Az ötödik ember III.
 9789638277688 [PDF]

  • 0 0 0
  • Gefällt Ihnen dieses papier und der download? Sie können Ihre eigene PDF-Datei in wenigen Minuten kostenlos online veröffentlichen! Anmelden
Datei wird geladen, bitte warten...
Zitiervorschau

Várkonyi Nándor

oToDI EMBER

^Z

il.

$#fkdffi Nl#fifibi : l:

j

]] . :

]]:: ,:

,]

]::, ]

].]]

,,,

]].-_]::j

' ;, ,,.,':

:::.] .

',

',,

)

::

aa

_

.

L PLT, r,JJ -

aa

Eil{BER

Várkonyi Nándor

Az ötödik ember ilr.

p^upluuar8oíuapq6 ,4651'ÁpqgvlMu_oJuropqd9z5'píp9ln8oíJopu9N/uolr_e69

tprtorug; duly

FeztuaN

u b9

,{uyrq;duly

ql9rnlpy

Mugy reí8r4 e 19slualaí8aul lalgl

ra194 {uol.rgn:elpp,raqd3e pilpJlz.e{ u p3eaozs glz;s9,I ITzJ_a{gI :P*9Re IB^9zs9F s9 E+I9{or{ery

v

y

tqeluy t(azery :al+olz§aTJözs

ISBN 9638277 653 ISBN 9638277 688 Kiadja

a

Széphalom Könyvmúhely

1068 Budapest, Városligeti fasor 38. Tel.: 351-0593

Felelős szerkesztő: Mezey Katalin és kötésterv Baráth Ferenc munkája Tipográfia: Drobek ÖdOn Nyomdai elókészítés:Scriptor Bt. Tel.: 1,49-5494 MSZH Nyomda és Kiadó Kft., Budapest Felelős v ezető: Nagy László

Abodtó-

Várkonyi Nándor

ez ÖröpIK EMBER

Thrtalom

AZ ISTENTELEN

7

A barokk köziáték

9

u

A felvilágosodás A PoKoL

L77

Az ember halála

179

A IELEK Az antitalenfum

335

IJtósző (TőkéczkiIÁszlő). . :

337

.

a7

A szerkesztő zárszava

450

Függelék

453

Névmutató

511,

Az

olaasó a szöaegben kéffita zarójelet talől. Várkonyi Nőndor a Mziratban szögletes zarójelbe tette az idézetekhez fűzött sajót kommentárjait, sztneguáltoz,atait. Ezeket a jelöléseket mi is megtartottuk.

AZISTEI\TTELEN

A barokk kö4áték

a barokk, mint stílusváltoza' általános, jelenség; minden stíluskorszak átmegy a sertörvényszerű műtörténeti ! Idülés, az éíettsé9és az elöregedés állomásairr, azaz a klasszicizmus, barokk és rokok 6 szakaszán, így megtaláljuk |údeában, EgyiptombaíL Görögországban stb. A nézet elfogadható, ha a stílusok formakincsére korlátozzu\ sőt akár továbbvihető, mert a hármas tagolódást: a formák megteremtését,kidolgozását és elaprózását (triltengését)minden szakaszon belül is megtaláljuk. Az elmélet azonban benniinket nem érdekel egyrészt, mert a korszakokat lényegük, az eszmetörténet szemszögéből vizsgáljuk, s így stíluson jóval többet érti,ink mútörténeti jelenségnél,másrészt mert a formakincset nem esztétikai kelléktámak, hanem kifejező eszköztámak fogiuk fel; azaz mjnt maguknak a művészeteknek, nekik is funkcionális szerepet tulajdonítunk. Ez a szerep azonban pusztán esztétikai vizsgálattal nem ragadható meg.

1'gen elterjedt az az elmélet, hogy

A stílus - A barokk rljszerű, mozgalmas, nagyarányí életstílustalakít ki, uralma egy évszázadra terjed, de persze gyökereivel az előző század közepéig nyúlik vissza. Közjátéknak azért nevezhet6, mert merőben úi kor-

alkotó elemeket, tényezőket nem teremt, meglévőkkel operál, csupán új viszonylatokba állítja őket. Mindazáltal kevés benne a reaktív mozzanaí, talán csak aruryi, hogy a renaissance forradalmának trilzásait lenyesi, viszont tanulságait levonni és hasznosítani igyekszik. Közjátékká teszi végül az új életsdlus hirtelen íellobbanása és gyors lelohadása. Azonban e törekvésekkel párhuzamosan megszakítás nélkü halad tovább a renaissance munkája is, egyenes rlton az rljkor végleges kialakítása felé. Stfluson természetesen nem csak kifejező formákat érttink, hanem elsősorban életfelfogást, életérzéstés belsó életrendet, A barokkot ilyen értelemben az egyház teremti meg, szabatosabban szólva: az életnek, a történelemnek azokat az önként kialakult, korszülte, de latens mozzanatait, amiket a ,,barokk" jelző határai közé vonhatunk; ó ismerte fel, gyűi

p 1ausa rueu lpJplpr{ 9Ir9I í8oqluT_ul 'ry}8oíseíIalupquozp 'raÁugnrot e {Ise 111^]l e1919{ plazd91 u '1as?zl? ios9tll l9q4 'urprgl€q 9rcgr e ueÁ8n zu 'lÍal[?zlg zP 'snüzlPnzuazs V ,uas)uls gzs I9JJa ,{9l ')lllbrp t9s9pe3u1 I^1a zs9 zE uosnruzJlpuoDplJl pH,nlezsua a aqulazs alza8azs 1snurzrleuo _ppJJl zp e 1>1oreq e .{3or{ t9ípuou ,{3F uolos lzg lpssnruzlpuolJp.r ,{lz$Ialol ltuoJazsso 19s'rupe8ur3aur l9s9l1]pzal qlgqrrrds s9 A)llzuazs uepury :lsoluo1 9lp^9zzor{ s luleJal lsnps í9 '1eula19 ze qezs ,Fza[aJH p l9wJoJ ín Ia^Iezoizsa BeÁue ze 4zsla,(8r lprulpupl lza s'lug ,19Balua,(8a 1ní9ru9ur.req rsara1 1euqepei rurallazs 'qqese3uru eq8eÁue zy s !u912191;zs93aPl lIIauPq'lei9 IaJ e€oJ lu9lrgd-r9luefle luau'PJ9s9^oJ ,7aya sgtu.Á8a ruau rrr9 'e[u9np1 l9s?líeJq sa[lal 1a19 r8eÁue s9 r':o,allazs y pJ9{ s.pt{elp € -t zs-sJlnl )pluDq zsa.Sa zn 79ulaqa1 rú u9ltJl :sy1?1|414 'In{I.au updlo 'rpalq.a €Dlo8o[ueÁ1o 1a 191equroÁu úau {rure 'lzsptlrgl 1ela.{ug31 uaqlazar(u.ro1 a lsa1 e 'polní zaqda.razs qqo€eu 'lp3upze3Barrr 8eÁlll- zu '§apeqsal9z§T, €{>us Ipl9J tal9 zB ,€oq 'Izse^ Ins9ulopru ro1 ryoreq e u8eur 'zgq€a 11oreq e :p)ple^pzs s9ll{ ,sgzeurp8o;3aur re€g1oalp:our e zg 1sdoglaruag1,,,glp^ F{I9u gJa €9ssauaÁ8a 's9l9l €lzsp ,8apq puelleleq1;,(39,(3 r{8oq 'ze3r urau ap 'llnJ?s8aut leJ€>|e ze s? zs? zy ruau 'upq e eh;so.,(puroqla pqou '|azs.auuel lJaqrue zE a6 ",ueir8aur upq ,e8eu >19fi9,r gPeJal9 zP 'Igl{al9^ E errual salueru €qltm! luaN 9 9ssaÁuuazs Álrurrgq 8aur narplsTluüa§ ruau lza s 'zoproq 1o8gs9Tuo§pll upllpleqpuowla uuapul p 'uaqIaqrua zp Erulpzlq ruruas í3e aut 'euuaq 1r4q3aur 1eurs7 ,sI l€lpzoJ9+pq un{rruo>1 e sJuru lpurn^E) s9 >IeuaqlnT 1gfi;spuel '€qsn}! -"rr1loje1 e 1allal;d9 s_Bu]pí luezs 'l9uJag luazs 'uolso3y 1uaz5 Á3a-d3a lnüB'lsnuzrurqdo ze '.t9la.19ld sol€1npul 89slaulara ze 1rmu '1a essode1 üeu 'Iaqule zB 8atu qaa uIaN ,IaIaJuaIIa lunü 'zor{snwztu€lllnq Ip9IP^ e ppJpru qqal3zol Fualal89,r alazalaln€ z9q.,(3a sn111olu{ p 'laulas9 9§ -pl snúzrusunr{ ,(ug8od e aupa8ua sr 9qs9aal3a1 e .,(8oq 'p1l9ue :3o1op gdal8ayq 19q9s9sara1 gqoru 89sso^pn zp 19q9s9leln1 seruppo88e >1auraíu -9ar.o.1 rzB3r 39s,{u9tzsa.ra1 p 'pala IgqIgIJ9Jrdse 9,roí pr,(19u 1au9.raqtua Jo{ p ) rralls í8oq €1a,r p,r 1out9zs uesala19lQl 'ua a I9uoar$ {gUÍBrIq € ,es9zapua.r p 1eugr(uozsr,r lTq s9 Jaqua ze aalaÁugrl 1e13o1 1s9119 ugPü/{" l1opuoru rrrau q 1eu939ss9{unul 'a4]JDs s9 uaqqar,lq8a1 r1 rzafa; urnu _quapul e guapzs nn[y zy ,1ní9l rqeln gpua8ala 'p>pzaÁua.l s9 |elout -ala nglau9F9l e 1nharus Jgru uaru '>pmualr98aru z9qau zsal ruaN ,la{9zalla^9{ E >1nssaqy98aru €oq 'r_qe1

-nurgr sa39slnzs aJJeprnl{ ,pezsgíuala pn,(8a p1loreq e za €r9>1os 8aur alzrrg uras 1gígrclzod s 'rwl;pgqezssrrr Dopn] rueu 1alaplpra1 soluo; '9sse[ ,tlo^ aun4uaJgJa sn9rqln{ qqo,{8eu -Ial lI9^ uleu eígru_orua8aq luozsl1 -ie1 Údgrng 3rprrnu 39ru loles9lleíueq §opgrpos 3r9rua.rad splnq e ,{3oq '{Ipols}uel |9J7e ze 'gozlg$nq9zs sI aJlaJo{ qqe391 p19 saruala,{8a ze psgleq 9I.eIIIJoJ ao ,FIeq u9Jo{la19 e8eur € €q.auJoJ allglug s9 ezsso auol

NalaINaJsI Zv

A barokk kóziáték

11

egybe az élet határaival. - Egyszerúen a barokk összeegyeztető, kiegyen|ítő bányzata érvényesülebben is, de korántsem csökkentő vagy mérseklő hatással: Ellenkezőleg, megnöveli a dinamikát, egyíelől teret nyújt a ráció hatalmas rendszerezéseinek (Descartes stb.), másfelől utat nyit a lélek távlatainak, fölszabadí§a a szenvedély viharait, életre kelti az anyag gazdag-

ságában rejló mozgalmas, szinte drámai erőket, Amit a mai ember a barokkban irracionálisnak, észellenesnek érez, inkább innaturálisnak, természetellenesnek volna mondandó -, ám ezeket a fogalmakat a barokk-ember nemismerte, illetve nem élte át azt a szellemi tényt, amit a fogalmak a mi szemtinkben jelöbrek, Minden stíluskorszak a nagyobb természetesség, a reálisabb életszemlélet jelszavával indul, ennek hitében újít.A barokk is ezt vallotta, éppen imént elemzett szintetizáló törekvései alapján, s nem egyszer valóban a mai értelemben vett nafuralizmusig is elutott. Tény, hogy skálája minden más stíluskorszak énál. sz€ lesebb, s az eksztátikus lelkiességtől a dekoratívnak sem mondható, pufíadt, üres anyaghalmozásig, anyag-kulfuszig terjed. Az ész, az étzékek, az anyag a rcnaissance-ban szereztek polgárjogot, de nyomban visszaéltek velük és anarchiává fajítottak. A barokk elismeri a polgáriogot, de levonja a tanulságokat is, és útját vágja az anarchiának. A hitszakadás anarchiája elé a dogmatikai rendszerezést s a megreformált hierarchiát állítja gáful, viszont enyhíti a misztika aszkéziséís a hitélet merev szigorát; a fékétvesztett egyént az abszolút áIlamrend korlátai közé szorítja, viszont helyet biztosít számára az egyetemesen rendezett ranglétra valamelyik fokán; a rációt meghagla határai közt, sót módot nyújt öntörvényeinek rendszerezett kifejtésére, azonban életcsonkítását megtoldja az érzésekegész világának bevonásával, ám mindkettő felett megőrzi a szellemi értékrendfelsőségé| nem engedi, hogy az anyag tudományos kutatása elfoglalja a lét spiritrrális övezeteinek helyét, viszont előrelendíti eszközei, módszerei, eredményei kidolgozásának útján az egzakt- (Galilei, Kepler, Newton) és bölcseleti rendszerezés felé (Descartes, Baern); a pogány testkultuszt megfosztja csupasz érzékiségétő|,művészi kifejezésétpedig pusztán naturális esztétikájától, kárpótlásul kitágítja határai! s képesséteszi addig ábrázolhatatlannak vélt testilelki élmények megragadására. A meglévő, koralkotó elemeket új szintézisbe fogja, mindenképpen új íormát új stílust ad az életnek, s hozzáíll,ő díszletek közé helyezi.

Díszleten a művészeteket értiül de tulajdonképp helytelen szót használunk, mert a művészeteknek is funkcionális szerepük van, a maguk nyelvén feiezik ki a kort, még pontosabban szólva a maguk eszközeivel építik.

_]p ÁPq uleu laÍIar{ Iíu9Áuel 'Pq9snu4u 1os9lpq € lo1919Íqzs s9 -íuJ9 '-íu9} B Bíuo,raq 'grarrala 'aq11?víBe+ s9 -lse1 p llo ls.eolelesJ 'lp1rureutp /lp) 19>1nzseld e rzsa1 gsseurp3zol:l'rrzel4zs!1 luozsl^ p)ía^rLuloqurop -olqozs p 'uglzou9ln lo8eíup |se, 1e1o:qozs '1e>lodolzso 'pla^)lloq 'lIBlpI -agl s9 1reft;s 4;sal9zs11 'ehuoq8etu 'lgrpllallqlru ze eíp1o13arrr p,rrglsa.rg ,§nruzruolzn I zu :eÁu_erul_ele1 glle{s9lpq 'ry|es zg ,1;razs.,{u.a1 ar39srzo1 -4?zJ9 |ull9ze s 'lualal 1a89srzol8er(ue ,(8alurur ruaueq '1arr9.qa.{uerulo; qepaJa s9 lp^9sgzoulpq 1o8eíue ze 8aur 1rzs391a urau FlaJuozv ,1elopuo8 ,{ual9ulJel'§9zpur1eip p.razsíp '141aa laI3^IllII Íp r,uaueq 'es9l.etnturad epsnd urau {aDIauaIó 9,r9l3aru e zg 1é]ézs?lrd? zu >1ausad91 1nr19,r eq8le Bppela a.qBtmue 'Ia 19 lplosglpqzsso solpzoll9^ s9 upll€J9^ l{1o p,rgs.ezorupq ffu.aurala1 uelrgpl9d 1o1ezi(ugl.r9d lar9pdl.al '{9llT.gloqozs s9 -,r911o !9ulod94ep1o '1os91o3u19[eq '>1olplí€q^! 'ies9Jo.pgs 'ialaza{Jazsllo q'.aysazsÁw.anerysglgz -Illls gzalazspual 'se399(3a iaúala zP luozsr,r '1ar4alazd9>1 glo]P talal € pe 1aÁleq 'psolqo11 '9u gssu_ezodurr 1sa19[eq e t(3; 'uelur§Ia lolgí€lozsalai s9 1pplo ze lpJalg! e .,tzapuar" sl Jgzsgla llo{Ip la{eJal [p !u(u 1e1ol _€I^9l í} uaq.aullall9 soJozs gzs p nleq puTtlJ 'In^PI puTI/.{ ,zsal aDlas9zJ9 e sggsoi(ug.re ze Dw e pÁlauu'sg1at1 p uaupq '9qqo.1 nladep ^Fln,4suoi -zsgBa-zsgl rer4auroa3-rel4uur3lulll e ruau 19ureruoldura1 )Hoípq V ,zaq9qadep iau9l3zs9^}ulJ.al snDls íF zp l€ll981ozs 1osoln1 ',(8alurur s 'a^DuI u€IlelPqlPq iaululru38 'lau9lalsau Őeu >p1o,req P glJ{n4suol y1,,n'{pllyl leuqqoÍ8eu louroldura1 P :lruaJal lolPu -J.a! e zg,PJollaru€ /l9Í9lr+mJ -uzzoll {y '1ty uo{o{9Pu9zs 3)upsslPual Bepa.Ia zP tozspos9ú sn{ruoDlaln{crc lzB9zrla sr,{8e,r '1Áu9uqldg ze ezzgwolo48au '19d9>1 rrelrrg1 1u9zs 11au 8aluepara rrai(qa elodnl E upuuor{p 1§|z9u e ulrazsr(u91 e.quod ue,(1o sr rozsgla 1u119.rosdolzso 1rposgus gzsp.l neuÁu.9lB.er ap'rqpl€z9d€4 e s9:osdolzso 9zstgl {auJo{ ep /T.l{€p slzsdlla zy ,u|Bol9zo.{ {op9uuol -oy 'uzsal.razs8aü 'Izsal 9^9zs9qDIIp sn{ruo11alque uroldrua1 e 1a.ra191a ze ÁBotl'í3Jl;t;es9zol1eÁ3o; a s_€lpqJ.al p 1pl^9l € TíoJeq e er,{1aq ezzoq ue,(3o11 ,4r1!.,, 9rrualal191uala[ 1ez1o1uroq e s '1Frpnla elodn] e §píura 'IB^ -9s_el;qqezssoq3aru 9!eq91 e 1a e11o1uo,r elou3l^ s9 puIep€W l9sglpq gsln) ,p19 3aur p FIgl uIau 'upqle>IouJpsJ ]Iulnle 'ppJ.pr9zs 3aruo.1 gluozoaq í8oq lp|r91 l€ea'auuaq 1rm1o3opl3 8o1ar.rad eq €aru >phlas roT{E lps) '>1nÍtal9z.r9 ruau 1939sÁ3uu .,{8oq '1esn>lruorureq Í1o ralar9ur '11o3e1 ues ,oqeld ups -o,(u9re ,{1o 1g.rplaq 'uroldura1 919zplzssppl uepúul luTur 'sI za reurg.r u 'euroldrua1 qqoÁ8eu8a1 391,r e 'ryhaq191uazs a.r.razs.,{3a 1t39.r e s9 1uí4 ze ua.{pur 'epí?d 9í 1erado p1losgteq:91 'p>11oíuozsrMugru [p 19q -1o1o r,r,razs ,{31rdd9 1sad91 zaqqa s 'In^pI puTru 'Inlaq ptmu 419,r qlalndg ,rpeluazarda.r lu.alsnl uoldrual € lsow ,]öl9lolPd s9lodn1 ruaupq 'loruol ,Ia$ezs9l -dura1 rpgp,r pal;d9 ruau l9q{o{o l^Jezs {nhrq 'e)uBsslPueJ V zu 1lgípurut 1n{pza1 9ze 'ruzeJazspual loTloreq e 1n[ug,rq ruau 1141 -yd9

NIIT

aJNiIJ,sI

zV

A baíokk köziáték

szítetlen, semmiíéle anyagot használatlan. Nemeskó, márvrány, stukkó, bronz, vas, alany, ezüs' ía, űveg, brokát, bársony és selyem, festék, zománc, drága- és féldrágakő, mind helyet talál, alkalmazást kap ezemyi változalban. Az anyag egész gazdagsógáaal beaonul az Isten Mzába, de szublitnáltatik. Ezt igazolja e5y jellemző, tökéletesen barokk eszme: a kupolát, mellyel a renaissance lezárta a íetet, abarokk őttöri, freskójával megnyitja azÍlg íelé,ahol a fe§tett architfávok felett a Szentháromságtónol arig}alái és szentjei köréberr" vagy a másvilág valamely szcenáriuma. A templom így érzékletesenis egybekapcsolja az Eget a Földdel, összeegyezteti a szellemet és az anyagot, rnagasabb harmóniába vonja a testet és a lelket. A gót katedrális magunkba szállásra késztet, a renaissance bazilika nyugodt, szabályos klasszicitásával felemel, a barokk templom íölizgat, magához rán! elragad mozgalmasságával. Noha látszólag csak a szemnek szól, valójában minden érzékiiLrrket életre ébreszti és lenyűgözi. S ez csak a ,,díszlet", adjllkhozzá az orgonák viharait, a latin énekek és recitatívok misztikus révüetét,a szertaftások arany és brokát ragyogásí t, gyeítyalráng-erdejét, tömjénillatát, a liturgia egész összművészetét, melyet épp a barokk íejleszt, tudatosan, minden addiginál iiLrrnepélyesebbé, nagyobb arányúvá, gazd,agabbá; próbáljuk meg átélni összes lelki és érzelmi afíektusát, akkor fogalmat szerziink az új stíluskorszak legíőbb alkotásának kultuíális és történeti jelentőségérdl. Ami a külső kiképzéstilleti, tudjuk a barokk par excellence homlokzat-művészet, túlzásaiban már önélú, szervetlery kulissza-szerű. ltt is térhatásokkal kezdi, lehetóleg széles, teraszosan emelkedő lépcsőzeteket alkot, ezek fölött magasodik a nagyszabású homlokzat, megtöít sftokkal, kiugrásokkal és bemélyedésekkel,íves hajlatokkal, amelyek dinamikáját növeli a fény és ámy játéka, vízszintes tagolásban pedig a párkányo! szobros fulkék, ablakok ritrnusa; az egész tömeg, a maga masszivitásában is él, mozog, megindul, olykor szinte lélegzik, sőt zihál, s hogy lendületét fölfelé megtoldja, nem elégszik a kupolával, két tornyot rak eléje, melyek nyugtalarr, mozgékony idomaikkal nem engednek megállást a szemnek, mígnem a csricshoz ér, mely egyre karcsulón, tűh egyével azÉ,gíelémutat, s elvész benne. Mindewel megkaptuk a barokk palota íómotívumait is, csak egy-két mozzanatot kell említeniink: a tomyok természetesen eltűnnek, de az épületet lehetőleg kup ola kotonázza, a homlokzat ugyarraz marad, de díszes portálét kap, ez hatalmas előcsarnokba vezet, mely a palota reprezentatív része, lépcsőház és galéria, iirrnepélyes, impozáns hatást tesz a belépőre, ez a célja, fölötte emelkedik a kupola, lapos boltívúfreskós mennyezetével; a tóbbi rész falfestneny, kép szobordísze stb. az egyetemes stí-

lusé.

1g

n ,qqo,{8eu8a1 e rruq_opl s 'qqo€eu 991pzeq r_uro8Jalzsa zp puruolpn] 1j"9a9lr9nó ;rla,riui qqoí8eu8a1 391t e glapq 9s1o1p o1a8rrelaqlryr1 ,

ryfi"i

-rsaÁ?e vJ .eÁuozíq uEquozP s9plo8au PIoJe qlze3| zv - z,,Ieuopl,9 uIP&V 1alaítof' :8aur rualryalaí lsnlzsu) 9puoru +elel9ll gr]zg^pn ze '9l9Áu -_3*1"pr, 91 ryugtgurg.rp í3eu 39srraqura ze 1rrual ls.al]zg^pn ze qqr,{u91 -zsaJa{ Bulo^ lla1 uau uolen ,I9r9tJ l9JrP eh;p,to;1a 'rualuplal9J Ja\II rüau '{{ulo zoqrpqgl pr{ou 'uIJ9I^I :l€Iopuo8 91uaqgop8au s ílraÁu9alaí1n39s;ru -Óli9" ar9lJ; {pílí!,(uug8ro,(uo1 s'a191 1au3allar $ ualpzo^pn 1n1pt.93 -ass 4eze?t zu FpIorIa Ip^9JIp 'z€luplní lueu 'lalrrn_q 1psr í,,{e ozoqJ9{

'uralgi 1o1uzzoa91" :lalosoupq e aqzpr i9J9 ze rrdos lellpppzoul 9la^ -3Ú rpi 'uuperup8rr '1:pÁu91 'pIJ e^oqaí gll9rlzssog p a^]r{Dla+ l9[.eruzsa ]sep{JaH 3q91 'o11ody 31191 '(Be191n er9rn8r; tqqgl p s9 9J analsal urpq _or-3á.."*r_"*"zj .,€a 19.rele119.(Bg ze) e191te 3o:o3 ualalzaru '9cre zsed -nsc arqurla1 1gílulp lualal {plloq s9 1aua^ela lalel.al; upl lzo{ IeuI9III^ s9 r9uosreq diu _oslÓln ze 119 erg .laqrug ze uad9zo.; ,(el.eu3err6 4mítopuo8) ie1o,{u-eruo.{3eq € s9l9]Iq]g p pa^91 uarrlq eqou'ai(uguralnzs 1elqr,(u.a_lzsar -a1 ,"ná, rrra.l 1ur8arrr usg3.rerre1 e lalsal IJaqúa z€ uauJ fupq9lo)zodrrro1 ryi3 ,3aul pruara1 1g[_eltryusg 1azs.alsa;r(3eu TIoJpq p 1err9í9rclzoduro>1 s '1p!lrol .a.,(.,..9-o so8gs9le.r 'errlnpeqezs3aru 1911a39s11o1o1 rlazsl;d9 ze '.u9d9>1rg11o 1a19|I9sloln zp u9lzp sgzugílnqg,19 pulrun^Foul-aoupsslpueJ 'Ötqrt Irrr"'rlor.Íttl '>I>loJpq uazs98a .rgru 8alr,rla s9l]89u.el plsruolz uplleleqí8oJpt /s9zourpq p ao ,Ia^Iezolzsa gzalalq -nIF zp s gpJaJaqua ",{or, 4r""srorl i"i.I, ,(.ritzsa.ra1,{1a*ele^ lururüa§ tououedunl s9la4.r1 3oro3 e qqglq pllbi *9 '1e 193ar 1zsol;ur e uaqqasaílaq '19 pele eurle.rn 1elopuo8 ,eí9qozsg1l1zs lazs9^}lu IpIqIq p uasalazs9lllJal 1azaÁuuaur iloJBq p ueqgpa eulodg1 p za íIe^9Ja TuIeIa DI Tploq 'Ia Fpeqezs u€q9\Ilnzla^run rgrsáj euusr5 p s ')pIoIBq u€quozp alap{9sl9ulJ91 ,luoaluud laura {aqsal uaqura ze :uasafial eI rza4a^ uraspqos l9§9lpq laulzsa s 'IaJ 9u uaq alelz§u Áugurzsa snl,rsie11 e '1tuÁl9qezs s9lo{Ip zp 11 ufinue1 ueqgíg1o1sr uoug1 ',,eí,fie 1>1 onqe" op8uqatlrl141 1urrazs .Álaqzo{ qau9poDazs9^rlul V

y

>1nue ze

,(pazs9rrpr4:a1) eft9zrlaururrzs lp^Tplpuo^ {oJose1 so,(pqezs'pJua^ala Ia^IapIzEp _o8zouqoro 1eln193rosr s9 ,1ozs '{a^BuI?^ 'lúJazs l9D{ury 1alapdg rl9uodwo{ {4Í9J9.1 P {DTau pP 1a8allaí 'rzairral3aru la{aza 'aqle€l Ó3_"i a"."q rprrry s9 11Áu 1ulep 'IoquIoJ lolgqn 'l9relopuo8 s9zapuaJsoJ

-9,r e ql_rzs8aru IgQIo{o l^Jazs 'qqa,lq9ú '$ ual,al P uazó lelel9zo.l s9 IsP P^ e ,,lzaplJar" l)oJPq € 1ppa19 ;deuz.o.1 e 193eru Ia Bry9IpI uIau /pl 9,u l9q9s -n]uIJIqPI {9qn 'e^Ia{9 9zo1 ryz.eq lapd9z.o.>I 'BloIBd 'uoldural aJuPssIPuaJ e !93 e 'ftuo.r V ,l]d9 pla:a1 ílatu 'snl4s gqe zp T{oJpq Éru.elq9,€g

NII,IíJNaJSI zv

,I

A barokk közjáték

teni tudta volna az üdvösséget és ká Áozatot, ítgy ábrázolva az íté|ő Istent, amint egyik kezével áld és magához emel, a másikkal megátkoz és eltaszít

-, s e kettós gesztus hatalma alá rendelni az e4ész kompozíciót. - Michelangelo 61-66 éves koráig (1536-41) alkotta a Sistinát nagy testi-lelki szenvedések közt, Szent Bertalan lenyúzott bőrére a maga megkínzott arcmását festette: múve önvallomás és egy elkeserült titán ítéleteaz emberek világától. De mint kompozíció csakugyan ,,előlegezi" a barokk nagyfestészetet, ahogy Mózese a szobrászatot. A renaissance szobrai, némi túlzással szólva, sztatikusak, a barokké dinamikusak. (Egy példa: Leonardo ugyan eljut az ágaskodó lovasszobor gondolatához, de jellemzó hogy csodált nyilasát nem veszik á| a barokkban viszont a lovak egyszerre ágaskodni kezdenek, s úgyszólván nem is ereszkednek többé négy lábra.) Michelangelo prófétá|a már csupa dinamika, roppant erő feszül a hatalmas testben, robbanásra, cselekvésre készery noha ül - ha felállna, átvemé a feje fölött lévő boltíveb a ,,kovakemény" homlokú fei emberfölötti tudással és indulatokkal terhes, elnéz a világ fölött, mint aki szemtől szembe n ál|t az (]rral, beszéIt vele, s most is szaváta vári vasakarat szorí§a össze és tolja előre állát, hóna alá fogja a Törvény tábláit, uijai ővigkigy6z6, zilált szakállába markolnak -, valóban csak a tettre szólító parancsot vagy indulatot várja, hogy egész félelmes nagyságában felmagasodjék; iobb lábát előrerántotta már, úgy hogy ruhája a_térd fölé gyúrődik a hirtelen mozdulattól, baI lába rugóként hajlik hátra. Élő szobor, nem kóból valói az alak ül, tehát mozdulatlan, mégis mozgalmas, rnint egy kitörő vihar, minden szerve, izma feszül, minden redője hullámzik, érezzük, a következő pillanatban valami döntót fog cselekedni, vagy isteni igét hirdet ki, vagy a táblákat töri össze. Michelangelo Mózese nem csupán az Übermensch virtuális önarcképe, hanern a barokk ember tudatalatti eszményképe is: az Istentól nyert lélekeró a szel]emi és erkölcsi nagyság teljessége az emberi testbe súrítve. A mű tökéletes, de ha pusztán a barokk szemszögéből tekin§ük (azaz jogtalan igénnyel), valamit hiányolhatunk: a misztikumo| az istenség jelenlétét csak közvetve érezteti. Misztikumon most természetesen nem a középkor testetlen elragadtatását értjük, hanem a barokk kifejezést (változatot), egyszeríe testi-lelki érzékeltetéstés hatásos elrendezést. Híres muta§ány e tekintetben Bernini Szent Tereza szobra, tátgyát a szent önéletrajzából vette, onnan, ahol elmondja, hogyan járta át szivét az isteni szeretet nyila: ,,Közvetlenül előttem egy angyalt láttam, teljességgel testi alakban, Az angyal inkább kicsi volt, mint nagy, igen szép, és arca oly íényesenragyogott, hogy azok közé kellett tartoznia, akiket tökéletesen átvilágír az isteni §zeíetet tiize; nyilván ők azok, akiket szeráfoknak neveznek. Az angyal kezében hosszú alany nl,ílvesszót láttam, hegye tűzben égett. Úgy tet§zett nekem, hogy többször beledöfi szívembe, s éreztem,

_J9 sos9llP^ P PóIozs l|o^ Yzzoq TIoJPq V >,u9tl9l Ps9lI.{uosDeleel _ollJoq -9qIaJ ÍII {euplgl_oJlezs9lltjal P lgls9pJ9{snuls uapuriü {unzellíaleJ3al^I< :PuJ lza uBPFII'$ lprPrpl ng zaqJelseut P llo^ uPP139szP3I uP9lu98 ,1t(u93e.r 9lrq9sJ §9 p93ua.,€ ,{p 1ey; ruaseqos Á8oq 'e(l9p1 i€p aue1 [;] grm,t" :lIpDTIaJ Ieqpuals >,sI ua lualaut$ Jo)plp 1uelerazs 139 ze za ";íe>r e11" :1pala19,r d3; 'psIEJo{ aJIplIo^ 'sassolg sep sal;eq3 ,uesodele a:191 ,rzsal lzaue,(8n ugípgur e8eru u ruIuJe8 s ,I9 {.a$eu9 i9lJuPry € uPqJosgsla p 5>u€Ilplpryray. ddale1lorr ílaur 19s9ruo191 |u^9Je.tgzs rurp3o; ruala.raz§ aftalasoa .,{8oq 'ezeral ,íul9l lazJaa.rad uadd9 í8e.l, lpl9zJ9 De^ uóquralau9 /qqasa^,et IpIpJ Frrelp^ "ueqgrnÁrrr orun1aul9z,r939s9pa P ruauPr{ 'au.o.1z§99lnzs P snruz{Pln]Pu sll9lluq E luau )íu{!|qraz§ {euue ap' e|pz9 49 p88gssoluod serrrle191 uuÁ8n:pso 1ulorugzs -Iezsgzlry\ u s 1plaualaí 19rppo1 e uad9lrpJpl^I ,sI ks9I-06SI) lyJ?q!8 aP adaml'qoÁueds ryo,req ,(8eu gqa ze 19(1op9l alaa s '1ussnruzlppzs p plplosJ -do1 rue1>1e191 gulurelpl uea pa;139q91 1euurelíeq-umlpdoued g

h9uaill

uqgumlpdoued pnes§nl aurpppry ,e^ulol pqo^ pl pqlrmu '- argd9laq 1puz -.roq3aur e paraur pt(11osour plezs 'J.aqar-elolal autazs 'palsa; e,rso.rtd elle ']ózJ'gzs lPgle^ P _DIPzs 'uleq 'a>l9p19.uazs 'E^rplÍ}q Pq9puaJa^al 'ue^}r{ -p19 s9 ueq89s,(9pqal9 'e^.el uqgl1pl8aap 's1 e.rqozs rgu31 luezs 9let$9l Do 'IaJ {Prror}II9 lorunezBu IpueJ'qqesr, $enaru nseD e '1nuroldrrre1g; ruug,r 191psza! y) ,e:9sgaor Pzs9^lru P e§9zoloJleJ sa8alaq alulzs 'esr -m; 39sso3elp{3.r9l p luaueq '€snur^|ual gzol9l|e|'p.e3lod 'so1919:de 1op -uplloq p ruaN ,usgzo81opq gJezspru9rolp 1azaÁuro1 e s9 ip1rü_olpup l|oz -pq !o8el geaesJla ,1aurazs lFpro;r_1 ualpgsrrp8aru ua>lad91 e !aíuuo.1 _€uo€3arr11 !9uoJolsho.1 '1aqas 9zr9,r 'p[!eq rp9l€^ lolqozs nalelzollo leJ s9 nalsaJpl :ergsgle18o1r; ualalzgizsa 'sralu 39sgqla19 ze urelíuq 's9lz; -unludoued rurulp^ inuueq upn $aIIauIp ury ,lglzuaurrp uo.rgq e e(p1o1a; § lP)lolrquo)l e palunzs8aur Ílaur '1snugl e >14ruaral8aur tEuPzzI ual,al -9s 'I9JInI3q 'I9r9snuzlrolo{ 9lalla8óFüazs '93oÁ3pJ aJuPss|PueJ P {puP€l -ezqa auazsí8a - i{Iaulzs p sí ,{nhJ9 s! ruau J9ru Á8oq 1919alaÁueur.lo1 lsal e €er(uB ze Jqer(urgzs pn] Ia ,€r,r 1nsnurzrlenlrrrds luozsT^ '{unu -€puou a{ lpusnutzua^ '9aJ TIIII rueu J9uI 9zs e za í3oq'gluaqqgp8au! í1o 1nsnru4lurnlpu 's! {t9lseJ igzzor{ plapl89^ g ,ra,(19pa.ruazs s9 pslz9l e lu.rut 1e)p e$e?zt Á39dd9 as9pa^uazs l§al e €.rgÁug€ ,r9l y -zqa {eI91 ,{ostl>I9zsTw qqalpruallazqg8a1 u s9 19zope8e.r qq9qou3a1 Áuerc ze 'n91 -pIz§E qqauelpí8e>l8a1 e s9 1o,r9q9q qqeuapa€al8el e pí {allnJa1 {npz -.o.1 '.,,o1nd runuaqp aut p rusurnq 1rurp" 19.qn3eur 1ggeqpuotulg ,(oro ap o19rs 1a) pezgzsÁverc zp sI uaqlalrq{at a 1nl€zsJo{ 9 zv ,{arqaza^ {oI -oÁuBds € $I s 'lezs.alseJ E alal4Jal qqesolgíus8a1 >qo:rqy ,1o1ofiundg ,Igl9)ploJpq e eírzsepala |9s93zour gslaq zs9^Dul e)uessleual e ,(1aur '1a39squoln1 e allalr98au uegulqH :I9l9s e^o{ 1aege5 tre,(u_eurye apelul p^9 nmüeg ,upq]Pzs9Jqozs P

$?!ne 'eTo ze ze 19 ellaqd91 rrrau J.put lDloJ9lPr{ a sn>IIzssPPI P s9 l9Jn]€u P 'uaqlazs.ól§óJ p lJIPluoJ P N!I,1!!IN!IJSI

'lsnulzuolo)

luoupí

E 'lgJnlpu

zV

A barokk köziáték

19

képhangulat nélkülözhetetlen kjíejező eszközei, a komor tenebrosotól a fény áIlárta, felszabadult lebegésig. Szentek festője Z urbarán (Francisco de , 1598-1664) is, ó azonban a lélek nagy tudósa, a kolostorcellák csöndjében, s félhomályában lejátszódó, belső élményekábrázolója. Áhítata csöppet sem kenetel sőt megdöbbentő eróvel ragadja meg, fogja marokra a karaktert, hogy aztán általa, a karakter ál1*;.l íqezze ki a belül történó s finom átérzésselmeglesett spirituális eseményt. Introspektív tehetség, nagyon kevés eszközzel él, de fehér-fekete-bama tónusait ezüstös derengés vonja gyengéd harmóniába. Velázquez (Diego Rodiguez dc,1599-1660) szintén léleklátó, de egészen más fajtájír, a lélek, a jellem kíméletlen csupaszra vetkőztetóje, s ebben rninden festők közt a legnagyobb. Igaz,hogy szetencséje is volt: a spanyol barokk társadalom vegytiszta és tégelybe zárt pfulata, a királyi udvar szolgáltatta ,,anyagát", királyok, infánsok és infánsnők, udvaroncok. bolondok és törpék voltak a modelljei, azonkívül egyházi és világi nagyurak. Ez az a társaság, amelyben a középkor hősikegyetlen nemzetek közti harca már tétlen és ostoba nemzeti gőggé satnyult, a limpezza kékvér-kultusza beteg vérszegénységgé,a grandok a hidalgók szabad előkelősége üres osztálygőggé. Yelázquez me8 nem vesztegethető igazsággal festi meg, s mi viszolyogva olvassuk le képeiről, hogy itt az etikett már életformává lett, a lárva epidermisszé (felhámmá), a póz ösztönné. Titk4 hogy amint az ábrázolásban elvet minden mellőzhetőt, s csak a lényeget ragadja meg, a festésben is csupán a leglényegesebbre csökkenti eszközeit, ezeket azonban előkeló és választékos könnyedséggel kezeli. Mondanivalójának kíméletlen ereje és eszközeinek választékossága csak látszólag ellentmondó, vaIőiában az igazi, hamisítatlan arisztokfatizmus megnyilatkozása; o|yannyira, hogy mellette a Van Dyckok (1599-1641) a Reynoldsok (17231792) és Gainsboroughok (1727-1788) szintén választékos eldkelósége ele. gáns szalonmúvészetté könnyü szemtinkben. A barokk legnagyobb géniuszai Greco, a krétai-görög és Rembrandt. El Greco (Domenico Theotocopuli, L547-t674\ múvészetétés jelentőségét mostanában kezdik megérteni, s ma is bizarmak, természetellenesnek, valószerűtlerrnek tetszik azok elótt, akik nem tudnak a formák mögé tekinteni; megnyújtott alakjai, tereinek lehetetlen görbÜetei és távlatai miatt sokáig bolondnak tartották, sőt föltették, hogy szeme hibás szerkezetú volt, és torzí§a látta a dolgokat. A z Abbottempo c. pompás kiállítású, nemzetközi orvosi íolytat 1979. évi 1. számában Gerald P. Hodge ptoíesszor, a michigani egyetemen a múvészet és az orvostani illusztrálás tanára, alapos tanulmányban zát,la le a vitát El Greco állítólagos látás hibáiáról. Ez a feltevés már nem szorul cáfolatra, itt megelégedhetiirrk a következő közkeletűvé lett megállapítással: ha a természet tárgyait toízultan látta

,(s] l.ele{eJ P) lt4zs sezsso zB eÍuo^ l,aqJoq|q/' luljazs eullau9 Bepara gzs P ÍIelu'IIlz€I s 1a{asol -9MI9uI llngsJlp8aul p alolg8J9s,(uere ldauun zp '1el9g1 Áug,,rpq 1prua1 -|azqg zu i$eurzs ualppqe1 9ssa8aqnzs l9s '9^9prT}r9 rzsa1 zg ,>1qr.ro>1í3a ze 1rlr.a3etu qq_o.r 1rrl tqaJazs §9 {Ila1zsrl ruaueq '1_e(loÁu9ll.eul s9 iuaú ,zaJazs p89speqezs usgtttsu -sqe ipsorrrau l9sq3zouJ ppqezs :souoFi sg uPIr9pI9d 'solBlnur9q lpuuozg '{qamzs ua$eI9 '>plotPq PJoi l9qel sDu]N ,1ule.ral uau (191o{p{ezsJol) lgpuppeleru alnnq s €9q u.rsr9so e uequloÁu /Ie^oJaJD Ig lelodugle salazs9ru.ra1 u eQlz.rol1a :19 desr aq9191ualla gq9zs {€u9snuzlJ}zssEPl aJu€sspual e 1a,r9Ía.ra 9l)>Ieal € '(oosr-ossr) TualqDtal sPlozs )Pu_€zsDIPzs BsIa )plorPq p 1ar(larrre - snruzFeTuPru P ueut 'el9u e/{ugl ruas 'esgr.ro; >1au,(u.a1 B sJulu u9zg ,I9IutglPuP lpr,{u8aru 1aqal4zs p 19qqx (,u9í3aq 19]|elo ze sn]zsux 'es.alelual ;9r3 so3r6) aJpIoJ l9s9pol _zse;aa1 aqla8a 1a19 u lzlaí Áleur 'as9lzsaryazs sllplrua^ z€ s l9s9r9l 1a3a ,€9 ze s9 rp1_oJ p 'ura ezs p s9 8ei(ue pe,rloaq,(8a uaq 1aurad91 pa.ra uauu1 _Álaru '911rpa,{3au Á3a 19í9rzuar4p uloJ9q r9l E EípIoIeJ 'Fieulzs p pÍ9lzpl -zsla 'lp{gruJoJ e eftgurllqnzs p19lulezs gslaq € zg ,1rer.eleq aíd9p9 !1a39s -119.191 a!d9le1 'assalzollo eqiar4zs 'a§luo pqgulJoJ 'ezza§yn 1eqquse8eu '1aqqo.1 e 1za Á8oq'9ar sad9l ureu 1sa1 e €e,(ue zu 1.raur 'uedd9lsgl;pur 'zalaí 1esl >píaqn1 líure 'plJuapual €uedde1 s9§laJgl palía,r í8alurur 1qle111 ,{aus9lai9zl9 elzsnd u )1uuppuoul {Iau;zs s9 lIgúJoJ lT_lup luTul '1puzeul -1pupl ls_pul s9 laqqgr '9IeJ {9I39I qqgsle; e[pe3er s '1ragura zu 'p4eÁBt91 p'lalazs9uual e 19 eíreq ]aI9I gluospt{ '1z9 Á39 s'{eI9I sn>llrplzqg ,1eueftglgargze{alq 1aurar(u9urla gqaq i(8oq !e1o31op e '1o391ra e uuaral -er(;r '9zs?^![u ,(8eu ue31 l{9a s.e191 gqaq 'efigurropg !91o1p 9í9urla3u9l ,ralg ptl9l Salgqaq p e$alsal 1euue,(1o 'as96lsalsel a 4awgwtsse !e1o31op -8aur ua,rala >1eu_e8gspeqezs zs?^Dur ?Iolpq e l8oq 'ryfi9a í3p r11 ,,,sourelfeq arraror(uo..,(3 lBlrt{_P zP ltlTt.rt '§€la){.a,zJ'? ze qqpruT GJ_p) 1Io^ (!l]P] -IE) {ol49l s9 srul§zsítu" €oq '1plaua rpa8ua8aru 'lsnpq 9ru9p lluoplpp] Tpusnuzuanrpru e (8gpreuuo;) aJIe^ltW,e1.rerusl ltaso-uo.1zso ltes9pq ql_suo -rcoura 1a ,zs e ,{3oq 'soíuozrq luoz$^ 'suto^ gll_stlzsPq plarazsglu re"lqdo Dell1ula ze oca.rg Á3oq 'eruoi(u srtmr 1ugazs a3po11 ,,2a8apq e luFrr 'laJ {auur§ ióuqqauelF^z91 ualalnlal e 1arryzs 8alau e s 11nzzarrau 1au8alaru rl.allpos9ul E '1aulns9luTlu 1au8aprq taups yodosr gqa ze 8elruella191 ,uaqruezs - Iessoro^ € - IPT{elrII_€IInq qq€zssoq P lrmu 'qqoÍ3uu uaqruazs - Ie)H.al e - plle:e3nsr(u91 grí9sroqp1 lqzs TluI9IInq przro.r e aíara gra,t _€zssn luazs u Á8oq '1nípn1" :IgJpsgleq sfl9uolJorua 'rellqrrzsd {ar4zs p ,a.r9s9l1azol8eru 1ía 19zs paquazg 4efi9c rzs9,r;tur >1pspuIIDIIp a:úuuaw uoíe.n l8oq 'lresgpz.Io1 1au9d91 4eÁ3ry7 e n9q93szl^ p)pl9lrDsqo pnrue) 'Ia?Ioqnryuoluoq'1uareÁu9urpp1 ru>lrrdo >1os9pnl qpJ€ z€ :puout IgJIalaI u a3po11 lrure 'I?uua qqesalapJq ,pulo^ 9ll9l uellnzJol -J?spl {9lsuaTrrsu 8au rrsa; ueqlleíupJp sa|azs9rulel 'pulo^ sr 1rad91 19{es uazsr_q paur 'la19

Na.laJNaJsI

zV

Abarokk közjáték

Ha belemélyedünk ebbe a látásmódba lenyűgöz az alkotó szuverén mindenhatősága, amellyel az éLetet formálja, elkáptáztat a múvészisteni szabadsága, legfőként pedig megragad az é|ménymélysége,melyből mííve megszületett. A realitás aprócseprő igényei, követelményei: természetesség, hasonlóság, helyes arány, valör, kolorit, perspektíva stb. egyszeffe laposnak és jelentéktelennek tetszenek szemünkben. Valójában a hasonlóság, a fényjáték,a színelosztás, a távlat stb. mind hű és helyes, de annak a valóságnak törvényeit követi, melynek képe Greco belsejében kialakult. Hogy így kell nézni, s hogy az éttők mindig így Iátták Grecot, mutatják portréi. Vajon azok a főpapok, nagyurak, kik megfestették vele képüke! leültek volna eléje ha arcmásukban torzképet láttak volna, s nem lényüknek ,,fokozott" kifejezését?- Greco múvészeteeksztatikus múvészet, belső láng hevíti, mely felold, meg|azít minden tárgyiasságot, kiterjedést, s ezáltal a szellemi kifqező képességethatártalanul megnöveli. Ez az, arniről a renaissance nem álmodott, s ha megálmodta volna, felháborodva elveti. Ha szabad vizuális hasonlattal élni: Greco fölfelé fesziI, mintegy kinyújtózik az előtte megnyflt misztikus távlatok, magasságok felé. Rembrandt (l60G1,669) ,,belső mozgása" épp ellentétes irányú,lefelé szá\\, a lélek mélyrégióiban keresi ugyanazt a titkot. A nagy hollandus emberibb, tehát drámaibb, s a tragikumtól csak tulajdon nagysága óvja meg. Mi hajtotta a tragédia felé? Eleinte nagyon is a ,,ínű" vonzotta, a ,,szép", az aisthesis gyönyöre. S mert a Szépség nő, istennő, szívesen jutalmazza hódolóit, Rembrandtot is az élet kitályává tette: gyönyörú és imádott asszonyt adott neki, angyalarcú fiút, polgári becsülést, múvészihírnevet; gazdagságot, fényt, múvészipompát. Mindezt megfestette, önmagát is az élet csúcsán, díszes ruhában, ölében Saskiával, karcsú borospoharat emelve szinte kihívó örömmel, megrakott asztal előtt. Mindezt megfestette, s lehet, hogy szüksége volt erre a múvésziiskolára, de élete téves irányba fordult, s tragédiánakkellett jönnie, hogy géniusza úLlára térjen. Nem vé letlen volt, hogy Saskia vkágzó i$an meghalt, s íia, Tifus, szintén, hogy vagyonát elvesztette, műkincseit, sok száz képételárverezték, üggyel-bajjal szabadult meg az adósok börtönéből, egy gazdátlan cselédlány vette gondjaiba, Amsterdam gettójában nyomorgott ótestamenfumi figurák és az é|et kitaszítottjai közt. A mélybeszállás ú§a lassú volt, s az előjelek feltűnnek már fénykorának idején, tárgyban is, pikturában is. Tárgyban: önarcképei nem egyszerű önelégült vagy kíváncsi tanulmányok, azt keresi, mit árul eI ez az arc arróI, aki mögötte rejtőzík, kicsoda ő maga, miféle titkot hordoz ó is, mint minden ember. Piktúrában: a fény és a homály, a clairobscure hirtelen, szinte drasztikus belehajítása a kompozíciőba, vaw egyszerúen csak a térbe. Ez a természetellenes, lehetetlen megvilágítás fordította,el tőle a

,9^glsal 1oíueds qqod8eu8a1 e 8rpad loIITJnI^tr 'gngzsnu98 {aI9I Jo$ugí >ploJpq u Saru allal psnruzqplJalpru rrg8lod sode1 pezgzs,6I u srueÁ8n 1a yza s'ze 1att -suaqnu ,{unlopuo8 e.rolprn141 eq'1unupnleq ila{ IR,auIapJ9 ,lzsplg^ -gJa sn)nauaJJ s9 u9lulzsg qq9p3a1 ap'elsqerra1€I^tr 1elgrrr9l Á8eu sos9llp^ s9Isgt{ paÁlaq 1gÁurorrq gp€IInJ aqs9za{Ialo 'uqsgnt-aqs9.,ra Á8oq '3aur rlalzoquglp{ ze {BsJ lgl)osnpupilot{ p'19lreuolor suglsalord Jgle s9 la^pa{lal9 gpoTel§rlp uaqlaruoJo sgpelua;íe; s9 -u9 zu'ls9ltlu1t^ soJoru9lu 'gpezzlp e :8aur rr;ualaí s9 1a; e§o; l9leuezzolJJ uallar(8a >HoJpq,q9Dlos e 'sn11o1e1 eqou 'pueurug pq_p1l uIaN ,{al,alaqÁ3g sIIIq9iloJuIo) lulJazs {ns9lallapual qapaJa rBíuozBure 1uazs'tglurru'Iguualsr taÁu93a1 sorgzs -9lII §9 1orol9rpu18 sotuzr lasgH ,e^rrilp erpedr4zs i€uup^ pr{uuguropn1 Tgzapual s9 Ia)H9zJ9ptIIJoJ upllpil€r{ azsndeqou'1gulgrr9derp 93oqo1 s9 I9wlalsal Taqqgt ruaspr{os {aza ap 'vlteuzsgtr spruplpt{ eilol}pr]z 1re3ele8 -JoJ TolünlIzIA>{aJ lglsa1 s9lgrrgderp '>1azarrrlaí'{ol"ilg'1alsa1 uaqua zs l{3oq'zvBl,s9lJ9s aluzs 's9parr91 g1ollpT€zs l.o7.- 9^yzsnlu98 11oreq e Saur Frual (079I-1LgI'7na4-nla4) te-suaqnd paÁlaq lpu€Iqwau s9 oJaI3 .ll9Ia

,{pu ,Áuuary e e{gzeq rze?r 1a191 V I9Ipt{ € e^ezs gsloln lpupJqulau zx -{nJpos 193eul l9 pípp IElIíwoFzIq eapo8nÁu8aru 9 s'>19ípe8e,r 1epln8eru '{pí8oJlnrg4 'zsgtt )ní9laq aluTzs Jaqrua ze íla>119ra 9T,!BJ9 uesol€Dlolq >Iqal8aur Álarrr 'aqrgl IpI9.J p {auJo.1 erg[pgru )ouolu9p 1op,{3ue Is9IJ9 'Frq{ aíay snlzsr.ry nuuezlg?ns 1aÁu9; upllpler{puoullil ,TT rza[a; enlosc -do1 zoqleÁ8rg1 sosgllp^ uaqqasa,rlzs8a1 1radu9ur19 s '19 arrpa.Álps eqr9r8 ,ugllgl -9l lu11lzuuleru d8alurw {au9{Ial uazs98a J9uI lpueJqula;1 8aro zV a&gsg,nzsÁ8eu saurlal9J sI Inpua€arrr ap 'Ia )TIa1 leulruopzlq 'azqutla1 aqlaJ9l ualaf9,r 89suapullN e !9p1>1a39ssaÁu91 J,aqal lgqgIourodu }9l9s {Ip -a{Ial!a sI IaJ ap '1119q3aul a§up1al 9laJag'>1a191 so.{ug8eur y ,uaq89suap -ur_w p 19lulpleq 9zÁu9ulro11o39pn sg'uaqlalg lJaqua zE lglulplpq 9lq9q lalalazs B qrg3aur !eug.(ula1 Iatuazs HIa,I 1gírlzsul ?zol1a,{u93azs e ,8aru asyg 193eru 19 lraurazs HIaI {9hTduIaJ')Il!I9l 9laJaq rcsgdesc sJos V +9levyq glnJoq eqÁpuroq-aq.(u,a1 1ara1 d8eu u s9 19[puosJ >íaI9I e d3oq 'e^vgzs lIoA pJJp 8al9puapara Álaur !91alulla1{9llol}pJoJ 91a; e3gsseurp8 -zo1,1tsoÍez'eags3epze8lgruro; s9 Tau}zs P 1oruolo ZP s9 as)uaJazs V ;1au989ssauailalazs9ulJal oDaJD luTru - sr e[l9c laqs9zafa;r1 í3; s o1o Bal9lulazs a-sJulu /s9zapaJl_o.J a lpala ueuuoq '1ausaÁu9rupa.ra /{pusos9lpq lpueJ$nau ryza;r? lzolzsa srryrnl4d e 1za uadd9 il9IlII'ars9p -J9>I e +zseI9 {pupp ruau ao,1radu9rrrpa n pnzsÁ8eu'1939szs9raru'lpsgl ^ -}Í} tpuerqrrrau >írzwala upq9lpll9 s'1go1osry)aJJa I€uIg tp' 19 lgsgz9u)pH >1a89sgpqal p {aul9zsaq teugrrlzoduro1 p aJnJsgoJIpIJ p a^Ia 9zapuaJ Áua>l9rura1 Álvr'19lr9rBÁ8Bru8aru ua^gq u+gzu ]gil9ptrr V,lrunuas alglaq '11y[Ew97aua dln1,,16 ps9l) upslT9luoJJ IuInJa{ {eile>Ie aqdu91 p puTul ua9pglalJ9 19193eru >IHp 'la{glapuar8aur

{allail9 rrrau {q !el9rop9[ u s9 NII]IIJNSJSIZV

A barokk közjáték

kétségkívül,de sekélyes/ s múvészettörténeti jelentősége lnnyr, hogy a barokk élet egy fölösleges vonását örökített meg: a nyárspolgáriasságát. Vallásos képein mennyei cukrásznak mutatkozik, rózsaszínú habfelhőin nyájas szentek vesznek körül kegyes Istemarcipán puttók könyökölne§ neket ésSzűzmáriákat, még színei is híg optimizmust lehelnek; genre-képein a spanyol köznapi életet mutatja be, ahogy a filiszter szereti látni, azaz emésztésétés lelkiismeretét nem terhelően: kedélyes, operettmuzsikával kísértidillnek . Mindezeken kívül még egy nagy fordulat ál1 be a barokk idején: a zene áBleszi a hegemóniát a képzőművészetektől. Különös azonban, hogy az uralom csak mennyiségi, nem minőségi jellegú, a zel\e szeretete és múveléseelterjed, az érdeklődés, a fogyasztás igen na{f , ám tömegtermelés elégítiki, a korszakteremtő tehetségek, az örökbecsú művek hiányoznak. Viszont természetes, hogy épp u legszabadabb, határtalan és dimenziót|an művészet kerül az élre, s szabadságával élve, újmúfajokat teremt, köztiik a legnagyobbat, az operát. Ezá|ta|- *ily jellemző barokk tünet! mintegy megtestesül, összetársul a többi múvészettel. Születése, dramma per musica néven, pontosan a századfordulóra esik, 1597-ben mutatják be }acopo Peri ,,Daphne"-ját Firenzében, ].600-ban Rómában Emilio de'Cavalieri oratóriumát, mely mai szóval koncertoperának volna nevezhető, 1,607-ben pedig Claudio Monteverdi ,,Orfeo"-ját. Az első zenedrámák fulajdonképpen abból a törekvésből születtek, hogy a görög tragédiákhoz hasonló előadásmódot teremtsenek a színpadon (innen a sok görög mitoIógiai tátgy), s ezért még nagyon kevésséhasonlítanak a mai operához; nem ,,dalművek", az eLőadás zenei aláfestésű recitativo, gyét zenekari kísérettel, ebből fejlik ki az ária (bravura), s öncéllá, ,,belcantová" vállk; ellene lép fel Gluck reformja, mely megteremti az opera szorosan vett

nűíaját.

Talányos marad, miért nem szült a barokk nagy zenei tehetségeket? Talán meri az európai zene mindeddig nem találta meg a maga nyelvét, s most kezd beszélni? Ha igen, akkor érthetővé válik, hogy a rokokó idején, e minden nagyvonalúságot nélkülöző stíluskorban lépnek fel a legnagyobb zeneteremtők: Bactu Haydrr, Mozart, Beethoven' Magától értetődik, hogy az irodalom is ugyanazon élettani törvények uralma alatt fejlik, mint a barokk többi megnyilvánulása. A szellem tel3

Palesztrina (15l6-15g4)már fulajdonképp barokk; A legnagyobbak közül való! Bach (meghalt 1750-ben) teLivérbarokk/ Hiindel ugyanebben az időben élt, tiszta barokk! Mozart rokokó ugyan, de Watteau is az! Beethoven a romantika csúcsa, akármit mondjanak a zenetörténészek! A barokk tulajdonképpen töretlenül éI a XVIII. század közepéig. R. L.

-qe" ze Á8err '>191sr€ppp € upq)unJo>I rc4e '1ung39suloulJ ll9{Jalsaul s9IzI suapolap p'{aupo{JoÁuoí8 u€q9Jotu9tu sgz8uuqgzgúlu'od e ugpsnd rgw uerle,{8 '1g1sruerallnl e 'rglalg{ s9 er98uog uPgluosPq zoPl9lslssaJazs zsel1o zv,IzB pq)olelopuo3srarr llnsoíI9uloqla s9 ue|lezglzs|l /aq{alazal -Jazs sJa^ ualla^Jazs 'uallazallano1 e39s11o1ysz ppzdg1 e s íp19l IptuJoJ e Á3oq '{nh_elBl Á3p 1uozsr^ Intr ,sl a39zuozo1 )íeugJo{ alzal? lza s'19ly1 p1o;se8eul '8arrr efilsglp^ lalazs9lIqi ,,elzsll" p uaq9uaz l|o8ueq zaqs9lsaJ € s'uaqs9lsal +lozorupq p uaqqa'II9^ í3n ,19cug - BíIpc IglIpI pppÁ8a s e{lP 1au9Álaq9ru za leqgagyn g8aqal srzgod e uofropos la^9uozo snllul -lIJ {as_alsaJ9lp Iauaz 'nosgzlty /{al9luaila '1o1eluoseq '>1aulzs '1arurr '1ad -9{ €oq 'vípe?u lappualgpua^Jo nup1e^ /IgIp pilol1au8arad redu94e1 -nul puns sgz8uequadgzs u 1n[n puepeleqd8o; eígdulod rnla,{5 ,alazs9l -rlll IaJ 1zugírnq 1a8unszp nuelp^ ruFI 'Igrs,alu\rg ze lgilfl ,1ara1{t pa.Áu p 19l1939ssaÁu93ar aluesslpual Álaur'alazs9llg{ >Ipu9Jo{IJJ9J 1urur'1euep -uotu raqqQr a4asauapun! {auTlmnazryd9zs TIII p lasJa^ glaqal la39ssalazs -aluJal AIeu s '1pI ebr[y lalazs,allo{ ld9u 1oÁueds9 ze ueqgrolpfir ísa8 -9sr9{ ruau'1eus94sJal B a.ralsaru Á8oH ,I9u9Jalsaul oilnJ or§a zu'gtl1tp ,T9rrpne I9lI9{ e1[elÁBa qqol ulau azsrad 1u.raz§ Tlms9lz} T_tü V 9urrrralapaía; -9lI9>I Uzgt-tgst' ap sm7) ry 48uog'l9í.grlasrrrd91 qqesn4du3a1 s'1911adau -un IaA9woJo {au9s9lal8arrr 39sl9íes qazrrrau smlrlrcads Álarrrepa 19^IluI a 1euellrd gpzay- e - ad9u {{oJpq e - 1o1o,{ueds e Á8oq'ualpl9n urap ,solppnll9J s9 -u9 ua8r uaquapupl8rptmu ]ToJpq p ilatu '1ru9lrol8aru upsoJprupq za ,ryíglenluppuotu IJatusITaJ s 'parq9 €Jgtppn1 1eug8eruuo {ezsJo>Isnl1fs e 1.(1aqrur 'esseqtelí;rq aqsglugT ?vpzu? s9 salalT9zr9 1eleÁ3 -J9l'la{9uzsa qqpluonla8a1 e s 193aíu911o31op e Á8oq 'une 9í upquozp esglroled8 e:zqlue!,lllüaJa}zo)zsa ze s9 nlaíu p[grcrzodruo1 lploduoq ,H azza[al ua^!q uaq>ln8 '}1aqralpr 1a1l9zlaí'p11o1eluoseq '1a>plad9{ V -assaftal s'8aur e[pe8ur 1eln8errr 1e1o81op e í8oq '1931ozs EJJ€ ruau zrlaÁu e'rsara>11g8errruo 39ur 1alazd9{ € s9 ulailazs V ,lprulelJpl9III zaqlazolzsa ?epzuB s9 sgdruod e 8aur allal ulau 39ur ugprul'1aupa.ra lgqglpuprud rlau91 -Jol BuI€ )ípoploJpq u s'tunpzsglttt dprr palpslplr.4'p8ueqÁ8eu'soí193ep 'snl4zseqruoq p $ 8ryur snurzrro3uo8 e 'snruztntJplu p 'snrrrzrnqdna zy Itl{gJg 9ssnulzl gzp\ez ÁugJI in^au'1eulgutsc r9lo{q er98uog 1oÁueds e s 'tuue;41 zsyIo zu lsnrrrzrnqdla ze 8aur qruaral .{1Á1 1o3ue zy ,.{u9ul -zsa ze zsal sgz8ueqtgí e írgur 1nlzalaf u9lurzs 1unu 'rzsa1 _€II9Ju9 rrpq9ru -pqoJ sg1,!9,zu s'pngíg1o1spruJoJ glqlp e'ruopporl ploJeq B Inpw Ip§pI -roler{8snpls a ,pulol ellgpfarl lgÍgprrruepuolu llglaTru 39rrr ug,rl9zsÁ3y 'eqglunru lzsa^ lza rozs9|a',rlaÁu e e8eÁuy ,phrll9 uq9p193pzs Tpu9s9l -ozqlqq qqasafta1 'qqplarlos 39s9pa e 19plazd91 sadu98ar >Igsspl '{glso -TIy zu lrglodnl sntuzTuptunq p lJgil9 le>lorgluq e e§;391q íln+lulzo8ueq Joz$íos Á1o .r9rl Á3oqe '1ett939s3epzu3 3uhse ze tuzaíalt1 BíuprrlT 1939ssa[ ,

NII,IIIJNaJSIZV

A barokk közjáték

szolút" lírikusok. Ám természetes,hogy ez a kimúvelt, bőzengésűvé, színessé gazdagított nyelv árad szét és dagadozik a többi múfajokban is. Nem kevésbétermészetes, hogy a barokk íő, rcptezentatív műfaja a dráma. Ismét egy Gesamtkunst, távol áll aprózátől, formája vers, amellett zene, ének, tánc fűszerezi, jelmezek, láWányosságok tarkí§ák, létföltétele arnűélvező közönség személyes és tevékeny (tapsoló és fiityülő) jelenléte - szüksége van az összes dimenziókra, és betölti őket. - A spanyolok nyomban a fortissimo csúcsán kezdik, persze/ Lope de Vega (Felipe - Vega Carpio 1562=1,635) egymaga megteremti a spanyol nemzeti drámát, s egy század munkáját végziel. Amit alkot, nem örökreszóló múvészet és nem egyetemes emberi kincs, viszont annál terjedelmesebb, teljességgel kitölti a spanyol nép szellemi és történeti határait. Hogy népe szemében ma is többet jelent minden más írónál, épp ,,lotális" nemzeti jellegének tulajdonítható (a totális szón itt nemcsak Yjzárőlagosságot értiink, hanem teljességet is) - megfejthetetlen a könnyedség, amellyel a spanyol élet minden zegét-zugát bejárta. Múveinek szárnát maga sem tudta pontosary szetényen 1500 színdatabra becsülte, pedig a valóság 1800 színmúés 400 vallásos jelenet körül jár, melyek közül 438 színdarab és 44 jelenet maradt fenn. Mint maga mondotta, százszot is megesett vele, hogy egy darabját 24 őra alatt vetette papírra, mégpedig a legbonyolultabb rímelésúés szerkezetű versformákban. Cervantes, ki szintén termékeny író volt, álmélkodva mondta róla: ,,Monotono de la naturaleza" (a természet csodája). Nincs ember, ki e rengeteg múvet el tudná olvasni, de kétségtelen,hogy nem lehetett egyenletes színvonalat tartó tehetség; közkinccsé egyetlen munkája se vált. E darabokat elsősorban Vega emberi és írói sajátságai teszik v onzőv á, azonkívül megállapították nagy műfajtörténeti jelentőségüket is. A mi szemszögünkből - e könyv állandósított szemszögébőI tekintve azonban Lope de Yega ,,a" jelenség, a kulturtiinet a fontos: mit s hogyan testesít meg a barokkból, kétezernyi múvévelegyetemben. Cervantes például elkésett középkori lovag tragikomikus maszkban -/ e maszk benne a barokk, s azt amélyebb, teljesebb (barokk) valóságot jeleníti meg, hogy az idealista ember mindig szembekerül a köznap, a környezet, az ,,élet" felszíni realitásával. Vega is bátor természetú, kalandos életú ember, de korának ha, ez tehát nem kényszerít reá semmiféle maszkoü nem tragikus és nem komikus alak, a korszerú vidám pikareszk típust testesíti meg/ a barokk monumentális, személyfölötti arányaiba felnagyítva. Óriási termékenysége csak awal ,,magyatázható", hogy a barokknak szüksége volt reá, általa megteremtette a spanyol történelem színpadi panorámáját, e sziikséglet pedig, fudjuk, a stíluskorszak belső igényeiből fakadt. Yegaazíró-picaro; darabjait sohasem tudta volna megírni, ha nem kalandként fogja fel őket öntudatlanul, könnyedén és gondtalanul; bekalandozta a történelmi Spanyolországot,mint Lazarillo de Tormes, Gil Blas

-uazs s9 )ularuoJo lup9Á39^ aJíIauI !o39s9pn tze?t ze 1nftal8aur 'alglaq TuRpaJq9IaJ razsÁ8a eq s'lnh9,1 IuJ9Ia 1elun89s8oploq uaq^{1aul'sI uI9J9 ze |llo|9 s9 'ruo19 {BsJ s9pa^uazs e aC ,11al lass9pa^uazs alal9 Jaqula zp :llolluq as9pa^uazs s9 a1al9 4aJ9z9N e 1aÁlaru 'za e[3uulqzssn {aus9Jalusl ,I9zsaq I9JTolBI^9l sau{al.al 9pÁu8arrr upql9lpq e'lgtg[gzssttr {aJ p {BuuV {9ru9J9 ze '19lg?gsr{uol9pru p|9 ze Álaur '8uedde1 erpglau soleu9q 'r]roq uelteteq8o;3aru po8oru auaz 1ue3o1 uaqÁu9; a ap 'elepn]uo 39ssa1 -alg{ s9 e>lunru e 'arraq ryd89n ulzsll u'a89ssap9-rg8nsdeu glldual9rura1 {as9zJ9 ze'lpalalnzs {unla^ Álaure'autglo p|? ze ebqhy,uen elqn8ueq rurnq98uena 9uTluplel epu 1au39ss9ila{ a s '1crc191 1aI? ze í>laula19 ze uoípe }s9llrua}ul pJoi{atuJgq'ralrs salíalas s9 sal9>I e;:9.uu.qzs g ze as91;3 -9IaH 4eÁBgtt p s9 {al9zJ9 zV ,1osJos IJaquIa zu s9 193eul eh91 19q9leln91 p lur_ul {a{9il9 r8gpasgur e d3alurur'uasauralaÁ8a gaur '.raqura-acu€sspual 'ueqg8gs8oploq s9I9PIuo upI]9IJo{ P luulr{ pnl ulau lraruoro 3gltezsq 'uala1>19; lp1npul zu s? lJolzsg ze 'p19 qsal p lul9lg la^Alzs safta1 eípn1 ruau ls9zryp19 qqg{q 1urru'1al9prrazs B.rrÁuuB urau'eleu souolzso sg1lgdulv zu zg1gídep lau9lal91llazslal9 lzsa1 a89ssgtlla1 Á8eu 8gpnsgrrr e s9 l9I IpIp.J p 'iaI9I e s9 lsa1 p :uaq.arilIap9 .rold9zoT p s9 urnq93ueng_ze 911o1 Áu91 -zsaJa{ upqJosgsla ugJaplpJ ,IpsJrlsJ pul9lp {{oJpq e areadsa>l€tls s9 9 luallazs qqor{8eu 1nupllplpr$r1uoseq }}aIIauIp s'19qa1 Ioleq aJqqaÁlgu s9 erqqese8eur arrala'uaq39síl9ul s9 ueq8gsse8eru'uasaÁla88ry (689I-009I) ugppla)'paqura 1or(ueds e eÍpzgtqg uasalulzszlrr d3alurur e3a6 ,eqgle1931ozs sgllp^ e uasaflal errol}Il9 ruau 1939slaqal dSoq'pozo119uíes s9'aqpuar rded e 193 -pru ailal9llal /{e}1eqla ralaurraÁ8 s9 a39sala; JoTIuI:aq alzafal ua^}qsnuls sI l9ral9 In39A ,Ia^9lazs9ruJa1 Jaqua TIoJpq E azssg J9J sI urau za 'ulas ueql9>lrmw sel8gpn 8au ln rrrau 1o8ueq Io^IJc ,la{g 9Ia Tp}pp ua)aJal s9 uo{9)ln uaqs9zapual solplpllq Jo?IerulpTle tdauun Á8oq'1e11o^ {prlsglpt{ d8eu Á1o la^rlw sos9IIeA ,3rgro1 e8Bur e 1grl9s9padalalaq Tol93 qB8n.(u B lauqau.ailol 1oÁueds e rupl}Il9 au+aqal azssg IpTI9u 8uzvt7l9qru[qerep Á8oq

,ueqdlpsuaÁ8a 1ghler 1odpsl9u Jpn ar989suanala >Iau9s9zJ9 qazluaN ,rup8lozsD1 -a; Álorrro1llpfi9J 19JI s9 p39sru9Á3a ilailawppurli ls9Iz!z91 ,1eueídesc e 4zslaÁ8r s '19Á3a1 39suozo>1 B IsaJa) Á8oq'e11o1lq ruas 1zy {ez ,{Boyau lIgq7qozs e e[qopr1 8rpad lsnlnpld s9 lsn4uaJal'e[l.ez .ele 1ele{ }9y yuÁlgqezs zs?|alolzslly 'r1 rolrure Á3oq 'ues9;94 8aul alzad$aí e3Bru íropuele1 1nupltppn1uo d1o sr ruau uglpl sg ,ppos) sr 1sad91 zoqr -edugruopu neu9[91[q uqe1 8rpad a89szs9leruro; 'tesnzlndurr qqglur Á8Bn rcrun^Fotudele 1aurarr9ru iaza :s9^)alasc a3rry'solepp.ro; /as9IaIIaJ sroÁ8 )purc1eplo s}Jap 1oI? ze '4o1eppsedel nulaJazs rl9r9 u9paÁuug{ s9 ?upzv8 '1auroro pope8o; uplu9pl1,)p1oJpq zeze' ylglutl89l s9 d3a e[gruroJlal9 IgJI sr l{au xapg>I]alnsJaq u9lulzsg s9 s9 IJaquIa ap 'a.rr.Áuolr{u9rrro1 'sosglea ,lFípJpI_o.J p {IEsJ91-9d9{ ,9 1o,{ueds

e 'aq91ll}stJ9 au 1o8gsropuelol V

N:ITIIJNEJSIZV

A barokk közjáték

vedéseink tanítottak. La vita es sueno: az é|et álom. Az ifiú herceg, ki ámuló szemmel lép a nem ismert és csodálatos szépségúvilágba, megdöbbentő erejú szimbóluma az emberiségnek, mely itt a földön nem valósíthatja meg álmai víIágát, rnert az igazi valóság vl|ága az álmokon messze túl terül el, s oda csak akkor jutunk már, ha börtöniink zára rnegnyílik. Akaratunk szabad, hogy a jó utat válasszuk az örök valóságok felé, hatalma nagy. Mintde ereje gyenge és az emberi természettel örököltbún jóság kísérkétfelől, szándéka kegyelme és a démon elvesztő egy az isteni és nehéz megőrizniink az öröm szépségétés megtalálnunk a szenvedés megjobbító örömét. Calderón intuiciója meglelte az élet e kettősségének költői kifejezését,különös, jelképteremtő erővel tudta drámává alakítani a keresztény életérzéslegmélyebb lelki tényeit. Hatalmas megérzékítőés lábroki tehetsége autodrámáiban tárul fel; lobogó fantáziával és a misztikusok elragadtatott élményszerűségévelönti formába a vallás legelvontabb eszméit, dogmáit, s ezek a megjelenítő tehetség valami csodája által emberekké testesülnek, fizlkai életre kelnek. Ami spanyolságát illeti, csak e 5y je|ző illik rá: rendkívüli intenzitással spanyol. Az eredeti jó értelemben vett becsület-kultusz vagy inkább komplexus költője; azok az élükre állított becsület-dilemmák amik közé hősei sodródnak/ nem leleményesen kieszelt, tételes drámai egérfogók, mint a francia klasszikusoknál, hanem a spanyol életből és gondolkodásmódból szervesen kinövő problémák. A hagyományos lovagi életfelfogás, a felszabadító harcok hősiessége, nem kis mértékben az araboktól tanult bátorság-kultusz és férfias helytállás valóban megszülte spanyol földön a becsület dogmatizmusát, s vele egyfajta magatartást, melyet mindenki úr, polgár, paraszt - többé-kevésbéátvenni kényszerült. A dogma élménnyé vált, a parancs önként szövetett szabállyá, s kényes érzékenységet, kötelességfudatot, férfias fegyelmezettséget, önfeláldozást fejlesztett ki eszményképpen a köztudatban, s az eszmény szolgálata tragikussá, nyers és emberietlen viselkedés indítékává is vált a sors drámai fordulatai közt. Ezek a mi szemünkben már élettől távoli eszmék, elvek, szabályok testesülnek ismét eleven, érző embetekké a calderóni csoda által. Még kirívóbbá, de egyben korszerúbbéválnak hőseinek konflikfusai, ha a becsületparancs a barokk tekintély-tisztelettel ütközik össze bennük. A monarchikus eszme, a király törvényfelettisége egyik sarkalatos tétele a barokk életfelfogásnak, s Calderónnál is teljes drámai súlyával hull a cselekménybe. A kisebb tehetségeket nevettető, groteszk tulzásokba hajtja, amiket azonban s panyolok halálos komolyan vettek. ].564-ben hal meg Michelangelo. Az európai dráma géniusza, Shakespeare (William, 1564-1,61,6), ebben az évben születik. Falun születik, de íőhadiszálláson él: London, negyedmillió lakosával, Európa legnagyobb városa, a benne nyizsgő élet sötét és barbár. Noha a barokk már felállította

1IoA ulau 39ur

ezssrp1 '1ey4zs !9z9lpe&4z§

=

auaJsa{€{§

u

'{1po{Iglg InJg{ 1ez9lqlurzs'ehíer{ pquopuo,I puo8r9,{ua1 e í1gquralaJazs uq8le s 'Insgu u9Jo{ !;lvsgzlopun >1g[desr8aur ílrzo119lel sl laplazs9u -lzsJopu9l Á8oq !aqa1 'lg1o1srugel }snlpJ B Bí:píllupqpJoJlpJ+5 ,1asa3aÁu91 TuIuIas 19r-a.readsa>IBt{S /{unpq luapuTtu pr.o1aÁu98alaual p 19 li1azg ,lgza:4l? u9s9{ e el8ecop1 s9'a1zgla3ara ueso8ue;rn1 areadsaleq5 ugl9Jo+zs9d.,{3a lulJazs ÁuguoÁ8eq p uI9 /asgq >Iopuep1 su9p3 'ahla.,{8a1 zop1o191glrolzsgd il1pl zp ap '9291 ]9tu9p 'zsguyzs e 'a8eqrng 1119 s1,1a39n sozsgÁ3 'TeJo{ a^la^ leu9s9zo{pl -sctq salaf'1azs?luJal spIJJpt{ alaa6 -uoqH 8aslaqa1 spullpl€q 'esr9y{191an ualuazs e[lyzs uaqs9pa{al$ ilo^}^ p9ra,{3a>1 9sc1o Áugpcln d8a l-aMoIJeIAtr ,ullua8aur st 1a.readsaleqs |,,,9z9l pvduyzs" e 'ezrp9loÁup8 uo19.ry zu uaqÁlavl '19zíu4al9u9 Satu e[i; 1aul -ru;iíJ ,!zs? ergsere8 lloJgsg^ uolpu9q 9III|IÁ8E" u9Á39 sol9leq s9'ugclnze azsso {Isa lu9{sJuoJ uPtul9zs IglIoqo>IP auaaJD ,l9^aq gplzs9{ aDlal+al Tau9lapI9sJ9uIJ9^ Dl II? upqTos9loTlp r,Saualrrpdnra 'uallauad8a uaqzo1 s ueq8gsueplpuo3 93roruodu'ueqlopuep{ TEIIaJazs ll9zsl}'uaqs9palÁlaq -ro1 fuaq>las9pa)íala^ IprusJo{ 39sesr91 sllgluasz s9 u€Il_ploq€z'9plza491 -rua €J9JoT 8uerq pun rrrJn;S e zg ,[eqnp llo^ ruau :IglIpsJ9} ilgzgquglp{ uesoÁuoztq ueq8o1op Á3g ,uopedu;zs e 'ueqgurlepoJlq B8eur p lualtuaJal 3o1 ro39pr í;r ueqgprr tle '11o3oru p{o1uroq sa^Floq p {auJaqrualelplJ e )ípuup Á3a ruau ltt}zg{ '1aula6lzs 1o1elopuo3 ,{8eu '1azrpur d3eu sr uaqgzg8e4ulpd s9 -Jos ,/rTup{pp1" p ',,Áugalqeg" p '{ylusco{ e a6t ,ry39ll^

b spp.r p s9 uallazs € {9slularal8aur srÁ8Bn',,urnue8.rg ulnÁo51" :l9ul}) DÁu931,{3uu>Iau9^rlll9, pJoI uoJpg >1gsl;s9pn8aru Á8oq 1urur'lauazsTaJo} aJqqasDl luau s lraÁu9urpara qqeír.r8a1loÁuguropnr p {ghpll9ru s9 {IIauIJa1uaÁu9ras lpsgpr§ 39sesr91 {Iprlx e 'ueqrgqozsppoJl l9los {ezgqJoluo{ p {aulo-tuJo1 >Ia)JaIJ lpedgs 'lo8er(uB ze 4gílepqezs {g^asr]q }d9lsoro,r 'uaq4adlaqpu sozrq e DIunuI e39z'lgry[q uapuTtu 391rn e sJ9Jpt{ e íDr{3 uo>1opedgpol€J E 'zoqglnrlod e p9 39sesr9l uelplJoporu e za aq,,;pe8eru IaJ psg)" :pauIJoJgJ sg 'ua^InJJe luozsl^ 9 'xassg r|aí3a1 e DIau epo pa^ - ilipez7^luosD e 1uruI 'stposgtgízs9 ze aqro3 ueÁlg" :alo^ {pupo{s9q -uroro8 IBJuoJe^pn ,,19Á3uuu9l'Á8err Á3og" :quozso{ Ipss9lI9IT a upD}n ze adgu eq 'eípe8o; a^+a^au 'uasaíppa1 //ssag uaanö" p'nzsdgu u'l{Buu e '9uÁlgrry 1aq9szJll ,rztuallaí 89sualalzsa; ry?qa'upplsgll_p8 sr po 'sr pr lJopotu V,píal 1ern 93oí3€J lglTa^o{e3gry p {pup11nquaÁuuo1$ ueqJ€^ -pn rdprrl e uesB8Bur lual ap 'p1eq 1tsa uaÁuuo{ uaqTas9pa>IaJa^ IDIezs ,tunlualupJadura1 -[9 ,r'uolgcln so>1zsrd 'npzs e gJalal9 sradu p loquro1 1o3ue pry^glgLs p IaJ Bulnpeqezs u9[91sa9l1a rrropleq8gpa e '1soru >1esc €qluFII 19s 'rasglq llplnPul ÁBeu zslryzsaual P TPuIrtp 39ul nl tralalzslp NII,IaJNIIJSIzV

A barokk közjáték

bejut, kellékes, igyelő, majd rendező, dramahlí1lesz, közben felcsap há-

ziszerzőnek, nagyszámú hatásos darabot ít, hogy bővítse a repertoire-t, és gyarapítsa a bevételt; aggáIy nélkül oroz minden kezeügyébe eső fortásbóL, angol, francia, o|asz, antik szerzőkbőt merítve tárgyaít; ftilviszi a színházigazgatásig, ügyes üzletember lévén,vagyont szerez, házat v ásárol, telkeket ad-vesz szülővárosában, s mihelyt lehet, otthagyja nyúgös mesterségét, hazamegy, jövedelmébőIél, s gyermekei és polgártársai tiszteletétől övezve hal meg. Mit tudunk még? Csiszolt, úri modorú ember lettbelőle, szellemes társalgő,emiatt színészlétéreelfogadtákegyes,,jobb' körökben is; mint Southampton lord pártfogoltja (talán barátja) beletekinthetett a felsőbb űzezet életébe,olvashatott könyvtárában, pótolva a falusi iskolázás hiányait. De nem mint író érte el ezeket a ,,sikereket", hanem mint tisztes polgár, vagyont szerző üzletember. Pályatársai - az élet és a pályák törvénye szerint - versengtek egymással, vele is, irigykedtek, intrikáltak, de elismerték tehetségét a többiével egyenrangúnak, némely dologban különbnek, csakhogy az ítő- és színésznépségjó véleményenem sokat jelentett. Henry Chettle, a kiadó, megvédte Greene támadásával szemben, miután megismerte ,,viselkedését, mely nem kevésbéfinom, mint amily kiváló mesterségében. Emellett ... egyenessége az ügyek vitelében tisztességról tanúskodik, míg írásainak elmés bája tehetségétmutatja." (1592.) Francis Meres, párhuzamot vonva korának néhány ítőja és az antik klasszikusok között, barokk ízlésűbókkal ovidius mellé állította: ,,Amint úgy vélték,hogy Euphorbosz lelke Püthagoraszban é|t, akkor Ovidiusnak édeselméslelke a mézesajkúés mézbeszédúShakespeare-ben él, tanúja ennek az ő Vénusz és Adonisza, Lucretiajaés cukorédes szonettjei." (1598.) Jellemző,hogy színmúveitnem említi! A hivatalos irodalom pápája Ben Jonson volt, poeta doctus és laureatus, rengeteg tudománnyal terhelt, antik mintára, pedánsan szabályozott és íróasztalon szült darabjai azonban nem arattak sikert, míg Shakespeare-éi sodorták a közönséget; ezért, midőn rne$egyezték előtte, hogy Shakespeare soha egy sort sem törölt írásalbőI, szúrósan felelt: ,,Bár ezret törölt volna", utóbb pedig ewel toldotta meg véleményét:,,Sufílaminandus erat," - azaz fékezni kellett volna hevét. Ha volt egyáltalán hivatalos véleményShakespeare színmúveiről, ilyesféle lehetett. Beszédes tiinet, hogy a kor szellemi éIetének,bölcseletének, fudományának nagy rendszerezője, Francis Bacon, egyetlen eqyszer sem említi nevét, még ott sem, ahol a drámai költészetről értekezik. Tény, hogy a kortársak nem ismerték fel benne a lángelmét, sőt az utókor sem még vagy rnásféLszáz esztendeig. Vajon őmaga észrevette-e? Nem arra a balga babonára gondolunk, mely szerint a zseni önfudatlanul alkot, hanem arra, hogy milyen viszonyban van a saját múveivel? A lángész ítéleteönmagáról ritkán helytálló, Geothe színelméletéttartotta élete legjelentósebb múvének,Rousseau a

-ez s? ll9p9{d9{ '11arta lzs9qlo{ '11ozoros ']]ozgdtd 39suozo>1 e 1epe3o191 I9q9h9J s9l}sauau-s9lzl uras d9u rrp zp '>I9natl41al luu3gslelntud9u 1uaru eqlrl9zs 39ssoíug49l sgpeglaTwzs y, (arglotr4l'aurceg'alpauro3) uvq3gzs -JoercupJd 1rmu'grrpl?zo$el 1aÁl9dauun lJe^pn Á8en'(u9.1apl€J'u3a6 ap ado! ueq8gzsroloÁued5lurur'9n9Álar{ zsnlp{ tz74,Á3a s9 Tlazwau lI9^ ruau pudu;zs e '?avl llo^ 39zsJo JgqJpq ílallazrrtur lpsJgl s9 areadsaleq5 lqu'ly{g{e! e +zu 1I_B^H '|91n9rp p pD1os TrueIBA {9lpsoaq uau 39suozo1 p luas '494 ze uras upq9ll3uy .{8oq 'sI n íu9rupro>1 g^allou9zs ,píeut )€sJ'uepelozs ila{ >Iunulpln>I il9za s'laqal ETo Iupl{aI9I ,Igq9íg{unru gto{F za'.4.eÁuozsl^ gIpA zoqT€s9lo{Ip Tnft9^ ruap98aur wV zs93u.ele 'areadsaleq5lasa8aÁu9l rulxas 8aul 1u9ualJ9 ruas Jo)p{€ '(,,snlsn /aJ9s9l}1o.ro3arrr -p{ Iouoo") uue141 s€luotl1 pI q {ruau9lJol lIpul lgIJ>Ip luoTsal9zs s9'1glgsgzanlala{ Ta^pu pulol p; 191deu eq,{8oq 'ygípuw 9z -zoq >1nd8al ao ,Ip^rcsl9lJo{ palr9lar{8a 19q9íÁ3eu'nrr 1uTuI'errÁuue al[tsJ ,uaq -aq ulau l9lazs.allo{-plu9Jp areadsaleqs :ls.alalza{la^o] p 1níuona1 -9íla1 aíaraglo{I€ s9za>I1arual BJnIpJ e lupü 'I1e^ pJsglJelB8Bur Á3pdd9 Áu91 e zg ,po3oru alpru {Fplla uasafta1 a^ala 9 'aplaltrylla lr_u l1o,r luau {au ,u€IlpJe>Ip-EA -gpl zu 19u-areadsa{€r{S ap 'gp| ze qaqusTuIuas8arrr la{azg -JDI€ ppulgl €runlualumlop up1elulgzs 1eugÁuozsl^ gDa{ e Á8oq'TIpguoJ p s9lau9ilo.14a|9 ze I_pugJI qqg}8al V soJozs Á1o aq39sÁ3a Dur IpT8gIoIq ,>1audu91 ZIIE^ aJnü a6 uau€q {nzssa^ 1aula[ ulau rW Zllzo1lalxal pJnI€J s9 /1au9lalg 93szad sorgM8eu e '1eupsrg1 '1au9la19 É1ppB zsv&a puotu r}sJ}q '1.ecl9dsz.vl -€^ € IJolIa ueqgJo{ sa^? 97'ugln 1grcgpladslala1 saJa>IIs s9 sgp3ze31 -l4zs'(qelupu}zs 1a>1 3ellg 1u9luan9) s94pru9Jp I^9 zspq Á8oq 'a-ln,(8 -al >1aulaf ;ar9s9lzsa[ral la^pru DapaTalol urau ,{8oq 'a-ln {8an 1aulaf (,,pB$gsgllaur í8eu" llolplp1e 1eloÁprr1 p^pluaza'laladarazsg1 u ueqgí /l.arrra11azs -9,p?3u4191uosuof uag 'l9íul9py ,,ilzslal r(8o.{V" zp 1eug[de la[tupH e1lozqg[ 9l ueqreíqerep 19[es ílp;lula uag)Jaluslla $ )alau9lJonazs9u -rzs |puz9zs ,LI u s ',,sassa;oJd aq arrlenb aql q 1ualacxg" :altlar{) 'l?3?s -laqal ízs?ulzs 39tu >1rr9scrp :uaqpígr9Z) ,lanau ,,}ílluq Tuo^V" zu ulden {nllaJ9 s '11r9scrp s9 {Il}Fua lla^pru sasJal {psJ {€sJ9lro1 e Á8oq 'gluulla! ap €8r_ry sr 1gf9s9lpuala{ e s9 plgÁgzsazs {9per1 e 'azsrad's9ualaÉlaur V,Jozsqqo1 1ogÁlaulau Á8oq' zeBt' 7o-91 TesJ uequo ze |rrzo;1- e[oerepulzs /soN zuaq9lal9 pI llope lTuI í8oq'39rl laqlaza^ 9€ 'puT_ul ll9{tmw sasJal errrroÁu ilala^zg) ,pJ9s9^oJ )pTqqgrn zu Dozql1s7t43umlald1 I9J, {oqpJ -epulzs s? ($uom) {a^rlrll I9lI9{ pal la89squolnl pro3rzs Álaur '19Ál9qezs p{Il9lzsa 4.rolÁ8a zE alla^o{ sr 9 ugnpdu íepl8aru J_pru Jo{Ta 79í9uagryÁ19l -DI luoJ9rl ,{8oq 'sa39s191 eq8ry ilolot{'Iza^au ,,{au9Fl9lnzs9sla a.Áu9ru -aIaI" l9^Drrr a ilT :(eosr) ueq9s9lu9Íp /,zsluopv s9 zsnu91'/ p )rmup{{nq ,qq9^ol Áfu s9 PJs9IPln ilala^zo{ ÍuroÁu ualla^zo>í Ttlnuas 1gu-areadsalPqs 1raÁu93ar elpe8el8aur íolzs1o;'1r9larrou saluplJaJ'l-,,asrola11 allaano5"

NII,ISJNaJSIZV

A barokk közjáték

31

jongott - fegyelmezetlen volt, de naiv is, azaz fiwelmes és hálás. De ha dühbe jött, a színpadra rohant, s megtámadta a színészeket, kik kardot rántva védelmeztékéletüket. Viszont a mind nagyobb súlyra verődő puritánok szabados és erkölcstelen szórakozásnak minősítették, mert alkalmat ad a tömegnek, hogy közvetve kiélhesse nyers ösztöneit, gyönyörködhetik a gyilkosságokban, verekedésekben, szerelmi és egyéb szenvedélyekberr, álmélkodhatik a szellemek, ti.indérek, varázsLők csodatettein; ezért keresztülvitték, hogy csak a városon kívül, a Themze jobb parján volt szabad szílÁázat építeni,előadásokat tartani. Másfelől tény, hogy a Shakespeare-korabeli színpad, sőt maga a shakespeare-i dráma is még szoros rokonságot tart a népi rémdrámával és mesejátékkal. A ,,Hamlet" - hogy úgy mondjuk - lelkiismeret-trgédia, a végéna színpad mégis hullamezővé válik gyilkosságo§ méreg és halálos párbaj álta| -, egész bizonyos, hogy az isteni nép harsányan hahotázó örömére. Nem csoda, hogy a klasszicizmus előkelő, de fonnyadt emlőin nevelkedett, akadémikus elmék lenézték.Viszont az sem csoda, hogy Shakespeare és Ben Jonson évődő hadilábon álltak egymással, s a hagyomány sok csípős szőpárbajuk emlékéttartotta fenn. Egy csoda marad: alángészmúhelye. Az ott folyó munkáről a múvek tanúskodnak, és vallomásuk így hangzik: Shakespeare-ben oly szellem, géniusz lakozott, ki ismerte az emberi természet minden zegét-zugát, a vérmérsékletek,idegalkatok, jellemek minden változatát, amit az emberfajta produkálni tud, teljes skáláját az indulatoknak, amikre az összes változat külön-külön képes. Itt az oka annak a tudtunkkal meg nem állapított ténynek, hogy egyetlen tárgyát sem veszi az ,,é|etbő|", egyetlen alakját sem ,,másolja az élet utárl" , nem keres modelleket, minthogy eleve mind megvoltak a ,,íejében".Viszont midőn a krónikákban vagy az irodalmi forrásokban vagy akárhol alkalmas tárgyra bukkary akkor,,fejében" a teremtés csodája játszódík le: az alakok életre kelnek, elevenebb lénnyé válnak a valóságos embernél, mert egy-egy jellemalkat, egy-egy emberfajta tiszta és tökéletes típusává lényegülnek, aminőt a természet nem alkot. Olyanná lesznek, aminővé a természet alkotta volna őket, ha tökéleteset tudna teremteni. Bizonyára összeszámolták már, hány százra megy Shatere nyílnék,hogy kespeare alakjainak serege/ s most gyönyörködtető Macbethtől a 1-4 átől az aggLeatig,Lady Oféliáig, éves elősoroljuk óket, }úli III. Richárdtól Hamletíg és így tovább akármeddig -, de csak egy eredményre jutnánk valamennyi hatványozottan élő, de igaz ember, ha mindössze két szőt szőIís, azt a kettőt mondja, amit természeténél,állapotánál, neveltségénélfogva akkor mondania kell. Shakespeare nem másítja, nem szépíti-idealizáLjaa természet művét,hanem kiegészíti, tökéletesebbé teszi saját törvényei szerint minden irányban, mintákat ad neki a szépről és a

'1elnpur qqeduoscep8a1 e Á8ea Ál9paluazs qqasaurau8a1 e png8ew rgq e[pe3e6 ,,,ul3alaq erÁugnpq 1elopuo8 e lgulzs 89slugzqa zp" 'sazrlalasl p ilahtr,salal9>Igl r(Io laqaI u9za'- st 1elopuo8 e 19s'19c qqeluozrla's9nlaro1 qqese3errr uapuruI 'ulpJglpr{ wnnplnTput zu ,{Ball1p r_ur€ 'zepuru alglaq ryzz(ugrq ap 'q,szsÁBpu s9 sgdrlod '- lgrrary1 19q9r(laq9rrl lazs9ruJal p ueÁ8oqe 'Áu91 rruala il9z aq9Jo{ {a{9zJ9 s9 {as9zJ9 /{olpppuT'{ouolzso zu 'l?| qsel p eIaqrufl ,aq BFp[ pla; 4r€a {psJ laq9l lJaqua zp alaluDl -al'uíÁBetl puallalulJ9 sI eIaJ >gÁ8a {aDIas9pJ9{ IJaqua >IoJo zp 1-aread -sa{pqs apulv ,aruazs B 8aur Tudu aDIas9pJ9) IJaqlua ,19J9"'Iilglg.Jgpl 'satualaÁ8a zó 1esc s tpHgIp.J luplalla 19qg39sse3eut aurla8ug1 e í8oq 1Órr -^e >I9t4PtI z9 rc r{Bevl rzfl ,I91u9lqordzo1 9? f]€a s nuIPpPsJ9l /ISPIIP^'qalasc {oq {pu9Jo1 191(3eq FuallalulJ9 arr.(uuaru 1-aruadsaleqs fror{'sguglnx aglÁu?I lnqrua zB areadsa]pqs a-pe lad9{ ueplÁugr11 1a-raqr-ua saílal alaqrua a.readsaleq5 uofen ,l9s9pJ9T r89sgurur s_alruaJal r-areadsaleqs e pa^I_o.J paru'p8gssoluoJ 9ru9p sglpozs8aur p zE ,lwalal le>losnd;1 g,Áug,t -J9{9J9 '1o1oÁugpl9draqura salal9{o.1 Á8oq 'lÁu9l u lzu {unuzelulp8o13aru lalaqula iloIoH ila{ ffiI '- uaqlwau 7n8aw u'3tíBa-lg1,{3a lasalal9{gl 8aur epolp 9l 19IaJ s9lulaJa1 e í8oq'eq3lp ye ap 'ppq8aur 1un3o1 uaspqos lIuIE 'IrlJ -Ialpru 39rrr poleqlopuo8 sr pqaÁ3a {os ,I9$I9D e pad9lr1'1a39sralsaur e ey(8eqeqqe'la>losclourpÁ8 1u9n;1 e 1_elzoq8aru {aza lr{Iaqgr S,Ia^TaJa{Is gzrazs rpedulzs e papa891a8aur urauet1 'erlor9qeq r9.r; sa8aluop{ rtapa1 -al_o,1luau'1o31op p €lI9I€l )aug^al uaqpual elr8o1 19u9lazÁlaq rEII€p€sJ9l e8Bur € s9 llelp ps9lpq s9lz}Jo{ e '19q1o1o ppr{al9,1 ,{aDIauIaJ Tlaqq9) Tpuplunru 9pn e.rpedu;zs'sosgleq ?14ralrs :IpsJ9lJo{ s9 -94 1rrnu'arqqo1 Plloupl eq8lp g9ze 'p1l9u as.ap^o1 1o1ezÁpqezs qg,{Ba s9 sn{IzsselT '>1osgr;9p snTru9po1e'loÍugur1nupl sgpnl'ilaurral //Inuaplu9>Iuo" 1JauI ap 'a1zal91augupql1 19s '1eurze8r '1eu9Í uesoÁuozrq r9^rtnt leuselarap ,9^o ze uaglaqJatu$ luau or11?I zu s 'd_a{ gslaq e '9tcdacuo1 e 'Áu9r4;d9 zP WauPq tan;tru P ]Izsal )í9I39l u'>1o19ppe z€ tuau 1laut'- ,,eftgp1 1oqe ' lguoÁ3e rt lzsa^ upuuo" :epol1el aJQIIo^ í8oqe'1alraÁu9urpaJa rruallazs eftguzseqla;'19[91tmrrr )osglu rzsan aqÁu98r pugrarrazs'1ezt?etd 141qu sgzoqpq sr areadsalpqs /gloTlp rze3r uapuTtll luT_ru íaqd91 p TTIIIaIaq pq 'uoí er9de1 3BÁuB ll9lel uazse{ uapuF! zawlg ,{rz$Ialol ar9s9l;z3or8arrr d9rllpapl gqaq z(8e uaq9íalarr s'1ano1 1opurp3ns uraupq',,ulas yos Á3a loJol ulau" 'p?ryvlgzs utau'zalJal urau'lrzalalr9s1{ ruau zeze'tlazatt pt{os

I?zl? 191alazd91 'rpíp{unulrelopuo8 'lglepn1 ap 'lo1p upsolpprq 'azslad '$ B8etu u9^9I laqua 1auuaqg zp ulaupq 'aqtazs9luJal lJaqlua ze 193 19 ulau'arqangl lalaíu9lrol ilollo9laq e'uaz(ua19^al ap'Inual í31 areadsa{pqs'1e)plp^pzs sgIAI

-Blu /,II9aIoq"

-eru9)tug'1azs9urra1 e r{8oqe'lo11e

zrmualJ9 IIa{ 19IaJ llaqrua s9ltualal p uazg //,1aus9ltuaJal p aIaJ e8Buld8a areadsa>leq5" :|lgladpllopuotu llr?zfl1ugred8a 19rzssoJ B s9 lg{Rsl e'l9t9í NII,IíJNaJSIZV

A barokk közjáték

legyen a megtestesült jóság va1y az emberré vált gonoszság, a természeti lény határait nem lépi át. Mindnyájan valamely szenvedély vagy szenvedéllyédagadt fulajdonság rabjai, s élettik célja e szenvedély kielégítése: öncél. Ennek a célnak dobják oda magukat esztelen vaksággal, önzőek akkor is, ha szenvedélyük önzetlen, ha íelá|dozzák életiiket érte. De a legförgetegesebbek akkor, ha valamely romboló indulat keríti hatalmába őket, letörnek minden sorompót, s a porondra elesztett bika dühével rontanak a kielégülésre. - ,,Myriad -i"a"a -urrs," - mondotta Sheridan Shakespeare-rő|; nem volt még költő, ki a szenvedélyek vihartanyáit ily kísérteties feltámasztó erővel fudta volna életre kelteni, s ezerarcú és ezerlelkú életbőséggel megmutatni az emberi természet örvényló hánykolódásait. Egyetlen hőse van, akiben a tettvágy küzd a gondolatta|, de az belehal. Shakespeare embere az öncéllá lett ember, kinek életformája a korlátlan cselekvés. Vele tehát a reneszánsz embere lép a színpadra, s ami benne az emberi teljességből hiányzik, hiányzik Shakespeare színpadáról is. Ennyiben a reneszánsz fia, barokk költővé elsősorban a nyelve teszi; eleinte, nyakatekert szóficamaival és agyonlovagolt hasonlataival, még az euphuizmus hatása alatt áll, de midőn dikciója is magára ta|ál, alángelme alkotóerejének egyik megnyilatk ozásáv á v álik -, nem e szkőzmár: valóban teremt nemcsak embert, hanem atmoszférát és kömyezetet is; a sző mágsájával pótolja a díszleteket, s a színhelyet a cselekmény részesévé,funkciójává teszi. Barokk költő abban is, hogy királydrámáival megteremti a nemzeti színpadot, regényes játékaival pedig a népi meseköltészetet emeli klasszikus szintre. Ez a kettősség, a viharzó szenvedély uralma és a ttindéri gazdagságú regefantázia ritka ti.inemény az ango| irodalomban, viszont annál dúsabban ragyogta§ák a kelta ősköltészet fennmaradt kincsei. A kelta népek írták Európa legizebb meséit, s Cymbeline, Oberon, Titánia Merlin, Trisztán és lzo|da, Artur király és a Grál-lovagok tiindéri, búvös és hősi világa a rokonkép zelet tobződó, játszí színpompájában virul fel újra Shakespeare regényes játékaiban. Itt elhagyja az emberi természet szakadékos mélységeit, s a íantázia határtalan birodalmába száL|. Ez volt Shakespeare másvi|ága, a miriád-lelkú embernek telt erre is. A barokk harmadik hegycsúcsa, |ohn Milton (1,60U1,674) komor bibliai felhőkbe burkolózik. E hatalmas pátoszú szellem a puritanizmustól kapott nevelést, s Isten különös ajándékának tekinthető,hogy költői ereje épen maradt. Cromwell és,,kerekfejű',,,vasbordájú" puritánjai, miután síkraszálltak az angol nép szabadságáétt, és sikeresen lefejezték az abszo5

Angolul Miriád-lelkű ember.

-IIIoJ y ,39squ9lp{ p pI_o.J s9 39 ueq1oluuezzoul qqasa8adu9l8a1 u ap'zv3t zapuII^I ,aíIq{g pruJoJ I9lI9{ e s9 a89szs9Jaru {pu9s9lpllg^ ÁBryalrlglg.JJaq -rua'lueddoJ p gluospq'zaura luTtII'llgpglalr9 uaq989spJasa{ sglazpiugzs e'lue8o; uary(lgpanuazs TDIqIIod e.{3pdd9 :IupllII9 sgTozs 9IIau efupaw -uo) alueq puosllpúJad #azsaap zy ,1Ia{auIJaÁ3 rmzs lpuup1 s '19raÁua1 IusaJe>I efflo1 pn9191íaran ecrc 3t97aza39,r 39pn e €oq 'aq9lal9ll 1eu9u -;tq esg.t8nÁualaq rgdraqura gs|a zu s 'alar931 IIo^9l sglpn8aur e 41qíua 8ry 1939suoploz s_pulol9l r9l9s iI ,ps9Tnq utau lJaqrue zu s? >1opÁ3ue gpez9l e 'as9lalnzs8aur qlq e aÁu9ruasa rruodd9zo1 'qqesnz9rpuur88a1 s9lulalal € uaq9l[azs Á8oq 'lgqal ualpl9^ ruaN ,Ia^Iazolzsa s9lo{Iu I9l 19{ B H Tzaíal lza sI a^rtlu'a[,9tllsalsal3aw {pu9lPln8ueqlap >1euglep8ueq sII9Jou !au9d9139pn'>1aut9rrrzsa qqese8eru8a1 sntuzlupllJnd e uaqgz; uapurru >1aug39slaqal g,1waJal s9 p.rrg[gp,t zs93a uolITI^I d8ornuTl^[ ,IgJ9lBJ€{p ualsl s9 p IgJ9sJos Jaqrufl zu '1glgttgwt s9llualal 1eu39sze3r qqgrfa1 e prrl r1ur'pgla aulzs allal uoípe loulgzs ÁSoq'lg8eru el -u9zsla § /lInpJoJ elaJaqalalunlal'ueqÁug8eupIlarp§al'aazallarrral pJnI€J fuolen'uaÁ8anzg'erqeÁ8eqla 191rer{uga1,l939II^ aulazs ellalzsgrrra3aur e{unru l1ozsíeq e p39n 'l14razsdua>1 eq9rcgr8nua gslaq 'l19n 9pozopp 8rpad p,rgfgrcgrn€lsal >IolJpqS p íp.(8p^ gzoJolso s9lalu1q e 'a3.r9rrr lppnl -urq p ilgpg^aaq lnuellelpqlyÁ8gÁ? aq9lla,I ,ala^ ilas9Tla J9ru ap teugsg1 -o1pÁ3la19l snruzrupllrnd e uosllpJo, rel9t1 IR39^ .{8oq'11on uallalaqlnJe{ ,aq{unlry lz9pl lIpJpt{IA g3ropr(uuarl 49l9I9Id e .razsÁ8a ruau ezsolgd {g s'íp1 alazs rjs9lpt{ glawalal '94az3a191Á3Bu aurzsa-Bgspuqezs e ueq9í94r ,tuloze8r €ilolzspprula -zsrcqqnd 11orr elsrleapT'9rI9>I í3eu uapugl ruu^I 1o8gsloure sz [y zu luozsl^ :1939sso3oí s9lg{ouJpsz v u1lozu3l ueqÁugrupu -el glu9zsuaÁl9ur 8rpad 9t '3aul allal 9^9J9Tq sJ9upiluu|I9 zu lla/v\luoJ) 'i4|9 uq9+u|931ozs elurtod e ugro1 'l1oa 39slaqa1 snlrp9doplTJua BqoN ,sI u9^}ru {puuol[N'1au9urallazs qqoí8eu3al ]pzsJo{ a 1rzr98aru Bsglpq s 'aqrrralau9po.1 1o3ue ze {alpgs,a^aq uaÁI9rrr reuror(u Tnu{prn ap '(ramog -Áe6 e) la}Fuazsdu9>I FrloJopll9^p[ {otl9ltmd uapalaqlalzsa8ua ze'l1nlozs aqJ9il9t{ I€^9I9IPI{'rlguua1 eurprn.,{u9>1uo IIaMuoJJ 31u'l1o1uqpe1 8rppe >IpsJ uasalazs9rulal snurzqodsap Bqolso s9 ualla{aua! u z1,lp8lozs lDIoI9J p1111od Í8ea salapd9 urau {PsJPtI 'ilalalp^ 9IP {ol9 lazs9llo{ P s9lezs -9^Dul u ípoleqzo{o ls9zJ9 qípre'uapunrr llo^ solTl ugplp.{8a deurgserr 'rulasrn p9lp8aldrsc pallÁu9ura{'r_ury lala^al sarulaJazs'Iuuaul vqz9\utzs 'ylezsl,ví 'rulalau9 'fuul 'nrua uau49[ llo^ unq '11o1ep;u9.rrlrz(u 1au9rrpur u9r9s e '1ala19 zp allel 9ss}Jap s9 9dd9zs rtue 'ueptmu íllala3a.(ua; ps -snulzlJpgJeq í1 asglzsal9lal {€u_p rc3:zs uallprezsgpl s9 ilalJ9aJI9J {9l9J9Id rtunluaruplsalg zV,I9q39II^ p ru€uI puolp pI I9^BIII uapuTru u9l9s e.{1arrr B PruI949rI rralp1 8arrr )eu9+alaJezslal9 uI9pI^ ' 1gp 39s98znq{p^ sn)ltl€upJ ap 'en"mp e1l8uy 8oploq tB9t e'pual&u1 fulaw no zy,sJulu eí.rgd 8rppu uaqrualau9lJol p )íau9urure 'aq )allaza^ lsnurznruprq ueÁ1o '+Álqll1plsqnl

Na,laINlIJsIzV

Abarokk közjáték

mediát elsősorban a kozmikus és metafizikai koncepció emeli a legnagyszerűbb költői múvé.A Pokol örökké tartó szenvedéseitlsten parancsának folytonos megszegése, a megismételt és megátalkodott búnbeesésteszi szükségessé. A megváltás nem távoli ígéret,már megtörtént, mindenki számára elérhető, s Isten irgalma oly végtelen, hogy az igazlrelkű pogányoknak is a Tisztítóhely Eliziumában juttat menedéket. A kárhozat helye az isteni világrend legalsóbb szíérája,a megváltott embert üdvözült lelkek vezetik egyre magasodó körökben Isten trónusa elé, s ott megérti, hogy a világot alkotó és mozgató legfőbb törvény a szeretet. Ez az út Dante személyes megtisztulásának is útja volt, levetkezte emberi szenvedélyeit, s a legmagasabb igazság a misztikus istenélményelragadtatásában világosodott meg előtte; eljutott a csúcsig, amelynél feljebb ember és emberi eszme nem hatolhat. - Milton látomásában e szféráknak helye nincs, az ő kozmikus terei a legiszonyatosabb búntett színpadává válnak, s egy szörnyú háború rémképeitöltik ki határaikat. E képeket egy kegyetlen Isten tága a megrettent emberpár elé, látniok kell a pokoli harc kavargását, és láhiok kell főként - amire keresztény embernek |ázáLrnában sem volna szabad gondolnia -, hogy Isten Fia, a megváltó szeretet kiteljesítője, a Názáreti lézus íjja|, nyíI|al fölfegyverkezve, harcikocsin vezeti angyalai hadseregét, tízezet villámot lövell alázadő démonokra, kik ,,viharkergette kecskenyájként" zuhannak a Pokol szakadékába.Jézus, mint Mars hadisten - ez tagadása az Evangéliumna§ s az Ótestamentumból is kirína. Mégis megrendít a sötét vfuiő nagyszerúsége, mert a költő képzelete valóban szemünk eIé idézíaz óriási másvilági drámát, s magával ragad a szómágíája. A búnbeesésrujzában s a bibliai történet előadásában még fel-felhangzík ez a komor pátosz, de gyakran kegyes oktatásokba fullad, s a végső megoldás úgyszólván vizenyós érzelgésbeolvad: az emberpát lélekben megbékülten, bátor kedwel lép ki a Paradicsom kapuján, Adám kézen fogja Evát és így szól: ,,Teveled menni annyi, mint a Paradicsomban maradni."

A francia barokk külön fejezetet kí";, azt szokták mondani, hogy nincs, s ez annyiban igaz, hogy a szertelenség, az eget-földet vívó dinamika hirányzik belőle, s így nincsen valódi barokk múvészeteés irodalma. De

mint minden stíluskorszak, a barokk is komplex, sokrétúíjelenség, ennélfogva tág teret ad az alkatelemek játékának, aránycseréinek. A renaissance művészi elve az egyensúly, a mérték,a szlLfud atány, harmóniába akarja fogni a természetet; a barokk szélesebb őLű, a szellemi és anyagi természet teljességét kívánja magába fogadni, de a rend elve belőle sem hiányzik, s (legalább is) céljait pontosan ismeri. A francia barokk azonban megrendszabá|yozza a természetet, átalakítla, amaga képéreformálja, azaz olyan

luaprnul'1npa.{sa>loÁserru9uInTJ9lzsFIlIIp.."Ö"§r:í;§]J;Ö§i"""T

zuze',,íolü 1sa ,c '1e19 ,,I" :alIaIaJ uesozsBuBd'e^lÍpqgs 'ul-,,l,€l)" zu l?s?z?lqp Á3n,(1aurep u9IuI 'a191 alzapl918aur peprr ugpllü íe1lguzseq uaq ^uzzrqruau ze so[e1 ,nla 1(1aulqe1 'umrr9lzsrutur) 1oplelrq,{u_euuo1 'rue119 -walail9lqqgln (Á191zso rrg8lod'rded'rsaruau) puar '1ode119 :1I€^ as9lualaí qqo1 srue,,{8n {pugzs

qll?zv,lnftopuo8

'.,,noÁBett u9 urPil_P

lru lunu'uaquralag9 s9rrr uazs93a ap 'ueÁ3nlesJ sT plpuoul uazs.a{ papunu soÍe,I ,AIX

zy" :elleqpuour p33oÍ s 'eldu1

s

rrrolpJn zu zg,Ial phlg^ Ip^guIIpJn 1aÁ8loqrenpn ze s9 ila)na zp l9rulpJn p {pIrJJeq gzoíeqryds9 >IaJ9za^pe,q gvz|1,Ilod s'ugln a89qla^rlul s9uotp) 'qq9runp {FJoq9q aJupssrcual p aq ezzoqleferrrro;}a1g g,nzsíy 1aÁu9nozs 1asc su9p3 e '>1arulapzn{ pal9zg>I 9IR{BZ§ ppIoJJ€q r{laurazs e'elurlod 9p91o.(uoq u€q>IgTI4uT ze 's?za1lulJ9 llozslsc e 'lopourgÍ e ',,sngls" íIe^ -pn zV ,ergdgrng zsg&a BzsaíJalDI l9lulpJn s'l93allaí Bfqezs8aru el;pezgzs ,grcgla8arr -^9 I.aJsguI za '4119tt 9889slla^rrprrrr IJ€Apn 89qlarrpur plJup{ y pal9z9T s9 rulauazs uapunu {Iu}zs8alü u9^|9zsÁB, In^PI u9J9{ s9^9q Á8oq'lrlara1 1Áplupla1 ueÁ1o s'zoqg8errr pe8e.r 1u9lsau39ur p3gs8epze? '1Áu?!'1eÁ39rrscaq '1a39slaqa1 uapunu ruo1elpq }uln}9ruJoJ [p zy ,3arrr qlsalsal lre8gsuopíepl qqasa^Jazs3a1 Tauua.Á8oq'eípe ze 1v[an s 'I9q9lp{ -Ip TuIaIIazs'sq9rour d9u e ruaupq'ueqrold9zg>I p luTtII'para 19q9ullad3 -a{ ualq lrlau IPIr]za r(laur 'eÍgl3gruü ualall9ruazs lrlol€tBr{ P :ilaru$ ruau psnulzruupJl]slT aJuessleual e }Iw€ 'psaíu9ru9 lalg^}q 1{olpq TrupIpA >1escs€9ur '1ru uarazspual s9 u9IJ9J uapuTul 'uaqqapunu ury ,1anÁuo1 -uPl nulau9ugl P 1gíouorrrla llqqgl V o,}l9z9{ el8uy s9 ?gzsroloÁu -ed5 'uropleq8gprr r9{ p gurulo1elpt{ glazaÁ'laura pJesJnsJ edgrng F{I9u r]Joq9q 'prrgrcguroldrp ;rí9rula8ug1 l9[gzeq:9IaJpI 'lzotlgsglrclJazs s9IJo>I -eÁ8uroprn zv p11931ozs l9u_alzsuels s9qnJzsIp s'aq9rasc del le4o3uer s9 la)auIIJ p9re8o[ s9 p9939zualta33r_g dlaur 'efielzollg^ 9^gIJ9DIolz§IJp IJeA -pn 1a89ssaurau sII9pnaJ e'efi;soluodzo1 gururoprnpaÁ3a IÁI9JH lpllpJe>lB -spl lpluplpqwpllg ze :?p!aq'tal pldp sonq4qnaqauJlylgTt{JJpuou V ,ruolepoJl qqEDoz -oÁlgquzs?al e s9 Jazspual rcIlgzop] qqpsn9uolJe.r3al e'etgJleuoul qqanaz -apuar8a1 p {9^Q ,uoslpJ s9 9u€IJ :uapIAoJ '- 39sgirczssg ze '39sso391ttre 'Áugle €lzsn e'>I9il9ru e'4gzlvutslJoJ p :{9po{IeJn zp reÁugrrrope 39sloro 8qecuarrord 19p p lgluol snllzssepl e uaqlald9>1 g ,1auzQ>|lnH ilnuapurur 'l1_en 9pazurau -aJq lTpzs9 zp lps9uol salaz8alla[ 1aur(laul 'paÁu ual{pJp)

19qug8leule ugrura8 'rerugl 'plla1 e 'ilal 9rrpro>1Á8eu 'par98aru sr d9u elJupry pn,(8a la^Iqqgr u e ?tpezgzs,9I V,eftgurro1 a.r9d9>1 B8Bur p lo{)oJpq € Jaqlua PIJuP{ e Á8oq 'uoze TunlJ9lrur'lunuzgrcr{Beu.lal eq8ly ,ullpzs3aru lIBJ9ler{ >ploJpq ,,t{Bev" p luozsn'llpJglpr{ aJu€sspual p Td9llg ,sJrnu uag}azs,auJal u Álarue 'eqs91o1p ze s9 pqsnp+ s]eí? ze zsrn ]a^p Ia^^g

Na,IaJNiIJsIZV

A barokk közjáték

természetesen a szellemi életet is selymes nyaklóba fogsa, kevésséengedi az ildomtalan természetességet,a mélyból feltorő indulatokat kirúgni a hámból; ez a stílus testreszabott életformája és formálója a francia szellemnek, maga szülte, s engedelmesen követi szülötüének parancsait. A finom társaság gyi|ekező helyei, azudvar, Rambouillet marquise és mások szalonjaí az irodalmi élet fórumaivá válnak, s így természetesen a iómodor, a váLasztékos ízlésszabja meg az írás szabáIyait is. Richelieu, nemigen szenvedhetvén tekintélyeket az udvaron kívül, megalapítla az irodalom udvarképes szalonját, a francia akadémiát, melynek első feladata a tiszta francia szókincs és a nyelvtan törvényeinek megállapítása. Az építészet,parképítés,aképzőművészet, a f1|ozőha és a nyelvtan matematikusai mellett fellépnek az irodalom matematikusai is, kik ihletüket az ész, a raison szabályaínak vetik alá! Boileau megírja versben a racionális költészet ars poeticáját, elveti a képzelet és a szenvedélyek barbát játékait, s felkiált ,,Mais nous que la raison á ses régles engage," - Minket |igazi költőket] a jőzan ész köt Ie szabályaihoz! S örömmel üdvözli Malherbe-et: ,,Enfin vient Malhetbe", végre megjött a költói nyelv rendbeszedője, ki pontos előírások szerint verejtékezi össze verseit, képzelet, belső melegség nélkül, de érthetően, tiszta és zárt formákba fogva. Az irányzatnak mindenesetre nagy teljesítménye, hogy vegytisztává párolja a nyelvet, syntaxisát, mondatszerkezeteit keményen ragyogó kristályba metszi, s így lehetségessé teszi a stflus nagymestereinek múvét(La Rochefoucauld, La Bruyére). Másfelől azonban utat nyit a précieux (presziőz) finomkodásnak - s hiába küzd ellene Boileau, effeminálódás lesz úrrá a szellemi és érzelmi élet megnyilvánulásain, hogy úgy mondjuk, az irodalom modorán. A gyengéd, érze|gős pásztorregény könyváradattá dagad d'Urfé és Mme Sonders munkáiban, s presziőz tolvajnyelv alakul ki, mely röstelli durva, köznapi nevükön nevezni a dolgokat, s a tükröt a Gráciák tanácsadójának hívja. De a költők, elbeszélők,levélírókzőme híven szolgálja Boileau ars poeticáját, melynek kánonja a raison, az ésszetű, értelmi hangsúlyú szerkesztés és a matematikai tisztaságú forma. A szabad impulzusokból lüktető ezetarcű éIet, az érzésekés indulatok kusza bozőtla szabáIyos formákba nyírtan kerül ki kezük alól, mint Manzart geometriai alakzatokká nyesett fasorai a versaillesi parkban. Az életnek matematikává és geometriává cirkalmazását, szabdalását a dráma viszi teljes diadalra. A barokk dráma itt saját paradoxonjáig jut el: klasszikussá válik; eszmei és erkölcsi világa szerint barokk, esztétikája és formái, azaz stíIusa szerint klasszikus. A nagy barokk realisták, a szenvedély vagy a sors költői, a Shakespeare-ek, Calderónok a természet közvetlen vagy mélyebb valóságait akarják megragadni, a misztikusok a lélek földöntúli útjait követik -, a francia klasszikusok, Corneille és Racine el-

'uroug 'p89ssaÁl9pa^uazs Áuangzry !9snruzr41 9IIoJ {tl9sJrp '19h.re1 >1au -91I9>I d3eu'19l1r9 9zzoq qqoíSal u'uelos (aagt-otgt' ap uaa fi yauxJaü ,uaqr9>1391 ilapastgula uas ,{u9sJlp -9;e t{Ba pq939sru9Á3a 4tzry8rrs s9pgzgÁ88arrr '8gsser;r9g l939s -ilapa{Iaua s9 1939selzsu a39slaq a7' e qg7e1931ozs 11opg8ezs IEA9IJ)Ip sa{9 po>1r{3r9l saT,au9'1euÍe;pru r{8a pope ^{1o >1aulrrrr'raduaurzsa s 'ilalura.ral ,8aur epa eír; lguIJoJ shlrzsse11 í11o1o1p aulauJoJ lllup 's9lualaí sr89yq areadsaleq5 - 1nípuoul - pt{ 'la)g pulon alla1 9n931eprq 'grrpueg9n'9ss9t1 1rrlp '{nlglaq 4zdugrq Á8oq 'r;ua3apl zu qqplq '19í9sro uelleleqÁ8oyla {Ia^J9uaIIa s9 {Ia^J9 41a3rad u9aladu llozslsJ s9le^9sglllpluaru >IpuIpJuoJ -plpn,{19rqde5 e 1o3eno11oÁueds rpur89r e'1puep9n Áu9lzsaral rro19 ze 'lésgq Pulgu {IluP zP ,,{8oq 1aJ {tmPplP luau uozv ,uI9s9I9z\euIPJP p T9lüzsa se8Bru a gll9ul ruau '1try19 uaqÁlaru '39lIn $atu 'rzadlaq aq91 -azaÁuro>11ad9u IIo^9l s9 {oJo{ 1up+al sr 1reÁ8rgl í8oq'e.rrÁuue.(1o J9lrd 89sg.razss9 -€uzo{ e '191salazs_aulJal € s9InpJoJIa solppn1 'za v391td, ^alatu s'1o39s9lezr e zy 193alaur lazs9^rlw gpe{pr l9qlal9 zu aIgpqe§zsellrzsq I1alzgrlg aqzau soJol9J 'sn4l1eprp nup1e^ e8gsluoala ualailal9 s9 e39ssoÁ1 -7qezs s9IoTsI aC ,ruza^au ryu9í91o1sr 8gsÁ8eur)Ial p s9 )pu9sglelzse3eur {aJ 1pJe>Ip zu l9pzs9l1o1 rpedtryzs nalaqal u9ll9ul s 'uras9zol1n 1o39q9n IplII9.Ip p la)g 19 Buarrl pupllplJqJosc s9 tzaÁlaq pqsgl!€glll plzsq 8rpad a1?zJ? I$Io{Ja 'gla{gla esgpele8eur 'saulau es93o;1ag ,BapJIq 1a339qlap ,qrs -aTlalua r939s9llaul 'l9{9lJ9 lJaqua 'l9íI}s 'p839sdlouroT 9m I9II9>I TsJIo1Ja '1939s9luala[ 19urzsa Á8eu a ailIauJoJ d8oq 'uala139slg{ s9 '1aza ,qq9^ol Á31t s? p8gssoleleqll9 Is9np^ e apnad1o4'+9snur 1aÁu9wzsa Á8nN -zlr{JJpuolu € eutnJ 'lg3gsuezeqsn{ToJaq € aJ€JoH'l9rualarazs p auQuIX ,1eln8eru 'l_e uosguo^Ial uloJ9q ehelzo8ueq lrcsp4g|Ia 39ssala19>1 B pTJ ,,>I9íIaru9pI" 19q39sl9tre Á8oq 'aq39n 1IzsIA llgposJ >1oÁugnlelnrrr relr8o1 e s9 1elln[ aqrzÁlaq sa191 'pazal9H a}9lualaí{gapl sgru 1aÁlaru '1aulasrnd9>1 ,{unraql1zsaq§I ulau uadd9le1loa prÁu9rula1 ryapt Á&a-ÁBa >1g1da.razs V -asc '19r9rr>ly'a39ssala191 zsedo1 ptu9Jp p pqlel )íIsa upqqeso,{ps sI I9u -)grgpl9JaT IDIIuqJal s9 IlaI9uIIa zu a1,Halazal eqo8gq1o1uzsgla 9lu9q rurB 'aru8arada1 nalla{ ilBIB er9 Á89uuozsnr{ s9 uadlaq Á3a >1aur{u9ul{al -asJ uapur^T ,aq939sd3a sauallalazs9uJal Áu9rulalasJ B s9 -gP| ze'-,{Iaq p :l9lal9 glal>IRI €tu9Jp e e$,ez pq9sJuoJqe.(19qezsseuu9r{ solpl9posc d8a alal9rula ]ilozgrctÍauul InzssoJ s9 ilail9aJl.aj ZsflPlolzsrry lgna,ralsaruer{le erp93er1 p pI llolplllgDl pJauas s9 '1zs911oqdoz5 s9 tzsopqlzsTv llo^ allau -alla 39r J9ru aJupsslsual p "rolas9d9la1 @ggt+ogt'auatd) alraun) 8aan e[qezs as9zoquolnT 1ala[91a zp uaila sgrrrÁ8a Á3utl';t9sgrrrÁ8a p{Tullapzn1 s'azsso 1a19l eftosc -de1 >1r_rlaígla u9lzsnd 1o39s9pa lJaqua safi a1 dlaurplpl ulau'leln8eruuo >19[4 ueqgígulro; e urau'>1rlasrrrd9>1lp[8el saÁ3a 4eí>lep'la>IgIaJ 1alalda>l ,1g8eÁuesraÁu 1a19 ze ng\oryd 9>Halal9l luo^ 1alald91 luplrugzs d3alu1141 ,

N!I]aJNaISIZV

A barokk közjáték

mégis erős lelki rezdüléseit. Ám ezek nem éppen a drámaíró kvalitásai, s megvalljuk, bennünket ritkán tud lenyűgözni velük; ezbizonyára a mi fogyatékosságunkon múlik, de csak a magunk élményeiről számolhafunk be. A különbség a két nagyságközt mindenesetre szembeszökő. Corneille ideák költője, mondhatni, a közérdek lebeg szemei előtt, s a nemes eszmék drámai megjelenítésével példát akar adni a helyes viselkedésre; alakjai mintegy szószéken állnak, és előadást tartanak a honpolgári kötelességekről. Racine-nak már csak egy tátgya van: a szenvedély. A klasszikus felfogás szerint természetesen a szenvedélynek nem a bonyodalmas útját kíséria lélekben és a sors forgatagában (mint pl. Shakespeare), hanem egyetlen fázisát ragadja ki, a válság pillanatát, midőn tetőfokát eléri, s utána katasztrőíának kell következnie. Ennyiben emberibb és természetesebb elódjénél; nem oly merev logikával fuányítla alakjai sorsát, nem kíván tőlük annyira kiszabott, szillogisztikus következetességet. Racine szúkebb távlatu. kevésbérideg és nagyszetű,lágyabb, kisszerúbb, viszont ezenLazalacsonyabb szintájon é|őbb és igazabb. Minthogy egyetlen tárgya a szerelmi szenvedély, a belső küzdelmek rajzanála nem oly sokrétú,de feszültebb és lírai motivációjú. Gyér drámai motivációját a Napkirály udvarának életéből meríti: cselszövény, féltékenység, kétszínűség,becsvágy stb. a gáláns, szépelgő felrnáz alatt. Hősei zengő dikcióval, lírai héwel, nemes pátosszal beszélnek az ideákóI, erkölcsről, nagyságróL, de az igazi nagyság, a nagyszabású jellem jelenlététnemigen tudiák megéreztetni. Racine szenvedély r ajzában v an valami nőies, nem nehezedik rá az indulat erkölcsi súlya, alig fogja fel saját következményeit, inkább csak önmagáért van: szenvedély a szenvedéIyért. Az egymást űző-hajtó szenvedélyek feszülthelyzetekben robbannak össze, a lobogó deklamáció megragadó hévvel érezteti a pillanat egyre sürgetőbb végzetességét,de végül is megkönnyebbülve, vagy tán csalódva lá§uk, hogy a szenvedély kevés belső, igazi tragikumot hordoz, mert a cselekmény egy váratlan, sokszor külső fordulata egyszerúen kioltja végzetességét.Szó sincs a szenvedély shakespeare-i tragikumáról, ahol az indulat önmagát zúzza szét, gázolja el -, szerkesztést találunk,logikai vagykiszámított felépítést,sakkhúzás-szerű megoldást. - Mindazáltal kétségtelen, hogy Racine sokszor megtalálta a szenvedély emberien mély és igaz hangsait, s főként talált drámába illő típusokat. Phaedrdban az elvakult szerelem hangja félelmes pátosszal, démoni végzetességgelsikoltoz, nem fékezi meggondolás, semmiféle emberi tekintet - ahogyan csak a nő fudja odadobni magát a szenvedélynek, a férfi nem. Itt valóban ki tudta tölteni a tragédia határait. Tárgyait egyébként ő is javarészt az antik történelemből meríti, s természetes hajlamánál fogva anő, anői szenvedély köré fonja drámái szövedékét, cselekményét. Hi ány zík belőlük a C omeille -féle v á|tozatos tételes sé g, tát gy uk csak e gy, de az indulat skálája szélesebb.

,-zsedq s as9zapaJlgJ 39II^ glaqla{9zl? ze :vsp+!í, Á8eu aluessrcual p 'r9ral -nJal uapuTru 1eI? ze Ia pl1ol}Joq ulas Ioqas rugllnq u d8oq 'st yze 1ryzalaí a^ala aC ,ev9z vzo1 wÁlgquzs )í9lJ9lü plezss9 ze s '79í94rulpulp salaz -3alla[ tpIIIeJg ze elruodula >InI9u uoslvl e s9 ?uaIJ e 'urelfeq gI9zIJIzssppI e ílgrpo1 qq93uaÁ33al'9sl9zs >Iau9s9Ja^w9llnq ?Iorcq e >1rzlaí {gIJuBry V ,1un3ece1

eq's.ros qqesnlÉBq8at

"o**r*g[es pdarazs sml€e4 V ,eTupplola; ilaIIaT elgÁuoztqlraru €I39a epozq9[uaq9la19 ueq[ecel ilaÁIaq >1a.(uu.o21lsw1epí_pJ e'1an9darazs _olpl+plnul e 193erl alza,{B -aha sr uoÁ8eu J_pru ao 1e8relq p{aqas pop939n aq9)Ial e ua.Álgu uaq&a1aq ilad?X e sgrmq-adoluúslw e 'rruw[yloYs! xgly u Á8oq '4nzzatg s '9IIT pqTil9íSI^ ,darazs snl€e4'pgq Á3a eÁBg,t alal9 1Io^ ulas pddasc aplg {aqq !apa191 -rua aJzs9urzs sDIIwo{ e elJe aJQTIoI^I ,qqo.1 urauet{ 'rjqul9ut rrras 2a Joumq ula5 1refuelp lglps TIa,€IJ uaJaq9 s '1a >11poíIosoru ruaspqos ddquopíep1 e8Bu r, '>rnídq upq9s9Tel_pr 39qaqa1 satuailazs s9 wzgí'so1o ua8t 'ntuazs ,+yÁu,ÍBa upquozp 1zapurlN zTpa{Iasp ltruazs rcÁlgquzs u4{al.al pmaÁu$arl s ll9TJalsaru Á3a 'uasard98 .lo11a s '?z94 {os_qrwp1e) glailanau TTpgJpos sndp e I9u-aJQIIoI^ 'eqlapzdlaq soSgqgn p-ral dppa^uazs e 19u-auoe5 'eapr zp l9u-ailBruol3p'sr za eur9lzs sn{rzssppl uaqs9ztüala396 ,alSarad ueq -repperugd ualalunzs >1osn8gprp e 'lz9n as9zgla3ra>1 )íolplnpJoJ pJazqallg 'sa39srapaur ap'prualns.rod8 eurzqgíe s'7urnzs {nlu>ilewalaíleul_e3pa.r ,qls aualts r{8err pDJppnT 'eqgq Í8en e$9ryzs 'eruo;od'ersBdBsc 'anlasgzuo.1zso $ode>I I9JItt^H €arn 4mpn1 as lí_w 19qre89zuopíBpl 19í.€a'lapl9 saÁl9ur -azs {au[9 urau '(1zsered s9 .lg8lod ulgt4pqJr.l ze'8a1aqrlazd91 e 'Áu9rrso.; e zu '1uazqg ze) rcsnőy !9,nzs4.aryÍqgq'nole8ugr 'sn>lruetpaw '9l1ogr,{3.raqura

ItupIpA tlp^ uaqlazspgul

/upllpppTpzs eíropos it p88gssolelnploJ ;rptr9 9q

aqlapzÁlaq s9zssrn ÁBoq'p1lgze ulaueq 'pzsal[a1 lg{nlaq ruau l9ulnTrulo{ urallaÍ e Zoq-e1o>1sl sn)EssPPI P {Izo{PFPsc p1,(,qls uoJJPJS'uIIaWBa a4IPr\I 'tapos to-acre;) run)nuo4azÁlaq e efg8aruo s9 eí_e;p 1auÁlarrr '1oreleuoa -íu_err auu /ilap plpaunuoJ B aI J9] ruau'3rx9lg[3;arualp[r,rdps[e; Á8eu e 1n[a Jeulpt{ 191gsgry;n31Jpl TBuT€í{_puoJ rulzslal ulo1eppsJ.pl p pt{oN ,1o39suep1 -Álgqezs JrB urau za s 'auuaq uapapqrgrr{Balsnlna9 1ydsa ze:I9I9§_€IJ9 í>Iuzs? plazd91 p s9 {olpppuT ze 1a eírzsepa 39squ96r1 .(8eu ury ,sI lgls111neld s9l_olsnquaJal ]pu1nuq uaila{puítu ap'lgqape /ilap plpatuwoc rd9u utlpl B aJ?TToIAJ'!{ 9u l9q9u9Jplü9r rd9u e areadsaleq5 uur{8oqp :u9^9J Bs9zplu -Igzs nuFpoJI upqJosppluJptl lar9Á8aq eíglyezs zpq 1elosndp s9la{osJlo{ -ra lelosglozs gJazslo ilaw 'ueqrosposgrrr lrg8lod 8r9íalan eíluosc eqou 'glenBlnrrr TJpApn 1ur_ru'ueqgsplJpilazs í3eu epreuolAl e l98ury sI 9 :pA -3o1 19u9dalezs u€qJosgqa'l9q>1o1o sa8a1glslnT {IzolJelepo,Izsal 9ssafta1 qqg{ul lgs'Igq9{erI9A plJupry T{oJpq p IT !I ruas89ur aíruasz qquapara8a1 üoIppoJI €IJupry IJo{íp ze (§DT-z7gl'utpnbo4 a1slqdug uaal1 alppltt1 Na,laJNaJSIZV

A barokk közjáték

47

talati és kísérleti vizsgálaá megszakítatlanul haladt tovább az élet egyre racionálisabb szemlélete felé. Emiatt sokan úgy vélik, hogy a barokk csupán reakció volt az anyagias-ésszerú életfelfogás hirtelen díada|áta, ezt leküzdeni, s a lélek és a szellem korábbi birtokállományát visszaszerezni igyekezett. Mi másképp lá§u( s igazolni kívánfuk, hogy a barokk elfogadta, magába fogadta az anyagot, és egy új, teljesebb életstílusszerves alkatrészévéemelte. A stílus új tehát, noha összetevőí,tényezőínem azok, s így felületes tekintetre a renaissance hanyatlásának látszhatik. De tény, hogy meglévő, azonos elemekből teremteni, alkotni fudott. Mint lehetséges ez? A választ nem nehéz megtalálrri: -.azért volt lehetséges, mert az ember-lény lappangó igényei, elfojthatatlan ösztönei buzdultak fel újra a válságszázadai után, s korszerú, természetes úton keresték kielégülésüket. Elemi fermentumok keltek életre, metafi2ikai igények, ideális értékekvá1ya, az állatfeletti életforma ösztöne -, mindaz, amiből minden idők óta minden kultúra kisarjadt, és sarjadni fog. Erről az útről tért le az eutőpaí ember a renaissance-ban, s az eszes állat (a bestia) ösvényére lépett, de a barokk idején még birtokolta önmagát annyira, hogy természetes módon tudta magasabb igényeit és mélyebb ösztöneit kielégíteni,azaz életstílust teremtett. A barokk az ősi kultúrkepesség, a paradicsomi sóaárgás, a kozmikus életérzésutolsó, kísérletszerűfellobbanása az európai emberben. Győzelme múló volt és nem is teljes, közjáték maradt, nem fudta elállni a ráció diadalmenetét, lehanyatlott, s ettőlfogva az elfojtott igények és ösztönök álutakon kerestek kielégülést. A Homo Europaeus pedig végképpkiszakadt aKozmosz rendjéből, autonómmá tette magát, értelmének törvényei szerint rendszerezte a Mindenséget, a szó szotos értelmébenvilágot teremtett, ha emberszabásút, fiktívet és mechanikusat is. A teremtő princípium helyére odaültette azÉlszt, saját eszét, s ez elfoglalta lelkének helyéi is, így áegfosztva magát minden transzcendenciától, lett egyre inkáuu erkölcstelen, lélektelen, istentelen. Ez a1,8. századmííve. Állatta vált, de minthogy eszes és öntudatos állat, állatnál rosszabbá, állatalatti lénnyésüllyedt. Ez a !9. század műve, melynek gyümöIcsei a 20.-ban érlelődtek meg. !t

A

rendszer

- A Pokol útja nincs mindig csupa jószándékkal kikövezve,

s nagy kérdés,mit értünk jószándékon, midőn látjuk, hogy a meggyőződés mily gyakran egybeesik az erkölcsi és anyagi érdekkel. Azok a szellemek, akik érezték,hogy az ember új viszonyba került a környező vllággal, a természettel, legjobb tehetségük és őszinte rneggyőződésük szerint igyekeztek rendezni e viszonyt. De megváltozott az embernek emberhez való viszonya is. A kis zsarnokságok elszaporodása és a nagy nemzetek fölcseperedése megingatták az uralkodói hatalom kizáró|agosan isteni eredetébe vetett hitet, az uralkodók és az alattvalók viszonya nem látszott többé

1,{u9rrro1

qazs9luJal

=

uo{nqod uooz;zsi|alolzqrY

l

e 8lpurur - ptuJoJrupIl9 ze uad8a1 uaÁpulrgq - IgzopJoq ulo1elpt{ gzÁugan -Jo>I p s €aur eípselgn B8errr (luaurelred e 'alazalalnÁ8 d9u e) 11aruazs ,8aru rplr 19 ppaÁ8a s9'para Igld9u e s pqd9u e 91íeqar39n 1pugleJe>Iv 8rpad F,oíe za,ualla^z9>I s9 uellelpt{lzso 'sa39sd3a r{larl'3oí39sla; e sr.Á8B,r flruFaruu sn[ e 'sgltu9Ja^nzs e e3oí qqasa8aÁu9l8a1 ule19 ze ls9pgznzs pazaía;11.Á8en so3e191e3pq e[dep s9lnsJ91 e '(euerrrnq splalJos 'oqelcos -uoc) sgpsJ9l lJaqrua sa89slnzs s9 salazs9ulJal u€II9 uapunu :(8€9I-l99T) srusnqllv sauuaqol suglsalo,rd-lau9u p llal9l e eh;pro; aJ9l9luaila sglly ,4za3a6l1a lo1>loJpq E Jgru ,9rr) p8ezs-a)upsslpual uasg)Ja zsg3a Ia^Ia s9zaJazspual e ap '(qlaapIqJ€IAI zV - qeusgle$ze?voT € la^Jazs ualplaqz9ltl{I9u ea8o;19uua 'elepela; 19rcgrod.lo1 lapuar e as9z9lulla'esgpeluaqpuar 1aulaÁ8n ze {au{azg,11 laqla^ luau lgpp 'Ia paqa^ ruau 1elnuo.Á8e^ 'Tq€r{zo{lP^P tuau 19r{al eq9Í9{ -untu {glp^rlp1e ze:(,1d{aq9J) 1as9psaÁ3a s919IJ9Jodro1 '1apuar e 'uor(8 -e^ naz;iozs e 'eltmut ppq€zs e :1auar{p '1eqlr,ríu luau uequoze zatplaÁu -rynz9y s9 zoq)plpí gpara pqsJIgTJa s9 19q3o[ salazs_aruJa, y ,>plar{lgT urau 4aÁu9rr.ro1 'Áugtu1o>1p'91uqz9qnJ tuau l9 'upllplprüzso 'sa39sÁ3a'lsgz -ol9lJo{ guTulruas F larlJr§ lrlau s9}Iu9Ja^nzs e'eq7ezÁugtuJo>I P ps9I9ZsaI -aq sJulu 1aud9u e ísgl1ala; {alrualsl ppaÁ8a s9 Iupa{sarulapa8ua sala1o{ p 1aurar{u9rrro1 8oftazsgruJal s9 sJIo)íJa zp {esJ Álaur'etqcreuoul l}Iozsqp Ze ejül;lol]ülelp qqo§al p :ls.alalzaltang{ yloa.zs e lp;9zsa| 19q9s9zoÁu7l:, -Fupl ualau9lJo1 e s '1gur9lqo.rd e eftg8szttr 1gqgBoz$uazs sglluaJalnzs /r.rs9po{Iopuo3 sq9uotJeJ e p9pl9d (zosr-oesr) ulpog, uaa[ etluell V ,ze BtF;gtpunu peJelu ruau'souíBs ap qqpu;ugurpÁu {aus9pJ9) Ip{Fa uaq9íalarr as9pl9{ lüo1elpt{ e tnhq luy[ (,TghJsopgru qq9s91llapl p lza ,gpuaí_alyla'4ezsglo uapuTlu 1urrrr'(1uapu1 íururrellag psg| 1st 191rnszaí V) sglzsoJug4 e 19s 's91o1ouIpsz e ap 'so8oí l9qa] s9llpzsaqruazs glp^ IDITou -lesz e 'Áugrrr1o1p ze Dl9llsolzlq {auua íuaq9lxallazs ?gszeBt glluaÁ*a zv s9 uaq9>Iap ry 9h91€ - pl+o]Jupl s9rrrel luazs luT_w - 8rpad89ur '{9íu9lr9r paÁlaq d9u e sgzÁugutto1 e .{3oq'sa3aÁu91 'soqulozoT e8Bru ptuJoJ p sruBí3n lesgzoduluFow so.Áugruopn+'1rrla gsla {9uIJoJuBII9 sn>IlleDloruap p lull 'za svuJ ura5 ,arÁl9rlazs rsJIo{Ja Á8en Ie4|zI!,{1aurepa luzgr{nJl9 (,sala191) uala/u9>1lúIazs afpuar lazs9wJal p s9 pl€Jplp ualsl u9ze'sad91 rfiau ruloroleÁ8 anpla11o1 'uaq9zs98a e8eu e leru1elpq e 1za Á8oqlunl ap ,d9u zs93a ze eÁtlr;lu ualla^zo{ ulo1elpr+up11g ze :uodule snlrtole>l-Áu9} -zsalaT uasalazs9lurat €aur ezzeulle3o1 (L11;91-8v91) zaryn; ap ocncual7'eyt azsled'laugqa íaí9ruzsa 39qald9u e ryalnzs3a61 1gqv3oz$uazs la>{apJ9 s9 las -lrsza[ 1oÁueds l{F;a'

,st

-9pgzgr{B&au ryIqqg}n z€ lu9^pl yoquzgrc ÁBeur s'1ausalazs,aruJal uazs98a

Na,]aJNlIJsIZV

A barokk közjáték

szuverén összességnek, a népnek alattvalói maradnak (noha persze az egyesek fölött hatalmat nyernek). A hatalomnak két hordozója (fajtája) van: a legííbbhivatalnok (summus magistratus) vagy régens és az ephoroszok. A régenst az ephoroszokváIasztlák, s viszonyát a néphez kétoldalú szerződés szabja meg. Mindez egyenesen követke zlk a jőzan észből, a Szentírásból és apozítív,szetzett jogbő|, s erre tanít a történelem is. Ha a nép megszegi a szerződést, a régens felszabadul kötelességei alól; ha az uralkodó, a régens szegi meg/ a nép újat választhat. Ez is monarchia tehát, melynek az arisztokrácia és a demokrácia szükséges elemei, de hatalma a nép abszolút hatalmából ered. (Valószínú, hogy Rousseau aDu contrat social alapeszméjét Althusiustól kapta,). - Althusius, mint Kálvin hű követője, elveti a vallásszabadságot, sőt szerinte az á||arn egyik fő feladata a kálvinizmus erősítése. Utánuk következik a hollandus nagyágyú, Hugo Grotius (Huig de Grot, 158}1645) ,Ipzssa1 9^vsqqezsÉqrrra lnfigruro; ar9d91 >1un8eul e '9l ezsstlt >11rbFan lloo{p.qzsqp T.Inu{ail9 1tmrr laqad8a Tlnzsal ruau ueqg[gpn'uaqlazs9urra1 e ,/IaJ TLrnJalus;" lalaíu9nrg1 leloÁlgqezs|e^gzs s,sr:r 1Dla§9p9ll91uq'1e1o39s -souoze !ala89sd8a zeze'lenolalpzs w ugpTh1 pssgrrrr{8a {_oleqzoq eqÁuozs -rn €9srduuaur uar{lnu ?uaur sgrxr(8a Tpuzo{eJos uopgul uaÁrru 1o31op (souoze ruau s9 gzoquoF{ l_pr{al) gTuospq 9qs,a^aT-9qq9r'sad8a Á8oq'eqtmtu ueq8gsgpn e '9o1e4zsqp TrüIail9 luolpl l99lazs >IesJ s -gzs :zlal. 'sJtml ]zB ,uo4Tala eur:o1Á8a 19{ scuru €9sgqrr souozp -aruJal e :ulpzs e'Bvst{Ba zV uasafta1 19{ sJuT_u parrr '1aqa1 sT ruau '.§?u uaspqos exz vaqlazs,aulJal V ,p,rg8gselos uala139n 1a89sgltmu gpgll,awq tuaseqos s9 9II9u9'uepgposeq rrraupr{'1alla89srÁuuaul zeze'la>pla39s.,{3a gpgll9ulq rresouol1o1 s9 souozp 51rzo31op sgrrr uazs98a ruau upqJosgsp Á31 ,uralail9 zB Lítu 1apl9rzaÁu91 ,r€a zg >1a89srclaí 'Wazss? ruauugplpr(8a sruBÁ8n pzs9ulJal V rturauÁ8a '1gnlape unu lazs9tllJal p s9 zs?zv,Ial larusl leleqqeíp 1raru luzs9r 51eupÁu -ozlq )pu>1gsTurpq ilatu ltnzs9l '1ruazsÁu91 14epoq9n8aur 'rulanla uegpupll9 lppl_al! tres9;delpBalu 9l9zs aJToIo f.€, s'[í9lgq_qpzoJos {as9pa^9l a1au -91ro.1 zs93a I9QIo za'aqv{pual pzs.aullal e as9lazd9lalaq 1auraÁu9u91 19[es 1ml 'q9.,{3a ruau uaq9fala^ e)J€tI sa191[ararr ilo^I^ F99s9JauI$1a1 1aíu9ruo.1 {oJo Ze d8oq 1tp ueqgÁuozsrrr JaFaru gpnluapurw e s9,(ugrrlluel 9ge,{2 e Ia]+azs9ulJal e Á8oq'salaza.rrau 1_orre dd9 zs9 uaqwa zp §ouLI_€I^I,uftgnlpsuo1 zs1 ze sr 1radu9lr.ro.1 >I9J9 sJIgTJa n uttBol9rrua 'suupul p s9 pape3ua3aru e '9lpua191;1a ze s9 gsazs&?$Fzs e 'zssol p s9 9í B rru €au II9ll 9 p49za Á8oqlur_w S,?=őZ p lunu'larrÁupary1o.rg resplde1l_e8arl ÁBy s'aqlazs9luJal p ]raríal plaÁu9lrro.1 ,:11919" aI9JTIII ualq íSoq '1a; uaurst zs1 ze:ryuopfelru pla39ssad91 rual$ {auzsg ze sgzo?1oppl e za ÁBoq 'g1ozsaqruazs ,ls9po{Iop -uo8 sg_euoDpJ p {nu9 ua$a} paru'ergzs .{3a r_ql_e8aru saruapJ9lsory

Na,IaJNaI$ZV

A barokk közjáték

telmi struktútája: a fizikus az okszeíűséget, a biológus a létharcot, a szociológus az osztályharcot, a historikus a népek harcát, az etikus az eszmék harcát, a filozófus viszont, ha méltó akar lenni erre a névre, okvetlenül valami egyéni találmányú ,,töwényt", de egyik sem összhangot, harmóniát. A természet mindezt igazolni látszik, így tehát semmi biztos útmutatást nem nyújt az észnek, mi a rossz és mi a jó, Ez néw.- Végezehil, az erkölcs maga ésszerútlen, mást diktál, mint a józan ész, ajól felfogott önérdek; a tapaszta|at, a gyakorlat, a siker az im- és amoralitást igazoIja.

Ez öt. Mindez hagylán;hogy az ész mily célszerúenhasználhatő szerszárn,

még érdekesebben szemlélteti Grotius államtana, melyből kitűínik, hogy a

természetjog egyrk alapelvének, a szabadságnak racionális magyarázata

eg,yenesen a szabadság megsemmisítéséhez vezethet el, ha kellóképpen

párosítjuk a pozitív joggal. Mi Grotius elméletétWilly Moog nyomán ismertetttik (nem bíráltuk), ki nagy elismeréssel szól múködéséról, sőt áldásosnak nevezi; az a|ábbiakban még szorosabban követjük, minden akaratlan elfogultságot kerülendő. - Kiinduló pont az ember természettól fogva társas lénp s mint eszes lény, rendezett társaságra törekszik: a rendezett társaság az á||arn A legtermészetesebb emberi kötelék aházasság; az a közösség, amelyben a családatyák néppévagy állammá állnak össze, a közösségnek teljes jogot ad a részek feleü mert ez a legtökéletesebb közösség. Az emberek azonban nem Isten parancsára, hanem a maguk akaratából álltak össze polgári tátsasággá, miután tapasztalták, hogy az egyesek gyengék a védekezésteazerőszakkal szemben. A legfőbb hatalom általános birtokosa (subiectum conunune, közös alanya) az áL|arn, különös birtokosa (subiecfum proprium, sajátlagos, sajátképi alanya) azonbart, az uralkodó. Elutasítandő az a nézet, hogy a legfőbb hatalom mindig és kivétel nélkül a népet illeti és hogy az örökös ellenállás (örökös) jogával rendelkezik. Mert először is minden ember, ha akarja, rabszolgaságra adhatja magát (értsd: ebben a szabadságában, önrendelkezési jogában nem korlátozhatő);így tehát egy nép, miután társadalmilag konstituálta magát, miért lenne eltiltható attól, hogy a legfőbb hatalmat önmaga fölött teljesen egy vagy több más személyre ruházza? Minden önálló és örökreszólóan népnek szabadságában áll, hogy kormányíotrnáját megválassza, s akármilyen formát öltsön, jogilag érvényes.E formák különféleképp megítélhetők, de aválasztás joga nem ezektől az ítéletektőlfigg, hanem aválasztók akaratától. Hasonlóképp történelmileg nem igaz,hogy minden királyt a népek emeltek trónra. Végül mit sem bizonyít, ha azt mondják, hogy az uralom nem az uralkodó, hanem az alattvalók érdekében áll fenn, mert célja és haszna lehet ugyan azút részén(pl. a rabszolgaságnál), vagy pedig közös lehet, mint a házasságban, s még a gyámolt sem úzheti eL gyárnját, ha visszaél hatalmával, hanem csak az elöljárók tehetik. Ebból következik,

po3ere1 1pq11 fea §oq 'pllB^Jq € ),a{aF^o.{ lz€ u_e.ros >1auÁlaru's9zopprdu91 -zsala{ e nopgpza>I Jo)pla lp8gzslo ze ylr;zs11g[ ryí.lqe algza1 ,tprR 1o.Áueds e ,{8oq '1_errrenpn IJ9zsgsJ u_Edef e 1a19 19llop9^aq {g)pa>IsaJDI snpuel {otl su9palord e '1apalp.ar8aru gpdeí tazaryzs qqol lpsJ9l sa JuaJac IJ9^eX ugpp! íplgpalsa.ra1 p€qpzs p plzol9lJo{ luas runuas upqgl€^ ueqgsglroleÁ8 ,(a>IpJo 1d) 19paza^ {osll9JTrupu ze s? lg{HroIJ p IaJ {9{aJ 1o3o[ nylzod p S ''papasaurau -azs '1vlng1 '1orglacuo1 9ss9zo{Ipllg^ {aJaqruazuvd toÁl_erp4 ,I1níEJ 9ssgpo{zglen nazauJazs ulalapolsa.ra18g1 IraIzB 8rpad s9po{zglol V -n e 51_epolpn prrla8of lza sr 1o1o3ue s91o1_e8qrod'1o1oÁueds p uequoz€ Á3oqlup11 ,opualqDlal {ptlzgle>I s la p^p.{ lsgryroqgq8o['rele TrrpDIsaJDI uI€J -erd s9 ula4^ pIpu€IIoH nte'pagzs sgli ,eheqlFoqgq luas Druas upqgs_€IJo{ -eÁ3 ryuguqvm,{B1 s'pso{oilTq ruo1eponqlBrurBÁ8 sprrr1elpq uo8o[ 1lazlazs 'em 1ara3ua1 p otDpJ ap'ure19 elslnlozsqp 1tmu 'erpue1o11íefoze3r 1u_ereÁ8a 3oÍ ,rprzod p s9 qazsfllJal e ppzÁtryvlJo>1 plspnlozsqu zy :quala[ 1za'et -llpJoJ ar9nladu 1elroleÁ8 e arazspua.r8o[;luralazs sB8ew snBoJD zpzv ,9lpr{lelzo}I9l ulau 8arl ezr8o1lgrla 3o[ p s '€Is9l}pgqe 'erys,e1yd -ercÁ3 dugrnol1p1olJlq p 1o3oí nprzod e ry[pe8aru (19r9zs9J >Iallglnzsuaq e ,1d) esgpseprr3aru ,,peqezs" {9po{IpJn Á8err 1grrrro;Áugurro>1 p />Iosgp -odelp8aur 9zala}gT l1as9pgzbzs Á8oq'{pBlau9 19198eru ap'I{ e[puour lrrau ilI snqoJD ,glPqzol9lJoT luas lTuas uaq9s9z, rualaPalsaJa>í e v?za -ueÁ8n s'ar9la19l eq{olJlq s9 eJ9s9loJ9leqp Tazs9JpIoJ s9 1ara8ual e lo3oí pp rrrau s9zapaJlo.J 1z[urypl al.aJTunnas ílelp rluas gtpqlo{olJlq urau 'peq -ezs uasa[la1 e^,r3o1 l9u_alazs9ul.ra1 ra8ua1 y :1[pÁu 19u}4>lop pulailazs }lap -aTIauIa ua31 ,1pn g^gul9lqoJd soluo; 1n^p{pual uaq,alzaTla^oT {as9zJazs -1errrruÁ3 p s9 rualapalsara18gprr lFpuaIIaJ p lule'sr 19s9landep 3oí.ra3ua1 IzoTanuau e snIloJD aualruaral8aul a0 - ,,,l9s9l}saluazs (39sso39sze3t) 39sso3o[ u 1gfpegr aJ9Ja)íIs uu.apzgÁ3 e Á8oq sa '1euesseqloze8r 8elr8oí s9 3alrsc1o1ra 8e191n }}Joq9q uapunu .(8oq '1algzoTzsa zv 9zzoq u7pe -8aru s9'st 1oruelíeq e yze upzodep3arrr azsrad pppÁ3g ,ala^ ilozot{ lsgpl9 uallalaqJ9ru.,{8oq'e11o1}qqo[s9 appzs8arrr Á3ypq9 esg1loalaq 89ssalJaqula zu 19Áua.wzsa rc{4llod acuBssreual v" :8au uhldell9 ta{gza{lano1 e 3o -o14tr ÁIIIM pr,{1aru'alal9rrrla loloTle 19r8o[rpeq e solezÁugrr dd9191uosep1 ,zarulap9^ l9uIJoJuIBII9 gII9uuaJ Á3a :snzgrouapual 'soluzl9c 'sglgzrlaroa1 ,Lnzs|?Jueqg[91en alal9urla8o[rrrazss9 snqorg,nualaístlasaznzs8arrr dep IsJIo{Ja ze p19,Á3a 8rpad esglelnrul{ dep €oí V ,l9 ua^9 zgzsl11ala^ sI ,It4aza^€zssll el8o[ t1,gtzod Á?et qazs9lllJal p l9tuIo1uop.rn Álarrr.rgq {allg 1upí'qqaduuo>I was rur uopgrrríF uazsrq 1raru '1ozu3tanala 1,{u9luo Blsqnl Áuo191íeq 9IJ9J e snIloJD 'aluT s '>1rmzaaau -ozsqe uapuTul lp^gtugzsJazs uesoluod ruelp sllgluotulJled e za'so5 >Ipuglt{JJeuoul )ploJpq 'zE rTule IuI ,{9zza)Iapual lulJazs as9zqal png8oí uapuTlu {puue s9 lpurwpilg ze ,{Bot7 'ettv etlzetysle}eq upl IaJ gpo{IBJn ze uaq,(1arrr 'rue119 sll9tuotul4ed Á3a laq9ía49l ugídele (s9l1p9q .{3 v s?pgzrazs) Bo{ t ytzod s9 uazs9rura1 e,{8oq ^

Na,IaJNaJsIZV

A barokk közjáték

Krisztusképre lépjenek r á; a hollandusoknak ugyanekkor monopóliumot adtak a kereskedésre, de tőlük is megkívánták, hogy pattraszálláskor a Kriszfusképre tapossanak; a hollandus kereskedők megtették. - Aínint hquk, az ésszerű rendszerezés sok mindenre kiterjed| ám a mi szemiinkben úgy tetszik, hogy a ráció nem arrrryira az örök törvények fölfedezésére fordította isteni képességeitmint inkább álarcok gyártására. De még nem végeztiink. A monarchia igazi korifeusa az angol Thomas Hobbes (158U1,679), hanem az eszmét lesújtó tálalásban adja, rádupláz Machiavellire és megelőzi Marxot. Machiavellire emlékeztet abban, hogy az emberiséget két részre osz§a: őnző, hideg, eszes uralkodó természetűekre ésbárgyú, álLatí r abszolga tömegre; Marxhoz hasonlít azáItal, hogy az embernek kizáróIag nemtelen indulatokat és alacsonyrendű ösztönöket tulajdonít. Bölcselete az első következetesen végiggondolt materialista rendszer, s ezért rnég méltatni fogjuk. Belőle eredő államtana nemkevésbé logikus, s nem juthat más eredményre, mint minden ,,ésszetű" gondolkodás. Az ember állat, legtermészetesebb ösztöne az önzés, s így természetes, ,,vad" állapota a mindenki harca mindenki ellen. Ez azonban az egyesrenézve nemelőnyös (hátrányos), a józan ész tanácsolja (dictamen rationis), hogy ki kelllépnie belőle, s tanácsolják természetes, önző étzeLmeí, érdekei is: a jólét, a kényelem, az őtömvágy, a halálfélelem. Ámde a természetes állapot nem ad módot a kilépésre,ennélfogva olyan állapotot kell keresnie, mely védelmet és biztonságot nyújt az egyetemes háboru ellen. Ez az á||apot tehát szintén csak egyetemes lehet, vagyis az egyes le kell, hogy mondjon természetes jogának (az önzésnek) teljes gyakorlatáról, s jogainak egy részétaz ewetemességre kell ruháznia, hogy cserébe védelmet kapjon. Az átruházás szerződésszerűen történik, s az általa létrejött közösség az ál|am. Az állarn a közösség akaratának hordozója, megtestesüIése (Hobbes személynek, persona civilisnek nevezi), létrejötte percétől eleve és lényegénélfogva mindenható; csak így nyújthat védelmet és biztosíthat emberi életet, vágyainak kielégülés|emiatt az e1yes embernek vele szemben semmi joga sincs. Az állam abszolút szuverén szemé|y, hatalma oszthatatlan, mert ha megoszthatja, szétbomlik a közösség. Az állam rendje az egyetlen törvény, magában véve semmi sem jó, semmi sem rossz/ amit az állam hatalma szentesít, helyes, amit helytelenít, bún; a szabadság annak megtehetésében áll, amit az ál|am nem til| (az áIlam) az egyest megvédi ugyan/ módot nyújt, hogy gyávait kielégítse/ vagyont szetezzen, fudományt múveljen, múvészetet teremtsen stb., de csak amennyiben helyesli (az állam törvényeit, lététstb.8, ellenesetben megtiltja és btinteti; a biintetés nem arra

8A

marxista elmélet - leninista gyakorlat ugyanez, az államot a párt (vezére)

helyettesíti.

,N

,l9s9p1oulq

wolpleq € llalpI8uaÁ8 1esr 7 s9l9zll€D1ouap uaprnru 1ratu 'eípuorrr sar(laq ,sglozsqe' 'sqguorrer 'pJazssg ualla,{3a {€u_Es9IJo{p.{3 uopleq p ze u€qglpa s íenlelÍ4q eqg[gr391oulruJal t&o[pezgzs,Oze ta^zgpua{Ia uasalazs9ulJel ')pa^g>1 l_eívr+rrlop saqqog arilu ueqlelroleÁ8 e (19rpe1>1rp) 1o39zsJo ElsllprJozs ,urt zp Á8oq 'grdal8ayrl -^Áuau

u

,pq{1gIIaJ

'l9{9q TTIaI lole^uí rrrrallaz5 i{lla^ 1apaÁu lT_uI S 1aluaruezssl^ 'u9nzaía;aq l€>1T9lI^ gP'otí?u s '{plzo4pl}^ s9 rylpplads '1o39s9p,r p >1n3eu e >1elp9p8szl^ u9l1Jlzs lpsgpn1 rold9zo1 y 'u9[pgul {9lsale{ ,il9z9{ lazs9ruJal e s9 1n8eur 8aul 19palruaJal lgÍuozsrrr gpuel;pgq8aur p $ {osgpnl e Á3oq'ruzoÁlps8ueq sa8also1o.; ergÁuozlg e s9 9l}p9t{ 'qqgtaqlq{apg ergÁuo 4q ÁBy tnír}sarra{Iaq lass9lrs g,nzsÁBa 1a89ssarazspual € '- el39 19{ {nhp$uoq ruau la{u9lulazs Á8oq 'ersgrru(8a )puup^ Ipssglpt{ sgra í1o s9lausaaqÁ3a uerleí3 )íIgla^}w Á8oq !eup91 -osrde1 upsoJozs Á1o 4eÁ3rg1 ap'uaqy1{gzopl e s9 uaqlofiuyuopn4pzs?uay e :1rÁ1o; ualalnJal l9>l p{unw V ,ladalazs glaza^ p l9 {Izsa^ >19p9193szrrr 1o3ue zp s9 plJupr1 e 'r9l1astnd91 1aurad9u errldrua ze sa 9rrgr e 'sgp1 -zsudul e s? zs? ze uaqgsjlzsalfalq 1ezÁuglt ze ,{3oy'utas zp l9r{al uallal9^ uIaN ,aJ9zsa 19[es 1urtu 'ersgü llolpqpo{zs€wgl wau Jagtua lpppqpzs -IaJ upq-aJupssrcual B :lI9^ 9ssauralaí8a arrr(uuaru plp$ue.I9 sntuzqpuolJeJ e ,{8oq 'e§elnur za s 'al {nurlzs lgq9Jazspual glasJloq 1o8ue 'rpue1loq '1atu9u 'urcuery '1oÁueds Á3a-Á3a llps9uo^ pJazsJo{ 'í;r 1al9urlauruI|9

zy

,{Ipg{ptu uapJazss9luau srueÁ8n walau9lJol V ,Jolgr>11p e' ,,o|lol|q" e'eíglullnq8aur {oilpn1s B 'llal IIaMuorJ eígl;sgpn8alu sala{Is ípa1;8as rrlau uo{gqJJpu -otu lrllozsqe ze ap íalan e1loze3t sI l9í9lpllod 1open15 E upqlulJo{vÁ3 e 'uesnlr8o16rd9 arrazspual sarualaí8a s9luo^Ia pupl pt{oN ,InJaT aq9lazo) /IprIaJ lDluapunn s9luapuTtll dlaur'duplJ9s ppuoJ {puplJol ualla{aua, F.üe 1aqasaru'8ala,{ulozss9 salapul9r Á3a uBd8nT€sJ €tIIpII9 9 ze !ue9191B1 ua8r 'elpe 1alaurlJ qlouaqag s? uaqluaTl p {Burplunru IuBlrupII9 saqqoH

jil3iii;

-9Is9a^ala:3aruq;sals",'J,:i',',öo"3ir?i#3fr11';::fi l /qqpilol}soluodzol3a1 -err pípuar upllg ze'.uQysolzlq lapual qqoÁ8eu8al p p za +Jatu'erqJreuoru u sr89ur qqasadlaq8al ap '(sn>lupDlowap Á8en snlu -EJTolzsIJ€) r39sqqo1 FqaI - lp^€ 9ppual Á3y s 'pe8o;1a 39ssozo1 e 1a,{1arrr 'saípq e ze'zssoltuau as 'gfurau as '8alrrrla'a.rr9rr ueqg8puruo pruJoJruellg zv !91aytg4 tuau 'euoqpq tqqgl e 'sglen saÁpq e za '1a 1eqpe8o; lad3a {psJ tupllg ze s 'sa39s{ltzs ruau ap 'saÁlaq 19qa1 trzeuilqzs Ig$uaIaI9J sgllp^ e !1gls9zou}q € l9zsJaru at(8arrla s 'auuaq uasllaT 1aulala, í8oq urau -eq'esgneÉlarrr lsoupq u ÁBel, eflorol8aru 'aÁBalgtlgí}upq p t{Boq'1g?pzs NglgJNlIIsIZV

A barokk közjáték

és a hitet, hogy helyes útra terelik az emberiséget. Az újkor tudósai kézzelfoghatóbb javakat akarnak nyerni, megajándékozni velük az emberiséget, s előbbre vinni a haladás útjára. Ahogy a földrajzi utazók meghódították a Földgolyőt, ők a Természetet törekednek birtokba venni, és hatalmat szer ezni f ölötte. Bámulatba ejtő, hogy mily világos célokkal, mily kész programmal indulnak; még meg sincsen a hadi fölszerelés, a sereg épp hogy gyülekezni

kezd, de a vezérek máris megalkotják a haditervet, és feltérképezika csatateret. Az e|ső nagy sztratéga Francis Bacon (1561-1,626).Idézzik: ,,ALlamférfi, jogász, történetíró, természetfudós; eqy új korszak hírnökének érezvénma gát, íelállíL:laa tudományok megújításának programját, melytől azt rernéli, hogy gyökerében át íogsa alakítani az emberi élet összes körülményeit, s az ember hatalmát beláthatatlan mértékben megnöveli. Bacont eltölti a tudat, mily nagy jelentőségre tehet szert a fudomány az ember és |az embernek] a Föld feletti uralma számára... A legfőbb cél az ember hatalmának kiszélesbítésea fudás eszközeivel." A tudás megszeruésének útja pedig az: ,,Az ismeretnek [megismerésnek] a tapasztalaton kell alapulnia, a megfigyelésből és kísérletből kiindulnia, aztán fokról-fokra, az indukció segélyével,módszeresen először szúkebb, majd általánosabb tételek felé haladnia, végül ezektől ismét a részletekhez alászá||nia, hogy í5y olyan találmányokra leljen, melyek meggyarapíllák az ember hatalmőt a természet fölött." (Willy Moog) Íme a racionális eszmény! A tudomány, a tudás, az ismeret megszűnik az ösztönös igazságvágy hordozója lenni, nem öncél többé, hanem eszköz, s csak hasznossági értékevan. Sőt a hasznosság maga az érték,a cél pedig az uralom. Ez a kl|átás Bacont valósággal mámorba ejti, s jól ismert renaissance hangokon kiáltozik: ,,Regnum hominis! Tanfum possumus quanfum scimus! Potentiae et amplifudinis humanae firmiora incere!" (,,Az ember uralma! Annyit tehetünk, amennyit tudunk! Rakjuk fel az emberi hatalomnak és teljességnek szilárdabb falait.") A hatalomvágyat a renaissance vetkőztette ilyen pőtére, s ez dolgozik Baconban is oly erővel, hogy a tudomány szilátd falainak felrakásához igénybe sem veszi a kora által nyújtott építőanyagot. Kopernikusz, Kepler, Galilei kutatásait, eredményeítegyszerűen nem ismeri, de nincs is szüksége rájuk, mert éppoly biztos ösztönne|megétzi, hogy a célhoz csak a természet legyőzése ú§án juthatni el, ehhez pedig elegendők az ész veleszületett feglruerei. O még a középkorral, az arisztotelizmussal hadakozik félre kell vetni az elvont okoskodásokat, a spekulatív elmélkedést, a szillogisztikus érveléseket és következtetéseket, s közvetlenül a természetet kapni kézbe, ölre menni vele. Itt áll előttünk teljes érzékelhető valóságában, ,,boncoljuk szét, keressük fel, figyeljük meg jelenségek okait, mert ,,igazi tudást csak az okok ismerete nyújt", ,/nem az ellenfelet kell legyőzni disputával, hanem

paIJ9sPI 11 ltozo81op erglep8szttt s93zoul e Á8oq '19 ueqqe uadd9 a39s 411uala[so{ezsJo{ Ia11I€3 s 'sB8zout e e+euezzorr491 gl1arrdep 1a89sualaí e 'AaJauI Fupllpzo}Ig^ uIas nutuas uaqlazs_aurra1 e d8oq !1o1elnur pJJp lu9J ,lpdep ugr.rlauoa8 sn{r}9lulzs -eÁ8a uequ oze sglatí3118aur e 1elelzsedul V Á3u l uazÁ|aq e'lpede1 zoqpsg8o;Ial lpruroJ'uelleleqzo11gn'aararrr 1aula8 -9sualaí p alal9lulazs sor{ugruopnl lazs9tllJa} p plg zs9lalotzslJy ;uadd91

-uop[epr 9zs llo^ I9JTIII 'sa89slaqa1 za nalueÁ8og ,(epuoir-zau€J ulo1ep -ott zu) qatua gttgígpeÁuglro1 391ra e '_eurruoplpt{ u9Ja^nzs 'sr 19palr9s;1

'Igrs9laí8lJ8aru'1g1sglupsede1 e'191s9lal9zl? ze 39rrr rzsa1 9uualla88n; 'r9ÁH9q uaptmü elgr 1ueddoJal 'lgí9lpsc ,{8Bu zse zu e[,,r;n3aru B8Burí8a '(oggt*agt) sa4ncsaq ?uau ruaueq '9_st ur"Jffi}E;;,;rrT:!"#",yr"u

í3oq'nallaT pluplzs€del sr >1eug8eru F8qrr rrry ,,,.(1gqezs upqlplJo4vÁ3 v" '1o uaqlal9ulla zp Ttup ilaru :DIau {unpalsa*ljpa8ua eq 'al4nzzgÁ? Á3y ,/u9rupala zu eh;sprq3arrr as9Jarusl ulau >Io>Io zp ilalu {€§J Flazs9tlnal y ,1a89srraqura '3o1op [Á8aueÁ8n] d3a.rrroplpt{ IJaqrua ze sg Áugulopnl V" zp ruual {9í3oJ 933oploq p+|9za igsseurpleq 1aza Á8oq 'ail1r{ s '>1e1lon g4Áugx ze'loőgl e '91[es p >Igulw 'pg^,r 1eloÁugull9lpr í8uu 1911as9zapaJ ,IgJ9wIap9^ {au9lalnsJaq puorual 1a1 sodu_europq B 'l1on araqura zs? zy aJ9s.alü Á3a dp.rnl u'>1gftopgzr 1ass_ala3alzsa^ ugpnl luozsll'l9Í98opr9d sg +qh9leqqqo8a1 qalrrr erpedJ9^ Iop[pp9^ sru€q 'uobq[ uaq9^pa>I TpugJn Á3oq 's9]e8opn ruau uaqlozolzsa ap ',qls ^qls zs9Á3n IÁI9JH '.rglgscad qqg$q '.rglacuelpro1 'rzsrrr pDlos Zazzaq uaJ9l p uaza ,DuoJp^pn ,lTaI -e3lozs'glsald8a1 :eluzol19^ >I{Sa sndp 91alro1 e 'es,r9po1 >1913ro6 '>l1lan -€ILIJeIAI e 8alrsc1o1.ra'u9,,(19rrr qE{Ip sII9Joru uoJpg lla]zsal za 8rpad rgur '1gpupperelu lluaJal u9{lII s'galql qqoíSal € luau sruBd3n uolzso TuIIpl€t{ V ,rrras gleln{ sa{Ial gu371gs'89slaqa1 glo{1e llo^ ruau ap 'uazallapuar IauruIalalJ9 TIn^pIpuaJ lo1o.{uguropq e a}}aJazs u9lulzsrl llolol{ - //,I9u>Ios -9po{Iopuo81a elzsnd s9 l9tqa{9paJol aJqqol IzsIA tuau'll939ul IaAJal s? ralar931 4eupeJsulla uasa8adu91 raÁugrr4lsaftat aC,aÁ3a1 gnp.ro>1d8eu Á8oq ,a.r9s9lIq '>1au89srraqrua zp ulaupq '4 {BLDI_plTazs ruau '1eu191o1sT uIaN -saI9zsIT uelep9lpt{ ruo1elpq lJaqua zp s9 J9lpt{9191 soÁugwopru p s 'ueq -9lulppoJlq 39s9prr B €Dí€ln gzapalp! llollpt{ ruau 1eueí1931ozs F>I9pI9d salazspgru Á8oq'alupazs {glp^ pJJ€ {ps) >1a39sualafia|zs?l llozoqlal V ,IaJ uazzaPa, 1o391rn [p'zsnqrunlo) {Ipos9ul lu$I Áaoy'4tzzt sgzlg Á3eu e zv

upqlu^ezs -,8oory eí4 - tpza4laT{a^Jal'1a>l1a,(u9ruar'lallapr v3; qqo Á3 -uu3a1 glaqal V" Jup}ípqar89rr plpn+ ruas B8eur 8rpad In39^ 'l1nrela sa ze 'íp auuaq ruIE lglaJs9ur'1rzara1o,{3 ueqg4azsplo1s e 39ru ]zs9J sDI ^r+1|! tuau as9zaJazspual ap'}9r{ar IaJ TII9 1a^Jalolunru gtÁugfuÁ3uu uoJpg rupJn+pu pas ,.unlJpsJa^pp opuelndsrp

uoN

iaJIJs

,"."!j"jjfi::

1ueJn+pu aJpJassTC") ,,,IBII9 pIJ?s}T 'sgzo81opla;

#j.::j;

'elunur }alazs,aruJal

p

NalaJNltIsIZV

A barokk közjáték

51

módszereket. A fudomány feladata tehát azlett, hogy a megfigyelések, a kísérletekeredményeiből egyetemes érvényútörvényeket vonjon le azaz matematikailag formulázza meg őket. A matematika így kulcstudománnyá lépett elő, s ez a kor legnagyobb szabású felismerése. Már Leonardo da Vinci kijelentette: ,,Semmiféle emberi kutatást nem nevezhetünk valódi tudománynak, ha nem megy át a matematikai igazo|áson." Ugyanezt tanította Kepler:,,Igazíismeret csak ott van, ahol mennyiségeket ismeriink íel"; és Galilei: ,,A Mindenség könyve matematikai jegyekkel van megírva";végiL200 év múlva Kant axiómája ráüti minderre a pecsétet ,,Tudomány tárgya csak az lehet, ami matematikailag megragadható." - Ámde az újkorig használatos matematikai rendszer (aritmetika) csak megadott számokkal| azaz merev mennyiségekkel dolgozhatott, s így a jelenségeket nem fudta mozgásukban utólérni, változásaik törvényeit megformulázru. Ezen segített egyfelől az algebra vagyis a betúszámtan, mely minden (bárminő) kapott mennyiségi értékbehelyettesítésétlehetővé teszi. Segített másfelől Descartes zseniális találmánya, az analitikai geometria, melynek lényege abban áll, hogy koordináta rendszerével meg tudja határozni adolgokat mielőtt maguk a dolgok megjelennének, s előre felírla megjelenésük módját. Pontosabban: megtalá|ta az eszközt, mely által a geometriai alakzatok, mint változó (mozgó) mennyiségek funkciói ábrázo|hatók, megragadhatók. Végül, Cavalieri és Kepler kezdeménye óta, betetőzi mindezt az infinitezimális számítás kidolgozása, vagyis a váItoző mennyiségek végtelenségig való aptózásának módszere, az elemzés ad infinifum, me|y az alakzatok (idomok) fulajdonságait állandó növekedésükből vezeti le (pl. gömbalak nem egyéb mint végtelen számú kúpalak összege). - Szembeszökő persze, hogy ez a merőben matematikai szemlélet egyáltalán nem veszi számba a jelenségek minőségi mozzanatait (az anyag dinamikáját és dialektikáját), azaz a természetet puszta mechanizmussá f.okozza le, s így elégtelensége és egyoldalúsága a jelenségek egyszetű fenomenális leírásánál is kiütközik. Kiütközik már Descartesnál: emiatt kénytelen pl. az emberi testet és az állatot egészében gépezetnek, automatának, mechanizmusnak minősíteni, s emiatt támadt nyomban ellenzéke többek közt materialista (szenzualista) oldalról. Mégis ő adta meg a racionalizmusnak azt a lendítő erőt, mely két évszázadra uralkodó bölcseleti irányzattá tette. A győzelem azonban nem volt könnyű; elszakadván minden hagyománytól mindent előlről kellett kezdenie. A tudománynak sok ága van, mindegyik más anyaggal, tehát más módszerekkel dolgozik, holott az egyetlen megbízható, valóban tudományos módszer a matematikai. Kiválósága abban áll, hogy adatai és eredményei meg nem támadhatóan pontosak (egzaktak), és hogy igen kevés eszközzel igen sokat tud megmagyaráztri. Descartes tagadásba vette, hogy a különböző fudományok vizsgá-

, l9lJgzo|íJ zeze' |í\Áuu(uguopnl sou9l€ll9' glatpzanzs8arü laJaulsl a1taluaputw lalJazspgul g ,,,1s9ur.,(3a >Ipa^9{ uaqpual gluos€q purur >1o31op glau1gl9zzolqul9\Ir9zs laJaruq IJaquIa ze Á3ol7 'wauuaq )9ilal1a{ 1o1elopuo8 e 1ze '1euessnfla zotl4resgl/uozrq qqazaqau8al ,€ot{'ru19 1eqozs )aJal9ru

-oa8 e IaT{Ttup toJo$Io }r(uu91 s9 gr.razsr{3a uazs98a 'nzssot{ e 1ozy" l;4v4z -a^au )auazs9J €TTlpua]eru e 1elu3gíu_eruopnl s9lu u9^9J {arnrup '1ze uzzevt -IplJ€l uazsn{ tunqgpíilo{ p^^9u e>lqerualpul sauralal8a 'l1nsouoq3au 39r J9ru € ruaupq'ua8ap1 rrrau y(uguropnl g" ,,,urys9zoÁtryu{nuq Á3191 sa8alzs9l aI9JIlIJuIas {Tzo{t}Jozs ruau s '11zol1euol eqo,{pqezspual p s9 alpual € llu€

'luapunu zgl:-Á$e:ut?aur

,(1arrr !eu,,(u9ruopn1 sou_epi1g sor(uozrq"

aluual ila)

0I

-B^ I1u9lulzs ure8Btu ,{8oq'ugrrlopuo88aru ",'Tausa aqs9pa^9l sI p^po{ -so1o 19"qeÁ3r91 rerrlarrroa8 qrynzsríBa8a1 e 41 '>1araqrua {puu€^ uaru s9 rrras 8olop uallaí8a í8oq'ruapa1 íluallazd9lla {unla^ {auguTlllp'ueÁ1o /)pupsc8aur .ro1.{1o -Io.J TuIa>I9zJ9 Á8oqruFu '}u9{Tg" :8r9s9zrlalaH íu9t upllplpquoa aq39s191 9l sla ze 1n[ ueÁ8o{'lIBnBzs uop[ep1 4nftpq aq 1a ,s9pa{Ial?1e za B8Bru :ppJ€lll(u9t lru uauapuTtu upquozp 3o1op Á3g ,39llrl zs93a ze lgs 'sr 1un8eur rur 1tmÁ3e^ s9pa^9l !asazr91 purul Tulplplop -uo8 2ura1 azdgnÁ3og'lunuual IIaT IQ! zezu'sr >1aupan91 19ls'laulaqpa^,al uequozB {ula{9zJ9'1aupala lgq{uns9la:41?z 19 TulalaJausT 9I€^ 19,r1o31op e'19.r391rl V ,[lsa1 unpuúrqnp snqluul ap :s9paTlala{ sarualaÁ3a ze 19rqa1 ,llalar9t 1a erelc) 1uod gppug{ V 1a; p;d9lgq)aza íla 1ní (ouru3oc €lJullslp ,,zaqlalaulsr so8gpn s? e7zsl7"'zaqlaÁu9l gyÁuoztqleln8errruo'glequozr ruau aq39sl9{ 8Frr '1a>la39suala[ e erueluoql9zs'atuzautala 1a>1 8rppe en -3o;19uua {eusgpo{opuo8 sa,(1aq p íH Inpq 19q1o3.esze8r JgqlaÁu9r 9l€t{ ,Jazspgw ualal -uo^ ulau aq39s191 paur 'plperualplu p Jazsp9ru sadlaq V -ílaq e'sgyÁug ualalÁlaq p e>Io'Tunpa^9l Bt{'1aqpaa91 ulau s9po{1opuo3 4 ,Jazspgtu saÁlaq e'usgryÁugrr sa.Álaq sgzo>11opuo8 pol;dugrr uasadlaq V p lgr{al €lppplal e sl{3ea'1eu,{u_eruopq sarualad8a zV )€ u glJgzolq [,xnaqrqrrre 1uauralqe8 -oJcul :>1au9lrole.r.(3pu Fu€Il9p194] ,alzarrau ,,1eu9.Á,39^sJaq Inuallalaqll" e8Bur l9,ua1 ieggzovl e eI e zfl zeulo{Iv l9! ÁBa ne39 ze s? szJgl p ueÁ8oqe ruFI'p{9 luzapual eq1o1elÁuozsll sa^Jazs s9'erlerelBpuatpul ruau e 1uul^rg ilazspgtll e uglze 'leloduguropnl lolqerualetu p ruarysaÁ3a ,sailBJsa6l l9LIa] ilaI efi9c 9lslg 1a polní upq9lo{ sa^9 €z arÁu9rupara ^FpI -ntzsod /qal_aula ze ailgnTuassaza^ 1a1 a.qaÁu,aulpaJa g^al upqsgz8ueq -zsso Fss9ruÁ8a'sa39sÁ3jő'ergrl91qord s9 er8edue uapunu glpqzpw1e{1e IR{I9u 39squ9p1 Álarrr'sa89spqal Jazspgtu sll9zJa^run'souglell_e uapaÁ8a >IBsJ u9zp 1lpp{pru (gppl) ualau9 ze zeueÁBn uaqJaqua uapurur d8oq -lury{ ,zaq9s9Jarüqla; >1raÁu9a.ro1 113asla Álaure sg'zeuet{2n s9 .Á3a alazs -9WJal 1aur(larrre 'zs9 9pg193szl^ P ulauPq'glugp e (la89sgrurru) alazs9rrr -Jal {o}ppp s91o8eÁue zp luau yaru'uganx p)aJazspgtu gzQqugl1t{ elpl

Na,IlIJNaJsIZV

Abarokk közjáték

gyok téve ily csalódásnak, hamisként elvetettem minden eladdig igazolrtnak hitt észérvet[raison]; és végül figyelembe véve, hogy ugyanazok a gondolatok, amik ébren támadnak bennünk, megjöhetnek álmunkban is anélkül, hogy akár csupán egy igaz lenne, azért elhatároztam, hogy úgy teszek, mintha minden gondolat, mely valaha csak eszembe jutott, nem volna igazabb, mint álmaimkáprázatai. De erre nyomban észbe vettem, hogy míg azt akartam gondolni, hogy minden hamis, szükségképpenúgy kellett lennie, hogy én, ki ezt gondoltam, valami legyek [vagyok]; és felismervén, hogy ez az igazság: gondolkozom, tehát vagyok, cogito, ergo sum, oly szr|fud és bizonyos, hogy a kételkedők legképtelenebb [extra vagantes] föltevései sem ingathatták meg, azéttúgyítélem,aggály nélkül elfogadhatom első tételéül ama filozófiának, amelyet kerestem." E tételből önként következik a többi. Ha létemnek egyetlen szilárd bizonyítéka,hogy gondolkozom, akkor ebben áll lényem lényege is: gondolkozó dolog vagyok, sum res cogitans, ,,EbbőL felismertem, hogy oly substancia vagyok, kinek természete nem egyéb, mint gondolkodás, és akinek, hogy |étezzék, nincs szüksége semrni helyre, és nem függ semmi anyagi dologtól; következésképp, hogy ez az én, vagyis a lélek, mely által az vagyok, ami vagyok, teljességgel különbözik a testtől, sőt könnyebb megismemi, mint emezt." Eljut tehát az első szllárd, kétségbe nem vonható tényig; ez azonban, mint látható, csak egy szubjektív ismeretet tartalmaz: én, a gondolkozó Iény,vagyok. De minthogy érzékelésünkcsal, képzeteink tévesek, azért a dolgokról való eszméink, gondolataink nem bizonyítékaiobjekűv létezésüknek. Keresnünk kell egy olyan ideát, melynek elemzéséből kiderül, hogy puszta megléte egyúttal bizonyítéka ama dolog létezésénekis, melynek fogalmát magába zár,la. Más szóvaL: van-e olyan dolog, melynek fogalmát én magam nem alkothatom meg érzékelésemalapján, mert meghaladja gondölkodó énem határait, azaz csak kívülről kerülhet közéjük? Egyetlen idea vary mely e föltételnek megfelel: Isten. Egymagában áll és sajátlagosan különbözik minden más ideától abban, hogy bennünket meghaladó tökéletességeket tat talmaz: mindentudást, mindenhatósá got, teljes igazságot és valóságot -, azaz a mi tökéletlen énünk nem lehet kielégítő szülőoka. Csak egy tökéletes lény lehet elégséges szülőoka és gondolhatja el, öntheti belénk -, ilymódon vagyunk képesek elgondolni. Még az istentagadónak is el kell gondolnia, különben tagadása nem jelent semmit. A végtelen és tökéletes természetű|énygondolata nem származhatik az én véges és tökéletlen lényemből, oka tehát kívülem van/ tehát van: Deus est. Azonkívül: én létezem, éspedig véges, sok fogyatkozással terhelt lény vagyok, ki tökéletességre törekszik ugyan, de soha el nem érheti. Egy ily lény nem lehet saját léténekoka. Az én létezésem, vagyis oly lényé,akinek fogalmam van a legíőbb tökélyről, istenről, s aki magam is tökéletességre

'IuilgIT DaIIaur {apíaJilplpz upllpleq8n.Áu erup {9uleJazs uras ddglrurura5" :IuzaJazspual'rueryprglrzs8aru pazalaÁ8r lgsgzo{Iopuo8 B3Brrr p )psJ í8oq 'q rlualaí pq9lH ,eq9Tq ap '>I9sl}IIg eqgp1g3pzs {as9olaJolruJoJaJ ]9JazspuaI í8oq 'ualla ze nozo1vllí} ua>Iu9l9 'lggl erouerJ sn{{olp{ }u!ul 'aryq puar sII9pnaJ gII9uuaJ v sg z9yÁ2,g IptIIgJ B lu1lü s 'InIg{ >1un8eur {nssplzoll9n3atu 1o39pn e Á3oq '1o1elopuo8 B anala^Ia uer{8n 9,,,4|I9n 9^9so{oilIq 9^9Jn 1aulazs9ruJal e" :sr 1e1o31op e 1eln3eu B[r]q'lgJazspgul ,uJ?w?zs zs? ze 'e8uvl lvvz9J {au9s9Jaruqla; sar(laq 1o31op P PÍJrq Tl.v -BÁ8eur3aur pueplÁugF{ luapuru qqgln-q+gla lp^9s9zptululp 1audlaul '1auzs9 ze {9,Áu losJln{ ue.{1o aJazspglu sailpJsao '1nheqlg1 'soN ,FqzaJ9 ulau ls9pa^uazs '1euqep[g; lauroro v4lz|! Joleppur'd93 rp9pn uPquoz€ lsal DPII9 ze ílau -paJa lgqleloscde19Ip^ IaTIaI9I p las9pa^uazs s9 taÁlaparruazs 'Ias9zJ9lsal IJaqrua ze'.snanztupqJaru uallaT9zJ9 s9 uplpllplopuo8'1azad93 1sa1 V,(qls lar{zaJ9 ulau '1eqrop ruau) 11eqzo>11opuo3 üau lsa} lpaf.ralq e 'as9paí.raln1 pqal urau )puglJuplzsqnzs ozo{Iopuo8 e 1uozstn tnTlpu ,qls s9pahalDl lsa] p 'mxqu (,qls s9zr9 '1erele) s9zo{Iopuo8 1aqa1 ruau >IaI9I e :uo>pe8 -gsuopfeln1 1r',vol119^ ruaqnu za aplul9'd91 eqleloscde1 so.rozs 1essgrrrÁ3a 3aÁu9l aI9F9{ p uaqDle'Áu9l uapa.Á8a zp Jaqrua zV qou€Ilelequorraq89q91 ,qls sg8zoral'tuelre1 1sryzs's9pa(.ra111 :1re89suop[eln1 relrletualpl^l l9qa1 ,s9paíralq p alazalua /s9zo{Iopuo3 B a8aÁu9l {ptluetue Á8oq 'uIaJauIsI {aJ u9lzsq dloueÁ8n '1e1o31op Ip{IzIJ e s9 (lolepnluo zp '7s9zl9'1o1e.rele 'ys9 ze) ta{Ial € :nalwaJal 1o31op aI9Jl9) uals1 Á8oq 'rua.raursrla; ueso8gprr s9 u9lzsq uaÁlpuy ,7 uaÁ3a1 au őz d8oq '1aqal ruau 'l93ozsn1rcp 19{ efpepq8arrr a3azsso 1aura8gzs 8ozsruorgq e Á8oq lar{al ulau'sI pualla8 -3n; 191luolelopuo8 neze?t 1auaÁ3a1 au rc89suoplepl {ouopt tenlaruoa8 e Á8oq 'laqal ruaN ,{prc>1qprualew e ,1d 1eurp3o1 g1etqzo.rgleq8atu u€sol -ppnl s9 uplzsq pup8gpn arula zp 'uaÁ1 ,(19rrrzsa teuqe8o1) 4o1elopuo8 uallalat{pa^91 'saÁlaq e 1aÁlaur '$ zar{9s9Jaulsllal p {puue lazalla lu9)HB '1euuea 1o31op p 'up^ uals1 '1oÁ3en u9 d8oq 'zolqgsgpde1g8arrr e >1audu91 upllptpquonaq89s19>1 p {prru€ ila}azal sgpoTlopuo3 saÁlaq e Á8oqy ,1a 113as razspgrrr saÁpq e'sezo11opuoS pol;dug.rr uasaÁlaq e $ zaqqg alaJalü -s4azs9uJa1 sa.{1aq sa89slaqa1 1ulur's9pa^9l p Ia glaqlnJaT ueÁ8og ,l9]azs,aulJa} Ipglp^ 1o31op p lualaulslaq91 ug/1o; lulps9zo{lpÁ8o1 s9 rua89suapal9lgl r€oqlesc luns B.rodroc '1euuen >1o31op p :sJulu ueqgí9l -ea Álaur /9Ia ulas9la1?zr? Ios?9Jp^ 1o39prr d8a í3oq '1u1l9zu lo19l9í pJ9I -ps) tualal 1otqzqurau'1eqpsJ luau en8o;19uua'(selrce.razr) sgpuoulze8t ze '39sze3t zp {auualsl e3gsuop[elq §pTI€ 'aÁBa[ rrqe8o; dd9>191uose11 ,ryí€9^ s9l9ulp3o1ítalgl e s9 89sualaf9rr p uI9laq al]aq]uo s 'rua8ua ilalaqluaJal íu9I uaíp ,(3a >I€sJ ilalu '- lpsgpn8aru 39ssala1 -9>I9l p uaqDlp'e4uelsqn5 uala139n Á3a uasrutu eq zezu'vÁ3l91 e {puruol -e3o; e {auua {par9l ruau €r{'uelleleqlopuo81a 1a339ssafta1 '- urazola.ro1 NII,]EJNEISIZV

A barokk közjáték

kiket sem a születés, sem a sors nem hívott el a közügyek vezetésére, mégis folytonosan új meg új reformáló gondolatokkal foglalkoznak; s ha azt gondolnám, hogy írásom csak a legcsekélyebb dolgot ís tartaLmazza, amely effélébalgaságra gyanússá tehet, sajnábrám kinyomtatni. Szándékom sose volt több, minthogy megkíséreljem saját gondolkozásomatmegreformálni, s olyan helyen építkezni,mely teljesen egyedüL az enyém." Valóban csak mens cogitans, gondokozó elme akart lenni, semmi más, elhúzódott az emberek, az iinneplés elől, sőt arisztokratizmusa odáig ment, hogy megbánta, amiért gondolatait közreadta: ,,A vademberek írja egyik levelében -, azt áILíIlák, hogy a majmok tudnának beszélni, ha akarnák, de szánt-szándékkal nem teszik, nehogy dolgozni kényszerítsék őket. En nem voltam oly okos, hogy felhagyjak az írássa|, azért nincsen arayl nyugalmam és szabadságorn, amennyit a hallgatás által megőrizhettem volna." Csakhogy a lángelme nem maga szüa meg múvének sorsát; Descartes arra született, hogy kora szellemének és a latin léleknek kristálytiszta kifejezője Legyen Akarva, nem akarva a ráciő csatájának győztes hadvezére, a racionalizmus rendszerének kódifikálója, az észuralom megteremtője lett. A francia történelem fölött kétségkívtilaz ő elméjének fehérfényúcsillaga ég; ő nyitotta meg az utat, amelyen a ,,f,ejlődés" Voltaire-en/ Diderot-n át a forradalomig, utána Taine-ig, Renanig, Zo|áig,, vagyis az észbe vetett hit csődjéig vezetett. A kudarcnak azért kellett bekövetkeznie, mert a győzetem|átszólagos volt. Nem a világ és az éLet irracionalitására hivatkozunk itt, nem arra, hogy a Lét maga nem értelemszabású jelenség, hiszen ez a felismerés (a posteriori) éppen a kudarc egyik következménye volt, s nem állhatott Descartes-ék rendelkezéséte-/ nem/ rendszerében magában s az ő saját elemző módszerével kell megkeresntink a mélyebb okokat. Kérdésünk ez: megkonstruálhatók-e az ész törvényei az ésszerűség elvei szerint és értelemszabású módszerekkel? Röviden: ésszerújelenség-e az ész? - Descartes persze nem vetette föl e kérdést,de rendszere velejében tagadólag válaszol. Lényege szerint idealista: a gondolat, az eszme előbb van meg, mint a tárgya, és az eszme helyes elemzése útján jutunk el a tátgy, vagyis a dolgok helyes ismeretére. A módszer deduktív: e|emző, kételkedő, diskurzív, s elvezet az első kétségbevonhatatlan tényig, a gondolatig, mely van, tehát vagyok. E tény az eLemzés végpontja, tovább nem boncolható, tiszta és világos ismeret, mely önma gát igazo|ja.Itt az elsó tévedés,mert nem önmagitigazolja, hanem legjobb esetben a saját helyességét.Önmagát akkor ígazolná, ha egyszersmind megmondaná, honnan ered, mi a természete, s biztos ismérv,,lel szolgáLna,hogy azonos a tárgyával, vagyis hogy valóban helyes eszköze a helyes felismerésnek. Descartes kritériuma: a ,,claraet a distincta cognitio" nem egyéb, mint a gondolat igazolása saját

o Pq9{oillq lal_aüIa ze llazspualY ,gmlnJlsuqs08ol9ln as,alíaJq sn{Illlpup 'ezg tt naugtazspua'r zs93a saup)sao d8oq'ruepuoruDl >Iunzoqpq ruaN ,pq)nToilIq >pm11o1n[ uopgru sII9uoIDpJJI'ralput {uns9po)íso{o tuau'{u9wla rrlau {9luzsa ilalapzs )tupla^ e í8oq'so3gpn .{8oq t9qpc upsII9uoIJpJ Jglu zg ,1u1o31op e ap '{ruglJot 11[raulsr8aur p lgqqp dd9 '1a19l IuzBruIDIIp ila{ uol} s '>1o31op gpuaJawsl ^}l1npap -8arrr e 1n8eur 1unu '1unuuaq 8aru )€trup^ qqgla Talllzsa ze nazg,{_plpuuT eapr'l9urzsa ilalalnzs )tu4la^ ,qls s_e8zoru'utepu1 'vJezs 'l9y9tu's9paÍJalT{ íuolp alzrn>lsrp'glzulala {unlpt11níuras zoqreulle8o1dep lwala {pulpTll€tu -aleru e'1au9razspgul }aJarusqazs9ruJal e lulJazs sailBJsacl 'qqgl II^I ,3o1op gzgqugltl{ 19>I rualail9 s? rF{ ap'la)g üauulq 11a{ p 'Á39dd9 lur_w Ifi 1€sIIguorcpIJI '{aualtpJazss9 zezv'sl g?g;gn uala139n ,qls 39sualaf9n Touellelpr{8o;1a1 'llpJglpq zs? ze >1gípeleq8aul upquoze ,uerr 391rn B'8aru ,sgpnluapunu :lorunIJ9lIDI lPt{I€sJ tuau ualsl :ls9lalza)í a urop8o;ualsl zE s'rupotueÁIoJ zaq^J9-ual -la^91 € nruolal I9qT€ u InTJ9lrn1 ,Irlls9Jalusl8aru p.razss? ze -sI ze ualalÁu9>1 salJp)sao |a uQzselgtl, Áppele upllpl€q89qlg 1e1o31op 9II9 aIn^H e Á8oq'oprrugnpdu Jo>pIp '1an939sry3 -as ualsl Á8en an4rqul {psJ luau€q '1urrazs raÁu9lro1 lgíes ruza.razs3aru efpnl urau 19íes 1alararusr (9ls39rr ,{8en) r_uala ze zs? zu eH 19r93eru ,/,aJuIaIalJ9 ze +eq Fupllpleqll9ualla s9 uasa3alpglqa Álavl' 39sze3r salazs9tulal tuaueq'laI9tJ9Ia uIaN,IglglJ]npap uapuruI Inu -alla88ry s'p{I9u a39s1;3as 39sze?7 qqesou9lellg'splrr uapunu uaq>Iunul -a[azs {FrllIaJ Álawt'39sze3r sa8apoln1'1od3e^ l_eqa}'urozo11opuo9 :Ial91 p za d3oq'tuol.reluuag ,[arnaíerrr ap 1ulod asoddns au afl rlal9lgJ [aJ {azsal ruau ilaul'1rrdrrurrd oqqad Ia {ala^gT uIaN" :1ala; ,{31 'ehyÁu -oztq 1ung3etuuo llal9l p Á3oqsrÁ8err 'efuopgrr 1arr-tldnuud oqnad lpuas uasauaÁ3a luozsl^ sa]JeJsao,uesnlr3o1 -sp5 ur|p{^tr, ubepeuttgzs lgtlualsl p s 'aualla1 erupu8e1 Tpu9lslpuolJpJ uazs98a 'sr {glsqelJalpru 19[pe3el ve?t zy ,sIIguoIJpJJ|'ua|+Dlazss9 '11n^}T uazs9 '1alaulst }lazJazs InT l9qal /ualla^z9>I'Tn[pn+ luF! 'gp}nlq zV -,,,uoÍde1 ppQus| {9u s9zo{Iopuo8 a!ilnu! Iglua}q d8oq !au939ssad91 PuIu a{IaI v9 zu e19l;Íuozrq q39ur '1a1 ezzglqnJ lp^rcleD1ep 19[es ÁBoq'9zo4 relelopuo8 pÁ8an uegl;e^ez alalazd9l pqou s'ala,r 1tzo31op'lzl9 'ehgl arlallazs ísglluel podq Ig,1IaJal -salu ulau'aaptul {pu9s9po)so)o uo zB tuau laJalu$ ze za 'so51 21oÁ3en l|g|a! as?z 19qa1 'ruozoTlopuoD :19p1 eBgsze3r 1ap1 a luTlII 'l9I la>Inue -a191 1eÁ3;9l e soÁuozlq 9qs9^a1 Á3or{'- uaq9la^al 1Á3a elry- ruraustaq uo a-e8o; tIIaN" :rc^pzs 19[es arrr1 ,u9J9>I 4uríBry1g1eqpe8er8aru lazss9 ze rzaÁlaq 11r^H s'tu1o1o8aru less9polso1o ualald91 J9uI llal,al e 193eur ap'Ia 3rÁu91 plq|Tzs gsla zv'?ryhuod39^ s9zrrlala zV 1ní uopgrrr ^lzJn{slp pttg,{Bryl e souozp Á8oq 'rulalza{la^91 pJJp alglaq ,ual1;}Jazss9 }uozsln'gpuouqrunuas ap'sgllde11g8auryLrazss? zg,raqqgr Tunuas'souoz€ prrg8eru 19íes 1ulopuoS B .,{8oq '8aur t4del191rduue 1esJ zeze'pag3eru

NS,]IIINIIJSIZV

A barokk közjáték

maga is irracionális úton jutott, egy hirtelen intuitív felismerés, szabáIyszerű megvilágosodás révén,ami gyakori módja a nagy gondolatok, felfedezések, eszmerendszerek megszületésének. Még katona korában történt, a 30 éves háboru alatt, a neubergi téli szálláson, ].6].9-ben, midőn ,,egy csodálatos fölfedezés fénye lobbant föl benne", s hirtelen megértette, hogy a világ alapvetőleg matematikai jelenség. - Ekkor hálából fogadalmat tett, hogy a háború után elzarándokol Lorettóba; fogadalmát be is váltotta, s utána kezdte művelni a hlozóhát.Egész munkássága nem egyéb, mint ennek a pillanatnyi felismerésnek kidolgozása. Ám jeLIemző, hogy a legracionálisabb bölcselet, melyet emberi elme alkotott, egy misztikus élmény szülötte. Kis híján hasonló baleset érte Hobbes-t, az űjkori materializmus mega|apítőját, csak hogy körülményesebben. Az elvont tudományok sokáig nem érdekelték, klasszikus tanulmiányokkal és politikával foglalkozott, de főként a földrajzi könyvek, útleírások vonzották, minthogy nyughatatlan, élénktemperamenfumú ember volt. Egy nap, már meglett korában, mégis beleütközött a geometriába, azonban hitetlen Tamásként. Az esetet b arátla John Aubrey beszéli el: ,,Negyven éves lett, mielőtt a geometriát vizsgálni kezdte, s ez véletlenül történt. Egy úriember könyvtárában Euklidész Elementált találta nyitva, éspedig az Elementa litri l. 47-néI. Elolvasta a tételt. >Az istenét - mondotta, (ugyanis hébe-hóba szitkozódott, nagyobb nyomaték céljából) - ez lehetetlen!" Azétt elolvasta abízonyítást,amely egy másik tételhez vezette vissza, s azt is elolvasta. Amaz ismét másikhoz vezette, amit szintén elolvasott. Et sic deeinceps, mígnem végül a bizonyításokból rneggyőződött a tétel igazságáról. Ez megszerettette vele a geometriát." Hogy mely tételek szerettették meg vele a geometriát, nem fontos, a lényeges az,hogy rávezették a szerinte helyes vizsgá|ődás, a helyes gondolkodás módszerére. Ez pedig abban áll, hogy minden jelenségből vagy gondolatból kiboncoljuk az elemi alaptényezőket, axiómákat, s rendszerezzúk őket. Ám az ő axiőmái nem az ész önálló, szubjektív múvei, mint Descartes-nál, hanem objektív tények, az anyagí világból erednek és fizikai természetúek. Erre 50 éves korában jött rá. Közben többször járt Párizsban és Itáliában, részint mint politikai menekült, részint tanulmányi célból; megismerkedett Descartes-tal, Mersenne-nel, Gassendival, Galileivel. Descartes-ot el is idegenítette magától elbizakodottságával és makacs dogmatizmusáva|,úgy hogy végül látni sem kívánta az ,,ango| embett" ; viszont Galilei mechanikai fölfedezései megbab onázták, döntő hatással lettek egész gondolkod ásáta, s szembefordították a francia mesterrel. A fordulatról maga számolt be önéletrajzában. ÖWen éves volt, amikor valaki nekiszegezte a kérdést:mi az érzet? étzékelés? What is sense?] Hirtelenében nem tudta megmondani, de [Az

8rpad89ru 'ubrq+|9lzuaulrp [s9paí.ralr1 'apnlp3"*] 39sÁ3eu e s9 í[Ápoq] 8eÁuB |e^gzs sgru'[parodroc] nsal [sseru'a8aruo1] a8azsso safta1>1o31op 9lz -al9l p srÁ3Bn,,, 3_.u^ y ",sgza111ula' as9z lg8aur 1au9la zd94' neugsgrud91 Á3ry7t3eÁue luFu 'qgÁ8a ruau'lur3zanau {auruailazs FII l1tuv 9zÁu9qp ,sJulu psnruzluetlJaru {atíulailazs e '1euuepl8eÁue ze ilalu '94azs9rrrra1 r8er(ue Jaqrua zp auuaq s 391rn e Á8oq'sa89slaqal Á3p 1esc vuquoze za ,aI {Ipgzsl9[ ueqgfgurro; 1o1erue,{1o1 snlrupqJatu 9zo)o 1sgurÁ8a 1unleloscdol glp^ p339prr e Á8oq 'soluo; e ze |gqqapuTul eJ9u9zs saqqoH - ,q}s {auz!'1auuJzs'1eu8ueq IaJ T9í3oJ ughgul 1n8eru p >Iaza s 'anlutaruazs4?zr? )auzsal ls9leq {nlellg 'aq39n ,ra{g ru€lzsel9^Ia 1auuatu 1os98zoru {€sJ l9qal uaq{alsal 'ueq4uÁ8lgr V uopgtll uadp aqaqal wau Jo)plp 'ueqÁ8ryl r{8err uaqlsal 9zolo le49 zu {pugulo^ auuaq 1o8uuq p s9 )aurzs e eqÁ8oq'{Iza1la^g{ Igqqg 'TunIPq .Á8err >1un19l laTruIB 'sr 1alsa1 e 1oze [uaqlutaruazsngzry] a4?| 19zzoq [rarazdg{ u] }zaued8n 1alln89sÁua{9^al glaqa^ ulau aJzsa ap'sg.ra 1uozsrn íar191 zoq {ez 3tpad BseruoÁu {u4InJ '1unuuaq pIa>I l9lazd.aT ,{u9J p as9ln -8aur Á8Bn esgruo.Áu'as9losz.rop {unulazs ",aJl9I zor11sg8zotu 1esc s93 -zo1II e paru 'rgur.roJ al9Juglr_l>1 s98zour p u9lulzs 1osgruoÁuaq e '>1ní3o;1a1 >1r1'8rpad {u4uuaq5,\I,aDlula^Jazs 1oro>1eÁ3 1sgruoÁu uo{opgul al9ru9l4{ ÁBrylv p119 >1aÁlau tesg8zoulgzgqu9ln{ 1eug8edue ffirgl ozoqall9l la{g ze 1ulur '>1aqaÁ8a rrrau 1o8gsuopfelnl Daza^au Tauglaqla>IgzlguaÁy sazsso ,8aur

zy 1ur]lalzgquoF{ u9^9J sglurde} e ]a{TIIIB J9q1o3gsuop[epl ued1o s9tu luTtuppa'l9q39sÁ3ry'pú?sÁu9rua1'Igq8apq'prq8alaur uaq9zs9J Iqqq] lsal e 'I9qz,19unlar{u e s9 19udq zv '19q3ezs I9uJJo ze '19q3ueq I.aug_u E 'II9 lgq{auyzs ,{Ben lgqÁuil l9uLuazs e lazl1 zV ?aqazrg 1nzza^ -au [ts9lazd94a] rralazdg4 Á3ett1o39sso3elgzsl9l p lza ,auua1 3o1op 9,ra1 IR^H T]l.rp1e^ pqlulw '1lzslqlÁ3r.r 1unlau'1ndugrr 9IaJT{ s9olaJol e za u9ln -IW,H Bhlgn l9s9^TaJol Is9lnppquzs d3e,r 1gsgrloÁuuaila /]gs9llgualla Alzs p l}o s 'zalq,nyzs u sv zou,ÁBe ze 1\azanla rgdlrgq s? rcígzs,)lFa^zo{ s9lü lsal p lunuplpl '1a3apr ze 1s_euroÁuaqe pg,arla^Jazs s9la{9zJ9 g1e1.v ze p 1oroleÁ8ls9leq '-1gusgl&uzs s9I9us9IIBq'I9us9l9l lulw - a^+a^zo{ 8rpad ze tu1ru - pualta^zg1 dlaul' Á3 lg1 Á8u't Á3e tl" rolsglurde1 Á8err rols 9IaV, ,3arrr eu1olr ila}apzs uaq{alJazsl?zl? zp au uaq +sal gsln{ p e)o +azl? zV -zsg&a r{3err uaqzs?J l'ozsg|a Álaure 'uaq9í9urla Jagrua ze urop8o; uapaÁ3a sJuIN" :>1rz8ueq í3J as9líaqg ,a1>1{1o1 uesnTlupt{)aur sB3zour l9)pu[^t 'allularr.razsl?zry zsal lsglpr{ ,(sg8zoru gslaq) ezzoq eqsg8zour

q la19

Ieil9za s '(sg8zorrr gsIR{) 8ozour ÁBryl9zo4o laTg zu eq teupeurg1 Jo)pI€ {psJ )ula}azry aplJJ:V,19í9ru9xe !91a191dep sntuz{€IJa+etu sll9nzuazs € ,1r ,lo)ilp 'ppzs9rura1 r3 lalazanJazs s9z9>I }sal s9 ula[azs 1arr939sg3as s9za{9[ula

pilorrllglal la^^fl -eÁue sgpo{Iopuo8

y >1nzzarazspuar'lnftgnzsPar

zp ]aTula}azJg s 'uesnTlueqJaru paJa lgqs9la11?zl9 zp Tuns9pnl '{ur]lararu

-s '1tmlelopuo8 '1unlazdv4

uapultr^I :lIaIaJ ,{By ug1n sg1o1uol8arrr

sodep

NII,]íINEISIZV

A barokk közjáték

hosszúságot, szélességetmélységet és vastagságot. Ennélfogva a test [anyag] minden része hasonlóképpen test, és hasonló dimenziókkal bír, és következésképp a Mindenség minden része tesí és ami nem test, nem tésze a Mindenségnek." A részek mozgás által támadnak életre, ami nem ínozo1l nem é1, viszont a rnozgás örök, hacsak valamely más mozgás meg nem állítja. ,,Ha egy dolog nyugalomban van - hacsak valami más meg nem mozdí\u -, örökké nyugalomban fog maradni, oly igazság ez, amiben senki sem kételkedik. De ha egy dolog mozgásban van, örökké mozogni fog, hacsak valami meg nem áLlítla." Ez az élet alapténye, axiómája: a mechanizmus. Az ember pedig, minthogy é|ő anyag, nem több és nem kevesebb, mint mozgásban levő test, azaz gépezet, mechanizmus: ,,Tekintve, hogy az é|et csupán a tagok rnozgása... miért ne mondhatnók, hogy minden automata (gépezet, mely rugók és kerekek által mozo9, mint az óra), mesterséges élettel bír? Mert miegyéb a szív, mint rugó, az idegek, mint megannyi zsinőr, és a csuklók, mint megannyi kerék, mozgatván az egész testet." - Galilei mechanikus világ- és életszemlélete itt éri el tetőfokát: nemcsak az univerzum, hanem minden é|őlény s az ember is merőben gépezet, amelyben önálló szellemi, lelki tényezőknek (rnozzanatoknak) nincs helyük. Aszerint, hogy az étzetek a vérkeringést gyorsítják vagy 1átolják, támadnak bennünk a jő vagy tossz étzések,öröm vagy bánat, elégedettségvagy elégedetlenség, nyugalom vagy izgatottság; ha ezek a jövendőt illetik, támad a vágy vagy az ellenszenv, a sóvárgás vagy az irtózat. Az olyan kifejezések, mint lélekállapot, lelkiismeret, morális önfudat stb. értelmetlenek. Szabadságról az embernél szó sincs, minden akarati aktus kényszerúenkövetkezik az őtrnegelőző és okozó mozgásokból. Ewel megkaptuk rendszerének végső kikerekítő axiómáját: az okságot. Hobbes-nál jut először valóban egyetemes íilozőfiai érvényrea kauzalltás, mint az okok és okozatok végtelen és örök láncolata, azaz rnint világtörvény . Ez a rnozgás örökkévalóságából következik:,,Bárminő okozat fog ezután bekövetkezni, szükségszetű oka lesz, úgy hogy minden okozat, mely megvolt vagy létre fog jönni, az előző dolgokban bírja szükségszerúségét.",,Azok a szellemi produktumok, amelyek az &zetektől (mozgástól) Látszőlag függetlenek, mint pl. a geometriai idomok, abban a képességünkben bírják okukat, hogy elemi részeikre tudjuk bontani őket s ezekből újra megszerkeszteni, azaz előre ,,definiálni". Az elemi részek képzetei azonban érzetekbőL keletkeznek. Az emberi gondolkodás végeredménybenabban áll, hogy számtani múveleteketvégezvelük: ,,Amikor az ember okoskodik, nem tesz egyebet, mint hogy kihoz egy végösszeget a részek összeadásáb ő|; vagy kihoz egy maradékot az egytk összeg kivonásával a másikból; ami, hogyha szavak-

{Iza[al ls9zo{Iopuo8zo1 e 1ar{laru'lunzolp18oJ lai{aJazspual e IDIToze )psJ s '(,qls zruqla1 'ezourdS) la)glascloq glularal ruau l9lo>1sl 'sodu98 -eui ap '1sgqezsÁBeue 1|lzzgllarl '1nftg8szrrr l?lal9 1o1ezÁugrr s9 >Iiluzsa 9I91uJoJ laullau9ilol P uauPq '1unr} lalau9uol-plJgzolIJ ruau Á8oqlurlni p 1a1 1alaÁu9upaJa lI9^ >Ipul9Jluo>1 qqgrl8al lsol^ ,u9Álaq

,{unualuDlal8aur

aJJapu{^I1ra3r9ur.Áuo{.arlpl s9 saÁl9zsaa allaríaJ e8eur e {u1J9lpzssyr39rl ,6I e -pI 'p^]ní pJruolpJn Jo)plp s '?tpuz.ezs +pezznp s9 rl9qqg^or Brr8ued -de1 ryledg^}q luT_ul ap 'ilalaqlpsa.,(u9a.r9 ulau ile1e ps9leq gzawpÁ8a1 snulz{Puorcer e r{laru'ElsnulztlPtJa+pru alpzsJoT u?lulzs '9zanluala[u9,19d ,ls9zaJazs J9rrr pl9u p lulplnü9J ueso{9lpruoÁu tlon sa89qnzs u)IaJs9tr\tr /}a^Ialal9 s9 -39pur -puaI qqasafta1 s9 qqps{9ar pfeur de1191uolrvra11.,{1au sn>Irueq)aru e'19{9wzsa glaza^lr.(8a ro1 e (eh;ro$uopH) efiepní ardu9u9 ,as9poTlgJa uasa39sgls1?zs alulzs 'uesug{I€lu paur 'palla{ {unr4ailatusl ao rrolgzd9luo arula sad91 ulau €Jsplpvsedul rwafiazs s9 uallappras Á3a 1ur_rrr'1eq,(3p arrlullal Iaunuazs TeIII ilatu '1tgze tpurpl3a1 ala^ )tunprtlacuq ruau aC ,IanalasJloq BlsIIpIJalpuI uapuTtu >1rzaÁ8a3arrr uaqqa írzsa1 9nglaq -Iaslnla lalal9 zv 'vnaqwta lJaqwa ze |vle'tl;srrrruras3aru 8rpad aFIasJIoq 'r}ípq pq9{rolÁuplrgs upqlerrra,1 puelulellg lzsrrr erroq '{ru}9l s '9p essg 193eruuo uazsn{ paur '1arr9razspual saqqoH qqg^ol {unpglaq}q tuaN ,ualald9>1aJJa arula IJaquIa ze ilaul'Áugl ptpl_o.Jlaqua a^lalu 'l1on runlrtm Jo{{p 'ua8r e11 21s93zotll s91o8eÁue }ror}Il9 )euglp^91>loJo s9 Tauualaf9n p119 B3Brrr 19íps p ru8o; a-elpnl IaJ aí9rula g ze uoívt aq ,sa39qaqa1 sI ruau s9 uasJulu ze'tualt9Foru 'ruBol1a; pnl urau zs9 lJaqrua ze lwJe lulJazs saqqoH d8oq '1rzalla^g{ zu 11J?719I lgqqapupl uaq{tmu -azs TuI V - ,s9IIp^ p paJa uauul ,9IaJ ual$ Ie^gzs ÁBa'no1vzo>Io s9 1o{o uallalsal arrra >IpuppJoJ lPllPlrt{9 7t9zu'nau191lgllelPzoio uPllPlPt{lrul9zspl 1oTo ilaüq luau 1a; e 3rpad d8oqlurry - .,l[orr uallaullau9 >Ins9zoJ9t -eq8arrr Á3oq'lpfraruslaq eu9ln s9'8aur 19zzolglr;vlu9Tulailazs ual}a}sal l9lazs,aulJar l3or{ 1urru 'uelleleq8o1a; 19qa1 talnrulayg eÍlpruFlal ualsl l{Boq'lze {9íII€^ qqg>p '1a 1euln[ 8r9s9raursrla ual$ gIp^9TIoJo s9 glptl -uapuTlu 'uala139n uallaÁ8a zv u9l,os {ns9pa{I9lula {He 'dd9>1s9zalla^9) ,aulala;8aur TaDIaza rure 'rulazd9lp 1eÁ1o Tunuas {pupnl uas39ur'uallal -sal s9 uIailazs In9pl9d 1rmrr lelenpzs ;ls9lualaí sa191ualla 9IIauI sgurÁ8a [ueÁ8n] )at4aqal >IaJaqrua zE ilalu íuras eq9Á3p Jaqlua uallaÁ8a il9J ruas -eqos uop_oru salazs_aruJal 'TgIp^ 19q3edue rrrau su{8Bn'1auallalsal laulal -1azs uaÁp ze ,{3oq'vequoze sg3o1a1 e zy" ?Izalau Teoíouellpleq8o11a1 /{aolalm^rl uo8er{ue lrelpzo>Io naza $?ze s'rulgpl8aru Á8en ru8o;Ial {pu -4q lxau lP)oTo ,{1au9u Á8oq'para ueuuo '1g|.rualsr'1grlaruallazs '1gl.rlala1 -J9s!{ Jglrla89sualaí uapalsal {puupl ryalazd91 Tao1aJaqlua zv Á3o14 ,,,at\zalJ al9^au zsgaa zp ts9la] -za)Fa^o{ p nruo^al pq9^au zs9J sazsso z€ lunu'lualaflrduue tnzssal p1 NII,ISINIIJSIZV

A barokk közjáték

67

ki vagy alakítják. Newton a század természettudományos művét koronázza lmeg, míg Pascal hotdozza a legteljesebben e komplex korszak kettős

arculatának bélyegét.Locke már a felvilágosodás előfutára és útmutatója, azétt a következő fejezetbe kerül. Isaac Newton (1,642-1727) neve fogalommá vált, a ,,newtoni rendszerre" a kortársak és az utódok egyaránt úgy tekintettek, mint a világmagyatázatszíkLaszilárd, meg nem ingatható váráta, mely az Univerzum végleg megoldott titkait őrzi. Mindazt, amivel a kutatás Kopernikusz őta az elr:.beri tudást gyarapította, ő egybefoglalta, közös nevezőre hozta, s megalapozva saját nagyszetű íő|íedezéséve|,a gravitációs elmélettel, megszerégi és földi mechanika egységes rendszerét. Ám nem Lesztette a" "gés, csupán a tudomány konkrét anyagából teremtett új eredményeket, hanem e munka közben tisztázta s kidolgozta a természettudományos megismerés egyetemes érvényúmódszertanát is, melyben a matematikai gondolkodás követelményei hiánytalan összhangba kerüItek az indukció, a tapasztalás és kísérlet egyedül helyesnek elismert, nélkülözhetetlen eszközrendjével. E roppant jelentőségú mú gyümölcseként a Világ képe kijegecültnek látszott, a Kozmosz múködése törvényt, a törvény magyarázatot nyert a Mindenség a legegyszerűbb matematikai elaek által megismerhető és kiszámítható mechanizmus. Ily módon világszemléletet, tehát világnézetet adott, melynek alapfalaira aztán a felvilágosodás egész szellemi épülete, a racionalizmus rakódott. Voltaire propagandája révénátkerül a kontinensre, Locke kibővítette a Descartes óta mellőzhetetlen episztemológiával (ismeretelméleti kutatással), ezáltal azonban előrenyomult az ember probIérnája, az ösztőn, az étzés,az etíka, az esztétlka - az irracionális erők és tényezők kérdéshalmaza -, amelyek vizsgáLatának Shaftesbury, Hume és Rousseau szereztek íílozőhai érvénytaz ész egyeduralmával szemben (a romanticizmus előfutáraiként). Az ellentéteket - addig is és egyelőre Kant transzcendentális bölcselete boronálta össze, az ész kritikai vizsgá, latának keretében. De Newton fizikai alapfogalmai érintetlenek maradtak, sőt klasszikussá váltak, s Kant is magától értetődően velük dolgozott. Melyek a klasszikus íizika alaptény ezői? 'I. Tér és idő. Newton és Kant szemében ezek a fizikai folyamatok üres formái, s mint ilyenek, teljesen függetlenek egymástól. Newton defiűciója szerint: az abszo\út, valódi és matematikai tér természeténélfogva és minden tárgytól függetlenül állandóanlwanaz és mozdulatlan; az abszolút, valódi és matematikai idő természeténélfogva és minden tárgytól függetlenül folyik. Bennük megy végbe az abszolút mozgás, vagyis a testek továbbítása az egyik abszolút helyről a másikra az abszoLút időben. Kant szerint a priori gondolatformák, kategóriák. - 2. Az anyagfogalom, azaz fizikailag a tömeg; a térben és időben mozgó tárgyak összege. - 3. A

v ,ry efiqq-e8eur ftzs/{Bo ruau lDIo1gIJo>I p s €aur eilpq}qzol1grr uras89rl r9s9pg{rru sII9uoDeJJI sgpoTlopuo? e'zs9 zu uJv (,t_eurntglnrzsod 1uey efi;sgp,r8aru srÁ3e6) ,prq lu+a+zad8aazsso 1anra,{u9rugl lgíps s9 ru8o;1a; zs9 ze |gq?s1pg{plu 8eÁue zu +fLIIu Ie^gzs sgrrr t1o1;.,{uozlq 8epelrlerualeru ruru 'alaq lzsa^ yze TesJ s 'lg1unur T:laI9uIIa uapunu l9!q9s9la^r,ul v1l.zu e l9qal J9zDí a^alg ,,,19s93zor;l uapuTul lara8ual s9lalsalr89 ze tuzgleÁ?ewl {pípnl8aru 1aza,{8oq s9'{9[pg{pul lulJazs >1ar{u9zrro1]lolplnwlT >Iun1e}Ig ze Á8oq'n?zzal?|s9pa{z9qau e Á3oq'gpua8alg,1ta.Áu9rrro1 sapa{zaqau e s9 sg8zorrr e'}9s?zg>Il1 s9 1939s9le$e3zoru'1939suelre}€ ql9 {alsal e 8aur ,eh;sou9lpllg gD)npw s9'raqura zp aI qazan u9^9J {n}Jaul$ uopglll uaÁ1 ,pqg)IzIJ BaIJ9spI e ruua^Io.J peqpzs 1glqla89suala[ e 1alalal9l p uaqqatug tuau'- {g1alil 1o1o8gsuop[epl palfa.r e ,{Bul,{psn{Iupt{Jaur'1erelrzr1 Á8e,,r ]BIDIIzIJplaru Jgq 1auaÁ3a1 - la{aslz9lodFl ,9 'srz.alodrq '1rza4eno1 rrrau ,{olrll9 ruau la{aslzglodrq s9 'ruas 6lqla39suala[ e rrrre 'uapurur srueÁ8n -saza^al 191o 1eure89suop[ep1 aula s9pa)z9qau p 1gq>laB9suala[ e Á3oq'uí4 - ?rypo urepeqlnf luaN" ,1arr9s9zadla^4qH 1auradu9n:o.1 >1relerueÁ1o1 s9 le^9s9}eln>Ilal 1nr9lualaí 1rzs391a3aur' 7e4ryez9 rcÁ8Bur lpgle^ efpe urau zeze'1tgtalazsso 'l9[9J;rr>In4s 'l9lapaJa 'r9l9luaqr_u (s9palzgqau '8eÁue) 1a89sualaí qazs9ruJal p IaJ lpa, tuau :lp>loJ9lpt{ grar{J9la zB p^+9ll9 la^9wla sa19 '91a B3Brrr elqezs uolmaN B8Bru lopl9pugzslugzs lsgzolglJo{ gs11a zy ,{aula{apJ9 w3vzgy Á3p^ Ips9puourluaila gslaq sa3apasa'ter{ugtq razspua; p ueqJosrlsla'Igu-salJpJsao 1urru'lalulntr,auglugp3aw u4uodlgrluod laTalal.al lrual P e[941zt7 pez9zs,97 e d3oq 'TnÍr}FIIa 8alsallaru >1es3 ,Iup}Julgzs 9upq o1 p839ssoluod ueplÁugrq '9laJpr1gt{ s9 aJgla '1o1errre.(1o;B9ltt zsgBa zu ugídelu alaJatu -sr 1eugsg3zoru s9 >1au9lazÁlaq rÁuleuellrd 1aza Jo>plp !91scazs9,r r8eduB sazsso gro{P 1o39pn P rualuDlal uu4g-lg rle 'urallazs3g1n gpquapurur Á3a pulo^ eH :o1 rzaía; plppospr{ sa4q acelde.I uaqqa^}q3al r93a,(u91 d9139pn x ,)aupo{rlul lulJozs radu9zr.ro1 39s1o pro8rzs e 1aÁlaure 'l11gi;a ze t9le8zorrr '8uÁuu ze s? gpl ze 'l91p Tazs94€)1e ualla83ry 191s9ruÁ3a '1azad93 'snur -zTupr{Jalu 8pun e :atyza8azsso - ,la{g >1gfigurul.rapp 1a339ssa[la7'ngzzot -91eq3aur s? 11uzzoqaa9l pÁ1á'u 'Igq>Io{o sa39s391a s9 gIIa{'1eu.,{1oy 19q -sguÁ8a 1a89suala[ e 'sn;ps lIJeJ uou eJnleN ,3yr4o ze :B8essouo/1o; 1a3 -9suala[ qazs9tllJal sazssg zy ,t - (p,91azt{39u 39qon91 e ueqÁugJp 1lolrp -JoJ s9 1a33auro1 p uel ueqÁugre sauad8a g;egzluo^ e :1rz3ueq Á3; adu9zr -Jol le>Il}pularp14tr) ,1eusg8zou sazsso 9uatuaq89n uaq8gsuapull4J p e)o s 'I4J9{ sgurÁ8a ze ehe8zotsl'ezzuo^ 91a; ehuodd?zg1 pl9c p 1alalsalr89 Álaru'gra ze zuueÁ3n,8aur eftgpl la89suala[gua sarual I91IIIB gIInrIaI I9r9Iu

-aÁ8a s9 sozo{'glrcluua;1o39pn p uaqs9palz9qau e ap'lgra ze eÍlgzuo3a1 -pi ruau uolmaN 1uala[ l9ulJoJl€Iopuo8 rror,rd e iloz€uIIB>IIp aJpzs9ulJa] p IelI9 zs? ze u9lulzs alulJazs zeze '1adatazs 1u9leí9p93ale1 3.es4o ze rlop8o;gra !e1Iz|J p uaq9lal.aulla]aJaru$ 1uey ,>1ghe3zoucl l1,9la p4aBaulo1

Na,laJNíJSIZY

A barokk közjáték

fény és a nehézkedés ,,érthetetlen" tüneményeinek magyarázatára íeláIlította az aether hipotézisét,azonkívül az abszolút tér és az abszolút idő elméletével minden tapasztalástmege|őző és a tapasztalásban soha ki nem mutatható, azaz metaíízikai tényezőket tesz a kísérletifizlka alapjává, helyesen szőlva tehát kísérlettfil.ozőíiát (ami nonsens) nyújtott. Mi több, térelméletébenkortársának, a kabbalista-misztikus Henri More-nak (1,61,+1,687) metafizikai spekulációit fejlesztette tovább, aki a tér szellemi és anyagtalan mivoltát Isten természetébőI szárrnaztatta. Newton szetint az abszolút tér Istennek végtelen és egyneműszerve, melynek révéna világban mindenütt jelen van és múködik, amely által a dolgokra közvetlenül hat és körülményeiket igazgatja. Isten Létezésenemcsak hit tárgya, hanem szükségszerúis, mert u Úoligór".,dszer szabáIytalanságail1 el nem utasíthatóan arra mutatnak, hogy egy rendezó értelem időnként beleavatkozik a világ folyásába, ez azÍlrtelem pedig nem lehet más, mint az egyetemes világrend teremtője, és fenntartója. Mai fogalmazással mindez azt jelenti, hogy Newton sokkal mélyebb gondolkodó volt, semhogy saját tudományos eredményeiből materialista következtetéseket szúrt volna Ie; átlátta, hogy az arryag múködése az anyagből nem magyatázható, hanem csak egy anyagfölötti értelem műve lehet. Maga istenhívő volt és vallásos elvek szerint élt, élete utolsó szakaszában Dániel próféta könyvét és Szent | ános Apokalipszisét magyarázta. - Y égezetül nem kételkedünk abban sem, hogy matematikai és fizikai okfejtéseinek, azaz racionális szellemi munkájának gyökerénél intuitív felismerések álltak. A lehulló alma története nem rege, ha nem is közismert, primitív formájában esett meg, különben is alig képzelhető másként, mint hogy az újszerű, utat törő egzaktvizsgálódások iránydt az újnak előzetes megsejtése vagy éppen felismerése jelöli ki. Mint Gauss, a19. század nagy matematikusa, Bolyai és Lobacsevszkij szellemtársa mondotta fiatalkoráb an:,, Az eredményeimmel régőta tísztában vagyok, csak azt nem tudom még, hogyan jutok elhozzájuk." Annyi bizonyos, hogy Newton korának legélesebb egzakt elméje volt, s mint a lángelméknél törvényszerű, híven fejezte ki azt. Korának fudománya a mechanika eszméjének uralma alatt állt, s ő az ész, az emberi gondolkodás mechanikai szabályait csodálatos tökéletességgel vetítette rá az ezeratcú Llniverzumra; ha úgy tetszi§ mondhatjuk azt is, hogy leolvasta róIa. Ó ugyan szerénységébeneredményei javarészétnagy elődei érdemeinek tulajdonította, s ha messzebb látott náluk, szerinte annak volt köszönhető, hogy óriások vállán állt. S noha valóban egy évszázadkutatásait koronázta meg, múve személy szerint páratlan teljesítmény; az a

"A

Mu.s bolygóinak (holdjainak) szabálytalan rnozgásamindmáig megmagyatázatlan. Ujabban azt is fölvetették, hogy műbolygók, rakéták lehebrek.

?lal

-zsaTJezs seÍ8n qqol B8P1u€gou /(,/IosgPnl ruaN/') {plzsT9pP^ aq9I9JJa uezsltru rlETozB alz9ual ,p9loíu_errq9lBl l€{ruqJal B ilo8uoleJ uleu ,rornnaN 9ssPI s

lpl€

zI

,{9rlal y Áuguropn1 p s9'{9llol}uos€t|lg Tosn{qprua lpru ^9 ^u{z,94 e 8lu 'l|al eqpez7zs^? zsrlt{ IaJ iloz |?!'e^|gzs lpil,au s9z1|.! í8oq uep ^9 -o31op 1o8er{ue 1ueddor r{1o 1uozqn íluarus |gqToluz?Ie€eru /Igqz9{po§9lll uaqqgfal e'alal r_rrz9l4q8arrr >Ipupnr uasa^a>I1esc'gleqseqo 31e 'sDlz9r{au *9p"91" ,{Boq,zv&1,|oz.evs:qllplp pJ9 19 F9pJ,a{ sodgrs ua8r u9lulzs '{lsgru ,(3a ueq91 LI .lry?,pzs pngsgp1o8aru safta1 gpalpur_ru deusgur s ,1a>19 8arrr uldo1 w-6(,rgnue[,619I uol/úaN 11euuoyvraN auapF{8aru uadd9{s9^Jt{R ppalp.^o 111augr{,11o8o1 ule§ alaq €q>IIs9uI p ,lgsla ze epop1o§aur

,€alupr

pep deu9q lpq zruqlaT larysgz9gl1a lppplal ptrlauroa8_z9qau DoIoJJazs l,a>I 1oá9pr, soÁuguropnl p Bllol}Igzslal lllnouJag uueqof Á8oq'lu9ugl uaq9íapl eíplla glp^ IaJ-zIuq|a11,vlz1lzsu 1a389spaÁuuo1 sug8ala s eazslgí uol/{aN '(igpt"*o"8 sn4qlpuv ze |a! BrI9Ipr e^zopur9! u9s9p1o3aru dd9 eqou) eíg>1sclq e ilolalaq $ {pu-sauprsa6 aqÁlaure s'ruep1o8aur >Ialpa{algr eqglq i.rr.ro11ody 1aÁlaru'lgru9lqord a19;-sndded sallq V ,I19 Inupllergd 3r9ur "19 pep deu -puTlII ugle1 e8gsesroÁ8 1eugíglunuraula upq9lell9 s 18ayl err; -9q l9y r9rarg{ r9>I gsla nuuqdtcutl4 e ,1au9zrgrrugg ,rg3eÁue $aur qzs9rua puep/lgpele .Álaur 'zpl e 1urur 'po8o1 ÁBy azsa'uaq9+asa 9 zu tI9^I1 ;s9""t"lr1 j"Álaq _ozs aurla3ug1 reí3Bur e íe[gposc DIunuIlEIopuoB plez3a ze alal9 s l|a! el^rzs s9pollopuo8 e 19du91 zsg?g.alzarrrallaí 89srro8nsz uaq _{ar€n 1$edue s ,119 uasalal{9rJ9ul,pozofi1op l9J9 6I-8I eluodeu'allautst

ulau ls9uer{ld e'larulaÁu9l e'lsgzpa ze'1yopgtol ruau pap8lop 1sal e ílgu _93eul uras ,19ulos9u rües {,alle{apJ9 ruau lplploscde1 ,ta.Áu9rr4r_rr9{ IJaq ,elsaJa>l _rua Áugrrropnr V .?íuagtuazs Ia^IaIaJueIIa prllal€eu lIoA ruau ap /{9lI^ 7o3.esze*lze uepro9rzs upq>Igll^ e ísr a89sÁua1?zl? rrug.rr 1osg8oJpl e pozsl.e{arzoT

uglel uaqqg ,8arrr >1auaíualaí p>119u arrau.(8oq'1939su9n;1

alzaíall rozsqqo.1 s'q elpe //BJgs9lozsun relgreq" upqglp^ Ia^9Ial9^pIgrra{ -d8a 1ranptru ,ars9ldarazs poÁ8grr uIaN .1a{lasclorrrnr{3 Bav4gzzoLl PJ9Jpt 89sqqqt ll9uzspt{Dl s9 ila1a^glp ze s'91asarra{ p TpsJ Á8oq'InJapp{ 81pur_ul IgDIr3up ',qls as9lalüa 1919íe 'as9langu ulolplpq u eíl9c sgpnr e Á8oq'191 -lapJlt{ ulau uaql9lualle png8gsÁ8eu,ltuafiazs srr8nq Tos Jo{ e 1rle'uaÁ1 -aq gsla ug1'1rzolrel9z9) >Iasa^Dl eruy ,a39s9la{9la gluospt{ zot{9-§ailpJ -sao II9 uaqqa s 'aulau Í3a Á8grruolP}€q P FIIS 'PJs9lPq 'erclod'arrr9urlq ilapaTaJol uau í9raqrrra sosgllp^ e _ a39sr(u9tazstze$t II9 uaqqa s ,llpJ9lpr{ ,zp >Ipu9sgpnl auarusrlal B8Bur laqal \uaspqo_s aADw íu_europru TJaqwa 9 'arrrla lJaqua paur ';tÁugnrá{grg lIoA wau €oq 'lualaí rrras rI141 ,l9J9§ _9l{Bruasz paÁuuo1 1osgp1o8au e s9 19rra89sz9qau {ol€pPIaJ pop1o8aru l e'1g.r9urlapaíral pB uras 1eurle8oJ'Tuqlpln a.r93aÁu9l lalnup '9zs Áu7l9u Na,IIIINIIJSIZV

A barokk közjáték

Érthető, hogy a kortársak és az utódok csodálata nem ismert határt. Lagrange írla, hogy a Principia olvasása közben elszédült, látva, mire képes az emberi értelem. Szerinte Newton nem csupán a legnagyobb géniusz volt, ki valaha élt, hanem a legszerencsésebb is, mert amiképpen csak egy Univerzum van, csupán egy emberrel történhetik meg a világhistóriában, hogy tolmácsolni tudja törvényeit. Laplace általában takarékosan bánik a dicséretekkel, azonban számos okot sorol fel, amelyek ,,a Principiának mindig biztosítani fogják az első helyet az emberi ész összes többi alkotása felett". Gauss osztáIyozza a nagy matematikusokat és filozófusokat, s becsük szerint amagnus, clarus vagy clarissimus (nagy, kiváló, igen kiváló) jelzókkel illeti őket, egyedül Newton számára tartja fenn a summus (legfőbb) epithetont. Summus ehelyütt annyit jelent, mint felülmúlhatatlan, s valóbankétszáz évbe telt, míg Einstein, Planck és Heisenberg felülmúlták a newtoni íizíkát, megváltoztatták a Newton-féle világképet. De ez a tudomány sorsa és dicsősége, s bizonyos, hogy azűj hzikai világmagyatázatnak szintén ezlesz az osztályrésze. Minthogy a világ, a lét végtelery végtelen a kutatás útja is. A tudománynak két-háromszáz éven át az volt a rneggyőződése, hogy útja a hatalom és jólét felé vezet, s hogy a hatalom és jólét teszik a boldogságot. Pascal tagadta ezt. Blaise Pascal (L623-1,662) jelkép és példakép.Benne az újkot két nagy gladiátora vívja meg csatáját az ész és a lélek. Az ész függetleníti magát Istentől, önerejéből akarja megteremtenivilágát, azaz a saját képéreszabni a Mindenséget, megnyerni a világot, és elfoglalni Isten helyét. A lélek tudja eredetét,Isten teremtményének érzi magát, egyesülni kíván vele, és megnyerni az életet. Pascal életének páratlan eredménye,hogy mind a két küzdő fé| győzelrnet arat önmagafelett; harcukban feloldódik a teljességre törő barokk irracionalizmus és az egzakt rendszerező racionalizmus ellentéte, igaz,haláIos szenvedések áráry s a kettős győzelern többé nem ismételhető meg, legalább is nem oly roppant arányok között, akkora intenzitással s ugyanawal a jelentőséggel. Ezért jelkép és példaképPascal; a jelképek nem sokszorosíthatók, de péIdaképül szolgálhatrrak a kicsinyeknek is. A történelmi helyzet folytán az ész és a lélek a szélsőségeket, az ellentéteket jelentik, a jelkép-embernek tehát a szélső ellentétek egész teljességétmeg kell valósítania önmagában. Bírnia kell a fudományt teremtő képességeketa legmagasabb szinten, és a hitet teremtő képességeket, amik a lélek legmélyeről fakadnak. Ismernie kell az anyagot, mint a földhöz tapadó materialistának, és felrepülnie a testetlen dimenziókba, mint az elragadtatott misztikusnak. Pascal gyerekfejjel, játék helyett, felta|á|ja az e|őIe e|zárt tudományokat, ifjúkorában viszont játszva sajátítja el a felnőttek ismereteit, s kitágítja határaikat. Matematikus, fizikus, geométra és bölcselő, s mások csak azért múlják felül e pályákon, mert maga letér

ze'la3gzsn:o;oJ9tl qua; p 'lplpuolp8rsc B '1grla8ozsrrroJ9rl il} aqlalazsd9r1 p llal9l al.aJ-IpJspd p Ia T9lza^au BI_ou ,ls_pllll9zs 89qlulzs9lett u uzzo? 1opH u9Jal e)IllPlllalPru P'la8ozsuror9q (sII9IlIIourq) relrlaulllu zu Ezsa{ -razs8aru '1taÁu9a.rolsgtuo,(u nozg? s9 1o19peÁ1o1 e eíry8szra 8alnalr9qy ,uo-arug6 ap dn4 e za39il, 1alas9r9ru3gsse8eur s9'1alal9rrrla-Jal9ruoJ€q e e\ozu?t 'lgÁIr.ls gr8arra1 e u9ur8aw !19lt9l sarn391 B srÁ8err IgJ-l/InJ€^ JoI -Joq" p eJzo{ pe 1dugurpuplgllg^pl ls,aladal8aur í8eu'lralalJ9sJ, {IaDIJJoI rrzsalfa;qqg^o1 lzo{ a^9 ,0€ s9,€Z s9 Ja efto8eÁuuq tuas lpIIzIJ V .1lpg{ -gul In{I9u pqF{ s9 uel8au $ ptu,{ugq9u íla paí:al urau'e89rp usglry,{8 FauI aP 'ryzs9l1a loqPJPP ua^l9 '9l r?TlPuIIPpBqPzS ,glPt{I9uzspq $ m{Lau alalatll$ Talala^}uldele ze dlarrr lad98glolll9zs gsIa ze (rrzsalrazs8aur) ufigplla; 'gpual;Áuugl3aru 19í9lunur rtplp^n{ elhe rolrrrrp 'saa9 JualDíuaz -II ,,,lsnlpelua}pru Á3eu" 1urur'1au-naITarIJIu glpquapunu e aq ehelnur ,{3p ugln s9pe9la{atu;otí3 Á3a 9u8acraq uolpn8ry,p í9r elzsnq ua8r s9 'lpaíralla J_puI aJJq §gpnl ,pozo81op upgll9uo ap'ueí8n H llnpw 19q-san3 -J€saC paul ,tzsaÁ uoToz ua31 q 'luÍJ! ze eh;spued3 IP>PtPIIol ua8apr !91 -untu p ry^lpop[pFl 1eu-san3.resa6 e[pe8o1 1r-r>Il9u lppputgíBpsclgq í8eu e urg '1eu-saupJsacl 1gbelnru8arrr /gluospr{ 1nzs9{ ruau pl9 zs9p9uIIwIJV lulJazs {psJ_plJo{ e '19.qalalazsd;r1 p 4 ls9zalail9 upqgJo{ sa^9 lpquaz -IJ ,{phplT^ llas9pJ9l suurp8zr eularuoa8 p loqp'uralalarroíazsso rlaq (red -olzso 1uup[eru E$I9pDIV gpuaal e) 1os9pr4 s9lII s9 a3ropÁ6l'auuasralA1 'pa.raqo6 zsa^ lzsar J_pur uaq9l9 4paÁ8auuazll ,luep9ul p allal pq9{or -r\q,'r1 ar939rr p aJnu s '1a essezr1o 1u9>1Muo;s9J9q9 !ryy1uawa1x zs9plHng eípu aq9za4 '1gsglelnuríín 1azs9urra1 p al.raüsqa!'uí!|v ,1e)plowopl rro3 -9ap1 1gql;ded psal.razs 1o1os9r9ha glall9luIazs s,alrrla ílrala191delp uull,aru p IzapaJIo.J erros ugíde|e sgzol.q1r;q8eur 9odu1 V upl4awoa3 B rtu '+9{9|ru -e1 rpr9l3au qq9ln Ia^^919) ,H zo81op l9laJ-lal9ulla rueltueq'erglulpq 1au9s93rosc r9du91 Á3a 'ueqgroT sa^9 zy's739vs 'ln§ruas {nI9J pnl ruaN ,1eloÁuguropnllazs9luJal z9qau p lzglllatu s 'ehB]+!ue1 a.qaaleíu 'eíugzs {pu9lsTusunq'e[3o; e.rloÁugr:qnue1 qqaíuuo1 e(Álu il9zll,{Isa pqlglpq -zslal trzal.aduro1 >1osgpíg upq9Jo{ san9€a Jgru s'íuo>19p8zl upllozgll 'saÁu9>1 alaz3apr'g4azatlazs a3ua,{3 Á8oqlurru ap'azs.rad !1ar9e.ro;1 ,9J pl1p{Jps'8algzalualla !9í94rnw pulo^ upoÁlgp -ele Á8oqurau roruoÁu psel p ap'uras Bídeu saluaru 191ruopp[91uapaÁ8a lIoA ruau ulg PJoT sa.rr9 cloÁuuazq 'epopuour B8Bur Ís9panuazs g4oÁ8 uppppol€zs alal9 zsg8a.Á8oq'rryzsa;l9zs upqqo[ 39ru 1ala19luaila ze S ?p! 19r39r 1ryugpl9J lpbB B8Bur e uaqí3a '19[9t39pdv saÁl9panuazs sglerrr(u91 -zsaJa{ v eílozÍeqals '1o1p 1ad9lraqula Ír.r 'sI ezsnru98 ÍugrrropqlTq e s9 ,ryzgld plJupr; sn{Izssppl e rluraral8aru laJauIsDIaI9I p {Izo>I€I auuaq aq s'lrala;ualla rlara8uaqa1'1nral 9p 19qa3al p Ia^9^DI! gsla'94 lulhl,lzs9J ueq{ospzo{pll9^ Is9pDIaIzoI s?ls.ez9vlol€sJ gzauppanoí 19[ s 'l9ro1 .

zsa^

rz9l1a8aur p,rredugrrr1g1el rc{IuqJa1 '.raquralaq|! s? rlel.roleÁ8 lulnü ,{nIgJ

Na,IIIJNIIJSIZV

A barokk közjáték

ún. hidrosztatikai paradoxont. De írt több más matematikai múvet is, amiket csodálója, Leibniz akart kiadni, azonban egy híján elvesztek. Utolsó geometriai munkája a cikloidról szől, hosszabb szünet után, 35 éves korában ítta, a Port Royal kérésére(ez a Pascal-féle csigavonal). Szép teljesítményharminc esztendós korig, de ne higgyük, hogynégy fal csöndjében születik, írőasztat mellett, körző, vonalző, kalamus forgatásával; mindez viták, cikkezések, utazások, súrútársas élet közepette készül, zajtver, mert a matematika a kor divatos fudománya, mint ma az atomfizika, közérdeklődést kelt, és dicsóséget gyümölcsöz. ÉsPascal nem veti meg a h,ímevet, sőt keresi, büszke reá, féltékenyenőtzi szellemi tulajdonát. Általaban igen magas fogalma van a szellem rangsárő|; a27 éves ifjú tudós, Krisztina svéd királynéhoz írt levelében, a szellem hatalmát, minden barokk hódolat nélkül, a királyoké fölé helyezi, mert emez csak alattvalóik testére terjed, mig amaz a szellemek sokkal magasabbrendú birodalmában uralkodik. Pedig ekkor java munkája még hátra van, s géniusza ezután ível igazi magasságába. Es mire véljük, hogyan magyarázzuk, hogy a szellemnek ez a kápráztató száguldása egy minden nyomorúsággal megvert testből veszi iramát? Azok közé akivételes emberek közétartozlk, akik egyformán nagyok az alkotásban és a szenvedésben, s akiknek - Maine de Biran szava szerint - megvan az a szomorú kiváltságuk, hogy minduntalan hallják gépezetük eresztékeinek recsegését,s szerveiknek erre a kiáltozására felel szüntelenül gondolatuk és metsző ékes szólásuk. A beteg test valóban furcsa dolgokat ,,kiáltozott" Pascal fülébe, s hogy megérthessük sugalmait és a ,,$ondolat" vagyis a lélek válaszait, latra kell tennünk, amit életéről megtudhatunk. Minthogy Pascal még gyerekkorában elvesztette any1át, nénje Marguerite, Périernéasszony gondozta haláláig; utóbb megírta életrajzát, beszámolt betegségeiről is,laikus módon és nem éppen mélyrelátóary de a szemtanú hitelességével. ,,Atyárn, gondolható , naqy örömét lelte a haladásban, amit öcsém tett az összes tudományok terén, de nem vette észbe, hogy a nagy és állandó szorgalom oly zsenge korban megtámadhatná egészségét;és az valőban romlani kezdett, midőn elérte tizennyolcadik évét.De minthogy a gyöngélkedései egyelőre nem voltak súlyosak, nem akadályozták szokott foglalkozásaiban, úgy hogy azídőtt és 19 éves korában találta fel azt az aritmetikai gépet, amellyel mindenféle számvetést lehet végezni, nemcsak írótoll és érmék(zsetonok), hanem a számtani szabályok ismerete nélkül is tévedhetetlen biztonsággal ...Ez a munka nagyon kifárasztotta, nem a gondolkodás vagy a rnozgatás [szerkezet] miatt, amit nehézség nélkül kitalált, hanem azért, mert minden dolgot meg kellett értetnie a munkásokkal. Így aztánkét esztendőbe került, míg olyan tökéletessé tette, amilyen ma. De a fáradtság és egészségéneknéhány éve tartó gyöngesége bajokba döntötték, amik soha többé nem h agyták el; olyannyira, hogy nem

{au-auqanbce{'1eu93pq ecgde qq9spl e3e6,asl1o-rrrnÁ8 >IpuTple1elzsede1 puraur(p 8aptu;zsgprr Álaur tqqpíprunurc pnartppaauazs uaptazs a s?zapy -Jx lsguJ lad8a 1unraqlfas ap'1nlan 1eu1931ozs ulau slqq9le8a1 'lalas9ps -ail9 qqa^gq 1alzaJazs ruau 19.rre8lop a (ralas9za]9lula ilI u9lulzs qqgln r1) apaqlr3 'eÁugal s9 9uJaIJ9d ,$ Iaunlalalazs e ilapa)Jaulsr8aur '1rzs191 í3rr s'lalrddlq p upqlJo>plp .(8oqe'IauulrJaq1'1eqh eq91.,(ugq9u 19r^H ,9€ s?,6d u>lezsJol ser391rn,ur.l BapalJaulsr8aur í(lzg{ a^9 lpJspd llo^ zg ,1s9pqÁua 11asaJa) upqsgzo>íp ;;gzs s? 'lran ral soÁugrrroprr+ qqor(8eu plp€IaJ Jo)pla pJ9sJgupl e8nqelotm s9 aíu9u 'tul9rcq'Teso^Jo ,ug>lJo{ 3oro; ap19 '11ozs191 .{3p ulau8;ul'8rppeptmu pozo81op uaqqalpzsal l9uup' 119+zo'1 ueqqofl9uuau'3algza>lualp'191unur p €qqe e/8eq uras arcrad uaqzg{ rgÁpneÁu lpJsed Á8oq'la1 r_upnl aC - ,,,]lopolzseued waser{os uequoz€ g !11otl ana11aru tle '19zrlzs Dluapunu epol;pí_el8aru s9 tlozo{o +s9pa^uazs -u;1 so39s9l€^ ruIp'atulaÁual lu9luaddosc s9'arulap;3alaru1o.; pq89rra s ,lr8eu eftg3rnd 1u91 '1e1o3gssonro ze la4azapuFu aTuua^ naila{ aq lgq d3! -uodeq91 19 uodeugq rrroJgt{ Á8oq '1911apuaJla {oso^Jo ze v?ze'nailaru ulolelu9q s_pur {os 'apa39 39s9.1ro; ualall9lJ9ul llazs9J 9qaq 'aía; e 1[9; ,lu9>Iuaddasc sI Jo>plp s'ua8alaur Fuallapqlasnla F^!{uaza Á8oqlunrr ao ruau {psJ€q 'rulaÁua1lo19peÁ1o1 alaJrunuas ilopnl ruau Á3oq 'eíeqe 11od,ze lz9{ {aqqgl ",uaq>I91.19ru qqoÁ3Bu arÁ3a s >1a39s3alaq e {9lzou!{ 1nuel eí.r; pul9scg" ,1elposp{os ar.{8a reíeq srueÁ36 -lpp€)pzs 9uJaIJ9d ,llas9pa^uazs apal;qr(ua ulas 1r,{ulgzsfeq TuIp '{9rl93.rnd'1911o1zsorrg 'rozs -999l l9mx'elfer 1e139^ laJa paÁlaq ruop3n.{u 8rpad >{osolJo ze lpalaqa1 tuas 9zs l9ulpJspd I9|Js9^)aJ ueqÁ39 salu9{uo'apa,rol wau lgsJ9uel ,11oI -ugíe 1alasa^alg)Ja s9 ls9DIaJ ueq,ÁBg'laurlarn1 s '193eur ellolJpl ]Euso^Jo 9í I{'q lgl-salJeJsao rz9{ TaqqQl'erlerqqgnol p losD9uel ua[.l91 l9l{osol -Jo saJIrI RIplJo zu ÁBoq'11ozu7n eqsarqd /u9^peqgllad ,naza4ualaí urau 9qq91 s9 tupzs8aur p^ultu deugq woJ9t{ sglnu9q v - ,,,F[.aÁuar{ llo^ ualal -d9>1 aurallazs Áual9rral s9 ua^ala uequozp ílgslplla l9ls9zo{Fl8o; 9turau -uapuTtu Á8oq'leloso^Jo zp p}tol}puT pJJp 1odelp ze zg,91aq uaF9lpzssl^ arrduuaurBpa 3alaru e d8oq '9l tuzvt7 ilalla{ 1e1o39,rpeu9sle ltolJgtu agzsazsJoq eluodeu'l19n 933aprqÁu9n rgul a[a;- s9 e nvzs eq9|'eíqruoc 1rur9í Iopnl lp^g{uptu >1esc Á8oq'erlÁuueÁ1o '9IaJaI lgl9TaJap 1a efo; sglnu9q 'lg§v allallgJal}l [>1o1elopuo8 'B{unru nuallazs = az93 'azsazs wailazs e - slrrdsa sa1] elunru rwailazs e Á8oqlurur 'sruer{8n ípozo1o errrle8znq llaluezs 1eulodugruopnt P l1ure '11n.ra1 eqrodelp sauailaPuar uod8eN" upquozv ,)alza)lual :ag l11g lplnpJoJ sodprs uaq9^9 1lp-?z 'enlnur ^9leq -a[ ueqgí_eruloJ Jopunla19 1gs' Áugtqí8pqp'8gsuel}erup'loscro8ía; sgr8pr -nau lu9{r|J //{as9pa)í 193uo Á3" e'lunr{8a1 {eqqpsoluod Á3og -,,,ilasaJa)

1s9zol1e13o1 [p rrrrepn uequroÁu aruailazs'+1on euqe8nÁu srl Á3a l1aqrul d31 '>1asanaq u_erlro;Á8a T€lIo^ ruau )as9pa{I93uo.{3 a lpll9zepuu^i ,InTI9u

ulopp[g; Ia lp.ltu ruas eídBu r(8a

e19 pJo>I sa^9

cloÁuuazq :elpuotu nzsr{3a

Na"IEJNIIJSIZV

A barokk közjáték

,,szörnyű kötelékekr ő" beszéLt, melyek,,furdalj ák lelkiismeretét". Ennek a rövid ideig tartó életmódnak vet véget balesete a Neuilly-hídon, utána átéli a ,,aTűz éjszakáját" s élete tevékenysége új célok felé fordul. De ez más lapra tartozik. Közben szenvedései állandósulnak, egyre növekednek, újak szaporítják a régieket. Ám most már nem igyekszik szabadulni tőlük, sőt úgy érzi, sziksége van újuk, mert lázas szellemi izgatoftságát tetőfokára korbácsolják, s eláz nélkül nem tudna élni. Imát ít, ,,abetegségek jó használatát kérve Istentől" [Priöre pour demander á Dieu le bon usage des maladies], s kérésefrappáns meghallgatásra talál. 35-dik évébenkínos ínyv agy foggyökérgyulladás teszi elviselhetetlenné álmatlan éjszakáit heteken át, s noha már évek óta abbahagyta matematikai tanulmányait, most eszébe jutnak a csigavonaI, az ún. cikloid problémái, s elhatározza,hogy gyötrelmes állapotát felhasználja megoldásukra. Barátja és csodálója, Roannez herceg egy este nagy kínok közepette hagyja magára, de másnap reggel gyógyultan találrja, s meglepődve kérdi az orvoslás titkát. Pascal, mintha semrni jelentősége sem volna a dolognak, közli, hogy az éjjel meghányta-vetette a cikloid kérdéseits megoldásukra jutva, fogfájása is megszúnt. Szárnitásait leírni sem tartotta érdemesnek, szokása szerint fejében őrizte, s csak a herceg és Por Royalbeli batátai kérésérevetette papírra őket. Az elmélet kifejtése nyolc teljes napba került. Még négy esztendeig kínlódik ezután, kórtörténetének legállandóbb tünetei fej-, gyomor- és bélgörcsök, emésztése merő szenvedés, tápleveseken él, étel, orvosság, minden, ami lenyelendő utálattal tölti el, de a|ázatosságból s az önsanyargatás vágyábóIleküzdi. Néha oly gyöngeség fogja el, hogy írni, sőt diktálni sem fud, s ez a legnagyobb csapás. Ilyenkor templomokba, kegyhelyekre, erekly éV,hez vonszolja magát naptárszerúen összeállított menetrend szerint, vagy pedig a breviáriumot (napi zsolozsmát) olvassa. De érverése rendben van/ láza nincs, az orvosok hipochondriára gyanakodnak, awal vádolják, hogy képzelt beteg, purgálják, kotyvalékokat itatnak vele. Végül kólika lép föl, bódultság, végletes fejíájás, szakadatlan alváshiány. Az orvosok tanácstalanok, úgy vélik, túlozza panaszait, de Pascal jobban tudja, miről van szó: ,,Nem érzik az én bajomat, tévednek. Fejfájásomban van valami nagyon rendellenes." Kezdődik a haláltusa, ájulásokba esik, papot hivat, meggyón, megáldozik, úadják az utolsó kenetet, utána felsóhajt: ,,Csak Isten el ne hagyjon soha!" Elveszti eszméletét,haláltusája huszonné gy ór áig t att. A boncolási jegyzőkönyvet Pascal unokahúga írta vagy másolta, s emlékirataiban adta közre (kiemelések tőlem, V. N.): ,,Pascal barátai, megnyittatván holttestét, a gyomort és a májat sorvadtnak találták, a beleket fekélyesnek, de nem tudták szabatosan megállapítani, vajon ez oka volt-e aborzasztó kólikának, amiben egy hónapig szenvedett, vagy pedig a kö-

llolJel IvugÁ8v 8alaq e ehe3leq3a141 ,ueqre8lop sgllp^ e eÁugruopnr s9 erTq .{19ul pgr91191e rdal8arrr llpJspd (,atl9l;1a zqq,ÁBg,zv la11aze s'lapap.rrq sr lp)oupl^9l acl),Tallgpzn) uaila a89sÁual9pa8ua'e8gsÁuoT?Inruls qaJalusl -ITIaI {9llnszaí u 3rpad rI9^pI '8gsezelgzoTlelnru plaq uoz9qÁ8g ze s 'r1 4?lzp+ 1gsglylo3rzs ral9rlq € InI9J 'l1orr ebuoddgzp1lplulpJg ze s aÁlaql9zs >Iglsluazueí e '.rolso1o1 t39l ,{3a 'pÁog iloc] V ,uaq9s9laslala [eq p {ptrup^ ar939s1l3as sr 8alqla1 s'1gftodg >Ial9^lsal paIIIBg e'e,{u941upl-so^Jo 19{ neug[gp?ze8r 1er{og ilod e '1eul9de uerÁ3't.r9lasapq sor{lps ryWe ugpr_ru

'lgíuaqgng {Ip-€z ,eleÁlgqezs 91al9uoq zeqaÁBn ua3r st ueq1o81op Égun Álaru ta; ilrlu upqp9lpsJ sn{Iole191roled3 s9 9pe1l9s9IIBA ,llozul9llnr{ eurp8znq qqafiafa1 'uallall{ llo^ ulas€qos ilalu'8aur palaqJ9l tuau il9zp 8rpad rur9l3a141 ,s9sara>139sze3t sv Á8gMu9rrrl? :u€qgzs epu >1e13oro1 1o3 1op qqo.(8pu p)plos ',,Igls?pg|lapl?" s9 //I9JTas9pJ9l" {unllgzs ups9qlq sl rur uadd9ryllo1 ,s9lJ9aJI9J 'sg3o191aur gJaru TuIe '1aul9zsaq lgJlesglnp -rolgd',,1g ltasala13aul" q €w uerleÁ3 9 4z[e 4a19 s9 lpsJ9uol'191sgulÁ3a {Isa azssaru ua8r e3gprr {aI9I e s? zs? ze'sgl1ett e s9 Áuguopnllazs9ulJal p uaq9ulazs {aJaqua ze d8oqlurur s '?IaJ Ias9PJ9T llq e s9 {aI9I p rlnp -JoJ lass9prtplapJ9 qqasa,{19pa^uazs s9 qqaÁl9ru arÁ8a d8oq'9r {unllpln

,d9lepl9d s9 d9l1aí'lnpopuoru luíw :Lau9s9p -J9TlaI9 Jaqun í3a 1ualaí raqqgr 8rpad errrglqo.rd-lpJspd e 'zaygs9ll93aur ,,eur9lqo.rd-leJse6" e 193pzs lu9{sJln{ {nlpuezzoru Á3a urau yaur 'uaq -{ulrraza>I?Irra TnslJe1lgrzsdolne ze s? pz[ul';.gn a ,plzo{o Á191al.roruoÁ3 s9 sgpelp,{8eÁ}ryqÁ3e so>I9J Inualla^zg{ l9I9IBtI IPDspd lulJazs srzgu3erp Ipntr - .,}lapza{ rupasaÁ191al J_prrr 3ar9lÁ3e zv 19;Álavl.'1arr9rr iloFIoJ s9 lpp^Ip {€llo^ anla1 1a8ari ze naza s íueqzsen e 1o1errrodual[ín 1urur 'poz -o{lplnul s9paÁl9rrr l9{ uaquazs IDPI9ruIenÁ3e ze'uaqvÍaslaq uÁuodo>1 e d8oq'11oa ze'1alalaunl gJ9sp1gsloln z€ lunuelpl'lglgl€t{ IpDspd i9}lol}uop -[ep1 ddqll9^I{ {auFüB s '>1elpp1 )auqqasglualaí 89ul 1Fup aC ,e11o19d pngfirgq Áu9rrra1 lazs9wJal v - rupglgzaq u_e^prq urau Á391ía1 e - Á8oq 'elzo4o za s'ytq paglaart&a gllg;s uort&uu s? plqllzs ua&'ry&7*fruuaw solúlyposJ d3oq'>1911o1;delp3aru )oso^Jo zV ,l1on uras BruoÁu runuas 'pa1111o1e.r.ren -rllozsoT p IwV ,ruulutde1 ilalaqel o1uaÁuuol1e[[n Á8oq'l1orr Á8eu í1o s 'alpg.Jaq uasahal Álaur 'pgpglzd9l3ar91 (u9Álaq) 'tupgtgzaqllopnl ruau s9 'ueqrol p uaqqa 1ru9lrol8aru uerleÁ8lurure'1pereru polr.,{u 3rplos uoÁ8eu upq9Jo)í)aurad8 í8oqllm§ ap '(ary ry,{39{a1 zuze'losceln1 Á3eu e pr ísnpauuo; 'sceln1 :uasadlaq) lpJJp^ ilaza^au {EusIT9luoJ u 11on3aru eqele^ ÁBot7'ze3129p9s;l3r39^ u9lal9 zs93a 'p!osq{q{W rt8uu a úlzólo 1aÁlaur u9lpl {ps)€t4'&aw scuts za ugnyÁu s '1erre.rrlrÁu ,{3Brr l€JJp^ppqurpl

p ruau

apilúa fr&a 1auyfruodol e,{8oq 'tupq rolesglrÁu8aru

[a;

y

,a.,(u9tuze)la^

Na,]:IJNIII$ZV

A barokk közjáték

épületes felolvasásokat és beszélgetéseket, s ezek őrá teszik a legerősebb hatást. Vallásos felbuzdulás kapja el, élénkszellemének hevét átsugátozza a$áta, nénjére,sőgorára, ]acqueline húgának életsorába pedig egyenest döntően beleavatkozik: a csinos, életkedwel telt fiatal leányt tábeszé|i, hogy világi örömök helyett szentelje életéta vallásnak, s lépjen kolostorba. Maga is arra gondol, hogy felhagy a fudományokkal, de a tehetségszava egyelóre erősebb. Ezt nevezik Pascal első megtérésének,holott nem történt egyéb, mint hogy buzgalma megkettőződött. Ekkor következik tudományos munkálkodásának, nagy fölfed ezéseinek ideje, a testi szenvedések kálváriája, végül ,,világias korszaka". Nagyobb kilengésekbe aligha sodródik, dorbézolásokra nem gondolhafunk, márcsak rongált fizikuma miatt sem, de mindenesetre föléli eléggéjelentős iövedelmeit, urasan él, étel, orvosság, mindery ami lenyelendő, utálattal tölti el, de inasokat tatt, kocsin jár, sőt né1y- meg hatlovas hintón. ]"654 októberében, ew ilyen ekvipázson kocsikázva, ráhajt a Neuilly-hídra, az első pár ló megbokrosodik, áttöri a korlátot, s lezuhan a Szajnába; az istrángok szerencsére elszakadnak, a hintó a hídon marad, Pascal megmenekül. De szerfölött megretten, úw érzi, a biztos halál környékezte, s Isten ujját látja mind a balesetben, mind a menekülésben. S isten ujját látja mind a balesetben, mind a menekülésben. S mert ,,szabados" élete miatt a kárhozatba hullott volna, rádöbben, hogy nemcsak teste, hanem lelke is halálos szakadék peremére került, s Isten ujja erre a sokkal nagyobb veszedelemre inti. A Szajna eléggésekély medre s a nem éppen szédítően magas híd feneketlen örvénnyé mélyül képzeletében,a Pokol torkának jelképévéválik, vizíói támadnak, álmatlan éjszakáin sötét szakadékokat iát megnyílrri lábai előtt. Ujabb vallásos roham, (Pascal ún. második megtérése),felhagy a szór akozásokkal, viss2avonuLtan, alázatban, aszketikusan él, s elhatározza,hogy a hitbuzgalmat összekapcsolja az egzakt tudományok múvelésével.Ámmost a hit erősebb a fudós tehetségnél,,,Isten elvette tőle a tudományok hívságos szeretetét". De cserében megadja neki a legnagyobb ajándékot, amivel a feléje törekvőket jutalmazza: uwanez év, 1-654 november 23-ának éjszakáján Pascal íél,LLórától éjfélután fél 1-ig tartó, boldog révületbe, mintegy Isten jelenlétébe ragadtatik. Ez volt ,,aTűz éjszakája", sohasem mondta el, senki sem tudott róla haláláig, de temetése után inasa mellényénekbélésében valami keményre tapintott, fölfejtette, s egy összehajtogatott pergament, benne papírlapot talált. A pergamenen Pascal kezefuásáva| az alábbi szöveg állt, a papiroson pedig ennek sajátkezű másolata, néhány eltéréssel és az utolsó két mondat híján. (Eredeti formájában és lehetőleg betúhú)fordításban közöljük.)

§\\|//// -'zl |

\r.t

,uatIIV ,sonl sauoluJas JPJsI^IIqo uou ugplgJ v 7ry9q9ld rdBu Á3a uaquoJo 9>I{9J9 1euru9le8ze8r [qla1] s9 xVNSruZSnD SrLZaí s9la^9ls safta1 Sy(INoI^tiI,I Sgog sg SIIÍTIII ,l!u€l ulnll9fiue,tgzv 1ualzug ulau 9 la{r_wp uo{p+n zp >I€sJ 8aru algl p^lzsplg^Ia €qos

1gpa1yzsal?au e'l9pope8el8aru [B] alpl

>1aÁ3al au >1escr_eQ rrre}1g^Ia u9

ulpllolry algl

lsmzsnI){ snzgí

lsnJ,zslux snz1Í

zuBt 1n luapl zuBt lzP s9 luaFl 1npaÁág pa39l {auJarusl T9 r€or{ ral9 {9J9 ze zv

I9l+gPIl{Ia lpt€

,aDloJopunu au|l ^ € lzseprrla

1aÁ3al au >IBsJJ9q

rrra3ua rur(8eq a-zs8o;

1a

uaualsl

aenrn aenbp waluoJ arrr 1unranbllaJao algl ruPlP^Io ug 1aÁuug4u9l9 s9 'ur9l9 'rrrgrg 'ulgJo ,il,:qaí,{alauarrrsl3aur u9 ap '8aru ilatusl urau pa39139pn e 'ehy so39sze31 'VDYS^DVN xiI'IgT r}IggntE Zv ,+IlJul runq98ueng ze la)IuIP uo{Pln z€ {Ps) grPW_PPr ulau 9 ,IN1IISI a^9^DI9uapunu s9 as9líala;la 391rn y

,qlnu ,ruaualsl u? Zu zsal paualsl al

,LT,Ozlqaí

V

tun4sa^ lunao la ulnalu umao iINiIIsI SnJ.ZSnI) snzgÍ

al9q uloJo s9l9|s?zl? 3gssoduozlq ü9J9 8gssoíuozig o{osgPrq P s9 9>IosnJgzo[l P ruau auatsl qo{9í'auals1 >19szl'aualsl lugt{pJqv

ZoL

,3vr9 I9J lugln I.aJí9 IRIaqInJpl |9l9l9 l?l s? Zy alsa plaqlnJo) ",cla 'u9[91r3rn 1os9ru s9 [rnrg]ru auo8osrr3luazs lulJazs unr891oruJpru rctuoJ € u9{os9lu s9 ugfdeu [rrrrg]u s9 edg4 ual[alax luazs LI9-€Z Jaqlua^ou uaq9^9 ,7991 rualaÁ3a1

y

-§\|/2_ .r4 i\r.-

2l-

zl

Na]aJN!IJSIZV

A barokk közjáték

73,

A latin sorok fordítása: ,,Az én Istenemet és a ti Isteneteket"; ,,Elveszik tőlem az élő víz forrását": ,,Nem fogom elfelejteni a te beszédeidet". Az írást Pascal nyolc évig hordta titkon ruhájában, ha új mellényt vett fel, maga varrta bélésébe,s két példányban nyilván biztonság céljából írta le. Általában Pascal amulettjének nevezik, ostoba szőval, mert bizonyos/ hogy nem fulajdonított neki vatázserőt, hanem valószínúleg emlékeztetónek szánta,mintegy ereklye lehetett számára, záloga az eksztatikus megvilágosodásnak, az ujjongó lelkiállapotnak, melytől nem akart elszakadni -, ,,ho1y ne legyen soha többé elválasztva tő|e". Erre vall a szöveg rapszodikus, töredékes, hevenyés zett, azaz emlékeztető jellege, a kézvonás alig olvasható kuszasága. Szembeszökő,hogy az esemény közvetlen hatása alatt írta, nyomban utána, lázas izga|omban, félig önkívületben, kapkodva a legfontosabb, a döntő, az örökre megőrzendő revelációk után, s a velük járó érzelmi vihar rnegrögzítésére törekedve. Az élménya misztikából ismert, tipikus rnozzanatai itt is megmutatkoznak szabályos sorban: a fény- vag5l tűz-Iátornás, legtöbbször ewel kezdődik, úgyszóWán elmaradhatatlan. Pascal az írás fölé és végérelángoló kereszteket rajzo| és a szöveg elején, nagy betúkkel írva, külön kiemeli a ,,úz" szót. Utána következik Isten jelenlétének megérzése, majd a meg nem ingatható bizonyosság tudata, örömujjongás és egyben elmondhatatlan béke, végül az örökre szóló odaadás, alázat, a földi vágyak, világi célok megvetése stb. De felismerhetők egyéni rnozzartatok is, Pascal hajlamaiból, törekvéseiből, he|yzetéből és a korból adódók. Az ő Istene az Otestamentum és az Evangélium Istene, személyes isten, ki a lélekbe száll le és a szívhez sző|, nem a bölcselet elvont fogalma, nem a fudomány természeti szükségessége, nem a ráció tákolmánya, törvényei nem tűrnek okoskodásokat, simulékony magyarázatokat, hanem kőtáblákra vannak vésve: itt vet első szikrát a Vidéki leaelek leendő írójának szenvedélyes tüze. Isten a teljes és édes lemondás, a világ elfelejtése útján közelíthető meg: ez a janzenista szava. S hogy minden esendőségünk, nyomorú voltunk ellenére megközelíthetjük és megismerhetjük, ebbenvan az emberi lélek nagysá1u-, ahogy majd az Apológiában oly drámai erővel fogja elénkbe tárni. Természetes, hogy a ,,Tűzgszakája" fordulatot hoz életébe,lehetne-e másképp? A lelki magasfeszültséggel szellemi képességei hatványra lendülnek, morális igényei megszigorodnak, s ahogy testében tetőfokát éri a szenvedés, fellobbannak szélsőségekbe vivő hajlamai. Visszavonul a világ elől, félreeső városnegyedbe költözik, díétájátmaga kotyvasztja, lehetőleg ízetlenül, nehogy örömet találjon benne. Megkínzott testét mesterségesen sanyargatja, ciliciumot visel, s ha társaságban, beszélgetésközbenúgy érzi, hogy régi hiúságainak ördöge kísérti,az öv tiiskéit könyökével titokban

Pl)u€ry P -p)I9u alal9+Jaqal uapunu s9lgzssa>I9 zP lalaza)Jazs paÁuuoT aP 'ygz'et3g1oazuq g3uasJ u9lzsq 'soleqezs 'r.llpzss9^a1 'solezo11gzr's9lau9 9I9Ip} s9 Áuo1919p1 'o1r3o1 saÁu91o1 'tuallazs gla^pDllzs 'Áuy3 9I,II9III^ :en8o; aq9t9ldad8 >I?zJ9snuls sn{IzssppI p ap /IaJ Tpequzs }a{gJa ruala dl9p -arruazs-8gsze?t ze upqlpJspd - (,ttt ,z06í la§lwoql anaav) //,ualla las9^ou -DI snuzqlqeqord E {pllo^ Espzo)p1l4 sa89slnzs laJausnlla1 Áualzsara1 llopoJoq9qla; e" uaqgfapr 1n8eru e :epol;delp8aur 1auuoppr{ 'glytzglqÁBa sn{Ilo]e>l Á3a lurul ap :gpyzlq?aru ruas 1n8e,(uesgJJoJ l}9lí}Á3 F1I9 {9l ,ls9zoplolaJ -sruazuBí e s'lalaaal ru?plA e {aulapJltl la{a^Ia gsI?zs upqglp1 Tpupp uaÁuuo>1Á8oq 1n9pl9d uaq9urazs Ip)sBcJ 1n[9qrq d8eu íuaqruazs p1 -1elrnsza[ ,,st1glaqt1" p l9lxopouo ze {qaslld91 1g1sruazueí t3gylt ergqqoí p s9 leJsed Á8ol1'pzÁIaq psJJnJ p II99Ia Á31 ,uaqgrrrafiazs s9ulpJ s9 uol -so8y efuolgc +u1uzslrrzvl e lsnuzrllqeqo.rd Ó'laTalal.aula_9laJal el9;.eseze1 e s' aqgzopln lzsa^ 19s9zprrl1e{1e p]srun]Joddo !9s9pral8arrr'l9sg$ryla1 naza '&algza{uaila 'eulnpro1 ualla l9uzsa e1o.(o1 'ranladele 191rnsza[ e ,uralap9^ 'euelsr1g1ra z9yÁ3g ze d3oqtuas'snlr1o1e1 qqo{ luFI 's9peru91 qq9]ul lp1>los pleJlpll^ ug/1o;arua[azs sII9)IppJ s9 reruel[eq aued8n 19n -ezs 9s39tt39ryrq gpttzolq3gsze?t ÁuglzsalaT p s9la89ssars9q sa89slnzs e 8au eft9p1 uaqqa paur lgszpu9l Jgl ilallaw snurzrro3u IsJIoTJa ze qq94 -uT luT_w'tp9rr 1ue1 e errÁuue urau'Bn3o1 puretuelíeq glala^o{ p39sze3t uellpl}qJosJ p uaquapurur 'sairaq ap 5lapaq q?n1 zeze 'salznutaold sal -nal:aulrJ s9qlq 'qqayaursl lpíppnul ,J zauJaqua q?pp fr8a rypaa7 eí:l3aru ua^9ul9 allpluo^ ap slnoT ,1a; desc 1au9fglzarulap9^ sar{l9parruazs upq -urodu 9!s l|gJ9uulrualad8a>1 sntuasuef rodeln B u9sglln]eJ rer891oal rua1 -aÁ8a sztlgd e 4Á1o1 JoTTa ,I! ua^9ulg uaq9ruailazs?.essolezgle zv s 'leilol p IaJ Izsa^ erln39su9n14 9 ze 1esc e,r3o;I9lla ap 'ueqpÁoy uod p {41zgT /Tlzo{pllpsJ zotp191sruazuef y 1aql9 ulau uBÁ8n ilEItII elodelp8alaq , epol1ze?o.rÁlaq pqíal'an9la Tarz9pl ups9qlq lnu€p^ eq 'ueÁ3nlesc s 'uaq9laza{9[rüa luzTlg rop 8aur 1rure '1a 1[ala; ulas lTulruas ,{8oq 'tazsÁaa ruau BlPuolu e3e141 ,er zsa|a89slnzs 39ru Á8oq 'ízla s'luapunrr auuaq ppfaul uau 'llnÁ3a lB))oJ9luauruIo>I qqg! e e[ -prrl a^9taq JBrueq{psJ'9u.rarr94 eky',,1aaagsguoÁuoÁ8 uallalaql{" essen1o lsgJ}luazs y ,,,urouÁ8ol ilalla{ azsso s9 nrlasllla rueplq ruau d8oq '1a po3o1 ruoppí_e; .Á1o 'palau uolpn8aur '1eulnqla s9 1eu8our8arrr purur '- {glu -ual auaila{ {aulrlzaulapgtl"1o3gsze8t ze plJgllal ualq lulJazs uralF{ llgla TpI€ - TaJaqula ze 1aza Á8oq 'ruepgl Io{FIV'/ :IaIaJ Á3; a,r9s9pr91 a[u9u l zoqg3ey1,Iní9la s9 1939ssad ?1 g|?zsaqqzsalla' gle nqll 1sgzerlp8o; a ^J?+ qapan zp aJ9uaIIa {arrua ugpltu ílgsgpuour>I luíu 39sze3t saflal e lTala^o) uasa^aq s 'eíl9p1 {pug^n{1e8aru '1eusole^g lolplt zp I€JspcI '}olezo)lel /plgu -r.{u sozo1 Álarrreprr 1guesseln8aul ,(8oq {auutÁ8azsso deu Á3a >1os -9uI s9 aqilPl^I-altTle5'aloctN /pFpuJV' tg}aza tl {9lsluazuPÍ B ÍIq lDI_PuIJoJ ,e[uo.(u aq9lsal le1|zv u9^Igzs d8p esnurzrro8rr IsJIo{Ja 'eÁBgt8gsze31

Na,IaINaJSIZV

Abarokk közjáték

esprit és formamúvészet első nagy diadalává avatják a múve! eltíínika Guez de Balzac-ok, Lemaistre-ek bombasztla, tétori dagá|ya, d'Aubigné nehézkes pátosza, de eltúnik Kálvin kérlelhetetlen keménységeés Descartes feszes gondolat-aritmetikája is. Nem csoda, hogy sikert, dicsőséget szereznek írójuknak odahaza, sőt,,világhírt" Európa -szerte, a protestáns országokban is, ahol egyházellenességet vélnek fölfedezni bennük. Es nem csoda, hogy Pascal fél a hiúság kísértéseitől,s mélyebbre ássa magát aszkézisébe, szenve déseib e. Viszont érthető, hogy még nagyobbra tör: meg akarja írni a kereszténységvédelméta libertinus szellemmel szemben (éppen ennek tekinté|yeitől1 Montaigne-től, Charrontól, Cusától, Gassenditől, Hobbestól véve érveit), és minden korabeli eszme/ tan, irányzat ellenében, mely meghamisítja, alássa vagy tagadja ,,az egyedüli és igaz hitet - la seule et vraje foy du Christ". Nagyarányú elgondolás, de már nem jut tovább az etőkészületeknél, szedett-vedett papírszeletekre rója gondolatalt, jegyzeteit alig olvashatón, elgyengült,teszketőkézzel, melyből néha a mondat, sőt a szó közepén hull ki a toll. Így is könyvre menő tömegben maradtak fenn, s halála után Gondolatok (pensées) címmel adták ki őket, kétszáz éven át többféle találomra összeállított rendben, melyek nem fedik az eredeti terve| csak legutóbb sikerült helyreállítani rendszerét a Bibliothéque Nationale-ban őrzött másolatok alapján, amiket maga Pascal csoportosítoft. (Z. Tourneur, L. Lafuma, |. Mesnard, A. Barnes 1950-1956.) Programzenei kompozícíóhoz hasonlí§ák, melynek tételeit több hangsorban dolgozta volna ki, amint a vissza-visszatérő alapeszmékből kitúnik, egyre fokozva a drámai feszültséget a klimax, a végső kifejlet felé. Noha terv maradt, hadd beszéljünk róla kijelentő módban. Az Apológia térnája: kalauz a legfőbb igazság és a legfőbb jóúg meglelése és birtokba vételére.Két részre, mindegyik két tételre os4tható. Az első rész a keresést tfugyaLja, a második a megvalósítást. Az e|ső tétel az isteni kegyelem híján levő ember léIekrajzát, morális képét(állapotát) muta§a be. Ez az ember, Pascal szemében, érthetetlen keveréke nagyságnak és alacsonyságnak, ingatag zsákmánya saját erejének és gyengeségének. Emiatt nem juthat a legfőbb igaz és a|egf6bb jő ismeretére, holott vágyódik reá. Az ellentmondást a filozófia és a világias gondolkodás nem tudja feloldani, mert mindegyik a maga igazának öntörvényúségététzi és vallja. A vallás feloldja, mert eleve számot vet az ember íngadozásával nagyság és alacsonyság, erő és gyengeség között. Elismeri a bölcselet és az egzakt gondolat (a ráció) öntörvényúségét, ám föléiük helyezi a lélek törvényrendjét, és ígazgatása alá rendeli őket. Hogyan? Ezt mutatja meg a második tétel; igen bonyolult módon elemzi a libertinus vagy a szabadgondolkozó ember lélektanát, s kifejti, mily móds zeruel kell megmunkálni, mielőtt a kinyilatkoztatott ígazságot

IlapaJa Ze navJlgluz;ssl^ s9 '1ntnuas {PuPnl rrrau.(8oq'{phplaq 8lpuFu'ls9p -nl lJaqrua zsg&a zp >I9ilallJaruq u_pln1u '1aurallazs Á3eu ugze?l zu ll?za ddp s ,1alar8ar gpduozlq 1ausal9l 81p.rl* e p; ryf1pn {as9Jallsqal qqpír.l 81p,rr_* s'ru1o1a[rl a,rgla efpnl ruas loloJ9lpq a uI9'al9sa.rarrrsr8arrr pzs9ur -Jal € sad9>1 uaq{9lJ?ul soduozrq uqou'pozo18gssoÁuonqu s? 39s191 e >1rzope8ur 8lp.rl* zs? zv //,JalIIsI luau zsa zp la{ruIp 'Iazr.r9 {euupn >Iau^}zs V" ,lÍpdu lsgpgzgr{B3alu solzlq ap /^Jllqur s9 '>1tzolu| lluaqL^rzs" p sa uaq>IaI9I e'plapara qqa.{19ur Álaru'lsgpnl elfe;sgur Á3a {un4q+Jarrr'1un39s -)Bzs sI sJulu aJJa aC ,pp ruau lalalalal solzlq s9 pJ9IIzs ar9d191íar 1eI9 ze /laql9zsaq p83gsv,uyzs9lp^ ,aJ)as 1esr 19qo39s9lp^ 9s39n e dugrrropnl V -9pJ9{ gpe{pJ |gq^rzs 98uorozs p laqlap, 9qs9^a{ 39ur'lalurala189slnzs Is9IIp^-IsJIo{Ja H t}aqlÉ9la 9qs9^a{ 39ur s9 '{uRI9 uaqÁprrre '1uala139n e 8aur efueqpe8er ruau ilazp 'a3aÁu91 e 39s1lor9leq e uadd9 s '1euuerr IeJ9}pq ap '1gulpporrq zs93a zs9 lJaqua z€ plgrpl p{Bpr'ualpru y ,ug8gprr ,IaJ {a^Ia s9 1erup3o1 a palralp1 lazs_arura] e '39s9prr e upquozv {unJ -aulsl uaq9Áu91 ,,39sso39pa salazs,aruJal" p lalrulp '8qanladelp p}zsq ap 'upll€lptürÁuozlqaq e 1;Áuozrqaq luaptm! s9 's98zou v'gp|ze 'l.al p {gur_ur '8qerup8o; plzsTl sr39ur ap fuepeleqzgrcÁBeut e uazsa8a 'zgrcÁ3eul8aul luapunu :qqqelJo{pÁ88al p s9 qqpsoluodílal p alazspgul garrr uadd9 !191a s9pn1 lJaqlua ze Baul 1rÁu 1eleln uala139rr sI uag_aruazs g zu e3gsprgpzs p,r -alusl Tp)F]prualptu V ,upqs9p91g3szttl e 19Áu9a.r9 'p39s9Áuq^J9lu9 op3o1

snu9lsallpJ p s9 s9po{Iopuo8 sodugurop$lazs9ruJa} 'l4ez8a aI9J-IaIII€D B eípe3o1g ,{r_luuaq zsrq Á3oq'luala[ltduue ruru'1redupuoprq zs?ze Tla^lrltu ,eftglazrar IaJJa{Is s9 la^^9t{ ÁIT*'rl.rllg1 IpJsBd ueÁ3oqe 'ad9T [y nqtlta ze s eduozsr,r lTq p s9 zs7 ze:luIJ9 alal,al 19{ {puglJrzodruo1 E la{qntr eo1o1911duozlq a39o1nzs s JuIu 1audlaur' 19 l?l|q Tpsolezglp ze 1n89t'e[u_ea;1 l9s9pznlal 1alaJazsuo ze dlaur '1gryíBuuqzsso llnsglp^ -8aul 39sa3ua.(3 B s9 gJa ze '3gsÁuosJeIu ze s9 39sr{3eu e 'zsg ze s9 TaI9I € pJos {as9pa{I9rula lal9l 9r9z v ,19s9psafial 19p9l9rd e s9 l_alal9 zqÁ3g qapza) e eí.r;a1 IB39^'l989sualsr snlzslrx snzg[eí4Áuoztq 'uua; e11o1re1 lalRl llolplzollelrÁuq E sazgl^i Á3oq'u\oze3l'19[p9rus9pp9la snlrro8alp 89slarrozsg ze uzzguÁBeur :1rzolp13o1 ala^ alal9l gs11a zs?l {Ipos9ul V ,sgJpuazs e er9lÁugrrr1o qqasala}Iq8a1 E s9 s9II€^ ze?t zy uralau.augl ,naual parol9gÁuozrq uppplpqluoJ 1atrua sr rualau9lJol p pqou 1939ssa.(u9^J9 up} Áu9lzsara1 e ps9lgl e+zs|l laqun pozgÁBa1l9lalaJazsuo zB TpsJ,{8oq 1nÁ3 IaJ qaqJausI -a^azssg upsorozs Á1o 39q9los s9 39sso39p6 ,1o39szu3t ze ueso8elrÁ8rg1 ',,lf97u|zsg!" 719h9l1uau lraw 'sr 191aÁu9lzsaJaT se€g1rn e 19ls '19s9pan91 '7949pÁ3o1s9IIp^ Iqqgr e Bhelnur z1,1,1?7.9llaul" {unJodelp pasala lrr e aÁ8an elg3etll Á8oq'9p pulo^ lllgzs ruau snz9|eq'luala1396 e 8aur pulol zu apaqnru$ ruaspqos Áu9ruluraral p uatu'lalaraqura 1a 1níraqlaza^ Ipllg ,{níJgl aí9la 9ís9 ze* qryl3al V ,

snzgf>1esc 8rpad zaqualsl 'uen uaqualsl

NII,IaINIIJSIZV

A barokk kózjáték

nem-tudáshoz, ahonnan kiindultak. ,,Ám ezmár fudós tudatlanság, mely ismeri önmagát." Docta ignorantia. Így hát az ész saját eszközeivel nem képes megtalálni a teljes igazságot, de a kereszténység által nyújtott üdvöt fel tudja ismemi és be tudja fogadni. Már e vázlatbóIkitetszenek Pascal ember-képének körvonalai; új kép, valóban, és merész a maga docta ignoratiájában, kivált ha a renaissance ember- és életszemléletévelvetjük össze. A renaissance emberei hirtelen egy jobb világra ébredtek, úgy Látták, a természet jó, az élet szép, csak érteni kel|hozzá, s ez nem nehéz, mert az ember mindenható. Nem szükséges egyebet tennie, mint önmagát élnie, s a természet és az élet engedelmeskedlk.Ez a 5yermekes elbizakodottság persze csak egy percre igazolódott, s e perc csupán arra volt jó, hogy anarchiát teremtsen és megássa elbizakodottsága sírját. Pascal már a sír peremén áll, és onnan mond ellent a hübrisz agyrémeinek. Igen, ő is ott lát1a az embert a természet kellős közepén, de mint legesendőbb, nádszálryönge teremtményét egy fuvallat, egy vízcsepp elég, hogy megroncsolja és pusztulásba döntse, s akkor kétségbeesve kiált segítségért,Istenthívja és megváltásért esedezik. Ebben áll az ember nyomorúsága; mely minden teremtménynél alább helyezi. De tudja, hogy esendő és nyomorult, s hogy van számára segítség:ebben áll a nagysága, mely minden teremtménynek fölébe teszí. ,,Az ember nádszál csupán, a leggyengébb a természetben; de olyan nádszál, mely gondolkozik - gondolkoző nádszá|. A Mindenségnek nem kell fölfegyverkeznie, hogy összetörje. Egy pára, egy vízcsepp már megöli. De ha a Mindenség összezúzzais, az ember még mindig nemesebb, mintaz, ami megöli, mert ő tudja, hogy meghal, és ismeri a hatalmat, amit a Mindenség rajta bír; a Mindenség pedig nem tud semmiről." ,,Mi hát az ember a Természetben? Semmiség a végtelenhez képest, egy világ a semmihez képest, középlény a semmi és a minden között. Végtelen messzeségben van mindkettőtőI, és lénye a semmitől, ahonnan felbukkant, éppoly távol ál1, mint a végtelentől, ahová kihajíttatott... Ez a mi valódi állapotunk, ismeretünket megszabott határok közé záqa, amiket átlépni nem bírunk; képtelenek vagyunk mindent tudni, és képtelenek mindent ignorálni. Tágas középsíkra helyeztetttink, mindig bizonytalanul, mindig ingadozva a fudatlanság és az ismeret között... Éget avágy, hogy mindent földedtstink, és tornyot emeljtink, mely felnyúlik a végtelenbe. De építményünk összeroppan, és a Föld mélye megnyr§a szakadékát."... ,,Erőtlenek vagyunk abízonyításban: ezt semmiféle dogmatizmus nem cáfolhatja meg; magunkban hordjuk az ígazság eszméjét. ezt semmiféle szkepticizmus nem cáfolhatja meg. Vágyódunk az igazságra, és csak bizonytalanságot találunk. Keressük a boldogságot, és csak nyomorúságot találunk... Az ember tudja, hogy nyomorú. Nyomorú, mert tudla ezt; de nagy, mert fudja, hogy nyomorú." ,,Veszedelmes megmutatni az embernek, hogy

'Iuzad9{Ia[ r€{p ls9zoll9^ nuailazs-sllgJolu gpalazo>I Á8err po119aq .,{1aur -€p^ IplI9 uloplu9q e :19darazs urnlrqorzsd e 4lo1a[8aru pppí8a {as9z -a^aula ze 1aza ílala89s8alaq{9) Á8en o1rol8aru ';l1ur '91s9í'snlrloqtulzs ,l-{9 eheqpuzseq rz9{ )aqqgl Trrn+aq}a}z9qu9pl3au uopgul r{u lttl9lnzs -?49zIa['|n;zo:11zsa '{tluuaq 1aqa1 adarazs sI >lauTaI9I p ulaupq '1o1eureÁ1o1 soJg{ Á3en reurplugq {a^Jazs ugdnsc 8p.rl.., rrlau {plqqgln zV ,EDIer]lo gslaq s9 (,qts 1alasapq'89sua1l9scuarazs8aruo1 'Á193er) arlaprlapaJa gsln{ :1nfieqlzso e4rodosr 191 ueq8gssou,9lpll9 Á3eu 1ala39s8alaq V ,uaq{ururr{ 1;sgra8aur {esJ la{uítu za ap '>1eu3odlosour8aru vtgÁuoztq 1glsrrr4tzod /FplIII9IaJ lalal9rula ÁBa peqezs uad8a1 L7zzoq iloln[ 9,rlqÁu91 e 1a.(1aru ueÁ8oq uo[en i sgzypwlo{ ru9Á3a altasauapunu s'9tlua>119q3aul 9ssl) ,aJ9l_ail9ul ualsl psspr{ryuel3aur Á8oq',,}9) -?ll?lil" Jaqrua zp aila^ u.e?uul rle'uaqualq zp ueqqp puuplÁugrq 1ay /1au}sal 9p )Ipgplo sa azsso lnJ ueqsnz9{ 19qa1 eígru9lqo.rd 1auzs9 s9 {aqFI -uasa s9 {aLTTaI9I upllplpqleq'leu8grytroruodu s9 ryu8gsÁ8eu :1aula139l sa {au}9luaila uapuIIAI - ,,,le{up39sr.rroruoÁu vsalgttgí rle 'uals1 ueÁ1o ruau -eq fuals1 uaprazsd8a luau snlzslr;1 snza{ gaur l19razsso^Jo >1ure89sproru -oÁu purur '1elure3gsprourodu puT_ul '1uals1 prmu anazsÁ8a {9)uJaru$ au Á3oq 1nl9ue lsnlzsrrx snz9[ 8aul lnhaqJoruq urau ao ]rluJatu$ lualsl d8oq'n{I9ue 1elure8gsprouroÁu Á8ezr'lgu.raursl 1elure8gsp;oruoÁu,{3oq 'IR)I9ue lualsl 1n§aqrausl3al/rl" ,iÁualzsataT B ruau eq'agaursr 1r.{1arrr sí,l9{o {augna{pur_ur s9'l9S9sdursrr1 s9 1939sd3eu'lalunlazs,aulJal IIa{ aí,,rrarust zoqqp 'uaÁ3a1 ze3r sglprr,ffia d8oq uarN 2arDIal9lualla 91uaqq9p -3aur a e[pe 191o dSoq'lgqal ila) ,a^Ia d8eu gtmrreprr 1eu8gsprouro,{u e pur_w'arrla Á8eu gururpl€A 1eu39sd3eu E puTru uBrr8arrr uaqJaqlua ze Á8orq 'etuelrue1 ila{ tzB uap.razsr{u9>I Tpus9IIB^ IpgI€^ e .,Goq'g1ozsaqurazs Á1o Brouror{u s9 e39sr(3eu Jaqua zy" ,,,vaq39s19l9s uPl+pt{t9 z€ In>II9u Ja>IIs s9'pnuapuítu TsaJa{ puelefnÁN,IuI9IpÉauI 9qq9l e[pn1 ruau s'19lr9.,{1aq Ipglp^ rilnqal'lpan9lp up9leq}9l launnazs,193eur azzaÁlaq Br8uer aI9JIuI 'e[pr4 ruau Jaqrua zvl' Lsqp|o3aur e IorI s9'e1o 1azapunu ue^ IoH //,uln4suolll uallalaqil9 ÁSoq'ru9 ruau 8aru 8;ur'8rppepuTlll 1opuou auaila s9 írual9scrp8eru'>1rpolzep8aur Jo>Inue'vtozule&atl'1rzslascrp JoTTwV",,,1au3asuapulntr e alaluazs sa a89s9scrp'arpo8Áuuazs s9pa^9l s9 39suep1 Áuoztq'asaÁu9ura1 91a1 39sze3t ze '3al91IpIoJ pqo}so 'llgl_o.J uapuTtll 9I!g ipposJ ÁII* '{eo{os9puoulual -Ta ze alzs?! Ápru 'zsog1 pJo)plaw '3alaÁunzs ÁIl* 'Áuauraun1 ír, B"utt ZJaqüa zu l9lq- pJ9lIIry eposcr141" tr,sl+ze 's7lza 11a{ eruprq ap ísr 1ze 'st yza eruprou8t 8rpad uras'pplopd8ue zu 91uaÁ3a d3oq'aruurq uras /1e>pIo+pII9 ze gluat{3a Á8oq 'aruun{ pegezs ruau )auJaqua zV ,lgllaT p punu IuJ9l aq9la souzspr{ upquozv ,I9IaJ gxa{pu1J ruÁ8eq ueq8gsueltppn1 qqasauI n4epgl8aru saullapazsa^ -Iapazsa^ 8plnt,11rltpu e8gsÁuoslulu 1939sr{Beu /IpTIolEII9 zu 91uaÁ3a 1escueÁ36,1939sÁ3uu 1gulelnru3aur d8oq'14>IIguB

Na]íJNaJsIZV

A barokk közjáték

megjósolni, inteni tőle, megtorolni vagy pedig előidézni. Pascal szervezetének kóros elváltozásai szerinti.ink célbetegségekvoltak, a lélek eszközül használta őket, hogy megvalósítsa céljait, hogy Pascal lángelméjét kellő munkára serkentse, és munkáját kelló irányba terelje. Drasztikus eszközöket, ostort használt - miért? Mert Pascal elméje sokoldalú, könnyed mozgású volt, sikerre született, s az önelégültség, a büszkeség, a hírnév olcsó babérjait tépdesve/ nem ismerte volna fel zsenijének terjedelmét és hatalmát, mely egyedül őt tette képesséarra, hogy egy egész korszak szellemi törekvéseit a legmagasabb fokon megvalósítsa, ellentéteit, mint leghivatottabb, megoldó harmóniába íonja, hogy a lélek és az ész harcába állított ember diadalának megtestesüLt szimb óluma legyen. A feladat: a ráció és az bráció összeegyeztetése, magában álló, de rászabottvolt, mert elvégzéséreeleve kijelölte kettős tehetsége, mely egyképpen az egzakt tudomány és a misztikus lélekismeret mesterévé avatta. Ígybejárva és felismerve határaikat, kijelölte a birodalmat, ahol uralkodnak és győztesek lehetnek, és ha mindegyik elismeri a másik szuverenitását, önmagán is győzelmet arathat. Pascal mindkét birodalomban győzelmet vívott ki, s belátva e győzelmek jogosságát, benne a lélek és az ész önmagát gltőzte Le. igy vált szimbólummá, de ez a babér nem lehetett olcsó. Minthogy a feladat magában álló volt, hasonló és a célhoz szabottnak kellett lenniük a szenvedéseknek is, küIönben a betegségek - mint normális esetben mindig - csak sorvasztották volna munkakedvét és lassítják szellemének iramát. A varrattalan, tehát növekedni nem tudó koponya abroncsába szorított, túl nagy, ,,sűtű és szl|árd" agyvelő kínos, de állandó izgalomban égett, foglalkoztatni kellett, mert magára hagyva, céltalanul zakatolt volna, mint a bomlott óra, s mert csak a feszült gondolat munka terelhette el figyelmét a fájdalomtól és oldogatta görcseit. Ez volt a cél: a belső intenzitás növelése. - A velejáró folytonos álmatlanság a munkaidőt toldotta meg/ s ez volt a célr: az extenzitás növelése. - A gangrénás gyomor ételundora, a kínszenvedéssévált táplátkozás és emésztésmegfosztotta a test örömeinek élvezetétől, de egyúttal intőn és jelképesen figyelmeztette, hogy le kell mondania a szellem szórakozásairól, olcsó örömeiről is, s itt ez volt a cél: összpontosított testi-lelki-szellemi aszkézisben kellett élnie, hogy magához méItó múvet alkothasson. - A szakadatlan és sokféle bántalommal tarkított kórállapot beoltotta az elbizakodottság mérgei ellen, alázatta tanította, és megismertette vele az emberlény végtelen nyomorúságán, mely minden teremtménynélalább helyezi, de megtanította tisztelni a gondolatot is, mely felülemeli saját nyomorúságán, és minden teremtménynek elébe teszi. - A végső megvilágosodás és eksztázis pedig elragadta a magasságba, amellmél feljebb teremtény nem emelkedhetik, s ott feltárult előtte az emberi lélek nagysága,la grandeur de l'öme humaine.

-|9! w39sze3t zs9 ze ÁBot7 'allaza^ zaqnladep ze zol+Iu uar[az$Io lla^!r{ Tpulqqgln zE a}9luaila so3el9zs191 puar3gprr BJazss9 zp s9 qlalaJpzs9ruJal ,as9zr>Ialo1 er39s9119uo sa3a139 t, Áu9ps9 glBln{ uopeqpzs e uraueq 'uaq V _luazs rold9zo>1 e esYleqlezssl^ {au9Jaqruauolzso 1an9ípuarla l9 p ruau J9ru ap 'l1on grc>leal l9ru$ zg ,uoftn8oploq Áug8oá acússreual^Ir{ailo{ s9'aq9[pual sIIguoIJpJ 39prr e 19[pa>lzsallalaq lulJazs Ál9rrrazs Jaqula 9I9 ,e ffion1,1azr989slnzs p pllo] aql9lgla l.aüsl 1gÍ-eur9lqord u9 pallsruuras -8arl p119 {aJazspual Dlazss9 s9 uala{lguazs V ,Ia^9lal9lppq 'Ia^?s9z -J9lal.a sa^Jazs 'uarrala Jaglua ze uaq.uorazs lII9 lu9{Jazspual sard98 'rrar _aiü: zeze,IgqlopzireÁ3eurÁu9arol §II9uoIJPJ uaqlasa qqo[,azsso lt9pg^al Igqlol€pe-rupl89srduuaur s9 IDIIzIJ uglzsnd 11orr ualapa19 d9139p^e za Jq.lral"r"*srdep d913,9pn sII9IJalpu s9 soÁugulopn+lazs9ullal P alzalazs -8au ueqglelp s'191elp sollu€qJaru-rc{qpulaleru 391rzr p all9^ IuzapaJlo.J í€jeil, alzapaJlg.J taÁu9rrrpara errldrua 1o3ue zu s? ez{lizu ruolr\au V I€ l I9 ,IaJ plloll9^ psnluzqerualzs|zs s9 duguoprq {{oJ€q e 19s9l€ln{ lalasJloq ,pJ9s9r;lparÁlaq pual e §ÚnÁu ua>laÁu9r4;safia1 ru9Á3a aJupssrcual V uaqzs9J nrre 'zoqgsgrHplepl puarÁ191unlal TlupppsJ9l llo^ lalJ9s!>l ^!l{pal ,as9I9I{ ,uazss9 zellalaza^afpgsc solupt{oJ {au^Ia}al9 sn>IltTJJpup zp {auug -.r9 .r"Ilglro1 u9Á3a ze sltíBet 'snurzqenpplpul ze 39u.l Jo>I)a e[gurro; s9 arrau í>lpfiaql91uazs upqs9polezslTll e §9 upqsntuzluelunq e'ueq-acuessreu _are l.vs9zo{lelilu8arrr gsla s9p9l93szlty 9po{zsPul9l aJrualail9 lJaqrua zP uglzsq ,popuoru {puppqpzs V ,aI qoza^ Igqs9lplzspd_e1 e s9 ..gqzs? IJaqrua zu p_rpaÁ8alraÁu9nro-1 :oI1 ze'+1lez9rcÁBerrr 39prr e 39 rysgru e 8lur 'I9u9l _elÓpuoS puar3g1r.rr plapaJa lualq ,qlalaJlazs_aulJal p ppJeru8aru >1rÁ3a ze ,1rt;Ár, 191 uaq9[ap1 {ToJpq € Jgru Bhp sqppilal nu€ilazs e uaqrÁuua "rá9 s-'4uela[ ls9pp>Ipzsla 9Ip^ Igrs9IIp^ e uaq93aÁu91 1ezÁugtt ze zg,1uual pssllguolJp lzeze'rulalzaÁ$aazssg plu9^IT la^rar{u9a.ro1$9quazss9 ze rí$oq glplnT ppq€zs allnzs-snul 'paz§puar úIgl,rl{"l e e11931ozs ueqrduue _?ItrPlunq V .LauoIPJn sn{IqJJPuotu € W€II9^IaZe,!Jeull9ar.(1aq pazalar{8r lgípuar s9lTlol{np 1ualsl ze zry4{Bgze'11otlp{pzsJo{ Á191uqa1 p >ploJ€q V

.l9s

-9lplnru€pl9d allano>1ulau Jo{gln ze Á3oqlus3 ,1au9n9[yuyln ze 1931ozs pd9>1elurul s9 '1uu9ro1 ad9l1aí ualplarüJ9aIl.al r9qar 'ugíapl {ToJ€q e s9 'ueqepezuzs 9sla rcní1ze sT larulau9lrol e 1gírene>l1ap139n p {azg ,rH s9 zs? /{aI?I s9 lsal ,urjllazs s9 3eÁuu ,s9pglscrp3au §9 3gsproruoÁu :sad9>1 TuI9l9 Jaqua ze lruilu '{oJgrnl s9luodÁl9rrr'sgpuou4ualla s9 1a139l uapuF[ a{39sÁ3a grypuar3aru s,a glua$al8aru uaq9lal9 IEJs€d 1p9uo; Á31 ,I9J9>I9lJ.auI ualsJ

gaíu 19rcglalal

s? í1919p9ru Jaqrua z€ allasn u93eu :a^9^azssgluapu{^I

Na.IiIINlIIsIzV

A barokk közjáték

tétlenül azonosak a Kozmosz igazságaival, vagyis az egyigyű antropomorf elképzeléshez, hogy csak az és csak űgy |ehet igaz, amit és ahogy az emberi ész és tapasztalat a maga erejéből felismer. A természetfölötti tekintély tagadása folytán pusztán földivé, anyagivá lett tekintélyrend logikusan és ugrás nélkül szülte meg minden tekintéllmek, rendnek ellentétét: az önmagára hagyott, megbízhatatlan, állhatatlan és főként tökéletlen emberi ész uralmát: a zűtzavatt, a tébolyt, s végül az elsötéttilést és a sötétséget. A kort, mely uégső eredmenykeppen e sötétséget oilógra hozta, neuezzük

a

felu ilő g o s o dós szdzad ának.

,1íp9pza1 pss?pt?4 s9po>Ilopuo3 r;aqua

uapu!I^[

€T

-39s9prr p u€^ ueqr{uozsvr guT_tII s9 1elopuo8 p TuI le^gzs sgru 'e4epnluo 8BÁue ze uazs 1aqa1 ueí8oq /s9pI9T e upquozp lppJpru IR{I9u zse|g^

,9IJ9J

p p luau'1ugreÁSa 1913eduesra,{u 1purro; 9dd93 s9IgllpII9 zu 8avl Falzgq -ugIR) za :ueqlppnluo zp ry39sÁ3uu Jaqua a3uo.,{3'gpuasa zB alIauIsIIaJ IgIaJs9uI '(,,izs? uapgJa 'arpr91 hInH") 1lpJ9lpq zs9 zv eluon8aur 191a/3a :llopp lalalalal sgllaT aJs9pJ9T e s 'eígur9lqord u llo^ za ruau {pu1pJsed ao ,sp^p{s)g ruaupq'd93 ruau rgru'pal9l pt{ ilaw'laqpalal ruau s9 ,r'ru -apl9{ pn1 ulau p^}Tuozp 'rualzsaí.ralq ueqg[pgur sJuru loloJgretl no{üzs aí9la ze Á8oq'up ueqqp a3aÁu91 39squ9lr_r1 V,qqgl runuas'lgr{al uJgzslazs psgllcude1 Á3eu leí4lgaq Jaqwa ze aqÁlaure,'ueqr(ugrr ze ueqqe 1aqza89rr la>Ialap^ltu Tp{Ilulualpw nusJ zeze ta.ralnduro1 '>1ad93 sn{qauJaql{ Ipru p luTul'$ Ip^gITITtu eq t9ru trzo81op 1alla89srÁrruatu pazadlaqalaq >1psJ 81p.rl* dgBgp:urgzs u 'sgqtq 'azslad'Bhuod gInpuIIT lpJspd isg8zovl s9 3BÁuu {BsJ uapuTul llllJazs Álaur'pla19l plsIIBIIalBw saqqoH 1n[pe3o1a eq II9^TT 'alaq 11pra1 ueÁ8oq upq9lprl9 S iTeulplopuo8 B aílaq p nu uaqlaz -a>lrazs8gp^ llgzluBr{Jaur ua9roÁuoí8 Á1o IplI9 saupJsa6-IallTpg-ralda; B uoíBrr /l9ulwarp p qa^Io.J Jozspos9ru'8aur r]alzoquglp{ s9po11opuo3 e ppaÁSa (elerrrolne u9luTzs Álarrr) IgilpII9 ze sg 191d93 e yaqura ze +umazs ílarrr t9lala] sailpJsao eí-ropos aqualapazsa^ $ Jozs9la s9pJ9{ V zrr9z9T raqwa ze s? alzo189squglr_q l^|a ze TuI Jo{Tp 'Áuglzsg d98 e 1eqa1 eq'pnl ,/rupo{so{o" >19.ralse3o1 ]IBzsa{ Igqzeru1eqwolu sraÁu'Áugq9u €t{'ls9po{ 1opuo8 sn43o1p nrlos9tu eípnl a1 eq'Á3e lJaqlua zp luTul trzo81op uapr.r -azss9 Á1o dg3 Á3a eg //,Ias9DIaIasJ sazssg {olpil_p zp luTtu 'zot1s9po>íIop -uo8 e {eupllg qqalazo>I 1a,{1arrre'plnpord (ralaÁu9urpa,ra) 1alaíu1 T -91 ueí1o d93 roplaurlue zy" :luop{nq erlelopuo8 g1uaploq3au, \7 ÁBa'allazsaq l9d939loul9zs u€q9Jo{ sa^9 6I u9p1!'IpJs€d - zs? z Y

S9poso8gIT^IaJ

V

A felvilágosodás

gal? Ez lett a kor nagy bölcseleti problémája, s meg is oldotta, hiánytalan

önbizalommal. Magatartása kb. így íogalmazhaiő meg: A tudományos vizsgálődásnak megfigyelés, kísérletés számítások útján sikerüIt ,,végleg" fölfednie a Világ rendjét, megállapítania a természet,,örökreszabott" törvényei! ezáItal bebizonyította, hogy az ész saját eszközei elegendők a fizlkai valóság híímegismerésére. Miután így önerejéből igazolta szuverenitását az any agvllág megismerésében,magától értetődő feladatként következett, hogy vizsgálódásait kiterjessze a szellemi tudományokra, s általában a kultúra és az élet minden területén megszerezze a jőzan ész, a bon sens, a conunon sense, a gesunder Menschenverstand egyeduralmát. Nem lehetett kétséges, hogy fel fogja szabadítani az emberi szellemet a múltból öröklött szolgaságből, elűzi a babona, a fanatizmus, a türelmet-

lenség sötét fellege7t, s az államot, a társadalmat, a gazdaságot, a nevelést, a közmorált, a vallást a szabad vizsgá|ódás rostájára vetve - újjá alakítja, megreformálja, tökéletessé teszi, berendezi a természetes ész csalhatatlan

szabályai szerint, s ekként bátran és győztesen haladva a szabadság, egyenlőség és testvériség eszményeinek megvalósítása felé, végre valahára megteremti a boldogságot már itt a Földön. Kövessük tehát az ész lépteit e ragyogó cél felé. Az űj aranykor vagyis a felvilágosodás bölcseleti elindítója |ohn Locke (1632-1704), s nem tudhatván, mily nagy korszakot kezdeményez, még szerénységifogadalmat tesz: ,,Mint alárendelt (előkészítő) munkás, csak megtisztogatom egy kissé a talajt, és eltakarítok némely lim]omot, ami a tudás ú§ában hever." Elsősorban az ész hatalmának határait akarja megállapítani, nehogy olyan dolgokkal foglalkozzék, amik meghaladják azokat, s inkább ,,üljön meg nyugodt tudatlanságban ama dolgok felől, amelyek vizsgálataúgy mutatja, hogy tulvannak képességeink felfogó erején." Figyelme ehhez képest mindenre kiteried, megalapozza a politikai liberalizmus, a terrhészetes vallás, a racionális nevelés theorémáit, a gazdaság, tanban előkészíti Jeremy Bentham és John Stuart Mill elméleteit. Főproblémája mégis ismeretelméleti: hogyan szerez fogalmat az agyvelíben helyet foglaló ész avilágról? A Newton-féle világrendből indul ki, mint ,,eg,y nagy óraszerkezet". Mi szintén anyagi szubsztanciából állunk, melyhez Isten ,,hozzáadta" a gondolkodás képességét.A gondolkodó képesség vagyis az ész eredetileg mit se tud, tartalom nélküli tabula rasa, velünk született eszmék, fogalmak nincsenek: ,,Tegyük fel, hogy az ész íehét papírlap, minden írásjegytől üres, híjával van bármily ideának; hogyan válik berendezetté? Mimódon jön létre az a hatalmas készlet, amit az ember serény és korlátlan képzelete festett reá szinte végtelen változatosságban? Honnan bítla az ész és a tudás egész anyagát? Erre egy szóval felelek: a tapasztalatból; ezen alapul minden tudásunk, és végső fokon is belőle származík." Köztünk s a világ közt az összekötő kapocs a tapasz-

Jpllp r:.JJe 'lze {nzzalau {pu9í" :TlaIIT ll9Jolü E l_wp Ingpl9d Á31 .arazspgrl l9íps p za dd9l9s 'elqerualpru p 1urur '1rzo3lop laJJazspgur 11Úz3a .(1odd9 1Jaut'elotJg.r e 1eltm3eru 1nfieqz;q9r 8rpad uaqlalul{a] a ,la{uns9pa{Iasn eqlÁug;r uasaÁlaq s?'lz9l re8lop 391ra e uoqlze3qa d3oq rrraueq'uosse1 -1n[ eqg1o1Jlq {alaJawsr 9s39a'sgpnl safia1 Á3oq 'ze st ulau as9}allapuaJ lulJazs alcol Á8oq '1uozstn ze?l,uuqgvtlplpt{ u9Ja^rlzs zsa zp lolunrulpzlq 4;puar8arrr ap '9119y(laq uasalal9{g+ IuIp 'lupe3e.r8aru eípn1 urau 19í9rc -up]zsqnzs 1o31op e 'p 1aqlazal tuau a4araursr8ar{u91 lr,r1+e\\Dzs'11ozo1 -gIJo{ s9pq al9plos p zapunu Á8oq 'uequoze íeryl V ,1el}p1elzsede1 e s9 1ass9laí3l13au p glaqlalza,{Baazsso í3oq'eídelu s'nnzzatau 1au.{u9ua1 -9^'{aq1{ ueqgle1lg ís9pq 9Lurzsgle ruaupq'olpql€lnwpl'9}pql94suotu ^ -ap lrrau u9lzsp utas 'rultnlul ulau ,(1aur 'st l9[9{e! B lZP {Pus9pnl P a{ -Jol IJarusTIa IR39A ]al]alapzs {unla^ ulas {aza eqou'eq>ln3errr 19[te13o; yv8gsze?t zs9 IJaquIa uuzg[ e'asuas uounuoJ e en8o;19uua'>1asozo1 l9uJaq -ula gpo)Iopuo8 uapunu 1a.(1aure'st rc[pgrrr ued1o >Iat4aJalIIsT /{pus9prq p {Btrup^ '1ggsgzglalaq uoppoÁuoq e .{8Ba'a,rascualazs .ueplÁuozrq a3 -391a'soufes'{ns9]alz9quolnl3aru írzaaau 1eureípgtu //salazsaulJa1" 1alaul ze s? -sí ze a{JoT e 'ny1tzuazs y ,,neule193 1s9pr4 ^IlFiuI -sztty,{8ety 1audla191 '1eus9z9rro191^qullsuouap e 1aÁlaq pp ruau s 119sg3o;1a; ehproJ eqÁuexze aqqa zs9 ze 1dlaqnu 'lyrczsÁua4(er9í9lrdac.rad) arasalalzs9 e8eru p E s9 uppelpqilpuaila azs?r v za 'uequroÁu'Áugldeu lultu InuaIFAz9) ,p4azsgruJal s9 plapala 3al€aÁu91 a^9A uaqrualalJ9 Teusgpnl y" soJozs lulJazsa s9pq v ,,,II9 uaqqa ^}l1nlul ppad8asad8g ,eígrcdacrad >1au9s9z

-aluafia s9 >1au939ssal9lualla d8en 1auas9zaÁ8a8alu s9 {pu9s9zoilelazsso {ul9apl 1urru 'q9Á3a ulau uaqruatuazs u9 ze }9qa} s9pq V'' ,,.{nhar{za^au 'ura19.rr Á39'ya s 'In)I9u ap9[aqz9>1 sgur uapurur '1a; {pusgprq eí8o; p119 ^FIquI 1n3eul9l Inualla^zgT 1939ssa191ualla ÁSen psgzaÁ?o&aru p {pu -9apl l9{ pq9u zs9 zu Á3oq '1ulglpl iní8oJ d8p'1un19}{agal u9[p9urs9po1 -1opuo8 1un3eur e eq 1ralA1" ,{eqqpsoluol3a1 e 1azg ,IaJ 1nfraursr a^!}1nl -uT'Inuapa^zgT l939ssadu9nr9 1a.{1aure'sI {9ap! 91errugnpíu ueqln3eur -uo {puuP^ r{Boq' 1nryÍgzzoE,pDl9aPl p,nzs Á3a 9)lar{I^Pzssln 8rpuru p119 s9zl,uala uequozp B8BÁue 1auílaru'sgpnl ilopo{so>íop{'§alalzol'pJazss9 ze pala 1gqlgrc;zodulo{ a s 'uolgr í8en AlzJn>IsIp ,,le1g!J1z ^Il€Jlsuoruap -odtuo1" lruaJal sI zs9 ze luozsT^ 1sgpnr e za -:>IauallsalJ9 IgDII ^rlIzuazs -91uJo, rs9ualaí8arrr'l9qle39suop[eln+ {psJ {os9ul'1eu1o31op p lplelos9lu soluod >IglJ9luazardar r{laurgu srue,{36 ,ruoppor(uoq p Tlpgpza{ ilI 1e719,,1qhgluaza l da !' ap'p>l1eÁ3 l .el Ie1lzll e uBí3n {psouoze urau >1adlaur '19r1o31op e 1unde1 rDI9apI .(uesgqrq) Iza^au {pugIJIn]uI lp^gzs sgur '1eugrcdarrad nnlau9 lsglgl{agal y .za^ -razs3aur'leraqpuar le^g{unru uelopuo8'rr;xagar gpu{Be ze 1alrure'para 19ql9rcdacrad 19lqla1 az t? íl11?z J9 laJaru$ uapuTtll íigapl ilalapzs >Iunla^ {pu9ulo^ Á8oq 'e[pe3e1 'puuglelcl lgrlar InpJoJaqruazs lundwa ze 'sele1 ,

Na]EINaI$zV

A felvilágosodás

mas rál hogy élvezetet okozzon nekünk, vag"y növe|je azt, vagy pedig csökkentse a fájdalmat." Kétszer kettő négy, ez a hedonizmus legegyszerúbb formája. Közmorál dolgában pedig alkalmazkodnunk kell a fennálló törvényekhez,ha akarjuk, ha nem. Hasonlóképp egyszerú a vallás problémájának racionális megoldása: A kinyilatkoztatás ava|ószínű, a probabilis tudás körébe tartozik, ennélfogva ami benne egyezlk az ésszerű, természetes fudással, elfogadandó, ami azonban ellenkezik,,az észvilágos evidenciájával", elvetendó. ,,Amit Isten kinyilatkoztatott bizonyosanigaz, nem lehet kételkedni benne. Ez ahlt saját tárgya, de hogy mi isteni kinyilatkoztatás és mi neí|a, az ész ítéIimeg." Ugyanily varázslatos könnyedséggel és biztonsággal oldhatók meg az á|lam, a nevelés, a gazdaság stb. kérdései.

Locke fejtegetéseit olvasva, az ember úgy érzi, mintha valamely ismerettani kisdedóvóintézet padjában ülne. Mégis tény, hogy ez az elmélet volt mérvadó és uralkodó kerek kétszáz éven át, egészen a 20. századíg, sőt a marxisták ma is hozzá tartják magukat (Lenin ttikrözés-elmélete). Holott voltak, akik már jó korán felismerték belső ellentmondásait is; így pl. alaptétele, mely szerint minden fudásunk tapasztalaton alapul, olyan axióma, mely nem szátmazik tapasztalatból; hasonlóképp: nem ismeri el a velünk született eszméket, de ugyanakkor a demonstratív, infuitív stb. fudást az ész veleszületett múködésébőI szárrnazta§a. Gyakorlatilag sem Berkeley és Hume múködése, sem Kant és Hegel bírálata nem gyengítette az ismeretelméleti empirizmus vezető szerepét mindaddig, míg Einstein relativitás-elmélete és Heisenberg bizonytalansági elve meg nem változtatták a világról való szemlélettinket, illetve fel nem ismerték, hogy az ember és a dolgok viszonyának, a természeti törvényeknek vizsgálatában döntő szerepet játszík a megfigyelő szeméIye és a megfigyelés folyamata. S kimondhatjuk talán, hogy l71yarrez a helyzet a vizsgálódás összes területén: minden valódi tudományos mú, szellemi alkotás magán viseli az alkotó személyének bélyegét,s az róla többé le nem törölhető. Locke elméletéttalán perceptuális ismerettannak nevezhetjük, nem valóban empirikusnak, mert a külső és belső tapasztalásnak, a megismerésnek óriási területeit h agyla hgyelmen kívül . Két fő tétele, melyek szerint a érzékelésszubsztanciális lényegismeretre nem juttat el, továbbá, hogy az érzéHetekcsak a szerv ezet tájékoztatásár a szoLgálnak, magától értetődő és természetes, ez az ismerettan ábécéje;de már ebből is világos, hogy az érzékitapasztalásra egyetemes életszemléletet alapítani nem lehet. Hogy az empíria, helyesebben a perceptuális tapasztalás mily bizonytalan alap, mutatják Locke múve folytatóinak, Berkeleynek és Humenak elméletei. Mindketten a legszigorúbb empirizmusból indulnak ki, és hibátlan logi kával fejlesztik tovább, ennek ellenére nem csak a mesterrel fordulnak

lgr{al 'uaila lala19lde1e Dllupq)atu al_aJ-uolmaN p uaddg{ll_p^pl 'raÁu9ur -paJa í} p{qprualpru e s9 >1oÁu_euopqlazs9rulal p llpul lsgppulgl sllgluol; Áalal.rag ,IgJ9posJ roluaÁp s '19íouar lazs9ruJal e eheqlelzol )unlazsaq uals1 d8oqlunu íeíuglnsgurÁ8a l+aza ;ezs 19n3aul JolruIJ91€'gl€quapunn -pual lpllg ualsl laulalazd9>1e 39s1o zv !4aulazs?luJal )nzza^au 193azsso gzolnlaqÁ3a >I9apI polzs€ulgl IplI9 ualsl zV ,{nuuaq 1a; eftzseulg1'1a v -a.,{1aq uailazalazspual ruallaz5 9í uasalal9{gl s9 gpnluapurw 'glequapunu 'uala139a Á3a paru'pala ueuuo '{IzoTplnru 39q4aluo.(3a s9 Jazspual uaq -)íns9poT}lu Á8oq s 'lp)gapT zeze'1analazdg4e {unuuaq )$p{ 19 '>1aÁu91 dual9rra1'9II9u9'>1asa39n pqou'{aulallazs g,ueqln8erl 1gzzop,loq Á8oq '1a1 1adu9l rulailazs sll9lJalpuruIr dd9139qnzs u€q9lp}I_e ll9apl 1o31op e en3o119uua'{ps{gualpunul zezu'laÁlaq ryup13o1 uaq{unuallazs'uaq -)u.arula rgapr 1o31op e :1ruaza891 ,}al9l Ie1IzíJ 1aura.Áu uaqrÁuua s? pl|qza 19l s'lsguropnl {unra.(u u9^9J s9IaT9zJ9 ze 1glrladlaul'1euuen {9apl {psJ '>1auascuru JallTp4uplsqns'8elrelrzr1 1o31op y,uar{8a1 Á8oq 1a1 !4azs,aul -Jal sII9apI osdr oa 39s9prr p Jo)plp '1e1o31op e ueqg[grrr;o; 1nílelzsede1 ,Tunla^ {9apl 1uI pq jtuau Á3B,r'snurzrrrdura ze sa.Álaq d3e6 {TIZ9>I u9h1l TalaIT9zJ9 1elle8gsuopíBpr 1aÁlaur'latqaqa1 l_€apT IIn{I9u elJuelzsqnzs 1esc ueqgíglel sI 1o31op e uaze'e.rln8eur {plq lpí{ele 1erup3o1 '>Ieuzol J9^ g)pt9apl uaq)íu9ulla {alapl9zry ze ÁBoqlu11^I Zlal{9zr? zv l9t{ pposJ ,rdrc.rad -rtr41 lsa assa :>1nílal9zr9 uaql,{uuaurp'up^ ueqrÁuue 1esc 391rn e uadd9laÁu9rupaJa e43o1 uep 73uz9t7g, Ttup1e^ Fn;1 e1 [e.r a-up^ u9lpl ry ÁBa ,{8oq s'mrrq elíer uerr rur Á8oq'anz9u eJJp 1a>laÁu91 '1e1o1epe soÁuguropn1 reqlír.lÁu trrau s9lplzsBdBl e 's9lan9zlg zy 1uílezs anladep snurzr.rrdura zu l1e4on?1,1Áuoztqp s9le)o)9lepu ze ehe11931ozs s?Ia4?zl9 e ugdnsc paru uadd9 '}aqal ruau ruegÁuozlqaq ueso,{uguropq /{Izal9l In^}{ uas9la{9zJ9 ze,ilI 'p^r{ 1ml[er 391rn e Á8oq'leuue,,r 1o31op e,{3o11 ,Á3ryl p {Fpr -Ia /ls9la{9zl? zv >1n[alunzs3aw pr{ zeze 'nla'ilas uo>1n,,{1aq p ppJptII luau ]9qleÁ3r9 ze 1nfuonla uglnsgurÁ8a 1o1o8gsuop[elnr p }soruJpru EH ,sJulu In>II9u ryÁ3r91 gzoproq 'uesougp11g fueluo.1rla 8gsuop[ep1 '1arpad3a 8p,rlo, sI )íaza yaucl '1zy'1o8ueq '1uyzs '1a3atuo1 '1o1ep pozoreleq uaÁ1 -Tluplp^ :upqqpsoluod 39ur l1urrazs la^JazsT9z ry ze lg:q-'lzy' 7o3uet7' 1ulzs '1a8arrro1 '1o>1ep'1nftalzs9 1re8gsuopíepq >Iesc sr 1eopÁ3J9l p :upqqpsol -uod zunplzsede1 1a8ozsruoJ9t{ e1 íe;rurepur'}91 gururepa'paqura ÁB a- Á3a '7eneÁ3ry1rpa.{3a 81pup uaupq ',,uuÁ1o 1urul" ,qls 8ozsurorq\'e! 'laqtua scuru'g1eqplzsede1 wau uaqlazs.aulIal e 1nr{3r91 l1ournqe;'ras9lazd9l1a 191aM3e s9p91 to.{ugul1g1el sm{Ilzs€Io{s >1pulp8o1 sou9p1l9'luo^Ia zp ,{Boq'u[yde1193arrr upgluos€q zoq)íglslpururou rrold9zg{ V ,11o.,r, Áu9ull;s -a[a1 14nplpual uaq9ulau sa uaq9íapr eSeur e Álaw '1a za39,t y(ugzqelnur -EuJol relr8o1 olpilp1nul s9 sa>IapJ9 ua8r (6971-999| fralqlag a&nag ,rs9pJ9{ e n9Í193szttt 19qluodgzgu uaípur Á8oq'1upazse 1et4n[ ar.(u9rrrpara gza{ualla sr pssgulÁ8a ulaueq'aqruazs N:I,IIIINIIJSIZV

A felvilágosodás

mindaz ellen, amire Locke támaszkodott. A természet mechanikus-kauzá|ís magyatázata az ő számára lehetetlenség, csakis teleológiai, célszerű, ségi magyatázatengedhető meg, sőtez szükségképpeni. Az egyetlen múködő ok a szellem, az ideák kapcsolata nem kauzális, hanem egy-egy jel viszonya a jelzett tárgyhoz. Vonzás és nehézkedés nem egyetemes természeti folyamatok, hanem egy cél ítányában múködő szellemet kívánnak meg okul. Ésígy tovább. Íme, ilyen sokoldalúan használható a szuverénész. Mert tagadhatatlan, hogy Berkeley szigorúan megmarad az érzékelésvagyis a tapasztalat a|apján,s minden következtetést racionális okfejtés eredményeképpen von le. Ha igaz Locke alapelve, hogy minden tudás a (perceptuális) tapasztalatból ered, s ez eligazít a világ dolgai közt, tehát valóhíí, akkor nyilvánvaló, hogy szubsztancia nincs, hzlkai világ nincs, mert az egyetlen, amiről a tapasztalás tudósít és amit konkréte birtokunkba juttat: ideák. Minthogy pedig az ideák szellemi természetúek, a világ is csak szellemi természetű lehet. Locke, tudjul az ő szenzitív, demonstratív, önmagában evidens stb. tudásaival olyan racionális eredményekre jutott, amikben a józan ész, a conunon sense bizvást megnyugodhatott és kielégülhetett. |Jgyanezt a tapasztalást elemezte ugyanolyan ésszerúen Berkeley is, ám ha van valami, ami a conunon sense számára bevehetetlen, az ó eredménye az. Nyilvánvaló abszurdumot állít és véde|rnez, noha logikusan és főként szótakoztatóan; Locke logikája szintén igaz, de felszínes, Humeé nemkevésbéhelyes, viszont lapos, mínt azunalom. Ez a külön-bség köztük. A hlozőfíatörténet természetesen tekintélyesebb, izmusra végződő megkülönböztetéseket használ: mindhárm an az empirizmus alapján állnak, és racionálisan elemzik a tapasztalást; Locke, noha a percepcióhoz hozzácsatolja a reflexiót, velejében szenzualista marad; Berkeley spiritualista (tudományosabban: fenomenológiai idealizmust hirdet); Hume pozitivista s ennélfogva szkeptikus. A pozitivista bölcseletnek és tudománynak az avégzete, hogy miután mindig egzakt,igazo|t, kézzelfogható tényeket akar megragadni, végül nem marad a kezében semmi. DaaM Hume (171,L-1776) nagy íLl'ozőhai cselekedete abban áll, hogy bebizonfltotta: ].. a valóságról elméletet szerkeszteni nem leheü 2. a tényekről csak valószínúségiismereteket fudunk szetezní; 3. kauzalitás nincs; 4. a tudást nem egzakt, hanem lélektani tényezők (ösztön, érzés,megszokás, hit) alakíüák ki a tapasztalat anyagából. Csupa negatívum, de mind ésszerű, abban is, hogy támadást indít az ész ellen. Ha Berkeley eltiinteti a tapasztalás anyagát, Hume eltünteti a tapasztalat urát, rcndezőjét, a szuverén észt. Megisrnétlí az empirizmus alapigazságát, de köntörfalazás nélki.il: minden fogalmunk, eszménk, fudásunk az impressziőból származ7k, a belőle eredő idea azonban csak gyenge/ elhalványult másolata a valóságnak. Ennélfo5va a valóságot magát megragadni nem fudjuk, s a tényekről

e'llal gtry[gyÁugtl {arDpms9^{alasJ s9 >I€uTLms9po)Iopuo8'uen8aur 1tq 1urur.,{8oq'.Ár_al'{u1,1Tq nala^ aq9ípuar r39s1o lazs9uJal p paJa lgqspIozs -3aru B s9 lgq9íuglnsgul{8a p,nzsÁl9qezs 1a89sualaí e ugdnsJ Eqou :Bh9IBl la{r)za)la^Q) p s9'urnlErzod e'du91 9pq8o1pzza{ € uaqqapupl pposJTlu 'lgqa1 qurlal3a141 ,19uÁu9rupaJa sn{q)ptd'un ze l9uua eqp8aur eq {o8ue arrual rrrau apruv ,IglguIIprpLI uaJa^nzs 'gzapvar }al9l9 ehzsoJ3arrr 1zs? zu Iu\9za s'ezzolelto{ aJs9po>íplu rs9poTlopuo3 e !9191J9 s9lel arun1l'aru1 ,glPtüIsouzspq -zsude1 e q}sultuas8aru pzrg43o1^llPlJozssP prrazsÁu91 €apral9ulla

ulau nu€ '1gl1uapunu TIzgrJI uasouolzso s 'araqura asuas uounuoJ e'1elro>1 -eÁB e'sglepzsedel B dd9{tlprrr1 stueÁ3n 1o3ue zV .uasalaz89a 8rpad 19q -snruzTlpuotJBl p 'uasougln>1 |gqgqgzo|lJ 1o3ue zu sg'ueqglprlg lgqlalasJloq elsutdrua zp uasaJa{o Á3 ntz Áugrq T?za'Áugrrropn1 uallalaqal 1a339ssafi a1 DIIzIJe]aru e d8oq'1rza>pano1 lgqqapu_lry .eígururns ilozorulpqlal u9^9J {go9lJozsse 1ao1alazd9{ e :aDIaI9I v1l9zaueÁBíl .,,a3a1o11alazd9>1'' 1ulur 'q9Á3a urau ueq9í9le^ u9 zB llolot{ 'alazdg44eug{gzoptoq 9puell9 {aza InT -p1eq tnssplzoTlBuon B.rÁuBp uozeue,{3n 1opresguroÁuaq Á8oq'>1n1lozs -8au uglnrrrr :lupnlug ze 71ípoz9 rcÁ3Bur uadd9191uospH .azsso 1nfi oscdo1 IET{9apI'1allapzd91 uozeueÁ8n 3rpunu 1re§rodoscÁ8aí g1a1raursl uoze -uud8n 1a89suala[ e Á8oq /paJa lgqs9lozs8aru p lgqqe erup8o1 'glptpríu -ozlq ruau 8epelr8o1 as9zal9l elJuBlzsqnzs 13eÁue zu '3gsolet ú8rpl v ,}aqal üau lt4o{IB8arrr {nprl9 pe'49{1ozglq9l9d9{ 39s9p.,r |Á3lq.1 aplaíqo zE luau '49zaÁu9l IueuaI9I rr;1>1a[.qnzs upquoze .qrs rH'1az.r939slnzs'sg4 -ozs3a141 ,ruzalla^o{ 3o; aq st uaqgrrof e lu9lrol3arrr upqlp)ul e rure Á3oq 'uua; efire1 Tq e ze s 'DI 1I39Ia pqazlq&vslnzs'pata 1gqsy>lozs&aru AuelJozssp ruaueq'esnlle pÁu9uoluo s9poTlopuo8 B urau rrras leplzsude1 urau rua5 ,s3uTu 3rpad uaqlazs.awra1 e 'aanla sauralaÁ8a gpqlarua ulas pDlunuI9zs rru e 39ru s9lllPznp{ e zezv.IuBIIII9 1alasrz9lodrq 4mÁ8err >1aualalÁu91 '1unppl ruau 1Áuozsrn r39s1o Iot{B s'urergleq sgplzsede1 nlzssardrur ua1 -la^zo{ p nruI^F.l+ )rnípq ruau lalla-8gs1o ze uaze ddg.pqgussardurr zB IT lpqlíal ruau (1epr;q e) s9po>11opuo3 g^ria|a ze ruas"eíloze8r ruau sgpl -zsede1,:4?zl9 zp ulas 19[puar sll9zne>í lazsaulJal e s9l_eurp8oJ s9lllpznpT p ltoloH ,l9^Ia sauralaÁ8a 39s1o ze >1nfuonal lgqqa s'1a{9 {nhIIIg eqduozs -rn r39s1o zeze'sI l9s9uala[8aw lqqgl e >1ní.rg,r argla'1nílalzs9 19í9el ryí1 -arrrep_^ .ros89sualaí e ut1'uglze Á31.1auzaTa^o{ 19qs9urÁ3a ruaueq'ugln -sgurÁ8a rrrau í8oq'>1nzssrq yzv s p>19 )n+Tozs8atu')Ip9ll_ausl3aur-3aru uaylazsÁlgqezs e.ros ílarugu>la39suala[e u_elnTl^tr.IaJ {Ilalunr 1elníu9lns9u -Á3a ugdnsJ'Tpupllsgpnl ruau 1orglelosrdel qqa.{1_arrr '1gtgÁuozst^ souosJ l9T {abía89sualaí E upquozp 1grzssardrulzv .zowgrzssardurr ze 'zoqlns -gl'lq assazalpzssl^ le)9apl ze Á&oy/plppelal 1npaí8a {pu91€I9J}q'1au9s -azu^Jela laJaulsT zv dd94s9ze)na^ox ,{unrPt{l}Il9 ulau lalalarup sarrralad3a 'uerr 1trylalaru$ r89qrqzs9lp^ TpsJ 19.r4eduozsl^ glp^ zoqsgrn(8a s9 1

NiI,tiIINaIsIZV

A felvilágosodás

tudás törzsállományábakerült,

és a kutatásnak hathatós eszközéül szolgál. Röviden: használható, s ez elég. Ha nem is fedi a természeti tényeknek egymáshoz való viszonyát, viszont gyakorlatilag rendezi a mi viszonyunkat hozzájuk, pozltív alapra helyezi, és módot ad ismeretek szerzéséte. Az így nyert természetfudományos ismeretek aztán kellő útbaigazítást nyújtanak a vallás, az erkölcs, a társadalom, a gazdaság kérdéseinek a ,,természeti törvények" szerint való, felvilágosult megoldására, a történelem helyes szemléletére, és mindezekben a lélektani szempont vagyís az emberismeret sikeres alkalmazásfua. (Ez utóbbi szerinttink Hume legjelentősebb, maradandó teljesítménye.)Más, népies íogalrnazással: a tudós kecske is jóllakott, s cselekvő gazdája szárnára is megmaradtak az összes gyakorlati káposzták,kiváltképpen az angol gazdákszámára. Így lett Hume egyrészt az angolok legnagyobb nemzeti filozófusa, rnástészt a pozitivizmus megalapítoja. Noha az írányzat súlyos belső ellentmondásban leledzett, nagy hatását Kantnak sem sikerült ellensúlyoznia. Ugyanis midőn Hume az ismeretelméletet lélektani-biológiai alapra helyezte, legalább a szellemi élet belső törvényszerűségét kellett volna kimutatnia, azonban maga állította fel alaptételül, hogy minden ilyen teoretizálás eleve lehetetlen. A tapasztalat és fudás viszonyát máig sem sikerült tisztázni (Vö. Heisenberg), de Hume legalább fölvetette a kérdést,azonban oly lapos és olcsó választ adott rá, hogy az válasz számba sem vehető és semmiképp sem filozófia. A 19. század aztán letörölte a kérdőjelet is, megelégedett a pozitivummal, mint tényállítással, és rajta lovagoltegészen a sztupiditásig.

A fi|ozőhatörténet közhelyszerű megállapítása, hogy Hume megdöntötte

az ész uralmát; elvileg igaz, de a gyakorlatban szó sincs róla, csupán kor|átozta, hogy úgy mondjuk, demokratizálta, törvényhozói jogot adott az ösztönne§ érzelemnek, képzeletnek, hitnek s az emberi természet többi tény ezőjének és igényének(önérdek, hatalo mv ágy, iparkodás), Ennyiben megindítja az ellenakciót, melyet Rousseau vezet majd szenvedélyesen, ám anélkül, hogy ledöntené az észt megingatott trónusáról. Tény, hogy Hume hatással volt Kantra, aki azonban ttistént tulhaladt rajta, s egészen más aspekfusba helyezte az ész kérdéshalmazát. Locke, Hume, valamint az ango| morálfilozófusok, Shaftesbury, Butler, Clarke stb. igazi hatással a franciákra voltak, a franciáknak tulajdonítandó, hogy a racionalizmus történelmet formáló eszmeáramlattá erősbödött. Nem mélyítettékugyan el az egykorú íilozóíia sekélyes medreit, ellenben pezsgő elevenséget vittek a légkörbe, ahol az angolhoni ásító unalom terpeszkedett. Pierre Bayle még független az angoloktól, catteziánus. Történeti és tudományos szótárábankifejlesztett szkepticizmusa önálló és eredeti, ám fondorlatos, úgy

,uaq-68l1 ls1|9lÁBpzwau e Epgln azssg pl^}q Bq9Iq Á8oq 'lr9Ttu 'olaqil? Igqqa 'apaqal8aru d8oq ap '1urrreloulele^Ir{ gsla neu.e3.vzsrc lugq ulau uaso39l3 Álr eqos so[e1 ,6y 'l1orr psa 9^}JI{ zg - ,Á3av;lT s ']JpJoJ }El9r{ Ip^^V ,,ila afdgl'sedarnetr41" :za1,7ala7zsluT_ul 19zs ÁBy s '1elnruer lp^9qgl e soíe1 ,AX ,aí9la zar{laq lo}pJIIaJ ,{3a s '1íeq ]apJ9l 'zoq,Álgx4 p >IípalazoT

9qqp aIIaJncI Jo{{g ,,,uosse3le11" :Ál9rry y - ,;" aJIS" :pza{ Iulgzs s9 d9I9 Ja >Ioula zv - l;zaqí9puaal so1e]p^nl pzssl^ 1auaír9t s9 )aqqasaulapa8 ,{au -ua 1auar(8a,I ,lptuos9poTupllell9lu 1,allaurapr98aur sr uoÁ8eu {guo ulas TgJrtl -ar{3a1 Tarqazs9luJal aI9JTtuJ9q 'lp{ozselg^ ruas '1elosgzo1€lpl uIaN ,T9ssepíeqa.l89n uasafia1 ze ÁBolq'urougn14 s leruolu.reTp la{Touo trr4leprr1 lelA1" :uípu&o1 pppgzsaq u lazza 1989sllgpln) luaulplJp d sztlgd e vaq-z€lT,lasa lqq9lp ze eftelnur ']Ial arrur lgqqa .,{8oq s /Ip^gwle]eq l19 1usrue,{8n '19qgrpos tlgíI{ €q ap 'e.rloruro;al souzspt{ e sorrrelfeq s ,AX ,Ia alz9lul 'l1olt yl4azsaur.ra1 ,{ua>l9pa8ua so[p,I 1arrazqtÁuuo1 dl9rr1 e lollglJg4suoruap s9 }p{TpruF3zou,s ap'uaquraz s 1epezt{ugtuJo{ pls4nlozs -qe zv q ueÁ8n {ailalíal lsgll9ualla sanar{ snlgrlzsr3eru p s9 >1aluaurelred rÁu9ruope1 e ueq8gzsroelJupJ{ ,l19I9.J ulalapa{sara13gpn e s9 1ara3ua1 e 'edg;ng 19ru9ura3aq e 1913gzsloplJupJí a+la^Ia e1l3uy 9IaJI{ 'uroppes -.rg1 1o3ue uJaporu e l1n{pFDI 9laJaq'Ia lla1 alladazo1 {atulapzn{ sor{ugru -lo{P uPI+Ppp>IBzs pez?Zs^? I9Js9uI ruFI qqgr a'- 4e11o11dep lgnzseurp [p 'eru94 p {eurr{ L{I9II{ ua8apr 19) 'aq }II9 glJ{€ar p[errr '1a; epolpzr pJT.l+plTIp 'a1 ilol[ez ruo1eppJJoJ fialzaía;a1 úI9JI{ Á3a pep gpl za ueq7 -I8uv 'azssg {9l^]q tuas .razsr(8a v9:1.68[I s? ?IgT ls?lpÁB?gzslo ze veq -&uzstoutcu€Jd ,T}a}I9[tuazs uadd91glla{ q 1epe uallaÁ8a lza s'ueqgrl8uy ,upq9plp 1utur '11on sgu uazs98a pzÁleq e aC 1au89slraqlua ze s9 '>1eur -e3o[ sor(ugu4o1p {apual e lulizalrazs 1,(u9ar9 In^pluozp 'elglllgzs 1n8eru e tuzalazs8aru {9}u9^}{ lglJIzod nu1upesJgl e 1za '1s9ln$aq p lzll ,ieus9lP9ulo1p lunu /alap$aq qq91 F)plos lIoA wau 1euglíelraqura zp >íauua €zpr{ppo Bw'alzano +e>IgJ} s9 lolosgpnr e Álaur'lalalzsq p la>Ig elpe8e.rla'1e>1o.{u9ur^J^ Ip{Il11od B {pllpl

-tuazs lass9zs]al '1eI?zgn 1o3ue ze +a49 €]lozuol In^pluozp 'st 1g1n>lauaur pla >Ialal9rrgla s9 )ías9zoPF Iuotillo zP lunu.lo1Á1o uauPq JgqÍtuozsÁugru -opn+ {psJluau'luolqlv s9p9{ e 1911el3arrr 19s tgpe8o1g18aru-3arrr pur_ul neassnou '1acropuoJ /uoJJnB 'a.rre11o^ 'narnbsaluo141 'paqrualy,p 'smlJad -netr{'equroldtÁ8g pr{p1e^ {asJloq 3oro3 p luFu'eqgrl8uy {ello{opu9Jpz Á3p 1gposo8gprrla; elJup{ y ,vílguazte s9poso89ll^Ial p 'erp9doplroug d8eN plJupry p I{ llgu I9q9í9Ip9doHTJug Tapzs9^rlN s9 >1oÁuguropnnazs Á8oq'errle^il{ upl -9ruJa1 ruopuol e s9l9q9l919zs 9 zy,uoss€lzollg^vaza 8rpad ualau9lJol e'sq9rorrrurr s9 zsg ze 1aÁu9rualíp^,{31apalze8 sg 1ourrq e lgsp^Io ual}DJazss9 89sÁu9lzsara>1 e srÁ8e.n elqrg e,{8ol7€lsgpgzgÁ88arrl uel}}upÁ8 e \aza^gl uglIIIs ap 'uaqrururas >I9upa{Ial9{ ruau eqlurur 'zsa1 NE,IaJNaJSIZV

A felvilágosodás

Es érthető, hogy ily körülmények között a francia írók és fudósok vagy mint ők szerették hívni magukat: ,,flLozófusok" - számára nem maradt egyéb eszköz, mint a propaganda. Az abszolutizmus bástyáin Montesqiueu uti az első rést, a Törvények szelleme c. munkájában kifejti az alkotmányosság alapelveit, csakhogy a feudális arisztokráciának kívánja juttatni a vezető szerepet, azaz reakciós forradalmár; másfe|őI a Perzsa Ieaelekben a monarchia és azEgyház intézményeitállítja pellengérre. Fontenelle népszerű modorú és felszínes, de elmés múveiben Descartes filozófiájátigyekszíkhozzáférhetővé tenni a szalonok hölgyei és urai szárnáta. Pierre Bayle viszont a felvilágosodásra jellemző kriticista módszert teremti meg Kritikni és történeti szótárábart, ami annak kifejtésébenáll, hogy mindent tud, de semmit sem hisz, azaz utat nyit a tagadásnak és állításnak egyatánt, s bizonyosság helyett kételkedésretörekszik. Gournay, Quesnay, Mirabeau, Dupont de Nemours - az angol free traderektől nyerve ösztönzést -, a fiziokratizmus mellett törnek |ándzsát, azaz ők akőzgazdaságot a termelőgazdálkodásra alapítják, lévénez produktív, míg a kereskedelem steril, nem termel új értéket,azonkívüL azért is, mert ez a rendszer követi leghívebben a ,,terrnészet rendjét". A természet rendje főként a vagyonsz etzés szabadságában é s a szerzett v agy onbiztosításában áIl; ez utóbbi az állam kötelessége, teljesítésébennem szükséges tekintettel lennie a közakaratra, kényszert is gyakorolhat, s ezt a hziokraták ,,törvényes zsarnokságnak" (despotisme légale-nak) nevezik. Hiba volna tehát őket a liberalizmus úttörőinek tekinteni, de azt mindenesetre felismerték, hogy a gazdasági életnek külön törvényei vannak. Az elvi, politikai liberalizmust, a képességek szabad versenyét Montesquieu, Malesherbes és mások hirdetik, föltéve petsze, hogy e képességekvelük egyező irányban és célokértdolgoznak, az e|térő vagy ellentétes irányúakkal szemben viszont meglepő intoleranciát tanúsítanak; ebben majd híven követik őket a 19. század liberálisai. Általában és mindnyájan, a íi\ozófia, a szellemi és a természettudományok haladásán fellelkes íilv e, az ész hatáttalan hatalmára esküsznek, mint a küszöbön álló aranykor, jólét és boldogság megteremtőjére és biztosítékára (Taine-Renan leendő szcientizmusa). Minthogy az ész határtalan hatalmának és a paradicsomi kornak a hiten kívül egyéb bizonyítékanincs, a felvilágosodás propagálói valójában felekezetet alkotnak, mellmek hívei a szalonok dámái és urai, egyháza a tudományok köztársasága (république des lettres), szervei a szalonok, az akadémiák, szabadkőmúves páholyok, irodalmi társaságok, olvasószobák, klubok, papjai a,,filozőfusok", pápájaVoltaire, ellenpápája Rousseau, császáta Nugy Frigyes, szentkönyve az Enciklopédia, védőszentje Mme Pompadour, Védőszentre nagy szükség mutatkozott, mert a király abszolút hatalommal bírt ugyan/ és fedezte minisztereit, de azért a rendeknek is megvolt a maguk hatalmi köre. A minisztérium, a feudális arisztokrá-

-oJI /Tllllau?l;lgl ']|Z;Í?IPIgJ 'É9sJ9pual 'IPr{.Áuo{ /qazs9lsal 'su|rclzgtl'tao[ 'Iso^Jo ze 1eu39q pJ9>IJ€s sgru€a'1osn1911er1 t9g9r3o1qlq'Toulnug} -radar e nuuezugknq ueq{nTgÁury'{9Ip9doITJua sarualaffin qqg1. p {psJ Tazg,naqo-I soOú-nFo.X'(paeft) zllulltx plpaz] e^Igzs sT tuau lgDlo-qJnq -Jauo6 s9 lgJTouo{xal laul9u salalo{z9zs)os e :(7€8T-z871) uí-anbtpoq1 -vw aryvdoprtcug sa1a1o1 g9l assa8y s9 alJnólJurcJ lJos e lz'g+a1eqs '(ggtt) sI pJltlupllrg erpadolcÁcug ze ppu€arl '(zztt-tstt'lalg{ 97) aaqvw sap p sua sap 'saluans sap ?uuosruJ anauuot1ll7 no atpvdopha1 :aurlc sahal gztualla[ 1audlaur'edugzrpeot glo>Ilolpzs lo7. uaqwalv,p s9 p Japl1 ls9zuol -zs9 zsal 1n19l1 '1ros p lpza{ (9771'uopuo1) a[9ryaadolcfr3 uaqwuqJ uuJ -qdt s? '(ruepra11o5 '969I) aí-anauuotlctq ayrtag alJald íero18g.rrn {ouolrxal sa ,l1elqlgzs" e '1a-a;teuuoqJlp s9 1grp9dop[IJua ze pezezs,g1 y ,eqrlo8 p luFu '>1alura.ra1 ilal^l ,T€sJ97 sg alpgdop1l?u1 ze 1unu '1elosgzolplgn p.,(u -9.re ue,{1o ilalaqzapal luau In^Pluoze llguotcltml8rpazF^919) {Ps) sou saÁlaqara1 uf9,(uloz§$uoJqp Áuozsse rnopeduro4 -[us ap 'uBd8n l1on ,,,(uaÁolrc uoq auruIoc) , , ,ryElod qi lulul urcupq '1za ruopuoul alglnal -d9zs 8aro )affiIgq d9zs e luT_ul'Igqs98pzyqwau uglpllgÁ8a ,ug 1urur 'e1 -u9JI {9qallasn lass9pgl{apI9 qqa.(ua49zJ9 plp'ulas Txuas upqszlJgd sJulu u9lpl s9'- arrc1lon qau e[r; - gulopuo8 1urru'[esgÁloJaq /Bulpl et1' uígnyzod :pqr9] esrosg[ u9 ze ura8ua la{apJ9 ueqqo{" ,9l1a 1ry8as l9uIIPJn ,{u9.1a ze s9 zs? ze lel|9za Á8oq '14s9pgzgÁB&aan +JaI^t ,l9í9l4zod {q]sgJa 'uap -I^oJ ']gsgl{pruasz 'l9ruallazs '1939sd9zs 1gílelzse8errr 'ersnr9p1 p 'aJaJo>I soloJoug4 e '9uÁprr1 p 'pDlgu9lo1 sa89zualp zu 4g[lgsroq l9znlg8rad ryelerrÁup8 'uaqurazs 1e)p1os9ppü9l p {lp9^8atu ilalu 'vlgutgzs 1pul9^ 9uuallatar{zop{I9u luo zsT 19 ta19l u hepn í aqlazÁlaq so8gqpnq' 19 lo3tzs ^ Áu9n l gl B e b;.rgqla'{T)au za lazs ls_€)íp }gtcyzo d' (lalazu9d [aJ TuIpII9 I' I9J{T_I ) ,I9u§9lrrlsJlp /Igulplop9t{gugzsg{ §9l9us9le8ourg1lI9^ 1o19pergíng 9qq9l p,r9[ 1z91 Íesrygzoltl s9 alzo>I íuozsra e '11oa gzaÁugl re141od Áloulo>1 '(,,91arczs91solelenrq" :,q1 pred8errr) ,,a.4r1 ua assa4lplu" 1tml 'rnoped -ulocl upln$I sx ,(3e1 lz9r{IpuaJgr) arqruegc pI ap aJI€uIpJo aruruor{Iqua3 s9 efgrgau9ilol solelp^Iq 8gzsroet)upJc /sDlr_w9pe)e ilaI u9^9J e[9rcla1 -o.rd 9 ze 'acuaÁ8a1 grucuad8a1 e €rpad aJIplIoA 1y9rurepn llo^ ahlazalal -91aI ptmü n€assnou '1raqrualy,p 'loraprq 'solcn6 '1aluotu.retr41 'uolpq9.13 'narnbsaluolAl 'l1a1 al9l Iw€ 'alla1 s1 3a141 ,,,1arrau d3e51 e >1euso[e1 ,nly 8arrr 191zarazs {rl la>laraquragr! ze eqgsg3oyryd aÁBa6" :19sJ9upl Jalzslu -Iru sruJag elpe8o;8arrr s lgzrau as111oro8ar.rr Á8oq'a11o1p; Á8gasoaqu zu sruBÁ8n lg}aJazs ítprlrt y,eígíulozss)uoJgB .rnopedrrro4 8rpad lolosrygz -o[, p 'ecugs 4e3o[ alp9n8aru la{apual p ilaru '1a 1ap9 ua8r ruau 1du9ur -para q9Á36 ,l9^aq JJ€q p 1p1lgzaeqpzs qqaíIal 39ur'lrelerr sgrrr,{8a {9+ra39 -Baul'nglzoqo{Io tglzpu{ppr tpllqllp'497zo769l7.uasouosJlo),Ia^DIuap -urru 8rpad Tazarua /IpT>IosnJgzoIIJ p s9 pss_errrÁ8a lII9 upqJJpt{ souosJlo{ '1talapr9 alzaulap9^ uaJaq9 puTul snJap{ u'elrye4zstSeur 11nsaÁ3a prrgrc

NiIlaINiIJsIzV

A felvilágosodás

dalmi, kertészeti, társadalmi, $enealógiai, szerelmi szakszótárak. Nem nehéz megtalálni e hemzsegés rnagyarázatát a lexikon a leghasználhatóbb fegyvere az irányzatos propagandának, tetszés szerint válogathatja össze anyagát, címszavait, s tetszés szerint szólhat róluk anélkül, hogy egységes rendszert kellene konstruálnia, s mert amellett sok konkrét ismeretanyagot halmoz fel, könnyúszerrel kicsúszik a felületesebb kritika alól, s elbújtatja ellentmondásait. De már maga Voltaire, a munkatárs és a spiritus rectorok egyike, sem tagadta: ,,L'Encyclopédie est un Babel. Minden benne van, amit csak bele akarnak tenni." ,,Mi maiak - íia Pierre Gaxotte kitűnő könyvében -, csodáljuk az utalások ravasz játékát, mely lehetővé teszi a szerkesztőkne§ hogy azegylkcikket a másik által cáfolják meg. Aszületni cikk ellentmond a /é/ek cikknek, azlsfelr cikket lerontja abizonyítás, az Ethiopia és a chronologia.Yajonbiztos-e, hogy az előfizetőket oly nagyon érdekelte a tan? Nem kerestek-e főként alkalmazott fudást, pozitív ismereteket, gépábrákat?" (k siécle de Louis XV.,92. old., 1941,.) Igen, a tan! Vajon mit, s mennyire ismertek a kortársak a tanokból, amiket a felvilágosodás százada reánk hagyományozott? Szerzőnk erue nézve is érdekes adatokat sorakoztat fel: ,,Mint d'Alembert írla, e század közepe >korszakot fog alkotni az emberi szellem történetében a forradalom által, melyet a jelek szerint előkészítaz eszmék világában". S csakugyan 1750 körül lát napvilágot néhány a kor legjelentősebb múvei közül. Hume: Treatise of human nature c. múvétt740-ben, Montesquieu az Esprit des Lois-t 1748-ban adja ki, az Histoire naturelle első kötetét l749-ben; Rousseau: Discours sur les sciences et les arts c. múve 1750-ben jelenik meg, a Discours sur l'origine et les fondements de l'inégalité1755-ben; Voltaire: Le siécle de Louis XlV.1,75].-ben és az Essai sur les moeurs 1756-ban; Diderot: az Encyclopédie első kötete 1751-ben; Condillac: Traité des sensations 175L ben." Tegyük hozzá: Rousseau ma legnagyobb hatásúnak vélt múvei, a Contrat social és az Émilemég később,1762-ben, vagyis a többivel együtt a század első felére még semmi hatást sem tehettek. Hogy a század tnásodik felére mekkora hatást tettek, mily mértékben terjedtek el a legfőbb standard múvek, arról is kapunk statisztikát: ,,Daniel Mornet feldolgozta ötszóz XV. Lajos korabeli [kb. 1730-1780] magránkönyvtár katalógusát, nemesemberek, hivatalnokok, tisztviselők, ügyvédek, katonák, orvosok stb. gyííjteményeit... A Contrat social csak ewszer szerepel bennük, Diderot: kttre sur les aaeugles hétszer, a Discours sur I'inégaliúé[Rousseau|76-szot; az Enciklopédia 92-szer; id. Mirabeau: Ami des hommes l29-szev a Dictionnaire de l'Académie 134-szer; a Siécle de Louis XIV. [Voltaire] 161,-szer; A Nouaelle Héloise [Rousseau] 1,65-szöt; az Henriade [Voltaire] 181-szer; Pucelle abbé (elfelejtett szerző): Spectacle delanature206-szor; Buffon: Histoire naturelle 220-szor és Bayle Dictionnaire-je, a legolvasottabb mű,287-szer."

-9I{ s9I€^9IJgD[o1zsIJp sII9pnaJ € {nsa89sla^ozs so]lp eIqJJpuoru e Á3oq 'ugnzatg&aut'Balgza4ualla lgs '1eleuonc.re §pIDJ€r{ Áp >1e11o1p ulau J9lu uaqluazs l€ssnruzqnlozsqP ze'la119;ualla qq9teq8o!Pzz?\ Y1vzqvÁBfl ze'19íglastldg{ sg 1s9II€^ 9II9 lgq9Áu9nalozs {9uoqpq B srÁ8err ',,ilso1ez -gpÁB e 1a prodr1" :ueqqesetrreq8al s9 uaqqaJourol8al B 8aru elzeurp8o; aJIplIo^ lpTn^€zslaí (,ryí8ol rulgl ueqlploscde1 lpssnuzlap € luTtu'pssgp -B8elualsr zp souozp urau 89qp{I9u-ualsl zy),nnzza^au {arruallalq ttzs l|glgsqlJo^ q+9)zEaIIa[3aI -1al Á3p pq'>Iauualalualsl'plr39qp1l.au-ual$ ze 19qa} 1uI '}9d9I nüailazs pez9zs e 8arrr allaluaJal {n^r!w 9 zp a4asauap l1gpe8ueq ,€1pe3o11a rluapuFu e {€llo^ T9 u9lnlw s -ury^t ls9zalau|a ze p '.,,4uugpezgzseggzoITJ e" 191zazraula - opuaJnl uou snJnl - l€Tnro1 s '1e>1 -r,án* 19plr{ {au9^9l u€qg>loulq JaJatu$ sa3a139n's9pnt saft a1 €9ssascloq uapuTtu uaq9lzalp^o{ Tauua dd9'uan;q zoq9sguo^dele 4Á3a lazs9uJal IJaquIa zu vJv'{nlglaq pozr{ugrq uaq{9lJ9lu 9lI9I{ eÁugrrrope eugzolr.J e srd8err's9po>11opuo3 sa.razspuar e '91eqarÁl9rrr e Á8oq'lIRJappI elgzy ,1re3lop e luzor{ aqpual {gl}olípqglan9íara zsguezgíp's9pa>Ilawla zp 39prr ,qls ual$ s9IIp^'lI9't9ruzsa lJaqrua sarualaÁ8a lelopuo8 e uglzsnd'Fxpu uapunu a^zgllaw'errpe8el8arrr y{uguroÁ8eq uaptmll'uopeqezs lgrral.arlgla uapu1u ,{3oq lze uraueq ,1elzo11opuo3 uasarazspua; s9 upglpqarÁlgrrr Á8oq '>1u4uall9 IIa{ }zp luau 8rpad uglJgzollc 1o8ueq B T9lpp >I9 rrnu -apupn 'eqlouopzs p {E}Io^ >1esolergíaq 'zot7g1cgtnolzl|ay zp s9 zoqI€Apn zu4a7zg1o3Jop uasa^Izs ap'llopgl9lnD1al 19q39sr931odÁ3Bu s9 -sTT p {4rl /Taqqasrl8a1 e upq -oz''naÁug&alppq€zs aI9JJp '1eqqoÁ3eu3a1 e ueq3upq -vJezs'494 ze uo)n^au saÁu93r 9qs9^a{ '19l1asrrrda>I /,TosnJ9zolr1" e poq -9l>IIPPtuJeqV.IP^9T)9DIolzsIJ€§II9pnaJPpu$I,p,rrglgcreuolrll'llozsqP z€ puTlu lll9uaqulazs zvzv ílralapr9 uaíu9ras alp9^ uaqla]uéruelred e s 'l14rouro1 uaqpual {IppulJpt{ e u9^9J Iplplp^l{ +IoJ9s9^ uazu9d e39.rp Álaul '(,,aqotap assalqou") ,,89ssaurau sor9le1" v'3a19lr.l931od 3epzu8 'l19,r gssn ,as9lzsal9laJ -rctrled e 3rpad89ru :DI lIRJa{ 19q39s.r931od e roq91 {Is9III V I9JInIaJ a4asa ,,apuory" t&9t e'gIJ{paJ 'l1our s93uouo1 iazaÁu,aulapza{ ,ruplrll9arÁlaq lapual sII9pnaJ € -uapuT_ul 'gl1aqzarrau )íputuol€pe rl,o! za pI{ 'uzalazsezssl^ BlJp;Ie 1re3oí r39r 'aqurazs tlnpJo, Ip^9T_qJJEuoru lr]Iozsqe ze 39sded9.1 e s9 89ssatuaugJ e 'pual IJp l9{ V ,>IelpgzJoqol lgqJoq9l uIoJ9rI 49z9l|^V za-{Pllo^ )íoJ9uIIppBJJo, +la^ uaqrualau9 reur uo[e^ , ,gla >I9l+allzs91l€ru1eppJJoJ Á3eu B lrnJazs sg8o1a; soÁuguroÁ8€q € s '1Áuaruasa pal9zg{ uapuruI'1gur9lqord ,+ala{ -zoT uapuTru {allala^-{€y{u9q3aur'lelzolepeq s9 TBlz9}| zeze'lgr{al {Bl ^ ppllo1 e .(1aur'a89srulap ? pez9zs {.pJozo II J, upeqg$1ozs +9 le1rgza^ TBuIIp ,6I zg 8rpad Áuol9rr p 3al9r qqeÁuo>I9^ 'l1on s9 'qqanyl,zs Ipuos tuFI ,u9J9>I p 39ul ap {oqnlT e'louolezs e '1osn;gzol;J lrq 1alpa[ral ulas Jo)pla ,9]ilauq >IIpos,9uI pez?zse I?LnzsaJ.?zan't€uP1 )P119.rr s 'rl lelp{pP uaqalal sgposo3gp^Ial p Á8oq'efuelnul uasapazsaq lepp Áugq9u lIoJosIaJ V NII]IIJNIIJSIZV

A felvilágosodás

russal szemben/ mellette foglaltak állást, csupán a felvilágosodás ír1ára kívánták vezetni, azaz - ami ewel egyet jelent - mindenható támaszt és pártfogót szetezni a filozófusok szárnáta. Ugyanis a tömegekre nem számíthattak. Szembeszökő, hogy mind a három forradalmi tábor a maga hatalmi érdekeiértharcolt, saját képére-hasznára akarta formálni a világ rendjét, közelebbről a társadalmat, s ez az étdeY,háború irányította az események menetét ekkor is, mint mindig. Tanaik, törekvéseik nem hatottak el a tömegekig; az a népesebb elem, mely még vagy már öntudatosnak volt nevezhető, a városi kispolgárság, röpiratokból, pamfletekből, gúnyversekből, utcadalokból stb. értesült a harc céljairól és fordulatairól, maga is súrúngyártotta őket, s révükön vett részt a harcban. A valódi tömegről, a népről, amelynek hátán az egész hadakozás folyt, egyiktábor, egyik rend semvett tudomást. Nem gondoltak rá, eszükbe sem jutott, elfelejtették fölfedezni. Legfeljebb a filozófusok, ám csak azétt, hogy üssenek egyet rajta. Magától értetődő volt ugyanis, hogy a világ eleje óta mindig vannak emberek, kik a társadalom fenntartásához szükséges durva testi munkákat elv égzlk,s rendeltetésük, feladafuk éppen az, hogy a három rendet, vagyis ,,a" társadalmat ellássák a létfenntartás sziikségleteivel, s ezá|tal,lehetővé tegyék, hogy a maga feladatával, avllág rendbehozásával és boldogításával foglalkozzék. Akadtak ugyan, akik megérezték, hogy valami nincs rendben, de igen kevesen voltak, s kivénevelője, telek maradtak. Már Fénelon érsek, a Dauphin (a trónörökös) meglepő nyersen rátámadt az öregXIV. Lajosra: ,,Az ön népei éhenhalnak. A mezőgazdaság megakadt, az iparok elsorvadnak, minden kereskedés tönkrement. Franciaor szág nagy kórház. A hivatalok lesüllyedtek [degradées] és erőtlenek. Ön az, aki ezeket a bajokat okozta." (kaél XIV , Injoshoz, 1,691,.) Vauban, Boulainvilliers és mások nem kisebb szigorral bíráLják az állapotokat. D'Argenson, XV. Lajos minisztere 1739. május 2Lén ezeket jegyzi fel naplójában: ,,Nem elég, hogy a nyomor valóságos, most már az udvari intrika íshozzájátul, hogy kirobbantsa [a nyomort?], és elkergesse a minisztériumot. Versaillesben tehát a nyomorról beszélnek, többet mint valaha; nem csupán Touraine-ban vert fészket, hanem minden tartományban Párizs körül. A chartres-i püspök küIönösképp merész beszédet tartott róla a király lever-jekor és a királyné ebédjéné|mindenki ösztökéli, hogy dupIázzon rá. Mikor a király megkérdezte népeinek állapota íelől, azt felelte, hogy éhinségés halandóság uralkodik, hogy az emberek fuvet esznek, mint a birkák, és hullanak, mint a legyek, és hogy nem sokára megkapjuk a pestist, amely mindenkit elér (és ebbe beleértette Ofelsé1ét)." - A püspökök és miniszterek által festett kép hil sötét, s épp ez teszi gyanússá: nem annyira a nép javát cé|ozta, mint inkább az egyedúr (a monarcha) ellen irányult. De legalább fudomást vettek a népről.

uapuTul Ápure s9 /)í9ss€l1}so39prrla; ÁP,otq' .el9llaul rrrau Álarrr 'uaq9ro>1 p] l9uoqpq soluzgleÁB e 19pardos e Á8oq 'uropuour ulau - [ra89sÁu9lzsaJa{ eh4H eq'>1au89slJaqua zp ruua} 3o; lole198lozs 9I9zs aDIoJo pa89slag" :r1 alzaIa1 uaq9la^al iloJI zar{sad8rrg .,{3u51 {ú3a u9lel upqqg8opg3al s9 uaq -qarorrrol8al e 19.(u9rual9n,,,a39slnzs up^ elrgu?zs s9 al9{olzso'er93t >1au -Álaul'ro1o eígÁupupl'IuppJpru 3o1 ryqluqs9 pqolso 8Tp.r[^" :I9uruoJeq ,l1opuo8 arraz aJqqg.1 ellnsJaq urau 'apala^ qqglp 3.aru 1ad9u upllpprq y -az7 gqp1 e 3e19lgzq'l19zsaq19.r8gspeqezs pt{ s 'epope1 1auzs9napÁ8 sr 1o39srg3lod }puaJzo>I e Á8oq'{n+l9,I,anladep uallazgpua1 ryu9s93o11a1 p -uopp€sJ9l'1euguelu€Il9 {osnJgzolr1 1pso89II^Ia, {nuuoq 4p9loz[ern1 uuqq9lzsp JJaIII ruaupq'TnslrII9 a.rr98uallad l-aJIplIoA Á8oq tnzssal +J9ze tuau '>1unleil1apl 39ru 19rpa>l-Á3a lsorrr eq s 'tuellduozlq aqaqal IB^9Jos graqrr^gq lulJazs s9zEa} {alaz9pl zu 1939sze?I {aus9nuallaí e 1auug ,,,ehelnsc pq-ailqspg € ygzeru;ilu?gr Á3r.rr s9'1r9rp93eJl aIrclIoA Jnalsuotr^l v|ezsry[p Á3oy'lu1l9zv ehlÁuozrqaq lza s9 efug.req )alazs9^rlru e 'saurlarn1 'sa89sraqrua tle íergrrr -gzs dgu p - auuaq auulq r{8oq'11r>11pu€ - ls9II€^ d8a }reluua1 trpolprn p'leloded € s9lp>I9uolp{ p 'le>I9Jyqe1rcl upq9>I 1elp 89srglpual p s9 pual -Jptu p luapunü'3qala139rr p u9Ja^nzs 11e 'rele luaJa^nzs ueÁ1o aJIp1IoA ,6y ,Igur(I9J 'lgíelu qa^ 9Ip >1adu9rr.ro1 1ualq zu tíBoq'apalualaír1so{e1 ,ila11aw saÁ8rrg uaqullJag plgpfarrr -DI p qq9lsTpÁor lrzs8ereq8aru pH a1I9^ tza s '>1eulezdu9ulJol rÁu9urzsa ehrcl lza,q{ :F{I9u 191rnsza[ soíe1 ,^x Á3a ,>>pli.evl9zs nenz9zsuJol9t{-l9{ 11o1í3a 9pua3ala lJaul1r_r[393 lgsserrr er8rd e'la8auro1 upllpFu€l'uellepn1 p ruaupr{'{nngla uallaJausl za !rrr9 1Á191zso nu1eppsJ91 p ulau uad9u e luozsn IosnJgzoIIJ V Na,]IIJNIIJSIZV

A felvilágosodás

járom hordására alkalmas -/ hanem azt mondom, a jólszületettek körében, azok kőzt, akik gondolkozni kívánnak." Nem különb nála a ,,rosszulszületett", plebejus származásűRousseau sem, noha a Contrat social-ban (Társadalmi szerződés) maga§ hangot üt meg, s ievekszik éokézláb elméletet szerkeszteni a társadalom eredetéről és a társadalom úgy jött létre, hogy a nép valaha ésárű for ^$arOÍa.Miután mindenki akaratával (volonté de tous) választotta meg vezetőjét, azért az összességet föltétlen szabadságot illeti; e közszabadság érdekében azonban erősen megkopasztla az egyénjogait. Véleménye szerint ahelyzet ez: az egyén a társadalmi szerződés által lemondott ugyan természetes szabadságáről és egyenlőségétőI, árnviszonzásul jogi és erkölcsi tekintetben ,,magasabb" szabadságot nyert. Az egyes ember szabadsága a közakarat (volonté générale) által nyilvánul meg, közvetve tehát, mert a közakart azt jelenti, hogy a nép önmagának ura, s az önként választott felsőbbségnek csak az akarat végrehajtásának jogát adja meg. A forradalmi mozzanat itt az, hogy nincsen született felsőbbség, örökletes nemesi rend, királyság. Miután azonban Rousseau a szab ad választás intézményét,a parlamentarizmust elveti, nem tudni, mi módot ad az egyénnek politikai akarata nyilvánítására. Gyakorlatilag semmilyent, s ebben megegyezik a többi filozófussal, akik - mint A. Aulard írja -,,nem szándékoztak a nemzet korrnányzását amabízni, amit mi általános szavazati jognak nevezünk: oly idegen valami ez a 18. század gondolkoz ői előtt, hogy még csak neve sem volt." De minthogy nagy stiláris eróvel szónokolt a nemesek és királyok kiváltságai ellen, a Forradalom demokratái gyakran éltek az ő frazeo|ógiájávaI. Ami stilizáltan felfogását illeti, Gaxotte elevenre tapintó jellemzést ad róla is ,,Rousseau, maga Rousseau, vajon nem illette-e sokszor a legsúlyosabb bírálattal a demokráciát? Es nem csupán óvatosságból, hanem tapasztalatok alapján és magába-szá|lásből [par retour sur lui-méme]. A Contrat social után politikai felfogása három állomáson ment át. Awal a megállapítással kezdte, hogy a demokrácia csak igen kicsiny országoknak felel meg, ahol könnyű összegyújteni a népet, minden polgár megismerheti a többit, nincsen f.ényűzés,kevés a gazdagság és a közös ügy. Később kijelentette, hogy a demokrácia oly szép,hogy lehetetlen: "Ha volna egy istenekből álló nép, demokratikusan kormányozná magát. Egy ily tökéletes kormányzat nem fér össze az emberekkel." Végül teljességgel megtagadta. Ilyenkor Hobbest idézi, az angol filozófust, ki az ember veleszületett rosszaságában hitt, és dicsőítette a despotizmust, mint amely egyedül képes megfékezni [az ember] rossz ösztöneit." - Bizonyítékulnéhány idé-

'n

Rorrrr"u.l politikai íilozőíiájakétarcú:demokratikus

és totális-zsarnoki.

s9 /{glloilp^ {au9laqua {n8prrr B {oJ,pw1epplJoJ plJupry p /allaplg lo39s -ppqpzs e 3rptmrr Iu^gzs so8ueq a4pllo1 Á8oqlurru aC ,qsIIzeI^I s9 pls/vrou -oJg u€9I9Iu1 eípuorrr - ,,'la14.Áu9ulal {9lza,(1aq eq1g1odsap p q {osn;9z _oIT, € ,snulselg 9u9^pl rularrau8arrr 1alarrrlapafa; B lu1rrr s9 JaqlnT gpo{ -zsptugl a.qarulapa[a; B luTIAtr" ;etgsg{el4ar89l lepplal íp sad91llo^ ruau uloplpt{ s9tII íunuas ueq{nuezs ílurrazs {Ta^Jal psglopuo3la l9íBs 9 zu1o1g asl;d9 eríp s9 '4Áu9tlsz97ul 9II9uueJ uepurru uoftoquroral r€orl 'erre rulgu -zspqlal T9lug^r{ lpluplpq rruodd9zo1 y" :vby allrnanbcol lunu s lepgrr ,llo^ ueqlní loruJoJal nulpppJloJ '>I1zqal Á3r., lorrr.ro;a.r 9^9íIgJInIac ",{ -l} uellozoJ9letl d9u e 'rulaurala1 {gue>Ip ,,la89srraqrua" ze 49,19s9lualaí Ipglp^ )puwop8o; p {auua )9lJalu$ ulau s9'ngzlv §n{4pDlolüap p 1RIgIag pozÁugrq 1lawt '1tgze ruaupr{ '- pnÁ8a p339srg3lod zs93a zu s? |ailez -ezq gsp! e 'p[eru r.rdoqa q la{g lp^glplnpzolu ppqpzs gqa í8oq 'eulon >191za.r93aur Pqlunu '1l9ze tueu - 'tuelypuqvzslal s9 ruellso3g1,rlal {9IJDIB 1a3arrro1 B lza tuau {I€sJgl s9 npassnog 'a.rp1lon r{8oq'soíuozlq apruy ,1au8aruo1 e e1zgrcÁ3evl uo>Io)Jesp4n zp zsultl lBJp}^[ upquozu B^I}ru ^9 'elsen1o tuas l)uas tualaí8aru Jo>ITtup tnzgT z9zslq 3aru 11on uuqrglMug1 í3a >1esc laaos ptluol p'{nllgl lgqpíg1pzst}pls lauJol^l ru[^t ,l_pJ9lraM8a; nua[azs rrro1eppJloJ Á8Bu B 1_qlelp8lozs >Iosrygzo|g e p1|9zpputnt

(pto,zzt

'napa!!4 - slptlJJplunpag 39ur ps9,D ,,,9Ip^ plgd qqglnq8a1 e s9 3g qqglnq8a1 e uadd9 T€lrue '4a11 1-alleueJ p TtIIp 1ratu 'ulgwtgzs ]aJaqrua [salguuoq] sarüapl9 zp >IpsJ'urap9 Á3B'Iurgl {un8oJ laplgd í;r s9 p8g [p erglostua5i" :JJ IgíuIoIBp€sJBl Buazss9 gpuanofia zp ugprw'l-gaquraly,p 8.aru 1r z?pl pppq Ins9peg>J ,,,l9[93r salaloprd3 §9 uallalaqpsnla )apJ9zsuospq € rueu s9 lgualapaía; í8uu í8a qqglul >1gípJot{ 'ruep.roq ila>I lasDuIIIq J9ru pq patu'q 1euefioropu9^ qqplul'llpsJpllJuoq $uI pJJB s'Iza^au,,neugÍ9Álxl >Io{ouJpsz" 1a;ua9 ilopgJpos eqlor(pzsrrrlrqd r,rg8lod y - ,,.sa89sleqal {psJ llup'1aqQasaíu9luo8a1 e 8rpads9'[arrcrltq.re aurqlodsap] lerrrprn -Áu9luo ze rue14I|91p1 dpls9zalpno>1 ísa89slaqal lpsJ arrÁuuaruB'ruzaÁlaq p ilaqrua zB s 'rudBsJ IIa{ aqla139l gza{uaila zp lullazs 919,1 >1adu9^J9l rualez9u Jo)plp '- 1euue ruezsn{ ruau d8oq'ruolen8aur 11.t)I9u s9JDIpl s9 - glpt{I9lpl uteu souíes eq ",8aur {nssala>I '91eqlgpl8aur ptuJoJ p za e11 ,rzaÁpq 9Io,J Jagula zu 1Áu9ttlo1 e ílarrru'TuIgIpl lgruro;dugrurol ueí1o aulaqal ueÁ8oq :upq9l4atuoa8 B {ot}luos€q zaq9sl;sa3ozs,{B9u Jg>I p 1adlaul 'errr9lqord relulod qqod8eu8al p lz9{ lul,aruzsa t9;al'awl1" :alzal 1e1g1srp9doflrcua ze

-au (xnallrau8ro suodrq) ryu19>1cgze3 gopoTI€^nJIaJ

q teuqrgw npaqpJll^ü +4 t.€I uBqíp gpt zauuÁBfl (,apoxug 9zzoq lzsal - //p{)os9puouquaila up^ alel Muq] e ,{8oqlupu 'puour 1nue '1zstq sr 1a € q '1aqa1 S') ,,,loluzÁu_p1llJo1 sn{upDloluep p ruellasadlaq ruaser{os upq o -1u)os uJtuOJ e s9 'snpguorzyr 1oÁ3p^ lueu

Á3a eby

- Igqlunlploscde1 pllutll9l uo"

í8oq '-

>Ieu9sJglquoq rcí.uns

,IgqIaIaAaI npassnou Ioz9>I

lelaz

Ng,]lIJNaIsIZV

A felvilágosodás

holttestét L79'].-ben születése napjan roppant ceremóniával a Pantheonban helyezték el; azonban valószínú, hogyha megéri vala századik születésnapját, a jakobinusok lenyakazzák,mintCondorcet-t és a többi előtalált filozófust. - Ennyit a felvilágosodás ésszerúállamtanairól. Franciaországban XV. Lajos idején az írástudatlanok száma80-90"/"ot tett ki, egyebütt még többe! ezt a tömeget, vagyis az emberi nem zömét a felvilágosodás vezető szellemei reménytelenül alacsonyrendú és semmi jóra nem érdemes fajzatnak minősítették. Ugyanakkor hirdették,hogy az emberi elme hatalma korlátlan, általa az emberi nem behatol a természet titkaiba, tökéletes fudást szelez és tökéletes életet biztosít önrnaga, az emberi nem számáta. Fritz Valjaaec nagy monogtáhájában (1961) így ír a felvilágosodás világné zetér őI:,,. . alapvető benne az ész kiemelkedő helyzetébe vetett hit, bármily eltérőek lehettek a nézetek erről a részletekben. Úgy vélik, hogy általa az életkérdéseitmindörökre meglehet oldani. Ez a hit szoros kapcsolatban áll a felvilágosodás emberképével. A felvilágosult az embert a dolgok középpontjának tartja. Az emberiséget egységnek tekinti. A nyelvi, szátrnazásbeli és kulturális eltéréseket nem veszi döntőnek. Arró1 vartsző,hogy az elmaradottságot helyre kell hozni, és minden embert részesíteni a haladás áldásaiban - felvilágosítani. Az emberlétet és az emberiséget a legfőbb értéknektekintik.' - Nos, vagy reménytelen barom az embet, vag"y a dolgok közepe és mértéke,mind a kettő nem lehet. Társadalmilag lehetséges ugyan két csoportra osztani az emberiséget előkelőkre és söpredékre, de hlozőfiailag nem. Mit tartsunk erről az - enyhén szóIva - ambivalens gondolkodásról? Vagyis hol keressük a felvilágosodás emberszemléletének, történelem- és életbölcseletének alapjait? Közhely, hogy Voltaire (Frangois-Marie Arouet, 169L1778) a kor fő irányzatának, a racionalizmusnak hianytalan megtestesítője, ebben áll nagy történeti jelentősége; nem vegytiszta párlat, mert nemes anyag és salak korlát nélkül olvad össze benne igen tarka keverccsé, de épp azért, ha elemeire bontju§ úryszóWán teljes képletet kapunk az egész korról anélkül, hogy ki kellene terjeszteni vizsgá|ódásunka| s céljaink szerint kivonhatjuk belőle a felhasználandó alkatrészeket, elemeket. Minthogy idők folyamán ugyanannyi ellensége támadt, mint hódolója, számtalan és igen hosszű jegyzéket állítottak össze jellemének súlyos hibáiról, elméleti és ténybeli önellentmondásairól, tévedéseiről, koholmányairól, szemérmetlen hazudozásairól és csalásairól stb. Hódolói példátlan szellemi termékenységérőlszólna§ fogékony eszmei sokoldalúságárőI, emberiességétő|, s megállapí§á§ hogy egészében jó szándék vezette. Föltétlen hívei is elismerik, hogy nem volt eredeti gondolkozó, saját eszméi nincsenek, de amit a kor áramlatai többé-kevésbé elvontan, nehézkes formában eléje sodornak, könnyedén felkapja, világos rendben, ngyogó szellemességgel .

,8aul lpq ueqglode11g IIqF e'89suapalru safial u d8oq 'gl4zsglett s'Áu9ra s? zs?'sgpepq teroppeqvzs'Bgsuellplpq1eq'>1a191'ualsl :uapuruI iloilnrl -I{ I9q9Í9ror aÁlalp1 E}39^ ap'llalalal qqgJ8al 19Íes elpe8el8aul ue;le€ il99^pe{ pll^ p Á8err 1a11o ze s 'uaqrunrras uppJ9lTzs nFI uaspqos ,ual B paw'11op -lalaqzop{I9u,,Igq{o{o r39szs93a"'snlru9r8 |q v l9vJ9zs TaI9I e eípu -o1zse8er upglJelDí 8rppela zaqdlaru '}9lH nap.r, pql€Jpl€p€quzs -IaJ }l€1e ps9lpq rIJpqIoH/p'ar4laurel t9po11opuo3 elslBtralpru s9 plsII€J -r4pu V ,so8elÁuozsl^ {psJ s9pplpq u '119zsglv s9 {aJ eJ}lln>l u 'g^ll;ql|nq alauaru ulalau,ailol € 'IeAIpsJ9l s9 lallazs.awJal e II9 ueqc.req Á8oqlurtu ap '9í 8aluapara alazs.auJal Jaqlua ze laÁu.avlapzs 89slnzs'1oÁugrq (e.rplpl e s9 ulolepes.r_pl e) uralau9lrol e d8oq '4rqazattgl res9p9193szr6 ,1o8aur la^^a s 'rzsal9ssa89sla^au ueq-a?pua) e'(salqtssod sapuour sap Jnalparu aI supp xnanu a1 rnod 1sa 1no1) /,upq9>Ilqqo8a1 1o39pn sa89qaqa1 p u€^ ueqqoí8a1 glaqal € uapun!" :l9lal9l zIuqIa,I 'g9sgp9psJ p lpzssoq ||9 v^9rnezs v'1at -grctl,{3al qqasa193a1 s '{II9^ gssn{Ezslrutzssad alaz9u391rn ,pss9pa^uazs s9leJJoluodu [;uapaFqu9] ualpwlalJ9 up^ ala1 39pzr e Á8oq'Izsa^alzsa ,1a 1pzsnd lalal9 upllpu9 Jazaios ípru's93uaJpl_o.J luoqpzss{ B BhB8ur3arű 19s9pgzgÁB8aur polprr 19.r9í9ru9ru.rer{ luazss9 391u e s9 1gsnurzrurrldg ,Ip^9ul9lqo.rd.roloÁ3 rrrau Álaru 'ryEgzolq! s9larlq ug^r1 urau dlarrr'pode>1 ,sgpepq e eí.l9c 391rrr e Á8oq'u9n19l'pnglelopuo3-sgp ls9llp^ uopgtu Á1 -BIPI{ l_PÍ€s 4zaÁ3a8arrr za lJalu 'qq9TuT I9uuP 'gtaqtlsalal91o1 Áuglraqrua zp :pp^Io €q9rugwJ€t{ salazs.aulJa1 39sd9zs e s9 Áu9ra ze 1urrazs dlau 191aqu9 s9 ;}Jazss9 ' uígugzoltllgroru d.rnqsagpqs Vg1;l1eq lg§nruzTruqdo ',,salazsaulra1" 1a339ssafta1 391rn B :Ia r}Iol lessnruzTrurldo zapur141 ,ueqgs -91.r;l9l sad9luopzs a1o.rq8ullog g3gprr p $ lzp s'uguroÁu aTJoT s9 Á.rnq -JaqJ '1snurztap e '19s9p1o3au qq9sJlo3a1 1auua wau€r{ '1g1rlerualqo.rd rup}loJarust zu :1a3aÁu9l p ruau azsrad 'I9l>I_elsTrrdrla ze lqIlgzop; e 'scuru eípuo3 9qq9l la^^a '19 tzsatt uazs?) IgluolmaN luguropqlazsaluJa1 B 'eqg1o1sr rgí zog1o1o?ue zy ng[1nsc pq-ailBspg p sI Jazsl9{ s9 1rraa8arrr $9lalollg salllailazs 1oqe'391rl Pl)upry e 1a eftoÍgq ruau uPq9lellq'- 9ue1[o1 avr^ Igue>I 1e191rnszaí e 'tzguel le1g1srp9dopíIJua ze 'u9 uoq9llppq Ip^ -npassnou'v{pali;ig1 3€9apmu 1-narnbsaluoprq'alaíua1 tuau saueJsaq'1nu luau Pzpqppo ,9lPt{Iozgtl,,ÍBy uapIAoJ esglryeÁpd nuailazs -el lP>los ,runrrprzod TuIB 'Tuuo^H )tuBzs -1aÁ3r pq8alaM8a DIJpl p tuaupq'prrgsgloroslal RIppIoí3a 9zo119u11 {aulauplq s9 ipulps9zonleÁBo1 $aIaJ aJIplIoA IulBIp plsspzg,{B píuugT ,+IgJrq sprulpun ap 'sodup s9 lIgIoJgJ ualallallo lunrr Tunug^pl ruau r_r^I '1nssea1o uaqqasalrzs sr89ur'pe8el lnrre tnfiprr s9'1aprrq 1tule'st 1nharrla vaq?4 uapuTlu Bq s9 1raÁu9; splpq ryhgl pqou s 'plzgldgnla zapuII^I ,r{3".I loiple§ s9 pp^lu€t{Ia'4e3o7íyÁ3'p39'1o3ug1'4tzg4lodtzs uaq9u}zs sezssg Árqttlgttlzs e'7.?l9ízr.g uelleleq,{8oJpl /gupl3r9 08 e^}ru s9 alalg ,Bulolpq arlr_rílgrrr e d8og 'azslad IR119up 'e[Iulql upqsnuls salaza^I9 s9

N!I,I!IJNaI$ZV

00I

A felvilágosodás

101

De még nem tartunk ott, lássuk a pozitívumokat. Teljesítményének magvát ebbe a néhány szóba tömöríthetjik: ő íejezte ki legtökéletesebben a felvilágosodás víIágnézetét.Mint fudjuk, az empirizmus alaptételéből indult ki: minden tudásunk a tapasztalásból ered. Nincsenek veltink született eszmék és velünk született erkölcsi kvalitások. De az emberi természetnek vannak vele született készségei. Amikor születiink, nem tudjuk, rni a jó és a rossz, ám ez nem zárla ki, hogy idővel fölismerjük. Noha szakáll nélkül születiink, ebből nem következik, hogy idővel ne serkedne ki; minden lénp mely lábakkal születik, előbb-utóbb megtanul járni. Van egyetemes érvényűerkölcsi törvény, s ez mindenkor felismerhetó: erény, igazságosság, emberiesség, ti.irelem olyan pillérek, amik nélkiil tisztességes társadalom meg nem élhet, fenn nem maradhat, törekednünk kell tehát a felállításukra. Eppígy nyilvánvaló, hogy a gonoszság, a íanatizmus/ a tiirelmetlenség, a babona romlásba dönt, ezért minden erővel irtani kell. Az ész eszközeí elegendők az erkölcs igazságainak és törvényeinek felismerésére, tehát élni kell velük. Hasonlóképp vagyunk a lét nagy kérdéseivel;érzékszeweink tökéletlenek, a dolgok lényegének ismeretére nem juttatnak el, de a tapasztalás kétségtelenül fölfedi előttünk, hogy a Világ naw, pontosan múködő szerkezet, a Természetben rend és törvényszerűség uralkodik, azaz ész, értelem kormányozza. A legfőbb törvényeket, Kopernikusz, Kepler és Galilei előmunkálatai nyomán, Newton végérvényesenfölfedezte, megállapította és kiszámította, mégpedig a logikus-matematikailag gondolkoző ész eszközeivel, amiből következik, hogy aYilágész is logikus-matematikai természetú.Ezt a mindenen uralkodó Intelligenciát Istennek kell neveznünk, így parancsolja a józan ész, ez a természetes neve. lózan eszét vesztette az, aki fölteszi, hogy ez a csodálatos Rend csak úgy magától keletkezett, hogy az értelmetlen és holt anyag értelmes és érző lényeket hozhat létre, aminők mi vagyunk. Az emberi ész már egymagában Isten léténekbizonyítéka. Isten a világszerkezet mérnöke/ a nagy Számtantudós; miután megteremtette a világot, magára hagyta, azóta tétlen, ,,Deus otiosus", mint Leibniz mondotta. Ennyit tudunk róla, semrni többet. Azok a metafizikai hrlajdonságok, amiket ráruháznak: mindenhatóság, örökkévalóság, végtelenség, mindenütt-jelenlevés stb. az ész szárnáta meg nem közelíthetők, sőt felfoghatatlanok, ennélfogva elfogadhatatlanok. Ami rosszabb, megcáfolhatók, épp az ész és a tapasztalás érveivel. Ha Isten mindenható és végtelenül jó, miért teremtett tökéletlenséget, nyomort, szenvedést? Leibniz tétele: ,,Minden a lehetó legjobban van a lehetséges világok legjobbikábaln" ,Isten végzetes korlátozottságátbízonytrla. Ha nem tudott jobbat teremteni, akkor nem mindenható -, ha nem akart, úgy nem végtelenül jő, sőt inkább rosszindulatu. De ez az ő dolga.

-laFzs was 8eur lryÁuryzs e 1arr98prÁu §9puolulualla ze'39sz9qau e !e19.r -}q p's9p9lg3szt,t u'9la qua{Tozs psnl>Ie sglnppqpz§8ar-u 9prr 19/ppele '19paqa1 p alala 1o1elopuo3 e !9ruzsa zp 1.raru '89slnzs $ s)ulu 'gp1 pul -eul luau ersg1o1uo;8aw v ,p339sp,szsÁu9>1 Ie11|zlJ alulzs 'anlanol1ra.,{u9n -Jol g)slaq'ug/1o1 aíaraglíeq1au939spaÁuug>1 uadd9'elale.r p luFII'pda.r WauPq 'lugzs urau 'aqrp pPqPzs B '9IarH tuauPr{ trzslaro1 91a1 39s,(19ru p ruau 'pl9s9palzaqau salazs9uJal ppeqezs3aru 1elopuo8 e'un979ígrc e>lunrrr Truailazs e 4tzo119t§atu ilallatu 1elp ua.(1r Á8oq'gpnu_errlríu Jaí 9|nI9 ze'[rqn Dl,w>lnfrlrys )rqsaop 4ut{3ry7 B uaq9za{ {aup{ 'lgl$uosz e 1utrJ.it'lulzg.ldg1 'dola; eJlg,'1uarcl 'teJ tlÍeq 'zorupq lolBlnpJoJ 'latall9 €ar upqqollal 1arrazsÁu91 n|zg aluzs 'puFg aluzsa -alsrs €oÁ8el'v4919hzp

lelopuoS 'Á3ry7 'eru9lqo.rd 1ÁI"qp lcepd ruapía1 uat1ar1p1 Á3a 1urur íuaq -pdpl ruailazs 9z9l11lzs puepeleqÁ8o;q !1ozolpl auuaqg 8opro zy '1ra.ralOr{3

npla[qnzs ,,3eszeBl" uapunu - l9^Jazs s9p9z9r{33au g§Iaq e '19uolzso 1tq p :lJ9IDI9pug[u 1a,r 1er9 Á8eu s'8aur 1ualaí ueqef>1ep glzsqal1i snz9lDllpru e 3opro zv zo ao ,€Is9lopuo83aur e n4a3alzsa^ lgpl s9 'rupe8e.r urau 3arl11orr 39suallalaqal Á8oq'plgrcuaprrra sadu9ldeu Á1o'1ralrs p s9 lsgplo -8aru B pllolIllgzs uazs9>I ilnffia IDpI_puI9Iqo td v 'urc7u193pzs aJIelIoA lIIp 3pprgqí rzgq uaÁ1 ,ue,r a8oprg í8oq 'efpuoru pze let{&evl e 'lzsí^ aJJa{Is l93lop uapunu s9'I9I€IH ueqruoÁu luaptmü r1€9sz9qau'Tolp sJulu llgla nle'lgrraqura ueÁ1o zV ,a.rs9p9zgí.€3aw.l9D1uo{'arlry prgpzs € llo^ ualal -d9l ea,3o1 l9u9rp)p{al9l sgugln{ Á8oq'19.rre ruaupq 'el$gszegit zp pulo^ ilapa{aJol au t{3ot1'9zs uasJuTs IgJJV >1e11o,r reÍ3uPJJry IPTp{Bl s9Ias9JolI{ JJpr{ souold1o1 e >1a89srlulzsl9{ p s9 >Iosgpuou4ualla zp í1lon elrrlodrq luazsl9 Á3oq'ln[;Ilg tuau lzp tuas'>1unlopuo8 pJlps9puou4uallauo ruaN ,lapJlt{ s919^ Tpugl€^ 1nüp',,Izslq" lllau'pzrgtcuapnTqrup solgÍes 'aJIElIoA :ruloze3t lat{al la)Ha89qruryzsglea 'azqalzo{ {psJ uglpl lFue '1nípuorurx /soN iuaqa{Ial arlqlo^ Áu9rra;d9 nüailazs gllPzaq}sal u9ttl9zsÁ39. 'l1a.razs {o.J lauruIaladugl uapuTru'soÁplel'soulsJ B za 3aru 1ued33or $9II^tr ,,,Tu19lpt aua[a{ 1o.;'>19uza19l tuau uals1 e11'' :err8o;19uua 'eulorr uepll9J 1ala ze 'uallaurleu9 uasala191o1 89pr e aF{I9u'{TIíar auuaqgl sfgrl dd9l1a pzgnÁBelns9 >1o 9ls39n V .Ia{{gzglzsa polín,{u eplp 'eí193 -Iozs l9^pu ualsl l9qal uaqdu9rupara89,r 'lgte[ 391rn e }lar 9[e'1o scuru ElsírtuzTtulzssad 2unualur)al 11a{ 1eugÁuguropp uatsJ 191919!zss9 ze lza 1aulura89szs9{ s9 )au>llmzsa s'1at4azs9ruJal {p^ p {unil_p al+9lg.J uaqqil ,1opgul e 1.l49ípe3aru 3rpad ra39szs91 Dalapzsalal lazs9tllJal IJaquIa ze ualaJnl '89ssauaqwa €9sso39sze8t't{uglo:1I9J p TzplH s9 lpln zB ehelntu -8aru íu9ruol IsDIo)íJa Drazssg ilarusllal lgqsglplzspdBr V .ua9lar{Ial TunI -91'ar9s9l1uíua qq9p3e1 í3e,r ar9s9lgq9zs1)pl zssoJ p 4mfpalarol,{8oq 'r_lalaagl8aru zsg uez9í p :InJ9q lpp€Ial g,nzst{3eu 'lnilaursr1o; 1re39sso4 ualsl,{Be tl, 391ttt u ryr'erladu9l sarulalJ9'uequoze )u9JII^t -94er{Bo1 a

NII,IIIJNSJSIZV

A felvilágosodás

103

nék. Voltaire a8Jrynunkája nem diszkurzív-logikus, nem föllelő és következtető, mint a filozófusoké (ezértnincsen saját gondolata), hanem ötletszetű és asszociatív, mint az eszmetetlesztőké, agitátoroké (ezért nyomta rábéIyegét századfua). Ebben utólérhetetlen, a legnagyobb agitátor, akit a történelem ismer; mit sem változtat a lényegen, hogy hlozófiaieszméket terjeszt. S minthogy, agitátor lévén,mindig legyőzendő ellenféllel áll szembery még kevésbéfud ellenszegülni ördöngösbűvészfudománya csábításának, szelleme múködését nem a gondolat önigazoló nehézkedése trányítla, hanem az alkalmi dialektika fürge leleménye. (Nem gondolatsztratéga, hanem ötlet-taktikus). Így sikere mindig biztos, de soJem tökéletes, ellenfeleit mindig letiporja, de sosem öli meg, ehhez túl könnyűek a feglruerei; látszat-győzelmei után elvonul a csatatérról, mire a láiszathalottak felélednek. Mefisztó másik danaida-ajándéka ugyanebből a forrásból ömlik: az ellenállhatatlan, megsemmisítő szatira. Hatásosabb, mint a szellemes agitáció, mert a gúny valóban öl, de szervi hlbája, hogy terméketlen; irtjá a íogyatkozásokat, a búnt, ám maga is fogyatékos marad, mert helyükten nem ad növekedést, erényt. S mert ihletője a gyúlölet, tűIzástahajt, fanatikussá tesz. Voltaire túlzottan tiporja a gyalázatost, fanatikusan gyúlöli a fanatizmust, intoleránsan támadja az intoleranciát, sőt minden nézetet, mely eltér az övétő|. Es a gúny kormányozhátó; világosan étezzük, sőt fudjuk, hogy Voltaire nemcsak azEgyház, aketesztény vallás ellenében rendelkezett elegendő gyilkos méreggel, nemcsak Leibniz, Montesquieu, Rousseau szárnáta tartogatott fölös számú nyilakat tegzében, hanem ha $"4u vala, nagy mestereit és ideáljait, Locke-ot, Bolingbroke-ot, Nagy Frigyest is kiszolgáltatja a világ hahotájának. A gúnyos aerae nagy ihleÚ, s ezért nagy csábítÓ; Voltaire olyannyira nem tud ellenállni kísértéseinek, hogy magamagát is kigúnyolja - persze rejtetten, finom fölénnyel, hogy a beavatottak sem veszik észte, s akkor rajfuk kacag. Végül a iegtermé ketlenebb a puszta gúny azért, mert kiöli a hitet magában a gúnyolódóban is; vajon miben hihet, mit vehet komolyan az, akibeismerte, hogy szerinte ,,nincsen szebb dolog, mint kacagni az emberek ostobaság án" , s aki leírta, hogy ,,ha Isten nem volna, fel kellene találni". Miben nem hisz voltaire? Itt érünk világa legrejtettebb pontjaihoz, amiket a fuzljáték eltakar. Nem nyfltan megvallott hitetlenségeit értjü§ hanem azt keressük, miben nem hisz abból, amit valónak vél és hiidet anélkül, hogy hipokrita lenne. Hirdeti, hogy hisz a deista istenben, a lélek létezésében,az ész uralmában, a haladásban, azerényben. Ámde gyanús, hogy híl hangosan hirdeti, na8yon sokféleképpen bizonyítja és a kelleténél többször hajtogatja, mint aki magamagát akarla meggyőzni. Az ótéIt igazságok egyszerűbbek, mélyebb szfétákba húzódva élnek, s ha küzdőtérre szólítla őket az élet, nehéz feglruerzetben vonulnak fel. Voltaire ci-

ualals9paíJalpl d8a ruuallo. J se89sla^au Á8oq !tapa)al9^ .,{3p pnd8a ' lÁv?l ,u9ln plglpt{ p uual ppJeul urau asa8oululnz Iezssnllann,I s9l€zsso.rnlrdg q9ul Á3oq 'IoJJp a^pg)zgÁB qolr8arl ueprgllzs DIE '||Jlr9I €a uralrarus1'' :e3 -pulg) azsJadt4e',,19lyqle1 ÁBa" >IBu9uDu9uI puBJJao np pl4laTaza ugpltu /ilr)Ia el9lpq /uaq9lal9 ar89salurzsg ualalzaw'gppro;9laJaq 'tzv?l Ia^^9lpq

,ilalal

sadp1l1oa razsÁ8a >IpsJ u9lpl aJIulIoA 1o31op gpuepuotuDl p lpp[Is -1a '1gtezs laJarusnlla1 e ehJul9ula 'ar89salulzsg zu s 'a4aJalusruo zp zsal 9uualald91 1raur 'salazagtr Lryze ulezgtdgn zsa zu'urallazs y ,epzgldgn gpsattÁuglulazs 4919írzq p allgla pllolelp lu7r. ze lza uJq'91a1 39q9195 p 'II{IN e 'tll ze lpp1et{ uolp sauad8a arre1lon ,plp9ruo{ serulpu9zs ,1eutefizser -ed e s9 uodq 1a191 u8eur p uaueq'allarua >Iauual$ ruaN neu9[9g9zol9 ,(ane1lon allawa 1auualq) //aJIplIoA llxaJa oa6" :1epeJIIaJ Joluol a u9+uz -Iottloq'}ailrd9 loruoldural u9ToilIq sa'1essouzs€q e lDJazsI9J e qlsaÁ8a p seur uazs93a 3rpad JoT)V il9za aJIB]Ion ,re3lop TaI9I 4eude1lo191eurodu ,uallalaqz9lr_t{I9u uasauaÁ8a upquoz€ ;uen sr89ru pql9q sE ile1ul 8aruo1 plnq e /pI9IelIaJ lualsl ila{ ulau l9qal nPIuI snJgzoIIJ V ,uaqqasaulailazs arÁ8a u_€úIoJ 1elroleÁ8 p /glaqlal9usl JolnüJ9q s9ly{uozrqua}$ z€ 8rpad uorlded']93ew 19í ugze?tlzJ9 In{I9u ualsr uadd9 lgs'sT í31 uen8aru uagu -ltlpl snJgzolr; e 8epelroleÁ8 paru '[eq salaz39rr urau ueÁ8n za.e\gzo|ll

elslap e de1 1a191 3rpad Jo>I{V zsctnu Bqr9q :ls9pJ9{ 93o11ns p phI9I{ {;4 :íBq e za'e[lgqer1 'ua31 - ,,i4lzal?lÁ3oq 'aq4mIRJ p €hI9pI ]azsauJal zsa8a ze ap"," :luz?pl {p1{ozs ruaspqos 1adlarrr 'ala1 1rs9ur {€u9sppuoul a aJIplIoA qq,gzurallaí uaq{unuazs uequoze'{ní8oJ Iul9I lJ_pípurur 'elrod -Tzs-uallazs uer{lorrre ugdnsc luas za - ,,IuI9Ip] aualla{ 1a; 'eulon luau ualsl eg" ,1aprazsÁ8a uras3.aur rc?gsze8tzs?ze urv-,19s9la^au €Jplt{ e e8ece1 1n1 lrerrrp8ns Ála191e efigqeqlr.rl a^Jals arrá1lon :pÁuup8 9Io upsolzlq p s9 1anraral,{3al 9Itu9III^ zsa ze 91a 'urau 'ulaN Leqypl'ot' Á3e6 z9ll9tua4el -alzsq /Iplles9lpllnJawzsa Balas)Ioq o ze'lalalgqJ ap auIIAi s9 sa89slanau zruqla,I zso{o alJoT sa lpulpzs nambsaluo^ zlr9z9) 39sso1o s9 8gselnq J9lpq p Ioq ap '- ,,uo3esvqolso lJaqrua zp lula^au 1tmrr'qqazs sJuI11'' :la{nÍ -aJ {pnlal l9Jplq dup8 y ,uos9zo{u9rloq3aru e 3ece1 {psJ //snJ9zoI|I'' v ;19uor{3en sgTllr_rrr IIaAou u9Jodezs s9llsrrueq úugrrqo rolÁ1o 'eÍteÁu 19dle1 1ernÁ8eu'I9 upqsq9ulqnTuoT'ualrq93eq la^-lalalgrlJ ap arrrppp7,q .{3oq'a -upqqv ialza8g n ueqgíuopzs §oIJua.I ap uoulN 1redu_eurpuelgrla >1au(laru 'aÁuara saJru aJIplIoA JnaTsuoIAI II9 uaqnu sg Zpn+ ru8ecel Á3og z9qquglpl I9urpII9 zp ilaqrua ze :.zsal nu Jo>píp '1uuszezsseu gslaq q9ÁBa tuau lpJe>Ipp -eqezs p s9 {aI9I e eg ;pde{ t9lzsodo1 uaq9hra1 tne 'eze?t a-up^ {puue uIaN esl rc8gszu?tzs?zu 8aru a->19tlay}Ipuar wau uoíen /g1eqIoJ9J uaÁuuo1 Á1o s '11on 8gseqolso 'ulq plo {apaJza^9 39srraqura zp ueqnup 'uapurtrr eq :8aru Tauuazzal 1eurle8ns ueplduoztq u9Ál9ru aÁu91 lot{p1e^ ap'{9I rcBgsze8r Á3oq'lgrre 1e8euru o v9 r{B*avl uaÁuuo1 aí9rrrla aB lu' 9z94 -e

t

Na.IEINaJSIZV

ü0I

A felvilágosodás

aki egy kiteriedt lényt korm ányoz, és hozzá oly rosszulls ...A"t mondta, a természet úgy rendezte eI, hogy a fejünkkel gondolkozunk, mint ahogy a lábunkkal járunk. Zeneszerszárnhoz hasonlított benntilrket, mely nem ad tcibbé hangot, ha eltörött. Áilította, szembeszökő, hogy az ember, mint az összes többi állat, az összes növény és talán a Világ minden lénye egyáltalán, arra alkottatott, hogy legyen és aztán ne legyen... Azonkívül ez aíétíi,miután olyan öreg lett, mint Démokritosz, aztszokta tenni, amit Démokritosa és mindenen kacagott." - Az ész nem több, mint a kézvagy a|áb, a gondolat vele hal meg! Ezt még egy spiritualista sem mondaná; lehet-e siralmasabb szavakba foglalni a táció csődjét? A lélek pedig nem több a méh zümmögésénél? Voltaire, az ész bajnoka, nem ismerte lelkét, nem akarta meghallani szavát, soha életébennem étzeft lelkiismeretfurdalást. De hiába, a lélek halhatatlan, s amikor elválik a testtől, megszólal, és tudomást kell venni róla. Voltaire halálfusája két napig tartott, s igen kínos vol| nem jegyezték fel, egyedül protestáns kezelő orvosa volt mellette, s ő emlékezett meg ólabarát:lához írt levelében, szúkszavúan, de sokatmondón:,,Gondoljón Oresztész őrjöngés ére. 13 gy halt meg Voltaire. Furiis agitatus obiit." Az utolsó órában üldözőbe vették az elnémított lelkiismeret fúriái. Voltaire a Sötétségbe zuhant. Az eszmék személytelenek, élettik hosszabb, de sorsuk szürkébb, köznapibb: kikopnak az időből. Emiatt a racionalista világnézettel és a deista hLozóíiával sokkal könnyebben végezhetünk, mint Nagymesterükkel. A racionalizmus alaptétele szerint egyetlen me gismerő eszközünk az & zéki tapasztalatok alapj án v izsgálő dő ész; ennek segítségévelfelismertük, hogy a Világban rend és célszerúség uralkodik, mozgásának törvényei azonosak a matematikai logika törvényeivel, ennek szabályai szerint számították ki őket a fudósok, és a számítások csalhatatlanoknak bizonyultak. Az érzékitapasztaláson alapuló, és szerűvizsgáIődás révéntehát helyes képet nyertünk a Világról. Minthogy pedig az ész működésének törvényei szintén logikus-matematikaíak, ebből következik, hogy az ész törvényei azonosak a Világrend törvényeivel. Az ész, mint felismerő eszköz, csalhatatlan. Ami értesülésünk az ész körén kívül esik, megbízhatatlan, nem tekinthető ismeretnek, elvetendő. A kérdéstkét szemszögből vizsgálhatjuk, először, ami a megismerés tátgyátilleti, másodszot, ami magát a megismerőt. A megismeréstárgyát illetően a racionalista felfogás nem veszi számba a következőket: ].. Vannak érzékfölötti, nem tapasztalható jelenségek; ezek nem vonhatók a ráció körébe, irracionálisak, mégis felismerhetők. Amit érzékitapasztalás alapján racionálisan felismerünk, az aYilágnak érzéki-racionális (fizikai) tésze.

"

CéIrá"Descartes-ra.

, /su{IoJ'IepuII /puploJ,'a1oo1) zolp[9lslap }I-il'a1o.rq8urlog'ue8rory 1o3ue zu ,{3y:(vzgi TzaJazspuar.,{.rnqraq3 Jo paqJaH 1o3ue ze'(7691) *a,at e6o1p ulpog uea{ ercuer1 u 1erup8o;ual$ plslap na^ upsoJozs e lgsla ze mzp{ e191;duozrqualsT l9 )EusguI€I rgurnby'l9rlaríaJl{ oJaJIJ s9 zsoqT -Jelnld qerrr'ue1 1396 ,p>1o gilxaJal8aur ugnq lual$ tgrcua8lplq qqps -e3eru a39qtrazq9c lazs9tuJal e'aípuar 8pun e :a8aÁu9l snruzlap V ,1aÁu93r 1o1e193szrrr sopuo8 s9'glpua1 -uplal {at4aJaü$ puFII 'para 6lrpnlT u9J9{ zs? ze s9lnsalJ9 rure :1p eQ1o1 -IpJoJ {au9lal,al sntuz{puolJpJ V,)auzsal 1eqqgwlqzrq3aru s9 1aqqalpalra1 -pI I9uuB lalalalu$'(1e1o1eloscde1 e) la{r, Fpl}Jodezs eípnl ueqqo[I9uIuI s'p839prr p 19 ueql€Ioscde1 }Jaz$Ios ua8t raqura ze Á3ol7 'para ueuuo a8gsllalazsso s9zJazslaJatusl zV ,pprcrrr ze 8r89lprmrr s9'11on 8ele3ur 8rp -uTlu puIIpJrL zsa ze un8o;19uua 'ruza4a^o{aq 3o1 ruaspqos s9 3aru lu9lJgl ulas€qos upquozp zfl ]au9uap9laÁ8a uasalal9Tol uaquapuTtu {9pry e s 'pDlou€llppnl s9 €Dlgpnt :{9uplzso aJzs9J 19>1 89suaqrua ze Jo>plp'aualuop zs? zu u_elzsnd u11 ,eírele ruau DIe 'yze tuz9Á38aur p11o{ozs9 laqal ulau Á8oq 'epl9d g,rczsÁlatlzg) ,9ru9p p ruas€r{os u9p1 adarazs zs? ze s'uuqgíg4 -unul sararusr3aur € zsa^ 1zs9.r Áua19^at puFI-puTuI-{aI9I B 'lI{ p 'gIcIquI zu '1alazd94 e ',;g7t93aul" e '1e.rele ze 'uralla[ p 'la[TgsJ9ulr9n e 'Ál9pa1 pls9lapaT}a^o{ e 'I9ls9p9l.e3szttl, e zu 'uolzso 'attpzal,qls ^rzrn4zsíp palJ9spl 'soÁu_europn1'lnez8a ze 'Igls?Ia|zs9 IT9ZJ9 'ualla^zg1 e :uen e[91[e; al9ptos uegleqzoÁ|9vso 8qe 1aus9raulslla, n;l1a[qnzs s9 nplaíqo ze Á3oq srÁ8Ba'lerueÁ1o; xaldrrro1 ua?t sgznzslaJalu$ ze ÁBoq'alal uen rípq9lzsq ugídep releplzsedpl IDIIr{JIzsd 19íes 'arula iloz9lo)sl uapuIIAI ,leqlelln[ aqa,{u9rupa.ra so191eÁ3o1 s9 lIo19IJo>I {BsJ sI zs? ze'lrmzolzsa 9zo31op -IaJ ls9lP}zsBdel e dd9ls9zalrano1 '1auallal9Tgl s9 >IEIIo19IJonTall?zt? Zu '1uranrazs gzrczqu|e7zsede1 IBTIzIJ d3oqlurry )íunzo{zsa ozJazslaJaulsl ualpÁ8a uau s9 salal9lgl ulau zs9 ze ,{Boq'alazr uof eqgvsl) uequroÁu aurla lloz9lo{$ uapunu :BaIII lr)Jausr8aru e tgpp1o {Is9lu s9pJ91 p IwV ,1anradu9rr-r9l pua.r391r^ P TPsouozP ulau raÁu9a.rol zsa ze :39qnuu1 ,Tunpn1 uras rupzd9{Ia lIuIE 'q?ffia 1os uala139^ laqal s9 u€^ ap'(et9lzs19l nuaflazs :8elrelrzr;elarrr'8eÁup-Bu€ :8elropzr.1,1d) rylpaq -JaüsIIaJ u9p1 1ala.{Iaul9u Inzg>I 1aÁlarrr'sgru uelelrrrgzs pÁuuozlq uap -tITtII tuau€q'1euuen 1euro]19l (91eqpe8er8arrr) 91eqr;a1 8epeluurualerrr -zsolr8o1,sqguorcer-o1urdua T€sJruau,{8oq'4zalp^g{ Igqqapuu^tr'z ,saftal ruas'91eqz;q8aur ruau d9139IT^,Jazss9 zy ,gprauJo1 ulas dd91 -nuulas 8rpad ,,8at.rozs" llolrpJoJ e í(gazs >1q}laqal ruau aJ+aJarusr3aÁu91 :TJarus{a $ sntuz{€uolcpJ p 1za) 14[.raru$ tuau 19nlaÁu uapaJa >1a89sualaí B ilaru 'Dq lxas uaqzs9J Á191asc a 39ru 3aprqzsgp^ s9lIpJo, y ,ar9aladu e3errr p la)g eh;prola1 '1ettgzs sgrl !91eqzerx1e{1e rcÁlgqezs )au9s9po{Bru l9íps p arlaÁlaure '1ra89sualaí u +e:11oze >Iau9s9pg>lpu 39ITA e ehzsep,rr1 '1uuazs rcÁlgqvzs 1au939ssad91 grarrrsr8au 19[es '9!lgl p :u€qqpsoluod

NiIlaINlIJsIZV

90I

A felvilágosodás

107

sz.), szabadgondolkodókhoz (Woolsten, Annet stb.) már eléggéhosszú szakállal érkezik, ők aztánkidoLgozzák, és fi atalító műtétet végeznek rajta. Ebben az állapotban nyújtják át Voltaire-nek, ki ttistént halhatatlan szállóigében örökíti meg: ,,Ha nem volna..." stb. A világrendból való következtetés a keresztény (szorosabban a katolikus) bölcseletben mint ,,a rendből és célszerúségből vett Istenérv" szerepel a többitíz mellett (esetlegességs,,változástani, egységtani, eszmetani, élettani, entrópikus, továbbá a világ mozgásáből, az emberiség közmegegyezéséből, a lelkiismeretből és a boldogságvágyből vett Istenérv). A hívő használhatja tehát a többi közt, ha akarja, de általában nincs szüksége rá; a hit ugyanis élményből ered, s nem szorul érvekre. Használha§a a filozófus is, de akkor illQ hogy magatartásáthozzá alkalmazza; így pl. el kell fogadnia a metafizikumot, a transzcendenciát, a lélek létezését(hinnie kell bennük), nem támadhatja a vallást, nem lehet anyaghívő (materialista). Ehhezképest járt el legutóbb Max Planck, a kvanfumelmélet megalapítója, ki szabályszetű természetfilozőfiát szerkesztett, mellmek eredményei megegyeznek a keresztény bölcselettel, s akit, protestáns létére,a Pápai Akadémia tagsává választott; metafiziko-etikai, istenhívő világszemléletről tanúskodnak Einstein nyilatkozatai is, noha nem rendszerezettenlb A filozófusnak is tehát, ha elfogadja vagy maga leli meg ezt a metahzlkai magyarázatot, azaz istenbizonyítékot, le kell vonnia a következtetéseket, és magatartásáthozzá szabnia. Ez az, ami a deistáknál hiányzik. A filozőhánakpedig, ha ehhez az a|aptételhez jut el, érvényétki kell terjesztenie a rendszer egész területére, és végső fokon mindent visszavezetni reá. Ez az, ami a deizmusból hiányzik. A ,,tan" zseniálisan kényelmes megoldást vá|aszt: Istery miután megteremtette - ésszerúen - a világot, nyugalomba vonult, rnagára hagyta, had forogjoll, s az embernek eszére bfuta, hogy kimagyarázkodjék vele, ha fud. A pihenő Isten, a Deus otiosus gondolatát Leibniz vetette fel ugyary de nála az isteneszme minden egyéb alkati (metafizikai) kvalitása épségben marad. A deisták ezeket mind lemetélik róla, s így a maradék csonkot felhasználni nincs joguk. Ugyanis a kérdésbena léttan, az ontológia problémája rejlik: honnan és miképp van a Lét, avlIág? Mármost a racionalizmus, mint filozófia, felfoghatatlannak, ezért elfogadhatatlannak minősíti a metafizikumot, s csak az ész eszközeivel szerzett ismereteket tar§a valóhíveknek, csak ezeknek fulajdonít igazság-értéket. Ezt jelzi neve: észelvúség,racionalizmus. Az ész azonban az ontológia problémáját saját rucionális eszközeivel megoldani nem fudja, mert a tárgy: a lét eredete, 16Hasonló

eredményre jut Eddington is, amikor állítja: ,,aYílág könnyebben mint racionálisokkal."

megismerhető spirifuális módszerekkel (eszközökkel),

Tau9ípual alzaÁp^nqpI zs9 ze ueÁ8oqe s tun119la II9 HI 'lazsaruJal p 'ser.ro;1araursr safia1 s9 d9lelurur Á8eu B :Tauz9qau Tlzslal ruau esgp1o8aur eurglqord-sJl9{Ja ze 'at.rzgu 1glq98ozsulazs snruzllpuolJpJ y - rtuvn zy ,losJIoTJa salazs9ul -Ja] p 8au 1nslur{al lsontr ,{Hrar aqgsceqgrd qaIJ9sI) uaq9Ál9ruazs Tpu -aJIe}IoA !aulní,91asl^d.al9J 1eln8gsgleql9uzspt{ ru9Á3a s'lnpausr8au 1gqgtd8eu }a{nJa>IIs s9 llpup] s9IIp^ s9 lalasJloq '1ezÁugulto>I salazs9rulal y (189qlopoTpzlqla qqgTul 1psnuzplpdo sarJq ,zs ,8I e ziE),uaqÁu9ur -paJa saJa>ITs e ]plzlq IB>II9u e49durg qqasq8al ÁI"l?l e s 'n4o11e TEu€{p ilaqlua salazsalulal s9 losJlo{Ja salazs.arura1 '1s9lpn salazs9ruJa1 '1alalasc {oq salazs_aulJal'(leurppesr 9l) pwz Áu9ruJo{ salazs9ruJat lp^9sgzplulol -|u Drazss? 1adu9uo.1 g ,1apJazss9 raÁu9ur.ro1 Á8oq '>I9lI9I€l Á3p s '1alazs -9uIJaI u n97193sztl lanlazo{zsa zs9 ze rcsrygzop; s9poso8gll^Ial v ,{ní8oJ Iu19I uaqzs9r lnrlgl uaqzs9J 'zs9 uezg[ p I9l{Ip lFu Á8oH ,Igl{lp zs9 vezg[ p lTulp 'atuua1 11a{ }zp :up^ elepela; Á3a 1esl '1esou -ozu leÁugltl1+ zs? ze s9 puar89ll^ e 8rpad u9lnlntr ,BlugJI a^zalalo{ aJnu -luas sJulu '1a39ss9l1ala1 Tunuas IasIA ulas Jaqrua ze'aÁuaul1ulalal dd9ls9z -a{la^9{ 1(s9119n3aur ,1d) ruorr ruau aI ls9lalza{la^o{ runuas íalazr erg3eur na^ ruau 1a39sllazalaloT Tulruas 'alta 1IBII9^ urau 1a89ssglalal Tunuas ap ,lu9lJgl sí za ueq9[9p6 '1o39prr e ueÁ8n allalruaral3alu DTE 'ualsr í3a auIJ auailal r1 'eulon ulau p11" :uety uzeBl sí'lozspuz9zs Tau-aJIelIoA puala189n s9 BrazsI9J luBddor 'pduozrq 1pug^}qD1 ppualgsla ,,,Fr[glel

,saurlar{u9>1

,pI

píIIg rrras lolplg4q qq9q.,{ua3a1 e'urop8o;ual$ plslap e'aÁu9rupaJa s9 lala^}vl u zg,lgrg8errr I{ lrII9 {u94;Áuonqt39sÁu93azs lutzsgJ 'Ia la^o{ 1o3gsuepfo[ luzs9r /l9s9lIIp^T 1tfr&a awzsaualsl safia1 e lzsa^uo$Io{ I919I39Ioal € s9 Igl971|zlJ -plalu e srÁ8B,r'1rpoure,{1o! 9s39tr snluzlap p ugpII^I 9zzoqlgq8gslprozs ,9{auala]ualsl zv ugrcrÍ8etu 'aualst {9rslap u zg,zsuazsuou BalasJ|oqzezu 'r;sgqezsraqrrra 1a889ssaftal upquozp'ueÁ8n 91aqlalza{la^9{Dl u€sII9uoIJ€J ',,uaÁp-u9dnsJ" 1uTuI ísluru ualsr uaÁ1 ,pAI9zTIeIJads s9 eaplnpal 9>plou - tglllzsgdg8 8rpad rrrau'g1eqzerrrp{F upqgsgllxalduro1 rolzr;elaru saft a1 >IpsJ u€quoze 'qqasalal9{9Éal glaqal e '1o39zr |wgzo|lJ 1urur fuals1 ,r_e>íTzlJqaur zeze'egopuoru zs9latolzslJv luTru'elrzsnqd epru ullry4lzg p up^ gq'ffil9l uepeleqpe8Br8aurQts 8epopsura}eul €epop8o1 ,up^ wn>Izqplatu e d8oq '3a11>19zlg 1urur 'e1o39^ LaI e mred8n 'aTuJauIsI auaila>I Ia s9'gprquaptmll vrcuzs9ze Á3ot{'aTluaru$ auaila{ aq:$ ua§aJazq9T '1a at4a'ro) 1o39sso4pr{3uo ilaru €au paqa1 luau ap 'pTuelp^ aualla1 8arrr u.alqzs {Bu9IJgzoIg pls{puoTJpJ p s'Bllo[p^8aul uolmaN ,glpqlFllgzs ruau pI 8epolperrralerrr'geqpe3er urau 3aur 8elre43ol /_olpqlqzsedel ruau Baltngzry

Na,laJNaJSIZV

A felvilágosodás

fízikai, geomehiai, matematikai stb. örök törvényeit, éppúgyleolvashatja róIa azerkölcs szabáIyaítis. Azemberek eddig azért nem tudták leolvasni,

mert nem a józan ész eszközeivel vizsgálták, hanem vallási, metafizikai és egyéb babonák útján közeledtekhozzá. Mint Voltaire írja: ,,Mert jóllehet amit az egyik vallás erénynek llevez, pontosan az, amit a másik búnnek mond, és noha a jóról és a rosszról felállított szabályok javarészt oly változatosak, mint a beszélt nyelvek és a viselt ruhák, mindazáltal bizonyosnak tetszik előttem, hogy vannak természetes törvények, amiket illetően az embereknek a világ minden táján meg kell egyezniük.' A kinyilatkoztatott vallások tehát elvetendők, kivált a kereszténység. Nemcsak azért, mert az ész megáll a maga lábán, hanem azért is, mert a vallások ésszerűtlenek, s így kártékonyan hatnak az észte, mely mindenfudó, és az emberi természetre, mely a dolgok közepe és mértéke. Elsősorball,persze, meghatározandő, hogy mit értsünk erkölcsön és a belőle eredő boldogságon, lévénamaz emennek szülője és föltétele. Igyekezetben nincs is hiány, a légkör megterhesül a definícióktól, de ebből fizikailag és matematikailag csak az következik, hogy minél terhesebb a lég, annál nagyobb bizonytalanságban vagyunk a szilárd rendszerezést és a megvalósítást illetően. Mert az ész mindenható ugyan, de minden vizsgálódónál különkiilön megáll a ma4a lábán, saját útján jár, s ehhez képest eltérő eredményekre jut, noha az alapelvben, a természet ésszerű követésében, mind egyetért. Még meglepőbb, hogy a vizsgáIódők, az egyetemes józan emberi esz birtokában, teá támaszkodva és esküdve, nem a megegyezésre törekednek, hanem éppen a különbözésre, a lehető legnagyobb eredetiségre. Ez sajnos a végleges megoldásnak és a közboldogság megvalósulásának kárára megy/ s így azt kell gondolnunk, hogy a szabad gondolkodás sem hat előnyösen az emberi természetre. De minde1y, az igazság útja göröngyös, íő a jó szándék. Itt vannak az angol morálfilozófusok. Anglia Erzsébet és Cromwell óta világhatalom, e|őI jár a szellemi haladásban is, mint aze|őző fejezetben láttuk. Erkölcsbölcselői szintén vezetnek, angolok lévén,fajtájukhoz híven, komolyan veszik a dolgot, kézzelfogható eredményre törekszenek, kerülik a henye szellemeskedést, a meddő gúnyt s kiváltképpen a felforgatást; ezt átengedik az izgékony franciáknak, nem kockáztatnak semmit, megmaradnak a hasznos középúton.l/ Viszont híjával vannak a fantáziának. 17

Ig^r,hogya leggyilkos abb szatíta-iró az angolok közül támadt: Swift; de

ő

nem

ciak a felvilágosodás korának társadalmát támadta, hanem a mű első két részébena civllizáIt ember ostoba önteltségét, a harmadik részben a felvilágosodást és minden eljövendő felvilágosodást - pl. a modern felvilágosodásnak is máigeza legjobb szatkája-; a negyedikben, a legszörnyűbben, pedig magát az

emberinemet.

uasa[Tal aJa]>I€JDI salazs.aulJal (raqrrra zB 1psJluau) Á,rpt p Jo>plp teul9zTu -oruJpr{ 1azss93a lurw'IaTTazapuTlu BI{ ,a^9^ uaqwelaua qqe3,9fal p aJ,al -azaÁulo1 s9 vryíglIel'el.eBeul aru9í8a ze 1euleqpíugrr 1ourelíer{ salazs -aruJal e srueí361 ,e[gru9lqord sJIo>IJa ze ue^ uoqqg ,p119 89sualalT9lJ,aru e 8rpad89rrr leqeqpn gTTpz§soJ sI )asalazs9ru;al p upquozv .1a)9 IIaT luas tuzatuala ,qls 39suapad3a1 €gszsouo8 :1ezsso.r ueqln8euruo 'azrala parrr'laglozsagtuazs {plqqgln zy,191uoq3aul 19lugulJeq e'lasauailalezs -9ruJa1 Á8en'191r eqgrugulJpq e'lasalazs9ruJal {aqaqal )íaza s'loruelíeq pappzs pnÁ8a 1aryadu91 e 1euuea.,{8oq'píl}II9 uaq9ualla saqqoH s9 a{Jo-I ,zssoJ ,{3vtt 9[ du91 (rrrrlazry) Áuo193oJ uaptlTtu 'erqlÁuozsr d, zal7zs9F;a snTruoruJpq ruFI'zaq39suapq}\I E :IT F[a, upqguq-sn+laJJe s9 -ualazJ9 1za'rueqo191 dep zv ,$: zap{alal9l s_pul s9'9p alal9rula la^ 1odep sgrl ap'ezzeualollp ]9Jazspgul DIDoT 'eftgrcqs9 aJalsaIAI ,el[er Á8aulp.q a^raIIT '1al vzzo81op 3apu9Á3a $ lza ulg /sglpqJo{ ualla^zo{ p {Iza4a^o) ,snruzlalupd rurlazr9 es93o11a139pn Árnqsaryeq5'errlgzs uapno§ ,Tunupa{a.rgl a[91a;'1ulrularazs'9zzoyila{ {tmupoztlol err8o; I.au[Lryazs -9ulJal 'r9íI9{9r 'ry39s9{ '1939sd9zs >IRuauIsIIaJ pH ,IRIaq uo>1rm39s -ru9Á3e 1sgl;sgpn8aur e '1s9paTzsa[I qzzoq€ 1ap^g{ ueglosJupJed gaur 'sr du9nrol IsJIoTJa ea3o;19uua'plazs9urrat TolTl9lzsa s9lp{IzlJularu'dugrr -ro139prr gp,rdep ze prugruJpq 9p13o1 aq39s,{3a 1a39sa19;1os y .39sue1 -sl ze za ía.rla19139IIA ulaupq '1ezr a.rlour9rrr8g1n urau 39sÁ3a gpo{IeJn ueq391n y ,l9 €íJ9ílaI9I lo89lt6 e Á8oq 'sr 19rre lp^gs9leq gryÁu9ruzsa '91an -au 'rxla1 ruaupq /{Ipo{sr.ru€l1Bry39st{Ba pua.rÁu9nrgr Ie{Fg Á3a 1escurau eí8ueqzsso s9 ad191o1 'a39sd9zs runzJa^ruí.I zv ,ueqsqladse IpIJgzoIIJ luTtlnuas 'nll1aztg s9 IDIB9lzsa qqpJul upquoze 'aulzsaualsl ze uDpInqIaJ ugrrroÁu ezourd5 s9 ounJg ap'lrz3ueq upsn{Izsspll uazs93a zapultr^I ,(191zerrrp3o;3aru 1o8oro3 u Á8oqe'uryle3o1o1e1) 1eusgur -í3a rerunlelaJJo{.Áu9ra s9 39sd9zs p e§ailI'1rmua11o13arrl ila{ Iplrrwolel -J€l TsJIoTJa upqüozp }9uIJoJ d9zs paluraral3aur ffi, zv.{unq9^ pzssoru -zo{oDlnn's ueqltm8€ru Ttmu4qplppt ila{ lza'a[pua.r 89suapurry B Tu9 -|aJ uzzore8ns 1za :plugtuJpt{ '>I9lr9ru 'Áugrc'.4azl9 TpTq9lzsa ze eíglgullo1 .pí8o, {au9ral91lxazs'zsgttp,ut s9 9JI9{ 'grlasclog 9zo1>1or{ugJp qqglFqluDT

-ail9 'qqaprlazs l9s9tuo191 1ueddoJ >Iarrua ap'sI lglouruB ouppJol3 zsa^ ls9lpt{ ílgqat sal9zs Inupllolozs aJo{gl9l'1o1_elsluoleldíp r-a8prrqule),lJo{ -Á3a ze IJaIIIsT 'l9ruallazs IIaAau r[alrltu zsouílgld '1osnlrolzs e 'zs9la1o1 -zsIJV'uglpl.I 2alalsaru rro19 Á8eu y (,.(1aqz9111osodu1 ersodu1llo^ ruau

39ur rople Á19 quzs Áugla sprul9q e zg,), zot7ze3l ze uossníla,{By r{Boq'pngí e pdgzs u lugzs efugnq aq39sÁ3a íarup sn{qaluzs '89slaqa1 9l9^pt '(Ettt -íL9;) a[.pq funqsa{uqg'ndoo3 frrlrlrv fruoqluy n1za^ s9 g1l.{uros y ,>IalaTulqlea{ s9 )9lslap'{9l

-spql írgJraT p punu >|gh;selnla

a^laIIT tzo>1

esgloqrrrorÍu9rrrzsa >I9lsIIpIJal

-ptu p sa puplsJl9)Ja {osgllp^ llolplzoTlelp(upl p {pullg Hpd9zg{

NS,IIIJNíJSIZV

r(8atq6 0II

A felvilágosodás

111

jő: ez a jóság. Jóságra minden fogékony (érző) lény képes; azonban van az erkölcsnek egy magasabb foka, melyet csak az ernbet, mint ésszerúen cselekvő lény birtokolhat ez az etény (virfue vagy merit). Erényessécsak úgy válhatik az ember, ha ésszerúmegfontolás áItal fogalmat alkot az egyetemes jővőről, s aszerint ítélimeg a maga és mások cselekedetelt. Az ész képességeielegendők a helyes és a helytelen felismerésére,s eképpen a hajlamok kellő iránfltására. Summa sufiunarum: a jó és a rossz objektíve Létezik, ,,az erény és az értékörök törvényeit és meg nem változtatható, fuggetlen természetét"aviIágharmónia foglalja magába, az ész feladata, hogy felismerje, a természetes hajlamoké, hogy szolgálják őket. Ha ez megtörténik, jutalmul a boldogságot nyerjük e|. Az egyénre irányuló hajlamokat illetően, az erény és a boldogság a természetes karakter harmonikus kifejtésében,az önző és önzetlen szenvedélyek kellő arányában és az ösztönök egyensúlyában áll, a társas lényre nézve a rend és a szépség szeretetében; mindezt magasabb fokra emeli az Univerzum isteni rendjének és harmóniájának csodáló szemlélete, s így az erény és a boldogság legfelsőbb foka, tökélye az istenben való hit. Az isteni Világlélek hű szolgálata: ez tehát Shaftesbury rendszerének veleje. A számbavehető erénytudósok közös alapelve, hogy az ember erkölcsös észlény,ez az alap azonban igen tágasnak mutatkozik. Ioseí Butler peldául egyetért Shaftesburyvel abbary hogy az ember, mint a Mindenség ,,tagja", szerves része, sajátmagának törvénye is, azonban a legfőbb törvényszabó a lelkiismeret, s ez a következményekre, a boldogságra vagy nyomorra való tekintet nélkül, eleve értékelia jót, elítélia rosszat. (Vö. ió tettért jót ne várj.) A boldogság, mint az erény jutalma, a földi életben e.gyáltalán nem bizonyos, s ezért föl kell tennünk az isteni gondviselést. Esz és tapasztalat egyaránt bizonyítla, hogy mostani állapotunkban nem tehetiilrk szert tökéletesség"re, s így boldogságra sem, noha jogosan töreksztink reá, ennélfogva létiinknek folytatódnia kell a másvilágon, ahol a végső cél elérhetó. Vagyis a természetes vallás helyes erkölcsre taűt, de hiányos, ki kell egészítenia kereszténységüdvtanával. (Butler ugyanis anglikán püspök volt.) Shaftesbury szetint tehát az eszménykép, az autonóm erkölcs és korrelátuma, a szép egyéniségmegvalósítható a világrend örök és szilárd törvényeinek folyományaképpen, az erény és a boldogság megszerezhető; Butler szerint azonban ne is álmodjunk róla. Francis Hutcheson viszont azt ameggyőződést vallja, hogy az erkölcsi &zékvelünkszületetten megvan ugyan, csakhogy nem tevékeny, a helyes cselekedetekre valaminő ,,erköIcsi ízlés",általános, érdeknélküIi jőszándék önzetlenség lndít az emberek, a vllág iránt olyasféleképpen, mint a nehézkedésmozga§a a tárgyakat; az erény mintegy magától jön létre, éliriányos és tudatos tevékenység nélkül, a jó kellemesen vonzza, a rossz kellemetlenül taszítja. (Ugyanígy az esztéttkai étzéketa szép és a csúnya.)

p.{3an9laq aq9lal9lI uaqlasa Áp parrr'9zs uen lgDlalapaTalas) gpaJa I9qs9I -o1uo;8arrr lJaqlua Jo{TtlIp'1adarazs soluoJ >I|zsl9[Jo>píp dd9>1119nr1 :119z;i? ,soJ9{.(8en a-souzspq s]I9JouI e d8oq'luuazsp V ilauIsTIaJ I9J ryuala/laq Á8en za s sII9Jotu '1a1l9z.ra 'rl9zr Á3p 11s9la>191l9 IsJ 1asaÁIar{ {unza{Iapuar p s9 >1o31op e auOH fuuap {g{Ja zu 9t933ry rzsa11919[9J Tes9§IaIasJ ,)Ipgzglar ueqs9pP -upo fueqsglnwls oIpA zaqual$ ze zapuTry .89s8oploq e ppffia s íu9.ra ze'9[ q+913q p +9qal zoq1oS1op p sglnrulsgzzog safta1 y .(ruolre1 {auual -pngzry) pIgJ 1al_ar} puep18gsze8r s !9191J9 s9 l,alazs9ulral Io.J rualJarusl FIIPII9IP^ Á8oq'oual aÍ lze'nougq FzssoJ IPIIPII9 .{3a,1d e14 .1aualalÁlaq d8en 1asadpr{ {aulaqal Tazg .19ryÁ3lq 1elopuo8 e 41[ar (39sze3r) 1al9ry s9 (8gsgpa) s9raursua1 l9qal ueqlplopuo8 uapuU^I ,H lzaíal lp){p^pzs s9 Ia{Tallal s 'eíl_eur.ro; 9TTolelopuo? u97ze }Ias9Jarus{9J'assara1 pg;gszuFit s9 1o39s9p,r e r(8oq'sruBr(8n e[t9r.raqura zy.ln zaía;1olelopuo8 ze3r 'gp,r eq'9Í rol1e lapa{alasD p :alal9l ípuzseq lolosu9uTulJalap sgtu s9 DI FpuI uprruoqs.pru aC ,Iuugq IIaT uar)III zaq.aruapJ9 s9 zaq9{9lJa'zallvlazs -.aruJal 1e33o1op uapunu :alal9ulla uo$DIloM uontM gluoseq ddplppN - ,laza^ e.r89s8oploq s '.Áuara zp II9 uaqqa :pn9ípuar laz§aruJal p s9 IB^9l -EJp{p ualsr 3ueqzssg.4tzar{Baapq aqqa B8Bur 9) ptl /Jo)í)p {psJ sI nrua^ aqÁu93r /Iul9uzspqla; s'lunuerysorgl8aur uopgul uaílrrrruras ppqpzs ruau zeze'gpua1uota1 IsJIo{ra u_e/1o; Elp{Ip s9 alazdlaq Jaqua zV 1aur{u9lzs9 ,p1eplo nplaíonzs sDIo{Ja ze za '.eluelr 1un89ssalalg{ p 999l I9uuB ',{3l .v4 ;ul - l94e' Áu9 ttgu'rpng €o1op Á3a !rÁu93r999l'qqallalazsso l9uuantr .sr Áu9uo1 TsJIo{Ja ze upp€lPqlls9ru s9 1oro 'uellelBqlJs9ul s9 {9J9 lulJozs aÍpua,r lazs9ruJal B plp{Ip s9 alazÁlaq >1o31op u ,(8oqltmu s 'aÁu9.rr.ro} sJIo)Ja zu zg,Tnla^ Fu_pq 11al lulJazse s'elelp s9 alazÁlaq B8Bur p l9qal uBa3aru {aq!€apurur'leu1o{Ie l9luglllruq891rn uaqln89ssazssg Á8oq'allalruaJal d8p uals1 la{aza lvaÁlaqeq1o81op p (rg{9rJ_aru s9 ryt{Brya) l9^Ia :losDlo{Ja ze eítgnr1>1ah6 ,uolp s9ru uazs98a ap 'y(u9ra zu ezssí^ paza^ pl9lpJe>Ip ual$ zp u_alulzs aual) pnwúS - .Tunupe3o1 tgzs IIa)í {auua 'escuerBd ualq zp za'saÁlaq 8alrsc1o1ra'so^pR 1auzs93g zu rule 'zepunu 1qua>11osc d8en a-qaaou 1o39s3oploq sarualaÁ8a zp {uns9^{alasJ uo[en'1.*upáirr^ ila{ lzp ugdnsc :1;3as aíu9; zs? ze aJ9s9IarusIIo.J s9^TaIasJ g)zqal )auualsl zezu 'saÁlaq e lpzs 1erlpp[_e; 89sualppa$ua ze'lauloJo 89ssarulapa8ua ze !191uals1 uo{oJ 9qal3a1 e'pala lg}Tplü1el€q qqgslal escuB.rBd 39ssala191 u :}uplal ersB8eur s9 ls9pJ9) e v?u 19q93ozsrua7s 89ssala1o; e !9s9za191 .sa89slaqal upqlploscde1 rruppes 19z;'? sII9Joru e eípe3e1 fra1a4 wa1111714 -J_pl TpsJ rgqal d3r 'alalalazs {ulpsJ9ilaqua luFrr 'sgur tuau Áu9ra ze'.zsa1 eí3e1 souzsuq uaíual9nal lau39ss9z9T e eq !19a IoT{€ 9ssala19191 'Áu9i sesJ9l lulJazs apzs9ruJal Jaqwa zu 3tpad Á8oqlurru í9la1 39ssalal9{9r TuIaI -Iazs p +s9pplpt{ souop(1o; e efiodg uaÁual9na1 /upsolppnl Jaqua ze l{Boq upqqe Áu9ra zp :qapJItI pfgzaluala ze uaddg >íauua uosn3n7 uapv /II9

Ng,]aJNaJSIZV

zLI

A felvilágosodás

113

a lelkiismeret, mely pedig természeténélfogva parancsol és büntet. Nála

tehát végre felvetődik a felelősség rnozzanata: az etény nem csupán jó fulajdonság, hanem bíró is, törvénykezik a birtokosa felett. Más szóval az erény egyáltalán nem biztosítja a boldogságot. Ez a fenntartás kissé szokatlanul éri fulünket az angol erkölcsbölcselők egyetemesen optimista és jámbor hangszerelésében. Még jobban kirí a kegyes kórusból Bernard de Mandeaille űgyszóLván ördögi hangja: egyáltalán nem hisz az ember eredendően jó hajlamaiban, sem abban, hogy a társadalmat az etény tartaná fenn. A cselekedetek forrása és hajtóereje az őnzés, az erősebb joga uralkodik. Ámde az önző ösztönök, szenvedélyek, sőt búnök igen hasznosak, a törtetés, bírásvágy, könyörtelenség, gőg, hatalmaskodás stb.,,kultúra-fej|esztő bűnök", az egyént sarkalják, a közéletet, gazdaságot, politikát, társadalmatfe|virágoztat1ák, mig az önzetlen erények elsorvasz§ák. A cselekedetek erkölcsi értékéttehát következményeik döntik el; a bűn, ha hasznot hajt jó; az erény, ha haszontalan: rossz. Mandeville kijelenti, hogy a közjő érdekébenaz alsóbb néprétegeketmeg kell fosztani a múvelődéseszközeitől, tanuljanak meg dolgozni és kevéssel beérni; noha maga deista és freethinker, a tömegek szabad gondolkodását az államhatalom erejével kívánja elfojtani. (Ez tulajdonképpen etikai pragmatizmus.) Mintha Hobbes Leviathanjának fenyegető morgását hallanók, de Mandeville legalább észteveszi a népet és őszintén beszél. Az angol freethinkerek és a francia filozófusok abban egyeznek, hogy semmi közük a néphez; amazok tökéletesen megfelejtkeznek róla, emezek pedig csak egy alacsonyrendú tömegről tudnak, holott nép és tömeg egyáltalán nem azonos fogalmak. Mindketten, midőn emberről, emberiségről, társadalomról, országról stb. elmélkednek, valami absztrakt, elméleti képződményt tartanak szemeik előtt, racionális agyszüleményt, mely a valóságban sohasem létezett. Nagy szerencse, hogy javarészük nem érte meg e légköri tiinemény későbbi sorsát. Elméleteik ezért gy akorlatilag alkalmazhatatlanok. Mint megjegyezti.ik mát, az,,emberiség" boldogításánfáradoznak, s a nép útjukban van. De egyelőre nem erről van szó. Kishíján egy tucat erénytant vettiink szemügyre, mégpedig a legjelentősebbeke! nyilvánvaló, hogy a tanok szaporíthatók volnának az emberi elme v égső határ áig (szaporították is őket), s még nyilvánvalóbb, hogy akkor sem akadna két összeegyeztethető. A legnyilvánvalóbb azonban az ok, amely a tanok sorozatos balsikereit és egymást gázoló tételeit szülte: az erkölcs az észből nem vezethető le, mert irracionális. Ezt a szőt azonban nem ismerték, vagy egynek vették az esztelenséggel, s éppen tőle akarták megszabad ítati az,, emberisé get", kivált a f ranciák. Es tagadhatatlan, hogy volt szél a vitorlájukb an, ígaz,hogy enyhe zeíír,s v ál|alkozásukban valami

l1ewggzo|!! y .p1o8aul r.eur9lqord uepunu pa9Á193as pza{9Tula ze s? n€ol 19u939ssad9T ilaplBzsalan ílatu 'z sa ze o^,,azs s9raursr8ú lpr"*ó " so89Prr 'elzstl P azo{zsa s9Iqlozo][ll saílaq e !aÁ3a1933oploq 1a89srraqru a Á8oq zu s'uoípe Bfi,ao 8 !9qa1 pq'uelroleí ryUgzol|! _olpr{Iguzs |el|qza ,qq9^ol í€, s? '{euzs9 zp lppual9p ap 'ueí8n e$.re1 1au3assad91 pilal lolpJp{pppqpzs p íqrua{Ia upsolplg l9s9pJpl 8g1rrrs-e-rrr e íaq ufuo,r |uzz?ulÁu9lzsaral s9lzepsale{ Ipssnuzlap l.psnruzl -eql ,1d ,{By leípnllale3eq dBe,r 'uqsnurz{puolJpl p lzalaqa{aq r€err :e/ei lpjeul psaluq u9paíuuo1 'uellnq ar89sz9qau eq 'uásjl"zs.aruJal .>1Tzs -dala1 BJs*uz{puolJpJ_p (naÁlaq aíal e\guzspq l9zs;4sal e tza Joz$Ios ap 1r9s9zaíapx e 1arllapa3ua) 1aagarazsgln lulpqpuorrr'lazr9s9pa)z9qau zs98a upquozp'elsrrullyne ilazqarulg)Jgl tuas JJIoM'uíglgztrc8lna í>leu1o1e1 -*9r9 nuailezs B n9 ailgl-o.J ep '89sualaÍ1loreq uaq93adu91 zluqla.I .IaJJa{Is g.rdgqa ur.epez?zs eftpullnl lo{9Jpq'q $aÁu t{Byze s'1ras9l1aulal TlalasJloq e8Brrr e uzzoul|u4ylar'uuq.ropoul 9laqp9zgT JJIoM lzalazspual lolplo)Jnq DÉzssg ze lz1,pllouel {pugl€qz9JBí3Bur s9 Tpuglpqpe8o;1a sT lazss9lsglpl -zol1elrr(urx P u€quozP'elsrrPlryne ruau l-pqal'l1on sn>lrzgepul fuaqrlalal -I9 snlqzsp1o1s uazs98a'11on l1q e srueÁ8n alazsglíer{ I€ul9IJolI^ zTuqlal ,eb-e1 lole1o{Jnq sII9uorJpJ p {esD lvl.eutgzs 1o.nuoÁ83ú |ig zu ?,tglaqlzs9ula >I9eqf;q^uazar{au paur 'p3o;1a1 eírele urau r(8en eípnl urau la>Ins9lual -aí 'FIIura 3eltrylgzs ugdnsc í8alunu lalal9lulazs a\qigad s? lu,\-zsauow e lutnlqu$auld alugwaq e^:19l911rd9lJpl ruoJgq 1eugígrrdacuol'ppeluos zr_uqla.I r€oq'up ueqqp lu9{9J -€q qqpsoluod'1alazs e e[3o1q IgqIgIJorI^ ,ala^ ruaPza1lFu uas?zolazspua.r" 51o1y1 {tmpn+ ulau s 'ueq.v[91el,roluaÍp l1opuo8lFu 2nípnl luas ptu'soÁlguroq alaza,rlaíu 11od3euf a"r9ripÜ -9u'19.t9;clnJlsuo{ urau'9zs uerr 19r9rcdeJuo{ elgu íerr3ere;r1 uesopuo3 aJg>I prrgl'ufto8upqazsso s9 ezzo$1opr1 ueq9ziuápurrrl9Áu 'uoss€sol€J -9qld9 {pw€lelopuo8 Á8oquas'11ol arula qqeualauazs s9 qqeueiefár(u 'qqusll9ry9sz lu>í)os zIuqTa.I 'ze?t lsgzlt17 za ap 'tzalazspua.I l9lalasJloq zFqIa.I Á8oq'ruepuoul {gl{ozs lzv .Jazspual ouuaq uen'rupe prl Sl* Ü-e '9ngpqloscInz§Ial ulquJ9zs //DluapuTtu " ehrayq zeze'lgÍgut9lqord sazsso >1oíugrrropq B s9 toI? ze 9uuallaz] eh;sode1 1uunuop8nXŰrrlla1 e4rr !rzo1 -lPlllü lau9rulape{a1 (,,1araqa3lersne11") )tgppsJgup+ Iz1q p JJIqV\ 'Xu9,rr -rysaítalsepso ríe;pur p'lunw V ,uaqlalo{ so{se^ JuTtIlJptI 1aiiilis 911psa1 'Iz§T^ st l4lzsaJa{ lp19pu9zs'qq9.1 Tlu 'r.losl[píu ppzgluÁ$eru8gpn 91eq -l9uzsPq uaserulaÁu9{ s9 9llaqlr9 uaÍuuo1 el?ur?zs DluapuTl-Il r€oq'el9p -w?s 11o1pn3ary ,ry,$gzoIíJ //ua)Jpqsnpq'' e 1aud9u lalu9u eeh1vzá9ll;Ú J9I3n{ p s9 9^pI e s'zylqlot9qpllz9t{'1oscnded !91des9l9q 'perúru uoqgo uIa]JPq'arlazrl e d8aru uras Dr u9lzP Q,lltouuo!1s?q)solBl9po§J B aJalsatu -er§e 1aulpí'I_ol-,,)9lsuelryne'' 1arrrlu {9Jap p >IauzoquglnT uaqqg ,uas apadazo1 resg8uodloq qqepuqezs3a1 zs9 zu '19l1a urazs >1allalzsa^ rllau

l9r9{H p+sÉpso8gsuolzrq p ilaru 'ualay(lgzsarr Á8oq 'zufit'ylazspupp{ Na,IaJNaIsIzV

vLl

A felvilágosodás

115

mint fudománynak, tátgya,,minden lehetséges dolog: hogyan és miért lehetséges", vagyis az e1ész Világ. A Világ na1y, harmonikusan múködő gépezet, melyet isten az ésszerúségszabáLyai szerint alkotott, s e szabályokat beleoltotta a dolgokba és az emberi észbe. A Világ ésszerűségeígy lehetővé teszi az ész számára a dolgok ésszerűvizsgá|atát, felismerésétés magyatázatát.Ez, mint mesterség, a filozófusok feladata, a íiIozófiaivizsgálódás tehát kiterjed a világ, az élet, a tudományok minden területére, Istentől a selyemharisnyáig. E tágas leltárt csakugyan kitűnő logikával, szerves áttekintésben rendszetezi, s maradandó, világos bölcseleti terminológiát teremt. Végigmegy az elméleti és gyakorlan hlozőfia minden á8á^,metafizika, ontológia, kozmológia,tapasztalati és racionális pszichoLógsa, természetes teológia, etika, fizika és fiziológia, természetjog és köziog, valamint a köz- és magánélet összes igye-tárgya mind sorra kerül, kifogyhatatlan szorgalom gyümölcseként. Már ami a dolgok lényegét,az ismerettani problémát illeti, sajnálatosan elhanyagolja az ész dicsőített feüsmerő képességét,s megelégszik a kevésbéffuasztő módszerrel, apuszta felsorolással, megállapítván, hogy minden valóban létező dolognak kie|égstő oka kell, hogy legyen, különben a semmibőlszármaznék, ami önellentmondás.

Mi viszont e nagyszabású leltár-rendezés ismertetését hanyagoljuk

véletlenül sem hatol a felszín alá, s rátérünk avezető gondolatra, mely Wolffot vizsgálódásaiban irányí§a. Szemre Leibniznek a világok legjobbikáró| szőló tételétírla át, illetve lapítja agyon/ de valószínűbb, hogy maga találta fel, s nem is gondolat valójában, hanem szempont. Szempontnak azonban elképesztően ésszerúés logikus: miután az ember a Világ legmagasabbrendr1 teremtménye, annálfogva ő a világteremtés közvetlen célja, minden dolog ővégette van. Ezt az elképesztő eszmét elképesztő következetességgel viszi keresztil, s ehhez mérten elképesztő eredményekre jut. Megfudjuk, hogy az embert isten azért teremtette a legmagasabbrendű lénynek, hogy legyen, aki őt fel- és elismerje és tisztelje, következésképp a világ többi része az ő szolgáIatáravan rendelve. ,,Ennek megfelelően - írja Egon FriedeIL-, az összes jelenségeket egyenesen groteszk módon abból a szempontból értékeli, hogy hasznosak-e, s mennyiben az ember szárnára. A Napot például azért dicséri, mert segítségévelmegtalálhatjuk a délköröket, napórákat készíthehink, s meghatározhatjuk egy-egy hely földrajzi szélességé!a napvilág azt az előnyt nffitia, hogy fényénélnémely foglalatosságunkat kényelmesen végezhetjük, amik este részben egyáltalán nem, vagy legalábbis nem oly kényelmesen es némi költséggel intézhetők csak el. A csillagok haszna az,hogy éjszaka is láfunk valamit az utcákon; nappal és az gszakavá|takozása awal a "a haszonnal jár,hogy az emberek és az állatok éjjel alvás által felfrissülnek, azonkívül az éjszaka néhány oly tevékenységvégzéséreis szolgál, amikre el, annál inkább, mert

s Í8oqau 1toPgqaq PíuapuFu >1aw(laur ,sgp.pptl e e8eu 1unu ,zsude119sd9z e Jdoc e fier; p luFu 'l1"19ngiq"191ilÖ ,j,r9l9rg11o^. e luuazs ralla -dep ralsau e l,el?s?|zsa§a|p ávrirái )r': a{líírtl** ,l1r-r rozssa;ord "i"lrrnq e uoalgdeN u_epu.nn ruaupíeru )""1 snu9IJJIoM u-Pryal*I íl| llgzo pol"rn ua{Is uer{1o qq9s9{ 1ulur'uaq9ro18gsrg3lod 1aul9u l1.,só89prr1"; " .{aul? 9 lelal 9III zoqsnJ 9zo[!s9 fieqg;ozop uaÁl9ru JJIoM '{9lpl sI 3a4 p pqqp JoryeúedSn .(pp >1unu9a;1 d3oq '1r9lrole,€ s9lnn;q JÍ"S"Ű lullezs //Turjlezs9ruJal': pq) 9lpt{"dinr zpulp{1" .r9q.'8qp"lrórlnó {"i á;ral"p Á3a_"9,p í3a uBn rppt"sJfu xf"* ,ntg {unzo{IoPuo8 tuau pq) lpq l"prt-,,4ő u3|' á9sz ze -Tlráii".{ íl.IguglqoJd uazs9)t 19l,{Bryl uapurru - u9^9J e 1a ehzsol1ts Fll9za paur'1rzs|-ei >1aug,ur,ue 'eqolso ueÁ1o $ ulau Jazs -pgl'' y ,9í:ruua 19qII :uPq9Joporu Mug{solul' IranJ)uPJ, e'uaqqprazsz('a lallap 39rrr ÁBe,r 'saApau ,riorl'ror""11aí ze 1""r,, d'"ig"íá"pü {8oq ,as9 -ual z!4 B í8arrr lIBtI tueu r§p-ryp 'gpual;sg" upu ze-laut(u91919 íleltm3eur l|lzzar? {auqqasalal9{gl lglTaÁlaure '1auzsa1 >1o31op e 1ozv 9ssolal9{ol e1 ueÁlb,rrr rá.'u irií"r :Prado P11o89sze3' n'zgp "Jqqu QlIl "19y-jonr4 -ua>1 rp9io solpl'pos) 1eá:ágs'oploq e rghrnÁ3a 9spd9lí3eu 9"á" 1a83 1a,r /zspasalel9{gl sIJ9uI Jal 1ode119 Álaure Ie[9ze u,elisnd''uasauallalazs9ru ítp aN :ynzst{Ba 11,,""1"f9i'".91",r91 s'91efnÁu3"* i*aaor eígrrrurns 19P9.1 ,r,lul"rá gs39a lzu zo1u ze 'eu9 Btolo.Fozs llo^ pH .p>1 9tto aul rrFüIoy 1auásjurs ueqleloscde1 -9uual 1?§a s9 sll9uol'utlt 'teltzt.q"qqn gu.tlnuas ,,lulJazs {R+az§9tIIJal" 1aÁlaur 1al'axu9ia sapzs9ruJal P lpazs aqPual salazru luozsn (.qls aullalJ9 //salazs,alu ;r4,, e,Bít9c gs39n qí'i 111, 'zssor p upqplplp pala upuuoq id)lli"t"l es.epl8el ry,ri'"rűoá;;Éi; -9pJ-.í IP9I.^ zs? ze 'sc1o1ra zu'lazs9u1,1al e >í,Í,IIsIe m>íI9u s9uaqqeJulazs .llpsJ9u.l zs? ze 8lpulu tnhPt luFIIp ,JJI"ry la19 pa^'T qqpl.l I9uuV u9ra BaAo{ ruau lBll-prtu'pera 19qg8pqlozolglJo{ {unulellezs zssoJ v .plad salezs9ruJal 'g,r;a ar39ssalal9T'l ,.r"l;sgi",, itpü 3arrr la,r9s91 eza^ zs? " p p^llo up^ alaq aq9lj"r9, ural {al9l p ze lvre1e ze Á3y s's9alaro1 91nr,. ergi speí8n '9pa lurrazs {uruazs9tllJ"l l*" 'rrá7 r" 9qq".Jr"iíl,qr .19[gzalualla zp pPa{alasJ au s9 'Izsal 9qq€salal9>I.o.r l9plesJHJa_$u" sp lnpóioa"ip J9 pa3-al |ule'lze ppalalasJ ,"iiaq" Í";;p.l saualaÁ'a 9ze{la^oT e ltanla s9^TaIasJ saÍlaq B 3aw e[qezs.za'l.al! {puup zs? zulFup ruauptl ,9í qqBJ3aI p tuoJo ze '7azal19 ueplzsede1 p tuau^:{IpalzaÁlaq erdele ilapa{Iarua ,tIPlsJIo>IJa

ze

a'azaÍa1 qq9zosJlotupr{ssa1

{il8a 1".r9r9"n."zsPueu

-rrr Blusr,rBqruallas íuo191 uaqgp FgÁu d'oq'ruas,nr"ru?r:iíJ*,13] Ti§; o zv llloM'la39sualaí -op1 qqadu9Jazs aI.aJJp zu &aut 1rqr1"", wau upqu al9l qazs9ruJal ll9{uual 4eza ,,>,ue,{Bal au á;N'; rs"! ,"ii as9z 'BIPII9J u9zp plod e í>lauassaqaruaq39n ugplgd P {os9zoll9" xsoq ,uen pa39ne " elopuo8 zs98a :azsso uírePoj l"p.ro* r,üJirirrqil; ;;;il;Ö 9"tl v" ze 5 ",sg3o;1ut1 E s9 sg3o;rgpeú B'>tBu1ur 'seruplp ua3t-uau pddeu e

Na,ISJN:IJSIZV

9II

A felvilágosodás

7I7

elmaradjon az időtől. Ebben van a jelentősége, mélyáramlást jeIez, a polgárság feltörését a történelem élvonalába; ahogyan angol és francia társai: a freethinkerek a liberális formátumot mutatják, a filozófusok a forradalmit, a wolffiánus aufkláristák a nyárspolgárit. (Lessing a fő aufklárista, de szerepe elméleti, s túlmegy az áramlaton.) De bárminők aváltozatok, az értékcsökkentő tendencia mindegyikben közös, mert maga a felvilágosodás a hordozója. A racionalizmus emberfigurája csonka, megcsonkí§a az emberi lényt,lemetéli róla transzcendens képességeités metafizikai igényeit, s a magára maradt észt teszi meg egyetlen szellemi és erkölcsi szervének; ezáLtal azonban oly feladatokat és terheket ró rá, amiket viselni nem tu d, s így vagy az élettelen absztrakcióba hajtja, vagy még jobban az áIl.alt szíéraíelészáL|ítla alá. Az utóbbi az ésszerúbb, egyszetűbb és következetesebb: a forradalom az absztrakt embert akarta megvalósítani, de nyomban felülkerekedett és győzött az áIIat. Ezt a vonalat követi azún. fejlődés útja is. A felvilágosodás íil.ozófiájarnég ajőzan és okos potgáré, nem szereti levonni a végső következtetéseket, középutas, megalkuszik, ám aztán szívesen kibúvik az alkuban vállalt kötelességek, terhek alól is. Elméletileg kitart három transzcendens tétele: a deizmus, a lélek halhatatlansága és a szabadakarat mellett, mert ebből pozitiv haszna van, de szembeszökő, hogy meghagyja magas elvi szempontnlk, amihez a gyakorlati életnek lehetőleg semmi köze. Akartan vagy akaratlan, de szükségképp nem az igényesebb, terhesebb transzcendens törekvéseknek nyit szélesebb kaput, hanem a kényelmesebb, lefokozó irányzatoknak: szellemileg a pozitivizmusnak és a materializmusnak, erkölcsileg az tin.laikus morálnak, melyek 5yümölcseí a 20. század első felében érnek meg. A materializmus első csatáját az emberlény porondjrán vívja minthogy az észelvúségkiélezi a test és a lélek dualizmusának kérdését.A kiinduló pont Locke szenzua|izrnusa: ha minden fudásunk azétzékelésből, és a tapasztalásból ered, azaz testi gyökerű, akkor mi szerep jut a léleknek? Descartes még úgy oldotta meg a kérdést, hogy a lélek a szenvedélyek útján hat a testre, mely puszta gépezet; az állatot tehát, minthogy nincs lelke, érzéketlennek kellett tartania. Spinoza párhuzamosságot talált a testi és lelki folyamatok közt,bár oki kapcsolat nélkül. Locke, eléggékövetkezetlenül, a lélek, a szellem munkáját a testtől fiiggetlen tevékenységnek fogja fel. A léIektan és azidegélet növekedő ismerete folytán lehetetlenné vált egy ily merev dualizmus fenntartása: a lélek és a test kapcsolata szorosabb, szervesebb. Az empirikus szenzualizmus előtérbe nyomulása aztán igen következetesen az idegmunkára helyezte a nyomatékot, és racionális megoldásokat kínált. Az állatt test érzéketlenségefiziológiai nonszensz, s ahogy az áILat pszichikai élete idegrendszerének múködésén alapszik, hasonló folyamatoknak kell lejátszódniuk az embernél is, mint-

o; lu9Tugpl 1aza s '{puup^ >Iosplozs lpsJ upqgfglel /{pu{p8 gzope8ur ualalÁlaq s9 saÁlaq 'ilgzgT zssoJ sa 9í es.qzse1g^ ppqpzs sJrnu {auJaqwa zy ,193nr qqgJ8al p uaIaI9J glp^ Igllüo1eplgJ n ;n"stnqrr1g ,, ;Á&gnirnq e 's9zuo zp uaqqa s9 'as91;391ar1 1oulelíeq 'lal9 nulezJ9 Úadd9>1uopíepi 1aI9 pIIaI e l1au-allnepupry rgle'aíu9ural9^ p zssoJ lgJJaqurazy.eqft^vz p[a ruau sgpuor4uaI|e ze za ep 'zat§azs.ql§ lolos9lpn '1elerupppsJ9l talaSgssozo{ zssoJ prrqpuar Á3oq'ued8n pían 1peJpw ueqlpJl "'"qg"pr., -z94>1tÁ3a !8arrr palzgqugp1 a39ssa dgngzatt;rlzsugdnsJ lgllpllg zp lJaqwa r{39 uapunu puI9I ze,{3_ot7' u hrdell.e8 aW,{'"$IaJo1 ar8gsprazs í} lI9 ^pI "' " y -'.e[Ó>lp agrrji -qord e TTpaTzsaínyn'srygapH uaypv apnol) I9uelg! s9 prrn.uaial r)'1nlp91" uppetpqlpq s'>11zallepual l9ruazs lpllpJp{B 1au4md anbrerue1 uaqqa) la5?l u ehyhv r(laul'9,rJla19 uepl8eÁ"n Xd" ,lÚ"l """uaql9l $ lsnruzll€rl^ qqP{ul .ÁSel'1snurzFuluP soÁpuroq nuEp^ ppp.{8a -uaila p^^a pu1^tr ,(aípgl9jaurppg s9 fo6 uaqqa) TT lzsBlgn 1e1o1elopuo8 p gpttÁ8e zu ,í3yuuÁBn e ezzo&1opia; s9 g gl }aTalazJ ?DI9I9Id l9q "urolpsJ s9 roruod3 e uel3oqe 'ra>l9rura1 9rpM8e zv luozsl^>1o1ulopLo8 v .sps"óp -[epl tgqar {aI9I p'IpsgFu-€^I{u3aru 1au939sÁu"a9r$,"".p.r"r3"p, .9r.át1"1 ,rina "L ," 1o1eureí1o; pIFI € lrnJazs sluaqa) uua! allat4'aígtlarro;g Jo{eÁ3 1a1 Fuallazuo azssopunu 'auuaq >1unualJsazs9J §I u'Tunulo lpTos-pt .(1oxrery rzgl1a3aur uaqqa) alai9llgJ '119 uaqlaza^I9 H9zJ9 ze 3gs&op1o_q y s9 eídep_ {Eus9pplpq e /)pu9s9ln8oploq Jaqtua ze snurzlal"'ir'n,s|őfi)" -ua'uaÁ3a1 B8errruo s9 uoftgp1 erg3eru Jaqrua zu t{Boq'ezzoÁlgpery rlá, lItpI€I9I s9 -ual$ ze í9qs9na1 39rrr ualsr'uasJuru '1a191 'ruallazs 1urul'tul -seÁ16 ,(rlapaep s9lrnmJpcl tzglagow 1arrzra) adu9rup'ala 1".r.9p9i1"11i"1 19qa1'>1eugs9ppJptuuuaJ^s9 T€ugs9I_p^H 1apaÁ8a qqasad9lla p r, 91"ÚZn qqoí8eu y (ze?t zg) ,r39srÁuua,l 1eóc ,req,rozr'á9.q,r9ir-,1 p '{Tzo{Iop -uo81aqqo1 el3o;19urur'a1918arrr palzpqugltll ele8ojr9j qqoxbn.r i;",.is; azss_o.pur_w l7e||9 ze 'II9 luFI 19q3eíue uglzsnd Jaqrua ze :19Áu9tu"á4"ao1 padd9189s{nzs sazsso ze eíuola1 slJ9w_ap '(tgtt--6ott]r a1l1pytl a7 ap ^|a gpl ,IaJ frrr$o uatln! gsp zp uaqpuaJ $ísol ps-asxsa;ásó;rlq luTtu ,,aqüa ze '1srtr:.tztlpnp p {}1a^Ia :+euuzzoulgc .Ia )qzsalar sg rx >1uzsalía1 19rc " -upry p ln s9zaÁu9lüapza{ 1o3ue ze'pg3o11al prnla8Űdue;y l9tII$'u9 ,trralzsa{Jazs 19qgÁ luplsJloTJa plsllplJalpul .(8oq 'ueqqe snlr8o11r 11n.,(3a 1aadaprepl u9 leuglsllpTJalpu 193errr eílun uesoáoí'l"hn lunup sa uesol sa3aÁu9l sJuls lzo{ Jaqua s9le119 ddg1 -epn+ug rgru íapsarr6 ^39squ9pl -s9zaTo^o),gPuaal etag1otz.q,aap! ze aq9Álaq uPlTaIaI P'sJulu 8q.q"pnrt tzo{ 1oJ qla1 s9 Bsal e :1s9d91 9lu9p e rzsál3arrr rtapsa|l4'rű;;j {olp..'eu( ,snTluPq)au uJau zeze'19lsnzpdurl ze 193eus eípn1 ruaryuapa88nJ ueq -uoz: 'a89suala[glJ9spí {auua sgpo)íIopuo3 u 'sa3elp gsla ze,9po1;,Űe"pi ze ÁBoy'pían upq9uel{al9l sglJglJozssu'3rpad (át"J grt" ."r- .g|;'rbprcH p1apo 1o3ue ze lo1elopuo8 B lze {Tla^Io.J ueqpez.ezs .lI e I1uJ JJIoM snTlpJTupd lau9u p s9 a^pqJaog uupluJaH lpup11ot{ V ?pIIg 8aplsal Á8oq N!I,1!IJN!IJSIZV

8II

változnak; legfeljebb arról ítélhettink,hogy pillanatnyilag mi szolgál az egyén és a közösség javfua. Ennek ellenére nem vonja ki magát a fólvihgosodás nagy eszméjéne§ a nevelésnek hatása alól, szerinte az erkölcsi, társadalmi és politikai neveléssel (törvénykezés) minden kívánatos jót elfrhejilk az egyénnélés a közösségben egyaránt. A visszásságokat a vallások és a rossz törvények okozzák.Mindezt el kell tcirölni , anépszuverén joga, hogy me ghatározza, milyen rendet kíván; az egyén szabadiága, élete, hrlajdona érinthetetlen, illetve a va8,yon egyenlően ,llewe a végzeft munka arányában, apénzt azonban el kell törölni, s helyette természetbeli javakat adni (ebben megelőziProudhont és az összes absztrakt társadalomgyárost, Marxékkal bezáróan.) - A materializmus legkövetkezrtesebb képviselője a német szátmazásű P aul-Heni Holbach báiő, P árizsban élt, francia po|gátá lett, de szellemileg nem naturalizált, alapos, de esetlery unalmas, szátaz német maradt, kirí a fűszeres, könnyed stflusú filozófusok közül, kik nála szoktak összejönni hetenként kétszer. Könyve mégis a korai materializmus bibliája lett; eszerint a világban semmi egéb nincsen, csak atom és mozgás, a íizikai mozgást, nehézkedés' voniás' taszítást stb. éppúgyaz atomok rezgésehozzalétre, mint a lelki és szellemi plenségeket, szeretetet, gyűlöletet stb., mégpedig mechanikusan (agyvelGatomok, -molekulák és -sejtek mozgása a testi-lelki élet), reflexszJrűen, benyomások, érzetek hatása alatt (ebben megelőzi Engelst és Pav|tiüső lovot); még a felvilágosodás biálványát, az észtsem kíméli,méchanikusan működik az is, tapasztalatokat gyűjt, így me8 fudja ítélni,mi hasznos, mi káros, s ha eszerint cselekszik, létrejon az erkölcs. Illetve a jó, vagyis a hasznos, azaz a boldogság; mert az olyan erénye§ amelyek nem tesznek boldoggá, kártékonyak. Ennélfogva hevesen kikel a va[ás, mint az embelsg ry8rontoja ellen (az ateizmus ,,erkölcsi" kötelesség aközjó érdekéberr). Holbach erénytana persze az á|lat erkölcse vohá, ha lehetne az iállattól erkölcsöt kívánni, de ez őt nem íeszélyezi, minthogy meggyőződése szerint az ember minden tekintetben éppoly élőlény, mint aiáilat; a hit, hogy bármiben is fölötte állna, tévedés,,,erteut". Természete szerint sem jÓ, sem rossz/ szabadakarata nincs, ám Holbach sajátságos módon éppen ettől a hiánytól várja javulását ugyanis ily módon szabadon nevelhető, iskola, törvények és főként reformok által (helyesebben: idomítható!). Mí6 Helvétius a néptől vagyis az átlagembertől, annak átlagértelmétől várla az emberjavító törvényeket és intézményeket(vagyis eg} absztrakt átlaglényt ruház fel emberfölötti képességekkel), Holbach sierint reformok hozatalára a fejedelmek hivatottak, tehát ők a természetfölötti csodalények. Amint lá§uk, a felvilágosodás materialistái minden lényeges ponton anticipálják a 19. százado! nem kellett hozzá egyéb, mint következetes racionalizmus. A vizsgálódás logikus módon terelődik a filozófiátó!, v agy-

'Áuglqsqg>1ra '1_ep_eu4uo 's9zuo sa3apg .ugfin pl9snu9Jl 391rn u e3Bur s 'uo[n391aH ,€l a89qlopgp9s ,€oq 'ylaze s 'ilalpáar., 1o-saúcel-uea{'19 gulwp '79[pual3g1l^ p rulplzol1gn elre>le guue,(1o'!t[9Ju9 uaq9Jaru ap /Jgrul -eppJJoJ g1;zrelraqrua '9;euro;3.eil^ 'q Bírlozs[Bt{ 1o1=1.,p,ri gro719á ,49r, nuailazs o8oqo1 luozsT^ 'ualald91 eJPTunuI glsJrjlr9Á.ra)í salalnsJaq ,9I -nJa{ Pzsn,I-,n-d"l a^luTTal lgqsnlladse sBuI íazsso p13o1 eqgzsl,uuoqas P uaJotuol rBÁ8etu P llule'zepurur'sllglJozse'etlgd'argnon6elser'.raunlor '1secln6 ,l914aq eJ9{untu qqgfiq Taza 1.ratu 'eupur9ula Jo)plp s 1gl9Á1 -9pa^uazs sgtlpp uapuTul'pr939suapapa391a'l9tg,{39tryzssoq'lgrraular -9s PluPpuotu auaila>I aI uaquoF4'gzzotlrypolzse3e,r uasosc.ro8 l9s /PI9J Baqa^ tuau aI lppelp ]lelopgq'ralrs runuas s9 t939s1lop9ll9s saurala,(8a s9 Twala sazsso 1eu9lode119 eíproq lodr_rd p luTul'sníaqald ilaplnzs e 9:3o1 rulBilnÍta aFuazs e zaqílaure 1o39qnue1 9s39n e apipgtpuTru TnzssailI pppH ,ps9lo{1e qqgpupppJeur8a1 s9 pdugre qqod8eu3a| pez7zs e dpú a1'1au ' zalqa tg,ut 1euellfu losJln) I9^alazsso 1eu9391ra prallais-o11alus -9laz§9ulJal ilatu'urc1plnpJol ryugf1pal9 )tuBuJ9sp1 IIaT 1a'sr uaprngJ eq isouíe. nlg1il id"ap ,oin191" '1o31op e u939n qqaÁuug1 >1n[eq3o1urau "n {n+r9z9{ 1aqnda1 @ ut-zt tt) naassnog sanbca !-uaa ! Á3oq'uequozp s9ll^ azs pro_1er(3,1plal9ug3eur ura51 ,19saÁrru

pal[alayla,91rllnlr,*,-eü rys9ó""1

-laulJaruazs zrauad'ln89suepls9ll93 salall9'>1n3asualayr1" qu"p xsoq 'e.rűuuela '1au.rarusr urau_'as9la^o{ >I9tuzsa polelzo8ueq uarrual p ]ur_ul ul s9 1rerrrelíur{ F1I9u i1"191'.9 1ryTdl9 '{aul9 Tau9s9lI39IaIT líplppp Á1933e Á8oq 'Áu91 ap 'sI serrrp8rozs s9 sa39qJq"1 ,1""s9in^e1 .4zsr poq rÁuuaur'lnsselnrut>I IgJgI_p{1p g ld pzt ttlos a d8Óq P'uúopli, fko"91 J {unl9 tuas nu s ',,1arualla[ a8uat{B" srqqgp8a1 fuÁ3a-191Á3a IglaPJIrI ,(u.ara salazsaruJal e s9 lpsn gzolq zsa vezoí e Á8oq '>1rrarusqa pupu l9lpll.aul s9 Ir)plzsn qqasallal8a1 sgposo3gll^Ial V .{LmlJpl 19u.{u9ra ze B.au aft ,(uoal9de5i esndpsgl) ilo}gl]1p p :aJ9I? rualaualIol p qa^ 1u9.{3a qq"rrrlniÁlgáeneZi 'qqasglra8a| e zso91glalnzs alglaq e s 'azranla gzapual 1ala z€ >III9^ Foq9q sauralaÁ3a ze'clet7^Il{ailo{ s9 ru9,{3a ze uadd9laÁug*pnr" Jlp -gIíaJ g ,e.hxtv eq91?l9hauraÁu9,r;ol Bazs9ruJal JIeq 1tu1erpq p /JJpqTapJ9 ze 5wt7Á19lzso ze'JJptIl9I p s 'lrclglJoT louolzso zB Bhuoqat lqqrqiriqá e 'elrzr;elaur e ezzopIou'lraqura zu efiypuqezsp! |e^gzs s9l^t tp^p {aIaI ,BhBaB ?^9n gI9uIJoJ latulau9ugl 1ul17za s 'pq9l€pű Sjsrraqrua lla^pru p rz3_apraq'pug eqgruro; sa3a139zr 'uíloze&t'rzatazspuat'ezzo&iop,1 1r.ó.q9, -Bdde lnez?a elugruopnluopppsJ9l s9 -ulalau9po1'-1azsaurJal /puel{alal 'alalasJloq pvz9zs,6I P la{alalal P la{azaPulN .ala^ 19 InzssoJ uPq9IPlI9 s 5llpq{}w uasard98 sI za ap 'zs? ze Bs_elqp^{ qqese8eru uallaÁ8a 'r"19*i"1 l1r;|Ig g+elqzgrcÁ8eua 1nuplpl Tau9sapo{rlru laza^Jazs p lasJlo1ra 'ras9zr9 -r(ugF{ atruaq Jaqwa ze s'sn:;oizluprlJaru gpql;9 uasalal9)o18pun i XSáq 'pr{uozrqaq '.el?vÁue ze sű3ert'erloÁugruop'llazs.a.'Jal p lr)nuailazs e sI

Ng,]EiNaI$zV

nagyzási téboly és nagy eredeti tehetség - alkatának leglényegesebb összetevői. Csak természetes, hogy a természetessége századában ő |esz az erény leghevesebb prőíétája és leghatásosabb apostola, a kor szentem-

bere.

Genfben születik, s kiskorától fogva űgy nő fel, mint valami eleven ellenpont. Anyja a szülésbe belehal, egy na8ynéni gondozza-neveli, azaz kényezteti. Apja órásmester, de éppen nem példás űzője e híres és tisztes svájci iparnak, sem a puritán kálvinista hagyományokat őtiző, köztársasági po|gár, hanem könnyelmú fajta, s egy verekedés miatt menekülni kénytelen a városból. Eredetileg táncmester akart lenni, (Genfben tilos volt a tánc); esküvője után 5 évig Konstantinápolyban élt. Fiát nem a Bibliából tanítja olvasni, hanem az anya hagyatékában talált regényekből, együtt olvasnak, olykor hajnalhasadásig -, ez a gyerek első szellemi tápláléka. Tíz éves korában apa-anya nélkül ál1. Nagybátyja egy falusi protestáns papnál helyezi el, ami igen tetszik a fiúnak, kevésbéa papnak, úgy hogy ,,semmirevaló" minősítéssel hamarosan visszaszolgálta§a a rokonoknák. Egy írnoknál (greffier) kap alkalmazást, ez azonban elkergeti, mert ,,reszelésnélegyébre nem való" (célzás az órásmesterségre). Ekkor rézmetszőhöz kerül inasna§ ki igen durván bánik vele, s megron§a; maga írja vallomásaiban, hogy átmenet nélkül a legcsúfabb hajlamok rabja lett (,,hazudozás, semmittevés, lopás"). Megszökik, néhány napig csavarog, pontosabban szőIvaettől fogva élete végéigfolyvástbolyong, kikötőt, nyugtot sehol se lel, mert vagy őt nem tűrik, vagy ő nem túr valakit. Consignon nevú savoyai falu plébánosa barátságosan fogadja, s e8y nemrég katolizált őzv egyhez, Madame warenshoz küldi Arrnecybe, nyilv án tétítő szándékkal. A 28 éves asszony azonban |erázza magáról, Turinba továbbítja, egy konvertita iskolába, mely nem valami jeles intézmény,többnyfue egziiitencjátlan világjárók gyülhelye, kik megtéró szándékukat bejelentve, egykét hónapig ingyen élnek ott. Rousseau e8y hónap múltán szintén katolizál, s 20 frank útravalóval a zsebében megint világgá me8y. A valláscsere csupán arra szolgál, hogy könnyebben találjon elhelyezkedést. Sajátságos fu9tl hogy a született és önfudatos plebejus, a demokrata apostol mindig grófokhoz s egyéb arisztokratákhoz sodródik, minél jobban nő a hírneve, annál előkelőbbekhez. Ezúttal Vercellis grófnőnél nyer inasi állást, azolv ban tolvajlást követ el, ráfogsa egy kis cselédleányra, s tűti, hogy azt büntessék meg ártatlanul; kiderülvén a való, elkergetik. A következő grőftől, Gouvon-tól maga szökik meg, rója az országutakat, de megunván a nyomort, visszatér Warens asszonyhoz, ki magánál tartja egy ideig, majd papnevelőbe küldi. Minthogy azonban úgy étzi,hogy megtalálta hivatását a zene művelésében, a teológia nem érdekli, ezért elbocsájtják. tllbol csavarog/ elvetődik Párízsig, de nem fud, valójában nem is igyekszik a maga lábára állni. Ezért megint visszamegy Chamberybe Mme Warenshoz, ki a

s '1rl[eza1 dlaur '1arra>lls '>I9ípE sI gla ,(8oq '4zo>II9q9Jd lp^^p s qtDlysznu suyllg e'l9í9lr,őo vaíalag,lghp ra>lrs € alal eíler 1allasnol s '1o?gsze?t 1e11931ozs uaseqos Álaur '1eurleppsJ9l e eí191n3aru ueqqoí89ur .{3r s '8aur eíden pzu?d e ugdnsc ap larrrlaÁ8r; e eruuorr ere8Bul sI InJa>IIs '1alano1 l1ap1391a 'desl 1[vz í8eu ueqszue6 lezetl Á3aru Ia^9T9IuIa puep>I I|?zsp, Áugq9u s /ua}loprlu9s ,IT qazlJ ruas 1939s9puerpí8,aru s 'rlzsauaru uolyt pI^gJ u9llrtlü g|pualzsa I9Js9uI (ratgrJ Áugps ua8r 1u9lq9í3a) lang>I e Á8oq t{3y' 3o rc nvz'{IpoTso+uo, ap' 93znq,$ upqplplenlq'u9M39^ aJ9uaz zselo 'aq9cuala6 d8aur laruruo.ro ,(93op9d qeDlolzslJp ,7) uípu8o1 InJ9DpIr }a^gT BIJup{ IaDuaIaA u 'n8reluo11 erglelu_eíe ar18org ap aurl^J In39^ ?yl'31t9 ,eq9s9r1 Brado Á3a 8o;alaq sa'Inu€l l_a>I {Ip93ua1 'sa.ral lsglly r9r_w9{'(a{ -3org ap alüIAJ'panruerj ap ,r^tr'urdnq aur14l) 8aru 1rpalrausT IpT)pJn s9 ,Insazs9J ueqs_et splnla ru_p /Tpu9ltll9pe1.y ze 1allaÁ3lgq glaagla luozsl6 efielnuraq'lrazspgru 9z9llo1 e{eíT d8a 1pplla; srued311,1s9psa.{u9zr.r9 zp II9waJ 191939spqa1 Iauaz arglaíSa s 'auuaq lpaJq9lal JptII sntuzIAIJJe ze'r{BgnanJs p ap '9l pu ruau 39ur '(etn) JoT{a sa^9JuIuIJpH ryt ?Ías ,a^I glazal 9IaJI9. J {eu9sglnJeÁpd tpBpza4,{31 ]u19q -9.rd 19scuarazs '1rzo11o{ BqszTJ9d t{Boq'uzzo.I9l€qla ltaza s 'lerr 1o3repn1 ap ',,1gugl:o,pry sa^pa " e zsal lalalJ9spl d8a 39tu '4lzo^9l I€JJopun ípua1 -aila{Is '11aÁ3al ÁIqnrt atu141 ruraÁu3aur 4zsla,{3r'dol poq 1cepd Áugq -9u pzse8rn'e[pgur sJllls lusp^1o'rulnue1 /Taual}alaqla^au TItg € ap 11eu -g+ruepz9v zotplousJue rcdg1 lpuole>I dlqnl^'equoÁ1 8rpads9'1rzorr91 ua1 -l9p9lJ9s luaqgtgzs eqnd 89sduozssp )9Jap e 19Álaq 1a elp18o; 8ea,o1uralar

-azs {Is9ru d8a Á8oq'1a1 eruplzsede1 uor{llO ,Á8aruezuq 1P{9Jrl{ € u9^ 1a391a3aur píeur'lsuar€M auIAI prmrr '1g[eqnyzs pup p[alalla aJgpl pl^gr I9uH'Ia, uílorel d8tpq pulelfeq glrpgq Á3a uagzol1p !sgpd39Á3 uassara1 I9uso^lo{pzs rupllo sar;q d8a d8oq'Á8aur aqralledluo141 lueqeSerrr aruzap -aJIoJ lodlod,rlzs lI9^I{ ta39s8alaq ,(up.{.a., InJa{Is I1PIB Ps9lPq >1anÁuo>1 Iso^Jo ze l{Boq 'ntpgz8gt.' I€^^e s 'rolz(ue.re ze lJul8rn9 c1o.{5 )tzop -uplp1 'nlzeln lp)os uaqzg>Ilw '1teídep {pu9s9lnJpÁpd rrlalpzs qarr8aur s lg3errr rzsru 1au89slaqal Á8eu'paur 'pp;eul auaz e eí8gzrscaq % uJq '1nuel }uelso^Jo tglrlerualeru '1grqauroa?'194tzt1'19f9loa1 '19g9zo111'1alut -Iau9lJol'1eurppol'luppl'uoloz{u_europq € p3reÁu8r8att't{8etsepn1 p ,uaq9lal9 aq {nla^ s'rgr8raua nrlafiazs )aupaJq9la{ {plgl lpdarazs glaÉzs e s9 u.Áue ze auazsr{Ba {TT 'sT {augu Tqqgl B 1tmu leu-//upulptrAl aJQqJ" p au9 s9l9q u.arupsg '41Á39,r sanbcef-uea{ arrwu 'ze 1ode119 saurÁlas e zg,p n9[ HIaI-ps4 uapuTtu s'laryaMug)í pírglla'l9z9q-lsnlpJ 9rnau (>1elí9g) allawJpqJ el ulguJ9zs lzapuaJaq /aqrualaJazs e lg BhenBaq 'zsa1 arrasan -pax,pI9J {Ipo>{sopuo8 1u9reÁ3a 8apurlazr9 s9 8elr8eÁue'neugsgzuo^ r,íJl ltüazs sazru '1u919 'soursc P tuII9uaIIa Pn+ urau sr ar39n Áaatlzg 9P9s9pT ,alTulruas IzsI^ uras ugÁpd 'sor{ug8eur V lí8a urg'tulnsaÁu9^J9 aulaJazs el9ulgzs zalazs l9ulplp^ttl lJa1zselp)

glluplauaz lunü upquoze 9

'+s91l9

zzl

Na,]aJNaJsIZV

A felvilágosodás

I23

csak annyi eredményt hoz, hogy megismerkedik Diderot-val, Holbachhal, Grimmel s még néhány ismert íróval. Ezeknél is fontosabb ismeretsége: Thérése Le Vasseur , egyszerű, fudatlan szo|gálőlány, írni-olvasni sem igen tud, de tele van jő női ösztönökkel, keresetlen életrevalósággal; Rousseau

önzéstől éles szeme nyomban megsejti benne az újabb, nekivaló ,,maínant", s meg is kapja. Később azt állíIla u8yan/ hogy ez csak utólag derült ki, de az ő őszintesége is sok rugója jár, s mindig fudja, melyikigazságot kell megvallania. Mindenesetre eleve kiköti, hogy sohasem fogja nőül venni. A születő gyerekeket pedig, mint tudjuk, Úra a lelenchááa adja ismertető jel nélkül. Ezidőben meghal ahJla, az örökség egylk felét nagylelkúen az anyagi gondokkal küszködő Mme Warensnak küldi, másik felén Thérése éhező családja osztozik. A Gólóns múzsák nem hoznak pénzt, ezért elfogadja Mme Dupin és M. dö Francueil aján|atát, s titkárságot vállal náluk (5. és 6. sz. pártfogók); az állás amolyan tiszteletbeli, kastélyukban lakik egy évig, s két színdarabot ír. De úgy |átszik, ezt a kötöttséget is sokallja, mert megfogadja, hogy ezentú| rnegfuzi mindennél becsesebb függetlenségét - értsd: a függetlenséget minden kiszabott munkátó|, íoglalkozástól. Mindjárt el is utasítja a fenti pártfogók által szerzett, jól jövedelmező pénztárosi állást, s fogadalmát valóban élete végéigmegtartja rendíthetetlen catói szi|árdsággal, ország-világ előtt messzehangzó és messzelátsző appatátussal. Így pl. midőn Svájcba kénytelen ,r,e.,Óküki, tr. Nagy Frigyes neuchateli kormányzőja által villát, tetemes összeget, teljes ellátást kínál fel neki; Rousseau vá|aszábankijelenti, hogy lehetetlen o|yanházban laknia, melyet egy király (értsd zsarnok) épített,shozzáteszi: ,,Ön kenyeret akar nekem adni; nincs az ön alattvalói ko"ott egy sem, aki ennek híjával van?" Másik operájának (Deain du aillage) bemutatása után XV. Lajos fogadni kívánja - harsogva hárítja el a megtiszteltetést. A jótéteményekért,támogatásért.hála helyett áskálódással, gyúlölettel, rágalmakkal fizet, mint Mme d'Epinay, Diderot, Voltaire, Hume, s mások esetében látni fogjuk. Mindazáltal jórészt hódolói és pártfogói ajándékaiból él, ezeket spártai dolgozószobájában spártai erénnyel visszautasítja, háful a konyhában a derék Théröse azonban egytől-egyig átveszi. Pályanyertes múve nagy sikert arat, s egyszerre híresséteszi nevé| ekkor közhírül adja, hogy az írást és a dicsőséget megveti, mint egyszerú kottamásoló kívánja megkeresni kenyerét, s csakugyan így történik egy ideig, mert mint Vallomásaiban beismeri:,,Megértettem minden előnyt, amit elhatározásomból húzhatok, s úgy véltem, hogy az olyan másoló, ki némi hírességretett szett az írói világban, valószínűleg nem marad munka nélkül." Jól spekulál, mert munkáit a gazdag sznobok, rajongók stb. alaposan tulfizetik, vagyis igazában írói hírnevébő| él, s így a kevés munkából élősködést összekapcs olja az erényes függetlensé g álszent íitogtatásával.

pJp1pÁu s9 IJa^aTaIaq /ualla e3gs3oploq elalual 11ozs[eq3aru p g)zs 1a{alasJ saJa{Is ap 'pgp8 sa 'saullaJazs ?pw urau sanble{-uea{ Á8oq 'rzsazr ua^9u zssor ÁButdfl,p awl^[ 8rpad Ins9zgppq ísarularazs aqJaqluagJ} ![aza^au ilaqrrrp,1-1u1es luozsn Igr1zs?l e8Brrr B s 'Áuozsse sa[.r9; ze eqou '1uerr lolapnoH,p eruyq'euo1o,r ryug[g8oJrJgd peln.(8 alualaJazs fl9pazruazs 91o3ug1 ap 'saÁu9ra Á1o1urzs q39u 'ueÁ8n p€Jpru uellezoll9^ lupJl asQJ9t{J 9í e arularazs saÁu9ra ilaru lzs9Js9uJ'I9[ e.rgleÁu e uoy(1o; Áeurdg,p arrr141 paur 1zs9rÁ3a '1euue pÁuozrq urau 8asalaruau € ap '1atual lo{plí9g ín ,ue,(8oqep^ ila{ 8rpad ru19 'a39,r ua39r J9ru leus9losgulpl+o{ saÁugn Íe srueÁ8n ,llaruzsa $aqIaIJ9 u9lo lazsaruJal $op9ult ze 'utrzonlgzp 19139yn p lot{€ '(39salauray) +-a8etplall ze 'el;evJezs //psJoga^patu" 9 ze rlaud9 .7e) l94|z9q, rylp1 uaq9[apra l-.,{cua.roruluoru H 'l9s9^rq8aur (98oprgd.zs Áeurdg,p arrr61 eípe3oJla a^lals s9 lgqg{Ilqndsar B Inpu9Jq9DI npassnou '11apadalala1 uaqÁaurad sop9zstuozs v aJIplIoA d8oq 'uoí a.l;q uaq9[ala1 B Jo{Tru s (,eír,rzssoq sn[aqald p za :I9usJ {u9ra |9]lazÁlaqe '1e9qe garrr '1u4oÁ191zso qqgsle zv e\,entyto13 ygze neassno$ 'il9z9{ plpDlolzslJp s9 .r931od '1zsuted 1apJlt{ 1a39s9paÁ3a dlaur '1aÁntu e 19ípe3o1 ua8aprq >1or931od uglr.rnd r;ua8 e lu9{g9,€g ,sJuls au{alJ9luruIas a^z1u9l>I€u9uel u1lrl_p) í3t s'ueq1o1od e s9 ueqgTJ9uqzsepard p zsrr{luau ugryqgÁ3anolot{ /aq9laqa{ zqÁBa €lsnn^I9{ p J9lezssn uaFazsl9J s9 uasaÁladauun 1191a Ias9zopp ulopppsJ9] uelul8.esze8r s9 uep_el9q p Iuplauau ug^Jp{p ppo ,lpul1eppslpt lJaqrua zsa?a ze atruaq 'e[lug|v ryug4lqndsar rlua8 p la^rllu V eípeulg1 InpB^ utlou '8aan rraÁu ruau rp$p € ap ',,7oűasuap9luafr3a !#Qz94 yaaqwa zy" 4eugtan9pe{p TuoíTp p 4 lg+mrrleÁpd qqpín ,)íauJol aJ9lal9 zv al|filiazs 19ls '1nra>1 aq-ailIls€g e ug[rysq '{gftopg^ fururnÉgl d 'zsg,t -azsso la^DIuapuul 'ls9II9 p13o1 ilallalu auaz zsplo zu uaqu:ezs 1aduu9ru -al9^zo{ € /DI9zuaIIa pq^Ia s9 ilalapzs lur_w srue,{8n .Jp^e{ /ugrloq Á8eu 3rpad ala^al F! |g:.?uaz zse|o ze'zoq 1s9>1nq salal9)ol (saupnzsuo za fiSaa zgJJaN) p19l9í3}^ luozsl1 ,IB^l9p9JIr sJnoJsIC p uE^ uaq+9luaila sala plJglsrq gTo{oJ su9l93 p za ilolor{ '1usg! nla{ y) st uÍgndo Á3a 1e.re ,lnpassnou $a]Ts a.r39n uuggJo{ sa^9l€ {aura pJpsJnsJ.r;q3gg.rr e'89s9lsctp e '1vle ila{Is 1ueddor '1nlpuour 1urur 'ptu V 1lozptule8oy8aru lpue 'nlau píI9l>IpaI l9q9Ág9 uq+zu 9'zoqllTa88ar '1er 1azp1 'ugíaq e(Áue asaraq1 1a3 -8a.r trgprrluppuoru 9za{la^g{ eftopuo88r> enezsíg :uaqqasaulladu91 9u -lpqlgul$ luas rnau8raspuer8 a191-narnbsaluor\tr ,{Ba'p89sg,lrzsr{Ba reggds ,4 Á8oq 'd8apurur 're19;9.rd r;w 9qs9^a1 'uí4 e3eul Á8oqu 'e[ogruelun6 ,9I, el3o1 ,es.eu,loIIE^ npassnou 'sa.Ál9pa.rruazs 19ya 'qq[8uaq e a[p1aq8ayg qqgiJlzsg|e^ 1Ip9I ap 'plzpulp8ns 9l lza 1vllLazs loJapIC ,zotilosJlo{Ja upl -lplloJ 'yyazsÁ8a 'salazs9urra1 v ,;zaqlazs_awJal u uzssl6" :1enezqaf sar;u ehpnq s 'ualla pJr,qln{ p s9perugl saÁl9parruazs €{unru v ,,i.gp a-auat -78as rysylnaa[ rt8ua rysylulJ yofilqn za oslpúlúqlapzs?aau a sa 1ofruywopny a uo[a11" :8aur rradu 191al_aleÁpd pnrr9polp Tuoítp p a^ntu narl1uit NII,IIIJNSJSIzV

A felvilágosodás

125

hozzapárizsiíróbarátait, Thérése-t és Le Vasseur mamát, kémkedik utána stb. A nagy szenvedély mégis remekmúvet szül; noha megvett az írást, belefog Úi Helotse c. regényébe.mel;mek érzelmi tengerárja ebből az erényes szerelemből fakad,_s amely kinyilatkoztatásként fog hatni a hasonlóan érzelmes keblekre. Am mielőtt befejezhetné és egyéb irodalmi terveit végrehajthatná, a Mme udvarias formábanbát, de kiutasítja, ,,elengedi" az Eremitage-ból, télvízidején. Rousseau bőszülten csomagol, bár azt sem tudja, hol fogja lehajtani fejét. Szerencsére Condé herceg kincstárnoka, M. Mathas (8. sz. pártfogó) zavatáről értesülve, hasonló lakocskát ajánl fel neki Mont-Louisban, s így nem kell erdőben, havon hálnia, pedig már erre is elszánta magát. Mont-Louisban meglátogatja Luxembourg herceg és felesége (9. sz.), meghívja kastélyába addig is, míg a szárnára immár úgy látszik kijáró házikót megépítteti. (Ez a 4. bájlak.) Az erdei idill így harsány disszonanciával gyors véget ét, azazhogy klimaxban folytatódik; Rousseau bosszúdtihe minden féket levet, azt a rága|mat terjeszti Mme d'Épinayről, hogy titkolt gyermekét megszüIni utazott Svájcba, tovább á, ugyancsak a Mme cselszővényeíbőt kifolyólag, viharosan szakít Diderot-val, d'Alembert-rel, Holbach-hal, Grimmel, az egész,,cóterie holbachique"kal, noha már bevették az Enciklopédia munkatársai közé a zenei cikkek megírására. Ettől fogva sértődöttsége üldözési mániává fajul, mindenhol összeesküvést fedez fel, mindenkiben ellenséget lá! vagyis tárgyilagosan szólv a, mindenkinek ellenség év é lesz, s kielégíthetiegyetemes bosszúvágyát. A flegmatikus d'Alembert erre arnegsegyzésre fakad: ,Jean-}acques fenevad, akit csak rácson át és bottal szabad érinteni"; Voltaire pedig így foglalja össze véleményét:,,Egy orvosnak vérátömlesztést kellene végeznie fean-}acques-on/ mostani vére vitriol és arzenikum vegyüléke. A legszerencsétlenebb emberek egyikének tartom, mert egyike a leggonoszabbaknak." Ó maga vallomásaiban ekként jellemzi viselkedését ,,Immár híressélett és egész Európában ismert néwel is megőriztem első hajlamaim egyszerűségét. Halálos irtózásom mindentől, aminek párt, klikk [faction], ármány a neve/ megtartott szabadnak, függetlennek,láncok nélkúl, kivéve a szív kötelékeit. Egymagamban, idegenül, elszigetelten, támasz nélkül, család nélkül, nem igazodva máshoz, mint elveimhez és kötelességeimhez, rettenthetetlenül követtem az egyenesség útját, nem hízelegve és nem engedve soha senkinek az igazságosság és az ígazság tovására." Luxembourg hercegéktől azonban nem házacskát kap, hanem egész pavilont, narancsligetben, árnyas fák és csörgedezó patakok közötü leküzdve egyszerű hajlamait, e főúri környezetben, a herceg pár baráti társaságában fejezi be az Uj Heloi'se-t, s noha megveti az írőt, aki tollával kereskedik, nyomban kiadatja, oly sikert aratva, hogy a könyvet áruló boltok előtt a vevők tömege miatt megakad a forgalom. Ekkor ismerkedik meg Malesherbes-bel, a főtörvényszék elnökével és a cenzúrahivatal fejé-

IaTIgzIaí ilolp8olg^ s '1npel8arrr 1sour 'u_o1olJlq Dlau 1a; uolugle loünpzp Jo{as9ln{auaru eqc[9,r5 IT 'aITelIoA ,ilal e1pD1olzs|Iy /JrjgJ so{olrrqd8eu uazsn{'91aluapuru ezzeuJIepvs s'1ur; llazs9Jaw I9Js9IIp^ salazsatlllal p parrr'efpuurgfaur sI u9ln{ uaql9^al lu.(u Á8a l-aJIplIoA ,,.1[pÁu >1auu9lFrrp 'palapauaru p In]auozsol 'rIasJIg1Ja uro8gsesr?v}l-Lí? ze ehuor3arrr uo '91a 1epe loloqeJppurzs [uaqíaurag,| ueqgzgq uQ" :l-aJT€lIoA eftgrcunuap s9 l-aJaIToI^[ Ipazs PD{oqPJPp 'aÍgzlazs 1ar{u93ar gpa^uazs uaqs98ualp1 TrulaJazs s9 T9Tp_auro1 '1grado su9l93 st B8errr Á8oq 'a,rlíala; s 'eí91o1sr s9ltuoJ IsJIoTJa ze ze\|ryzs p uaru '1auaqld9 1r;zgvulzs s 'a19l1aq >1aua[pa3ua .{8oqau tresJ_pllJuoq 4ur !1unrr ro8rzs elsrutnlg{ gpo>IlpJn {nl9u p lalarlua8 e e1l9r8aur gaur'1-paquralv,p e[perugl8aur uaql9^al rpl5 ..reqrl B Jolpl ueÁ8nlesc uq+ze arrur'4rzalap9^ p^pptrr9l'IupBruur 8alzsan prq ulau'aual Ja {all4Jgtuol pq{ppupq g^n{§aazsso uolnl-uoln1loded e'1o39s9leq e /)osgpr4 e '119ry ze 'ar9|ol9lao[u9t po3o;azsso 391ttt zs93a ze 'tzlg,€r, ap 'a]laql9 uelpo3nÁu aJ9uaIIa {aral.alr 9llrs 1laMug{ v .]a{Iapapsl>I ,I9íI9I -d_e1 1n8eur í8oq '1alla19l{a1 e IpA^p zolgpu_e[e 1e1o3epzs9z9l! 1uo! &algiz -aT_píps 1eulgÁue IplpIJ u 'ehB8ourrs8aul l9íal >1alaurraÁ3 u '9z;94 d9u Dt -azsÁ8a zp aI {rpalzsera 1a339sualla^z9T prlapa[ag,pJ-prunTpnp8 1a>laraÁ3 -e4n ze s9 pJg}plnru9 HuapuTlu '1azalala[ Bszrad 3arrr eít9uodrrro1 19q9[ -19a as9zad9l1aí 1auua s !eu.rg31o d g,rczs,{Ba pererrr8aru uelozoÁprs8ueq ap '(q peÁ8errr .{3a 1nlzo1 - le>IglpsJ '1elernÁ8eu !u193uoíer) aí9rg1 zuon 1o39susrg1 saÁ3aa s9 Á8eu ar;q391p 'aFIg lgqrul uea '1tpalsara1 ,elgsgpplT la^ptu sazsso zoqazsso st 1o39sesr91 Á3a 1gs'793oí Is9lzg{ 19f 1aula^rllu eher9 uaq9[al 19per9[rr9 {ausapalza rn.rad 8epze3spp f€alg;p -uad 1ue.r; z9zsleqpe8o;1a sr p39rr r.rr9 '}9rulu_€íe (ueplzgd ruau u9lurzs) saÁ8rrg Á3e5 esllquroro8pzssT^ uasa8asua; Á8oq 'sr urre >1fiu eru1e>1lp s '1gry3oíry?lod tluaS puoual upql€Jl 4sgleqÁ8eu'saÁl9dautm rro .IgtsaÁ8 -rrg Á3e51 Jg>I ro8oí)9peuau s 'eq39s19€ lalpqJnaN In{aualu qq9^ol g9za trra89la sT uaquJag s9 uaqJua9 yaIWT ze aq,lry uqcígns (plsal -J9 uaqg)pl 19lÁl9zsatl, p ptp) pa939q;3as 8acíaq 8rnoquraxn1 s9'19qla31 -sJupJpu p ruIn{auau ualalíu9l u9íapl >1auí9 !93eru alzaJa ueq8gsuolzrq ,9T nele rcÁulgzs saqJaqsapl{ DI 'n€assnog í3oqí34'aualla H lí_psJoq 1oscuered 91e3o;1a luaruplJpd p upln asguala8aur arux ze')II9^ pJgIpA as9l[a5 ,ala^ >Ipa{saJa{ upq9lpuplloH s9 lrrrrelen 1ías'rgrrr sanbcef-uea{ 9lelulzs qqoíp ap 'pI pssppp ueq3gzsrcenupJc d8oq 'B[tosJ9upl 1ze'ly91 lpso8gprrla1 e'saqraqsalpl^I ,1pupPul9l1a39sz9qau InJg{ S9PPH B aCI .pí píal rlalladple lloilp^ IrlJs9la^au saíu9ra zp upq{Ipos€ru p'lgrgrcgrlorlap p uacl9)sla ze ísr 1grs9la^au € ÁBet apwx zu s? s?pgztazs lwppastyl e 'atg,ul -9J 19{ Ia 1nzs9>I l]I ilatu 'ar9plqr up^ Ipssplpq gíupauÁu ro4391 gla{gla zV ,uaq9^au 1uazs 39suapa33qJ e (,,gry sq9uoTzssaJoJd utau'' paur) 'efip -pqle neassnou ap 'pu-queires sap IEuJno{ u plau ptryl laÍlaq rle s9 (.zs elg8oyryd í;r uaqlle s 'ueqgsgpe;4 aqolaH [n ,n Bíre8orlgl p[ 'Ia^ ,0I)

IaI

NE.IaJNÍJSIZY

A felvilágosodás

L27

illeti: ,,Diogenész inasa", sőt ,,Diogenész megveszett ebe",,,kártékony pojáca",,,szánalmas bolond, veszedelmes és gonosz" stb. Nyflt levelet ad ki a párizsi hercegérsek ellen ís, ki az Émile megselenésekor pásztorlevelében alaposan leábrázoltaőt, elmondva mindennek, csak filozófusnak és erkölcsös kereszténynek nem. Végül közreadja a ,,Hegységről írt leaeleit", melyekben nekimegy mindenkinek és mindennek, kivált a svájci társadalomnak. A mú közfelháborodást kelt, a genfi tanács kijelenti, hogy elégetésre sem méltó, olyan aljas, Motiers lakosai kővel hajigálják, ablakait beverik, Bem is kiutasítja, úgy hogy a Biennei tó szigetén húzódik meg, s azon töpreng, hova fusson, Berlinbe-e Nagy Frigyeshez vagyKorzikába, ahová alkotmányt tervezni hívják. Végül Strasszburgban köt ki, majd elfogadva Hume ajárúatát, ki Angliába híu", Conti herceg (11. számú pártfogó) védelme alatt Pátízsba m€$/, csatlakozik Hume-hoz, s együtt átkelnek a csatornán (L766-ban,54 éves ekkor). Londonban fényes ünneplés fogadja, Hume járadékot eszközöl ki számára a királytól, főurak és főúrnők veszik körül, de ő az udvari légkörben annál tüntetőbben érezteti az e1yszetú republikánus polgár megvesztegethetetlenségét. Mogorva, társasága terhessé váli§ s Hume egy gazdag földbirtokos, Horace Walpole (12. számú, pártfogó) woottoni kastélyában helyezi el, hogy megszabaduljon tőle. Ott csendben botanizálhat, meg is teszi, de amellett tovább emésztődik az ellene szőtt összeesküvéseken, már Hume-ot is beléjük keveri) (hallotta úgymond, amint Hume félálmában így kiáltott: ,,Megfogtam }. }. Rousseaut!") és szemrehányó levelekkel zakla§a. Hume ezeket írla róla Blairnek: ,,Ott [Woottonban] teljesen fo glalkozás, társaság és maj dnem mindennem ű szőr akozás nélkül lesz. Elete folyamán keveset olvasott, és most már végképplemondott az olvasásról. Keveset látott, és semmi kíváncsiság sem hajtja, hogy lásson vagy megfigyeljen. Pontosan szőlva, nagyon keveset gondolkozott és tanult, és valójában kevés tudással bít. Egész élete folyamán csak étzett, s e tekintetben érzékenységeoly magas fokra nőtt, hogy mindenen túltesz, amit valaha is láttam; de a bajt élesebben érezteti vele, mint az örömet. Olyan, mint az az ember, akit mintha nemcsak ruháitól, hanem abőrétől is megfosztottak volna, s ebben az áIlapotában kellene harcolnia a viharos elemekkel, melyek a földi világot áIlandóan felkavarják." Az élesszemű Hume levele sok igazságot tartalmaz, de elfogult, a bosszúságszőlbelőle. Egyébként az ő erénye sem színarany, rossz tréíákatűz a már teljesen idegbajába süllyedt emberrel, ki elvégre ígéretébenbízvajött vele, s védelmet reméIt találni nála; ki leveleire vigasztalás helyett sértő nyerseséggel válaszol, sőt perfid módon közreadja őket, noha nem a nyilvánosságnak voltak szánva. Rousseau ismét menekül (L767), a honvágy is gyötri, megtörve tér haza, csak egyet őriz érintetlenül, sót monomániává fajultan: önimádatát.

Tr"Y: lJaru 'Pq39[^ P {{il ruau il9ze :Ia889suaqua zu s? IP^98PW assaln{ -Ia .{8oq 'sglozu3tuo 91ulnuld91 uapa{8a 11on sglenzssoq uapad3a ap19 perw dlaure'dg,d p lunu '11alalnzsala.rr'ilo8uBdde1 auuaq paur 'rupelezsn1 iloprq luasPqos 1grqÁlarue 'aqlazaÁu.rg{ sII9Joru P 'rFpul upuuor{P 'Ppo Jalezsstzr ru9)tug 'trylÁ3o1aíara 'errgd rmrr;luoÁ1glzso zu lseclno zu :za 3esoprr S ,rg1ea p lzg)pua>{ ueg)zEall9 st uoí8Bu !azr; pllenuí s9 pzzugd, gza}9[ulau il9s9lJplla ze t{Boq'plv8y ze uaul /pg)sJ TsJIo{rg .argla efto1 ,arusaJa{ 1araÁual saFlnsJaq 1duozsse 8alaq e Á8oq 'y9lal1o39sengÁ3 V Ip^DIunw salalnsJaq uaftla>1 au Á8oq{psJ lopgursgugq aI9Jr_uIJ9le'1o39se3 -IozsqeJ e tsglrele..r8oJ e lqastrrla zs9{'1grg1loaraqrua puoural'pusnp1o>1 e 193eru rzaílaq qq9le u€qg8gslprozs eíga.algfi rua{Ig.J 39s9119rrr IJaquIa ze' eno. uÍe qüaFalaqluailar 39suapa33q§ e :efuelnrrr3arrr l9í9lp^ .ralaliaru 1e191 Á3a pdlarue '39salurzsg ilaA ruas alzsa ze ulaueq 'seurleuezs P lel9u -fesug 11o1eq3arrr'grIsIT lgq1oJos e luau uaql9^al fl .qrs rl-.rc^uvzs{puuel PII9J P ar,ra 1aÁprrr,'ueqlezgrl ueÁ1o s tgsJlo >IeJazsnulal9 zP IoqB 'ua>laÁ1 -aq plrrp zsalgpua8aIa za d8oq'ualaqa1l_o.J s9'uen upqTunpgw {uujulÜ 'rupe 1un3oJ ll{uuP ua$xalaparroí'ueqlerru{'uaqzugd u9za Ttr^l .apa3an auaila{ woup€J9J 1euure8eur r€oq'nxpue 19ípe larulal9 qqaÁu9razs8a1 e s9lolPz9qnl qqglazst{8a8al e talapo.1 3r939a rurB[dBu ugdnsc ua{au Pq s9'uen a89slnzs alnup'1sgzopuo3 e >19ípe3aru 1aurua89salal pq 'wjzar{3á -afaq aquapugr'(1auadll 39ur {Brrup^ eq) pnÁSa laTTaJaqua salalnsJaq d8err 1ou19 'du9rua1 ÁBe,r so8gslgreq 'ueq8es3o1 sa3ál+zi d3en ueq8gs -ll9zIa soÁlgqezs J9q >Ipup§lJpl'Tunla^ sr 1euefugq ueÁ8oqrply -.1un4q p Tau 9qqpl ruIasIAIa laTFIp'I9lpuo3 saÁutsorx pupl sg'1a>lug.ra eípeleq -8aru rgunul ílarl t9191unu p uoppqezs ap'1unraq19 u939s11911ŰS".i e 1oqe_'1ournpzp gultuplpl Tpupsl[r.rt(u s9'sr 1allundl9rüazs {auazzaTlap -uar,{8oq'1auzallapual ilaIaJ {unsJos 1rle'zoqloz€ uaIaJ9>I ",1.r."b Á8eqla -ualqqg^ol 1o1ureídeu 8aro d3oq'pereru p9ur d8a >1esc ueq89q1o1r ze s9,ueq[eq p 'r_uz9ltl{19u 1939s1;3as {osgru e pualald91 s139u sg'{unÍi9 ppaÁ8a uasaÍlal d8oq'e,rpln pJIy" :lrlzz?pl lsnzssed gza{la^o{ p >IpsJ .1rpl IgqI9^aI 9z§soq a {aulalaqua 9íla]p{ 'zolqozu InpJoJ IaII9^aI 9J9T ueqghgnrqal lul s9 'rulasrrrla pí4q rrrau 1o1odu||9 zu pa '4izááap€""; sI asqJ9ql g{ v 'ily IR{I9u >193opr9d lozsÁ&a zp lsol^I .eqsnr9d lalezs -zsl^ ueq-O lil l.3?^ '1plarrr alqoualD 'Á8aur equrnbuo141 p^ülru rr9 Á3a 'Ggti tasQJ9tII rzsa^ Inglu t1zqllq{ pqnlpJ r9urqdnep sol í3a'equro8rnog ua^9ulg nouau uauuT'ueqg.{191seT Tazftl p89pua,r ehyl ({rpa,{3auuaz4 e) 8arraq FuoJ pugln'1adlaguaur TTau pe Qygl.zs.g1) eíde neaq€J1^tr Á&uui 'l{rgtu npaqpJTtr^J rozsg|a uoqllo ,TlzpgJ9T ularulal9s s9'er391rn zsouo8 B 1ul{9l 19q39sse3errr a '193eur rzaÁlaq 91atu ualsl 'atghtuaz Áu?ft zy (.1au9ru -;9r3 s9 ryul9r8 1ecn1 d3a pssp^Iolal vasluoilaA,1 1eu3oro; IRJg{ Álaáua1 a ;1esJ Qlosyzopoulv1llsn&qpla) Tg>lunru u€lnza s p39sÁua19^al l94zo) uap po8o;apq ueq9 TI8uV JgI^I -u

rw

^öpqp

qqu' valalaq lsotu'

u

q9s .e r, ru sylu o na A

8zl

Na,laJNaISIZV

A felvilágosodás

fölötte áll. Most akaratlan bevallja csődjét, s maga ajánlkozik annak, ami lénye mélyénmindig volt,pataz7tának. - S a végső kérésis meghallgatásra taláL,1777 májusában beköltözik az ermenonville-i vidéki házba, melyet utolsó pártíogőja, Girardin márki ajánl fel, s ott már a következő év má|usában meghal. Lélektanilag nem okolatlanul terjedt el a téves hír, hogy a búskomorság egy rohamában öngyilkossággJ követett el, a testi halál a

lelki csőd felszámolása/ megpecsételésevolt. 'o Midőn meghal, a jó Théréseígy kiált fel: ,,Ha az énfétlemnem szent, ki lesz az?" Ya|őban szentté avallák, az exaItáIt zarándokok serege keresi fel ermenonville-i Lakóházát és sírját a tő nyáríás szigetéry köztük maga a francia királyné. ELőszőr az étzékenylelkek jönnek, azán a ,,jó republikánusok" és a távoli országokból is rajongói, hogy könnyeket ontsanak a sír fölött, mely a ,,szetlt máttít" , ,,a tetmészet és az igazság embere" tetemét tejl, ,,az emberét, ki soha másutt nem járt, mint az erény ösvényein"; megrendülten szemlélik ereklyéit, fubákos dobozát, cipőjét, sapkáját, me|yet1791,-ben Cherin majd felmutat Montmorency népéne§ a forradalmi tömegnek: ,,A sapka a szabadság jelképe, és ez itt azőlegnagyobb védelmezőjének fejét födte." Szemléltetésül hadd idézzijnk néhány részletet Brizard abbé és báró Clootz (a később lenyaktilózott Anacharsis) zarándoklatának leírásából: 1783-ban keresik fel a szent helyeket, miután az Égnezfohászkodtak segedelemér! első nap az ereklyék elé járulnak, és címkékkelláqák el őket ,,Jean-}acques Rousseau tubákos doboza... Ujjaim érintették e doboz| szívem megreszketett, és lelkem nsztábbá lett tőle, Írtam én: baron de Clootz du Val de Gráce, }. J. Rousseau védelmezője >rA mohamedanizmus bizonyítékainak igazságfuő|" írott könyvemben." ,,Facipők, amiket I. I. R. rendszerint viselt... G. Brizard megtisztelni kívánta nevét azáltal, hogy reászentelte egyszetű lábbelijére amaz embernek, ki soha másutt nem járt, mint az etény ösvényein." Másnap a tó pafriát jáiák be. s közben égó imát intéznek ,,Szent }ulie-hez és Szent Héloi'se-hez". ,,E he|y az, ahol erényes angolok, kiknek megtagadták az átkelést, a habokba vetették magukat, hogy érinthesséka megszentelt földet." A következő napot awal töltik, hogy távolról szemlélik a tisztelt síremléket, és dicsénekeket zengenek ,,az erkölcs batállának" magasztalásra. A negyedik napon végre, kellőképpen fölkészültnek érezvénmagukat, átkelnek a szigetre, csókjaikkal ílletik az emlékmú hideg kövét, azután ,,I.I. R. maneseinek áldozaful" ünnepélyesen elégetik ,,a gyalázatos gúnytíatot", amelyben Diderot megrágalmazta a szent embert. ,,Nem - íiu záradékul Búzard abbé -, egyáltalán nem hiába tettem meg ezt a zarán'8

Sri*bolikusan igaz, tényszerűen nem: felesége szeretője ölte meg, de a biirrtettet eltussolták. V. N.

- pI9IBÁ8 pq 'lapJazs pr{ /^Fp8au eq 'nytzod eq - í3oq 'e8gsuop[upl FIeIe {Ispw uIaIazJ9 zv -.{lI9^ 9^TtIIuIas uaquglpí'arulala 1al úu_elrgs gpq1;391a ruau tT e |za'19 81u 3rppepurur'a191 1a 1eqpelezs tuau ,vF;Óulg :uun eÁ3r91 Á3a 1esc uo{oJ 9s39rr '79zzo41e13oJ la^n[J9g .a39sq9zua1 -p upppleqlyt.€gÍr3 s9 uÍloq91 sgzt{Beu 'ulepgurruo npassnou pala uaur{ ,9 rrrau rulp 'IeuuapuFll ehyllg sT aqluazs lgqal 'Ia{9lI9 alulJazs luapuruI 'lfuozsn gzzoqluepurur'8errr lzsol 9^plalJ9tu s'eítol aq9dazo1 391rrr u 19s -o1ogrq'soluodzolu9 elala'lrmuopíepr qqan;lpfqnzs8a1 err8o; 1|uqazs -9ulJal S1p9d s9zl? zv,zoq8gpn e >1rpgloscdol TnIprIg e8eur /9laq lolptl l9 ua)íaza 39pn e '1rpo>1prn eLary[ >Ias9zJ9 zu ugÁuvl 'rn .rasnáal-aq lgs 'allazrarzs9 sT arunH 1tmu 'srlqrzuazsradtg ,1gígrc>lea.r uIaIazJ9 zp aslIsal -sal8aru d3oq'aalualal up^ erre 3elpulp'anala npa§snou .{pu9{IlupluoJ P lPln zB Bhrdu8errr s '1zqrr PquoPpPJJoJ lgs '1aurrralazr9 pouloÁula ze ffioy-1Ig upqqu a89sgllualaí Bau9uolJo{ npassnou zalezs 1o3ofu931od ,uep89ploq-8oploq s9 ryr4efodo>1 lppsp lqloJtler s {aruailazs veq9z.e\uapuTtu 1e8ru(lq lp^pru p'snulzqtld e 119rr gtft,rrylugí, -89yo. 1 lu,alsnr upq_qpuprud 1etrgppetp snuzr1pFeleru p,u9dazo>1 pez .ezs 6I e Á3_oq 'ryze TTu9$9.1 Á3t .p"1er{ uppuo^ sauad3a (89qlnla8edue-á9rp"piú .

9] €9§p{azs9) mruzrpualstu p s9 snulztlppod p'snulzTrpuolJpJ e plg Jo{ -dgzp.{ € prqurpJ9gJ ruapu.ailo.l B FaI^[ ,u-pír}Ipp'Ip I9ID9J erueg1g3aur eípn1

ulau uPquoze Álavl 'l9snrrrzrcqzsnu mlT}plzqa {)[oJPq p eÍnry1 1uozsh zarua '19snurzqeroure s{prnlpu aJupssTpual B aslz-a>lzsp '1raÁu93t zs9ltolrJozs e€uBr -pos_pul p nzsalq9lal euqe8zrrqlrq roldgzoy e l8aradal31pur.ul englgíu za >Ipu9IDIpaJ-9TJ>l€ zV .l9{al!IezJ9 zp upqJosgsle'Inuapala^}tu Á3eq 1alala1 -1ya1 r.r3_e^ss9luof9l !raÁu98r sazsso q paqÉ9la ruau pzsn11n) plÚploÁSj Á8oq 'so3gpl s '1arrpz§9u'al lJaqrua ilalazsso ua8r zu as9ssaa91llds" ,ilo^It{Dí ualp e8urrr erulpJn zsg ze 1aÁlaul lsglequalla ze {psJ 9rJ9J V n;salsal8aru í8oq'o1o Fpl{aI9IJoT {pu9sglpt| lueddo.r :Iuneuezzou qqp -yzspl?a1 e ry_rfpzay .r1o19d 1eloíugr_q npassnou :a8adu9l 1aw(laur' r"i19 n B In{uIEDT ru9)tug aluzs '1an9z9u 11o1elpe8erIa ze s9 lsgq p '1opedulzs e )míJa]lsl 8alrur9u r_uru Á8oq'lso141 esl uaJ9l nuallazs ls9lpr{ qqjrll ál1e p9 Á8oq s 'argzraur;q luazs p ilezs $al la^lr^tr iluazs '1uazs'luazs 1a

áJffi".}l:rXili

zy" :etglezdup1 e[r; 1za s '19rqo zs lztazs*a.tlsnsgaupad wgc9of ,Bíppuq s9'1neassnou qup1al ,t4elJ9l9!9ld s9 1aquazs'' euIIoJpJ s9 inpassnou 'ÍÍ9íí9qqp; ruaslrzsa^ au Ia s9 'asaÁ&af _,,irual9zal p_ ar89rr d8oq'rusáraT tuoJp>Ip 1errre3e141" :eílglonur lpT>Ip^pzs ruefigpfaru

ffil

/9ssglazse

saÁppa,ruazs JapIaH vbl ze TpuI9^ 193uoíer ;rtalar€lq rysc -uIa]J ao ,,,ure.Áu9nso du9ra ze qq1^o|pBlpq anposgra8aln' '1zi9 Á3y'49[4s sanbcu{-ueaf e[d8eqla ugpltu s ,,i|z?p| 1Áu9ra zv e4Átlue.(1o uapurur pr''

", .uaqíu9rc zu wtuíposouotp1o8aur ueqqoí z(8oq '19pu9zs p tuaupq 'ergs _91u3o19Parrr 1aÁlaq a Holípq 8gsrscugalx gJaul ruau ugplp,{8a 1einlop Na,laJNlIJsIZV

magát mindig jogosna§ igazoltnak fudja. Az érzelmi logika abból indul ki, hogy igazavan, tehát mindigígazayan; az ész csak eszköz- feladata, hogy a bizonytő érveket szolgáltassa. Rousseau minden múve, bármiről íí,az velejében önigazolás, s ezt kiterjeszti hibáira is. Így az önkéntes beismerés által semlegesíti őket, önmagát pedig felmagasztalja. (Vö. ,,aki magát felmagasztalja megalá ztatik, aki magát megalázza, felmagasztaltatik.") Innen ered öntetszelgő exhibicionizmusa/ folytonos kéjenc vetkőzé*, az akaratlan és öntudatlan képmutatásnak egy életen át játszott, péIdátlan mestermúve, de velejében öntudatos és jól kiszámított öndicsőítés, mely meg ishozza elvárt gyümölcsét a szentség hírében. Mindehhez a szemléletes példák hosszú sorát idézhetnők összes múveiból, de csak egy helyet emeliink ki, a Vallomások kezdősorait. ,,Olyan vállalkozásba fogok, amilyenre sohasem volt példa, s amelynek elvégzésenem talál majd követőkre. Meg akarok mutatni társaimnak egy embert természeténekegész valóságában, és ez az ember, ez én leszek. ,,En egyedül. Érzem szívemet és ismerem az embereket. Úgy vagyok teremtve, mint egy sem azok közül, akiket láttam; merem hinni, hogy olyannak teremtettem, mint eg"y sem azok közül, akik a világon vannak. Ha nem is érek másoknál többet, legalább más vagyok. Hogy vajon a természet jől vagy rosszul tette-e, hogy eltörte a mintát, amelybe engem veteü erről csak akkor lehet ítélni,miután már engem elolvastak. ,,Az utolsó ítéletharsonája zendiiljön meg, amikor akar, én e könywel kezembe fogok a legfelsőbb igaz eIé lépni. Fennszóval mondom majd: itt van, amit tettem, amit gondoltam, ami voltarn Elmondtam a jót"Íme, és a rossza| egyforma őszinteséggel. Nem hallgattam el semmi rosszat, nem tettem semmit a jőhoz, és ha megesett velem, hogy valami közömbös űszítést alkalmaztam, mindig csak azért történt, hogybetöltsek egycgyhézagot, amit emlékezetem hiánya okozott. [,ehet, hogy igazrrak tettem fel, amiről úgy fudtam, hogy az lehet, de sohasem azt, amiről fudtam, hogy hami§. Olyannak mutattam magam/ amilyen voltam: megvetendőnek és rútrak, amikor az voltam; jónak, nagylelkúrrek, fenségesnek, amikor az voltam; olyannak lepleztem le bensőmet aminőnek te magad láttad, örökkévaló lény! Gyűjtsd énkörém embertársaimnak megszámlálhatatlan sokaságá| hallgassák meg vallomásaimat, piruljanak méltatlanságaimon, sírjanak nyomorúságaimon. Azután sorra mindegyikük fedje föl szívéttrónod zsámolyánál hasonló őszinteséggel, és csak azutánmondja bár egy is_4eked, ha meri: Én iobb voltam, mint ez az emberlr." Wagneri ,,Auftakt"!l'Mrát a legelején a végítéletelé citálja az emberiséget, s a végítéletharsonáival eleve szembeharsogja,ho1y az egész emberi sokaságban ő a|egigazabb. 19

Néo,"ír'i{, felütés (kezdőhang)

arudos !

sa4plí-L

0z

PsJ-tuJpsJ /n4a^a qÁBa' uzo4loPuoD .e$nas9Pa{ -psJ /Iupo{sJDlptu'IuJB^ -Iasp s9 eqrnalal9l9 uazsrA uras 1a4z(3a :ilP uallo1o.; sr uoÍ8Pu JazspueJ elÍe; sazsso zy ,8aur {aFIapJ9 tuau lr-WP 'lysazsgl uaqlaFlzsq uer(lö u9 'rp 11r_eur 'qg 2ru9dua zy LevgzolIg, :1ly 19lgí9y9zo|íJ npassnou ')Izsl9l ,{3p n '1eul9r3 npaq€JII^[ I9^aIzspI9A .,IaJ Do8oJ *jJ,rl,r", €qos la{Ttup s'tulgu_zseq upplunpulü >1aualalÁu9l la{Frre'ozs Bdnsc pu1ul .qls 39sua1 -lal9^ '89ssa89slnzs'3gspeqezs's.vg;zoll €9s9pn9119r9 '|sa1 '>1a191 'ercuej -zsqnzs ueq9$9zo||r_y'' ... .laqqg1 Tou9^pl utau 'up^ uleze3t l{&oq'ply u9 BH "1]z.l? sr 19 Á3oq 'atpgzgÁ3loí8en 8aur s leupnzuq Á*orq'wauv .p)plosnJgzollJ E pq9ll^ 'ue,r 1nze8l í3oq 'uralau aq 19uel;Áuoz.qeq9ll{ .,,IuAlq {apza) ruau s9 '- oruaq9p_rral ryÁ8a e[r; - rqgzs {oJplp za\L^rzs y'' p39qtue1" 1p{ lö"'I9Jze?t ze arualuop ila)í {au^rzs , 11"r{l"q prx"-j zs? zv //,auaual apallsalel91g1pílaru lalal.alI zB Bbuo.r8au s9 r1;8ugÁ8la 'laTq}{IaI IeJ llarua rrrau l1qea8aur'euellso3gpp; í8oquau sgpo{so{o Zytt ", eli, ,lna+aza^ ruau aJ9§9zapaJlal 39szu8l uepaÁ8a eqos as98ascal )íaulas9Pa^.al 99oÍ3eu3a1 1a.raqrrre ze \?uJzsa luo^Ia s9

-IJPlaW €_'lPsgJJoJ

saurapÁ8a ?y" ", ,,leIl9llo1rroJ laqua gpa{I9rula zy .pár19 sauailepzs -9l!Jal elode119 sppollopuo? v'' :zsl^ 9IaJaI ehy zsg zV .gluospq zaqualsl TuBuuaq BtrIe 'ze g 'zsal 9ss9)Ja 'lpzsB8aru 'IarüaIo.J '}laza^ uPIlBlPt{IPsJ 'p^1_Io uea (1araursI{Ial'lepnluo) eq-//a)ualJsuoJ'' p'aqÁIzs p asazJa >Ipu -ze8t ze'lausadlaq e lel;zstl'saulau'9í 8epapare Ípur'ljpzs9urral lJaqua ze 4ghuol&aru {aza '_ualla pJFlIn)í e '>1alazs9npu B '1oíuguropn1 e 'er; -9z9I|J e'g,'cgl e elergÍpeq paJe uarruI ,1989sÍuol.elJ9{ lgs 1a39suala1l1r9 t989ssrrrruras p Tulplnrupl'l9rrrlBrn zs? ze aruro.1íarrr'1Álgpule 9ny ir"ditlí ze et'uupl9q IIa{ Ia upqJosgsle 8pad zaqqg .1a89ssaÁl9pa,ruazs Ú !íl9pair -uazs B '}sgztg ze :I|9 al9§9za{Iapual p uaql9u9ul uPIl9IJo{ Ílarue 'e;u3o; aqJ9{ezs 1a1lgraglíeq p 1ze 'arulo1eq? ze 11e{ uopgul sgru uúo119uug .Ó 1gqgfplunrrr aza>1 up^dnsc rl'ruperew up^pl ry$pd gnzsÁ8a'r(u!iarr;$a -erref I8_píuB zB qarr8aur anala 'als9lÍBÁ3uo,t{Bett e ualald91 u9ln!^ .1a39s -uapa33n1 s9luoí8en zalazs 1errgÁuguropn+ p+ptuoldip zsüzrer s9 Ia^9>I9z -J9 IFIzn '1aur989ssaíI9zsa Díp 'arre1lon esII9^IJ s9 eíuo8uered ffióu iurru 9 'Á3r; ruau /aJIalI^laI sII9uoTJpJ 'so1o 'uez9í e uelald9{ ilBr-w 39ssaíl9p -a^uazs e utg '1a1 p{l1Jpl upquozp zotIJJptI p zaqqa .8gspeqezs e lutgzs sgur tugred3a 39sualp33ry 1sc191le ze'rurallazs e'l&eÁue z" g,pualr9alaq aqFu€ '+93ewt pal;ua^l1a88ry :uípuour tSv g.n4ní ar19 ze s9 ''lu4olnjol B luJgll9 zeze'qquzu?r3al_e 9 í8oq '1uloze3Í J9c sozol y .39slaqa1glo)tlp zp s9 snxeldrlo1-sníaqald _e :aJgla Bí+íBq gzaÁu91l9{ la{ns9ríairr'.lpÜal usglgdep d8alurru'elulpdep npassnou lpp9tuluo sab9s9s19"s e'eurn191 srí8en 89ssarulazr9 sa89s9sl9zs y

_aJJo{ {auua s9 €9ssa,{19paluazs

Na,I!IINaI$ZV

A felvilágosodás

tázni - nem az én dolgom már; a pillanat hatásárabízom magam ellenállás nélkül, sőt aggály nélkül; mert tökéletesen biztos vagyok benne, hogy szívem csak azt szereti, ami jó. Minden rosszat, amit életemben cseleked-

tem, megfontolásból tettem; s a kevés jót, amit tehettem, ösztönból múveltem." Aszív, a lélek szava, a lelkiismeret a mi isteni résztink, s úgy bízhatunk bennem, mint istenben magában: ,,Conscience! Conscience! Isteni ösztön, halhatatlan, égi hang, biztos vezetője a tudatlan és korlátolt, de ésszel bíró és szabad lénynek, tévedhetetlen bíró jó és rossz fölött, ki az embert istenhez hasonlóvá teszed: te emeled természetét az e|ső helyre, te oltasz tetteibe erkölcsö! nélküled nem érzek magamban semmit, ami az állat fölé emel, csupán a szomorú kiváltságot, hogy egy rendezetlen értelemtől és egy elvtelen észtő| vezettetve, tévedésből tévedésbeessem!" Harminchét éves korában a vincennesi országtiton véletlenül elolvassa a dijoni akadémia pályatételét; ami feszültség, elnyomott energia húsz évi hasztalan hányódás, sikertelenség alatt összesúrült lelke mélyérymost felrobbary villámcsapásként megétzi, hogy itt a támadás ideje, hogy hol van a világ sebezhető pon§a, és hogy mi őbenne a korláttörő,Iegyőzhetetlen erő, mely az éIte löki. A megvilágosító élményhatására összerogy az útszéIifa alaft, önkívületbe esik, s felocsúdva látla, hogy mellényét átáztattákpatakzó könnyei. ,,Ahogy elolvastam -íiu- más világot [Mindenséget] láttam, és más emberré lettem ... Oly izgatottság fogott el, mely közeljárt a delíriumhoz ... Érzelmeim el nem képzelhető gyorsasággal emelkedtek eszméim magasságába. Minden aptő vágyamat elfojtotta az ígazságés az erény lelkesedése..." -Mostnem az érdekel, miféle észokokkal, szofizmáI&al támadja Rousseau a tudományokat, a múvészeteket, a kultúrát, hanem eztkérdezzük: a gondolat szüli-e nála a delíriumot,va1y a delírium a gondolatot? Szembeszökő, hogy nem hosszasan érlelt eszmék találnak alkalmat e pillanatban a rendeződésre, hanem egy ,,új világ, [univerzum] és egy új ember" tör fel a tudat alól a delírium önkívületébery a felszabadult szenvedély robbantja aknáit, alázadás trombitája harsogja a rohamjelet. Ez ihleti munkára az észt, hogy megszilje a gondolatokat, az eszméket érveket, okokat, amik nem bizonyíthatnak mást, mint ihletőjük ígazát. Szembeszökő, hogy egy éIetérzésharcol ltt igazáétt, tehát létéért, mert a kettő egy, az érzéspedig, tudjuk, magában bírlaigazát, és létjogát. Vajon ki hiszi el az eíféLeérvelésta kultúra ellen: ,,A tudományok és múvészetekszeretete valamely népnélbelső gyöngeségből szátmazík, s megnöveli azt; és ha ígaz, hogy minden emberi haladás káros a íajra [species], akkor az észéés értelemé- mely gJarapítla elbizakodottságunkat és sokszorozza tévedéseinket- csak sietteti balsorsunk napjának jöveteLét..."? Csak az hiszi el, aki úgy étzi,hogy igaz, s a kielégítetlen kor, aminthogy maga is erre szomjazlk:,,S ha ön érzi,hogy igazam van/ nem kívánok többet" - mint Mlle Sophienak írja.

,)puzoTuÁ39^ >Ialqa{ l1o8eíueqa ap'gztv zp aDIItup 'lgur.ro; ;1a.rárá"I 1eueípe {puTolrllg ze ^.11e\Dloze í8oq uraueq {pgllgl9pl'1asaÁlaq .lp"roi teslTgar T9ulzsa zu ÁBot7'soluoJ p zp tuau uaur '19[pe8oy nns.rorrn -1tu lqqgl sazsso lurtrl'ailg JJppn{ 4el.ro>1eí3 sozsgÁ3 Álodd9 s9'uaq9lau -9lJ9l laI9uIIa s9la^au_ p ,,l}o]o{p 1o1ezsro1'' 'T,allF{Ia srS9ur ,sglopuo3 -1a ualald9T - Jpup} 1duue-'gpqau Íugqe :aruIa^au {pu§nIJ9>IIr, inrgr.."r, teusn893epad 11o1uual,í&a-l{Ba u'I*l-uglu 1alaurraÁs'sáián ""p"1* s9 'atuua1 auaila1 {Busnz9DI >1eu9de uapunu zaqqa uazsn{ 'an9lr1 1eu -{osglpq 9['go7zse19^ uopuqpzs ugdnsl 'u1hr 19.r§ps9 salazsaruJal p ,I91 -39IIrr e uallala8rzsla 9)laqla^au arwa ,{3a-,{Bapqrl"at"p xsoq 1a zsru ,snlnJunruo{ pt l|lzsa>1 ueqfquro1 raqrua-ír.r ,i ieo\,nry191:elgi "*A -ep1 39s9pl p )íIpazar{au tuas uoluod d8J r(pul 'ÁÚ9ru1o191 pwlau9 'uala1 1a19 '14e4zsqe 8gzsro jl ,n ÁBoq'9339la {n+lgl - 1.qls lg)Js9la^au 'Igrs9p -gznzs TtuIPpPsJ9l '19r89s9pa ÁBa '1glagsppqPzs tg4azsglüJal P (- nÍprro* ulellJ€tr^tr 1ur.ur -) luaJal //lolozsolru" uar(pur '1;d9 1ala.razspuaJaruzsa al9rlw 'a8azrozs ]purczspl9^ Iw ,€oq'plaprg zp tuau 1ur3aur'lso141

rfiil:;l]x:ff

,9[ ,salazs9ur nl e ,19í9ys9pn3aur §";'"r"ffj Tarrua , lsglezr salazs9ruJa1 '1gsc1o>I.ra salazs9ruJal 'ls9la^au salazsarulal 'lap4rl 1o8ylzsro salazs9luJar 'Ír,r'T93I 9rl9rr8aul p TauaFuo upllnp,qpzsla;'puep1 -1931gryn[e '111alr_rzs e1919rd [n .pe3o1 Ba8uo[ín Á3; s'u_ea;1 Fupllppnluo Jo{ liolzsoJ8arl prlraÁu98r rurfazrl ze lrtlle'e[pe 1zse19^e lze s9 /aJlqqol P s >1n[9r IaIaJ lsotu q €aru 1apallpuad 1nr19*9iqord uópep1oS"Ű pSpi ;"q -g3arral rala191edpd pIuI9p_B>Ip luoílp p J9I^t .eig:r'lry&p), , np Seq".{"ilqri llol€^;r{ eJsglo{p fueppg8 'sa^aq Á3a d8oq'H InJop Jo)í)a s 'g1alqi r{8eu üau DI pt{os ap 'lzs_aula €orene1 'eo6rŐl'ingli i.rr* ,9"", .rn191 " 9,3? -os '9z(l9pa^uazs p ruaupr{ '8oqol1a Álaru 'azpl nulail9 '9z9l4ízs uoze',lzs aJIelIoA tuau za S,r9znr e§lzqa1 ueqqofpuup {psJ uzs[et711o1od e'sgzopln se[lu ze_rup /uaila Jaqua zuBt s9 uapa.i3a o", nrr9rrr,)saazsso 9t 1,""4"^ uallar(8a'1gualla'zsouo8 s9 iloltuoJ 8r9[alan"" sruBÁ8n bpii" v "órrorl

-co13oro; al9l p upqglp^ ilal^J ,pzn{ p993eruuo'tlpu*r rrr.* 'r,n".rJó'J 19ze3t sníaqald 1lnppqpzslal B 'lrgilg lolol9lJol p luln 'lsglll ryuleql/u -ozlq wau 1o1o '1alr.ra t9ruzsa zy 193ewu9 pírIII9 aJ9I9 s !993eur p nzsailI aq9Álaq sg '193.9yyt }lo1uoJ zsa ze eftopr19; '1e1o191ro1 p 4uopal ze +Jaze 'lgt3 ze?t s9 9í,pzs9tuJal € ehelzoqtg4 písJos snfaqaid 'illyi"nj -pt 1aÁpq pe wau ued8nlesl d3oqlurw 5 (;zaqlazs9ulJal p l9qa1 ezssr6) ,1939zslo 8gspeqezs e €9sgpaÁ3a ze '39sze37 zv'sc1o1ra salazsatuJal e '9! pazs9ruJal p rua1uarel3errr aq9Ápq s9 'Iu[gJgl IIa)t Ia JoTTp '{Izo{pl u9.,{19ru '1tmuuaq ílaul '4euze3i,91n"9! e pÁiaq p; *;" rural {rnuazsa II9zTII^IJ'l1arrpur !1azapuaraq uepJaz§s9 zV eq

s t]olüoJ tuoppesJ9l

NII]IIJNaJSIZV

v€L

A felvilágosodás

135

Avágy, az érzés,a szenvedély szüli Rousseau gondolatait, képtelen

a megfontolásra, elmélkedéste, az iskolázott, racionális gondolkodásra; a

logikus, diskurzív okfejtés, az elméleti rendszerezés gyötrelmeket okoz agyának, indulatainak kell forrongásba jönniök, hogy sejtelmei, megérzései, felismerései eszmékkéhiggadjanak és konkrét formát öltsenek magukra. Ewel- kínos tapasztalatok alapján - maga is tisztában van. ,,Két, szinte össze nem féró dolog egyesül bennem anélkül, hogy felfogni tudnám, miként: nagyon tiizes vérmérséklet,nagyon viharos szenvedélyek és lassan szilető, zavaros gondolatok, melyek mindig későn jelentkeznek. Azt lehetne mondani, hogy szívem és szellemem nem ugyanahhoz a személyhez tartozik. Az érzésvillámnál gyorsabban betölti lelkemet, de ahelyett, hogy megvilágosítana, éget és elvakít. Mindent étzek, és nem látok semmit. Felindulásba jövök, de elmém eltompul; le kell csillapodnom, hogy gondolkozni tudjak." Úgy érzi, forradalom ment végbe benne, reformot hajtott végre magán, új emberré született, pedig csupán megtalálta önmagát. Ez az ,,öt,r maga", persze nem egyéb, mint a természet érző, jó és ígaz embere, de most már a szenvedély hőfokán, magabiztosan, világot hódítón. Az önismeret csalóka lélektani játéka folytán ew-ew pillanatban azthiszi,hogy eszméi ttizesítettékmeg érzéseit,de a ,,teíorm" leírásából világos, hogy az ellenkező folyamat pergett le benne: ,,Mindaddig jó voltam; attól fogva erényes lettem, vagy legalábbis az erénytől megittasulftá. Az ittasság fejemben keletkeze$ de átment szívembe. A legnemesebb gőg csírázott ki benne a gyökerestől kitépetthiúság roncsain. Nem játszottammeg semmit: valóban olyanná lettem, amilyennek mutatkoztam; és legalábbis négy éven át, mig ez a forrongás teljes erővel tartott, nem volt olyan szép és nd$f , az emberi szívben helyet található dolog, amire én képes ne lettem volna azÍigésmagam között. Íme, innen szüIetett hirtelen ékesszólásom, íme, innen áradt első könyveimbe ama valóban égitűz, mely lángra lobbantott, és amelyből negyven éven át [negyvenéves koromig] nempattant ki a legkisebb szikra sem, mert még nem gyulladt fel." ,,Valóban átalakultam; barátaim, ismerőseim nem ismertek rám. Már nemvoltam az aíélértk,inkább szégyenkező, mint szerény ember, ki nem mert se mutatkozni, se beszélni, kit egy évődő sző zavarba ejtett, kit egy női pillantás elpirított. Merészen, büszkén, félelmetlenül, oly biztonsággal jártam-keltem mindenütt, mely szilfud volt, csupán azétt is, mert ewszerú, és mert inkább a lelkemben székelt, sem mint viselkedésemben. A megvetés, amire elmélyedt elmélkedéseim ihlettek koromnak erkölcsei, életelvei és előítéletei iránt, érzéketlerrnétett azok gúnyolódásával szemben, akikben megvoltak [ti. a rossz erkölcsök, előítéIetek], és élceiket úgy eltapostam szentenciáimmal, ahogyan egy íétgetmorzsolnék szét ujjam között. Micsoda v áltozás!"

-?^DLlJJsgIr lI919 lalasJa l.adl9Pa^uazs,)Jol89ssezgyuasaJazq9l ilaul 1uTl -l8aru uasalazsl9{ 19íes ueq-asppH anaanoN p asatulaJazssgt{ lolapnoH/p auIIA[ ,lP^P 9lluazs uasaua.r(3a dl9panuazs e'zsal9ssaÁu9ra ueqg8eru rgru s?zl? ze pr{ s ,}a{9 e[r; aqgMugT u9pltu 'lla^Ia Is9la^au rzra 1ausaÁpq u9l -1J|zs9 s9'e[pe aq)ualal lralaurra.{8 ugpr_ul'ueqleuellrd P l9S9paTIasIA IzJ9 .{rípe8o; Lr€uoÍÍn '1rt 1ausa.{1aq u9lulzs9) ;Jaul 'ue,t ezeZt uuÁ$n{psJ sg ua,€at'uassap,rrq 1nr(uoziq -sadlaq ígza4ualla >Ipullp s lltüJ9q lugrc,{Ba'lg .>111saÁlaq .rasaryJ1lgsg;gílj 1eu1loze8r eue/u9ra ruqazrg'ryh?J alJ9la'au1 {pI 'I9tlosnlgzo|lJ s9 I9I{IIJ9III p lgl>Ioze ura§ '1o1e3eur aruzapral8aur 1ní Ts9la^au solzse8eru lIE^PzsIa vaq-allwl ZE {atIJ9 luas aqazsa lza zTa^Ia ,{Eu9uI9^ lrul JoT>IP Á3og Pp1g8oyalrrsc Á8Bn 9T{oJopupp1 ,,eqlgr{'' llatu s9 '(aurau +J9Itu) la{9 IuIa^auIaJ 9upq tuau ilatu lrzslalasc uasa.{ug,ra zuze 'eluÍpgrn r931od lgl9ld s9 ufie q[ ,€oq 'u|zl?" Fupllplet{IesJ uazsn{ v 'ued, uze?t IPlI9zepuI^ ,la{ns9la^a ezzrq arlaua8aprpE^ s9 1,"1a*r"Á3uí4zsella sn398_epad d8Bu B '}9salarrol Áu9a.rol e rg8lod e 1ala39ssalalg) lglnzs qqrulala3a1 e eílelprr ruau uPquoze eÁle zu '191tauloJ9 rualaJazs e 193,eul 8aur ehzso; uras p9391vr e rguelÁu9Ja luazs E :a{aJa^a>I s9lpl -nrud9>1>Iopun ze s? s?zuo 8apÁurozs e luzzotlas er89pl Bt{'uasosJlo{Ja {z$IaIasJ Jo>I)p '1al9r rularraula; e[pnl urau 3e191;II9 pt€ 'zv 1oqe s 'sgur uazsg3a psJos {a{awrad8 ilalrx e loqp /upq9lrlJJpuoul lnlozsqp óoágsgl"r, s, uoí8Bu Á3a uraueq'19 ueq8gsesJ9lzo{ ilu9ruzsa urau,{8oq'ríp.,, tqí liotoq '4tz9 rcne1 lpuugleld au1.,,19l9Blod ryug89sesJ9lzo{ u919IcI 1unrr'rue3eru ulallalulTal !G, s 'luaz$IalasJ uagIII zoqre8lod s9 zoqgÁle d3oq '[ura1 -rH rze1 '>1ozseperrasJuarazs s9 {oJopuPP{ }ururruas '1auad3a1 >1o1zse.red s9 {osg>lunur qqppl Á3oq 'ruelvezs v;.le s 'la{g ruIa^aulal 1errure3eur upqtrropgul llo^ ruau u9ln1w'>1ausglanauzqn e urplppl9 d8oq'p1lgzu ...'' garrr '191aur.rad3 to zE purru eípe aqcuala1 aÍglluraral8au 1aura.rrladep s91 -a^lu rdu9ruzsa zV - ,uaq9laln^aq 1arr9l-ajarJ"s luazs ,(u9ra zp s9 Tpus9lpl -pe8erp sos9llp^ p llgla Tpq9I ualsl Tlzopp^Io uallnulallazs1g rol1eueÁ8n J9q'elzsq tualaJazs gs|a zu íza^Ig ueqrelre1 Etuplu suare1,4 9í '11aurg.rg 'lsa} B uBplu's; ue$1 JeIAJ .ppJptu uadu9nso sadlaq e 8rpuru 'vtalaztg alulzsg ze uo[pe8vJ 9^ot{J9{e JJauI s !a19l rzsa1 s9 e[puoru 'vl9 ugprul'ueqleu -epd e e[pn1 ryuue eq'1auzsa1 1eze8r s9 1asadlaq'lasadu9ia'1e1o31op qqgpuou4ualla8a1 e lgq, aÁ3a1 'e[puour 'azzata .pp{pJ pqÁlaure tgrro; plzsq p qaluazs8aur q llas9pa^9r 39uI paul'193ÓQilublqueqe8eruup ruai -azla ze'uradu9rrso Bgsze3t ze glaza^uenplpqlPso 8ueq 139 zv 'e[gzoproq )ípu9ÍBazs9ulJalE uo.lzso Falq gllÍar auuaq p 'aJuatJsuoc e 'Áu9ra ,n keoq 'etulozv3t 'la89sluazs eruepel8aru'erupe.ruru IIaT sI ua|? zu ruy.193er:ruo :1939sluazs nuassnou 'l9tro ze'l939u^39quazs p pllpl{I aq9Áljq s''1o39pr lloFIIoJ 'sa39zualla ze pllolaJl.a, 'elsodelp uaq^Ia 'II9 ual9 zv .lze apar(u -8aur u9íp9tu e8Bur p ilaru '19t39ytlu letlpuoual up49q Jpru lsotr^J i]uazs e rytalnzs8au 'zsal sadugra 'ry u!q[ zN 739 'ueqgpn s9zoll9^ ,€nN

Na,IIIJNIIJSIZV

A felvilágosodás

szettel, s hasonmásának kertelés nélkül a lovagi veretű Saint Preux (Szent Hős, Szent Lovag), nevet adja; és a kegyes zarándokok - láttuk - csakug,yan a szent jelzővel illetik a szenvedelmes párt, s imát rebegnek hozzá.

Ám ugyanebben a regényben ,,Szent" Julie a legbölcsebb és legemelkedettebb erkölcsi elveket fejtegeti -, mikor már késő. S -íg a regényben oly ellenállhatatlanul festett szerelmi gyönyör ngáIya százávaL csábítja illegitim ösvényekre i§ú nők és férfiak szívét,ugyanakkor, sőt már a regény írása közben, hevesen kikel a szerelmi szenvedélyt ecsetelő színjátékok erkölcsrontó hatása ellen, s így érvel: ,,Fessék nekünk a szerelmet, ahogy akarják: elcsábít, vagy pedig nem szerelem. Ha rosszul njzoIják, ú8y u darab mit sem ér; ha jől' rajzolják, akkor háttérbe szorít minden egyebet, ami kíséri.Harcai, csapásai, szenvedései csak még jobban meg-

indítóvá teszik, mint hogyha akadályokat kellene leküzdenie. Távol attól, hogy szomorú következményei által visszariasszon, balsorsának csapásai még vonzóbbá teszik. Onkéntelenül arra gondolunk, hogy egy ily elragadó érzelem mindenért megvigasztal. Az ily elbájoló kép észrevétlen elgyenvezet, gitl, a szív et; az ember azt f o gadja be a szenve délybőI, ami gyönyörre és mellőzi azt, amikínoz. Senki sem érzi kötelességének, hogy hős legyen, és míg a megengedett szerelmet csodálja, átadja magát a meg nem engedettnek." - Mikor szemére vetik, hogy itt fehéret, amott feketét mond, nyugodtan feleli: ,,Azt kívánja, hogy az ember mindig következetes legyen?" Pedig következetes, csakhogy nem az ész, hanem az érzéslogikája szerint, melynek törvénye, hogy magát mindig igazoltnak tudja. Lényeges, hogy hú legyen magához az étzés,vagyis az erény, vagyis az embet. ,,Az ember legyen önmaga - Il faut étre soi" - Rousseau gyakori mondása szerint. Ez a Rousseau-i szentség egyszerú törvénye. Rousseau tehát szent. Máig is keresztnevén Jean-}acques-nak n evezik, mint a szenteket, mi több, ő is így beszél rnagárőI, midőn az öncsodálat arra készteti, hogy tiszteletteljes távolból szemlélje személyét. Miután eleinte jóvolt, majd erényes lett, most az érzelem következetes logikájával elérkezik az önistenítés fokára. Már a Vallomósok prológusában kijelenti, hogy ő aleg;gazabb ember, s ez nem is lehet másként, minthogy megtestesíti magában a Természet Jőságát. Ezáltal oly magasra emelkedik az emberiség fölé, hogy voltaképp semmi közösséget nem érezhet vele: ,,Eppoly kevés hajlammal a szerénység,mint a hiúság iránt, beéri azzal,hogy annak érezze magát, ami" - írja Rousseau }ean-}acques-ról dialógusaiban. Másutt ,,Sokkal jobban szeretem magam/ sem hogy bárkit is gyúlöljek. Ez annyit jelentene, mint beszúkíteni,összevonni létemet, holott jobb szeretném kiterjeszteni az egész Mindenségte." Avagy: ,,Boldog leszek, ha a magamon végbevitt fejlődés által megtanulok elmenni az életből, nem jobbként, hanem erényesebbként, mint ahogyan beléptem." Midőn egy ,,ellensége" kétségbe vonja emberfölötti jőságát, s az ellenkezőt rneri áIlí-

.9^9lJuazssaluT^{ )Ruuaq {euPgloJ9d l9ulzsa^9l gpo{IPJn uaqlunurazs nu e ugdnsc ,J aq

)ínJoT uaru uadda

'>I9)

>Iaualsí |ze?|'[eq

,{9hetnrrr 1ppl9dualla TausJlo{ra safialla19'Ipglp^ B npassnou s9 {auzs9 9prr1 llpJ9leq'tpgpl p afiqlo^ ÁBot7'ze azssopuTru [vqe'zuZt uer(3nlesc ua9lalu l-npassnou s9 l-aJIBlIoA zg .llaualsr 8aur pho{1e ar9d91 B3Brrr e trroppesJgl'ro>1 uaprmrr d8oq'ala191 T}d3a snruzTlplJal euJ ípez9zs 0z- 6I .

v

,pglsrrp8aur

trpallarua

91o; 89sr.raqrua zs93a

ze 'saílal aru!

BIppBIp sníaqald

y

(,ryuvualsl [yt uapzry zy 1919palaí 1n ft adauun'4p1[3uaz) '1uaurquas np nalp naaznou nQ acuas9rd pI suoJq9I9J'suolupr{J

-ode rllau9 sr 3arrr'p^IoTopug Rz zo|I.sluazs p '9lI9{ ,'aza^au;:'#X1"? 'e[gpgulI Tr.Á3g ,19{pallarua 9z9{ >Iaual$ zu Á&oy'eÁppele Tunuas '{1tlp;Ia sr 39squg1l1Á191asc u za'lgqgÁlarrnqrod II9zsIa a{IaI l_pqal ugpll^i ,rr9r9T zaqlsal o.1tut{B'sa8an e39s9í ze :39squ9ln{ p rÁuua 9 1esJ l;O lutu 'eulon rua]lal 9í s9 Áuo1919{'uals1 qutw 'eulod, ulaual glpquapuru s9 upl -1ele$gl BH 19ílesc'1sgur €u[o^ ua]lal urau'euloa ruplpeJpru rlara8lzqa 'uaparaurst 'pequzs EH ", {RIa^ {9uu9q pllereleoí uellepgd uasaílal s9 saurala,,(8g luala^ sl_{au9uP9)Jol ulasPqos eq'la19luaulaJazs'leurrrreure1 í -[eq salazs9urral rue8eru p^ppl9IRTI9u razsr(u91 ...í{Rrlgzg) {9uI9In{I.au íeq 'uralazs.awJal s9 ruawallaí 1tmu J19l1a 1araqura zp {auauual TauallaJ -_olu$ uasalal9To.ld1o urresguo^ s9 uIo)PIP BH" :IR8.aA l,,ualsl zu a&aw 1utw '[alqlsledrlr'| saluau 1glÁl9parruazs ap 'gpupleq lsJosl€q ;Áu9F,azs ,u94 -auay 39sdl9ur e 1oÁ3en 1po3nÁu'aul! sfl ", lezssoJ as !9í as ula)íau laqal ulau 9qq9} I)uas ilJ .u9pl9,} e eILEo|IIBzs 11op9z39,raq uapulytr'' :e4eÁ8eqla s9_ uailgzgpln lglptuapurur 'u9>1aua; sJoslpq p s![ ,/.ruplpu qqoí lIoA was r(3a^'uraparus; uaqrualal9 ra{Hp 'll9z9{ Jaqrua saásso ze Á&ot7'1orle a^pgz -9Á3 4otí3urr 8aru 1a339ssaíla1 'an9naqr(8a lzapuIIAI'' :uequoze 1rás9zol1eÍ3 -oJ 'uasalazs9ruJal 'uaursrag ,,,1euure3utu ilaqula qqoÍ uapar(8a 1aurarusr er{'F{I9u s9po{pzlq )?truarrllg/' :ap'tza49írH9>l ululopuo8 39ssolp.{3 -v9 ze upq_qeuprud r9lgs ,{Bg ,,.yrc{o18aw 1a1 19l '8apdurozs e 9 Jo{TE 'r_uuFl e[pnr p lza pí 'uapascuarazs ued1o up^ BH zg)^alzsouoí aígzlázs as.Iol9H zy 2aalaÁu:ozs '11orr ulas a89zualla uapar(3a {auDlp s 'palarazs Huapupn 3rgrol san9 uaM8au lIT'raqura zv ze'uut{Bog'' :1a; lppl í3;'rue1

NlI]aJNaJsIZV

8sI

Afelvilágosodás

Itt rejlik óriási hatásuk magyatázata, s noha az eszrnékt amiket hallhatatlan szuggesztív erővel megtestesítenek, mint a titz és víz, a kettős hatás mégis reális, mert mélyebb, történelmet formáló áramlások sodrát növeli. A nagy, reprezentatív személyek nem teremtik korukat, de nagyságuk éppen abban áll, hogy tiszta képletben kifejezik, és rejtett erőit kifejleni segítik. A felvilágosodás kora az ész és az etény százada, esztelen volt és erkölcstelen. Esztelen annyiban, how az anyagi Természet törvényeit akarta alkalmazni az észre és az erényre, holott a Természet nem értelemszabású, s az erkölcs az anyagból le nem vezethető. Erkölcstelen volt annyibarr" hogy - miután az erkölcs törvényét a Természetben nem találhatta meg - az emberi természetbe, az érzékiés érzelmi kielégülésbehe|yezte.Ezpetsze magas/ bölcseleti aspektus, gyakorlatilag a kor nem filosz tévedésekmiatt lett erkölcstelery hanem mert dekadens hajlamait követve, elvetett minden fi|ozófiát és etikát. A következményeket ismerjük, s most kitűnő alkalom kínálkoznék, hogy igazunk szemléltetésérehíven ecseteljük a 18. századromlottságát, felkavarjuk botránykrónikáját, sorra vegyük a bomlásnak, hanyatlásnak rikító tiineteit, mindazt az illatos, csillogó rothadást, amit rokokó néven foglal össze a történelem. Hálás anyag, de nincs szükségünk rá; inkább azt mondanók, hogy a kor egészében nem volt olyannyira züllött, mint ahogyan a köztudatban él, Párizs nem jelentette Európát, és a felső tízezet, a társadalmi és szellemi elit nem a népeket. A polgárság zöme jőzanulélt, odahaza, családiasary vagyont és múveltséget gyújtögetve, kifelé pedig öntudatlanul készülődött történelmi feladatára, avezető pozícíó megszerzésére, amit a következő században el is ért;" viszont nem is háborodott fel a felső körök cinikus romlottsága, pazar|ő, semmittevő élete miatt, e tekintetben ő is a korral haladt, erkölcsi étzéke eltompult. A nép, vagyis aparasztság általában sanyarú, elnyomott helyzetben tengődött, kivált az északi és a keleti országokban, de korántsem oly elvadult nyomorbary mint manapság képzeljük, s éppen a francia parasztság gazdaságiviszonyai voltak javulóban XV. Lajos okos politikája és a feudális nagybirtokok morzsolódása révén;életnívója jelentősen magasabbra emelkedett, mint bárhol másutt. A felosztásra kerülő birtokokat vagy megmúveletlen területeket egyenlő mértékbenosztották szét a kerületek parasztjai között; I770-ben a caeni kerületben a vagyonosabb gazdák azt kívánták, hogy az addigi adőzás mértéke szerint osztassék ki a föld, vagyis a gazdagabbak többet kapjanak; a miniszter visszautasította a kérést,a következő megokolással: ,,A Főellenór généralúrra nem hatot21

Gaxotte:,,Ez a földművelők, üzletemberek, kohótulajdonosok, hajóépítő§ pénzváltók, rabszolgagyarmatosok (négriers) százada volt. Züllöttség? Bizonyára, de álszenteskedés nélkül." (Etc. 398. old.)

IDIIzIJplau poÁ8equaq9 DI a^r}89la IDHo{9Ilgd Áugps !erup8n.{u {alqaT u 1a| *ft}P 1as9padlan9lla Iselp^ qqauaplzsa8a1 e uaa9lplÁ8a pn-npnlp a sr89ru '- 89sualalual$ sn{IuD uequozp alaz7l?,gyt rrelrole,{8 ;s-n.úq"1 plslap rul9u -s9IIp^ p94*pl'1uonaq 'qgÁ&a ulau aplasJloq +tmrl Ivzz?ü garrr uadd9 '1rpolseruPpPP 1arrazsgrÁuuo{ //Zs? uezg[" P Pt{ou qIs9tII V ,alauru 9zs+9|,alqqazssarrr3a1 3gslueqqrq sauralaÁ8a zu zg.lpll€Jp 1aT -aJa{Is qqesolezgJdq sq'le1lon ua999t 1laul'st 1uuqpezezs )osoulgt{I9zs p33oí poloq'.,{uetuoÁ8eq pls{puolJeJ ;rglsÁ8eu p salala.iáa1 {gqaqza,,rau hoqql v B

lzalau

.8T 1uugpez.ezs TosnJgzolg e 8r9urpuíru loppz9zs

y-

-.rog Áeep p pI lupqqor sa'uourleppsJ9l p lu9Tuessr, ," uoo";;*EiJi';; ,ÁIoq9l sarualaÁ8a :p4Á3a gpa{ p'tuolerntuar e 989sualalsJlo{Ja zu' qalnlg -8aulg1 p e>loJglal 39sualalzsa zy .?pI as9pasatlalr1 89zualalsJlo1Ja zp s9 89sualalzsa ze l9la{azs rrralau.a]Jo1 e 1gpol[eq 1n8eur relouíeq 19Á3a s9l_hsnJgzou!!91919Á 'taualst rp1o1Áu9ra zu s9 zs? ze lgqq,í31.uyoÁuelt -1eq3aru 1a,r.939slaqa1 {B^pIpuaJ 'uelleler{pe8e1 s 'l1a rurallazs ? eqsg3uor -JoJ plzoq la{9ruzsa ze +a1aza.19zzoprcq la>I9Ja rulau_ailol qqoÁ8eu3a1 e 3pupr tgloquror ry>le '49yd? I94e lgrrrzsa ze Btpadlglr,q .1,eigpeÁueq 19[es alzan19 1a889sprrula.{uuo1 lo^Try sa'sr B8etu rII9 pq9r€I931ozs 19wzsá u9lalzsa /glzsPlwoq'lpzel8aru a$Io)íJa 1a3apr olaza^'guuluua1 laPuaJ paru lpepq 9IaJ ruoIppBJJoJ p 'spluloq e sr39ru t8;al u

uloleppsJpl V ,,1x:lffii::

-od!9n salap1oJo l}ozqo{Ia orgsgrrsaul ilaru'lgfi 11afp19. {aza 1 ze ÁBol7'lugilze Á8eu uerleÁ8 la^uazsualla {ellp]nur lgs 'l1aapl_o.J snJ9pl p ruplzsolal uart8ut p Á8oq '3aur 1ze ulaspqos uIoFppJJo, ilp1e {9ru9^pl Á8alupl s9 19zzafiz_s uaddgleruplnl >1euue uaq9íal 1nfplunur lpss9po) -red1 sadl9urazs í8oq '4upnozsgzzoq errduued1o s9 'zoqloprq 1u91 1epÖlní -1eureÁ1o; salazsaulJal í1o '1osgle{p&pzs sII9pnaJ e 't39t laig 1ullo}IJozs 39ru eqo51 ,qq9la Ia^^9 z7zs luíl§'{el{pl ueqqoí s9 T€lIo^ 1eligldgi ueq -qo['1a1l9zgl19 ueqqo[ I9TeI )e^IpJ e'uaprao.r 'Igq9s9pa{Iaua {pJ9 ze lou -zseq qqgl8al e 19vq:q-Ta)í9luJal pI_o.J B uapuTtu ípapalalou ltlzg{ )9ulJal €JPsP^oJ uod8Bn Isaulau e uoÁBeqzsBrBd V .nns-ew lotF9q {IPsJ9}sJos 1urur tel_Jo^ T€qqepeqezs s9 neqqe8epze8 taqqasasJuaJazs puala139l 1olzse.red r8gzsroetcuer; e Á8oq'ls9lalza>pa^9>I P {untruo^ IIaT aI uaruazs -lit19{ '1a,r99d9u elPuy Á&e,y edotng-d9zoy l9sJos [lzsered eicuer; e]

.4mpursc

1nhlruoseqazsso e11" :eílt anoxpD,,. [1tmlurara1] 1elor931od sj 1elgdepgpsc lalgr rybg1 zoqlnuopíeflq'scuts >1nfrrrrrrras {auTDíp leolou -eí1o 1mpe lo>lou|q BH ,aJTapIo.J upllplzsolal a up^ e3oí9paÁ3a {puso{pl uapu{^I ", {gh;dep lu>Il€lplse^eí 1osouopí"t.,lptqJ p aJTItup toTo zv 1el Na,IiIJNaJsIzV

A felvilágosodás

1,47

igényeiket. A harmadik tiinet: míg ésszerű államtanok magasröptű elméletekben tervezik az eljövendő, boldog társadalom építményeit,ugyanakkor a titkos társaságok, földalatti szövetségek, szabadkömúves páholyok egész hálózata egy tökéletes emberiség létrehozá sán íáradozik a legbadarabb eszmék igézete alatt és ijesztően groteszk rítusok közepette. A negyedik tiinet: a fiziokraták és egyéb nemzetgazdászok eszélyes rendszereket állítanak íeI az állatlÁáztartás megszilárdítására, a termelés és a közjóLét emelésére,s míg ezzel verejtékeznek, az aranycsinálás valóban aranykorát éli, s úgy fellendül, mint a renaissance óta soha; az alkémisták mit sem tanulnak Law-tól, ki őket megelőzve a levegőből varázsolt aranyhegyeket, hogy egy pillanat alatt ismét levegővé oszoljanak. Célszerúis mindjárt ewel a tünettel kezdeni a tömegtéboly rövid szemléjét,minthogy időrendben rnegelőzi a többit. |ohn law, a skót pénzember, nem volt szélhámos, még csak fezőr sem, hanem zseniális bankár és szuggesztív egyéniség; vállalkozásában mindössze annyi a szédelgés,amennyi minden gründoláshoz szükséges, mely a mások pénzéveldolgozik, tehát elő kell csalnia azt. XrV. Lajos, a Napkirály ugyanis kétmilliárd livre államadósságot hagyott hátra (horribilis összeg ubbun azídőben), s ennek a rendezésérevállalkozottLaw.t3iXasa abban állt, hogy a sokszorosan kompromittált államhitel helyébe új hitelforrást teremtett magánjegybankot állított fel, melynek jegyei az ércpénz mellett az egyedili torvén/es ftzető eszközök voltak (171,6). Íly módon rövid idő alatt megszerezte az összes állami pénzügyek kezelésének monopoliumát, gyakorlatilag az összes adőzó az ő kliense, az összes járadékos (rentier) az ő részvényeselett. Hogy bankja jegyeinek az értékétvagyis hitelét növelje, a nagy gyarmati társaságok részvényeivelroppant méretű tőzsdejátékot kezdett, s minthogy busás, sőt hamarosan szédítő osztalékot ftzetett, a betevők szédült áradatban rohanták meg, hogy bankjában helyezhessék el pénzüket. Végül tíz milliárd livret íorgalmazott papíron. A börze a szabad ég alatt volt a Quincampoix-utcában, bankja az utca kilencven házát foglalta e|. ,,Az utca két végétvasrács zárta |e, melyet az őrség reggel hét órakor kinyitott. A nyüzsgő tömeg, melyben minden rendú és rangú ember szorongott, berohant a szűk folyosóba, és nem mozdult este kilenc &áig. Az utca kilencven házátpincétől padlásig megtöltötték az írnokok, kik a kötött üzleteket rcgisztrá|ták. Vettek és adtak a bódékban, a kövezeten, a lépcsőházakban, a pincékben, még aháztetőkön is. Vidékiek tódultak távoleső falvakból, eladván földjeiket, hogy papírost vehessenek. Nők potom áron vesztegették ékszereiket, csipkéiket. A vagyonok apályában és dagályában zslbárusok, kerítőnők, divatárusok serege tolong. Végleg kifosztják a tönkrement játékosokat. Megostromolják a szerencsés játszőkat, vételre ajánlva hintót, palotát, ringyót vagy asztalkészletet. Milliomossá lett lakájok feszítenek régi uraik hintaiban,

9I sy\lr[ Oz tI /,, azssg >IBupgIoJr] s z uylqy-v? ÁBaq s _pruÁ8a {grIJa{ !o snrg q -sz'nazs9taz$I9'1o,rnalelnelsar'>1ozsn{p'{9ll9^zu9d elÍeyuapuTtu l+o s '1euloscg le>lo1>IpJpqeJ a^lals u9dazo1 1auÁlaul' 19 va ÁlaqaJJ9l-awopua^ p ls9zaplznzugd v s9 '1elosgpsopodosr recln-xrodurecurn§ e ub9zs19zs u9,(8nrn,{u9lunq a >IougJJrlpuoJ V ,)TJot aq)9Ja)í ua;_al-a^9JD p t1.all BrIpI -uq'nghvlzglJ€lal luJoH1gígcrypugd efioqerp s9'r1o8aru p)p{os9JltzsJgl '1t9lotszg Á3a psc pq9rusJo{'euo1ol sua89r e s9 e[g1oun3acraq au8rl J9r3 uIoH'lnsaulau 9Ia19Ia d3g,1araqura ze 19[o>11rr{3 1s9urd3a ueqgcln-xrod -rrrecurn§ V ,lalala^gzs e 8ac.raq upuv,p 1el9firaÁ8 e 8arreq aJJod pI ap '8aur Bhurrede1lgpglo>IosJ p 8ac.raq sa?4s1l ,uolnírsco1 Ia >IauzsIA 1eÁuere guaul PDIgIIIFI s9 '1nrurolaq l9ÍPlíPezgq [rvre1] lqls P InJa{Ts 1aula8ac -Jaq lluo) s9 uoqJnog ,ua.,{3a1 [Áu9nzs9r] rddtssrsst141 au s9 r*p-I au {psJ 'arrurrgly ,pJnJp 'erplg.J 'utzetl'r_upll9^l9 aDlal,ail9 sII9aJ 1elreso4ded 1au -pls Tosgl^l .u9]I9lnp9c 1eue[de1 (snc9) 1sere8 Áugq9u Á3oq'l1a89qÁlau )upq e 1gíueqor8aur 1osouopíelq ilalzsa^ la{nzsa zy 1o7191a r.rdos s9poJ ,ry?gsplgltzs -p^e>I Á3aueÁ36 1ar{3aí e epoluor8atu as9ua){osc ureí1o1rg 'a-assreq >1aÁu9nzs9r p aCI ,u9lal9^ p Talpa{aJal Á8oqe 1urru '1.r9sgpela zB {alpa{aJa1 ,llozoll9^ 9{{Iu9d s9pasa>l1al V" :1lu9d e I9.1pI 'qalarro1 Dzu?d 'rop rupela T)uapunu ueqlnuroÁu',1auuaur pJuI€t{oJ 1gpplads aJ-asspq e 'uropzrq e pza{ ru8our pJs9zlllgllnqgqzg'arlaí zssor ps|a zu ,

'Io)u91 u9rrrarad 1ala139n e 3rptmu uasalazsaluJal plJ9lzsTq3arrrg1

y

,1d

-saIITpsJaA 1rel.res zglqgscdgle ,{8en'1au9plazrrr {9ll9uzs€q *9II;J.#3 lulJazspual {BJn ze srueÁ8n uaq9pt zp upqqv (,pto ,zs-rs la#oxtl1) /,.ala^ ,la{uTul3aur uosse8ilpq s9'q1 zassld {plppJpul llo sg - 1ad3l9q p {glpuoru - gzs up^ I9JJa >IpsJ pt{ 9 ,l939$Inzs ruelp,r8aru llo^ uala/u91 í3; s '19nelzg$er >|aí8loq e ap 'ruuaur ile>lp D{ za'le*tvlelrpÁ3r_e1 pul9p qq$ BíÁuB sua39r e '9usnu_qppd e rlasarrr - qq9ln3a1 V" .algl IprFpIoT raladu9rr -zs?r s? t9llo{9sc llaza1 '>I9llorrrorlso >19u8acraq l-lvrp-I .1epopq d8oq 'alzsg T9lla,r arr.re ar939n € >Ies) ,p19 alladrJ qq9^ol ze s 'aq8aurgl p {pl -InJozsalaq ap telpellry8aur ueÁugqg11,rueluoq8aru 1.r}q wou 8gspíurozs '89sq9laÁlarrr'dolzsopeq Jo-ruo.1 ítuelp^ luFI'9IaJ 1oTplqp_orlg,r e 1prrror(u ros9í8pl noil€l ua{9J IplI9 >I9uole>1 'pzssoq uala139n,uaq1aua) e elsodel 1s9ulÁ3a 8arrrg1 u 'l9 19lzaílaq eqgeln-nar1aqJT}T B lo>Iupq p Jo)íTIAI ,ueq8elu8ro; {auu!4la uodBu d9zs ,{3a s 'IT}gu Tlzsa^ 1reÁug1 {pJnsatuau '1auzapuar p

1a>ladl9dautm teulorgsgn 1e1o.{191se1 '>Ieo1el 3qro1 ')aul9 uoqg1 ,{8eu 4o3vpze2 IT zv ,,,Igqtunuas B la)íaJaqua zB uBsror(8 ,(u BIa BruaJal ruau narnbsaluo}\tr Bfpuorrr-uals1" ,rp-00l 9usJglpzs Á3a'p-g|snp1o1.(3a 'la-}?

-

g.rdasÁu9ur9{ ffia'lp-g€ Áu93aprlsoo1í3a'radu 191pru 81 9qqe Á3g .11ep deu Áugq9u Á3err er9 Áugq9u {auza{lalDl louoÁ8el sllgzssolox .{au9uln -alaq Á8oq '1az(pqe /IaJ {pupll9zs erylq7Igslgt{ e 19q89spozo)pJozs pt{9u NS"IIIJNaJSIZV

ZvI

A felvilágosodás

L43

éjszakájánvérengzés vet véget a gyászos ügynek; a kifizetések megszúnnek. Mindez öt esztendő alatt játszódik le. Mint lélektani tünet, a csodavárás egyik formája, csupán az anyagi értékekrendjébe áttéve. De épp ily szélsőségesen, rohamszerúen és ragályosan jelentkezik spirituális téren is. A janzenizmus aszkézisre hajló szigora eksztatikus tömegrajongássá fajul, súlyos betegek imái meghallgatásra találnak, csodálatos gyógyulások történnek orczágszer te, Reimsben e8y ismeretlenül elhunyt papról, Rousse-ról halála után kiderül, hogy szent volt, sírjánáI gyógyíthatatlan betegek nyerik vissza épségüket. Az érsek rendelete véget vet a járványnak, de Párizsban egy diakónus, Páris nevezetú, kerül szentség hírébe;csakugyan jámborul élt, vagyonát elosztotta a szegények között, s midőn meghal, a hívek tömege tódul halálos ágya köré. Haját levagdossák, ruháit széthordják, bútorait eltördelik ereklyéül, testéhez rőzsaíizéreket, érmeket, imakönyveket érintenek. Temetésekor egy asszony a koporsóra veti magát, s felkiált, hogy 25 éve béna karját ismét mozgatni tudja. Ettől fogva a csodák szaporodnak, öt tanú igazolja, hogy egy gyümölcsárus lábfekélyei eltúntek, mihelyt a szent ágyának egy fadarabjával illette, sírja zarándokhellyé válik, a temetőt ellepik a hívek, hintók, kocsik torlaszolják el a bejáratot, olykor órákba telik, míg sikerül utat törni a sűrű tömegben asírhoz, mely köré az élelmesek jó pénzértbérelhető székeket állítanak. A betegek a sírra vetik magukat, görcsökben vonaglanak, tajtékot hánynak, lemeztelenítik magukat a kandi szájtátők örömére vagy hogy megmutassák mennyire uralkodnak érzékeiken,hátbotzongató kínzásokat viselnek el. A frenézis átterjed az esze|ősen bámészkodó tömegre, kitart esőben, hidegben, és elrémítő híreket ad szájrő|-szájra. Látták, hogy egy hitetlen ember, Folard lovag epilepsziás rohamot kapott a sírnál, egy színlelt beteg asszony testének egyik fele megbénult, arca elferdült. A király bezáratla a temetőt. Másnapra egy Íalragasz |elenik meg a kapun, ezzel a szöveggel: ,,Ófelsége a Király nevében! Istennek ezen a helyen tilos csodát múvelnie!" A kór terjed, pszichotikus vallási tünetek ütik föl fejüket mindeníe|é,az egyik pfuizsi hitközségben önkorbácsoló társaságot fedeznek fel, élénhat pappal; szekták gornbáznak, a régi idők visszaállítását követelik, va1.;y az isteni bosszú eljövetelét hirdetik, s hogy siettessék a világ végét,ocsmány tobzódásokkal hívják ki maguk ellen a Gondviselés ti.irelmét. Montpellierben egy Cosse nevezetú egyén, Ágoston testvér néven a Szentháromság negyedik tagjának teszi meg rnagát, prédikációi után a Bfuány testtartásáball az asztalra fekszik, és így imádják a hívek. Troyesben Vaillant abbét Illés próféta új megtestesüléseként tisztelik. Párizsban a konvulzionáriusok titkos társaságai több mint ötezer tagot számlálnak, imádkoznak, énekelnek, áldozatokat mutatnak

snlJgldual t39t e 1osoruoldual lu9{§9ul 'p[3e7leure.(1oq94 89ssaru -1apa8ug g,rc3tz1 V ,l9 ua^9 oultuJpq {Bulpln{ uaÁu9ras se'1auza>Ilal -ozs aJ9s9lIJapIaJ {au9lau,ailgl qqpso>Ilp 3?rrr >1o39sesr91 sollp p {aJa] -sorugl;dg p{IJJV zp uaqullJag l(sr reÉleno1.'(u9g e {aupo{Ilur uaqsc9g) 1an939q;áas {olplsz9Jpl T€usg lasJuDI 3a19; >1ar94sal rcIszV zv ueq9 -I4zsnv ,la{aruala ze ngbe1zollqq9 s9 {pul9ulsc 1eÁuere 'pulnu9lzsnu 8gsuelleleqlpq p 19s'Jazsupos) glrqqpzssoq8aur lalal9 zB 'aAg>I {asJloq p 'alalaut§t 1auraíu9ruol soTll lazs9ruJal p up^ u€q{n{o1lrq í8oq')pap -lq'ez§sr^t {EsI^ er.ro>1d9zo1 p la)nlapa.re'lasalzsaJa{pszgu p )pupplu -9+Iaí,yadu pqras9p8lgzsaqualla^zg{ 11o1eld1o; Ia^Ia{IaI 1elÁunqla zp s9 loplopÁ3ue ze'1auualsr ze 3.roquapams 1rure'ueqsglelzol1elrÁuo1 € {auzsnl '1adarazs sglualaí 1euezslgí 1osnugr8roquapams e ueq9rl8uy uaq9lal >IIpos9uI pezqzs p llg^pl §9 upqgl^gulpuols 11a 1euporodezs ,la{a^!q )pul9lpl sr uoplo,Jlaru95 s '1u9r1 Talaza^Jazs prazsíloqgd V 1o3ue ze TJzalezspzssl^ 1auzalaÁ8r pngpue8edordÁloqgd ruolsal9zs 'esgpdulu so{lp {ou€nls +19zp1p ze ,,lazspuaJ-luoruJala" szttgd V ,(a{ -9Ja^aT 1eureÁugruo.(8eq ltaza^Jozs 1apuar8enol p s9 >Iaq9J r.ro>1d9zo>1) p1loÁug,rl}u€t gzo4u1nur leugll9ul p {IIz91 s? 19zzolq- 1aralsaruÁSeu saÁ191[ar 9II9 rralal (1aralsaru '>1adu93a1 '1oseur) Tol€zo{oJ r8rppa ze rs9pru ilol€^peq e '1a; 1auug4 rcÁuglzsoJ {osnlll ruroldrÁ8a '>1aupsaÁu -9^I9 >Ios9l€t{ nala) ,IuJ9Ia pn1 1o1odell9 plzsq 'IltglgJlazsaruJal Jaqrua ze lvqq as9l!salal9{o1Áu9ra ze s9 s?zol}ulJ9 9Ip^ Iap1allailazs p lulJazs >1adlaru 'n1 1euzo8lop loloupl sglJ9uprua pz, sn{Tlzsou8 'sr uop1o1ze,r -qzs e 1aupaíralla I9q9II8uV t9 >1aur91 aJ9s9la^pw >1grcgplads Ienrr9>II€ s9 pls1pqqpl 'sn>lrpsrur ueqqoípurru 1oÁloq9d sa^pulgTpeqezs ilaza^ -Jazs aJ9s9tzsaíral {9luzsa snu9ulnq s9lpso3g1T^Ial u9lulala zV ,1e{Tos -nlrJ sn{4zsert.ro lopgq {au9{9Ja^a) luo^aq lezz7ln ulsrlard 8gstngzry ualalzau s9 1grrg8eruzplupJ glzsarauíeq'ueq8gspuqezs rrrrosctpered s'19 (uaqcperrrjaptmM),,I9qToÁu9a1 gzraleposc'/ s9 lgq{oJopupleT /I9q -)íopuolo qLaJ'Igq>1g8uo[er dlaru'a89szg{llg,,1eug.Áue u ^g"' 1au?39sala1 11o1ozs3au JalsalIIJpApíL zsgzs e '(z1tt) pllou-Jplllng B {IuBlIT upq -3gzsroprrr9N ,lgluospq Tunlglpl ilnuapunu '1eulosnzssaJxa uaÁlr ze aÁlaqulzs 8gzsroenupJc s9 szTrqd'esorgrrg; zsguezgí p {psJtuau ao ,aruxozs8au ,a.4alnzs9>lgla lru9u up^ ItlJa{Is lleleza'do1 1o19pplptl pJ9 Á89uuozsnH a39slnzs $ DIau d8oq s 'pgla as9paluazslry{ paza>191[ara^ 1r9^ snz9{ Á8oq 'e[puourla '1ua1l9scuarazs e \rl;?l alzs9 waIaLaJI9Ipq p JoTTtu 'zaqgsglyzsa1 a4zsaJa{ netl3o1gzzoq tlsa €J9qqp uqas sJos V 1J9laupq )alqqgl p IRs9I -alzsa8ua |a! 1elJuzzopl9 lp1 'IRz9{ 1n8eru TII9IaíI{ Ipssgzr.lqsJos pugln ,alul9lup1 p 1a>l8aru 1uugp.{3ue s9llgltzssoq la{H '1zgyp Tpu>Iozp {nol -a[8aru '191eíu Áugryq,{3a 19!39trla '1nuol eqpío6 laualupzssl^ Ia^9J9^ 39sesrg1 TlÁ8a zy ,ayadazo1>1osg8uodescq aq

ilod uaqlauauJoT dBu €a NaTIINaI$zV

wI

A felvilágosodás

I45

lovagrendektőI származtatlák magukat, és föltétlen engedelmességet fogadnak ismeretlen és láthatatla"n fejüknek. A francia Egyesült Barátok páholyából válik ki a Philaletes" csoport, közéjük tartozik a Hesseni herceg, Condorcet és Cagliostro. A csehországi Szent Jakin Rendet állítólag Saint-Germain gróf alapítja. Az alkémistákról akár ne is szóljunk, a felvilágosult fejedelmeknek nincs hőbb vágyuk, mint hogy a nevezetes vörös por s egyéb titokzatos tinktúrák, arkánumok segítségéveltegyenek szert ama jótékony elixírre, amelyből lehet sok, de soha sincs elég. Ám nagyurak alkémistájának lenni nem volt veszéIytelen mesterség, mert lehetőleg lakat alá tették avarázs|ót, amíg ígéreteitnem teljesíti. S akkor könnyen úgy járhatott, mint I. Frigyes aranycsinálója, Ruggieto ,,grőí", kit kétszeri szökési kísérletután a király aranyfüsttel bevont ruhában aranyozott akasztőfára köttetett fel. Tudjuk, hogy Böttger! a porcelán feltalálóját,Etős Ágost hasonló célból zárta toronyba, s csak az mentette meg, hogy véletlenül sikerült ezl az aranyat érő anyagot felfedeznie. Mindazáltal több tucat 18. századi hivatásos aranycsináló nevét és kalandos élettörténetét jegyezte íel, az alkémia krónikája. Hivatásosat mondunk, mert a tinkturákhoz, projekciókhoz és egyéb vegyi varázslatokhoz minden valamirevaló adepfusnak és páholytagnak értenie illett, az ,,önzet|en" dilettáns kísérletezőknek pedig se szere, se száma. Ugyanis az újkori alkémista búvárkodás három fő célt tűzött maga e|é: az aranycsinálást, a hosszú és boldog életet biztosító bölcsek kövének elkészítését, és a mesterséges ember, a homunculus létrehozását. Az utóbbiról hovatovább lemondtak a rendkívüli nehézségekmiatt, s mert közvetlen hasznot nem-igen ígért.A bölcsek kövének titka azonban sokakat megejtett, s a legvadabb elképzelésekreösztökélt. Ezen a szeren ti. nem kell követ értenünk, lehetett por, oldat, g)rurma/ kenőcs, akármiféle szubsztancia, lényeges volt, hogy a ,,prírna materia" sajátságaival bírjon. Igy például a ,,Berlinische Monatsschrift" egyik száma arról értesítette olvasóit, hogy egy magasrangú katonatiszt a közlegények spermáját gyűjn készpénzhzetésellenében, mert ezúton remél a nemes anyaghozjubri. Egy miásik előkelő berlini úr abban a föltevésben volt, hogy nincs olyan erős retorta vagy lombik, mint az emberi gyomor, s azért inasaival és házanépevel csak pezsgót itatott és búzakenyeret etetett, vélvén,hogy e nemes táplálékból okvetlen valami nemes produktumnak kell létrejönnie. A nemes produktumot, va gyis az ürüléket gondosan vegyelemezte mindaddig, mígnem a kísérletialanyok ráuntak a kosztra és megszöktek. Hasonlít ehhez egy párizsi úriember, Duchanteau esete, ő azonban saját magával

'

Philul"t", (1,612-l,666?) - az ,,IgazságSzeretője", nagy alkimista volt, róla nevezték el magukat az,,Egyesült Barátok".

uaqgpl d8a 1d aqlaog l$l zv ,€ru€lzspl9^ ilalla) IoqsgloluoJ3aur 'uoílp pJIppIo Túarn Á8oq'qellp sllpJoru-nuailazs a^elanoluop ruau eq s'poleq aJD[Iapunu 9q§9^a{-9qq9r J9{39I e'leoloÁu9^Jq[ ll?\ez8a-elsqeryrrrds -lF)plo sn{qzsTtu-sTl9uolJpJque ze lrllezopl9 )alsa 1adppa1 Áual9zr9p1 e §9 >I9tIIIa glnpgq uaz(uuo1 € í3oq '1unuun{ ppqpzs ruau luozsl1 1psJ ,alaJetusT )gIa H9I9. Jlazs9lu -Jal p uBqgIBlIg s9 §9z9pnüa[azs u'enu91Iu ze 1rmu í8r,rlesJ'zoqgs_pl€Alt{ )surcsoru9ql9zs q9Á3a s9 >IarneJalsaurÁ8uu '1eutesn3gru Jo{ p llozolJpl -ezzoy 9qs9^a>I-9qqo.1 eduguropnr s9rJÁ3 9 Á3 e í8oq'uequoze 1unuzaÁ8aí p1 8ary ,}939pJ9 pala8ra>l1a zp pllplntu sr 8aur {9ru9^pl eq'nozo81op Ianaua{ s? |azzr^ lpluazs 'pss9lalgrz9T 'sI xIoJJ pI aP alul^ lIo^ gzv -3pprQ ,pllolplla Jaszgí,I1.rp 'l9s9pg>Ipur ued8n ultí3eqglgí'ugln1ep8szrn 'e dgd e s9 uralaÁ8a upelqo8ut ze lgzzot llqlnpgl 1a3auro1'11o11Á39í3 ps -sg|gzlJroxa I{'sT {pulgJp{pposJ sou9q9ld rausse5 quzgrcr{3errr e 9lzsa8 -8nzs v Balguyzsglp6 ,Tgl{nsJal aJ^9 l9)t p39n Á3oq '1assazapuar snTllzsnu -sn>Iqzsplue1 rp[ela í1o ap 'saqllpl^I 'IouoppposJ ilaI pqraqura.rolzsgd ,í3aulzevllollp l9lrl{ snlnau8errr p u9lwzs (,elgr g; laMuo1 3:c,iv'7upJa}s 'l1orr e69req {pulJEzoI^I) ,q ng)Iaza lappazB^9 íu9q9u lulu 'l9s9pg{pul ]TIa{ilJ9 dd9>1s9rn Jgw pru s'ergruoÁu e poí 1eup9wt{39Á3 41zsa33nzs 'snlrloudrq e ueqgígpa jlolozsnlgd-zsnlgq p a1zgllaru ruau uuplpeí8a s /Dalla{ lÁugttryÍ so39s9pn po tgqsc9g pÍlagl9zs l9 allal uqszíI9dzezu 'Pq9T{ant sI9 alnu'aualla {PnolrPullo1erg[peq {9s9Pq IIaqq9J u Íerdle1 ilor1l.p 1ala8alaq ualap(u9rual'po7yÁ39d33aur /u9a1 1err Á3a 'l1anpur 1o1 -9posD ueqglp^ !(1sgzry3ns r8BÁue zp qJpquar{ctag ueÁ3oq€ - ail${ 9lullü '1sgztg3ns ,:ul,F\!'psa1 e psrJ9) ze alzapalIo.J laru 4e119" ,,lsnrrrzqau3eur -sary,3u1_o1ry gpua3ala ap'st E lololotTopuposJ {unualll[a 1al8ary ,r9íaJa vatazszg&arrr sgrgíta l1al9usr3aur uapunu s 'arrg>1 {esJloq e s9 razsÁ8gt{B stlgzn^Iun alJazsí8a Áprl j.e 4euzo119tl g83eÁue Á1o p119 sgrgfta lploÁuoq'spzssot{ ioluosJ y .8aur 1eueíperuw {oluosJ ilapasazsaula zp TpsJ ÁBotq'ÁBg, rura391a zeze'tul9utJle>I lgwasJ -asJ p s9'ruzaÁlaq pqgpolal 8rpad 1za'ru8np 1al aqdu9pa8ann uequoÁu Jo>Ias9lalnzs 1alaurad3 gsía zu laqÁ3a uafia1 u9íapl glJ9llalsuo1 g|p1 zD,zs Blzsq Á3a s9 r]íJI ulzs!l.{3a :an;q 39ses.r9lzo>1 e 'atula lpso8pp,rlal l9qal 'ralzstunu elsrpuorr8 lqq9s9{ 'sarqrne13 auuaqg qua8 B l1ose,,reí 1razspgut qqgdal8aru 391i ,uaqs9preurq89,r /tmqla uasapuasJ pu9ln 'ulqq8rdBu

cloíuuazn 1za 'pal laFII9sp{ í3a 397,q ,1re39sl9íes 9lu9p '1?ír3a pJr;1{uTl §oJo^ p alzgln>Il9u souíBs ap'pa1 soJo4.alos s9,tJrts ueÁ3nlesc'lua1>1osc arrÁu9zs9scl_al J9III Jo)pla alalazll /ls_plp1l9qgJd8aur p qil_€ 8rdeu cloÁu -uozsnl{ ,plll l9lalazyr 19{us ?elgryztn s9 'eqg[gqozs llozg1.r9zaqpqP;gng ,pÁIaq uofie18o; uery(uep uozet(8a 3eÁuesg ze s9 íugpa ze'zp4e.Á8oq'sa8 -9$Inzs urg',,1un9slv" ze >IBhIsaÁ8a uesouo1,{1o| ,,19s|a!" sn>IqaruJaq P pq 'yrc14ííqgle1aqal í3;r {psJ l9^o{ >IasJIoq p lulJazs alal9rula :1pluarurradxa NalaJNlIIsIZV

9?l

bújta az alkémista könyveket és serényen kísérletezettna$ménjével, de ebben csak a kíváncsiság hajtotta. Megírta azonban aWerthert,a rousseau-i szentimentalizmus remekmúvét,,,Die Söngein Antonelli" c. novellája pedig szabályos szellemhistória. Igaz,hogy a Cagliostróról írt ,,Gross Kopita' c. versében gunxgs félkomolys ággalelutasította magától az egészkorabeli iálmiszticizmust"", de másfelől évtizedeken át testvérbarátságot ápo|t Laoatertel, volt idő, hogy egy ágybanháltak, s levelezésük ezerre túg. ,,Ó a legjobb, legnagyobb, legbölcsebb, legbensőségesebb az összes halandó és halhatatlan ember közt, akit ismerek" - írta róla Steinné asszonlmak, márpedig Lavater testestől-lelkestől hódolt ezeknek az irányzatoknak, tevékenyen terjesztette őket, ,,apostoli körutakat" tet! s roppant hatása volt; mint íí9,kö|tőa népnevelő, erkölcsbölcselő és fiziognómus (ezt a fudományt ő találta fel) kétségkívülegyik legjelentósebb szelleme korának. De rajongásai miatt Goethe végül elhidegült tőle, s ezeket mondta róla Eckermannák, ,,Lavater tiszta szívű, jó ember volt, de tévedéseknek kitett, s a szigorú igazság nem a kenyere, megcsalta magát és másokat. Emiatt közte és köztem teljes szakításra került a sor." Más alkalommal még hozzátette: ,,Sajnálatos,hogy az erótlen miszticizmus később határt veteit lángelméje számyalásának." A nagy német dioszkurok másodika, Schiller,ki kédvelie és kereste a szenzációsat, s regényt készült írni a párizsi alvilágról, szerkesztette a Pitavalt, a botránykróniká| ,,Geisterseher" címűkíséitethistóriájában fenntartás nélkül átköltözött az érzékfő|ötti világba. A harmadik nagyság, Herder pedig észrevétlenmagáévá tette a korabeli furcsa felfogást, hogy az ember lelke szabadon jár-kel a világban, találkozik a rokonlelkekkel, sétál velük, könyvet olvas, klaviron játszik stb., ezenfelül a testet is átlátla, és meglelkesíti. Herder jegyesének a nemes szellemről és testről ír, ,,ame|y egészen lé|ek", és szeretné menyasszonya lelkét ajkaihoz szodtani. Goethe másik nagy barátja, |ung-Stilling, a szénégetőból lett orvos (hályogopetatőr), majd mezőgazdaság-professzor és titkos tanácsos, továbbá pietisztikus önéletrajzíró, rendszerbe foglalta a korszerr1 ,,szellemtudomány elméletét",mely 1808-ban jelent rneg (Theoie der Geisterkunde), s így mintegy összefogla|ja, egyébként pedig jól jellemzi a kor pszeudospirifualizmusát melyben helyes ismeret vag"y sejtelem válogatat)anul keveredik zavaros elképzelésekkel.Abból a meglepő felfogásból indul ki, hogy tér, idő, mozgás valójában nincs, ezek csupán a mi szemléletformáink - ewel megelőzi a 20. század hzikáját -, ám nyomban visszakanyarodik a Ptolemaiosz-féle világképhez, s azt mondja helyesnek. Ugyanis mindezt nem egzakt fizikai alapon á|lítla, hanem mert emez az em6Órhez illőbb, s jobban összeegyeztethető az érzékfőlötti világról való fogalma23

Pulermóban nyomozott Cagliostro családja után.

-oIJ{PaJ zsntF{zs9 r.lPplod8a ze s? laqr?lgla InuoÁu la^gJa r_EIaIa u9lapl s9poso8gll^Ial p {ns9lpln{ ,{Bot7'gn;orallaí ap la89sualat s9 1as9pr91 r39r -s9 uasapzs9lllJal {azapu$^I ,>1as9ualaírrra[azs B lp89rr í89ssodug>1Jozsoq 'selszelett Jalrrqglelopuo8 'sgse^Iolplopuo8 'e49dala1 /s9l9|nalal 'sqlqleq {o^9l '(acueÁorrrrep) sg191uglzs4 'sglsg[ 'sgzlg&avl í(rara8ue3laddoq) s9p -gzg;lan?avs, e í(rzarrau )ípusnuzTlnqlu€utuozs snlrlau8eur g) snruzrwnrp -9lu p :1'azg,(>1elpaula rgrrr azsrad rc1ez.ewÁBuw,) tuzgrcÁBBru3aur 1a>la39s -ualaí e ryzslaÁ8r s9 'uasalazspual ryzolpPo; Ip^I9rü9lqordgu snrrrzqln1 ze t{Bot7 'ze uaqltmruazs a{9il9 {au9^pru 8urrp5-8un{ -1o ;r.lo1Á8a ,ruze>lla^g{aq 3o1 u9ln s9pPul9l {a, p >IpsJ 8gs3oploq ll4zo^pn safia1 e ap 'a4a19 r8gpas9ur € )unupzs.aT ila>i larpl9 roqrug[ s9 saÁu9re ilailarup ?FI e ueqJosg)sla alal9lloJ s9lnz -g^pn zv ,9[ puTtll 91alaurad8 B ízsouo8 TsolpzssoJ € '9íTpu]gíB fuBl aulallazsJg {auJaqua uapuIIAJ ,{aualJ9sPl ruas€qos uPquozP Ta{IaI Dozotl -Jglla s9llnzo^pn ze í(laplr9s;1) arp1_o.y p TauJ9}pzssrn el.roleÁ8 s9'{au[9 ueqlodelpdgzpn 1ql3ppl p lupolpzsp >Ieupnl unu {DI '{a{IaI V .pa^ -uazs lolour1 g1zsuzroqs9'pÁuerrrl9sz {Isa {aolauailazs zsouo8 p luozs -I^ 9Jaqua zssoJ p'1rlaura eqelg1zsÁu?! e'lqípeBol9z941n3eru 1opí3 -ue ze l9TIaI Jaqrua 9[ e ugln I9IBI{ V .zsn pqs9lszgne^ s9 pqs9p9ulp(ugn -l9q, za garu 'arul9pzssTl lu^9wlplpt{ upquoz€ ppqpzs ula51 .pt89ll^rual -Iazs e rud91 pnr aqs9zallulJ9 Jo)Pí€ s '1eqlnÍ Pqlodell9 ,pual qqeseteur uaqlal9 z€ uaqqa J9ru u9A9J ra39ssad91 'lgrg .aía.ragleq srí8el psnruz4 -au8eur e qqoí3eu lguup 'qq9vsIl s9 qqpppqpzs I9uTIAI .elyÁuonqs! snul -zqau8errr \e||9 zu 1za'du9lraqlae gÉalla[Áu.al a{IaI Joqrua zV .{a.raqula s9 {aruailazs'>1opÁ3ue l9qal {€uuen :err3o; aJpI^oJ '1ns9lazaaaq l{uug

,3tn1l9puPsJosIPq^á;,ilt!:H1,1,;TliTH"§ii"tTl,H,;:rJ"f":J eq8gp,ruallazs p aqqfi ,pJsptuÁ3a 1euleq s9 {auza>IlulJ9 pulw ap'Tauzoq -uglpl lulJazs e1o;39ssalal9{_o.1 p TrrI'II9 pq7{q qqgr r9ruq e39pn Taual -Iazs V zuruaru$ luau - Ia^9lal9^r,1un39prr pí?z:9 - 1uI raTFIIe'e.r8o1op sglrr al9plos puala189n s9 [1a.raqura '>1aurallazs '1opd3ue] arlarrralp zs gzt? sa sawlau9 /gpo{IoPuo8 qeuulzso eq.rodosca; 191 1a.(u91 e ltazg.e^uzs gzalgl upqop^ !1opuourq {auual$ a4Á8apulrrr )arr{H 1p 19qÁu91 rral -rualal edns3" :rqazs_aruJal Truallazs upqJosgsla sruBí3n 89suapurry y ,,,>1eze3trrrau í31 s9'1eqndep u9l1on 9I€^ gpl ze s? l?l P )íTIIIP 'a49I il9íIPII9 los9polso>lozs9 lazspuaJ psnllu:ado1 e írazspuar qqrze8r8a1 e erlunrrr gzs,{Bys'la1>1urala zd97 9p a, 19r89pa lrlolo.pl9zl9 ze 91eq1o8uuqazs§o uaqqaduuo>18a1 e ea3o119uua í(sg1 -opuo31a's9lazd9l1a) razda1 g;ynzsÁu9n9l allTuapuFu l93eru s'qqasalazs -9wral3a1 u'3ozotll, axgInJQ{ l?ÁBa uapuTtu sg'eÁBtegg1s9lulaJa} e 39srr -aqwa ze uaq.{1aure'razspuar8g1n É9rV.pJ9s9plo3aur 1epela; z9qau d8a razspgru qqaÁuuo1 1tmu 'q9íBa tuau Jazspual snuglrurado{ V'' :IpTtuI Na,I!IJNaISIZV

8rI

A felvilágosodás

I49

jaképpen járványoss á íaju|, és balutakr a visz. Ez az oka, hogy }ung-Stillingnek és társainak (Saint-Martin, Oetinger, Eckartshausen, Horst) munkái óriási hatást keltettek, s főmúve - noha a 19. sz. elején jelent m€$ -, tízezr ek bibliája lett. A kor speciális szellemfudományának főíotásaazonban egy egészen rendkívüli jelenség: Swedenborg (1,68U1772), de életének,különös képességeinek, látomásainak vizsgálata az okkultizmus történetébe tartozik. Munkái 16 vaskos kötetre rúgnak, voltaképp új keresztény teológiát adott, melynek ma is vannak hívei (hitközségei) Amerikában. Tanai s kivált látomásai csakugyan alkalmasak rá,hogy alazább elmék megkótyagosodjanak tólük, maga azonban komoly és puritán látnok vol! s egy világ választla el a kuruzsló mágusoktól, kik szinte ellepték a megkergült Európa piacát. Egymás sarkára hágtak a sarlatánok, csodadoktorok, szemfényvesztők, alkémisták, okkultisták, thaumaturgusok, lélekidomárok, delejtanárok, szelle midézők, nekromanták, mathuzsálemek, szerelemvadászok, aranycsináló§ drágakóhamisítók, politikai kalandorok, röviden világcsalók és országbolondítók. A ,,hlozófusok százada" az aranykoruk, válogatott címekkel, rangokkal, tudományokkal és képességekkelruházzák fel magukat, nevük annyi, amennyi éppen kell, de lehetőleg sohasem azigazi. Don Domenico Manuel, Gaetano góEa, Ruggiero 9róla, nápolyi grőf, a bajor választófejedelem táborszernagya, tábornok, gyalogsági ezredes, München parancsnoka, városi tanácsos, porosz királyi tábornagy -, amint látjul a katonai rangok vonzzák, származásáta nézve Nápoly kömyéki paraszthű, de polgári mestersége az aíanycsinálás és karriórjéi I. Frigyes aranyozott akasztőfáján végzi. Magno Cavallo, a ,,tatár Mursa, lovag és svéd-pommerán patrícius, philosopho-medikus, botanikus, chemikus, pharmaceutikus, anatomicus, po?ta" - saját minősítése szerint, de mindezen felül ért férfiak és nők termőképességének megsokszotozásához is. Bonafede egyenlő szakértelemme| űzi a következő foglalkozásokat: katona, orvos/ v egyész, filozófus (természetesen), szính ázigazgatő, bány av ezető, geo|ógus és drámafuő; Nápolyban kőzhírré teszi, hogy az emberi fudomány minden területéről föltett kérdésekre kész anyilvánosság előtt felelni, és csakugyan lehet benne valami, mert egészen kurta idő alatt 24m0 aranydukátot söpör be csupán orvosi múködésével, a brandenburgi hercegtől egy ntrádára 60 000 forintot szippant fel. Schrepfer, a pincérből lett szellemidéző,Lipcsében saját kőmíves-páholyt alakí! a tagok számára kávéházában szellemszínpadot állít fel kiváló rendezői talentummal; kétféle módszere is van a szellemek idézésére:egyik a pneumatikus, midőn határozatlan ködszerú alakzatok jelennek meg és oszlanak el, másik az elementáris, mellyel kívánt történeti személyeket vezet elő, érdemük szerinti színes világításban, ám gyakran korszerútlen jelmezben és a felesége

,{qllaqllsazsso llpP

-3o; ued1o

s'1o. ;

gzIe[gaola{JTsJ P +a{TtuP /apazs-P{9ll zrl lDlos?zo]Í9| aulaql1zs9T ergdpdla19 rczgldr(laulepn pqe'ueu.roqujp

-u1trr'I9JII zeq' 19 qla,nauded e' |9 q9 rylrazs,{B9,{B eíórg qÁ3eu'Iqqplo>Ist ze 1qgzs8aur'u9rrlnpJaslaJ'lpzaluaíu9razs 396 .a>loug; 1osú9Ú 1rlo1 -dld8a ze 'elqdo;-.,€ery e 9 :.ezzoylgar11o8uer gpppa.(áa i 19tes luozsl^ 'IIasIA larulJ s9 lalau gual p lu9TgJ nallaü 19rascSuer s9 -^9u ltu1e{1e prl rrz{u.aruar Á8eu sJglpzs rgurrapd u'(96ll-€?11) owaspg addasrug:lo{ils ol4soq8u3 upuassalv'l9urlapa[a; 19pso39pn p pam s9pza{aq ugl4;tr

-9zIuouDI(e'(uusoug{nP,",","ri;T;JíJ",i'"[",rb?"J:1lTti"ffi T

1ua!S^ Á3oq'gqqgrro1 ípr9 3o1 la39n zsso.r d8oq 'allalu1 Bq-pH g 'uepelop -uo83aru s9 sn{Bu'luoJ 9ssDI ap'uo3gpzr p llo^ Jaqwa qqoFát n nlrrrrá"s T1 'lsnlzslJy snz9{ ailatu$ uasadlgruazs t{Boq 'pllerszugd e rlalrq sr 1a lgs 'phlllg In^p{uozp í€sorugrTl9zs )osorugqlgzs - 193ev r1 eípe ryrn4oiop -uplol qqasar;q Á8oq'ualzosclgru4/€ lu9?Ip 1989slaqal-Jo}9lltq /gloll9zs plJupry Ie}BrI Á3a ',plo|'' JarraoD .pq8aur uaq^9 ze Bgllt ilaru /aJ9pT pI^gJ t4 ehypeqvzs'eí93opr9d neassno11'alodp1,4 upuuoqu'lgílnsc aq9uouoq )osgpe ze al^a l9q uequopuo1 ruau8lur 'a^gzs lDI9{T4uI s9 p9sgle8oru -9} loloJp^pn redgrna zu e[ry{ag.ila{ pptnJ JguI B^Irtu 9pualzsal9y 'r.r9s -rT tuau asJuaJazslpeq'4p9loduoq aqladu9^ozslasJ'8es.ropuep{ p sgru s 'creq8gspequzs s9 sg1Bgzslo ze selJJ upquozv .4ghzse1glgr(lpru d8oq '1arralrs Á1o ry3lryl-Dt 'ercreq B lazn} uasa)Ial íueqlncreq89speqezs luaila P^ouaD IP{BIDIIZJo1 e aq;8as8aur Á8oq'elde1 p$?qlzslunl B erBscuerBd ugllnzs u pngsgrgíuaqzg{ lzJgT_eu 8"IguIIp ]a{aza'rl lg{ u9la3rzs BTIzJox Áu9urolergfeq qqgl s9 1a38azssozu9d sawala1 prr9qnruaÁ8a s9 1a.r.raM3ay gzoquolpl II9 eqglep8lozs ue q-9€ lI _.nrzalp98as {pu-rrtp-I'ueq1o3ezsJo 1gleruoldrp lqaauau gzgqu9lnl pu9ln'Ipza] lu9{lzsB pIJuPry'1aur9u eqou 'Tpq Jot{.'aN 'l1o..r a>lguÁ8n so{§ so[e1 ,6y t{3ot7'yuyzsgpn lgpalpupl ,{8ert9u Á3ea a-r;r91'Iupn1 luau'p^IglloTap'ueqgqnr lgu loq /IJJgJ lot{ /Ia, )ír_upl upquopuo.I 1oq'uequrnr3lag 1oq'ueq3gzsloelJupJc 1oq 8erro1 uofl ,CI ,9zoT {aruallaz§ B lgq19l IpI9.J e Ia {gllol}Igzs {prrr1elpq qqese8eur ueqgfqe,r. 'pzr9d1o3 e uvqgí.ezs'3atu )grlgle1 uad9 l9lsallloq'solpÁ8uo ga1 *aű Ádoq 'l4q P 1rlzsaÍralla azs:ad Ia^Jq 9FPID{ ,193eur l^olaqgJ lu9TPInpJoJ sos9leq pu9ln s'zapuat /pdauuB d8eu ug[deu r(uoscBre1lornq e upluÁu prrors Jo{Intr ,í9ue3la339suadd9 uaq4d8a ze'lnuuaq up^ pIo.J ugdnsc Á8oq'pr -aP}l '1_Put{qal 1o8errrosr dugq9u u€quoz€ !93eru pIuIglIIIqpqaJ InJa)IS ,(ln3"íT llopp ruaspqos srued8n raydarqc5) ehevgl$nÁo uap,rázs,i ryqris s9' 9 l 7u39 tl +oloq z .ezs r>t'19u8acraq IpupIJn{ e Jgugrol1alord 1asarrprug1 -peqezs zsezs e 1gftopgrraq'lalsar ruas re€e11o.{1oqgduaila zp ap !19urgz -alalrq s9 upqTupq lppzaJp Á3a aq+9ra1 zaÁlaq 1e1o8eurosJ llal IapIasJuDI solpDíol4 ln)l9pp^9'IBQIaryt{ e q 1o1íes 1ala8azsso soÍlps 1aara39ssad91 gzo3yÁua1 1?Á3a s9 u9^9J {aurailazs V .upq{pp 9)lalza)9pla aJ9laullal

Na"]aJNaJSIZV

09I

A felvilágosodás

Rómában nőül veszi a zsengekorú és igen szép Lorenza Felicianit, s a megértő hitves bájait kamatoztatva közös akarattal kiszélesítik vadászterülettiket a duzzadtabb tárcájú világfiak és élveteg aggok irányába. Emellett szépségelixírekkel,hatékony gyógyszerekkel, színezett metszetekkel stb. kereskedve, bejárják Spanyolországot, Portugáliát, Franciaországo| Párizsból Londonba kelnek át, majd visszatérve, ismét Francia-, Olasz- és Spanyolhon viszonyait tanulmányozzák, mígnem hat esztendő múltán megint Londonban kötnek ki. Ezek a tanulóévek. London fordulópontot jelent, az útszéIikalandor nagystílúszélhámossá fejlődik. Először is tökéletesíti magát az alkémiában, szépítőés győgyító szereit, aqua tofana-, ipecacuanha-, cantharida tinkturáit és egyéb arkánumait ellenálhatatlan hatásúakká do|gozzaki, feltalálja és az emberiség üdvére forgalombahozza az ,,egyiptomi bott" , mely örök ifjúságot biztosít, s amelynek egy adagjáért 500 louis d'ort (Lajos aranyat) is kap; végső fokra emeli drágakő nagyítő tudományát: a bárki által átnyújtott gyémántot vagy briliánst az egybegyúlt közönség ellenőrzése mellett pohár vízbe teszi, varázsigéket mormolva beleszór némi vörös port, kiemeli a követ, s kétszer akkorára növekedve nyújtja át a boldog tulajdonosnak. De fontosabb mindezeknél, hogy páhotytaggá válik, éles elmével tanulmányozza az ott folyó mélyértelmú és nagyhatású rítusokat, emberjavító munkálkodást, a tökéletesedés módszereit, a természetfölötti erők igába hajtását, az érintkezésta szellemvilág lényeivel stb. A véletlen kezérejátszik egy kéziratot, mely a régi egyiptomi szabadkőművességről, azaz rnágiárőL szól, nagy felismeréseket merít belóle, saját tant alkot, s terjesztéséreúj páholyt szet\rez; céIja az emberiség testi és erkölcsi tökéletesítése,visszahelyezése a búnbeeséselőtti ártatlanság paradicsomi állapotába, egyrészt a príma materia révén (bölcsek köve), másrészt az eredeti búntől való megszabadítás által. Re ndjének másvilági vezérszellemei Mózes, Illés, és Kriszfus, kik egyúttal az egész Földgolyó vezetői, a tagok öt fokozatra oszlanak érdemességük és tökélyük mértékeszerint; a legmagasabb fokon állók élve jutnak a földönIúli szíétába, mint lllés, az utána következők ideiglenes halált halnak ugyan/ de főnixként mindig megújulnak hamvaikból. Közéjük tartozik ő is, a rend földi feje, a Nagy Kophta. A rend életétellátja kellő rífusokkal, szimbólumokkal, a kor tetőfokán álló színpadi rendezéssel, szcenirozó művészettel, a nőket felesége, Lorenza avatja a minisztériumokba, immár Serafina néven. Maga is mellőzhetetlennek találja, hogy életrajzát össz* egyeztesse felsőbbrendú hivatásávali nem titkolja többé, hogy előkelő ,nemzetség sarja, Máltán született, de a ,,felsőbbek" rendeletére már gyermekkorában Medinába vitték, a főmufti palotájában nőtt fel, az ősz,hatvanéves udvarmester, Althotas oktatta ki a tudományok, a keleti nyelvek és az egyiptomi titkos múvészetekismeretére. Tudását és tapasztalatait bővítendő beutazta Ázsiátés Afrikát, s mint magasrendű adeptus - Nagy

-J9III soÁuozrq '9qzsa83nzs e'srzgudrq p p+4q /ilaza)íIapuar 1alla39ssad91 rln1>lo sa3alÁu91 d8oq 'pírrq ',,lalasa-ol1soq3e3'' e ugazor{uprlpupl DI /{au-Jallng uBIJetr^J psIIfl >Irmupp ilal leze3l 'soN - ,,.ehuo 19í.rg 1ar{uuo1 e 1azalapd8 zs93a ze s9 ;;rs - íeípn1ruau ap 'ra{B palípJla 9ulaJazs l1gq9ulazs 1eu8orosc 1a,{uuo1 'ppu8arrr u$ry! saruau V iTlza^au 1aulnualsr '1eu -{ní,{re '{alD11í,9luaur3aru 'llapr9l TIsI_o.19 '1eln8eur {pa^ zor{gqpl 'Igilalal -zsll s9 lglllapJazs 'í9a9l9tl B e§BWg '1ellnroruoÁu a 5 .1a efinrg psgpglpt{ -8aru 1au9rrlzs laruoJo'de1 eq lulw'pp eq'u9n9l qqe8oploq Ip]{oS ...u9P {9c e ilI,Ps9tlluoseq 39suals1 9lrra19[ e .(8oq 1o39s3oploq uallataqJ,aulg} e azza^|? s 'ua89srraqua ,)pa^uazs p uasll8as ,{8oq ugdnsc lu|x 'InTI9u 19c q9Á3a uapunu'la{g Ia plzoullet{ 1allaÁu9rual9lgí'{nllgzg{ 19zs llolzso 1eloÁugruope s9 1e1o39sso^Jo')ní laq r}91uo /uaruar'lelre[u;1 apalJqdua ta4aqas gllJopun aq a}zoloT uaÁuares €o1rs9ur e pllrÁ8a ilalals luTru 'uu1olr BupI rrnÁ8a rualal pq'lolgJpqJaqrua ptrrraprad8euu lzo sI uO 9ula+ -zs4 arríuua^ ,IgJ9[9IJuaIpn€ {ú3a {9^9ílsour ddg'' :(uaql9aa1) Üírl l"l -aza sJplJoT nuplruazs Á3g ,1arlau ,,ululeg39srraquri'' ze uíden&aur'>1arrlg B )íeulnpgl eqgÁloqgd '1939sl9rcq{IsaJa{ >1glu8acraq '1a3aoraq 'pep n9 ruoígt{ IInsJaq aJ-000 9T apJoq€.I |gur9zs {puTgJr,l{ €rnqsse45 .qls {pl49l acl9^9íe'1o.; >1aupal lolo>{ttt (arrzgu aq4D erysqqlgzqal /{DIauIJaí8 saa9 0T-9 }1o^It{IaJ I9J9Jln ze'lzuade efizso ua^gq'lelruíeq-lelreípuo8 BíIpIBllT 'Igl9s,alulJ9 aza1 e 8aur 1eupt§9Á3la8alaq '1anpur $ l€{9posJ 'Itql9u e;9.r1'ueqgpn s'19ípe3o; ru9TlgJ9.rd'pnuapunrr 8eur 4ualaf pngdurod r.rpgr; €arrr l}pgq s9 llpgl 1a>la8auro.1 'eígrp9uro1 gpsad9l1a 89síual9zs -Iq lJaqrua ze s9 +uvppTp soJPqIA ehn ,3.1nqsser15 p39a gu-Eu^I'acualan 'gsren /Jg^Jal9d'3,raqs3ruo;x'3utnrcg'(u{e1e 1o39ses.rgl-r"rr|*91 gSinq uasouoln{ ill) nelyq'ullrag'ascdr1 €raqurn5l'e39H'lazssnrg :IpsguloilV ,1npul p4llJg{ 91foploq391td"193ull IzI9 Taqlnzs?{I_o.J Á3oqlurur s'lrzo!1 -PlFl e^poJoq9qlal o4sorl8e3,prrrrrrop8gr .(u9q9u enp1o18aur uasa8also1 -o3 zsv8a'lre8lop llasn 'l9í+Irjul owpspg addasnrg rzaldala1 uaqla3ruled Á3a neauanaql'saÁu9urpaJa sglolpurzs e ílruo1 elqdoy B llsJp[ Á3a uofio1 -plulzs'l-puero141 ap n€aual9lq.;- :119z4q8aru teuppzorrr8aur sr >1odloqgd -uaila z€ apruv ,1azzyua3ual luopuoT eheqr;8gprrDl JoTItuJ9le s'lazrn e rulplzoll9^ e[píu 9[[e1o ap'gr.roq $ ulau ,\'iá"IN.r§.r3a.{ua* Ipu_€T B lIoA u9 uaq.a}al9 Tqqgla Á8oq 'sr 1ze eílnrgla upq{olellpllrd qqeserupzrq&gyl1 1sgpog[43aru e efieqrgrr lu9Tqup; JEIII lsoru s qat{uozsoT {puJoq nuol -drÁ8a ze l9$1se8eul'asapzs?Tlal ilope1 8rapr pzssoq dp 'palapzs 1191aza . Ia^^9 09T ,€oq 'lIz9l-lP^Iesptulpztq'9zzol1llaila{ gpl 'aTuJ9Ia !rÁuuo>111on ulau lzapull^I ,Ip^rupIDIIac puIIpJa5 '1angusnrc;4ed 91a>191a Á3a poloT ro39s -seryy-po s'pozeln pq9ulgu 19 uoÁlodgN §9 u9IuJIzS ala^'uaq9Ál9urazs 8acraq ournby a[91aul $opp r9I9sI{ íp ralsaru.(8Bu e'rpq8aru Jo>pla spl -oqllv 'elourezrpn Á3oqlur11 ,1aa9p[uapuTul 1alarazs89pua^ p s9 lalalzsq plzoulptlla aralsaruÁ8eu pua€errol p loqe 'etgllglNpzssll g91- elqdoy

p

Na]!IIN!IJSIzV

A felvilágosodás

tékben a 8ondolatolvasás és a jövőbelátás adományát, s ez amagyarázata le nem tagadható csodatetteinek. Tehetségeinek tudatára londoni tartozkódása alatt jutott, jól begyakorolta őket, és sikerrel alkalmazta; a páholyok ellátták p énzzel,in§/en győgyíthatott, adakozhatott, nem is fogadott el pénzt, a hívek ,,ajándékait" felesége vette át. De nála is érvényesül az okkult mediális stb. tehetségek biológiai törvénye: fejlődnek, az életerő teljében tetőfokra jutnak, aztán hanyatlanak. Ez pecsételi meg Cagliostro sorsát is. Strassburgból Pfuizsba megy, belekeveredik a nyaklánc-pörbe, meglakja a Bastille-t, ártatlansága bebizonyulván, szabadon eresztik, de kiutasítják az országból. Indulásakor tüntető tömeg gyű\ a lakása elé, ünnepli az Emberiség Batátlát, ő beszédet intéz a néphez, hangoztatva, hogy hite és ereje nem tört meg, lankadatlanul fog munkálkodni az emberek javán. Londonba megy, majd sokfelé hányódik néhány évig, de a szerencse elhagyja. Végül felesége unszolására Rómába tér vissza, noha tudnia kell, hogy vesztébe siet, mert a pápa kiátkozó bullája folytán ott az aktív szabadkőmúvesekre börtön és halál vár. De bízlk a páholyok messzeágaző összeköttetéseiben, Rómában még tart néhány láwányos előadást, azonban csakhamar elfogják, kínvallatás alá vetik, halálos ítéletet kap, amit a pápa életfogytiglani börtönre változtat. A Szent Leó-bör-

tönben senyved, porkolábja kegyetlenül bánik vele, kenyéren-vízen tartja,botoztat,la; a jelek szerint elméje megzavarodik, öt év múlva szélütés éri, s meghal. A nagystflri szélhámosok sora korántsem ér véget vele, még hosszan folytathatnók, de csak futólag említjük a világhíres Casanovát és Jókai regényhősét, Trenck bátőt, ki Nagy Frigyes húgának kedvese volt. Koruk rejtélyes, gyakran emberfölötti lényeknek látta őket, mert csodára szomjazott, s jobb híján beérte a silány pótlékokkal. Mai szemmel nem találunk bennük rejtélyt, s a kor egyetemes megkergülésétis érteni véljük. De a ti.indöklő sor végénegy csakugyan titokzatos, magában álló jelenség lép elénk: Saint-Germain gróf, s noha ragyogása szintén kétes, egy percre megállunk mellette, mert talán szimbólrrm is. 1757 táján a francia udvarban és a felsőbb körökben

egy igen előkelő megjelenésű, vá|asztékos modorú, egyszetűen, de finom ízlésselöltözött úriember túnik fel, valódi grand-seigneur, lebilincselő tulajdonságokkal és rendkívüli mennyiségúdrágakővel rendelkezik, elbúvölően tud társalogni és előadni, tudása, olvasottsága széleskörú és mélyreható, kedélye derús, egyenletes; nagy lábon é|, adakoző a pazarlásig, végtelenül udvarias anélkiil, hogy hízelegne, úgy hogy v arázsa tulragyogja gyémántjainak szlkrázását is, sőt ami több, ebben a cinikus, feketemájú, fondorkodó társaságban egy ítígye,rosszakarója sem támad.

llo^ 9qa^oT p1p'9uJ9r3 í8.rag ,8aro ua8r d8oq'eh;119 s9 /upqglpl sI sglpl uaÁpur €aur Bípuolu ruaspqos uo'sr89ur ao( >,uaq{glpr qqr89r8al p JguI ruall9'{9Á33H,{Boq' wapa8ua& aw vlaueq taryaraqur a zu ue lí?n |a uapqq rrrau Á8oq'1o1elnrrr IBA^e pq9N ,]arrrlau9uol pTJupry e urelzoÁu9wlnupl uasalalzs9J s9 - 9 alIaIaJ - u€A ualazaT9ltua 9{< >,epe1 e8eru lzapuTlu uo z{8oq 'gpnup^1;ÍN" :119zs ÁBy s9 ilalalau - Áuozsse lassneH np pÍJ} - arupp ,lIoA -BtrAI" l1o ueí8nlesl 'aruutq $a11a{ Ia $ {€ulgle8lpq qq9opueí33a1 e Á8oq'al eu! a^Ia}9wsl le)re^pzs sa p^zou9ln 1rclp1npzoru 'l91?lyble >Ig)^a^ -lzs?l B /uBsoT9lg.rde d1o 'uauanala Á1o 'e1>1ozs nrual ueDler{8 lur_rl 'ut€ul -JaD-luPS s 'eqgzs llnJa)í Áuaruasa lu9ugl ua39r Ttu€I€A srueÁ8n lalzaÁB -afia1 ueqruoÁu eugln s '19us9la8l1zsaqp }Io^ ualaf9l '191a1 3o1op e 1oy9r3 p pluo^ aJgpJ9{ nzsÁ3a aíBurl ,(8oq 'nzo1 upqlelp.rT)91ua 'aí9u9po>1ps ,all9^ -.rg1 rnopeduo4 tassne11 np alury {puglJ e Á3oq Á3p'>1auqqa3aro l1ozsl9l rrras pddeu d8a'e11gl1uozsl^ u9llrjul n9 gg.(8oq'1sotu íepope1 1au -sa^9 97 Á3alunu s'aIaA ilapa]Jaulsr8aru uaq9cuala^ uaq-glll Á8oq'uua1 -aÍr1 aÁ3arrzo la^o{ pIJuPry IaJuaIa^ v '9ul9t3 r(8rag ,)ITzsl9l 1eqrrold9z -o>1 dlodd9'11ozo119 a.uraqFü Á9,oq' e[lelzsede1 a,rua1lgq8aul'efugpuozsrn uPqsZIJ9d p^Iltlrl u9pT,! s 'ueqgtpuPlloH ala^ uaq-6€ll ilozo{I9lPr úZ ^? ,aTuual 'urro141 'pJpIlIl p )íaula^o{ roíeq rszrrgd e '>1eu9r9q uaq)IaID IIaT >Iausrlpl p^p1pual d8oq '1uls9ra8aru {DTe {Eupple ued8nlpsJ ap 's9u9l -pI S ,pí}up1ruazs ]1on 1auÁu9uasa rurlau9lro18gprr d8a wau s9 '1eÁl9rr1 pnupry Jualac 1 s? Ieil9zsgsr dlorgy ,A l|9zsaq uasaÁl9tuazs Á3ol4'9l 1etn upllo{tnq'rzsa1 aJ^9 00€ Á8alur_ul uagllalías Tp$ qqpTur s uadug,razs leJo{lalg ,ileFu ra39sualla ptupleqí8€u ila{ aruzalda1 sruB.,{8n lgs9zelu,. -lgzs tp§p,r '9lru3o>1ul za ap lg8errr lza^au >1eu19.r3 urcuJaD-tups ,4xIIa glyz3ot ilo{lal9 ze uu^ ueq9uop -{ep1 uaqualla'89suallalaqal rupllazs_atu:ial za :efi;rgqla pÁ1losorl gz?Lqa lrazseposc gryfr8aul plal9 z€ IJatIIsI Á8oq'1s9rrallg.J p ap 'sr p,,rgsgl;tr8aru /uasa{9IIaIAJ s9 lp^gs9lrqqoí8eu 1azrole3grp 4zo>1p13oJ lgqglzssBd IJr] ,eílozu?t p1lgpl9delunü 9lplz9Á94 1raÁu9rrrpara r8rppa s'ls9lsalrgq sa '-uradlas'-1aAozs B {pllolpllt{ ruIa'ral pDlpln íp 1adlaul '1rcÁugul1glel psspq po,{8oq'1d191se1 lpJoqwpr{D e 19h[9scoq aJ9s9za{Iapuar'19í3a1 . -zo81opol lnopedruo4 rrar(u8aur'+grcdt p|leÁueq 8gzsroetoueJc lua]lpuallal p^lp^ -TL{ upl 9 ,€oq 'ÚprrT e v9Á33avl'191acxa uaqlazs9Á8a^ B lI9^I{ EtzgT 1oÁugrrropnl souzspq V //)oJDIp lIuIB'llüJgq Tuzoqa49l lr)qnüuras p u? {opry ÁBy'p8gy^ p allalruaJal ualsl ueÁ3oqe s9 talazs9rrual p ulopel uag -ullaza;tr" :l9r{al €llpt{puoul p33ot'qqgl 39ru udugruopnl 9lpqlnJ9 ulau Ia ,>Ipuup^ redugrupp1 'solergí sr ueq1o.Áu_pulopnl rrBdr souzspq p ap's9^l9 Á3a turur '97l94ezslezs49'zol1gsgl;qqoí8eu8aru s9 zarl9s9l}saruau la^o)pla p9 '1alaq9ur B eípnr luBlJtuopT '4 ugurro;d8a 3119zs[eq la^9za{ l9)pu$I !sa; uesoursc s9 ppa8aq uad9zs íaalaÁueíueze 1rÁlaru 'Fpnl ulau lzp 1esc 'uasalal9{gl }a{aqq91 e 'ueÁuo>19d1o1 19zsaq 1arrla,{u rlodu-l9g

Na,laINaJsIZV

n9I

A felvilágosodás

155

ötven éwel ezelőtt, azt hiszem Velencében, azt mondja, hogy éppen olyannak ismerte önt akkor, mint most.< >Tökéletesenigaz, Asszonyom, hogy Gergy grófnőt hosszú idővel ezelőtt ismertem meg.o >De így őszerinte önnek száz évesnél többnek kell lennie.>Ez nem lehetetlen - válaszolta nevetve - de elismerem, még lehetségesebb, hogy az igen tisztelt úrhölgy badarságot beszéllr" - }ellemző példája finoman tavasz, kétértelmú,sem igent, sem nemet nem mondó modorának, amellyel a személye körül terjengő titokzatosságot növelte. Néha nyfltabban is beszélt, Gleichen bárónak mondta ewszer: ,,Ezek az egyűgyű párízsiak azt hiszik, hogy 500 éves vagyok, és én megerősítem őket hitiikben, mert látom, hogy örömet okoz nekik. Nemmintha mérhetetlenül öregebb lennék, mint amennyinek látszom." - Annyi bizonyos, hogy amikor 60. éve körül jár, meglepően fiatalos külsejú. Neveinek számanem sokkal kisebb, mint éveié,mindenütt más nevet visel, de mind jól hangzó, hatásos és eszélyesen választott. Párizsban Saint-Germaingtóí, (így híüák ugyanis az előkelő városnegyedet), Londonban, a kőmúves páholyok hazájában Marquis de la Croix Noire (Fekete Kereszt őrgróf), Hollandiában, ahol festési titkaival kísérletezik,Surmont gróf (kb. Felülmúló), OLaszotszágban Comte Bellamare (Széptenger-Adria), Velencében Marquis de Montfercat (az aktuális spanyol-velencei ügyekhez simulva), Genovában Soltikov tábornok (célzással az orosz-török háborúra, melyben állítólag része volt, s amelyben a genovaiak az oroszok pártján álltak). Pisában Schoening lovag (Szépítő), Milánóban Welldone gróf (Jólcselekedett), végül Triersdorfban Tzarogy gróf (látni fogjuk miért). Sok ország nyelvetbeszéIi, de egyik sem a hazája, a fáma arról suttog, hogy kifogyhatatlan vagyonát Mexikóban lzetezte érdekházasság ú§án, s elbirtokolva ifjú neje ékszereit, Konstantinápolyba távozott; de ez csak mendemonda. A British Museumban őrzött sajátkezű levelének kelte szerint ],735., november 22-én Hágában tartózkodik,1739-ben szintén, mint Gleichen báró titkára tanúsítja;az 174345 éveket Londonban tölti, belekeveredik a Károly Edward trónkövetelő lázadásakörüli cselszövényekbe, elfogjá( de sikerül lrsztáznía rnagát; Horace Walpole ír erről leveleiben: ,,Minap elfogtak egy furcsa embert, ki Saint-Germain grófnak nevezi magát. Két évig volt itt, s nem akarja megmondani, kicsoda vagy hova való, áe álllítja, hogy nem azígazinevét visÓH. Énekel, csodásan hegedül, zenét szetez, bolond, de nem nagyon &zékeny. [Ti. nem sértődött meg, amikor letartóztatták.] ...A walesi herceg kielégíthetetlen kiváncsisággal í.aggatta, kérdezgette, de hiába." Saját kijetentése szerint l745-ig kétszer járt Indiában, egy 1773-bankelt levelében pedig aztíqa, hogy 1755-ben ismét odautazott lord Clive és Watson tengernagy tfusaságában; különös, de tény, hogy 1752-ben egy M. de Saint-Germain volt az indiai Chengalaput kor-

-gu9III^tr efiguzseq uBso8oí lo8uBr s9 la^au e pa ÁBoq Á?g"vt:rly1lgDl aJ^9u ,,sqgraua8 auopla1,4" 8rpad39ur lsual9d gzaÁlgpa3ua l9s9lasl^ egnruaÁ8a qouJoq9l zsoJo ze e{de>luaq9í.al Áugrrrope sasDaq a ugn1/51 ,oped p luT_tu '1o?ezs ueÁ1o lzsel9 u?za uql s '193eur eftg8rnd alarr eluodeu ilaru 'ry[grp ,ualla -uo>I soplelJ qaquozso{ Hau st g'ntzs1gt d8n 1a39sa3uod3 qsal p BacBued sauralaÁ8a alulJazs '11allaur ps9lpt{ gi[eqseq aqíua s !a39sÁu93a1 B Bhrel ueqrelgí dlaur'pnpllq €al-puuazs ruroldrr{8a ze ezzol9pugfe8aul ,TIpg{ lo>IousJupJedepog zsoJo ze'{azsnaly'zsal sr 1o1o1ep8lozs s9tII aCI -soloud8n uaq9TapJ9 {ozsoJo ze 8alguyzsgle^ 'rgí (e1l8uy) uequroq8a1 'ueqgst4'uaq9cualan'upqglolupni up1e >Ia^9 za' (v ttt-g9 lt) s ueqproq9q Tolol-zsoJo ze ue^ adarazs Á8oq 'gtlaqan ersoÁuoztg,(asgzÁBaftal ua8urur -uIaD) 8avtezzol9pugíB lp^gult{JJaz O0O 1Zs - //iupqTunruppeJJo, llozs19[ ,aq 1adarazs soluoJ Jaqrua ze za'avl11" :IaJ rlgp1 Á3! s 'Ilalo8aur ro8arD -91a Á8aur anzollo eqgqnruaÁ8a DlouJoq9l zsoJo'ueqg3gsesrg1 1auua8urru -rrraD'lau9ralzsrugl s9 >1eul9r3rgr ze g'uoí aq8raqurn5l ro8arg ugplü s 'eh1o8oprgdpfiry r8rnquapueJq s upquol1a srueÁ8n uÉruJaD-lure5 ípa1 -1au as9ldaJazs 1lpo{spue1 uulpr(u ro8arg vaq-7lll'8rpad qqgspl'{T}I9l do1lo3uer ',ssvalvd" qouJoqg1 zsoJo íalarr 1rzo>1l9lpl upqguJo^I,I ugpTul 'íazslaly ,{B1 ,epryl lelnru 1o39sl9req s9 l9l9t{ gurqlal 'lo8ar9 s9 fazs ,l]iopgzagtrlP^9s9l -{aIV'Jg^]sal 19{ e ap 'elgr 1e3lpq ua.,{19ur e3e11 ^oIJO ,II s9 ,III dpur'ueq_eupper {9DI ?^guJpJ uIIElp) lp^9sg1o1pÁ33aru Jal9d -ro;elopd )ío^oIJO ze lla^lzs?.I lJ9^Jal9d uaq-zgll í8oq 'pallaule )íeulgzs >1ala[ rrprzod ap 'scuru 1epy (nzsaJorunq Á3a >1esc ;9r3 ureurraD-lups :aurlapg) //,aJIJ ap aluoJ un,nb lsa/u ulpwlaD-}ulps ap alruo) a1" :p11919Í -ozs uplleleqrIpJoJal '1ozselgn uesoÁup3 dd9191uoseq sad8rrg d8eN ,,,gpnl ua^lo lgluplsow rr4e3o1913aul -uapunu s9 upll€let{Ipq r]lJJ9J V ,p^urru ^9 1apa89qag zsa1 aígscuarazs ergduozq s 1lap9qa p.rrrg.fie 1r.qsz quapIJI p tle uTpruJa}lure5 so.Áuoztq ,{Ba ugdnsr la{aza '>19ípuour 1zy 'uaulsl ,le>{Ie>Illl 1JJ9l>vzzrqüau Jp iltíJ s9 1913 4uney'3acraq FasIotIJ ,u9lur_ul /1eupB laqqol 3a19,uyzs9ry^ upq9palg lala^g>I uQ zy" :1uuÁpro1 e e[r; uaql9^al snTqzspTJpzs aJIplIoA ,1ussg1ezyq3aru {94zso s9 1o3ue 8nlgtll19 'ua glaÁ8n rerc9uroldrp soílgur oq z9 JgT ug [_e1 es919 zslpvwg ! t3 9 zs lozs .vzs saí8lrg Á3"N 'a;;plolzelgzs e l?+ezssrn pferu 'uellr equopuo1 íar,,{19zsa^ v lulerulaD-lulps BalzarulaÁ8g eí9 rc4u9[ ÁB,a,ab91 lgs9leppq s9 19sgle3o;1a Iglglpupilog .{8oq'tzsangt sr 1Áprr1 v'lnzsgqla1'lala^al uI zoqrnopeduro4 >1eu;9r3 u e8o;1a fuof er_eruodu pasroq3 íuaq9d8n sazaÁ8a8aru )í94zso -plJupry e '1auurcuuaD-lulps IelF;uza 19s9po{pru rgluuroldrp s9 laJalzsru -r'rfi ezzorrlp{p4uo{ 1arrralouÁ8n so{lTl u9I4>I soí€,I,AX ualal89slaqa1 ueq -9{I1{odF1 e srueÁ3n l1a errpuoru ueqqoÍ ]a1 4u91 ueq.e39111ur3aru pfeur ,EqszIJ9d Llaq-lilllzsl^g luqÁuozsttt to39sesr91 9í e 1g.,rprq 3rna ruoJ9t{ l+O

9í Inrol lpilesJ€lu pTJupry aIsI-aIIaB lI9^pI s 'uaq9ro1 1erní8eu s9lx s9 3raqruol'zlr.rvrolqo1' 19 l3 n qozJ 19 uaqs)9 B, 3|-gg4 í9l-9n fi eígz Áuglll, ,

N!I1aIN!IJSIZV

A felvilágosodás

ban. - De közben, illetve még 1763 táján, felbukkan Belgiumban, mely ekkor Ausztria tartománya, s tűt-íát megmozgat ,,hasznothajtó találmáttyaí" érdekében; Mária T etézia szkeptikus, Kaunitz megijed, de Cobenzl melléje ál1, mert Lenyűgözi a gróí egyénisége: ,,Noha élete történetét és személyétis titok és homály övezi - írja róla -, kimagasló adományokat találtam benne az összes múvészetek és tudományok terén. Költő, zenész, író, doktor, hzíkus, vegyész, mechanikus és tökéletes szakember a festészetben [a festő-iparban]. Röviden, oly múveltséggel bír, aminőt soha még nem találtam emberi lényben, és minden nyelvet egyformán jó|beszél, olaszt, franciát, angolt különösen. Bejárta űgyszőWán az egész világot, és minden tanultsága ellenére oly szórakoztató, hogy szabad óráimat igen kellemesen töltöttem vele. Az egyetlery amit szemére vethetek, hogy gyakran kérkedik tudományával és származásával." Kaunitz nyornoztat, nem a páholyok politikai ágense-e, de nem tudnak kideríteni semmit. Cobenzllel elhiteti, hogy vagyona eg;rmillió forintra rúg, de a kétely győz, nern kap állami rnegbízást, viszont egy vállalkozó iz|etasszonytól, Frau Nettine-től 100 000 holland forintot vesz át, vállalkozásokba fekteti, de sajnos, politikai forgandóságok miatt el kell tűínnie Belgiumból is. Következnek az ot osz-7táliai eszten dők, I77 4-ben Károly Sándor brandenbu r gi fu gróf., Ansbach kormányzója veszi pártf.ogásába, kit beavat titkaiba, csodaszép ékköveket mutat neki, és ajánlatot tesz, hogy találmányaival felvirágoztatja a tartományt. Együtt élnek a triersdorfi kastélyban, a földszintet megkapja laboratoriumul, naphosszat kísérletezik,csak este jön elő, elragadóan, olykor titokzatosan társalog, szerény, tartózkodó, igénytelen viselkedése mindenkit megnyer, jótékonykodik, szereti a szegényeket, sőt az állatokat is. De az Orlov-ügy, cárgytlkosság mégis kellemetlen érzelmeket kelt a grófban, L775-i itáliai útján igen vegyes híreket szed össze róla, s hazajövet kérdőre vonja. Saint-Germain nem tagadja le álneveit, de megokolja, miért kellett használnia őket: fölfedi származása titkát. Az őrgróí megenyhül, csupán leveleit kéri vissza, de most ő neheztel meg, útra kel, Lipcsében, Drezdában, Hamburgb an házal találmányaival, eredménytelenül, míg végre l779-benutolsó menedékhelyet talál Károly hessen-casseli hercegnél Eckernfördében. A hercegnek is megvallja származását, egyúttal meghódí§a, múhelyt, járadékot, orvost kap, de a lakás egészségtelen, reuma hatalmasodik el raita, hanyatlásnak indul, búskomorrá válik, csak néhány szép nő dédelgető társasága vigasztalja. Utolsó napjaiban az orvos által megüzeni a hercegnek, hogy minden búnétmegbánta, s hívőként készül az utolsó útra.1784 február 27-én hal meg, március 2-án temetik, s halálát bejegyzlk az eckemfördei egyházközség anyakönyvébe. Így száIltsírba ,,a titok embere", ,,l'homme du mystöre" amintNugy Frigyes nevezte a hétévesháborúról írt könyvében. A legsúrúbbhomály szárrnazását födte és födi mindmáig, erről még életébensokféle mende-

-lups pH ,rupllspz9qazsso pulol alJaJazs lp^9íu_pl9u8acraq e 19r; Á3ro,(9 'alan pazala^al $ Igqgrsopou '1arr9urlarazs rrold8a ls9za{lulJ9 zu e+ -loue}trual 8r89npurrl IzJ9{9u d3oq €9ur lzsal9^rlulzsgpn) ,(lg8eru euo1 -P^ 1ausa^9 08 'uaqf 8lI 'llg]p €I9IPL{ uT€lulaD-lurys :€)fi-I0ll) I9uT93 -aJJarI DIsMpIuaIS le^9sgpg{zope1 r3gzsrolaí3ua1 lzJg{9u rysaaqÁ8a aíapr as9lalnzs e sI Jozs§tIE ,uaqilal9 pfi e 4tpgzgrcÁBBru8aur 3o1op so.Álgrrroq 1os '11alalnzs lgq.alrrlaJazs gIpA la^9u8acraq 1a,{8ual Dlsrvtpruals {pulzJgTpu .(8oq tnzs§a1l_o.J pt{ /uaquaIIEI 1lalaqal uras 1nlrÁ8a urcruJaD-lure5 íueq -dlodguquelsuox {Is9tu e'3aur lpq ueq8gzsJo€IJueJc ryqqo.,(8eu e'1e11ol {aJaqula poz[e;la 'l1anaua.rla; 'uap9scuarazs 8rpad 1u9lq9Á3a íla19 epope1 Iaunuazs >1escuuÁ8n Jpnpn Is)9qp'pautst uleuezzo.,IluapuTtll >Inral9 '(g1tt -wn) Á3ro.,(9 s9 (8€-00lI) pszgf'11o^ pIJ 19{ >Ipulzcg{9u'asaul 'azslad 'ueqgrlro; p uaqqa lau9lJol V ,I9l9q9uoÁ8Bn il9H9J9 ap'lugrl B l}aqlala^ -o{ ruau 'plul9{ínq ua^9u[p ila) ilpTlü 1o8rnqsqeH p 'aso{oro qurrazs8oí u94 IdI9pJa zB srd3en'B$ llglnzsltsla JuaJaü TzJg{9u ,II9,Goq /rlla Blpp pe neu9{93opr9d 19>Iprmrr uT€ulJa}lrnps ,Ia lpaíra1 upqgruJoJ salau9u p uaqqa ugpI_o.JIR{ ílaru'>1aun9u Áz1o8eg a^tailI'IzJg{9u e e[gurure.r8uue glaqJalllsl1a, uaÁuuo>1 za !11adanzs ua^.au Á3orcz119.r3 'a39puan zu 19l3ry /pqsgzgloryIl s9{9J9 ze ,]ug^}>I pÁIaquaü lu[^t 9s89rr leurp8nÁu 1ep9Á3a s pqJu_p1 9prr u9[alal 39II^ p lppJgJalaq ugnlrdu :,,1eze3!' zv euql4a1 lÁg1p e s9 pfiry €.rnquapuerq e ,(8oq 'TBtlal}FIg 8ac.raq {assp)-uassaq ,lpscue.red alsa1 pequ8lozs Iot{B' l|Qzsaq 19r1o,(191se n' í9l -{alJaT sozsPJal'uaq}azaÁu.r9l lulapaÍaJ'an9ll9.1 ueq3gzslo 119p Álaurepn Á8oq'la tprg 1rduup TesJ IgJ9Jo)pIauIraÁ8 ep'l9s9lalnzs 9Ia19Ia apa3a1 -rua uasa^lzs e3e141 ,asclorrrnÁ8 )au_aullaJazs (rapueruepzs 8allasa) uurszp Á3a s9 9u3acraq qe.re Á3a Á8oq Á8en'souozp |e^gp|sz 93r{log e Á8oq'lau -uallrlulzsglP^ {9llolJEl ruau >1rle'uaqloJo{ qqpJazsÁ8a'1elpe{V,l9 )pu -zo+|9^9^rlg uaru'1euefi9r8n uo.,{8eu au telor{ugl € {9llalq 1alaqr{4yr e lzu ulau Á8oq'qnraplT JoT{p s '1uer8n lI9Iq tod3eu;azs.(8a ap />I9lla^au ,ded 1u9lÁu9a1 3r9ro1 sa^? Zz Á3oq tpltezsaq uaq,{.rlln 1aÁ3ua1 lpppzs g3391tttB3Bur g Á8oq 's1lzv ap '91[eqaq9pp llo^ u€qoupluJaD ups rvíg,tezs u s '191nlq {eugpuolou 19ídp d8oq tgpol}ilV ,Tuplllelerl8aru ptlolí.pqg 9 rgulgp &arc ze 8rpadrgrrr'elgu allaapa1 ueqqóí 9u8ac.raq 9JJn,p g9rure 'e1 -rtatd sa8r9ur lesJ sI za ap'zsgttlrurrrpa8aq zselo ruau rue1elpJ Á8oq'el9r allalzsaí.ral lzp p^ouesea 'gplsz p8qrod Á8oq 'u13o19l rczsÁ8a uaq9qnp 3acraq FasIotIJ 'er; sonro gp,tsz lzsgz|e JJIoM 1urur'sgrrr ruau t9119n í3p ,DI9p 1asaÁ8a'lern glla1glla z€ ail9sp1 uoruoÁu eí9saur sezeulluzs gp,:sz V -pAI gplsz xnpaploq Á3a s9 gu8acraq IpI_o,JIn{ .{3a Á8oq Á8en '191puoru 1au9lauraÁ8 pappzs u9s9l 9uÁI9JI{ 1oíueds ,{3at.,zo zp 1osgtu 'eÁne1 íprH p8nlrod e Á8oq '>19pa8saqag ,Io.J qaqluaqqal urau lulhvl e ,{8oq 'pallaure ilouplrx ue^ru 3r939n alal9 +JauI 'z'l.9r lo>Io tlopp uIau IDpIos -gzí?J rlras 'TalpaJa algl ruau {aza ap 'Ia }pa[ra1 sg8o;gr /s9^a}Io.J 'ppuout Na.IEINaJSIZV

89I

A felvilágosodás

Germain csakugyan Rákóczi vérszerinti sarja volt, noha csupán természetes, s ha a bécsi udvar netán nem is fudott erről, volt oka tartania a Habsburgok hatalmátó|, s igy érthetővé válik, miért bujkált álnéverr, hazátlanul (bejárta egész Európát, de Lengyel- és Magyarországban sohasem fordult meg). Yalószínű, sőt bizonyosra vehető, hogy fudott róla Sieniawski herceg is, de büszkesége ellenére sem taszíthatta el, egyrészt mert na$f t ttszte|ő barátság fúzte Rákócz7hoz, másrészt, mert a kor erkölcsi felfogása szerint ,,a királyok vére nem szeltrtyez" (,,le sang des rois ne souille pas"); viszont nem ismerhette el örökösének, azért álnéven külföldön neveltette, mégpedig a Mediciek udvarában, mint Saint-Germain közölte pártfogóival (ez volrra a déli ország és a fejedelmi környezet). Megmagyatáződik mesés v agyona, (Sieniawskitől kapta vagyonát), mely mentesítette a kalandorok pénzhajszájának kényszere alól; tény, hogy soha senkit sem rövidített meg, még Frau Nettine-t sem Hollandiában, ellenkezőleg, sokat jótékonykodott. Megmagya r ázódik, hogy titkos politikai megbízatásaiban mindig Ausztria érdekei ellen tevékenykedett, amiért Párizsban titkos porosz ügynöknek tartották némelyek. Végül megmagyaráződik természetes előkelősége, grandseigneuri lénye, magatartása és arcvonásainak hasonlősága Rákócziéhoz; tudott dolog, hogy Rákóczi nagyúri egyénisége,veleszületett fejedelmi modora a csiszolt francia udvarban is kitűnt. - E származása persze puszta föltevés, adat nem támogatja, de a rejtély egyetlen megoldásának tetszik. Végső nézeti,ink pedig az,hogy nem volt szélhámos, hanem rendkívüli tehetségekkel bíró világh, felhasználta, éWezte őket, szédítetteaz embereket, úri kedve szerint élt. Szemünkben szimbóluma a talaját vesztett, de életform ájáhozkönnyelmúen és tehetségesen ragaszkodó, feudális arisztokráciának. E tekintetben és mintmisztifikátor legalább annyira reprezentatív, jellemző alakja korának, mint akármelyik szellemi nagyság. Oriási szerencséje, hogy az ész és az erény aranyszázadában született, a 19. században bizonyosan miniszter vagy vezérigazgatő lett volna belőle. Viszont, ha megéri a forradalmat, lenyakazzák, mint arisztokratát, vagy mint Trenck bárót, Anacharsis Clootzot s a többi ,,idealista" politikai kalandort, kik a szabadságot, egyenlőséget, testvériségetüdvözölni és szolgálni siettek Párizsba.

Ugyanis a tébolynak sokféle fajtája ás fokozata van/ s főként van benne rendszer; ez az, amit nem tudnak a tébolyultak. Figyeljük meg tehát a téboly törvényének érvényesülését.Napóleontó| származik az a híres észrevétel, hogy a Nagy Forradalom nem ],789-ben kezdődött a harmadik rend parlamenti győzelmével, hanem öt éwel előbb a ,,Figaro házassága" premierién. A szerző, Beaumarchais, nem volt forradalmár, hanem tehet-

Áprq B u9F9r losJoq ÁBot1'lzs9tÁ3a'lgsgpegla qpJpp p DT plloJJpq e8eru 89ssaruau 9193pzs In9í9Iq9lI9) enqezs e ,{8oq /lII9 upqqe 39suala[ Fulpp ,39sualalurazs-{9ne1 -eJIoJ ilaA ulau a;zs? 1.r.ll|9 Díuas s9 91[ar uaqqaÁI9* v g$lu;gzs upsolzlg pJgsgle8orugl {QJgT IJ€^pn zp uaupq'alal epepuoul ^9tI nnlpppJJoJ p 1uas lza ilal^l //,sI uuq-alu€o a4oN p J9>Ie'tuole>le eH ,rupe {9í3oJ gJa lgqal - {9ípp9la 1939ssezglq ore8rg e Á8oq 'rpa8ua ruau Áprr1 y" :apal ls9lualaír1 salezalau e vauqll,e|ps9poTpuorr soíe1 ,I^X srcqJJ€lu -neag d8oq'lau$ nupppJJoJ rze3r 11o,r ulas zp 396 ,rulgulsJ ]pluppeJJoJ ,1uss9d3eq9n9í rí1grrx ruau 1aqa1 ua8r sr ruau pss9Á3eq9n9í rÁprr1 luozsl1 líBot4'azslad ze3t'ualla Bgsdudg.l e 'puar Isatuau e '1aralzsrurut e 'tuo1 -pJn-assa4lpru p agazs3gzslo upqgzsgl9 s9 upqloppÁu48'uaqlasraoloq 'uaqlalapured e 'ueq1o1ertdor p {plpuotu lDI€qq9{IJ IDpIos uazsnr 'uB^ u€q9pgJlr e uaqqa ruau lautu TtI{pppJJoJ tze3t zu !n[o1uol8au pI{ //,aqluaza)í B uoíuroíul_ppaJupl Tso^JolpII9 Á3a Á8oq'gpua8ala 81e esgíloJaq uapunu {pu.rTl ,{Beu ,{Ba s9 tapzs9qas !a39szs9 nzsr{Bg,{B 'l9TuI9{ {o1nu€I i{au>Iolpzssll uptruoquapuTul ap 'rud91 eryrílgd sa39ssa1 -zsq Álarrrepn ruazslad8l ", {p1lguzspqla erysgztíugwtro>1 8gzsroloÁued5 zsg&a zp uaq^9 z7zs gs|olr.ze 1tÁuuarrrp luFII1afi98eul Á8oq'lt9zv u_elzsnd rrra39slnzs ue rt el8gszse^pJ qqol s9 erÁugruopnl qqol'uaq8arrro1 Áuoscep ze a^InJarula 'ualspuern 'uralau 8;11 ;raqrua sa39suozo1 e uadd9{s9l^t ,raqq_o.l Tulruas s9 'uassalpzs3aur ,{Boy'$39§peJ9J € alla1 2/u9ura1919[ {os B lza eíry8lozs8aul d8oq 'rp 1913 'uo ilar l11^t i9^9>lzsnq Á1o 1uo lzsa7 za - gtcyzod €uer'uoÁ8un €9ssauaN ", ituailazs f€vu d8oq 19r93€1u IzsRI pzu'lg Á8Bu uo p9rury" :uadd9l9zalla^9{ e'1a poz3ueq ueqgÍ8glouoru ,1uerFl9ula ruau 1r9la8ap9s pual Isaul oru8rg s9la3ap9s laqal 9qqor V ,lI9^ -au e d8oq 'palualaí 1rÁuue upsn{IJoJplaru rwv _puuple1l9c paur 'rue1 -uoq IIa{ aI l-aIIpsPB P s'9qq9t laqal lrlas ls9upq reryr1lod s9ul al9Jrunüas

vnu 49í9zlazs qpJpp e eq í8oq 'allag9 d3p JoTTp 'pq-a11qspg e 19ílnsc ,IAX ,,,ila{ Iul9lTadsar [uequroprn] ,,1du9urza4a,ro1 sadpzsa^" e soíu1 ueqlezdu_erruo1 p 1rrrre '1uaptmu 1odtry8r1 raqrua ze za uazsTH afruvw -zqlaa2! safrpzsaa tunuas atrual ruau {€u9s9pu9p plp9ruo{ a eq 'rueluoq auaIIaT aI l-ailqseg V iruppgla ppqezs ruasuqos loqeI€p e vg 139sfuroz5" :u9^puoru 119ualla InsJDIBuI 3r,r9 r:rorg9 'llozo11opuo8 uesolz|q, ap ,L\X upquozv ,upq-sap 'úessel {psJ'pqolso +Io^ ruau uglullgí8a q'so[e1 -psJa1 loq€&p e ruezqgfia Tgup{p 1n8eru uoJ9 uapuTru s'leugígrr9lo>I s9 ,p9{J9p s9lanla.(u 'gte[pEll {au-ailatnoluv alJetr\l llazslal uoí8Bu zapuIIAJ sJuru 1ratu ap 'vígpze3lur_ru 'au19 í3;r ueqqasa,rlzs3a1 p s9 >Ilzo{1opuo8 í'€v r*qv{glp^ pI 'zsgpu^zu?d 'snd;líplul ualalruazs 'pasaerdp1 ugdnsc íÁlgqroq e 'oru8rg ',,os9l" p J9llIpp€JJoJ 9qs9^a>I 8?rt ,grH9tgÉl;a 9í ua8r Inlpluoz€ "qls ehrolpg,r 4alalÁ8pzu9d s4ueí3 $ tueu'g}lll9zslpp t7' t9 ÁBa1 !ouÁ8n re>lrrlod so{lp 'e{919pqal eru9llusl |zqwyzs p s9 eJJ9tI soppad e 'eígl;uelauaz 1eure.Áugl so{olougq e 's91.9 8aptapara 'ropuep1 sa39s Na]!IJN!IISIZV

orra alá, másrészt, hogy könnyelmú öniróniával jót mulasson a ma8a rovására. Figarót ugyanis nem vették komolyan. A legigazibb ti.inetet, a forradalmi pszichózis ébredezésétpedig az je|zi, hogy a huzavona furiózus érdeklődésttámasztott a darab iránt; az első előadáson akkora volt a tódulás, hogy három embert a8yonnyomtak, a darab százas szériában ment, s Figaró monológjának az arisztokrácia tapsolt a legeszeveszettebben. A Figaro alcíme: ...vagy egy bolond nap. - Beaumaichais mondta: ,,Az én darabomnál csak egy bolondabb dolog van - a sikere." Ez mát a téboly egy ti.inete -, ha szárnon akarjuk tartani, az első. A tébolyt, mint mondtuk, az jellemzi, hogy a tébolyultak nem fudnak róla.

Tény, hogy egyes-egyedül az arisztokrácia akarta a forradalmat az abszolutista királyság ellenébery ma8a szorgahrnazta a parlament összehívását,

remélve, hogy ura fud maradni a helyzetnek, s megórizheti, illetve visszaszere zll.en r égi kiváltságait. A francia nép, a parasztsá g zöme királyhű volt, Vendée-ben és Bretagne-ban fel is kelt, és véres hariokat vívotia köztársaság seregei ellen. De feltámadt Dél-Nyugat is és sok város szított ellenállást (Bordeaux, Marseille, Toulouse, Grenoble, Rennes, Lyon - ezt le is rombolták) s Vendée-t csak Napóleon tudta levemi 1800-bán. A harmadik rend, a polgárság pedig csupán alkotmányos monarchiát akart, törvényes úton, azaz a nemesi és papi renddel egyenlő jogokat, ezekkel állt 1zem!e1, s a királyban szövetségest keresett -, ami még mindig nem forradalom. Végül a filozófusok, látfuk eléggényfltan lebármoztái a népet, a királyi önkényuralom mellett foglaltak állást, tőle várták a felvilágosult haladás eszméinek megvalósítását. A közvélemény nem volt monarchia ellenes, de a téboly törvénye érvényesültabbary hogy a király túl lassan gondolkozott, holott,,minisztere" is akadt, az egyetlenieálpoliíikus a forradalomban: Mirabeau gróf. A nemesség világos fejű, jő politikai érzékkel bíró tagjaihoz (Talleyrand-hoz, Lafayette-hez) hasonióan, ő is a harmadik rend parlamenti sorai közé állt, sőt a íejévéleü s ewel az arisztokrata párt elvesztette fejét a szó szoros és képletes értelmében ewaránt. O kiáltotta oda az országgyűlést feloszlató királyi rendelet kihiidetőjének: ,,Mondja meg urának, hogy mi a nép akaratából vagyunk itt, s csak a szuronyok ereje távolíthat el." Noha igaz,hogy súlyoJÓsszegeket Vett fel az udvartól, mert adósságokban fuldoklott és viharosan élt, tipodtat sem_ tért el céljátől,, az egyetlen reális politikai pro8raínmtól, amellyel - ha sikerül végbevinnie - megmenb az országot a rémuralomtól éi a reakciótól egyaránt. Más szóval megmenti mind a királyságot, mind a forradalma! minthogy a reálpolitika értelmébenmindkettóre szükség volt. ,,Mi nem va8yunk vademberek - mondotta -, kik most jöttek ai

§9loqruoJel P 'ppua8al ruo4so zP /snl)P sn{Ioqrulzs >IPSJ J9III lqqgln zV ,Ial9sJed8arrr 8epqroluí8 alalgnaq ailqspg p u9-tT snllpílrrue 'l,all9p8aru ruolpJn Isaruau e s9 8gsr(pJpl lplozsqp ze >1g[puourrx 8alrnla le^^g ?pupp 1o8oí rs9d9laq {psJ 1aupual {Ipo§9lu p glotlp 'pI T90I9H (1eu-apuoqpu a9I -qruasse),,1aus9glí3lazwau" 7s9lgÁ339zslo zu'leln8uur q >1puala[ >1aur91 -asr.rrd91 so3q9rgznl lenuau v u?-l1 snrur.rí J9ru lglasnd9y ,,'uapuMt t,[u -ual Iu>Ie IIAI ,Iüwas Zpual {IperuJpq € IIA[" :elzerrrpSo;3aur uarougl lIoJ -uBqJ ue.,{8oqy ,$ lpru1elpt{ 1ppaÁ8a zp ruaupq !re8oÍ {psJruau 'qq9.1 ltu ,Ilala^g) lre3o[3rpad 1lperuJpt{ 'ilp1e asgpzal npaqpJTtr^I p19 e[n;,r sT pt lgs u'1glsgzgpe Je>lp ruas rup11eq pual 1lpos_plu p s9 gs|a ze ílaup1 {IppruJpt{ p - aJla{ap.r9 e3eru € ruaupr{ !9urlaÁ39 e$;pro; a4alml snlr8o1oled e aJJa luas pgd >1rí3a upguozp uas9pÁ88gzslo zv ,ueqg8gzsto qqe8epzu? -8a1 edgrng qnftalgursl'zapuurrl ?9llal ry-%Og luIw qqgl 1aus9lan39g1o1 zsg&a ze 1aÁlaru 'st 1ruluure1 8gssgperrrelp rÁup,tg;llTtu ? € Flezg ilaile>I ,Ia^gpl gpPIPtI p Igqqa s 'alzapa; lpppulJptll?{ >IPSJ {Pus9pPDI lal9^eq V B >Iplloupl l§9d9l qqppl lpuup Ips9ppDI luozsll '1alaurlapaagí 9z39rrn p ruzolo.Jal uadd9191al zuzv ]assgpglía; t3gsepzu3 p rupupl 1s9d91 pop -n] ruau alazspual Isglelzgpe gzvulr9zs lgqlgpt sII9pnaJ'lpnela pzÁu4lt -Io{ p srue€n ,1a g1aqlaMug{ ru9{launr 9ru9p >Irposput B uglpl s'gleq

-zg;r/3vwt 1arr9Áu9ruol íIoqil p {€s) u9ltnzs 1azÁlaq xoperud e zE ,;|ellvz -du_eruro>1 luauaqpgsJ'llo^ &gzslo gz?gxtt" uaq{a^9 sp-g8lT ze 8gzsloeo ,(,9 sní_uru -upJd lulJazs esgl;dulp8alllgl9lpl qslIzEI^I s9 DísmouoJg 6921) azzapl:ol (;1o39ss9pewpll9 aJ^II pJ9IIITtu 7 e) ralaÁ8nzu9d 1p[e;la taltgn e Á8oq'p.rrlqazsso ilaila{ pgze pglrs,{B8gzsto ze latgla Tunssals au ao 19[a; allalzsa^Ia $ ÁIprH p Ip^gI9Ipt{ s 'arqarrgl lraíu9,r _Jol rualau9ugl llopoÁIoq."l e'1pnp11 ualailrr{ /u9{oJglal as9po>1plul'ueq -uozv up11n^ V ,uIpJpqI^ 1uaurelred p ilopo>IlBJn lu9>Isnrmldap u[94.ro1 -aJ Iug{InA >Ipu9s9l9zssa19'afa;uglz§oJo'alaurra1 lsgtJg 'uÍglrrrreurp gía.ra

pllolípq e39slr;z9í 1eugírurrrer8ord Flrrela >1au989sru9Á8a ruaueq 'al19 zu ruau azsJad (ra{p aÁ8al guupl}purFllg'9uuallalaqa1 Á8oq'pqulnlJglzsluFn p ruue^aq llglaza^ {osnuTqolpí e 11oa gpuelfeq 1d ,€J) ,luFazs ruo1e{ {p lulguzspqlal lzg{zsa uapuTtu :}pill)ípl s9 ilarusl lI9J {psJ'eqon lallal Ialal9lüIa ',,ía,vJzsa" Á8oqruas 'l1on snlrltlod qquelroler{8 lp{Tos ,,,l9s91!l -IgpzssTl puar €9.r B tuau ap'urorelu rysgrylgalÁIaq pual y" :1o3gsÁl.errl soíugrrr1o11e 'pazapual ao //,srl{nlJJpuour ea8o; Ipu9ru>Ilp víetp1o3 Bgzs -JopIJupJc Á8oq'lrzrg p{u_uur1o11e t3gseslglzo{ {ptIJDIp uteu'lalaauau u s91o39zsro ze 1rraurér p !or931od g[y" :plloupl >1eu8gzsro sn)IqJJpu -oul lulJezs alazs,aruJa1 'anala 1o8gzsroereuulg ,,,1939sualoult{ s9zol|y^ v rual;qÁua s9'prrrrlo1pppJJoJ e rulalzaÁ8eaz§sg sa89sllzs'laqal arrr(uuaure ,{qalal,all91a '1e1o31op p F{3zg 9n9l3aul '1unÁp.rp1 9a9l8aru '1unr -ezÁugruro>1 gn9Paul í3a uen ,1sad9>1 zgtplugpl 1a8aro sr uoÁ8eu u.ep1 leauau 8aro rln1 ,1auasl;d9lprupppsJ9l Á8oq '1grre[red g{oulJo '>1unÁ8e,r

Na]lIJNaIsIZV

A felvilágosodás

szintén (csak megrongálják),lerombolását később rendelik el, a védőőrség megadja magát 138 invalidus (rokkant) és svájci, a börtönökbenpedig7, azaz hét foglyot találnak, közülük négy egyszerúen bolond, hármat pedig családjuk*érésérehelyeztek ott védőőri zetbe, mint erkölcsileg beszámíthatatlant.'* Az esemény mégis fontos, mert a börtönerőd a királyi önkényuralom legkiáltóbb szimbóluma volt, s bevétele jelt ad a nemzeti fölkelésre. - Auguszfus 4-én a nemzetgyúlés alkotmányoző gyűlésséalakul át, s ratifikálja az új rendet a feudális jogok eltörlése, egyenlő adőzás, egyenlő hivatalviselési jog; később Lafayette javaslatára kimondja az ,,emberi jv gokat": általános egyenlőség, személyes szabadság, vagyoni biztonság, ellenállási jog azelnyomással szemben, népfenség.Október 6-án akirályt és a gyútéstPárizsba költöztetik, további törvények stb. stb. stb. Ewel a forradalom célt ért, a történelem törvénye, az ész és az etény igénye kielégülhetett, de nem elégült ki a téboly logikája s ez következetesebb. Mirabeau halálával (179L. április) a király elveszti fejét, s végzetes fordulatot ad az eseményeknek szökési kísérletével(július 13.) elárulja, hogy nem hajlandó elfogadni a polgárság szövetségét, s a forradalom elfojtását az osztrák császár és a poroszkfuály katonai beavatkozásától reméli. Ewel nurga ad jogot a köztársaság kikövetelésére. A köztársasági propaganda - lévénaz eszme még korszerűtlen - kénytelen kiterjeszkedni a legszélesebb tömegek legalantasabb ösztöneire, szorgosan gyűjti saját fejére aparazsat, mert a republikanizmus kaput nyit a jakobinizmusnak, a demokrácíaazochlokráciiának, a népfenséga tömegaljasságnak. Az ochlokrácia, a szeírnyuralom pedig törvényszerúen csak egyetlen történeti formát ölthet magára: a demagógok személyes zsarnokuralmát, melynek egyetlen fenntartó eszköze a terror. Nincs célja, hogy lepergessük magunk előtt a forradalom közismert eseményeit, láncolafuk ugyanazon szkéma szerint indul, mint a felvilágosodás csatájában a gondolat és az érzésdialektikája, csakhogy most már nem elméleti síkory hanem tettekre váltan, s folytatódik a történelmi akciók törvénye szerint. Az elmélet próbaköve a gyakorlat; az ál-ész és az ál-erény elméleti ál-uralma az aktiválódás során, a gyakorlat kényszere alatt leveti álruháit, s egyenes úton vezet végkövetkezményéhez, a tömegőrülethez és a rémuralomhoz. Természetesen mindvé g8 az ész és az etény fennen hangoztatása mellett, mert a téboly törvénye, hogy nem ismeri saját rendszerét.

24

A" ost.omlók közül meghalt, megsebesült 83. Az ostromlottak közüI egy invaüdus. Mintegy 680 ostromló kapott pénzjutalmat. ABastille-t védő 138 invaüdusnak 2zsákliszt élelme volt.

'1eleqqof e ehrrn1 ,{1aru 'zalrazs iloJJal '+az_nl e uQyzs 1a889suallalarusmllal 393eruaq ,eípuotu alr(lre3 lull4 ',,I9q9nuzsíg" ze'lgqzsog{ p 1nupllpJ9l lulJazspual IaJ upT>Inq upq9Je^ez {pul1epplJoJ llolrpul l9uos9w e'u939lt >Iryoq9q'uaqTgpl lInpJoJIaJ e v?zg,s9^a{ ar9s9luop8aul pual e a89slaqa1 paru t9lala^9íIa {gpl zv eílgtr s /pJ9s9lFoqla; (pua.r uaÁprlrglu) puar e gzs la{as9^nTsaazsso'1rpa>lzarr.razs'eq3911rle ze paz(lpsa1 'plfnq 'ueqg3 -9solos 1pgluospq e ua^gq I9IB1 s9 saJa>I F{asa89sla,rozs 'qzsgwle íurozs -Fzssoq'{nP'relnpur pouror(ula uPqgIP^,/pa^uazs 1sgleuroÁuIa"'!4?z -ua[a aaala en8oJl9uua'anl9u uerr ar89sualaila{Is teupolprn 1or(uozsrn llolJPl ueqr(lpsuaÁ8a '11azapuar 31ue s IoqV ,PI9IPq P PuaJ e '1Áuasraa, e eí.r;q rrrau Á8oqlur_ur s 'rzsa1 g^9hlo1l9zs8aul Á3g,rulolplpt{ p lI9^pI s9lu9)9J '.Á8grualrs e'-s9ldanzs e '-saupqla1 e 'uÁuglq e>II}IDIu9 zV ,Tptlnolp^nl pJruolpJn'a.rs9lazan'>1aurallure{ rlpualqcpqay'lawlauual B4€ppIaJ uap -upr 193eur rzsrq ugy{1o1 a39sso>19lzs nuallazs 'e8gsle,r í_EIaIa 'e39s11o191ro1 1aura39ssad9>1 uadd9'eurnlelarro1 1eusguil8a gpa1 g,1a339qaqal 9Ip^ -.ezzoqe ueqÁugre ilol}pJoJ 'r(3grrsceq ualal>La$.aw p E§9uo^ruallaí 91 :9l1aq -Jaüsla} uar{uug>1 JaqWa-{9IasJgsJ B paur'sa39slnzs $ ruau aP 'pelrll9 ,1orrrgzs.Áugru qqo.(8eu3al p l_p{Bzsqpls 1aqal ua3rrrrau IgJJlI T{ rzsal uaqlrí1 -aul's9pJgT s '91pt{I91el3aur uaq8al9r uaptmll 'sndp :Jaqua-{9las)9sJ V ,elíer 1n[r9lsnlgllelalo.rd e uadd9 d8err 1o1oí191zsod9u gsle ze waslugJoT paur '1a191a$9$ ruau s lraqura-lalasJgsJ Tunpuolu lpT)9pu9zslugzs ,zaptalaqua->I9lascasJ p )uruzaTJ9la 8rpad lop1osnurq -oTeíV ,TauJgl plluo1elpq saÁl9ruazs e (,qls arrardsaqoy 'uolue6) \!al9z -a^ ilatu '1ap;ualla sol9lpq s;39ur upquozp 'I91{osnuqole[ e rulalzgqu9l -113aur 1aqal ua8r rrras prrglp{3Bu l-sra[apJoJ u '1oggd >1rpaÁ8au V .ls9z -$IuaIIa uapurw ruelíolaqr9^ Teuu9^pl 1e)pIplpgle^ padlaq 1ararrÁ8a; rrua1 -Iazs ua^9u gg&(8aq s '1gq>lreros {pulnuo^ $ pl {aqqasalaq V ,IpJDI 9Ip 9p 1nleÁu ruau81u'19rg11ol Rrazsgpl {pugsgl;sglBn8aur 1aíu9la ]rlue zp s9 pr89ssa89slnzs 1eu9sgl}I1gpzssl^ 3gseslglzo{ rpulgJ p lp{IpsJgllJuoq ru -zgÁB3aus{9íJqp p,rrararrÁ8a1 walail9 ze e ryípgu,l>IosnJgzoll; s'ysnuuuog slav e ueqln8eur TIzapaJIg.J llplp TTpry p s9 9q€szaldrsc u 'elgrud sorodíuq

e'dep1 n^Jpzsl,uoJgq B 29í+e1nru lla}aunl 9;a+la^au re^pzalula aqÁua ze ,lgru'191srpuort8 p /Ia^Jqllal9sJ9tu atuzsa l8gseslglzo{ V ,(q Áprpl p rula^ plu9^IT

-9{ la{9) neulgr8rrrra eJpIo.JIn{ s9lÁl9zsarr e 1gftolerrrrzs8aru u9.r -o{aíapT er_elelp8ns {nz§a uuzgí 'sluelrna; e :Ia^JLI39s,{19rna sor{ugru1o1p zu 'tglastt:'d?1 zs1 uvzgí V ,plglp^ {9hI9^ {pppt{ p s9 {aJ9za ur9d p la{I -a.t(u9urzsa'alaqura {ailal p ruau rgueldu9ra zp luas 'snlgzolr; p ruas Na,IaJNaJsIZV

v9l

A felvilágosodás

í5y diadalravíszi csőcselék-hadát, s akkor végre az éléteáll. Természetesen elejétól fogva ew ,,eszméért"kizd, s önmagát azonosítja vele, s ettől fogva nem ismer irgalma| az eszme szent nevében." A téboly ewel te. tőfokára hág, az eszmék, a jőzan ész, a természetes erény, a szabadság, egyenlőség, testvériségmegvalósulnak. A NagyForradalom kifivó csőcseléktípusai (közemberek és vezetők) többek köztpl. Orleansi Fülöp herceg (,,ÍjgalitéFülöp", a Régens unokája), mig ha, Lajos Fülöp, a későbbi ,,polgárkfuály" nem az, noha szintén részt vesz a forradalomban; nem az Desmoulins, Saint-}ust, noha ők izgatnak legjobban a király megölésére, s ezreket öletrrek le, nem azBai||y, Dumouriez (noha kalandor), Carnot stb. Sőt Talleyrand herceg sem, mert rendkívül tehetséges. Ellenben csőcselék-ember Collot d' Herbois, FouquierTinville, Basoche, Hébert, Fouché, Barras, Sieyés abbé, Cruthon, Babeuf stb, stb, és a három nagy triumvír: Marat, Danton, Robespierre. Ehhez még annyitke|lhozzátenni, hogy a normális ember is csőcselék-lénnyéváltozhatik ídeíg-őtáig, ha elfogja a tömegpszichozis. Minden tömegpszichozis ragályos, legkivá|t az olyary mely a rossz ösztönöket szabadítja fel. Az eszmék természetesen az élre került vezérben testesülnek meg, személye garancia tisztaságukért és megvalósításukért, aki őttámadja, az eszmék ellen lázad, büntetése halál. ,,L7betté, égallté,fraternité ou la mort!" Ami minden értelemmel bíró ember szárnára azt jelenti, hogy a diktátor az eszmék megtestesült tagadása és eltiprója. Figyeljük meg alakját jól, mert a 20. században történelmet formáló szerepre jut. Szemet szúró azonban a figura alkati rokonsága Rousseau-va|, a szellemi adományok híján. Ezeket leszámítva, ő a csőcselék-ember prototípusa, azEj sötétjéből felbukkanó utódai nyomban felismerik személyében az eszményképet, életébena példát, ideológiájában a bibliát. A természet, a jellem ereje azonban elfojthatatlan, és az akcióban kibúvik az erény és az ész elméleti álarca alól. Taine ír,la: ,,A jakobinusok úgy nőnek ki a társadalom rothadásából, mint a gombák az erledő talajbó|.' Az egészjakobinus párt egyetlen kollektív Rousseau; mint Friedell írja: ,,Üdözési mániában és üldöző dühben szenved, fanatikus és képmutatő, írázísokba bódult és doktrinér, komédiás és hamisan &zeLgő; de a túlhevült bosszúvágynak ezekÁez az agytémeihez most nagyon is valóságos realitásként hozzátársul a guillotin. Bárdja lecsap mindenkire, akit a véletlen meg nem ment tőle: a katolikusokra, mert sokat hisznek, és az ateistákra, mert ke5Ismételjü!

a típus egyáltalán n em azalsóbb

'osztályok

kizárólagos szülötte, de minthogy ezek a népesebbek, abszolút számban belőlük kerül ki a legtöbb; viszont a vezetők talán soha.

,uoí3B1,*gspeqezsqo'of, ji":?,ofr ;'.1T:i§:ÍTir?'jJH:}:ff#:fi ff 3 ze azzug8atu ,(8oq'BíT9c sBlnsrg1 relq1lod uapÚ141''-:a8'arrozs 9rrgJpp1eCl Vsz 'e8eur 9 In9pl9d r(31 ,1uapuru 1eqguoddo8aru p+elroleí8snlJ+s s9 lgq^Ia t.re,1 rnod pe,1 reí3e1 lrodosl qqpl9zuaila&al e za :aí9plyÁ91o393eruap qqesvígzs&el p 9{osnrnqo>1eíe s'raílaqgrur tze$tze {oqng e e1939.r Jgw {pu -plunul relrrrtod p ilaru'aÁpq P upqqnPl-snurqolef u Í8oq'pÍPnl ua9upl -11 lp9lang>I spJIV aqs9lffilaztuau p )gzsspl9^ l9 Á8oq'rzsa1 9ngpgla+J9 19193eur ugq9zst{3q, eíg4uqcalígzs '1a>1 J9l {auTas?a>lalgl saluau p rrlv ,sn1nrg uaqlaloglÁ8{otlJ€sz e'o1e3 Bhpapl ueqg8lop duara'1euuen q ,,I9ÚI -zsa" J€urulr ap íaÁlaq p ilgzgT 41 'rratustlal uasouolzso'191el aDIaI9Iuo{ -oJ upqPsnuzl[aqald'lrarrpeu eÍlyzs lgq-n€assnog,ualaf 9szs93a Prun{IzIJ '99II4t{ p ptunluauleradrual 'ueplsrg1 lzsal9pp9tlÁ3n 91elrgttgzs 'g+zselg lpru1eun duo>19í1o1 'zqlilq,1o8oí'e8e1 pTlll9pp>lp illaq e uufir rgru 'Álour -Muol'salaíulzs 91o3eru'popp8aul 1a339sraq94s uapalaqpr(ula ap'u1y;q runluaPl uapuTtu' nzsdgzo4sode1 B e3Bur'laraÍ8ea.rP IS€JJ€ :uaqqasalal -91uazs3a1 B 3arrr glaqlad8lJ ua-ar.rardsaqou ps9z9$no3 19peqlor

1euguod'e^s9{au.al",u,"uno*,f; rii1l"fi

V

ffiil3i'r§'*JH;',"jjJx?;

-9[9le^as9po{pu l11on elepela; ,,Áugu4lozlq p919[dau'' e ruelío;1a ueqgí.gi -;sc u_efpurru qqppl í3e,r rulorol3aru 1zg .ltolFll9zs 1ausep9s89slal qqps -oíp.rs8a1 e ruln3azsaqwazs pngsguroÁula a.rratdsaqou srd8err lrgd snurq -o>1eí e zvze ',,1eLeleJu>Ip d9u u9.rannzs'' e el§o1[9uua lpeqezs llo^ {DIau )ípsJ TuII9uaIIa ,€I s 'pap8aÁua; Igrlzs?l zgqrÍBa ze s9 89ssaurau e '8es -r(1-rg e 'reurpleq l9l9s gIJ>lpaJ p {€sJ uasalaz§9rura1 aíl9zsan sgrrroíula zV ,uaqruazs lpssgluoÁula ze e8oí sglgualla zp s9 SgsuolzrquoÁ8en s9 -p|? ze Tpllo^ TuqqusoluoJ8a1 e 1zo1 or1o3olaqura $orI9T{I{ p119 s91l3 -1az'uau y ,,,ze1auít8n s9 Á3a ptmlr - íö.p"rrq e s9 ra89suaua rrro1ep€JJoJ u'4o3epzv3 e íseruplp e.rsgzÁu9ulJo{ s9 sJloq'sadua.ra uepluo.{3en e {psJ" :elfer 1r9lIuI'IgIaJp p39q9l lunuas poÁ8eq urau arrardsaqou .$ pru -prn.{u9ra zp lll9aq uaqgplÁ8a zs? zy,,.8o; ruqzseurg1 le^gsnruz4nlozsqp zs? ze zaquappazsa^ p s9 e 89srr:nuas '1sad91 las9la1rp) 1rruu {auzJ^ pt{ 'qqÉgpJg lauzrB e'zytrlg s9 zs?^zDl.ela^ 'qq9uplT{ {aul9pzssT^ l9uup ...eJ89II^ p J9^ uglnza 39ru !19z91 I9uIw €o1op dlaurepa qqasaruau I9uTI^t prmü qqpuuperup8rrSa1 e 'e39s1o u;rcsz zs? zy, :11osgíBalu upq{pzsgpl }Ia) -9sJ9rrr u 39ru a^!q }aw9u qqasallal8al Tp€a wo1eppJJoJ e'ralsrog 3roa5 1nuu 'pazolp^oTag ,;1r.49 esselzeleÁu ze Á8oqau '1elníp9zstuozs T9}lpl -zu4vÁua1" {aJaqrua zu'ulpuoruq ueso8gprr ua8r qqgs9T aI?JpB ,,so>11rr(3 -ÁIgln" p luIW ,lesa^a{ í8oq tTI9^ d8p garrr'er{glsqraq9q p s9 !rzo81op leTos unolpn8 u d8oq '{TI9^ d8p garrr 'er1g1sr_uolupp p '>1auzsry 1asan NII,IIIJNIIJSIzV

A felvilágosodás

767

a terror leendő főhóhéra, a ,,guillotinizmus", a ,,forradalmi törvényszék" rendszerez ője, p áIyájaelején még hosszú és unalmas beszédben bizonyítla a halálbi.ilrtetés káros voltát, követeü eltörlését csupán azért, mert a gyűlés

mellette dönt. Nyomban a ,,nép" mellé áll, mint egy Jean-Jacques, mert |ean-facques népszerú, és mert a nép tetorizáIja a konventet, lehurrogva és halállal fenyegetve akarzatról a neki nem tetsző szónokokat, viszont itt uszíthatO á tógjotban a ,,volonté générale"masvas kifejezésére. És persze erényes, mármint Robespierre/,,megvesztegethetetlen", mert valóban nincs mit elvesztegetnie vagy eladnia, mint Mirabeau-nak. De ha volna, sem kellene, mert a politikai hatalmat a klubok birtokolják, s közülük a jakobinusoké a legnépesebb, többezer leányklubja félmillió beiegyzetttagot számlál; ennek a hadseregnek vezére Robespierre, s ahogyan a királyság bukásakor szinte önműködően ő veszi át aköztátsaság vezetését,amazok a helyi kormányzatok éléreállnak, s elsősorban a titkosrendőrséget szewezik meg. Csupán a girondistákkal kell leszámolnia, kik hajszálra ugyanazt akarják és hirdetik, mint ők, de viszont Dantonnal az élükön a hatalomra törnek, ami türhetetlen felségsértésa szuverén nép volonté générale-jával szemben; azonban a többség és a nagyobb rutin Robespierre mellett van/ a ,,köztársaság elleni összeesküvés" vádja ellenállhatatlan varázsigeként hat, s a bevált guillotin-rendszer kifogástalanul működik. Az hébertistákat szerencsére már előbb maga Danton tette el láb alól, a veszedelmesen népszerúMarat-t pedig Charlotte Corday öli meg; fenyegetőbb Babeuf összeesküvése, mert valóban összeesküvés, és mert programja szemtelenül felülhaladja Robespierre volonté genérale-ját is. Azonban árulás leleplezi, s így az összeesküvők úgysző|ván gépiesen fuvaroztatnak a ,,nemzeti borotva" kése alá. Végül a külföldi reakció katonai beavatkozása néhány nyert és vesztett ütközet után, az egyetértés hiánya miatt összeomli§ s vele a belföldi reakció utolsó reménye; ez a vállalkozás egyébként olyannyira nem jelentett életveszélyta fiatal köztársaság számára, hogy elejétől fogva támadó hadjáratot folytatott ellene, s eredményül egy év alatt elfoglalta és bekebelezte Belgiumot és Szavóját. (Napóleon pedig Itáliát hódította meg hamarosan.) Ugyanis Robespierre ,,megéttői" gyakorta kifejtik, hogy a vészes ,,körülmények" miatt kénytelen volt bevezetni ,,arémület által való kormányzatot", mint a köztársaság megmentésének egyetlen módját. Azonbary kérdjük, ki idézte elő ezeket a ,,körülményeket", s miben álltak? Csakugyan veszedelmesek voltak: a gazdasági csőd, a pénz elértéktelenedése, éhínség,a tökéletes élet- és vagyonbizonytalanság, a népbiztosok önkényeskedése, tobződása és tékozlása, a feneketlen korrup ciő, agytémszetű, en ostoba rendelkezések, tömegszenvedélyek felszabadítása, fanatizmus, hadjárat minden kulturális értékelleru besúgás, kémkedés,pártltiszáIy, hatalmi harcok, a közerkölcsök hihetetlen elfajulása, mindenki harca min-

'ruopper,ro; plJupry p ruau prulpJn snuzlJoJJal y ...l1oa azo{ s9^a>I ;ru[el zoquopppJJoJ e zoqg8eul 1audlarrr /uaq9{apJ9 as9lzsaí.ralq'snurzqodsap lI9lIIa 3Ppa ze'rc>13oí_Ir!€II9 ZE ptuIPJnJoJJal r]I9Juo >IaJagrua 9)^9I uotu -Pl"q saÁ8a 1tmu'q9d3a llo^ uau !1aza>lla^gT u9lnza nuv .ruoFpeJJoJ e e8Bur lpq8aru ".|azza aQ ...In9lppplal qqpsoluo;8a1 i9r9l;á9i1 n ,1"" "1"9q -9Jo>Isglpt{ uapa^zg{ lxpllg zp uaq9TapJ9 ps9lrsolzlq {pqpíu qqyrczsÁBa sntuzlJoJJal e uadd9_...alazspual snruzlJoJJal V'' :qtn)al >1eu9lqB1 >I9luzsa ze ueq9|el19 +-ar,rardsaqou s 'I9l{uarur P J9lIa uazs93a alauaurlefopuo8 P us-e3^o1 1a; {auH !9rpau9go1 zo1 d3a 1ryzz?p| p peq !auar."11, 1nrr! ío 9r, 39qp3o1a ze í3oqa51 ,sllglol s9 r.rl9Juo pJ!+pl{rp v .uaqauana t)papww s? uapwu as1nquua{ pzzorzsa uapunu rJuIaJn rt&oq 'ufi9c 177part3a s '>1rza1 -IaPuaJ leunuolBlPqílal uelrglro1 Áueurro{ rrorní BnuoI€Jn upquIoIEpeJJoJ e :uerer{8Bru s9 ua9)}arüJ9'uapvroy ,uaqruazs IPss9pBuI9l ,,uapurul'' 'ls9lll >1eug8pule3uul" Tulruas s9 aruap9a8arrr 'y{ugurro1 1aw(laru 1a1 ,,193eru ,ur-al zu" ulau TpsD e std8err '1s9ru ',,l93erlt e11g ltmrr lpruplpqw TunI9IEl .//alu zsa'' Ááá .7 1ul3aru '191aqrrda1 aluzsa zp {H '1pssa.ra1 pH 19q"1 1proq -€q IasT^ ,,8gspeqezs" P ue_q]uoPpPJJoJ B 5InhH 1urul !1aÁl"q'lrrnlúa9., ,€ ,qqg>lur8a1 ío)plp uadd9 19s 'so8oí 1aqa1 1ez(u_EluJo1 pozlfaul p119 V d9u e TpsJ sI ueq..'olpp,JJoJ e iloIoH ,Z-,ue^uIoIBJn s9lezr(u-eű.o1 ,1n* ílq4la '1paplpra ruas r_azsÁ8a uallad8a a39sua1 g ze s? d9u e ,,€oq '8aul-da1 upsoul) ,I :1eTpq9lo1 e _3aru {nít_e1lgzs '391a v(uug - //.uaqluazs less9ppulgl uapuTtu atuapva&aw ry8aw 71al ryuy&au lauuoplmtuap z, g.ie piÁug* -Jo{ ruIIPpPJJoc ,uaqruazs la^Ias9l9pzssn luoPleq FuPII9 ze ruap9n8arrr ilaqua sa,{8a ze gpua8ala ilelp ruopJn soÁugu4o11y ..:eÍ9urro;Áugruro1 8gspeqezs s9{9q s9 sau{azgÁ3 e urop.rn so,{u9rrr1oil|e zv ár* -.r"i*n", prrra39suala pJoq4{ II€II9^ p119 3gspequzs e wo1epeJJoJ V .esgrIIIgIaJ 39susr9lzo1 e glezÁu.ew'o{ r.'IEppJJoJ p :as9p9rr3atu ?,gsislglz'T ; ;li9; 1ezr(ugurro1 soz(ugru1o lflu zy,,,l€tul"ppJJoJ p lqopuano8aur "eqrl"rp§* llo^ ruau Tau{H'uaqraMuo{ {9I} p>1111od B 8aur glpt{I9lpr ruau lal.aurla ze Zfl,nalalnzs |uzÁueulloTe za pqÁlarrre 'uropper.roJ B e8Pur lup 'irr uedlodd9 alal9ulla pzr{uglltto{ ruIIppEJJo! v" ,.req,ro"ú - //9lpr{^}t{pzssl^ Jo{ruIJpIp s9 'eí9l[eqa.r39rr _1euglpJolp s? uílozrq&aru dlu e-Áugru.ro>1 e" uaqlaMu_g)t s9 uaq^Ia d8oq 'ueí3n zeBr uaI^I ,Tpu9{qzslJozs 393eru -ap e efgpl9d elurru luozsll '1en9|ezÁugulJo{ t&gsesrylző.{ p souozp tuas -lu9Jo{ .,{1aru'l9pl9tlla pzÁugruJo{ Iu{pppJJoJ B lgqal B6o>IF3a^ .uaqs9z -aWIalJa //snlJ9lllelol" uasa}azs9ruJal 'rguBr s9lruaJa^nzsd9u e '!ÁuaJ€ ze uf -1uq;s9pzr3arrr'pp1 erg8eur er.l ze3tnPassnou ,,,lo1uzÁueul,Jo{ rWIPPPJJoJ e" - Ie^ozs qqazs - ,,lsgzÁuuulJoT 9IP^ F+I9 laInuI9J v" tlazattaq 'Jatusl urlllJ9{'' p trrau _aqq9.1_ 1eurp8rr uy1ze en8o; I9l9s9lní €JIpppIC .,,lalar{ua ueq9í9pn 3aru quraral za - a39sualaf9qar{al lnlozsqp s9 snr"1o.& r"q*" -{9IasJr)sJ_ e 8rpad DIog)IBzs 'a[g;y&as pJlpppTp s9 erualalal9 Jaqwa-{9lasD sr,(8Bn'esgppro;1al sara>loÍ8 pual p :uapT^ou .qls .qls'ualla il.r"p -g|sJ €

NII,IaINíJSIZV

89L

A felvilágosodás

hanem a demagógok és ideológusok önkénye, akik minden ellenkezéstől megriadva/ csak a mindennapos vérengzéssel bírják lecsillapítani ideges remegésüket." (Hajnal lstaán: Az tijkor története,61,6-617 old. Egyet. tört. 3. köt., 1936.) Az önkény és a vérengzés ,,egyszerúbb útjainak biztosítására" Robespierre taníwiánya, Couthon megalakítja a,,forradalmi törvényszé ket", mely csak vádat ismer, tanúkihallgatást nem enged, eltörli a védelmet, fellebbezésre módot nem ad, s ewel oly ítélkezésthonosít me& melynek brutális igazságtalansága példa nélkül á|l az emberiség ismert történetében. Ez ítélihalálra Robespierret is. Az ,,ideges" téboly jogalkotóvá lép elő, és törvénykezik. Lássunk néhány jogesetet, nem is véreset. Egy cselédlányt bebörtönöznek, mett ,,az a gyanú ellene, hogy azelőtt papnál szolgált"; több személy elfogatásának oka a jegyzőkönyv szerint ,,Ils ont de l'esprit - éleseszúek, ennélfogva kártékony hatásuk lehet"; Henriot, aze|őtt hivatásos tolvaj, most a nemzeti gátda főparancsnoka, 130 ember fogságba^l,etését így okolja meg: ,,Ezek az emberek nem lehetnek sansculotte-okz/, mert kövérek és háj van rajtuk"; egy szatócs szabadságát veszti, mert így köszönti a városházi hivatalnokokat: ,,ló napot,IJraim!" (,,potgáttátsak" helyett); hasonlóképp jár egy hatesztendős kisfiú, minthogy ,,sohasem mutatott hazaíiasságot", valamint egy suszter, ,,mert mindig arisztokrata volt". A halálos ítéletekről elég annyit tudnunk, hogy neglruenezren végezték életüket a nyaktilón vagy pusztultak el a börtönökben. Csak példaképp említjük Lavoisier-t, korának egyik legnagyobb vegyészét,kit azétt ítéltek el, mert királyi hivatalt viselt, de valójában az ingerelte a csőcseléknép dühét, hogy tudománya által fejjel kimagaslott polgártársai közül; mint közismert, kérését,hogy engedjék meg egy kísérletétbefejezni, elutasították, mert ,,a forradalomnak nincs szüksége tudósokra". Tény, hogy 1793ban nyíltan hirdették: ,,Egy szabad országnak csak parasztokra és kézmúvesekre van szüksége, s ezért a művészeket, tudósokat, kereskedóket és bankárokat mindahányat ki kell fosztani és félretakarítani." A párizsi községtanácsban komoly megvitatás tárgyává teszik a kérdést,nem volna-e ésszerű és ajánlatos lebontani a Notre Dame, a strasbourgi székesegyház és általában minden templom tornyát, mert kihívó magasba emelkedésükkel gúnyolják az egyenlőség szent alapelvét. Ugyane sérelem miatt a meséből törlik az ,,aranyhajú hercegkisasszonyt", és ,,assignatahajú szépleánnyá" demokratizálják. Hébert, a kiugrott franciskánus, akinél mocsko27

Sansculotte nem nadrágtalant jelent, mert senki se szaladgált pucér üleppel, hanem térdnadrágtalant, ez voltazűtiviselet; a szegény emberbélésvászonból készült pantallóban járt, azaz sans culotte.

{auadollJ t9zo31op e Á8oq'11.rrapq ap ísazsso zp mIaJ uo{ue{ JazaJualpl 'gpuaanp azs9J ,qls -ppulJptl'-pa.(8au uaq>I9ll.arrr ,rlzssar8ord s9',,sa3a1 -s9I9.J" p lalqqgl e !u9luaía; lo{uery Iaza zsalDl s ',,sa3aslnzs" e 4tÁ3a ze'gpuelzso aJzsaI 19) alasalaT Dluapunu Á8otl'ezzoq lalalapuar saÁl9zsa ze |ze'qqetmzg{Áugurro1 v ,azs?l erreí 3gseuo}p{ e s9 8gssgltmu rszrrgd e lrgdÁ8aq e 19 a11939ru ilatu '1lgze qqgryf9ur Á3err !1nÁ3a pngs.rg1 ,,l1azsal3aru" sazsso ,,do1 eqr9so1 e" s '}aztl Ia^9ÍaJ E u9lesglopuo81a ,u.alsal lazruau e 1aÁu9rrala{ ilaru '1gpuelulzsolal >IosoJg^ 93znqlp1 ao -.Á8eu e 'sa8alsoloJ lazs9^prrr'sgleln1 soÁuguropnl 'ruelpgÍes JIq Ia Druap -uFI la{Tule'ualalalarusl zp uo{ozu 1pl uaípaí.ral au sp}Ellozo{ e'uoído1 ]DIoJol}q eurro;Á8a 'uobg[ upqgqnJ errrro;.Á3a l)uapunu Á8oq '1alarro1 9qq9^ol //,{ul]{au 8aru pereur 39sgpaÁ3a lpglp^ Á8oq 'an911o.; '1oÁu9ru -opnl p 'ila{ eq'Ia lauazssa1" ", ,,1auwaJal pl9lü9zs lTuapunü 1aÁlarrr '1919sclorrrn.Á8 B '>1autasclorunr{3 pI_o.J e l?laza^|? s9z9>I 1ní.rele lu4q IuI '1n[u9rrp11141.,9saÁ3a wau pIoJ e'1o1rrqp1o.1ru9Á3a aclqgl uaÁ8al a51,1939s -s9z9) ryne!p 'lplgís9z9] p - {tmJe{e 1eqqesoÁu_€ll9ul s9 1aqqasa39sua; rutele6" :e[r; ,,eurnlzsaJlupru 19paÁ3g" zu ltulgzllelJozs ruaup{ 'luo.{3 -err e 19[u9^pl ruplzsol9zs ruau {91sl^noq€q e íla19l efiopuo38r89n uasa1 T9luzsa npassnou efire1 -aza)la^g{ :p33oí safta1 !93eur 1uu_e[91;s9pa3arrr ,1asaJa{ e 'rualaparroí B urau ar lu9)9J s loJaplo'sn49qa11 'ÁIqnlnu :Jnaqpg -9sJuaJazs ap'luazs ugfdep 1o8oíraqrua uallalaqlrua8aprla ze uopíeplu_e8 -plu p garrr'asgluraral8aru 39s9rluad3a ruo.Á3Brr p zo{o 1opuo8 qqo1 ,er8g1rrrsgur e 19 uJ8as Jalsaru uosups soJ9llplsoJo^ p 'uídedg1 ruo1eppJJo, p uaquop{'apllrapuazs a49lqqoí uasg8rns solepgfe '1apua1 gsloln ze vsa^Ia! Á8oq '>1eudelelíer rgqopl€q Á3a eq !(,suette ua adrBc ap 1nes") ,,1ser3neldlod" u eípuel3aru aíal sq 'sr >1rzsrrr .rgru '1e8leq 19sTw d8oq'lau.r? uailal lpíV i{au{a]alqaJa ze {eíap 'artluaul uel 8aur Áu9ra ze'lt4azataq uapJazss9 qq9ilglg1 InJalIs p39s9pad3a Is9IIp^ e ryq {S\- /,ilunualg [39r9Áu91 'anyzs luazs leJptr^tr '9" :4tzonpgurr Á31 s9 'aígla prgí uaqlauaulJg>I d9u e 'lgtttzs llozotueszlpqaq {{arua pJJglIo upq -9z?I|l9IJu sgdurod uaqlra1-8rnquaxn,I € {PsJ9lJo{ e 'aÁu9ura19^ JoTglr.t zp {psD za ap {uu9l9sc39r 9I9 upl1nuo^pzssll p {auua esgzeulle?gr8aur rure 'rue1l1uospt{ {9l>1ozs zoqhrynled e ueqglprl9 plg alÁl.re3 l1rzsan 19ía; p luIJ pr{ glaq;9 aapn 39sesr9y94 Á3;r 'Ia 1esr {auJaqrua plJup{ 000 09z ,Ig8unJ deő91 -azs sJ9^o{ ÁB9,{B s? Jol{opgl ilalíalal 1989s.ralsaur u '1ere141 1urrrr uar(laur 'zapuar ls9u€lJazs soíugrq9l Í8eu ar9lalalzsp Taupl 'lÁu?1 qwr?q B u9br] seze^uzs ubxlg aq9ílaq '19zsnlp1 €lsTlplJa]pru zsg ze iinír"irr"al''l9i{u9Ja arrardsaqÓu eílupq I91,o zg,lgfigrope rgÁle uoq'e s9 'sr uaq9ur.rals9ln lua^uo{ p IaJ >Ipu€ly119'1vtxgÁ3urr qqgÁupsJ ulau'il9llo gluospt{ lgÁBulsoulsJ d8a a[gl1;saíl9ruazs8arrr '4vílgztuo4ul u9l9llo arupq alloN e 1a89sualsl [v zv il?zs? ze uadd9' ,,+91alalzsqual$ zsg ze" qazataq uaÁilio."u ;nrr.rrgr1"or_err e'91aqlazd.aluazoqau ueqlelera{rrra Áu91 qqes Ng]aJNaJSIZV

0lI

A felvilágosodás

177

még mindig nem sajátították eI az ésszerű éshazahas gondolkozást, §enki

sem törekszik a szükségesnél nagyobb jövedelemre, senki sem óhajt keresni a szükségesen felül, sőt vannak, kik egyáltalán semmit sem keresnek, noha kitűnő republikánusok, s így joggal követelik a minimális ezeret. Csakis a sötét reakció keze lehet a dologban, s a kormány hogy elejét vegye az arisztoktaták árulásának, börtönbüntetés terhe mellett maximálja az árakat, a termelt javakat pedig nagy állami múhelyekbe viteti, s ott nem akkord szerint, hanem napszámért dolgozta§a fel, minélfogva vfuágzásnak indul a feketepiac és az államilag fizetett naplopás, az átak pedig egekig nőnek. Es noha a patriotizmus szintén az egeket veri, a földek megiJszantatlanul hevernók az egész országban, a csatornák eldugulnak, ahajőzás, a közlekedés megáll, a munkanélküliség általános, a közbiztonságnak vége, a vidékről jövő szállítmányokat útközben kirabolják. Pátízs közvetlen környékén farkasok ólálkodnak. A rend helyreállítása, a népakarat végrehajtása és az erény megszilárdítása céljából a kormány kommisszáriusok seregét küldi a tartományokba, meg is érkeznek hatlovas hintókon, kurváikkal, zenekaraikkal, színészeikkel,mint sáskahad tarolják le a vidéket, az ellenforradalmárok és az egyház elkobzott javait ,,magukhoz váltják", nehogy megbízhatatlan kézbe kerüljenek, s szívesen elfogadják a megtérő búnösök bánatpénzeit is. Sajátságos, de a bankjegyek, vagyis a nemzeti vagyonnal fedezett assignaták szaporítása mit sem segít, sőt inkább új ár.v:r;zel fenyeget, a bankjegyforgalom az első esztendőben ötmilliárdra emelkedik, néhány év alatt csillagászati számokat ér el, viszont értékea nadírig süllyed; egy lajosarany áta1795 májusában 400 assignata (papírlivre), decemberben 3500, 1796 májusában 19 00Q júniusában 23 000, kis idővel utóbb 45 000; egy újságkjszámitla, hogy egy szoba tapétázásá, nak legolcsóbb módja, ha valaki egy aranyat papírpénzre vált, és awal ragasztlabe a falat. A tapéta kérdésetehát megoldható, kevésbéa kenyéré és a húsé;a pékboltok és mészátszékekelőtt végtelen emberkígyók (,,queuex") ácsorognak reggeltől napestig, egyik kezükkel a kötélbe f.ogóznak, a másikban polgári igazolványukat és élelmiszerjegyüket szorongatják, s örülhetnek, ha a kormányzat által kiosztott, nyomorúságos adagok nem fogynak el az orruk előtt. Eszre vall tehát a kormány eszméje, hogy ezekt ől az átmeneti nehézségekről és mellékjelensé gekrőI nagy szab ású nyilvános nemzeti-hazafias ünnepélyekkel terelje el a figyelmet, s egyúttal fokozza a forradalmi hevet és a köztársasági erényeket. Ilyen ünnepek, mint láttuk, időszetű istenségek föl- és letétele, nagy szellemek holttetemének látványos Pantheonba helyezése, továbbá a Bastille lebontása és helyén tánckert létesítésestb.; a nagyobb ünnepségek állandósított szintere azonban a Marsmező, egymást váltják rajta a monstruózus építmények, különböző jelképekkel és virágfüzérekkel ékesítve,eléjük vonul fel a kormány, a konvent, a városháza hivatali díszeiben, a nemzeti gárda harcias

-os9lJ9zs9ru3aru91 qqesgpeq8al p uoluecl lzapual uaqgpT ze uaqqaued8n ,{8oq '1nsl[ala; au ap 't{2a 1u9luodeusgrl 8elt_e zezu 'ele e[pryq € InJaT Jaqua 9l€ azssopunu ueqszr;g4 ue€n ilplp gpualzsa l9T glsla zV .a^o ze 8rpunrr 9zs gsloln ze s ,1i.gqI117zs qqo8al rzafa;al Buos'8aru }ry paIJJe>I spulleleq'rzanaula rorunqd9u pqulo4o ze ue t{Boqe',,e Áueal,rp uqol1n9" ea8o; I911EI ,Jo]eJ9 0I alsa u9-17 snlzsn8ne ,Z6lTnl lauza89zr g939sdua19.,r -4llqzu elgl,le[ Jplpn zB lI] '1uoua8ry/p louBIIo) '97yrc6.ely ual}9sJuaJ -azs ÁBa v1ezop|g gs11a ll9s9zeulp>Ile Ia {apual uBq9snIJJ9uI z6lI s9l;rÁ3 gzoq,{r$rugr V ,ls9q9, Á39u e o14z39,r p.(uugru1glpl uJapou E la^^a lu9{ -sglI{T lgzapual suelrd 'ugíglelnruaq ilalpq o r.t1{ uowfrag fr&?u v 'ladarazs uopedulzs P Jozsgla uaqlal9ul qqoÁ8eu l1rlaplazs ala^ lzs9qlo>1 e 'a1 19z -ze4eÁu ala^ le)p1et{'p)í9TJIsJ lIpI9rIaJ e'49hIl119 pJ)nlplzsp uaqtaJ9ru sDI 1eqqe8epze3 e'>1rlasr^ lu9{glp^aqp, {9tllgp e 'laTlrqllau {rt}zsrp Ip{{gI -n>ledu-rnrpFr_u duBrB sas9lzI {pJn solp^tp'leulalgzsJazs soulsc e >1rzslgí aJgpaÁ8a ad9u szrrgd ,eqs9z€uIP{IE {qa}9^ F9ÍpuFII ruau ap 'uzg4zsa 9z39 t';r4,,In{I9u ulopp[91 3a19l1aqa1" 1urur'uaqluanuo{ e pfi laporu >1au9d -939zvneÁu aq efielnul u9-0I ,uo 68lI Jol{op guprg e írulalunlla; e[pn+ y(u9rrrz9lul q9JeqJaqlua uapaÁSa ze lza ilpIE ps9ll9uua1 zs93a 39sesr91 -z9:1 e s9 ulopppJro; e Á3oq 'gzvtallaf 1.9q9b.n {auzsa ze 1eng efi;relella s 'desca1 sI aD1osoupq ilaza^aul{ 9^I9zo{o 1oíeqzo1 e pppÁ8a ruaupq 'aI pg{ 1aurlaÁ8gzo{ p {€sJ ulau :IJ9Ia ueqgle^ 19ft9c s9pa1 s '19 ua^rr9 9il9 ír8,?u edugrrrlgp1 ,Jp ulloilmg 'soa.ro l9JpqJaqwa zu 1939sÁua)í9^a] sos9pl9 I{ IlíaJ po'>1eud1o1 (u9.ral-ulopppJJo{ e ,p) uar9l-apJoJuoJ e p[eru 'uocerd-alarg e 1adauund9u qqesos_eleq8a1 p aC ,qqg^ol ISI s9 asa^lrq 939 uaqrrralalazs sgu}q zsnazsaq1'eduga1 Á19rpl Ipt9J{'zsoultrAl'pJpapr{d ugdluo1 p IasI^ lgluoseq 'arurzs e d91 purgpJg{o>I rÁur9dual u9llau aJJn1JeI uylzv Á3; ílr_rlupg{zgllg IIa{ aq{ou]zs 4aauau p - {pu€zsqgí 1adarazs 1eqro>1 uadFIIJ9q - 8pad >1aulazs ?urzs e'gla {glpqpp lzo{ {apl zsrp seyez -pt{ sDIpsJ InlaJuaza :lvbyv 'ngíppqezs'T9h}{uosc InJ9qJpq zezu '4lotsg; -azsJo{ s9'gla {Izsal lpTosn{Tzssppl p'solptzs e|rgopadar 1aza d3oqlurul írupegla pa3ua 1e>Ioq€Jpp sauallazgqÁBa s9 -Á19lq d3en nu1ep€JloJ {psJ s '{TpgTpw uesptrtlplpq pJ9zua) napal9la, Igqlp^utpq p pqou '1e11o;psz 'st uqlezequrzs e 1nuroduaq zgl-dauun zV .gIIr{BÁu e s9 pszpugl u'(u[91 -des >1oqer e Áry? e uadd9luopíqnl) eldes pf 1r1 e'raz{ugala [,,39seslg7zo4 uÉIlp}pqlzso s9 t{Ba" ze 'rc|ella1 ,,Iqíeq e Á3ety 39srr94sa1 '39s9lpaÍ3a 'B.vspeqezg" e '4gtcgtoTap lplapuadded s9 3uol1ed e 1gh;roqla laTaJal s9 le>I94n lla1zsala4p ze 'ntlgil9^Illsm^ 's1 esorgn s?IzI ze 'szvqd zs93a ,e^z9pl91o4a1 !1ep afap.ra :119ps9z d9u rualsr zp s9 uaqzaru

F^pluazfl

N!I1aIN!IJSIzV

7,LI

A felvilágosodás

L73

kat, a Tuileriák rohamát, a s:z_eptemberi vérengzést,a vidéki, eszelősen barbár tömeggyilkosságokról'o nem is szólva. Viszont Danton és 40 társa lenyakazása után Robespierre fellendíti az izernet, a Forradalmi Törvényszék négy hónap alatt, megteremtőjének lenyakaz ásáíg, csupán Párizsban 4300 embert ktiüd Guillotin lányának karjai közé. E vörösre festett gerenda-karok vörösre festett alacsony állványról merednek föl, körülötte tanyázlk ezrével Párizs csürhévéaljasult népe, az idősebb nők magukkal hozott székeken ülve kötögetnek, a férfiak durva tréfákon röhögnek, gyerekek hancúroznak, utcai árusok kínálják kiáltozva áruikat, ringyók kötnek ismeretségeke! így lesik a napi ,,fot7ttlée"-t, a szállítmány otromba kétkerekúkocsin érkezik, 40 ember is elfér rajta, a ,,halál e|őszobájábőI", a Conciergeie-fogházból jön, mely most a jó társaság egyedüli, bár önkéntelen találkozóhe|ye; jő modor csak ott található, s kialakulnak a kivégzésillemszabályai is: mindenki a legjobb ruháját ölti fel, udvariasan elköszön a társaságtó|, avérpadon az urak büszke közönnyel, a hölgyek bájos tartózkodással viselkednek, a tömeg elcsendesedve, mohón figyel, patrióta anyák a magasba emelik kisdedeiket, hogy mit se mulasszanak a lelket nemesítő látványból; a hóhér az elítéltet hasmánt tászíjazza a függélyesen álló deszkára, lebillenti, előretolja, megrántja a bárd túgőját,rne|y halkan súrlódva lefut, tompán csattan, a fej a kosárba ugrik, a nyakból kiszökell a vér, de máris visszahúzzák a deszká! leoldják a törzset s félrevetik, vérétlemossák, a padot felbillentik, a tömeg üvölt, sapkáját lengeti - jöhet a következő.Ezt a vágóhídi taglőzástPárizs népe négy-ötezerszet nézivégigvalami állatalatti morális görcs gyönyörével. Mint tudiuk, ekkor abban a meggyőződésben él, hogy a római köztársasági ideálokat és erényeket á|lítlavissza, klasszikus hősneveket aggat magára, hemzsegnek a Gracchusok, Brufusok, Catók, Aszpasziák, Corneliák, holott Tiberius vagy Nero neve illenék a tirannusokra, a nép pedig valójában a császárkor cirkuszi plebszévésüllyed vissza. A kialakult történelmi közvélemény szerint Robespierre megmentette a forradalom vívmányait, és megerősítette a Köztársaságo| úgy véljük, ennek szemlátomást az ellenkezője igaz: megbuktatta a forradalmat és csődbe vitte a köztársaságot. A köztársaságot, helyesebben Franciaországot Napóleon mentette meg saját személyes múvével, a hadsereggel; a népfötkelést (,,levée en masse"), majd az általános hadkötelezettséget ugyan Carnot rendelte el, de a fegyelmezetlen gyülevészből Napóleon nevelt katonákat; ám mihelyt serege élénhatalomra jutott, a köztársaság helyébe nyomban hierarchikus császári monarchiát állított, azután mér4

Noyad"-ok, fusillade- ok, !éndzsákba ugratás a börtön házasságok" stb.

íaláről,,,köztársasági

'puzgzs e pÁuolpaq 8pr 'zslle'zseye1 1e39eull9d luT_tüp 'taqrua 9 'd9zs 1141 -oT lp"'e^ ezs g.uaz,*g1a as9ro.1" #§Í,,,§ :";;:",S#ő;iifi3X: -zsa ze'JaIIrqJS,{91l9z9rrp4 lu9{asJlotunÍ8 1aza Iauailazs qqoÍ8al edgrng s 'ruelrsolen8aur ilozsl9l ll9tuzsa sgposo8gp^Ial p uequzse1ezs gsla uIoI -ppEJJoJ plJupry V,u9íapl {ptupppJJoJ uasouop{'rulopuo88r89zr sglozs ruau lolp^uzqaí e'peíutmzs uaq9rl9ul 9^9íp 39ru ro>11a zapulul ao ,ergnuí 1a39sru9d3a sgJa zp {psJ uasalazsarura1 €aur llnsol -u^luzoll9^ Iqq_orn zp uaqlal9 ueplgzqaf V .9qq9l 1grluad8a {auzsal ulau Jo)PIP'lp8o[ 1n8gspeqe zs zuze tns9lITenPFIpuI rl9h9pl InuPIl9IJo{ d8oq '1nípa8ua3aul luozsl^ eq ílulzsazrp 1eln8gspuqezs í3oq'lnh; $zs 9zo1 {ol9lJo{ ueÁ1o JoT>Ip 'nn[w Dí Ttmqpzs lapuallal9 !ala39ssala191'1e1o3oí euro;Á3a s9 9rluaÁ8a zuze 'nnílulTal {pu_eurolÁ8a laugpaÁ3a laTalaq -vJaze eq :pssgurz(8a T€uII9 uaql9luaila uellplpt{plolal luozsl^ 39s9rpaÁ3x ze sg ?gspeqezs e írulgzsaq uopgrü 19DIuo>I 1aqa1 19r39sp3oíuaÁ3a qqat -1afa1 I9z9{ 1odplzso ze s9 1ad9u e'uelleleqzoÁu.eurol'rualazr9 1urtu €eplelroleÁ8 fuelleteqzerrrp8o18arrr 8elrelpllod'39xt9zs sarn 39sr,r9rr -lsal e :1nípzal lpT{IpptuJ€q e í3o11 .pruIlo{Jol eqgsguroÁula >1aqq93uaÁ3 p s eqgrulpJn {aqqasg)Ja zp TpusnüzIIpJaqII p DaIIa{ u?$I'Bhl8glrrr8aru as9zurala pI^gJ s',,39q.r9alsa1 €gsglluaÁ?g'8gspeqezs'' e qqexopered -3a1 s9 qqe,(ugsreq8a1 u >1npz o>{, ezzoqllope lp{p^pzslaí 1u9l9y s lulgur -JoJ qqpl9Jluol ugdnsJ uolpppJJoJ €TJup{ u'11our asrlournÁ3 ryu9s9lía11 snruzqpnpplpq ze :89sualaí sougp119 ualuzs'ruallazs sn9JaqII e'Áugru,rln so3e191;1191lppruJeq V - ,llo^ ualalJ9^ luo1ep€rro1 reÁ3eru y 2eugí9rclear plsqnlozsqe 39sla,roz5luazs e 8arl >191pp ls,aJopulalaÁ8a>1 e le1lon >191uda1 -asJ {psJ I9uI {pu{pppJJoJ se-87 V ,,isno^ 'zassrqlr.rua 'slnarssatr41'' :ueln tuopppJJoJ glatüa Bru94 t9 ze'ulsaluazs íprq-r981od u ueq8ezsloelJ -uerg Á8oq '2zulallaf,ualu$ ruau JazspuarÁ8gqqof qppna1 p s9 JazspuaJ -q9c rrolíp-dgzg1p lguTrup llalruaral ]snl9lJplalord pozoílodtzsrl uuÁ1o s 'aq ilalazan lEuIIpJnaTgl DIotIJEsz'BrrlnípJruo1eleq - InTI9up Á8ea prrruro1 -pppJJoJ - 8gsrg8lod e 1uozsr6 ,llo^ ps9rrrollg s9pglía, nulau9lJol sarual -a.,{8a zp ilatu'n{tpu pJr4pl{Tp Il9zs9so s9 íloq91 'saz$ualatsr ueq3ezsro -pIJupJc pulol pal8arrr 'ueq3gzslo g7aza^ Iqqgl p pal3aru Á3oqe s '1119uua1 J9III upq9Tl8uy ap íarÁpq pllol}Ilg uoalgdery s '11nd3a p,(uugurrr1^3oílqqpl sazssg zp alloJolla arrardsaqog upquoze '}1oa arr9rur uIoFppJJoJ p upqgl puar {IpeuJpq e 'r(ueurnla {Isgul -etl, ueq3gzsJopTDupJc es9rysp8oíuaÁ8a

V - 'lgÍIaq l9 pÍpp }u9lsnr d8oq 'ar9s9>I9l FJoqgrI srT9JoI )pot9J1tlpl{p -lzsplol í3a u9lurzs 'eirlprrr qqpj ueq9dgrng 'ugln proq ilRdlaq 0ZI^? -9q ilalzsa^ í3a'8aru llnsg1e^ €^Ipw rr9 62 ueq3€zsJopTJtl€Jg 39susr9lzo1 V 1pln pol1Áu TpugTJlpa.r plsnnlozsqu ze 1utlvÁBt?^sJaq ilozgll Inualal>I9l N:I,IaJNIIJSIZV

vLI

A felvilágosodás

nemes és büszke dalia. Lelkesült férfiasság, értelemmel, eltökétséggel telt, s tevékeny csenddel va1y az idő legérettebb fia. Okosságod szabad, a törvényed erós, nagy vagy szelídségben, s kebledben ismerős kincs rejtezik. A természet szeret, ura lettél, béklyóba verte eród ezer harcbary szökellve emelkedik vadságából veled. (Mezey Katalin fordítas a)

Az idealistát nem szabad megmosolyognunk, de verse akaratlanul

pontos paródiája, kigúnyolása anna§ ami valóban bekövetkezett. Eleinte Schiller s a legjobbak mind: Hölderlirv Wielanó }ean Paul, Schubart, Herder, Fichte, Kant stb. a forradalom mellé álltak, s Angliát kivéve, Európaszerte mindenütt. Nálunk Batsányi, Kazinczy, Fazekas Mihály, a Martinovics-összeesküvés tagjai stb. De XVI. Lajos kivégzése után Schiller már így ír Kömemek: ,,Tizennégy nap óta nem bírok francia újságot olvasni, annyira undorítanak ezek a dögnyúzó mészároslegények." A mi Fazekas Mihályunk pe9i8 egy frenetikus versben fejezi ki érzelmeit:

oh kannibálok

s emberevésre nőtt Roberspiérek! szünnyetek életi.ink Nektáros ízétmérgesíteni!

De a leglángolóbb és legkeserúbb, tehát legígazabb ítéleteta francia forradalom elfajulásáró| századának és a szabadságnak legnagyobb, egyetlen nagy költője, André Chénier mondta ki; versét a Conciergerieben, halálra ítélves kivégzésétvárva futa 1794. júliusában; a fuldokló és tomboló, mégis ttszta zenéjúszavak áradatából néhány sort ideillesztiink záradékul és mementóul: Igazság, Jog! Hogyha szavam s a gondolat,

mely bennem titkon háborog, kedves néktek, s az átkozott siserehad, mely jött s diadalmaskodott, ha győztes röhejük, s mi több, ahogy önmagukat tömjénezik: szívetekbe sebet hasít, úgy nyújtsatok

(D ry rypJ o! [8"l

_o.

t9

[p

n 1 ag1

,8of e 8arrr pq *ní8a ruala1 ,pe8ep8aru s peluozs rua^lzs IguaIgID,€ V nozeíruozs pa1lg'39sze31 zloín4g a[3uazla ala{R^au aíd_o. T{ euolnJJp ufi9q_ord8€9n l9sJ9qJo{ Fzssoq e Á8oq €11o1o4 u uorFI9J

>IBIa^ aI

lry

I)

,T:}jffi3iffi,##:;

zppJpru

1911 1em3t lloJgzs9ual V rl'rrrapr9l'rurl3aur l_arulau_augl

,lauloJgl epo$ugrr

,lalal9 ze uhzsea.raqla 9IoJ ula^rzs

'zsalarluol'pqlqso.rd'1o8aur

'>1oqer

'r91o1n lppapunü la^IalalapuaJ 'vrcq.el rgruoíula zgÁ3 u9za{ so{Ilíg 8nzull p ruIBsJ9I . e8o1dgz r.lq uellplpql9l

toí8ea 8qp ilupq an9lllazs IpII9u

39szu31

po'o;1a§'i";:'T","_"-$t§r'""ff

,

,del e.r8ugl Brq{_pJ 9íunq u s 8oqol1a; {oJnzs 9zzl zu '4gzzglBaul u11 iueuapurru 'tuasJur1 qqgfa1 a1 'u9 uraz8a19l papl :tuolq{ s9 ruo8eruq 'ruauals1 'tttutulpztog iilol el 'ul9d![ ,l1a3r9; t4s 3gzsrcelJupJc 'llpJ9t{gt{

p3ofar9rl

3o[ e s9 íu9irrg1 u uoígzs ruoJr]zs s 'TaI9 8Fue 5pípJ lDIolu9III^ 1o1op9rde gll9r.lzssoq'lulrgzs ppeq

'$asla; ílarue'lro1

rua>l9u

NII,IIIJN:IJSIZV

9Lí

APoKoL ,,All-seeing Heauen, what a world is this"? ,,Mindent látó Ég, miféle uilág ez?"

(Shakespeare)

Várkonyi Nándor

ez öröpIK

nI.

EMBER

Az ember haláIa A l]

század addig nem látott teljesítményekkel büszkélkedhetik, nem tulzás, hogy az ember - emberi mértékszerint - ekkor végre diaI ldalmaskodik a környezeten, mely világát alkotja. Példátlan dinamizmustól fűtott erőfeszítései bebizonyírlák, hogy a politikai, gazdasági és technikaiszervezés hatalma nem ismer lehetetlenséget, s csakbolygónk kiterjedése vethet neki határt. Ha az angol, orosz, francia, német, kínai uralkodó és az észak-amerikai elrrök egy képzelt konferenciára összeül, elmondha§a,hogy az emberiség négyötöd része az ő alatMalója. A Földgolyó öt-hat óriásimpérium birtokában van, s Európa a világ ura. A vagyon (az anyag) néhány nagytőkés vagy tőkéscsoport kezén összpontosul (multimilliárdosok). - De még nagyobb diadalt arat az ember magán az anyagon: kikutatja a parányvilág rejtelmeit és a kozmikus messzeségeket, a gőzrnozdonytól eljut a repülőgépig, fölbontja a szil'árd tömeget és érzékelhetetlen erőket íog igába, elemeket változtat át és megfigyeli az élet csírázó folyamatait, néppusztító betegségeket küzd le és meghosszabbítja az életkort, birtokba veszi a Földgolyó minden talpalatnyi helyét és elindul azŰr felé. Fáradhatatlan erőfesiítései révénsok újat tudunk meg arról a vt7ágró|, melynek szélső határait az atomok és a csillagködök jelzik. Mit fudtunk meg e diadalok aratójárő|, az emberrőI? Rövid a felelet. Darwin származási okmányokkal igazolja, hogy az ember állat, Haeckel bebizonfltja, hogy csupán egy gépies fejlődés terméke, Schopenhauer, hogy a fajta vak, tehetetlen eszköze, szabad akarata, egyéni célja nincs, Nietzsche, hogy tömegében megvetésre sem méltó rabszolgacsorda, rendeltetése szerint az Übermensch uralmának tárgya, Sorel, hogy korbáccsal tartandó féken, Marx, hogy társas viszonyait és történelméta Iegaljasabb indulatok alakítj᧠Engels, hogy kulturája erkölcstelen, Lombroso. hogy legjobban tisztelt nagyságainak lángelméje valójában elmezavar, Feuerbach, hogy a valóságról több fogalma nem lehet, mint amit ,,öt étzékénekevangéliuma" etéje tár, s ő maga csupán ,,az, amit megeszik", Dtihring, hogy eszméi, étzéseíaz arlya1 izgalmi állapotai, 19,

-{Rzsr9l ualu']9l4alnzs tuas 8aru alnl9u 19ls'1sgpernutrual e ehlsolzlq as9zoquop{ >Ia^Jazs p $ u€q9s9puvgg.uIo1uppsJgl íJa$!a ze'vual e$rc1 as9po{rtuazsso {alaza^Jazs ppuar qquse8errr s9 qqgslp zu uap,Jazs89slnzs ,ua8vsua1197uafr3a uaqula ze stt{Betl,'ugí9rucrera r,aral9lazs9wJal e ueÁ8oqy -ttp19lJ9 urallaí e'rrrallazs e'plunru p ruau€q tpaprg IaJJa{Is z(1o 1a;qq91 p s9 xJpI^I 1rqtr 'Wr_ws rrlppv 'lgl?lgld 3eÁuv zp luTtu 'pdep ua39sg1 -uaí8a ;89srr(uuaru zezv't?e ÁuB'ruoÁSBl'r3gsupzu3 ruau a[pual ulo1upps -ryl sa39szs93a 19qa1 'sa^Jazs y ,9339sgurur ehuqlulzolIp^ ruau s9zolu1etl al.aJnuwas s9'rarrrs1 wau ls9zoTo; tau9Íu9^Jgl DIIr{epIp B ue,r pagf;q €o1op €9srÁuuaur el3o1 pu93aíu9l3aw9l y ,1erup.rn 89srÁuuaru B €aruo.1 v l,alza^fazs3aul" aq9dlaq s '1a8vsgutw o :pap 8ys9pa1>1a 'p[pual )ptJ? za '798afruq úupfiDlq u ry8uw alpl8uy&aw í8oq 'rII9 upqqp uadd9 aupq qqgfa1 ,pqo^ ailarilIogr arílaur'1alsa1 p rualrualal3aru ulpnl urau'1peruur uaI^I pualred ,uuqruluuelpd qqo8a1 pez9zs 9za{la^g{-PJ P ruzou9]n lI9uIIoJ 9I -a19la paza>lad8r pq9IH ,J}q la^gJa gupluuapl9lJ9 sI uallnsaJnDl pnIJJBIarq e Á3oq'4po>1sr.ruel I9JJe s'191sgpoÁuo§cppal 9s39l e a+lalueru8aur s€9ru 'ualsa1 gpglpq p pqnJzs}p 'uapllrd9 e139lgzs p Jgru l1orr Áu9ru1l{9 gsIR{ ,1ug.ruí8a ueq9snpts 1al9u_e8errr s9 1usc 89s1lozsTsJ lIgJnlIDI p za pqou sg /r_EIIPpPsJ9l e 'llgrrrropal9 lzs9^rllu uasuapDlap TWaIIazs 'palzl'relrlrlod pllo}p[€Ip up1oJ gslo+n esglleÁueq'rol1a lrnrazs raíu9rr 'qqeurouu3al H prqJJ€Jarq p 'pua.r sqgpna; -Jol ualau_a+Ig.1 p s 'elzoproq ueqg3errr l9^Ia p s! glalpls gza^|9l9s9pptpo>I s? 'palzsen rgíptpl 'll9lrj1 llo^ 19íes'pozíella ,lpJazsJoT'luarrala'lpíp 19íapT du*rgg rroul9 ruau aq9Ála{ pruJrB.rarq salal -{oJo lln^€p zv Á3oq'ruaueq lrodosarp; uazspual lpeq.lo1Á3a í8oq '11orr zp luau uasalazs9luJal aupq walau9uo.] x ;193errr eporyugnlríu >1eur(u91 ppuaríuoscep'ualprarusr ueqzíe4azs9uJa+ p lglars_ew'$o39q e.rolod rua1 -Iazs-Ttulplpq se8eru TnuellpJgd Áp pplÁBa 8rru tíBol4'3rypo 1snaedorng oruol{ B ailT^ Itü uoí€A ,a^plu ualau9lJo.1 gg8lod p zapuTI^I - 8awg y

,lloPq Jaqua zP :lalTlpJa,r e BÍpuorurx s1 e8ery ,{nla^ za8git lpJunul s9z9{ - !zs4 9,99Beuu uesa{Ial sg víloz -e3r uesgpq ralls9ltaltn'vzzoploq ueqg8errr Fupllpprquo la{I.auzsa'193 -1ozs 1ng?eíue .{ual9pa8ua 1eurgilolal ílaur'rradu 19qgrrrnu98oruoq Jo{ p €9ssozo1 e'lazaÁulo)T € }Ip{9lrpw ruaupq'al9pa.rnzs {prn9ilo]al 19qíuo1 -ÁBad. nuallazs 1lala8zEe wau 'applltzs s9zor9leqla salu9{uo '§9JauIsiIaJ T_u9,€a ugdnslurau >In^BuI;(8oq 'uupeleqpe8e1 Ílodd9 ao ,I9.J {n+IoJos qqoÁ8eu8aI pez7zs í3a Á8oq'uelleleqpe8e1 llatuailazs glaza ^}s_plpq ,lpq8aru'uu rurallazs zsoruzox e'raqura zy ,glpql}ilPzs ruau J9ru qq9IV ,4\IzDq, ropo8acod u9Álaq alla1 ,(8oq'pnarg '

f,3uq-, >Iau9sa^ € ltlTtu'rel9pep,r .Álodd9 ryu.(8p z€ rclplopuo8

Á8oq'l3o1

,IoxodV

Az ember halála

181

ségletei sokfélék. A különbségek azonban nem ellentétek, hanem kiegészülések, csak a csőcselék-ember és prőíétáikiálüák ki annak, mert maguk híjával vannak minden értéknek,s a hierarchia legalsó fokán a helyiik. lnnen ered a csőcselék-ember örök dtihe és olthatatlan hatalomvágya, ezétt akar eltaposni, kiirtani, ,,egyenlővé" tenni minden hierarchiát romt bolás, erőszak, mészárlás árán, s uralomra ju tva, ezétt visz végbe rögtönös elvtagadással tökéletes jogfosztást, ezért állít fel zsarnoki diktatúrát, mint_ hogy a versenyt nem bírja, s a különbözés, a minőség, az &ték a halálát jelenti. Ennek a ténynek felismerése keztinkbe adja az utolsó másfél évszázad történelmének kulcsát (1800-1950). A tömegesítő tendencia természetesen már a L8. században jelentkezik, a 19-dik első felében aztán társadalomgyártó szenvedéllyé fajul, s orgiáit üli. Súrúsorokban vonulnak fel a rendszerezőkszabatos pontokba szedett programjaikkal, ám ezekben egy fontos újmozzanat üti fel a fejét. Míg a ,,filozófusok" egy merőben elvont emberfogalommal játszadoztak, s azt óhajtották a szabadság, egyenlőség s a többi természeti vagy emberi jogok alapján valami boldog közös nevezőre hozni, az új teoretikusok az eleven, dolgozni és enni kívánó embert láüák maguk előtt, s a ténylegesen meglévő földi javakat akarják szétosztani a szigorú egyenlőség elve szerint, mennyiségileg kiporciózni. Csak abban hasonlítanak, hogy mindkét típus racionalista, rendületlenül hisz ajőzanészbery s útmutatásai nyomán szerkeszti elméleteit. Amazok nem ismerték az ember valódi természetét, csak azt látták, hogy viselkedése oktalary ésszerútlen,ezért felülről akarták rákényszeríteni egy kielmélt ideálkép megvalósítását -, emezek nem ismerik társas viselkedésének törvényeit, s tapasztalat híján, észokokkal igyekeznek rábírni egy kielmélt tökéletes berendezkedés megvalósítására. De való, ho gy az új mozgalmat reális, sőt tragikus okok szülik: a bámulatos lendülettel talpra szökkenő óriásnak, a polgári hatalomnak a tulkapásai, az(n. korai kapitalizmus kegyetlen kizsákmányolása. Vázoljuk föl először néhány vonással az okot, hogy könnyebben követhessük az okozatok tekervényes ú§át. A korai kapitaüzmus borzalmairól bőséges adattár áll rendelkezéstinkre, s lényege tömören ez: az ipari nagfiőke a dolgozók (a proletariáfus) éhségébőlés nyomorából gazdagodott meg. Az első kérdéstehát, honnan s hogyan gyűlt össze ez a tehetetlenül kiszolgáltatott ember anyag? Természetesen az agrár-népességből; a feudális-patriarkális társadalom bomlásával egyidejúen (s ennek egylk okaként) a haszongazdálkodás ,,szelleme" bevonult a mezőgazdaságba is, és a termelés módja mindinkább individualizálódott; a birtokokat felaprózták,bekerítették, bérbe adhák, a terménybérhelyébe pénzb&, napszám lépett stb., s mindez sok földmúvest tett fölöslegessé. Az iparban a céhrendszer megszüntetése járt hasonló következményekkel, s az újabb iparok - ísy Ansliában a szövő-

uaq9&(uo{ 14 IgJ9s9prlIí"J ,,r_*"ilazs" edgtng ndalq uDlIt1M /lla^}q sgp -osorBdt ze eípe3el pJlplgposJ ,,sgpuletl" e's9ppualla; luuddor V ,19-%99 s9laurra189pa e 196e1193pzs >Iazfl ,gsJo 9TIIIIü 8I JguI uaq-Ig8l '9sro 9r1 JIIII z s9 {Ipo{pw gnozslodeÁ3 7trlueqgtl8uy ueq-g8lT :a^rarl9luazs upq -lppp l9{ du9rupara zy ,gLuJglogl[Bq lur_u 'dg3z93 e 1ruala€aru u9[9| 98LT ,9^ozsíz?107 luFn '1aurra1 1rÁuue IR39^ dg8 ÁBa:zot{ ls9l4puailal gluos s9 esgl9lellal 1a1?zsg^ozs §n{Tupr{Daul V ngpzu 1urur'alal plnpord r{uup sg>lunrulz91 uallaÁ8a ruaueq'luo; -ptl G08I-9g11) esgzevllp{I€ ,00z

|azz?lp luFI'gqqeurour1 s9 9qqasglJa {II9^ IpuoJ e 1escurau Á8oq lnsala191 -o1 eru(uue (.rope5las) d939uo1 p uaq>Ia^9 9L-69lI zV ,(llg{el 71uz9ye^J9 sg -Áug&azs'-.,{3a; p {Izsal aqíu98r zaqqa) >19h931ozsr{ lg[plunur sJg>IBl ,{3a Á8oq €9slnzs u€A eJs9>IunulguoJ gl-g !Áu9ull;safta1 e vgpo48aul za 'lgl_alarrs;o'(3 e efi9plla1 Áe; ueq-99lIlulzo71|e13o; l9u9uo1 9971 dlaqDrru -gpzsod Talp^aqqp ze ÁBy íolunur e 4Á1o1uai9zs§l^ozs s9 ug)ploJ upqgJo{ rc dlz94 srÁ3en'err,41e;nueru y,(ueqg118uv lI9^pI) laza^ uequo>11a Álaru 'pedt9uoy-9^9zs e 1nÁ3an >1eu9pl9d glall9lulazs zolppl}opuoru V ,l qJal qqesodlps 19u -uapuruI '9pazaqau >1n[9a.r Áugry8gspeqezs zvzu's988n; t8gsupzu? e 4lz;9 -8aur ueqqoí puue ap 'ued8n {oppgpzs 8elr3o[ rapaÁ8a 1au,{1aur 'uÁ191zso gporodezs uesouold1o1 {ospTunuJ9q Tazaru s9 rredr ze 'snlguelalord u 3rpad e{91e'uuqg[1ep gosz.rnq p pual gllaza^{y, Á3a dqt aqptp.l u€soJptuptl ,pp 19s '911aur 1oíplzso rpuar r39r V 1a8alla[ elqplrde1 sr 1auuraznÁ8eu lgl?e zu p[eur '1uu.redt ze s9poTl9pzp8 parysad93 upsTlguorrpr e s9 ,{uas -Ja^peqpzs V ,Bqsn1glJelalord g^aíua+9za{lalal e {rzs}scal Á8err Ja; desc ,uagruazs {pu9zo{Ipll9^ s9{9l Á3err s '1Ia{9IalgT t{9J p qa^al sorBdt zV Ipss9>Iunru 8a.ro s9 Salaq e pt1S9ssalalg{ uapunü Insaluau Jalsaru B s9 Jr.l zv ,lu9ll sgrrrd3a sI9ssoqruozo>l luozsn lzsa|9^9|uaÁ3a 8elr3o[ e8lozs s9 l,g,Á39qqoí e s9 sa,rlturplg.J p dd9>191uoseq 'leq8ozoru uoppqezs '(I9lq9J e s9) 64ralsau e {IT9^ 9uualra83ry lulJazs z(l9rrrazs Áu93al e s9 seutsoredr zy ,193alla[ sqglrerrled t39l1aus933ry a zsa^Ia 89sgrpaí8a s9 8gspeqezs fof e :u€qqesoluod ,upqsoJ9^ p puru 'upqnlpJ € puT_tII 'Igl{osouod8el e as9331r; saÁl9urazs >1ouepluoí8u^ e 4lupzs8arrr uaq9lzalla^g{ Tusgr}ír.l s9po)Igpzp3 e s9 p{1uqJai e luTuIpF^ '1ulp ruopp€JJod ,(8BN V aruala -dqu [p'g|nlalgu uesoulpt1oJ p za lInJa>I aqlazr(laq nupppsJgl uaÁp61 .qls -d93 ;ueqredr '-eÁwq,'-sp^ e q {ellnTple 1oÁuozst^ gluospH ,llg,u eJgsoJozslprluazq zeze 'a*ggg 09€ I9J-000zz lz94 078I s9 9771 e3gsso{pl {auJalsaqJupl4l '1eu9 huod zo4 w dt9zo31opla1-1odBÁ3 V,llnpgl aJ)a>I9pI^J v dt ze upqJosrts -1a ,,a3also1o.;" 1au.Álaur 'sgporcdvzsd9u puraln g^{a^ou s9 sa}azs9uJal p zaqqapuTtu l1nry[gzzol7ln896 ,luoleppJJo} uedl ,up,ze alta^ l91apza{ u9lzp ,9t9.Áug.rB,(3eu 1allad93 gs11a ze sa p1loÁu_pullglpl s1l9JnlT€Jnupru gsla zy uBsroÁ3 {alpgl[al s9 8aru )pllnpul IR^pI uaJazspuaJq9J e a^ala rgru - redr

,lo)odV

Z8I

Az ember halála

lelkesen köz|í, hogy a fonal hosszúsága, melyet 1833-ban Angliában egy esztendő alatt fontak, kettőszázötvenezerszer körülémé a Földgolyót, s hozzáteszi:,,Az emberek itt oly művet vittek végbe, rnely úgyszólván isteni volt." Ez az isteni munka lett évtizedeken át a brit gazdagság fő forrása. ,,Gazdagság a textilproletariáfus tömegnyomora átán" - írja Max , Pietsch (1961). A gazdagság, a halmozódő vagyon jövedelme természetesen nem pusztán személy szerint fölélhető profi§a a munkaadó tőkésnek, tetemesebb része befektetésekre, az üzemek gyarapítására és szaporítására, a gyarmatok kiakrtázásáta, a világpiac megszewezéséte, töviden a nagytőke ,,honfoglalására" fordíttatik, s a tőkés ideológia szerint ennek a ,,kényszerhelyzetnek" terhe hárul a munkásra. Azonban semmiféle,,hőskor" és ,,kényszer" sem szolgálhat a féktelen munkauzsora mentségéül; magyarázata lélektani: ebben és mindenben a tömeg-szemlélet érvényesül, mely a munkást és a munkát, az anyagot és a termelést, a tőkét és a hasznot kszáróLag mennyisé§leg veszi tekintetbe, tonnában és pénzben gondolkoz7k, az embert és a javakat tömeggé fokozzale, s így megfosztja minőségi értékétől.Más szóval dehumanizálja a társadalmat. }ellemző Adam Smith fogalmazása: proletár az, aki munkaerejét bocsájtja átuba; eszerint az embet áruvá, a munka díjaárráváltozik. De ugyanez mondható mindenkiről, aki munkájábóIé|,pénzért dolgozik -, azegyetemi tanártól a tyúkszemirtóig. Minden dolgozó proletár? (Marx átvette Smith definícióját.) Lássuk, milyen anyagi helyzetbe kerül a mesterséges tömeggé gyűtt, új népelem, s példának vegyük ismét az iparí forradalom vezető országát, Angliát. A gyárak éhbéreket fizetnek, nem egyszer heti öt schillinget, s hosszú időbe telik, amíg ez íélfontramegy fel * heti 72 munkaóra mellett. A nőmunkások ennek íelét,a kiskorú gyermekek harmadát kapják; a díjak csak a század második felében kezdenek az éhb& fölé emelkedni. Eleinte sem korban, sem munkaidőben nincs korlátozás, akad 1&23 órás munkanap gyermekek számára is. Egy orvos, akit a Felsőház bizottsága megkérdezett efelől, tagadta az lly hosszú munkaidő káros voltát. A második kérdésre:,,Miután ön kétségbe vonja, hogy a 23 ótás munkaidőbe a g:yermek belebetegedné§ 24 őr ásmunkánál is kétségbevonná ezt? " - Így íe|elt: ,,Nincs módomban határidőt mondani 24 &án alul. Rendkívüli tények arra bírtak, hogy kételkedjem az e tátgytól elterjedt közhelyekberr, hogy ti. az ilyen munkaidő kártékony lenne." Igy történik, hogy 4 éves gyermekek dolgoznak 10-12 órát naponta; az első védőtörvények 9-13 évben szablák me1 az alsó korhatárt, s ezek a századvégéig érvényben vannak. A ,,szakembetek", az uralkodó puritanizmus szellemében, úgy vélik, hogy a gyermekmunka jó, nevelő hatású, és hogy a felnőtt munkás szűkös anyagi helyzetben tartandó, mert nem tud a pénzzel bánni, s a jobb mód kevesebb munkára ösztönözné. Az angol textiliparban dolgozók többségét

s91o89speqezs saftal lauraraagu 1o'eurreís E u}7 J9ruqal .iJri3;i'r*iiT,Í3; €IJII€JJ V ,OZ8T íasra{ lvraN'66lI {Jo^ lvraN '7671a4lpdru€H /vraN n1LIlrrJq -Jarruo) /081_I €1up^Irsíuua4 s9 sllasnqJpsse141'(uroplq Trpl€zoqaq)rutpuplsl apoqu :1op8lozsqe{ € rrpqToluodgpr gzgqugln>I Tour€il9 ze veq IaJ {9b;p€ q z € s 's9puotu e 1lzeufiuzs lgluoltrrplD

-Vsn zV lara89u edgrng 1a,{u93azs

e

€oq

I

ze Á3oq'píaJpl uaq9s9lualaf p1 19rÁ8J9l p sosJgu€lgJ Td8pzugd zsorcd Á3g,sT e4ezsíg í89uuazn- zg u(urazg 19s'eluodeu l9J9 ntzo?pp 1araí3sg ,,,JoulodusJg4v1" tutzglrzs € s9 apzdlaq 8gssg4;nrrreÁugq IpII_BJlsa/v\-pu

-íer e pq sT {Rltlzgl 'uuq8gzslo1aul9N 1oÁuozsra p {aquop{ ruaN ,1o81op p ,,,llolJ€l uoqgl pJ€qJpqaI3epe-scgno{ Á3a aq 9qqasarualla{ al]al luau /Igllzso{ upllolozs p uglpl Jlazrgrla uadd9 Álarue'zgl snlrqzse8 'rrduug{ Á3g ,palp1 >ruouz9Jglnr" Á8oq'lal8ascar urlgpJoq sazsso ze 39ur Jo{Fue'uar9q gsIa ze il9ípuFII tuazs9J pal uaq89sprroz(uoÁ8 e ueqqe d3; s 'pode1 191rnru sg8rns ílaure'11o1zso eql.rodoscsglunru ueíIo uallal9^ llpl -npulzssol e upquozp 'etrvlJlezs urreÁu_erupue1 rnlar(u s9 IoIIuqJal rupsu€l uoppqpzs le{9J9 Bsa zp d8oq 'ruua1 lza rupup{p tuau uí .ilailarrr {aJ9q lIauFIaJ'1euzo81op 3roloíu lgrrpq alsa 39rrr Ll9pze 1urrazspual {aJaqrua zV ,8p"ql.al I9l,{Ba s9 3rgpaluazl lgpualr1 p1'8rrloÁu 19peq 1a33ar'ueqlet8 -9zsJolaru.au-I9p p luln 'qqasaaa1 la^9§a] 'el9 zyl ueqlergÁ8 dg3 p3ue ze 9plo1tmru v" iebrla{aza'pozo81op lu9{sJg^o{ 1oqe J9r.r9d3d93 Á3g

,,,19q.

-Áuuazs € l9qqa 193uul lpzp)pt píeur rolrrrre'g^g[ueí1o gpqlazd9llg [.pJ -9neí (1as9T9l) )gpBB{unw p llo^ ueplÁugre (tasare1; s9lzsolaulalapaaoí B €aur II9 rrrau azsrad ÁBy zal,pedelgr Álaur lel9rr p allo1uaJay ledt zu ruaN ,IuplJ4 uassaqal ualulzslal9 ze uaza ugdnsJ JpIp ueqgrt3uy lDI9IIIr_uI p s9 }Jeqrua 000 009 rualll ze Á3oq teuup p€Jsw s9llo^ az1nzsa uapaÁ8g ,lleFrra ruIopg^,lredt ze auua139suep11o sI39I^I ,.,Ja^aqailazs ul94n sorod '49,zs paÁ3aw(u98azs B d8e.rr'8oroscrrrn1 lgqr_e{elqe 1ez9q-sowlo>I'r(uosc -eIe re uadpure '1a39ssad9u ilalzs.aulalo.J errr(uua lglsJoslpq sa 191roruoíu '8apq'lpudgs uaíp urepgl ruau upq9il8uv 1oqas 3reuelso141 139s3epzeJ ,IIatIrJal e[gs.ro r.Áupnu* rBdlrodBÍ8 P ru9{9J p39s3epze3lapra1 V ,ruInu -el8aur }eqal uaqJalsaqJupl^J 'ledl zu tlb,(u] luaJal lezssor-lgÍ rur Á3011" :|grrcp|elzsedBl aq lolupzs í3; uaqrala^al ilIpzpl{ íleusplunurrrgd8 119aq sr B3Bur l€unno1e{Ip Qqql s'aqralsaqJuel/{ 1uaru e4fu9tulnuq uaq-I98l u9ln os9zJazs8aur 1eugí9ulo1drp' qlfrx xala1'{ouJ9lllzs9d98 1aur9u .{3g

,,l|z

-o31op ra39u 9IIITuI I9J s9 í39u ualaÁu9rqalplodeÁ8 e uuq-6931 'paflaur opmrrre8lozsqel p rcrupllg II9p VSn zp DI >IpuplJpl lgqloTo g1uospH .t66 lIT s| uaq-9l8l B9ln vlgzs {o§gTunuDlaurrar(8 qq€plplJ l9usa^9 uloJgt{ -uazq e'1glraolmur qqgsJlo pau'lrzsal lalaruraÁ8 s919lu 8rapr pzssoq

,Io)odY

,8I

Az ember halála

éjszakai munka nem támadia meg a gyermekek egészségét,mert a nappali alvás éppoly egészséges, mint az éjjeli. Másfelől a női munka itt is, mint mindenütt, megbon§a a családot, zülleszti az erkölcsöket, gyökérteleníti a munkásságo! asszonyok menekülnek a gyermekáldástól, munkába menet alkoholos rongyot dugnak a csecsemő szájába, hogy ne ríjon; a kisdedhalandóság neg;ru en százalékra rúg. Az első intő- és vészjelet a sziléziai takácsok éhs égIázadása adta 18nr.ben, mely Gerhart Hauptmann-nak nyújtott hatásos drámai átgyat, de a valóság még drámaibb volt. Alfred Zimmermannkőzgazdász íqa az ottani állapotokró|: ,,Az utcákon nem játszottak gyermekek, gyönge erejükkel szüleiknek kellett segíteniük a munkában. Még kutyaugatás sem hallatszott, ami pedig egy faluban sem hiányzik. Nem volt élelem számukra, s az emberek jókor jött ételként megették hú örzőiket... Húst a legtöbb család sohasem látott, örvendetes esemény volt, ha valamelyik paraszt rokon egy kevés lefölözött tejet vagy krumplihéjat adott ajándékba." - 1844júniusának egyik napján a takácsok behatoltak a peterswaldaui Zwanziger-cég házába és gyfuába, és összerombolták. ,,Néma csöndben végeztékboszszúmúvüket. Csak a töredezó bútorok és gépek recsegése hallatszott." Két század katona érkezett, s először ellőtt a rohamozók feje fölöt; ezek kőzápotalválaszoltak. Ekkor a katonák második sorttizet adtak, s megöltek néhány támadót. A tömeg azonban a legkevésbé sem íélemedett meg, és kődobálással elvonulásra kényszerítette a csapatokat. Miután még néhány épületet elpusztítottak, hirtelen lelohadt a zendülés, és minden úgy lett, mint azelőtt volt. De fennmaradt egy félelmetes ének ezekből a napokból, a ,,Vértörvényszék": Ihr Schurken all; ihr Satansbrut, Ihr höllischen Dámone, Ihr fresst den Armen Hab und Gut Und Flucht wird euch zum Lohne!2 ,t

Így értelmezte a harmadik rend a Nagy Forradalomban kivívott szabadságot és egyenlőséget, s így valósította meg a testvérisé1et.t7i formójú gyalázat szakadt A ,,műuelt" emberiségre, s a társadalom-tervezőket, sajnos, túlzottan reális okok késztettékelmélkedésre. De a tendencia, mondottuk, már jóval előbb jelentkezett, az ész, aráciő mindenhatőságába vetett hit 2Némettil

Gazemberek / Sárkanyíajzatok / Pokolbeü démonok / Aszegények fulajdonát és javait zabaljátok / Es átok lesz a béretek.

-T9J ÁBe^$ uadd9{spru {IzoTl€p.Áu azsrad ap'(99lI) 1uopíelnlug8errr B eí -ppul9l uaq9^ru por;19lr39sual19luaí3a plgzg>I )alaqüa ze naassnoy ,IgJ9íaIa ,zs ,8T e'19qnp1 r-au8edruBqc d8a'19rp sougqgld JaIIsatr^I r|pualalzsqgJ uIaupq'>1n11o1euonl{ llpupl qa8ug-xre7q luau lsoru d8oq '>1nftal9ru$ pa39n as9InJa>IIa >Ias9u9aJl9g - (,,;saldnad 'auop sno^-zassru n") ,,ilg:qat 1alaftnsaÁ8a '1ad95" ,1arr9s91o3au 1o1ou -Iusz u /I€T{pzsgJa 'IIal pq torrrrgí e 19qn3eru 49zz9É|Á3oq '>1eu3oJazsso 1ad9u e eq '91aqr9le 1ode119 sapl9Tol e z11u9reÁ3a ueqleneí s9 ueqg1

-untu 89sgrluaÁ8a saílal e uulnsgp,r8aut s'BspJIoJ ulo1elpq uep18oíuapu1! 'sr ure119 zp {.auurltla'u9nd91 ar89slanozs $ Ipssgllld8a l11ep as?laza^ Taq

-qasarrrau8al s9 {aqqascloq8a1 p Tau9ul9 ue8oploq s9 uas9{9q'azrlnrouro1 aq{alaza{la^9zs'le39szo1 e !í.equapuTtu >19uu}zs8aul ersgdescr{8a la^9s -9IJglIa 1odplzso zp s la^9lal9^ sqloilIqzol uopíeprlu98eur y ,a[gua;lgr sazsso >1ad9u e 'proqgq e'Álgzsttt e 'Sasuallapa391a ze para uauut íergs -9^oJ {alqqo1 e 1993evl e ruelldereÁ8 >1rzslaÁ8I lazzo1zsa uapunu Huap -tmrr 'uopíeFlug8Brrr e o1odep íeq e íleu8orouroÁu 1aza '>1eupo{elsr]p {9 leTosplunru sa 1e1o1zsered e 1gftoÁugü{9szDl 1ern ze íuua1 efire1 {EzsgJa s9 'a49I poí ueso>1ezsgJa ulopppsJ9l prold8a zs93a ze Á8oq'píaJl1 ueqgíplunur palzsalra1 uesolpJlz9)' (een-,rggt) sougqgld IsnIpJ r-au8Bd -lupt{J 'ntlsayA1 uaa! írBl,tapgla >Iptrupn ap 'st ze upqglp^ uaglalp lsgleq e s 'rualup{al sg{ozs 1-nejssno6 1augzadu9llapzax ,>Ilza)íluala[.rqíata pez9zs ,8I p s'391uaqg8arral e pnÁ3a plsTlplJaleru IpssII9uoIJpJ e l9qal sg8o1al

V

*

,3tpezgzs, 0Z u uazs98a'ualal9rula s9 ualazallal-uopppsJ9l Blsl^Il>íailoT s9 sIIgIJozs sazsso zp lrpo{1eJn pl9Fuazs8arrro.1 sode1 e zg ,$ uaqlalulla1,,r3gsepze?" u[lotos8uBr pIq)JpJaIq salazs_aruJal pTa'raqura ze ,{?,oq 'uaprrroy ,{9ll9ru aJs9lalunq ruaupq 'erlerreí wau TDTe '1araqrua -ze8 sarulapazsa^ s9 >IgIIa>IaJIunuas '{9lsnl {ptlupl ffioq-'gqqgrro1 '1o1os -o3lozs s9 lp>1osgpnl p luFI '19qlene[ B 3aur 1alp rÁuueueÁ8n rrrau u9p1 p{ITB !auala139spqa1 s9 {oupllpprq'{auallalaql9 {puup^ Á3og,1lzlazs rrraupq 'nefizso wau uBq9IplI9 lDI€^p[ e Á3oq 'erle 9qs9na1 39ru s 'lpllg -rorlor{3 ugdnsc ruas39ul Jaqua ze ÁBot7 'pJJe Tpulopuo8 urau'rupqr9la {TI9^ u9hp esqlzsol?zs 1eneí e'le+l9 8eÁuB ze &qgrynll 'en3o1lg19íala lI9) saluau e 4za Á3oq 'uequoze sol€Igpos) ,1uual aqpual - so?gszv8t s9 }Jazss9 - soJpTe] {9[u9^pl 1ze s 'a.rlnlazaÁulo1 ruaupq '>1aualutla1 ?p! uoqloqas ,Bhrods '?gzsto 9zal?L,ulasloqas" Á3a'sodol-rro luau {osnTqaJoa+ IT zv nrlailazs lla^Pa{ )r,u9-ulaslrEulas-9PquapuTul e s€9ru qqplur8a1 ap 'lJ9|I'lupn1 ruau talgurla qqasal9 ze |uezlJo^ e[3o1 s9 plloztlol uerled8 [u1vwtual}alaqza^I a zu za ílpul€pgln 19r;-erd9ln ze 1nhaqtupía+ urau }Irllas -I^d9),uaqgpl í3a pn9s9pgTrlw gzapuat8glr^,/{osnJ9zol!!" e'ugpuíeq

"IoxodV

98i

Az ember halála

I87

fucatszor, mellette és ellene, ahogy érzelmei diktáliák. Híres és sokszor idézett, jellemzően szenvedélyes hangú helye így szőLz,,Aki elóször kerített be egy telket, s eszébe jutott mondani, ez az enyém, és talált eléggé együgyúeket, akik ezt elhiggyék neki, az |ett a polgári társadalom igazi megalapítója. Mennyi bűntőI, háborúktól, gyilkolástól, mennyi nyomortól és borzalomtól mentette volna rrre1 az emberi nemet, aki a cölöpöket kitépve, vagy a mesgyeárkot betemetve, így kiáItott volna embertársaihoz: Óvakodjatok meghallgatni ezt a gonosztevőU elvesztetek, ha megfelejtkeztek róla, hogy a gyümölcs mindenkié, és hogy a föld senkié!" okokból eltörlendőnek tartja, új rnozzanat azonban, hogy nemcsak a termelési eszközöket államosí§a, hanem magát az embert is: mindenki munkáját az á||am osztja ki, tekintettel életkotáta, s ő adja a javakat, ,,mindenkinek szükségletei szerint". Minden ép ember köteles megházasodni, a gyermekeket a kisdedkor után állami menhelyekbe adják; a szellemi tudományok és az erkölcstan oktatása minimulnía korlátoztatik, a gyakorlati tudományoké és a múvészeteké a maximumra fejlesztendő. Aki e törvények ellen vét, törlik a polgárok jegyzékéből, bolondnak nyilvánítják és életfogytig börtönbe csukják. Dp gyorsabban kell haladnunk, mert hosszú (végtelen) a sor. Lingnet (17 67)' mérsékeltebb: a fu lajdont a társadalmi egyenlőtlenségek hozzák létre ugyary de elkerülhetetlen fejleménye a múvelődésnek; a rossz fő okai a törvények, védik a fulajdont, növelik az ellentéteket és a bajokat. Megállapítla, hogy a szabad munkás helyzete rosszabb a rabszoLgáénál, mert emennek legalább az e|Látása biztosított. Mably (1776): a fulajdon és a bírásvágy közös gyökerú, egymást fokozza, erősítt, minden nyomorúság oka, két ellenséges táborra osztla a társadalmaü éles elmével kifejti, hogy a politikai egyenlőség a gazdaságí nélkül mit sem ér, de minthogy nem bízik az emberbery a vagyont nem törli el, mert ez csak növelné az elégedetlenséget;ezért egyenlősítő reformokat, állami védelmet stb. javasol. Brissot de Warwille (1780) megelőzí Proudhon híres tételét:a fulajdon lopás; ugyanis ahol nincs tulajdon, lopni sem lehet, ez a természetes állapot; viszont mindenkinek jogot kell adni javak szerzésére,,szükségletei szennt"; aki szükségletein túlmenően szeíez:lop -2x2=4; atú|szerzésaz oka minden társadalmi igazságtalanságnak, egyenlőtlenségnek. Boissel (I7S9) szerint a természetben nincs egyenlőtlenség (holott csakis azvan), így nem szabad lennie az emberek között serr.; az egyenszet töraénykönyaét"; a magántulajdont a fenti

3

A,

érszámok a főbb munkák megjelenési idejét jelzik.

u,aul zorDlníara s9 zotplnJo{ 1opqqoÁ8eu e'(ar9qJa+ ulazr_l ze) u939s11o>1 19[es 1a; rrolIII9 luoqilo rzoldeu 'l9lo{q lg,rgpapsq elguJ9zs naza'1pLoz -pwp{1e ulau ]a{a{aturaí8 qqasH l9u§a^9l9{uazlI .pJglua€tq rurazn ze l|aÁ8n 'l1alan91 1o39selzs4 lo8gssoluod 'lapuar luozsl6 .ilalld9 le>IospIpl /IgD[€lue>ploJ s9 lr|D[a8alaq p ilopo)sopuo8 '11o1ípíu 1s9zarulal9 qqgsJlo Ipss9lJgsg^ rueqÁ8eu'allarrra1o.; la{al9q e'pssgryuel s? Ia>lTalüplrn ruaupq 'arÁlaq pilol}Ilg 1ass9l;Áua; qsal ruau s9 lass9lalunq ulau 9rulaí3a1 eze1 >Ios9+mu lIoJpszDI e'elglg 19, s9 zp enoq1;19zsal lgplotunul p :aq iloz -oq l€{ouloJal rlluaqqgp8ary,l9s9lulaJal8aur urazn-p}upl Á3a'19$lzsa pss€qtl9^ BJ9IP^ Á2ol4'l€tgr{Bglzsod I{JP1uPI e e1lorusgzr8aur !93eur ego1 -Is9II9u9 Jo)pla s'11nsgu uo8epze5,T9lpe3o1 la^^uazsuaila pqou'ru.radu elpn1 8aur sI l9ullpzlq )pu_€sg{unul zvzslo ruaupq '1eurgzeurloIlp >IpsJ -urau ddglpposJ p{lIJ s'pa1 e[91e3ze3t ryÁF,g1zsod lJalsar{Juelu p pJgJo{ §a^9zsrlH ,IgqJosJ9plord e 193uru arrgpznllal uBsroÁ8 u9^9J alalatuslJaq -ura 'a8aslaqal TlpIJo>IeÁ8 'aí9rrrla saIE ,p}pp Tpuseul efde !1nrozs alsaz;iazs -r9,{ua1 Jgru u€q9Jo1 sa^9zlr 'l1ozr erj 9pa{saJalspl psrosÁu98az5 .esoc.req rDllalsawau'qqaÁua191uala8a1 >tú8a {aularulapzn{ nu1eppstgy pezgzs í9, zp '(898T-I LlI) t|ot uamo uaqoü'sr uaqro1 {rlzs pq 'alpza1 ppelroleÁ8 e qe 'gqa zy ,1yÁu rrras 1nípgru uadd9 8aru ars9zalalJ9spl B /la{Ialal9ulla 3r39rr ua8rtuau l9qal lpsn{BaJoal-ruoleppsJ9+ pez7zs .8I y )9rlopuo3 29$[eqar39^ plal9l, zu'so1g1utlruau upquozp aqas 1aq9l1arrryop lJgl pssnlzsa8 9III zoqrculgr uosgpd8l;? e '71ll?l, pJIgIutI s9 )lzapaJl_o.J l9s9^n>Isaazsso u9pltu s'uíplzo719^ pJsnqJJpJD 1I9oN sto5uurg 'lgnaulzsara{ ru9{q9l€g,eDío{olJlq IurpII9 zu es9IqzTlp4uaJap 39sso>1 -e|u 9qq9^o1 'es9111ule g339ssoz9n39zsgí Tatlua s9 psg]zsp^1o puuoÁ8en -zoT uaztuau uopfeplug3errr e Bhuod g; leugÍurer8ord lef:ele (rupzrruro; -run) ruagsgpar(8a sI lleJol4q §9lglBzgr{nr (>1esrgp931od) 1aueíollJ p I)e 'ze '(?6ll) uequtoppeJJoJ e {un+zo{Iglpl JguI pssrgyg8lod {naqag 9 ,,pprcrll upltEzol9lJo) s9 salal9191 uaQlalq1a1 uaptmrr 39s -puqezs p Fll9zepunrr azsrad eqou €9s9pad3a s9 a)9q sauralaÁ8a zu||gaq '89straqura zp )Ipgla^au gngrrrro;d8a uasafa1 ,qls uaq{osJloTJo 'ueqsgz -o11opuo3 q In39A ,zsal 9uuplep(uozrq uazs98a aíapl 19FtI p /guupllplpt{ {€t{ 1II9^ luau Jaqlua ze rgq|nu s 'Jo{lal9 zp {poqqezssoq8aru ta39s3a1 -aq e >pu3oJ Tuua)pígsJ lulJazs a{9lJ9ul )au9s9l}§r,FaÁ3a qqasafta1 a.lÁ8a uoÁ8B,r p :algl rgn 1alaÁu,arupala gdal8au s 'ehrel l9s_al;s9paÁ3a qqasafta1 punu uod8€^ € $ 9 >1eugíro1olu s9lpu9sJln1 sgpelpq p ulg'e[91p4ry sgp -p1eq p (van) pJtopuoJ rjsgzo{Iopuo811al9sr9w s9lla^}rrl zs93a zy ,Á8nug8eur s9IIe^ u 'rla,rau upII9 zp lala{au.raí8 e '>1ruprzs3aur p9[BsJ e'd?lulalalazs peqezs aq9dlaq 3gssezgye'lrlazan {asJloq s9 1a3 -al.g zv 1plu1eppsJgl V ,uaglalaJ3aru 1au4ap139slnzs s9 {aol_a$9rrr ru9d8a ze tnvftzso upII9 ze 1uletrcí p s9l9Tunu e ígpual.rol1a'utgs.ezg3lal {aual -alsJlnu e trual e[re1 s9 allnzs 1ezsgle 'sr uop{eln+ e edppele ryu8gsr.r8oí

]oxodV

88l

Az ember halála

A

szabadverseny és a kizsákmányolás elveit követő tőkések természetesen megjósolták és kárörvendve várták bukását, ehelyett azonban gyáta többet termelt, vagyis munkásai jobban dolgoztak, mint azelőtt és mint másutt. Pedig eleinte ők is teljes bizalmatlansággal néztékszokatlan és érthetetlen bánásmódját, de meg kellett győződniik, hogy nem rejlik titkos fondorlat mögötte, kivált mikor az 1806. évi gazdasági pangás idején is kifizette bérüket, mí8 a többi gyáros elbocsájtotta munkásait. Ennek sem vallottakárát, mert a vá|ságmúltával a munkások önkéntes többletmunkájuk (nem ingyenmunka, fizetett munka!) hasznával kiegyenlítettékaz adósságnak érzett ráfrzetést. Owen igazolva látta eszméit, azínségoka: a csekélyebb haszon és az éhbér(kevés fizetés) nem a termelés törvényeiben rejlik, hanem a munkauzsorában és az embertelen bánásmódban, mely rossz munkásokat nevel l1gy látta, hogy az ember nevelhető, és hogy a kellőképpen nevelt emberekből szilárd, harmonikus társadalom szervezhető. Ezért hozzáíogott, hogy nézeteit és reformjait általánosan elfogadtassa, könyveket írt, javaslatokat terjesztett az illetékes fórumok elé stb. Fáradozásait, küzdelmeit nem rész|etezzik, mert fele életrajzát kellene elmondanunk, s mert küönben sem ért el sok konkrét sikert. De nagy kezdeményező s ebben áll a történelmi jelentősége; ő a munkásvédelmi törvényhozás és a munkanélküliség elleni küzdelem elindítója, a szövetkezeti mozgalom megteremtője, a gazdasági válságok okának első kutatója, szociálpolitikai s emberbaráti tevékenysége is úttörő és példamutató. A tőkések és gyárosok természetesen nem jó szemmel néztékkezdeményezéseit, mert hiszen terheket rótt volna rájuk, de sikertelenségeinek oka mégsem ezekben rejlett. Akkor támadt ellene a közvélemény, mikor az egész gazdálkodást és a társadalmat átalakító tervekkel állt elő. A munkanélküliség, a válságok megszüntetése és a termelés növelése céljából ugyanis azt ajánlotta, hogy a munkásokat telepítsékkoopera tív, azaz kommunisztikus közösségekbe, ahol a közös vagyon alapján végzett összemúködéssel termeljenek, és egyenlőképpen osztozzanak a munka gyümölcsein. Ez a terv elvben megsztinteti a magiánhrlajdont, mint a termelés alapját, de mindenképpen kivonja a munkást a tőke hatalma alól -, azaz támadás az egész kapitalista gazdátkodás és társadalom ellen. Így szósem lehetett róla, hogy javaslatait elfogadják. Különös azonban, hogy a munkások is elutasították őket, mert minden eredményt a politikai harctól, azaz ahatalom megszetzésétől vártak, s az általános választőjogért indított küzdelem kötötte le az emberek aktivitását. Ekkor a kontinensen próbálkozott, de a Szent Szövetség kormányainak elegük volt a forradalomból és a szabadságból, s Gentz, Metternich jobbkeze és szócsöve, kiadta a reakciót fedő jelszót: ,,Békétminden áíon." Owennelaz aacheni kongresszuson (1848) nyíltabban beszélt: ,,Mi

munkára osztotta be stb.

srr{8Bzr u98eru y" :1ururd8} /{pupllg ueq9h} >1eugsgp8oploq s9'reseno; r3Bíue s9 RuaIIaz§ uapuTtu 89srraqrua ze upq9lpll9 alulJazs -r}{ E ryugfeq /€ll9l uaq{a89sualaí € upq{ozp 1ro1o qqa.(19ul JJEpn1 p 1n^I) uo) 1adlarue -o8gssgzsstrr'uala89sz9qau 1uIIu>IIe zp uamo ,IaJ >IpuloJos lazq 1u:.gzftzs InzgT 1aÁlaure s'1u1lorydep la^!q s9 uamo lítue '1audala1 rÁulBcnl'rqqo1 e psJos € ilaI sglnq dd919luospH ,,ilp39sualalJa{Is laIJ9spI e a}Jaulslaquamo ugln esglldep8aw 39ss9z9) sn{Bzslununuo{ p [i] Ia^gpualzsa Á3g ,1lal upl -1eleqpe8ela1 ar89rr JJppn{ v lu1pollaszJoy lzp! syufr&a laza luozsta'plosn -unw uualpzs a l?lz?ual #alpua 'W)ln[alunw >pga8va 1n&afiuaqlosqpnun?l y ,tuzopuo8 )rzouq was Dluas pfrpw 5p#aryppl4auuurt1o'1t9p9tQ1 was Dluas Iúzzo'1loo uop[apl sQzpl luv 1?1z?u @fflapJ? uauaazo)l st>lusc 7o8q 0 uaql?4 -ualla lúalswol11opuo& tfrugwzsa uamo" :sruBÁ8n 'uqvr.l ap ',qls ,q7s ,,",lloz -o31op pupppleqpeJ9J uaMO ,1alzaTlualaí 1ur8aur pJplostuau u€quozp {oípq V ?s9p9líal p s9lapual e elzoq8aru s9 !1on uaq9za{ uamo pJr]lpl{rp y" :1nsselÁIoJ ao igJJo19+{lp 193eru allal B8eru s '3aur p11pl1nq 91ydule zu B8eru'8aul 4nzzaÁ8aí -,,", l4olnq8aw ryq4 aala pzfruywJóIuo zv,eftoroleí8 /IaJ uoípen1o BqgIJ9TJozss€ |i| attaappp paÁlaq s9prd8zo1 p l€u{plpr{ € s9 gIn{ppDI .Áuour.rpH-MaN ÁBo:1'elzoÁugrqlpur 1ze lulJazs {os9zo{pl8o1 " ' ezzo Álgpe>le8aru ls9pa{azsarr e Í3oq'uarvr6 1PlpPut9l 1osgpolÁpzsrrr ,Ia^9{9la^9) upqglp^ 1l9ulzsa uamo zE pqlpl ilasa llplp gpl qqaprno€al V ugruro;Á8a v^ezs 19l1nra>13o1op e 'pa1 e3oí esqlzsola; 1ene[ u "t4uaputw
1 safia1 p ls9J_ailg souo18o.r p {9llopuorrrr1 s '1s91 -Dffiz11B )í9l^}qazsso >1o3el p upquozp llelp al9IIo^gI ,l]ozplnpzeq lalas -9pa{z.arul gs1a ze an9l8arrr s 'tulazalaq plJp{p lu9Tuo{oJ {€sJ sI la1azal -Jazs sn{qzsnmunuo{ u u?zg,uaqs9la^au P s9 uaq9Jazspual +lozrquaMo ap t9Á39a a4al9 p,{uugT /{oJoprrplp{'{9lzsplupJ §allaur {9JDIe ruzo31op r]{9pu9zs9 í e' azsn d 39sesrg1 saÁ8a,r qqilglg. J'l1azallualaí 3e1 zezscualrx ,luaul u9tuls 3o1op e 'aqalazs llo^ IaJ 1auuapuRu dala1 e 'alzgla3aur st ar;q Á8eu ueq8gsesrglzo1 '1eulosgzolplprr uaÁII zB 1uam6 llo^ 9í Tnlalal ,{plloJopup^ pq9TIJauIV [vsn] IDIIJarup }ulallazs 9J9lr4 'IeluíJ V IgIa 1as9zopp ze ugpTtu 'pnresrg1 epol1dep a[a; ellazs elsqard Á3a 'raqrua ,llus9lopuo31a 8aw eqls91 -1zsercd t8raqurapnrvr 'ddeg 3.1oa9 1adala1 V -eA ilo s 'Baur ar{8arr 1Áuourreg-MaN'ladala1>Iy€a ,,>191stdder" Ipluaulp ze ÁBoq'lelugfe ze |9[ er9de1 plvza'let.,.gsJ9l >Iplppwgl lal91uaila $ upq9J -9Á3 uaqzo) ,p1lol}splnla luozsn 1uaurelred e 'a1lozonpn IaunuoJo e3gses -r91 1od94upIIJ p 1relulsea,e[ §9llalaza^Ja1 :pualalÁu9lüpaJa uequoze ',qls plppH ezrp18oy aqrrÁug1 r9Jazspual'ueq8gzslotl'ueqgígzeq "rouroÁu e v9l1{aqqgl tla1 1elelnJ9)'1I9rI3E qqp^ol '1a 1pa33nsJ tuau uamo - ,;tuzoÁu -9tIIJo{ la{gl JoT)p aqaqal ued8oq gaur '1eueít_en 9plauatla88ry TuRI9} s9'1euessnínqp_o*qíla8auro1 e Á8oq'1ní:op ruau ap ')nípnl lzapuTtu

,Io)odV

06I

Az ember haláIa

797

individuális tulajdon, az irracionális vallásrendszer és a házasság, mely az individuális tulajdonon és az irracionális vallásrendszeren aLapszik." Természetesen korántsem értifulk vele egyet, de ez a hézagos vázlat is elegendő, hogy megkeressük az igazi okokat, s levonjuk a tanulságot. Ugyanis mind az okokat, mind a tanulságot igen jelentősnek hisszük.

Owent utópistának szokás nevezni, szerinttink helytelenül. Semmiféle irracionális, idealisztikus, transzcendens, anyagfölötti eszmében, tényezőben, igényben nem hitt. Rendszere éppoly racionális-materialista szemléleten alapult, eszméit éppoly logikai okfejtések úllán tisztázta, tételeit ugyanolyan egzakt mérlegeléssel illesztette egybe, mint a z utána jőv ő szocialista teoretikusok, Marx-Engelsszel bezáróan. Mi több, velük ellentétben, ő bőséges tapasztalatok, nagy gyakorlat birtokában, sikerek és kudarcok dialektikájáből szűrte le elveit. A gazdasági bajok okait éles szemmel fedte föl, elfogulatlanul bírálta, ellenszereiket mintegy laboratóriumilag kikísérletezte, elérteredményekre támaszkodva tervezett, elgondolásai ésszerúek voltak, gazdaságilag reálisak. Mégis, amikor a laboratóriumából kivitte őket kissé szabadabb térbe, beállította az é|et kissé nyesetlenebb mozgásrának erőjátékába (a telepeken), egytől-egyig gyors kudarcba fulladtak, Mint történhetett ez? Ember- és életszemléleténekvégső alapelve az a me11yőződés,hogy az ember környezetének, a külső körülményeknek füg6vénye, sőtterméke. Ha ezek rosszak, maga is rosszá válik, ha jók, jővá.Igy tehát a körülmények helyes megváltoztatásával és kellő neveléssel az ember természete megváltoztatható. A szemlélet,látjuk, merőben materialista: az ember termék, produktum, azaz anya9; szerves anyag lévén:áIlat; kezelésmódja merőben racionális: nevelhetó idomítható, tenyészthető állat. Minthogy természete racionális kezeléssel megváltoztatható, annálfogva racionális természetú állat. Holott az ember valójában irracionális, állatfeletti lény (amíg le nem alacsonyítják tömeglénnyé). Erre nézve magának Owennek kísérletei közül hozunk fel döntő erejű,bizonyító tényt. Egyik híve, Daniel Roe, a mester buzdításáta, Cincinnati mellett telepet alapítot! fentebb idézett szerzőiI*, Dános és Kovács, ezeket írják róla: ,,Az alapítók gondosan megválogatták azokat, akiket közösségükbe felvettek. Megfelelő vagyonuk is volt, úgyhogy Jellow Springs mellett, hetvenöt mérföldnyire a várostő|,ióL megválasztott területet vásároltak. Az új alapításban hetvenöt-száz család vett részt. A közös munka a legszebben indult meg. Mindenki szorgalmas, szerény, á|dozatkész volt. A lelkesedés azonban hamar elmúlt, rövid három hó múlva az alapítók belátták, hogy nem elég erősek ahhoz, hogy egy életre lemondi*uk a megszokott egyéni szabadsógról és - csendben felosztották a közös vagyont." (Kiemelés tőlem: V. N.) - Teljességgel ésszerútlen, irracionális dolog, hogy az ember (sőt egyszerre hetvenöt-száz család), akinek maga-

,ze8lep 'dI".I"g{ saul9u

ú

gza^Jazsvlo1eppsJ_pl t{Bol7 'uozu lulzol|g^ luas +nu 39sÁual9rra1 9ll9ruar -lolelzsTl € za ,Igls9loÁugru>pszDl p Iualuoru p1rp>I€ 8eul lsnlgrreplord e s tpuplellodprcozs p lJol leln Á8oq'lugQ uasa89sraqrua lpllps9Tunur d8oq 'ulas z€ lenr.lza $vr9zs urau í3rgro{ uprtse88p 9s9>I locJptl p €qqp e/8eq trras aJ9uaIIa {olpplzsede1 prasa1 /1os9pglpsc '1ocrepn{ s9{9J9 ze í.€oq ualtaz s9'19up3n{u a1al9 s9 19uoÁ3u^ plzopl9lal d8oq 'alpza^ 19pu9zs9í ,I91É9laq -uo'qqglzs+8a1 e luamo Á3oq'tFrrgzs luas lI1A1 1aura,(u98r s9 Iailglnzs 1aura89ssad9l qpuorJeJJl Jaqrua ze 1aÁlarrr'las9o1a.rol rruallazs 'rlla1 'rscloTJa 'plgIg.J8BÁuB ze nozeplJnu srr{Be,r 'pgIBsJ p s9 lTt{ € _pqqg^ -ol /Dl91lsolzrq r3gsepze?'§eÁue 3.espeqezs e ílaru'(gar 3o[ e s9) uoÁ8 -errug8eur u :reÍlgpele 1au9s9l;sa8auolla Jaqlua zy :4tz3uell ffil usgzeuJ p 1e3o;3aru r,r(,r9irrg sarualaÁ8a lal9l ísa8alppza>l uíg€g1ouTtllIal e ugdnsc 'lal9IpgIpsJ s9 Tspl1e^ sIIguoIJpJJr ze s uoÁ8errug8eru u eÁppop 8gs3oploq -8aulg1 e Á3oq €eur eh;delp p38gssoluod;qepleylal pqg&ozsuazs a&au u uamo - ,Tpuzopugrq9I91?l9rd 89srÁuuau p s9 8arrrg1 e 1g.rdpuru '1erupp -psJgl e lu€lrwopl at4aqal 9ddalalzs9Áu al gzpg l?1 ueq8gsSoploq r,rÁ3rgq ,>1aÁu 'nseqala1 '91o1oqor uasard98 '11ozglrűal19[e gzze ueÁ8nlesc Jol{V -p8l Hqt_o.18eíuB 1guzoíugruJo{ ulau eq'1arya39ssad91 r89s9urru pu4q tuau pq '19u3auo.1 919 'sanrazs 'pu8eÁue uapr>Ial9l 19§a auual ruau Jaqrua ze eq'eulon q r€l ueÁ8n>lesc s '1o39s3oploq sou9lpl1g ze qvzoq8arrr 1nr -a{Is alulJazs ,aJ9s9l}sa3arrro.1 'er9s9laza1 r89siluuaru zezv'elgsgI9zlluo.ro! -nrn 'a.r9s9l;sgpaí3a Jaqrua zp iounluaurrradxa ue1.1o>1eÁ3 gsla zE lurul '1aqaÁ3a ruau Ias9zalaIJ9sJT uaMo'a4uqa1 pqlun3oz$uazs ruI v

,1.r9lerre[ €eÍuB s9 g9.r9,{ua1 luFII 'lJ_a{9uzsa 1eln[grcualzstz3a s9 laTrual9 491zopl9 uaqqgl ,Áu91 ,1o39se3lozs p lurul'p39sÁu93ezs p qasl^ uaqqaÁuuo.y qraIaJl€IF s9 sII9uoTJPJILaqruo luau p{ ilaplzg{le^ V Igq9lazs.aulJal :ueq{€Iqq9^ol P rual -uplal {tmug^p1 >Iuu_prüglxp 1aÁlerrr'rlar9l Á3a rymle1{Iapl lsorrl lllgzi1 *;[st 1alarazs s9 íu9urar e :sou[es] 'tr_q e'pgpsc e '39sl9req €gslgreqala; '8{ssozo1 e'ul[q e' d9u e'ezet7e'&gspeqezs u >1auaÁg,{nzzalau {au_aruzsa uau€q'p>tB ry[tglef pn9zs uolzso Fr8allaí rer891orq B sI luau í3oq'1a;rp -uarsB8eur s9 {arDI9lJ9 Á8eu'1esgra í1o plmrr {aza s9'1euru3gsuop[epr sIT9uoIJpJJI lazs.aluJal llaqlua ze alrr(8a >IpsJ uglzso-3gspeqezs € lIIy >1aura.Áu9nrol lazs_aruJal ppllg ze'>1auraÁu98r 3eÁue ze '1aurauolzso lsal p II9 angl_o.J '>1auzs9 uez9[ s puou]uala 'sqguorcer -.rr uolzso-89sppqpzs y,luu8gzueplÁuozrq B (l9íp9lBsc s9) r98Bur aÁ3alp1 s 'elgr uo[puoua1 IR{I9u >Io ,qls t3gsepze8 'l3uÁue'ql_ear uapunu 'u€A P^llsolzlq,qts a[9^9['urrrp8nÁu'alF{gÍ'eÍ_europa19'eÍpprnrl Pllolzs€I9^

,lo)odV

z6l

Az ember halála

I93

kísérletezéseaz első tettleges merénylet az ember autonómiája, belső szabadsága ellen, az első tettleges (nem elméleti) támadás az ember minőségi szemlélete ellen, azelrső aknamunka a hierarchia lebontására. Ha égi szent, földre szállt angyal lett volna, el kellett buknia, mert matéria módjára kezelt egy végső fokon antimateriális jelenséget, az ember| kihívta maga ellen a természetet, s az ítéletetkísérleténektárgyai mondták ki fölötte. Ebben van Owen kísérleténekelső tanulsága. Merénylete az ember-elvet sértette rneg.Ez a merénylet csak erőszak által vihető végbe és tartható fenn, s noha Owen maga tette meg magát diktátorrá saját birtokán azok felett, kik önként elfogadták, parancsuralma csak addig tarthatott, míg alattvalói fel nem mondták a természetellenes engedelmességet. A vagyonközösségen alapuló társulás természetesen megvalósítható, de csak szerény körökben, s társadalmi és időbeli határai könnyen megvonhatók. Először is közös ok, azonos cél szükségeshozzá, s ez csak kis csoportokat hozhat össze. A pusztán anyagi ok és cél, a megélhetés, ritkán elegendő és sohasem tartós kapocs, mert a társulás szigorú rendet, beilleszkedést, igen nagy önfegyelmet kíván, a sokféle kötöttség elveszi a munka önkéntes jellegét, teherré válik, s ilyenkornyomban érvényesülnek az emberi természet negatív tulajdonságai: a könnyen szerzés vágya, a munkakerülés, a ktinzálő, bíráló hajlam, elégedetlenség, torzsalkodás. Ezért a pusztán anyagi célútársulás igen rltka, az esetek túlnyomó többségében a vagyonközösség csak eszköze ew-egy magasabbrendú cél követésének,megvalósításának, s ez azígazi, eleve meglévő, egybegyűjtő és összetartó kapocs, mely elviselhetővé teszi a közösség és a mesterséges egyenlőség által megkövetelt áldozatokat, lemondást, fegyelmet: azonos meggyőződés, világnézet,va|lás, szektáriusság, fanatizmus, vagyis irracionális és antimateriális tényezők. Az ilyen társulások azonban kiválnak a társadalomból, s valójában nem a vagyonközösséget akarják igazolni, hanem eszméik, tanaik helyességét,éppen az érttik hozott áldozatok tanúsága által. Mindebből világos, hogy csak akkora körre terjedhetnek, ameddig az eszme, a fanatizmus hatása elér: töredékekre, szekciókra, azaz szektákra, s csak addig élnek, rníg az eszme lelkesító ereje eleven, ez pedig rendszerint az első, alapító nemzedékkel együtt vagy még előbb kihal. Ezernyi szektárius-vagyonközös telepet alapítottak Amerikában és világszerte, egyetlen-egy sem maradt fenn. Itt csak ennyit: a vagyonközös (valójában"vagyontalan) társadalom megteremtéséhez nem elegendő az erőszak", a tömegek íanatízálása szükséges; - de micsoda társadalom az, melyet csak az erőszak és a szakadatlan fanatizá5

Erőszakkal csak háború, közveszedelem, statárium idején valósítható meg rövid időre.

-[ep; snrrrzrTpDozs

e

,e

í9l;dep3aru ruadd9luop

efg1otm 8aJJaq uolms-lrnps /Bl9pprrr rgzsesr

ílorgy í8e51

,

,qls',qls ,{II9JasJDI lp{Ip^pí }IaruIal {alalzsuelp; e d8oq 'ar191 uof í34 >191elzso zv ,p l9q{9lplzso zu s? 'l9lu9r9l9>I 1aqq9+ rueu ep '1rzo31op lullazs elep8ueq ríuleuelpd s9 eruelíeq DluapuTlu uaqlar(larrr'lalapd9 D,;azs -elopd 1aza'gpuelzso aq{aJalzsuplpJ'aqlaurazlre{unu 89sr,raqrua ze '11a1 rulgzrlpTJozs 1ene[ uapuTru :Ias§9zalJal Is{qprualplu uenJo8rzs 8aru Ilrualal íugruopn1uro1eppsJg1 € lla.razspgul {auug,(91aqlzsalía1) glat{ln ar39ssala191o1saftal wau lJaqrua ze Á3olq'1tye ze eídele 1auÁlarrr '{TÁu ro>I9lr9ds9l1err'lgdarazs ngzaÁu9l sIIguoIJpIJI ze 7zry3ay1,1o39spu -€l zsal wau IgJI9aüIa qqasouglp1 llolot{ 'e1lgrrdsur 191auelaí-ralzsupl -pJ qJ9ppI^I {unlgu 'llazlazs la^auJIt{ í8eu (6991) ntno7 sauoq) ,eruep1o8arrr p{as9pla{ nü1eppsJgl p IIaT lgq9ía.ra e8Bru e 1eu39s -splunru u €9s.(ual9pa8ua glpt{J9^ ulau 1911oÁI9vso gpo>IlpJn ze ,{2ot7 -luU^I,eígl;dqe8aur sg8o;1aylau9uo.1 pls{plJalptu p la^^a'uaq9p19 1ad9u e Bh.rBl {augluop lDIgJa tBgsepze? s9 nü1eppsJgl V ,qrs r939sp3oíuaÁ8a >Igu p'1939ssozo1 {ozolzsa Is9lawJel e'laprrq p89sglpaí3a sefia1 ugídep (2) 89sÁu4zsaloí í9, Á3a ísr plar89sr_wlap9 zB qurral >1au89sualla s '1eurp1 p ualuTzs (ozsr) -€q uapunu lala^g{ {puTospltmru d9B uowts-yu!ús ,8atu 1tzrazs >IouepluoíSBrr B

lpur1elpq ropr1lod e eq'rualugp8aru 1aqal Á3p IpsJ lsnruzrrclrdel p alulJ -azs'1oserrefrrrau uPquozP lP{otuJoJal sII9{IPeu ,Fqaza^ 3o1zotqgsgtnÍPJla 1o1ode19 ze s 'uua; ebre1 1ezsgJa {psJ 'vs9llo1sglodtr,arq9szTx p za !(tzs -a^l9 XIPI^J llal9l l9{ a) tgrup3o; ralqqorT9rJ9 zP pÍaJH s 'eluntu P Ps9JJoJ {.eil9 uapur_ru Á3or{'BhldBll98aul ugrrrodu opJ€J[u Gzai uosdwoq1 ,upq{9llaJJed 9paÁ3a ruplzsol9zs píug^pl laplgJ e ugdnsc '3rgpr í8aru tuau upquoze |Ieg'aualla1 lu|gzí|euozs 1uod8errplg., B s9l9>I9l p uasalazs.aruJal zal+{g ,3arrr uaur p{9pezoq saftal 1eugí9>pnur ls9Tunu e 'uep139szu37 4gpelpíptpl e s9 89saraÁua{9l e alrnJazs 'eígzo4o roruoíu -8auro1 e Álarue 'ualla pJosznolunru p Ia{H uasal9 (sogr) lpH saury) {unraqz9IIaul ruau ileRu a89ssafta1 d9>1 uau9lro] p upquozu TuIu'pssg1g4zsr8ar puor e ry_r[aqr9aqr9qa+ I9DIaza'purur arlgnoíeugln zp )íauallTgr re8gqnupl s9 plpl -9lrg,sqI9qg.rdnl4elroled8 e p39,rr 'sa.7lggzzot7p{9rJ9ul lJaqrua'$gssepgf FaI9uIIo '1apugzsg{§alal91ol v:lelJezzolJlsazssg sa89slnzs zot7gsgzoÁuglll. {nupl s9pJ9)í p auuag graqla[o.J garu'alan {un]zo>Ilul3o; uesezsso11 ,e39spue1 gs39r {au9lalJ9sp1

uamo za (as9zalzsalaT epÁloq91 e s9 zv4,ÁBa; y) ;ueqsg8zow lJpl sgl ,Io)odV

Az ember haláIa

Blanqui, az 1830, 1839, 1848, 1861. évi forradalmak tevékeny részese, harminchét évet töltött börtönben; a korlátlan erőszakot hirdeti, csak ez vezethet a proletariáfus felszabadítására, a forradalmakban és az expropriációban kimeríthetetlen történelmi erő rejlik. Sorel és Lenin sokat tanult tőle. (Brutalizmust.) Cabet (1840) tőrőlmetszett utópista, elgondolásait regény alakjában írja meg (,,Icaria"), és szerelmi bonyodalommal fűszerezí; tételei untig ismertek: egyenlőség, egyenlőség és újra egyenlőség, mert az emberrel született különbségek, pl. a nagyobb erő, nem lehetnek jog forrásai. Minthogy azonban az egyenlőség elveszi az egyéníszabadságot, az ernbeft rá kell nevelni a gondolatra, hogy egyetemes boldogság csakis vagyonközösség mellett lehetséges. Ezért e|ítéliaz erőszakot, még rendszerének elfogadása után is ötven esztendőt engedélyez a szabad egyéni cselekvésre és a magántulajdon élvezetére. Ugyanis az ember alaptermészete jő, s így belátás útlán, önként fogja megvalósítani az Lkáriai állapotokat, melyek főbb vívmányai a következők lesznek: mindenki szellemi és testi képességeinek teljes birtokába jut, az osztá|ykülönbségek eltúnnek a pénzzel együtt, a családot, a nőt, a gyermeket tisztelet övezi, az anyagi kényelem, sőt a fényúzésmindenkinek osztályrésze, röviden sommázva: mindenki ereje szerint dolgozik, s ennek fejében megkapja szükségletei kielégítését, az eredmény: általános boldogság. - Cabet regényével és röpirataival óriási hatást ért el, hívei maguk sürgették, hogy Ikáriát valósítsa meg Amerikában, rengeteg átút, felszerelési tárgyat és félmillió frank készpénzt gyújtöttek össze, s Texasban sikerült egymillió acre területű birtokot ingyen megszerezniök. 1848-ban indult meg a gyarmatosítás Cabet vezetésével, több helyen egymásután, és folyt 1855-ig, azonban oly heves víszályok közepette, hogy végtiü magát Cabet-t is kiebrudalták a közösségből; csalódásaiba egy év alatt belehalt. Kiderült ugyanis, hogy a tagok alaptermészete nem volt föltétlenül jő,kizfuőlag önérdeküket követték, s a társulások az ingyenföld és a készen vásárolt, felszerelt telephelyek ellenére - néhány évtized alatt felbomlottak. Weitling G842) svájci vándorló szabólegény, s csakugyal1, az első tudatos osztályharcos/ a maga osztáIyát akarja hatalomra vinni. A proletár államban harmónia fog uralkodni, mert az egyéni érdekeket alárendelik a közösség szolgálatának; mindenki egyenlő ideig dolgozik és. egyenlő fizetést kap, mely a létfenntartásra elegendő, fizíkai és szellemi munka közt nincs különbség; így megszűnik a karrierizmus és a pénzhajsza ( de a becsvágy, az iparkodás is!) az egyéni passziókhoz szükséges pénz túlórázással kereshető meg stb. Heine és Marx elismerően nyilatkoztak e sajátságos tanokról, de szerinttik fontosabb volt agitátori múködése: a német munkásmozgalom megindítőja, rnfu l&M-ben (Marxék előtt) hirdeti a szocializmus nenvetköziségét. Néhány évi dicsőség után, 1848-ban -

,Iza^eu

TPIIuoI1PJQpQJ

qws?l lzg

L

-9uIT9szDI >193uaÁ3 e zeul;e í,,1nuo.{,8ea nuluas sJulu s9 '1n39slaqa1 e s9n -q {arnlplp"'9ualuala í 19pz ÁurylJo1 >Iozp urop.rn3aruol € uaqqasadlaq'rglalord B 8rru '1errrppesrgl u ngzzoÁugulJo>I {psouor{8en s9 1asa89slaqa1 e upquoleJn-rg8lod e :za 39squ9ln{ V ,eftorole€ Álgpso TtulpppsJ9l lilIarrr -.rgle'lnzs 1sg1o.,(u_errq9szr1'1s_errroÁula'uep18oÍ ure119'uropleq'lezdugur pulauuapuTl^I ,19[polprn au ualaqula Jaqrua Á8oq'anladep -ro1 'r{191ur{al ,ru€lrso1z1q e[3o1 alazlg3gs 1auÁlaur 'lg1qcreue ze 9ssa39slaqal Tzsal zg -ze?t salazs9ulJal ,,peqezs" e '1o3e1 p alulJazs 1gsglrul8aru 1as TaJaqua >1at4aqd91 sI DI uoppqpzs luozsl^ 'la{g Tpg{ 1oÁI_uq -?pgzozs V l,{RIgIaq -€zs sas9pgzíazs rol1a Á3ot7' zv?t luopeqezs s9 lu9{uo'1auaída1 eq{9IJ9IJ -ozsse {alaqlua ze apaÁlaq s'1a uoíupl rupllg ze ,{Boy'qazdgn Á3p 1snw -zlldJJ€up

zv

p !,,nlzala>loÁ3 uaq989rytrazs89s>lnzs 1o31op s9

uaqpzs9uJal

IJaqlua ze" f8oy'pallarrre 'el9rysolzrq sgpplpq e 'algzuopzso urop8rozs e 'eídep pglesJ p 'elJualzstz8a ze paru '(qq9s91) ehre1 1ausa89slnzs lgs '1euso3o( lallazrazs l€^g{unur B 81u 'pr9luoÁ3e^llazrazs F{I9u p{unru e {p§J ueq9í9pn uaza ap '(,,Iorr aI lsa,J '9191ldotd e1") ,,sedo1 uop[elru -ug8eur y" :esgpuoul saJlq lgzope3t ilolo.JJazs ueqresgp18oJsgllg ap'B[9l -;dep8arrr ruadd9>1uopíepl snruzlr{JJpue zu (natg sa-098T) uoqpnotd ,I9uol€T uloplpt{ rr931od sllgJaqrl p 3arrr >1a1191Jaqua Jazaz!7 'aqr9zr 11o1ío; {ouJoq9l ceu3rerre3la.,{1au /s9Ia{IaJ lsnrupf e ilgll{ pJe>loswau paru ta19 ruplJelpzssll lInJa>IIs ruas IgluIoI -pppJJoJ e >1psJ 39ry ,e.rgdup3 seulppeIp 4ozs9pze3z94 r.r931od e 'polnq -8aur st aruzsa ze e3eul la^^g ,{RIa^ palalza89^rr lp)9Tunuzo1 sa8also1o.1 s 'ruel;solzrq pDlnrrrpzs llopr4 ruau l9>Iunru souzspq ruas 'g9q gpua3ala uras üBII9 ze ap'gtae{untu uapuru 1grr{3azsso uaq{aÁlaq9ul ,,llaz|Ila.f" Á3Bu B :lulJazs resglopuo8la ruau Á8oglesc'lpsgpn8aru aJr)pl pI^oJ u9ln ruoFp -pJJoJ sp-878T ze a^JaL,zoilzsveu:u uIBII9 zp p{nup leuzo31op uaqlaÁ1 -a{rru sII9TJozs Á8eu 1osgltmu pazd9>I'llousolrodosc 1urrazs 1_pur1pzs p :ueqgíguro1 1a89ssozolsp[unul 8ryads9'ruzoqar191 eírele ughp ruopleq -uIBII9 zB lsnruzqulJozs e $gza'luusgdellr;1'1eu.rouroÁu'leu3gss9zssT^ rrrlpppsJgl uapuTtu uno zu Áuasrarrpeqezs e +ulJazs (gvg1) cua1g uPqPIIJaWV 9$a] Iqq9^or'aJ9ual -1a esgle8oruq qaqzugd pue5 a8roa)'locrepnT IIp^ ue q3 .vzs lovrruerg ad -alal gsla 11aíuu9rupala gTuospq'91;deleuoq al9}-raqp) 1u9lq9d3a j939s91 -uaz(8a >1ea,uí e ehlsolzlq za uaul 'uyr{3atl la389sÁu9lzsaJaT aI9J-uoluTS-luI -pS lsnwzrununuo>I e'uÍ9pplla1 gzs t,snuoztletJozs" B (stgr) xnoJa7 ,pq8arrr upsoJ€rupq píeur'>1rsa pqlJoqgq sgzr{Buu In39^ trpg8ua1 lu9)plou4 pugln tlzso wau IaJ ze 3yl '1azatl, elsrununuo{ upq9moJ'eq9lrraruy IoJopu9^Dí - a^lJ9s uaq9lazJ9ug 1adala1

,Io)odV

Az ember halála

I97

nyolása az erősek által, emez az erőseké a gyengék által. Mindez e| fog túínni,a polgár zsarnokságát a proletár-nyomor fogja megdönteni, a proletár-zsarnokságot pedig a polgárság megsemmisülése: nem lesz kin zsarnokoskodni. Igy hát logikus ugyan/ mégis meglepő, hogy a proletariáfus felszabadítását a polgároktólvátla, s a forradalmakról írt munkáját nekik ajánlja: ,,Nektek ajánlom ezeket az értekezéseket, kik mindig a legbátrabb és legmerészebb forradalmárok voltatok, kik egyedül küzdöttétek ki a 19. század forradalmának alaptételei| a kezdeményezés az emberiség előbbre vitelére a ti kezetekben van!" Ezek a jóslatszerú szavak beigazolódtak, a munkásság mindmáig egyetlen forradalmat sem kezdeményezett, csak asszisztált mindegyikhez. Viszont érthető, hogy Marx, ki sokat vitatkozott vele, megvetően burzsoának nevezte. Végül mindebből következik, hogy az erőszakot elítélte, mert nem hozhat tartós eredményt, az eszméknek érlelődés által kell győznink; nem hitt a forradalomban sem, mert noha az elsők közt hangoztafta a gazdasági tényezők döntő fontosságát, és felismerte az osztá|yharc tiineteit, megoldást a kiegyenlítődéstől várt. Mindössze húsz társadalomboldogítót sorolfunk fel, a seregszemle korántsem teljes, de csak olyanokkal foglalkoztunk, akik a szocializmust, azaz a magántulajdon megszüntetését tűzték ki célul (Proudhont kivéve), s közülük is csupán a nevesebbekkel. Ugyanis végül ez az írányzat kerekedett felül Marx és Engels vezetése aLatt, azÉrt őket külön fejezet illeti. Imént felsorolt előteiket utópistáknak8 szokás nevezni, ami számunkra eléggéérthetetlen, minthogy egészmunkálkodásukat a vegytiszta racionalizmus vezérli. A legnagyobb mértékbenésszerúen akarják megszewezni a tömegeket, és vezetni az ész törvényei szerint az értelem dikálta célok felé; ez&t iparkodnak kiküszöbölni az életbőI az ircacíonális mozzanatokat, vagy észre sem veszik őket, s ezért utálnak minden metahzikát. Sót a rációba vetettbizalmukat odáigviszik, hogy ésszerű logikával nyomban kísérletileg is megvalósítják elméleteiket. A gyakorlati próbák eredménye, mint láttuk, minden vonalon kudarc és teljes csőd, éspedig éppen azért, mert a ráciő szabályai szerint hajtják végre őket, holott az ember és élete irracionális (nem ésszerú).A tudományos szocializmus teoretikusaival szemben mindenesetre megvolna az az elviés posztumusz érvük, hogy gyakorlatra hivatkozhatnának, s a kudarcból is tanulságokat vonhatnának le. A fudományos szocialisták ezen kívül csak abban különböznek tőlük, hogy a racionális gondolkodást kiegészítika materializmus újonszetzett tételeivel és tapasztalataival. Spengler találóan írla: ,,A világjavító teóriák virágkorát a racionalizmus első fellendülő százada tölti ki, aContrat social-től(1769) aKommunista R

-

Utópista= ábtándoző

,lírL(u

1ua.,{1r

.,(8en

'1tpolzseurgl ,et9t391oapl' 'a4azgu3e1I^ íaJglalnJal sazsso lal9 lulailazs s9 r3eÁue ze paí.ralq 'lp?nz uapuTtu ruopppsJ91 e e§eqlg JJeq lwplpq p '9zs uet Ig|DIalaI9uIla ugdnsc ulau u9lpllgÁ?a zezy,n4elln[ e;uro1elpq {Izs ->IaJ9l1eloÁ1g1zsosplunrueílaru'snurzrrrqlalloTp{Is9uIe'snurzrlelaqrT e'eígup1lop snwzllelrde1 9la91 uolü1elpq e 4,(3a zu'1usserur(8a aqurazs InJaT P]PzPgv gJ lg>l {PtDíouel ruIPpPsJ9l s9 rc141odagsepze? e '1nlzalaÍ ,Ia^au pla8auro1 uaÁpur s9 1ultrN ta 19 1alaÁu9rupaJe pposJlul t|quzsey sII9uT4Top la{gzglzsa,rpe3edord alaJr_w'lo{1e la>Ias9zaJazspual 9ulur'1u -po)zPullPlp uapldu91 zaqlaÍu9l pau9ilgl Álaru uaq9lal pez9zs {Ipos9tu ,6I p (p>Igl1od s9 39sepze3) sglldug.rr-ulo1eppsJ9l e í8oq ]1a1 >1mup3 ,Br{uozsra

rrro1eppsJ9+ € s9 Jaqrua ze stÁ3ety'laqutta zu -szrn 1sad9{ za+Ia ueq>lrese3rerrol1ní pJsJos Tlü'zu qqg>pl lrmu 'ele194q {Igu}4Top s9 as9}al -JauIsI >1euleulp8zotu E >1unÁ3rg1 rul

{aolaza errÁuue ulau lsolu

y

,vl.esglyzu8p9

IJo{

-eÁ3 s9 arasalan3aur 1odep qqasal9zs p {alp]Jazs.(u91 Á31 s'laltaÁugruar apalrsafial wau 878I ap 'rue.r8n {plJpTp prulolelpt{ ueqruoÁu'pep eí93oqo1 ÁugarlpH uallaÁ3a'11r>Ilpu s?llzsalgn ualaurla qqasgu9lp{ uapuTlll uBÁ8n )9xJEI^I,(.,(1qney'ulal§uJag'laro5'alpssel'qa3ug-xre141) snurzruorzn

-a.r'snrrrzrlp{Ipulzs 'snulzrLmunuo1 'erc9rlowap plsIIBIJozs p qunlar{za^ -au 1pusnulzl^4>Iallo{ ue9p18o1azsso la{nue'redugrr 9z9qu9ln] snwzq -pIJozs € D{ {ellnTep Á3y íls9larrdup r}aI9uIIa ze vtuzo81op ilalla1 pI upq -uoze zaryIg ,1Áu9urpara iloletlJ9^ IglruopppJro1 '1gl1s9palza^lazs 'Iglcreq relu1lod p )psc s'11nrozs aq{9zuafia Á31 snurzrlelJozs V ,eulo^ al]alual -a[lgsgl;q.losJ {pu_uruleJn snruzlplrde1 e '1au9ípual ruolpppsJ9l sII9JaqII p za ilatu 'ars9lnsaÁu9^J9 {EllpqlrJJgzs ruas u9lasa ralrs saíla1 39rrr'p9[a1 pJo{ 1alalJ9s;1 ru9Á3a zp la^^g ,lsntuzlleJaqr;1 e 'ry[7ut4>Iop elzo81opo1 s 'papalzapuaJaq'>1eu-eurleleq iloln[ pq9>Io}JIq safia1 8gsrg8lod y ,11oz -o1pn8aru uasaraloÁ8 1azr{laq e '3r9dazonpez9zs e '3r9s9d9la; 1eso.,{ugrrr lzo>I Joq9] }9>I p uequozp pJ9lIA

-opq e ilaru 'ros palaqlnJa{ ruau Jgru

,;Iuza^Jazs Tpípnl 8aru 1urrazs 1ourer3ord r9urr1lop I9q9íI9J {n8gs8oploq sa3a139zr 1a>lad9u e Á8oq'19119urau, >zssoJ en3o1 IglgJoT}íJl Jaqua ze,, t($ot7'{glpn1 {pI'I9l9s -rzsdalzs uapurw s9 >IaulgJaulsr rzBBt rualau9lJol lpglp^ )aulasJloq )g)pl ,olz?p| aqlaza>I9lula ueso)alauoÁu uaq-761l p l9l9l {plpolo^9lla azssatr^I Álarrr 'uaqraqwa ze |glr9\saqp {alzaT+íala;3aryaq l1nuol suarde5 oruoH luTul Io>plp Jaqua zy sí aqlazspual aI.aJ-9uuI.I B 39lt ,lalal9 TtIIIau_alJol B eípnr lulazal s9 Iuzapuar s 'uolouolzso zu s9 uosJos p lar{a^ l€wplptl .{8oq 'uaq939ssad91 e upqqp s 'ueqg8gsglpquapuTtu zs9 TJaqua zp >Ialllt{ 'uegluoseq zolp[9lslrozs p s9 za:qzs?rD|glz5 'rol1y ,(gtst) Btwnlzsattuaqvq

,lo)odV

86I

Az ember halála

799

A liberalizmus megalapítója Adam Smith

(L723-1790), az ő nevéhez fűződik az a korczakalkotó fölfedezés (,,Wealth of Nations", 1774), hogy a

fokozódó ipari munkamegosztás a gazdálkodásnak tüesen új formáját teremti meg, s ezá|tal új fordulatot ad a történelemnek. Eladdig a kisebbnagyobb közösségek jóformán csak a maguk számára termeltek, s megelégedtek azokkal a javakkal, amiket elő tudtak állítani; a cserekereskedelem ősrégi idők óta dívott ugyan, gyakran nagy távolságokra kiterjedóen (karavánkereskedelem, hajózás), de nemvolt döntő hatással az autarkhiás gazdá|kodásra, nem hozta egzísztenciáIis (gazdasági) fuggésbe a közösségeket, az egylk közösséget a másikkal. A munkafelosztás növekedése már a gépesítéselőttmegindul, egész közösségek iparvidékekké alakulnak át (így Angliában a textil- és vasipar központjai), melyeknek nyersanyagát ismét más termelő területek, olykor távoli gyarmatok szo|gáLtahlák, s amelyek termékeiket idegen piacokon értékesítik.A gazdólkodás így uilággazda, sággá uálik, melynek ,,élettere" A piac, törcénye akereslet és akínáIat, szabólyozója az ór, mozgatója a nyereség, formája a szabadaerseny.Ezt az átalakulástWalter

Lippmann az újkor legnagyobb forradalmának nevezi, hasonlónak ahhoz, mint mikor nomád pásztomépek letelepült földművelésre térnek át. Ebben ál|azigazí gazdaságs forradalom, nem a gépesítésben/emez csak hathatós

kiszolgálója. ,,Az árak - írja Lippmalln -, amiket valaki a piacokon elér, döntenek sikere vagy kudarca fölött, vagyis afölöO vajon munkaerejét vagy tőkéjét sikeresen fektette-e be? így tehát a piac az olyan gazdálkodásban, amely messzemenően specializált munkamegosztáson alapul, szuverén [munka] szab ály oző a speciális foglalkozások múvelői számát a. Azt a funkciót tölti be, amit a tewező (tervgazdálkodó) társadalmakban a tervhivatalra bíznak. Magas árak által a piac újabb termelóket ösztönöz arra, hogy munkaerejüket és tőkéjüket ily áruk előállítására fordítsák. Alacsony árak által arra int, hogy az ily javak termelésétszüntessék meg, és vonják el munkaerejüknek és tőkéjüknek azt atészét, amelyet egyébként reájuk fordítottak volna." Másutt ,,A piacot nem üzletemberek és spekuliánsok találták íel' azért, hogy nyereségszomjukat kielégítsék,sem pedig klasszikus nemzetgazdászok, hogy elméjüket rajta köszörüljék. Apíac az egyetlen mód arra, hogy a különféle speciális munkaágakat, egész és hasznothajtó múvékapcsolják egybe. A búzafarmer egy karaj kenyér nélkül éhen halna, a gyapottilteWényes meztelenül szaladgálna, az ács kénytelen lenne barlangban lakni, hogyha a piac abúzafarrnereket, molnárokat és pékeket, a gyapottiltetőket, fonókat, takácsokat és szabókat, a favágókat és asztalosokat össze nem hozná. semmiféle emberi hatalom nem fudná ezt az összetalálkozást kellő időben és kellő, a termelő képességnek és a fogyaszt ásiigényeknek megfelelő mennyiségben megszervezni és vezetni. Ugyanis szerves és nem mesterséges szintézisről van sző és ez csakis a kereslet és a kínálat állandó kiegyenlítéseáltal jöhet létre. Mert a munka-

lazs,aulJal P {unÍ8p^ {auelailu91 Á8oq'l9darczs (,,arpJ rassre1'' ) {apJ9uo zvezzoÁlys8ueq rozslos Á1o ileilaw z9>I uPIlPlPr{l9I B InIaJuozV .{PlI9nr_W -ordrrro1 pualalÁu9rual ,/)íosnJozolt3" p la>ITuIp '.qls ,sglaza>IJazs BglttÍ' u ',,l9[puar 1azs9utla1" a1p.ilu 1unu '1aqa.Á8e lupaqlJ9 ua8t uras uaza'ulyÁugl uapJazss9lasrrrpuo81e1o31op e Álaur ',,Iglz?luepplBtn9l'' |ezsaquerle.{3 ptlou S,glaqzapuaraq lagnzss9 s9 9lptpJul.ezs11'91eq8o;Ial uasalal9{ol '{Ipg{rlw lulJazs rcÁlgquzs zs? ze zu ,{3oq 'sT 9lI9^ z€p'uaq9lal9lulazs sII9uoTJ€I 1elg ze'39l!n e pe3erauuaq Fuallalaqluaw í8oq'ueqqe a{aru -rad3 seposo8g1rnla1 p qrr_ws ,aq9urrq eJo{ {Isaalaq sI 9 uoluod sa3aÁu91 dlaurepn €q /{eu9l9r9rd e 1a; 1ní9r pg[gqlq upquozy,(to3rs9le.,r e) 1ala19 zp IuJ9Ioln e[pn1 urau arula lJaqrua zp ilaul 'euzgqty au TTp 'snlrlaroa1 zsal ruau s9 llo^ tuau s 'rulalnzs 8o; ruaseqos lal9rrlle gIIgúIeq uasahal íla; ryí9r {aulgle^o{ ruauer{ 'tlau s1 ruau ueqgÍgpa s 'ulgqrr{ p ze tuau ueq>Iunuazs Tlu p ury,uaq9Jo{ rcsn{qa.roalruolppeslgl s9 tvzsg3o[ 'Ias9{gl pez7zs p llolzselugl ve^ez s9 lípq {os zaqTalal,al p sgpolzse8eJ AaJauI p lgs 'lppIpulla pír.4>íaJJo>Iy ,en8o1 lg19íala llnJozs pJ9Jrtl{aJJo>1 'ars91 -yzs98atn uaqlalalzs9r s'tupa1o. ; plpnl ruau 1o39s9pn saíla1 u' Áu7la{9,Á3 -eru8op plslxJptu í8err ellqrg .(8err ugroy lIoA ruas pupl 9 ze uequozu'el ilo]Blnru uasaÁlaq arnladep ze llaln !9qa111orr e1919rd gtqt1uls ulppv ,lglesJ p a$alzsa^Ia §nuzTIpJaqTI p ar939n pezqzs V .rl9a 9uualla>I9ulJal ddp139a Tns9lrupl'guuepeleqpe1 1a339ssaft a1 1n[9p; zo d . ll9+, {pr4ln^pla uasouDq arula 9I94q e 1alar{laur 1elosg.rgÍta s9lalaÁu9urz9lul {ailalls9ulul {aupJaz§s9 s '11alaqlasll luau Ia laJauIsTITIaI p la{FI 'aqrrralapga {alla^ la{alarrr_4Jouroíu lg,(u '1u1o89suep139sze3r Á1o losgru sa racuad5 paq -JaH lullu 'Iglr9$Ip s9Ia^JLI §nulzllpJaq1 e Á8oq'lu9lJgl Á31 .1elpeleqlp1 rgtu >1aíu9urasa zu uaTnup tnTuepg^ ualla{ 1e49rc;zod rrrla ÚeÁ1o s '1ellnr -ozs pqTosgllg 1wlap9^ {osllgJeqil e ea8o;19uug .19[9zalua||e ze {9llapJ}r{ uPglI9I{ a89suallapa891a 1o.(plzsos9Tunw e'1o1ode19 uBIlPpI9 ze'4o3 -9suep18gszv3t zv lloloH ,gpupupluua; s9 'ar191 poí uaprrezs89slnzs 'st za a^pru Jo>I P /{9lI9l ÍrBD ílau9d9lroln1 uep1.(u9lq p-ollls9lewJal í9 ze '>1au -9lald9{ re411od s9 r3oí (pl9p9uaÁ3a) puar t?gsepze? e 1ta.Áu9urz9lul s9 1ra.,{u9aro1 1a; ryfol Teusn{qp+zs lapuoJ TtulpppsJ9t gllguual p uaquazs (purutoluper"ro;) pruuop8zoru r8gsepze3 snlrureup 'í} ze ÁBoq'4a; -pa^9l upqqp uadd9 {osIIpJaqTI V,rulnuop|9zzoqlp^9s9zo{Iopuo3 s9'aq -pzÁlaypozolp,r8aur p rupa{zsailIaq ilopnl urau 39rrr 89srraqrua ze ÁP,oq 'eno zu ze 1au939sllpzsal lzo{lanuau s9 Ttulppeslg1 'neug$gss9zssTn 1os (1apazql9 Tlzo{ Iuoq9q 19l €) {gpT lpul y ,zaq39n s9sJuaJazs p {unpalaz -o{ rrraslugro1 s 'pe1 arí8a 39ru '8aru lppul ll1Ieze Ia/\^9 991 eqou 'tuo1 _pppJJoJ p lulJazs uueruddr1

TIIIppnI /,,l9lledplp IDIIuq)el {au9s9laruJal

{9pI IBuI e 1a; e18o; ulau d8oq 'alarr efuulnurt1 '8au IlJ9 ulau 7o39sze3t zv lze ITV ,IlruaJel p39s3epzu3 e Álaru '1euleruer{1o; d8a zp {puup psnl -1adse upllplprilzsp1g^Ia 191ugdnsc uolocerd e esgzoÁlgqpzs s9 sglzso8au

,Io)odV

Az ember haláIa

törvényrendjében ennek nyújtani az elsőséget. Végúl:éleselméjúracionalizmusából következik ugyan, de éppen azért a mi mérlegünkön még súlyosabban esth latba, hogy az emberben ő sem lát egyebet puszta mennyiségnél. O az elsó aki a munkát árucikknek nevezi, s így végső fokon kell, hogy a munkásságot erőhalmaznak, tömegnek íogsa íe1.. Egyhelyütt például így ít:,,Ilymódon történik, hogy az ember-kereslet, hasonlóan a többi árucikkhez [commodity], szükségképpen szabályozza az ernberek termelésé! gyorsítja, ha nagyon lassan megy/ és megállítja, ha túl sebesen halad" stb. Itt érjük tetten a íí|ozőha, a haladás, a humanizmus századának gyakorlati gondolkodását, mert az élesszemű Adam Smith csak meglátja és kimon dja azt, amit sem a merkantilisták, sem a fiziokraták s legkevésbé a íLlozóíusok nem tudtak vagy nem akartak észrevenni, de ami bennrejlett a kor mélyebb valóságában. Az elsődlegesen gazdaságs szemlélet dehumanizálja, embertelenné teszi az embert, mennyiségi tényezővé devalválja, hasonlóváa munkába fogott á||athoz, vagy méginkább a géphez, mert rníg az á||at eltartásáról a munka nélküli időben is gondoskodni kell, a gép egyszerúen leállíthatő. Ez a tömeg dehumanizálásának első kézzelfogható jele; a második, vele szervesen kapcsolatos észleletet szintén Smithnél találjuk meg először: a munkás ,,termelő géppé"fog válni, és elbutul. Íme: ,,A munkamegosztás előrehaladásának folyamán a kézi munkából élők tulnyomó részének,azaz a nép nagy tömegének foglalkoztatása néhrány igen egyszerú múveletre fog korlátozódni, gyakran egyvaw kétmozdulatra. Azonban az embereknagyobb részénekértelmét szükségszerúen rendszeres foglalkozása alakítja (formálja). Az az ember, akinek egész élete néhány egyszerű múvelet végzésébentelik el, amiknek eredménye talán mindigugyanazvagy majdnem azonos/ nem talál alkalmat, hogy értelmétkimutassa vagy leleményétgyakorolja eljárások kitalálása által oly nehézségekelhárítására, melyek sohasem fordulrrak elő. Ennélfogva természetes módon leszokik az efíéIeerőfeszítésrő|, és rendszerint olyanbutává és tudatlannáváIík, amilyenné az emberi teremtmény csak lehet." - Smith itt annak a folyamatnak kezdetét fedi föl és elemzi, amely a futószala gnál, ataylorizmusnál, fordizmusnál és sztahanovizmusnál,végződöü s mindvégig sok vita tfugya volt; következtetése roppant racionális, s épp ezért megcáfolta az éIet, és habár a rendszernek sok kinövése támadt, és a teoretikusok egészen a legutóbbi időkig egyetértettek Smith-szel, (s bár legújabban tagadják: mégis butít a futószalag!) a megjósolt elbutulás, elgépiesedés nem következett be. A munkások ugyanis kifogtak a gépen, az egyszetú, mechanikus múveletek megszokása által szabadabbá lett szellemüket tervek szövésével, életiik problémáival, ábt ándozással és egy éb irracionális múveletekkel foglalkoztatták. Másfelől maguk a gépek is fejlődésképesnek bizonyultak, s noha már vannak egész munkafolyamatokat végző, kész gyártmányokat önmúkö-

luguolnp -plp 1a-andwa 1qqa39r 9^939sle^ozs [>1uupporrq3purr] {oulpll9 a89sualla88r_g 1ad9u u veqpuz9zs e Á8oq'pa1 g1enugrrpÁu,{1o 191s_eul.,{3a ,ilopo>1lpJn a>I9q uluJgteq B uaqqa >1esoue.Á8n 1aÁlaur 'aqla39ssozoTlpll9 qqo,{8eu >1a89suralapaía; adrgl lalpsaÁ8a ueqpezyzs p uaqqg ,sI as9pzn{al sa3a1.(u9l uaqzs9J s9 uaq9^au leJarusnllal lJaque zp as9l9llla 1uu39s93znq -1errpallsar{u9ru9l P s9>lpu9lJupJalolul soPlp^nl e'lau989suallala^püilal -pezsdu9lr>1 s9 ryug89s}Jo>IsDl >1a3auro1 e'luugurro;Áugruro1 pl€J)olnp

ze'4vugsgloÁuguqgszq

>1ad9u

iloppJpulla ze'leu1o3gslprrqdplzso

saÁu9n.ro1 e '1eu1o8oí"gnl Tpual p '{au9lazÁlaq 933aJ lgu e'1uu39s ,upezqzs -ÁBgqqoí e '1eu8gse3lozsqur e 8aur lu9lJgl Lleqpez9zs p uaqqg Á8eu grc9dlDuptua lJaqrua ze'|puzgzs,6I] nazaTra^oT u9ln ps9z€lup)Ie rlelro>1eÁ8 qqasgJa )íau9^Ie sglzso8aure>Iunw u dlaur 'pezgzs e r(8oq '-vkl ,rupupl ueqglode11g snurztuo8plup so{oJo ze 1eloÁplzso - uallal9^ uIeN" rüpppsJ9l p - 9laJaq - !ryno?gzsro s9 1alad9u p - ?IaJI{ - 9qq91 nalaqel trrau uaq9TapJ9 as9lelzgsclgurnÁ8 qqa^gq I9uTlü s9 psgueluua1 ?gsupze3 -8p[^ e :(e>lepr9) ap189slnzs 89supze3 elsrrclrde1 p waupq 'l|o.rr íp33e IlaJarusDIIaI p /sgl9laq qqoí e urau azsrad eí.rolou 1au4aza'lutlazs aÁu9ura1 9n sa.(1aq 1au9[g1apnoTwJoJal s9 1eu9 í9l9J!q snwzIIBJaqIT p' 4euuauddt1 pllúM,u9Jal ,qls snruzruerunq e 'epgllowap p sI taÁu9rugsafa1 rrprzod gr89sgrluala[ Á8eu 1ev.epez9zs snruzllplaq1 p {€uu€^ Fll9uozppu{^I ,aJ9uaIIa snuzIIPJaqII P uI9 /9qs9^a{-9qqot zyzs|?ls9lll l9I9í y ,1a39s9q uglrzu s '1eurp1 rll9aq ueÁ8nlesc p^Ir.tu ^9 -pr{ Jozsg,Ia )9xJpIN '4a7ry3l1a1919[psgllgdJg{ u?9s9|9zl^íllalloT 1a3auro1 p l9tpT_lrrs Á9'oqze )iluzg>I 39squ9lr_r1 V ,)91l9zs upqppJoq .Á3a uasa[tal (lalnalg1tuazsJaqrua s9) 1elnsgpo11opuo8 'salazs9ur.ral zg ,,,l|fqll qtFIIS ilalallasl^ Iaualalzsp tl;íu s9 Á8eu lueddor íl-qlrur5 ulppv allal9ursl3aul luFI 'laqqgl Dal 31p ueqg{gprr'191al9urla >I9rJ9-p{unu elzo8lopDl xJeI^ IJp) qq9s9{ Ia^^9 zgzs ug[yqsH - qs{zp^I s9 DIsMouoJg {9FI - ugplwv" ,3rgrrrpurru >I9írrBl uppJgllzs l9la^9{ s 'xJptrAi ueqJosgsla alla^ry. eJlaJazspglu s9 ar98allaí,,soÁugut -opnl" uapl^oJ'l4uz?a'soBeyÁ8lgl'uepep8oJla {Tes9p9lg3szttt >Ipllo^ {9{zsnq ilolo.JJazs s9 '>19palzsalíaJpl '19[9t39lou1wJa1 W1rlrs Tilla^]g {os -n391oapr s9 )íosn{t}aJoal p t{BoqÁ8y 'popol1ern l9 uopezgzsn9 Á3a 1urrrr qqol ulailazs gl9zluptunqap p /sgpollopuo8 srlgrraleru e'lalgprrazs rB9sr.(u -Áuaru e 's93o11a1 sIIguoIJpJ p ao ,a^ptu ]eI? ze'ugJg{ 9lo9r e )Isa il}^pl parrr 'g1eql9laJgla lIoA ruau zapqr\I ,19darazs nuFpPsJ9l s9 t3gsepze8 1eu -9s9l€^n{ g ze s l9s9lallapuar 1o1urueíIoJolunru p aIuJalII$ '1gtglazaluazs sgllgÁB p pnulq ile{ Iess9luplellg '>IlI9^ gssnlluqJal '9rraquralezs yazdg>1 qqg^olp^oq'&algza4uala 'zs9rdg8 nal wau sg{unul V ,gla lII_p ,,lalsaJ -a>1" ',(u9tqspltmrnlpzs ueq1o8gzsro 1redt.,(3Bu B s 'ugrrll p39s.Áual9na1 ,solppnll9J s9 9II9u9 '1enua8l1alur ta89slpzs9>I lruallazs '1alaraursplezs qqo1 arÁ8a ueqglpll9 es9laze{ >1ad93 e '1osnurzrupqJelu 9l}II99Ie uegp

]o)odV

Az ember halála

kultak át szemünk láttára, és hogy minden civilizált nemzetnél a béke lett a kijelentett, ha nem is mindig tényleges célja a külpolitikának. ,,Mindez nem valami önkéntes engedékenységnek vaw a jóakarat felbuzdulásának volt köszönhető. Az emberi természet nem esett át hirtelen változáson. Efelől egészen bizonyosak lehetünk ma, amikor több nagy állam ismét a reakciót és a népbutítástemelte állampolitikává, és a világ minden nemzeténélannyi rosszakarat található. Az embereknek nem a jellemük, hanem az éLetíeltételeikváltoztak meg a 19. században, és a liberális felvilágosulás ezeket tükrözte. Az űj termelési mód, mely a specializálrt munka előnyös cseréjénalapult, az érdekek összhangját tartotta szem előtt, mely egymástól távoleső vidékek embereit és közösségeit termékeny együttmúködésre egyesítette fíűzte össze]." Lippmann nagytekintélyú amerikai szociológus, felfogása fedi a haladó polgári demokraták túlnyomó részénekvéleményét(és formát ad neki); fejtegetéseinek azt a tételét,hogy a liberalizmus vívmányai jólfelfogott önérdekből eredtek, természetesen elfogadjuk, kevésbéa másik meghaszá||apítását, mely szerint a távoli nemzetek harmonikus és kölcsönös nú együttmúködése valóban létrejött. Már e tejezet elején rámutatfunk, hogy a 19. század az imperialista világbirodalmak és a gyarmati gazdáLkodás kulminációs korszaka volt, az utolsó felvonás, mely a hirtelen végkifejletet rendszerint megelőzi. tÉppen a távoli vidékek, a gyarmatok, az elmaradott országok fejlett technikájú kizsákmányolása tette lehetővé, sőt szükségessé, önérdekké a belső enyhülést, az engedményes politikát. A gyarmati gazdálkodás előnyeiből közvetve részesült az anyaországok egész társadalma, összes osztáIya, s így a munkásság is; széltébenjárta a mondás, hogy minden angol ember számáta hét kuli dolgozik valahol a földgolyón. Az imperialista kapitalizmusnak nem volt érdeke, hogy tovább szítsa a belső feszültségeket, s ezáltalzavatla ahazaí termelést, hogy fenntartsa vagy éppen növelje a ,,hőskori" kizsákmányolást, melynek várható haszna eltörpült a világgazdaság hozama mellett (ebbe nemcsak a gyarmatokat értjük bele, hanem apénzigyi és kereskedelmi szupremáciának alávetett kisebb, elmaradottabb országok kiaknázását is). Ugyanezekből, az okokból engedélyezte és meglepően jól tűrte a véleményszabadságo| ugyanis materialista gondolkodásánál fogva nem sokra becsülte a szó hatalmát, hadd locsogjanak a firkászok , vélte, az ígazi hatalom az ő zsebében volt: pénz beszéL, kutya ugat, s a kutyaugatás nem hallatszik az égbe. Azonkívül üzleti tapasztalataiból jól tudta, hogy mint minden, a szó is megvásárolható, s aszerint cselekedett (ez a polgári sajtó története). Végül pedig emberismerete is okosságot diktált: a szabad szó kitrlnő szelep, igen sok duzzadó energiát levezet, mely visszafojtva robbanással fenyegetne: a hallgatás veszedelmesebb, mint a kiabálás. Ennek köszönhető azonban atény,hogy a századjava polgári irodalma és múvészeteelejétől

allÁuualrrp s'lelel9lüazs IsJIo>IJe zu ezz9re|'IBqTa{9lalg{ IpI9J s9 r39 pua.r -{9lJ9 suapuaDzsuBrl í3a 193erl uhypuqezst4 uvfr&a zp :>Iunnalíall tq.rpípr aJupssleual B s9 rold9zo1 e lFup 'erre 1unpln uepl^oJ {ps) _esJ{pzsJo>I

.l9§9uo^ Áugq9u {pu9JJ€ qqvrelualau9uol e 19hozíer11 '1?3?sgl -ualaí uaqua 1aÁu9rrrasa zp a^paJIo.J s '1rzla[ lgsglnuo^ IpurcrupJg qqailal -[ar ureí1o;lal9 sarualaÁ3a zu pep ra89sualaf rulzqa; JJEq a 1adlaur'>Iunu -saJa{ IIa{ la{ataunl p lplozp 1soru'1unl9zs u9Álaq B3Brrr e pferu I9ITn[9 -r391oap1 ,$ uaqtuazs la^Iglasnd91 s9po11opuo3 rrg3lod u errrpd p T9^9 uaqlalul)at a 'qle e39s9119tu s9 afturzs salazs9ruJar r9ÍPs uaqqaÁl9ru8a1 e ilaqrua ze 1qzsaÁl1ns {9 'r;,tngzzo?1op 9?I9I39IoapI,lJo{sal9zs {glaza^ p Flal9lulazs glgzlupwnqap'91;sa3auro1 'r8asrÁuuaru'seualla.reqrua zy .8arrr HalruaJel 8gs.rg3lod e 1aÁlaw 'po8ueddel s9po>Ilopuo8 B zeuvÁ?n ugÁ1 -9ru'1psaz(u9^J9lal9ltuazs e zuuuÁ3n uaq9lell^ s'1Á1o; lJ9uIoIPlBtI p l9ru za ap'ualp a>I9l B IgJJrpq € aI Dopuoul ruau pzet{Bpo 39ss94unru y ,8arrr ilozoll9^ ruau lazs9tlllal lIaqua ze '1euuueulddr1 uutl,uze3tupqglp^ !1gzsaq y993eur ppl9d u zg ,as?lyzDl lls?lunw qqal a 0up0 #al ,!|Ha?? 8ufrua aqou'uaqynualp was rwuas la#aq4 wau yas?p4 a fr3ot15l?u?Ia pTlns -yho{aq lwllqwd s? /1?s?paFaoJazs yosqlunu sauus u l1y11o11q8aw nllyauafr&n 'uua; >1911olJpl {alaza^Jaz$Ipzs plsqplJozs 'Jgr{al luello ze p1azÁlat7 e pa !(7961- ,N ,A 'llutt Á3y sI pul Á8oq'1aqal) wryqdaz 8urllrucs Á3a 1919 glla{uazB >1ara39u e'yglgqalg 8ulpucs r9T r9J9 cloÁu >IaJ9qaJ e'pnÍ8a >1e1 -zo3pp TosgTunw ra89u s9 J9qaJ 1zo>I }Joq9q r9T p ueq>lgÁugq IDIIJrp{9p V ,ilel gÁ1191zso so3gslpnq errlp,{uozsra zoq3gssglunru ueruJp.€ e í8oq 'lÁu?+ p allal}seluezs |elI.eza s 'ualla 1ar9qolunul IlBwrBÁt nolJJozsal upsoT -ezsgle zu lgzs llawa tuaspqos'- 198alr9ru ITeqJel uuqqesoÁps 39w za s zeze'sl lsgpo{Iopuo8 s9>191 p elle^lg í8oq'err.{uueÁ1o'91a pad91 g^glslrcl -rdo1 píplzsopos9lu r(8aluru uaqulezs IaDIazg,tglzseÁ?,o1 ;r8aurolí8eu {aula{,aulJal Tpllo^ {9 s9'epol1solzr9 l_eíg{unru dlaur'1o8e.ÁuesraÁu 9sc -|o ze {9rrolrll9zs Tozp uazsrq paur'ualla esgloíu9rrr{pszlT 1ad9urglalord BBrurBd8 p ulaspqos }lozoTpllu ruaultaza '- pql€I1lsa upqqesoÁps TuIp - s9 '1eurleperroJ ilazaÁu9ulapza{ uaspqos il9ltup 'e1o 4Á3a ze llo^ za lzo1. Taqqol :1rar{u9l1a 1azr{laq e alza^Ia srqq9p8a1 Á3en '1a1 elsuelrdo1 a^lal -zo1 e8gssg{unul 1o8ezsro elqplrde1 p uop9l.tl.{11 ,rgperu p ltITtII'l1olpt{ -119zs'a1g1uallal Bq ap 'iloleqlFn9zs ar9íara e3Bru p {psJ s '1aua89s9laqsa uapunu ,{uasranpequzs e a^?+ uBÁ8n llo^ DI sgpnl e 'zsa^t-tut v '9I, ze vaq -r(laru'ro1 e tal {IuBr 1aud9lulop nuosDlpp.red'lauaípglít4s ueqg.rouror{u nuailaz§ {eJezspual sllglol e d8oq'll9l) Bl.rB TnsJos le{plp 'uaqaurazs p {au ,lpereru aíptBl IsDIo{Ja.(8Bu ua8r snwzllpJ -{alaqrue Truallazs p S {€ r nlozp _aqII B lu9pol8arl Á3ot7'ze'lu9lrgl lgq{o>lo r([*rp{v,1rz3a191 uoppqpzs rní zoqgzs elep,{urg uapunu lal9 ruIallazs p {nuueq s 'rl9zualla 8r39,r s9

,Io)odV

Az ember halála

erejéből telik, a társadalom éléreál1, lrává lesz. Ez, petsze, minden viszonylatban bekövetkezik, egyáLtalán nem kell, hogy fejedelmi trónon üljön, a maga akciókörében minden erős egyén zsarnokká válik, s így ipso facto megteremti a tömeget, mert szükségképpeni kiegészítői, velejárói (korreláfumai) egymásnak. Minthogy azonban az anyag birtoka hathatós, sőt elsőrendűeszköze a hatalom gyakorlásáttak, az úr és a szolga, az etős egyén és tömeg viszonylat nemcsak erkölcsi-politikai tekintetben alakul ki, hanem gazdaság; téren is: megindul a harc az anyagijavak elbirtoklásáért a tömegtől. Ezáltal az arLyag elsőrendú történelmi tényezővé lép elő; éppen nem véletlen, hogy a íizíka,vagyis az anya1 kutatása válik a kor ,,uralkodó" tudományává, hogy a hlozőfia új feladatként az ember és az anyag (a természeti valóság) viszonyát igyekszik tisztázniés rendszerezni, hogy a múvészet a natura hű ábrázolását veszi kánonul, hogy a jogalkotás az á||arn és a polgár, vagyis a hatalom és az alattvaló kérdésébenaz előbbinek korlátlansá gát igazdrja újszerű és nagyarányú apparáfussal. Es így tovább. Ezek a rejtettebb ttinete§ a felszíniekre elég rámutatni. A barokk abszolutista monarchiák (monarchák) a nemességet kivetkőztetik feudális hierarchiájából, és udvari nemességgé, azaz tömeggé fokozzák|e, viszont meghagyják uralmi helyzetében az atsőbb tömegek fölött. Másfelől a polgárság épp azá|tal nyomul előre harmadik renddé, hogy anyagi javakat halmoz fel, s midőn hosszas küzdelem után az élre jut, nyomban zsarnokká válik, és új tömegeket teremt, a földtelen parasztból és a vagyontalan polgárból verbuválódó proletariátust. Minde z igy történt volna azipari forradalom, találmányok és gépek nélkül is, csak kisebb arányokbary lassúbb ütemben és kevesebb rnegrázkódtatással, mert a butzsoázia az iparosságból, az anyag művelőiből, feldolgozóiból nőtt osztá||yá, s az anyag szolgáIatának reprezentálőjáv álett a történelemben. Ugyanezekből a mélyebb okokból, törvényszerúen álltak a fudományok az anyag szolgálatába, és belső, öntudatlan parancsot követve, lettek találmányok és gépek konstruálói, s általuk az ípati forradalom serkentői. A kor ura/ a társadalom igazi zsatnoka végső fokon az anyag, ő parancsol polgárnak és munkásnak, tőkésnek és proletárnak egyaránt. A materialista szemlélet uralkodik a társadalomjavítók észjátásánis, kivezető utat keresnek az áldat|an állapotokból, de a kutyaharapást ellenharapással kívánják gyógyítani, s í8y a circulus vitiosusból (búvös körbőt) legjobb esetben az ábtándok honába révülnek át. A korai szocializmus gyökérhibája ott búvik meg, hogy hirdetői a társadalom emberanyagát differenciálatlan tömegnek tekintik, s mennyiségileg akarják kezelni, miután az anyagi (vagyoni) egyenlőtlenséget képesek észrevenni. Magyarán megnevezve a dolgokat, a megoldást abban láqák, hogy mindenkinek a keze munkálkodjé§ s ennek fejében a hasa teljék meg. Hogy ezt a gyarIő igazságot milyen széplelkúfrázisokkal cífuázzák íeL, aképzeletiiktól függ.

,psg8oJ '{9lI9lI PrI9Ipr{ IR89^'19lzouogoqaq JozsuoJ9q llPP tuoIppPJJoJ y {aJ sII9Jeql 'elqpltdu1 '1.r981od ureu l9qel í,,.rgurpperlo11gtcozs" sas9p9z -gÁ??avl,'ysgzutxtgzs rlzseredspl 'l1on e.lguel-u139lol)oz§ rualaÁ8a IJ9^Jal -9dluazs p 3I-8T6I 'sgpnl zsoJo u!t!l!d uDlotozs 4.{3a zV ,>Iu9ulpqp8lozs eq8ne pssgp18o;azsso qqr[azslezs s9 qqelowol uaru lzs9Jsgru '1eue1 -ípÁu sr 19[ulazs rlau9lrolÁueuopnl pI^gI parrr 1zs9rÁ3a'1a19l {nzz9pl uaq -qe^gq 9ssl) s 't1>1nílarua 1las9la8alíay Álgruplal snlqualnp 19{ {psJ lgqqa ,(ug{e{e psg>lpl '19zs uroppoJl ,lurlapaí.ra1 uallataqluHallp lrtJgila{pul7rq d9lrl u9,{3a zp urlpTtu'{auzaTlualaí.rol1e rgru dd9>1ello^ Ialauntr) 1alapr9 za upqJosgsla lsoru ra{ulw s '>1nfiaqzenau {puupllal9lsesJ€1 Á8el ^FTaI ,(urraqlrnq ,1d) ar8o1oqlÁsdua8uary e'alu?Os a8o1oqcfrsd {o] llqqgln zy p s9ru s9 '(uog a,I ,Id) ar8o1oqcísduasse141 e 'sassalu sap 'sapo{ sap aűo1 -otlcfrsd p sgru:lglla{ p ruIoJ9lpt{la 1auzalaÁ8r >1osnSg1oqrrzsd e il9zg,{eu -dpIIaJ u9lulzs 19uu9Á8a zu - ueqz11 89sÁua>l9na1 p8allaí-8arrrol - 19s'uaq -1azalapí8'ueq8gsesrgr p§9lallapuar Á8Bn }I9J sozo{'1rrrplp .{1aruepn 1aílaur 'la1alaun p lpTozepulul zeze'sr 1uella19l ^Il{ailo{ e 1nh:9alaq sT uaqlalaz uaupq '-1ettgzs p uaila{ {unupolso>I9Jp{pl uo ep'4nlpuowla -aía; rqqgro] Mug>I a lultue'1eu1981ozs p>11o39spup1 gluospq 319zsíeq $ {plu1eppJJoJ IJo{g zu IqIN 1rul9l upqwoleperrog d3e5 e 19[,9pl9de1 -o{sl Tullau9po1>1auÁlalu€ s 'aulau Á3a Áloq91 u Álarue tnírrq 1gsrzgqcrzsd 8gsolos grral ueqlode11g wle8zl zp >lpsJluau uasa]azs9ruJal uguel s9 ua{al -913arrro1,11.r{I9u pJJppn{ s9 esgpe8el8aru 1al9rula ze srÁ8err'epue3edord poz;l 8rrpe{Pzsu! s9 TpzsgJa a.r89rr 191etpÍeq rrrau p9rul {alalJ9spl 9zI9J lpT -nsg;sgpn8aru e Á8oq s'TauaIplaqIADI a^ala {aplaulla-uoppesJ9} sll9uo -IDeJ p lauzsal s9 {pllo^ u91l!'1eue1189prtgr raíu9urpaJe upl{al9l3arrrol e ao ,Ingígqlq saíl9urazs {osn>Iqaloel-ruolpppsJ9l B 1a; p[1eqgJ ruau iluglt{ -lalatu$ zu Á3y s'la88arrrol € >IauzaTlur.r9 en3o1I9DInsglp^H {p{'1eulou ,qls >Ipuso^Jo -ur(1o srr(8el'talataursr pelroleÁ8 1apaqa1 '1euded '1eu -g1;depsgllpl p uaqqa39r 8_aur - >Iau9pa>Isa.ra>1'1eusorgÁS'1eusn{q{od p '1aur9zanppr{ p >IpsJ l9Js9u9q 9pa 1a>pla8aulol p lgqal uaqqa396 1uella1 -918aur91 e '11alruare1 1uSgr{ugruopnl í} esgzoÁugutlnue1 Á8oq 'e.rúuueí1o '9,1azss9 ruau uglpllgÁ3a as9pa>l1asvr 8aurol e .(Soq'{nípnl J9tu eIAI ,,i39sgpad8a rpgprr e uosseqperuru8aur Á3oq' lazs?^g,|Ll uapuruI qqg{ul 1a uazssan" 4lopuoluu u9padg Jnaqpg 1nue 'ze 9qs9^a{-9qq9r TlÁu9rual91 ,T9íu9^DI Tuual //9u -upllplpqlgl" 'Tula}trT.rzs3aur 1oure19 ze Áfioy'lu1lgze 1qalunlla uaprazs.{8a 8rpad (/191zsolouplearq) 1a39srrulap9 zV,le>1p^p I t?gsupze3 laruJal ruau s9 '1o8er{uu 91eq3o11azz?4p! zo81op ruau lezs9lplu e 1rropport zv'Áugv; -opnl luolla zp uaru /as9la>I9u9 s9 adarazs pTunru nuallazs B lgqT11lazs _pual pBJptupl 1a839ssafta1 ugnl9zsÁ8o,$.,,lz11p)unul Truailazs s9 -tz9T p s9lalzoquoln>l8aur p Tuupl 3o1 1a ,;,ueq9zselpzs qqallalía; uroppesrg1 plsrununuo>1y" ,uuqwllapasryy a§xunwwn! a SvsgpafrSx :xJaW :89u ,o6

,lo)odV

Az ember halála

de sikerült külföldre menekülnie/ s a huszas évek közepén már a minnesotai egyetemen a társadalomtudomány professzota; az idézetet ,,Aforradalom szociológiája" (Sociology of Reaolution, 1925) c. könyvéből vesszük. Először a 18. sz. racionalisták emberszemléletét jellemzi: ,,r>Az ember értelem által iránftott lény, természeténélfogva erényes; békeszerető, nincs benne rosszindula! tele van önzetlenséggel, gondolkodásában és cselekedeteiben mindig logika és értelem vezérLi.rloluptí"q v :uefie18o;azssg Á3op1 ,{oFln 1esc uadd9 'es_eugnq ,qls s9ln89lapl FIIau '];uzgqnt 5I9I9Id.Pl P luFrt 'arlala189slnzs ueí1o zV ,qls es9sala{ 89síual9rraluo .Á3Brr s9po>{IBJn zu 'selaza^ u 'sql -Jopu.p^ p'í8pnpuep1 e'srysaÁu9^J9uo's98uasran' ÁB9 rtsg 4q'vtelíeqígr{u 'rrpa>lpreq € lultlj 'uqg8eru p13o1 1e1o8gsuop[qnl Áto pJos {ouolzs? zv ísr uoftopí3 í8oq rrraueq'uassarazs lolos9lu Á8oq'lgír;upJ pJJe {BsJuau lerysgzg?ta1 Á8ea al9s9la^9lp {osgul rol1euu.,{8n uI9 t19{glzsq ar39s -ualla88n{ ,1s9l9Íuaq ,{Bylutzs ruauer{ 'lPlunu lPsJulau lsr eresg.rror res -JglJaqwa 39u 19s9;39pq rala189$lnzs waupq' 1o3gsze3t {esJuau'lsglo{ 1rí3 rrraue q'$gzoplqleJuo {€$luau'lproqgq ulaueq'uo[ug,rq r9{9q {€sJ ,efgzoproq -ruau Á3og'lnl.razsz(u9{ {azfl {ouo. lzso ilalapz§ala^ al9Juolnx ,uftplrus s9 gpul.rlpl uelleleq8níu paqura Tpglp^ V" ,llel^pa>Igzo>IpII9^ gqqglenugap(u a89sualalÁlaq ryugsg8oJleJ pls11puolJeJ Fzs9lu -Jel lJaqrua zy ,19íarc 91yÁuonqs_e8o1a1 íy ze 1g1zorozslos8arrr - 1a,r989s /IaT>IgJe

-ualalzsa s9 pagsg8uozgl {gIIITlItJaqrua ltuala lpppqpzslaJ'1allsn; -rod91 '1e33uzst9tl,upl elal e4r(uue Álaur'arol3pt,tBpt l€tu B s ta.Áugurasa ?e ep 'uaq9s9191;3aul Tpugsglrele8errr s9 {au9laz§

lvzat-wa1'J ^?zrlgsloln zp lolpFplo; safia1 B ueÁ8n {9llolJplloJ uaql9g9rrr so,,(u -9ruJal .raqrua -ozrq rcíuozsl^ s9{9q {gpl prgla r]Joq9q V ,{alaunlg8gnazsso {azapull/{ ,11oroled3 pDIglsIFInld s9 er1g1sllpaJoau TDIIJarup-Io3ue ze ala^ lTtu€ 'ueqsgleq ,{Beu u s9 uuqgL"oplnrul< uos8ng íuuqrglunrrrJ >asúJtDla uolay -a4 V" \awq)s4alN s? >aplasJpq uúpllapu v11o1eplzsede1 {IzaTIap -uar '1unlopuo8 arla39sualaí uaÁpu 'BbgI sI 1grqrÁuua elgÁuoztq gsp^Io zv,,,!1 uosllsoÁ1g1slDl s9 9|a vazz1pl lolos9llsl qlazdg4 saurafia{'p3allaí sqpnxazs Joz$Ios ua8t 'stlguolJpJp4xa uasafia1 Á8oq 'lalalJ9§}) zsal pJJp lulJazspuar ílaru 's9pplugl uapa^zo{ ruaila up1ellppni e ,{8yuetíBns9 sgr1lg llel9ust ue.qeÁ8'elzsnd v [uJyzs laqqgl I9us9Ia^J9 sII9uoIDpJ e ap" '(a.rtrra1 -ap9) arzs9 ze $qzo1leaq ue.ÁSn zaulelJpl 81pulr.t ,so8gqnue1 uasgugl -n{ píg1luqJal s9Ja^JF{ saJa>IIs V ,la{glaurlal p >Igulg8lr1p {B,{8oq'paí1 -aqp TTTau {pul9ulp {gletuJal e'11zqal Á8p ueqeÁ8 Á8oq'e.rgurgzs >1a.r -azspglu gl?zsaqgr q9Á3a s9 (s9rarrrry) >1orrrgplar p {gpt1JgJ9zzoq uaíuuo1 erríuueÁ1o I9IaJs9I^I ,1usro,{8 s9 {€sllguorcer.Á1o ruau uppllgÁ8a >1ras9n -{alasJ gpala pqlala189sTnzs a s9 '1e1lozorgleq r(1o ruaqugJo{ 4ala139s -{Rzs 191a/8g,Tpuelrypl >1aMuo>1e1o{$ zp rFup'{eqg lulJazs s9lazd9rya ze|ne uazs98a ruas u€qpsgd1o; rypa19 rduuuapurw ry9lzsuí8o; d3oq '1rz -apaJlg,lu9luPssPl'1s9laÁ3r;3aru,{u91 qqesoluod B 1gÍlnuel8aru 41e'[,qls 1osorgd8'1osoredt'lgpalsara1 zezu'losnurguo1o] 1araqrua r8gsepze3 ,8gseqolso {psJ ruaupq 'alglaq pp{pJ 19^ ruau - qqaÁu9razs p1los '19u 8e,(ue191luozlq glrpugJqpl{ V" -lalazs 1rtue'esulroJ 1uall1ula 1ls9lü ,lp>1olelnpul ppII9 zB qra8uqal ueqqoí 89ru >IpsJ as9ll9s;l8aul sllguolcv.n ÁBa-ÁBa uaqÁlaure 'eqlode1g 93u9qnp ^J9 ryuleqlnÍ s9 '988aruol rupl{al9l >I€qpqzollgn uaÁuuo>1 furozs 'uaÁlaq d8e azsso 1auza4apÁ8 sl ruau 8apsa1 eq 39ru'>1o8eprgd'191e3lpq9rpgr '19sen1o39sín ,ar8aur$ il9ía49l I9q9IJ9JauIo188u Tp>IlzTJ e ugdnsc {pupgz

,Io)odY

0V

Az ember halála

zLL

mert ez a szabadság-elv megtagadása lenne. Így fest a szabadság-eszme racionális értelmezése,és világos, hogy korrekt vagy dogmatikus gyakorlása egyfelől az erősek szabadságát és a gyöngék elnyomását teremti meg, másfelől menlevelet ad minden felforgatónak és uszítónak. Az erősek természetesen szembeszállhatnak a felforgatók törekvéseivel, de épp a szabadjáték következtében ezeknek is módjuk van sikerre , s ez attő| figg, mennyi társadalmi erőt tudnak kezük közé ,,szervezní"; a század történetéből pedig tudjuk, hogy ez nem volt csekély. Egy azonban bizonyos: a szabadság nevében vívott harcok eme erőjátékában a vesztes csak a szabadság, a ,,tíszta demokrácia" lehetett, s az is lett. A szocialisták szabadság-propagandáj a (,,szab adságharca" ) már nem volt ilyen ,,egyszerű és elementáris" -,lévénaz egyenlőség és a szabadság egymást kízátó fogalmak. A modern szocializmus alapjait megteremtő francia szocialisták nagyon is tudatában voltak ennek, s nem csináltak titkot belőle, hogy eszméiket csak szigorú kényszerrel, diktátori erőszakkal lehet átvinni a gyakorlatba. Epp a szabadságban látták a 19. század társadalmi viszonyainak rákfenéjét, s az első tervgazdáIkodő, Saint-Simon előre meg is mondta, hogy azokkal, akik tervezetének megtagadják az engedelmességet,,,barmokként fognak elbánni. " A felröpített szabadság-jelsző azonban oly elemi erővel hatott a tömegekre, hogy a propagandát valamiképp át kellett állítani a szabadságeszme bizalmat ébresztíbb megfogalmazásának jegyében. A demokratikus szabadság és a szocialista egyenlőség áthidalhatatlan ellentétét Alexis de Tocquoville kristálytisztán kifejtette az 1848-i francia alkotmányozó gyűlésben: ,,A demokrácia kiterjeszti az egyéni szabadság körét, a szocializmus ellenben megszűkíti. A demokrácia elismeri minden egyes embernek önértékét, a szocializmus minden egyest a társadalom funkcionáriusává, puszta számmá fokoz le. A demokráciának és a szocializmusnak csak egyetlen szava közös: az egyenlőség. De fontoljuk meg a különbséget: mí8 a demokrácia az egyenlőséget a szabadságban keresi, a szocializmus a kényszerben és a szolgává tevésben [szolgaságban]." Ebből előre sejthetjük azt a kazuista köntörfalazást, rabulisztikát és kötéltáncot, amit a kollektivisták a szabadság testhezálló meghatározása körül végbevittek. A politikai koreográfia a szédítendő tömeg előtt meglehetős bonyolult mutatvány volt, az osztrák származású F. A. Hayek londoni professzor szemléletesen leírja néhány figuráját ,,Hogy abizalmatlanságot eloszlassa, és a legnagyobb vonzóerejú mozzanatot, a szabadság utáni vágyat kocsija elé fogja, a szocializmus mindjobban áwáltott afelé, hogy a népnek >új szabadságot< ígérjen.A szocializmus időszakának eszerint az ugrást kellett jelentenie a szükségesség országábóI a sza, badság országába. [Vö. átváltás a szocializmusból a kommunizmusba]. A ,,gazdasági szabadságot< kellett megvalósítania, amely nélkül a már ki-

P sltrpÁ8n - {Pu)los9lulzollY^ 9ze)la^9{eqpq94?l9[gJe {oF9d P l93Pu DI Faqal uleu zuze'lauu9d8a ze 1e1o3o[ re141od lpqpp ulau .z í39suallalaq _aI a^ala Jaqua ppqpzs upqsnruz{plJozs p zuze'198gsppqpzs '1939sualla3 -3n1 srí8err,,l9sqllv" Bzsa^Ia'zoqtesJuelud 1a1 prupo>Izpruprye'33n; ap1 upsll9lJualzstz3a'eftlozeurp{p lüpII9 zp DluapuTtu upqsnruzllpTJozs p .I :Igq{o l9>I'sl 191re3o[ Blu€lzsoJ 1a1 8aru pnÁ8a p,rguoÁ8e,,r 1u9í3a zu'7ní pJtuo1elpq ilIaqyt ,pagurp8o; azsso J9J tuau uatu'erupe3arrr ueqgfpgur sJulu }Iurc'1931 1rurse.{1o 19qa1 (arazspuar Tau9s9lalunzs8arrr uopíeplug8 -plu p ps1J9) snuzIIBIJozs e +víl'azsa :lglzr]pluo{ p aI 1n[uo6 //.a-glaqlal -zaÁBaazsso upqglp^ e[v{q alaJlg) p98;tarrr 8gspeqezs B uoíBrr 'ls9pJ9{ p p9l1a >1n8eru Ig.J T9llala^ uaqqasa^aT 39ur s 'atzsg T9llal uasa^a{ lza ap'vl -Iguzspt{ ueqrualalJ9 s.eur ggd l9{puFII uBr(8n lgzsy.Tplz9DIeH uesodele uglzv 1adlarue s '{pu!q uasozo{ IB)pIosTI9JaqTI p lr_wp '(9llaul ,,89sgluaÁ3/ ze ,H) >Iptnlgl§I1el)ozs v llol}Ilgzs lgzs >Iposgru Á3a |,,Syspuqazs [rt''l s?z -alaula íy ze za upquozv ,pJsglzsoleuoÁ8en gpa.{8a ze 1Áug3t r89r e 1uru laqaí8a elíer 1e1lopuo8 urau'{9l1alarr91 |o3gspuqvzs Í9,zu l9qel Jolrruv ,ruIoqozsn{ {pí8oJ TT lla39§qu911>1 í8eu gllguua, 1aura39sglaqa1 r8gsepze8 .I§llwalazg,{B 1au9Á8a ze Á3oy 1píugrr u.rre ueqgígp,r 1ar931 zV lr]Iozs -qp [o^I^IT pala1 a89ssg{rtzs lazs9uJal e 1o8gspeqezs 139sepze3 e >19pgn , ulas89ur '[p8pq] rupaTlalua 3o; erse3eul l9I9í p ueqruo1epesJgl plsITpIJ -ozs e Á8oq 'azsso {9l1oscde1 pss9la3r93! uallglalal e le^^p uerled3 1alar -g8y3gspequzs í9, ze laqallgí arys9zp[3gs3upze3 e Á3etwoplpq u sgzaí -aJpI sgul TpsJ uasalazs9ruJal aA9^ uaqualau9 dlr 8gspeqezs v'' :lplnrugJ 1ugzlezs s 'ueqgígp gzs B! llo^ IgJsgl^tr .alarr ggí uras89ur 3gspeqezs ^ Í8oq qqoÁ8eu zeze 'Bo[ qq91 'lp.rrapr1 s 'elpe sr 8aru uaqzs9J 19s 'snu -zIIpJeqII p ua^9u qqynzsÁ8a zu apry8y 1zaueÁBn ap 'urgua81 ,,|?l9r' ,,, tuulyze18 aul >lTpl 9IJo>I lazspua J t39 svpzu? p( s? /IuJol8aru 1a1>lgsnruz4odsap 89sq p{IzIJ e< lau9ulaqal {oppqezs .TEDIos9uI upqglp^ >Ialaqrua zp il9IaIhI lu1w'sl laqqgl le>plos 1aulasa.,{3a p eq 39ru '1gqlerreí ua139slnzsl9l 1sgle8opn 11o1 {aupa8ua [lsglzselgn] -gIJo) >IpsJ Tun{au 1aÁlaur 'Igl9nzsÁua1 e sglnppqpzs3aru 1aÁu9rrrl4Jg{ 'zsal Bgspeqezs p139slnzs p .{3r.r - uaquaila 9|e^ llolppuoru [19f9su;] 39 spe qezs 89 sepze?' [9, paza Álaq p qs _elglpl V .il933RJ l9lqe'leure scuere d asailalal 1a39ssaurppa8ua 1urrrr lsglzselgn sgu ulau {auu 9r{3a ze 1alpa3ua )osgul ls9lnpBqpzs'alla1

1adlarl'IBq{a{9lalo{

p ls9lnp uqezs'1919,{u9luo

-ualaí ls9lnppqpzs3arrr 91en lgl9lrodsap e gzs e za enc.nJfezs re1o1sode .,{8eu

3gspequzs twtllltod y,saftaf9sglualaf leueípe lgJagzuo^ {eDIns9Ia^J9 d3oq'le11o1íeqar89n u_aurlau9 gzs Bgspeqezs € lnup'sgplzo11gnaq{ua zy - ,azzaíalaquasaÁu9rupara 'palualaí 1arrraln í3a ugdnsc as9ra.Áqa 8gspeq -pzs rc)BIIod e uaqílaute'y93.esppqpzs p loJJpr{ sopez1zs^9 ze Á&oq'9t sadp1 snuzTlplJozs p >IpsJ .>DI {IpglazlJ [uau< 8gspeqezs IDIIl[od nopznT

,lo)odV

z|z

Az ember halála

273

megváltozott szocializmus már nem szocializmus. (Vö. deviacionizmus, reformizmus stb.) .dcsillagászattszámok és méretek búvészeteszintén hatásos népszédítő eszköz, tisztelete tömegttinet, s mint a többi, nem a mai idők szüleménye. W. Röplct, a neves svájci szociológus, a 19. század esszenciális jellemvonásaként emeli ki, megalolatriának, a kolosszalitás kulfuszának nevezi. Nagyon ideillik a következő ídézet:a 19. század ,,mindjobban beleszédül a puszta szám, a brutális ető, a nyughatatlan nyiizsgés, a terméketlen izga|om, a túlméretezettség,az erőpöffesztés, a merőben mennyiségi nagyság, a határtalan, a gépies szervezés és központosítás, a céltalan és emberen kívül eső okú fejlesztés, a tömegszerű, a túlhalmozott, az elefantiázisos mámorába, s e megszállottságban az ember dagályos-patetikussá, merev-ünnepélyessé, deterministává, fatalistává, humortalanná, fanatikussá és konok-komollyá válik. Végül tragikusnak, heroikusnak >ttinteti fel magát", s ú8y érzi, boldogtalan életre kötelezett." Lippmannnal szemben éppen nem örvendetes jelenségnek, nem vívmánynak tartja a kis országok egyesülésétnagy birodalmakká, s általában az államhatalom imádatát, a központosítást, a mindenre kiterjedő egységesítést stb., sőt végzetesnek látja. ,,Alapjábart véve - írja - nem egyébről van sző, mint az ismert kényszeruől, nyomásról [Drang], aszélsőséges megszervezésre és központosításra, és arról a szokásról, hogy ezeknek föltétlen értéket tulajdonítsanak, amit kétségbe vonni eretnekség, felségárulás vagy rosszindulatú konokság. E kultusz szerint megvetendő dolog és reakciós vagy romantikus korlátoltság jele kicsiny dolgokkal foglalkozt,tí, a társadalom tagolt és sokrétúösszetételének szükségességéthangsúlyozni, s a lehető legnagyobb függetlenséget és önkormányzatot követelni az alcsoportok számára, amelyekből a nagyobbak összetevődnek (föderalizmus), mind a politikában, mind a gazdáIkodásban. A megalolatria aközös keltőfészke a modern nacionalizmusnak, imperializmusnak, szocializmusnak, monopolkapitalizmusnak és etatizmusnak." - Ezután a történelmi korszakok szelleméről elmélkedik, melyek függetlenek a naptári értelemben vett századok folyásátóL, s aszerint tagolhatók, hogy közös elemek hatják át őket, amik mellett azonban tarta|rnazzák az előző kor epilógusát s a következő prológusát.Így az elmúlt századvalójában az ].840-es években kezdődött, s az 1930-as éwekben kezd közeledni - vad vonaglások közepette - a vége felé. (Ezt 1942-benfuta.) Azután így folytatja: ,,Mindez világossá válik, ha most iparkodunk az elmúlt század szellemének egyik döntő és már ismert elemét pontosabban meghatátozni, és rajta tanulmányozni a korstílus változásait. Ezt az elemet a kolosszális kultuszónak nevezzük, s ú8y hisszük, ewel kifejeztük sajátos kvintesszenciáját arurak, amit ma a L9. század fogalmán értünk. Oly vonásról van ítt sző, melynek helyes magy ar ázata a legkülönbözőbb kortendenciákat meglepően roko-

rFzs9ullal e 39ur uaq89sprraz$lo sn>IrupqDaw B sI B pe{pJ lgqqil llq {ouo{ ,191939suolzlq4?ll? puzqzs,8T p J9lIa uaseralod8 .(1o dlaul 'snutzrnqelar s9 snuzllllrzod so,{u.pulopnl e lugrr aÁ8n uepuTul sJIoTIazo4 e Áuoz -o{ gpa{a^gu B lgqqe '(,1,11'nsaa3 sru1nl1>IgllalaruslHlal p ehy4uzsp yze ugp1lü'pngrupleq l9pzssn 39sÁ3eu" e .(8oq'poleJ lgqqfl .>Ilzsel y^9[9p /{n^}{

uaJaqua uaqua zp s9 TqlualalJaqruala -qep{9l9í{gJa uallalaqlalJ9{ ,uBq9IplI9 lalal9 zV ls9lnsJaq uapuTtu p39rr 1anrra s9 [uaqcsual^l ulp Sunrar1 -uaIIolJaM] r9s9lscaq19lJ9 Jaqwa ze n?nalzsarrla pnÍ8a lPssnluzruPtunrl ,lJg[ V Ia^9s9pasa,rn3aru {aI9I p ddq89slr_rzs s9InpJoJ 9IaJpI sllglnJq V ,Pll9I I9JPI saualal uPquozP {n]pl !o39p,r e 19pa,{u8aru rol1a 3141" ,uual IEuIIg 1o1eloscdoluo{oJ soJozs ua31 19qa1 lzo{ snuzqplJJaulruo{ p s9 BzsnlF>I s_plllBzssolol V ,Ia >Ialza^au {au _>JaId JpIIoo uo{ilN auo( uapJazsÁ3a lppn{seqgl snTll -uB3r3 ,{3a uaílaqgpJl}J fir3 crluellv re>Iuarup ze ,1d í8oqu - 1o89s.{8eu e r_uJ,atrr pzzugd '39s9puu1íeq p F>IeIBDI 7l9zu'gttg1ptillposer{azsso {BsJ {9l -aqel IplI9 sgzgldrlp9; g3uasrarr ír3, s?'atgzanau s9z9{ >Iglpqzoq uaqzu9d p {psJ laluau eI9JugIn{ >1a89sr.Áuuaur gzgquglnT u 1ralu s[I .TuplzsDlpzs ígzsnur 1939^ dd9lt9slnzs 1,;igza s 'eru11o1rol 1a1 aq8asuafald91 e p89n s9 eq89suelpu9lpt{ e {aqaFpgzs39s,{3uu e u?ze'rulpurpla; 1aqa1 1a339s -úuuaur qqoÁ8eu 8rptmu uequoze e'qua1{osJ BJtu9zs 1a89srÁuuaur {€ s J zsBdnsc e'a.r89stduuaur elzsnd e 1o39sÁ3eu ÉpsBul.u p pzsnlF{ s9lllezssol ,sl erado .rau3e1,4 p -o>1 e Á3oqtu$\t lgs /s9pasa8aurolp ze '1osorgnsgrrg z2'esglrsoluodzo1 rrrolplprilrrplIg zu'snulzrwpu1p 1e{1uqJal u'pzsgydg sll9luaumuolu p 'snulzl4ela ze'sntuzrlodououl p 'redqnrueur e 'sntuzqerc -ozs e,sntazqeuadvll zu'sgporodezsd9u uellgPl9d e >1rzolJPl eqsnulsJo>I P aqqg ,il9la >llo^ luau Bqos( e'>>e[qqo.{3eu3a1 19pI uapunü" P '>>uo8ellÁ u qqoÁ8eu8a1< e b9lpllpaÁ8an zp ueqs9pa8azs9r8aur e ilg8.o.rrr DIIJaruV JguI Ie ppJpru uras edgrnil IR89^ s9 jgllaraqrua zp ruIale^g>I lalalalzsll sos9Jlgla s9 rparadoÁ8euo 19s'>1euleleq.Á3eu>1e3 -acraq{3eu< ',,8eJesppq í8eu" 1uru 'uaqlas9zafalq ueí1o zp ruuoplnq ,sI uaqs9zaía;r1 {aJ uopgul gpo{InJ9 gzlaí "Á8vu( p pza) e19 uoalgdeN rrrla.{u e 39ru'u,alalnJal uapuTul lal9 sII9Jn+In{ p l9s9lns)aq aJqqofal leu -sn)I^qplJadnzs e /l9zsn+p{ 39sÁ3a z€ s9luopleq e '19s9laa3arl leuÁ8eu 8al9rslaq ap '1auÁurscr1 8al9qnT p quala['1auqqasa1glry ze s9 ryuqqoí e [eíglelnru] alat 91;391ao1 .Álarrre rur_w 1r9la ,,,{8euo uBlzsnd e rlualaf 1s91 -nJoqaJpJ9l € pzsnlp{ sll9zssolo{ y" :uaqulazs |azzg,,,efdeurese^ oslo}n edgrng 31p.rl* 39ur'anlurTalpzssll lgqgs9lllelnrq 8gsrgqreq uraporu d8a ulau" 'luuazs'taoí,x Ílarue 'JalarüJapalq e'1an vlpezqzs,6I B ll_wp 'BlB8ns 9s89n',qls ilapalzapualaq uaueq'lrele 1uer}pgq rrrau'lrraqtua ze'lutsl11 sn{ruow;eq p allalzs4'11apalaro1 ar89sgsuaq'e€gsseruo{llo'enloíugJp

'arlaplgsr9ur 'aDIelaJ9uI sDI ileru '1opezgzs,8I p TlaI11 lass9Jarus1a .Á8Bu ,,,IPT{T-8I P uhlttv eql9lueile sal9 lopBz9zs e lza s9 'IeJ palunl {PDIou

lll -

]o)odV

nV

Az ember halála

z15

folyamatokon kívül is, [ebből] a matematika szeretete, [ebből]... atársadalmi törvények, mint Malthus >népesedéstörvénye< vagy Lassalle ,vas bértörvénygo, a keleties-barokk kacérkodás a sorssal, röviden a determinizmus, amelyet nemcsak, hogy újból dogmává emelnek, hanem a szociológián is uralkodik, akár mint Marx materialista történetfelfogása, akár mint földrajzi determinizmus, ahogy előszöt Ritter és Ratzel kifejtették, s végül a geopolitikában valóságos földrajzi romantikává csigázták, legvégü1 akár mint élettani determinizmus lefelé a csupaszon állattani (zoo1ógiai) determinizmusig, a legalsó fokig, ahová az ember süllyedhet. ,,Rendkívül izgalmas a százade szellemét minden megnyilvánulásában nyomon követni, kifürkészni ott is, ahol alig sejtette volna az ernbet. Ha elkerüljük a múvészettörténetnehéz területét, s közelebbről vesszük szemügyre a t9. század tudomány-izemét, akkor nem vitás, hogy a 19. századhatározottan ontológiai-kozmikus-objektivista világfelfogásának szemben a 1,8. század antropológiai-szubjektív (szemléletével-felíogásával) - azt a kutatási irányzatot kellett kialakítania, amelyet pozitiuizmusnak nevezünk, s éppígyvitatlan, hogy ez a legszorosabb kapcsolatban van a relatiaizmussal, az állásfoglatás-nélküliséggel és vélt tárgyilagos tényregisztrálásával. Evvel összetartozik egyúttal a L9. századra oly jellemző tinnepélyesen-komoly, rigo1ry ás, zsémbes, na gy rendszerekre, iskolás képzettségre és monumentális múvekre irányuló fudományosság, amely a rövidséget és a tetszetős előadást felületességnek tartja."... ,,Hasonlóképp iellemző az ewel kapcsolatos különbség a 18. századi társas, széleskörú levelezést f.o|ytatő,asztalköröket, vitákat kedvelő tudósfajta és a ].9. század parancsnokló-dogmatikus tudósa i közt, kiknek mindegyike despota volt a maga tanítványkörébery és annál elkeseredettebb ellensége a többi szellemi despotának. ,,Ami a19. század tudományáből végső soron hiányzott, a bátorság azegyszerűségre és a természetességre,ami persze a kolosszálisnak ebből aszázadából egyébkéntis hiányzott, minthogy elvesztette az emberi mértékét.Le kell mondanunk róla, hogy ezt a jellemvonást az e1yes tudományokban felkutassuk, í8y p|. a természet- és történettudományokban, ahol a kollektív fogalmak elnyomják az embert, vaw az orvostanban, mely akkoriban megszolgálta a hímevet, hogy a betegséget, és nem a beteget kezeli, vagy végül a jogtudományban. Viszont nem kerülhe$ük el két rendkívül jellegzetes mozzanatemlítését,amikkel minden szellemtörténeti század rendszerint elárulja magát. ,,Az eLső az értékelés,amit a világtörténelem nagy erőszakemberei szoktak megkapni, a cézátok, imperátorok, hódítók és zsarnokok. Ahogyan egy kor Caesarról, Nagy Sándorról, Cromwellről, Richelieu-ről vagy Napóleonról vélekedik, éppen olyan is, és semmi sem jellemzőbb a kolosszalitás századáta, mint hogy ... reszkető térddel tekint föl erre az

,Z76Iluamuasac Jap sgwlhl4lsuasa) elT :qdTv wP\tlM

s

3ry39,t lgl9íele uaq93aíu9l /spzo{IpilgAlnrupul TtIIppoJI'laupl nuleppsJ9l lur_ul 'q9€e uleu awaunq ary?uoJ V .aTgl ilaila>I wau zar{qa paur 'ersgr1 -Áu93a,r popopÁueJ p^posgp€la'u939,r p TpsJ s'11ozo119q9;d 1apalznsg -rr9 rdulecn1 'l1on sugp>lad5 ,ergzollell9^ s9 ars919l/3pu nuFpoJI lur_u 'enezlug laualuPlalgJ 'l9lurazs nuPpoJI pI^gJ ,{3a ruzgll1aur z9qaN ,}Io^ s? furozs.{ugrrr:11gsz e 'qnp plBtet7 u gzaÁuat ,lluop p s sgla8alzsaa&au a /ruau a{9q

1esc 'snurzrununuo{ §9 snruzl1plrdu1 'ercg.rlorrrap s9 snruzIIBIJ

-adun'snurzqenozs s9 snruz{euolJpu :uapuTlu l1adarazs uaq)Tulp'T9{9q IT9ÁuJ9] szll9d u ,{Bett 1>191ruoÁula ues,roí3 g9ze 'aapala^a{alaq >Ipllo^ {eIJJ,aJuIpilg plJup{ luozsu aqÁlaru's9rysrrueqÁu9^l9{ re.Á8eur tszrrgd e s '1uouerr1 ;ualugp8arrr >IglJDIp pzzugd snupq 1uvezeqp ugpFrr'Á8nluer; reí8eur e 11a >1g1pp>lads 19zu9d 1o39zsro ueq>Irrup'z(3n-ílzsrrre151szr.rgd e '11elsueltpaD{uaPog IsJ9q p :1or(ugrloqzugd s9 (;1aupgpzal uPq9uPu

-e4) 1gureued-sgpg í>Io-aqlJnal^I pI ap

qJslnaq'lara8nary'loddníx'{n

-puaqleu toprog toue8ro11'1aralla;alco6 íru1o1oÁuo{ laqal DI ulatuazs s '.,{191ra eí7zs 4aÁlaru '1orqozs-{JJpruslg '-er.releg '-drJaqIT ?9ípqspllg '>1oso.rgur9zsr;'1ouotpels sa,{1aqgr9! Jazazyzs /)9lo)Jp)9t{la1'1oÁurol{aJJlil :IoJJoT € lolBPP salal9lulazs ,(ugq9u IaJ >Iunloros Ins9lua{Jas-laza19l -rua ugdnsc'sa8a.Áu9l 9qs9^aT'Tgulpt{plo13aur 1anrrrr y e t{B ryl lazaía; a s lunsnJlurpal snulruJal rru e dlaule'eqgrup8o; s9l;sa8arrrol s9 s9pasa8auro1 e '8atuo1 p glptluolalaq d8en {Izouplalaq /puoulla 1rure 'zepurur d8oq '6l9)d9u {$z9pl uPzssoH .

'>1tzslalr1 sr pqrÁuua ap '>I9ulPqle/1o1 39ur s

(ro81op p {nír}1ula 3e191n1 eq 'gpua8ala pnÁlaqg ,sr 19rlad9u seu}zs p s9 IlaIaT p upqglpllg lul9zs -aq ugíílueqíu91o.;rrylnlp'glpalzsa;lgd e s 'tulguzseq uaqulelap9 gzgue| plgzpí e FTaza {1pza] JoT>Ia ílgrlad9u ,pEL" e'1gl.rraqura ,,Ity7ttu:r;id'' e ar(u.arual9rr Jo{ p lpupzzol:a gzLurailaÍ'llalr1ua 1ls_pur v) - .sl launualauoJ p la^^a )unuz9u IIa>I eqluazs píBu upquozp Tun{au 'elgt 19zs luau Jptu aTdqu ,puallal9^ rrras 9qs9^al3a1 e s'lI9^ 9339s9prr glír]sal ueqpez7zs.OZ e '11on ump>I9Jo 39ru ueqpezgzs ,6í p r_rrl€ 'souÍe5 - ,,.+9zsn+|nT snuIzIJ p pza{Ia lur8aur -ezal e ehzserrrglla; s9 'IuI9In{9rc "19tg{9tzssTtll( ]gllpgq IguI pezqzs ,6T € - >'1e1lozs rulnÍugrl [1aurazs] >Ialaluplal p uaJ.eu9sp^ -pqJpru e arlaílauleI9I -eu arÁSa 1au9darazs 8aurol p lJ9za uaddg ,sorrrelfeq -asJ9sJ e alaf gsla {pu9§gpglgzruEulnqap aryí9za4ua||a ze 8aruol (,,,lepe3pulual 1unrr '1eprelgJpqalal psa.raz5") V ,pI p[gJ aru9Á8a zp ueqJosgsla llpsJll€Jed sc1o>1ra ze Áleul'8aur apalruar -al snwzTlpnplllpul ze ueqgígutJoJ IpuI 's9lIIpDI praloÁ3 ru9Á3a ',,Áuata" uapunu lqul ruaupq 'launl8arrrol tuau upquoz€ snulzlu€wnq V

,,,uofilguala 1pusntuz{pqsaq p Á8oq'[;rgru errr] 9r ualald91 sI snulzluerunq p raqallgí'seueqnz s9 sglleÁu -eq ugdnsc erqJ.(uozsn zoqsnulzruprunq € upquozp í{papJlt{ 1u9lÁu9rl -zsa [9 s9 'aqurazs {9hrII9 lpssnruzluplunq p [9€6T] errr 1snurz{€qsaq V ,Iul9zsaq 1g.rglodelp iloTnqla Jaqwa ze 1un3o[ ue^T?zg,Jaqrua sllgt}saq e ,usgloze8t s9 as9lallapuar eSeur p upl luT_l['11_p ueqqese8eru 1ep{os 1r-lI9 zv -8atu s'1rzolre1 zoqq1o! {Ts9lu Á3a erqrrerap{l9l p 1pII9 zp ilalu 'ntzÁugry ,u9IJ9ZITIAIJ p luarulp Álaru 'a89suala[ 1eu39II^ IJaqwa zp I9q39II^]BII9 zv ,rlq 1a3alla[ snlrSo1o1ed íeq9za s 'ugrcgzrlrrrrr e {Etlup lgr{al snurzl1pr1saq V pa^uazs 1s9rop93ns ueqsnulz{pqsaq p [esnurznele] as9lnezssn {ouolzso J9qJuq V ,sglIAqIuIIJd rgqreq sa39szs93a s9 salazs9tura1 'r39r e uras 9qs9^a>I -3a1 e tplaq u9IJ9ZITI^IJ l+gpglíal Brse8eur Á3a 8gsrgqrpq upquozp snruz{ -pusaq V ,lTgtlIIoJ r39r 39suallaÁ3a1 rgqJpq p aruual auaila) 9uuallalaqal 1eugígrplp{ l9^zs9J p ugp1tu'ueqro1 d1o'8aru pugrrp,{u ug huodgla1 39ssa -IJaqrua l1nruoulJl{ (l1ruger; V ,lu9JI Jaqrua ze 39sualla,{8al srlggsaq e ,pzssl^ >1eup'{u 8r-acuessreuar e raraloÁ8 lgqat píJI - e[1g[es Tugpl TIII V" >1au.,(1arrre 'uas9larrau plsIIBIJalpru-sII9uoIJpJ e ÁBett'ugí91o1sr ,,oIJvzIlíI1,1J" p ruuau49 l1orr sa39slnzs zaq9s9pasafta1o1 ryulode119 ze {auua ÁBol1'gt 9s39n P {PsJ za tqlopuoul lunu '1nnpluoze

lelnu uasaÍlaq luozsl^

,1o;

íscuru ueq39palu119 ze 89suela[ 91uoseq zoqgusaq lJaqua zu ÁBoq'ehydu11g

,lo)odV

Az ember halála

279

kőzé illik, a patológia, a fanatizmus, a szadizmus, az imbecillitás félreismerhetetlen jeleit hordja magán, de agyafúrt a végtelenségig. Lebúj a melegháza, kocsmagőzbentenyészik, dohányfüst a levegője, lámpavilág a Napja, ,,vita" a szenvedéIye. Az utcai csődületek, botrányok, kirakatbeverések, tüntetések leghangosabb huligánja, a pártffilések, toborzások, szervezkedések élharcosa, született agitátor, propagandista és terrorfiú; szelektált díszpéIdányai a totális pártok vezérkaraiban láthatók. Az összes társadalmi osztály lecsúszot§ai, minden páIya, mesterség és munka kerülői, félbemaradt egzisztenciái közül rekrutálódik; korántsem _csupán a ,,tlép", a proletárság szülötte, túlrryomórészt_ s kivált a vezetők _ az értelmiség deklasszáJr§ai. - A múlt század nevelte, s azűjban a Földgolyó jelentős részénekura lett. Ami a munkásságot illeti, láttuk, hogy tömegesített, proletarizalt változata oszL:la a polgárság hibáit, sőt búneit. O swald Sp engler mindkét osztályt betegesen gyűlölí, mégis figyelmet érdemel, midón a következőket írja (1933): ,,A proletár fogalma ktzárla a munkában való örömet. A munkás, aki tud valamit és büszke a teljesítményére,nem érzi magát proletámak. Akadályoz za a íoru adalmi mozgalmat. Proletárosítani, demoralizálni kell, hogy használható legyen. Ez a tulajdonképpeni bolsevizmus, melyben ez ' a forradalom tetőpontját éri el, de még korántsem a végét.Azegész ofehér,. világ gondolkozásmódjának felületes voltát jellemzi, hogy orosz találmánynak tekinti a bolsevizmus| mely Nyugat-Eutőpát fenyegeti. Valójában Nyugat-Európában keletkezett, éspedig következetes szükségszerűséggel, mint az 7770-es liberális demokrácia utolsó szakasza fíázisa| és mint végsó diadala a politikai racionalizmusnak, vagyis annak az e|biza, kodottságnak, mely a történelmet papiros-rendszerekkel és eszmékkel akarja hatalma alá vebri. Első nagystílúfeltörése, az1848-ijúniusi mészár, lások után, az 1871,-esPárízsí Kommün volt, mely közeljárt hozzá,hogy egész Franciaországot meghódítsa. Csak a hadsereg akadályozta meg ezt - és a német politika, mely a hadsereget erkölcsileg támogatta. Akkor nem 19],7-ben Oroszországban _, €Ey ostromlott főváros állapotaiból támadtak a munkás- és katonatanácsok, amiket Marx - gyakorlati kérdésekben tökfej - azután egy kommunisztikus kormányzat lehetséges formájaként ajánlott. Akkor hajtották végre előszöt az ellenfél tömeges lemészárlását, ami Franciaországnak több halottjába került, mint az egész németek elleni háború. Akkor valójában nem a munkásság uralkodott, hanem a munkakerülő csürhe, szökevények, bűnőzők, ringyók kitartottjai, fukászok és újságírók, köztük _ mint mindig - sok külföldi, lengyelek, zsidók, olaszok, sőt németek. De ez speciálisan francia formájú forradalom volt. Marx-rő| sző sem esett, annál inkább Proudhon-ról, Fourier-rő|, L792 jakobinusairól. A nagyvárosok, azaz legalsó rétegeik laza szövetségének letett bűnözői"

,lal1u1ly'psay 919c ryrpa.{8a s9 9s89rr s9 eírzselgnla IglIaJo{ s_erl 89s _ -Áual9aa1 lJa^qrua zu p1aza Álaue'uequoze ueqglJl€Jlzsqp zp upqqv zgIJ{tmJ IJaqrua ugzy\ q ,qls s9zulau s9 s9^I 's9la zy ,!p11! zU uaqwa za sa uaqwa za zsal 17ulyzyl93pw IzJ9 Tptqpllg >IpsJ qqg>1ur wqr9lo1Úry rraqura 31u;>1au9pa1,{ua>1 ,qls -9^al uopPqPzs lu8eur IzJ9 Jo{Es9lJsousc 1eug8euruo s,a ry,r,9i'.erl"f s9"i qqafiafa1 'uaqzg1 s9zul^eu s9 sg'rr 's!na :as9l;safta1>1Úu191qunjlln119 rr"qro.gs1"

(sglunrrr e) raqrua zu Á3o1,7'sí ze lÍlzollv1 zaqÁugrupeta zy'' - ,.ai"l"salla {€u -g8errruo ul;eun.ezs s9{unru p €{unul y'' :I91gTtTnuI 9,,as9pua3apnj'' ,91Ö* y

n,

e Á3oq'zaqqapurtu 1nryí9zzo11,e[9urro1 (qazs9npru s9) rrrrlepoJl {pusnru --zqplJaleru e snuIzIIpJn+Eu p 'vnlozs uapnou .esgpe8el lazs9^pru p 11.tIaJ -uoze'{aulal9 ze a dg>1snueq s9 DIuosJ',,soÁu9ulopry/' uagp9lap9 19193eur " .(1aru !91al9rula ,{u93ar sll9luawlJa dxa ze IJpzsaI gr.(u9urpá.rg ..rrq939prr1 >ígzgupq '4algzn tosoutgql9zs '1919ua.{3ul '>IglptI9I p 'll9z9{ 1o3epze3 e'uta.{1aq s9zgÁu91 e'ueq191o1ud.r9>1ueq'uuqg8g1ln aur?qog e'uaq>la>l9zs -desc'ueqlp^po-J9lalord'u9l19ur >I9íupq'n9z91 {pll9zsspplap'uaqloro>1 9I9 laral9 u€IplI9J ',,llo|lrJol'' '9|1eíueq e 'uaqlgqrru.rouoÁu e !rzs9íua1 e upqq€ppqpzs8a1 e uro1 l qapaJa IsaJa>IIoJ 'uaqlalazaÁ 'utadlaqgla 1oqe .I9Ipl luau azsJad 1alla1 1"o1 ,arj8rs" sp '"írÓ, I9q9íI9J sgzor(u_eurlnupl -uoq a^I9'qaza1 lu9l}pn9 I1aIJ9s!{'zeurplp ilazspgul,,sol(ueuropnl1azs ,Ggqsaq'pplp uaqua ze) y-iuruwru1 , -9tuJal" zoqgp1g8szrn 1sad91 zaqqg al?q e'e[puorup1 uelgÁu sr p39n PIOZ lurule 'lolPII-P ze ugJr.t{Buru 'auuaq ehgl_ryíqet s191ruq d8ea glpg3rarr JJeLII9I e'sepeluualínJ sg -up ze' 793e Áui ryhlrrÁu relodelp s9 rala139slnzs qsal 'raílgpaauazs teleppul 'Iauolzso 'alüazs sJulu pJ9s91913aru 1eureleure.ÁIoJlal9 glarna^o{ uazaqau'qqeuroug '1uo.rrla 'gslaq jÁu91(,,stl9rnleu'') ,slazsgtlsle7'' v ue^Jq zaq9^au ruaupq '1nÁ3ryl lzsa^ uaq.oa sTI9JouI p'pilal p uleu ílaur'1ezÁugir elsrprrypu p {Ip .glp^ -eTaJe>IFIeJ re qq9lela^o18a1 s9 qqa,{u ^D[ 1gqglfelraqu Inuapalaqp9 ze u9^9I -a47zry?al e 'efgrc>lun; 9I, 4í8a lel9 ruleu,alJol p /s9l)alasJ ;rp rueu'sua8Bar urau u9lpll9.(8a sruú.(b" űo1 -uaJ9sla €apzalualla's9zorlnl -PpoJI zV ,gluaqqop8arrr p339s9prr uaJal P uaza r(uaurl;safta1 e s9'sr es9| -oz9rq9 §9 alal9lulazs uapalJaqua TauJaqrua ze luaupq'(Iepgln s9 cezpg) ueq>1o.{ug.rp gsltl] p puFI 'gslaq p pur-w 1rza>l1ualaÍ s9l}saruazn ze 'B9ésa3 -auol p {PsJtuau In9pl9d uPqulolPporr zy ,1n[tgpl8arl u9lalnJal uaPuTru lala nüailazs p llalatml s9pgl9zwelrrnqap e Á8oq'salazsatural uoÁ3e5

.e1olluloso^JouasaraloÁs,,r,"",,lgi,',J"#7]#:'rY"tÍ,#:'?"r::ítrl v pa_ ÁBoq'alal91 gl 4|í§a Tau9lal9ula ')nípnl luFu s '{IIgn 91l€n9 s9 'tqlpíptunru ,,1nua3a_plla'' sglunut e í8oq /- lu9{aupq snruirplrdnl sr19, -aqfl p u_elulzs - ehyde11g&eru $ B8Bur 'uaq9lrÁ8a lplunru gqa 'xreli

-,etulel,IpPluIPJn,u,ííf _l"J§§Í"::];i:l;ffi

,ffi

;""T*,,L:r#i:;

,]o)odV

Az ember halála

22I

századvégénFreud jóvoltából a libidó rászabadul a regényre és a drámára s az ember végül úgy túnik fel, mint kellemetlen és alacsonyrendú komplexusok á|dozata. Freud a lélekelemző irodalomra tereli figyelmünket s általábaít az emberábrázolás másféle, magasabb igényúmódszereire és teljesítményeire. Itt egyfelől a freudizmus jobbik fuányzata érvényesül, a tudattalannak kutatása, s ezt örömmel kell fogadnunk, mert a lélek mélyrétegeinekfeltárása teljesebb és igazabb ábtázoláshoz segít, sőt eszköze lehet a művészi alakteremtésnek, még ha egyoldalú és tulhangsúlyozott is (Thomas Manry Kodolányi) .De az e|emző módszer, bármiféle legyen, nagy veszedelmeket rej| lehetetlen észre nem venni, hogy kezében az emberlénynek, mint autonóm egésznek, organizmusa széthull, érzelmi és értelmi folyamatokra bomlik, elveszti lényének egységét s vele életénekcélját. Az alakteremtésnek az a múvészete, mely egy Ba|zacnál, Dickensnél vagy Tolsztojnál az alkotás gerincét adta, űgyszólván eltúnik az epikáből és a drámából. (Ibsen, Proust, André Gide). De valóban ilyenné lett maga a modern ember, céltalanul széthulltan vergődik, mint ellenpátla, a naturális ösztönlény, habár magasabb síkory mégis önkörébe záwa, belső emóciók tehetetlen rabjaként. Persze, menekülés sokfelé kereshető: a paradoxban (Wilde), a vallásban (Werfel), a misztikában (Kafka), a szatítában (Shaw), a bestialitásban (Malraux), az egzotlkumban (Conrad), az esztéta pőzban (D'Annunzio), a cerebralizmusban (Pirandello) stb. Az embert azonbary azigazlt, a teljeset, testvérünket, akiben organikus példát láthatnánk a jóra és a rosszra, nem találjuk. A kivételek csak erősítik a szabáIyt, s ők is az egyetemes bomta,st és hanyatlást ábtázolják (Galsworthy sekélyes, Huxley szkeptikus.)11

Leginkább magától értetődik pedig, hogy a tudományok közül a természet kutatása ugrik az é|te versenyen kívüli iramban, vagyis az anyag par excellence tudománya.Ez már magában véve korképlet, azoltban a képlet tagjai közül néhány különösen kiemelkedik, és még jobban kidomborítja a tény jelentőségét. A hallatlan tudás és lankadatlan fáradozás, amit a kor az anya1 vizsgá|atára fordított, elhatolt a legparányibb, értelemmel föl sem fogható részecskékig,sőt tuljutott a tömeg, a test határain, az anyagi lét forrásáig, az erőig. Benne találta meg a világot alkotó őselemet. Az erő fogalma állati eredet(t, az izmok munkavégző képességét nevezzük így,.ezt az éttelmezéstaztán átvisszük minden olyan természeti jelenségre, ahol azt tapasztaljuk, hogy az aíya1valamely külső vagy belsó energiabehatásra megváltoztatja helyét vagy összetételét, s az okot erőnek mondjuk. Az e\járás nem egészen korrekt, mert a holt anyag erőjátéka ";obb példák kellenének, de az abaj,hogy nincsenek.

[,,,luor8aur pua|lgllgJ ulolplet{ uall9llgJ e '1uor8aur uloplpt{ y" :uesosglpq 9qs9^e1 ap 'p839srB,{8eru qqoí] ,,.I_pd -tunIJoT pua|r9llgJ ruoplpq ualpll.o.J e '1,edurnrro{ ruoplpq y'' :39szuB1 -zo{ uaquoln>l Álauru 'lgpJol uolJy ry$;1gaqrnazs pngígurglxp uoJpg lsoIAI - ,llgpla 3ap,rla as9pJ9{ Tpugsglrpgq8aur rualaÁ8a8gll6 9laqJ9la zp la^^a s 'lTpJglpt{ Jaqua zv stÁBett 9d1o8plog p ald9llg snuzqplJadurr ze í8oq 'sa3adu91 1a"4salr39 sgru Á8ea pJp[oH e 1raíu9nlaí39slal aI ph}ípq 1914ílaur d3oq'sr ze í3apur141 ,llgpla 3apnla as9pJ9T luoplpt{ FlaIaJ gÁ1o3plog e 1an -^![,pJ9s9lJrr1 1au89suaqrua z€ lgqal'1aurad9u sgrrrÁ8a {auza{Iapual Ipru -ulo1ulpt{ gpua3ala pupul l999llol9í íueuloprq e Á8oq'sa3aÁu91 ígzalap9rr e ryÁlaru'gperlgl e 4Álaru IRzg{ )íaIaJ p Á3oq s '8aur 1euelzso llozo>I I9J íugq razolzsa wo1elpt{ uall9ll_o.J e d8oq'í3apula1 ,l1al g^glsllepadrur íugru -opnl y,uíry3pzs lgsgl;pgq8aru 1euledugrrroye1 glaqJ9le ruala,{8a8gpn v s? l9s9z98ra1 89srraqrua zp olJpJ ap 'anlnra1 aq9za{ >IauJeqwa qlulp 1e||9 zu '{eugso{oulq ruolpletl uall,all9.J e s !19n ?^?zqlzse {putno1elpt{ }I9Ju9 ze r(ugrrropnl P uoPgtu Íl.aruua1 1a>1 (1euq191o1) 4auuall9ll.o.J a^ala lpuwo1elpq saualaí8a zp uaru'nnqu esgzg?l'el 'asalapua.r gle I9J p {au -89srraqura zp Ia 91atp9 ulau 8rpad zg ,u9íJ9l pJsglllplol :|e^gzs IBI^1 .ilgl_o.J walafr&a?g1t6 glar{a^ pplolJtq lpllg Jaqula ze sltíBut'lazs9rura1 u uazzal -azs lptupleysawalafr8a Á8oq'r1 avg VL.eppe|a! saualafr&a Áugulopn+ sau -alafi&a zp u9prtll'loloJ9lpt{ a aídgpp Á8ot7'lozsgla 9J ilozo{1ell_p^ aJaqrua uoJ€B sIJuBJd e 'rolíp zV ,la{g €ll9uzsptl aquazs191luazs :lloz9{ IpJ9l -eq s9 19íes 1pe.rerrr3aur 3rglos Jaqua zB 1aura89sualalsJlg)Ja Iau9sJIo{Ja /plala{ Iqq9s9{ 1azrrad9891o s9 p,rgígltmq ap Ip{Tos uras,{uguopn1peq E s ,l9sJ9ue4ua eíle18o;alaq aqlezs9lllJal '>íI^Ip pl9 laqy s9 uIE) >ípzsgJa zV gpuvzg3r€l P ugpItII trya Jo{Te 9uuallalJaqwa'9uualalsJlgTJg ,1engÍu

-gulopq s9llzs9{tllgzslazs p ElzgqnIlal ugplw 'paqura ze uqu ze afie

epoyze?t lazs,aulal e B8Bur'ualalso1o1ro lues dd9lrrrruras esgsgzg?tel lazs -9uJel ,llgl,o.J u as9znzs8eulaolu:rru e eft9c íugruopnl e í8oq lazs9lllJal V pllopuotu uoJog snuat J zgz§IJol'9qluTw qqp.l'rgzsgla q ,ulnlgqllnzs gtlzsafr Áugrupara '7191aza Ia^^9

zu s 't4 {91l9>Iunrrr reure.rgÁl9ru rualau9lJol e 'uellal9a ruau ps9zo{I_plel e za 1euelpp_eu4 3edue ze s? 1eugíuguopnl 8Br(ue zV ,1uual Bíugrrl{ 9^9l;n 3nln p l_aurclunq algq e lo1elpraqlua zp 1engsggseftp g)p1pzsg)Ja s 'pa1 9^9ru uPIl9IJo>I u9^I9zs í3p ryu

iatr)I9lJa qazs9ruJal s9 peII9 ze

ps9pnl

-8BÁue ze v4.e ugplw'ueqrol í1o Á8a 8rpadsg ailarrr$ Ing>Iosg e '191 sauralaÁ3a zu s 'apa1 g^usqquzs 1elp-.raquia Á8altryu Ip^pIJJotu .IaJ

8ynn

-ooz e^+allr'-odo4ue solgíes'rlau ulpe la^au e 1za q89ur Jaqwa zV .uasJ -uru 8gsuo>IoJ gu;tuwas ilozo{ 9>lunJp{ s9 eíglunurqls {alazsgupqqoJ v 'zg3 e 't;o:ulg sotuoJl>Iala zy ,8aul 9qalil uoF>I l9lle>Ipunu u9ze ^9u

'snlrueqcaur ze'rc1891otzq zaule 'gsaluazs

p

luFü'plazs9urra1 sgur uazs98a

,lo)odV

Az ember halála

Viszont teljességgel fölösleges vitázni és töprengeni afölött, vajon a technika áldás-e vagy átok ? A természetfudományoknak ez a korszakalkotó ajándéka töméntelen szellemi csatátozást, óriási irodalmat és sötéten látó jóslatokat termelt. Nyugat sok kiváló elméje s általában a nyugati ember végromlásunk legfőbb okozóját, vagy legalábbis intőjelét látta benne, főként e század első felében, de jellemző,hogy senki a kisujját sem mozdította ellenében, és hogy akadálytalanul, hatalmas ugrásokkal fejlődött tovább. A jóslatok zöme oda súrült hogy a technika révénaz ember elszakadása a természettől jóvátehetetlenné válik, s végképp dehumanizálódni fog; más részük nem is annyira jövendölt, mint inkább - a tények alapján _ megállapította, hogy az ember a technikában saját pusztulásának biztos eszkőzét alkotja meg. Az első jóslat, mint az elmúlt másíé|század összes vészjóslata az emberiség gazdasági, társadalmi, kulturális stb. jövőj&ől, Malthustól Spenglerig/ nem következett be, az ember nem vált a gép szo|gájává, nem gépiesedett el, sőt ellenkezóleg történt. Épp azá|tal, hogy egyre bonyolultabb tökélyú gépeket alkot, egyre nagyobb mértékben kénytelen urukká lenni, mert kezelésük nem egyszetű kiszolgálást, hanem szakértő ígazgatást kíván. A gépek mindinkább múszerekké válnak, s mint ahogyan egy finom tudomiányos múszer használója nem szolgája szerszámának, hanem képzett és célfudatos kezelője, azaz !ta, hasonlóképp az egyte összetettebb, egész munkafolyamatokat e|végző gépek kezelője sem tömegmunkás többé - nem is lehet -, hanem mester. (Erre már az e|őző fejezetben utaltunk.) A technika itt a tömegesedést megállította, s ellenfolyamatot indított el, a specializálódást. Azonkívül nem szabad elfelejtentilrk,hogy pusztán fejlődése által új szükségleteket, tehát új iparágakat teremt, s ezáltal nem munkanélküliséget okoz, hanem munkáshiányt. A nyugati országok ökonómusai mindezt és a többi hasonló ttinetet igazolt tényként,egyetemes érvényűjelenségkéntállapítottak meg, s okot látnak a gazdasági optimizmusra. A technika körül, mint minden más téren, akad és mindig lesz alacsonyrendű munka, viszont mindig akadni fog ember, ki csekélyebb szellemi képességeifolytián nem alkalmas és nem is kívánkozik többre. De természetesen mindig lesznek szellemileg infantilis, erkölcsileg alacsonyrendú emberek, kik a technikában öncélt látnak, s imádni fogják. Végül mindig lesznek gyermeteg lelkű technika-imádó tömegemberek, vagy pedig egyszerúen homo-faber-típusúak, kiket alkatuknál fo5va az é|etjelenségeinek ez a köre vonz (barkácsoló-típus, született mérnökök). Végelemzésben az embertől függ, vajon gépéhez(pl. őrájához) igazodik-e, maga fölé rendeli, avagy segédeszközül használja, szo|gájává teszi. A másik jóslat sorsa - a pusztulásé - még nem dőlt el, s a múltakon okulva, tartózkodunk a jövendőléstől. Egy mozzanat azonban megfontolást kíván, legalább elvileg: Minthogy a pusztítás technikája - a politikai

,(uaq-sgor) pqul9zs ellen sI urau 39ur la{gJaruol€ ,n "{oN {IpEtuJptI sJrnN :Inrnlp,l ,(39s9laqa1)

* -'

,,,19hulzo119^ 9^9IJ{unJ le>Ilur{)al la889ssaftal uequa ze s9'1ala19 zs {Iuu -alalJaquala Áugruopnl uJapou P ala^ s PTIuqJal uJaporu e.(3oq'Iq9laq ,IaJaTIs glyp9zs P{IuqJal e Tallgzsazsso Ia^Ias9zapaJlaJ {IpZa{ lu9{uPssP,I

Á&uuv4tztl uJaporu p upquozv ,EJs9lIJIJluacxa - pol1r{uozsl^ zaqJaqrua ze ,rupa{zsalllalaq ilopru urau 39ru aqr(larue - aJJa a>Izsnq v4l.zl! p ilauaulv 'aqlazaÁuro{ sn{Iruzo{ lua1s1upulnqur1 llnuallalJaquta zp aqqa uaqrua ze TzaÁlaqlg raÍu9rrrpala g)IIZIJ uJaporu V c!,Ia^Ialel9llaJlal9 sapzs9uJal l9I lJaqua zp upqlploscdo1>1auasJulu - tgryjils 1o3ueq 9leqpq ruau p s9 Áu91 gteqlgl ruau e pgpl9d luT_lII - 1aílaru 'vq1grylzs s9ul lal9 llazs9rulal e lolpqaq s9'11oscdelaq.Á8a Ie>pI9zJ9 lJaqlua ze .Álarrr 'l9J9{ eue 89prr e eíÁ8eqla .,(ugruopnr y,sr ueqíu9uopnl uJapolu e Á8aruaq8an'- e hr - eleru \9l, 16;,q31zsulazs elsrunzssad .(3oq>lesc ppplo -uÁ1o; s9pauallalJaqrua

zy"

,F;avt

larrrlaÁ8r; e 9J IaJ eía;q naíg.(8rag 'sr {Is_pru í3a uBn {aus9pJ9{ V ,Fla^ nopnl gp elep8szll p>Inup '1ala39sualaí rtuala z€ - qqgla _ s9 ,lrolníBqploilIq Jagtua ze 1aulaÁlarrr '>1npallpla la{gJa snTnuzo{ V ,{unqpln{ ila{ In9s9za[alaq 1u9luazs8elra'u939l lr,(ugT a 1ralaí >Iau9lala^oí s 'eígruglqord ,,raqura Tlpolpt{" p J9ru za aQzt,JnlBp uou tunq -ra1 ,uaq9íapl qpoN 1tmu 'aruapza{ ila{ I9JI9Ia ryol9püielu p s 'uallalarl ,lupqnz pJ9{ p {nJa{Ia v{919tlzsu4u{ Jo)ple 'l;?l eI1vL glaza^ 9IaJI_o.J ruau €H -o1 qqaíl9ru8a1 9pqr9la >1au9s9paÁIlps pw 89q.raqura ze ÁBoq 'so.Áuozlq 8rpad zg ,lgsgzpulle>Ilp ueqÁugrr ly1tzod Á3a zu ze ualu 1esc lpaqu9lrg1 /sI ar9lel91üazs DIIut{Jal p {nrupaf;e1 1a1 {nrulplzollg^ IIa{ Serrr s9 {aolezapuru 'uaq9[9urla pí {puBl[pí8 1al9wzsa íy'lraqura ze píerrr >1rla1 -zs?lers9lrBle8Bur ír,r'aqalg1,rrazs [y 1aÁu9nrg1 ueltaleqzs9>IJpJp1'gu)p1e loloJo>{Jeqtue zp upquo zu e111-,le3zou,t la>IgJa sn{nuzo>I'Truala ued8n>lesc

q

DIIuqJal p ilaul '(uozgzg4l1os9€aur e) gposeq zolplouozoz1tt 'zolplgtp -93B4plgd'zoqlosgdesJ sn{nuzo1 e'zsa1 rl1aJ,aru s19JoJtzsple1 sg1l1zsnd B Jo>plp '11p9lelÁ1o1 esgpele8eru ll9zlupulnqap 1a8arrro1 e s '3arrr 1rzo1 -I9^ wau alal91uazs-ruolBlpt{ Jaqrua ze upqwnlnJa€s ly gpgpza7-tleqpvz -qzs,OZ p pq :upqqpsolpqpzs ,a-{Tpa{Iasn ualuazslpllg §I uJqq9^ol 3arrr91 9II9 nplp ptuIBJn ze ÁBotl s 'a-pereur uorulpJn Jaqrua urp1ulpll9 ze ,{8oq tlazzella^11aq za Á8oq '19llu'unlgzs uapllou 2 uofiga pJglp^ lpls9íe í8oq ,Ia '33nJ IgrI* uoíp1 la^o{ 1o39sso>1pÁ3uo 'rlan eq9Jpos sgplzsnd B ilnÁ8a Ie^9IaJuaIIa zu l?laI? '>1eugsgleq sll9lol 193uur IzselDI u9lulzs eígzerrrplp en3o19uug ,sT psglpt{ §9 €sgzprup>lp uaÁ3a1 Á8oq '1a1 q191o1 dd9139s 'llgpglíe, gssll9lol ueí8nlesc - upqlplosJde1 sanrazs ,,1englruuca1" -{r_rzs

,Io)odV

Az ember halála

- Nos, láttuk, az utóbbi nem következett be, inkább az ellenkezóje történt. Minket azonban a fejtegetés első pon§a érdekel: az emberen kívüli vi|ág, ahová.a tudomány behatolt, s ebben a tekintetben is optimizmusra hajlunk.la Vajon csakugyan magával vitte-e a tudomány az embert ezekbe az emberietlen szférákba, s kénytelenek vagyunk-e beléjük illeszkedni? Egy analógiával élünk: midőn kiderült, hogy nem a Föld, hanem a Nap a világ közepe, s később, hogy a Naprendszer is csupán pöttöm kis raj a csillagok végtelen seregébery nagy zaj kerekedett, mely azóta sem csöndesüIt el. Úgy vélték,hogy e roppant fölfedezések miatt meg kell váItoztatrri gondolkodásunkat, életmódunkat, beleilleszkednünk az újonnan megnyflt szfétákba, mintegy másképpen helyezkednünk. Gondolkodásunk a világ alkatáról csakugyan megváltozott,'" de földi helyzetiink semmiképp sem/ s ennek realitásaiba illeszkedett régi életformánk, gyakorlati életfelfogásunk szikrányit sem módosult. Számunkra azóta is Keleten kel föl és Nyugaton nyugszik le a Nap, s a Föld a világ közepe, mint Ptolemaiosz idejében, mert tényleges ,,álláspontunkhoz" képest valóban így van: körülötttink forog a Mindenség. Az a tudat, hogy van fény, melyet nem látunk, hang, melyet nem hallunk, atom, melyet nem érzékelünk, semmit sem fog változtatni gyakorlati életiinkön és gondolkodásunkon, azaz az emberi szíérában és emberi mértékszerint fogunk élni mindaddig, migezt a mértéketel nem hají§uk magunktól, át nem tö{ük hatátalt. Az emberi fudás mindenesetre oly eszközökre tett szert, hogy talán majd megteheti, s a pusztítás iriányában már el is érte ezt a fokot. Hogy az ember tulajdon mértékétlevetkezhesse, ahhoz mostani alkatát és környezetét is meg kell változtatnia, íw pl. testileg halhatatlanná lennie, s olyan kozmikus hatásokat irányítania a Földre, melyek eleddig nem érik. Itt megállunk, s nyiWa hagyjuk a kérdést. Az ember problémája nem azon dől el, hogy a fudomány mily fölfedezéseket tesz, minő eredményekre jut, hanem azon, hogy mire használja fel őket. Yitázní, vajon a technika áldásos-e vagy káros, elkésett, meddő, akadémikus szófecsérlés; akkor kellett volna dönteni, midőn az embet az első fadarabot szerszámmá avatta, vagy először gerjesztett tüzet. Ezek a találmányok s a többi azőta mind az ember természetigázó tudásának kiiaetkezményei, gyimölcsei, s a fejlődést sem megállítani, sem visszacsi|a

Az

a!ábbi fejtegetés alaposan megfontolandó. Ma már másképpen látom a kérdést.(1964. ianuár 14.) V. N. 15Ti. problematikánk, s vele szellemi helyzetiirrk megváltozott, tehát gondolkodásunk is átalakul, ez figyelembe veendő. Einstein-Planck, tér-idő - közelebb kerültünk a Kozmoszhoz. Anatole France szellemesen írja: ,,Ne vous sentez vous non plus á l'étroit?" (Franciáut -Nem étzí,hogyszűken vagyunk / szűk itt nekiilrk?)

-ezs //9lo>llpTpzsJo>I/, ,qeu9uol s9 nruel plp,., Bqlpl ,oarn?lT{"r""l*j redg.rna ze +a1g plI9IplIaJ ,,uasa3a139 N' al?;9l'elqn[aqlazar{uro>1 reltqcrzsd gIIa{ 8rtrr '1nlulalla ualla{ >Ipu>loppzgzsn9 sr89ut '19 uorold9zo4zs93a ze ruDpInqIaJ{eJ azs9Jle>IIB le>Ilut{)el sazsso {auue'ahdaca.r {prruprup - uq9d -gJnfi 1e18orgrrrzqa fu9n9r {oqpJp ze la4\sglelruoíu e 'rodg1 e 1>1o8org3

p {nlgl s 1erwoldr,(8a'1ercrugllqpq tnpuH p {_auaru$ pl9 >IoJoTglsnul -zIJluaJoIIaq p :Iulgzs {unrrr1e{1e llo^ J9uI pr.rg ,(1au39sllnzs91lal e) >1uu -gtcyzodzslp e uo[pe lgtuJoJ s9 1er(3rg1 l9Dtuo{ tí3olq'ltzÁugrq Áu9ruple1 e ugdnsc 'lllgaq rgru ueqgíglp^ auoqlsodsrp ur ,,1ezsl'o4" e srÁ8err'1a19 pípnl ruzpurp)íIp uadd9191a{'zoq{n]pl9uzseq l1nru op:lgzzoyarrala'4nÍ9ar llTlzs?{gla rgru 8algsleq Jaqua zp JoTIru '(e4;pro; uau s9) algzapaJloJ ,l9d9) p {aulel Jo)plp sr 1oÁu_erul9lpl ,,9lo{plezsro1" 'soluoJ 'qqgl II^[ lIguIJoJ 19rg8eru 19[es ]9.1prazaÁurg>1 'Ig4azs,euua1 e '19l391r,r e efugry1 rurulzolpa8aul lnupllppnlug 1sad91 zaqqa s'4zolpn8au es9zJ9la19'>1eu

-ppugl raíu98r rellqcrzsd al9Jíl ípsopgul psgln{pp gslaq ugprw'raqura ze jní ro>1ueí1o 8;pup aDlas9Jaulslla; soíugulopn1 Á8eu e 1u94q9.(8g

tuoplpt{ uall9l1.o. J e'19 durnrro1 ,,, 19 drunrro1 ;ruatl9ll_o. J wo1eleq y" ,sa39s19{ rar{al uras psJos duguropn+ e po'eut u?zs?l Á3a391t6 p luFu'InJaT aq9zaT Jaqrua llgzlupumqap p ruopleq e 8rpad IoqV ,allal ?^?zolzsa sr 1Áugruopnl p s '11zope1 9z9{ 19u9lzs9 zssoJ e d8gnruop1 -pr{ p ilaru 1lal as9pJ9{r9l 89slraqrua zu Álalqzo7-e zg,,BhíBq uqgle1g?pzs {aulauolzsg zssoJ pt{')íol9 'u{lguzsut7 ergsgryqqoí Tpugllo^Jaqura eq 'elíer up^ Io{{p sgp19 :1nhaqal uasalal9ll.o.J {psD - nní8a la^Iqqgl e - ugnlrÁu ao ,9z91 purlu8ns 8gprg zp tuau s rezo>Izsa'raíu9uralnzs sgpgÁ?gmzs -zg^ e'p4Á8a le^9s9zeperlgJ Twallazs s9 pngíu9ull9lpl uapupl 'sI lg{Iu -qJal p 1níloros 1a339szs9>1 uaq.aruleu9 s_e8o1a1 g ,eh;r(ug.1r esg8rgngsezs _zsrn 1ode1l9 TlxosJlpp.rBd B l9s9pe{Iasl^ elgzu s 'a191aq sppolpzsll luFu '19ít3a llo^ tuau s9saaqu}q u ílappuar snlnuzo{ uerusllal a^I}mlw ze ueq9 -IuguIIptI'l19 uaq89ssozo{tazs9ruJal JoTas9lalnzs Jaqrua zv Á3oytnlugn -q ruloze3l u9Jos {ulppntr\I ,Sls9saaqupq p 'llal lgqglpJolpuo 1rure '8rs -9dgl gtuqpsJos glsla ze s'2791apaJa Jaqlua ze uazsg3a uaupq'8rgsgpplla; aJqqazssaw 39rrr uequoze uJ9zs;iazs gs|a zu wau :ls9pI9) p pzssr^ {nzssTl ,alaalunp9laÁ8a alala uoluod g ,ueq941a ze 19ílaq eul91qo.rd e 1o1aíq p1 lpffia s9'snlladse Áual9ura} ua3r zg,,p! Iguzspq s9 zapal laT9Ja lFzs9ru -ral ilalíar uezsFl yarrr'(1elp 8BíuB ze sgqzopelrÁur1) l§9lelzoy1luly{upl 18vÁue" ueqgíglen ÁBoy'ehyÁuozlq upqlopotu gzuo Jallaar9 gzgÁ33avl ^ s t9q939sqpJ lazs9ruJa1 e '19qgutJoJl9l ppllg zu l+ozoqlsglnppqpzs p)Iu 1

-rlJal p lulJezs (.raqura Áuglzsala>I gnlq) aÁpluHel s9 a[grynvzs qq9pnq8a1 pnassa1 qJupau J,laqal utau lulgu ryugí_errr9lqo,rdrplp>1 DITuqJel e' (9g6i

,Io)odV

Az ember halála

Természetes tehát, hogy midőn az ember tudata alatt úgy kezdíérezni, hogy ő állat, nyomban fellép a szít':.r.e Darwin, fudományosan igazolja ezt az érzést,s kielégítia belső szükségletet. Innen a nagy diadal. Hiába pendítette me1 az ember testi rokonságának gondolatát a majmokkal s általában az ál|atlrílággal,vagy a fajok változandóságát Arisztotelész, Albertus, Magnus, Aquinói Tamás, majd Herder, Goethe, Okery Linné s Erasmus, Darwin (Charles nagya$ja), hiába állt elő kész elméletekkel Cuvier, Saint-Hilaire, Zamatek, s közvetlenül Darwin előtt Alfred Wallace, Herbert Spencer, Henry Bates, az övé lett a ,,korszakalkotó" siker. Miért? A kérdésreEgon Friedell közvetve, de igen szellemesen felel: Darwin elmélete tipikusan angol, márpedig - tegynik hozzá - akkor az angol volt a világ vezető hatalma, a ,,korszakalkotó" nép, a múvelt emberiség mintaképe. ,,A darwinizmus tézise szerint - íia - a fajták konstanssá lett varietások, a varietások alakulásban levő fajták, s az új fajok létrejötte a létharc terméke, mely mint természetes kiválasztási mód, egyes példányoknak kedvez -, ezt a folyamatot Spencer a legalkalmasabb fennmaradásának nevezte. Ez az elképzelés[felfogásmód, látásmód] a természetet olyan berendezkedéssé teszi, amelyben angolosan meírnek a dolgok, úgymint: először smbadkereskedelmileg, minthogy a verseny dön| másodszor korrektüI, rnert csak ami a legkevésbé shocking: a legalkalmasabb marad fenn; harmadszor liberólisan, mert >haladás< uralkodik és a nouveauték (javítások) egyúttal mindig a Égimegjobbításai; negyedszer azonban egyszersmind konzeraatíuan is, mert a haladásért vívott harc >>organikusan< folyik: lassú átmenetekbery többségi győze|em által. Ugyancsak angolos a mesterséges tenyésztés naiv egyenlővé tétele a természetes kiválasztássa| -, gyarmati látásmód, mely a Földet nagy állatfarmnak és zöldségeskertnek fogja fel [koncipiálja], és [angolos] ama képességhiánya, hogy a múltat a jelentól általában [eredendőleg, generell] különbözőnek gondolja el: mindennek úgy< kellett történnie, mint ma,legalább is ugyanazon "valahogy átalakító erők használata által"; az ember aL9. században és angol módra |ett zoológiailag is állattá. Hogy gazdasdgilag mint lett azzá, már Adam Smith-nél rátapintottunk, ő vo|t az első, aki az emberi életet egyszerűen a gazdasági élettel azonosította, a pénzcsinálásban (moneymaking) látta a történelem törvényét és értelmét,s az áIlamíérfiakat kártékony állatoknak nevezte. Holott hazáját is a Pittek mentették meg Napóleontól, míg az angol Rotschildok csak a háborúk üzleti hasznát fölözték le. De valójában sokkalta többről van itt szó a tele zseb és a tele bendő problémájánál. Az egészséges, életerős társadalmak, országok sotsátazegészséges, életerős politikai gondolatok irányítják vagy kellene, hogy irányítsák. A helyes vezetés csak a nemzet egészének érdekét tekintheti, azaz szolgálnia kell a gazdaságot is, de nem kizárólagos szolgálatéba szegődnie; a szabad munka, a szabad

,as9lel9u9l9

{Pu9 uapuTl/[ :Lnlau9N sr

-od e purur 't$gsepzu3 p put141 ,9n9s91;391aDl {aulauolzso vl|zuJud v ÁBvtl, gzopeBu p luozsT^ elelro>1eÁ8 (ercgolorrrap) 8gspeqezs pl11111od V ,JIpq p /ilal /1o1 pr91 s91;391aq p a^lailI 9^9s9l}39laH >IauTauolzso 1e1l9rouro.(3 e uPqlPIJo>Ip,{3 rurlau9pgl P l_€ q al (erc9.qourap) 8gspeqezs t39sepze? y ,ual9l nü1epesJgl s9 relrllod Á3yueÁBn,ualp rrrnu9lrrnr{ p]zsp e es9pezq| Jaqula lo;a1lq ze alal9l 9Áuu9nro.11pz§gJauaila s9 {pzsgJa ze ?tpad purur 'esglelp 91ru€1 puT_ul 'es9lu3ro;1a1 €Ir{JJpJarpI9u9 , zp puTtu ao ,la^Ia TruIBpBJJoJ e '1gsnladurl uro1etpq p pllolloalaq s 'elp18o; eqgrcdacuo>1 sa39sÁ3a la^?Jazspglü 1a3ag'elzalazspua.r u9[dup 1e+plgl -unulgla ,qls lozlnD'aluo3'Á.rrarq1 'oprecrg 'qlFIIS 'alqJlc 'taunog 'uottt _IS-lupS'lacropuo3'alle§g'pllglpl uezs9{ QaPua d5',,la8tltg apalraqasa$ lep" ,,lg?lod polpn 1oc.repn1") ,,lg3lod ilopuow lo>IolJoln§J" e'xl.vtr4l'elr -;rur rg8lod p JosT9u9I9 [u rv or, ,alJa6 JaIIp 8unlralturíf" IaqJszleF upq -9pl'arplafa1 11pa1 9qe8al'd :uuala[ rpsgrlpJoJ arÁ8aqg1 pua.q9p9 r39r p puIIpJn ,(sr eur upq{9Jr]lplitp plsrununüo1 e) uo8gll^ p llopoileJn Inl 19u srglÁuasJal l9 |íopezgzs I9Js9uI s '1rzalau {Busnuznuouo{o lalaz9u -39lyr g ,ls9po{I9pze3a>191 p allalulalal lal9|üazs e 'e4lp.ro; anlalp '8au ' p y e t8gsupze3 snurzqeltdp) ailalruaJal 'qlgtraleur lalal9llllazslal9 ,sozo{ sI

Irual9lulazsla19'1ntazgu39yt ruaupq'lnígln1lod )ps)ruau en8o;19uug ,lloipllgí p s9 saq9 ze - p||ploruoÁ8 p :uo1uplo l9{pu|ü eín;,r Áu91 e zeue Á3n' 4azzvu lgqlaluqal rer8g1orqurolpppslgl ELI ap'pp creq e teprgd -s9Tunru g9d.(ugrrrro>1'1allazaa.razs1ezs uaqwazs II9 lzsgJ1,elqplrde1 p :souozp eí91411od ap'I9J qq93uaÁ3 e'11ouroíu u:re:gp sal9lualla splunru -|a zu'41o1zso;t1 e g .{3oq 'a89quaru 1eu8gssglunul p í,,1eugrcgrlourap" rglalord p punu 'ugFllodp pur_w a3aíu91 ugrurolÁ8a - >Ipzs9Ja 's9p9{I9IBí3 'íurozsuroleleq'.{39ns9Jlg,u9ploprq so8u19l9z|4 uoÁ8Bn p sppo{prcul ,6T p >IpsJ ap 'aíu9zr 1urru 'q9r{3e luau uaq9íalarr ,,Áugrrloy" a s'?puz9zs -Jol ualau9ugl p ilaI za upqglp1 ,1uoÁ8un / u9lasa ta1ls zezv'lguoz(8ul no3epze? E Iuual pile>Ie gn993eru € :ana^o{ 19zqaí e 1zeueÁ8n la^Iazo{zsa s9 u9íp9ur e8Bru e s '1ppro1 uaila {pJn Bepzu? e 8gssglunw ilo}zsorDl y ;Áu9rrrpaJa Ze DaI ItlI ap'lpsgpn sr 8aru za'(,,sno^vzasslqJlJua") ,i{Bu -eípo3epze3'rrrrern'TguQ" Ip^9^pzEaí lpaqrrq dgpg soíel'Áprrlrg8lod y ,aí3a1 gngÁBryl ruolp+plTlllplly ze 'esl;solztq 1ellg DIIlIod e 19urlap9n s? l?s?zrczs uoÁ3Ba e ,€oq 1urur '11oa urau efi9c l?§a TuIuIas uaq9[a1 ,pJsnuzlerradurr -a^ {Bu9J981od ulopppJJoű r(8eN V 9IaJH 'arlaplualla .>19I -Álgtzso 9laJaq '7ezaa,e.rsglor(ugur{_pszH as98ualgr1>IepJ9 t3gsupzu? V -vtdvlgpua8ala 1ní s 1eurouroÁ8 p Jo{{p s'19s93upa>lr9l sa89szs98a 1sa1 -d9u e 8aur Buraral Bs9l}solzlq puIJoJlaI9 TJaqüa zu'sgpg{al ppqpzs u'3oí :

,lo)odV

Az ember halála

litikai demokrácia a szabadság jelszavát lobogtatta, s formailag meg is őizte, mert éppen ez nyújtott számára előnyt (kizsákmányolás); a társadalmi, a szocialista demokrácia szintén fenntartotta a jelszót, de láttuk,

mily ideológiai mesterkedések árán, miféle ,,átértelmezésekkel". Most nézzük, mi történt a valóságban. A N"gy Forradalom a fulajdon védelmét tette az államhatalom tárgyává, vagyis az embert az államhozvaló viszonyában ,,szemléli" , eminenter polgárnak tekinti. A szabadság így mintegy az áIlam ajándéka, s a gyakorlatban az erősebb jogává fajul a gyöngébbel szemben. A gyöngébbnek joga van ugyan szervezkedni ellene, viszont az államnak ,,többségi" joga van elnyomni, s ha kell, a támadást elfojtani. A polgári (politikai) demokrácia tehát az erősebb, a kíméletlenebb,ha úgy tetszik, a tehetségesebb egyén szabadságát biztosííla,vagyis a ragadoző á||atét; a liberális (gazdasági) demokrácia a vagyonosabbét, vagyis a parazitáét (a vagyon ti. nem okvetlenül egyéni szerzemény, lehet örökölt vagy munka nélkül szerzettis); a szocialista demokrácia viszont a szabadságot - azegyénnel együtt - egyszetűenkitörli a társadalom szervezetéből, s az embert csorda-lénnyéteszi. Ahogyan Lew Trockij félre nem érthető tömörséggel kijelentette (1937-ben): ,,Abban az országban, ahol az áL|am az egyetlen munkaadó, az e|lenzékiség [oppozíciől lassú éhhalált jelent. A régi tétel helyébe: "Aki nem dolgozik,ne is egyék", új lépett "Aki nem engedelmeskedik, nem kap enni., [ne is egyék]." A gyöngébbek, vagyis a tömegek ,,osztáIy"-része mindhárom esetben az igavonóé és a szavaző, nyájé.

Mielőtt a szabadságnak e valóban különös értelmezéseit és gyakorlatát bírálnók, tekintsünk meg néhány dokumentumszerú tünetet és fejleményt. A gazdasági szabadsággal röptében végezhetünk: az egyik oldalon

milliárdos vagyonok jelzik a széIső határt, a másikon az intézményesített nyomor; a kettő közt állandó a hullámzás, (szabadverseny!), biztonság kevés, a helyzet: létharc és szabadság keveredése. - A polgári demokrácia a politikai, vagyis egyesülési, pártalakítási szabadságot, valamint a társadalmi, azaz véIemény-és sajtószabadságot aránylag jól tűri. Főként materialista felfogásából kifolyóan, egyrészt mert a szellemnek másodrendú fontosságot tulajdonít, másrészt mert anyagszerúen kezelhetőnek véli, egyenlősíthetőnek, uniformizálhatónak tartja. Az uniformizált gondolkodású társadalmat Bergyájev egydimenzionálisnak nevezi, a törekvés reá megvolt már a régebbi, teokratikus, vallásuralmi idő.kben is, legmarkánsabÚ példáju ,""rútür,k a ,,cuius regio, eius religio"17e\ve.A feÉilágosodás filozófusai egyszerúen felső oktroj (utasítás) útján kívánták bevezetni, vagy pedig a népnevelés programjává tették; Rousseau megszerkesztette

"

Lutirr,rl Akié a hatalom, azé aval!ás.

-gsgluos€q Á3ut ery39seruro;Á8a pl9p9ulÁ8eu 1aola.,(u9ulel9^'1ewlalaz poqezs8aru argla ílarrrepn -9u p eq'eallpro;8aru sg ,ppe8o;1a 1gros3uur pDlnrupzs zsel qqazaqau l.puue en8o;19uua 'rcÁug4 ,,:1la:4?+l?" zp {ns9lz} s9 Tlalaz9u p {pqqpll9l)uaJaJJlp l9uup 'eígrcua8l1aluT s9 a89sllazd9T {au -9Á3a ze qqesu?eul upq9lpll9 ,{8oq '>1unuual ila{ IaJ sI JozsgIE l9ur]ü :9)zaT}a^9T P ]o 9J uIoJ9tI V ,{auzsal 1errpe8au 1a339ssafta1 ugzrlgzsÁ8p'anr9ur laTlunT9il?tu IscIo{Ja nu e'1rpala3aírl podoso p 1ulJazs 1aÁlarue '8rpad 1arrladep zV ,rupg)^al -azsso 3o; 1gqlaurala qqpzssor8al e qq_p{ul ruaupq'qqoí8al e tuau {putuol -ppesJgl e podosc o11p^ la{alaz9u souozp s9 sgJa 'ytltezsÁ3uu uaÁlr Á3a Á8oq'ilallaulp lgzs )ío 9J uIoJgH alualruaJal eípnl3aru rle'zsal tl s9'luil_p 3ol tBqrtR 1rodosc uaÁp 8aur glaqza^Jazs ueÁ8oq'ala; 1rposgul s9pJ9>I V ,{puTpsJuBrBd lazal p a-]Ipa)sarulapa3ua uo{p^ 'etrlozs uaqqas.raÁu ?ssíi zvzu'a-g1atpazan,,uasa39sí3 a"' lz1:1.lqqgl B a-l/ qqasgle 3a|' u podosc B uoíBn'{ilrrul uoze 3o1op y,leíuru.r3o,rd paqrn pJlppplp q39ur 'aluzalazs 1a39sqq91 grrrodup1 (ryughrodosc s9) 1auglazan Álaurepn sa89slnzs luau ugleqg Á3a ÁBoq' vu upqJosgsla eh;delp8arl p339sso3elr,{8.r91 soÁugrrr -opnl ,rzpí 19,{u9rupaJa s9p9lg3szt,t e 1epp.(8a rtue 'pep :uIrJ ,,olupaQ [89síuoscep] Svssa87suozol uaqua zV" 8rpad89rrr 'ls9pJ9) p glp s9lJuoq

rzsal ug[dep 1aÁuaura/a1 qqeíp8a1 e srÁ8en '1gqg3ozs:o;azs snulzllplJozs u 8ulgtgztn rozssa;ord 1adeg ,ruppl3atu )íHI9^ upq-a)up§sreua.r e 1reí -luod glnpu11) 1erued1o1 e s '1nlzalau >Ieugs9ppzpl Jaqwa 9rpua.r.{uoscup 8alrsc1o1,ra s9 8apurallazs e 1a89sualaí y ,{uns9pJ9{ TuI p za - llJaqula zE 1a ehequrodu s'lazsautlalppJosJ e uaq93aurol ruo1eppsrg1 ..(3a mIaI {Faq -paTaJa{ ueÁ8og ,gleq|7nrolral Álarrr'a39o1nzs uerr erígÁu >Ipulpll9J9za^ e uazs93a aI >Ineqpgzsl9[ urau e ,(8oqles3 'ueppploí8a 1eureí1o; ,(>1ouelgual :sp^rueH) ,ruoprnscuered rraz9u8glT^ s9 lruFppsJ.pl 'ToIIrIod 1€'9svpzu3 e eíguro; sa89slaqa1 uapaÁ8a F9zB 'nTI9u )pzsgJa uual 9+pqlJpl rueu pJr]lpilTp al,aJruulas u_qnTul eq ,Ips9lns9p.rr8aru T_uIIau9lJ_o.1 39sesrg1 -z9l §alala>Iol alaJ-nPassnou e 1aza qnheq19l uPqsnuzp9u P s9 uPqsnuIzTsPJ e'ueqsnuznmuJulo>I e 1rapldp1 qq9psn3a.I,1azel zot{_€ryBpulp naz9u8gprr e 8elpelroler{3 'zogsnurzqnlozsqB FIBII9 ze 1uzÁtry'n ze zg, ,,.9let1l9znle3rc

8e.,{ue zp 'zetlqgzauazs8aru p19lruailazs e 3o; 1a1lozolzsa TpsJ 1a4laÁlawe ",lÁu?lzsaJDl uapuTtu Ia ipups ze |344ozeuB.Á3n elJ_pDlowap snurqoleí -l!|on91 19q8gsesr_elzo>I sapl9{o1 e d8oq 'ulzohrytqypur p889sÁIoulol safia1 s 'l1on esocreqr)Ia sgllp^ TuI€II,9 ozalalgT e í1o8gspeqezs qaJatuslTTtal ala;rululas ,il4aqp9^8aur p89zuapa88ry ulailazs p s9 Ia 1.raw$ tuau npassnog e8e6 7939spvquzs 89srr{r9rrrazs lJeqlua ze Álaut 1.rglpt{ Jaru$ tuau eígrcgolourep {os

y

,upqsnuzrurqoleí

p s9 -nulqole[V lgu-npassnou uBl3aur upqFüJoJ llo{mq 'gozgcry í8altmn sg'>ITzoupl zat793aÁu91{9É9loapl snlppDloluap p - tla{9Á3 -rag e[r; usguror{ula wailazs y" ,1glysl8gslouresz nuallazs :1alzg{al e ,sI l9lal9ulla 1grcuapua1 9q9ta8a.(ua; 'qqeso,(1ps llpp uJzsIeJ p upquozv

]o)odV

Az ember halála

23L

gára akarunk találni, az alacsonyabb szellemi és erkölcsi régiókba kell leszállnunk, ahol a primitívebb és közönségesebb ösztönök és ízlésirányok uralkodnak. Ez nem azt jelenti, hogy egy nép többsége alacsony erkölcsi színvonalon á11, hanem csak azt, hogy a legnagyobb, hasonló értékképzetekkel bíró embercsoport a legalacsonyabb nívójúakból fog kialakulni. Mondhatní, ez a legalacsonyabb közös nevező, mely az emberek legnagyobb számát foglalja magába. Ha olyan nagy létszámú csoportra van sztikség, mely elég erős ahhoz, hogy nézeteit a többiekre rákényszerítse, az sohasem fog a fejlett és differenciált kultúrájúemberekből kikerülni, hanem csak olyanokból, akik a selejtes értelemben vett tömeget alko§ák, vagyis akik a legkevesebb szellemi eredetiséggel és függetlenséggel rendelkeznek, viszont nézeteiknek pu sztán számuk súlyával nyomatékot fudnak adni. De ha egy leendő diktátornak csupán erre a komplikálatlan, kezdetleges ösztönú tömegre kellene támaszkodnia, számban aligha volna elegendő céljai keresztülvitelére.Ezétt tömegét szaporítania kellene minél több ember megnyerése által a maga simplex ,,világnézete" számára. Ewel elérkeztünk a tömegszelekció második negatív elvéhez. Ama diktátor ugyanis nyílván az alkalmazkodókat, a könnyen hívőket fogja megnyerni, kiknek nincs erős saját meggyőződésnk, de készek ú, hogy eqy előregyártott értékrendszert elf.ogadjanak, ha elég hangosan és elég §akran [álapálják a fejükbe. Így aztán a ,,totá|is" ,,egység"-pártok sorai olyan emberekkel fognak megtelni, kiknek elmosódott és fejletlen fogalmaik könnyen irányíthatók, s akiknek szenvedélyeit, érzéseitkönnyűszerrel föl lehet korbácsolni. Az ügyes demagógok tudatosan törekednek reá, hogy ilyen egyívású, alkatilag eleve összetartoző,,hívekból" verbuválják össze csoportjukat, s ez elvezet a szelekció harmadik, talán legfontosabb negatív tényezőjéhez. Az emberi természetnek úgyszólván törvénye, hogy a legkönnyebb valamely gyúlöletre vagy irigységre alapított programban egyesíteni. Az ellentét ,,mi" és ,,ők" között, s a közös harc a ,,többiek", az ,,idegenek" csoportjai ellen, úgy látszik, lényeges eleme minden hitnek, amely e1y-e1y csoportot összekovácsol és akcióba lendít. Ezért mindig olyanok alkalmazzák, akik nem csupán politikai támogatást keresnek, hanem széles tömegek föltétlen szolgálatkészségétis, mellmek fejében viszont (a tömegeknek) nagyobb,,mozgási szabadságot" biztosítanak. Ennyi Hayek professzor elvi fejtegetéseinek lényege, amit a gyakorlat mint tapasztalatból tudjuk - tökéletesen igazol. A harmadik szelektív tényező esetében, a mi keresetlenebb nyelvünkön szólva, az állatember felbőszített bikává vá|tozik, s azt a vörös posztót ökleli, amelyet szemei előtt lobogtatnak. A Nagy Forradalom vörös posztőja az ,,arisztokrata" volt, ezt a század folyamán felváltotta a ,,plutokrata", majd jött a ,,burzsvj",a,,kulák",a,,munkásellenesek",a,,reakciósok",az,,osztályidegen-

uo49 zu eí9lroleÁ8 ruopl€q

,uPqu9qlv 91íeqar89n qq9J8al p ugtp{Jp JuaIDI e - í8oroD u, {auJaqwe Jeqlug :FuIlP.I ,ESP>IJPI

8I

-nlgIaJJo>I' azg;1izsa uallalaqzgln{I9u Á8op Áí,zsotunuoda ugqlre Á3alurur '91o1plezsJo{ p 'esndp .rrpeluazardar rol"Ü 9 'u9^9I Jolgl>Ip '1ousJuel -vd'lgzatt s IllpPlPII9 uau€q urau u€qqPsolpqpzs 'lu91 'ettlgzs '1e119 ,rgulleleq apalzsa[ralp1 e€gpn zsg&a zu pII1I?za^ Ipglp^ IpuI E 'poleqpo>1prn ugledesc B8eur e qqafiafa1 aíulrq.r9zarr ppJosJsg 1aqralazd91 'É9r ,€)ITuqJal 9z93t39yttB 9Ip9IP^ rerrr e !1ozr _OILTnq Í3a a.raaÍ8al JaquFl V -pil_p 11azd9>1V 1lps9uo^ 8gspen e 1gfu:oqruopDl upqqo[ puue 1esl ^llFIIJd {aza tu9 '8aur epol;sglp^ Ia^IazoTzsa {pu.pJ_pl>I9lla)í s9 lzp.{ IalaJDI 9|J94l -l^IJ nelíeJ.,{3a uasapzs9ruJel aJeqrua +mJox ,pTuTns9lp^ ilaila{ 8aur 1a339s -p.razs39slnzs Tullau?u.o.1 s9 T€I39Io|q14ozqlq91o3,9s9pn gqaq í8a 1.raru ap ,pqllr]w p allelFa^pzssll 'l1nÁuozrq {pugIJ>lIJ elgze a^z?u p4lr,rul p d91 V Iauuglzso Blplqpprq s '49fru4 Jaqlua uv11|9 ze 'l1gztueurnqap p ulzop -.loq ueqg8pru aJaqula Jo>l p ilaul €arrr palaqlapzs u9zp {esJ s9lazd9l1a JJouloluot{'psgqezsuo ze zg,lgÍgur.ropala //ppJosJsg" ze'raqura qapza{

e ,{uguropn1 e allazd91 >1auuaÁp uaqlapaz4^9 qqa191os3a| pez9zs ,6T e :TrnIaIaJ rtr41 ,areadsa{pqs alzap lgn- lllza 39prr eposcr_ur'3[ 9l9I luapultr^J'

,qugln{ or,sndn1 1ur_uroq oruoH eq 'sgur eq'ualla u9Á8a u9Á3a 'ualla urelip ur"ilp 'ualle el[e; el[e; 'ualla Álgpso Á1g1zso'ualla yg d 1rgd'creq s9 laIgIríD,gpu€lJIDI'89sualla'ua8apt '1;sallrr;1 rup'ulpJglpq uIpIIg zp uaqlase qqoí8al ',,[eJ" E'Á197zso ze',,1lod -osr }ru9zsÁ8eu s9 sgra 'p4alug ÁBe" zv 1p1 pa[ra1 urau a89str9^lsa1 ,BhlíBq a49ruezs 'F!sgzg{T{'upo a1 glpt{lu_pJ tüau plp s'luullsgpl3arrr eÍpnl ualulzs qqeÁuoscele8a1 e 1esc u,r8o; I9u9le>IIp nppupd 1a39sgpaÁ3a zy,I9l89s -llglg)t TsJIo{Ja s9 Tulailaz§'plrualaÁ8a1 sII9JnlInT uapuTru'lgpepela;91;d9 'qqese3errr uapuTtu ls9lnppqezs3aur B s '1rraursr ry3gspuqezs splqpJ s9 sgloqtuoJ p {psD lauo+zso'pnl urau lulolp 1laut'autzsa ualla]aqJ9l9.J upqpÍ -gprr 89spuqezs e elqul9zs Ja+ua)9lasJgsJ V ,1un11o1ní 3ryí9ps9z soJol llolJguaqJ ? s911ngzs1ud9u € lgl9íJglo>Irr1 39srr94sa1'39s9paí3a'Bgspeq ^ -uzs y 2,,>1o3oí tJaqtua" nolI9I{pI pzssolgd nnlau9lJol p {anal _p^oH ,lJPl PruIpJn JaqrualPnP zp >lpsJ loqp1e^ 8;ru €rppepuTtu u9^uíu'191zsod e e4e3o119n 1uuazs 39s ->Ilpzs'qqg^ol Á3; s9,/>IoJozssaJ3e" zv',,>{9lsIIB|ra dlJJl" zv píeur',,1errrpluq rlo{pllgí" e' ,,Álgzsatt plslnasloq" p 9IeJI{ í,,zsnlln1 tÁlgvlazs" e '1o.rodro.r.ra1 p'pJos {o{pqupq e uadd9>191zsod soJo^ gzaldal lp>IoJJppn{ e í,,39sualla gslaq" Tqqgl p s ',,ua3apr[u;" e ',,lalzua3rllalu1" ze ',,gplsz" u uglze',,{eu

,Io)odV

Az ember halála

ínai az állatszetűen viselkedő tömeg, az emberc§orda, kikből s hogyan terelődik össze, többé-kevésbé megfigyeltük.Találkozásuk szintén élettani és történelmi szükségesség, ám e kettősség fogalomköréből még mindig hiányzik valami: annak a tényezőnek megjelölése, amely mind a két lényben közös, s így egységes alappal szolgál a kétarcújelenség magyatázatához. Walter Lippmann utal a harcra, amit a felvilágosult ráció folytatott a maradiság, a vakhitek, babonák ellen: hogyan takarította el a ,,sötét" századokhagyatékát, az egész természetfölötti, transzcendentális, metafiz7kai, idealista stb. apparátust, röviden a felsőbb világrendnekés az ember magasabb rendeltetésének buta és butító fikcióját, melyet a vallások és papjaik koholtak a létmagyatázatba és az emberfogalomba. Lippmann kevésbéerélyes kifejezéseket használ ugyan, de a mi szavaink világosabbá teszik a konklúzióit. A L9. század második felének haladó szellemei aztán a természetfölötti renddel együtt bukásba rántották a humanisztikus eszményt is. ,,Ezálta|az ember, ki eladdig csak kicsinnyel kevesebb volt, mint az angyal - írja Szent Pál szavaira cé|ozva -, egyszeííe sokkal kevesebbé lett, mint az embeí." A képrombolók izgékonyabbak voltak, semhogy okosak, racioruálisabbak, semhogy megértők lehettek volna, jobban megszállta őket egy féIígkésztan, semhogy megmaradtak volna a bebizonyult igazságok mellett. ,,A felboncolt hullában nem találtak halhatatlan lelke| a lényeg elidegeníthetetlen magva elvonta magát méréseik a|ő|. Ez&t az emelkedett értelem nem érezhetett egyebet mély megvetésnél az emberi személy iránt, és az igazság, szabadság, egyenlőség és testvériségemberi eszményei, az istennel, a lélekkel és az erkölcsi törvénnyel együtt, őt is a babona lomtárába hajították. Mert mi közössége lehetett egy nszán fizikai-kémiai rendszernek [szervezetnek] vagy egy föltételes reflex-kötegnek [lásd Pavlov] egy ilyen eszetlen szemfényvesztésse|?" - Az ember tulajdonképpeni lényege elsikkadt a racionális buzgólkodók szemei elől. A magyatázat számára csupán egy szervezet maradt, mely születik, táplá|kozik, követi ösztöneit, szaporodik, harcra van rendelve, kénytelen ösztöneit ésszerúenmagyatázni, és végül meghal. Megmaradt ama passzív (tétlen) lény, melyet az átöröklés és a környezet meghatároz, és minden műveletüknek alá kell vetnie magát. A19. század haresiarchái egész pontosan ismerték ennek a kreatúrának rendeltetését.A hegeliánusok, a marxisták, a pszeudodarwinisták és a spengleriánusok előtt más-más módon nyilvánult meg ugyan, de világos volt mindnyája előtt. Vajon nem tudták-e bebizonyítani a történelemből, hogy az emberek kevesebbek, mint az ember, éspedig az Abszolutum emanációi (Hegel), a történelmi dialektika által mozgatott sakkfigurák (Marx),létükért harcoló állatok (Darwin), egy hiperorganizmus sejtjei, tagjai Leviathánnak? Be tudták bizonyítani, hogy az igazság tulajdonképp az erősebb érdeke, a szabadság az önzők

-a{laA9i e ehydu11gaaru s9 'eÍ1gaszttt 1gq8ozsulazs IDIIlIDIIYlJozs 'ruqepes -I9l'(8E6I 'nmo4) >1eu,(3r,91 a laluazs 1aMuo1 zsv8a lpssn>J puaqfia ,1?w0lo1uq p'q luglzso 1lppruJpq Á3a 1unuue^ ila) IeJ - Tnllal}Fue Jgur luTru - ilailaru sglreluualíe; s9 -u9 zv lg\q uaqlaqlue zy ,esgzu3w1 'as9lal gp 9>1un3eu B {pu9lpJolp >Ios9ul u lelJuzzovl s9z9{ uaqlrÁ8a -puFu ap 'laqllg lguIJoJ uplpllxgzs 1sad9>1 zaqqa s lrergleq s9ileluuaJuo ze rlaqd91l9 ualulzs }Joq9q e zg ,3alru9Í3a purrrr /a^}llailo) puT]n'1asrrt lpppq $ uafia e[w[eJ 19[es paru F_}39^ /I9 s9 IoqBJ 't[gÁ8 F]l ulpJglpr{ Tau9l -a189slnzs uaru lzsaJsgur 'solepnll9) sa -uo ilatu ps9tÁ3a'laqal ulaspr{os ,sp{J€I zsa{ 9il€II9 Tpglp^ Jaqrua ze ÁBoq'lnlzo.,{1ps3upr{ Jozsqq9l J9ru aC pJs9ppul9l 9TI9J9 í3a 1nraqrrra 9 ze'o1a.re4 sa rue1l1zsnd s9 'l1yzsn IuIg p ryí qqapzo1 íqlsguru 1eu9zope8Br sBítuozsr9n uelydu 1aro5 zoq8gsglp^ ral8uad5 lasvzalzsala>I pu9lt{ u s9 3osrroq e ,{u91 v za'ettzoÁ|ulzso ugídep usg3o11a; xJPIAi ,9s9llPluuaJuo zP upllPlpqlÍoJla alulzs s qqasgra8al {nlnzg{ íls9lazan p l9 {Izsal {guolzso zp uaqDl tilpn gr(uugl Drozs1r-||q'7a79zlg sIIgJolü e 1nfiaruar1 lgq9lu>Ilp Jaqua ze ep,{uqgl pgla 1un8eru 1aÁlaur 'ulalau9lJo1 e ugíí9íar191Á8oq'uaqglaza,r B puTul'uaq8auro1 p puíru pru 19n 9.(uua>19^al s9 erup13o1a l9ÁIaq s)IgTJa zp IIaT {pul9loruquu zv IgJotullue'a191ualla TausJIo{Ja zp lulJazs ,,)9lJ9lu uaqula" rure 'elíer p9lrwseí1o 8rpurur ueqqpzo1lg^sazsso uJ9 '1,?3|,qts 8ofraqula 'erogrlourap '39s9paÁBa 'Bgspeqezs e 1urul '.{3p -ddg'lgnezsla[runugurnq e 'sc1o1n zv'Áugta ze uhuvo8ueq pí[gzsalal el9 npassnou upquozp TunJaqrua 1uI V ,ls9rlzoniln'la39ssad8n uep/1933e uaupq 'elfer 1apalr9lÁu9ra 9urtupp^ ulas >I9IIIa^eIqJ€IAI s 'ruop8o; sr19.r -ouJu ze Á8oqlesc'efnlrrn Jaqlua aJupssreuale qzzaql}Fospt{ aluazs ,gal TnzzpruF{I€ la^au l9Jorunup zu wltgze'uattytl IpaJ ruau gzpíst1glollilu ze uras'sqg.rouruIl zp was s9'ín uaqrualau9lJgl p upquozp Á8oqluFrr 'ze^au {Busglt^Fplal IsJIo>IJa e^laru '1eugÁugrq Áu9lro1 IsJIo>IJe ze uueurddr1 ,sa89opzs 1nrre '1apaun1 p Ip^Ae souozp uaq9falarr 8gsldnrrol uall9ll_o.J y sr 8auro1 1dnrro1 l}Iozsqp /e.ruropleq uossní Jaqrua 1dnrro1 lu|ozsqe ze Á8oq 'zoqqe ,íBy s'pdunrro1 ltllozsqp urolplBtl lrtlozsqp zy ,pdrunrro1 81p.rl* Á8oq'1n[pnl $ lze s'st 89sualaí rsc1o1ra 8rpmu ruolelpt{ V aJaqula qrplplell9 zB pJpsJnsJ ulo1el€q p s aJ9I9 8aurol e ilolníueÁ8oq :1unrlala^IgJ lu9ull ze lwe 'sruBí8n s9pJ9{ v 1?l?za^ s9 1e[gdulaqlJJa ze eílzserr1o 9ssarrads luellal9ruolpppsJpl uozeÁ3a Álavl'gzaÁu,al sozo1 e zu zg ,;zoq -sgtllqplal IsJIo1Ja soJplpz s9 ueIplI9J/' e'p4nfia Tunlu9^pl apr'so5 //,lpPJBlu sytauvpl lsJlÚua solaaúz s? ualúil?J,(8a >1esc s 'luDlla PWnIJ9IIDI uaPuFu F|?l, zu :vJ?lJJ;9zs 1o31op IJaqwa zp >I9lJ9uI 9qq9l llo^ rueu ea8o; I9llp '{gllo1;Áuoscep 9zsxagaJ selal.ello.J 8alqT d8a paqrua ze y(laqrru eo ,lulJazs s9zqal '19fgzalualla ?e s?'tuu1yÁuoztq nalet{al eq luapunu 1dd9ls_eur luapuTru s9 'tuzgrcÁ3 laqel 8arrr 1uapur61 ,a89s.(3rrr >1e1lope8plH p 39sgpaÁ8a ze 'aÁ8nln

-prrr

,Io)odV

Az ember halála

Az ember, ha kielégítetteön- és fajfenntartó ösztöneit, nem marad tétlen, mint az állat, hanem tovább tevékenykedik, túl akar nőni saját zőket:

mértékén,s ebbeli tevékenységénekfőrugója a hatalom- és dicsőségvágy. Mi több, szerinte a társadalmi életben a hatalomvágy fontosabb szerepet játszlk az ön- és fajfenntartás ösztönénél is. Az orthodox és a marxista ökonumusok egyaránt tévednek, mikor a gazdasági önérdek kielégítését teszik meg a társadalom alaptörvényévé,hiszen például a vagyon halmozása is a legtöbbször a hatalom, a tekintély stb. növelését szolgá|ja. Az ökonómusok tévedéséneknem csupán elméleti, hanem igen nagy gyakorvezetett, kivált az lati jelentősége is van, mert a történelem félreértésére főindítéka tehát cselekvés újabb eredmények magyarázatában. A szociális a hatalomvágy, s itt egy igen jó hasonlattal éL: ,,E könyvben annak a bizonyítására fogok törekedni, hogy a társadalomfudomány alapvető fogalma a hatalom olyan értelemben, mint ahogy az energia jelenti az alap, vető fogalmat a íizikában. Az energiához hasonlóan a hatalomnak is sok formája van, így pl. vagyon, fegyverkezés, á|lamí fennhatóság, a közvélemény irányítása. Egyiket sem lehet a másiknál alacsonyabbrendúnek tekinteni, s egy sincs, melyet a másikból levezetni lehetne." A hatalom tehát szerfölött rugalmas, hajlékony, sokarcú erő, Russel| L3 íajtáját búvárolja, elemzi, boncolja íejezetrőI fejezetre körültekintő alapossággal, ám jellemző,hogy a miénket, amire mi gondolunk, nem taláIjuk köztük. Ez azért lehetséges, mert kicsúszlk az analizá|ő módszer csipeszeiből, olyannyira egyetemes, abszolút, sőt abszurd. (Hogy mit értünk abszurd hatalmon, a maga helyén kiderül.) Vegyük egyelőre a politikai és gazdasági hatalom szintézisének, mintho gy ezek a legátfogóbb tényezők, snevezzük abszolút hatalmi ösztönnek. Az abszolút hatalmi ösztön tehát az, ami az állati ember alkatában a morális érzékhelyére lép, s átveszi tevékenységének irányítását. Azáltal azonban, hogy átveszi az erkölcs szerepét, a lélektan törvényei szerint maga válik ,,erkölccsé"; de minthogy normái és parancsai ,,emberi mérték"szerint átlós ellentétben vannak a morállal, azétt az egész szisztéma^ellentéteselője^let kap, és szabatos neve antimorál. Úgy véljük, Sorelnekzu és Paretonakzl sikerült viszonylag legjobban a velejére tapintaniuk, és kidolgozniuk mind kísérletipropedeutikáját mind elméletét. Alapelveit Lenin és Mussolini értékesítik,s viszik gyakorlati diadalra, tehetséges tanítványuk Hitler. Mit hirdet Sorel? Már a fenti névsorból (Lenin, Mussolini, Hitler) kitúnik, hogy nem a doktrínán van a hangsúly, a tan közömbös, fő a cél: taktikája. Isa hatalom, lényeges a módszer: az ösztön érvényesítésének

n

Sorel, Georges (1847-1922)- múködése: 1908-1920 Vilfredo (1848-1923) - működése: 1906-1920

'^ Pareto,

s9 lgplsz 9IIIFIIPI{ JaIlIH 'lua8epL{plzso §9 lolzsPJPd 9TIIIIrI 6llgzoa]pP ulua,I pI ugídele r89srrllalr9 rÁuuBue,{8n ull9lzs llolJ} '1[nsz.rnq 9IIIFII9{ ,1ze3 p lunu {pu9ruJou IsJIo{Ja pJ9IIzs ap 'rr;lelar p {auue e4asauapur61 '191sodel lad9u e í1lopuo8 al9Jezspual Frllplpt{ s9 pJgtIIIplEq e8eur e sDIpsJ elrg .rapry'lourntr9durl IuITossnIAtr Bel9ryzt4 lípJ 1nlrÁ8apuru'popuow ,,,llrsglra '1snlgtrela1o.rd urua1 Jo>ITrup srueÁ8n Qad9u 1aru9u) {e1 eíry ze 1rrrv" :JaIlIH s9',,117s9la 11snruzlse;) lo;adrrrr zse|o ze wJe 'ze sosJlo{Jg" :ru{ossnlnl eulo^ eilpqpuoru dd9191uoseH ,,,qlsgJa l9rulp}eq {as9>Igl p ltup 'ze sosc1o1rg" :elsrlelldpl9; >1rÁlarlrgle Á8en uapqoJ pulo^ pltpqpuoul p33oí souozp uasalal9{gl,,F}sgla l9ullplpq snl9lJp}alord B rure'ze sosc1o1 -Ig" :1utlazs op 'utual iur]uplpuoJo) ,ls9ll^Ilplal IsJIo{Ja alaJ-uuprrrddr1 p Ttu {nzzalupyg Á?s,I9Joulqup'eftosouered Álarrre ',,sJ1o1Ja" zu &algzan -la^g{ 's1 uaqualau? u9|9zs sll9ll^qup '1apalalasc sauailalal9 'uaq9lapr9 trro1elpq p u9lulzs esg1;1p8au +a|9 ze puT_tu /uaq?>IapJ9 ruolelpq p as9lal -zaq9l{ >19zo31op p puF! lsotuJ9l^tr ,uaila pu9ltl saÁu9zs.ra ze >1r.{1o; eíproq -pt{ sB{JpJrIg ze'enlgzs pllugr8glouTruJel uallal}d9zs Fü B 'lgqal ilI (,>Iunl9ll{ 8aur'ars91 -1d9larrau ueÁ8oq s9loqwoJ e,(3oq'prwnzotlnl v) ,8ol ruura upqulolpp -psJ9l pls{poozs p ]Iurp'ardarazs glaza^ e uaír98aur s9l9ípglarrauloJ Jglal -o,rd B Á3oq'sa89$Inzs lulJazs (1aro5 s9) snurzrp{Ipulzs e Álarrre'ueqcreq llo^!^ 3alru9Á3a'uasadlaruazs'Inuapa83n1 1911osnT4rtod s9 1911oggd zapuIIAJ ,l[1tlzs sou9lell9 :esg11193aru 1eI? ze'Ino4 9; e p39n - {olí9J ví9{e! uapunu sglgroq -+zsg1;l'(,,elqlod-Áuuece3")'sgzgnttawle'po1[oq' -ezs e'sglpzsndBer{ue 'sg193uord93 lesgzslgítn 'as9tlprnor8arat'esgzoÁl.ep -ele'as9laq.ra1'esglellpz uppppp{Bzs ruoplpqwpll9 ze'39s9lut7p'9lpll9{ -unul e'uaqrscul uoFppJJoJ sarualar{8a s9 ilollsgpupllg ulaupr{'asglarrol1a 1alalr{u9raur s9 1osccnd urau ílalaf e 19[pe3aru 1osnlu;lod e s 'e.nrrolep -pJJoJ e 1azÁlaq relulod e 81rr 'sgzo4elgtr uall9l urau :eí9lr1>1e1 1rr93aur ,Ilala^o{ l9Í9lqs uaFa^z9{ >IPusPluntu e 1eu93eru paÁlaq eÍgrole 1lar -IpuI {osn>Illllod'191asrnd9>1 p snruzllollpulzs u !1gttatl1zs9J uaqs9lauJel p lu$I '19zo21op 1urur '1nualla^zg{ tueu s '(eíplzelezs) e§;s98zorl pg3 1od 1urur 'a4anzo>1 pglalord p snulzlleTJozs e lesgltel8arrr pual gII9uuaJ p alapJ9laulaÁlarrr '1e44oÁl9pso ze'p1lopgd e laza^ BDlos9^n{p3aru 'arlas9zaÁ8a3aru 8p,rlo gIJ{p slJgluaurelred e ílrposo,1g8lodla'>1rposod -p11a ua}Jazs89slnzs'tulnsadu9ar9 Je)p 1arr989slPas {9lnp9lgzp^ezs sntu -zí|euozs p pq :a§9la^Ja ,ilozptup{Ip uapuw'9zo31op uapuTtu 'sglunur uapunu :efguole; ,es,91fip8arl F|? ze 'as9ryzaqau8aru sgle8ze3t ze 's9laur ,9^oquap -Ja+ p 'eluntu e 'uaqurazs lp^gpppTunw p {pzsgJa ze :azg1.zsg -urur'er1o1plp^nl e'arlar(laqe{unu p 'aqlal9 zp ruuT^l9 s'19.r9ral rualapznT sllgluaruelJed 'telqtlod e tuuon ilq pí loJJpt{ 9Á1o1 u9rlo1elpr{ p :Ia^Ia -d"IV, zat4da nzs 9lu9p llolní uvq?gzstoulJupJc Álaul'a[91asrnd9191 {pugl -vzÁugx (qazanrazslezs) elsne1lpuzs snruz{prcozs p lalos Á8oq'salararrr

]o)odV

Az ember halála

eiyéb,,fajidegent"._Így íest az állatalatti ember erkölcse, az antimorál a gyakorlatban. De kissé előreugorfunk. sorel tulajdonképpen nem tesz egyebet, mint Nietzsche eszméjét valósítja meg következetesen: az éIet legbensőbb lényege a hatalom akarása, a ,,Wille zur Macht. " Az életelve és a hatalom elve egy. A hatalom lényege viszont nem egyéb, mint a mások akaratának Leigázása, erőszak. Az éIethatalom-erőszák láncsora elszakíthatatlan, nem is láncsor, egyazon acélgyűtű; aki lemond az erőszakről, az életről mond le. A sorelizmus ewel áz ordítő paradoxiáv a| az erőszakot teremtő, alkotó aktussá nyilvánítja: a rombolás = építés,az ö|és = életadás. Diagnózisa a századforduló burzsoá_proletár-viszony ár ő| a következő: Abur zsoázia étzi, hogy a hősidők kimélötlen, hódító szelleme lankadni kezd benne, s azért haladó, huma_ nitárius és hasonló eszmék fikciójával igyekszik elfelejttetni,leplezni létezésének hatalmi alapjait; a proletariátus viszont képtelen magához és hely_ zetéhez illő életformát, társadalmat teremteni, azétt áldozatul esik, vagy épp odaveti magát a polgári ,,haladás" bálványának. steinhausen itt meggőzőenmutat rá,hogy Sorel valójában nem tesz egyebet, mint Nietzsche ile g389s9pn saítal 1o39sÁ3eu e 1za 'pzsolyLu v Fa s9 'e89sÁ3eu lanuau p '1aztuau p {unzsolJtu rul y ,39srol9q * 11q 'Áugurar arríuuaurB 'r.rÁluel.res a.rrr(uuaure 'so8gs9pur erlÁuuy ,uaÁ3a1 39s9prr Á8oq 'sa8 -9sTnzs ruau'dlgpa^uazs'1rq zsol;tu V,}e>ltmzsolpl lnilalrualal8aur 1141'' :zaq9d9u z(lodg5 \pzs Á3y nrlla Ewou uo pIJIpru e pddeu Á8ql\i //,lulls snupuloJ sIAIJ :)íun89salzsnq s9 1un39srol9q e IErugJ '1un39qpzsa1 IJJpq Tru e lptugJ'3a1o19zssal p lprugu ,upqsnulzlspJ e Igq9ruallazs upllpl -€t{1eq pwgu erfp 1al ppul9l uapunu {os'' -,,.8aul lnípourp l9II9lI ilazalu -1a.{3a1 u'sgla ze'scloq B srÁ8en'reurg.r p IIAI ,>Tunzsolltu( '1tzsla1 .€p eq '>1unurnl9qr[Izs( Tlü p 9 tuglelnur1l s9 >Iunluod 91npurq ru e erugg" :91a alalazd91 uPIlpIIlIJ{ 8arrro1 p u€PlunpuruI allallla^ lotlloluPJ e 1za !1o.rr urnrr9dur1 B BzsolFu IuITossnIA[ ,1az9u39prr plsllplJalpru v alzaÁlgzsa1 lBlügu ,19urp3o; ruau sIIpuoIJpJJr zsoll,u p {glslJalllq p s9 {9l la{g 'saurlalfas ,IgJgzsolJtu p{IlTalpry e s9 c.req.{191 _zslspJ p {glzpru1e8roy uaqqa^9q I9uuV -zso zu:19l.r93a.rlrq sa8aslnzs lqqgl p {plpo{sopuo8 anala 8rpad Tglslxlplu e íepolíeqar89auesodelp l9s9lo$uo.ra139pn r39r e /uaq9s9zaTlalo{aq sou -9l39J rrrolppeJJoJ8gpn e úoTquopo ap 'Iglglpl9uzspq gzs zsolrvl e uBÁ3n llopoTp^g ulua,I,ueq8gzsrozsoJo pJsgloquloJ sarrralad8a ze ap'e.ruropper -JoJ saruala Á3a zu sI tuau eq 'rupe 3o; 1opgtu ÁBoy'9l }lolet{Iopuo8 rrrau IaJoS s 'l1on uallaraursr 39u uglala puz7zs e eulle8o1 proq9q391rn y ,,,l939y.tt Élppa sgpeleq rr93 1od e Faluop eí8o; equlor,{1aur !9srzsdrplode >1í9rlzs sarrrala.,(3a zp Fap _JTtIpt {pusnlglJplalord redgrna zp IaJoS '1gr9srzsdrlelode lal9l] gsloln zB 1ulur'ruuarr lsgulopn1 re>Ip 9ss9^a>1,{1odd9 pr98alaí ruoru9p 39yrr e s 'zsa1 qqas9{9q ar.Á8a'qqesnrrglluprunq arÁ8a'qqgnzssv a.rd8a 39s.{u9lzsara1 uJapou B 31rr s9 :uoslldelp (,N ,A 'utal9l sgzr1q9Ie íuor8rtarqles elo) ls_pl -Ie^Olúouauutí9. ÁBa lgq{pzsgJa ze alladazo{ 39lyr 9l;so3e1,{uozsn la>I9ll9 uapunu 'lpa guuallalrq uasaíta1 d8a ,{8oq'zsa1 lalalJ9spl ruoul9p u9íala puzqzs E IaJoS Á31" ,ppe8eJ eqglD{e rele 1ala8auro.1 .{8eu eq 'auua1 1a1 9,r9r391oal ryuglrÍ;lod e Á8oq'e[puoru lzp ugpTtII '(8t6t'9r; rligns) ,ni."q -ulals uupruJaH |?zsaq{unrlaÁIaH,ulolppeJJoJ3gpn elqlelJozs p ruperu9l /pJgJlzsplol 1a; 3o1 lu9{xlugJ lgq9]zsn 1auÁlaur'ugzgzg4 FIaIa'sg1ylzsnd -8plp :sI l9utuoppJJoJ ]Io^ gqgl 'llopuo81a 1rwe s 'apalualaí 19uraln gqa ruopppJJoJ8gpn e uaq9plazd9>í lalos n[yqzs e ap '1unleq8oílosour eur uazg ,8aru elpe uaq9f9ruzsa 1ígrlzs sou9lplp zu uJylJl9zs srygrrelalord e lzsollru [p ze 1aro5 ,pslIJoqlal s9 >1eu39p,r e ua[uaurplau|azz?4elzsnd.(8oq '1aulaqura ze |gÉ 391a pe lFI )p^ ilalal pqzsolrw p {ps) ,pJ9lupzs )unl -luaJal rsol}ru ÁBoq',{8g:uípepse1g^ulze ';upllllg p(191uqa1 íp 91a raqrua ,OZ

,Io)odV

Az ember halála

Vilfredo Pareto (svájci-olasz tudós) mélyebb és szélesebb elméleti alapot keres az erőszakmitoszához, de velejében ugyanazt mondja, mint Sorel (és a többiek). Ösztönök kányítlák az ember társas életét,ezeket

szellemi lecsapódások, ideológiák elfátyolozzák ugyan/ de az élesszemú és biztos ösztönú ,,elit-emberek" , magyarán politikusok, átlátnak rajtuk, s felhasználják ,,eszméik" megvalósítására. A társadalmi élet ösztönös folyamat, erkölcsi tényezők, szellemi értékeksemminő szerepet sem játszanak benne, éppú1y,mint a történelemben sem; az ál|am, mint erkölcsi testtilet, üres fikció. Viszont az ösztön törvénye a teljes érvényesülés,ha akadályra lel, erőszakot diktál. Aki az életen uralkodni akar, az erőszakon kell uralkodnia, azt kell felhasználnia; az é|et elve azonos az erőszak elvével. Ennélfogva Pareto szerint a forradalmak sohasem politikai törekvések összecsapásai, hanem kifejeződései annak a ténynek, hogy a hatalom birtokosai humanitárius meg más efféle gyöngeségből már nem tudiák kifejteni a kíméletlenerószakot, mely az ellenfél eltiprásához sziiksé, ges. Az ellenfélnek pedig az atétege vagy csoportja diadalmaskodik, mely semmiféle embertelenségtől nem riad vissza, mindent elpusztít, ami útjában á11,lehetőleg kiírtja aftgiuralkodó réteget s ,,ewel oly munkátvégez, mely éppannyira hasznos, mint a kártékony állatok kiirtása." Pareto közli velünk azt is, hogy ez a kegyetlenség egyúttal bizonyítéka és biztosítéka az új réteg uralmi képességeinek, vagyis annak, hogy a vértengerre és romokra etős, egészséges, virágzó, boldog stb. társadalmat fog építeni. Nyflt erőszak, nyers erőszak, szertelen erőszak, kíméletlen erőszakegy századpolitikai zenekarának polifóniájából ennek a szónak trombitarecsegése hangzik ki egyetlen vezérszólamként, mint valami új Szináj-hegyi parancs. ,,Harc vagy halál; véres háború vagy a semmi: így van felállítva a kérlelhetetlen kérdés"- íia Marx; másutt: ,,Az etőszak a bábája minden régi társadalomnak, mely újjal viselős" - ám természetesen ebból a vérből, háborúból, erőszakból fog megszületni a szocializmus erőszakmentes, örök békés,jóllakott társadalma. (De Marxot és Lenint külön feiezet illeti, ott majd bővebben idézünk.) Dosztojeuszkry Raszkolnyikovja ugyanebbe a ,,problémába" zuhan. Nietzsche:,,}ogrend, szuverén és mindenkire kiterjedő, mint eszköz minden harc ellen, életellenes elv lenne... merénylet az ember jövóje ellen, a fáradtság jele, tolvajút a semmibe"... ,,Erték= a hatalom legnagyobb mennyisége, amit az ember magába fogadni [venni] tud - az ember: nem az emberiség! Az emberiség csupán kísérleti anyag, a rosszul sikerültek roppant fölöslege: rommező." Marinetti,-A háború a világ egyetlen higiéniája." Spenglen ,,Az ember tagadoző", számára a harc ,,az élet értelme, mely nemesít - így gondolta Nietzsche amor fati". .. ,,azideáIok gyávaságok"... ,,Aragadozó a legmagasabbrendú formája a szabad életnek"... ,Az ember-típus magas rangját az adja meg, hogy ragadozó"... ,,A világ - zsákmány, és ebből a tényből nőtt ki

-r?ylp) rupllllgzsqq9p ,(8en rual}qqasDl ryzqa,{8r '1ezetr uolzso Tl,Il1elpt{ B 1qe'sn;gzo I::! u l l?zg, gza Áu91 uallaleqzlJgualla zp {os pau'tuelldelp8aur z9rlau 'als9luop uaqula ze 1zuolzsg rru Á8oq íB.ros souop{1o; >1as9luop s9 {os9zoJglpr{Ia 89sÁua>l9nallel9 zv ,,,\?l|?ula '1errple 9ss9^a>I s9 lasa{ -9peJgl luTul 'lI9J u lza - pJos {elaza^I? ze aulail9 1eI? zu Á8oq 'uaqrrrazs

Ianaz9u p Inspzo{pl[l s9 'a49I )a119[ uadd9lgrJ)pal Iuaila snruzlJalsaqJ -uplu p upqlosgsla lalazspual IBIJgzoIIFuoIpleq ro1 qqeíp zy ,p8gs?upze3 p {auzo{zsa qq9l3a1 s9 lrul{al lalaza^I9 ze 4eug\gl F|? ze elo{sl TJa}saqJ -uplu e s9 ulprüuag :e&elÁ1o; .Á31 s'8que) Ig1snwzlt{ppnq p ]a{aJazspuaJ sn>lr.rrdura s9 plsqpapr 'sn>lrlzsrur e eítorosla; uglnzfl ,eJtuolelel{ e ÁBgd, In39^ s9 aJruoJo Á39.t'aldgzs.(39rr up1,aJ9s9zr9 39sÁ3a glp^ Ia{{alaqr[a zu ÁBel,Iarrual$ ze Á39t up1 ,€J§_ellgrr8aul v Á8.et e 'astzglutzs gna>I p s9 arÁu9ra zu Á39ttu 'ar9scuarazs e Á39t p upl lll ,glaqJaulq8aru 391ra e Á8oq 'yue1yÁuoztqaq €gsug^p1 € - zvuvÁ3r. rueslu9Jo{ Tlup - Á3ut 'Á39,ts9pnl e Á3y'ryí94unru {osry9zol$ e uíle>lres 39su9rrp1 al9J{os ,pp1eq uesro,{8 ep '|pza1l9Jlzssau 9ssr_x ,{urur9la.Á8a uasa^rzs lallas9lalza>Ila^gT s'1íar 1el -8eur Álouro{ uequozp BsglBllnJauzsa so1919í ísr pele ehsgled so.Áugrrropn1 {alazspual qqallapaTlawa8a1 e 1_e8gszsednsD uolzso FIIplpq p IaJ lzapaJ p(uur,r3 rzslgí 1assn5 'uel st eígggzollJ uasapzsaluJal {pusglnpe^Ia zV

,Jaqlua ilgzgTa^H l9q9llo^Jaqlla z€ :Jalu$ lazsaruJal € IFIP 'pBnpp qgasarulailo.;8al'qqglzsaír8a1 € ana1 9a9la8unszp qqglzsaíI3a1 ualau_apo1 u lopezvzs ,OZ y ,uaqla8tmszp p lulr{ ,,iIuI9 1a1 uasaÁl?zse^" ,39sen gosz -9Á8 ryu1glzslspJ e'ercuapelap ;[el ryu1glslJellF{ €',,1alasnpslq!!a9" -Jnq uaq.atuazs {9lslxJpu p'I_o.J z9pr 1s9laa8aru s9 /up3 usgplzo3ueq B9s -selJeqüe zV,({Irl9^r_r 1zeue.(8n uo8ueq,{3a purrrr 1g1qpr,radun '191stluu -olJpu '{9lsIIItTIu '1glsrqcreue '1g1slelrpulzs '1g1srunrrnrro1 '>191slprcozs) rusoduro1o1 BpJosJ p >Iaul9zseq Á31 ,,,a4o1 sruru zaqÁu9^J9.1 rrurrras Álaur 'trrolpJn llorydep pDlpzsgJe zu Fualla^zo1 pryqpl{tp y" :utua7,,,rulaÁu 8o; 1s9lr_r391aq safta1 'uolzs1 9lr[T pppÁ8a paur'so8oí s9 salazs_awra1 .(1o .(1aur 'uolzso 91;1zsnd y" :ut4lodoly,,,lallal Isgq p lza {aunuJplp )nzza^au,{3Bn 39ssolpí3to ze'3gssolpÁ8louresz e'3gssolpÁ8dp.rrx e :{urypq1guzspq 1nue 'upn zo1zsa uapar{8a íp9n e {nsluo upso{9JpTp1 Á8oq 'rct1l91 lgt.' v >1uní8err il9zp ruau í391a ruau ap 'ruual {puglslalp 3o1op dgzs uryÁuoz|g" :upq-8€8l eí.r; ,,rnalruol4l" € 'u[dqly1nnbuqq V ,,",{oÁ8en sad91 a;nup '11o1;so3ofia; aluapuFu ía1 1alazal 19qruu8ery 1o89sso39í s91o3o[ uapuq41" :nuills //,s9loquoJ uallalarTlalJ9{'§Il9lol p {u9Tunu Fü V ",luplso^Jo lgs 'luelÍ8ar\ 'ly1|zíJ'1g1rueqcau 1nupl au9 {psc s9 ap9 '1sgloqruor p :Jarusl 1.,{uguropnl r{8a 1usc JguIIEppJJo, y" :utfrunllag,a8ur7qJupauJlaur9u.Á8eu e uílr'_ //ps9Jp{p s9ppt{loJ p - ps.pJplp a{9q V" ",//pryqp{ p uoloJ 9s39n

,Io)odV

Az ember halála

241,

tékelni, lefokozni) a tényezőket, amelyek nem az akaratából származnak. Russell azonban nem a Thraszümakhoszokra és Machiavellikre gondol, kik a meztelen hatalmat dicsőítik, hanem olyanokra, akik hatalomvágyukat metafizikai vagy etikai elméletek fátylábaburkolják. Azújabb kor első ilyen filozófusa Fichte, s mindjárt a legmesszebbte is megy. (Mint tudjuk, a Berkeley-féle szolipszizmusnak romantikus-idealista változatát nyújtja; Russell Fichte nacionalizmusát veszi célba.) ,,Fichte bölcselete azÉjnbő|indul ki, mint a világon az egyetlen létez6bő|. AzEnvan, mert megállapítja önmagát. Jóllehet semmi egyéb nem |étezik, azBnegy nap mégis beleütközik kissé valamibe, s eredményképp megállapítja a Nem-Ent. Azután különböző emanációkat tapasztal, némiképp hasonlókat a gnosztikus teológiából ismertekhez. Amde gnosz" tikusok az emanációkat istennek tulajdonították, és magukról^í8 alázatosan gondolkoztak, Fichte a megkülönböztetést isten és azBnközt szükségtelennek tartja. Miután az En a metafizikával elkészült, tovább megy, és megállapítja, hogy a németek jók és a iranciák rosszak, s ennélfogva a németek kötelessége Napóleon ellen harcolni. Mind a németek, mind a franciák természetesen csak Fichte emanációi, ám a németek magasabbrendú emanációk, azaz közelebb állnak az egyetlen végső valósághoz, amely Fichte Enje. Nagy Sándor és Augustus azt állították, hogy Ok-istenek, és kényszerítettéka többieket, hogy ezt a nézetet elfogadják; Fichtét, ki nem volt kormányon/ ateizmussal vádolták, és elvesztette állását, mert nem tudta istenségét jól kihirdetni." Fontosabb azonban a dolog másik oldala: nyilvánvaló, hogy azllyen Fichte-féle metafizikában semmi hely sem marad a társadalmi kötelességek számára, minthogy a világ csupán az én álmom terméke. Az egyetlen etika, mely ewel a fitozőííával összeegyeztethető: Énünk kifejlesztése. Az ember - noha nem logikusan - családját és népétEnje bensőbb, intimebb részénektarthabrá, mint a többi embert, s így a családot és a népet rrragasabbra értékelhetné.S itt jut Russell az első, számunkra most érdekes következtetéshez: ,,A fajban és a nacionalizmusban való hit ennélfogva lélektanilag természetes eredménye egy szolipszista ítLozőhánat annál inkább, mert a hatalomvágy teszi az elmélet a|apját, és hatalmat csak uuások segítségévellehet 5yakorolni." Így tehát Russell a hatalmi ösztön mozdítását a legelvontabb (és kissé félremagyaúzott) idealista rendszerekben is megtalálja. Szerinte idealista filozófia az, ame|y nem fogadja el a külvilág, a valóság létezését.Ezen az alapon áttér a hegeliánusokra. Hogy én mit hiszek valónak, a józan emberi ész szerint a legtöbb esetben független attól, hogy mit tudok megtenni. Az a hitem, how holnap reggelizni fogok, valósággá válhatik akaratom, döntésem által. Ha ellenben azt hiszem, hogy Caesart március idusán megölték, akkor az, ami e hitemet va|ősággá teszi, teljesen kívül á1l aka-

,IplIuInII98u v Ag ze e$111gaqurazs ueso>I9pu9zs s9'ezzo31opt4 eqJszlalN sgtu s9 Á3a'lguzsollepípJaH alglaq ao ,ueqeJupsspual p qqgl 'IguuglBI.I ,pp lglp^ >IBu)9po{IpJn uBrr8aur 1os 'íp uasaftal urau uasalazs9ruJ4 zapul^I rsgq aq9.{1aq 'qaAla s9 lzeAau {pul9Jollp8lozsqur lo§JIo>IJa Áu9lzsara1 e 'aqcszlarN {nlzg>l qqasglualaí8aT ,lBIdaÁB e aq9za{ {nuolz§o í_tuIB+Bt{ {9ípp upqpllla z€ rueupq 'uvqg4tzgulatu B ruau {osnJgzoIq.{1eur95 ,/,$ >IozE wqgp119 ar9í -9sJuaJazs uos3lag",>InTuuaI 11a{ {pDIosII9uoIJpJJr s9 {aolesar{l9paluazs {aulalaqru a ze tl&oqlrzolla^g{ Igqqg,8arl g1aqralu$ uaqzo1 9ID{p TpsJ p|? zu írulazd9l1a aJ9Ia ualald91 zs9 zv írBol1'nú?n,{8arg Á3p 8rpurul eígrc4lona s9 sn{Iuet{Jalu ruau ]oI? zv paur 'al19l! 1puu€^ errrepn1 '19í -Jaru§IDI lgsnüzppr{Daru lal? zu Á3oy'IalalJgs!{ 9z9p8odv1 >Iosn{TuI9>IoIq y ,saÁlgpa^uezs 9339p Á39tu eq'ugleq pqla^ ruas Tunuas (1eus9p9{a1) p {puglc}Io^a zu í(lalppualla19) alplp ue|? ze e{9p8zo,u'Á39tr D{9l;pu, s9§[alasJ v ,ilazs {uruaqal uaqzg] s9DIaIasJ {psJ pJsglgl plzs$ í9pua19111a l;rgza'4tpgl91ulazs ugdnsr § /uall?l snl{ailalq ze Á3ol4'vbr|lg 1ze uos8rag ,ilassnu ehuy(1o;' uugzolt1-1ttolpletl u9lulzs e[grcplona glruaJal uos8 ng ,st raíu9rrrza1p^g{ p {aza 1euuea3aur {aol$alasrloq í8oq'uala189s191 ap /T€ulgJozolt1 uasad191as uadp pup.rl ruau uasalazs9wJal 1g1srleru8e,rd V ?nlgl eupe8el8aur eygzq1u qqrdeuzo1 Á3a 1rtuu 'zoup§Jlo{ lpl,upl€q -fia1 p>1141elaru TeulpsoiolJlq ruo1elpt{ u uugzo|§ snlrleur3erdu Á311,zu3t s9IIp^ so1elp^n{ p uaqrualalr9 elsqeur8urd '1rÁloy s9zoplns9lpn Áual9rr -al lot{p 'pnuapurtu dd9191uose11,,,ze?(' lgqal lF{ u zg, ;l? llpp plüIBJn g ze ;e,quJa ze vq '8asuallally B luTtu '.r9í 1allaÁuaruza{la^9>I qqasaual ,1asauralla1 raíu9urzaTla^o>I -1al rH glp^ ueqlaluap.lg Á3eu Jor9l)tp Á3g" ,lalesr1o$üolelptl eÍgruro; 1aur(larue 'neuze&t ehre1 1alrq u 1ze srueÁ81 ,solpug^lT ltrual Á8a urau >IpusnruzqBru8Brd e.Á8oq 'uhyde1193atu ilassnu -Saur lruB ruaupq'gpuaal8aru e saÁlaq 8alrlal9ulla zp luau í8aur psglea uaqs9olales) saJe{Is 'souzseq ílarrre 'sa.Álaq 'ze?tze 1elopuo8 u zu lv11lezs alal9lgJ eugzo|E a ísnurzpeur8Brd B ls9pJ9l B BhBlnru IgJIppIo sgI^I (ze8t pI9uIIa ze'1aulaíu9l p qqpzssoJ I9uuV :alIaIaJ 1ze lau9lal9ulla ]Buepuolulualla 1aíu91 e Á8oq'19palzarula,(8r; ugrpnu :19rla3ag Eloplaup salaza^au B l9zsaq ueqqeso8gll^ 39IN) ,IgqIa>I9IalgT 39pn,,sqgar" ga.rrla; Á3a e[ploq laulalazd91glrualal e pe 1o8gspeqezszg ,l}9z9{ (e39s9pn) u3gsze3t gJpau.ailg1 e s9 (e39s9lvt) e39sze3r 9rlu93ar e 89squop>I sJu;u 3a1.(u9l íraÁu9urasa.(u93ar g[ Á3a 1unrr'1aualpazsso ptl ,nezu?t'lgprr rol1P Tulalaz9N,ugÍ8ueqzsso (uepl8u z9q)' plgltz§ )au9Jazs -pua; zs98a 1rnelaz9u ruaueq '1tzs8nÁu uas9zaÁ8a8au glp^ 1aÁuu91 p tuau 39s9pa e Á8oq '71qhru1lzp {osnu9rla8aq u ,§ Áfi,{pugs9JJoJ 39sue1l9pn e s9 89s9lun e Bhre1 1a>laÁu9l e Álaur lgrcdacuo111o1ozs3aur e truz9uTP9IP uop.olu-uol} el9Juapuru ryzslar(811l?zu s 'lausalapuarr.ro BhrBl ,u_pulplpt{ tuolpJ urau lalazíIaq p lze e,IIgzo||J lIDIIps lgil89nuloplpt{ V

,lo)odV

Az ember halála

Felfogása szerint a töme8 ma8ában véve értéktelery csupán eszköze a Hős, (a Felsőbbrendű Ember, az Übermensö nagyságánut, ti kénye-kedvá szerint bánhatik vele, ha ez a saját fejlődésériékeTonyere szo|gál. Arisztokrata morál, valóban nem túrheti a keresztény erkolcscit, melyázt mondja, hogy Isten előtt mindenki egyenlő. Zatathuőzt u így sző|: ,,Ha ur, istenek lennének, mint viselhetném el, hogy én nem""or,ú vagyok isten? Ennélfogva nincsenek istenek." Istent le kell a frónusról tasiíiani, hogy helyet adjon a földi tirannusoknak. is sok mindenben egyetértetttilrk Russellel, most azonban tel.jesen Eddig átveszi a szőtmihelyettiink; ezértidézük a föntebbieket. (Aláhúzások tőlem, V.N.) ,,A hatalomvágy ftszea normális emberi természetnek, de a hatalmi íilozőha, egy igen ábatos értelemben véve, tébolyult [őrült]. A külső világnak, dolgoknak és embereknek létezéseegyáránt ier,y, amety {Átttagadháia. oly egyfajta büszkeség számátalea!ázó lehet, de csak ^. hamis-tepeíatoíemberek, akik megengedik hatalomvágytrknak, hogy son,a világról, minden tébolydában taúlhatótc az e§it azthiszi,hogy ő ank igazgut?l.u,?má:ik hogy király, a haráadik istennek tiíga - A|s9!B ryqár Egészen hasonló nézetek, ha tudós feifiak homályos nyelven fejázik ki óket, filozófiaprofesszori címhez jultatnak; es hogyha Éorr.ry".,í"guló emberek ékesszóló.*ó{9l nyilvánííják őket, akko, i" e.ed-ény neve tébolyultakat, kikei ilyeneÉtil i"lI ,)IzolJBl 9zoT laualaf9slaqal s9 )PlInJoWoÁu u 'elgu lgqqa alqcLgla poln[ plp 1oÁugurr9 ueplí1933e pI',^ ,X 9IIaTaJIunxas e 8pl 'sgq g f'€ov'e19l attpgzgr{B uett 8aur uasalazs.aulJal ospllo llalla 1ellplnulgq V:>Ipa{I9tula d3; s ',,la{auallalaqal s9 le>lpllnJotuoÁu" }lala^ Flpzopl9 ,99tIJszlaIN ,1d uaÁ1 {aus9tl p s l9zsnlp{s9r{ Izsa^ arÁ3nurazs ilassnu ,19fi 91ef aur 8p.rr_tu' azsta d',,l9119zo111," gIIa{ V ,ut.vsgzg3rcI TplppJeru l9uzs9 zu'uzutlepo upqJosgsla uaupq'1gft_uuzseq uequazs p>pelp.{1oq9l-uaila ze u_ednsc üeu }a{aJaal€a; e s lelos_ur.rofi98 -es B 8aur 1lzl;azs DrJ.(8g ,dep ;ruppesJ_Bl p za qpsJ_pl§o>1ulJ glzso ilIoqgl r_trrplpt{ p ulaupq '1uu1931ozs 193uoíer y,{3!Á2a urau 1n>Igle8orug1 s '1u -zatfazs ila{ q 8aru 19s'laqal3aul /1oq9l lul1elpr{ e:ugídep 1o1eplzsede1 9zzoq{nzssal la>I9za{la^o>I p {psc zaqqa - //,ppJptü uall9^aJzs9ln8gs1lop -oÁloq91 1lgze'7a49 >1_eíre3orrr91 193uoíe.r yÁ3nÁ3a s9'ueqgí>lep 1ozg3sa8 -r9ru'lad98gpdar'la8araspeq Tauzallapual lpplosgrro;d198as spullelpt{ uanaTpun! u9ln1w sg",uIIglzS eípuoru-,, ;1oÁ3en snruzqplJalpru sn{q{al ,ad91 39p.rr lptu p -er6" ,ra1l1p1 efpuour',,i4oÁ3etlue1o1y1" II9 Turu}gla s ,V ,pJ}Joqgq ,lurlelzs ilaÁIaq Jr,, ,g 'ga|llH rp,{1oq91 s9 {unsspnlo pa.{1atl rp ualtaÁ8a1 'ilapaJasaTla 'ernroqgqsplle^ - Jos p InJa{ pIrtJoq9rl s9 '1ra.raq -rua rlí;rÁ3 9.ro1 e8eur 4.,(8apurw Jo)plp S ,I9JJr] ,V ;uult{ eí3o1vaueÁ3n uasalazs9tuJal luozs1A ltl"g,eí981ozs u Á8e,t8qprg zu Iv,gÁ8oq 'r.rarrrsrla; .(8oq '4pa>Izs9Jau s9 'paí.ra8 er8eruq Jo{>Ie 'glequapurru ruau 9 ryV ruel;Áuozrq s9lullgzsaqulazs ala^,rp ,g eq.(8oq eo 1reft9o 81ue ?9íI931ozs ,V ep1 ,arqalzaÁ1 '1tas9lualaír{ Talqqgl p IleqJrBIe '793evl lzsn{ {atrual§I Jrl _9zsal lgr{elgqol p rybgl rueu lp{nruleleqfual laualsí sar{3a zu 3yl 'ruelre1 3o1 8rppe 1esc 3gssellp^pn ze a1,pssgrud8a luu9q upsplJp^pn luqlnu -el8aru 'lq?ellt efire1 1auualq pI 'llnrg gwosJ í3a ,1d Á\ ,a9[9a[e1,(3a 1au -lal9 spsJ9l E Izsal9ssa89slaqalsglg[zs9 elsusdllozs e 1oilenezs s9IAi //,plpuoul wau u9lellgÁ8a 1za alqJld Á3ol7'avs9 tzsal tuau s'In^I{ ua-rpFuS uqo{ scurs íuruIas Á8oq'lníaJs9lalzalla^o>I p eup 'pssp^Io Hp '[soug{ scgiro;] rn1uls uqo{ 1uerr alqJTc 1esc Á8oq 'ehrug lzP alqJld - "i1o.,{8en uaqs9pa^91 .{8oq 'eheqlp{uozlq tllas runuas '1o3 -9II^ € ruallalrualal u9 Á8oq'uropuour 1ze s'rue8eul tuazsal aq9.{1aq ualsr pH ,s9Ja^e{alaq sa39s19{ Iqqgl B ítuaraursr 1releplzsedel ure8eur p {€sJ ug ,ulplloilpq la>Ial]q'>Inlgr ruplsello'1a19 urepgl uad9lr91 e u9dns3 ;urepgí uaspr{os Ioq€ /I9JTo39zsto zp Topnl lr_w s ,ulplzg.re.(3eur upgzo{lpuol pI -{pzs9pl plgla ulas9lalnzs e 1a.Álarue 'vselzelezs 1o1elelzsede1,(ugq9u í8oq sr ar391,( ,IuIpIp^ uB^ '1u(uue >IpsJ eIgJrI}uI p u9

{opq lFu'- eítopuo8 -

,lo)odV

Az ember halála

tusz azzal végződik, hogy egy otszá1 népe reszkető gyávák tömegévé válik. - Russell okfejtése kifogástalan, de a tapasztalatnak ehhez is van mondanivalója: a terrornak védtelenül kiszolgáltatott, életétféltő ember nem gyáva; lehetne, petsze, hős, ha az önfeláldozásnak eredménye volna, ez azonban képtelenség. A hatalmi téboly szervezete és technikája a 20. századbanolyan fokot ért el, hogy csak kétféleképpendönthető meg: vagy űgy,hogy aleigázott nép minden tagja a szolidaritás csodájaképpen egyszerre ugrik talpra, s|erázzamagáróI, mint a kutya a tetvet; -vagy úgy, hogy vele egyenlő erejú hatalom száll síkra ellene. Az első eset valóban csoda (noha megtörtént: 1956 októberében), a másik csupán akkor állhat eló, ha az ellenhatalom lététérzi íenyegetve. De mindaddig tény marad, hogy a 20. század,,sajátosságaképpen" olyan országok támadtak szemünk láttára, melyekben a nép egyik része pribékekből és csatlósaikból á1l, a másik része kényszerű meghunyászkodókból. A pragmatizmust most már elegendő röptében említeni. Eszerint valamely hit akkor igaz, akkor való, ha következményei kellemesek. Kellemesek - kinek? - kérdi Russell. A Sztálinba vetett hit kellemes az ő számára, de kellemetlen Trockijnak. A Hitlerbe vetett hit örvendetes a nácik szárnár a,,,kellemetleít" azoknak, akiket koncentrációs táborokb a zár at. csak a meztelen erőszak döntheti el a kérdést:kinek kell éreznie az ,,ötvendetes" következményeket, amelyek egy hit helyességét igazolják? Russell zárószavai valóban |ezárlák a probléma tárgyalását: ,,A hatalmi filozófia magamagát cáíolja meg, ha társadalmi következményeit tekintjük Ha senki sem osztja a hitemet, hogy isten vagyok, atra vezet, hogy becsuknak; ha mások is osztják, háborúba visz, mely valószínúleg bukásomat okozza. A hőskultusz gyávákból álló nemzetet teremt. A pragmatizmusba vetett hit, ha elterjed, a meztelen erőszakuralmára vezet, ami nem kellemes, és ezáltal - saját - alapelvénélfogva - a pragmatizmus hite hamis hit (tévhit). Ha a társadalmi életnek társadalmi kívánságokat kell kielégítenie,akkor olyan fílozőhára kell támaszkodnia, amely nem hatalomvágyból ered." orál, erőszak, világpu sztítás, haCsőcselék-ember, állati ösztörrök, ";talmi téboly: ezeket a tüneteket fedte föl szemlénk, mdry az elmúlt század nagy vívmányainak és eredményeinek, a demokráciának és a szabadsígnak taglalásából indult ki. Nem a történelem eredményeit, a háborúk, forradalmak, ellenforradalmak, diktatúrák és egyéb népnyomorítások borzalmait sorakoztattuk fel, hanem a mélyebb impulzusokat kerestiik, amikből születtek. A szabadság oly tökéletesen elsüllyedt e szennyes és véres forgatagban, hogy eszméje is elhomályosult szemünk előtt. Az elhomályosulásban oroszlán része van annak a játéknak, melyet a liberalizmus

-,eulJal sI lg>Iunruglo{p '{9í^Jq eJJp ra89ssad9>1 uq '1d Á8q 'pt7za39l, ,uftg81ozs ITBíI9J 'pang{ yeÁlgqezs lauua s '1eu98errr lwalal 1o891rn sqgr -oru-nuaila zs u9 ÁBa'ualla334; Jelg8gspuqpzs gslaq 19'11allarrr es9lesnla alzssed 1a39q19191 gsln{ e 8rpad Á3et 193etu ufigper8ap png8lozsqer s'1grgl1orrraqrua puowel'1a39q1o1o1 sa[a1 e e[pe8o11a lu9{u9 Á8err :ryraq -pallasl^ uadd9la191l9{ BÍgIP^rleIe $?ze 'l9uralazs 'l9Íu9lgslaq Jaqwa zp 9p arazsdu91 lraqla^ ruau ruolpJnsouBrBd p uatu ap ílgfgspequzs Ttllpp -psJgl '€9ssozo1 gpuaza^au ua^9u uapunu p^lzsoJ uBa 8au uasalal9{gl 'an9ln1 193oí sgl;ro dezslq u'ugÁ9,a ze upq>I9lr,qpl>Ilp ulsrununuo1 e :preÁ8 -eru 'ueq1o3gzsto Bs9zapualaq V eeru1uleq e 1aqpaíra1 81ppaur ^}l1ailo{ 'r9pl9d g1a}I91uazs 9í ygza'sa39sgsl9zs í3a 1unÁ3a,r's1 39ssad91 Sgspeq -ezs e upquozp Á8oqluryq ,upnplptnIsgpa8aur vlglulgzs Jaqua zu Bgspeq -ezs ullazstla 'elzsp e qí8en ,e4lprol8aur s9 t9q39ss9z.o,{ p pruppTpzsDl ]9r9s9l[a11 ra89ssad9>1 s9 lauglzsg spslgl pluppuoru ila{ eI'pellsgpn8arrr e[.re>le 1939spuquzs ru9Á8a DIV ,Inuelplíug1q azssg gtaqlatzaí8a rueu gna{ e s 'up^ p1eplo r89ssgzg1 s9 ru9í8a 'urop8o; r,lJJpl9{ 89spuqezs p :lolu -nIJ9IIDI {Ipptulpt{ e 1nldel8ary,pllopuolu zs9lelolzslJv luFn'uol4qod u9oz 'Áu91 sps.rgl sr 8elrzíe4azs,aluJal Jaqrua zp iloloq tnluelío1 ila) Ia uasafia1 laTlauolzso sBsJ_pl luozsl1 ,1alra39ssad9>1 qqese3eru 1uaqlíalq s '1euppeqezsla1 8algrqaq pll9 esgzg?rc1 l§al p u€qu oze'4auaz$IalasJ ualla 'uolzsolal9 ila^ uaqrualau9zg{ p >Igl9>lzsp Áu9lzsara1 € 'TasJIoq snTlolzs e '>1919roqcpup B]slqppnq s? npup{ y ,8gssopeqezs zezv's9l9ezssvr rgur es_ul;sorgl8aul lal9 ze '.8;avl eheql;sorp1 urau 'ualla a^Ia saruelaÁ3a 7a19 zu lBqInpJoJ ruau BsglJoleÁ8 8gspeqezs e:lounlJ_allJ{ {rposgul e eípe3aul zg el9qJosJ a-pa^uaz§ e3gspequzs qÁ8err 'asgl9qug dd9 ulau uopgru .(1r 's9pJpl ÁSoqlesr'ltauolzsg ;1aqza1918aur ueq9lza{la^o{ {auua l|9ne||9 zv >Ilzgqugln>I alqplllpn>I uglí1o;plpJe>IB peqvzs s9 plppnlug upquozp Jaqrua zV ,pulo^ solppn1ug ut7'utgtll.ezs lpilp zp aualuelaílo8pspeqezs as9lf9lar1 zuzu's139ssad9l p1l;rÁ8a uglzso zp luozsl1 ,lqlvJezzouJ lpp€Ial B unÁ8a IaA^a s '39ssala19{ l9qal 'r9{9lal9{ 39ssaurlapa3ua zu s9 scuered e efte13o1 eqg8errr atuazs ÁBa zu za u_ednsc Jgru >Ieulpz9l9t|-uolzso ze ílaupolsaur 1apa3ua ugplw 'u9lurzs 1aza s 'qanau trc{?pp^t Jo{nup'pa^9>I1rescuered >Iau9uolzso FIIq-gInzs y ,a1 rlaqd9l ruau la)Ia{9lalg1 s 'eíqer uellppnluo {aulauolzso'st qel FlaJuaza apulg íauua1 zu uvqg|e ^ eq'leupeqezs 793uvl 9qaqzaJ9 trras Jo>ITp F|Ig ze t.:rgzi4,uqg1o1rrq 1au9í9ulzsa 3gspuqezs e ,(89suala| ilalazs reqlnÍÍu91 solepnluo )psJ :pgípurtu runIJ9lIDI gsla zV -zso llglo,JJazs 3gspeqezs B e3eur ilaru s '11aplnzs urau 39ur íu91 peqezs uasaítal'u9Á1o8ploc p up^ lel9 plgrwp paur'p,{uuo{ ruau lppplal V ;19urp8o1 sad91 ruas IuJ9IoJ

Iazss9 .rgul z(u9l8au1.o.1 1paÁllps 9^.PuIJpq saza>I {9Jr,llpr{P e Í8oq 'PJsJos e vl.l.e aí,aurzsa qqese3erl8a1 4í8a 89srraqura zB ilolní lu1w 'IulplnlH >Iní -rul4e |ze. dd9 1sorl TuI ap 'pngnuzqa[8gspeqezs e ugzp snruzllplJozs p s9

,Io)odY

Az ember halála

szetesen csupán a maga számára; mint mondani szokás, belső emigrációba, remeteségbe vonul. E helyzettől a belső szabadság rendkívüli morális ösztönzéseket nyer, s a szellem nagy értékektermelőjévé válhatik, azon-

ban le kell mondania közösségi, társadalmi érvényesítéstikről,gyümölcsöztetésükről, ami pedig éppoly természetes ösztönigény, mint megteremtésük. Így tehát a teljes belső szabadság elvileg, mint eszménykép, megvalósítható a teljes szolgaságban is, de mint életfolyamat, csonka marad, s e csonkaság elviseléséhez kiváltságosan erős önfegyelem, lemondás és lelkierő kívántatik. Az önfegyelem, lemondás viszont ismét a szabadság korlátozását jelenti, s e korlátokat önként kell vállalnia annak, aki belső szabadságát kivívni akarja. Példánk szélsőséges/ opponens (ellentett) tényezőkkel dolgozik teljes szabadsággal és teljes szolgasággal, s azt mutatja, hogy a szabadság minden helyzetben kétarcújelenség marad - a circulus vitiosusból nincsen kiút. - Am egyúttal meggyőz róla, hogy a szabadság elsósorban szellemi természetú,már csupán azétt is, mert önfudathoz kötött, ennek fejlettsége |esz az ő fejlettségének mértékeis. A mértékemberi, de Epiktétosz, a tabszolga, éppúgymeg fudja valósítani, mint Marcus Aurelius, a császár. S ez annyit mond, hogy a szabadság nemcsak jog, hanem kötelesség és feladat is. De mindez bizonytalan, tághatárú tapogató zás, rem v ezet defi níciótroz; egyszerúsítenünk kell a kérdést.Az egyén autonóm szabadsága nyílván pozitív képességeinek kifejtésébenál1, s addig terjed, míg erkölcsi és testi lényének(egzisztenciájának) nem árt vele; a közösség felé pedig ugyanezen irányban addig, míg emberi és természeti társainak nem okoz Úrt,,r"- sérti á társadalom egyetemes érdekét.Így a probléma velejében egy pont köré szúkül: hol vonul a határ, amellyel a közösség korlátot állít az egyén szabadsága elé? Induljunk ki abból, amit az imént mondottunk: az ember (kvalitative) minóségileg több, mint az állat, testi valója nem öncél, rendeltetése,végcéLjanem csupán magának és fajtájának fenntartása. A többletet morális lénye alkotja, magyarul a lelke; ennek fenntartása azigazicél, s magába foglalja szabadságának célját is. Ugyanígy, sőt ennélfogva az emberek közössége (társadalom) több a testek összességénél, illati nyájnál; ennek anyagi fenntartása nem lehet öncél, magasabb rendeltetése van. Hol van tehát a többlet, miben áll és mi a végső célja? Más szőva|, milyen viszonyban var. az emberi szabadsággal? Keressünk: tartsunk szemlét. A társadalomtannak közhelyszerú tétele, hogy az egyén a közösségből, a közösség által született meg, nélküle nem tudta volna kifejleszteni képességeit (beszéd, $ondolat- és tapasztalatcsere, szellemi élet, erkölcs), a természeténéIfogva zoón politikon, a teljes magányban elvadulna. ,,Régi a felfogás _ ít,la Robert Saitschik svájci szociológus 09a6) -, hogy az állam mát az individuum előtt megvolt. Bizonyos, hogy az egyest [egyént] a közösség nélkül semmiképp sem

'sgur 1aqa1 ruas eíl9c as89n p_plpsJ u 'tzsal lelnft9c89rr ru9Á3a ps9lJpluuaJ 1auÁlaru '>Ieuza{Iapual lellalqqo} nueilazs-sll9Jolu sor{uoztq eure 1o3e1 e ,{3oqlurur ao ,ll9z9T sazssg ze ehenu 9^}puaJqqese8eur8al e 19,{u9l rle119 uglzsnd >IauJaqrua zp s /sI upql9J,aJz§ 8BÁuB ze'1sal e ugdnsc rgrrr'er1o1elp zp luTtu '>1ní9ar 9J le>lol€ppla; qqo.Á8eu lp{{os '1zo1 1o8elpglp$ B lulaJ -al lololeloscde1 qqasa,{u93r'ppuarqqesB8etu 1e)plos s9l9pnÁ3a IpgIesJ 9ge1 3ry(8oJral9 uaq^Ia '3IapI nzssoq e Á8oq 's9lTn ulau lsoruJetr^l ,PJ9s9ItuoJ s9

PJ€se^oJ pulul'leupgpsc e puFü'9^glPtiluoqlal ugla gpl Izsal 1eue8eruug arrgía49l,vplI9" ze B s '|gzs aJlal9 zsg&a en8o; Igl9íala '&gssozo>I {psJ ,I91{4í9lnzs ngp| ze p9lesJ lJaqrua sapzs?uny V ry,{8a eftzso;Saru 1a>la -1aurrar{8 p ilatu 'lruaral 1o1ode119 sauailalazs9l,uJal 'sgp[e;la 'Áu9luo rgru za ap '1sgtu,{8a ryheqle8o1pa Tglnzs e Á8oq'ue,(8n ze31 ,3rrolugfise83e ze 8eplelro4uÁ3 'Brytg^ lal9 zp uaqlla zuze 'gulal sr 1arrr.raÁ8 gsloln zp s 'd9 e89ssada{gnuau >Iglnzs B 8Iru'8rppepuru lulJazs Áu9rr.lo1 Bazs9uJal p '- +gs9[tuoqlal Áuozsn Ip9I€sJ u r1 efto1 Ia^^9 0z-9T qqpír,1r_r>lrÁ8apurru p9ze '>1aulapzs {opgln qqe[r] 8arl qqeíp neleza s 'TIIal aqn9 97-91 8eltg s9pa{a^ou e Á8oqlurrrr lgs ,lrel 3tapr qqezssoq alap s91911nÁ3a Ip9IpsJ e llazu'qqpssel upglpqllpospq ruau azsso as9pa)ía^oulal pgln lJaqrua zp uglnru Á8oq{esJ 'ezzoÁlgqezs Áu9ir-ro1 (penp) qazs9ruIa1 u zauafiSnlpsplJp} -uua1 (ue119) p4lzl3 p9I€sJ lJaqlua ze Á3ot7',{u91 a6 ,paí.ral aJlal9 zs93a 19s 'arlarr9 I9LDI9S9FIa sa,(8a urg 'prnol 8elÁuozsrrr €uIBlJPl 'sror{8 as9pglÍaJ psal lpII9 ze Á3oqlurur s9'uual peJplu 3r9sgps9119uo 1aza s 'asalalaup1 .{9lslx Top9ln ze uftvl s9 p1o p9lpsD \e||9 ze Á3oy'ze8t uasalazsaullal zV -JBw p s9 qa8ug 8ppg ,uodep r8BÁuB u9lulzs'pgpsc e p89rr I{ lppTpzs Igqqa s 'sz.rg1 e'8gslaruau p lln{ppl{ Igq{o{o q9Á3a 3arrr r3gsepze8 uqve tn{tpu erup8o; pglpsc e 'ueqgp.losJ ppualqqeÁuoscep sI lguqellg ze' ll? upqsgllnTzsruro.rd saft a1 alulala upquozp Jeqrua zv, 1.yhr:11elp {glnzs s9tu l9ul$ aJg)puelzse s '>IITzsoIaJ ueqrrroÁu €u9ln 'azssg 19 ar9fapr s9larr -eu s9 sgzryd p {psJ 'uBl8aut lot{p /pglps) ppllg ze Á3ol7 'eh;delp8arrr ísr 19r39pue ze lgs'l91apa.ra qpII9 pgIBsJ lJaqwa ze eípe?q 1arr989ssaulzsp; lloTozs 'sla3ug 8p.rl.u 39ul a[gpsl^d9>lgJ 'pn 1sg8o1lal salalualla la^^a snulzqplralpw V 2lpg{rrru 1e}I9 {guglzso s 'asala^aulal {opgln zv'sep -orodezs e e[9c 'gIa 119b 1aÁu9rrro1 qazs,aruJal lesellplrrual s9 19ll9íaJl9-I ,(,qrs ryreppu lapla'n9zopu3e l) 11.rlqu [e.l'elp1'[BÁu'8assozo>1'ueglpuo uerleÁ8 ua8r'puleJppplu p /I.au)osg1w a zu'ueq3e[^rpll9 ze leuJ uel3a11 ,sT /qqqazs9rura1 'qqluala Á8oq 'so.{uoztq 5 IR{I9u lrrpllg lpqppJpruuual ,193eur BíI9IBI s9 pll9lplalaq Jaqua zu aq,(1aure €9ssozo1 gs|a zv za !(sztoy e ,{8en) urpll9 zp lunu '8aur 11on qqgla p9lpsJ e Á3oq'soÁuozlg .InJozs ars9l;qsaÁlaq sr qqgp8a1 sgildelp8arrr B za'ntzsla1 Á31 ,,,11ndep u9s933n1

gpn 19f9ss9z9{ e 1ausaí8a ze '1e1lopel {euualelsJlo>IJa Á8err 1ausosr {glJa u9uleÁ1o; 1r.rs9pgl[al >IeJaqrua zu ltule'uapurtu :rqazd9l1a {nípnt ,]o)odV

Az ember halála

mint a többlet biztosítása az utódoknál a természeti törvényekkel összhangban s a közösség szabályai szerint. Tudjuk, hogy az ember ezt a feladatát már kezdetben felismerte, általa lett emberré: felismerte, hogy a Természet, a Kozmosz rendjének részese, törvényeinek fenntartója a maga helyén. A rendet a valósághoz híven Isten múvénektulajdonította, s törvényeit ehhez képest vallási rendszerbe foglalta. Így morális-szellemi képességei tárgyat nyertek, s ennek megőrzése, múveléselett mind azegyén, mind a család végső célja,legmagasabb feladata. A szülő vezető, neveló, oktató hatalma, a gyermek engedelmeskedő és tanuló kötelessége így isteni eredetű rendeltetésséemelkedett, ez a tudat lett az éIet szabá|yozőja; az állati (természeti) ösztön parancsoló ereje elfojthatóvá gyengüIhetett. Ily módon az e|ső közösség, a család tagjainak kölcsönös viszonyát, azaz szabadságát és kötöttségét egy magasabbrendú, a család felett álló végső él szabta meg. Magától értetődik, hogy ugyanez lett a családból kialakult első nagyobb közösség/ a neínzetség,majd atötzs, az ,,á|lam" végső célja, életénekszabály ozőja is. Vizsgálnunk kell tehát, hogyan teljesítette ezt a feladatát az ,,á|Iam", Magva: a család, s ennek minden fejleménye, minden közösségi forma, a kezdetektől fogva a görög-római korig teokratikus struktúrájú (jellegú) volt. Világos, hogy a teokratiklns, azaz vallási rendben élő közösségekben a szabadság fogalma eleve más értelmezést kap, mint ahol pusztán jogi, politikai, gazdaságí stb. viszonyok rendezése a vezető elv. Mind a természeti népek primitív társadalmainak, mind az ókori magasrendú államegyhiázaknak minden egyes tagsa az isteni világrend rítusának tevékeny részese/ végrehajtója volt a maga helyén -, hitt benne, s hiténélfogva önként r,állalta a reá eső feladatot. Azaznernföldi hatalomnak engedelmeskedett, így a szabadság eszméje valójában ismeretlen maradt előtte, fudatára sem jutott. Legfeljebb akkor, ha ,,idegen" istenek hatalma alá vetették, vagyis eltiltották vallása gyakorlatától.'" Természetes azonban, hogy az isteni rendnek földi, emberi korreláfumai is vannak, s magától értetődik, hogy rossz hajlamainál fogva az ember ezeket áthágsa.Innen ered, hogy az e|ső törvénykönyvben a vallási, erkölcsi és az anyagi jogrend összefonódik, s ezek áthág ását egy íorma búntetó szankciókkal sújtják. (Hamrnurapi, Mózes, Manu törvénykönyvei.) Az egy én érdeke, azaz szab adsága itt nincsen alávetve a kőz érdekének, mert a kettő azonos: az engedelmességgel az egyén mind magának, mind a közösségnek üdvözülését biztosílla. Az Frankfort, a kitűnő amerikai ókortudós irla: ,,Havolt valaha politikai a monarchia volt, a kormányzottak beleegyezésével működött, mely a piramisokat kényszermunkával építetteés az asszír parasztságot szüntelen háborúkkal csapolta." (Kingship and Gods,1958)

'H"rlry

intézmény, mely

-19d) pgpsc gplsz p s9IpuI, p_I9pl9d ueul$'91eq191efaur pnuapurur 1(1ní gru9lqord snl,eqcrer4eur'e) p9lpsJ supqrrerand wau -1u,{B lsotu 1r ry1 "óü", nqgSÚ* s íueqzsnlp1 e zg,-,,sr 1e1931ozs p uaqlelurla1 soz(uozrq elp13o1 p ueqqa Talla^ lzs9J s9 1elpsopodos) InJo{ uln z.eq p 1Hp lelozepurru elle13o; eqg8eul {nlulJazs p9lesJ e !vI9, |aá8axar'sbrgl1nr, '11"j.,"rö3"* .alalalzsq >Iosg zp zsnlF{ p za Ip9IpsJ uesoJozs o '{9Ial9>I llutp llJoJazss V :191r937q 1aÁllarue 'lgzsnlp>1 .{1aq4r1 Ip.pIp9J p {9lzoq ielln8ela ryBls -so{plsg pIg.J u9llaq P Jolnup 'et§_o1lglgpl ze |gn?'IaDlaruala sa8aÁu.a1 .1asior3.W ehi p alrd8a llo^ r{p zu r9ul í8oq'soíuorrqrar"j&gl9u{oí9q nuIBPpsJ9l 39zsto3orc3 u8gssoluoJ ppIPsJ e r(uj1 ujüsi -'uaqalaza ^Jazs ,)íIpgpza) upsou9lplly" IpppglesJ e sr 19u1o3oro3 e lal9 rullau,ailol V

>1unzslaí3,,"",r"*i;JiTioTilu'ffii"T,]i*",fi i%:""T"1"xJ*:'"iH'fu;

u9lnnu s 1s9pI9>I_e >1p§ulla1 I9IaJ plpplo lqqgln ze Tul '9ssa89slaq"1 "r"i lolPIn>IBIP te>lq;lod a19;1os eípgur uozeueÍ3n s9po{I9pzPs e r{sóqlulrt rps -afi ruIpztlpua{zs rpa8ua ruau s9'lppl9d {píu sr ar9[gzalualla zp {auuap -uTtü s aJuapunu ulalau9ilol V .{qlsruazsÁ3a ergíglnruJoJ s9po119pze3-eá -IozsqPJ P lIPlPF{PIp TtIIIppPsJ9l Jo{9 zP TDiP 'ulas IP)pIoze 1n39,1írupp1 s9p-o11gpris e''ansa'aq39r9rlp; -8aur 419n lI9uIJoJ ppqpzs uasaíla1 'r"* gza)íuaile zp ]DIp'uras^le1>1ozp {unzo{lpll^ luau íalruaq §opgplola,'luplla Á8aluru'anlalgp 1au39ssozo1 e u9r€á ze st,{Be n'- 4alia3),tl!rsló".qni'n lp[unut e'(snurzrunrrrurolrgr3e) 1Io^ lloloT zolplolJlqpl9.J r.ruopfelnrzÖ{ B s!po]I9pzp3 e paur - alJaru$ rrrau 1o39spuqezsila^ uaqualalJ9 sTIgJeqIT e €9s3o.rg3 e d31 s 'to_49 ze lulJazs 1>1e Je1lorr 1un 97inÚa11i 1;Í9rIIÚ; -alqord zs93:1eugduozsn .'eII9_ ze s9 ugiáa ze 1nheqlgtszii narőr'ks1 " ',,u191o>1s1" Bgstgzsgscual$ zp s 89sesrglzo1 e '(urÓlernlou.resz) e'etqrre8qo sn{r}pJTolzslJp ze'89sualapaía1 lded'js"rgi p'pual "sr*rirr Ip9IpsJ p l"1Tly'BllolplplplT ryPzol|9^ lJaruq sazsso T9uJoJ IuIpII9 s9 TtulPppsJ9l ueqqe d9lelurur sn{Izssppl tuaupq 'nlaq u9lJu9lro1 e Á8oq 'sr "á"*'" |e arlar9 uapuTul err9lsrq3g1l^ p {pscunu d9u solelgposD e zg.;rozsg rysqqI 1o39ro8 p lgqpual r89ssgzg1 Á3u,r 19qto dui19 zu l9qqil

q

>1aud91

upquozp lJIpII9 zy .lry{pngsgpe3el8aur 1;ríu ,€"" i,O.ffii:Hfi'#"] 1para 19q8gsuepls9llp^ sgpuzq|e puTlII'sgruodula zp puII^J .)tpllp^p eII9D -u9 la{Ta{apJ9 nupleq Á8^en €BÍue s'l9sglallapual (qqese8eú) r,r"lsi 1á,, _39ssozo1 p puFu'1euln8eur puFII {9lpB8Bláarrr'lp ueqnPgÚ 1aofiln d8oq'1aupala upuuo {EtulpppJJoJ s9 (1osgurodulJj ryr9f9""rrr^ p :Ip§9l -Y9qpuar {pülpppsJ9l IJo{? rv ,3"§ lglpquo^ rueu {IBJ9lpt{ /]IpguoJaq -d3a puepqpqlzspl9^lgzs 89suapa33p1 s9 i988ry e 'S.aqi|191 Ö ágrÓ".i -ezs v r9qal uaqpual g .ehlsolzrq sr 1989ssolrpn s9 La19lgí u9r(3a ,, pligrá ,tlg'lzsotttzoy e 193eul'1apuar891^ Iuelsl zp psupluua1.(8oq'as9laliapuar ílauu9{8a zp purru'>1eug8eur puFll II9 ellglgJ :suepuaJzs".irl "rrpr'Ú"ny

,]o)odV

Az ember halála

251

riárkák), még ismertebb, kirívó formája a római paterfamilias hatalma, mely a családtagok életére is kiterjedt: kivégezhette őket. Az indusoknál a családi kultusz neve rta volt, ez a szó azonos az iráni (perzsa) artammal és a latin rítussal. A rífust mindenkor a családfő v égezte, s így apapi tisztet és a fejedelmi hatalmat egyesítette személyében.Vagyis a patriarchális családban a leendő társadalom minden lényeges elemét megtaláljuk. A görögök a családot, mint társadalmi alapegységet, genosznak nevezték; összetartó kapcsa a közös szátmazás volt, s mindaddig, mig az állam ki nem alakult, független hatalommal bírt védte tagjait, igazságot szolgáltatott, s természetesen gazdaságs ellátásukról is gondoskodott. Viszont a nemzedékek folytonos szaporodása folytán a család nem tartható mindvégig együtt, egy {úzhdry körül, egy fedél alatt: a különváló, de el nem szakadó csoportokból kialakul a nagycsalád, a phratria, ezekből pedig a nagycsaládok csoportja, a törzs. Eredeti struktúráiát azonban mind a három fokon rnegőrzi, a családi kultusz azonos marad, minden tag a közös őstől származtatla magát. E szewezet társadalmi összetartó ereje tehát igen nagy, de Croiset rámutat a gyengítő, bontó ttinetekre is, ám a legelsőt és legfontosabbat nem említi: A létalap, a családi-törzsi földbirtok nem tagolható a végletekig, nern tudja eltartani az összességet, egyesek külön keresetre kényszerülnek, kiválnak, elvándorolnak, a törzs szakadozni kezd. A szetvezet másik hibája, éppen összetartó erejéből szárrnazik: záttés merev/ a bevándorló elemeket nem fogadhatja magába, sem az elvándorlók nem találnak másutt elhelyezkedést. A szaporodás, a megélhetés gondja új keresetforrásokat iparágakat kereskedelmet teremt ugyan/ ezek múvelői azonban úg5t szőlván a társadalmon kívül maradnak; hasonlóképpen járnak az örökségből kizárt törvénytelen gyermekek. A mi tanulságunk ebből a következő: a családi, törzsi kötöttségből kiszakadók gazdaságilag és liberális értelemben szabaddá válnak, ám ugyanakkor jogi és társadalmi tekintetben hátrányos helyzetbe kerülnek. Belőlük alakulnak ki az eleve elégedetlen elemek, mégpedig egyre növekvő számban. A társadalmory a birtokon belül lévők, a beati posszidentesz tehát védekeznek ellenük, s nyílván - a legegyszerúbb módon - azálrtalr, hogy saját uruknak, a törzsfónöknek hatalmát reájuk is kiterjesztik. A törzsíő egy nép íejévé,királlyá válik, s szerepénél fogva f.őp apjáv á, baszileusszá. Hogy az elégedetlenség s a hatalom kiterjesztése milyen események formájában mutatkozott meg s folyt le, nem fudjuk rekonstruálni, de valószínű, hogy erőszak: |ázadások, bel- és külháborúk adták meg a kellő lökőerőt, hiszen a bevándorló görög törzsek hatalma is hódításon alapult. A háború rnagyarázza a rabszolgaságeredetét: a hadifoglyokból kerültek ki, mint életben hagyott zsákmányból, s ivadékaik szintén rabszolgákká váltak. (Másik forrása az emberadó.) Mükéné,Orkhomenosz, Türinsz ha-

ueq89sglp^ p lalrru s9 ll1pgIíaJDI upsn{T8ol /1eurüo1ezlqug saíla1 'pnÁ8a 1an9Áu9urza{la^gT uapunu a^Ia sglluaJannzsd9u p luTrue'{nb9T,pl9p9d lpíe; gssgpo>1solrgd p s9 s9lpll931ozs39sze3l uep/uo4q,s? sa,(19urazs u 'sgzo41e1lgtt upp1>Io s9 8gsuellelopuo88aul los e'eÁugTt{ {oI9J }}ozoJ9ler{ e s? z9:4 duarua>1 € pIaJs9uI íe8gssolzse3eul s9zlg qanuau e sa €tulpJn 3gspeqezs e za^pa>I Taulwp'as9pasaílalq sgdurod )ía{9lJ9 ruaí8a ze |9p! -Á3a qu9la prg1 d91 sglla) ,lpruplpt{ uopíep1 ruIa{9sJ.aru efpru ruau eq '1ad9u e 1za 41a3aÁua; 1aÁlazsarr Ápur'ueqqolF4pI ruas loqas 1193euluo e[pn+ pzor(u9ulJo1 dau B za ey 'asgolalasJ peqezs d9u Á3a 1aqa1 íua1 -9wJal dprrr 'uaq9urlau9ilol u9tüV uuqqeso8gll^ Iu+9I ulas loqas ,19rrladup epol;sglel8aru uasafla1 Álaure'leugrcgrloruap p {puup eípptpd sa{apJ9 In^ -plpual u9tnv" :]-lasIoIJ '1elunsgrro, ll_euzspr{ pMuo>1rz9T '9^9I l?uz?4 l9lxq nT!zz?p| pppq Ins9raza^ag opedug,rr 1laze 'gzs zsa1 pl.rlaÁuatuasa ilarrrslzox,8rapualzsa z9zsl?4 ezzop rcqs9 8aru qtuaJal elJgDlowap F,aqrp ze - ercnÁu9J sn{Izsse11 39s3oro3 e 4p9l1alJ9 il9z91 1oíuozsrrr Á1 ,lorupllg l€uolp{-sll9pna; r.tro8tzs za^tazs epgd5 ppaÁ8g ,pzpt{ppo 1unu ',,1euuz39ntx" qq9^ol s '}I9pI9d -plo{$ Tullau9uol8eslou.resz e 3aur TqruaJal {ozsntruEJrl qeurreÁ8 e 19ls '1euelíeza1 aJpual sI }lo {os9zol|g^ t8gzsrcuÁue ze ap'(ercaerg eu3e61) lgIIglI{9C s9lgII}JIzs 1gh;soleurreÁ8'>1euloropu9^Dl {awala ,,sa3also1o.1" QgÁBa s9 {9leDlolzs|Iu 9ln{auau IgIa Tas?lazplllo;qzs'>1as9z39nq uapaÁ8 ,qqIJoTpÁ8 e rqqgln zy ,p[e1 g,tglodsap -a>1 e '1erupppJJoJ gz3ual9t.' V 8rpad,,(8eur'a-loroleí3 letuluJn so8gsze8r s9 lIaT9sJ.auI Á3oq '33ry w|?Ál -aruazs zsnrrueJl} e 3e19l9ztn ap 'plapara sn{qeJ)oruap l9qal zsluueJq e '3gslouresz V ,{auJaÁu 1erupler{ por9l{Ip sadl9rrrazs s '19rc9n1o1zsllu ze />I€uppru9} ,Insgp 1|zr1p 1a.r9zand9u lapuar e eQelugnpl8aur sgpproJlal V -upII9 lu^ezlu),z u'1zsaba3 elÁlgzstt 1ílezstn as98uasran >1o1r9d e 'lopgd p 1aqapzs8aru p11o Á197zso ze ílauallapa89p 1a3al9r sníaqald 9qe3a1 e s 39s.r931od € luozsl^ Ip^9uIIpJn {auua leugrcgr1olzslle ze 79Álat7e[pe+9 39sÁprr1 V ,sntuz{ppnal e lurul'lulaJal le1o,{plzso sa lDI9uIJoJlaI9 s9ul ualapa{saJa{ p s 'ntzeanlezs lgqulalapa{sara1 t;a8ual p ueqJosgsla J9tu Jo>plp aíara s9 a19l9í39s3o.ro3 p ilaul 'erc9r1o1zsr rczu9d e pruodula; 9IIalIJ elqore8qo saJaqnr{ gt8uasraur ilawolpJn ze '1n3uaÁ8 erupleq 1o39sr{pr -H llo]zsoJ8aru 1914e,{ugulod3eq s9 lgl{nlalgd8 V ,€q9lugl 'arlala3rzs s9 er1o1red IpIsz9sDI e sglJopug^pl p {Ipgpza>l8aur'1e1o39sÁpJIT ígtp{p ,{unlpqp€Ipq ueqqpslo,(8 en3o1 6rllg ,{olpII9Iz9t{ zB qJslunuas3aru s9Jolaq J9p

V

p luTul '1er(3.rgluod3Bn uaaala '1ouep13oí'>1eulp n^}{ ugIqJJ€JaIq u 1192 -IozsqeJ y ,1euelípÁu 1aurlap9l IEuolpT uaq9íal 4esglelp8lozs >1eulreÁ8 -9qqoí8rpad )aza /alglaq zoíuguropp IR9J9q {n89srtt{ {aula^Iq 'ern 1o1 -IIqpIgJ e Áprr1 lua{Ial e :lJarusl Jaza^Jaz§ure|Ig zu za s '1eueleur er1o39s

-Ávrllsll9pnal 'yfan d8eu rgru allasauapupl ]alaí 9?/8a s

IpJ9^

sptupl

,lo)odV

Az ember halála

seínmi sem lehet tökéletes, megtörténik, hogy ez atapasztalatlan demokrácia arrnál nagyobb veszedelembe kerül, minél inkább hiszi, hogy tökéletesedik. Ezt kell megmutabrunk ebben a szükségképpen vázlatos előadásban." Nekünk vázlatrasincs helyünk, csak a leglényegesebb mozzanatokra utalhatunk. Tehát: 510-ben az atisztokraták e|űzik a zsarnok Peiszisztratidákat, két év múlva viszont őket győzí le a néppárt Kleiszthenész vezetésével,s felállítja a népuralmat. Az athéni demokrácia teljesítményei kifelé: megszewezíés diadalra viszi a védelmet apetzsanagyhatalom ellen, erős tengeri szövetséget teremt, s a görög függetlenség éléreáll. A féltékeny Spárta ellen kevesebb szerencsével harcol, be|sőviszályok gyengítik, s egyidőre elveszti a politikai hegemóniát, de a szellemit mindvégig megőrzi.Midőn a thébai Epameinóndasz azon a ponton vary hogy megsemmisítheti Spártát, Athén már ismét visszaszerzi fölényét, olyannyira,hory vetélytársa segítségéresiet, és megmenti a görög népek egyensúlyát. Utiába álL Makedóniai Fülöp nagyravágyásának is, de már sikertelenül, a khaironeai csatavesztés és Nagy Sándor trónralépése (336) fénykorának végétjelenti. - Befelé: legnagyobb eredménye, hogy összes polgárát minden mai demokráciánál szorosabban bevonta a közéletbe, a politika irányításába; a polgárok magánélete és közéleti tevékenységeelválaszthatatlanul összefonódott. A szükséges reformokat Kleiszthenész hozta be; elsősorban eltörölte anégy régi ión törzset, s a népet tízújt&zsbe (phülébe) csoportosította. Minden új törzs három trittüszre oszlott, ezek közil az egyik a ,,városban", a másik az országbelsejében, a harmadik a kikötőben kapott helyet, azazháromféle munkátvégzett, és sehol sem vergődhetett tulsúlyra, viszont egyenlő mértékben vett részt a politikai és vallási életben. Minden athéni ember első sorban demoszába tartozott, ennek nevét kellett viselnie a maga neve mellett, s illetősége akkor sem szűnt meg, ha máshova költözött. Midőn nagykorúságát elérte, beírták a demosz névjegyzékébe,s ewel teljes jogú polgátáválett, minden rend- és rangkülönbség nélkül. A nők, az idegenek (és természetesen a rabszolgák) azonban ki voltak zárva a közéletből, mint egyébként a többi görög iállamban is. A demosz volt a politikai jogadó erység inkább kultikus jellegú szervezet volt, névadó héroszának tiszteletét ápolta s kezelte a közcélra sziánt vagyont. A szuverén intézkedő és törvényhozó testiilet a népgyúlésvolt, melyen résztvehetett és szavazhatott minden teljesjogú polgfu, vagyis az egész athéni nép. Elvileg a népfenség,a demokrácia eszményi megoldása. Hatalmát nem, de múködésétnémileg korlátozta az Ötszázak Tanácsa, a Bulé, ahová a demoszok küldték a képviselőiket. Ugyanis a népgyűléselé csak olyan javaslat kerülhetett, amelyet a Bulé előzetesen megtárgyalt, elfogadott és formába öntött. Az ilyen javaslatokat nevezték probuleumának, azonban semmi határozati jellegük, vagy kötelező erejük nem volt, a népgyúlésszabadon módosíthatta, vagy akár el is vethette őket. A Bu-

,tlolPqloÍPq Bq9Áu9JI s9lugp s9ln-s9u lu9{upruF11le zuzu !1ozolprr uesouop{1o; $ ala]91azsso ze 1au39s -qqasT{ p {auua 39ru s'llglugp 89sqqasrl adrol Á3a uaqra,(8n ,,dauzsa8a" zv Á3oq lualaí 1tíuue 3o1op e '191psrrrd91 leln8euruo >IEsJ 1o:ze^ezs e >1aza .{3oqlu{^[,1e]lpzv 0009 {alpa891a8aur'sa89slnzs qo n esglnryÍgz ^ezs -zot7 ,,dgu zsg3a" ze zaq4aÁlaur 'pu1o1uzol.gley soluoJ ue,,(1o zp aJ9uaIIa >Iauua /glaql4sJaq aJ-000 6n u?{ap\ r]Joqgq rzsozsauodolad e el:Ifezs {errrpJ -931od upII9 lu_aqtp zv ,TuJ9zs saftal palaqal sr ruau'l1orr rrraseqos s9pr,,(3 -d9u e uopgul d1 ,1orrgl {plppJetu 19qualaíu91 uaglrazsÁ8a '8rpad 1or93 /)íg)palsaJa1 e leulorr 1uaru 1od qqasgrlar{al p í{e}Io^ uolp uolÁ1o; 1os9Íeq e qul9zs s9zyÁu91 esglroleí3 >1re3oí'lelnsgzolp18o1 gsaralraÁua{ eqqp 19peqÁ3eq uras erdBu 191-Á8a 19s 'arglpr lzssoq Álr 1ozsgler{ s9 {asa^pul -p1o.1 íu98azs e't9le1{€^IpJ llo^9l e'11oge1 8rdeu gt-Og pr{9u lu9Tu9lau -Btnrd s91l3d9u Á3a-ÁBg,l[rsaÁu9nr9 sI llo eÁlgpele IpTIuqJal a s9IJo{ -eÁBBoí e 'vnqvzs llo^ aJ9lsa] zsrlod e 'ure1lgsorgrr Áursrr1 rro19 snlrdr1 e Áugur1o1lp lu9tne zp €r{ou 5 ,8araspeq ..€a 1urur '193eruuo Baqlaza^ 9ss9,ra>l Álodd9 d9u Á3a í8oq 'qw|a Jgru pl {nrraluale[ enlopuo8 a.r.ra s '1au -1aqzas9lpr(8d9u urau {gIIIFI uadd9 Í8en 1arzazgzs'alattlaq19 d9u ullJ9zs -sDI {esJ ugngÁu Á8oq '1aus9zapuaJaq a ps9zo)lp.,{3o1 qqasglualaf ,11rlaq u9uotnlo 939sd9 {pu9sglluaJalnzs ruzug8aur plu9^pl lpss9zol9l -ro>13oí gzslq1{ausalazs9tuJal uaqzs9J s9 so8elduozsra Áp 39s;931od ru9q -l€ so{oszJo1 e ,{8oq'1guleqpuoru u9IPl uPquozv (,ruzarazs lo8oÍ.rg8lod iloprq uazaqau {esJ sI {pu_plJ ua+apzs algl zs9I{IJa4 í1lon us9zuullgzs Izsol9IIEr parrr 'pol1rrgzs ruas 1au39sala1 saÁu9a-ro1 39ur esrgpal9 _orl9ru uaquapunu s 'a89sala; píeur 'asanpa{ )pugIJJ.aJuIpII9 qqoÁ8eu8a1 upt{lV '1auzs9l1ua.I ,Id,€fl ,ngluop 89sqqasq p lgJgsJos {arrua 'azsql >1rqqoÁ8eu 39ssad9u e sr,{8err 'ng3lozsqeJ e s9laua8apr papadalala1 e tol9zevJl9zs ualalÁu9nrg1 p t9u e e^Jqz {€llo^ q 19q1o3oí e ÁSoq '{nh}Fla uasa>I -9IIau {ps3 ,zB lIoA uas}ugro>1 8eprelro>1eÁ8 upquozp '1|zslgí >1au9d9le1 -uTru sITgapI plJgJ)owap e Áu9ulz9lut ze'1n1lopuou 1ull^tr ,ailar{l;saÁu9ru9 uaq)í9u9tu saítal lre3of 11o1eqzenezs'aualla Á8ea apallaut'1utlazs as9zEal iloler{Igzs9 zzoq íTryq zoqr{B ry1 palualaíaq IPII9 {oula zV, In)tl9u s9zaqqa[ -IaJ uasalazs9lllJal s'palaqluop uasaÁu9nr989n s9 lpuuoz€ uaq>laí8nzo>1 gpuaza^au ua^9u uapunu '1rlq pssgllu9Ja^nzs safia1 s9l!rÁ3d9u y qls la)pIala^g{ IpI_o.JIn1 e 1pÁ3rg1 'pazBgtl, laigpuaal,rpeluazardar p39rr'l1oa e3o[ 91elp8lozsBgsze3t uaq -{9lJ9lü soduozrq'a.rlaÁ3nzsn+F{ s9 -zu9d e'er19>1unruz9;1- e'erglodelp ppqgíBq e s9 8araspeq e arula.Á8nla; 'ug8gsuolzlq urpllg zp naila{ appg{ -l9,preppla1 r9líeqar89^ ]Izslpl {puqqpsoluod,p4€IJo{eÁ8 rglazarrtue1g ilazs {anaqa1 ua8r-ruau Á3; s '{9ll9rasc alua^9lleí8q .{8oqlur_ru 'uepoleae 3Tpu$r aq ailaqllg1 ulas lza s 'ilolní ada §zs gny)izs p TpsJ ueurro;uar{Il {Eu9I

,Io)odV

Az ember halála

A legsúlyosabb hibaforrás pedig, hogy a nép gyúlésformájában, azaz mínt tömeg funkcionált, és intézte az áIlamügyeit. Nem ok nélkül szóltunk hosszasan az imént a tömeglélektan törvényeiről, ezek minden árnyékoldala, hátrányos vonása kitűnt, virult és tobzódott az athéni agorán. A önállegfontosabb: a tömegben levő ember elveszti egyéni ítélőképességét, Iőságát, külső hatások alá kerül, idegen szuggesztiók uralma alatt cselekszik. Másfelől: a gyűLéseken való részvétellegtevékenyebb formája a szőnoklat; a jő népszónok úgy uralkodik a tömeg idegzetén, hangulatáry szenvedélyein, mint a hangszeren, a megfontolást szóhoz sem engedi jutni, s olyan elhatározásokra ragadja, amikről nem is álmodott, vagy amiknek épp az ellenkezőjét akarta a gyúléselőtt. Az athéni demokrácia erre is klasszikus mintául szolgál. A szónoklat a közéleti szereplés, a népvezetés, végső soron az uralom íotmájává válik. Vagyis a nép sorsa a becsvágyó szónokok kezébe kerül. Ha avezérszónok hivatott államférfi, minden jó irányban haladhat, ha hifuány, rosszra fordulnak az igyek. Az ,,ezeúejű zsarnokról" sző|ó legenda annyiban igaz,hogy a legderekabb vezető és a legjobb ügy is ki van téve a tömeghangulat szeszélyeinek. Példa erre Alkibiadész esete: Midőn száműzéséről kellett határozni, megkérdezte az egyík polgárt, miért szavaz ellene? ,,Azért - felelte a polgár -, mert unom már, hogy semmi hibát sem találok benne." Még Periklészt is folytonosan támadták, noha nyíltan nem mertek szembeszállni vele nagy tekintélye miatt, de felesége, Aszpaszia ellen folyton áskálódtak, megrágalmazták (innen eredt a téves hagyomány, hogy hetéra volt), s bizalmasait igyekeztek tönkretenni. Végül mégrs megvádolták,pét,zbírságta ítélték,mire lemondott tisztségeiről. Búnbánóan visszahívták ugyan, de a pestis elragadta, s utána demagógok kerekedtek felüL vesztett háborúk, forradalmak következtek, Athén soíTa megsz.egle szerződéseit, szövetségesei elpártoltak, Ftilöp kinyújtotta csápjait, Demoszthenészmár hiába szállt sftra ellene. A viszonyokra jellemző Fülöp híressélett mondása: ,,Mncs olyan magas bástya, amelyen egy arannyal terhelt öszvér át ne fudna hású.' Ha mindezt meggondoljuk, ráakadunk a legfogasabb hibára: ebből az egész demokráciából természeténéIfogva hűnyzik a felelősség elae. Ha a nép szuverén és gyúlésea legfelsőbb fórum,legsúlyosabb búnei is megtorlatlanul maradnak, s a közéletből kivész minden fékező, gátlő erő. Nemhogy maga a nép, de még egy púr sem vonható felelősségre, mert ha kisebbségben marad, nincs szava, ha többségre jut minden cselekvése jogosul| megbukhat, de nem bi.htetik. Athént népénekfelelőtlensége buktatta el. Az athéni demokráciakétszázévig tartotta fenn magát, s a következő rejtélyre kér tőlünk feleletet Az alapelv kétségkívülideális, ámde a 1yakorlatban az athéni nép a legnagyobb búnöket követte el saját maga és legjobb fiai ellen. Mindazáltal a történelem egyik legragyogóbb lapját írta meg, politikai, katonai, gazdasági és kulturális nagyhatalom lett, melynek

'ua89suallau9s llopo{Jg ueJaq9 upqglp^ rualaÁ8r;zo{ V ,tlnsgul_lü 9ss9l -nr9vzvy esgz(8eqla 'as9p9s8aw 1auÍlatu 'eÍdule 1a19 r89ssozo1 e 'zsnlp>1 rd9u 1urur 'azs?l salJaz§ sndroc-,{u9^r9l B r{u9u4o1p zu'Áugulalí"l Farr9l -Jol uot{ltplo1ne '11olr z(u9urz9lur FnpII9 upqglp^ sgllp^ulpllg zp InIaJuozV ,uaq9wazs luaru pqul.vzs ,,39sualelua1$" 'upq esgpe8e1 s 'alzaulap9^ 8alrlaplsa1 Á8alurru d9u e B3Brrr tsgllp^ . ffiI,plsla}€ lpglp^ pp{p ruas uaq98aras pTJB1 >ípuresnJgzollJ 39ru '9.1aqua rrold9zol p luTru'd3p>leso 'lpdep voze alaz?u8gpn'eíp9rus9po11opuo3 /lgle{Ip sosglle^ aI alzg{1a^ urau 39ur d9u 3oro3 p upqglell9 s lu9t{lp ze lJaul'19ulopuo8 r_w lu1u 'uar{ual9zr9 Á1o allalulJ? tuau lrloFlq e za ulY ,llo^ uallalaqu9s s9 luaz 8au elzol9pug [e urau s9II€^wpII9

ryw

ze'8algza>plalla'.raqura lu9qle ze 793eul

1a3&yspaqazs

qanuilqpl z '1nípuoru eur Á8oqe Á?et'rcyl1aa

,IeTIa^J9 ueqqo[ e[r;q

y

>1r,{1aur

'1l933ry lgllp psJos 9Ip9^ p s9 llolpgrr e s '11oa urau 39szs9Á3nure119 ap '11ozopu1 9zo1 1o8o€9speqpzs e sl za'rulaura ilalaqal 8rpurrrr uasalazs9tu -ra1 Qepgnug8eur) rpp96 ,elgzv uras !191az€ luas llg{npo.rd ures 1elíeq39 s9 Íeplgural s9ul Iunuas lguTlüp 'efielnru l9d9T sgzugbnq TuIaIa uer(1o ,qls aíl9paluazspll^ Tglslrozs e 'a8asp.razsdgu 1o1errÁtry8 u 'a39szs9l -aru uapalaqTrl >I94plp9ulo{ e íl9peqpeu91 s9 {9llaqlapJlq 'llon p€qpzs 1elopuo8 e Á3oq 'ngbyÁuoztqra3aras 1o.,{ugnlpel s9 Talalsarü B'TaJazspuaJ ciqasa191uala3a1 {osnJgzolTJ e :39qnue1 qqgpupppJeru8a1 e 1u9lq9Á3a aq ,(ra39srrap9n) la89suapglalal lu9,€a laqlualaí urau'anla 89speqezss9l9zs p II9 uaqqa uadd9 uJ9 '- eheqlopgrr sr 8aur Jp)e s /l€t{pp\ugl auaila T{Jgq Á8oq 'e.rre ilalla{ erulopuo3 {eu>lougzs e s 'uopeqezs |u|gzsgzzoq ilalar{al zoqÁ?ryl }rarlgJ p TesJ azsrad uas9prd8d9u y ,efigldgl1elres e.(1aure 'urpau -la|? zu za s9 '1íeqq lqqgl p Igqrwp 'el8Bul ryu8gspeqezs gpuaza^au ua^ -9u uapunu za lulJazs >Iuns9pgzgÁ83arrr pJ.eIFS ,png8gspeqezs (soÁugur {pnl'tzsgt''pus'rrupporr) sglo)1e ze'1u&&yspaqazsplopuo8 u'p239speq -Pzs íulailezs u '1arr9llÍ8a 1ascur{ pIp.J qqg8grp8al e ilgla{auapuú\I 4u719 eí4cgDloruep 'e39spuqvzs 193eru 3aur ulzo>19p -ug[e plleaeí uaÁpru'llgqlq 19íes gaglaqlasrnla vlgln9zs Jaqua Tu9qlp zp altal lü'anlutlalla pug ,ala^ IuI9IIa{ prupr4 g,r.rr;139q9>1 ap'lzlazs e8Bru ruau 'Áugruopp ps9lllpruasz ,{8Bn a89slaqa1 d9u ,{3g ,{plpeJpru uaqfilts -1yt4 laÁuv;e 8pr 'uua1 ellptluel 8ppB pzssor-lgí pa s '19í9vllo;1a19 19[es PtlPt{lPIPPDI uoPpqPzs'uasaluatu lgliPzsgJa argpil8a d8oq'lnzs9 tÁ197zso ilolnídarazs 9119p.rpaÁ3a uaqrualau9ilgl e ze 1aud9u 1u9tllp ze íuallalaqa1 d9u uapurul uaquazs leT)pzs9Ja zy ,s! ru&gsuop[aln1 9[ waurq'uopaqazs yup7l$ ryqnl lúsJuau'paqazs uaqgpo dgu rt&a /H qunlugn;1 ruzodep8aur 1ass9p8al[a; s€zssor{ a 1aílarrr 'zaqp191 p {un+lolnfia ar39rr 1sotu s '1retu -plípq s9 >I9lIr]uFIaJ ra39ssad91 9lo{IB 'txyltzod 1g1zoípsuaile ^}l{n4sep ' 9ÁB3uu ilaI eJ9uaIIa lps9zo{l€.€o; (ryugígrrgrlourep) 1au9s9zapueJaq s9 ,ualala 8rgu a89o1oro 1au9ulallaí,{8oq'9pau9a1{5 27ez9rcÁ3etu p IN

,Io)odV

Az ember halála

kételyt, deviációt sem igen tűrt, s ez amagyarázata a filozófusok, Anaxagorasz, Protagorasz,SzőY,ratész,Arisztotelész pöreinek. (Protagorasz búne csak az volt, hogy állította, az istenek léte nem bizonyítható, a dolgok mértékeaz ember, és mindenről kétféle,ellentétes felfogás alkotható vagyis magyarán a szofisztikus ismerettani módszert tanította. Szőllrpo>íJuolr-r1 '19 uasalapl9lJ9lll tíBett pzgqtop 'l93eu 1a4.(u lp^pIunu Á3Brr a-Bído1 lodeu e 'alal pop -§,Jol ruas upas tgpeql9lzsalow ruau tglleqlv^ez ruau 1o8gs_olBq alp9rr du9rrro1 p89sual+ataqlJ9s Jequa lu9qlp zV ,ruas 1uporlo.(ula 1n^H uo{ -g81ozsqe,r e s'lodplzso so39s119^Dí >Ipllo^ uIaN,gzs Á8eu 8pad zg ,r9ral9 e8errr e anaql9lulJazs elp_olü s9 a^pa{ raqura8ellg lu9qrp ze s 'pnsgru IoqJpI€ 1urru Íu98azs s9 '3epze? iluuB lpeJpru lpllguozppu§^ü,I_olgs9lpp1ez lgloJesz e uofinlauaru8aru í8oqlesc 'l_euoÁ8err epol;íeqla op 'raqrua $epzv3 ue.(1o lpole .(8oq '1p[ella errr{u -.Áuu 3o1op y,ug[pra>191a 19zsíu9a.ro.111o3ueq auaila ze í8oqruas tqau lla4ozu qqp1ul 'sgzgpu zp pulo^ uapD[uo1 upqg1u^ 1qe í8err 'l_uuoÁ8err allall9J ÁBvtr 1o1uzoP|9 zv elpu{us DIV ,lp{n§9le8leq {9ss€lloJ9sg,r8aru Á8oq'1g1ueqdolnzs p IaJ Tgrl9uzsey lza s'galruara1 1o8gsuuplÁuozrq8oí sruBÁ3n sgzgpu rrgJpl uasa8algzslal V,>IgloIesz gzgla9,aíua; 1ass9lualafie; e lg1ueqdo{nzs :st rylrzered eTDgD1oruap u 1elpo.rodpzsla s9laluala8aru 'IaíIpsgI9 {puup^ {aruazspual uapunu í8oqturur s,ilaltllaJ4 1a39slpzsa1 'la{at,aluaila 1ur3aur zg,luqll 1o3epze3 p {ailallasl^ Ia^^uazsualla salezs -9ruJa1 s'11oir Jaqrua ÁugBazs a39sqq_o.1{94q p iletu 'InJa{ 9p >19zsdu9nro1 rjlelnpulzssor Á8oq'apa8ar(ua; Ál9zsa^ p ze 1gzaqqa[lal p ap 'ueÁ8n palaqa1 ruzaqqafiag,uala139szs93a rure'lgrsgpolredr zu 1elpuorua1 d3eur'>{91Io{lF ,1939s3epzB3 BíIo{rF d3oq'ugrrpuoru Igq{o za {Díp'ued3nlesr {pllo^ 5 '19pe (sa3a6lzqa1) {auassal sT pJTpr.ruoÁ8uM191asc Á3oq 'rgíu elIpIBl -3aru ,qls Á3grr;rzssoq 'urororg1 '39stí31l:aDlas9l9pzssn p ilopp lpul1e)1e llle'etqezs8aru 11on urau (3azssg zu) Áugrc ze ula§ 'snzueJ ruor{8Bn p luas 19uladlaru te1lon lzol4aza rüp'pI {_qrgJ e.rlosouoÁ8p^ p sT)BsJ l9s9lesn >IaqJalzg>I saÁ8a Á8oq'so8oí s9 soÁug1l9ul zV ,lu9{as9^ouDl prcgDlowap e'y(1o; uaqqanaza^Jazs J_€ru ualla 39zuall9FaÁ8a ruoí8un e JJpt{ V ,€pl9d up^ sr arre'ptllalí8pu ilalaqal up+ze salzg,í3 e í1119 eqlnhl l)p '{9lloz,93a1 p49u leI9uIIT s te11ol1e11o8eru; I9q9J 9luos -pt{ sT 1n8errr I9IaJs9I^I ,$ Izuo.1zso 39rrr 1pgr91 sDIaJap 'rcl9q p lpzplJo{ e '1n[pnl luTul s 'ar9s9l[a;11 4a39ssad9>1 llopp lopgtu s9 leJal 8gspeqezs e'ru_el ilalü /{91l931ozs uanlq sl39w'losJos p lze {pllplp1ozs8aur s9 {9rlaq -1ías eqou tB sp tnlarr Ia lugq Inuellpll9ul{pw '1uaqqgp3aur 'u?lauguol -lal9 >IpuTp{ír3uu d9u ru9qle zp {umurxafr8grr €H ,l9l9s9lÁ3r.rt uo.(3err e 'asJualazs v '|g+?s?z9plr_r 39s9l9rrp1 p :Igl9upq {oJo >I9IJgJTouIap p saluetu llo^ rues g ap 'lFuoIJ{rmJ sI Á3} 19q9l€eu',,Áu9u4o1lp" Tu9tDB zp llo^ uaíp'ua31-,,,(Igualns)aq p 1zso;8aru'9,11ualalscaq3aul) glzsopalnsraq (sr {oupllp4al eq) as98azs8aru 1aulaÁlaure Á8e,r tepezoq aJ,arulap9a [rypo1

,Io)odV

Az ember halála

ki véleményét,sőt módja volt egyéni szabadságán személyesen is őrködnie, mint démoszának, törzsének, a népgyúlésnekés a törvényhozásnak e8xenlő jogú, tagsa, bejuthatott az Ötszázak Tanácsába, elnyerÉetett minden tisztséget. Athén polgára emberi mértékszerint szabad volt, s kétségkívül annak is érezte magát. Viszont szabadságát sokkal inkább köszönhette népi-emberi egyéniségének,alkatának, hállamainak és pompás képességeinek, mint a demokráciának, melynek fogyatékossagait láttuk, s amely valójában e fulajdonságok korrelátrrma ,róit. u"ért nóm jött létre mlsutU_ bizonyosra vehető, hogy ha egy más népet ajándékoznak meg vele, átformálja, a ma8a képéreszabja, anarchiába-zü|lesztt,vagy megszil gorítja. A történelem útja nagyobb, demokrácia-ellenes államegység"[rute haladt. Athéni sikere nézettink szerint legfőként meg éppen ""o" -,itott, önmahogy kisszámú nép gyakorolta, amely közvetlenüt ró.,áóttezhetik

gával Mai példánk lehet ú svájc, ahol három, együtt is viszonylag kisszámú nép, francia, német, olasz é|, mintául vehetÓ'demokratikusiza-badságban még anyaországaik sokmilliós népei véget .és_nyugaloTb_u^, nem érő politikai, társadalmi és gazdasági viszályokban fuldotótnat. Áttalában ezen a téren a kis országok járnai elől: Dánia, Hollandia, Svédország, Norvégia, Bel8ium,Luxemburg. (Meglepő,hogy ezek mind királyságok - az utolsók Európában - s hogy jóléti színvonuútu legmagasabbák kőzé tattozik.) Mindebből kitűnik, nogy téves az ál]títás, riely"szerint a klasszikus ókor a szabadság fogalmái nem ismerte, az egyént teljesen alárendelte az államnak, alkatrészévé,egyedévéfokozta le. Volt egyéni és politikai-társadalmi, s77b7ds7e,s megvoltennek ellenk ezőjeis(pl.§párta), azonkíyiil minden egyéb: királyság, oligarchia tirannisz, ktiitarsaiag.^Pr"Éi mind elsöp9re Nusy Sándor keleti mintájú istencsászársága, u-u[r"t u bi rodalmat feldaraboló katonai királyságok vifltottak fel; végiil jött RÓma. A gondolat szabadsága természetesen magába foglála a kutatás szabadságát, s a görög bölcsek éltek is vele bővón . Aziz gondolkodtak, a politika, az állarn, az alkotmány problémáiról, igyekezteÍ megtalálni helyes_rendjét, törvényeit. Történeűróink többet fo-gtalkoznak a filozófusok rendszereivel, mint a görög társadalmi élet vaiósá gával, s amiatt igen sokan összetévesztik a kettőt. A görög bölcsek platón]Arisztotelész társadalmi elméletei nem a görög életből nottek ki, hanem világnézetükből, s csak tudománytörténeti értékük van -, sokban (2000 éwelimeselőzték. a 18-19. század teoretikusait, s éppoly kevés sikerrel. Platón23, ,iiao., ,rio'Plutó_rr_, Minden vagyon közfulajdon, a nők is közösek,

a gyermekeket közösen

nevelik, az étkezésis közös stb.-- Később elismeri, ho€y'ri.. ,,2-ik legjobb "gy ettőnek alapja az egyéni tulajdon és a magángazd,alÉŐdás, d8'mindk ?n?í', határt szab az állam ésszerű érdeke stb. (lásd bóvebben: Sulser, 20 sq.)

_3ug1 r9le'e8lozsqer rgle'11orr lgzsgsJJplp Jaqula íu9lzsara1 y,1939speq -pzs iaI9I p eilaltuaJal8aul 1aa9í9ruzsa 89sgluad3a 419p uelsl zp zatua -

11939speqezs 1elopuo8 e alzarczs8aru'39pa e rw'ars9pJ9{ p ll9q9Jd r_upla1

,ilapailarua 1gq9íarauo í8oq 'p1l9zv 'Iellqlplnpzotu nua[ezs Á3a zeruy 9íuu91 psgqezsualsr Jrouroal - u9^9J a{IaI upllplpqpq - Jaqwa zp uaqqaua '{elpn g^usqqvzslaqula {auel$ zp upqqprus pH ,allalruara1 erg89s91uospq B8errr p uaqrua zB ualsl luJazs p{qlg e zeze €9síu9lzseral e í8aur ppo{1e erg8gsgluoseq u8eru p l9d >I >IauTaual$ Jo{9 sn{Izssupl V :uaqqarorlo.18a1 u 8aru >1nheqzeurp8o1 ÁBy p339síug8od e 1alquaila zV ,sr 1gfgrcuerap -uoda.rd aruzsa-ualsl ze allailuaral8aru la^^a ap 19paÁ3a Jaqua uapuFII ilgla uelsl :llozoq laruzsa /,sn{pPDloruap" ÍT ua(lgJatu 89sÍu9lzsala{ V

(,,,lllgzstazs ua^ela" alulJaz§ e8lozsqer v) ,8pr -o3 uapurrrr lurtu'Bh.rq 1auÁu9ruz9lul salazs.arural ílodd9 sI zs9lalolzstJv p8gse?lozsqpJ p I9IaJs9r^I ,ruep1o3arrr IH{eJJo{ lIT.lJa>IIs rrraseqos 89ur 1za lpozon{apJ9 al.eJ19{ p J_plpq € Inuol 1oq :ar93aÁu9l eul9lqoId u lurdBl -9J lll zs9lalolzslJy ,9ua1;3uaÁ3 1oure119 ze 193eulu9 Á8l s '8aru 9uplIu9q 19íaraqtípqqqgJ8al 1aI9 sesJ9l e |e\qza paur teuÁ89^Ja{Is rruallazs s9 13 -eíuB grgíalarr e s 1aus9zaÁu9ruapza{ ru9Á3a zu vhu e§Br{I19 vtauzuze'49t -91 >1au939sÁua>19,ra1 u9Á3a ze uíqezs8awt Á8oq'enÁuue p1 taqpalal ruau pü1elpq ap'u9Á3a zp lunu'gpn arqqgla rrrpllg zv :azssq >InhBqIeI8oJ Á8l 193aÁu91 es93o;1a; s 19 lp{TosglJpltrual s9 In89^ /,,Jaqtua zp luTtu '[9tpuar qquse8errr] qqoí 8rpad f€utl,'119llplp Jaqua zu uaÁl9rrr ÁBe^" 'I9 F^pI ua39ssozol e 19q1o Álarup1u^ ITe s ' ,,|Áu9lgl9uaqt9ssozo1 :uo>1uuod u9oz] Áu91 plp;lod ea3o; I9u9lazs.aulal Jaqrua zv í.€oq s 'runllnpord salazs -9uuel ruPII9 ze [,Bol719r{ar {IzDIle^oT ueso8gp,r l9qqg" ,1qapzs lgqugl -zso Is9lJpluuaJug zu st,{aul '1erupp9,r s91o39s9119uo llsolzlq 9 ppal€a garu'uí19l39.rr 89ssozo1u zezB eígp puap9ll_o,J lu9í3a TIapuaJ Tpurü€ I I9 ,qls p íuelp8aru IruB lur_w fugrrlT zp luozsl1 lunu'ueÁ1o ,,",s93lgtrgszugd ,ueso8o[ >1nhelzoqrp1 raqqgr ruaupt{ '1allalarazs p souozp ruau s9ztlo zy ls9zu9 ze {psJ s9 sepzs.arura1 (pprazs u) za !19Bw pluaplmll EaIazs p{I9u {o ruau parrr'uqg8eur p13o; Fo.duoÁ8 u€Ilpluqpuoulla'souoF_DI turulq ryulunlgíes lTruplpl Á8oq'lepnl 11" :plnquozy (,1+9tusr3aur uoIppBJJoJ elJupry e +zi1),arulep9^ uopfepru98eru B alul;azs plppplal qqesoluo;8a1 9z -oqdu9rr.rol p'prüJoJlala //uel]alaqal p889ssafia1" 89ssgzoluoí3un p :lsgll9 pPol ilailaw uor(3e,rug8ptu B s'}IEípu9Iq9 sn{qzsrununuo{ ugl€ld Ia ua^ soíup3 alurzs lrpalzaÁlaq erdep qqppJgllzs J9lu zs9lalolzslJv {glpula u€oq lra1 ze .t(u9urpala zv'- zor{zsolzsnuorq qqeíp 1a119

,1eug31ozsqeJ

ze píellc'qqasgpT zu 'zol4u4olllpsz ez?>|vilzs ruaupq 'lppro; zoq8gsus -I9lz97-€ ulau'ruegsgpa

€1ru>Ie

8aru 1rusglopuo81a €lslunrütuol-snluzsrd

,to)odV

Az ember halála

elme, akár lelki szegény, közvetlen kapcsolatba léphetett Istennek, ki mindnyájunk közös AWju, azaznemszo|gái, hanem gyermekei vagyrnk. Ily módon a világ ismét kétarcúvá változott, mint a hajdani nagy kultúrákban: isteni és földi renddé, s az isteni, célként,a földi fölé állítta_ tott. Vagyis az állam, a közösség az anyaginál magasabb rendeltetést, célt, hivatást kapott. A kereszténységazonban Róma rendjébe született, azt örökölte a császári impériumm a|, a rabszolgasággal és mindawal együtt, ami e kettő közé esett, ebbe kellettbeleoltani a keresztény isteneszmét. Az új eszmerendet, a középkor szemléletételőször Szent Ágoston rendszerezte (De ciaitate Dei).Tanítása szerint minden világi hatalom csak arra szolgál,hogy az isteni világrendet valósítsa meg. A fejedelem ennek csupán végrehajtó szerve, s az államok feladata, hogy megteremtsék és fenntartsák. Mind az egyénnek, mind az államnak legfőbb java Isten szolgálatában ál|, ez biztosítja a boldogságo| ha minden egyén üdvözülésre törekszik, az ál|amrendje, nyugalma ép marad. A kettősség azonban nem túínhetik el, mert a földi rend anyaghoz kötöü az isteni rend eszménykép marad, mely csak a lélek birodalmában közelíthető meg. Innen ered a középkor két kard-elmélete: Isten két kardot, két hatalmat adott a világ kormányzatára; a lelki ügyek vezetésére a pápa hivatott, a világiakra a gsászár. A középkor teokratikus szemléleténélfogva nem lehetett ugyan vitás, ho5y a császár csupán védelmezője azEgyháznak, viszont a pápa világi hatalomra nem törekedhetik -, az emberi természet gyarlósága folytián mégis sokszor odáig fajult a helyzet, hogy mindkét hatalom az elsőségre vagy éppen egyeduralomra tört. Az eszme klasszikus megfogalm azója és prófétai harcosa Dante: Isten földi államának megtestesítője a római császári birodalom, mely magába foglal minden keresztény népet, nemzeti különbség nélkül. Célja az egyetemes béke; a legnagyobb rend hozza meg a legnagyobb szabadságot, ,,Isten legnagyobb ajándékát az embereknek." Az Egyház csak a lelki dolgokban oldhat és köthet, a világi jogügyekben nem. ,,Ha tehát az ember középen áll a mulandó és a múlhatatlan között, akkor - miután minden középső magában hordja a két szélső természetét- az embemek bírnia kell a kettős természete! amiből következik, how az embernek kettős céllal kell bírnia, és ahogyan az ember minden létező dolog közt egyedtil részes a múlhatatlanban és a mulandóban, azért minden létező dolog közt egyedül neki kell kettős célhoz ígazodnia, amelyek közül az egyik a mulandó cél, a másik az elmúIhatatlan. - Ennélfogva az embernek kettős vezetésre van szüksége a kettős célhoz képest, mégpedig apápáéta, kinek a kinyilatkoztatás szerint az emberi nemet az örök életre kell vezetnie, és a császátéra, kinek a í1lozófiák tanítása szerint az emberi nemet a földi boldogságra kell vezetnie." S így foglalja össze fejtegetéseit: ,,Megmutatkozott a tétel [állítás] igazsága, mely a kérdéstilleti, vajon a világ üdvéhez

-Jo] P {ozv uPq9lPl9uzspq peqezs alrla uopÍPlnl p lu.a.(8a zV .psllsouzspq 1a339s,{uel9na1 €gsep ze? pe qezs 19uoÁ3et ÁB oq' uF,oí e g ze s'eruop[elnl -ug8eru p upl e8oí salazsaulJal rol1euu.Á8n upquozp 1auug,{8a zy .193a;u aruIapual ua{ 9Ip {apJ9zo{ e s9 9[z91 e 1ausaí8a zu s9'uí3u7 e saÁ3a ze 1audlaru'89ssozo1 e 19 ua,{1aq gsla (19uzs9la1olzslJv luFII) sí l9uspluel rgurnby :1nhaqluqa1 1euso8e llÁ3 ryl r_esgp13o;azsso !a.Á3a ala^ il9 luou í3oqluFu s'}IaTC azsso BheI8oJ u€q{plqq9lp zp lTpspuo^gJ >Iau9Jazspueu ,,,1a 1nípe3oJ ruau l9lal9rup-8ofuazs9urra+ g ze - e8Bur gzlazs p luFu eq'plau {unupp 1al8aul sI Jo)plp ls9lausTla ze yg.paza>laí8r ruapzn>Ial s9 elpe8er8aul rgur g'ngle7zo41e13o1 loíosnJgzolgwolupp§rg1 qquíp3a1 s9 qqpíF ze 1aÁlarue '1grrr9lqord rÁuuaureprr ruaolesJ .uaglalp la>Ias9p -r91 €gsepze? u uadd9 'u9llg1 u3gsBepze? TBuIplBIopuo8 1unulatla ila>I IeuplgposJ s9'- (076I) Iqalo 1rey eír; * la]alalaula r3ohazs9lllJal lqclgs9>I e e11o>19duJ9aq sgrupl rgurnby 1ungsgzodep8arrr r8ohazs9rruel E >Ipuuop -[elqu-e8ern y" ,uenpp1o1os ua8r ap 'a4azro1 lzs9lalolzslJv uasalazs9tll -Ial 'IT ulzo81op s9ulel rgurnby 193ohazs9urra1 '19razspual IDI4a s9 r3oí {atrua ílpdep uouoÁ8Bnug8eur p lgqal ps9po{I9pze8 .rold9zo1 y ,>1rzo31op aqsala, zeze'11l9qe[dq l9IaJ p 8ellg 4au9s -9ulJal s uaTaplo.J ila^ pquop[eprz9>I e >1rzo31op 8rdBu lpq lu9{ualarl sal -DuIpI_o.J p uoqruazs upq{o8gzsto elsqplJozs IBII V) .erurelp3lozsaq Iazza 'lapaz4 ÁBa3ep9lgq9s9ulJal s eruzo81op naila{ u9ípl_o.J )pugm 1odeu Á3a lu9Tualaq uaq9íal pI9J uode1 e ípalaqzo1lo] uoppqpzs !1on g1rgquozspt{sDl aLaJJp ffiv qqo[ e ílanrahlapuaJ9lp lulJazs arrpal-ar(u91 nalaqzallapual ruas pFaS .1uas lallala,r eq8gse8lozs uasaÍlal ap'1.raqura ppqPzs uasaÍlal paur -sI ulau snruz{Ppna1 rro>1d9zo{ € d8I ,1a39s9paÍ3a safta1 P Inlaq u9[pua,r e3eur e 8aur 9llo1Js91€^ z7q.t€g,ze u_eáns3 .llo^ z9r{au rupa{Iaula pq{Ts9ul p lgqpual {IÁ3a zp ilBIlu .(1aule €9ssap11olo zu us9zolled8oy upquozp 'pnd8a {p}Jg[ 1alla89ssala1o>1 1o3o[ e zeze'l1on snlrqJJpJarq zg.uuqgígvl -JoJ snuz{ppnal p'>1nípn] u9lulzs luFü s'lpleprx u€quozp a[puar wellg ,ilapza{ tplg.J V ;uelleÁueq r_eur uaqgíapl 9 zu 3gstgzsgsc lprügJ_laru9u B 19s'8eru llnsglp^ ruau €rul9 a}up6l .ua^gq {n11gl l9lau9}Jol aurusa zv ,,,eí94e3ze3t sauralaÁ8a >1auÁ3n Éplyr s9ITIaI uapunu lTp'l9 alzaÁlaq ze ppa.{8a 91o.;,{1arue'1a39slara>lpl9ü p 8arrr es1lso8gp,r uaqq9sJTp lpuue'e tlzote3nsaq pluralaÁ3a>1 refi e ze Á&ol7'1rzolre1 1eugÁle ze T\J l+oFzsgsla zP la^nup /Pss9pPlalalzsq eluP TauJal9d \?zzgpe r9zs -psJ p lt?zv,>1rpoze8r zaq89ssorrpn raÁuuaur e 8rpunu 8gs8oploq IpI9J p parrr'leugdgd rerrrgr s a^IapuaJ9lp auual ruas upqluod Á3a l1zs9sJ lplugJ p pqlur_w 'Iuuarr 11a{ uaqrualag9 r,rro3rzs € upqqp urau 1o39sze3r 1193szrrrp1 lqq_oln zg 2a-33ry l9ls9ul Á8err 191ualsT Inualla^zo>1 [selrrolne] erupleq eqcreuow89ll^ p uo[Bn 'qailI ls9pJ91 e ílarl '9lalgl v ?ze JozsppruJpt{ s '1errrprn8gpn e 8arrr a-alzalazs uBso8oí d9u rerugr B uoíBrr /qailI ls9pJ9)í p Álaur '91a19l p Jozsposgrü s9'pJgIplB^TtI eqcruuour8gpa Á3a a-u€^ 89slnzs

]o)odY

Az ember halála

látok kell, hogy kössék, amiket a közjő tekintetbe vétele ró ki; éppígya közösséget is kötik azok a korlátok, amiket, az egyesjogainak tiszteletben tartása reáhárít. Ekként a közösség java a kétoldalújogoknak és kötelességeknek kölcsönös figyelembe vételénnyugszik. Az éles hangsúly miatt, amit Tamás e vizsgálódásaiban a magánfulajdon föltétlen fenntartására és az egyén szabad gazdasági tevékenységérehelyez, őt is éppúgy,mint Arisztotelészt, a liberális gondolat harcosának kell nevezntink. Aquinói, ahogyan Alois Dempf. megsegyzi, oly társadalomtant dolgozott ki, amely összeegyezteti az isteni gondviselést az emberi szabadsággal. Aquinói társadalomtanának végsó alapja a szociális ember, az animal sociale gondo|ata."24

A feudális gazdá|kodás, ill. jogviszony csak a középkor végénkezdett megváltozni az alsóbb rétegek rovására; így a jobbágy lassanként elvesztette minden jogát és szabadságát, s aL6. századtól kezdve röghöz kötött vagyontárgyává lett urának. Ez azídő, a renaissance, már a hanyatlás, az olígarchizmus korszaka. Ú1 aUamformát is hoz, azsarnokságot, amely a középkori városköztársaságok alkotmányára is kite{ed. Aquinói helyébe Machiavelli lép, s vele már találkoztunk. A szabadság-eszme útja ettől fogva röptében, madár. távlatból így követhető: A reinaissance erkölcsi anarchiája és a reformáció vallási forradalma ellenhatásképp megteremti a barokk monarchiákat, vagyis az abszolutista királyságot, más szóval a mindenható központosított államhatalmat. Vele szemben megszületik az egyéni politikai szabadság gondolata, ill. igénye; amelyen nem az athéni szabad cselekvés és érvényesülés értendő, sem a középkori szi|árdjogi helyzet, hanem a kiszabadulás a zsarnoki önkény alól. Montesquieu írja erről: ,,A politikai szabadság nem abban á1l, hogy az ember azt teszi, amit akar. Egy államban, vagyis oly társadalombary ahol törvények vannak, aszabadság csak abban állhat, hogy az ember azt teheti, amit akarniakell." Egy ideig úgy Látszik, hogy a politikai szabadság teljes iramban halad a megvalósulás felé: a céhek feloszlanak, a nagybirtok aptózódík, a Nagy Forradalom felszabadít1a az osztályokat, az észak-, majd dél-amerikai gyarmatok megszerzik 2a

Aquinói gazdaság-elmélete nagyjából

a tulajdon , azérték,azár, a bér és a kamat tanára tagolható; ismertetésérenem térhetünk ki (liberális), csupán ew mozzanatot emeliink ki, szintén Diehl nyomán: Aquinói Tamás értéktanát gyakran

hamisan értelmezik, így pt az igazságos bérről (usfum pretium) szőlőt. Azt mondják ugyanis, hogy munkaérték-elméletévelKarl Marx elő íutár a v olt. Ez az állítás már csupán azér't is hamis, mert Marx szerint a felhasznált munka határozzame9 az értéket,míg Aquinóinál nemcsak az egyik költségtényező, a munka, hanemazösszes többiköltség is értékszabó. Továbbá téves azért is, mert Tamásnál a szubjektív mozzanat fontos szerepet játszík az értékképződésben.

-zsF{aJd e zuzB 'qazs,aüJal p €oq ze r]u uoÍp^ .suapuaDz§uull'plala; 'w4o -uIpIIg s9 u9í8a 1u9reÁ3a'ppuaJqqpsB8Bur l9qal s9lallapueJ € 'I9J V ,,,s7 e[gzo Á19 qvzs Teu9lal9 'eh9c as89,r uIpIIg ze'szlgl e'89slazuau e'la89ss9z9>1 qqÓ,fá",, 1plepi1 IgqpgIBsJ p ual za uBí8n íloq '+pBlag9 19198ey1'' :qqgaol sB ,,.luTJazs rcÁlgqezs t9ssozo>1 e s uuq8ueqzsso 1allaÁu9uol qazs9tuJal'e 'pulop -oln zu ps9llsolzlq lelqqgl e lur_u 'sgru 1aqa1 uras eíl9c pgpso u 'tzs as39a -a1 1elnh9l39,r ru9í3a ps9p€ltrueJ 1arrr(laur'lauzallapual lanalqqgt IweI -Iazs-sTl9Jotu soÁuozrq euru rcÉle1" u9lnr_W s9'19u9lu119 ze}Lpuelqqese8eur zeze^'1uloslde1 9pq uel8uÁ3o1la19'uglÁ1o; raíu9aro.1 pezs9rulal'pgpsc e 'a89sÁ3adep 1aura89ssozo1 lulopuour luFII 'lgs .+pII9 tuau 'satcads Iqqol B 1uru'r(u9l sgur 3alr89sgunu'el8o; Jaq I9u.alezsglllra1'8elgpuepeJa -rrIe ze 1tavl'1leze upglp^ug^ItÁu :u3o1gzsleul s9pJ9T p llnqpl !nípe8o11a Bt{ s '{qpe st 8aur u9íela 1as9la8alía; a rgtu .gaazsÁ3a iunzsplg1 élorupll9zsatuJq'le.rgldel'v(Ioq lloloTle tueu u9lru 'elzo1o p>1rmtu e '1upazs as9pe)al9^ sla8ug 'lsgzo+ J9^ epunn pH Z]asalDads ses.rg1 gluospq 7zzoq p luFu'ueqglodelv [vÁu e 'elp; u 'íul e'pgpsc B 8aur lppJptu ruau il9ttu 'sarcads rzíurlazs9rrrra1 PH ,l9Jr.qPl)Fp plsT^q{a[o{ 'l9lJ9Dloüap-plsrrclrdel-srt9Jaq{ 'l.e;qcreuour .lr.llozsqp leulppes.rgl sTlgpnaJ'loure119 Buole>I'lgpgnloruap ru9tllu'(le>1o3 -psJ9zs9sJualsl IJo{g ze s9 lrc3gsr(prrrded pd9u rlazs9ruJal p {nírJ9apT) 1a39ssozo1 sDlílpDloal :e^Igzs8aluau9poI ,lpluleporrq'lorue119 lalazruau '1aszro1 la8aslazurau lopgpscÁ8Bu B :3aur pllo{1e lB{guIJoJ susryl qqgz -9qu9l4T3a1 e'ansae.rleq 1oq'err.ro3na.rgla 1oq'aa3ara^a{ lgs'u-elnsgrrrÁ8a Áu9lvle4azs.aruJal e zeuur{Bn í8oq leuue ulvzg;leÁ$Eru p F,u Jo1>lp ao ,{oglugp rrrau 3alr8aíu91 1o1ezolpa ;1aqel[e; u íuo>1plod ugoz 1urru'Áu91 sEsJ9l lulut 'azqu;{al lgqTun8ozstuezs Fpl§oru rI9^pI'sercads elíe;Í8a:sou -ozu alazs?tuJel Jaqrua ze ÁBotq'sl {9ír[I9 up{os s9 Tgt4pqlopuog .ppJptu se8o; s9pr9{ p rrry .uelalsJlolund311onrueu >[u9luazs serrrppuzsioq Á8oq /{nlreql9l 'rurpzsa1 {nFpTB 1o89qnue1 e '1s9lalzallano;r89rr p l§otu pH

?^?s9zavsaral d93 p s9luoJeq 9uorre8r ze (Áugl§psJ-pl e) e8eur r"o#Y; ,9Jaqwa ulpp-llpllg ze 'ueqqesoleqezs'e^vzs w|v zu za .)Le^ ,,9ilal9llgla tlg3lod" ugdnsc'luuazs esgzolg|uq9,aru gulqrx ur_ua.I'uaqlaza Jruzia-ágs -ppqpzs y ,1gsgrdula 3oí rraqrua s9 8gspuquzs gpuazaleu ue^au uapunn 'rlgJr,,rpr4p puz9zs,Oz p 1glüIpJn Jeqrua-{9lesJgsJ e quraral8au 3rpad za ' 79 Áu981 rrro prn8aur 9l e zezu'lsnuzrpp ozs u' 198wtzsa 89spe qezs-8aruo1 e efiglonordq as9zuo snuzTIpJaqTI V,plzotl 1gs.euroÁula !9sglan uq39se3 -1ozs 1a8au9l JJolup zp plulpJn s '11on ecreq8gspeqezs gigsry9ilod e '>>1ela sJaB( p {psJ za ÁfioqtnÍpnl ao .p{n89sualp88ry'leln8gspeqpzs nupllg

,Io)odV

Az ember halála

tóriában élő népek papi fejedelemségei időtlen idők óta fennmaradtak, hogy az ókori istenkirályságok évezredeken át éltek, hogy az európai középkor teokratikus rendje ezer évigtartott, migatöbbi államforma mind úgyszó|ván pillanatok alatt szétesett, azaz történetileg életképtelennek bizonyult? A kérdésbenbenne van a felelet is, de alátámasztásul hadd idézziikegy másik tételünket A nép éppoly kevéssé vezetheti önmagá| mint egy hadsereg -, ehhez most hozzátoldjuk a következtetést személytelery egyén és állam felett álló, magasabbrendú, transzcendens vezetőre van szüksége, csak ez biztosítja saját, magasabbrendú lényénekfennmaradását. A transzcendens eszmerendet azonban egyedül a vallás nyújthatja, lévéna többi mind deszcendens, azanya9i-állati szíétábatartoző. Amely egyén, közösség, állam elrúgja magát a transzcendens vezetőtőI, megtagadja magasabbrendű célját - szükségképpenés kivédhetetlenül az anyagi-állati szférábasüllyed, állattáválik, szabatosabban állatalattivá. Minden vallásos rneggyőződéstől ftiggetlenül, pusztán racionálisan szóIva is bizonyos, hogy az ember ami legmagasabbrendú, legértékesebb legszentebb és legszebb eszmét felfogni tudoü az istenfogalomban gyűjtötte össze,így állíWán vezető eszményképet maga elé. Ennélf ogva, aki ettől az eszmétől elrúgja tnagát, tettleg megtagadja és a diametrálisan ellenkező eszmét vá|aszl:1avezetőiil, az a|egá|latalattibb, a legaljasabb lénnyéválik. Ennek legmarkánsabb és legtevékenyebb történelmi típusa eleddig Lenin, nem véletlen tehát, hogy ő ismerte fel legtisztábban az övével diametrálisan ellentétes eszmét ,,Isten a kommunista társadalom első számú ellensége. Minden vallásos gondolat, minden valaminő istenre irányuló gondolat, sőt minden célzás erre a gondolatra, kimondhatatlan a|jasság." Ez a kijelentés jelzi, milyen utat járt rrre1 az európai ember a görögöktől máig, s hová jutott. Lehet, hogy az ember egyíajta természetrajzi species, de bizonyos, hogy sokféle jó és rossz tulajdonsággal, képességgel felruházott, és minthogy belsőleg szabad, morális lénp többé-kevésbészabadon rendelkezik velük. Mindenesetre tőle függ, hogy melyiket váIasztla vezetőül. A görögök például az észtválasztották, s vele az anyagi szíérába szálltak le.Igaz, hogy a törzsi kultuszt és az államvallást megtartották, de ez lassan formálissá hígult, belsőleg kiüresi.iüt, babonássá vált, s helyette a politikai hatalom lett a vezető eszrne.'" Ez az ingatag, efemer földi cét

-

Fubi.r, Maximus egy mezei egér cincogása (rossz ómen) miatt letette diktátori hivatalát. - Sulpiciust megfosztották papi méltóságától, mert az áldozat bemutatása közben földre ejtette papi fövegét. - Scipio Nasica, Korzika konzulja, és Marcius, Gallia konzulja, kénytelenek voltak Rómába visszatérni és tiszüket letenni, mert a kinevezésükkor végzett szertartáson hibát követtek el.

,lualaí

la39s}l9l9)'ls9lgT aJaTol3 llD[zsupzs gzs (3o0 ,^ezs

"n[

y,"

l9druazS lZ

,zeuuÁBn rure tasad9T pJs9po{s9spq elJnp Á8err a.rs9p -aÁu.ro3-B3lozsqeJ 1esc 'rur91o.; Iazss9 )9íJIq uras 19rrrp3o1 Á8oq 'Bru{uue -d1o'1aln89ssad91-Sgsppqpzs 1pllolzsp^Joqa'leln3gsppqpzs glqaq 1911a3 -alzsa^Ia }u9{u9 >Ialaqrua ze ,{Boy 'e1o 1euue /{p11ollo)Jol Pq>I9JrqPl)P ípezgzs ,0Z e 'eq9[guJrc! qq9z9le3aru3a1 'qqe;psc8a1 8gse8lozsqpJ p >Irerrll -pppJJoJ 3rpad d3op1 ,le>In)Jptl T9í^}^ g99í9rnro; (qqrírr) s9ru dlaurelen luoIPJn ze 'ruoleleq e uaupq '1r98gspeqezs p tuau ueqg[gprr r{3oq 'o1o u€Ilppnlug'qqaÁl9ur Áu.ar g (21eude1 raqra1 qqo.Á8eu 39ru :Á8en) .lp {Izsal eDIIs9tu P I9JTnII9^ {IÁ3a {PsJ ap'19rln8eru [9zz9nIl9qJal8gsqe,r e Á8oq '1elrcurleperroJ 19[rr;^ lJi9zv 1ad9u e d8oq 'elrl rvreq5 .íl .llplE íePez?zs rcn[g, ze redgrna ze lLT?lrol za .lpe^Joqa a89ssad91-8gspeqezs laJJaqrua Jo{}u 'l11srturrras8eru rgru gslaq € ugpllü Jo)plp l9q9í9qlr{ l9íps '1a 1lyzsatt ,qaqzaJazs sI ezsslrr d8lueÁ8n ap '11t1l9u >1ezsgJí '91eqlzso;8aw IE)>IpzsgJa Jaqrua ze 191939spequzs gsl4x ,qa&o{ 9111yzzoq 8aw ulazs &7spuquzs o'gspq ulq aoap za uauúq'qo&yspuquzs a 8aw yy[pu 4o3o[ o laaN >1rzÁugrq Á8ea saÁu -9^a{osJ arrala 89ssadg>I B za uaq]Dl '>1ad9u s9 {aJaqua {euu€^ uasalazs -9uJaI ?IZa)IaPuar 8aprqaq la^guTluP '1o>1o1rrq 1o8gspeqezs gsln{ ueÁ1o (d9u + u9.{3a) Jaqrua ze'e^|gzs 3alrrr6 .33ry 19191odnilg .ill 191939sllalta1 nuallazs-IsJlo)Ja d9u e s9 u9Á3a ze a89sglurrrr 'pToJ 'a{9lr9141 .a€gssoz -9{ s9 ard9u uapuTtll zeze'119 a^zau aríualsesrgl luF!'a.uaqrua zp lI9^Dí zg, ,s| 3oí 'sr ,r39ssala1o{ ua9l9lJ9ru 9l1uad3a ea8o;19uua '39ssad91 pa -9zs sgrü'89stölaí TuIaIIazs-IsJIo{Ja uaqgfalan 3 .espu qezs e :3eqnuu1

,lpq3au raqua zV ,lpq8aur efgprr -pza) sIIgJo..,'r6rra1 Ia^^g spsJgt 1urur '11ozoll9^ 9unnn4suoru uallalaqal !e119 uras8g:ut "qpn.r;Tr!i 3eyz{u4azs -,auJal Jaqua ze Á3oqlu1ul ao ,1e119 19lqÁu9l3arrro1 e ípa1 Áu9l8aruo1 19qu9Á3a uapa38n; V )nípnr llqqgl e s'lra1 eryhqzsrypl8eÁup ze'lalatu -sr rrprzod e 'gtcgl e'etpo4ezrqla 1919Áupulopn] s9 19t19[ara 193eur pnolls -9II9u9 '1919[91azatl rze8r 1pelezEa l.alnsí aJaqua rolfp zy .+rcpuz7zs Jo1 -Áu9; redgrna ze e^zoqla 'l9 ua^a Jaza p]loileltrual s '3atu ar}grlgr lpururol -plJpl suapuaJzsueq lez9^ sallJ zp upq9tpupilId sglnq e ílarrr '1a39sdu91 -zsaJa)í p pllolplelplx Jaqua lpfp8aru 3a19lqaq y ,,.uor(8e^ {alauuaq e3gzslo 1auuals1" ze allaluraralSaru aIaA s ',,l9luzsa'' l1a} 9z,,,uaqula [u_" -zsa^Ia zu elzowzséín'snz9[ poí uaq9fta1 1gplze 'JoT>Ia í1lon ueqolprfi9zs 8plyr9 zs93a zV iruIolugdazsso pazalaí8r parescde1 wo1elpq relulod e s 'BuslezsgsJ I€ru9J p l9 aile^ |ez9^ saJR zB lza j{elpasaJnDl sT )íaJazs -puaflüpllg snTllpDloal'ÁBvu I39, e J9tu JoT{p aCI .sT 19raqrua8aurgl ilglrtJ Igl{olepput'8ele8ut d9u ru9qle ze' ul[e1 3oro3 qqesgdurod8a1 e eporyÁugrr

,lo)odV

Az ember halála

A belső

szabadság rnegszeruéséhez és főként megtartásához igen nagy önfegyelem, lemondás és szilárdság szükséges. Korunk civíIízáIt, racionális-materialista alkatú emberének szellemi múveltségemagas lehet, de hiányzik belőle az erkölcs, az elv, a helytállás gerince, az igazságirracionális - anyagfölötti - tudata, étzéke,a transzcendencia szükségérzete, igénye - a lélek; helyébe az érdek, az érvényesülés,a sikervágy impulzusa lépett. Ez amagyatázata annak a lesújtó tiinetnek, hogy a moszkvai szovjet uralma alá került országokban a szellemi elit (írók, múvészek,tudósok) túlnyomó ftsze úgy szólván testiiletileg szolgalelkúen behódolt a csőcselék-ember diktatúralának, elrúgva magától az igazságkeresésnek, a meggyőződésnek látszatát is, prostifucióba süllyedt, s elárul minden elárulhatőt.Ez, mint kollektív jelenség új azewőpai történelembery melynek egyik legszebb hagyománya szerint mindig ők voltak az eszmék íáklyavívői, a forradalmak önzetlen, idealista kezdeményezőí.De a fáklya kialudt a kezükben. A fáklya helyébe a tömjénezőt vették s a legocsmányabb zsarnokok előtt lengetik, mint isteneik előtt. Az ember meghalt őbennük is. a technik a század,a,az utókor A csőil- A közhely szerint u rg. ")rucl , valószínűleg a természetfudományok századának fogja elnevezni. Az

anyag fu dományának (ismeretének) fejlődése csakugyan kápr ázatos, szédítő; nehéz szemléletes képet rajzolni róla, nemcsak kiterjedése és sokoldalúsága miatt, hanem kivált azétt, mert ismereteinket természetesnek (találjuk) étezzik, s nem látjuk a helyzetet, ahonnan a haladás elindult. De hadd említsiink néhány adatot. L7%-ben Herschel fölfedezi az Uranus| 1,845-ben Leverrier az Uranus mozgásának rendellenességeiből arra következtet, hogy mögötte még egy bolygónak kell keringenie, s Arago szavai szerint ,,pusztán a tolla hegyével" kiszámítja ennek helyét, s valóban pontosan ott meg is találja Galle (1846) a Neptunt. Ezt követi a Plútó fölfedezése , mig ahátralévő bolygóké - bátran mondhatjuk - a fényképező készülékek tökéletesítésénmúlik! Ennyit a makroszkópiáról. A mikroszkópia terén ].838-ban Schleiden fölfedezi a növényi sejtet, ],839-ben Schwann az áLlant; Hugo von Mohl a sejt folyékony anyagának jelzésére megalkotj a a nagyj elentőségúprotoplazm a szőt: ez az éIet ősanyaga. 1 830ban Lyell új alapra helyezi a geológia fudományát, íelállítla a lassú változásoktanát, szemben Cuvier katasztrófa-elméletével. 1 838-ban Wheatsone megszerkeszti a tiikörsztereoszkópot, más szóval a binokuláris (kétszemű) távcsövet, s ewel lehetővé teszi a háromdimenziós távolbalátást. 18€-ben Robert Mayer felismeri az enetgla-megmaradás törvényét, ő a század Galileije. 1844-ben Liebig megveti az agrárkémia alapjait megindul a mútrágyaípar, a mezőgazdaság új lendületet kap. - 1834: Runge kátrányból anilint állít elő = ásványi festékipar. 1,838-39-ben Daguerre kikísérletezi a

,191eÁu sgrud3a pulo^ {auua Á8oq 'p4n[ 3rypt zsg lJaqrua ze &o1Jo{Int 39u pgla3u /)9slF.I4sIa 1elredlgzsrn Á8oq lalad9u , 9.r"ryr"r, /ual Á1o í3a 8rpads9 'u9ra1 (ralascloqóc1o1

19139nla

-du9>I erru .Álaur'1as9zapa;lgJ

-.ra) eUgzollJl9Jolu e rur98aur 1aÁ3a {pse {9upr4 req íueq1o.{ugruopqlazó -.aruJal B aJgla {tmp€IPt{ 1a>plald91 Á3eu eluodeN" :19ruppo33e alzaÍa;u upq-g8ll Jpru ulp[uprg urr-rreíuag 2ppploí8a s9ppleq B llo^ urau uofen ,{glar{ze^au sr (,,1eugs_elIppqpzsla1'') >1euglelv?lozs s9 >Ipupzsnlpl8edue zP'a^luTxal I9JIPpIo sgru 1aÁu9urpara 1ueddoJ a ruv .IuIgIaÍH TnuPTP l9^ -g{pIg.JJ9uI dugq9u ry, ze trydnsc íuaddg>1uop[elnr Őzs ue,tlg)JJa uatr^I

-Sypa sofrugwopnuazs?ula1 glg[alatl,u s9193eruuo ailallsTtlltu ő ""r;':r::'i#zp s_€1IptII[RIaJ u114! xopolJo 'snlrzsse11 V - .{glBtllelzolpn9aur ]aruala í8oq'prapDl :ls9luoqwole 9sla ze uh[eqal&9^ pJoJJaqlr,ur.rnq-1 j61 s !;Áu lo{pzsJo{ [p p,r9lelgrllarunlup^T )tJupIcI uaq-I06l .lw7zs uraslpr (a191 -ualla sgzlg8r.s s9 sg8zorrr sFrgplzsnd.ro1) 16rra1 Pq94n{9sz e\uzgrc t{Be]utt sDl4zslPlIaleru 8edue zu |ell9za r€oH - ,1s9ll^ll{polppJ P lgdsuz:gtlalJnJ p upq-868T ílele.ru8ns *aza^aula TnI9I E TIzapaJIa, ua8lugg s9laranbcag uaq^9 zp uagqaupÁB_n.gpl JEppJ p s9 olpgJ e '(gagt) e[94,,lg7IIn{I9l4gJp ruoJJptr^l llt ze >1rpdu8aru la^^g ,uaq-688l e[lozeatle^9Jol9lllJrso rlra1ltvá -9ssa,{1aq 1auÁlaur !91al9rulaÁu9; sn>l4au8pruo4Tala ezz,o3,pp1,4namxelnt , ua+6L8I,Jolotu-Iasar6 .1a39sualaí e pzevez(8n 1a; 1papa! errzo81op pua1 -p33ry Ig11IIpaí'rysa191r9 lasalo 8epelroleí8 1adlaru ;etgulgzs89siraqure ílad989ueurP gsla ze eílgn.4suol8aur s9 Íp zP ua lsgrropr8ra lrualal 1a,r,ra .Ia la^1a oruptnp p IJauIsIIaJ soÁuy {Ipaílzg{ 998I-I98T {alza^au el9r 1aÁ1 -al;u'79l9q9-1aí e s pd9394tlgl gsla qzsalrazs8au asJotr^I uaq-l€8T .rl9z9{ 4ní9193szrl3p[IsJ s9 {ns9uIoII9 91aí3u3aul sasau8gur 194^91 {auallsal9l ua%! gsla ToJozssa;ord re3u41o3 JaqaM s9 ssnpD uaq-r€8l - (.Bh}sou -oz€ ls9la{?zl?-9q s9 -Íu91 e aradrrry uaq-g€8T 'er 1elnur ara3allaí-s93za.r {aurzs e u9lala Puz9zs,61 e 3unof sPtuor{J'89salzsaaer8raua {ru9ilo.lruau .g5) 1gusgzry3nsÁu9; u ,íBoy'e$ydelp3au u9dazo1 pezgzs.8l p J9lü.lalng ,za^au ]purPs9lnu9rrlrÁu8eru gzgquQln{ gJa Ilazs9ruJa1 uozeueÁ8n l99 e s9 1du9; e la89ssau3gulo4{ala ze tí&olq 'lre1 po JguI uaq-gtg1 s !9nla saraalaÁ8a 89ssau3-uur e srr(8Brr 'lgIJTnpuI soluoJl{ala zu lzapalpl depúr -pc uaq-I€8l,zeuJIulrel lgzspur (soíugruod8eq) ilazaaaqa pI9J €7 uo{rxal rB,(8eur (sror) {appezgzs e s !eq9pl9q p lulplloJu9l rup^IpD alpza{ uaq -06lt {psJ ,lppJew razs191_eí sodu_eulopn+ 'll9u8Bls psgzpw1e)Ie ap 'ueÁ8n llo^ 1raul$ plg 1oJot9 ze 89ssasau8gruo4{ala zv a|gpqppw9l sgrro;er3 ps9lpln>I 9 ru 1aua [p s9 e1uzgrctíP;e [p 1eupsg8zoru 3er(ue ze ías9l1sal9u s9 89ssoruelpn e eíu_eruopq qqasgluala[8al s9 qqesolgíes3al pezgzs e aq

-dplla {n4+a19 I€w IttTI9u >1oíugurplpl fl .lzerual3a,rn,n T:; ""affi7r'r"rpI9J -91íu9lr;dud e 1oqp; uaq^9 zauet{Bn'59ryíp gzadgnÁu.al ilazo^aup ,Io)odV

Az ember halála

hasznát belássa?" Franklin a háborúkra céloz, de ,,terve" érvényes a belviszályokra, a politikai, az osztáIy- és gazdasági harcra s a kölcsönös nyakelmetszés minden egyéb íormájfua is. Mert az anya1 határtalan kultusza magával hozza az anyagot kiszolgáló, feldolgozó emberi munka értékénekcsökkentését, eltömegesítését, a kizsákmányolást, azaz a munkamorál alászállítását. A munkának ugyanis csak addig van erkölcsi értéke, míg a munkást nem fosz§a meg emberi méltóságától, s nem teszi az igavonó barom és a gép keverékévé.Magát a munkát az ember kezdettől fogva kényszemek, tehemek, sőt csapásnak érezte, a nyelvek ősi szókincse is erról tanúskodik: a latin labor eredeti jelentése fáradalom, baj, a francia traaail-é kín, teher, az ónémet arepeit-arbeiú-et molestia, adversitas, tribulatio (alkalmatlanság, csapás, gyötrelem) szavakkal fordították; a magyar Halotti beszéd e munkás világról szól, mely halálnak és pokolnak fészke. A munka, a harc azanya11al és a Természettel sohasemvolt nagyon népszetű a do|gozó emberiség szemében; a leghitelesebb tanú rá a népköltészet, az egyetemes folklór, azíratlanirodalom: 90"/"-banszerelemről, sziúlőről, gyermekről, a természet képeiről szól, hitregéket, meséket, vallásos dalokat, játékverseket, ráolvasásokat, mondókákat költ, csak elvétve örökíti meg foglalkozásait; leginkább még az ősfoglalkozást úzók büszkék mesterségükre (,,Elszegődtem Tarnócára bojtárnak" stb. -, de az efféle optimista dal igen ritka.) Hogy Engels a költészetet - a többi ,,felépítménnyel" együtt - a munkábő| származtatja, nem egyéb elméleti, dogmaszülte eltévelyedésnél,botriányos tudatlánság. - Az írott hagyományok megegyeznek a népköltészet ,,Íe|Íogásával". A Biblia szerint Isten a Paradicsomban biintetésül rója ki a munkát a búnbeesett emberpárra: ,,Arcod verejtékével keresd kenyeredet!' _Egyíptomban a ].2. dinasztia korából fennmaradt egy költemény, melyben az öreg írástudó fiát akarja elriasztani a kézmúvesmesterségektől. Íme néhány strófája (Kodolanyi }ános átírásában):

Láttam tűzénéla kovácsot, veri a bronzot éjjel is, többet dolgozi§ mint egy állat, keze, mint a krokodilé.

Láttam a kőfaragót is: pihenés nélkül kalapál, s ha elkészül egy kődarabbal, rázuhan, akfu egy halott.

-ItpIJV lgs /ugl€Id ÁBl'Iglgs?Ia^rttu (elrueqlaru) 1oÁu_europnl ilozptup>Ilp z€ )alpa{ua3_ap1 TosrygzollJ V ,,.)pugp pqíeq s9 >Iaua+sr ze 4t1o1ffi qie ,pqo^ palalpaur3arrruáq1.,zrr, 'u9,{1o; e 19 Á8aur la'I,laza{ u,I.l-plzsq plv 9.zEa$9 '93o11rsl laplaza{ s9 parl91ulazs 1elns9Á1o1dgzs 'l_elzolpgrrrl qqgla u9zl^ plzsp {gÁIoJ upll€lpqppdeq e l9 ílalaseqo5'' :1plau9 4?or{ lnrlrpup Á3y zsopotzs9H J9I^t ,pfpuar t'alsT lazs9uJal e ehuoq8atu gaur;11o,r 1nÁu -9ual9^ zssor ua8t prs9l;sad98'tprp+oqca1 g1rsa8aurglla lplunru V ,>1911alza39,r p11931ozsqpJ s9 >í,allal}s9urur )í€u -upllpll9ru zoqrg8lod ppqpzs lg>Fmrrr Iz?le Á8oq'lnípn1l9r1o3oJ93 V -

?euP_o1srluel|gl4?zl?d9zs ruourl uasouolzso s9 19rurole8rozs'19rpuo8;tur uedr lpereuruual P luozsl^ í{PusolBu-P^PI {9llolJel ruau uala139a neÁfu.el e Á8oq 'uhyÁuoztqap'tyezlgc rer393epad 'nozlv|l dql

lpltmullz9l

,ue,r a39rr J9ru

- s9uallrq

v

Á3a

'zoqlrpoloDl p qqalazo{ ilatu 'qqeso{g 19urÁuuaruepa psJos :lz§eleq e p39.rr urcll9.I

,upo{oDl saq9 eíp9zsruozs 'enugzsÁu_euro>IpJ lJ9z9J Áugq9u

'lggnr

p

$rlqg'Bssoul

uoged9Á1o1 :1Áuozsse ze uJenq-I ,

uozu luzs'uas.rar(u pguluoze

!edp1 qqe^(uol9n e efie1_o.1 tlzaq9 uaul s ilgq p TJa^

/4pozo>|lg '198rctl, e ruetl9-I ,zopBIInJ aíapp saqa{ 'apJ9l B IJa^ lgspq 'paduro8 'aduozsse qpJ p luTtu'qq€zssoI PsJos :$ losJPI€l P tuPll9-I >1aÁ3al e ryd;sc pJIgIpq s 'I9l191o1 zssoJ p saJa^ azaT poq'ls4q rylgzs pq9llap e :1s9íeq B rupll9.I

'1e[e1o 3aru

,3orol {psJ Espq ap €uolíeq ygtt'zolpo1'1g,rloroq s9 1odesc '8o.roíuo;ís u94n ze $!-l9l 'llprg zp lunu :/19qroq p tupllp.I

,Io)odV

0lz

Az ember halála

médész is, kinek pedig sok találmányt fulajdoűt a hagyomány. (Ld. Plutarkhosz: Marcellinus, XfV. c.) Pliniust felháborítja, hogy a hegyeken erőszakot követnek el, a föld mélyébehatolnak, és megszeplősítik (profanizáIjak) szent ölét. A középkor azintézményes nyomortnemismerte/ a munkás, a jobbágy helyzete nem volt nyomasztó, háborúk, természeti csapások okoztak ínségetés elégedetlenséget. Az 1381,. évi angol patasztlázadást is főként arta1y pestisjárvány szította s csak másodsorban az urak reakciós erőszaka; ebből az id6bőI maradt fenn }ohn BaIl híres forradalmi verse:

Pompában dőzsöl mind az úr, kénye-kedvére dúsan él; miénk a munka és a kín, eső a szántón minket ér...

Midőn az újkoti technika fejledezni kezdett, találmányait az ördög művének nevezték (Teufelskunst). A 16. században D anzig város tanácsa

Anton Mellert, ki kötőszövőgépet talált fel, kivégeztette. Németországban még a L7. sz. második felében is tilalmazták a kötőszövőgépek hasznáIatát, s VI. Károly t7l9-benszükségesnek vélte a tilalom me9újítását. De a gépek győztek, beállt az indusztrializmus korszaka, a kapitalizmus, a szocialízmus - mert másként nem lehetett -, a munka eltömegesedett s vele a munkás ember. Azért nem történhetett másképp, mert az ember maga eleve tömeglénnyé vá|t. Az anyagkultusz elfajulásának következménye, hogy a L9. sz. korszerű elméletei a munkát teszik az egész társadalmi sőt az életszemlélet alfájává-omegáproblematika kizárólagos kérdésévé, jává. Ebben is vezet a marxizmus, mely az anyagot istenné avatja, a munkát isteni paranccsá, az üdvösségúrlává-,valőjában öncéllá, a kizsákmányolás eszközévé.

Mert, ismételjük, vílágnézetről van szó tulajdonképpen, mely az anyag/ a természet tudományain alapult. |akob Sulser, svájci szociológus, avégből, hogy a 19. sz. világképének lényegét jobban megragadhassa, szembeállítja a 20. századéval, s így ír: ,,A világképben s vele a szociális nézetekben is váItozást hozott a 19. sz. a fejlődés-elwel (evolúció). A fejlődéselmélet szerint a létformák a megelőzőkből támadnak, s maguk is újakat hoznak |éde; ez elmélet csíráit rnát az ó- és középkorban megtaláljuk, de csak Darwin származástana adta me1 az evolúció teoriájának azt a döntő lökést, mely az űj világszemlélet legfontosabb alapjává tette, jóllehet Darwinnak nem minden nézete állta meg a helyét a tényekkel szemben. Az alapelvet csakhamar egyetemesen elfogadták, s így nem csoda, hogy a

s9 saÁIal{ zeze l1uulo1|e }ezs?*a'' sa39sd3a uaglaadelp gpl s9 r91 í8oq 'l14rapu sl +ll uIV 29rr98alq gll_pug '9z9qu9ln{ 9pI s9 l*'azo1- s)ulu zoqseuil8a 1au9,fia1 V .aT_uIaIaJ 1a1 ,1""1npn9ir' Áá; Sip"l- alas?pJ9{ u {8oq 1Io^ 9p9lail9 ,,Jolrul" e '1eulepe-Álaq Á3a 8p,rl- al9s9pJ9{ ,lo:q1'' pl .lal9lulazsg s9 -J9l e :psnpgru 19193eru pgrla uÁu_eruopry pez9zs lplul V sa3alpgqa 19{ puo3l9 ilasa uos9zollg^ saraloÁ8 gluospH' Tmsgpo11o ,ergulgzs ppJptu uapalaqJarustla1 ,,zsg8a'' ze zo ap 'azsso qaqlzsa[I aqJazspual 9193aru ueqg8eruuo s efieq193szrntl'phpq8oJlaJ jeídef (lgs-eFugnlrÁu3arrr) l9lpplo í€a-t{Ba {auua s9poTlopuo3 srlPznu1 y p >tilar sgl^i .{pus9lllpal p{Izr;elau, s9z9{ s9 sa39sÁ3a nl l9I ,,1o3 lp^gzs .aSaÁu9l9suaq rpgp.,r -9IT^s_pT stlgznv>1" p lza lJu€Id alzalau p33of 1a3 -9sualaí_e 41íar ualaltlJal uapalaqft!9zzoq{poluns9po11opuoá ir19"r,e1, 'uaza dd9 rug'rupe8e.r3au p[pnl upq]9lnuJoJ lolqpulaleru 1esc Íuguopn+ e 1zu'uett IIrr {qípJ nrre 'zoqrerHpq s9lnpznp) € llolníla (elrzr;orlerrr s9 -orlnu) e>Tzlloqzse ze puTru'-ulo1e zp puTul,1pauI ry39g! 1oÁuguropnllazs -aruJal p 1uIV,zoggsgpe8er8aul 1au93aÁu9l Ip9IB^ 1o1eureÁ1o; Bazs9uJal p p laza^ trrau lglars9ur laprarusr sahal 1ualaí tuau u9lpllg,íBa Bgu;, sg193 -§zp!{ sllgznpT p sI Jozsglg .Taupg)pza{ u4 ua{aza {psJ {_pualqold vu?t ze tíBoq /ila{ Tmululzsede1 s'pgIPJglPq s9lTIPznDI p {unzg)lnalaq uaJ9l yapug{ - ,JasInS eí.r; - 1o81op p {BuII9 dd9lsgtu uazs93a J9uI pI^I ,19l gs39,r s9 uapaÁ8a ze s9zorqleq8arl §II9znDI P :.qls ueqluzsgaulllsJ /upq9nu91 fueqglrzr1 e 'sr ueqg8g lqqgl s_qelnTlazsaluJal e s93o;1a; p llo^ zauu,{Bn.errpfo Úer, 8arrrlarrrra lppplal sodu-europnl e s'ruelueqq (uesolzrq) uep.rgpzs ilaI lol€I -osldol Épslo zp :u9lalnJa1 q9d3a uapuF! s9l4ru| rer391orq e Sofop e n! dd9191uoseH ,11ole}zplzsq as?pJ91- s9zeuJl1zs e s '1nrgzal lploDu_pl p Jo{ -Te 'ug^gJ )glJTn4suo{al Jg>Ip '1alala1 .rple 'ruellde1g8aru pueplsg8o;o1 .Id BH lDI_puIJo, Telrugluup gsa 9zo4 Tapgla I]eI|g ze s9 Jaqtua zp InJa{Is 24$awsla1 1ala89suala[ gzollvlnn[gzzotqe s 1raÁu9rr.r_o.r 'lpípgul s9ppTDlII cugl r39s1o ze eq lalaao{ s9zJazslaJaru$ zp {unzsal pá"lrXS; lauraíu9u s '1a1 3o1 >IolpzoTo s9 {o)ío 1o1errreí1o; uapunu Á8oq'up upqqp 9Ju9l u {€ {au9lal.aulles9pglíal puzqzs l1r-rrrr e lsolüI9tr^l 'u nlgzs uapl^oJ'a3aÁu91

uegl,íugrru'lzes,esselnlla;,,nr"q^l'ji:il3i:§J:Xffi;ff§,';:§

Áu-errropn1 e s9 '[allnpordrrqeN auasqcervra8] 1orunllnpord p9ur1 1uir -azs raÁu9uol lazs9ruJal P ulauPt{'uas9pgzJazs nüIPpPsJ9l llolzsPl9^ uop -eqezs >1euezs8nÁu ruas 1a89ssozo)í lJaqrue zV .ila1 ruloru9zs unuapunu pqgzaÁugl sapzs9ruJa1 s9pgllfa; V .1ull9 {olJ>InJlsuo1 sa8asralsau la{au -eÁp 1eq1o1p uaqT.alJ9lx llol9lJo)t )psJ Jaqlua ze F?za 'tal9ura1 s9pgiíaJ salazs?uJal'sr 1-eurro; ruIIppPsJPl e Á3l'purur >19ruro;-1odeI|9 ze:sozoT uaq -sazsso zp leloptlo? Á3a ap 'pazalla|a4s?zanzspueJ sIIgIJozs s? uelgzoq -ugln{ nur9zsd3e11 ,palaza^ ers93o;1a1 [n'al1alazgu ír.r sl upqruolepesJ9l

,IoxodV

Az ember haláIa

pontos időmeghatározás nem lehetséges, ha nem kapcsolódik hely-adathoz, és megfordítva. S ez az eW közvetlenül érinti a fizikai világ magvát, és minden váItozásra érvényes,amely az energia lényegével kapcsolatos, azonfelül szorosan egybetartozik az imént említett kauzalitással. Ami a hzikáta ál1, érvényesa többi (természet)fudományra is, az élet ,,egésze" oly rejtélyek elé állí§a, amik létezésérőlazelőtt sejtelme semvolt. A társadalomtudományban ugyanez a helyzet: A közösségi forma kauzális mond, mert okfeletti alkotóerők meghatáro zása egy ponton túl csütörtököt munkálkodnak, amelyeknek,,egész-je|Ie gét" az eddigi eszközökkel nem tudjuk megragadni. A megismerésnek itt is, mint a természeti erőknél, csak két módja marad: Amíg matematikailag lehet dolgozni, a statisztika még rendelkezésre ál1, mert ismeretlen kapcsolatokat állapíthat meg ott, ahol a kauzalitás felmondja a szolgálatot; a másik mód a modellszerú leírás (= a tlpizáLás, ez azonban nem követhelt az élet eleven változatosságát). A társadalomtan problematikája tehát ismeretelméletileg ugyanarra az alapra tér vissza, mint a természetfudományoké. - Sulser könyvét a szociológia ez új elveinek és feladatainak rendszerczéséte szenteli; ide nem követhe§ük, minket okfejtésének,megállapításainak első fele érint, s ezt a magunk terminológíájával így fogalmazhatjuk meg: Ahogy a múlt század természettudománya túlhaladt önmagán s világképe megdőlt, ugyaűgy a reá a|apított társadalomtan is idejét múlta, éspedig ugyanazon okokból. Es amint ma a tudományok problematikáját mélyen rejlő, de szoros és szerves kapcsolatok fűzik egybe, hasonló egysegbe fonódott, közös gyökből eredt a múltszázad tudományainak azonos világképe.

A világképbe beletartozik az ember szemlélete, tudománya; a dehumanizálás, az eltömegesítés, az állattá degradálás egyazon gondolkodásmód és szellemi-erkölcsi magatartás szüleménye, s az állati tömeglény megkapja tudományos igazolőit minden vonalon. A zoológia vonalián Darwin és Haeckel végzlk e| a század nagy mrlvét; a tórsadalom- és gazdasőgtanban

Adam Smith, Ricardo, Cobden -, Fourier, Marx, Engels, Sorel, Pareto, Irnin -, a gyakorlatban Taylor, Ford, Bedeaux és ,,Sztahanov", azazSztáln; a filozffiban Comte, Vogt Büchner, Feuerbach, Marxék, Gobineau, Nietzsche, Spengler. Látszatta halálos ellenfelek akadnak köztiik, de

szemléleti,ik gyökerében közös, hadseregük ugyanaz az embermassza; s ugyanazon történelmi csődbe kergetik. Darwin kihirdeti az éIet biológiából leszúrt fő törvényét, az fugalmatlan létharcot, az erősebb ,,természetjogát", a hatalom mindenkori alapelvét. Marx örömmel üdvözli a tant ,,Noha durva angol módon fejti ki, ez

>19fios9í3ay1 1oJtuo1nppJJoJ s9

lgJJJ€qíprso

saJa^ p 1relqs9í n"-r"oiTii]

r,

soíp,I ,IIIAX 'plauog aq ,,,fezzono] pa.98eru ezzoql9s9Pa{a^ou >IaI9q P IPl -rr,,d8" 1e}I9 as9la^ou 8gs9puepq e ílarrr'ualla auallazs luazs s9pgllpaí8a -DI saFzs9ulJa1 p upq '19fiaulalal lsnlglJplalord e .(8oq 'alal.r9sy1 uapuFu 1olgJpqJaqrua zy" :(InJg{ 0€8I) Igq9íepl sgllep snwzIIpJaqIT p plezo{+pl -rÁu p.ro1 ureq8norg Allp^Jazuo1 e uoftp ppeq u9[ala zV ?lsa aqÁ3yp91 uadd9 rure'eqrolosc 1mríprr(8 1eíu9q9u >1esc uaq9.,(ua^aH .1g.rraíu9ruzsa luazs s9 IEazsJo) snuzlJplualuel.red'eng.r>1orrrap'39sgpaí3 a'3gspu quzs e

/Igqlas9lualaíq >1gpscloq s9 {pÍ[rv lprqu uozBÁ8a uaq]r_rup {osn{IlaJoal

'>IaJ

-9zartd9u tosrullrllo d'4gtyzgn t94 rls9ll9ygd s9 r.ls9lTT€luaru qqasal9lual 1a3a1 p azssg 1ugule{llttg lgÉglolup salsal Je88gslpergl nguzgÁ? eq'ueq -glp^ S nrzo>11epdu8aru u.r3gspe quzs' e l39szv3r' e l3oí adu98r íu91-.raqura zp lot{p 's1 1grgleuezzolll ueÁ1o uapuTtu {aural9 €9ssozo1 e 1níu9rua1 -9,r e uaÁ8al Á8oq'1a1 eru,ro;r(3a'souoz€ l9JJaqrua zB {nlplopuo8 eq ep -rrlv,>IaualrgleÁ8a ueq9§gl9ppr3ap gpe19 s9'souoze lgJJaqrua zp {n]plop -uo8 ap'gzgquglnl {ntua11ezs,upqgsgzpulp8o; .ralSuad5'neaurqoD'eqJs 'urruteq ÁBa-r{2a a[pgsc runugulnr{ e 'zrla-raqrua ze zg

.-zlalN

'xle141

lzus?,ptnrropleqpII9^1".,qq",JsXlt;li]4:ffil§*?iT"'#;';lfi

l]

§nruzlTeapl sn{qpDloruap erup Ia p€1et{ uasalzg.(8 s9 uasaÁu9lot s'lezu31 pp {aur9l qqas9Ja ze 8rptmu Álaut" 'Áu9nrg.1 Fazs9wJal 1err ,(3a I9uJaI -3uad5'a[a.rala19 upll_plJo{ {pu9lpJolp r_rrrlpletl u9d3a qqasgJa zp l9u9qJs -4a!N'as9zoquol4{ Ip{lzg )HípJ p lpu-npaurqog'1o1ep llo uaq9uolzso

gIosJ9JPt{ Jaqura ze r(laur'eÍglrrrreuTPolnP aI.aJRu€Ie^

{Bu3BÁue zP I9IIXJEIAJ

'ejyzs du91o19ra au|Ig ze loJI€ql9I 1wlprpr{ p I9tIuIMJeo - .l9ír]Joqgq JaIllH efiosgÍ8aru zezv ,;li|Iel {auzsal >IpugsglJgzs9trlal sll_BJo4zsple1 1ad9u e Talaqrrra gJIq lass9zlg 'gsloln ze sg'lsgzolJplp^oq qaauau u ruegdulp8aru {9í3o, pl.rlaí g1;sapaÁlaq 1o3gsuolor,rlaÁu s9 [9zs IpIqIq gzlaí pgzorue1 -p^ot{ e] pqralgqql§ p1qlq e I9JJa ,llpFfi a89squoln1 úu{oJ 191-í3a 1nx -apur-e.{uodo1 u 1sgurí8a r_usgplgel {9í3oJ ;9IIITIII {alaqwa zv ueqpez7zs g^9[ e Á8oq 'el9r anpgzgtí3lod8ea 8aI/rI" :ü88I) a1 eíuoa ls9lalza>Ila^ -9{ p lza a8node1 ap JaWpA lgq9upr s 'lpl_al}pul JJeq p phgl uaq989sua1 -19pat(3a 191{el.raqura zp npaulqoJ or..wolaloqllazalJazs s9q1ozg&IsJlal p Inpar€g" :pp1 Á3y s - ,,2e!9lelnrrrlarltu ,r;l1a!qo 4?lry ze II^I'' :TpJ9{ ugpTtu 'aqcszlarp a-puolu 1sgru uoíen //.$ prulpJeq ruailazs gpo{IpJn pppÁ8a 'eurpleq €BÁue gpoTlpJn wo1eppsJ9l e dlarue 'Á197zso zu'zu stÁ&e^ tol -elopuoS gpo)íIpJn zp upqJo{ uapunu relelopuo81oíppso gpolp.rn zy'' :l9 IzsI^ aJ9Jal4psJ crequ(1g1zso zp uaselazs9wJal 1r.aulolelpq p loJJ€lü9I qazs,aruJa1 Tu9{unu ezzvur|e+Ie1 Muo1 e

e ílauqa3ug,e[4 -,,l9s9Fnde1€

,Io)odV

Az ember halála

minisztere, katholikus monarchista: ,,Nagy ostobaság, ha a régiek exaltált hazaszeretetét akarjuk felszítani oly népekben, amelyeknek rabszolgáik, hogy helyettiik dolgozzanak; melyek sok adót fizetnek, és amelyeket éppoly múvelt és gyakran boldogabb népek vesznek körül." John Ruskin: A patriotizmus ,,abszurd előítélet, mely kiterjesztett önzésen alapul." Nem sokkal ezután szálltak síkra Marx és Engels a ,,proletariátus felemelése" érdekében,midőn azonban a munkásságazL848-as forradalmakban nem váltja be reményeiket, leveleikben (1851. május 9.,23., december 11,.) ,,csavargóknak" nevezik, ,,vörös demokrata és kommunista mob" néwel illetik. Engqlp így ír róluk: ,,Mire való hát ez a csürhe, ha leszokik a verekedésrő|?"zY Régi mondás, hogy a végletek gyakran találkoznak. Az angol f ábiánusok mérsékeltebbek voltak, zászlóv iv őikről, a Webb házasp árr ől írja Elie Halévy: ,,Szocializmusuk lényege mélyen antiliberális volt... Ma is hallom, amint Sidney Webb megmagyarázta nekem, hogy a jövó a központilag igazgatott nagy államoké, amiket a bürók fognak kormányozni s amelyekben a rendet zsandárok tartják fenn." Másik nagy harcosuk, Bernhard Shaw meg éppen imperialista szellemről tett tanúságot: ,,A világ szükségképpa nagy és hatalmas államoké, amikhez a kicsinyeknek a megsemmisülés terhe mellett csatlakozniuk kell." N ietzsche:,,Szuverén és egyetemesnek gondolt jogrend, mint eszköz á|ta|ában minden harc ellen, életellenes elv lenne... merénylet az ember jövője ellen, fáradtság jele, tolvajút a semmibe." Sorel:,,A demokrácia a szolgalelkííség,az árulás és az erkölcsi elgyengülés iskolája." Ellenlábasa, a monarchístaCharles Maur, ras ,,A demokrácia abszurd, hátráltató és barbár rendszer... A demokrácia szót el kell töröIni, száműzni, felejteni, mint az elfajulás (dégenerressence) tiszta szinonímáját." Anacionalista Barrés:,,Kereken és határozottan fellázadunk és teljes undorral viselteti,ink a parlamentáris rendszet ítánt." Ezek mind vezető szellemek, .gondolkodók', nem csoda, ha a gyakorlati, napi politika silány jellemek kezébe kerül, s már Görres így ír róluk (1850 körül): ,,Úgy garázdáLkodnak, mint egy csapat elvetemült zsoldos na$f t vérengző csata előtt." Taine, a pozitivista történetírő, rárnutat, miért van így ,,Ma a nyers/ általános váIasztójog következtében a vezetők majd mindig alacsony értékúemberek, sőt elég gyakran elhibázott, többé-kevésbékétes jellemú egzisztenciák. Már elvesztettük érzékünket ama régi és fölöttébb helyes elv iránt, hogy a közhivatalokat olyanokra kell bízíú, akik a magánéletben megállták a ptőbát." S nem csoda, ha }oseph von Radowitz, porosz tábornok és államférfi, már Görresszel egyidőben (1853) megsejtette, hova vezet ez az út ,,Az európai államok összes új politikai képződményei, bármily formát ve5yenek fel, ideiglenesek. Európa végle-

'Vö.,

Marx, Karl: Ranolution and counterrersolution, or Germany in 1848,

,v]l.ryzs pJsJosp8loz§qpJ

llqqol

p

/ilaul$ pd9rrrp í3a 1esl ryur raFIH

96

aJ9s9ladal3arrr íSBu - dBu r(8a uasnuquTals l'a$üalBlpq >Ils9tu V - .p^Igzs Ir)JJaqrua ll9zlupwnqap e e{puour ,raígí8rag ltmn'ugln ro1911p e r€gn e .upqpsry9rBdde s9laulJel p Díau,lrsol zyq' pÁ1,7ni9r1, PÍlaq 4ralnzs8ary alaJnnp1e^ s9 lgl9trrlpJn qqasgJe ze e{lypeqezs3aw Álarrre'1aíprurgle lap -uar í1o unupr{'u.errpl1o8gspeqezs ulau ap - ebípq9'19r91"1"o11pÚ"* i"" -ílar{ e 19qal-uaq989slnzs-9s3e^- ,,,zsalr9!n4i-oznn, ágóes1o"s iegrrpirá e_laÁlarrr '19[91peulelqo.rd 8gspeqezs lu9r(8a i, ry liq - rlr""11npual ilolo.J e[3 pualzslz8a srx 9 ze li1za 89 supze1 p la^rulp - u9^9J ruo 1elpq uen,allo., e ^ zs lg ígoualzstz*a 19s 1gpuo^qzqal9 >l arzaz!7 őd9 8tpad zauta '8atu Bh't{qB tgllap ulevsegq lpssgzoJ9l€qp Á3a s9'efirq upullarua ze 19za4,1uusn19.r -Bdde g)IaruIal p pJn z€tue acl .lloz€lup{p sDI B s9 gzolp1l9rr riSeu B'ual 4a{ 9 puTul19 >{oppqpzs< uaul í9n9al"19^oa9!_uaÁ3 Sulr8gsepze8 e eheq -zst9[l9da.razs sJos p qqasgJa 8elÉgsepzú8L'€oq'auaüaiaí i"" .r.,*g"á 9 ze 'lutlazs as9zslal 'rele lnue 'Fatlal TTuapuTtu - mlaq ,r9l"rnr1 ,1"Á., íapalualaí 1a39suapapua' gpo{I,rr, ,róá,np n ,r"sj.rjÁ8" ?-pl eezs- í8oq ,89speq p uasnpqupl5 e|; uaq9rüazs,) zV /,.le>losgrrr Úlor(ugu{9szpl +aqal uoppqezs z(3oq'puap[ 1ze etgÁuozlq,zg 2figspuqezg- €"ű qí"Á"i uagldurscr1 'anla8pzsaq 1gr8gspeqezs e'loqele,r;q sr1 1XS" + ;"q -9PI IlzP] 1Ploqgq8gll^ e IaJJaquaIqBIJ plu9u l9{ llps9zoliirq urpio,rrp uasnpqulals truptulaH .pllolzsplg^ llqqgln zu 'ugln s9l}zsplgla sodep s9 spzssot{'raqura8eur9l \7 .r9Áua1 s9 89s9rllap8lozs r{Se,r 19ieqq9 .9 ag.p"q -pzs :llnJa{ 9Ia p^Ilpulal|e zv gla ze lgr{al aJaqrua3auro1 puzpzs .0zv

,o,

l1íu,..a de1 urau'{Ipa>Isarulapa8ua *""'',,|:''ffin'"|$'Ö"#7:rTJ§ -ualaí rlel.roleÁ8 Tpu9ul9[xp zB )íatrua plp. Inrpnl spaa'lrforl'"p9sá. TH ,,,]el?lrgle goszJnq 8gspeqezs y'' :1puo.to{ p allatlal BrrtolBzo>tiBrru nazgp| +u9ruT ze ap 'ary[al lpíEs p $ tuau etl'uglze uou94 V .Ie^9^o zp llozg{J9ul wau prulpleq JpJ al9Jrurwas eqos Á8oq'ueqqo€al p plpnl9 pt{ou 'laullJ B Ia PllollsPln Pss9Po{uPIlPlI9lII llaFrzs urua'I 'ua^za^au //]PILI9) sgJo^"'uoclod P lo)otlJpsz pze)saJ9^ P allozo^pn lu9{eFpPIP laularuzsa

1aro5 !1ad91 ergfuga.leu9szv I9J s9 {au9lJl7á§r9 nagi"ilp a1-ua+l11T .lp>í9Jr.qplTTp p s9lp{pulFpBJJoJ p ugpll^tr,lra ergfiuodr(pur ural'au9lro1 V .IaT)íozo>l"s" j_n* T9llnzs3arrr uasozoT 8rpad 19{9q p s r.lJoq9q V 1911ey(io1 rr]Joq9rl P lulJazs |e^ezs n,aJuaru9l3 1ar(laru tallelRzs )t9T9q I-sa[IPsJa^ p upquozP par(laq 1o1elÁuozsnuPll9 salazs,aruJal P 'llazaTa^o{aq FJoq -9q Á8eu V,,.ll9z9{ {ourpllg zp rua1uaJa1 1e1o1elÁro".,.,. s"l"r.9*r"1 Soj lproqpq e] za 1esc 'ueq>ln8eru {gípJoq ry[1lrsJ tppq B'uadd9pr(u9*"n1 s_apJ9)tuopfep1 e 1adlaur !1a..{1aq->1aÁu9rup9zdj1 .n89rr"j -la^9{ I o IDII€ u939rr r.uoq.pq t{&eu Á3a rysj (iortBie; 19rrplpsuo1 sa8

-saru

3o; V ,rude1

,lo)odV

Az ember halála a hitlerista milícia egyenruhájába öltözve látta viszont, noha tudta róla, hogy a radikális szocializmus híve. ,,Elmondta, *ily felőrlő szolgálatot teljesít a Schutzstaffeljében, nyers szavakkal jellemezte a túlzott mértékű megerőltetést, amit megkívánnak tőle -, de végül megvallotta: >Mégis jobb, mint azelőttlrr" Azelőtt munkanélküli volt, egész nap magára hagyatott. (A pénzkérdésnem volt nála döntő, mert szülei elég vagyonnal bírtak.) Ez a fiatalembet a szabadságot valami vákuumként élte át, mint hiányát az élet értelmének,ami az ő számára, a 20. század gyermeke szárnáta csak tevékenységben állhatott. Eszköznek étezte magát, s inkább akarta, hogy nyersen megmarkolj᧠semmint használatlanul hevertessék." -A tömeglény is elérte célját, megkapta, amire önfudatlanul vágyott, az erős markot, diktátorát. Mindkét típusa odáig jutott, hogy a szabadság eszméjétfelfogni sem bírta már. A tömeg és a zsarnok egymásra talált a történelem mélypontján, az egyetemes csődben.

-

A tájak, ahol járunk, nélkülözik uuo),r:.zO"rat. De nem kímélhetjükmagunkat, szemügyre kell vennünk azokat, kiknek múködésében kodifikálódik egy emberfajta csődje, akik reprezentálják a korszak ,,szellemét". A 18. századszellemét a racionalizmus hatotta át, ,,fíIozófusai" az ész törvényeit olvasták ki az Univerzum múködéséből, s olvasták rá az emberiség, a történelem, a társadalom életére.A 19. század a természettudományos vi|ágnézetre esküdött íel, a íizlka, a biológia szemüvegén át nézte az életet, s amerre tekintett, mindenütt ezek törvényeit látta érvényesülni. ,,Pozitivizmus, materialista történetfelfogás és alkalmazott darwinizmus összevéve egy határozoft korszellem kifejeződés e * rya Robert Saitschik. - Nem véletlen, hogy Darwin múve, Karl Marx gazdaság-kritikája és Gobineau fajelmélete egyazon időszakra esik." A biológia műszavát a 19. század elején alkották meg a szerves élet tudományának jelölésére. Az elméletet, hogy az ember társas élete is e fudomány körébe tartozik, s szabályaival hiánytalanul magy arázhatő, Auguste Comte dolgozta ki nagy apparáfussal, mély meggyőződéssel és rendkívüli hatással. A társas élet fudományát latin-görög öszvérszóval szociológiának nevezte el: ebben tetőződik minden valódi ismeret, s az összes problémát tökéletesen megoldja. Valódi ismeretet a világról csak érzékszerveink nyújtanak: ez az egyetlen pozitívum. A tanulmányozásukból eredő bölcselet vagy világnézet neve tehát: pozitivizmus. Az észlelt jelenségek tárgyr§ kiterjedésük és jelentőségük rendje szerint csoportokra oszlanak, s a tudományos vizsgálódás feladata, hogy e csoportok rangsorát, egymásrahatását megállapítsa és életük törvényeit leszúrje. Minden jelenség meg nem változtatható természeti törvények szüleménye, s ezek felismerhetők. De csak ezek; olyasmit kutatni, hogy mi a dolgok első és

'aru9d8a ze zsa| Ipssglpq 91;rreísc1o1ra uadd9139$Inz§ €IugtuJpq g .1o39s -epze3zolp s9 lg{Illlod e azrlr9alaq'tuzoqar191 ryu8o; lapual nrr1eppsJgl u,ftzss? §9 salazs9lura1 'snlruoruJptl 'ttyllzod 8algpolrrruuo Á8alurur 1adu -awpala soÁuguropn1 e e.rr3o;puuu'>19[e13o; aqJazspual lzapunu 1oíugrrr -opnl E u_plnnu s9'gpqlrz8oJ la)plaJazspltu s 91eqlurdel /glaqlalzJ /glptl -1o8ezs 'gleqllet{ 'glerll9l rure 'utnnp:zod zu 1usc ueq8gll^ p uglnll/{ ,soÁuguopnl e lalaz9u3gpn sosglpn e'p; eí+19l plJpJTowap p lgItIJ -re8r1o ze '4ualaí sgdgllp glp^ pqFxIoIuIBIIg sllgl4zsnpuí ze IgqyJJloIlxpl J9 spJoqgr{ p lo{pzsJoT ín ze uaqrualeu9uol y .eslls.roÁ88arl lalauaul9 ze ,{8oy /plpppla, e\gzo||t rrurzod e s '89suaqura ze 79 d91 (ala; gsla pBz -qzs ,6l 'uaq9íapl alruo3) 1sorrr aqÁlaru 'elezs.ro1 1o,{ugulopnt v zl,zala| -J9spI '1g1uaunradxa §9 {Izo>Illlozs ergsgl;de1g8arrr 89ryrrazs.{u9nro1 e s9 39s1o ze'ul.esg1g3szllDl {rc]plosrdel'ar9s9laÁ8r;8aur 1aÁu9lev?za'l9llo^ 'ry3qsupllelpqloze8t u4tzqelaul p ph9laq u€qsnpglJad Tpeurreq y ^rl4l., - ,qls gJalal9 ze '19l39tt, p 'suaaoul urnruud e 'ngtlgzna,lun ze 19unu 'er -1eup8o; snl4zsplo>Is'pzssl^ zsl^ pDIoTo luolla'11al[a.r la{nlapaJa u9za /l9s9pgll9ulsl saJazspuar s9198as}rllaluoÁ3a 1o1eureÁ1o; qazs9uJal p IJauI -sITaJ Jaqula ZP upqulnlp9ls {Pos_plü V - .uosnulzlalououl P s9 uosntuzl -alqod e 'uosnulztslpJ p :lB luaru u9uIJoJ rrroJgt{ lulJazs raÁu9rr.ro1 prgvzs s9pglíal e s lalgplazs8gprr sos9llp^ e za'.uzzgleÁ3eur )au9paJa lglualsl zezu '1oqno)o íllgl_o.JlazsaruJal 1a>la89sualaí 4azs9rrr;al p Jaqwa zp uo{oJ gsla zV ,uorrptzod s9 uIDIIzIJPlaur 'urer3gloal :l9lpplpq uoToJJlllnl uloJ9q as9pglíal ulailazs TJaqwa zB lulJazsfl ,zaqÁu9urpara89n p;ozsÁF;a ueso8gs JIq lní uopgul lp1o.Áuoq ueso89qr.r4 1lavl'4nzzgllaru l9s9lauarusl {Bu9u -puazspgru aluro) -,Ia Tgpuppe8o; 1ausaÁu9a.r9'nauzaÁ&a8aru 1a,rrraÁu -9,u9l e€91orq P Taza uaqrduuaurP :lP)llplPuezzo]u{í D,rczsÁlgquzs tuzaÁ1 -a^Rqpl s '1raS9sualaíla19 rul1epesJ9l s9 nulau9pgl p lgqal 1a1 rup8szrn ,ugln as9Jatllsrta; 1auraÁu9rugl e€91orq e psalaí'>1e11o1ní pJg)íoJ 39qlar9 gIIa{ p ]ozprup ugpTtII'eqgrunrpgls .tprzod palaqd91 Jo{Tp 1esr'er391oro -ozs e'nrtígza8azsso lJ9zp '91a1 1alararusr qqasahal pu1u e 19pode19 sa8 -allapza) P a,rla s9pgrlÍa1 e P d8oqlull^ lulJazs {plPPFrI 1oÍuguropq ,aq{nJazspuar sarrralaÁ8a }zsallTaq /u9urpara íp uapurrrr s '1tanladele souglpllg )azarua uzzo?1op -r1 ugdnsc uauPq 'Áuguropru ugln{ tuau PIJ9ZoIIJ V ,BT8gIoIJoZs e p39n s el391orq e 'uelÁ3an e 'e4tztl u '1ezsg3elJlsJ B llIrJazs ros3uBr Tauze>Ila^ -9{ pu_eln'(g1eqzeuqelp a.l1rÁ8apuFu) 4zo31op 1alla89srduuaul uglzsnd pau'efio1p Dlllpulaleur e 1gfdele.,(u_europnl rrpzod uaput^ .rüas eIJgzoIIJ na^ upsoJozs sJuru lgs'sJuru DIIzIJBFru'er391oa1,aJlas9lnJozso>Iarula {os -n{IzlJppru s9 >1osn391oal e ruÁ8eq ila{ 9J lpíuntu e 1za íuallalaqal ruzs9{ -JtUpI 1re)ío s9 193aíu91 Taus9pa{z?qau s9 {pus9zuo^ e 1eug3e7r1 . 9p:qz9 r -ed8Bru8aur uaq,alalzs9J uapu$I 1an9íu9ruol sgTJ9lIApJ8 uolrvra51 as?pgT -ptu lunzJe^run zp ,§ ffir,$ u€pl{o ap'uallalaqal ugdnscurau'e1o39n

,]o)odV

Az ember halála s a fudományokból leszúrt pozitívíilozófiáta az a fontos szerep vár, hogy e hatást elősegítse, kormányozza.Ugyelnie kell arra, hogy az étzelmeket,

vagyis az erkölcsi életet az ész irányítása alá helyezze, az étte|em uralkodjék a szíven. Ez könnyen elérhető, mert az érzelmek szintén osztáIyozhatók, rendszerezhetők, s el nem utasítható racionális okok mindenkit meggyőzhetnek aruől,hogy az egyéni önzés helyett a szociális érzésbiztosítja egyedül a tudományok által megteremtett harmóníát az erkölcsi életben is. - Mindez igen ismerősen cseng fülünkbe, a ].8. sz. visszhangjaként; új benne a pozítiv természettudományos alapvetés, az&t bírálat helyett Nietzsche egy ideillő mondását ídézzik:,,Az, hogy csak olyan világmagy ar ázat jogosult, amely számláláson, számításon, mérésen,|átáson és halláson kívül semmi másnak helyet nem enged, otrombaság és együgyúség, föltéve, hogy nem elmebaj, nem elhülyülés." Igen ám, de a történelem arra tanít, hogy ész és szív összhangja csak vallásos közösségekben fud megszülehri (más szóval: erkölcs és vallás nélküI fából vaskarika), viszont Comte eleve s egyaránt elveti a teizmust és a panteizmust, az ateizrnust és a materializmust, minthogy ezeka tanok metafizikai spekulációkból eredtek. Miután ilymódon Istent, vallást, minden elvont természeti eszmét elutasít, nem marad számára más, mint az ember, az emberis ég, az ember-eszme . Ezt teszi tehát a szükséges (nélkülözhetetlen) kultusztá rgyáv á, elnevezi Nagy Lénynek, Grand Étre-nek, és valláspótlékot gyárt köréje: a Nagy Lény örökkévalósága az emlékezet, tisztelete a becses hagyományok ébrentartása által válik hatékonnyá, szentjei az érdemdús emberek. ÉsComte ezt nemcsak úgy általánosságban értette, hanem szabá|yszerű vallásrendszert, liturgiát s hozzá pozitivista kalendáriumot szerkesztett. Két részre osztotta: magán- és nyilvános kultuszta; az előbbi elhunyt szeretteink emlékének ápolásában áll, a másik a

nagy emberek emlékezetének közös ünneplésében. Nem kevesebb, mint nyolcvannégy (84) nagy ünnepnapot iktatott kalendáriumába, azonkívül minden napot, minden hetet és hónapot valamely kiválóság nevéhez fűzött,végil kilenc ,,társadalmi szentséget" rendelt. A vallás fenntartásához papokat is szükségesnek vélt, de nem egyházi rend formájában, hanem csupán a tanácsadás, a nevelés erkölcsi feladatait bfuta újuk - Comte komoly ember volt, s így íntő példa, mily infantilis eltévelyedésekbe sodródhatik a ,,pozítív" ész,ha kivonjuk a szellemi és lelki képességekellenőrzése alól. Kárt okozott azálta|, hogy elősegítette a természettudományok szakszerűpozitivista módszerének átterjedését a szellemtudományokra."

"

Pl. Tuirr" -iliő-elmétete: az ember szellemét, alkotásait három tényező határozzameg, a íaj, a kömyezet és a kor. (A kultura - erkölcs és bűn - ugyanolyan

termék, mint a vitriol vagy acukor.)

uaJaqua

u

//,ualrJsuatrAl

sJulN ,ze uaÁ9;qs '{ulluelsr nu .lloD Jasrrn

^pn luap Jassnp EaH

qa)

Tn^pt

€ Jaqua ze u_edns3 :IruauI9N las pun lsr rnail€ qJsueI^I la1''

z€

luozsn'Ia Il9saru ueqqpll9>llldurol9s§D[ lza qJpqJanac 7c.lsa snap 1ullüorl oruoq :9^9ualsl rTaula 198eue3eru Jequa zu lesgyse1Á8i"gfarrr'as9lpanr1 1au9Áu91 Jequa zp lunu '19í€a uau 'psgqezsJaqua '193allaí {pugs9zulu -tgzs tztg3au Sr89rrpupu Áu91 e za aq,(39síu9lzsara1) upe.rrp 9^glrueJal s9 ellel1lallazslg 'alzaÁlaq aq9l_o.J >Iaqezs.auJal B lualsl ze uylnze í(los91 1ullazs,aulra1) allarua 9839sualsr s9 allallsaÁpurazs8atu taw(u9l sptulelpq gluosPq zaqJaqrua 1a allazd91 lapzs9ulJal p Jozsglg ,(ar3o1oaqrqcsun1,4) Igl.alazry 1au989zuallalar{al'1eug8gsprouroíu uoítnpequzs8aur Á8otI 'anpolzsn1 lanazs9ulJal p ruaupq '6lqs9plzrpa{ ulau 'azsle4 .erg8gsso1 -ppospq s9 ar9d91 B8Bur p lual$ Jaqrua zp ruaupq lraqrua zB ailalrualal ualsT ruau Á8oq 'epogdelp8aru '1alaualsr zu Ia! ezz9qnJ pnp8gsuopíBlnl 19[es raqrua zP }ulJazs Ílaru '191a19l zs?P|olzslJv €^l}sodrilg tqqpJos {9z -a,{ugpplp{ p IT allgqgzsn{ ls9llp^ e :191rÁu ap91 aq9dazol a^rzs pz7f'91 -1lr ,qls TDIIzIJplau 'rer391oa1 B uasauaÁ8a g'zsolyul lau9ugl punrtg3uerra ze s9 eílele snzg[ Á8oq 'e11o1fuozrqaq ssnpJls pl^po 'aípgla uapa^zo{ uglnlry &tmpn7 r9s9uIoII9 gsla nnhaqzalla1 lr.lppptp |eqq)Oqana 1 v ,1epp1p grdoqa zp uauul ,1alaz9u391p 9III zaq9Áu -9I'zoqg+odu11g ze elugrrrl8aur '1elp d8oq 'alzatg&awl s 'llgpglíal .ar(uuql -3aruo1 Jlg elgscgsJ //gDTrIo^a" ze laqttrIa redg;na ze :palíar uaqqaÁl9ur {o zV,(z(u9urzarya^o) $ Áuguropnl p'lgs) lpzo{o'íu9urza>pa^9>{ sI B3Brrr ruaupq'1o urau'l1ozr aÁu9ruza{la^9{ s9 ps_Elpt{ >1ar(u9urpara soÁugruopn1 p ulau utalazgÁ3 e za ao ,r9IBppIp 4uu1vzgrc,{3eulr9l safta1 s9 lrllozsqp 1urur'1eusnruz{plJalau e allary8asglla uuqÁ8eu'a4al9 sa^Jezs e as9lzsaí -IalI{,rla8eíue zu st,íBel,,'sgfio11ayazs9wJal snluzsluer{Jaru V.(.qrs cellrp -uo3 '1auuog '3r-qre141 uazs98a l9l-a{Jo.1 >I9lslpnzuazs s9 lglslJtdura ze s9 íapsarr4 /qJpqIoH'arrlpure1) 1a; 1aud91 €^loTIB le1glo{$ JallaÁu98r s9 lapppr$lp }JazsJo{ '1glsgzo11gttpt.ttlH e err8o; lalazs 'uequoze ueqpuz -9zs ,8I V ,Tpulpllg urau !93eul (Blpq) aDIq >Iauraqura 8rsgposo8gpnlag e uazs98a sruBí8n Jagrua zu '- neu7ezÁugn zv iaza^pa{ ruau 1elfeq39 Trua[azs p ilaw '1elpe.retu 1esoíug8eru ap /Igla^pru 1pllo^ 8rpurur e19 zu T€trupl V 1pusnuz{plJalpu e 1o1n[ darazs í8eu ueqrqqg1n zg, ro:49

,lgzsnl1n1 qqasaíl9rrrazs8a1 )olol9l{Tp e 1nldul8aur 8rpad padlaq pzsn1p{ a4fl pu€JD ualaldl9rrrazs e 'Mug1 ltopq 'nolBl -woíuala1 gruosJ Á3a 1esr'é_eur 1pereur rrreu lgqlal9rula {8eu e 1Ü9lq9r€g

,Io)odV

Az ember halála

biztonság kedvéértfáradhatatlanul ismételi: ,,Azember - s ez a vallás titka - megtárgyasítja lényét,azután ismét megteszi magát e megtárgyiasított, szubjekfummá, személlyé változtatott |ény tátgyává." Avagy kissé bővebben: ,,Amiképpen a természet - mint az emberi vágyaknak, az emberi képzelő- és elvonó erőnek tárgya és lényege - a természetvallás magva, azonképpen az ember - mint az emberi vágyaknal az emberi képzeIő és elvonó erőnek tárgya és lényege - magva a szellemi vallásnak, a keresztényvallásnak." Nos az imbecillitásnak jellemző tünete, hogymiután semmit sem ért meg, mindentudónak hiszi magát, s egy-egy nehézsúlyúostobasággal megoldottnak véli az emberiség örök problémáit. Az imént idézett lapos idétlenségcsak azt bizonyít;a, hogy elkövetője az ember, a lélek, a vallás elemi fogalmait sem bírta megközelíteni. Feuerbach vallásmagy arázatát embertannak, antropológiának nevezi, s minthogy vele a vallás ún. titkait gyökerükig felkutatta és eltűntette, a műveltség haladásával ez a tan fog az eddigi hiedelmek helyébe lépni: isten helyébe az ember, rnegtátgyiasítás nélkül, úgy, amint van, a képzelt istenért való rajongás helyébe pedig az errúerszeretet. ,,A materializmus az egyetlen szilátd alapja az erkölcsnek," ezért elterjesztése erkölcsi szükségszerúség,szent kötelesség -, annál inkább, mert többek közt az ,,egészséges érzékiséget"is javallja. A kérdésre,hogy mi az ember, úgy amint vary szintén frappáns tömörséggel válaszol: ,,Az ember az, amit eszik." (P1. mondjuk disznóhúst v. szamárfejet.) Végül kiszélesítveszellemi horizontlát, rámutat a vallás merőben korszerűtlen voltára: ,,A kereszténység rögeszme, amely amitűz- és életbiztosító intézeteinkkel, vasútjainkkal és gőzöseinkkel, képtárainkkal és szoborgyújteményeinkkel, katonai és ipariskoláinkkal, színházainkkal és természetrajzíkabinetjeinkkel a legkiáltóbb ellentétben ál1." Így tehát a biztosító intézetek hivatvák pótolni a Gondviselést, a színházak kielégíteniaz ember transzcendens törekvéseit, abogátgyűjtemények metafizikai igényeit. ,,Van valami, amit azŰr mélységének,a laposság feneketlenségének nevezhettin* - ír,la Egon Friedell -ezittmegmérhetetlen." Viszont ebből megértjül hogy a kortársak miért fogadták kitörő örömujjongással a nagy múvet (A kereszténység lényege, 1841); Engels így emlékezik vissza teá: ,,Az embernek magának kellett átélnie e könyv felszabadító hatását, hogy fogalmat alkothasson róla. A lelkesedés általános vol| pillanatnyilag mindnyájan feuerbachiánusokká letttink." Büchner Feuerbachról:,,Ennél a pontnál elsőrendú nagyságként világít egy név, Ludwig Feuerbaché, a fe|szabadított s a maga lényére helyezett emberség legsajátabb filozőfusáé." De a diadalút legragyogóbb állomása az ún. materialista aita voLt. A csatározást a fiziológus |acob Moleschott, kezdte a vitalista Liebig ellenében (1851); tételeinek lényege annyr, hogy érzékleteinkminősége azot:ros az érzékeltjelenségekminőségével, így pl. ha mi a levelet zöldnek látluk, ez

(,uaq9p; 11p osgul pez9zs lgllrr p T9llolIII9 >Iosrygzoa} € J91II rz3 ,aN) ,9sslJglruIzsndro1 >1eq9n ras91,(u9nro Á8en refiuod -gtuosJ >1aulpur'sg8zat' gza|ugl;a sasau8gur g}rríruplpn',1lelel2eÁve'' elode119 qqasa8alpgrsla 3u Átlr- ze Á8oq lnfpnr ÁBg e79zy /,,gl€qlopuo8 ruau 1a uesn13o1 utas 'sa8aslaqel ruau uesnlrrrdura ulas es9zal9l u9InT {augne{ e ,{8oq'{n1lgl paur íl9ra ze geÁtnze ruas 'lo3eÍuP zP alaqluaJal ulau gla Zu tua5" :9qqeno1 //,Tau9up9)!,ur pualla83n; 19fe,{ue ze 1aílaur'uaqlazsaurral € l9s9za}9l >IgIa Á1o1ausa3aslaqal€ilpqiJele8gsuellepqs9Bí9uoq.q4opvz9zsgzglaze4esa","

r,

'uep'zsolo €oro3 'ryue1loq'p9rrs '1ad8ual 'JpÁ8elu '1or{ueds 'zse1o 'ercuer1 'Io8up) aI {_prrolpro1 arnladu 9l? l?wazp luFI 'qqasalaT tuau s 'la39s -{aJa)ploc e elry[aq'rt4eqpuour IR{I9u s9zlry',,3et{lle s9 gJi1" ze'allrliutg1 rauqlr;g" qnssp^Io lza upq9^pzsgla )ípu9s9ppl{ {lp-6T I^9 ,868I (.ssgr) efg1unul ,c &afrua s? gtx JauqJng 8ppn7 ilolpJp }Ippprp qqgscrp 39ry ,143aÁu9l Fü lulü'1s9tu en /ilazs g[uospq -u9^pl uau fugqoul nn.(8a {9ls€ ^ Io 1a8aruol lqqgl la^9^Ilru pa1 a€9spuazsd9u í8eu Á8oq '9}aqu9 luozsl^ Igqqg p Frr 6g,,,ura3aÁu9l ]uTw 1s9w Toleqpp tuaN" :s9puou ilalu$ ze u9 sT gaf .Ft€Iuoset{ pllol -zsuIg^ r9s9pg{rru 19q8elsen p tuau d3oq '1prr pJs9lJpl{9+J9tr^I //.Ia>pl9sa^ p lalazn u Á8et píípulB ada z€ lunu '1arrglaar(3e zp {puup^ ueqÁuozs -rrr ueÁ1o ,qT {o1plopuo3 y" :alal9lupl $az9pl Joz$Ios glprlse^Io uaqlal -FIed B uaqqg ,l9IaJuaIIa p1lopg^ 1allaí8n g8gnaqlapsJaq s r.;zaul1upTzs 'papalsaÁl,auazs uapruazsn{zssor'uagp95 ,quropuí3gJl p luTul'r;lelpzssor as9la^J9 'c9o1od e lunu 'uuquoze eí8ueq 'ggzgulsco4lprn8aqqnp Á3a luTlü 'llo^ sogosro8 as9pa{saua[azs ap 'I9 89ssa39slarrau p ilatu 'Tulgu -zseq €lug^IT 19raM3al dup8 e ílal9zrprrr ilapaqJlt{ ,c fruawopnl sg 11t7-91a89 -u?zs e §o17lu3lIaIaJ aJJg - /,,ilallatu zs9 gpo)íIopuo8 salazs9ulJal p {au -s9rarus€arrr e eb1:- [p '1aurnallazs e atJazs ín" :uralalr9 9p9193szl^ E lultu ' zgnzsa gz lazsla lawlsl sodu9uropq'})í9lJ9 l]ezZa r{loddg s9pgzg,{33 aan sos9lle^ e ,{8oq 'apalualaír1 ugpl:: 'po3o1 9IIau uazs9Sa IR8_a^ .1r{u9ur -al9^ua[a zp uplperugl 'BpB8ourpr IeTIaIal9l IsgIIp^'glsa gr.rr11 uoÁugru -opn+ l9s9la^J9 ap 11pldlaq /aJ9s9luopla 1eu9í9ul91qord {aI9I e ilaJ9 rrrau 39ur ,{ueuropn1 e Á8oq'es93o;1ag ,Ia{)ozoTzsa ilolzs€I9^ Inuall9sJ -uaJazs s9 (uaq-7ggT u9snzssa,r8uo1 {osgpnilazsgurra1) uadlaq uBIlpuIIp{ -p ua8r q €ilolueqqol nu3u1,7 {topnu'rozssa;ord (suglsalord) 9s9p9z9tí3 peqrn -8aru sosglpn ÁuglzsaJa{ uaqqasa,(1aq'elsrpapr Á3a e 193e61 ,sírruzTlelJalau ueqgí91

^FTruIrd -ea '1eusnurzíIeal rrreu 1nQaqza^au 1zg ,(,,qcrs ue 3ur6 uap pun sun JnJ 8urq uap uaqcsrrt7") ,,,ilgzgT 3o1op op,r ug3eru e s9 3o1op gIpA pJ{unru -9zs w e |elg+zseIgl e alJol ue^ l9 upquozp Á3l,plgz el;q:ul9zs {unruazs nu e ilalu 'l;raze uadd9 ploz a^9^ ueqg8uru 19rrŐle",":IB^Ip^Ezs}gíes 1sr puapa88n; I9l>[unseleI'plgz ueqglp^ I9^aI p gaur 'sa8aslaqal uazp {psJ

"]o)odV

Az ember halála

örmény, román, cseh, litván, arab és bolgár nyelvre). A francia fordítás eddig hét, az angol négy, az olasz három, a magyar két, a hollandi két kiadást ért meg. Ezeken kívül megjelent két amerikai német és egy amerikai angol kiadása." Továbbá: ,,Az bodalom, amit az ,,Ető és anyag" közvetlenül vagy közvetve életrehívott, igen nagy és alig belátható, s az általa keltett szellemi mozgalmat korszakalkotónak nevezhetjük. " Mindez még Büchner életébeníródott (meghalt 1900). A mú a ,,természetes világrend" alcímet viseli, a szetző az e|ső f.ejezet elején tömören kijelenti, hogy a természetes világrend alapja az anyag és az ető megbonthatatlan egysége: ,,Nincs erő anyag nélkül - nincs anyag erő nélkül. Az egytk magában épp oly kevéssélehetséges és gondolható, mint a másik magában." - A második fejezet elején a szerző hasonló tömörséggel megállapít:la,hogy ,,az anya1 mint olyan, halhatatlan, meg nem semmisíthető; egy porszem sem veszhetik e^l,a világrendbery egy §em adódhatik hozzá." Azőta tudjuk, hogy a rádium* héIium-atomokrabomlik, vagyis az anyag fogy. Ami annyit jelent, hogy időben megsemmisül, azaz időben keletkezett. Ewel a halhatatlanság dogmája megdőlt; a ,,tetmészetes világrend" megsemmisülhet. Semmiképp sem akarjuk a materializmus vitáját újrakezdeni, a két axiómát csak azért idézhik, hogy ízelítőt adjunk arról a sziklaszilárd, fölényes elbizakodottságról, amellyel a rnú|tszázadi tudományosság a maga eredményeinek rendíthetetlen és végéruényesigazságot fulajdonított. S ez nem elég, teljességgel tudománytalan hübriszét megtetézte a felfuvalkodott, sértő és támadó magaJartás, amit minden más felfogással, meggyőződéssel szembeszegezett.Js A materialisták alkati jegye, hogy dühükben sem tudnak a szenvedély pátoszáta szett tenni; Büchner sivár, száraz előadása mintapélda rá: Hegelt és iskoláját awal akarja megsemmisíteni, hogy ,,Hegel und Consortes"-nek (Hegel és társa) nevezi, Kantot awal, hogy ,,Kant-svindli"-ről beszél. De ezen túl, aligha akad ma már komoly természettudós, ki be ne láthatná Büchner (és Consortes) tudományos terminológíájának inegzaktságát (pontatlanságát), ellentmondásait és felszínességé|hiszen épp azért aratott oly világrasző|ó sikert, mert a sekélyes ,,Bildungsphilister", a nyárspolgár-tudós típusát testesítette meg/ egy tömegeszményt váltott valóra.

]e s

Raai.rrr, 226,05,a Hélium 4,002 atomsúlyú. Minden eddigi és új filo zőíía,,íecsegés, csaiással egybekötve"; a nem-euklideszi geometria (Bolyai, Gauss): ,,nemcsupán az Unsinn (értelmetlenség), hanem egyenesen a Stumpfsinn (ostobaság) geometriája; minden vallás: ,,Wiegenwahn" (dajkamese helyett: dajkatéboly).

-o1zoJodu?zg-e*uzs|atuza-Jol9uuoleJruau€q,sry9zolt1":T§J'Ü1''Ö3;§; ,aqDszlalN_pl

€ ,/ueL{JsuaIAJ sep 8unsse;;nelt{Jaux" V s9;a1o1prÁ3-,(u9lzsa.ra>1 sn>IIlBlIpJ .(elíur y9ls9la^au

:rztuallaÍsnuzTlrulazsllu€ lp{pá) .3tmrtlrl;salsteg''

e 81pad za '>Iauqqasalal9{9l IIuBI€^ uofpe 1a.(1aq ,{8oii 'ilJ1 sglúrr y l,,arrr -zsa-íloq91 upl 9l9zs 19,1lu91 qla1 ílauepn.,,glr3aququ6 Úa 1sr uasamualaas luaula uol aJqa.I alq"

{p* s9 pI Á8oq '1a1

,,,Iplode19 rtqe8zr 8BíuB zp sgpo{Iopuo8 e s9 sgzryLy; ,,,8alu pllplzo1l9^ 19[9urro1 ulaupq'lguqeye1

",,

lpn lg)qqaura Álalulur gaur ílauarazspual lazs9llual e uattalaJ8aur - ueql€s9pgzu$gp s9 ueqrehuodgpp.rlq - aJazspual ,1r*i"3Ó1 y'' r,

Halla{ plalgpr.,{8 s9la^uazsua[a salazs,auJal /plpprugl sI lsnruzTlplJozs

p

-

qJIP aI}qIJJoq - lgs'apa8ag9s uPqJoporu.,{1r 19sr9ls9Pq ueplmn u9^I9zs -í3p ,€oqluü\t ,qls (eqreru = puTu) 8.raqpury = 8;aqpuul5 í(nazsarrjzsa = 11ol) Tolsilol = TolsI9I '(g>1snl = zlopil zloprulaH = zllotlulaH'({9I -p^/qo{ = 'eqJs 1ren§) 1renbsrg {JJprusIB ,sltIJIN = ar1JszlalNi'19zsj9i -ulzs) JaJaIIIqDs 9JeIIII{JS '(elí9ueg) nlgu elau aqleog:(eÁB ,,uaqJrll9>" -94=rsl}\il >Iau-/,{ílsltrAl" l9nllzstw e'(7azs9tr!tuíen1o1 'tudol-uelqals) 1eu -/,l§unTlqaqs" lDlnsngls '(edloscod=qJslpn§ 'ruIgzsagaJ1g; 'ru3asca;=ulas -e; ) zarrau 7.uu-,,tlJ s wt o pq4''' nou-,,ula sa qd o s olty4'' l9 s9I9 oz o| IJ ! {o sptu ,raig lulnJozso{ 1dos 9ssal9 ryzslaí3r lpTlo)t9l9í9zs ualals9lzt s'elleq-ul

V

-qqo[ >1rzolpp8e.rr 1arrra.raM8a; edruo1

,{1r

>1au39slrí3nÁ3a s9 >Ipus9ll^rcu

e lx;asal la^9lJa sIJpIIls ua^ala.ro>1d1o tglqralararrrsl salalzs9J s9;lJo>Isal9zs prr;139s191 1oJJe' ,,!v1" e ííu9rupala89rr e tÁuua azssopull4J - [2snruzrtell1] ,1os l€'{TP9pPqqe^ol lPss_!'PorodBzs e Álaur 'sr ,,nlala19" snlrpcads uerr 19s :nuztueqcaur p elzsnd ruau gpa)lg{ uasa8alaq'' ís9paílarr9l1a {alaze^Jazs es9pe8e1 {ar(Iap 'larygl> aJpqrullawqervr] sr glaqlalzs9'' zsanlJ; //la>I9Ja ruaupq '1aarrla8eÍup sn{qzsrupqJeu B Saru ruau ilaul 'elsqeu 4rzs391a -eleul xopouo ruas89ur 8urrqnq,,.8aul{nhaqlaz9{ 89sr3uíue //uglpuo; ze 8vl9tgz1>1 1989s9pn l?lv'' .lsnruzqBar uuqgígruro; l9I ^IpN] oc,,.{puJ!q Ipglp^ e >1o81op e 1aÁlarrre 'e[r;q tolelle zu peuéX&n uuqgígulIoJ >lolplop -uo3 sgpnl salal9{gl e íad9>189s9pa rrplafqo zp aJazspual Iatuzsa {ulplpl -opuog" :Bs9tu pq 39s9pn a;l1a[qo zp {unsgpo>11opuo8 s9 )íuns9la>I9zJ9 Á3oq'119 ueqqp a3a,{u91 ,Iza^au 1euue139s9le^ l9lalasJlgq s'p{ FpuI lgq -ue18gsepze8zo4 s? IgqgíJgzollJ'Igq9{pptualpru e le ryídery 1au9laz9u8.elrn .a39ssaualla-p{IzlJplaw 8aur pazaurla,(3al 19[es rymllplnul $ 9J la^^g leu -altuo3 s9'1eugqgzollJ //uaq{9u.aul soÁuozrq'' Ia ailarusl lgsnruz{plJaleru qJpqJanac s9 fo6 ugdnsr'l1alanla 1s93o11a1 prold3a s9 r8rppe uapurul uaselazsatuJal ,$ lglJgzo|lJ e 193errr lgs 1eTeJazspua; rcvgzo|u u'ltuluzug;g qq91 >1o.{ugruopnl TuIaIIazs s9l1ez8a zp euala^ yp lv|1ryqlrgPraua í191 -esJ tuau ellaluazs ersgpgp8szn rc{IlIJ) p 1u9{9d .1sgluelld í3a 1unla,r eJ9s9po{rlw lulJgzolr+ 8uln171q ua&nx 89ur ugdnso eq'891a ugln {ezg

,lo)odV

Az ember halála

maga iránt minden vonalon, s íw végül módjában volt a fudomány mártírj ának p ózáb an tetszelegni. A Marx-Engels - alapította ,,fudományos materializmus" óriási szerepetjátszottaL9.-20.századtörténeténekkialakulásában, ez&ttárgyalása külön fejezetet kíván.

De voltak Lázadókis, nem az anya9-elv és a tömegember ellenében, hanem éppen amannak nevében és emennek szárnára kívántak teljesebb sikert és teljes szabadságot. Anarchistáknak nevezték magukat, azaz szó szerint a ,,korntány zatlansá g" hívei voltak. Az anarchizmus, mint műsző, eszmerendszert jelent, amely tehát rendszetezni kívánja ezt a kormányzatlan állapotot, olymódon, hogy az egyén megőrízze ugyan cselekvési szabadságát, de a társadalmi élet mégse változzékkaotikus zűrzavaruá. Az államhatalmat elemi rossznak tekinti, mert eltörli azegyénveleszületett, természetes szabadságá| tagadja a jogrendet, mert kényszert alkalmaz; ezért elutasít minden kötöttséget, mely nem az egyén önkéntes akaratából származlk. Elvileg igen erkölcsös tan, optimista, hisz az emberi természet jóságában: ha teljes szabadságot adunk az emberne§ s magára bízzuk, a saját és társai javára ki fogja fejteni összes jó, pozitív alkotó képességét,s megtalálja a módját, hogy önsegéIy útlán sziintesse meg a szabadosság kinövéseit, a közjónak ártó visszaéléseket. Hogy ez mint v,alósítható meg, arról sok tanváltozat szőI, de alapeszményük közös. Am itt is meg kell különbözteüri az elméleti rendszerezést és a tevékeny propagandát; a teoretikusok többnyire szelíd társadalomreformerek és erkölcsjavítók voltak, a tett propagandistái viszont bombával és késsel dolgoztak. Az anarchisták abban különböznek a ],8. század ,,í7|ozőfusaitól" és moralistáitól, hogy míg ezek az ,,emberiséget" elvontan, mint valamely eszmei lényt, tartották jónak, fennköltnek és tökéletesíthetőnek, ellenben magát az embert, az éIőlényt, egyedeiben és tömegében, ostobának és rabszolgacsordának -, addig ők személy szerint minden egyénre kiterjesztik optimista jóvéleményüket. Vagy legalábbis megkövetelik számára az önrendelkezés jogát. Nem tagadják ugyan a rossz ösztönök jelenlétét,de biztosak abban, hogy a belátó értelem ezeket háttérbe fudja szorítani. Világos tehát, hogy az anarchizmus nem egyéb, mint a 18. század racionalizmusának és egyenlőség-eszméjének tulhajtása, szélsőséges intellektualizmus és individualizmus. Nem tagadhatják az anarchisták azt sem, hogy az ember sokf,éIe társas, közösségi tevékenységre kényszerül: házasodik, családot a|apít, izleteket köt, hivatalt vállal, szövetkezetekbe tömör{i{, iskolákat, kórházakat,

/lorupllg ze 3a.ut ru9 wau 'd9u uerr 39rrr ls.aJa^ulazs luFI 'II9Ipí8 'I9IDÁ3 s9 ,{Iza^au >Ipulrlpllg s9'etgangzs Te>Ios {pupl}Il91p>lgpdesc 1o1e '1oze IoqV " {glpzsnd ",>1au9íqqa3apq3a1 1aíurozs 8ap1q uapuTtu a^au e urBIIy" :Ip^9s9upt{oJDl qq9lToplg 8,au í3a 1auaqcszplN ryheqplofau lalaz9pl zy ,[saualla-elr111od] ,,relrl§od4up lgls 'telqtlod-urau pulu zp 'uagulal -alJ9 su9Inlp1 í8eu TpsJ TruV ,l1ol aíapr sgl1eÁueq rulqlod p p{pzsJo{ .(8eu uapuT_ul pJr.qp{ y ,1rz39rr,r pJgs9^oJ lls9ru e ryd8a ze '19 1gqlrsgur e 4.(3a zv ,auJzsa uJapou uaqgJaul upII9J}lIn{ p qalaJualla - 193eru eslrtu9 as Dluas - wpII9 s9 plr]l1n)" :19Álaq oza>{+a^gT ar{JszlalN Iz9pI sI IaTJou Á3; l1au9raqura 1n8eur e 19h.re1 tuau - 1e1>Io - pqou '!lJz1p\ 719l -{ozs }psp];delp3arrr gluospt{ aqJs4aTN pru9 rÁ191uHa1 '{9lslqJJ€up zV 1oqprc zu'lryztg'eupuexaly :epl9d up^ sI ar9f.gzalua 11a ze' azs led,eJo>I s9 s9Á9I^I 9í ryugppd ruoq írolerrrprn soíe1 ,6y 8gzsroplJupJc íu9[ap1 1esgl;pgq3gprr el8uy'8gzsroloÁued5 ípep >IoJ9zs9sJ p pru9u íllp ug1o; -glal 1pu9ullplpt{ IBlIlI1od 8gsesrglzgT p ugpr1rl'19ro>1du9; 8aur apalurara1 Jo)plp pJr_qp{ Iu?qle zV ,q auaila s9 11allalrr1aI9uIIa uapuTru 1aar9l1ez8a 1elp8lozs 1ug.rer{8a Í8oq 'pa.rruazs uPq9qlq $P{IP ze ueqqe - pJ9lPu9q {osnTl}aJoal p - rualau9lJol e Á8oqlesc trz8uuq uad9zs zg- ,,,na39sualla glarüpl9q ulau DI BJFlIn{ s9 uIeilV ,1aulpd9 ar9s9pglía; sa^Jazs ulau s pl9s -pl_pzrupqJaw >IgIa Tullppp§Jgl e 3rpurur {aJazspual rop1lod e paur'11ol aíapr 39sa3uaÁ3 relrlrlod e opzsJo{Jrqln{ d3eu uaptmu {atnualau9lJol p lJ9llup 'e4o zu zg ,ilapa{a^9ulal uaqÁlaure '(1eugí9rnlp>1) 1au939slla^ -Bru Truailazs wopppsJ9l erup a[glzssangr9ur zsal qqp1ul l9uup '39srdpru -azs lJaqrua ze 4í|9^ gqqpsn{ruoruJptl s9 9qqeÁuo191pq lguup 's9po4rr9Á3 relq1lod Á8et,tzgqrÍ8aze}9sgpg{alDl salazs9tuJal a Tauragruazelzalzsala1 ,psllpJoJ pJ9uzs€q 39ssozo1 e s'elzgqnJlal Fzs.aulJal p IaA 9qs9^a1 l9ultr^tr -rure t939slaqa1 s9 1939ssad91 sazsso aí8rn ars9líalr1 safta1 Á8oq 'etgwlgzs Áu91 r.raqrua uapunu 89sglaqal (alarcuoc) sa3a1^{u91 'sIIglT^ uaueq 'ruop8o1 lullgzoItl }uo^la urau 39speqezs e uaq9uazs BlsIqJJptI€ zv" :(8t6I) Ja!?oü {topru rpTIJatuE ze Á3y '49hu3rcl lu9l.raM8a1 81p.rl* 39rrr 191spq).Ipu€ Iplu e la^J? ze 1zg ,1p3uaÁ3la urupleq rop1lod'11o11eÁueq pq9lJuapolap lupllg

llo s Jo{)p 8tpurur eJr.qp{ e :st er93 ]puzo{lp^r_q 11r^pl ualas9l[ap1o pal.arullt (ar9s9l1sosc1o1ra) ergsglyrefflaru

zp Ioqp s9 Jo{Ttup '1al noz8gl^ p

-9srtup1 l4ezPo

walau9uol

,

)g^alupq e uaqqasaÁlaq'ergsglrol8aur 1aÁu9lqrq ila1a^o>Ila 8epruplp ze rual}sa19l IIa{ la{a{9zsgl?l, r_EIIDIIe :8aur gpueplo ]ulJazs a^Ia s9lnsad3a sa1 -u9{u9 ze u9llJlzs eru9lqord V ,ulas MuolÁu9rugrgralupq !rrazsr{u9>1pqa1 urau 'puar8oí 9inzsÁu9>1 'sauralaÁ8a uasJulu pq ao ,tpso8oí s9za>Iap9^ p I1rua11a s9'st 19zou;tq {puup^.{8oq lg1srqJJpu€ zp {IJaus{a In39^ {gr€qruoqlal Jo{nüJgq less9zoJ9lpqla ppqpzs 1alar93; luas 39ru s'{Faqu9ugl u9 Í+r_l souosJlo{ Y' yazs Áu91 €o[ {aza 1aqaqlualaf ,qrs 1;d9 1eleln {os9lnsJ9l salu9>tug sITpsJ zapunu Dquaza apulg 'ua31

]o)odV

Az ember halála

és mint bűnt az erkölcsok s a jogok ellen." - Csakhogy Nietzsche azŰbermensch nevében szől, s a tömeget az ál|amnál, is jobban tiporja, nemhogy szabad eryének egyesüléseibe kívánná verbuválni. - De kissé előresietttink. E.,np nagyjából az elméletek közös alapja; ezentúl két válfajra tagolhatók individualista és kollektivista (kommunisztikus) anarchizmusra. Az individualista anarchizmus első hirdetője az ango| William God-

win; igen tanulmányos elme, főmúvében (1793) Locke, Hume, Adam Smith, Bentham, Priestley és mások nyomán, a természetjog elméletének következtetéseit fejti ki, Rousseau és a Nagy Forradalom doktrínáinak hatása alatt. Az államot ,,mint olyant" eleve és magában véve rossznak tartla, minthogy azonban de facto fennáll, egyenlőre szükséges rossznak: keresni kell tehát e5y olyan politikai-társadalmi formát, mely az egyén szabadságát megvédi és képességeinek kifejtésétbiztosítja. Példát a liberáIis gazdaságpolitikárőI vesz, ahol az egyén szabadon érvényesülhet: ,,Ma, tudjuk, a kereskedés ott virágzlk a legjobban, ahol meg van szabadíWa a törvényhozás felügyeletétőI." A képességekszabad játékában voltaképp a természel, az élet törvényei érvényesülnek, azért ,,nincs oktalanabb és kilátástalanabb, mint a kísérlet,hogy a Mindenség változhatatlan törvényeit pozitiv előírásokkal helyettesítsük." A társadalmi-jogi életben a visszásságok, az elnyomá s és azellentétek kiküszöbölésére Godwin a zsúri-rendszert javasolja. Államra szükség nincs, az ewes közösségek, ,,községek" autonómiáva| tuházandók fel, s a kebelükből választott zsűti legyen a jogszolgáltató és igazságtevő szerv. Hogy abűnözők ki ne vonhassák magukat a zsűri hatásköre alól, meg ne szökhessenek, a községeknek szolidaritást kell vállalniuk üldözésükre és megbüntetésükre. Írott törvényekre nincs szükség, a zsűri esetről-esetre mérlegelje a körüIményeket, s először intse a bűnözőt, hagyjon fel életmódjával, ha pedig nem engedelmeskedik, adja át a közmegvetésnek. Ez hatásosabb lesz, mint valamely kiszabott, előírt büntetés. - A községi zsűri az egyetlen állandó jellegú közintézmény. Az otszágok közti viszályok elsimítására egy nenrzetgyűlés-féle állítandó fel a zsúrik delegál§aiból, de csak alkalmilag, szükség esetén.

Az egyén szabadságához, képességeinek kifejtéséhez azonban meg-

kívántatik a gazdasági függetlenség, a vagyoni önállóság. De a vagyon csak munkáva|szerzett lehet, nem örökölt vagy mások kizsákmányolásából eredő. Godwinhatározottan a magánfulajdon mellett foglal állást: ,,Az engedély nélkül, hogy szabad akaratát mindenki tetemes mértékbenmegvalósíthassa -, enélkül nincs függetlensé$, nincs haladás, nincs erény és nincs boldogság. A tulajdon palladiuma mindennek, ami drága kell, hogy legyen nekünk." - A boldogság e felhőtlen képénmindenesetre rajta van az angol ember gyakorlatias lelkületének bélyege is.

lgunls xOW 19í9ruzsadep z9p9 ll11,oJJezs ,upqgÁu9Jl s9lIIpeJ p luas g ap slnuzrqJlPue ze 3|B?^ Pllopuo8 uPqqpsn>í€ol s9 uaqqasa^aq l_euuv ,(49zryB9s9lp^ gIDln]uI sa89slnzs zar{9s 1alaulsr8gs9pl ^FIn]u' /TPlzo)ílopuo3luau aP '1e1lorr ,III -9IalusIIaJ 39s9prr E IRIgIaq pozÁu_eq {Ies9loPuo31a'ruleqpuor{,lFpuT8aru 1apalnPual ls9IJ9 s9zoruPqa{g] B s9 rBdrí8Bu B (snulzlTpllzsnpul ze) rolnu'lalzalra1 lDI9IJgDozssp glarural ISJPI s9 - rPePq 9IaJ ss9usoluodzo{ 'vsglgztlu4lual uoIBlPq e s9 snruzq -puoIDEu p s9pgl[al e ugp1ru '1epele lDIorupII9 llgJapoJ s9 llgzllpJluaJap urau Á3oq 'qq9{ul8al so39s9lP^ :la{nlazaduJ9{ {?lJaru$ IaJ IlüIau9rJot ,alza^au sI lul/vlpo9 's1 luoqpnoJd lzulailaÍ za uaddg ]Pu9oszJnq ugp -rur ,xle;Al aJI9J ailaruq lza s'u_ehuozrroq (sor'edrsr{'s9{glslT) .rg81odsol e seurp8rozs s9 salaJarusplal IRIaJ §apeTlarua ua8rurau'gzapua Eqs9velz9q ,11opn8ereq 8apel9urla pJrupllg ze s'nozop aI9JJp uoqpnoJcl {€sD qqplul sI -wrq9 ueso,{uguropn1 lntpuour d8p í8oq !1on >IaI9I l9l9[ uIMpoD //?uutuopp€sJ9l p qqo[ puue 'u9ír3a ze qqgzonlpllg^ s9 qqaualta8 ,{au9sazsso zp €T9lrsolzlq s9 al9p9ur e39s -8nJ lgrrl*'qqepeqezs I9uII^I" -peqvzs1o8el saÁ8a zv lputlazs 39slnzs Ia 1lz9lul uasozo{ 1a>paÁ8n s9z9{ '1n3eur 1lad8n >1n3eru e lrzolp^rr 9^9[93\1a39ss9zo1 pequzs ruopppsJ9l ' ílsnlgredde relulod 91roleÁ3 s9 gynzsÁu9>I uapunu zsa1 gssa8alsglgJ e alulJazs srueí8n puIJoJ Tsgpo1l9pzeB e zg,lorupllg zp lu}alunlla pilu>Ip ue.,(8oq'uolgr ípw !nss91 Á8oq'uI 1n[lal9ursr F9zp 1psJ r9lar9r Áu9q9u ,azsso E )auzpJ yas?pgzlozs u9r9{ tu9{u9la>laÁlarrre s 'a49I Tauugíu€qgí -9uIJoI {osglnsJ9l peqezs >1aÁlarrr 'uqh1 >1opodosc (slgr4zsnput) 91aura1 8pads9 'zoqg1o1rrq (>1eneí) {gzo{zsa Is9lawJal p upl e8oí >1auquapuT_El :rulepní pele zoquoí8e^ tlTuapunrr '8a1glzalualla 'elsrununuo{ llo^ uIaN ,ar?zoyzsa sgloÁugurlqszrf, e 1urur 'apalr9 eruoÁ8un 'eruopíelq ilaza^I9 In{I9u p+mrrr e ugdnsc +9lar9r paur '1euglslununuo{ l9 19lI9^ uasa^9l s p '4gpzgrct{3etllall9J ve aq,,,s9do1_ uopíeln1 V" :s9puoul salIq 1lzulnlgzs algl'{un+zo{I9lpl JguI ala^ luoqpnol4 eíglJpur8aul rrrop3zor:r p l9apl ,l9lpafral luau alsuau -puo{ p pupl '1adarazs pozslgí ruau uaq9s?pgíq snruzlr{JJpue ze ípssgluq paqo6) pDI9lsII€IJozs p{;r ,up 11o.rr (uosduroql urp{IIM'Áe.r9 uqo{'uamg zp s pDlosmlp11od sI9JaqI 1o3ue zp {esJ Á8oq'e1o ze za !1al T}haqzapa; snrrrzl1e.raq{ € uaqulmpog 'Tu4z9uepo ueqqof e11 (19tdu3ar9) 19s9 p{o so{oJo 'uallaÁ8a Álarue 'pzadg8 //qauTauDq 89srreqrrra ze lIo^ ualalzsa ze za'utoleJn I€IqITod elíe; sazsso zu {{üoqlal ultpT_tllp 'er4ezs -ro>1 8oploq p arualuqal aJgla >IauJaqlua pozol9í91 19[ uapurur ila{ IauI -uI9J9 ÁuI^I" :II9DIIaJ ul1vlpo3) s1- ,,21auala139slnzs 1a,{u.auz9lulzo1 lqq9l sazss9 zp s9 TIJrlsz e Á&oq'uoáeu Á3a rulgpl í3r.r a-pí8oJ ruau'leln8errr 11zzIqal{Rzsa uglzsnd {alaqrua zE s9 Tru}zs8aru upsspl razsÁu91 e eq 'r1 1euelígsJoq lolos91llgzslal {€sJ uaueq 'T_ualugp 9qq9l ryu8o; ruau J9ru p [II?Lsz e vH" :8aru 1auaÍuvzs ua)u:(zs >llJrlsz u Á8oq 'ze 1vl39tt uly

,lo)odV

Az ember halála

egyéniség, fiók-Nietzsche, karikatúraszerűen hatna, ha nem volna félelmes, és félelmes lenne, ha nem habra mégis karikatúraszerúen. Innen ered, hogy egyesek nagyzoló komédiásnak, félbolondnak tartották, mások komoly emberek - rendkívüli lángelmének (így ]ohn Henry Mack ay, újabban Eduard v. Harthmann, A. Ruest, M. Messer). A hatalom viszont melyet oly gátlástalanul támadott, annyira abszurdnak minősítette nézeteit, hogy könyvét be sem tiltotta (18U); ez lehetett számáta a legnagyobb sértés.Ha Feuerbach bebizonyította, hogy az ember az embernek istene, ő következetesen továbblépett, s nem az ember-lényt emelte isten trónusára, hanem azt követelte, hogy személy szerint mindenki legyen magamagának istene. Mert még a természettajzi íajta-eszme elfogadása is kötöttséget, függést jelent. Ezt hangsúlyozza már könyvének címében|,,Az Egyetlen és tulnjdona" (Der Einzige und sein Eigentum, tehát nem ,,der Einze|ne", nem ev egyes, nem az egyed, hanem a legszemélyesebb empirikus En). Az En szót és minden szÁrmazékát narybetúve| írla; az ő n/ajdona az egészvilág. ,,Tulajdonosa vagyok Éna hatalmamnak, s akkor vagyok Ílnaz, ha Magamat az egyetlennek fudorn Az egyetlenben nuga.a fulajdonos is az ó teremtő semmijébe tér vissza, amelyből megszüetett. [Erbd: magamagát teremtette.] Minden Eníelettem álló lény, legym isten, leryen ember, gyengíti egyetlenségem érzetét,és megsáppaszlla e fudat Napiát." Ennélfogva az állam minden forrnája mindennemú jogi és egyéb kötelék elvetend§ megpemmisítendő; a tiársadalom legfeljebb a tökéletes egoisták szabad eryesülése: ,,Ezértvagyunk Mi ketteru az állam és Én,ellensegek. Nekem, az egoistának, az ,remberi társadalom" java nem fekszik szívemery nem hozok neki semmi áldozatot, En csak felhaszrrálom; hogy azonban teljességgel felhasználhassam, inkább a Magam tulajdonává, teremhnényévéváltoztatom át, azazmegsemmisítem őt és helyébe, egoisták egyesiiletét< állítom. Ezekaz egye "az siilések [azonban] nem g,yakorolnak valamiféle hatalmat mindenki addig tartozhatik az egyesüésbe, ameddig akar, és kiléphe| amikor tetszik neki." - Szembefordul tehát a legindividuálisabb üársadalmi elwel, a überalizmussal is, minthogy szintén az államkultuszát hozta magával: ,,Az államleryen szabad és eryenlő emberek közössége [mondták a liberálisok], és mindenki szentelje magát azBgszjavlnak, oFoaiet fel az rfllamban, terye az álamot céljai eszményéve.ÁUamt Áttamt Így hangzott az eryetemes kiáltás... Az állam gondolata betöltött minderr szívet és lelkesedést keltet| őt szolgálni, e földi istent, ez lett az új istentisztelet és kultusz. [A fulajdonképpeni poütikai korszak állt be.l Az rállam vagy a nemzet szolgálata lett a legfőbb ideál, államérdek ... igy aztán aküön magánérdekeket és a szgpélyiségeket félrekergették, és az önfel á|dozás az államnak sibbólethtés vált. Fel kell ad-

*

Sibból"th:

a

hovatartozást elráruló sző, jel. (Y ö. Biblia: I0, GLL, 7.)

-9r,,€191aru (>1eu9herrrp) ryugsgleq ar{JszlalN >Ip§J za ap'argplÁ8a lpplll9l efierrlp 19usr u9[ala pezqzs u :il9lg.J rerod pa8ua1 aí9{9q €ru9u s9líalaJ e l9 uopvz9zsI1á,Iglpt{ sad9>11aí s9 sJos sad9l1af ,8aru 1pq uesoíug8errr 'ueqroruo.,{u qqo,(8eu8al e'podolrl sT lgqqa ugpTlII s'191a19 ella8ua1 19qs9p -eer9 p39,r !o39pn p apa^ eqguopíep1 s9 epodua1 uaso393 HV ,19ual -[ala; q 1a ueqruoÁu s'11o1e3lpqla'1aqad8a ilalaqal 1rru'193eul pll9qpl{l{ uglnI_trl urg l1a39srraqrua ze allal8aural uaq9Jo)í /,Toppqezs" ,lJTt zu 'lyugl ,19he3l1eq plluíeq -ulzsu adraul a1911addrg IuTIJaq e'ueqgprr llo^ sT zv gpezroq IgllaFuI9J sv píígzsllol9l T€sJgl ?yn '11elzse z€ IsapJa^ a^ual -lal üas lrllírrlulas lulnp tu?Ia eílozíulpd9T gürcq9:q3gzsJo s9 91e8ro;1a; -39Iy, {aqgzoJoq Á3a puellelequroÁula zs9n9rulile8 1prrezsla'popuarzo1 IanaFpual qougzs Á8eu B zg - ,,,nol_p^ Iglgl.rl1eleq ure3e6 p luapuTtll u9 s9'prla; uop[epq p ulo1e}pq p luop Á31 'srua81 ,p€Jplu ruouopíep1 e ze fu"Igl rupe8urla {pípnl luau lptu1el€q p ilaIaJ nuv ,lputuu8ery urope8aru }s9zpullelpqlal p 1er.rrpleqfta1 e '193o[ souopfelnl e Á3ut'lrurelen >Iazso^ purouop[epl lo{nup'leurrre8uy1 tuopp ug 1o8o[uopíBpr y,rue3e141 uroz -Erulplpr{Ial aJnup 'a.ruapur141 zlpso8oí 1oÁ3ea eruop[eln+ uaíp141 ,a1lual 9t993uu InJa)Is )purrr€tu1elpq llnp'uaptmu ruouopfelnl ,lrv" :souop -[ep1 ualla,íBa ze s9 gJrq uallaÁ8e ze 'rrropleq uallad3a ze l9qq uallaí3lt zy ,aqgÁlaq )nhpl{I la{u9r_w e s '1gurplBq 1nhqÉaru Á8oq tnhalunq 1e^^p urau€r{ '1unppro1 zoqrrrpll9 zp luau uasalazs9ruJal u9walap9rr íeb;q -JosJ lprueruplpt{'1p equreln'tüa]au uallaurlaÁu9>I l{B'1a 1alo1 ze lurLg -,,,lelun8errr 14$aqza^au [1aptmsa8uadun1] {au9qJnsDzs9.(3uor'198 -aulolzsso rrrolspesJgl plslununuo{ p luFü s'1unÁ3en 1ozsg.Á8uor ueígíu uequoze Jo>plp '1uuazs as9lsJaq Tls.plrr p -pur_u :s9lsJaq e za 1lwzs8aru />ualalsJuluo sa ,zsBÁ8uo.r" (raqura) Á3a-r{3a 39rrr u7q ,{unl9^ 911oí3uo.r 9paÁ3a ueígÁupurur §§tla souopíelnl qqgfia1 e í191nu zeze'naÁlgulazs erurold8a /Tu$aI >1agpaÁ8a ueígr{upurrrr ilgla >{ousJuBrBd uapaí8a ze 'ty qqglBaly :[drun1] zsgr{Buot rruapuTul .ro>plp'aírunrras sJuls {auDluas Jo)pIB '1uopfelnl saÁl9urazs e ry_r§alur_rzs8arrr eg" :pn1 ilrua^ pq{oilIq alglaq 1rÁuuaure Á3ed,'3.eytl,zsg&a ze euopíupl9 ze uazsn{ '1rpalzaÁlaq elgÍdep (uo.{8el) uopíeplug8Bur e aaala í8oq'l9r{al {Ipgrau9 lglp8pw - ,;pe oq1za4 89ssazsso zu 1aílaru'rrropleq e ze qqgwlr(uozsr 39rrr ap ísnurzru -nunuo{ p IaJ ppul9l p33oí'anazsgl ue^ Igl>losouop[elru sar(8a zp uaqTue 'uelp sgruodula zVlua$olac ruoleJn'lode119 9Il93 leruos g3zolltppqpzs us ze ÁBa'snlels Á3a 'ure119 í3a 1esclur8aru eft9c '1orrre119 ze sr eípeurgt ups -o8ueq ÁBorpq s9 'eqgp,r prf9ssozo1 e '197zsg3a zu ?tpad8,gul '9Ip rrroíu aqs988r_ry 9IB^ Iglsgl.rl u ueqqoí89ru rla8ug la^9s.alalunzs8aur uor{8err sa,(1 -9ruazs uapuTlu sílulzlunululo{ V" :39q er1o; qqese8eru3a1 91aqlazd9>1 e esgrrro.Áula u9Á3a ze vaql41aza gaur 'ualla snulzrununüo>I s9 snulzlTplJozs p IaT{ uaqqasa^aq 8.arN -,,TuBl{9 {putrlpllg z€ {€sJ s 1ulun3eur {unu

,lo)odV

Az ember halála

rúzésevolt.

A győzelem azoké lett, akik nagyon

is elismerték a közösséget,

hogy megnyergelhessék, és a hatalmat, hogy beleüljenek. A kollektivista és kommunista anarchizmus hívei abban különböznek a fentiektől, hogy a va5yont kisebb-nagyobb mértékben köztulajdonba kívánják venni; így a kollektivisták a föld- és tőkevagyont, míg az egyéru munkával termelt fogyasztási javakat (ipart, kereskedelmet) meghagyják magántulajdonban; a kommunista anarchisták a termelési és fogyasztási javakat is a kisebb közösségek, egyesülések birtokába juttaürák. Minket ez az aranyborjú vagy fejőstehén körül rángó örökös rífus tánc nem nagyon érdekel, mert akármily szaporán váltották a figurákat, az imádott bálványhoz nem jutottak közelebb. Szemünkben fontosabb és figyelemre méltóbb a táncosok serege ma1a, mint történelmi jelenség, mint a csőd egyik markáns ttiLrrete. Ugyanis mindkét alcsoport, az elméleti harc mellett, egyúttal a tett propagandistája is, az erőszak híve. Ismertebb nevükön ők a nihilistók. A kollektívek vezére Mihail A. Bakunyin volt, a kommunistáké Pjotr Kropotkin, mett a mozgalom hazája Oroszország; egyébkéntcsak Spanyolors zágbanjátszottak némi szerepet. (A sorozatos merényletek elkövetői javarészt nemzetközi anarchisták voltak lwar., de nem léptek fel szervezetten.) A tett propagandájának alapeszméje így fogalmazható: Addig kell pusztítani a hatalom birtokosait, míg megfélemedne§ és önként lemondanak róla; másfelől a ,,tettek" vagyis merényletek kitúnő eszközei a propagandának, a hírverésnek,fölkeltik a figyelmet, s új híveket szereznek az eszmének. Ezért mondottuk, hogy érdekesebb tanulmány, kikből kerültek ki a cselekvés hívei. Ami Bakunyinékat illeti nyugodtan magunkévá tehetjükMax Nomad new yorki egytemi tanár megállapításait (19a8): ,,Bakunyin kollektivizmusa - abban az időben [1870-80-as évek] majd minden radikális irányzatnak egyetemes gyógyír,la - egyrészt párosult Blanqui összeesküvő és lázítő taktikájával, másrészt fölerősí§e és megszépítve Marx osztályharc-eszméjével és Proudhon >államellenes" szósallangjaival - ew oly réteg aspiráciőit, vágyakozásait, törekvéseit fejezte ki, mely akkoriban igen nagyszámú volt minden gazdaságilag és politikailag elmaradt országban. Lecsúszott hivatalnokok, értelmiségiek és félértelmiségiekvoltak, azídíbenközmondásszerúen: üglruédek ügyek nélkül, orvosok betegek nélkül, újságírók alkalmazás nélkül és főiskolások jövő nélkül. Akkoriban ezek az elemek tiirelmetlenül vártak egy küszöbön álló forradalmat, mely a hatalom biítokába juttatja a maguk csoportját. Nem tudtak róla, hogy anarchista hilúk egyrészt Iáw áu|, takaróul szolgál becsvágyaik elfödésére, másrészt arra, hogy a forradalmi radikalizmusban úduptiázzartak baloldali versenytársaikra: a blanquistákra, kiket nyílt harcuk a forradalmi diktaturáért, diszkreditált, mint csupa álláskeresőket, sok radikális munkás szemében -, és a marxistákra, kiknek >proletár< radikalizmusa a parlamentáris

/plelopuo8 Á3a {psJ 1esc pddeu s9 1aíí9íerrrplní ruopppJloJ p :u€^ s9ln3 -9IaH í3a 'uroplní ÁBa'zse3t,l ÁBa 1esr !azaa.1? ír&e >I€sJ €Jplu9zs JÁug:ut -opnlso^Jo 19s '1uelÁ8atl,'19>1tzy1'1g1peqcaru FuPl au9 >IPSJ s ap9 '1s91 -oqruoJ p :Jalu$ y(u_eruopn+ Á3a >1esl lgul1epp.rlo! v" :I, í31 ueqgsnruzu -alDI lüo1eppJJoJ e'oa{1sea1l 'esrgl qqesarreu8a.I //,alau e pualzoT pru lau -nue '1euuppuTul ps9loqwoJal s9 tauza^au 1aulaíl9pa^uazs zsouo8 eur 1pte teuuepllTlu usgqpequzqa;" uropppJJoJ p lullazs urÁunleg .Éí3€! ,ugígzs urue,I Ig3T {alqqg.r e s,raígsca5l'urÁun>lug 8aur 1uuzollg^ 9ss9^a{ Ápu tní8oJ IulH 11o s '9zs zsal $ns_€ru I9JJa ao ,llpuel-{pzs9Ja §n>InpDlolu -apqup IaJoS s9 urÁun>leg eqlelro>1eÁ8 p elll^lg s'1al91a191 sa3aíu9l uap -unu smuzlxJpru xopouo ze nolnuzs ualalJTq 'uaq9>IapJ9 pruplpq 'uTua.l 1oqe '1uod9l3n ze up^ lll paru 'uesezssoq d1o puurz(unleg >1unlzolp18o; u9zp >IpsJ ddpluopíe1nl -,,,{9llorys9pn8aru ugln ruo1ep€JJoJ IJaqrualou Pl|-lI6I zP Fualla^zql va ueÁ8oqe Jglpzrla JazsPual-la[,tozs e s9 9l9uo -IDptlralr{ [,m] e >ITzgqugll[{ lolos ruau ueqgígp,r prs9l;d9gííp p_eln rrro1 -pppJJoJ e sg 19.r89sduaT9^al nu1eppJJoJ e esg8o;1a; r€oq s'11ozr €J_qrygle uluaT uasa8aldu91 eígl;dup8arrr sntuzrqJrpup TuIípppJJoJ p lu1u Á3oq'ug[ -dep as9zala^al lL€^pI'1es94 ilalu$ ass9^a{ 1euurr{unleg'eporydelp3aru IR^pI ua39s191uapunu'1r; pqe Ia^9 gsla ruop.rnlaírrozs e pt(latu 'vuqgz{ul -lal9 salalo{Á89u sptup}pt{ urÁunleg '^oplalzs ,{ 'g.rpau9pgt €lsnesloq ilalu$ zy" :4tzonlp^Tl{ pnop1alzs s'ergln;g1a uTua.I -ehyde11g*aur uasaí1 -aq l9ulq ppuloN rqru - ileI prlgzit ,pJgsglu€qqorrx souol8oJ noupl Tau -sa89slnzs lo{pzsgJa uapuTtu s 'ueqruopppJJoJ llazg{ e prq urÁun{pg 8rw 'lsgll9 rp13o1 no11alu esggsgpaSaru sozsolezs snruzrununuo1 p 9l9uollpu -Jalul ,11 e s qa8ug s9 xJpI^I sruBÁ8n uaq9[ap1 g zv -,,.lo)9 {9llalalTuol s9 1911oíu9uIT9szDI tglrrroÁqa'{.ailala,r eq3gse3pzs >IpsJ 3rppapurur u9Á8n.rn psgIgzIrIAIJ s9 as.al}sosJlo.TJe >Ialaqüa ze 1eza paru 'ruazslaro1 aJ9s9logozsn)H safia1 4aura^Ia s9poTrrgÁB uezÁuguJo)í s9 3gsglequua; e u9 3;ru'1nsoluodzsso uaq9zol wpllg zp uopí€Fl uapuTru í8oq 'pzaa pJJp Inuallalaqmla{Ia paur íauuaq Tlpg^rzsla1 e8eur s'nlsaÁ8a upqruel1g zv 19íarc uapurtu ruolppBsJ9l p snruzTununuo{ p ueru '- vl4 - plsluntu -luo{ >1oÁ8err rua11" :ugídep s9Jatusllal saÁpq ua8r 8rpads9'1essnurzn Inru -rIIo{ PlsIxJPlu E llnpJoJaqruazs ua^alatu ur,(unleg e8Bru Á8oq'aqlalurxa1 tzsa^ ruau pBruoN luozsl^ ,rualrueJal lepual 1alzalaí8r 19l ppaÁ3a uuq -zsopT soJol e s'rala;ualla qqasgra8ol >I9o)upJJ >IE:lIo^ )9 (9€6T) st u9íept proqgqrg8lod e 39rrr'la1 pld91 ualleze^Jezs loqe'1o8gzsroloíued5 e^9^L ,19 1eforg^lzs pqJoqgl plsrxreru B í8Ba l9zs {plpgJgzs pqT9l{azs aLeJuoI -n{ Ia^Iq'lÍBIBl E IgIp e3Bur ailalzsa^p'+ppq8arrr $ uaq{aza sgposorg8 -1od zvze'sgposorudl ze JoTTtu s 'erqg1 pode1 ueq1o89zsJo ]loppJeulla zp >IPSJ snruzlurr(unleq e r(8oq's1ueqqe {pupPruoN {unup€ 1a>11eze31 ,,,ueqno3ezsJo qqpl -lopppr{ Be189sepze3 u 1par1 'Dolípq 91a;8gssolpzo>IoJ 4aza^Jaz$lezs s?

,Io)odV

Az ember halála

egy célia lehet a kérlelhetetlen rombolás. Mindeneszköz, mely ezt §egíti, jogos; minthogy semmi más tevékenységet nem engedtink, csak a rombolást, ewel elismerjük, hogy a forma, amiben e tevékenységmegnyilvánul, na5yon sokféle lehet méreg, tőr, kötél stb. A forradalom mindent szentesít, különbség nélkül." - Midón Vaillant bombát hajított a francia képviselőházba, az anarchista Tailhade egy banketten így szónokolt: ,,Mit törődtink mi az [ártatlan] áldozatokkal, ha a geszfus szép; mit számit, hányan

halnak meg 1 számolatlan tömegből, ha [a geszfus] az egyérnek erót kölcsönöz." Ám a sors úgy akarta, hogy a legközelebbi bombamerényletkor a Terminus kávéházban maga Tailhade is súlyosan megsebesülí betegágyán hevesen szidalmazta az anarchistákat, mire saját szavaival hű-

tötték le. A kommunista anarchizmus fő hirdetője az orosz herceg, Pjotr Kropotkin, emigrásként kivált Franci4országban múködött. Tőle származik a híres mondás: ,,Mindenkinek a szükségletei szerint." Ewel, úgy hisszük, eleget mondfunk elmeállapotáról, s minthogy a többi anarchista sem volt náIa különb, ismertetésükkel nem fáraszhlt*az olvasót. (Muchajszkij, Malateste, E. Reclus, C. Cafiero; tulajdonképp Tolsztoj is anarchista volt: erkölcsi és vallási anarchista.)

A materialistáknak és az anarchistáknak meg kellett volna semmisülniük Nietzsche pörölycsapásai alatt, de észre sem vették, noha lényegileg

ugyanazokat a fegyvereket forgatta, amit ők. FriedrichNietzsche (18U-1900) olyasféle műveletet végzeft az anya1elven, mint a természettudósok magán az anya9orri ahogyan ezek kiszabadíwa belőle az erőt - mintegy anyagtalanították -, ő, fe|szabadíwa a lomha tömeg dinamikáját, mintegy átszellemítette. Felidézte a fausti Földszellemet, s Dionüszosznak nevezte el. Ám ez a Földszellem ő maga, ő Dionüszosz, azisten.Ereje az akarat, célja a hatalom,lénye és életformája a hatalom akarása, a Wille zur Macht. - Ilyen múvelet elvégzésérecsak lángelme képes; de ha valóban át fudja szellemíteni a test, a Föld, az arlyag energiáit, akkor lektizdi a nehézkedést, és sztikségképpkirepül az űtbe. Ez történt Nietzschével. Mi nem a nagy alkotót, a diadalmas ihletú költőt, a forma- és nyelvteremtő múvésztkívánjuk méltatni az esztétika szabályai szerint, nem is a rendszerező bölcset, hanem vizsgálni akarjuk Nietzschét, a korjelenséget, megérteni a lángelme sorsát és kihántani a tiinemény jelentését. A költő és a gondolkodó a Zarathuszttában szárnyalt fel ívelésénektetőfokára. Most nem fontos, hogy milyen utakat járt meg addig, nem fontos, hogy volt görög filológus, cartesiánus, voltairiánus, Comte-féle pozitivista,

,upcpe[d€ugt{gsloln,788T jqJng,7:Oz-0I J9nup[.€ 88I:qJng.€:atala.{ní-a39^.runr :qJng,Z !€I-t ,qalZ88I:qJng,I:€JlsntDpJ€Z igpualzsa pposJlul- 888I !nu3a7,1al -|uoc , :1sltllltluy !&uruawuwuaz1?) :uaquulfrt\lq-sosfruotq :nu3ú111 1r1lowoqanT ,n ,a sylasual 1n9 nal :888I lasgg ,l119tJ 988I !1qJúw mZ alrM:88-r88I ,laqsnqpfiZ :t8-z88T !,sstM :7gg1 !a419lua8loyl1 :I88í lsaqcqqcsuaunzllv-saqlxll1csuaw :6L-8L8í lua8unlqca4ag,ssuwa&pazun:9L-EL8T í(zsnrunlzsod) juat1caug .p ,wZ ,3a4 u1 ,so1lqd :9L-zL8í latpo&all fip

unqal 4791

:u{g:€glouoD1

lalna^Bru qqgi

6e

/9uual$ ar{JszlalN ierule8il€qla ilu9r e lza ilalla{ u9F! s pa1 ued8oq s9 il9T_ul'lgqal s9pJ9{ y .a1 eíuozr ruas uaqqa ls9lalza)la^9>I gs39n e 'asalallu uolaryL! y ltmü 'd3r,ulesc '{9palgl ap 'sglelzo{lppÁuDl s9 urnll93up^a rlru y ,H alpuow uau 4vfi za 'pzs gs39a D útlou'Eaw 1nualst auJs4axNuaqauzsa zy,eígzoplor{ auzsa rualsr d8a'a-glrüaJal :r{u91 rrazsí8a 'o119 lrcqg3pru luaupq 'sndp wau u9lp1l9Á3a 'esndp [p ..(1euleprr e1919rd e urau'gl1ap.rqllq p urau'aíglrrra.ralSaw í} í3a e8eü eqzsíwvlaz ^Ia .{polglJlaunulzs ,,, ÁBa,vI 3rysglzsvlgn3aru 19z3uequ93Brrr e uazs98a zg e >1atnlaza esgloÁu48r) s9 es9lgJ8nrg s 'e4?l9[ {gl4aunulzs elíe;uapurrl ícu91- luosnlns u? zy,{9upaJa^a{ 9z9{ 39sd9u IBlusJo{ p IaJJaqln-I Á3orl 'IR{Igup zsal aqglag rrra8ua s9zoproq8ueq qqp§pIJJ9;'qq;rro8rzs y .ua8apr lppJpru uras [rua191 :psp9] Igrgro{1e^IaÁu B 'lpede1 zaq9qlaog 1iugngzpl IuIE 's9}[al gzul9llnq e ze Á$olq'po8o; luzal;? s - u9ln e[de1 d8a rua,r -Áug1 u9 zp l9r1taoD psp^Io auaqTun^Ia.Á., ,_- e Á3J eqepn a-Tpllo^ ilnr€a sgz3ueqlgí s9 39sÁuo191[eq'grc uoíe,r's9líBcl TIaq^}zS 8aro'8arrr plaÁ8lg

- ,B4_pt{ l1oa s9da1 >IIpBlxJptI d8a 39ul ug]n aqlaoD s9 Jaqln-I .1anlaÁu pru -9u € luailIrr a€9ssalal9>I9r png4zsnq+uruz e la^^a 'ural9zr ,í3n...er8gpn p pzssl^ J9l s9lü atruaq nzsr{3a qe 11n1l9u pgp 'lI9 '?gsgluoseq IpJJJp 'dglelurur'urouopfep u9 ze uadd9 s'1raq l Ir4sauapuIIAJ,1arr939slpz9^pn -tua z€ uhe8uozloq8aur rure e>l9pplpzs 9^9íp .(8alurur 'nuelerr'3uo191 zy" :4aug{gzglalaq zsnru98 rnlaÁu {puapqou pl4 - u€$rrg4zsnql€Jpzu? Á3a 193eru pllptnJpl u9lI9I^I lalu9u e s ,uDlarual 1augígzJazs //lp_lzglpn' ,sJulu ePgln ruas'ap9l1a uras'1nsaÁ8a 1a.{191ol uell9pl9d s)uD{gzs s9 snul -1u telopuog ,ruaz8al9l 1ul}pza{ ueqqpppqpzs uglsp^Io Á3oq 'zsttt eqte? -gsse8eur upIlEJ9d d1o 1aup9zsaq lJaqrua zv s'letg[gr3gur saulalÍar sg1o1 -Iegzs e 1e8utrla s9 lo^}qp /1nuplle+pqÁ8oJlT IaJ lupilrn 1a>lad91 pJazssgtu -ol9l 'l}puasc 1e1o3ueq elzsq,{19lslJ) ,8uaz ueqlowplpp saíl9dautm 'lppporu upluoulJ 'ett8o1 eq|el9z s9zarualn sn>Ilzssppl ap 'qlpua1 zsopgd ,lalazs9^rlru,rlaíu s9 IETIqlq ilapa)Iarua lelopuo8 s9 snuls )Tlnzs 1sgruí8g -pruJo, [9,'psgzaíay1 [p'lruara1 pÁ?rylíy'*awln 1o8ueq íp í}'}9IJ{Ip I9II9T pq9TolJlg .lpln glaza^ zot{ u€_q94zsnq}erc7 y) 5gZ)eu93euu9 lurní ue>Ip_ -g8errruo z€ alsaJaT ftqerlzsnqlv&Z v ,zoyg3e.- l9íBs uat la)alaFzs9>Irl Ja s9 'azsatg,ut 1o1elopuo8 e'11orr zsg^ri;u n9I9.J >IauapuTtu'- sgpnllazs -aruJal s9 €lsTIpJouI'snlrlrrlrplpl'snugrrau8elr'elsrranequadoqcs ,Io)odV

Az ember halála

Midőn Zatathusztra leszállt a hegytől, az erdőben találkozott egy szent

aggastyánnal, ki medvék és madarak között élt, s énekelve, sírva, nevetve és dörmögve dicsérte istenét. ,,Mit hozol nekiirrk ajrándékul?" - kérdezte az a88. Ahogy e szavakat hallotta Zarathusztra, köszöntötte a szentet és

így szólt:,,Mit adhattam volna nektek? De bocsáss el gyorsan, nehogy én végyek el tőletek valamit!" - Éselváltak egymástő|, az aggastyán és a féthú,nevetve, ahogyan két kisfiú nevet. - Mikor pedig magára maradt Zarathusztta, íw szólott szívéhez:,,Lehetségeslégyen tehát! Ez az öteg szent az ő erdejében még semmit sem hallott arrő|,hogy isten meghalt!" ,,Midőn Zarathusztra az eLső városba ért az erdők közelében, sok népet talált a piacra gyűWe, mert híre járt, hogy kötéltáncost fognak látni. Es Zarathusztra emígy szólt a néphez: Tanítom nektek a felsőbbrendű embert. Az ember olyan valami, amit felül kell múlni. Mit tettetek, hogy meghaladjátok? Eleddig minden lény valami maga fölött levőt alkotott és ti ennek a nagy dagálynak apáIya kívántok lenni, és inkább az állathoz visszatémi, semmint felülmúlni az embert? . Micsoda a majom az ember szemében? Nevetség vagy fájő szégyen. Es ugyanez kell, hogy legyen az ember a felsőbbrendű ember szemében: nevetség és fájő szégyen. Megjártátok az utat a íéregtőI az emberig, és még sok bennetek a féreg. Egykor majmokvoltatok, és még most is majomabb az ember, mint akármely majom. De aki a legbölcsebb köztetek, az is csak felemása és korcsa növénynek és kísértetnek.De arra szólítlak-e, hogy kísértetekvagy növények legyetek? Lássátok én a felsőbbrendű embert tanítom nektek! A felsőbbrendú ember a FöId értelme. Tiértetek mondom: a felsőbbrendú ember legyen a Földnek értelme! Kérve-kérlekbenneteket, testvéreim, maradjatok hívek a Földhöz, és ne higgyetek azoknak, akik földöntuli reményekről beszélnek nektek! Méregkeverők azok, akár fudják, akár nem. Az é|et megvetői ők, halálba menők és magukat megmérgezettek, akiket megunt a Föld: ígyhát csak múljanak el. Egykor az isten ellen való bűn volt a legnagyobb bún, de isten meghalt, és awal meghaltak ezek a búnösök is. A Föld ellen búnözni most a legiszonytatóbb dolog, és a ki-nem-kutathatónak zsigereit többre becsülni, mint a Földnek értelmét!" Zarathusztra-Nietzsche tehát tudja, hogy isten halott, de hogy honnan fudja és hogy miért halt meg, azt csak ,,szívében"mondja, elrejti a

'aq89n {ailI^ 1e1o81op qqor(8eu 89srol9q u s? rJoqru v .alwalaz7í8 urau -eq'lalalq {PIlII9zs eJ-e{9q ureN,aruoq lueuPr{'la{alg {PIl}Igzs PIPIunru ruaN ,lr.lzssoq p luTru 'ueqqo[p19q pI^gJ e sg,zolplrnqyu [r lzo>Izse luruI 'l9{9q p )íal9s§aJazs ÁBy ",ilJ9{olplelopuo3 e wlo;TJoqtl1 9;a:uu {ol9í^}^ talalla39suaila 1al9ssaJa;1" :1utere1 ra)a{.ail9 [p yarrr '1rwepn J9 walaz -gÁB y9p upqJJpt{ p {psJ'erurlq ila{ Iq{alarualla'rele ruzgÁ8 qy

.'{PU

-9lpJe>I€ u 1eug8errr Buo{F lsal 9+o{1e zy ...uaqpa89s IngíJp{'1awallazs -sasJloq qqod8eu8al p 'uaqpaq4 B upn zs9 qqgl ".)aupez§a í8Bu al }tmü p alaz$I9l9í s9 erugzsrazs Áursc11 '1azazrau >>Iernuailazs< lTluu 'urar9alsa1 augzsJazs ,lo1zsgd s9 í9Áu 'a{9q s9 r.lJoqgq '$ pazsa sp[ al p {aupalsal ,uaqlsal p alnuplpl ;lurlep9Á8a €gsso>1o íBeu pay V 9zs ír9;a

€9sa1911os

TBsJ >IaI9I u s9 !q9t{Ba nuluas s9 'uaqg.raru s9 1a839ssahal u9 noÁ&ed, pa1 :19zs ,{By 'pnl I1B 'lparqala; 8rpad pIV" iF4ap.lru 1eu3o; p{DLalJ9 Íp Bulr,t [9 zv >1eu4lolpí} ',,lalal9pa" !39l e 1ghpzsndla 1os9lJps V ,pq9lq_pl

rij§liiitr;l

{9 TglpJ€ ao zaulglarrsaul zssoJ p s9 9íp s,}Dlgluza^au -zsnd ,le>llolJes lu1nJgzs_o.{ ryípnl 8aru ry1 lu4oued1o s9'91o1p zp sala{ , , ,glJps zgzs e 4tzÁu_Bl_q ao ,plsplJp ze e|gu II9 uaz§9i uapunu uaru le>IesJg1 :le>Igl€JpilnÁ8a s9 'gloTlp zp salaT le>IpsJgI - ,pq9lq9l íp TBtul la{a{9}J9 ír, 11lB'leloued1o'gto{p z€ sala>I lolglo{1ellnffig,la{g^!q s9 1eleígíusr luau s9 lalalsa111oq üau'glo{p zp saJa>I lDIpsJpI ", ,p4zsnrnelr;7uat{B -a1 efgfin1 s9 erolzsgd í9Áu ,{Ba aN izorplpsI_pl uaupq 'B4zsnqlBJez |gzs zeqd9u s luau :tuauuaq H lpBIInd8 39sso39p6 - luoJe>Ip p^oqp '1azsrn Ppo la{DTe lautalaploq s9 T9J9SJT lloPq uleu '- >l9I9 s9 tua)leu TauaIIa>I {esJgl :ruauuaq H lpBIIru€ 39sso89pn izaq?^rzs Io1Tp l|pzs ÁByuta sg'' :19Írp raqr:ra ppuaJqqgslal E gla aqrzs9{ ueÍ8oq'p,rg8eur la^ lotII9zS ,,,taqua ypualqqgqa{ 8rpad a^au u9III^ a :Irlqgqíal p ddasc soÁlps Á3a s9loí8en e{9u4t{ III9III^ e u9 !o19ss9.I - .Taulnsrunuas -8au 1919uryLl luFü s'ur-elra u 3alazol d8oq tuaprrq :3aqal ilgl-o.J >Ialaq -ula ze Álarn 1gqgqlal +.a+9s E 1puplTnq 1u9>1uaÁ3a s 'zaqladdascasa soí1 -ps p {gluosptl TD{p'1o1ozeptmu tuela.raz5" :erígÁuraqrua zu ruulíps e€o; aI lguIpIIT^ Jo{Irup',,lalap Á3eu" p pAJ9^'uaq9q9ru zopJoq 1ourglra ílaru 'eblposeq zgqgqlal saqJal IpJJ€t{r,r 193eu aqJszlalN-e$zsmtrlenez (,1unzanau 1auÁu91 qleplpllg tarrraqrua8aulg.1 Ttu pílatu 'za ul{eyaqula uazaueÁ8n) ,l9)pzslo{ snulz{rqru p e$elrualal8eru Álaut 'v&aÁpq >1euí9Áu pasa pq9Duapp{ap íla89srrpuarÁuoscelu ze ?uau? tuau aleq aaala eq9urp8o; ,,r;eqlulLa" ze eq'et4aqza^au TauqJsueluJalun s fuoluodz(laul ',,1euwoíeru e {euqqelrro íeví"e[1914,,ueqÁlgdu" 1laqtua zp ar{Js4alN-p4zsnqlerez aq ,Jaqlrra zv'v^es e s €Br(uB zu'pIqáp l9q4lpeJplu'lpq3aul ualsJ {auplgd - //BlsTel€ uesouolzso" g:e!ilnsgtr\I) .lo{l$ (,8aru 4nzzaÁ?aí'9zs gpo{Iru9

,lo)odV

Az ember halála

mint a felebaráti szeretet. Nem a részvétetek, hanem a bátorságtok mentette meg eddig a szerencsétlenül jártakat." Harc, harc, háború! Le kell dönteni azűjbáIványokat. Első közötttik az Állam, sZarathtlsztra tajtékozva támad ellene: ,,Államnakhívják minden hideg szömyetegek leghidegebbjét. Hideget is hazudik, és ez ahazugság tekereg ki szájábóLEn, az állam, vagyok a nép! ... Pusztítók azok, akik csapdákat állítanak sokaknak és óIlamnak nevezik: kardot és száz vágyat függesztenek föléjük... Hamis rajta minden,lopott fogakkal harap, a Harapós. Hamisak még a belei is." A semmirevalók, a ,,fölöslegesek" tákolják össze az áIlamot,hogy trónjára ülhessenek. ,,A trónusra törekednek mind: ez á tébolyuk, mintha a boldogság a trónon ülne! Gyaktan az iszap ül a trónon, és gyakran a trón iL aziszapon. Tébolyultak ők az én szememben mind, és kapaszkodó majmok és tulforrók. Orromnak búzös a bálványuk, a hideg szörnyeteg, és bűzösek mind összesen a bálvány szolgáI"... ,,Ahol az államvégződik, ott kezdődik az ember, aki nem fölösleges: ott kezdődik a Szükségesnek éneke, az ewszeri és pótolhatatlan dallam. - Ott, ahol az állam végződik -, t:ros, l:rézzetek oda, testvéreim! Nem látjátok őt, a felsőbbrendú ember sziv áw ány át és hídját? " A bálványok a csúszómászók hazug istenei, az ál|am a gyöngék karámja, a béke a gyávák menedéke. Mindezeket meg kell tagadni, és a ,,Föld" szo|gá|atába állni. A ,,Föld" értelme Nietzschénél: az élet egész szervezete, melybe az ember is beletartozik. ,,Maradjatok hívek a Földhöz, testvéreim, erényetek erejével! Ajándékozó szeretetetek és megismeréstek szo|gáLja a FöId értelmét! ... Szellemetek és erényetek szolgálja a FöId értelmét, testvéreim: és minden dolog értékétújra meg fogjátok szabnl!Ezért legyetek harcosok!Ezért legyetek alkotók! A test tudva nsztíLla meg magát; tudással kísérletezveemeli fel magá| az ismerőnek megszentelődik minden ösztöne; a felemelkedőnek vidám lesz a lelke." Akkor pedig megjön a Nagy Dél, a felsőbbrendú ember eljövetelének őrája: ,,Akkor harmadízben veletek leszek, hogy a Nagy Delet veletek tinnepeljem. Íjs azlesz a Nagy Dél, amikor az ember útja közepén á|| az állat és a felsőbbrendú ember között, és útját az est felé legfőbb reménységeként ünnepeli: mert az azűt azúj reggel felé. Akkor pedig az alászá|lő áldani fogsarnagát, hogy ő az áItalmenő; és megismerésének Napja delelni íog. >Halottak mind az istenek: most tehót azt akarjuk, hogy a felsőbbrendű ember éljen!" -Ezlegyen a Nagy Dél idején a mi végső akaratunk."

Hogyan tudta, honnan vette ez a csodálatos ember, hogy a .Nagy Dé|" a világepliktika delelőpontja, az Oroszlán jegye, vagyis a hatalomé? Azt is ,,tltdta" tehát, hogy most a mélyponton vagyunk, ,,amikor az ember útjának közepén áLl". Ez az az idő, mikor ,,halottak mind az istenek"; a mélyponton eszmél az ember a ,,Nagy DéI"-te, s ráébred, hogy felül kell múlnia mostani önmagát. Ha tudatában van eme feladatának, akkor ,,űtját

-1r.{1rr p ,{Boy'9l Ipln )ípsJ ar9l1uar{8a s9'l9r1al loroleÁ8l9{pIJTJTtlIn) .,,Ia{ -?u?+9l9{_ap9 uapurul" s'lzu ruzgÁ3 u[Bol al Álaru'1erup8zoru llpur ualla snulzl1Tr{ru e sI Jozsgla ueq-lps9leTe ulo1elpq y" ,1orunq98uerra íg,zetpazs agJazspual s'6lrÁ3aq e ug[a1 'g1ascloq e 'aqcszlar5l,ilaqrua }puaJq1gsla, e /l9uIIalJ9 ve?t ,,plog" e p,r98aur 1zo1 1aÁ3aq e 9lI9{ e'eqzsnv+erez

,,,zog>1o1e,{uol1e sorrdrocuq uegluoseq'ruapa]lJailazs uglp. J TaJaqula z€ l1ure'1zepurrrr s'1911196 r{8"N e lozs-eqzsíqlercZ e wpll9lpl lto :9IaJ {olpp -ulrrd í} t"ln lunu'alsa pur_w'uaql9p pulu 1g$eruu u9^J9sJIp ryu3oploq :IaJ tuau s9 p}I Jaqula zu Á8oq '- 11a>I rupplpq1nlal l1ure 'rurseÁ1o raqrua ze t{8oq s9 'I94;r ze tua]pazsp1 lgzs //tl)suauIJaq11" ze Á8oq 'sr ze l|o^ llo" ,l_p eggf sgposo8gpa8aul D,nzsÁlgqezs pozo1'1a,{3aq e ap 'arsapas -aíIalq p aJJa rgur par98aru sr 3algrslaq ugrrpr(111 ,ueqlode119 11o1elpe8erla 'lu9{lpppJg saqas 'errrdBd ailapzr pep deu zr1-4l191rd3apurur zs9l ,{B9u y i99l9zs 19qse8eru e sI ps9zop;oq8ueq 39ur s 'uaqzo1 esg;r .{u9ura11o>1 e ilaz9u 9IaJaI aL{JszlaIN ,z9u 9IaJaI 'r9í uoloruJo Dlp s 'eurBgq aJglal{r|J -glal 'Dal lDl9l9s s€Jo z}l-JIoÁN ,,,llgl_o.J 3o1op IJaqWa uapunu ueqqese8 -plu 1e>pIos 89ru s9 11o1o,y ra8ua1 e e.rrÁuqg1 0009" ',,F;a:tLI ell9le{' uequrpe8 -ua aqJszlalN ,ualalJlq ilgpglalJ9 uaqg3anal uelr9Jgd'11ep a8a {9T Áu.aJ -9ran rreÁu e' lzg7- ps€^eq >Iodlv ze' a7191azs,,Áuaurla- ÁBat{''Áu9rua11o>1 ,poln[a1 pJlzsnqluJp7 atÁlavle'scpsc qqese3eru3a|u zg 1urur 'pur y lp u?upq ,l,yaualg lauasJulu aa8ofivuug iuay* 1ofrSua wau fr8oq -1ana uafr8ou 1puauuq yaua$l aq:ufie|9rcq /{ala+lgla }arua^Izs tuessrÁu3aur uazs93a t{3o11" :p4zsnqleJez ,{2y g9za s9 /}aqal Jagrua Bpualqq.gs ígzs ,laqal tuau aJJazsí8a g4la1 p jJaqula {aJ e ao }r,puaJqcLglsla1 e Á3err'uezr ualst Á8err 1Jatr^[ //,ilaqrua }puaJqqgslal e lualrua"ra11o19[pnt 8aul'srua8r a6 il9lDlaual$ sazssg ze 1o1esse8lpq lg{ Á3n- zrualluaJal }ualsl u9IPr )olPnJ ,)olo1pJp{e glo]1e 1ulur'qqazsserrr uaíuaru au 1a}s9pa{al9^ d3oq'uloiele yze u9 ap ís9palal9^ {psJ uals1" lu9rÁ3e 's9pgpzdg>1 '1nl[e.r uB^ I!] RIIu '>1o39s9pn gpua8ala s9 pJ9IIzs e {aza :lpJe]B s9 JJeq'uolzso'lsa}'plgü ,9t8rugdereq pq9)JBJ e'eíerualqura 1auranduo1 rzad94a[ 4-,pglgpezssrn 1o16'' zy ,ueq?g1l^1y zp [uals1 ze] de51 , 9 ,aíapl ze 1a poí {auua lsoru uáil ls9zoqrgl1a zu ulIel|e^upsolppnl !91o epeqpnl ruau pqou :{gulpqpuoul sI ,79

ÁBa,agfru4alo§u.pa ryry4twl §9l a allaw*la{ aalrynrul epetP;auu BrtÁuuB as9zapaJlo.J 1au,{1au '+gív:utzsa l9alralezssl^ TgJO" zu'191ulopuo3 sqgruasz 1nupllppnluo etuloscde{ ila) apr .{8oq 'elpnl'ueuuoq sg - //,guaru1ell9 ze g Á3ot1'l93eul eÉlo; ruep19 9|I9zs9V ze Btpad Jo{{V" :I.'uel}ppnlu9 -

>1ausgq-de5 'efire1 1eu9ulnlgqulrzs dep u 1g?euurlgíes aq)s4alN -.,,?Ia! lv, ze ze ual:u:rTadautm 1uala39sr(u9ruar qqgrl8al 9IaJ lsa zv

1a8Bar

b ,,

,]o)odV

Az ember halála

lizmus végső fokon a keresztény rabszolga-morál gyümölcse, s mindjárt jelzi avégeredményt: a modern ember értéktelennévált, s elvesztette mél'tóságát. Á netyzetót így sommárru40,,,A nihilizmus okai: 1,. lHiányzik a magasabb emberfajta, vagyis azok, akiknek kimeríthetetlen termékenysége és hatalma fenntartja az emberben való hitet. (Gondoljuk meg, mi mindent köszönünk Napóleonnak: e század majdnem valamennyi reményét.) - 2. Az alacsonyabb species (rcsorda,,, >tömegI" 8,aru iptrup^ upqTpzs s9 ual9l uapunu '11tapl uol9zo81op ruadd9luopíepl e'eseq e r(3Bu Inualalzsa Á1o 1uurle119 ze Jo{Irup 'e141" :tue119 lpur e elep18o; >Iazapul^J ,,.7rn9zs luau runnp -FIpuI ze Iotqe 'luaptmu '>>1ezvyIauJausl uleu prr;x uoÍgÍu p p)ínuP'plp 1a1l9sr9ru'sgpolsopuo8'19rr _zs9r :1aÁu9n-[9t{uu ap'p119 I9JouI p IuuDlpI'lopgul) 1a89sluazs19 IsDI9T -ft zv ,z - ",l9s9lnl9lgsla ruailazs v .T ivzzoq prrg3uur uaqluazs la^nJn -l?za^s9 lpJJolzsgd uapuru elpqp fgÁue lgqal a^9^az§so luapuyt .l9byl pulol apal8aru í3nddq mnqu wolppeJJoJ € s9'lppul8aru ilgla ulo1eppJJoJ BIJuP{ P J9lu es9pa{Iaulalal s9 esgpuro;(ugla (elfu;,raqrua Áuoscep }§sPI 3alpla1-3a1l1sa1 e) pual gslp s9 9sd9zo>1 y'' ...//.>IpusntuzllTqlu p {auua u€q -gdgrng eíep1 e elíe;raqura (p8uer s9,tpueJ uapurru) qqauap139szs98a8ai v" ", ,,,{rI v 11o1rror3a61" :1alalag ,,iatg[a1 1u119 [;vrau] raqrua ze uo+zso zv rEqII_p uer(3o11 L{gsloln zp ueí8oq :Iu^gzs '1oze e.ruroleleq € TDíe 1epolní sgI^I e{9ssolp3arrr 1raíu9^J9r {a{91 rc ze t{Boq'zoqqe )alInJawDI e 1e11o1ní ued8oq :eul9lqoJd ,{uns9p9al191t{$eu rur e íu9ra zy, -.- ,;zolzsa glryffi rruoqgq e8eur uroppesJ9l e'ungzuant9zs rJoq7q-e p|? zv.ellglnzs Tpu9s -gpeÁuuqa I p|? zB'[snlr3o1orqllue] sauailalazs9ruJal p|?I ze za aq'' :1eu -r]Joq9q p luFu '1;uopíup1 la],arJ9 qqoí3uu Tau9{9q p ErulpppsIg} {9IInu P :Iuz9uosIeg 3o; Iullossnr\I s9 JaIlIH '.ral8uad5 píerrr 1aÍlaule '1o8uuq B qn8aur ilI sg . ,Iuual {Eu9IInu 3o1op saÁu9ra Ioqp s9'rlq pryo8o[ 91 -uaÁ8a p11nu uapunu loqp - l9{91nu paza8azssq ze stl8Brr'199prosc B lpsJ 'Jaut$ ulau luolzso s9ru Ttnuas 1ugr891orcozs zs93a nu y ",8azsso ze 1ualaf lItII tTlrrrü u9>I9u9 >1a39sÁ3a zu i|pl?uolzso ruopppsJgl sn{qeqolzsue €a {Izgqugln{ uagla,rdep - ruoPlPq ilaI9uu9Ja^nzs Ptu v za - 8rpad uolzso -ppJosJ V" i{RJa{gÁ8 e 1oq'l9tcdnrro1 aIaJTos e pa aqÁ&a e[re1 1141 .puaJ ,,,,,1orcdnlro1-"39pas_pru( B TnqíaIaJ aN qqeíuoscep8a1 e afpuar-ruolppe§J91 qqese8eur8al {9lsIIBTDozs p :e^Igzs ueso,(uguroprqlazs9ulJa1 í[eÁugruo.{1o1 9rcdnuo1 Áuglzsala{ p za] 19r9rc -dnrro>1 plsrununuo1 u uaddg1gluospq'[snd;1 lunu IBJspd1 19rgrcdn.rro1 .[u9lzsaral u ruza4íala;8aru peqezs luau pr 11rzoyelaqÁ3a eígruro; sazsso 9pdnrro1 u €oq'rualrg 1a>1 8a141'' :pnuo1uppsJgl lpptpol uerr a89slnzs .etgÁ3941aw(u9nou satuau p p9zaueí8n igpuplJeltlua; plJuappTap V 1ur_ur'arraqura-{9pelFq p up^ a89opzs D,puarqq9sla; e :19íele1 TeuJaqüa l.ptü aqJsz+alN qunfiaÍ8rg eí-,,1erotuualJaq" uíre8olugzs-ua8l;zsp1

lll

,Io)odY

Az ember halála

A múltba tekintve, hasonló eréllyel ver végig a protestantizmuson

illetlenebb formájá"), a felvilágosodásory Voltaireery Rousseau-n/ a Nugy Forradalmon, a romanticizmuson. Megállapítja: a17. század arisztokratikus volt, a 18. századon a nő uralkodot! ,,rajongő (,,a kereszténység egy

század volt, szellemes, sekélyes, a szív, a vágyak szolgáIatában állt, szabados az élvezetben, tekintélyeket a|áa|I98Iozsq€J p /{a}puaJduosJ'I zp tPDoluo Áula ze:r{u91 .8nzuq 9qs9^al'eílep qqasalazs9tuJal 1arrua sglgzqpD1owap V .u9^9J spl1x9zs s9 s9lJ9eJI.aJ salal9Tgl 'esglgrnleuap {au9sJlo)íJe lpllgppJosJ p 89síu9lzsara1 Y'l :I9q?lezs9üJal_qelz9)pe^H sI losJlo{Je-{9Áu u 39ru 19s 'lprour salarj -9uJal p pÍrlsn[pq8aru lalguolzso sa39szsg&a zB Bhuor8aur F^pluaza,lez -a^aJLaJ s9lzsa,r9l8aru Á3o^q'aupq p zp >Ip$ruau 1au39s.(u9+zsaJa{ V ,,.ls9lzsa.rr9l3aur B qI8asgla IuJP'ueqg1o1rrq 1eu3gsuepepn+ '{aLq9IIa{ spuoqpq uapüru '1eso1o uasouolzso :>Igplsz - .piá"r, ir"ba, -laqal sI pJatusnllal uuq1o81op ruIeilazs Á8oq 19rrÜ ugíq uralalí". 'rppnl €9stlanau ')aJaqula ilgulal lo^9l sI 19193uzs" 1"ü9rp1l.r1 n 'rnóoi;rrnlr1 ,i 1eu8gsesrgl salalnsJeq p ruau,q'9[e 1escurau ')9lasJgr, .r"q"r9i €pG., 1"8 Tsgzeuil9,zs qqe{uoscep8a1 y'' :1oíugalFel s9 e 1o1o1sod ;"á gs.rep "y,,. zI".r",rio q /aru lau9 Ín zu eq' 9[9719l sl{ a89spul azsn{zss o J ]?1_1193' "*1e Pyz9n ölpulu Psup] Ja_qrua zP s'ulalapazsa^ B Á8Bu JoDIP 'agsuel\elig ze B8Bur luTul'IaJ >1aud91 Á3p 19prsz p Jo{FIV .BíIIeq qpliperdig.riglr" "q 'soleag 9339p FqaI ruau Jeqrua zu Á&olq'o1allaiáursrnrJi ,.í" rlÓ . ;,.1rr,"rj etd e allaza{ pÁII9>Iql d1o d9u u za:("zgrq,,{ba"'ad9.r'iaiÁ'* '"l"rJ{"r"rg )íaluazs'd9u polzsepa:l9urru)^19ípolzsede{ aq{as9^aito.1l1"ra91 nrilr"p 'sauallalazs9ruJal Á8oq !1o,r a89slnzs zar{qa ]Dopn] pllrsjÁu9ru9 ,!S9Ű 'ry&ohll allalzsa^Ia 89r s 1pl;zsa,rla ls-pupl salazs9uJal uapunu u9lnTul 'prrrualaí8aJuo uallalaqlalJ9)t'd9u e zg .1peí.res 1gqíp1e1 .r"kp-'láípr,t ,39qalgzs[6 zp Jultu'uelleurpl.r9 9qs9^a{ tuas Tulwas. :llgu tpqí"pi pirpi 1raur'sr il9zp {EsJ rgru'Muo1 qqeÁuo191r9{3al e urnr198ue ng iy,,.1ier(u -P^l!upl BllolluPl FIoJJPq uaila íutp s ,1p4p9rd snzg[uaile nuP ,zP uPsol -uod zgqÁ?g zV . . .ilal;snnuras8au IplI9 epl9_sqzsl.rx lFu e' ezsst^epolIllg 1ze uadd9 upq§nuls Á3* 19.I ,roulnq snrli8e4 '"róúr,q 3o1op v;'' ,iiőí ,1uap Igd luazs grysrweq8au r(8eu y ,,.{_auzoléu 1au(u9lzsaJol ptu 1rure -uII^J Zsnlzsuy 11ope3pl lII^['' :za e89sze3l qau?uol 89sÁu9lzsala{ V 1rpgloÁuoq IRJ91 a§9zaulalJ9 1a89sualaí sn>lrrlered zsnlp1 'z^snl_Iq e a1 eh;loÁuoq l9i9zaurpp9 ._n'Siolrórtip re"t, e .rnq Áu9lzsara1 Y -)íozsnlp>[ r(ug8od y .errp18o; pqgJnlplTueluou IsJIo{Je-Is9le.,r'lalau9pof -J9{ Iazelazspual pu1tu {osgllp^ plsqnml y'' .snurzqF{Iu zg ,,.e49pug[e rrrelaÁ3a1 p s9 >IauJaqrua ze II9 ailalal zeát'Á3uu'9í uap,rn , xsoú '"i9ir""" -{azuo)í gsI?zs l1eurp3o1raqrua zp epol;íuosrppal s9IIp^ ,1eln8eur ryr€8rq ueq9lezo{ ualsr '19uuals1 €oq 'alarrj e)szá)Sa ze gpua3ap 19u -1a3alaq y,s9zrn89qlapa{Iawa s9 -3gs-8oploq IIR^pIpu"r rol1n,r"XS" "6 ,aurau Á3a laFw9J s9 ulelal,al 9IB^ Igl{un8ú.i, ;'.;r;; jlnugsgporenBz8aü ap_ uouúr9l|e,igazságot1eug8gslouJpsz Tassa^ 1a39n Á8oq'ugdnsJ uaupq 'rrraqlsrururas8aru í8oq ]gql?pu?zs p lgqqp urau'uoloJ I9lJIazoT ala^ nup 'unÁ8a p^^ppunu'1eulgapr íu9lzsara1 sorgldgs p lualuazn lpppH'' ,,,s9113uaÁ3la zB abdacar Áualzsaral spI9zIII^IJ v lsgllplIazs8aru B íla{g, Izsal .a88apq í3óq'arazspgur luua1 lp{p uol9zope8er 39síu9lzsalaT y",,,uala.r(u9lzsaJaT-luau 9JJr.l p luTul'Ilpo{IeJn qqaíuuo1 ualaÁu9lzseJaT p ,{8oq 'uaprnor '1Juel la39s -saurppa8ua í8oq'sgle,r-ígÁu 39s,,{u9lzsa,ral e Á8oq'aÁu9urzallano1 [>1eu -s9lglaq] E )prrup uaq93aÁu91 tau89sÁu.alzsaJa>I p as_ala^gle 491{q-;r;- y' :T9slrpllazs v{[vÁu sarulapa8ua Á8oq 'aqlad9u a {9llollo p339sso1o so8 -upJJry 'uasa89sralsarrr 1a89sÍu9lzsaJaT e :loluzereL(3errr e rtal8arrr JpwErI -{psJ aC ,,is7u1llpluofr&uu - {lpgllo aqlad9u lI9 ruau u9plpí3a 39rrr'pler; e p39n 19 {Iralpr aqlapzaÁurg{ s9ul arsad9l-prs9d91 'pa.ra tBqdau ltp {pl l9uolzso sgJa uepuTru 'y$gssgnyzs-ugÁlse83e Á3a ílaur €9síu9lzsara1 p lunu /s9IIp^ snTqzsIITqIu ÁBg'' :efigp1 )ausouoF{ sr B8Bur at{JszlalN 21ad9u-rp lqazs9ulIal -gzope3et' tgqrcq' rolgq'ssrr;'sa39s zs93a rr- 9 n9niá -pul {9ilaqa1 uuÁ8oq'usglezr elfe;e8lozsqe.r duoscep 'íuglrs 'a3uaÁ3 Á3a t9unalsgluoq 39sr(u9lzsala{ E eq :B49q u€^ s9pJ9>I í3a 1ese 39ry , lligJaru>lp^ er3o1op dazs 'se8Bur uapuTtu B 'ua8r 't{&eu e luau€H iplppptp 1eI? ze ruaupH na|? zu tuaupl{ iu9{9zs edgd e lp 39sÁu91 -zsala) B luau 'apur3rro urnlercad e €gqlopuor r39r p tuau J9uI :glpt{ -3o1azz9n l1o,r a[9lza>lua||a ze $oloq 'pll9l l989silgllnz 8gsedgd e raqlr,1 ",p[ Bluo^ e8Bur P pqtglq[utzs a alaloprÁ3 '- u9Ílaql9zs {BsJ lpl9l9ld_q p pulol allalr9áa* 19s9zgríBa1€9sÁu9lzsaJa) e :lu9lJ-o.lTtIIp'1o31op 1ueddor ...ua11a zsupz§euaI p upqprugu llopoJ Ip^gI9tI sa39sÁl9w Á3oq'Hadtaqv -oqgI{IaJ 'uaq9lsa1 prrgfurozspzssoq uapunu ded pgílnpq a 'salazJazs u zg ,u9ípq9wgu'Jaqln,I 'saüaztazs plu9u Á3g ;1u9y9l II^t 11a39s.{u9lrsara1 p lIJg+Ia za :ruozo{ug^p1 pul u9 aJnup 'wtalazgÁ8 e eulo^ ilaI za 'stua81 2rua8ua {auaug iedgdlrmu'e€rog aresa3'' .pJu94 redgd e p e€rog arei -af, pq'epperp 39szsg3a s9 gJa zúrrlon :plqrr.{níla,{iallqpnrs pigígtz -rlilp nulau9lro1 ualpÁ8a fua39szs93a s9 ug)Ja aqJszplN u9lTuI Á8oH ,alza3aÁl9q{au§lpuala^la p39szs98a zu s? l9Éze luozsn ír.alal9 aÁ3a1 9^g1aqpsl^p Á3} ÁBoq'ry39sduglrs '1939sa3uoí3 B8Bur p ellp^p 9Áuu9ra s9 /salsglt{ s9 í8eu rulp 'IauuapuTul llnpJoJaquezs 'lpefres ;.r:q9íi9;9^r.|zssoq s9 19q939s.(3rrr 1araqrua plelpe8lozsqpJ e'alaru.ralsglllloq snwzru9l {aq p 'ro1 14ue-t9s91 p lulJazs eqJsz}alN 89sr{u9lzsara)í p :uapnou ,llo^ uoplog e 8rppa rure'sglqerounul qqoí8eu8a1 e eSeru ualla rauolzsodelp lal9 zp alau9lJo.l T€u9JJptI l9Jotu e paur lelleSouig1 s1 39s11o191.ro{ s9 39slou19 €9suapaÁ8a{ {os í1o Á3oq'1errtuop8zour u ,uaila .€ p auo}zso )atrua a.{ugla 1ueddog {alal 4ag,lazsd9zg{ p lualla ^T{

]o)odV

Az ember halála

dekében is, melyek mellette s talán fölötte érvényesülni akarnak: ellensé_ geket, erős ellenségeket kell kapniuk, hogy erósek legyenek. Így tehát nekiink immoralistáknak szükségiink van rá,hogy a morál erős legyery önfenntartó ösztönünk kívánja, hogy ellenfeleink hatalmasak maradjanak, mert mi úrrá lenni kívánunk felettiik."

Történelmi jelenségek, eszmék bírálatára az jogosult, aki valamely határozott és kidolgozott szemlélet alapján áll. Nietzsche szellemi-erkölcsi szemlélete az arisztokratizmus, a felsőbbrendű ember tana: minden eddigi értékátértékelése.Lássuk, mit tanít? Isten,lélek, metafizika nincs, mindez puszta ,,$ondolat". Csak anyag van, élet és test. ,,A test csodálatosabb gondolat, mint a régi >lélekl -saurlapa8ue" ',,|u|glugtd uíptaq 1a1 zu'' :tuultuluual IIe{ lap "lalaÁu9Je( -uaDI9u9 sal9lualle 1e>pletpglp^ e sil8Brr 't3vle elgulpzs 1a8arrrol V,,.ueq -g>Ioulq tuoFlpq p ap 'qqpJazsÁBa s9 qqaÁu98azs lgqal :lzsol qqese8eru 'gupll{ sr 1an939suala/u981 ffi"Iv {nrraleJ ap - 11eulorg8lod p lsoul luTtu '{nFI9 IIa{ r€r,l pfeu ro1.{3a {PDlosplunlü y'' ,,.s?lez|I rueu ap '39s9P -ue.lg['fiplalalzsll,1eln8eur 17zzery)Bu>1guolpT Á8oq'1nrulnuu1 1a1 8aur >1eu)ospltmru y" :ps9pn8aru prüpppsJ9l sn{qpDlolzsllp g ze píevl elq 'zsa1 uadd9{sgu aq ,,,1a33e.r.al }puaJqqgqe8a1 p 1uTur '1a.r.raqura sat{Ba ze 3o1op e dd9>1sgur II9 rrrau :uras oer3gs8oploq" 19s'erglunlu tuas'ar191e8o[ sJulu )auJaqula zv" ,,,l[el e uua; 1ghrel >I9 :Izsal lazs9uJal p lu1u '>1unu -zo11opuo8 11al muallal9ulH ue.,{1o 1grla3aurolv" ,;la! Izse^ InJJpI9 {esJ 1alaloprÁ8.(I9lH p :snruzqpJ)olzslJp_Iluv .lolgtpJeuotu € luTtu'lgurp8o; Jaqrua v[vlí.ul qqeseteur p {II9IBÁ3 uuqqo{" .pale lgq9lalopÁ8 39s9paq e ueqg[gpn lqqgl p s9 snruzilplcozs 'snruzruellqndar y .>|nllg1 'uaÁgrrr paÁlaqa Á8og ,uIpIIg ze'urolepesrgl e'1a19lJaqrua ze uatí&al í8oq'aualla>1 zp qq9>Iul 39v'psgzapuaJaq sn{qeDlolzslJp lal9 salJezs u !sa1 p Jglu EH

,

,,,a[gzaíaJl{ )ípul9uIoJ-s9paTa^ou wolpletl p :zaqnupp A zo4zsa ugdnso 1el? zv ,4tp9z9rc,{BBur8aur tolg ze lgqnlp 'zu &tpad rrla 91oze3r zu '1ala19 ze 'ila{ ruloze8r lal9l sazsso ze ílasa rpaí8a la|? zv'' )psDruau :sI s_plü sauralaÁ3a'sougp119 ulau lal9 zV {91uJoF9I {puup^'89sualaí ( p e sg1yÁ3 9,{BH /psgllllga.rdlaq raqure zp uaqwalap9 ,,, >l9 q9 r+lIn{ soÁuozlq s? - zewaz§9tllJal p s9J,alpzs§Il Jequa zssor p :p^Igzs uBsII9I -oru Á3Brr Jaqua >PP^( V .a49I uoÍ Brcuaczsaraua8ap uo18o.r '1eq a,rÁl9ur ,a:Ál9ul 1oqy Iolpq ruau (>urplp1< e) esgllserzgq Jaqua ze:|el?l {rpptuJpH -^,qqaÍua>l9rol3a1 u dd9ls9za{le^9{'uea 1esc tvse'7azad98 qqesrrnlqnzs -8a1 e >Iuasz( V ",lesa s9sJualazs ruau €9sgsl9zs tuau sndp e í>Ilpppprp snd;l y,TIpgpIgJ9 uleu algrJa ze :3o1op suaua3 rns Jasep) [e8gsgpuelnur} ",{au,aruau uapuTtu sglleÁueq p a^9l € 'Iuasz e '8vsdgzs V TBtrupA ry ,uaqqaÁuugl8al e aDluol {auuaw Talasa s9sJualazs s9p9lía, e'1osndp qqes

-e3eu p 'luTJazs ps9zoT€ll9^ sJosleq s9 -9íe'sr 1zol {aJaqwe zy ...1o89s -gpuppplptu so3ul9zs191 {auzlJ§l >Ia}puaJqqgqe8a1 p )psJ :1a >1euplzsnd p uaqqaÁuuo{ - raqqol 1uapí ulau 9zs "sndp qquse8eur,. ilaru - {gllIJoJ qqallalazsso8al s9 qqu3epze83"I V .ualla sgurÁ8a s919 uosgruÁ3a §9 n9I9J sgrrlÁ8a s9 auazsÁ3a uapuTru rueupH .gqqesu8errr 1gqqeduoscEp {lpglíeJ ulau 891rMu9^ou s9 _1u119 zs93a zy .eqyÁuozsll zotIlBIIp s9rrr elaJruJg>Ip lsgpelpq 1ualaí uau 'elíe; 1unu 'raqure zu :Iel?l {pos9l^[ - .{rye{Iawa ruau ahurzs plíBJ V ?psglJpl rueu ap'uBÁ8n {glaqJ9le 1osndp qqese8ery .s9ppl -pq rrrau'el[e; lur_w 'raqura ze :p+?lgslg - .uraíu9ural9tt gza&azssg''

,lo)odV

Az ember halála

de hát akkor helyesen cselekedett. Mindegy: ,,A nyáj csak eszköz, nem több.!, Mégpedig az egyén eszköze. A céI az erős egyéry nem a boldogság. ,,Csak tekintsünk végig a történelmen: azok azidők, amikor az individuum tökéletessé érik, azaz szabadabbá lesz, amikor a szuverén ember klasszikus típusa megvalósul: ó nem! ezek sohase voltak humánus ídők!" A béke, a nyugalom a nyáj-állatnak való, ,,a ragadozók sokkal individuálisabbak." ,,Míndazá|ta|: az individualizmus a legszerényebb foka a hatalom akarásának." Vele kezdődik a rangsor. ,,A rangról a hatalomnak az a mennyisége dönt, mely te aagy; a többi gyáuasóg." A rangsor kialakításához ,,tanta van szüksé$, mely elég erős, hogy fegyelmezően hasson: erősítse az erőset, megbénítsaés szétmorzsolja az é|ettől-íáradtakat." ,,Az ltalom a Föld felett eszköz egy rna1asabb típus kitenyésztésére."Az uralom célja az alkotás, ew új rend teremtése; ehhez pedig szükséges a régi megsemmisítése:,,A bomló fajták megsemmisítése. Európa bukása. A rabszolgai értékrendmegsemmisítése... A tarttiffködés megsemmisítése, amit >morálnak< neveznek... Az álta|ános szavazójog megsemmisítése, vagyis a rendszeré, mellmek révéna legalacsonyabb természetek törvényül szabják magukat a magasabbak elé. Akőzépszerúségmegsemmisítése..." Ésígy tovább. A nagy pusztítás után jön az értékek átértékelése.,,Vannak pazar|ó fajták. A >tartósságnako magában véve nincs értéke:előnyben kellene részesíteni a fajnak egy rövidebb, de értékbengazdagabb fennállását... Az ember, mint erőhaltnaz, sokkal nagyobb mennyiségű uralmat nyer a dolgok felett..." Felvetődik az ökonómia, a gazdálkodás, a takarékosság kérdése. ,,Ki kell mutatni, hogy az ember és az emberiség mind gazdaságosabb felhasználásával, az érdekek és teljesítmények mind szorosabban összeszövődő masineríájával szükségképpen egy ellenmozgalom jár együtt. Ezt egy luxus-fölösleg kiválasztásának nevezem az emberiségből: benne egyerősebb fajtának, magasabb típusnak kell a világra lépnie, melynek létrejövetele és fennmaradása más föltételekhez kötött, mint az át|agemberé. E típus fogalmának jelzésére... mint ismeretes, az >rtrbermensch.< [felsőbbrendú ember] szót hasznáIom." ,,A jövendő európai ember öszszefoglaló képe: a legintelligensebb rabszolga-állat, nagyon munkás, alapjában véve szerény, a végletekig kíváncsi, sokrétú,elkényeztetett, gyenge akaratú - kozmopolita affekfus - és intelligencia-káosz. Hogyan emelkedhetik ki ebből az erősebb íajta?" Felelet: a velejáró ,,ellenmozgalom" által. De először barbárok jönnek: ,,igaz, a demokratikus képződmény számára fennáll a barbárok veszéIye, de csak a mélyben keresik őket. Van abatbároknak egy másik íajtája is, ezek a magasból jönnek: a hódító és uralkodó természetek íaitája, azoké, akik anyagot keresnek, hogy alakíthassák.

ls9pe^uazs P s9 5>Ia^9pa^tlezs uapunu s9zJ9llnÍ8a( s9 39s}8oÍuaÁ8a:lns -9l;uu1 lp{;pprd uaqqasa89sgq8al 19x .198eru eheq8prp sI I9lnJnJ9za^ s9 19polzsgd elíe; uapurrrr €oq'n9uraJ'>>r(8alü 19[uapurru eq< Jn89n3al s9 aJ

tF;gsualztq 8pads9 -1a19 príuuo4'e4azl?zo>l saruaile{'ar39suala1l19zsan'u 'ugplgd p {rz$laJo1 er89s3oploq-91a3a1 ploz saruelaÁ?e ze ílarrr 'asc1o1ra 1e1l9í9Áu e" uuu119 ueqlnbp 'st 1au9uual pq s'{puzoíugrq 191azal llluplpt{ glo{p 'plereleÁ8pu V /,ilualzs9Áua1 s9 Tula^au 'lql[u! d3a '1ad9u Á3a ruau J9ru s9 pzs98a luTlu >lJaqrua zE< IIe{ aJTru sa ;tuzoÍugruro1 1azs93a 1urur laplgc E IIa{ ueÁ8oq :s9pJ9{ s9 lppplal d3úu B 'sJos p 1urru'uasaurla19; 'anpalals9>1/upglptnJJgr{ wau 1a'3alazoy'' ,,.s1l9s9pgl[aJH p1lgryzalengí -líer{'{pbíeqaJgla l9s9pglíaJp1 1elp-ígÁu e >1adlaur '49zaÁu9l u 1ozeueÁ&i'' uetr^l ,,el9s9la^auDl solppnl s9 lzs9^Dtu'ruazslla 1auraÁu9ra s9 1uusndp gza>Iua11e zp ruIal9spl8arrr a aueilal rueu'esnd! >1el9í9íu"e 4pglfall ueq _qoí Jo>ITrup uoíBa's9pJ9{ zsouo8 u.BIBl s9 gllq9sD ueqgdgrng arí8a '1sout ,l}etrn p plgü e^laIII V'' {euzsal TglpD1olzslre ilalaFz§ V TIp9la^IaJ' p ,,,lgq11?ry{ FTaI u q >1nL(8eq'Halltuailazs|g ze lsal V" :pllopuoru qqgla rgrrr Átoqelurtu'1aurailazs p 8aru nlsaurau r(u_errr -ope zu zg,Áugpsgíual gazs_arrrra1 í8aluru Jaqua ilalalnzs {ausaruau p 'unl4npord-BlíBJ'dugruope rer891orzu 39ssaruau e zeze í8elqelp rueupq '1gqpgpsc €9r Á3ea gla{9la uau'l1al rwalnzs )ausaulau 1urrazsg ,,.39sl9tt ur V ézal+p sa89slnzs 11^[ .q}sauau8a pruailazs p Füp '89slnzs upn al1tu -epnseÁ1o qq9{q ílrsauau urau ueqg8eruÁ8a sruBÁ8n ruallazs y ...(.e.rgul -9z§ {pJpruezs sgluzsaqzo1:1a|9zsaq lgJt{Jpuplu1e lpr$o8 e s9 lgJplsJgzs ,uea 89ssarrrau r39sr9rr 1esc 'rs9lalnzs {psJ'' ég^plpDlol ,,uolr" p ulau p| -zslJp'9zssarcads qquse3eul $aqtua zu Izsal TuI ao - ,,...l9q9s9J$Ip ruol _plpt{ p :pDIpJ lgquglzsg 9n9l3aru ueq1o8el sazssg ze Álarrr'39slpzsa; sa1 -9]3p" p elel9llal gqaq'uosgsolzlq 1o3gspequzs p>1o;se3eur e lyul7zs lúí8Bl í8oq ,ryurlo_IpppsJ9l sn>IIlEDIolzsIJp zV,9Ip prul"m >Ipqqpsolll9"is"lr 1._,s p uaQI9u9uI qqoí8eu -9n ur oiorittp pg8al lguue'urB8B te_qquso8e lglnJa{ eqrosr(8a qq.BryI s B IIp uaqlhl uII^['' 1o3otqqo1I9 zs9za>Iep9^ IaJ {ope l9tmu .rxau //,lsntuzllpJ{olzslJB ze v?vlezatulep9^ uaqruaz§ Ia>ITazg 1eueípe p1 -9lJ9 IDIIzIJppru lg)s'sn>lruzo{ Á8oq tlÁ1o; 1alJ9sr) :pT9u9 qqese8eru3a1 e_ry$;uop[elrq >{pus_plalJos( e Á8oq l11alJpgzgtol upqqB lsour iBítpapl lpni -[gÁu_y" :rad9lÁu9ruzsa 1e8aruo.1 a //.{pu€Il9uua;'tacueds nI q {osJglpzs B 5r{a8atugl uBdro zp lzo{ )ínue'1euloze lal.aluaila !93etu e6.reluua; sarcads gIa)L9Ia s9 sgJa zu lzo1>1aílaru9 ')alal9llg, y .&aw pq19 aqlu 1asc yaw'19 >Ipu9lppplal 19íes e8eur B sarcads qqgsleJ e uaílaue 'rualuplal na) {pu§Iz _99lopqqgsle ze ruaupq'(psa1 altuoJ í8oqe) pzprt{ l9s,alezal {pqqgslp

urau :[luodulazs9;] 8o1op9g'; satcads qqgsleJ P zu PPqpzs InPlP-Pe|al - .lí!s pss9lan8aur uellaTeual aqDszla.IN

1nue lzupupl'I9IJ9ZIIT^IJ p'1sgposorg3lod e epolJpur8arrr la^^a s 'ulzoq

Fznl B z§neql9wor4

:3a191aneqz9)

-

l;Iqqruq uaílr 11on zsnarü9ruold

lo)odV

Az ember halála

űgy íogsák íel, mint amit teljességgel eltörölni kell. Hogy ilyen >eszmék< még mindig modernek lehetnek, igen rossz fogalmat ad a modernségről. Aki azonban alaposan meggondolta, hol és hogyan nőtt az ember-növény eddig a legerőteljesebbery azt kell vélnie, hogy az ellenkező körülmények között történt hogy ehhez helyzete veszéIyezettségénekroppanttá kell növekednie, találékonyságának és színlelő-erejének hosszas nyomás és kényszer alatt felküzdenie magát, életakaratának a hatalom, a tulhatalom akarásává csigázódnia, és hogy veszedelem, keménység,er őszak, v eszély az utcán és a szívben, jogegyenlőtlenség, rejtőzködés, sztoicizmus, csábítás-múvészet, az ördögiesség minden fajtája, röviden az összes nyáyKvánatosságok ellenkezője szükséges az ember-típus felemeléséhez."Más szóval: az eddigivel ellentétes morál kell, melynek célja, hogy egy uralkodó kasztot neveljen - a Föld leendő urait." ,,Enery olyanemberfajta számára írok, amelymégnincs meg: a >Föld urai.. számára." Es most megint kiejt egy árulő szót: ,,Platőn Theageszében áll írva: >Mindegyikiilrk lehetőIeg az összes ember ura szerebre lenni, a legszívesebben isten.>Uo|SI< ruau J9tu uaq9ruazs 9 zv 9|e^ -ug8eur p_ uglnlü .€oq'119 11elÚ eurprn {a>I9lJ9 Xrr9lr."Í"1 n nírXouái1o ranequadoqc5,uaíu9ruzsa Áu9lzsaral-s11g,roru p lppJpru aa8'8ry,ü"u"ni'ri -8au 1o1ere4u ze lza plp'' .'au Á3oqllsJ;' '1o^,, s9d9l sa8aíu91 '1a1 altaursr u'qlpJ'{p ze ul,,19!9pnug3eru"-1oálop e rá""q"adoqcs uil [lg8aÁ 'gzs .8yll^ otsosÍuolp., lpÍ ÁBoy'zy ,gpupJl uuqgígurro; ;jÉ9, 7b,l.u]n1&Iro; uequaza{ 3rpad zeqqa :qqu8nz^eq3"1 s9 q{p*i"lr91"1S' 1'qq"r"L1"19"jb"1 p atruaq Twp 'sl upqqp rysgpzu3t, p|? ze:9.ranequadoqc5 1úlu, '"í""iri lpi -gzaTualla zP ruouolzsg Í8oq'we11o[9r uaqgpl zaueÍ8n 1p,rrseqla wÍi 1a 'urellon lppJpJ 'alglaq q uraípallaua uBr(8oq g"lp"l *au ,;:.aqúa3 -9sÁual9aa1 lJ9uel s9 eqrugr891o1g arrrouglJ.gq o"q "1nqp1o1"1 1ors" 1r,,rr11 í3oq'uralau pazqal d8rj Joug ,;:*_o1"1orrj;i Ö1," p"rnrb"l,a laze^ 9^otl 'ua119lrrzsa? uBpr_ur'llopgl9llwordwo1 ..ro.gir1, l81pp" .r"p,r.* í8oq s ,alJazs 'e.l9íIa-uo3o1 1aprr1l t u9[9l9l8I" :ezzgieÁ&e* ,r'g"* Ú"jo. ...á.r1..1 -r€a 3aíu91 s9 ulop8o1 'd|rrt{ lll ,rr"., .rnlr, S9i9S v "qrr"l"r " ugln "*r, 9 ,{?,uu'r9, lppuoru p aqJszlalry ÁSoq}laq; 11w(law 'pzal lalazaía; Á31 ua1 9uual$'193eru rzsal 9^9Ip^ pI9J9 ptl',,m{9J93atu'' pt1'Jeqwe zV

atüo3" :,tz?p|l9lupo S,,ilac p Jaqrua pp_ualqq9sr", *"'.,=.f§Ji;i"ffirl " zP uIaN" _/,'Jaqula qqgqal8a1 u ze'ehrÁu9JT laTalazs9tuJ al ppual qqese8 -eur8a1 e Á3oq_'1e1l9ze efiy/uryt! 19lpJpTp Tapalza^a s9 eíqezsáa* zp p{V :za ros8uBr y" ,,i>llzlazs st 3aur ezr3o119uua 19 ry,b9qrrzs uP^ pJIpJ -oru 9lal 9qqas9la {auTT{B'1eulgzr 9ssa89slnzs {aJaqwa qqasgJa ze |zo1 . 1aílaur'uaslt.'aral la>la,{u9uripró-l ued1o ls;.{'ú""ü -";'íIárp9ra 19rJ l;.lau,, plppp Jg{Ja aI9JIruPP^ {Hau 'aÁ3a4 TQqoí,, la{aJaqula ,u ,(3or7'ze zeq ,39s8n €9'Ü Jal'Efi9? ,/,{ap^J9ru qqoÁ8eu8ai Ü - splbr";*9sz|l Áá"u'y'' //.pJn plod p re8gsuopfep1 soleíes 1a19

pl!ffi

,v139szu37

-

qi"qű"

"e'.ra'"11"rr",., p8a,upt pa1 1arr989s1l3as srz9lurzs a :ueqg8Bur BrÍ8Bu {es9zuo.lzso s9 1ouelíeq gpuou4ualla 1eusgru€a'ueqlalualla 1ellpllg zu laqtne zy''

,Io)odV

Az ember halála

311

,,Értékeketátértékelni -, mi lenne ez? KelI, hogy meglegyenek az összes spontán mozgatő erők, az újak, a jövendők, az erősek, csakhogy még hamis nevek és becslések fedik őket, s nem jutottak saját maguk fudatára. Hiányzik a bátor tudatosulás, az igen-mondás ahhoz, amit elértünk, a megszabadulás a vak szokássá vált régi értékbecslésektől, melyek lealacsonyí§ák bennünk a legjobbat és legerősebbet, amit elértiink." Az erőhalmazat, a robbanó anyag készen áll, nem szabad tehát félni a robbantástól, a bajtól, ,,nincs szükség a rossz igazolására", sőt,,az oktalan rossz a legérdekesebb." Félelem helyett félelmesnek kell lenni. Eltörlendó ,,értékek": a búntudat, a lappangó kereszténység,a Rousseau-féle ,,jó ember" és ,,természet", a romantika, mely az utóbbi kettőt egyesíti, végül a nyájösztönök túluralma. g ertékek a gyönyör, mely a hatalom étzetébenáLI; a boldogság: a hatalomnak és a győze|emnek uralkodóvá lett tudatában; a haladás: a típus megerősítése, a képesség a nagyot-akatásta; minden egyéb félreértés,veszedelem. Ezek az isteni, a dionüszoszi értékek.,,A nágysághoz tartozík még a félelmesség!' ,,En olyan félelmes képek elé állítottam a megismerést, hogy velük minden, "epikureus élvezet< lehetetlenné vált. Csak a dionüszoszi gyönyör elegendő: benne fölfedeztem a tragikusat." A götögök erkölcsi felületességük miatt félreértették,mi a tragikus. Istennek lenni tragikus. Mit jelent istennek lenni? Pogánlmak lehni, erkölcstelenített életet élni, ,,magunkat az embernél magasabb lénynek tartani, de túl jón és rosszon." ,,Mí az Olümposzban hiszünk, és nem a >Megfeszítettben.,." Igenis lehetséges ,,istent úgy elgondolni, mint megszabadultnak lenni a moráltól, magunkba súríteniaz életellentétek egész teljességét és őket isteni kínokban megváltani, igazoLni: istent úgy elgondolni, hogy ó maga a tullépésa >jó és a rossz< szánalmas utcasarok-támogató morálján." ,,Távolítsuk el a legfőbb jót az isten fogalrnábóI, ez méltatlan egy istenhez. Hasonlóképp távolítsuk el a legfőbb bölcsességet -,ez afilozófusok hiúsága... Nem! Isten a legfőbb hatalom- ezelég! Belőle következik minden, belőle következik av7lág." Aki tehát levetkőzte mindezt, túltette magát jón-rosszon, minden hiúságon, bölcsességen, s eljutott a tiszta hatalomho4 azrne9szetezte a világteremtő erőt, az isteni lényeget. Ahogyan már jóval előbb mondotta: ,,Isten: a maximális állapot" -t ez az istentartalom egyetlen lehetséges és helyes értelmezése. Ámde - figyeljünk erősen - az ember maximális állapota. Mert ne felejtsük el, isten valójában nincs, Nietzsche ,,ösztönből" ateista, Zarathusztra ateizmust hirdet. Isten csak jelkép, a fogalom típust jelöl: ,,Isten típusát a teremtő szellem szerint, Da nagy ember., szerint." A nagy ember, az ,,Íibetmensch" hordozza a jelkép lényegét,a dionüszoszi elvet ,,A dionüszoszi szó ezt fejezi ki: Törekvés az egységre, felülemelkedés személyen, köznapon, társadalmon, a múlékonyság szakadékán; szenvedélyes-fájdalmas átáradás homályosabb, teltebb, lebegőbb állapotokba; elra-

gqou&q ú aq)s4alN,lgJo{ eípzglqg'q;salsal8aru $ upqgsJos ru9Á8a uuq -uozv d lt"í V ,la^rlru ru9d8a 'ualla83r_g lptTlo{p zsnru98 e ílan rgí 8rpuFu urau 8uB.r 'Áuo>19pg1 Á8ea íuo1919í'r,lge9iau Á3B.rr nprzod laqal zp ap '1a89sglualaí.,{8Bu 1pt{zot{ de.razs

y

.eqgrrg8alp{ p aqqa 1nfio,ros rues l§9l

-o1p lzs9^rlu-ruailazs ps_eleqÁ8eu'gpuepeJetu e 19s'lelgrole -8plln

{nqJg

_o1u8zoul

'1a39sÁual9na1 ladarazs qau.auol ruau 5lunlpuow lo8uer :19í 3aul vavdvll1a[ 1uuylo>1aq'Eaw a[pa za ryI&uat 4au?4t01 qq7§al Jaqua zv ,l111ya

,;|gqs.e|n+zsnd B l?lezeq9{19l9 s9 llnapzs 3ol v[b,aTIgJ9 :apq8l p|? ze zsozsnuolo 11o1e33ezsl9zs e - ílelun8errr e191 3aul inEI9^ r(3oq 's.elelnruíín'a4al9 zy lot? ualzsaJe{ p ualsl zy .uaípanuazs ueqgí -guIJoJ uapuTtu [1auua] Igllal9 ze ÁBoy'ezzotluopB3etrx 'Áu93azs 'a8uad8 391a :[1urauJa^'IaIaJ launuau sr 9r] eípe8el sI losJos 1plp.1 qqe8oploqSa1 e du9lzsara4 e lgzzoq [puaqJTB1o8ran '9l14ualq] 9)paual$ s9 saÍla1 'sgra 9B39p:sI ls9pa^uazs qq}Jase>l3a1 e rlua8r Jagrua sn43er1 V ,e[tozB3r sr l9{9il.allr nÁuozst Á3a Taus9pa^uazs e r(3oq'zogqe )qal9^ Taquazs 93391a l9I e uaqlasa {Is9rü u !za\l?I luazs B p8lozs pl} uaqlasa gsla zv La-DiJü 1ag9 snlr8v4 t{3etl,,lullalJ9 du9lzsara1 uoÍerr :awlail9 s9Pa^uazs e rutl'ze s9pJ9{ p :l9qal 8aur 1nslrg ,pgígpur.ro; >Iau9s9l9ula 'uaqtuazs lallal9 ze 193 1ozs Ins9la^ualla ilallzsal8a7q Inualalupq e 'sapanuazs p uaqlasa {Is9lü V'' :r,{u9lzsara1 p {Isgru B íurnrrruetu lzsozsnuolp p za //.l_plpJp>Ie sglpzsnd e '1sgloqrrror B'lupl e p,r98eru uzzo\usgpíp8aru s9 a89sÁuaTaulJal s9{9J9 ,aüIau9 ze suuIugdnso'uel uequtnTJqJplu p lueu 39squ9lp>1 '1a19 ze e8eyq V il9luaila zp {atlau azsau :ualla >llallzsa;3a141" p zsozsnuol1'' ,,...l?la19 llolzso ulau 9lla{ s9 11opu3el luau 8aur B 'zsg8;a ze '19s9pa3r sosglun leI9 ze:lpzsozsnuorq 1o3oro3 e u9 uIo+rIIg apl iBhlpn3aul s9 eípe8o; uq98 -eru llawala sas9pJ9{ s9llps9puor4ualla l9I u ílaru'9rualaz5 ;esndp ura1 -|azs 9pul9 ue1lope8erla s9 s9sJuanzs Á3a ae-as9lJualsr8aur s9 e[9r391odu ;oIg zv urau dd9139$ínzs '39s3oro.3 e'e{91.eluazardar qqgJ3al uofen 2eí9an -ro; ryÁ8a >1au9s9pa3l s9 )au9s9uozsol8aur 1oI? zu ruau zsnlln1 Áu93od e uo[en 2/ug3od e !9snd;1 TTs9uI Á3a raqura sos9llp^ p la^^a IT a-lní -.{8eq rrrau ap í(losn4ldalrda s9 1asa8alaq uefgdupuFll {glI[F r(8eu e) a-eru -JoJ suapp{ap Jaqwa sosgll€^ uesnlrdq B uo[Brr :9puel;de1198alN'' :sndp sal,aluaila l.a{ p ilallzsa;8ary p sa zsozsnuolo €I^ .uaqruazs l11.e ,,1uglode. ze t,Ie^Tzsozsnuolp" u 19u1o3oro3 y,,.l9lazry39sr{3a 1au939ssa39$Inzs sglpzsnd p s9 s9lulaJa1 e l1uusglní;r8aru e'1au39sÁua{,aruJal e'1ausazurau

p t9leJpTp 1oro írlaluazs8aur s9 1saÁlaq puFI 1re8gsuopíelr4 qqasas9pJaT -3a1s9 qqasauqal.aJ8a11a19 ze Álaane 's9paluazqlnd8a s9 s9zapua^Joiln €e sn)4zslalued Á3eu e 18oploq-uagl1uar(8a'seurpleq-ua9pa.{3e'gluaíBa uapunn dlarue 'algzsg?a-saftal p19 zp sgpuoluua8r polulpe8

19 uo§9zo1l9^

,]o)odV

zlE

Az ember halála történeti korszak (1850-1,950) hiánytalan szimbóluma. éspedig három síkon: megtestesíti és felső fokra hataőnylzza e kor le§őbb elaét, eszméjét, ugyanakkor megtestesíti és aégrehajtja az ellene támadt reakciót, aégül emberi sorsában előreaetíti történelmi lepergését.a3 Ám fudni kell azt is, hogy a rang nem mindig

ad díszt! Nietzschének,,rendszere" tulajdonképpen nincs, csak két föltétele, alapelve: a hatalom akarása és a felsőbbrendú ember; a harmadik elv Dionüszos z, a két alapelem tisztavegyű (egynemú) párLata, kikristályosodása. E két mágneses pont köré tolul az eszmék véghetetlen serege; innen ered a rendszer hiánya, s innen ered a módszer, az aíorizrnatikus forma. Módszere abban á11, hogy a két elv szemszögéből vízsgá|at alá veszi a vi|ág, az éIet minden jelenségét, s elveti vagy elfogadja azokat. Ami a hatalom ítlába áll, elveti, ami útját egyengeti, elfogadja. Nem rendszetezi tehát őket, hanem csupán két részre oszLla: értékesekreés értéktelenekre; csak két kategóriát ismer: értéketés nem-értéket. (Tulajdonképp fanatikus.) A mődszer, az osztá|yozás következetesen végrehajtható av7|ág, az élet összes jelenségén,a kérdésazonban az, vajon az elvek alkalmasak-e értékelésre,funkciójuk kvalitatív vagy kvantitatív jellegű? Az első elv: a hatalom, merőben mennyiségi jelenség; maga Nietzsche hirdeti vakmerőnek szánttanként, hogy anyagi eredetú, forrásai: a ,,FöLd" , a test, az ösztön, a lelket hagyjuk ki a játékból, a vérségnemesíti a szellelmet, az ész a test kicsiny játékszere és így tovább. Mint a test szerveinek, az embernek is értéket,,,rangot" az a hatalom ad, amivel a többi felett rendelkezik: ,,A rangról a hatalomnak az a mennyisége dönt, amely te vagy!' Ennek az értékelésnekvalótlansága szembeszökő: akármennyit halmozzunk fel a hatalomból, lényege, minősége változni nem fog; az apa, a tanító, a rendőr, a miniszter, az államíő hatalma minőségileg nem magasabbrendű, nem értékesebb, hanem csupán mennyiségileg nagyobb. Ennek bizonyítéka, hogy a hatalom akárkire ráruházható, áttuházható, cserélhető, elvehető; ,,betyárbő| lesz a legjobb pandúr", és a pandúr visszaeshet betyárnak. Aki hatalommal bír, csak mennyiségileg több annál, aki nem bír, s így engedelmeskedni kénytelen neki; a viszony közöttük ugyanaz, mint a testileg erős és gyenge ember közötU amaz állatilag ,,értékesebb", de emberileg lehet értéktelen,míg emez magasabbrendú. Amikor a hatalommal bíró minőségileg is több, a többlet nem a hatalombóI származik, hanem valami másból. Ha az ubermensch csak abban különbözik

n3

E.,r,élfogrra élete és műve egy döntő jelentőségú század,minden lényeges jelképét összesúdti magában. Ha a kor a makrokozmosz, ő a mikrokozmosz ttikre és cselekvő-szenvedő alanya e század,,uralkodó" eszméinek. R. L.

,ilequle zu 49[u9^rlluly8pzs aIaA s '9Ip TIep -ual {puI9J a le{nlalg ,pJs_plo{puo zu up|?d ln^Dul s9 'I9) '8algzalualla 'zg4zsa urau 8auro1 e 'raqtua zp {DIau zeze ',,4gsllTplp uopeqezs elÍer eqJs4aIN Á3o.{'>I9íI9H la{Iauolzso Á8oq 'ergle,(u 1eln8eru" Ip^9^pzs ,{pulpqus9lp^3aru s9 1a3atuo1 p {aqn rueN {aqaql919 sI Inuepa88n; p1 -1n,(19ulazs 9 ze la{;ulp'lgssepnÍ pqplolJlq Ta{9il9 ueÁ1o /{9sl}ppqpzslaJ 3a6rqaq d8oq uraueq'ngzzg3tal ila$na ze Á?oq'zp ulau TíI9J luuúllpgly lptt?u lozoNzsa ?ulvwt4 zaza '1tryn[qppd paw In39^ s?'!,lzu rraÁu8aur '19lal9 qzsa^Ia rle s'lze qzsanla'l9lal9 r,rar{u8aru rle".(3oq'{9ípnr paru',,1eílen r9J9T {auTn{IaI ap'lrraÁu3aur 1o39II^ e eq tqau J9lT_tu" pa141 ,as9raíula rrro1elpt{ e'es9z93ta1>1a3auro1 p ulau )níI9J ap'>1eupetu9r {I9tuo[B"r '11aryq 'llgla^g{ '1lezs )íauzsal pJtuoFlpt{ u9lulzs '1aulalp[ Blzsq s9 TIn^pIpuaJ tgto{IB IsJlo>íJa-nuailazs'1g1uraraprrrzsa Á8Bu u,§ Á31,1o89sp19o39rr s9 -u9 ze a|gpqllJglpl parrr '1grpl>In4s p ya uhulzol1.en8aru 3alr3adu91 s9 a^ala upquozp ps9p9lloelaq +evuzzoln r39sgurur y ,eheqler.ro; srzgqcrzsd s9 ppT€J lgquglzsg eÁ39tt '19l39n s9 -u9 lllo1elpq p lulJazs erup8o; rlap -alg e9AIsJ191ra 19qr3 e Áue' g,u?gsgu1w pq89suala( r39srÁuuaur a-ilozollg^ urau'l9urle8o; napa.ra 39u a-rpal ruo1elpq p Jo)plp Á8oq'uequoze s9pJ9) ,sI asJlolunÁ8 39ssad91 nprzod dlaulepn 1aqa1 (usgr;q) uropleq p :ls9^9 d3a >1unla^agzg{ ')9ss9l au )íat4lalalsla {unsalalzalla^g1 d3og Le[pJ rualau9uol e'39srr -aqüa ze'laqana ze',,aulla1l9 plgc p" euloA Q -,9ttalzsouo8 qqoÁ8eu8a1 e 'Áugl Áuo>19gp1 lrtlozsqp ruolelpt{ uellepio8oí '{}r ual9p9ru e 'r1 pa[ra1 pDlos9ru 8lpupr uloplpt{ p uglnnu S ?II9^ "9qqppuaJqqeÁuoscep ar.(8a'lrpodereí3 ueqÁug;r rrpe8au p3?9sglazs.{u9>1 T€Tllprualeru'IaJ >{lp -gzourlpq'l1pode.reÁS 3gsuopíeln1 n;le8au,{3a uaqrlelp^ pt{ í8gsuopíep1 npe8au 'ppua.rÁuoscep Á3gnurolpleq V (,Igllüolplprl B 4|z9u| 8elqelp 'anala'puallao1o Jaqrua,rrolgf eF9'DpualqqesB8Bru p :In9l9lualla sa^Jazs ,prunIJ,alIDI IlpTIp 'aÁBaí g}ailewsl 'aleí uallalaqpe^9l 39qtpuar 1auug) -qqgs'p zu s|zglq)lzsd Á3e,,\ snxaldrrrol FIIelpq e l1u9leí9rcgzuadr_rro>11n3 -9sualal>I9ll? zeze',{R19lJa lua>p1gsD" dd9 'uaqqasoqnp3a1 p utp ueq>Ios -ndp 41elele||9 zu'uaqlaraqtua prpuarÁuo sJe;1e zu.(8gnrrropleq uellepso3 -o[ e'uolzsg IuIFlpq ualal{9tJ9ul y ,19durn.r.ron&tputw ruopleq elzsnd e lJ9TtIIp'e1o >1rÁ3a zezg,qls (sgpo>1feqnp's9po>1solezsgs)9Ja qsa] ualal19l -J9u e'(erugruo1uru'stzeuqpzs) uolzso rruau ualal),au9ru e'(39slu9p;) Á?yul ualal{,ail9ul p lunu :pp1eqp.q uai9lJ,aul lJaqrua ze Álaut 'uolzso uap -uFu luFu'1aup 9+uoDI9lJ9 lgl!|I9zs9v ueÁ1o uadd9 wolelpq I}l uai9lJ9ul IJaqrua z(8err uro1o,1?upg zezu',,Ill91.o.;raqure" IaqDszlelu e 'uolzso :Á39l -ruoFlPt{ P íuP^ rueu ps9lolpnzpq8au /e^_o.>l glelloq vu81 ttla zu eq ilI ,qJsueuJt{ar{ qqaÍIaÉal'qcsuauua(ul luau ueqgÍgprr Jo)PIp 'sa[la1 'qqoÁ3eu'qqgl ,(8oq 'I9lqcsua141 e

'rlq punuoplpq ,qls lrtlozsqp ,]o)odV

vE

Az ember haláIa

315

Nietzsche a kor pszichózisának/ a tömegállat lélektanának hatása alatt teljességgel félreéftiaz atisztokratizmus fogalmát, lényegét.Az úrí.ajta, az igazi arisztokrata nem az, aki hatalommal bír s ennélfogva parancsol, hanem aki nem szorul senkire, azaz figgetlen. Aki parancsol, annak ,,úr" volta fugg attól, akinek parancsol, légyen emberiség, tömeg, inas, közkatona, nélkülük egész arisztokratizmusa a levegőbe párolog; önálló, ftiggetlen értékenincs. Az igazí arisztokrata, épp azáLtal, hogy senkire nem szorul, önálló, senkitőI sem függő, belső értéketieremt, azaz mintaképet, követendő példát az önalkotásra. A született arisztokrata ismertető és igazol'ő jegye (kritériuma), hogy nem kell parancsolnin, öt*ént engedelmeskednek neki; ha eréven hatásra, azazhata|omra is szett tesz, hatalma anyagi jelenségből erkölcsivé minősül, átszellemül, karizma, fluidum, szuggesztió adja erejét, nem az őrmester, a rendőr, a porkoláb, a pribék parancsjoga. Ezek hatalma mennyiségi: csak parancsolnak; a minőségi hatalom birtokosa soha. Az utolsó száz esztendó uralkodó, legdinamikusabb eszméje a materializmus. Mint minden igazi eszme, nem csupán rendszer, nem csupán vílágnézet, hanem életforma is és történelmet alakító erő. Energiáinak árama aIegizgatőbban, felkorbácsolőan az egyén és a tömeg hatalmi ösztönére hat. A materializmus az alacsonyrendű ember, a tömegállat legsajátabb,lénye lényegéből eredő alapeszméje,viLágnézete; ez a típus a múlt században a történelem élérekerült, s vele természetesen felszínre tört legalacsonyabbrendt1 ösztöne, a hatalomaógy is. Ezt érezte meg s ,,fedezte föl" Darwin a létharcban, Marx az osztá|yharcban, Gobineau a fajok harcában, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Mindegyik fölfedezés a kortól eleve meghatátozott,szükségszerú és elkerülhetetlenvolrt.Nietzsche, a zseni téuedhetetlen pillantősóaal felismerte benne az egész materialista kompIexus leggyújtóbb erőáramdt, kiragadta, lepárolta melléktermékeit, s felsőfokra heaítette. Míg Marxék s a többiek egyenlőséget, szabadságot, iólétet, népüdvöt hazudtak, ő kereken és becsületesen megmondta az igazaL Más hasonlattal szólva, az élet csúcsára emelte (az értékekkategóri ájába sorolta)... Ám a csúcson megváltozott a látószöge, más távlatot kaptak az alatta elterülő világok jelenségei. Űgy látta,hogy az alant hagyott emberiség egybemosódó nyái, melynek egyetlen értelme és lé§ogosultsága, hogy testével lépcsőtiLl szolgáljon a csúcsra hágóknak. S nemvette észte, hogy ama lenézett, leminősített tömeg kvintesszenciáját vitte föl magával, hogy ez a távolság, ez ama1asság ismét csak mennyiségi különbözést jelen! az esszencia vegyalkata lényegében ugyanaz maradt. A jelkép-ember szerves jewe, hogy korának fogyatkozásait is magában hordozza, de felsőíokon. Míg a vezérürük a közel-látás hibájából nem ismerték fel, hogy a tömegállat ösztöneit és igényeit íejezikki, ábrázo|ják a legalacsonyabb [szinten], ő a távol-látás hibájából tette ugyanezt, de a

1.azalsa.l'q?Falpuyuau,lúaslua*luawnso,t,rr,r::i:ir'}'l;,;::rffi;:

-Joy 1puwnpquus u 'yau7qcszlatN s .#ualg zu pqy8aw ail7D! uau'llaza uadd9 'nqwa zú uauou'&aw quq ua§l laaN.laual$ '1gsros 19p9 qqgfa1 e elzgrcÁBeulaJl9J z(8en aparrrslaJl9J 1a389qsaíIa1 paur 'alrn eJl1t^9l ap 'lgtc>lear € auaila epol;pur8aur s 'pllgl uasaílaq I11I{IN y .1e4eve3t ze prupl}Il9 aq>lnílaq s tala191r9 s1wpq '139lu aruallsTruruas $aIIa{ 8aru:9r l19J lolPpBIaJ srlile) s 'I9qITqIN u elzoq lsglp,r3au v .Áu_al gzryBnstn I9q9s9ruol9l r{Jsuauuaqíl ze alp9.Jla lzapurru ilgla laluazs 9 ze ?J}IN

,ruloze8l Tíu9^pI u_aqJszlalN ug3eru lzapuTl^tr ,8o1orgd a^Tulruas 'BI9IB >Inzssa^Ia 1a8arrro1 e /1aqr;41 .1aq1ualal ruau la{9il9 19[es'gqaq'gll_pug'ualla83n; t1_prr 9l9[Bq ry€a 1ulduozsr,r Á3a lrill9zi1,,,3atu rpqll9 elíer 1esc" :eípuour aqJszplN B3eru luTtII 'I919puaJ -qq9qe3a1 e 33n; uaq9r9l Jaqua ppuaJqqgsla; e 'ala191l_o.Jl9l >IBuuroplpt{ a 3auro.1 v ,sJtlru zeze 'gle:qllsglp^ urau Saur 'gIJ]IJ 'zsuazsuou Jaqua ,lpuaJqqgslal B In{I.au 3aug1 .gal afr.uao&87{ 8arrrol e Á8oq '1a1 aruzar9 €aru rz.r9 urau upq9slzgqcrzsd TruIpJn 1za vq r{Bel 1aurau Á3a 9rcpl4sord B s 'g11Áuoscelpal Inualal39.rr rrue 'erurpÁ8'elusode1 'elueltsouzspq /ala^ 11a1 aruza{lulJ9 u€gpuell9 JoT{e'zoq9s_e1o>1p3aru >1au9íu91 eíleuzseq p8eíue '1azgnzsa trpolprn ua8auro1 e Á3oq /9^ppuarqclgslal lzsal zp ilaqua ze vq qlppulJpr{ V ,TlI_p^ 9Áuu9l3auro1 sr e8etu 'erupleq uella1913aruo1 B zsa^ lg)Ja sI el(er 'uapalaqlnJa{p uaqlal9 ze lwIu tTpgJpos aq8aruo.1 e u/8a ppuarse3eru'9I9^pI e eq :,(u91{Isglu V .IuJpr€ aq8ala4uot l9l9s p ppqezs ruau §9laqal tuau 1o19, íp9p^ Frr€ '4Izt9 ap 1a)ía{9lJ9 {aualtuaJal urau l1uuefpose8eru 9I9.J í_a(u e í8oq 'zoqqe 391a urau Tn{.alJ9I! pqou '1a39sru9Á3a uapa88p;'9II9u9 a$9z9T {pup€Jpru 81pul*'sI ]TI9^ gssnd;1 9po1l€Jn 1ulp3aurol u eq Á8oq td8a ze:angIa Saur poposoÁl_erloq Áu91 uIoJ9H ,l1o,r elaf.grlur'asgzafa;rl qsal {Pu9s9IDlp^Ia nuallazs zg .1plea8aru 31pl u9fapl es91o1p3aur /as9zapaJlo., )pu9uel psgJe>IE lllo1elpq p s9 Jaqua ulau s ppuaJqqg)slal B aqJszlarp d3oq 'snlrloqurrzs l9tu$ 19s 'ualla19^ 'zae1ezgld9{'e8gslp{e^p ruasz B llgsg19laila^Ia aÍu9; s9JaruslTal ,eqí9ue8 s9 aqJ9^

V

IR39^ T9lu

-zsa {€lppllry u9zg ,$ >IpDIolEII9ryza^ p ilopp 1razspgut s91o3oí'l_aulzsa Ia^9s9zapaJlg.J ilaul'ualalzslp e8uB.r ap'prrg1o1Jlq I^1a'paglepnl rrro1elptl e papa891a8aur'lpereur,,vaIlazl:rg" plavl' alztlg3aru 19í9ueJ tunloqwlzs V ,Ipllpzo>IoJ saíu94uo Á3a 8aru pnoplol lTas9zapaJlol pez9zs p {psJ l}oloq '11o1o1p 1sndp-raqrua íl 'l191el la{9]J9 íp 'all9rr Á3u ',,1.oJ alzapa;'' l9ur -ap 8gsprpualqqgsla, p upq9lJuazssalulol V .a^Iawa a4ulzs qqese8uur8a1

,Io)odV

Az ember halála

317

ó azonban erről mit §em tudott, s a Nihilnek és a halálra szánt istennek felidézésévela kereszténységet vádolta meg. Vádjait szükségtelen ismételni, de mert ő képviseli a legélesebben, ,,felsőfokon" a modern vallásellenes gondolkodást, sőt sorsával ismét szimbolizáLja emezét, azért jó alkalmat nyújt, hogy kultúrkritikájának ezt a tételétfelülbíráljuk. Szerinte a kereszténység egy romlott, bomló, dekadens emberfajta összesküvése volt, irigységtől és bosszúvágyrőlhajtva, a rabszolgalelkú csorda-embert juttatta,,Überherrschaft"-ra, megsemmisítette és mindmáig tagadja ,,az előkelő ideált az ember-típus szépségét,a bölcsességet, hatalmat, pompát és veszélyességet, a célokat kítűző, a jövendő embert". E történelem-magyarázat többszörös paradoxiója szembeszökő. Első paradoxon: Lehetetlenség, hogy egy bomlás-termék, elfajulás-tiinemény kétezer éven át fenntartsa magá| s nem is élősdiképpery hanem mint vezetó ideológia és uralkodó vallási szewezet: Mi több, nemhogy elbukott volna, de a 20. századderekára, szemeink előtt, minden hatalmi eszköznélkül, visszahódította elvesztett pozícióit a szellemi életben s a történelem küzdőterén, és elvi tekintélye ismét vitatlan. Bizonyítla ezt a ,,tudomány" önként megváltoztatott viszonya a valláshoz, sőt pálfordulása: nem támadja, ellenkezőleg, á|Iít,laaz ember jogát a hithez, el- és felismeri természetes metafizikai igényeit, és ebből eredő, belső, korrekt következetességgel saját területén belül is közeledik az idealista magatartáshoz, és nem tilalmazza többé a szellem szerepének vizsgálaát az anya1 életében. - A másik oldalról pedig: a vallás, azaz a kereszténység főképviselője. a katolicizmus is tisztázta viszonyát a tudomány szuverén és öntörvényű feladatköréhez, kijelölte saját szuverénitásának határvonalait, és korrigálta korszerűtlenné vált dogmatizmusát. Vallás és fudomány közt helyreállt a béke. Röviden és szaván fogva Nietzschét: Isten feltámadott. Ha a tömególlat lelWben még halott, az nem isten problémőja többé, hanem a típusé:fel tudja-e küzdeni magát az áIlati sorbóI? - Második paradoxon: Történelmi képtelensé1 egy elfajult típusnak és rabszolga-erkölcsének uralmon maradnia azá|ta|, hogy szolgálatábahatla az erős, bátor, egészséges, barbár úr-népeket. - Harmadik paradoxon a Nietzsche által jelzett módszer, ahogyan ezt állítőIag mégis végbevitte: beteggé tette őket. Hogyvalakitbeteggé tehessünk, előbb vagy fegyverrel kell leigázni,vagy neki kell önként jelentkeznie; a kezelés csak ezután következik. - Negyedik paradoxon: lehetetlenség, hogy egy beteg vagy beteggé tett íajzat kétezer éven át világtörténelmet csináljon és uralma alá vesse a Földgolyót. Nem tgdjuk, ki mondta, de tömören mondta: Ex Oriente lux, ex Occidente dux.# Ez anyugati dux Nietzsche eszményképe, egyúttal világhódító és keresztény. Hódíthat a rabszolga világot? *

L"tir,rrl, KeletrőI aíény,Nyugatról [jön] a vezét.

,aIsJIo>IJa

ru9Á3a zB luau'pÁu9rr erros8uBr p ulglJgzolt1uv zy''4e3eru V pI pí39^ d3; 1gqgurua11p V llLy19ulgzs uadd9ls_eur eq'1ug.u Jaqrua ppuaJ -qq9slal 9 tualalaJazs arrual 9^IIAI iTauaÁ8a1 sr au sa ".1opaÍ8a ruau {aJ -aqtua zv I9llol}u -grrp(u 9lluazs 1eurppÍg; B upquqrunlJ9lzsruI V ,analla>I1alaurlazr9 qqrd -autm8a1 s9 qqese8eur8a1 e elalzs9J uapunu {purcsnlTp s9lalnzs e'89ssaq -Jal p,s9zulau V ,awlau9,{19rl ruaddaluopfepr 39s93znqlrq )puP zsgaa ze'urnlgqurlzs aJuallaJxa rBd p ulnlgqrulzs Tulau € uaqaruazs 1o3oro3 e ,1ell9 lpulnlJ9]zsnu 89srruau e 'lullq s9auau p rs9l9qq9^ol §atu llo^ u9zg -alaÁ8a ze stÁ?etl, 'plal9lpglp^ e:lg uosgzollg^ s9 uol9leq'a.rla19 ze 7ua3t spw1epplp e íllaluazs8aru s9'p93;1pru € lTtue'l9^9í v !19s9l91uzssn >IoJo p|? ze ?aral9 19J9 zV zIET]ouInIJ9lzsl[ p la{{aza elgurlpzs e8eru € Jaqua u9llaq p ilollsolzq l1y\I ,>espJe>Ip lala1auua 1eru

zu ug{-,,plog" aqcszlar51 :89se8lozsqpJ -gunpr{qup s9 /{IpoTIpJn l9Jotuuue e aíglza4ualla zp '4tzÁugtl7ugí s9 tuo1elut{'sglpzsnd'r]Joq9q'creq'Áu9nrol -,,p|q1" at{Js4aIN zapqry ,,ugplgd" p {9ssaquala[8arrr 9t u {3oq'arsgpas -alal9Tgr e uo[pe lpru1u{1e Á8oq'allalrualal $?ze llozo{ {aqqo1 (lezssor e srÁ8B,r'1o8edue ze auuaq) 1o39IlA e leí4Áuoztq s9lpÉa61 e'9í qqgl3ale uals1 Á3o11,,{Isa aqu,q" uaqugl4{'atupalzsa1ll 1p] alaq :sJu€Jed s9'prrr TsJIo{Ja upqlosglsla s9lualal e el9uJpzs Áu91 9r;q lpllppn+uo zV ,€IugrrrJ€t{ e a,{u9nro1 3pun e lsa39qaqal ruas 9í e I4TIpu zssoJ p ísr u9r9 s9pa^ -uazs'upq'JJBI{'s_Elnlzsnd eq'uua; efu.ru1 plugruJpq gls39n í3a 1o39p6 e r(8oq'uequoze sa39sl9T uIaN,,,39I! {Iza{la^g{ alglaq'uapurur Tlza{p^ -9) alglag ;391a iluua 'uropleq qqgJ8al ^p e ualsl" ',,zatTualsl .(3a uellell9ru za lIgq7uIIe8o; ualsr ze 9[ qqgJ8al € Ia {nE!Io^qL" :ze sl zsozsnuolq s9 Jaqwa }puaJqa9sla; e err8o;Lauua 'srlgrounur ,,pl9l" e '1azs9urra1 e aqJs4aIN €rpad 3aÁu91 lualq zV '{n{I9u sJIolJa lulJazs a^J9 {oJo ,{II9^ 9^9ua}$ ,,P|9l" e'gzssozs -nuolo ,rI9 ra8aÁu9l lualq '1nsazs9r uaqrlJa 9tluara1391ll p Jaqula ze e|e||9 'uropleq plzsB '9s39l'tze3l ze za S,pJgs9lrsglpn8aru >1au989ssafial p|? ze lar?s?í?l9 1au9du9nro] sarrralaÁ8a qqgfa1 lazs9llJal p BlpJe>I€ uo.1zsolal9 uapalaql}JauTlv' ,,esglv{P lal9 zv" :tla lzsozsnuolP e zg"pualsr8aur p119 uolzsolal9 lltlozsqp ze s'd91 erqqese3eu 1a,{33a 1soru'l9Áu91 as9rysaftalp1

]o)odV

Az ember halála

Dionüszosz szó: nem ismerek magasabbrendű szimbolikát, mint ezt a görög szimbolikát, a dionüsziákét. Benne az élet legmélyebb ösztönét, a jövendő életét,az örök életétvallásos érzésseltelítették; szentnek érezték az é|ethez vezető utat, a nemzést". Ma már k§rrnyú volna helyreigazítani Nietzschét, hogy Dionüszosz nem a hellén ösztön legmélyéről tört feI, hanem Keletről jött, Phrügiából Thrákián át. Ám ez most nem fontos, mert az az érte\em, amit Nietzsche a Dionüszosz szóba foglal, csodás program a felsőbbrendú ember számára, mélységesen nietzschei, ám éppen ezért megvalósíthatatlan, s egészen más, mint amit a görögök értettek rajta, illetve mint ahogyan gyakorolták. A görögök a Dionüszoszi misztériumokban orgiasztikus rítusokkal, istenevés által, eleven gödölyéket tépve szét és falva fel, a hieromania, a szent téboly elragadtatott gerjedelmében akartak megistenülni. Nietzsche ezt is másképpen gondolta, s elgondolásának igazí magyarázatát életénekés eszméinek sorsa mondja el. A jetkép-ember - Ajelkép-emb", há.; aspektusa közül kettőt már szemügyre vettünk. Meglelte a kor ,,leggyújtóbb" erejét, mozgatóját a hatalmi ösztönt, s átszellemíteni kívánta; de mert ez a hatalom merőben anyagi jeleirség, a történelem csúcsán is megmaradt annak, amiből vétetett csak mennyiségben gyarapodott, s a vezérá||at kezében korlátlan erőszakká fajult: a felsőbbrendú ember eszméje elsüllyedt a vérben és mocsokban. Ugyanígy felismerte a másik korti.inetet, a Nihilt, és a jelkép-ember rendeltetése szerint megindította ellene a reakciót: egy arisztokratikus emberfajtát akart fölnevelni, kitenyészteni; de mert ez az út-íajtaelvben a test, azösztön s a hatalom arisztokratája volt, azaz elemifélreértésszülötte, a valóságban létre sem jöhetett, s a tömegállat és avezérállatok történelmi rohama félresöpörte az összes többi arisztokratikus eszmével egyitt. Zarathusztra lejött a hegyről, de az áradat tovasodorta, eltíínt. Az új isten, Dionüszosz-Nietzsche magára maradt, sorsa eleve végzetes magányra jelölte ki.Ez a jelkép harmadik aspektusa. Nietzsche persze kereste is a magányt, ismerte és értékeltea nagy szellem egyszeri voltát, társtalanságát, de ő sem volt mentes az emberi gyarlőságtól, mely nagyságának hírétlátni, visszhangját hallani kívánja. Es Nietzschénél a visszhangtalanság, a hírnév,a dicsőség késlekedése fontos lélektani következményeket is szült, s nem e1yszet árnyalta eszméi alakulását. Leveleiben (noha csak kis részüket tették közzé) minduntalan megszólal a panasz, a dicsekedés, a várakozás hangja, kivált a Zarathusztta idejétőlkezdve. ,,Valamit irigylek EpikurosztőI - ítla -, a tanítványait..., >DicsóségértIpulgzs í.€l 'pvze3t ze 1gínuourDl >Iaruaz§ p aC "? ;uaftla1 1unule8lpq ,(3oqau !tm.r; la>Iala^al 37uu'- uaftla1 1mr4e3pq Á8oqau'lunl9zsaq'lsgurÁ8a TnssaJa>IIo.J 39ul ílal9ur;>I /sglrlrula'a39n 1au -uaputyq" :{puapqou efipn3au sI IR39A ,algl {euppJoJla'rgur >1rr19 uras ,Igql9llzsa rupe8o;1a s9 rupe8o;aq Iel9Jpq Á8oq 'Áu91 Tpu4q ruas 193r Á3a ;lavJ'ezzelsllpplzs la{alau9u e lI9^H3a,I //,{pulo)sJorrr s9 {pusop8nr 1sour u91ule '1lgzeueÁ?n'alau peIJ B píeur 3oÁ3EI upq9lJgl8lurytlg e^F,ltu ^9 g3nlQ" //,u9 rue$al lFx Á8oq ",aluazs 1asar(8a {$íuI_o.J u9lpl p^F,tul A9 ua^ 40 ",>IR[apI upl {autula^pru u? zv" :e[losouo 1a3398 s'paauazs a39sa>1 _zsng,eJ9s9Jauslla {pulplgJpq s9 1au9hrla nuailezs edgrng ruaupr{'4|ÁB9 t aDIaIaTIs lolqzs{ptlJnsz urasí8} 9 :l9s.puBlu8eru efi gsnlar'pereurla s9lpq P Jo{nuv - 19^,r9Áu9n38r,g 8aurg1 B qDsualuJaqí| zv >III9^ ,€l 'eul1 ,,,zsa1 uaqpual uapunu Jo)plp s9 'st uoÁ8uu u9l 'vpi'e.lsgle8leq3aur ,r,,(uo>1 e 'tuazsrq yzy" ,,,(iuopred qo'uralau 1tmrr'uaq9[a; eruru3o1Jpl IIa{ le{as9l -sJaq{9lJ9 sgru uazs98a 19q39sso1o )auuo 1taut'utazsal ilpFII uO {€sJ ap 'rul9zsaq >IoJs9lPq souo18or,, lafialsal 'uttlgzs u9lulzsg) ruua1 3o1 )ls9lPq souo18or.. Á8oq'lgqal uazsnl lzv,glaqlrlazo{3arrr 1aurluapupl s9'll9z9)í urraÁu9rrralnzs $ qqeru9pp8al p s9 qqeÁlourol8a1 e ueglseSerur1 'sJulu arrau 39ru >Iaunup'nrrseÁ1o,{8en ournr198uerrg" Tlpglg Á3a ,ÍBert "Áu9rua1 -1o>1" Mug1 y" :1eugppH p Bfipull ÁBy'lpzsgnla azs9J gsla pJlzsn\luvze ugpl1ry ,r1 ehuruoÁu 19q9[p3nÁu d19>1asc 'ugangd B8Bru u'ar9rrpur lgppl{ del ureu uq'loz[etlodelu;c '1a:utazs gsp^Io ze vzsselq! íSoqau 'eíoezs8aur uesopuo8 lví1ug fioda' ví4dud {pwplunru guala€aru lzeurp8ns 1ala8arr -ozs 9lpll9tu 'glu9[e 'tqlguÁ8n ugttlgzsÁ3p.'ar9s9lzsalral lelrlru pp lp>Ios -pllseln 1rzopp>119zs'1o1osnzssed grarrrsrla ze efiosgwel IgqIaIa^eI 1el9J€8 ,,,laur9Áua zp luFu tau9ula8alüe lpllp+rt{g s9 lass9lnscaq8aru lÁuuu 1aÁ1 -arrre 'l9u ptu s)ulu'- l]9z9{ rulglalzsp Tpuup^ >19urla3ug1 IpgIpA ,pp>IB sI JJaqJIuaI assaJulld pI atuppe1rq Á3a 39ru rz9{ {Hp'{aÁ3l9q qqeso[9q8al e pI >Iilzaíal ua,{pru'p9upn+ pq'9 '4e rrl qwplgp&a1 u loln+plopgtl lp{{p^pzs ,u€q{Jo^ rraap'uaqsc9g'ueqtulolplJols'uuqsztlg 4 tlorgzr.ralgdluaz5 39s -rr{l9urazs sosgÁ1o;aq 'psglpse8eru ednso '>1araqura 71o7a3o1ya *Á8a-lg,{Sa wla^lq V", - neug[Áue ví4-po39zs9[ 8aro al p ilaI lpII9 sa4q furozs uad -d9luoptelrt7" ,",aItyq TJJplusIg'(1cn.rqla6) Á3a 1pele sI u9z9{ 1o3e1-3e1 -sqJlau e 89InI ,lplnul aJs9pgplapJ9 9ola^ou rrue'loplzsedel luapuTtll {o§ $ uaquop{ s9 po€o; uuqqo[ruosp4 uapunu uaq^9 lIItuI B Á8oq 'rrroleq cr,Igueuzlleurqcs" :snuzlqouzs IuI9u elglaq ryz.{ugrq urau '4alp 4eÁ39l -"89suozo) p Fnp s'a89sgpuala{ )aule^rlru TpIapJ9 uasglll //,{assaqzalazs ,uolzso 1eloíugal;ue1 Á8oq'st ar89sgsclp p up^ rua89slnzs uaqríuua sg

]o)odV

Az ember halála

iajkiáltást hallat ,,...Ezt a hosszú, szánalmas, fájdalomba fulladt időt végigéltem anélkül, hogy valódi szeretet vigasztalt volna. EgészZarathusztrám ebből a nélkülözésből nőtt ki -, mily érthetetlennek kell lennie! Mily képtelen emlékeim vannak a hatásról, amit keltett."... ,,Hogy egy olyan segélykiáltásra, aminő az énZarathusztrám volt, a lélek legmélyéről feltörő jajszóra egyetlen hangnyi válasz se jöjjön, seíuni/ semmi, mindig csak a hangtalan, immár ezerszeres magány -, ez valami minden fogalmat felülmúlóan félelmes dolog, ebbe a legerősebb is belepuszfulhat -, ó, és én nem vagyok a legerősebb! Azőta úgy érzem, mintha halálos sebet kaptam volna." - Ezeket a szavakat elborulása előtt egy esztendővel írta, s bennük tátong tragédiájának szörnyú szakadéka: nem a magánybarr" nem a visszhangtalanságbary hanem abban a beismerésberr" hogy ő nem a ,,legerősebb". Íme, alig négy esztendővel befejezése után, Zarathusztra diadalmas énekétlelke mélyéről feltörő segélykiáltásnak étzílTvIt történt? Hiszen ez a néhány év a ragyogó szellemi győzelmek hosszú sorozatát hozta, Nietzsche ontja a remekmúveket, 188Gban születik a |ón-rosszon túl, 1888. februárjában elkészül a Hatalom akarósa, június-júliusban Á Wagner-eset és a Dionysos-ditlryrambok, július-auguszfusban a Báluányok alkonya és az Antikrisztus, novemberben az Ecce homo, decemberben aNietzsche contra Wagner ,-, s egy hónap múlva elméje elsötéttil. Mindez egyetlen év alath szédületes láwány! De ő maga nemvolt szédült, e5y hihetetlen erejű szellemi szárnycsapással felverte magát a kétségbeesésszakadékábóI, s a magasságban lebeg,ve, még egyszer fölmérte birodalmát.

Ezek voltak legvilágosabb, metszőenhszta évei, a tébolynak semmi jele, megalomániája sem az,hiába mondják. Hogy megérthessük, hideg nyugalommal kell forgatnunk, kezelntink a boncolókést. Morális magánya ekkor - mint mondotfuk - a ,,hegy-élménnyel"párosul, a svájci havasok, az olasz tavak lélekemelő tájain, a túzzai azűtpatt,,halküoni ege" alatt testi, emberi magánya megszabadul nehézkedésétól, holtsúlyaitól, belsőleg is verőfényes magasságokba emelkedik. Ihletett órák, napo§ hetek, hónapok következnek, megvilágosodásokban részesül, leküzdi beteg teste gyötr ő kínjait, naphosszat könnyú lábbal játla a hegyeket, táncolni szeretne. Egyedül vannak: ő és a Természet. De a magányban az introspekció is megerősödi§ figyelme befelé fordul, minden testi-lelki-szellemi rezdülése tulzott, irreális arányokat ölt, énje a világ középpon§áváválik, nagyítóIencse alatt él. Termékenysége példátlanul megnövekszik, de vele növekedik jelentőségének érzete is. Elveszti a távlatot, mind befel{ mind le, a messze alant levő világ felé. Ez az állapot szükségszerú föltétele a kon-

//,€ulruoulzs (ptqeraqura €qolso ze) serrrJeleq s9 luazs :qq€s€u{pl€q8a1 e uerrr 'qqeluazs8a1 e u?zv qqaluazs8a1 y" :1ruau951 ,urpour(s (uaqcsuayq uailol Jap apunIAI uID puts 8rlqoerrr pun 31paq:lsr als3qqcpytl s€p sa garvr'qleqsap als8lpag sep lq als3ryag seq" :,oAru

-9qJ9^ '39suepy(39^+9 'sJJo8JoluoÍ8 'as9lal{nl gzoÁlorcd r9rr e 'scro8r9 t{Be l e le tyu í' e ry íglulg zs 1o delpr9>1 uElpp ' s9 [9 I[q 949ÁD, TJnu4 p J9s9 -elezs e llaza^Jazs llosJuoJ ^oJ e /p8ep nuailazs a laqal 9qs9rra>13961 l a Q9c wauat1 iloo lDlo wau >1uua [a qawlt,s9lallgJ -apl ílaruep^ luruI'tÁIoqgl p DI EllolI9A tuau p{unul pal;zsa;8aur p tuas '1eusg1o1p p89qpzsa;sB8Bru p p)ío llo^ urau.(1oq9lgpalazo>I p rues ,Doz -oll9^ 9^9ÁInq slulupJul InTI9u lauarul9 lgq,eula8uqI gvlzs la{a^Dul)au -aJ naJ9 zp :aq)szlar5 e8eur y ?gsÁuozlq FJoruozs 'za a191ueila zsog) p s9 zsotuzo) V,{euglplnqpl soJp^p z' 1pa Áule .,{8e.rr 1eugs9loquol uall9pl ÁIoqpl p al9luaila s9119 89qpzsa;se8eru gpgTrtw uesoluod'uesoleqezs e zg ,uosllo 1alsal sgluol9l gslaq p ÁBoq'gzzoq sa39slnzs arula glrlJlgzs lgs 'glreluoruezs s9 -uaqpuat'9119 luapunx /s9po{Iopuo8 snpronl'anpur ura1 -alJ9 plzsq 'gzslaut 8p,rlur sglplunru8aw p ap 'polelpe3erla'1pn9r 1aqa1 clad y ,sgposo8g1rrr8arrr p upqqoJDl 'JglIaJ ueqleuelld naJ? ze uaqqa s '1al lnruzo{Iglpl lur.razs raÁu9^Jol upl{al9l-s9ro{F ze'qaltvlsgurÁ8a gpa>1 V ,lgle^Tuppuotu e 'lo8BÁue Truallazs e '1a>l9ruzsa ze ezzolJJlpq s9 llnzs grcladsorlut zu lsgpulg rllaíu s9 lauaz e '1os_eruole1 p;azsd91 p '(llo^ 9l 19>1 Á8eu aqcszlar5) 1grzsse.rdrut I9lI9{ e 1eupeÍ:es alglaq'lsgpppqpzslaJ peln8ueq '1nzs pgzlg-89spapallarua Áu9ur19-Á3at{ p :al;tru ual+el9^ p lueu ,

sgueqqoJDl

y

,a89qlala1{I pJaz$u€t{oJ

)í9J9 so8gqpnl1 u p.rgí zeqqg l9s9|lo4e Á3' e lglel puzs PtI o+,,,

v

{auuolzso glruaJq 1unrr '1euuroplpq e Á{Ől letgsglyÁuo4qaq wquwq e ls9DIaJo.1glaqlI89la ruau I{ zezu'laza^au >{pugsgJp{p ruolplprl( € u9llrup '1unuelluopíepl ITau IIa1 pp,mla gslaq :InJozs ars9l1zs93ar1'19palua,ra1 1o39pn € s9lualsl )urcsn>IlzlJ IgqTuIp'erup8o; spru1epelp >oJa1lp ze '1eu9n94uac -1r9

,Io)odV

Az ember halála

nyás,béLzavar, forrólá z47 , ,,abszurd inoomnia", kínos érzékenység az id,őjárás váItozásai, a légnyomás iránt, a borús ég, eső leverő, bénító hatása,

napokig tartó kábulat, bedagadt^ könnyező szemek, ,,háromnegyed vakság", mely a íénytsem bírja el*o, és így tovább éveken át, épp a termékenység klimaxa idején: mindez kétségkívülbehatolt az alkotó munka folyamataiba, s szerepet játszott a mú alakulásában -, de milyent? Nem játszottaa stimuláns szerepét,mint Pascalnál, mert hiszen a betegség munkaképtelenné tette, vagy pedig csupán egy alsóbbrendú, okoskodó, ,,dialektikus" munkára alkalmassá, mint maga mondja: ,,értelmi décadenceba" ejtette. Nem használhatjuk a divatos mélylélektani magyarázatot sem, mely szerint a beteg testi fogyatkozásait, szenvedéseit szelleme tulfeszítésével akarja kompenzálni -, bebizonyítani, hogy erős és egészséges. Nietzschénél,,a hatalom akarásának" lélektana dolgozik, a kínt akaratával leküzdi és hatalmába ejti: ,,A szellem tökéletes világossága, derúje, sőt tulhabzása... nemcsak a legnagyobb fiziológiai gyöngeséggel fér össze nálam, hanem a végletes fájdalomérzettel is. A martirium közepette, amit egy szakadatlary háromnapos agyíájás okoz, íárasztó nyálkahányással együtt-, oly par excellence dialektikus világossággal rendelkeztem, és oly hidegvérúen gondoltam végig a dolgokat, aminőre egészségesebb (állapotban) körülmények közt nem vagyok eléggékapaszkodő; eléggérafíinált, eléggéhideg. Olvasóim talán fudják, mily mértékbentekintem a dialektikát dekadencia-tünetnek... Szükséges-e mindezek után mondanom, hog,y a dekadencia kérdéseibentapasztalt vagyok?" Barálját kéri, hogy,,föIényes" lelkiállapotát ne betegségéből magyarázza:,,Különben féltenem kell a halhatatlanságomat. Mert sohase hallottam, hogy a puffadás filozófiai hangulatot okoz." Másutt: ,,Lelkemet eddig még nem verte le a szűntelenül tartó, kínos szenvedés, sőt akarhónyszor úgy rémlik, hogy érzésemben több a derű, a uidámsóg és a jóakarat, mint bármikor azelőtt: kinek köszönhetem

ezt a jaaulóst és erősbödést?"

A kérdésrenem talál feleletet, magunknak kell keresnünk. Azt hisszük, Nietzschének a betegségek arra szolgáltak, hogy megszabadulhasson tőlük. Olyankor, midőn szüneteltek, a megváltás üdvösségét érezte át, teste súlytalanná vált, szelleme, mint a rugója-oldott vessző nyilalt a magasba, erőfeszítés nélkül, akadálytalanul suhant addig nem ismert csúcsok fölé. Ily elragadtatott eufóriára csak erős szellem képes, s épp azá|ta| szetzi meg, hogy kiröppen a test kínzókamrájábóI. Nietzsche persze teste iránt érez boldoghálát, amiért leverte béklyóit, s szentnek nevezi a helyeket, ahol megmámorosodott a szabad lebegés gyönyörétől:,,Nyáron, hazatérn'

A rérbuilV. stádiumának -V, P.

'- Atrophia n. optici

gastro-intestinalis tünetegyüttese

-

V. P.

e '- l9Ie^} ilgl9.J lalal 89l {guIJoJ Álaur 'as9lías8aru souolzso 1o39ssoÁu -ozsll sn{RulIJ íueqleperg.(u?! u urzs sa89slnzs 1urrrr'3o1op 11alaaol8aru lu1tu'gllel lunu rueupq 'lpq dd949lualla ruau §9zJ9 qqppnz&al e 'qqps -eulepígfa1 e uaq(laru'8gs8oploq sa89síl9ru íppÁ8a la^9s9lalzs ? lyozon9l -eq ua8r 1aulas98.raszlq gtnJ 8RBí[.rqn e'1eus93u oz JoquouTJ uplplru9zs laprrqug sapl9>Igl lryppssel8aru píeur'psror{8 BrrouBqor píeur pue1 -lpre{p sgryI e pep,{1arue'IaJ {pqpto ueqlepergÁuuo1 rolÁ1o a89slpzsa; 1ueddor 1au(laur's9lelpe3er6 ,rule3op^luopgw llo^ aspqos /- 1n>II9u s9z -opPl€'uequtu.ro; zs9l'uagrrazs89slnzs'lelopuo8 € IaJ uPqqol lu9TuI9IIT^ 1ufpe 11 lízapl?n utau 'zsan;9 Jaqula ze ísara1 urau '1eq Jaqua zy .al e{r; 1sgl9Áu?l e uap;ezsÁ8a - e[lpro; a.rÁ8aq9l s9 uzzglP;aut 3r9dl9ur adu91 uaqula ze |lulu 'nuelel 'zsa| 9^glet{ilpt{ '9^9lptn9l TtIIp1en 'p339sruour.1 s9 p38gssoÁuoztq upllpler{puourla 'ualayrq Á8oq 'uaquralap? ze uvqqe 'erqe8o; sglplzollplp(uq V ,{pu>IBuIIBleq qqesu8eul DaI a[91;1anzo>1 ugd -nsc'angscgzs ugdnsc'asglnsalsal8aur ugdnsc,{8oq?sgzlg zp Ia pbprluJgq p uaq;aqwa zp 31e ueqglen'19 a.(u9aalosc Á3a 1Áugszrour {psc {puguoqpq eH ,ulo4e1 Á84 'sJulu pH >IoJoT sgra ze {alza^au e>IpuglJgrrdsur I9lI9l ,61 e 11tu '19r.re eurp8o; so391rn 'u939tr pezqzs '1aut{pp^ a-uen'' :e19.r aq loul9zs upsolpqezs '1afial elzsrl uesolplnulgq s9 lza^au 1eugrcgrrdsur '1ní8anazssg 9ila{ p l9u9t{JsztalN ,s9poso8qrl8aur sos9llp^ e za'- den ]9ruJo; uallalaqllpua.r '[n +aI? ze s '1nra1 aq9lazo{ ualsl TaI9I e '1ualnzs 11q €aru 4zol1elrr{u alüIalJ9 qqese8eul Álarrreprr p1 e 8rpad Á8en 1s9pos -o3gpn8aru nrrailazs e za'- lBppIaJ 9l9zs a4al9,{3a rgle as9líaJIT 1aulr_wp 'r(31 1euperrr9l {as9Jauls1a, 9lu9p'las9zapa;1o.; Á8eu'>1arazspuaJatllzsa :laqal aI9Jl9{ Álaru tíu9rupao ze s 'uaJaqula zu zsaIgr.rp Álarue '1níraursr 1o1odelp zp {p§D'uallalaqzaurala 1euellrd u za ap 'lueqqo1 e.l8ug1 arüIa zV ,8r9qozsn1

sgposo3gpa8eru p +9qJszFIN allatlpua1 'llope >Iau9uallazs lsal lppuqezs8au lgl9s9pa>Iz9qeu B lTtIIp's9>I9I y ,8gspeqezs p nu 'gd?u1wq -ugilgq u '39szsg3e zu ruu'ugze3t uípn1 9zopeqg1 pq89s8alaq p {ps) ,,}Io^ saral9{gl wawlalnl 'd9 urgra - tuapa^au lolos 'ruelpnp 19f ,ll9z9{ >1a,{3aq e ru1o3opÁ3 ruelpnl lpzssoq erg c1o.(u-l9q InTI9u errrp8 -o; 89slpergJ p upqlJo>ple l1o1olu_e1 Á8oq'eu1olr 1gpeqlgl ue.qeÁg ...19q -T_al9í p >la{Ial< e r1 1níd8eq :llnulailazsle ze lsa1 V ,lpeJe uaqqanglq3a1 P gJa,)ilüaJal P Jo{nue 'qqor{8eu8al B llo^ JoT>IP 3lpultlr uIPI9u a39sa3 -JnJ {owzl ze - !?ryzg '8rlazs9le1{Izs Jgru sol€IgposJ e IaJ lglspuloII9 ze 'trrallgllg{ uaqzoT sgzsgulÁ8aq qqglzspJgl8al e'qasrn laulJ s9 "{9lq9l íl I39u" u Álaure !zs9r glluop u 1ze í1o1uuepd uallalaqlíalal ruail9la alluazs ,zs93a zp lInJa>I {9llal 19se3uurí8aq s9 193nz ilalíal >Ios >Iau9{9pl^ pzzlN aqzr9 .(3a 31y luapal uezs9>I s9 - lg4zsnq|eruz {IppruJpt{ e rrrelppl8aur 'aqurala19 Jozsgla pozrg8ns JoT{p .(1arrr 'gep a8a ruonllpr{ pzzlN '.al9l l v ", l9 Azsm7+u IeZ {ryos9ln u ruelppf au'lueqqollal EuI9III^ gzaTe^o>I9

gsle +elopuo8-erlzsnqlelez u 1oqe'(urpu8ug'epe141-qr5) arÁlaq luazs p e^

,Io)odV

Az ember halála

kinyújtózás, a kívánkozás valamely széIesívűritfitus felé... Minden a legnagyobb mértékben akaratlanul történik, de mintegy^a szabadsá g-érzés, a föltétlenség; a hatalom, az isteniség rohamában..."*"

Nietzsche, íme, elérkezik isten színe elé, de minthog/ ,,isten meghalt", sajátmagát találja helyén. Az élményszubjektív bizonyosságát ezután új világszemlével, új érték-és törvényrenddel igazolja, de most rnár az isteni öntudat birtokában. Am ez az öntudat roppant feladatot rő rá újta krll teremtenie a világot. Megkezdi a titáni, szörnyű harcot awal a hatalommal, amelyet eddig tagadott, s most vesztére megtalál önmagában. A ,,szükségesség" törvénye, amit oly gyakran fölfedez, ezúttal ellene támad. Nem képletesen beszéliilrk s nem tévedünk fikcióba; az isteneszme és az istentagadó egyén antinómiáját már }acobináI, Goethe kortársánál és barátjánál megtaláljuk, mint Hans Hofer mutatott rá legutóbb (1953). Jacobi ,,érzelemh|ozőfiájának" veleje ennyibe fogható: Hit és tudás ellentmondanak egymásnak ; a bizonyító (demonstratív) értelmi tevékenységre alapított gondolkodás egyfelől nihilizmusb a vezet, maga Kant állapította meg, hogy a Ding an sich megismerhetetlen; másfelől ateizmusba torkoll, mert éppen a legfőbb eszmék, fogalmak: az abszolufum, isten, végtelenség, halhatatlanság, szabadság az értelem szárnáta megközelíthetetlenek, Az ember erkölcsi, érzelmi valója azonban tiltakozik a korlátozás ellen, s közvetlen megismeréssel, érzékekentuli befogadó képességge|,egy másodlagos ,,értelemmel" kiúzdi le, mely nem egyéb, mint a hit szerve, amely viszont érzelemvilágunk szülötte. Jacobi tehát vitába szá|l Kant racionális istenfogalmával: ha az isteneszmét fogalmilag, demonstratíve akarjuk megközelíteni, puszta filozófiai tétel marad, a tényig nem jut el. Láttuk, hogy Nietzsche filozófiai harca ugyanezen sarkpontok kcirtil forog: ,,Isten csupán gondolat vélekedés"-í4u; a nihilizmust pedig szubjektív, személyes élményáltal akarja leküzdeni. Ideilleszthetjük }acobi okfejtését, amit Hans Hofer az alábbiakban foglal össze, anélkül, petsze, hogyNietzschére utalna, árnígy annál frappánsabban hat az eszmék találkozása: ,,Ha ész és hit akként múködik össze, hogy konkrét tényekig jut el, s nem puszta tételekről bizonyosodik meg, akkor a hit csakis személyhez kötött lehe! ennélfogva az ésszerúen hitt és hitten ésszerű isten [személyes], isten és nemcsupán isteni. Lét, saját-lét, tudat, önfudat, szubsztancialitás és személyiségmind >puszta gondolat$as üres szőrr,ha nem éljük át és nem fogjuk fel őket elválasztn'E.""

Homo, 252.

old,.

-aI lgJolü.{u9lzsara>l y ",;rue3ua >1apap93a141" :(1unpuotu lsnulzrlelrde1 Á8en 1snrlzlTppnal '7a39sÁu9lzsara4 Á8oq 'Á8apurul uaqlaluDlal a) lapueJ lppt{loJ 't39t e rrdosla sI Jozsglg ,Jo{ p Ie^Bu lr_ü s /eqJszlaTN >Inuueq ua#,ii:j! 1ru lalala z?pl g zez{le^g{ qq9I€J€

lap

J

ItI

j:;:;"#3r.,

",

qau9ilol launl a s9'as9zaía1 I1.' e[9 rq7 snilloqwlzs'luolazsso launlJllln>I Á3a ruaueq '}au1.tl snlr8o1o1ed ruau ltnJazs a89sgllualaí s9 ueqgígle^ l9qal as9llualsruo'usgzÁBe5,a8asualaíJprln{ usgqezs qqoÁ8eu8a1 s9'qq9;3a1 puzqzs e 'as9zaíalr>1 qqglzsp8al aruzsaJo{ V ,zsozsnuol6l :aual$ uolzso ze 'lsol e '3eÁue zE ',,pí9i" e 9 ouuaw 'uaqfr17wazs ruaqn fr&a aslpglywtl -qnzs'asvy.tllJsazsso lauln48afruu qp[alla zu'laug[893 sypnluaputw a'lauvzsuqnq púzyzs ,6f a :g uaqqa dplaí eqJszlalN upquozv ,efgrclury salazs9ruJal 8epuella19l Tpu9spposo8g1ra8aru uailazs'aurla snpIDnI r{8a'ppuarsB8Bru luau'r(Ioq9l rcgzÁ?eu urau'eíugnlpq ilalzsa^ 19qa1 eígrugulop8ay.q .{3a ulaueq'ala[g1a ÁIoq9l p

-a>I9J

llüppn 89qleluo zB tuau'8gsrrTq p ulau

-,tuJoJgs39n"s1""l?íi]il";,i,;i"#i;i|:3i,rT';:rí:,:trő*,""fJ:§#

ze s? p|?lr8gt:' u 1a39srraqrrra zp alt4alzatula,(8r1 191a1,{3a :nÁug.rr 19>1 ila>{ /r]I9J s9ilaT as9pglnzs9) ,plpppJg )a^pw e'runa8odp ruIallazs e'e.4uod -sDrlsJ p s9Ia^JIaJ e'ezse>lezs gs89rr 1au9lal9 Tlpgpza{ 1lI .pí8oJ lualuop esgzol1epÁu8aur aqÁlarue'ulg1g4zselo1 e 1a39slJaqrua ze alualízs9)9la a^]aill 'y39l e arualrsTtlltuas ila{ 8aur uequoze q+gIg,,zsal s9 uaÁ3a1 Á8oq 'lgz3 u pluppuoul ila{ IT {BsJ s '1eze3t s9 llpgle^ 'po1o11e 1apuar8gpn ír.r Á8oq 'aqcs4alN e[pn1 ueglerpp8ur urau 8arrr ueÁloued8n Jg.r9l9palaí sad1 -aruazs ualsl g)^JtI u'19lgze8t 1aulas9Jarusllal a^pr)zgÁ3 uerr 8aur puallat -aqllpual 9)lruaJalaruzsa zu.Á8oqe í8gssoÁuozlq uallalaqllpual p punlJ9l -IDI IuplTaI9I 9J sgposo8gpn8aur v ,ppapps) s? gzs allazsfr&a l1aw'trv3l za e8gssoÁuozrq '1zso8o7 u alplot1 uaqy8uw'lpulplpt{ glrueJel e ubrq.(8oq 'sl ,erualtuaJal .iloz Tpt4ppn1 p >IBtruB osdr oa lepnluo rual$ zV #atpy B.r[n -oll9^ ,,9T>I9lI9-uIau" 'assnfirres allolnJol 8pllrr p :lpulqoJe 1palezűfu Á3,1 ap '8aur allal 9trualsl zuze'e11o1zsel9n 193eur 19[es '1nípn1 'aqcszlatp ,,,uad8al lep9spl elzsnd au'Izsa^IRJ91 r]:rp 'uapurur s9 laqula zp Jo)plp uasJulu eqÁ8oq ílalapas;1 Á3a zsay '89suallalaqal 'ualst ilaur ,lualsT Á3a Á8en 9uua1$ zezu '- 9uual$ rzsa1 193eur 'etqzselgtt lTunuas V /lpt!zspl9^ Jaqrua zy" :eíotzttlluo>189n rqoref lnutrras u ÁBen:laÁ8a 1esc ap //,sJulu lasa {TppluJpH, ua7 n 1o rt&a a uv 8tp a d fr8a a' - fruq gza p1 ua qy&auuo' 919 :uaa walnall'uaa :Tluz9pl aq'ualsl" ls9líaJ{o ,lJrls a il9r_ule 's9lalza{la^9{ soluoJ e uoí 1so141 p{e 'Bípnt zp >IpsJ tul91uazs( uhlproppo u>>,leJle 9IaJ ,'>{9lr9rrr e e3Bur 9 ",le>I9lJ9ur e Bípe uelsJ(,)InupI€lTpI€( {unllgla 8aru rylaqualaí rlau >39sd9zs Á8Bn Áu9ra'leJalIIsI( alaJT_lüuas írulazd9l1a eípn1 BgsÁlgvazs s9 89qtrazss9 uequa zp {psJ lglp8zourtuepull^i( l9I Jequle ze ppa.(8g ,uaq39sÁ3a l9Dluo{ 'uppplpq

"ueqgílele

p s9 >u€qToleluospq
megjavításának" szent ürügye úgy, mint cselfogás az életnek magának kiszip oly ozásár a, vérsze génnyétételére.Az erkölcs, mint vampirizmus. . . Aki a morált leleplezi, az összes értékértéktelenségétleplezi le, amikben hisznek vagy hittek; az nem lát többé az emberek legtiszteltebb, még szentté avatott típusában sem/ senuni tiszteletreméltót... Az >>isten< fogalmat úgy látja, mint amit az élet ellenfogalmául találtak ki -, amiben minden károsat, rnétgezőt, rága|mazőt, az egész halálos életellenségetborzalmas egységbe foglalták össze! A "másvilágrr, az "igazí világ" fogalmát, úgy, mint arnít az egyetlen Létező világ értéktelennétételéretaláltak ki, hogy a mi földi valóságunk szárnáta semmi cél, semmi értelem, semmi feladat ne maradjon! A "lélek", a ,rszellem", végül rnéghozzá >halhatatlan lélek" fogalmát úgy, mint amit azért találtak ki, hogy a testet megvessék, beteggé, >szentté< tegyék, hogy mindent, amit az életben komolyan kell venni, az éle\em, a lakás, a szellemi táplálék, a betegellátás, a tisztaság, az időjárás kérdéseit könnyelmúen vegyék. .." Ésígy tovább egy oldalon át; végül: ,,Megértettek engem? - Dionüszosz a Megfeszített ellen." (Kiemelés Nietzschétől.) Már előkészítette a csapást a Megfeszített ellen, írja levelében| s az végzeteslesz a világra: ,,Most oly cinizmussal, amely világtörténelmivé fog válni, elmondtam magamat. A könyv círne Ecce homo, s minden kímélet nélküli merénylet a Megfeszített ellen; mennydörgéssel, villámlással végződikminden ellen, ami keresztény vagy kereszténységtől fertőzött, belevakul, belesükettil az ember... Az egész mííelőjáték Az értékekátértékeléséItez, mely készen fekszik előttem: esküszöm Onnek, hogy két éven belül az egész F-old gorcslal9l sJulu'89ssascloq sJuIN,pulo^ ilal -ías8aur sr Á3a {BsD Inzo{ ryqqo.,€eu8al B llrup'>1allal8aur JFu allgle lnu€ 'ueq.vs9lelzollelr,(ur1 p uaqqa >1eu89sze3l zp lpuBIIId.{8a sculN ,39sze3t zu w'pípnl 9qs9^a) 37:a !?;gsÁI.aw p ru '8gsse8pul p T1II 'quas e[pnl urau 8rppy ,IoqsplJoJlr]1 uallaÁ8a p33gsuolzlq upl}pl€q1eq IaJ 1eu8oznq >Iaqqasaullal9fa1 s9 >IaqqgulaÁuug>l8a1 /{aqqasap93a1 e 'rgra qq9sp3a1 s9 qqglslapal lazs9ruJal lJaqrua zV ,ilalalzg1o1 aq39sÁ3a [p 191ualla uapuRu auuaq íll9z9{ {aluaflazs sazssg zp qqgpuou4ua8r8a1 e za'9 /puou4ualla ,Jaqrua pqpp^ 1ulur '[pua1| utq pqq91 s9 'yele laqqgl Ip^9^pzs uapuIIAJ ,rualruaJalgla 'llol_pl raqqgr !19zs9lu s9 {aJ 9 ur_ule 'u49Iu sB8Brrr 1ueddog l9p9zsaq ualpd3a p4zsnqlpJpz )t9upq ruau al9^azsso purru :1939s9[ s9 ,pqla€aq qqaluazs arÁ8a Laula[ezs 1a191 í8eu sazsso ze aqí8a 1al9Á3a1)al}d9 1a89s.{3aq'- a.rlaÁ8aq qqese8eur puFII rualal 1a; ryu8gq uaqqasa^ -eT puTru íle>lorgleq luezs s9 9ro>1ure8eu >Iouo^ la{9J9{ lI9z :Eluppuotu uBrr u8o[ >IoJo >Ipu94zsr.wurez,I9 pr'rl e za uaqÁlarue '19rÁug3vu uyze ze'19l39s1o^9l p pp ruas 1erap3o, s9 qqaserral8a1 p zapuFu '- 19íp1o3aur lgílzsn.rBs p4zsnt{l€Jp7 Á3a í8oq t9119ul ulas uJJp s toded ugdnsc I9lI9{ pp96 p Á8oq '- s.ros 'urallazs 9zÁugulro18_eprr qe !o39sze3r ze 4ualay uuqlosgsla |1 'ze luou s 'laqrua gt yy ÁBa azssoptlTlu 'a.rr.r9ur zoq94zsnqlpJ ueq3gssB3Bru s9 uaqÁl9paluazs p uaqqa pupnl -e7'alueqí3oq 'ruza3a191 rrras 8rleuepd ualpÁ8a areadsaleq5 .(3a 'aqlao3 Á3a Á3op1 ,{rzslal {au azs?l Tqq91 sazsso 39sdua19^al IJaquIa zp -paparazsíu9{ s9 1ausaÁu98azs ,lpualqq9slal8a1 p ilI uerup8o; ,zsozsnuolp( u? zy 1sad9>1 gzzog-lpa1 9pa1

,I9q939s9qlpl uaÁp pqos u9lpl 1augrc ze 39rl palalpzs ruas rululas

:ra>Igllg>I

e 1níÁ3eg ;91p ueqg8au uasalal9{gl pul u zg" :s9lplzo{lp1ÁuH 'gzzoty glBtTlIluosPq luas nuulas 'a,r941nÁ3e 99ll9>l '9{oul_pl '?9l?!9rd sezssg zP luTul 'qqgl ?^9 zu urg '1g1elncJp plgd p pssplzollgrr8arrr s91o39pr p psllpJoJ arí3aqgl Á8oq'uolellq pJJ€ Ápur'eurn1198ueag zB uBrr8aur sI I{eN

,lo)odV

Az ember halála

gondolatban küszködik a ,,hatalom akarásának" megformálásával, a magábaszáI|ás,,csende§ őtáján" megkísérti a gyöngeség, a hallgatásra csábító félelem, mint egy gonosz álom: ,,Tegnap, a legcsendesebb őrában, eltűnt alólam a talaj, s kezdetét vette az álom. A mutató megmozdult, életem őrája|élegzetet vett -, sohasem hallottam még ilyen csöndet magam körül, úgy hogy megrettent a szívem. - Akkor így szólt hozzám a hangtalan háng: re tuaoa azt, Zatathusztra? - Es én felkiáltottam a rémülettől e suttogásra, és a vér lefutott arcomból, de hallgattam. - Akkor ismét szólt hozzáma hang hangtalanul: Te tudod,Zatathusztra, de nem mondod ki! - Ésvégre feleltem, mint akit elfog a dac: Igen, én fudom, de nem akarom kimondani!" - Kibúvókat, okokat keres és sorol fel, de a hangnak mindenre van felelete, mígnem eljutnak abiirútöz, mely a hatalom akarójában meg nem bocsájtható: ,,Nagy dolgot végbevinni nehéz, de még nehezebb nagyot parancsolni. Ez benned a legmegbocsájthatatlanabb: bírod a hatalmat, és nem akarsz uralkodni... - Es én sokáig gondolkoztam és remegtem. De végül is azt mondtam, amit legelőször: Nem akarok."... ,,Ezt is hallottátok, batátaim, most tőlem, aki még mindig a leghallgatagabb az emberek között, és az akar lenni." De ewel a nemmel, belső tiltakozással együtt nagy fájdalom szakad reá, s valahányszor leveleiben a nagy műről szól, hangja szomorúvá válik: ,,Különös! Az egész idő alatt leírhatatlanul szomorú voltam és a gondoktól álmatlan." Evekkel utóbb, midőn a köveket összehordta és kifaragta mát, s egybe kellene róni, felrakni a nagy gondolatépületet, aze|zengett diadalénekek után, ismét a letört ember hangján szóIa| meg; a belső kényszer ,,száz mázsa súllyal nehezedik rá", megint okokat keres és taláI, amik a mú megalkotását lehetetlenné teszik. Sőt végül a félelem vagy a kétségbeesés elszántságával kijelenti, hogy hallgatni fog: ,,A mai Európának még sejtelme sincs róla, mily félelmes döntések körül hánykolódik egész valóm, és hogy a problémáknak mily kerekére vagyok kötözve -, és hogybennem oly katasztrófa készülődik, melynek nevét tudom, de nem fogom kimondani." Nemfogomkimondani: ezeket a szavakat hajtogatja mind gyakrabban és sokféle változatban, de nem mond semmi többet, s a titkot magával viszi a téboly éjjelébe. Vajon csakugyan a katasztrófától retten vissza, a világtól féI? Az emberfölötti ember, Dionüszosz, az istett, az emberektől? A hatalom birtokában a rabszo|gáktót? Ha igen, akkor már nem felsőbbrendú többé, mégkevésbéisten. Ám Nietzsche ezt egy pillanatra sem ismeri be, sejteni sem engedi, mindvégí1ngy viselkedik, mint akinek kezében a villám, de nem sújtja le, nyelvén azlge, de nem mondja L1 B llnzsaJ9J sI zsozsnuor6 d8oq'4ualaílze lulJazs rualau9 qqaÁl9ul ep 'alaí gsla >Ipu9§gpo.renez8aur zg ,191eíu $I|9 ze IIaIglg errr;s s9 !1nq alpJ9l'1n;epo '-uzzolo1so l9^ol sIsJo>I.Á3a lurruB 'e[191ug[94n urrnl'uaqa.r -aquaJap 888I :ueq9lalg aqJ§zlalN TuIgIeíryípnl 3aur s11g1euelpd {au9ul -pzgÁB ual$ qqpspulplpq V ,lpqqespwlplet{ p'1u>lrsgur p plzopJotl ueqg8 -eur 8tputur Fupllppnluo Á8oq 'apaursqo; 1tauu'atglzsa^ ilaI y9zu Áugl v za s '1ualsr ze 3avl pll9lpl ueqg8eru aqJszlalN rolsgposo8g1p8aur

y

allar{Jaru$*au,srB'Brullo^ualsllJ;HJá:iö::::r:::?:;;:É:rT:ff;

-3a61 e Á8oq 'elpn1 zsozsnuol1,Iuailualalpríp uí.l;q urau rrro1e+pq alaJnuruas s9 /eqT9peTpzs e upr{nz ilR,,€a alazr 39pn e 'píaIT eqÁ8oq 'elpn1 rgru 'ualsr ze 'zsozsnuotq '9 ,eípuoruT{ l9zs 9s39n e Á8oq'I9llB ezsst^ luallal lJ9zg ,lrro1e1r-ye |gq?za{ ilnqH ueqruoÁu s 'ala^ >Fzo{I9Ip} ualaua; Áuan -Io ze aqJszlalN í>leu39p6 e 19.{u9ruo1 g1u8zolss IaJ IJau$ atruaq s '1alla1 -aJazs € lrzo{I9lpl lgugsnuoJ+ ualsl 'uaq9ro1 9qay3a1 3g ze alupcl .ls9lll -d3a 1uzsa>IaJpl r_pqal '- qqes1lgrour3a1 e 1alarazs v'gla qqesrrgrourrur8a1 e ruolptpr{ p ualu 'aurlapazsan qqgla8aÁual8a1 p lalaJezs e d3oq 'qal9urst Jozsuppllu9zs s? elpnl8rpurur aual$ sll9Jotlílil ,,plgc sr19.rorrrurr'' zy

,ls9pPJ9P^9I

e epo1;1p8aur p,rg[8ueq elzsnd s9 's1 pa1 zuze '71ott a31 ueqgp za ap ^ uaq '1alalazs :po3o11ns 19zs Á?a>IpsD ilal}zsal3a61 e !?I9I sgurÁ8a elzo.{urol ->Ia^pw gpu 19 lu9{p^gl 1ra.(u9rr.lo1 glo{I€-9loqulor s'8aur ilolo{p 1o39pn [y ffi, Ip^9ullpluq rual$ s9poso8gpa8aul e zsozsnuoT6l-aq)szlallq ;pssg8 -osrer{ sgrugrrrop3aru B IuplI9DlI}l a-ilaza>lad8r 19sg3o11ns 9 zp ruaN ZInu

-ellppnluo s ueqgígpn a-lloDJeq uaila ilallzsa;8ali g8ueddel auuaq e tuau zsozsnuolq-aqJs4alN uo[en ,{auasJulu Á3oq'ln[pnq rt3yt rupry yaur '1al9t FaqJ9 rrrau raM8al nuruas 1oqe'11ep >1un391r4epnl'8aur )Ipgzrlt{ u9,,{19ul 1un.(u91 qqesolzrq3a1 e s'uel 11ílaqlal[al >Ios ?pllopq Á8oq lnhualaír1 sl tozszezs eq'ru1o3aur pr{uug{ ulau lalaualsl zB ap 'ualla pallzsa;8ary e

,tuuz8upqzssll plloil€q lIoJJpt{ l9 ualal9 .Á3a aqcszlalN - zsozsnuotq

uaq9^

-yzs 19íus D[?qual$ ilelJzsal8aur p u9plü '1ueqnz Jo>plp pq>I9pp{pzs e s lpll uau ualsl. pal;zsa;8arrr e í8oq'apeursqa; ugp1w 1lBIp Tpq9I 8aur 11;Áu

,

n

,loxodV

Az ember halála

fuas non sine per turbatione accepi et tibi gratias ago..:'Aláírása: ,,Stindberg, Deus optimus, maximus."Ju Nietzsche megőrülésének célja azvoLt, hogy megmentse a legíőbbet, amit életébenalkotott: istenségét,s ugyanakkor ne kelljen megtagadnia a magában hordott, legyőzhetetlen isten parancsát: a szeretetet . Ez az ellentét ép elmével fel nem oldható. A levél aláításábana téboly logikája súrűl. Isten-voltáról nem mondhatott le, nemtagadhatta meg, mert felsőbbrendű aktus, isteni élmény,megvilágosulás avatta fel, s ez a tudat rendíthetetlen

bizonyossággal élt benne. Általa átszellemítette a ,,Föld", az anyag dinamikáját, leküzdötte a nehézkedést, s ez a belső tett kiröpítette az úrbe. A szót, mely a ,,Föld"-höz kötötte s urává tette volna/ nem mondhatta ki, mert a Megfeszített elnémította ajkát. Azűt maradt a menekülés egyetlen útja, Nietzsche elmerült a tértelen és időtlen éjszakában. De a Föld s rajta az ember megmaradt. Amit Nietzsche átélt és élete múvével jelképezett, a történe\em ízről-ízre megvalósította: a meztelen hatalom diadalait, a féktelen ösztönök tombolását, a népemésztő vlIágháborúkat, számlálhatatlan milliók kínhalálá t, országok rombadőltét, infernális erőszakot, hóhérok uralmát.

UO

,,Igur, kedves Doktor! Akarom, akarom, hogy őrjöngjek! Soraiclaf megrendülve őket... Strindberg, a legjobb,legnagyobb Isten." (Nem olvastam, és köszönöm lehethívenmagyarra fordítani, az eredetiegészenmásképp hat; de muszáj, mert senki se tud latinul, pláne görögü1. Y, N.)

Várkonyi Nándor

ez ÖröpIK EMBER

AIELEK

Várkonyi Nándor

ez ÖröpIK EMBER

Az antitalentum A A

csődöt, amit Nietzsche megtébolyodása je|képez, a marxisták váltiák történelmi valósággá. Marx az ellen-lángelme, az antitalentum. l \tvtint ilyen, típus. A század sok torzszülöttel volt viselős, s az antitalentum egyike a legjelentősebbeknek: alkatában képviseli, megtestesíti a csódöt. Genesisét eléggémeg tudjuk figyelrri, de jellemtanilag meghatározni nehéz, még nehezebb pszichéjét elemezni, lényénekgyökeréig hatolni pedig szinte lehetetlery annyira új tiinemény az emberiség szélsőségektől zaklatott történetében. Az ,,anti" előrag nem a tehetség hiányát ielenti, hanem csupán előjelét, a mínusz t, azaz múködésének a normálissal ellentétes irányát. Hasonlít a giccshez; ahogyan a giccs a valóság színeit ölti fel, de tartalmát nélkülözi, múvésziigazságtajutni nem tud, sőt annak valaminő ellentététhozza létre, akként az antitalentum is a valóság adalékaival operál, de lényegét nem tudja megragadni, s munkájának eredménye a valósággal ellentétes, antireális lesz (nem irreális). Am a hasonlat nem magyarázat. Még megér§ük, ha egy múvész,,megszépítt"a természet küllemét palettájának csinosabb, keveretlenebb színeiv el, v agy egy (ál)író jő hatásétzékkel bonyolít mondvacsinált történeteket, vagy egy filozófus valamely tetszetős, kerekded elmélet kedvéért elrugaszkodik a tényektől, avagy egy társadalomgyáros levegőbe súlytalanítjaa közösséget és álomképei szerint csoportosítja elemeit -, a konstrukció mindezeknél lehet zátt, arányosan kidolgozott és szerves is, de belső hamisságát első vagy második tekintetre felismerjük, megállapítjuk, hogy teremtő munkára alkalmatlan képzelet szülötte, s elve§ük. Az antitalenfum azonban egzakt tényekkel, hiteles adatokkal, megbízható statisztikákkal dolgozik, sőt maga is föIfedez, összeállít ilyeneke| szeme éles, áttekintése széleskörú, biztos kézzel rendezi, osztályozza anyagát, röviden: mindkét talpával a valóság talaján á1l -, csakhogy a fejében egy sajátos logika elvei szerint szerveződnek az ismeretek, s minthogy szervességet talál, e logika szabáIyait az éIet törvényeivel azonosítja, minélfogva meg v an gy őződve róla, hogy,,tudata a valóságot ti.ikrözi". Holott ugyanez okból ,,tudatában" a dolgok más

{a pJlÁuup ruau snruzílplJelsw u :pz9u391^ gpeJe alglaq e 'u9a91 89sso>1 ,llalal9ulla aI -91e.(3o1 'uqq 1s9lalnzs lDIIp ua,{1r zy TJpzs {RIgIeq'alal9l -ulazs H In{pp 19pleulle8o; (soÁugrq'eluosa) pa.Áu K?yzu 'lu8o;1a; sad91 1ra89sualaí sIIgIIel€u 4usr 1eu39prr e'lau191 e 8algpuapa.ra'err8o; I9u9§9l -alnzs Jaqrua r]lp{1e plsqpllaleu e í3o1op ilalalnz$lunla^ lDIIp zV nrzaraloÁ8 upqlp{p ze Btpad zg ,1q8eÁue zu eldvle s9z9{ ap 'peí.ra1 8rsnurzqepalpru p l9 uosnuzll -qtzod s9 uosnuz{puolJeJ e 1919r.r;dura zp plpls v ,zanazs Fd91 eTuosJ '1alararrrsr pTuo$ 1gl9zs93a p|9 ze ea8o;19uua s'ezzo1e1lo{ 9zg>l IEJ9lpt{ t..yltzod ulalail9 zE s9 s9la{7zr? ze 1s9rarust8aur e dlaur 'graqura rjle>IIE llgzluplrrnqap'uallapüallazs u Ienuzaí;rra>loí3 pe)IB uagpuapala'81puru Álau'9zs uB^ I94al9luazs ilI'lníIel9lüs1,efiozu8r Á8oq'9snurzilplJalpul e 'esllsolepnr /€ot{ '99,p9r e 'ufigpr;ap 1sndp-le1g lunü 'uaqula ze Á3oq 'l1olze €lppplal s9 adarazs snulz1.4drrra zV,un>IIzIIBlelu zs93a zp uapl^gJ 'sc191ra zvl4e|?Ie'tuallaz§ e >1auaí1,>1_e$;selnla luepgpalml'ga.r 91eqgd9 ruau Fup lzepunu s lrzaÍleq uqgÍgrylzs lel9 ppllg ze '4sa1 u 'na4gzlg zv luozsrrr l19 ugÍepl l_PrunluerupPun! s?zJézslalawq zu,{3oy/u€IlplPt{pB3e1 e l.pqe+ 'pdep uas9laT9zJg zu 'uosglelzsede1 e ílaure pJ9IIzs ,,39s9let{' ,tgÁlesg '1aualualaí ropgu4al91ulazs >Iosnruzt zy 1ulailazs sndp e 49'1azatl, aq9J9{ IgJgrl} snulz{plJa}pru p s9 {glsIFuoIDpJ plJupry u '1osnlrrrdura ,l9sglnTpl€l{ s9 l9s9za1lualaí '19srzeua8 snd;1 u 1nz 1o3ue zu ulpqIesJ V -zouroduol eq'8eru TRhIazg>I JoT{p uglpl upqqoíÍla1 ;1aÁu9za^ $ In89^ 1o1919ízsso ze lza ílaur 'uglr8o1 solgíes pulp {unEJ9 lll! upquozv ,{puppJplu8arrr >1oruu|gzs gteza^ p ap 'l9s9larazs8ueq 1n1919ízsso uírls -opglll '1elnurgzs ehzsedu r(8ea ehpoduzs '1g[gnpuleulp 19zaÁu91 p nua{ -1osc Á8ea [e^ou 'ar191 zoq lolpzollgl solupzs azsrad lazs,eruJel u '1a19 ze '1elroleÁ8 e ílaldgl luo^Ia 'plzsp u zg,-,eJuellaJxa.rud a[g1;salsal8aur Fe>IIe 1au9ípgsc Flleu9lJgl s9lJaqrue (osor-oser) gpue+zsezqzs gsloln zp unlual -plpu€ ze Á&olq'{n1opuorrr u9zlt ,pgsJ p qqps1.pJo4zsplol I9uuB'ele1o;gc p qqpslT9eJuup zu qqoí8eu loI? zv qqasafta1 lguup'runluaplque l9uup'pur ,rualau9uo1 e efto;gc8aru 8rpad 1o1els9í e '+?9^9[ u 'san91 9ualaí I9uuar^tr u'zsal splpq ad91 1pur e :zezv 1){_pl gssllga.rTlu€ Brü p 'IallaÁu9nro1 1a19 zp )aulnJa{ aql9luaila rcÁlgqezs {ns9pg{rtw tnsgpgzaruazs 1taze '1eu -ppJoq ueq8gs9lulr p lglllTtu€ 1uru '1uud€T ls9lualaí sgrx >1o31op e upqglpp -nl ilalu a6 ,pa8ua ruas JseJ rÁw(8aqBr1 >1au.(1a191 v as9pgzgÁ88aur í3oq 'glaqlI9 'eftlsouozu 1anla,{u9rrrgr lal9 zP }Ia^Ia relr8o1 {au9s9pgza^Jazs u9ln1ur s ísa^Jazs s911ozo31opll ueso.(ugrc'7l9z prru e u8uur'$!raur l9q39s -9pn 11ez3a zu - >14ílapurs1- lrc{9lpp€ 9IJ>In4suo1 u'd9l.rglp V ,l9^9í p ll}zs9>Igla s9 efiosg€aur 1a.rrazsíu91 uellalaqpla)Ia s tualaí p FapuaJ 'lpl6ttu e e[rynrlsuo{eJ pllntuopl9zzou|'1a1 ezzry7nr 1ar(uu9nr9 glpt{pzssr.rr '1angra sll9uolD{unJ '7o39sze3t uelele 1ur_u 'uglzu 1ad9lro>1H V 'lpu -zprulplJpl uuq8gsgpa p lgulrup luT_lü '>IauJa.Áu 1a39s9lualaí sgur '1s9luala[ )g,laÍV

Az antitalentum

mélet, mint inkább elmeállapot. (Ellentéte a tisztán spirifuális, misztikus alkat, melynek az anyagi világ dolgai iránt nincs érzéke; ez is egyoldalú, demíg amaz az áIlatt szintjére rögzítile az emberN emez a legmagasabbra emelkedik az áI|att nívó fölé.) Alkat! Ezzel elérkezttink a típus (a kérdés)lélektani pontjához: a ráciő, az észműködés ama sajátosságaihoz, amelyek az antitalenfumot a gyengeelméj űv el, az elmebajossal rokoní§ák, mivel egy-egy konkrét tényből, jelenségből olyan következtetéseket von le, hogy elképeszti a normális észjárású embert. Ezt a hatást érvei, elméje fölényének tulajdonítja; külön lélektani tanulmányra van szükség, hogy kifürkésszük félrecsúszoftészjárását. Azegészmarxista elméletépítmény(állítás + igazolás + ellenérvek cáfolata) ilyen gondolat-menetekből van összeszerkesztve. Az alkatot aztán az anyagimádó polgári, tőkéstársadalom berendezkedése gyári|ag sokszorosítja, típussá vá|toztaíja, a típust tömegjelensé5 gé, a szern|életet uralkodó szellemi áramlattá. E típusból verbuválódik a tömegállat nyájának az a csoportja, mely világnézet, életfelfogás tudatos kialakítására képes, tehát, mint osztály relatíve ,,értelmiséginek" nevezhető; ők alkotják avezérűrű híveinek elitjét. Az antitalentum azonbary talentum lévén,eleve a vez&áLlat szerepére hivatott.' Ewel meghatároztuk a karakterét. Fő jellemvonásai: egzakt alapra helyezkedik, szemléletét elmélettékonstruálja, elméletéből gyakorlati programot szerkeszt, a progTam végrehajtás áb an v ezérszerepet vállal. A 'Kitű.rő"r, ideilük Chesterton szellemes fejtegetése: ,,A nagy racionalisták nem egyszer elmebetegek s az elmebetegek rendszerint nagy racionaüsták. . . Aki egy tébolyulttal vitába szál7, valószínűleg a rövidebbet fogja húzni, mert annak szelleme annál gyorsabban funkcionál, minél kevésbéidőzik oly megfontolásoknál, amiket a józan emb eú ész tekintetbe vesz, Ot nem fogjak gátolni humanisztikus gerjedelmelg.a felebaráti szeretet megmozdulásai, sem a saját élettapasztaht állehvetései. Épp azérttogikusabb, mórthíjával vanbizonyos szimpátiáknak. Ilymódon a >tébolyult< kifejezés félrevezető. A tébolyult nem olyan ember, ki elveszítette értelmét, hanem inkább olyan ember, ki mindent elveszített, csak az eszétnem. A tébolyult kijelentései mindig kimerítóek [teljes lényeget nyújtók], s tisztán racioniáüs szemszögből nézve, kifogástalanok. . . Szelleme egy tökéletes, de szúk körön uralkodik. Az őrült magyarázatai éppoly tökélete-

sek, mint az épeszűé,csak nem oly széleskörűek. Az őrület legerósebb és legfélreérthetetlenebb ismertető jegye éppen a hibátlan logika és a szellemi összezsugorodás egyesítése... A beteg egyetlen eszme üres és kirívó sejtjében tartózkodik, s szelleme kínos élességgelerre az eszmére központosul... A materializmus bizonyos eszelós egy szerűség bélyegétviseli magán, éppű9y mint a tébolyodott éweí;az embernek azonnal az a benyomása támad, hogy itt (?) mindent megmondanak és egyúttal mindent elhagynak. A materialista mindent megért de erről a mindenről egyúttal kiderül, hogy semmis [érvénytelen, antireális].".

,lolllnlgqul vs gzeÍell\ Inuellaulaile{ 'Dr{ l1,plpl s9 Dasala{ Tnlepqlp {psD 8lpad 'ela^ InIaJ {gíIr]ru luopuoT '1sztlg4 Á8oq '{9lllq lzv ,llo^ ruas 89slnzs r_wwa§ uo391ra39 ze upq9soJ -gryl addaÁlzs uala139n B alFup €aur ellal;d9lplnspl llptan7tv^y1zsotu p lu9{a^Dul gzslptezed'sq_uluaurnuour'.rrpuluazatdat'gqa razspual pprunru ,l,an?|el?l491uoplpt{ v" -luo>I p ÁSoq 'ualFl9^ uIaN 1eÁ239rt 9pl9pl9 lu9{9J s9 lp^9Jr.qruJp8 zs91 'purure€old zs91 'p4lenezqa[ zs91 'IDpIepI9u{a zsg>I 'IgIp pI9,J p gla {p}q 1glsa8aras ar9s9pad91{ouplr}upí8 e'Iols,alzsa^r,uoq9q ,91a1 >1alal[ar r_uoq 'uaq{gpl soJp^pz tn8uaÁ38aru uoplpq e wze ugpII^I e 1repuoplgd na8ara ueuuo s'1oropu_ezr arrfiaq9npq19.r,(1aq9n;rq'el3gzslo -19t39zslo ]lp1e au{ap9n 8ofi9pauaur e'p€rura aJpt_o.JIH pla 19dol e'pep Ipqgl íEel p zsal9rro; 3rpad pH ]p^g+rnul gsaralr9due{ sepmsJaq'sapua.r pozo>1p18o; rrrau 31deu Á3a uaq9pl9 pqos :19rg8url ]+opuoru ueqgleuelpd elulzsg €a .rallg lr_wp'II9 ar9íqq.o.fa1 T9 lgqrrn'zoqgrcle ze 1les9.rrolí198 -a§ lzJazs upuuot| !ghe8oru.e1 114'ueqleloscdB"{ ilp IaTIpI 'aug8.o.rrr upl ltu s9 pl í8oq'l1grrq s'efiprru p Tw'n9íuBuuoq tphr,+ au €oq'lFgzoupl€^otl TuíípppsJ_q 'l,aÁIaq l§9zevugzs 'l9Fpara ueryIolll pslTpl l+gle rpsJ_pl p - {gz9.upq p ltlTtu - r€o.{ ruaueq 'uoutgzs efire1 u9naul9 sl.r(8} re ÁBoq'Bípnl paru'191a a89srgpuar uro1elpq p r9l9lpt asl[arla ÁBoq'ugze uIaEu_pJoT '1zsel9a,l-a.rran3 ap rrrou larraqg '1arasc lalau ltruazs psg{ozs sqldp 19z9wq,V ,lleJazspgru s9lTewJoFaI9 89Ir^Ip IJgpuaJ p IzsaAIo,J '1nuorr ,,eqsg1,1e3aííI" 'prd? llpsrqulJ _IqpI glzsa^l} 1a.razsptli,4las 'grs leTolpzglgt{ FrpIepI_o.J 'za^Iazs '191§v !19t -9[dup 1eu_eígrcualzqz&a aI let{puoru urau'1911o,r Áu9n331g 8aur paqlalur_rzs ruau uequozp runlua1elpup zV p89sualp331g prg8aru ap '1nuon pqgpgJ uelfu pq_ord8aru roluaílr ürquapl 9II9u9 -8T.rra gqaq €ea'rulgzsaqurazs 'tze?t zV ]IíFq gIp.pI_o.J p'Izgpln tuo1elpq e s'1nrozs aq{9zuaila pH prlrraílas ua;uazs€a uaqlesa {petu;st{ u'uzss1gl 1q'dral -azs zsgpeneÁulozs _ol}qFD p ueqlasa TPos9W e t9sa.rrpal ueqgrrrpleq ehre1 Ip^pls4q s9IaII919 pI'glpt{lrpo§eq zoq.uhropeltl Áugpcln zp ueqle§e gsla zV ,sa[p ueqlezol|9^ulol9qptm! BígrcrBqsord 1.e8urrr uaq8araíu efue1 ealorurr

-pn p9ra€a{ pr{'sr lo11u 'aqgldaíB eí3o1plgí9qzsa88nzs nrnquld9u eq 'sr JoT{p 'e{er +potlpln IopIBzs gn uq'Átlg,t33ry sI JoT{V ,€ídpp srígrcuapsz8a zE za'19l3aruo.1 e 33y5 uaqT_ail.aln lplozsqp 'u.a^9l lplozsqp pu{e}pH ,ugpJosJJacrua'uofgÁu

gzspsJuosPq ilgla Pq9I P lIpo>IPm 1u9lelodsap rjlulPlPq uPI}9IJo) 'In

eJ9>I9zsu9J1 r_wlapa[a; (,,razspuar" u) puar8gll^ ÍE ilalulaJal pIBlIg zv'ez -zguoJo>I Ja{Is l9^rllu eg,psaíl9uazs 9339sualsr a3aÁu91 qqgsuaq8al Tau -9Áugl 1elp3arug1 u ueqgílep'lad9lÁu9rlzse s9 - í.€9 n s9z9{ e plsalsal8aur uop9uÁ1, +a4g uzzo lg8nsuzssrn'n^aq 911níruod9 {yÁ8' yg8,raua sg8zou -8aulg1 e u[t yzs eqg8eru'19 ue1lozoÁug^rpq pqoJgslal auglzso nulelpq lBII.p

-3aurg1 p auuaq Á3oqurry ,e§yÁug4 'lg.rpos fla^gu lp^9ulnluele1'tzatwazs _8aru '1n ely+gq{euglll ueqqo8a1 zot{9le>Ilp ze |nzo1{olplupJg pJazslo{

)a,IgÍV

Az antitalentum

ul

Mindezek a csőcselék-embernek, a tömegállatnak is jellemvonásai, az antitalentum azonban kimagaslik az átlagból, fölötte áll,vezeti, tényleges hatalom van kezében, akár szellemi, akár politikai, akát mind a kettő, s ezbővítt, komplikálja lélektanát. Ó már egyéniség is, saját vérmérséklet ágál benne, s a vérmérséklet,fudjuk, belejátszik ameggyőződés alakulásába: lehet realista vagy elvontságra hajló, dogmatikus vagy egyezkedő, elemző vagy szintetikus, korlátolt, egyoldalú vagy univeruá|is; módszereiben lehet taktikus vagy brutális, íavaszt számitő, simulékony vagy merev, elvakult, eszelős; viselkedése higgadt vagy szenvedélyes, színészkedő, komédiás vagy zárkőzott, fagyos, néma, mint a szfinksz. Minthogy becsvágya a lehető legmagasabbra tör, minden kudarc százszotosan sebzi érzékenységét, pálíordulásra késztetheti, mint a szerelmest a csalódás; egészen személyes okokból háborút viselhet intézmények, rendszerek, országok, ideológiák, vallások ellen. De önbizalma sohasem rendül meg, a sikerben csak igazol ását látta, s konok |esz vagy megszédül; a bukás rendesen halálát jelenti. De legyen bár kőmerev, mint egy Buddha szobor vagy színváltó, mint a kaméleon, prófétahitű vagy hazug népámitó, egy tulajdonság sohasem hiányzik belőle, mert egész léténekerőforrása, vitalitásának hajtómotorja: a szereplési viszketeg, a fölényszornj, a vezérkedő mánia, a hatalmi ösztön -, és ennek korreláfuma/ a gyűlölet. Gyúlölet minden és mindenki iránt, aki nem vele, tehát ellene van. Egy szóba súrítve:az igazi lángelme szöges ellentéte, sőt tagadása. Ennélfogva,bármily nagy múvet visz végbe, nem épít,hanem rombol és csődbe visz.z Végül még egy fontos, jellemző vonására kell rámutatni. Az antitalentum nem lehet meg tan nélkül, mindig elméletet állít, az egyetemes érvényességigényéve|, de ez sohasem valamely egyszeri, mélyebb felismerés, infuitív pillanat, akaratlan megvilágosodás szülötte, minta rngyrendszerczőIIos9pPsPt{ TPlzo]lPlntu sI FIaq uoulle8zoursglunu plslxJptu e ug8eu'uBsow€znqrgd 1arraa aq ,lpp{pzs pJJoqpl sa39sualla 19{ alaza^Jazs8gp,r 8gssglunur BlsIIpIJozs y ,1orqg8lozs IngünluatuppunJ rrrole8zour zs93a zp suloA ilaile{ >IauTaza iloloq /uagFIIT 1orrrer8o.rd gpuala^o{ e s9p9laí8a zB luTru -PP^ /lPPrquo.,(191zso sa39sz(3a zP s9 s9lJPlazsso lzg{lanuau e TzÁugrq s9 pozÁugrq uaq)9lJ9ul í8eu 19q89§sppnul e d8oq 'ehíyÁu1o8gqnuel e 1ze s 'alauailol {9l9uol)puJalul zp uapl^oJ úuua (,u9dazo1 Ta^9 serunlJpq p Jo{nup1e^ l9lguolJpuJalul ,{3a polplep sr [rlcor1 g.r39rr3q) .ar9ualla Ie>II9 plr>Izsory ')íIpg{}ru sI elgze s 'a89slanozs lzo1lazvlau {alaza^Jazs -1uzs e za:ueq-€z-zz6llglglJoIJBrLIaluI elsITDIIpuIz5 srd8en .n1 e 1gpol;d -ep8aur Ins9zaTap9n'uaqurazs prrgígpue8edord so>lpzsgJa s9 Ia^Ias9DIaJ -ol nllpJnpaÁ3a eolzsoni u9lulzs'n8pn,ua^9u 9I9uoIJeuJaluI sp{unl^I plsllplJozs lpsaÁ8a ueq8rnqureH 9lpuolJeuJalul ,u p s9 sa-z/I z e ueq -€z6I ,{alpJgulgl IBí3BI pgdelunur 1o3uu zp s9 plsll€IJozs BIJupry e'491ul -{owaplglJozs ro[gas s9 >Ig4zso 1aul9u ualla88r_g (1919qzso141) e uaqílaure '919uopeu.ra7u1 sa-7/1 Z :Ju zu ueq-Oz61 vtgsgzoÁIr,lsuaila uJalunuox B 8au l1n{Ip1e í31 ,uesn>lpaua{ s9 8ep8ueqÁ8a '1911o1}sulnle 'e1e es?laz -e^ 9I9uoIJPuJaluI ,111v 1gzzaÁleq lza Í8oq 'lgs9lala^o{ pDlzsol/{ ,lPt{I9I -e1 1aílaq {nlaza^Jazs plslTollpurzs plepdu.rg uapunu uaqÁlaur'l9l9uolc -puJaluJ u9 InT >1euellde p 1n8utu tíB otq' 491zoJ_pl pqla il9z g .ls9palzsal paq e eDlnrrr9zs a§al 9uuapalaqa1 za !aí.€a1 ?^?zo1zsa snrrrzqeuadwl TIAasIoq e 1erup8zousg{unru rcdgrna ze Á3ol7'el19l e ze s? lalrazspglu plslJoJJal 'eí9rplln4s snlrlodsap 9I9uoIJpuJaluI ,IJI p )nrrgla l1_en gsso8gll^ ,pJ9s9l -o)íp pual plsqelJozs salalnsoaq 'tzv?t )íello^ ruau 1asad9{ ulas '1epele luau tues (>1osnl.rguolJ{unJ s9 >19qcre81o-1r9d) pí8el lzse>I gpo{|eln zu .{3oq'11o,r gpnugnp(u u9I9.J {auapuFü ao ,qls 1glsIIDIIpuIzs '>IeulapJozs {plslt{JJpup Tnlzg1 '1etlgívl9a,r}üeuuepurul {9lsTlpIJozs p {pllo^ p^IoJltsz

{9u9lJ9q p qrulgla rl9{9pu41 (uaq9Íu91 9pa) ueqsgil89lT^ sll9al l?]uu llul _}lpl{p rglalord" V ,Ie>HpsJgl^Ia plsFmrüwo{ zsoJo zp ls9pgTrlu4lní8a

)glilíV

Az antitalentum

u5

mozgalmon kívül, a párttal szembery a munka intern területén belül törekedtek a munkássághelyzetének megjavítására, kedvezőbb munka- és életfeltételek szetzésére, közvetlenül elérhető célokra; ,,paktáltak" a tőkések képviselőivel, bérszerződéseket kötöttek, gyakran évekre szólóan, s csakugyan elértéktagjaik gazdaság1 helyzetének fokozatos, de jelentős javulását. Ma már megállapíthat ő,hogy aszakszervezetek nem helyeselték a meggondolatlan erőszakpolitikát, csupán azétt sem, mert látták káros visszahatásait (munkás-elbocsájtáso§ pénztáraik kiürülése stb.); a munkásparadicsom ígéretétpedig gyakorlatil ag az utópiák birodalmába sorolták. S a század elején annyira megerősödtek, hogy a mannheimi német pártnapon ( 1 906) a p átfrl ezetés despotizmusát és doktrinérizmusát engedményekre kényszerítették. Az utóbbit, a tan Lazu|ását egyébként pusztán az ídő múlása, a fejlődés menete is magával hozta. A megjósolt revolúció csak nem akart kitörni, viszont a jóslat kihirdetésekor (1847) fennállt körülmények jelentős változásokon mentek át -, revolúció helyett evolúció következett. Maga Marx sohasem hsztázta a revolúció és evolúció viszonyát, mert nem volt módjában, mint róla szólva látni fogjuk. Akadtak azonbatt, akik levonták a ténylegesen kialakult helyzet következményeit, s összeegyeztetni kívánták az elmélettel (főként németek). Ewel megindították a reaizionizmus kányzatát, melynek legjelentősebb képviselő|e Bernstein lett.4 Bernstein rámútatott, hog} az etsíőgényedési elmélet tarthatatlan, a munkásság és a középosztály helyzete megjavult s állandóan javul, a tőkés gazdasági rendszerbukására, forradalomra hamarosan számítani nem lehet, a szocialista társadalom megteremtése egyenlőre a jövő zenéje, ezért a szociáldemokrácia főfeladata a politikai szervezkedés, radikális reformok kiharcolása a fennálló társadalmi renden belül. Az osztályharc szükségességétazonban a revizionisták is hirdették, mint a jövő előkészítésénekhatásos és nélkülözhetetlen módját. - Az orthodoxok (Kautsky, Bebel, Mehring, Plehanov) burzsoáeretnekségnek minősítették e tanokat, s az évenként tartott pártnapokon (1899-1913) felvonultatták ellene nehézbjzérségüket.A számbeli többséget megtartották ugyan, de mind több vezérférfiúcsatlakozottarevizionistákhoz, s táboruk tevékeny, veszélyes kisebbségnek bizonyuIt az I. Világháború kitoréséig. Ellenük s az orosz revizionista elméletkritikusok (Bazarov, Bogdanov, Berman, Lunacsarszkij, Helfond, Jutkevics, Szuvorov, Valentinov) ellen írta Lenin Empiriokriticizmus c. munkáját (1908), mely a marxista teoretika utolsó számottevő teljesítménye,s azőta is a Párt szentkönyvének számít. Lenin mindig a szélsőséges irányzat mellett harcolt, de mindig csak az a

Elsőnek Vollmar hango ztatoft,,revizionista" eszméket.

-rrras8alu'pul9ula pzÁug4 zu 31n '8rppepurur gp esgrrroÁu {aulazoTzsa q9Á3a s9l;pua1918aul p 'JoIJa1 e 8rpad Á8en '1nra>1 (eqg8role1) uqroqg1 -B{unruJazsr{u9>1' uqzqÁaa1 Tqqgl p'luuazs Íl9urazs >1o3e1 g^eiloul9zs P s9 {glaza^ e 8rpad89ur'9puepm1 plJ9J{owaplglJozs u :et391e4zs e ehlgzrla; l9Tlr{pl e'equropleq p {Ipo{pJryaq'anla3ra.Áu3aur lBsrgpaM8a; Iqqgl p s9 elsqplJozs u Jtgd plsrunuruIo>I p rgqal ilIaq^ ,§)pualaza) lu9)plp s',,snul -zsel|qíJozs" '89slaulara qqesoíp,rs8a1 p /psplnlgla'esgpe8e1 snruzlxJptll € pIJ9DIotuapI9IJozs e :aaladele puoMugrr {Tsgul V - ,I9q9íI9c asgraÁqa ruopleq e'uo1o; 9s39n'lzsgJsgru 'as91;3uaí3 Jazspual gllguual e psglÁ3a 'pprgd els{plJozs 's1191rper 'nl9zualla uapuTtu rs9po{rlu4ln(8a ze 1a1 arusaJa] 'uerr uaql9zuaila 8;ur'1er4rgd elsrununrro{ p :gsla zy ,Qa&vs8alaq -lpuafr8 snuzlunuwotv :9^) ]IgJnplsul uFa,I 89ru 1a.(1aur 'la^9>I s9 ilal -a^9{ 1epuoMugJl sglp{ arrazsÁ8a 31_eul en8o; Igllapza) 8rpad pn>IzsoIAI iuap aupJn úüFIOW ryqa[l1safr&a p[rylayold 8wt1:11nsopgul Á3l 8epelro1 -eÁ3 sglpol IJIpq V ,ueq3gzsro uapuTtu {aDaI gddolzsopeq Tlpglg'9^93 -aJespeq palazr;1g[ {pugsnruzlpl.radurr p'r>IzsoIAI pql9 '9^I9l}zs9>I9Ia lIgJ -lzsa{Jo 19í 1euruopperro;8_eprr B srÁ8ea talp.ra1 9p esgl;Áugrr sa39sí3a s9 ualla^z9{ p'r>IzsoIAI ilnuapunx >1o1r9d plsTununuo1 e Á8oq'19uua qqes -oluoJ uIV,,,InTI9u pT[Inru gsaralr9dual'salalnscaq" IuI9 laqal s9 ilalaqal zeze 1níuonq s? lpduozrq $ )atnalzn 9t ppyrÁ8a as9llzs9Trtla ruopp -pJJoJ e s '1ualaí s9 paluala[ lalasaJa) solzlq ruual >IauTgur{8n plsrununuoT

ípolnf zoqsgrro;í198as uelteeqpeder1 eígpue8edord8gp,rr snulzlunlu -ruo{ e'1ezÁugx,lsl9zslpq e p\qz7,19d9lelurur luolpJnsJue,red rqa9s91 sazsso ze'l9Jí.llul1tp sllglol qqasar9,r8el il9ípuT_tü s,,sla zp {9lpluaral8aur 'llg39rrr u[qllv snulzlxJplu e 'írlcor1 s9 ulua,I ueq3gzslozsoJo ]au9s9p -91[a;snrrrzilplDozspllopplolplnpJoJo;;rff

:?#"H"rii:i%;ráyr""o

D[uosJ" e'st ueqtugzs safia139rrr'loppd p a-Bllgluezardar uanlq í8oq'sa8 -9sl9>I l9qal'>I9llolzsPl9^ uuqsgl1e8an lPÍ3€1 snzssar8uo{ ruopuol P I9I3J -s97^q (,qls s9za^aula (tlal9sr9ur) - {Ilasuaru - r89sqqaqT p s9 (qp4per) ,lppTpzsalla>I il9d p '- {nasloq - r89sqqg1 p pqsglozs p9[ e.,r3o1 lgllil ls9lugp e 1a elpe8o; $ luau'llpp a§.alazal AolJpr{ '(91alrrrasuarrr e) ilod -osJ qqalIa>I9sJ9lII e v?za s '1pureur uaq89sqqasol8rpurur efgrole.q urua,I ualas9gú8 ilolJpl pu9ln s9 allrtla zu ll;avl 'a1l4zs rrro1e{1e uallal9^ p {esJ sr 1Áu9rupara Á191asc e yg,,Igls9zv^uzs p 1lopolzglrul g 'aualla lI 'Aa11 -Iaw uruaT 3Br 61 8rpads9 '4elzettezs uaJueIDIJuTuIJBq azssopuTtu Jo{lpz -orgleq89rr e Á3oq í3p '(snzssar8uo1 eluos3) ilozplnpzpq 6I uaqzo{gpl ,ll9l ITlz9>I 4aza'lzsgl ila^ ilgpln{D1 zsoJo 39 8apapala uosnzsser8uo1 V -ugp ilailaru relelseaeí 9 ze p&3vsqq7l-pzaaazs 4n zvze'l91 esnzssar3uo1 ruopuol llolJul upq-€06T pgd eleqouaplglJozs zsoJo zu ÁBoqzgqgz 1a[ (4naqoq) ,,r39sqqo1" e poln[ 1r.l4gzu pr uígrcler; Iftzs pa1 asos ar39s 91ualaí lzo>Ilazuau'ladarazs +lozslg[ plaq uolJ9d elurlourap|,euozs zsotl

xa]ilÍV

Az antitalentum

misül. - De ennél is irgalmatlanabb szankciókkal sújtja Moszkva az eltérést az írányvonaltól a párton belül, hivatalos nevén a deviációt, magyarul az engedetlenséget vagy terrorpörök útlánvégezteti ki a búnöst (lásd Rajk, a két cseh miniszter stb.); vagy kényesebb esetben Moszkvába hívja ,,megbeszéléste",s ott váratlanul elhuny trombózisban (Dimitrov, Gottwald stb.), avagy ha nem tudja lefulelni, ü5mökeivel téteti el láb alól (Trockij stb. stb.) végül, ha ezt sem lehet, felvonultatja ellene egy gengszterpolitika egész apparátusát (Tito). Mindez hiába; a marxista szocializmus gyógyíthatatlanul kettészakadt. Oroszországban a baLszárny győzött, etőszak és vértenget átán, azonkívül meghamisítva a marxizmus lényegét,s ebben a formában erőszakolta rá az azóta leigázott országokra. Nyugat-Európában is szembekerült egymással a jobb és balszám}, $}akran véres csatákat vívott, de végleges győzelmet egyik sem ért el, mindkét féI kisebbségben maradt. A szociáldemokrácia kitartott a marxizmus mellett, de persze másképpen értelmezte, mint a kommunizmus. Azonban e magatartás indítóokai mögött jóval több rejlett és rejlik puszta tan-magyarázatnáI, az ellentét gyökerei mélyebbek: a kormányzásmód nyugati és keleti hagyomiányai, a demokratikus és diktatórikus elv ellentéte, lényegükben különböző é|etétzések(szemléletek), európai civilizáltság és ázsiaí rabszolga-barbarizmus lökik szét és fordítják szembe egym,á§sal akét trényzatot. Hozzájlárul, hogy a világkommunizmus teljes mértékbenazonosult az orosz nagyhatalmi, imperiaüsta politikával, annak szekerét tolja, tehát szembekertilt az artyaországok létérdekeivel, fi.iggetlenségi ösztönével. Ez ismét módosítja a marxizmus szercpét, mely egyébként is minden vonalon a történelem, az idő egyre gyorsabban forgó örlómalmába keriilt, s végül meg kell birkóznia a kapitalizmus módosult formáival is. Mindenesetre korszakos jelentőségú, hogy a nyugatrémet szociáldemokrata párt L962-&n határozatilag kimondta: elveti a marxista elméletet és programot, mert téves, tarthatatlan, meg nem valG sítható a fejlódés rácáfolt. Ez acsődbelú megvalósulásának első nyflt tiinete; nem ev egyenetlenségek, az ellentmondások, a sikertelenség, a gyakorlat cáfolata jelentik valójáb3n egy tévtanítás csődjét, hanem hirdetőinek és birtokosainak palinódiája.' Nem egyéb történt itt, mint hogy az antitalentum antireális múvénekvédfalát belülrőI áttörte az éLet realitiása.

idézni ezeket az eredméSzükséges volt "rr.ret"""ttinkbe nyeket, mert minden, amit előadtunk, elszakíthatatlanul Marx személyéhez íűződik, s ebből a távlatból nézve, tisztábban láthatjuk életétés múvét.

Marx hatása

"

palinódia

-

=

visszatáncolás, valaminek

a

visszavonása.

/alpul umlualellluu K3a uaq9[alan s9 uaq9zs98a Álaru'a-psglptl >Ip§J Á3} s ur891oapr z€ upqglpl ao ,s9lpt{ ts9lJg upqglp1 ,elugzs u 3gt BJ{gIIIFü sl pul 'lpedua1 uasa89sÁl9ur ueq1o8gzslo l|qz||Irrrc B 3aurol u ze pqou s 'pn9uqglz5 8rapr Á8a s la^9urua,I enp1o18arrr upezgzsI?!'1rzsnlsa aJa^au qa8ug s9 xJpIAI pl9 zuzs e^olsepl awoz 3gssglunur p Iplpz€puIIAI ^9 ,lrn.(8a p 1e^I9{unru qa8ug'ruas lqqgl In^pI uoru -qzsaJluel1tr e .Á8oqe 1urrrr '19zs {€DloJ9lalord u ura5 ,3o; sl ruau s9 aIaA llozo{Igqgrd ruas 8aur Á8oq'qqusoÁuozlq 39uI 'rupe8o;aq pulo^ pa1 sad -91 Álaue'g1attÁ3elglalord salalnscaq'sapuar,(3a 1pele rrrau uBsoÁuozíq zsg&a pele gpualzsa zgzs Á3oy'lr9s9zaía;q p >Iaupo>lzsn1 1a889sualalÁu9ur -ar Á1o lalaza{Jazslppuolu 'talauarrrlelopuo8 '1rpglozsuo^ aq{as9lalza{la^ -o>I uapalaqla^o{ §9 palaluleÁu Brrz(uuB'laqra1 F>pI9IJ}uIJ ap ze ryzsglde1 '1uorrla ueÍ1o 'auuaq {IpglÍpq lp^glu9lzslzs ll9{Jalsaru '1plor(uoq ue.{1o s ,gunrq 'uaq9la19 8arl luala[ala19{ gsla >IpsJ TeuprgJ e '1au9aprug; g1arrdely palzsgula3au EDII9u sqlaJap tlu'ana1-1al9rrlla p.rrnod88o pqq'lu9zs|e zu zp soulu Á8oq'ueqs 9íuI9l gladuarr8gíu Á1o'er8gprr apo1o.Á8 upqJoporu4 IBIru9pDIp laul9u qqaualFl{8al B lIBuBl In^pluozv ,Bll9I ulas +?urzs e d9u €aulg1 'sglunur pqos 'Dozgll^ uo{osnzssa.r8uo1 Á8err '1nuallappual lln uaq,aruIalgspllo lunasnl4J t{sqlJg e s9 uaqla8?sgvsa1l,azs ugJos ala19 zs93a ía191aq pozr(ugrq uasaraloÁ3 ruJe 'ze za lqH,lgsplpr{ Is9IJ9 1uzgwÁ3eul 19ru9^l{ Ip^9sgll^qzsa88nzs 1au9,{19urazs >IDIe tBlIoA,arrgl4Jg] 8urra1 lu9{ploq >IpsJ sI qa8ug 39rrr 'egleuo^ TTpos_plu lInJa>I ruau ?qqol prlos s9 'por8n ar|? zu uagtrazsd8a (ilozerrrp3o; qa3ug 1u9lq9Á3a que) 1ettyu -nlzsa{tunyal'pryfruyalpta 8rpad xJptrN ,Ia il9 ruas 4Á3a 1ra>Ils gpuppplptll '- 1eqqeseuelroleÁ8 s9 >Ipqqpsn{qaJoal /{aqqalla>I9sJ.aul s9 {€qqeso>lpzs -gIa {PlpP>Ie uaqgpr,{3a ala^ íaplaq 14 po.13n gl;3oploqraque 'ro>1oq.Á3a 1ua.r.roz8aur eq s 'ersgl;rreíuroppesJp F{r_líal {9lpe |u^qzqzs >I9zalaIJ9sIT s9 )osn{qaloal ellgle Á8oq '>1nll9T zpposJ € za ilelaqu9ugl luU\I ,Fuellaleq /pI allaqlnle{ {gJglla D9I_o.J s9pole§n1 zsg*a ze &aqals9 pa8aqa1$o alau lua§ Tunuas §9 Dluas 'l1prazsÁua{ ruFpIoJ auaila,(8err rupg8azs a[91aur 'llgpgla^Ial upq_p}BppJ9 {ouultuo1epps;gl s9 )oJJpt{ nüFppsl9l p elg ^9 zqzs we'1evezzouluapull4l 1osnruz{prcozs q9Á3a s9 qaztuau'duglzsara>1 qas9paTza^Jazs gpPlu9l,ÍBe,t 9zo Álrlsuaila zP {PlIo^ Pq9Iq s9'resgzope8ur 1lalarula 1auqa8ug s9 {ptIxJpIAI 1eug8eur pqgILI 'utuleporr zs93a )íaJazs -puaJualla'1o1e1o;9c /)olpl94q p pq9Tq'E)Jpr{J9^lsa1 so11{3 .{urgzqeq s9 -qqoí p pq9lq' utltztlzs plslull9lzs-urual p pq9lq'las9palsadu9lug snTqpru -8op xopolro'1gtcgrnap'la8gslaqara lo8gsrgpp)Bzs'49tzytru'lourro;ar uelroleí8 s9 qelawle'loÁpzsralaq guaru arÁ3aqs91 p pq9lq /ps9lo$9p>Inq 'esgzq|6l?zs {9I9uoIJptIJaluI zB llo^ pqpn{'anpalarol eJI9J p erreuedSn'le1 -eutp8zorrr 9í9zíIu {os9ru s9 leJos'ulÁunleg'alpssu1 {pllol}pu Bq9IH ^lJ lueddor a39sglualaí Tullau,ailol 1au9darazs (sgsr-grgr) xnw uax ,Á8Bu

)a,]aíV

Az antitalentum a normálistól eltétő, rokonalkatú agyszerkezet: az antimentalitás számáta befogadható? Azonban, ismételjik, az antitalenfum mindkét lábával a valóság talaján áll, reális tényálladékokkal dolgozik, már pedig a múlt század közepén nem volt égbekiáltóbb realitás, mint a tőke könyörtelen, önző munkauzsorája és vele szemben a brutális proletárnyomor; ott pöffeszkedő gazdagság, itt reménytelen ínség,ott kényelem, itt szakadatlan robot. A munkásságot nem az érdekelte, hogy Marx sajátos agyveleje minő elméleti figurációkat szűr le az égbekiáLtő tényállás tanulmányozásábőI: materialista ismerettant (Engels) ,hlozőfiaiés történelmi dialektikát,tézistantitézist-szintézíst,társadalmi fejlődés-törvényeket, individuális és kollektív gazdálkodási formát, értéktöbbletet, tőkehalmozást, elszegényedést és efféle teóriákat, s ha érdekelte volna is, meghaladja átlagos értelmi szintjét. Ellenben gondolkoznia sem kellett, mert elmélet nélkül, bőrének minden pórusával érezte a valóságot: a kizsákmányolást. S itt érvényesül, amit a pszichológusok a jelszavak tömegléIektani hatásáról megállapítottak. A kizsákmányolók és kizsákmányoltak, a gazdagok és szegények kézzel tapintható ellentéte csak nevet kívánt osztólyharc, s mihelyt megkapta, nyomban harci jelszóvá változott. A harc célja pedig eleve bennélt a harcosok szívében: a hatalom és a vagyon megszetzése; csak nevet kellett kapnia, hogy a vágyálomkép jeligévétömörüljön: proletórdiktatúra. - A harchoz és diktatúrához még csupán egy eszrnét kell hozzátenni, hogy a korszerú igeháromság minden igényt kielégítsen, célba vigye a küzdelmet, szentesítse az erőszakot, igazo|ja a hatalmat: a tökéletes társadalom, a munkósparadicsom ígéretét.S ez persze nem valami utópisztikus, másvilági ígéwény,hanem tökéletesen íöLdi, egzakt, tudományosan bizonyítható, úgy szóIv án kézzelío gható, ma terialista menn y orcz ág: az e gy enlő o gok és egyenlően telt hasak Paradicsoma. De voltaképp szükségtelen elméletileg bizonyítani, mert hite szilárdabb, reálisabb alapon nyugszik, mint a teóriák: azegyszerúbb lelkek vágyálmain s azon az ösztönös meggyőződésen, hogy: ha én hatalomra jutok, a világ nyílván célhoz ért, s mindenki csak boldog lehet. De bármily reálisnak feltiintetett cél a Paradicsom, ahozzávezető út akadályaitmég reálisabb harcban kell lerontani. A munkásság Marx elvont és érthetetlen teorémáiből azt a mozzanatot fogta fel, amely e teorémáknak is reális alapjául szolgáIt; történelmi és társadalmi valóság volt, teljes súlyával a proletariátusra nehezedett, s feszült, tömegmozdító erőket halmozott fel benne. Nem kellett sok magyatázat, még kevesebb biztatás, hogy a passzív energiahalmaz aktiválódjék, a tömeg megmozduljon. Ellenben a tömeglélektan szabályai szerint igenis szükség volt jelszavakra, mert a jó jelszó tudatosít gondolkodás nélkül, revelál, formát ad az alaktalan szenvedélynek, gyújtópontb a sűrítt, célt tttz a mozgás elé, szuggesztív búvölete a tömeglélekben eszmévémagasítja a szót, vallási paranccsá, j

,ufioze8r 1alunlal.erula-üquaplllup Ru € >IpsJ zu'aqllezaltang>I eh1o1;pro; e dd9 (1eurelelsg| 1eugsrz9u8ord rurlau9lJgl s9llalal9l e11o;9c3aur e4uod 194uod 89s9pn u Á8oq 'a1 il1o1 uesa19luailo erz!-Igvr Ie^9leI9uIIa 9 zp u9+nzu r,lJoqgq u Á8o11 ,a89sglualaí rruleu9lro1 Á8uu F^pIpuaJ 1au9darazs ,8au ulzeurp8o; xre1411a1981aí Fíg>lpxpup 1ueddor a s'1gcreq ilp uaqqg Fuleu9lJgl Á8eu epryr uaq9laz931 gzspIuoJ9tl a ue,{8nlesc 8gssglunrrr y //,{IpeTsauppazg Á3 p39,r ruaueq'rulnqla 3o; ulaseqos ze'l9r1 il9llu€ s9 Jaqua ze rrrJe /€oq'lsgpg zg tíB?,aluu B :TpuglslxJpru p plpp loT9pugíe qqo ÁB -uu3a1 glaqal p s nalrualal uoq91-9p^9T sa.Álgpazruazs nup 'zu |1ots. za 'e [ropleueÁ8n] s9 ru191rp9rd uaq9s ruzaruala a^luDlal arrala189sllzs ^!zs -9lu9{ s9pnr gauala ze a1,pulo^ lp{apJ9 ilaqula{Bzs z7zs Áugq9u 1esc as9auala [sppBtíal] 1urueí1o; sII9IJozs e íeulon lppJpul uppls9lpq Esglpl -Ip9Jd 19c elzsnd y, IezzqlJJ soÁu_europra-[19]-opn azsd ÁBe tt sodugulopru ulq ruau FxE 'lallq ueÁ1o Tulrues 8aru 1alrpl rueu s9 {pllo^ {auallalaq plsqplJalpru s9 sllguolcpJ Io{ {nJa{Ie 3elÁuleuelld 1az(laure'prrrelelrreJg e ruloscdelazssg'u989ru e8Brrr poÁ8eq lu9pl_B&n{ 98reaesc Inuell9pz€8 spIIB^ 919rl9q3aru p p{nu€ '1e4eí89n srt9uorcer-(rr)e.4xa zu +e1ozu lll lInJ ,8gssoÁuozlq gletpplnul -e{Is lailazs9^rlru salal9{9.1ípru €aur uítaÁ8lg -r1 [ue_oleql;duozrq] upsll9uolJpr 19q1o[eq e |gq1aza sglprr8aul plsq€IDozs p :allapJlt{ IgIaJsguI d8oq s9 8aur elzgpuuoJ la^gJa upllqpqllpospq (;) esgyele8errr snlnnaderaq1olnB 8aurol ualalJa{Is e Álaure - l9lazJ9 pgul -s_€u9q zssoJ p s9 sgleuroÁula ze Á8oq'la ap9 pl|qze 19l1alÁ3a [snruzrxreru e] vl ",epeqpe8oJla auailazs plsr,rqlzod ro1 e Á3oq 'T91I9q{ s9 eqgzs ,{aqauazn uapuTtll >Irlp13o1 Á8p 1s9laprry e '1alauaz! zu Á3oq 'soluog psJos p zg,p&gsglualaí rze8r lauazn zp 1ulpll,aur s9 p3o11a1 sad91 11oa ulau aQqg18"t lqlilp, a Á8oq'sgqurozo; ,l9lel9posJ luzgllatu s91939sd3eu Áu9tur;safia1 e ru.{3eq 11r^pl uaurlat€g laqal ruau ap /- ilallaw laz9u a Igzs uapuFII )os s9 - ryugígrplollJu>l Á8en 1uugsgl;srrueq8aur llq uapuTru plslxJplu u lqq19zze^aN ,LauIIelJ9 Í} lal9 ze s9lualaí '{Tzslal ,€.., ".{'1sglen 1e.re3nsíu91 tp as9lap4q8aur IxJplII >Ipu9ruosJlppIpd TploJ snwz{plJozs e ut9ulgzs T91IIFII {a^lzsJaqua zy" :lolpupzzoru u lza lz.IIaIa upglplnul ar3aÁu91 rapdrunqcs ,I9 39uI arrpasaÁu9^a{osJla ueqlelp8arrro1 e í8oqe 'ueqgurro; sII9IJalpuI'prazsro1 B ueqq€ 8rpads9'pI pI89Ia luolzso sos9llp^ qrp1elepnl v '1[ru93t Ie>IIzTJplatu e 'pla189slnzs sIT9uoIJvIfi ze za :luas alat93y wosctpundsy4unw e' gzslaí ryperrrreq u a1 gpualÁulsJlx rueu ac ,loJJpt{ e IoJ allaqa^ uaq9lazJ9 4elryze8t zaura'1snlgrrulalord e B]rodq urgsouered {guolzso uazauur{8n s9 leug3oí ,sgrpq IsgtJg zp uatruI >1euÁ39as9IIq s9 -ruolpl I9JuaIIa ze í8oqltmrr s -Eq p :9Ip 11o1[pí8 {aulguglzso qqTruala&a1'gleqtyzs gqq9zzt3a1 e 8rpads9 !191ade aD1ouglzso zu 'eulott elpn1 Á8oq 'm{I9up íleppl;1a1 19>í upqgzs l9) ipJrllpl{Iql iJJpH :sgul plJgq luTtu 'llg8lozs la)p[aqq9l}^eq'IeTIaqqaJ -9ul9l Jelluqqoí 8rpad x&I^[,sglnJp ru8azs8arrr'upq pÁ8equaqJasJ lTrup

)glíÍV

Az antitalentum

351

Ameddig a valóság talajánrnozgott s a reális helyzetre: az osztályellentétre épített,addig elméletei ellenére hatása is pozitívnak bizonyult. Mihelyt elhagyta ezt, és az antitalentum sajátos logikájával fonta körmön teóriáit, múve nyomban antireálisnak bizonyult. Csupán antimentalitású hívei nem hisznek a szemüknek, s tartanak ki ,,ideológiája" mellett, minthogy nem cserélhetik fel agyszetkezetiiket normálisabbal; ahol pedig hatalmon vannak, a hatalmi érdek és pszichózis irányítja viselkedésüket. A marxista munkások viszont a jelszavak igézete alatt állnak, mert ezek kielégítik és ébren tartják ösztöneiket, a teóriáktól függetlenűl. Azaz hisznek bennük. Marx, a ,,fudományos" szocializmus megalapítőja, tlldtán és akaratán kívül vallásalapító lett, mozgalmát egy tömegvallás ereje tartja életben, s fogja tartani mindaddig és ot! amíg és ahol ellenzékbe szorultan küzd a diadalért. A diadal azonban csődjét jelenti, mert ekkor nyomban kiderül, hogy a tan tarthatatlan, meg nem valósítható: antireális. A Paradicsom Pokolnak bizonyul, csak terrorral tartható fenn, a diadal azonban éppe4 ehhez juttatja el: a korlátlan hatalomhoz. S éppen ez mutatja antirealitását.b Holott a valóság alapján nyugszik. Nietzsche például szintén a realitásokból indult ki: a tömegállatból és szerves kiegészítőjéből, a zsarnokből, az immoralitás törvénye szerint. A szkéma követői, a Leninek, Sztálinok, Hitlerek, Mussolinik vulgarizá|ák az elvet, diktárok lettek, vezérirük, a csorda természetes urai. Marx tana az osztályállat ösztönös igényeit elégítiki és gyújtia fel az osztályharc és osztálydiktatúra jelszavaival; Hitleré a íaj-áI|atét,szintúgy tömegösztönt, szintoly reális alapon, jelszavai is hasonlók: faji harc és faji diktatúra. Mussolini a politikai állatét az imperot hirdeti és ígéri;imperare annyit tesz, mint parancsolni, az ,,Italiaproletaria" úgy fog uralkodni a népeken, mint az antik római impérium. A negyedik korszerú vallásalapító, Freud, nem kevésbétényleges alapra épí6

Egy példa: Marx a Naúío nalökonomie und Phitosophre (Kiepenlener kiad., 1950, 199. l.) c művében a2l állí§a, hogy tana ,,megoldja a történelem rejtélyét,és tudja, hogy megoldja azt." A rejtély megoldása így hangzik: ,,A kommunizmus mint a magántulajdon pozitía megszüntetése - azé a magiánfulajdoné, mely az ember önmagátd ualó elidegenedésének, s következésképp az emberi természet elidegeníté-

sének: az

embemek ember által és az emberek számára való eüdegenítésének

forrása -, tehát, az embemek önmagához, mint társas lényhez, vagyis az emberhez való visszatérése,teljes és önfudatos visszatérése,az előző fejlődés minden gazdagságának megőrzésével. Ez a kommunizmus/ mint befejezett naturalizmus = humanizmus, mint befejezett humanizmus = naturalizmus, az ember és

a természet közötti küzdelem igazi megszűnését jelenti, végétaz emberek egymás közötti küzdelmének, az igazi feloldását a létezés és a lényeg, az objektiváció és az önállítás, a szabadság és a szükségszerűség, az egyed és a faj között fennálló konflikfusnak. Megoldja a történelem rejtélyét,és fudja, hogy megoldja azt." (Kiemelések Marxtól).

,lualsT uapuTtu

TgIgI}íD :Inlau9N

l

aIIp asspt{ qJI" :pÍpuolü uaq9{IÍ8a TpsgJ} gslg .{Izo{lplnw l,,'JeilgD 1eugl§tale DlIq pJgIIzs')t?u9l9l/3sgle,r saaaq 8r89apupu ea8o; Igllepza{ '8algzalualla'scurs.uruoÁu qqasq8a1 1eu39sueiulr(uo)1q'le"s9 J"qqá"r.i nuallazs uaprrazsÁ8a Á3ett 1e4tzgpletu 'tsglen p ueql9Tuntu s9 uaq9s9zal -aAaI sarulapaí.ral xJpIAI .pal;ua191íIaq s9llglpl {puspz191eíde lrorn 'gpúSni qqpsll9{IppJ xJpI J z(8oq lunlalza1 ueTaJeT 'qls lualfl'1s9lel ]2u9{du llo^

-la^g{ euu^3algzalr"Il" dd9 pql9nal p 11^I .llo^ g^ru Jaqrue dÜa191uap! ;eÍ.dqv pual IsJIo>IJa los ilaw €9sualald9T ..'as lF{uarq ze Á&oq'-eqq9^ol zp luTru €o1op sa39opzs upq9lpllg s9IIp^ u ,(3oq 'píapt uaqr{laur''1a" -lalzo1e^o{ Igq9Ia^aI vygzzoy uaqgplza 1eugl(re aua'19 pasa uo39q9n tsglp'r ug[_et BJo{ sa^9l^T í8oq '419rr í3p 1asaí8g .{ní8oJ ru191p89squpipt jle{g elJaru$ etgÁuoztqeqou;9r lrr!"J aáiri p s'I{ u1ryíryí9p4sr 1a8a119 -at9sloro {glsllplJalau plJupry p s9 {osn{I.rtdura 1o3ue )" *"r rgqar laI9I -uazqal9 Brnla8eÁue zV,als9Jerusl8aul s9 e4al9[tuazs IpTIzIJelatu uapuTtu ,uaFlnzs 'argsgraursrta; 1aíu91 lBazs.aulJal rruailazs B ,lauualq dj>1 zuzv {puglsTrplJalpru - r,tupl ualaf9s191 as9po{pw s9 alal9 zs93a aJTuIB - uBq -uoze 8ePulP-3al;u9Í8a 'lgqal IaJ ilgu uaqlazaÁu:g.1 puralla"s ,,gppl€q,, p uoqqg ,apaÁu lalau IJp) p ueq89slzsara1 e '11o^rr sa^9 lpt{ Jol{a xJpI íallallalzsaral3aru sr lgípgpsc s9'lalTq snu9Jaqlnl p aua^Ial lgqsnruzTun+ -roddo s9 IgqToTo rs9psaÁu9ar9 le:prelzo11gr' eixrly,i 19"í"qr"prol^I l9^au ,elsqeuorcer Tp9lps? '1rele rupuospq 1r931od ',,ulsíap'' 'psg8o;1a; sIIgJeqII 1pso391nla; ua1 p9M3n 1uaur 1_euzsg8oí:uBsoÁuozrq lB, ;qqplul J9tu pIJ íle19;c;que FrtlpppsJgl poleqpldg1 eq8ry 37n ÁBy s'11ol snuiqqer eídÉ -r€rN ,rqaí8u8aru z,er{au_ul_as elgu 19í9lunur Á8gascaq polugq8nú '.rol " -zso nau9§3"y v ,9ry3pdt{3eu ilouzspll{ Igq9ÍIIa e:rz:1oszfilqp upqxJpl^I 'pozo81op a89qlopgp9s'eí-luaur4uassa.r- snfaqald trp"l{ Igqulolppps -J9l plPDlolzsIJP-sII9pnaJ B uPq-nPassnou 'ueqg[91ydulPs9llP^ ,{3eupezgzs ,8I V ,guJp{p s9 9upnl Á8oq 1p>119ue ppzuaduro>1 ryzqaÁ8r 1a>laia linu -apal;391ar1^'lt.Ip plppnt leue8ueddq $ auuaq >1ar(lJul inr1o"nxio a$áa -s9 'eqruop8zt zoy la{9uglzsg In^rT uglpn+ s9 ueq_e{gpr, ,o11r.rrÁSn ap 1o{p 1rezspual ,,soduetuopnl" 81pu$u ün+ua1elqup sala)íIs y - apl? xtow tr

.lllnrlq{ Pp F{alaz§pual sII9aJq -ue p:depr(u9l sTI9aJ awalü}d9 s lelnurgzs gr4eqllrodeis'1gulnlualplllup s9 lp_8pqpBry! 9vupzs rueu DIV .9pl eg;1zsto ppqpzs gpIqTI B lpln zp angla rurríu8aur s 'IgIp {_nrqpm l9 lupl}ppquzsIa!'ruloquora1 epeln llaíulalól s9 llnq€l '1rcsnxalduro{ 'lIauIeI?! 'l!vsq|+98 rg8lodsn1 t>pezgzs P :ilel xg]af V

Az antitalentum

Ewel a poggyásszalmew a bonni egyetenríe jogásznak,lelkesedés nélkül, mert eladdig csak az irodalom érdekelte, de hát élni kell valamiből. Viszont a jogot vonzóbbnak találja, mint gondolta volna, s mindenesetre bevezetésül, hídkéntszolgá| neki igazi tanulmányaihoz, a fi|ozőhához, történelemhez, majd a közgazdasághoz. Az első év után tehát szívesen megy át a berlini egyetemre, de némi gyanúpörrel is, mert ott Hegel notóriusan idealista hlozőfiáját tanitlák, aminek az ifií liberális materialista előtt rossz híre van. Persze, a ítlozóhához még nem sokat konyít, s azt is aligha érzíltsztán, hogy ő materialista, de hamarosan megfudja mindazt, amit tudnia kell, s az iskola lelkes hívévészegődik. Tudniillik ekkor (1836) a hegeliánus filozófia még uralkodott ugyan a berlini egyetemery de már nem vitatlanul. Ismeretes, hogy Hegel a Nagy Forradalom idején s a napóleoni háborúk alatt, szóban és tettben egyaránt német nacionalista volt s bölcseletileg a porosz monarchia védelmezője. Idővel azonban a reakciós hajlandóságú professzorok észrevették,hogy filozófiája, mind tételeiben, mind módszerében, veszélyes forradalmi mozzanatokat rejteget,ezétt rendszerét e tekintetben elrryomni, cáfolni igyekeztek. Viszont a forrongó hajlamú ifiúság épp ezeket domborította ki, s igyekezett hangsúlyozru.Igaz ugyan, hogy Hegel tőrőlmetszett idealista volt, s a fizikai világban, az emberiség fejlődésében, a történelem és a társadalom kialakuláúban a szellem, az ,,Idea" fokozatos megvalósulását látta, de ebből világosan következi§ hogy a reális, anyagl világ és élet is változásoknak alávetett. Vagyis a fennálló rend nem végleges. Eszerint a porosz monardlia azldeamegvalósulásának akkori fokián a legjobb iállamíorma ugyan, de hogy meddig marad az, s milyenné lesz, az Idea további fejlődésétől fiigg. Vesz& lyes mozzana| mert miutián azldea az embere§ az egyes személyek tev& kenysége fltal is megvalósu| azért a tétel bölcseleti alapot nyújt az Ideát íellesztő, de kiilönféle irányú tevékmységeknek általában is, a monarchián belül is. Mi több Hegel utolsó, Atijrténelemfilozóflnja c. mtrnkájrának nemegy helyéből kitűnik, hogy nem vetette el ferrntarüás nélkül a népforzadalmat, mint a társadalmi haladrás egyik mozűtoját. - De tételeinél is veszedelmesebbnek látszott Hegel módszere, a dialektika.Ez a régebbi racionalisák és materialistiák sztatikus felfogáúval szemben maga a dinamika; a létet iállandó mozgásban levőnek fogja fel: mindm térry (tézis) puszta léte által megteremti ellentétét(antitézisét),s a kettő összecsapásábőIvagy egyestiléséből jön létre a fejlódés következó magasabb foka (szintézis). Hogy ez a mődszer mily hatásosan alkalmazható többek közt a poliükai gondolkozásban és tevékenységben, részletezni fölösleges. S érthető az is, miért ragadta meg a fiatal Marx heves érdeklődését Hegel hIozóíiája. Ehhez hozzájátult, hogy a német egyetemeken még élt a régi univerzitások némely hagyománya, kivált vitáző, feszült légköre. A középkori főiskolákon a tanulásnak az előadás hallgatásával egyenran-

,l9{led u u8prazss1 l?za^ l,ai p $aru s tgírlp8arrr ueq3gzsrolelü9N l9s9l -zsalral patu'8aru {gueleí uulqzs Á3e 1esc ap'l-,,.raq)nqJq€I aqJslsozuplc -qcqna6" e ehlpur8aru pla8ng 'r(8aur eqszllqd u?zsg €78I ,Ia^9 gIJo{ -eÁ8 1auraqrrra rrup8zotu p '1euxreyq {eupgpzaT8aur prrgsgzo^9l ,zot7.es.ezoÁu9rulnuplpo3o1gzzotls'uuque18gs -epzv3 plnlod e'>191puoru JoT>Ip 1tmu í8en'ueqTas?pJg439supze3z9{ p 1g8gsuellezol9ípl eparusllal íSoq'11o,r puzspt{ ríuue q39ru lgqgzzeruJalul ,(cve1) IuIg{ V )9lrolilreq upln psgzongl 'ar9ualla Terrua í>lgslpaq npTtu psnulztp{Ipel q aI lrglpuTtrr ap'na1 g zu e í8oqau 'Igl,gsqllgllopuoru 1ode1 /psJ9lDItmuIgJ'l9s9,r;q3aul aíglzsa4lazs p^F)rrr ,,8trnlta7 aqJslulorTu" ^9LaJ sII9JaqI 1ulg{ p elpe8o;1a u9za luas ersgzolp18o; rrg8lod ,,9seralr9.tua1" 'prczsÁlgqezs 'sarazspuar q9d8a 1uru 'ergÁlgd 18o| p ilewJal sr rrrau í8oq '9p6 (,8aur 19luo^ 193oí sgpegla lJ9uplu98Bur B I9lpI 'BbgrBq xre141'ar9z zv 'lanug o1mJ8 s9'19194gzsuul >Ipllolzso;8aur 1q -aA u[J|" //{osnugla8aq ,rtopuoruel a^ala $ uaquop{ 'qceqranag l1_e8lozs Ingpl9d glul) 19.rra íerlos $aW^ ulas ugÁpd Poí e 19s 'rupa8ue aD19zs rrozssa;ord eÉlo1 urau íugru -ro1 zso.rod sgID{paJ e í8oq'l1.e,r gssoÁuozlq uuquozv ,>19llp^p gJJol{op s9 !9s9za>lau9 9l9zs 1grzsorn>lrdg {glpe8o;Ia m{I9u 89sz9qau 1oqu'uqgu -9í luarrrlg í€ot7'ug3eur pa1l8as Ip/r^V ,I9l9s9lp}I981ozsq eruoldrp p lalu -alaÁ8a ze uhlaruau Ia',,ilpltu psnulzíp{IppJ saulapezse^"'lezÁugrruo1 B pt{ /€u[o^ ulde1 sr 8aru s 'ar9s9zrazs8aur snpgr8 lJol)op e paÁu 1o8o[ upq9lol sal9 ruolgquozsnr{'1aruepí8a IuTIJaq e alza39,rlg ,laqas uellplptl 1Á3gt'€ 'sol9lpr{ ugípupl s 'gsla ze etí3gtscaq elde1 ughuod qqaÁual9z.r9 -3"I g ,alzaÁlaq e.rdep €ls{plJalpru zezu ',,e1lot;lp ergdle1 e 1gry[a1" l?razs -pual elslTpapl p8ag pI '{9slupla1 1eug(91u/1o; '1au9§larrpur vggzollJ leru9u sn{Izssppl e Á8oq 19Áu981 ullelzo8ueq 3y7,{3o1 alal9 s'1o39s11o1el -Iq ilazJ9 arrg ,pln[zoq9Jpalpl 'ryÁIqd lpTtll9pDlp-pualaÁ8a ze plg[8aur 'pí83glscaq 9l9zse4al9 'Iuuel lu9^p1 §nJgzoIIJ 'ett3o1lglgpl za s Jo)p1e pllozuo^ lalasJloq V ,IpTlgT8gIoapI s9191-p981od u 1urrrr tnlan lInpJoJ -aqruazs uasal9 Álodd9 qq9spl s 'zoqlgr8gloapl s9 zaq{as9^{eJol gl€t{1ul -8o191u elau sntuz{plJozs u avw uas 1elosrdo1 lunuas 8,aur rol1a'11on §nruzrte>llppJ slT9Jeqll-rrg8lod uglzsq psntuzl1e{IpeJ'Tunípan9l au ao ,aluu4 uazs $ aqzpf //sTI9{IppJ uesaulapazsa^" u ruaupr{'arn9tHlq {esJulau lIltJa{F uglzp lt€[E {a^9 nualaÁ8a zV ]ttzg{ IpsJ.€l lup}pl JstupqTesJ ,xJpl^i s'_er 11oa lpssplptl g1ypszad azsrad J9189I nuailazs polu8zl zV l1ry€an >IRí9z_o,{ s'1uln3uru T9lza^eu {pu-,/{osnu_pla3aq nftr"'>1e1loa l9+a^9.>l upp9{ -qüN tuau ap'salla1 1a8ag rBBel ilodosc uaÁp lil8a zy nalpa,{8alaalaq sI {gppgla,.,3o", qqeíuoscep'gaztazs §np.p€ Follop'qqasppl zy aqlple'1el {DIpIp >1opodosc'19rl9ul91qo.rd soleloscdu1 p1losqpugp ze el|^ e p(1o; ua^gq u9lulzs uaualar(8a ruilJaq V,u9>Ilpupl 1J9{Ialal,al plgúlaq {plpnr 1uru Á8oq '1aurlape.rroí zuze'1o39s9lu3lpq {alzalaz§ lrnJazsp s 's1 >1orgue1 p rueu€q '4elzgltlt {o>Iglp p {pscruau 'elndsrp p llo^ uígurro; 'efpgru p8

)a,IgÍV

Az antitalentum

A lapban már forradalmi hangot üt meg, ,,minden fennállónak kérlelhe-

tetlen kritikáiát" hirdeti, éspedig ,,fegyuerrel való kritikáját." Erre ösztönzést, saját hajlamain kívil, apátizsi légkörtől nyer; Babeuf (1796) óta dúsan tenyésznek itt a titkos politikai és társadalmi mozgalmak, csoportosulások, a Szentszövetség reakcióiától föld alá kényszerítve. Legszámottevőbb közti,ik az ,,Igazak Szövetsége" , tagjai franciák, németek, angolo§ hollandok, magyarok, skandinávok, lengyelek, oroszok; székhelyétutóbb Londonba teszik át, s elnevezik a ,,Kommunisták Szövetségé"-nek. ].84&ben néhány napra Párizsba érkezik Engels, a gazdag burzsoá, de forradalmár meg. győződésűifjú, megismerkedik Marxszal, s életre szóló baráti szövetséget kötnek. 1845-ben Marxot a porosz kormány kívánságára kiutasítják Francíaországból, Brüsszelbe költözik, s ],847-ben, Engelsszel együtt csatlakozik a,,Kommunisták Szövetségé" -hez. Azlgazakról és a Kommunistákról fudni kell, hogy mélyen megvetették a Proudhon-féle kispolgári álmodozókat, s illúzióktól mentesery egyedül az erőszaktól vártak eredményt, a forradalmat igyekeztek előkészíteni. Engels 1846 októberében így fogLalja össze a kommunizmus lénye, gét (a kommunisták programját): ,,1. Érvényrejuttatrri a proletárok érdekeit a burzsoák érdekeivel szemben; 2. ezt elérni a magántulajdon megszi.intetése és vagyonközösséggel való felváltása útján; 3. a célok megvalósítására nem ismerni el mós eszközt az erőszakos demokratikus forradalmon kíuül.' (Levele Marxhoz) Az Igazak Lígája valójában s eredetileg összeesküvő társaság volt. Osztályideológia még nem-igen alakult ki körükben, a munkásságsuJ sem kerestek kapcsolatot, csak általában a ,,szegényekre és elnyomottakra" hivatkoztak, s bizonyosra vették, hogyhozzájuk fognak csatlakozni, ha megadják a jelet a forradalomra. S a jeladás csakugyan nem késett soká,1847-ben már minden arra mutatott, hogy közeledik a forradalom, ezúttaI azonban az elrryomott tömegek fognak fölkelni a burzsoázia ellenében, és félresöprik. Legalább is azokban a körökbery ahol Marx forgolódott, bizonyosra vették.Ö 1845-ben Engels kifejti meggyőz! dését,hogy a szocialista forradalom hamarosan ki fog törni, éspedig Angliában, úgysző|vánki lehet számítani az időpontját, sehol másutt nem ily könnyrl megjósolni ezt, mert Angliában a társadalmi állapotok világosan és élesen kifejlettek: ,,Emellett maradok A szegények háborúja a gazdagok ellen, amely most egyedenként és közvetve folyik, általában és egészében is és éppenAngliában fog lefolyni." -Nos, mint tudjuk, Anglia az egyetlen 8

a légköri viszonyokból és az antitalenfum lélektanából érthető: meglehetősen zárt, titkos szövetkezések voltak, aktív kapcsolatuk a ,,tömegekke1", a proletariáfussal jóformán semmi, tulbecsülték köreik sugarát, félrértettéka helyzetet, nem látták tisztán az erőviszonyokat.

Ez

,>Ipu9sgl}^pí alazÁpq t3gsepze?'1uu9s9p13oJJ9r za T€ { pllod 2au9s9 Tlll1eppsJgl snl9llplalord e '1a3al9J qqgslp ze paSua teln uaq9laJa{^Jazs Tau -ua s'1razspual slJ9luaurelred-elpDloluap-sllgJaqll p :lpeJplu plgfq ugln ruopppJJoc ,€BN p {aopüp'lles9oleJol p lp)ozp ehlsgpn8au ap 'rgq upsolPzo{oJ lJa.uit' zg ÁB 8gsrg8lod e ueqgfgpn íprazsÁu91 arlaÁuaurpa8ua pauu !3el9zs19l - {pa{aJa>IFIaJ gIDlpaJ e '1euelpzr loJI€pn{ {puppplJoJ p tuy ,l9losJgzs 1urur lo8unraz au)stuaqa anaN p qzsa{Jezs 3rn9 Á3a po laqu1o.y'algÁlaqw.zs 1au939síua{9^al Tulplpt{ gpuaal'arÁlaqpa1 e ro>1 -as9Jo,1DI ulopppJJoJ l1lq Taugluop 'rsnrcrgur u '.4tze1n uqsz1lqd 'lgÍrlseln -pI lgqulnl81ag í8oy aq39sÁua19^al spzgl xIpIA[ ,ruopppJJoJ p lglpl uBí3n -1esc uuqdeugq aued8n €arrr 4ualaí ueqgí.rgnrqa; 878I Áug^ll9pl v >1glropos aI9I9 tllopleq e'pnÁ3e IE^IpsJ9l 'ruruglnq ra8ual9p€ul -9\a1 u í8oq 'aplq uol4q 'ugídule adarazs glaza^ 'lulJazs .(19rrrazs xJpI/{ B8eu s Jg.rpperp u a,tpgzg,{2 {€llo^ 3aru í3oq 'soluoJ íu11o1pnzeq8aru qqgln s9p9l[al e í8oq s '1a1l4razs,(u91 p.Dt9IJ{aIJo>I souoy(loy sr 1n8eur 19zrazs e Á8oq s '1alar(u9l € aualrpJarla '1pdep ualal9lunzs-ruoFppslgl s9 -ualau9Fol se^9l uel e Í8oq 'lylllgzs üas}{^[ ,l9s9lp^Tt{ rrulau9lro18g1ra sryglJptalord e s'1ooreqÁplzso ze lanla-s9pglía; sn>lrrlaplp B 'yo1ezgluÁ? -au-uloppesr_e1 (r39su pze8) plsqplJal€ru e (>1e1lorr 1ouepezo81opu 8apa1 -.arrrla {elapr e í8oq 'íuqe ze ugdnsc) equrop8zoul B {plzot{ 1u9plnhgíes lntle 1z€purur'lalralal9l azsso {_elp18o1 1a339sroulo1, paazsÁ&a'pozepu -o^l9>I uasal9'sgdurod ueqglp^ ueqÁu9419pl V,,i)alaftnsaí3a'relrglalord 3gzslo uapuT61" :Tpllplzollg^ 9ssglI9DIplBsJ qqp§osglpq p)plos upquozp lza ípep a8rtaf ,,r94sa1 Jaqua uepuq41" /Ia^9s9lzsa{razs Áug4lgTx plsnmru -rrro) B 8aru g+aze^.reur x.relA1 'uaq s9 l9 ,llozslgí 1adarazs 4qzrq,lqa3ug -.aJaqtrre^ou, ruopuo1 §'BtsBdBscazssg 9lu9p lt8T'uolns9prÁ8 tlpos_eru .llglzslzssu p llnzs9] uaÁu9ras sr e89slanozs {_qsrununuox V 1esc 1ur8aru 8gssglunru e s 'ualla go{pal p lTutu1epprro1 3arrr ep;a 8gsrg8lod srrgr -aq{ € upq-8r8l ,ualaí 11o,r z(u98alsolulzsu 0z Á8alupl Á3oq'eI4lelppptp qa8ug ptgsglv,{B rczllgd lJeqgl{o ,978T {9lslunuruo{ V -,,.lloa eígurro; rs9zaía;q 1ep8ueq q9zuaila ze Iglryv7oszJnq e qqglur8al s9 l9r1opap -unu mluznmuruo>I V,InADl uosnlgrrelalord p lIoA pl§rununuoT DruapuF! Jo)ple ueq3gzsrolaul9N .qa3ug 4 Á3y lulJezs 9zS'' |(€í6í) lzvl ugluaru -tlro{ ,lzalla^gT P urua,I zar{tla ,,11ozfruEq snlmnla\old 0 lasJ ?1on aalasra -d91 ptmu 8ugpalsa.raT§Dl p lgl9lJ9Dlolzsyrczugdu'uaur.reg §9 pIaJJaqIg zs93g, vs? l $a z9zs9l1a1 qqgp8al uo{IppluJuq e'ua4ozgzs uoTlposgttl ^ ugsla e'laqura uaM8au zV 1altms9lffi plsrunuíulo{ {rppuueq {qlo$pl -8aru uaqaurra1 qqoÁ8eu8al pu9[9139pua^ 9sla soJ9^ e deu3a1 )íauu9lJol >IgposJ uaplaJJaqla '$1" :vlsy1ze 8rpad ueqgfrgnrqa; 978T (.lloso8aul qa8ug 1rue !1ol uropppJJoJ p zp tuas ze'lu?llol ueq39zstozsor6 lgr8u-smllpt{JJp 'elsgelrdolard-qppna; p tuaupr{ 'ueq9l3u9 sllgl4zsnpul zp tuau p^F.llü ^9 $I rgry) ,uloppBJJoJ tpa wau uPq-87 1oqe '8Pzsro

0l

:

tLuu ,{Bot1'4nzzalaí

)a,lilÍv

Az antitalentum

Mindez persze még a jövő zenéje, Marx csak a kudarcot éIi át; Kölnben letartóztatják, fölmentik, kiutasí§ák;Pánzsba megy, kiutasítják; 1849-ben Londonba költözik, s élete végéigott marad. Azőta kiderült, hogy a kiutasítások L842-tőI kezdve mind a szentpétervári kormány nyomására

történtek. De szemmel látható az is, hogy Marx és Engels biztos2a vették a forradalom sikerét a radikális polgárság és a proletariáfus összefogása által, készültek és számítottak a hatalom áNételére;tágabb fogalmazással a monarchiák megdöntését és a köztársaságok kikiáltását várták, ahogy Franciaországban átmenetileg meg is történt. A Kiáltvány nemcsak társadalomtan és politikai riadó, hanem elvi kormányprogTam is (noha Marx és Engels - fölöttébb gyanús óvatossággal - sohasem körvonalazták szabatosan a proletárdiktatúra praktikus kormányP rmáj át). ]. 847 novemberében kapják a megbízást az összeállításfua, s 244n Engels már beszámol Marxnak,hogy elkészült a vázlatta|: ,,Azzal kezdem, hogy mi a kommunizmus? Es azután eg,yenesen rátérek a proletariátusra -, keletkezésének történetére; atta, hogy mi a különbség a proletariátus és az előbbi dolgozőkközött, rátérek a proletariáfus és aburzsoázia közötti ellentét fejlődésére, a válságokra, aztánjönnek a következtetések... A végénkövetkezik a kommunisták pártpolitikája." A szöveg 1848 januárjában elkészült, februárban megjelent egyszerre angol, német és dán nyelven. Kétségtelerr" hogy a politikai harc, a feszült helyzet kiaknázása volt a szerzők célja, s nem törődtek az elmélet érleletlenségéve|,kidolgozatlanságával, noha vilá$örténelminek szánt akciójukat rá alapították. Mint majdL977-ben Leninnek és Trockijnak, most Marxnak és Engelsnek csak a hatalom rögtönös megragadása volt fontos, ellentmondva az elméletnek, sőt meghazudtolva azt. Mindketten mindv égig ahe|yzet, a harc hadállásai szennt igazítgatták nézeteiket, sőt tételeiket, sőt elméleti.iket s kivált magatartásukat; erről nyomban szolgálhatunk egy madártávlati szemlével. Marx 7843-ig radikális volt ugyan, de teljességgel polgári vonalory s mint láttuk, csak polgári becsvágyainak többszörös kudarca fordította szembe aburzsoáziával. Friedrich Lenz kimutatta (Staat und Marxizmus, t924), hogy merőben egyéni-hatalmi okokból támadta a Szentszövetség államait, kivált Porosz- és Oroszországot. S hozzátehetjük: minthogy a személye ellen folytatott hajsza rnozgatója a cári kormány volt, halálos ellensége lett, s személyes háborút viselt ellene élete fogytáig. (Erre mindjárt visszatérünk.) Csak miután minden polgári gyékényt kirántottak a lába alól, s elüldözték hazulról, ].843-ban Páizsban, kivált Babeuf példájának hatására, váltott át a még radikálisabb szocializmusra/ s tanulta ki a földalatti szervezkedés harcmodorát. E mozgalmak vezetői mind polgári elemek voltak, és - az antitalentum antirealitásához híven - vakon bíztak elméleteik sikerében, s noha semmi kapcsolafuk sem volt a proletariátussal

'ueq-€v611aÁeg ,V ,c pí4 - ,,zo|tr919lsll€IJozs Fezwau laru9u lptu p {pupl -Ipospq 1gqalaÁ8ual s9 lgqaqasJ p >Ilelpzoltelríu FIIIB{Ie s'elsnp>la1o1 salaza{la^g{ qqgl8al p luFII'1auaíprusgul 1u1lon 31p sp8ug s9 xreyl'rplt 1p8oí {elenuau sH p r_ruv ,e.rgsg8o;1a; lsJIg{Ja [elsnercozs] elsrnr1>1a11o>1 elíe1 sazsso zp ilal lsgleq Ál9ul ",as91lgsJTp luolplpt{ V" ,lugrr e8oí ryqq98 -uaÁ8 p {n>I9zJ9 Tunuas Ja 1euprg lglugruoJpzac'lsglqeluaur rrrrpleqr{8eu 'elsqutradurr salaz8allaí- p[ossnr\I 'JaIlIH 'ulplzs 'utua1 '1rep9ln ueq -srzgqcrzsd p luTlII s9 'ueqgp119 1al9zattd9u p luTru - qa8ug s9 xJpI^I (,,,esgtelÁ1o; sJulu >IatnI{TJ V" :rzÁ8a8aur 9pBDI p s 'uaq9>14c 4alJarusT 3ynw {esJ l9s9zala^al iloppll sla8ug s9 xJpl^tr'ulua1 Á3oq'gztllallaí - 2ua8elqcs nz rIJIs luJaIJa^ sa truam 'ppursag wap up r{Jou uuep 1sr se1,4") ,/ZI9Js9pe{aJaA P {DIozsaI eq'aqrnsc P l9q gIP^ eJTIAtr" :v$yya 31pad u9_TT Jaqulacap íl9zsaq |9bllqou Blslununuo>I s9 s9I9^ sn>ITl -ullourap" e 'pss9l;sr9pazd91 so8gslgíes'uaqglanal il! >IpuxJpl^tr u9-6 sní -gul ,I98T sla8ug ,,,ra3urqne4s JapnJg'JIp lloD §s{uD" :u_errroíu pp-.,{u93 -alJopupl lle{au9 upqlJo{Tp ze'41za ttau 1eu98renesJ'lau-,,Ja3utqne.45" uagla,rr8aru lsplunru P uaqllala^al u! u9ln ulopppJJoJ e sla8ug s9 xJpI^ü ,Iz9ual arrÁuuaurrgq /auuaq nopglpsJ arrduuaurrgq'aIRTI9u 8aur 1aqa1 ruau 'eídelu sTl9lJualzslz8a runluaplllup zB 8auol p ilaul 'Áuoztqalag //,TIp9J -posalaq 1esc sr89ur Il39^ azsrad ap 'uaqurazs 1aduu9a.ro zu |azza w39s91 19uo eheqtrel8aur 8rapr í3a qq9p3a1 'Talqqgl p lutur 'qqrrupperJoJ uagl -allr 193eru la.{8n ze uaqu(uuaruu'1939suapa33n; :zlgP'awl Jaqrua ze ,íBotq ,pq9Jpos '1u1l9ze ugdns3 1a39ssa39s{nzs qazs.auJal glpqlJpl ruau IoJ arua 1ghugralaq 'tpl dqt 1u9>1a[91asrrrd91 ugd d8a raqtua zu eq'Á?y sg ", Lllgd Á3a'- ruual )íunpza1.1aprazsd9u eq 'pla1 >1un3eur 19íes .renezáeur 1a>111 'al3vsg,nzsdgu e {undg>I {H'>IunTau lpt{pe III^I apqrJgd í3a - plspsad e Á8} ue.,(1o luFu'I9l{9 tcyzod so1elp^n{ p 1urrrr'la.laqura {unpolzpg {H'Iul p zp >IauInJe1 ue€o11" :,qls 1g€ 9 sgrazsd9u'l9r39sryzatqlgd {ptIxJBI^ 4 ,T98T 3rpad sla8ug 1ass9lan8aul pezr? +w4 g|gzs pÍuerrus e ueqgfrgruqal ,[,,11errelaloJd uoM spp qJna uon os 'prlvr lqcerrra8 uasaM ua8ryaq uaula nz >IIoA uoM sep ualeDlowacl Jap uon ar1,4"] //iTBuozs snlgrrelalord e p d8l '1eupe 1a8allaí 89quazs {pugzs d9u e {9lpD{oluap e í8oqy" :llgla qa8ug uualaír1 uaq-098l l9tu xJpIAI ,{Tlul{al In9zo>Izsa ]au9s9zJazs8aru ulolplet{ e {psJ sr 19 tad9u e _ lgzatxd9u uapuTul 1urru -.Á8oq tgítn;gla ueq -1ní8ereq gueqqoJpl s'alugzal l9T p uE^ I€ss9lpq glí}sal sgpglpsJ V '{pllos9Í8aur p339suo1 -ztq ,{Beu u939rr ,{uparprx e sla8ug s9 xJpIAI 1uprr '- //{puruopppJJoJJ9l -alord Á3a englgtgla uelle^zg{" ual urau uglpllgÁBe,{By Ílaur lurrrl€ppJJoJ ug8lod e epe8ourg1 ugdnso'319ry tr ddasl gsloln lIoJJpt{ urau'laltaíu9ruaJ aq €lloll9^ ruau es9pa{Iash 8gssglunur p aC ,llailaur 1nírrre.r8old g zu plsolzlq - uodep sq_paJque llual p -

1s9la>l1al8arugl sauralar(8e zB >Lalle^

)g,laÍV

Az antitalentum Mantpug8pulalazd91 q9Á8a s9 IpIJ9zoIIJ 'tsglen 1urru [{pug39pnutop8o;] -plp^ TDIplod s9l8oílezs.lo>1 sar(8a uapurur 1gqr(laub '1odep teuas9zepueJaq e efiolp alal9lazssg _139sepzu8 uoTueptnru uloppuil91 y;; :é6Sug6ialú;I

qpar

saQ) ,;w|ellgr(8a 1o1eueflopala nuailezs s9 p1111oá'ruqepes,rp-e SaÜ €rqd; E[pgul Is9lauJal 1a19 r8u,(ue zy'' :xtelAl:rala191diip snuzrfeÜeletu rurleu9pó1 y

u

-3gzstozsotg' ahywugold q\syp\zsnd gly uTqTzsml üualpplilnlalla uop [ap\ yy8lod IpuI p Á8oq 'l1o,1 ze e1r.pv;1a! r(uparlplx plsnrununuo) V - .asJg -gla ulopper.ro; rcdgrna }e 3yzslozsolg s9 In upq9ulsJ€D 1u9leÁ13o1rpeq ulopppJJoJ e rgJ e e141" :(ura191{praq llgp) )t9Í4 la{gza{le^g1 e 'arrlalasca 1alazílaq pozo11gn8aru uasalepua^jo ze uaqÁlaur 'plgnezsgla í9r sla8ug s9 xJpIAI 'v(u9^ll9l) Bl§Iununuo) p {gíppl{ Igqíp e^lal§ uaq-z88l aJ9s -91;3as9lg ,ua(lgJolpl upA ruoPPPJJoJ lulJazs 1a[ uapuru ílrsa sI InlBzopP uaq-T88l {eDIIrup 'ualla IgD p Ia {aule^oT 1alalalíugrau'1eup91o8zour {.plslilr{p e'lpanou'8algzalualla'la89sualrapa891a zp puloA 1911o1;delpsc Á8or4rrau reíur.rolar J9J Jopu9s ,11letÁusgzs {aula>I {alazs 9lla{lÁu9úa.r uuq39z_slozsor6 rgr3e ze u9[91088T e>Ilu9lJgl í-tu aq - (,pualJos upllplpt{ -1;sgur3aur p za ruoFppsJ9l-J9lalo.rd-rrg3lod-qppnag) .uybp pJr,qplTtpl9l -alord pauaul9 s9 ulopperro; 1s9laurJal pls{ptJozs v e[rr;qa491 1a3 -8gsgnzs89$Itlzs uapalar{IpJaTla gluospq 8rpad za'erue1lgrrlal IIa{ {aus9l _aruJal s9191-r.redr zp'uaqaullalr9 du9zr.ro,1s9pglíal sn>Iq)aFlp e !s9laur.ra1 -tgl3e zu ,1d ffi, Is9lauJal p /sgpo>Il9pzuí e'4nípn1 'e[93auro_e[9ile o'p9,uoluod gl:ulJ9 uaq98aÁu9l uazspueJ € 'lelalgulla ze'lsnvsztxJptu P {auufl '1ue1 u 193eur ruaupr{'e411odp>l p luFu'uuq8o1op sgprra;rrad Á1o s rrrau 'psgzo{lpildu8aru Á8a 1euxrery 1eug8errr 1un>19;z(uozlg .ug^p1 a{apJ9 ruolplBtl 4eDlolnp zu lrule srí8Bl'{9lltup 'vuual lzeuuÁ3npaur '9.r eípgul pulol sí ruau '1runuas pulgzs ruau í8oq '{níIaIaJ uulpo8níp ezoqgíp{Fll -od elsrppadur 1aílozs'' p xrcI41 uoíerr pulgzs 1rru !s9pr91 e ,,1gleJTolnp roqurpí sgpnl ue8ru(u 11gzIIr^IJ e '(rgue1 nuala.(8a Fe^I.o.J 1arr989spruazsrq9í

tpIlIJoJIIDI qqgln '{azssnJq píEru 't9l{er1 11ozr) HDIupa.I ,vlplJpM /,,l9razspoul 89suapaullal?! e'''lopgul rsgpí8rg1 sgl€qleq uallaí8a ueqglp^ s 11oseaeí IplI€ xJpIAI p luzprup{Ip T9í3oJ ruaspqos {aza d8oq'ugrrpnr 19í'>I9rrorydep ,/pJ9s9lIlII)aquI s9 ary&gsp,nyzqpdu'e.rgsgpo1 -z_sgdunq8aru'ar939szs9ry e1981ozs'' TpuIF+eq lrB8nr(u e 1elnígrcgruoldrp Á8oq'la >I9lJ9IE^^p ueí8nlesc +zapunu S .lalaauau ualta88n;8rppep z;1 lulJa7*§lugzs lgperureq 9í 8gzslolaul9N s9 1gdgrng-lala) zs93a uraueq'a1 {9l|aíu 1ug>tlpg eIaJ p {BsDruau :,,l939$Iu9le; s9lgÍgrcuv&olle" {oJ9J sazsso ze ezssaru 'qq.o.1 ulplzs s9 ulue.I'1orgc 'pJoIpA 191pÍur9zslw 1uI {.pllollg^ soJoA rá 'r9l;s9pn8elu {prnpup1 1o1els9í y .sr prraíugle ilezJazs T9llppuoru l9s 'T9llol;Ilg8aru l9s9pe{zsaí.ra1 3gzslozsoto'lg.rsafial ureu lgJr,lJoq9q

-aI

xí,IaÍV

Az antitalentum

361,

ban azonban a lázasan fejlődő [?] tőkésrend és csak a most kialakuló [!] polgári földfulajdon mellett a földnek nagyobbik felét a parasztok közfulajdonában találjuk. A kérdésmost ez: átmehet-e közvetlenül az otosz obscsina, az őseredeti közösföldtulajdonnak ez a kétségtelenül már nagyon megroncsolódott alakja [? a földtulajdon nagyobbik fele!] a kommunista közös földtulajdon magasabb alakjáb,a? Yagy megfordítva, végig kell-e előbb mennie a felbomlásnak ugyanazpna folyamatáry mint aminőt történelmi fejlődése során a Nyugat mutat? [1000-2000 év alatt] - Az egyedüli válasz, amit ma erre a kérdésre adhatunk, a következő:ha az orosz forradalom a nyugati proletórforradalom riadója |esz, úgy hogy a kettő egymást kiegészíti, akkor a mai orosz közös ftldtulnjdon kiindulópontja lehet a kommunist a fej lő désnek. " Marx és utódai mindmáig nagy múvészei averbális megfogalmazásnak, az elködösítésnek, ha valamely kiáltó önellentmondást vagy valótlanságot kell[ett] szép szavak ostyájába burkolni és lenyeletrti az ebtársakkal és a tömeggel. A fenti szép hegedúszó értelme magyarán ez: Marxék elméletüket a burzsoázia és az ipati proletariátus ellentétérealapították, s a dialektikus fejlődés általuk felállított törvénye szerint emettől várták a forradalmat, azaz a hatalmat. Az elmélet a célhoz igazodott. Oroszotszágban azonban ipari proletariátus gyakorlatilag egyszerúen nem létezett, s a butzsoázia Marx szerint is épp csak ,,kialakulóban" volt; a forradalomra mozgósítható tömeget egyedül a parasztság szolgáltatta, mely viszont Marx szerint még a közös földtulaidon történelem előtti formájában élt. Mindez mit sem számit, a forradalom első neszére, vagyis a hatalomvágy rögtönös reakciójával, Marxék nyomban tőhegyre á|Lí\ák, visszájára fordítják egész rendszerüket, s a tulfejlett ,,rothadó kapitalizmus" helyett a primitív pre-agrárbirtokot teszik me9 ,,a kommunista fejlődés kiindulópon§ává." Egészenbizonyos, hogy Marx, ha elsietett, mohó reménye teljesül, s Oroszországban kitör és győz a forradalom, éppoly aggálytalanul és erőszakkal megszetzi a hatalmat, mint Lenin, s kellő fogalmazványt szerkeszt az igazolására. Mint látrri fogjuk, a dolgok logikája folytán, Lenin is ez elé a probléma elé került, s hogy mily frappánsan oldotta meg, róla szőWa fogjuk elbeszélni. Marx elsietett felajánlkozását a történelmi és dialektikus materializmus gyökeres, sőt önellentmondó átdolgozásáta éppúgya hatalomvágy diktálta, mint 1848-ban a Kommunista Kiáltvány kidolgozatlan teóriáinak világgá bocsájtását egy mindent elsöprő forradalom riadójaként. Az antitalentum esztelen, de tudatos és vakmerő felelőtlenségével felforgatni, eltörölni készültek a világ századok alatt kiépült rendjét s átalakítani egy féligkész, kipróbálatlan elmélet alapján. Kipróbálatlan, mert ami kísérlet addig ez irányban történt, maguk bélyegezték kispolgári, fudománytalan álmodozásnak, utópiának. Midőn koraszülött reményeik meghiúsultak, s

,aJ89^

€ In{I9u s9l9lp1 '7ll.l7epezgzsl9J s'€JoT 1gtuzlplelel teru -IppEJJoJ tproqyq ',,1as9lnel[e !' e w9zeB1 {psJ ilazeTla^o{ u_€lnza ,llBI€ €s9lpt{ sr 1sgl;d {pu_€ígl)9pllozsuolp 89npezgzse'lewlpdrrllaugpol e ugng,{u'aparsla ,p1 1EIuIIa pJJo>Iuap -e1193aru gpuowal e pza 39ua 'rugl ao ,(,pto sez '{ItIJslIBs -ullü s nzsÁBa aíapr 1eureurpppJJoJ 1a8arrrol ilelaza^ plp [1ar89slrulaiJ9 sIIpI -IpeJ'sTIgIaqI1] p8gsqqasq € s9laolas9lnelíer e,{8oq'apalualaío1 (sosr) ilBta pppl^oJ 'sr ualaíu9urpa8ua zv ua>|aza 39rluauqp 1u9>1q9Á3a .I"8*fl €I9I€t{

o,

-razs leltehryd 4g1zoJoqol 'pJuIoIpppJJoJ lsn+9lJplalord p {9llollzsn uaq -{nlau'lallalaao1 1o3oí s9 1Áu93r uel}pllqJos J e rq\Ilqzs 1reuntd;currd eq -rosc 'gpÁuozlq 'nelarqa {axJpIAI ap :1qgzs Taqapa)alasJ spIJJ9J {ausa^9l uasauaÁ8a s '1eugscoq up^ 8lp.rlul aJ)as9pa^91 TlaI9uIIg {ns9Jaluslaq sot?IezYzs 06 {PusnluzllElJalplu FüIau n T ea-T+ueleÍ l9s9pPIaJ -9ll9l e 1eugflerrr'>1aunlag; p luau s9zolglJo>I FuaJ p uofBn'ppaqrrra grí9ru 1ad9 uapuTlll {nÍpJ9{'l9urnrdlcur.rd9; snurzllelJalpru nüIau9Fol p pqJJptI p >I9lqop p^po>IJprupqla .(8oq 'IglsgJaulslaq p a§uDlarlg - l;xlluaQ aqst)4 -!w7zs uappu?u safia1- g apzs?wfil fiqwa za luouappq aqruu - wlosylul1 qazs?uny qvfr&a sg flarypt a 'rylofrupuofrSuq Elllna s? 1upu?lt91 u '1ysy&ol1a{ tsJlg1n s9 §o[ launl uaputu #alpu 1ofruoz*a B?puny s? wn 7pufiy a salapl zozo' xuzaulla4la uaqg lywnl 4 apala za wau s9 qq€llnTppq8a1 p salalo{ '1alal9rrrla-uralau9ilol plsqplJalpru e ezzulJl|e.le pru pIV ",l93o[ 1n8eur e Alzs9J u€qs9lequosJlo{ p'Iqqgl p uro1e{Ip s9 rupe8arrr 9 TpuTotpuezzourl ÁIa.I'gpl81prrl* llo^ tuau ^a s'1unuzoÁlps3ueq ilaila{ - [lodep ruau J9tu ilI] - (ltBpto űgsepze3 e) ta,rlag; pope8el {nprl9 zu:uaqluazs lafialaJualla zy" (u!ruaq-l68T) :gpo>1lnJg p9za uadd9 ap 'saulzslal s9 upl+plopuo88aul '8lpugr 1unu'esgzerrrp8og,ruzo81opq s9 luual aqrrrala.(3r; zezv',,tuzo Á1 -ps8ueq" 1al9zaÁu91 a ,,{níapl lIoA ulau" uaq9^aq DJ€q Ttlllpl€q e .{3og 'ruelp,r8aru uelalÁu91 (os g t ) p39n qaSu g Á31,ueqgsgplepo1 Áu9u4;d9la1 s9 {p ze a;zo:1-1Tzs+g: +alezzo|n sg gzaÁug1'qgÁ&a >1os '11ozo1 e8auro s9 pJIp up^ aíptaq {os {eu9)9q9 ze ,íBor,1'l14raprl Ie^9pT urg íuíg8auro-vígle lal9 rulpppsJ9l s9 lrulau9ilo1 e s9laulJal t8gsepzu3 e :11a191dele ze 1nlraru -sI ,Ip^ezs 19íes sla3ug 'uel 1un191;Áuozlq upl]plpqloJg) laulsl aJJg ,91a1 89ssalal9lgl u ruzoÁuguuo{ luIJ -azs urer8ord ualr191o1 'so191er{3o1Á3a s'1o39pn p ruplFoqeq8upl {€}Io^ {azs9T ugídep lalauIla uallapzs9{ Á3a ,{Boq'leuue as9Jaruslaq gllaqJal 'íu9wpro1 91rqsoílps '8algza>luaila 19s '19lzanau //{au9s9p9lía1" ue1 e ,1elní9rr9a1 91;puar39p^ 19llaí 1n8eur pazsdu9>1 a .Á3oq 'lrlJJgzs ruas IIIAI -eJ />I9llo{led '>191zoploJ-{9lzoplol lullazs rala189slnzs [elule1] lpzs9JJpt{ elsrun}roddo ze s'lelpozu3t zoqplpppJoJ JJer{ e 8rpunu >1resggdelp8aur 4aI9uIIa tres9p18o1sg119'ye39sso,{u9rq'llps9zo{lpÁ3o; gpuapara'lt9ur -zsa^?+ ue+ e l9lzoq aríu9;deu ueqqofpuFu ,qls lr;l94q,rrg8lod e '1eurp8 -zolu->Iat4ala s9 plsTuolzl^al e'leÁlgzstttlaqilgd e'>1ar{u9uasa nulau9lJol p

)a,IaÍV

Az antitalentum

vezték internacionáléikat, ígértekígazságot, jogot, egyenlőséget, békét,

jólétet biztosító társadalmat. A proletaridtus harca a kizsákmónyolós ellen emberi,politikaiés gazdasdgi jogaiért jogos ésigazsógosaolt, Marxékharca apolitikai hatalomért jogosulatlan és erköIcstelen. Ezt az ítéLetet nem mi, hanem a tör-

ténelmi tények mondják ki róluk: azokat a társadalmakat, ahol a princípiumokat megvalósították, vagyis a kommunista diktatúrákat, szigorúan a fenti ígérvényekhiánya és ellentéteik uralma jellemzi: a terror, a iogfosztás, a kizsákmányolás, az anyagi és erkölcsi nyomorúság. Csupán az egyenlőség vált valóra: egy hártyavékony uralkodó rétegen, oligarchikus uralkodó klikken kívül mindenki egyformán hordja a proletár láncokat. Amit most előadtunk, nem kitérés,hanem fontos adaléktára Marx és Engels é|etrajzának, döntő jellemzése magatartásuknak. Mindez abban az időben történik, midőn Marx, több évi hajsza után, egy kidolgozatlan elmélettel és többrendbeli csalódással tarsolyában, kikötőt talál Londonban. pontosabban szőwa, a British Múzeum olvasótermének székénköt ki, beletelepszík, s többé föl sem kel róla élete végéig.Végre széket kap, ha nem is egyetemi tanszéket, de tudósnak való munkahelye| rendelkezéséreá1l a világ legnagyobb könyvtára, kutathat, gyújthet anyagot, adatoka| statisztikát, táblázatokat készíthet,cédulázhat, kivonatolhat, jegyzetelhet ro1yásig; a lapokból, folyóiratokból figyelemmel kísérhetia világ eseményeit, kommentálhatja, cikkezhet, írhat, hlozofálhat, s kivált halmozhatja ernyedetlen hangyaszorgalommal íőműv e, A tőke széleskörú forrásanyagát. Valóban tudósnak érezheti rnagát, élhet vágyálmainak, székét független, egyéni tan-székké avathatja, minden intézeti kötottség nélkül; felülkerekedik alapterrnészete, a tipikus ülő-fudósé, szobatudósé. Noha kitaszították az akadémiai céhből, magáta ölti annak korszerú külső kellékeit, szakmajelvényeit, jelme zét; ezt jelképezi az arcánés fején növesztett, irdatlan bozont, a császárkabát, a kürtőkalap és a cúgoscipő. De sajnos, a független tanszék nem jelent anyagi fi.iggetlenséget, a proletariáfus nem vásárolja és nem olvassa múveit, az írás úgyszőWán semmit sem hoz a konyhára, a kenyérkereső foglalkozás pedig a mozgalmi vezérek természete ellen való. Elfogadja tehát testvérbarátjának és munkatársának, Engelsnek anyagi támogatását, azonkívül - mint levelei tanúsí§ák - gátlás és szégyen nélkül szivattyúzza barátait és jóakaróit. E|emezzük kissé a helyzetet a tudományos szocializmus módszereivel, azaz érzelmek nélkül, társadalmi szemszögb ő|, tetmészettudományos pontossággal: Engels atyJu egy manchesteri kereskedelmi vállalat részvényese, ő maga a vállalat alkalmazottja, tehát résztvesz a munkások kizsákmányolásában - tehát kapitalista; mikor atyja meghal, az örökségképp reáeső részvényköteg osztalékából, vagyis az elharácsolt értéktöbblet hozam ából él, tőkéjéből, munka nélkül, ekként saját elméletének terminológiája szerint paraz7ta. Utóbb, minthogy arészvényekosztaléka abörzejárástól fugg, s így nem kockázat

{a ailaqlJsaÁu9nr9 po Íueqlproq9q-)plpl e 'uaq9urala ve?t lIoA uo{osnzs -zsar8uo1 q9r{3a s9 -1rgd p xJpI/{ B8Bw srueí36 ,>Inllgl1urur'1ulnurlern -paÁ3a'lalndarazs 91;íugrr {,allalzse^Ia $ plaq ug?vsppzarr 1rgd e (1aza) pur_w '1gÍrue.r8ord rlelrole€ puFll {eusntuzx lgs 'lla^Iedpp FaI9uIIa -Jetu € elpe3el8aur u9ureÁ1o; proqgq8g1r 'prrrr.uolelp qqgzo{Igupl -3a1 e Á8oq 191als9ul 'IT l1olupqqoJ rues ^1ze lplulepe.rro; uallaÁ3a 3r_erupunu í8oq 191alÁ3a eílelnur 'tulaurau eJs9llJppllozs s9 pJlppnluoÁplzso 1o39s -sppnw p >I9lpnr urau arrduuaur,{3og :a39sglualaf s9 esgleq qqoÁ8eu8a1 >I9xJpI^J II9 uaqqa uar91 rurp3zo6 ,1o39ss9{tmru p {nruplIsg3zout lu9{9J lInJa{Is uaA9J a s'uaqloro{ qqasal9zs8a1 e Ia l9llalzsafra1 uasadu9upala 1o.ro191l3e '1gza^lazs'ng4azatr uelroler(8 e 'enloscuzro1 9119311aí sosgleq s9 eir.rpÁ8 9{Talal,al g,nzsÁBa'le>lreuu1 luozsl1 ,1o3ezs-seluntu p allalazs ruau lulJozs ozs '>1nlugil nazr? la^uazsualla lp{Izg ru9u '>19zeutlgzs ug3 1od e 'xle14119s '1a>pla8awol J9lalord e 1alzallulJ9 waspqos 1urrazs dl9rrr -ezs'tuua1 {plug^r) uInJgJ Twallazs qqgqaf a1 y,1e1o8gspqolso gluaqqgp -3aru 1eu191lqap InTI9u sppo1lopuo8 ruleqpuour's9uaqqaluazs ]e389s -uolzlq gJalu$ rrrau 1Ála19{ d3oq 'ezzo4o plulpzlquo gpaJa 19q39q1o191 -ro>1 salaz89n ueqgígpn s'uala119lJ9tu p za {purunlualplque zy,3u1€9sep -zeB s98elrrulepesre1'8epelqnod ugdnscurau'l9pary3as aq9lazo1 1eu9fi9c qa9lqafa1 sr 3alruallazs 1a39srraqua ze s'ne1zot| lp>Iosgplo8arrr gs39n '1uusgpo11opuo8 uaqrua sauralaÁ8a ze lgs tau9lau9pol lalasJloq p {plpe lolplnpJoJ [p rtlrt ta19 1eqrel {aulaJalsaru,íBuu eggzop; e Á8oq'plln.(8gn -scaq pdu98rÁ8eu'l1ode uo)lll qqglur89u ap'ilol}u9^pÁu razsÁ3aulau e I€^Ap 1zaÁ8a3aur du91 e zg,luqezsl{ lsguBtB8pü 9III zaqqa s9 ruel[pÁu {plJolp 1alaz9u39p^ ueqJosgsla srÁ8err'lgpol;dugJl ruau s'491zg rc Á3eul tg1191uarrrwo1 qqaílafal la{eÁu9ulasa zp '1ep; 1alaa}ru qaI9uIIa TpsJ ugurro;gí ualla)ípuyl í8oq'Áu91,u9íapl as9posgJala; urop8zorusgirmtu p IglaJs9rrr'ugJos 191ra q9.,€a s qsruolzT^ar'roplaroa1 e 191alí3a'pI lnsaíIal u9ln €I9IPr{,lzsglr{aeu'uaqtazr9 9sloln puz?zs p TPSJ Ps9lpq rlelroleÍ8 puTlü 'nal9rula puFu >IpuxJpIAI patu 'sugneleJJl {un}ulJezs s9pJ9{ y ,1a39ssad -91 uaÁp uapuTtu )RI9l ryupB8Bl8aur Tos9ul'1oxre141 lI9^T{'1a19 19hre1 sll9luasz 1aula89slaqal gza 1asaÁ8g ]BI9l Inual]a^zg1 {euzptuJgzs ^lozs uadpur'ue g 4adu9rlpara 4elroleÁ8 ol9Jr_w upq9lpllg s9'1e11ol 119za ^Jazs -uróp3zorus9{unu p {ailal vs9l afilv gurur qa3ull s9 xJ€ I^[ uo[err 'lglale 9ze3919zs llolo.JJazs aÁu,auralgn )9I9Jlq s9 19lpll9ul '494z[eqa19 zy ?a)a} -asa qq9{ID lp>plos 1un3o1ru191'ueso8gqp 8arl TníI9lI au ao ,glpqpuouI {pu9llzpJpd sarazsÁ89u'lalatulapa^9[ IrpII9u pTuntu s9 sglelp8lozsu3lla Bq'In39A, ultzu le d soJozstuoJ9t{ 1o1[eq1 sI lgq>losgul Á8oq'lnzs sa en8o;19uua 'efilopulr1 9p9{s9l9 ^qzzoq saJazsl9{ Á3a zuzu '193u:ut uua; ehre1 1gqreíuguropp 9 zu xIeW,utrzercd saJazsl9>l lgqal 'I9 I9q9T9ppJ9í otBl nodq B s'l9zs94alzn eípela'raqualalzn'sugp>lads gí lupu'dele191 TIR{I9u

)a,laÍV

Az antitalentum

méleti jártasságát, polémia-fudományát, kritikai gyatl >IpsJ] ,,,1eu?zs?l lqqgl lazs9ulJel p {auIaIaJ -3aur urauBq'lualla {puppuolu ruau'ralguuel lazs9ruJel p q 1n3uul uo{oJ gs89rr >1aílaure 'tal9urra1z(3e lJaqrua ze Á3oq'uaq9lza{la^o{ >Ialrua {Ipglal -r919198e4 ,ilgp9l[al pnÁ3a 1allazaduro{ p s9 uaqlazaÁuro>í sapzs.auJal p [eHe upl] Álaure 'al9urral lazs9ruJal sI Jaqrua zu e8evl r{8oq s9 'tal9rura1 Á3e rraqrua ze -1oze,(8oq'>1tryngí9.r rol1e'1aupara upuuoq s9'lppnl p s9 s9poTlopuo8 B nu Á8oq ",'lsgpl9{ p {nzssallal p11" :luuazs alaz9pl uluaT 'pp1 ,íBy arra qa8ug z,q]s awzsa ze '1elopuo8 B B3Brrr ar191 uoí ueÁ3oq '1elopuo8 p {Ipgle^Io.J '3eÁue ugdnsr 39pa e upquozp ep1 [,elrzr;elaru Igvlze - Fla^I.o.J {pupo{p^g - 8eíuB ze eq?|uoí ue.{8oq'ls9pJ9{ y] 'ualla

(ettuzs xrery) //{9IJ9In{ads 8,azsgl" §9 >I9uoqpq al9Juapunü zuze 'sgllvtr u 'eltzgelaur p 'snutzqeapl zp ila>I aruapznT 1JauI ',,uazaqau 4pp[e t" 1l9zv 3 ,ilailaru vze?t tqa?eÁue ze Ia, zoulpq le^J9 s9lolpp€ '1alaraursr qqol arÁ8a 'pBIBrI9IeJ snulz[plJalpru plzsq p qqp{ut arÁ8a as9pglíeJ grla{puTul uaqr.Áu -duauB 'e$yÁuoztqdugruopn+lazs_aruJal e s? vllgzol$ e /^Ial9I ualpÁ8a ze ueqglp^ 8eÁue zv tí3oys9 tlg 19q3eÁue uglzsnd Á8oq '8aur pruaJal ze 7939s -Á3a íesgpsgpn8aru p {au^Ial9l uallaÁ8a Álaruepn Á8oq'rlualaí urau 39ur as9zal9l elzsnd 39prr e 19I p :Tuppuoru e|rele lza ilI xre141-sla8ua'TnhJ9 tpíeH] ,,,ehyÁuoztq a§9pglíal gpr]íp^ uazaqau s9 spruleppzssoq ,{ugruop -qlazs9luJal p s9 v!!gzoIí.! e ",1a39sí3a zv |za s 19 ueqg3gsr8eÁue {puup a39sÁ3a ve?t 391ttt V ",II9 uaq9r9l >Ipuup urau a39sd3a 39pn y" :qa8ug l9qal, (1a8anozs spru1e{1e ze 4euzo Áu9lq IguxJpI^[ .(8oqlup'st lanlq 39ur 49zzg J€rÍ3utu p>PIalaz9PT rla^ IgqIPIunuI sla8ug ry[gggzoltl sntuzlxJptu € ueqgplp) uTual rzsa^ Igl§Ia8ug 19s9l[alDl qqa^gq lal9l V ,,,1&afiuu yqorytalaly 11o s? uapltwy aqil{ Jaqrua za rytw'qvfr&a uau Dwzsa ze'etqyplo;8arrr we1 -9N ",>1eu39s9pa e (eí9zoqa491 'e§lurara1) ezso8Jnlwap 'zsa1 $ _pununl ->1a[qnzs 9II9u9 39rrr pep A9u aulz§a 1aílaur 'eleure.Á1o1 s9poTlopuo8 B xIpI tr pu} - pJgrugzs 1a3a11" ,salaza)la^91 9339p llo^ wau í8oqlesc 'pngs -nruzqpapl 1a3ag ilolplpzs Á8oq'ep91 ueqqp 1989sgllualaí,,91o1ple zsl'o1" arrrq qJpqJenac alulele xJeW ,snunpualaw u{9zo7t7 ,1 ,ul9s9|oz9^

-

{auH 'tlorr

>1au9s9larrdpp IpqgzoIIJ Jazspual e srÁ8Bn'lau9laz9u39ll^ XJ€I^I J9ll9 ugln -za -,,,eftrrpr3old s9 alal9rula ruop8zol[splunru u ueqgBgzsJo II9ZIII^IJ uapunu 39pl e Álarue'lsnurzrlerrozs soÁugruopn] € lze s? lsnuz{plJalpru uJeporu e pv e[pe a89ssazssg {aulalez9N ",TBusntuz{plJozs pIJupJJ € s9 1euue139sepze3 1o3ue sn{Izss€pl u'4uugtlgzollJ law9u sn)lzssppl p :e49I llozot{ e8gzsto qqellopppqargla8al uloJgt{ 89srraqrua ze 1ala,(1aure'>1eu9l -pltupJgaulzsa gI woJgt{ pez7zs,6I p llo^ aígzg1apqsll9luesz s9 eí9le/1o1 xJp141" :Ipza>I uadd9l9za{le^9{ p l9s9lailalu$ sntuzlxJptu p urua,I

)a.laÍV

Az antitalentum

A szellem és az anyag viszonyának problémáját Engels így formu-

Iázza:,,Minden íi|ozóíía,különösen az újkoti íilozóíia nagy, alapvető kérdése a gondolkodás és a lét, a szellem és a természet [anyag] viszonyának kérdése...Mi elózi meg a másikat a szellem-e a természetet, vagy a természet a szellemet?... A filozófusok aszerint, hogy milyen választ adtak erre a kérdésre,két nagy táborra szakadtak. Azok, akik azt állították, hogy a szellem az eredendő a természettel szembery tehát végső fokon a világ valamilyen teremtéséttételeztékíeL... az idealizmus táborát alkották. [Nem okvetlenül, a szellem is lehet teremthető,vdqy súrúléseválik anyaggá.Ha a szellem v an, az is a természetben van.] A filozófusok másik része, amely a természetet tartotta eredendőnek, a materializmus különböző iskoláihoz tartozik." - Marx természetesen elvetette az idealizmust és minden formáját, detulhaladt a materializmus régi és egykorú (Büchner-VogtMoleschott-íéIe ,,vu|gátis") váLtozatán is, főként azétt, mert metafizikusak és mechanikusak voltak, azaz fölveftek örök változatlan értékeket, s a világot ,,kész" dolgok összességének tekintetté§ mely gépiesen működik. Holott a Lét, vagyis az anyag mozgása nem ismer változatlant és maradandót, hanem folytonos változások ítlán, dialektikusan fejlődik. Azon kívül, írja Lenin: ,,A régímaterialisták elvontan értelmezték az ember lényegét,nem pedig mint a (konkrétary történelmileg meghatározott) >tár, sadalmi viszonyok összességét1uaÁp s 'lpr(uozrq {au9{so^pn s9 )euseIIV J$ uerIJppIAI ugnlgzsÁBy 'leuue1 sou -zspq F^pIpuaJ upqlBlJo>Ip Á?-1aírtozs p'qqgln 1raur'uasalazn1 íp )ínrz9pl u9zp s 'pu! ueq_?T 6Tva utua1] //.Bs9uo^ Áugq9u {eqal9rula qqp§ptulplJpl I9u9leI9uIIa popu3o;1a uasa89suozg) s9p9líal p luTtu'1euglrllaplp p za '- aq BbBlnw 191uureí1o1391yr prazsÁu9zr.ro1 'sa89sÁ3a 1eusg8zoru e Áleur '1eloscdel í1o ",eleloscde1 qqesorozs8a1 s9 as933n1 souosJlo{ glp^ Igls9rrr -d8a ryu-epp1o ríuuaurelen 89suala[ sad8a uapunu - í11 tlgn as9zoTlnazsso {glJuapual s9119la gzoqugl1{ gleq FIaq uoü1eppsJ_pl11ope ípurepa Á3en FIaq ulpJ9leq 89sualaíuopB ze 'arlsa1 ilop€ zp 's9puou4ualla zp lalTulp '19zuolzsg 9slaq s9pg)Italu -:9339s9ultu esgzoll9^+g 89srr(uuaru e í>rcsgpe1 -Bzs8aur 8gssoluzoloJ p( - ís9pglíal9rg[ plluru1eppJJoJ 'p119194zsule1 'puazsser8n - íaq39n Á8aru upqpuo^ sauaÁ3a 8rpad urau 'ueqpuorrB3rsj 1nípuour Á3p Á8oq'ípur 's?pg{e! í1o '(>esgpe8e1 s9pe3pl B() 8aur lTl9usr uo§Iz9q qqese8errr'dd9>1s9ur ap'Il.awsÉaru Í8alupu lP>Io>IoJ 11opepq8aul lezsí§e Jgru p ílaru's9pgíalr(to .aígrrrzsa prale>Iz9>I >Ipugprllo^e zp luFu 'qqusuurplJpl IB>pIos'qq}pplo{os lp{{os'/ - ulua-I eí4 - lgqat aí9urzsa elr1 -{a1e;p elslxJptu y - ,,,víloze3r pruzed In^J)puaJ í8oq'ehelntu as9pglía; qqeíp8a1 1or(u9ulopnuazs9tllJa1 e uadd9 s lg4rlaptp e eíloze8r pzslu -Iel V ",Tn$I^r9 eq9sg3o11a; plsllpTraleru wopppsJ_pl p s lazs,arulol e +ze p s '1nllaluaur8arrr solppru zu 191pla1e1p '>1arlnpad3a ugttlozsÁFig, [e] {Hp so3gsgprr )uryIo^ u9 s9 xJpI^I" :qa8ug,,.uhlsrrrreq3aru s9 e§yzrolla l9lauaru s9pgíal guauaq89n (ueqg[_eurro; {errr1ep€JJor'1uu_€Jg4zs€lol 1e1los9€n ug>lllJ urau) uequopppsJ9} p s9 uaqlazs9uJal e Álarue '>1euueÁ1o'' :pzr -Ie^pzs urua,I '{9llolJel {auiluzsa rrg8lod uoÁ8eu - 1nípuorrr Á3p Á8oq qa8ug s9 xJpIAJ upquozp lglor]Io^a solpzo{oJ p'rs9pglíal ylazsfr&a zy [,,, e írlsouglpl I9 s9 e zz o Áugutlnuq zaqs9Jeru -qlaru p l9ls9Jausl-luau p lelauar49 ze'lgsgpglíe; s9l9s9zaryela>I s9Jaru -s€aur p uaqzo)íIru]'erqg8szr l ry t{B lg7 IIaT le^9lq9aaqruala€ ry ryodwazs qau?uo| p $ {al4aliluplalauls| zv ,Teuza^au >Ipu9r891oazsou8 '{aulal -9rulalalarusr 3gsdeueu lívlu '+ze efie18o; eqg8errr ...uaq9s9zaulau9 xJpI^[

)H]aÍV

Az antitalentum

termelési viszonyokba lépnek egymással, mely viszonyok anyagi termelő erőik bizonyos meghatározott fejlődési fokainak felelnek meg.- E termelési viszonyok összessége adja a társadalomgazdasági strukturáját, azt a reális alapo| melyen a jogi és a politikai felépítményá|I, s amellmek a társadalmi öntudat bizonyos íormái felelnek meg Az anyagi éIet termelési módja hatórozza meg óltalóban az élet szociális, politikai és szellemi folyamatót. Nem az emberek tudata hatórozza meg létüket, hanem megfordítua: társadalmi létükhatározzn me7 tudatukat. A társadalom anyagi termelő erői fejlődésük bizonyos fokán ellentétbe kerülrrek a létező termelési viszonyokk aI, v agy - ami nem egyéb, mint ennek jogi kifejezése - tulajdonviszonyokkal, melyeknek keretein belül eddig fejlődtek. A termelő erők fejlődésének formáiból ezek aviszonyok a termelő erők béklyóivá fejlődnek át. Ekkor beáll a szociális forradalom kora. A gazdasági alap megváItozásával az egész óriási felépítményis lassabban vagy gyorsabban átalakul. Az ilyen átalakulásokvizsgálatánál mindig különbséget kell tenni a termelés gazdasági feltételeinek anyagi, természettudományos pontossággal megállapítható átalakulása és ama jogi, politikai, vallási, művészi és hlozőhai, egyszóval; ideológiai formák között, amelyekben ez az összeütközés az emberek tudatába behatol, s amelyekben az emberek aztvégigharcolják. Mint ahogy az egyes embert nem aszerint ítéljükmeg, hogy mit gondol magáról, éppúgyazílyen átalakulási korszakot sem lehet megítélni saját fudata alapján, hanem ellenkezőleg, ezt a tudatot kell az anyagi élet ellentmondásaiból, a társadalmi erők és termelési viszonyok közti konfliktusból megmagyarázti... Nugy vonásokban az ázsiaí, antik, feudális és modem polgári termelőmódok jelölhetők meg a gazdasági-társadalmi alakulat haladó korszakaiként.19[peur9l u?ze puTtII - pzseted u 'satty:utza1 e 'gpalsa.ra1 -spl p'sorBdrsr) e :1oÍ191zsod?rg4v,a{9ruJal qqelgíes8a1 redr.(8eu e uaq -uaila s1r1glJptalolde'rcdtt{Beuu efiylzsndla s9 Bzsailnzla 1Álgpso lqq9.1 V flulrro 1w.lapwo{ uaqgp_a o snlEnplotd a ppart&a - qa3ug-x.re14 uír; -inzo1 Á191zso r.Áuuaruep1 " .3gsrc3lod e yglazu luTtII'{II9^ gr.rg,upperro; eÉoj pu9pzílaq s 'pe8ep _pssgllg sq9lJqalord e 81u 'Á3o1alt{Ba 19qn1 "*9"i 1org8lodsry p s9 {as9Tgl V - ,,,39s3epzu3 e s9 39ssad9u e lunu 5IIpgIíaJ ueqqes.roí8 39rrr snruzrradnBd € s9 tIIg^ 9rradned sg>Iunru y .9p [1ala1 -9lIgJpI] reÁuozsr4a19 >1eugÁplzso 19íes paÁlps uaqqaÁl9u s9 uaqqeÁl9ra arÁ8a /{9upa{Iarua la^9s9pglía; redr ze ,{Boq'paÁlequ sppnul uJapoul V'' .",{aru 19 Psal9l] le>los 8rptmrr s.a>Igl Á8fl .a.rgle l8aru qq9^ol psglnsol -uodzo1 1edlze 3"pí"pí3alazzfl'',,...pqsnlgl.relalord e al ehlzse1l1a8al9r zsg3a 1oÁplzso gpo{IpJn zp ps9ppleq redr zV ...)aupar(111s pqsq9lJqal -o.rd B [uesolezo1oJ] >1oÁ19lzso zp s! e {ozapuTlu 1o1zse.red 4asangrruz9l '[19lpalsa.ra1] 1araqulaIalsaru lpuo^ eqwop3nÁu p upqglpllg s9 losJglezs '1glpalsalal§I) V" :tup7losuou >pu3o{ a7 u?za s'lenuppeuoJ tuau upquozp teule18o; 1aílaq sr 1a3al9r q9Áta uasalazs.atulal 1zo{ Á;ry4zsogl Á8uu p1 V ,/,EJsnl9lJela1old_ s9 erYíz.eosznq :ulÁlg%so 9T|9 uaqtuazs lseuar(8aloi -ruoq pssgud8a 'í8eu 191 'penezs pJJoqg1 sa89sualla Á8eu 191 qqplurpunu uIoIBPesJ-Pl zs98a zv ,ailallsp.razsÍ8a la{al-aluaila Álgpso ze tí&otl'rzrrrallaÍ l9Jo{ Plz9oszJnq e '1eltm.ro1 T|II V" ,,,llqpgza?^ IP^9s9lnlzsnd sallnÁ3a 1oÁplzso_ 9II9 upqJJpq e í8ea 'pngsgplelpr9 r_uIIBppJJoJ luopppsJ9l zs93a ze 8rpurur r(laur '1ocreq uer(1o '1elluy(1o; loJJprI ll;r(u pípw il+nlí", PÍgur'uepepolpzs'lussgur(8a rylll9 uaql9luaila souoldio;'11ouloÁula's9 gur_oÁula :uapl^oJ'íu98alralsaru s9 Jalsaüq9J 'ÁBgqqoís9 J}sapIp.J 'jrrí"q -ald s9 sntcpled 'e3lozsqet s9 peqez5'' :xlp1411,{u9ruo1 p llguual upquozp a^z?u pDlptu1eppsJgl qqallailal v //.Ia^9Ial9^DI luo1eppsJglsg .rrpp4rd V" :IulgzgTzsa $.vlyl'ozs8arrr FII9u llo^ uala/u91 qqgspl qa3ug ,,.apu?1 -l91l1oyaqfil7qsl apu?ltol uolopústll űlppa uapu.lw.:3aru elzgpruJoJ xJptr^I l1a191dep zv l;alaIg.Il1a c.reqÁplzso zu FuorJ9za^ e zg .1a3,aspraásr(u!a -Jol gpoTleJn orruaq ueqre s? uawzsa^+rl so3ul9zs191 {RzzapaJlal " ^ezlu,z p uaqqa ÁBoq 'gl1(ry(u 1op9ru Álaru 'puluuoltgza^ e lze elpe3aú snÜ -zxJptII y" :utua1 ,glPqrB}n{t{ s9 ll9uual {r4lep 39spr.razsíu9rrrol sa39s -t{Ba'qqaÍl9w p upquozv'l9d949sIRT 1o1erueÍ1o; TtIIIau9Fol p pssoJp^pz '9]lploduoq d1o rzsa1 arulapzp{ {auíaza s'Inlaq uoru1eppsJgl B )au1nzs le{ -as9^)aJo.1 sal9luafia pssgurz(3a >1oduozsr,r Is9laruJa} y .cntlfrlyqzsg1 .tr ,,, glet7zoÁu9ulnuq uesoÁuguropn1 !euud1o; glazsÁugaso1 s9 sa39sÁ3a sr nailatu a3alpf gpuoulualla s9 e3gsplrp1o1oi Is9lJg B3Bur e za 'tualau9+J9.1 p uaílarue '1eln ze vltql|a!'l xJpIAJ ,,,pl aalal uoqypda117 w]a7pwmy 8ufiua za panlofr8 )puylJuapu4 "Ópg*Xn 7zQqu1rul ,

)a,laíV

Az antitalentum

Arra törekszenek/ hogy a történelem kerekét visszafelé forgassák. Ha forradalmiak, csak azért azok, mert a proletariátusba való lesüllyedés fenyegeti óket, s akkor nem jelenlegi, de jövő érdekeiket védelmezik: akkor elhagyják saját álláspontjukat, hogy a proletariátuséra lépjenek át." Ennyi elég, csupán Lenin megsegyzését tesszük méghozzá: ,,Marx egész sor történelmi múvében ragyogó és mélyen jfuő péLdáit adta a materialista történetírásnak, annak, hogyan kell elemezni minden egyes osztály helyzetét, sőt néha az osztáIyokon belül különböző csoportok és rétegek helyominden zetét és szembeötlően megmutatta, hogy osztályharc politikai harcíTI9^ grruellelptnru1 1nÁu -ozsl^ urau8;ul t9191ualla >1o,rgla1o.rd s9 )l9lsllPrTde1 e 'PTunut p s9 a{gl p rza19 8o1ala139rr e uaprazsÁug)í /glptllJpl ruau I_o.J s9 uapelaqlnJa{Ia 1urueí1 _oJ V 1plvwp-EgslyA),$n|pppsJgl rlg8lod B sv(8Bn ls9lauJal elqplrde1 e eíropos eq1o89q9rr qqasa^aq §9 qqIJo)ípÁB alÁ&a s tTIp^ 911eruez(1o1 1azÁlaq e zg,uhryÁB 198aurg1 {nJg uallalaqzaz(pqla zv 'gla z9pl ls9lau -Jall}l Áuasraa luedt ze IgIaJsglII '1nzaqau8aru as9zaílaqla {nJ9 llarural p plal€a uop_oudp 3I* s'uaT>IosD sr esgpseí8o;1a8aurol In{I9u lasalal p ap 1a19lJ9lalqq9l p §9 ;qasala{sp1 Leru$ uBr(3n >IaJ9q 9u {9hrdercÁB ,sntglJelalord pole11931ozsq _a>I{_o.§J V {au9{9r B',,3alaspeq-l9pgu1 uedr ze" q4?| uoí Á31 1, p17wp-tsvpa rtuv& azs1x1,{pulg^ 9^IIn{I9uDlunü lu9>Iugpl ra3auo1 zsg8a 8gssglunru e s'9p tunturuTrul9l p /1aJ9q p 1pull9zs qqaííal putul ug/1o; lpl9upí g^)a^ou s9 pIsaJa>I 9uaT)íosJ e zuzu'urrerdeltmur e 1oro>1u,{3 1sguroíu gpoqsgJa s9 gpuBII9 lpllg u>1unw rd98 as9rysallaí1 _eq D{_e1r.eur qqod8uu puFu sTunru !z?4 u rol1uueí8 n Uapup-gtcytldol -dxg),sl esg1;1g(esq'esguonla Taulaz.o. {zsa gIauIJ4 (1g1qplrdelsq) 1osg1 .azssg _untu 9II9u9 ze 4tÁ1o1 uPsoruPznqrgd 1a.rrag ( pl?up-sglJy4unuox ) 1ffi ueqglouTq plslTplrdu1 purgzss9^a{ lu9{upsspl s '1aqqasrl e eÍnlzqa; s9 u\ozg3ala191 qqoÁ8eu u uaqÁua§Ia^ y .Gal?up-s?zlupH) .laza^aJ9s9lls

)í.laÍV

Az antitalentum

fog egyenlítődni. - Ennek a nemzetköziségnek alapjait szintén a tőkés gazdálkodás teremti meg: minthogy az imént vázolt folyamatok, $azdasági, társadalmi és politikai jelenségek mindenütt egyformán játszódnak le, ha nem is egyidőben, a proletariáfusnak is eleve nemzetközileg kell szervezkednie. Ennélfogva, mihelyt az emberiség történelme a Marx által kijelölt utat megteszí, avilág egyesült proletárjai egyetlen szervezetet fognak teremteni, melyben nem lesz egyenlőtlenség, jogtalanság, osztályhatc, kizsákmányolás, hanem egyenlőség, igazság, társadalmi béke és gondtalan jólét. E.u.yr a rendszer törzse, úgy hisszük, nem mellőztiink semmi lényegeset. A hívek véleményétb izony ár a Lenin fejezte ki a leghívebben:,,Marx taűtása mindenható, mert ígaz."

Bírálat -Egy gondolatrendszer [tanítás] azonban nem lehet mindenható, mert gondolat és mindenhatóság heteronóm fogalmak. A legelszántabb idealista is csak akkor fulajdoníthat a gondolatnak (eszmének) tevékeny hatást, ha cselekvésséváltoztatla.Ez esetben a mindenhatősághoz korlátlan cselekvő képesség, abszolút hatalom is szükséges. Marx és Lenin csakugyan így gondolják a dolgo| mint néhány lappal előbb idézti.ik, a régi materialistáknak azt vetették a szemükre, hogy ,,a világot csak >magyatáztákmegváltoztatásáról" vansző,vagyis nem fogták fel a rrforradalmigyakorlatitevékenység" jelentőségét" .Ez a fogalomzavar fölveti a kérdést:í1!.ozófiát nyújtott-e Marx vagy politikai (,,forradalmi") programot? Belőle folyik a második kérdés:filozófus volt-e Marx? Nekünk erre készen áll a feleletiink, de célszerúbbnek véljük, ha egy nemzetközi tekintélyű szaktudóst idézünk, a fuggetlen szocialista Schumpetert. Marx szociológiájárő| szőlva, előbb Marxot, a filozófust kívánja ,,ewszet s mindenkorra elintézni." Megállapítja: ,,Német képzettsége és spekulatív hajlamai folytán, alapos iskolázottságra tett szett afí|ozőhában, és szenvedélyes érdeklődéssel viseltetett iránta. A német íajtájú,ttszta fL|ozőha volt a kiinduló pon§a és i§úkori szerelme. Egy ideig benne látta igazi hivatását. Uj-hegeliánus vol' ami kb. annyit jelent, hogy maga és csoportja átvették ugyan a mester alapállását és -módszereit, de a konzervatív értelmezéseket,amiket sok más követője Hegel fiIozőfiájáta ráoltott, lenyesték és lehetőleg ellentéteikkel helyettesítették. Ez a háttér áttetszik Marx írásain mindenütt, ahol alkalom kínálkozik. Nemcsoda, hogy német és orosz olvasói, gondolkodásmódban és képzettségben hozzá hasonlók lévén,etre az elemre vetették magukat és rendszerének fő kulcsává tették. ,,Ezt én hibának és ígazságtalannak tartom Marx fudományos képességeivel szemben. Ó egészélete folyamánmegőizte ifjúi szerelmét. Örö-

-uueJu9íaplFePzDlluoIEPPJJoJ,,"a,""il$á;::3fr §;isil"j;i:,lffi ;"jrj#l; 19 aqzauqaí rer;gzolr;lau9lJgl ",etgggzo11lau9ugl xJetr41" :Ja{Jprnels plo1nF* ,qls l,ulalgl s9laula9x] ,,,ualpultpq s! pppgwsgza{alp1gzuala[ p ze B9u; uaqlazaía; 9l9zs I94aI9wIe{9u9 zp lloru€-lllrrrr s9 'rue8Úur uplloilp^ 1auyfruyayua1 opq1opuo8 fr8uu a rrelpíu u9zv .>Ieqqa po18op" 1utu tnuppnl'lupqprrgzourd5uaq9fapl8qssa.I uqosslapuel^JsasoIAJ>19.1ap e Á8oqe 1ww '1allata11 uoí,u_eq Á3r,r í8oq '11a3lazsla1 upqqp 8a.rasuo8tda glazsdgzo4 s9 gpalzsadra1 1sour ueq3gzsJolau9N lIaAIllü u 'tuulzo81op 'seuqeun lle}uo u9la19{ gsla ugplur dd9 a6 ,llo^ l€^Ip rduu 39ru lo{ruI /uplI9JIq ,/a19l V" JoTTp Jgtu'llgla 0€ lqul 'qqol tgIBpIo gI9TIJIlzsruI BTq>laI€Ip 1a3aq y'' ^9 1opuo8 arr(laq e a.rra 8aprurzsgIu^ raladunqr5 íu€qg^€zsgln uaddgluopíept.

(,erxopered s9 Jplpztuop8og) ealalatula sJulu {aus9zIazs]elalu$ zV éuaclgpl zu 1|zo+|9^ sI as9po{Dw {e{9zJ9 ze 'nzoyzsa s9zJazslalalusr ze uoíBn aq ,rup3szp ila{ 1gq8ozsrrrazs qau9pol zezu'71aq -gpt s9 l919lJ9 1aÁu9urpara ze s9llaíu.aupara '1re[p9ur s9zlazslalew$ zV (,ulua!,,,efilsou9pl|9 s? ezzo Áugwlnupl zaqs9Jausl8aur e lgls9Jatusl-rueu p lalauaul]9 ze '19s9pg(al s9 l9s9za{lap>I s9Jalust8aur e uaqzo)Ttu 'eru193 -sztlt 19t{3l.er 1a1 la^9lal9^ aqruapÁ8r; 1uodruazs Bau,alJol p sT >IaulaI9W -Iala.raru$ zV,{auza^au 1eu9r391oazsou3 taulal9urlalaJaul$ 8gsdeueul 1yutu'lze BheI8oJ ueqg8eur pTq{apry y" :1uozstn (x.rery) l;ulryllgzolll9I|9 pala1 lodupwoprq lqqgl p'a191ruruas a39slnzs 9qq9l sJulu {pusnluz{€IJ -a]pru sn{q>1a1ery y" (qa8ug) ,,,ueq,ÁBe gpo{Iopuo8 e as9pgzoDlnlezssn [>1eusg8zoru] ryusgpelpr{ In{I9u89n e {alrua ",eqgzo|lJ sn{ulalpry y" (xreyrq) ,,,r{uguropnl9l9zs IgJIaÁu9^Jo1 rsg8zotu sou9lellg {pusgzo{Iop -uo8 traqrua zp luTtuplerr'1uu391T^ gsln{ p e>Ill>Ia1erp y" :1euepuoul I9J -g{pTalpTp p urua.I s9 sle8ug'xle141lr_wp 'Igqqe )Fmlpqppurp; .erup8szp 1gq8ozsurazs :r.llgzo|u zuze 'utupoze8r 1a1 zar{qa >IpugI9J}q € s 'aJ9uIIJ ellgzo|lJ ,,uallaí8e" ze ]uel /u93r sr Blu snruzlxJplu u IBlI9zppuT^I cT'lps9lpll^8aul {9llalal e tÁug39 tt sttupq s'lgnpru {9ilaluH -a1 19q3ozsruaáÖ B lgqqa '1e1lorr 1er,rruelíeq (,,n;leplads") rcggzollJ oluos -pq u9ppqqoí'luglr-Á8a la^rq s9IaIaJuaIIa'Igl€lI9uI s9Ipsn{IlIJ1,{8oqlurrl aq u,l9J?pl71n7 a{9zo11{ a paJa was fr&a uapafr&a IRzg{ >1aÁlaru 'pruesgrro; ruadd9luop [ep+ 1euresglldelp8aru 9qq9^ot' 1auln da1a ualp frury sllylJ ozs ilnuaplmx {ozp ilaru 'sr 91eqloze3r 1an9s9ztuala >Iaulas9líaJ{o 'sepscug utau 'zB3t 'puoru no lItüB s 7Tupq9^Bzsgla {pugs9ppl{ {tposgrrr 3lel9{ gqp awl y .r1 1rusaÁ1 sr e8efii ,u99^pa{ DIIzIJBlau u p{ugruopnl ^!l|z -od e 8aru ulpe8el uesloqes ,uapuFII Wlze ze aq,lopgtus9zaíalr1 rta8aq p pllguz§pq s9 lsgulollu^r]upl ilal uese^}zs .Tglpr{I9lpl lgJgsnulzluulla8aq {9uFrte 'ueqlgÉgpup pruJoJ Álaru9u allel l9lII

lzo>I as9la^J9 1a3ag s? 9 ze

)il,laÍV

Az antitalentum

A lényeg teháí a dialektika alapelvének megállapítása után

a matefogva minden vizsgáít|ozóháta; ettől rializmusnak nincs többé szüksége lódás történetivé, minden tudomány történettudománnyá válik. E megállapítás ,,előtt" a filozófia szárnára csupán az ismeret-probléma marad; valóban minden bölcselet sarokköve. Vagyis első kérdés:mi a világ, mi ,,rnozog"? A marxizmus szerint az anyag, ez az ,,objektív va\óság". Második kérdés:hogyan jufunk erre az ismeretre? Felelet: Az étzékelés út]án, érzékeinkképzeteket támasztanak az agyban, melyek visszatükrözik a valóságot. - Harmadik kérdés:Mi szavatol arról, hogy híven ti.ikrözik a valóságot? Felelet: A tapasztalás, a gyakorlat, a tény, hogy eligazodunk a világban, alkalmazkodni tudunk a körülményekhez, helyesen reagálunk reájuk. - Végső kérdés: Micsoda maga az anyag? Felelet Erre a kérdésre a fizlkai tudományok mindenkori eredményei adnak választ; minthogy az anya1végtelerr, végtelen a róla szetzendő ismereteink gyarapodása is; ezek azonban a maguk idejében érvényesek. A fenti kérdéseket a marxista hLozőha teszi fel önmagána§ s első pillantásra szemet szúr,hogy elhallgatja a legfontosabbat, gondosan megkerüli a sarokkövet, amellye| az egész materialista ismeretelmélet áll vagy bukik. Espedig: honnan tudjuk, mi a bizonyítéka annak, hogy az anya7 az egyedüli, kizárólagos objektía aalóság? A nehézségenLenin egy könnyed bakugrással, illetve bukfenccel szökken át, s a különös az,hogy a marxista tudósok azőta is, egy félszázad óta, behunyt szemmel ismétlik. Miután igazolta, hogy objektív valóság létezik, kijelenti a következóket ,,Ha feltárul az objektív valóság, akkor az üektiv valóság megjelölésére szükség van e8y h|ozófíai fogalomra, s ezt a fogalmat régen, már nagyon régen megalkották; ez a fogalom - ez éppen az anya9. Az anyag: filozóíiai kategória az objektív valóság megjelölésére, mely az ember elótt érzeteiben feltárul, amelyet érzeteink lemásolnak,lefényképezttek, visszatiikröznek, s amely az érzetektől fuggetlenül létezik." [Kiemelés tőlem, Y. N.J Nos, a marxisták szert tettek ugyan a kiváltságra, hogy kívül maradhassanak a fudás területéry miközben a tudományt múvelik, de még így is otromba fudatlanság az érzéke|hetőséget tenni meg az objektív valóság egyetlen kritériumává,vagyts azt állítani, hogy a valóság kimerül a jelenségek ama körében, amiket érzékszeweink s az őket megfinomító múszerek felfogni képesek. Világosan kitetszik ez Lenin meghatározásából, s a tudománytalanság egetverő tetőfokát betetőzi a marxizmusnak az aszintelenül hangoztatott axiómája, mely szerint a világban, a természetben számunkra megismerhetetlen dolog nincs, s csak idő és kutatás kérdése, hogy a Mindenség összes porcikájával tisztába jöijünk -, noha végtelen. Lehet a végtelenségnek végéreérni? - kérdezzük, de csak közbevetőleg; fontosabb ennél a következő bakugrás, mely nemkevésbé vaskos fudatlanságot árul el. Az elhallgatott kérdést,vajon az objektív valóság pusztán

eJualleJxa red'uadd9 uPnararu$ zV,laqal 8B.,(uB >IpsD a^ale'zsa1 89sualaí !4ezsiluJal Peduu puTul ze t9.r9l9paqru 89s9pl e (sgpgp8szrn) sgleln1 B DI uaqlJep lr_trlJgq í3oq 'rue1;19 rrorrd p luFu '1ualaí 1ríuue ',,ar9s91o1 -a§aul 89s9pl lplafqo ze vug&ale{ TpIJ9zoIIJ :8BíuB zy'' :1a791g .pl€Igu _zspt{ 9Ip^ p191;íuozlq {pugpupllíuozrq e :alasa sn>lrdu ndputrd oquad V ,pbe,re g,rgrrg8ale1 rcl1gzo|lJ 1o8eíue zu slÁ3ut'8aur e[p1o1 laDJueplnq lsgJ -3nleq p urua.I ugpr_w'Bh}qsoÁErs l9s 'Bluíua rrrau 1o8gsupllppnl V ,e[wg8ale1 p|JgzoIíJ - 9J TmI9Ipl lalau eq Á8un - )ilzslal írFl|t eq , 'eíp9u49l rÁuuBuBz(8n ryu8gs9pn lp>la[qo ze slÁ$u l'sa89slaqa1 BuHoFgI uaqqasadlay',,gtzuauttp" nlutezs uala139n Á8oq'aruual ile) 1a; 1arrazsÁu9>1 g1oscuered ap '8alrzrla {aqal9rulalalalu$ uapultr^J ,Tunuas e >1un8eÁue p 19qal er9ulgzs TIII 1auílaure '1a uíru13o1 l.er(Iaq 3uÁue po3o;p; s9 llaT9z -J9 {lmpllg ze lFeqglzuaultp" uellalaru$ Á3a dlaure 'nuplen e ze stÁ3vl, 'Tunuas ly|tzod:auual za ,,uí9u98ale4" tet7gzop 1aw(laurv s'ly sI pJ9lu9zs {uleJazsDru Álavl',,3u Áup-rluB'' ilazapaJlo. J ug íl} s9lltu9zs lolllprueletu u9rulls e 8gsíuozrq {ts9l^[ (.uanaleq$91errreí1o; e ap 'eqglodpll_gglzueunp

4paí8au p lar{arqp 8eíuB zu t{&oy'e11o1yÁuozlqaq §I3aplalr9sJ1 DIIZIJeJ -Bd V) ,{ní4q tuau luzpluIe4p9zzoqla>prr_rlapzd9{ ulas la>lur_rurlalJa tuas s9 'aÁu9rrrpen s97!vl9zs Tolqpulaleur uglzsnd upquozp rrrre 'esglJdelp8arrr

Tau9r9l glzuatulp >1rpad8au ,{Ba pza ehyÁuoztg )nípnl 1ala89suala{ sgtz -uatulpruoJPt{ p TPSJ 8rped ruay98aru'r-u3o11a1 'efielnur ps9InWouIJ >IuIaJ .la{g

-azsuL:ul lurul '1tzo4TJozs aJJo) 1rtzs ua8r TLrns9la{9zJg 1ní.rlq rrrau p8o^llal rlras'ruIa>I9zJ9 tuas eqou'ua§curu 89s9pa 411á[qo zeze'uuJnoqla|

19ír3a In^JT uo{9uIJoJ nlailaz§ s9 €eÁuB zu ÁBoq'eílozu$t rrras nuruaó ,Iil 11arrol uras sg8o;1a; plsIIBapI zp uaqleluDlal I^Ig ,:ruallzs98a IIa{ H

upquozp,leugígrqunJ."au"r,iJffi

H:i§rBBiJlgilr;x;:l';;#il

rue_Jlazs e 1o8eíue zB >IosgIIE^ B ll9^pt s JazspueJ qqgl8al e Á8oq'uBÁ8n ze31 ,1911o1zso alnuailezs s9 err8BíuB :urgrrg8ale{ 19{ lopgull gle'ulgl.alzs r9{ lo89s91€^ p s9 'st 1aurallazs p - ileilaru 8BíuB ze - ry9439s9pr, ,rp>laioo {9lra^Ig.J purru 8rdeu Iplu e err8o; Ig19íala 8rpad )9lo{st s9 1o1ezÁugrr '1a.razspual TlalasJloq p'Jo{uapurru 89srraqula zu'lnly1 uo{glsllplJal -plll p'Tríeu, eq|lu;pzs p|sqplJalpru ope8elualsr'íloruo1 1glaqa^ vlau zeze taq9zsaq lgJ{aua}$'tBqapt 39ru >1osnarnlrda zp {psJJDI€'zsollDloul9o 'eÁug4;ue1 s9 zsoddrxna1 '1g1srplJalpru :uong zu paur 'ueqrolíp ie rysJ luéuBr{ ',,ua*al uod8Bu JpuI'' ulas {9 s .sJuru 39s9pn l?ÁBa grn;1 el{er Á8,oq 'ugapuoul 'I9qlplguzspqzo{ p uosqo{ {,alle^ )íglasJlgq BlsIIEIJelpuI e 8ul9tgzt4 s9 ppaí8a ar9s91o1aí8arrr 39s9pl n;1>1a[qo uallad3a zv stÁF,vl 1u9>1uop3o!_Teu9zollg ,ul[er ellail9 p8aruo1 e psalaf s 'e1lguzseq eJ9s9I llaÍ8aur >1o31op gFqIa)9zJ9 ze 8rpurrrr '1gzsaqplgpnp '89srraqura zu lgzs 8B,(uB zv -,lgzs 3B,(uB ze &aln {9llo{p lp9s9lglaí8aru 1n9ur|e8o1rcggz 39s9pn e dd9 s ua&vl lyw Á3oq !9 e[ro8n lp^^p uFe.I 'a-8eíue >1esc -o1r;

)algíY

Az antitalentum

az a fudomány, mely nem állíthat fel eleve létmódokat, kategóriákat, hanem vizsgálódásainak eredményéül kell leszúrnie, vajon mely fogalmak avathatók fiLozóhai kategóriákká. Az ismerettani vizsgálat tárgyát megtenni filozófiai kategóriává, egyenlő awal, hogy elvonjuk az ismerettani vizsgá|ődás alól, azaz elsikkasz§uk. Ezt már nem lehet a tudatlanság számlájára írni, amit Lenin s a marxista ismeretelmélet itt művel, nem egyéb ügyetlen szemfényvesztésnél,olcsó szélhámosságnál, s fulajdonképp a 20. század szellemi életénekszégyene. Franciaországban, Angliában, Amerikában és szerte a világon évtizedek óta folyik a kísérletezés, teljesen egzakt, természettudományos módszerekkel, azoknak a jelenségeknek tanulmányozására, melyek nem magyarázhatókaz anyag, ahzika eddig ismert törvényeivel, sőt ellenük mondanak. Egyetemi tanszékeken, tudományos intézetekben szó szerint milliónál több kísérletet végeztek a parapszichofizika (érzékekenkívüli észlelés) ttineményeinek vizsgá|aíára, s ezeknél nemhogy mellőznék vagy tagadnák az anyagjelenlététés szerepét, hanem ellenkezőleg, alapul veszik, mérővesszőül használják, s csak azokat a jelenségeket vonják a parapszichofizika körébe, amelyek ,,természetes" okokkal nem magyarázhatók. A materilaista tudomány, s kiváItképp a hivatalos marxizmus meg sem kísérli,hogy vitába szálljon e vizsgálódásokkal és eredményeikkel, eleve és en bloc misztifikációnak, rosszhiszemú csalásnak, kuruzslásnak minősíti őket, sőt nem ritkán hatóságilag tllaLmazz a, rendőri erőszakkal akadáIy ozza e tudományá gak múvelését. Egy teljes íokkal alábbszállva: a marxista ismerettan már csupán az ériet, képzet, fogalom, gondolat és tudat viszonyát egymáshoz és az érzékeléstárgyá}r''oz sem képes korrektiil tisztázní. Természetesen Lenin visszatiikrözódés-elméletének alapján állnak, s azt igyekeznek igazolni; a számtalan tekervényes okoskodás közül, példaképpen csak Lenin egylk meghatározását idézzük: ,,A tudat... csupán ttikröződése a létnek, a legjobb esetben megközelítően hú (adekvát, eszményi pontosságú) tükröződése." A fogalomzavar teljes, ahány szó, annyi ellentmondás: tükröződés, mely a legjobb esetben is megközelítően hű, ám mégis adekvát, azaz egyenlő értékűa léttel, sőt eszményi pontosságú. (Mindazáltal nyomban ezután a marxizmus fitozófiáját ,,egyet\en acéldarabból öntött f1lozófíának" nevezi.) Azt a gyakori tényt, midőn a gondolat az ellentététmondja I1o31op e ulop8o; B'BhBlnur ueqlnduozsll e s?Ia:11z;r? zy 1e1o31op 9Ip^ 4upzzo\ ,aruzapaJlp.J .+ze uJ7ualya sg afiloa!11 uequozp IIa{ lololploscde1 qqaÁI9I^I |glgzs?l e8Bur p'rx In{BIB ugídele 1ozJ971?zl9 ze r(laure'a89s.{3a {pus9po1 1opuo8 p s9 {au1azryy1?zrg zp laleulsl zv .aqazl? ze 1:neqpgzolglJo>I wau Jo)plp /pala lgqlazl? zu uaprazs39s{Rzs laJetusl uapunu BH l.qqgl ruaupq '1gnlape uleu Jgtu'H lzaíal uaqqa.(19ur pq .ilI ltulazattuzssrn ersguÁ8e la>I9 laqal rrrau ' :sl89lr.i] zaulalaru§l zu esgüo! ualla.(8a 'pI >lTpgzaía, al9DluoT 1uníuozsn gletxzolq3gll^ p lpllg Álarue '7azl9 zp uaru íalan 1o1p 1a39s.,(3a uellelptüuoqla, pqou '1azt9 zp lunu '14,5za[a1 uaqqaÁlgrl 1o39s9lerr e '79^ -)app eq 'rrrop8o1 e ,(3oq 'uhrdeu9&aru 1u9lq9í3a urua.I .la>Iunuuaq lJupl aJ9l9luaila 1auua urop8o; e pqa1l9í'Inrp>I plgd p 3oro1 de111 e enquJ9zs ,n wal9t s9laruag1) {uIaT9zJa (,N rl,Iúlluzslyl Dl?zJ? zo pl1lrml aqpualp wop3ol a f,3oq'lgqÁu?l p ue'sb3g1rr, T_tup 'll9z9{ {Ríaila) uual II9 {rur4Dl 39squ9lr_r1 sgzoTlopuo8 e s9 1eplzsede1 ^}lpl1p^),as9auala 1eugduozsl^ \r49z J9 zu uadőg'aparyagq lalal9ulelalatusl zp snluzlurual-snruzlxletu p 1aílarue'alu(8a 1osgpodere,(8 qclgzosDlolup€8a1 y'' :9 qqg nol,.pnJ urau 1uze19l puapa88ry (191Á3191) IgllgzgDlTu p (lppn1 p) gzgDIRl p upquozp 'Pry Fzal9l InuaFa88ru (IguBpnl u) 1glgz}t>lnr e (Í3.r,91 B) il9z9qn1 u ^{3oq zprup 8rpads9 'ueqglepn1 Jeqwa ze 1lpgzor11nr uer(8oq 8ps9lp^ 'ug[dep ^Ia

)g,IgÍV

Az antitalentum

talmát oly nyomatékosan, mint Sztálin: >Ami a társadalmi eszmék, elméletek, nézetek, a politikai intézményekjelentőségéúilleti, ami történe|mi szprepüket illett, nagysúlyú szerepüket és jelentőségüket a társadalom életében, a társadalom történetében, a történelmi materializmus nem hogy vitatta, hanem ellenkezőleg, kiemelter1plpIToru -apl9TJozs a^zau ergs98o;1a1 'sn391orcozs 1o3ue /uIqJnC .141 .{ .iI uaq>lgz -a{la^g)í e eq '1rzs19l Tau}Jazsl9) ,sI 191al9urla39sepzu3 s9 -ulopppsJg1 xJpIAJ efte13o1 eqg8errr Álaul'pnwzlpuapu \wpu?lto| a :l?zs?r gza{la^g{ splrupl 9lpquaprmx p >Iunrrual arí8nurazs'lunupepq 1p{ qqp^ol aC ,alan p9laí8a 9p9p3s zl^ uzseuezgí'uulluln&o1 {a uapuTtu u tg Áuoz1queqq[ - //.IDpIo§9upIF^IaJ nuailazs'lallasgrausrla; ualeun{ {Izo{pllp^ s9JeusITeJ gpplpq upssp.I .upqs9po{Iopuo8 e Á3plurzs ap'19ulas9r9lq-9Áu9r{zpl'I9qas93uerp1o.; e .1d 1urur'$ upqlpulpÁ1o1391 -trr uallalJazs B up^ d31 .sr {osgzollg^ prazssgr8n 8eprrrple ap /gpplpt{ upssq :InpJoJ9Ia gnaT e punn upq9lerrreí1o; sezsso lazs9tuJal e Á8oq'>1ní -pnr pntr,lI9^ gllopppq8oy lal9ulla-pJg4zsplpT p uplnnu' alazougpoTlpJn {gleln{lazs9ulJal p 9Ie} aB9tt pezgzs lp.lru p llo^ - >snlps lIJaJ uou pJnl -pN< :llozo1 {aqqgl_BF, uaqqa' (w6I' ad7l8ypa ryarqpzs?ulay fr3 x) 1raíu9ru -paJaipurcleplzsede1 lJaqlua s9 ryugígdlgd soíuguropnl'nzssoq alJpzsal /ueplsglel'ps 91a1 a39.rr ala19'11on Jaqtua ls9po]Iopuo3 sauallas9llp^ lgls -93o11a1 elsnqtzod'ps9pgl{?pr9 sarualar(8a'sgpnpazs9uJal rrtg,r";*1"11 pIouJV :1,(191uqa1 sa191allr í3a {unzz9pl pppH .lgzs e ruelpodezs Jgx ,psglpqla s9 as9pglfalp[ gJa-gztuau e't9qlaJ9Jp^I zv .1d'ryí pn4osgz _oll9^ r39sgurur p.raq39s191lloloH éupqrp§9ll949 .lo>Paró ze s? :1.tatg zu '-nftt '-1aurnÁ? e s9r3n ze uu^ 1oq 'uaq9s9pgl[al u9Ááa-raqua zu gróaÁu -9^J9 loq :í8en ;esgpe3e1 sgpe8e1 e'aÁuautauru slz9lulzs-§Iz.alqup-§Iz9l p uaqqapu.nü 1aÍlaq de1 1oq :FIaJuozV - ,lIPJPlPq ald9ltp s '19ug39s91 -pqlr89l lal9wla zu 11nÁuoztq {puqqpsp.rrp8nr uequoze 7azsauJrj1 y.rr9Í"

-.aAI_o.} P>IIuaIPry B ilo}É9r a^J,aru Yzzoq s '(ur9 000 09) lIouI_EZs laJJaqlua rd8lonrapupau p 1esJ 39ur qa8ug'azsta4zau9s9lual a{ uglgzsp{qTalplp e 'uropperro; e's9€n zp puouquaila upquozp za. zay?s?p9líaJl] 1ioleáo1o; .q) 'psse1) {ailaila{ 1a^? $zaryzs l9y ffiy ';pl >IIur4 ug)Iaza Ia^^9 000 09 pbI_B^Ip lpru luo§Jlle ze 'so11 ,ps9lnsopgtll TpuluosJll9 ,n '1a.r9-á"qjeg"d p9zsaq p luFII '$ sgzollgl r4aJ9rusDl ueÁ1o 1ualaí lo{oJ Itü1eppIJoJ {il3a /sDIIl{aIBIp upq9Jugl spp{p1e ze ÁBoq '4ualaíll uusolp^g p9za !1orr 1eur -eí1oJ }zssoq Á3oq'apalías sl sla3ug J9I^tr ,aq39n luaru 8lsuardes óuog e IgqguIJoJ snllpqJJp Tlepza{ B s9pglíal e zg.pq39II^+pII9 zp es9pa{IaweDl Jaqua ze s9zolI9^ fgsgur-ul qqod8uu8a1 e grrrp189sl9>I uaqlala sa^Jezs

)a]flÍV

Az antitalentum

változáson, ,,fejlődésen", csűréscsavaráson esett is át a taűtás, a fenti tételek változatlanul gerincét alko§ák. Durbin ezt hosszasan,bő dokumentációv albizonyít,la, ám a mi számunkra (1963, Magy atorczág) fölöslegesery mert a ,,gyakorlatból" nála sokkal jobban fudjuk, hogy így van. Azt a nézetet mindenesehe átvehetjük tőle, hogy e tételek elvi szemszögből, elméletileg tekintve, nem következnek szeryesen/ szükségszerúen egymásból, mint ahogy a marxisták áilíqák. Mert ha igaz lenne is, hogy az élet, a történelem folyását gazdaságitényezőkírányitlák, s minden egyéb jelenség reájuk vezethető vissza, ebből nem következlk, hogy a gazdaságs érdekek okvetlenül ellentétek, összeütközések formájában érvényesülnek; lehet, sőt teljesebben lehet együttmúködés útján kielégíteni őket. Ez az eIső non sequitur. A második: ha igaz lenne is, hogy minden történelmi vá|tozás csoportok, osztályok összeütközésének eredménye, ennek nem kell elkerülhetetlenül polgárháborúra vezetn ie, az osztályharc erőszak nélkül is megvívható. [Bátran hozzáteheLlük, hogy ezeket az elvi állításokat a történelem bőséges gyakorlati példatárral igazolja, s nem fogunk fukarkodni bemutatásokkal.] A harmadik non sequitur: ha a forradalom bekövetkezik is, nem bizonyos/ hogy diktatúrát teremt, mé8 kevésbé, hogy a nagy többség diktatúráját. [Erre nézve ismételjük régebbi megállapításunkat egy társadalmi osztá|y, mint tömeg, éppoly kevéssévezetheti önmagát és a társadalmat, mint egy hadsere& a seregnek vezérre, a diktatúrának diktátorra van szüksége; polgári, proletár vagy bármifajta diktatúra önmagában véve nonszensz, akár többségre, akár kisebbségre hivatkozik, csak diktátorok lehetségesek, s az ó személyes akarafuk az egyetlen döntő faktor.] Az utolsó non sequitur: ha föltesszük, hogy a forradalomban a valódi többség qyőz,logikailag egyáltalán nem következik belőle, hogy az igazság, az egyerúőség, a béke társadalmát teremti meg. ,,Ugyani|y ésszerúenlehetne állítani - írja Durbin -, hogyha ew nemzetközi háború kikerülhetetlen, azt ígazságos nemzetközi rendnek kell követnie." A történelmi materializmus alaptétele tehát: a gazdaságí változások okozzák a történelmi és társadalmi változásokat. Miután az alaptétel sokféle ,,értelmezést" kapott a marxisták részéről is, ideiktatjuk Engelsnek/ negyven évvel utóbb, a ,,Kommunista Kiáltvány" 1888-diki kiadása előszavában tett ex cathedra nyilatkozatát (NB. ezt a hivatalos magyar kiadás nem közli, miért?): ,,Minthogy a Kiáltvány közös múvünk, kötelezve érzemmagam a megállapításra,hogy az alapvető tétel, mely magvát alkotja, Marxtól származik. A tétel ez: Minden történelmi korszakban a gazdasági termelés és csere fennálló módja, és a belőle szükségszerűen következő társadalmi szewezet adja meg a bázíst, amelyre felépül és amelyből egyedül maryatázható meg e korszak poli-

}9T gsloln zu lp'lzBrvÁ3pru-ruelau9uol BlsITpIJalBru p /arrrl .{apl9 tg;gsepze? B lu1tu 'grc 917utoJ ulelau9lro1 qqasa8alpgsla 'qqoí8bu auzsa ze ÁBoq 'ulloze3t /u91 e lzu za 'gu vily 8p.rl., s9 lppJplll u€Ilpl}qJosc aíarala19 'p3gsÁu91zsara{ p pq4s {9rr9luop ulas89ur s'1e1o19J s9lDIo{o 1F;eÁuu zu e1lozsíeq s9 Blzoluptl 'lI9 uopou sel?lualla lezza edgd 1os 19s 'íu9lzsara>1 uple}ulgzs í3og ,I9J s91o r8gsupze8 e a1glpq 1vÁugl7,,uo>IoJ 9s39n'' .(8oq 'lgsglrplrrr upllgpl9d 8aru BípB s9 plpp zp upsoluod s 'aqpua l t8;gsepzv? s9 relrrlod'TuIpII9 uapuTtll Tpe{zsaFalaq aÍapualzsa 000z J9tIItil '3\9ul en8o; IguapzaT alaza^Jazs s9 89sÁu9lzsala{ p 5 .>1aud9u B lapJlq 1ournrd9 ,(8oq'1epg^ allnz§ 1nsgrgfzs9 spluelp zp auaila ]9llarua p9za 'sr {9lslxJpru e {9uarus{al l9huodr{Dts a uel e s í>lnuep9^ p eqlglptl ialuau yaza '1aa -!t{ //J9ruIpppJJoJ plpDIoruep íu9lzsaralsg" ze >I9lloilp^ 1939ssoluoJ >Ieuua '1o>191euroÁu e alzaÁlaq allel9 r3gprrsgrrr V .]+olplzoll9^ wa§ lnu uapuaJ relr1lod s9 ítu1eppsJ ,e1'189supzu3 t89l p upqglell9 '8atu allaluprzs uras89ru 1o8gse8lozsqpJ p rup 'q e8lozsqer B lgqal '9paÁ3a Jaqrua uapuru il9le ualsl í3oq'ilgzg>I {aqqgl ug^puoruDl'1euqeper.ro; IsDIo>IJa í3a porrlrr8aur uaqualla ,ql.gzsgsJ p TlIIp '1eurgzsesc e elpe8aur 19s 'elÁ8eq8arrr :19c s9 1o r8gsepze? e pozÁup1{ Igqulole8zou; B 1ralu ddg'493pzs s9le.lnÁ8eu 'no8upze3 s9laíu98azs tuau !aíu98azs )p;zg{ >1e1lonueqíugre dlodd9 sr qq9^or '+peruur upllpzollg^ apz.(1aq TrulpppsJ9l s9 r8gsepze8 '1audau 1urrrr '1au8auro1 luFI'{amladu,alzsara{ V zlpazr(laq r39sepze8 e 1prreí 4auxl 'lze l9 apaa Áplzso 1Álaur 'ilolní BJuIoFlpq Jo)Irup S zl€{o t$gsupze? 1euulop8zou nrrpppJJoJ snTqeJToruap p {auua TqIo^ {I^I ZruI9zI}pJTolu -ap lapual gllguual E plJe>Ip ueÁ8oq s 'ualla Álgpso >1{1arrr '1eurpperro; pr pazaíugwapzal í191zso ua.(pw qníprql aC //.ilal 9ssgllp^rupll9 {nzs -nrln{ uglnTul'1alzaryíalal8au 1ar(uglzsaJa{ v'' 19ua utg ',,11ozt pulallazs IgluIpppJJoJ plpDloruap 89sÁu9lzsaJa{§g ze'' ÁBotl'vÁBa[ sr 8aur 3e191n1 (lal9) '111'woppallol sq uu1lyl ilnÁIaq .Á3a urua1 ,luzelazs 1alazílaq r89s -epze? qqof1aulan;q 'plnífele erurolplpq wo1eSzoru Áu9lzsa.ra1 e í3oq 'yze '1o39s9lp^ rwlau9lro1 qqaíl9ur p IgIa laruazs eíroplla snruzqpupJ p 'llt{ 9Ip^ uaq9ruzsa ze Á8oq'ze uglyÁu u1uzgrcÁ3elu plslxJetu 1auua 'd91 ergí139ul íu9lzsaral d8a eq :lgpl9d í3a >1unle1>ITaqz9] ilgípuFu Fueu9^ ,ueqÁ8e^sazlazs p uapl^oJ 111.'1aua[19 upqpgul qqoí '1gsl;neí 1alnraz -ílaq r8eÁue tgftarrra l9hurzs T4laI9.Á8oq'uaq9s9^TaJol p upqqe {auTaJaq -uJa ze 1urur tlnsgru )al4aqzaraloÁ8 uras39ur //uoloJ gs*1tt' 1ture '3aur 19zzolg;rrq- 1oI9J s9 >1o1o r8gsepze3 ,pono1 gs?;gtx" lulJaz§ xJeIAJ azsrad 1a39síua19^al p lzg ,!a^Dru 1n89síua19^al 9 ze !luo1o! 9s89N'{os9zollg^ s9 laíu9ulasa zp' a4i?| 4.vzzoq >I9 >IpsJsl39ul 1o1oÁuozsl^ p Á8oq'sa89q91 leqal üeu uaqruazs |azze ulg '9zo4 pÁuozsT^ Itu1eppsJgl sg t3gsepze3 {nJo{ {eulnJa{ In^I{ uo{n1pJp>1p >Ialaqrua zv Á3oq 'rlualafr1 xJpIAI (,qls e3gsepzu? lo4p ...u>{o 9s39rr s9zol|g^ suglDozs uapwu ...ilnsgl^t) //.elau9lJol nuallezs s9 TpTIl

)aTIÍV

Az antitalentum

évezred legnagyobb atányú, döntő eseményének vizsgálatánál csúfosan elbukik. Szaporíthatjuk a példáka! }. A. Schumpeter felhívja a figyelmet egyes társadalmi formációk önállóságáta, sőt elsődlegess égéte,a gazdálkodást megváltoztató hatására:,,Szocíális alakulatok, típusok és viselkedésmódok olyan pénzek, amik nem könnyen olvadnak meg. Ha ewszer kiverték őket,lehetőlegévszázadokat élnek tű, és minthogy a különféle alakulatok fokait mutatják ennek az életképességnek,majdnem és típusok különböző mindig úg5r ta|áIjuk, hogy a [társadalmi] csoportok és a nemzetek tényleges magatartása eltér attól, arnit várnunk kellene, ha megpróbálnók a termelő folyamat uralkodó formáiból levezetni őket. Noha ez egész á|talánosságban érvényes, legláthatóbb akkor, ha egy ilyen tartós alakulatot lstruktúrát] ugyrk otszágből a másikba plántálnak át. Az a szociális helyzet, amit a normann hódítás Szicfliában teremtett, jól szemlélteti, mire gondolok." (Tudniillik minden átmenet nélkül, húbéres állammá változtatták, alakították át.) - Hasonló, de még jelentősebb a feudális földbirtokrendszer kialakulása Franciaországban a 6-7 . század folyamán .,,Bizonrtyal rendkívül fontos esemény volt - írja Schumpeter -, mely sok nemzedéken át alakította a társadalomstruktúráját,éshatóssalaolt atermelésiaiszonyokra, beleértae a szilkségleteket és a technikát ls. De legegyszerűbb magyarázatát abban találjuk, hogy a családok és egyéne§ kik azelőtt a katonai vezetés funkcióját végezték,most az új terület végleges meghódítása után (e funkció megtartása mellett), feudális földesurak lettek. Ez egyáltalán nem illik bele a marxista szkémába, s igen könnyen úgy fogalmazhatnók meg, hogy más irányba mutat. Az eífél'etényeket kisegítő hipotézisekkel kétségkívtil a helyes skatulyákba lehetne rakni, de ha ilyen hipotézisek szükségessé válnak, az rendesen az elmélet végének kezdetét jelenti." Természetes, hogy a marxista gazdaságelmélet mindenütt találhat igazságokat, mert a gazdaság1 tényező mindenütt jelen van, de ezek csak részIettgazságok lehetnek, minthogy a történelem nem egyokú folyamat, hanem összetett. Az okok rendje plurális, és játékuk, viszonyulásuk szerfölött változatos. Csak a történeti érzékteljes hiánya fedezhet fel mindenütt ugyanegy főmozzanatot, és csak a materialista agyalkat fedezheti fel a f.őmozzanatot a legalacsonyabbrendúben. Márpedíg ez a hiány és ez az alkat Marxnak legjellemzőbb tulajdonságai közé tartozik. Eredmény: az emberben nem lát egyebet gyomorállatnál. Tana az antitalentum antireális múve, ezért cáfo|ta meg a történelem. Az ellenpéldákat sokszorozhatnók, a legrikítóbb szemünk előtt játsződott le: a kommunista rendszer bevezetése Oroszországban -, de a marxizmusnak ewel az ordítő cáfolatával külön foglalkozunk. Durbin felállítja a következő tételt: Ha volna két társadalom, ugyanolyan osztály-tagozódású, s ezeknek egyforma gazdasági érdekellentétei

-lnJ uolP8ol9^ P ls9leluru saueile-snulzrunululoT l89zsJorBÍ8Bru gsq zY ,>1mír9zsaq q eu, qls lgDloluplop u9 ruz J9.qosg8zorl8auro1 sosgllp^ V, rupl _;pq 11e{ 1e1o1urgízsnq9lnp'le1o1euonuoln{ JoT)eÁu9ruasapods psgqezs -Á3uuÁ8oq'>1ru9lrol3aur $ {unl9u'{nípnl ,pJ9J9IaJ 1aÁ3a[ p T9llazIJ9J laT -nlasaJa{ r,req zs93a 1asar(8a Jo>Is9zg{J9uIIIPqlnJ qou[eq8g1rr 1o3ue-re..(3 -ptu B 'uaq-t96T) ,,,4ut39sepzu3 3elgryzDl {ol9J_]+araao1 uaíua{9^ar pll9 Áplzsosglunru lIJq e ,{8oq 'tulnÍ a.rs9nallg.J € erre 3o1 vJau ze" '1g1alsgul ua>las91l8 qaza^Jaz$Iezs s? re4t1lod u' 191a1 ÁBa uaTas9zr){J_aln{pq}nJ p 8arrr 1auuala[ >1a8aruot pJo)plalu 'ízsa^equJ9zs In9pl9d rle íst 1gugsg8zoul >1a3aulo1 p {unplzs€del 191uoseH,ra{g Iupeqq9^ol s9 uaqla{9g9 Áugruop -n1 e '89slla^rlru p rupasazs9r '1arraqura lqqgl e lupg{}ruilnÁ8a uas9l9q ,iotun^llolu '39suga11 u ubvhv 8arrr 1_e 1ala89síua19^al aI9JJa zB upq9Ip}IV r8BÁuB urau purtu {azg ,ÁBgn'6azan1g 's91;391ar1 's9líaJllug ,{1s rrprods 're1 ,pd9 ar89sí3a sTI9JnlIn{ s9Is9IIp^'td9u'qau9pgl'rzíerp1o; -T:}_alzsa í3e6 u Álarrre s 'gualaq aqílaule 'zgrlJg{ p sgpo{zsp?vl e 's9zl9 Ip9IpsJ B :{au -a,{g ípal;pua lu9tul ze pÁu7lgu Inzgi Tr_uB'lp{ogl)puT sguloÁu al,aplos Taulas9olelasc (qprrozs) sesrgl s9 ru9.,{3a Jaqrua ze eítoroqa; ulqJno 191s9rrrÁ3a aulaqal $ ruau J,lu 1ruau9ilol luozsn'souoze .r"onurruXl?H'i s9 uasapz3allaí 1nsgpoTl9pzpD ,{Fsal {allopzsuuaq lgzs1J d3a 1n39s -so)íel'uual {€uelrel louodx a l€gsupze3gzaul'1elnsntuzlplrde1 }T {9nal -zsalía1 I9q)pI9l-u9sJI9{ redg.rna'releurreÁ8 rwlapa>Isala1 ruopleqÁ3eu redgrna Á3a-Á3a luFI ')í9lpzan ÁBy:uupua3.ry s9 pllg4zsny plazÁlaq :f;gsepze? souozp uasalal9{o} e epl9d ar9s9pglía1 snurzrleltdo1 4eurruÁ8 V - //aupqsnruz€o1pzs plslxJpru Á3a 191eruu.{1o; saÁu9lalgzs rualau9lJol p r1 uagzaía1 Á3ul'eq7t98ale1 t8gsepze? uallaÁ8a l9lau9lJol 1azurau ,{1aul -eF^ IlaqlgzsoruoÁ8 pposJ1x ,tuau >IIs9III p '{rzo11pqtry ryí8a zu yaul'gz -gqugln{ p[pgulsgla^au ueru'>íBzpquqp1 ryeÁugrloÁ8eq relqrlod paru '9z9qu9ln{ {nlal9lazssg ld9u paur '1rzoquglrJ>I alau9uol {aulazweu gpos g,{p^ p>pl9pugzsllűgzs ruau DIp'lautluapunrr -aq &ayt&ysapzu8',{Buu 19{ z9qau ulau lp1o ,qqgzgqu9lmí BuIo^ ugze3l s ubyzs 'rulgpl8aul l9ulazs ,anrual ila[a{ >Ipugluoseq 19q9tí3pu >Iaulnlau naFqal eq8lp ueq3gsglp^ v -9lJ9l uaq9ullap9 u1ezgrcÁBean t3gsepze8 rrralau9lJgr V ,lalnJal lp|ovel -9zs lgl9íIauo 'd8Bu 9lra{pu[^I ,)apJ9 r3gsepzu8gzalJJ e s9 snlglJela1o.rd e 'Bgslg?pd u :l?zs e[o3e1 >1apr9-podosc Á8Bu uroJ9tt lglla{pu5^tr,uoru1eppJ ,I9 uaqJazspual plsll -.ro; tredr zp l9 luaru uaqgpl uozeÁBa,q{ grra{pulnt -elrde1 pJoT gluoseq 8gzslo 19{puy1 ,>lgulpqJ9^ 1939s9luoseq Á3eu 1au -{ns9pglíal llau9lJp.l'1elnígrplnrls r8gsepze3-relluqJal aA9A aqlaluDla1 ,p)HouIpIIV 1psaÁ8g zu yoBgzstolaul9N ezssg )ínsllposBH" :st ergpl9d Á3a tBlnrl.Br aq,(1nzzgllalu ill 1alaza) Á3; 1aqa1 ruau ilpTlu naÁlav,tu '1gz p efio.rosla1 s'- plep upsouozB dd9139slpzs alau9ilol wo1up -aíu91 lqqgl d8oq'pallaure p1ull_p ilDI I1 )pu9lslxlpw p Jo)Tp 1tas9zo>1tp)

_psJ9l 191 a

xglgÍV

Az antitalentum

ballcsapat döntőbeli veresége robbantott aki az 1954-es futballvilágbajnokság után. De Durbin okait megtoldha§uk egy sqeg sokallta nyomatékosabb, elsődleges, a személyből közvetlenül eredÓ egzisztenciális jelentőségúindítékkal,aminők: hivatásfudat, tehetség, képesség, hajlam, tudásvágy, érdeklődés, szokás; vagy: vllágnézet, meggyőződés, hit, rajongás, fanatizmus, vallásossá g; tov ábbá: becsvágy, dicsőségs zomi, tetszésv ágy ; feltúnésiviszketeg, rekordhajsza; aztán az érzelmi hajtóerők: testi és szellemi szenvedélyek, szeretet, szerelem, batátság, vonzódás és ellenszenv (dolgok iránt is), gyűlölet, bosszú, sértődöttsé8; egészen negatív vonalon: hatalomvágy s a csőcselék-ember, a tömeg-állat többi rossz ösztöne; végül pszichofizikai tényezők: idegalkat, vérmérséklet,kedély, karakter. Vö. evvel Engels: //nem az emberek [egyének] tudata hatátozza me1léti.iket, hanem megfordítva: társadalmi létük hatátozza rneg tudatukat." A hivatás, a tehetség, a meggyőződés parancsának követése igen gyakran ellentétben áll a szemé|y gazdasági érdekeivel, társadalmi létével, nyomorúságba dönt, anyagi öngyilkosságot jelent, értetlenségbeütközik, lelki szenvedésbe merít, nem egyszer tragédiába torkoll, letör, korai halálba visz: - ,,ez a zsenik sorsa", mint a közhely tartja, az újat alkotó költőké, fu őké, múvészeké,tudósoké, gondolkodóké, feltalálőké, v agyís az emberiség javát,haladősdt előmozdító elité. Amily mértékbentehát az emberiség történelme ennek az elitnek múve, olyan mértékben a gazdasági okoktól fuggetlen,'J sőt ezekkel ellentétes, őket elrryomó, megsemmisítő tényezőkből ered: A történelem eme részénekvizsgá|ata ,,végső fokon" merőben szellemi okokhoz, a szellem elsődlegességéhez vezet eI: ez az a|ap, az alépítmény,amin a gazdaság1, technikai felépítménykifejlődik, továbbalakul. Vajon hol van az az elsődleges, objektív gazdaságí és társadalmi valóság, amely az teremtő ingéniumok agyvelejében tükrözódik? Engels:,,A materialista történelem-elmélet... szerint minden társadalmi változás és politikai forradalom végső oka nem az emberek elméjében ketesendő, nem az ő növekvő belátásukban az örök valóságba és igazságba, hanem a termelés és árucsere módjainak változásaiban; nem aíilozőfiában keresendő, hanem a kor gazdálkodásában." [Anti-Dühring.] Az elmélet persze kötelez, ezért Marxék igyekeznek a kiváló egyéniség, a nagy ember, a közéleti tettember vaw a szellemi újító szerepét kiiktatnia a történelem15

Mug..k a marxisták is kéjjel, vádaskodva ecsetelik a szellemi nagyságok küzdelmeit, tragikus sorsát a polgári társadalomban, elismerve evvel, hogy nem anyagi érdekek vezették őket, és elfelejtve, hogy ahol ők maguk uralomra jutrral százával tapossák eI a tehetségeket, elfojtják, biintetik az önálló gondolkodást.

zeueÁ3n,9^9íu9^J9ldep 1azs9rulal lJaque ze *aulalla1 1o89sr3vÁue zv s /le{9 ell9^ plsIpIJ 1eu1o8gsuop[eln1 souglpllg s9 sauralaÁ8a'u9n91 r,llp{p -alpü st B8Bur 'xre141 ,re8gsuopíeln1 Jaqulelpll9 zu uapT^gJ '1pla1 1alpalar {oün^!1our,,r3gsepzeB"'sqgrraleur B upq9le>IlB'1aw(u9l8aulgl luFn -a>I

'1au89srraquralI9zlII^IJ e u,9uler(1o; pez9zs,61 e í8oq',,(,r9I,{alaunl sarual -aÁBa zp ruaupq'1eqqesoluo;8a1 e auTruoq pp pluarun3rc ze ruau ruy

.19llpu1 p8allaf r8gsep

-zB3 urau u9plpÁ8a ,/uo{oJ gs39t( yarrr 'plu1olgJquJ9zs {ryos9ru ulaupq 'Tnír}FIo dd9lsg,ro€alu tua§ FII 'glat{IallgJ sI l9qaueilazs qqoÁ8uu8a1 e 'sguort lJaqlua ap /gla{gla tuau za íauuaq pozo81op $ aunJupJ e'Á39tr -sJaq ilail9s8aru B íp9la aza1 B^oqp'uauur;uapulu s9 19qg3eur ellol}splnDl uaq9ullau9 soJozs 9zs u '79[1y s9lr_rsadu9ru? zu a|gp uu9z|a uígzul4'rÁlvl -zso :>1glllp{Jps $ {o{o s9ul uasalazs9riual,uaq9>Iap.r9 re[9c,,qqesu8eru" pllolzspl9^ uepurele'ele1 g vlzercdu,,8e1189supzu9",e[gpu8el rpíprrrloJlel ,8apzalualla '191azílaq -oI1J ullui9zs gsla {au,eleleulla uopípFl uaqlíuug r8BíuB allerua rrreu u9lpllgír&a u7e1931ozs 1aolaÁlarrr '91a B8Bur ilgzpl lDIoI -9c í1o s'anglpJ s9p9zgÁ38aur'11o1e8l|eq el9^uzs a89slaqa1'as9p9l1ap.r9 nuallaz§ tpltollugrr ra89ssad9l'rerrrelíeq ulaupq'urau ergr(uozlg ello^ lpllgJorrroí8 s1 9 ;efi9c grs89rr B as9laua 1au9lazílaq r8eíuu lgíes s9 e>1o 9s39n p llo^ pguls9larrrJal I1aqpJol e 1aura39síua>l9na1 a uo[e^ 'erue189sepzu3 e I9JJa s 'utgtlgzolt1 ,1eureduozsll alasJnJg B u9ll9 lgJ9s9la^ltlü Áu_erlopnr3o[ e xre141ugpll41 s9 s9laulJol v eÁBlgl uallalaqal ruas Jo)pla zuze '1uop I9J s9 1o Pgsep -zeB Á3a uvq9s9zolqlpqla Br{'sr rol1e za39t lppnru Twla1r9 zuzu'41ylÁ8a 1angzaíu9l 1wailazs s9 r8eÁue lqqgl E lraíu9urpara 1or(uguropnl € lzsa^pq -ulqzs'lzse1gl1a39síual9rra1 ílarrrelen 'u9rrrole ruelyreí 191azílaq €eíuB tulg?lozs lla{apl9 8.vsupzv? ugpttu'raqura uapuFl S ,nnÁ8a lq{o 9s89a FIaIIazs s9 r8eíue lqqgl p íuuqgsgp>lelp ruelau9ugl p {pt4pqaJzg>I ap - í8apurrrr 'uesor(ugrlgq Á8err uasgíugla - ;aíu9rupaJa §9 'sa8alpgqa ze za '?ia:ut lzgla e>lunru soÁuguropn1 - 1ugreÁ8a ual9l Tulailazs s9 r8eÁuu lolos9lolp'la{asgzapeJ1o. ; e Á8oq'so89p6,Ie>pllpupl //9lpquapuTtu" Tulpr -a{ aql9lualp sp|rg {PIIJDIP ruau Pq teu1g1sxrPru P {onaplnwPl auaila>I lza - aueq$üoJe>I9q 9zo7e3uq e 1o8gssoruoJuala zp IupAIpD IeJ alzapaJ u9^9I as9zorlnrr(8e arascnrg 9uTI^I,sI pJ9tu9z§ 1alaruraÁ3s9lo{$ /Fuallal -aqu9aJI9J {TzpaIaI ilo'ila{ tua§ rusara) lgs'gpuasala) uaq9{gzapaJlal P 8rpad89ur',,uaq9rula lJaqrue zu" ,,4n4o gs39t(''1elos9zo119^ a >I9lzo>Io {9 Á8oqltmn ap'- uaqlal9 TlIlIEppsJg1 s9 r3gsupzu8 e'uaqtuelou9lJol p 1ulzo>Io lolos9zoll9l Is9IJ9 1a§9zapaJlg.J ,qls ruelÁ8a t'rc41ztl e '8gssouro4{ala zp ,9zs uen 'zg3 v 'loíugrrqglpl Iu>IIuqJa1 e í8oq 'azstad 'sglll ruaN 19.r8eíue lprua 9uualsl ze '11opglltI zv ll| 1raru 'ueq981op 1oÁugullglpl s9 {as9zapaJ

plpuolulueila uelaJaut'1auzsal llal9^pl uoluod {aJ IDIItIt{Jal B :)auilella í3a uly ,uaq9pzad98 ruoppesJpl p JpAp§J'T9Ja{ {ps) JaqtuaÁ8eu u 119q

xa.lafV

Az antitalentum

okból az anyagot avatta az egyetlen létmóddá, mindent magába foglaló és teremtő ,,kategótiává". Isteni rangTa emelte, és szabáIyszerű vallást alapított tiszteletére, mint a dialektikus materializmus taglalásánál láttuk. Mármost nem kétséges, hogy az anyag a legalsóbbrendú létforma, s az anyagi folyamato§ jelenségek vele egyszintűek; a többi: étzeImi, értelmi, szellemi,lelki stb. jelenség, ha csupán Marx-féle funkciónak tekinüük is, felette ál1, magasabbrendú. Az sem kétséges,sőt ebból következik, hogy az anyag1al való foglalkozás , íeldo\gozása és hasznosítása: a gazdálkodás a legalacsonyabbrendú tevékenység, noha persze nélkülözhetetlen. A gazdálkodás a társadalom szervezetében ugyanazt a szerepet tölti be, mint az állati-embeti szervezetben az anyagcsere. A gazdálkodáshoz szükségünk van pénzre,benzinre stb., de nem a benzin ,,okozza",hogy az ember repülni fud. Az anyagcsere a magasabbrendú, szellemi funkciók elvégzéséhez szintén szükséges, mint a gép működéséhez a fútőanyag, de nem ,,okozza" , szüli őke! tárgyukat, értéküketcéljukat nem az determinálja, amit a bélrendszer megemészt,vagy: amit a társadalom feldolgoz és hasznosít. Marx és Engels szerint igen: ahogy a gondolatot az anyag, az érzékelés, az agyműködés determinálja, ugyanúgy a magasabb társadalmi tevékenységeket a termelés, a gazdá|kodás, az anyag feldolgozása és hasznosítása. Az anyag ,,végső", tehát első fokon mindenütt ott van és dönt, mindent ő teremt, ő határoz meg, ő minősít -, lényege és szerepe szerint isten. A dolgok rendjében a legalantabb álló valami tehát a mi istenünk, bennünk végzett magasabb funkciói végső oka a béltartalomban keresendő. Az anyagimádat ,,végső fokon": salak-kultusz, ürülék-imádat, koproIatia. A gyomorállat vallása - alapítója és főpapja Marx, hívei a marxisták. Megismételjük a kérdést:gyomorállat volt-e Marx? Személy szerint btzonyára nem, talentuma fölébe emelte, ám épp ezért több és rosszabb az e1yszetű, eszmétlen tömegállatnál. Ez öntudatra ébredt benne, s ő megalkotta világképét,vllágnézetét,ígazolta|ényét,létjogotszerzett neki, feluszította ocsmány ösztöneit, a történelem élérehelyezte; mint Nietzsche mondja, ,,az íszapot ültette a trónra". Most természetesen nem a proletariátusról beszélünk, hanem a minden rendből és rangból szedődő tömegállatról. Marx és mind a többi szocialista és nem-szocialista vezéráI|at a proletariátust, a tömeget, a népet csak eszközül használta és használja a hatalomhoz. - Idealista fogalmazással szóIva, Marx osztályharcot vívott, sőt vezetett. Ne akadjunk fel azorl, hogy mint tősgyökeres burzsoá-sarjadék cselekedte ezt, azon se/ hogy a proletariátus harcának vezetői és teoretikusai elejétől fogva máig tulnyomórészt a kőzéposztályból kerültek és kerülnek ki -, ez csak egyike a számtalan ellentmondásnak, melyek a marxista elméletet és gyakorlatot erősítik, amennyiben a kivétel erősíti a szabáLyt. Ugyanis az idev ágő tantétel szerint mindenkinek gondolkodás-

-Á1o; e Füp 'Igls9po>Is9uolol E llnsaluatu uaqruazs pzzg p33ot ts9zgllgl pvqezs s'(,qls elunurua,(8ur tdBu Á3a 1u9lualaq'pazr1) uaq9íeJ 1osglelp8 -Iozs iloqpzs8aur uasa.Áu9arol 11on gvgqr:Iozsuq-sr1 '1err9zs IBtu 'Á39qqoí V ,lJaw$ ruau pqos wo1eppsJ9r sg9pnal e 1o39q1o1zso;3o[ saílal ílIndBIB uosylzso&aw3oí'tBqpplualle xaldurus s9 plJnp pouror(ula s9 grloÁula 1urru 'Á39qqoí s9 JFsapIo.J e lII9 ulau u9lulzs za l1snruzqppnal e )91zoq 19 ,pJugJ4 ltpzs9sJ B )alIR >IoJgqJpq ueqruo.Áu paw ,as9Jolaq 'l19p uas 8arrr 195 {oJ9qJ€q e 'sglropu9,rd9u e '4ezsgla gslT.l{ wau€q'8aur a11o1uop rrro1ep€JJoJ ulas p8gsryzsgsJ p S ,lloz9Á3 etqc.reuour lr.llozsqp zu'elyelnlp IJ9zs9sJ p luaupr{'F_lIaJ ilapa{ala{ Á8en 1a ilo{nq urau '1a llnlzsnd rrras .Á191zso 4d3a upq{}Joq9q.rg3lod s9 ueq1o39q9n a ulg lrzlaí asglda.razs sn{IJglpl{Ip snradurod s9 pIInS 'snue1,1 l9s9z|JJ9| 1nq 1o89sl9^ Iqq9^o+ gzuult9zs lgq9s9paJa^a{ {o{o relulodlaq s9 -In>I e ípolnqla /uaq9{epJ9 3gs1zsuled p ptu1eppJJoJ >Iosnr{JJBJD V ,11apa.(u -98azqa 3.eslzsercd soloulq e '11opgs9ra8aur (epgr1o1zslJe í} Á3a) ercg.l ->lolzslJp ze nv|v 1aÁlaul '>I}Joq9q 9llp9tl p ulaupq '91p71?lz?p1 (>1allualla -Álryzso) {o{o gslaq urau 1989qgtl,BgsesrylzgT V (,alaun1 'pgztda sgpez9| snreped5 y) ,esglguaqruazs sníaqald s9 snrc;.rled 'e3lozsqet s9 ppqpzs e IpaJ ruas pd9l ruo1uppsJgl lplugJ e 39ur aq ,,,e1lodes) IoíTrlIoq_pq upl -lppoípzs 1o8gslzsered rlzsse zB s9 analrd9 pnplunrrrrazsÁu91 lpToslruuJ -rd e Álaruu'ze 11olt €IqJJBuolu p 'llgpg{rtllJ pagsvzaft&aayaqlagozfrulwtol a Álavn'razspuar relulod pqp1e^ llo^ pI{" :aq í}aza^ Ia[al9l p la^^a 19[91unru il} Igíulo1eppsJgl s9 IgJsgIIp^ rururglodozau s9 lllo1dtÁ3ag zu ,H ,Tprzo{Iopuo8 s9 plslplualJo salaí e 'pol1ue.rg {all9 uaqJazspual spru s9 r39r u'1unzzqlI^ au uglel I9IJoT9 zV uazs98a 1ad9u {eulppo.rrq ,{Ipg^IzsIaJ'lrpgloszroural'pra1 Tní9z9{ I{B ípssgrud8a uaquazs {pullg s9 Te1II9 Áug8azs sg 3vpze8'l1o{ugurleszDl s9 g1oz(ugunlgszDl Iass9lrquazsÁ8a qqasraÁu 39I^,,,ll9p gzZv tt plgsgplzsnd sallnÁ8a 1oí191zso 9II9 upqJJpq e í8urr'pngsglnlelpl9 ruIIppBIJoJ luo1ep -psJgl zsg*a zu fil &pww ílaur '1ocreq ueÁ1o '1ullelí1o; loJJpt{ l1;íu píeul 'ilal íar p íeru'ueltepolpzs'pssgruí8a {plII9 uaql91ua[a souold1o1'poruoÁu {a s9 gulodula :uaprnor 'íug3alra}saru s9 Jalsaruqgc'ÁBgqqoí s9 .rpsap1o1 ,'snlaqald s9 snrcpled 'v?lozsqet s9 puqez3" :19ruralau9ugl E alal9l} slJgp -rdel u9I9.JJazs paJa uauul ,argnoí u 19stz9u3ord al appzs alglaq s 'e.41pur p pzssl^ ailallta^ lza 'I1p}lolp1p1e uguroÁu esgzoíugrupue1 1oÁuozsrn gII9uuaJ u9dazo1 puzvzs,51 e 'qaqeJo{ p l9lal9plazs39sepze3 s9 -tuol -pp€sJgl xJpIA[ Á8oq 'lgsgl;delp8aul e lze 1au.Áu9rual9^zo{ soÁugrrropn1 reru e 1nhzsailIapl ugípuy1 //,elau9ugl 1ocreqd1g1zso alau9lJol uIoIEp€sJ9l É1ppauapuq41" :nlz8ora1,,dug4lgry Blslununuo;4" e lgl,rt'lu9lerugrxe '1alladep zy ,zaq?F|vap cnqrtlyqso zu 1un11o1nfta Á8oq'sa3a.(u91 ,Bfigulu -Jalep a1azÁlalq,Á1glzso ,qls l9s9pa>Ilasl tr'191az7l39[^'t9[yfigloap1 '19{p9ur :

)a]aíV

Az antitalentum

tonos háborúk közepette nem csekély egzisztenciális könnyebbséget jelentett. Anyagi, gazdasági helyzete nagylából egyezett a kisnemesekével; s mind a jobbágyok, mind a nemesek osztálya számos rétegre tagozódott. A feudális nagybirtok történetében pedig - a halmozódás állítólagos tör-

vényévelellentétben - aránylag korán megindult az aptőzódás folyamata. Ugyancsak már a feudális időkben a két nagy osztály közé benyomul a harmadik, a polgárság; iparosokb ó|, kézművesekből, kereskedőkból tevődik össze, városokba tömörül, s külön jogi, társadalmi és gazdasági helyzetet szerez: sem nem elnyomó, sem nem elnyomott. Robert Saitschik fuja: ,,A középkorban s a renaissance idején az emberek sok tekintetben demokratikusabbak, azaz népíebbekvoltak, mint az újabb időben. A középkori v árosok élőlényhez hasonlítottak: lakóik szoros kapcsolatban éltek egymással, s a városukhoz való tartozást űgy érezték,mintha anyjuk lett volna; a testületekbe tartozás természetes büszkeséget keltett bennük s bőkezűségre sarkallta őket a középületek, tanácsházak, templomok, céhházak építésénél." Ugyanő hivatkozik Peter Kropotkinra, ki a középkor gazdasági életéttanulmányozva, számtalan okmány alapján bizonyítottnak veszi, hogy az emberiség sohasem ismert olyan időt, amikor mindenkinek viszonylagos jóléte annyira biztosított lett volna, mint a középkori városokban: a nyomor, a túlhajtott munka s a bizonytalanság, a mi korunknak ezek az uralkodó ttinetei, akkor ismeretlenek voltak. A középkori városok, szabadságuk elsó századalban, a bőség és kultúra középponLlai voltak, aminőket azóta sem láttunk. A kézmúves,sőt a napszámos munkáját oly magasan díjazták,hogy azt ma a munkásság elitje sem tudja elérni. Csak a sok német és svájci város és angol földbirtok számadáskönyveit kell magunk elé tennünk, hogy meggyőződjünk róla: a céhekben, tesületekben, testvériségekben a kölcsönös gondoskodás uralkodott; a beteg tagok ágyáná| két tagtestvérnek kellett virrasztania, a halottat temetőbe kísérnie,és hátramaradottait rnagához vennie. (A múvészek nem átallták magukat akézrnűvesekkel egy rangba sorolni; céheikhez tartoztak még a renaissance idején ís.) - Igaz, tesszük hozzá, hogy a munkaidő hosszú volt, reggeltől estig tartott, viszont az évi 150 ünnep ugyanennyi sztineürapot jelentett. Mint Sebastian de Gtazia, amerikai szociálfilozófus, tömören mondja (1962): a régieknek kevés szabadidejük volt, de sok pihenésük, a mai dolgozóknak sok a szabadidejük, de semmi pihenésük. (Kivétel a kommunista társadalom: itt se pihenés, se szabadidő.) Marx elméjébenföl se rémlik, hogy az elnyomás, a kizsákmányolás az e1yes rendszerek - vagy inkább korok - hanyatlásának, elfajulásának tünete, általában bomlástermék. S azt sem akarja fudomásul venni, hogy a hanyatlás nem torkoll mindig, szükségszerűen forradalomba, a változásnak, megújulásnak vannak más útjai is. (Anglia Cromwell óta egy forradalmat sem vívott meg.) Végül nem veszi észre, hogy a polgár sem

'sauralaÁ8a fu9ulalfa; rrolqqe[p8al € lza xJpIAI í3og '1tzslal r€rr Bq 'glg1ellezzoulgJ lel9 t3gsupze3-nulpppsJgl 1ocreqÁplzso ze s 'rg8lod e 1gsgln;uÁI9d grpl 9IeJI.o,J

,rzsa1

9n9,{u9nro1

p upqglp^ In89^

lpza{ ,Ia

Jo>pIE

i9llolIJDIPl

1rcíugnperpw snuzqppneJ p u9lulzs laJaploqaa{ pígproqsen';lía;lara1 s9 lla/vlluoJJ ,eqsJ9g píBru 'BqplJpptr^tr >Iauzgllg)lg ToJ9zspsD IplIIgI-laü .ue'_ FJoqgqlz§pred e s9 eurp3zoru Jaqln.I r9s9ploq üoppoJlq leu9u rrold9zo>1 e lzlaí ÁByueÁBn,8aur alzgla sgpuz9ílzserBd ,{Bol7 'gzwallaí s 'e1o19s39rr ,,s?pg1[a!" sal9paJzalil ír3a 'l1oa a[apr >1eugsgpíe;Ia {unsnruzll -ppnal rrold9zo1 IguJ zg,I9usJ_pqol^J 91o.reÁ3eu B lu1w'>IpInqIa 3gzslo zu'1gllelazssg ze luFII'>IeqqoÁ8eu >IgJa gzrlql 1zs e e11;.,1o39zsro.reÁ3e11 >Iulasg uaqqa89r Á8urr '1eln?gzsto pI_o.pIoJ >IoJFq u '1ourelp lpllgJlzsnp ze s9'1eloruelly 11nsa.(Bgzu >IgIJopu9^I1 redgrna ze qq9ln3a1 8aul {9llol -;dele Á31 ,uuai l€t1ppJptu s9 a49I laqgí IplI9 sg3o1ezsso >1esc 'uroppoJlq 'urBIIg'Bfzsrc'lazutau'szlg1 uaÁ8a1 /sgza>Ilangzs lJaqwe uepuTlu'p9zsaq Bqolso //,Ia^9Iel9^I>I {pwlpppslglsg nplruprd e""' :19ur9|xu ze e11o>11ed -8arrr ueso>1oÁ8Bu qqgln Ia^^9 uaM8au 1r9ze tp.lg1 pl9Dl p l9qlq B aua^ -ans? sr qa3ug 39lnl ,Tpquol ruau 8arrr 'eulon Doí uras aJl9I uaplazsÁ8a ulalau9lJol p za Jo{)p '>Igulgr)up {al9luaila {psJ la]unlal9 pt{'19uua1 1oc -reqÁplzso zB >IpsJ lalau9ugl >Ipru1eppsJgl p Bt{ ízsuezsuou xope.red',,alau -9lJ_o. 1 1ocreqdplzso alau9llol wo1ep€sJ9l l8ppa uaput141" :Ial9l p zg, zs?I -alolzslJv J9uI plpuotu'du91 sesrgl Jaqrua zy ,(a191uaila s9palsa89sualla ze) erup8o; s9poTrlurrnlí3a ze 'splnsJgl e 1rlíaruuaq a^ala ueq9zs luol -ppesJgl u :1gzpql?zs p lunu'lauaÁ8a1 Á8oq'pala1 ryqqoÁ3uu 19Ja gupl _ezsso zu sltÍavn - lInsJPl Pq'ilgpg{rlünnÍ3a'11o8o;azss9 Pt{'lgÁIo8ptga B 8aru pllptprpgtl.,(3p 1esc'1a palaqpaí.ral Á3p 1esc 39srraqrua zp '.raqute ze tí3oy 'lp1 rynr4gl Io)H€ '4rryurazs e eallÁu s9 lgpJe zu 1nzz?u uH ,pzssqn{ Dalsal urypl4ded pllgel p rueupr{'so89s9pl uras 1níap.la ze Á31 ,lDInIH 9tnllol ruau aq'ry391^ {nuazs gu8oJ tueu Ie lal9wla ze uy'{eq pulol rues ze 39ru s ,l9zsau el.aplos l9ftIpq urau'191 e {9b9I ruau lglgpla zp {9 qnígqTq l^Jazs za'laupaluazs upqs9llptiloí8pu s9 upqs9lglpT^gJ FüIau -9lJ9l Á8alurw í>laol9zr9 qau_a$ol p {puup^ Ip^9í]r{ BrrÁuuB '191aur 1np1 -zsegl;! >1au8orop 1alala191;39n p8ueqsolqo uaílruru'qa8ug s9 xJpIAI ,4pgzoíug^leq gppp^yp gzopv?pJ pl9u 1e1l9rorloÁ3 e d8oq 'Ta .. d3l,.,pnpsquorrdep {au9lazs9rural3au Izsal leqqezssor3al u s'l;uop . lrg -íBInr ra>Iguolzso zssoJ {psJ sI {auJaqun ze 'u3o11al sad91 1ppuarqqeÁu -oscep3a1 p )psJ ueq8o1op s9 uaJ9l uapunu rl'elsqerralprulqJJp zu'xlu71 urv - ,ruplzsndla ge>IB ulau pq'ugsgpele3pw ilaila{ prulplzoll9rr .,(8oq uráueq 'epplzsnd ileila{ 1a 1eu39sr981od u d8oq 'uaquralap? ze uuqqu tueu - alapza{ 39le í€y s9 sgpíe;la ze '11on 1uo dglal zg,llgla s9po{19pze3 l}Áu r91 psqpzs s 'llolnf pJ9sJr.l§J luo1elpt{ p Jo{Fup 'zoqsgloscg;eq upllgloqpz e po8o; Jo)plp ruaupq'alpza1 pssglor(ugruT9szlT'pssgtuoíula -e>Igt B

)a]aíV

Az antitalentum

mindenkori (történeti) törvénnyé avat)a, rávetíti a múltra s belőle következtet a jövőre, az - mint mondfuk - a történett érzékhiányának következménye. A polgár aztáa a Nagy Forradalomban élre kerül, de csak az 18€-as forradalommal hág a csúcsra, veszi kezébe,a történelemíormáló hatalmat, s az ellentéteket ialóban végletes sé élezi.16 Ebben a pillanatban lép a színtérreMarx, s felveszi a látleletet az e|éje táruló helyzetről. Az osztályharcok fentebb idézett gyors elintézése után áttér a jelenidőre: ,,A mi korunka t, a burzsoázia korátjellemzi, hogy az osztályellentéteket egyszerúsítette . Az egész társadalom mindinkább két nagy, ellenséges táborra szakad, két nagy, egymással homlokegyenest szemben álló osztályra: burzsoázíára és proletariátusra." Igen fontos megállapítása a következő: ,,Yalamennyi osztáLy közül, amely jelenleg aburzsoáziáva|szemben ál1, egye: dül a proletariátus valóban forradalmi osztáIy." A többit eI fogja enyészteni a két nagy ellenséges tábor harca, a középosztáIy, minden rétegével együtt, eltúnik még a kapitalizmus uralma alatt. A kapitalista rendszer, mint láthrk, szerinte a következő állomásokon fog áthaladni, mígnem kikerülhetetlenül elbukik: 1,. A középosztályok lassú pusztulása. -2. Az értéktöbblet megszerzése, mint a kizsákmányolás eszköze. - 3. Tőkehalmozás és koncentrácíő: monopol-kapitalizmus. - 4. Kisajátítás. - 5. A proletariáfus elszegényedése. - 6. Válságok. - 7. Permanens forradalom és kataszttőfák. - 8.SzociaLizáIódás a kapitalizmuson belül. - 9. Proletár-forradalom és diktatúra. ].0. Szocialista-kommunista (kollektív) társadalom. Mielőtt e tételeket az elmélet és a gyakorlat kritikai rostájára vetnók, állapítsuk meg a következőket Marx helyesen ismerte fel, hogy a nagytóke és a nagyipar fejlódése a halmozás és a monopolkapitalizmus irányában halad. (Adam Smith, Ricardo és Quesnay is észrevették ezt a tendenciát, minthogy szembetűnő jelei mutatkoztak, de nem fulajdonítottak neki oly fontosságot, aminővel valóban bírt, sztatikusnak vélték.Marx azonban reálisan látta meg, belekomponálta a történeti folyamat(ok) komplexusába, s a kellő helyre illesztette. Ez elméletének pozitív tésze: beigazolódott -, csakhogy a folyamat végkifejlete egészen más irányba fordulg mint áhogy megjósolta -, a következtetés már az antitalenfum antireális műve volt, a történelem, az élet gyakorlata megcáfolta. - Másodszor: Marx mutatott tá először, hogy a társadalmi osztályok szerves képződmények, kialakulásaiknak törvényei vannak. Addig is beszéltek osztályokrő|, íőként gazdagokról és szegényekről, elnyomókról és elnyomottakról, (kizsákmányolókról és kizsákmányoltakról), de csak olyan értelemben, hogy helyzeténél fogva mindenki eleve ide vagy amoda tattozík, vagys az 'u 1848-burr aratja le a francia forradalom gyi.irnölcseit.

,I9u9s9zulep pul9l llopp Zu qq?^ol lnÍulau s /lall9spt >I€sJ upq9í9lp^ uúq&WsnaaualJ apu?uoyylltouhylzso zV :e^D,ul l1elzsp8pwl"J *rnry

^ t3gsupzu3 lar{al was dd9lrruruas ap'uepezo.rgleq8aur apz,{1aq FIIIBpesJ9I ,>Irya>Ilasrrr lu9ple s 193eur e§re1 1eu:931od e8eru 'rulautsrla 1eu.rglalord l1on ualalíu9>I pJgsJue.red utua1 ap 'allal;sgunu 1eufnszJnq 89ssg4unu B '11aza1l[alal8aul xJpIAJ 19lÁ191zso saÍ191uola1 p IgJJE (,u939lp3ar9u '1u -zBuIIpTIB ,,Ja>laJads" pIp.JIn{ l1on ualalÁu91 'e1lorgzs9rual8;pad 1a39sr_ru -Iau? zu'po8gsupzu8 zsoro zB plloqruoJal u9lnTru :lu9lJol.(3; ueÁ8nles3) //,TpJn zu tuzo31op >1eu3o1 lutppu píeul pluazg" :ugttluelafr1 pz(339n -rlzssoq lt[r89p'u9lurzs u1ua,I B3Bur 19s í8rgs9ln[u.rruolern uluaT uezs93a 'sr ruole8zoru plsilplDozs e'Bgssg{unru p plloJosppo s '193eur eftlerr 1eu -gzovel zoq?gsry3lod e q39u í.rglalord uaq9ullalJ9 laI9uIIa ze e,r8o;19uua 'BhBzs8atu 19>í9ll9 nllg zB lullazs xJpI^I tÍlal;u',,aqgplpTuntu rtuppesrg1" e eqqp {Tzsl9íalaq uasa8alpgsla zuze 'zat7gs9laruJal rLJg ze sa89slnzs sI 9^9 ze Á3oq'uala139q9>I'lpTunrr4 zgn za&v tl, ruau pr{ou s'sJutu aqaÁ8a uglnpn '(l,p1lz|! e ) sglunru p luFII 'Á3l1esc pqnJg eh(gseoq 19íaraopnw (FuaI -pzs) 9zo31op r89srurlau? zv - ,t{3a zg ,9lu9p uras89ul dele r8gsepze3 e ,sgTD{paJ uasauaí8a lgs'zu9-zoq8gs.lg81od e 1guÁplzso sad191uqa1 a lgqal 'a1 >1tzspsc gr.rglalord Á3oq 't."J - sT lulJazs xJeIAI - sr39ru 'rgplord lulJaz§ alazÁlaq 89sepze3 zeze'sg4unvl 3ep9 zv 1ur_ur'sara4 laqqasa^a1 (s9>IBtsT] glla{puFll) soredtst1 s9 1zseredsH 1os ap 'rup ua31 ,91uop e dep r39s -epze3 p sI uaqqa zezv ,a^I?l! Tpuupl aJs9ulqla 1u9lq9Á3a '1euellzs epo Á8err apr lulJazs >IIa{apJ9 r8Bíue'{alsa 9zo>I B>IwoFuI 19{ e 41 í>le1lodu -guDI9szI) s9 >191oduguDlgszDl :aprrrrud s9 s.ra.Áu uazs98a esgzorgleq8arrr

xJpI/{ 2Álgpso ze nrr :eu98alu{ qqesoluol8a1 p 'gsla ze pgíounu up^ lll /T,at4eqel luzalazsPual upgpuPppJBru lgupllal9 'rualyzBot 1releuleÁ1o; Á8o'tirlas 'qquÁuo4gzoll9^ s9 qqellgzsnT Ie>plos alal9|üaz$I ?ll.? g1aza^Jezs qqallalazsso F)pIo§' wel? qqaua^ala Ie>plos'1o8eÁue s9lodep 1í.pr(u ua8r q ruau ruopppsJ91 e aolaueílr í8oq -lu$ü 'Iualzsa{Jazs p49:u93alol glpqzIq8aru 'pl911zs llopq urau er891orc l

,vpí 191ode1193alaq'ly3 '-ozs u Á8oq ]19 upqqp [eq qqgfial p {untulJaz1 -9supllpplo8arl eruglqord e 8rpurru s98uallp1-1al9ulla zu Á3oq 'arr{u91 u s aJJazspual 'arlal9rrrla gporodezs 1s9M1o1 s9 uplpltu9zs p {unpln ugdnso tnheqlozg^ tuau plÁlaqa 1zpw1etls9pr?4v lzi1 (,1a.{u9rupara sglualaí 1eu -uPA uPqs9lPln{talzs9r e 1es3) ,8odol uaqÁlaq /lJPl I9u-Ps9z9InuJoJ ]alal9l /{as9pJ9{ g1andup ze 8rgrrrpunu íarqqgla polníuras er891orcozs sauralaí8a zsg&a ze +gs'qq9lol lpp1ut{ rueu pupl uras 'e8eur ap 'lp[dep íugwop -n+uopppsl9l p allapn8aur upqglp^ xJpI^I ,IaA^e il9ípuTtu {4ípza) ,1reídep >1eugÁugrrropnl wo1eppsJ.pl B ailalan8aur l9qal xJphl,a49I 1auuoí lgqgsglnpglazsso 1a3aug1 p

- {piloruoz(ula ze \9^I1- 1oíplzso

)a]aÍv

Az antitalentum

alapon kategorizálni. Ez kettő. - Hová tegyük az önál'ló értelmiségidolgozőkat (ügyvéd, orvos, mérnök stb.)? Vagy azírőkat, múvészeket? Éppoly kevésséproletárok, mint kapitalisták. A kommunista ,,áLlam" persze igen egyszerúen oldja meg a kérdéstmindkét osztá|yt vagy réteget proletárrá teszí: amazokat kizsákmányolja, ezeket prostifuálja. Vugy éhenhala§a, mint Trockij, lényegre tapintón, kijelentette: .Aki nem engedelmeskedik, ne eg,yék." Ez három. - Az ígazság persze az,hogy Marx a szellemi munkát nem tartja ,,termelőnek", teremtőnek, ,,csak" másodlagos, az aw funkciója, ,,végső fokon" az anya1csere múve, ,,csak" felépítmény.-Á* ezeken túl, mivel magyatázzuk, hogy az értelmiségew jelentős része, megtartva polgári á|Lását, a proletariátushoz pártolt és éléreállt, illewe jelenleg is így cselekszik. Megtagadják osztályhelyzetüket, s noha ez ,,teremti meg tudafukat", mégis idegen ideológiát tesznek magukévá: kommunista, szindikalista, szociáldemokrata, független szocialista, keresztény szocialista, anarchista stb. stb. elveket vallanak, s mindezt a legkisebb gazdasági ok nélkül, sőt gyakran annak ellenére. Ez négy. - Mire véljük, milyen osztáIyellentéttel és gazdasági rnozzanattal indokolhatj uk, ho gy pl. Angliában a konzervatív pártrtak több munkás szavazója van, mint a kommunista pártrak, mig ez utóbbi tagságának jelentős részétzsengeelméjúkapitalista sarjak és entellektüelek teszik? Ez öt, Avval az idiótikus kibuvóval, ho5y az angol munkások ,,nem elég öntudatosak, nem ismerik fel valódi érdekeiket" , ne hozakodjunk eIő; az angol(ok) a világ legöntudatosabb, politikailag legérettebb népe. Talán Sztálin csordájától fognak tanácsot kérni? Firtathatrrók tovább az osztálytan elintézetlen kérdéseit, de álljunk meg itt, rnett az utolsó kérdésfelveti a következőt Csakugyan eleve, kényszerúen forradalmi osztá|y-e a munkásság, shozzá az egyetlen? És sikerült-e Marxéknak öntudatósítaniuk? Az első kérdésrea történelem világos feleletet ad: munkásság mindmáig egy forradalmat sem kezdeményezett, mindegyiket a radikális polgárság robbantotta ki és vezette; a proletariáfus, persze, asszisztálthozzáiuk, s a tömegeket szolgáltatta, mert érdekébenállt. Már a revizionista mbzgalmak is abból a felfogásból indultak ki, hogy a munkásság önerejéből nem tudja a fennálló rendet megváltoztatni, s a hatalmat me9szenezni; élete végénmaga Engels szintén erre a rneggyőződésre jutott. A forradalmi elszántság hiánya okozta, hogy az erőszakot hirdető programok (Blanqui, Bakunyin, Sorel, Liebknecht) nem fudtak erőre kapni, s még az orosz párton belül is Lenin programja csak egy véletlen alkalomból szerzett csekély és múló többséget. A szindikalizmus gyakorlatilag megkerülte a forradalmi elvet, a kapitalizmuson ,,belül" törekedett pozíciőjavításra, bérharcot vívott, paktált, a szociáldemokrácia pedig beilleszkedett a polgári, parlamentáris demokrácia rendjébe. A sztrájkokat, néha véres tünte-

,vl191e1!,:1ní9ry9zslpTo{lp,arrzo11orrr;*íí3i;fi

H:il§rff 9"'#iilW;|,

uaq}el9 ze Jo>Inu 'uequozp u9ln -3o; e 19p9spl {9uolol saran (3a; l€{€lppJ€lll es9Ja^el s9Ia>IIaJ V ,pJJJpt{ B la{g pllol}pznq uasa{Ial '1aurtuazs gzspuaq.{uuo1 89ssole1 e'1€lFuoAIaJ ugprtu íualp 1errg8lod e po8o1pan,,(8al pn.{8a p.rrresrg1 :as9zÁ8a\o1 sryer8oa8 sa^au B 'snlJau a9s..(p glzruallaí e,resepele8e* du, o

*

ilaza{+a^o{ gIJ}Io^a paÁpq gIJrlIo^aJ ÁBot1'lzv s9 sI l9s9losJgp{nq )9I9u -oIDpuJa}uI ze elzo1o za uaq9íala6 ,8gsgrglalord e '1r;pnlÁ|9vso zp lunu '?gstluzut7e 'lppnlug qanuau p auuaq1Io^ qqasgJa ilaru luau€q'ailal il€|rr tuu,49Á39n r.rg3lodsr1 ruau azsJacl ,ls9llJppllozsÁ1g1zso z€ plInJ9Ia 'qÁ3uq -uaqJasJ uaq-tl6l 8gssglunru u Á8oq 'Áu9lu 1n 1a3aÁl9q gllseleln{ FIIIau9l -Jol €JJJppnT p s't1 eípuour lgJJppn{ epue8edord g1Jsolepnruo plsTxJplu e la|a|lgl p zll ,EIuPl;1p p_rÍu9urz§a sIqq9IP8a1 Á8err'alualulalel +9Pl9del -uTlII FuleppsJ_pl //^!l)aIIoT" 'lglvs'[T auaila{ qau paÁpq s9zuprn '9qq9l JgluIpppJJoJ ruau s9>Iunul 9Á39 tluza.razs8aur 1eíeurropa19 ze s'nuppplJoJ ulas a4asa Tunuas ap'd9>1Áu9urzso laqal JoT{p 'sgrcleal 19s 'lpelrazuo1 'elsrlenprarpur rrg31odsrl Áplzso qqese8errr e za eva6 ,1[píu urau 19pl9d _plupl s_plu luopppsJ9l p Á8oqruTru'lpusolpug^IT /Ipuqqpllopppt{ e eh9l 1g[prapualzs {pugll9 allglgJ p uagpglailg19193eur Á8aluprr Ál.elzso uapuTtu t{Boy'ngzzgreÁ3eru pnae s - ítuerysgprr8aur >1lz$laJol }za'ad9ldu9ur zsa ze ptuJoJlal9 p u d8oq'lrraursqa sI {9+sTxJptu rr931odsr1 upq9l€ l l91eus9Tunrü 8gssolepnluo zp nuv e >IIs9III e lglpplo 1eugígrrr9lqord 1n8errr'pailI ,sol€pnlu9 llo^ ruaN,PJ91II -9zs ul4g1a'ugídep alal9ulla'xlutr41 Á8oqe'lu9>1íplzso nupppJJoJ uagJazs -r(ugT s9 a^ela ilape{Iesn wau snl9lJulalord p luTJazs u89spue1 salaln{ rual _eu,e+Jol V ,(sT ueq1o8gzsrc salzg,í3 rolÁ1o) upqqoJDl 'ug/1o; as9p8uaÁ3 sguloíu e 'a89suallapa891a d9u g1asrn 1grorrro,(u '197uzop19l9^ r]Joq9q e s'1nze1 aíara uropleq e tgnq8atlt'sI llpp aqJal 89ss9lala1 p {ps) Jgtu '1ezÁugvslo{ spJoqgq e !(u7ezo119n so1g[es >1r.(8a {EtuIpp€IJol e za -) pI 1I9^ ,rue1[o;1a lptüppplJoJ uasard98 alulzs ,uoq9q ilalzsa^ p trylopuoul lulhtr 1arraM8a; uaÁ3a1 eíp_our Á8oq 'epolyzs v3eul uaqz§9J puprqJo zv s '|a rrolní urau 8rurolpppJJoJ llg 'Á1glzso s9 3al9r 'ruala rxazualla uapunu au zP llo^ a39suala[9lr9sPí r]Joq9q ilalzsa^ -uaq ila^lzs9r Ís9p>l1a; zsoJo T-906I snldn - :l9s9JolDI 9^9laqal allal r]Joq dd9191uoseH 8l,1aun+-p}94zsplol -9r{ §alzsarr e s !1orr a^Dru {9IasJ9sJ-J_prupppJJoJ sosg}p^Tt{'1zgl1azurau í3a ueqgíglp^ ap írual;sgurru'lulalu4l1a; laus9laTloJsg)tmul plzsq'lpglp^ 1eupolrudr uasoscro3 {glsTxJptu p s 'tmuruo; rszrrgd §a-Tl8T zv 4|zs -l9I {pu9pl9dualla uapeí8a uaqüazs IezzapuIIAI -,>lplFulTsla'>1ap9 1a39l 1aa9s91;391aq qqoí8eu-qqasD{ {as9lele^g{ e s 'gssouglpll9 >IplI9^ upIlIJ Á3a-ÁBa rozsqqo.18al'{as9l nnpppJJoJ 8gssglunru p luau '1alas91

ua8r'lelzo{lllozs (a4azanazslezs) ul?grcdt -ela^o{I9q uaueq

'e71o1,1zs plsJB>Ip

)í,lgÍV

Az antitalentum

be. Durbin említett könyvének egyik jegyzetében utal a forradalmiság kérdésére,s a következő, szárntlnkra fontos megállapítást teszi: ,,Ezis egy pont a marxista gondolat történetében, amely körül a nézetek jelentős ingadozása mutatkozott. Mind Engels, mind Lenin több ízben hangsú|yozták, hogy a [polgár]háború, amit a proletariáfusnak vívnia kell, "védekező.. jellegú lesz. Mindazá|ta| kifejezett különbség van a Kiáltvány és a marxisták későbbi nézetei közt. A változásnak, persze, az a mulasztás a magyarázata, hogy a proletarűtus a történelem folyamán nem lett forradalmiaó." Lenin, midőn gyakorlatilag beleütközött ebbe a ,,mulasztásba", a következő kétélúhuszáwágással intézte el a dilemmát: ,,Teljességge| gyerekes gondolat, hogy egy kommunista társadalmi rendet kommunisták kezeivel építstrnkíel." _ De hogy a fentebbieken kívül miegyéb táplálta még a kispolgári eszmény erősödését, igen reális adalékokkal fogjuk szemléltetni. [Lásd: Pauperizálódás.] Állapítsuk meg tehát a történelmi tényt, s vonjuk le a mélyebb tanulságot: Száz év alatt bebizonyult, hogy a proletariátus, értelmiségivezetőivel együtt/ a maga ercjébőI, sem legális-parlamentáris (demokartikus), sem erőszakos forradalmi úton nem tudta megdönteni a polgári-kapitalista rendszert, holott a két háború közt sokhelyt már kezében volt a hatalom, épp olyankor, midőn a kapitalizmus a válság mélypontjára sülylyedt. (Oroszországban pedig egyszerúen nem volt számottevő ipari proletariátus.) Ennek mélyebb oka csak az lehet, hogy - öntudatlanul bár, de - nem akarja megdönteni, nem megszüntetni kívánja a tulajdont, hanem megosztani, nem lerombolni a meglévő hatalmat, hanem részesedni benne. Amilyen mértékbene törekvései érvényesülnek, olyan mértékbenszúnik meg proletárnak érezni magát. Azaz: a civilizáció haladásával a munkás is indiaidualistúaálett, más szóval lélekalkatában polgáná. Ezértbármlly kollektía rendszer ma csak ott nyerhet talajt, ahol az individualizmus még nem fejlődött ki, vagy az individualista hajlam egyáltalán hiányzik az Ómberfajia alkatábó|.Ázaz Azsiában. Azsia pedig - mint tudjuk - a Baltikumnál, a Visztulánál és a Kárpátoknál kezdődik s a Sárga-tengerig terjed. (Szovjetunió-Kína). A polgári ,,eszmény" csakugyan nem illúzió, a haladás a polgárosodás felé mozo1, ebben az irányban fejlődik a kapitalizmus is (neoliberalizmus), amennyiben a tőke saját érdekében polgárosí§a a munkást, természetesen a munkásság tevékeny és követelő részvételével.Lényegileg együttmúködés folyik, a súrlódások, bérviszá|yok inkább családi jellegúek. Ez a folyamat, közeledés már a két háború közt megindult, s eredményeképp a munkás a civilizált országokban, gazdaságlIag, társadalmilag és jogilag egyaránt, de facto polgórrálett. Ám ez nem valami hirtelen fordulatként történt, hanem okozat volt, továbbfejlése egy hosszú folyamatnak, mely mát a rnúlt század második

,Tunzo>IlP^Iq

el>|gzLazsvwdnsc p99npa189rytrazsr(8a'rru Ílalaz(Iaqglel € - s,PI -ozs Á8oqe - arr1o1a(8aur t9ltatlraur 19q8e,{ues9,uoJ ll9uzspt{ {nI€lI9 zp ulau€q 'azsso 1epolJ119 >1n3eu )9 ulau lrnJazspual la{aza íIgqIe^BuI 1gzrezs gpuaza^ rulozol1rn3o1 pryz91q9l'1o1epe rclqzsqpls >1os upq)€Iqq9lp zV

-au8au

sa.,(8a

6I

,pedre1391 P s9 -qelgza]{la^g{ lo89sPpze3gzaw e '1gngrlornq e 'ur1o.r V tl, p39 rsgzolp18o;'lgwlezs ruoJgt{ upQ1g{Ilzs4pls T}uaJ V -ozs \93szt 1pvzznpl1 luozsln adazo1 tlapar{ualsa1 -8aur e ídele'lpduol1a aÁ8aq,,du1" srÁ8Brr' 11op9zo lozsurorgq3aur ugílq -sq a3a19.rd9zo{ To{ouplp^Iq e 3Fu'u9lulzs 9Tos9{unuJ9q € /lua{{osJ euJ9zs 1osouopíelnl 9II9 p.rlal8a1 V ,,,lloilerr lo)Jppn{ lpls9íV ",ru1n>Iplpl9 3o1 9t yígvl,ro; dp1 ,,saÁ8aq" s9pgza8al9r rsgzol1e18o; e .Á8oq 'a1lgpuarroí -8aur uaqlaluTTal g, e o,Álgpso rgla1o.rd p Tnlupilnqa1 >1aula3a19.rd9zo>1 e s '1a1 efupo.ro8nsz qq9{ulpuF! 1eugÁ191zso 1gzo>I1eilgn ualla88n; e ,(8oq 'e1los9Élaur xJpIAI '- eb! - {n+l_q lultr\l" ,(e,pgp8sz|^ 3|-n6I-968I) uH -oJozs ehzse1g,t,,1939ssad9u" .redrc139l larrr?u e 1eugpl9d TTppruJpH ,Ia^Ialal9l xJptrN uaql9luafia sgll_p'sa8gzs /salal9)ol,ue q39zs -Jo }Jazspuar elsrplrd€1 ilopeleqarg|a ze uaqqa '11ep zr9 uattÁBau 71ofr3 -o!3r* uesodep (g1orglalord) 9>1osplunwJ9q e 8rw 'ggpgzgllq&aw uqb:q -sq 93al9r gsdgzon B sr,{8en '?1gp9qe tua>11osc 9ssDI Eul9zs )oso{oulq p §9z9) 0Z6I s? 088I ,€oq 'efuelntury ,Ip{{9po{I9pze3 ualta88ry e aq -tuazs ehnv (srau.rea-a3em) 1ulosg>IunulJ9q e s 'e^Jzso ar8al9r ulorgq l9w -q'pall9ltu azs,,19s93zoru" 1eu939sso{pl t3 .esupzu3gzarrr (y5n) {oupIIV ,poÁ3o1 ltT,rsa.{8g ze upqlez11qgl {1posgul V 91ep8uerqqese8eur e 31Ű '11ep n9 zp pgu8aur uasglualaf evtgzs ,{Bvu sr Á8pure {o]oqplp^rqsq e (3r -€z6Tní 6I) Á8oq'Frapu,lp{nru9zs aazalaí ueq,{ugre1 ?pz7zs 11o1;Áuozs -T^ (%00I) zoq9:ul9zszsso d191zso ze sg'ett1zso ar8al9r uloJgt{ 'eqlezqlq9+ efie13o1 (,,sprcrgo" :la)9lasl^lzsllz9{ '1a1g1asrrqzsq '1e1o1ouplenrq) p{pl -zso r89srruplry pw?u e rozs9|g,la{9zapa^o>1 e 1nhpaul l9q>Iazfl ,{asalal -nI Ipzerupql€pe s9 {€solpqp zs rcs9zo lp1eq8arrr'ltzslaro1 aJs9zaJazspuaJ sopuo8 ap '1e1l9rr98alel-Áplzso ze sI 9 Tlpg>ízsn1 ueÁ8oq '19rre 1un1 -pt{Igzs trrau lsol4tr ( ssot' rt+lllqow IúnilnJ puú laDos ),pp1osgtu€lrdezssrzr nulau9lJo.] s9 lenpzglqp uelpllu9zs /IgJ9s9[tupJgal s9 1a1 1a3aru9l a^lailI '1oÁplzso TullpppsJ9l e '19lÁ3ryl a uadd9 lJI la^}ru saurlapa[ral :{nla^ p8lozs ua^gq uqonzs ,V ulttltd'.rozssalord zsoJo-Ip{IJarup ,|uDlDI p aJ9sJ -uaJazs s '{unsspt{}[pr{u 1ad9l Á8oq'lun89s)nzs up^ pD1olppe soluod ueq -uoze lun{aN 61,_4!sBra3aw 1n>II9u §9po11opuo8 sn{qzsnpls Álarrrrgq Á8oq 'Áu91 pau9lro1 Pipzslaurazs í1o zg,Iassypgllsznuq llgpuanoí8eul B uaql9l -uaila qqasa8ozsSa1 u 'png8eru plzot{ 17sypodanl3 gpuutty >1ofrlyyzsodgz.o21a 'aalaao1 ,,llaÁu9^Jolgslaq" Ipglp^ E{unur p s9 e{gl e s'lppur8au ueq9leJ

x"]aíV

Az antitalentum

lázatában az Egyesült Áltamok összes középosztálya foglalkozásait csoportosítja, függetleneket és fizetéseseket'u egyaránt, s melléje állí§a a proletariáfus rétegeit. Adatai az 1870-1920 közötti fé|századta terjednek, vagyis arra azidőre, amikor Amerika utolérte, sőt el is hagyta a legfejlettebb kapitalista országot, Angliát, s az élre ugrott. Marx elmélete szerint ezidő alatt a középosztálynak jelentéktelenné kellett volna zsugorodnia, a munkásosztálynak pedig hatalmasan feLduzzadnia. Ehelyett mi történt? A középosztáLy 34,4 százaléktől 39,3 száza|ékra nőtt, a proletároké ingadozott, de végül ís 57,5 százalékről55,5 százaléY,ra csökkent. Ez utóbbiak közt egyedül az ipatí bérmunkások száma emelkedett igen jelentékenyen (26,6"/o42,4"/"), de ne felejtsük, hogy ez az ötven év volt Amerika (USA) gazdasági fellendülésének döntő korszaka, a mammut-v á|lalkozások ideje: az ipar maga nőtt óriásivá, s vele természetesen foglalkoztatottjainak tömege, főként nincstelenek bevándorlása által. De most aközéposztály mozgásáről van szó, s eltrlnés helyett a növekedő tendencia félreérthetetlen. S maga az osztáIy igen tekintélyes méretúí,kereken 40 százalékot tesz ki a proletárok 55,5 százalékával szemben. De menjtink tovább. M a helyzet Svájcban? A hivatalnokok, szellemi munkások tipikusan középoszályúrétege igen tetemeserr, több mint a felével meggyarapodott húsz év alatt (1882-1907-ig), éspedig részint a fi.iggetlene§ részint a bérmunkások rovására, azaz a proletariáfus polgárosodásának folyamata Svájcban már a század elején statisztikailag kimutatható. Németországban a függetlenek száma leapadt, nyflván a hivatalnokok javára, mert ezeké megháromszotoződott ahelyett, hogy csökkent volna, -í8 u bérmunkásoké csak csekély mértékbennőtt, noha az ípar erősen fejlődött ekkor is. A francia statisztika kevéssé szabatos, nem tesz különbséget alkalmazottak (középosztályúak) és bérmunkások között. Az utóbbiak növekedése igen csekély, s okunk van hinni, hogy inkább a hivatalnokok javára történt, semmint a bérmunkásokéra - írja Szorokin, s hivatkozik forrásaira: ,,F. Chessa és R. Michels vizsgálatai kimutatták, hogy a [francia] középŐszá|y részben fuggetlen kisvállalkozókból, de kivált hivatalnokokból tevődik össze, és fogyás helyett növekedik. >A középréteg, specifikus körülmények szerint olykornőhet, máskor íogyhat; de egy bizonyos: sohasem szívhatja fel valamely más osztály.,, -Ez mindkét kutatónak végkövetkeztetése. A felhozott adatok elegendők arra, hogy Marx elméletének helytelenségét kimutassák. A középréteg oly sebes iramban növekedett, jövő a bürokratáké leszlo" hogy Max Weber megkockáztatja a jóslatot:

"A

'o

Mui szőhasznáIattal: bérből

és fizetésből éIők.

ppo s /{Tzoupl EqíI9lzso dgzg>lp {Rzs.al qqoÁ8eu,{8oq'9u}zs9lp^ Öl§Tj** 1alaru:aí8 e s9 19u rrgqal p il9z9{ >IalF{I9us9zo>1p13o1 e Á8oqluryrl r. _aJazs sr

lq za uagruezs 1engsrzgu8ord xreryupsotupznqrgd 1an9s9posgla go9zlu -qJal p 'sgposoredl ze'sl ueq{gpl qqreur8a1 € {IposgJa uaqtualn qqesroí8 uasalazsaruJal zapultr^I arÁ8a €IJuapual v s'el?gzslo rredt saz§so zp II9 ,lo1oJglalotd e vínyzs -1a; s '1nrn s9 19 Áplzsodgzonrl9rl pJs9lnrzsnd u |u^gzs sgIN.,,uolapusJ?1 yoszJnq uagnpa7u 5lut!l? uaqfrlaw lwolúpost7l v ,?lt|tu a J?u awppasqy snl? -ualapld gtnlaa7u v 1lpalpua alfr&a fruynlvlazyzs t s'uq1lodosc lgqayold-wau ilnffit q?lazyzs 0t tulu qq7t )lauuolapasta1 y, 4nfruonuausxwaq p889ssa [1a7' IglsnlplJplalord qqo,{8pu uasaluala1 Á8a e^9^InJg{'ttp tpqyhrodosc Áursc -l4 ulz9oszJnq gslal '7zu37 zu (a1ut;ezs) Álau - IgJ9ígJr]l)nrlsí1g1zso razs -pual elsrrclrde1 ilopp1eqeJgla .(8a ad9>1 xreyl Á8oq 'so.(uozrq ea8o;19uug" :ahlda11y&aw s?lllnsJaqotn?pz?zs 0t qulw qqol1au&yssolaluozaulul1a zsg8a zu t?uyzs >1aryfrppsodgz74 a 1ngÁu_aulpaJa gIJ9In>Ip{ sozssg ze s 'uaq-1€6l I9I -9uJgzs {glzspl9^ p lDIIs9ru' v97. 9E6I-IT6I lg l?s9pa{Iaua 1au93azsso39,r Tas9lazlJ e pí8a '|qz91lplqzsqpls 19{ 39uI In^pI ua{aza ulqJno 119u IaJ-000 008 lz9T l€6T-Iz6I eutgzs [sra1 -Jor* palrc1e§] {9I9 lgqs_alazlJ € luTJazs e>1uzsrrp]s uazaueÁ36 ,(nglezgzs 69) >1elpo.rodvzs Ia^9IaJ ugdnsc Taqqr)slal e '(nglvzgzs 00I) )alpgzalazs -pl8aur u9!q sH Tpqqgslp zy :utgyÁuozsttl, zotp?9ssoTplzsso ze l;relliIgzs -Áugtv (sassulc lpuols§aJoJd) 1eus9zolp13o1 qqese3eur s9 gqgslp ze ehy1 {paqüazs s'pa[ra1 (reor-rsgr) ar,r9 uerrcloÁu Dlllzsqpls >gsgul í8g ,4?|uzqzs 91 erq;ÁuozsT^ zoqu9z§ ua4o -zss7 zu'sgpodereÁ8 1plozsqe ze 4?pz7zs 00€ upíq sn ilplp ^9 :zsplg1 Leur7zs a >1upíplzsod9zo1 u a-aÁugrlpeJa plJuapua1 gpa>la.rrgÜ Á8utt 9,{Bo1'l§9pJ91 B {unuual ila{ IaJ 8elrerlro1 '1Áu9upa.ra zp {nípni pqoN í;1ylJguIgzs {o§plunul p aIaJ /9III!u l IgqgIIIT_tu 17:Áugw saí191upla1 ua8r niíy ,H aury 1n?pzrys 0C qulw'qqol1au&gssadgu gzo3pp u frplzsodgzo4 3 :lulJazsa

t9z9{

le>1olppp

,I€61gsla 9p,r pqg[apr 39q9,r € l9qal 'l^? ulqJno aJs9pJ9{ V

,1alalalal pozo81opll uesopuo8 {pupp l9{Bzsq€ls

zy

apsJos Álqzsodgz.o1p llo l1n{p1e 1unre8gzsro g1aza^nuoq9zs ,qqpJppm '- )ín+lgl l]gu9lo1{Iposgul snurzlT4ldo[ ilaIíaJ B sr errr 8road F8_"n -§9q" snuzuelrdu1 p lur_El - sglor(ugrrq9szDl p s '11orr qqod8eu 39qpzsa1 e po í8oq 'F,aIaí 'u.o1o1urureÁ3 e 'eqglg4z§nv 'eqg4,raury qlopspJ9 II9IIITIII 1tatzazgzs >1_oIJopu9^I1 u 'eruzgl;lQ uala1 8aur s1 pnp191e€eq snruz;lup _neJ p'a[p1o.;9plzs trynlgzs,{8y'u[pzeq-smíIzssppl snur4plldel€Bu B ql8uv í8oqlulu'zsal so8ppuq qqpTul lpwre a$uezs V,lgTr8uv 41fiaqltrqafaru 1o8BÁuB polqnrueq u naugzgÁ3Baur 98391a BíIpIBl ruau pIpIB^ u9pu BH

xillaíV

Az antitalentum

zonyult a fejlődés törvényének, s világjelenséggé vált.

A

közgazdaság

vizsgál'ói egyöntetűen mind erre a megállapításra jubrak, csak egyiküket, a kiváló osztrák mérnök-tudősl, Max pietschet idézzik (Die industrielle Reuolution,1961): ,,Azipati munkásságnak erős számbeli növekedése a 19. század közepe óta arra a hamis elképzelésrevezetett, hogy a népesség többi része a proletariátus mellett legalább is (általánosságban) jelentéktelenné fog válni. Ez az egyetemesen elfogadottvárakozás szintén tévesnek bizonyult. Sőt inkább éppen a legiparosodottabb országokban - mint pl. az USA-ban - bekövetkezett egy időpont, midőn a munkásság (az erősen szaporodó népességkeretében) szárn szerint először viszonylag, azutánabszolute tetőpontra jutott, amit azután nem lépett túl. A farmerek és parasztok visszaesése ellenére, az önál.lő (egzisztenciák) száma nő, sőt ezekközt a ,,vállalkozók" szárna, mind a termelésben, mind méginkább a kereskedelemben és a szabad foglalkozásokban. Egészen kiválólag az alkalmazottaké és a hiuatalnokok .Ísy pl. Bécs városában, mint a központi szövetségi hatóságok székhelyén,és a legtöbb ipari és kereskedelmi cég székhelyén, a hivatalnokok és alkalmazottak száma nagyobb, mint a munkásoké. A munkások között a ,,termelők" része egyre kisebbedik a ,,service industries" , a szoLgá|tatóipar dolgozóihozképest, vagyis a közlekedésnél, eladásnál, a felek kiszolgálásánál (gépkocsiszínek, benzinkutak stb.), javítómunkáknáI. Ez a ,,második" ipar mind jobban növekedik, végül egy ,,harmadik" a szabad idő többé-kevésbé értékeseltoltésétszolgá|ja. (Szórakoztató, vendégellátó, üdültető stb. iparok a legtágabb értelemben véve.) A mechanizáIődás és az automáció előrehaladásával ez a íejlődés a jövőben még magasabb fokra fog hágni." ,,A gépesítéstársadalmi következményei szintén egészen más irányban folytak le, mint a négy nemzedék előtti társadalmi proféták feltették. Akkoriban általánosan úgy gondolták, hogy a 8ép az emberi munkaerő értékétszükségszerűen alászállítja. Ennélfogva a gépesítésfejlődésével a szakmunká sok (azaz a,,tanultak", értelmiségiek) részvételénekaz iparban miridjobban csökkennie kell. Marx felállította az elméletet, hogy a munkamegosztást először még a szakmunkások némi részvételefogja jellemezni, de a további fejlődés ennek biztos végétveti majd: >>Az automatikus gyár kiküszöböli a specialistákat és a szakidiotizmust... Ez a jövendölés nagy mértékben talált (bevált) a századunk huszas éveiig tartó fejlődésre nézve. Mélypontja volt a Ford-féle futószalag kezdeti formája. Azőta a fejlődés menete pontosan az ellenkező irányban halad. A modern gép megkívánja, hogy magas képzettségtl gépszakmunkás szolgá|ja ki és kezelje. A puszta >gépetetés< vagy az egyes gyáttási szakaszokat, részmunkákat csupán összekötő (emberi) munka ideje javarészt rnár elmúlt.

s_BTunuqqo[u:lr_r89n,ltlzsoaaru,,no*ooníiXfi"'#*1""ii]J,"íffi ülT,ÍÍi e '(,gls 8epzs9ln;) sglzso8aue>Iunru ;F^pIuozV ,s1lr1|qzs,7 'rugllal 'sgluln>1 -lrnd'sgza Álaqla'grcgrpsnnrup€,€,qls €s9u€lu€qJol 1ad98'suzgqntaqlwaz+ ,7 ,1 '8eduesrar(u 23aul u[qezs 89sríuuaure{unru zeze 'gprclunru ilolIpJoJ€J e u€dns) l9T9lJ9 r.lJ9 llauual e ,(8oq '1a rzstq ry

e ',,gpleltmru nuI€pEsJ€1"

aa

raladurnqcs ppqpzs uaÁ3a1 'ilaÁIaq sgpo4zgrc,í3errr sa8alsol_o.J s9 spzssot{ 7l9ze'.epoJos 9zo{ //{gru9lqoJd srureq" e s 'ulíer lpe1eqpu ue139sepze3 Y ,;,,gll9lÁlaq 11o,r üas ueqlutrll P a^lailI '9llrrrrr v luwl" :rc^Pzs uIqJnC ,a^o{>IoJps lal9ula zu 'uídulv sgloÁugrulqszl1 u 1aüá1; qqglur39rrr aJJfl as?PI?4 plqq?pptt? zp lulJazs aípuarla191 XJPIAI lunu'uo.ros {Izalla^g{ ,aqg8a,ra1 p :llolplloqo>I u€rruoqp'lnralepo aADw nuellazs {puxrpl4i'leugurnlualplqup qqo€pu -3a1 walau9$gl p s'Álgpsosg{unru B B8Btu >Ilup1la 1loln'>1tuplp uql IaAAa -gzs-u? lpzs uaq9zs98a saft a1 snt?lnplold y, 1pu4ezsla lass9saequpq 1uozs ^ e 1gy(laru 'zalpazsvlltrcl u zoqg3pru lar{J,alpzssl^ s 'ugrr;l8aur í8err 1adu -93tazs9l qqasaulau {au9lazs9luJal la{TtIIp'1ala39sÁua>I9^al p lpTozppuTtu eheqlu/1o1 uoppqezs Jaqrua ze :39síua19^al p e§lgrrla; lg{unru e'1o1oqor y ,ualadalaygfr3 Tul9zs ryÁ3 e lzs?l zsa^ aJaqrua{pzs 'e[gyÁugl >1ad93 sn{qauJaqD{ p s glJgruo+§e zu luruI l€sJ 9zo3pp p uaqs9larura1 e '(,,",1an -9191íaraa polre") r9{r9 lrrrosorpered e>luntu e naltmzsSaur '1o1oqo.r e Igq?zal laqrua zp IzsaADl'11allaur s?zatJazs 91a>l'sgrro1g)Ja upllulpqÁ3o1q p zg ,ruIarura1 1gr8raua3Bur uesoleurur(IoJ FqaI (,qls [e1o 'zg3) uono191,1 sllgruJou Á3oq'pualaí]ze s'u989q191 VSn zp rx >191zo31op 1osppnr laul9u -lB8nÍu lÁugurpp1 g ,ls-pllsFpu9lr zp '(lvsv+yíl) l9z(u9rupa.ra qq9lugp8al opuqcal8eu p {Rzsse^7zzoq Bq 1I9^pI 'rulazd9l1a z9qau r'uau upqgJol tr.ruf pzu'uaqglgí e pra1 eqlez 1aralndrlol e'e>lqauraqq E'91cgurolne zv -Álaq uaípul ,€oH ,Iuue^ a.rí3nurazs {ní8oJ ueqteloscdn{ Ip^9s9lpÁ3ry1 lalaulla rs9paíu98a zs|e zu pe'3tgpt 1a poln[ uuÁ8oH -,Ip^9lxlpppr.ro; rredt a19/3eu p rupupl rele 1s9d91 eq'(arud91IIa{ +9) tdptlp $ l9qozsn] Álryzso r39srurlay9 zu qq9^o+uloq ruaupq 'poposorg8lod uaqlaluD1al rw1eppsJ9l s9 , relr1lod '8gsepzu3 >IpsJruau a.r9dazo1 pvzqzs ,0z p r9qar rglalord y ,,,sa89slnzs 89sllazd9{ Tp>IIuqJal 1pglp^ 19s'39ssad9{ IpIFqJal g4utzsse8eu zaq89síua{9lauJal tze?t ze Á8oq s 'efg1unrrr >1ad93 uJaporu p luT_lIJ /qqe^lunpordun Dlunrulz9{ elzsnd e Á8oq 'sgpgzgÁ?Paul e ze raÁu qqplu1pu1rrl eru sglrmw,F?le 1esr u9íala 1ara1 ilolJtu9zs tauglaulJal ,erlns9l;d9lal 1uuvpuz9z§ o1luqDal B 3m {pupllpro; 1ala8azsso spru1el -Pq iltluaPqrtll p9zg ,(>1euFuPrIoJ {gza{lualeÍ e) 1aulaÍu98r 9pala^9u P rqala;8aur 1eupnl tueu s '1e11o;pszlpl {glo{fl Dlpzspru V ,1uallgleq {pípnl ruau uaq9fqqgÉal 1o39zsro zB lp>1osgllg 9l€l{o lI9uI{IaJ y ,rzrrralaí eÁugg {os9>Iunu{pzs ilnuapuTlll pur lpsgpo{Igpze8 1orrre119 rredr g1aza n y " xil.Iaf

V

Az antitalentum

rövid és velős megállapítását ídézni:,,Azéttéktöbblet-elmélet... minden-

esetre halott, és el van temetve."

Viszont tény, hogy kizsákmányolás, megtakarítás, befektetés vagy akármi egyéb okok folytán, a tőke halmozódása csakugyan megindult, ahogy Marx előre látta, s gyors iramban haladt a koncentróció, a monopol kapitalizmus irányában. Ne felejtsük, hogy elmélete szerint ezeknek a fo-

lyamatoknak a tőkegazdálkodás belső logik ája, szew es törvényrendje, természete miatt kényszerúenés el nem hádthatóan be kell következniük, függetlenül a tőkés és a munkás akaratától, s leperegniük a kapitalizmus teljes, végső bukásáig, aminek időpontja egybeesik a proletariáfus teljes elszegényedésével s a középosztály felszívódásával; ekkor önmagától kitör a forradalom, s beáll a proletárdiktatúra korszaka. Emléksziilrk, hogy Engels mrár ],845-ben ,,évekre kiszámíthatóart" megjósolta a forradalmat Angliában, s utána Marx és ortodox hívei egy félszázadon át fáradhatatlanul, szlklaszi|árd meggyőződéssel hirdették a kapitalizmus elkerülhetetlen, küszöbön álló, dicstelen összeomlását, rámutattak félre nem ismerhetó előjeleire; s azőta, egy újabb félszázad őta, a Szovjefunió és a népi demokráciák sajtójának, publicis ztikájának, tudományának, szép- és nem szépirodalmának vezérszólama, ébresztője és takarodója a rothadt kapitalizmus immanen§, perceken belüli bukása. A dolog csakugyan jól indult, idestova száz esztendeje megjött a nagy gründolások, trösztök, kartellek, konszernek, monopóliumok ideje, a szénés olajhatalmak, a multimilliárdosok, pénzmágnások, nadrággombkirá|yok, rágőgumifejedelmek aranykora. A nagytőke valóban elérkezett a végső tetőpontra, ahonnan saját,,belső logikája" folytán, kényszerűen sírba kellett zuhannia. De mi történt? Megsemmisülés helyeft, mfu az új század első évtizedeiben,lemorzsolódni kezdett. A nagytőke, nem a középosztá|y. A proletariátus pedig viszonylagos számban csökkent, gazdaságilag gyarapodott, illetőleg e gyarapodása már a múlt század második felében megindult. - S a morzsolódás, a csökkenés a nagytőke életképességét- paradox módon - nem gyöngítette, ellenkező|eg, mozgékonyabbá tette. Ugyanis az apadást nem valami Marx-féle belső öntörvényűség kényszere okozta, hanem külső beavatkozás, jelesül a progresszív adőzás és a tervgazdaság bevezetése. Ezeket a tókeellenes intézkedéseket a polgári-parlamentáris demokrácia törvényei szerint megv álasztott, váltakozó párt-kormányok tették meg (javarészt munkapártiak Labour-party, nem munkás-, hanem munka-párt, szabatosan fordítva; szociáldemokraták), tehát nem voltak a nagytőke ,,diktatúrájának végrehajtó szervei", mint a marxisták hangoztatják. - A nagytőke persze védekezett, de nem politikai vagy éppen terrorisztikus eszközökkel, hanem belső átszervezés úllán, stratégiát változtatva. Ezt az igen érdekes tüneményt hamarosan szemügyre vesszük. Előbb lássuk az előzményeke! példánk most is Anglia,

/,/9 í,On 9,6z E,6T

vnI r,8 €,II 0,gT

9z-Ez6I

9,€I 8,tT 9,6 v,8 €,8

rt

€,9 9,9

vI-€I6í

í,vt z,IE z,€z

z,9í 0,TT Z,9

z,0I

6,íI 9z-Ez6I

|%)

lasala>I uaFazJazs s9

HazJazs 8TI9d

7,8

0,8

L,9 6,? z,9

,,t

0,, n,9

ví-€16I

Ft)

lesaJa{ llezlezs uasafia1

000 09 000

0I

000 9 000 z 000

T

009

00z 00T

upqluoJ tIIaIaPa^9Í

,*

I^iI

(,enpatz

-T{ qqBsB8eru8al s9 qqeÁuoscep8a1) ,llelp zF e-ilgu s-elrnpssa.r8Óid'e ^9Tie e$;iuosáq""rr9 e8etu í8oq'g1aq4rguaile lgqqe ta^I^9 .?Iaíá |syzgpe .s9pqleTa zP qqgu!,leqruazs r€l 2Htgiaí T^9,9z+7,6Tze u9lnze ulqJno _ IpT{otu9zs llgp lotou9zs\?|ez9zs qqese8eur3a1 s9 qqeÁuoscup8a1 V

000 009

0,TT

000 9

z,€z z,9I

s,6z E,6I n,vI ?'8

,,W z,í€

l,/9 ron

000 09 000

0I

000 z I

00I

6,1í upq-% BígpB ualaparroí l|ezlezs uasafia;

0,€I ueq-"/" ElgPp uralapanoí uapeaazs

mZ

z,OT

g,TT

Z,9

s9 pazrazs 819g

upqluo, utalapaaoí pg

8uy ^ _:HalseJ r€; uaql9 lagsvpzua 9Z6í-9z6íze ueqgrt s?zgpe A}zssaJ "", -3ord p luIIaz§E[ ,prupzoq uoÁ8Ba il9pl9i9 zu .1d'üal"p"igi.r"p""r í19 19q;eluu_e1 .ilI 'IgqpryppJ9ís lzsal BQI9Ie>IBI í3Bn qal>1Jj uplor;dud -{.eu9lguo€el ilazJazs T)sIp^ pq 1d uralapanóíqtaznzs s1l9j l1páuream s9 -JIpt{ '-r(II9.{^ aurocq) lerqape^oÍ uapazlazs sg 1!"rrars'irl9J 'laz.razs lalzgquglpl8arrrwzqlqwlqq9lpzy.llyvuqysyvlzgpe8arrry,1esc 1o8e1 u 8rpad lgu>|osgzoT {BII9A p89ssglala;llolglJo{ e'(uua>11osr uasgla lolpzplJoT p Ttllp) uaqlal -1nralzn zp 819[ara Tes9IeIeJ ryaÁu9,rzs9J {psc 1asaíu9,rzs9r e Á8oq tú8a zE :soluoJ íe[pnl DluepuTtu €9sesrgp(u?^zs9l v Bqunugzs |uuvzzoul l9{ e rru Á8o11 ,u€qsppo{Igpze8zuvd e galuala[lsnlíF rrupppJloJ p389s9pn s '3aur lFpul la^9s9leza^aq s9 Ip^9sgI9IplIaJ puIJoJ 18gsesrglíu?^zs1l e 1uruuí1o1 u zg,ve q9l 13uy s9 upqpllJauy'ueq1o8gzsJo p]s{plrde1 g1azarr P lI9^Il ep'llnuapu.ruI uaq9za{ {oIEIPII9^ Irulapa{saJa1 'rredt 'ttÍByl.z'ugd p IeJ Tplpgzolupq 1ouor(8el IsgtJg q89ur'uala189s191 eígrcuapua1 gpede {auua pqou s'1elzolp18oJ la^9iglug8uru e ugdnsl {pIFzsHBls to§9pgl alpnansg ulgÁuozlq gspllo ze sruuÁ811 -g3sztn ÉIppa zu Á3oq'r.eur

{unIaIaJ u€soJEruEH 2uoÁ8ea Tlaaueu poryreleferu p pala l9uuotl uoÍerr Jo)p|p Í8oq 'ls9pl?4 g|rzse1{epJ9 zp pe^Io.J zg,lzs?l etruaq zsaA urau eíl.elzso 1o8epzu8 e zezy ,,,9z94Ips9JIoJ sgl;rulel8arrr p >IgleqlFu -gzs üau JguI ]arulepanoíug8eru Á3eu e"