Az ember őstörténete 9632079299 [PDF]

Zitiervorschau

AzEllBER

cÁnaift

uu

aa

Z

O§IORIEilETE X?furne í.

'a .," } . ;.3"l ,r:

1i.,_",,a,:.} .

: t, ,:.'!,:/'--r-!:

| .',;..,:.

-'-,

?,;i} .r. i:,.. ",,

,,

'-

.

:., ):

i: ? i.i,

:,yj.

§ A rnú tt születé sc John waechter

Az EMBER 7J

o_o

7

OSTORTENETE

A Mű EREDEII Cí lvlp: MAN BEFORE HISTORY A FoRDÍ TÁs AZ ELSEvIER pUBLISHING pRoJECTS SA, LAuSANNE

o ELSEVIER PUBLISHING PRoJECTS noRoí rorrA : MAKKAy rÁNos

1976.

BvI

rreoÁse ereprÁN rBszülr

SA, LAUSANNE, 1976

n poRoÍ rÁsT

sZAKMAILec nny KINGA Bs cÁBonr ltrrrÓs BtrBNŐ RIzrB. AZ EREDETIvnr ReoNórI sÁNoonvETETTE EGyBE,

A 147. oLDALoN A rÁsrÁzarorer Bny KINGA

Árrí rorrn összB.

A mú lt születé se sorozat szerkesztő bizottsága

JOHN BOARDMAN, Az Oxfordi Egyetem tanára BASIL GRAY, A British Museum Keleti Ré gisé gek Osztályának nyugalmazottfelügyelő je DAVID OATES, Á Londoni Egyetem Ré gé szeti Inté zeté nekprofesszora

A CÍ MOLDALLAL

szEMKözrt rBpBN ALBREcHT oüRBR ÁoÁa rs av,qcí Mú METSzETE LÁTHATó.

BEYEZ;ETÉ S A mú ltat megvá| toztatni nem tudjuk. A már megtörté nt esemé nyek, drámák mé gis lenyű göznek bennünket, mertazt remé ljük, hogy a tanulságok segí tik mai problé máink megoldását. Azidő visszafelé is vé gtelen: szüleinknek is voltak szülei, a20. század a l9.-bő l nő tt ki, New Yorknak az ókori Athón azelő zmé nye,ám mé g korábban sátrakban vagy barlangokban é ltek az emberek. Mi magunk vagyunk a mú ltunk, Az emberisé g törté neté nek nincs belátható vé ge, é s a szó szoros é rtelmé ben nem ismerjük pontosan a kezóeté t sem. Az é lelmet kereső fé lembertő l megszakí thatatlan láncvezeta Wall Street pé nzmágnásáig. A patkő te remtette m e g az alap ot ann a k az atomkutatő laboratóriumnak a lé trehozás áho z, amelynek se gí tsé gé vel a kő eszközöket is keltezni szoktuk. E kötet nem csupán azoknakaté nyező kneka bemutatásával foglalkozik, amelyek megalkották az emberi civilizáciő alapjait, hanem magának az embernek mint biológiai lé nynek a kialakulásával is. Könyvünkben kevé s olyan szemgyönyörködtető kincset láthatunk, mint amilyenek felidé ző dnekbennünk az ő sikultú rák hallatán. Mé gpedig azé rt, mert miközben az ő sember több mint né gymillió é vig a lé té rtfolytatott gigászi küzdelmet, é s ebben mind fejlettebb agyvelejé n kí vül alig-alig volt más fegyvere, kevé s lehető sé gemaradt olyan tevé kenysé gekre, amelyek nem közvetlen szolgálták fennmaradását. Mondhatjuk-e mé gis azt, hogy szerszámai nehé zkesek, é lete pedig üres é s szí ntelen volt? Első benyomásunk szerint valóban errő l vanszó. Ám ha alaposabban vizsgálódunk, rá kell döbbennünk arra, hogy a termé szet

ti n to tt

által valaha is lé trehozott legbonyolultabb teremtmé ny első lé pé seinekleszünk tanű i.Az állatvilágból é ppen hogy kiemelkedett, mé g tapasztalatlan é s ügyetlen é lő lé ny eszmé lé sé nek,amely mára uralomra jutott az egé sz Földön, é s már saját maga töké letes kipusztí tására is ké pes. Ké rdé s, hogy bele tudjuk-e mé g magunkat ké pzelni annak a fólmillió é v elő ttiembercsopoí tnak a helyé be, amely é ppen egy elefántcsordát ű zbeleegy mocsárba, miközben egyetlen elvé tett lé pé sa haláltjelentheti. Vagy a Pireneusok mé lyé nvalamely barlang csaknem áthatolhatatlan söté tjé be, borzongató é s fé lelmes hű vösé be, ahol egy állatbő rökbe burkolő dzotté s maszkba bú jt öregember egy mamut ké pé tfesti a falra. Az ő störté né szminderrő I ma mé g gyakran kiábrándí tóan hiányos ké pet tud nyú jtani, é s sok mindent magának az olvasónak kell ké pzelő erejesegí tsé gé velkiegé szí tenie.Ez nem is ritkán jó eredmé nyekre szokott vezetni. A tájé kozott olvasó a kulturális é s emberi kapcsolatok ú tvesztő ibené s a fejlő dé störté netsű rű ködbevesző rejtelmeiben, amelyeket az egyí e bő vülő források sokszor inkább összekuszálnak, mint megvilágí tanak, szabadjára is engedheti ké pzeleté t. Az ember korai törté nete bonyolult mozaik,amelynek egyes darabjait több tudományág, a geológia, a botani-

ka, az állattan é s a fizika egyaránt vizsgálja. Az ő störté né sz persze számos forrásra támaszkodhat, Könyvünk nem csupán ennek az ő störté netnekavázátakarja összeá| lí tani, hanem igyekszik megvilágí tani azt is, hogy a mozaik egyes darabkáiból hogyan lehet mind teljessebbé tenni a ké pet az emberisé g ré gmú ltjáról,

,,

lDoRENDl TABLAZAT ,4.

GEOLÓGL{ I IDÓSOR a legutóbbi l0 000 é v

negl,edidő szak

pleisztocé n 5-4 millió é v

az ember kora

pliocé n 14 m/.liő é v kainozóikum

harmadidő szak

miocé n 35 millió é v oligocé n 45 millió é v

az emlő sök

kora

eocé n 10 mtllí ő é v

mezozóikum

paleoZÓikum

archeozóikum

másodidő szak

kré ta \35 millió é v jura I90 mí IIiő é v triá,sz 225 millió é v

első idő szak

perm 280 milltő é v devon 395 millió é v szilur 440 mil]riő é v ort]ovtcium 500 millió é v kambrium 5]0 mi]l| iő é v prekambrium 4500 millió é v +

a hüllő k kora

a gerinctele-

nek kora

,r,

l.Az osEMBERKuTAHs KEzDETE

Nincs olyan né p a földön, amelyet ne izgatna saját tórté nete, é s erre igen jó bizonyí té kul szolgálnak akár a legegyszerú bb é letvitelű közössé gek törzsi hagyományai, Mé gis szinte csak a legutóbbi idő kbenkerült alra sor, hogy az ember ne csak a szájhagyományra támaszkodjé k, hanem cselekvő en hozzákezdjen saját ré gmú ltjának megismeré sé hez.

Ezek a kutatások mindvé gig ké t pályán folytak, hiré szben az emszen ré szben az anyagi kultú ra fejlő dé sé t, bernek mint biológiai lé nynek a kialakulását vizsgálják. Az ember származásáról é s további fejlő dé sé rő al, fejlő dé s hosszú idő tartamáról felállí tott mai, elfogadott elmé letek azonban mé g e század elejé n is szinte teljesen

elfogadhatatlan felfogásnak számí tottak volna.

AZ ELSÓ LELETEK É SAZ ELSŐ ELMELETEK / Mind a római kor, mind a reneszánsz elő kelő sé geiszí r esen gyű jtögettek errrlé keket az ő ketmegelő ző korszakokból: a rómaiak görög tárgyakat, az oIaszok rónraiakat, A villáikat é s kasté lyaikat dí szí tőmű kincsekazonban nem nagyon segí tettek hozzá a mú lt megismeré sé hez, a ré gé szek az ilyeslé le gyű jtögeté st pedig gl akran csak a mű kincsfosztogatás bocsánatos lormájának iariják A reneszánsz fóurak alig-aligjárultak hozzá a ré gé .zeti kutatás igazi fejlő dé sé hez,ugyanakkor tánrogatt!k .,l ókori törté netí rók mű veinek tanulmányozását, Ez ut.,:-

l

\\,lIIdm Blake, A/ ember iercnlé ,e,

8

|

Az ő semberkutatás kezdete

binak a gyümölcsei a l7. é s 18. században kezdtek beé rni. A klasszikus szerző k mű veinekismerete ugyanis né lkülözhetetlen lett mindazok számára, akik adtak vala-

mit arra, hogy igazán mú velt embereknek tekintsé k ő ket. Ez a felfogás pedig nagyban hozzájárult ahhoz,

hogy igen sokan a mú lt ismereté re é pí tetté kfelfogásukat, első sorban az Ótestamentum egé sz é letre szóTó ismereté re. Azilyesfé le lelkes meggyő ző dé az s ő siemlé kek mibenlé té re vonatkozó eszmefuttatásokra, majd azt követő enfeltárására ösztönzött, fő legAngliában. Kialakult a ré gisé gbú várok tábora, amely tevé kenysé gé vel megvetette a korszerű archeológia alapjait is. Az ásatásoknak é s az antik mű vekilyesfajta tanulmányozásának eredmé nyeké ppen sikerú lt tisztázni egyes törté neti esemé nyek egymásutániságát, é s első sorban agyagedé nyekbő lé s szerszámokból álló gazdag leletanyag halmozódott fel. Ugyanakkor ezek a korai ré gisé gbú várok nem szenteltek tú lságosan nagy figyelmet az idő ,a keltezé s ké rdé seinek, ső t nemis tartották lé nyegesnek azokat, hiszen ú gy vé lté k,hogy már megoldódtak. A l'7 , században ugyanis Ussher é rsek meghatározta a Teremté s idő pontját: az i. e. 4004-es é vszám ú gy adó_ dott, hogy összeszámolta a Bibliában felsorolt nemzedé -

keket. Ké ső bbezt aZ idő pontot tovább finomí totta Lightfoot püspök, szerinte az esemé ny i. e. 4004. október 23-án reggel 9 órakor törté nt. Ezzel a szeré ny id,ő tartam-

aa-, . ';

mal az egé sz 18. században csaknem mindenki elé gedett volt, hiszen elé g hosszú volt ahhoz, hogy minden iimert esemé nynek meglegyen benne a helye, ráadásul mé g a szentí rás is alátámasztotta, A dolgok ilyeté n ké nyelmes megállapodottsága zavartalanul fennmaradhatott volna, ha nem alakul ki közben a földtan tudománya. Ké pviselói a Teremté srő l,pontosabban a Föld lé trejötté rő lUssher idő rendjé néiokkal l hosszabb idő skálában gondolkodtak, A földtan egyik legfontosabb felfedezé se az volt, hogy miné l ré gibb ágy ré teg a kő zeteksorában, annál egyszerű bbeka benné található ő slé nytanimaradványok. Hamarosan az is nyilvánvalóvá lett, hogy a tengerben é lő é lő lé nyek korszakát a ké té ltű ekémajd , azoké t az emlő söké követte. Ezek azt a lelismeré st eredmé nyezté k, hogy nemcsak az é rseknek a Teremté sí evonatkozó idő pontja tú lságosan

ké ső i,hanem tekintet né lkül a bibliai Geneziire

-

amennyiben az állatv| rág megteremté sé rea negyedik é s ótödik napon került sor, akkor áthidalhatatlan ellenté t van a bibliai isteni sorrend é s a geológia által felállí tott, mai idő sor között. Az ember származásának ké rdé seviszont csak viszonylag ké ső bbvált komoly vitaté mává. A 17, é s a 18. század lelfogásában az embert egy kű lön Teremté s alko2 / Ő skő korj lelő helyek a kutatás korai idószakában

n Tas| enl .

Peking

l {l

l* a, )j) l N D IA1ÁN

.ff"0_

A:

ő sentberkutatás kezdete | 9

Anglia rómaiak elő niidókbő l fennmaradt ré gisé geinek sora már a l6. században lelkeltette az é rdeklő dé st, következé ské ppen számos nag1, emlé knek, pé ldául a Stonehenge-nek a vizsgálatára a 17, század vé ge elő ttsor került. Az adatokat a következő századb,an fő lega dé langliai mé szkő sí kságonálló sí rhalmokban \,é gzett ásatások eredmé nyei gyarapí tották. Ezek a temetkeZé sek aZ ú jkő kortólkezdve a bronz- é s a vaskoron át a római é s

angolszász idő kig különböző korszakokba tartoznak, de ezeket a különbsé geket a kezdeti ásatások során nem mindig ismerté k fel. A helyi nemessé gbő lkikerült lelkes

3/Stukeleya18. század elejé n

ilyennek ké pzelte el

Anglia ,,ő slakóját".

A druida a í ajzon egy öreg tölgy alatt

amatő r ré gisé ggyű jtőáltal k okozott zavarjóré szt annak tulajdoní tható, hogy első sorban nem azzal töIő dtek, amit valójában feltártak, hanem azzal, amit kerestek, A római szerző knek a Brit-szigetekre vonatkozó munkái loglalkoznak az ő slakosággal is, s egyú ttal sok információval szolgálnak a gallokról é s a germánokról, A 18, század ré gisé gbú váraiszámára külónösen sokatmondók voltak a druidákra vonatkozó megállapí tások, ő ket tekintetté k ugyanis az ő sibriteknek, Ez azonban a legcseké lyebb mé rté kbensem befolyásolta az ussher é rsek által lefektetett idő rendet. A sí rhal-

ál1.

tásának tekintetté k, é s í gy mé g nem kapott szerepet a fejlő dé störté netivizsgálatokban. Ugyanakkor inkább a ré gé szet,semmint a földtan kutatásai tisztázták az ember származásának igazi idő határait.

41 Az egykori metszeten a Slonehenge é s ké t druida látható, sokáig ú gy vé lté k, hogy a Stonehenge-t é s a hasonló kő emlé keket a druidák emelté k. 5 / Kolabeli lajz az angliai Hoxne-ban a l8. század vé gé nFí cre által talált szakócáról. A gyú jtő ismertelel első ké nt.ho8} ,a kóeszkózt ember ké szitette.

mokban talált maradványok szerint az akkor é lt emberek nem különböztek a maiaktól, az állatcsontok között pedig csak ma is é lő fajok maradványai voltak. Nyilvánvalónak tartották, hogy a feltárt anyagi leletek alacsonyabb rendú ek, mint a rómaiak hagyaté ka, de a Terem-

l0| A: ő semberkurarás kezdete

té s fogalmának megfelelő en különós

tisztelettel tekintet-

6

]'Egy,,katasztrófa" John Martin viktoriánus mú vé szlestmé nyé n,

tek ezekre a korai emlé kekre.

Az Ussher-fé le idő rendné ljóval korábbi állapotokra elő ször azok az esetek vetettek fé nyt, amikor az emberi maradványok akkorra már kihalt emlósök c_§onrjainak társaságában kerü]tek eló a 7, század vé gé n.Igy pé ldá ul L

akkor, amikor Londonban a Gray's Inn Lane-en egy Conyers nevű fé rfiúmamutcsontokkal együtt olyan tárgyakat talált, amelyekrő l ma már tudjuk, hogy kő eszközök voltak. A felfedezé s visszhangja elő rekiszámí tható volt, A megoldást - mondták az antik törté netí Iók adják meg: a mamut nem más, mint Claudius császár egyik elefántja. A kő eszközökkel nem törő dtek. A l8, században aztán John Frere a suffolki Hoxne-ban hasonló eszközökre bukkant, szinté n kihalt állatok csontjaival együtt, Ó viszont már helytálló következteté seket vont ebbő l le: szerinte a tárgyak ,,minden bizonnyal egy nagyon ré gi korszakba tartoznak,jóval ajelen világunk elő tti idő kbe",Elő relátó megjegyzé se nem keltett figyelmet, hiszen mé g nem jött el az ideje annak, hogy az embernek ily ré gre visszanyú ló törté netet tulajdoní tsanak. A 19. század kezdeté n jelentő senmegszaporodtak azok az esetek, amikor ember által kószí tett eszközök már ré gen kihalt állatok cSontjaival egyú tt láttak napvilágot. Ez a körülmé ny szinte megkövetelte, hogy a ré gisé gbú várok is ú j módon kezdjenek gondolkodni. Szakadás következett be a bibliai elbeszé lé sek igazságát:a ve-

tett hitük é s azoknak nyilvánvalóan

ellentmondó, egyre gyarapodó té nyleges felfedezé seik tanulságai közótt. Három lehetsé ges megoldási lehető sé grajzolódott ki elő ttük. Sutba dobni az összes ú j ré gé szetifelfedezé st ós kitartani a fundamentalizmusnak nevezett hagyományos elgondolás mellett. Vagy: elfogadni a lelfedezé sek é rvé nyé té s szakí tani a bibliai törté netlelfogással. Vé gül bizonyos fokig ú jraí rnia Teremté s-tórté netet, módosí tva a nyilvánvaióan ellogadhatatlan ré szeket, E harmadik lelfogást, amely megkerülte a problé mát, katasztrófaelmé letnek nevezté k. Eszerint a löldtörté net során katasztrófák sorozata kóvetkezett be, amelyek közül a bibliai Ví zözön volt az utolsó. Az é lő lé nyeketmindegyik katasztróla elpusztitotta, é s ezt kóvető enmindig ú j Teremté s kezdő dött, A bibliai Yizözónt megelő ző Teremté s alkotta meg az embert é s az ő sszes, korunkban is lé í ezőállatfajt. Ez az elgondolás csak né mileg módosi totta a ré gi doktrí nát, viszont megoldani látszott az ember é s a már kihalt állatok maradványainak együttes elő fordulását, Nem törté nt ugyanis más, szólnak a magyarázatok, mint az, hogy ő sibb, a korábbi Teremté sekbő lszármazó maradványok a ké ső bbi lerakódásokba belemoSódtak. Ekkor születettmeg ké t nagy hatású kifejezé s is, mé gpedig a vizöző n e| ő tt| (antediluviális) é s ví zözön utáni ( postdilu viális.; keItezé s.

,1: iisentberktttatás kezdete

I

II

.{ zt a módot. ahogl,an az ill e sté le elmé leteket az egyre arapodó leletanyag é rté kelé sé ref'elhasználták, jól muJ} :.rtj a a William Buckland által 18],]-ban átkutatott walesi Paviland-barlang esete, \Iaga Buckland ké tszeresen is erdekelt volt. lé vé naz e]só oxlordi geológus professzor, ré ső bb viszonta \Vestminster College dé kánja lett. Eler e arra rendeltetett tehát. hogy a katasztrófaelmé let fő é s eLszánt támogatója legven, Pavilandi ásatásai során Buckland egy emberi csontr ázat is talált. kő eszközök é s kihalt állatok, tóbbek között mamut é s gyapjas orrszarvú csontjaival együtt. Mirel az embercsontok vörös okkerfesté kkel voltak beszórva, a csontvázon rajta ragadt a,,Vörös asszonyság" tRed Lady) elnevezé s, jóllehet ké ső bb kiderült, hogy nem nő , hanem fé rfimaradványairól van szó. Buckland iermé szetesen a fundamentalista álláspontot ké pviselte, é s kijelentette, hogy az,,asszonyság nem lehet egyidő s a már kihalt Ví ZöZön elő tti állatok csontjaival".Mivel a közelben római katonai tábor volt, a szegé ny ő sasszony csontjait római kori markotányosnő maradványaiké nt azonosí totta. Egy francia vámtisztviselő , Boucher de Perthes tette minden bizonnyal a legnagyobb szolgálatot az ő störté neti ember fogalmának a megé rté sé hez.Abbeville kis iiancia város az é szaki irányba, a La Manche csatornába tartó Somme mellett, Partját a folyó felé lé pcső sen süly1yedő teraszok kisé rik akárcsak sok más folyóná1, megórizve a folyó ő sitöIté neté t. A teraszok jóré szt abból a

-

Boucher de perthes. aki számos ósi kő eszkózt talált a somme

@Lncli:it

lolyó teraszain, 8i

A geológiai gyú jtő ú trainduló Buckland, A Westminslel-apátság dé kánjaké nt é s az oxfordi egyetem lóldtanprofesszoraké nt ó \,olt a brit ő skorkutatás cgyik ú ttörő jc.

homokból é s kavicsré tegekbő lállanak, amelyeket a fo. lyó egykori szintjein hömpölyögve szállí tott é s rakott le. A kavicsot é s a homokot ezekbő l a teraszokból már ré góta kitermelté k é s é rté kesí tetté k,é s e munkák során nagy terű leten mé lybányagödrök keletkeztek, kiváló lehető sé getnyú jtva a geológiai kutatásokhoz. Boucher de Perthes szabad idejé nek jelentő sré szé tazzal töltötte, hogy figyelte a bányamű velé smeneté t. Ennek során hatalmas mennyisé gű csontot gyű jtött össze azoknak az állatoknak a maradványaiból, amelyek valaha valamelyik ő s-Somme partjain megfordultak, Volt közöttük elefánt, orrszarvú , barlangi medve é s oroszlán is. Onmagukban ezek a felfedezé sek nem tudták volna lé nyegé ben megváltoztatni a kialakult szemlé letet, hiszen hasonló emlé keket már korábban is sokszor talá1tak. Boucher de Perthes azonban ol1,an, embertő l származó eszközökre is rábukkant, mint amilyeneket korábban John Frere talált. Ez kezdte megrendí teni az elgondolást, mely szerint a leletegyüttesekben talált állatcsontok egyszerű en csak kolábbi, ví zözön elő ttiré tegekbő 1

12|

Az ő semberkutatás kezdete

Mamutagyarlemezre karcolt mamut. A dé lnyugat_lrancia_ országi La Madeieine-baí langban találták. ]0 / Charles Darwin a Beagle hajón tett világkórú li ú ljának idejé n, amikor elő ször logaLmazta meg fejlő dósclmé lcté t. 9

,i

másodlagosan bemosódott darabok lenné nek, Ráadásul hasonló leletegyüttesekre lehetett bukkanni a folyó völgyé nek más szakaszain is, é s nehé z volt ú gy é rvelni, hogy ezek a vé letlen mű vei. Bármilegyen is teháí az ásatag (fosszilis) csontok pontos kora, a Somme hordalé kré tegei, amelyekben együtt kerültek elő a csontok é s a kő eszközök, sokkal korábban í akódtak le, mint ahogyan a legtöbben gondolták az idő tájt. John Frere-hez hasonlóan Boucher de Perthes is ú gy é rvelt, hogy az eszközök egykorú ak azokkal a hordalé kré tegekkel, amelyekben elő kerültek. Ez pedig azt jelentette, hogy az ember nemcsak egy idő bené lt már az elefánttal é s az orrszarvú val, hanem minden jel szerint vadászott is rájuk. Frere rövid beszámolójára senki sem figyelt fel, Boucher de Perthes i847-ben megjelent munkája viszont gú ny é s nevetsé g cé lpontja lett. Né hány é vnek mé g el kellett telnie, mí g egy-ké t kiváló geológus vógül rászánta magát, hogy megvizsgálja a Somme szóban forgó teraszait, Ók vé gül ú gy döntóttek, hogy támogatiák Boucher de Perthes né zeté t, Nemcsak a Somme teraszain voltak olyan lelő helyek, amelyek ú j adatokat szolgáltattak az ember ő simú ltjáról.

A 19,

század első hat é vtizedé ben már sokfelé került

sor ásatásra. Angliában a Devon-hegysé gben lé vő barlangokban hasonló leleteket találtak, mint Buckland Pavilandben, ső tez alkalommal az ásatók már helyes köVetkezteté seket Vontak le, jóllehet nekik sem volt ré szük elismeré sben vagy zajos helyeslé sben. Az ember é s a már kihalt állatok egyidejű lé tezé sé reaz egyik legerő sebb bizonyí té ka dé lnyugat_franciaországi La Madeleine-barlang í eltárásai során került elő ,Edouaí d Lartet é s Henri Christy ebben a barlangban olyan mamutagyardarabra bukkant, amelyet egy mamut nagyon finoman bek aí colí í ajza áiszí í .É ,rezhető ,hogy raj-

,7: ő setnberkutatás kezderc| A

leletek számos termé szetkutatót arra ösztönöztek,

további é vtizedeiben azután nagyon megnör,ekedett az é rdeklő dé s az ilyen korai ré gé szeti emlé kek feltárása iránt. A század vé gé repedig nag_v vonásokban kialakultak az Európa nyugati ré szé revonatkozó kulturális é s ő stórté neti idő keretek is: az ember már legalább fé lmillió é ves mú ltra tekintett vissza, Az ő skorarcheológiájának fejlő dé sé velpárhuzamosan a l8. század vé ge felé már bizonyos általános fejlő dé störté neti elmé letek is megfogalm azódtak azzal nagy.jából egy idő ben, hogya földtan tudománya megszületett. A kő Zetleletek lassan megmutatták, hogy a fóldtörté netben fokozatok vannak az é lő lé nyekfejlő dé sé ben,é s l. informáminden ú j fok magasabb szintű az elő ző né Az ciók gyarapodásával párhuzamosan a katasztrófaelmé let hí veinek száma egyre gyé rült. Már csak nagyon erő szakoltan lehetett azt felté telezni, hogy a több, mindent elpusztí tó katasztrófa után az ú jra induló Teremté s pontosan ott folytatta a megszakadt vonalat, ahol aZ elő bbi vé get é rt. Ráadásul a geológiai adathalmazban egyáltalában nem is voltak bizonyí té kaie katasztróláknak. Zolója magabiztosan é rtette dolgát.

19, század

DARWIN É SA FEJLÓDÉ SELMELET

/

tozott Darwin nagyapja is. Ha az emberi laj nem vált volna e lejlő dé stanigondoIatok é s rendszerezé sek tárgyává, maguk az elmé letek sokkal kisebb leltű né st keltettek volna, Ső taz é rdeklő dé s első sorbana fejlő dé smeneté re irányult volna, nem pedig elvi lé nl egé re, Az idő sebb tudósok jelentő sré sze azza\ vetette el a fejlő dé stankorai elmé leteit, hogy azok termé szetszerű leg foglalják magukba a fajok változé konyságát. holott a fajok ké ptelensé gemindenlé le változásra a katasztrófaelmé letnek é ppú gysarkkóve, mint a Bibliának. Elké pzelhető persze, hogy a ré gi né zetek kóvető i kezdtek már ráeszmé lni arra, hogy az ú jabb elmé letek nyomán szükaz embefnek a termé szetsé gszerű enmegké rdő jelező dik addigi felfogás. Am az első ben elfoglalt helyé rő vallott l evolucionisták ha í gy vé lekedtek is - megfontoltan hallgattak róla, Az elté rő lelfogások hí vei közötti né zetelté ré sekcsak enyhe szóváltások voltak ahhoz a robbanáshoz ké pest, amely Darwin mú vé nek, Afajok eredete é s a tenné szetes kiv álasz tó dás,nak l 859-es megjelené Sé t követte, Kof ábban effaita viták csak tudósok é s mű velt é rtelmisé giek szű k köré benzajlottak, é s bár a vé lemé nykű lönbsé gek gyakran csí pő shangon fejező dtekki, a társadalom viszonylag szű k köré rekorlátozódtak. Az ember isteni teremté se elleni darwini támadás hire azonban minden angol családhoz eljutott. Első sorban aközé posztály bő szült fel rajta, hiszen fő leg aző ,bibliai elbeszé lé seken alapuló fundamentalista felfogását ké rdő jeleztemeg, Ez

Általánosan

l / Karikatú rák a Vanit1 Fair, azazHí í ságvására cí mű szatií ikus lapból. Balróljobbra: Thomas Huxley; Charies Darwin egyik rokonával beszé lget; Wilberforce püspók, azaz Szappanos samu, az embeí i törzsfejlő dé s elmé leté nek nagy ellenfele.

Tl{ E LONDON sKETcH BOOK,

!,,"

i-.i PiOt

.,,."-.4.:.

hogy

a fejlő dé slehetsé ges ú tjain elmelkedjerrek. Kózé jük tar-

elfogadott, hogy a ma é rvé nyesfejlő dé selmé letmegalkotását Charles Darwinnak köszönhetjük, A 19. szá, zad első felé ben azonbarl az egyre gyarapodó fosszilis l

13

llltli.

14|

Az ő semberkutatás kezdete Miközben Huxley Darwin mellett harcolt, máris ké szen állt valaki, hogy megleleló ismeretekkel felvé rtezve

elfogadja a kesztyú t é s lelvegye a harcot a vallásos felfogás vé delmé ben. Samuel Wilberforce volt ő ,Oxford pű spöke, é kesszólására né zve nevezetes, bár kissé kenetteljes modorú szónok, akire a ,,Szappanos Samu" (Soapy Sam) gú nynevet aggatták. A ké t fé rfiú 1860-ban a Brit Társaság hí res oxfordi tanácskozásán találkozott é s csapott össze. Ké tsé gtelenül mindketten töké letesen meg voltak győ ző dvesaját igazukró1. A vitában azonban a Teremté s Könyvé nek tekinté lye elé gtelennek bizonyult a tudományos alapokon álló ellení é l megcáfolhatatlan bizonyí té kainak tömegé ve1 szemben. Mé g ma is sokan akadnak, fő legaz Egyesült Államok bizonyos vidé kein, akik szerint az ember isteni teremté sé t tagadók

12 l

A Gibraltárban 1848-ban talált koponya oldalné zetben, Hosszú ideig a gibraltári könyvtáIban 1appangott. Ma a londoni Termé szettudományi Mú zeumban ő lzik.

a közé posztály vezette az emberi fejlő dé selmé letú j lelfo-

gása elleni támadást.

A Darwin által megfogalmazott elmé letek nem valami korszakalkotó felfedezé sen alapultak, hanem bárki rendelkezé sé reálló adatokon. Darwin eredmé nyei a nagyszerű termé szettudós türelmes é s alapos megfigyelé seinek voltak köszönhető k. Ó nemcsak arra voÚ- ké pes, hogy az adatok tömegé t egy é rtelmes rendszer tagjaiké nt é rtelmezze é s csoportosí tsa, de arra is volt bátorsága, hogy levonja é s közzé tegye az elkerülhetetlen következteté seket, jóllehet nem volt teljesen felké szülve az í gy kiváltott viharos támadások kivé dé sé re.Nem ő alkotta ugyan meg a fejlő dé selmé letet,de felderí tette é s kidolgozta mű ködé sé nekmechanizmusát, a termé szetes kiválasztódásról szóló elgondolása pedig szemmel láthatóan megfelelt az ismert té nyeknek. Az anatómus Thomas Huxley, Darwin fegyvertársa volt az. akivaIójában meggyú jtotta a fejlódé stani robbanás kanócát. O ugyanis a7t állí totla többek kö7öIt -, hogy bizonyos majmok é s az ember közötti testi különbsé gek kisebbek, mint az elő bbiek elté ré sei más majmoktól. Az ember é s a majmok ilyesfé le összehasonlí tásából az átlagember az idő lájt azt a következteté st vonta le, hogy az ember a ma.jomtól származik. Ezt a korszak egyetlen fejlő dé stanikutatója sem állí totta. A szé les körben elfogadott fé lreé rté sfelbő szí tettea viktoriánus Angliát, é s bő sé gesenellátta ötletekkel a korabeli karikaturistákat, Ha legalább valami nemesebb állatfajtő | származnánk, í rták, akkor a társadalom kevé sbé lenne megsé rtve: pé ldául kutyától vagy lótól (fő legvalamilyen sportolásra kitenyé sztett változattól) inkább származtathatnánk magunkat, de majomtól?! Soha! Ma sem 1ehet eldönteni, hogy vallásos é rzületükben vagy büszkesé gükben é rezté k-e inkább sé rtve magukat a viktoriánusok.

kiközösí tendő k, A í undamentalist ák azon-

ban ké tsé gtelenül csatát VeSztettek az oxfordi tanácskozáson. Ez volt az utolsó komoly támadás az ember fejlő _ dé selmé leteellen,

Miközben a fejlő dé sáltalános elvé t igazoló adatok szé p számmal gyű ltek,maga Huxley egyáltalában nem

volt.jobb helyzetben, mint Wilberforce, ha arra kerű lt sor, hogy bizonyí té kokat szolgáltasson az ember származására. Huxley é rveijóré szt az összehasonlí tó anatómián alapultak, amely határozottan bizonyitotta az ember é s az óvilági majmok közótti hasonlóságokat, azza1 a következteté ssel, hogy valamilyen módon rokonságban is állanak egymással. Ha valaki meg volt győ ző dve a fokozatos fejlő dé shosszú folyamatáról, akkor é rtelmetlen feltevé s lett volna, hogy az ember egy másik, teljesen független fejlő dé sirendszer egyetlen tagja lenne. E termé szettudományos é rvelé stesetleg gyengí thette volna, hogy egyelő renem ismerté k az ember bizonyí tható elő deit. Azokat az egyszerű bb é s kevé sbé specializált é lő lé nyeket, amilyenekrő l a kutyafé lé k, lólé lók é s macskafé lé kelő futáraiké nt pé ldáulmár tudtak. Bő sé ggelál1tak rendelkezé sre a ré gi britek maradványai, mind a maival megegyezó tipusok, de hol vannak a Somme teraszain talált kezdetleges kő eszközöket ké szí tő lé nyek?Hol vannak a mamutvadászok? Semmifé le ré gé szeti bizonyí té k nem állt mé g rendelkezé sre, amely arra vallott volna, hogy földünk e korai lakói testi mivoltukra né zve bárm! ben is különbóztek volna a wilberforce-fé le oxfordi tanácskozás ré sztvevő itő Lehetsé l. ges megoldásnak kí ná1kozott tehát, hogy az embert korábban é s egé szen elté rő körülmé nyek között teremtetté k, mint ahogy azt a Terernté s Könyve ránk örökí tette, de a nyilvánvalóan ré gebbi idő pont alapján a független teremté st mé g nem 1ehetett tagadni.

Amennyiben tehát nem kerültek volna elő aző semberre vonatkozó ú j bizonyí té kok,a vita alighanem zsákutcába vezetett volna. Ezek azonban hamarosanjócskán megszaporodtak. Az első 1elet egyjó állapotban megmaradt koponya volt, amelyet 1848-ban Gibraltárban találtak egy kő bányában. Nem Váltott ki é rdeklő dé st,é s elfeledve a helyő rsé gkönyvtárában porosodott egé szen

A: a század vé gé ig.A következő leletnek viszont már kedvezóbb sors jutott: ezt Né metországban (Düsseldorf mellett) a Neander-völgyben (Neanderthal) fedezté k fel egy kő bányában, 1 856-ban, Darwin könyvé nek megjelené se elő tt három é wel, A Neander-völgyi koponya nem maí adt lánk olyan teljes állapotban, mint a gibraltári, hiszen csak a koponyatető maradt fenn, Mé gis ez lett a Neander-völgyi embeItipus né vadója. Huxley az első kközött volt, akik elfogadták, hogy a Neander-völgyi 1elet ő semberi maradványnak tekinthető ,hiszen meglehető sen kezdetlegesjellemző ié ppen olyanok, mint amilyenekre számí tani lehetett volna, Vé lemé nyé taz Evidence as to Man's Place in Nature (Az ember helye a termé szetben é s bizonyí té kai) cí mű munkájában fejtette ki. Ez 1863-ban jelent meg, é s í gy az l860-as oxfordi tanácskozáson Huxley é rvei mé g nem játszhattak szerepet. Huxleynak azonban nem minden kollé gája állt ké szen arra, hogy támogassa né zeteit, né hányan ugyanis a koponya kezdetleges vonásait egyszerű enkóros elváltozásnak tartották.

13 / t869-ben ké szú tt felvé tel

Flint Jackról. azaz Kovakő

a hirhedt kő eszköz-hamisitóról.

Jankóról,

Kezé benkalapáccsal é s egy munkáIa elő ké szí tettkő darabbal ült a kamera elé . A ré gé szeti kutatások kezdeté n nagy divat volt a kő eszközgyű jté s,é s igy nagyon fellendült a hamisitott darabok adásvé tele.

ő sentberkuí atás kezdeí e | 15

É ,ppen ú gy, mint az ember é s a nrára nár kihalt állatok csontjainak együttes elő kerülé sené l.a ké rdé smegoldása itt is a biztos adatok fokozatos _s\ arapodásától függött. A Neander-völgyi ember maradránvai sem maradtak sokáig egyedül, helyzeté t hasonló jellegű ú jabb leletek elő kerú lé se sziláIdí totta meg. Egy ré szük barlangi ré te_ gekbő 1, olyan ré gé szetieszközanyagokka1 e_sr ütt került

elő , melyeket nyilvánvalóan ő ké szí tett. 1890-re nemcsak a Neander-völgyi tí pusú maradr,á_ nyok száma növekedett meg, bizonyí tva, hogy lé tezett a mai emberrel rokon, de mé gis sok szempontból különböző ő semberi teremtmé ny, de Jáva szigeté n olyan leletek is felbukkantak, amelyek mé g korábbi é sjóval fejletlenebb emberi lé nyek maradványai voltak. A századfordulóig egyre növekedett a lelfedezett ásatag emberma-

radványok száma, é s ezzel együtt szüntelenú l bő vült azoknak a bonyolult ő sijellegzetessé geknek a kóre is, amelyekrő l bizonyos ré szleteket illető en az ő sembertan kutatói mindmáig vitatkoznak. A látványos tudományos fejlő dé snekvoltak buktatói is. ré szben valódi té ve_ dé sek miatt. máskor más okokból,

TEVEDESEK ES HAMISÍ TYÁNYOK i Boucher

de

Perthes-nek mint az ő stő rté neti kutatás nagy ú ttörő jé nek hosszú é s kivé telesen sikeres pályafutását a vé ge felé elő nytelenül belo| yáso| ta az az álirí tása, hogy felfedezett egy olyan emberi állkapcsot is, amely egykorú a Somme felső teraszain talált eszközökkel é s állatcsontokkal. F.z a Moulin Quignon-i állkapocs heves vitákat váltott ki, ré szben mert nagyon ké ső inek látszott,ré §zben pedig azé rt, mert metszetei sokkal több szerves anyagot tartalmaztak, mint amennyi é sszerű envárható lett volna egy ilyen korú csonttól. Sajnálatos módon a kő eszközók eseté ben is felmerült a gyanú , hogy hamisí tványok, jóllehet eredetiek voltak. A vádak nagymé rté kben csökkentetté k Boucher de Perthes addig megé rdemelten komoly hí rnevé t. Azóta a nyilvánvalóan ké ső i,é s az ő sitárgyak mellé másodlagosan került Moulin Quignon-i állkapocs már a ré gé sZetité vedé seksüllyesztő jé be került. Ha valaki figyelembe veszi azokat a körű lmé nyeket, amelyek között e korai feltárások leleteit gyű jtötté k,különösen pedig a kavicsbányák adta felté teleket, akkor nem csodálkozhat különösebben a té vedé seken. Ané lkül hogy a ré gé szeti forrásanyag legnagyobb ré szé nektudományos é rtóké ben ké telkednú nkkellene, ezek a hibák intő pé ldák lehetnek a mai ré gé szekszámára is. Hogy a korai idő szak kutatói idő nké nt milyennehé zsé gekkel kerültek szembe, arra jó pé lda a Kent grótiá_e é szaki ré szé ntalált emberi csontváz, Galley HilI, azaz a Kavicsdomb egyjó kilomé ternyire található a nevezetes Swanscombe-tól, é s a Temze ugyanazon magas partján fekszik, swanscombe-hoz hasonlóan itt is hosszú é vek óta kavicsot é s mé szkövet termeltek ki. t 888-ban körülbelú l 2 é s fé l mé ter mé lysé gben egy csaknem teljes csont-

vázra bukkantak. Egy munkásember ledezte fel, é s ó é rtesí tettegy helyi ré gisé gbú várt,aki nem minden ok

16| Az ő semberkutatás kezdete

t ,

I i

né lkül rögtön arra gondolt, hogy a maradványok egykorú ak lehetnek azza| az ő siré teggel, amelybő l elő kerültek, Következé ské ppen ez a lé ny ké szí thette a vele együtt

talált kő eszközöket, amelyek ugyanahhoz a tí pushoz tartoztak, mint a Somme teraszairó1 származő k, valamint a Ffere által Hoxne-ban talált szerszámok. Anatómiailag a Galley Hill csontváza nyilvánvalóan ké ső ití pusú volt. Mivel pedig az a ré teg, amelybő lelő került, általánosan elfogadott vé lemé nyszerint korábbi volt azoknál, amilyenekbő l az anatómiailag sokkal kezdetlegesebb Neander-vólgyi tí pusú embermaradványok elő kerültek, a leletegyüttes kezdettő l fogva gyanú t keltett. A csontváZ jóval ké ső bbelvé gzett vizsgálata be is bizonyí totta, hogy meglehető sen ré gi ugyan, de valójában másodlagosan, ké ső bbiré tegekbő lkerült abba a ré tegbe, ahol megtalálták. Hasonló té vedé sekmás kavics- é s kő bányák eseté ben

is elő lordultak. Számí tásba kell azonban vennünk azt, hogy az idő ksorán milyen sok halottat temethettek el az ilyen bányák hajdani felszí ni ré tegeibe. E maradványok 1egtöbbjé t nem szakszerű en,nem ké pzett ré gé szek tárták fel, Nem meglepő tehát, hogy hibák is törté ntek, AZok aZ ú j módszerek, amelyek a legutóbbi harminc é vben alakultak ki az ásatag csontmaradványok keltezé sé re,min-

l4 i Ásatások 19l l-ben a piltdowí i kavicsteraszon, Jobbra Dawson, közé pen Smith Woodward.

den bizonnyal csökkenteni fogják ajövő ben elkövethető

mellé logásokat, Az emberi esendő sé ge pé ldái könnyen é rthető k, ső t elkerú lhetetlenek egy gyerekcipő benjáró tudományágnál. Más kudarcok viszont nem té vedé sbő l,hanem kapzsiság miatt keletkeztek. A hamisí tás elé g gyakori a ké pző mű vé szetben,de szerencsé re meglehető sen ritka a ré gé szet berkeiben (bár hamisí tott ré gisé gekkereskedelmé vel gyakran találkozunk). A rógé szeti hamisí tások ki-

váltó okai egé szen különböző ek lehetnek: né melykor szemé lyes cé lok, kiváltké pp a becsvágy, máskor valamelyik pályatárs bosszantása, legtöbbször azonban a pé nz. A rógé szeti kutatások lelkes hő skorában pé nzszetzé s cé ljábó1 csak egé szen ritkán ké szí tettek hamisí tványokat, vagy csak kivé teles esetekben derült rájuk fé ny, jóllehet nyilván sok kezdő fiatal gyű jtőté rt vissza a nagy ú tról ké tes eredetű tárgyakkal. A ré gé szeti kutatások fejlő dé se során csakké ső njött el az ideje annak, hogy elé g ismeretanyag birtokában egy kő eszköz hamisitása kifizető dővállalkozás lehessen, A 19. század utolsó é vtizedeiben az amatő rő störté né -

A- ő semberkutaí áskezderc

| 1,7

el kifizeietlen kólcsón bjztosité kaké nt, A ré gé szeti leletekkel folytatott feketekereskedelem jelentő szavarokat okoZott a kutatásban. Eg} eS tárgr akat olyan lelő he-

tak

lyekrő ltartottak nyilván, amelrekben nem is kerültek elő hasonlók, Mindezek eredmé nreké ppensok ré gi

gyű jtemé nynekigen kicsi a tudománr os jrté ke. i A gyű jtő brrzgalom másik következnré nr e az ieti. hogy a ré gi eszközök iránti kereslettel azonos alanr ban nótt a hamisitványok száma, Söt a gyüjtcik al.,r-:i:nu mé g közre is mű ködtek saját becsapásukban azza]. h.,sr mintapé ldányokat kölcsönöztek a kő bányák munkasainak, é s elmagyarázták nekik az eredeti eszközök 1egiel_ tú nő bbjellegzetesSé geit, SZükSé gtelen talán hangsú lr oz-

l5 i'A felvé tel röviddel a piltdowni leletek lelfedezé Se után ké szült. Ajobb szé len álló szakállas lé rfi Smith Woodward a lorrdoni Termé sZettudományi Mú 7eumból, mellette Chaí Ies Dawson. a leletek felledező je,

szek gyű jtő kedve annyira fellángolt, hogy a társadalom egyes ké tes egzisztenciái Szinte elkerülhetetlenú l megki

sé relté k ré gé szeti leletek utánzását is.

Közülük csak

egyetlenegynek a neve maradt ránk. Megí té lé ské rdé se, hogy Kovakő Jankót (Flint Jack) kő eszkózök másolójá-

nak vagy hamisí tójának tartsuk-e inkább. Sok ré gé sz kí sé reltemeg korábban is, azóta is, hogy tudományos ké rdé sekmegoldása é rdeké bena kő eszközök ké szí té si technikájáva1 kí sé rletezzen, a Flint Jacknek tulajdoní tott eszközökjelentő s ré szé tpedig mindmáig mú zeumok sora ő rzi.Azt azonban ma már nem lehet kiderí teni. hogy annak idejé n ezeket mint eredeti, ,,igazi" eszközöket, vagy mint jól sikerült másolatokat vásárolták-e meg a gyű jtő k, Amikor fő lega Temze alsó lolyásánál sorra nyitották meg a kavicskitermelő bányákat, kő eszközök nagy tömegben kerültek napvilágra. Ez azzal az eredmé nnyel is járt, hogy lelkes, egymással versengő gyű jtő kjártáksorra ezeket a bányákat, é s kő eszközöket igyekeztekvásárolni a munkásoktól. Ennek pedig ké t elő relátható eredmé nye lett. A kevé ssé kiadós ,,zsákmányt" nyú jtó bányák munkásai a gazdag 1elő helyekrő 1,az ottani munkásoktól vásároltak táIgyakat,,nagykereskedelmi" áron, jelentő s haszonnal mint a sahogy azokat a gyű jtő knek ját bányájukból elókerült leleteket é rté kesí tsé k.Ez a kereskedelem annyira fellendült, hogy egyes vidé keken a kő eszközók mára pé nz szerepé t töltötté k be. A mú zeumokban ma látható kő eszkózökjó ré sze szeszes italoké rt cseré lt gazdát a londoni Stoke Newington kocsmáiban. Elő fordult, hogy kő eszközöket ajánlottak fel é s fogad-

ni, hogy ezt követő en rövidesen lelbukkantak az o11an tí pusú eszközök, amelyek iránt é ppen nagy volt a kereslet. A század vé gé reazonban, párhuzamosan azzal. hogr a kő eszközök gyű jté sé nek divatja aIábbhagyott, ez a kisSé söté t kutatástörté neti SZakaSZ iS Vé get é rt. A hamisí tás egy másik válfajáná1 azé rt fabrikáltak ré gé szeti leleteket, hogy egy kutatótárs hitelé t rontsák, vagy a maguk hí rnevé t növeljé k . Jő I pé Idázza ezt, aml századunkban a Franciaország keleti ré szé nfeltárt egyik ú jkő korilelő helyen esett meg. Az egyik munkás, megirigyelve a Franciaország nyugati ré szein talált ő skorileleteknek kijutó hí rnevet, elhatározta, hogy növelni fogja saját lelő helyé nekjelentő sógé t. Az agyagedé nyek tóre_ dé keinek egy ré szé reí rásjeleket karcolt, majd ezeket a darabokat beásta azokba a szelvé nyekbe, amelyek feltárása a következő napon vagy napokon Volt várható. AZt akarta elé rni, hogy kiderüljön, az í rást már egy ilyen korai idő szakban ismerté k é s használták. é s termé szetesen el is é rte a kí vánt haLást, De elkövette azí a hibát, hogy az elő rehaladó ásatások folyamán egyre gyakorlottabb munkát vé gzett, s í gy az idő rendben korábbijelek lettek a kidolgozottabbak. A tettes vé gül bevallotta bű nössé gé t.

A P| LTDOWNI ESETES LELEPLEZESE. / Amindmáig leghí resebb ő sré gé szetihamisí tás Sussex grófságban, l912-ben esett meg. Egy Piltdown nevű kis falucska egyik mezei ú tjának oldalában találta az ellentmondásos leletanyagot Charles Dawson ügyvé d, aki ré góta é rdeklő dött a ré gisé gekiránt. $,z ú tjavitáshoz használt köveken nóhány gyanú s jelre figyelt fel, é s nyomozni kezdett. honnan származnak a kövek. Igy jutott el egy seké l1, kavicskitermelő helyig, Piltdown mellett. Ré tegeinek korát sohasem sikerült megbí zható módon megállapí tani, ugyanis az é ppensé ggel a ré tegek tartalmától. tehát ré gé szetianyagától függött nem volt tehát tÚlságosan biztató a helyzet, Dawson első terepjárása semmifé ]e eredmé nnyel nem járt, A második alkalomma] viszont amint egy korabeli leí rás elmondja az egyik munkás átadott neki egy emberi koponyadarabot, Számos to_ vábbi lelet következett, közöttük a koponya tor ábbr d:rabjai, egy,,emberi" alsó állkapocs fele é s sok á]latcsor.: többek köZött egy korai elefánttí pus csontjai. \ iZr]!.- ::

18|

Az ő semberkutatás kezdete

hódfogak. ső ta közeli mező n a felszí nen találtak lófogat szarvasagancs-töredé ket, ugyanolyan megkövesedett (fosszilizált) állapotú t, mint amilyenek a kis kavicsbányából származó csontok voltak, Piltdown leletei rögtón kót ké rdé stvetettek lel: elő ször is, vajon az állatcsontmaradványok segí tsé gé vellehet-e keltezni a bánya ré tegeit. Másodszor: az emberi maradványok milyen helyet foglalnak el az evolú ciós láncban. A ré tegek keltezé sé tillető en az állatcsontok egymásnak ellentmondó adatokat szolgáltattak, hiszen az elefántmaradványok sokkal korábbi idő szakrautaltak, mint akfu a vizil'ó-, akár a hódfogak. Lé nyegé ben azt mutatták, hogy a negyedkor (a pleisztocé n) elejé nek é s utolsó szakaszának jellemző állatcsontanyaga egyarántjelenvan. Ez az akkori abszolú t keltezé snek megfelelő enkörülbelül fé lmillió é ves kű lönbsé get jelentett. Ebbő la kevert faunaanyagból az első lé pcső ben azt a következteté st lehetett levonni, hogy ajóva1 korábbi maradványok bemosódtak a ré reg anyagába. a viziló é s a hód fogai elő tt. Am ez mé g nem határozta meg azt. hogy é s egy

e fé lmillió é ves idő szakmelyik vé gé rekell keltezni az emberi maradványokat. Né hány anatómus mindenesetre arra következtetett, hogy a korábbi (elefánt) csontokkal lehetnek egyidő sek, Lzigazivitaközé ppontjában az állt, hogy mi az állkapocs é s a koponyatöredé kek közótti kapcsolat. Mielő tt azonban ráté rné nk erre, né hány szót kell szólni az ember származására é s fejlő dé sé revonatkozó teóriák l912-es helyzeté rő l.Az általános elveket már elfogadták ugyan, de a kutatás szú ké benvolt a lejlő dé segyes állomásait

bizonyí tó leleteknek. A Neander-völgyi ő sember 1856ban felledezett elsó leleteihez továbbiak társultak azóta. é s ekkorra ő ket már amai ember egyik elő lutárának tekintetté k. Ké t további ő smaradvány is elő került, amelyek idő benmé g hátrább vitté k vissza a fejlő dé svonalat. Az egyik a Dubois által Jáva szigeté n talált koponyatöredé k, a másik a né metországi Mauer mellett egy homokbányában napvilágra került, ú gynevezett heidelbergi állkapocs. Mindké t egyed jóval primití vebb volt, mint a Neander-völgyi ember, geológiai koruk pedig korábbi. A ,,primití v" jelző itt azt jelenti, hogy miné l messzebb megyünk vissza az ember leszármazásának fejlő dé svonalán, az ember annál több vonásában hasonlí t a majmokhoz. Ilyenformán a ,hí ányző láncszem", a missing /lzk, egy fé lig emberi, fé lig majomszerű lé ny fogalma 1é nyegé ben már elfogadható, Ez a kettő ssé glátszottjelentkezni a piltdowni maradványokban, Az elé ggé vastag koponyacsont-töredé kek a fejlő dé sivonalnak az ember felé közeledő vé gé reutaltak, ső tjóval több hasonlóságot mutattak a mai emberhez, mint maga a Neander-völgyi 1elet é s társai. Az állkapocs viszont kimondottan ma.jomszerű volt, Ké t köVetkezteté S születhetett: az állkapocs é s a koponya vagy nem tartoznak ugyanahhoz az egyedhez, vagy egy olyan igen korai proto_hominidát ké pviselnek, amely közelebb á1l az ember é s a majom közvetlen közös ő sé hez,mintbármelymás addig talált fosszí lia.

Ez a második lehető sé gegyben azt is jelentené , hogy a piltdowni embercsontok a korábbi, jé gkor eleji állatcsontokkal vehető kegyidő snek. Nehé zsé gei támadtak viszont a piltdowni anyagot megvizsgáló anatómusoknak: az a ré sz, ahol az állkapocs a koponyához í zesül, hiányzott, nem maradt meg az arckoponya sem, az agykoponya pedig több darabra tört, A né zetelté ré sekfó oka az a ké rdé svolt, hogy a koponyát hogyan lehet rekonstruálni. Egyes anatómusok inkább tekintetté k emberszerű nek,mint mások, s kölcsönösen bí rálták egymást, Amint azonban a világ más ré szein egyre több é s több elő emberimaradvány került napvilágra Kí nából a csoukoutieni koponyák é s kú lönösen a dé l-afrikai igen korai emberleletek -, a piltdowni ember, vagy más né ven Eoanthropus (a hajnalkori ember) egyre inkább anomáliának kezdett számí tani. A koponya mé g akkor sem lehet a ,,hiányzó láncszem", ha az állkapocs nem tartozik hozzá, hiszen olyan lejletlen,,,primití v" jellegzetessé gek is hiányoznak róla, mint az erő teljes szemöldökí v. Té rfogata pedig sokkal közelebb áll a mai emberé hez, mint akár ajávai, akár a kinai elő emberi koponyáké hoz, amelyek ő sé nekegyé bké nt tekintetté k. Az egymáshoz viszonyí tott idő rend,a relatí v kor megállapí tásának egyik ú j módszere a csontok maradványaiban megő rző dött fluortartalom vizsgálata. Ez a módszer nemcsak megmutatta, hogy a piltdowni ő smaradványok eseté ben zű rzayaruralkodik, hanem ké tsé genkí vül bebizonyí totta azt is. hogy az egé sz együttes hamisí tvány. Amennyiben ugyanis az összes csont ugyanabból

a

korszakból származna, akkol fluortartalmuknak

nagyjából azonosnak kellene lennie. A vizsgálati eredmé nyek szerint visZont a csontok fluortartalma egymáStól erŐ Senelté rő volt, é s í gy azok nem iS taftozhattak egy együttesbe. Ráadásul a legkevesebb fluorra az emberi koponyában é s az állkapocsban bukkantak, de mé g ezek aránya is különbözött. Nemcsak a fluorvizsgálatok ké rdő jelezté kmeg a koponya é s az állkapocs eredetisé gé t. A ké ső bbvé gzett róntgenátvilágí tások során kiderült, hogy az ő sinek tartott egyik metsző fogon mestersé ges beavatkozásnak taltható kopásnyomok 1áthatók, ső tvolt lajta egy ügyesen betömött lyuk is! Más vizsgálatokkal kimutatták, hogy az összes csonton megfigyelhető mé szkólerakódásszerű bevonat - amelyet a csontok igen ré gi voltával hoztak összefüggé sbe - szinté n szándé kos beavatkozás eredmé nye. Megállapí tható tehát, hogy az egé sz Ie]leí egyű tteshamiSí tvány! A koponya minden bizonnyal a ma is é lő emberé ,de valószí nű legnem korunkbeli szemé lyé , hanem egy ré gi koponya. Az állkapocs egymajomtól származik, mí g az állatcsontok korai ré szé nek eredeté t egé szen egy é szak-afrikai lelő helyig sikerült kóvetni. A ví zilófog pedig bárhonnan származhatott. A piltdowni hamisí tó szemé lyé realigha log valaha is fé ny derülni. A felelő ssé gterhe nyilván Charles Daw§on vállára nehezedik, aki a már akkoriban elterjedt hí rek

Az ő semberkutatós kezderc | Ig szerint minden bizonnyal a legtöbbet nyerhette volna aZ ügyön. Ké rdé sesazonban, hogy rendelkezett-e azokkal az ismeretekkel, hogy megszervezze a hamisí tást, vagy

é ppen elegendő hidegvé rrel vé gre tudta-e hajtani. Ott yan azonban a hátté rben egy jó1 ké pzett fiatal fé rfr is, jelentő ső slé nytaniismeretekkel é s gyakorlattal, akinek az alakja jobban illeszkedik az esemé nysorhoz, mint Dawsoné . Talán ő követte el a csí nyta kissé elbizakodott vidé ki gyú jtő rová sára, ame| y aztánszinte me8állí thatat-

lan hólabdává göngyölő dött. Ké ső bbi karrierjé nekelveszté sé vel lakolt mindazé rt a zavaré rt, amit okozott. Más lehetsé ges ré sztvevő ket gyaní thatunk a Termé szettudományi Mú zeum (Natural History Museum) technikai munkatársai között is. Ezek fónöke, Smith Woodwardmegjósolta egy effajta teremtmé ny lé tezé sé t.Lehet, hogy beosztottai beugratáské nt kedveskedni akartak neki egy ilyen, az egyik napról a másikra lezajló emberi fejlő dé sbizonyí té kaival, de a tré fa olyan jól sikerült, hogy nem lehetett visszalé pni. Az ügy lehetsé ges szereplő ima már mind halottak, é s nem a hamisí tók szemé lye

a fontos számunkra, hanem inkább a tanulságok. Nem valószí nű , hogy ilyen arányú hamisí tásokra hasonlósikerrel a jövő ben mé g egyszer sor kerú lhet, hiszen az ő störté né szek vé ré beivódott az óvatosság, é s külónben is, a ma már rutinszerű envé gzett elemző vizsgálatok szinte teljesen kizárják a hamisí tás lehető sé gé t. Az ő skő koriember testi é s kulturális fejlő dé sé neka tanulmányozása sohasem é rt el olyan közönsé gsikert, mint az ember törté neté nek ké ső bbikorszakaival kapcsolatos felfedezé sek. sohasem váltottak ki akkora é rdeklő dé st,mint Schliemann Trójában talált leletei, vagy olyan elragadtatott fogadtatásban sem volt rószük, mint azoknak az egyiptomi ré gisé geknek, amelyeket Napóleon tudóSai hoztak Európába, é s amelyek ké ső bboly erő s hatással voltak a francia empire stí lus kialakulására. Eltekintve bizonyos é rdeklő dé stő l az ő skő korimű vé szet emlé kei vagy az ember legő sibberedete irátt, az át| agember bizony alig-alig törő dik azokkala csontokkal é s kő eszközökkel, amelyek vizsgálatával az ő störté né szek egé sz é letüket töltik.

AZ EMBER ELŐ

DEI

6

TöRTÉ NET KÉ PEKBEN

É sszÁnrrnzÁsn

A,fő emlő sökrendjé be (PIimates) az emberen kí vül számos más család, nem é s faj tartozik. Ezek közü1 az óvilá-

gi majmok egy ré sze hatáIozott rokonságot mutat aZ emberrel, más, kisebb termetű lő emlő sökmint a kű lönböző lemurok - eseté ben azonban ezt a kapcsolatot nem olyan könnyű bemutatni, Mé gpedig azé rt nem, mert ezek az utóbbiak már igen korán elágaztak az ember lelé vezető fejlő dé svonaltól, korábban, mint azok az ó- é s ú jvilági majmok, amelyek sokkaljobban hasonlí ta-

nak az emberre. A törzsfejlő dé si fán az utolsó nagyobb elágazás az emberszabású majmok é s az ember elválása volt, hozzávető legesen 30 millió é wel ezelő tt.A gorilla koponyája (a sorban lelül) pé ldául meglehető sen emlé kezteí az emberé re. A gorilla azonban eljutott a saját önálló fejlő dé svonalának, a specializációnak a vé gé re, mig az ember, mint azt a másik három koponya mutatja, további á1lomásokon keresztül fokozatos lejlő dé sselé rte el mai állapotát. Ha az emberszabású majmok é s az ember törzsfejlő dé sé t visszafelékövetjük ahhoz a kózös ő sükig, amely közös jellemző iket együtt ké pviseli, akkor egy olyan fejlő dé sisorhoz jutunk, amelynek egyes lé pcső fokait a Fóld legkülönböző bb helyein talált ásatag csontmaradványok ké pviselik a legutóbbi több mint 30

millió é vben.

16, ké p:

A koponya

í ormájának változása az é rtelmi ké pessé gekfejlódé se következté ben. Felülrő l 1efelé haladva: gorillakoponya erő s homlokeresszel, alacsony

koponyaboltozattal

és

*ő

_-é 10

állás é s az agy erő teljes lejlódé se következté ben kialakult rrrinden jellegzetessé g megfi gyelhetó, 17, ké p: Az ember é s az emberszabású majmok

a=

eZelótt

000

elő reugróarckoponyáva1 ; a jávai, továbbá a Neander-vólgyi ember koponyája egyre boltozottabb, a homloki Ié sZ teltebb. a homlok€ I esz nem olyan eróteljes, az arc sí kja egyre függő legesebb helyzetű; a modern ember koponyáján (30 000 körülrő l) a ké t lábra

AVel ne's .lo

e

xé 5

E;,í "É ú

É hringsdorf

9 ia Tr

Panga

n

i1'

= swan

-

=

l)

Pek

500 000

Gioantaóilhe.l)s

Atlanthropus

(Pa]ikaa

lna)

(

PaIanthropus ng Heidelberg ,_ lKrorndraai) alal Kanem ren!a,----a-

^

(sterkJonlein) _

í Makapan) zinjanlhropus az

2 rnillió

(Baccinel]o)

1Mongól

a).

DryoplIheCus.

Dryopjthecus (Lerida,

(S Waljks)

spanyo ország)

. Kenyapithecus

15 mil ió

::',":::':,' lLUl UPd,

.

'\

D,

yopiihecuso

(slwallks)

yopilhecu5 h.s)

Pliopithecus. sivapithecus Limnapithecus. slyap/the.us. (siWaliks) 1Kenya) í Ken'a] ' pr"7or"ut (Kenya)

Homo

sapiens sapiens, Közöttük

valószí nű legszolosabb volt a kapcsolat, mint ábránk mutaüa,

Dl

rS wal

1Európa)

é wel ezelő tt már ké t nagy embed csopolt volt:

t€ hát

| olduvai|

oreapithecus

100000

é sa

.

Australopithecus :

oldalirányú elágazáshoz

a Neandef-völgyiek

(Swartkrans)' Allsira/oplthecus(TaUngL

ágbaé s nem egy

tartoik. Körülbelül

paraní hlocus

Sa nq lrá n

látjuk. Legalul helyezkedik el az aZ Egyiptomban talált ósi

felé vezető

ste

;a

lelté telezett óseinek sorát

maradvány eseté ben a 2 millió é s aZ 500000 köZötti idő szakban. A Turkana-tó partjánál é s Etiópiában ú jabban feltárt leletek egy ré sze valószí nű leginkább az ember

Fonté chevade

]00 000

jobboldalt pedig az ember

majmoktól elvált ághoz tartozott. A következő lontos lé pé saz emberszabású majmok é s az elő emberek elválása volt, valamikor a 35 é s 15 millió é v köZötti idóben. Az ember ágán igen bonyolult helyzettel találkozunk a legtóbb dé l- é s kelet-afrikai

ade

Moustier'SzUkhú l

1K]nar

(Trin

lé ny, amely valószí nű Ieg már az alacsonyabb rendű

chance

a . Boshoo a 5^ nqa a Broken Hill Predmost Grimaldi cro Maonon La Uulna G]bla| tar a . . combe caoe| l Ngangdon. Neánd_Ar-VoloV "_ Karmel-heoV lTi blln So ó R JáVa tr-

,< !

közótti fejlódé stöIté neti viszonyt é rtelmezó egyik felfogás a sok közül. A bal oldali ág a né gy emberszabású majom lejlő dé Siú tját mutatja,

9

ií

é VVel

j5

mill ó

(Eqy piom)

:i á

18.

ké p:Az alacsonyabb rendű

és

emberszabású majmok fó fejlő dé si ágaik szerint. Lila sáv: makifé lé k; ké k sáv: rövid. szé les orrú majmok: l örös sáv: l) keskeny orrú . 2) emberszabású majmok, 3) az ember,

langol

_.a

Tj

§]

.1

tl'

t * ]|

§:;]]:,:J:

sr]

,:..,

:€ i:,

BVT.A..W.JR\. l9. kep: RLinlll szrrtlol HaclI,ilrlLLs cslisz/Ll korliLrrj1 A eijrög /."| : | _,_ ], \,,,| ,,', c,,,^ l,,...:,Ll-..l],l,

/.,,| ,,\-r,,\,,l.,l .,./,.lg| ,,| ,í ,l_,n í . i.1 ,1,.,, l t,,, , , . ,l-t, , ',: , 1\g1 1., ,.1.. \,,ll, .,,,,ll, l \ . l . . , 11), kóp:,\ l9,;zí zacli kitlikatú r,a a Punch cinlLi s7xti],]kus 1allbó1 az cnlbcr sziirlrtaziis| lnaL daIrr tni gont]oLalli1 ,

, _,

,,'', , ,,, r .l .l.. .,. Il, ,

Ll] ,:

,

.

|

1

1

:

,,

lit,r,r,,l (rznu,l.r..

ltnrc]rcn iilkrlzltlosltn killakLr] a í e] é s e]csllker,lnr eserljk ,l , \ c c],,.z,',i,,, l rh', ,11,],,,,..1 ,ll.,,,,r i', ,r,,'., ,,.,,', .,, ,,| ,IL.,](]c, l ,]: ,.,, l] ,l l L| .l,, ',,k, li hrr . ,,r

kelcs7riil Vikl(ilia-Lorabcli rli1-oslltkór| L ll]ik, l,z lrz eLkóp7.1t tejlijdasj \ onll1 1et,]Iú s7clcsen 1eljc\en idegeü rrrind .L 1]-1i]i

lr,,.

LLldo!Il]nvtoi. lllind .rl.r

l)itrliin li]lbslislitói í | lki \;i.n,| | i ,,D,l, r .r.,li, l]\,ll,. j/.l^ .,,..

i] l]ag) llliliI]]oL közi]s ő srerezclhetrik \issziL. dc c7 a né 7e1 cg\li]l,tli'lban 11clll i]ZO1]()s azzal. an]il lr Iajz suglLl. hog! ti,17 elllbcl a nlltjilloktó] szliltrtazik. A tiienliisilk eg1cs ilijlirrak .g\,lDiis11o7 \ eló \,iszon\ 1Ll akkoI é Ithctjiik lleg igllzin. l.ra ,,\ (,| 1,,| !.| | n , ,;1b,l, l, il..p,.,,r , ,i..,,,, l,,,t ,.,

"c

t,inL| ]nllil)\ oztLDk, Ecr, csltLlid rlepitoi3 lrlilldill()knek l]z

.g]edekllck az iise. akjk ti)lc cs,köZ\clLell

ut(id| Lrtó1

sziiIme7nilL é \sziizeL]okoll lit, lgt a csalliclilt ttlinclcn cgves tiLgjlt I(jkon cgvtllissa1 bizonros lbkig. e kijzils oslijl r'alri szlit,nlezlis tlriatL. clc lthog1 lclik itz iLlo_ eg\Ic llchc7ebb il ](i]]lcsoliLt(]t kiitrutatni, Hll sziitllil| tshlt resszLlk. hog) ,| ,],. ],,,,]1\ l , Nö,/J.,,',,J,.,,.,l,c.u.,t .,,l l,(1,1c:_\ eglcc1. hanen eglrlrilme11 firj)kijliilbe]ii! 70 rli]lió ólre] .7elii11 ó]t. akIior rnceórthetiiik. 1rogr e í ilerlJő scii,

Frankí uri

/,,

Stejnheim

fé l millió é v.

Európa é s Amerika é szaki területeinek vonatkozásá-

ban a negyedkort vagy jé gkoí t általában nagy é ghajlati változások megfi gyelhető jeleinek segitsé gé veltagolják szakaszokra. A hideg periódusokat eljegesedé seknek vagy glaciálisoknak nevezik, amelyek melegebb korsza-

kolikál, interglaciálisokkal váltakoztak. Az eljegesedé seken belú l voltak róvidebb felmelegedé sek is, nevük interstadiális. Az é ghajlati változások kitörölhetetlen nyo-

23 / 24 /

i helyei. Nyugat-Európa fő bbő skő koílelő

A Jungfrau gleccsere Svájcban, amint alázú dul a kisebbek felé ,

| "1* pq"

;"4 (

a fő völg} ,ön

át

La chapelle aUx Saints

,A ,l v^ oLAsZ-

oBSzÁG

28| A mesterseg szakmai Jbgasai mokat hagytak a földfelszí n geológiailag megfigyelhető szerkezeté ben, í gy szerepük a relatí v keltezé sben nagyon é rté kes.

E földtörté neti í áltozások bizonyí té kai a legjobban azokon a területeken figyelhető k meg, amelyeket közvetlenül é rintett ajé gtakaró mozgása: kiterjedé se é s viszszavonulása, Ajé gtakarók a glaciálisokban alakultak ki, ós Európában Skandinávia volt a központjuk. A nagyobb é ghajlati változások hasonló következmé nyei megfigyelhető ka magasabb hegyvidé keken is, í gy az A1pokban é s a Pireneusokban. Ezeken a területeken a helyi eljegesedé sek gleccserek - a nagyjé gtakaró mozgásáva1 azonos ritmusban terjeszkedtek vagy vonultak vissza. Anglia területé n sok helyütt megfigyelhetók a hajdani jé gtakaró nyomai, külónösen Kelet-Angliában, a kózé pső fennsí kon é s é szakon. Hasonló nyomokra bukkanhatunk az é szak-európai sí kságon, valamint az óceánon tú l az é szak-amerikai kontinensen is. A nagy jé gtakaró elő retöré sé neknyomai lé nyegé ben hasonlóak a hegyi gleccsereké ihez, de nem hegyi lejtő könjelentkeznek, hanem sí k vidé keken, é s termé szetesen 25 / Simára gyalult

szjklafe]ület, amely

jól mutatja, hogy a területet valaha jé gtakaIó borí totta. 26 / Kemé ny, egymásra rakódott, glaciális

eredetú

moré naagyag-ré tegek interglaciálisban keletkezett homokIa

rakódva (Anglia, Hertlordshire é s kavicsra

grófság).

,1 ntestersé g s-akmai fogásai

|

29

sokkal nagyobb arányokban. Az elő renlomuló jé g pusztí tó ereje simává ő rlié s csiszolja a sziklafelszineket, kórülfog é s magával visz róluk akár hatalmas kő tömböket is, valamint általában a felszí n anvagát. Amikor felmelegedé s köszönt be, ez a tor ábbszáIlí tott anyag az ú j területen hátramarad, belsó szerkezet né lkú li,ú gynevezett moré naagyag (vagy lené kmoré na)formájában. Az ilyen tömbök akár 100 mé ter átmé rő jű ek is lehetnek, gyakran kisebb völgyeket töltenek be, vagy dombokat borí thatnak. Egyes területeken megfigyelhető , hogy a jé gtakaró több alkalommal haladt elő re,é s arra is lehető sé gnyí lik, hogy kű lónbsé getlehessen tenni a nekik megfelelő különböző moré naagyagok kózött. Ső t az agyagban található kő zettörmelé ket vizsgálva megállapí thatók a külónböző jé gtakaróknak a terjeszkedé s során elé rt határai is, Sok esetben ké t moré naagyagtömb között világosan el lehetett kú löní teni az interglaciálisban keletkezett lerakódásokat, vagy pedig a korábbi moré natömb felszí né n világosan felismerhető volt az interglaciális idejé n bekövetkezett erózió. Ennek a lepusztulásnak a nyomai é ppen azokon a ré szeken voltak láthatók, ahol a ké ső bbi moré natömb agyaga ráré tegző dött a korábbira. Az ilyen közvetlenül megfigyelhető jeleken tú l az e_lő renyomuló jé gtakaró több közvetett hatással járt. Igy olyan területeken is lehető sé gvanaz é ghajlati változások rögzí té sé re, amelyeket sohasem borí tottjé gtakaró. A talajt borí tó felszí ni ré tegek a sokszor ismé tlő dőfagyás é s olvadás következté ben összehú zódtak é s ismé t kiterjeszkedtek. Ha szelvé nyeiket né zzük, akkor vagy nem mutatnak szerkezetet, vagy zayarí í é í egeikvannak. Ha pedig egykori lejtő nvoltak, akkor a nyári olvadás idejé n

iszapré tegszerű enlecsú sztak. Ezek az iszapcsuszamlások vagy iszaprogyások, valamint a fagytól megrongált szerkezetű talajré tegek mé g azegykori jé gtakaró határvonalától távol eső vidé keken is jól megfigyelhető k, bár

28

,/

Jóval a mai tengerszint lölött partvonalak.

ta]á]ható hajdar,i magas

az állandó jé ggel boritott területekhez közelebb 27 / Szürke moré naagyag által felszedett é s máshová

száilí tott

mé szkő darabok(Anglia, Kelet,YorkshiIe gí ófság),

kiterjed-

tebbek. A jegesedé sek idő szakával hozhatókapcsolatba egy

másik anyagnak, a lösznek a lerakódása. A lösz finom. szé lfú jtapor, amely a jé gtakarók peremé rő lszármazik. Lé nyegé ben egé szen apróra ő rlő döttkő zetanyag, amely a sok egymást követő lagyás é s olvadás munkájának a következmé nye. Mivel a szé l szállí tja, gyakran ajé gtakal ró peremvidé ké tő igen messzire elkerült. A hí res kí nai Sárga Föld (a Hoang-ho vidé ké n) ilyen finom sárga porból alakult ki. Mé rsé keltebb idő járású szakaszokban megá1l a 1öszké pző dé s,é s a mindenkori lelső ré teg ki van té r,e a lepusztulási folyamatoknak. Franciaország é szaki ré szé n vannak olyan, löszbő l álló ré tegsorok, amelyekben a legutolsó nagy eljegesedé s hideg é s meleg köztes idő szakaszaiban kialakult talajzónákat láthatjuk, ső tlegalul mé g egy elő zőeljegesedé s legalább ké t utolsó szakaszának nyomait. Mivel az ilyen löszré tegekben igen gyakran találhatók ré gé szetileletek, jelentő sé gükigen nagy a rela-

n| ,a

mest er sé g szakmai _fogásai

l..,

"

__* ,i

§§l ."l'

r is*

tí v keltezé sben. Hasonló együtteseket Belgiumban, Né metországban. Ausztriában é s tovább keletre is lehet találni. [Hazánkban kiemelkedő fontossága van a Paks mellett feltárt dunai löszlalnak.]* A tengerparti vidé keken é s a folyóvölgyekben az egé sz világon igen fontos keltező é rté kű adatokat szolgáltatnak a tengerszint emelkedé sé nek vagy süllyedé sé nek megfigyelhető nyomai. A jé gkorszak alatt többSZör változott a tengerszint, közvetlen összefüggé sben az eljegesedé sek é s felmelegedé sek idő szakaival. Azeljegesedé sek idejé n ugyanis hatalmas ví zmennyisé gek halmozódtak lel a jé gtakarókban, é s ezzel megszakadt az elpárolgás csapadé kké pző dé snormális folyamata. A,,mozgáské ptelenné " vált ví ztömegek miatt alaposan lesüllyedt a ten* A szögletes zárójelben közöltek

a

iordí tó kiegé szité sei, (A szerk.)

29 / Egy bú vár

Gibraltár szikláinál a tengeri hullámveré s okozta bevágódás mé lysé gé tmé ri. Az ilyen bevágódások akár 50 l00 mé ternyire a mai tengerszint fölött is elő fordulnak.

Az interglaciálisokban a jé gtakaró egy ré sze elolvadt, é s helyreállt a normális ví zmozgás, í gy megemelkedett a tenger szintje. A legutolsó eljegesedé s leghidegebb szakaszában a becslé sek szerint a tengerszint süllyedé se elé rhette a l00 mé tert. A megemelkedő tengerszint nyomait termé szetesen sokkal könnyebb megfigyelni, mint a lesüllyedő é t,hiszen az utóbbiak ma a ví z alatt fekszenek. A hajdani magas szintjelei manapság a föld sok ré szé njóval a dagályvonal fölött láthatók a sziklás partokon: jellegzetesen legömbölyí tett kavicsokból álló ré tegek, közöttük gyakran kagylóhé jak, hullámok vájta üregek é s általuk lecsiszolt felületek, továbbá a puhatestű ek által a szikla-

gerszint.

A mestersé g szakmai í ogásai | 3I falba lú rt lyukak sorai. A puhatestű ek általában fé l egy mé ter mé lysé gben é lnek a mindenkori tengerszint alatt, a bányászok robbantó furataihoz hasonló lyukaik a mai tengerszint fölött né ha jelentő smagasságban láthatók, Szerencsé re ajé gkor idejé n általában süllyedt az óceánok szintje, í gy az egykori magas tengerszinteket eredeti sorrendjüknek megfelelő enjól megfigyelhetjú k; a legko-

rábbiak találhatók a legmagasabban, esetenké nt elé rve a csaknem 200 mé teres magasságot. Ezeket a szintmozgásokat azonban nem olyan könnyű felhasználni keltezé sre, mint azl azelső pillanatban vé lhetné nk. Meghatározásuk magasságuktól tügg, de olykor egy bizonyos hajdani partré sszel összefüggé sben talált ré gé szeti lelő hely keltezé se kudarcba is lulladhat. Egyes területeken ugyanis, í gy a Földközi-tenger medencé jé nek dé li té rsé gé ben, sok földmozgásra került sor azóta. Ezek eredmé nyeké ppen a hajdani partokon található lelő helyek már nem a mai tengerszinthez viszonyí tott eredeti magasságukban fekszenek. Segí t viszont ezen a helyzeten, hogy az egykori tengerpartok közül soknak megvan a maga jellegzetes meghatározó tengerikagyló-anyaga, é s igy keltezé sük jelenlegi magassági helyzetükre való tekintet né lkül is megállapí tható. Inkább csak helyi nehé zsé gekkel találkozhatunk ajé gtakaró kózé ppontjához kózelebb eső területeken, A jé gtakaró sú lyának nyomására ugyanis a földké reg megsüllyed, é s a mé rleghinta mozgásához hasonlóan a mozgástengely másik vé gé né lmegemelkedik. A tengerszinthez viszonyitott helyzetnek a ké regmozgásoktó1 függet-

len sú llyedé sé té s emelkedé sé t eusztatikus válto:ásnak nevezzük. Amikor ez a helyzet a ké regmozgások következté ben megválto zik, i z o s z t at ikus m o z g á mak nev ezzik. A tengerszint váItozásai nyilvánvalóan hatással voltak a folyóvölgyekre is, melyek arculatát mind a tenger, mind a klí maváltozások, mind a földmozgások alakí tják. E változások mechanizmusa a következő : a megemelkedő

tengerszint termé szetesen megemeli

a

tengerbe

ómlő folyó ví zszintjé t.Ennek ké t, egymástól kölcsönösen lű ggőkövetkezmé nye lehet. Az egyik az, hogy a folyó folyásának sebessé ge csökken, é s í gy megkezdő dik a hordalé k nagy ré szé neklerakódása. Amint pedig a tenger é s a lolyó vizé nek szintje tovább emelkedik, kóveti azt a lolyóágy emelkedé se is. Másodszor a lehú lő idő szakokban a tengerszint süllyed, é s vele együtt a folyó völgye. A korábbi hordalé kfeltöltő dé shelyett tehát most megkezdő dika hordalé k lepusztulása. Amint a folyóvölgy mé lyebbre bevágódik, a korábbi meder peremei kiszáradva fennmaradnak a völgy falaiban, teraszok formájában. E teraszok, hasonlóan az elhagyott tengerpartokhoz, egymáshoz viszonyí tva idő rendisorban helyezkednek el, a legré gibb van legfelül é s í gy tovább. Hordalé klepusztulási folyamatok azonban nemcsak a tengerszint változásai miatt következhetnek be. Erő sen trideg idő szakokbana folyók felső folyásának szakaszain a völgypartokon bekövetkező talajfolyások é s csú szások miatt igen nagy mennyisé gű hordalé kanyag kerülhet

a lolyóba, Esetenké nt az elóg jelentő snyári olvadás bő vize elsodorhatja é s továbbviheti ezt az anyagot. Gyakran azonban nem ez kóvetkezik be. hanem megkezdő dik egy terasz kié pí té se.Az ilyen klí ntatikus teraszok lermé szetesen csak hideg idő szakokbankeletkeznek, ellenté tben a mé rsé keltfázisokban keletkező eusztatikus teraszokkal, Gyakran elő fordul, hogya folyók közé psó folyásának völgyeiben e kótfajta terasz olyan bonr olultan elegyedik egymással, hogy szinte lehetetlen ő ket megkü_ lönböztetni, jóllehet mindegyiknek rnegvannak a maga sajátosjellemző i. Az eusztatikus lerakódások anyaga át_ moSott é s egysé ges összeté telű , a klí materaszoké ennek é ppen az ellenkező je. Mivel a folyóteraszok é s a nekik

megfelelő tengerparti szintek összhangba hozhatók a glaciálisok é s interglaciálisok egymást kóvető állapotaival, a tengerpaí tok vagy a folyóvölgyi teraszok bizonyos ré gé szeti 1elő helyei sok esetbenpontosan hozzárendelhető ka földtörté neti változások egyes szakaszaihoz. Ez a jeIensé g é rté keskeltezé si módszer. Az eljegesedé sek közvetlen vagy közvetett hatásain kivül maradt területeken más módszereket kell keresnünk az egyes folyamatok idő rendihelyzeté nek a megál1apí tására. Afrikában pé ldául erő sencsapadé kos idő szakok, a pluviálisok váltakoztak száraz korszakokkal, az interpluviálí sokkal. Az egymást követő változások az egé sz jé gkorszak alatt ismé tlő dtek,é s megközelí tő leg é ppen ann.vi pIuviális szakaszra került sor. ahánl,eljegesedé s volt, Hogl,r,a,lon idő belileg is pontosan megielelnek-e

egl,másnak. az mé s e]döntetlen ké rdé s. jóllehet rendelkezé sre állnak ol1,an idő járástani megfigl,eié sek. amelyek szerint ha é szakon csökkent a hómé rsé klet. anrrak dé len is klí mabeli következmé nyé nek kel]ett lennie, A geológiai té nyező káltal szolgáltatott adatok nemcsak ahhoz segí tik hozzá az ő skő korkutatást,hogy bizonyos jelensé geket helyes idő rendisorba rendezzen é s meghalározza megközelí tő abszolú tkorukat, hanem ahhoz is, hogy né mi elké pzelé st kapjon arról, milyenek voltak azok a szüntelenül változó termé szeti felté telek, amelyek között emberósünk é lt. Ezeknek az é ghaj| atra é s a környezetre vonatkozó adatoknak igen nagy jelentő sé gevan, hiszen rendkí vüli mé rté kben meghatározták az ő skő koriember é leté t.Ez talán számunkra ma nehezen é rthető ,amikor egyre függetlenebbé válunk saját ter_

mé szeti környezetünktő l: olykor lé gkondicionált, jól szigetelt é pületekben lakunk. Amikor az é lelmiszerek é s a nyersanyagok nagy távolságokra való szállí tása már akár azt is lehető véteszi, hogy olyan vidé keken megtelepedjünk, amelyek eredetileg teljesen alkalmatlanok az emberi é letre. Ez az ő skő koriember számára nem volt mé g lehetsé ges.

Gondolkozhat azonban valaki ú gy is, hogy ha az ő stórté né sz feladaLa az egykori emberi közössé gek é letmódját a maga teljessé gé ben megrajzolni, akkor az egyes törté nelmi esemé nyek é s folyamatok sorrendjé nek, valamint a kulturális jellemző k sorozatos változásainak a ré gé szeti leletanyag segí tsé gé velvaló megismeré se ön-

32

|

A mestersé g szakmai fogásai 30 / Egy mamut agyarát szedik

Szibé

ki

fa8yott talajából. Az efajta agyarak olyanjó állapotban maradnak fenn, a

hogy mé g mindig

felhasználhatók

í;

;

r| ,

L{ ?:,

t| ..

l

31 /

Különböző

franciaországi barlan8okban taláit csontokból helyreállitott mammut\ 1lZ.

_1

magában kevé s jelentő sé ggelbí r, ha nem ismerjük meg egyú ttal azokat a helyi felté teleket, amelyek közótt egyegy embercsoport é lt, ha nincsenek adataink a hajdan rendelkezé sükre álló, a gazdasági tevé kenysé ghez vagy ké zmű iparhozszú ksé gestermé szeti forrásokról. Az ilyenjellegú kutatásokban a II. világháború t követő é vtizedekben alighanem azon a területen következett be a leglátványosabb fejlő dé s, amelyetösszeloglaló kifejezé ssel gyakran környezetvizsgáló ré gé szetneknevezünk. Mint neve is mutatja, ez a tudományág arra törekszik, hogy megismerje a mindenkori környezet adottságait, az é ghajlati viszonyokat, az é vszakok változásait, a növé nyzetet, a rendelkezé sre álló táplálé kforrásokat. De cé lja az is, hogy pontosabb idő rendi adatokratámaszkodjé k, mint amilyeneket a földtan nyú jthat. A kutatás korai idő szakaiban az ő skő kori közössé gek környezeti felté teleit fő leg az állatvilág segí tsé gé vel,a ránk maradt faunából igyekeztek megismerni. A lelő he1yeken a kő eszközökkel együtt elókerült állatcsontokról volt tehát szó, a legtóbb esetben az elfogyasztott hú sé telek maradványairól. De szerepeltek közöttük kisebb állatok, í gy a rágcsálók csontjai, valamint a szárazföldi é s vizben é lő puhatestű ek is.

A nagyobb

testű állatok maradványai korlátozott

számban maradtak fenn, mivel azokatjobban megvisel-

té k az idő járás-változások. Ahhoz tehát, hogy a helyi környezetrő l megbí zható ké pet kapjunk, egy-egy lelő hely állatcsontanyagát összessé gé ben kell vizsgálni. Az olyan állatok eseté ben, amelyek idő közben nem haltak ki - mint pé ldául a ré nszarvas, a szarvas vagy a vadló -, elé g nagy biztonsággal meg tudjuk határozni aZ áIí ah)k kedvelt termé szeti környezetet: a sztyeppet, a tundrát, a mé rsé kelt é gövi erdő sé geket vagya nyí lt füves-erdő s sí kságokat.

kevesebb közvetlen adatunk van a kihalt állatok termé szetföldrajzi igé nyeire, pé ldául a fosszilis elefánt, a gyapjas orrszarvú , a barlangi medve vagy a barlangi oroszlán által kedvelt környezetre, bár sok adatot nyerhetünk a velük együtt talált, jobban ismert más állatok segí tsé gé vel.Az európai hidegtű rőelefánt, a mamut é s a gyapjas orrszarvú általában ott é lt, ahol a ré nszarvas, a sarki róka, nyú l é smáshasonló hidegtű rő állat. A kutató né ha váratlanul kap segí tsé get,A Szibé ria örökké fagyott földjé ben talált egyik mamutnak a hú sa mé g ehető volt, ső tgyomortaí talma is megórző dött: elpusztuiása

elő tt boglárkalé lé kkel ( Ranunculus ) Iáplálkozoí í . Az jó állapotú maradványok tetmé szetesen igen ritkák, mé gis elő lordulnak. Lengyelországban sós-olajos ré tegben egy é pen megő rző dött orrszarvú t tártak fel, é s vele egyű ttsok-sok rovart. Az ő skő kori fauna kutatásában manapság fokozott figyelmet szentelnek a rovaroknak, hiszen jó ré szük, külónösen a bogárfé lé káltalában jó állapotban maradnak ránk. Mindezekhez járulnak mé g a madarak, halak, toVábbá sok másfajta igen apró é iő lé ny,mint pé ldául az é desví zi rákok, amelyek gyakoriak a ví zparthoz közeli lelő helyeken.Az állatmaradváilyen

ntesí ersé gs:akmai í ogásai | 33

nyok azonban nemcsak az e_evkori idő járásró1 tudósí tanak, hanem az idő rend megállapitásához is segí tsé get nyú jthatnak, amint azt a jé _ekorszak tol,ábbi tárgyalásánál látni fogjuk. Az ő sré gé szeknekahajdani idójárás megállapí tásához a legé rzé kenyebb rnódszert a pollenek. a rirágporszemek elemzé se jelenti. Az eljárást mé g a Il, világháború elő tt dolgozták ki, é s azóta nagymé rté kben tor,ább fejlő dótt. Sokfé le virágpor, különósen a fák é s lű lé Ié k pollenszemcsé i gyakorlatilag elpusztí thatatlanok. é s í g1, biztos ké pet tudnak nyú jtani a hajdani helyi növé n_vvi_ lágról. Kezdetben csak a savanyú vagy semleges összeté telű talajokból tudták kivonni a virágporszemeket, é s ennek megfelelő en az első adatok angliai, skandináviai, é szak-né metorszá_ui é s legú jabban lengyelországi mocsa-

rakbóI származtak, Ezekrő la területekrő l ma már az utolsó 12 000 esztendő egé szé reszinte teljes pollensorozatok állnak rende]kezé sre, Sót szakaszokra lehet tagolni ő ket, amelyek manapság már radiokarbon-mé ré sekkel keltezhető k. Legú jabban a technikai eljárások már lehető véteszik pollenek kimutatását a meszes talajokból is. Maga az eljárás hosszadalmas é s bonvolult. de elé rhető vele,hogy akár barlangok meszes üledé keiben is találjanak virágporszemeket, amire korábban mé g csak _eondolni sem lehetett,

RELATí v ES ABSZOLUT KELTEZES Az elöbbiekben röviden bemutatott geológiai, zoológiai é s botanikai

módszereknek a ré gé szet szempontjából ké t alapvető cé lja lehet: az egyik a hajdani kórnyezet megismeré sé hez, a másik a keltezé shez akar segí tsé getnyú jtani. Az utóbbit illető enaz emlí tett tudományágak ré vé nelé rhető eredmé nyek a relatí v keltezé s kereté be taltoznak, Ké t különböző ré gé szeti lelő hely relatí v korapé ldául azonos, ha ugyanazzal a földtörté neti esemé nnyel hozható

kapcsolatba, mondjuk, az utolsó eljegesedé s második szakaszával. Hogy azonban a té nyleges (abszolú t) idő ben milyen közel vannak egymáshoz, az a geológiai folyamat taltamától függ. Általában azt mondhatjuk, hogy ha ké t lelő hely faunáj a ajé gkor egy korai szakaszára jellemző , akkor a lelő helyek a korai.jé gkor idő szakán belül egyidejű ek.Ez azonban elé g tetemes idő .A korai pleisztocé nban a melegkedvelő elelánt é s az etruszk orrszarvú jó né hány é vezredig é lt, mielő tt bekövetkezett a változás, é s az elő bbiek helyé be lé pett az egyenes agyalú elefánt é s a Merckrő 1elnevezett orrszarvú (Rhinoceros merckii). A ké ső bbiidő szakokbanpol1ensorozatok tanú sága szerint a párhuzamos egyidejű sé getmutató idő zónák már sokkal rövidebbek, mivel a különböző pollenegyüttesek csak ké t- vagy háromezer é vnyi idő szakot, gyakran mé g kevesebbet jelentenek. Osszefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a relatí v keltezé si módszerek csak általános keretet biztosí tanak az ő sré gé sznekaz idő rendi helyzet megállapí tásához, s egyáltalában nem pontosak. Ezé rt folytatódik tovább a kutatás a relatí v keltezé sen tú l az abszolú t idő adaLoké rt,

34

|

A mestersé g szakmai fogásai

A pontosabb idő sormeghatározására irányuló

első

kí sé rletekmatematikai é s csillagászati alapokbó1 indu1tak ki. Ezek közül a legismertebb M. Milankovió elmé lete. lKutatáSait aZ L világháború idejé n Magyarországon vé gezte, amikor magyar hadifogsá_eba került, de lehető sé get kapott tudományos kuratásokra.] Meghatározott egy olyan görbé t, amely a napsugárzás erő ssé gé nek a változásait ábrázolta a pleisztocé n folyamán. Ennek a görbé nek a legmagasabb é s a legmé lyebb pontjaijól egybeestek a glaciálisok é s interglaciálisok geológiai adatok

alapján számí tott idő pontjaiva1, beleé rtve az olyan kisebb szakaszokat is, mint az interstadiálisok. Milankovió felté telezte, hogy a görbe változásainak pontjait matematikai módszerekkel keltezni lehet, é s í gy nemcsak az egé sz jé gkor idő határait lehet megállapí tani, hanem azon belú l az egyes idő járási változásokbekövetkezté nek idő pontjait is. Milankovió arra az eredmé nyre jutott, hogy ajé gkorszak kezdete kórülbelül 600 000 é wel ezelő tt volt, a legutolsó eljegesedé si periódus vé ge pedig 25 0O0 é ve. A további kutatások eredmé nyei azí m.uí atták, hogy a legutolsó eljegesedé s vé gé nekabszolú t é vek-

32 /

olajkutatók mé lytengeri üledé kekbő lfú rómagot emelnek ki. Ezek alkalmasak arra, hogy igen hosszú idöszakok klimatikus változásait tanulmányozzák rajtuk.

ben vett idópontjajóval ké ső bbi,körülbelül

l0 000 é wel

ezelő tti,visszafelé menve viszont legalább né gyszeresre növelté k a pleisztocé n teljes idő tartamát (tehát kórülbelül 2 é s fé l millió é vnyire), mivel a.jé gkor elejé nek tekintetté k azt az idő szakot is,amelyet korábban az elő ző löldtörté neti kor, a pliocé n vé gé hezszámí tottak. Nem arról van szó tehát, hogy ilyen komoly hiba rejtő zött az eredeti számí tásokban. Nem ké tsé ges, hogy már a 600000 é vnyi idő tartam isnagy haladás volt ahhoz a 60 000 é vhez ké pest, amelyet korábban a geológiai vizsgálatok alapján a pleisztocé n tartamára megállapí tottak.

Az abszolú t keltezé s lehető sé geiutáni kutatás következő _nagy lé pé sé taz atomfizikában tetté k meg, az Egye-

sült Allamokban. Az általában radiometrikus keltezé snek ismert különlé le eljárások alapja, hogy ismerjú k egy-egy radioaktí v izotóp bomlásának a felezé si idejé t vagy annak a folyamatnak az idő igé nyé t,amelynek során egy anyagban egy izotóp egy másikkal cseré lő dikfel. Az elő bbinek a ré gé szetbenis alkalmazott módszeré t általában 1aC-es radiokarbon-kormeghatározásnak nevezzük, Elve az, hogy é lete során minden é lő szervezet felvesz radioaktí v szé nizotópot (1aC) az atmoszfé rából. Amikor a szerves anyag elpusztul, ez a felvé tel megszű nik, é s megkezdő dik a benne lé vő 14-es szé nizotópok bomlása, Mivel ennek mé rté ké t(felezé si idejé t) ismerjük, a megmaradt izotópmennyisé g alapján megállapí tható az organizmus elpusztulásának idő pontja. Tehátminé l hosszabb idő telt el az é let megszű né seóta, annál gyengé bb a sugárzás, í gy elórkezünk egy o1yan idő ponthoz, amikor már nagyon kicsiny, vagy é ppen meg is szű nik. Manapság különböző dú sí tóeljárások segitsé gé vela korábban tú l kicsiny mennyisé geket is lehet vizsgálni, í gy sikerült kiterjeszteni a mé g mé rhető idő tartományt. Körülbelül 40 50 ezer é ves idő távlat keltezé se lehetsé ges. A bizonytalansági té nyező viszont annál nagyobb, miné l korábbi idő szakról van szó. Ha ez pé Idáu| ké í száz é vnyi, nem okoz kű lönösebb nehé zsé get egy 20 000 é vre visszanyú ló keltezé sné l,viszont teljesen használhatatlanná tesz egy közé pkorra vonatkozó ad,aí ot. A ré gé szetilelő helyeken található anyagfé lesé gek közül csak né hány használható fel effajra keltezé shez: a tű zhelyekfaszene. a csónt. a, agancs é s a kagylóhé jak, Az utóbbi a legkevé sbé alkalmas, hiszen igen nagy mennyisé g kell belő leelfogadható pontosságú ered-

mé nyhez.

Kezdetben hátrányosan befolyásolta e módszer megbí zhatő ságáta vizsgálati minta szennyezettsé ge, azaz utólagos radioaktí wá válása. Több körú lmé ny játszhat közre abban, hogy egy minta további 1aC izotópokat vegyen fel a kórnyezeté bő l, ami azlstán alaposan befolyásolhatja a mé ré sieredmé nyt. Mai fák gyókerei, a behatoló talajví z, ső ta mintavé tel csomagolásához használt anyag (amelyben a lelő helyrő al laboratóriumba szállí tják) okozhat másodlagos dú sulást. Emiatt kezdetben - é rthető módon - szé p számmal adódtak pon-

A mestersé g szakmai fogásai | 35 Jé qkorsZak

10

000 é Wel

eze ólt

33 /

A pleisztocé n tagoláSa megközelií ó é rté kű idő adalokkal.

tatlan mé ré sek, mivel a valóságosnál fiatalabb idő adatokat kaptak . Aző í aazonban az ilyesfé le hibalehető sé gek fokozatos kiküszöbölé sé vel é s az egyes ré gé szetiidő szakokra kié pí tett, egymást kiegé szí tőmé ré sekösszefüggő

rendszeré vel megbí zható keltezé si módszerhez jutottunk, Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy a radiokarbon-kormeghatározás csak a ré gé szetileg vizsgált korszakoknak kevesebb mint utolsó l0 %-át tudja ,,belátni", akkor megé rtjük, hogy mié rt van szüksé g a korábbi idő pontok keltezé sé hezmás módszerekre. A 'aC vizsgálati lehető sé geinkí vül eső , korábbi korszakokra alkalmazható a potassium-argon vagy K/Ar (kálium-argon) analí zis. A vulkanikus kitöré sek során keletkezett kő zetek ugyanistartalmaznak kis mennyisé gű potassium 40-es izotópot, amely ismert felezé si idő vel bomlik el argon 40-né . Ez a felezé si idő jóval hosszabb, mint a 1aC eseté ben, í gy a módszer sokkal ré gibb idő szakok mé ré sé realkalmas. Mí g azonban a szé nizotópos eljárás felső mé ré si határa 70 000 50 000 é v körü1 van, addig sajnálatos módon a K/Ar alsó határa körülbelül 600000 esztendő . A kettő kózött lé vő mintegyfé lmillió é v azonban az ember biológiai é s kulturális fejlő dé sé nek a legfontosabb, hosszú szakaszátjelenti. Ennek megfele-

lő en igyekeznek kidolgozni - hasonló elvek alapján olyan eljárásokat, amelyek keltezni tudnák ezt az idő szakot is, llyenek pé ldául a tórium, uránium é s a protak iinium Lórium módszerek. Ugy Lű nik.hogy velük hasznáIható keltezé si segé deszkózökre bukkantunk, mivel felezé si idejük jobban megfelel a szóban forgó korszaknak. mint a K/Ar eljárásé . É rdekes é s ú j keltezé si technika a mé lytengeri fú rások elemzé se. A tengerfené ken található üledé kes ré tegekjóré szt apró é lő lé nyekvázaiból állanak, Ezek pedig általában igen é rzé kenyek a hő mé rsé klet-változásokra.Ha tehát egy lú rásmagban megvizsgálják a benne található

ill en fa.lokar. akkor azok megbí zhatóan jelzik lerakódásuk idejé nek hómé rsé kleti állapotait. Jóllehet a korábban emlí tett módszerekkel nyert idő járásváltozási görbé k inkább a re]atí r,. mint az abszolú t keltezé s kereté be taItoznak. a mé ll,tengeri fú rómagok elemzé sé vel kapott adatok már erósen emlé keztetnek a glaciálisok é s interglaciálisok idő járásgörbé ire. Amenynyiben pedig sikerű l abszolú ét vekben is meghatározni a fú rólyukak ré tegeinek keletkezé si idejé t. akkor keltezni lehet az eljegesedé si é s felmelegedé si periódusokat is (felté ve, hogy a fú rólyukré tegek é s a pleisztocé n idójárási görbé k egy-egy szakasza egybeesik). Mé g a Ii, világháboru elő ttké t további eljárást is kidolgoztak az abszolú t keltezé shez: az agyag- vagy ű ledé kcsí kokkronológiáját, továbbá a fák é vgyű rú inek idő rendjé t,a dendrokronológiát. Bár mindké t vizsgálattí pus csak meghatározott helyen vé gezhető el, mé gis hasznosnak bizonyult. Az üledé kcsikok kronológiájának az az a| apla, hogy

a visszavonulóban lé vő skandináviaijé gtakaró finom

ű ledé kcsí kokat,keskeny ré tegeket hagyott hátra azokban a jé gkori tavakban, amelyek felvetté k a nyaranké nt elolvadó vizeket, Minden kis ré tegecske egyetlen é v üledé kanyagát.jelenti. Í gy tehát, ha egy ő sitó medré ben egy

metszetben megszámoljuk eme üledé kré tegek számát, akkor egé szen pontos idő rendi sorba rendezhetjük ő ket, Ha ezt a sort ósszevetjük a visszavonuló jé g által folyamatosan hátrahagyott határvonalakkal, akkor megkapjuk azt az idő hosszat,amely alatt ajé g visszavonulása az adott területen lezajlott, egé szen addig a pontig. ahol vé glegesen elolvadt, Az egyes üledé kcsí kok vastagsága tt. Igy tel az é venké nt elolvadó viz mennyisé gé tő függö hát tí z vagy hú sz egymást követő csí k olyansajátos sorozatot alkot, amelynek jellemző ismé tlódé se más tavak üledé klerakódásainak csí kjaival is párhuzamba hozható. elemzé se lé nyegé benugyanezen az A fák é vgyű rű inek elven alapszik: meg kell számolni az é venké nt keletkező növesztik gyű rú ket,A lák minden é vben egy gyű rű vel

36 | A mesterseg szakmai fogásai

Az

é vgyű rű módszerrel keltezhető famaradványok

termé szetesen alkalmasak radiokarbon-keltezé sre is. é s ez lehető sé getad az utóbbi módszer ellenörze.é re, Manapság már egé szen pontos korrekciós adatsorral rendelkezünk, amely egé szen i. e. 4000-ig visszamenő leg, az é vgyű rű -kronológiamai alsó határáig alkalmas a radioaktí v adatok helyesbí té sé re,[A könyv fordí tásának pillanatában Európa nyugati ré szein az i. e. 2. é vezred utol-

só századaitól, Kis-Ázsiában pedig az i. e. 2. é vezred, elejé tő kezdve l rendelkezünk csaknem szakadások né lküli é s egé szen máig tartó keltezett é vgyű rú sorokkal.] A legutóbbi é vekben kidolgozott ú j keltezé si eljárások ismereté ben arra gondolhatna valaki, hogy az idő rend ké rdé seimáris megoldódtak. Errő lszó sincs, A vizsgálati minták feldolgozása hosszadalmas folyamat, bonyo1ult el_járásokat követel meg, é s csak kevé s laboratórium

van berendezkedve elvé gzé sükre. Továbbá mindegyik módszert hosszú , elő zeteskipróbálási szakasz elő zmeg, mielő tt az ő störté né szekis ké szek elfogadni az eredmé nyeket. A pleisztocé nre vonatkozó idő adatok száma egyre gyarapszik, de változatlanul támaszkodni kell a relatí v keltezé si módszerekre, hogy az elő bbieket helyesbí teni lehessen.

34 / Kenyai vadászok,

akik mé g ma is ugyanolyan módon biztosiú ák é lelmüket, mint egykor az ő skókori ember,

meg törzsüket. Ha tehát egy korongot vágunk ki a törzsbő l,a gyű rű k pontosan megmutatják a fa é leté t.Nemcsak kora állapí tható meg belő lük, hanem az egyes gyű rű kváltozó vastagsága tükrözi azt is, hog.v a fa é lete

soránmilyen változások következtek be a közvetlen környezet idő járásában, a mikroklí mában, ugyanis azok egy bizonyos té rsé g minden fafajtájának minden egyedé re azonos módon hatottak, í gy ké t azonos korú la törzsé ben azonos é Vgyú Iú Solozatotfogunk találni. Ha fiatalabb é letkorú lák gyű rű sorait náluk idő sebbfák é vgyű rű ihezú gy csatlakoztatjuk. hog_v a ké t solozat egy ré sze fedje egymást (tehát azonos é vekbő 1származnak), akkor lehető sé gnyí ]ik arla. hoe1 abszolú t é vekben keltezhető gyú rű kbőeg), l egé szen hosszú idő tartamravonatkozó é vgyű rű sort állitsunk össze. Erre a cé lra különösen a

tölgyfa alkalmas.

A Kolumbusz elő ttiÉ szak-Amerika ő slakóinak sok faé pí tmé nyé tilyen é r,g1 ű rú -kronológiasegí tsé gé vel sikerült keltezni. Angliában az ill,en datált gerendák sora egé szen a római korig r ezet vissza. Európában gyakran ellenő rzik ily módon azoknak a faszerkezeteknek a korát, amelyekrő l tudják. hogy mikor ké szültek. Elő fordulpersze, hogy a lebontott házak gerendáit ismé telten felhasználták, de nagyon kevé s ú j é pület ké szült kizárólag használt gerendákból, í gy azok jól felismerhető k.

Skand ináviába n. A ngliá ban. É szak- N é metországban é s né hány más, hasonló nagyságú té rsé gben már elé g pontosan megállapí tható az egyes lelő helyekegymáshoz viszonyí tott relatí v idő rendi helyzete, mivel a jé gkorszak belső , rövidebb korszakokra való felosztása jó eredmé nyekke1 járt. Távolabbi összefüggé seket, pé ldául Kí na é s Afrika között, csak sokkal nagyobb idő egysé gekben lehet összevetni.

E nagyobb idóegysé gek szempontjából a jé gkorszakot három szakaszra osztották: az alsó pleisztocé nra (vagy villafrankai szintre), a közé pső é s vé gül a felső pleisztocé nra. Ez a hármas felosztás fő ké nta faunán alapszik. Ajé gkorszakban a Föld nagy területi egysé gein a té rsé grejellemző állatvilág é lt, ezé rt csak ritkán lehet összehasonlitani az egyes faunák egyes fajait. Pé ldául a korai elefántfajok közül egyesek Európában hamarabb haltak ki, mint Afrikában, é s az egyik területen lehetnek olyan igen korai tipusok, am'elyek a másikon sokkal tovább é ltek. Az összehasonlí tás alapja a változáS, é s kevé sbé az egyes állarfajok meglete. Ázsiában, Afrikában é s Európában a faunában olyan változás következett be,

hogy számos, a pliocé nt tú lé lő fajkihalt. Az archaikus fauna nagyjából egy idő benpusztult el mindhárom földré szen, az alsó pleisztocé nból a közé pső be való átmenet idő szakában, ké t korai, ázsiai é s afrikai hominida datálható e faunaváltozás korszakára, tehát a korai közé pső pleisztocé nra, A korai é s közé pső pleisztocé nra Ázsiábó1 é s Alrikából

ma rendelkezé sre álló né hány adat szemmel

láthatólag alátámaszlja ezt a nagy vonalakban vett idő beli összefüggé st. Európában hasonló faunaváltozások jelzik a pleisztocé n hármas beosztásának jogosságát, jóllehet nincs mé g egyeté rté sa tekintetben, hogy az eljegesedé sek é s felmele-

A tllestersé g szakmai fogásai

|

37

gedé sek között pontosan hol is kell meghú zni a választóvonalakat. Következetessé gre törekedve, könyvünkben egy finn paleontológus, Kurten által felállí tott korszakbeosztást alkalmaztuk. Ezenkí vül azonban használni fogjuk a né gy európai eljegesedé s ré góta alkalmazott neveit: a Günz-, Mindel-. Riss- é s Wű rm-fázisokat. Ezek dé l-né metországi folyók, völgyek, ahol elő ször sikerült rábukkanni ané gyeljegesedé s fóldtörté netibizonyí té kaira. Számos európai geológus helyi neveket használva í rta le az egyes területek jé gkori jelensé geit. F,zek azonban összhangba hozhatók az eredeti terminológiával, é s í gy kevesebb zavart okoz, ha továbbra is megmaradunk

aZok mellett.

A R]iG]É SZET: MóDSZEREI É SDEFINí Clól ,A termé szettudományok szolgáltatnak adatokat az idő rendi keretre é s az ő sember környezeté re vonatkozóan. de mindezek az információk csak kiegé szí tik az óstörté né sz legfő bbtevé kenysé gé t:magának az embeInek a tanulmányozását. Külő nös talán, hogy a ré gé szeti kutatásnak ezt a funkcióját külön hangsú lyozni kell, de vannak olyan törekvé sek, amelyek a té makör termé szettudományos vizsgálata kő zben szem elő l té vesztika fő cé lt. Azt szokták mondani, hogy a ré gé szet nem más, mint a ré gi korok né prajza. Noha a né prajzkutatók módszerei

gyökeresen különbóznek a ré gé szeké tő a l, ké t tudományágvé gső cé lja ugyanaz: egy-egy társadalmi csoport (né p) kulturális é s szellemi é leté neka lehető sé gszerinti teljes megismeré se. Ké tsé gtelen, hogy ané prajz számáta rendelkezé sre álló sok forrást a ré gé szetnekné lkülöznie keII. Az az inlormációs anyagmennyisé g, amit a ré gé sz fel tud deriteni, szinte szánalmasan kevé s ahhoz ké pest, amit a né prajzos gyű jthetma is é lő közössé gekben, 36 / 35 /

A gibraltári Gorham-ballangot a

a teng€ r hullámai vájták sziklafalba, é s legalább 40 ezer é ven át lakoti benne az

óskő kori embeí -

A Gorham-barlang belseje az ásatások idejé n, Ső té tszí nű leleteket tartalmazó ré tegek a kivülrő l szé l által behordott tengerparti homok világos csikjaival váltakoznak.

Szüksé ges azonban, hogy ehhe7 a ké rdé skórhöz é rve, tisztázzuk a ré gé szeté vtizedes fejlő dé sesorán szinte általánossá vált kifejezé st. A ,,prehistorikus" jelző vel eredetileg az ókor vagy a bibliai korok elő tté lt, az í rást mé g nem ismeró né peket illetté k. A ,,protohistorikus" pedig olyan né peket jelentett, akik saját maguk ugyan mé g nem használtak irást, de róluk viszont már ké szí tettek feljegyzé seket az ókori szerző k: Tacituspé ldául számos é rtesülé st lejegyzett a germán törzsekrő l, de ezek közvetett információk voltak. A ké t jelző kezdetben teljesen egyé rtelmű volt,idő velazonban fokozatosan pontatlanná vált, é s manapság az ő störté né szeknem is szí vesen használják ő ket. Ha valaki abból indul ki, hogy minden, az í rást mé g nem ismerő é s nem használó társadalmat a prehistorikus - azaz ő skori- kifejezé ssel kell egysé gbe loglalni, akkor a dolgok legalábbis mai ismereteink szerint - szinte hihetetlenül bonyolulttá válnak, Ezé rt is törekedtek a ré gé szektovábbi felosztásra.

38 | A mestersé g szakmai fogásai Az első korszakbeosztások az eszközökhöz

lelhasz-

nált nyersanyagok lajtáin kő ,bronz é s vas - alapultak. Ez csak az egyik lehető sé gvolt, Manapság az ő sré gé szek valójában inkább a gazdasági é let alapvető formái alapján különböztetik meg a korokat. é s nem az anyagokból

kiindulva. Az ember törté neti fqlő dé sé rrekleghosszabb szakaszában é lelmé tvadászatta1. gl,ű jtögeté ssel szeí ezt e, az ulöbbiba beleé rtr e a döpel é :t i:. Fkkor mé g é gyálralán nem volt szó arról, hog1 szüksé gieteit földmű velé ssel é s/vagy állattartássa1 biztositsa, A Közel- é s a Közé pKelet bizonyos té rsé geiben.Indiában, Kinában é s Amerikában egyes területeken ez az ő silé tfenntartási mód lassan átadta hell é t eg1, másiknak, amely már nagyobb függetlensé get nl,ú jtott, Háziasí tották a serté st, a juhot, a szalvasmarhát é s a kecské t, é s az eredetileg vadon termő .gy''ű jtögetett gabonalé lé ketteImeszteni kezdté k é s ké ső bbifelhasználásra tárolták. A függő sé g megszű né seé s az ennek köszónhető rugalmasság megváltoztatta az é letformát: lehető vévált a letelepedé s é s ki is alakultak az állandó települé sek. Bár ez a változás nem következett be olyan hirtelen, mint azt az elmondottak 37

,,

esetleg sugallhatják, mé gis a rendkí vü1 hosszú ő störté neti korszak ennek alapján osztható ké t kú lön szakaszra. Az ő störté né szek egyikcsoportja tehát az ember fejlő dé sé nekazzal a hosszú korszakával foglalkozik, amelyben a vadászat é s a gyű jtögeté svolt az é letforma. A másik csoport- a gazdasági é letben bekövetkezett változásnak meglelelóen a pásztorkodás-állattartás é s földmű velé s idő szakát vizsgálja. Már a ré gi korszakbeosztás is tükrözi valamelyest ezt

a gazdasági váltást: a paleolitikum vagy ő skő koré s a neolitikum vagy ú jkő kormegkű lönbözteté sé vel é s az utóbbit követő bronzkorral é s vaskorral. A paleolitikumot tovább oSztották alsó, kózé pső é s felső ő skő korra, é s ennek a vé ge egybeesett az

utolsó eljegesedé s befejező dé sé vel.Ké ső bbszüksé gessé vált, hogy az utolsó eljegesedé s vé ge é s a legkorábbi földmű velő kneka KözelKeletról Európába való megé rkezé seközötti idő szakot áthidalják, é s erre alkották meg a mezolitikum vagy közé pső kő korkifejezé st. Az ő sré gé szek már a korai kutatási szakaszokban megállapí tották, hogy Európában a paleolitikum három szakasza megszakí tás né lkül követte egymást, é s í gy elnevezé süket idő rendi é rtelemben kezdté k használni. Amint azonban a ré gé szeti feltárások

A pigmeusok ágakból összeállitott é s levelekkel fedett egyszerű

más világré szekre is kiteljedtek, ezek a terminológiák

kun1 hója I-szak-Zaire ö.erdojeben,

kezdté k elveszí teni pontos tartalmukat. Jóllehet az ő sré -

!.';

ts,

'§t

| l-,

-

,.

,

= :., a,. ._, .lL | .,|urTJ* n. .

A ttlestersé g szakmai fogásai| 39 gószek mindmáig azt mondják egy-egy leletegyüttesrő l, hogy alsó paleolitikus jellegú , ennek ma már nincs szük-

sé gké ppenidő rendi é rté keis. A három fejlő dé sifoknak megfelelő lelettí pusok ugyanis a föld kű lönböző té rsé geiben egymástól egé szen különböző idő szakokbanis lé t-

fejöhettek. A ré gé szetikutatás módszereirő l is szólnunk kell. Mindenfajta vizsgálódásnak termé szetesen az ásatás az alapja, akár a korai törté neti, akár az ő störté neti idő szakokról van szó. Bizonyos adatokat lehet mé g nyerni a azokból a maradföldfelszí nen gyű jtött leletekbő l vagy ványokból, amelyeket termé szeti folyamatok. pé ldáu1 eróziós bevágódások hoznak a felszí nre. Az utóbbiaknak akkor van információé rté ke, ha tervszerű leltárásokon talált megbí zható forrásanyag is rendelkezé sre á]l, Az ő skő korilelő helyek zöme ké t csoportra osztható:

lehetnek nyí ltszí niekvagy fedett helyeken lekvő k. A nyí ltszinieknek semmi sem nl ú jtott rermé szetes vé delmel. Altalában vizek mellert lalálhatók,, ha erre rolt lehető sé g,pé ldáu1 dombok szé lárnyé kos oldalán vagy terephullámok köZött jöttek lé tre. Az egyes települé sek fejlettsé ge az oí í é lő kózössé g szí nvonalától, a megtelepedé s idő tartamától é s vé gül bizonyos fokig az idő járástólis függ. Hiszen ahol nagyon hidegvolt. a közössé gnek

38 /

Eszkimó lé í fié s nő nyári sátruk eloli

,r s:r.,i!

ld.k.n,

eszközök, a ké szí té süksorán keletkezett törnelé kek é s kellett é pí tenie menedé keket: házakat, sátrakat vagy é lelmiszer-hulladé kok - szé tszórt maradr ánr ai alapján kunyhókat. Európa keleti té rsé gé bennincsenek barlanjóttek ismerhető k fel. lé tle, Ismegok, igy ott nyí ltszí nilakótelepülé sek A nyí ltszí nilelő helyek tehát gyakran é rté kesismereté pitett ügyesen rünk viszont nagy mamutcsontokból anyaggal szolgálnak, Ugyanakkor a kulturális kapcsodé lorosz sí ké s a kunyhókat, fő ké nt Csehszlovákiában lódások szempontjából meglehető sen elszigesorrendje az é v legnagyobb kunyhókat alighanem ságon. Ezeket a teltek, s elé g nehé z a különböző lelő helyeket elté rő leletré szé benhasználták, ső telké pzelhető ,hogy állandó laanyaguk alapján megbí zható idő rendi sorba helyezni. kóhelyül szolgáltak. A telephelyek másik fajtája barlangokban é s sziklainformációk mennyisé Az effajta lelő helyrő nyerhető l embert gyakran ereszek alatt fedezhető fel. Az ő skő kori ge fű gga települé s abszolú t korától, vagyis hogy milyen nevezik barlanglakónak, de ez nem teljesen igaz. Valóhosszú ideig volt lakott, é s é Ite-e károsodás. Amennyiban sok barlangi lelóhelyrő l tudunk, cle - különösen ben sikerült teljesen feltárni ő ket, a nyí ltszí nilelő helyek Franciaországban mé g több a sziklaeresz, egy puszta ré szletes adatokat szolgáltatnak a települé sek belső szerfedé l, amely né mi oltalmat nyú jtott szé ltól é s eső tól. kezeté rő l.Az utolsó eljegesedé s idő szakából kiásott laS termé szetesen mé g ezekné l is gyakoribbak a nyí ltszí ni kóhelyek né melyiké nbő sé gbenkerültek elő eszközök é s lelelő helyek. Az elmú lt é vtizedekben mé gis é ppen a barmű vé szetialkotások. Sajnos, ezeken a kelet-európai langok é s sziklaereszek szolgáltatták a legfontosabb bilő helyekenkorántsem találtak nagy mennyisé gben szerszakaszaizonyí té kokat, legalábbis az ő skő kor utolsó ismert é s ves maradványokat, pé ldául fát. Az egykor hosszú idő n lejlő dé sé re, Né hányuk olyan nak kulturális tárgyaknak é s tevé kenysé geknek használt anyagoknak, tekintve vizsgálódásunk tárgyát át Volt lakott, hogy nyí lr adatokat, Sok ré szé re kaphatunk legfeljebb a fele megbí zható támpontokat nyú jtanak. szí ni telepen egyáltalán nem találtak olyan szilárdabb Bármilyen lolt is az idöjárás tám különösen a hideg é pí tmé nyeket,mint amilyenek a mamutcsontokból idószakokban), ké tsé gtelenül nagy szű ksé gro]t effé le emelt kunyhók is voltak. Ezeken a helyeken valószí nű leg termé szetes vé delmet nyú jtó helyekre, s az ő skő korkutaegyszerű sátortáborokat állí tottak. Az erő s szelekmiatt tó bí zvást kiindulhat ebbő l a té nybő 1.Ami meglelelő nek a sátortartó cólöpóket a talajba kellett ásni. A cölöplyukak, a tú zhely nyoma, továbbá az eszközké szí té sbő l bizonyult egy család számára, az nyilvánvalóan é vezredeken át kielé gí tettetovábbi nemzedé kek hosszú sorászármaző hulladé k elhelyezkedé se alapján rekonstnak igé nyeit is. Mindegyikük hátrahagyta a maga hullaruálható a lakóhe| y alaprajza, dé kré tegeit, mé gpedig az elő ttük ott é lt közössé gek maA mé rsé keltebb idő járású korszakokban vagy egyálradványai lölött. Az ő ré tegük fölé pedig a ké ső bb megtalán nem emeltek é pí tmé nyeket,vagy csak kő alapokkal hagyaté ka ré tegzódött, Ezek a ré tegsorok telepedettek Az ilyesfé le erő sí tettegyszerű szé lfogókat ké szí tettek. nemcsak egymást követő megtelepülő k kulturális á1az kő pusztuló anyagok telephelyek leginkább az el nem

40

|

A mestersé g szakmai fogásai Hosszú é vekig azthitté k, hogy az ő skő kori ember egyszerú en csak kihasználta a barlangok é s ereszek nyú jtot-

,:= ::

,s,A \> ,< 7 "

39

l Felül: Jellegzeí es szakóca. feles nagl,ságban ábrázolva, Egy kő darabból ké szült. ú 9} , hog\ szilánkokat pattintottak le, mig Ko\aszi]ánk ké tharmados nagyságban, Lándzsahegglé lormáLlák. a7 é leit linom pattintgatásokka1 alakitották k], e]é rté k a kivánt formát, --í lll1,

lapotát ő rizté kmeg, de a kapcsolódási sorrendet is pontosan mutatják. A barlangokban feltárt lejlő dé sisorok szolgálnak azután a nyí ltszí ni telepeken talált. elszigetelt leletanyagok keltezé sé re.

ta viszonylagos ké nyelmet, Legú jabban azonban világossá vált, hogy környezeté t alakí totta is. Egyes barlangokban kötő anyag né lkül rakott kő falakra bukkantak. A cölöplyukak arról tanú skodnak, hogy sátrakat vagy szé lfogókat is felállí tottak a barlangok belsejé ben. A sziklafülké kben vagy nem mé ly barlangokban elegendő fé nyvolt. Mé ly barlangokban a bejárati té rsé gvolt az é letté r,mivel a fé ny beljebb rohamosan csökkent, Ké sóbbi idő szakokban már rendelkeztek mestersé ges megvilágí tással, a mindennapi é let mé gis a bejárati ré szeken é s a barlangnyí lás elő tti lapos teraszokon zajlott. Ha egy barlangban csak egyetlen települé si ré teg van, lé nyegé ben olyan tí pusú tudományos információkat nyerhetünk, mint a nyí ltszí nitelepeken, azzal a különbsé ggel, hogy a maradványok állapotajobb, mivel kevé s_ bé voltak kité ve az idójárás \ is,/onlagságainak. Franciaor52ág eS Eszak-Spanyolország sok-sok barlangja mé szkő hegysé gekbenalakult ki, Ez a körülmé ny nagyon kedvez a csont é s az agancs megmaradásának, amelyek a nyí ltszí nitelepeken a legtóbb esetben elpusztultak a savas talajban. Jól meg lehet tehát állapí tani az é lelemszerzé s cé ljából megölt állatok é letkorát, ebbő lpedig megtudhatjuk azt is, hogy melyik é vszakban volt é let a telephelyen. Sok esetben kiderül, hogy egé sz é vben. Nem ké tsé ges, hogy az ilyen hosszabb tartózkodás során már é rdemes volt bizonyos átalakí táSokat vé gezni a barlangon. A 1akók már nyilván ké nyelmesen berendezkedtek, é s legalább annyi vé delmet é lveztek az elemektő l. mint a hideg é ghajlatú vidé keken ma é lő , hasonlóé letmódot folytató termé szeti né pek. A pleisztocé n vé gé nekké ső bbi közössé gei minden bizonnyal csak idő szakonké ntIaktak egyes telephelyeken. Gibraltárba pé ldául kis lé tszámú vándorcsoportok mindig csak ósszel té rtek vissza, amint azt az általuk hátrahagyott dióhé jak é s ehető kagylók (Mytilus edulis) hé jai mutatják. A Kent grófságban lé vő Swanscombe telepesei akkor jelentek meg, amikor a dámvadak agancsai már kifejlő dtek, tehát SZeptembertő 1 márciusig, Miután pedig fi atal pé ldányok vagy agancstalan bikák csontjaira egyáltalán nem bukkantak, a vadászok ké ső ta;lasszalé s nyáron másutt tanyáZhattak. Jóllehet az ilyen adatok arra utalnak, hogy rendszeresek voltak az é vszakoknak megfelelő vándorlások, nem kell szüksé gszerű enarra következtetnünk, hogy e vadászó-gyű jtögető közössé gek nagy távolságokat jártak be. Valószinú bb, hogy csak egy meglehető sen kis té rsé gen belül mozogtak. Vannak persze jelei hosszabb kirándulásaiknak is, pé ldául amikor mé lyen a szárazlöldön belül tengeri kagylókat találunk. Tudjuk, hogy egyes nyersanyagokat jelentő stávolságokra szállí tottak. Az ú jabb né prajzi adatok tanú sága szelint egyes csoportok lakóhelyüktő l lő bbszáz kilomé ternyire portyáztak, hogy olyasmiket raboljanak, aminek szű ké benvoltak. Röviden foglalkoztunk ugyan már a terminológiával,

A mestersé g szakmai fogásai | 4I

(.} de ez a tárgykör további megfontolásokra ké sztet. A termé szettudományoktól átvett é s az ő skő korkutatásban jól meghonosodott sok fogalmon kí vül az ő sré gé szetki-

fejlesztette saját szóhasználatát,

nem kevesebb kifejezé s-

sel az elő bbiekné l.Ezek a sajátosan ré gé szetimeghatáro-

zások az emberi kultú ra különbóző ,

l

I

idő rendileg vagy

l

l !

1

t

! 1

l

,i

I

l ] I

I

]

l

I

l l

l

,]

,l

::i

,l

.rl

Leüté se egy

pontailan. E gl,ű jtő nevekmindeg,vike összefoglaló elne-

a l

szilánkok

Mint fentebb már emlí tettük, az alsó, kózé pső é s felső paleolitlkum. valamint a mezolitikum meghatározás

i

i

a)

magkő fő I rnarokba fogott ütő kő vel: b) szilánkok finom leú té se egy elő munkált magkő lelületé rő egil kalapácsszelú eszközze1 csontvé ső Iemé rt üté sekkel; c) az eszköz lormájának r,é gleges kidolgozása a szé lek aprólé ko§ lepattintgatásával, retusáláSával, 4l Csonr lándz.ahe85ek é . áral a lranciao-szágl Crö-Magnon-barlangbó1, 42 / A tollundi tő ze8mocsárban (Dánia) talált, jó állapotban megmaradt fé rfi holttest.

kaságát.

l

)

A kő megmunkálás fő módszerel:

területileg megkülönböztethető jellemző it í rják le, továbbá az ő sember által több mint ké tmillió é v alatt különböző anyagokból ké szí tettkő eszközök fajtáinak so-

t \

40 /

42

|

A mestersé g szakmai fogilsai nem ismert kis különbsé gek is. Ennek eredmé nyeké ppen az addig egyetlen elnevezé s alá foglalt eszközöket külön csopoltokba kellett rendezni, Ha közöttük idő rendi különbsé gek mutatkoztak, akkor azokat számozással jelezté k, vagy önálló neveket adtak nekik,

fe1

ÁsntÁsox: A LELETANyAc É ntÉ xELÉ se ,A,z ember biológiai é s szellemi fejlő dé sesorán hosszú utat tett meg, több evolú ciós szakaszon át, mí g eszközké szí tő lé nnyé vált, Nem meglepő tehát, hogy szerszámké szí tő ké szsé geé s é letkörülmé nyei is a változás számos jelé t mutatják. De ne feledjük, hogy a környezet é ppú gy hatott az ő sembel tárgyi ké szleteire, mint növekvő szellemi ké pessé geié s az öröklött tudás felhalmozódása, Az igen egyszerű körülmé nyek között é ló ember általában vonakodik attól, hogy ké szsé geit közvetlen szüksé gleteinek kielé gí té sé ntú l is fejlessze. Ez azt jelenti, hogy valamely eszközegyüttes nem mindig tükrözi pontoSan azt a szellemi fejlettsé get, amit egy embercsoport már elé rt. A termé szeti környezetnek az anyagi kultú rára gyakorolt hatása jó1 megflgyelhető , haa sarkkör mellett é lő eszkimókat é s a Kongó óserdeiben tanyázó Ituripigmeusokat összehasonlitjuk, Az é szaki környezet magasan fejlett technológiát követel meg a fennmaradáshoz, sokfé le eszközre van szüksé g a vadászathoz. az uta-

L fi

i,

_i

,l3 i

A Cró,Magnon-ballangban talált, kagylókból lú zött. három csontcsüngóvel diszitett nyaklánc rekonstrukciós í ajza.

vezé s. amelyen belül sok minden különbözik ahhoz, hog,v önálló nevet é rdemeljen, Egy-egy kiemelkedő fontosságú lelő helyrő l vagy akár csak egyetlen ré tegé bő l származó 1eletegyüttesek, ha bizonyí thatóan addig ismeretlen sajátosságokat tárnak fel, általában ú j nevet szoktak kapni, Rendszelint az a lelő hely a né vadó, ahol elő ször fedezté k lel ő ket.Ha a lelő hely nevé t már más összefüggé sben felhasználták. akkor a körzet vagy egyházközsé g } ett a né r,adó. Pé ldának okáé rt a franciaországi La Micoque ner,ű lelő helr en ké t ré teget tártak lel, mindkettő t ú j, addig ismeretlen emlé kanyaggal. Az egyik együttes a ,,Micoque". a nriisik viszont a ,,Tayac" nevet kapta, az utóbbi arrói a közsé grő lr a g1,, plé bániáról, ahol a lelő hely található. A 1elő hell ek elkeresztelé sé nek ez a szokása a legkülönböző bb nl elr ekbő l származóelnevea zé sek hosszú sorát eredmé n.vezte. arrrell,nek sú rű jé ben

ké rdé skört tanulmányozni kezdó ember e] is té vedhet. Amint pedig egyre több é s több lelóhei1, leltárására került sor, az ásatási módszerek pedig töké letesedtek. nyil-

vánvalóvá váltak az egyes leletegyüttesek közótti.

addig

44 l,§7ak-amerlkal lndlxn vadászok iarkasbő rbc rejtő zve cserké szik be a bó]é nycsordát (George Catlin rajza a i9, század vé gé rő i),Az ő skókori mú vé szet tanú sá8a szerint ő seirrkis vadásztak hason]ó

módon-

A ntestersé g s:ű záshoz, é pületeket kell emelni. ruhár al ke11 ellátniuk magukat. Ezzel szemben az Ituri lo1;,ó r,ölgyé ben é lő pigmeusok a lehetsé ges legkevesebbel elboldogulnak, hiszen buja növé nyzet veszi óket körü1. é s egyszerű bb vadászfelszerelé ssel is beé rik. a hú s inkább ünnepi eledel náluk, mint mindennapi szüksé glet. Eme igen határozott kulturális elté ré sekhezké pest a ké t emberfajta semmi különbsé get nem mutat a szel]emi fejlettsé g tekinteté ben, Az eszközegyüttesek elnevezé se jóval egyszerú bb. mint az eszköztí pusok terrninológiai megkülönbözteté se, A legkülönfé lé bb nyersanyagokból ké szült eszközók

sok száz egyedi formáját sikerült már eddig is elkülöní teni, Az eszkózök rendszerezé sé nek kiindulópontja e91 koIi, felté telezett használati módjuk, A .,felté telezett" jelző használata igen lé nyeges. Hiszen a szerszámok osztályokba sorolása a legjobb esetben is elé ggé szubjektí v, é s hajlamosak elté rő szempontbó1 a különböző ő sré gé szek é rté kelni a leletegyütteseket, Sok vita folyik az egyes eszközök pontos meghatározásáról, ami gyakran elkerű lhetetlen zavarokhoz vezeí , é s rendkí vül megnehezí ti, hogy a különböző lelő helyek anyagát összehasonlí tsák, mé g akkor is, ha egvé bké nta kutatók ismerik egymás rendszerezé si elveit. A II. világháború óta azonban a statisztikai módszerek alkalmazása megköveteli az egy-

kmaíí ogásű i|43

sé ges terminológiát, é s ré szben a tlenlzetközi tanácskozások eredmé nyeké ppen egl le inkább lehetsé gessé válik az egyeté rté s,Egykor abbarr biztak a krrtatók, hogy lehetsé ges az egysé ges eszköznelezé ktan, \1a azonban már nl,ilvánvaló, hiába remé nykedtek. é s rllinder. területnek ki kell alakí tania saját külön rendszet é t é s elneve-

zé seit. További nehé zsé geket okoznak az ó:kókori szerszárnké szí tő kegyé ni megoldásai. Aligha tokonszetlr ez-

tek lo]na a nri rendszerező törekvé seirrkkelI ,\z e_,zkózegl"üttesek. szakmai tolvajnyelven rprrlo,{ nenrcsak tipusalkban, hanem elké szí té sitechnikálukbarr

]s kii]iinb| izhetnek egymástól, Ugyanazt az eszkő zt többlé ]e nlodt,n ;illí thatták elő .é s ezek a technikai különbsé gek :L]i]t!T_illk ]ehetnek, melt a hasonló tí pusú iparok elté r,ri hrgr t nlinl ait jelezhetik, Alapjaban rere ketlile eljárással lehet kő eszközöket

csinálni: kő ttinrbi.kb..] ra]ó lehasí tással. letöré ssel, lepattintással r a gr e iiillb.ik bő l]er,álasztott szilánkokból. Az első módszerné l r eszütlk egv kiválasztott kő darabot, é s egy kalapácské nt hll.znlilt kő darabbal addig ütögetjük-pattintgatjuk. a1]11_s ne gklpj uk a k jvánt í brmáját. Eppen ú gy zajlik ez. t-t-titlt atllikol a szobrász a márványtömböt nagyolja, Et-tné ] lz elljrrá:ná1 nlagából a törnbbő l ké szült az eszköz. é s a ]er álaszt.ltt dlr abok. szilánkok a hulladé kok vagy meJlé kternlekek, \ nlásik

ffi*

44

l

|

A mestersé g szakmai fogásai

módszerné l ezek a leválasztott darabok jelentik az eszközt, é s a megmaladt kő tömb a hulladé k, Nagyon fontos a meglelelő ,alkaimas kő kir,álasztása. Mivel a tömböt a lehasogatással minden iránl,ban megmunkálják, nem lehetnek benne hasadási sí kok (amelyek menté n elrepedhet). A kő faragók külön né vvel ille_ tik az ilyen nem repedő , alkalmatos darabokat. A lemezesen hasadó fajták, pé ldául a pala. azé rt igen ritkák az ő skő korieszközök között. mert csak egyetlen irányban munkálhatók meg, Az is kör etelnré ny, hogy a nyersanyag kemé ny legyen a ké zi munkához, é s a lerepesztett ré szek már eredendő en é lesek legyenek. Eszközké szí té shez ilyenformán a szi]ikátos kózetek a legalkalmasabbak, a kova. a jáspis. a kalcedon, a kvarc é s a kvarcit, mivel az üve,shez hasonlóan é les peremekkel törnek. A legkiválóbb r-ulkanikus eredetű üveg,az obszidián, ugyanakkor ritkán fordul elő l.Voltak területek, ahol nem mindig állottak rendelkezé sre megfelelő kő nyers-

anyagok. Ilyenkor ráké nyszerültek arra, hogy mé g olyan furcsa nyersanyagokat is felhasználjanak, mint a megkövesedett fa. Altalában azonban ké pesek voltak arra, hogy csaknem mindenfé le kő anyagból elő tudják állitani hagyományos formájú eszközeiket. A kő tömbök lormázásával elő állí totteszközóket mag- vagy magkő eszközöknek nevezhetjük. Nehé z é s nehé zkes szerszámok ezek, közöttük a hasogatók é s a hasí tók-vágók. A kisebb eszközöket általában a lepattintott szilánkokból ké szitetté k.sokszor további alakí tás né lkül, meí t már í gy is kiváló vágószerszámok vo1tak. Más cé lú eszközök ké szí té sé hezazonban a szilánknak további pattintgatással alakí tották ki vé gső formáját. Ezí akiegé szitő eljárást a lepattintott darabok retusálásának nevezzük. Ezeket az eszközöket rendelteté sük szeí í níoszí állyozzuk: kaparók, pengé k, hegyek, vé ső ké s mások. Nincs egyetlen o1yan ő skókori ipar sem, amely kizárólag mageszközökbő l állna.Mé g a legkorábbi egyú ttesekben is, ahol az ilyenek vannak többsé gben, elő fordul né hán,v eszközké nt használt pattinté k, annál is inkább, hiszen ezek mint hulladé kok vagy mellé ktermé kek bő sé ggel rendelkezé sre állottak. Az ő skő korké ső bbiszakaszaiban elő lordultak iparok,amelyek viszont kizáró-

lag lepáttintott ré szekbő l ké szí tett eszközóket tartalmaztak. Mé g ké sóbb pedig olyan hosszú é s keskeny pattinté kok, pengé kjöttek di\,atba, amelyeket külön elő ké szí tett tömbökbő 1. magkór ekbő 1 állí tottak elő .Gyakran elő fordul,hogy az egl,es iparok eszközké szleté nek a fő ré sze szinte azonos jeIlegű .de mé gis megkülönböztethető k, mé gpedig vagy az elő állitási technikaelté ré seialapján, vagy annak segí tsé gé r,el.ho91, az egyes tí pusok különböző arányokban fordulnak elő bennük,

A kóeszközöket

elő állí tómódszerek fogásainak nagy

ré szé reaz ember már igen korán rájött. A tor,ábbi fejlő dé sre nem első sorban ú j ké szí té sitechnikák felfedezé se a jellemző , hanem inkább az egyes szerszámké szletek növekvő változatossága é s összetettsé ge. A sokré tű bbé vá-

45 /

ló

A vadászó ember: egy ausztráliai bennszú lött sikeres cserké szé srő l té vissza r kí gyókkat, gyí kokkal, törpe kengurukkal é s egy tobzoskával.

munkatevé kenysé gek eredmé nyeké ppen a ké ső bbi korszakokban specializáltabb eszköZök jöttek lé tre. Az ő skő koriember szerszámait vizsgálva, különös figyelmet kel1 szentelni a kő eszközöknek, hiszen igen gyakran csak ezek maradtak ránk egy-egy csoport tevé kenysé gé bő l.Az ember attól kezdve, hogy egyáltalán eszközt ké szí tett, sokfé le nyersanyagot használt fel. Viszont nagyon ritkán ő rző dtek meg a szerves anyagból megmunkált darabok. Vannak persze kivé telek, í gy egy tiszafából faragott hegyes tárgy, amely talán lándzsa volt. Ez az essexi partoknál került elő egy lelő helyen,é s legalább 200 000 é ves. Afrikában is rábukkantak legalább 60 000 é ves faeszközökre. Van olyan anyag is, amely különösen a barlangokban igenjó állapotban ő rző dik meg. Ez a csont, valamint az agancs. Az európai ő skő korké sei szakaszaiban, amikor az idő járás rendkí vül hidegre fordult, é s valószí nű legkevesebb volt a fa, a csontot é s az agancsot számos cé lra felhasználták, é s faragással vagy csiszolással alakí tották a szüksé ges formára. Né hány korai idő szakban viszont a nagyobb testű állatok, pé ldául az eleí ánt csontjait ugyanolyan módszerrel formálták meg, mint a követ,

A nlestersé g szakmai í ogásai | 45 VagyiS pattintgatásSal. Európában mocsarakban, lápok-

ban az utolsó eljegesedé st követő idő szakokból gazdag leletanyagra bukkantak: többek között ijakra, nyilveszsző kre,fatörzsbő l kivájt csónakokra é s hozzájuk tartozó evező kre. Mé g ké ső bbi idő szakokból- a bronzkorból é s a vaskorból- maradtak fenn a savas talajok által kiválóan konzervált emberi tetemek, mé g a ruházatuk é s né ha

gyomortartalmuk maradványai is megő rző dtek.Az egyik esetben ez hí g zabkása volt. Tekintettel arra, hogy a már emlí tett szibé riai mamut milyen töké letes é psé gben maradt meg, remé nykedhetünk abban, hogy valamikor egy legalább olyan ré gi, lagyott emberi test is napvilágra kerül. Egyszer hí re járt egy ilyen leletnek, idő szakokA munkaeszközök mellett fő ké pp ké ső bbi ból bő sé gesenmaradtak fenn szemé lyes rendelteté sű dí sztárgyak é s é kszerek: csontból faragott gyöngyók.

átfú rt tengeri kagylókból é s állatfogakból összeállí tott nyakláncok, különböző anyagokból ké szült csüngő k, Találtak olyan temetkezé seket, ahol gyöngyök övezté k a koponyát, é s szé tszóródtak amellkasi csontok tájé kán, jelezve, hogy sapkákra, illetve tunikaszerű ingrevoltak rögzí tve, akárcsak az indiánok bő rruháin láthatógyöngyök. Már nagyon korai idő kben elő tudtak állí tani szí nező anyagokat pigmenttartalmú földbő l. Ezeket a festé keket használták a barlangfestmé nyekhez, testük szé pí té sé hez,valamint rituális dí Szí té sé hez(ahogyan a mai ausztráliai ő slakók teszik ezt avatási szertartásaiknál). A legkorábbi emberi fejlő dé s összetett ké rdé seinek jobb megé rté senagyré szt az egyre kifinomultabbá váló l Ebben az ügyben ásatási technikák eredmé nyeitő függ. a francia kutatóknak köszönhetjük a legtöbbet. A mú lt századi feltárások során az ásató ré gé szek,jóllehet pontosan tudták, hogy az egyes ré tegek milyen nagyjelentő sé ggel bí rnak, mé gis hajlamosak voltak arra, hogy egé sz vastag ré tegré szeket elkú löní té sné lkül együtt ássanak ki. Ha pé ldául egy mé ternyi vastag ré tegrő lú gy vé lté k, hogy teljes egé szé benegyazon kultú rába tartozó leletanyagot tartalmaz, akkor ezt azonos egysé gnek könyvelté k el, é s a belő le származó összes leletet együtt kezelté k. Mivel nincs olyan megfigyelhető szabályosság, hogy egy adott vastagságú ré gé szeti ré teg általában mennyi idő alatt halmozódik fel, egy mé ternyi maradvány akár igen hosszú idő szakeredmé nye is lehet, amelyet ilyenkor az vastag s ásató ré gé szekegyesí tettek. Ha a ré tegző dé igen volt, né ha megkí sé reltekvalamilé le nyers felosztást, ez azonban nem tudta követni a finom változásokat, A mai ásatási technika a ré tegek szí né nekvagy szerkezeté nek legapróbb változásait é s elté ré seitis megkú lönbözteti. EzzelIehető vé válik,hogy egy csoport települé sé n belül követni lehessen eszközeinek változását, mind a mennyisé g, mind a belső arányok tekinteté ben. Ezeket a változásokat a ré gi ásatási technikával dolgozók é szre sem vetté k. Nemcsak kifinomultabbak lettek a módszerek, de a mai ré gé szvilágosabban é rti máI azokat a felté teleket is, amelyek között a barlangi ré tegek keletkeztek. Az egykor ott é lő k általhátrahagyott hulladé kok ugyanis a

barlangi üledé keknek csak eg1, ré szé tjelentik. Sok minden került azokba a száraz idő szakokban aszé l által behordott anyagokból. Nedves idójárás eseté n viszont agyagré tegek rakódtak le, mí g a rendkí r,üli hidegben a barlangok falairól é S tetejé rő lleváló mé szkó. Igy tehát a termé szettudományos é s ő sré gé szeti ismeretek alapján gazdag adattömeg halmozódott í el az idő rendról. a környezetlő l é s a kulturális sajátosságokró1,

AZ ÓSE} IBER É SMAI ROKONAI

/

Emlí tettük már,

hogv a ré gé szet é s a né prajz cé ljai lé nyegé benazonosak,

A r iktoriánus kor né prajztudománya azonban szű kebb körben lrzsgálódott. mint amit ma ellogadhatónak tarthainánk, Oket elsósorban -jobb kifejezé s hí ján a primitir (ma azi mondanánk : termé szeti) né pek é lete é rdekelte, Kutatásaik cel,ja az volt, hogy az effajta közössé eek minden me_snvi]i ánulásáról adatokat gyű jtsenek: biológiai sa,látosságeikró1. anyagi kultú rájukról, szellemi feilettsé gükrő lé s lelki e]etükrő l, A kutatások eredmé nr ei már kezdetben é rdeklő dé st keltettek az ő sré gé szekbé is, n Ú-_q1 1átták ugyanis, hogy a különböző kórnyezeti adotiságokmellett vadászó é s gyű jtögető mai né pek é lete kiváló összehasonlí tó adato-

kat szolgáltathat a nagyjából hasonló temlé szeti körülmé nyek kózött egykor é lő é s hasonlóan gazdáIkodó ő skő kori kózössé gek tanulmányozásához, A né prajzi összehasonlí tó módszert megismerr e az ő sré gé szek már nemcsak a hajdan é lt közössé gek é letmódját é s eszközfajtáit vetetté k egybe, hanem a maiak é s a ré giek magatartásformáit é s gondolkodásmódját is, Különösen az utóbbi látszott igen é rté kesnek,amikor az ő skő kori mű vé szetindí té kait vizsgálták, mert a mai termé szeti né pek rituális szertartásai megielelő é rtelmezé seket kí náltak. Külő nösen eredmé nyesnek látszott, amikor az Európa hideg té rsé gein az utolsó eljegesedé s idejé n é lt né pcsoportokat vetetté k óssze a sarkkör-vidé ki eszkimókkal. A partvidé ki eszkimókat, akiknek é letmódja a tengerhez kötő dött, nem tudták kihez hasonlí tani, a szárazföld belsejé ben é Iö ú gynevezet ka ribu-eszkimókat viszont igen, A karibu. az európai ré nsza rvas egyik a lfaja volt ugyan is az az áIlaí , amely a ké ső iő skő korbana franciaországi barlanglakók fő táplálé kát jelentette. Ez nemcsak azt sugallta, hogy az európai ő skő kor e szakaszának az é ghajlati viszonyai megfeleltek a mai sarkköri idő járásnak, de azt is, hogy a ké ső jé gkori elő dök ugyanolyanmódon vadászhattak, mint ma az eszkimók, hasonló körülmé nyek között é ltek, é s más azonosságok is lelté telezhető k :

az ő skő kori mű alkotások tanú sága szerint bő rruhákat viseltek, akáIcsak az eszkimók. Mindké t csoportnak voltak lándzsahají tó eszközei, valamint hosszú nyelú szigonyai: a hal is é ppen olyan fontos é lelemfolrás lehetett az ő skő korban. mint ma az eszkimók számára. A szárazföldi eszkimók fennmaradása szinte teljesen a karibuktól fű ggött. Dé lrő az l indiánok, é szakról a parti eszkimók nyomása miatt ezek a szárazföldi törzsek az

46

|

A tnestersé g szakmai fogásai

igen kedvezótlen adottságú tundrára szorultak, Itt alig van növé nyzet, é s mé g az állatállomány, is ker é s ahhoz. hogy egé sz é ven át ellássa ő ket é lelemmel.kit,áltké pp

a rendkí vül hosszú teleken, Megé lheté si| ket csak az tehette lehető vé ,hogy a karibu rándor]ó állat. Tavasszal ószakra vonul a tundrán. nr áron rövid idő rea kizöldülő legelő kre,ő sszelpedig meshizva é s bundát nóvesztve visszaté r az erdő sé gekbe.A szárazföldi eszkimók akkor csapnak le a kartbukra. amikor azok té li szállásterületeikre vonu]nak: r ag1, a keskeny sziklaszorosokban, vagy r,í zi átkelóhelyeken ejtik el ő ket, Az í gy szeí zett é s meglag1 asztott hú s kitart a té l vé gé ig, é s bizonyos mé rté kigkiegé szí thető mé g a szarvasok tavaszi visszaté ré sekor is. Ké ső tavasszal é s nyáron a halászat. csapdár aI vagy hurokkal fogott sarki nyulak é s más apróbb állatok, hálóval fogott madarak é s a vadon ternró gyümölcsök teszik változatosabbá minteg,\ három hónapig a táplálé kot. Az ő sré gé szek szerintajé gkori Európa ő stársadalmai is ily módon biZtoSí thatták lé tlenntartásukat. A rendelkezé sre álló bizonyí té kok azonban bizonyos különbsé gekrő lárulkodtak. Ké tsé gtelen, hogy a lranciaországi barlangok ké ső ijé gkori, magdalé ni korú1akói nagymé rté kben a ré nszarvas vadászatából é ltek, Ebben az idő szakban azonban Európában ké t különböző fajta ré nszarvas lé tezett. Az egyik é venk_é ntvonult, a másik azonban az ő serdő kben í anyáZoíIgy t. tehát a táplálé k megszerzé se nem kötő dött szigorú an az é venké ntivonuláshoz, Eltek ugyanakkor más nagy testű állatlajok is: vadlovak, európai bölé ny, vad szarvasmarha, azaz ő stulok, továbbá medvé k, oroszlánok é s más ragadozók. Az utóbbiakat valószí nű legcsak bő rüké rtejtetté k el, Franciaországban ebben a korszakban a fő települé si terú letek a Francia-közé phegysé g (Massif Central) é s a Pireneusok é szaki lejtő in voltak, Völgyeiket alighanem erdő kborí tották. Több barlangban megtalálták a tű levelű ekpollenszemcsé it is, Az ilyen jellegű erdő takaró valóságos áldás lehetett az óskő kor asszonyai számára, hiszen tudjuk, hogy az eszkimó nő khosszú órákat töltenek a tű zfenntartásához szüksé ges csenevé sz cserjé k gyű jté sé vel. Európa dé lkeleti sztyeppvidé ké nekő skő kori lakói nehezen juthattak tüzelő anyaghoz, hiszen tudjuk, hogy gyakran jelentő smennyisé gű csonttal kellett táplálniuk a tüzeket, Az eszkimókhoz hasonlóan az ő skő korbanis felhasználták az elejtett állatok testé nek minden porcikáját. A csontokból é s a ré nagancsokból számos eszköZt ké Szitettek: dárdahají tókat, csontárakat, ső t 1ándzsahegyeket, valamint a halászszigonyok szakállas hegyeit. Az állatbő röket nemcsak a nyári sátrak befedé sé re, hanem a ruházkodásban is felhasználták. A kő eszközök jó ré szé velalighanem a bő röket munkálták meg, A sarki róka é s más hasonló állatok pré mjé tvalószí nű legkülönleges szé psé gé é rtis é rté kelté k, a deré kig é rő kabátok csuklyáinak szé lé nigen jó szolgálatokat tehetett a hideg ellen.

Az ő sié s a mai né pek közötti összehasonlí tások, fő leg óvatossággal kezeljük ő ket,lelté tlenül é rté kes segí tsé getjelentenek az ő sré gé sznek.Megmutatják a környezet okozta nehé zsé geklegyű ré sé nek1ehető sé geit, valamint a vadászat é s a csapdaállí tás lehetsé ges technikáit. Modern pé ldáink is vannak a vadű zé sre^1esben állásra, becserké szé sre,csapdába ejté sre (hurkokkal, lé pő csapdákkal vagy álcázott gödrökkel, a nagy testű állatok eseté ben rejtett mé ly gödrökkel), vé gül a vadnak átjárhatatlan mocsarakba hajtására. Az ő skő koriEurópában a mamut é s a gyapjas orrszarvú elejté sé revalószí nű leg a ké t utóbb emlí tett módszer szolgált. A közelmú lt vadászközössé geinek legú jabb tanulmányozása azt mutatja, hogy miné l melegebb valahol a kli ma, annál kisebb szeí epetjátszik a táplálkozásban a hú s. A ,,vadászó ember" fogalma meggondolásra ké sztet, ha a mai ausztráliai ő slakók cserké sző ú tjairól szóló beszámolókból indulunk ki. Ilyen ú tjaikra ugyanis semmi é lelmet nem visznek magukkal, ső taz indulás elő tt sem igen ha meglelelő

é tkeznek, abban a remé nyben, hogy a szüksé ges é lelmet

ú tkózben ú gyis megtalálják, Es általában csakugyan ez a helyzet. Növé nyeken kí vül mindenfé le hú s vagy ahhoz hasonló megfelel nekik : gyí kok, kí gyók, bé kák, fé rgek é s 1árvák, amelyeket gondosan felszedegetnek. Igazi vadászatró1 csak akkor van szó, ha a csoport fé rfiainak sikerül felhajtaniuk egy kengurut. Ez azonban már nemcsak Láplálé kotjelent. ha nem fóké pp szórakozásL, É rdekes az a megfigyelé s, hogy a szé lső sé gesenhideg é ghajlatokon jobban tervezhető elő re az é lelemellátás biztonsága. Ennek megfelelő enarra gondolhatunk, hogy Európa jé gkori lakói valószí nű legbósé gesebben táplálkoztak, mint a mé rsé keltebb klí májú vidé keken é lő kortársaik. A közvetlen né prajzi ósszehasonlí tások divatja a ké t világháború között jócskán vesztett né pszerű sé gé bő l, manapság viszont ismé t teret nyert, de jóval óvatosabb közelí té ssel. Ma már ú gy látjuk, hogy ha ismerjük egy terület teljes é lelemnyú jtó ké pessé gé t,akkor ki tudjuk számí tani, hogy milyen 1é lekszámú közössé g eltartására ké pes, Egy-egy telephely mé retei nyú jtanak bizonyos adatokat arra, hogy hány ember é lt rajta. Legú jabban arra is tettek kí sé rleteket, hogy megvizsgálják fé lnomád vadászcsoportok által elhagyott táborok hulladé kait. Ezekbő l az adatokbó1 bizonyos fokig következtetni lehet a hasonlójellegű ő skókori lelő helyeken valómegtelepedé s idő tartamára, Az ilyen összehasonlí tó vizsgálatok valószí nű legsohasem hoznak vé gleges eredmé nyeket, de feltevé seket lehet általuk megalapozni, s ami mé g lontosabb: é bren taltják az ő störté né szekben azt a szemlé letet, hogy munkájuk során emberi közössé gekkel foglalkoznak, olyan közössé gekkel, amelyek nagyon is emberi feladatokkal

birkóztak, Mielő tt átté rné nka ré gé szetilelő helyekrő származő l tárgyi emlé kek é s a belő lük levonhatókövetkezteté sek megtárgyalásáí a, foglalkoznunk kell az ember biológiai é s szellemi fejlő dósé vel.

l.,r- Az EMBER szARMAzAsA ES FE| LODESE

A 19,

században fogadták el az ember evolú cióját bizonyitó elmé letet. A 20. század egy kissé mé g mé l1,,ebbre hatolt az ismeretlenbe, é s nemcsak a fejlódé s egyes á1lomásait deritette fel, hanem idő határait is olyan mé lysé gekbe tudta kör,etni. amilyenrő l a kutatás hajnalán az ú ttörő kmé g csak nem is álmodozhattak.

AZ E\IBER CS.{ L_IDFÁJA / Amikor elfogadták, hogy az ember az állatlilág egyik tagja, é s fejlő dé sé t ugyanazok a töI\ é n} szerú sé gekirányitják, szüksé gessé vált az is. hog1, az ember helr é t meghatározzák abban a tudományos á]lattani rendszerben. amelyet eredetileg Linné fogalmazott mes a IS, században. Ebben a rendszerben az ember nr ilvánr alo;,n abba a csopoltba tartozik. amelybe az ó- é s ú ir ilásj emberszabású majmok é s eg.vé b majmok. Ezek kóz,-iti r an eur olvan csoport, amell,nek a többihez l aió rt konsá_si r iszonr a egl,általában nem szembetű nó, Ezr a nasl. közós csoportot a fő enrlő sök rerrdjé nek nelezzú k, Benne ké pr iselre r annak a fé lmajmok. a lemurok. a pottó. a _ealágó es mások. továbbá az ó- é s ú jvilági egl,é b majmok. r é gü1 az emberszabású majmok é s az emberfé lé k, Az ember é s az emberszabású majmok közötti szemme1 1átható hasonlóságok már az evolú ciós teória korai hí veit arra ösztónözté k, hogy ré szleteikben vizsgálják meg ezeket az összefüggé seket. Az elmú lt é vszázad során felhalmozott adatok vé gül isjó lehető sé getadtak arra, hogy alaposabban megismerjük a lő emlő srend kialakulását. Az ember leszármazási rendje nagyon emlé keztet egy családfára, A származásvona1 az első ismert, megállapí tható ő stő l,az egé sz ma é lő csoport közös elő djé tő indu1 l ki. A ké t vé gpont között sok oldalág látható. Ezek egymással csak a közös törzsön keresztül vannak rokonsági kapcsolatban, mé gpedig annál a pontnál, ahol kiágaznak. Ennek eredmé nyeké ppen, minól lejjebb megyünk ezen a törzsfejlő dé si lán, annál több elágazáqnak találjuk meg egyetlen közös ő sé t.Az emberszabású majmokhoz é s az emberhez vezető áglegké ső bbi közós elő dje tehát annál a pontnál van, ahol e kettő elvált egymástól, Az emberrel foglalkozó ő slé nytankutatóelő tt tehátaz a feladat áll, hogy a fosszilis csontmaradványok mindegyiké t a meglelelő lejlő dé si sorrendbenhelyezzefel erre a családfára. Ha azonban egy ilyen maradvány idő ben vagy ember é s az emberszabású fejlő dé stanilag megelő zi az majmok elválását, akkor felmerű la ké rdé s,hogy vajon 4É 7 / Az ember a

legköZelebbi rokonai: a gorilla (fenn) é s csimpánz (lenn).

Az ember s:ármazása

é s .í bjtő

dé se | 49

lemző jé benkülönbözik : agl,t,elejé ben, jobbkezű sé gé ben é s ké t lábon való járásában. \rannak más elválasztó sajátságok is, azonban első sorban e három sajátosság további kihasználása é s fejlő dé se vezetettel az ember mai

formájának kialakulásához. Az emberi törzsfejlő dé ssorán az ag,v - miközben té rfogata megnövekedett összetettebb lett. s fő legennek köszönhető . hogy az ember az álIatvi| ág fölé nő tt.Az ember ú .1 ké pessé gei között valószí nú leg az emlé kezé sé s a beszé dké szsé glé trejötte a legfontosabb. Az agl masasan szervezett ré szeinek az ú j szüksé gletekhez való alkalnazkodása megváltoztatta a koponya eredeti formáj át. Amely ré szek az emlí tett ú j ké pessé gekkel kapcsolatban eróteIjesen kifejlő dtek, otta koponya megnagy,obbodott,,A homloklebeny fejlő dé sé pé t ldául követte a homlokcsont átalakulása, amennyiben egyre függő legesebb állású t,árált, Ennek viszont az | ell az eredmé nye, hogy az arckoponl a egy,Ie hátrább tolódott. Ezt elő segí tetteaz is, hog1 a táplálé k \,áltoZatosabbá Válásával csókkent az állkapcsok é s a fogak mé rete. Az embert az emberszabású majmoktói megkülönböztető további ké t sajátosság, a felegl,enesedé s (azaz a ké t lábon járás), valamint a jobbkezessé g teImé szetesen 48 /

A lóemlő sók e8yik alacsonyf9jlettsé gű tagia, de ósisoron az ember távoli rokona: az alrlkai galágó.

49 / Csimpánz ajellegzetes, ujjí zületekre támaszkodójárá§

kózben,

szó. Ha pedig a l mindkettő jük valamilyen ő sé rővan-e Szé tválás utánra utal, akkor csak az egyik ág ő sevolt-e? A ké rdé slé nyege az, hogy mind a mai ember, mind az emberszabású majmok specializációs folyamatok,,vé gtermé kei". Miné l ré gebbi ré szé t né zzük családfájuknak, közeledve közös ő sükhöz, annálhasonlóbbak egymáshoz. Ez a körülmé ny bizonyos fokig felmenti a vád alól azokat az anatómusokat, akik gyakran szemmel láthatóan bizonytalanok annak eldöntósé ben, hogy egy foszszilis csontmaradvány a fejlő dé siág mely ré szé heztartozik, A fő emlő sökrendjé nek legkorábbi tagjai már a harmadkor legelejé n, az eocé nban, tehát mintegy 70 millió é wel ezelő ttmegjelentek a Földön, é s biztosra vehető , hogy a lé lmajmok legő sibb lajai is é ltek már ek k or, Maradvá nyaik m ind az Ó-. mind az Újvilágban elő kerültek. A következő szakaszban, az oligocé nban már megkülönböztethető k az ó- é s ú jvilági majmok önálló fejlő dé svonalai, é s elválásukra valószí nű legmár az oligocé n elejé n sor került, Az mé g nem I\szlázoí l, hogy közös ő sű k már majomfé le volt-e, vagy mé g fé lmajom. A következő jelentő sállomás a származásí án az ember é s az emberszabású majmok elkülönülé se. Mielő tt azonban közelebbrő l megvizsgálnánk ezt a ma mé g nem egé szentisztázottké rdé st,szüksé gesmegvilágí tani, hogy tulajdonké ppen melyek azok a jellegzetessé gek, amelyek az embert mé g eme legközelebbi rokonaitól is megkü1önböztetik.

Tú lságos leegyszerű sí té s1enne azt mondani, hogy az ember az emberszabású majmoktól csupán három jel-

50 / Ijfú gibbon hátsó vé gtagjain állva. Ebben a testtafiásban csak ú gy tud akáI kis távolsá8ot is me8tenni, ha kaí jáva1 egyensú lyoz- A gibbonok a legkisebb termetű ek az ember

legkózelebbi rokonai, az emberszabású majmok között.

50|

Az ember származása

é s fejlő

dé se

szorosan összefüggenek egymással. Az ember mai mozgásmódja valószí nű lega nagy emberszabású malmok olyan járásából fejlő dött ki, amikor azok ké r ]ábon. de mellső vé gtagjaikatmé g a löldre támasztva mozostak, Amikor bekövetkezett a ké t lábra állás. a kezek ie]szabadultak támasztó szerepüktő l. é s ezzel Iehetósé g nyí lt változatosabb, kötetlenebb feladatok ellátására, nemcsak erő kifejté sre, hanempontos fogásra, Mindez jelentő s hatással volt a váz többi ré szé reis. különösen a medencóre é s a koponyának a test többi ré szé hez ké pest elfoglalt helyzeté re. Ma mé g nem tudjuk meg:nondani, hogy e három té nyező külön-külön hogl an befolyásolta az emberi törzsfejlő dós meneté t.hiszen hatásaik annyira egybefonódnak. Ső tmé g azt sem lehet biztosra venni, hogy e három ké pessé g megszerzé se egyáltalában szerepet játszott-e vagy nem az emberi fejlő dé smeggyorsí tásában. A legutóbbi hetven é vben egyre gyarapodó számban

kerültek elő losszilis ő sembermaradványok, különósen az elmú lt ké t é vtizedben. Ez nemcsak növelte a rendelke-

zé sre álló összehasonlí tó anyag mennyisé gé t, hanem arra is ösztönzött, hogy a ré gebben talált csontanyagot

ismé telten megvizsgálják.

Utaltunk már arra, hogy az ő -é s ú jvilági majmok az oligocé nban ágaztak el egymástól. A rákövetkező miocé nban- amely mintegy 35 millió é vvelezelő ttkezdő dött - é lt a fő emlő sökrendjé nek egy kis csoportja: kis testű , a csimpánzok é s a gibbonok közótti mé retű majmok. Ennek az alcsaládnak a neve Dryopithecus, Ez magában foglal egykor Afrikában, Keleten é s Európában é ló változatokat, melyeket különböző neveken rendszereztek, Azemberhez é s az emberszabású majmokhoz való törzsfejlő dé siviszonyuk mé g egyáltalán nem tisztázódott. Vannak ugyanis olyan sajátosságaik, amelyek alapján akár az egyikbe, akár a másikba besorolhatók lenné nek. Sok anatómus azonban ú gy látja, hogy nem a korai hominidák, hanem a korai pongidák közé cé lszerű bbsorolnunk ő ket. Az egyik csoportjukat, amelyet korábban egyszerű en Dryopithecusoknak tartottak, ma már Ramapithecus né vvel megkülönböztetik. Az ]ndiában elő kerű lt né vadó egyedet elő ször az emberszabású majmok közé sorolták, é s kizárták a hominida-vonalból. A csontanyag ú jabb vizsgálata azonban arra utal, hogy a Ramapithecus mé giscsak az ember felé vezető elágazásba tartozik, é s valójában é ppen a közvetlen emberi törzsfejlő dé si vonal első , ma ismert tagja, A miocé n ké ső szakaszára i keltezhető . Mivel pedig a Dryopithecusok é s a Ramapithecusok ré szben eg} mással egy idő benis é ltek, ú gy látszik, hogy a hominidák é s a pongidák elválása vagy az oligocé n vé gé n,vagy a miocé n elejé n következett be. Kenyában került elő aza lő emlő smaladvány.amelyet Louis Leakey elő ször Kenyapithecusnak nevezett e1, ma azonban az indiai Ramapithecusszal azonos csopoltba sorolják. Ez az afr| kai Fort Ternanban feltárt egyed már egé szen biztosan lávatömbökkel törte szé t a csontokat. lelté te-

5] /

A legfontosabb alrikai felfedezé sek lelő helyei, 1974 decemberé ben olduvaitól alig valamivel dé lre további hominidamaradványokat ledeztek fel, é s ezzel az embel ma ismert legré gibb elő deinek korát legalább3,75 millió é vre tolták vlssza.

Iezhelő en azé rí ,hogy hozzájusson a velő höz. A bevezető benemlí tett K/Ar keltezé s segí tsé gé velállapí tották meg, hogy körú lbelül 14 millió é wel ezelő tt é lt,Ugyanakkor a legkorábbi ismert gibbon, valószí nű legaz é ppen

elágaző ban lé vő emberszabású majmok legelső

tagjai

kő zű 23-24 | millió é ves lehet. Felté telezhetjük tehát, hogy ha a Ramapithecus valóban az emberré válás korai ágához tartozlk, akkor az embers/abású majmok é s a hominidák elágazása valamikor az emlí tett ké t idő pont között következhetett be, [Magyarországon nemré g Rudabányáról került elő számos, a Ramapithecinae alcsaládhoz tartozó egyed csontmaradványa.] A továbbfejlő dött hominidák csoportja 2 é s fé 1-2 millió é wel ezelő tt

bukkan fel. Hozzájlk tarloznak az Australopithecusok é s rokonaik.

Ámbár elé g keveset tudunk mé g a Ramapithecus é letformájáról, alig fé r hozzá ké tsé g,hogy a csimpánzokhoz é s a gorillákhoz hasonlóan a löldfelszí nen táplálkozott, é s akárcsak azok, alighanem mé g a kezé re támaszkodva mozgott, Nincs semmi adat arra vonatkozóan, hogy nagyobb testű lett volna, mint a Dryopithecusok, A Fort Ternanban gyú jtött adatok tanú sága szerint legalábbis ré szben hú sevő volt, é s ú gy látszik, hogy a csontokból már több é lelemhez tudott jutni, mint az emberszabású majmok (amennyiben az emlí tett csontokat ő törte fel).

Az ember származása

é s fejlő

dese|

51

tában a koponya sajátosságainak. Valójában é ppen Dart volt az, aki egy ideig szinte egyedül állt ki a koponya haIáí ozottan emberi jellegzetessé gei mellett, é s hangsú lyozLa azl. hogy vé lemé nye szerinr igenis az ember elő deineksorába tartozik. Maga a koponya kicsi, finoman gömbölyödő boltozalí al é s határozottan elöreugró arckoponyával, amely utóbbi felületesen né zve egy fiatal csimpánzé hoz hasonlí t. Ha viszont közelebbrő l megvizsgáljuk, akkor sokkal több szempontból inkább az emberhez áll közel, mint az emberszabású majmokhoz, kű lönösen, ami a fogakat illeti. Ha figyelembe vesszük azt, hogy aző taennek a nemnek további, felnő ttegyedei is elő kerültek, akkor sokkal hasznosabb lesz, ha ismerteté sé ta taungináljóval gazdagabb csontmaradványoknak a segí tsé gé veladjuk meg. Nem minden anatómus é rtett egyet Darttal abban, hogy

a taungi koponya milyen helyet foglalt el az ember elő deinek a családfáján. Számosan ú gy í té lté kmeg, hogy nem több, mint egy mé g elé ggé specializálatlan ember-

szabású majom. Ezzel szemben egy másik dé l-afrikai anatómus, Robert Broom, teljes mé rté kbentámogatta 52 /

A dé l-afrikai Taungban 1925-ben talált gyermekkoponya

elölné zetben. Hosszú ideig ezt taltották az ember legő sibb ismert elő djé nek, 53 / Dr. Broom dé l-afrikai anatómus bal kezé vel mutatja a steIkfonteini ballang ré tegé bő l é penelő kerülő koponya helyé t.

AZ AUSTRALOPITHECUS / Ez a né v Dé l-Afrikában feltárt ásatag hominidamaradványok egy csoportját illeti. Legelső tagjára Taung mellett egy mé szkő bányában,

Kimberleytő l 120 kilomé ternyire é szakra 1925-ben bukkantak rá. Kő fejté s közben találtákmeg egy gyermek csaknem teljes koponyáját. Raymond Dart adta neki az Australopithecus africanus nevet. A koponya szokatlan abból a szempontból, hogy bár csak a homlokcsont, az arckoponya, valamint az alsó é s felső állkapocs maradt meg, a koponyatető nagyobbré szeviszont hiányzik, mé gis rendelkezünk az egé sz agyvelő lenyomatával,ame| y a hí ányző csontokvastagságának a felté telezósé vel megadja a csaknem teljes koponyaformát. Az összes fogmegmaradt, többsé gükmé g tej fog, de már látható, hogy a zápfogak kezdtek kitórni. Eszerint a halál körülbelül 6 é ves korban következett be. Ha a taungi koponya mindmáig pusztán egymagában ké püselné az Australopithecus nemet, a kutatásban elfoglalt szerepe elé g korlátozott lenne. A koponya formája ugyanis jelentő smé rté kbenmegv á| tozlk az egyedí ejlő dé s során, mire elé ri a felnő tt(maturus) é letkort, é s amikorra határozottan kialakulnak a koponyán az izomtapadási é rdessé gek,Azonban a nemhez tartozó további, felnő tt egyedek megerósí tetté k mí ndazt, amit Dart eredetileg felté telezett. Jóllehet Dart a taungi leletnek az afrikai dé li majom elnevezé st adta, ez egyáltalában nem jelentette azt, hogy a tudós ne lett volna pontosan tuda-

52|

Az ember származása

é s fejlő

dé se

Dart felfogását, é s ő magais hozzá| áí ott, hogy Transvaal területé n átkutassa a kő bányákat. Ebben a terepmunkában rendkí vüli szerencsé vel járt, é s pár é v alatt több lelő helyrő gazdag, l ű jcsontanyagot halmozott fel. Ebben nemcsak a taungi tipus további egyedei voltak ké pviselve, hanem egymásik, szorosan rokon csoport is. Azösszes transvaali lelő helyen szinteazonosak voltak azok a körülmé nyek, amelyek során a ré tegek megórizté k ezeket az ásatag hominidákat. A mé szkő ben lé vőkis üregek é s hasadé kok kitölté sé í ő van l szó, amelyekben nemcsak embertani anyag, hanem sok állatcsont is volt. A legtöbb esetben ezek az eredeti üregek vagy repedé sek már lekoptak, é s csak egykori, mára már megkövesedett kitölté sük maradt ránk. Ezt a breccsaszerű megszilár_ dult anyagot é ppú gykibányászták, mint a mé szkövet, é s amikor szé ttörté k ő ket, felfedezté ka fosszilis csontokat. Broom leggazdagabb lelő helyé tl936-ban. Sterk[ontein mellett találta. Elete Vé 8é ig k utatott rajta. é s mu nkájátkollé gája, J. T. Robinson folytatta. Sterkfontein azé rt 54 /

Mű vé sárekonstrukciós í ajz az Australopithecuslól jellegzetes afrikai környezetben. Figyeljük meg a lóvid töIzset é s a hos§zú karokat!

jelentő s, mert ott találtákmegegy felnő tt teljes koponyáját é s más koponyatöredé keket, egy csaknem é p medencecsontot, ső t mé ga vé gtagcsontok egy ré szé tis. A medencecsont azé rt fontos, mert segí tsé gé velminden másnál pontosabban lehet köVetkeztetni a testtartásra é s a

járásmódra. További hasonló korú csontanyag került azután felszí nre Makapansgatból, ahol Dart 1947 é s l962 között kutatott. Itt egy másik, szinté n csaknem teljes koponya, több állkapocs darabjai é s medencé k töredé kei jöttek felszí nre. E három lelő helyanyagát elő ször három különböző né ven í rták le. A taungit mint Australopithecus africanust, a sterkfonteini leleteket elő ször mint Australopithecus transvaalensist, ké ső bbmint Plesianthropus transvaalensist é s vé gül a makapansgatiakat mint egy Australopithecus prometheus formához tartozókat, abból a té ves felté telezé sbő kiindulva, l hogy ezek az utóbbiak már ismerté k a tú zhasznáIatát. A többfé le elnevezé s önmagában is arra u[al. hogy jóval több különbsé get té teleztek fel a három lé lő helyrő l származó egyedek között, mint amennyi valÓban van közöttük. Ma már ú gy látiák a kutatók, hogy mindegyikük ugyanahhoz a nemhez, ső t fajhoz - mé gpedig az Australopithecus africanushoz - tarto_ zik. Ha a három helyen talált csontanyag tanulságait összegezzük, akkor körvonalazhatjlk azt is, milyenek voltak ennek a fajnak az egyedei. Könnyű testalkatú ak é s l20-125 cm magasak lehettek, sú lyuk 21,5 31,75kgot nyomhatott. Medencecsontjaikból következtetve már ké t lábon jártak, bár valószí nű , hogynem olyan könynyen, mint a mai ember. Karjuk kissé hosszabb volt, mint a mié nk. Erő svállcsontjuk szerint mé g ké pesek voltak a fákon egyik ágról a másikra vető dni. Ez azonban aligha volt már a szokásos mozgási módjuk, é s inkább egy korábbi fejlő dé siszakaszukból megő rzött csökevé ny lehetett. Koponyájuk kicsi volt (425-485 cm3), é s magán a koponyán hiányoznak azok az erő sizomtapadási bordák, amelyek annyira jellemző eka gorillákra, viszont kevé sbé kifejlettek a csimpánzokon. A koponya jól boltozott é s sokkal teltebb, mint az emberszabású majmoké . Az arc határozottan befelé í velő dő elő , reugró alsó ré sszel. Különösen é rdekesek a fogak. A három lelő helyenmind fiatal, mind felnő ttegyedek fogai elókerültek. Kopottságuk é s mé reteik elé gjól Lájé koztatnak a Láplálkozásukról. Ugy látszik. hogy ezek a lé nyek nem voltak már teljesen növé nyevő k, hanem gyümölcsökbő l, más növé nyekbő l é s hú sból álló vegyes é trenden é ltek. Osszefoglalva, ha a három lelő helyrő rendelkezé l sre álló teljes csontanyagot figyelembe vesszük, az általános jellemző ik inkább emberi, mint emberszabású -majomszerú Voltukra utalnak. Amennyiben az Australopithe_ cusok valóban átmenetet jelentenek e kettő között, akkor inkább az emberhez állnak közelebb. Mindazt, amit közössé gi é letükrő l, csoportrendszerükrő él s általában é letformájukról meg tudunk állapí tani, majd csak az-

Az ember származástt

55 /

A swaltkransi (balra)

é sa

sterkfonteini (obbra) koponya

oldalné zetben. Jól láthatók a köryonalakban

é s az

arckoponya

arányában mutatkozó különbsé gek.

után ismertetjük, miután röviden Szemügyre vettük a többi hominidacsoportot is, amelyek többé -kevé sbé egyidejű ekvoltak az Australopithecusokkal. Taung, Sterkfontein é s Makapansgat, e három lelő hely olyan hominidacsoport egyedeit tárta elé nk, amelyek nagyon hasonló jellegzetessé gekkel bí rnak. Van közöttük serdülő tő egé l szen az é rett felnő ttig minden é letkorú , bár az mé g nem biztos, hogy a felnő ttek között mindké t nem ké pviselve van-e. A Stefkfonteinben é s Makapansgatban talált alsó állkapcsok tú lságosan nagyok a koponyákhoz, felté telezve, hogy azok valóban nő ikoponyák. Ha pedig azok, akkor arra kell számí tanunk, hogy a felnő tifé rfiak koponyái robusztusabbak voltak, erő teljesebb izomtapadási felületekkel. A sterkfonteini é s makapansgati leletek további kő bányák átkutatására ösztönöztek. Egy ú jabb lelő hely került elő Kromdraaiban, három kilomé ternyire Sterkfonteintő l. Egy másikra ugyanabban a té rsé gbenSwartkrans mellett egyiskolásfiú talált rá. Ezek leleteit elő ször Broom, majd az ő halála után Robinson í rta le. E ké t lelő helyen koponyák (az egyik csaknem, é p), alsó állkapcsok, számos fog é s é ppen ú gy, mint Sterkfonteinben, vé gtagcsontok é s medenceré sz keriiltek felszí nre. Ha valaki a Swartkransban talált csaknem é p koponyát összehasonlí tja a sterkfonteinivel, azonnal nyilvánválóvá válnak a különbsé gek. Ha oldalról é s szembő l alaposan megné zzük ő ket, lehetetlen az egyiket összeté veszteni a másikkal. Legelő ször a swartkransi koponya robusztussága tű nikszembe. Ennek okai ajóval erő teljesebb szemöldökí v, a szé les arc a fejlettjáromí vekkel, valamint a koponyatető közepé n hú zódó csontos taré j. Szinté n jól látható, hogy a koponya mind oldal-, mind szembené zetben meglehető sen alacsony boltozatú , Ez-

é s fejlő

üse| 53

zel szemben a sterkfonteini pé ldány magas é s gömbólyded boltozatú , é s szembené zetben a koponyatető jól kiemelkedik a homlokcsont mögött, tehát elé g magas a szemöldökí vektő l induló homloki ré sz. (Ha a swartkran-

si koponyát elölrő l né zzük, akkor a homlokcsont alig látható, é s ú gy tú nik fel, mintha az egé sz agyvelő csakaz arckoponya lelső ré sze mögötti kis ré szen helyezkedett volna el.) A ké t koponya közötti különbsé gek alighamagyarázhatő k azzal, hogykülönböző nemú ek az egyedek. l szó, amelyek Nyilvánvalóan ké t elté rő é lő lé nyrővan azonban közelebb állnak egymáshoz, mint ahogyan azt külső kiné zé sükmutatja. A swartkransi koponya látszólag jóval primití vebb, mint a sterkfonteini, ez azonban korántsem igaz, Vannak adatok ugyanis arra, hogy a swartkransi hominida táplálkozásában az erő teljesrágást igé nyelő szálas növé nyek játszották a fő szerepet. Ez nemcsak a fogak megnagyobbodásához vezeteí t, de megváltoztatta az aí c egé sz helyzeté t is. Ha megerő södik az állkapocs, fejlettebb izmok szüksé gesek a mozgatásához, következé ské ppen kifejlő dik a koponyatető n a már emlí tett taré j, amelyhez ezek a mozgatő izmok tapadnak. Mindezek együtt alakí tották ki ennek a hominidakoponyának azokat a sajátosságait, amelyeket ilyenformán tehát inkább a táp| á| kozása é s szokásai eredmé nyé nek, nem pedig törzsfejlő dé si té nyező k szerepé nekkell tulajdoní tanunk. A swartkransi hominida fogai jóllehet nagyobbak é ppen olyan emberijellegű ek, mint a sterkfonteinié , vé 8tagcsontjai é s medencé je é ppen ú gy egyenes, ké t lábon való testtartásra utalnak. A csontokmé rete egyú ttal arra utal, hogy magasabb é s testesebb volt. Az agykoponya ű rtartalmaelé rte a 600 köbcentimé tert. Ez a növekedé s azonban inkább a testmé Iet megnagyobbodásának, nem pedigmagasabb é rtelmi ké pessé geinekvolt a következmónye.

Broom ezt a most ismertetett nagyobb csoportot különböző nevekkel látta el: Swartkrans Paranthí opus

54 | Az ember szórmazása é s fejlő dé se crassidens é s Kromdraai Paranthropus robustus. Ezzel viszont elkülöní tette ő keta Taungból, Sterkfonteinbő l

é s Makapansgatból ismert Australopithecus-csoport

fejlő dé störté neti szintjé tő l.Az embertankutatók manapság már ú gy látják, hogy nincs elé g bizonyí té ka ké t

csoport ilyen haí áí ozolt megkülönböZteté sé re. Általában vé ve pedig egyeté rtenek abban, hogy mindő jüket ugyanabba a fejlő dé staninembe kell sorolni, az Australopithecusok közé . Különbsé gek csak ezen belü1 vannak közöttük: a töré kenyebb testalkatú volt aZ Australopithecus alricanus. az erösebb testalkatú pedig az Australopithecus robustus.

AZ EMBERRE vÁLÁS / A legutóbbi é vekig ú gy lát-

szott, hogy az Australopithecusok ké pesek betölteni a

,,missing linket", a hiányzó láncszemet, amennyiben egy ilyen átmeneti helyzetú é lő lé nyelké pzelhetőaz evolú ció

tanát kutatók számára. Közelebb állottak ugyanis az embernek megfelelő formákhoz, mint bármely más, addig talált koponya, arnely valamelyik ponton beilleszthető a családfa ember lelé vezeí ő ágába. Jogosnak látszott tehát a feltevé s, hogy ezek a dé l-alrikai, igen korai elő emberekazon a fejlő dé siszinten álltak, amely megelő zia Kí nában é s Jávában talált, máí ké tsé gtelenül korai elő embereké t.akik körülbelül 600 000 é s 500 000 között é lhettek. Sajnos, azokban a dé l-afrikai ré tegekben, amelyekben ezek a csontmaradványok elő kerültek, sem maguk a ré tegek, sem a bennük talált állatcsontanyag nem tette lehető véa pontos idő pontokmegállapí táSát, Arra köVetkeztettek, hogy aZ africanusnak nevezett laj talán korábbi volt, mint a robustus. Az első feltevé sek azonban ú gy szóltak, hogy egyik faj sem elő zte mega közé pső pleisztocé n korai szakaszát. Az Australopithecusok leletanyagának effajta keltezé se azonbanjelentő s nehé zsé get okozott;ha olyan é lő lé nyeknektartjuk ő ket,amelyekbő l a

é s jávai elő emberekkifejlő dtek, akkor ez korai közé pső pleisztocé n keltezé s már tú lságosan közel van a Homo erectus leletek korához. Azokhoz a Homo erectusokhoz, amelyek a feltevé sek szerint a kí nai é s jávai elő emberekbő alakultak l ki. Ebben az esetben ugyanis a dé l-afrikai é s távol-keleti maradványok szinte teljesen egykorú ak lenné nek, ami viszont a ké t csoport közötti különbsé gek miatt aligha lehetsé ges. Ez az ellentmondás csak ké t, egymást kizáró feltevé ssel oldható meg: vagy az Australopithecusok é ltek jóval korábban annál, amint eredetileg gondolták a kutatók, vagy pedig a dé l-afrikai Australopithecusok valójában nem is a Homo erectus kózvetlen elő dei voltak, hanem egy olyan elágazási vonal vé gé nállottak, amely jóval korábban egy Homo erectusszal közös ő stő 1indult el.

ké ső bbikinai

a

Egé szen l 9 59-ig csak az emberré válás meneté nek egé szen nagy összefüggé seit ismertük: az emberfé lé ké s az

emberszabású majmok ú tjának elválását, valószí nú leg mé g a miocé n idejé n, é s azt követő en a mai ember kiala-

kulásának több fejlő dé siállomását az Australopithecu-

56 / Ásatások a csoukoutieni Sárkánycsont-dombon,

ahol a pekingi

ember csontjai elő kerültek.

sok (amennyiben keltezé sük elé g ré gi hozzá), a Homo erectus, a Homo neanderthalensis é s a Homo sapiens egymást követő sorának megfelelő en. 1959 elő ttez a sorrend ugyan rendkí vül leegyszerú sí tettnek - é s ré szleteit né zve pontatlannak - tű nt, demé gisórtelmes ké pet adott a fejlő dé smeneté rő l.Az elmú lt né hány óvben azonban sok olyan ú j bizonyí tó anyag került elő - é s ez a folyamat

folytatódik! -, amely bizonyos mé rté kigösszekuszálta az elő bb felvázolt menetet. Ez az ú j leletanyag akkor é rtelmezhető helyesen, ha megvizsgáljuk a kózvetlen 1959 elő tt kialakult helyzetet, amikor is a kelet_afrikai leletek kezdtek elő kerülni. Az ötvenes é vek elejé ig bizonyos fenntartásokkal ugyan, de általában vé ve elfogadtak a kutatók egy ré szleteiben mé g kidolgozatlan fejlő dé si menetet.Az akkor

Az ember származása

é s fejlő

dé se| 55

rendelkezé sre álló csontanyag alapján ú gy látták, hogy né gy fontos állomás volt az emberré válás folyamatában, né gy szakasz egy elé je járuló bevezető fázissal. Az első

tett fejlő dé si helyzeté nek megváltoztatására. F,zt azonban nem minden krrtató fogadta e].

jelenti az Australopithecusok csoportját, amelyet már ré szletesen bemutattunk, A közvetlen elő deikhez, valamint az emberszabású majmokhoz való viszonyukat (tehát az imé nt emlí tett bevezető fázist) akkor nem ismerté k. Az Australopithecusok é s a pongidák közötti különbsé gek elegendő ek voltak ahhoz a feltevé shez, hogy meglehető senjelentő sidő telt el addig, amí g az Australopithecusok é s az emberszabású majmok közös ő sé bő l az elő bbiek kialakultak, A pleisztocé n elő ttiidő szakból rendelkezé sre álló egyetlen csontmaradvány sem tölthette be a hiányző láncszem szerepé t. Hiszen az olyasfé le teremtmé nyek, mint a Pliopithecus, a Dryopithecus é s a velük rokonságban álló kenyai Proconsul africanus már minden jel szerint az emberszabású majmok felé vezető ágatjelentik inkább, é s nem emberré válás ú tját. Altalában mé g a Ramapithecust is a Dryopithecusok közé sorolták, legalábbis egé szen 1934-ig, amikorjavaslatszüle-

sok utódairól, tehát a második fejlő dé sicsoportról. Ezek

57 /

a csoukoutieni Homo erectus koponyája elölné zetben (rekonstrukció). A homlok magas, é s az egé sz arc §okkal embelibb jellegú , mint a dé l-aflikai Australopithecu§oké . Az l92l-ben feltáIt c§ontmaradványok a ll. világháború idejé n

A pekingi ember, tehát

eltú ntek.

Valamivel többet lehetett tudni az Australopithecumaradványait már 189l óta ismerté k, amikor Eugöne Dubois Jáván, a Solo folyó Trinil melletti völgyé ben, az ú n. Trinil-lerakódásban megtalálta első ké pviselő jú k teljes koponyatető jé té s egy combcsontját. Az utóbbira ugyan az elő bbitő folyásiránnyal l szemben, 15 mé ter távolságban bukkantak rá, de ugyanabban a ré tegtani szintben, A Trinil nevű lerakódások három jól megkú lönböztethető ré tegközé pső ré szé t alkotják, a legalsó szint neve Dzsetisz, a legfelső éNgandong. A folyóvölgy alsó ré tegző dé sé nek faunájában megtalálható egy primití v szarvasmarhafajta é s egy kardlogú nagymacska is. A közé pső ben, a Trinil-lerakódásban az ú n. sztegodon tí pusú , korai elefántí é le mellett orrszarvú , szarvas é s antilop maradványai voltak. Vé gül a legké ső bbi,legfelső szintbő l, a Ngandongiból dé l-ázsiai pettyes szarvas (Axis axis), orrszarvú é s ví ziló helyi változatai, valamint feltehető enember ké szí tettekő eszközök maradványai kerültek felszí nre. Jáva szigete gazdag területnek bizonyult a fosszí lis elő embercsontok szempontjából, hiszen 1959-ben további leletekre bukkantak. A Solo folyó egyik mellé kvizé nek völgyé bő l, de ugyancsak Trinil_korú ré tegbő legy koponyatető került elő , mintegy hatvan kilomé ternyire a korábbi lelő helytő l.De megtalálták itt egy felső állkapocs töredé ké t é s egy gyermek koponyáját is, Ez utóbbiak azonban már a korábbi, Dzsetisz-ré tegbő lszármaznak. Ernst Haeckel né met biológus már l889-ben megjósolta, hogy lé teznie kellett ilyen korai elő emberszerű lé nynek, é s ő elő legezte neki a Pithecanthropus vagyma_ jomember nevet. Dubois most ezt a nevet használta fel, amikor leleteit Pithecanthropus erectusnak keresztelte el, ugyanis ez a | é ny jő ré szta combcsont tanú ságai szerint - már ké t lábra állva, felegyenesedve járt. 192l-ben kerú ltek elő a Pekingtő l negyven kilomé ternyire dé lnyugatra található Csoukoutien-barlangban a hiressé vált ő semberi leletekelső darabjai. Több barlang is található a té rsé gben.A minket é rdeklő I. lelő helyegy mé szkő falonmagasan nyí ló tágas üreg. Teteje beomlott, é s rázuhant a vörösagyagból álló kitölté sre. Azóta a kövek é s az agyag kemé ny kő zettészilárdultak, A pekinginek nevezett elő ember elé g különós módon került a tudományos világba. Egy Anderson nevú kutató bukkant elóször a Csoukoutienbő l származó hominidák nyomára, amikor egy fosszí liákban gazdag lerakódásban ké t emberi záplogat is talált. 1927 -ben pedig Davidson Black, amikor egy további zápfogra bukkant, adataik alapján leí rtegy ú j fosszilis emberi nemet is, a Sinanthropus pekinensist. Hogy gyors dönté se nem volt elhamarkodott, azt jól bizonyí totta az, amikor a barlangban ú jabb é s ú jabb embertani anyagot leltek. 1965-ig összesen 14 koponya, 17 alsó állkapocs é s számos fog került

|/

4.&1

{*r

{ ,t,} ,* ,,

Az ember származása elő . A ,,pekingi emberi nem" elnevezé s ismé t arra utal, amirő lmár volt szó: a kutatók szí vesen adtak ú j nevet minden frissen elő került leletnek. Azóta kiderült, hogy a

é s fejlő

dé se| 57

Jóllehet egyik koponya sem teljes, mé gis van annyi töredé k, amennyi elfogadható rekonstrukciót tesz lehető vé Ha . a rekonstruált pekingi nő i koponyát ósszehasonlí tjuk a sterkfonteinivel, ké t dolog azonnal nyilván_ csoukoutienbő l é s Jáváról származő csontmaradvávaló: a pekingi arckoponyája sokkal rövidebb, é s az agynyok elé g közel állnak egymáshoz, hogy ugyanabba a koponyához való viszonya sokkaljobban hasonlí t a mai fejlő dé staniszintbe lehessen sorolni ő ket,é s í gy ugyanemberé re. Másodszor az, hogyjóval nagyobb a köbtarazt az elnevezé st használjuk esetükben. Ebben ma már talma, ennek következté ben fejlettebb agyvelő t vé dheteljes az egyeté rté s, ső tabban is, hogy általános jellemző ik alapján már az emberi nembe kell sorolni mindkettő - tett, átlagosan köriilbelül 950 köbcentimé ternyit. jüket. Ilyen meggondolások szerint mind ajávai, mind a Hasonlóan az Australopithecus robustushoz, az erectusok szemöldökí vei mé g erő teljesek. A koponya tetejé n pekingi embert ma már Homo erectusnak nevezik. már nem található meg az erő teljes taraj,de azé rt elölné A Senszi tartományban fekvő Lan-tianban a kí nai ré zetben mé g megflgyelhetünk egy egé szen elmosódó borgé szek 1964-Qen további leletekre bukkantak. Van ködát a helyé n. A fogak nagyok, é s a maiakhoz viszonyí tva zöttükegy elé g rossz állapotban fennmaradt koponyateerő teljesaz alsó állkapocs. Az Australopithecusokkal tő é s egy alsó állkapocs darabja. Nem tisztázódott mé g, való futólagos összehasonlí tásból is kitetszik, hogy a hogy milyen idő rendi helyzetben vannak Peking é s Jáva Homo erectusok csoportja jobban megfelel felté telezett csontanyagához ké pest. Javaslat született azonban arra, közvetlen ő sünknek. A koponya köbtartalma általában hogy mivel a lan-tiani koponya kissé primití vebbnek látvé ve mé g kicsiny, de a legnagyobbak már elé rik a mai szik a pekingiekné l, talánvalamivel idő sebb is volt azoknál. Esetleg egykoru lehet a jávai Dzsetisz-ré tegző dé s köbtartalmak alsó határát, jóllehet az áí lagmé g az alaí t van, Folytak kí sé rletekaz agyi beszé dközpont fejlettsé korai koponyáival. A Homo erectusok eme csoportjának keltezé sé rő l gé nek a megállapí tására is, A megfelelő agymező klenyomatainak vizsgálata szerint a beszé dközpont már mindmáig folyik a vita. Nem ké tsé ges, hogy Jáván ké t elé g fejlett volt, mé gsem állapí tható meg pontosan, hogy ré tegben kerültek elő csontmahatározottan elkülönülő a beszé dké szsé gmilyen fokára jutottak el. Dzsetiszé s a náluk Mé gpedig a korábbi radványok. A pekingi emberbarlangi leletei alapján ké pet nyerheké ső bbiTrinil-ré tegekbő l.Né hány szaktekinté ly mindtünk a Homo erectus egyé b ké pessé geirő is, l Jól bizonyí tké t ré tegágyat a közé pső pleisztocé n korai szakaszába ható, hogy ismerte é s használta a tüzet. A csoukoutieni keltezte, mások a Dzsetisz-í é tegzódé st mé g a korábbi ré tegekben a hosszú hamucsí kok arra utalnak, hogy a villafrankai periódusvé gé re teszik. A pekingi leletek esemegtelepedé s - jóllehet talán megszakí tásokkal - naté ben elő ször arra gondoltak, hogy az állatcsontokból gyon hosszú ideig tartott, Azt azonban mé g nem tudjuk, kiindulva nagyjából egyidejű ek lehetnekaz európai milyen cé lból é s hogyan gyú jtottak tüzet. A nagy testű Mindel-eljegesedé s szakaszával, abszolut é vekben tehát köállatok, mint az otszatví l é s a szarvas meglelt csontjai rű belü500000 é vesek. Legú jabban egy potassium/argon arról tanú skodnak, hogy a Homo erectus már jeleskemódszerrel elvé gzett mé ré ssorán 710000 é ves kort kaptak dett a nagl.vadak elejté sé ben.Minden csoukoutieni ré mé gpedig arra a szintjé re, amely kissé a Trinil-ré tegző dé sre, tegben találtak emberké z alkotta kő eszközöket is, ké ső bbiaz emberi maradványokat tarlalrnazó sántné l. MiHosszú é vekig ú gy látszott, hogy a Homo erectusok vel pedig a Dzsetisz-ré tegekrő ltudjuk, hogy ezekné l idő sebcsak a Távol-Keleten é ltek, hiszen kizáró| ag a jávai é s a bek, elké pzelhető , hogy a Homo erectus-maradványok egy kí nai maradványokat ismertük. Az Australopithecusoré wé t legalább egymillió óvesnek lehet tartani, kat é s a Homo erectust hatalmas té rbeli távolság válaszHa a kelet-ázsiai maradványokat egé szükben vizsgáljuk, akkor valamelyes ké pet kaphatunk ennek a csoporttotta el, ezé rt nehezen volt fenntartható az az elmé let, mely szerint azutóbbiak az elő bbiek leszármazottjai lennak a testi mivoltáról is,jóllehet- ellenté tben az Austrané nek. Számí tásonkí vül hagyva egyelő reazeurópai lelelopithecusokkal - kevé s számú medence- é s vé gtagcsont teket, a Homo erectus eredeti elterjedé si területe alapoáll rendelkezé sünkre, A combcsont hossza alapján az san kibő vült, amikorké pviselő ineka maradványait Afegyik egyed 163-170 cm magas lehetett, ké pes volt teljerikában is megtaláltáJr^ . Mé ghozzá ré szben ugyanazokon sen egyenesen állni é s é ppen ú gyjárni, mint mi. Valamia területeken, ahonnan már ismerté k az Australopithefé le betegsé g nyomai látszanak rajta, mert felső vé ge vacusokat. Egy francia ő slé nytankutató, Arambourg, lószí nű legsé rülé smiatt bekövetkezett elváltozást mutat. 1954-ben é s l955-ben az algé riai Ternifine mellett bukEz a combcsont egyé bké nt sokkal jobban emlé keztet a kant rá három állkapocsra, melyekegyike csaknem teljemai emberé re, mint a koponyaré szek. Emiatt hosszú idesen é p. A lelő helyen kő eszközök is voltak. é s nagyon sok ig arra gondoltak, hogy a kettő nem ugyanahhoz a csoállatcsont. Tgy a ré tegeket meglehető senjó1 lehetettkelporthoz tartoák. Fluorvizsgálatok azonban bebizonyí tezni. tották, hogy egyazon korból származnak. 1960-ban pedig Louis Leakey a Tanzániában lé vő Olduvai-hasadé k második ré tegágyának felső rószé benegy 58 / Mú vé §zi rekonstrukció a pekingi emberról é s családjáról csaknem sé rtetlen koponyatető t fedezett fel, csak az arca csoukoutieni barlang bejáratánái. -

Zinj koponyája feltárása közben. Jól látható, hogy a feltáIó í é gé szmilyen frnoú € szközökkel távolí tja eI a törmelé ket. 60 l Zinj, azaz a Ziljanthlopus töredé kekbő l összeállitott 59 /

koponyája, az aflikai Olduvai-szakadé kból. A kiegé szité sjelzi azt is, milyen lehetett az alsó állkapcsa, 61 / Zinj mű vé szi í ekon§trukciója.

Az ember származósa

é s fejlő

dé se|59

koponya hiányzott, Ré tegtani helyzete meglehető sen biztos, annak ellené re, hogy a lepusztulás kimozdí totta eredeti helyé rő l,é s számos apró töredé kbő l kellett össze-

állí tani. Nem szoros egyú ttesben vele, de elő kerültek olyan kő eszközök is, amelyek nagy általánosságban emlé keztetnek a Ternifine-ben találtakra, továbbá a koponyával nyilvánvalóan egykoru állatcsontok. A Homo erectus egy további egyede az egyik dé l-afrikai AustralopithecusJelő helyról került elő .Swartkransban ugyanis az Austí alopithecus robustus maradványain kí vül felfedeztek egy másik lé nyt is. Mé gpedig egy alsó állkapcsot, benne ké t foggal, egymásik állkapocs darabjait é s né hány fogat. Már Broomé s Robinson rnegkülönböztetté k ezekeí az Australopithecustól, é s Telanthropus capensisnek nevezté k el. Leakey viszont bölcsen óvakodott attó1, hogy ismé t egy ú j tudományos nevet adjon koponyájának, é s í gy azt egyelő rea chelles-i embernek nevezté k, lla| va ezzel arra, hogy társaságában ilyen chelles-i tí pusú kő eszközök is voltak. Arambourg viszont az Atlanthropus mauritanicus nevet alkotta meg ternifine-i leleté nek. A ké t különböZő né v azt sugallta, mintha ké t olyan hominidafé lé rő llenne szó, akik elé ggé 62 /

Az etiópiai Omo folyó egy szakasza, ahol legú jabban sok ásatag ő sembermaradványra bukkaí tak.

63 /

Richard Leakey a Turkana-tó partján talált 1470-es koponyát tartja a kezé ben. Bal kezé ben a felső állkapocs letórt ré szé t taltja,

elté rnek egymástól ahhoz, hogy külöböző

fejlő dé stani

elnevezé st é rdemeljenek.

ké ső bbiösszehasonlí tásaik során viszont kiderült, hogy nemcsak nagyon köze1 állnak egymáshoz, hanem é ppensé ggelmindkettő jük abba a Homo erectus körbe tartozik, amelyet a Távol-Keleten a jávai é s pekingi egyedek ké pviselnek. Akkoriban tehát mé g nem nyí lt 1ehető sé garra, hogy a Homo erectusok maradványait közvetlen összefüggé sbe hozzák a dé l-afrí kai,korábbi leletekkel, tehát az Australopithecus robustusszal é s africanusszal. Ennek ellené re ú gy lehetett tekinteni ő ket,mint az emberré válás folyamatának egymást követő ké t szakaszát. A fóldrajzi elterjedé s ké rdé sei a Homo erectusszal kapcsolatban megoldódni látszottak, ezzel szemben nehé zsé gek mutatkoztak az Australopithecusokkal. Ezeket ugyanis csak egy viszonylag kis területen találták meg. 1939 é s l953 között azután egy holland ő slé nytankutató, Koenigswald ú jabb csontokra, ezű ltalrállkapcsok töredé keire bukkant a jávai Dzsetisz-koru ré tegző dé sekben. Leleteit Meganthropus palaeojavanicusnak keresztelte el, é s ú gy foglalt állást, hogy a Homo erectus ő si, kiindulási formáit jelentik. Robinson, Broom dé l-afrikai munkatársa, az Australopithecus robustushoz hasonli totta ő ket.Ké ső bba szinté n dé l-afrikai Philip Tobias pedig azt javasolta, hogy egy másik dé l-afrikai hominidához kell kapcsolni ő ket,amelyegykorú volt azAustralopithecusokkal, Ezeket a hominidákat ké ső bbfogjuk ismertetni. Úgy látszott tehát, hogy az óvilág szubtrópusi övezeteiben mind az Australopithecusok, mind utódaik - de nem szüksé gké ppen genetikus leszármazottaik -, a Homo erectusok szabadon vándorolgattak a hosszú zóna egyik vé gé tő al másikig.

64 /

A Turkana-tó paltja, Richard Leakey kutatásainak szintere. Az Omo folyó, amelynek völgyé ben amerikai é s irancia ré gé szek kutattak. é szakon ömlik a tóba.

1959-ben a Leakey család tagiai Olduvaiban rábukkantak az ottani első elő emberi csontmaradványokra. A lelő hely olyan gazdagnak bizonyult fosszilis leletekben, hogy az Australopithecusok-Homo erectusok közötti viszony ké rdé sei é ppen ezórt teljesen ú j megvilágí tásba helyező dtek. Az Olduvaiban talált leletek, a II. világháború utáni alrikai felfedezé sek hosszú sorában az első k, nemcsak jelentő sen szaporí í oí tákaz addig feltárt ásatag homini damaradványok számát, hanem olyan mé rté kbenviszszatolták az emberré válás idő határait, amilyenre a II. világháború elő ttmé g csak gondolni sem lehetett. Az Olduvaiban tett felfedezé sek elő ttjócskán voltak mé g megoldatlan ké rdé sek az emberré válás meneté nek ré szleteit illető en, Nem tudták megmagyarázni a Homo erectus é s az Australopithecus közötti viszonyt, lő leg azé rt nem, mert nem ismertek átmeneti formákat. Jóllehet anatómiailag elké pzelhető volt, hogy az egyik a másikból fejlő dött ki, de ezt nem tudták bizonyí tani, További problé mát jelentett, hogy az Australopithecusok számára elő ször megállapí tott keltezé sek tú lságosan közeliek voltak a Homo erectusok javasolt korához, é s í gy nem lett volna elé g hosszú idő a bekövetkezett változá-

sokhoz. Vé gül maguknak az Australopithecusoknak az eredete is meglehető sensű rűhomályba burkolódzott.

Több ő smaradvány, közöttük a Dryopithecus é s a Proconsul, felté tlenül ő ketmegelő zve é lt, azonban nekik meg a pongidák-hominidák családí áin elfoglalt helyük maradt bizonytalan. Olduvai maradványai lé nyegé ben ké t ré szre oszthatók: az egyikbe tartozik az I. ré teg teljes egé szé ben é S a második alsó ré sze (tehát a korai ré tegek). A másikba a II. ré te8 felső ré sze, valamint a III. é s IV. ré tegek. A Leakeyí amí lia tagjaimár a 3O-as é vek eleje óta tevé kenykedtek az Olduvaiszakadé kban. 1959-ben az I. ré tegben egy olyan ré szen bukkantak rá hominidák fosszilis maradványaira, valamint összetört állatcsontokra é s igen egyszerű kő eszközökre, amely nyilvánvalóan egykori tartózkodási helyük volt. Ezt a hominidát egymás között Zinjnek vagy Diótörő nek nevezlé k, tudományos nevé t azonban Leakey Zinjanthropus boiseinek állapí totta meg, Az elnevezé s első tagja, amely a rendszertani nemet jelzi, Kelet-Afrika e ré szé nekő sieredetú Zinj nevé bő l származtk, a másik, a fajra vonatkozó tag pedig magának Leakeynek egyik családi ő Sé tőeredt. l Amikor Zinj koponyájának a darabjait összerakták, akkor egy csaknem é p formát kaptak, amelynek mé g az arci ré sze is csaknem egé sz volt, benne a fogakkal. Ké t jellegzetessé ge azonnal szembetű nővolt: a koponyatető nelölrő l hátra vé gigvonuló taraj (é ppen ú gy, mint az

Az ember származása

65 /

A Franciaorság dé lnyugati ré §zé n fekvó La chapelle aux Saints-barlangban feltált Neandeí -völgyi koponya rekonstrukciójá,ról ké szült gip§zöntvé ny. A nyugati Neander-völgyi ember jellegzetes pé ldája.

Australopithecusoknál), valamint a feltú nő en nagyzápfogak é s elő zápfogak (innen származik a ,,Diótörő " becené v is).

Zinj legközelebbi társait a dé l-afrikai Australopithe_ cusok sorában, különösen a swartkransi robustusban lehet megtalálni. Bár a Leakey által választott nembeli né v, a genus Zinjanthropus azt sugallta,hogy Zinj maga jelentő senkülönbözik a dé l-afrikai párhuzamaitól, ma 66 /

Az übegisztr4ni Tesik Tas-barlangban feltárt Neander-vólgyi gyermek koponyája.

67 /

A Tesik Tas-gyermek rekon§truált mellszobra. Egy szovjet anatómu§ munkája.

é s fejlő

üse| 6|

már általában ú gy í té likmeg. hogy az Australopithecusok egyik változata. lgy már három fajról van szó: Australopithecus africanus, Australopithecus robustus é s vé _ gül az Australopithecus boisei (az utóbbi Zinj ú j tudományos neve). Mivel Zinj csontjait egy hajdani tartózkodási szinten kő eszközök é s szé ttört állatcsontok társaságában talál_ ták meg, elő ször é rtelemszerú en arra következtettek, hogy ezek a tartózkodására utaló maradványok, jóré szt hátrahagyott hulladé kok é ppen az ő tevé kenysé gé neka vé gtermé kei voltak. Ez a feltevé s azt bizonyí totta volna, hogy az eszközké szité s mint munkafolyamat a pekingi ember idő szakánál jóval korábban é s egy annál sokkal primití vebb elő ember korában indult volna el. AzOlduvai I. ré tegbő K/Arkeltezé l sre alkalmas anyagot lehetett gyű jteni.A mé ré sekeredmé nye 1,75 millió é v lett, tehát sokkal ré gibb idő pont annál, mint amit a II. ülágháboru elő tt valószí nű nektartottak. Ez aztjelentette, hogy aZ Australopithecusok egy ré sze sokkal korábban é lt, mint azt eredetileg felté telezté k. Ugyancsak az Olduvai I. ré tegben, de Zinj megtalálási helyé né lkissé mé lyebben fekvő szinten egy másik hominida maradványai is elő kerültek. Ezeksegí tettek hozzá ahhoz, hogy az Australopithecusoknak az emberré válásban elfoglalt helyé t felülvizsgálják, é s a korábbiaktól elté rő eredmé nyre jussanak. Az ú j együttes egy gyermek koponyaré szé bő lé s alsó állkapcsának töredé ké bő l ál-

62| Az ember származása é s fejlő dé se lott, de elő került csaknem minden foga is. Találtak mé g vé gtagcsontokat, közöttük egy csaknem teljes lábszárcsontot, melyeknek egy ré sze viszont már egy í elnő tthöz tartozott. Leakey ezú ttal a Homo habilis nevet adta a leletnek. Valamivel fejlettebb volt, mint az Australopi-

thecusok három ismert faja, koponya-köbtartalma 600-650 köbcentimé ter köZött lehetett, Ez a Homo habilis lett az, amellyel Leakey immáron kapcsolatba hozta az Olduvai I. ré tegben mindenütt é s a II. ré teg alsó ré szé ben talált kő eszközöket. Elmé lete szerint Zinj nem volt más, mint az az é lő lé ny,amelyre- más állatok mellett - a Homo habilis vadászott. Ennek az ú j

fosszilis maradványnak az emberi fajba való sorolása vé geredmé nyben attól függött, hogy valóban ké szí tett-e már eszközöket. Hiszen az a ké pessé g,hogy a ké ső bbi felhasználásra szánva szerszámokat tudjon elő állí tani, az egyik fő ismé rv az ember é s az emberszabású

majmok

megkülönbözteté sé ben. Leakey azt is állí totta, hogy a Homo habilis egyenes utódja a Homo erectus, ugyanakkor az Australopithecusok - bár nagyjából egy korszakban é ltek velük csak az ember felé vezető törzs egyik oldalágát jelentik. Ha ez a feltevé s megállja a helyé t, akkor azt mondhatjuk, hogy a Homo habilis fejlő dé seaz Olduvai II. ré teg alsó szintjé nek idő szakában indultel, é s felső ré tegé nekmegfelelö idő ben é rte el a Homo erectus vagy chelles-i ember állapotát, körülbelül egymillió é vvel ezelő tt. Ső t már az iselhangzott, hogy a II. ré teg

a

68 /

A Heidelberg melletti Mauelban talált, leltehető en azeurópai Homo eí ectus alsó állkapc§ának gipszöntvé nye.

közé pső szintjé bő l elő került egyik Homo habilis egyed kimondottan átmeneti helyzetet foglal el a habilis é s az erectus között. Ezenkí vül felmerült annak a lehető sé ge, hogy a swartkransi Telanthropus maga is egy korai Homo erectus volt. A Kenya é szaki ré szé né s Etiópiában a legutóbbi né hány é vben talált leletek nemcsak tovább módositották az emberi törzsfejlő dé s eme vázlatos meneté t, hanem mé g jobban kitágí tották az idő határokat.

Ké t kenyai lelő helyen,a hajdani Rudolf-, ma már Turkana-tó, valamint a Baringo-tó partján Louis Leakey fia, Richard további hominidamaradványokra bukkant. Amerikai é s francia expedí ciók viszont az Omo folyó völgyé ben fedeztek fel hasonló leleteket. Az Omo Etiópiában ered, é s a Turkana-tó é szaki vé gé beömlik. A partjainál feltárt fosszí liák kora megegyezik azí jabb LeakeyJeletek keltezé sé vel. E legutóbbi kutatások legfontosabb eredmé nye olyan hí mnemú é s nő nemű Australopithecusok felfedezé se volt, amelyek a Turkana-tó mellett talált boiseivel rokonok, é s közel egymillió é wel korábbiak, mint az Olduvai I. ré tegben napvilágra került Zinj csontjai. De találtak Australopithecus-csontokat a Baringo-tó é s az Omo folyó partján is. Ezek elé g cseké ly mennyisé gű ekahhoz, hogysem pontosan meg lehessen állapí tani fajukat (a speclzst), viszont keltezé sük hasonló az elóbbiké hez: körülbelül ké t é s lé l millió é v. A té rsé gbentalált maradványok közül a Turkana-tó mellett a Koobi Fora lelő helyen felfedezett, c§aknem teljesen é pen maradt koponya keltette a legnagyobb feltű né st. Erre is Richard Leakey bukkant rá körülbelül 2,6 millió é ves ő sitavi üledé kben. Különösen meglepő e koponya szembeötlő fejlettsé ge. A boltozata magas é s gömbölyű en í velt, koponya-köbtartalma feltehető en 800 köbcentimé ter volt-jóval nagyobb tehát, mint akár a három Austaralopithecus-fé lé é ,vagy akár a Homo habilisé . Richard Leakey bölcsen tette, hogy nem adott külön nevetennek az egyednek, é smindmáig az ásatások során kapott sorszámán - az l47o-es - tarí ják nyilván. Az l470-es koponya megtalálása ismé telten felvetette a Homo habilis fejlő dé stani helyzeté neka ké rdé sé t. Louis Leakey mindig ú gy látta, hogy az ő Homo habi lisát el kell választani az Australopithecusoktól, mert azoktól elté rő ena Homo erectus felé tartó fejlő dé svonalon helyezkedik el. Nem lehet ké tsé ges, hogy az 1470-es megtalálása egé szen valószí nű tlenné tette ezt a következteté st, hiszen ez a koponya sokkal inkább tekinthető a Homo erectus elő djé nek.Leakey viszont kitartott amellett, hogy az emberré válás önálló ága a Kenyapithecusszal a pliocé nban elkülönült, é s megindult fejlő dé se a Homo habilison át a Homo erectus felé . Az Australopithecusok három csoportja pedig csak oldalágakhoz tartozott, amelyek az Olduvai II. ré teg é leté neka vé gé re már ki is haltak. Újabban azonban egy olyan leltevé s is sziiletett, mely szerint a Homo habilis valójában az Australopithecusok

Az ember származása

é s fejlő

dé se|63

69 / Gipszöntvé ny a steinheimi kopoí yáról, amely valószí nű leg egyidós a Swan§combe_ban találttal. Láthatók í ajta az arckoponyának a swanscombe_in hiánlzó ré szei is, 70 / A Swanscombe_nál talált három külónálló kopoí yatöredé k

ös§zeillesztve.

csoportjának egyik tagja, é s mivel az 1470-es szinIé n az ember felé vezető fejlő dé vonalba si tartozik, az ember elő dei márlegal'ább 2,6 millió é wel ezelő tt kimutathatók; ismé tegy olyan korai idő pont, amelyet a fejlő dé stan egykori kutatói bizolyfua megdöbbené ssel fogadtak volna. Azonban mé g ez a nagyon korai idő pont sem bizonyult vé glegesnek| 1974 decemberé ben ugyanis Mary Leakey Olduvaitól mintegy 37 kilomé ternyire dé lre, egy Laetoli nevű helyen 1 1 különböző egyedhez tartozó fogakra é s állkapcsokra bukkant rá. Megbí zható keltezé sük 3,35 é s 3,75 millió é v közötti idő pontokat mutat. A NEANDER-VÖLGYI EMBER / Az emberi törzsfejlő dé smeneté t követve, egyelő re nem foglalkozunk a Homo erectus közvetlen utódaival, hanem a harmadik nagy csoportot, a Neander-völgyi embereket vesszük szemügyre,

64| Az ember származása é s fejlő dé se

Azösszes elő -é s ő sembermaradvány kózül ebbe a csoportba tartozik messze a legtöbb eddig talált egyed, közöttük az egé szen fiataltól az egé szen idő sigminden korosztállt megtalálunk. Ennek a jó meemaradási aránynak az oka jóré szt a kulturális fejlettsé gben keresendő : a Neander-völgyiek barlangokban é s sziklaereszek alatt laktak, é s már eltemetté k halottaikat, gyakran lakóhelyük kis terű ete alá,í gy vé dve meg a holttesteket a termé szeti erő ktő léashullákat elfogyasztó állatoktól, amelyek ké tsé gtelenül rengeteg é rté kesmaradványtól fosztották meg az emberrel foglalkozó ő slé nytankutatókat. A Neander-völgyiek mé g egy további ok miatt is nevezetessé váltak: ő ket tartották ugyanis első ké nt azember elő djé nek.

Ha a Neander-völgyijelző t a szó legszé lesebb é rtelmé ben vesszük, akkor kiderül, hogy az ide sorolható leletek igen nagy területen megtalálhatók, beleé rtve Európát, a Közel- é s a Közé p-Keletet, a Távol-Keletet, ső t mé g az afrikai kontinenst is. Elé ggé jelentő seka változatok, arra azonban mé g nem lehet vé gleges választ adni, hogy e különbsé gek fokozatbeliek, fajtabeliek vagy fejlő dé sbeliek voltak-e. Acsoportnaknevé tkölcsönző egyedet 1856-ban találták meg a né metországi Neander-völgyben. Nem ez volt az első Neander-völgyi tí pusú koponya, amely elő kerű t:az első sé gugyanis a gibraltári koponyát illeti meg, amelyre a sziklaerő d é szaki falánvé gzett robbantás nyo-

7l / A zambiai Broken Hill (Kabve) lelő helyentalált rhodé áai koponya, amely hasonló az európai klasszikus Neander-völgyieké hez. 72 / A cró-magnoni ,,öregember" koponyája szemból é s oldalról. A modern ember egyik legkorábbi vtí ltozata a dé lnyugat-franciaországi Crö-Magnon-barlangbóL A homlokán látható mé ly€dé § valamilyen beteg§é g következmé nye,

mán bukkantak rá. Ső tjóval é pebb is volt a Neandervölgyié né l, de csak 1868-ban í rták le, ezé rt nem lehetett ő a né vadó. A Neander-völgyben talált lelet egy arckoponya né lküli agykoponya volt, alacsony boltozattal é s erő sen fejlett szemöldökí vekkel. Ha ez az embet ő sielő djeké nt felismert koponya é pebb, akkor talán a korai tudományos eszmefuttatások is más irányt vettek volna. 1848 óta csak Európa teriileté n legalább hatvan olyan Neander-völgyi egyed maradványai kerütek napvilágra, amelyeknek jó ré szé thajdan szándé kosan eltemetté k. Közülük a legismertebbek a Le Moustier-ban, La Chapelle aux Saints-ben, La Quinában elő kerültek, a La Ferrassie-ban feltárt csoporto§ temetkezé s csontvilzai ; mind-

egyik Dé lnyugat-Franciaországban található lelóhely. További, korán felfedezett leletek ismeí tek a belgiumi Spybő l, de folytathatnánk a sort csaknem minden európai országgal [Magyarországon pé ldául a Subalyukbarlanggal], kivé ve a Brit-szigeteket. Jelentő sé letkorbeli

Az ember származása qulá AQtlT^ \ l e,i; . l lraloó7,'rE.)

,

]

C

,

* * ffi ,#

\,"j

,,r,._"

r

,vb, .' ,,, rltí ,t e} '',

,t ,t

,,,,-;!, t/n

,,

/

,,i

"ff,l,

l| ".W } -.rkülönbsé gek vannak közöttük a La Chapelle aux Saintsbentalált, idő skorában meghalt egyedtő legé szen a franciaországi La Quina vagy egy másik,gibraltári lelet 6-8 é ves korú gyerekeiig, vagy a Szovjet-Uzbegisztán területé n a Tesik Tas-barlangban feltárt, alig idő sebb gyermekig. A temetkezé si helyeken nemcsak a koponyák, hanem általában a váz összes csontjai megmaradtak. Igy a

határozottabb ké p l Neander-völgyi ő semberrő sokkal rajzolható meg, mint a korábbi, elő emberi csoportokról. A felnő ttek kopony ái nagy ok, az 1,600 köbcentimé tert is elé rő koponyaté rfogattal, amely már megközelí ti a maié rté kfelső határát. A nő kkoponyái, amint az kisebb testalkatuk alapján várható, nem é rik el ezt a nagyságot. Egyetlen olyan Neander-völgyi tí pusú koponyát sem ismerünk, amelynek koponya-köbtartalma kisebb lenne az emberre jellemző mé retné l, jóllehet többsé gük a legalacsonyabb emberi é rté keknekfelel meg. A hosszú csontok azt mutatják, hogy a Neandervölgyiek általában alacsony termetű ek voltak, alig ma-

é s fejlő

üse|

65

gasabbak 150-155 centimé terné l, de csontjaik erő sek, testük pedig zömök volt. A combcsont kissé görbe, a gerincné l pedig nem figyelhető meg az emberre jellemző többszörös í velő dé s.E ké t jellegzetessé g, az öreglyuk kissé elő refekvő helyzeté vel együtt - ehhez a koponya alján nyí ló óreglyukhoz kapcsolódik a gerincoszlop arról árulkodik, hogy határozottan görnyedt testtartásuk volt, elő rebukó fejjel. Elő kerültek teljes ké z- é s lábfejcsontozatok is. A ké z egé szen hasonlí t a ma é lő emberé hez, rövid a hüvelykujj, de mind a ké z, mind a csukló igenjól mozgathatók voltak, é s minden bizonnyal nemcsak erő teljesmarkolásra, hanem finomabb feladatokra is alkalmasak lehettek. Az egyik La Ferrassie-ban feltárt nő - lábcsontjai szerint - elé ggé lú dtalpas volt, é s bizonyára a talpának külső é lé njárt. Né hány barlang feneké n az agyagba nyomódva felfedeztek lábnyomokat is. Ezek azt mutatják, hogy a rövid, szé les lábaknál nem fejlő dött ki a magasra í velő dő lábboltozat. Ha a nyugatabbra elő került Neander-völgyi tí pusú koponyákat vesszük szemügyre, né hány jellegzetessé gük azonnal szembetű nik. A koponya hosszú é s alacsony boltozatú , a nyakszirtcsont hátsó ré sze pedig szinte kihegyesedik, olyan é les szögben találkozik az alsó é s a felső sí kja. A szemüregek folött erós szemöldökí veket látunk, amelyek egybefutnak. Ilyenre volt már pé lda né hány korábbi hominidánál, pé ldául a Homo erectusnál is. Amint ez az erő sszemöldökí vbő l következik, a fogak nagyok, a rágóizmok pedig bí zonyára nagyon erő teljesek voltak. E n} ,ugati csoport egyik jellemző sajátossága az állcsú cs hiánya. A fenti leí rás a ,,klasszikus" Neander-völgyi emberekre vonatkozik, akik tú lnyomóré szt Európa nyugati té rsé gé ben é ltek, jóré szí az ű n. Würm-eljegesedé s elsőké t szakasza alatt, körülbelül 70 40 ezer é wel ezelő tí . E Würm-kori Neander-völgyieket hatalmas idő köz választja el a Homo erectustól, legalább 600 000 é v, ső t mé g több, ha elfogadjuk a jávai Homo erectus 700 000 é ves keltezé sé t. Európában azonban elő kerültek olyan fosszilis embermaradványok, amelyek valamiké ppen ki tudják tölteni ezt az ú rt. l908-ban a né metországi Mauernál egy kavicsbányában találták azt az á| | kapcsol. amelyet heidelbergi emberké nt tartunk nyilván. A föld- é s állattani adatok segí tsé gé velmegállapí tott idő rendihelyzete szerint a Günz- é s a Mindel-eljegesedé sek köző tí é lí ,,í eháí nagyjából egy idő ben ajávai é s kí nai Homo erectusokkal. Semmifé le eszközmaradvány nem volt vele együtt, sem további embercsontok, Gyakorlatilag sé rtetlen állkapocs, nagy é s vaskos, az összes fogakkal, bár ezek né melyike törött. Az állkapocs mé rete é s a fogak fejlettsé gi állapota ké tsé gtelenül felnő ttre utal.Ha összehasonlí tjuk a Homo erectustól ránk maradt állkapcsokkal, akkor mutat velük hasonlóságokat, bizonyos jelek viszont már a ké ső bbi Neander-völgyieket elő legezik. l 965 augusztusában Magyarországon került felszí nre né gy teifog, továbbá egy felnő tt fé rfi nyakszirtcsontjá-

l l

66| Az ember származása

é s fejlő

dé se

FóLDTóRTÉ NETl

ú JKoR cRÖ_MAGNoNl coMBE_cAPELLE_l

WüRN,1

70000

Rlss-WüRM

Rlss 230 000

Rlss_MlNDEL

250 000

MlNDEL

400 000

MlNDEL

6üNz

Az ember származása 'l3 l

A t^ blé Lzat aké §ő ihominidák idő rendi helyzeté t mutatja az európai glaciálisok é s interglaciálisok fú ggvé nyé ben. Szines tagolás balról jobbra: Európa, Azsia é s Afrika.

é s fejlő

üse|

67

inál nem maradtak ránk. Az utóbbihoz hasonlóan ez is fi atal felnő tté ,valószí nű legnő é .Koponya-kö btartalmát illető en elté rő eka vé lemé nyek: 1070 é s 1175 köbcenti_ mé ter közötti nagyság emlí tő dik.(A swanscombe-ié pedig körülbelül 1325 köbcentimé ter lehet.) A swanscombe-i koponya hátsó ré sze igenjól legömbölyí tett, é s ebbő legyes antropológusok arra következ- tetnek, hogy közelebb állt a mai emberhez, mint a nála

nak a pikkelyi ré sze, ké t, de összeilleszthető darabban. Kora [350 ezer é v] nagyjából megegyezik a heidelbergi állkapocsé val, é s í gy a Homo erectusszal való további összehasonlí tásokat tesz lehetóvé . A lelő hely Vé rtessző lő són, Budapestközelé ben van. Me§találták a kis lakófelüeteket is, rajtuk olyan kaücseszközökkel, mint amilyeneketaz Olduvai II. telephely felső ré tegé ben fedeztek fel. Azokkal ellenté tben azonban a vé rtessző lő si eszközegyüttes általában kisebb mé retű szerszámokból áll. Sajnos egyetlen nyakszirtcsont alapján nem lehet alapos koponya összehasonlí tásra vállalkozni, a vé rtessző lő si mé gis nagyobb é s gömbölydedebb volt, mint a jellegzetes Homo erectusé . A heidelbergi állkapocshoz hasonlóan ez is átmeneti helyzetű lehet,amint arra kora is utal. Ha idő ben felé nk haladva megteszünk 150 vagy 200 ezeré vet, akkor a Mindel- é s a Riss-eljegesedé sek közötti interglaciálisba é rkezünk. E korból már valamivel több ő semberi fosszí lia maradt ránk, de egyikük elszomorí tóan hiányos. Ez a Temze lorkolatánál, a Kent grófságában fekvő Swanscombe-nálkerült elő .A lelő helya folyó mintegy 30 mé ter magas, homokból é s kavicsból álló teraszán fekszik, amely annak idejé n az interglaciálisban magas szintre emelkedett tenger szintje alá került. A koponya nyilván a folyó partján lé vő telephelyrő l mosódott be a folyóba. Nagyobb csontré szei akoponyavarratok mellett elváltak é s szé tszóródtak. Első darabját, a nyakszirtcsonti ré szt mé g 193s_ben, kavicskitermelé s során találták meg, é s egy é les szemű amatő r ré gé sz fedezte fel. Közel egy é v mú lva ugyanő bukkant rá az egyik halánté kcsontra, é s vé gül 1955-ben már rendszeres ásatások során került elő a másik halánté kcsont. A három darab összeillik, é s egy olyan koponyát lehetett öszszeállitani belő le, amelynek megvannak a hátsó é s oldalsó ré szei, de a homloki ré sze hiányzik. A koponyán kí vül a ré tegző dé staí talmazolt mé g igen bő sé gesállatcsontanyagotis, továbbá olyan szakócákat, amelyek kissé ké ső bbiek,mint amilyeneket az é szak-aí rikai Ternifineben az ottani Homo erectusszal együtt találtak. Ha a fejlő dé svonala valóban a Homo erectustól é s csakugyan a heidelbergi é s vé rtessző lő si leletekig vezetett, akkor további bizonyí tó anyagot egy meglehető sen ké ső bbikeltezé sű koponyától várhattak. Mielő ttazonban a swanscombe-i maradványokkal ré szletesebben foglalkoznánk, szólnunk kell egy hasonló korú másik leletrő l is: ennek é ppen azok a koponyaré szei ő rző dtek meg, amelyek a swanscombe-inál hi ályozlak. Ez a másik koponya a né metországi Steinheimné l került elő , é s bár kő eszközöket nemtaláltak vele együtt, ré tegtani helyzete é s az állattani anyag szerint kora megfelel a swanscombe-ié nak. A bal oldali sú lyos sé rülé sektő eltel kintve csaknem teljes koponyáról van szó, a homlokcsonttal é s az arckoponyával, amelyek a swanscombe-

ké ső bbi Neander-vólgyiek. Ez azl is jelentené , hogy a legkorábbi Homo sapiens már ekkor egy, a Neandervölgyitő l korábbanelvált é s attól teljesen független ágon fejlő dött. Ha azonban a swanscombe-i é s a sokkal é pebb steinheimi koponyákat együtt né zzük, akkor jobban megtaláljuk bennük azt a korai é s mé g nem specializálódott formát, amelybő l minda Neander-völgyi, mind pedig a mai ember kialakulhatott. Van mé g ké t további európai hominidamaradvány is. Az egyik biztosan, a másik valószí nű lega következő interglaciálisból, tehát a Riss é s a Würm közötti idő bő l, azaz 150 000 70000-bő l. Az elő bbiegy állkapocs, é s Franciaország dé lnyugati ré szé n, Montmaurin barlangjában került elő .Egy hasadé kban bukkantak rá, nem é ppen eszmé nyi körülmé nyek között. Fel is meí ültek bizonyos ké tsé gek, hogy vajon valóban a Riss é s Würm közé , vagy inkább mé gis a megelő ző - tehát Mindel_ Riss - interglaciálisba tartozik-e, ebben az esetben ugyanis a swanscombe-i é s a steinheimi koponyákkal egykorú . Egyes kutatók ezé rt arra következtettek, hogy ez az állkapocs tulajdonké ppen jól illik a steinheimi koponyához. Mások vé lemé nyeszerint viszont első sorban Neander-völgyi jellegzetessé geket mutat, é s ha elfogadjuk, hogy a Riss-Würm-interglaciálisba tartozik, akkor valóban erre lehetne számí tanunk. A másik emlí tett hominidalelet a nyugat-franciaországi Charente megye Fonté chevade nevű lelóhelyé rő l származik. Elő kerülé si körülmé nyeijobbak voltak, mint az elő ző ékorát , illető ennincs ké tsé g.Ebben a barlangban több ré gé szeti ré teg is volt, é s ez a koponya a legalsóban került elő .A ré teg mé rsé kelt idő járási viszonyok idejé n keletkezett, amelyet hamarosan egy hí deg szakasz, az utolsó eljegesedé s korai fázisa követett. E hideg szakasz ré tegző dé sé bőolyan l kő eszközök láttak napülágot, mint amilyenek általában kí sé rika franciaországi, é szak-afrikai é s közel-keleti Neander-völgyi embermaradványokat. Fonté chevade-ban ké t egyed csontjaira is rábukkantak, de azegyikbő l csak egy apró töredé k ő rző dött meg. A fő lelet egy koponya mindké t halánté ki ré szé bő él s a homlok töredé ké bő láll. Az utóbbin nem látszik már az, hogy erő sszemöldökí ve lett volna, é s ez valószí nú leg megkülönbözteti a Neander-völgyiektő l. Azokat az aí í í opológusokat,akik a swanscombe-i é s a steinheimi koponyákat már a presapiensek közé sorolják, ez a körülmé ny arra ké sztette, hogy hasonlóké ppen í té ljé kmeg a fonté chevade-i csontanyagot is, Sajnos, nincs elegendő bizonyí té ksem a besorolásra, sem arí a, hogy a Neander-völgyi elófutárának í té lhetjük,

68 | Az ember szórmazása é s fejlő dese Neander-völgyi embertí pusról általában európai leletanyag kapcsán beszé lünk. A számos barlangnak köszönhető en é s az elmú lt é vszázad alapos kutatásai eredmé nyeké ppen Európábanjóval több egyed csontjai kerültek napvilágra, mint a világ más ré szein összesen. Ugyanakkor számos igen jelentós csontmaradványt ismerünk az Európán kí vüli területekrő l is. A Közel- é s a Közé p-Keleten ké t külön Neandervölgyi csoportot találtak. A Haifa mellett Karmel-hegysé g völgyeiben mé g az 1930-as é vek elejé n egy kózös angol-amerikai expedició három barlangban is vé gzett ásatásokat. A Tabun, Szukhú l é s el-Wad nevű barlangok közel fekszenek egymáshoz, é s kutatásaik egy hossá, folyamatos ré gé szetifejlő dé sisort eredmé nyeztek.

Ennek a sornak a korai állomásait a Tabun

é sa

szuk-

hú l jelentetté k. Mindkettő ben gazdag embertani anyag került eló, magában a Szukhú lban pedig ennek egy ré sze

temetkezé sekbő lszátmazik. Mindké t barlang fosszilis társultak, mint amilyeneket egyé bké nt az elrő pai, é saz

embertani leleteihez ugyanolyan tí pusú kő eszközök

é szak-afrikai Neander-völgyieknek tulajdoní tanak. A ké t lelő helyrő származó l embercsoportok között vannak azonban különbsé gek. A tabuni koponya formája pé ldául nagyon hasonlí t az európai Neander-völgyié hez, de a közeli Szukhú l koponyái jóval kevesebb Neander-

völgyi vonást árulnak el, az egyik pedig hatáí ozottan kerekded, Ez a gömbölydedsé g - jóval kisebb mé rté kben - megtalálható a tabuni koponyán is, é s világosan látható az is, hogy e ké t lelő helyemberei mé g nem é rté k el azt a specializáltsági fokot, mint a nyugat-európai megfelelő ik. A radiokarbon-kormeghatározás szerint ezt a Tabun anyagán sikerült elvé gezni,a Karmel_hegysé g e csoportja ugyanakkor é lt, mint európai társai, a Szukhú l_barlang mé g kevé sbé specializálódott tí pusa viszont mintegy tizezer esztend,ő vel korábban. A Tabunformához hasonló maradványok más izraeli lelő helyeken is napvilágra kerültek. Ilyen a galileai koponya vagy egy másik, a szinté n a Karmel-hegysé gben található Kafseh-barlangból. kelet felé haladva, azIrak é szakí ré szé ntalálható sanidar-barlangban hé t csontváz is elő került. A velük együtt talált kő eszközök a Tabunban é s Szukhú lban találtakhoz hasonlóak, fő ké nta tabuniakhoz. E hé t ember közül né hány a barlang tetejé nek beomlása következ_ té ben pusztult el, a többieket azonban eltemetté k. A csontvázakat rejtő ré teg felső ré szé nekkeltezé se 50 000 körüli idő pontot adott. Jó né hány elmé let §zületett a szukhú li koponyák modern jellegé nek a megmagy arázására. Gondoltak pé ldául arra, hogy a Neander-völgyi é s a mai ember közötti átfejlő dé siállapotot ké pviselik, vagy arra, hogy a mé g é lő Neander-völgyiek é s már kialakult igazi Homo sapiensek közötti gé nkeveredé s ,,hibridjei". Vé gül felvető dött, hogy a közé p- é s közel-keleti Neander-völgyiek változatai voltak.

É szak-Afrikában az eddig emütett korai átmeneti embermaradványok mellett Neander-völgyi tí pusú hominidák csontjai is szé p számmal kerültek elő .Európai é s közel-keleti kortársaikhoz hasonlóan, ezek ré gé szeti együtteseiben is az emberi maradványokkal nagyjából egykorú kő eszközök voltak. A Távol-Keleten alig vannak Neander-völgyi tí pusú né pessé gre vonatkozó adatok. Szovjet-Üzbegisztánban a Tesik Tas-barlangban egy nagy gonddal eltemetett kisgyermek Neander-völgyi tí pusú csontvázát tárták fel. Ettő lkeletebbre a Homo erectus é s a mai ember közötti ű rtegyelő recsak egyetlen lelet, a jávai Solo-ember tölti ki. Ennek máig tizenegy koponyatető jé té s ké t sí pcsontját (tibia) ismerjük. A koponyacsontok vastagok,jól fejlett szemöldökí vekkel é s elé ggé alacsony boltozattal. A koponyakapacitás körülbelül 1000 köbcentimé ternyi lehetett, amely a pekingi emberre-tehát egy ké ső Homo i erectusra - számitott 915-1225 köbcentimé teres é rté khatárokon belül van. Jóllehet ez a té rfogat meglehető sen kicsi, a Solo-ember a fejlő dé sbenalighanem már elhagy_ ta a pekingit. A koponyája ugyanis magasabb é s gömbölydedebb, mint ama korábbiaké . Bizonytalan viszont a keltezé se. Azokból a Ngandong-ré tegekbő l származ_ nak a leletek, amelyek a jávai pleisztocé nkori üledé ksorozat utolsó szakaszát jelentik, é s faunáikban mé g van_ nak azóta kihalt állatok is. Keltezé seik elé g szé les idő határ között mozognak: 250 000-tő l (amely durván megfelel Swanscombe-nak é s Steinheimnek) 150 000-ig (amely viszont megfelel az elsrő pai Riss-Würm-interglaciálisnak). Né hány anatómus szerint Solo a Homo erectus ké sei fajtája volt, másokú gy látják, hogy egy helyi Neander-völgyi korai formája. Bármi legyen is igazi fejlő dé störté neti helyzete, az biztosra vehető , hogyközelebb állt a Neander-völgyiekhez, mint a Homo erectushoz. Afrikában a Szaharától- ettő la viszonylag fiatal sivatagtól - dé lre eső té rsé gbenké t csoportot is találtak: az egyik a Neander-völgyiekkel, amásikpedigmár a Homo sapiens korai formáinak né melyiké vel rokon. A mindmáig az egyik legteljesebb Neander-völgyi koponyát a zambiai Broken Hillen (mai neve Kabve) találták meg. Ez a rhodé ziai ő sembernek nevezett lelet kitű nőállapot banmaradtmeg, csak a koponyaalap egy ré sze hiányzik. Voltmellette mé g né hány további embercsont é s egy másik koponya né hány töredé ke is. A vé gtagcsontok egé szen modern emberi jellegű ek,zömök, de magas t6stű egyedre utalnak, aki alighanem magasabb volt az é szaki, igaá Neander-völgyiekné l. A koponya jól ivelt, köbtartalma valósánií leg 1280 köbcentimé ter lehetett. Szemöldökivei jól fejlettek, tehát a rhodé ziai ő sember ilyenformán a jellegzetes Neander-völgyiekre emlé keáet. A leletek a BIoken Hill-i barlangból kerültek elő ,amelyben faunát é s kő eszközöket is találtak. Sajnos, az egé sz kitölté st elhordták, de a ré tegnaradványok ké miai elemáse azt mutatta, hogy az ember- é s állatcsontok ugyanabba a ré tegbe tartomak.

Mé g dé lebbre, a Dé l-afrikai Köztársaságban lé vő Kaapland területé n Saldanha Bay közelé ben szinté n

Az ember szórmazósa elő kerültek egy koponya töredé kei kő eszközökkel együtt. Ezt a saldanhai koponyát 27 darabból állí tották össze, é s megvan a koponyatető nagy ré sze. Bizonyos szempontokból a Broken Hill-ire emlé keztet, de anató-

miai meggondolások szerint valamivel primití vebbnek tartható. A kettő között mé gsem lehetett nagy idő beli különbsé g. Mindmáig nem ismerünk bő vebb ré szleteket errő la dé l-afrikai lelő helyrő l,de egy hasonlójellegú kő eszközöket szolgáltató zambiai lelő helykeltezé se 58 000 é v lehet. Ez a dátum a saldanhai embert az európai é s a közel-keleti Neander-völgyi fejlő dé ssornaka közé pső szakaszára leszi, é s í gy a rhodé ziai ő semberné lelfogadhatjuk a körülbelül45 000 esztendő t. Amipedig a rhodé ziai ember vé gtagcsontjait illeti, jóval közelebb áll a mai emberé hez, mint az é szaki Neander-völgyieké , tehát valamivel fejlettebb lehetett, mint a másutt elő került unokatestvé rei.

AHOMO SAPIENS /

Az utolsó igazi Neander-völgyi-

el, a Würm másoek mintegy 40 000 é vvel ezelő tt tű ntek dik é s harmadik eljegesedé se közötti felmelegedé s elejé n.

Franciaországi lelő helyek tanú sága szerint hirtelen váltotta fel ő ket a mai emberre töké letesen hasonlí tó né pessé g, a korai Homo sapiens. De honnan szárl,r'azik ez a felső bbrendű lé ny? A mai ember, vagyis az az ember, aki már semmifé le Neander-völgyi jellegzetessé get nem mutat, körülbelül 35 ezer é wd'ezelő ttbukkant fel Európában. Etiópiában az Omo folyó völgyé ben nagyjából ugyanilyen idő sHomo sapiens került elő ,Európán kí vülrő ltovábbi hasonló maradványokat ismerünk Dé l-Afrikából é s a TávolKeletrő l. Ha azonban kitartunk ama ré gi felfogás mellett, amely szerint a fejlő dé s ú tjaa Homo erectusból indult el, é s a Homo neanderthalensisen át vezet a Homo sapiens felé , akkor a már Homo sapiensnek í té lhető formák idő rendileg tú l közel vannak a legké ső bbiNeander-völgyiekhez, hogy elegendő idő állott volna rendelkezé sre a belő lú kvaló kialakulásukhoz. Mé g akkor is í gy van ez, ha felté telezzük, hogy a törzsfejlő dé s menete a Homo sapiens eseté ben meggyorsult. Amennyiben elfogadjuk azt, hogy lé tezett egy elósapiens- (praesapiens-) csoport, benne a swanscombe-i, steinheimi é s fonté chevade-i formákkal, akkor ebbő laz is következik, hogy a Homo sapiens kialakulása független volt az ő tmegelő ző Neander-völgyi fejlő dé sifokozattól. Ennek az elgondolásnak egy továbbfejlesztett vállozata szercpel az emberi családfát bemutatő ábrán. Ez, legalábbis ami az afrikai é s európai helyzetet illeti, mé g a Homo erectust is számí táson kí vül hagyja. Egy ilyesfé le felfogás talán né hány viktoriánus kori kutató engesztelhetetlen haragiát is enyhí tette volna. Ha viszont visszaté rünk a Homo erectus-Neandervölgyi-Homo sapiens fejlő dé svonaleredeti felfogásához, akkor csak kisebb változtatást kell tennünk ahhoz, hogy a ké petjóval é rthető bbétegyük. A rendszertannal

é s fejlő

ű se | 69

foglalkozó mai kutatók ugyanis megké rdő jelezté ka korai kutatási idő szakokpaleontológusainak azt az elgondolását, hogy a Neander-völgyieket é s a Homo sapienst teljesen önálló, külön fajoknak tartották, nem is beszé lve arról, hogy esetenké nt külön fejlő dé staninemekbe tartozóknak is. A Neander-völgyi összefoglaló né v alá sorolt csoportok azonban nyilvánvalóan egymástól elté rő tí pusok, jóllehet ezzel a né wel illetté k a Nyugat-Európában é lt egé szen szé lső sé gesenfejlő dőí ormától kezdve a kelet-európai é s kÖzel-keleti Úgynevezett progresszí v formákat is. Az utóbbiak annyira hasonlí tanak a mai emberre, hogy ebbő l rendszertani következteté seket is le kell vonni.

Amikor a Neander-völgyi ember kipusztulásáról beszé lünk, vajon nemcsak arról van-e szó, hogy azok az inkább funkcionális, mint fejlő dé störté netisajátságaik, szokás, egyszeamelyek alapján ő ket megkülönböztetni rű envisszafejlő dtek é s eltű ntek, hiszen többé már nem volt rájuk szüksé g, az ő sember nem tudta ő ket kihasz-

nálni? A Neander-völgyi é s a modern ember alapjában vett azonosságának eme gondolatát man apság azza| í shangsú lyozzák, hogy mindkettő t Homo sapiens né ven tartják a rendszerben nyilván, é s csak az emberi fajon belüli alfajokké nt különböztetik meg. Igy a Homo sapiens nóv szolgál minden máig é lő rasszmeghatározására. A többiek eseté ben a né v első ré sze a Homo sapiens, é s azt követi megkülönböztető jelző je: Neander-völgyi, rhodé ziai, Solo é s í gy tovább, Amai rendszertanosok egyé bké nt a swanscombe-i é s steinheimi leleteket is ké szsé ggel a Homo sapiens köré be sorolják. Í gy tehát mi magunk, akiknek a rendszertani neve Homo sapiens sapiens. egyáltalában nem egyik pillanatról a másikra születtünk, hanem közvetlen elő deink már legalább a második interglaciálisban, tehát legalább 250 ezer é wel ezel'ő tt a földön jártak. Ma sem tudjuk, honnan ered az embertí pusok közötti különbsé g. Nagyon kevé s korai hominidamaradványt ismerünk, nagyon kevé s területrő l, hogy belő lüka raszszok keletkezé sé revonatkozó lé nyeges adatokat kiolvashassunk. Vannak azonban arra mutató jelek, hogy jelentbizonyos rasszi vonások már a ké ső i ő skő korban keztek, tehát a Homo sapiens sapiens kialakulásának a kezdeté n. Í gy pé ldául a csoukoutieni Felső barlangban feltárt ké ső pleisztocé nkori koponyának feltehető en proto-mongoloid vonásai vannak. AJáva szigeté n Wadjaknál talált, szinté n ké ső pleisztocé nkori koponyát Ausztrália ő slakóié hozhasonlí tják. Dé l-Afrikából pedigismerünk olyan, a fentiekhez hasonló korú maradványokat, amelyek valószí nű lega busmanok igen korai elő djei lehettek. Az Európában a pleisztocé n vé gé n megjelenő Homo sapiens sapiens határozottan európaileuropid), de máradványai mé g É szak-Afrikában is elő kerülnek. Mindaddig, amí g nem tárnak fel tolehet l vábbi területeket, enné l többet a ké rdé srő nem mondani.

SWANSCOMBE: EGy

TORTENET KEPEKBEN

ő srő KoRlLELő HELy

ANGLlABAN

1880 óta Swansconrbe-ból. Arrglia 1e_tgazdagabb paJeotit kori lelő helyé rőgazdag l sorozalokban kerültck elő ő skő kori eszközök,é s a már emlí teLl kopor.ya három dalabja, A Temze ré gi, 30 mé ter magasra emelkedő kavicsteraszán csak száz é ve lolynak ásatások. Ké 1 idő szakhoz tartozó ré tegző dé stlehet megkiilönböztetni. A í 'első a koponyával egyidő s sztrkócákat tarta]naz. az alsó ré tegekbő lszilánkiparok kerülnek elő . Nagyobb

j

aa_-'a' * ,:;:'

, ,..

.. ]

mé retű feltárásokat a lelső ré tegekben vé geztek. különösen 1955 ós l960 között. figyelmen kí vül lragyva az alsó ré tegeket, De 1968 é s l972 között már szé p szánmal

találtak szi]ánkeszközöket.

csonLszerszámokat. vala_ é s medve csontmaradvá-

mint elefánt. orrszarvú , szarvas rTyait.

A 74. ké pen: | é gé szckmunka közben Swanscombe-ban,

:

"& ,]

,1

"§-

A swanscombe-i ő skő korilelő hely,amely ma vé dett terii{ et. Aké pen az az állapot látható, amikor megszű nt a kavicskitermelé s. A bal

75. ké p:

oldalon az alsó miirgaré teg, amely alatt az al§ó kavicsré teg helyezkedik el. A jobb oldalon találták az emberi rfllkapocstöredé keket. N€ m maradt m€ g olyan ré tegsor, amelyben a koponya elő k€ riilt. A lelő helyfelső szintjé t

GALLEY HILL ScHooLa. 5wrii-l]9lz

azóta beé pí tetté k.

MoNDAY r'tB, lotb.

$l,,

tr, §IOE§, ;

Eally

r,

NstiYeE

oí

swBnscombq'

l, ttITE,

rioRl(tl8

lltli lllD llt

1896,

oTl| lfis

E§0'

cÍ )BOlÁLrY lnví TE0,

áDllllltlloN FBEE t ---

--]:ii;6-E;:.i-i.

lhE!,rí { F.dwrú dt.to' , '4-fr;,

76. ké p: A swanscombe-i koponya ké t darabja, amelyre a közepsó kavicsré tegben bukkantak rá. Balra a G. Marston által 1935-ben talált nyakszirtcsonti ré sz, jobbra pedig az l936-ban elókerüt falcsont látható. A másik falcsontot l955-ben ásták ki. A három darab egy körülbelül 20 m'-nyi területen szóí ódott szé t, de összeillenek, é s minden bizonnyal

77. ké p: Meghí vó egy 1896-ban

ugyanahhoz a koponyához tartoznak. Hajdan ez a koponya bizonyára belemosódott a folyóba, é s a varratok menté n sáthullott. Ugyanabban a ré tegben, ahonnan a koponya elő került, gondosan megmunkált szakócákat is találtak. A rekonstruált koponya a 70. ké pen látható.

kavicskitermelő ktő vásárolt. l Ezeket ké sóbb a

swanscombe-ban tartott elő adásra. Ezen közel koponya megtalálása elő tt egy H. Stopes nevű antropológus sa,ámolt be a Swanscombe-ban

40 é we1 a

é veken át gyű jtött leleteií ő l,amelyeket a cardiffr Nemzeti Mú zeumm hagyományozÁ, Az eflajta gyű iterrré nyeké rté ktelenek,hiszen az egyes darabok lelő helyé tn€ m ismedük pontosan.

nI

agy ő skő korilelő hely Angliában 78. ké p:

A swanscombe-i koponyával együtt

elő került né hány szakóca a ré teg felső ré szé bő l. Nyilván a swanscombe-i ember ké szí tette é s használta óket. E fóleg hegyesedő vé gűformákat a kavicsré teg tetejé n ovális alakú szakócák vá]tották fel.

79. ké p: A swanscombe-i ásatási terület látké pe ma. A hátté rben a fák alatt találták meg a koponya darabjait, ködlbelül 3 mé ter magasságban a gödöí mai szintje fólött, Az ő skő kori kunyhók az alsó márgaré teg finom, sárgásvörós szí nű felszí né n voltak. Ez alatt a lelő hely legkorábbi ré tege, az alsó kavicstelasz látható, A fehé r mű anyag takaróaz alsó

kavicsré teg tetejé t bodtja, é s a kavics é s a márga

kózötti szinten elhelyezkedő ő skókori tanyahely csontmaradványait vé di. A márgában is voltak csontok é s eszközök, mé g abban az eredeti helyzetben, ahogyan több mint 250 000 é wet ezelótt hátlahagyták óket. A kavicslé tegben talált leletek azonban bemosódtak. tehát nem az eí edeti helyzetükben kerültek elő .

80. ké p: A swanscombe-i Barnfield bányagódór 1937-ben, dé lrő lné zve, amikor a ké t első

koponyatöredé k elő került. Az é pí tkezé sekhez használt kavicsot é s homokot ekkorra már nagy területen kitefmelté k, hiszen a bányában mé g a mult század közepé n elkezdté k a munkát. Jobb szé len az alacsony.jelző karó mögött van az a szelré ny. amelyet a7 angoI Királyi Antropológiai Társaság feltáIt, miután Marston felfedezte az első ké koponyadalabot, t A gő zgé ppelmű ködő exkavátor csillé kbe rakja a kitetmelt követ (obbí a í enn). Ekkortájt tehát már nem ké zzel fejtetté k az anyagot, é s ennek

következmé nye volt, hogy rengeteg eszközt é s nem Vettek é szre, vagy szé tmorzsoltak a kő töróüzemben.

a

lel€ t et

8l. ké p: Szokatlan ásatási módszer: porszí vóval tisztogatják az alsó málgaré teg felsáné t. Helyenké nt állatok benyomódott lábnyomait is felfedezté k rajta, amelyeket

í átelepült közé psó kavic§ré teghez tartozó homok é s kavics töltótt be. A kis mé lyedé sek kitisztí tásához a porszí vó volt a legalkalmasabb eszköz.

a

Az alsó márgaré teg felszí né nállatlábnyomok, amelyeket é ppen egy öntözókanna csövé vel összekapcsolt

82. ké p:

polszí vóval tisztogatnak (jobbra), majd ké miailag szilárdí tanak (balra).

83. ké p: Az ásaási áttekintő felvé telek ké szí té sefelüné zetbő l, itt az alsó márga í elszí né ntalált állatnyomokat fé nyké pezik le.

84. ké p: Az alsó márga é s az alsó kavicsré teg metszetfala. A mé rő karóegy egysé ge 20 cm. Tóle balra, a kavicsból

meghagyott kis magaslaton egy elefántkoponya darabjai láthatók. Az állat csontjai az alsó márga é s az alsó kavics között elhelyezkedő tanyahelyhez tartoztak. 85. ké p:

A Barnfield bányagödöí ré tegeinek elhelyezkedé se.

Az alsó kavics

é s az alsó márga a legkorábbi ré tegek, belő lük szilánkeszközök é s hasí tók kerültek eló. A második szakasz l bennük szakócák é s a közé psó kavicsré teg ké t szintjé bő á11, a swanscombe-i embef csonhlaradványai voltak, A felső kavicsré teg eljegesedé si idószakban rakódott le.

7aI Egy ő skő korilelő hely Angliában

86. ké p: É desví zikagyló az alsó márga é s kavics találkozási

szintjé bő l.A kagylók é s az állatcsontok nagyonjóljelzik azokat a környezeti viszonyokat, amelyek földbe kerülé sük idejé n uralkodtak, A ké pen látható kagyló é rdekessé ge. hogy mé g a finom hártya is nregmaladt, amely összefogja a ké t felet, Ebból látható, hogy soha nem mozdult el pusztulásának

helyé rő l. Ugyanezt bizonyí tják az olyan kovaszilánkok, amelyek illeszkednek egymáshoz.

87. ké p: Az alsó márga é s az alsó kavics ré tegei közötti szinten feltárt egykori elő emberi é lettéegy r ré szlete. A kovaeszközöket számokkal, a csontokat betú kkel jelölté k meg. Az í gy elő ké szí tett Ié szletet elő ször 1elé nyké pezik, majd 1erajzolják, utóbbihoz a pontosság kedvé é rt egy né gyzethálós keletet használnak. Közepé n medvekoponya (M), agancs koponyatöredé kkel (o), levetett agancsdarab (H), östulokcombcsont (P) látható. Az együttes arra utal, hogy a csontokat a lakóté rból dobálták ide hulladé kké nt,

E8, ké p: Egy dámvad koponyáját é s

agancsát tisztogatják az alsó márga közé pső szintjé ben. Mindkettő é psé gben maradt meg, é s valószí nű lega helyszí nen

leldarabolt állat maradványa,

A zsákmány tóbbi

ré SZé t alighanem máshova vitté k, é s ott í ogya§ztották el, Mindké t darab nagyon töré kennyé vált, ezé It többnyiIe fogpiszkálóva1 é s ecSetekkel vé gZett tisztí tás után a repedé sekbe csepegtetett speciális vegyszerrel szilárdí tják meg ő ket, Majd a leletet tártr]má7ó fóldtömhöt ugyanilyen módon szilárddá teszik, s az egé szet egy darabban kiemeive szállí tják a laboratóriumba. Olykor az elő kezelt leletet fóliába burkolják, majd mű anyag tasakban felfüggesztve szállí tják, hogy negóviák a károsodástól,

89, ké p: A 90. ké pen látható né gy szilánk összeillesztve. Belül az az üreg látható, amely megfelel annak a magkónek, amelyrő l annak idejé n leütötté k ő ket. Amikor az üreget gipsszel kiöntötté k, megkapták a magkő pontos alakját (felül).

A né gy nagy kovaszilánk egy csoportban. Kova ritkán fordul elő az alsó márgaré tegekben, de ez a né gy kitű nó állapotban maradtránk. A G-vel jelölt apró kis szilánk akkor rópült el, amikor m repesztetté k. N€ a magkő rő a l D szilánkot l€ 90. ké p:

ké tsé ges, hogy egy hajdani kovahasogatás szí nhelye ez, A hasogatást vé gző szemé lynek csak a magkóre

volt szüksé ge, csak azt vitte magával, hátrahagyva a szé tpattant Szilánkokat.

%| rgy ő skő korilető hely Angliában

91. ké p: Egy teljesen kifejlett dátnvad koponyája é s agancsa. Mindedüg egyetlen agancs né lküli koponyát sem talátak swanscombe-ban, ami azt jelenti, hogy az egykori vadászok csak felnótt bikákat ejtettek el, é s nem törő dtek a tehenekkel é s a borjakkal. Az agancsos koponyák §egí tsé gé vel mé g azt is meg lehet állapí tani, hogy mely é vszakban volt lakott a telephely. A dámvad ugyanis tavas§zal veti le az agancsát, é s az ú j agancs csak a rákóvetkező szeptemberben fejlő dik ki. A tanyahelyen tehát minden bizonnyal a té li hónapokban laktak. Az ott é lő k összegyű jtötté ka levetett agancsokat is, de azt nem tudni, hogy mié rt, mert szemm€ l láthatólag azokat semmire sem használták fel. 92. ké p: Egy dámvad patájának nyoma az alsó márga szintjé bő l.Egyetlen lenyomat, tehát az áI| at olyan szátaz talajon sé tált, ahol csak helyenké nt

voltak nedves-süppedő § foltok. A márgát alkotó agyag már elé g kemé ny volt abhoz, hogy miután az 6IIat kihizta patáját, a kórvonalak megmaradtak, majd megkemé nyedtek. 93. ké p: Az ő skő korban é lt dámvad nagyobb testű volt, mint mai rokona (amelyet ké pünkön láthatunk), é s gyakran egy további agancságat is növesztett. A bikák különösen ő sszel jelenthettek kiváló táplálé kot, mert meghizí ak a gazdag nyári ré teken. swanscombe elő emberei fő ké nt dámvaddal táplálkoztak, de a

a hulladé kból elefánt) orrszafvú , ő stulok. vaddisznóé s medve csontjai is

elő kerültek. Nem tudjuk, hogy milyen módszerekkel ejtetté k el ezeket az állatokat. Mivel azonban a lelő helyegy folyó közelé ben feküdt, maga az alsó márga pedig helyenké nt mocsaras terület volt, ezeket a nagy te§tű állatokat minden bizonnyal a süppedő s talajra hajtották é s ott ölté k meg Óket.

4,Az ANYAGI KULTURA

KEzDETE ffir Z,.

; l

í .,

,,

*

.Y

78| Az anyagi kultú ra kezdete

Valószí nű legsohasem tudjuk megállapí tani, hogy pontosan mikor kezdett az ember szerszámokat ké szí teni, hiszen hosszú , lé pcső zetesvolt az átmenet a talált, egyszer használt, majd eldobott tárgyaktól a tervszerű munkával ké ső bbialkalmazásra ké szitett igazi eszközig. Minden bizonnyal már sokkal korábban, hosszú idő n át használtak eszközöket, csak maradványaikat nem tudjuk szerszámké nt azonosí tani. Erre csak akkor kerülhet sor, amikor olyan sorozatokban ké szültek az egymáshoz formailag hasonló eszközök, amelyekné l az ember alakí tó beavatkozása nem vonható ké tsé gbe.

TALÁLT ES KÉ ,SZÍ TETTSZERSZÁMOK

l

AZ

Ő S-

kő korembere egyszerű eljárásokkal ké szitette kő eszközeit, amelyeket gyakran a termé szettő lkölcsönzött. repeszteA termé szeti erő ka kő tömbökbő l szilánkokat nek le, amelyek é lei tovább szilánkolódnak, gyakran ú gy é s annyira, hogy egy ilyen kő darab szinte már emberké z alkotta eszköznek látszik, A 19. század vé ge felé Európa folyóparti kavicsteraszai é s barlangi ré tegei bő venellátták az ő skő kor kutatóit az eszközké szité sre vonatkozó bizonyí té kokkal, amelyek a pleisztocé n kezdeté ig nyú lnak vissza. Ha pedig már meglehetósen kidolgozott eszközök keltezhető k a pleisztocé n kotai szakaszáta, akkor az ő sembermé g korábban, a megelő zőí öldtörté neti idő szakban kezdte megkí sé relnia szerszámké szí té st. E feltevé s nyomán indult meg a kutatás a harmadkori ember után, amely ké t, egymással é lesen szemben álló csoportra osztotta az ő skő kor kutatóit. Ké t szempontból kell megközelí tenünk aké rdé st. Elő gi állapota vajon t ször: az ember felé vezető ú fejlettsé lehető vé tette-e,hogy már a harmadkorban rendelkezzen az eszközké szí té shez szüksé ges ké szsé gekkel?Má-

94 /

Finom kovából ké szült ő skő koriszakóca az egyiptomi Kharga oázisból.

sodszor: a harmadkori ember lé té nekbizonyí tására szolgáló ,,szerszámok" valóban kielé gí tik-eazokat a felté teleket, amelyek alapján eszközöknek tekinthetjük ő ket? Az első ké rdé srenemvolt határozott válasz. A jávai koponyák - mivel a második eljegesedé s idő szakába tartoznak biztosan pleisztocé nkoriak, tehát negyedkoriak. Í gy csak egyetlen esé lyes maradt, a piltdowni ember, azt viszont nem lehetett megnyugtatóan keltezni. E koponyának a ré gé szetikutatástórté neté benjátszottszerepé tfentebb már bemutattuk. Mivel a vitajóré szt a kő eszközök körül folyt, figyelmünket most ezekre kell fordí tanunk. A harmadkori, azaz a pliocé nbő lszármazó kő eszközöket eolitoknak vagy hajnalköveknek nevezté k. Fő ké nt angliai é s lranciaországi lelő helyekrő kerültek l elő szé p számban. Altalában olyan rótegviszonyok között gyű jtötté kő ket, hogynem lehetett megállapí tani pontos geológiai keltezé süket. A legismertebbek - a kenti eolitok - a Kent grófságban Maidstone mellett fekvő kavicsos fennsí król származí ak, é s hosszú é veken keresztül

egy ottani lakos, Benjamin Harrison gyű jtötte össze ő ket, melletteazonban más angol é s termé szetesen frank voltak. cia gyű jtő is Az ilyen eolitokat szolgáltató ré tegző dé seketáltalában vé ve pliocé nkoriaknak tartották, é s é ppen ez a korai keltezé s váltott ki heves vitákat, ugyanis sok ő skő korkutató nem volt hajlandó elfogadni azt, hogy az ember már a pliocé nban ké szí tettszerszámokat. Mivel azonban az egykor ké sei pliocé nnak nevezett korszakjelentós ré szé t ma már a korai pleisztocé nba soroljuk, é s elfogadjuk azt is, hogy vannak ké t é s fé l millió é ves, ember alkotta kő eszközök, ez azelutasí tás ma már nem é rvé nyes.A vitát kiváltó másik ké rdé saz volt, hogy v ajonazok a ,,szerszámok", amelyek a harmadkori embermeglé té t hivatottak bizonyí tani, valójában emberké zí ő 1szátmaznak-e. A termé szet már az emlő sök megjelené se elő tt hozott lé tre szerszámokhoz hasonló tárgyakat, é s elő fordul,

Az anyagi kultú ra kezderc| '7g torkolati ré tegekbő lkerült elő ,a Mindel-el jegesedé s idejé n lerakódott moré naagyag alól. Ezek az ú n. Crag-ré tegek elő szór szinté n ké ső pliocé nkoriaknak számí tottak,

tekintett kő dalabok, valójában termé §zet alkotta hajnalkövek az angliai Kent grófságból (balra), a §ufiolki ő siré tegekböl (kózé pen) é s vé gül a kelet_afrikai Kafue-vótgybő l (obbra),

95 / Egykor ember által ké szí tett eszközöknek de

hogy ezeket nagyon nehé z megkülönböztetni a valóban emberi termé kektő l,A nagyon korai szerszámké szletek vizsgálatánál tanácsos né hány olyan felté telt figyelembe

venni, amelyek fennállása eseté n valóban ember ké szitette eszközökrő l beszé lhetünk 1/A szóban forgó tárgyformájaé s ké szí té sitechnikája ismé tlő dő -e,azaz ugyanabban a ré tegben elő kerülnek-e további ugyanolyan tí pusú pé ldányok? 2l Egy áhaában kismé retű feltárási területen belül koncentrálódik-e a szóban forgó tí pus a ré teg vagy egysé g többi maradványához ké pest, é s találhatók-e vele együtt más tárgyak is, pé ldául csontok? 3/ Tí pusaink vajon a lelő helyen fellelhetővagy más he| yrő l származő anyagból,pé ldául kő bő ké l szültek-e? (Jó pé lda az utő bbira,amikor finom, viz által lerakott üledé kben bukkanunk eszközökre. Ezeket nyilván csak :

ember vihette oda.)

4/ Ha darabjaink mind egykorú ak, akkor hasonló arányú kopást vagy patinát, illetve mé szkő borí tástkell mutatniok. A patinának pedig meglehető sen egysé gesnek kell lennie az egé sz darabon. A Harrison é s társai által gyű jtött eolitok egyike sem elé gí tiki az összes követelmé nyt. Erdemes megjegyezni. hogy Harrison szilánkjainak a fő töré si felületé n, valamint a rajtuk látható másodlagos szilánkolások felületein- amelyek miatt annyira hasonlí tanak az eszközökhöz - különböző jellegű a patina. Mintha a kovakövet az ő sember azegyik geológiai korszakban hasí totta volna le egy kő tömbrő l, de az eszközt csak egy másikban fejezte volna be Kezdetlegesnek látszó eszközök egy másik sorozata Norfolké s Suffolk grófságokban tengerparti vagy folyó!

manapság azonban már korai pleisztocé nnak tartják ő ket, kivé ve a legkorábbi szintet, amelyben viszont nincsenek eszközök, A Crag-ré tegek alól elő került szerszám jellegű kövek egy ré sze sokkal meggyő ző bbneklátszik, mint a Kent grófságban talált eolitok, é s ha az afrikai adatokból indulunk ki, akkor idő rendileg is beleesnek az emberi eszközké szí té s sorába, Mindenesetre eddig mé g ezek sem elé gí tetté kki teljes mé rté kbena felsorolt követelmé nyeket, é s mindaddig ké tkedé sselkell szemlé lnünk ő ket, amí g egyszer megbí zhatóbb felté telek között nem bukkannak rájuk. Hasonló tárgyakat találtak Afrika több té rsé gé ben,é s kaí ui tí pusnak nevezik ő ket az ugandai Kafue folyó kavicsos völgyé rő l, Olyan lapos kvarckavicsokról van szó, amelyeknek egyik oldaláról egy vagy több szilánk pattant le az oldallapról vagy az é lrő l. Meglehető sen emlé keztetnek a ké ső bbikavicsiparok eszközeire. A Kafue folyó kavicsteraszain ezekkel az állí tólagos eszközökkel együtt tömegé vel találtak hasonló formájú kavicsokat, né melyiken szilánkos tóré slelület látszott, de a többsé gük sé rtetlen volt. Az együttesek szemmel 96 /

Az Olduvai_szakadé k é s környé ke,

80

|

Az anyagi kultú ra kezdete tát általában elfogadják a kutatók. Feltárási körülmé nyeik semmi ké tsé get nem hagynak keltezé süket é s boly-

gatatlan helyzetüket illető en. Könnyen elké pzelhetÓ,

97 /

Az olduvai-szakadé k váztatos té Iké pe.

láthatóan nem elé gí tik ki

a

harmadik követelmé nyt. Ké -

ső bb aztis megfigy elté k, hogy a Zambezi folyó áradásai-

kor a mellé körvé nyek hasonló, lepattintott kavicsokat vetnek ki. Az egyik megfigyelő saját szemé vellátta ilyen ,,ő siparok" keletkezé sé t!

OLDUVAI É SA KAVICSIPARoK

Mindmáig a tanzániai Olduvai-szakadé kban feltárt Olduvai tipusú eszközök azok a legré gibb leleteket, amelyeknek eszköz vol/

hogy közülük a legkorábbiak azok, amelyek vé gül is a a legkoszerszámké szí té selső felismerhető lé pé seinek rábbi bizonyité kai lesznek. Fejezetünkjó ré szé tolduvainak szenteljük. Ezt a lelő hely gazdagságán kí vül azok a kivé teles körülmé nyek indokolják, amelyek között a leleteket megtalálták. Mindig óriási volt az é rdeklő dé saz ő sember első lé pé sei iránt, amelyekkel ahozzánk,lezető ,ilton egykor elindult. Kevé s olyan lelő hely van, amelyOlduvainál jobban be tudná nekünk mutatni ezeket az első , té tova lé pé seket. Jóllehet nem az olduvai-szakadé kban került elő a ma legré gibbnek í té lhetőemberi lelő hely, innen mé gis több adattal rendelkezünk a legkorábbi ő semberre, mintbárhonnan máshonnan. Ső tOlduvai leletei több mint egymillió é ves fejlő dé stfognak át. Egyedülálló abban is, hogy a kutatók nem egy, hanem számos telephelyre bukkantak, amelyek különböző idő szakokból származnak. A rendkí vüljó állapotban megmaradt leletekre különleges körülmé nyek között bukkantak rá. A szakadé k fő ága majdnem hú sz kilomé ter hosszú é s 98 /

A tanzániai serengeti sí kság. Az olduvai-szakadé k, amely talán világ leggazdagabb ő skő kori lelő helye, a sí kság közepé n hú zódik. a

Az anyagi kultú ra kezdete| 8I 9G-92mé termé ly, falai finom tóparti üledé kekbő lé s vulkáni porból é pültek fel. Van móg egy tí z kilomé ternyi hosszú oldalág é s több kisebb ví zmosás is a rendszerben. Egy hajdani tó hatalmas medencé jé t töltötté k fel azok az üledé kek, amelyek ma ré szben a Serengeti sikságot is alkotják; ez a yilág egyik legnagyszerű bbvadasparkja. A rendkivü gazdag ő semberi é s ré gé szeti anyag talán örökre rejtve maradt volna elólünk, ha nem következik be egy termé szeti katasztí ő fa,Földrengé sek billentetté k meg a Serengeti sí kság alsó ré szé neka ré tegeit, azok megsüllyedtek, é s í gy megváltozott a ví zfolyás iránya is. Az ető zióazltánlé trehozta a mé ly szakadé kot. Munkájama is folytatódik, é s az eddig ismert ó0 ő semberi telephely mellé ú jabbakat hoz szinte é vente a napvilágra. A szakadé k csaknem száz mé ter magas oldalfalaiban né gy nagyobb ré tegágy figyelhető meg. A legré gibb az I-es, ez van legalul. Az I. ré teg, valamint a II. alsó ré sze egyazon lerakódási korszakban keletkezett, é s faunájuk 99 /

l00

/

A Leakey család ké t nemzedé ke - Louis, Mary é s Richard - az olduvai-szakadé k alsó í é tegeit viz§gálja. Ágakból é pí tett, fiivekkel fedett busman kunyhó. Szeles idő ben az alapokat nagy kövekkel erósí tik meg, mint ahogyan az Olduvai-szakadé kban feltárt kunyhóé t egykori lakói.

l0l / Az olduvai-§zakadé k

alsó lé tegé ben talált, kunyhó maradványainak alaprajza (a 97. ké pen DK-val jelzett pontnál táIták fel). Láthatók az alapozás kövei, valamint a szé tszórtan heverő kő eszkózók é s állatcsontok.

is megegyezik.

A II. ré tegágy közepé n jelentő störé s van a sorozatban, amely egy ma mé g ismeretlen hossáságú idő szaknak felel meg. Fölötte é lesen megváltozik a fauna. A ké t felsó ré teg, tehát a III. é s IV., ennek megfelelő en aII. felső

ré szefolytatásának látszik, bár nyilvánvalóan

attól

kissé elté rő körülmé nyek között keletkeztek. Amint arról korábban már beszé ltünk, a ré tegsor alsó ré sze (tehát az I. ré teg é s a II. alsó fele) volt az, ahonnan

r.i l!

o

,' i. a

rr_

Zinjnek é s a Homo habilisnak a csontjai elő kerültek. Most tehát azokkal a lakóhelyekkel foglalkozunk, ahol ezek az elő emberek é ltek.E helyek olyan jó állapotban maradtak ránk, hogy szilte aZí is mondhatnánk: csak

82| Az anyagi kulttjtra kezdete egy takarót kellett lehú zni róluk, é s táborhelyeik máris ú gy állottak elő ttünk, amint azokat egykori lakóik közel ké tmillió é Wel ezelő tt otthagyták. E táborhelyek ké t tí pusba sorolhatók: az egyik lakóhelyül szolgált, a másikon darabolták fel az elejtett nagy állatokat, álí alában egy-egy elefántot az összes vadász jelenlé té ben, akik nyilván a közvetlen közelé ben tartózkodtak mindaddig, amig az egé sz hú smennyisé get fel nem falták, vagy amí g a megromló maradé k számukra is ehetetlenné vált. A lakóhelyeken, ahol enné l hosszabb ideig tartózkodtak, többfé le tevé kenysé gfolyt, ezé rt ott több eszköz é s é lelmiszer maradványa ő rző döttmeg. Olduvai ő semberei - akárcsak a legtöbb nomád vadásztörzs - nem törő dtek táborhelyeiktisztán tartásával, hiszen azok tóbbnyire ideiglenes megállóhelyek voltak. Ezé rt aztán a lelő helyek felidé ziklakóik é letmódját.

Mai vadászcsoportok táborhelyei nagyon hasonlí tanak ő seinké hez.

azl. ré teg alján (a té rké pena DK pontnál) tárták fel. Terüeté bő l hozzávető legesen 16 né gyzetmé ter maradt fenn, mivel egy ré szé tmár annak idejé n elpusztí totta az erő ziő , A legé rdekesebb lelet, s Olduvaiban is egyedülálló, egy Effajta tanyahelyek jellegzetes pé ldálát

minden bizonnyal kerek kunyhó va gy szé | fogő alapja: az alacsony kófalat, mely nagyré szt összedő lt, de körvonalaijól láthatók, bizonyára ágakkal é s füvekkel fedté k be. Ez a legő sibb, ma ismert kunyhó. A körülötte talált hul-

ladé kok szerint sokfajta tevé kenysé g központi helye volt. Ahozzá tartozó kövek közelé ben szé tszórva hasonló kövek voltak, amelyeket máshonnan hoztak oda, valószí nű leg további kunyhók é pí té sé re. A szé tszórt maradványok között megtalálták a Dino_

theriumnak (egy ő sielefántí ajtának), különböző , ma már ré szben kihalt antilopfajoknak, lónak, zsiráfnak, viálónak é s krokodilnak a csontjait, többsé güket feltörve. Bizonyos fajta csontoknak a hiánya viszont azt mutatja, hogy az á| | atokat másutt darabolták fel. Ez igen gyakori eljárás a mai vadászné pek köré ben is. A legtöbb csontot azé rt törté k fel, hogy kiszedjé k a velő t. Más csontokat viszont vágtak é s pattintottak, tehát valamilyen szerszámké nt akarták használni. A kunyhónál olyan egyszerú formájú kő eszközöket találtak, mint amilyeneket azl. ré teg, illetve a II. ré teg alsó szintjé nek minden más telephelyé n. A fő tí pusok a kavicsból ké szült hasí tók változatai, Munkaé lüket vagy a kavics egyik keskenyebbik vé gé n,vagy ahhozközel az egyik hosszoldalon alakí tották ki. Kvarcból vagy lávából ké szültek, mindké t nyersanyag bő sé gesenrendelkezé sre állott a helyszinen. Feltehető en fő leg e kismé retú hasitókkal darabolták fel az elejtett vadakat. A velük együtt elő került é les szilánkokkal viszont a csontokon maradt hú st vagdosták le vagy a nagy hú sporciókat darabolták, de bizonyára ezekkel munkálták meg a fát is. A közelben ké t feldarabolóhely is elő került, azegyiken egy elefántot, a másikon pedig egy Dinotheriumot trancsií oztak fel, Az elefánt bizonyára fiatal állat volt,

l

02 /

Folyó által görgetett lávakavicsból ké §zí tett egji szerű e§zköz, melynek az egyik vé gé t pattingatták le. Az effajta eszközöket fogadják el a tudósok az el§ő , ember ké §zí tette szersziií noknak.

hiszen hosszú csontjainak vé gé r'az í zületek mé g nem csontosodtak el teljesen. A csontok elhelyezkedé se arról

tanú skodott, hogy az állatot feldarabolták, de lábait nem vágták fel kisebb darabokra. A Dinotheriumot üszont nem aprózták fel annyira, mint az elefántot. Erdekes megfigyelé sre adott alkalmat az, hogy lábcsontjai mé lyebb ré tegben voltak, mint a test többi ré sze. Eszerint puha, vizenyő s talajra hajtották, é § csak ott ölté k meg.

Mindké t állat maradványai mellett voltak kő eszközök. Az elefántnál hasí tók, valamint a táborhelyeken elő forduló sálánkoknál nagyobb mé retű vágóeszközök. A Dinotherium közelé ben ugyanilyen szerszámokat, ső t ütő köveket is találtak. Eszerint az eszközöknek legalábbis egy ré szé ta szí nhelyen ké szí tetté k.

Az I. ré tegben é s a II. ré teg a.lsó szintjé ben mindvé gig teljesen azonosak maradtak a kő szerszámok é s ú gyszinté n az é letformára utaló jelek is, de az egyes eszköztiptl-

sok aránya elté rt. Egyik tanyahelyen sincs azonban olyan eszköz, ami ne fordulna elő másutt. Következé ské ppen a megtalált eszközegyüttesek nagyjából é s egé szé ben azonos é letformát mutatnak, é s az ahhoz rendelkezé sre álló források hasonlóságát bizonyí tják. Ilyesfé le tanyahelyek egykori,,padlószintjé n" találták meg mind Zinj, mind a Homo habiüs csontmaradványait. Ez adott alapot a vitának, hogy vajon melyikük ké szí tette az eszközöket, ki evett kit. Ha ugyanis mindkettő az Australopithecusok csoportjába taí tozik, aí nint azt az anatómusok egy ré sze vallja, akkor a szerszámok akár mindkettő jük tulajdonában is lehettek. Olduvai alsó ré tegeinek feltárt maradványai alapján talán egy tucatnyi elő embercsoport közül egynek az é lete í ajzolódik ki elő ttünk. Valószí nií leg kis lé tszámú volt, é s a tó, valamint a bele torkolló patakok partjain tanyázott. Ha már akkor is olyan bő sé gbené lt ott a vad, mint

Az anyagi kultú ra kezdete| 83 ma a Serengetin (é s nincs semmi okunk arra gondolni, hogy ne í gy lett volna), meglehető sen könnyen ki tudta elé gí tenié tvágyát. Könnyű szerrel hozzájuthatott tehát hú shoz, de azt nem tudjuk, hogy valóban vadászott-e már, vagy csak a dögevő hié nákhoz, sakálokhoz é s keselyű khöz csatlakozott. A Dinotherium lemé szárlásának körülmé nyei azt sugallják, hogy a süppedós talajra ű zött állatot halálra kövezté k vagy hagyták elpusztulni. A megfigyelé sek szerint kisebb testű állatokat is í gy fogtak meg. További fehé rjeszüksé gletüket bé kákkal, kí gyókkal, gyí kokka1, teknő cókkel, halakkal,ső tbizonyára sáskákkal é s lárvákkal fedezté k, é s növé nyekkel egé szí tetté kki. Ezek legnagyobb ré szé ta közvetlen kózelben is megtalálták. Mé gis legalább 13 16 kilomé ternyire

elkalandoztak, hogy eszközeikhez követ gyű jtsenek, ugyanis a feltárt kövek egy ré sze nem helyi eredetú . nagy egysé gé ta II. Olduvai idő ben következő másik ré teg felső szintjeiben tárták fel. Kórülbelül 700 000 é vvel ké ső bbiaz elő bbiekné l,mé gis sok a formai hasonlóság. Az ő sihagyományok folyamatosan é ltek tovább, de változások is törté ntek: bő vült a tevé kenysé gi kör, szaporodtak az eszközrají ák. F,zt a í é Ieget a koraitól a ,,iejlett" jelző vel különí tetté k el. 103 /

Az olduvai_szakadé k ké ső i ré tegeibentalált, gondosan megmunkált szakócák.

A II. ré teg felső szintjé nek tanyahelyei a korábbiakhoz hasonló é letformát mutatnak. A korai é s a fejlett olduvai közötti különbsé geket az eszközök mutatják. A fejlett olduvai idejé n valószinű leg egy helyi vető dé s következté ben visszahú zódtak a nag} , tó partvonalai. Erre a meglelelő korú ré tegekben bő sé gesbizonyí té kok vannak. A IL ré teg felső szintjeibe tartozó tanvahelyek tehát már nem közvetlenül a tóparton feküdtek- hanem a flüves sí kság peremé n. A környezetük valószí nű legnagyon hasonló volt a mai Serengetihez, Nem tudjuk, hogy a kő eszközök fajtáinak megváltozása mennyiben kóvetkezett a környezet módosulásából, vagy pedig valami apró változás törté nt az egyes emberi tevé kenysé gekben, vagy é ppen emelkedett-e az é letszí nvonal, A lejlett olduvai anyagában nincs jele jelentő sebbtechnikai lejlő dé snek,de azé rt a kő eszközök összetettebbek, a szilánkot alaposabban munkálták meg, é s specializáltabbá váltak a szerszánok. A fejlett olduvai vé ge felé ú j eszköztí pusjelent meg, az egyszerű szakóca. Ez is kő eszköz, akárcsak azegyszerű hasí tó, de az é leket már körös-körú l megmunkálták, vagyis a kő mindké to1dalának egé sz lelú leté rő hasí totl tak le szilánkokat, A szakóca valójában csak a következő ő störté neti szakaszban honosodott meg hatalmas területeken, é s bonyolult fejlő dé sé bennyilvánvalóan nem

játszottak szerepet az általunk emlí tett olduvai darabok.

l "{

;{ iF *

!k

l * W*

,

M\tfil,,on

86 | Az anyagi kultú ra kezdete Mindeddig egyetlen Homo erectus kivé telé vel,amely egy sajátos szakócajellegű kő ipartársaságában került elő ,azOlduvaiII. ré tegfelső szintjeibencsakké thomini-

da, Zinj é s a Homo habilis maradványaira sikerült rábukkanni. Ez azí slgal| ja, hogy egyikük vagy másikuk lehetett a ké szí tő je nemcsak a fejlett, hanem a korai olduvai eszközeinek is. Olduvai szolgáltatta a | eggazdagabb emlé kanyagot e korai idő szakokra vonatkozóan. A szakadé k tanyahelyeire a legkorábbi keltezé s 1,75 millió é vet mutat, a mé ré shez az I. ré teg felső szintjé nek alján lé vő bazaltothasználták. Az I. ré teg felső szintje tehát feltehető en 1,7 millió é ves, é s alighanem elé g rövid idő telt el a II. ré teg alsó ré szé neka tetejé ig, Tudjuk, hogy mind Zinj, mind a Homo habilis a ré tegsorban bekövetkezett töré s után, vagyis egymillió é wel ezelő tt vagy mé gvalamelyest ké ső bb is lé tezhetett.Tehát megé rhelté k aZí , aZ idő í ,,amikor a bizonyí té kok szerint a legkorábbi Homo erectus megjelent.

Dé l-Afrikában, ahol különösen gyakran bukkannak maradványaira, legalább ké t csoport különithetö el. A könnyű , töré keny testalkatú africanus é s a nehé zkes robustus. Nem tudjuk, milyen kapcsolat volt közöttük, s azt sem, hogy milyen kulturális fejlettsé get é rtek el. A dé l-afrikai leletek pontos korát sem ismerjük, s azt sem sikerült bizonyitani, hogy a sterkfonteini kő eszközök valamelyik csoporthoz tart oznának. A dé l-afrikai Australopithecusokat elő ször a közé pső pleisztocé n korai szakaszába keltezté k. Ma ú gy vé lik, hogy az anyagegy ré szemé genné is l ré gibb, valószí nű leg egyidő sOlduvai alsó ré tegeivel. Számí tásba kell venni azt a lehető sé getis, hogy az Australopithecus africanus hosszabb mú ltra tekinthet vissza, mint a robustus, Mary Leakey szerint a sterkfonteini kő eszközök a fejlett olduvaiba tartoznak, kezdetleges szakócáik egé szen pontos párhuzamait ugyanis a II. ré teg felsó ré szé bő l ismerjük. Sajnos, Sterkfonteinben az emberi csontmaradványok é s a kő eszközök nem zárt együttesekbő | kerültek elő . Nagyré szt a Leakey famí lia második nemzedé ké nek, első sorban a második fiú nak, Richardnak az é rdeme, hogy idő bentöbb szakasszal is hátrább, tehát korábbra tolta vissza az elő emberek törté neté t. A Kenyában vé gzett munkáiával párhuzamosan hasonló kutatási tevé kenysé g folyt Etiópiában is, az Omo folyó völgyé ben. Az Olduvalszakadé k környé ké n egykor é lt eszközké szí tő elő embereknek tulajdoní tott idő mólysé gnyilván rettentő en meglepő ha , csak ahhoz hasonlí tjuk, amelyet e század elejé n elké pzelhető nektartottak volna. A Kenya é szaki ré szé né s Etiópia területé n vé gzett ú jabb kutatások nemcsak hatalmas mé rté kbenkitágí tották az em-

az Australopithecusok

104 / Mú vé szi rekonstrukciós rajz: a Türkana-tó partjain é lt

elő emberek - táplálé k remé nyé ben - valamivel fejletlenebb rckonukla, az Austlalopithecusokra vadásznak.

105 /

Loüs Seymour Bazett L€akey (1903-1972) hominidák maradványainak felfedezé sé vel nagymé rté kben járult hozzá a kelet-aí rikai ember szánnaásának megismeré sé hez. A ké pen ajobb kezé ben Dinotherium-fogakat, a balban pedig egy korai elefántfajta fogát taí tja.

ber eszközké szí tó tevé kenysé gé nekidő hosszú ságáravonatkozó ismereteinket - amikor legalább 2,4 millió é ves

kavicseszközökre bukkantak -, hanem első sorbanaz 1470-es számú elő ember felfedezé sé vel az egé sz emberi törzsfejlő dé ské rdé seit állí tották ismé t elő té rbe. Az 1470-es felfedezé se ugyanis hasonló é rvelé shezvezetett, mint amilyenrő l az oldlvai Zinj é s Homo habilis közötti viszony magyarázatáná| már szó esett, vagyis nyilván a fejlő dé stanilagé s alaktanilag fejlettebb elő ember ké szí tetteazeszközöket. Elké pzelhető tehát, hogy az Olduvai I. ré tegé ból származó kő ipar nem Zinj, de nem is a Homo habilis mű vevolt, hanem a fejlettebb, de jóval korábbi 1470-es valamelyik rokonáé . A fejlő dé stanadataival való zsonglő rködé s azonban tú lságosan összekuszá| ná a szálakat. Az a legvalószí nű bb, hogya ma felismerhetó első kő eszközök legalább 2,4 millió é wel ezelő tti felbukkanását követő en nemcsak egy, hanem több hominidacsoport is tudott milr ké szí teniegyszeni kaücsiparokat.

A LEGKORÁBB| SZAKÓCÁK AFRIKÁBAN ES EU_ RÓPÁBAN / Afrikában az olduvai kavicsiparokat olyan né pessé gekkövetté k, amelyeket a szakócák használata jellemzett. Ezek nagy é s nehé z eszközök (hosz-

Az anyagi kultú ra kezdek | 87 szuk: 7-36 centimé ter, az átlagos 15-16 centimóter). A korai pé ldányok mindig magkő ból ké szültek, s többnyire mindké t oldalukat pattintással munkálták meg. Ké sói tí pusaik vé konyak é s laposak, körvonaluk pedig szabályos. Gyakran mindenütt kidolgozták az é lekeí , olykor az egyik oldal alsó vé gé té rintetlenül hagyták, hogy megkönnltsé k a kő megmarkolását. A szakócát aligha illesztetté k nyé lbe, ezé rt olykor marokkő nek nevezik. A szakócák lehetnek körte formájú ak, oválisak vagy már háromszögletú ek, általában vé ve hegyesek, bár egyik tí pusuknak, a hasogatóknak a keskenyedő vé ge keresztben egyenes é lt ad. Ha a szakócák formai fejlódé sé t figyeljük használatuk teljes idő során keresztiil, a változások jól nyomon követhető k. Egyik idő szakban másfajta §zakócát kedveltek, mint a másikban, ugyanakkor a vé gső kidolgozás sokat finomodott. Ső ta kóső i szakaszokban nagy ré szük már nem magkövekbő l, hanem nagy szilánkokból ké szült, í gy valójában már nem is magkő eszközök voltak. Ha emlé kezetünkbe idóZzük, hogy a szakóca körülbelül egymillió é vig maradt használatban, akkor akár azt is mondhatnánk, hogy felfedezé sé vel az ember egy olyan eszközt alkotott meg, mint ami lyen pé ldául a cserkószbicska, Minden lehetsé ges cé lra alkalmasnak kellett lennie: az elejtett vad feldarabolására, az ehetó gyökerek kikaparására é s minden bizonnyal mé g számos más feladatra. Jól kidolgozott é s jellegzetes szakóc avolt az az eszköz is, amire egy Conyers nevú fé rfiú a 17 . századvé gé nLon, don belterületé n, a Gray's Inn Lane-en bukkant rá. Szinté n szakócákat talált John Frere Hoxne-ban é s Boucher de Perthes a Somme partjainál. Ámbár elő ször Angliában jöttek í á arra, hogy emberi munkaeszközökrő l van szó, mé gis franciaországi lelő helyekután kapták elneveáseiket, mivel a Somme teraszain elké pesztő mennyisé gben találtak rájuk. 106 /

l07

/

Korai tí pu§ú §zakóca a franciaorsági Abbevilte-ból. Az ető bbiné lfinomabbaú kidolgozott szakóca az é szak-franciaorsági St-Acherrlbő l.

i

i

t t

l

A somme teraszain folytatott elsó kutatások során í ájöttek, hogy a szakócák törté neti fejlő dé sé benlegalább ké t nagy szakasz volt. A korait egy város, Abbe-

ü

e, a ké ső itAmiens külvárosa, St-Acheul nyomán nevezté k el. Az elő bbi bizonyos zavarokat okozott, hiszen

ezí a í a:í át elő ször chelles-inek keresztelté k el. Mikor antán í $ra megwzsgálták a Chelles közelé ben lé vő folyóteraszok lelő helyeit, kiderült, bogy azokon csak ácheuli tí pusú szakócák találhatók. Í gy a chelles-i változatot át kellett keresztelni abbeville-ire, de a ré gebbi tudományos munkákban az elő zőné v gyakorta elő fordul. Aszakócáke ké t tí pusát nemcsak különböző idő kben, hanem elté rő módon ké szí tetté k.Az abbeville-i tí pusntí l a nyersanyagról egy kalapácské nt használt kő vel testes szilánkokat hasí tottak le, melynek üté sei nyomán a felület nagyon egyenetlen, é lesen bordázott lett. Emiatt nemcsak a kiné zete durva, de a vágófelületek sem egyenes é lű ek,í gy kevé ssé haté konyak. Ezek a szakócák általában vastagok, gyakran nem is ké t, hanem inkább már három oldalfelii{ etű kvan. kel Ezzel szemben az achelliyá| tozat kő né lágyabb, mé nyfából, csontból vagy agancsból való iJlí ő eszközzs,| ké szült. Az üté s erejé nek egy ré szé tí gy a kalapács vette fel, a leválasztott szilánkok vé konyabbak, a helyükön maradt sé riilé seké sbordák nem olyan erósek. Ez a fejlettebb technika tette lehető vé , hogya befejező mű veletek é s az é lek kidolgozása is fireomabb, az é lek szabályosabbak, Enpl a szakő cával sokkal könnyebb vágni é s haso-satni. ÁmUár a szakócák szinte meghatározó szerepet játszottak Európa ő skő korában,küönösen Franciaország é s Anglia területé n, ké tsé gtelen, hogy mind eredetük, mind első elterjedé siközpontjuk Afrikában keresendő . Ré gé szetilegtermé szetesen nem lehet bebizonfltani, hogy hol fedezté k fel a szakócagyártást. Elé ggé biztos, hogy a kavicseszközök valamilyen formájából alakultak ismerünk olyan l ki, de mindmáig egyetlen lelő helyrő sem rótegsorrendet, amelyek eszközei egy ilyesfé le átmenet egymást követő állomásait mutatnák. Elmé letileg a kavicseszközöket pontosan ú gy szilánkolták, mint a korai

88 | Az anyagi kultú ra kezdete szakócákat. Ha a kavicseszközöknek az é lé tis finoman kialakí tják, máris egyszerú szakóca lett volna belő lük. Az a ké ső bbieljárás ugyanis, amikor a magkő mindké t oldalát teljesen leütö8etté l6 már csak a szakócaké szí té s termé szetes folyamatának a velejárója. A Marokkóban fő legCasablanca közelé ben hosszú é vekig folytatott kutatások során mé giscsak találtak olyan lelő helyeket, amelyek anyagában a kavicsiparoktól a kezdetleges szakócák felé vezető átfejlő dé st lehet nyomon követni. E lelő helyek, valamint Olduvai adatai alapján ú gy látszik, hogy a korai kavicsiparok ké t elté rő irányban fejlő dtektovább. Mé gpedig a fejlett olduvai ké ső i tí pusai,illetve a legkorábbi szakócák felé . E ké t vonal ismé t összetalálkozott az Olduvai II. ré teg ké ső i í ázisában. Hasonló fejlő dé sifolyamat kevé sbé jól bizonyí tható jeleit fedezhetjük fel a dé l-afrikai Vaal folyó teraszain feltárt leletekben. A legfelső teraszon olduvai tí pusú kő eszközök kerültek elő ,az idő rendileg következő teraszon viszont már abbeville-i szakócák. A korai hominidák é s velük együtt első eszközeik kialakulását illető en ismertaz a feltevé s, hogy mindké t folyamat az Egyenlí tő té szakról é s dé lrő l kí sé rő trópusi é s szubtrópusi zónákban zajlott le. Ez valószí nú leg igy is van ! Jogos í eháí az a feltevé s is, mely szerint e zónák több té rsé gé benkörülbelül ugyanabban az idő benjelentek meg az első hominidák ós első kő eszközök. Mindeddig azonban kizárólag csak Afrikából ismerünk jól keltezhető korai elő embereket é s általuk használt eszközöket, ez pedig azt sejteti, hogy mé giscsak Afrikában keresendő azeszközké szí tő ember eredete, Az utóbbi 30 é v kutatásai egyá| talában nem mondanak ellent ennek, é s í gy általában Afí ikát tekintik az ő sember bólcső jé nek. Ha a korai kavicsiparokat általában vé ve az Australopithecusokkal hozhatjuk kapcsolatba, akkor - legalábbis Afrikát illető en- a korai szakócákat a Homo erectus eszközeinek tarthatjuk. Ternifine (ré gi nevé n Palikao) mellett találták azokat az állkapcsokat, amelyeket elő ször Atlanthropus mauritanicus né ven különí tettek el, ma már azonban a Homo erectus afrikai tagl'ainak határoznak meg. Ezeknek az állkapcsoknak a ré legei az acheuli szakócákkal keltezett szinteket alkottak. Azt ugyan nem lehet pontosan tudni, hogy az állkapcsok melyik acheuli szintben kerültek e| ő ,de az a valószí nű , hogy a legkorábbi sÁntzártamagába ezeket a hominida_ csontokat. Ez a szint viszont ké tsé gtelenül korai acheuli korú . Sajnos, az Olduvai II. ré teg felső szintjé ben felfedezett Homoerectus, a 9. számú egyed közvetlen közelé ben nem volt ré gé szeti anyag. Mivel pedig a lelő helymás ré szeinebbena sántben mind acheuli tí pusú ,mind fejlett Olduvai kő eszközöket is feltártak, egyelő renem ülágos, hogy közülük melyikkel lehetett egykorú a 9. Homo erectus.

Különös módon az olduvai anyag keltezé si soraitjobban ismerjük, mint az idő benrá következő szakócaiparé t, tehát az abbeville_i é s az acheuli kezdeté re vonatkozó bármilyen idő adat csak hozzávető leges becslé s. Az

108 /

Ké t ő skő korikógolyó Kenyából. Valószí nű lega dé l-amerikai indiánok bólájához hasonló vadászfegyver ré §zei voltak. A bő Ibeburkolt é § §zilal egymáshoz fú zött golyókat a rohanó állatokra dobják. A szí jak a lábakm tekerednek, é s az állat nem tud elmenekülni.

Olduvai I. ré teg legké ső bbiidő adata1,7 millió é v, viszont nem rendelkezünk mé ré sekkel a II. ré teg felső szintjé nek

fejlett Olduvai iparaira vagy a korban neki megfelelő acheuli iparokra. Van ugyan egy 700 000 é vet mutató ad,al, azonban azegy igen pontatlan kálium/argon mé ré sen alapul, é s több meggondolás miatt is nagyon ké sóinek látszik. Egymillió é v sokkal valószí nű bbkeltezé s a Homo erectus megjelené sé re, de ez nem vonatkozik szüksé gszerű enaz abbeville-i ipar kezdeté re is, Mivel a

távol-keleti Homo erectusok legké ső bbikeltezé se 600 000 é v körüli,

a

Homo erectusok körülbelül 400 000

é vig é lhettek a földön.

KESÓI SZAKÓCÁK AFRIKÁBAN É SEURÓPÁ-

BAN / Ternifine é s Olduvai adatai, mint láttuk, arra utalnak, hogy a korai szakócákat a Homo erectus ké sz! tette, a ké ső iekazonban semmiké ppen sem lehetnek az ő termé kei. Európában ugyanis nála sokkal fejlettebb hominidák szerszáma volt a szakóca. ső ta I(alamboví zesé sné feltárt l afrikai acheuli ipar legké ső bbiidő pontja 50 ezer é vet mutat, ami már a Neander-völgyi ernber korszakán isjóval belül van. A dé l-afrikai Saldanhában elő került koponyatöredé kek mellett igen ké ső szakócai ipar darabjai is voltak, é s ennek kapcsolatai a Homo rhodesiensis felé mutatnak. Afrikában mind a korai é s fejlett olduvai, mind az abbeülle-i tí pusú leleteket szolgáltató lelő helyekritkák. Mindké t csoport ugyanazokon a területeken fordul elŐ , Casablanca környé ké n é s a Vaal folyó völgyé ben, tehát a kontinens legé szakibb é s legdé libb ré szé n.Ezzel szemben viszont az acheuli ké ső bbiszakaszának lető helyei gyakoriak, é s sokszor igen gazdag a leletanyaguk. Ez arra utal, hogy valószí nű legmegnövekedett a né pessé g szama.

Az

I. é s II. ré tegek

tanyahelyeitjó állapotban megő rző

termé szeti felté telek kedveztek az Olduvai II. ré teg felső

Az anyagi kultú ra kezdete| 89 szintjeiben lé vő korai acheuli leletek megmaradásának is, jóllehet csak ké t megfigyelhető települé si folt került elő ebbő la korból. A 97. ké pen TK-val jelzett pontnál egy kis oldalvölgy torkollik é szak felő la központi szakadé kba. Itt a II. ré teg felső ré szé ben öt egymás fölötti acheuli települé si sántis napülágra került, de ezek közül csak kettő ben volt é rdemleges mennyisé gű lelet. Olduvai más tanyahelyeihez hasonlóan. eredetileg ezeket a települé si foltokat is az erő Áő hozta napvilágra, í gy maradványaik jelentő sré sze valószí nű legmár a feltárások elótt elpusztult, mé gis szé p sziimmal találtak itt leleteket.

A TK jelzé sné lké t kutatószelvé nyt is nyitottak. Az egyik mé retei 6x'1,5 m2, a másiké 4,5 x 9 m2 voltak, é s körülbelül 3 mé terre helyezkedtek el egl.rnástól. Felső ré tegükben összesen 5180 szé tszórva heverő kő eszköz volt. A lelő helynek a kis ví zfolyás felő liré szé nkoncentrálódtak leginkább az eszközök, é s következé ské ppen az eredeti táborhelynek körülbelül csak a fele maradt meg. A kő eszközök 88%-át a hulladé kba került szilánkok alkották, é s voltak mé g eldobált állatcsontok is. A tanyahely tehát erő sen emlé keztet az Olduvai L ré tegben meg_ figyelt körülmé nyekre. A TK_feltárások mindké t települé si loltján kevert faunát találtak, é s í gy egyik sem lehetett állatdaraboló hely,

Mindké t tanyahely szelvé nyeiben együttesen voltak jelen a kaücseszközök é s a szakő cák, é s mindegyiken nagy volt a sálánkból ké szí tett eszközök é s a különösebb megdolgozás né lkül használt szilánkok aránya. Elő került jó né hány olyan kő golyóis, mint amilyenek nagyon jellemző ek több afrikai ké ső i acheuli lelő hely

109 / Ré gé §zeti ré tegek a Kalambo Falls közelé ben, A kutató é ppen egy kóeszközt emel ki. 110 / A zambiai Kalambo Fall§. A zuhatag aljánál legalább 60 ezer

é vig voltak ő skő kori telephelyek,

iparára, közöttük fő legOlduvai IV. ré tegé re. Kű lönbözó feltevé sek születtek, vajon mire haszráltáke kő golyókat. Az egyik kelet-afrikai lelő helyen egy csoportban három kő golyó is volt, é s ebbő l arra lehetett következtetni, hogy olyan bólákré szei voltak, mint amilyeneket

a

pata-

góniai indiánok használnak vadászat közben. Az

acheuli koru kő golyók zöme narancs nagyságú , é s í gy megfelel ennek az elmé letnek, vannak azonban közöttük sokkal nagyobbak is. Az Olduvai IV. ré tegben találtak pé ldául 10, ső t25 kilós darabot. E hatalmas mé retű é s sulyú golyók alighanem gödrő s csapda tartozé kai lehettek. A kő eszközök é s az állatcsontok helyzete é s aránya az egyik TK-feltárási helyné l sem utal a telephelyek valamelyiké n vé gzett sajátos tevé kenysé gre, de ez ré szben a már emlí tett eróziós pusztí tás következmé nye is lehet. Mindké t feltárási helyen különösen sok kismé retű , de haláí ozott rendelteté sű kő eszközt, kidolgozott, olykor é llel ellátott szilánkot találtak. Ha felté telezzük, hogy a kő eszközöket első sorbana megölt állatok feldolgozásá-

9a I Az anyagi kultú ra kezdete hoz ké szí tetté k,akkor a nagyobb mé retú szerszámokkal - szakócákkal, hasí tókkal é s a nagy szilánkokkal - az állatot darabolták fel, a kisebbekkel é s finomabbakkal a

hú st bontották le a csontról. Az utóbbira a lehasí tott szilánkok é ppen annyira, ső ttalán mé g inkább alkalmasak voltak, mint a megmunkált é lű ek. Ezé rt aztánlagy ké rdé s,hogy milyen cé lra is használhatták azoknak a megmunkált szilánkoknak a sokfé le válfaját, amelyek oly bő sé gbenkerülnek elő számos acheulilelő helyen,de hasonlóké ppen jellemző ek voltak már a fejlett, ső tkisebb mé rté kbenmár a korai olduvai ré tegekre is. E jól kidolgozott szerszámké szlet egykori rendelteté sé re egy Zamblában, a Tanganyika-tótól dé lkeletre feltárt ké ső acheuli lelő hely adott magyarázatot. Kalambo Falls ez a lelő hely, é s mint már nevé bő is l következik, egy mé ly szakadé k, amelybe hatalmas ví zesé s zú dul le. Ideális hely tehát arra, hogy olyan települé si szintek sorozatát figyelhessük meg, amelyek idő bena ké ső iacheulitő legé szen a vaskorig tartó idő kbenegy-

más fölött halmozódtak fel. Az olduvaiban feltárt acheuli kori ré tegekhez ké pest a Kalambo Fallsban az acheuli nagyon ké ső i;radiokarbon-kormeghatározás szerint 57 300 + 300 é v (a mé ré sidő pontja1950). Bár a Kalambo folyó közelé ben annak idejé nnem volt nagyobb tó, kis helyi állóvizekbő l é ppen olyan finom üledé kek rakódtak le itt is, mint amilyenek Olduvaiban a tóparti tanyahelyekné l. Ezek a Kalambónál is azt ered-

mé nyezté k, hogy a ré gé szetianyag a lehető legsé rtetlenebb állapotban maradt ránk. Ezenkí viil bő sé gesenállott rendelkezé sre ví z, é s a közelben jó nyersanyagok kvarcit é s kovakő - voltak az eszközké szité shez. Ha a tanyahelyeket né zzik, alig találunk elté ré seket Kalambo Falls, valamint a hasonló koru é siellegű emlé kek között. E lelő helyjellegzetessé ge, hogy azelső megtelepedé s idő szakától kezdve minden ré tege igen nedves volt. E rendkí vül ritka helyzet következmé nyeké nt számos szerves maradvány is megő rző dött: nemcsak növé nyek é s gyümölcsök, hanem emberi megmunkálás nyomát viselő jó né hány fadarab. A faeszközök egy ré sze kissé görbe hají tóbotnak lát szik, mások hegyes vé gú ek,é s hasonlóak azokhoz az ásóbotokhoz, amelyekkel a mai busmanok gyökereket ásnak ki, valamint a kisebb állatok föld alatti vackait nyitják meg. Más botok hegyé t megedzetté k a tú zben, ezeket lándzsaké nt használhatták. Találtak egy tű zhelyet é s sok elszenesedett famaradványt ezek egy ré szé bő lnyerLek a radiokarbonos vizsgálattal koradatokat. Epí tmé ny maradványai is elő kerültek: körübelül 2 mé ter átmé rő jűí é lkórben lerakott köveket találtak, bár a fé lkörön belü1 nem volt nyoma ott-tartózkodást bizonyí tó hulladé knak. Valamilyen szé lvé dettalvóhelylehetett tehát, amit az is bizonyí t, hogy megmaradt ké t elszenesedett fű kötegnek a talajba benyomódott helye, a fekvő helyek nyoma.

A Kalambo Fallsban elő került megmunkált fadarabok arról tanú skodnak, hogy legké ső bbaz acheuli idő szak vé ge felé szóles körben használtak fát. Nem kizáft,

111 / Vé rtessző lő söntalált kaücseszköz

ké t tté z,etben. Hozzá

hasonlókat tártak fel az olduvai-§zakadé k alsó ré tegeiben.

hogy az é llel ellátott szilánkok jó ré szé vel é ppen a fát munkálták meg. Fából emelhetté k a szé lvé dőenyhelyek szerkezeté t, ké szí thetté ka csapdák tartozé kait. Amennyiben az acheuli eszközökkel ré szben állatokat é s hú sukat darabolták, ré szben a fát munkálták meg, akkor az é llel ellátott szilánkoknak már az olduvai I. l ré tegben való jelenlé té bő logikusan következik az is, hogy a fát eszközök nyersanyagaké nt már ebben a korai idő szakban is használták. Erdekes lehető sé gké ntmerül tehát fel, hogy vajon a Turkana-tó mellett feltárt igen korai, több mint ké tmillió é ves kaücsiparok tanulmányozása során rá fognak-e bukkanni egy ilyen famegmunkáló eszköztí pusra. Afrikában ismerünk további acheuli lelő helyeket is, de ezeknek csak kis ré sze maradt meg teljesen bolygatatlan állapotban. Ezek nagyjából hasonlóak, de mivel az acheuli idő szak hosszú ideigtartott, é s a környezet különböző volt, az eszközegyüttesek összeté tele más é s más: né hány lelő helyen a szakóca kevé s, másuttpedig az é llel ellátott szilánk. A különbsé geket többfé leké ppen é rtelmezhetjük. Változhatott a tevé kenysé g é vszakok_ ké nt, az egyes embercsoportok szerint. Egy ré gé szeti ipar jelen esetben az acheuli - neve alatt persze olyan szerszámegyütteseket foglalunk össze, amelyek egé szen különböző fejlettsé gű embercsoportoktól é s több mint

fé lmí llióé vre nyú ló fejlő dé skülönböző

állomásairól

származnak. Első sorban azé rt szenteltünk nagy figyelmet az eddigiekben Afrika legkorábbi fejlő dé siszakaszainak, mert annak terű eté rőálll rendelkezé sre a leggazdagabb feltárt ismeretanyag, különösen ami a legkorábbi fázisokat illeti. Ez talán el is toráthatja azt a ké pet, amelyet ré szben a legkorábbi szerszámké szí tő elő emberekrő l, de fő leg az nyú jtani. elő emberek iiltalános elterjedé sé rő igyeksziink l Európából egé szen a legutóbbi é vekig nem ismertünk olyan kő eszköziparokat, amelyeket a közé pső pleisztocé n elé lehetett volna keltezni. A legkorábbi ismert anyag

Az anyagi kultú ra kezdete | 9I a Somnre teraszáról feltárt abbeville-i tí pus volt, é s talán hozzá lehetne mé g számí tani a Garonne völgyé nek kavicsos ré tegeiben talált leleteket is, A Somme völgyé ben egy teraszon elő került szakócákat kí sé rő fauna alapján e leletek feltehető ena Gű nz/Mindel-interglaciálisra keltezhető k,ezt a terasz fekvé se is megerő siti, ugyanisaz interglaciálisban 60 mé terrel magasabb volt a tenger szintje, E leletek idő rendi helyzete arra utal, hogy Franciaország, é s feltehető en vele együtt Anglia területé n sem jelent meg 700 000 é wel ezelő ttig az ember. Mivel Európa kerültek elő enné l korábbi leletek, más té rsé geibő sem l arra kellett következtetni, hogy a trópusi óvezetek esz-

kő zké szitő

fejlő dé sükelső , legalább embercsoportjai

másfé l millió é ves szakaszában mé g nem kezdtek el terjeszkedni, szé tvándorolni é szak felé . Egé szen 1958-ig semmifé le tudományos adat nem volt, amely egy effajta feltevé st meg tudott volna cáfolni, Hacsak valaki nem

akarta volna a Harrison-fé le eolitokat elfogadni a korai pleisztocé nkori ember európai jelenlé té nek megdönthetetlen bizonyí té kául.

l958-ban azonban felfedezté k, majd három é ven át leltárták a Vallonet-barlangot, amely Franciaország földközi-tengeri partvidé ké n a Martin-fokhoz közel található. Alsó ré tegei tengeri ú ledé kból rakódtak le akt 12 /

Hasogatók é s szilánkok a swanscombe-i alsó lé tegsorból.

kor, amikor a tengerszint mintegy 100 mé terrel magasabb volt a mainá1. Efólött egy interglaciálisnak megfelelő ré tegző dé s feküdt,gazdag faunával. benne az etruszk orrszarvú val, a dé li elefánttal, egy korai lófajtával é s az óstulokkal, Ez a fauna igen jellemző a kezdódő pleisztocé nra. más né ven a ké sei villafrankai idő szakra, vele együtt kavicseszközök é s szilánkok is voltak a ré tegben. mindezekbő l kevé s ugyan, de lé nyeges különbsé get nem lehet felfedezni kózöttük é s afrikai párhuzamaik között, A magyarországi Vé rtessző lő söna Homo erectusnak tartható elő ember csontmaradványai mellett kavicseszközókbő l é s szilánkokból álló gazdag leletanyag került elő .Tipológiailag ezek is nagyon közel állanak az afrikai darabokhoz. Abban té rnek el, hogy a kavicshasí tók szokatlanul kicsik, olyannyira, hogy akár a mutató- é s a hüvelykujj közé is be lehet szorí tani ő ket.Vé rtessző lő as fauna alapján a Mindel-eljegesedé s idő szakára, vagyis a közé pső pleisztocé n korai szakaszára keltezhető . Európa más ré szein is felfedeztek olyan lelő helyeket, amelyeken kavicsipar került elő .Í g1 a Balkánon. Portugália egyes magasan lekvő tengerpartjain, Dé lnyugatFranciországban, ső ta Somme legfelső teraszánis, Mindezeket a leleteket azonban másodlagos helyzetben, tehát nem az ő sember eredetitáborhelyein találták meg. Mindenesetre ezek a kavicsiparok elegendóek annak bizonyí tására, hogy Európa bené pesedé se már legalább

92| Az anyagi kultú ra kezdete

l

a

l3 / Szakócák Swanscombe-ból.

villafrankai kor ké ső szakaszában i megkezdő dött. Ha

pedig a Somme teraszán talált szakócák egyidő sek a vé r-

tessző lósiekkel (a geológiai é s ő slé nytani adatokegyaránt errő ltanú skodnak), akkor a Mindel-eljegesedé s közepe táján (tehát ezelő tt 500 vagy 600 ezer é wel) rnár ké t, egymástól különböző eszközké szí tő hagyomány is

kialakult Európában. E korai anyagi mű veltsé gekkelEurópában mindeddig csak ké t hominidamaradvány hozható összefüggé sbe: a kavicseszközök társaságában elő került vórtesssző lő si nyakszirtcsont é s a né metországi Mauernál talált, csaknem teljesen é p heidelbergi állkapocs, de az utóbbihoz mindmáig nem sikerült kí sé rőeszközanyagot találni. Jóllehet mindké t csontmaradványt azázsiai é s az afrikat Homo erectusokhoz szokták hasonlí tani, egé szen pontos rendszertani helyzetüket mé g ma sem ismerjük. A második interglaciális (Mindel/Riss) ideié bő már l bő sé ggelismerjük az európai szakócaiparokat, amelyek minden korábbinál kidolgozottabbak, változatosabb formájú ak. Az európai lelő helyekenazonban manapság mé g a szakócáknál is nagyobb flgyelmet fordí tanak a szilánkeszkózökre, különösen a jól formázott kaparókra, valamint a nagyobb szilánkokból ké szí tett egyenes é lű hasogatókra. Az utóbbiak, amelyek annyira jellemző ekaz afrikai közé pső acheuli idő szakra, Európában ritkák, é s csaknem kí zárő Iagspanyolországi lelő helyeken kerülnek elő . Franciországban é szakon, Angliában dé lkeleten sű rű södnek a gazd,ag anyagú acheuli lelő helyek, jóllehet csak kevé s esetben találjuk a leletekeí in situ, teháí eredeti, bolygatatlan helyzetben. Interglaciális, tehát meleg idő szaki fauna é s szé pen kidolgozott szakócák kerültek elő a Somme egyik 30 mé ter magasan fekvő teraszáról, amely megfelel a Mindel- é s Riss-eljegesedé sek közótti interglaciális megemelkedett tengerszintjé nek. Ugyanebbe az idő szakba tartozik szárnos lelő hely a Temze

szinté n 30-35 mé ter magas teraszán, kózöttű k különösen Swanscombe Kent grófság é szaki ré szé n,é s John Frere hí res, ső thí rhedett lelő helye a suffolki Hoxne-ban. Az elő zőkorszakhoz hasonlóan, ekkor is ké t különböző eszközké szí tő hagyomány lé tezett tehát Európá_ ban : ez idő tájt ké szültek a közé pső acheuli már emlí tett szakócái é s egy másik eszközcsoport, amelybe kovavagy kvarctömböcské kbő l kialakí tott, é les vé gű kavicshasí tók tartoznak, továbbá szilánkeszközök is - ezeken jó1 láthatók a megmunkálás jelei, de mivel változatosak a formák, nehezen osztályozhatók. A szakócaiparok é s a clactoninak nevezett szilánkmű vessé g közötti viszonyról keveset tudunk, A clactoni tí pus a tárgyalt idő szak elejé n mind Swanscombe-ban, mind a Somme 30 mé ter magas teraszán mege| ő zi az acheuli változatokat. Az acheuli tí pusú leletek a korszak vé gé rő kerülnek l elő ,é s a ké t szakaszt ismeretlen hosszú ságú idő választja el egymástól. Ké t ennyire elté rő eszközanyagú csoportra aZ lehet a legegyszerű bb ma gyarázaí , hogy az elő zőeljegesedé s (a Mindelté s azelő ző interglaciális { a Günz Mindel.1idejé n kialakult állapot maradt fenn. Egy másik lehető sé g:a clactoni nem más, mint az acheuli variációja egy-egy olyan é vszakra, amikor nem volt szüksé g szakócákra. Az e| ő zőmagyarázat a valószí nű bb, ugyanis sehol sem találtak mé g olyan ré teget, ahol a ké t ipar egymással keveredve fordult volna elő . Pedig ha ugyanahhozaz idő szakhoz tartoznának, felté tlenű számí l tani kellene ilyen zárt é s egyú ttes elő kerülé sekre. Jóllehet olyan gazd,ag ré gé szetianyagot adó lelő helyekkel rendelkezünk, mint Swanscombe, a jellegzetes iparának nevet adó Clacton-on-Sea, a clactoni tí pusról nem sokat tudunk. Kellő nagyságú lelő helyeket kizáró-

lag Angliából é s Franciaország é szaki ré szé bő ismel rünk. Európában másutt is kerú ltek elő hozzájuk hasonlí tható leletek, de sehol sem jól megfigyelhető ré tegtani helyzetben.

A Swanscombe-ban é s Clactonban gyű jtött megfigyelé sek szerint a clactoni ipart ké szí tőő semberek nemcsak hasonló környezeti felté telek között é ltek, mint aZ acheuli eszközöket gyártó társaik, de ugyanazokat az állatokat elefántot, orrszarvú t é s szarvast - fogyasztották. Nehé z tehát arra a válasz, hogy mié rt különböznek mé gis annyira kő eszközeik. Legfeljebb arra gondolhatunk, hogy azonos é letfelté telek mellett más tí pusú eszközökkel oldották meg ugyanazt a feladatot. Mindeddig csak ké t olyan hominidát ismerünk, amelyek a Mindel é s a Riss közötti interglaciálisba keltezhető k: a homlokré sz né lküli swanscombe-i koponyát é s a jóval é pebb steinheimit. A swanscombe-i koponya bizonyosan a közé psó kalicsterasz közé pső acheuli jellegű kő iparáhozrartozik, hiszen a meÉ lelelő tipusú kóeszközök közvetlen társaságában találták meg, A steinheimi koponya ré gé szetiösszefú ggé sei nem ennyire világosak, jóllehet legalább egy szakóca ugyanabból a szintbő l került elő .Az embercsontleletek hiánya azonban egyú ttal

Az anyagi kultú ra kezderc

azt

is

jelenti, hogy semmilyen embertani lelet nincs, ame-

a clactoni iparral kapcsolatba hozhatnánk. Valószí nű azonban, hogy ha egyszer elő kerül majdegy ilyen ő sember, akkor az alaktanilag a Homo eí ectus é s a swanscombe-i ember között fog elhelyezkedni. Hogy e kettő közül melyikhez fog közelebb állni, az annak az idő köznek a hosszátót is függ, amely Swanscombe alsó ré tegé nekclactoni tipusú leleteket tartalmazó ré sze é s a magát a swanscombe-i embert megő rző ké ső bbi kavicsterasz keletkezé se között eltelt. Mivel Ternifine-ben a szakócákaí az afrikai Homo eí ectusszal, vé rtessző lő sön hozhatták ösza nyakszirtcsontot a kavicseszközökkel szefiiggé sbe, arra a következteté sre juthatunk, hogy a ké tfé leeszközt a Homo erectus valamely tí pusa alkotta meg a korai kózé pső pleisztocé n kezdeté n. Né hány hominida maradványaí a Távol-Keleten is kavicseszkózökkel együtt kerültek eló. Egyelő renem tudjuk pontosan keltezni sem a swanscombe-i clactoni, sem az ottani acheuli ipart. Egy becslé s szerint a 250 000 200 000 é v közötti idő szak felelne meg leginkább az utóbbinak, tehát legalább 600, ső t 700ezer é v választotta volna el a ternifine-i Homo erectust a swanscombe-itő l. Ez elé g hosszú idő ahhoz, hogy alatta jelentő sfejlő dé smenjen vé gbe.

lyet

Európában egé szen a harmadik, a Riss/Würm-interglaciális vé gé igfolyamatosan ké szí tettekszakócákat, Afrikában vagy ugyanaddig, vagy kissé ké ső bbiidő pontig. A Kalambo Fallsnál feltárt ké ső biacheuli keltezé se körú lbelül60 000 é v, amely megfelel az utolsó interglaci ális vé gé nek,azaz az lto| só Würm-eljegesedé s elejé nek, Európában a szakócalelő helyek többsé ge nem maradt ránk eredeti állapotában. Az Afrikában é s Európában

|

93

114 / Ó§kő kori emberi láb gipszlenyomata a dé lnyugat-franciaországi Terra Amata lelóhelyrő l. 1l5 / A TeIÍ a Amatában feltáIt acheuli kori kunyhó Iekonstrukciój a.

talált bolygatatlan telephelyek számuk cseké ly - nagyon hasonlí tanak egymásra, következé ské ppen az é letforma nagyjából mindké t területen azonos lehetett. Az eszközegyüttesekben termé szetesen vannak kisebb különbsé gek. Európában pé ldául ritka a nagy pattinté kból ké szí tett, egyik vé gé negyenes vágóé lű hasitó, Afrikában viszont gyakran elő fordul. Európában is ké szült hasonló eszköz, de az nem szilánk, hanem szakóca. Az európai lelő helyeken magasabbarányban találhatók jól kidolgol 16 /

Bazaltból pattintott acheuli kori szakócák Izraelbő l.

94 | Az anyagi kulttira kezdete zott oldalkaparók, amelyekke1 olyan tevé kenysé getfolytathattak, amelyekre Afrikában kevé sbé volt szüksé g, pé ldául kiválóan alkalmasak lehettek állatbő rök kidolgozására. A cseké ly számú bolygatatlan lelő hely közül is csak igen kevé sen folyt megfelelő mé retű átfogó ásatás ahhoz, hogy kielé gí tőké pet kaphassunk a megtelepedé sek idő tartamáról é s az ott é lő k mindennapitevé kenysé gé rő l. Nizza környé ké n a közelmú ltban tárták í el a Terra Amata nevű lelő helyet,mely az afrikaiak egy ré szé hez hasonlí t. Terra Amatában kunyhókat találtak, meghajlitott, szorosan egymás mellé beszú rt rudak fedté k le a lakóteret, a tető gerendát nagyobb cölöpök támasztották alá, a rudakat alul nehé z kövekkel szorí tották a földbe. Belül egy tű zhelyé s legalább három munkahely volt. Az utóbbiak helyé t azok a nagy kövekjelezté k, amelyek feltehető en ülő alkalmatosságké nt szolgáltak. A letaposott ,,padlón" voltak olyan ré szek, amelyeken semmifé le maradvány nem került elő ,lehet, hogy az é ppen dolgozó szemé ly esetenké nt a földön ült. Több, általában ovális alaprajzú kunyhó állt a települé sen, mé reteik 8 x 15 é s 6 x 4 m2 között változtak. váratlanul bukkantak egy emberi láb lenyomatára. Másutt, pé ldául Genistában a pollenvizsgálatok szerint a telephelyeken csak tavaszszal vagy a nyár elejé n laktak. Terra Amata ré gé szeti anyaga elé ggé fejletlen acheuli jellegű ,valószí nű legegy kicsit korábbi, mint a swanscombe-i. Spanyolország közé pső té rsé gé bena legutóbbi é vekben sikerült feltárni ké t állatfeldaraboló helyet. Az egyiket, Torralba mellett, már hosszú é vek óta ismerté k, de sohasem folyt rajta nagyszabású ásatás, jóllehet nem is egy

l 1 7 / Burmában talált, megkóvesedett

eszkózök rekon§trukció§ rajza.

fából ké sziilt egyszerű

szakóca keriiLlt már elő fajta. Mindké t lelő hely lakói elefántvadászatból é ltek. Az állatokat üzenyő s-mocsaras teriiletre hajtották, é s ott ölté k meg, majd az elejté s helysáné n feldarabolták. A másik lelő helyen, Ambronánál, é rdekes technikát é szleltek : a nagyobb bikák agyarait a nehé z testek mozgatásához emelő ké nt hasznalták. AzAfrikában é s Európában talált szakócák különfé le fejlő dé sifokozataí meglepő en hasonlóak a ké t kontinensen. Egyidejú leg változott meg a szakócák alakja é s ki-

dolgozása, s ehhez semmi köze sincs a nyersanyagok sokfé lesé gé nek.Egykor ú gy vé lté k, a hasonlóságnak az az oka, hogy a szakócaké szí tó emberek a hideg idő szakokban Afrikába vándoroltak, majd amikor az idő járás a következő interglaciálisban melegebbre fordult, viszszaté rtek Európába, de erre semmifé le ré gé szeti bizonyi té k sincs. Tudjuk viszont, hogy Vé rtessző lő söna Mindel-eljegesedé s egyik köztes, melegebb idő szakában volt é let a telephelyeken, a franciaországi bariangok egyné melyiké ben pedig a Riss-eljegesedé s legtöbb szakaszában laktak. Nem ké tsé ges,hogy a vé rtessző lő si ember haszná| ta a lizet, a terra amataiak pedig nemcsak tiizet gyú jtottak, hanem fedelet is é pí tettek a fejük fölé . A szakócák hasonlóságáí egyé bké nt azzal is lehet magyarázni, hogy a formaváltozatok é s a kidolgozás finomodása a logikus gondolkodás fejlő dé sé nekköszönhető .

ESZKÖZÖK A KÖZEL-KELETEN, IND| ÁBAN ES TÁVoL-KELETEN / Afrikát tartva a legkorábbi esz-

A

közké szí tő emberek elterjedé si központjának, mindeddig csak a dé l-eszak irányú sávot vizsgáltuk meg, Afrikától Nyugat-Európáig. J ő ré sztazé rt, mert ezekrő la terüetekrő lvan nagyobb mennyisé gú adat. Az elterjedé s másik iránya: nyugatról kelet felé , a Közel-Keleten át India é s a Távol-Kelet felé . Az Afrikától keletre eső té rsé geknemcsak elő -é s ő semberek csontm aradvályainak gazdag sorozatait tárják elé nk, hanem bő sé gesré gé szetileletanyagokat is. Hatalmas kiterjedé sű területekrő l vanszó, termé szetes tehát, hogy vannak feltáratlan vidé kek ahol ré szben a nehé z földrajzi kórülmé nyek, ré szben politikai bizonytalanságok akadály ozzák a mlnkát, Izraelben, Jordániában, Libanonban é s Szí riában az elmú lt hú sz é vháború s idő szakaellené re mind a nyí ltszí ni telephelyekrő l, mind a barlangokból gazdag anyagot ismertünk meg. Kű lönösen fontosak a mé szkő hegysé gekben megbú vó barlangok. Mai tudásunk szerint az első eszközké szí tő ernberek ezen a vidé ken kórülbelü akkorjelentek meg, mint Európában. A ma ismert legré gibb tanyahely Izraelben van, a Hrrla-tó melletü al 'Ubeiüa. Leletei nem eredeti helyzetiikben kerültek napülágra, de mé gis megállapí tható, hogy nagyon hasonlóak a fejlett olduvaihoz, é s ugyancsak a közepső pleisztoé n korai sz akaszárakeltezheók. Az ásatások kezdeté n egy koponya töredé ke is elő keriilt: elő bbú gy vé lté k, egyidő s az egyé b leletekkel, ké ső bbkiderült, hogy ké ső bbi ré tegbő ljutott mé lyebbre.

Az anyagi kultú ra kezderc| 95 Al 'Ubeidrja

resi'k

ras

SlNKlANG

-o" or, I

TlBET

-1!

"?:

e ké ső kavicsipara mellett egyes közelkezdetleges kidolgozású szakeleti 1elő helyekrő nagyon l kócák is ismeretesek, amelyek formájukat tekintve az afrikai é s európai abbeville-i iparhoz hasonlí tanak. Alighanem az acheuli összes fejlő dé si szakaszaelő fordul. de

mé g nem keltezhető k pontosan, mive] a Közel-Kelet, valamint Afrika é s Európa kózött egyelóre nincsenek biztos adatokon nyugvó korrelációk. A Hula-tó mellett fekvő egyik acheulitelephell,rő lszakócák é s elé ggé durva bazaltból pattintott, jellegzetesen afrikai hasí tók kerú ltek elő .szí riában Latamne mellett pedig egy igen gazdag anyagú közé pső

acheulitelepű lé st

találtak. Idő belileg az európai utolsó interglaciálisnak felelnek meg a Karmel-hegy közelé ben lé vő barlangok ré tegsorainak alján é s a Betlehem közelé ben feltárt ké ső i acheuli jellegű kő iparok, valamint hajdani partvonulal l8 / Fontosabb óskő kori lelő helyek Ázsiában, nben talált hasogatójának é s 119 ,/ A pekingi emb€ I Csoukouti€

nagymé retú szilánkeszközé nek rekonstrukciós rajza. 120 / Közóüsé ges Tndiábó1,

\tt1 ,y',ttty,

4/l,

lolyókavicsból ké szült acheuii kori szakócák

96 | Az anyagi kultura kezdete

tokon gyú jtött hasonló maradványok. Különösen gyakoriak az effajta eszközök Libanonban, é s az utolsó interglaciális korszakára keltezhető k. Mé g tovább keletre, biztos adatok vannak acheuli kő iparokjelenlé té re Törökországban, Irakban é s Iránban, jóllehet ezekben az országokban mindmáig nem folyt tervszerű kutatás. Indiában é s a Távol-Keleten már csak igen szórványos ré gé szeti adatok állnak rendelkezé sünkre. Voltak ugyan kisebb kutatások, de a leletek zöme, fő legIndiában, felszí nen talált vagy folyóteraszokon gyű jtött kóeszköz. A meglé vő leletek alapján az ő skő korkutatókáltalában ké t kulturális Zónát különböZtetnek

meg: az egyikbe

l21 / Európa, Afrika é s Ázsia korai ő skókori iparainak egymáshoz viszonyitott idő rendi helyzete.

sorolják Indiának a nagyobb ré szé t(a gazdag szakócaipar ké tsé gtelenüla Közel-Kelet felő l honosodottmeg itt), a másikba Burma, Malajsia, Kí na é s a szigetvilág tartozik (a kő iparok a kavicseszközökön alapulnak, é s nyomuk sincs ajellegzetes szakócáknak). Mai tudásunk szerint ez a lelosztás alapjaiban megállja a helyé t, de a ké t csoport közötti földrajzi határok egyre inkább elmosódnak, A kavicseszközök - az alapformákat tekintve - a Távol-Kelet é s Afrika közötti kapcsolatokra utalnak. Vannak persze bizonyos helyi sajátosságok, annak megfele-

Az anyagi kultú ra kezdete | 97 lő en, hogy milyenekvoltak a rendelkezé sre álló nyersanyagok. Ennek fenntartásával mé gis azt lehet mondani. hogy a hasogatók é s hasí tókjelentő sré sze akár Azsiából, akár Afrikából is nyugodtan elő kerülhetne. E kaücsiparok sajátosságainak a legjobb pé ldáit a kí -

nai Csoukoutien ré tegeiben találták meg. Csoukoutien neve alatt egymástól elté rő ré tegeketszoktak összefoglalni. A legjobban az I. számú lelő hely ismert, ugyanisitt kerültek elő a pekingi ember csontmaradványai. A Homo erectusok eme csoportjával együtt talált kő eszközök általában hasí tók, é s a munkaé lt vagy az eredeti kavics egyik, rövidebb vé gé n, vagy az o| dalán dolgozták ki. Vannak csak az egyik, é s vannak mindké t oldalukon pattintással é lezett darabok. A hasí tókkal együtt elő ke-

rültek általában kvarcitból való szilánkeszközök is. Ezek gyakran nagyobbak, mint a kavicsmegmunkálás mellé ktermé kei, é s sokkal nagyobbak, mint a kavicsiparból származó afrikai szilánkok. A nagy sálánkok jelentő sré szé taz ú gynevezeti ké tirányú ütő technikával ké szí tetté k:a megmunkálandó magkő egyik vé gé tegy üllő ké ntszolgáló mé g nagyobb kő retetté k, é s a másik, felső vé gé reütöttek rá, s a felülrő ljövő üté s é s az üllő rő l jövő ellenhatás eredmé nyeké ppena lepattanó szilánknak ké t ú gynevezett bulbusa, leüté si dudora van. A legtöbb szilánkot retusálták is, de é ppú gy, mint az ang| iai clactoni eszközök eseté ben, ezeket nehé z különböző t! pusokba sorolni. Hasonló szilánkok nagyon kis számban a kí nai Senhs zi tartomárry Laí -tien nevú lelő helyé n is elő kerültek. Az anjathi jelző velellátott, hasonló jellegű kő eszközöket Burmában az Iffavadi folyó teraszain találták meg. A szerszámok zöme megkövesedett fából ké szült, ez az anyag rugyan erő sen át van itatva kovával, de mé gis nehezen munkálható meg, é s ezé rt olyan lepattintási sí kok láthatók a tárgyakon, amelyek nagyon jellemző ek erre az iparra. A Csoukoutienihez nagyoí 7 hasonló kavicsszerszámok a malajsiai Kota Tampanban is napvilágra kerültek, é s van további anyag Jáváról is, de nem közvetlenül a jávai ő semberrel összefüggé sben. A most felsorolt eszközfajták köziil móg egyiket sem lehetett korábbra keltezni, mint a közé pső pleisztocé n kezdete. Csoukoutien I. lelő helyé neka pekingi emberrel együtt talált maradványai nagy megközelité ssel egy idő re keltezhető k azafrikai Homo erectus leletekkel é s a vé rtessző lő siiparral, é s valamivel ké ső bbiek,mint a valloneti kavicseszköző k. Ezen belül azonban a Lan-tienanyag é s a jávai korai ré tegzódé sek felté tlenül korábbiak. Az indiai szubkontinens nagy ré szé nszakócákat ké szí tettek. Ma mé g nem tudjuk, hogy ezek az eszkő zfají ák mikor honosodtak meg Indiában, ahol ké szí té sükminden jel szerint virágzásnak indult, é s - ha Európát nem számí tjuk - az elké pze| hető legszebb é s legtöké letesebb kidolgozású kovaszerszámok lé trehozásához vezetett. A tudományos irodalom mindmáig né lkülözi azt a munpontos lel kát, amely egy bolygatatlan lelő helyrő adna

í rást. Egyelő retehát semmifé le adattal nem rendelkezünk arra né zve, hogy vajon az indiai acheuli emberek é lete é s munkája nagyjából é s egé szé benolyan jellegú volt-e, mint az afrikaiaké é s az európaiaké . Aligha lehettek lé nyeges különbsé gek közöttük. Nyugat-Pakisztán té rsé gé benminden bizonnyal kavicseszközöket használtak, a Szoan folyó völgyé nek közelé ben elő is kerültek az egyszerű iparra utaló leletek. Megkí sé relté ka Himalája eljegesedé seinek szakaszait összefüggé sbe hozni az európaiakkal. Az effajta idő beli megfelelé sre vonatkozó adatok korántsem pontosak, de valószí nű ,hogy India kavicsszerszámai nem ké szülhettek korábban, mint a kí nai eszközök, azaz a kő zé pső pleisztocé n korai szakaszára datálhatók. Az elmű tharminc é vben rendkí vüli módon gazdagodtak ismereteink az ő sember testié s krrlturális fejlő dé sé rő l. azt gondolták, hogy az ember csak a Homo erectustól kezdve ké szí tett szerszámokat, a pekingi ember volt az első hominida, amely eszközöket használt, é s az Australopithecusok mé g nem is rendelkeztek ezzel a ké szsé ggel. Eszerint tehát az első eszközöket legkorábban 700000 é wel ezelő tt, aMindel€ ljegesedé s kezdeté n vagy valamivel korábban ké sátetté k. A kutatók ú gy tartoí í ák,hogy az egyszeni eszközök elő álütása Afrikában, Európában é s Azsiában körülbeliil egy idő ben indultmeg. A Csoukoutienben, a somme korai teraszain talált leletek é s az Afrikában elő keriiLlt korai szakócák megközelí tő en egykoruak,vagyis ha volt is egyetlen központ, akkor a szé tterjedé s nagyon gyorsan zajlott le, illetve feltehető , hogy az eszközké sátes lehető sé gé re é s forté lyaira többe-kevé sbé egyazon idő benj öttek Tá több helyen is.

Korábban

A Kelet-Afrikában legú j abban feltárt leletek termé szetesenjelerrtő sen módosí tották ezt a ké pet. Az első eszközök ké szí tő iké nt nemcsak sokkal korábban é lt é s a tóbbiekné l jóval fejletlenebb elő embereket ismertünk meg, hanem maga az eszközké szí té s mint ké szsé gis másfé lmillió

é wel korábban jelent meg, mint a világ bármely más ré szé n.

Afrika tehát ajelen pillanatban j oggal követeli magának azt a szerepet, hogy benne ringott az emberisé g bölcső je. Korántsem bizonyos azonban, hogy már tudjuk a vé gső választ. Kelet-Afrikában lé nyegé ben olyan ma-

radványok egyedülálló sorozata látott napvilágot, amely szerint a felső bbrendú fő emlő sökigen kedvező környezeti felté telek között é ltek é s fejlő dtek.A trópusi öv té rsé gé benmindenütt, ahol megvoltak a hasonló környezeti adottságok a fő emlő sökszámára, é ppen í gy lehetsé ges volt hasonló fejlő dé s.Nem lenne tehát meglepő . ha Azsiában is rábukkannánk hasonló korú hominidák é s eszközök maradványaira. Rendkí vül tanulságos ké p tárul tehát elé nk, amikor áttekintjük azt a nagyon hosszú idót, amely a Turkanaaz utoltó melletti ké t é s fé l millió é ves kavicseszközöket só interglaciális vé gé rő lszármaző 7O000 é ves ké sói acheuü szakócáktól elválasztja. Ebben a rendkí vül hosszú idő -

szakban ugyanis az ember anyagi kultú rája alig válto-

98 | Az anyagi kultú ra kezdete

A Homo erectus é letfelté teleiszemmel láthatólag alig különböznek Olduvai I. ré tegsorának elóemberi ülágától. A pekingi ember, valószí nű legfejlettebb vadászmódszereinek köszönhető en, már sokfé le állatfajt el tudott ejteni, é s rendelkezett mfu a tű zgyű ltás é s tű zhasználat ismereté ve| is. Ezzel szemben alig változtatott valazott.

mit a kő feldolgozás ré gi technológiáján. Terra Amata kunyhói már nagyobbak voltak, mint Olduvai DKtelephelyé nek egyszerű szé lfogói, é s fejlettebb technikával ké szültek. Ez azé rt nem meglepő mert itt akkoriban jóval hidegebb volt az é ghajlat, mint Afrikában.

Az é letmódban a ké t é s fé l millió é v során bekövetkezett változások, valamint három e| ő emberi lé nynek- az 1470-esnek, a Homo erectusnak é s a swanscombe-i ho_ minidának

- a megjelené se önmagában mé gsem sejtet tú lságosan sokat. Finomodott az eszközök kidolgozása, é rezhető kannakjelei, hogy az eszközegyüttesekben egyre többfé le szerszám találhaí ó. A tú z melege é s valószi ní ileg a ruházat elviselhető bbé tette az idő járási üszontagságokat. Ettő leltekintve, a lé tfenntartás alapja változatlanul a vadászat é s a gyú jtögeté s volt, s nagy utat kellett mé g megtenni az igazi ember megjelené sé ig.

ZZ

A MA ,uEto

TöRTÉ NET KÉ PEKBF.N

TERMESZETI NEPEK \

§t"-

i i

ar

i

oí 4+

\

§

!

I

r tr

l

l00| A ma é lő termé szeti né pek

-,y -

,,'

,i3§

',,

ptr

122. ké p: Vadászó fé rfiak a dé l-aí rikai Botswanában. 123. ké p: Ma már kevé s termé szeti né p, vadászatból é s gyű jtögeté sbő él lő törzs lé tezik elszigeteltsé gben. A karibu eszkimók pé ldául már puskát használnak é s konzerveket fogyasztanak, dejó1 ismerjük azé rt ő si é letformájukat is, Ismé t mások, í gy a dé lamerikai öserdók, a dé l-afrikai Kalahári sivatag lakói é s az ausztráliai bennszülöttek egyelő re mé g hagyományos módon é lnek, de aligha tudják hosszú ideig fenntaltani ezt aZ állapotot. A ké pen ausztráliai ő slakók kenguruhú st sütnek egy gödörben. 124. ké p: Ké t ausztráliai óslakó egy sziklafestmé ny elő ttJesse Gapné l.

A festmé nyeket, melyek jelenté se koránlsem magálól é rtetódó. ma már csak a törzsek legöregebb tagjai tudják é rtelmezni, s ha ő k meghalnak,a sí rba viszik ezek titkát, A bal oldali fé rfi egy hosszú kopját é s egy lándzsahají tót tart. Mivel a legtóbb vadászcsopolt szinte állandóan vándorol, csak a legszüksé gesebb felszerelé st

viszik

magukkal. A nő kcipelik az é lelem összegyű jté sé reé s szállí tására szolgáló fatárolókat é s bő rzsákokat, 125. ké p : Pigmeusok füvekbő l-gazokból rakott kunyhója a zairei ő serdő ben.Az ausztráliai bennszülöttek általában nem é pí tenek kunyhókat, más vadásztörzs€ k viszont összeütnek ilyen egyszerű

amelyek szinte mindmáig ktzárő Iagv adászatból é s gyú jtögetósbő l tartják fenn ma-

Vannak olyan né pek a földön, gukat, Ez arra ósztönözte

a kutatókat, hogy párhuza-

mokat vonjanak köztük é s az ő skő kori társadalmak emberei között. Az ilyen összehasonlí tások akkor jogosak, ha nem vonnak le belő lük szé lső sé geskövetkezteté seket. Nem ké tsé ges, hogy az Európában az utolsó eljegesedé s alatt uralkodó idő járási felté telek okozta nehé zsé gek ha-

sonlóak voltak azokhoz, amelyekkel az eszkimóknak é s a kanadai sarkköri indiánoknak manapság szembe kell né zniök. Azonban az ő skő korivadászoknak minden bi zonnyal mé g a legnagyobb hidegek idejé n is a mainál sokkal gazdagabb vadállomány állott rendelkezé sükre. Vannak olyan ő skő korieszközök is, mint a lándzsahaji tó. amelyhez hasonlót használnak napjainkban AuszLrália é s Amerika egyes vadászné pei. Oseink alighanem már ismerté k é s alkalmazták a ma is használatos, különfé le vadű zé sié s eleité si módszereket.

száí nyé kokat. Olyan helyeken, ahol szű ké benvannak a fának, az é pí tmé ny vázát is magukkal viszik egyik tanyahelyrő l a másikra, Hasonló jellegű ,több mint g €ymillió é ves kunyhók alapozásainak maradványait találták meg Afrikában. Az eszkimók é s az é szak-amerikai indiánok állatbő rökkel í edikle nyári sátraikat. l26. ké p: Fülöp-szigeti, barlangban tanyázó ő slakók. Az ottani idő jáIás ugyan nem teszi fölté tlenül szüksé gessé , de a barlangok mé gis kedvelt tanyahelyek. Eszak-Afrika egyes törzsei é s általában ajuh- é s kecsketaltó pásztorok szinté n szí vesen hú zódnak barlangokba. A ceyloni veddák pé ldául egé szen napjainkig é s az amerikai puebló indiánok is elsósorban barlangokban laktak. Európában az ő skókorban té len lé tfontosságú volt egy ilyen biztos lakóhely, jóllehet Kelet-Eulópa hatalmas sí kságain mé g a nagy hidegeket is mamutcsontokból

é pilell kuDyhók ban kellett át!é szelni. Elsósorban a vidé k vadállományának nagyságától függótt az, hogy egy-egy barlangban csak ideiglenesen vagy vé glegesen telepedtek-e le.

l02| A ma é lő termé szeti né pek

F -|

,l

y?,

l27. ké p; A Fülöp-szigeti ő slakók ké t fadarabot összedörzsölve csiholnak tüzet. Az eszkimók már a tű zfú ró egyik változatát használják erre a cé lra, A barlangokban talált hamuré tegek tanú sága szefint ő seink500 000 é wel ezelő tt máI ismelté k é S használták a tüZet.

magát, AZ ő slakók szerszámké szleté ben különösen sok a í aeszkóz, alighanem ő skő kori elő deinkis is ké szí tettek fából munkaeszközt. Aflikában 58 000 é ves górbe botokat találtak, egy angliai fa lándzsahegy pedig kb. 250000 é ves. 129.

128. ké p:

Ausztráliai óslakók ké rget metszenek ki egy fából,

hogy pajzsot ké szí tsenek belő le. Többfé le eszkóz is látható náluk: a bal oldalon ülónek egy bumeráng van a derekához tű zve,é s é ppen egy meghajlí tott fatokba foglalt kóbaltával é s egy kő é kkeldolgozik, Társa egy hají tóbotta1 szelelte fel

ké p: Ausztráliai ő slakók kóbalták é lezé seé s

nyé lbeilleszté se közben. Ismerünk lelő helyeket, ahol mé ly bevágások látszanak a sziklafelületen, Nem mások ezek, mint azok a csatomák, ahol a kő balták é leit formálták,

l30. ké p: Az egykolú metsz€ t hottentották csapdás elefántvadászatát ábrázolja. Spanyolországi lelő helyek tanú sága szerint máI tóbb mint 250000 é wel ezelő tt rendszeres volt az elefántvadászat. Kelet-Európában pedig körülbelül 25 000 körül nemcsak vadásztak a mamutra, hanem csontjaiból é s agyaraiból kunyhókat é pí tettek, Ha ú gy adódott, akkor € zeket a nagy testű állatokat süppedő s-mocsaras talajIa hajtották. vannak adatok ara, hogy ezt a vadászati módszert már több mint egymillió é wel ezelő tt a kelet-afrikai elő emberekis alkalmazták.

l32, ké p: A Kalahári sivatagban é lő bennszülött növé nyi rostokat sodor fonallá a combján. Az ausztráliai ő slakók öveiket emberi hajból, í jaik hú rjait állati idegekbő l, a zsinegeket pedig növé nyi rostokból, pé ldául kú szónövé nyek száraiból vagy keskeny csí kokra vágott bő rbő sodorí l tják, Az ő skő koriember minden bizonnyal használta mindezeket az anyagokat, mé gpedig mindig azt, amely é ppen ké zné l volt.

l33. ké p: Fülöp-szigeti ,,é tlap": hú sos levelek, gyümölcs, ké tfé lebé ka, rák é s három lárva, Barlangjaik közelé ben rrrinderre könnyen szert tehetnek. A zöldsé g é s hú s effajta együtte§e kiegyensú lyozottabb é tlend, mint az eszkimóké , akik fő ké nthú st esznek, de elfogyasztják a ré nszarvas gyomrában talált növé nyi pé pet is. Igaz viszont, hogy miné 1 hidegebb az é ghajlat, annál több hú sra van szüksé ge az

embernek.

l3l. ké p: Fókavadász eszkimók Grönlandon. Nincs mé g egy másik né p, amely ennyire tudott volna alkalmazkodni a tenger nyú jtotta felté telekhez. AZ Indiai-óceánon fekvő Andamán-szigetek óslakói vagy a Trizföld törzsei isjóré szt halászatból tartják í enn magukat. De korántsem függnek o1yan mé rté kbena halzsákmánytól, mint az eszkimók, akik a fóka hú sával táplálkomak, szalonnájának zsí rjával fű tenek é s világí tanak, bő ré bő l ruhát, csontjából eszközöket ké szí tenek, sodrott belé vel a kenukat varrják. Európa ő skő korábannincs pé lda hasonló gazdasági szerkezetre. A tengerpartnak azokat a ré szeit, ahol egáltalában é lhettek ilyen é letmódot ű zőnópek, legalább l00 mé ter ví z bolí tja, ajé gkort követő erő solvadás miatt. Franciaország ő skő kori törzsei bizonyára ismerté k a fókát, hiszen rajzokat is kósátett€ k róla, egyelő re azonban egyetlen lelő helyensem találtak fókacsontot.

l04| A ma é !ő termé szetiné pek

1 34. ké p : Afí ikai bennszülö tt vad dimye levé t issza. Az ivóvizet bő rtarályokban vagy bő rtokbahelyezett strucctojásokban trirolják. Sok vadászné p viszont állatbendő t használ erre a é ]ra.

l35. ké p: Az ausztráüai

ő slakók sziklafestmé nyeiken többek között törzsi legendáikat é s dtusaikat örökí tik meg. Mű vé szetük nem segí t hozzá az ő skő kori barlangí estmé nyek megé Ité sé hez,de ké tsé gtelen, hogy e mű vek lé trehozásának nagy jelentő sé gevan e modem kori vadászné pek é leté ben.

l36. ké p: Ausztrfiai óslakó rituális testfesté ssel, Termé Szetes pigmenteket é s szí nezé keketalighanem nagyon ré gtő l fogva használt az ember effajta cé lra, minden

bizonnyal jóval korábban, nint ahogy elké szültek az első barlangfestmé nyek. A tetoválás, a bór bevagdosása nem rituáli§, han€ m e§zté tikai igé nyeket szolgál.

137. ké p: Egy dé l-afrikai sziklafestmé ny, amely alig rokoní tható az ausztráliaiakkal. Gondosan megrajzolt

állatok, különös, fé lig ember, fé lig ragadozó lé nyek, ső t olyan esemé nyek is láthatók,í ajta, amikor a busmanok elhajtják a bantuk marháit. OIeg busmanok egyes sziklarajzokat sajátos,,koreográfiaké nt" é rtelmeztek, ső t eltátlcolták az ábrázolt té mát. Más festmé nyeken a furcsa vadállatok tórzsi mí toszokat é s legendákat idé znek. l38. ké p: Ausztráliai ő slakó kengurutfest az eukaliptuszí a ké rgé re.Az effajta é s a szemé lyes tárgyakon látható festmé nyeket a maguk örömé re ké szí tik. Ne gondoljuk, hogy a vadászné pek látástól vakulásig keserves küzdelmet folytatnak fennmaradásuké rt. A vadászat é s gyű jtógeté s mellett sok idejük maí ad beszelgeté sre, továbbá táncolnak vagy mű vé sziambí cióikat é lik ki. 139. ké p :

Hatalmas absztrakt sziklafestmé try az auszttí Ií ai

Emí lia-szakadé kból. A mű vé szektudatában vannak fontos feladatuknak: a törzsi hagyományokat át kell öIökí teniük egyik nemzedé kő la másikra, megszerezve a szellemek jóindulatát é s az ő sökre emlé kezve. A festé s nyilván örömszerző tevé kenysé g, de nem ez a fó cé l. Különösen ahogy a hagyományokat alkalmazzák : jelek é s jelké pekjelentóse alapvető en e| té r az ábrázolt tárgyaké tól, csak a törzs legöregebb tagjaí ismerik valódi é rtelmüket.

fi gyelemremé ltó, a

Az EMBER ELTER| EDÉ SE

s.

aa

ao

A FoLDoN

Folyamatos törté netet c§ak a hagyományok miatt szokás fejezetekre osztani. Az emberi fejlő dé sis megszaki tatlan folyamat, é s az, hogy a Homo erectust é s elódeit az egyik, a Neander_völgyieket é s a mai embert egy másik fejezetben tárgyaltuk, csak a cé lszerű sé gokán törté nt.

A NEANDER-VÖI;GYI EMBER: A MoUSTIER-I KUtrÚRA EURÓPÁBAN / A Somme-völgyi vagy a

Szajna-vidé ki acheuli kultú rák fejlő dé seaz utolsó interglaciális vé gé nelakadt. Bár e nyí ltszí nilelő helyeknek a ré gé szeti leleteket is tartalmazó ré tegsorai az utolsó eljegesedé s idejé n is vastagodtak, a 19. századi ő skorkutatók az acheulit követő korszak megismeré se é rdeké ben mé gis első sorban a barlangokat fogták vallatóra. A mú lt század közepé re lisztázódott már, hogy a dé lnyugat-franciaországi barlangok ré tegeit ké t jól megkülönböztethető ré szre lehet bontani. Sok barlang kitölté sé nek az alsó ré szé benolyan szilánkiparokat találtak ugyanis, amelyeknek egé szen kezdetleges megmunkálású eszközké szlete fóleg vastag testű kaparókból é s ritkábban valószí nú leg lándzsákhoz használt hegyekbő l állt. A felső bbré tegekben mé gis sokkal nagyobb szám-

ban fordultak elő lepattintott pengé k, csontból é s dí szi

agancsból ké szí tett, gyakran meglepő en gazdagon tett eszközök.

A formai é s technikai különbsé gek nyilvánvalóak voltak,jelentő sé gükmé gis az emberrel való összefüggé sükben kapott hangsú lyt. Hiszen a Neander-völgyi emberek maradványai minden esetben az egyszerú szilánkiparok társaságában kerültek elő , mí g ezeka ké ső bbi,bonyolultabb eszközcsoportok már a modern ember alkotásainak bizonyultak. A Neander-völgyi ember által használt eszközfólesé gek gyű jtő nevüketa Franciaország dé lnyugati ré szé n, Dordogne megyé ben lé vő Le Moustier nevű lelő helyrő l kapták, A 19. században itt volt a barlangkutatás központja. Le Moustier vidé ké telső ké ntLartet é s Christy vizsgá| ta át 1863_ban, é s ké t külön barlangra bukkantak. Ezek a Vé zöre folyó völgyé ben, egymás fölött nyí lnak. A moustier-i kultú ra neve a felső barlangtól származik, é s a franciaországi barlangok alsó ré tegeiben talált, már emlí tett korai leletanyagot fo glalja magába, Az alsó barlangot sokkal ké sóbb tárták fel. Ebbenkerültelő egy elföldelt fiatal Neander-völgyi ember csontváza, mellette moustier-i tí pusú kő eszközökre bukkantak. Kóső bb Európában é s más kontinenseken gyakran találl40

/

Óskő kori lakhelyké nt használt sziklaeresz mai sziiksé gletekh€ z alakitva (St Cirq, Franciaország).

tak hasonló együtteseket. A moustier-i leletanyag miatt vezető dött be a közé pső paleolitikum elnevezé s, hogyí gy különböztessé k meg az idő szakot egyré szt a korábbi szakócák korától, másré szt a ké ső bbi felsőpaleolitikumtól, amelyre a pengé kbő lálló iparok a jellemző ek, A l9. század utolsó é s a 20. első é vtizedeiben a moustier-i kort egysé ges egé sznek tartották, ső t az ő skő kor_ kutatók mé g a leegyszerű sí té sreis hajlottak. Úgy vé lté k ugyanis, hogy a fejletlen Neander-völgyi emberhez termé szetesen a kezdetleges kő szerszámok illenek.

A századfordulóig moustier-i leleteket Európában csaknem mindenütt találtak, majd ké ső bbGörögországban is (ahol egé szen az elmú lt é vekig ú jkő kor elő tti leletek egyáltalában nem kerültek elő ).Moustier-i eszközökkel kizáról'ag Neander-völgyi tí pusú hominidák csontjai kerültek elő .é s ez fordí tva is igaz. Az a né zel, mely szerint a moustier-i ipar egysé ges é s mindenütt használatos volt, í é szben a kezdetleges ásatási technikák, ré szben a szerszámcsoportok tú lzottan leegyszerű sí tettosztályozása mialt alakulhatott ki. A 20. százaő elejé te azonban kiderült, hogy Franciaországban legalább ké t, elkülönithető moustier-ití pusú ipar is lé te_ zett: az egyikben megtalálhatók a kismé retű szí , v alakú szakócák, a másikban viszont nem. E szakócák alapján alkolták meg az acheuli hagyományokkal kevert moustier-i kultú ra fogalmát, holott ezeknek a daraboknak valójában alig van valami közük az igazi acheuli szakócákhoz. A né v tehát fé lrevezető ,mert nem szüksé gszerű a közvetlen kapcsolat e mousüer-i iparfajta é s a megelő ző acheuli között. A II. világháború idejé n, ső t aztkövető en is a kutatók alaposan tanulmányozták Dé lnyugat-Franciaország moustier-i tí pusú kő eszközeit. A korábbiaknál sokkal nagyobb figyelmet forditottak az ásatások során megfigyelhető legapróbb ré tegtani elté ré sekre. Azú j megközelí té simód tette lehető vé ,hogy mind a Somme é s Szajna teraszainak ké ső i ré tegeibő l, mind a barlangokból elő ke_ rült moustier_i leleteket ú jra rendszerezzé k. A moustier-i iparokat nemcsak a szakócák meglé te vagy hiánya különbözteti meg, hanem a korszakra jellemző szilánkok különböző elő állí tási módjais. Az egyszerú bb eljárás az, amikor vé letlenszerű enütik le a szilánkot a magkő rő l, ilyenkor a ké ső bblepattintott szilánkok egyre kisebbek. Ha a szilánkot vá| takozva, hol az egyik, hol a másik oldalról hasí tjuk le ú gy, hogy a következő üté sné l az elő ző leglevált szilánk helyé re ütünk, a magkő elő bb-utóbb kettő senkú pos alakú lesz, mint a korai clactoni ipar szilánkeszközei. Az eljárás hátránya, hogy a pattintgatást vé gző szemé ly nem nagyon tudja befolyásolni a szilánkok mé reté té s alakját.

108| Az ember elterjedé se a földön

141 / Rekonstrukció§

lajz mou§tier-i eszközökrő l, amelyek a bő rrő al hú s elláVolí lá§ára. il| el\ e lándzsahegylé nL szolgáltak, A különálló rajzon elő munkált magkő bő l lepattintottnagy moustier-i szilánk látható,

142 / SZí v alakú moustier-i szakóca,

l43 / Rekonstrukció§ rajz í ogazott moustier-i eszkózókrő l, talánezek voltak az első fú ré szek (balra alul); moustier_i elómunkált magkő (alul), mellette pedig egy korong alakú kő eszkö7-

Az ember elterjedé se aí öldön| t09 A másik eljárást az elő re elké szí tettmagkő módszeré nek vagy levallois-i technikának nevezik. A nem tú l takaré kos megoldás ré vé na szerszámké szí tő megszabhatja a szilánk mé reté té s formáját. A magkövet már egyetlen szilánk elő állitásához is elő kell ké szí teni,itt-ott leütögetni, é s ezt minden további szilánk lepattintása elő tt meg kell ismé telni. A módszemek nemcsak az az elő nye, hogy nagy szilánkokat nyerhetiink, hanem az is, hogy használható mé retű darabok ké szí thető kolyan kis magkövekbő l, amelyeket az elő zómódszerrel már nem lehet tovább pattintani. E ké t eljárás, valamint a szakócák meglé te vagy hiánya alapján a moustier-i iparokat tehát formáik é s technikai sajátságaik alapján is megkülönböztethetjük. Frangois Bordes é s francia kutatótársai ezek segí tsé gé vel bebizonyí tották, hogy a Franciaország dé lnyugati ré szé n található barlangok ré tegsoraiban összesen legalább öt, egymástól elté rő moustier-i változat kerül elő . A legú jabban elvé gzelí statisztikai csoportosí tásaikból pedig egé szen tisztán kirajzolódtak az egyes változatok jellegzetessé gei.

Ké t idő szakrajellemző ka szakócák, az egyik a moustier-i kor vé ge. A La Quina-változat nem a levallois-i eljárással ké szült, é s a feltárt anyagban nagy számban találhatók megmunkált oldalé lű kaparók, né melyikük sajátos formájú . A La Ferrassie-vá| tozatban a hasonló eszközöket elő munkált magkövekból állí tották elő . E ké t ipart a charente-i né ven foglalják egysé gbe, arról a Charentejárásról, ahol La Quina található. Azt a különleges fajtát, amikor a szilánkok több mint 80%-ának csipké zntí az é le, fogazott moustier-inek nevezté k el. A kutatók nem é rtenek egé szen egyet abban, hogy mi voltaz oka aváltozatok kialakulásának. Vajon azidő beli fejlódé snek, az é vszakok váltakozásának, a kórnyezeti hatásoknak köszönhető en jöttek lé tre a különbsé gek, vagy é ppen az elté rő törzsek szokásai mutatkoznak meg bennük. Kezdetben arra gondoltak, hogy az idő rendnek nincs döntő szerepe, ma azonban már látjuk, hogy ré szben a kronológiában keresendő a váIasz. A szakócás moustier-i ipar egyik válfaja pé ldául számos barlangban következetesen a ré tegsorok tetejé n, tehát a ké ső iszakaszban fordul elő .Amikor pedig Bordes ásatásokat vé gzett a Combe Grenal-barlangban, kiderültazis, hogy ugyanolyan kő eszközök kerültek elő né hány egymást követő ré tegben,jóllehet az idő járás idő közben többször v állozoí l, Az eszközcsoportok közótti különbsé geket tehát nem lehet ktzárő lag az é ghajlati viszonyokkal magyarázli. Nem marad tehát más hátra, mint az, hogy a különbsé gek törzsi jellegű ekvoltak, az egyes moustier-i tí pusokat olyan embercsoportok ké szí tetté k,amelyekhagyományai, é s viszonynek mások voltak az öröklött lag elté rő eka munkafolyamatai. A moustier-i eszközökkel együtt elő került emberi maradványok sokasága azt sugallja, hogy .rz egyes csoportokat különböző emberfajták alkották. Mindeddig azonban nem sikeriilt kimutatni ilyen rasszjellegű elté ré -

.seket, hiszen mind Európában, mind É ,szak-Afrikában

csaknem minden Neander-völgyi csontmaradvány a charente-i iparral együtt kerül elő . A Karmel-hegy ké t egymás közelé ben fekvő barlangjában pedig ké t, szemmel láthatólag különböző Neander-völgyi embertí pus lgyanazzal az eszközcsoporttal együtt volt található. A moustier-i idő szakelkülönité se óta alaposan megszaporodott ré gé szeti anyag tanú sága szerint a Neandervölgyi ember szellemi ké pessé geinemcsak magasabbak voltak annál, mint ahogy azt korábban felté telezté k, hanem eszközké szlete isjóval bonyolultabb volt. Továbbá elő munkált magköveket használt már, s ez aze| járás elő , relátást é s ké pzettsé get igé nyelt.

A francia barlangok ásatásain szerzett tapasztalatok szerint a kis lé tszámú moustier-i embercsoportok nemcsak barlangokban é s sziklaereszek alatt laktak, hanem a rövid nyári hónapok idejé n valószí nű lega szabadban is tanyát ütöttek. Feltehető en sohasem derül fé ny teljes tevé kenysé gi körükre, ű gy| átszik azonban, hogy EszakAfrika kedvező klí májú partjaitól fel é szakig, Franciaország é s Anglia hideg é s zord vidé keiig minden té rsé gben jól feltalálták magukat. Ha pedig figyelmen kí vül hagyjuk a viszonylag rendkí vül ritka fogazott eszközöket, a moustier-i iparok összessé gükben arra utalnak, hogy számos elté rő munkatevé kenysé g a specí a\izálí szerszámok szé les választé kát tette szüksé gessé . A charente-i iparban pé ldául több mint tí z változatban van meg az oldalé lé n retusált kaparó, mint egy olyan eszközfajta, amely már a ké ső bbikorszakok felé mutat. A korábbi idő szakoktól elté rő en,számos moustier-i lelő helyen rábukkantak temetkezé sek maradványaira is. A holttestek eltemeté se az egé sz moustier-i korra jellemző volt. Í gy pé ldául semmi ké tsé gsem merülhet fel, hogy a Le Moustier-i alsó barlangban talált ifiú t szándé kosan hantolták el,jóllehet aZ ásatást nem vé gezté kkellő szakszerú sé ggel.A testet a felső ré teg hulladé kaiba ásott seké ly gödörbe fektetté k, é s az elhunyt alighanem ebben a barlangban lakott. Nem lehet eldönteni, hogy a hozzátartozók helyeztek-e mellé kleteket a halott sí rjába, vagy sem, hiszen a csontváz mellett talált kő eszközök é s állatl csontok származhattak a hulladé kré tegbő is.

Biztosabb adatok szólnak sí rmellé kletekrő al francia, országi Corré ze megyé ben lé vő La Chapelle aux Saintsbő l.Itt egy idő sfé rfit fektettek a barlang egykori felszi né be vágott té glalap alakú gödörbe. A koponyája fölött egy szarvasmarha összeilleszkedő lábcsontjai hevertek, ami arra vall, hogy a csontokon rajta lehetett a hú s, amikor a lábat a halott számára vé gső ú travalóul a sí rba helyezté k.

La Ferrassie barlangia szinté n a Dordogne-ban található. sáklaeresze alatt é s elő ttetöbb temetkezé s is elő került, összesen ké t felnő tt é s né gy gyermek, közöttük egy ú jszülött csontváza. A seké ly sí rokat itt is az é ppen akkori települé si szintbe ásták, é s né hányukat a temeté s után ré szben kő lapokkal lefedté k. Biztosra vehető ,hogy a belgiumi Spyben l88ó-ban talált csontvázak szinté n

Az ember elterjedé se aí öldön| 1II temetkezé sek maradványai voltak, bár a ré szletekrő l semmi pontosat nem tudunk. Ezekné l jóval több Neander-völgyi embermaradvány iselő került Európában, de a hajdani sí rok többsé gemegsemmisült az azóta eltelt hosszu idő alatt. Elké pzelhető , hogy sok holttestet egyszerű enhátrahagytak, amikor a halálesetután elköltöztek a barlangból, é s ezek csontmaradványai valamelyik következő korszak települé si ré tegé be kerültek bele. Más világré szekrő l szinté nvannak adatok gondosan vé gzett temeté sekre, esetenké nt mé g a La Ferrassie-hoz hasonló csoportos sí rokra is. A moustier-i korszakotkizárő lag az egyszerű sé gkedvé é í ttárgyaltuk európai jelensé gké nt, ez korántsem jelenti azt, hogy kialakulásának vagy szé tterjedé sé nekEurópa lett volna a központja. Azé rt foglalkoztunk fő ké nt a francia barlangokkal, mert ezeken a lelő helyekengazdag anyag maradt fenn jól követhető ré tegsorokban. A franciaországi leletek változatok szerinti csoportosí tása nem szolgálhat alapul a világ más té rsé geiben talált anyagok rendszerezé sé hez. Európa egé szé t tekintve a charente-i tipusú moustier-i (akárvannak alelő helyein elő munkált magkövek, akár nincsenek) szemmel láthatóan sokkal nagyobb terű etekenelterjedt, mint az acheuli tipusú , amely kontinensünknek fő ké nta nyugati té rsé gé benfordul elő .Európában né hol a korábban emlí tett öt fő csoporton kí vül más változatok is lé teznek, ezek lé trejötté t ré szben az é ppen rendelkezé sre álló nyersanyag sajátosságai határozhaí ták meg. Olaszország né hány moustier-i lelő helyé nekleleteit - az egé szen kis mé retú kavicsokat pé ldául pontininak nevezik. Hasonló jellegű leletekre Gibraltárban is rábukkantak.

MoUSTIER-I LELETEK EI]RÓPÁN KiYtiL / Mous-

- ha a fogalmat tágabban é rtelmezzük - Afrikának a Szaharától é szakra eső té rsé gé benis található, egy ré szük meg sem különböztethető a franciaországi barlangok charente-i iparától. Az afrikai leletekkel együtt jellegzetesen Neander-völgyi embermaradványokat is találtak, pé ldául egy Dzsebel Irhoud nevű helyen fekvő barlangban.Keletebbre, a Ní lus felé , egyre gyakoribb az elő munkált magkövek használata, é s egyre egyszerű bbek az eszközké szletek. Izraeli,libanoni é s szí riai barlangokból szinte tömegesen kerülnek elő a moustier-i tí pusú kő eszközök. A leghí resebb lelő helyekké tsé gtelenül a Karmel-hegy barfontos l langjai: a Tabun é s a Szukhű .Mindkettő bő igen embercsontleletek is szármamak. kő eszközeiket levallois-i-moustier-inek nevezik, amelyre a gondosan megmunkált é s elő munkált magkövek mellett határozottan moustier-i eszközök a jellemző ek, Ezzel az iparral együtt a Szukhú l-barlangban olyan ő sembercsontvázakat találtak, amelyeket,,fejlett" vagy

üer-i tí pusú anyag

144 / Mú vé §zi rckon§trukciós rajz egy Neander-vólgyi családról. Bór§átrukat €gy sziklaele§z alatt verté k fel, az elő té Ibenpedig egy feldolgozásra váró állatbő r van kifeszí tve.

l45 / Fontosabb lelő helyek a Közel-Keleten.

,,nem specializálódott" Neander-völgyieknek neveztek el. Ezek sokkal közelebb állnak a mai emberhez, mint

nyugat-európai kortársaik. A közelben lé vő Tabunbarlangban talált nő csontváza viszont sokkal inkább hasonlí t az átlagos Neander-völgyiekre, jóllehet a ké t barlang eszközei teljesen megegyeznek egymással. A Tabun-barlangból viszont egy olyan ipar is elő került, amelynek jellege határozottan különbözik az elő bb emlitett levallois-i-moustier-itő l. Bizonyosan egyidő sa ké ső i acheulival,é s hasonló ré tegtani helyzetet foglalt el a szí riai Jabrud-barlangban, valamint a libanoni tengerpart lelő helyein. E| ő szörazí hitté k, hogy egyszerú en acheuli leletek. Amikor azonban kiderült, hogy Jabnrdban nincsenek szakócák, önálló iparké ntjabrudinak nevezté k el, Eszközei hasonlí tanak a franciaországi charente-iekre, de nincsenek benne elő munkált magkövek é s gyakoriak az oldalé lükön retusált kaparók. Olykor elő fordulnakgyatra kivitelű szakócák, de jelenlé tük általában nem jellemző . Velük összekapcsolható homini damaradványokra mindeddig nem bukkantak. Moustier-i tí pusú eszközöket más lelő helyekrő is l ismerünk. Egyikük szinté n a Karmel-hegy közelé ben található: ezen a helyen jó állapotban megő rző dött hominidacsontokat é s igen gazdag kő ipart együtt tártak fel. Ha ré szletes tudományos publikáció jelenik majd meg ezekrő la leletekrő l, többet fogunk tudni a té rsé gmoustier-i korszakáról. Vannak gazdag anyagú moustier-i lelő helyek mé g keletebbre is. Irak é szaki vidé ké n a Sanidarbarlangban né hány hominidacsontváz is elő került jellegzetes moustier-i kő eszközökkel együtt. Hasonló iparokat ismerünk Törökországból é s Iránból. Irántól keletre azonban már korántsem vagyunk könnyú helyzetben, ugyanis mé g azt sem tudjuk pontosan, hogy meddig alkalmazható a moustier-i fogalma. Indiában pé ldául a közé pső kő korinak nevezett eszközök ré szben elő munkált magkövekbő lké sziiltek, a helyi

Il2| Az ember

elterjedé se a földön

acheuli hagyományt követve, ké szí té sükidő pontja azonban nem állapí tható meg. _ Tibet hegyeitő l é szakra é s nyugatra, SzovjeGKözé pAzsiában olyan eszközcsoportokat találunk, amelyeket moustier-inek neveznek ugyan, de az európai é s kózelkeleti leletekhez ké pest elé g kezdetlegesek, Üzbegisztánban Tesik Tas né hány ré tegé ben szegé nyes moustier-i kő eszközök kí sé reté benegy nyolcé ves gyermek elí öldelt maradványait is feltárták. Sí rját kő száli kecske szarvcsapjaival vetté k kórül. Azonos tí pusú szerszámokat találtak minden ré tegben, köztük elő munkált magköveket é s esetenké nt oldalé lükön retusált kaparókat. I(í nát nem számí tva, az Indiától keletre eső területek arryagát nehé z é rté kelni, A jelenlegi adatok szerint helyi jellegű iparok lé teztek, ilyen Burmában az aniathi, a szigeteken pedig a patjitani. Ezek a pleisztocé n ké ső szakai szainak idejé n mindvé gig í ennmaradtak, itt lé nyegé ben nem is alakult ki igazi moustier-i ipar. A Kí na lösszel fedett vidé kein talált leletek né melyike rokoní tható a moustier-i formákkal, hiszen olyan szilánkiparok, amelyek használták az elő munkált magköveket is. Nincsenek azonban hosszú ré tegsoros lelő helyek, é s ráadásul elé g kevé s a feltárt anyag. Szibé riában moustier-i fajtájú é s nála ké ső bbieszközök vegyes együtteseit ismerjük, de ezeket mé g nem tudjuk keltezni. Afrikában a szaharától dé lre nem mindenütt követté k a szakócaiparokat olyan eszközegyüttesek, amelyeket az é szakiakhoz hasonlí thatnánk. Közé p-Afrika ő serdeiben a ké ső iacheuli olyan iparban folyl,atódott. amelyben hatalmas, csákányszerű eszközök vannak. A Kalamboví zesé sné talált l ú n. sangói csoport adatai szerint 40 000 körülre datálható, s ez a továbbiakban olyan változattá fejlő dött, amelyben a ,,csákányoknak" már mindké t oldala megmunkált, szinte lándzsahegyekhez hasonlí tanak, Ez az ő sicsoport a pleisztocé n vé gé né s azt követő en további fejlő dé senment keresztül. Afrika keleti é s dé li té rsé geibena ké ső acheulit i követő eszközké szletek enné l hagyományosabb fejlő dé siutat követtek, mé gpedig az elő munkált magkő -technikát. Nem az törté nik tehát, mint Európában vagy a KözelKeleten, ahol megjelennek a pengeiparok, hanem igen hosszú ideig megmarad a szilánkok szerepe, miközben az eszközök fokozatosan kisebbek lesznek. A moustier-i iparok egymáshoz való hasonlósága é s nagy területeken való elterjedé se nem ismeretlen jelensé g számunkra, hiszen hasonlóra már korábban is felfigyel-

tünk, é s ké ső bbis lesz rá pé lda. Az elő zőkorszakban a hosszú ideig egé szen különböző környezeti felté telek között vitágző acheuli csoportok eszközeinek formáia é s technológiája alig té rt el egymástól. A moustier-i iparok ugyanjóval változatosabbak, de mé gis meglepó alapve-

tő hasonlóságuk.

A Karmel-hegyen

talált levallois-i-

moustier-it nem sok minden vá| asztja el Franciaország egyes iparaitól, sem a szí riai jabrudit az é szak-afrikai moustier-itő l. Lehet, hogy a szakócák korában többfé le emberfajta is é lt, a Homo erectustól egé szen a swans-

7r= 'l

146 /

/' :.l ,/*

Me$nunkált oldalé lú jebrudi vakarók (Karmel-hegy). Egykoniak a ké ső i acheuliszerszámokkal,

combe-i emberig, a moustieí -i korszak idejé n azonbaí l az egyes né pessé gcsoportok is jóval közelebb állottak egymáshoz. Aligha ké tsé gesugyan, hogy egyik-másik nyugat-európai Ő sember,mint pé ldául a La Chapelle aux Saints-i idő s fé rfifejletlenebbnek látszik, mint keleteurópai vagy é ppen Karmel-hegyi kortársai, az eszközök azonban mindezeken a területeken nagyon hasonlóakegymáshoz. Azembernek szinte az az é rzé se, hogy sok közük volt egymáshoz. Lehet, hogy a Tesik Tas_i nyolcé ves fiú cska a körülbelül hasonló é letkorú La Quina-i vagy gibraltári pajtásával barátkozott? Az acheuli korszaktól elté róen a moustier-i temetkezósek alapján valamelyest ké pet alkothatunk a társadalom é leté rő l,Hiszen ré gé szetiadatok már nemcsak a tanyahelyek egykori felszí né n hátrahagyott, szé tszóródott csontdarabokból nyerhető k, hanem a termószeti elemektő lvé dett barlangokból. A sí rmellé kletek vizsgála-

lábő l származő á| talános ismeretek mellett a temetkezé sek sok szemé lyes í é szletet is elárulnak. A Karmel_ hegyen bukkantak elő ször olyan leletre, amely ember ember elleni erő szakté telé rőtanú l skodik. Az eglk legteljesebben megmaradt szukhú li csontvázon a medencecsonttól a combnyakig hú zódó sú lyos sé rülé s nyomai láthatók. Gipszlenyomat alapján feltehető , hogy egy kihegyezett fakaró ú tötte a sebet, valószí nű lega Clactonon-Sea-ben talált hegyes husánghoz hasonló. Mivel a csontfelületeken hegesedé snek jele nincs, a sé rült valószinú leg vé rvesztesé g vagy sebfertő zé s következté ben csakhamar meghalt. A sanidari barlangban talált emberek akkor vesztetté k é letüket, amikor egy kisebb földrengé s során a bar_ lang tető zeterájuk omlott. Egyikük keze márjóval ko-

Az ember elterjedé se aí öldönIII3

147 / Neander-völgyi

ember maradványaival egyú tt elókerült jelle8zetes moustier-i eszközök (Karmel-hegy), 148 / Sangói ,,csákányok" Zairé ból. A kelet-afrikai ő siszakócákból 149 /

alakultak ki. A Doldogne folyó, amelynek partján gazdag ő skő kori lelő helyek taláthatók,

I14| Az ember elterjedé se

a

földön

rábban olyan sú lyosan megsé Iült, hogy minden bizonya munkákban. Nyomoré k volta ellené re azonban ő ismegtalálta helyé t a csoportban. Szinté n Sanidarban, az egyik sí r fóldjé ben igen sok pollenszem_ csé t fedeztek fel. Ezek é ppen virágzó növé nyekbő l származtak, é s eszerint a halott mellé virágcsokrot tettek a nyal akadályozta

sí rba.

kannibalizmusra utaló emlé kek is maradtak fenn. A Krapina-barlangban (Zágrábtó1 kissé é szakra) különbözó állatcsontok maradványaival együtt legalább tizenné gy szemé ly ré szben megpörkölő dött, ré szben leltört csontjaira bukkantak, Vajon megbolygatott temetkezé sekrő l, vagypedig hajdani lakoma maradványairól van szó? Krapina önmagában mé g nem bizonyí tja az emberevé st, de további adatok igen, A Rómához köze1 eső Monte Circeo-barlangban egy emberi koponya önmagában hevert a hajdani padozaton, kisebb kóvekkel kórülvé ve, Bázisa alsó ré sze ki volt törve, ami azt jelenti, hogy kiszedté k belő le az agyvelő t.Az elkülöní tetten álló koponya rituális cé lú kannibalizmusra vall, tehát a Neander-vólgyi embernek nem a primitiv voltára. hanem inkább lejlett.é gé re utal. Erdemes szólnunk egy másik jellegzetessé gröl. az állatkoponyák iránti nyilvánvaló tiszteletrő l. Az egyik svájci barlangban rábukkantak több medvekoponyára a feltárást vé gző ré gé szszerint - egy kólapokból rakott taí tóban. A La Manche-csatornában lé vő szigetek egyiké n egy moustier-i lelő helyen né hányorrszarvú koponyából álló együttest találtak. Nehé z elké pzelni, mi lehetett e koponyák gyakorlatijelentő sé ge, miután a hú st é s a velő t már elfogyasztották. Lé tezhetett valamilyen koponyafótisbe vetett hit, de akárcsak más elvont fogalmak eseté ben, ez az ő skő koriszokás sem bizonyí tható sok konkré t lelettel. A moustier-i iparváltozatok eredeté t kutatva, ma mé g aligha tehetünk többet, mint hogy megkí sé reljük meghatározni az ő ketelő állí tóembercsoportokat. Ami Euró-

pát illeti, tudjuk, hogy Afrikához hasonlóan, itt is az acheuli korban fedezté k fel az elő munkált magkő technikát, é s többfé le moustier-i eszköz, különösen a kaparók már a Riss-eljegesedé s alatt, tehát a kózé pső acheuli idejé n használatban voltak. Jó okunk van azt állí tani, hogy legalábbis a moustier-i eszközök egy ré sze ezekbő l az ő sforrásokból alakult ki.Az pedig aligha vonható ké tsé gbe, hogy a Közel-Kelet levallois-imoustier-i ipara ké ső i acheulieredetű . A charente-i változat közvetlen elő djé t márnem ilyen

könnyű meghatározni. Technikailag közel áll a Mindel/ Riss-interglaciális alatti clactonihoz, arra viszont nincs adatunk, hogy az utóbbi ké ső bbiidő szakban is ké szült 150 / Rekonstrukciós rajz: kovamagkő ról, amelyrő pengé ket l pattint8attak le (felül), famegmunkálás során erő seí elhasalált

aurignaci pengé krő 1ké szüit felvé te] (felú 1, jobbra). 15l / Rekonstrukciós rajz korai pé rigord_i eszközökrő l (balra, alul); ké ső pé rigord-i hegyek, pengé k é s kaparók (jobbra, alul),

Al\

l-ü tF/ \d

l| \ ltl4r2rt

Az ember elterjedé se aí öldön| 115 volna. Európában elóg kezdetleges szerszámegyüttesek voltak az utolsó interglaciális vé ge felé , é s bizonyos adatok szerint Né metország területé n akkor mé g fennállt a charente-i tí pusú moustier-i. Egyes változatoknak, pé l-

dául a fogazott moustier-inek valószí nű legsajátságos rendelteté se volt, é s í gy csupán az öt fő csoport valamelyiké nek variációja, Erthetetlen viszont, hogy mié rt hagyták abba a szakócák ké szí té sé t,holott azok a nagy állatok, amelyek feldarabolására használták ő ket,mé g továbbra is a fő é lelemforrások maradtak. A MODERN EMBER: A KÉ SÓl ÓSKÓKOR EURÓPÁBAN / A hominidák korszeni osztályozása szorosra zárta a fejlő dé siközt a Neander-völgyi é s a modern ember között. A különbsé geket ma már csak a fajon belüli - alfaji - elté ré seknek tartják, é s valószí nű ,hogy kettő iú k kózös ő sea swanscombe-i é s a steinheimi hominidák köré ben keresendő . Jelenleg nem ismeretesek olyan idő rendi adatok,amelyek szerint e ké t alfaj valamely területen egymással egy idő benis é lt volna. Semmi sem bizonyí tia azt, hogy a modern ember a Neander-völgyiné l korábbi ré tegben is elő került volna. Aligha vonható viszont ké tsé gbeaz, hogy a kelet-európai é s közel-keleti, mé g kevé ssé specializálódott tí pusok egy idő bené ltek nyugati, fejlettebb rokonaikkal. A nyugat-európai barlangok ré tegsorainak idő rendje tisztázottnak tű nt.A Neander-völgyi emberek moustier-i iparait hirtelen felváltotta valami teljesen más. Ez a más nemcsak a pengetechnológiát é s a csonteszk öző k használatát jelentette, hanem lelvetette azt a ké rdé stis: ezek ké szí tő i vajon mára Homo sapiensek, vagy ahogy legú jabban nevezik ő ket,a Homo sapiens sapiensek vol-

tak-e.

bizonyos fokig rejté ly Az ő skő korkutatőszámára k

ffi

ffi

volt korábban az, hogy az ő semberek egyikí ajtáj át hirtelen egy másik emberfajta váltotta fel. Fel kellett ugyanis

W

Iiil rM vR K€

egyik átfejlő dött a másikba, hiszen ehhez a folyamathoz szemmel láthatólag nem állott rendelkezé sre elé g idő . Egy másik feltevé s ú gy szólt, hogy a Neander-völgyi ember ki is halhatott, mert nem tudott alkalmazkodni a

rffi

hagyniuk azzal az eí edeí i elmé lettel, mely szeí int az

megváltozott idő járási felté telekhez. Ma viszont már tudjuk, hogy Franciaországban legalább ké t hideg korszakot nagy alkalmazkodóké pessé ggel vé szeltek át. Egy harmadik 1ehető sé gnekkí nálkozott, hogy a ké t emberti pus összekeveredett, ennek során a fejlettebb sajátságok dominánssá váltak, é s í gy a Neander-völgyinek tartott testi sajátosságok lassan eltű ntek.Egy további változat szertnt az é leterő sé s eszközökkel jobban felszerelt Homo sapiens egyszerű enfölé be kerekedett a Neandervölgyieknek, é s igazi ő skő korimegoldás| - legyózte ő ket.

Századunk elejé re nagyjából már kialakult a franciaországi barlangi ré tegsoroknak a ma is használatos idő rendje. Sok franciaországi, é szakspanyo1, né metországi,

116| Az ember elterjedé se aföldön

belgiumi é s angliai barlang kiváló ré tegző dé sebizonyí tja, hogy a moustier-i szilánkiparokat a ké ső i ő skő kor pengeiparai követté k. 1912-ben Breuil abbé , a modern ő skő korkutatásmegteremtő je, közzé tette hí res tanulmányát a ké ső ő i skő kor belső idő rendi í elosztásáról. Az egyes korszakok számára adott elnevezé sei a következő negyedszázadrais é rvé nyben maradtak, é s alkalmazták ő ketNyugat-Európán kí vüli, távoli területekre is. [H. Breuil l923-ban é s 1944-ben ké t külón tanulmányban foglalkozott a magyarországi ő skő korké rdé seive1 is.] Breuil abbé a ké ső óskő i kor három fó korszakát külónböZtette meg (aurignaci, solutré i é s magdalé ni kultÚráknak nevezve óket). Bizonyos sajátságaik kózösek, é s mindegyik, mé g a legkorábbi is, a modern ember alkotása volt. A kő feldolgozás már nem a szilánkokon, hanem a lepattintott pengé ken alapult. Mindhárom korszakban agancsból ós csontból is sokfé le szerszám ké szült. Csoportjaik többsé ge, fő leg Nyugat-Európában, már halározott mű vé szitevé kenysé getis kifejtett, amikor szemé lyes használati tárgyait vagy a barlangok falait dí sZí tette.

A legkorábbi idő szakot Breuil az Aurignac falu me1letti barlangról nevezte el (Toulouse mellett Dé lnyugatFranciaországban), Lartet már 1860-ban vé gzett benne ásatásokat. l9l2-ben megállapí tották, hogy települé si

l52 / Solutré i babé rlevé l alakú hegyrő lké §zí tett 8ipszmásolat, hossza 33 cm, E gyönyöIű eszközök mindké t oldalát gondosan megmunkálták. 153 /

Ausztráliai ő slakóa bal kezé ben tartott lándzsahají tóba illeszti a lándzsát, igy megnő velve a hajitóerő t,

154 /

Magdalé ni szakás szigonyok, amelyekkel alighanem halakat lo8tak. Effajta eszközóket elő ször a magdalé ni korban ké szitettek.

szintjei megszakadás né lkül követik egymást. Breuil szakaszt alsót, közé pső t é s felső t-

ezek alapján három állapí tott meg.

Az alsó ré teg korai szakasza mé g sok közös vonást mutat a moustier-ive1, amelyet lelváltott. Az eszközök jó ré sze szilánkból ké szült, é s né melyikük meg sem kú lönböztethető a korábbiaktól. A többsóg azonban már a penge, s a magas hátú pengé k, a finom árvé ső ké s az egyik vé gükón retusált kaparók a ké ső ői skő korhoz kapcsolják ezt a korai aurignaci szakaszt. Egyé rtelmű en bebizonyosodott, hogy csontból é s agancsból kialakí tott hegyeket é s árakat is használtak e korban. Századunk első é vtizedeiben lehetsé gesnek tartották, hogy a Breuil-fé le korai vagy alsó aurignaci olyan lé nyeges szálakkal kapcsolódik a ké sei moustier-ihez - fő leg az acheuli hagyományokat ő rzőfajtájához -, hogy akár

Az ember elterjedé se aí ötdön| 1I'| l)

l

i /

közvetlenül Származhatott abból. Ezt a felfogást Breuil számos francia munkatársa is osztottá. Noha lehettek tipológiai é rvek, amelyek ezt a feltevé st támogatták, a Combe Capelle-barlangban feltárt Homo sapienstemetkezé s felfedezé se nyomán e né zetet el kellett utasitani, Ez mindeddig az egyetlen ember, amelyet korai aurignaci ré tegben találtak, é s testi tulajdonságai teljessé ggel különböznek a franciaországi Neander-völgyieké tő l.

Breuil következő szakasza

-

a közé pső aurignaci-

több szempontból különbözik a koraitól, jóllehet azt tekintik közvetlen elő zmé nyé nek.Barlangi ré tegei gyakoribbak é s vastagabbak; tehát ez idő tájt nagyobb lehetett a né pessé g száma. Másodszor, ez gazdagabb ipar, é s ti pusai alig emlé keztetnek a korábbi szakaszé ra. Amagas hátú pengé k szerepé t a lapos sí kban retusált, nagy pé ldányok vetté k át, sokszor az egyik vé güket is megmunkálták, hogy kaparóké nt használhassák. Különösen jellem-

ző ka vastag kovaszeletbő l kialakí tott magas kaparók. Vannak mé g sajátos külsejű , lapos csonthegyek, alsó vé güket behasí tották a nyé l számára. Franciaországban a közé pső aurignacikorszaknak egyé bké nt legalább öt fejlő dé si szakaszát lehetett megkülönböztetni. i Breuil felső szakasza a ké ső aurignaci - meglepő módon több kapcsolatot mutat az alsóval, mint a közé pső vel, annakellené re, hogy a feltevé sek szerint azutóbbi-

ból fejlő dött ki. Akárcsak az alsóból, innen is kerültek elő magashátú pengé k (bár már sokkal kidolgozottabbak), bő venvannak retusált vé gú kaparók, árvé ső ké s ferdé n levágott aljú csonthegyek. Logikusnak látszik, hogy az alsó é s a felső aurignaci alkotott igazi fejlő dé sisort, mí g a közé pső , mely alig hasonlí t bármelyikhez, talán kivülrő l hatolt be közé jú k. Ebbő l kiindulvav állalkozí ak arra a kutatók, hogy átkereszteljé k Breuil három szakaszát. Az alsót é s a felső t pé rigord-inak nevezté k el [a dé lnyugaton, Guienne-ben található Pé rigord után], é s az aurignaci nevet csak a köZé pső re tartották fenn. Hosszú ideig azonban nehé z volt megtalálni a pé rigord-i ké t szakasza közötti összekötő szálakat, mivel a hármas ré tegző dé s-sor- alsó pé rigord-i-aurignaci felső pé rigord-i-volt a leggyakoribb. Azutóbbi é vekben finomabb módszerekkel vé gzett ásatások során nemcsak közbülső , rövidebb pé rigord-i települé sszinteket figyeltek meg, hanem azt is bebizonyí tották, hogy a pé rigord-i é s aurignaci iparok nagyjából egyidő sek voltak, é s leleteik az egyes barlangi ré tegsorokban váltakozva, hol alul, hol a másik fölött helyezkedtek el. i rigord-i leletekkel együtt Az aurignaci é s a ké ső pé elő fordulóemberi maradványokat a cró-magnoni né vvel foglalják össze. A franciaországi Les Eyzies nevű faluban található sziklafülké t Lartet tárta fel l860-ban. A crö-magnoniak magas termetű emberekvoltak, erő s vé gtagokkal é s szé les arccal. Bizonyos kivé telektő leltekintve, alighanem ő kké szí tetté ka ké ső ő i skő korlegtöbb eszközegyiittesé t, legalábbis Nyugat-Európában é s feltehető en Eszak-Afrika bizonyos té rsé geiben, A Combe Capelle-ben feltárt ember azonban nem ez a tí pus, sokkal közelebb áll azokhoz a keskenyebb arcú fajtákhoz, akik a kelet-európai ké ső ői skő korbané ltek. A legalább nyolc rövidebb szakaszra tagolható pé rigord-i korszak utolsó ré tege után egy rövid idő szak köi rivetkezett: a solutré i, Emlé kei ré tegtanilag a ké ső pé gord-i fölött helyezkednek el, é s bizonyos eszkóztí pusok nagyon hasonlóak a ké t korban, A különbsé g az, hogy a solutré i idő szakkezdeté n a kis babé rlevé l alakú szilánkok egé sz felületé t pattintgatással munkálták meg. Elő ször csak a levé lhegy alját é s hegyé t alakí tották í gy, ké sóbb azonban a retusálás kiterjedt elő ször az egyik, majd vé gül mindké t oldal teljes felületé re. A módszer különöi sen a né metországi é s csehszlovákiai ké ső moustier-i hegyek kidolgozására emlé keztet, a solutré i eszközök azonban általábanvé konyabbak, finomabbanmegmunkáltak. A solutré i közé pső szakaszában a mindké t oldalon megmunkált szilánkokból gyönyörű , levé l formájú pengé k vagy hegyek lettek. Egy ré szük keskeny, fű zfalevé l alakú , más ré szük szé lesebb, babé rlevé l alakú , az utóbbiak hossza né ha mé g a 35 cm-t is elé ri. A legszebbek finom A nagyobb darabok kovakő fé lé bő l, csertbő l ké szültek. pedig olyan magkő eszközök, amelyek alapanyagát lemezes hasadású nagy tömbökbő l hasí tották le.

I18| Az ember elterjedé se

a

/ötdön

155 /

A francia Rivié rán feltárt kettós temetkezé s, az aurignaci korból való nő é s fiatal fé rfi csontvázával. A né gy sor kagyló hajdalr az

itú

§apkáját dí szí thette, a nő karján karperec

maradványai láthatók. l56 / Kagylókból, halcsigolyákból é s csont sortagoló gyöngyökbő l fű zött nyaklánc rekonstrukciós rajza. Az eredetit a francia Rivié ra eglk barlangjában sirmellé kletké nt találták meg.

l57 / A ké §ói ő §kő koIi sí Iban a rengeteg gyöngy egykor ruhát, sapkát dí szí thetett (Szungir, szovjetunió). l58

Három solutré i szakasz különí thető el, Az alsóban az eszközöknekcsak az egyik oldalát retusálták, a közé pső ben ké szültek magas fokú retuské szsé ggel a remek babé rlevé lhegyek, a felső benpedig már a fű zfalevé l formájú hegyek vannak többsé gben, amelyekhez kismé retű ,az egyik oldalukon kivállasodó hegyek járulnak. Ez utóbbiak nyakré szé tfinom nyomóretussal alakí tották ki. (A módszer Egyiptomban a dinasztiák korát megelő ző idő szakban bukkant fel ú jra.) A kifinomult szilánkolástól eltekintve, a solutré i leletek nem nagyon különbözrck az elő ző a, pé dgord-i idő szakból í ennmaradtaktól. Igaz viszont, hogy a hasonló eszköztí pusok aránya elté r a ké t korban. A ké ső ői skő kor utolsó franciaorszá gi szakaszát magdalé ninak hí vjuk. Alighanem ezt ismerjük a legjobban, é s ké pzeletünkben ez idé zi fel az ő skő kori barlanglakó ember alakját. Kovakő ipara nem volt tú lságosan gazdag, é s fennmaradtak benne a korábbi, fő legpé rigord-i formák is. Sajátos jellegé t inkább a csontból é s agancsból ké szitett szerszámok adják, amelyek jó ré szé tbevé sett mintákkal dí szí tetté k. A magdalé ni kultú ra eredeté t nem nagyon ismerjük. Semmi köze sincs a solutré ihez, valószí nú bb, hogy a ké ső ipé rigord-i kultú ra valamelyik v áltozatábő l származ-

/

AZ egyik §zibé riai lelő helyen talált kisc§ontfigura három né zetben. Kámzsás kabátja nagyon hasonlí t a mai eszkimók öltözé ké re.

tatható. Hat belső fejlő dé si, tehát idő rendi fokozatát ismerté k eddig lel. nagyré szt a csont_- é s agancseszközök foí mai változataira támaszkodva. Uj eszközök is meg| elentek: a lándzsahají tók (az ausztráliai ő slakók é s az eszkimók ezt a tí pust mind a mai napig használják), valamint a szakás szigonyok (harpunák) é s lándzsahegyek. Maradtak fenn finoman kidolgozott csonttű kis. Ez az jelent eszkő zfajta elóször a solutré i ké ső szakaszában i meg, de akkor mé g kevé ssé terjedt el.

Franciaországban a ké ső i ő skő kor - a teljes emberi fejlő dé shosszú é v százezredeihez hasonlí tva - csak rövid

ideig tartott, körülbelül 25000 é vig, azaz körülbelül

000-tő laz utolsó eljegesedé s vé gé ig,10 000-ig. feltóteleket tekintve, valószí nű legnem voltaklé nyeges különbsé gek a moustier-i é s a rákövetkező ké sőői skő kor között (az elő bbi, mint tudjuk, az utolsó eljegesedé s korai szakaszaira, az utóbbi a ké t vé gső szakaszára esett). A ké t korban é lt embercsoportoknak ké t hideg idő szakkal kellett megkiizdeniük. E csoportok vadászatból tartották fennmagukat, de a ké ső ő i skő korban alighanem inkább a csordákban é s csapatokban é lő állatokra a szaryasmarha vad ő sé re,lovakra, a bölé nyekre é s ré nszarvasra - vadásztak, mint elefántokra é s orrszarvú akra. Kelet-Európában azonban nem ez volt a jellemző . A ré gé szeti leletek tanú sága szerint a ké ső ői skő korban halásztak is: fennmaradtak szakás hegyek vagy szigonyok, mű vé sziábrázolások, valamint a telephelyek hulladé kában halcsontok (olykor belő lük ké szüit nyakláncok). A moustier-i korból ismerünk olyan nyí lt35

A környezeti

Az ember elterjedé se a í öldönIl19

-.,} :.:,\

szí ni tanyahelyeket, ahol a rövid nyári idő szakban é ltek.

Az is feltehetó, hogy

egyes barlangokban sátrakat állí . tottak fel, í gy vé dekezve a hideg ellen. A ké ső ő i skő korbóljóval több temetkezé st ismerünk, mint az elő ző korszakból, Ezek nemcsak a temeté si szokásokról tájé koztatnak, hanem a korban viselt ruhákról é s é kszerekrő (az l utóbbiak nagy számban maradtak fenn a sí rokban). A kor számos sí rjának tanú sága szerint a holttestet vagy a sí rgödröt vörös okkerrel szórták be. A holttestek helyzete különböző : né melyek a hátukon fekszenek, mások zsugorí tott tartásban, mintha erő sen összekötözté k volna ő ket,amiké ppen pé ldául a perui inka kori sí rokban. Az egyik háton fekvő helyzetben fel-

tárt csontváz combcsontjai fordí tva helyezkedtek el, vagyis a csontokat akkor temetté k el é s szórták be vörös festé kkel, amikor a te§t lágyré szei már elenyé sztek. Az

é kszerké nt szolgáló gyöngyöket különfé le állatfogakból, halcsigolyákból é s csontból, a különlé le csüngő ket többnyire csontból faragták. Franciaország dé li ré szé n egy Menton melletti barlangban egy nő é s egy fiatal fé rfi együtt eltemetett csontvázára bukkantak. A fiú koponyájfua tapadt né gy sor kagyló eredetileg nyilván a sapkáját dí szí tette. Társa karján a karperec ugyanolyan kagylóból ké szült. Egy közeli barlangban fé rfi csontvázát táí ták fel, a mellette elhelyezett nyakláncot szarvas átfú rt szemfogaiból, halcsigolyákból é s csontcsüngő k-

{

I

ti 1-

a\ I

t" 1

l

| 20| Az ember elterjedé se a földön

bő lállí tották össze annak idejé n. A Moszkva melletti Szungirban feltárt sí rok további felvilágosí tással szolgáltak a ruházkodásról. Az egyik felnő tt sí rjábangyöngyökkel é s a sarki róka átí ú rt fogaival dí szí tettpré m felső ruhaé s nadrág nyomaira bukkantak. A lelő helyen elő került ké t kisfiú sí rja, benne hasonló dí szek, valamint elefántcsont gallé rkapcsok. Mindké t fiú mellett egy-egy mamutagyarból faragott hosszú lándzsa hevert. Ruházatra vonatkozó további adatokat a lakóhelyek leletei é s a barlangfestmé nyek nyú jtanak. Egy Szibé riában talált kis szobrocska tanú sága szerint az akkor é lő k nadrágot é s csuklyás rövid köpenyt viseltek. Az utóbbiak nagyon hasonlí tanak az eszkimók párkájára. Az egyik franciaországi lelő hely magdalé nikorú ré tegé bő l elő került kis szobrocskára festett pré mkabáton söté tebb l szitett gallé rt. szí nnel jelezté k a másí ajta sző rmé bő ké

Egymásikfranciaországi, magdalé ni korú teleprő lruhát kiné zetű fé rfiakat é s nő ketábrázoló dombormű vet ismerünk, A franciaországi ké ső ői skő korvázlatos áttekinté sekor kevé s szó esett az eredetrő l vagy az Európa más té r-

é s sapkát viselő , groteszk

l59 / Mú vé §zi rekonstrukció a dé lorosz sikságon feltárt, i skő kori mamutcsontokból é s agyarakból í akott ké ső ő kunyhóról.

sé geiben a moustier-i korszak után kialakult iparokról, A most röviden ismertetett rendszer azonban - apróbb helyi elté ré sekkel- Európában majd mindenütt é rvé -

nyes, é s hasonló fejlő dé sjeleifigyelhető k meg a csatlakozó té rsé gekben is. Európát mé gis ké t elté rő zónára lehet osztani: keletire é s nyugatira. Franciaországon kí viil egyelő re nincs adat a pé rigord-i

korai szakaszának elő fordulására. Az aurignaci idő szakot viszont, pé ldául Né metországban, Ausztriában é s Csehszlovákiában gazdag leletek ké pviselik. Aurignaci eszközök nem terjedtek azonban tovább keletre, a Balkánon pedig nem tú lságosan jellegzetei sek, ha egyáltalán vannak. A pé rigord-i ké ső szakaszai jóval kisebb területre korlátozódtak, mint aZ aurignaci. Belgiumban, Né metországban é s Spanyolország egyes vidé kein ki lehetett ő ketmutatni, é s talán

belő lük alakultakki azok a helyi itáliai iparok is,

Az ember elterjedé se aí öldönII21 amelyek az utolsó eljegesedé s vé gé igelszigetelten fejlő dtek. A solutré i kultú ra az elő bbiekné lis kisebb területen honosodott meg. Mindmáig nem tudjuk pontosan, hogyan jött lé tre, mindenesetre ké t származási vonalat is gyaní thatunk. Az egyiket Dé lnyugat-Franciaországban Charente vagy a Dordogne vidé ké rő l,a másikat KeletFranciaországban a Rhóne alsó folyásának völgyé bő l vezethetjük le. A solutré i kultú ra ké ső változatai i megjelentek ugyan Dé l-Spanyolországban vagy elszórtan Belgiumban é s Angliában, de vé gül is a solutré i ipar szemmel láthatóan Franciaország mai határain belül voltjel_ legzetes.

Franciaországban alakulhatott ki a magdalé ni ipar is, ké ső i fejlő dé szakaszaibanjutott si tú l a határain. Erre utaló leleteket Spanyol országban, Angliában, Né _ metországban, Ausztriában, Csehszlovákiában é s valószí nű legLengyelországban találtak. A Né metországgal határos svájci vidé keken is elő fordulnak, de Itáliában eddig sem magdalé ni, sem solutré i iparokra nem bukkantak. é s csak

Bükkben lé vő Szeleta-barlang után szeletainak nevezik ő ket- ké ső bbkevert iparrá alakultak, amelyben vannak a

ké sei moustier-ire jellemző ké toldalas megmunkálású dara-

bok é s már ké ső ő i skő korití pusú kő eszközök is, pé ldárrl pé rigord-i magas hátú pengé k, valamint az auignacihoz köthető sajátságok is. Egyelő renem tudjuk, hogy vajon ezekbő l a kevert, szeletai tí pusú iparokból jöttek-e lé tre a kelet-európai ké ső ő i skő kor eszközegyüttesei, mindenesetre sokió okunk van ennek felté telezé sé re, Tipológiai szempontból a kelet-európai ké ső ői skő kor sok közös vonást mutat a nyugatival, kiváltké pp a pé rigord,ival. A hasonlóságot hangsú lyozza a keleti iparok elnevezé se - keleti gravette-i -, amelyet a franciaországi La Gravette nevű ,jellegzetesen korai felső pé ri-

gord-i leletekkel szolgáló lelő helytő 1kölcsönöztek. Mindké t anyagban megtalálhatók a magas hátú pen-

gé k, a felső vé gükön meredeken retusált é lű kaparók é s

a különfé le árvé ső k.Elté rő kazonban az elő fordulási arányok, é s mindké t területen vannak olyan szerszámok is, amelyek a másikon viszont hiányoznak.

Jóllehet az eszkő zegyüttesek hasonlí tanak egymásra, az é letfelté teleké s a lé tfenntartási mód erő senkiilönbózik. orosz sí kságon volt, de nyugat felé kiterjedt egé szen A keleti sí kságokon nincsenek barlangok, a telephelyek teCsehszlovákiáig. A fejlő dé selté rt a nyugat_európai terühát a szabadban voltak, fő lega folyópartokon. A jé gkor leteké tő l.A jellegzetes eszközké szletek olyan alapra veutolsó, hideg szakaszában nyilvánvalóan kevé s volt a fa, é s zethetók üssza, amely különbözött csak nehezen lehetett §zert tenni egy-egy megfelelő mé retű é s nyilvánvalóan független volt a legtöbb nyugati ké ső kultú i rától, jelesen darabra. A fa é pí tő anyagotbizonyos fokig pótolni tudták a solutré itól é s a korai magdalé nitő l. az é lelemül szolgáló mamutok csontjával é s agyarával. Ezek azű gylevezett ké ső ő i skő kori iparok mind keleA mamutok valószí nú leg nagy csordákban vándorolten, mind nyugaton a moustier-i valamilyen csoportjára tak a hatalmas sí kságokon, nagy távolságokat bejárva. vagy csoportjaira vezethető k vissza. Keleten, ahol a heA keleti vadászok legfő bbtáplálé ka a mamuthú s volt, é s lyi moustier_i fő ké ntcharente-i tí pus volt, a ké ső i idő - ennek megfelelő en szé p számmal ejtetté k el ő ket. Csontjaikból é s agyaraikból alkották meg a lakóhelyek szerkeszakban kezdté k ké t oldalon megmunkálni a levé l alakú hegyeket, ezek jóllehet kezdetlegesebbek - bí zonyos zeti vázát, a nagyobb csontokból, koponyából, hosszú szempontból a nyugati solutré i változatokkal rokoní tcsontokból é s a lapockákból emelve a falakat é s a hoszhatók. A ké toldalasan retusált moustier-i eszközök - a szú , görbe agyarakból aZ í Velt tető t.Avázalaní ánva| ő szí nű legtő zeggel vagy bő rökkel borí tották be. Az effaj ta 160 / Ateri eszközók É szak_Afrikából, házak áIlalában csak a ké ső ő i skő korrajellemző ek, elő ször nagyré szt hasonló formában é s szerkezettel mé g-

A ké ső i ő skő kor keleti zónájának központja a dé l-

is a moustier-i korszakban é pültek.

Attol hozzájú haí tak fához, ott könnyebb szerkezetű é pí tmé nyek- alighanem nyári, egyszerű vázra feszí lelt

bő rsátrak - maradványai is elő kerülnek. Mind a mamutcsontokból, mind a fából emelt kunyhókban voltak tű zhelyek,ső tné melyiket több helyisé gre osztották. A keleti gravette-i kultú ra eszközké szlete é s gazdasági rendje nem sokat változott az utolsó eljegesedé s vé gső szakaszában, ugyanakkor nyugaton már a solutré i é s a magdalé ni ipar virágzott. A keleti gravette-i korai szakaszaiban é lt emberek keskenyarcú ak é s keskeny fejú ekvoltak, é s í gy sokkal közelebb állnak a Combe Capelle-i, mint a ké ső bbicrómagnoni emberhez. Ezt abriinni tipusnak nevezett keskeny fejű fajtát különösen a keleti gravette-i korai szakaszaiban lehet határozottan elkülöní teni, ké ső bbazonban már nehezebb megkülönböztetni a cró-magnonitól.

I22| Az ember elterjedé se a földön A KESóI óSKő KoREURóPÁN rí vÜt- 7lurópá-

elő renemolyan egyé rtelmű ,mint azt az elő bbelmondotgondolhatnánk. A ké ső ő i skő koreszköztí pusaitakból tehát ké t különfé le hagyomány i skő korban ban a ké ső ő megelő zókora kö zvetlen nak ugyanis nemcsak jóllehet elő dei a vá| í ozatai ugyanannak a moustier-inek é lt, s hanem számí thatunk tí pusai lehettek, szak, a moustier-i maga ú tján haa voltak, bizonyos é rtelemben mindkettő egykorú is, mint a ké ső acheulivel elő futáraikra olyan ő si zónákban csak az é rintkezé si ladt. A ké t terület között é s Afrihelyzet a Kö zel-Keleten ez a iparok. Legalábbis ö nA ké ső ő i skő korban kapcsolatok. valamelyes voltak té rsé gé ben. ka é szaki utóbbi negyaz le a Kö zé p-Keleten, fejlő dé s zajlott álló A Tabunból é s mé g legalább ké t másik közel-keleti ven é vben bő sé gbenelő került leletanyag tanú sága szetartanak ugyanis olyan ,,penge é s árlelő helyrő számon l rint. A barlangokban, fő lega Karmel-hegyen folytatott vé ső "iparokat, amelyek többé -kevé sbé megfelelnek a ásatások során ennek a moustier-it követő korai fejlő pé rigord-i korai szakaszaiban használatos tí pusoknak, dé snek sok ré szleté t sikerrel tisztázták, ső tabban is seé s ráadásul mé g magas hátú pengé k is találhatók bengí tsé günkrelehetnek, hogy az Európában a moustier-i nük. Ezeket a formailag ké ső iő skő korivagy elő -aurihatárán lezajlott folyamatokorszak é s a ké ső i ő skő kor gnaci iparokat a ké ső i acheulivalegykoru ré tegekben kat megvilágí t§ák, találták. Amennyiben a helyi levallois-moustier-i kelteA Karmel-hegyi Tabun-barlang tartalmazza a | egkozé se 52 000 é s 42 000 között lehet, akkor ezek a leletek rábbi leleteket. Gazdag ké ső i acheulieszközöket tártak jellegzetes legalább olyan ré giek, mint a franciaországi moustier-i. szakócákitt í el, elő munkált magkövekkel é s is az A közé pső é s ké ső iő skő kor közöttiátmenet ugyankal. Hozzá hasonlóan a környé k más barlangjaiban problé ma, mint amilyennel a Neander-völgyi é s a olyan a levallois-i-mousacheuli é s a vele egyidő sjabrudiipart modern ember közötti váltásnál találjuk szembe magunkö vetté k. fokozatai tier-i egymásra települt fejlő dé si kat. Az ő skő korkutatókgyakran a tú lzott egyszerű sí té sré már olyan az el-Wad barlangia, A csoport harmadik a dolgukat, inkább kevesebbet sel tetté k bonyolultabbá ké ső ő i skő a amelyek átvezetnek is tartalmazott, tegeket Holott nem egyszeri átmenetsokat, keresnek, mint tú l emlé keztetnek alig eszkö zfajtái legjellemző bb korba, bár i skő korgyökerei mé lyebbre nyú lrő lvan szó. A ké ső ő a korábbi levallois-i-moustier-ire, é s í gy nem alakulhat, nak, mint a moustier-i idő szak, A jellegzetes technológia tak ki azokból közvetlenül. Más lelő helyeken vé gzett é s eszköztí pusok már ő sré genismertek voltak, de az további ásatások anyagából kiderült, hogy valójában ügyes mesteremberek csak akkor kezdtek effajta eszkövastag települé si ré tegek keletkeztek a levallois-i-mousi skő kor zóket elő állí tani,amikor arra megé rtek a felté telek é s tier-i é s a levantei aurignacinak nevezett ké ső ő lé trejöttek a szüksé gletek, függetlenül azidő ponttól é s az idő szakai között. E zek az átmeneí iré tegek különösenjól emberfajtáktól. Ez az állapoí Afrika é s a Távol-Kelet megfigyelhető k voltak a Bejrú t közelé ben lé vő Ksar egyes té rsé geibenjól megfigyelhető , ahol számos esetben 'Akil nevű sziklafülké ben. 18 mé ter vastag, ré gé szeti lelepontosan a modern ember hosszú ideig megelé gedett olyan kóipaerre aZ teket tartalmazó ré tegsorából4,5 mé ter is, amelyek európai szemmel né zve már nagyon rokkal átmeneti idő reesik. tú lhaladottnak tarthatók. kevert eszkö zké szlet Ezekben az átmeneti ré tegekben pattintott a Szaharától é szakra mé g akkor is mousAfrikában magkö vekbő l halmozódott fel: elő munkált ké szí tettek, amikor velük egy idő bena eszkö zö ket tier-i is találhatók, eszkö zö k i skő kori szilánkok mellett ké ső ő megjelentek a ké söi ő skő koriiparok. már lengerparton é s árvé ső k. é lű kaparók retusált a felső vé gükö n fő leg Ezt a helyi szárazföldi moustier-it, amelyet aterinak neAmint a ré tegek során felfelé haladunk, a kevert eszközjelleget öltenek, vezünk, a szilánkok é s az elő munkált magkövek jellemegyüttesek egyre inkább ké ső i ő skő kori zik, de kialakí tott olyan ké toldalt retusált szerszámokat é s a szilánkok száma csökken. Sajnos, a hosszú ré tegsori is, mint amilyeneket a kelet-európai ké ső moustier-iból ban ké t szakadás is van. Az egyik a levallois-i-moustier-i ismerünk, továbbá sajátos nyeles hegyeket. Az adatokat é s az átmeneti-kevert ipar között, a másik ez utóbbi é s a 30 000é s 27 000 közé keltezik, egy olyan korszakra tehát, levantei aurignaci között. Egyelő re nem tisztázható, amikor márjócskán bennejárunk a franciaországi ké ső i hogy az átmenetikevert ipar helyben fejlő dött-e át a leő skő korban,é s amikor már a 28 000 körüli levantei auvantei aurignaciba, va1y ez utóbbi máshonnan kószen rignaci ipar Ksar 'Akilban is kifejlett állapotban volt. é rkezett ide. Aligha ké telkedhetünk azonban abban, Kürenaika partján található a Haua Fteah-barlang, hogy a levallois-i-moustier-i átfejlő dé seaz álmeneti, i skő kori ahol a levallois-i-moustier-i ré tegeit egy ké ső ő kevert iparba valóban lezajlott itt. hátú pengé k, magas kö vette. Vannak benne ipar, a dabbi a Kö valamint Az Európa keleti é s nyugati zónájából, Ezek korszaka kaparók é s árvé ső k. é lezett felső vé gükö n bizonyos szerint zel-Keletrő lszármazó leletek tanú sága után viszont már az é szak-afrí kai, jé gkor utáni fejlő dé s helyi változatoktól eltekintve, mindenütt a vé gső mouskorai szakaszai következtek. külö nbö ké ső i ő skő kor fejlő dtek át a tier-i eszközfajták Közismert az a fejlő dé sisor, amely a moustier-i- felső ző helyi csoportjaiba. Az utolsó eljegesedé s második szapaleolit - mezolit korok ilyesfé le egymásutániságát mui skő korieszkökaszának vé ge felé pedig ezeket a ké ső ő tatja. Haua Fteah ré tegeiben azorlban hasonlóan né zöket már a Homo sapiens sapiens ké szí tette. hány levantei lelő helyhezelő került mé g valami más is. Sajnos, a ré gé szetiadatokból összeállí tható ké p egy-

Az ember elterjeüse aí öldönIl23 Legalul mé g a moustier-i ré tegné l is korábbi idő szakban ké szült eszközegyüttest találtak, amelynek alapvető pusai megfelelnek a Tabun már emlí tett, elő -aurignaci formáinak. Egyelő renem bizonyí tható, hogy e ké t terüi skő korieszlet, tehát É ,szak-Afrika é s a Levante ké ső ő közeinek korai formái között valóban voltak-e kapcsolatok, de annyi látható, hogy effajtajelek ebben a korai idő szakban mutatkoztak. Né hány ké ső ői skő korijellegu, keltezé sé rené zve azonban már többnyire pleisztocé n utáni eszközcsoporttól eltekintve, Afrikának a Szaharától dé lreeső egé sz területé n a korábbi szilánkiparok alapján helyi csoportok alakultak ki. Kivé tel csak a Kongó vidé ké neltejedt sangói, amely a legké ső bbi szakócák hagyományait folytatta.

ti

Kelet-Afrika partüdé ké n é s tovább dé lre, egé szen a Fokföldig több olyan kisebb csoporttal találkozunk, amelyek elé g jelentő seneltávolodtak már az eredeti é s ő siszilánkalapú technológiától, de szemmel láí hatő l'ag mé gis abból származnak. Indiában é s a Távol-Keleten szinté n megfigyelhető az ő sihagyományok folytatódása. Mindenütt hiányoznak ajól fejlett pengeiparok é s a hozzájuk tartozó egyé b eszközfajták. Akárcsak Afrikában, Indiában is a ké sei moustier-i jellegú eszközegyütteseket pleisztocé n utáni csoportok váltották fel, amelyek - Európában, Afrikában é s a Levanté n egyaránt

-

jő ré sztkismé retű ,geomet-

rikus formákra é pültek, Hasonló a helyzet Kí nában is. A csoukoutieni felső barlangban ké t, kialakulóban lé vő mongoloid vonásokatmutató koponyát találtak. Mellettük olyan kő eszközök hevertek, amelyek erő teljesen ő rizté ka kózé pső ő s-

kő korsajátosságait.

A MODERN EMBER MINT EGYSÉ GES FAJ / AZ imé nt áttekintett, moustier-i kor utáni eszközcsoportok

vagy kultú rák keltezé se 34000 é s 10000 közé esik. A franciaországi ké ső ői skő korravonatkozó radiokarbon-mé ré sek legkorábbinak 30 000é s 29 000 közötti idő pontokat adtak, é s ezek a pé rigord-i é s a korai aurignaci első szakaszáravonatkoznak. Kelet-Európában az át-

meneti iparok valamivel korábbiak, 38000 körüliek, mí g a magyarországi korai aurignacira 3l 000 é s 30 000 közötti idő pontokállnak rendelkezé sre. A franciaországi pé rigord-i ké ső i szakaszának fázisait é s a csehszlovákiai keleti gravette-it 27 000 é s 25 000 közötti idő pontok jelzik, a solutré it pedig 18 000 körüliek. A ké ső imagdalé ni egé szen az utolsó eljegesedé s vé gé ig,mintegy 1 1 000-ig folytatódott. Más radiokarbon-keltezé sekhez hasonlóan ezek az idő adatok is c§ak hozzávető legesen jelő lnek egy fejlő dé si szakaszt. Arra mé gis rávilágí tanak, hogy nagyjából egy idő ben,hatalmas té rsé gbena moustier-ibő l a való átmenetnek legalább három ké ső i ő skő korba központja volt, s a Homo sapiens sapiens, az addí Era fennmaradt egyetlen hominida nem,,szabványosí totta" az eszkő zöket.

A jelenlegi szegé nyes adatok szerint a pengé kkel é s árvé ső kkeljellemzett kulturális fejlő dé s legalább három központ körül csoportosulva ment vé gbe. Mé gpedig Nyú gat- é s Kelet-Európában. É szak-Afrika partvidé ké n é s a Levanté n. Az ő skő korkutatáskorai é vtizedei ben, a diffú zió tanának megfelel ő enezt az elterjedé si helyzetet alighanem egy központi területrő l való szé tvándorlással magyarázták volna meg, mé gpedig vagy a felfedezé seknek, vagy maguknak az embercsoportoknak a vándorlásaival é s terjedósé vel. Ma már viszont jó okunk van legalább három központot felté telezni, amelyek valószí nú leg nagymé rté kbenfüggetlenek voltak egymástól. Ha viszont ez a feltevé s helyes, mivel magyarázhatjuk a három központ iparai közötti erő shasonlóságot? A pé rigord-i é s keleti gravette-i iparok ké szí tő i nagyon különböző környezetben é ltek, egé szen másfajta állatokra vadásztak, mé gis számos hasonló munkafolyamatot hasonló módon vé geztek el. Keleten kevé s volt ugyan a fa, de eszközeik nemcsak a fa, hanem mamutagyarak megmunkálására is alkalmasak voltak, csont é s agancs pedig mindké t területen rendelkezé sükre állt. A bő rkidolgozásának módja mindenütt azonos lehetett, minden bizonnyal magas hátú pengé ket használtak erre a cé lra,

Nehezebb magyarázalot adni az európai é s a közelkeleti aurigrraci iparok közötti rendkí vüli hasonlóságokra. A ké t té rsé gkörnyezeti viszonyai nagyon elté rő ek,

vándorlásokra pedig semmifé le adat nem mutat. Van egy feltevé s, amely szerint az alsignaci eszköZegyüttes famegmunkálásra alkalmas, az erő spengé k é s a meredek oldalú kaparók valóban jól megfelelhettek ilyesfé le cé -

lokra. Ré gé szeti ad,aí ok az ő skő kort illető első en sorban a szerszámegyüttesek változásainak a megfigyelé sé bő l származnak, Ha azonban ezeket kiegé szí tjük az összes társtudomány szolgáltatta adatokkal, akkor valamelyest ké pet nyerhetünk az ő skő koriember mindennapjairó1, fő ké nta korszak utolsó idő szakáról. A franciaországi pé rigord-i kultú rához tartozók hideg idójárási felté telek között é ltek, de nem kellett megküzdeniök a tundra ridegsé gé vel. Franciaország dé li ré szé n a számos barlang kiváló vé delmet nyú jthatott. A pollenvizsgálatok szerint a té rsé gbenmindig voltak fák, fő leg tüzelé sre é s eszköz(é szí té sre megfelelő fenyő fé lé k.Gazdag volt a vadállomány, a pé rigord-i ké ső i szakaszában é s a magdalé ni idő szakbankülönösen nagyszámú ré nszarvascsapatok lehettek. Egé szen mások voltak a köTnyezeti viszonyok a dé ln idő szakában vé gtelen i orosz vidé ken, a ké ső pleisztocé sztyeppek hú zódtak itt. Mivel alig volt fa, az é v lagy ré szé ben heves szelek fú jtak. A kedvező tlen felté telek szemmel láthatólag fenn ellené re az ottani ő skő koriak tudták tartani magukat, Ső tmű vé szetialkotásaikból í té lve,amelyeket valószí nú leg saját gyönyörű sé gükre ké szí tettek, a fennmaradásuké rt üvott harc talán nem is volt olyan rettenetesen kegyetlen. A lakóé pitmé nyek é s

124| Az ember elterjedé se aföldön bórruhák kellő vé delmet nyú jthattak a hideg ellen, mert egyé bké nta tiizelő anyagul szolgáló mamutcsontok aligha biztosí tottak nagy meleget.

A 35000 é s 10000 közötti idő szakot vizsgálva, óvakodnunk kell egy sú lyos fé lreé rté stő A l. pengé ket é s vé ső ket ké szí tő kultú rák fejlett eszközökkel rendelkező é leterő sné peit, a szí vós, kitartó, ötletekkel teli é s felté tlenül fejlett szellemi ké pessé gekkel rendelkező embereket egyfajta szupermeneknek kiálthatnánk ki. Hozzájuk viszonyí tva ugyanis Afrikának a Szaharától dé lre eső ré szein é s a Távol-Keleten o| yan embercsoportok é ltek, akik már akkor elmaradtak a fejlő dé sben,ósi hagyományokhoz ragaszkodtak, láthatóan ané lkül, hogy bármi is további elő rehaladásra serkentette volna ő ket.

Ha azonban ú gyvé üvalaki, hogy első _é smásodrendű ő skókori ,,polgárokról" van szó, akkor utalnunk kell arra az összehasonlí tásra, amelyet az eszkimókról é s a pigmeusokról szólva már megtettünk: az eszköző kben nem az ember, hanem az é letfelté teleik tiikróző dnek vissza. Európában az ő skő kori ember nem é lte volna tú l az utolsó eljegesedé st - ez a megállapí tás szinte az egé sz

idő szakra é rvé nyes-, ha nem lettek volna fejlett eszközei é s megfelelő technológiája. Azoknak a szerencsé s embercsoportoknak viszont, amelyek sokkal kedvező bb idő járású dóli teriileteken é lhettek, kizárólag mindennapi é lelmüket kellett biztosí taniuk. Számukra fontosabb volt a gyű jtögeté s,mint a vadászat, í gy egyszerű bb szer_ számokkal is beé rté k.

rr

ű vÉ szET Aző srő KoRBANlgxp§Ei

Az ő skő koriember tartozik

csodá.latra mé ltó tevé kenysé gei közé

a mű vé szialkotás.

Nem tudjuk, milyen inű té kok

sarkalltí k az önkifejezé snek erre

a módjára, mestersé gbeü tudásának, a ré szletek iránti é rzé kenysé gé nekmé gis bámulattal adózunk. Kiváltké pp figyelemre mé ltó, hogy milyen pontosan ábrázolta a mamutot é s a gyapjas orrszarvú t, az azóta kipusztult áí atokat. A Szibé ria fagyos talajából sánte é psé gben elő került mamuttetemek tanú sí tják, hogy mennfre é lethú ek eznkarajzok.Talán sohasem deriil fé ny arra, mikor ké sziilt az első mű vé sziábrázo| ás, ugyanis a Homo sapiens sapiens- tehát a modern ember- elő ttiidő kból nem maradt fenn mű alkotás, jóllehet Franciaország Neander-völgyi koru lelő helyein é s igen korai afrikai telepeken találtak foldfesté k nyomokat. A Neander-völgyi ember azonban ezekkel a festé kekkel saját testé t vagy olyan tárgyait ű szí thette,amelyek nem maradtak ránk. Az Euró_ pában megő rző dött mú alkotások, első sorban a barlangraj zok é s -festmé nyek nyilvánvalóan csak töredé ké tjelenük az egykor ké szülteknek. Az Eszak-Spanyolországtól é s Dé lnyugat-Franciaországtól induló é s kelet felé egé szen az Urálig nluló keskeny sávban számos barlangban maradtak ránk festmé nyek, de minden bizonnyal kerültek hason-

lóak szabadon álló sziklafeliiLletekre is, é ppen ú gy, amint azt sokkal ké ső bbiafrikai sziklarajzok mutatják. A n} ugateurópai ő skő korimüvé szet legalább hú szezer é üg virágzott. Nyilvánvalóan különböZő technikai eljárások é s mú vé szeti stí lusok bontakoztak ki,jóllehet nem mindig tudjuk megmondani, hogy a sülusban helyi vagy idő beü különbsé gek mutatkoznak-e. A stí lus fejlő dé sé neknyomon követé sé berr é s pontos idő határainak megállapí tásában óriási segí tsé get n} ujtanak a ré gószeti ré tegekbő lelő keriilő mú alkotások, amelyek stí lusjegyei összehasonű thatók az egyé bké nt nem kelteáető barlangfestmé nyekkel. Ámulatba ejt bennünket, hogy az egykori mű vé szekmennyire tudatában voltak az egyes anyagokban rejlő lehető sé geknek, kivált_ ké pp ha a kisplasztikákra gondolunk. Nyilvánvalóan komoly é lok vezé relté kaz alkoásokat lé trehozó mű vé szeket, né ha azonban humoré rzekiik is felcsillan. A ré gé szBreuil abbé (1877 1961) számí t az ő skő kori

mű vé szetlegjelentő sebb kutatójának, Munkáját 1897 után kezdte el. A festmé nyekrő l ké szí tett másolatain meg tudta ragadni a mú vé szek stí lusának lé nyegé t, tanú _ sitja ezt a 16l. ké p, Sok esetben csak az ő másolatai alapján ismerjük az idő közben elpusztult mű alkotásokat.

126| Mű vé szetaz ő skő korban l62. ké p: CSontból faIagott magdalé ni kori lófej, az ő skő korikisplasztika egyik legszebb alkotása. Barlangi ásatás során találták, é s körülbelül l2 000-re keltezhetó. A csont nem tette lehető vé ,hogy körben kí dolgozzák, ezé rt Sz€ I kezete

hátoldala lapos. 163. ké p: A í ranciaországi La Vache-barlang bejárata. Bizonyára a kis barlangok falaila is festettek, de mivel a bejáraton át sok fé ny é rte

ő ket, nemmaladtak ránk, Angles sur 1'Anglinben pé ldául a sziklaeresz falába faragott dombormű ket a kiugró párkány vé dte meg az idő játás

viszontagságaitól. 164, ké p: Mamutot ábrázoló festmé ny a franciaországi Pech Merle-barlangban. Alkotója igyekezett

áblázolni a jellegzetes hosszú sző rzetet é s a magas, domboru koponyát.

A fajzolat nem olyan pontos, mint a I72. ké pen, de ké tsé gtelen, hogy mamutot ábrázol. A festmé ny vagy a solutré i, vagy a korai magdalé ni idószakban ké szült. Hossza 80 cm.

il,, , ,.ü

165, ké p: A Lascaux-barlang nevezetes freskójának egy ré szlete. A számos kompozí ció egyike, amelyen kórvonalakkal ábrázolt (ő stulkok) é s megfestett állatok (lovak é s a szarvas) együtt láthatók, A köZé pen elhelyezett óstulokra utóbb egy lovat festettek -jó pé ldája ez 16ó. ké p: Vörös körvonalakkal megfestett gyapjas orrszarvú a franciaországi Dordogne-völgy Font de Gaume-barlangjában. A sző rzetet é ppolyjól é rzé keltette a mű vé sz,mint a 1ó4. ké pen látható állat alkotója. Modellálási szándé kra utal az állkapocs, a has é s a hátsó lábak plasztikus kidolgozása. A Lengyelországban talált, jó állapotban megmaradt gyapjas orrszarvú tetem tanú sága szerint az ő skő kori mű vé §Zjóltudta é í zé keltetniaZ állat jellegzetes í ejtartását. Nem tudjuk, hogy mikor ké szült a festmé ny, a technikai ré szletek alapján feltehető en a magdalé ni idószakban, Hossza kb, 70 cm.

a ráfesté snek.

Az óstulok szarvai

é s patái,

valamint a kis

szarvas agancsaijó1 szemlé ltetik a kettós perspektí vát. A bal oldalon a különös pöttyös testű állatot nem tud.juk azonosí tani. A festmé ny a solutré i vagy korai magdalé ni

idő szakban ké szült.

| 28| Mű vé szetaz ő skő korban

.",

*

\!

l

* {*

{

§

§

,§t

ló7. ké p:A l65, ké penjobb oldalon látható ő stulok t é njól megfigyelhetó a mű vé szalkotó kinagyí tott ré szl€ módszere. Fekete vonalakkal festette meg a kontú rt, a folyadé kban oldott mangánfajtát vagy poIIá tóIt fa§Zenet valamilyen ecsettel, talán egy í adarab szálasra rágott vé gé vel vitte í el a felületre. Az a benyomásunk támad, mintha hí g, könnyen kenhető festé kkel dolgozott volna. A mű vé sz magabiztosan kezelte az ecsetet, habozásnak, bizonytalankodásnak nyoma sincs. Bizonyára sokszor örökí tette meg az állatot, a rajzolat egy é let során megszezett tudásról tanú skodik. Csak a hátsó lábaknál

é rzé kelhető valamifé le elbizonytalanodás (lásd a 165. ké pet): kissé elnagyolt, ahol a bal 1áb a törzshöz csatlakozik, de ennek az egyenetlen sziklafelület lehetett az oka, Kettós

pespektí vában ábrázolta a szarvakat, valószí nű leginkább hagyománytiszteletból, é s nem pedig azé rt, mert ne tudott volna valós perspektí vát é rzé kelt€ t ni. A festmé ny közé ppontiában elhelyezett óStuloktól elté rő en,a jobb oldali állat fejé n csak né hány folt van, é s orrlikaik is kissé különböznek, Az ő stulok egy kis szarvas é s egy 1ó fölé került, IaláI' azé í l,melt az utóbbiakra már senkinek nem volt szüksé ge?

l70. ké p: Egy altamirai bölé nyrő l kózelrő l ké szí tettfé nyké pfelvé tel, A vörös é s fekete használatának módja, valamint a farok kidolgozása ugyanolyan, mint a l69. ké pen.

17l. ké p: Csontlemezre karcolt szarvasok é s lazacok rekonstrukciós rajza. AZ eredetit henger alakú csontdarabra karcolták, ké pünkön az á| Iatok sí kban láthatók. A fejé t hátrafordí tó szarvast szokatlan testhelyzetb€ n óIökí tetté k meg, mivel az állatokat többnyií e teüe§ oldalné zetben ábrázolták. Különösen gondos a bal szé len lé vó hal szájának kidolgozása (magdalé ni kori).

168. kep: Feketé vel festett kistermetű lóa francia Pireneusokban lé vő Niaux-barlangban. Jól kivehető a bozontos sző rzet é s a felmeredő söré ny. Az állat a mongóliai vadlóra hasoű t.A festmé ny a magdalé ni korban ké vtilt, hossza 70 cm. 1ó9. ké p: A spanyolországi hí res Aitamira-barlang bölé nyeinek egyike, Breuil abbe másolata alapján. Hasonló sű lusbanfogant alkotások találhatók a fraaciaorsági Font de Gaumebarlangban is, bár a fekete es vörös erő teljes ellenté tecsak Altamirára jellemzó. Az altamimi bölé nyeket külónfé le testhelyzetekben ábrázolták. A ké pen alighanem összeroskadt, é lettelen állatot láüatunk.

l1,0| Mű vé szetaz ő skő korban

(r\-J 172. ké p: Sziklafalba kalcolt mamut rekonstrukciós rajza, Jól látszik a leiógó hosszú sző rzet. A mógötte megbú vó lábak ábrázolását ú gy oldotta meg a mű vé sz,hogy szinte teljesen elválasztolta oket a leslról. Az é lelhüen megörökí tett mamutok egyike, a stí Iu§ alapvető en külónbözik a 164, ké pen látható felfogástól. 173. ké p: Csontlapla karcolt angolnák é s fókák rekonstrukciós rajza, Az angolnák felismerhetók u5lonyaikról, Vannak kutatók. akik szerint a fóka mögött eg; bálna látható. Bár nincs ré gé szetibizonyí té karra, hogy a magdalé ni korban é lt vadászok az eszkimókhoz hasonlóan halásztak volna, az bizonyos, hogy gyakran ellátogattak a tengerpartokra é s

a folyótorkolatokhoz.

I74.ké p: Ezt a bő | é nytegy kis mé szkő lapravé sté k.Erdemes összehasonlí tani a l75. ké pen látható lófejjel, Miközben mindké t mű vé sza vonalak mé lyre vé sé sé velküszködött, a bölé ny alkotójának mé gis sikerült gyönyörű lajzolatot lé trehoznia (magdalé ni korú ), 175, ké p: Mé lyen bevé sett lófej a Lascaux-barlangban. l A technika tú l nagy erő feszí té stkí vánt, a mű bő hiányzik a könnyedsé g,

l rt, keleti l76, ké p: Agyag é s porrá tört csont keveré ké bő gyú gfavett€ -i nő szobrocska (Dolní Vé stonice, Csehszlovákia), Magassága l1,5 cm.

177. ké p: Kismé retű elefántcsont lószobrocska egy né metoí szági aurignaci kori lelő helyrő l.Az ilyen kisplasztikák külónösen gyakoriak Kelet-Európában, akár csontból, akár elefántcsontból vagy mint itt, é getett agyagból, 178. ké p: Ezt a bölé nyfejet a mű vé szaz ujjával rajzolta a franciaországi Niaux-barlang padlójának agyagjába, több mint 80 mé ternyire a barlang bejáratától. Hossza 6l cm, é s a magdalé ni korból származí k.

l32| Mű vé szet az ő skő korban

l l79. ké p: A ,,Willendorfi Venus". A kő bő faragott lt l nószobrocska a gravette-i korú ausztriai lelő helyrő kerú elő .A festé knyomok szerint eredetileg vörös okkerrel dí szí tettók. A haját gondosan kidolgozták, ugyanakkor az arcot mé g csak nem is jelezté k. Faragott nő szobrocskákat Franciaországtól a kelet-európai sí kságig mindenütt találtak, stilizált változatokat mé g Szibé riában is. Egyes feltevé sek szerint anyaistennő k, valószí nú bb azonban, hogy olyan házi istennő k, mint amilyeneket egyes szibé dai törzsek üsztelnek. 180. ké p: Különös elefántcsont árgy, alighanem erő sen stilizált nő szobrocská (Dolní vé stonice). 18l. ké p : Mamutlábszárcsontból kezdetlegesen faragott, embert ábrázoló szobor, CsehszlovIákiában találák, kb. 30 cm magas, í gy aligha tartozhat abba a csoportba, amelybe a kisebb mé retű Venusok. Talán gyermekjáté knak ké szült a telepek mellett százszámra heverő mamutcsontokból. Az ő skökorkutatók aligha fordí tanak elegendő figyelmet arra, hogy ezeken a telepeken gyermekek is é ltek, é § í gy nemcsak ez a szobor, hanem a faragott állatszobrocskák egy ré sze is olyan gyermekjáté k, amilyeneket az eszkimók ké szí tenek csemeté ik számára. 182. ké p : Apró elefántcsont fej. Abban különbözik a Venus-szobrocskák többsé gé tő l, hogy az arc töké letesen kidolgozott. Tálán portré , mivel nem teljesen szimmetrikus. A lelóhelyen feltáí tak egy olyan eltemetett c§ontvázat, amely arckoponyájának csontjai - feltehető en idegsorvadás következté ben - deformálódtak. Ugyanitt elókerült egy másik, enné l kisebb é s kezdetlegesebb kivitelű ,de hasonló aránytalanságot mutató kis szobrocska is.

1!,4|

Az ő skő korimű vé sz

Az ő skő koriember hajdani tevé kenysé geiközül a szakemberektő l eltekintve - mindenki a mű vé szi alkotást tartja a legizgalma§abbnak, Ennek ké t oka van. A né ző egyré szt bele tudja é lni magát

e

hajdan é lt mű vé szekgon-

dolat- é s é rzelemvilágába: mestersé gbeli tudásuk, é les megfigyelő ké pessé gük, azolykor megcsillanó humoruk sokkal megfoghatóbbá teszi mindennapi é letüket, mint bármelymástevé kenysé gük. Ugyanakkorú gyé rzi, hogy né lkül is é lvezni tudja. a mű alkotásokataz ő sré gé szet 183 /

A franciaországi Brassempouyban elókerült, nem

egé szen né gy cm magas, fiatal lány lejé t ábí ázoló elefántcsont szoblocska,

Valószí nú leg pé rigord-i korú . l84 / Az egyik lranciaországi barlang lalára vörös okkerel lestetté k a ké t állatot a magdalé ni korban. 185 / Ausztráliai óslakók társuk testé t festik egy szertaltásla ké szülő dve.Földfesté keket bizonyára már az ő skő korbanis használtak ilyen cé lokra.

4

1'',.' ,"_.l.:

,i

,-,..,^

]

-,

,* *

_."

\l.

Az ő skő korimű yé szI B5 AZ ÓsKÓKoRI

MŰ vÉ sZET/ Ez a mű vé szetké t

nagy csoportra oszthatÓ: egyiket kismé retű tárgyak alkotják, a másik barlangok fa| án Iátható. A megkülönbözteté s azé rt fontos, mert a barlangfestmé nyek keltezé se, következé ské ppen eredetisé giik eldönté se nagyí é szt

az elő bbiek alapján törté nik. Mivel a mú alkotások mindké t tí pusánát többsé ge Franciaországból é s É szakSpanyolországból ismert, pé ldáinkat is nagyré szt onnan választottuk. A kismé retű tárgyakszemé lyes jellegű ,dí szí tettdaí abok voltak, de közülük csak a csontból, agancsból vagy elelántcsontból ké szí tettek maradtak fenn. Ide sorolandók mé g a kis mé szkő lapokon látható karcoké s festmé nyek, valamint az állatokat é s embereket ábrázoló kisl86 / Fraí ciao$zág é s É szak-Spanyolország fontosabb barlangi lelő helyei.

plasztikák. Röviden tehát az elmozditható tárgyak. A barlangmű vé szetköré be a barlangok é s sziklafülké k falaira festett vagy karcolt alkotások tartoznak.

é sa

dombormú vek

A barlangfestmé nyek általában nem kapcsolhatók valamely jó1 datálható ré gé szeti leletanyaghoz, ezé rt kelte_ zé sük rendkí vül nehé z feladat. A kutatások kezdeté n é ppen ezé rt merültek fel komoly ké tsé geke mű vekeredeti sé gé tillető en. A kismé retű tárgyakat biztosabban lehet keltezni, hiszen azok rendszerint ré gé szetiré tegekben kerülnek elő ,é s é ppú gyeredetiek, mint az együtte§ek más leletei. Az ő skő korimű vé szet születé sé nekpillanatát nem ismerjük. Földfesté kek nyomait már igen ré gi leletcsoportokban megtalálták: az afrikai korai acheuli idő szakból vörös okker. a franciao.rszági moustier-i korból man_ gánfekete maradt fenn, Oseink valószinű leg testüket di

\'l

]

lfn §

", hr /..,&

,* \ í ,i'

lií.,(;, ,/ ócE ÁN

a€ La

* '.-} \

|)

í {* "§ü"fp.§ i.n

ií ,'"l

hrF * i{ {

_F-

§

f: \

?| ,|

/'

\, -a.J'__-!'

TlT

--} .,í .-T,,,_t2

,N.§{

lf

{ * "tJ §t'. ] J. Ni4!.tJi

\-,-al--§.'

0

50

100

150km

,l-

bi_",

...'r.

Az ő skő korimű vé szI 87 187 /

Nő ifigura, avagy Venus-dombormű . AIcát nem dolgozták ki, kezé ben bölé nyszarvat tart (Lausell).

szí tetté kvelük, mint ahogyan manapság a termé szeti né -

pek, é s nem eszté tikai, hanem rituális cé lok vezé relté k ő ket.Minden bizonnyal festettek fára vagy bő rreis, csakhogy ezek az anyagok elenyé sztek az idő ksorán. Mű vé szetiemlé keket a ké ső óskő i kort megelő ző idő szakból nem ismerünk, ezé rí azokat kizárólag a Homo sapiens sapiens alkotásainak tulajdoní tjuk.

KISMERETÚ MŰ ALKOTÁSOK/ E tí pus legré gibb pé ldái az aurignaci idő szakré tegeibő lkerülnek elő .Az a kevé s, amit e korszakból ismerünk, fő lega dordogne-i La Ferrassie lelő helyrő származik, l é s az aurignaci III. é s IV. szakaszaiba tartozik. Ezek egyszerú vé setek é s állatok kontú rszerű körvonalai, né melyik olyannyira leegy-

szerű sí tve,hogy nehé z az azonositás, mások viszont, mint pé ldául az orrszarvú , könnyen felismerhető k. Vannak olyan alakzatok, amelyekrő l ké ső bbipé ldákka1 öszszehasonlí tva derú lt ki, hogy a nő iprincí pium jelké pei, A következő , a ké ső pé i rigord-i idő szakból származnak a jól ismert Venusok. Ezek kő bő l, csontbólvagy elefántcsontból faragott szobrocskák, vagy - mint a nevezetes ,,Lauselli Venus" - dombormű vek. Az utóbbit egy nagymé szkő lapbavé sté k, é s bárma az elmozdí tható alkotások között tartjuk számon, eredetileg egy sziklafű lkefalát dí szí tette. A venus-szobrocskáknák általában vé ve ké t közös sajátosságuk van: zsí rpárnás a test, illetve az arc ré szletei

nincsenek kidolgozva. Az utóbbi alól az egyik kivé tel a Brassempouy-ban talált, elefántcsontból faragott apró leányfej. Ilyeslajta, tetszető s kisplasztikák Kelet-Európában is elő kerültek a keleti gravettei-i leletek között, bár ezek sokkal elvontabb ábrázolások, nóha olyannyira, hogy nehé z Ő ketemberalakké nt azonosí tani. E szobrocskákon kí vül kevé s emlé ket ismerünk a pé rigord-i idő szakból, közé jük tartoznak a kelet-franciaországi lelő helyrő szánnazó, l bevé sett rajzokkal dí szí tett kavicsok. Vázlatosan kidolgozott állatokat ábrázolnak, köztük olyan szarvast é s orrszarvú t, amelyek testé be valószí nű legnyí lvessző kfú ródtak ez az első hiradás az ij é s a nyí l használatáról. Hasonló karcokat ismerünk a franciaországi solutré i idő szakból fennmaradtmé szkő lapokró1,de ezek annyira elnagyoltak, hogy nagyon nehé z felismerni az ábrázolás tárgyát. Spanyolország dé li ré szé nvan az a solutré i korú Parpallo lelő hely,ahol számos, festé ssel é s karccal dí szí tett, az é szakró| ismertekhez nagyon hasonló kő lapkerú lt elő .Dí szí tett eszközöket azonban egyelő resem az aurignaci, sem a pé rigord-i idő szakból nem találtak, é s azt sem tudjuk, hogy a solutré i korú eszközök né melyiké na vé §ett jelek diszí tő cé lzattal ké szültek-e, vagy cé lszerű rendelteté ssel.

A ké ső iő skő kor franciaországikismé retű alkotásai tehát nagyon egyszerű ek, é s számuk is cseké ly. Csak a

i88 / Szarvas- é s kő szálikecske-fejek magdalé ni kori csonteszközókón,

magdalé ni idő szakközé pső szakaszaiban köszöntött be a mű vé szitevé kenysé g virágkora. Ekkor viszont heves dí szí té sivágy fogta el az eszkózök birtokosait. A legalább hat rövidebb idő szakra tagolható magdalé ni kor IV. é s V. s zakaszábanké szű lteka legszebb alkotások, fő legszobrok. Korábban csak a csonteszközökre, fő lega hegyekre karcoltak absztrakt jeleket, majd korántsem magabiztos vonalakkal ábr ázolták az áI\atokat, ugyanakkor megkí sé relté ka nagyobb eszkózöket, pé ldául a lándzsahají tókat, faragással dí szí teni. Minden fenntartás né lkü1 állí thatjuk, hogy a IV. szakaszban a felhasznált anyag lehető sé geinbelül töké letes, aligha tú lszárnyalható mú alkotások jöttek lé tre. Alkotóik mestersé gbeli tudása, anyagismerete magas é rtelmi

fejlettsé grő ltanú skodik. Ebbő 1 a korszakból maradt fenn é s az elé rt szí nvonalat jól szemlé lteti az a ké t lándzsahají tó, amelyeket a jellegzetes motí vumok alapján egyetlen meSternek tulajdoní thatunk, jóllehet a ké t darab egyrnástól miní egy száz kilomé ternyire került elő . A magdalé ni kor vé ge felé ismé t visszaté í tek az absztraktjelekhez é s a stilizáláshoz, s ugyanakkor a szí nvonal l89 / A magdalé ni kor vé gé nké szült, csontlapra karcolt megfáIadt ,,igás" ló rekonstrukciós rajza.

]J8| ,lz ő skő korimű

vé sz zetes tárgyakat találtak Spanyolországban, Né metországban, Svájcban é s Csehszlovákiában. Keletebbre nemcsak a kő -é s csonteszközök különböznek a nyugateurópaiaktól, hanem a mű vé szeti ágakis más hagyományok alapján alakultak. Szóltunk már arról, hogy nyugat é s kelet között nem volt é les földrajzi határ. Csehszlovákiában pé ldául nemcsakjellegzetes keleti gravette_i, hanem aurignaci é s ké -

seimagdalé nileleteketislehettalálni. Azilyenhatárterü_ leteken azonban nemcsak a mindennapi ismeretek é s eszközök, hanem a mű vé szetimotí lumok átadására is gondolhatunk. Nehé z azonban bizonyí tani, hogy valóban voltak-e ilyen kapcsolatok. A ké t teriilet közötti hasonlóságok egyé bké nt,fő lega magdalé ni ké ső i szakaszait illető en, inkább né pcsoportok vándorlásával, mint kulturális é rintkezé sekkelmagyarázhatók. A mű vé szetbenközös sajátság, hogy mindké t té rsé gben ké szí tettek nő szobrocskákat. A Dé lnlugat-Franciaországtól kiinduló é s Kelet-Európán átegé szen Szibé riáig nyú ló hossá sávon mindenütt találtak már ilyeneket [kivé ve Magyarországot]. A nyugatiakhoz hasonlóan a keletiek is telt idomú ak, é s róluk is hiányoznak az 190 /

A franciaországi Angles sur l'Anglin sziklaereszé nek hátsó falán látható, állatot ábrázoló, magdalé ni korú dombormű .

határozottan csökkent. Szinte egyáltalán nem ké szültek szobrok, az é lethű enmegrajzolt állatok helyett nehé zkes, kusza, minden ösztönössé get né lkülöző vonalakat látunk, a virgonc csikókat rozoga lovak váltották fel. A solutré i é s a korai pé rigord-i korszakokhoz hasonlói is bő sé gbenmaradan, a magdalé ni ké ső szakaszaiból tak fenn dombormű vekkel dí szí tettkő lapok. Szokatlanul nagy számban kerültek elő az egyik lelő helyen, é s olyan változatos stí lusról tanú skodnak, hogy arra gondolhatunk, valamifé le,,mű vé szeti akadé mia"mű ködött ezen a helyen.

A mű vé szi tevé kenysé gfolyamatát vizsgálva, határozott fejlő dé smutatkozik az aurignaci kezdetektő lamagdalé ni második felé ben elé rt csú csokig. Mivel e hosszú idő szak kultú rái között lé nyeges különbsé gek voltak, a mű vé szet semfolyamatosan, hanem szakaszosan fejlő dött. A pé rigord-i nő szobrocskákhoz hasonlómagas szí nvonalú alkotások csak a magdalé ni idő szak közepé n ké szültek ismé t. Ső t szemmel láthatóan mé g a magdalé ni idószakon belül is vannak rövidebb szakaszokat kiváltké ppen jellemző stí lusok, A III. szakaszban pé ldául nagyon kedveltek voltak a geometrikus minták. Az ilyesfé le különbsé gektő l eltekintve azonban amagdalé ni hat szakaszábanjól é rezhető a negyedikben elé rt csú csig vezető fellendülé s, majd a hanyatlás. Tanú sí tják ezt a Dordogne-ban lé vő La Madeleine lelő helyé neka IV., V. é s VI. ós a Charente megyé ben található La Placard-nak az I., II. é s IIL ré tegé ben talált leletek. Amint arra számí tani is lehet, a nyugat-európai kismé retű mú alkotások az egyes iparokkal együtt terjedtek el. Különösen a magdalé ni idő szak vé gé nké szültjelleg-

arcvonások, ső tkeletebbre egyre stilizáltabbak. Az ausztriai willendorí ban elő került nő szobrocskaszámos közös vonást mutat a ,,Lauselli Venusszal", é ppen ú gy, mint ahogy a ké t lelő helykő eszközei isjócskán hasonlí tanak egymásra. Ezze1 szemben pé ldául az ukrajnai Ga_ garinóból vagy Kasztyjonkiból való kis szobrocskák önálló csoportot alkotnak. A szibé riai Malta lelő helyrő l származó kisplasztikák pedig valószí nű legnagyon ké ső iek,é s akár a ftalciaországi, akár a keleti gravette_i hagyományokból levezethető k. Franciaországban csontból faragott kismé retú álla! szobrocskákat mindmáig nem találtak. Ilyenekre a né metországi Vogelhard aurignaci korú telepé n bukkantak rá, Hasonló pé ldányokat ismerünk a csehszlovákiai Dolní Vé stonicé bő él s né hány szovjetunióbeli lelő helyrő l. Ezekazonban, akárcsak azugyanott talált Venusok, nem csontból, hanem apróra ő röltcsonté s agyag keveré ké bő l ké szültek, majdtű zön kemé nyre é getté kő ket.

BARLANGFESTMÉ NYEK ES RAJZ0K l Abarlangfalak - már csak mé reteik miatt is -jó lehető sé getadtak

nagy hatású alkotások lé trehozására. A festé shez- akárcsak a kisebb alkotásoknál - ásványi eredetű földfesté keket használtak, Vörös é s sárga okkert, mangánt é s valószí nű legporrá tört faszé nt a feketé hez, é s az Európábanigen ritkán használt fehé rhez kaolint, Vagy ceruzaszerű kis rudacskákat formáltak belő lük - tanú sí tja ezt számos ré gé szeti lelet, vagy valamilyen folyé kony anyagga1, - vizzel vagy talán állati eredetú zsiradé kkal

-

dolgozták össze az alapanyagot. A vörös okkerbő l faragott ceruzák mellett üre8es csontokat használtak té gelyké nt. Fennmaradtak földfesté kekkel alapozott mé szkő lapok is. A kutatók feltevé se szerint a rajzokat árvé ső kkel vájták a falba. Eztbizonyí tja az az eszköz is, amelyet

Az ő skő korimű vé szI B9 az egyik nagy falikarc alatti sziklapárkányon találtak meg Ezl az eszközfajtát termé szetesen számos más cé lra is használták. A barlangfalak nagy felülete jó té rbeli lehető sé get nált dombormű vek ké szí té sé hez.A ,,Lauselli Venusró1" már emlí tettük, hogy általában az elmozdí tható mú alkotásokhoz sorolják, mivel egy levált kő laponlátható, jóllehet eredetileg ké tsé gtelenül a barlangok é s sziklafülké k falait dí szí tőszámos dombormű sorába tartozott,

ki

. Cap amelyek né melyike meglepő en nagymé retű A Blanc-i sziklaeresz oldalán látható, a korai magdalé ni idő szakra keltezhető lovak egyike közel ké t é s fé l mé teres. E mű alkotások jó ré sze magas dombormű , é s elké szí té sükhöz tetemes mennyisé gű sziklát kellett levé sni a kemé ny falakról. Valószí nú leg kalapácsokat használtak, é s a kristályos kő zetek felületé taprólé kos munkával ztlzták porrá. A dombormű vekegy ré sze nagy hatású , mint pé ldászabadon számyalő í antáziárő | tanú skodik, ul az a kismé retű zergefej, amely Angles sur l'Anglin közé pső magdalé ni korú lelő helyé n került elő , Az ő skő kormű vé szei igenritkán formáltak agyagból szobrot, helyesebben szólva ennek nagyon rosszak a fennmaradási esé lyei. Mindmáig csak egyetlen, é psé gben megmaradt alkotást ismerünk, mé gpedig a Pireneusokban található Tuc d'Audoubert-barlang bölé nypárl91

/

Álati

lapockacsontra kalcolt szaruastehé n fejé nek rekoí strukciós rajza. Balra alul azonos technikával é s vonalvezeté ssel ké szitett rajz egy ballangfallól. Mindkettő spanyolországi ábrázolás.

ját. Ugyanarról a vidé krő legy magánosan álló medveszobrot is ismerünk. Hengerré gyú rt agyagtómbök viszont nem egy barlang padozatán elő kerültek már, é s ez arra utal, hogy ez az anyag az ismertné ljóvaljelentő sebb szerepet játszhatott az ő skő kori mű vé szetben.

A barlangfestmé nyek, akárcsak a kisebb alkotások, fő ké ntállatokat ábrázolnak, amelyek csontjai egyé bké nt a barlangok ré tegeiben fennmaradtak. Megdöbbentő hatást gyakorolnak ránk a mára már kihalt állatok, a mamut é s a gyapjas rinocé rosz ábrázolásai az egykori mű vé szekrendkí vül hű enjelení tetté kmeg ő ket. A barlangfalakon látható mű veknek- é ppen elhelyezé sük módja miatt - szinte soha nincs közvetlen ré tegtani kapcsolata. A kutatások kezdeté n a tudósok é ppen ezé rt nem tartották ő ket aző skő koriember alkotásainak. Ósi voltuk, igazi koruk bebizonyí tása szán-ros té nyező nek köszönhető . A 19. század vógé n Lartet é s Christy Dordogne-ban, Eduard Piette a Pireneusokban vé gzett ásatásai során, fő lega magdalé ni korú ré tegekbő l, szintetömegesen kerültek napfé nyre olyan kismé retű mű alkotások, amelyek eredeti voltát nem lehetett megké rdő jelezni,Jogossá vált tehát a feltevé s, mely szein| ha az ő skő koriember lé tre tudott hozni mű vé szi kidolgozású kisebb tárgyakat, akkor megalkothatta a barlangfestmé nyeket is, hiszen e ké t mű vé szitevé kenysé g kiegé szí tiegymást. E korai kutatók fenntartásait bizonyos fokig megé rthetjük, amí g a barlangi ré tegekbő lnem kerú lt elő semmi olyan, ami az altamirai bölé nyhez vagy a Font de

l40| Az ő skő korimű

vé sz

Gaume-barlang szí nes ré nszarvasához hasonlí tható lett volna. A í é tegzelt települé sleletekbő l azonban számos olyan karc került elő ,amelynek stí lusa megegyezett a falfestmé nyeké vel. Gyakran idé zett pé lda: a spanyolországi Altamira-barlang korai magdalé ni ré tegé bő szárl mazó lapockacsonton a szokatlan stí lusban bekarcolt szarvastehé nfej szinte töké letes mása annak a falfestmé nynek, amely a közeli Castillo-barlangban látható. További fontos korjelző bizonyí té káll rendelkezé sre a franciaországi Lausselbő l. A Venus egy aurignaci korú ré tegbő lkerült elő , amelyetfelül ké t bolygatatlan solutré i ré teg fedett, Mivel a dombormű eredetileg minden bizonnyal a barlangfal ré sze volt, segí tsé gé velnagyonjól lehet keltezni a hasonló technikával ké szült Cap Blanc-i dombormű veket. A barlangfestmé nyek korának megállapí tását segí tette, amikor a festmé nyek ké ső bb elzáródott belső kisebb üregek falain voltak, é s szű kbejárataik elő ttré gé szeti ré tegek halmozódtak fel. Effajta ré tegek olykor olyan mennyisé gben rakódtak egymásra, hogy eltakarták a falfestmé nyeket. Ahogyan gyű lteka ré gé szeti bizonyité kok, egyre kevesebben ké telkedtek a festmé nyek eredeti voltában, bár idő nké ntelhangzott a hamisí tvány szó. Az eredetisé g bizonyí tása után a saját keltezé si lehető sé g nólkül talált, különböző stí lusú é s kidolgozású alko_ tásokat megbí zható idő rendi sorba kellett rendezni. Ezt könnyedé n megtehetté k ott, ahol kismé retű alkotásokat találtak a ké ső magdalóni i korból. Nehezebb volt a kormeghatározás a számos, egyszerű bbkivitelű é s stí lusú , jóval idő sebbneklátszó alkotás eseté ben, mert hozzájuk hasonlí tható kisebb mú alkotásokat nem találtak.

Mivel maradtak fenn kismé retű tárgyak az aurignaci korszak kezdeté ról, felté telezté k,hogy a barlangfesté szet legalább olyan ré gi. Igazolí a ezt a Gironde megyé ben található Pair-non-Pair-barlang, ahol egyszeni kivitelű fali karcokat a pé rigord_i idő szakbolygatatlan ré tegei fedtek, a rajzok tehát csakis idósebbek lehetnek e ré tegekné l.A La Gré ze-barlangban (Dordogne) pedig egy nagyon finom vonalakkal rajzolt bölé ny alakját solutré i korú ré tegző dé borí s tott. Ezek az adatok é s a kismé retű alkotások stí lusváltozásai lehetóvé tetté k, hogy felvázolják a barlangfestmé nyek stí lusainak idő rendjé t. pontos é s rövidebb idő szakra vonatkoző adatokat azok az esetek szolgáltattak, amikor ugyanazon a helyen különböző stí lusú falfestmé nyek fedté k egymást. Az ő skő kori festő mű vé szek ugyanis nem voltak tekintettel elő deik munkásságára, é s gyakran festettek vagy karcoltak ú jabb alkotásokat a ré giekre. Olykor több mű iskerült egymás fölé . Az idő rendmegállapí tása után kiderült, hogy jó né hány pontosan körülí rható stí lusirányzatot lehet megkülönböztetni az ő skő korimű vé szetben.Breuil abbé , aki több mint ötven é ven át tanulmányozta a barlangfesté szetet, né gy önálló fejlő dé si lé pcsőhatározott t meg, Ma már azonban inkább csak ké t nagy alkotói korszakot kiiLlöní tenek el: az aurignacilé rigord-it é s a solutré imagdalé nit. E kettő sfelosztás első sorban a kutatás szempontjait szolgálja, a mű vektekinteté ben nincs különösebb

jelentő sé ge.

A barlangfalakon

a legkorábbi ábrázolások nagyon

egyszerű ek: az elsó rajzokat ké szí tő ikuijukkal vájták a

sziklafalat borí tó lágy agyagba. Ezek né melyike azé rt l92 / Egymás fölé fe§tett magdalé ni koni állatábrázolá§ok a francia pireneusokban lé vő Niaux-barlangbó1,

Az ő skő korimű yé szI I4l maradt fenn, mert az agyagra vé kony cseppkő ré tegrakódott le, szinte filmszerű bevonatothozva lé tre. A rajzok többsé ge ké t vagy három ujjal hú zott párhuzamos vonalköteg. De vannak olyanok is. fő legEszak-Spanyolországban, amelyek egy ujjal ké szültek, é s állatok felismerhető körvona]rait ábrázo| lák. E korai sziklarajzok közül a leghitelesebbek a már emlí tett Pair-non-Pair-barlangiak : oldalné zetben látható állatok egyszerű kontú rjai. Alighanem ezekkel egyidő sek azok a festmé nyek, amelyek körvonalakkal vagy

,.:1

:i

a testfelület kifesté sé vel ábrázolják az állatokat. Mindké t technikát ismerjú k az aurignaci korú ré tegekbő l eló-

került kismé retű alkotásokról. E korai mű vektöbbsé gé rejellemző a kettő sperspektí Va: az állat testé t oldalné zetben, a szarvakatvagy a patákat szembené zetben ábrázolták. Elő fordultehát, hogy egy oldalné zetben ábrázolt állatnak mindké t szarva látszik, holott ilyen beállí tásban valójában csak egy szarv lenne látható,

.i:a, i

;l'

.i

Nagyon gyakori, amikor ugyanazon az alkotáson rajzzal é s festé ssel is találkozunk. Alighanem festé s elő tt

vázlaí ké rt bekarcolták a körvonalakat, Elő fordulhat, hogy a festő kré gi sziklakarcokat festettek ki. A barlangfesté szet első ciklusának vé ge fe| é az árnyalást is kezdté k alk almazní . Az á| Iat sző ré tné ha ú gy festetté k meg, hogy azzal perspektivikus hatást é rjenek el. Ugyanezt eredmé nyezte, ha az árnyé kokat valamilyen elté rő szí nnel,általában a feketé vel dolgozták ki. Az állatokat olyan termé szethű enörökí tetté k meg, amennyire az egyes ő skő korimű vé szek ké pessé gé bő ltellett, de olykor szándé kosan eltorzí tották az alakot. Különösen figyelemre mé ltó ez né hány korai lő ábrázoláson: a lej meglepő en kicsi, a testhez ké pest kezdetleges. Az emberi kezeket ábrázo| ó rajzok az aurignaci korba tartoznak, mert az egyiket ilyen korú ré tegben találták meg. E rajzolatok lehetnek negatí vak (a ké szí tő ráfektette kezé t a

bar| algfalra, é s körülfestette),

vagy pozití vak

(a festé kbe mártott kezüket rányomták a falfelületre). Figyelemre mé ltó, hogy a negatí vok általában a bal, a pozití vok pedig a jobb kezet mutatják. Mindké t tí pus elé ggé ritka. é s csak Franciaország é s Eszak-Spanyolország egy-ké t barlangjában találkozni velük. Nehé z meghatározni a barlangmű vé szet második ciklusának kezdeté t. A solutré i korszakból mindeddig nem bukkantak biztos adatra. Az egyetlen oda tartozójelentő sebb mű alkotás a Le Roc de serné l talált, mé szkő lapokra faragott dombormű sorozat.Ezek nagy mé retük ellené re valójában elmozdí tható mű alkotások. A Pech Merle-i barlangban különös, megnyú lt testű mamutokat, egy pompás pöttyös lovat é s negatí v kezeket láthatunk. A barlangban nem voltak ré gé szeti leleteket tartalmazó ré tegek, de a közeli solutré i korú lelő hely egykori lakóiról feltehető , hogy ő kké szí tetté ka festmé nyek né melyiké t. Gondoltak a kutatók egyé bké nt már arra is, hogy a lascaux-i barlang alkotásainak egy ré sze is a solutré i korbóI származlk.

-

,li

193 / A8ancsos szarvasfej kettós pelspektí vában.

Az ő skő korimú vé szet a magdalé ni idő szak közepe í áján é rkezett el a csú csra, a leghatásosabb alkotások ekkor ké szű ltek.Olyan hanyatlás, mint amilyen a kismé retú alkotásoknál amagdalé ni korszak vé ge felé megmutatkozott, nem bizonyí tható a barlangfesté szetben, de szinte kizárt, hogy a legjobb alkotások a korszak vé gé n ké szültek volna.

KÉ ,RDő JELEKÉ SMAGYARÁZATOK / Nem tudjuk, mennyiben alkalmazható a kompozí ció szó az ő skő kori mű vé szet elemzé sekor, Számosmű nyilvánvalóan vé letlenszerű elhelyezé se megnehezí ti a mű vé sziszándé k

Az ő störté né szekmagától é rtető dő ena né prajzhoz fordultak, amikor e mú vé szet mivoltát é s cé ljait meg akarták magyarázni. Az egyí k ké zení ekvő é rtelmezé sa ,,l'art pour l'art" lehet, ami talán elfogadható szemé lyes tárgyak dí szí té sé nekmagyarázatául, de aligha vonatkoztatható a barlangfestmé nyek többsé gé re (bár az agyagba ujjakkal hú zott vonalpárokat játé kos firkálga_ tásoknak is felfoghatjuk). Az egykori mú alkotásoknak csak a töredé ke maradt ránk, de minden bizonnyal vala_ hogyan dí szí tetté kaz állandó lakóhelyeket, jóllehet ezek közül csak a plasztikus alkotások é lhetté k tú l az elmú lt 12 000 é v viszontagságait. A barlangok é s sziklafülké k lakóteré ben látható mű vekjó ré szé nek ké tsé gteleniil volt diszí tő funkciója, de ez nem lehet magyarázat abarlangok szinte megközelí thetetlen járataiban talált, a termé szetes fé nytő lteljesen elzárt mű vekre.

| 94

l A barlalg falfua fektetett k€zet í gy festetté k kórül a

franciaországi Pech Merle-barlangban.

megé rté sé t,fő legha a ké ső bbi alkotás korábbi rajz vagy

festmé ny fölé került. Meg sem kisé relté kaz á| | atokat ábrázolni : nincsenek fák, folyók, dombok. Többnyire egy állatcsoport alkotja a kompozí ciót, de mé g az sem biztos, hogy ezek az állatok egyidejű leg ké szültek. Ami a té mákat illeti, az akkor é lt állatok legtöbbjé rő l maradt fenn ábrázolás: vannak kózöttük fókák, gyí kok, madarak, s mé g egy angolnapár is. A barlangfestmé nyeken az emberek alárendelt szerepet játszottak. Az egykori mű vósz, miközben é lethű enjeleni tette meg az állatokat, saját társait csak karikatú raszerű en örökí tette meg. Az emberalakok olykor szarvakkal vagy aganccsal ellátott állatbő rökben láthatók, mintha álcát öltöttek volna a vadak becserké szé sé hez.Ritkán jelennekmeg csoportosan, ennek egyik legismertebb pé ldája a ,,Bölé nylakoma" (195. ké p), Növé nyek szinte alig fordulnak elő barlangfestmé nyeken, azonosí tani egyiket sem lehet, pedig a csonttárgyakon gyakrabban találkozunk növé nyi dí szí tő motivumokkal. Az ő skő korimű vé szetlegrejté lyesebb ábrázolásai a barlangfalakon látható jelek é s jelké pek. Felfedezé sük óta foglalkoztatják a kutatókat, mivel nem tudjuk, milyen cé llal ké szültek, é s számos é rtelmezé stkí nálnak. Vannak köztük sátor alakú jelek, mások botokra vagy rövid hají tólándzsára, ismé t mások pajzsra, nyí lhegyek_ re, dárdákra vagy csapdákra emlé keztetnek. Eddig az ő skő korimű vé szetolyan emlé keirő lszól_ tunk, amelyek láthatók, megtapinthatók, lefé nyké pezhető k.Ha viszont lé trehozásuk indí té kaitkutatjuk, akkor az elvont ké rdé sek világába é rkezünk, A különfé le vé lemé nyeket hangoztatók hevesen csaptak össze, de a viták nem segí tetté k az alkotások megé rté sé t,hiszen le, het ú gy is vitatkozni, hogy figyelmen kí vül hagyják a valós környezetükben

té nyleges bizonyí té kokat.

A né prajzkutatás ké tfé leé rtelmezé sselis szolgált. Bizonyára rendkí vül nehé z volt megfesteni ezeket az alko_ tásokat a söté t barlangré szekben, s ezek csak egy szű kebb kör számára ké szültek. Az egyik lehetsé ges magyarázat a totemizmus eszmevilágával függ össze. Ennek lé nyegé t- vé gtelenül leegyszerű sí tve- abban foglalhatjuk össze, hogy egyes nemzetsé gek vagy mé g kisebb csoportok - vagy akár egyé nek bizonyos tárgyakhoz, általában egy állathoz vagy egy növé nyhezkötő dnek, azzal különleges kapcsolatban állnak. Vannak olyan nemzetsé gek, pé ldául az alszí rália| bennszülöttek között is, amelyek bonyolult szertartásokat vé geznek el nemzetsé gi totemük tiszteleté re, amelyen csak a beavatottak vehetnek ré szt. Egyes feltevé sek szerint gyakran ilyesfé le totemszertartások közepette festettek meg egy-egy állatot.

A másik lehetsé ges magyarázat szerint - ez egyé bké nt jobban összhangban van a té nyekkel - a szimpatetikus mágiához kapcsolható az ő skő korimű vé szet keletkezé se. Ennek lé nyege, hogy a vadász, ha indulás elő tt lerajzolja az állatot, akkor hatalmat szerez felette, ső tily módon mé g a szaporodását is serkenteni tudja. A vadászmágiát igazolják azok az ábrázolások, amelyeken sebesiilt vagy lándzsával ledöfött állatok láthatók, A totemizmus é s a vadászmágia ilyen szerepé re egyaránt lehet találni pé ldákat ajelenkor vadászné peiné l is, l95 / ,,Bölé nyünnep"; a feldarabolt állat köIül a lakoma ré sztvevő i,

Az ő skő korimű vé sz| 143

Á/ ,l

l'

Catlin lemek szí nekkel ábrázolta a bölé [ybő Ibe óltözött é szak-ameí ikai indiánokat, amint é ppen rituális vadásztáncukatjárják. Lehet, hogy segí t megfejteni a l97. ké pen látható,,valázsló" rejté lyé t?

196 / George

i\

l97 / Ré nszarvasbő rbeburkolózott emberi alak: a,,varázsló". Felté telezik, ho8y valamilyen vadászattal kapcsolatos szeí tartás ré §ztvevő ie,

í gy az elő bbiké t elmé let megfelelő m agyatázatot| átszolt

adni mé g a leghozzáfé rhetetlenebb barlangjáratokban lé vő festmé nyekre is. Nagyobb ké pzelő erőné lkül felidé zhető ka söté t é s távoli üregekben zajló szertartások, ahol egyetlen mé cses fé nyé benhátborzongató árnyé kok vető dnek a falakra,mlközbenaí .ő rzs vé nei mágikus rí tusokatmutatnak be, vagy fé rfivá avatják a ré mülettő ldermedt fiatalokat. Mostanában törté ntek kí sé rletekezektő l elté rőé rtelmezé sre is. A sokfé le állat elrendezé sé t vizsgálva arra a következteté sre jutottak, hogy bizonyos fajok meghatározott helyre kerültek: a bölé ny, a ló, a vad szarvasmarha é s a mamut leggyakrabban a nagyterem kózponti felületé re, a medve é s az oroszlán már hátté rbe szorult, é s a szarvas egé szen alárendelt helyzetben van. De az effajta

elrendezé s nem törvé nyszerű , é s ez az é rí elmezé slegfeljebb a ké ső szakaszokra é rvónyes, ugyanis ebbő l az idő i

szakból maradt fenn elegendő számú alkotás, amely

l, '.§

144| Az ő skő kori mű vé sz alapján erre a következteté sre lehet jutni, Az alkotások

mivoltánakigazi megé rté sé hezazonban ez a feltevé s sem vitt közelebb bennünket. Mé g bonyolultabbá tette a helyzetet ajelek é sjelké pek legú jabb é rtelmezé se. A kiváló francia ő störté né sz, André Leroi-Gourhan vé lemé nyeszerint ezek többsé ge nemi szimbólum volt, a szé lesebb formák a nő i, a keskenyebbek a fé rfi princí piumot ábrázolják. Az Angles sur l'Anglinben látható ábrázo| ások ké t§é gtelenül elfogadhatók a nő iprincí pium jelké peiké nt, azonban aligha hihető , hogy a mé g elvontabbjelek né mellké nek hasonló rendelteté se lett volna, Mindeddig nem kerültek elő a fé rfi princí piumot ábrázoló phallikus jelek, s az elő bb emlí tett keskeny jelek a legkülönböző ké ppen magyarázhatók. Leroi-Gourhan az elmé leté ttovábbfejlesztette: az állatoknak is nemi jelleget tulajdoní tott, függetlenül attól, hogy az ő skő kori mű vósza lé nyeket milyen nemú nek ábrázolta. A lándzsaszerű keskenyjelek * szerinte azt a nemet jelzik, amelynek megtest esitő jeaz állat: alő , a kő száli kecske é s a szarvas mindig fé rfi, a bő lé ny,az

ő stulok é s a mamut mindig nő iprincí pium. Ezek az í 1 elmé letek egyelő re nemvitté k elő rea kutatást, de megmutatták, hogy az ő skő korimú vé szetbármifé le é rtelme_ zé si kí sé rleté tsokkal alaposabb é s rendszeresebb elemzé ssel kell elő ké sziteni,mint ahogyan azt a kutatások korábbi szakaszaiban tetté k. Mielő tt elfogadnánk vagy visszautasí tanánk az ú j é rtelmezé si kí sé rleteket,ké t körülmé nyt felté tlenül számí _ tásba kell vennünk. Elő ször azt, hogy az a mű vé szet,

amelynek indí té kaitmeg akarjuk ismerni, több mint 20 ezer é vig állt fenn, s ennyi idő alatt számos különfé _ le indí té ksarkallhatott mű vé szitevé kenysé gre. Másodszor: a mú vé szetetegy töretlen é s folyamatos emberi kultura ré szé nektartjuk, pedig valójában legalább né gy kulturális idő szakvolt (aurignaci, pé rigord-i, solutré i é s magdalé ni), s szinte semmi bizonyí té knincs arra, hogy ezek között közvetlen kapcsolat lett volna, A ré gé szetnekez az a terüete, ahol mindig több lesz a ké rdé s,mint a válasz, s é ppen ezé rt az ő störté né szek legvonzóbb feladatai egyike a mú vé szet tanulmányozása.

,

EPlLoGUs Meglepő lehet, hogy epilógussal fejezzük be az emberi törté nelem ilyen korai szakaszát, de vé gté reis a vadászó ember korának vé gé reé rtünk. Az európai jé gkor vé ge é s a földmű velé skialakulása között körülbelül zt 5000 é v telt el. Ebben az idő szakban olyan lassú klimatikus változások játszódtak le, amelyek nemcsak Európában, hanem szinte mindenütt megváltozIatták az emberi é let felté teleit. Az utolsó eljegesedé s vé gé remind N} ,ugat-, mind Ke_ let-Európa né pcsoportjai elé rtek a vadászó-gyű jtögető é letforma teljesí tő ké pessé gé nek akkor lehetsé ges legmagasabb csú csaira. tí letmódiuk, .1óllehet különböző volt keleten é s nyugaton, lehető vétette, hogy rendkí vül viszontagságos idő járási felté telek között is megfelelő körülmé nyek köZött é ljenek. A viktoriánus kor csodálata tehát a nemes é s vadászó vadember iránt nem volt egé szen alaptalan. Azok a fontosabb Ié nyező k,amelyek a ké ső ői skő korembere számára lehető vétetté k a zord területeken való megé lheté st, valószí nú leg ugyanazok voltak, mint amelyek a sarkvidé ki eszkimók fennmaradását biztosí tják: bő sé gé benvoltak a hú snak, é s az el nem fogyasztott ré szé tmegfelelő módokon hosszu idő re tartalé kolni tudták. Az eszkimók a ré nszarvas é s a nagy tengeri emlő sök v ad,ászaí ár a a| ap o zzák megé lheté süket. Nyugat-Európa vadászai a magdalé ni korban a ré ncsordák, vad mé nesek, bölé nyek é s vad szarvasmarhák hasz-

pában az utolsó eljegesedé s vé ge é s a földmú velé s kialakulása között, tehát a közé pső kő korbanvagy mezolitikumban különös módon alakult a kő eszközké szí té s.Ez a folyamat az Óvilág legnagyobb ré szé nugyanabban az idő benzajlott le, é sjóré szt hasonló fejlettsé gú kulturális

állapotból indult el. Franciaországban a magdalé nit követő közé pső kő kori iparok általában mé rtani alakú apró eszközöket, háromszögletű , holdsarló alakú vagy trapé z formájú mikrolitokat tartalmaznak, Hosszuk gyakranmé g a ké thárom centimé tert sem é ri el, é s bár vannak nagyobb eszközök is, mé gis ezek alkotj ák az eszkő zké szletek zömé t. Hasonló folyamat játszódott le Afrikában, a KózelKeleten, Indiában é s a Távol-Keleten is, Mindeddig nem ismerjük pontosan ezeknek a mé lyreható változásoknak a kiváltó okait, Az egyik magyarázatú ,gy sző | ,hogy ezek az apró szerszámok már összetett eszközök alkatré szei voltak, pé ldául szigonyok fogai ké szültek belólük. Európában azonban legalább egy olyan mezolitikus csoportot ismerünk, amely mind az agancsharpunákat, mind a mikrolitokat használta. Az elő bbi feltevós tehát nem lehet teljes é rté kű válasza ké rdé sre,de azt sem tudj a megmagyarázni,hogy a változás mié rt terjedt ki olyan óriási területekre, Nem állhatott azonban

összefüggé sben a klimatikus fordulattal sem, hiszen Európában a hí deg mé rsé keltrefordult, a Közel-Kelenából é ltek, a keleti gravette-i kultú ráhozí aí tozókpeüg ten, valamint Afrikában viszont es ő srő szárazra. | mindenek fölött a hatalmas testű mamutokból. Ezek a Az idő járás kedvező bbre változásával párhuzamosan források nemcsak puszta fennmaradásukat biztosí totEurópában egyre általánosabb lett a szabadban é pí tett ták, hanem olyan é letszinvonal elé ré sé is t lehető vétetolyan lakóhely, amilyeneket a moustier-ibő lé s a ké ső i té k, amelynek a jé gkor utáni vadászó-gyű jtögető né pek ő skő korbólnyári táborokké nt ismertünk meg. Ezeket nagyon is örültek volna. azonban a barlangok helyett használták - ebbő laz idő Idő számí tásunk kezdete elő tt körülbelül tí zezer é wel szakból egyre kevesebb megtelepedé si nyom maradt azonban vé get é rt az utolsó eljegesedé s dermesztő kor_ fenn barlangokban. szaka, é s ez rendkí vül erő s hatással volt az addig kialaNincs bizonyí té k arra, hogy a környezeti felté telek kult emberi kultú rára is. A jé gtakaró fokozatos visszaváltozásai bármi módon beí olyásolták volna a vadászaszorulását, majd vé gül Skandinávia területé rő l valóeltű tot é s a gyű jtögeté st. Ké tsé gtelenazonban, hogy a vadáné sé tké t nagy lé pcsóben követté k a környezeti változászoknak alkalmazkodniuk kellett az ú j környezeti felté sok. A száraz é s hideg idő járásban jól tenyé sző tú levelű telekhez. A legfontosabb ezek közül az volt, hogy a nagyobb kiterjedé sű erdő sé gekbenjobban szé tszóródtak erdő ket é s nyí rfaligeteket a nedvesebb é s melegebb é ghajlatot kedvelő lombhullató fák váltották fel. az állatcsordák. Nem lehetett már olyan bő sé gben elejteArra lehetne számí tani, hogy amikorajé gkor elmú ltá_ ni a vadakat, mint azt az egyí k paleolitkori franciaországi val az idő járás, következé ské ppen a kömyezeti felté telek szí nhely mutatja, ahol egy keskeny sáklaorom tövé ben kedvező bbé váltak, az akkori né pessé gek é letszí nvonala több mint hiszezer | ó csontmaradványára bukkantak. növekedett. Am nem ez törté nt. Nyugat-Európában a A sáes sí kságokon korábban szokásos csoportos hajtóvamagdalé ni kort követő en egy csapásra eltű nneka remek dászatok helyett bizonyára magános vadászok cserké sztek csont- é s agancsfaragások, a nagyszerű barlangfestmé - az erdő kben, é s rejtett csapdákkal ejtetté k el a vadakat. nyek. E vadászok közvetlen utódai már csak otromba Ismerünk olyan csoportokat, pé ldául az Eszakszigonyokat tudtak faragni, é s né ha egyszerű geometriNé metország, Dánia é s Anglia területé n é lt Maglemokus mintákat festettek kavicsokra. sa-kultú rát, amelyeknek a jé gkort közvetlenül követő idő szakbanhasznált nyári táboraik igen jó állapotban Ugyanakkor olyan változások is bekövetkeztek, amelyekjelentő sé gé tegyelő re nemismerjük pontosan. Eurómaradtak fenn folyók é s tavak partjain, ahol a nedves

146 | Epilógus ré tegek számos szerves anyagból ké szült tárgyat is meg-

ő riztek, í gy í jakat, evező lapátokat é s halfogó varsákat. Bár halakat é s szárnyasokat is fogyaszIoltak, fő í áplálé kuk mé gis a szarvashú s volt. A telephelyeken talált halcsontokból é s a halcsigolyákból faragott gyöngyök tai skő koriemberek nú sága szerint a franciaországi ké ső ő már halásztak, A szárazí öldi eszkimók pé ldáját vé ve ez azonban csak kiegé szí tő nyári foglalkozás lehetett, amikor már amú gy is szüké ben voltak a vadhú snak. Voltak olyan mezolitikus csoportok is, amelyek száraz füves pusztákon é ltek, é s í gy csontból vagy fából ké szült eszközeik nem maradtak meg olyan jó állapot-

ban, hogy tájé koztatást adhassanak é letmódjukról.

Vannak adatok azortban arra, hogy kismé retű , fé lig a földbe ásott kunyhókban é ltek. Ezzel egy idő ben a Közel- é s a Közé p-Keleten egyes mezolitikus csoportok, pé ldául a natufi kultú ra, é lelemszüksé gletű ketú gy egé szí tetté kki, hogy csontsarlóikba helyezett é les kovapengé kkel levágták a vad gabonafajták kalászait. Ugyanakkor azonban vadakat is ejtettek. A Földközi-tenger keleti té rsógé ben é lt földmű velő közössé gek gazdálkodói fokozatosan terjeszkedni kezdtek Európa felé . A nagy vadászok hagyományait lé pé stöbb bizrő llé pé srefelváltotta a földmű velő né pekjóval

tonságot nyujtó önálló é lelemtermelő é letformája, megteremtő dtek a civilizáció alapjai.

s

aa

FUGGELEK '

AZ EMBER RENDSZERTANI HELYE

A LEGFONTOSABB HOMINIDALELETEK

MAGYARORSZÁGON

: Chordata :

állatok ülága gerinchú rosok törzse Phylum: Subphylum: Vertebrata : gerincesek altörzse classis: Mammalia : emlő sök osztálya Ordo: Primates : fő emlő sökrendje Superfamilia: Hominoidea : emberszerű ekfő családja Familia: 1) Pongidae : emberszabású majmok családja (gorilla, csimpánz, orangután, gibbon)

Regnum animalium

2)

Homiú dae : emberfé lé k családja

Faml| ia: Homilidae

Subfamilia: 1) Ramapithectn ae (alcsalád) Genzs:Ramapithecus (nem) 2) Australopithecrrrae Genus., Austra| opithecus

Species: A. africanus

(fa)

A. A. A. A.

afarensis robustus boisei

crassidens 3) Homininae Genus: Homo Specles: H. habilis H. erectus H. sapiens

1 l A Isó pliocé nkori Hominoidea-maradl ány ok RudabányáróI 1967 -tő lvé gzetí feltárások során világviszonylatban is kiemelkedő gazdagságtl é s változatű leletanyagbaned_ dig né gy-öt Hominoidea-alak került eló. Ezeket kutató,juk, Kretzói Miklós paleontológus (1969, 1976, 1984) Rudapithecus hungaricus KRETZOI, Bodvapithecus altipalatus KRETZOI, Ataxopithecus serus n. sp. s. sp.,

egy Hominoidea individuum (Rud. 19) é s Anapithecus hemyáki KRETZOI né vení rtle. A 8-11 millió é ves leletanyagban fő ké ntfog- é s arckoponyaré szek vannak. 2f Osemberi maradványok Vé rtessző Iő srő I A Vé rtes László ré gé száltal l965-ben feltárt fé rfi nyakszirtcsontdarabon kí vül, a lelő helyen1965-ben né gy, ha-

sonlóan fontos tejfog is elókerült. A mintegy 350000 é ves leletek rendszertani helyé t publikálójuk, Thoma Andor antropológus (1966, 1967,I97Z, 1978), Homo erectus (seu sapiens) paleohungaricus elnevezé ssel elő bb az elő ember ( Archa.nth ropus) stádium fejlettebb szintjé re határozta meg. Ujabban azonban ( l 985) az ő sember (Palaeanthropus), azaz a Homo sapiens korai, ú n. Anteneander-völgyi csoportjába sorolja. 3f Osemberi maradványok a Subalyuk -barlangbóI 1,932-ben e helyrő legy felnő tt nőállkapcsa é s kereszt-

csontja, valamint egy 3 é v körüli gyermek koponyája került elő .A leleteket már első publikálójuk, Bartucz Lajos antropológus is (1940) a Neander-völgyi ő sember (pontosabban annak klasszikus csoportja) köré be sorolta, ezt Thoma Andor ú jabb vizsgálatai (1963) megerő sí tetté k. A lelet kora mintegy 50 000 é v.

TOYABBI OLVASMANYOK BÁLDI T., l törlé netií öldtan alapjai ( Budapest, I979 ) .* BENCE GY.-KIS J. (szerk.), Munka é s emberré válás. Engels hipoté zise ma (Budapest, l972),* BORDAZ, J., Tools of the Old and New Stone Age (New

York, l959), BORDES, FR., The Old Stone Age (London, 1968). BREUIL, H., Notes de voyage palé olilhique en Europe Centrale I. Les industries palé olithiques en Hongrie. L'Anthropologie 1923. p.323 346.* BREUIL. H., Les industries palé olithiques en Hongrie, Revue d'Histoire Comparé e 1944, p. 12| I38.* BREUIL, H., Foar Hundred Cení uries of Cave Art (New Yotk, 1979). CASTERET, N,, Muta, a barlang lánya. A földké reg, akcló (Budapest 1968),*

CHILDE, V. G., A szerszámok

ember ónmaga alkotója

(Bldapest,

1968).*

vadembertő l a civilizácí óig (Budapest,

*

HARTENSTEIN , E., Evezredek homályában (Budapest, l96l ).*

HOWELLS,

W . W.,

Mankind in the Making (London,

l959).

KOENIGSWALD, G. H. R. von,lz

embet törté nete (Bu-

dapest, 1968).* KORMOS T., ,4z ő sember világa(Budapest, 1926).+ LAMING, A., Ós kori barlangmű vé szet.Lascaux (Bu,d,apest, 1969).* (Budapest, L^ SZLÓ GY., Az ő sember mű vé szele l968).* (Budapest, LÁSZLÓ GY., Vé rtessző lő stőPusztaszerig l

LE GROS CLARK,YI.E., History

of the Primates

(Lon-

Man (London,1969),

CORNWELL, LlN., The World

LEROI-GOURH AN, Az ő störté net kultuszai (Budapest, 1985).* ^ ., LIPT^ K P., Embertan é s ember származástan (B,Jdapesí , 1978 é s 2. kiad. 1980)*

CLARK, G., The Stone Age Hunters (London, 1967). CLARK, G., A lilág ő störté nete (Budapest, l97 5).* COLES, J. M.-HIGGS, E. S.,Záe l rchaeology oJ' Early of Ancient Man (Lon-

don, 1964).

DAY, M. H., Fossil Man (London, 1969). E., l magyar föld né peinek törté nete a hon(Bldapest, 1 958).* ig foglalás GÁBORI M., Ré gé szetikalandozasok (Budapest,

FERENCZY l969),*

GÁBORI M., Az ő sember utjain (Budapest, 1974),* GÁBoRI M., Ala Tau,Ararát (Budapest, 1978).* *

ő sember Magyarországon

*

don, l949),

CHILDE, V. G,, Az l948).

(Budapest, i980).

I97 4).*

törté nete (Budapest,

1949). *

CLARK, G., A

GÁBORINÉ CSÁNK V., Az

A magyar kiadás bibliográfiai kiegé szité sé tjelöli. (A szerk

.)

OAKLEY, K. P., Man the Tool-maker (London,1949), OAKLEY, K. P., Frameworks for Dating Fossil Man

(London, l964). PILBEAM, D., The Ascent of Man (London, | 972). SIMONS, E. L., Primate Evolullon (New York, 1972). TATTERSALL, I., Man's Ancestors (London, l970). UCKO, P. J.-ROSENFELD, A,., Palaeolithic Cave Arí (London, l967). VÉ RTES L., Medveemberek krónikája (Budapest, l957).x VÉ ,RTESL., Az ő skő koré s aZ átmeneti kő koremlé kei M agy aror szágon (Bu.dapest, l965). * si ember reVIIRTES L.,.lí al,ics asvé ny. A vé rtessző lő elő gllrye (Budapest, l969).* WOLF, J.-BURIAN, Z., Az ő skoriember (Bldapesí , 1981, é s 2. kiadás 1987).*

A kötetben szerepló felvé teleket az alábbi kónyvtárak, inté zmé nyek,mú zeumok, szemé lyek ké szí tetté k,ill. bocsátották rendelkezé sre :

Aerofilms Ltd 24, 28 Alan Hutchison, London 37,64,125 Helmut Albrecht-Bruce Coleman Inc., 49 The American Museum of Natural History, New York 56 Animal Photography 50 Australian News Information Bureau 138, 153 Dick Barnard, London 1l5, 156, 158 Barnaby's Picture Library, London 123, 1Z4, I32, 135, l36, 185 Breuil abbé , a kiadóijogokkal rendelkező Arnold Fawcus (Párizs) engedé lyé vel 161, 166, 169,172, I95, l97 British Museum (Natural History Department), Lon\I4 d,on 12, 14, | 5, 53, 57, 66, 67 London 38 Canadian High Commission,"l0, G. Catlin, North American Portfulio cí mű mú vé bő l (1844) 44,196 David Collison-Alex Hooper 140, 163, 190 Crown Copyright: Institute ofGeological Sciences fé nyké pfelvé tele, az Angol Királyi Nyomda Vezető jé nekengedé lyé vel80

Michael Daniell-Robert Harding Associates, London 62 Michael Day professzor 55, 65, 71 Elsevier, Amszterdam I7. 22, 46 Mary Evans Picture Library, London 1 l Alain Fournier, Blois, Franciaorszí g 164, 168,192,I94 John R. Freeman, London, a cí mlappal szemben, 8 P. V. Glob professzor 42 Roger Gorringe, London 73, 85, 97 (Mary Leakey nyomán), 101 (Mary Leakey nyomán), 173 Sir W. E. Le Gros Clark é s az American Philosophical Society 16

Haddon Collection, University Museum of Archaeology and Ethnology, Cambridge 45,128,I28 Michael Holford Library, London 170 Alan Hughes, P. V. Tobias professzo r hozzájáru| ásával, University of Witwatersrand, Dé l-Afrika 52 J. Hürzeler 59 G. Kinns - Associated Freelance Artists Ltd., London 93

Peter Kolb: Vollstöndige Beschreibung des afrikanischer Vorgebirges der Guten Hoffnung cimú könyvé bő l, Nürnberg (1719) 130

E. Lartet H. Christy: Reliquiae Aquitanicae cimű könyvé bő l,(1875) 9, 41,, 43, 7Z, 154 John Launois - Star 126, 127 , 133 Andrew Lawson-dr. J. Waechter 68, 78, 89, 92, 94,95, 103, 108, 111, 1I2,1I3,116,120,142,14,I,148, 150, 152, 160, 162, I76, 177, 18l, 182, 183, 188 Lovell Johns, Oxford 2, 23,5I,96,118, 145, 186

Michael Lyster, London 47 Malcolm McGregor 7 Hazel Martingell 39, I0Z, 1,06, 107, 11,7, 1l9,

i4l,

l43,

146, 150, 151

Moravski Museum, Brno 180 Musé e des Antiquité s Nationales, St-Germain-en-Laye 178, l87

Musé e du Pé rigord, Pé rigueux 165 Museo Archeologico Nazionale, Nápoly 19 National Geographic Society, London 63, 99, 105 Naturhistorisches Museum, Bé cs 179 A. van den Nieuwenhuizen 48

Novosztyi, Moszkva 30, 157 Dr, Kenneth Oakley, Oxford 109, 110 Oxford Illustrators 33, 121, Kislexikon ábrái Picturepoint Limited, London 25,26, 34,98, I22, 13I, I34, I37, 139, l49, 17 5, 193 E. Piette: L'art pendant l'Age du Renne cí mű könyve alapján, (1907) 31, 171 Punch Magazine, London 20 Radio Times Hulton Picture Library 10 Servizio Editoriale Fotografico, Torino 100, 167 Shell International 32 The Society ofAntiquaries, London 5 Spectrum Colour Library, London 184 Staatliches Museum für Naturkunde, Stuttgart 69 William Stukeley: Stonehenge cí mű könyvé bő l(1740) 3,4 The Tate Gallery, London 1, 6 a Vanity Fair cinű lapból 11 R. Verneau: Les grottes des Grimaldi cimű könyvé bő l, Monaco (1906) 155 Dr. J. Waechter, L ondon13,21,27,29,35,36,74,7 5,76, ,17,,18,8I,82, 83, 84, 86,87, 88,90,91, i74, 189 Werner Forman Archive, London 60 Maurice Wilson 18, 58, 104, 144, 159 Maurice Wilson, a British Museum (Natural History Department), Lo ndon hozzájárllásával 54, 61 Christopher J. M. Wood 40

KlsLExtKoN abbeville_i: a somme folyó völgyé ben, Franciaországban található Abbeville váro§áfól eln€ vezett kő eszközipar. A folyó kavicsteraszain Boucher de Perthe§ folytatott kutatásokat, é § §zámos §zskócára bukkant, A kifejezé s olyan szakócákatjelöl, amelyek koraiak, é § egj/ marokba fogott kalapácsszeni ú lökő velké szitetlé köket.

lb§zolú t ke| tezé s: általában valamely atomfizikai mód§zerrel megállapí tott idő adatot jelent. Attól függóen, hogy milyen korai idő szakról van szó, többfé le módszer ismert, A radiokarbonos kormeghatározás köí ülbelül 50 ezer é vnyi idő mé lysé gig alkalmazható, mí g a potas§ium/argon eljáI᧠akár több millió é vnyi idő tartamra is. A í ák é vgyú rű inek vagy a tavakba é venké nt lerakódott ré teg€ k megszámlálása is alkalmazható kelteze§re. acheuü

:

a fa- vagy c§ont€ szközzel

finoman

megmunkált §zakócákat illetik ezze1 jelző ve1,fú ggetlenül attól, hogy ezek hol kerültek elő . Né vadójasaint-Acheul lelóhely, a franciaországi Amiens egyik kú lvárosa. a

lcheuü hagyomónyú mou§tier-i | §zakócákat i§ tartalmazó moustier-i ipar. Lelő helyek : Franciaor§zág, Anglia, Né meto$zág,

Eszak-Afrika, a Közel-Kelet területé n.

A frarEiaor§zági utol§ó moustier-i ipar

nyelezé sre szolgáló, külön kialakí tott ré §zitk van, a ké §ő ió§kókori ipalok többsé gé ben megtalálhatók, mé g a neolitikumban, §ő t az azt kóvető idő §zakbanis ké sziiltek.

\r'

idő szakból, az ottani mou§tier-i egyik változata: nyeles hegyek é s ké sói szakaszaiban ké toldalt megmunkált hegyek jellemzik. A Ní lu§ vő lgyé tő egé I szerl az atlanti paí tokig elt€ ljedt. Né vadó lelóhelye Bir el-Ateí (Tunisz),

árvé ső árvé só: lé nyegé ben vé ső Jóllehet . korábban is ismerté k, mé gis elsósorban a ké ső i ő §kókorbaí ha§ználták szerte a világon. A vé §ófelületet ú s/ hozták lé tre, hogy a penge vagy szilánk felső vé gé rő 1 1eválasztottak egy szilánkot. Korábban arra gondoltak a kutatók, hogy miÍ ldig c§ak ezt a keskeny vé gé thasználták, de kideTült, hogy az e§zkóz oldalé leivel is dolgoáak. Nagyon hasznos é s eredmé nyes lehetett a csont é s az agancs megmunkálásában.

at€ ri

tí pu§ú hegy ké t né zetbő l

Atlanthropus: az é szak_afrikai Ternifine mellett acheü §zakócákkal egyú tt talált á_llkapcsok emberé nek nemz€ t sé gneve. Ujabban a T€lanthropusszal é s az olduvaiban talált Homo 9-cel együtt a Homo electu§ aflikai változatába sorolják.

i§

ilyen tí pusú .

aulignacii az euí ópai ké sói óskókor egyik fejlő dé siszakasza, A né vrdó lelő he| y a Franciaoí §zág dé lnyugati ré szé ntalálható Aurignac-barlang, amelyet Lartet l860-ban tárt fel. Eredetileg a franciaor§zági ké ső i ő skókor bárom elsó szakaszát neveáé k igy. ma mál azonban ezek köziil c§ak a kózé psót, a másik kettő neve pé rigord-i. Az aurignáci idószakban magasvakarók, eí ó§ testú !€ ngé k

alí aj (latinul §ubspecie§): a rendszertaí ban a legkisebb c§oport (lásd mé g faj).

anjsthil Burmában, az Irravadi folyó t€ raszain talált e§zkózcsoport neve. Elé g egyszerú ipar, általában közónsé ge§ kaparóé s ha§í tóe§zközöket tartalmaz, amelyek ré szben megkő vesedett fából ké §zültek. Nem tudjuk megbí zhatóan keltezni, alighanem a Mindel-eljege§€ dé §tő l a würm-etege§edé s korai szakasáig ké szí tettek effajta e§zközöket.

&M&M árak ár : c§ontból faragott vagy kő bő l finoman hegyezett ki§mé retű eszkóz, arrrelyet valószí nű egbő rök é s feltehető €n gyöngyök

átfú rására ha§ználtak. A magdalfui kolszak kovából pattintott né mely pé ldányáí ak ké t vagy több hegye van. A c§ontból ké sziiltek, amelyek abba[ különböznek a tű ktő l, hogy

lapos csonüegy€ k ké sziiltek. Franciaországban, Né rnetországban, Magyarországon é s Ausáriában foí dulnak elő .Ilyen eszközöket nem találtak Itália közé pső é s dé li lersegé ben, továbbá Dé l-Spanyolországban. A levantei hasonló tipusú eszközöket szinté rn e7ze1 a jelző lvel illetik. A nyugat_európai lelóhelyeik 34 000 é s 27 000 kózötti idó§zakra keltezhetók. é §a

f ás{ í bot

áxí bot: általában egymé temyi hosszú ságú , Iihegyezett farú d. amelyet a liild sok ré szé n máig a gyökerek kiásására é s növé nyek elülteté sé re használnak. A busmaDoknál pé ldáulátfú n kö!el hú znak a boua. hogy növeljé k az eszköz süyát. Ahalában nók dolgoznak vele. ateri: É szak-Afrikában elóforduló kő eszközipar a 30000 é s 27000 kózötti

(Lá§d mé g p€ rigord-i

!)

Australopitbecu§i szó szerint dé li majom, amely nevet Raymond Dart adta a Taungban tallilt koponyának. Ma ót afrikai fajbó1 álló nem (geí u§) elneveáse. Ezek alakilag egy gyengé bb csontozatú , ki§ebb termetű változatba (A. africanu§: Taung, slerkfontein. MakapaEsgal : A, afarensis : Afat vagy Hadar) é s egy erő sebb testalkatú , magasabb termetú változatba (A. robu§tu§: Swartkrans, Dé l-Afrika; A. crassidens: Kromdraai; A. boisei: olduvai I. reteg ,,Zinj" 1elete) sololhatók, Hasonló jellegú

KislexikonI I51 csontmaIadványok kerültek lelszí nre Kenya é szaki ré szé na Turkana-tó partján é s más kelet-afrikai lelő helyeken. Közülük valószinüleg a robustus é ll a legtovább. é s alighanem mé g a Homo electus koÉ i fejlő dé siszakaszában is. Az ember családfáját tekintve, az Australopithecusok inkább párhuzamos fejlő dé sivonalat ké pviselnek. mint magának az embemek a közvetlen elő deit.Egye§ feltevé §ek §zelint egy Jáva szigeté n talált, elé ggé kezdetleges á{ lkapocs talán ugyancsak e csoport tagiáé volt. Újabban ezt az ú n. Meganthropus palaeojavanicu§ leletet a kutatók inkább a Homo habilishez §oroljá&.

fejlódé sé ben döntő lé pé svolt, amikor ké t lábra e8yene§edett, § ily módon felszabadult a keze. E változás tette lehető vé az eszközök ké szí té sé t.

bipolí ris/ké tirányú ütótechnika : az a megmunkálási mód, amikor a megdolgozandó magkövet az üllő nek ha§znált aláté tre helyeák, í gy ké t irányból é ri hatás: felürő la megmunkáló ,,kalapácsé ", alulról az üllő vi§§zaható üté se vagy ellenállása. Az ilyenkor leváió szilánkoknak mindké t vé gükön van kis dudoruk, ú n. bu| busuk a leválá§i feliileten. Né ha magukat a magköveket is bipolárisnak nevezik. ha igy ütötté k le róluk a szilá,rrkokat.

chrlente_i : a moustier-i ipar egyik változata, ré vadója a franciaorszá8i chaí ente megye.

Mla: vadászeszköz, amelyet fóleg a dól-amerikai fú ve§ pampákon é lő indiánok ha§ználMk. Ké t vagy három, bő rrel bevont, narancs nagyságú kógolyót bő rszí jakkal kötözn€ k ó§§ze. Ha eá az.szkő zt egy robanó állatra hajitják. a golyók a lábak köré tekerednek, Az eszkimók valamivel ki§ebb, roaí láragyarból ké wí tett golyókkal első sorban madarakra vadásznak. Afrikában fő ké íat szakócaiparok anyagában bukkantak ilyesfé le kógolyókra. a bólaszeni vadászszenzámokat tehát már ő sidók óta

ha§ználja az ember.

c§ákányok: hosszú , keskeny brgkő e§zközök, amelyek a feltevé sek szerint ké zi balták szerepé t töltótté k be. Legjobb pé ldáik a neolitikumból származnak _ Ezeket valószinű leg már nyé lbe illesztetté k. A közé p-afrikai sangói iparból durva pé ldányokat ismerünk a 40 000 körú li

idő kbő l. csonttüki a kő korbana bő rruhadarabokat kő - vagycsontárakkal ké §zitett lyukak

kő eszköz ceruzáfogásbaí

Gyakoriak beí í ea kaparók, de ritkák az magköYek, Meghatározó lontosságú lelő helyeLa Quina, ugyanabban a francia megyé beí , ahoí nan ké t Neander-vö]gyi embercsontváz i§ elő kelült, egyikú k egy kisgyermeké volt. elómunkált

chelles-i: kezdetben a kolai §zakócaiparokat nevezté k í gy. Né vadója a Párizs melletti

Chelles-sur-Marne lelő hely. Mivel itt valójában nem kerültek elő korai szakócák, az elnevezé st abbeville-ire változtatták. A í é gi kifejezé §t afrikai leletekre ma is alkalmazzák; pé ldául a chelles-i ember.

segí tsé gé velerő sí tetté k óssze. A franciaországi solutré i korszak vé ge felé azonban megjelentek a vé kony, átfú rt fejú csonttű k.é s a magdalé ni idő szak idejé n is

hasonlók ké szültek. cé rnaké ntsodrott inakat használhattak.

%

: :,:::> € _.:.* :fu € c§onttű k dabbai ipar: é szak-afrikai ké ső óskő i kori eszkózegyüttes. A né vadó lelő hely kú renaikában van, é s kismé retú hátas pengé k é s vé gú kön retusált kaparók jellemzik, Yastag ré tegeire bukkantak a Haua Fteah-barlangban, ezek a

radiokarbonos kormeghatározás szerint

a 34000 é s 14000 chel| es-i emb€ r:

az olduvai II. ré teg felsó

szintjé ben talált Homo 9. Közvetlen közelé ben nefu találtak ugyan ré 8é §zeti leleteket, de a csontmaradványok abban a §zintben voltak, amelybő l a szakadé k más ré szein szakócák is elő kerültek, ezé It neveáé k í gy. Hatáí ozottan fejlettebb volt, mint a Homo habiü§, ezé rt Homo erectu§ké nt

közötti

idő szakra

datálhatók. denüokrono| ógia: abszolú t idő pontokat adó. a fatöú sek keí eszmetszeté ben látható é vgyürű kmegszámlálásán alapuló keltezé si módszer. Az é vgyú rú kmegszámlálása után elé 8etett fadarabok segí tsé gé velellenő zhető a radiokarbonos kormeghatározás.

tartják nyilván. clactoni: ha§í tókal nagy számmal tartalmazó eszközegyüttes, amelyben nagy, szé les, pengeszerú eszközök i§ találhatók. A né vadó

brünni ra§§z : a ké ső i óskókor egyik keskeny fejű embeí csopoí tja, amely nevé t a

csehszlovákiai Brünn (Brno) után kapla.

A franciaországi combe Capelle-i embel, aki a perigord-i

korszak kezdeté n é lt, ehhez

a tí pushoz tartozott,

bulbu§: ki§ dudor a szilánknak vagy pengé nek azon a vé gé n,ahol a magkóre az üté st mé rté k, amikoí lepattintották. Altalában közvetlenül az alatt a É ualatt van a leváú ási felületen, amelyre az üté st

gyakorolták, é s termé §zete§en a magkó megmaradó ré szé negy kis mé lyedé sfelel meg neki. A szilikátos kő zeteken általában hatáIozottan jeleí tkezik ez a leüté §i bulbu§, a durvább kő veken azonbanné ha alig lehet é szrevenni. ceruzafogris; egy tárgyat az ujjak é s a

hüvelykuij közé szoritva tartani. Az embel

lelő hely: clacton-on-Sea (Anglia), Van né hány további lelő helye mé gAí gliában é s É szak-Franciaországban.

Dinotherium: ő sielefántí ajta, amelyú ek agyarai lefelé görbültek, Zápfogai pedig egyszerű ek voltak. A pleisztocé n korai szakaszában é lt, é s az olduvai elő ember vadászott rá,

cofubcsoí ti az embemé l görbületé bő l é s a medencé hez való ille§zkedé sé nek szógé bő l következtetni lehet az egykoli testtartá§ra. A jávai ember maradványait é ppen azé rt nevezté k eí ectu§rrak, azaz egyenesen állónak, mert a koponyával együtt elókerú lt combcsont eí í ea te§ttartá§ra utalt.

crö-mrgnonii a Franciaország telületé n ólt ké sói ő skő koriember egyik tipusa. a mai ember egyik korai formája, A Les Eyzies-ben található Cró-Magnon-barlangban (Lartet é s christy tárta fel) taláú t koponyajól mutatja a cró-magnoni rassz jellegzetessé geit. Ez a magas termetú , szé le§, §zögletes arcú mbeí tipu§ teremtette meg Nyugat€ Európában a legtóbb ké ső iő skő kori kultú í át, Feltehető en Eszak-Afrikában é s Kí nában is é ltek velú k rokoní tható c§opo ok.

Dinotherium állkapcsa eljege§edé §/glaciális: rendkí vül hideg idő szak neve, amikor a Skandináviát bolí tó

| 52| Kislexikon jé gtakaró dé l felé terjedt, továbbá kialakult az európai magas hegyláncokon is. Né gy fő eljegesedé §i idő §zakot lehetett megkülönböztetni mind Európában, mind Amerikában, Ezeket háí om interglaciáü§ gymástól. vála§ztotta el € eló-aurignacil háta§ pengé ket é § az egyik vé gükő nretusált é lű kapalókat tanalmazó ipar neve a Közel- é s a Közé p-Keleten.

Egykoni a ké §ói acheüvel. Elő fordul IzTaelben a Karmel-hegy leIöbelyein. a sziriai Jabrudban é s a libanoni partvidé ken. Újabban az amudi elnevezé §§e1 illetik. elómunkált magkó : minden kógumót é s -tömböt elő kell ké §ziteni ahhoz, hogy abból megf€ ll€ő nagyságú §zilánkot lehe§§en lepattintani. Eu a kifejezé s azonban csak

olyan magkóveketjelöl, amelyeket eleve ú gy nagyoltak le, hogy belólük elő re meghatározott alakú é § mé retú szilánkokat nyerjenek. Ha ezt meg akarták i§mé telni, akkor a magkóvet ismé t eló kellett ké §ziteni. Ez a technika igenjelentő s szerepet játszott egyes moustier-i csoponokban. de valószí nű . hogy fogásaira már a ké ső &cheuü i idejé ben

EoaDtbfopus daw§oni: hajnalkori ember,

A piltdowni koponya tudományo§ eLneveáse. A faj neve a koponya megtalálójára, Charle§ Daw§onla uta1. Ma már tudjuk, hogy a koponya hami§í tváí y

kóbcentimé ter kórü1 volt, tehát jóval fejlettebb, mint akár az Au§trrlopithecu§€ , akár a Homo hrbilise. Körübelú l 2,6 mil| ió é ves, sokkal idő sebb, mint eg]i ennyire fejlett

koponyániil felté telezhetó lenne. A v€l€

volt, é § a nevet nem is ha§ználják többé .

egykoni ré tegekbő l egyé bké nt olyanjellegú kóeszkózók kerú ltek eló, mint olduvai alsó

eocen: a harmadidő szak első szakaszának í öldtani neve. Körű belü1 70 mi ió é wel

szintjé bő 1.

ezelött kezdódött. Ekkor terjedlek ela korai emlő sök, közöttük a fő emlő sök kezdeti fajai,

faj (latinul species): rendszertani elnevezé § az é lő világban.Az ember e§eté ben a Homo

eolitok: hajnalkövek. Egykoí azt állí tották róluk. hogy emberi ké z aikotásai. Benjamin Hadson ré gisé gbú váíszámos eolitot gyú jtótt óssze az angliai Kent grófságban lé vó Maidstone körüi dombokon. Ezek h8rmadidöszaki kaücsré tegek kő gumóiból termé §zeti eí ók hatá§ára lettek eszközszerű ek. Ma már nem fogadják e1, hogy ember által ké szí tett szerszámok.

A Homo electus

a genus (nem) neve é s a sapiens a fajé . é s a Homo sapien§ t9hát a genuson belú l önáüó fajok. A Neander-völgyi embq é s a modern ember azonban ugyanahhoz a fajboz tartoák. é s

azon beliil csak külön aüait iel€ nt€ í ek : mé gpedi8 a Homo §apien§ neanderthalensist é § a Homo sapiens sapienst. Fauresmith-ipar: a dé l-afrikai acheü egyik ké §ei tí pu§a. A §zakócák kicsik, szí v alakú ak é s durván megmunkáltak. Ezt a zaí jbiában az 58 000 köriili idő rekeltezett ipart a §aldanhri ehbernek tulajdoní tják, é s valószí nű lega szakócaké szitó hagyományok legvé gé t jelenti Afrikának ebben a té í sé gé ben.

nájöttek.

fé lftajmok (latinul Prosirniae)

: a

fóemlő sök

alrendje. í elmelegedé si idöszak/iDtf,rglrciáli§| meleg vagy mé rsé kelt periódusok a glaciáüsok kózótt. A pleisztoé D idejé n Mrom

eolit

elómunkált

magkő ké t né zetbő l

elsódlege§ §zilánk: m8gkórő l leütött,

további

alakí tgatás né lkü gyakran vágásra használt szilánk. amelyet a müvelet befejezé se után eldobtak.

el§ödl€ ges

szilánk

emberczabású majmok/pongidák: ebbe a rend§zeí tani c§aládba tartoák a í é gy emberszabású majom (csimpánz. gibbon. orangltán é s gorilla). oseik az emberi ágtól valószí nű leg máIa mioé n idejé n elváltak, é s attól fogva önálló fejlő dé siutatjártak a kú löí bözó kömyezeti felté telek é § szüksegletek következtóben.

eszköz I termé szet alkotta vagy embeí teremtette, valamely hatálozott rendelteté sű tfugy. Bizonyos egyiptomi §a§ke§elyű k köv9kkel törik fel a tojá§okat, a csimpánzok pedig fú szálakkal szedik ki a termeszeket a bolyból. Az ember fejlő dé sekorai

szakaszaiban minden bizonnyal hasmált ilyesí é le,,ad hoc" eszközöket, ezek azonban vagy í em maradtak fenn, vagy nem lehet felismerni rajtuk a ha§ználat nyomait. A legkorábbi emberké z alkotta eszközök azok a kavicsból ké sziilt kelet-afrikai hasí tók, amelyek több mint ké t é s fé l nillió é vesek lehetnek. A ké sóbbi eszközfajták kő zótt megkülónböztetnek retu§ált tipusokat é s első rlleges szilánkokat, valamint a megrrrunkált eszközöket elkiilöní tik a ké §áté s közben kel9tkezett hu adé któl. euszt.tikus változá§! a tengerviz §ántjé nek emelkedé §e vagy §üyedé se az állandó jé gtakaró elo1vadása vagy kialakulása kóvetkezté ben. A glaciáü§ok idejé n hatalma§ üztömegek fagytak jé ggé ,é § ezzel c§ökkent a tengerek sántje. Meleg szakaszokban ez a jé gtakaró megolvadt, é s megemelte vizé vel a tenger§zintet.

kiilónbözó idő taí tamúinterglaciális volt. amelyek a né gy fő glaciáli§t választották el. Ma valószí nű leg sánté negy interglaciálisban é lünk, fogazott § €zközök : olyan szilánkok vagy pengé k, amelyek é lé ta retusál᧠§oí án

fű ré §ze$e alakí tották, egymástól szabáiyos távolságra lé vő í ogakkal. A moustier-i iparokban elő fordulnak egé szen nagy fogak is, a magdalé ni vé ge felé pedig kicsinyek. A Közel-Keleten a legkorábbi sarlópengé k zömé t ilyen é llel látták el.

ffin fi %1 fogazott §zilánkok

l470-es kopoDy&: Richald Leakey bukkant Iá a Turkaí a-tó kózelé ben. Az ósszetört darabokból szinte töké lete§en lehetett összeille§zteni. A koponya köbtartalma 800

fogazott moustier-i : fogaz ott technikával ké szült mou§tier-i eszk özfajta, olykoí az eszközké §det 80%-a ebbe a tí pu§ba tartozik.

.,

l

Kislexikon I l53 Nem tudjuk, hogy mi hozta lé tí eezt a specializá,lt fajtát.

folyóterrszok l ré gi folyóm€ dí ek elhagyott partjai, amelyek ú gy keletkeáek, hogy a folyó mé lyebbre vágta medré t. Egy ré szük akkor jött lé tre, amikol a tengel ví zsántjé nek emelkedé §e miatt a folyók megváltoztatták futá§ukat, má§ok pedig akko!, amikor az eljegesedé si idő szakokban az erő s lepu§ztul᧠miatt §ok hordalé k keriilt t a medrekbe, é s ott lerakódott. Az elóbbiek€ eusztatikus tela§zoknak nevezziiú (, é § a2 interglrciálisokban keletkeztek. Az utóbbiak klimatikus tera§zok, é § az elj€ e§edé §ek szakaszaihoz tartoznak. fossziüs fa : megkövesedett famaradvány, ame| yben a növé ú yi í ostok helyé re ásvánl

anyagok, általában szilikátok kerültek, § a fa sziükátos kő zetekhez,pé ldául kovafé lé khez vá| ik hasonlóvá, é s eszközöket lehet ké §zí teni belő le. Gyakran használüák fel ily módon Burrnában é s az egyiptomi sivatagban, ahol a homokban egé sz megköve§edett fatörz§eket i§ lehet találni.

Günz: az eulópai né gy fő glaciális köziil az első , kb.egymillió é wel ezelótt. Neve egy kis dé l-né metországi folyótól származik, Vi§zoí ylag kevé s nyoma maradt, hi§zelt

bomlokc§onti a koponya elülső .homloki ré sze. a

Az emberi törz§fejlő dé s §orán

homlokcsont egyre inkább függő leges

helyzetű

lett.

háí om erő teljesebb elje8e§edé s követte. harm.didó§zak (latinul tercier): a né gy nagy földtölté neti idő §zak közú la harmadik. Né s/ szakaszra osztható: eocé n, oligoé n, miocé n é s pliocé n, é s kórú lbelű a 70 millió é s a 4 millió közötti idő szakí akeltezhető . Utána következett a negyedidó§zak. hd,romoldalú eszközök : ilyenek pé ldáu1 egyes É szak-Afrikábao é s lzraelben találL korai szalrócák : keresztmetszetben háromszögü

eszközök. A ké ső bbi csákányok né melyiké nekis hasonló a kere§ztnet§zete.

bomlokerev: a szemüregek lölött hú zódó kiemelkedő csontgerinc. A mai emberné l a ké t §zem fölötti í vek többnyire

elkiilónú lnek egymástól, de az ő semberné lé s elő deiné egy l csontos í vet alkottak az orr fölótt. A gorilláí ak, a Homo ercctusnak homlokeresze van, kevé sbé kidudorodó a Neander-völgyi emberé , a homlokeresz mé gsem primití v vonás, hiszen az 1470-es koponyrin sánte alig látható.

Homo habiüs; szó szerint az ügyes eú bel. Olyan hominida, amelynek

koponya-kóbtaltalma 67H80 köbcenümé ter körül volt, é s az

harpuna lásd szigony. hasí tó: kavicsokból ké §zült vágóeszkózök. Ha az eszköz mindké t oldaláról hasí tanak le §zilánkot, akkoí az elneveá§: ha§ogató.

olduvai,szakadé k I. ré tegé benkeí üt elő . valamivel lé gebben é lt, mint a Zinjanthropus. de annál lejleltebb volt. é s

í gy alighanem inkább ő tlehet az emlí tett I. Ié teg tanyahelyé n talált e§zközök

ké szí tő jé nektekinteni,mint a zinjanthropust. Egyelő reí } em tudjuk, hogy milyen fejlő dé störté í eti ü§zonybatr volt az idő sebb, de fejlettebb 1470-€ s embeí rel, amelyet a Turkana-tó partján találtak meg.

fo§§ziüs teDgerpart: mai tenge$zint fölötti partvonal, bár a kifejezé § a mai tengerszint alatti partvonalakra is alkalmazható. n partokat, a ma számo§ helyen feltártak ily€

interglaciáüs lásd fe| nelegedé si idő §zak,

i§meí t legmagasabb minteg]i 200 mé terre gi tengerszint fölótt. Azt a jelenl€ jelzik, hogy az intergl.ciálisokban a tenger gemelkedett, é s ez jó1 1átható ví zszintje m€ a parti 1erakódásokban, valamint a hullámok által vájt redő kön.

fek§zik

interpluvití lis; szárazabb é ghajlatú kor§zak ké t pluviáüs é ghajlati szakasz kő ző tt. A mé rsé kelt é s a trópu§i teí ületeken a pluviálisok é s interpluviáli§ok feleltek meg a glaciáli§oknak é s interglaciáüsoknak, jóllehet idő bé nnem sziiksé gszerú en esnek egybe.

interstadiáüs: rövidebb, í em tú lságosan hideg periódus egy glaciálison belü1. A würm-eljege§edé § alatt né gy ilyen rő üdebb felmelegedé s következett be,

csolthegyek izosztatikus változá§ok,: a szát azf óld fo§§zü§ tengerp&t

fóenlósók (1atiú ul Primates) : rendszertaú i né v, amely magában foglalja a makifé lé ket é s rokonaikat, valamint az ó- é s ú jvilági majmokat. az embers7abá§ú majmokat é s a2 embert. I-egalább 70 millió é wel ezelő tt, barmaüdószak elejé n jelentkeztek első ké pvi§elő ik.

a

genus lásd nem.

hegyek: lándzsák, m᧠hají tóe§zközók é § fegyverek, pé ldául nyí lvessző kcsú csa. A mou§ti€r-i kor háromszögri hegyeitól a pé rigord_i olyan eszközeiig teí jednek, amelyeknek alul a nyé lbe illeszté sre szolgáló tüské jük volt. A §olutré i ké toldalt retu§ált, va§tag te§tú levé lhegyeinek egy í é szeé s az

afrikai Stillbay-hegyek valószí nű leg hasonló cé lokat szolgáltak. Az aurigneci é s a pé rigord-i csonthegyeket feltehető en é ppen ú gy foglalták nyé lbe, mií t a magdalé li kor

jabrudi ipar: a szí riai sivatagban lé vő lelő helyrólelnevezett eszközegyüttes,

§zigonyait.

amelyre a kaparók

jellemzóek. Ezek bizonyos mé Ité kig

glaciáüs lá§d eljege§€ dé s.

hominidák (latinul Hominidae) gravette.i; né vadója a dé l-franciaországi La Gravette-barlang, a fel§ó audgn&ci ű pu§alkotó lelóhelye, ú a ezt az ipafi felső p€ rigord-inak vagy gravette-inek nevezzú k. A keleti gravette-i a kelet-európai ké §ói ő skókor egyik fonto§ tí pusköre, amely valaTnelye§t hasonlí t a ftalciaotszági gravette-ire.

területé nek megemelkedé §e a teüger§zinthez üszonyí tva a ké regmozgás következté ben. Az utolsó eljegesedé s vé gé tkövető en az elolvadó jé gtak4ró nyomásá,nak megszű né sé velEszak-Európa egyes terú letei kezdtek emelkedni. Az egyensú ly tórvé nyé nek megfelelő en, haegy té rsé 8 kiemelkedik, egy másik §üllyedni kezd.

: a

fő enlósök

rendié nek az a családja, amelybe a7 eú ber is §orolandó. Ide tartoznak alcsaládké nt az emberhez igen kózel álló Au§tralopithecusok

(Au§tnlopithecinae), valamint a valamivel távolabbi alcsalád. a Ramapirhecinae is. az emberhez 1egközelebb álló emb€ í szabású majmok (pongiű k) külön c§aládot alkotnak,

A ma é ló,

emlé keztetnek a mou§tier-i változatokra, é s olykor durván megrrunkált §zakócákat

i§

találnak í nellettük. Egykoni az Izraelben, Libanonban é s Szí riában talált ké sói acheuü eszközökkel, jávai ember : Jáván a Trinil folyó völgyé nek ré tegeiben talá{ t kiilónbóző

embermaradványok ósszefoglaló neve.

l54 | Kislexikon A csontokat Eugé ne Dubois fedezte fel

emberhez vezetó fejlő dé segyik alsó

l894-ben. Elő §zör a Pithecaí thlopus erectus nevet adta nekik. ma azooban már a pekingi emb€ rrel együtt a Homo erectusok közé sorolják. Ugyanitt ké ső bbielő emberi maladványokat is feltártak, í gy a solói embelt, aki már kózelebb áll az európai N€ ander-völgyiekhez.

lé pcső fokának tekinthető , mé gpedig közvetlenül az emberszabású majmoktól, illetve elő deiktő l való elvál᧠utáni

kafui ipar: lelté telezett ipar a kelet-afrikai Kafue folyó völgyé bő l, amelyet rna termé szeti ké pző dmé nyeknek tartanak,

kettő §perspektí va: az ő skő kori mú vé szetben az állatokat gyaklan ké t né zetbő I- az agancsot é s a palákat szeú böl. a teslet pedig

korai

szilánkból vagy pengé bő l

Lan-tien: Kí na Senhszi tartományában közé pső pleisztocé nkori lelő hely, aholHomo erectusra jellemző állkapocs is elő került. Mellette né hány durva kivitelú kavicsiparla emlé keztető kő e§zközt találtak. Geológiailag ez a leletegyüttes valamelyest korábbra keltezhetó, mint a p€ kingi ember, é s feltehető en korábbi, mint a jávai ember.

pé ldául barlangokból, több, különí é le leletegyú ttes keriilhet elő .

kialakitott eszközök, Az oldalé lükön retusált pé ldányok bő rök megti§ztí tá§ára

erő sí tik,é s szinté n famegmunkálásla használják óket.

} indzsahají tó

leletegyüttes: egy zárt ré gé szetiegysé g (pé ldául ré teg vagy gödör) tárgyi leleteinek összeloglaló neve, Számos lelő helyrő l,

kafui ,,eszköz" ké t né zetbő l

szolgálhattak. a meredek é lű é s a vé gükő n retusált tí pusokkal pedig fát munkáltak meg. Az au§ztláliai benn§zülöttek az egyik vé gükön retusált é s é lezett vakarókhoz hasonló eszközeiket egy vastag bot vé gé re

:

ké toldalt retusált e§zközók: ide tartoznak a szakócák é s a solutré i ipar levé l formájú szeNzámai.

oldalné zetból ábrázolták,Altalában

I

kifejteni, é § hosszabb ú ton követi a lándzsát í gy hají tása meswebbjut, é s pontosabb.

idő szakból,

jellegzete§sé gnek tartják, ké ső bba mű vé szek m.ií elkerülté k ezt a megoldást. A Lascaux-barlang í estett bikái pé ldául kettő s perspektí vából ké szültek.

kaparók

valójában a hajitást vé gző emberikar ho§§át növelik meg, A dobó Ttagyobb erő ttud

lemezes hisadású kövek

pé lda kettő §perspektí vára koponyrboltozat: a koponya felső ré §ze, amely az agyat vé di. Az emberi törzsfejlő dé s során egyre rnagasabb lett, követve az agy növekedé sé t.

:

állóvizben

leülepedett iszapból keletkezett, vé kony, egymással párhuzamos ré tegekbő l álló kő lajta, pé ldául a pala, A hajdani lerakódási ré tegek menté n hasad, ezé rt kevé ssé alkalma§ eszkózké szí té sre. Az eszkimók ennek ellené re ké szí tenek palából kaparókat.

levillois-i: tóbb§é gé ben elő muDkált magkő bő l

kavicse§zköz

ké t né zetbő l

kavic§€ szközök: egyetlen kavic§ból a lehetó legkisebb munkaráforditással ké szült hasí tók vagy hasogatók. A legegyszerú bb formájú ak §é rü]t 8örgetegkavicshoz hasonlitanak,

Allalában tojásdad alakú ak, é s csak egyik vé gük van lepattintva. Ez a lé sz\!o| t az ütő f€ lú let, ha több szilánkot is leha§í tottak róluk. Elő fordult, hogy nemcsak egy é lt alakí tottak ki rajtuk, hanem egyik oldalukat vé gig megmunkálták. A kavic§€ szközök számí tanak mindmáig az első , emberáltal ké szí tett szersámoknak. kelet-Afrikában körülbeliil2,5 millió é vesek is vannak közöttük. Hasonló jellegú e§zközók azo.ban a legtöbb ő skő kori iparban is elófordulnak. Keí yapithecus: kistelmetú hominida, amelynek maradványaira Kenya ké ső miocé n ré tegé benbukkantak rá. Közeli rokona volt cu§í ak, é s ahhoz hasonlóan az a Ramapith€

koponyatető : a homlokcsontból, a ké t falcsontból é s a nyakszirtcsontból áll. vagyis a koponyalap é s az arckopoí ya né lküL Az idő járás vagy az eú zió viszontagságainak kitett koponyák eseté ben többnyire csak a koponyatető maradtmeg.

ké szii{ l §zilánkeszközök, Né vadó a párizs melletti Levallois-Perret, Egykor önálló iparnak tarlollák. ma azonban már csal sajátos eszközké szí tő technikát jelöl az acbeuü ké ső i szakaszábané s a moustier-i idő szakban. Az effajta szilánkokat é s elómunkált magkövek€ t mé g ma is gyakran

közé psó kókorI Kelet- é s Dé l_Afrikában,

a levalloi§_i je]zóvel

valamint Indiában a szakócák kora utáni szilánkiparok idószaka. Vegfelel az európai. é szak-afrikai, kózel-keleti mou§tier-inek, de annál sokkal tovább tartott. kultú ra l a kifejezé st az ő stórté né szek a né prajzlól kölcsönözté k, Ereded jelenlé se szerint egy meghatározott né pc§opoí t

összteljesí tmé nyé t anya8i kultú ra, vallás, társadalmi §zokások, mú vé §zet - jelölő

fogalom. Az ő sré gé szetbena jelenté §e korlátozottabb : bizonyo§ né pcsopoltok elnevezé seké nt használják, pé ldáur szakócakultú rák, moustier-i kultú rák.

lándzsabají tó: az ausztráliai óslakosok eszköze, de ismerik az eszkimók é s né hány dé l-amerikai indián törzs. Segí t§é gé velmeg lehet növelni a hají tóeszközök által elé rhető távolságot. Lapos felületú bot, vé gé n horoggal, A lándzsa vé gé tennek táma§ztják, maga a lálrdz§anyé l vi§zont a bot egyenes lapján fekszik. A kettót ő §szefogva emelik dobásra, é s a lándzsahají tó hosszával

illetik.

levallois-i-moustier-i: a Közel- é s Közé p-Keleten talált né hány moustier-i jellegű ipar megküönböztető neve, amikor az ilyen eszközök levallois-i szilánkokból ké szütek. Ma már kevé ssé használt elnevezé s, magdalé ni ipar: né vadója a Franciaország dé lnyugati í é §zé nlé vő La Madeleine-barlang, amelyet Lartet é s chri§ty tárt fel 1863-ban. Az európai ké ső óskő i kor utol§ó ipara megközelí tő en a l5 000 é s 10000 közótti idő szakra keltezhetó, csontból é s

agancsból ké szült eszközóket tartalmaz bő sé gben.Lelő helyei : Franciaország, Spanyolország, Belgium, Né metország, Svájc. Ausztria. Csehszlovákia é s Anglia

I

tefületé n. magkő e§zköz: szilánkok lepattintásával kialakí tott eszkóz, Ebbe a tí pusba taItoznak a legré gibb kaücseszközök é s ő ket kóvető en §okfé le ipar, egé sz€ n a neolitikumig,

t

KislexikonI I55 magkő eszkózök §zakócí k, jóllehet ké §ói tí pu§aik egy ré szé t

A legjellegzetes€bb a

é ppensé ggel sálánkokból ké szí tetté k,Az ő skő korbanezekke1 vé gezté k .I a nehé z

Mindel: Európában a második, a legkitefjedtebb eljege§edé §. Egy interstadií lis ké t hideg szakasaa osztja. Körülbelú l 600 000-re keltezhető .

munkafolyamatokat. miocé n! a harmaüdő szak harmadik szakasza, milió é wel ezelótt vette kezdeté t. Az ember é s az emberszabású rí ő §-ágak majmok felé vezető fő € valószinű leg a mioé n idejé n váltak el egymástól. é § kóriilbelü1 35

a franciaországj Les Eyles melletti Laugerie Haute-nál fedezté k fel, de más ipal lelet€ ivel egyú tt. vé giil solutí é lett a né vadó, mivel ott a szóban forgó ipartjobban reprezentáló leleteket találtak,

nyak§zirrtcsont: a7 emberi koponya hátsó é s alsó ré sze, ahová a gerincoszlop csatlakoák, é s ahová a nyak mozgatóizmai tapadnak.

A swanscombe-i koponyatöredé k, majd a vé rtessző lő són talált egyaránt

nyaksártcsont volt. mou§tier-i kor/ipar: Dé v&dója a Lart9t é s

christy által feltárt franciaországi Le Moustier-barlang. A lelő helyen tulajdoí ké ppen ké t barlalrg helyezkedik el egymás fölött. é s mindegyikben különbözö korú moustier-i ré tegek vannak, é § egy körülbelű l 16 é ves fiatal ember sí rja is elő kefli{ t.A mou§üer-i ipar küönbóző jellegú , általában a Neander-vö| gyi embemek tulajdonitott szilinkeszközök együtteseit jelenti, Franciaor§zágban körú lbelül a 70 000 é s 40 000 közótti idő szakra keltezhető .

magkő e§zköz rnarkoló fogás: az ő skő korlegegyszenií bb

kő eszközeit valószí nú leg markoló fogásban tartották. UgyanakkoT minden bizonnyal már ké pes volt az ember eszközeit ceruzafogássa1, vagyis ujjai közé szodtva használni.

kő eszköz m.rkoló fogá§ban lé ny€ gé ben retusálás.

másodlagos szilátlkolá§|

A szakócák e| sórlleges

eseté ben a felület lehántá§a az

szünkolás,

a

finornabb befejező

Neander-Yölgyi ember: a né metofszági mellett lé vő Neanderthalról elnevezett ő §embertí pus, Az utol§ó eliegesedé s korai szakavaiban é lt, nagy területeken elleljedt. biszen _megtaláták

Düs§€ ldorf

maradványait Európában, Eszak-Afrikában é s a Levanté n is. A nyugat-európai erő teljes alccsontú egyedeket tekintik klasszikus Neander-völgyieknek. Kelet-Európában é s a Levanté n ezek a sajátságok Dem annyií a hangsú lyozottak, de ez inkább területi é s nem fejlő dé stanikülönb§é g lehet, Koí ábban ú gy vé lté k.hogy a Neander-völgyiek a mai ember közvetlen elő dei voltak, é s tólú k azzal különböztetté k meg. hogy önáló nembe sorolták ő ket (genus Neanderthaliensis). Ma a Homo sapiens egyik alfajának tanják, Hasonló embermaradványokra Dé l-Afrikában, Rhodé ziában. valamint Jáván is rábukkaú tak, é s koruk nagyjából megegyezett az európaiaké val. Az utol§ó, ma is ismelt Neander-völgyi c§oportok Európában valószí nú leg 45 000 é s 40 000 között é ltek. negyedidó§zak/p| ei§ztoé n

:

harmadidő szakot követö. lé nyegé ben mág tartó földtórté neti korszak.

a

mú velet a má§odlago§ §álánkolás. nem

mezoliti} um: az utol§ó eljeg€§€dé s meg§zű nte é s a földmű velé skezdete közötti idószak EuTópában. Ha az e8é §z földre kiterjesztjük, akkor é rtelme nem ennyire pontos é s világos, mikrofaú ns: ré gé szetifeltáí ások alkalrnával elő kerüt apTó é lő lé nyekpé ldául rágcsálók - ósszefoglaló neve. segí tsé gükkel gyakran jobban lehet kóvetkeztetni az egykori idő járásra, mint a nagyobb testű emlő §öké vel. csontjaik jelenlé te olykor fé lrevezető ,hiszen jáfataikkal tóbb ré gé §zeti ré teget átfú rhatnak.

(atinul genus):

a

biológiai

lendszertanbaTr az egymással szorosan rokon fajok (species) összefoglaló neve. A lófé lé k é s a zebra pé ldául azono§ genusba taltoznak. A Homo genu§ magában foglalja az összes ma é lő emberfajtát é s kózvetlen elódeiket,

kózöttük a

olyan kihalt formákat i§, mint

Homo eTectus,

a

neoütikum lá§d ú jkókor.

olduvai ipar: az Olduvai-szakadé k alsó ré tegeibő lelő került kayicseszkózök neve. Ké t fejlő dé §i §zakaszát lehetett elkülöní teni, A koí ábbi az l. ré teg é s a Tl. ré ieg alsó ré sze. a ké ső bbivagy fejlettebb a IL ré teg fel§ő ré sze. Az utóbbi gazdag §zilánkeszkózökben, é s elő fordulnakbenne m᧠primití v, az egykorú acheuütól kólcsóú zött szakócák is, Az oldulaiakboz hasonló, 2 é s lé l millió é !es ka\ icseszközök kerültek elő ,

kelet-Afrikában másun is

ó§kő kor/paleoütikum

:

eledetileg

a földmú velé st már ismerő neoütikum é § az

azt megelő ző kol§zak me8külónbózteté sé Ie szolgáló elnevezé s volt. Ké ső bbtöbb fejlő dé si szakaszra osztották. Az al§ó

paleoütikum foglalja magában a szakócákat ké szí tő iparokat, a közé pső a moustier-i ku| tú rákal. a felsö paleolitikum pedig az ő skókor utolsónagy szakasza, egé szel a Würm vé gé ig.Nyugat-Európát illető en a rendszer mindmáig jól ha§ználható, A föld más ré szein azonban mi4r nem alkalmazkodik pontosan a helyi té nyekhez, é s í gy ott nincs is idő rendijelentő §é ge. paleo| itikurn 1ásd óskókor,

patjitani ipar I Jáva köáp§ő té rsé gé bő l származó kóeszközök e8y c§oportj ának összefoglaló neve, amelybe jóí é szt mé §zkő bólé s fossziüs fából ké §zült szilánkok, továbbá a ritkábban elóforduló, kavicsból pattintott hasí tók é s ro§§z kidolgozású pengé k larto7nak. MiDdmáig csak a Tí inil folyót kí sé rő lelsőré tegekben találtak ilyeneket, tehát ké §ő bbiek, mint az ottani Homo erectus leletek, _

pekingi embeli a Peking kő zelé ben lé vő csoukoutien mé szkő bányáiban bukkantak rá 192l-ben. Elő ször a sinanthlopus pekinensis nevet adták neki, ma már nel együtt a Homo azonban ajávai emb€ erectusok közé számí tják. Ezt a csopoí tot tartják a mai ember elő djé lek. A c§oukoutienben talált embercsontleletek

IL ülágháború idejé n elvesztek, megí rraradtak azonban gip§zbő l ké §zí tett másolataik, é § azóta ú jabb leletek i§

a

napvilágot láttak, né vadó lelő helyl azok a lelóhelyek, ahol elóször bukkantak rá egy bizonyos

e§zközcsopoí trc. vannak azonban kivé telek: az első solutré ieszkózöket pé ldául

pengé k! olyan sziláDkok, amelyek hosszabbak, mint amilyen szé lesek. A szilikátos kő zetekzóme ú gy ha§ad, hogy

t56 | Kislexikon minden további megmunkálás né lkiil kiváó

é lű pengé ket ad, é s az óskő koripengé kjó í é szeilyen volt. Ké szú ltek azonban pengé kbő kaparók l é s árvé sók is, é s együtt€ §en nagyon jellemző k a ké ső i

ő skő koriiparokra.

rí í esté svagy rákarcolIis: az ő skókori mű vé szetbenfali karcokra vagy festmé nyekre ké §ő bbrajzolt vagy festett

alkotá§ok. se8í t§é giitkel a kiilönböző stí lusirányzatokat gyakran idő rendi sorba lehet Tendezni. Nem tudjuk, hogy az óskő kori mű vé szek mié It nemtörő dtek elódeik mú veivel, é s mié rt tetté k tönkle ilY módon §aját alkotásaikat is, relatí v kelteze§: ké t ré gé szetilelóhely vagy e§zköze$/ütte§, amely ugyanalrhoz a földtóí té neti szinthez vagy klimatikus jelenseghez köthetó, egymáshoz üszonyí tva hető §é gval arra,hogy az azonos koni. L€ ilyen idórendi viszonyokat egé szen rövid idótartamokon belü rillapí tsuk meg, í gy pé ldául az utolsó eljege§€dé §t kóvető rövid korszakban a pollenek segí t§é gé velszámitott, röüd klí maváltozások alapján. Ha ü§zont c§ak ho§§zabb földtörté neti periódusokkal való ré gé szetitársulásokról van szó, pé ldáu1 valamely közé pső plei§ztocé n ré teggel, akkor a felté telezett egyidejú §é g csak ennek a hosszú idő szaknak a határain belü ervé lyes, azaz egé szel pontosan a ké t É gé szetiegyüttes idő §ebb é § fiatalabb is lehet

penge ké t né zetbő l

e8ymáshoz ké pest. perigord-i iprr: a korábban al§ó é § fel§ó aulignrciké nt szárnon tartott ipaT elneveó§e. Né vadója a dé lnlugat-franciaországi Pé rigord járá§. Franciaországban legalább hé t szaka§za küöní thető el. pleisztocé D lá§d negyedidó§zak. püocé n: a harmaüdó§zak negyedik é s egyben utol§ó §zakasza. Kórübelü 14 milió é wel ezelő tt kezdódhetett. Az ember é s az enbenzabánl majmok felé vezető törzsfejlő dé si ágak ekkor már € lváltak.

rend (latinul ordo): rendszertanj elnevezé s az é lóvilág tudományában, amely a c§aládokat (familiae) fogia ö§§ze. A fóemlósók pé ldául egy í endet alkotnak, é s sorukba tartozik az embel i§. E rcnden belül ké t alrend é s 11 család van, A fejlő dé si sora l"öemlő sökön belül a mókuscickánytól az emberig terjedt,

ré tegzódé s: egymásra rakódott geológiai vagy ré gé szetiré tegek sora a lerakódás sorrendjé ben, pé ldául számos barlang kitólté §é í ekré tegei. A ré gé szetileletek eseté ben

pluvií lis: a trópu§i

é § szubtrópusi

teí illetekeí r

az eső skorszakok neve. E nedve§

idő szakokat sárazabbak vála§ztották egymástól, az interpluvií li§ok.

e1

pongidí k 1ásd emberszabású majmok. poDti ipar

I

moü§tier-i jellegű , kismé retü

kavicsokból elómunkí lt nagkő technikával ké §zí tett e§zközké §zlet

ltáliában.

akkor beszeliií tk É tegzavarlól vagy

ré tegtani keltezhetetlené grő l, ha valamely leler nem eredeti geológiai vagy í é gé szed ó§§zefüggé §eiból kerüt napvilágra, vagy teUesen elszigetelt helyzetben van. retü§álás: az el§ő dleges szilánk további finom megrrunkálása. A szilárkból vagy pengé bő 1 pé ldául kaparó vagy hegy ké szú lú $/, hogy é leikbő l,§ót feliiletiikbő l apró ré szeket pattintanak le, Ietustí lják ő ket.

pre§lpien§: a §wan§combe-i, stein} teimi é § fonté chevade-i jellegú , a jellegzete§ Neander-völgfiekné l korábbi ő semberek összefoglaló neve. Egye§ anatómu§ok §zerint a mai embernek a Neander-vólgyiektő l független, közvetlen elő dei, ók a Neande!-vólgyi embert oldalií ányú ágnak

é s kb. l 50 000 é We1 ezelótt

o§ztható, vé get.

é !t

saldanhai ember : egy dé l-afrikai lelóhelyen talált ó§emberi koponya, amely Fiuresrnith kő eszköztí pu§sal egyú tt került felszí nre. Nagyon hasonlit a zambiai Broken Hillen feltárt rhodé ziai koponyához. Nincsenek közvetlen adatok a keltezé sé hez, de a §zinté n zambiai Kalambo Fallsnál talált, ugyancsak hasonló ré gé szetileletek §zerint 58 000 é wel ezelő tt é lhetett,Ez megegyezik az európai é s a kózel-keleti Nernder-vöIgfek korával. sangói ipar: a Kongó folyó vidé ké ról, valamint zairé ból é § kelet_Afrika m᧠ré szeirő ismert l kő eszközök c§oportja, amely el§ó§orban nag} ,mé í etű szilánkokat é s küő nösen nagy csákányokat taltalmaz,

Hasonló leleteke jóval dé lebbre, Dé l-Afrikában is rábukkantak, é szakn pedig szudán é §zaki É szé n,továbbá

Nyugat-Afrikában. A Tanganfka-tó dé li vé gé ní ekvő KalamboFallstráú a ké §ói acheuüt kövelte. é s valószí ní ileg abból i§

alakult ki. Radiokaí bon-kormeghatároz᧠§zerint 40 000 kórüre datálható. Közé p-Afrikában a plei§ztocé í vé gé igegyre kisebb é s jobban kidolgozott eszközök ké sziiltek. solutré i ipar : né vadója Solutré lelő hely

Franciaország keleti vidé ké n.Az ipar idórendileg a perigord_i/aurignaci é s a nagdalé ni kultú rák kózött ké §züt a fraí ciaorsági baí langok ré tegsorainak tanú ságai szerint. Gyönyöú en kidolgozott, ké toldall relusát eszközök je| lemzik. Három Lelő helyei Franciaország. Spanyolor§zá8. Nem tudjuk, honnan tededt el, de bizonyos, hogy az eszkózegyüttes 19000 é s 18000 között ké sziilt, gtadiáü§

|

az eljeg€ §€ dé sek

1eghidegebb

idő szakai, amelyeket a valamelyest melegebb inter§tadiáü§ok váasáanak e1. A Würm-glaciáüs idejen a né gy §tadiáli§ kóá három kiilönböző

Az e$iik kózüliik

lac) kormegha!ározás.

Rissl a harmadik eljegesedé s a pleiszú oé n idejé n Európában. Három §zakaszra

Anglia é s Belgium területé re korlátozódnak.

rrdiometriku§ keltezé § l a radioaktí v izotópok lebomlá§ának mé í é §é nalapuló rbszolú t {

során bukkantak Iá. csaknem é p, a bal

oldala kiváló áilapotban maradt meg, az alsó á]lkapocs viszont hiányzik, vele együtt egy kar- é s egy combcsontot, valamint a medence egy darabját i§ megtaláiták. A za!í t együttesben kózé p§ő kő kori e§zközók is voltak, é s a tí volabb dé lre feltárt lel€ t ek segí t§egé vel 40 000 é s 35 000 kózé keltezhető k. Ezme8felel az európai Neander-völgyi korszak vé gé nek.

röüdebb fejlő dé siszaka§zra o§ztható.

tartják. Legrijabban azonban hajlanak arra, hogy mindezeket e8yetlen csopoltba foglalják Homo sapiens né ven, é § közöttiik csak alfaji megkülönbözteté seket tegyenek.

keltozé §i eüárá§. a radiokarbonos

rhodé ziri embel: a zambiai Broken Hillen lma Kabve] elő keú ltHomo sapiens rhodesien§i§nek is nevezett maradványok. A koponyára ólom- é § horgaí ybányászat

refusí lt penge

idő tartamú inter§tadiá[s é kelő dött. A Riss-eljegesedé s alan három. a Mfudel- é s GiiDz_glaciiji§okban ké t-ké t§tadiáü§ volt,

KislexikonI l57 vabadon ha§adó kő : homogé n szelkezetú , ezé rt mind€ í ií ányban hasadó kő fé le. k c§ak egy A l€mezes szerkezetű köv€ z ilányában. Ilyen irányban hasadnak, a lem€ pé ldául a pala.

erösiteuek. Az ő sré gé szetbenbármifé le szakás (szakállas) lándz§ahegy, függetlenül, hogy szilárdan rögzí tett vagy leemelhetó, Küónö§eí 9akori fegyver é s eszkóz volt a magdalé ni kor ké ső i szakaszaibané s az azt

szórványos leletek: nem eredeti helyzetükben talált ré gé szetieú lé kek.A folyóhordalé kbaí talált leleteket pé ldául az áramlat eredeti helyükrő l elmozdí thatta,tehát már nem a hajdani összel-uggé seikben kerülnek elö.

követő mezolitikumban Európában. szakóca

:

nagymé retú , ké toldalt megmunkált,

általában magkóbő l ké sziilt eszköz. küönfé le formaváltozatai vannak : 1ehetnek körte alakú ak vagy tojásdadok. Ninc§ adatunk a!ra, hogy nyé lbe illesztve haszrrálták volna ő ket. Átalában l5-2o cm hosszú ak, é s ú gy munkálták meg ő ket, hogy igerr jól illeszkednek a tenyé rhez, ezé rt olykor rossz kifejeóssel marokkő nek hí vják. Valószí nüleg gyökerek kikaparására é s a nagy emlő sök feldarabolására szolgáltak. Az abbeville-i é s acheuli iparok jellegzetes, meghatározó tipu§ai voltak. Alrikától Európáig é s Indiáig legalább 500 ezer é ven át használták.

sziklalülke/§zik| aeresz : elóreugró sziklapercm által vé dett tanyahely. Fí anciaor§zágban az ő skókori lelő helyekjó ré sze ilyen ereszek alatt található, né melyek falán sziklaraizok, ső t festmé nyek is vannak.

szú egodon: korai elefántfé le, amely a Távol-Keleten a közé psó pleisaoé n elsó

felé ben é lt.

sztegodoí lakó- é s munkahelye. Általában a hátí ahagyott vagy eldobált eszközökrő l i§melhető fel,amelyek a csoport munkájának a rrrellé ktermé kei voltak, továbbá az állatc§ontokról. A ké ső bbi idő szakokbangyakori, hogy tű znyomok é s valamely é pilmé nynyomai i5 megtalálhatók. tanyahe| y: egy emberc§oport

sziklafiilke ! egy kő tömbbő lva8y kő gumóból lehasí tott szilánkból ké szült szerszámok. Sok fajtájuk van: pé ldául moustier-i kaparók, ké §ói §zakócák é § a Kí nában talált nagymé retú eszközók. A szilánkok é s a pengé k ha§onló je[egú ek, é s csak hosszuknak é s szé lessé giiknek egymáshoz viszonyí tott aránya különbözteti meg ő ket.

szilánk€ §zközök

rg

van szó.

&á

§zakóca ké t né zetbő l

ipar: Magyarországon é s Csehszlovákiában elterjedt paleolit eszkózcsoport, amely első §orban ké toldalt zdetbeí r me8muí kált hegyeket taí talmaz, K€ a solutré i egyik válfajának tartották, ké ső bb azonban kiderüt, hogy a keleti mou§tier-i egyik ké ső ití pusából fejlő dött ki,A 40 000 é s 35 000 közötti idő szakra keltezhető . Elké pzelhetó, hogy valamely erósen módosult formája mé g enné l ké sóbb is ké szült,

sz€ letai

m

w W Ea-----a---

bb iIi§

,

Taung: lelő helyDé l-Afrikában, ahol 1924-ben bukkantak rá elő szöt az Australopithecu§ok maladványaira, é § Ra} ,rnond Dart le is í rta ő ket. Az Au§tralopithecus africanus né vadó fajtájáról

szilánke§zközök

ké t né zetbő l

§zimpatetiku§ mágia : az a hit, mely szerint egy állat vagy ember lerajzolá§ával bizonyos hatalom §zerezhető az ábí ázóIás táí gya fölött. Ezze1 az elmé lettel igyekeztek megrnagyarázni az óskő kori mú vé §zet rmé §zeti bizonyos sajátosságait. A ma é ló t€ né pek pé ldául egy rillat alakját a homokba

rajzolják. é s a vadászal elő lt s7erlarlások kereté ben lándzsáikat beledöfi k. India é szaki té rsé gé benelterjedt köeszközké szlet, Né vadója a Szoan-folyó vóls/e. Korai §zaka§zaiban kavicsha§í tók é § szilí nkok, ké sóbb elómuí kált magkövekbő l pattintott §álánkok ké §zú ltek. Egyelő re egyik fejlódé si szakaszát sem tudjuk biztosan keltezni. A korai fázisok állí tólag egyidósek a má§odik himalájai intergleciális§al, nem ismert azonban, hogy ezek a himalájai pontosan megfelelnek-e az eljeg€ §edé s€ k európaiaknak. Ha igen. akkor a korai szoani ipar az európai clactonival egykoni. szoani ipar

-^ fií -

< G.§P szigonyok szigony/harpuDa: manapság a halászszigony v agy a bá| lav adászságony leemelhető fejlé §ze, amelyhez zsineget vagy kötelet

:

lecbnológia: a kóeszközök

Kú lónbözik

ké szité si módja,

tipológiától, amely a szerszámok osáályozásával é s rendszereásé vel foglalkozik, A szakócák a

pé ldául akár magkövekbő l, akár nagy §zilánkokból is ké szühettek, vannak eglmáshoz nagyon hasoí ló e§zközegyütte§ek is, de az egyik a megmunkálatlan pengé kbő l, a másik a megmunkálallan szilánk ok ból jötl lé tí e.Egye§ mou§tier-i iparok a §zilánkokat elő munkált magkő vekbő ismé l, t má§ok pedig korong alakú magkövekbő l ké §zí tetté k, Telanthropus: a dé l-afrikai swaí tkransból elő került elő emberi maradványok neve, amelyek szemmel láthatólag jóval fejlettebb

állapotot mutatnak, mint az u8yanarról a lelő helyrő l származó Au§trllopithecu§ robu§tu§. A mai felfogás szerint a Homo erectu§ok köré be tartoztak.

tipológia: az ő skő korileletegyú ttesek rendszerezé sé nek módja eszkóztí pusok - ksparók, hegyek, pengé k stb. sze nt. Az egyes tí pu§ok é s arányaik elté róek lehetnek a különfé le leletcsoportokban, totem i egyé nek vagy emberc§oportok

által

kú lónós tisztelett€ l övezett tárgy, növé ny

158

|

Kislexikon

A totemekhez többnyile §á8oTú tilalmak (tabuk) kapcsolódnak, büonyos társadalmakban pé ldául tilos mególni vagy elfogyasztani a totemállatot. Né ha bonyolult §zertartá§okat lendeznek tiszteletükre, amelyeket pé ldául Ausztráliában §ziklafe§tmé nyeken örökí tenek meg. Né mely tudós szerint az ő skókori barlangfestrné nyek a totemizrí rushoz kapc§olódnak. vagy állat.

vé gző dik.Afrikában vi§zont gyakran nagy szilánkokból ké szültek, é s a vágóé l az eredeti szilánké l maTadt. Retu§§al a m€ gmarkolhatóságot könnyí tetté k meg.

Würmi Euí ópában a negyedik é s egyben utolsó pleisztocé Dkori, a 70 000 é s 10 000 közötti idő §zakra keltezhetőeljegesedé s. Nevé t egy kis dé l-né nretországi lolyótó1 kapta. Né gy hideg stadiáüsa volt, ezek közül az első ben ké sziiltek a moustier-i iparok, a ké t utolsó idejé n pedig a ké ső iő §lí ókori iparok. zinjanthropu§: az afrikai olduvai-szakadé k

ú jkókor/neoütikum: a fijldmú velé sé § az állattenyé szté § kezdeté nek idő szaka. Alighanem a Levanté n alakult ki az ú j tevé kenysé gi forma, majd onnan lassan Európa felé tededt. Lehetsé ge§ azonban, hogy másutt is voltak ilyen kialakulási központok, pé ldául Indiában é s Kinában. A földmű velé sé s állattenyé szté s i. e. 6000 körül vagy valamivel ké §ő bbvette kezdeté t. vágóé les vakóca: az átlagos szakócáktól elté rő en,ez az ewkóz egyenes é lben

alsó, L ré tegé bentalált, csaknem teljes é psé gbenmegrnaradt koponya alapján Zinjnek vagy máské ppen..Diótörö"-nek nevezett lé ny. Ma már az Australopithecusok kő zé soToüák, azok egy| k í ajtájához, vrigóé les szakóca

üllafrankai kor : földtani kifejezé s, plei§ztoé n korai §zakaszát jelenti. Ré tegző dé seimegtalálhatók Európában. Afrikában é s a Távol-Keleten is, A 4 é s 1 millió é v közötti idószakra keltezhető .

a

a boiseihez. 530 kóbcentimé tert i§ elé rő kopoDya-köbtartalma nagyobb volt, mint az Australopithecu§ africanusé , é s körú lbelú l

megegyezett a robu§tu§é val. Mintegy 1,7 millió é wel ezelő tt é lt,valószí nű legmé g a

többi Au§tralopithecus, pé ldául a robu§tus

elő tt kihalt-

j7r'

NEv_ ES TARGYMUTATO Abbeville l1, 87, 88 abbeville-i ipal 87, 88, 9l, 95 acheuli ipal87-90, 92 ,93,95,96, l0'/ , Il4,l22 állatok 38, 7 4, 7 6

a

mú vé szetben12, 42, | 05, I25 | 32, 134, l3,1 , l39, | 4l l43 elefánt l0, 33, 82, 91 gyapjas orrszarvú 10, 33, 46, 91,, I25 szaflas 55 l. mé g mamut, gorilla Altamira-barlang l29, l40 al 'Ubeidija 94, 95 Angles sur l'Anglin | 26, 138, I39, I44 anjathi iparok 97, 112 ábí ázolása

eljegesedé sek 26

3l,33 35,38,

67, 91, l00,

el-Wad-trarlang 68, 122 Eoanthropus l, Piltdown

jé 8kor§zakok l. eljegesedé sek

eszkimók39,42,43,45,46, 100, l0l, l03, 124, I45 eszkő zök | O, 38, 41 , 78,'79 , I23 csontból 4l, 44, 46, 70,

ll5,

116,

ll8,

rábóI90, 94, 9,1 , l02, l23 kavics 78, 86-88, 91 93, 97 kő 9_12,1,1 ,38,39, 44, 46, 55, 68, 78, 82, 8 3, 86. 89, 97, l21, l45 lándz§ahají tók 45, 100, l ló, l 18

1ll

mód§zerei 8,42,45 ateri ipar l2l

111, 12]', l23 pengé k 4l , 44, 10'7 , l 12, I I7 , 121-123 termé szetes eTedetű 44 l. mé g szilánkok, kova, szakóca

eusztatikus változ᧠1470-es koponya 98

3

31 3

l

klí maváitozás 145

koya'l4,'l 5,90, 9'l Krapina-barlang 114 Kromdraai 53. 54 Ka§r 'Akil l22 kunyhók 83,90,93, 10l, l02, 120, 12l kezdetleges 83,94, l00

3 1

fák é vgyú .ú ineküzsgá| ata

l 12

kannibalizrnus l 14 Karrnel-hegy 68, 95, 109, l l1-113, l22 katasztrófa€ lrné let 10, l l, l3 a keltezé s módszerei l0, l8, 50 abszolú t 33-35 relatí v 33,35 Kenyapithecu§ 50, 62 KÁa 18,29,38, 54,96, I12, 123 eusztatiku§ t€ ra§zok

9,7

au§ztráliai bennszülóttek l00, 104, 105, 142

Kalambo Falls 89, 90, 93,

klimatikus tera§zok

l14, 1ló,

moustier-i kofi 107-109,

Atlanthlopu§ maú ritanicus 59, 88 aurignaci ipar l 16, II7,12o,123 Australopithecu§ 50 55, 57, 59-ó2, 82, 86, 88,

122,

123

ABmbourg

57, 59 á§atás 9, 11, 45

Jabrud-barlang l l i

jabrudi ipar 11l,112, l22 jávai embel l8, 54, 97

ll8, l22,145

5, 36

farugás 126, l31

barlangok 39, 40, 46, l01, 102, l07, l09, l18,

| l9, | 22,l23,l35, l38, l39, l42 barlanglakók 45, l01 Black, Davidson 55 Bordes, Flangoi§ l09 Breuil abbé 116, l 17, l25, 140 bronzkor 38,45 Bloom, Robert 51 53,59 Brünn l21 Buckland, william l1 busmanok 8l, 105

fő emlósök 20, 2l,49, 50,97 fóldfesté kek 134, l35, l38 Frere, John 9 12, 16, 87, 92

glaciálisok

eljegesedé sek 28

Casablanca 88

Gorham-barlang 37

charente-i ipaí 109, l11, 121 chelles-i ember 59, 62 l, mé 8 Abbeville, abbeville-i ipar christy, Henri 12, l0"], | 39 clactoni í paí 92, 93, 9'l , I 14

goli'l'\a 20, 2l , 41 , 50 gravette-i ipal l21, l23 Güüz-eljege§edé s 37, 65, 91

11, 12|

combe Glenal-barlang l09 conyels 10, 87 crag-ré tegek 79 crő -N{ agnon 4'l,42,64,

csuokuotien 18, 54,

ll'l, I2l

55, 57 ,

69,95,9'7

Dart, Daymond 5l,52 Darwin, chall€ § 12 14, 24 Dawson, Charles 16-19 r 10-| 2,15,8'l de Perthes, Bouch€

,,Diótö!ő " l, zinj Dolní vé stonice l3l, l32, 138 Dordogne 113, l21,138 dtuidák 9 Dryopithecu§ 50, 55, 60 Dubois, Eugé ne l8,55 Dzebel lí houd-barlang

Lascaux-barlang 127, 131 La Vache-barlang 126 Leakey, Louis 57, 59-62, 8l Leakey, Mary 63, 8l, 86 Leakey, Richard 59, ó0, 62, 81, 86 lelő helyek 39, 42 Le Mou§tier 107, l09 l. mé g mou§tieí -i Le Roc de ser 14l

1.

g| eccseí

1

La Placald l38 La Quina ó4, 65, 109, 112 Laltet, Edouald 12, l07, l 16, l17, 139

a Galley Hillné l talált csontváz l5, l6 Ga8arino 138 Gibraltár 14, 30, 40, 64, 65, 111

cap Blanc 139, 140

Combe Capelle-barla4

chapelle aux saints 6l, 64, 65, l09, 112 Ferrassie 65, l09, 137 Gré ze-barlang 140 Madeleine-barlang 12, 138 Micoque 42 lan-tieni ipal 97 La La La La La

Flint, Jack 15 Font de Gaume-barlaí E l27, l29, I39, l40 Foí techevade 67 Fort Ternan 50

21 ,

Haeckel, Efnst halászat l03, l 18 a harmadidő szak geológiai felo§ztása 78 Harrison, Benjamin 78, 79, 91 Haua Fteah-barlang l22 heid€ lbergi ő sembel 18, 62, 67 Homo erectus 54, 55, 51 , 59 , 60, 62, 63, 67-ó9, 8ó, 88,

91 93, 97, 98, l07, 112

1 18, l19 é lel€ mgyú .jtógeté s 40, 45, 46,

magdalé ni ipar 116, 118, 12l mágia l42, | 43

Maglemosa-kultú ra l 45 Makapansgat 52-54 lmamú lO 12. 32,33, 45, 46, 12| , I25, 126, 1 45

Homo sapiens 2l, 54, 61 69,| | 5,II7

Marston 6, 71, 72 Mauer 18, 62, 65, 92 Milankovié , M. 34

hottentották 102 Hoxne 1. Frere, John Huxley, Thoma§ l3-15

Mindel-eljegesedé s 37, 57, 65, 61, 19, 91, 92,

94,97 3

145 | , 35, 67, 68, 92,96,

ll5 interpluviálisok

31

inter§tadiálisok 27 izosztatiku§ mozgások 3l

l00, l45

| | 4,l22

lő sz29

Homo neanderthalensis l, Neander-vólgyi ember

interglaciálisok 27, 30,

é kszerek 42, 45,

Les Eyzie§ 117 levallois-i technika l09 levallois-i moustie!-i ipaí | | | , | !2,

Homo habilis 62, 81, 82, 86

miocé n 50

India38,50,95 97, l l1, l23,

lll

Leroi-Gourhan, André 144

Iztael93,94

97,

modem vagy mai ember 2l,69, l| 5,II6, '22,123 Montmaurin-barlang 67

Moulin Quignon-i állkapocs l5 moustieí -i 64, 107, 112, l l4 1l8, 120-123, 135 fogazott l09 l. mé g Le Moustier

a

160 | Né v- é s tárgymutató

mú vé §zet | 25 | 32, l34, I35,

l37_14I,

I44

Pí ocon§ul africanu§ 55, 60 radiokarbon-kormeghatfuozás 68, 90,

sátánkok 40, 4í , 70,']4,']5,'18,'19, 82, 83, 27, 34, 35, 36,

l23

natufi kultú ra 146 Neander-vólgyi ember 15, 16, 18, 21, 54, 61, 63-65, 68, 69, 88, l07, 1 ll, l14, | 15, 122, 125

Ramapithecus 50, 55

negyedidószak geológiai felosztrisa l. pleisztoé n neolitikum vagy ú jkő koí38

módsaer9i 26, 33 35, 3'l -j9, 43 í hodé ziaiember 64, 68, 69 Riss-eljegesedé s 37, 67, 92, 94, l l 4 Robinson, J. T. 52, 53, 59

Niaux_barlang l29, 13l, 140

Olduvai 50, 57, 58, 60 { 3, 61,79,80_83,86, 88_90, 98

oligocé n 49, 50 Omo folyó 59, 60, ó2, 69, 86 öskő kor 38, 39, l l5, l35, l37 ké ső ő skő kor l16, 1l8, 119, 12|

l45

Pair-í on-Pair-barlang 140, Parpallo_barlang l37 patjitani ipar 112 Paviland-baí lang ll, 12 Pech Merle 126, l4l, l42

l23,I3'l,

l4l

pekingi ember 54-57, ól, 97,98

lé gé szet 26, 45

kómyezetviz§gáló

Tabun-barlan8 ó8, Il1, 122, l23 Taung 51-54

33

Telanthí opus 59, 62 települé sek 46, 82, 83, 93, l l8, l19, temetkezé §ek 16, 45, ó4, 109, l1l, 119, t20

Rudabánya (Rudapithecu§) 50 í nházat 45,l03, ll9, l20 saldatrhai koponya 68-ó9 §angói ipar 112, l13, 123, Sanidar-barlang 68, Ill, ll2,

90_92,95,91 . l0,1, ll2 Szukhú l-barlang 68, l1l Szungir l18, l20

1l4

smith, woodward 16, 17, 19 solói ember 55, 68, 69 solutré i ipar l ló-118, l2l, l23 Somme folyó kaücsteí aszaiIl, 12, 14 16,8'7, 9I , 92, 97 , I07 spy 64, 109 steinheim 63, 67, 92 Sterkfontein 51-54, 8ó

1.45

II2,

ll7,

Ternifine 57, 59, 67, 88, 93 Terra Amata 93, 94, 98 Tesik Tas_barlang 6l, 65,68, Il2 té vedé seké § hami§í tások 15-19 Tobias, Philip 59

tollundi fé rfi 4l törté neti né prajz 46

töí zsfejlő dé s48 50 Trinil folyó medré nek í é tegei55, 57 Turkana_tó 21, 59, ó0 , 62,90,9'l tiiz használata 52,94, I02 Ussher é rsek 8, 9

Stonehenge 9

pé í igordi-iipar l 14, II7, Il8, l2]L-l23 Piette, Eduald l39 pigmeusok 38, 43, l00, 124 Piltdown 16-18, 78

stopes, H. 71 subalyuk-barlang 64 Swancombe 15,26,40, 63,

Pithecanthropu§ 55 plei§ztocé n 18, 26, 2'l , 3+ 36, 55,'l9

swartkran§ 53, 59

Venusok vagy nő vobrocskák 132, 134, 137, 138

koí ai 33, 36, 4| , 57 , '18, 9| , 93 közé p§ó 36,4l, 86, 90,93,94,97 felső 36, 40.41

szakóca 9, 40,'l0, ']2,78, 83, 86_95, 107-109,

venus, Lau§elli 137-140 Venus, Willendorfi l32, l38

ké ső il12, 123

ké sói 87, 88 móg eszköző k §zeletai ipar 12l szer§zámké szí tő iparok 44,78, 80, 82-99, l02

plioé n 34,

36, 78, 79 Pliopithecus 55

pluviálisok

3

l

67

, 10-'16,

91-94,

98, 112

lll,

l| 2, ll5, l22, I23

korai 8G88 1.

vadászat 38,46,76,82, 98, 102. mai né pekné l36,44, 82, 100 vallonet_baí lang 9l vaskor 26, 38,45

ll8

Y é í Lessző lő 67s ,9w4,97, I4'1

Wilberforce, Samuel 13,

l4

wú rm_eljegesedé § 37, 65, 67, 69, 93

Zinj 58, 60-62, 8l, 82, 8ó

TARTALoM Bevezeté s 5 Idő renditáblázat 6 l. Az ő semberkutatás kezdete 7 rönrÉ NBr rÉ pp,rsBN. Az ember elő deié s származása 20 2. A mestersé g szakmai fogásai 25 3, Az ember származása é s fejlő dé se47 rönrÉ Ncr rÉ pBrsEN. Swanscombe: Egy ő skő korilelő helyAngliában 4. Az anyagi kultú ra kezdete 77 röRrÉ NBr rÉ pBrssN. A ma é lő termé szeti né pek 99 5. Az ember elterjedé se a Földön 107 125 rönrÉ Nsr rÉ ,pBrsBN. Mű vé szetaz ő skő korban mű vé sz133 6, Az ő skő kori Epilógus I45

Függelé k l47 További olvasmányok l48

Kislexikon

150

Né v- é s tárgymutató 159

70

Kiadta a Helikon Kiadó. A kiadósé rt a Helikon Kiadó igazgatója felel, Ké szüIt a Kossuth Nyomdű an (87.0534), 1988-ban. Felelő s vezető Bede Istyán vezé rigazgató. Hungarian translation @ Makkay János, 1988. Felelő sszerkesztő Molnár Magda. A szöveget Eperjessy LászIó gondozta. A kötetet Szántó Tibor é s Kováts Imre teryezte, Megjebnt 21,52 (Al5) í v terjedelemben, 23 000 pé ldányban, Zanders lkonorex special-matt papí ron, Times betű vel.

HE 202

l

I9BN 963 207 826 8

l

ISBN 963 207 929 9