146 66 2MB
Hungarian Pages [365] Year 2016
A Teljes gondolkodj és gazdagodj Napoleon Hill Édesvíz (2016) Címke: Pénzügy, Üzlet, befektetés, Filozófia Pénzügyttt Üzletttt befektetésttt Filozófiattt
A legismertebb és legnagyobb hatású könyv, amelyet valaha a sikerről írtak. Napoleon Hill negyed évszázadon át kutatta sikeres emberek életútját kora leggazdagabb iparmágnása, Andrew Carnegie irányításával. Ebben az időtlen klasszikusban lerántja a leplet az elsöprő siker titkáról, és megosztja velünk a kipróbált módszert is, amely lehetővé teszi, hogy elérjük hőn áhított céljainkat. Elengedhetetlen kalauz azok számára, akik nagy dolgot akarnak véghezvinni. Ez a könyv megmutatja, hogyan gazdagodhatunk meg – a szó minden értelmében. „Napoleon Hill meggyőző tanácsai napjainkban legalább annyira helytállóak, mint amikor azok íródtak.” Donald R. Keough, a CocaCola volt elnöke Napoleon Hill műve már számos változatban napvilágot látott, ám ez a kiadás hűen követi az eredeti mestermű szerkezetét és tartalmát. Fontos ismereteket oszt meg arról, hogyan vészeljünk át nehéz gazdasági helyzeteket. Az újabb kiadásokból ezek a részek hiányoztak, ám napjainkban ismét aktuálissá váltak. Ez a Gondolkozz és gazdagodj! egyetlen olyan kiadása, amelyet jegyzetekkel és függelékekkel láttak el, így az olvasó megismerheti Napoleon Hill életét, élethosszig tartó kutatásait, valamint az ipari, üzleti élet vezető személyiségeit, akiknek munkásságát a szerző tanulmányozta, hogy megalkossa a felbecsülhetetlen értékű elveket, amelyeket most mindannyian elsajátíthatunk. Egy pár név azok közül, akikkel a szerző interjút készített és életét
nyomon követte a több mint 20 évnyi sikerről végzett kutatómunkája során: Henry Ford – a Ford Motor Co. alapítója Theodore Roosevelt – az Amerikai Egyesült Államok elnöke Charles M. Schwab – a United States Steel Corp. elnöke John D. Rockefeller – a Standard Oil Companies alapítója Thomas A. Edison – feltaláló F. W. Woolworth – az F. W. Woolworth Co. alapítója Woodrow Wilson – az Amerikai Egyesült Államok elnöke William Howard Taft – az Amerikai Egyesült Államok elnöke J. P. Morgan Sr. – bankár, a „The House of Morgan” alapítója „Amit az elme képes kigondolni és elhinni, azt meg is tudja valósítani.” Napoleon Hill
NAPOLEON HILL
A TELJES GONDOLKODJ ÉS GAZDAGODJ Összeállította ROSS CORNWELL
Amit az elme képes kigondolni és elhinni, azt meg is tudja valósítani. Napoleon Hill
Bob Proctor előszava Benned és bennem van valami közös. Ugyanis mindketten minden idők legnagyszerűbb könyvét, Napoleon Hill Gondolkodj és gazdagodj című munkáját vettük a kezünkbe. Ám annak, amikor én először hallottam mindarról, amiről te most olvasol, már csaknem ötven éve. Ezek az ismeretek javíthatják az életminőségedet, méghozzá olyannyira, hogy nem is képzelnéd. Látod, ismerem a könyvet, és tudom, mire képes, jobban, mint bárki más a világon. Ha az ember ötven éven át tanulmányozza ugyanazt a munkát, az megváltoztatja. Hadd magyarázzam meg. 1963-ban olyan ajándékot kaptam a testvéremtől, Altől, amely valóságos kincs. Al ugyanis a Gondolkodj és gazdagodj egy fekete szattyánbőrbe kötött példányával lepett meg. Noha néhány évvel korábban már olvastam a könyvet, miután megkaptam, folyton magamnál hordtam, bárhova mentem. Azóta sok minden jóra fordult az életemben. Egy éve Al leírta nekem egy e-mailben, milyen hálás, amiért elkezdtem a Gondolkodj és gazdagodj című könyvvel foglalkozni. Ennek köszönhetően ugyanis most az egész családunk jólétnek örvend. A következő oldalakon olvasható filozófia a siker lehető legjobb megközelítése, amely nagy hatással volt a családunk gondolkodására és életmódjára. Miközben ezeket a szavakat diktálom, a könyvtáramban ülök több ezer könyv között. Nagyszerű könyvek egytől egyig, de egyik sem hatott úgy az életemre, mint Napoleon Hill Gondolkodj és gazdagodj című munkája. Henry Ford, John D. Rockefeller, Thomas A. Edison és Alexander Graham Bell szoros barátságot ápolt Napoleon Hill-lel. Nem kell különösebben sokat kutatnod, hogy tudd, mekkora hatással volt a munkásságuk a világra. Már a nevük puszta említésére mindenkinek eszébe jut mindaz, amit elértek. Ám hogy milyen pozitív hatást gyakorolt Napoleon Hill és munkája a világra, csaknem lehetetlen pontosan leírni. Pedig Napoleon Hill emberek millióinak életét
változtatta meg. Széles körű és elkötelezett kutatásainak rendszerezett eredményeit világszerte sok millió ember ismerhette meg – pedig sokan sosem hallották a nevét. És mégis, mindnyájuknak hasznára van a bölcsesség, amelyet azok terjesztettek el, akiket Napoleon Hill nagyszerű munkája befolyásolt. Amikor a Gondolkodj és gazdagodj első ízben a kezembe került, a kanadai Torontó külvárosában ültem egy tűzoltóállomáson. Zavarodott, boldogtalan, csődbe ment huszonhat éves fiatalember voltam. Nem volt megfelelő iskolai végzettségem és üzleti tapasztalatom. Folyton arra koncentráltam, miben szenvedek hiányt, mire lenne szükségem, és miért nem tudom elérni, amiről álmodozom. De Hill munkája nagy hatást gyakorolt rám, és arra kezdtem összpontosítani, mit tudnék tenni. Ahogy elolvastam ezt a remek könyvet, nekiláttam kutatni, hogyan tehetnék meg dolgokat, és már nem azt tartottam szem előtt, miért nem tudom megtenni őket. A Gondolkodj és gazdagodj megtanított rá, hogy fejlesszem az erősségeimet, és felülkerekedjem a gyengeségeimen. Újra és újra elolvastam, míg végül egészséges tiszteletet kezdtem érezni a lehetőségeim és képességeim iránt. Ma számos virágzó cég tulajdonosa vagyok, amelyek világszerte működnek. Olyan üzletfeleket vonzottam magamhoz, akikkel bárki büszkén dolgozna. A LifeSucces cégcsoport ugyanazon a területen nyújt szolgáltatásokat, amelynek Hill is szentelte az életét: segít az embereknek megérteni, milyen lehetőségeik vannak, és hogyan aknázhatják ki azokat. Szokásommá vált, hogy mindennap elolvassak pár sort ebből a könyvből, és arra a következtetésre jutottam, hogy akármilyen kihívással kell is szembenéznem, a megoldást mindig ott találom a lapjain. Arra szoktam buzdítani az embereket, hogy évente legalább kétszer harminc napon át mindennap olvassák el A kitartás című fejezetet. Nemrég a malajziai Kuala Lumpurban jártam, hogy a Napoleon Hill Alapítvány nemzetközi konferenciáján szólaljak fel, ahol a maláj miniszterelnöknek átadták a Napoleon Hill-díjat. Noha Napoleon Hill már nem lehet közöttünk, az alapítványa folytatja dicséretes munkáját. Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor besétáltam az alapítvány könyvtárába, ahol megtalálható Hill legtöbb eredeti
munkája. Mély hála fogott el, úgy éreztem, a lekötelezettje vagyok neki is, és az alapítványnak is, amiért ilyen jólétben élhetek. Határozd el magad most rögtön! Dönts úgy, hogy használni fogod a könyvben bemutatott filozófiát! Hogy neked is megtegye azt a szolgálatot, amelyet már millióknak tett világszerte! Arra biztatlak, hogy tedd meg, amit én is megtettem úgy negyvenhat évvel ezelőtt, és olvasd el újra és újra a Gondolkodj és gazdagodj helyreállított és javított kiadását, mígnem a gondolkodásod és életmódod részévé válik. Óriási jutalomban lesz részed, ha megteszed. Bob Proctor, a Gazdagnak születtél című bestseller szerzője
NE VÁRJ! A MEGFELELŐ PILLANAT SOSEM JÖN EL.
A szerkesztő előszava A huszonegyedik század első évtizedének végén Amerika és a világ pénzügyi-gazdasági válsággal nézett szembe, amely csaknem a gazdasági rendszer összeomlásával járt. Az előrejelzések szerint az utóhatásai rosszabbak – ötször erősebbek – lesznek, mint az 1929es nagy gazdasági világválságéi. Emberek milliárdjai mehetnek tönkre, és üzletek százezrei húzhatják le a rolót. Az egyik nagy pénzügyi cég a másik után zuhant a szakadékba, mint a kacsák a céllövöldében: a Goldman Sachs, a Morgan Stanley, a Lehman Brothers, az AIG, a Merrill Lynch, a Bear Stearns, a General Motors. Sokan mentek tönkre. Sokan kerültek a tönk szélére. Egy gazdasági fekete lyuk szippantott be minket. Ma úgy tűnik, a hajó mégis a felszínen maradt. Az 1930-as évek nagy gazdasági világválságának idején született egy kulturális jelenség, amelyet arra találtak ki, hogy segítsen a szerencsétlenül járt embereknek túlélni az emberpróbáló nehézségeket. Ez a mérföldkő a Gondolkodj és gazdagodj című könyv volt, amelyet Napoleon Hill írt a kutatásai alapján a válság éveiben. Egyetlen akkoriban publikált mű sem aktuálisabb napjainkban, amikor az emberek Amerika-és világszerte azon fáradoznak, hogy újjáépítsék és megerősítsék az üzleteiket, és igyekeznek megtervezni a személyes pénzügyi jövőjüket, amely a sok kedvező jel és a már megtett lépések ellenére továbbra is bizonytalan. Vágj bele! Ha most találkozol először a Gondolkodj és gazdagodj című könyvvel, azt javaslom, hogy állj meg a harmadik bekezdés végén, és lapozz a szerző előszavához. Ott várnak rád az életedet megváltoztató ismeretek, amelyek már emberek ezrei előtt tárták fel a siker titkát, amióta Napoleon Hill először kiadta ezt a nagy jelentőségű munkáját. Akkoriban sokaknak segített átvészelni a gazdasági válságot. Később, amikor már túl voltunk a nehéz időkön, sokan értek el a segítségével nagy sikereket, és halmoztak fel vagyont.
A Gondolkodj és gazdagodj az EGYETLEN olyan könyv, amely megadja a siker eléréséhez SZÜKSÉGES segítséget. Minden területen, nem csak pénzügyileg és anyagilag segít meggazdagodni – vagyis: gazdagítja az életedet. A Gondolkodj és gazdagodj mögött meghúzódó ötlet az a forrás, amelyből minden „személyes siker” és „pozitív lelki beállítottság” (positive mental attitude, PMA) mozgalom fakad. A személyes sikerről szóló minden könyv, CD, DVD, videó, beszéd, előadás, online anyag és egyéb termék csupán az újrafelfedezése és új formába öntése Hill gondolatainak és elveinek. Ha most először olvasod a Gondolkodj és gazdagodj című könyvet, egyelőre hagyd figyelmen kívül a lábjegyzeteket, végjegyzeteket és függelékeket. Olyan információkat tartalmaz, amelyek hatására egy nap még többre fogod értékelni a könyvet, de az első olvasáskor csak lassítanának, és megszakítanák a tanulási folyamatot. Ha végeztél (többször is el fogod olvasni!), és elindultál az úton a személyes siker, az anyagi függetlenség és életed nagy eredményei felé, térj vissza erre az előszóra, hogy még jobban megértsd a Gondolkodj és gazdagodj filozófiáját. Tanulmányozd a végjegyzeteket, amelyek segítenek megérteni többek között a „Pozitív Mentális Attitűdöt”, a kort, amelyben Napoleon Hill élt és dolgozott, az embereket, akikről szót ejt, és magát Napoleon Hillt is. Szóval arra biztatlak, ne habozz, ne vesztegesd az időt. Lapozz a szerző előszavához, és kezdd el tanulmányozni – méghozzá MOST! Ha már ismered Napoleon Hill munkásságát, és olvastad a könyv más változatait, másféle tapasztalat vár rád. A Gondolkodj és gazdagodj ezen kiadása, ahogy már jeleztük, az eredeti helyreállított és javított szövegét tartalmazza. Ne feledd, hogy Hill először 1937ben, a nagy gazdagsági világválság mélypontján adta ki a könyvet, amelyben leírta a pénzszerzés titkát. 1960-ban megjelent egy javított kiadás, amelyből az eredeti számos részét kihúzták. A kihagyott részek a nagy gazdasági világválság körülményeivel foglalkoztak. A változtatásokra azért volt szükség, hogy a könyv időszerű legyen. Mostanáig csak az 1960-as kiadást és az azt követő utánnyomásokat lehetett beszerezni a könyvesboltokban és könyvtárakban. Azonban a gazdasági élet 2008-as felbolydulása, megroppanása és bizonytalanná válása – amikor kis híján
összeomlott a világgazdaság – rávilágított, milyen elképesztően aktuálisak a mai körülmények és feltételek mellett az 1960-as kiadásból kihagyott részek. A Gondolkodj és gazdagodj eredeti formájában világosan és határozottan szól a huszonegyedik század emberéhez, ugyanúgy, ahogy korának emberéhez is – ha nem jobban. A kezedben tartott könyv a helyreállított, eredeti szöveget tartalmazza, az öt évtizeddel ezelőtt kihúzott részekkel együtt. (Néhány bekezdés kimaradt a főszövegből, mert elavulttá vált, de ezeket is idézzük és magyarázzuk a végjegyzetekben.) Ráadásul a Gondolkodj és gazdagodj eredeti formáját is követjük. Azt a betűtípust használjuk, amelyet Hill, követjük a dőlt és nagybetűs kiemeléseket, ami nyomatékosítja és hatásosabbá teszi a szöveget. Amellett, hogy visszaállítottuk a könyv eredeti szövegét és kinézetét, át is néztük. Minden fejezetben vannak apróbb változtatások a központozásban, a szakszavak használatában és olykor a megfogalmazásban is. Ahol jónak láttuk, frissítettük a pénzügyi és gazdasági adatokat, hogy az olvasónak ne kelljen folyamatosan számolgatnia az összehasonlításhoz. A megfogalmazást csak akkor változtattuk meg, ha Hill mondanivalójának megértéséhez okvetlenül szükséges volt. A cél az volt, hogy a lehető legolvasóbarátabbá tegyük a könyvet. Ez a kiadás abból a szempontból is más, hogy ez a könyv első és egyetlen jegyzetes változata. Az első lábjegyzetekkel, végjegyzetekkel és függelékekkel bővített verzió, amely tartalmaz egy átfogó mutatót is, hogy hatékonyan segítse az olvasót az eligazodásban. A jegyzetek többsége főleg Napoleon Hill azon híveinek érdekes, akik szeretnék jobban megérteni, milyen történelmi korban alkotott Hill. Noha az üzenete időtlen, sok olyan emberről, eseményről és körülményről tesz említést a megjegyzéseiben és példázataiban, akik és amelyek a mai olvasó számára már ismeretlenek. A Gondolkodj és gazdagodj jelen kiadásának célja – ezért „javított” kiadás –, hogy a lehető legjobban megvilágítsa ezeket a dolgokat, miközben nem zavarja az eredeti könyv egységét és üzenetét.
Mihez kezdjünk ezzel a művel? Hill könyve egy jelenség. Az emberek évről évre „felfedezik” maguknak – a könyvesboltok és könyvtárak polcain eldugva, vagy egy rokontól, baráttól, ismerőstől kölcsönkérve –, elolvassák, megszeretik. Ez a könyv felforgatja az életüket, és kibontakoztatja a kreativitásukat és képzeletüket. A Gondolkodj és gazdagodj első példányát 1937-ben adták el. Tizenegy évvel később, 1948 februárjában, amikor a Coronet magazin a háromszáz legsikeresebb embert kereste, azt kérdezték a jelöltektől: „Mely könyv vagy könyvek gyakorolták a legnagyobb hatást az életedre, és járultak hozzá leginkább a sikereidhez?” A Gondolkodj és gazdagodj negyedik lett a listán. 1985 szeptemberében – harmincnyolc évvel később – a USA Today közreadott egy listát az adott hónap „tíz legnagyobb példányszámban eladott befektetésekről szóló könyvről” Amerikában. Annak ellenére, hogy ennek a könyvnek a témája az önmagunkba és az emberekbe való befektetés, és csak tágabb értelemben szól a befektetésekről, listavezető lett. (Megelőzve Louis Engel How to Buy Stocks és Andrew Tobias The Only Investment Guide You’ll Ever Need című könyvét.) Néhány éve a kongresszusi könyvtári felmérésben vizsgálták, hogy mely könyvek befolyásolták leginkább az olvasók életét. Az első helyen a Biblia végzett. A második helyet Ayn Rand Veszett világ című regénye, a harmadikat pedig Napoleon Hill Gondolkodj és gazdagodj című könyve foglalta el. 2002-ben a Business Week magazin az októberi számában publikálta a bestsellerlistáját. A tizenöt üzleti könyv közül lenyűgöző módon a Gondolkodj és gazdagodj a tizedik lett – hatvanöt évvel az első példány eladása után! Menj csak be Amerika bármely nagyobb könyvesboltjába, vagy nézd meg az internetes oldalakon, és megtalálod a könyvet (általában az 1960-as kiadást) az üzleti és önfejlesztő könyvek között. A Gondolkodj és gazdagodj tartja magát, mert működik! Három évig abban a szerencsében volt részem, hogy a szerző által alapított jótékonysági szervezet, a Napoleon Hill Alapítvány Imagine Inc. nevű kiadójánál a Gondolkodj és gazdagodj hírlevelének főszerkesztője lehettem. Az ottani tapasztalataim nemcsak megadták
a kellő erőt és bizalmat ehhez a javított és helyreállított kiadáshoz, de megmutatták a könyv máig ható erejét is, amely az emberek életének megváltoztatásában mutatkozik meg. Rengeteg, különböző területen tevékenykedő és különféle körülmények között élő ember keresett meg nap mint nap a világ minden tájáról levélben és telefonon, mert olvasták a könyvet, gondosan alkalmazták az elveit, önbizalomra, önismeretre tettek szert, és olyan sikeresek lettek, amiről a legtöbben csak álmodni mernek. Egy nap te is erről fogsz tanúbizonyságot tenni. De a Gondolkodj és gazdagodj még ennél is több, nem pusztán a bemutatott elvek ereje a lényeg. Nagy vonzereje Napoleon Hill hátborzongatóan profetikus látásmódja, ahogy azokról a dolgokról beszél, amelyek ma ugyancsak aktuálisak. Felveti a hálózatépítés ötletét, a munkások részvételét a vezetésben, a vevőszolgálat fontosságát, a képi megjelenítés technikáját, az ötletbörze gondolatát és a célok írásos rögzítésének lényegességét, ráadásul mindezt jóval azelőtt, hogy ezek a fogalmak a vállalatirányítás vagy a pszichológia szlogenjeivé váltak volna – sőt azelőtt, hogy maguk a szakkifejezések egyáltalán megszülettek volna. Csaknem egy teljes fejezetet szán a mentorálás témájának, habár sosem utal rá ezzel a szóval, és jellegzetesen „hilli” nézőpontból közelíti meg a kérdést. Az emberi agyról írott eszmefuttatásai megelőlegezik a jobb és bal agyféltekét érintő modern kutatásokat. A könyvben elszórtan található önvizsgálathoz készített kérdéssorai ma is alkalmazhatók, és már csak ezekért is megéri kézbe venni ezt a munkát. Ötven évvel azelőtt, hogy a „létszámleépítés” szó „divatba jött”, Napoleon Hill tökéletes és teljesen részletes stratégiát és taktikát dolgozott ki azoknak, akik hirtelen azzal szembesülnek, hogy új munka után kell nézniük, vagy üzleti vállalkozásba kell vágniuk. A kapitalizmust és annak eszközeit lenyűgözőbben és meggyőzőbben elemzi (hatodik fejezet), mint bárki más. Ezt mindenkinek el kellene olvasnia. Mindegy, milyen országban, városban, vidéken élsz, a személyes sikered mérlege sosem lehet teljes a Gondolkodj és gazdagodj helyreállított, javított, jegyzetekkel és mutatóval ellátott kiadása nélkül. A könyv az eredeti kézirat teljes szövegét tartalmazza. A helyreállított anyag sokkal aktuálisabbá és értékesebbé teszi a mai
gazdasági helyzetben, mint amilyen a saját korában volt. A Gondolkodj és gazdagodj egyik legfőbb célja, hogy megtanítsa azokat a gyakorlati lépéseket, amelyekkel pénzügyi függetlenségre és jólétre tehetsz szert. De nem az a legfőbb értéke ennek a csodás könyvnek, hogy megmutatja, hogyan lehetsz anyagilag független, hanem az, hogy segít NEKED és MINDENKI MÁSNAK, hogy sikert érj el, akármilyen értelemben vesszük is ezt – vagy hogy megszerezd mindazt, amit akarsz az élettől. Napoleon Hill leghíresebb megállapításával élve: „Amit az elméd képes kigondolni és elhinni, azt meg is tudja valósítani!” A Gondolkodj és gazdagodj helyreállított és javított kiadása lépésről lépésre megmutatja, hogyan csináld. Ross Cornwell
A szerző előszava A könyv minden fejezetében a pénzszerzés titkáról beszélek, amelynek segítségével az a több mint ötszáz igen gazdag ember, akiknek történetét az évek alatt elemeztem, vagyonokat halmozott fel. A titokra Andrew Carnegie hívta fel a figyelmemet több mint negyed századdal ezelőtt. Ez az elmés, szeretetre méltó skót öregúr óvatlanul elültette a fülembe a bogarat, amikor még igencsak ifjú voltam.1 Aztán hátradőlt a székében, barátságosan hunyorított, és fürkészőn nézett, hogy lássa, elég éles eszű vagyok-e, hogy megértsem, milyen nagy jelentőségű dolgot mondott. Amikor látta, hogy megértettem az elképzelését, megkérdezte, hajlandó volnék-e húsz évet vagy még többet áldozni rá, hogy felkészüljek, és a világ elé tárjam ezt a titkot. Azok elé, akik enélkül csődöt mondanának az életben. Igent mondtam, és Carnegie segítségével be is tartottam az ígéretemet. Ebben a könyvben leírtam a titkot, amelyet azóta az élet különböző területein tevékenykedő emberek ezrei teszteltek le a gyakorlatban. Carnegie ötlete volt, hogy a varázslatos képletet, amelynek hála mesés vagyonra tehetett szert, mindenki számára elérhetővé tegyük, akinek nincs ideje arra, hogy kiderítse, miként gazdagodnak meg sikeres embertársai. Bízott benne, hogy megalkotom a képletet, és letesztelem a megbízhatóságát különféle hivatásokat űző embereken. Azt vallotta, hogy ezt a képletet tanítani kellene a köz-és felsőoktatásban, és azon a nézeten volt, hogy ha ezt megfelelően tennék, az forradalmasítaná az egész oktatási rendszert, és így az iskolaidőt csaknem a felére lehetne csökkenteni. Charles M. Schwab és hozzá hasonló ifjú munkatársai példáját látva Carnegie meggyőződött róla, hogy mindaz, amit az iskolákban tanítanak, nem sokat ér, ha üzletről, megélhetésről és meggazdagodásról van szó. Egymás után vette be az ifjakat a cégébe, sokuknak alig volt valamiféle képzettsége, és miközben megtanította nekik a képlet használatát, kifejlesztette bennük a
vezetői képességeket. Sőt, az útmutatásával komoly vagyonokat halmoztak fel. A hitről szóló, második fejezetben olvashatod a hatalmas United States Steel Corporation elképesztő történetét, amelyet egy olyan fiatalember gondolt ki és hozott létre, akinek történetével Carnegie bebizonyította, hogy a képlete mindenki számára működik, aki felkészült a használatára. Ennek a fiatalembernek, Charles M. Schwabnak mindössze egyszer kellett alkalmaznia a képletet ahhoz, hogy mind pénzben, mind LEHETŐSÉGEKBEN mérhetetlen gazdagságra tegyen szert. Egyszerűen fogalmazva: a képlet egyetlen alkalmazása nagyjából hatszázmillió dollárt{1} hozott a konyhára az ügylet minden résztvevőjének. Ezek a tények – amelyeket mindenki jól tud, aki ismerte Carnegie-t – remekül érzékeltetik, mi mindent tehet lehetővé számodra ez a könyv, feltéve, ha TUDOD, MIT AKARSZ. A titkot húsz éven át teszteltük a gyakorlatban, és emberek ezreivel osztottuk meg, akik a saját céljaik érdekében használták, ahogy azt Carnegie is eltervezte. Sokan gazdagodtak meg a segítségével. Mások a magánéletüket tették harmonikussá. Arthur Nash, egy cincinnati szabó a csőd szélén táncoló cégét használta „kísérleti nyúlnak”, vagyis azon próbálta ki a képletet. Az üzlet felélénkült, és vagyonokat hozott a tulajdonosainak. A kísérlet olyan kiválóan sikerült, hogy a napilapok és a magazinok több mint egymillió dollárt érő hírverést csaptak neki.2 A titok eljutott Stuart Austin Wierhez is a texasi Dallasba.3 Felkészült a használatára – olyannyira, hogy feladta a szakmáját, és jogot kezdett tanulni. Sikerrel járt? Ezt a történet is elmesélem. Beavattam a titokba Jennings Randolphot is, azon a napon, amikor lediplomázott, és olyan sikeresen használta, hogy az Egyesült Államok szenátusáig jutott vele, majd rendkívüli, hosszú, országos karriert futott be. Amikor reklámszakemberként dolgoztam a LaSalle Extension Universityn (LaSalle Extension University, amelynek neve akkoriban elég semmitmondóan csengett, szemtanúja voltam, hogy J. G. Chapline, az egyetem rektora olyan hatékonyan alkalmazta a
képletet, hogy a LaSalle-t egy csapásra az ország legjobb távoktatási intézményévé tette.4 A titok, amelyre utalok, legalább százszor előkerül ebben a könyvben. Nem nevezem meg konkrétan, mert szemmel láthatóan jobban működik, ha csak fellebbentem róla a fátylat, AZOK PEDIG, AKIK FELKÉSZÜLTEK RÁ, KUTATNAK UTÁNA, és maguk fedezik fel. Ezért volt, hogy Carnegie is csupán utalt rá, de nem nevezte meg. Ha KÉSZ vagy a használatára, fel fogod fedezni legalább egyszer minden fejezetben. Bárcsak megmondhatnám, honnan tudod, hogy felkészültél-e, de az annyi jótéteménytől fosztana meg, amelyben csak akkor lehet részed, ha a magad módján jössz rá a dolog nyitjára. Miközben ezt a könyvet írtam, a fiam, aki éppen akkor fejezte be a felsőoktatási tanulmányait, elolvasta az első fejezet kéziratát, és felfedezte benne a titkot. Olyan hatékonyan használta, hogy rögtön felelős beosztásba került, és már a kezdetek kezdetén is több fizetést kapott, mint amennyit egy átlagember keres. A történetét röviden elmesélem az első fejezetben. Amikor elolvasod, talán megszabadulhatsz attól a sejtelemtől, hogy túl sokat ígér ez a könyv. És igen, ha valaha is érezted magad csüggedtnek, ha ütköztél olyan nehézségekbe, amelyek teljesen kiszipolyoztak, ha próbálkoztál és elbuktál, ha betegség vagy fizikai gondok miatt hátrányos helyzetbe kerültél, a fiam felfedezésének története és a Carnegie-képlet olyan oázis lehet számodra az „Elveszett Remények Sivatagában”, amely után már régóta kutatsz. Woodrow Wilson elnök is hatékonyan alkalmazta a titkot a világháború alatt. Minden katonával megosztotta, aki harcolt a fronton. Része volt a kiképzésnek, amelyet a frontszolgálat előtt kaptak. Wilson elnök azt mondta nekem, hogy ez igencsak fontos volt a háborúhoz szükséges pénzek előteremtésében is.5 A huszadik század elején Manuel L. Quezon (akkoriban Fülöpszigeteki helyi megbízott) is megismerte a titkot, és kivívta a népe szabadságát, majd a szabad nemzet első elnöke lett.6 A titokban az a különös, hogy azok, akik megismerik, és használják, szó szerint elsöprő sikert aratnak, méghozzá láthatólag kis erőbefektetéssel, és soha többé nem vallanak kudarcot! Ha
kétségeid vannak, nézd át azok nevét, akik alkalmazták, járj utána az eredményeiknek, és győződj meg róla magad. Nincs olyan, hogy VALAMIT SEMMIÉRT. A titoknak, amelyről beszélek, megvan az ára, noha sokkal többet ér, mint amennyibe kerül. Viszont azok, akik nem kutatnak utána fáradhatatlanul, semmilyen áron nem szerezhetik meg. Nem ajándékozható el, nem vásárolható meg pénzért, méghozzá azért, mert két részben kaparintható meg. Az egyik már megvan azokban, akik felkészültek rá. A titok mindenkinek ugyanolyan jó szolgálatot tesz, aki kész a befogadására. Az iskolázottságnak ehhez semmi köze. Jóval a születésem előtt a titok eljutott Thomas A. Edisonhoz, aki olyan okosan használta, hogy a világ legnagyobb feltalálójává vált, habár csak három hónapig járt iskolába. A titok eljutott Edison üzletfeléhez is. Ő olyan hatékonyan alkalmazta, hogy – noha akkoriban csak évi tizenkétezer dollárt keresett – roppant vagyont halmozott fel, és már fiatalon visszavonulhatott az üzleti élettől. A következő fejezet elején elolvashatod a történetét. Meg fog győzni arról, hogy a gazdagság csak karnyújtásnyira van tőled, és az lehetsz, ami lenni akarsz, hogy mindenki lehet gazdag, elismert, sikeres és boldog, aki kész rá, és aki eltökélte, hogy az lesz. Honnan tudom mindezt? Megkapod a választ erre a kérdésre is, mielőtt még befejezed a könyvet. Megtalálhatod akár a legeslegelső fejezetben, a közepén, vagy az utolsó oldalon. A huszonöt évnyi kutatás alatt, amelybe Carnegie kérésére vágtam bele, ismert emberek százainak életpályáját vizsgáltam meg. Sokan közülük azt állították, hogy a Carnegie-titok segítségével halmozták fel a vagyonukat. Többek között róluk van szó{2}: HENRY FORD IFJ. WILLIAM WRIGLEY JOHN WANAMAKER JAMES J. HILL FANNIE HURST GEORGE S. PARKER
7
F. W. WOOLWORTH ROBERT A. DOLLAR EZREDES EDWARD A. FILENE EDWIN C. BARNES ARTHUR BRISBANE WOODROW WILSON
E. M. STATLER HENRY L. DOHERTY CYRUS H. K. CURTIS GEORGE EASTMAN THEODORE ROOSEVELT JOHN W. DAVIS MARIE DRESSLER ELBERT HUBBARD WILBUR WRIGHT WILLIAM JENNINGS BRYAN DR. DAVID STARR JORDAN J. ODGEN ARMOUR CHARLES M. SCHWAB ERNESTINE SCHUMANN-HEINK DR. FRANK GUNSAULUS DANIEL WILLARD JOHN D. ROCKEFELLER THOMAS A. EDISON FRANK A. VANDERLIP
WILLIAM HOWARD TAFT LUTHER BURBANK EDWARD W. BOK FRANK A. MUNSEY KATE SMITH ELBERT H. GARY ALEXANDER GRAHAM BELL JOHN H. PATTERSON JULIUS ROSENWALD STUART AUSTIN WIER DR. FRANK CRANE J. G. CHAPLINE ARTHUR NASH KING GILLETTE RALPH A. WEEKS DANIEL T. WRIGHT BÍRÓ ELLA WHEELER WILCOX CLARENCE DARROW JENNINGS RANDOLPH
És ez csak néhány a több száz ismert amerikai közül, akiknek eredményei, anyagi és egyéb sikerei igazolják, hogy akik megértik és alkalmazzák a Carnegie-titkot, sokra viszik az életben. Soha senkivel sem találkoztam, aki használta a titkot, és nem ért el említésre méltó sikert a pályáján. Soha senkivel sem találkoztam, aki szakmailag kiemelkedően sikeres volt, vagy bármilyen természetű gazdagságot halmozott fel, anélkül hogy a birtokában lett volna valamilyen formában a titoknak. Ebből a két tényből levonhatom azt a következtetést, hogy a titok sokkal fontosabb – ismerete elengedhetetlen az önrendelkezéshez –, mint bármi más, amit az úgynevezett „oktatás” során megtanulunk. Mellesleg mi az OKTATÁS? Ezt a kérdést részletesen meg fogom válaszolni. És ha már az iskolánál tartunk: a nevezettek közül sokan nemigen voltak tanult emberek. John Wanamaker egyszer azt mondta, hogy úgy szedte magára azt a kevéske tudást, ahogy a gőzmozdony veszi fel a vizet: menet közben.8
Henry Ford sosem járt középiskolába, nemhogy egyetemre. Nem akarom csökkenteni a közoktatás fontosságát, csak azt a határozott meggyőződésemet szeretném kifejezni, hogy akik magukévá teszik és alkalmazzák a titkot, magas pozícióba juthatnak, meggazdagodhatnak, és nyerő helyzetbe kerülhetnek akkor is, ha nem túl iskolázottak. Ahogy haladsz a könyvben, a titok valahol egyszer csak eléd fog „ugrani”, ott lesz az orrod előtt, HA FELKÉSZÜLTÉL RÁ, HOGY BEFOGADD! Amint megjelenik, fel fogod ismerni. Akár az első, akár az utolsó fejezet adja meg a jelet, állj meg egy kicsit, amikor észleled, és ünnepelj – mert ez lesz életed legfontosabb fordulópontja. Most továbblépünk a bevezetésre, amelyben egy kedves barátom történetét osztom meg veled, aki meglátta ezt a varázslatos jelet, és akinek az üzleti eredményei bizonyítják, hogy valóban felfedezte a titkot. Amikor elolvasod ezt a történetet, és a rá következőket, jusson eszedbe, hogy fontos problémákról beszélünk, amilyeneket mindenki átél. Mindnyájan igyekszünk életben maradni, reményt, bátorságot, elégedettséget, lelki békét szeretnénk érezni, meg akarunk gazdagodni, élvezni akarjuk a testi-lelki szabadságot. Miközben olvasol, azt is tartsd észben, hogy itt tényekről van szó, nem kitalációkról. Az a céljuk, hogy felfedjék az egyetemes igazságot, amelynek révén mindazok, akik KÉSZEK rá, ne csak azt tanulják meg, MIT TEGYENEK, HANEM AZT IS, HOGYAN. És megkapják a KEZDÉSHEZ SZÜKSÉGES ÖSZTÖNZÉST is. És még egyetlen gondolat: mielőtt belevágsz a következő fejezetbe, tehetnék egy javaslatot, amely segít felismerni a Carnegietitkot? Íme: MINDEN EREDMÉNY ÉS MINDEN VAGYON EGY ÖTLETTEL KEZDŐDIK! Ha felkészültél a titok befogadására, már félig a birtokában is vagy, ezért könnyedén fel fogod ismerni a másik felét, amint beengeded az elmédbe. Napoleon Hill
Csak azok lesznek sikeresek, akik SIKERTUDATOSAK.
§
§
§
Kudarcot azok vallanak, akik érdektelenségből megengedik maguknak, hogy KUDARCTUDATOSAK legyenek.
Bevezetés A GONDOLAT HATALMA Az ember, aki „kigondolta” az útját A gondolatok tényleg olyan dolgok, amelyeknek hatalmuk van, ha határozott szándékkal, kitartással és azzal az ÉGŐ VÁGGYAL párosulnak, hogy gazdagsággá és más anyagi dolgokká változtassuk őket. Edwin C. Barnes rájött arra az igazságra, hogy HA GONDOLKOZOL, MEGGAZDAGODHATSZ9. Ám a felfedezés nem egy csapásra született, hanem apránként. Azzal az ÉGŐ VÁGGYAL kezdődött, hogy a nagy Thomas Alva Edison üzlettársa lehessen. Barnes vágyának legfőbb jellemzője a határozottság volt. Edisonnal akart dolgozni, és nem Edisonnak. Ha figyelmesen elolvasod, hogyan váltotta valóra a VÁGYÁT, jobban meg fogod érteni azt a tizenhárom lépést, amely a gazdagsághoz vezet. Amikor a vágy, azaz a gondolati késztetés először villant fel Barnesban, nem volt abban a helyzetben, hogy a tettek mezejére léphessen. Két nehézség állt az útjában. Egyrészt nem ismerte Edisont, másrészt nem volt pénze megvenni a vonatjegyet Edison laboratóriumáig a New Jersey-i Orange-ba. Ezek a nehézségek a legtöbb embernek azonnal kedvét szegték volna, és meg se próbálták volna megvalósítani a vágyukat. Csakhogy az övé nem hétköznapi vágy volt! Barnes szilárdan eltökélte, hogy megkeresi vágya megvalósításának módját, és végül úgy határozott, hogy inkább „poggyászként” utazik, mint sehogy. (Más szavakkal: tehervonaton ment Orange-be.) Beállított Edison laboratóriumába, és kijelentette, hogy üzleti kapcsolatba szeretne lépni a feltalálóval. Évekkel később, amikor Edison felidézte az első beszélgetését Barnesszal, így fogalmazott: „Ott állt előttem, és úgy nézett ki, mint bármelyik csavargó, de volt valami az arckifejezésében, ami azt a benyomást keltette, hogy feltett szándéka elérni a célját. Az emberismeretem azt súgta, hogy ha valaki annyira akar valamit, hogy kész érte egy lapra feltenni a
jövőjét, biztosan meg is fogja kapni. Megadtam neki a lehetőséget, amelyet kért, mert láttam rajta, hogy eltökélte, addig nem tágít, amíg nem jár sikerrel. A későbbi események igazolták, hogy nem követtem el hibát.” Csakhogy amit az ifjú Barnes Edisonnak ekkor mondott, sokkal kevésbé fontos, mint az, amit gondolt. Edison maga is így vélte! Biztosan nem a fiatalember megjelenése győzte meg róla, hogy vele dolgozzon, mert az határozottan ellene szólt. Az számított, amit Barnes GONDOLT. Ha az olvasó tudná, mekkora jelentőséggel bír ez a kijelentés, nem volna szükség rá, hogy folytassam ezt a könyvet. Barnes ekkor még nem lett Edison üzlettársa, de lehetőséget kapott rá, hogy szerény bérért dolgozhasson az irodában. A munkának semmi jelentősége nem volt Edison számára, ám annál többet jelentett Barnesnak, mert így megcsillogtathatta a képességeit a leendő üzletfele előtt. Teltek-múltak a hónapok. Látszólag semmi sem történt, ami közelebb vitte volna Barnest a hőn áhított vágyához, amelyet HATÁROZOTT FŐ CÉLJÁVÁ tett. De az elméjében történt valami fontos: a VÁGYA, hogy Edison üzlettársává váljék, megerősödött. A pszichológusoknak igazuk van abban, hogy „ha valaki tényleg felkészül valamire, akkor az a dolog be fog következni”. Barnes felkészült az Edisonnal való üzleti viszonyra. Mi több: ELSZÁNTA MAGÁT, HOGY FELKÉSZÜLT IS MARAD, AMÍG MEG NEM KAPJA, AMIT AKAR. Nem azt mondta magának: „Jaj, mi értelme ennek? Jobban tenném, ha elmennék kereskedőnek.” Hanem azt: „Azért jöttem, hogy Edison üzlettársa legyek, és elérem a célom, ha addig élek is.” És komolyan gondolta! Mennyire más lenne az emberek élete, ha HATÁROZOTT CÉLJAIK volnának, és kitartanának mellettük, amíg azok emésztő vágyakká nem válnak! A fiatal Barnes ennek talán nem is volt tudatában, de eltökéltsége és állhatatossága révén, amellyel VÁGYA megvalósításáért küzdött, elérte, hogy letörjön minden ellenállást, és megteremtse a keresett lehetőséget.
És amikor eljött a lehetőség, az más formában és máshonnan érkezett, mint ahogy Barnes várta. Ez a lehetőség egyik trükkje. Megvan az a ravasz szokása, hogy a hátsó ajtón ólálkodik be, és gyakran a szerencsétlenség és veszteség álcáját ölti. Lehet, ez az oka annak, hogy olyan sokan nem veszik észre. Edison éppen egy új irodai eszközt tökéletesített, amelyet akkoriban Edison diktálógépe néven ismertek (később edifonként). Az értékesítői nem igazán lelkesedtek érte. Úgy vélték, igen fáradságos lesz eladni. És Barnes meglátta a kínálkozó alkalmat. Csendesen, egy különös masina alakjában surrant elé, amely senki mást nem érdekelt, csak a feltalálót és Barnest. Barnes tudta, hogy ő el tudja adni Edison diktálógépét. Ezt elmondta Edisonnak, és hirtelen kapott egy esélyt. El is adta a gépet. Olyan sikeres volt, hogy Edison szerződést kötött vele: terjessze az egész országban. Ebből az üzletből született meg a híres szlogen: „Készítette Edison, beszerelte Barnes.” Az üzleti kapcsolat több mint három évtizeden keresztül virágzott. Barnes meggazdagodott belőle, de elért valami sokkal nagyobb dolgot is. Bebizonyította, hogy a képlet működik: „Gondolkodj és gazdagodj.” Hogy mennyit ért Barnes VÁGYA, nem tudhatom. Talán kéthárommillió dollárt hozott a konyhára.10 De a pénz – akármennyi volt is – eltörpül ahhoz a nyereséghez képest, amelyet megszerzett: bebizonyította, hogy az ismert elvek használatával egy nem kézzelfogható gondolati késztetés kézzelfoghatóvá változtatható át (transzmutálható).11 Barnes szó szerint „belegondolta” magát az üzleti kapcsolatba, „belegondolta” magát az anyagi jólétbe. Kezdetben semmije sem volt, leszámítva, hogy TUDTA, MIT AKAR, ELSZÁNT VOLT, ÉS KITARTOTT A VÁGYA MELLETT, AMÍG AZ MEG NEM VALÓSULT. Nem volt kezdőtőkéje. Nem volt megfelelő képzettsége. Nem volt befolyása. De volt ötlete, hite, és nyerni akart. Ezek a láthatatlan erők minden idők legnagyobb feltalálójának jobb kezévé tették.12
Három lábnyira az aranytól Most nézzünk egy másik helyzetet, egy olyan embert, akinek kézzelfogható volt a gazdagsága, de elveszítette – mert megtorpant
három lábnyira az aranytól, amelyet keresett. A kudarc leggyakoribb oka az a szokásunk, hogy feladjuk, amikor átmeneti veszteség ér minket. Mindenki elköveti ezt a hibát egyszer. R. U. Darby13 nagybátyját elkapta az „aranyláz”, és nyugatra ment, hogy ÁSSON, ÉS MEGGAZDAGODJON. Sosem hallotta azt a mondást, hogy több aranyat lehet kibányászni az emberi elméből, mint a föld gyomrából. Jogot vásárolt, és csákánnyal meg ásóval felszerelkezve nekilátott. Nehezen boldogult, de elszántan akarta az aranyat. Több heti munka után meglett a jutalma: csillogó ércet talált. Gépekre volt szüksége, hogy a felszínre hozza. Minden további nélkül betemette a bányát, és hazatért a marylandi Williamsburgbe, ahol néhány rokonnak és szomszédnak beszámolt a „főnyereményről”. Összedobták a pénzt a gépekre, és megvásárolták őket. A nagybácsi és Darby visszament a bányába dolgozni. Kitermelték az első adag ércet, és kohóba szállították. A hozam azt jelezte, hogy Colorado egyik leggazdagabb lelőhelyére akadtak! Még néhány szállítmány érc, és rendezhetik az adósságaikat. Aztán jöhet a nagy nyereség. A fúrók a föld mélyébe hatoltak. Darby és a nagybácsi reményei pedig az egekbe szárnyaltak. Aztán történt valami. Az arany elapadt. Keresték a nagy kincset, de az nem volt sehol! Tovább fúrtak, kétségbeesetten kutattak az érc után – hiába. Végül úgy döntöttek, feladják. Pár száz dollárért eladták a gépeket egy ócskásnak, és felszálltak a hazafelé tartó vonatra. Néhány ócskás elég ostoba, de az övék nem volt az. Kihívott egy bányamérnököt, hogy nézze meg a bányát, és végezzen számításokat. A mérnök azt mondta, hogy az előző tulajdonosok azért vallottak kudarcot, mert nem ismerték a törésvonalakat. A számításai azt mutatták, hogy a lelőhely HÁROM LÁBNYIRA VAN ATTÓL A HELYTŐL, AHOL DARBYÉK ABBAHAGYTÁK A FÚRÁST. És ott is volt! Az ócskás dollármilliókat keresett, mert volt annyi esze, hogy szakértő véleményét kérje, mielőtt letesz a vállalkozásáról. A gépekbe fektetett pénz nagy része R. U. Darby erőfeszítéseit dicséri, aki akkoriban igen fiatal volt. A pénzt az ő rokonai és szomszédjai
adták össze, mert hittek benne. Minden dollárt vissza is fizetett, noha évekig tartott. Sokkal-sokkal később azonban Darby busásan kárpótolta magát a veszteségért, amikor felfedezte, hogy a VÁGYAT igenis arannyá lehet változtatni. Az ötlet akkor jött, amikor elkezdett életbiztosítások értékesítésével foglalkozni. Nem felejtette el, hogy azért vallott kudarcot, mert MEGTORPANT három lábnyira az aranytól, és képes volt hasznot húzni ebből a felfedezésből. Azt mondta magának: „Megtorpantam három lábnyira az aranytól, de sosem fog megállítani, ha az emberek nemet mondanak, amikor biztosítást ajánlok fel nekik.” Abban az időben Darby abba a kis, alig ötven főt számláló csoportba tartozott, akik évente több mint egymillió dollár értékben adtak el életbiztosítást. Hajthatatlanságát annak köszönhette, hogy az aranyásás során megtanulta a feladásról szóló leckét. Mielőtt bárki sikeres lesz, biztosan érik átmeneti veszteségek, és talán néhány kudarc is. Ha a vereség megtöri az embert, a FELADÁS a legegyszerűbb és leglogikusabb lépés. És az emberek zöme pontosan ezt teszi. Az Egyesült Államok mindenkori ötszáz legsikeresebb emberének többsége azt mondta nekem, hogy a nagy siker pontosan akkor jött el, amikor már azon a ponton voltak, hogy feladják. A kudarc ironikus és cseles. Előszeretettel vet akkor gáncsot az embernek, amikor már csak karnyújtásnyira van a sikertől.
Ötvencentes lecke kitartásból Nem sokkal azután, hogy Darby felsőfokon elsajátította a „kemény csapások” nyújtotta leckét, és úgy döntött, hasznot húz az aranyásásban szerzett tapasztalataiból, alkalma adódott részt venni egy eseményen, amely bebizonyította számára, hogy a „nem” nem feltétlenül jelent nemet. Egy nap segített a nagybátyjának búzát őrölni egy régi típusú malomban. A nagybácsinak volt egy nagy farmja, ahol sok színes bőrű bérlő élt. Egyszer csak kinyílt az ajtó, és az egyik ott lakó család kislánya besétált, majd megállt. A nagybácsi felpillantott, meglátta a kislányt, és nyersen rámordult: – Mit akarsz?
A kislány alázatosan azt felelte: – Az anyukám azt mondta, adjon neki ötven centet. – Dehogy adok! – válaszolta a nagybácsi. – És most lódulj haza! – Igen, uram – felelte a gyermek. De nem moccant. A nagybácsi folytatta a munkát, és annyira elmerült benne, hogy észre sem vette, a gyerek még mindig ott szobrozik. Amikor megint felnézett, és látta, hogy nem ment el, ráordított: – Azt mondtam, eridj haza! Uzsgyi, különben megvesszőzlek! A kislány azt felelte: – Igen, uram! – De egy tapodtat sem mozdult. A nagybácsi ledobta a zsákot, amelyből a magokat a malomgaratba akarta önteni, felkapott egy hordódongát, és olyan arccal indult a gyerek felé, amely nem sok jót ígért. Darby visszafojtotta a lélegzetét. Biztos volt benne, hogy borzalmas verést fog látni. Tudta, hogy a nagybátyja heves vérmérsékletű. Akkoriban a gyerekeknek – különösképpen egyszerű bérlők gyerekeinek – nem volt szabad ilyesfajta engedetlenséget tanúsítaniuk. Amikor a nagybácsi odaért a gyerekhez, az hirtelen előrelépett egyet, a férfi szemébe nézett, és fülrepesztő hangon azt sikoltotta: – AZ ANYUKÁMNAK KELL AZ AZ ÖTVEN CENT! A nagybácsi megtorpant, és egy percig meredten nézett a kislányra, aztán lassan letette a hordódongát, a zsebébe nyúlt, kivett egy ötvencentest, és odaadta neki. A gyerek elvette a pénzt, és óvatosan az ajtó felé hátrált, miközben le sem vette a szemét a férfiról, akit az imént győzött le. Miután elment, a nagybácsi lerogyott egy ládára, és több mint tíz másodpercen át csak bámult ki az ablakon. Döbbenten töprengett rajta, milyen vereséget szenvedett. Darbyt is gondolkodóba ejtette az eset. Ez volt az első alkalom, hogy azt látta, amint egy fekete gyerek legyőz egy fehér felnőttet. De hogy csinálta? Mi történt a nagybátyjával? Mi űzte el a haragját, és tette kezes báránnyá? Milyen különös ereje volt ennek a gyermeknek, amelynek révén felülkerekedhetett egy férfin? Darby fejében ilyen és ezekhez hasonló kérdések kergették egymást, de nem talált rájuk választ, egészen addig, amíg évekkel később el nem
mesélte nekem ezt a történetet. Furcsa módon pont a régi malomban osztotta meg velem ezt a nem mindennapi tapasztalatot, ugyanazon a helyen, ahol a nagybátyja elszenvedte a vereséget. Az is elég különös, hogy én negyed évszázadot szenteltem annak, hogy tanulmányozzam azt a fajta erőt, amely az apró, írástudatlan bérlőgyereket képessé tette arra, hogy legyőzzön egy nagy hatalmú, tekintélyes felnőttet. Ahogy ott álltunk a dohos levegőjű, régi malomban, Darby ezzel a kérdéssel fejezte be a beszámolóját: – Mit gondol? Mi adott akkora erőt ennek a gyereknek, hogy legyőzze a nagybátyámat? A kérdésre a könyvben leírt elvek adják meg a választ. És a válasz kimerítő. Részleteket és utasításokat tartalmaz, amelyek lehetővé teszik mindenkinek, hogy megértse és alkalmazza ezt az erőt, amelyre a kislány véletlenül akadt rá. Ha jól figyelsz, megtudhatod, milyen különös erő sietett a gyermek segítségére. A következő fejezetben vethetsz rá egy pillantást. A könyvben arra is találsz ötletet, hogyan gyorsítsd fel a felfogóképességedet, hogyan kerülj birtokába ennek az ellenállhatatlan erőnek, és mi módon fordítsd a SAJÁT javadra. A hatalom természetét már az első fejezetből megértheted, de az is lehet, hogy csak valamelyik későbbi fejezetben tárul fel előtted. Lehet, hogy egyetlen gondolat formájában jelentkezik. Lehet, hogy terv vagy cél alakjában. Arra késztet, hogy újra átéld a múltbéli kudarcokat vagy vereségeket, megtanuld a leckét, és mindent „visszanyerj”, amit egykor elveszítettél. Amikor elmagyaráztam Darbynak, milyen erőt használt tudattalanul a gyermek, gyorsan átgondolta a harminc biztosítási üzletkötőként eltöltött évet, és őszintén beismerte, hogy a sikereit nem elhanyagolható mértékben annak a leckének köszönheti, amelyet a kislány tanított meg neki. – Ahányszor csak egy lehetséges üzletfél anélkül akart kidobni, hogy üzletet kötöttünk volna – mondta nekem –, magam előtt láttam a gyereket a régi malomban, ahogy elkerekedett szemében ott izzik a dac, és azt mondtam magamnak: „Nyélbe kell ütnöm ezt az üzletet!” A legjobb üzleteket mindig azután csináltam, hogy valaki NEMET mondott. – Felidézte a kudarcot is, amikor három lábnyira az aranytól
feladta, de ez a tapasztalat, ahogy megfogalmazta, álruhában járó áldás volt. – Megtanított rá, hogy állhatatosan állhatatos legyek, akármilyen nehézségekbe ütközöm is, és ez volt az a lecke, amelyet meg kellett tanulnom, hogy sikeres lehessek. Darby, a nagybácsi, a gyerek és az aranybánya történetét bizonyára üzletkötők ezrei fogják olvasni. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy Darby ennek a két tapasztalatnak köszönhette, hogy évente több mint egymillió dollár értékben adott el biztosításokat, ami akkoriban hihetetlenül nagy sikernek számított. Az élet különös és gyakran kiszámíthatatlan. Mind a siker, mind a kudarc egyszerű tapasztalatokban gyökerezik. Darby tapasztalatai hétköznapiak és elég egyszerűk, mégis sorsfordítók és ezért létfontosságúak voltak számára. Sokat nyert ebből a két tapasztalatból, mert elemezte őket, és tanult belőlük. De mi van, ha valakinek sem ideje, sem hajlandósága a kudarc tanulmányozására, miközben a siker titkát keresi? Honnan és hogyan fogja megtudni, miként kell a siker felé vezető utat kudarccal kikövezni? Azért írtam ezt a könyvet, hogy megválaszoljam ezeket a kérdéseket. Ehhez tizenhárom lépést vagy elvet kellett kidolgoznom, de ne feledd, hogy a válaszok, amelyeket te keresel az élet kiszámíthatatlansága által felvetett kérdéseidre, az elmédben rejlenek – némelyek ötlet, terv vagy cél formájában, mások talán olvasás közben ugranak be. A sikerhez csupán egyetlen jó ötlet kell. Az ebben a könyvben leírt elvek a használható ötletek megalkotásának legjobb és leggyakorlatiasabb módját mutatják be. Mielőtt rátérnénk az elvek felvázolására, úgy hiszem, meg kell tudnod egy fontos dolgot: HA VALAKI ELKEZD MEGGAZDAGODNI, AZ OLYAN GYORSAN ÉS OLYAN NAGY MÉRTÉKBEN TÖRTÉNIK, HOGY AZ EMBER MÁR AZON TŰNŐDIK, HOL REJTŐZHETETT MINDEZ A GAZDAGSÁG A SZŰK ESZTENDŐKBEN. Ez már önmagában is meghökkentő kijelentés, de még jobban meglep, ha fontolóra vesszük, hogy a közkeletű elképzelés szerint csak azok gazdagodnak meg, akik keményen és sokat dolgoznak. Ha elkezdesz GONDOLKODNI, ÉS GAZDAGODNI, látni fogod, hogy a meggazdagodás feltétele egy sajátos lelkiállapot – határozott
szándék és kevés, vagy egyáltalán semmi munka. Biztosan te is – ahogy mindenki más – kíváncsi vagy rá, hogyan kerülhetsz abba a lelkiállapotba, amely vonzza a gazdagságot. Huszonöt éven át kutattam, százak élettörténetét tártam fel, mert én is tudni akartam, „hogyan lettek a gazdagok gazdagok”. E nélkül a kutatás nélkül nem tudtam volna megírni ezt a könyvet. Íme, egy sarkalatos pont: a gazdasági világválság 1929-ben kezdődött, és minden idők legnagyobb gazdasági hanyatlásával folytatódott Franklin D. Roosevelt elnök hivatalba lépése után. A válságot nincstelenség követte. Aztán ahogy egy világosító csavarja fel a fényt a színházteremben, hogy a sötétség észrevétlenül fokozatosan világossággá változzon át, úgy változott lassacskán az emberek elméjében a félelem hitté. Figyeld meg: amint a magadévá teszed ezeket az elveket, és követni kezded az alkalmazásukra vonatkozó utasításokat, az anyagi helyzeted javulni fog, és minden, amihez csak hozzáérsz, az előnyödre fog válni. Lehetetlen? Egyáltalán nem! Az emberek egyik fő gyengesége, hogy az átlag nagyon is jól ismeri a „lehetetlen” szót. Minden szabállyal tisztában vannak, amely NEM működik. Minden dolgot betéve tudnak, ami NEM valósítható meg. Ez a könyv azoknak szól, akik a másokat sikeressé tevő szabályokat keresik, és készek rá, hogy mindent feltegyenek erre. Évekkel ezelőtt vettem egy remek szótárat. Az első dolgom az volt, hogy kikerestem a „lehetetlen” szót, és gondosan kivágtam. Bölcsen tennéd, ha követnéd a példámat. Csak azok lesznek sikeresek, akik SIKERTUDATOSAK. Kudarcot azok vallanak, akik érdektelenségből megengedik maguknak, hogy KUDARCTUDATOSAK legyenek. Ez a könyv segíteni akar mindazoknak, akik a gondolkodásmódjuk megváltoztatását tűzték ki célul, vagyis KUDARCTUDATOSSÁG helyett SIKERTUDATOSSÁGRA vágynak. A másik gyengeség, amellyel túlontúl sok ember bír, az a szokás, hogy mindent és mindenkit a saját benyomásaik és meggyőződéseik szerint értékelnek. Néhányan biztosan azt hiszik, hogy nem lehet GONDOLKODNI, ÉS GAZDAGODNI. Képtelenek a gazdagság
szellemében gondolkodni, mert szokásukká vált a szegénység, a szükség, a nyomorúság, a kudarc és a vereség. Ezek a szerencsétlenek egy kitűnő ázsiai fiatalemberre emlékeztetnek, aki diákként került Amerikába, hogy amerikai módra nevelkedjen. A chicagói egyetemre járt. Egy nap William Rainey Harper14 rektor találkozott ezzel a fiatalemberrel az egyetemen, váltott vele pár szót, és megkérdezte tőle, szerinte mi a legkülönösebb az amerikaiakban. – Mi lenne? – kiáltott fel a diák. – A szemük! Na, mit mond az átlag nyugati ember az ázsiaiakra? Furcsálljuk, vagy nem vagyunk hajlandók hinni abban, amit nem ismerünk, vagy nem értünk. Bolond fővel úgy véljük, hogy a saját korlátaink minden emberi korlát megfelelő mércéjeként szolgálnak. Persze, a másik ember szeme „másmilyen”, MERT NEM OLYAN, MINT A MIÉNK. Milliók néznek fel az olyan kiemelkedően sikeres úttörőkre, mint Henry Ford. Irigylik a jó szerencséjüket, a szellemi képességeiket vagy bármi mást, ami szerintük a sikerükért felelős. Talán százezerből egy tudja az üzleti siker titkát, de ezek az emberek túl szerények vagy visszahúzódók, hogy elmondják, mert annyira egyszerű. Egy eset nagyon jól példázza ezt a „titkot”. Egy nap Ford elhatározta, hogy megalkotja a most V8-asként ismert autómotorját, az autógyártás történetének legsikeresebb fejlesztését. Úgy döntött, olyan motort épít, amelyben a nyolc henger egy blokkban van, és utasította a mérnökeit, hogy tervezzék meg. A terveket papírra vetették, de a mérnökök mind úgy vélték, hogy egyszerűen lehetetlen egyben megépíteni olyan motort, amelyben nyolc henger van. Ford azt mondta: – Akkor is csinálják meg! – De – felelték a mérnökök – nem lehet. – Gyerünk! – adta utasításba Ford. – Próbálkozzanak addig, amíg nem sikerül, mindegy, meddig tart. A mérnökök nekiláttak. Nem volt más választásuk, ha nem akarták, hogy Ford kirúgja őket. Hat hónap telt el, és nem történt semmi. Majd újabb hat hónap telt el, és még mindig nem történt semmi. A
mérnökök minden elképzelhető módot megpróbáltak, hogy teljesítsék az utasítást, de úgy tűnt, képtelenség – „lehetetlen!” Az év végén Ford kérdőre vonta a mérnökeit, akik újra elmondták neki, hogy nem tudják teljesíteni az utasítását. – Folytassák! – mondta Ford. – Akarom, és meg is fogom kapni! Folytatták, és ekkor, mintegy varázsütésre, rájöttek a titok nyitjára. Ford ELSZÁNTSÁGA győzedelmeskedett.15 Nem dolgoztam ki aprólékosan ezt a történetet, de a lényeg érthető. Ha akarod, magyarázhatod úgy is, hogy a GONDOLKODÁS ÉS GAZDAGODÁS Ford millióinak a titka. Nem kell sokat törnöd rajta a fejed. Henry Ford azért volt sikeres, mert megértette és alkalmazta a siker elvét. Ezek egyike a VÁGY. Hogy tudd, mit akarsz. Olvasás közben tartsd észben Ford történetét, és szedd össze azokat a sorokat, amelyek leírják ezt az elképesztő teljesítményt. Ha képes vagy rá, ha rá tudsz mutatni azokra az elvekre, amelyek gazdaggá tették Henry Fordot, fel is tudsz nőni hozzá, és a vetélytársává válhatsz.
Légy a sorsod mestere és a lelked kapitánya! Amikor William Ernest Henley költő ezt mondta: „én vagyok a sorsom mestere és a lelkem kapitánya”, azt is közölnie kellett volna velünk, hogy azért lehetünk a sorsunk mesterei és a lelkünk kapitányai, mert hatalmunkban áll irányítani a saját gondolatainkat. El kellett volna mondania, hogy a világegyetem, amelyben ez a kis bolygó kering, amelyben élünk és mozgunk, saját maga is energia, és univerzális hatalom tölti ki, amely ALKALMAZKODIK az elménk gondolatainak természetéhez – és természetesen BEFOLYÁSOL minket azzal, hogy fizikaivá változtatja a gondolatainkat. Ha a költő elmondta volna nekünk ezt az egyetemes igazságot, tudnánk, MIÉRT vagyunk a sorsunk mesterei és a lelkünk kapitányai. Hangsúlyoznia kellett volna, hogy ez a hatalom nem tesz különbséget a romboló és az építő jellegű gondolatok között, vagyis arra késztet minket, hogy ugyanolyan gyorsan tegyük fizikai valósággá a szegénység gondolatát, mint a gazdagságét. Azt is közölnie kellett volna, hogy az elménket a fejünkben gyakran megforduló uralkodó gondolatok „mágnesezik”. Senki nem érti
pontosan, hogyan, de ezek az uralkodó gondolatok vonzzák azt az erőt, azokat az embereket és életkörülményeket, amelyek összhangban vannak velük. El kellett volna mondania azt is, hogy mielőtt meggazdagszunk, a gazdagság átható VÁGYÁVAL kell bemágneseznünk az elménket, el kell sajátítanunk a „pénztudatosságot”, mígnem a pénz VÁGYA odavezet, hogy határozott terveket kovácsolunk a megszerzésére. De Henley költő volt, és nem filozófus, ezért megelégedett az egyetemes igazság költői megfogalmazásával, és sorai filozófiai magyarázatát átengedte az utána jövőknek. Az igazság apránként kibontakozott, és most már világosan látszik, hogy az ebben a könyvben bemutatott elvek hordozzák annak titkát, hogyan irányíthatjuk a pénzügyi sorsunkat. Már majdnem elérkeztünk a gazdagság tizenhárom lépésének tárgyalásáig, amely a Gondolkodj és gazdagodj filozófiájának alapja. Őrizd meg az elfogulatlanságod, és olvasás közben tartsd észben, hogy ezek az elvek nem egy ember találmányai. Több mint ötszáz ember élettapasztalataiból gyűjtöttem össze őket, akik valóban igen nagy vagyont halmoztak fel – emberektől, akik szegényen kezdték, alacsony iskolai végzettséggel, befolyás nélkül. Náluk működtek ezek az elvek. Te is kipróbálhatod őket a boldogulásod érdekében. Könnyűnek fogod találni. Mielőtt a következő fejezetben elolvasnád, mi az első lépés a gazdagság felé, szeretném, ha tudnád, hogy olyan tényekről esik ott szó, amelyek könnyűszerrel megváltoztatják az anyagi helyzetedet, mint ahogy határozott változásokat hoztak annak a két nagyszerű embernek az életébe is, akiket be fogok mutatni. Azt is tudnod kell, hogy hiába szeretném, az ehhez a két emberhez fűző viszony nem engedi meg, hogy szabadon kezeljem a tényeket. Az egyikük csaknem negyed évszázadon át közeli barátom volt. A másikuk a tulajdon fiam. Ennek a két embernek a nem mindennapi sikere, amellyel nagyvonalúan hozzájárultak a következő fejezetben leírt elvhez, több mint elégséges bizonyíték széles körű hatása igazolására. Évekkel ezelőtt avatóbeszédet tartottam a nyugat-virginiai salemi főiskolán.16 Olyan lelkesen fejtettem ki a következő fejezetben leírt
elvet, hogy a végzős osztály egyik diákját teljesen magával ragadta. A fiatalemberből kiváló szenátor és fontos kormánytag lett. Mielőtt ezt a könyvet leadtam volna a kiadónak, a szenátor írt nekem egy levelet, amelyben olyan határozottan tör lándzsát a következő fejezetben bemutatott elv mellett, hogy úgy döntöttem, beleveszem a könyvembe a levelét. Ebből jól látható, mit nyerhetsz, ha alkalmazod az elvet. Kedves Napoleon! A kongresszus tagjaként rálátok az emberek problémáira, és azért írok, hogy olyan javaslatot osszak meg önnel, amely ezreknek segíthet. A bocsánatát kérem, de azt kell mondanom, hogy amennyiben megszívleli a javaslatomat, az sokéves munkát és felelősséget ró önre, mégis bátorkodom elmondani, mert tudom, mennyire szeret másokat szolgálni. Amikor végzős voltam a salemi főiskolán, ön tartotta az avatóbeszédet. Ekkor elültetett egy gondolatot a fejemben. Ennek hála most az államom polgárait szolgálhatom, és nagymértékben ennek köszönhetem majd, bármilyen sikert érek is el a jövőben. Azt javaslom, írja bele a könyvébe a Salemben tartott avatóbeszéd savát-borsát, mert ezzel lehetővé teszi az amerikai állampolgároknak, hogy előnyt kovácsoljanak sokéves tapasztalataiból és az azokhoz fűződő kapcsolataiból, akik kiválóságuk révén a földkerekség leggazdagabb országává tették Amerikát. Mindenre úgy emlékszem, mintha csak tegnap történt volna: csodálatos beszámolójára az alacsony iskolázottságú Henry Fordról, aki pénz és befolyásos barátok nélkül emelkedett fel. Akkor tökéltem el, még mielőtt befejezte volna a beszédét, hogy kitaposom a magam útját, akármennyi nehézséggel kell is megküzdenem hozzá. Idén ezrek végzik el az iskoláikat, és a következő években szintén. Mindegyiküknek szüksége volna egy olyan gyakorlatias bátorításra, amilyet én kaptam öntől. Tudni akarják, kihez fordulhatnak, mit tegyenek, hogyan induljanak el az életben. És
ön megmondhatja nekik, hiszen már annyi meg annyi embernek segített megoldani a gondjait. Azt javaslom, hogy ha egy mód van rá, minden könyvébe építse be valamelyik önvizsgálati kérdéssorát, hogy az olvasók magukba nézhessenek, és megtudhassák – ahogy ön is megmutatta nekem évekkel ezelőtt –, mi áll a sikerük útjába. Ez jelentheti a különbséget siker és kudarc között, hogy teljesen és elfogulatlanul megmutatja az olvasóknak a hibáikat és erényeiket. Felbecsülhetetlen értékű. Ma emberek milliói küzdenek a talpra állás problémájával… és tapasztalatból mondom, hogy ezek a becsületes emberek örömmel vennék… a megoldási javaslatait. Ismeri azok gondjait, akik kénytelenek mindent újrakezdeni. Ma amerikaiak ezrei szeretnék tudni, hogyan válthatják át az ötleteiket pénzre, emberek, akik hátrányból indulnak, pénztelenül, veszteségekkel. Ha valaki, ön biztosan tud segíteni nekik. Ha kiadja a könyvet, szeretném, ha az enyém lenne az első példány, amely kijön a nyomdából, a dedikációjával. Üdvözlettel őszinte híve: Jennings Randolph17 Ami ebben a beszédben ennyire fellelkesítette Jennings Randolph szenátort, és az egész felnőtt életét befolyásolta, az a VÁGY óriási hatalmának teljes megértése volt – az első lépés a gazdagság felé.
AZ ÉGŐ VÁGY, HOGY LEGYÜNK ÉS TEGYÜNK, az a kiindulópont, ahonnan az álmodozónak el kell rugaszkodnia. A közöny, a lustaság és a törekvés hiánya nem terem álmokat.
Első fejezet A VÁGY Minden eredmény kiindulópontja Első lépés a gazdagság felé Amikor Edwin C. Barnes leszállt a tehervonatról a New Jersey-i Orange-ban, úgy festett, mint egy csavargó, de a fejében egy király gondolatai jártak! Miközben az állomásról Thomas Edison irodájába ment, az agya szüntelenül dolgozott. Látta magát, ahogy Edison előtt áll. Hallotta, ahogy megkéri Edisont, hogy adjon neki lehetőséget ÉLETE EMÉSZTŐ SZENVEDÉLYÉNEK, ÉGŐ VÁGYÁNAK megvalósítására: hadd legyen a nagy feltaláló üzlettársa. Barnes vágya nem egyszerű remény volt! Nem is óhaj! Heves, lüktető VÁGY volt, amely maga mögé utasított minden mást. HATÁROZOTT volt. Nem akkor ébredt fel benne, amikor Edisonhoz tartott. Már hosszú ideje ez volt az uralkodó vágya. Kezdetben, amikor eszébe jutott, talán még csak kívánság volt, ám amikor Edison elé lépett vele, már több volt annál. Néhány évvel később Edwin C. Barnes ismét Edison előtt állt ugyanabban az irodában, ahol először találkoztak. Ekkorra a VÁGYA már valóra vált. Edison üzlettársa volt. ÉLETE URALKODÓ ÁLMA valósággá lett. Az emberek, akik később ismerték meg Barnest, irigyelték mindazért, amit az élettől kapott. De akkor már a csúcson volt, és az emberek nem vették a fáradságot, hogy megtudják a sikere okát. Barnes azért járt sikerrel, mert határozott célt tűzött maga elé, latba vetette minden erejét, vasakarattal, keményen küzdött, és mindent megtett a cél érdekében. Nem aznap vált Edison üzlettársává, amikor betoppant hozzá. Eleinte beérte azzal, hogy alantas munkát végezhet, amíg lehetőséget nem kap rá, hogy közelebb juthasson hőn áhított céljához.
Öt év telt el, mire eljött a nagy pillanat, amelyre vágyott. Öt éven át egyetlen reménysugár, a VÁGYA megvalósulásának leghalványabb ígérete sem tartotta benne a lelket. Mindenki csak egy újabb fogaskeréknek hitte Edison roppant gépezetében, de ő VÉGIG EDISON ÜZLETFELÉNEK LÁTTA MAGÁT attól a naptól kezdve, hogy először találkozott a feltalálóval. Ez remek példája a HATÁROZOTT VÁGY erejének. Barnes azért ért célt, mert minden másnál jobban akart Edison üzlettársa lenni. Tervet kovácsolt az álma megvalósítására. És MINDEN HIDAT FELÉGETETT MAGA MÖGÖTT. Kitartott a VÁGYA mellett, amíg élete uralkodó szenvedélyévé nem vált – majd végül meg nem valósult. Amikor Orange-be ment, nem azt mondta magának: „Megpróbálom elérni, hogy Edison adjon nekem munkát.” Hanem azt: „Bemutatkozom Edisonnak, és közlöm vele, hogy azért jöttem, mert az üzlettársa szeretnék lenni.” Nem is azt mondta: „Dolgozom itt pár hónapot, aztán ha nem történik semmi, más munka után nézek.” Hanem azt: „Bármi megfelel kezdésnek. Bármit megcsinálok, amit Edison mond, de addig nem tágítok, amíg az üzlettársa nem leszek.” Nem azt mondta: „Nyitva fogom tartani a szemem, kínálkozik-e más lehetőség, ha esetleg nem érem el Edisonnál, amit szeretnék.” Hanem azt: „Semmi mást nem akarok ezen a világon, csak Thomas A. Edison üzlettársa lenni. Felégetek minden hidat magam mögött, és MINDENT ARRA TESZEK FEL, hogy elérjem, amit akarok.” Nem hagyott magának lehetőséget a meghátrálásra. Nyer vagy elveszik. Ennyi Barnes sikerének titka. Réges-régen egy nagy harcos olyan helyzetbe került, hogy súlyos döntést kellett hoznia, amely biztosítja harcmezei sikerét. Egy hatalmas, létszámfölényben lévő sereg ellen kellett csatába küldenie a katonáit. Hajóra szállt az embereivel, elvitorláztak az ellenség országába, partra szálltak, kipakolták a felszereléseiket, majd a harcos parancsba adta, hogy gyújtsák fel a hajókat, amelyekkel érkeztek. Az első ütközet előtt így szólt a katonáihoz: „Látjátok, ahogy a hajók a lángok martalékaivá válnak. Ez annyit jelent, hogy csak
akkor hagyhatjuk el élve ezeket a partokat, ha győzünk. Nincs más választásunk. Nyerünk, vagy elveszünk!” Győztek. Annak, aki nyerni akar, késznek kell lennie rá, hogy felgyújtsa a hajóit, és elvágja a visszavonulás minden útját. Csak így őrizheti meg a lelkiállapotot, A GYŐZELEM ÉGŐ VÁGYÁT, amely elengedhetetlen a sikerhez. A nagy chicagói tűzvészt követő reggelen egy csapat kereskedő a State Streeten állt, és a boltjai füstölgő romjait nézte.18 Összedugták a fejüket, és azon tanakodtak, hogy újraépítsenek-e mindent, vagy elhagyják Chicagót, és az ország egy ígéretesebb szegletében kezdjenek új életet. Egy embert kivéve mindannyian arra a döntésre jutottak, hogy felkerekednek. Az a kereskedő, aki a maradás mellett döntött, az üszkös üzletre mutatott, és azt mondta: – Uraim, ezen a szent helyen megépítem a világ legnagyobb áruházát, mindegy, hányszor ég le újra. Ez 1871-ben történt. Megépítette az áruházat. Az ÉGŐ VÁGYKÉNT ismert lelkiállapot roppant emlékműveként tornyosult ott. Pedig Marshal Field számára is az lett volna a legegyszerűbb megoldás, amit a többiek tettek. Amikor rosszul alakultak a dolgok, és a jövő nem festett túl ígéretesen, szedték a sátorfájukat, és odébb álltak egy jobb sors reményében.19 Figyeld meg jól, mi a különbség Marshal Field és a társai között, mert ugyanez a dolog különböztette meg Edwin C. Barnest is a több ezer Edison cégében dolgozó fiatalembertől. És gyakorlatilag ez különbözteti meg a sikereseket, azoktól, akik kudarcot vallanak. Mindenki, aki megéri azt a kort, hogy megértse a pénz fontosságát, sok pénzt kíván. Csakhogy a kívánság nem tesz gazdaggá. Ellenben a vágy olyan lelkiállapotba juttat, amely megszállottá tesz, és így megleled a meggazdagodás útját-módját. Ez a lelkiállapot olyan állhatatossággal ragaszkodik a tervekhez, amely nem ismer kudarcot. A módszer, amellyel a gazdagság iránti VÁGY a fizikai megfelelőjévé változtatható át, hat határozott gyakorlati lépésből állt: Egy. Gondold ki a pontos pénzösszeget, amelyre vágysz. Nem elég annyit mondani: „Sok pénzt akarok.” Határozd meg
pontosan, mennyi az annyi. (Ennek pszichológiai oka van, amelyet a következő fejezetben fogok ismertetni.) Kettő. Határozd meg pontosan, mit adsz cserébe a pénzért, amelyre vágysz. (Mert olyan nincs, hogy „semmiért valamit”.) Három. Tűzz ki egy pontos dátumot, amikor meg akarod kapni a pénzt, amelyre vágysz. Négy. Készíts konkrét tervet, hogyan akarod megvalósítani a vágyadat, és azonnal lépj a tettek mezejére, akkor is, ha nem vagy felkészülve. Öt. Írj le mindent egyértelműen, tömören: mennyi pénzt akarsz szerezni, mikorra akarod megszerezni, mit adsz érte cserébe. Részletezd a tervet, hogyan akarod mindezt kivitelezni. Hat. Naponta kétszer, lefekvés előtt és felkelés után olvasd fel, amit írtál. MIKÖZBEN OLVASOL, GONDOLD AZT, HOGY MÁRIS A TIÉD A PÉNZ. KÉPZELD EL, MILYEN ÉRZÉS. Fontos, hogy pontosan betartsd ezeket az utasításokat. Különösen a hatodikat kell jól az eszedbe vésned, és követned. Persze mondhatod, hogy képtelen vagy elképzelni, hogy már megvan a pénz, amikor még nincs is meg. Ebben lehet segítségedre az ÉGŐ VÁGY. Ha komolyan VÁGYSZ rá, olyannyira, hogy az már a megszállottsággal határos, nem lesz gond meggyőzni magad róla, hogy meg fogod szerezni. A lényeg, hogy akard, és légy olyan eltökélt, hogy MEG TUDD GYŐZNI magad arról, hogy meg is fogod kapni. Csak azok tehetnek szert nagy vagyonra, akik képesek a „pénztudatosságra”. A pénztudatosság azt jelenti, hogy az elmédet úgy kitölti a VÁGY, hogy máris gazdagnak látod magad. Az emberi elme működési elveit nem értő avatatlanok talán nem látják az utasítások fontosságát. Mindenkinek segíthet, aki nem ismeri fel a hat lépés hasznát, ha tudja, hogy Andrew Carnegie-től származnak, aki egyszerű munkásként kezdte egy acélkohóban, ám az elveknek hála a nehéz kezdet ellenére jelentős, százmillió dollárt meghaladó vagyonra sikerült szert tennie.20 Az is segíthet, ha tudják, hogy az itt javasolt lépéseket Thomas A. Edison alaposan górcső alá vette, és jóváhagyta azzal, hogy nemcsak a vagyon felhalmozásához fontosak, hanem bármilyen határozott cél eléréséhez.
A lépések nem igényelnek „kemény munkát”. Nem követelnek „áldozatokat”. Senkit nem tesznek nevetségessé vagy meggondolatlanná. Az alkalmazásukhoz nem kell magas iskolai végzettség. Az elvégzésükhöz csupán megfelelő képzelőerőre van szükség, hogy az ember belássa, a meggazdagodás nem a véletlen vagy a vakszerencse műve. Ismerjük be, mindenki, aki nagy vagyonra tett szert, eleinte álmodozott, remélt, VÁGYAKOZOTT és TERVEZGETETT, csak utána lett gazdag. Jobb, ha most rögtön leszögezzük: soha nem leszel nagyon gazdag, HACSAK nem szítod fel magadban a pénz utáni VÁGYAT, és nem HISZED el, hogy megszerzed. Te is tudod, hogy a történelem nagy alakjai, az emberiség hajnalától egészen napjainkig, mindig nagy álmodozók voltak. A kereszténység azért indulhatott világhódító útjára, mert alapítója egy álmodozó volt, aki lenyűgöző képzelőereje révén képes volt a valóságot spirituális formában látni, mielőtt még az fizikai alakot öltött volna. Ha nem tudod elképzelni a hihetetlen gazdagságot, soha nem lesz zsíros bankszámlád. Amerika történetében soha nem voltak ilyen lehetőségeik az álmodozóknak, mint ma. Korunk nehéz és bizonytalan gazdasági helyzete sokakat visszavetett a kiindulópontra. Új verseny kezdődik. A tét az az elkövetkező években felhalmozódó roppant vagyon. De a szabályok megváltoztak, mert MEGVÁLTOZOTT VILÁGBAN élünk, amely azoknak kedvez, akiknek sosem voltak (nagy) lehetőségeik győzedelmeskedni a régi körülmények között, amikor a félelem megbénította az egyéni és gazdasági növekedést és fejlődést. Nekünk, akik versenyben vagyunk a gazdagságért, tudnunk kell, hogy ennek a megváltozott világnak, amelyben élünk, új ötletekre, új módszerekre, új vezetőkre, új találmányokra, új tanulási módokra, új marketingre, új könyvekre, új irodalomra, új médiára, új szórakozásra van szüksége. Az új és jobb iránti igény mögött olyan dolog bújik meg, amelyet minden győzni akarónak birtokolnia kell, és ez nem más, mint a HATÁROZOTT CÉL – hogy az ember tudja, mit akar – és az ÉGŐ VÁGY, hogy megszerezze.
Tanúi voltunk egy kor hanyatlásának, és egy új kor születésének. A megváltozott világ gyakorlatias álmodozókat igényel, akik tudnak és akarnak is tenni az álmaikért. Mindig is az álmodozók jelölték ki az emberiség útját, és ez a jövőben is így lesz. Nekünk, akik arra vágyunk, hogy vagyont halmozzunk fel, észben kell tartanunk, hogy a világ vezetői mindig is felhasználták és a gyakorlatban alkalmazták a kiaknázatlan lehetőségekben rejlő megfoghatatlan, láthatatlan erőket. Ezeket az erőket (vagy gondolati késztetéseket) aztán felhőkarcolókká, városokká, gyárakká, repülőgépekké, autókká és mindenféle kényelmünket szolgáló és életet kellemesebbé tévő eszközökké alakították. Napjaink álmodozójának elengedhetetlenül szüksége van toleranciára és elfogulatlanságra. Azok, akik félnek az új ötletektől, már a rajtnál elbuknak. Az úttörőknek még soha nem voltak ilyen kedvező feltételeik, mint napjainkban. Igaz, ez nem a „vadnyugat”, amelyet ekhós szekérrel kell meghódítani. Hanem egy hatalmas üzleti, pénzügyi és ipari világ, amely új és jobb irányelvek mentén alakult át. Amikor azt tervezed, hogyan szerezd meg a jussod a gazdagságból, ne bátortalanítson el, ha azzal csúfolnak, hogy légvárakat építesz. Hogy megüsd a főnyereményt ebben a megváltozott világban, magadévá kell tenned a múlt úttörőinek szellemiségét, mert az ő álmaik teremtették meg az emberiség számára mindazt, ami értékes. Az ő szellemiségük élteti Amerikát – az égő vágy, hogy a magunk javára fordítsuk a páratlan lehetőségeket, hogy fejlesszük a tehetségünket, és értékesítsük egy szabad ország piacán. Ne feledjük: Kolumbusz egy ismeretlen világról álmodott, az életét tette fel a megtalálására, és felfedezte! Kopernikusz, a nagy csillagász a világ sokféleségéről álmodott, és felfedezte! Senki nem nevezte „álmodozónak”, miután diadalmaskodott. Ellenkezőleg: a világ fejet hajt az ereklyéje előtt, ami megint csak azt igazolja, hogy A SIKER NEM KÉR A MENTEGETŐZÉSBŐL, A KUDARC NEM TŰR ALIBIT. Ha helyes, amit tenni akarsz, és hiszel benne, rajta, tedd meg! Valósítsd meg az álmod, és ne foglalkozz azzal, mit mondanak
mások, ha átmenetileg veszteséget szenvedsz, mert mások talán nem is tudják, hogy MINDEN KUDARCBAN OTT REJLIK EGY AZZAL EGYENÉRTÉKŰ SIKER MAGVA. A szegény és iskolázatlan Henry Ford „ló nélküli kocsiról” álmodott, és nekilátott a munkának azzal, amije volt. Nem várt a kedvező lehetőségre, és álmának bizonyítékai ma ott vannak a világ minden szegletében. Minden követ megmozgatott, mert nem félt kitartani az álma mellett. Thomas Edison olyan lámpáról álmodott, amely árammal működik, és azon nyomban neki is látott megvalósítani az álmát. A tízezer elszenvedett kudarc dacára addig küszködött, amíg el nem érte, amit akart. A gyakorlatias álmodozók NEM ADJÁK FEL!21 Lincoln a rabszolgák felszabadításáról álmodott, tettekre váltotta az álmát, és majdnem meg is érte, hogy megvalósítsa, amit szeretett volna, és Észak és Dél egyesüljön. A Wright testvérek olyan gépezetről álmodtak, amely a levegőben repül. Most bárki láthatja, hogy az álmuk valósággá lett. Marconi arról álmodott, hogy hasznosítja az elektromágneses hullámok láthatatlan erejét.22 A világ minden rádiója és televíziója annak bizonysága, hogy nem álmodott hiába. Mi több, Marconi álma révén a legszerényebb viskó és a pompás kastélyok egymás mellé kerültek. A világ összes embere szomszéddá vált. Megadta a lehetőséget az Egyesült Államok elnökének, hogy Amerika minden polgárához egyszerre szóljon. Biztos érdekesnek találod, hogy Marconit a barátai felügyelet alá helyeztették, és elmegyógyintézetben vizsgáltatták ki, amikor bejelentette, hogy felfedezte az elvet, amellyel üzeneteket tud küldeni a levegőn át, vezetékek és minden más eszköz nélkül. A mai álmodozókat nem fenyegeti ilyen veszély. A világ már hozzászokott a felfedezésekhez. Hajlandó megjutalmazni az álmodozót, aki új ötleteket ad. „A legnagyobb eredmény kezdetben és még egy jó ideig egy álom volt. A tölgyfa a makkban alszik, a madár a tojásban vár. És egy lélek magasabb rendű látomásában, egy ébredő angyal mozdul. AZ ÁLMOK A VALÓSÁG MAGJAI.”23}
Ébredjetek fel, és próbáljatok érvényesülni, világ álmodozói! A csillagotok felemelkedőben van. A világméretű gazdasági bizonytalanság meghozta számotokra a várt lehetőséget. Sok embernek tanított alázatot, toleranciát és elfogulatlanságot. A világ telis-tele van lehetőségekkel, amilyenekről a régmúlt korok álmodozói még csak nem is hallottak. AZ ÉGŐ VÁGY, HOGY LEGYÜNK ÉS TEGYÜNK, az a kiindulópont, ahonnan az álmodozónak el kell rugaszkodnia. A közöny, a lustaság és a törekvés hiánya nem terem álmokat. A világ már nem űz gúnyt az álmodozókból, senki nem hívja őket elvontaknak. Ha mégis így hiszed, látogass el Tennesseebe, és keresd fel a Tennessee Valley Authority roppant duzzasztógátját és erőművét, hogy lásd, mit tett egy „álmodozó” elnök azért, hogy hasznosítsa az Amerika vizeiben rejlő kiaknázatlan erőt. Voltak idők, amikor az ilyen álmot őrültségnek tartották volna.24 Lehet, hogy csalódsz, visszaesel, nehéz anyagi helyzetbe kerülsz, és úgy érzed, összetört a szíved. Meríts erőt abból, hogy ezek a tapasztalatok csak megedzik a spirituális fémet, amelyből összegyúrtak, ezért roppant értékesek. Ne feledd, hogy a sikeres emberek mindig nehezen indulnak, sok szívszorító küzdelmet kell megvívniuk, mielőtt „beérkeznek”. A sikeres emberek életének fordulópontja egy válság kellős közepén jön el, amelynek során megismerik a „másik énjüket”. John Bunyan azután írta meg az angol nyelvű irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotását, a Zarándok útja című művét, hogy bebörtönözték, és súlyosan megbüntették a vallási nézetei miatt. O. Henry akkor ismerte fel a lelkében szunnyadó zsenit, amikor nagy szerencsétlenség érte, és rács mögé került az ohiói Columbusban. Megpróbáltatásokat KELLETT kiállnia ahhoz, hogy megismerhesse a „másik énjét”, és használhassa a KÉPZELŐEREJÉT, aminek köszönhetően rájött, hogy remek szerző, nem pedig számkivetett, nyomorúságos bűnöző.25 Az élet különös és kiszámíthatatlan, a Végtelen Intelligencia26 azonban még ennél is különösebb. Olykor arra kényszeríti az embereket, hogy mindenféle gonddal és csapással birkózzanak meg,
mielőtt felfedezik az elméjüket, és hogy képesek hasznos ötleteket kieszelni a puszta képzelőerejük segítségével. Edison, a világ legnagyobb feltalálója és tudósa nyughatatlan telefonosként kezdte.27 Számtalanszor kudarcot vallott, mielőtt végül felfedezte volna a benne szunnyadó zsenit. Charles Dickens eleinte címkéket ragasztott cipőkrémdobozokra. Ám első szerelme tragédiája olyan mélyen megrázta, hogy a világ legnagyobb íróinak sorába emelkedett. A sorscsapás hatására először megírta a Copperfield Dávidot, majd egy sor remekművet, amelyek gazdagabb és jobb hellyé tették a világot a regények olvasóinak.28 (A szerelmi csalódások sokakat alkoholizmusba és más önpusztító szokásokba taszítanak, mert a legtöbb ember sosem tanulja meg, hogy a legerősebb érzelmeit építő álmokká változtassa át. A „transzmutáció” hatalmát később részletesebben is kifejtem.) Helen Keller nem sokkal a születése után megsiketült és megvakult, és éveken át nem tudott beszélni. A szerencsétlenség ellenére beírta a nevét a legnagyobbak közé. Az egész élete annak bizonyítéka, hogy senki sem szenved addig vereséget, amíg tényként nem ismeri el azt. Robert Burns írástudatlan vidéki fiatalember volt, aki nagy szegénységben nőtt fel, és legfeljebb iszákos semmirekellő válhatott volna belőle. Mégis gazdagabbá tette a világot, mert gondolatait versekbe foglalta, és ezzel gyökerestül tépte ki a gyomot, hogy rózsát ültessen a helyébe. Booker T. Washington rabszolgasorba született, származása és bőrszíne miatt hátrányos helyzetűnek számított a társadalomban. Mivel azonban mindig, minden területen toleráns és elfogulatlan volt, ráadásul ÁLMODOZÓ, sokra vitte. Beethoven siket volt, Milton vak, de a nevük fennmarad, amíg világ a világ, mert nagyot álmodtak, és az álmaikat rendszerezett gondolatokba ültették át. Mielőtt továbbmennél a következő fejezetre, szánd rá magad, hogy felszítsd magadban a remény, a hit, a bátorság és a tolerancia tüzét. Amint eléred ezt a lelkiállapotot, és elsajátítod a könyvben leírt elveket, minden, amire szükséged van, megadatik – ha KÉSZ vagy rá.29
Egy dolog KÍVÁNNI valamit, és egy másik dolog KÉSZNEK lenni a befogadására. Nem vagy kész valamire, amíg nem hiszel benne, hogy megszerezheted. A lelkiállapot lényege a HIT, és nem a remény vagy az óhaj. Az elfogulatlanság a hit szempontjából nagyon fontos. A korlátoltság nem ösztönöz bizalomra, bátorságra és hitre. Ne feledd! Ugyanannyi erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy elérj valamit az életben, hogy bőségben és jólétben élj, mint ahhoz, hogy elfogadd a nincstelenséget és a nyomorúságot. Jessie B. Rittenhouse helyesen fogalmazta meg ezt az egyetemes igazságot a My Wage (A bérem) című versének soraiban: Egy pennyben állapodtam meg az Élettel, És az élet nem fizetett többet, Noha esténként méltatlankodtam, Amikor összeszámoltam csekélyke vagyonomat. Mivel az élet csupán egy munkaadó, Azt adja neked, amit kérsz, De ha egyszer megállapítottad a bért, Teljesítened kell a kötelességed. Szolgai bérért dolgoztam, Csak hogy megtudjam rémülettel, Hogy bármilyen fizetséget is kértem volna az Élettől, Az élet szívesen megadta volna nekem.{3}
A vágy túljár az anyatermészet eszén Hogy levonhassam a megfelelő következtetést ebből a fejezetből, hadd mutassam be a legkülönösebb embert, akit valaha ismertem. Évekkel ezelőtt találkoztunk, néhány perccel a születése után. Fül nélkül jött a világra, és az orvos – miután határozott állásfoglalásra szólították fel – azt mondta, hogy a gyermek valószínűleg egész életében siketnéma lesz.{4} Én megkérdőjeleztem ezt a véleményt. Jogom volt hozzá. Én voltam a gyermek apja. Így döntöttem, és saját véleményt alakítottam ki, de csak némán mondtam ki, a lelkem legmélyén. Úgy határoztam, hogy a fiam igenis hallani és beszélni fog. A Természet megteheti, hogy teremt egy gyermeket normális hallószerv nélkül, de arra nem kényszeríthet, hogy elfogadjam a csapást.
A lelkem mélyén tudtam, hogy a fiam hallani és beszélni fog. De hogyan? Biztos voltam benne, hogy megvan a módja, és tudtam, hogy rá is fogok jönni. Emerson halhatatlan szavai jártak a fejemben: „A dolgok folyása arra tanít bennünket, hogy higgyünk. Csak engedelmeskednünk kell. Mindnyájunk számára van iránymutatás, és ha figyelmesen hallgatjuk, meghalljuk a helyes szót.” A helyes szót? A VÁGYAT! Minden másnál jobban VÁGYTAM rá, hogy a fiam ne legyen siketnéma. És a vágy egyetlen másodpercre sem lankadt bennem. Évekkel korábban azt írtam: „Az egyetlen korlát az, amelyet mi állítunk az elménk elé.” Eltűnődtem, vajon igaz-e ez a kijelentés. Az újszülött ott feküdt előttem az ágyon, hallószerv nélkül. Még ha végül hallani és beszélni fog is, egész életében torz lesz. De az biztos, hogy ez a korlát nem csak az ő elméjében létezik. Mit tehettem? Meg kellett találnom a módját, hogy ÉGŐ VÁGYAMAT átültethessem a gyermek lelkébe, és el kellett érnem, hogy fül nélkül is képes legyen hangokat hallani. Amint elég idős lesz hozzá, el fogom plántálni a lelkében az ÉGŐ VÁGYAT, hogy halljon, a Természet meg majd valósággá teszi ezt a vágyat a maga módján. Ilyesmik kavarogtak a fejemben, de egy szót sem szóltam senkinek. Minden áldott nap megismételtem a magamnak tett fogadalmat: nem fogom elfogadni a fiam fogyatékosságát. Ahogy cseperedett, és egyre több dolgot értett meg a környezetéből, észrevettük, hogy valamicskét hall. Amikor abba a korba ért, hogy elkezdjen beszélni, meg sem próbálta, de a viselkedéséből tudtuk, hogy halkan hall bizonyos hangokat. Másra már nem is volt szükségem! Meggyőződésem volt, hogyha halkan hall, a hallása fokozatosan javulni fog. Aztán történt valami, amiből reményt meríthettem. Méghozzá teljesen váratlan helyről. Vettünk egy régimódi fonográfot. Amikor a gyerek először meghallotta a zeneszót, majd’ kiugrott a bőréből, és rögvest kisajátította a lejátszót. Hamarosan láttuk, hogy bizonyos felvételeket előnyben részesít, közöttük az It’s Long Way to Tipperary című számot. Egyszer csaknem két órán át játszotta le egyvégtében, miközben a fonográf mellett állt, és belemélyesztette a fogát. Évekig
nem volt világos számunkra, miért vette fel ezt a sajátos szokást, mert még sosem hallottunk róla, hogy a csont vezeti a hangot. Kisvártatva felfedeztem, hogy csaknem tisztán hallja a hangomat, ha úgy beszélek hozzá, hogy a számat az állkapcsa közelében lévő sziklacsonthoz érintem, ahol a hallójáratnak kellene lennie. Ez a felfedezés volt az az eszköz, amelynek segítségével elkezdtem a valóságba átültetni az ÉGŐ VÁGYAMAT, hogy megtanítsam a fiamat hallani és beszélni. Ekkoriban már maga is próbálkozott bizonyos szavakkal. A kilátások távolról sem voltak rózsásak, de a HITTEL MEGERŐSÍTETT VÁGY nem ismer lehetetlent. Miután meggyőződtem róla, hogy jól hallja a hangomat, rögtön elkezdtem elplántálni a lelkében a hallás és beszéd vágyát. Nemsokára rájöttem, hogy szereti az esti meséket, ezért olyan történeteket találtam ki neki, amelyek növelik az önbizalmát, fejlesztik a képzeletét, és elültetik benne a hallás vágyát. Volt egy különleges mese, amelyet mindig máshogy és drámaian kiszínezve mondtam el. Elszántan igyekeztem megértetni vele, hogy a fogyatékossága nem hátrány, hanem igenis előny. Annak dacára, hogy minden általam tanulmányozott filozófia világosan kijelentette, hogy MINDEN VISZONTAGSÁG EGY AZZAL EGYENÉRTÉKŰ NYERESÉG MAGVÁT HORDOZZA, be kell vallanom, hogy halvány elképzelésem sem volt róla, hogyan lehet ebből a hátrányból valaha előnyt kovácsolni. Ennek ellenére továbbra is belefoglaltam ezt a gondolatot az esti mesékbe, és abban bíztam, hogy eljön az idő, amikor a fiam megtalálja a módját, hogy a fogyatékossága jó célokat szolgáljon. Az eszem azt súgta, hogy a fül és a hallószerv hiányát semmi módon nem lehet pótolni. De a VÁGY, amelyet HIT erősített, félresöpörte az értelmet, és arra sarkallt, hogy folytassam, amit csinálok. Utólag elemeztem a helyzetet, és rájöttem, hogy a fiam belém vetett hitének köszönhetők ezek a bámulatos eredmények. Semmit sem kérdőjelezett meg, amit mondtam neki. Elhitettem vele, hogy óriási előnye van a bátyjával szemben, és hogy ez az előny különféle módokon fog majd megmutatkozni.30
Észrevettük, hogy a gyerek hallása fokozatosan javul. Mi több, mintha tudatában sem lett volna a fogyatékosságának. Hétéves korában adta először jelét annak, hogy a módszerünk meghozta a gyümölcsét. Hónapokig rimánkodott, hogy újságot árulhasson, de az anyja nem engedte. Attól félt, hogy veszélyes egy siket kisfiúnak egyedül az utcára mennie. Végül a saját kezébe vette a dolgot. Egy délután, amikor a személyzettel maradt otthon, kimászott a konyhaablakon, leugrott, és felkerekedett. Hat cent tőkét kért kölcsön a szomszéd cipésztől, ezt újságba fektette, amelyet eladott, majd újra befektette a pénzt. Késő estig folytatta. Miután visszafizette a hat centet a „banknak”, negyvenkét cent nyeresége maradt. Amikor aznap későn hazaértünk, az ágyában aludt, és a markában szorongatta a pénzt. Az anyja szétfeszítette az ujjait, kivette az érméket, és sírva fakadt. Jóságos ég! Nekem nagyon úgy tűnt, nem helyes a fiunk első diadala fölött zokogni. Én nem is tettem. Szívből kacagtam, mert tudtam, siker koronázta a gyermekem önbizalomra nevelésének kísérletét. Az anyja csak azt látta, hogy a siket kisfiú az élete kockáztatásával a nyakába vette a várost, hogy pénzt keressen. Én viszont egy bátor, ambiciózus, magabiztos üzletembert láttam, aki száz százalékkal növelte az önmagába vetett hitét, amikor saját kezdeményezésére belevágott egy üzletbe, és diadalmaskodott. Végtelenül boldog voltam, mert bebizonyosodott, hogy találékony gyerek, és ez a találékonyság el fogja kísérni egész életében. Később ez még nyilvánvalóbb lett. Ha a bátyja akart valamit, a földhöz vágta magát, eszelősen rúgkapált, és bömbölt – mire megkapta, amit akart. Amikor a „siket kisfiú” akart valamit, kitalálta, hogyan szerezhetné meg rá a pénzt, aztán megvette magának. Felnőtt élete során sem tett másként. Komolyan, a tulajdon fiam tanított meg rá, hogy a fogyatékosságból lépcsőfokokat lehet építeni, amelyeken értékes célok felé mehetünk – hacsak nem tekintjük gátnak, és nem használjuk ürügyként. A siket kisfiú elvégezte az általános, a közép-és a felsőfokú iskolát úgy, hogy közben nem hallotta a tanárait, kivéve, ha közvetlenül előtte ordítottak. Nem járt speciális iskolába.31 Elhatároztuk, hogy annyira átlagos életet fog élni, amennyire csak lehetséges, olyan
gyerekekkel, akik hallanak, és kitartottunk e mellett a döntés mellett, noha sok parázs vitát kellett folytatnunk miatta az iskolák vezetőségével. Amikor középiskolába járt, kipróbált egy hallókészüléket, de nem vált be neki. Az egyetem utolsó hetében történt valami, ami fordulópontot jelentett az életében. Merő véletlenségből hozzájutott egy másik hallókészülékhez, amelyet kipróbálásra küldtek neki. Ódzkodott tőle, mert az előzőben is csalódott. Végül fogta, és hanyagul felvette, beletette az elemet, és láss csodát! Mintegy varázsütésre, a NORMÁLIS HALLÁS VÁGYA VALÓSÁGGÁ LETT. Életében először úgy hallott, mint más ember.32 Magánkívül volt az örömtől, hogy a hallókészüléknek köszönhetően „megváltozott a világ” számára. Azonnal egy telefonhoz viharzott, és felhívta az anyját. Tisztán hallotta a hangját. Másnap életében először érthetően hallotta a professzora hangját is az előadáson. Hallotta a rádiót. Hallotta a filmeket. Életében először normálisan beszélgethetett emberekkel, akiknek nem kellett ordibálniuk. Valóban egy Megváltozott Világba került. Nem voltunk hajlandók elfogadni a Természet hibáját, és ÁLLHATATOS VÁGYUNKKAL rábírtuk, hogy akárhogyan is, de helyrehozza. A VÁGY elkezdett megtérülni, de még nem volt teljes a győzelem. A fiamnak még meg kellett találnia a módját, hogy a hátrányt azonos értékű előnnyé változtassa. Alig fogta fel a történtek jelentőségét, amikor a hangok számára teljesen új világának felfedezésétől megrészegülve írt egy levelet a hallókészülék gyártójának, és megosztotta vele a tapasztalatait. Volt valami a levelében – lehet, hogy inkább csak a sorok között –, ami arra ösztönözte a gyártót, hogy meghívja New Yorkba. Megmutatták neki a gyárat, és miközben a főmérnöknek mesélt a Megváltozott Világról, egy hirtelen megérzés, ötlet, ihlet – bárhogy nevezhetjük – hasított belé. Ez volt az a késztetés, amely a hátrányt előnnyé változtatta, és szépen hozott a konyhára, mind pénzben, mind ezrek boldogságának elősegítésében kifejezve. Ennek a gondolati késztetésnek a lényege a következő volt: eszébe jutott, hogy hallókészülék nélkül élő siketek millióinak segíthet, ha megosztja velük az ő Megváltozott Világának történetét.
Ott és akkor elhatározta, hogy hátralévő életét annak szenteli, hogy segítséget nyújtson a sérült hallásúaknak. Egy egész hónapig kutatásokat végzett, amelyekkel feltérképezte a hallókészülék-gyártók teljes piaci rendszerét. Módszereket dolgozott ki, hogyan léphetne kapcsolatba hallássérült emberekkel világszerte, hogy meséljen nekik a Megváltozott Világról. Miután végzett, egy kétéves tervet vetett papírra az eredményei alapján. Amikor bemutatta a tervét a cégnek, azonmód állást kapott, hogy megvalósítsa. Amikor munkába állt, még álmodni sem mert róla, hogy az a sorsa, hogy reményt és gyakorlati segítséget nyújtson ezer meg ezer embernek, akik nélküle sosem boldogulnának. Nem sokkal azután, hogy kapcsolatba került a hallókészülékének gyártóival, meghívott egy cége által szervezett tanfolyamra, amelyen siket embereket tanítanak hallani és beszélni. Soha nem hallottam még erről az oktatási módról, ezért kétkedve, de elfogadtam a meghívást, abban reménykedve, hogy nem lesz elvesztegetett idő. Amit itt láttam, ékes bizonyítéka volt az általam is követett elképzelésnek, amikor elplántáltam és életben tartottam a fiam lelkében a hallás VÁGYÁT. Azt láttam, hogy a siket embereket ugyanannak az elvnek az alkalmazásával tanították hallani és beszélni, amelyet én is használtam húsz évvel ezelőtt a saját fiammal, Blairrel. Kétségem sincs afelől, hogy Blair soha az életben nem tanult volna meg hallani és beszélni, ha az anyjával nem úgy neveljük fel, ahogy tettük. Az orvos, aki ott volt a születésénél, azt mondta, hogy a gyerek soha az életben nem fog hangokat hallani, és nem fog szavakat mondani. Később dr. Irving Voorhees, a szakterület specialistája alaposan megvizsgálta Blairt. Megdöbbent, amikor tapasztalta, milyen jól hall és beszél, és azt mondta, hogy a vizsgálati eredmények alapján „a fiú elvben egyáltalán nem hallhatna”. Amikor elplántáltam Blair agyában a hallás és beszéd, valamint a normális élet VÁGYÁT, a késztetés egy különleges hatást váltott ki, amely arra ösztökélte a Természetet, hogy „hidat verjen” Blair agya és a külvilág között elterülő csend öble fölé. Ezt a legtapasztaltabb orvos sem tudja megmagyarázni. Szentségtörés volna részemről, ha
úgy tennék, mintha tökéletesen érteném, hogyan tett csodát a Természet. És megbocsáthatatlan lenne, ha nem osztanám meg a világgal azt a keveset, amivel hozzájárultam e különös dologhoz. A kötelességem és előjogom, hogy azt mondjam, hiszem – méghozzá nem ok nélkül –, hogy nincs lehetetlen annak, aki HITTEL erősíti meg a VÁGYÁT. Az ÉGŐ VÁGY számtalan módját ismeri annak, hogy a fizikai megfelelőjévé alakuljon át. Blair normális hallásra VÁGYOTT. És megkapta! Olyan fogyatékkal született, amelynek köszönhetően könnyűszerrel az utcán végezhette volna egy konzervdoboz mellett, ha nincs benne ilyen HATÁROZOTT VÁGY. A fogyatékossága volt az eszköz, amelynek köszönhetően most halláskárosultak ezreinek tehet jó szolgálatot, és évek óta jó állása van, megfelelő fizetséggel. Az apró kegyes hazugság, amelyet gyermekkorában elplántáltam az elméjében – arra a HITRE vezérelve, hogy a fogyatékossága olyan előnnyé fog válni, amelyből tőkét kovácsolhat –, szentesíttetett. Igazából legyen helyes vagy helytelen, nincs semmi, amit a HITTEL párosuló ÉGŐ VÁGY ne lenne képes megvalósítani. És ez a lehetőség mindenki számára elérhető. Amióta emberek problémáival foglalkozom, még soha nem találkoztam olyan esettel, amely jobban példázná a VÁGY hatalmát. A szerzők olykor elkövetik azt a hibát, hogy olyan témáról írnak, amelyről csak kevés vagy felszínes ismerettel rendelkeznek. Nekem szerencsém volt, hogy tesztelhettem a VÁGY HATALMÁT a saját fiam fogyatékosságán. Talán a gondviselésnek köszönhetem, hogy szert tettem erre a tapasztalatra, mert biztosan senki nem alkalmasabb Blairnél, hogy példát mutasson arra, mi történik, ha próbára tesszük a VÁGY HATALMÁT. Ha az Anyatermészet meghajol az égő vágy előtt, akkor vajon a földi halandók nem így tesznek? Az emberi gondolat hatalma különös és kiismerhetetlen! Nem tudjuk, hogyan használja fel a körülményeket, az embereket és tárgyakat a VÁGY átváltoztatására annak fizikai megfelelőjévé. A tudomány talán egy nap lerántja a leplet erről a titokról. Elplántáltam a fiam lelkébe a VÁGYAT, hogy ő is úgy halljon és beszéljen, mint bárki más. És a VÁGY valósággá lett. Elplántáltam a lelkébe a VÁGYAT, hogy a hátrányából előnyt kovácsoljon. És a
VÁGY valósággá lett. Nem nehéz leírni a módszert, amelynek köszönhetően ezek a lenyűgöző eredmények megszülettek. Három konkrét lépést tartalmaz: Először is a normális hallás VÁGYÁHOZ HITET TÁRSÍTOTTAM. Másodszor minden lehetséges módon az értésére adtam a vágyamat, állhatatosan ismételgettem éveken át. Harmadszor a fiam HITT BENNEM. Miközben ezt a fejezetet írtam, értesültem madame SchumannHeink haláláról.33} A halálhíréről szóló cikk magyarázatot ad arra, hogyan lett belőle ilyen káprázatos énekesnő. Idézek a cikkből, mert a magyarázat nem egyéb, mint a VÁGY. A karrierje elején madame Schumann-Heink meghallgatásra ment a bécsi opera igazgatójához. Amikor az igazgató meglátta az esetlen és rosszul öltözött lányt, nem túl kedvesen így kiáltott: „Ilyen ábrázattal és egyéniség nélkül hogy képzeli, hogy valaha is sikeres lesz az opera világában? Drága gyermekem, adja fel! Vegyen egy varrógépet, és álljon munkába. MAGÁBÓL SOSEM LESZ ÉNEKES.” A „sosem” hosszú idő! A Bécsi Állami Opera igazgatója sokat tudott az énektechnikáról. De keveset a vágy hatalmáról, amely megszállottsággá növi ki magát. Ha tisztában lett volna ezzel, nem követte volna el azt a hibát, hogy kidob egy zsenit, mielőtt egyáltalán esélyt adott volna neki. Néhány éve az egyik munkatársam súlyosan megbetegedett. Ahogy telt az idő, egyre romlott az állapota, végül bevitték a kórházba. Mielőtt begurították volna a műtőbe, beugrottam hozzá, és azon tűnődtem, hogyan vészelhet át egy ilyen vézna kis ember egy ilyen nagy beavatkozást. A sebész azt mondta, kicsi az esélye, hogy viszontlátom. De ez csak az ORVOS VÉLEMÉNYE volt. Nem a betegé. Mielőtt eltolták volna, erőtlen hangon odasúgta nekem: „Ne aggódj, főnök, pár nap múlva otthon leszek.” A nővér részvéttel nézett rám. De a beteg túlélte. Amikor túl volt mindenen, az orvos azt mondta: „Egyedül az élni akarása mentette meg. Soha nem élte volna túl, ha hajlandó elfogadni a halál lehetőségét.” Hiszek a HITTEL PÁROSULÓ VÁGY hatalmában, mert láttam embereket, akiket ez emelt fel a mélyből a gazdagság és jólét magasába. Láttam, ahogy kiragadta a halál torkából az áldozatát. Láttam, hogyan szolgált eszközül, amely száz meg száz vereség
után is talpra segítette az embert. Láttam, hogyan adott a fiamnak normális, boldog és sikeres életet, noha a Természet a súlyosan sérültek világába utalta. Hogyan használhatjuk ki a VÁGY hatalmát? Erre a kérdésre ad választ ez és a következő néhány fejezet. Ez az üzenet akkor indul útjára, miután minden idők legsúlyosabb gazdasági válsága rázta meg Amerikát. Logikus feltételezés, hogy sokak érdeklődését fel fogja kelteni: azokét, akik személyes anyagi gondokkal küzdenek, akik elveszítették mindenüket, akik elveszítették a pozíciójukat, és azokét, akik terveket szőnek a felemelkedésre. Nekik ezt üzenem: minden eredmény, akármilyen legyen is, és akármi a célja, egy meghatározott dolog utáni ÉGŐ VÁGGYAL kezdődik. Mert „a mentális kémia” különös és mindenható elvei szerint a Természet ERŐS VÁGYBA bujtatja azt a „valamit”, ami nem ismeri a „lehetetlen” szót, és nem fogadja el a kudarcot. Szerencsére a Természet volt olyan kegyes hozzánk, hogy ezt a VÁGYAT a hőn áhított célra irányíthatjuk. Ez a HIT útja – a második lépés a gazdagság felé.
A HIT OLYAN LELKIÁLLAPOT, AMELYET ÖNSZUGGESZTIÓVAL LÉTREHOZHATUNK.
Második fejezet A HIT A vágy képi megjelenítése és az elérhetőségébe vetett hit Második lépés a gazdagság felé A HIT a lélek fővegyésze. Ha „vibráló gondolatokkal” elegyedik, a tudattalan azonnal felveszi ezt a rezgést, és a spirituális megfelelőjére fordítja át, majd – akár egy imát – továbbítja a Végtelen Intelligenciának.34 Az olyan érzelmek, mint a HIT, SZERETET és SZEX a legpozitívabbak. Ha ez a három elegyedik, „kiszínezik” a vibráló gondolatokat, hogy azok azonnal a tudattalanba hatoljanak, ahol spirituális megfelelőjükké alakulnak át – vagyis az egyetlen olyan formájukat öltik, amely kiváltja a Végtelen Intelligencia válaszát. A szeretet és a hit lelki jelenség, az ember spiritualitásával áll kapcsolatban. A szex tisztán biológiai, és a fizikai oldallal függ össze. A három érzelem keveredése közvetlen összeköttetést teremt az emberi elme és a Végtelen Intelligencia között.
Hogyan erősítsük meg a hitünket? A következő megállapítás lehetővé teszi, hogy jobban megértsük, milyen fontos az önszuggesztió elve a vágy pénzzé vagy más fizikai megfelelőjévé való átalakítása során: a HIT egy lelkiállapot, amely úgy idézhető elő vagy teremthető meg, hogy az önszuggesztió elvével megerősítjük és ismételgetjük az utasításokat a tudattalannak. Hogy jobban érzékelhesd, idézz fel egy okot, amiért kézbe vetted ezt a könyvet. A cél természetesen az, hogy képes legyél a VÁGY késztetésére kialakuló megfoghatatlan gondolatot annak fizikai megfelelőjévé – pénzzé – átalakítani. Ha követed az önszuggesztióról (harmadik) és a tudattalanról (tizenegyedik) szóló fejezetben leírt utasításokat, MEGGYŐZHETED a tudattalanodat, hogy hiszed, hogy el fogod érni, amit akarsz. A tudattalanod ez alapján fog cselekedni, és HIT formájában adja vissza neked, amelyet határozott terv követ arról, hogyan érheted el, amit szeretnél.
A HIT megteremtésének módszerét – amennyiben az nem eleve adott – borzasztóan nehéz leírni, nagyjából olyan nehéz, mint elmagyarázni a piros színt egy vak embernek, aki még soha sem látott színeket, és nincs mivel összehasonlítania, amit elmondunk neki. A hit egy lelkiállapot, amelyet tudatosan megteremthetsz, miután elsajátítottad az ebben a könyvben leírt tizenhárom lépést. Ez a lelkiállapot ugyanis a lépések alkalmazása révén magától kialakul. A tudattalannak adott utasítások ismétlése és megerősítése a hit tudatos megteremtésének egyetlen módja. Talán segít kicsit tisztázni a dolgokat a következő magyarázat, hogy hogyan válnak az emberek bűnözővé. Egy ismert kriminológus szavaival élve: „Amikor az ember először kerül kapcsolatba a bűnnel, irtózik tőle. De ha egy ideig kapcsolatban marad vele, hozzászokik, és elviseli. Amennyiben a kapcsolat elég hosszú távú, magáévá teszi, és a hatása alá kerül.” Ez ugyanaz, mintha azt mondanánk: ha egy gondolati késztetés ismételten átjárja a tudattalant, a tudattalan végül elfogadja, és az alapján fog cselekedni, ami ahhoz vezet, hogy a gondolat a lehető leggyakorlatiasabb módon megvalósul. Most állj meg egy pillanatra, és gondolkodj el a kijelentésen: MINDEN GONDOLAT, AMELY ÉRZELMEKKEL ELEGYEDIK, ÉS HITTEL PÁROSUL, azonnal elkezd a fizikai megfelelőjévé átváltozni. Az érzelmek, azaz a gondolatok érzelmi része az a tényező, amely életet, cselekvőképességet és lendületet ad a gondolatoknak. Ha valamilyen gondolati késztetéssel keveredik, akkor a hit, a szeretet és a szex érzése határozottabb cselekvést vált ki, mint bármelyik érzelem önmagában. Nemcsak a HITTEL párosult gondolati késztetések, hanem bármely pozitív vagy negatív érzelemmel ötvöződő gondolati késztetés képes átjárni és befolyásolni a tudattalant. Ebből a megállapításból láthatod, a tudattalan a negatív vagy romboló természetű gondolati késztetéseket ugyanúgy átváltja fizikai megfelelőikre, mint a pozitív, építő jellegű gondolati késztetéseket. Ez a magyarázata annak a különös jelenségnek, amelyet emberek milliói neveznek „balszerencsének” vagy „szerencsétlenségnek”.
Emberek milliói HISZIK, hogy szegénységre és kudarcra „kárhoztatta” őket valamiféle idegen erő, amely fölött HITÜK szerint nincs hatalmuk. Azért nem lehetnek a saját szerencséjük kovácsai, mert negatív HITÜK behatolt a tudattalanjukba, és a fizikai megfelelőjévé alakult át. Eljött a pillanat, hogy egy javaslattal éljek: engedd át a tudattalanodnak minden VÁGYADAT, amelyet a fizikai vagy anyagi megfelelőjévé akarsz átváltoztatni, azzal az elvárással vagy HITTEL, hogy az átalakulás valóban meg fog történni. A HITED az a tényező, amely meghatározza a tudattalanod cselekedeteit. Semmi nem gátol abban, hogy „becsapd” a tudattalanodat azáltal, hogy önszuggesztió révén adsz neki utasításokat, ahogy én is „becsaptam” a fiam tudattalanját. Hogy még kézzelfoghatóbbá tegyem ezt a „becsapást”: amikor a tudattalanodhoz fordulsz, tégy úgy, mintha MÁR A BIRTOKÁBAN VOLNÁL ANNAK AZ ANYAGI DOLOGNAK, AMELYRE VÁGYSZ. A tudattalanod a lehető legegyszerűbb és leggyakorlatiasabb módon meg fogja valósítani, bármilyen utasítást adsz neki. Ha HITTEL teszed, az utasítás teljesülni fog. Most már megvan a kiindulópontod, és kellő kísérletezéssel és gyakorlással elsajátíthatod, hogyan ötvözd a HITET és az utasításokat a tudattalanod számára. Gyakorlat teszi a mestert. Nem elég pusztán elolvasni a lépéseket. Ha igaz, hogy valaki bűnözővé válhat a bűnnel való kapcsolat révén (ami közismert tény), akkor az is igaz, hogy megerősíthetjük a hitünket, ha szándékosan azt sugalmazzuk a tudattalanunknak, hogy hiszünk. Az elme végül enged az uralkodó hatásoknak. Ha ezt megérted, belátod, miért olyan fontos, hogy pozitív érzelmek uralják az elmédet, és miért kell kizárnod – és megsemmisítened – a negatív érzéseket.35 A pozitív érzelmek uralma alatt álló elme, vagyis a „pozitív mentális attitűd” ugyanis kedvező táptalaja a hitnek nevezett lelkiállapotnak. Ilyenkor az elme utasításokat ad a tudattalannak, amelyeket a tudattalan elfogad, és azon nyomban ezeknek megfelelően kezd cselekedni.
A hit olyan lelkiállapot, amelyet önszuggesztióval létrehozhatunk A vallások hívei36 mindig is arra buzdították az elesetteket, hogy „legyen hitük”. Higgyenek ebben-abban, dogmákban vagy hitvallásokban, de azt elmulasztották közölni velük, HOGYAN. Vagyis azt nem mondták el nekik, hogy „a hit egy lelkiállapot, amely önszuggesztióval létrehozható”. Ez a könyv teljesen közérthetően fogja leírni mindazt, amit tudni lehet a HIT megteremtéséről, amennyiben nem eleve adott. Higgy magadban! Higgy a Végtelenben! Mielőtt nekikezdesz, idézd fel: a HIT az „örök gyógyír”, amely életet, hatalmat és cselekvőképességet ad a gondolati késztetéseknek! Érdemes elolvasni ezt a mondatot még egyszer, és még egyszer, és még egyszer. Érdemes hangosan felolvasni! A HIT a vagyon felhalmozásának kiindulópontja. A HIT minden olyan csoda és titok alapja, amelyet nem elemezhetünk tudományos módszerekkel. A HIT a kudarc egyetlen ellenszere. A HIT az a hatóerő, az a „vegyszer”, amely imával keverve közvetlen kommunikációt tesz lehetővé a Végtelen Intelligenciával. A HIT az a hatóerő, amely a korlátozott emberi elme hétköznapi, „vibráló gondolatait” átalakítja spirituális megfelelőjükké. A HIT az egyetlen közvetítő, amelynek segítségével az ember képes kihasználni és felhasználni a Végtelen Intelligencia kozmikus erejét. MINDEGYIK KIJELENTÉS KIÁLLJA A PRÓBÁT! A bizonyíték egyszerű, és könnyű bemutatni. Az önszuggesztió köntösébe bújt. Koncentráljunk ezért az önszuggesztióra, és fedezzük fel, mi is az, és mire képes! Köztudott, hogy az ember végül ELHISZI, amit elégszer elismétel magának, akár igaz az adott dolog, akár hamis. Ha újra és újra elmondunk magunknak egy hazugságot, a végén igazságnak fogjuk elfogadni. Mi több: HINNI fogunk az igazában. Mindannyian azért vagyunk azok, akik, mert olyan GONDOLATOK URALJÁK az elménket, amilyeneket megengedünk magunknak. A gondolatok,
amelyeket önként ültetünk el az elménkben, serkentünk, és érzelmekkel ötvözünk, ösztönzik és irányítják a cselekedeteinket. És most egy fontos igazság következik: AZ ÉRZELMEKKEL PÁROSULT GONDOLATOKNAK „MÁGNESES” EREJÜK VAN, AMELYEK HASONLÓ VAGY ROKON GONDOLATOKAT VONZANAK. Ezek az érzelmekkel „mágnesezett” gondolatok olyanok, akár egy mag, amely termékeny talajra hull, kicsírázik, szárba szökken, és szaporodni kezd, mígnem az apró kis magból milliónyi HASONLÓ lesz. Minden emberi tapasztalat és gondolat olyan környezetben – univerzumban – születik meg, amelyet sugárzó energia és „jelek” töltenek meg. Gravitáció, mágnesesség, kozmikus sugárzás, röntgen-és infravörös sugarak, látható fény, hanghullámok, radarjelek, rövidhullámok, rádió-és televízióadás – olyan világban élünk, amelyet szüntelenül „vibráló” energia bombáz, noha csak csekély részét vagyunk képesek érzékelni. A gondolati késztetés is „vibráló” energia, amely nagyon titokzatos és ez idáig ismeretlen módon az agysejtek közötti elektrokémiai folyamatokkal terjed. Noha még nem értjük, és nem tudjuk tudományosan leírni a mechanizmust, az világos, hogy a gondolati késztetések – akár az elektromágneses sugárzás – „odakint” vannak, ahogy azt bizonyos ESP-kísérletek (extrasensory perception, érzéken túli érzékelés) megmutatták. Vagyis az ember szüntelenül – romboló és építő jellegű – vibráló gondolatok sokaságát érzékeli, és ezek „befolyása alatt áll”. Ilyenek a félelem, a szegénység, a betegség, a kudarc, a nyomor, valamint a jólét, az egészség, a siker és a boldogság – ahogy a légkörben is a rádió-és televízióadások révén zenei és emberi hangok kavalkádja terjed, amelyek beazonosíthatók, és megvannak a maguk sajátosságai. A vibráló gondolatoknak ebből a „tárházából” az emberi elme azokat a rezgéseket vonzza magához, amelyek összhangban vannak az őt URALÓ vibrációval. Minden elménkben megfoganó gondolat, ötlet, terv vagy cél a „létező vibráló gondolatok” közül a hasonlók seregét vonzza magához, majd hozzáadja a rokon gondolatokat a
sajátjaihoz, és addig gyarapítja, amíg uralkodó és ÖSZTÖNZŐ URÁVÁ nem válik a tudatunknak. És most térjünk vissza a kiindulóponthoz, és nézzük meg, hogyan plántálható el egy ötlet, terv vagy cél magva az elménkben. A dolog végtelenül egyszerű: bármilyen ötletet, tervet vagy célt elültethetünk az elménkben, ha eleget ismételgetjük a gondolatot. Ezért kérlek arra a következő oldalakon, hogy írd le a legfőbb szándékod, a Határozott Fő Célod, aztán tanuld meg, majd ismételgesd mindennap hangosan, amíg a hanghullámok el nem érik a tudattalanodat. A fejünkben elültetett és a környezeti hatások által keltett vibráló gondolatok miatt vagyunk azok, akik. Határozd el, hogy lehántod a kedvezőtlen környezeti hatásokat, amelyek között felnőttél, vagy amelyek között élsz, hogy olyan életet építhess fel, amelyben REND van. Vedd leltárba az előnyös és hátrányos tulajdonságaidat, és rá fogsz ébredni, hogy a legnagyobb gyengeséged az önbizalomhiány. De az önszuggesztió elve segítségével leküzdheted ezt a hátrányt, és a bátortalanságot bátorsággá változtathatod. Egyszerűen használhatod ezt az elvet, ha leírod, megtanulod és ismételgeted a pozitív gondolati késztetéseket, egészen addig, amíg a tudattalanod működőképes eszközévé nem válnak.
A magabiztosság képlete Egy. Tudom, hogy képes vagyok elérni az életem Határozott Fő Célját, ezért MEGKÖVETELEM magamtól, hogy kitartó legyek, és folyamatosan tegyek érte. Itt és most megfogadom, hogy cselekedni fogok. Kettő. Tisztában vagyok vele, hogy az elmém uralkodó gondolatai külső cselekedetekben nyilvánulnak meg, és lassan fizikai valósággá alakulnak át. Ezért napi harminc percen át arra az emberre fogok összpontosítani, aki lenni szeretnék, így alkotok róla tiszta képet az elmémben. Három. Tudom, hogy az önszuggesztió elvével bármely vágy, amelyet állhatatosan őrzök az elmémben, megtalálja a gyakorlatias módját, hogy a mögötte megbúvó tartalmat kifejezésre juttassa. Ezért napi tíz percet szánok arra, hogy növeljem az ÖNBIZALMAMAT.
Négy. Világosan leírom a HATÁROZOTT FŐ CÉLOMAT, és nem nyugszom addig, amíg elég önbizalmat nem gyűjtök a megvalósításához.37 Öt. Teljes mértékben tudtában vagyok, hogy a jólét vagy társadalmi pozíció nem lehet tartós, ha nem igazságra és igazságosságra épül. Ezért nem kezdek olyasmibe, ami káros azokra nézve, akiket érint. Sikeresen magamhoz fogom hívni az erőket, amelyeket használni szeretnék, és együttműködöm másokkal. Ráveszem őket, hogy szolgáljanak, mert én is szolgálni akarom őket. Azzal, hogy minden emberi lényt szeretek, elűzöm magamtól a gyűlöletet, irigységet, féltékenységet, önzést és a cinizmust – mert tudom, hogy ha negatívan viszonyulok másokhoz, az sosem hozza el számomra a sikert. Elérem, hogy mások higgyenek bennem, mert én is hiszek bennük és magamban. Hat. Alá fogom írni e sorokat, megtanulom, és mindennap egyszer hangosan elmondom őket, abban a HITBEN, hogy fokozatosan hatással lesznek a GONDOLATAIMRA és a CSELEKEDETEIMRE, amivel magabiztossá és sikeressé válok. A képlet mögött egy természeti törvény rejlik, amelyet még senki nem volt képes megmagyarázni. A tudósok mindeddig csak széttárták a karjukat. A pszichológusok az „önszuggesztió elvének” nevezték el, és ennyiben hagyták. De az kevéssé fontos, hogy hívjuk. A lényeg, hogy MŰKÖDIK, az emberiség dicsőségére és diadalára, HA építő jelleggel használják. Ellenben ha rombolóan alkalmazzák, azonnal elpusztít minket. Ebben a kijelentésben van egy nagyon fontos igazság, nevezetesen: azokkal, akik vereséget szenvednek, és szegénységben, nyomorban, bánatban élik le az életüket, azért történik ez, mert rosszul alkalmazzák az önszuggesztió elvét. Az ok abban a tényben rejlik, hogy MINDEN GONDOLATI KÉSZTETÉS A FIZIKAI MEGFELELŐJE FORMÁJÁBAN ÖLT TESTET. A tudattalan (ez a „vegyi labor”, ahol a gondolati késztetéseket „kikeverik”, és felkészítik rá, hogy a fizikai megfelelőjükké alakuljanak) nem tesz különbséget az építő és romboló jellegű gondolati késztetések között. Azzal az anyaggal dolgozik, amelyet a
rendelkezésére bocsátunk. A tudattalan ugyanúgy valósággá változtat egy FÉLELMEN alapuló gondolatot, mint ahogy egy BÁTORSÁGON vagy HITEN alapulót. Az orvostudomány története bővelkedik „szuggesztív öngyilkosságokban”. Valaki ugyanúgy véget vethet az életének egy negatív sugallat hatására, mint bárhogy máshogy. Egy Joseph Grant nevű amerikai banktisztviselő nagy összeget „kölcsönzött” a banktól az igazgató jóváhagyása nélkül. Aztán szerencsejátékon elveszítette. Egy nap megjelent egy könyvvizsgáló, és ellenőrizte a számlákat. Grant elhagyta a bankot, kivett egy szobát a helyi szállodában, és amikor három nap múlva ráakadtak, az ágyon feküdt, hánykolódott és nyögött, egyre ezeket a szavakat ismételgetve: „Istenem, ez megöl! Nem bírom ki a szégyent!” Hamarosan meghalt. Az orvosok „mentális öngyilkosságnak” nyilvánították az esetet. Az elektromosság is forgatja a kerekeket, és hasznos célt szolgál, ha jól alkalmazzák, viszont életeket olthat ki, ha nem vigyáz valaki. Ugyanígy az önszuggesztió elve is vezethet békéhez és virágzáshoz, vagy gyötrelemhez, kudarchoz és halálhoz, attól függően, mennyire ismeri, és hogyan használja az ember. Ha az elmédet FÉLELEM, KÉTSÉG ÉS HITETLENSÉG tölti meg arról, hogy kapcsolatba tudsz-e lépni a Végtelen Intelligenciával, és használni tudod-e az erőit, akkor az önszuggesztió elve a hitetlenség szellemét teszi magáévá és kezdi mintaként használni, mire a tudattalanod ezt változtatja át a fizikai megfelelőjévé. EZ AZ ÁLLÍTÁS PONT ANNYIRA IGAZ, MINT AZ, HOGY KETTŐ MEG KETTŐ NÉGY. Ahogy a szél, amely az egyik hajót keletre, a másikat nyugatra viszi, az önszuggesztió elve is felemelhet, és a mélybe taszíthat, attól függően, merre fordítod a GONDOLATAID vitorláját. Az önszuggesztió elvét, amelynek révén sok ember emelkedhet olyan magasságokba, amilyenekről nem is álmodott, jól ragadja meg a következő vers (If You Think You Are Beaten): Ha legyőzöttnek hiszed magad, legyőznek, Ha gyávának hiszed magad, nem mersz, Ha vesztesnek hiszed magad, úgy is lesz, És majdnem biztos, hogy sosem nyersz.
Ha úgy hiszed, veszíteni fogsz, veszítesz, Sikernek, kudarcnak akarat ad alapot, Mert a világon magától semmi sem lesz, Mindennek a forrása a lelkiállapot. Ha kívül hiszed magad, kívül maradsz, Hinned kell benne, hogy felemelkedsz, Biztosnak kell lenned önmagadban, És hogy bármilyen díjat elnyerhetsz. Nem mindig az győz az élet harcában, Aki a leggyorsabb, s legjobb mindenben, De előbb vagy utóbb az lesz a győztes, Aki szívéből HISZ A GYŐZELEMBEN. Nézd meg a kiemelt szavakat, és megérted, mire gondolt a költő.38 Valahol benned (talán az agysejtjeid között) ott szunnyad a siker magva, amely – ha felébreszted és cselekvésre ösztökéled – olyan magasságokba fog emelni, amilyenekről nem is álmodtál. Ahogy egy zenész is a legcsodálatosabb hangokat csalhatja ki a hegedűje húrjaiból, úgy indíthatod te is útjára a benned szendergő zsenit, és érheted el, hogy felemeljen, akármilyen célt is akarj elérni. Abraham Lincoln negyvenéves koráig mindenben kudarcot vallott, amibe csak belefogott. Egy senki volt, míg fel nem ismerte és fel nem ébresztette a szívében és elméjében szunnyadó zsenit, aminek révén igazán nagy emberré vált. A tapasztalat, amely ide vezetett, gyásszal és SZERETETTEL keveredett. Anne Rutledge-nek köszönhette, az egyetlen nőnek, akit igazán szeretett. Közismert tény, hogy a SZERETET érzése nagyon hasonlít a HITNEK nevezett lelkiállapothoz, mert a szeretet nagyon közel jár ahhoz, hogy a gondolati késztetéseket a spirituális megfelelőjükké alakítsa át. Évtizedes kutatásaim során több száz igen sikeres ember életútját elemeztem, és felfedeztem, hogy csaknem MINDEGYIKÜK MÖGÖTT ott állt egy szerető hitves. Ha bizonyítékot akarsz a HIT hatalmára, nézd meg közelebbről azokat, akik éltek vele. A lista elején Jézus áll. A kereszténység a legnagyobb olyan erő, amely hatással volt az emberek gondolkodására. A kereszténység alapja a HIT, hiába csűrtékcsavarták és magyarázták félre sokan ennek a nagy erőnek a
jelentését, hiába kreáltak megannyi, a tanításait nem tükröző dogmát és hitvallást a nevében. Krisztus tanításainak és csodaként értelmezett tetteinek sava-borsa nem más, mint a HIT. Ha létezik is a csoda mint jelenség, csupán a HITNEK nevezett lelkiállapot által jön létre. Sok hitoktató és magát kereszténynek valló ember nem érti, és nem is gyakorolja a HITET. A HIT minden nagy vallás sarkköve. Az Ószövetség zsoltárírója így fogalmaz: „Szeressétek az URAT mind ti ő kedveltjei; a HÍVEKET megőrzi az ÚR és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek!” Lukács apostol pedig ezt írja: „István pedig teljes lévén HITTEL és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között.” Márk szerint Jézus ezt mondta: „Leányom, a te HITED megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.” A Korán prófétája azt mondja: „Akik hisznek és jót tesznek, azokat Uruk a helyes útra vezeti HITÜK miatt, és a lábuk alatt patakok fognak csörgedezni az Örömök Kertjeiben.”{5} Konfucius a Beszélgetések és mondások című munkájában pedig így ír: „Az első alapelv az, hogy légy HÍV és őszinte, és folyamatosan haladj a helyes irányba. Ez nemesíti az erényt.” A Bhagavad-gítában ezt találjuk: „…Az ember egy bizonyos fajta HITET fejleszt ki aszerint, hogy létét a természet mely kötőerői befolyásolják. Úgy mondják, az élőlény HITÉT a rá jellemző kötőerő határozza meg.” Másutt pedig: „Az erős HITŰ ember, aki átadja magát a transzcendentális tudásnak, valamint uralkodik az érzésein, alkalmas rá, hogy szert tegyen erre a tudásra, s ha már a birtokában van, hamarosan eléri a legfelsőbb lelki békét. Ám a kinyilatkoztatott írásokban kételkedő, tudatlan és hitetlen emberek nem érik el az Isten-tudatot, hanem visszaesnek. A kétkedő lélek nem boldog sem ebben a világban, sem pedig a következőben.”{6} Gondoljuk át a HIT erejét, ahogy azt Mahátma Gandhi39 példája mutatja, aki arra buzdította követőit, hogy „Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban”. Az ő személyében a leglenyűgözőbb példáját láthatjuk annak, milyen lehetőségeket rejt a HIT. Gandhi nagyobb hatalommal bírt bármelyik kortársánál úgy, hogy nem használta a hatalom hagyományos eszközeit: pénzt, hadihajókat, katonákat, hadi eszközöket. Gandhinak nem volt pénze, nem volt
otthona, nem voltak elegáns ruhái, de VOLT HATALMA. De hogyan tett rá szert? Ő MAGA ALKOTTA MEG A HIT ELVÉNEK MEGÉRTÉSE ÉS AZON KÉPESSÉGE RÉVÉN, HOGY KÉTSZÁZMILLIÓ EMBER ELMÉJÉBE PLÁNTÁLTA EL A HITET. Gandhi a HIT hatásával elérte azt, amit a világ legerősebb katonai hatalma nem tudott – és soha nem is fog tudni – a katonáival és hadi felszereléseivel. Sikerült BEFOLYÁSOLNIA kétszázmillió embert, hogy ÖSSZEFOGJON ÉS EGYSÉGBE KOVÁCSOLÓDJON, EGYETLEN ELMÉVÉ VÁLJON. Mely más földi erő lett volna erre képes a HITEN kívül? Eljön a nap, amikor a dolgozók – és a munkaadók is – felismerik a HIT lehetőségeit. Fel fog virradni ez a nap. Bőven volt alkalmunk megfigyelni a közelmúlt gazdasági világválsága során, mivé lesz az üzlet, ha HIÁNYZIK A HIT. Persze a civilizáció kellőképpen sok intelligens embert termelt ki, akik tanulhatnak e nagyszerű leckéből, amelyet Gandhi adott a világnak. A nehéz időkben elég példát láthattunk arra is, milyen mértékben meg tudja bénítani a FÉLELEM az ipart és az üzleti életet. Ennek a tapasztalatnak hála üzleti és ipari vezetők emelkednek majd fel, akik követni fogják Gandhi példáját, és ugyanazt a taktikát fogják alkalmazni az üzleti életben, amelynek segítségével ő a legtöbb követőjét állította maga mögé a világtörténelemben. Ezek a vezetők az ismeretlenségből fognak felbukkanni, most talán még acélgyárakban, szénbányákban, üzemekben robotolnak Amerika legeldugottabb városaiban. Az üzleti élet kétségkívül megérett a reformra! A múlt módszereit, amelyek az ERŐN és a FÉLELMEN alapultak, a HIT és együttműködés jobb elvei fogják felváltani. A dolgozó emberek többet fognak kapni, mint a napi bér. Egyre inkább részesülni fognak az üzleti nyereségből, ugyanúgy, ahogy azok, akik a tőkét biztosítják. De előbb TÖBBET KELL ADNIUK A MUNKAADÓIKNAK, és fel kell hagyniuk a perlekedéssel és az erőszakos alkudozással, ami csak kárára van a közösségnek. Rá kell szolgálniuk a nyereségben való részesedésre!
Mi több – és ez a lényege az egésznek – OLYAN VEZETŐK FOGJÁK VEZETNI ŐKET, AKIK MEGÉRTETTÉK, ÉS ALKALMAZZÁK GANDHI ELVEIT. A vezetők csak így érhetik el, hogy a követőik TELJES MÉRTÉKBEN együttműködjenek velük, és csak ez biztosít számukra nagy hatalmat hosszú távon.40 Ez a kor, amelyben élünk, megfosztotta az embereket a lelküktől. A vezetők olyan keményen hajszolták a munkásokat, mintha csak lélektelen gépek lettek volna. Erre, hogy csak elvegyenek, és semmit ne adjanak, az alkudozó dolgozók kényszerítették őket, mindenki kárára. A jövő jelszava az EMBER BOLDOGSÁGA ÉS MEGELÉGEDÉSE lesz, és ha elérjük ezt a lelkiállapotot, a termelés magától megy majd, hatékonyabban, mint ahogy azt annak idején a munkások végezték, akik nem tudták összeegyeztetni a HITET és az egyéni érdekeiket a munkával. Az üzleti és ipari életben nagy szükség van hitre és együttműködésre, ezért érdekes és hasznos elemezni a következő eseményt, mert ez segít megérteni a módszert, amellyel az iparosok és üzletemberek vagyonokat halmoztak fel – adtak, mielőtt elvenni kezdtek volna. Az eset, amelyet példaként kiválasztottam, 1900-ban történt, amikor a United States Steel Corporation megalakult. Amikor olvasod a történetet, tartsd észben a következő alapvető tényeket, és megértheted, hogyan lett az ÖTLETBŐL hatalmas vagyon: Először: a United States Steel Corporation ÖTLETE Charles M. Schwab fejében született meg, aki pusztán a KÉPZELŐEREJE segítségével alkotta meg! Másodszor: HITET elegyített ezzel az ÖTLETTEL. Harmadszor: kidolgozott egy TERVET, hogy az ÖTLETÉT fizikai és anyagi valósággá változtassa. Negyedszer: a terve gyakorlatba való átültetésének az University Clubban tartott híres beszédével látott neki. Ötödször: KITARTÓAN végigvitte a tervét, amelyet szilárd DÖNTÉSSEL erősített meg, egészen addig, amíg teljes egészében meg nem valósította. Hatodszor: a siker iránti ÉGŐ VÁGGYAL készítette elő a siker útját.
Ha te is gyakran elmerengsz, vajon hogyan halmoznak fel egyesek vagyonokat, a United States Steel Corporation története választ adhat a kérdésedre. Ha kételkedsz abban, hogy bárki GONDOLKOZHAT, ÉS MEGGAZDAGODHAT, ez a történet majd eloszlatja a kétségeidet, mert világosan láthatod benne a könyv Tizenharmadik lépés a gazdagság felé41 című fejezetében elmondottakat. Az ÖTLET hatalmát John Lowell írta meg lenyűgözően a New York World-Telegramban, szövegét az engedélyével közlöm.
AZ EGYMILLIÁRD DOLLÁRT ÉRŐ BESZÉD Amikor 1900. december 12-én az ország nagyjából nyolcvan főt számláló pénzügyi elitje összegyűlt egy estélyre a Fifth Avenue-n található University Clubban, hogy kifejezzék a tiszteletüket egy nyugati fiatalember előtt, a vendégek töredéke sem volt tudatában, hogy Amerika ipartörténetének legjelentősebb eseményének a tanúja. Az estélyt J. Edward Simmons és Charles Stewart Smith rendezte, aki végtelenül hálás volt a vendégszeretetért, amellyel Schwab elhalmozta őket a pittsburghi látogatásuk alkalmával nemrégiben, és hálából be akarta mutatni a harmincnyolc esztendős fiatalembert a keleti part pénzügyi krémjének. De arra nem számítottak, hogy az acéliparban dolgozó fiatalember fel fogja rúgni a hagyományokat. Sőt, óva intették, hogy a New York-i mágnások színe-java nem fogékony a szóvirágokra, és ha nem akarja untatni Stillmanéket, Harrimanéket és Vanderbiltséket, jobb, ha tizenöt-húsz perces beszédre és néhány udvarias fordulatra szorítkozik. Még a Schwab jobbján helyet foglaló John Pierpoint Morgan42 is csak rövid időre óhajtotta jelenlétével emelni az esemény fényét. És ami a sajtót és a nyilvánosságot illeti, az egész esemény olyan jelentéktelen volt, hogy egyetlen sor sem látott napvilágot róla a másnapi lapokban. A két vendéglátó és a vendégek végigették a szokásos hétnyolc fogást. Közben kevés szó esett, az is csupán felszínes témákról. Korábban csak néhány bankár és bróker találkozott Schwabbal, akinek karrierje a Monongahela folyó vidékén
kezdett felívelni, és igazából senki sem ismerte. De mielőtt az este véget érhetett volna, mindnyájukat – a Pénz Nagymesterét, Morgant is – levették a lábáról, és megfogant egy „egymilliárd dolláros bébi”, a United State Steel Corporation ötlete. Szerencsétlenségünkre Charlie Schwab beszédéről nem készült semmiféle feljegyzés. Bizonyos részeit később megismételte a chicagói bankárok hasonló eseményén. Majd amikor a kormány pert indított az acéltröszt feloszlatására, előadta a saját változatát egy szemtanú szemszögéből azokról a kijelentésekről, amelyek Morgant őrült anyagi lépésekre késztették.43 Bár egyszerű beszéd volt, talán nyelvi hibáktól sem mentes (Schwab sosem adott sokat a nyelvi igényességre), valószínűleg igen velős, teli szellemességgel. És óriási hatást gyakorolt arra az egyes becslések szerint közel ötmilliárd dollárra, amellyel az est vendégei rendelkeztek. Szabályosan a bűvkörébe vonta a társaságot. Miután Schwab csaknem kilencven percen át adott elő, Morgan az ablakmélyedésbe vonta, ahol a magas, kényelmetlen székeken ülve lóbálták a lábukat, és több mint egy órán át beszélgettek. Schwab személyiségének vonzereje megtette a magáét, de ami még ennél is fontosabb volt: a kiérlelt, világos program, amelyet a U. S. Steel létrehozására kidolgozott, elsöprő hatású volt. Sokan próbálták már megnyerni Morgant egy acéltröszt ötletének, a huzal-, abroncs-, cukor-, gumi-, whisky-, olaj-vagy rágógumitröszt mintájára. A szerencsejátékos John W. Gates is ezt sürgette, de Morgan nem bízott benne. A chicagói részvényfelvásárló, gyufatrösztöt és kekszgyárat összeeszkábáló Moore fiúk, Bill és Jim szintén ezen voltak, de kudarcot vallottak. Elbert H. Gary, az álszent vidéki jogász ugyancsak szerette volna előremozdítani az ügyet, de hasztalan. Mígnem Schwab ékesszólása feltüzelte Morgant, és rájött, mennyi hasznot hajthatna neki minden idők legmerészebb pénzügyi lépése, amelyet a rögeszmések könnyű pénzről szóló hagymázas álmának is lehetett volna tekinteni.
Az a pénzügyi vonzerő, amely egy nemzedékkel korábban ezer meg ezer, néha nem túl hatékonyan irányított kis vállalatot vonzott nagy és versenyt kizáró gazdasági tömörülésekbe, az acéliparban egy nyájas üzleti kalóz, John W. Gates tervei szerint kezdett működni. Gates ugyanis már létrehozta az American Steel and Wire Companyt több kis konszernből, és Morgannel együtt megalapította a Federal Steel Companyt. A National Tube Company és az American Bridge Company is Morgan konszernjei közé tartozott, és a Moore Brothers már lemondott a gyufa-és kekszüzletről az úgynevezett „American Group” – Tin Plate, Steel Hoop, Sheet Steel – és a National Steel Company javára. De Andrew Carnegie roppant, virágzó trösztje mellett, amelyet ötvenhárom üzlettárs működtetett, ezek eltörpültek. Hiába fogtak össze, a nyomába sem érhettek Carnegie cégének. És Morgan ezzel teljes mértékben tisztában volt. Akárcsak a különc öreg skót, Carnegie. A Skibo kastély{7} pompás tornyaiból figyelte eleinte szórakozva, majd egyre növekvő bosszúsággal Morgan kisebb cégeinek próbálkozásait, hogy betörjenek az üzletbe. Amikor a kísérleteik túl merészek lettek, Carnegie bosszúsága dühnek és a megtorlás vágyának adta át a helyét. Úgy döntött, neki két acélgyára jut majd a versenytársai minden egyes gyárára. Pedig eddig egyáltalán nem érdekelték a huzalok, csövek, abroncsok és lemezek. Csak eladta a nyersacélt különböző cégeknek, akik igényeik szerint dolgozták fel. De most hűséges szárnysegédjével, Schwabbal azt főzte ki, hogy falhoz állítja az ellenfeleit. Ezért volt az, hogy Morgan megtalálta a megoldást a problémáira Charles M. Schwab beszédében. Egy tröszt, amelybe nem veszik bele Carnegie-t, az óriást, egyáltalán nem is tröszt volna. Csak szilvapuding szilva nélkül, ahogy egyszer egy író mondta. Schwab 1900. december 12-én este elmondott szónoklata kétségtelenül felvetette, noha határozottan nem utalt rá, hogy az egész Carnegie-birodalom Morgan hatáskörébe vonható. Az acél jövőjéről beszélt, a hatékonyság érdekében történő átszervezésekről, a szakosodásról, a sikertelen gyárak
bezárásáról és az erőfeszítések virágzó létesítményekre való összpontosításáról, az ércszállítás gazdasági vonatkozásairól, az általános és adminisztrációs költségek alakításáról és külföldi piacok meghódításáról. Mi több, beszélt kalózokról, akik beférkőztek a soraikba, és az ezzel összefüggő hibákról. A céljuk, bizonygatta, hogy monopóliumot hozzanak létre, feltornázzák az árakat, és nagy osztalékokhoz jussanak. Schwab a maga szókimondó módján a rendszert kárhoztatta. Az effajta politika szűklátókörűsége, mondta a jelenlévőknek, abban rejlik, hogy csak a jelen piacát látják, noha minden terjeszkedésért kiált. Az acél árának csökkentésével, érvelt, létrehozható volna egy folyamatosan bővülő piac. Több felhasználási módot eszelhetnének ki az acélnak, és a világkereskedelem nagyobb szeletét hasíthatnák ki maguknak. Noha nem tudta, a modern tömeggyártás előhírnöke volt. Így ért véget a vacsora a University Clubban. Morgan hazament, és elgondolkodott Schwab rózsás jövőképén. Schwab hazatért Pittsburghbe, hogy tovább vezesse a „Wee Andra Carnegie” acélüzletet, míg Gary és a többiek visszatértek a részvényeikhez, és a következő lépést várták. Nem telt el sok idő. Morgannek nagyjából egy hétre volt szüksége, hogy megeméssze az érveket, amelyeket Schwab tálalt fel neki. Amikor megbizonyosodott róla, hogy nem kapott tőle pénzügyi hasfájást, elküldetett Schwabért, és rájött, hogy a fiatalember elég szemérmes. Carnegie – jelezte Schwab – nem repesne az örömtől, ha megtudná, hogy megbízható vállalati vezetője a Wall Street császáraival flörtöl, mert Carnegie a fejébe vette, hogy soha nem fog kart karba öltve járni velük. Ekkor John W. Gates, a közbenjáró azt javasolta, hogy Schwab „véletlenül” térjen be a philadelphiai Bellevue szállodába, ahová J. P. Morgan is „véletlenül” betér. Ám amikor Schwab a szállodába érkezett, Morgan éppen betegen feküdt New York-i otthonában, így az idős ember nyomatékos meghívására Schwab mégis New Yorkba ment, és megjelent a pénzügyi szakember könyvtárában.
Néhány gazdaságtörténész azt vallja, hogy a drámát elejétől a végéig a ravasz skót, Andrew Carnegie rendezte meg: a vacsorát, a beszédet, a vasárnapi megbeszélést Schwab és a Pénzkirály között. De pont az ellenkezője igaz. Amikor Schwab beállított, hogy nyélbe üssék az üzletet, még nem tudta, hogy a „kisfőnök”, ahogy Andrew-t nevezték, meg fogja-e egyáltalán hallgatni a vételi ajánlatot, főleg, ha azt egy olyan csoport teszi, amelynek tagjait Andrew sok mindennek tekintette, csak szentnek nem. De Schwab tárgyalásokba bocsátkozott vele, ahová magával vitt hat gyöngybetűivel teleírt adatsoros lapot, amelyek az általa az új acélipar legragyogóbb csillagainak tartott gyárak értékét és gyártókapacitását tartalmazták. A négy férfi egész éjjel ezeket a számsorokat böngészte. A főnök természetesen Morgan volt, aki megingathatatlanul hitte, hogy övé a Pénz Isteni Joga. Vele volt nemes üzlettársa, Robert Bacon is, egy tudós úriember. A harmadik John W. Gates volt, akit Morgan csak hazárdjátékosnak gúnyolt, és kihasznált. A negyedik Schwab, aki többet tudott az acélgyártásról és eladásról, mint bárki más a földkerekségen. A megbeszélésen senki sem kérdőjelezte meg a pittsburghi fiatalember adatait. Ha azt mondta, hogy egy cég ennyit és ennyit ér, akkor az úgy is volt. Ragaszkodott hozzá, hogy csak azokat a konszerneket vegyék be, amelyeket fellistázott. Olyan részvénytársaságot tervezett, amelyben nincs semmi duplán, még akkor sem, ha mohó barátai szerették volna vállalatukat Morgan erős vállaira helyezni. A tervezésnél ezért kihagyott egy sor nagy konszernt, amelyekre a Wall Street-i Walruses and Carpenters vetett szemet. Amikor pirkadni kezdett, Morgan felkelt és nyújtózott egyet. Már csak egyetlen kérdés maradt nyitva. – Gondolja, hogy meg tudja győzni Carnegie-t az eladásról? – kérdezte. – Legalábbis megpróbálom – felelte Schwab. – Ha ráveszi, benne vagyok – mondta Morgan. Eddig minden rendben volt. De vajon Carnegie eladja a vállalatát? És mennyit kér érte? (Schwab nagyjából 320 millió
dollárra gondolt.) Hogyan kéri a fizetséget? Törzsrészvényt vagy elsőbbségi részvényt akar? Kötvényt? Készpénzt? Ennyi készpénzt senki sem tud előteremteni. Januárban volt egy golfjátszma a fagyott talajú St. Andrewpályán Westchesterben. Andrew jól bebugyolálta magát a hideg ellen, Charlie-ból pedig folyt a szó, mint mindig, hogy megőrizze a jó hangulatot. Az üzletet egy szóval sem említették, amíg le nem ültek a kellemes melegben a közelben fekvő Carnegievillában. És akkor ugyanazzal a meggyőzőerővel, amellyel nyolcvan milliárdost kábított el a University Clubban, Schwab a nyugalomba vonulás bámulatos előnyeit kezdte ecsetelni, és a sok milliót, amelyből az idős mágnás pénzelheti a hóbortjait. Carnegie beadta a derekát, és felírt egy számot egy papírlapra, majd átadta Schwabnek, miközben azt mondta: – Rendben, ennyit kérünk érte. Az összeg 400 millió dollár körül volt. Carnegie a Schwab által megjelölt 320 millió dollárhoz hozzátett még 80 milliót, amely az elmúlt két évben megnövelt tőkeértékből adódott. Később egy tengerjáró fedélzetén az Atlanti-óceánon búsan azt mondta Morgannek: – Bárcsak százmillióval többet kértem volna! – Ha többet kértél volna, azt is megkaptad volna – válaszolta Morgan vidáman.44 *
Persze volt felhördülés. Egy brit tudósító azt sürgönyözte, hogy a külföldi acélpiac elborzadt a roppant egyesülésen. Hadley, a Yale Egyetem rektora kijelentette, hogy bár a törvény szabályozza a trösztöket, „a következő huszonöt évben császárt avatnak Washingtonban”. De a rátermett bróker, Keene olyan ügyesen vezette be az új részvényt, hogy az egyesüléssel egyes becslések szerint egy szemvillanás alatt hatszázmillió dolláros többletértékre tettek szert. Carnegie tehát megkapta a millióit, a Morgan-szindikátus pedig 62 milliót tehetett zsebre a fáradozásaiért, míg a fiúk – Gatestől Garyig – szintén milliókkal lettek gazdagabbak. *
A harmincnyolc éves Schwab is megkapta a jutalmát. Az új vállalat elnöke lett, és 1930-ig az is maradt. A „Nagy Üzlet” története, amelyet most olvastál, azért került bele ebbe a könyvbe, mert tökéletesen példázza a módszert, amellyel A VÁGY A FIZIKAI MEGFELELŐJÉVÉ VÁLTOZTATHATÓ. Gondolom, néhány olvasó meg fogja kérdőjelezni a kijelentést, hogy a puszta VÁGY átalakítható a fizikai megfelelőjévé. Páran kétségkívül azt fogják mondani: „A SEMMIBŐL nem lesz VALAMI.” A bizonyíték a United States Steel. Ez a hatalmas vállalat egyetlen ember fejében született meg. A terv, amelynek révén acélgyárak kerültek a roppant vállalat birtokába, ami anyagi biztonságot teremtett, ugyanannak az embernek a fejében született meg. Az ő HITE, az ő VÁGYA, az ő KÉPZELŐEREJE, az ő KITARTÁSA jelentette az összetevőket, amelyekből a United States Steel megalakult. Az acélgyárak és a gépek, amelyeket a vállalat a BEJEGYZÉSE UTÁN megvásárolt, mellékesek, de ha alaposabban megnézzük, kizárhatjuk azt a tényt, hogy a vállalat égisze alatt összevont konszernek becsült értéke 600 MILLIÓ DOLLÁRRAL45 nőtt, egy egyszerű ügylettel, amely egy vezetés alatt egységesítette őket. Más szavakkal Charles M. Schwab ÖTLETE és a HITE, amellyel elültette a gondolatot P. J. Morgan és a többiek fejében, 600 millió dollár hasznot hozott a konyhára. Nem kis összeg egyetlen ÖTLETÉRT. Az, hogy mi történt másokkal, akik szintén részesültek az ügylet révén létrejött haszon dollármillióiból, nem tartozik a tárgyhoz. Az elképesztő siker legfontosabb jellemzője, hogy megkérdőjelezhetetlen bizonyítéka a filozófia helyességének, amelyet ebben a könyvben leírok – mert ez a filozófia az egész ügylet sava-borsa. Mi több, a filozófia gyakorlatiasságát mutatja, hogy a United States Steel vállalat felvirágzott, és Amerika egyik leggazdagabb és leghatalmasabb cégévé vált, emberek ezreit alkalmazta, az acél új hasznosítási módjait találta ki, és új piacokat nyitott meg – bizonyítva, hogy megérdemelte a 600 millió dolláros hasznot, amennyit Schwab ÖTLETE ért. A GAZDAGSÁG egy GONDOLATTAL kezdődik.
A gazdagságnak csak annak az embernek a képzelete szab határt, akinek az elméjében a GONDOLAT megszületik. A HIT áttöri a határokat! Gondolj erre, amikor az Élettel akarsz alkudozni, bármit kívánj is. Azt se feledd, hogy a fiatalember, aki gyakorlatilag megteremtette a United States Steelt, akkor még ismeretlen volt. Egészen addig, amíg ki nem pattant a fejéből a híres ÖTLET, csupán Andrew Carnegie „jobbkeze” volt. Ezután viszont villámgyorsan magas pozícióba került, híres és gazdag lett. És ő is, mint minden sikeres ember, a HIT szárnyain emelkedett fel, amely az ÖNSZUGGESZTIÓNAK nevezett hatalmas erővel hozható létre.
Harmadik fejezet AZ ÖNSZUGGESZTIÓ A tudattalan befolyásolásának eszköze Harmadik lépés a gazdagság felé Az ÖNSZUGGESZTIÓ kifejezés minden olyan önmagunk által alkalmazott sugalmazás neve, amely az öt érzékszerven át éri el az agyat. Más szavakkal: az önszuggesztió az, amikor önmagunknak sugalmazunk valamit. Az agy két része – ahol a tudatos gondolkodás zajlik, és amely a tudattalan tettekért felelős – közötti kommunikáció eszköze. Az uralkodó gondolatok, amelyeknek megengedjük, hogy a tudatos elmében maradjanak (függetlenül attól, hogy ezek a gondolatok negatívak vagy pozitívak) elérik és befolyásolják a tudattalant, az önszuggesztió elvének értelmében. A TUDATTALANT EGYETLEN GONDOLAT – akár negatív, akár pozitív – SEM ÉRHETI EL AZ ÖNSZUGGESZTIÓ ELVÉNEK SEGÍTSÉGE NÉLKÜL, kivéve azokat, amelyeket „hirtelen megértésnek és ihletnek” nevezünk. Vagyis: minden benyomás, amelyet az öt érzékszervünkkel felfogunk, majd feldolgozunk, a tudatos elmében marad, és nem lehet akaratlagosan a tudattalanba juttatni, vagy kizárni. A tudat tehát egyfajta őrszem, és nem lehet kicselezve megközelíteni a tudattalant. A természet úgy alkotta meg az embert, hogy TELJES MÉRTÉKBEN uralja azokat a benyomásokat, amelyek az öt érzékszervén keresztül elérik a tudattalanját, ami azonban nem jelenti azt, hogy az emberek szakadatlanul GYAKOROLJÁK is ezt. Az esetek túlnyomó többségében NEM teszik, ami megmagyarázza, miért kényszerülnek nélkülözésre olyan sokan. Ne feledd, a tudattalanról azt mondtuk, hogy olyan, akár egy termékeny kert, amelyben buján nő a gaz, ha nem vetünk bele más, hasznosabb terményeket. Az önszuggesztió az ellenőrzés eszköze, amelynek segítségével valaki tudatosan kreatív gondolatokkal táplálhatja a tudattalanját, ám ha elhanyagolja, azzal megengedi,
hogy romboló gondolatok teremjenek meg az elme ezen burjánzó kertjében. Az első fejezetben hat lépést írtam le, és arra kértelek, olvasd fel napjában kétszer HANGOSAN a PÉNZ IRÁNTI VÁGYAD ÍRÁSBAN RÖGZÍTETT pozitív gondolati késztetését, LÁSD ÉS ÉREZD magad úgy, mintha MÁR megvolna a vagyon! Ha követed ezeket az utasításokat, a VÁGYAD tárgyát közvetlenül a TUDATTALANOD elé tárod a mély meggyőződésből fakadó HIT szellemében. A folyamat ismétlése segít, hogy tudatos gondolkodási mintákat hozz létre, amelyek megfelelő erőfeszítésekre ösztökélnek, hogy a vágyadat a pénzügyi megfelelőjévé alakítsd át. (A folyamat NEM csak pénzügyi területen alkalmazható. BÁRMIRE VÁGYSZ ERŐSEN, segít elérni, amíg nem szegülsz szembe az isteni vagy emberi törvényekkel.) Térj vissza az első fejezetben leírt hat lépéshez, és figyelmesen olvasd el őket, mielőtt továbbmész. Aztán ugorj a hatodik, A rendszeres tervezés című fejezetre, és olvasd el figyelmesen a Mesterelmecsoport szervezésére vonatkozó négy utasítást is. Ha összehasonlítod ezeket az utasításokat azokkal, amelyeket ebben az önszuggesztióról szóló fejezetben fogok leírni, látni fogod, hogy mindegyik tartalmazza az önszuggesztió elvének alkalmazását. Ne feledd, amikor hangosan felolvasod a vágyaidat (aminek révén „pénztudatosságot” vagy általános „sikertudatosságot” fejlesztesz ki), a szavak puszta kimondásának NINCS KÖVETKEZMÉNYE – HACSAK érzelmeket nem társítasz hozzájuk. Ha ezerszer elismétled a híres Emile Coué-képletet:46 „Nap mint nap, minden elképzelhető módon jobbá és jobbá válok”, de nem keversz hozzá érzelmeket és HITET, nem éred el a kívánt eredményt. A tudattalanod CSAK olyan gondolatokat ismer fel, és csak olyan gondolatok alapján cselekszik, amelyekhez érzelmeket is vegyítesz. Ez egy olyan horderejű tény, hogy indokolt minden fejezetben megismételni. A legtöbb ember ugyanis azért nem éri el a kívánatos eredményt az Önszuggesztió elvének alkalmazásával, mert nem érti ezt az igazságot. Egyszerű, érzelmektől mentes szavak nem befolyásolják a tudattalant. Nem érsz el addig értékelhető eredményt, amíg nem
tanulsz meg olyan gondolatokkal vagy kimondott szavakkal eljutni a tudattalanodhoz, amelyeket HIT segítségével tettél érzelmessé. Ne bátortalanodj el, ha elsőre nem sikerült ellenőrzésed alatt tartanod és irányítanod az érzelmeidet. Ne feledd, nincs olyan, hogy SEMMIÉRT VALAMIT. A képességnek, hogy el tudod érni, és befolyásolni tudod a tudattalanodat, megvan az ára, ÉS MEG KELL FIZETNED EZT AZ ÁRAT. Nem csalhatsz, bármilyen csábítónak tűnik is a lehetőség. A tudattalan befolyásolásának ára, az örökös KITARTÁS, amelyet az itt leírt elvek alkalmazásában kell tanúsítanod. Nem kaphatod meg ingyen ezt a képességet. Csak TE döntheted el, és senki más, hogy az ár, amelyet az áhított jutalomért (a pénztudatosságért) kell fizetned, megéri-e az erőfeszítést. A bölcsesség és az okosság önmagában nem vonzza a pénzt, leszámítva néhány kivételes esetet, amikor a nagy számok törvénye kedvez annak, hogy valaki ilyen eszközökkel vonzza magához a vagyont. De a pénz vonzásának módszere, amelyet itt leírok, nem függ össze a nagy számok törvényével. Mi több, a módszer senkinek sem kedvez. Ugyanúgy működik az egyik ember kezében, mint a másikéban. Ha valahol csődöt mond, az az ember, és nem a módszer hibája. Ha kipróbálod, és kudarcot vallasz, fuss neki újra és újra, amíg nem sikerül. Hogy mennyire leszel képes alkalmazni az önszuggesztió elvét, nagyban függ attól, hogy tudsz-e addig ÖSSZPONTOSÍTANI egy adott VÁGYRA, amíg az ÉGŐ MEGSZÁLLOTTSÁGGÁ nem válik. Ha nekikezdesz az első fejezetben leírt hat lépés gyakorlásának, szükséged lesz az ÖSSZPONTOSÍTÁS elvére. Hadd adjak néhány jó tanácsot a hatékony összpontosításhoz! Ha belevágsz az első lépésbe (amely arra utasít, hogy „gondold ki a PONTOS pénzösszeget, amelyre vágysz”), az ÖSSZPONTOSÍTÁS segítségével minden figyelmedet a pénzösszegnek szentelheted. Csukott szemmel tedd, egészen addig, amíg TÉNYLEGESEN, fizikai valójában nem LÁTOD magad előtt a pénzt. Legalább napi egyszer csináld meg. Ahogy haladsz előre ebben a gyakorlatban, kövesd a második, a HITRŐL szóló fejezet utasításait, és lásd magadat A PÉNZ BIRTOKLÓJAKÉNT.
És ez a lényeg – a tudattalan minden utasítást elfogad, amelyet HITTEL adunk neki, és ezek szellemében lép működésbe, bár az utasításokat újra és újra el kell mondani, mielőtt értelmezni tudja őket. Gondolj arra, hogy teljesen indokolt játszmát folytatsz a tudattalanoddal, amikor elhiteted vele, mert te magad hiszed, hogy neked kell az a pénzösszeg, amelyet elképzelsz. Hogy ez a pénz máris rád vár, és a tudattalannak KELL gyakorlati terveket készítenie számodra, amelyek segítségével megszerezheted a pénzt, amely a tiéd. Az előző bekezdésben sugalmazott gondolatot engedd át a KÉPZELETEDNEK, és nézd meg, mire megy vele, amikor gyakorlati terveket készít arra, miként halmozz fel pénzt a vágy átváltoztatása által. NE VÁRJ ADDIG, amíg megszületik a konkrét terv, milyen ellenértéket kell fizetned, vagy ellenszolgáltatást kell nyújtanod az elképzelt pénzért cserébe, hanem rögtön lásd magad a pénz birtokában. Addig KÖVETELJ és KÉRJ, amíg a tudattalanod meg nem alkotja a szükséges terveket. Készülj fel a tervek fogadására, és amikor megjelennek, AZONNAL VALÓSÍTSD MEG őket. A tervek talán a hatodik érzéked segítségével villannak be, ihlet formájában. Ezt az ihletet fogd fel a Végtelen Intelligenciától kapott „táviratként” vagy „üzenetként”. Kezeld tisztelettel, és rögtön kezdj el aszerint cselekedni, amint megkapod. Ha nem teszed, az VÉGZETES lehet a sikered szempontjából. A negyedik lépés arra utasít: „Készíts konkrét tervet, hogyan akarod megvalósítani a vágyadat, és azonnal lépj a tettek mezejére.” Az előző bekezdésben leírtak szerint kövesd ezt az utasítást. Ne bízz az értelmedben, amikor terveket gyártasz, hogy pénzt halmozz fel a vágy átalakításával. Az értelmed tökéletlen. Mi több, az értelmed lusta, és ha teljes mértékben rá hagyatkozol, csalódást fog okozni neked. Amikor elképzeled a pénzt (csukott szemmel), amelyet fel akarsz halmozni, lásd magad, amint kifizeted az ellenárat, vagy teljesíted az ellenszolgáltatást, amelyet a pénzért cserébe adnod kell. Ez fontos!47
Az utasítások összefoglalása
A tény, hogy ezt a könyvet olvasod, azt jelzi, hogy komolyan vágysz a tudásra. Azt is jelzi, hogy még csak tanulod ezt a dolgot. És ha tanuló vagy, elképzelhető, hogy sok olyat megtudsz, amit nem tudtál, de csak alázattal tanulhatsz. Ha úgy határozol, követsz bizonyos utasításokat, de figyelmen kívül hagysz másokat, kudarcra vagy ítélve! Kielégítő eredményt csak akkor érhetsz el, ha MINDEN utasítást követsz a HIT szellemében. Összegezzük most az első fejezet hat lépésével kapcsolatos utasításokat, és ötvözzük őket az ebben a fejezetben tárgyalt elvekkel. Ha HATÁROZOTT FŐ CÉLJAID között szerepel a pénz és a jólét elérése: Egy. Keress egy nyugodt helyet (lehetőleg éjjel az ágyban), ahol nem zavarnak, nem szakítanak félbe, csukd be a szemed, és ismételgesd hangosan (hogy halld a saját hangodat) a megszerzendő pénzösszegre vonatkozó kijelentéseidet, a megszerzésre adott időt és az ellenértéket vagy ellenszolgáltatást, amelyet a pénzért cserébe nyújtani szándékozol. Miközben végzed ezt a gyakorlatot, LÁSD MAGADAT A PÉNZ BIRTOKOSAKÉNT. Például, tegyük fel, hogy ötszázezer dollárt akarsz szerezni öt év alatt, január elsejéig. A pénzért cserébe értékesítőként akarsz szolgáltatásokat nyújtani. Ebben az esetben valami ilyesmit kell leírnod: „Ez év (add meg pontosan) január elsejéig ötszázezer dollár birtokába jutok, amely különböző nagyságú összegek formájában fog befolyni a megadott időszakban. A pénzért cserébe a tőlem telhető leghatékonyabb szolgáltatást fogom nyújtani, a legmagasabb színvonalon és a legjobb minőségben azzal, hogy … értékesítek (írd le pontosan az ellenszolgáltatást vagy ellenértéket). Hiszem, hogy megkapom a pénzt. A hitem olyan erős, hogy már magam előtt látom az összeget. Akár meg is érinthetném. A pénz arra vár, hogy hozzám kerüljön az általam meghatározott időben, és olyan nagyságrendben, amilyen szolgáltatást nyújtok érte. Várom a tervet, amely segít felhalmozni a pénzt, és követni fogom, amint megkapom.”
Kettő. Addig ismételgesd ezt esténként és reggelenként, amíg képes leszel magad előtt látni (a képzeleted segítségével) a pénzt, amelyre szert akarsz tenni. Három. Tedd ki valahová, amit írtál, ahol este és reggel jól látod, és lefekvés, valamint felkelés előtt olvasd el újra és újra, amíg meg nem jegyzed.48 Ne feledd, amikor ezeket a gyakorlatokat végzed, az önszuggesztió elvét alkalmazod, hogy utasításokat adj a tudattalanodnak. Ne feledd, hogy ezek az utasítások főleg pénzszerzés esetén hasznosak, de más célra is alkalmazhatod őket, amelyet el akarsz érni. Ne feledd, hogy a tudattalanod CSAK olyan utasítások alapján lép működésbe, amelyeket érzelmekkel vegyítesz, és érzelmekkel adsz át neki. A HIT a legerősebb és leghatékonyabb érzelem. Kövesd a második fejezetben leírt utasításokat. Ezek az utasítások elsőre elvontaknak tűnhetnek, de ez ne zavarjon. Csak kövesd őket, mindegy, mennyire érzed elvontnak vagy nem gyakorlatiasnak. Ha úgy cselekszel, ahogy leírtam, akkor lélekben és fizikailag eljön az idő, amikor feltárul előtted a hatalom teljesen új univerzuma. Az emberek jellemzően kétkedően fogadnak MINDEN új ötletet. De ha követed a felvázolt utasításokat, a kétkedést hamarosan bizalom helyettesíti, amely egykettőre FELTÉTELEK NÉLKÜLI HITBE fordul át. Ekkor érkezel el arra a pontra, ahol nyugodtan kijelentheted: „Én vagyok a sorsom mestere és a lelkem kapitánya!” Sok filozófus vallja, hogy a földi életben mindenki a saját sorsának kovácsa, de a többségük azt elmulasztotta közölni, miért van ez így. Az okot, amiért a saját sorsunk – és főként pénzügyi boldogulásunk – alakítói lehetünk, részletesen elmagyaráztam ebben a fejezetben. Önmagunk és környezetünk uraivá válhatunk, mert van HATALMUNK BEFOLYÁSOLNI A TUDATTALANUNKAT, és a tudattalanunkon keresztül együttműködhetünk a Végtelen Intelligenciával. Ez a fejezet a Gondolkodj és gazdagodj filozófiájának sarokköveit mutatja be. Az utasításokat, amelyeket felvázoltam, a megértésük után KITARTÓAN ALKALMAZNI kell, ha sikeresen át akarjuk változtatni a vágyunkat pénzzé vagy más anyagi megfelelőjévé.
A VÁGY átváltoztatásához pénzzé elengedhetetlen az önszuggesztió, amellyel elérhetjük és befolyásolhatjuk a tudattalanunkat. A többi elv egyszerű eszköz, amelynek segítségével alkalmazhatjuk az önszuggesztiót. Tartsd észben, milyen fontos szerepe van az önszuggesztió elvének az erőfeszítéseidben, hogy a könyvben leírt módszerekkel halmozz fel vagyont. Úgy kövesd az utasításokat, mintha kisgyermek volnál. Egy gyermek HITÉT add hozzá. Ügyeltem rá, hogy ne kerüljenek bele nem gyakorlatias utasítások, mert az az őszinte vágyam, hogy segítsek. Miután befejezted ezt a könyvet, térj vissza erre a fejezetre, és gondolatban és tettben kövesd ezt az utasítást: OLVASD EL HANGOSAN EZT A FEJEZETET ESTÉNKÉNT, AMÍG MEG NEM GYŐZŐDSZ RÓLA, HOGY AZ ÖNSZUGGESZTIÓ ELVE VALÓS, ÉS MINDENT ELÉRHETSZ A SEGÍTSÉGÉVEL, AMIT CSAK AKARSZ. MIKÖZBEN OLVASOL, HÚZZ ALÁ CERUZÁVAL MINDEN MONDATOT, AMELYET FONTOSNAK TARTASZ. Ha pontosan végrehajtod ezt az utasítást, teljes egészében meg fogod érteni, és el fogod sajátítani a siker minden elvét, beleértve azt is, ami most jön: A SZAKTUDÁS, a negyedik lépés a gazdagság felé.
HISZEM, HOGY A KÖZELI KAPCSOLAT OLYASVALAKIVEL, AKI NEM HAJLANDÓ MEGALKUDNI A KÖRÜLMÉNYEKKEL, AMELYEK NINCSENEK AZ ÍNYÉRE, OLYAN ELŐNY, AMELYNEK AZ ÉRTÉKÉT NEM LEHET PÉNZBEN KIFEJEZNI.
Negyedik fejezet A SZAKTUDÁS Személyes tapasztalatok vagy megfigyelések Negyedik lépés a gazdagság felé Kétfajta tudás van. Az általános tudás és a szaktudás. Az általános tudás – függetlenül a mennyiségétől és a szerteágazóságától – nincs hasznunkra a pénz felhalmozásában. A nagy egyetemek szakjai összességükben gyakorlatilag birtokában vannak az emberiség minden általános tudásának. De a professzorokról nem mondható el, hogy vagyonosak lennének! A tudás átadására szakosodtak, nem arra, hogy rendszerezzék és alkalmazzák a pénz felhalmozásának tudását. A TUDÁS nem vonzza a pénzt (vagy a siker bármely fajtáját), hacsak nem rendszerezik és irányítják okosan, gyakorlati CSELEKVÉSI TERVEKKEL a vagyon felhalmozásának KONKRÉT CÉLJÁRA. Emberek millióit – akik tévesen hiszik, hogy a „tudás hatalom” – zavarja meg, hogy nincsenek tisztában ezzel a ténnyel. A tudás nem hatalom! A tudás csak a hatalom lehetősége. Csak akkor válik hatalommá, ha határozott cselekvési tervet kovácsolunk belőle, és a meghatározott cél érdekében használjuk. Valamennyi oktatási rendszer e miatt a „hiányzó láncszem” miatt mond csődöt abban, hogy megtanítsa a diákoknak, HOGYAN RENDSZEREZZÉK ÉS HASZNÁLJÁK A MEGSZERZETT TUDÁST. Sokan tévesen feltételezik, hogy Henry Ford műveletlen volt, csak azért, mert nem volt magas iskolai végzettsége. Akik ezt hiszik, nem ismerték Fordot, és nincsenek tisztában a „művelt” szó jelentésével. Az „oktatás” latin megfelelője, az „educatio” annyit tesz: „belülről fejlődik.” Egy művelt ember nem szükségszerűen rendelkezik nagy általános tudással vagy szaktudással. A műveltség azt jelenti, hogy az ember kifejlesztette azt a képességet, hogy bármit elérhessen, amit szeretne, vagy annak egyenértékű megfelelőjét, mások jogainak
megsértése nélkül. Ha így értelmezzük, Henry Ford nagyon is műveltnek számított. Az első világháborúban egy chicagói lap közölt egy vezércikket, amelyben – többek között – Henry Fordot „tudatlan pacifistának” nevezte. Ford tiltakozott ez ellen, és beperelte a lapot becsületsértés miatt. Amikor az ügy bíróság elé került, az újság ügyvédei nem vonták vissza a kijelentést, és magát Fordot idézték meg tanúként, hogy bebizonyítsák tudatlanságát a bíróságnak. Az ügyvédek temérdek kérdést feltettek Fordnak, aminek az volt a célja, hogy igazolják, függetlenül attól, mennyi szaktudása van az autógyártásról, igazából tudatlan. Ilyen és hasonló kérdésekkel bombázták: „Kicsoda Benedict Arnold?”, meg: „Hány katonát küldtek a britek Amerikába, hogy leverjék az 1776-os felkelést?” Az utóbbi kérdésre Ford így válaszolt: „Nem tudom, pontosan hány katonát küldtek a britek, de arról hallottam, hogy lényegesen kevesebb ment vissza.” Végül Ford belefáradt a kérdésáradatba, és egy különösen támadó kérdés hallatán előrehajolt, rámutatott a kérdező ügyvédre, és azt mondta: „Ha tényleg válaszolni AKARNÉK az agyalágyult kérdésére, vagy bármelyik másikra, amelyet feltett, emlékeztessen rá, hogy az íróasztalomon egy rakás gomb van, és ha megnyomom a megfelelőt, máris ott terem az az ember, aki a számomra legfontosabb üzlettel kapcsolatos MINDEN kérdésre tudja a választ. És most volna szíves megmondani nekem, MIÉRT tömjem a fejemet általános ismeretekkel, ha egyszer olyan emberek vesznek körül, akik bármelyik kérdésre tudnak válaszolni, amelyre csak kíváncsi vagyok?” Ez persze frappáns válasz volt. Sarokba szorította vele az ügyvédet. A teremben mindenki megértette, hogy egy tudatlan ember nem felelt volna így, csak egy MŰVELT ember. Mindenki művelt, aki tudja, hogyan juthat hozzá a tudáshoz, amikor szüksége van rá, és tudja, hogyan hozzon létre határozott cselekvési tervet ebből a tudásból. Mesterelmecsoportja segítségével Ford birtokában volt mindannak a szaktudásnak, amely lehetővé tette, hogy Amerika egyik leggazdagabb emberévé váljon. Nem kellett a fejében tárolnia ezt a tudást. Biztos vagyok benne, hogy mindenki, aki hajlandó rá, és
elég intelligens ahhoz, hogy elolvasson egy ilyen könyvet, megértette a példázat jelentőségét. Mielőtt megszerezhetnéd a képességet, hogy a VÁGYAT a pénzügyi megfelelőjévé változtasd át, olyan SZAKTUDÁSRA lesz szükséged valamely szolgáltatási ágazatban, a kereskedelemben vagy egy szakmában, amelyet felajánlhatsz a vagyonért cserébe. Lehet, hogy jóval több szaktudásra lesz szükséged, mint amennyit hajlandó vagy képes vagy megszerezni, és ha így alakul, a gyengeségedet a Mesterelmecsoportod segítségével kell kiküszöbölnöd. Andrew Carnegie azt állította, hogy semmit sem tud az acélipari technológiákról. Mi több, nem is nagyon törte magát, hogy bármit is megtudjon róluk. A szaktudást, amelyre az acélgyártáshoz és eladáshoz szüksége volt, a MESTERELMECSOPORTJÁTÓL is megszerezhette. A vagyon felhalmozásához HATALOM kell, és hatalomhoz csak magas fokon rendszerezett és intelligensen irányított szaktudás révén juthat az ember, de ennek a szaktudásnak nem feltétlenül kell annak az egyetlen személynek a birtokában lennie, aki a vagyont fel akarja halmozni. Az előző bekezdés reményt és bátorítást adhat azoknak, akik vagyonra vágynak, de nincsen megfelelő képzettségük, hogy rendelkezzenek a szükséges szaktudással. Vannak, akik kisebbrendűségi komplexusban szenvednek, mert „nem elég műveltek”. Nos, az az ember, aki képes megszervezni egy Mesterelmecsoportot, amely rendelkezik a pénz felhalmozásához szükséges tudással, pont annyira művelt, mint a csoport bármely tagja. JUSSON EZ AZ ESZEDBE, amikor rád tör a kisebbrendűségi érzés, amiért az iskolázottságod alacsony. Thomas A. Edison egész életében csak három hónapig járt iskolába. Mégsem volt híján a műveltségnek, és nem is halt meg szegényen. Henry Ford alig hat osztályt végzett, de elég jól boldogult anyagilag. A SZAKTUDÁS a szolgáltatás legbőségesebb és legolcsóbb formája, amelyre csak szükségünk lehet! Ha kétségeid lennének,
nézd meg egy főiskola vagy egyetem bérlistáját.
Kifizetődő tudni, hogyan vásárolhatunk tudást Először is gondold át, milyen szaktudásra van szükséged, és mi célból. Ennek meghatározásában nagymértékben segít életed fő célkitűzése, amelyért dolgozol. Miután meghoztad a döntést, a következő lépés, hogy pontos értesülésekkel rendelkezz a tudás megbízható forrásairól. A következők a legfontosabbak: (a) a tapasztalataid és képzettséged (b) a másokkal való együttműködés révén megszerezhető tapasztalat és képzettség (Mesterelmecsoport) (c) főiskolák és egyetemek (d) nyilvános könyvtárak (a könyvekben és folyóiratokban minden tudás megtalálható, amelyet az emberiség rendszerezett) (e) szakmai tanfolyamok (főleg esti iskolák és levelező oktatás) Miután szert tettél a tudásra, rendszerezned és alkalmaznod kell a meghatározott cél érdekében gyakorlati tervek formájában. A tudásnak önmagában nincs értéke, hacsak nem egy nagy cél érdekében használod. Ez az egyik oka annak, amiért a diploma önmagában nem érték. Többnyire semmit nem jelent, csak mindenféle ismereteket. Ha újabb végzettség megszerzését forgatod a fejedben, először is határozd meg a célt, amelyre a tudást használni fogod, aztán derítsd ki, hol szerezhető meg a legmegbízhatóbb forrásból. A sikeres emberek, akármilyen pályán mozogjanak is, folyton bővítik a szaktudásukat a fő céljuk, üzletük, hivatásuk terén. A sikertelenek többnyire elkövetik azt a hibát, hogy úgy vélik, a „tudásszerzés” véget ért, amikor befejezték az iskolát. Az igazság az, hogy a szervezett oktatás csak azt tanítja meg, hogyan szerezzük meg a sajátos ismereteket. Egy Megváltozott Világban élünk, és az oktatási rendszerrel szembeni követelmények is jelentősen megváltoztak. Napjainkban a SZAKOSODÁS a legfontosabb. Robert P. Moore, a Columbia Egyetem ügyvivő igazgatója is ezt hangsúlyozza ebben az írásban:
A LEGKERESETTEBB SZAKEMBEREK
A munkaadók leginkább olyan jelölteket keresnek, akik valamilyen területre szakosodtak – például közgazdászok könyvelési és statisztikai ismeretekkel, különféle mérnökök, újságírók, építészek, vegyészek és egyúttal a végzős osztályok kiemelkedő vezetői. Azok a végzősök, akik aktívan részt vesznek az egyetemi életben, akik a személyiségük révén mindenféle emberrel képesek megtalálni a hangot, akik jó tanulmányi eredményekkel büszkélkedhetnek, előnyben vannak azokkal szemben, akik szigorúan elméleti tudást szereztek. Sokan átfogó képzettségüknek köszönhetően számtalan állásajánlatot kapnak, akár hatot is. Attól függetlenül, hogy a színjeles tanulónak esélye van jobb munkát kapni, Mr. Moore azt állítja, hogy a legtöbb cég nemcsak a tanulmányi eredményt nézi, hanem az egyéb tevékenységeket és a diák személyiségét is. Az egyik legnagyobb, piacvezető ipari vállalat ezt írta Mr. Moore-nak a végzős osztályok legígéretesebb diákjairól: „Elsősorban olyan embereket keresünk, akik rendkívüli fejlődésre képesek a vezetőségi munkában. Ezért számunkra sokkal fontosabbak a személyiségjegyek, az intelligencia és az egyéniség, mint az iskolai háttér.”
GYAKORNOK ÉVEK Mr. Moore azt javasolta, hogy a diákok „inaskodjanak” irodákban, raktárakban és ipari létesítményekben a nyári szünidő alatt. Kijelentette, hogy az iskola második vagy harmadik évében minden diákot meg kellene kérni, hogy „válasszon egy határozott jövőbeli pályát”, azt viszont nem volna szabad hagyni, hogy merő élvezetből, céltalanul, szakosodás nélkül tengjék-lengjék végig az egyetemi éveket. „A főiskoláknak és egyetemeknek szembe kell nézniük azzal a gyakorlati igénnyel, hogy a legtöbb foglakozásnak és hivatásnak szakemberekre van szüksége”, mondta, és azt szorgalmazta, hogy az oktatási intézmények vállaljanak több felelősséget a szakmai iránymutatásban.49
Akiknek szakmai tanfolyamokra van szükségük, a tudás legmegbízhatóbb és leggyakorlatiasabb forrásai közé tartoznak a csaknem minden nagyobb városban megtalálható esti iskolák. A levelező képzések szintén bárhol elérhetők mindenféle tárgyból, amelyet távoktatásban tanítani lehet. Számtalan önképző könyv és egyéb anyag is segítséget nyújthat, amelyekből szaktudásra és szakismeretekre lehet szert tenni. Az önálló tanulás nagy előnye, hogy magunk alakíthatjuk az ütemezést, ami lehetővé teszi, hogy a szabadidőnkben, munkaszüneti időszakokban vagy utazás közben tanuljunk.50 Bármi, amit erőbefektetés és ráfordítás nélkül szerzünk meg, értéktelen, gyakran hiteltelen is. Talán ezért profitálunk olyan keveset a közoktatás csodás lehetőségéből. Az ÖNFEGYELEM, amelyet a szakmai tanfolyam elvégzése során kapunk, bizonyos fokig ellensúlyozza az ingyenesen megszerezhető tudás elvesztegetett lehetőségét.51 Saját tapasztalatból tudom, amelyre a pályafutásom elején tettem szert. Beiratkoztam egy reklámszakmai levelező képzésre. Nyolc-tíz lecke után abbahagytam a tanulást, de az iskola egyre küldte a számlákat. Ragaszkodtak hozzá, hogy fizessek, ha tanulok, ha nem. Úgy döntöttem, hogy ha már úgyis fizetnem kell érte (teljesen törvényszerűen köteleztem magam erre), akkor tanulok is, hogy kapjak valamit a pénzemért. Közben azt éreztem, hogy az iskola pénzügyi részlege kicsit túl jól működik, de később rájöttem az életben, hogy nagyon sokat tanultam ebből, ráadásul ingyen. Mivel kénytelen voltam fizetni, folytattam a tanulást, és elvégeztem a tanfolyamot. Ráébredtem, hogy az iskola pénzbeszedési részlegének hatékonysága később megkeresett pénz formájában térült meg számomra. A miénk a világ legnagyobb közoktatási rendszere. Rengeteget fektettünk az iskolaépületekbe. Gondoskodtunk a vidéki gyerekek iskolába járásáról. De ennek a parádés rendszernek van egy gyenge pontja: INGYENES! Az a furcsa az emberben, hogy csak azt értékeli, amiért fizet. Az ingyenes iskolák és ingyenes könyvtárak hidegen hagyják, mert ingyenesek (vagy legalábbis annak tűnnek). Ezért érzik olyan sokan úgy, hogy további képzésre van szükségük, miután
elvégezték az iskoláikat, és munkába álltak. És ez a fő oka annak is, amiért A MUNKAADÓK AZOKAT A MUNKAVÁLLALÓKAT SZERETIK, AKIK RENDSZERESEN TANFOLYAMOKON VESZNEK RÉSZT, VAGY MÁS FORMÁBAN GONDOSKODNAK SZAKMAI FEJLŐDÉSÜKRŐL. A tapasztalat azt mutatja nekik, hogy az, aki hajlandó a szabadidejéből a szakmai fejlődésére áldozni, olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek jó vezetővé teszik. Ez nem egy elismerő gesztus. Jéghideg üzleti ítélet a munkaadók részéről. Van az embereknek egy gyengeségük, amelyre nincs gyógyír. Mégpedig nem más, mint az AMBÍCIÓ általános HIÁNYA! Azok a fizetésből élők, akik a szabadidejüket arra szánják, hogy fejlesszék magukat, ritkán maradnak sokáig alul. Amit tesznek, megnyitja előttük a felfelé vezető utat, eltávolítja az akadályokat, és megnyeri számukra azok jóindulatát, akiknek hatalmukban áll LEHETŐSÉGEKET felkínálni nekik. Az önfejlesztés vagy „otthoni tanulás” módszere főleg azoknak az alkalmazottaknak az igényeit elégíti ki, akik a tanulmányaik befejezése után jöttek rá, hogy további szakismeretekre van szükségük, de nincs idejük visszaülni az iskolapadba. A megváltozott gazdasági feltételek, amelyek most uralkodnak, emberek ezrei számára tették szükségessé, hogy kiegészítő vagy új jövedelemforrásokat keressenek. Zömüknek az az egyetlen megoldás, ha szaktudásra tesznek szert. Vannak, akik arra kényszerülnek, hogy pályát módosítsanak. Ha egy kereskedő rájön, hogy egy bizonyos árunak nincs piaca, helyettesíti egy másikkal, amelyre van kereslet. Vagyis annak, aki személyes szolgáltatásait bocsátja áruba, rátermett kereskedőnek kell lennie. Ha a szolgáltatás nem térül meg az egyik foglalkozási ágban, váltani kell egy másikra, ahol több lehetőség kínálkozik. Stuart Austin Wier tervezőmérnöknek készült, és egészen addig ezen a területen dolgozott, amíg a világválság korlátok közé nem szorította a piacot, és ezért elesett a kívánt jövedelemtől. Számot vetett magával, úgy döntött, pályát módosít, és joggal kezd foglalkozni: visszatért az iskolapadba, és elvégezte a szükséges kurzusokat, hogy vállalati jogász lehessen. A válság még véget sem ért, mire letette a vizsgáit, és bekerült a kamarába. Egykettőre
virágzó ügyvédi praxist épített ki a texasi Dallasban. Egy idő után már nem is tudott minden ügyet vállalni. Hogy elébe menjek az olyan kifogásoknak, hogy „nem ülhetek iskolapadba, mert a családom nem támogat”, vagy hogy „túl öreg vagyok én már a tanuláshoz”, azt is hozzáteszem, hogy Wier elmúlt negyven, és házas volt, amikor tanulni kezdett. Mi több, mivel jól választott jogi képzést nyújtó iskolát, két év alatt tette le azokat a vizsgákat, amelyekhez a joghallgatók többségének négy kell. KIFIZETŐDŐ TUDNI, HOGYAN VÁSÁROLHATUNK TUDÁST. Aki az iskola befejezése után abbahagyja a tanulást, örökre középszerűségre lesz kárhoztatva, mindegy, mi a hivatása. A siker útja a folyamatos ismeretszerzés. Nézzünk egy konkrét példát! A világválság alatt egy bolti eladó egyszer csak munka nélkül találta magát. Volt némi könyvelési tapasztalata, ezért elvégzett egy könyvelőtanfolyamot, megismerte a könyvelés és irodai munka eszköztárát, és önálló vállalkozásba kezdett. Elsőként a boltossal kötött üzletet, akinek korábban dolgozott, majd lassacskán száz kiskereskedővel, akiknek csekély összeg ellenében vezette a könyvelését. Olyan sikeres lett, hogy hamarosan kénytelen volt irodát nyitni egy kis lakókocsiban, amelyet a legmodernebb irodai felszereléssel rendezett be. Egy egész flottát hozott aztán létre „guruló irodákból”, alkalmazott egy rakás kisegítőt, így végezte el a kiskereskedők könyvelését alacsony áron. Szaktudás és képzelet kellett ahhoz, hogy létrejöjjön ez az egyedülálló és sikeres vállalkozás. A tulajdonos kisvártatva tízszer annyi jövedelemadót fizetett, mint a boltos, akinél annak idején dolgozott. A válság ugyan átmenetileg kellemetlen helyzetbe hozta, ám ez álruhás áldásnak bizonyult. Minden sikeres üzlet egy ÖTLETTEL kezdődik! És hadd adjak most egy másik ötletet is, amely számottevő jövedelem lehetőségét rejti, és ezreknek lehet hasznos, akiknek nagy szükségük volna rá. Az ötletet eredetileg a bolti eladónak adták, aki könyvelőnek állt. Amikor a munkanélkülisége idején ezt tanácsolták neki, így kiáltott: „Tetszik az ötlet, de nem tudom, hogyan válthatnám készpénzre!” Más szavakkal: az volt a gondja, hogy nem tudta,
hogyan dobja piacra a könyvelési ismereteit, miután megszerezte azokat. Ez egy másik gondot vet fel, amely megoldásra vár. Az eladó végül egy kreatív gépíró kisasszony segítségével – aki kiválóan tudott fogalmazni, és nagyon jól megírt bármit – készített egy remek portfóliót, amely bemutatta az újfajta könyvelési rendszere előnyeit. A fiatalasszony szépen legépelte az oldalakat, és lefűzte őket. Olyan vonzón mutatta be az új üzletet, hogy a tulajdonosa hamarosan rengeteg könyvelési megbízást kapott. Sokan vannak az országban, akiknek hasznukra volna egy ilyen szakember, mint amilyen ez a fiatalasszony volt. Aki képes vonzó anyagot összeállítani a szolgáltatás piacra dobásához. A szolgáltatásból származó éves jövedelem könnyedén túlszárnyalhatja azt, amennyit egy munkaközvetítő-iroda fizet, és sokkal több hasznot hajthat a szolgáltatás igénybe vevőjének, mint amennyit egy munkaközvetítőtől kap.52 Az ÖTLETET, amelyet bemutattam, a szükség szülte, mert megoldást kellett találni egy égető problémára, de a fiatalasszony nem állt meg egy ügyfélnél. Ugyanis remek KÉPZELŐEREJE volt. Rögtön meglátta, hogy ebből egy új foglalkozást lehet kialakítani, amely hasznos szolgáltatást nyújthat ezreknek, akiknek gyakorlati tanácsokra van szükségük a személyes szolgáltatásaik értékesítése terén. Mivel a terve, a „személyes szolgáltatások piacra dobása” azonnali sikert aratott, a fiatalasszony szárnyakat kapott, és rögtön elkezdte megoldani fia hasonló jellegű problémáját is, aki éppen akkor fejezte be a tanulmányait, és képtelen volt piacot találni a szolgáltatásának. Az általa készített tervezet a legkiemelkedőbb volt a személyes szolgáltatások értékesítésére készítettek közül, amelyeket valaha láttam. Amikor összeállította a portfóliót, közel ötven gyönyörűen gépelt oldalból állt, amelyben megfelelően rendezte össze az információkat: bemutatta a fia képességeit, iskolai végzettségeit, személyes tapasztalatait és számos más dolgot, amelyet helyszűke miatt itt most nem sorolnék fel. A portfólió tartalmazta annak a pozíciónak a
részletes leírását is, amelyre a fia vágyott, valamint egy megkapó képet arról, hogyan szándékozná betölteni ezt a pozíciót. A portfólió összeállítása többheti munka volt, és közben az anya csaknem mindennap elküldte a fiát a könyvtárba, hogy gyűjtsön információkat arról, hogyan tudja a legelőnyösebben eladni a szolgáltatásait. Esetleges munkaadójának versenytársaihoz is elküldte, hogy tanulmányozza az üzleti módszereket, amelyek aztán segítettek kidolgozni a tervet, hogy a fia a kívánt pozícióba kerülhessen. Amikor a terv elkészült, csaknem fél tucat nagyszerű javaslat volt benne, amelyek nagy hasznára válhattak a jövendőbeli munkaadónak. (A cég érdekében tették bele őket.) Adja magát a kérdés: „Miért vesződjön ennyit az ember az álláskereséssel?” A válasz, amilyen drámai, olyan fontos: mert emberek millióinak az egyetlen bevételi forrást a személyes szolgáltatásaik értékesítése jelenti. A válasz az: „HA VALAKI JÓL CSINÁL VALAMIT, AZ SOSEM VESZŐDSÉG! A TERVNEK HÁLA, AMELYET EZ A NŐ KÉSZÍTETT, A FIA MEGKAPTA AZ ELSŐ MEGPÁLYÁZOTT ÁLLÁST, ÉS MÉG A FIZETÉSÉT IS Ő MAGA HATÁROZHATTA MEG.” Mi több – és ez nem kevésbé lényeges –, A FIATALEMBERNEK NEM KELLETT ALUL KEZDENIE. JUNIOR VEZETŐKÉNT KEZDTE, VEZETŐI FIZETÉSSEL. „De miért küszködjön ennyit az ember?” – kérdezhetnéd makacsul. Nos, először is azért, mert a fiatalember pályázatának TERVEZETT BEMUTATÁSA nem kevesebb mint tíz évet spórolt meg neki. Ennyi idő alatt jutott volna abba a pozícióba, ahol kezdte, ha alulról kell felküzdenie magát. Az ötlet, hogy valaki lent kezdje, és felküszködje magát, jól hangzik, de ellene szól, hogy sok lent kezdő sosem lát elég magasra ahhoz, hogy észrevegye a LEHETŐSÉGET, ezért aztán lent is marad. Tartsuk észben, hogy a kilátások odalent nem túl rózsásak és biztatók. Ez általában megöli az ambíciót. „Megrekedésnek” hívjuk, ami annyit tesz, hogy az ember elfogadja a sorsát, mert kialakul a mindennapok MEGSZOKÁSA, amely idővel olyan erőssé válik, hogy az ember nem is próbál kitörni. Ez a másik oka annak, hogy érdemes egy-két lépcsőfokkal feljebbről indulni. Ebben az esetben az ember
azt a SZOKÁST alakítja ki, hogy nyitva tartja a szemét, figyelemmel kíséri mások boldogulását, meglátja a LEHETŐSÉGEKET, és habozás nélkül megragadja azokat. Dan Halpin53 példája remekül bemutatja, mire is gondolok. Diákévei alatt a híres Notre Dame-i futballválogatott menedzsere volt, Knute Rockne irányítása alatt. Talán a nagy fociedző adta neki az ihletet, hogy magasra tegye a lécet, és NE TÉVESSZE ÖSSZE AZ ÁTMENETI VERESÉGET A KUDARCCAL, ahogy Andrew Carnegie, a nagy iparmágnás is arra ösztökélte a fiatal üzleti szárnysegédjeit, hogy nagy célokat tűzzenek ki maguk elé. Mindenesetre a fiatal Halpin nagyon rossz időben fejezte be a tanulmányait, amikor a gazdasági világválság miatt nehéz volt munkát szerezni, ezért néhány próbálkozás után, kihasználva az első adódó lehetőséget, a befektetési bankárkodás és a mozgókép világában elkezdett bizományban hallókészülékeket árulni. HALPIN TUDTA, HOGY ILYESFAJTA MUNKÁT BÁRKI ELKEZDHET, és ez elég, hogy ajtót nyisson számára a lehetőségek felé. Csaknem két évig végezte ezt a munkát, amely nem volt az ínyére, és sosem emelkedett volna fel, ha nem tesz valamit. Először megpályázta a cégénél a kereskedelmi vezetői asszisztensi posztot, amelyet meg is kapott. Ezzel a lépéssel kellőképpen kiemelkedett a tömegből, hogy rálátása legyen a nagyobb lehetőségekre. Vagyis olyan magasra került, hogy a LEHETŐSÉGEK MEGLÁTHATTÁK ŐT. Olyan jó eredményeket ért el a hallókészülékek forgalmazásában, hogy A. M. Andrews, a Dictograph Products Company elnökségének vezetője, Halpin cégének üzleti vetélytársa kíváncsi lett „erre a Dan Halpinre”, aki nagyobb üzletet csinált, mint a patinás nevű Dictograph Company. Magához hívta Halpint. Az interjú után ő lett a Dictograph akusztikai részlegének új értékesítési menedzsere. Aztán, hogy próbára tegye az ifjú Halpin rátermettségét, Andrews három hónapra Floridába ment, és hagyta, hogy a fiatalember ússzon vagy vízbe fúljon. És nem fulladt vízbe! Knute Rockne szellemisége – „A győztest az egész világ imádja, de vesztesekre senkinek sincs ideje!” – arra ösztökélte, hogy olyan sokat tegyen bele a munkájába, hogy végül megválasztották a cég elnökhelyettesének és az Acousticon
and Silent Radio Division ügyvezetőjének. Sok vezető büszke volna rá, ha tíz év lojális szolgálat után ilyen magas pozíciót érdemelne ki. Halpinnek mindez kevesebb mint hat hónap alatt sikerült! Nehéz eldönteni, hogy Halpinnek vagy Andrewsnak nagyobbak-e az érdemei, mert mindketten bővelkedtek abban a ritka adottságban, amelyet KÉPZELŐERŐNEK nevezünk. Andrews meglátta Halpinben a becsvágyat. Halpin mellett szól, hogy NEM VOLT HAJLANDÓ BELETÖRŐDNI, HOGY OLYAN MUNKÁJA VAN, AMELYET NEM AKAR, és leginkább ezt szeretném hangsúlyozni ezzel az egész filozófiával: AZOK MIATT A KÖRÜLMÉNYEK MIATT maradunk lent, vagy emelkedünk fel, AMELYEKET BEFOLYÁSOLHATUNK, HA MEGVAN BENNÜNK ENNEK VÁGYA. Van egy másik lényeges dolog is, amelyet ki szeretnék emelni. Nevezetesen azt, hogy mind a siker, mind a kudarc nagyban SZOKÁS kérdése. A legkevésbé sem kételkedem abban, hogy Dan Halpin közeli kapcsolata Amerika legnagyobb edzőjével a felemelkedésnek ugyanazt az égő VÁGYÁT ültette el az elméjében, amely a Notre Dame focicsapatát is világhírűvé tette. Kétségtelen, a bálványimádat hasznos lehet, feltéve, ha a GYŐZTEST istenítjük. Halpin azt mondta nekem, hogy Rockne54 a világtörténelem egyik legnagyobb vezetője volt. Már bemutattam a meggyőződésemet, miszerint az üzlettársaknak óriási szerepük van mind a sikerben, mind a kudarcban, amikor arról írtam, hogy a fiam, Blair Dan Halpinnel tárgyalt állásügyben. Halpin kezdő fizetésként a felét ajánlotta annak, mint amennyit egy rivális cégnél kaphatott volna. Szülői nyomást gyakoroltam rá, és arra biztattam, hogy fogadja el Halpin ajánlatát, mert HISZEM, HOGY A KÖZELI KAPCSOLAT OLYASVALAKIVEL, AKI NEM HAJLANDÓ MEGALKUDNI A KÖRÜLMÉNYEKKEL, AMELYEK NINCSENEK AZ ÍNYÉRE, OLYAN ELŐNY, AMELYNEK ÉRTÉKÉT NEM LEHET PÉNZBEN KIFEJEZNI. Alul kezdeni mindenki számára unalmas, sivár és nem jövedelmező. Ezért szántam rá annyi időt, hogy kifejtsem, miként lehet ezt elkerülni megfelelő tervezéssel. Ezért beszéltem olyan hosszan a nőről, aki egy egész üzletágat épített arra az ötletére, hogy
TERVEZÉSSEL szerezzen valakinek jó állást, aminek köszönhetően a fia előnyös helyzetbe került.55 Néhányan talán az effajta, tömören felvázolt ÖTLETEKBEN fogják megtalálni a VÁGYOTT gazdagság magvát! A nagy vagyonok Amerikában mindig egyszerű ÖTLETEKBŐL fakadtak. Például a Woolworth’ Five és a Ten Cent Store ötlete szintén egyszerű volt a maga idejében, csaknem jelentéktelen, de vagyonokat hozott a kitalálóinak.56 Egy jó ÖTLET felbecsülhetetlen. Az ÖTLETEK mögött mindig szaktudás áll. Sajnos a nem vagyonos emberek könnyebben tesznek szert speciális szaktudásra, mint ötletekre. Ahhoz, hogy gazdagságot érjünk el, KÉPZELŐERŐ kell, és RENDSZEREZETT TERV, hogy ötvözni tudjuk a szaktudást az ÖTLETEKKEL. Ha van KÉPZELETED, az ebben a fejezetben elmesélt történetek megihlethetnek, és olyan ötlettel állhatsz elő, amely jó kiindulópont a vágyott gazdagság megszerzésére. Ne feledd, az ÖTLET a fő. A szaktudás itt van az orrod előtt, bárhol megszerezhető! De a KÉPZELET az a serkentő erő, amely egyesíti a jó ötletet a kellő szaktudással, amely ahhoz kell, hogy az ötletet SIKERRE váltsuk.
Bárki VÁGYHAT gazdagságra, és a legtöbben vágynak is rá, noha csak kevesek tudják, hogy csupán határozott tervvel és a jólét utáni ÉGŐ VÁGY eszközével érhetik el.
§
§
§
Az egyetlen korlát az, amely az elménkben létezik.
Ötödik fejezet A KÉPZELET Az elme műhelye Ötödik lépés a gazdagság felé A KÉPZELET szó szerint az a műhely, ahol az ember valamennyi tervét megformálja. Az elme ad alakot a késztetésnek, a VÁGYNAK és a CSELEKVÉSNEK. Azt mondják, mindent meg lehet tenni, amit az ember el tud képzelni. Még egyetlenegy történelmi kor sem kedvezett ennyire a képzelet szárnyalásának, mert ez a gyors változások időszaka. Rengeteg ösztönzés ér minket, amely segít a képzelőerőnk kibontakoztatásában. A képzelőerőnk segítségével az elmúlt ötven évben több természeti erőforrást fedeztük fel, és hajtottunk igába, mint az emberiség egész történelme alatt idáig. Meghódítottuk a levegőt, olyannyira, hogy repülésben a madarakon is túltettünk. Uralmunk alá hajtottuk az elektromágneses hullámokat, és az azonnali világszintű kommunikáció szolgálatába állítottuk azokat. Több millió kilométer messzeségből elemeztük a Napot, megmértük a súlyát, és a KÉPZELETÜNK segítségével meghatároztuk, milyen elemek alkotják. Felfedeztük, hogy az agyunk nem más, mint a „vibráló gondolatok” adó-vevő állomása, noha még csak most kezdtük el megérteni ezt a jelenséget, és kiaknázni az abban rejlő lehetőségeket. Egyre gyorsabban tudunk utazni, és ma már megtehetjük, hogy New Yorkban reggelizünk, és San Franciscóban ebédelünk. AZ EGYETLEN KORLÁTUNK bizonyos értelemben az, MENNYIRE FEJLETT A KÉPZELETÜNK, ÉS MENNYIRE TUDJUK KIHASZNÁLNI. Még nem értük el a fejlődés csúcspontját a képzelőerő használatában. Még éppen csak felfedeztük, hogy van képzeletünk, és csupán egészen kezdetleges módon használjuk.
A képzelet két formája
A képzelőerő két formában működik. Az egyiket szintetikus képzeletnek, a másikat alkotó képzeletnek hívjuk. A SZINTETIKUS KÉPZELET – Ennek az adottságnak a segítségével rendszerezhetünk már meglévő ismereteket, ötleteket, terveket, vagy kapcsolhatjuk össze őket újszerűen. Ez a képesség nem alkot meg semmit. Csupán a megtapasztalt, megtanult és megfigyelt anyaggal dolgozik, amellyel tápláljuk. A feltalálók többnyire ezt használják – kivéve a zseniket, akik az alkotó képzeletet hívják segítségül, amikor a szintetikus képzelettel nem tudnak megoldani egy problémát. AZ ALKOTÓ KÉPZELET – Ennek segítségével a véges emberi értelem közvetlen kapcsolatba léphet a Végtelen Intelligenciával. Az alkotó képzelet révén támadnak előérzeteink, és kapunk ihletet.57 Ezen keresztül szerezzük meg az alapvető ismereteket, és lesznek új ötleteink. Ennek köszönhetően fogjuk más elmék „vibráló gondolatait” és „adását”. Ezzel tudunk „ráhangolódni” mások tudattalanjára, és kommunikálni vele. Az alkotó képzelet automatikusan működik a következő oldalakon leírt módon. Ez a képesség csak akkor funkcionál, amikor a tudatos elme igen magas energiaszinten és nagyon intenzíven dolgozik, például amikor erős vágy serkenti. Az alkotó képzelet fokozottabban működik, fogékonyabb az említett forrásokból érkező hatásokra, amikor HASZNÁLJUK. Ez egy fontos kijelentés! Gondolkodj el rajta, mielőtt továbbolvasnál. Tartsd észben, hogy a következő elveket, vagyis annak magyarázatát, hogyan lehet a VÁGYAT pénzzé alakítani, nem lehet egyetlen kijelentésbe tömöríteni. Ez a történet csak akkor lesz teljes, ha az ember ELSAJÁTÍTOTTA, MAGÁÉVÁ TETTE, és ELKEZDTE KIHASZNÁLNI az összes sikerelvet, amelyet ebben a könyvben összefüggéseiben leírok. A legnagyobb üzletemberek, ipari és pénzügyi vezetők, valamint a leghíresebb festők, zenészek, költők és írók azért vitték sokra, mert kifejlesztették az alkotó képzelet képességét. A képzelet szintetikus és alkotó képessége a használattal növekszik, mint ahogy a szervezet minden izma és szerve is akkor erősödik, ha használjuk.
A vágy csak egy gondolat, késztetés. Bizonytalan és múlékony. Elvont és értéktelen, amíg nem váltjuk át a fizikai megfelelőjére. Noha általában a szintetikus képzeletet használjuk a VÁGY késztetésének pénzzé alakítása során, ne felejtsd el, hogy szembesülni fogsz olyan körülményekkel és helyzetekkel is, amelyek az alkotó képzeleted használatát kívánják meg. A képzelőerőd legyengül, ha elhanyagolod. Felélesztheted és kiélezheted, ha HASZNÁLOD. Amikor használaton kívül helyezed, a képesség nem veszik ki belőled, csak szunnyad. Egyelőre összpontosíts a szintetikus képzelet fejlesztésére, mert ezt fogod sűrűbben használni, amikor átalakítod a vágyat pénzzé. Ha a VÁGY megfoghatatlan késztetését akarjuk a PÉNZ kézzel fogható valóságává változtatni, tervre, tervekre lesz szükségünk. Ezeket a terveket a képzelet, főként a szintetikus képzelet segítségével kell megformálnunk. Olvasd végig az egész könyvet, aztán térj vissza erre a fejezetre, és állítsd munkába a képzeletedet: kovácsoljon tervet vagy terveket, hogyan változtathatod a VÁGYAT pénzzé. Szinte minden fejezetben kapsz részletes utasításokat, hogyan készíts tervet. A szükségleteidnek leginkább megfelelően kövesd ezeket az utasításokat, és ha még nem tetted meg, vesd papírra a tervet. Amint ezzel megvagy, máris MEGHATÁROZOTT formát adtál a megfoghatatlan VÁGYNAK. Olvasd el ezt a mondatot még egyszer. Olvasd fel hangosan, nagyon lassan, és vésd jól az eszedbe, hogy abban a percben, amikor írásban rögzítetted a vágyadat – és megvalósításának tervét – voltaképpen MEG IS TETTED AZ ELSŐ LÉPÉST azok sorában, amelyek lehetővé teszik számodra, hogy a gondolatot a fizikai megfelelőjévé változtasd. A föld, amelyen élsz, te magad és minden fizikai természetű dolog az evolúciós folyamat eredménye, amelynek során a mikroszkopikus anyag rendezett formába szerveződött. Mi több – és ez a kijelentés mérhetetlenül fontos –, ez a föld, a tested sok milliárd sejtje és minden atom láthatatlan energiából jött létre. A VÁGY gondolati késztetés! A késztetések az energia formái. Ha abból a gondolati késztetésből indulsz ki, hogy VAGYONRA vagy
bármi másra VÁGYSZ, ugyanazt az utat járod végig, mint a Természet, amikor megalkotta a földet és az univerzum minden anyagi természetű dolgát, beleértve a testedet és az agyadat, amelyben a gondolati késztetések születnek. Ha a tudománynak igaza van, az egész univerzum mindössze két dologból épül fel: anyagból és energiából. Az energia és anyag együttese hozott létre mindent, amit megfigyelhetünk, a világűrben izzó hatalmas csillagoktól kezdve az emberi szervezetig. Most az a feladatod, hogy a magad javára fordítsd a Természet módszerét. Amikor a VÁGYAT a fizikai vagy pénzügyi megfelelőjévé alakítod át, próbálsz alkalmazkodni a Természet törvényeihez (legalábbis szívből remélem). MEG LEHET CSINÁLNI! MÁR MEGTÖRTÉNT EGYSZER! A megváltoztathatatlan törvények segítségével vagyont halmozhatsz fel. De ehhez először meg kell ismerned ezeket a törvényeket, és meg kell tanulnod ALKALMAZNI őket. Ismétléssel és az elvek többféle szempontú leírásával reményeim szerint feltárom előtted a titkot, amely már annyi roppant vagyon felhalmozását lehetővé tette. Furcsának és ellentmondásosnak tűnhet, de a titok NEM TITOK. Maga a Természet reklámozza a földdel, amelyen élünk, a csillagokkal és a bolygókkal, amelyeket látunk, az elemekkel, amelyek felettünk és körülöttünk vannak, valamint minden egyes fűszállal, az élet minden formájával a környezetünkben. A Természet a biológia nyelvén reklámozza ezt a titkot, a tűhegynél is parányibb sejtek és annak az EMBERI SZERVEZETNEK a formájában, aki most ezeket a sorokat olvassa. A vágy fizikai megfelelőjévé való átalakítása természetesen nem csoda! Ne ijesszen meg, ha nem érted teljesen mindazt, amit most elmondtam. Hacsak nem vagy tudós, nem elvárás, hogy a fejezetben leírtakat első olvasásra elsajátítsd. De idővel boldogulni fogsz vele. A következő elvek megnyitják előtted a képzelet megértésének útját. Tedd magadévá mindazt, amit első olvasásra megértesz a filozófiából, aztán amikor újraolvasod és elmélyülsz benne, látni fogod, hogy történt valami, amitől az egész világosabb lett, és egyre
jobban átlátod. De legfőképpen NE ADD FEL, és ne késlekedj tanulmányozni ezeket az elveket, legalább HÁROMSZOR olvasd el ezt a könyvet – azután már úgysem akarod majd feladni.
Hogyan alkalmazzuk a képzelőerőt a gyakorlatban? A vagyonszerzés kiindulópontja az ötlet. Az ötlet a képzelet terméke. Vizsgáljunk meg néhány közismert ötletet, amelyek nagy vagyon felhalmozásához vezettek, abban a reményben, hogy ezek a példák konkrét információkat adnak a módszerről, hogyan alkalmazható a képzelet a meggazdagodásban. Az elvarázsolt üst Ötven évvel ezelőtt egy öreg vidéki orvos bekocsizott a városba, kikötötte a lovát, csendesen belépett egy patikába a hátsó ajtón, és alkudozni kezdett a fiatal patikussal. Az volt a célja, hogy sok ember jólétét biztosítsa. Azt tervezte, hogy a polgárháború óta a legnagyobb jótéteményt hozza el Délre. Az öreg orvos és a fiatal patikus több mint egy órán át beszélgetett halkan a pult mögött. Aztán az orvos kiment. A kocsijához sétált, majd egy nagy, avítt üsttel és egy hatalmas fakanállal tért vissza (amelyet az üst tartalmának keverésére használtak), és letette azokat a patika hátsó helyiségében. A patikus szemügyre vette az üstöt, majd a belső zsebébe nyúlt, elővett egy köteg pénzt, és átadta az orvosnak. A kötegben pontosan ötszáz dollár volt – a patikus összes megtakarított pénze! Az orvos erre átnyújtott egy papírdarabot, amelyen egy titkos recept állt. Annyit ért, amennyi váltságdíjat csak egy királyért fizetnének! De nem az orvosnak! Azok a varázsszavak ahhoz kellettek, hogy az üst tartalma bugyogni kezdjen, de sem az orvos, sem a patikus nem volt tisztában vele, milyen mesés vagyont fognak majd kifőzni. Az öreg orvos boldog volt az ötszáz dollárjával, amennyiért a holmit eladta. A pénzből rendezte az adósságait, és megszabadult a gondoktól. A patikus nagy kockázatot vállalt, amikor az összespórolt vagyonát odaadta egy céduláért és egy régi üstért! Álmában sem gondolta volna, hogy a befektetése úgy meg fog térülni, hogy szabályosan fürödhet majd az aranyban. Mert a patikus igazából egy ÖTLETET vett meg.
A régi üst, a fakanál és a titkos recept mellékes volt. Az üst attól vált különlegessé, hogy a patikus a titkos receptbe egy olyan összetevőt is belekevert, amelyről az orvosnak fogalma sem volt. Olvasd el a történetet figyelmesen, és tedd próbára a képzeletedet! Lássuk, ki tudod-e találni, mit adott hozzá a fiatalember a titkos recepthez, amitől az üstből dőlni kezdett az arany. Ne feledd, ez nem az Ezeregyéjszaka meséi. Itt tényekről van szó, amelyek a meséken is túltesznek, és amelyek egy ÖTLETTEL kezdődtek. Nézzük meg, mennyi aranyat ért ez az ötlet. Sok pénzt hozott – és még ma is hoz – a konyhára a világ minden táján azoknak, akik emberek millióinak adták és adják el az üst tartalmát. A régi üst ma a világ legnagyobb cukorfogyasztója, amely cukornádat vagy cukorrépát termesztő, finomító és értékesítő ezreknek ad állandó munkát. A régi üstnek évente sok millió üvegre van szüksége, ami munkát ad az üveggyárak dolgozóinak. A régi üst egy sereg eladónak, gyorsírónak, reklámszövegírónak és reklámszakembernek ad munkát országszerte. Temérdek grafikusnak hozta meg a hírnevet és gazdagságot, akik nagyszerű képeket és reklámokat készítettek a terméknek. A régi üst egy déli kisvárost a térség üzleti központjává tett, amelynek minden vállalkozása és minden lakója – közvetve vagy közvetlenül – jól járt a sikerrel. Ma a föld minden civilizált országa részesedik az ötlet jótéteményeiből, mindenki számára ontja az aranyat, aki csak hozzáér. Az üst aranya a Dél legelőkelőbb egyetemeit hozta létre és tartja fenn, ahol fiatalok ezrei szerezhetik meg a siker eléréséhez fontos ismereteket. A régi üst csodát tett. A gazdasági világválság idején, amikor gyárak, bankok és vállalkozások mentek tönkre, és húzták le a rolót ezerszámra, az Elvarázsolt Üst tulajdonosa rendületlenül tört előre, folyamatosan emberek ezreinek adva munkát világszerte, és fizetve aranyat azoknak, akik régen hittek az ötletben. Ha a régi bronzüst terméke beszélni tudna, egy vadromantikus történetet mesélhetne el. Azok szereleméről, üzletéről, hivatásáról
regélhetne, akik nap mint nap ösztönzést nyertek általa. Legalább egy ilyen történetet én is ismerek, mert részese voltam. Nem messze onnan kezdődött, ahol a patikus megvette a régi üstöt. Ott találkoztam a későbbi feleségemmel, és ő mesélt nekem először az Elvarázsolt Üstről. Az üst termékét ittuk, amikor megkérdeztem tőle, velem lesz-e „jóban-rosszban”.58 Akárki vagy is, akárhol élsz is, bármit dolgozol is, jusson eszedbe mindig, amikor a Coca-Cola feliratot látod, hogy a jólét és hatalom teljes birodalma egyetlenegy ÖTLETBŐL nőtt ki, és a titokzatos összetevő, amelyet a patikus, Asa Candler hozzáadott a titkos recepthez… a KÉPZELETE volt.59 Állj meg, és gondolkodj el ezen egy kicsit. Ne feledd, hogy a tizenhárom lépés a gazdagság felé, amelyet ebben a könyvben leírok, azokat az eszközöket jelenti, amelyek révén a Coca-Cola minden városba és faluba eljutott, keresztül-kasul bejárta a világot, és hogy BÁRMELYIK ÖTLETEDNEK, amely van olyan kiérlelt és nagyszerű, mint a Coca-Coláé, megvan a lehetősége, hogy megismételje ennek a világszerte elterjedt üdítőnek az elképesztő sikertörténetét. A gondolatok dolgok, és a hatókörük maga a világ.
Mit tennék, ha volna egymillió dollárom? A következő történet bebizonyítja, mennyire igaza van a régi mondásnak: „Mindent lehet, csak akarni kell.” A közkedvelt oktatótól és lelkésztől, néhai Frank W. Gunsaulustól hallottam, aki hitszónoki pályafutását Chicago déli részén, a vágóhidaknál kezdte. Mialatt dr. Gunsaulus főiskolára járt, megfigyelte az oktatási rendszerünk hiányosságait, amelyekről úgy vélte, ki tudná küszöbölni őket, ha ő lenne a főiskola rektora. Az volt a leghőbb vágya, hogy egy oktatási intézmény vezetője legyen, ahol a fiatalokat arra tanítják, hogyan cselekedjenek. A fejébe vette, hogy egy új főiskolát alapít, amellyel úgy valósíthatja meg az ötleteit, hogy közben nem akadályozzák a hagyományos oktatási módszerek. Egymillió dollár kellett volna hozzá, hogy véghezvigye a terveit! De honnan szerezhetne ilyen rengeteg pénzt? Az ambiciózus hitszónoknak csak ezen a kérdésen járt az esze.
De nem nagyon jutott semmire. Minden este ezzel a gondolattal a fejében aludt el. Reggel ezzel kelt. Magával cipelte mindenhová, ahová csak ment. Újra és újra végiggondolta, míg végül szinte a megszállottjává vált. Egymillió dollár sok pénz. Tudta ezt, de azt is tudta, hogy az egyetlen korlát az, amely az elménkben létezik. Mivel filozófus is volt, dr. Gunsaulus rájött – ahogy más sikeres emberek is –, hogy a HATÁROZOTT CÉLKITŰZÉS a kiindulópont, ahonnan neki kell látni a dolgoknak. Azt is felfedezte, hogy a határozott célkitűzés attól válik ösztönzővé, élettelivé és hatalmassá, ha azzal az ÉGŐ VÁGGYAL párosul, hogy a célt az anyagi megfelelőjévé változtassák át. Tisztában volt ezekkel az igazságokkal, de még mindig nem tudta, honnan és hogyan szerezzen egymillió dollárt. Adta volna magát a lehetőség, hogy azt mondja: „Hát, igen. Az elképzelésem jó volt, de semmire nem megyek vele, mert sosem fogom tudni megszerezni a szükséges egymillió dollárt.”, és feladja. Az emberek zöme pontosan ezt tette volna, de dr. Gunsaulust nem ilyen fából faragták. Amit mondott és tett, olyannyira fontos, hogy most átengedem neki a szót: „Egy szombat délután a szobámban ültem, és azon törtem a fejemet, hogyan szedhetném össze a tervem megvalósításához szükséges pénzt. Már közel két éve gondolkodtam ezen, de csak gondolkodtam, és semmit sem csináltam! Megérett az idő a CSELEKVÉSRE. Akkor és ott elhatároztam, hogy egy héten belül meg fogom szerezni a szükséges egymillió dollárt. Hogyan? Ezzel a kérdéssel nem foglalkoztam. A legfontosabb az volt, hogy eldöntöttem, mennyi idő alatt kell szert tennem a pénzre, és furcsa bizonyosság lett úrrá rajtam, amilyet korábban még sosem tapasztaltam. Egy hang bennem azt mondta: »Miért nem hoztad meg már réges-régen ezt a döntést? A pénz egész idő alatt rád várt!« Innentől kezdve felgyorsultak az események. Felhívtam néhány lapot, és bejelentettem, hogy másnap délelőtt prédikációt tartok »Mit tennék, ha volna egymillió dollárom?« címmel. Azonnal el is kezdtem dolgozni a szónoklatomon, és megmondom őszintén, a feladat nem volt nehéz, mert valójában már két éve
készültem erre a beszédre. Még éjfél sem volt, amikor befejeztem a szöveget. Lefeküdtem, és a magabiztosság jóleső érzésével aludtam el, mert már láttam magam az egymillió dollár birtokában. Másnap reggel korán keltem, a fürdőszobába mentem, aztán elolvastam a prédikációt, és térdre ereszkedve arra kértem az Urat, hogy a beszédem keltse fel valaki figyelmét, aki támogatni fog pénzzel. Miközben imádkoztam, ismét a bizonyosság érzése kerített hatalmába, hogy meglesz a pénz. Izgalmamban otthon felejtettem a szónoklatomat, de csak akkor vettem észre, amikor már a szószéken álltam, és kezdeni akartam. Már késő lett volna visszamenni a szövegért, és micsoda áldás, hogy nem mentem vissza! Mert a tudattalanom kisegített. Amikor belekezdtem, lehunytam a szememet, és szívvel-lélekkel beszéltem az álmomról. Nemcsak a hallgatóságnak, hanem – úgy képzeltem – magának az Úrnak. Elmondtam, mihez kezdenék egymillió dollárral, ha a kezemben volna. Elmondtam a tervemet, hogy alapítanék egy nagyszerű oktatási intézményt, ahol a fiatalok gyakorlatias dolgokat tanulnak, miközben az elméjüket is csiszolják. Amikor befejeztem, és leültem, hátulról a harmadik sorban egy férfi lassan felemelkedett, és elindult a szószék felé. Nem tudtam, mit akar. Odajött a szószékhez, kitárta a karját, és azt mondta: »Tiszteletes úr! Tetszett a beszéde. Hiszek benne, hogy képes lenne megtenni, amit elmondott, ha volna egymillió dollárja. Hogy bebizonyítsam, tényleg hiszek önben, és abban, amiről szólt, odaadom magának az egymillió dollárt, ha holnap bejön az irodámba. A nevem Phillip D. Armour.”60 A fiatal Gunsaulus elment Armour irodájába, és megkapta az egymillió dollárt. A pénzből megalapította az Armour Institute of Technologyt. A hitszónokok többsége egész életében nem lát ennyi pénzt, de ennek a fiatal prédikátornak az elméjében a másodperc törtrésze alatt megszületett a gondolati késztetés. A szükséges egymillió dollár egy ötlet eredményeként jött. Az ötlet mögött egy VÁGY húzódott meg, amelyet a fiatal Gunsaulus majdnem két éven át dédelgetett.
Vegyél észre egy érdekes tényt: HARMINCHAT ÓRÁVAL AZUTÁN, HOGY HATÁROZOTT DÖNTÉST HOZOTT A PÉNZ MEGSZERZÉSÉRŐL, ÉS KIDOLGOZOTT EGY TERVET, MEG IS KAPTA. Nem volt semmi újszerű és egyedülálló abban, hogy Gunsaulusnak volt egy határozatlan elképzelése arról, hogy szerez egymillió dollárt, és szívből remélte, hogy sikerülni is fog. Előtte is és utána is sokan gondoltak már ilyesmiket. De a döntésben, amelyet azon az emlékezetes szombaton hozott, amikor a bizonytalanságot a háttérbe szorította, és határozottan kijelentette, hogy: „Egy héten belül meg FOGOM szerezni a pénzt!”, igenis volt valami egyedi és különleges. Úgy tűnik, Isten pártfogásába veszi azokat, akik pontosan tudják, mit akarnak, amennyiben eltökélik magukat, hogy IGENIS AZT akarják megszerezni! Mi több, az elv, amelynek segítségével dr. Gunsaulus hozzájutott a pénzhez, ma is érvényes! És te is használhatod! Ez az egyetemes törvény ma is működik, ugyanúgy, mint akkor, amikor a fiatal prédikátor sikeresen alkalmazta. Ez a könyv tizenhárom lépésben írja le ezt a törvényt, és tanácsokkal lát el, hogyan használd.61 Figyeld meg, hogy Asa Candlerben és dr. Frank Gunsaulusban volt valami közös. Mindketten tisztában voltak azzal a meghökkentő igazsággal, hogy AZ ÖTLETEKET KÉSZPÉNZRE LEHET VÁLTANI, A HATÁROZOTT CÉL ÉS A HATÁROZOTT TERVEK HATALMA RÉVÉN. Ha te is azt hiszed, hogy csak keményen és becsületesen kell dolgozni, és meg lehet gazdagodni, vesd el ezt a gondolatot! Mert ez nem igaz! A gazdagság – főleg ha nagymérvű – soha nem KEMÉNY munka eredménye! A gazdagság – ha egyáltalán meggazdagodik valaki – a határozott elvek alkalmazásán alapuló határozott célkitűzés következménye, nem pedig szerencse vagy véletlen műve. Általánosságban megfogalmazva: az ötlet gondolati késztetés, amely cselekvésre serkent, amennyiben mozgásba hozza a képzeletet. Minden sikeres értékesítő tudja, hogy az ötleteket ott is el lehet adni, ahol a portékát nem. Az átlagos értékesítő viszont nem tudja ezt – pont ezért átlagos.
Egy könyvkiadó, aki olcsó könyveket árusított, olyan felfedezést tett, amely nagy hasznára volna minden kiadónak. Észrevette, hogy a vásárlók a könyv címe, és nem a tartalma alapján vásárolnak. Amikor egyszerűen csak megváltoztatta egy rosszul fogyó könyv címét, az eladás máris ugrásszerűen, több mint egymillió példányra nőtt. A könyv tartalma változatlan volt. Csak letépte a borítót, amelyen a szerencsétlen cím állt, és olyan címet adott neki, amely kasszasiker lett. Ez volt az ÖTLET! A KÉPZELET munkába állt. Az ötleteknek nincs bevett áruk. Az szabja meg, aki az ötlettel előáll, és ha elég rátermett, meg is kapja. A filmipar milliomosok hadát termelte ki. A többségük olyan volt, akiknek nem voltak ötleteik, DE volt képzelőerejük, hogy észrevegyenek egy ötletet, amikor szembetalálkoztak vele.62 Gyakorlatilag minden nagy vagyon története azon a napon kezdődik, amikor az ötletgazda és az ötlet eladója egymásra talál, és összhangban dolgozni kezd. Carnegie olyan emberekkel vette körül magát, akik megtették, amire ő nem volt képes – emberekkel, akik ötleteket gyártottak, és emberekkel, akik megvalósították ezeket az ötleteket –, és ez mesés gazdagságot hozott neki magának és még sok más embernek. Milliók élik le úgy az életüket, hogy a szerencsés véletlenben bíznak. A szerencsés véletlen talán tényleg alkalmat adhat, de biztosabb, ha az ember nem hagyatkozik a véletlenekre. Én egy szerencsés „véletlennek” köszönhetem a nagy lehetőséget, de huszonöt év céltudatos erőfeszítés előzte meg, hogy előnyhöz juthassak általa. A szerencsés véletlen az volt, hogy találkoztam és együttműködhettem Andrew Carnegie-vel. Egy alkalommal Carnegie elültette a fejembe a gondolatot, hogy az eredményesség elveiből alkossam meg a siker filozófiáját. Amit huszonöt év kutatásai alatt felfedeztem, emberek ezreinek volt hasznára, és a filozófia alkalmazásával sokan halmoztak fel vagyonokat. A kezdet egyszerű volt. Egy ÖTLET, amelyet bárki továbbfejleszthet. A szerencsés véletlen Andrew Carnegie személyében jelent meg, de mi a helyzet az ELHATÁROZÁSSAL, A HATÁROZOTT
CÉLKITŰZÉSSEL, A CÉL ELÉRÉSÉNEK ÉGŐ VÁGYÁVAL és HUSZONÖT ÉV KITARTÓ ERŐFESZÍTÉSEIVEL? Nem hétköznapi VÁGY volt ez, amely túlélt csalódást, csüggedést, átmeneti vereségeket, bírálatokat és olyan örökösen felbukkanó érzéseket, mint az, hogy „csak az időmet vesztegetem”. ÉGŐ VÁGY volt. MEGSZÁLLOTTSÁG. Amikor Carnegie először elültette a gondolatot a fejemben, hízelegni kellett neki, dédelgetni és kecsegtetni, hogy életben maradjon. Ám az ötlet fokozatosan kinőtte magát, erőre kapott, és már ő csábítgatott, dédelgetett, kecsegtetett engem. Az ötletek már csak ilyenek. Először te lehelsz életet az ötletbe, mozgatod és irányítod, aztán megizmosodik, és minden ellenállást félresöpör. Az ötletek megfoghatatlan erők, de nagyobb hatalmuk van, mint az agynak, amely megszüli őket. Hatalmukban áll akkor is életben maradni, amikor az elme, amely megalkotta őket, porrá lesz. Vegyük például a kereszténységet. Egy egyszerű ötlettel indult. A fő tanítása az volt: „Ne tegyél másokkal olyat, amit nem akarsz, hogy mások megtegyenek veled.” Krisztus visszatért oda, ahonnan vétetett, de az ÖTLETE tovább élt. Egy nap teljesen önálló életre kel. És azon a napon valóra váltja Krisztus leghőbb VÁGYÁT. Az ÖTLET még csak kétezer éve fejlődik. Adjunk neki időt!
A gazdagság – főleg ha nagymérvű – soha nem KEMÉNY munka eredménye! A gazdagság – ha egyáltalán meggazdagodik valaki – a határozott elvek alkalmazásán alapuló határozott célkitűzés következménye, nem pedig szerencse vagy véletlen műve.
§
§
§
A SIKER NEM KÉR A MENTEGETŐZÉSBŐL. A KUDARC NEM TŰR ALIBIT.
Hatodik fejezet A RENDSZERES TERVEZÉS A vágy cselekvéssé kristályosítása Hatodik lépés a gazdagság felé Ahogy azt már megtudtad, minden értékes emberi alkotás a VÁGGYAL kezdődik – és az elvonttól a konkrét felé tartó utazása során a VÁGY először a KÉPZELET műhelyébe kerül, ahol TERVEK készülnek és szerveződnek a VÁGY átalakítására. Az első fejezetben hat határozott, gyakorlati cselekedetre kaptál utasítást, hogy átalakíthasd a vágyat az anyagi megfelelőjévé. Az egyik lépés egy HATÁROZOTT, gyakorlatias terv vagy tervek elkészítése volt, amelyek révén az átalakítás végbemehet. Most azt mutatom be, hogyan kell gyakorlatias terveket kovácsolni. Íme: (a) Szedj össze annyi embert, amennyire szükséged van a terv vagy tervek megalkotásához és kivitelezéséhez, hogy vagyont halmozhass fel. (Ehhez hasznát veszed majd a Mesterelmeelvnek, amelyről a kilencedik fejezetben fogunk beszélni. Nagyon fontos, hogy betartsd ezt az utasítást. Ne hagyd figyelmen kívül.) (b) Mielőtt létrehoznád a Mesterelmecsoportodat, gondold át, milyen előnyöket és hasznot biztosíthatsz az egyes tagoknak az együttműködésért cserébe. Senki sem fog a végtelenségig ellenszolgáltatás nélkül dolgozni. Egyetlen intelligens ember sem várja el vagy követeli meg, hogy mások megfelelő ellenszolgáltatás nélkül dolgozzanak neki, jóllehet ez az ellenszolgáltatás nem mindig pénz. (c) Szervezd meg, hogy legalább hetente kétszer találkozz a Mesterelmecsoportod tagjaival, vagy ha lehet, még sűrűbben, egészen addig, amíg közösen meg nem alkotjátok a tervet vagy terveket a meggazdagodásra. (d) Törekedj TÖKÉLETES ÖSSZHANGRA magad és a Mesterelmecsoportod tagjai között. Ha nem sikerül
megteremtened ezt az összhangot, elképzelhető, hogy kudarcot vallasz. A Mesterelmeelv nem működik ott, ahol nincs meg a TÖKÉLETES ÖSSZHANG. Tartsd észben ezt a két tényt: Egy. Egy számodra borzalmasan fontos vállalkozást építesz. Hogy biztos lehess a sikeredben, hibátlan tervekre van szükséged. Kettő. Előnyt kell kovácsolnod mások tapasztalataiból, képzettségéből, velük született képességeiből, képzeletéből. Mindenki, aki nagy vagyont halmozott fel, ezt a módszert használta. Egyetlen embernek sincs elégséges tapasztalata, képzettsége, veleszületett képessége, tudása ahhoz, hogy nagy vagyont halmozzon fel, együtt kell működnie másokkal. Minden tervnek, amellyel kísérletezel, a Mesterelmecsoportoddal közös alkotásnak kell lennie. Megalkothatod a saját terveidet – egészében vagy részleteiben –, de GONDOSKODJ RÓLA, HOGY A MESTERELMECSOPORTOD ELLENŐRIZZE ÉS JÓVÁHAGYJA ŐKET. Ha az első terv, amelyet kidolgozol, nem működik megfelelően, vesd el, és helyettesítsd újjal. Ha az új terv is kudarcot vall, alkoss helyette egy még újabbat, és így tovább, egészen addig, amíg meg nem találod azt a tervet, amely MŰKÖDIK. Az emberek többsége éppen ezen a ponton bukik el, mert nincs bennük elég KITARTÁS, hogy újabb és újabb tervekkel helyettesítsék a működésképteleneket. A legintelligensebb ember sem halmozhat fel nagy vagyont – vagy vihet sikerre más vállalkozást – gyakorlatias és működőképes tervek nélkül. Tartsd észben ezt a tényt, és amikor a terveid kudarcot vallanak, ne feledd, hogy az átmeneti vereség nem végérvényes bukás. Talán csak annyit jelent, hogy a terveid nem voltak elég jók. Szóval kovácsolj helyettük újakat. Kezdd újra és újra. Thomas A. Edison tízezerszer bukott el, mielőtt tökéletesítette az izzót – más szavakkal: tízezerszer szenvedett átmeneti vereséget, mielőtt az erőfeszítéseit siker koronázta volna. Az átmeneti vereség csupán egyetlen dolgot jelent: annak biztos tudatát, hogy valami nem stimmel a terveddel. Emberek milliói élik le
nélkülözésben és szegénységben az életüket, mert nincs egy jó tervük rá, hogyan gazdagodjanak meg. Henry Ford nem azért lett vagyonos, mert vágott az esze, hanem azért, mert kidolgozott és alkalmazott egy TERVET, amely jónak bizonyult. Ezreket és ezreket lehetne találni, akiknek jobb iskolai végzetségük van, mint Fordnak, mégis mindnyájan szegénységben tengetik az életüket, mert nincs HELYES tervük a pénz felhalmozására. Nem érhetsz el jobb eredményeket, mint amennyire jók a TERVEID. Ez magától értetődőnek tűnhet, de igaz. És senkit sem lehet legyőzni addig, amíg FEL NEM ADJA – lélekben. Sokszor el fogom mondani ezt a tényt, mert olyan könnyű „bedobni a törülközőt” a kudarc első jele láttán. James J. Hillt is átmeneti vereség érte, amikor először próbálta összeszedni a szükséges tőkét a Kelet–Nyugat-vasútvonal megépítéséhez, de új tervek segítségével mégis sikerre vitte a vállalkozását. Henry Ford szintén átmeneti vereséget szenvedett, nemcsak az automobil-építés kezdeti szakaszában, hanem később is, amikor már úton volt a csúcs felé. Új terveket dolgozott ki, és haladt tovább a pénzügyi győzelem irányába. Amikor olyan embereket látunk, akik nagy vagyont halmoztak fel, gyakran csak a diadalt vesszük észre, és átsiklunk az átmeneti vereségek felett, amelyek a siker útját szegélyezték. AKI EZT A FILOZÓFIÁT KÖVETI, NEM VÁRHATJA EL, HOGY VAGYONT HALMOZZON FEL ÚGY, HOGY KÖZBEN NE TAPASZTALJA MEG AZ ÁTMENETI VERESÉGET. Amikor vereséget szenvedsz, tekintsd annak bizonyítékaként, hogy a terved nem jó, alkosd újra a terveket, és bonts ismét vitorlát a kitűzött célod felé. Ha feladod, mielőtt még célba érnél, vesztes vagy. A VESZTESEK SOSEM GYŐZEDELMESKEDNEK – ÉS A GYŐZTESEK SOSEM ADJÁK FEL. Írd fel ezt a mondatot egy darab papírra jó nagy betűkkel, és tedd ki valahová, ahol lefekvés előtt és felkelés után mindig láthatod. Amikor elkezdesz embereket keresni a Mesterelmecsoportodhoz, válassz olyanokat, akik nem veszik túlságosan a lelkükre a
vereségeket. Egyesek szentül hiszik, hogy PÉNZT csak pénz szülhet. De ez nem igaz! Az itt lefektetett elvek szerint a pénzügyi megfelelőjévé átalakított VÁGGYAL csinálhatunk pénzt. A pénz önmagában nem egyéb, mint élettelen tárgy. Nem tud mozogni, gondolkodni vagy beszélni, de képes „meghallani”, ha valaki, aki VÁGYIK rá, magához szólítja!
A szolgáltatások értékesítési terve A fejezet hátralévő részében a személyes szolgáltatások értékesítési módjait fogom leírni. Az itt elmondott információk gyakorlati segítséget nyújtanak mindenkinek, aki valamilyen személyes szolgáltatást szeretne eladni, de megfizethetetlen hasznára válnak annak is, aki vezetői szerepre vágyik a választott szakterületén. Az intelligens tervezés elengedhetetlen a sikerhez, ha vagyon felhalmozását tűzzük ki célul. A következő oldalak azoknak adnak utasításokat, akik a személyes szolgáltatásaik értékesítésével kezdenek neki a gazdagság megszerzésének. Biztató lehet tudni, hogy a vagyonszerzés gyakorlatilag minden esetben személyes szolgáltatásokért vagy egy ÖTLETÉRT kapott ellenszolgáltatással kezdődött. Mert mi mást adhatna a gazdagságért cserébe valaki, aki szerény anyagi körülmények között él, mint ötletet vagy személyes szolgáltatást? Általánosságban elmondható, hogy az embereknek két fajtája van. Az egyik a VEZETŐ, a másik a KÖVETŐ. Már a legelején döntsd el, hogy vezető akarsz-e lenni a választott hivatásod terén, vagy megmaradsz követőnek. Ez roppant különbséget jelenthet az ellenszolgáltatásokban. A követők nem számíthatnak annyi ellenszolgáltatásra, mint amennyire a vezetők jogosultak, habár sokan elkövetik ezt a hibát. Nem szégyen, ha valaki követő. Ugyanakkor nem is érdem. Sok nagy vezető kezdte követőként. Azért válhattak nagy vezetőkké, mert INTELLIGENS KÖVETŐK voltak. Kevés kivételtől eltekintve, ha valaki nem tudja intelligensen követni a vezetőt, nem is lehet belőle eredményes vezető. Aki azonban sikeresen követi a vezetőt, általában gyorsan vezetővé válhat. Egy intelligens követőnek sok
előnye van, többek között: LEHETŐSÉGE VAN RÁ, HOGY TANULJON A VEZETŐJÉTŐL.
A vezető tizenegy legfontosabb ismérve A vezető legfontosabb tulajdonságai a következők: 1. RETTENTHETETLEN BÁTORSÁG. Önismereten és a hivatása ismeretén alapszik. Egyetlen követő sem szeretne olyan vezetőt, aki híján van az önbizalomnak és bátorságnak. Egyetlen intelligens követő sem tűrné el ezt hosszú távon. 2. ÖNFEGYELEM. Akiből hiányzik az önfegyelem, nem képes másokat sem irányítani. Az önfegyelem példát ad a követőknek, és az intelligensebbek magukévá teszik. 3. MÉLY IGAZSÁGÉRZET. Igazságérzet és méltányosság nélkül egyetlen vezető sem tud parancsolni, és nem tudja fenntartani a tekintélyét a követői előtt. 4. DÖNTÉSKÉPESSÉG. Aki bizonytalan a döntéseiben, önmagában sem biztos. Ezért nem vezethet sikeresen másokat. 5. TERVEZŐKÉPESSÉG. A sikeres vezetőnek meg kell terveznie a munkát, és terv szerint kell dolgoznia. Az ötletszerűen dolgozó vezetők gyakorlatias, határozott tervek nélkül olyanok, mint a sodródó hajó. Előbb vagy utóbb zátonyra futnak. 6. TÖBBET TESZ, MINT AMIÉRT MEGFIZETIK. A szerep egyik átka, hogy a vezetőnek hajlandónak kell lennie többet dolgozni, mint amennyi munkát a követőitől elvár. 7. MEGNYERŐ SZEMÉLYISÉG. A rendetlen, nemtörődöm ember nem lehet sikeres vezető. A vezetőt tisztelni kell, és a követők sosem tisztelnének olyan valakit, aki nem tesz eleget a „megnyerő személyiség” kívánalmainak. 8. EGYÜTTÉRZÉS ÉS MEGÉRTÉS. A sikeres vezetőnek együtt kell éreznie a követőivel. Mi több, meg kell értenie őket és a problémáikat. 9. APRÓLÉKOSSÁG. Ha valaki sikeres vezető akar lenni, tökéletesen ismernie kell minden részletet. 10. TELJES FELELŐSSÉGVÁLLALÁS. A sikeres vezetőnek vállalnia kell a felelősséget a saját és a követői hibáiért. Ha megpróbálja áthárítani a felelősséget, elveszíti vezetői szerepét.
Ha egy követője alkalmatlannak bizonyul, a vezetőnek úgy kell felfognia, hogy ez a saját kudarca. 11. EGYÜTTMŰKÖDÉS. A sikeres vezetők tisztában vannak az együttműködés elvével, alkalmazzák azt, és képesek elérni ezt a követőiknél is. A vezetői szerep HATALMAT kíván, a hatalom pedig EGYÜTTMŰKÖDÉST. A vezetői szerepnek két válfaja van. Az egyik, méghozzá a leghatékonyabb, a követők BELEEGYEZÉSÉN és együttérzésen ALAPULÓ VEZETÉS. A másik az ERŐSZAKON ALAPULÓ VEZETÉS, amely nélkülözi a követők egyetértését és együttérzését. A történelem számtalan példát szolgáltat arra, hogy az erőszakon alapuló vezetés nem lehet tartós. A diktátorok és királyok bukása és eltűnése igazolja ezt. Vagyis az emberek nem hajlandók hosszú távon erőszakon alapuló vezetés alatt élni. A világ a vezetők és követők viszonyának új korszakába lépett, amelynek egyértelműen új vezetőkre és vezetési módszerekre van szüksége az üzleti életben és az iparban. Az erőszakon alapuló vezetés régi hagyományát követőknek magukévá kell tenniük az újfajta vezetési módot (az együttműködést), vagy vissza kell térniük a követők sorába. Nincs más út számukra. A munkaadók és munkavállalók, avagy a vezetők és követők viszonyát a jövőben a kölcsönös együttműködés fogja jellemezni, amely az üzleti nyereség méltányos elosztásán alapul. A jövőben a munkaadó és a munkavállaló kapcsolata sokkal inkább lesz partneri viszony, mint a múltban. Napóleon, a német Vilmos császár, II. Miklós orosz cár és a spanyol király az erőszakon alapuló vezetést testesítette meg.63 Ezek a vezetői formák mára már letűntek. Gond nélkül lehetne találni az üzleti és pénzügyi életben is ilyesfajta vezetőket, akik trónfosztottá váltak, vagy elűzték őket. Csupán az egyetértésen alapuló vezetés lehet tartós! Elképzelhető, hogy átmenetileg az emberek eltűrik az erőszakon alapuló vezetést, de nem saját akaratukból. Az új VEZETŐ rendelkezik az imént bemutatott tizenegy legfontosabb ismérvvel, de más tulajdonságokkal is. Aki hajlandó ezek alapján ellátni vezetői feladatait, számtalan lehetőséget talál arra, hogy vezető legyen az élet bármely területén. A nehéz
gazdasági helyzet, amellyel kénytelenek vagyunk szembenézni, nagyrészt azért nyúlt ilyen hosszúra, mert a világban hiány volt az újfajta VEZETŐKBŐL. Most nagy a kereslet az olyanokra, akik készek alkalmazni ezeket az új módszereket. A régi vágású vezetők közül sokan meg fognak változni, és alkalmazkodni fognak a kívánalmakhoz, de általánosságban szólva a világnak új vezetőket kell kitermelnie. És ez a szükségszerűség lehet a te nagy LEHETŐSÉGED!
A vezetői kudarc tíz fő oka Elérkeztünk a kudarcot valló vezetők legnagyobb hibáihoz, mert azt legalább olyan fontos tudni, MIT NE CSINÁLJUNK, mint azt, mit csináljunk. 1. NEM KÉPES MEGBIRKÓZNI A RÉSZLETKÉRDÉSEKKEL. A hatékony vezetőnek ismernie kell a részleteket. A jó vezető sosem „túl elfoglalt” semmihez, amit vezetőként meg kell tennie. Ha bárki – legyen vezető vagy követő – beismeri, hogy túlságosan elfoglalt a terve átdolgozásához vagy ahhoz, hogy figyelmet szenteljen egy sürgős ügynek, az alkalmatlanságát ismeri be. A sikeres vezetőnek minden, a pozíciójával kapcsolatos aprósággal meg kell birkóznia. Ez persze azt jelenti, hogy delegálnia kell bizonyos feladatokat, vagyis a megfelelő segéderőket kell megbíznia a részletkérdések intézésével.64 2. NEM HAJLANDÓ „ALANTAS” FELADATOKAT ELVÉGEZNI. Az igazán nagy vezetők – ha a helyzet megköveteli – mindenféle munkára hajlandók, amelyet egyébként másra is bízhatnának. „Hanem a ki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok.” Ez egy olyan igazság, amelyet minden nagy vezető tud és tiszteletben tart. 3. AZÉRT VÁR FIZETSÉGET, AMIT TUD, ÉS NEM AZÉRT, AMIT A TUDÁSA RÉVÉN TESZ. A világ nem fizet az embernek a tudásáért. Azért fizet, amit TESZ, és amire másokat is rávesz. 4. FÉL, HOGY A KÖVETŐK KÖZÖTT VETÉLYTÁRSA AKAD. Az a vezető, aki attól tart, hogy valamelyik követője átveszi a helyét, gyakorlatilag biztos lehet benne, hogy ez a félelme előbbutóbb valóra válik. A tehetséges vezető olyan beosztottakat nevel, akikre bármely vezetői részfeladatát rábízhatja. Hiszen
csak így sokszorozhatja meg az erejét, csak így lehet egyszerre több helyen, csak így foglalkozhat egyszerre több dologgal. Örök igazság, hogy az emberek több pénzt kapnak azért a KÉPESSÉGÉRT, HOGY RÁVESZNEK MÁSOKAT A CSELEKVÉSRE, mint amennyit azzal keresnének, ha maguk cselekednének. A hatékony vezető a szakértelme és a személyes kisugárzása révén nagyban növeli mások hatékonyságát, és ráveszi őket, hogy többet végezzenek, mint amennyit vezető segítsége nélkül végeznének. 5. NINCS KÉPZELŐEREJE. Képzelőerő nélkül a vezető képtelen megoldani sürgős ügyeket, és olyan terveket kovácsolni, amelyek segítségével hatékonyan vezetheti a követőit. 6. ÖNZŐ. Az a vezető, aki minden babért learat a követői munkájáért, biztosra veheti, hogy neheztelni fognak rá. A nagy vezetők NEM VÁRNAK ELISMERÉST. Megelégednek azzal, amit a követőik kapnak – ha kapnak –, mert tudják, hogy az emberek zöme keményebben dolgozik, ha dicséretet és elismerést kap, mint ha csak pénzt.65 7. MÉRTÉKTELEN. A követők nem tisztelik a mértéktelen vezetőt. Mi több, a mértéktelenség bármely formájában rossz hatással van az ember kitartására és lelkesedésére. 8. HŰTLEN. Talán ezzel kellett volna kezdeni a listát. Az a vezető, aki nem hű az érdekszövetségéhez és szövetségeseihez, a felette és alatta állókhoz, nem maradhat sokáig vezető. A hűtlenség azt mutatja, hogy az ember fabatkát sem ér, és jól megérdemelt megvetés tárgya lesz. A hűtlenség a kudarc egyik legfőbb oka az élet minden területén. 9. TÚL NAGY SÚLYT FEKTET A VEZETŐI TEKINTÉLYÉRE. A hatékony vezető bátorítja a követőit, nem pedig félelmet próbál plántálni a szívükbe. Az a vezető, aki a tekintélyével akar hatni a követőire, az erőszakon alapuló vezetés elveit alkalmazza. Az IGAZI VEZETŐ nem hangoztatja folyton-folyvást, hogy ő a vezető, hanem úgy viselkedik – együtt érző, megértő, igazságos, és érti a dolgát.
10. TÚLSÁGOSAN HANGSÚLYOZZA A TITULUSÁT. A hozzáértő vezető nem követel magának címet ahhoz, hogy a követői tiszteljék. Aki túl sokat foglalkozik a titulusával, általában nem igazán tud mást felmutatni. Egy igazi vezető ajtaja mindig nyitva áll mindenki előtt, aki be akar lépni, és a munkahelyén nincsenek formalitások vagy hivalkodás. Ezek a vezetői kudarc leggyakoribb okai. Bármelyik hiányosság bukáshoz vezethet. Ha vezetői beosztásra vágysz, figyelmesen tanulmányozd a listát, és bizonyosodj meg róla, hogy nem esel ezekbe a hibákba.
Néhány ígéretes terület, amelyeken új vezetői módszerekre van szükség Mielőtt lezárnánk ezt a fejezetet, felhívnám a figyelmedet néhány ígéretes területre, amelyen meggyengült a vezetés, és amelyen az új típusú vezetőkre LEHETŐSÉGEK tárháza vár. Egy. A politikában igen sürgető igény van új vezetőkre – ez az igény olyan égető, hogy már-már vészhelyzetnek nevezhető. A politikusok többsége látszólag első osztályú, törvényesített gengszterré vált. Addig növelik az adókat, és züllesztik az ipar és az üzleti élet gépezetét, mígnem az emberek már nem bírják a terheket. Kettő. A banki világban reformok zajlanak. A vezetők csaknem teljesen elveszítették az emberek bizalmát. Már a bankosok is érezték, hogy reformokra van szükség, ezért belevágtak. Három. Az iparban is új vezetőkre lenne szükség. A régi vezetők jutalékos rendszerben gondolkodtak és dolgoztak, ahelyett hogy az emberek közötti egyenlőség alapján gondolkodtak és cselekedtek volna! A jövő ipari vezetőinek, ha hosszú távon azok akarnak maradni, mintegy közösségi vezetőkként kell magukra tekinteniük, akiknek kötelességük úgy irányítani a vállalataikat, hogy azok sem az egyes emberekre, sem az emberek csoportjaira ne rójanak nehézségeket. Négy. A jövő vallási vezetőinek jobban oda kell figyelniük követőik aktuális igényeire az éppen felmerülő gazdasági és személyes nehézségeik megoldásakor. Kevesebb figyelmet kell
viszont szentelniük annak, ami már elmúlt, és annak, ami még el sem jött. Öt. A jog, az egészségügy és az oktatás terén is nagy szükség van az újfajta vezetésre, és bizonyos fokig új vezetőkre. Főleg az oktatásra igaz ez. Ezen a területen a jövőbeli vezetőnek arra kell módot találnia, hogy megtanítsa a fiataloknak, MIKÉNT ALKALMAZHATJÁK a tudást, amelyet az iskolában megszereznek. Az oktatónak nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a GYAKORLATRA, mint az ELMÉLETRE. Hat. Új vezetőkre lesz szükség az újságírásban is. A jövő sikeresen működő újságjainak szakítaniuk kell a „sajátos előjogokkal”, és csökkenteniük kell a reklámozásból befolyó bevételeket. Nem lehetnek többé érdekből a reklámoldalaikat támogató propaganda eszközei. Azok a lapok, amelyek botrányokról számolnak be, és erkölcstelen képeket közölnek, végül arra a sorsra jutnak, mint azok az erők, amelyek elzüllesztik az emberi értelmet.66 Ez csak néhány példa azokra a területekre, amelyeken az új vezetők és az újfajta vezetés megtalálhatja a számítását. A világban gyors változások zajlanak. Ez annyit tesz, hogy az eszközöket, amelyekkel az embereket a szokásaik megváltoztatására buzdíthatjuk, hozzá kell igazítani a változásokhoz. Az említett eszközök minden másnál jobban meghatározzák a társadalom átalakulását. A következőkben tanácsokat olvashatsz arra vonatkozóan, mikor és hogyan pályázz meg egy állást. Ezek sok év kutatásának eredményei, amelynek során emberek ezreinek segítettem a személyes szolgáltatásaik hatékony értékesítésében. Ezért nyugodtan hagyatkozhatsz rájuk elvben és gyakorlatban egyaránt.
Eszközök a különféle szolgáltatások értékesítéséhez A tapasztalat azt mutatja, hogy a következő eszközök jelentik a legközvetlenebb és leghatékonyabb módszereket ahhoz, hogy a személyes szolgáltatások eladóját és vevőjét összehozzák. 1. MUNKAKÖZVETÍTŐK. Figyelj rá, hogy csak jó hírű ügynökséggel kerülj kapcsolatba, amelynek vezetése kielégítő eredményeket tud felmutatni. Viszonylag kevés ilyen van.
2. HIRDETÉSEK. Újságokban, szaklapokban és magazinokban. Az apróhirdetésekben általában meg lehet bízni, kielégítő eredményt hoznak azoknak, akik hivatalnoki vagy fix bérezésű állást akarnak. Vezetői pozíciót keresőknek a kiemelt hirdetések megfelelőbbek. A hirdetést szakértő készítse el, aki tudja, hogyan kell belecsepegtetni a megfelelő információkat, hogy válaszokat is kapjunk. 3. ÁLLÁSPÁLYÁZAT LEVÉLBEN. Címezzük meghatározott cégeknek vagy személyeknek, amelyekről, illetve akikről feltételezzük, hogy ilyen típusú szolgáltatásra van szükségük. A levelet MINDIG szépen gépeljük le, és kézzel írjuk alá. Mellékeljünk hozzá egy rövid vagy részletes szakmai életrajzot. Mind a levelet, mind a szakmai képzettségek és tapasztalatok leírását szakértő készítse el – vagy hasonlítson tartalmában és küllemében egy szakértő által készítettre. (Az utasításokat lásd később.) 4. ÁLLÁSPÁLYÁZAT SZEMÉLYES ISMERETSÉGEN KERESZTÜL. Ha lehetséges, a pályázó egy közös ismerőn keresztül vegye fel a kapcsolatot a reménybeli munkaadójával. Ez a módszer különösen azoknak lehet kedvező, akik vezetői pozíciót keresnek, és nem akarnak „házalni”.67 5. SZEMÉLYES TALÁLKOZÓ. Bizonyos szempontból hatékonyabb lehet, ha a pályázó személyesen ajánlja fel a szolgáltatásait a lehetséges munkaadójának. Legyen nálunk a szakképzettségünket igazoló irat, mert a munkaadók szeretik megbeszélni az ügyet a munkatársaikkal.
A hatékony álláspályázat nyolc követelménye Egy álláspályázatot pont olyan gondosan kell elkészíteni, ahogy egy ügyvéd készíti el a bíróság elé kerülő ügy anyagát. Ha a pályázó nem járatos ebben, beszéljen szakértővel, vagy bízzon meg egyet a feladattal. Minden sikeres kereskedőnek vannak olyan alkalmazottai, akik ismerik a portékájuk érdemeit bemutató reklámanyagírás művészetét és pszichológiáját. Aki a személyes szolgáltatásait bocsátja áruba, szintén erre van szüksége. A következő nyolc információ mindenképpen szerepeljen a pályázatban:
1. Végzettség. Foglald össze tömören, de pontosan, milyen végzettséged van, és milyen területre szakosodtál, majd indokold is meg. 2. Szakmai tapasztalat. Ha szereztél már tapasztalatokat a megpályázott pozícióban, írd le részletesen, és add meg a korábbi alkalmazóid nevét és címét. Fogalmazd meg világosan és pontosan a tapasztalatokat, amelyekre szert tettél, és amelyek alkalmassá tehetnek a megpályázott állás betöltésére. 3. Referenciák. Gyakorlatilag minden üzleti vállalkozás szeretne mindent tudni a felelősséggel járó állásra pályázók korábbi eredményeiről, szakmai előéletéről stb. Csatold a pályázatodhoz az ajánlások másolatát: a. Korábbi munkaadó ajánlása b. Tanárok ajánlása, akik korábban oktattak c. Neves emberek ajánlása, akiknek az ítéletében lehet bízni 4. Fénykép. Csatolj egy friss fényképet magadról (ha a pályázatot kinyomtatod, nyomtasd ki hozzáillően a fényképet is). 5. Az állás konkrét megnevezése. Sose pályázz úgy állásra, hogy nem írod le PONTOSAN, milyen pozícióról van szó. Soha ne csak „egy állásra” pályázz. Ez azt sugallja, hogy híján vagy a szakértelemnek. 6. Alkalmasság. Jelentsd ki, hogy alkalmas vagy a megpályázott pozícióra. Indokold meg, miért hiszed úgy, hogy megfelelő vagy az állásra, amelyre pályázol. Ez a PÁLYÁZATOD LEGFONTOSABB RÉSZE. Sokkal inkább meghatározza, milyen elbírálás alá esel, mint bármi más. 7. Próbaidő. Az esetek többségében, ha eltökélten meg akarod szerezni a megpályázott állást, bebiztosíthatod magad, ha felajánlod, hogy egy hétig vagy egy hónapig – vagy megfelelő ideig, amely a reménybeli munkaadódnak megfelel – FIZETÉS NÉLKÜL dolgozol,{8} hogy lássák, mire vagy képes. Elég radikális javaslatnak tűnhet, de a tapasztalat azt mutatja, hogy többnyire ezzel legalább egy lehetőséghez jut az ember. Ha biztos vagy benne, hogy A KÉPESSÉGEID ALKALMASSÁ TESZNEK a munkára, csak egy lehetőségre van szükséged. Ez
az ajánlat egyébként is azt jelzi, hogy bízol a képességeidben, hiszel benne, hogy be tudod tölteni a pozíciót, amelyre pályázol. Nagyon meggyőző. Ha elfogadják az ajánlatodat, és beválsz, több mint valószínű, hogy ki fogják fizetni a próbaidőt. Tedd világossá, hogy az ajánlatod a következőkön nyugszik: a. Hiszel abban, hogy alkalmas vagy az állás betöltésére b. Hiszel abban, hogy a reménybeli munkaadód alkalmazni fog a próbaidő után c. ELTÖKÉLTED, hogy megszerzed a pozíciót, amelyre pályázol 8. A leendő alkalmazód cégének ismerete. Mielőtt megpályáznál egy állást, nézz utána alaposan a cégnek, ismerkedj meg a tevékenységével, jelezd a pályázatodban, hogy jártas vagy ezen a területen. Ennek nagy hatása lehet, mert azt jelenti, hogy van képzelőerőd, és igazán érdekel a megpályázott pozíció. Ne feledd, nem az az ügyvéd nyeri meg a pert, aki betéve tudja a jogszabályokat, hanem az, aki a legjobban készíti elő az ügyet. Ha megfelelően készíted elő és vezeted fel az „ügyedet”, az máris fél győzelem. Ne félj attól, hogy túl hosszú lesz a pályázatod. A munkaadónak pont olyan fontos, hogy jól képzett alkalmazott szolgáltatásait szerezze meg, mint neked, hogy munkát kapj. Valójában a legtöbb eredményes munkáltató sikere annak köszönhető, hogy képes jól képzett munkaerőt kiválasztani. Ezért a munkaadók minden elérhető információt meg akarnak kapni. És véss az eszedbe még valamit: a pályázatod rendezett külleme és gondos előkészítése azt jelzi, hogy lelkiismeretes ember vagy. Sok ügyfelemnek segítettem olyan álláspályázatot írni, amely úgy kirítt az átlagos pályázatok közül, hogy a pályázók személyes interjú nélkül is megkapták az állást. Ha megvagy a pályázattal, készíts neki ehhez hasonló borítót: Robert K. Smith ÁLLÁSPÁLYÁZATA MEGPÁLYÁZOTT ÁLLÁS: A Blank Company Inc. vezetői asszisztense
A személyes jelleg biztosan felkeltei az érdeklődést. A pályázatodat gondosan gépeltesd le, nyomtasd ki a legfinomabb papírra, amilyet csak tudsz szerezni, végül fűzesd le, és tedd megfelelő mappába. A borítót persze cserélheted, megváltoztathatod rajta a cég nevét és a megpályázott állás megnevezését, ha egyszerre több céghez is benyújtod. A fényképedet ragaszd vagy nyomtattasd az egyik lapra. Pontról pontra tartsd be ezeket az utasításokat, és ha van jobb ötleted, finomíts rajtuk. A sikeres üzletkötők alaposan felkészülnek. Tisztában vannak vele, hogy az első benyomás tartós. A pályázatod az ügynököd. Adj rá szép ruhát, hogy különb legyen mindnél, amit a leendő munkaadód valaha látott az álláspályázatok során. Ha a megpályázott pozíció megér ennyit, érdemes gondosan eljárnod. Sőt, ha úgy adod el magad a munkáltatóknak, hogy az egyéniséged elbűvöli őket, jó esélyed van rá, hogy kezdettől fogva több pénzt kapj a szolgáltatásaidért, mint amennyit kapnál, ha hagyományos módon pályáztál volna. Ha munkaközvetítőn keresztül keresel állást, bizonyosodj meg róla, hogy a szolgáltatásaid értékesítésekor a pályázatod másolatát használják – vagy gondoskodj róla, hogy kapjanak egy olyat, amely megfelel az említett ismérveknek. Mind a közvetítő, mind a leendő munkaadó hálás lesz érte.
Hogyan szerezzük meg az áhított állást? Mindenki örömét leli benne, ha olyan munkát végezhet, amelyre a legalkalmasabb. Egy festő imád festeni, a mesterember előszeretettel végez kétkezi munkát, az író szeret írni. Azok is előnyben részesítenek bizonyos üzleti területeket vagy iparágakat, akiknek nincsen kiemelkedő tehetségük semmiben. Ha valamit Amerika jól csinál, akkor az biztosan az, hogy foglalkozások széles körét kínálja, a földműveléstől és az ipari gyártástól kezdve az piackutatáson át a kereskedelemig és a szakmunkáig. Íme, hét lépés, amely garantálja, hogy megszerezd az áhított állást: Egy. DÖNTSD EL PONTOSAN – és HATÁROZD MEG írásban röviden –, milyen munkára vágysz. Ha még nincs ilyen munka, talán megteremtheted.
Kettő. Válaszd ki a megfelelő céget vagy embert, akinél dolgozni szeretnél. Három. Nézz utána a leendő munkaadódnak, az üzleti irányelveinek, a munkatársainak és az előrelépés lehetőségének! Négy. Vedd górcső alá magadat, a tehetségedet és a képességeidet. Gondold át, MIT TUDSZ KÍNÁLNI. Tervezd meg, mit nyújthatsz a jó tulajdonságaid, szolgáltatásaid, fejlődésed és ötleteid révén, amelyekről úgy tartod, sikeresek lehetnek. Öt. Felejtsd el azt a kifejezést, hogy „egy munka”. Ne törődj vele, hogy az adott helyen van-e üresedés. Verd ki a fejedből a bevett kérdést: „Tud adni munkát nekem?” Arra összpontosíts, amit te tudsz adni. Hat. Ha megszületett a terv, tapasztalt szakember segítségével vesd papírra, részletesen és szép külalakkal. Hét. Mutasd be a megfelelő, illetékes személynek, és a többi már az ő dolga. Minden cég keres olyan embereket, akik valami értékeset tudnak nyújtani, legyen az ötlet, szolgáltatás vagy „kapcsolat”. Minden cégben van hely azok számára, akiknek határozott cselekvési tervük van, amely a cég érdekeit szolgálja. Ez az eljárás néhány napot vagy akár néhány hetet is igénybe vehet, de a jövedelemben, az előmenetelben és az elismerésben óriási különbséget jelent, és ezzel a kis ráfordítással sokévi kemény munkát spórolhatsz meg. Számtalan előnye közül az az egyik, hogy ezzel nagyjából egy-öt évet takaríthatsz meg, amely egyébként a célod eléréséhez kellene. Mindenki, aki rögtön a ranglétra felénél kezd, jól megfontolt és gondos tervezéssel éri ezt el (leszámítva persze a „főnök fiát”).
A SZEMÉLYES SZOLGÁLTATÁS ÉRTÉKESÍTÉSÉNEK ÚJ MÓDSZERE A „munka” mostantól „társas viszony” Azoknak, akik a személyes szolgáltatásaikat a legnagyobb haszonnal akarják áruba bocsátani, ismerniük kell azt az átfogó változást, amely az utóbbi időben a munkaadók és munkavállalók viszonyában lezajlott.
A jövőben az „aranyszabály” fog érvényesülni a „farkastörvények” helyett a kereskedelemben csakúgy, mint a személyes szolgáltatások terén.68 A munkaadók és munkavállalók jövőbeli kapcsolata sokkal jobban fog társas viszonyra hasonlítani, amelynek elemei: a. a munkaadó, b. a munkavállaló, c. a köz, amelyet szolgálnak. A személyes szolgáltatások értékesítésének új módszere sok szempontból „új”. Egyrészt mind a jövő munkaadóját, mind a munkavállalóját „munkatársaknak” fogják tekinteni, akiknek az a dolguk, hogy HATÉKONYAN SZOLGÁJÁK A KÖZT. A múltban a munkaadók és munkavállalók cserekereskedelmet folytattak, a legjobb alkut kötötték meg, amelyet csak tudtak, és nem gondoltak arra, hogy végső soron EGY HARMADIK FÉL KONTÓJÁRA ALKUDOZNAK – A KÖZ KONTÓJÁRA, AMELYET SZOLGÁLNAK.69 A jövő igazi munkáltatója a köz lesz. Ezt mindenkinek fontos az eszébe vésnie, aki hatékonyan akarja értékesíteni a személyes szolgáltatásait.70 HOGY MEGVÁLTOZTAK AZ IDŐK! És pont ez az, amit hangsúlyozni akarok. MEGVÁLTOZTAK AZ IDŐK! És a változás minden foglalkozási ágban és az élet minden területén tetten érhető. Az „átkozott köz” elmélete már a múlté. Az „állunk szolgálatára, uram” elmélet került a helyére.71 Az „előzékenység” és a „szolgálat” napjaink kereskedelmének kulcsszavai, és ez sokkal inkább érvényes azokra, akik a személyes szolgáltatásaikat akarják áruba bocsátani, mint a munkáltatóra, akit szolgálnak, mert végső soron mind a munkaadót, mind a munkavállalót A KÖZ ALKALMAZZA, AMELYET SZOLGÁLNAK. Ha nem szolgálnak jól, elveszítik a szolgálatra való jogukat.72 A világválság idején hónapokat töltöttem a pennsylvaniai szénbányák vidékén, és tanulmányoztam azokat a körülményeket, amelyek tönkretették a szénbányászatot. Sok érdekes felfedezést tettem, többek között azt, hogy dolgozók és munkáltatók mohósága volt a fő oka annak, hogy üzleti veszteségek érték őket, és a bányászok elveszítették a munkájukat.
A dolgozókat képviselő túlbuzgó munkavezető-csoport nyomására és a munkaadók nyereségvágya miatt a szénbányászat hirtelen hanyatlásnak indult. A munkáltatók és dolgozóik keményen alkudoztak, és az alkudozásuk árát belekalkulálták a szén árába, mígnem ráeszméltek, hogy ezzel CSODÁLATOS ÜZLETET TEREMTETTEK A GÁZTŰZHELYEK GYÁRTÓINAK ÉS A NYERSOLAJTERMELŐKNEK. „Mert a bűn zsoldja a halál.” Biztosan sokan olvasták már ezt a Bibliában, de kevesen értették meg. Amerika és az egész világ évek óta hallgatja a prédikációt, amelynek az is lehetne a címe: „KI MINT VET, ÚGY ARAT”. Nincs még egy olyan képtelen gondolat, mint hogy a gazdasági válság, amelyet éppen most éltünk át, talán „csak véletlen” volt. Megvolt az OKA. Semmi sem történik OK nélkül. És az ok közvetlenül abban a szokásunkban érhető tetten, hogy VETÉS nélkül akarunk ARATNI. Senki ne értse félre: ez nem azt akarja jelenteni, hogy a nehéz gazdasági helyzet miatt KÉNYTELENEK vagyunk VETÉS nélkül aratni. A gond az, hogy rossz terményt vetettünk. Minden gazda tudja, hogy nem vethet bogáncsot, és takaríthat be gabonát. Az amerikaiak és mások hosszú ideje vetik olyan szolgáltatás magvát, amely sem minőségében, sem mennyiségében nem megfelelő. Csaknem mindenki azon fáradozott a múltban, hogy KAPJON, DE NE ADJON. Azért tárgyaltam ezeket a kérdéseket, hogy felhívjam a figyelmét azoknak, aki a személyes szolgáltatásaikat akarják áruba bocsátani, arra, hogy a saját tetteink miatt tartunk ott, ahol tartunk, és vagyunk azok, akik vagyunk! Ha a hatás-ellenhatás törvénye irányítja az üzleti és pénzügyi életet, valamint a szállítmányozást, akkor ugyanez a törvény irányítja az egyéneket, és ez határozza meg a gazdasági helyzetet.
Mi az MMSZ-értéked? Hogy mitől függ a szolgáltatások HATÉKONY értékesítése, azt világosan leírtam. Ha nem vizsgáljuk meg, nem elemezzük, nem értjük meg, és nem ALKALMAZZUK ezeket, nem bocsáthatjuk áruba hatékonyan és tartósan a szolgáltatásainkat. Mindenkinek „el kell
adnia” a szolgáltatásait. A nyújtott szolgáltatás MINŐSÉGE és MENNYISÉGE, valamint a szolgáltatás SZELLEMISÉGE nagyban meghatározza az árat és az alkalmazás időtartamát. Ahhoz, hogy valaki hatékonyan tudja értékesíteni a személyes szolgáltatásait (ami hosszú távon piacot biztosít neki, megfelelő árat kap érte és megfelelő feltételek mellett teszi mindezt), alkalmaznia és követnie kell a következő MMSZ-képletet – Minőség plusz Mennyiség plusz a szolgáltatás tökéletes értékesítésének megfelelő együttműködés Szellemisége. Jegyezd meg az MMSZ-képletet, mi több, ALKALMAZD SZOKÁSSZERŰEN! Elemezzük a képletet, hogy biztosan megértsük, mit is takar. 1. MINŐSÉG – A szolgáltatás minősége azt jelenti, hogy a pozícióhoz kapcsolódó összes részletet a lehető leghatékonyabban tartjuk kézben, és közben figyelünk arra is, hogy lehetne fokozni a hatékonyságot. 2. MENNYISÉG – A szolgáltatás mennyisége alatt az a SZOKÁS értendő, hogy mindig minden tőled telhető szolgáltatást elvégzel, azzal a céllal, hogy miközben gyakorlat és tapasztalat révén fejleszted a képességeidet, bővíted a szolgáltatásaid körét is. A hangsúly a SZOKÁS szón van. 3. SZELLEMISÉG – A szolgáltatás szellemisége az illedelmes, kiegyensúlyozott viselkedés SZOKÁSÁT jelenti, amely együttműködésre serkenti az üzlettársakat és a munkatársakat. Az, hogy a MINŐSÉG és a MENNYISÉG megfelelő, még nem biztosítja számodra, hogy a szolgáltatásaidat hosszú távon a piacon tarthasd. A viselkedés, vagyis a szolgáltatásnyújtás SZELLEMISÉGE fontos tényezője mind az árnak, amelyet kapsz, mind az alkalmazásod időtartamának. Andrew Carnegie erre fektette a legnagyobb hangsúlyt, amikor leírta, milyen tényezők járulnak hozzá, hogy az ember sikeresen értékesíthesse a személyes szolgáltatásait. Újra és újra kiemelte a KIEGYENSÚLYOZOTT VISELKEDÉS szükségességét. Hangsúlyozta, hogy sosem alkalmazna olyasvalakit – és nem számít, milyen MENNYISÉGBEN vagy milyen MINŐSÉGBEN dolgozik –, aki nem képes KIEGYENSÚLYOZOTTAN viselkedni. Carnegie fontosnak tartotta, hogy az ember BARÁTSÁGOS
legyen. Ezért ehhez a tulajdonsághoz nagyon nagy értéket társított, és sokaknak, akik megfeleltek ezen elvárásának, lehetővé tette, hogy meggazdagodjanak. Azoknak pedig, akik nem teljesítették ezt, át kellett adniuk a helyüket másoknak. A barátságos személyiség fontosságát azért emeltem ki, mert ez a tényező lehetővé teszi, hogy az ember a megfelelő SZELLEMISÉGBEN nyújtson szolgáltatást. Ha valaki olyan személyiség, hogy örömét leli a szolgáltatásban, amelyet a KIEGYENSÚLYOZOTTSÁG szellemében nyújt, ez gyakran pótolja mind a MINŐSÉGBELI, mind a MENNYISÉGBELI hiányosságokat. De a BARÁTSÁGOS VISELKEDÉST SEMMI SEM HELYETTESÍTHETI SIKERESEN.
A személyes szolgáltatások tőkeértéke Akinek minden jövedelme a személyes szolgáltatásai értékesítéséből származik, semmiben sem különbözik a kereskedőtől, aki árukat ad el, ezért joggal kijelenthetjük azt is, hogy rá is UGYANAZOK A viselkedési SZABÁLYOK vonatkoznak, mint a portékájával kereskedő árusra. Azért hangsúlyozom ezt, mert a legtöbb ember, aki a személyes szolgáltatásai áruba bocsátásából él, tévesen úgy érzi, hogy rá nem vonatkoznak azok a viselkedési szabályok, és nem terheli az a felelősség, amely a termékek értékesítésével foglalkozó embereket. A személyes szolgáltatások értékesítésének új módszere gyakorlatilag mind a munkaadókat, mind a munkavállalókat rákényszeríti arra, hogy szövetséget kössenek, és mindketten tekintetbe vegyék a harmadik fél, AZ ÁLTALUK SZOLGÁLT KÖZ jogait. Az agresszív piacpolitikának mára már leáldozott. Helyére az udvarias üzletpolitika lépett. Az üzleti nyomásgyakorlásról lerántották a leplet. Nem is kell többé palástolni ezeket a módszereket, mert a jövő üzleteit úgy fogják megkötni, hogy nem kell nyomást gyakorolni. Az agyad tényleges tőkeértékét az elért jövedelmed határozza meg (amelyre a szolgáltatások értékesítésével teszel szert). Hogy megfelelően felbecsülhesd a szolgáltatásaid tőkeértékét szorozd meg az éves jövedelmedet 6,667-del, mert észszerű úgy saccolni, hogy az éves jövedelmed körülbelül a hat százalékát képviseli a
tőkeértékednek. (A pénz csak annyit ér, mint az agyad. Gyakran sokkal kevesebbet.) Ha megfelelően értékesítik, a hozzáértés sokkal kívánatosabb formában képviseli a tőkét, mint a termékekkel való kereskedés esetén a termékek, mert az agy a tőke olyan formája, amelynek értékét a gazdasági válságok nem tudják tartósan csökkenteni, valamint nem lehet ellopni vagy elkölteni. Sőt, az üzleti tevékenységhez elengedhetetlen pénz teljesen értéktelen, amíg nem ötvözzük hatékony gondolkodással.
A KUDARC HARMINC FŐ OKA Melyek akadályoznak ezek közül? Az élet legnagyobb tragédiája, hogy becsületesen próbálkozók kudarcot vallanak! A tragédia az, hogy a sikertelenek túlnyomó többségben vannak azon kevesekhez képest, akik sikerrel járnak. Emberek ezreit tanulmányozták, akiknek kilencvennyolc százaléka sikertelen maradt. Valami óriási baj van a társadalommal és az oktatási rendszerrel, amely megengedi, hogy az emberek kilencvennyolc százaléka sikertelenül élje le az életét. De nem azért írom ezt a könyvet, hogy a világban uralkodó jóról és rosszról szóljak. Az egy százszor ilyen hosszú könyvet kívánna. A kutatásaim alapján meghatároztam a kudarc harminc fő okát és azt a tizenhárom elvet (tizenhárom lépést a gazdagság felé), amelynek segítségével az ember nagy vagyont halmozhat fel. Ebben a fejezetben leírom a kudarc harminc fő okát. Miközben végigmész a listán, pontról pontra gondold át, hogy a sikertelenség ezen okai közül melyek állnak közéd és a siker közé. 1. ÖRÖKÖLT ROSSZ TULAJDONSÁGOK. Azokért, akik szerény szellemi képességekkel születtek, nem sokat lehet tenni – ha lehet egyáltalán valamit. A Gondolkodj és gazdagodj filozófiája csak egyetlen megoldást tud e hiányosság áthidalására: a Mesterelmét. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a kudarc harminc oka közül ez az EGYETLEN, amelyet nem lehet könnyedén kiküszöbölni. 2. A HATÁROZOTT ÉLETCÉL HIÁNYA. Akiknek nincs központi vagy meghatározott elérendő céljuk, nem sok reményük van a sikerre. Az általam vizsgált emberek közül százból
kilencvennyolcnak nem volt ilyen célja. Talán ez volt A KUDARCUK LEGFŐBB OKA. 3. A KÖZÉPSZERŰSÉGBŐL VALÓ KIEMELKEDÉS VÁGYÁNAK HIÁNYA. Akik annyira közönyösek, hogy nem akarnak az élre törni, és akik nem hajlandók megfizetni ennek az árát, azokat nem tudom túl sok reménnyel kecsegtetni. 4. ELÉGTELEN KÉPZETTSÉG. Ezt a hátrányt viszonylag könnyű leküzdeni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a legjobban képzett emberek gyakran azok, akik „magukat csinálták meg”, vagyis önállóan tanultak. A megfelelő képzettséghez nem elég csupán a diploma. Az művelt ember az, aki megtanulta megszerezni az életben, amit akar, de közben nem sérti meg mások jogait. A képzettség nem annyira a tudásról szól, hanem a tudás hatékony és hosszú távú ALKALMAZÁSÁRÓL. Az embereket nem pusztán azért fizetik, amit tudnak, hanem sokkal inkább azért, amit A TUDÁSUK SEGÍTSÉGÉVEL TESZNEK. 5. AZ ÖNFEGYELEM HIÁNYA. Az önfegyelem önuralom eredménye. Vagyis az embernek minden negatív tulajdonságát kordában kell tartania. Mielőtt ura lehetnél a körülményeknek, előbb magadat kell megtanulnod uralni. Az önuralom a legnagyobb feladat, amellyel valaha szembesülni fogsz. Ha nem tudod engedelmességre bírni az énedet, az fog uralkodni fölötted. Amikor tükörbe nézel, egyszerre láthatod a legjobb barátodat és a legnagyobb ellenfeledet. 6. MEGROPPANT EGÉSZSÉG. Senki sem érhet el kiemelkedő sikereket, ha nincs rendben az egészsége. A rossz egészségi állapot minden okát meg kell ismernünk, és meg kell szüntetnünk. Ezek a legfontosabbak: a. túl sok nem tápláló és nem hasznos étel fogyasztása b. rossz gondolkodásmód, amely a negatív dolgokra összpontosít c. mértéktelenség a szexben d. nem megfelelő testedzés e. a nem megfelelő légzés miatti kevés friss levegő 7. KÁROS KÖRNYEZETI HATÁSOK GYEREKKORBAN. „Nem esik messze az alma a fájától.” A bűnözői hajlamú
emberek legtöbbje gyerekkorában rossz környezetben nőtt fel, és nem megfelelő emberekkel érintkezett. 8. HALOGATÁS. Ez a kudarc egyik leggyakoribb oka. A „halogatás ördöge” ott áll minden ember háta mögött, és csak arra vár, hogy megfossza a siker lehetőségétől. A többség azért él sikertelen életet, mert szokásává vált a „megfelelő pillanatra” várni, hogy belevágjon valamibe. Ne várj! A „megfelelő pillanat” sosem jön el. Kezdd el most rögtön, dolgozz azokkal a rendelkezésedre álló eszközökkel, és ahogy haladsz, jobbak akadnak majd a kezedbe. 9. A KITARTÁS HIÁNYA. A többségünk erősen fog neki valaminek, de nem túl erős abban, hogy végig is vigye, amit elkezdett. Sőt, az emberek általában a vereség első jele láttán feladják. A KITARTÁST semmi sem helyettesítheti. Akinek a KITARTÁS a jelszava, rá fog jönni, hogy a „halogatás ördöge” egy idő után belefárad ügyködésébe, és odébb áll. A kudarc nem tud mit kezdeni a KITARTÁSSAL. 10. NEGATÍV SZEMÉLYISÉG. Nincs esélye a sikerre annak, aki negatív személyiségével taszítja az embereket. A siker a HATALOM alkalmazásával jön, és a hatalom csak a más emberekkel való együttműködés útján szerezhető meg. A negatív személyiség senkit sem tud együttműködésre bírni. 11. A SZEXUÁLIS VÁGY SZABADJÁRA ENGEDÉSE. Az ember biológiailag és genetikailag úgy van „összerakva”, hogy a szexuális energia a legerőteljesebb késztetés, amely CSELEKVÉSRE ösztönöz. Mivel ez a legerősebb érzelem, kordában kell tartani, és – transzmutáció segítségével – más csatornákba kell irányítani. (Bővebben a tizedik fejezetben.) 12. A „VALAMIT SEMMIÉRT” VÁGYÁNAK SZABADJÁRA ENGEDÉSE. A hazardírozás ösztöne emberek millióit ítéli bukásra. Az 1929-es tőzsdeösszeomlásról – amelynek során emberek milliói igyekeztek tőzsdespekulációkkal pénzt szerezni – szóló tanulmányok igazolják ezt. 13. A HATÁROZOTT DÖNTÉSHOZATALRA VALÓ KÉPTELENSÉG. A sikeres emberek képesek gyorsan döntést hozni, viszont döntéseiket csak lassan változtatják meg – ha
egyáltalán megváltoztatják. A kudarcra ítélt emberek azonban nagyon lassan döntenek – ha döntenek egyáltalán –, ellenben gyorsan és állandó jelleggel változtatgatják a döntéseiket. A döntésképtelenség és a halogatás kéz a kézben jár. Ahol az egyik megtalálható, ott általában felbukkan a másik is. Szabadulj meg tőlük, mielőtt KUDARCRA kárhoztatnának. 14. A HAT ALAPFÉLELEM. Ezeket a félelmeket az utolsó fejezetben elemzem. Mielőtt sikeresen értékesíthetnéd a szolgáltatásaidat, le kell győznöd őket. 15. ROSSZ PÁRVÁLASZTÁS. Ez a kudarc másik leggyakoribb oka. A házasságban a felek meghittségben élnek együtt. Ha a kapcsolat nem kiegyensúlyozott, számítani lehet a kudarcra. Sőt, a sikertelenségnek ez a formája a szenvedés és boldogtalanság bélyegét nyomja rá a felekre, ami megöli az AMBICIÓT. 16. TÚLZOTT ÓVATOSSÁG. Aki sosem vállal kockázatot, annak végül be kell érnie azzal, amit mások meghagynak neki, miután választottak. A túlzott óvatosság legalább annyira veszedelmes, mint a túlzott merészség. Mindkettő olyan szélsőség, amelytől óvakodnunk kell. Az élet tele van kockázatokkal. 17. ROSSZUL MEGVÁLASZTOTT ÜZLETTÁRSAK. Ez az üzleti kudarc leggyakrabban előforduló oka. Amikor az ember a személyes szolgáltatásait bocsátja áruba, gondosan kell kiválasztania azt a munkaadót, aki sikeres, intelligens és képes ösztönözni. Általában arról veszünk példát, akivel a legszorosabb kapcsolatban állunk. Válassz olyan munkáltatót, akiről érdemes példát venni. 18. BABONA ÉS ELŐÍTÉLET. A babona a félelem egy formája. És a tudatlanság jele. A sikeres emberek nyitott gondolkodásúak, és nem félnek semmitől. 19. ELHIBÁZOTT PÁLYAVÁLASZTÁS. Senki nem tud olyan pályán sikeres lenni, amelyet nem szeret. A személyes szolgáltatások értékesítésének legfontosabb lépése, hogy olyan foglalkozást válassz, amelyet teljes szívvel tudsz űzni. 20. AZ ERŐFESZÍTÉS ÖSSZPONTOSÍTÁSÁNAK HIÁNYA. Az ezermester ritkán igazán jó valamiben. Minden erőddel a
HATÁROZOTT FŐ CÉLODÉRT dolgozz. 21. AZ ESZTELEN KÖLTEKEZÉS SZOKÁSA. Aki két marokkal szórja a pénzt, nem lehet sikeres, elsősorban azért, mert állandóan FÉL AZ ELSZEGÉNYEDÉSTŐL. Szokj hozzá, hogy rendszeresen félreteszed a havi bevételed egy meghatározott részét (tizenöt-húsz százalék az ideális, ha ez gondot okoz, legyen csak öt százalék, azonban ez a minimum). A bankban őrzött pénz biztosítja számodra a BÁTORSÁG szilárd alapját, amikor a személyes szolgáltatásaid értékéről alkudozol. Pénz nélkül az ember kénytelen beérni azzal, amit ajánlanak, és még örülhet is neki. 22. A LELKESEDÉS HIÁNYA. Aki nem lelkes, nem tud meggyőző sem lenni. Sőt, a lelkesedés ragályos, és aki lelkes, azt minden csoportban szívesen látják. 23. INTOLERANCIA. Aki nem gondolkodik nyitottan, ritkán viszi sokra. A tolerancia hiánya azt jelenti, hogy az ember nem szerez új ismereteket. Az intolerancia legveszélyesebb formái a vallási, a faji és a politikai véleménykülönbségek. 24. MÉRTÉKTELENSÉG. A mértéktelenség legveszélyesebb válfajai az evésben, ivásban, droghasználatban és szexualitásban tanúsított féktelenség. Bármelyik formája végzetes a sikerre nézve. 25. AZ EGYÜTTMŰKÖDŐ-KÉPESSÉG HIÁNYA. Az ember sokkal nagyobb eséllyel veszíti el az állását, vagy esik el a nagy lehetőségektől az életben ebből az okból kifolyólag, mint az összes többi miatt együttvéve. Ezt a hibát egyetlen értelmes üzletember vagy vezető sem tűri el. 26. OLYAN HATALOM BIRTOKLÁSA, AMELYET AZ EMBER NEM ÖNEREJÉBŐL SZERZETT MEG. (Például tehetős családok gyermekei vagy olyanok, akik pénzt örököltek, amelyért nem dolgoztak meg.) Ha valakinek olyan hatalom kerül a kezébe, amelyet nem fokozatosan maga ért el, az gyakran torkollik kudarcba. A GYORS MEGGAZDAGODÁS veszedelmesebb, mint a szegénység. 27. SZÁNDÉKOS BECSTELENSÉG. A tisztességet semmi sem pótolhatja. Mindenki lehet időnként tisztességtelen, ha a
körülmények, amelyek fölött nincs uralma, rákényszerítik, ez még nem okoz maradandó károkat. De azok számára, akik szándékosan becstelenek, NINCS REMÉNY. Előbb vagy utóbb utoléri őket a sorsuk, és a jó hírük vagy akár a szabadságuk elvesztésével fognak fizetni. 28. ÖNZÉS ÉS HIÚSÁG. Ezek a tulajdonságok intő jelek a többieknek, hogy tartsák távol magukat az embertől. VÉGZETESEK A SIKERRE NÉZVE. 29. TALÁLGATÁS GONDOLKODÁS HELYETT. A legtöbb ember túl közönyös vagy lusta ahhoz, hogy megismerje a TÉNYEKET, amelyek alapján PONTOSAN ÁTGONDOLHATJA a dolgokat. Inkább hasra ütéses alapon vagy elhamarkodott ítéletek alapján cselekszenek. 30. A TŐKE HIÁNYA. Gyakori oka ez a kudarcnak azok körében, akik először indítanak be saját vállalkozást, és nem áll rendelkezésükre elég tőke, hogy a hibáikért megfizessék a „tanulópénzt”, és átlendüljenek a nehézségeken, amíg meg nem alapozzák a JÓ HÍRÜKET. 31. (Írd ide a saját kudarcaid okát, ha nem szerepel még a listán.) A kudarc harminc fő okának listája megmutatja, miért sújtják tragédiák a sikertelenül próbálkozókat. Segíthet, ha a lista áttekintésébe bevonsz valakit, aki jól ismer, és támogat abban, hogy önvizsgálatot tarts a listán szereplő okok alapján. De az is hasznos, ha egyedül próbálod meg. Az emberek többsége nem úgy látja magát, ahogy mások. Talán te sem. Gyakran figyelmeztetik az embert, hogy önismeretre van szükség. Ha sikeresen akarsz kereskedni, ismerned kell a portékádat. Ugyanez igaz a személyes szolgáltatások értékesítésére is. Tisztában kell lenned minden gyengeségeddel, hogy teljes mértékben át tudd hidalni, vagy ki tudd küszöbölni. És tisztában kell lenned az erősségeiddel is, hogy fel tudd hívni rájuk a figyelmet, amikor áruba bocsátod a szolgáltatásaidat. Önismeretre csak mélyreható önelemzés útján tehetsz szert. Az önismeret hiányára remek példa az a fiatalember, aki egy ismert vállalat vezetőjénél pályázott meg egy pozíciót. Minden nagyon jól
ment, amíg a vezető azt nem kérdezte, mennyit szeretne keresni. A fiatalember azt felelte, hogy nem gondolt konkrét összegre (a határozott célkitűzés hiánya). Erre a vezető azt válaszolta: – Az egyhetes próbamunka után annyit fizetünk, amennyit ér. – Nem fogadom el – válaszolt a pályázó –, mert A JELENLEGI MUNKAHELYEMEN ENNÉL TÖBBET KAPOK. Mielőtt a fizetésemelésről kezdesz tárgyalni, vagy állást pályázol meg máshol, BIZONYOSODJ MEG RÓLA, HOGY TÉNYLEG TÖBBET ÉRSZ-E, MINT AMENNYIT KAPSZ. Pénzt AKARNI egy dolog – mindenki pénzt akar –, TÖBBET ÉRNI pedig egy teljesen másik. Sokan nem tudnak különbséget tenni aközött, hogy többet AKARNAK, és aközött, hogy több JÁR nekik. Az anyagi igényeidnek és elvárásaidnak semmi köze az ÉRTÉKEDHEZ. Az értékedet teljes mértékben az alapozza meg, hogy képes vagy-e hasznos szolgáltatást nyújtani, vagy rá tudsz-e venni másokat, hogy hasznos szolgáltatást nyújtsanak.
KÉSZÍTS ÖNLELTÁRT Huszonnyolc megválaszolandó kérdés A személyes szolgáltatások hatékony értékesítésének lényeges része az évenkénti önvizsgálat, mint ahogy a kereskedő is minden évben leltárt készít. Sőt, az éves önelemzés hozzásegít a HIBÁK csökkentéséhez és az ERÉNYEK növeléséhez. Az ember vagy halad előre, vagy egy helyben toporog, vagy hátrál az életben. Természetesen a cél a haladás. Az éves önelemzés megmutatja, történt-e előrelépés, és ha igen, mekkora. Kimutatja a hanyatlást is, ha volt. A személyes szolgáltatások hatékony értékesítése megkívánja a haladást, még akkor is, ha az lassú ütemű. Az éves önelemzésre az év végén keríts sort, hogy bevehesd újévi fogadalmaid közé a javulást, amennyiben az elemzés alapján erre van szükség. A leltárt úgy készítheted el, hogy felteszed magadnak a következő kérdéseket, majd ellenőrzöd a válaszokat valakivel, aki nem engedi meg, hogy becsapd magad.
Kérdőív az önelemzéshez 1. Elértem a célomat, amelyet erre az évre tűztem ki? (Határozott éves célkitűzésekkel kell dolgoznod, amelyek az életcélod részei.)
2. A tőlem telhető lehető legmagasabb SZÍNVONALON nyújtottam szolgáltatást, vagy javíthatnék még rajta? 3. A tőlem telhető legnagyobb MENNYISÉGBEN nyújtottam szolgáltatást? 4. Mindig kiegyensúlyozottan és együttműködően viselkedtem? 5. Beleestem a HALOGATÁS hibájába, amely csökkentette a hatékonyságomat, és ha igen, milyen mértékben? 6. Fejlesztettem a SZEMÉLYISÉGEMET, és ha igen, hogyan? 7. KITARTÓ voltam a terveim kivitelezésében? 8. Minden esetben GYORSAN ÉS HATÁROZOTTAN DÖNTÖTTEM? 9. Engedtem, hogy a hat alapfélelem csökkentse a hatékonyságomat? 10. Nem voltam túlzottan óvatos vagy túlzottan merész? 11. A munkatársaimmal való viszonyom harmonikus volt, vagy sem? Ha nem volt az, részben vagy egészben hibás vagyok benne? 12. Nem pazaroltam ez energiáimat azzal, hogy nem ÖSSZPONTOSÍTOTTAM az erőfeszítéseimet? 13. Nyitottan gondolkodtam, és minden esetben toleráns voltam? 14. Hogyan javítottam a szolgáltatásnyújtási képességeimen? 15. Előfordult, hogy mértéktelen voltam valamiben? 16. Nem bizonyultam nyíltan vagy burkoltan ÖNZŐNEK? 17. A munkatársaimmal szemben tanúsított magatartásom TISZTELETET váltott ki belőlük? 18. A véleményem és DÖNTÉSEIM találgatáson vagy elemzésen és GONDOLKODÁSON alapultak? 19. Jól gazdálkodtam az időmmel, kiadásaimmal és bevételeimmel, kellőképpen óvatos voltam? 20. Mennyi időt vesztegettem NEM JÖVEDELMEZŐ tevékenységekre, amelyet kifizetődőbb dolgokra is fordíthattam volna? 21. Hogyan tervezhetem át az időbeosztásomat, és hogyan változtathatom meg a szokásaimat, hogy még hatékonyabb
legyek jövőre? 22. Követtem el olyan dolgokat, amelyek nem egyeztethetők össze a lelkiismeretemmel? 23. Hogyan NYÚJTOTTAM TÖBB ÉS JOBB SZOLGÁLTATÁST, mint amiért megfizettek? 24. Nem voltam tisztességtelen valakivel? Ha igen, hogyan? 25. Ha jövőre én fizetnék a szolgáltatásaimért, elégedett volnék? 26. Megfelelő pályán vagyok? Ha nem, miért nem? 27. Aki fizet a szolgáltatásaimért, elégedett azzal, amit nyújtok? Ha nem, miért nem? 28. Mennyire vagyok képes alkalmazni a siker elveit? (Legyél őszinte és tisztességes az értékelésben, és ellenőriztesd valakivel, akinek van elég bátorsága, hogy pontosan értékeljen.) Miután elolvastad, és magadévá tetted a fejezetben elmondottakat, kész vagy tervet kovácsolni a személyes szolgáltatásaid értékesítésére. Ebben a fejezetben megtalálsz minden elvet, amelyre szükséged van a személyes szolgáltatásaid értékesítésének megtervezéséhez: a vezetők legfőbb tulajdonságait, a vezetői kudarcok legfőbb okait, a területeket, ahol a legjobb lehetőségek kínálkoznak a vezetőknek, a kudarc okait az élet bármely területén és a legfontosabb kérdéseket az önelemzéshez. Azért mutattam be a tudnivalókat ilyen átfogóan és részletesen, mert mindenkinek szüksége van rájuk, aki a személyes szolgáltatásai áruba bocsátásával akar vagyont felhalmozni. Azok, akik elveszítették az állásukat, tulajdonukat és vagyonukat, és azok, aki most kezdenek pénzt keresni, semmi mást nem ajánlhatnak fel a gazdagságért cserébe, csak a személyes szolgáltatásaikat. Ezért olyan fontos, hogy gyakorlati információkat kapjanak ezek legjobb értékesítéséről. A fejezetben olvasható ismeretek nagy segítséget jelentenek azoknak is, akik vezetői pozícióra pályáznak. Különösen hasznos azoknak, akik üzleti vagy ipari vezetőkként akarják értékesíteni a szolgáltatásaikat.
Az itt közölt információk teljes megértése és elsajátítása segít a személyes szolgáltatások értékesítésében, és abban, hogy javuljon az emberismereted, és jobban meg tudj ítélni másokat. Ezek az ismeretek felbecsülhetetlenek a szupervizoroknak, a személyzeti és más vezetőknek, akiknek az a feladatuk, hogy kiválasszák az alkalmazottakat, és biztosítsák a szervezet hatékony működését. Ha kétségeid vannak ezzel kapcsolatban, vesd alá próbának: válaszold meg írásban az önelemzés huszonnyolc kérdését. Érdekes és hasznos lehet akkor is, ha nem kételkedsz az állításaimban.
Hol és hogyan gazdagodhatunk meg? Most, hogy a gazdagság felé vezető tizenhárom lépésből hatot már megtárgyaltunk, feltehetnénk a kérdést: „Hol és hogyan gazdagodhatunk meg?” Jól van, készítsünk egy leltárt, és nézzük meg, milyen lehetőségeket kínál az Amerikai Egyesült Államok a kisebb-nagyobb vagyonra vágyóknak. Először is gondoljunk arra, hogy olyan országban élünk, ahol minden törvénytisztelő állampolgár szólásszabadságot élvez, és azt teheti, amit akar, ami egyedülálló a világon. A legtöbben nem is gondolnak arra, milyen nagyszerű is ez. Sosem hasonlítjuk össze a korlátlan szabadságunkat más országok polgárainak korlátozott szabadságjogaival. Nekünk megadatott a véleményszabadság, a művelődés módjának szabad megválasztása, a vallásszabadság, a szabad politikai élet lehetősége, a foglalkozás és hivatás kiválasztásának szabadsága, és hogy zavartalanul ANNYI VAGYONT szerezzünk és birtokoljunk, amennyit csak tudunk. Szabadon választhatjuk meg a lakhelyünket, a házastársunkat, faji hovatartozástól függetlenül mindenkinek egyforma lehetőségei vannak, szabadon utazhatunk egyik államból a másikba, szabadon eldönthetjük, mivel akarunk táplálkozni, és OLYAN CÉLT TŰZHETÜNK KI MAGUNK ELÉ, AMILYET CSAK AKARUNK – akár az Egyesült Államok elnöki székére is pályázhatunk. A szabadságnak vannak más formái is, ez a lista csak rálátást ad a legmagasabb rendű szabadságjogokra, amelyek fontos LEHETŐSÉGEKET rejtenek. A szabadság előnyei azért is szembetűnők, mert az Egyesült Államok az egyetlen ország, amely
minden állampolgárának – legyen tősgyökeres, vagy sem – ilyen széles körű és változatos szabadságjogokat biztosít. Most pedig vegyük számba a széles körű szabadságjogainkból fakadó jótéteményeket. Vegyünk egy átlagos amerikai családot (amely átlagos jövedelemmel bír), és soroljuk fel azokat az előnyöket, amelyek minden tagjának elérhetők a LEHETŐSÉGEK hazájában. a. ÉLELEM. A szólás és cselekvés szabadsága után a legfontosabb az ÉLELEM, az OTTHON és a RUHÁZKODÁS, mert ezek az életben alapvető szükségletek. Az általános szabadságjogoknak köszönhetően a legtöbb amerikai családnak csak a kezét kell kinyújtania bármely ínycsiklandó falatért, amelyet meg is tud fizetni. Egy közepes méretű vagy kisvárosban lakó négytagú család, távol az élelmiszer termelésének forrásaitól, gondosan feljegyezte egy egyszerű reggeli költségeit, és a következő meglepő eredményre jutott: Élelmiszer
Ár
Narancslé (Floridából) Gabonapehely (egy kansasi gazdaságból származó búzából) Tea (Kínából) Banán (Dél-Amerikából) Pirítós (ez is egy kansasi gazdaságból származó búzából) Friss tojás (egy helyi gazdaságból) Cukor (Utahból vagy Texasból) Margarin (Illinois-ból) Tej (egy helyi tejgazdaságból) Összesen:
0,56 dollár 0,44 dollár 0,20 dollár 0,28 dollár 0,19 dollár 0,18 dollár 0,01 dollár 0,16 dollár 0,74 dollár 2,76 dollár
{9}
Nem nehéz kiszámolni, hogy négy ember minden igényt és kívánalmat kielégítő reggelije fejenként hatvankilenc centbe került! Az is szemmel látható, hogy ez az egyszerű reggeli valami varázslatos (?) módon Kínából, Dél-Amerikából, Utahból, Kansasből és Illinois-ból került az asztalra, fogyasztásra készen, egy teljesen átlagos amerikai város kellős közepébe, és az ára még egy egyszeri munkás számára is megfizethető. Az árban benne van mindenféle adó is.73
b. OTTHON. Ez a család egy kényelmes lakásban él, amelyet gázzal fűtenek, árammal világítanak, ezenkívül gázzal főznek, és mindezért havonta nyolcszáz dollárt fizetnek. Egy kisebb városban egy ugyanilyen lakás havi hatszáznyolcvanöt dollárból is fenntartható. A pirítóst, amelyet reggelire ettek, egy tizenöt dolláros kenyérpirítóban készítették. A lakást porszívóval takarítják, amely szintén árammal működik. A konyhában és a fürdőszobában van hideg és meleg víz. Az ételeket hűtőszekrényben tartják, amely természetesen áramot fogyaszt. A családanya göndöríti a haját, elektromos eszközökkel mossa és szárítja a ruhákat, minden készüléket csak be kell dugni a konnektorba. A családapa elektromos borotvával borotválkozik, és mindnyájan a nap huszonnégy órájában szórakozhatnak extra költségek nélkül kedvük szerint a világ bármely tájáról származó műsorokkal, csak be kell állítaniuk a tévéjüket vagy rádiójukat. Más olyan berendezések is vannak az otthonukban, amelyek a kényelmet szolgálják, de ez a felsorolás hozzávetőleges képet ad az Amerikában élvezhető szabadság tárgyi bizonyítékairól.74 c. RUHÁZAT. Egy átlagos igényekkel rendelkező nő az Egyesült Államokban bárhol alig évi ezerötszáz dollárból tud ruházkodni. Az átlagos férfi többé-kevésbé ugyanennyiért. Végigvettük mind a három alapvető szükségletet, az élelmet, az otthont és a ruházatot. Az átlag amerikainak csak egy kis erőfeszítésébe kerül, hogy ennél is előnyösebb helyzetbe jusson, amely nem haladja meg a napi nyolc óra munkát. Vagyis szert tehet autóra, amellyel kedve szerint furikázhat, viszonylag olcsón. Egy átlag amerikai vagyonát olyan jogszabályok védik, amelyek sehol máshol a világon nincsenek. A pénzét beteheti a bankba, ahol a kormány megvédi, és kártérítést fizet, ha a bank csődbe megy. Ha valaki az egyik államból a másikba akar utazni, nincs szükség útlevélre vagy bármiféle engedélyre. Mehet, amikor akar, és maradhat, ameddig akar. Sőt, utazhat autóval, repülővel, busszal, vonattal vagy hajóval, amelyiket a pénztárcája megengedi.75
A csoda, amelynek mindezt köszönhetjük
Gyakran halljuk, hogy a politikusok Amerika szabadságát hangoztatják, amikor szavazatokat gyűjtenek, de arra ritkán szánnak időt és energiát, hogy megvizsgálják e szabadság forrását és természetét. Mivel nem akarok semmi mellett kardoskodni, nem irigylek senkitől semmit és nincsenek hátsó szándékaim, megragadom az alkalmat, és nyíltan elemzem ezt a titokzatos, elvont, igencsak félreértett „VALAMIT”, ami Amerika minden polgárának jótéteménnyel jár, és megadja a gazdagság lehetőségét, valamint több szabadságot biztosít minden területen, mint ahogy azt bármely más országban láthatjuk. Jogomban áll elemezni ennek a LÁTHATATLAN HATALOMNAK a forrását és természetét, mert már több mint negyed évszázada ismerek sok olyan embert, akik megszervezték ezt a hatalmat, és a mai napig felelősek a fennmaradásáért. Az emberiség titkos jótevőjének neve: TŐKE! A TŐKE nemcsak pénzt jelent, hanem intelligens egyének magasan szervezett csoportjait is, akik eltervezik a pénz hatékony használati módjait, hogy a közjót és az egyéni hasznunkat szolgálja. Ezek a csoportok tudósokból, oktatókból, vegyészekből, feltalálókból, üzleti elemzőkből, reklámszakmai vezetőkből, közlekedésmérnökökből, közgazdászokból, jogászokból, orvosokból állnak, férfiakból és nőkből, akiknek kiemelkedő szaktudásuk van az ipari és üzleti élet minden területén. Úttörők és kísérletezők, akik új utakat fedeznek fel. Egyetemeket, kórházakat, iskolákat támogatnak, utakat építenek, újságokat adnak ki, rádió-és televízióállomásokat üzemeltetnek, fizetik a kormány fenntartásának költségeit, gondoskodnak az emberi fejlődés sok-sok fontos részletéről. Egyszóval a tőkések jelentik a civilizáció agyát, mert ők szövik az oktatás, a felvilágosodás és az emberi haladás szövetét. A pénz „agy” nélkül mindig veszélyes. A civilizáció egyértelmű érdeke, hogy megfelelően használják fel. Az az egyszerű reggeli, amelyről az imént írtam, nem juthatna el a családhoz fejenként hatvankilenc centért – sőt, semmilyen áron –, ha a szervezett tőke nem gondoskodna a gépekről, a hajókról, a vasutakról, a teherautókról és a szakképzett munkások hadáról, akik működtetik mindezt.
Hogy megértsd, milyen fontos a SZERVEZETT TŐKE, próbáld meg elképzelni, hogy a tőke segítsége nélkül kellene vállalnod a családod egyszerű reggelijének előteremtését. A teáért Kínáig vagy Indiáig kellene elmenned, mindkettő nagyon messze van Amerikától. Hacsak nem vagy kiváló úszó, nagyon elfáradnál, mire megjárnád. És máris itt van a következő gond. Mivel fizetnél a teáért, ha megvolna benned a testi erő, hogy átúszd az óceánt? A cukorért újabb hosszú útra kellene indulnod, Utah, Louisiana vagy Texas cukorrépaföldjeire. De cukor nélkül volnál kénytelen visszatérni, mert szervezettség és pénz nélkül nem lehet cukrot gyártani, nem beszélve arról, hogy finomítani, szállítani kell, és el kell juttatni minden reggelizőasztalra az Egyesült Államokban. Tojáshoz viszonylag könnyen hozzájuthatnál a városod környékén lévő kis gazdaságokból, de a négy pohár narancsléért elég sokat kellene gyalogolnod Floridába és vissza. Lesz még egy utad Kansasba is, vagy valamelyik másik nagy búzatermesztő államba, ha meg akarod szerezni azt a négy szelet kenyeret. A gabonapelyhet ki kell húznod az étlapról, mert csak szakmunkások szervezett munkája révén, megfelelő gépekkel állítható elő, és MINDEHHEZ TŐKE KELL. Aztán el kellene úsznod Dél-Amerikába is, hogy szedj néhány banánt. Majd miután visszatértél, máris átugorhatsz egy közeli gazdaságba tejért (és akkor már vajat is hozhatsz, mert a margarint sajnos nélkülöznöd kell – a gabonapehelyhez hasonlóan ezt sem lehet a gyártó TŐKÉJE nélkül elkészíteni). Ezek után a családod asztalhoz ülhet, és megreggelizhet, te pedig beszedheted a két dollár hetvenhat centet a fáradozásaidért. Elég abszurdnak hangzik, ugye? De az itt leírt megoldás lenne az egyetlen, hogy a családod elé rakhasd ezeket az egyszerű ételeket a város szívében – HA nem létezne a tőkés rendszer. A pénz, amelyet utak, hajók és vonatok építéséért és fenntartásáért fizetünk, hogy biztosítsák az egyszerű reggeli hozzávalóinak szállítását, olyan tetemes, hogy az minden képzeletet felülmúl. Dollármilliárdokról van szó, és akkor még nem is beszéltünk a szakképzett munkások seregéről, akik üzemeltetik a hajókat,
teherautókat és vonatokat. Ugyanakkor a szállítás csak egy a kapitalista Amerika modern társadalmának sok szükséglete közül. Mielőtt a javakat elszállítanák, meg kell termeszteni, vagy le kell gyártani őket, és piacot kell teremteni nekik. Ehhez sok milliárd dollárt kell eszközökre, gépekre, csomagolóanyagokra, piackutatásra és emberek millióinak bérre költeni. A hajók, vonatok, repülőgépek és teherautók hálózata nem a földből nő ki, és nem működik magától. A társadalom igényei hívják őket életre, találékony, jó szervezőkészséggel megáldott, dolgozó emberek munkája teremti meg őket, akiknek van KÉPZELŐEREJÜK, HITÜK, LELKESEDÉSÜK, KITARTÁSUK, és akik DÖNTÉSEKET hoznak! Ezek az emberek a tőkések. Az építés, alkotás, érvényesülés, hasznos szolgálat nyújtása, nyereség szerzése és a meggazdagodás vágya hajtja őket. És mivel OLYAN SZOLGÁLTATÁSOKAT NYÚJTANAK, AMELYEK NÉLKÜL A TÁRSADALOM NEM LÉTEZHETNE, nagy gazdagságot szereznek. Hogy érthetően és világosan fogalmazzak, hozzáteszem, hogy ezek a tőkések azok az emberek, akikről az emelvényeken szónokolnak. Ugyanazok az emberek, akikről a szélsőségesek, a gengszterek, a becstelen politikusok és a korrupt szakszervezeti vezetők „kizsákmányolókként” vagy „hiénákként” beszélnek. Nem szándékozom vitát nyitni a gazdasági rendszer egyetlen csoportjáról sem. Nem akartam megbélyegezni a kollektív alkudozást, amikor a „korrupt szakszervezeti vezetőkre” céloztam, mint ahogy nem szerettem volna egyetlen tőkésnek vagy vállalkozónak sem megszavazni a feltétlen bizalmat. A könyvem célja – a cél, amelynek negyed évszázadot áldoztam – az, hogy minden tudásra szomjazónak bemutassa azt a megbízható filozófiát, amelynek segítségével bárki tetszőleges vagyont halmozhat fel kedve szerint. Azért vettem górcső alá a tőkés rendszer gazdasági előnyeit, mert rá akartam világítani két dologra: 1. Minden gazdagságra vágyó embernek ismernie kell a tőkés rendszert, és alkalmazkodnia kell hozzá, mert a kisebb-nagyobb vagyonhoz ezen keresztül vezet az út.
2. Meg akartam mutatni annak a képnek a másik oldalát, amelyet a politikusok és demagógok festenek, akik szándékosan elkendőznek dolgokat, amikor úgy állítják be a szervezett tőkét és a szabad vállalkozást, mintha valamiféle mérgező dolog volna. Ez egy szabad vállalkozás, egy kapitalista ország. A tőke használatával fejlődött ki, és nekünk, akik a gazdagságot keresve élvezzük a szabadság és a lehetőségek áldásait, szem előtt kell tartanunk, hogy sem szabadság, sem lehetőség nem létezne a szervezett tőkés rendszer nélkül. Az elmúlt évtizedekben a szélsőséges nézetek képviselői, az önző politikusok, a gengszterek, a tisztességtelen szakszervezeti vezetők, valamint bizonyos vallási vezetők között valahogy népszerű és elterjedt szokás lett, hogy a „KIZSÁKMÁNYOLÓKRA” és a „HIÉNÁKRA” lövöldözzenek.76 Olyan széles körben űzik ezt a gyakorlatot, hogy a világválság ideje alatt annak a hihetetlen jelenségnek is tanúi lehettünk, hogy magas rangú kormánytisztviselők vállt vállnak vetve küzdöttek az egyszeri politikusokkal és szakszervezeti vezetőkkel, azzal a nem titkolt céllal, hogy eltiporják azt a rendszert, amely Amerikát mint ipari országot a föld leggazdagabb államává tette. Ez az eljárás olyan általános és jól szervezett volt, hogy meghosszabbította Amerika valaha volt legnagyobb válságát. Emberek millióinak került az állásába, mert az állások az ország gerincét alkotó ipari és tőkés rendszer elválaszthatatlan részei. Amíg tartott ez a szokatlan összefogás a kormánytisztviselők és az önző egyének között, akik megpróbáltak hasznot húzni abból, hogy „szabad prédává” nyilvánították az amerikai ipart, a szakszervezeti vezetők egy csoportja egyesítette erőit a politikusokkal. Felajánlották, hogy szavazatokat szereznek nekik azért cserébe, amiért törvénybe iktatják, hogy AZ IPARBÓL EGYESÜLT ERŐVEL PÉNZT VEHETNEK KI, AHELYETT HOGY TISZTESSÉGES NAPI MUNKÁVAL TISZTESSÉGES BÉRT KERESNÉNEK. Az országban még mindig milliók igyekeznek KAPNI, anélkül hogy ADNÁNAK. Néhányan csatlakoztak a szakszervetekhez, és KEVESEBB MUNKÁT, TÖBB PÉNZT követelnek! Mások arra sem
veszik a fáradságot, hogy dolgozzanak. A KORMÁNYTÓL KÖVETELNEK SEGÉLYEKET, ÉS MEG IS KAPJÁK.77 Ha te is azon a véleményen vagy, hogy csoportokba szerveződött egyének, akik TÖBB PÉNZT követelnek KEVESEBB SZOLGÁLTATÁSÉRT, vagyont halmozhatnak fel; vagy te is azok közé tartozol, akik mindenféle ellenszolgáltatás nélküli segélyeket KÖVETELNEK a kormánytól; vagy te is eladnád a szavazatodat a politikusoknak, ha cserébe keresztülvisznek bizonyos, közjavakkal való sáfárkodást lehetővé tévő törvényeket, meghagylak a hitedben. Nem fogom megingatni a meggyőződéseidet, mert EZ EGY SZABAD ORSZÁG, AHOL MINDENKI AZT HISZ, AMIT AKAR, ahol csaknem mindenki viszonylag könnyedén megélhet, ahol sokan jól élnek, anélkül is, hogy dolgoznának. De tudnod kell a teljes igazságot erről a SZABADSÁGRÓL, amellyel oly sok ember henceg, és oly kevesen értik. Akármekkora is ez a szabadság, akárhány területre terjed is ki, akármennyi kiváltságot biztosít is, NEM TESZ GAZDAGGÁ, ÉS NEM IS TEHET GAZDAGGÁ, ERŐFESZÍTÉS NÉLKÜL. Csak egy biztos módszer van arra, hogy törvényesen halmozz fel vagyont: ha hasznos szolgáltatást nyújtasz. Még soha nem létezett olyan rendszer, amelyben az ember csak a tömeg ereje révén vagy mindenféle ellenszolgáltatás nélkül törvényesen vagyont halmozhatott fel. Ezt az elvet A GAZDASÁG TÖRVÉNYÉNEK hívják, ami több mint egy egyszerű elmélet. Ez egy olyan törvény, amelyet senki sem hághat át. Jegyezd meg jól a nevét, vésd az eszedbe, mert sokkal hatalmasabb, mint az összes politikus és politikai gépezet együttvéve. Független minden érdekcsoport és szakszervezet irányításától. Nem lehet befolyásolni és hatni rá, itt a gengszterek és az önjelölt vezetők nem mennek semmire a megvesztegetéssel. Sőt, MINDENT LÁTÓ SZEME VAN, ÉS TÖKÉLETES KÖNYVELÉST VEZET, amelyben pontosan nyilvántartja minden üzlettel foglalkozó ember ügyleteit, aki úgy akar kapni, hogy közben nem ad. Előbb vagy utóbb jönnek a könyvvizsgálók, megnézik az egyes emberek számláit, és elszámoltatják őket.
A „kizsákmányolók” és „hiénák” – vagy bárhogy hívjuk is a rendszert, amely nekünk, AMERIKAIAKNAK SZABADSÁGOT adott – olyan emberek csoportjai, akik megértették és tisztelik a GAZDASÁG nagy hatalmú TÖRVÉNYÉT, és alkalmazkodnak hozzá! A gazdasági fennmaradásuk múlik a törvény tiszteletén. A legtöbb amerikai szereti a hazáját a maga tőkés rendszerével együtt. Be kell vallanom, nem is ismerek még egy olyan országot, ahol ennyi lehetőség kínálkozna a meggazdagodásra. Vannak azonban néhányan, akik nem szeretik. Természetesen megvan hozzá a joguk: ha nem szeretik ezt az országot, annak tőkés rendszerét és határtalan lehetőségeit, JOGUK VAN ELHAGYNI! Vannak más országok, ahol megpróbálhatják élvezni a szabadságot, ahol megpróbálhatnak meggazdagodni, már ha nem túl válogatósak.78 Amerika megad minden szabadságot és lehetőséget a meggazdagodáshoz, amelyre tisztességes embernek szüksége van. Ha valaki valamilyen vadra akar vadászni, olyan vadászterületet választ, ahol az adott állatból sok él. Ha valaki meg akar gazdagodni, arra ugyanezek a szabályok vonatkoznak. Ha gazdagságra vágysz, ne hagyd figyelmen kívül annak az országnak lehetőségét, amelynek polgárai olyan tehetősek, hogy évente több mint 29 milliárd dollárt79 költenek haj-, köröm-és bőrápolásra. Te, aki vagyont akarsz szerezni, gondold meg kétszer is, hogy lerombolod-e egy olyan állam tőkés rendszerét, amelynek polgárai évente több mint 25 milliárd dollárt költenek újságra, 31 milliárdot könyvekre, közel 14 milliárdot hanglemezekre és csaknem 54 milliárdot mozizásra, amelyek mind-mind a SZABADSÁGOT fejezik ki! Mindenképpen vedd számításba azt az országot, amelynek polgárai évente több mint 115 milliárdot fizetnek ki gyorsételekért, és 13,3 milliárdot adnak ki bárokban és kocsmákban. Ne nagyon akarj otthagyni egy olyan országot, amelynek polgárai önként és dalolva költenek évi több mint 34 milliárd dollárt játékszerekre, 38 milliárdot kertészre, aki gondozza a kertjüket és nyírja a füvüket, és 74 milliárdot sportszerekre. És legfőképpen ragaszkodj ahhoz az országhoz, amelynek lakói 91 milliárd dollárnál
is többet költenek bútorra és lakberendezési tárgyakra, 167 milliárdot ruhákra és kiegészítőkre, 22 milliárdot mosásra és ruhatisztításra, 87 milliárdot gépekre, valamint közel 14 milliárdot halottaik eltemetésére. Tartsd észben, hogy ezek a jólét megteremtésének csak a kezdetei. Csupán néhány luxuscikket és kevésbé lényeges tételt említettem. És ne feledd, hogy ezen néhány termék gyártása, szállítása és értékesítése MILLIÓKNAK ad hosszú távú munkát, akik HAVONTA DOLLÁRMILLIÁRDOKAT keresnek a szolgáltatásaikkal, és a pénzüket aztán szabadon költhetik alapvető és luxuscikkekre. Azt meg főleg tartsd észben, hogy a termékek és személyes szolgáltatások cseréjének hátterében temérdek LEHETŐSÉG húzódik meg a meggazdagodásra. Ebben segít az AMERIKAI SZABADSÁG. Semmi sem akadályoz benne – ahogy mást sem –, hogy kivedd a részed azokból a tevékenységekből, amelyek a megvalósításhoz szükségesek. Ha valakinek kiemelkedő tehetsége, képzettsége és tapasztalata van, hatalmas vagyonra tehet szert. A kevésbé szerencsések csak kisebbre. De viszonylag csekély munkából mindenki meg tud élni. Így van ez. A LEHETŐSÉGEK tárháza megnyílt előtted. Lépj közelebb, válaszd ki, mit szeretnél, kovácsolj tervet, valósítsd meg, és kövesd ÁLLHATATOSAN. A „tőkés” Amerika majd elvégzi a többit. Bízhatsz ebben – A TŐKÉS AMERIKA MINDENKINEK BIZTOSÍTJA A LEHETŐSÉGET, HOGY HASZNOS SZOLGÁLTATÁST NYÚJTSON, ÉS A NYÚJTOTT SZOLGÁLTATÁS ÉRTÉKÉNEK ARÁNYÁBAN MEGGAZDAGODJON. A „rendszer” senkitől sem tagadja meg ezt, de nem ígér, és nem is ígérhet SEMMIÉRT VALAMIT, mert az egész rendszert kizárólagosan a GAZDASÁG TÖRVÉNYE irányítja, amely nem tűri meg hosszú távon, hogy valaki CSAK KAPJON, DE NE ADJON. A GAZDASÁG TÖRVÉNYÉT a Természet alkotta! Nincs az a legfelsőbb bíróság, amelyhez a törvényszegő fellebbezhet. A törvény megbünteti azokat, akik áthágják, és megjutalmazza azokat, akik betartják, emberi beavatkozás vagy annak lehetősége nélkül. Ezt a törvényt nem lehet hatályon kívül helyezni. Olyan megingathatatlan,
mint a csillagok az égen, és ugyanannak a rendszernek van alávetve, ugyannak a rendszernek a része, mint a csillagok. És megtagadhatja az ember, hogy alkalmazkodjon a GAZDASÁG TÖRVÉNYÉHEZ? Persze! Ez egy szabad ország, ahol mindenki egyenlő jogokkal születik, amelyekben benne van a GAZDASÁG TÖRVÉNYÉNEK megtagadására való jog is. De mi lesz akkor? Nos, semmi, amíg sok ember össze nem fog azzal a bevallott céllal, hogy figyelmen kívül hagyják a törvényt, és erővel teszik, amit akarnak. AKKOR JÖN A DIKTÁTOR A JÓL SZERVEZETT KIVÉGZŐOSZTAGÁVAL ÉS GÉPFEGYVEREIVEL! Sosem értük még el ezt az állapotot Amerikában! De most már mindent tudunk, amit tudni akartunk, a rendszer működéséről.80 Talán elég szerencsések leszünk ahhoz, hogy ne kelljen személyesen megtapasztalnunk ilyen kegyetlenségeket. Kétségtelenül meg akarjuk őrizni a SZÓLÁSSZABADSÁGOT ÉS A CSELEKVÉSI SZABADSÁGOT, valamint azt, hogy SZABADON NYÚJTHASSUNK HASZNOS SZOLGÁLTATÁSOKAT A VAGYONÉRT CSERÉBE. A kormánytisztviselők gyakorlata, hogy megengedik az embereknek a közvagyon dézsmálását szavazatokért cserébe, talán eredményt hozhat a választásokon, de egyszer úgyis eljön az elszámoltatás ideje, amikor a rosszul felhasznált pénzt kamatos kamattal kell visszafizetni. Ha az „ügyeskedők” nem hajlandók fizetni, a teher a gyerekeik és unokáik vállát fogja nyomni, „harmad-és negyediziglen”. Az adósságot mindenképpen rendezni kell.81 Az emberek megtehetik, és időnként meg is teszik, hogy csoportokat alkotnak, hogy együttes erővel tornásszák fel a béreket, és csökkentsék a munkaidőt. De ennél tovább nem mehetnek. Mert ezen a ponton a GAZDASÁG TÖRVÉNYE közbelép, és a seriff elfogja mind a munkaadót, mind a munkavállalót.82 Hat éven át, 1929-től 1935-ig az amerikaiak – szegények és gazdagok – alig vették észre, hogy a „gazdaság ördöge” minden üzletet, ipart és bankot átad a seriffnek. Nem volt szép látvány! Nem kezdtük el jobban tisztelni a tömeglélektant, amely miatt az emberek
sutba vágják a józan észt, és igyekeznek úgy KAPNI, hogy közben nem ADNAK. Aki végigcsinálta azt a hat csüggesztő évet – amikor A FÉLELEM KEZÉBEN VOLT A GYEPLŐ, ÉS A HIT PADLÓRA KERÜLT –, sosem felejti el, milyen könyörtelenül hajtotta be a GAZDASÁG TÖVÉNYE a járandóságát gazdagtól és szegénytől, gyengétől és erőstől, öregtől és fiataltól. Nem kívánunk maguknak még egy ilyen élményt. Ezek az észrevételek nem rövid távú tapasztalatokon alapszanak. Az Amerikában valaha élt legsikeresebb emberek módszereinek több mint huszonöt éven át tartó gondos elemzéséből fakadnak. Ezek a találékony, szorgalmas, okos emberek – azok, akik ma is közöttünk vannak, és azok, akik már elmentek – testesítik meg a szabad vállalkozás amerikai rendszerének zsenialitását és az amerikai életstílust. Az ő tehetségüknek köszönheti Amerika, hogy átélte a világválságot, és virágzik. Az egyik jó tulajdonságuk a HATÁROZOTT DÖNTÉSHOZÁS, amely a hetedik lépés a gazdagság felé. És most erről fogunk beszélni.
Úgy tűnik, Isten pártfogásába veszi azokat, akik pontosan tudják, mit akarnak, amennyiben eltökélik magukat, hogy IGENIS AZT akarják megszerezni!
Hetedik fejezet A DÖNTÉS A halogatás szokásának leküzdése Hetedik lépés a gazdagság felé Több ezer sikertelen ember kudarcainak tüzetes vizsgálata megmutatta, hogy a DÖNTÉSKÉPTELENSÉG az egyik első helyen szerepel a kudarc legfőbb okainak harmincas listáján (hatodik fejezet). És ez nem egy elméleti kijelentés – ez tény. Ennek gyakran a HALOGATÁS – a DÖNTÉS ellentéte – az oka, amelyet mindenkinek le kell küzdenie. Lehetőséged lesz kideríteni, mennyire vagy képes gyors és határozott DÖNTÉSEKET hozni, ha befejezed ezt a könyvet, és felkészülsz rá, hogy TETTEKRE váltsd az itt leírt elveket. Több száz egymillió dollárnál nagyobb vagyont felhalmozó ember életútjának elemzése feltárta, hogy mindegyikük GYORS DÖNTÉSEKET szokott hozni, és lassan szokta megváltoztatni azokat, ha egyáltalán megváltoztatja. Azok az emberek, akik sosem gazdagszanak meg, kivétel nélkül nagyon lassan döntenek, HA DÖNTENEK EGYÁLTALÁN, és gyakran, valamint gyorsan váltogatják az elhatározásaikat. Henry Ford egyik legkiemelkedőbb tulajdonsága az volt, hogy mindig gyorsan és határozottan döntött, és lassan módosította a döntéseit. Ez a tulajdonság olyannyira jellemző volt Fordra, hogy sokan makacsnak tartották. Ez volt az a jellemvonása, amely arra ösztökélte, hogy folytassa a híres T-modelljének (a világ legcsúnyább kocsijának) gyártását, amikor minden tanácsadója és az autó számos vásárlója arra biztatta, hogy változtasson rajta. Ford talán túl sokáig húzódozott a változtatástól, de az érmének van egy másik oldala is: döntésének határozottsága roppant vagyont biztosított számára, mielőtt még a változtatás elkerülhetetlenné vált volna. Aligha vonható kétségbe, hogy Ford azon szokása, hogy szilárd döntéseket hoz, egy nagy adag makacsságból táplálkozott, de
még mindig jobb, ha valaki megingathatatlan az elhatározásaiban, mintha lassan hozza meg, és sűrűn váltogatja azokat. A legtöbb embert, akinek nem sikerül akkora vagyont felhalmoznia, mint amekkorára szüksége van, általában könnyen befolyásolja mások véleménye. Hagyják, hogy az újságok és a „pletykáló” szomszédok szabják meg, mit gondoljanak. A vélemény a legolcsóbb árucikk a földön. Mindenkinek bőven van belőle, és bárkire kész ráönteni, aki hajlandó meghallgatni. Ha befolyásol mások véleménye a DÖNTÉSHOZATALBAN, egyetlen vállalkozást sem tudsz sikerre vinni, ahogy a VÁGYADAT sem tudod pénzzé változtatni. Ha túl könnyen befolyásol mások véleménye, akkor nincs saját VÁGYAD. Amikor nekilátsz, hogy a könyvben leírt elveket átültesd a gyakorlatba, menj a saját fejed után, hozd meg a saját döntéseidet, és cselekedj azok szerint. Senkit ne avass a bizalmadba, CSAK a Mesterelmecsoportod tagjait, akiket nagyon gondosan válogass meg, csupán olyanokat vegyél be, akik TELJESEN EGYÜTT ÉREZNEK VELED, ÉS EGYETÉRTENEK A CÉLJAIDDAL. A közeli barátok és rokonok akaratlanul is akadályozzák az embert a véleményükkel és olykor viccesnek gondolt csúfolódásukkal. Ezrek szenvednek kisebbrendűségi komplexusban egész életükben, mert néhány jó szándékú, de tudatlan ember porig rombolta az önbizalmukat a véleménye hangoztatásával vagy gúnyolódással. Van saját elméd, és vannak saját gondolataid. HASZNÁLD őket döntéshozáskor. Ha mások értesüléseire és ismereteire van szükséged a döntéshez, ami sűrűn megesik, szerezd be ezeket az információkat észrevétlenül, a céljaid feltárása nélkül. A felületes ismeretekkel vagy felszínes tudással rendelkező emberekre jellemző, hogy igyekeznek úgy tenni, mintha nagy tudásúak volnának. Az ilyenek általában TÚL SOKAT beszélnek, és TÚL KEVESET hallgatnak. Tartsd nyitva a szemed és a füled – a szádat meg CSUKVA –, ha szeretnéd elsajátítani a gyors DÖNTÉSHOZÁS művészetét. A túl sokat beszélők keveset tesznek. Ha többet beszélsz, mint amennyit hallgatsz, nemcsak megfosztod magad az ismeretszerzés minden lehetőségétől, de kifecseged a
TERVEIDET és a CÉLJAIDAT is olyan embereknek, akik örömüket lelik majd abban, hogy irigységük miatt vereséget mérjenek rád. Ne feledd, ahányszor szóra nyitod a szádat egy nagy tudású ember jelenlétében, feltárod neki minden ismeretedet vagy éppen annak a HIÁNYÁT! A valódi bölcsesség általában szerénységről és hallgatásról ismerszik meg. Tartsd szem előtt, hogy mindenki, akivel kapcsolatban állsz, olyan, mint te: azt kutatja, hogyan gazdagodhatna meg. Ha nyíltan beszélsz a terveidről, meglepetések érhetnek: valaki más kiüt a nyeregből azzal, hogy TÉGED MEGELŐZVE VALÓSÍTJA MEG a terveket, amelyeket meggondolatlanul kifecsegtél neki. Legyen az az első döntésed, hogy LAKATOT TESZEL A SZÁDRA, ÉS NYITVA TARTOD A SZEMED ÉS A FÜLED. Hogy ne téveszd szem elől ezt a tanácsot, másold le a következő mondatot nagy betűkkel, és tedd ki oda, ahol mindig látod: „MONDD EL A VILÁGNAK, MIT SZÁNDÉKOZOL TENNI, DE CSAK MIUTÁN MEGTETTED.” Pontosan ugyanazt jelenti, mint a mondás: „a tettek többet érnek a szavaknál”.
Döntés életről-halálról Egy döntés értéke attól függ, mekkora bátorságot kíván a meghozatala. A nagy döntések, amelyek letették a civilizáció alapjait, hatalmas kockázattal jártak, és gyakran életveszélyesek voltak. Amikor Lincoln eldöntötte, hogy kiadja a híres Rabszolgafelszabadítási nyilatkozatot, amely szabaddá tette a rabszolgákat Amerikában, teljes mértékben tudatában volt, hogy ezzel sok barátját és politikai támogatóját fogja maga ellen fordítani. Azzal is tisztában volt, hogy a nyilatkozatban megfogalmazottak megvalósítása ezrek életét követeli majd a harctereken. Végül magának Lincolnnak is az életébe került. Ehhez bátorságra volt szükség. Szókratész döntése, hogy inkább kiissza a méregpoharat, mint hogy megalkudjon és a meggyőződései ellenére cselekedjen, bátor elhatározás volt. Ezer évvel megelőzte a korát, és megadta az akkor még meg sem született embereknek a szólás-és gondolatszabadság jogát.
Robert E. Lee tábornok döntése, hogy szakít Északkal, és Dél ügye mellé áll, szintén bátor döntés volt, mert jól tudta, hogy a saját és mások életével játszik. De minden idők legnagyobb döntése – már ami az amerikaiakat illeti – 1776. július 4-én született meg Philadelphiában, amikor ötvenhat ember aláírt egy iratot, miközben pontosan tudták, hogy vagy szabadságot fognak hozni az amerikaiaknak, vagy mind az ötvenhatan bitófán végzik! Biztosan hallottál már erről, de nem tekintetted a személyes érvényesülésről szóló leckének, amelyet egyszerűen meg kell tanulni. Mindnyájan tudjuk, mikor hozták meg ezt a jelentős döntést, de kevesen látjuk, mekkora bátorság kellett hozzá. Megtanultuk a történelmet, tudunk évszámokat és neveket, emlékszünk a nagy csaták helyszíneire, hallottunk már George Washingtonról és Lord Cornwallisról. De keveset tudunk a nevek, dátumok, helyszínek hátterében meghúzódó dolgokról. Még kevesebbet arról a megfoghatatlan ERŐRŐL, amely már sokkal azelőtt szabadságot biztosított számunkra, hogy Washington megvívta volna győztes csatáját. Elolvassuk az amerikai függetlenségi háború történetét, és tévesen úgy képzeljük, hogy George Washington volt a nemzet atyja, és ő harcolta ki a szabadságot, miközben az igazság az, hogy Washington csak mellékszereplő volt, mert csapatainak győzelme már sokkal az ellenfél fegyverletétele előtt biztos volt. Ezzel nem Washington érdemeit akarom csökkenteni, mert nagyon is megérdemli a tiszteletet. Az a célom, hogy felhívjam a figyelmet arra az elképesztő ERŐRE, amely a diadal valódi oka volt. Kisebbfajta tragédia, hogy a történetírók a legcsekélyebb mértékben sem utaltak arra az ellenállhatatlan ERŐRE, amely nyomán megszületett és szabaddá vált a nemzet, hogy aztán a függetlenség új formáit teremtse meg a föld minden embere számára. Azért mondom, hogy tragédia, mert ez ugyanaz az ERŐ, amelyet minden embernek használnia kell, aki felül akar kerekedni az élet nehézségein, és be akarja hajtani a sorson, amire szüksége van. Tekintsük át röviden az eseményeket, amelyek létrehozták ezt az ERŐT. A történet 1770. március 5-én kezdődött Bostonban. Az
utcákon brit katonák járőröztek, a jelenlétükkel nyíltan fenyegették a polgárokat. A gyarmat lakói rossz néven vették, hogy fegyveres katonák járnak közöttük. Aztán nyíltan is hangot adtak bosszúságuknak, köveket és szitkokat szórtak a katonákra, mígnem a parancsnok kiadta az utasítást: „Szuronyt szegezz! Puskát tölts!” Kitört a csata. Sokan megsérültek, sokan az életüket vesztették. Az eset akkora felháborodást váltott ki, hogy a gyarmati gyűlés (amely előkelő helyiekből állt) összehívott egy tanácskozást, hogy határozott lépések megtételéről tárgyaljanak. John Hancock és Samuel Adams – ÁLDOTT LEGYEN A NEVÜK! – is tagja volt a gyűlésnek. Bátran felszólaltak, és kijelentették, hogy valamilyen módon rá kell bírni a brit katonákat, hogy távozzanak Bostonból. Ne feledd: ez egy DÖNTÉS, amely két ember fejében született meg, és joggal mondhatjuk, hogy ez volt a kezdete annak a szabadságnak, amelyet ma mindnyájan élvezhetünk az Egyesült Államokban. És azt is tartsd észben, hogy ennek a két embernek a DÖNTÉSE HITET és BÁTORSÁGOT kívánt, mert veszélyes volt. Mielőtt a gyűlést berekesztették volna, Samuel Adamst megbízták azzal, hogy keresse fel a kormányzót, Thomas Hutchinsont, és követelje tőle a brit csapatok kivonását. A kérést teljesítették, és visszarendelték a csapatokat Bostonból, de az ügynek még nem volt vége. Olyan helyzetet teremtett, amely az egész társadalom jövőjét megváltoztatta. Különös, hogy a nagy változások, mint például az amerikai függetlenségi háború vagy az első világháború, általában jelentéktelennek tűnő eseményekkel veszik kezdetüket. Az is érdekes, hogy a fontos változások általában egy HATÁROZOTT DÖNTÉSSEL indulnak, amely többnyire emberek kis csoportjának a fejében születik meg. Kevesen ismerik olyan alaposan hazánk történetét, hogy tudják, hogy John Hancock, Samuel Adams és Richard Henry Lee (Virginia kormányzója) volt a nemzet atyja. Richard Henry Lee fontos szereplője lett ennek a történetnek, mivel sűrű levélváltásban állt Samuel Adamsszel. Nyíltan megosztották egymással a félelmeiket és reményeiket a gyarmaton élő emberek jólétéről. Adamsnek ez adta az ötletet, hogy a tizenhárom gyarmat kölcsönös levélváltása segíthet összehangolni az erőfeszítéseket,
amire oly nagy szükség lett volna a problémáik megoldásához. 1772 márciusában, két évvel a bostoni sortűz után Adams előadta az ötletét a gyűlésnek, és javasolta, hogy állítsanak fel minden tartományban egy kinevezett levelező által vezetett Levelező Bizottságot, „a barátságos együttműködés szándékával, amelynek célja, hogy javítson az amerikai gyarmatok helyzetén”. Jegyezd meg jól ezt az esetet! Ezzel indult el annak a szerteágazó ERŐNEK a megszervezése, amely arra volt hivatott, hogy szabadságot biztosítson neked és nekem. Megszervezték a Mesterelmét, amelynek tagjai Adams, Lee és Hancock volt. (Ahogy Máté evangélista mondja a 18. rész 19. versében: „Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.”) Megszervezték a Levelező Bizottságot. Figyeld meg, hogy ez a lépés növelte a Mesterelme erejét, mert minden gyarmatról emberek csatlakoztak hozzá. Figyeld meg, hogy ezzel vette kezdetét a RENDSZERES TERVEZÉS a háborgó gyarmatokon. Egységben az erő! A gyarmatok polgárai eddig szervezetlen háborút vívtak a brit katonák ellen, máshol is a bostonihoz hasonló összecsapások zajlottak, de semmire nem mentek. Az egyéni sérelmeiket nem fogta össze egy Mesterelme. Az emberek nem egyesítették a szívüket, elméjüket, lelkület és testüket egy határozott DÖNTÉS megvalósítása érekében, hogy egyszer és mindenkorra véget vessenek a britekkel kapcsolatos gondjaiknak – amíg Adams, Hancock és Lee össze nem fogott. De közben a britek sem tétlenkedtek. Ők is TERVEZTEK, és „mesterelmélkedtek”, ráadásul az az előnyük is megvolt, hogy nekik volt pénzük és szervezett hadseregük. A brit korona Thomas Gage dandártábornokot nevezte ki Massachusetts kormányzójának Hutchinson helyére. Az új kormányzó egyik első lépése azt volt, hogy küldöttet menesztett Samuel Adamshez, és megpróbálta megtörni az ellenállását – FÉLELEM. Jobban megérthetjük a történteket, ha felidézzük Fenton ezredes (Gage küldötte) és Adams párbeszédét.
Fenton ezredes: – Gage kormányzó meghatalmazott, hogy biztosítsam, Mr. Adams, módjában áll kielégítő előnyöket biztosítani az ön számára, azzal a feltétellel, hogy nem szegül szembe a kormány intézkedéseivel. A kormányzó azt ajánlja önnek, uram, hogy ne vonja a fejére őfelsége haragját. Az ön viselkedése a VIII. Henrik által hozott törvény értelmében büntetendő, és Angliába küldhetik, hogy – a gyarmat kormányzójának megítélése szerint – hazaárulás vagy hazaárulás pártolásának{10} vádjával bíróság elé állítsák. Ám ha VÁLTOZTAT A POLITIKAI NÉZETEIN, nemcsak előnyökhöz juthat, de a király jóindulatát is kivívhatja. Samuel Adams kétféleképpen DÖNTHETETT. Felhagy az ellenállással, és elfogadja a megvesztegetést, vagy FOLYTATJA, ÉS VÁLLALJA AZ AKASZTÁS KOCKÁZATÁT. Egyértelműen eljött a pillanat, amikor Adams kénytelen volt azonnali DÖNTÉST hozni, és az élete volt a tét. Az emberek zömének nehezére esne ilyen esetben dönteni. A többség kitérő választ adna, de Adams nem így tett! Adams Fenton ezredes szavát vette, hogy a válaszát pontosan úgy adja át a kormányzónak, ahogy hallotta. Adams válasza pedig a következő volt: – Mondja meg Gage kormányzónak, hogy bízom benne, hogy már réges-régen békét kötöttem a királyok királyával. Egyetlen személyes megfontolás sem vehet rá, hogy ne álljak ki a gyarmatom jogos ügye mellett. AZT IS MONDJA MEG GAGE KORMÁNYZÓNAK, HOGY SAMUEL ADAMS AZT JAVASOLJA NEKI, ne játsszon tovább a felbőszült emberek érzelmeivel. Szükségtelen jellemeznünk ezt az embert. Mindenki számára nyilvánvaló, aki elolvassa ezt az elképesztő üzenetet, hogy a küldőjét végtelen lojalitás hatotta át. És ez fontos.83 Amikor Gage kormányzó megkapta Adams epés válaszát, dühbe gurult, és kiadott egy nyilatkozatot, amely a következőket tartalmazta: „Őfelsége nevében mindenkinek felajánlom és megígérem kegyes bocsánatomat, aki haladéktalanul kész letenni a fegyvert, és visszatér a békés kötelességeihez, ezen megbocsátás kegyelme alól csak SAMUEL ADAMS ÉS JOHN HANCOCK kivétel, akiknek
támadása túl alávaló természetű ahhoz, hogy a megérdemelt büntetésen kívül bármi mást megfontolás tárgyává tegyek.” Hogy közérthetőbben fejezzem ki: Adams és Hancock „elvágta magát”. A haragos kormányzó fenyegetése újabb, legalább ilyen veszedelmes DÖNTÉS meghozására kényszerítette a két férfit. Titokban összehívták leghűségesebb követőiket. (Itt jelenik meg a Mesterelme.) A találkozó kezdetekor Adams bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot, és közölte a jelenlévőkkel, hogy muszáj kongresszust szervezni valamennyi gyarmat részvételével, és SENKI SEM HAGYHATJA EL A HELYISÉGET, AMÍG NEM HOZTAK DÖNTÉST ERRŐL A KONGRESSZUSRÓL. Erre mindenki tűzbe jött. Egyesek a radikális lépés lehetséges következményeit mérlegelték (az ősi félelem). Mások kétségüknek adtak hangot, hogy nem túl bölcs dolog határozott döntést hozni a koronával szemben. A bezárt szobában csak KÉT FÉRFI volt mentes a félelemtől, csak két férfi nem volt hajlandó elismerni a kudarc lehetőségét: Hancock és Adams. Az elméjük befolyásának hála a többiek végül készek voltak egyetérteni abban, hogy a Levelező Bizottságnak meg kell szerveznie az Első Kontinentális Kongresszust, amelyet 1774. szeptember 5-én tartanak meg Philadelphiában. Jegyezd meg ezt a dátumot. Fontosabb, mint 1776. július 4-e. Ha nem született volna meg a DÖNTÉS a Kontinentális Kongresszus megrendezéséről, a Függetlenségi nyilatkozatot sem írták volna alá. A kongresszus első ülését megelőzően egy másik vezető az ország másik csücskében azon vívódott, kiadja-e az „Összefoglaló nézetek Brit-Amerika jogairól” című írását. Ez az ember a virginiai Thomas Jefferson volt, akinek pont olyan feszült volt a viszonya Lord Dunmore-ral (a korona virginiai képviselőjével), mint Hancocknak és Adamsnek Gage kormányzóval. Nem sokkal híres írásának kiadása után tájékoztatták róla, hogy bűnvádi eljárást indítottak ellene azzal a váddal, hogy elárulta őfelsége kormányát. A fenyegetés hallatán Jefferson egyik munkatársa, Patrick Henry merészen véleményt nyilvánított, és szavait egy olyan mondattal zárta, amely azóta szállóigévé lett: „Ha ez árulás, akkor hozz ki belőle mindent.”
Aztán néhány hozzájuk hasonló ember – mindenféle hatalom, jogosultság, haderő és pénz nélkül – összeült, és komolyan elgondolkozott a gyarmatok sorsáról: elsőként megnyitották az Első Kontinentális Kongresszust, amely megszakításokkal két évig ülésezett, mígnem 1776. június 7-én Richard Henry Lee szólásra emelkedett, és az elnökhöz intézve szavait a következőket közölte a döbbent gyűléssel: – Uraim! Azt javaslom, hogy az Egyesült Gyarmatok váljanak szabad és független állammá, amely megszabadul a brit korona iránti kötelezettségeitől, és megszüntet mindennemű politikai kapcsolatot Nagy-Britanniával. Elképesztő javaslatát lázas vita követte, amely olyan hosszan elhúzódott, hogy Lee kezdett kijönni a béketűrésből. Több napig tartó tárgyalás után ismét felszólalt, és tiszta, határozott hangon kijelentette: – Elnök úr! Napok óta vitatjuk az ügyet. Csak egy út maradt számunkra. Miért késlekedünk még mindig? Miért hezitálunk? Hadd szülessen meg ezen a szép napon az Amerikai Köztársaság! Hadd emelkedjen fel, de ne a pusztítás és leigázás céljával, hanem azért, hogy új alapokra helyezze a béke és jog hatalmát. Rajtunk Európa szeme. A szabadság élő példáját követeli tőlünk, amely a polgárok boldogságát nézve szemben áll az egyre növekvő zsarnoksággal. Mire a javaslatát szavazásra bocsátották volna, Leenek egy családtagja súlyos megbetegedése miatt vissza kellett térnie Virginiába. Mielőtt azonban útnak indult volna, az ügyét barátja, Thomas Jefferson gondjaira bízta, aki megígérte neki, hogy addig küzd, amíg kedvező lépésekre nem kerül sor. Nem sokra rá a kongresszus elnöke (Hancock) Jeffersont egy bizottság elnökévé nevezte ki, hogy fogalmazza meg a Függetlenségi nyilatkozatot. A bizottság sokáig és keményen dolgozott a dokumentumon, amelynek ALÁÍRÁSA – ha a kongresszus elfogadja – MINDEN ALÁÍRÓ SZÁMÁRA A SAJÁT HALÁLOS ÍTÉLETÉNEK ALÁÍRÁSÁVAL VOLT EGYENLŐ, ha a gyarmatok elveszítik az ezt követő háborút Nagy-Britanniával. A dokumentum elkészült, és az eredeti szöveget június 28-án felolvasták a kongresszus előtt. Napokig tárgyalták, módosítgatták,
majd késznek nyilvánították. 1776. július 4-én Thomas Jefferson a gyűlés előtt állt, és félelmet nem ismerve felolvasta a legnagyobb jelentőségű DÖNTÉST, amelyet valaha papírra vetettek. „Amidőn az emberi események sodrában szükségessé válik egy nép számára, hogy feloldja azokat a kötelékeket, amelyek egy másik néphez fűzték, és elfoglalja a földkerekség Hatalmai között a Természet Törvényei és a Természet Istene által részére kijelölt különálló és egyenrangú helyet, akkor az emberiség ítélete iránt érzett illő tisztelet megkívánja, hogy kinyilatkoztassa azokat az okokat, amelyek a különválásra késztették.”{11} Amikor Jefferson befejezte a felolvasást, szavaztak, és elfogadták a nyilatkozatot, majd ötvenhat képviselő aláírta, és mindannyian az életüket tették fel erre a DÖNTÉSRE. A DÖNTÉSSEL megszületett egy nemzet, amely arra volt hivatva, hogy a DÖNTÉSHOZÁS kiváltságát és jogát adja meg az embereknek. A HIT szellemében meghozott döntésekkel, és csakis ezekkel a döntésekkel az emberek megoldhatják a személyes gondjaikat, valamint anyagi és spirituális jólétre tehetnek szert. Véssük ezt az eszünkbe! Ha elemezzük a a Függetlenségi nyilatkozathoz vezető eseményeket, meggyőződhetünk róla, hogy ez a nemzet, amely most nagy tiszteletnek és hatalomnak örvend a világ nemzetei között, egy DÖNTÉSSEL született meg, amelyet egy ötvenhat emberből álló Mesterelme hozott meg. Jegyezd meg, hogy az ő DÖNTÉSÜK biztosította Washington seregeinek a győzelmet, mert a döntés szelleme ott lakozott minden katona szívében, aki fegyvert fogott. Spirituális erőként szolgált, amely nem ismert KUDARCOT. Azt is jegyezzük meg (a magunk érdekében), hogy a HATALOM, amely megadta ennek a nemzetnek a szabadságot, ugyanaz a hatalom, amelyet az egyéneknek is használniuk kell, ha a saját kezükbe akarják venni a sorsukat. Ez a HATALOM az ebben a könyvben leírt tizenhárom elvből fakad. A Függetlenségi nyilatkozat történetében nem nehéz legalább hat elvet tetten érni: a VÁGYAT, a DÖNTÉST, a HITET, a KITARTÁST, a MESTERELMÉT és a RENDSZERES TERVEZÉST.
Ez a filozófia kimondja, hogy az erős VÁGGYAL párosuló gondolat hajlamos a fizikai megfelelőjévé átalakulni. Mielőtt továbblépnénk, szeretném felhívni a figyelmed, hogy ebben a történetben és a United States Steel vállalat történetében (második fejezet) benne rejlik a módszer tökéletes leírása, amelynek révén a gondolat elképesztő átalakuláson megy keresztül. Ha a módszer titkát kutatod, ne számíts csodára, mert azt nem fogsz találni. Csak a Természet örök törvényeire bukkansz rá. Ezek a törvények mindenki számára elérhetők, akinek van HITE és BÁTORSÁGA használni őket. Szabadságot hozhatnak egy nemzetnek, vagyont halmozhatnak fel, vagy bármilyen más értékes célt elérhetnek. Azok, akik gyorsan hoznak DÖNTÉST, és határozottan tudják, mit akarnak, általában el is érik a céljukat. A vezetők az élet valamennyi területén gyorsan és határozottan DÖNTENEK. Ez a fő oka annak, hogy vezetők. A világ mindig teret enged azoknak, akiknek a szavai és tettei azt mutatják, hogy tisztában vannak vele, hová tartanak. A DÖNTÉSKÉPTELENSÉG általában a fiatalságra jellemző. Aztán állandósul, ha a fiatal úgy végzi el az általános és középiskolát, sőt az egyetemet, hogy NINCS HATÁROZOTT CÉLJA. Az oktatási rendszer legnagyobb gyengesége, hogy egyrészt nem tanítja meg, másrészt nem bátorítja a HATÁROZOTT DÖNTÉSHOZÁST. Hasznos volna, ha a főiskolák és egyetemek nem engednének beiratkozni olyan diákokat, akik nem nyilvánítják ki, milyen cél érdekében választották az adott intézményt. Még nagyobb haszonnal járna, ha minden diáknak már az általános iskolában el kellene végeznie egy képzést, ahol megtanul DÖNTÉST HOZNI, és a végén vizsgát kellene tennie belőle, mielőtt magasabb szinten folytatná tanulmányait. Az iskolarendszer hibájából kifolyólag elsajátított DÖNTÉSKÉPTELENSÉG elkíséri a diákokat a választott munka világába is – HA választanak egyáltalán valamiféle munkát. Az iskolából kikerülő fiatalok általában „akármilyen” munkát keresnek. Elfogadják az első útjukba akadó ajánlatot, mert megszokták a DÖNTÉSKÉPTELENSÉGET. Ma száz bérből és fizetésből élő emberből kilencvennyolc azért van az adott pozícióban, mert
képtelen HATÁROZOTT DÖNTÉST hozni, hogy TERVEKET szőjön egy MEGHATÁROZOTT POZÍCIÓ megszerzésére, és nem tudja, hogyan válasszon munkaadót. A HATÁROZOTT DÖNTÉS mindig bátorságot követel, olykor igen nagy bátorságot. A Függetlenségi nyilatkozatot aláíró ötvenhat férfi az életét tette fel a DÖNTÉSRE, amikor elhelyezte a kézjegyét a dokumentumon. Akik HATÁROZOTT DÖNTÉST hoznak, hogy elnyerjenek egy bizonyos munkát, és behajtják az élettől a járandóságukat, nem az életüket teszik kockára. Csak a GAZDASÁGI FÜGGETLENSÉGÜKET. Azok, akik nem VÁRJÁK EL, nem TERVEZIK MEG és nem KÖVETELIK MEG ezeket a dolgokat, soha nem érhetik el az anyagi függetlenséget, a gazdagságot, illetve a vágyott üzletet és szakmai pozíciót. Akik gazdagságra vágynak – ugyanúgy, ahogy Samuel Adams a gyarmatok szabadságára –, biztosak lehetnek benne, hogy megkapják. A rendszeres tervezésről szóló hatodik fejezetben minden utasítást megkaptál arra, hogyan bocsáss áruba bármiféle egyéni szolgáltatást. Részletes információkat olvashattál arról is, miként válaszd ki a neked tetsző munkáltatót és a vágyott munkát. De ezek az utasítások mit sem érnek, ha NEM HOZOL HATÁROZOTT DÖNTÉST, nem foglalod azt cselekvési tervbe – és nem kivitelezed ezt a tervet KITARTÁSSAL, amely a nyolcadik lépés a gazdagság felé.
A gazdagság nem kívánságra jön. A gazdagság csak határozott tervezéssel jön, amelyet határozott vággyal ötvöznek, és kitartással kiviteleznek.
§
§
§
MINDEN KUDARC EGY AZONOS ÉRTÉKŰ SIKER MAGVÁT HORDOZZA.
Nyolcadik fejezet A KITARTÁS A kitartó erőfeszítés, amely hitet ébreszt Nyolcadik lépés a gazdagság felé A KITARTÁS fontos tényezője annak a folyamatnak, amelynek során a VÁGYAT az anyagi megfelelőjévé változtatjuk át. A kitartás alapja az AKARATERŐ. Az akaraterő és a vágy helyes keveréke ellenállhatatlan párost alkot. A nagy vagyont felhalmozó embereket általában hidegvérűnek és néha kíméletlennek tartják. Sűrűn félreértik őket. Pedig csak van bennük akaraterő, amelyet KITARTÁSSAL ötvöznek, és a vágyaik szolgálatába állítanak, így biztosítva céljaik elérését. Henry Fordot általában kegyetlennek és szenvtelennek gondolják, tévesen. Ennek a félreértésnek Ford azon szokása volt az alapja, hogy minden tervét KITARTÓAN végigvitte. Az emberek zöme hajlamos rá, hogy elvesse a céljait és a szándékait, valamint feladja, ha az ellenállás vagy kudarc legkisebb jelébe ütközik. Kevesen folytatják az ellenállás DACÁRA addig, amíg célt nem érnek. Ezen kevesek közé tartozik Ford, Carnegie, Rockefeller, Edison és más kivételes emberek világszerte. A „kitartás” szónak semmi köze a hősiességhez, de úgy hat az ember személyiségére, ahogy a szén az acélra. A vagyonszerzés általában azon a tizenhárom elven alapul, amelyet a Gondolkodj és gazdagodj filozófiája felsorakoztat. Minden meggazdagodni vágyónak meg kell értenie és KITARTÁSSAL kell alkalmaznia ezeket az elveket. Ha azért olvasod ezt a könyvet, hogy alkalmazd a leírt ismereteket, a KITARTÁSOD első próbája az lesz, hogy meg tudod-e tenni az első fejezetben bemutatott hat lépést. Ha azonban te vagy a százból azon két ember egyike, akinek már van HATÁROZOTT CÉLJA, amelyet meg akar valósítani, és a megvalósításra HATÁROZOTT TERVE, lehet, hogy elolvasod az utasításokat, majd szépen visszatérsz a mindennapi szokásaidhoz, és ügyet sem vetsz rájuk.
Arra kérlek, nézz magadba ezen a ponton, mert a kitartás hiánya a kudarc egyik legnagyobb oka. Mi több, ezrek élettörténetének vizsgálatából azt szűrtem le, hogy a kitartás hiánya a legfontosabb közös tulajdonság az emberek többségében. De ez olyan gyengeség, amelyet egy kis erőbefektetéssel le lehet győzni. Az erőfeszítés mértéke, amellyel a kitartás hiánya orvosolható, attól függ, MENNYIRE ERŐS AZ EMBER VÁGYA. Minden eredmény kiindulópontja a VÁGY. Tartsd ezt észben. A gyenge vágy gyenge eredményt hoz, mint ahogy a kis tűz is kis hőt ad. Ha úgy érzed, híján vagy a kitartásnak, akkor rakj nagyobb tűzet, amely felhevíti a vágyadat. Olvasd végig ezt a fejezetet, aztán térj vissza az elsőre, és azonnal láss neki a hat lépéssel kapcsolatos utasítások teljesítésének. Az igyekezet, amellyel az utasításokat követed, világosan megmutatja, mennyire hevesen vagy mennyire kevéssé hevesen VÁGYSZ a vagyonra. Ha közömbösnek érzed magad, biztos lehetsz benne, hogy nem válsz „pénztudatossá”, ami pedig elengedhetetlen feltétele a meggazdagodásnak. A vagyont az olyan emberi elme vonzza, amely felkészült erre a „vonzásra”, ahogy a víz is az óceánokba ömlik. Ebben a könyvben minden ösztökélés megtalálható, amely ahhoz kell, hogy bármely hétköznapi elmét ráhangolja a „vibráló gondolatokra”, amelyek vonzzák az ember vágyának tárgyát. Ha arra jutsz, hogy gyenge a KITARTÁSOD, összpontosíts A MESTERELME EREJE című (kilencedik) fejezetben leírt utasításokra. Gyűjts magad köré egy MESTERELMECSOPORTOT, és a tagok együttes erőfeszítése révén fejlesztheted a kitartásodat. Az önszuggesztióról és a tudattalanról szóló (harmadik és tizenegyedik) fejezetben további utasításokat találsz, amelyek segítenek a kitartásod fejlesztésében. Kövesd ezeket, amíg a „szokás természete” fel nem vázolja a VÁGYAD tárgyának tiszta képét a tudattalanod számára, amely szakadatlanul dolgozik, ébren és álmodban is. Innentől kezdve a kitartás hiánya nem kényszerít hátrányos helyzetbe. Ha szórványosan és alkalmi jelleggel alkalmazod ezeket a szabályokat, az mit sem használ. Ahhoz, hogy EREDMÉNYT érj el,
addig kell használnod őket, amíg bevett szokássá nem válnak. Más módon nem alakíthatod ki a szükséges pénztudatosságot. A SZEGÉNYSÉGET azoknak az elméje vonzza, akik előnyben részesítik, a pénzt pedig azoké, akik szándékosan felkészültek erre a vonzásra, és mindkettő törvénye ugyanaz. A SZEGÉNYSÉGTUDATOSSÁG ÖNKÉNYESEN ELURALKODIK AZOK ELMÉJÉN, AKIKET NEM FOGLALKOZTAT A PÉNZTUDATOSSÁG. Szegénységtudatosság a szokás tudatos alkalmazása nélkül alakul ki. A pénztudatosságot létre kell hozni, ha valakinek nem veleszületett sajátja. Próbáld megérteni ennek a kijelentésnek súlyát, és egyből világossá válik, milyen fontos a KITARTÁS a vagyonszerzésben. KITARTÁS nélkül már azelőtt vereséget szenvedsz, hogy egyáltalán belekezdenél. KITARTÁSSAL győzedelmeskedni fogsz. Ha volt már valaha rémálmod, meg fogod érteni a kitartás fontosságát. Fekszel az ágyban félálomban, és úgy érzed, fuldokolsz. Képtelen vagy megfordulni vagy megmoccanni. Rádöbbensz, hogy vissza KELL nyerned az uralmat az izmaid felett. Kitartó akarattal végül meg tudod mozdítani az egyik kezedet. Ahogy mozgatod, lassan visszanyered az irányítást a karizmaid felett is, és végre képes vagy felemelni. Aztán ugyanígy úrrá leszel a másik karod felett is. Majd az egyik, aztán a másik lábad felett. AZTÁN AZ AKARATOD VÉGSŐ MEGFESZÍTÉSÉVEL a teljes izomzatodnak ura leszel, és kiszakítod magad a rémálom szorításából. Mindez lépésről lépésre történt. Lehet, hogy hasonló módon kell kiszakadnod a lelki tehetetlenség állapotából is: először lassú mozdulatokkal, aztán egyre gyorsabban, amíg teljesen vissza nem nyered az irányítást az akaratod felett. Légy KITARTÓ, akármilyen lassan megy is eleinte. A KITARTÁST SIKER FOGJA KORONÁZNI.84 Ha gondosan válogatod össze a Mesterelmecsoportodat, lesz benne legalább egy ember, aki segít a KITARTÁSOD fejlesztésében. Néhányan, akik meggazdagodtak, KÉNYSZERŰSÉGBŐL ezt az utat választották. Kifejlesztették magukban a KITARTÁST, mert a körülmények rákényszerítették őket, hogy kitartók legyenek.
A KITARTÁST SEMMIVEL SEM LEHET PÓTOLNI! Egyetlen más képesség sem helyettesítheti! Gondolj erre, és meríts erőt belőle a kezdetek kezdetén, ha nehéznek és lassúnak tűnik az elindulás. Akiknek SZOKÁSUK, hogy kitartóak legyenek, látszólag be vannak biztosítva a kudarc ellen. Mindegy, hányszor szenvednek vereséget, a végén felérnek a csúcsra. Olykor úgy tűnik, van egy titkos Vezetőjük, akinek az a dolga, hogy elkeserítő tapasztalatokkal tegye őket próbára. Akik talpra állnak a vereség után, és folytatják a próbálkozást, célba érnek – és a világ egy emberként kiált fel: „Éljen! Tudtam, hogy meg tudod csinálni!” A titkos Vezető nem engedi, hogy bárki sokra vigye, aki nem ment át a KITARTÁSPRÓBÁN. Akik megbuknak a vizsgán, nem ütik meg a mértéket. Akik viszont átmennek, bőséges jutalomban részesülnek a KITARTÁSUKÉRT. Akármilyen célt tűztek is ki maguk elé, a végén az övék az elismerés. És ez még nem minden! Kapnak az anyagi javaknál valami fontosabbat is: a tudást, hogy MINDEN KUDARC EGY AZONOS ÉRTÉKŰ SIKER MAGVÁT HORDOZZA. A szabály alól vannak kivételek. Csak kevesen tapasztalták meg, milyen fontos a kitartás. Ők azok, akik a vereséget mindig időlegesnek fogják fel. Ők azok, akik olyan KITARTÓAN KÜZDENEK A VÁGYUKÉRT, hogy a vereséget győzelembe fordítják át. Az élet partvonalán állóként látjuk, milyen borzasztóan sokan szenvednek vereséget, és soha nem heverik ki. Látjuk, milyen kevesen vannak, akiket a vereség még nagyobb erőbedobásra serkent. Ők – szerencsére – sosem kapcsolnak „hátramenetbe” az életben. De AMIT NEM LÁTUNK, aminek a létezését a többségünk még csak nem is feltételezi, az a néma, de ellenállhatatlan ERŐ, amely a segítségére siet mindazoknak, akik készek felvenni a kesztyűt a csüggedéssel szemben. Ha egyáltalán szóba hozzuk ezt az erőt, KITARTÁSNAK hívjuk, és annyiban is hagyjuk a dolgot. Egyvalamit mindnyájan tudunk: ha valakiben nincs KITARTÁS, egyetlen területen sem ér el említésre méltó sikert. Amikor ezeket a sorokat írom, felnézek a munkámból, és néhány saroknyira ott látom a titokzatos New York-i Broadwayt, a „halott remények temetőjét” és a „lehetőségek előszobáját”. A világ minden tájáról érkeznek emberek a Broadwayre, hogy hírnevet, vagyont,
hatalmat, szerelmet szerezzenek, azt, amit sikernek hívunk. Egyszeregyszer valaki kiemelkedik a keresők hadából, és a világ megtudja, hogy valaki ismét bevette a Broadwayt. De a Broadwayt nem könnyű meghódítani, és nem is megy gyorsan. Elismeri a tehetséget, felismeri a lángelmét, de csak akkor fizeti ki, ha valaki elvetette a FELADÁS lehetőségét. A Broadway meghódításának titka elválaszthatatlanul összekapcsolódik egyetlenegy szóval: a KITARTÁSSAL! Erről a titokról szól Fannie Hurst története, aki KITARTÁSSAL győzedelmeskedett. 1915-ben jött New Yorkba, hogy írásból gazdagodjon meg. A siker nem jött gyorsan, DE JÖTT. Hurst négy éven át tévelygett „New York sikátoraiban”, és tapasztalatokra tett szert. Napjait munkával, az éjszakáit REMÉNYKEDÉSSEL töltötte. Amikor a remény kifakult, nem azt mondta: „Jól van, Broadway, te nyertél!”, hanem azt: „Jól van, Broadway, egyeseket megfutamíthatsz, de engem nem. Térdre foglak kényszeríteni.”85 Az egyik kiadótól (a The Saturday Evening Posttól) harminchat visszautasítást kapott, mire megtört a jég, és elfogadták az egyik történetét. Az átlagos író – mint az „átlagos” az élet minden területén – már akkor feladta volna, amikor először visszautasítják. Ő viszont négy éven át csak rótta a sikátorokat, miközben nemleges válaszok érkeztek a kiadóktól, mert eltökélte, hogy nyerni fog. Aztán jött a siker. A varázslat megtört, a láthatatlan Vezető próbára tette Fannie Hurstöt, aki átment a vizsgán. Ettől kezdve a kiadók sorba álltak az ajtaja előtt. A pénz csak úgy ömlött, megszámolni sem volt ideje. Aztán a filmvilág is felfedezte magának, és nem aprópénzben fizetett, hanem nagy összegekben. Great Laughter című regényének filmes jogai százezer dollárt hoztak a konyhára, vagyis a legnagyobb összeget, amelyet addig egy kiadás előtt álló történetért kifizettek. A könyv eladásából származó jogdíjak tovább növelték a vagyonát. Egyszóval most már látod, mire képes a KITARTÁS. Fannie Hurst nem kivétel. Aki csak nagy vagyont halmoz fel, először – és ezt biztosra veheted – elsajátította a KITARTÁST. A Broadway bármely koldusnak ad egy csésze kávét és egy szendvicset, de KITARTÁST követel azoktól, akik magasra teszik a lécet.
Kate Smith biztosan egyetértene ezzel, ha olvasná. Évekig énekelt minden útjába akadó mikrofonba fizetség nélkül. A Broadway azt mondta neki: „Gyere, és vedd el, ha tudod.” Próbálkozott, egészen addig, amíg a Broadway bele nem fáradt, és azt nem mondta: „Jaj, hát mi értelme? Észre sem veszed a küszködésemet. Mondd meg, mennyit kérsz, kezdj komolyan dolgozni.” Kate Smith pedig megkérte az árát! Méghozzá olyan sokat kért, hogy egyheti bére meghaladta azt, amennyit mások egy év alatt megkeresnek.86 A KITARTÁS tényleg kifizetődik! Íme, egy lelkesítő kijelentés, amely egy igen fontos javaslatot is tartalmaz: MA ÉNEKESEK EZREI MÁSZKÁLNAK FEL-ALÁ A BROADWAYN, AKIKNEK JOBB HANGJUK VAN, MINT KATE SMITHNEK, ÉS KERESIK AZ „ÁTTÖRÉS” LEHETŐSÉGÉT – SIKERTELENÜL. Ezrek jönnek és mennek. Sokan jól énekelnek, mégsem ütik meg a mércét, mert nincs bátorságuk addig menni, amíg a Broadway rá nem un, hogy állandóan elutasítgassa őket. A kitartás egy lelkiállapot, ezért gyakorolni kell. Mint minden lelkiállapot, a kitartás is bizonyos tényezőkön alapul, amelyek a következők:
A kitartás nyolc tényezője 1. HATÁROZOTT CÉLKITŰZÉS. Az első és talán legfontosabb lépés a kitartás fejlesztése felé, hogy az ember tudja, mit akar. Az erős késztetés rákényszeríti az embert, hogy felülkerekedjen a nehézségeken. 2. VÁGY. A kitartást viszonylag könnyű kialakítani és megőrizni, ha olyan célt követünk, amelyre borzasztóan vágyunk. 3. ÖNBIZALOM. Ha hiszünk abban, hogy véghez tudjuk vinni a tervünket, az arra ösztönöz minket, hogy kitartóan küzdjünk. (Önbizalmat az önszuggesztióról szóló, harmadik fejezetben leírt elvek segítségével fejleszthetsz ki.) 4. HATÁROZOTT TERVEK. Még ha gyengék is, és híján vannak minden gyakorlatiasságnak, a rendszerezett tervek akkor is kitartásra sarkallnak. 5. MEGBÍZHATÓ TUDÁS. Ha tudjuk, hogy a terveink jók és tapasztalaton vagy megfigyelésen alapulnak, az kitartásra
serkent. A tudás helyetti vaktában tapogatózás rombolja a kitartást. 6. EGYÜTTMŰKÖDÉS. A másokkal való együttérzés és harmonikus együttműködés, valamint mások megértése segít kifejleszteni a kitartást. 7. AKARATERŐ. A szokás, hogy a meghatározott célok eléréséhez szükséges tervekre összpontosítsunk, kitartáshoz vezet. 8. SZOKÁS. A kitartás a szokás közvetlen következménye. Az agy magába szippantja, és a mindennapos tapasztalatok részévé válik, amelyekből az elme táplálkozik. A félelem, a legádázabb ellenség hatékonyan orvosolható, ha sokat gyakoroljuk a bátor cselekvést. Ezt mindenki tudja, aki harcolt már háborúban. Mielőtt lezárnánk a kitartás témáját, készíts magadnak leltárt arról, mely területen vagy híján ennek a fontos tulajdonságnak – ha híján vagy neki. Őszintén vizsgáld meg magad, pontról pontra, és nézd meg, mik hiányoznak belőled a kitartás nyolc tényezője közül. Az elemzés olyan felfedezésekhez vezethet, amelyek az önismereted új területeit világítják meg.
A kitartás hiányának tizenhat tünete Íme, a legnagyobb ellenségek, amelyek közéd és a nagy eredmények közé állnak. Nemcsak azt a tizenhat tünetet sorolom fel, amelyek a KITARTÁS gyengeségére utalnak, hanem a gyengeség mélyen gyökerező tudattalan okait is. Figyelmesen olvasd el a listát, nézz szembe bátran önmagaddal, HA TÉNYLEG TUDNI AKAROD, KI VAGY, ÉS MIRE VAGY KÉPES. Ezen a tizenhat gyengeségen mindenkinek felül kell kerekednie, aki meg akar gazdagodni. 1. Az ember nem ismeri fel, és nem határozza meg pontosan, mit is akar. 2. Halogatás, okkal vagy ok nélkül. (Általában mentségek és kifogások tárházával indokolva.) 3. A szaktudás megszerzése iránti érdektelenség. 4. Határozatlanság, az ember minden alkalommal másra hárítja a felelősséget, ahelyett hogy bátran szembenézne a gondokkal. (Szintén kifogások mögé bújva.)
5. A kifogásokra támaszkodás szokása, a problémák megoldására kovácsolt határozott tervek helyett. 6. Önelégültség. Erre a hibára nem sok orvosság van, az ebben szenvedők ne reménykedjenek. 7. Közöny, amely abban érhető tetten, hogy az ember minden alkalommal kompromisszumot köt, hogy elkerülje az összetűzést, és ne kelljen harcolnia. 8. Az ember másokat okol a saját hibáiért, és elkerülhetetlennek fogadja el a kedvezőtlen körülményeket. 9. A VÁGY GYENGESÉGE, amely annak eredménye, hogy hanyagul választod meg a cselekvésre ösztönző KÉSZTETÉST. 10. Az arra való hajlandóság, sőt buzgalom, hogy az ember a vereség első jelére meghátráljon. (A hat alapfélelem valamelyikén alapul.) 11. A RENDSZERES TERVEZÉS hiánya, a terveket nem rögzíti írásban az ember, hogy kielemezhetők legyenek. 12. A szokás, hogy az ember nem cselekszik az ötletek hatására, vagy nem ragadja meg a kínálkozó alkalmat. 13. KÍVÁNÁS AKARÁS helyett. 14. A SZEGÉNYSÉGGEL való megalkuvás szokása, ahelyett hogy gazdagságra törne az ember. A lenni, csinálni és birtokolni ambíciójának általános hiánya. 15. Az ember a rövidebb utat keresi a gazdagság felé, igyekszik KAPNI, anélkül hogy ADNA, ami általában azt jelenti, hogy hazardírozik, és tisztességtelen üzleteket próbál kötni. 16. A BÍRÁLATTÓL VALÓ FÉLELEM, amely oda vezet, hogy az ember nem is tervez, vagy a tervet nem ülteti át a gyakorlatba, mert mit fognak mondani mások? Ennek a pontnak talán a lista elején volna a helye, mert mindenkinek a tudattalanjában ott bujkál, akkor is, ha nem veszi észre. (Lásd a hat alapfélelmet a 256. oldalon.) Nézzük meg a lista tizenhatodik pontját, a bírálattól való félelmet kicsit közelebbről! Az emberek többsége olyan mértékben engedi, hogy a rokonai, barátai és ismerősei beleszóljanak a dolgaiba, hogy már nem meri a saját életét élni, annyira fél a bírálatoktól.
Sokan követnek el hibát házasságkötéskor, kitartanak a döntésük mellett, és nyomorúságban, boldogtalanságban élik le az életüket, mert félnek a bírálattól, amely akkor érné őket, ha kiigazítanák a hibát. (Akik engednek ennek a félelemnek, tudják, milyen helyrehozhatatlan károkat okozhat, mert porig rombolja az ambíciót, az önbizalmat és a teljesítés vágyát.) Emberek milliói nem hajlandók visszaülni az iskolapadba, miután kijárták az iskoláikat, mert félnek a bírálatoktól. Számos ember – kicsi és nagy – hagyja, hogy a rokonai tönkretegyék az életét a „CSAK JÓT AKAROK” jegyében, mert félnek a bírálattól. (A „jóakarók” senkitől sem várhatják el, hogy hagyja szétrombolni az ambícióit, és kénytelen legyen más életét élni a sajátja helyett.) Az emberek elmulasztják a kedvező üzleti lehetőségeket, mert félnek a bírálattól, amely kudarc esetén érné őket. Ilyenkor a bírálattól való félelem erősebb, mint a siker VÁGYA. Sokan azért nem teszik magasra a lécet, vagy azért nem döntenek a karrier mellett, mert félnek a rokonaik és barátaik bírálatától, akik ezt mondhatják: „Ne törj nagyra, mindenki hülyének fog nézni.” Amikor Andrew Carnegie azt javasolta, szánjak rá húsz évet, hogy megalkossam az egyéni siker filozófiáját, az első gondolatom a félelem volt, hogy mit fognak mondani mások. Ezzel a javaslattal olyan célt tűzött ki elém, amilyen még soha nem fordult meg a fejemben. Az elmém villámgyorsan gyártotta a kifogásokat és mentségeket, amelyek mindegyikében tetten érhető volt a BÍRÁLATOKTÓL VALÓ FÉLELMEM. A lelkem mélyén egy hang azt mondta: „Nem tudod megcsinálni. Túl nagy feladat, túl sok időt emészt fel. Mit fog szólni a családod? Miből fogsz megélni? Még soha senki nem alkotta meg a siker filozófiáját, milyen alapon gondolod, hogy te meg tudod csinálni? Amúgy is, ki vagy te, hogy ilyen magasra tedd a lécet? Ne feledd, hová születtél. Mit tudsz te a filozófiáról? Mindenki őrültnek fog nézni. (És őrültnek is néztek.) Mit gondolsz, miért nem csinálta meg még ezt soha senki?” Számtalan hasonló kérdés cikázott a fejemben, és választ követelt. Olyan érzés volt, mintha rajtam volna a világ szeme, és addig akarna
csúfot űzni belőlem, amíg fel nem adom a vágyat, hogy megvalósítsam Carnegie javaslatát. Megvolt rá a lehetőségem, hogy kioltsam az ambíciót, mielőtt még átveszi az irányítást felettem. Később, miután emberek ezreinek élettörténetét elemeztem, felfedeztem, hogy A LEGTÖBB ÖTLET HALVA SZÜLETIK, ÉS ÚGY LEHELHETÜNK BELE ÉLETET, HA HATÁROZOTT TERVEKET KOVÁCSOLUNK AZ AZONNALI CSELEKVÉSRE. Az ötlet dédelgetése az ötlet életre keltése. Minden perc, amíg életben van, növeli a megmaradása esélyeit. A legtöbb ötlet halálának oka a BÍRÁLATTÓL VALÓ FÉLELEM, és ezek az ötletek sosem jutnak el a TERVEZÉS és CSELEKVÉS szintjére. Sokan vallják, hogy az anyagi siker kedvező véletlen eredménye. Van is benne némi igazság, de aki teljes mértékben a szerencsére hagyatkozik, majdnem mindig csalódni kényszerül, mert figyelmen kívül hagy egy másik fontos tényezőt, amelyre mindenképpen szükség van a sikerhez. Ez pedig nem más, mint a tudás, amelynek segítségével a szerencsés véletlenek megteremthetők. A világválság idején W. C. Fields komikus minden pénzét elveszítette, és bevétel, valamint állás nélkül maradt. A kabaré, amellyel addig a kenyerét kereste, kiment a divatból. Sőt, elmúlt hatvan, vagyis abban a korban járt, amikor a legtöbben már öregnek érzik magukat. Annyira szeretett volna visszatérni a színpadra, hogy felajánlotta, ingyen dolgozik egy új területen (a filmiparban). A bajait betetőzendő még el is esett, és megsérült a nyaka. Mások a helyében már FELADTÁK volna. De Fields KITARTÓ volt. Tudta, ha rendületlenül próbálkozik, előbb vagy utóbb szerencséje lesz, és szerencséje is lett, de nem véletlenül.87 Marie Dressler szintén elszomorító helyzetben találta magát: a pénze odalett, nem volt munkája, és már ő is elmúlt hatvan. Ő is a szerencsés véletlen nyomába indult, és elcsípte. KITARTÁSA elképesztő diadalt hozott élete alkonyán, sokkal az után az életkor után, amikor az emberek többsége még ambíciókat táplál.88 Eddie Cantor az 1929-es tőzsdeösszeomláskor veszítette el a pénzét, de a KITARTÁSÁT és a bátorságát nem. Ezek és jó szeme segítségével sikerült visszatérnie egy heti tízezer dolláros bevételt
biztosító állásba.89 Tényleg, ha valaki KITARTÓ, pénz és más egyéb nélkül is kiválóan boldogul. Az egyetlen véletlen, amelyre bárki bátran hagyatkozhat, a maga teremtette véletlen. És ez KITARTÁS révén jön csak el. A kiindulópontja a HATÁROZOTT CÉL.90 Kérdezd meg az utadba kerülő első száz embert, mit akar leginkább az életben, és kilencvennyolc nem fog tudni válaszolni. Ha kötöd az ebet a karóhoz, páran azt fogják mondani, hogy BIZTONSÁGOT, páran azt, hogy PÉNZT, páran azt, hogy BOLDOGSÁGOT, páran pedig azt, hogy HÍRNEVET ÉS HATALMAT. Mások talán A TÁRSADALMI ELISMERÉST, A GONDTALAN ÉLETET, A JÓ HANGOT, A TÁNCTUDÁST vagy AZ ÍRÓI VÉNÁT választják – de egyikük sem fogja tudni meghatározni ezeket a fogalmakat, és a leghalványabb jelét sem fogják mutatni annak, hogy volna valamiféle TERVÜK, amelynek segítségével elérni remélik ezeket a ködösen megfogalmazott célokat. A gazdagság nem kívánságra jön. A gazdagság csak határozott tervezéssel jön, amelyet határozott vággyal ötvöznek, és KITARTÁSSAL kiviteleznek.
Hogyan fejleszthető a kitartás? A KITARTÁS négy egyszerű lépésben megszokássá tehető. Nem kell hozzájuk kiemelkedő intelligencia, különösebb képzettség, csak egy kis idő és energia. A lépések a következők: 1. HATÁROZOTT CÉL, AMELY A MEGVALÓSÍTÁS IRÁNTI ÉGŐ VÁGGYAL PÁROSUL. 2. HATÁROZOTT TERV, AMELY FOLYAMATOS CSELEKVÉSBEN FEJEZŐDIK KI. 3. EGY ELME, AMELY KIZÁR MINDEN NEGATÍV ÉS CSÜGGESZTŐ BEFOLYÁST, beleértve a rokonok, barátok és ismerősök negatív javaslatait is. 4. NÉHÁNY EMBER BARÁTI SZÖVETSÉGE, AKIK ARRA BÁTORÍTANAK, HOGY VALÓSÍTSD MEG A TERVEIDET ÉS CÉLJADAT. Ez a négy lépés elengedhetetlen a sikerhez az élet bármely területén. A Gondolkodj és gazdagodj filozófiájában megfogalmazott tizenhárom elv célja, hogy képessé tegyen ezt a négy lépést szokássá alakítani.
Ezekkel a lépésekkel irányítható az anyagi helyzet alakulása. Ezekkel a lépésekkel elérhető a szabadság és a gondolkozás függetlensége. Ezekkel a lépésekkel kisebb-nagyobb vagyon halmozható fel. Elvezetnek a hatalomhoz, a sikerhez és az elismeréshez. Ez a négy lépés szavatolja a szerencsés véletleneket. Valóra váltja az álmokat. Vagyis ezekkel leküzdhető a FÉLELEM, a CSÜGGEDÉS és az ÉRDEKTELENSÉG. Mindenki, aki elsajátítja őket, nagy jutalomban részesül. Felvérteznek, hogy magad szabhasd a feltételeket, és az élet megadja neked, bármit kérsz is. Nem tudhatom biztosan, de megkockáztatom a feltételezést, hogy Wallis Simpson nem szerencsés véletlenek folytán szeretett bele abba a férfiba. Minden lépését égő vágy és gondos mérlegelés kísérte. Az volt a dolga, hogy szeressen.91 Mert mi a leghatalmasabb a földön? Jézus azt mondta, a szeretet – nem az ember alkotta szabályok, bírálatok, keserűség, rágalmak vagy az „érdekházasságok” –, hanem a szeretet. Wallis Simpson már sokkal azelőtt tudta, mit akar, hogy találkozott volna a walesi herceggel. Kétszer is próbálkozott, de nem találta meg, mégis volt bátorsága folytatni a keresést. „…Légy hű magadhoz: így, mint napra éj, Következik, hogy ál máshoz se léssz.”{12} A megvilágosodás lassan jött el, fokozatosan, KITARTÁSSAL, de BIZTOSAN! És elképesztő diadallal járt. És mindegy, ki vagy, vagy mit gondolsz Wallis Simpsonról és a királyról, aki lemondott a trónjáról a szerelméért, ez az asszony kiemelkedő példája a KITARTÁSNAK, és az önállóság szabályainak tanítómestere, akitől az egész világ órákat vehetne. És mi a helyzet Eduárd királlyal? Mit tanulhatunk a huszadik század legnagyobb szerelmi drámájában betöltött szerepéből? Túl nagy árat fizetett a szerelemért, amely ehhez az asszonyhoz fűzte?92 Senki más nem tudja megválaszolni a kérdést, csak ő maga tudta volna. Mi csak találgathatunk. Egyvalamit tudunk: beleszületett abba, amije volt. A gazdagságot nem ő kérte. Sokan akartak házasodni
vele. Az európai politikusok és államférfiak előkelő özvegyeket és hercegnőket sorakoztattak fel előtte. Mivel elsőszülött volt, ő volt a korona örököse, amelyet sosem kért, és talán nem is vágyott rá. Több mint negyven éven át nem volt a maga ura, nem élhette a saját életét, alig volt privát szférája, és végül elvállalta a kellemetlen kötelességeket, amikor trónra került. Azt is mondhatnánk: „Ha ennyi minden megadatott neki, Eduárd király igazán megtalálhatta volna a lelki békéjét, a megelégedettséget és az élet örömeit.” De a helyzet az, hogy az uralkodással járó minden kiváltságot, a pénzt, a hírnevet és a hatalmat úgy örökölte, de az űrt csak a szeretet tölthette meg. A leghőbb VÁGYA a szeretet volt. Mielőtt még találkozott volna Wallis Simpsonnal, ez a roppant, egyetemes érzelem minden bizonnyal rágta a szívét, kopogtatta a lelke ajtaját, és szót kért magának.93 Eduárd király DÖNTÉSE, hogy lemond a brit trónról cserébe azért, hogy élete hátralévő részét azzal a nővel tölthesse, akit maga választott, bátorságot kívánt. Megvolt az ára, de kinek van joga azt mondani, hogy ez túl magas rá volt?94 Javaslom, hogy akik helytelennek találják, hogy Windsor hercegét a SZERETET utáni VÁGYAKOZÁSA arra késztette, hogy nyíltan vállalja a szerelmét, és lemondjon érte a trónról, gondoljanak arra, hogy nem volt szükségszerű „nyíltan vállalnia” ezt az egészet. Követhette volna a „titkos viszony” hagyományát is, amelyet Európában évszázadok óta gyakorolnak, és nem kellett volna sem a trónról, sem a választott nőről lemondania – ráadásul SEM AZ EGYHÁZ, SEM A KÖZVÉLEMÉNY NEM FORDULT VOLNA ELLENE. De ezt a nem mindennapi embert más fából faragták. A szerelme mély és őszinte volt. Azt jelképezte, amire MINDEN MÁSNÁL jobban VÁGYOTT, ezért elvette, amit akart, és megfizette érte az árat.95 Ma a világ vastapssal köszöntené Windsor hercegét és Wallis Simpsont, mert KITARTÓAN kutattak, amíg meg nem találták az élet legnagyobb ajándékát. MINDANNYIAN TANULHATUNK a példájukból, miközben azt keressük, amire a leginkább vágyunk az életben.96
Milyen varázserőt ad az embernek a KITARTÁS ahhoz, hogy legyőzze a nehézségeket? A KITARTÁS valami olyan spirituális, szellem vagy vegyi agyi tevékenység eredménye, amely lehetővé teszi, hogy összeköttetésbe kerüljünk a természetfeletti erőkkel? A Végtelen Intelligencia a pártfogásába veszi azt, aki tovább harcol, miután a csata elveszett, akkor is, ha az egész világ ellene van? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarogtak a fejemben, amikor olyan emberek életútját vizsgáltam, mint Henry Ford, aki a nulláról kezdte, és hatalmas ipari birodalmat épített fel, miközben az elején a KITARTÁSON kívül semmije sem volt; vagy Thomas A. Edison, aki kevesebb mint három hónap iskolában töltött idővel a háta mögött a világ legnagyobb feltalálója lett, és a KITARTÁSA meghozta számára a fonográf, a mozigép és az izzó feltalálását, hogy a több száz más találmányáról már ne is beszéljünk. Abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy hosszú éveken át behatóan elemezhettem Edison és Ford munkásságát, ezért most első kézből származó tapasztalatok birtokában mondhatom, hogy a KITARTÁSON kívül egyetlen olyan tulajdonságukat sem fedeztem fel, amely megközelítőleg is nagyszerű eredményeik forrásául szolgálhatott volna. Ha valaki elfogulatlanul tanulmányozza a múlt prófétáinak, filozófusainak, csodatévőinek és vallási vezetőinek életét, arra a vitathatatlan következtetésre fog jutni, hogy a sikereik KITARTÁSBÓL, az erőfeszítések összpontosításából és HATÁROZOTT CÉLBÓL fakadtak. Vegyük például Mohamed különös és érdekes történetét. Nézzük végig az életútját, vessük egybe az eredményeit a modern ipari és pénzügyi vezetők teljesítményével, és figyeljük meg, hogy mindegyiküknek egy közös tulajdonsága volt: a KITARTÁS! Ha tényleg szeretnéd megismerni a KITARTÁSBAN rejlő furcsa erőt, olvasd el Mohamed életrajzát, főleg azt, amelyet Essad Bey írt. Thomas Sugrue New York Herald-Tribune hasábjain megjelent rövid könyvismertetője ritka élvezetet jelent azoknak, akik rászánják az időt, és elolvassák a KITARTÁS erejének legbámulatosabb példáját, amelyet az emberiség csak ismer.
Az utolsó nagy próféta Thomas Sugrue ismertetője Mohamed próféta volt, noha soha nem tett csodát. Nem volt misztikus; nem volt tanult; és csak negyvenéves korában kezdte a küldetését. Amikor bejelentette, hogy ő Isten küldötte, aki az igaz vallás szavát hozza, kigúnyolták és holdkórosnak bélyegezték… Elkergették a szülővárosából, Mekkából, a követőitől elvették a földi javaikat, és a sivatagba küldték őket Mohamed után. Amikor már tíz éve prédikált, semmit sem tudott felmutatni, csak üldöztetést, szegénységet és csúfolódást. De még mielőtt egy újabb évtized eltelhetett volna, Mekka ura és egy új világvallás feje lett, amely egészen a Dunáig és a Pireneusokig eljutott, mielőtt elvesztette volna a lendületét, amelyet Mohamed adott neki. Háromszoros erő állt mögötte: a szó ereje, az ima hatása és az ember rokonsága Istennel. Pályafutására sosem találtak magyarázatot. Mohamed Mekka egyik elszegényedett vezető családjának gyermeke volt. Mekka, a nagy kereskedelmi központ, ahol a világ útjai összefutottak, és amely otthont adott a varázslatos Kába kőnek, egészségtelen volt, ezért a gyermekeket a sivatagban lakó beduinok nevelésére bízták. Mohamed is a nomádoknál nevelkedett, és pótanyák tejével szívta magába az erőt és az egészséget. Birkát őrzött, és hamarosan felbérelte egy gazdag özvegy a karavánjai vezetésére. Eljutott a Közel-Kelet minden szegletébe, különböző hitű emberekkel került kapcsolatba, és tanúja volt, hogyan bomlik a kereszténység egymással hadat viselő szektákra. Huszonnyolc éves korában az özvegy Hadídzsa szemet vetett rá, és feleségül ment hozzá. A következő tizenkét évben Mohamed tehetős és köztiszteletben álló emberként élt, akit rátermett kereskedőnek tartottak. Aztán vándorútra indult a sivatagba, és egy napon a Korán első versével tért haza, majd azt mondta Hadídzsának, hogy Gábriel arkangyal megjelent neki, és azt mondta, ő Isten küldötte. Az Isten szavait kinyilatkoztató Korán volt az, ami a legközelebb áll a csodatételhez Mohamed életében. Nem volt költő; nem adatott meg neki a szavak tudománya. A Korán versei
mégis – ahogy megkapta, és ahogy szóról szóra visszamondta őket – messze meghaladták a törzsek igazi költőinek verseit. Az arabok számára ez csoda volt. Számukra a szavak tudománya volt a legnagyobb adomány, a költőt mindenhatónak tekintették. Ráadásul a Korán azt is mondta, hogy mindenki egyenlő Isten előtt, és a világban demokráciának kell uralkodnia – az iszlámnak. Ez a politikai eretnekség volt száműzetése oka, és azon vágya, hogy mind a háromszázhatvan bálványt lerombolja a Kába udvarában. A bálványok Mekkába vonzották a helyiekkel kereskedő sivatagi törzseket. Ezért a mekkai üzletemberek, a kapitalisták, akik közül Mohamed is egy volt annak idején, most ellene fordultak. Visszavonult a sivatagba, és korlátlan világuralmat követelt. Az iszlám felemelkedése megkezdődött. A sivatagban olyan láng izzott fel, amelyet nem lehetett kioltani – egy demokratikus sereg, amely egységben harcolt, és kész volt minden további nélkül feláldozni az életét. Mohamed hívta a zsidókat és a keresztényeket, hogy csatlakozzanak hozzá, mert nem új vallás alapítása volt a célja. Minden egy istenben hívőt felszólított, hogy egyesüljenek egy hitben. Ha a zsidók és a keresztények elfogadják a hívását, az iszlám meghódítja a világot. De nem fogadták el. Ahogy a humánus hadászati újítását sem. Amikor a próféta seregei beléptek Jeruzsálembe, egyetlen embert sem öltek meg – a hitük miatt. Amikor századokkal később a keresztesek megérkeztek a városba, egyetlen muszlim férfinak, nőnek és gyereknek sem kegyelmeztek. De a keresztények egy muszlim ötletet azért átvettek – az egyetemét, ahol tanulni lehet. A Mohamedhez hasonló vallási látnokok, az üzletemberek, mint Thomas Edison, Henry Ford és Andrew Carnegie, a politikai vezetők, mint Samuel Adams, a vállalkozók, mint Fannie Hurst, Kate Smith és W. C. Fields, a kozmopoliták, mint Wallis Simpson és Windsor hercege – mindegy, az élet mely területén tevékenykednek – az egész emberi történelem során a gazdagság felé vezető nyolcadik lépést, a KITARTÁST példázták. A minden csapással és kedvezőtlen lehetőséggel dacoló állhatatos erőfeszítéseket.
A KITARTÁS HITET teremt. És a HIT a kudarc egyetlen ismert ellenszere, ez a meggazdagodás kiindulópontja, és ez az egyetlen eszköz, amelynek segítségével kapcsolatba kerülhetünk a Végtelen Intelligenciával.
NAGY HATALOMRA SEMMILYEN MÁS ELVVEL NEM TEHETÜNK SZERT, CSAK A MESTERELME SEGÍTSÉGÉVEL.
Kilencedik fejezet A MESTERELME EREJE A hajtóerő Kilencedik lépés a gazdagság felé A KITARTÁS HITET teremt. A HIT HATALMAT ad. A HATALOM nélkülözhetetlen a sikeres meggazdagodáshoz. A TERVEK önmagukban élettelenek és haszontalanok, ha nem társul hozzájuk a szükséges HATALOM, amellyel TETTEKRE válthatjuk őket. Ez a fejezet azt mutatja be, hogyan tehet szert az ember HATALOMRA, és hogyan alkalmazhatja. A HATALMAT „szervezett és intelligensen irányított TUDÁSKÉNT” határozhatjuk meg. A hatalom, abban az értelemben, ahogy itt használjuk, SZERVEZETT erőfeszítésekre utal, amelyek lehetővé tehetik az ember számára, hogy a VÁGYÁT a pénzügyi megfelelőjévé változtassa át. SZERVEZETT erőfeszítés két vagy több ember együttes erejéből jön létre, akik összhangban dolgoznak egy MEGHATÁROZOTT célért. A MEGGAZDAGODÁSHOZ HATALOM KELL! MIUTÁN MEGSZEREZTE AZ EMBER A VAGYONT, A MEGTARTÁSÁHOZ HATALOM KELL! Nézzük meg, hogyan lehet hatalomra szert tenni. Vizsgáljuk meg azt is, hogy a hatalom tényleg „szervezett tudás”-e.
A tudás három fő forrása 1. A VÉGTELEN INTELLIGENCIA. Az alkotó képzelet segítségével kapcsolatba kerülhetünk a tudás ezen forrásával. A folyamatot részletesen ismerteti az ötödik fejezet. 2. FELHALMOZOTT TAPASZTALATOK. Az emberiség felhalmozott tapasztalatai (vagyis az a részük, amelyet rendszereztek és feljegyeztek) megtalálhatók bármelyik jól felszerelt könyvtárban. A felhalmozott tapasztalatok nagy részét osztályozva és rendszerezve tanítják a közoktatásban.
3. KÍSÉRLETEZÉS ÉS KUTATÁS. Az emberek a tudomány és jószerivel az élet minden más területén is napi szinten gyűjtenek, osztályoznak és rendszereznek új tényeket. Az embernek ehhez a forráshoz kell fordulnia, ha az adott ismeret nem szerepel a „megszerzett tapasztalatok” között. Az alkotó képzeletnek itt is gyakran jut kiemelt szerep. Tudásra bármelyik említett forrásból szert tehetünk. Ha határozott TERVEKET kovácsolunk belőle, és ezeket a terveket TETTEKRE váltjuk, HATALOMRA tehetünk szert. Ha megnézed a tudás három fő forrását, láthatod, milyen nehézségekbe ütközik, aki csupán saját magára hagyatkozik a tudásszerzésben, amelyből aztán határozott terveket kovácsol, és ezeket TETTEKRE váltja. Ha a terveid átfogók, és hatalmas mennyiségű ismeretet igényelnek, meg kell nyerned másokat is az ügyednek, hogy szert tehess a szükséges HATALOMRA.
Hatalomszerzés a Mesterelme segítségével A Mesterelmét így határozhatjuk meg: „Két vagy több ember tudásának és erőfeszítéseinek harmonikus összehangolása egy határozott cél elérése érdekében.”97 Egyetlen ember sem tehet szert nagy hatalomra a Mesterelme elve nélkül. Az első fejezetben leírtam az utasításokat, miként kovácsolhatsz TERVEKET, hogy átalakítsd a VÁGYADAT a pénzügyi megfelelőjévé. Ha KITARTÓAN és okosan követed ezeket az utasításokat, és gondosan válogatod össze a Mesterelmecsoportodat, észre sem veszed, és máris félúton jársz a céljaid elérése felé. Hogy jobban megértsd a megfelelően összeállított Mesterelmecsoporttal elérhető hatalom megfoghatatlan lehetőségeit, elmagyarázom a Mesterelmeelv két jellemzőjét: az egyik gazdasági, a másik pszichikai jellegű. A gazdasági vonás nyilvánvaló. Gazdasági előnyöket nyerhet bárki, ha megszívleli azok tanácsait, javaslatait, és elfogadja azok együttműködését, akik készek teljes szívvel segíteni neki a TÖKÉLETES ÖSSZHANG jegyében. Ez a fajta együttműködési szövetség gyakorlatilag minden nagy vagyon alapja. Hogy megérted-e ezt a fontos igazságot, az nagyban meghatározza az anyagi helyzetedet.
A Mesterelmeelv pszichikai része elvontabb, és nehezebb megérteni, mert olyan spirituális erőkre utal, amelyeket az emberiség nemigen ismer. Nagy segítséget adhat azonban a következő kijelentés: „Két elme nem jöhet össze úgy, hogy ne alkotna meg egy harmadikat, egy láthatatlan, megfoghatatlan erőt, amely egy harmadik agyra hasonlít.” Tartsd észben, hogy a világegyetemben csak két ismert szubsztancia létezik: az energia és az anyag. Köztudott, hogy az anyagot kisebb részekre lehet bontani: molekulákra, atomokra, protonokra, neutronokra és elektronokra. Az anyag kisebb egységeit el lehet különíteni egymástól, és elemezhetők. Az energiának ugyanígy vannak kisebb egységei. Az emberi elme az energia egy formája, egy része spirituális természetű. Ha két ember elméje az ÖSSZHANG JEGYÉBEN együttműködik, a két elme energiájának spirituális egysége létrehozza a „vonzást”, amely a Mesterelme pszichikai része. A Mesterelmeelvre – vagyis inkább a gazdasági oldalára – először Andrew Carnegie hívta fel a figyelmemet a kutatásaim elején. Azért választottam ezt az élethivatást, mert felfedeztem magamnak az elv ezen részét. Carnegie Mesterelmecsoportja nagyjából ötven főt számlált, ennyi emberrel vette körül magát, megvalósítandó azt a HATÁROZOTT CÉLT, hogy acélt gyártson és értékesítsen. A meggazdagodását a Mesterelmecsoportnak köszönhetően szerzett HATALOMNAK tudta be. Ha górcső alá vesszük bárkinek az életútját, aki kisebb-nagyobb vagyont halmozott fel, látni fogjuk, hogy mindnyájan – tudatosan vagy sem – a Mesterelmeelvet alkalmazták. NAGY HATALOMRA SEMMILYEN MÁS ELV SEGÍTSÉGÉVEL NEM TEHETÜNK SZERT, CSAK A MESTERELME SEGÍTSÉGÉVEL. Az ENERGIA a Természet egyetemes eszköze arra, hogy egységeket hozzon létre, amelyekből aztán az univerzumban létező minden dolgot felépít, beleértve az emberi lényeket, valamint az állati és növényi élet minden formáját. Az energiát anyaggá változtatja egy olyan folyamat révén, amelyet csak a Természet ért maradéktalanul.
A Természet egységeket létrehozó módszere az emberiség számára is elérhető a GONDOLKODÁS energiájával. Az emberi agy olyan, mint egy akkumulátor. Energiát nyel el abból, amit „az univerzum misztikus egyesítő erejének” nevezhetünk, amely áthatja az anyag minden atomját – azokat is, amelyek az emberi agyat alkotják –, és megtölti az egész világmindenséget.98 Közismert tény, hogy több akkumulátor több energiát biztosít, mint egyetlen. Az is köztudott, hogy egy akkumulátor a benne lévő cellák számával arányos mennyiségben szolgáltat energiát. Az agy is hasonlóan működik. Ez magyarázza, hogy néhány agy hatékonyabb, mint a többi, amiből ez a fontos megállapítás következik: Ha az agyak csoportja összhangban működik együtt (vagy kapcsolatban áll), az több gondolatenergiát biztosít, mint egy különálló agy, ahogy az akkumulátorok csoportja is több energiát ad, mint egy egyedül álló. Ez a hasonlat megvilágítja, hogy a HATALOM titka a Mesterelmeelvben rejlik, és azok kezében van, akik hozzáértő emberekkel veszik körül magukat. Lássunk egy újabb megállapítást, amely közelebb visz a Mesterelmeelv pszichikai oldalának megértéséhez. Ha az elmék egy csoportját összehangoljuk és harmonikusan működtetjük, a szövetség által termelt fokozott energia a csoport minden elméje számára elérhetővé válik. Henry Ford szegényen, tanulatlanul és tudatlanul kezdte pályafutását. Aztán elképzelhetetlenül rövid időn, tíz éven belül leküzdötte ezeket a hátrányokat, huszonöt éven belül pedig Amerika egyik leggazdagabb embere lett. Vedd hozzá, hogy Ford gyors felemelkedése akkor lett igazán látványos, amikor Thomas A. Edison jó barátja lett, és egyből megérted, milyen hatást gyakorolhat az egyik elme a másikra. Lépjünk egy lépést előre, és vegyük figyelembe azt is, hogy Ford akkor érte el legkiemelkedőbb eredményeit, amikor megismerkedett Harvey Firestone-nal, John Burroughsszal és Luther Burbankkel (mindnyájan hatalmas szellemi tőkével rendelkező emberek voltak), és máris további bizonyítékokat kapunk arra a HATALOMRA, amelyet az elmék baráti szövetsége képes létrehozni.99
Aligha férhet kétség hozzá, hogy Henry Ford kora üzleti és ipari életének egyik legtájékozottabb vezetője volt. Anyagi jóléte megkérdőjelezhetetlen. Ha megnézzük Ford közeli barátainak körét, akik közül néhányat már említettünk is, megérthetjük, mit jelent ez a megállapítás: „Az egyén nyer azon társak GONDOLATAINAK HATALMÁBÓL, jellegéből és gondolkozási szokásaiból, akikkel a rokonszenv és összhang jegyében szövetségre lép.” Ford azzal kerekedett felül a szegénységen, tanulatlanságon és tudatlanságon, hogy olyan nagy elmékkel kötött szövetséget, akiknek elnyelhette „vibráló gondolatait”. Az Edisonnal, Burbankkel, Burroughsszal és Firestone-nal való szövetsége révén a saját szellemi erejéhez négyük plusz intelligenciáját, tapasztalatait, tudását, spirituális erejét is elnyerte. Sőt, magáévá tette, és hasznosította a Mesterelmeelvet az ebben a könyvben leírt módszerek szerint. És az elv számodra is elérhető! Már említettem Mahátma Gandhit. Valószínűleg az emberek zöme, aki tud valamit róla, úgy tekint rá, mint különc kis emberre, aki sajátos öltözékben járt-kelt, és borsot tört a brit kormányzat orra alá. Valójában Gandhi nem különc volt, hanem KORA LEGHATALMASABB EMBERE (legalábbis számos követője szerint, és a belé vetett bizalmuk alapján). Mi több, vitathatatlanul ő volt a valaha élt leghatalmasabb ember. A hatalma passzív volt, de létező. Nézzük meg, hogyan tett szert erre a bámulatos HATALOMRA! Néhány szóval megvilágítható. Úgy szerzett HATALMAT, hogy több mint kétszázmillió emberrel működött együtt, szívvel-lélekkel, ÖSSZHANGBAN, egy MEGHATÁROZOTT CÉL érdekében. Egyszóval Gandhi CSODÁT tett, mert az csoda, hogy kétszázmillió embert meg tudott nyerni – kényszer alkalmazása nélkül – a határozatlan ideig tartó és HARMONIKUS EGYÜTTMŰKÖDÉSNEK. Ha nem hiszed, hogy ez csoda, próbálj meg KÉT EMBERT rávenni, hogy működjenek együtt valameddig harmonikusan. Minden üzlettel foglalkozó tudja, milyen nehéz rávenni a munkavállalókat, hogy legalább nagyjából HARMONIKUSAN dolgozzanak együtt.
A HATALOM legfőbb forrásai közül a legelső – ahogy azt már mondtuk – a VÉGTELEN INTELLIGENCIA. Ha két vagy több ember a HARMÓNIA jegyében együttműködik, és egy meghatározott célért dolgozik, abba a helyzetbe kerül, hogy a szövetségük révén közvetlen hatalomhoz juthatnak a Végtelen Intelligencia egyetemes tárházából. Ez a HATALOM legnagyobb forrása. Ez az a forrás, amelyből a lángelme merít. Ez az a forrás, amelyből minden nagy vezető merít, akár tudatosan, akár nem. A másik két nagy forrásról – a „felhalmozott tapasztalatokról” és a „kísérletezésről és kutatásról” –, amelyből a HATALOMHOZ szükséges tudás megszerezhető, kijelenthetjük, hogy nem megbízhatóbbak, mint az öt emberi érzékszerv. Mert az érzékszervek nem mindig megbízhatók. De a Végtelen Intelligencia SOSEM TÉVED. A következő fejezetekben részletesen leírom, milyen módszerrel kerülhetünk kapcsolatba a Végtelen Intelligenciával. Ez a könyv nem hittantankönyv. Egyetlen olyan alapelvet sem írok le, amelyet úgy lehetne vagy kellene értelmezni, hogy közvetlenül vagy közvetve az ember vallási meggyőződéseire vonatkozik. Ez a könyv elsősorban arra szorítkozik, hogy utasításokkal lássa el az olvasót, hogyan változtassa át a PÉNZ IRÁNTI VÁGYA MEGHATÁROZOTT CÉLJÁT annak anyagi megfelelőjévé. Olvass, GONDOLKOZZ, elmélkedj, miközben olvasol. Nemsokára kibontakozik előtted a teljes folyamat, és képes leszel a nagy egészet látni. Most csak az egyes fejezetekben leírt részleteket látod. A pénz félénk és visszahúzódó. Körül kell udvarolni, és olyan módszerekkel kell meghódítani, mint amilyeneket az elszánt szerelmes is bevet, hogy elnyerje szíve választottját. És merő véletlenségből a pénz megszerzéséhez szükséges HATALOM szintén nagyon hasonlít arra, amely egy ember szívének elnyeréséhez szükséges. Ezt a hatalmat – hogy sikeresen használjuk pénzszerzésre – HITTEL kell vegyíteni. VÁGGYAL kell elegyíteni. KITARTÁSSAL kell ötvözni. Tervszerűen kell használni, és a tervet TETTEKRE kell váltani. Ha a pénz nagy mennyiségben érkezik, úgy árad, ahogy a víz zúdul le a domboldalon. Létezik az életben egy nagy
HATALOMÁRAMLAT, amelyet leginkább egy folyóhoz hasonlíthatunk – egyetlen különbséggel: ez az áramlat az egyik oldalon erre folyik, és mindenkit, aki belekerül, magával sodor a JÓLÉT felé; míg a másik oldalon arra folyik, és mindenkit, aki volt olyan szerencsétlen, hogy itt pottyant bele (és nem képes kimászni), a nyomor és a SZEGÉNYSÉG felé viszi. Minden nagy vagyont felhalmozó tisztában van az áramlat létezésével. Az embert GONDOLKOZÁSÁNAK FOLYAMATA alkotja. Az egyik oldalon a pozitív érzelmek és gondolatok állnak, amelyek a vagyon felé visznek, a másik oldalon pedig a negatív érzelmek, amelyek szegénységbe sodornak. Annak, aki ezt a könyvet olvassa – azzal a szándékkal, hogy vagyont halmozzon fel –, borzasztóan fontos megértenie, hogy ő maga dönti el, merre sodorja az élet folyama, mert ez a megértés annak felismeréséhez vezet, hogy BÁRKI VÁGYHAT gazdagságra, és a legtöbben vágynak rá, noha csak kevesek tudják, hogy csupán a határozott tervvel és a jólét utáni ÉGŐ VÁGY eszközével érhetik el. Ha az élet folyamának azon a felén vagy, amely a szegénység irányába sodor, tudd, hogy megvan a lehetőséged átkerülni a másik oldalra. Az eveződ a könyvben leírt filozófia és elvek. De CSAK akkor segítenek, ha használod őket. Amennyiben csak elolvasod, és ilyen vagy olyan véleményt alkotsz az elvekről, abból nem származik semmi hasznod. Fogd az evezőt, és CSELEKEDJ!100 Egyesek hol a folyam pozitív, hol a negatív oldalán vannak, egy ideig itt, egy ideig ott. A jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben milliók sodródtak át a pozitív oldalról a negatívra. Küzdenek, néhányan elkeseredetten és félelemmel, hogy visszajussanak a folyam másik felére. Ezt a könyvet főleg nekik írtam. A szegénység és a gazdagság gyakran váltakozik. A gyorsan változó gazdasági feltételek megtanították a világnak ezt az igazságot, bár sokan már elfelejtették a leckét. A szegénység általában önként veszi át a gazdagság helyét. Ha viszont a gazdagság lép a szegénység helyébe, az mindig jól megfontolt és gondosan kivitelezett TERVEK alapján bekövetkező változás eredménye. A szegénységnek nincs szüksége tervekre. Nincs szüksége segítségre, mert merész és kíméletlen. A gazdagság félénk
és szerény. Vonzani kell. De azok, akik nem tanulták meg mindenekelőtt azt, hogyan aknázzák ki a MESTERELME HATALMÁT, és aztán hogyan értsék meg a tizedik lépést a gazdagság felé, amely nem más, mint a „szextranszmutáció titka”, csak ritkán vonzzák és tartják meg hosszú távon a gazdagságot.
Tizedik fejezet A SZEXTRANSZMUTÁCIÓ TITKA Tizedik lépés a gazdagság felé A TRANSZMUTÁCIÓ szó jelentése egyszerűen fogalmazva: „az energia egy elemének vagy formájának átváltoztatása, átalakítása egy másikká”. A szexuális érzelem egy lelkiállapotot teremt. Mivel keveset tudunk erről a témáról, ezt a lelkiállapotot hajlamosak vagyunk csak az emberi természet fizikai részével összefüggésbe hozni. Sokan a szexszel való megismerkedésükkor rossz tapasztalatokat szereztek, ezért úgy gondolják, hogy a szex pusztán fizikai jellegű, és gyakran rombolónak, természetellenesnek tartják. Pedig a szexuális érzelem hátterében három építő jellegű lehetőség is meghúzódik: 1. az emberi nem fenntartása, 2. a testi és érzelmi egészség megőrzése, 3. a középszerűség zsenialitássá transzmutálása. A „szextranszmutáció”, amelyre a harmadik építő jellegű lehetőség utal, egyszerű és könnyen elmagyarázható. Azt jelenti, hogy az ember az agyát vagy a „központi fókuszt” a pusztán fizikai természetű gondolatokról (és az azokból következő tettekről) más gondolatokra (és azokból következő tettekre) irányítja át. Semmiképpen sem „cölibátust” vagy a „természetes ösztönök elfojtását” jelenti. Hanem a szex és a szexuális viselkedés teljesen pozitív, építő jellegű, kiegyensúlyozott és tudatos megközelítését. A szexuális vágy a leghatalmasabb emberi vágy. Megfelelő módon és mértékben élvezve az élet minden más területére pozitív és egészséges hatással van. Azok az emberek, akiket ez a vágy hajt – a szó pozitív és építő jellegű értelmében –, átirányíthatják, és élénk képzelőerő, bátorság, akaraterő, kitartás és alkotókészségek formájában élhetik ki. A szexuális kapcsolat vágya olyan erős és hatalmas, hogy sokan akár életük és becsületük kockáztatásával is ki
akarják élni. Ám ha „igába hajtjuk” és konstruktívan „átirányítjuk”, ez a hajtóerő gondoskodik az élénk képzeletről, a bátorságról stb., vagyis minden tulajdonságról, amelyet hatásos alkotóerőként lehet felhasználni az irodalomban, a képzőművészetekben vagy bármely más hivatásban, szakmában, vállalkozásban – beleértve természetesen a pénzszerzést is.101 A szexuális energia transzmutációjához akaraterőre van szükség, de az erőfeszítés kifizetődik. A szexuális vágy velünk született és természetes. Nem lehet és nem kell elnyomni és felszámolni. De nem szabad, hogy uralkodjon rajtunk, vagy meghatározza a viselkedésünket. Olyan módon is le kell vezetni, hogy gazdagítsa a testet, az elmét és a lelket. Ha ezt a levezetést nem kapja meg a transzmutáció folyamata révén, pusztán fizikai csatornák felé fog törni. A folyót lehet gátak közé szorítani, és ellenőrzés alatt tartani egy ideig, de végül meg fogja találni a kiutat. Ugyanez igaz a szexuális érzelemre is. Ideig-óráig elnyomható és irányítható, de a természetéből fakadóan mindig kifejezési módot fog keresni. Ha nem transzmutáljuk alkotóerővé, kevésbé pozitív és kevésbé alkotó jellegű formát fog ölteni. Szerencsések, akik felfedezték, hogyan vezethetik le a szexuális érzelmeiket alkotóerő formájában, mert a felfedezésük révén „zseniális teljesítményre” lehettek képesek. A kutatás két fontos tényt állapított meg: 1. A kimagasló eredményeket elérő embereknek jellemzően kifinomult volt a szexuális viselkedésük, és megtanulták a szextranszmutáció módját. 2. Azokat, akik nagy vagyont halmoznak fel, és nagy elismerést érdemelnek ki az irodalom, a képzőművészetek, az ipar, az építészet és más foglalkozások terén, általában a szerelem hajtotta. Az ezekre az elképesztő felismerésekre jutó kutatók több mint kétezer év történelmét és életrajzait tanulmányozták. A hozzáférhető bizonyítékok minden jelentős teljesítményt elérő ember esetében igen meggyőzően mutatták, hogy kifinomult szexuális természettel bírtak.
A szexuális érzelem ellenállhatatlan erő, amely nem ismer akadályokat. Akit ez az érzelem hajt, annak megadatik a „szupererő”, amely tettekre sarkall. Tedd magadévá ezt a gondolatot, és meg fogod érteni a kijelentést, miszerint a szextranszmutáció „zseniális teljesítményre” vezethet. A szexuális érzelem az alkotókészség titka. Ha eltávolítjuk a nemi mirigyeket – akár embernél, akár állatnál –, a legfőbb cselekvésre ösztönző forrást apasztjuk el. Ennek bizonyítékát figyelheted meg abban, mi történik az állatokkal sterilizálás után. A bika vagy a buldog valóságos kezes báránnyá válik, miután sterilizálták. Ez a változás megszünteti a férfi vagy a hím állat HARCI kedvét. A nőkre hasonló hatással van.102
Az agy tíz ösztönzője Az emberi agy válaszol az ingerekre, amelyek nagy mértékű rezgéseket gerjesztenek benne: lelkesítik, serkentik az alkotó képzeletet, heves vágyat ébresztenek, és így tovább. A tíz ösztönző, amelyre az agy válaszol, a következő: 1. Szexuális késztetés 2. Szeretet 3. A hírnév, hatalom vagy anyagi nyereség – PÉNZ – iránti égő vágy 4. Zene 5. Közeli barátság egy azonos vagy ellenkező nemű személlyel 6. Mesterelme-szövetség, amely két vagy több ember összhangján alapul, akik spirituális vagy hétköznapi cél érdekében szövetkeznek 7. Közös szenvedés, amelyet azok tapasztalnak meg, akik üldöztetést szenvednek el 8. Önszuggesztió 9. Félelem 10. Kábítószerek és alkohol A szexuális késztetés az első helyen szerepel az ösztönzők listáján, mert ez gerjeszti fel a leghatékonyabban az elme rezgését, ezért minden fizikai cselekvés mozgatórugója. Az ösztönzők közül nyolc természetes és építő jellegű. Kettő romboló. Ezt a listát azért
állítottam össze, hogy egybevethesd az agy ösztönzőinek legfőbb forrásait. Ebből tisztán láthatod, hogy a szexuális érzelem messzemenően a leghatalmasabb és legintenzívebb mind közül. Az összehasonlításra azért van szükség, hogy megalapozzuk azt a kijelentést, miszerint a szexuális energia transzmutációja „zseniális teljesítményre” vezethet. Nézzük meg, mi teszi a zsenit! Egy bölcsesség szerint a zseni olyasvalaki, aki „hosszú hajú, furcsa ételekkel tömi magát, egyedül él, és a komikusok kedvenc céltáblája”. Ennél egy fokkal jobb meghatározás szerint a zseni „olyan ember, aki felfedezte, hogyan fokozható a szellemi hatékonyság és összpontosítás addig a pontig, ahol szabadon kommunikálhat a tudás olyan forrásaival is, amelyek meghaladják a gondolkodás normális szintjét”. A gondolkodó embernek lenne ezzel kapcsolatban pár kérdése. Az első ez volna: „Hogyan tudna valaki olyan forrásokkal kommunikálni, amelyek meghaladják a gondolkodás NORMÁLIS »erejét« és »koncentrációját«?” A második ez: „Vannak-e a tudásnak olyan forrásai, amelyekhez csak zsenik férhetnek hozzá, és ha igen, MELYEK EZEK A FORRÁSOK, és pontosan hogyan érhetők el?” A könyvben tett legfontosabb megállapításra fogok most bizonyítékokat szolgáltatni – vagy legalábbis megpróbálom –, amelyek segítségével magad bizonyosodhatsz meg az igazukról, ha kísérletezel. És közben megválaszolom mind a két kérdést.
A zsenialitás a hatodik érzéken keresztül fejleszthető Azt már bebizonyították, hogy az embernek van hatodik érzéke. Ez a hatodik érzék nem más, mint az „alkotó képzelet”. Az alkotó képzelet olyan adottság, amelyet az emberek zöme sosem használ, vagy ha mégis, jobbára véletlenül. Viszonylag kevesen használják SZÁNDÉKOSAN, CÉLLAL ÉS ÁTGONDOLTAN. Akik készakarva, működésének biztos tudatában alkalmazzák ezt a képességet, zsenik. Az alkotó képzelet a közvetlen kapcsolat a véges emberi értelem és a Végtelen Intelligencia között. Minden úgynevezett kinyilatkoztatás, amelyről a vallásokban beszélnek, és minden
tudományos alapelv vagy új elv felfedezése az alkotó képzelet adottságának köszönhető. Amikor valakinek eszébe jut egy ötlet vagy gondolat, máshogy fogalmazva: amikor sugallatot kap, az a következő négy forrás valamelyikéből származik: 1. Végtelen Intelligencia. 2. Tudattalan, ahol minden benyomást és gondolati késztetést eltárolunk, amely valaha érte az agyunkat az öt ismert érzékünkön keresztül. 3. Egy másik ember elméje, aki „kisugározta” az ötletet vagy gondolatot, vagy annak „képét” tudatos formában. 4. Egy másik ember tudattalanja. Az első, harmadik és negyedik forrást valamiféle titokzatos folyamattal vagy folyamatokkal érhetjük el, talán érzéken felüli érzékelés vagy kinyilvánítás révén, amelyet nem vagyunk képesek megmagyarázni, és még csak ködösen sem értjük. Amit viszont értünk, hogy ezek a források kiaknázhatók, mindig és mindenütt, és nincs más ISMERT forrás, amelyen át „ihletett” ötleteket vagy sugallatokat kaphatnánk. Az alkotó képzelet akkor működik a legjobban, amikor az elme olyan intenzíven és a tudatosság olyan szintjén dolgozik – összpontosít, „vibrál” (valamiféle agyi ösztönző hatására) –, hogy az jelentősen meghaladja a normális gondolkodást. Ha a tíz ösztönző valamelyike serkenti az agyat, az a normális gondolkodás fölé emeli az embert, és lehetővé teszi, hogy lássa olyan GONDOLATOK összefüggéseit, hatókörét, minőségét és jellegét, amelyek alacsonyabb szinteken – mint például amikor valakit az köt le, hogy megoldjon egy hétköznapi üzleti vagy munkahelyi problémát – nem hozzáférhetők. Ha a „gondolkodásnak erre a magasabb szintjére” emelkedünk valamilyen agyi ösztönző segítségével, az nagyjából olyan, mintha repülővel szállnánk fel olyan magasságokba, hogy a láthatáron túlra is elláthatunk, amit nem tehetnénk meg a földön állva. Sőt, a gondolkodásnak ezen a magasabb szintjén egyetlen olyan dolog sem szab határt vagy korlátokat, amely beszűkítené a látómezőnket, amikor a három alapszükségletünkről, az élelemről, a ruházatról és
az otthonról próbálunk gondoskodni. A gondolatok olyan birodalmába kerülünk, ahova a NORMÁLIS, mindennapi gondolatok nem érnek fel, ahogy a hegyek és völgyek sem képesek behatárolni a fizikai látásunkat, amikor repülünk. A GONDOLATOK repülőgépén az elme alkotóképessége teljes szabadságot élvez. A hatodik érzék zöld utat kap. Olyan ötleteket fogadhat be, amelyek nem érhetnek el hozzánk semmilyen más körülmények között. A hatodik érzék különbözteti meg a zsenit az átlagembertől. Minél többet használjuk az alkotókészségünket, annál élénkebbé és fogékonyabbá válik a tudattalanunkon kívülről érkező vibráló gondolatokra – és annál jobban támaszkodhatunk rá, annál inkább várhatunk tőle gondolati késztetéseket (sugallatokat, ihletet és megérzéseket). Ezt a készséget csak használat által lehet fejleszteni. Amit „tudatnak” nevezünk, szintén kizárólag a hatodik érzék képességén át nyilvánul meg. A nagy festők, írók, zenészek és költők azért lettek híresek, mert szokásukká vált, hogy megbízzanak a „halk hangban”, amely az alkotó képzeleten át szól hozzájuk. Minden élénk képzelettel megáldott ember jól tudja, hogy a legjobb ötletek úgynevezett sugallatok formájában jönnek. Van egy nagy szónok, aki csak úgy képes csúcsteljesítményt nyújtani, ha behunyja a szemét, és teljes mértékben az alkotó képzeletére figyel. Amikor megkérdezték tőle, miért csukja be a szemét a beszéde csúcspontja előtt, azt felelte: „Azért, mert olyankor a bensőmből jövő gondolatokat mondom ki.” Amerika egyik legsikeresebb és legismertebb pénzembere is becsukta a szemét két-három percre, mielőtt döntést hozott. Amikor megkérdezték, miért, így válaszolt: „Ha csukva van a szemem, képes vagyok meríteni a felsőbbrendű intelligenciából.”103 A Marylandben fekvő Chevy Chase-ből származó dr. Elmer R. Gates nevéhez több mint kétszáz nagyszerű szabadalom fűződik, közülük sok az alkotókészség használatának és gyakorlásának folyamatából született meg. A módszere fontos és érdekes mindenkinek, aki szeretne olyan „zseniális teljesítményt” elérni, mint
amilyet dr. Gates. Ő valóban a világ legnagyobb, noha kevéssé ismert tudósa volt. A laboratóriumában volt egy helyiség, amelyet „személyes kommunikációs szobának” nevezett. Gyakorlatilag teljesen hangszigetelt volt, és úgy alakították ki, hogy egyáltalán ne szűrődjön be fény. Volt benne egy kis asztal, amelyen dr. Gates a jegyzettömbjét tartotta. Amikor alkotó képzeletének erejét akarta igénybe venni, bement ebbe a szobába, leült az asztalhoz, lekapcsolta a lámpát, és találmánya azon ISMERT elemeire ÖSSZPONTOSÍTOTT, amelyeken éppen dolgozott. Addig maradt így, amíg a találmány ISMERETLEN részeivel kapcsolatos gondolatok el nem kezdtek az elméjébe áramlani. Egyszer olyan gyorsasággal érkeztek az ötletek, hogy csaknem három órán keresztül szakadatlanul jegyzetelt. Amikor a gondolatok árama elapadt, és átnézte a feljegyzéseit, rájött, hogy olyan elvek leírását tartalmazzák, amelyek nincsenek összhangban az ismert tudományos tényekkel. Sőt, a problémája megoldása is világosan ott állt a papíron. Dr. Gates ezzel a módszerrel több mint kétszáz szabadalmat jegyzett, amelyekkel más, nála kevésbé leleményes feltalálók már foglalkoztak, de sosem jártak sikerrel. A történet igazát alátámasztó bizonyítékok megszerezhetők az Egyesült Államok Szabadalmi Hivatalából. Dr. Gates azzal kereste a kenyerét, hogy „ötletelt” különböző embereknek és cégeknek. Amerika néhány jelentős vállalata tekintélyes díjat fizetett neki az „ötleteléssel” töltött órákért.104 A normális logikus gondolkodással gyakran az a baj, hogy nagyban az ember felhalmozott tapasztalatai irányítják. De a megszerzett tudás nem mindig pontos. Az alkotókészség révén kapott gondolatok sokkal megbízhatóbbak, mert megbízhatóbb forrásból erednek, mint amilyenek a logikus gondolkodás számára elérhetők. A fő különbség a lángeleme és a hétköznapi, bogaras feltaláló között abban rejlik, hogy a zseni az alkotó képzelete segítségével dolgozik, míg a hóbortos feltaláló erről mit sem tud. A tudós feltalálók (mint például Edison vagy dr. Gates) mind a szintetikus, mind az alkotó képzeletüket használják.
Például a zseni üzemmódban dolgozó tudós feltaláló úgy kezd neki egy találmánynak, hogy rendszerezi és összehangolja a már meglévő elgondolásokat vagy a tapasztalatból ismert tényeket a szintetikus képzelete segítségével (logikus gondolkodás). Ha a felhalmozott tudás elégtelennek bizonyul a találmány megalkotásához, a tudós feltaláló a tudás más forrásaihoz fordul, amelyeket az alkotóképességen át érhet el. Ennek pontos mikéntje egyénenként más és más, de a zseni feltalálók által használt folyamat sava-borsa a következő: 1. ARRA „ÖSZTÖNZIK” AZ ELMÉJÜKET, HOGY ÁTLAGON FELÜL ÉS ÁTLAG FELETTI INTENZITÁSSAL MŰKÖDJÖN, ehhez a tíz agyi ösztönző valamelyikét veszik igénybe, vagy más nekik megfelelő serkentőt. 2. A találmányuk ismert elemeire ÖSSZPONTOSÍTANAK (a már meglévő részekre), és a még ismeretlen elemek tökéletes képét hozzák létre az elméjükben (még nem létező részek). A képet megjegyzik, amíg át nem kerül a tudattalanba, aztán lazítanak, hogy megtisztítsák a gondolataikat MINDENTŐL, és várják, hogy „bevillanjon” a válasz a kérdésekre. Az eredmények olykor világosak és azonnaliak. Máskor negatívak, és attól függnek, mennyire fejlett a hatodik érzék, avagy az alkotókészség. Edison az ötletek több mint tízezer különböző kombinációját próbálta ki a szintetikus képzeletében, mielőtt az alkotókészségéhez fordult volna, és megkapta volna azt a választ, amellyel tökéletesítette az izzót. Ugyanez történt, amikor a fonográfot találta fel. Sok meggyőző bizonyíték van az alkotó képzelet létezésére. Ezeket a bizonyítékokat akkor találjuk meg, ha górcső alá vesszük azoknak az embereknek az életútját, akik mindenféle képzettség nélkül vezetők lettek választott hivatásukban. Lincoln a nagy vezető figyelemre méltó példája, aki azzal vitte sokra, hogy felfedezte és használta alkotó képzeletét. Az Anne Rutledge iránt érzett szerelem ösztönzésére ismerte fel és kezdte alkalmazni ezt a készséget. Ennek a megállapításnak nagy jelentősége van, ha a zsenialitás forrásait tanulmányozzuk.
A történelemben csak úgy nyüzsögnek a nagy vezetők, akik bizonyíthatóan úgy értek el kiemelkedő eredményeket, hogy a szerelem fokozta elméjük alkotókészségét a szexuális vágy segítségével. Napóleon is ilyen volt. Amikor első felesége, Josephine hatása alatt állt, ellenállhatatlan és legyőzhetetlen volt. Ellenben amikor „jobb meggyőződése” és logikája arra sarkallta, hogy mellőzze Josephine-t, hanyatlásnak indult. A bukás és Szent Ilona szigete egy karnyújtásnyira volt. Ha a jó ízlés megengedné, könnyedén felsorolhatnék tucatnyi, minden amerikai által ismert embert, akit a társa ösztönözte teljesítményei felemeltek, de azonnal a romlásba zuhant, MIUTÁN megkaparintotta a pénzt és a hatalmat, és eltaszította magától a kedvesét egy új kedvéért. Nem Napóleon volt az egyetlen, aki rájött, hogy ha helyes forrásból fakad, a szexuális befolyás sokkal hatalmasabb, mint bármi más, amit emberész kitalálhat. Az emberi agy válaszol az ösztönzésekre! Az ösztönzések közül a legnagyobb és leghatalmasabb a szexuális késztetés. Ha kihasználjuk és transzmutáljuk, ez a hajtóerő képes felemelni az egyént a gondolatok magasába, ami lehetővé teszi, hogy felülkerekedjen a gondolkodás alacsonyabb szintjén akadályokat jelentő aggodalmon és bosszúságokon. Sajnos ezt csak a zsenik fedezték fel idáig. A többiek elfogadják a szexuális késztetést, de nem veszik észre az abban rejlő lehetőségeket – ez igazolja, miért vannak olyan sokan a „többiek” a zsenik korlátozott számához képest. Frissítsük fel az emlékezetünket: az egyes emberek életrajzából tudható tények alapján közreadok egy listát a kiemelkedő teljesítményt elérő emberekről, akikről tudjuk, hogy kifinomult szexuális viselkedést tanúsítottak. A zsenialitásuk kétségtelenül a transzmutált szexuális energia forrásából táplálkozott. GEORGE WASHINGTON BONAPARTE NAPÓLEON WILLIAM SHAKESPEARE ABRAHAM LINCOLN RALPH WALDO EMERSON ROBERT BURNS
THOMAS JEFFERSON ELBERT HUBBARD105 ELBERT H. GARY106 OSCAR WILDE WOODROW WILSON JOHN H. PATTERSON107 ANDREW JACKSON ENRICO CARUSO108 Ismereteid alapján te is bővítheted a listát. Ha tudsz, keress olyan embereket a történelemben, akik kiemelkedő sikereket értek el bármely hivatásban, és nem fejlett szexuális késztetés hajtotta őket. Ha nem akarsz olyanok életrajzára támaszkodni, akik már nincsenek közöttünk, szedd leltárba a ma élő kiemelkedő teljesítményt nyújtó embereket, és nézd meg, van-e közöttük olyan, akinek nem volt kifinomult szexuális viselkedése. Ellentmondásosnak tűnhet, de a szexuális energia gyakorlatilag minden lángelme alkotó energiája. Soha nem volt, és soha nem lesz olyan nagy vezető, úttörő vagy művész, aki híján volna a szexuális hajtóerőnek. Remélhetőleg senki sem fogja ezt félreérteni, és nem hiszi, hogy MINDENKI, akinek kifinomult a szexuális viselkedése, zseni! Az ember CSAK akkor válik zsenivé, HA arra ösztönzi az agyát, hogy az alkotó képzelet által hozzáférhető forrásokból táplálkozzék. Az ezt a fajta szellemi működést lehetővé tévő ösztönzők közül kiemelkedik a szexuális energia. De ha valaki pusztán birtokolja ezt az energiát, az nem elegendő ahhoz, hogy zsenivé váljon. A csupán fizikai kapcsolat vágyának energiáját transzmutálni kell a vágy valamely más formájává és cselekvéssé, csak így válhat zsenivé az ember. Az emberek többsége nem válik zsenivé a szexuális energia révén, sokkal inkább félreértik, és helytelenül használják ezt a hatalmas erőt, és ezzel állati szintre alacsonyítják le magukat.
Miért nem lesz sikeres negyvenéves kora előtt az emberek többsége? Több mint huszonötezer ember életútjának tanulmányozása során felfedeztem, hogy azok, akik valami módon sikeresek lettek, ritkán
érték el ezt negyvenéves koruk előtt, és általában csak ötvenéves koruk körül jutottak a csúcsra. A tény annyira döbbenetes volt, hogy arra ösztönzött, vizsgáljam meg az okait tüzetesebben. A kutatás több mint tizenkét évet vett igénybe. Kimutatta, hogy az a fő oka, hogy az emberek többsége nem érvényesül negyven-, illetve ötvenéves kora előtt, hogy hajlamosak ELFECSÉRELNI az energiájukat a szexuális érzelem fizikai kifejezésére. Az emberek zöme sosem tanulja meg, hogy a szexuális késztetésben más lehetőségek is rejlenek, amelyek jelentősen meghaladják a puszta fizikai megélés fontosságát. A legtöbben az ezt felfedezők közül szintén csak hosszú évek elfecsérlése után jönnek rá erre, amely évek alatt a szexuális energia a csúcson volt, vagyis negyvenöt és ötvenéves koruk előtt. Ezt követően általában figyelemre méltó eredményeket érnek el. Sok ember életét negyvenéves koráig az energiái szakadatlan pazarlása jellemzi, pedig ha jobb csatornákon vezetné le azokat, az sokkal kifizetődőbb volna. A finomabb és hatalmasabb érzelmeiket két marokkal szórják. A mondással élve: „Fiatalság, bolondság.” A szexuális élvezet vágya messze a legerősebb és leghatásosabb minden emberi érzelem közül, és éppen ezért ez a vágy – ha hasznosítjuk és más tettekké transzmutáljuk, mint a fizikai megélés – „zseni üzemmódba” helyezi az embert.109 A történelem bővelkedik olyan példákban, amikor valaki mesterséges agyserkentők – alkohol vagy kábítószer – hatására került „zseniállapotba”. Edgar Allan Poe alkoholos befolyásoltság alatt írta A holló című verset, és „olyan álmokat álmodott, amilyeneket halandó még sosem mert”. James Whitcomb Riley110 csodálatos dolgokat írt alkohol hatása alatt. Talán így látta meg „a valóság és álom összekeveredését, a víz felszínét, a ködöt a folyam fölött”. Robert Burns alkoholos állapotban írta ezeket a halhatatlan szavakat: „Ó gondolj, gondolj néha rám, a sors bár merre hajt. Emlékül küldöm, kedvesem, a régi-régi dalt.” De azt is említsük meg, hogy ezzel sokan tönkretették magukat végül.111 A Természet megalkotta a maga szereit – például a szeretetet, a szexuális ösztönt és az önszuggesztió hatalmát –, amelyekkel az ember biztonságosan serkentheti az agyát, hogy
magasabb szinten működjön, és ezáltal ráhangolódhasson a finom és ritka gondolatokra, amelyek… ki tudja, honnan jönnek. A Természet természetes serkentőinek megfelelő helyettesítőjét még nem találták meg. A világot az emberi érzelmek irányítják, és ezen alapul az emberiség sorsa. Az emberek tetteit sokkal kevésbé befolyásolja az értelem, mint az érzelem. Az agy alkotókészségét csak az érzelmek tudják ösztönözni, a hideg logika nem. A leghatalmasabb emberi érzelem a szexuális érzelem. Az agyat lehet máshogy is ösztönözni, erről már készítettünk egy listát, de egyik ösztönző – vagy azok kombinációja – sem ér fel a szexuális ösztön hajtóerejével. Az agy ösztönzői ideiglenesen vagy tartósan jelentősen fokozzák a gondolatok szabadságát, intenzitását és koncentrációját. Az agy korábban már leírt tíz ösztönzőjét széles körben használják. Ezeken a forrásokon, vagy ezek kombinációján keresztül az ember a Végtelen Intelligenciával társaloghat, és ha akar, beléphet a tudattalan tárházába – vagy a saját tudattalanjába, vagy máséba, ebből fakad a zsenialitás. Egy harmincezer kereskedőt tanító és tevékenységüket irányító tanár döbbenetes felfedezést tett: a fokozott szexuális ösztönnel rendelkező emberek általában hatékonyabb értékesítőnek bizonyultak. Ennek az a magyarázata, hogy a személyes vonzerő néven ismert tulajdonság nem több és nem kevesebb, mint maga a szexuális energia. A fokozott szexuális késztetésű embereknek mindig nagy a személyes varázsuk. Ha gyakoroljuk és megértjük ezt az alapvető erőt, meríthetünk belőle, és előnyre tehetünk szert a másokkal való kapcsolatainkból. Ez a hatalmas energia a következő módokon közvetíthető: 1. Kézfogás. A kéz megérintése rögtön jelzi a személyes vonzerő meglétét vagy hiányát. 2. Hangszín. A vonzerő vagy szexuális energia megszínezheti a hangot, dallamossá, bájossá teheti. 3. Testtartás és mozgás. A sok szexuális energiával rendelkező emberek fürgén, kecsesen, könnyedén mozognak. 4. Vibráló gondolatok. A sok szexuális energiával bíró emberek – talán tudattalanul – szexuális érzelmet kevernek a
gondolataik közé, vagy legalábbis megtehetik, ha befolyásolni akarják a körülöttük lévőket. 5. Megjelenés. A sok szexuális energiával rendelkezők többnyire adnak a külsejükre. Általában olyan stílusban öltözködnek, amely illik a személyiségükhöz, alkatukhoz, arcukhoz stb. A szakavatott értékesítési vezető a legfontosabb tulajdonságnak a személyes vonzerőt tekinti, amikor értékesítőket vesz fel. A szexuális energiának híján lévők sosem lelkesednek, és másokat sem tudnak fellelkesíteni, márpedig a lelkesedés az egyik legfontosabb jellemvonás az értékesítésben, függetlenül attól, mit árul az ember. Az a szónok, előadó, prédikátor, ügyvéd vagy értékesítő, akiből hiányzik a szexuális energia, általában kudarcra van ítélve, amikor befolyásolnia kellene másokat. Vegyük hozzá, hogy a legtöbb emberre csak úgy lehet hatni, ha az érzelmeiket szólítjuk meg, és máris világosabb, miért olyan fontos, hogy az üzletkötő veleszületett szexuális energiával rendelkezzen. A legjobb értékesítők azért lehetnek a csúcson, mert tudatosan vagy tudattalanul LELKESEDÉSSÉ transzmutálják a szexuális energiát! Ez a kijelentés igencsak jól mutatja, milyen gyakorlati jelentősége van a szextranszmutációnak. Azok az üzletkötők, akik tudják, hogyan tereljék el a gondolataikat magáról a szexről, és miként irányítsák ezt az energiát az értékesítésre – ugyanazzal a lelkesedéssel és elszántsággal, amelyet az eredeti cél esetében is éreznének –, máris birtokában vannak a szextranszmutáció képességének, akár tudnak róla, akár nem. A legtöbb szexuális energiáit transzmutáló üzletkötő úgy teszi ezt, hogy közben nincs is tudatában, mit csinál, és hogyan. A szexuális energia transzmutációja több akaraterőt követel, mint amennyit az átlagember be szokott vetni a céljai érdekében. Akiknek nehézséget okoz a transzmutációhoz szükséges akaraterő felmutatása, fokozatosan elsajátíthatják ezt a képességet. Az akaraterő elengedhetetlen, és a jutalom nagyon is megéri az erőfeszítést. Úgy tűnik, az emberek többsége megbocsáthatatlanul tudatlan a szexualitás témájában. A tudatlan és rosszindulatú emberek teljesen
félreértik, lenézik és kinevetik a szexuális ösztönt, mert már magát a „szex” szót is a bujasággal vagy még inkább a tisztátalansággal kapcsolják össze. Azokat, akiket bőven megáldottak – igen, MEGÁLDOTTAK – szexuális energiával, gyanakvással és megvetően kezelik. Ahelyett, hogy normálisnak, egészségesnek és áldottnak tartanák, abnormálisnak, selejtesnek vagy éppen hitványnak nézik őket. Emberek milliói küzdenek kisebbrendűségi komplexussal – még ebben a felvilágosodott korban is –, mert tévesen azt hiszik, hogy a fokozott szexuális késztetés átok. A szexuális energia védelmében elmondott kijelentéseimet azonban nem szabad a feslett erkölcs szentesítéseként értelmezni. A szexuális érzelem CSAK akkor hasznos, ha okosan és körültekintően alkalmazzák. Vissza is lehet élni vele, és ez gyakran elő is fordul, méghozzá olyan mértékben, hogy az inkább rombolja a testet és az elmét, ahelyett hogy gazdagítaná. Ebben a fejezetben elmondom, hogyan lehet okosan felhasználni. Igencsak jelentős felfedezésnek tűnt, amikor rájöttem, hogy gyakorlatilag minden nagy vezető, akinek az életútját alkalmam volt górcső alá venni, egy őszintén szeretett társ inspirációjára ért el kiemelkedő eredményt. Az imádott lény sokszor a szerény, visszahúzódó hitves volt, akiről a nyilvánosság alig hallott, néhány esetben viszont az derült ki, hogy az ihlet forrása a szerető. Biztosan te is ismersz ilyen eseteket. A mértéktelenség a szexualitásban pont olyan káros, mint az evésben-ivásban. Korunkban a szexualitásban mutatott féktelenség teljesen általános. És pontosan az effajta zabolátlanság számlájára írható, hogy híján vagyunk nagy vezetőknek. Senki sem tudja kihasználni az alkotó képzelet erejét, ha egyszer elherdálja. A földön az emberi lény az egyetlen, amely megszegi a Természet törvényét ebből a szempontból. Minden más teremtmény mértékkel élvezi a szexualitást, és olyan célból, amely összhangban áll a Természet törvényével. Minden állat csak akkor enged a szexualitás hívó szavának, amikor párzási idény van. Az ember számára azonban mindig „idény” van.
Minden intelligens ember tudja, hogy a túlzott alkohol-vagy kábítószer-fogyasztás rombolja a szervezet létfontosságú szerveit, többek között az agyat is. De azzal nem mindenki van tisztában, hogy a mértéktelen szexualitás ugyanolyan pusztító és káros hatással lehet a kreativitásra, mint az alkohol vagy a kábítószer. A szexuális megszállottságban szenvedő ember nem sokban különbözik egy kábítószerfüggőtől! Mindketten elveszítik az uralmat az értelmi képességeik és az akaraterejük fölött. A szexuális túlkapás ugyanakkor nemcsak az értelemre és az akaraterőre káros, hanem ideiglenes vagy állandó mentális zavarokhoz is vezethet. A hipochondria (képzelt betegségek) számos oka is abból fakad, hogy nem ismerjük a szexualitás igazi funkcióját. Ez a rövid magyarázat egyértelműen megvilágítja, hogy ha valaki nincs tisztában a szextranszmutáció erejével, egyrészt megbűnhődik érte, másrészt elesik rengeteg jótéteményétől. A szexualitással kapcsolatos széles körű tájékozatlanság annak tudható be, hogy az egész témát titokzatosság lengi be, és agyonhallgatják. A titokzatosság és hallgatás kettősének pedig ugyanolyan hatása van a fiatalok gondolkodására, mint a tilalomnak. Az eredmény: fokozott kíváncsiság és vágy, hogy minél többet tudjanak meg a tiltott témáról. A törvényalkotók és orvosok szégyene – akik képzettségüknél fogva a leginkább alkalmasak lennének az ifjúság szexuális nevelésére –, hogy a megfelelő tájékoztatás többnyire hiánycikk. Ritkán esik meg, hogy valaki negyvenéves kora előtt kezd kreatív kísérletekbe. Az átlagember negyvenés hatvanéves kora között éri el képességei csúcspontját. Ez a megállapítás emberek ezreinek megfigyeléséből és a tapasztalatok elemzésből fakad. Merítsenek belőle bátorságot azok, akik nem érkeztek be negyvenéves korukig, és azok, akiket megijeszt az évek múlása. Általában a negyvenés ötvenéves kor közötti időszak a leggyümölcsözőbb. Ne félelemmel közelítsük meg ezt az életkort, hanem reménnyel és lelkes elvárásokkal. Ha bizonyítékot akarsz rá, hogy az emberek zöme nem nyújt csúcsteljesítményt negyvenéves kora előtt, nézd meg a minden amerikai által ismert, legsikeresebb emberek listáját, és látni fogod.
Henry Ford csak negyvenéves kora után ért a csúcsra. Andrew Carnegie is elmúlt már negyven, amikor elkezdhette betakarítani az erőfeszítései gyümölcsét. James J. Hill negyvenévesen még mindig a távíróbillentyűt nyomogatta. Érvényesülnie csak később sikerült.112 Az amerikai iparmágnások és pénzemberek életrajzai tömve vannak bizonyítékokkal, hogy a negyvenés hatvanéves kor közötti időszak a legtermékenyebb mindenki életében. Harminc és negyven között az emberek elkezdik megtanulni (ha elkezdik) a szextranszmutációt. A felfedezés általában véletlenszerű, és az esetek túlnyomó többségében az ember nincs is tudatában ennek. Csak azt veszi észre, hogy a teljesítménye harmincötnegyvenéves kora körül javul, de jellemzően nincs tisztában a javulás okával – vagyis azzal a ténnyel, hogy a Természet harminc és negyven között elkezdi összhangba hozni a szeretetet és a szexuális érzelmet, hogy ki lehessen aknázni ezt a forrást, és tettekre serkentő ihlet váljék belőle. A szex igen hatékonyan ösztönöz cselekvésre, de olyan, akár egy forgószél: irányíthatatlan. Ha azonban a szeretet érzése elkezd elkeveredni a szexuális érzelemmel, az eredmény higgadt céltudatosság, egyensúly, pontos ítélőképesség és összhang. Melyik negyvenéves ne értené ezt a megállapítást, és ne tudná a tapasztalatai alapján alátámasztani? Ha az a vágy hajtja az embert, hogy pusztán a szexuális érzelem alapján a kedvében járjon egy ellenkező nemű személynek, nagy dolgokra lehet képes, csakhogy a cselekedetei szervezetlenek, torzak és teljesen rombolók lesznek. Ha csupán szexuális alapon akar elkápráztatni valakit, akit szeret, lopásra, csalásra vetemedhet – vagy szélsőséges esetben akár gyilkosságot is elkövethet. De ha a szexuális érzelemhez a SZERETET érzése vegyül, ugyanez az ember józanul, kiegyensúlyozottan, értelmesen fog cselekedni. A kriminológusok megállapították, hogy a legtöbb veszélyes bűnözőt meg lehet változtatni, ha őszinte szeretetet kapnak. Azt azonban még sosem jegyezték fel, hogy a puszta szex megváltoztatna egy bűnözőt. Ezek a tények közismertek, az okuk azonban nem. A változás – ha megtörténik – a szívben, az érzelmi oldalon megy végbe, nem pedig a fejben, az értelem oldalán. A
változás a „szív változása”. És nem a fejé. Az ember – tudatosan – megváltoztathatja a viselkedését, hogy elkerülje a nemkívánatos következményeket, de IGAZI VÁLTOZÁS csak a szív megváltoztatásával érhető el – a változás VÁGYA révén. A szeretet, a szerelem és a szex olyan érzelmek, amelyek csúcsteljesítményre ösztönözhetik az embert. A szeretet biztonsági szelepként működik, és egyensúlyt, összhangot biztosít, építő jellegű erőfeszítésekre serkent. A három érzelem kombinációja zseniális teljesítményeket tesz lehetővé. Azonban vannak olyan lángelmék, akik mit sem tudnak a szeretetről. Sokan olyan tevékenységet folytatnak, amely romboló, vagy legalábbis nem a másokkal szembeni igazságosságon és jogszerűségen alapul. Ha a jó ízlés megengedné, lángelmék tucatjait nevezhetném meg az ipar és a pénzügy területéről, akik lábbal tiporják embertársaik érdekeit. Mintha tökéletesen híján lennének a lelkiismeretnek. Mindenki összeállíthat magának egy ilyen listát. Az érzelmek lelkiállapotok. A Természet az ember rendelkezésére bocsátotta az elme „boszorkánykonyháját”, amely a vegyi laboratóriumokhoz hasonlóan működik. Közismert tény, hogy a kémia tudományának segítségével egy vegyész halálos mérgeket állíthat elő, ha különböző, önmagukban ártalmatlan elemeket elegyít. Az érzelmekből is halálos mérgeket lehet kotyvasztani.113 A szex és a féltékenység érzelme összekeverve vadállatot csinálhat az emberből. Ha az ember elméjébe több pusztító érzelem fészkeli be magát, a vegykonyhában olyan méreg készül, amely porig rombolja az igazságérzetet. Szélsőséges esetben az agyban lakozó érzelmek kombinációja elveheti az ember józan eszét is. A zsenialitáshoz vezető út a megfelelően használt szexuális érzelem, a szeretet és a szerelem kifejlesztéséből és irányításából áll. A folyamatnak része, hogy fokozzuk ezeket az elmét uraló érzelmeket, és megszabadulunk a pusztító érzelmektől. Az elme szokások alapján működik. Az őt tápláló uralkodó gondolatok révén fejlődik. Az akaraterő képességével elősegítheti bizonyos érzelmek jelenlétét, és megakadályozhatja másokét. Az elme irányítása az akaraterő segítségével nem bonyolult. Az irányítás kitartást igényel, és szokás kérdése. A titka a transzmutáció folyamatának
megértésében rejlik. Ha az ember elméjében megjelenik egy negatív érzelem, az pozitívvá és építő jellegűvé transzmutálható, azzal az egyszerű módszerrel, hogy az ember megváltoztatja a gondolatait.114 NINCS MÁS ÚT A ZSENIALITÁSHOZ, CSAK A TUDATOS ERŐFESZÍTÉS! Lehet, hogy egyesek átmenetileg nagy anyagi vagy üzleti sikereket érnek el pusztán a szexuális hajtóerejük révén, de a történelem számos bizonyítékot szolgáltatott már arra, hogy általában rendelkeznek egy olyan jellemvonással, amely lehetetlenné teszi, hogy megtartsák vagy élvezzék a vagyonukat. Ezen mindenképpen érdemes elgondolkodni, mert feltárhat egy sokaknak segítő igazságot. Ezreknek került a BOLDOGSÁGÁBA – a gazdagságuk ellenére –, hogy nem ismerték fel ezt az igazságot. A szerelem érzése a felszínre hozza és fejleszti a művészi és esztétikai hajlamot. Nyomot hagy az ember lelkén, akkor is, amikor a „tűz már kihunyt”, az idő vagy a körülmények miatt. A szerelem emléke sosem foszlik szét. Csak lappang, és közben irányít és befolyásol, sokkal azután is, hogy az ihletforrás már elhalványult. Ebben nincs semmi újdonság. Mindenki, aki érzett már IGAZ SZERELMET, tudja, hogy örökre nyomot hagy az ember szívében. Azért lehet ilyen tartós, mert a szerelem spirituális természetű. Azok, akiket a szerelem nem ösztönöz kiemelkedő teljesítményre, sajnos reménytelenek – halottak, jóllehet úgy tűnik, élnek. A szerelemnek az emléke is képes valakit a kreativitás magasabb szintjére emelni. A szerelem legnagyobb ereje elmúlik, kihamvad, akár a tűz, amely leég, de kitörölhetetlen nyomokat hagy maga után, amelyek jelzik útvonalát. Távozása gyakran még nagyobb szerelemre készíti fel az ember szívét. Gondolj vissza a múltadra, és mártóztasd meg az elmédet egy régi szerelem szép emlékében. Enyhíteni fogja a jelen aggodalmait és bosszúságait. Menekülőutat kínál az élet kellemetlenségeiből, és talán – ki tudja? – ez az átmeneti „visszavonulás” olyan ötletekkel és tervekkel ajándékozza meg az elmédet, amelyek megváltoztatják az anyagi vagy spirituális helyzetedet. Ha szerencsétlennek hiszed magad, mert szerettél, és elhagytak, ne gondolj erre. Aki igazán szeretett, sosem tudja elveszíteni a szerelmet. A szerelem szeszélyes és lobbanékony. Tiszavirág-életű
és tünékeny. Jön-megy, ahogy kedve tartja, minden figyelmeztetés nélkül. Élvezd, amíg tart, de egy percig se bánkódj, ha odébb áll. A szomorkodás úgysem hozza vissza. Felejtsd el, hogy csak egy nagy szerelem adatik az életben. A szerelem jön és megy, megszámlálhatatlanul sokszor, de nincs két olyan szerelem, amely egyformán hatna az emberre. Lehet – és általában van is – egy szerelem, amely mélyebb benyomást tesz a szívre a többinél, de minden szerelem jótétemény, ha az ember nem törik össze, és nem lesz cinikus, amikor elmúlik. Nem szabad szerelmi csalódást érezni, és nem is kell, ha az ember megérti, mi a különbség a szerelem érzése és a szexuális érzelem között. A legnagyobb eltérés az, hogy a szerelem spirituális, míg a szex biológiai. A szerelem kémia, a szex fizika. Egyetlen élmény sem lehet káros, amely spirituális hatással van a szívre, kivéve a tudatlanságot és a féltékenységet. Kétségkívül a szerelem az élet legnagyobb élménye. Általa kapcsolatba kerülhetünk a Végtelen Intelligenciával. Ha a szerelem és a szexuális érzelem keveredik, az ember magasra juthat a kreativitásban. A szerelem, a szex és a szeretet a nagy teljesítményt nyújtó lángelme örök háromszögének három oldala. A Természet csak így alkot zsenit.115 A szeretetnek sok oldala, sok árnyalata és sok színe van. A szülők és gyermekek iránt érzett szeretet nem azonos azzal, amit az ember a kedvese iránt érez. Ez utóbbiba belevegyül a szexuális érzelem, az előbbibe nem. Az igaz barát iránt érzett szeretet nem azonos azzal, amelyet a szerelmünk, szüleink és gyerekeink iránt táplálunk, noha ez is egyfajta szeretet. Aztán szerethetünk még tárgyakat is, például a Természet alkotásait. De mindenfajta szeretet közül a legerősebb és legégetőbb az, amelyhez szexuális érzelem társul. Az a házasság, amelyben nincs meg a szeretet és a szex kiegyensúlyozott és arányos keveréke, sosem lehet boldog. A szeretet önmagában nem hoz boldogságot a házasságba, ahogy a szex sem. De ha ez a két szép érzelem ötvöződik, a házasság olyan lelkiállapotot eredményez, amely a legközelebb áll a spirituálisan valaha is
megtapasztalhatóhoz. Ha a szeretet és szex egyvelegéhez még egy kis szerelmet is hozzáadunk, lebomlanak a gátak a korlátozott emberi értelem és a Végtelen Intelligencia között. Elérjük a zseniszintet. És megtettük a tizedik lépést a gazdagság felé.
Az elmét nem foglalhatják el egyszerre pozitív és negatív gondolatok. EGYIK VAGY MÁSIK URALKODÓ LESZ.
Tizenegyedik fejezet A TUDATTALAN Az összekötő kapocs Tizenegyedik lépés a gazdagság felé A TUDATTALAN a tudat azon része, amelyben osztályozzuk és rendszerezzük a gondolati késztetéseket és az elmét érő észleléseket – amelyek az öt érzék valamelyikén át jutnak el hozzánk –, amelyből a gondolatok előhívhatók, ahogy iratokat vehetünk ki egy iratszekrényből. A tudattalan minden érzéki benyomást és gondolatot felvesz és eltárol, függetlenül annak természetétől. Ezért TUDATOSAN elplántálhatod a tudattalanodban azokat a terveket, gondolatokat és szándékokat, amelyeket a fizikai vagy pénzügyi megfelelőjükké akarsz alakítani. A tudattalan az uralkodó vágyak alapján cselekszik, amelyek érzelmekkel keverednek, például HITTEL. Gondolj erre, amikor elkezded a VÁGYRÓL szóló első fejezetben leírt utasítások megvalósítását, és amikor a tervkészítés lépéseit gyakorlod, amelyekről a hatodik fejezetben szóltam. Így meg fogod érteni, miért olyan fontos, amit az előző bekezdésben elmondtam. A TUDATTALAN ÉJJEL-NAPPAL MŰKÖDIK. Máig ismeretlen módon erőt merít a Végtelen Intelligenciából, hogy akaratlagosan átváltoztassa az ember vágyait azok fizikai megfelelőjévé, és erre mindig a leggyakorlatiasabb eszközt használja, amellyel célt érhet. A tudattalanodat nem irányíthatod teljes mértékben, de azt megteheted, hogy szándékosan adsz neki terveket, vágyakat vagy célokat, amelyeket meg akarsz valósítani. Olvasd el újra a harmadik fejezetet, ahol a tudattalan használatáról volt szó. Sok bizonyíték van arra, hogy a tudattalan az összekötő kapocs a véges emberi értelem és a Végtelen Intelligencia között. Ez a közvetítő, amelynek segítségével az ember erőt meríthet a Végtelen Intelligenciából. A birtokában van a titkos képességnek, amelynek révén a szellemi késztetéseket át lehet alakítani a spirituális megfelelőjükké. Csak ez közvetíti az imádságot ahhoz a forráshoz, amely képes válaszolni rá.
A lehetőség, hogy a kreatív erőfeszítéseket összekapcsoljuk a tudattalannal, elképesztő. Egészen egyszerűen bámulatos. Sosem tudok úgy beszélni a tudattalanról, hogy ne érezzem jelentéktelennek és alacsonyabb rendűnek magamat, ami valószínűleg abból fakad, hogy olyan szánalmasan keveset tudunk erről a témáról. Már a puszta tény is, hogy a tudattalan a közvetítő az emberi gondolkodás és a Végtelen Intelligencia között, megbénítja az elmét. Ha elfogadod a tudattalan létezését, és megérted, micsoda lehetőségek rejlenek benne annak köszönhetően, hogy képes a VÁGYAIDAT a fizikai vagy pénzügyi megfelelőjükké alakítani, meg fogod érteni azt is, miért olyan fontosak a VÁGYRÓL szóló első fejezetben leírt utasítások. Az is világos lesz, miért intelek újra és újra, hogy TISZTÁZD A VÁGYAIDAT, ÉS RÖGZÍTSD ŐKET ÍRÁSBAN. Ezenfelül tisztába kerülsz azzal is, miért kell KITARTÁS az utasítások kivitelezéséhez. A tizenhárom lépés a gazdagság felé olyan ösztönző utasítások sora, amelyek révén elsajátíthatod a tudattalannal való kapcsolatteremtés és annak befolyásolásának képességét. Ne szegje kedved, ha nem sikerül elsőre. Gondolj arra, hogy a tudattalan csak úgy irányítható szándékosan, ha kialakítjuk ennek szokását. Használd a HITRŐL szóló második fejezetben leírt utasításokat. Lehet, hogy még nem sikerült megtanulnod a hit tudnivalóit. A hitről és az önszuggesztióról szóló állításokat meg fogom ismételni a tudattalanod érdekében. Ne feledd, a tudattalanod automatikusan működik, ha próbálod befolyásolni, ha nem. Ez természetesen azt jelenti, hogy a félelem és szegénység, valamint minden más negatív gondolat ugyanúgy ösztönzőként szolgál számára – hacsak nem leszel úrrá ezeken a késztetéseken, és nem adsz kívánatosabb „táplálékot” neki. A tudattalan sosem tétlenkedik! Ha nem plántálsz bele VÁGYAT, a hanyagságod miatt azokból a gondolatokból fog táplálkozni, amelyek elérik. Már elmondtuk, hogy a tizedik fejezetben leírt négy forrásból származó gondolati késztetések – a negatívak ugyanúgy, mint a pozitívak – szakadatlanul bombázzák a tudattalanodat. Most elég, ha felidézed, hogy nap mint nap olyan gondolati késztetések között élsz, amelyek elérik a tudattalanodat, akár tudsz
róluk, akár nem. Néhányuk negatív, néhányuk pozitív. Az a dolgod, hogy kizárd a negatív késztetéseket, és próbáld a VÁGY pozitív késztetésével tudatosan befolyásolni a tudattalanodat. Ha sikerrel jársz, a kezedben lesz a tudattalanod ajtaját nyitó kulcs. Sőt, olyan tökéletes ura leszel a tudattalanodnak, hogy egyetlen nemkívánatos gondolat sem érheti el. Minden emberi alkotás gondolati késztetéssel KEZDŐDIK. Senki sem hozhat létre semmit, amit előtte ne GONDOLT volna ki. A megfelelően irányított képzelet segíthet terveket és célokat alkotni, amelyek sikerre viszik az embert a választott foglalkozásában. Minden gondolati késztetésnek, amely azzal a céllal jött létre, hogy a fizikai megfelelőjévé változzon át, és amelyet tudatosan plántáltunk el a tudattalanban, át kell mennie a képzeleten, és el kell vegyülnie hittel. A hit ötvözése egy tervvel vagy szándékkal, amelyet el akarsz ültetni a tudattalanodban, CSAK a képzelet segítségével lehetséges. Ez a megállapítás rávilágít arra, hogy a tudattalan szándékos használatához a könyvben felvázolt összes sikerelv összehangolt alkalmazására van szükség. Ella Wheeler Wilcox116 következő verse azt bizonyítja, hogy a költőnő tisztában volt a tudattalan hatalmával. Sosem tudhatod, egy gondolat mit akar Szeretetet vagy utálatot kavar. Mert a gondolatok szárnyas dolgok És úgy szárnyalnak, mint a galambok. Az univerzum törvényét használják – Minden nemzi a maga fajtáját. Mi elmédből a világba kilebben, Hogy visszahozza – elreppen. Wilcox tudta, hogy az elménkben megszülető gondolatok mélyen beágyazódnak a tudattalanunkba, ahol mágnesként, mintaként, tervrajzként működnek, és befolyásolják a tudattalant, amikor az átváltoztatja őket a fizikai megfelelőjükké. A gondolatok tényleg dolgok, mert minden anyagi létező „gondolati energia” formájában kezdi. A tudattalant sokkal könnyebb olyan gondolati késztetésekkel befolyásolni, amelyeket érzelmekkel elegyítünk, mint olyanokkal,
amelyek csak logikus gondolkodásból fakadnak. Számtalan bizonyíték igazolja az elméletet, hogy CSAK érzelmekkel ötvözött gondolatok képesek CSELEKVÉSRE serkenteni a tudattalant. Köztudott, hogy az emberek zömét az érzelmei vezérlik. Ha igaz, hogy a tudattalan sokkal gyorsabban reagál és jobban „hallgat” az érzelmekkel vegyített gondolati késztetésekre, akkor meg kell ismerkednünk a legfontosabb érzelmekkel. Hét nagy pozitív és hét nagy negatív érzelem létezik. A negatívak automatikusan keverednek a gondolati késztetésekkel, ami biztosítja számukra a hozzáférést a tudattalanhoz. A pozitívakat az önszuggesztió elve szerint nekünk kell olyan gondolati késztetésekkel vegyítenünk, amelyeket el akarunk juttatni a tudattalanunkba. (Az utasításokat az önszuggesztióról szóló harmadik fejezetben találod.) Ezek az érzelmek, érzelmi késztetések olyanok, mint a kovász a kenyérben, mert ezek jelentik a CSELEKVÉST, amely a gondolati késztetést passzívból aktívvá alakítja. Így már érthető, miért reagál könnyebben a tudattalan az érzelmekkel vegyített gondolati késztetésekre, mint a hideg logikával áthatottakra. Most arra készülsz, hogy befolyásold és irányítsd a tudattalanodat, hogy beléplántálhasd a pénz utáni VÁGYADAT, amelyet az anyagi megfelelőjévé akarsz átváltoztatni. Ezért aztán nagyon fontos, hogy tudd, hogyan kell megközelítened a tudattalanodat. Beszélned kell a nyelvét, különben fütyülni fog rád. Leginkább az érzelmek nyelvén ért. Ezért leírom neked a hét nagy pozitív és a hét nagy negatív érzelmet, hogy a pozitívakhoz folyamodhass, és elkerülhesd a negatívakat, amikor utasítod a tudattalanodat.
A hét nagy pozitív érzelem VÁGY HIT SZERETET SZEX LELKESEDÉS SZERELEM REMÉNY Vannak más pozitív érzelmek is, de ez a hét a leghatalmasabb, és a kreatív erőfeszítések során általában ezeket használjuk. Ha ezeket
elsajátítod (és ez csak HASZNÁLATBAN lehetséges), rendelkezésedre fog állni a többi pozitív érzelem is, amikor csak szükséged lesz rájuk. Ne feledd, azt a könyvet tartod a kezedben, amely azt tűzte ki célul, hogy segít a pénztudatosság kifejlesztésében úgy, hogy pozitív érzelmekkel tölti meg az elmédet. Senki sem válhat pénztudatossá, ha negatív érzelmek fészkelnek az elméjében.
A hét nagy negatív érzelem (Elkerülendők) FÉLELEM FÉLTÉKENYSÉG GYŰLÖLET BOSSZÚ IRIGYSÉG BABONA HARAG Az elmét nem foglalhatják el egyszerre pozitív és negatív gondolatok. Egyik vagy másik uralkodó lesz. A te felelősséged arról gondoskodni, hogy a pozitív érzelmek gyakoroljanak döntő befolyást az elmédre. Ebben a SZOKÁS HATALMA van a segítségedre. Alakítsd ki a pozitív érzelmek használatának szokását! Végül olyannyira ezek fogják uralni az elmédet, hogy a negatívak be sem léphetnek. Csak úgy irányíthatod a tudattalanodat, ha szó szerint és állandóan követed ezeket az utasításokat. Egyetlen erőteljes negatív érzelem jelenléte a tudattalanban már elegendő ahhoz, hogy minden építő jelleget elpusztítson.117 Ha megfigyelő típus vagy, már biztosan észrevetted, hogy a legtöbb ember CSAK AKKOR folyamodik imádsághoz, ha MINDEN KÖTÉL SZAKAD! Vagy éppenséggel semmitmondó szavakat sorolnak rituálészerűen. És mivel tény, hogy az emberek zöme CSAK AKKOR FORDUL AZ IMÁDSÁGHOZ, HA MINDEN KÖTÉL SZAKAD, úgy kezdenek fohászkodni, hogy az elméjük tele van FÉLELEMMEL és KÉTSÉGGEL, ezért a tudattalanjuk ezen érzelmek alapján fog cselekedni, és ezeket közvetíti a Végtelen Intelligenciának. Vagyis a Végtelen Intelligencia is ezen érzelmek alapján fog CSELEKEDNI.
Ha imádkozol valamiért, de közben attól félsz, hogy az imád nem fog meghallgatásra találni, vagy a Végtelen Intelligencia nem fogja teljesíteni a kérésedet, az imád hiábavaló volt. Az imák néha tényleg azt eredményezik, amiért az ember fohászkodik. Ha megtörtént már veled, hogy teljesült, amit kértél, gondolj vissza arra az esetre, idézd fel a LELKIÁLLAPOTODAT, és látni fogod, hogy az itt leírt elmélet nem csupán csak elmélet. El fog jönni az idő, amikor az ország iskolái tanítani fogják az „imádkozás tudományát”. És ha eljön ez az idő (akkor fog bekövetkezni, amikor az emberiség kész lesz rá, és szükségét érzi), senki sem fog a félelem állapotában fordulni a Végtelen Intelligenciához, mert már nem is lesz olyan érzelem, hogy félelem. A tudatlanság, a babonaság, a hamis tanítás el fog tűnni, és az emberek valóban a Végtelen Intelligencia gyermekeivé válnak. Néhánynak már most megadatott ez az áldás. Ha úgy véled, ez a jóslat kissé túlzó, vess egy pillantást az emberiség múltjára. Kevesebb mint száz évvel ezelőtt az emberek azt hitték, hogy a villám Isten haragjának bizonyítéka, és féltek tőle. És most, a HITNEK hála, igába hajtottuk a villámlást, és arra kényszerítettük, hogy megforgassa az ipar kerekét. Kevesebb mint száz évvel ezelőtt az emberek azt hitték, az űr a bolygók között teljesen üres, halott semmi. És most, hála a HITNEK, tudjuk, hogy távolról sem halott vagy üres, az űr a bolygók között nagyon is „él”, titokzatos anyag és lüktetés tölti ki energiával – és ez az energia legmagasabb rendű ismert formája, talán csak a GONDOLAT energiája előzi meg! Sőt, bizonyítékunk van rá, hogy ez az élő, lüktető, rezgő energia áthatol az anyag minden atomján, betölti az űr minden szegletét,118 és valamilyen titokzatos módon, amelyet még nem értünk, összeköt minden emberi agyat. Miért ne hinnénk, hogy ugyanez az energia összekapcsolja az emberi elméket a Végtelen Intelligenciával? Az emberi értelem és a Végtelen Intelligencia között nincsenek sorompók. A kommunikáció semmibe nem kerül, csak Türelembe, Hitbe, Kitartásba, Megértésbe és a kommunikáció ŐSZINTE VÁGYÁBA. Sőt, bárki megteheti. A fizetett ima semmit sem ér. A Végtelen Intelligencia nem üzletel meghatalmazott útján. Vagy magad járulsz elé, vagy nem
kommunikálsz vele. Vehetsz imakönyveket, és ismételgetheted a benne foglaltakat ítéletnapig. A gondolatoknak, amelyeket el akarsz mondani a Végtelen Intelligenciának, átalakuláson kell átesniük, ami pedig csak a tudattalan segítségével lehetséges. A módszer, amelynek hála kapcsolatba léphetsz a Végtelen Intelligenciával, olyan, mint ahogy a rádió közvetíti a hanghullámokat. Ha érted a rádió működési elvét, tudod, hogy a hanghullámok nem terjedhetnek a levegőben, előbb át kell alakítani őket olyan frekvenciájú rezgéssé, amelyet az emberi fül képtelen érzékelni. A rádióadók átalakítják az emberi hangot, hogy a frekvenciája sokkal magasabb legyen. Csak így küldhető el sok-sok ezer kilométerre. Miután az átalakítás megtörtént, az eredeti hangrezgés – amely most már nagy energiájú elektromágneses hullám – eljut a vevőkészülékhez, amely visszaalakítja az energiát ez eredeti állapotába, hogy hangként érzékelhessük. Hasonlóképpen a tudattalan az a közvetítő, amely átalakítja az imát olyan alakba, hogy a Végtelen Intelligencia megértse. Továbbítja neki az üzenetet, majd fogadja a választ egy határozott terv vagy ötlet formájában, amely tudatja veled, hogyan érheted el, amiért imádkoztál. Ha megérted ezt az elvet, az is világos lesz számodra, hogy az imakönyvek puszta szavai – noha vigaszt nyújthatnak, és reflexióra, valamint gondolkodásra adhatnak okot – miért nem szolgálhatnak közvetítőként az emberi értelem és a Végtelen Intelligencia között. Mielőtt az imád elérné a Végtelen Intelligenciát (ez az állítás csupán a szerző elmélete), az „eredeti vibráló gondolatot” át kell alakítani valamiféle „spirituális vibrálássá”. A hit az egyetlen ismert közvetítő, amely spirituális természettel ruházhatja fel a gondolataidat. A HIT és a FÉLELEM rossz hálótársak. Ahol az egyik meghúzza magát, ott a másiknak nincs maradása.
Tizenkettedik fejezet AZ AGY A gondolat adóvevő állomás Tizenkettedik lépés a gazdagság felé Több mint húsz évvel ezelőtt, amikor dr. Alexander Graham Bell-lel és dr. Elmer R. Gatesszel dolgoztam, megfigyeltem, hogy minden emberi elme a gondolati késztetések adó-és vevőállomása is egyben. Megfelelő körülmények között, a rádióadásoknál alkalmazott elvhez hasonlóan minden emberi agy képes „fogni” a mások elméjéből származó gondolati késztetéseket. Az előző bekezdésben megfogalmazott állítást vesd össze az ötödik fejezetben bemutatott alkotó képzelet leírásával. A képzelet az elme „vevőállomása”, ez dolgozza fel a mások által küldött gondolatokat. Ez a kommunikáció eszköze két tudatos és gondolkodó elme és a négy forrás között, amelyekből gondolati késztetéseket kaphatunk. (Azaz a Végtelen Intelligencia, az ember saját tudattalanja, mások „nagy energiájú” tudatos elméje és mások tudattalan tárháza között. Lásd a tizedik fejezetben a hatodik érzék leírását.) Az alkotó képzelet révén bukkannak fel a megérzések és a sugallatok a semmiből, és ez által képes két vagy több fokozottan összpontosítva szorosan együtt dolgozó ember kitalálni a másik gondolatait, tetteit, véleményét, vagy akár még a szavait is.119 Ösztönzés hatására az elme fogékonyabb lesz azokra a gondolati késztetésekre, amelyek valahogy egy külső forrásból érik el. Ösztönzőként az erős érzelmek hathatnak, pozitívak és negatívak egyaránt. A gondolat elektromos energiaként manifesztálódik az emberi agyban. Csak az igen felfokozott vagy „energiában bővelkedő” gondolati késztetések közvetíthetők egyik elméből a másikba, valamiféle titokzatos és máig ismeretlen módon. Csak az a gondolat „megy át” egyik agyból a másikba az agy „adóvevő állomásán”
keresztül, amelyet módosítunk vagy felfokozunk egy-egy nagyobb érzelemmel. Az emberi érzelmek listáját a szexuális érzelem vezeti, mert ez a legerőteljesebb és a leghatalmasabb hajtóerő. Az elmének sokkal több energiája van, amikor a szexuális érzelem ösztönzi, mint amikor ez az érzés szunnyad vagy hiányzik. (Ismétlésképpen: a „szexuális érzelem ösztönzése” kifejezés a szexuális ösztönre utal, amely erőteljes és hatalmas, de ellenőrzés alatt tartjuk, irányítjuk, és megfelelő módon juttatjuk kifejezésre.) A szextranszmutáció eredménye, hogy a gondolatok és a gondolkodás energiaszintje olyan mértékben megnövekszik, hogy az alkotó képzelet igen fogékonnyá válik az ötletekre, amelyek szó szerint a levegőben lógnak. Amikor az agy ilyen magas energiaszinten működik, nemcsak a mások elméje által kibocsátott ötleteket és gondolatokat vonzza, hanem a saját gondolataihoz is hozzávegyíti azt az érzést, amely elengedhetetlen, mielőtt a gondolatokat fogadná és a tudattalan alapján cselekedne. Láthatod, hogy az „adóvevő állomás” elve alapján tudsz érzéseket vegyíteni a gondolataidhoz, és így leszel képes átadni azokat a tudattalanodnak. A tudattalan az agy „adóállomása”, amely elküldi a gondolati késztetéseket. Az alkotó képzelet a vevőállomás, amely fogja ezeket a gondolati késztetéseket. A tudattalan és az alkotó képzelet (amelyek együtt alkotják az elme adóvevő állomását) fontosságának ismeretében gondold át az önszuggesztió elvét, amely annak eszköze, hogy működésbe hozd az adóvevő állomásodat. Az önszuggesztióról szóló harmadik fejezetben leírt utasítások egyértelműen és világosan megmutatták a módszert, amellyel a VÁGYAT a pénzügyi megfelelőjévé alakíthatod át. Az elme adóvevő állomását viszonylag könnyű működésre bírni. Csak három dologra van szükség, ha használni akarod: a TUDATTALANRA, az ALKOTÓ KÉPZELETRE és az ÖNSZUGGESZTIÓRA. Az ösztönző erőről, amellyel működésbe tudod hozni őket, már szóltunk. A folyamat a VÁGGYAL kezdődik.
A legnagyobb erők megfoghatatlanok
A megfoghatatlan és láthatatlan erők megértése a küszöbön áll. A történelem során az emberek túlságosan is függtek a fizikai érzékelésüktől, és a tudásuk a látható, tapintható, mérhető fizikai dolgokra korlátozódott. Most azonban egy bámulatos korba lépünk, amely megismerteti velünk a körülöttünk lévő világ megfoghatatlan erőit. Talán megtudjuk, hogy a „másik én” sokkal hatalmasabb, mint a tükörben látott fizikai én. Az emberek olykor lekicsinylően beszélnek a megfoghatatlan dolgokról – amelyeket nem érzékelhetnek az öt érzékszervükkel –, de amikor ilyesmit hallunk, jusson eszünkbe, hogy mindnyájunk fölött a láthatatlan, megfoghatatlan erők uralkodnak. Az embernek nincs hatalma sem leküzdeni, sem irányítani azt a láthatatlan erőt, amely hullámokat korbácsol az óceánon. Még mindig nem értjük a gravitáció megfoghatatlan erejét, amely mozgatja ezt az apró bolygót, és megakadályozza, hogy lepotyogjunk róla – ezt még kevésbé tudjuk irányítani. Ki vagyunk szolgáltatva a vihar megfoghatatlan erőinek, és tehetetlenül állunk az elektromosság láthatatlan ereje előtt – azt sem értjük, mi is az pontosan, honnan jön, és mi a célja! És még hosszan sorolhatnám a példákat, mennyire tudatlanok vagyunk a megfoghatatlan és láthatatlan erőkkel kapcsolatban. Nem értjük azt a megfoghatatlan erőt (és intelligenciát), amely a földben és annak erőforrásaiban rejlik – az erőt, amely ehető táplálékkal, ruházattal és pénzzel lát el minket.
Az agy izgalmas története Végül, de nem utolsósorban – sokat magasztalt kultúránk és oktatásunk ellenére – alig tudunk valamit a gondolat megfoghatatlan erejéről (a megfoghatatlan erők legnagyobbikáról). Szinte semmit sem tudunk a fizikai agyról és annak bonyolult szerkezetéről, amelynek révén a gondolat átváltozik az anyagi megfelelőjévé, de most olyan korba lépünk, amely elhozhatja a megvilágosodást. A tudósok figyelme máris a bámulatos agy felé fordult, és – noha a kutatások még gyerekcipőben járnak – felfedezték, hogy az agy a „központi kapcsolótábla”, és az egyes sejtjeit összekötő kapcsolatok száma tizenöt nullára végződik!
„Ez a szám olyan elképesztő – mondta dr. C. Judson Herrick, a chicagói egyetem kutatója –, hogy a csillagászati számok, amelyek százmillió fényévekről beszélnek, eltörpülnek mellette… Megállapították, hogy az emberi nagyagykéregben 10-14 milliárd idegsejt van, és tudjuk, hogy ezek meghatározott mintázatokba rendeződnek. A rendszer nem véletlenszerű. Egy bizonyos elv alapján alakult ki. A legújabb módszerekkel… képesek pontosan lokalizált idegsejtektől kiinduló elektromos jeleket fogni… azokat felerősíteni… és egymilliomod voltnyi feszültségkülönbséget is ki tudnak mutatni.” Elképzelhetetlen, hogy egy ilyen bonyolult hálózat csak azért létezik, hogy biztosítsa a fizikai test növekedését és fenntartását. Nem lehetséges, hogy ugyanez a rendszer, amely agysejtek milliárdjainak kommunikációját teszi lehetővé, arra is szolgál, hogy kapcsolatba léphessünk a megfoghatatlan erőkkel? Miután megírtam ezt a könyvet, és már éppen küldtem volna a kéziratot a kiadónak, megjelent egy cikk a The New York Timesban, miszerint egy nagy egyetem egyik híres tudósa az agyi jelenségeket kutatva olyan következtetésekre jutott, amilyenekről én is írok ebben és a következő fejezetben. A cikk röviden bemutatta dr. Rhine és munkatársai Duke Egyetemen végzett munkáját.
Mi a telepátia? Egy hónapja adtunk hírt ezeken az oldalakon Rhine professzor és munkatársai Duke Egyetemen elért figyelemre méltó eredményeiről. Több mint százezer kísérletet végeztek, hogy megtudják, létezik-e „telepátia” és „távolbalátás”. Eredményeiket két cikkben foglalták össze a Harper Magazine-ban. A másodikban, amely most jelent meg E. H. Wright tollából, megkísérlik összegezni mindazt, amit megtudtak, vagy észszerűen bizonyítani vélnek az „érzékelésen túli” érzékelés tekintetében. A telepátia és a távolbalátás létezése Rhine kísérletei alapján igenis feltételezhető. Különböző tesztalanyokat kértek meg, hogy nevezzék meg egy sajátos kártyapakli lapjait, anélkül hogy megnézték volna őket, vagyis az érzékszerveik útján nem szerezhettek információkat róluk. Megállapították, hogy húszan
helyesen nevezték meg a lapokat, holott „kevesebb mint egy a millióhoz volt az esélyük arra, hogy véletlenül eltalálják”. De akkor hogy csinálták? Ezek az erők – feltéve, hogy léteznek – érzékelésen túlinak tűnnek. Nincs ismert érzékszerv, amellyel „foghatók” volnának. A dolog több száz kilométeres messzeségből is ugyanúgy működött, mint ugyanabból a szobából. Ezek a tények – Wright véleménye szerint – lehetetlenné teszik, hogy a sugárzás fizikai elméletével magyarázzuk meg a telepátiát és a távolbalátást. A sugárzó energia minden ismert fajtája a távolság növekedésével négyzetesen gyengül. De a telepátia és a távolbalátás nem. Ugyanakkor fizikai okok hatására, amelyek más szellemi képességeket is érintenek, változnak. Az elterjedt nézettel ellentétben nem javulnak, ha a „fogadó” alszik vagy félálomban van, akkor viszont igen, ha éber és figyel. Rhine felfedezte, hogy a kábítószerek csökkentik a „fogadók” találati arányát, míg a serkentőszerek növelik. A legmegbízhatóbb alany is csak akkor ért el jó eredményt, ha minden tőle telhetőt megtett. Wright magabiztosan levonja a következtetést, miszerint a telepátia és a távolbalátás egy és ugyanaz. A képesség, amelynek segítségével „látni” lehet az asztalon lefordítva heverő kártyát, ugyanaz a képesség, amellyel egy másik elme gondolatait „olvasni” lehet. Sok oka van, hogy ezt higgyük. Például aki rendelkezik az egyik képességgel, abban megvan a másik is. A két képesség mindenkiben ugyanolyan erős, majdnem teljesen pontosan. A takarás, a falak, a távolság nincs hatással egyikre sem. Wright a következtetése alapján megkockáztatja a kijelentést, hogy más érzéken túli érzékelések, például a jövendőmondó álom, a katasztrófák előérzete és társaik szintén ugyanennek a képességnek a részei. Az olvasó vitathatja ezeket a következtetéseket, ha úgy érzi, de Rhine bizonyítékai attól még elég hatásosak. *
Hozzá kell tennem ahhoz, amit Dr. Rhine mond a körülményekről, amelyek között az elme képes „az érzéken túli érzékelésre”, hogy én és a munkatársaim felfedeztünk valamit, amit ideális körülménynek
vélünk az elme ösztönzéséhez és a következő fejezetben leírt hatodik érzék gyakorlatias működtetéséhez. A nevezett körülményt az a szoros munkakapcsolat jelentette, amely köztem és a csapatom két tagja között alakult ki. Kísérletezéssel és gyakorlással rájöttünk, hogyan ösztönözhetjük az elménket (azt az elvet alkalmaztuk, amelyet a „Láthatatlan Tanácsadóval” kapcsolatban fogok leírni a következő fejezetben) úgy, hogy a három agyat mintegy „eggyé mossuk”, aminek hála rengeteg problémára találtunk megoldást. A módszer egyszerű. Leültünk a tárgyalóasztal köré, világosan megfogalmaztuk a megoldandó problémát, aztán elkezdtük megvitatni. Mindenki hozzátette a magáét. Az agy ösztönzésének ebben a módszerében az volt a furcsa, hogy minden résztvevő képes lett az ismeretlen tudásforrással kommunikálni, amely határozottan a tapasztalatai körén kívül esett. Ha érted a kilencedik fejezetben leírt Mesterelme elvét, rögtön ráismersz a kerekasztalmódszerre, amely nem más, mint a Mesterelme gyakorlati alkalmazása.120 Az agy ösztönzésének ez a módszere – vagyis egy adott téma harmonikus megvitatása három ember között – a Mesterelme legegyszerűbb és leggyakorlatiasabb használata. Ha hasonló tervet alkalmazol, elsajátíthatod a bevezetőben röviden bemutatott híres Carnegie-képletet. Ha pillanatnyilag ez még nem fontos neked, tegyél egy könyvjelzőt ehhez az oldalhoz, és olvasd át újra, miután végeztél az utolsó fejezettel is.
Mindenki azzá válik, akivé az URALKODÓ GONDOLATAI ÉS VÁGYAI TESZIK.
Tizenharmadik fejezet A HATODIK ÉRZÉK A Bölcsesség Templomának kapuja Tizenharmadik lépés a gazdagság felé A tizenharmadik lépés az utolsó a gazdagság felé vezető úton. A HATODIK ÉRZÉKRŐL van szó, amelyen keresztül a Végtelen Intelligencia képes felvenni velünk a kapcsolatot úgy, hogy közben semmiféle erőfeszítést nem kell tennünk érte. Ez az elv a Gondolkodj és gazdagodj filozófiájának csúcspontja. Csak az sajátíthatja el, értheti meg és alkalmazhatja, aki már magáévá tette a korábbi fejezetekben bemutatott tizenkét elvet.121 A HATODIK ÉRZÉK a tudattalan része, amelyre alkotó képzeletként utaltunk. „Vevőállomásként” is beszéltünk róla, amelyen keresztül az ötletek, tervek, gondolatok „bevillannak” az ember agyába. Ezeket a „bevillanásokat” olykor sugallatnak vagy ihletnek nevezik. A hatodik érzéket lehetetlen leírni! Főleg olyasvalaki számára, aki nem sajátította el a filozófia többi elvét, mert nem rendelkezik olyan tudással és tapasztalattal, amelyhez a hatodik érzék hasonlítható lenne. Csak meditációval érthető meg, amelynek során az elménket belülről fejlesztjük. A hatodik érzék a véges emberi értelem és a Végtelen Intelligencia közötti kapcsolat eszköze, ezért egyszerre szellemi és spirituális jellegű. Ezen a ponton lép kapcsolatba az emberi agy a Végtelen Intelligenciával. Csak akkor állsz készen, hogy igaznak fogadd el ezt az egyébként teljesen hihetetlennek tűnő megállapítást, ha már magadévá tettél minden, a könyvben leírt sikerelvet. A megállapítás a következő: A hatodik érzék időben jelzi a fenyegető veszélyeket, hogy elkerülhesd őket, és figyelmeztet a kínálkozó lehetőségekre. Ha fejleszted a hatodik érzékedet, segítségedre siet egy „őrangyal”, aki kitárja előtted a Bölcsesség Templomának kapuját. Sosem tudod meg, hogy ez a kijelentés igaz-e, vagy sem, ha nem követed a könyv lapjain leírt utasításokat, vagy nem alkalmazol
valami hasonló módszert. Nem hiszek a csodákban, mert eleget tudok a Természetről ahhoz, hogy tisztában legyek vele, a Természet sosem tér el a maga alkotta törvényektől. Néhány törvénye azonban olyan érthetetlen, hogy csodának tűnhet. A hatodik érzék közelebb áll a csodához, mint bármi más, amivel valaha dolgom volt, de csak azért érzem így, mert nem ismerem az elv működési módját. Csak ennyit tudok: van egy erő vagy Első Ok, egy Intelligencia, amely az anyag minden atomját áthatja, és jelen van minden emberi értelem számára érzékelhető energiában. És ez a Végtelen Intelligencia rendelkezik úgy, hogy a makkból tölgyfa legyen, a gravitáció hatására a víz lefelé folyjon a lejtőn, a nappalra éjszaka következzen, váltakozzanak az évszakok, és mindennek meglegyen a maga helye és ideje. És ezt az Intelligenciát – a Gondolkodj és gazdagodj filozófiájának elvei értelmében – rá lehet bírni, hogy átváltoztassa a VÁGYAT az anyagi megfelelőjévé. Azért tudom ezt, mert kipróbáltam, és MEGTAPASZTALTAM. A korábbi fejezeteken át lépésről lépésre elvezettelek eddig az utolsó elvig. Ha az összes elvet elsajátítottad, akkor kész vagy rá, hogy kétkedés nélkül elfogadd az itt tett elképesztő kijelentéseket. Ha nem sajátítottad el őket, meg kell tenned, mielőtt határozottan állást foglalnál azzal kapcsolatban, hogy az utolsó fejezet megállapításait tényeknek vagy kitalációknak tartod-e. Amikor még voltak hőseim, igyekeztem utánozni azokat, akiket a leginkább csodáltam. Sőt, felfedeztem, hogy a HIT, amellyel a bálványaimat követtem, sokat segített, hogy sikeres legyek ebben. Sosem szakítottam teljesen a bálványozás szokásával, habár már kinőttem abból a korból. A tapasztalat arra tanított, hogy ha már hős nem lehet az ember, a második legjobb dolog, ha igyekszik érzéseiben és tetteiben a legtökéletesebben utánozni a hősöket. Még mielőtt egyetlen kiadásra szánt sort is írtam volna, vagy megtartottam volna az első nyilvános beszédemet, próbáltam úgy átalakítani a személyiségemet, hogy arra a kilenc emberre hasonlítsak, akiknek az élete és életműve a legnagyobb hatással volt rám. Ez a kilenc ember a következő: Ralph Waldo Emerson, Thomas Paine, Thomas A. Edison, Charles Darwin, Abraham Lincoln, Luther
Burbank, Bonaparte Napóleon, Henry Ford és Andrew Carnegie. Éveken át minden éjjel képzeletbeli tanácskozást tartottam ezzel a csoporttal, akiket Láthatatlan Tanácsadóknak hívtam. A folyamat a következő volt. Mielőtt lefeküdtem volna, behunytam a szememet, és elképzeltem, hogy ott ülnek velem egy tárgyalóasztal körül. Nem csak lehetőségem volt egy asztalhoz ülni azokkal, akiket hősöknek gondoltam, de én voltam a csoport feje, én voltam az elnök. Mielőtt elkezdenéd ráncolni a homlokodat, hadd mondjam el, hogy nagyon HATÁROZOTT CÉLOM volt azzal, hogy elképzeltem ezeket az éjszakai megbeszéléseket. Méghozzá az, hogy átformáljam a személyiségemet, s közben képzeletbeli tanácsadóim jellemvonásaiból építkeztem. Mivel arra már nagyon korán rájöttem, hogy le kell küzdenem az abból fakadó hátrányomat, hogy tudatlan és babonás környezetbe születtem, készakarva választottam ezt az önkéntes újjászületést.122
Jellemépítés önszuggesztióval Mivel lelkesen tanultam pszichológiát, természetesen tudtam, hogy mindenki azzá válik, akivé az URALKODÓ GONDOLATAI ÉS VÁGYAI teszik. Tudtam, hogy minden mélyen gyökerező vágy arra ösztönzi az embert, hogy keresse a vágy kifejezésének és valóra váltásának módját. Azt is tudtam, hogy az önszuggesztió hatalmas tényező a személyiség felépítésében, valójában az egyetlen olyan elv, amelynek segítségével a jellem fejleszthető. Az elme működési elveinek ismeretében fel voltam vértezve, hogy újjáalkossam a jellememet. A képzeletbeli tanácskozásokon arra kértem a tanácsadóimat, hogy lássanak el a szükséges ismeretekkel. Hangosan szólítottam meg őket, így: „Emerson úr, öntől a Természet megértésének lenyűgöző képességét szeretném megtanulni, amelyben jeleskedik. Azt kérem, hogy plántálja a tudattalanomba azokat a képességeit, amelyek segítségével képes volt megérteni a Természet törvényeit. Segítsen meríteni a tudás forrásából, amennyire csak lehetséges. Burbank úr, önt arra kérem, hogy adja át nekem a tudást, amellyel összhangba került a Természet törvényeivel, és elérte, hogy a kaktusz elhullajtsa a tüskéit, és ehetővé váljon. Ossza meg velem a
tudást, amelynek köszönhetően két fűszálat tudott növeszteni ott, ahol korábban csak egy nőtt, és hogy pompásabban és harmonikusabban keverje a virágok színeit, mert ön volt az egyetlen, aki »meg tudta szépíteni a liliomot«. Napóleon úr, szeretném utánozni azon páratlan képességét, hogy lelkesíti az embereket, és határozott cselekvésre sarkallja őket. Az állhatatos HITÉRE is szükségem van, amelynek segítségével győzelemmé változtatta a vereséget, és felülkerekedett a nehézségeken. Sors Császára, Esélyek Királya, Végzet Embere, köszöntelek! Paine úr, öntől a gondolkodás szabadságát kérem, valamint a bátorságot és a tisztánlátást, amellyel kifejezte kitűnő meggyőződéseit. Darwin úr, szeretném megtanulni öntől csodálatos türelmét és az ok és okozat elfogulatlan, előítéletektől mentes megértésének képességét, hogy a nyomdokaiba léphessek a természettudományok területén. Lincoln úr, szeretném beépíteni a személyiségembe igazságérzetét, fáradhatatlan türelmét, humorérzékét, az emberek megértését és toleranciáját, amelyben ön olyan kiemelkedő volt. Carnegie úr, adósa vagyok, amiért segített megtalálni az élethivatásomat, amely sok örömöt és lelki békét hozott nekem. Szeretném eltanulni öntől a szervezett erőfeszítés elveit, amelyeket olyan hatékonyan alkalmazott roppant vállalata kiépítésénél. Ford úr, öntől kaptam a legtöbb segítséget azok közül, akik anyagot szolgáltattak a munkámhoz. Szeretném elsajátítani a kitartást, a határozottságot, a lelki egyensúlyt és az önbizalmat, amely lehetővé tette, hogy leküzdje a szegénységet, és megszervezze, egyesítse és egyszerűsítse az emberi munkát, azért, hogy segítsek másoknak az ön nyomdokaiba lépni. Edison úr, önt közvetlenül a jobbomra ültettem, mert személyesen működhettünk együtt a siker és kudarc okát kereső kutatásaimban. Öntől a káprázatos HITÉT szeretném eltanulni, amelynek hála a Természet rengeteg titkát feltárta, és a lankadatlan munkálkodás képességét, amellyel oly sokszor váltotta át a vereséget győzelemre.”
A képzeletbeli tanácsadóimat aszerint szólítottam meg, hogy milyen tulajdonságot szerettem volna leginkább eltanulni tőlük. Fáradhatatlanul tanulmányoztam az életüket. Miután néhány hónapig folytattam ezeket az éjszakai tanácskozásokat, döbbenten vettem észre, hogy a képzeletbeli figurák egészen valóságossá váltak. Mind a kilenc ember sajátos szokásokat vett fel, ami ugyancsak meglepett. Lincoln például folyton késve érkezett, majd ünnepélyesen sétált körbe. Lassan lépdelt, a kezét összekulcsolta a háta mögött, olykor-olykor megállt, és egy pillanatra megfogta a vállamat. Mindig nagyon komoly arcot vágott. Mosolyogni csak ritkán láttam. A kettészakadt nemzet miatti aggodalom gyötörte. Nem így a többiek. Burbank és Paine gyakran folytatott szellemes szóváltásokat, ami néha meglepte a többi tanácsadót. Egy éjjel Paine azt javasolta, hogy tartsak egy előadást az „Értelem koráról” annak a templomnak a szószékéről, amelyet korábban látogattam. A többiek szívből nevettek a javaslaton. De Napóleon komoly maradt! Elhúzta a száját, és olyan hangosat sóhajtott, hogy mindenki elképedve fordult felé. Számára az egyház az állam bábja volt, amelyet nem megreformálni kell, hanem arra használni, hogy buzdítsa az embereket. Egy alkalommal Burbank elkésett. Amikor belépett, izgatott és lelkes volt, és azt magyarázta, hogy a késése oka egy kísérlet volt, amellyel – reményei szerint – bármilyen fán képes lesz almát termeszteni. Paine korholta, mondván, hogy pont egy alma volt az oka a férfi és nő közötti viszálynak. Darwin szívből kacagott, és azt javasolta, hogy Paine óvakodjon a kis kígyóktól, amikor almát szed, mert ezeknek az a szokásuk, hogy nagyra nőnek. Emerson megjegyezte, hogy „nincsen alma kígyó nélkül”, Napóleon pedig hozzátette: „Nincs kígyó, nincs állam!” Lincolnnak szokásává vált mindig utoljára távozni az asztaltól a megbeszélések után. Egyszer az asztalra dőlt, a fejét az összefont karjára hajtotta, és percekig így maradt. Nem akartam megzavarni. Végül lassan felemelte a fejét, felkelt, az ajtóhoz sétált, majd megfordult, visszajött, a vállamra tette a kezét, és azt mondta: „Fiam, sok bátorságra lesz szükséged, ha meg akarod valósítani a célodat az életben. De ne feledd, ha a nehézségek föléd kerekednek, az
átlagembernek megvan a magához való esze. A viszontagságok fejlesztik ki benne.” Egy éjjel Edison korábban érkezett, mint a többiek. A bal oldalamra ült le, Emerson helyére, és azt mondta: „Arra vagy hivatott, hogy tanúja légy az élet titka felfedezésének. Ha eljön az idő, látni fogod, hogy az élet pezsgő energia, vagy olyan intelligens létforma, amilyen intelligensnek az emberek hiszik magukat. Ezek az apró egységek együtt olyanok, mint a méhkaptár, és egészen addig együtt maradnak, amíg az összhang hiánya fel nem bomlasztja őket. Az egységek különböző véleményeken vannak, ahogy az emberek is, és gyakran harcolnak egymással. Ezek az általad összehívott megbeszélések nagy hasznodra lesznek. Az élet valamely hasonló egységét hozzák a megmentésedre, mint amilyen a tanácsadói testületed tagjainak is nagy hasznára volt életük során. Az egységek örökkévalók. SOSEM PUSZTULNAK EL! A gondolataid és VÁGYAID olyanok, mint a mágnes, magukhoz vonzzák az élet egységeit az élet nagy tengeréből. Csak a barátságos egységeket – azokat, amelyek összhangban vannak a VÁGYAID természetével.” Elkezdtek szállingózni a többiek. Edison felkelt, és lassan a helyére sétált. Amikor ez történt, Edison még élt. Akkora hatással volt rám ez az egész, hogy felkerestem, és elmeséltem neki az esetet. Szélesen elmosolyodott, és azt mondta: „Az álmod sokkal inkább valóság volt, mint hinnéd.” Nem fűzött magyarázatot a kijelentéséhez.123 A megbeszélések olyan valóságossá váltak, hogy félni kezdtem a következményektől, ezért néhány hónapra abbahagytam az egészet. Az élmény olyan hátborzongató volt, hogy attól tartottam, megfeledkezem a tényről, hogy a megbeszélések csupán a képzeletemben léteznek. Hat hónappal később, egy éjjel arra ébredtem – vagy legalábbis azt hiszem, felébredtem –, hogy Lincoln áll az ágyamnál. Azt mondta: „A világnak hamarosan szüksége lesz a szolgálatodra. Zűrzavaros idők köszöntenek be, az emberek elveszítik a hitüket, halálra rémülnek. Folytasd a munkádat, és fejezd be a filozófiádat. Ez a küldetésed az életben. Ha valamilyen okból kifolyólag elhanyagolod, visszakerülsz az eredeti állapotba, és kénytelen leszel megismételni a körforgást, amelyen évezredek alatt átestél.”
Másnap reggel már nem tudtam, hogy álmodtam-e ezt, vagy valóban megtörtént, és azóta sem sikerült rájönnöm. De azt tudom, hogy az álom – már ha valóban álom volt – olyan élénken élt bennem másnap, hogy folytattam az éjszakai megbeszéléseket. A következő találkozásunkkor a tanácsadók mind egyszerre özönlöttek a terembe, és elfoglalták a megszokott helyüket a tárgyalóasztalnál, majd Lincoln poharat emelt, és azt mondta: „Uraim, igyunk az eltéved báránykánk hazatérésére.” Ezután új tagokat vettem fel a tanácsadóim közé, mígnem ötvenfősre nőtt a testület. Többek között megjelent Krisztus, Szent Pál, Galilei, Kopernikusz, Arisztotelész, Platón, Szókratész, Homérosz, Voltaire, Spinoza, Kant, Schopenhauer, Newton, Konfucius, Elbert Hubbard, Woodrow Wilson és William James. Ez az első alkalom, hogy meg merem említeni őket az írásaimban. Korábban azért hallgattam róluk, mert a témához való saját hozzáállásomból tudtam, hogy félreértenének, ha erről a szokatlan élményről szólnék. Most azért merem írásban rögzíteni, mert már kevésbé izgat, „mit mondanak mások”, mint korábban. Az érettebbé válás egyik áldása, hogy az ember bátrabban mond igazat, és ügyet sem vet rá, mit fognak gondolni vagy mondani azok, akik nem értik meg. A félreértések elkerülése végett szeretném hangsúlyozni, hogy továbbra is képzeletbelinek tekintem ezeket a megbeszéléseket. De bátorkodom azt is elmondani, hogy noha a tanácsadóimat én találtam ki, és a találkozások csak az én képzeletemben léteztek, nagyszerű kalandban volt részem az oldalukon, az igazi nagyság felvillanyozott, alkotó próbálkozásokra serkentett, és őszinte gondolatok kimondására buzdított. Az emberi elme sejtjei között valahol van egy terület, amely fogja a vibráló gondolatokat, azaz sugallatokat. A tudománynak eddig még nem sikerült felfedeznie, hol helyezkedik el a hatodik érzék, de ez nem is fontos. Az attól még tény marad, hogy az emberi lény képes pontos ismeretekhez jutni olyan forrásokból, amelyek nem tapasztalhatók meg az öt érzékszerv segítségével. Ezeket az ismereteket csak úgy szerezheti meg, ha az elme rendkívüli ösztönző hatás alatt áll. Ilyenek a rendkívüli helyzetek, amelyek érzelmeket
ébresztenek, és élénkítik a szívverést, mert ekkor lép működésbe a hatodik érzék. Mindenki tudja, aki majdnem balesetet szenvedett vezetés közben, hogy ilyenkor a hatodik érzék siet az ember segítségére a másodperc törtrésze alatt, hogy elkerülje a szerencsétlenséget. Ezek a tények előzetes észrevételek voltak csak a kijelentésemhez, amelyet most fogok tenni. Nevezetesen: a Láthatatlan Tanácsadókkal való találkozóim során úgy éreztem, hogy az elmém fogékonyabb az ötletekre, gondolatokra és tudásra, amelyet a hatodik érzékem közvetített. Őszintén mondhatom, hogy teljes mértékben a Láthatatlan Tanácsadóimnak tartozom hálával a sugallatok útján kapott ötletekért, tényekért és tudásért. Sokszor előfordult, amikor vészhelyzetbe kerültem, és az életem forgott kockán, hogy csodálatos módon túljutottam a nehézségeken a Láthatatlan Tanácsadóim segítségével. Az eredeti célom a képzeletbeli tanácsadók találkozójának összehívásával az volt, hogy az önszuggesztió elve révén olyan jellemvonásokat plántáljak a tudattalanomba, amelyekre vágytam. Az utóbbi években a kísérletezésem más irány vett. A gyűlés elé tárok minden bonyolult problémát, amellyel szembe kell néznem. Az eredmény gyakran elképesztő, habár nem csak a tanácsadóimra számítok ilyen esetekben. Gondolom, észrevetted, hogy ez a fejezet olyan témáról szól, amely az emberek többségének ismeretlen. A hatodik érzék hamarosan nagy érdeklődésre fog számot tartani, és igen hasznos lesz azoknak, akik vagyont akarnak felhalmozni, vagy valami módon érvényesülni szeretnének, de azok figyelmét nem fogja felkelteni, akik szerényebb dolgokra vágynak. Henry Ford kétségtelenül megértette és a gyakorlatban is használta a hatodik érzéket. Az üzlete és a pénzügyi lépései miatt elengedhetetlen volt számára, hogy ismerje és alkalmazza ezt az elvet. Thomas Edison a találmányai fejlesztésével, főleg néhány eredeti szabadalmával kapcsolatban használta, amelyek kitalálásakor nem támaszkodhatott semmiféle korábbi tapasztalatra és összegyűjtött tudásra. Például amikor a fonográfon vagy a mozigépen dolgozott.
Csaknem minden nagy vezéregyéniség, Napóleon, Bismarck, Jeanne d’Arc, Krisztus, Buddha, Konfucius és Mohamed értette és szinte mindig használta a hatodik érzékét. A nagyságuk elképesztő mértékben épült ennek az elvnek az ismeretére. A hatodik érzéket nem lehet tetszés szerint ki-és bekapcsolni. Fokozatosan tanuljuk meg ennek a hatalmas erőnek a használatát, az ebben a könyvben leírt többi elv alkalmazása révén. Ritkán esik meg, hogy valaki negyvenéves kora előtt elsajátítja. Gyakoribb, hogy valaki már ötven is elmúlt, amikor a tudás birtokába jut, mert a hatodik érzékkel szoros rokonságban álló spirituális erők csak úgy érnek be és válnak használhatókká, ha évekig meditálunk, fejlesztjük magunkat, és komolyan gondolkodunk. Mindegy, ki vagy, és mi a célod a könyv olvasásával, akkor is hasznodra válik, ha nem érted meg az ebben a fejezetben bemutatott elvet. Ez különösen igaz akkor, ha az a fő célod, hogy pénzt vagy más anyagi javakat halmozz fel. Ezt a hatodik érzékről szóló fejezetet csak azért vettem bele a könyvbe, mert az a célom, hogy az egész filozófiát bemutassam, amelynek segítségével az ember teljes bizonyossággal megkaphatja, amit akar az élettől. Minden eredmény kiindulópontja a VÁGY, a végpontja pedig a TUDÁS, amely a megértéshez vezet – önmagunk és mások megértéséhez, a Természet törvényeinek és a BOLDOGSÁGNAK a megértéséhez. Ez a fajta megértés csak akkor történik meg a maga teljességében, ha megbarátkozunk a hatodik érzék elvének használatával, és azért kellett mindenképpen felvennem a filozófiámba, hogy hasznára váljon a pénznél többre vágyóknak. Miközben ezt a fejezetet olvastad, biztosan észrevetted, hogy a mentális ösztönzés magas szintjére emelkedtél. Lenyűgöző! Egy hónap múlva térj vissza még egyszer erre a fejezetre, olvasd el újra, és figyeld meg, hogy az elméd még nagyobb magasságokba szárnyal. Időről időre ismételd meg ezt, és ne is törődj vele, mennyit sikerül elsajátítanod belőle, végül rájössz, hogy már a birtokodban van a hatalom, amely lehetővé teszi, hogy hátat fordíts a bátortalanságnak, úrrá légy a félelmeiden, legyőzd a halogatás késztetését, és szabadon használd a képzeletedet. Ekkor megérint
az az ismeretlen valami, ami a nagy gondolkodók, vezetők, festők, zenészek, írók, tudósok és államférfiak szellemét is mozgásba hozta. Ekkor képes leszel ugyanolyan könnyedén a fizikai vagy anyagi megfelelőjévé változtatni a VÁGYADAT, mint ahogy most az ellenállás első jelére feladod.
Hit és félelem Az előző fejezetekben leírtam, hogyan fejleszthető a HIT az önszuggesztió, a vágy és a tudattalan segítségével. A könyv utolsó lapjain ahhoz fogok részletes útmutatást adni, hogyan lehetsz úrrá a FÉLELMEN. Aprólékosan bemutatom a hat félelmet, amely a csüggedés, gyávaság, halogatás, közöny, határozatlanság, ambíció-és önbizalomhiány, önuralom-és lelkesedéshiány, valamint a kezdeményezőkészség hiányát okozza. Nézz magadba, miközben szemügyre veszed a hat „ellenséget”, amelyek valószínűleg csak a tudattalanodban léteznek, ahol nehéz rajtuk ütni. Amikor a „félelem hat kísértetét” elemzed, ne feledd, hogy ezek nem mások, csak kísértetek, mert csak az elmédben léteznek. Azt is tartsd észben, hogy a kísértetek – a zabolátlan képzelet teremtményei – okozzák a legtöbb kárt, amit ember csak okozhat magának. Ezért aztán olyan veszélyesek, mintha tényleg közöttünk járnának.124
Az ember legnagyobb gyengesége kétségkívül az, hogy megnyitja az elméjét mások negatív hatásai előtt.
Utószó HOGYAN JÁRJUNK TÚL A FÉLELEM HAT KÍSÉRTETÉNEK ESZÉN? Önvizsgálat A fejezet olvasása közben számold össze, hány kísértet áll az utadba! Csak akkor tudsz a Gondolkodj és gazdagodj filozófiájából bármit is sikerrel hasznosítani, ha felkészülsz a befogadására. Az előkészület nem bonyolult. Azzal kezdődik, hogy megvizsgálod, elemzed és megérted a három fő ellenségedet, akiktől meg kell szabadulnod. A három fő ellenséged a HATÁROZATLANSÁG, a KÉTSÉG és a FÉLELEM! A hatodik érzéked nem fog működni, amíg ez a három negatív dolog – vagy ezek közül valamelyik – az elmédben van. A hármas tagjai szoros kapcsolatban állnak egymással. Ahol az egyik megtalálható, a másik kettő is a közelben ólálkodik. A HATÁROZATLANSÁG a FÉLELEM magva! Ezt tartsd észben olvasás közben. A határozatlanság KÉTSÉGET szül. Ha a kettő összekeveredik, FÉLELEMMÉ válik! Az elvegyülés folyamata lassú. És pontosan ezért olyan veszedelmes ez a három ellenség. Úgy sarjadnak ki és növekednek, hogy észre sem vesszük a jelenlétüket. A fejezet további részében megfogalmazzuk mindazt, amit el kell sajátítanod, mielőtt a gyakorlatban is alkalmazni tudod a Gondolkodj és gazdagodj filozófiáját.125 Elemezzük a számtalan embert szegénységre kárhoztató feltételeket. Kimondunk egy olyan igazságot, amelyet mindenkinek meg kell értenie, aki meg akar gazdagodni, akár anyagilag, akár a pénz értékét messzemenően meghaladva lelkiekben. Nézzük most meg a hat alapfélelem okait és gyógymódjait. Mielőtt legyőznénk egy ellenségünket, tudnunk kell a nevét, ismernünk kell a szokásait és a tartózkodási helyét. Olvasás közben nézz magadba, és határozd meg, a hat alapfélelem melyike gyötör. Ne hagyd, hogy
becsapjanak ezek a ravasz ellenségek! Olykor a tudattalanban bujkálnak, ahol nehéz elcsípni őket, és még nehezebb kiűzni őket onnan.
A hat alapfélelem A hat alapfélelem valamely kombinációjától minden ember szenved életének egy szakaszában. Szerencsés, akit nem gyötör mind a hat. Az előfordulásuk gyakorisága szerinti sorrendben ezek a következők: A SZEGÉNYSÉGTŐL való félelem (a legtöbb ember aggodalmainak alapja) A BÍRÁLATTÓL való félelem A BETEGSÉGTŐL való félelem A SZERETET ELVESZTÉSÉTŐL való félelem Az ÖREGSÉGTŐL való félelem A HALÁLTÓL való félelem A többi félelem kevésbé fontos. Általában besorolhatók a hat fő félelem valamelyik típusába. A félelmek előfordulásának gyakorisága változik – ez a világ rendje. Csaknem hat éven át, amíg tartott a gazdasági világválság, a SZEGÉNYSÉGTŐL VALÓ FÉLELEM ingoványában tévelyegtünk. Az első világháború alatt a HALÁLTÓL VALÓ FÉLELEM tartott fogva minket. A háború után a BETEGSÉGTŐL VALÓ FÉLELEM foglyai voltunk, mivel járvány tombolt a világon.126 A félelem nem más, mint lelkiállapot. Ahogy a könyvben újra és újra elmondom, a lelkiállapot befolyásolható és irányítható!127 Az ember semmi olyat nem tud tenni, ami előtte ne létezett volna gondolati késztetésként. Ha ezt fontolóra vesszük, valami még nagyobb jelentőségű dologra jöhetünk rá, mégpedig arra, hogy A GONDOLATI KÉSZTETÉSEK HALADÉKTALANUL ELKEZDENEK A FIZIKAI MEGFELELŐJÜKKÉ ALAKULNI, AKÁR SZÁNDÉKOSAK, AKÁR NEM. A gondolati késztetések, amelyek teljesen véletlenül bukkannak fel az elménkben valamiféle külső forrásból (mások elméje alkotta meg őket), meghatározhatják az anyagi, üzleti, szakmai vagy társadalmi helyzetünket, pontosan ugyanúgy, ahogy a szándékosan kitalált és megtervezett gondolati késztetések. Hadd magyarázzak meg egy igen fontos tényt azoknak, akik nem értik, miért tűnnek egyesek szerencsésnek, mások pedig, akiknek
legalább olyan jó vagy még jobb készségeik, képzettségeik, tapasztalataik és szellemi képességeik vannak, szerencsétlennek. Ez azért van, mert minden emberi lény képes rá, hogy teljes mértékben irányítsa az elméjét, és ennek révén – nyilvánvalóan – mindenki meg tudja nyitni az agyát a „kóbor”, mások elméjéből származó gondolati késztetések előtt, vagy éppenséggel be tudja zárni az ajtót előttük, hogy csak a neki tetsző gondolati késztetéseket engedje be. A Természet csupán egyetlenegy dolog fölött adott hatalmat az embernek: és ez a GONDOLAT. Ez a tény – azzal az ismerettel együtt, hogy minden, amit az ember megtesz, korábban már létezett gondolat, ÖTLET formájában – egészen közel visz ahhoz az elvhez, amely segít nekünk legyőzni a FÉLELMET. Ha igaz, hogy MINDEN GONDOLAT HAJLAMOS ARRA, HOGY A FIZIKAI MEGFELELŐJÉVÉ VÁLTOZZON ÁT (és ez teljes mértékben vitán felül áll), akkor az is igaz, hogy a félelem és a szegénység gondolati késztetése nem változhat át bátorsággá és anyagi nyereséggé. Az amerikaiak fejébe az 1929-es tőzsdeösszeomlást követően fészkelte be magát a szegénység gondolata. A gondolat lassan, de biztosan átlényegült a fizikai megfelelőjévé, ezt hívjuk gazdasági világválságnak. Így kellett lennie. Ezt diktálja a Természet törvénye.
A szegénységtől való félelem A SZEGÉNYSÉG és a GAZDAGSÁG között nem létezik megalkuvás! Az út, amely a szegénységhez, illetve gazdagsághoz vezet, ellenkező irányba fut. Ha gazdagságra vágysz, el kell utasítanod minden olyan körülményt, amely szegénységhez vezet. (A „gazdagság” szót itt most a legtágabb értelemben használom, fizikai, spirituális, szellemi és anyagi értelemben.) A gazdagsághoz vivő út a VÁGYTÓL indul. Az első fejezetben teljes körű utasításokat kaptál a VÁGY megfelelő használatára. Ebben az utolsó, FÉLELEMRŐL szóló részben pedig teljes körű utasításokat kapsz arra, hogyan készítsd fel az elmédet a VÁGY gyakorlati alkalmazására. Eljött az idő, hogy próbának vesd alá magad, és megtudd, mennyire sikerült elsajátítanod ezt a filozófiát. Ezen a ponton jövendőmondóvá válhatsz, és pontosan megjósolhatod, mit tartogat számodra a jövő. Ha – miután elolvastad a következőket – hajlandó
vagy elfogadni a szegénységet, akkor fogadd csak el. Ezt a döntést nem kerülheted el. Ha gazdagságra vágysz, döntsd el, milyen gazdagságot akarsz, és mi elégítene ki. Már ismered az utat, amely a gazdagsághoz vezet. Kaptál egy térképet, és ha követed az útvonalat, sikerrel jársz. Ha nem vagy hajlandó elindulni, vagy megtorpansz a cél előtt, senkit sem hibáztathatsz, csak MAGADAT. A felelősség a tiéd. És egyetlen kifogás sem ment fel alóla. Ha kudarcot vallasz, vagy nem vagy hajlandó megszerezni a gazdagságot, annak csak egyetlen oka lehet – amelyet teljes mértékben irányítani tudsz –, és ez a LELKIÁLLAPOTOD. A lelkiállapotod a tiéd. Ezt nem lehet megszerezni. Létre kell hozni. A szegénységtől való félelem egy lelkiállapot, semmi más! De alkalmas arra, hogy meghiúsítsa a sikerre való esélyeidet bármilyen téren, ez az igazság fájdalmas bizonyságot nyert a nehéz és bizonytalan gazdasági helyzet idejében. A szegénységtől való félelem megbénítja az értelmet, rombolja a képzelőerőt, megöli az önbizalmat, aláaknázza a lelkesedést, elgáncsolja a kezdeményezőkedvet, határozatlan célokat szül, halogatásra buzdít, és ellehetetleníti az önuralmat. Megfosztja az embert a személyes vonzerejétől, összezavarja a gondolkodást, eltereli a figyelmet az erőfeszítésekről, aláássa a kitartást, megsemmisíti az akaraterőt, elpusztítja az ambíciót, elködösíti az emlékezetet, és előrevetít minden elképzelhető kudarcot. Megöli a szeretetet, merényletet követ el a szív legszentebb érzései ellen, véget vet a barátságoknak, száz és száz katasztrófát zúdít az emberre, álmatlanságot okoz, nyomorba és boldogtalanságba taszít – mindezt annak ellenére, hogy a világ dúskál minden jóban, amit a szív csak kívánhat, és semmi sem állhat közénk és a vágyaink közé, csak a határozott cél és a belőlük fakadó tervek hiánya. A szegénységtől való félelem kétségkívül a legpusztítóbb a hat alapfélelem közül. Azért került a lista elejére, mert ezt a legnehezebb legyőzni. Rettentően sok bátorság kell hozzá, hogy kimondjuk, honnan ered ez a félelem, ahhoz pedig még több, hogy elfogadjuk az állítás igazát. A szegénységtől való félelem az ember azon örökségéből fakad, hogy szeret GAZDASÁGILAG MÁSOKON
ÉLŐSKÖDNI. Csaknem minden állatot az ösztönei mozgatnak, de gondolkodási képességük korlátozott; ezért szó szerint egymásból élnek. Az ember, a magasrendű megérzéseivel, gondolkodási készségével és értelmével nem falja fel a másik embert – sokkal nagyobb kielégülésre lel, ha PÉNZÜGYILEG „él belőle”. Az ember természeténél fogva telhetetlen, ezért különféle törvényeket kellett alkotni, hogy megvédje magát a másiktól. A történelem egyetlen időszaka sem volt még ilyen „pénzéhes”, mint korunk. Az ember fabatkát sem ér, ha nem tud zsíros bankszámlát felmutatni. Azok, akiknek van pénzük – MINDEGY, HOGYAN SZEREZTÉK –, a „királyok”. Törvényen felül állnak, ők irányítják a politikát, ők uralják az üzleti életet, az egész világ fejet hajt előttük. Semmi sem okoz annyi szenvedést, mint a szerény körülmények és a SZEGÉNYSÉG! Csak azok értik meg ezt teljes egészében, akik megtapasztalták már a nélkülözést. Így hát nem is csoda, hogy az emberek félnek a szegénységtől. A hosszú időn át áthagyományozott tapasztalatok arra tanították őket, hogy vannak, akikben nem bízhatnak, ha pénzről és földi javakról van szó. Ez súlyos vád, de igaz. A házasságok zöme még mindig úgy köttetik, hogy figyelembe veszik, mijük van a feleknek. Nincs mit csodálkozni azon, hogy a válást intéző bíróságok túlterheltek. Az emberek olyan elszántan törnek a jólétre, hogy nem válogatnak az eszközökben – ha lehet törvényesen, de ha muszáj, nem riadnak vissza más módszerektől sem. Az önelemzés feltárhat olyan gyengeségeket is, amelyeket nem szívesen ismersz el. De ez a vizsgálat elengedhetetlen, ha többet akarsz az élettől középszerűségnél és szegénységnél. Miközben pontról pontra kielemzed magad, ne feledd, hogy te vagy a bíróság és az esküdtszék egy személyben, az ügyész és a védőügyvéd, a felperes és az alperes. És ez a TE tárgyalásod. Nézz nyíltan szembe a tényekkel. Tegyél fel magadnak határozott kérdéseket, és követelj egyenes válaszokat. Ha végeztél az önvizsgálattal, többet fogsz tudni magadról. Ha úgy érzed, nem tudsz pártatlan lenni, kérj meg valakit, aki jól ismer, hogy legyen bíró, amíg önvizsgálatot tartasz. Az
igazságot keresed. Hát tárd fel, mindegy, mibe kerül, még akkor is, ha átmenetileg kellemetlenül érzed magad tőle! Arra a kérdésre, hogy mitől fél, a legtöbb ember azt feleli: „Nem félek semmitől!” De a válasz helytelen, mert kevesen ismerik fel, hogy mindnyájan szenvedünk fizikailag és spirituálisan valamiféle félelemtől. A félelem érzése olyan ravasz, és olyan mélyen gyökerezik, hogy egy egész életet leélhetünk ezzel a teherrel, miközben észre sem vesszük. Csak bátor önelemzéssel mutathatjuk ki ennek az egyetemes ellenségnek a jelenlétét. Ha belevágsz, nézz mélyen magadba. Íme, a tünetek listája, amelyek után kutatnod kell:
A szegénységtől való félelem tünetei KÖZÖNY. Vagyis egyszerűen fogalmazva ambícióhiány. Az ember elfogadja a szegénységet, tiltakozás nélkül beletörődik abba, amit az élet ajánl. Szellemi és testi restség, a kezdeményezőkészség, a képzelőerő, a lelkesedés és az önuralom hiánya. HATÁROZATLANSÁG. A szokás, hogy hagyjuk, mások gondolkozzanak helyettünk. Kerüljük az olyan helyzeteket, amelyekben döntést kell hoznunk. KÉTSÉG. Általában kifogások és ürügyek mögé bújunk, magyarázkodunk, és mentegetőzünk a kudarcaink miatt. Olykor abban mutatkozik meg, hogy irigykedünk másokra, akik sikeresek, vagy bíráljuk őket. AGGODALOM. Gyakran mások hibáztatásában mutatkozik meg. A lehetőségeinket meghaladó mértékben költekezünk, elhanyagoljuk a külsőnket, mogorvák vagyunk, zsörtölődünk, túlzott mértékben fogyasztunk alkoholt, olykor kábítószereket is. Idegesség, kiegyensúlyozatlanság, önbizalom-és magabiztosság-hiány. TÚLZOTT ÓVATOSSÁG. Mindennek a rossz oldalát nézzük, folyton a lehetséges kudarcokon töprengünk, és azokról beszélünk, ahelyett hogy a sikerre összpontosítanánk. Minden katasztrófához vezető utat ismerünk, de sosem próbálunk terveket kovácsolni az elkerülésükre. A „megfelelő pillanatra” várunk, hogy elkezdjük megvalósítani az ötleteinket és terveinket, míg végül a várakozás állandó szokássá válik.
Szakadatlanul azokon jár az eszünk, akik kudarcot vallottak, és megfeledkezünk azokról, akik sikert arattak. Csak a lyukat látjuk a fánkban, de magát a fánkot nem. Borúlátás, emésztési zavar, rossz anyagcsere, önmérgezés, kellemetlen lehelet és rosszindulat. HALOGATÁS. Mindig holnapra halasztjuk, amit már tavaly meg kellett volna csinálnunk. Arra fecséreljük az időnket, hogy mentségeket és kifogásokat gyártsunk. Ez a tünet szoros rokonságban áll a túlzott óvatossággal, a kétséggel és az aggodalommal. Ha egy mód van rá, az ember elhárítja magáról a felelősséget. Inkább megalkuszik, mint hogy felvegye a kesztyűt. Megtörik a nehézségektől, ahelyett hogy a fejlődés lépcsőfokaiként használná őket. Kicsinyesen alkudozik az élettel, ahelyett hogy jólétet, vagyont, gazdagságot, elégedettséget és boldogságot várna el tőle. Azt tervezgeti, mit tesz, HA KUDARCOT VALL, AHELYETT HOGY FELÉGETNE MAGA MÖGÖTT MINDEN HIDAT, ELLEHETETLENÍTVE A MEGHÁTRÁLÁST. Önbizalom-gyengeség, gyakran önbizalomhiány, a határozott célkitűzés, önuralom, kezdeményezőkészség, lelkesedés, ambíció, szorgalom és logikus gondolkodás hiánya. Az ember ELFOGADJA A SZEGÉNYSÉGET, AHELYETT HOGY GAZDAGSÁGOT KÖVETELNE MEG MAGÁNAK. Olyanokkal barátkozik, akik elfogadják a szegénységet, ahelyett hogy azok társaságát keresné, akik megkövetelték és megszerezték a gazdagságot.
Pénz beszél Megkérdezhetnéd: „Miért írtál könyvet a pénzről? Miért csak pénzben mérhető a gazdagság?” Sokan úgy hiszik – és igazuk is van –, hogy a gazdagság nem csak a hőn áhított pénzben mérhető. Igen, van olyanfajta gazdagság, amelynek nem mércéje a pénz, de erre meg emberek milliói hördülnének fel: „Adj elég pénzt, és minden mást megkapok, amit akarok.” A fő ok az, hogy a meggazdagodás mikéntjéről írtam könyvet, hogy a közelmúlt tapasztalatainak következtében ma emberek millióit bénítja meg a SZEGÉNYSÉGTŐL VALÓ FÉLELEM. Hogy mit tehet
az emberrel ez a fajta félelem, azt jól ábrázolta Westbrook Pegler a New York World-Telegramban:128 A pénz csak kagylóhéj vagy fémdarab vagy papírfecni, de vannak a szívnek és léleknek olyan kincsei, amelyeket nem lehet pénzen megvenni, mégis a legtöbb ember – amikor anyagilag tönkremegy – megfeledkezik erről, és minden ereje elhagyja. Ha valaki nincstelenné válik, és utcára kerül, képtelen munkát szerezni, történik valami a lelkével, amit azon is látunk, ahogy a háta meggörnyed, a kalapja félrecsúszik, a járása és a pillantása megváltozik. Nem szabadulhat az érzéstől, hogy kevesebbet ér, mint azok, akiknek biztos állásuk van, akkor is, ha tudja, jellemükben, intelligenciájukban és képességeikben nem különbek nála. Másrészt azok az emberek – de még a barátaik is –, akiknek van munkájuk, úgy érzik, hogy felsőbbrendűek, és talán tudattalanul is úgy tekintenek a nincstelenre, mint valami sebesültre. Kaphat kölcsön pénzt egy darabig, de ahhoz nem eleget, hogy a megszokott módon éljen tovább, és nem kérhet kölcsön örökké. Kölcsönkérni már önmagában is nyomasztó, hiába csak a létfenntartása érdekében teszi, és az így szerzett pénz nem képes úgy fellelkesíteni, mint a megkeresett pénz. Persze mindez nem érvényes a semmittevőkre és a notórius munkakerülőkre, csak a normális ambíciókkal és önbecsüléssel rendelkező emberekre. A hasonlóan kínos helyzetbe került nők mások. Valahogy egyáltalán nem vesszük számításba a nőket, amikor anyagi csődről beszélünk. Észrevétlenek maradnak a tömegben, nem ismerhetők fel azon egyszerű jelek alapján, amelyek egy bukott férfin jól láthatók. Természetesen nem a városok utcáin csoszogó banyákról beszélek, akik ugyanolyanok, mint a megrögzött férfi léhűtők. Az értelmes, rendes, intelligens, fiatal nőkre gondolok. Biztosan sokan vannak, de a kétségbeesésük láthatatlan marad… Ha egy férfi nincstelenné válik, van ideje a tépelődésre. Kilométereket utazhat egy munkáért, csak hogy azzal szembesüljön, az állást már betöltötték, vagy hogy nem kap
rendes fizetést, csupán jutalékot valami haszontalan bóvli árusításáért, amelyet senki sem fog megvenni… Ezért aztán megint az utcán találja magát, és megint nem lesz hová mennie. Csak megy és megy. Megbámulja a luxuscikkeket a kirakatokban, amelyekre neki nem telik, alacsonyabb rendűnek érzi magát a szintén ott bámészkodóknál, és félreáll az útjukból. Betér a vasútállomásra vagy a könyvtárba, hogy megpihentesse kissé a lábát, és átmelegedjen, de így sosem talál munkát, ezért aztán odébb áll. Talán nem is tudja, ha a megjelenése nem árulja is el, de a céltalansága igen. Lehet, hogy jól öltözött, mert maradt még ruhája a jobb napokból, de a csüggedést nem rejti el a ruházat… Lát ezer más embert, könyvelőket vagy tisztviselőket vagy patikusokat… akik elfoglaltak, és a lelke mélyén irigyli őket. Függetlenek, az önbecsülésük és férfiasságuk csorbítatlan, miközben ő képtelen meggyőzni magát arról, hogy ő is jó ember, hiába néz újra és újra magába, és jut kedvező következtetésekre. Csak a pénz a különbség. Egy kis pénzzel újra önmaga lehetne.129
A bírálattól való félelem Senki sem tudja pontosan, hogyan alakult ki az embernél ez a félelem, de egyvalami biztos: magas szintre fejlesztettük. Hajlamos vagyok a bírálattól való alapfélelmet az ember örökletes természetének tekinteni, amely nemcsak arra buzdít, hogy elvegyük magunknak a javakat, de arra is, hogy az áldozatunk jellemének BÍRÁLATÁVAL igazoljuk a tetteinket. Köztudott tény, hogy a tolvajok bírálják azokat, akiket meglopnak, és a politikusok nem a saját erényeik és képességeik hangoztatásával próbálnak előrejutni, hanem az ellenfelük gyalázásával. A bírálattól való félelem sokféle alakot ölthet, ezek többsége kicsinyes és elcsépelt.130 Az agyafúrt ruhagyáros gyakran tőkét kovácsol a bírálattól való félelemből, amely mindenkit sújt. A divat évről évre változik. De ki határozza meg? Biztosan nem a vásárlók, inkább a gyártók. És miért változik a divat ilyen gyorsan? A válasz
kézenfekvő. Azért váltogatják a divatirányzatokat, hogy több ruhát adhassanak el. Ugyanennél az oknál fogva az autógyártók (néhány becsülendő kivételtől eltekintve) évente megváltoztatják a kocsijaik kinézetét. Senki nem akar olyan autót, amely nem a legújabb divat szerint készült, akkor sem, ha az jobb. Már leírtuk, hogyan viselkednek az emberek az élet apró dolgaiban a bírálattól való félelem miatt. Nézzük meg, mire készteti őket ez a félelem, ha a sokkal fontosabb emberi kapcsolatokkal összefüggésben merül fel. Vegyünk például egy szellemileg már érett embert (vagyis aki nagy általánosságban harmincöt és negyven közötti). Ha olvashatnál a legtitkosabb gondolataiban, láthatnád, hogy már nem hisz a mesékben, amelyet a dogmatikusok és a papok tanítottak neki évtizedekkel korábban. Elvétve olyan embert is találni, akinek van bátorsága kimondani a kétkedését. De a legtöbben inkább hazudnak, ha rákényszerítik őket, mint hogy bevallják, hogy nem hisznek a vallással kapcsolatos történetekben, főleg ha a vallásuk (vagy szektájuk) mereven dogmatikus, és nem tűri, hogy bármely tanát megkérdőjelezzék. Miért riad vissza az átlagember ebben a felvilágosodott korban is attól, hogy megtagadja a csaknem biztosan „mesei” vagy meseszerű vallási dogmákba vetett hitét? A válasz a bírálattól való félelem. Régen máglyán égették el azokat, akik ki merték mondani, hogy nem hisznek a szellemekben. Nem csoda hát, hogy félünk a bírálattól, ha egyszer ilyen tapasztalatokat örököltünk. Voltak idők, méghozzá nem is olyan régen, amikor a bírálat komoly büntetéssel járt – és még ma is jár bizonyos országokban. A bírálattól való félelem megfosztja az embert a kezdeményezőkészségétől, rombolja a képzelőerejét, korlátok közé szorítja az egyéniségét, elveszi az önbizalmát, és száz más módon árt neki. A szülők gyakran jóvátehetetlen károkat okoznak a gyerekeiknek, amikor bírálják őket. Az egyik gyerekkori pajtásom édesanyja csaknem mindennap pálcával verte őt, és mindig azt a megjegyzést fűzte hozzá: „Húszéves korodra dutyiban kötsz ki!” Tizenhét évesen javítóintézetbe került.
A bírálat olyasfajta „szolgáltatás”, amelyből mindenkinek túl sok jut. Mindenkinek tele van vele a padlás, ráadásul ingyen kapja, ha kéri, ha nem. Gyakran a legközelebbi rokonok a legádázabb ellenségek. Bűncselekménynek kellene tekinteni (és tényleg az is, a legsúlyosabb fajtából), ha egy szülő a szükségtelen bírálataival kisebbségi komplexust nevel a gyerekébe. Azok a munkaadók, akik ismerik az emberi természetet, nem bírálatokkal érik el, hogy a dolgozóik többet hozzanak ki magukból, hanem építő jellegű javaslatokkal. A szülőknek is így kellene tenniük a gyerekeikkel. A bírálat FÉLELMET vagy haragot plántál az ember szívébe, és sosem szeretetet vagy gyengédséget.
A bírálattól való félelem tünetei Ez a félelem csaknem annyira egyetemes, mint a szegénységtől való félelem, és a hatása is legalább olyan végzetes az ember teljesítményére, főleg mivel rombolja a kezdeményezőkészséget és a képzelőerőt. A legfőbb tünetei a következők: FÉLÉNKSÉG. Általában idegességben és bátortalanságban nyilvánul meg, amikor az ember idegenekkel beszélget vagy találkozik, feszengés és nyugtalan pillantások formájában. KIEGYENSÚLYOZATLANSÁG. Az ember nem ura a hangjának, ideges mások jelenlétében, rossz a testtartása, gyenge az emlékezőtehetsége. GYENGE SZEMÉLYISÉG. Nem tud szilárd döntést hozni, nincs személyes vonzereje, nem tudja határozottan képviselni a véleményét. Kibúvókat keres, ahelyett hogy szembenézne a dolgokkal. Azonnal egyetért másokkal, ahelyett hogy alaposan megvizsgálná az eltérő nézeteket. KISEBBRENDŰSÉGI KOMPLEXUS. Szóban és tettekben próbálja igazolni magát, hogy leplezze a kisebbrendűségi érzéseit. Nagy szavakat használ, hogy lenyűgözzön másokat (miközben gyakran nem is tudja a valódi jelentésüket). Öltözködésében, beszédében, viselkedésében másokat utánoz. Képzeletbeli eredményekkel hetvenkedik. A felszínen ez gyakran a felsőbbrendűség kinyilatkoztatásának tűnik. KÜLÖNCKÖDÉS. Igyekszik lépést tartani az ellenfeleivel, a lehetőségein túlmenően költekezik.
KEZDEMÉNYEZŐKÉSZSÉG HIÁNYA. Nem ragadja meg az önfejlesztésre kínálkozó alkalmat, fél véleményt nyilvánítani, nem bízik a saját gondolataiban, kitérő válaszokat ad a felettesei kérdéseire, gyakran bizonytalanul viselkedik és beszél, szóban és tettben csalásokhoz folyamodik. AMBÍCIÓHIÁNY. Az ambícióhiányos ember szellemileg és testileg lusta, híján van a magabiztosságnak, lassan dönt, hajlamos rá, hogy hagyja magát befolyásolni, előszeretettel bírál másokat a hátuk mögött, míg a szemükbe hízeleg, tiltakozás nélkül elfogadja a vereséget, azonnal felhagy a vállalkozásával, ha mások ellenállásába ütközik, ok nélkül gyanúsítgat másokat, tapintatlanul viselkedik és beszél, nem hajlandó vállalni a felelősséget a hibáiért.
A betegségtől való félelem Ez a félelem egyrészt biológiailag, másrészt társadalmilag is örökletes. Eredetét tekintve szoros rokonságban áll az öregségtől és a haláltól való félelemmel, mert olyan rémséges világba vezet minket, amelyet nem ismerünk, de számtalan nyugtalanító történetet hallottunk már róla. Néhány erkölcstelen ember előszeretettel „árusítja az egészséget”, és nekik nem kis szerepük van a betegségtől való félelem életben tartásában. Főleg azért félünk a betegségektől, mert borzalmas képeket plántáltak el az elménkben, mi minden történhet velünk, ha meghalunk. De azért is, mert tartunk a gazdasági következményeitől. Egy neves orvos úgy becsülte, hogy az orvosi segítséget kérő emberek hetvenöt százaléka szenved hipochondriában (képzelt betegségben). Ez mindennél meggyőzőbben mutatja, hogy a betegségtől való félelem – még akkor is, ha semmi ok nincs rá – a rettegett betegség fizikai tüneteit produkálja. Az emberi agy igencsak hatalmas! Épít és rombol. A betegségtől való félelem általános gyengeségét kihasználva a csodaszerek forgalmazói hatalmas vagyonokra tettek szert. Az emberek hiszékenységével való ilyesfajta visszaélés olyan gyakori volt néhány évvel ezelőtt, hogy a Colliers’ Weekly Magazine131 elszánt kampányt indított az üzletág legádázabb képviselői ellen.132
Egy néhány éve elvégzett kísérletsorozat kimutatta, hogy az embereket pusztán szuggesztióval meg lehet betegíteni. A kísérlet során három ismerős látogatta meg a „beteget”. Mindegyik feltette a kérdést: „Mi bajod? Nagyon rosszul nézel ki.” Az első többnyire azt érte el, hogy a „beteg” elvigyorodott, és fesztelenül azt felelte: „Jaj, semmi, jól vagyok.” A második azt a választ kapta: „Nem tudom pontosan, de nem érzem jól magam.” A harmadiknak az illető őszintén beismerte, hogy beteg. Próbáld ki az ismerőseiden, ha kétségeid vannak, de nem menj túl messzire, mert egyes emberek tényleg súlyos tüneteket produkálnak, ha „bebeszéljük” nekik, hogy betegek. (Van egy vallási szekta, amelynek tagjai úgy állnak bosszút az ellenlábasaikon, hogy „megbabonázzák” őket. Azt mondják, bűbájt bocsátanak az áldozatra, és megbízható beszámolók szerint egyesek bele is haltak már az ilyesmibe.) Rengeteg bizonyíték áll rendelkezésre, amely igazolja, hogy a betegség olykor egy negatív gondolati késztetéssel kezdődik. Az ilyen késztetés szuggesztió útján átkerülhet az egyik ember elméjéből egy másikéba, de kifejleszthető önállóan is. Valaki, aki sokkal bölcsebb volt, mint ahogy azt a vele történt eset alapján gondolhatnánk, egyszer azt mondta: „Ha valaki megkérdezi, hogy vagyok, legszívesebben leütném.” Az orvosok néha klímaváltozást javasolnak a betegeiknek, mert a mentális hozzáállás változására van szükség. A betegségtől való félelem magva ott rejlik minden ember elméjében. Aggodalom, félelem, bátortalanság, szerelmi csalódás vagy üzleti kudarc hatására ez a mag kisarjad és szárba szökken. Bármilyen negatív gondolat megbetegíthet. A betegségtől való félelem okainak listáját a szerelmi csalódás és az üzleti kudarc vezeti. Egyszer egy fiatalembert borzalmas szerelmi csalódás ért, aminek következtében végül kórházban kötött ki. Hívtak hozzá egy pszichoterapeutát.133 A pszichoterapeuta lecserélte a nővért, és egy elbűvölő fiatal nőt kért meg, hogy gondoskodjon a betegről, aki (ahogy azt előre megbeszélte a terapeutával) elkezdte kényeztetni, és az érkezése legelső napjától gyengéden viselkedett vele.
A beteget három héten belül kiengedték, noha még mindig szenvedett, de már egy teljesen más kórságtól. ÚJRA SZERELMES LETT. A gyógyír becsapás volt, de a beteg és a nővér később összeházasodott. Mindketten a legjobb egészségnek örvendenek ezen sorok írásának idején.
A betegségtől való félelem tünetei ROSSZ ÖNSZUGGESZTIÓ. Az ember helytelenül arra használja az önszuggesztiót, hogy mindenféle betegség tüneteit keresse és fedezze fel magán. „Élvezi” a képzeletbeli betegségét, és úgy beszél róla, mintha valós volna. Kipróbál minden „kuruzslást”, amelyet mások ajánlanak, mintha azok valóban gyógyítanák. Műtétekről, balesetekről, különféle betegségekről beszél hosszan és részletesen. Étrendekkel, testgyakorlással és fogyókúrákkal kísérletezik szakember segítsége nélkül. Túlzott mértékben bízik az otthoni gyógymódokban, a csodaszerekben és a kétes megoldásokban. HIPOCHONDRIA. Az a szokás, hogy valaki folyton betegségekről beszél, betegségekre összpontosít, és várja a felbukkanásukat, míg aztán nem bírja idegekkel. Ezt semmilyen csodaszerrel nem lehet kikúrálni. A negatív gondolkodás okozza, és csak a pozitív gondolkodás gyógyíthatja meg. A hipochondria állítólag legalább olyan káros, mint a rettegett betegség maga. Az idegi megbetegedések nagy része képzelt betegségekből ered. LUSTASÁG. A betegségektől való félelem gyakran megakadályozza az embert a testmozgásban, és túlsúlyhoz vezet, amikor az ember keveset mozog a szabad levegőn. BETEGSÉGRE VALÓ FOGÉKONYSÁG. A betegségtől való félelem csökkenti a szervezet természetes védekezőképességét, és mindenfajta betegségnek kedvező feltételeket teremt.134 A félelem a betegségtől gyakran kéz a kézben jár a szegénységtől való félelemmel, főleg az olyan hipochonder esetében, aki szüntelenül attól retteg, ki tudja-e fizetni az orvosi és kórházi számlákat. Az ilyen ember hosszan készül a betegségre, állandóan a halálról beszél, spórol a temetésére, és így tovább.
ÖNAJNÁROZÁS. Az ilyen ember képzelt betegséggel akarja kivívni mások rokonszenvét. (Az emberek gyakran folyamodnak ehhez a trükkhöz, hogy megússzák a munkát.) A betegség tettetése pusztán a lustaság álcája, vagy az ambícióhiányt hivatott palástolni. MÉRTÉKTELENSÉG. Az ilyen ember alkohollal vagy kábítószerekkel csillapítja a fájdalmat, például fejfájást, migrént stb., ahelyett hogy az okot szüntetné meg. Sokat olvas betegségekről, és azon aggódik, hogy talán pont az adott betegségben szenved. Olvassa, hallgatja és nézi a csodaszerek reklámjait.
A szeretet elvesztésétől való félelem Ennek az örökletes félelemnek az eredetét nem nagyon kell magyarázni. A férfiak részéről nyilvánvalóan az ősi és kétségkívül veleszületett poligám természetből és abból a hajlamból nőtt ki, hogy a férfi meg akarja szerezni más férfi társát. A nők részéről az anyai ösztönökből és a terhesség, valamint az újszülött ellátása idejére fellépő védelem igényéből ered. Mind a férfiak, mind a nők biológiai és viselkedésbeli okokból félnek a szeretet vagy a „társ” elvesztésétől. A féltékenység és a neurózis más, hasonló formái a biztonság elvesztésétől való öröklött félelemből fakadnak, amelyet a szeretet és a társ elvesztése jelent. Ez a félelem a legfájdalmasabb a hat alapfélelem közül. Nagyobb pusztítást végez testileg és lelkileg, mint a többi alapfélelem, és súlyos lelki gondokhoz vezethet. Ahogy már kifejtettem, a szeretet elvesztésétől való félelem valószínűleg a kőkorból ered, amikor a férfi nyers erővel szerezte meg a nőt. A modern korban sem tesz mást, csak a módszerek változtak. Erőszak helyett most a romantikát veti be, szép ruhák, drága autók és ékszerek ígéretét, megfelelő gazdasági helyzetet és más csalit, amelyek sokkal hatásosabbak a testi erőnél. A férfiak szokásai jottányit sem változtak a civilizáció fejlődésével, csak ma máshogy jutnak kifejezésre. Alapos elemzéssel kimutatták, hogy a nők fogékonyabbak a szeretet elvesztésétől való félelemre, mint a férfiak. Ezt a tényt
könnyű megmagyarázni. A nők idővel megtanulták, hogy a férfiak poligám természetűek, és féltik őket a riválisaiktól.
A szeretet elvesztésétől való félelem tünetei FÉLTÉKENYSÉG. Az ember mindenféle észszerű bizonyíték vagy ok nélkül gyanakszik a barátaira és szeretteire. (A féltékenység a neurózis egy formája, amely gyakran indokolatlan erőszakba torkollik.) Alaptalanul hűtlenséggel vádolja a párját. Általános gyanakvást táplál mindenkivel szemben, senkiben nem bízik. BŰNBAK KERESÉSE. A legkisebb provokáció hatására rögtön barátait, rokonait, üzletfeleit és szeretteit hibáztatja, minden alap nélkül. HAZARDÍROZÁS. Hazardírozik, lop, csal, kockázatot vállal, hogy pénzt szerezzen, mert azt hiszi, megvásárolhatja a szeretetet. A lehetőségeit meghaladóan költekezik, adósságba veri magát, hogy ajándékokkal halmozhassa el a szerelmét, és ezáltal jó színben tűnjék fel előtte. Álmatlanság, idegesség, kitartás hiánya, akaratgyengeség, önuralom és önbizalom hiánya, rossz természet.
Az öregségtől való félelem Ez a félelem két forrásból fakad: egyrészt abból az elképzelésből, hogy az öregség SZEGÉNYSÉGGEL jár; másrészt – és ez a leggyakoribb forrása – azokból a régi hamis és kegyetlen leckékből, amelyekben csak úgy nyüzsögtek a tisztítótüzek és házisárkányok, meg más mumusok, és amelyeket azért eszeltek ki, hogy a félelem segítségével igázzák le az embereket. Az embereknek két jó okuk van rá, hogy féljenek az öregségtől. Az egyik, hogy nem bíznak másokban, mert megfoszthatják őket a földi javaiktól. A másik azokból a borzalmas képekből fakad, amelyeket a „túlvilágról” plántáltak el az elméjükben, mielőtt még gondolkodó lényekké váltak volna. Ez egyfajta „társadalmi örökség”. A megbetegedés esélye, amely egyre nő, ahogy öregszik az ember, szintén hozzájárul az öregségtől való általános félelemhez. Ahogy a szexuális vágy megszűnése is, hiszen senki sem repes az örömtől, hogy csökkenni fog a vonzereje és a szexuális aktivitása.
Az öregségtől való félelem legáltalánosabb oka a szegénységgel függ össze. A „szegényház” – és mindaz, amit ez a szó takar – nem túl kecsegtető.135 Mindenkiben kellemetlen érzéseket kelt, aki kénytelen szembenézni a lehetőséggel, hogy élete alkonyát ilyen helyen kell eltöltenie, elszegényedve, és szüntelenül azon aggódva, hogyan oldja meg a mindennapi élet kihívásait, és hogyan elégíti ki az öregedéssel együtt fellépő új szükségleteket. Egy újabb ok erre a félelemre, hogy az ember elveszítheti a szabadságát és a függetlenségét, mert sem fizikailag, sem anyagilag nem lesz képes fenntartani azt.
Az öregségtől való félelem tünetei AZ EMBER LELASSUL, és a szellemi érettség végleges idejére, vagyis nagyjából ötvenéves korára kialakul benne a kisebbrendűségi komplexus, mert tévesen azt hiszi, hogy a kora miatt „már nem a régi”. (Az igazság ezzel szemben az, hogy az ötven és hatvan közötti időszak az ember leghasznosabb időszaka szellemileg és spirituálisan.) ÁLLANDÓ MENTEGETŐZÉS, amiért az ember megöregedett, hatvan-hetvenéves lett, ahelyett hogy megfordítaná a dolgot, és hálás volna, hogy megérhette a bölcsesség és megértés korát. A KEZDEMÉNYEZŐKÉSZSÉG, KÉPZELŐERŐ ÉS ÖNBIZALOM ELFOJTÁSA, mert az ember tévesen azt hiszi, hogy túl öreg már ezekhez. Ötven-hatvanéves korában úgy öltözködik, hogy fiatalabbnak tűnjön, utánozza a fiatalok viselkedését, amivel csak nevetségessé teszi magát a barátai és mások előtt.
A haláltól való félelem Sokak számára ez a legborzasztóbb alapfélelem. Az oka nyilvánvaló. Az esetek többségében a halál gondolata által kiváltott hátborzongató félelem szoros összefüggésben áll a vallási fanatizmussal. Az úgynevezett „pogányok” kevésbé félnek a haláltól, mint a „civilizáltabbak”. Az embert évezredeken át gyötörte a sok megválaszolatlan kérdés: „Honnan?” és „Hová?” „Honnan jövök, és hová tartok?” A történelem sötétebb korszakaiban a csalafintábbak nem voltak restek választ adni ezekre – PÉNZÉRT. Lássuk most a HALÁLTÓL
VALÓ FÉLELEM legfőbb okának eredetét: „Lépj be a sátramba, tedd magadévá a hitemet, fogadd el a dogmáimat, és adok neked egy jegyet, amely megnyitja előtted a mennyekbe vezető utat, ha meghalsz” – hirdette a szektavezér. „Vagy maradj kívül – mondta ugyanaz a szektavezér –, és elvisz az ördög, hogy az örökkévalóságig égj a pokol tüzén.” Az ÖRÖKKÉVALÓSÁG hosszú idő. A TŰZ félelmetes. Az örök büntetés gondolata nem csak a haláltól való félelmet váltotta ki, az embereknek gyakran az eszét is elvette. Lerombolta az élni akarást, és ellehetetlenítette a boldogságot. A kutatásaim során olvastam egy könyvet, amelynek címe Catalogue of the Gods volt, és harmincezer istent szedett listába, akit az emberek a történelem során imádtak. Gondolj csak bele! Harmincezer isten, aki mindenféle alakot ölthetett a folyami ráktól kezdve az emberig. Nem is csoda, hogy az emberek elkezdtek félni a haláltól. Mivel a vallási vezető nem tud szabad utat biztosítani a mennyországba, és ennek hiányában a szerencsétlenek a pokolra kerülnek, ez a lehetőség olyan ijesztőnek tűnik, hogy már a puszta gondolata is megbénítja az értelmet, és félelmet kelt. Valójában SENKI SEM TUDJA, hogy néz ki a menny és a pokol, és milyen formában létezik. A tudás hiánya megnyitja az emberek elméjének kapuját a sarlatánok előtt, akik beléphetnek és szemfényvesztéssel, jámbor csalással, fortéllyal átvehetik felette az uralmat. A HALÁLTÓL való félelem ma már nem olyan elterjedt, mint azokban az időkben, amikor még nem voltak főiskolák és egyetemek. A tudósok fényt derítettek az igazságra, amely gyorsan felszabadította az embereket a halálfélelem alól. A főiskolára és egyetemre járó fiatalokat már nem lehet „tűzzel” és „kénköves pokollal” megijeszteni. A biológia, a csillagászat, a földrajz és más rokon tudományok eloszlatták a sötét korok félelmeit, amelyek hajdanán befészkelték magukat az emberek elméjébe, és elvették az eszüket. A bolondokházában nyüzsögtek az olyanok, akiket a HALÁLFÉLELEM bolondított meg.
Ez a félelem hasztalan. A halál eljön, mindegy, mit gondolunk róla. Kénytelenek vagyunk elfogadni, és száműzni a gondolatát az elménkből. Talán nem is olyan rossz, mint gondoljuk. A világ mindössze két dologból áll: ENERGIÁBÓL és ANYAGBÓL. Az iskolában megtanuljuk, hogy sem az anyagot, sem az energiát (a két ember által ismert realitást) nem lehet létrehozni és megsemmisíteni. Az anyag is, és az energia is átalakul, de egyik sem tűnhet el. Az élet energia, más nem lehet. Ha sem az anyag, sem az energia nem semmisülhet meg, akkor az élet sem semmisülhet meg. Az élet, ahogy az energia más formái is, számos átalakuláson eshet át, de nem tűnhet el. A halál csak átalakulás. És ha a halál mégsem puszta átalakulás, akkor semmi sem jön utána, csak örökké tartó, békés álom, és az álomtól nincs miért félni. Akárhogy is, söpörd ki a halálfélelmet a fejedből.
A haláltól való félelem tünetei A félelem általános tünete, hogy az ember mindig a halálra GONDOL, ahelyett hogy a legtöbbet hozná ki az ÉLETBŐL. Ez a szokás abból ered, hogy az ember híján van a céloknak és a neki megfelelő elfoglaltságoknak. Ez a félelem jóval gyakoribb az idősebbek körében, de gyakran esnek áldozatul neki a fiatalabbak is. A halálfélelem leghatékonyabb orvossága az ÉGŐ VÁGY, hogy elérjünk valamit, hasznos szolgálatot tehessünk másoknak. Az elfoglalt embereknek ritkán van idejük rá, hogy a halálon rágódjanak. Túl izgalmas az életük ahhoz, hogy a halál miatt aggodalmaskodjanak. A halálfélelem olykor a szegénységtől való félelemmel jár együtt, mert ha meghalunk, a szeretteinket szegénységben hagyjuk. Más esetekben a halálfélelmet betegség vagy a test ellenálló képességének romlása váltja ki. A halálfélelem leggyakoribb oka a megrendült egészség, a szegénység, a megfelelő elfoglaltság hiánya, a szerelmi csalódás, az elmezavar vagy a vallási fanatizmus.
Öregkori szorongás A szorongás félelmen alapuló lelkiállapot. Lassan és módszeresen dolgozik. Alattomos és ravasz. Apránként befészkeli magát, megbénítja a logikus gondolkodást, porig rombolja az önbizalmat és
a kezdeményezőkészséget. A szorongás hosszan tartó félelem, amelyet a határozatlanság idéz elő, ezért olyan lelkiállapot, amely irányítható. A nyugtalan elme reménytelen. És a határozatlanság nyugtalanságot okoz. Sokaknak még normális gazdasági körülmények között sincs elég akaraterejük ahhoz, hogy gyors döntéseket hozzanak, és aztán kitartsanak a döntéseik mellett. A gazdasági válság ideje alatt (amelyet a világ nemrégiben élt át) az emberek dolgát nemcsak a saját döntéseik lassúsága nehezítette, hanem a környezetükben élők határozatlansága is, ami tömeges döntésképtelenséghez vezetett. Nehéz gazdasági helyzetekben „félősök” és „aggodalmaskodók” határozzák meg a nemzetközi légkört, és az ezeket a szellemi betegségeket terjesztő kórokozók igen ragályosak. Csak egyetlen ismert ellenszerük van. Ez a gyors és szilárd DÖNTÉSHOZÁS. Ezt az ellenszert mindenkinek be kellene vennie. Ha egy meghatározott cselekvési tervet követve döntést hozunk, nem szorongunk tovább. Egyszer interjút készítettem egy férfival, akit két órával később villamosszékbe ültettek.136 Ez a halálraítélt volt a legnyugodtabb a nyolc férfi közül, akik vele együtt voltak ott a halálsoron. A nyugalma arra késztetett, hogy megkérdezzem tőle, milyen érzés tudni, hogy nemsokára jobblétre szenderül. Magabiztos mosollyal azt felelte: „Jó érzés. Gondolj bele, barátom, a gondjaim nemsokára megszűnnek. Másom sem volt életemben, csak problémáim. Nehézséget okozott ennivalót és ruhát szereznem. De nemsokára már egyikre sem lesz szükségem. Azóta érzem jól magam, hogy megtudtam, BIZTOSAN meg kell halnom. Akkor úgy határoztam, hogy a jó oldalát nézem a dolognak.” Miközben beszélt, befalta a vacsoráját, amely három embernek is elegendő lett volna, minden falat ételtől vidámabb lett, és láthatólag úgy élvezte, mintha nem a borzalmas vég várna rá. A DÖNTÉS volt a segítségére abban, hogy belenyugodjon a sorsába! Vagyis a döntés megakadályozza, hogy az ember elfogadja a nemkívánatos körülményeket. A határozatlanság viszont oda vezet, hogy a hat alapfélelem szorongássá és idegességgé változik. Úgy szabadulhatsz meg
örökre a haláltól való félelemtől, hogy úgy döntesz, elfogadod az elkerülhetetlenségét. A szegénységtől való félelemnek úgy inthetsz búcsút, hogy elhatározod, ki fogsz jönni abból a pénzből, amennyit SZORONGÁS NÉLKÜL fel tudsz halmozni. A bírálatoktól való félelmen úgy kerekedhetsz felül, hogy eldöntöd, NEM AGGODALMASKODSZ azon, mit mondanak vagy csinálnak mások. Győzd le az öregségtől való félelmet azzal a döntéssel, hogy nem hátránynak fogod fel, hanem áldásnak, amely bölcsességet, önuralmat és az ifjúkorra nem jellemző megértést hoz magával. A betegségtől való félelem lebirkózásához döntsd el, hogy figyelmen kívül hagyod a tüneteket. A szeretet elvesztésétől való félelem ellenszere, ha eldöntöd, szeretet nélkül is megleszel, ha muszáj. Vess véget a szorongás minden formájának úgy, hogy általánosságban eldöntöd, hogy mindaz, amit az élet kínálni tud, nem ér annyit, hogy aggódj érte. Ez a döntés kiegyensúlyozottságot, nyugalmat, tiszta gondolkodást és végső soron boldogságot ad. Akiknek az elméje csordultig van félelemmel, nemcsak az intelligens cselekvésre való esélyeiket rombolják porig, de az elme ezen romboló vibrációját át is adják azoknak, akik kapcsolatba kerülnek velük, és az ő esélyeiket is elfojtják. Még a kutyák és lovak is megérzik, ha a gazdájuk híján van a bátorságnak. Mi több, egy ló vagy kutya képes fogni a félelem vibrációját, amelyet a gazdája sugároz szét, és annak megfelelően viselkedik. Az alacsonyabb intelligenciájú állatoknak is megvan ugyanez a képességük a félelem vibrációjának érzékelésére. A félelem vibrációja átkerül az egyik elméből a másikba, pont olyan gyorsan és biztosan, ahogy az emberi hang jut el az adóállomástól a vevőkészülékig.137 Aki hangot ad negatív, romboló gondolatainak, gyakorlatilag biztosra veheti, hogy ezek a szavak negatív hatást fognak gyakorolni rá. A negatív gondolati késztetések – nem szóbeli – kinyilvánítása önmagában is többféle negatív visszahatást eredményez. Először is – és talán ez a legfontosabb – ne feledjük el, hogy az, aki romboló jellegű gondolatokat nyilvánít ki, elveszíti az alkotó képzelet képességét. Másrészt a negatív érzelem jelenléte az elmében negatív személyiséget eredményez, ami taszítja az embereket, sőt
gyakran ellenségessé teszi őket. A negatív gondolatok okozta károk harmadik forrása a következő fontos tényben rejlik: a negatív gondolati késztetések nemcsak a másiknak ártanak, de BEÁGYAZÓDNAK ANNAK TUDATTALANJÁBA IS, AKI KINYILVÁNÍTOTTA ŐKET, és ezáltal a személyisége részeivé válnak. A gondolat kibocsátása csak a kezdet. Miután kibocsátották, minden irányba terjedni kezd, és meggyökerezik kibocsátója tudattalanjában is. Az a dolgunk az életben, hogy sikert érjünk el. És ahhoz, hogy sikeresek lehessünk, lelki békére van szükségünk, meg kell szereznünk a kellő anyagi javakat, és – mindenekelőtt – BOLDOGNAK kell lennünk. A siker minden formája gondolati késztetésként kezdődik. Irányíthatod az elmédet. Megvan a lehetőséged rá, hogy az általad választott gondolati késztetésekkel tápláld. Ez a kiváltság azonban felelősséggel jár: építő jelleggel kell használnod. Te vagy a földi sorsod kovácsa, és ez legalább annyira biztos, mint az, hogy hatalmadban áll uralkodni a gondolataid fölött. Befolyásolhatod, irányíthatod és uralhatod a környezetedet, és azzá teheted az életedet, amivé csak akarod. Azt is megteheted, hogy fittyet hánysz erre a kiváltságra, amely lehetővé tenné, hogy rendet tarts az életedben, és a körülményekre hagyatkozol, amelyek ide-oda fognak dobálni, ahogy az uszadék fát az óceán hullámai.
AZ ÖRDÖG MŰHELYE
A hetedik gonosz A hat alapfélelem mellett van még egy rossz, amitől az emberek szenvednek. Gazdag termőtalajt nyújt a kudarc magvainak, amelyek buján sarjadnak ki belőle. Ez is igen csalafinta, mert gyakran nehéz felfedezni. Ezt a nyavalyát nem lehet egyértelműen félelemnek nevezni. SOKKAL MÉLYEBBEN GYÖKEREZIK, ÉS SOKKAL GYAKRABBAN JÁR VÉGZETES KÖVETKEZMÉNYEKKEL, MINT A HAT FÉLELEM. Jobb híján hívjuk a NEGATÍV BEFOLYÁSRA VALÓ FOGÉKONYSÁGNAK. A nagy vagyont felhalmozók mindig óvakodnak ettől az ördögi erőtől! Akiket a szegénység sújt, sosem! Azoknak, akik valamilyen területen érvényesülni akarnak, fel kell vértezniük az elméjüket ellene. Ha azért olvasod ezt a filozófiát, mert – valamilyen értelemben – meg akarsz gazdagodni, mélyen magadba kell nézned, hogy lásd, fogékony vagy-e a negatív befolyásolásra. Ha nem végzed el ezt az önvizsgálatot, eljátszod az esélyedet arra, hogy megszerezd, amire vágysz. Végezd el az elemzést. Miután elolvastad az ehhez szükséges kérdéseket, szigorúan vizsgáld meg a válaszaidat. Légy olyan alapos, mintha valamilyen lesben álló ellenség után kutatnál, és bánj úgy a hibáiddal, ahogy egy ellenséggel bánnál. Rablókkal szemben könnyen védekezhetsz, mert a törvény a te oldaladon áll, de a „hetedik gonoszt” sokkal nehezebb leküzdeni, mert akkor csap le, amikor nem vagy tudatában a jelenlétének, ébren vagy álmodban. Sőt, a fegyverei láthatatlanok, mert ezek nem mások, mint LELKIÁLLAPOTOK. Ez a gonosz azért is veszedelmes, mert annyi formában támadhat, ahányféle emberi tapasztalat csak létezik. Olykor a rokonok jó szándékú szavainak alakját ölti, így hatol az elmébe. Máskor belülről érkezik, lelki beállítottság formájában. De mindig halálos, akár a méreg, noha nem öl olyan gyorsan.
Hogyan védekezzünk a negatív befolyással szemben? Ahhoz, hogy megvédhesd magad a negatív befolyásoktól – legyenek azok a sajátjaid, vagy eredjenek a környezetedben élő negatív emberek tetteiből és gondolataiból –, tudnod kell, hogy van AKARATERŐD, amelyet szakadatlanul használnod kell, amíg fel nem
építed az immunitás falát az elmédben a negatív befolyásokkal szemben. Tudatosítsd magadban, hogy a többi emberi lényhez hasonlóan természetszerűleg fogékony vagy a lusta, közönyös és a gyengeségeiddel összhangban lévő hatásokra. Tartsd észben, hogy természetednél fogva hajlamos vagy a hat alapfélelemre, és dolgozz ki olyan szokásokat, amelyek ellensúlyozzák ezeket. Ne feledd, hogy a negatív hatások gyakran a tudattalanodon keresztül érnek el, ezért nehéz észrevenni őket. Ne nyisd meg az elmédet olyan emberek előtt, akik bármilyen módon nyomasztanak és elbátortalanítanak. Dobj ki minden pirulát és gyógyszeres üvegcsét, ne játssz a megfázás, a fájdalom, a képzelt betegségek kezére. Keresd olyan emberek társaságát, akik ÖNÁLLÓ GONDOLKODÁSRA ÉS CSELEKVÉSRE serkentenek. Ne készülj folyton a LEGROSSZABBRA, mert a bajok nem szeretnek csalódást okozni. Az ember legnagyobb gyengesége kétségkívül az, hogy megnyitja az elméjét mások negatív hatásai előtt. Ez a gyengeség mindennél ártalmasabb, mert a legtöbben észre sem veszik, hogy meg vannak átkozva vele, és sokan akik észreveszik is, elhanyagolják, vagy nem hajlandók tenni ellene, egészen addig, amíg a mindennapi szokásaik irányíthatatlan elemévé nem válik. Összeírtam néhány kérdést azok kedvéért, akik hajlandók olyannak látni magukat, amilyenek. Olvasd el őket, válaszolj rájuk hangosan, hogy hallhasd a hangodat. Ez segít őszintének lenned önmagaddal.
Önvizsgálat Gyakran panaszkodsz, hogy rosszul érzed magad? Ha igen, mi az oka? Hajlamos vagy a legkisebb provokáció esetén is másokat hibáztatni? Sűrűn hibázol a munkádban? Ha igen, miért? Szarkasztikus és támadó vagy beszélgetések közben?
Van olyan, akinek szándékosan kerülöd a társaságát? Ha igen, miért? Gyakran szenvedsz emésztési zavaroktól? Ha igen, mi az oka? Értelmetlennek találod az éledet és reménytelennek a jövődet? Ha igen, miért? Szereted a foglalkozásodat? Ha nem, miért? Gyakran érzel önsajnálatot? Ha igen, miért? Irigy vagy azokra, akik túltesznek rajtad? Minek szentelsz több időt: annak, hogy a SIKEREN gondolkodj, vagy annak, hogy a KUDARCON? Az önbizalmad erősödik vagy gyengül, ahogy idősebb leszel? Szoktál okulni a hibáidból? Megengeded a rokonaidnak vagy ismerőseidnek, hogy aggasszanak? Ha igen, miért? Elő szokott fordulni, hogy egyszer a „mennyekben” jársz, máskor pedig a csüggedés „poklában”? Ki hat rád a legösztönzőbben? Mi ennek az oka? Eltűrsz olyan negatív, elkedvetlenítő befolyásokat, amelyeket el tudnál kerülni? Elhanyagolod a külsődet? Ha igen, mikor és miért? Előfordul, hogy úgy fojtod el a gondjaidat, hogy annyira elfoglalod magad, hogy ne legyen időd rágódni rajtuk? „Gerinctelen alaknak” tartanád magad, ha hagynád, hogy mások gondolkozzanak helyetted? El szoktad annyira hanyagolni a „belső megtisztulást”, hogy az önmérgezés rosszkedvűvé és ingerültté tegyen?138 Hány olyan dolog bosszant, amely ellen tehetnél? Miért tűröd el őket? Alkoholhoz, gyógyszerekhez, kábítószerekhez és dohányzáshoz fordulsz, hogy megnyugtasd az idegeidet? Ha igen, miért nem próbálsz az akaraterődre támaszkodni ezek helyett? Van olyan, aki állandóan szekál? Ha igen, mi az oka? Van valamilyen MEGHATÁROZOTT FŐ CÉLOD AZ ÉLETBEN? Ha igen, mi az, és mit tervezel a megvalósítására?
A félelem hat alaptípusa közül szenvedsz valamelyiktől? Ha igen, melyektől? Van valami módszered arra, hogy megvédd magad mások negatív befolyásától? Tudatosan használod az önszuggesztiót, hogy pozitívvá tedd a gondolkodásodat? Mit értékelsz többre, az anyagi javaidat vagy azt a képességedet, hogy irányítani tudod a gondolataidat? Könnyen tudnak mások a meggyőződésed ellenére befolyásolni? Gazdagítottad ma valami értékessel a tudásodat és a lelkiállapotodat? Bátran szembenézel azokkal a körülményekkel, amelyek boldogtalanná tesznek, vagy kibújsz a felelősség alól? Elemzed a hibáidat és a kudarcaidat, hogy tanulhass belőlük, vagy úgy érzed, ez nem feladatod? Fel tudod sorolni a három legrombolóbb hibádat? Mit teszel azért, hogy kijavítsd őket? Arra biztatsz másokat, hogy osszák meg veled gondjaikat, ha együttérzést keresnek? A napi tevékenységeid során keresed azokat a leckéket, amelyek hozzájárulnak a személyes fejlődésedhez? A jelenléted általában negatív hatást gyakorol másokra? Mások milyen szokásai bosszantanak a legjobban? Magad alakítod ki a véleményed, vagy hagyod, hogy mások befolyásoljanak? Megtanultad, hogyan alakíthatsz ki olyan lelkiállapotot, amely lehetővé teszi, hogy megvédd magad a gátló hatásokkal szemben? A foglalkozásod hittel és reménnyel tölt el? Tudatában vagy annak, hogy olyan szellemi erőt birtokolsz, amely képessé tesz rá, hogy távol tartsd magadtól a FÉLELEM minden formáját? A vallásod segít abban, hogy pozitív legyen a gondolkodásod? Kötelességednek érzed, hogy osztozz mások aggodalmaiban? Ha igen, miért?
Ha hiszel abban, hogy „madarat tolláról, embert barátjáról”, mit mondanak el rólad a barátaid, akiket vonzol? Milyen összefüggést látsz – ha látsz valamilyet – a legszűkebb környezeted és az esetleges boldogtalanságod között? Lehetséges, hogy néhányan, akiket a barátaidnak tartasz, valójában a legrosszabb ellenségeid, mert negatívan befolyásolják a gondolkodásodat? Hogyan döntöd el, kinek van jó és kinek rossz hatása rád? Azok az emberek, akikhez meghitt kapcsolat fűz, szellemileg feletted vagy alattad állnak? Hány órát szentelsz egy nap a következőkre: a. foglalkozásod b. alvás c. játék és pihenés d. hasznos ismeretek megszerzése e. időpocsékolás? Az ismerőseid közül a. kik biztatnak leginkább, b. kik intenek leginkább óvatosságra, c. kik kedvtelenítenek el, d. kik segítenek legtöbbet valami más módon? Mi aggaszt leginkább? Miért tűröd el? Amikor mások felajánlják kéretlen tanácsaikat, kérdés nélkül elfogadod azokat, vagy elemzed a mögöttük húzódó indítékokat? Mire VÁGYSZ mindennél jobban? Elszántan meg akarod szerezni? Kész vagy minden más vágyadat ennek alárendelni? Naponta mennyi időt szánsz rá, hogy megszerezd? Gyakran változtatod meg az elhatározásodat? Ha igen, miért? Általában végig szoktad csinálni, amit elkezdesz? Hatást gyakorol rád mások üzleti sikere, szakmai titulusa, rangja, iskolai végzettsége vagy gazdagsága? Könnyen befolyásol, mit mondanak vagy gondolnak rólad mások? Segítesz másoknak a társadalmi vagy pénzügyi helyzetük miatt?
Szerinted ki a legnagyobb élő ember? Milyen szempontból tesz túl mindenkin? Mennyi időt szántál rá, hogy megválaszold ezeket a kérdéseket? (Az alapos elemzéshez és az összes kérdés megválaszolásához legalább egy nap szükséges.) Ha minden kérdést lelkiismeretesen megválaszoltál, többet tudsz magadról, mint az emberek többsége. Alaposan nézd meg a kérdéseket, térj vissza rájuk néhány hónapig heti rendszerességgel, és meg fog lepni, mennyi fontos dolgot tudtál meg magadról ezzel az egyszerű módszerrel. Ha egynémely válaszodban nem vagy biztos, kérj tanácsot olyanoktól, akik jól ismernek, és akiknek nincs okuk rá, hogy hízelegjenek neked, és próbáld meg az ő szemükkel nézni magad. A tapasztalat elképesztő lesz. Csak egyetlen dolog felett van TELJHATALMAD, ez pedig nem más, mint a gondolkodásod. Ez a legfontosabb és legcsodálatosabb az összes közismert tény közül! Ez az ember isteni természetére utal. Ez az isteni kiváltság az egyetlen eszköz, amelynek segítségével irányíthatod a sorsod. Ha nem uralkodsz az elméden, biztosra veheted, hogy mást sem tudsz majd uralni. Ha már mindenképpen hanyagul akarod kezelni valamely adományodat, kezeld hanyagul inkább az anyagi javaidat. Az elméd a spirituális birtokod! Védelmezd és használd gondosan, ahogy egy isteni adományt kell. Ezért kaptad az AKARATERŐT. Sajnos nincs törvény azok ellen, akik szándékosan vagy tudatlanságból negatív hatással mérgezik mások elméjét. Pedig a rombolásnak ezt a válfaját kemény büntetéssel kellene sújtani, mert gyakran elveszi az esélyt másoktól, hogy törvényesen javakat halmozzanak fel. Ilyen negatív gondolkodású emberek igyekeztek meggyőzni Thomas A. Edisont, hogy nem tud olyan gépet építeni, amely rögzíti és lejátssza az emberi hangot, mert – mint mondták – „még soha senki nem csinált ilyen gépet”. Edison azonban nem hallgatott rájuk. Tudta, hogy AZ ELME MINDENT KÉPES MEGCSINÁLNI, AMIT EL TUD GONDOLNI, ÉS AMIBEN HISZ.139 És ez a tudás emelte ki Edisont a sokaságból.
Negatív gondolkodású emberek mondták F. W. Woolworthnek, hogy tönkre fog menni, ha megpróbál öt-tízcentes árukat árusítani. De nem hitt nekik. Tudta, hogy bármi észszerű dolgot véghezvihet, ha a terveit HITTEL valósítja meg. Élt a jogával, és kizárta mások negatív hatását az elméjéből, ezért aztán százmillió dollárt meghaladó vagyont halmozott fel. Negatív gondolkodású emberek intették George Washingtont, hogy nem győzhet a nagyobb haderővel rendelkező britek ellen, de ő élt a HIT isteni jogával, ezért ez a könyv az Egyesült Államok nevű országban jelenhet meg, míg Washington ellenfelének, Lord Cornwallisnak a nevét már rég elfeledték. Tamáskodó emberek gúnyolódásától volt hangos az utca, amikor Henry Ford először tesztelte kezdetleges automobilját Detroitban. Többen mondták, hogy sosem lesz belőle hasznos szerkezet. Mások azt hangoztatták, hogy senki sem fog fizetni ilyesmiért. FORD MEG AZT MONDTA: „AZ EGÉSZ VILÁGOT BENÉPESÍTEM MEGBÍZHATÓ AUTÓKKAL.” ÉS ÍGY IS TETT! A döntése, hogy megbízik a saját ítéletében, több pénzt hozott neki a konyhára, mint amennyit az összes örököse együttvéve el tudott herdálni. Jegyezzük meg azok kedvéért, akik pénzt akarnak szerezni, hogy gyakorlatilag az egyetlen különbség Henry Ford és a több mint százezer neki dolgozó ember többsége között az volt: FORD IRÁNYÍTOTTA AZ ELMÉJÉT, MÍG A TÖBBIEK MEG SEM KÍSÉRELTÉK MEGTENNI EZT. Azért emlegetem ennyit Henry Fordot, mert döbbenetes példája annak, mire viheti az, aki ura az elméjének. Amit elért, alapjaiban rengeti meg az elnyűtt kifogást: „Nem volt esélyem.” Mert Fordnak sem volt esélye, de MEGTEREMTETTE A LEHETŐSÉGET, KITARTÁSSAL ÁLLT HOZZÁ, AMÍG OLYAN GAZDAGGÁ NEM VÁLT, AKÁR KRŐZUS.140 Az elme irányítása önfegyelem és szokás kérdése. Vagy te irányítod az elmédet, vagy az irányít téged. Nincs középutas megoldás. Az elme irányításának minden módszere közül az a leggyakorlatiasabb, hogy határozott célokat adsz neki, amelyekhez határozott terveket kovácsolsz. Tanulmányozd azok életét, akik figyelemre méltó sikereket értek el, és látni fogod, hogy mindnyájan
irányították, sőt határozott célok elérése felé kormányozták az elméjüket. E nélkül nincs siker.
Ötvenöt híres kifogás Mindig van egy „ha” A sikertelen emberekben van valami közös. A kudarc minden okát betéve tudják, és bombabiztosnak hitt alibijük van rá, miért nem értek el semmit. Néhány kifogás ugyancsak agyafúrt, mások tényekkel igazolhatók. De kifogásokból nem lehet megélni. A világ csak egyetlen dologra kíváncsi: ELÉRTÉL VALAMIT? Egy elemző összeállította a legelterjedtebb kifogások listáját. Ahogy végigolvasod, nézz mélyen magadba, és állapítsd meg, hányat használsz közülük, ha használod valamelyiket. Ne feledd, az ebben a könyvben leírt filozófia minden kifogást feleslegessé tesz. HA nem lett volna feleségem és családom… HA lett volna elég kapcsolatom… HA lett volna pénzem… HA jó iskolába jártam volna… HA kaptam volna állást… HA jó lett volna az egészségem… HA lett volna időm… HA jobb idők jártak volna… HA mások megértettek volna… HA mások lettek volna a körülmények… HA újra kezdhetném az életemet… HA nem féltem volna attól, mit fognak mondani MÁSOK… HA lett volna esélyem… HA most lenne esélyem… HA az emberek nem pikkeltek volna rám… HA semmi sem állta volna az utamat… HA fiatalabb lennék… HA azt tehetném, amit szeretnék… HA gazdagnak születtem volna… HA megtalálnám a megfelelő embereket… HA olyan tehetséges lennék, mint egyesek… HA volna bátorságom kiállni magamért…
HA megragadtam volna a lehetőségeket… HA az emberek nem mennének az idegeimre… HA nem kellene gondoskodnom a háztartásról és a gyerekekről… HA félre tudnék tenni egy kis pénzt… HA a főnök elismerne… HA valaki segítene… HA a családom megértene… HA egy nagyvárosban élnék… HA valahogy el tudnám kezdeni… HA szabad lennék… HA olyan lennék, mint egyesek… HA nem lennék ilyen kövér… HA tudnák, mit tudok… HA támadna egy jó ötletem… HA valahogy ki tudnék mászni az adósságaimból… HA akkor nem vallottam volna kudarcot… HA tudnám, hogyan… HA nem volna mindenki ellenem… HA nem lenne ennyi bajom… HA a megfelelő emberrel házasodtam volna össze… HA az emberek nem lennének olyan buták… HA a családom nem lenne ilyen pazarló… HA biztos lennék magamban… HA a szerencse nem pártol el tőlem… HA nem születtem volna rossz csillagzat alatt… HA nem volna igaz, hogy „aminek meg kell történnie, az meg is történik”… HA nem kellene ilyen keményen dolgoznom… HA nem vesztettem volna el a pénzemet… HA más környezetben élnék… HA nem volna „múltam”… HA volna egy saját vállalkozásom… HA mások hallgatnának rám… HA – és ez mind közül a leghatalmasabb – volna bátorságom olyannak látni magam, amilyen vagyok, ha rájöhetnék, mi a baj
velem, és helyrehoznám, akkor esélyem lenne tanulni a hibáimból, tanulni mások tapasztalataiból, mert tudom, hogy valami BAJ van velem, különben most ott lennék, ahol LEHETNÉK, HA több időt szántam volna a gyengeségeim elemzésére, és kevesebbet arra, hogy kifogások mögé rejtsem azokat. Kifogások gyártása, hogy elleplezzük a kudarcainkat, egyetemes szórakozás. A szokás egyidős az emberiséggel, és végzetes hatása van a sikerre! Miért ragaszkodnak az emberek a kedvenc kifogásaikhoz? A válasz nyilvánvaló. Azért védik őket annyira, mert ŐK MAGUK GYÁRTOTTÁK őket! A kifogás az ember elméjének szüleménye. És a gyermekeink védelme az emberi természet része. A kifogások gyártásának szokása mélyen gyökerezik. A szokásokat nehéz megtörni, főleg, ha igazolják a tetteinket. Platón tisztában volt ezzel, amikor ezt írta: „Önmagunkat legyőzni minden győzelem között az első és a legszebb, viszont gyengének bizonyulni önmagunkkal szemben minden vereség között a legszégyenletesebb és leghitványabb.” Egy másik filozófus ugyanerre gondolt, amikor azt mondta: „Nagyon meglepődtem, amikor rájöttem, hogy minden másokban látott csúnyaság a saját természetem visszatükröződése.” „Mindig rejtély volt számomra – mondta Elbert Hubbard –, miért fordítanak az emberek szándékosan annyi időt arra, hogy becsapják önmagukat olyan alibik gyártásával, amelyek elleplezik a hibáikat. Ha másként használnák fel, ennyi idő alatt ki is gyógyulhatnának a hibáikból, és akkor nem lenne szükségük alibikre.” Búcsúzóul emlékeztetni szeretnélek arra, hogy „az élet egy játék, amelyben az ellenfeled az IDŐ. Ha habozol, mielőtt lépsz, esetleg óvatlanul vagy határozatlanul lépsz, az IDŐ lesöpri a tábláról a bábuidat. Olyan ellenféllel játszol, aki nem tűri a HATÁROZATLANSÁGOT!” Eddig talán voltak logikus mentségeid arra, miért nem kényszerítetted az életet, hogy megadja neked, amit akarsz, de ez a kifogás tarthatatlanná vált, mert birtokodba került a Mesterkulcs, amely nyitja az élet kincstárának ajtaját.
A kulcs láthatatlan, de igen nagy hatalmú! Jogod van hozzá, hogy az elmédben megteremtsd a gazdagság egy bizonyos formájának ÉGŐ VÁGYÁT. A kulcs használatáért nem jár büntetés, de ha nem használod, annak ára van. Ez az ár a KUDARC. Roppant jutalomban lesz részed, ha használod. Ez pedig nem más, mint az elégedettség, amely azoknak jár, akik győzelmet aratnak önmaguk felett, és kikényszerítik az élettől, amit akarnak. A jutalom megéri az erőfeszítést. Felkészültél rá, hogy belevágj, és meggyőződj róla? „Ha közel állunk egymáshoz – mondta a halhatatlan Emerson –, akkor találkozni fogunk.” Búcsúzóul hadd éljek az ő szavaival: „Ha közel állunk egymáshoz, akkor ebben a könyvben egymásra találtunk.” VÉGE
FÜGGELÉKEK A függelék – Egy szárnyaló szellem B függelék – Tisztelgés a szerző előtt C függelék – Az eredeti kiadó előszava D függelék – A zsoldos sereg Szolgálatára! E függelék – Mire vágysz legjobban? F függelék – Korai források G függelék – „Megtenni, mit nem lehet”
A függelék Egy szárnyaló szellem Napoleon Hill – a hivatalos életrajzírója szerint – 1883. október 26án született egy kétszobás gerendaházban Wise County hegyeiben Virginia délnyugati részén James Monroe és Sara Sylvania Blair Hill gyermekeként. Nyolcvanhét éves korában halt meg, 1970. november 8-án a dél-karolinai Greenville közelében lévő Paris Mountainben, egy idősek otthonában, ahol élete utolsó tizenhárom évét töltötte. Hirtelen bekövetkezett haláláig viszonylag jó egészségnek örvendett, nem sokkal korábban esett át egy jól sikerült szürkehályog-műtéten, amelynek köszönhetően továbbra is képes volt olvasni, kutatni és a siker elvein elmélkedni. Egy nappal a történelem kimagasló alakja, a francia Charles De Gaulle halála előtt hunyt el, akivel Napoleon kétségkívül szívesen készített volna interjút az életéről, filozófiájáról, és különösképpen a sikereiről. Hillt túlélte a felesége, Annie Lou, három fia, James, Blair és David, valamint testvérei, Vivian, Paul és Willie Wise. 1970. november 12-én a The Greenwille Newsban a következő cikk jelent meg a haláláról: Napoleon Hill tizennyolc [valójában tizenhárom] éve döntött úgy, hogy Greenwille-ben telepszik le, miután visszavonult a munkás életétől, amelynek során ismeretséget kötött Amerika leghíresebb embereivel. Az ideköltözése után kiadott könyveivel vált ismertté. A gondolat hatalmáról szóló munkái eladási csúcsokat döntöttek, és megjelenésükkor a szerző már elérte azt az életkort, amelyben a legtöbb ember teljesen visszavonul. Hill rengeteg információval és bölcsességgel rendelkezett, amelyet képes volt könnyen érthető formában megírni a könyveiben. Megvolt az az üdítő képessége, hogy folyton fejlődött, és az évek múlásával is társaságkedvelő maradt. A pozitív gondolkodás egyik legnagyobb képviselője volt, és erre igencsak nagy szüksége van a világnak egy olyan korban, amikor a negatív gondolatok egyre népszerűbbek. Greenville és az ország egy értékes polgárát veszítette el Napoleon Hill személyében, aki nemrég hunyt el, nyolcvanhét éves korában.
Napoleon és Annie Lou Hill egymás mellett nyugszik a Cherokee Foothills Scenic Highway mellett, a 85. főút közelében fekvő Frederick Memorial Gardensben, ami nagyjából két és fél kilométerre van a dél-karolinai Gaffney város határától. Ha valaha erre jársz, és ha Napoleon Hill jelentett valamit neked, emlékezetes élmény lesz felkeresni a sírját. Napoleon és imádott felesége, az 1984. december 21-én, kilencvenéves korában elhalálozott Annie Lou sírja a B-1 részlegben, a 16-os parcellában található méltóságteljes juharfák árnyékában. A vésett virágokkal díszített, egy méterszer negyven centis bronztábla a külön sírfeliratuk mellett látható. A táblán egyszerűen annyi áll: Napoleon Hill, író. Az öreg juharok göcsörtös gyökerei idővel áttörték a talajt, és talán Hill nyughelyéig is behatoltak – ami eleven jelképe annak, ahogy Hill életműve fennmaradt és fennmarad, ihletet és energiát adva sok-sok ember életének. A Frederick Memorial Gardens egy másik jelképe jól mutatja, mit jelentett Napoleon Hill és munkássága a világnak. A temetőn keresztülkanyargó út túloldalán, Hill nyughelyével szemben egy emlékmű áll, amelyet John Erwin Ramsay, az Észak-Karolinában található Salisburyből származó építész tervezett. Ez egy keresztény emlékmű, telis-tele az emberi élet jelentéktelenségét kifejező jelképekkel: a háromszög alakú dombormű a szentháromságot jelképezi, a víz az „élet vízét” és így tovább. De van egy lendületes betonív is a dombormű elején, mintha egy tűzijáték rakétája szárnyalna ott az időbe dermedve – mint a St. Louis-i Gateway Arch kicsinyített mása. A születést és a halált jelképezi, valamint az emberiség vágyát az Istennel való kapcsolatteremtésre, de a drámaian égbe törő jelkép – és szárnyalásra utaló felirata – váratlanul felidézi az emberben Napoleon Hill Gondolkodj és gazdagodj filozófiáját és a hitét, hogy az egyén képes alakítani a sorsát. A felirat azt mondja: „Az ember saját erejéből szárnyal fel a földről az örök életet keresve…”
Balra: Ross Cornwell, a könyv összeállítója és szerkesztője Napoleon Hill sírjánál. Az emlékmű, amelyet John Erwin Ramsay tervezett, pont Hill sírja fölött magasodik a Frederick Memorial Gardensben a dél-karolinai Gaffney közelében. Jobbra fentről lefele: Hill végső nyughelyet őrző juharfák januárban; a sírkő Napoleon és szeretett felesége, Annie Lou Hill sírján; Annie sírköve.
B függelék Tisztelgés a szerző előtt{13} A legnagyobb amerikai vezetők tollából Íme, néhány gondolat, amelyet a legnagyobb amerikai pénzügyi, oktatásügyi, politikai vezetők és kormánytagok mondtak Napoleon Hill kutatásairól és a sikerelvekről szóló írásairól: Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága
Washington Tisztelt Mr. Hill! …Szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet a kitűnő munkája iránt, amelyet filozófiája rendszerezésével végzett. Óriási segítség volna, ha az ország minden politikusa magáévá tenné és alkalmazná az… elveket, amelyeken tanai alapulnak. Nagyon kifinomult elméletet dolgozott ki, amelyet minden vezetőnek meg kellene szívlelnie, az élet akármely területén tevékenykedik is. Örülök, hogy az a megtiszteltetés ért, hogy egy csekély mértékben hozzájárulhattam a „józan ész” eme filozófiájának rendszerezéséhez. Őszinte híve, [aláírás] William H. Taft (egykori elnök, és az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának egykori elnöke) „Engedje meg, hogy kifejezzem hálámat, amiért megtisztelt azzal, hogy elküldte nekem az eredeti kéziratot… Látom, rengeteg időt és energiát fektetett az elkészítésébe. A filozófiája kitűnő, és gratulálok a hosszú évekig tartó kitartó munkájához. A tanítványai bőséges jutalmat kapnak a munkájukért.” THOMAS A. EDISON, feltaláló és vállalkozó „Kettőnk munkája meglepően hasonló. Én segítek a Természetnek, hogy még tökéletesebb növényfajokat hozhasson létre, míg ön ugyanezeket a törvényeket használva… építi fel a gondolkodás még tökéletesebb válfajait.” LUTHER BURBANK, a tudományos növénynemesítés atyja „Természetesen megadom önnek a kért tájékoztatást. Nemcsak kötelességemnek érzem, de örömöt is okoz számomra. Ön azokért az emberekért dolgozik, akiknek vagy idejük, vagy hajlandóságuk nincs, hogy feltárják a kudarc és siker okait.”
THEODORE ROOSEVELT, elnök „Ha volna fiatal fiam, ragaszkodnék hozzá, hogy minden szót elolvasson… amelyet Napoleon Hill, a világ leghatásosabb írója [a kettőből az egyik] írt. Tudom, hogy az ön… sikerelvei nagyon megbízhatók, mert én is alkalmazom őket az üzleti életben immáron több mint harminc éve.” JOHN WANAMAKER, áruház-alapító „Az egész üzletpolitikánk, a szállodáink vezetése ezen [az ön sikerelvein] alapul, amelynek lelkes híve vagyok.” E. M. STATLER, szállodatulajdonos „Lekötelezve érzem magam, amiért az a megtiszteltetés ért, hogy olvashattam az ön sikerfilozófiáját. Ha ötven évvel ezelőtt kerül a kezembe, feltételezem, feleennyi idő alatt megtehettem volna mindent, amit tettem. Őszintén remélem, hogy a világ felfedezi és értékeli önt.” ROBERT DOLLAR, gőzhajó-tulajdonos „Napoleon Hill megalkotta azt, amit én a siker első gyakorlati filozófiájának tartok. A legfontosabb sajátossága, hogy egyszerűen mutatja be a témát.” DAVID STARR JORDAN, a Stanford Egyetem rektora „Mr. Curtis… a világ legnagyobb kiadóvállalatát hozta létre ennek a filozófiának az elveit alkalmazva.” EDWARD BOK, a Ladies Home Journal szerkesztője, amikor Cyrus H. K. Curtisről, a Curtis Publishing Company alapítójáról, a Ladies Home Journal és a The Saturday Evening Post kiadójáról beszélt „Bátran mondhatom, Mr. Rockefeller odavan Mr. Hill… sikerelveiért, és mindenkinek ajánlja őket, aki nagyra tör.” JOHN D. ROCKEFELLER, a Standard Oil Co. alapítójának titkára
„A sikerfilozófia elveinek alkalmazásával… sikeres üzletláncot építettünk ki. Úgy vélem, nem túlzás azt állítani, hogy a Woolworth voltaképpen ezen elvek helyességének tanúbizonysága.” F. W. WOOLWORTH, a Woolworth öt-és tízcentes üzletlánc alapítója „A sikerfilozófia elveinek elsajátítása egyenértékű egy kudarc elleni biztosítással.” SAMUEL GOMPERS, amerikai szakszervezeti vezető „Gratulálok a kitartásához. Bárki, aki ennyi időt áldoz valamire… biztosan a többiek számára óriási jelentőséggel bíró felfedezéseket tesz. Lenyűgöz a »Mesterelme« elvének értelmezése, amelyet olyan világosan leír.” WOODROW WILSON, az Egyesült Államok elnöke „Tudom, hogy jobbá teszi a világot… Nem tulajdonítanék értéket ennek a tudásnak, mert olyan képességekkel ajándékozza meg a diákokat, amelyeket nem lehet pénzben kifejezni.” GEORGE EASTMAN, az Eastman-Kodak Co. alapítója „Bármilyen sikert értem is el, azt az ön sikerelveinek köszönhetem. Úgy hiszem, az a megtiszteltetés ért, hogy az első tanítványa lehettem.” Ifjabb WILLIAM WRIGLEY, a William Wrigley Jr. Company, a világ legnagyobb rágógumigyártó cégének alapítója
ANNAK BIZONYÍTÉKA, HOGY NEM LEHET MINDENT PÉNZEN MEGVENNI Ilyen méltatások és dicséretek csak ritkán hangzanak el oktatási tevékenységgel kapcsolatban. Pénzen nem lehet ehhez fogható elismeréseket vásárolni olyan emberektől, akik koruk vezető személyiségei. A könyv felszabadító és erőt sugárzó olvasmány, amely meghatározza a sorsodat, gazdagítja a jövődet, és sikeresen valóra
váltja a reményeidet és álmaidat. Ne vesztegesd a drága időt arra, hogy vakon tapogatózol a csúcsra vezető titkos úton. Használd az amerikai vezetők becses tapasztalatait. Több mint ötszáz sikeres és kiemelkedő amerikai életútjának – módszereinek, indítékainak és stratégiájának – elemzése segít megfejteni a siker titkát. Mindegy, hogy gazdag vagy-e vagy szegény, neked is megvan az, ami a világ leggazdagabb emberének – és ez az IDŐ. De ahányszor csak lebukik a nap, te öregebb leszel egy nappal, és ennyivel kevesebb időd van rá, hogy elérd a sikert és a jólétet, amelyre vágysz. Észak-Amerika ezer meg ezer tettre kész embere jött már rá erre a hatalmas igazságra, és keresett olyan világos és buzdító segítséget, amilyet Napoleon Hill nyújt. Nem engedheted meg magadnak, hogy az örökkévalóságig meglegyél a siker elvei nélkül. Nagyon sokat fogsz tanulni a Gondolkodj és gazdagodj leckéiből. Az ár csekély. A nyereség káprázatos.
C függelék Az eredeti kiadó előszava{14} Ebben a könyvben több mint ötszáz olyan ember tapasztalatait foglalja össze a szerző, akik alulról jöttek, és semmijük nem volt, amit a jólétért cserébe adhattak volna, csak GONDOLATAIK, ÖTLETEIK és RENDSZEREZETT TERVEIK. Az író a pénzszerzés teljes filozófiáját papírra vetette, azon legeredményesebb személyiségek sikereit rendszerezve, akiket a huszadik század elején élt amerikaiak jól ismerhettek. Leírja, MIT KELL TENNI, és azt is, HOGYAN! Átfogó utasításokat ad, HOGYAN ÉRTÉKESÍTSÜK A SZEMÉLYES SZOLGÁLTATÁSAINKAT. Megismertet a teljes körű önvizsgálat módszereivel, amely felfedi, mi állt közted és a „nagy vagyon” között a múltban. Leírja a személyes siker híres Andrew Carnegie-képletét, amely révén Carnegie dollármilliókat halmozott fel önmaga és nem kevesebb mint egy tucat milliomos számára, akiknek felfedte a titkát. Talán nincs is szükséged mindenre, amiről ez a könyv szól – annak az ötszáz embernek sem volt, akiknek a tapasztalatait az író összegezte ebben a könyvben –, csak EGY ÖTLETRE, TERVRE vagy SUGALLATRA, hogy elindulhass a célod felé. Valahol a könyv lapjain meg fogod találni ezt az ösztönzést. A munkát Andrew Carnegie szorgalmazta, miután milliomos lett, és visszavonult. Az az ember vetette papírra, akit Carnegie beavatott a gazdagság elképesztő titkába – ugyanaz az ember, akinek az ötszáz tehetős személyiség is mesélt a gazdagsága forrásáról. A könyvben megtalálod a gazdagság felé vezető tizenhárom lépés leírását, amely nélkülözhetetlen azoknak, akik elegendő vagyont akarnak szerezni ahhoz, hogy biztosítsák az anyagi függetlenségüket. Becslések szerint a könyv megírásához végzett kutatást – amely huszonöt évnyi megfeszített munkát követelt – nem lehetne egymillió dollárnál kevesebbért megismételni. Sőt, a könyvben összefoglalt kutatásokat semmi áron nem lehet megismételni, mert az információval szolgáló ötszáz ember fele már elhunyt. A gazdagságot nem mindig lehet pénzben mérni!
A pénz és az anyagiak fontosak a test és lélek szabadságához, de vannak olyanok, akik hiszik, hogy a gazdagságot csak a tartós barátság, a harmonikus családi viszonyok, az együttérzés és az üzletfelek közötti megértés, valamint a lelki kiegyensúlyozottság mértékével lehet mérni, amely lelki békével ajándékozza meg az embert, és ez csak spirituális értékekben fejezhető ki. Mindenki, aki elolvassa, megérti és alkalmazza ezt a filozófiát, jobban vonzza és élvezi a jólétet, amely mindig is csak azoknak jut osztályrészül, akik felkészültek rá. Mielőtt a hatása alá kerülsz ennek a filozófiának, készülj fel, hogy MEG FOG VÁLTOZNI AZ ÉLETED, ami nemcsak abban segít, hogy harmonikusan és megértéssel járd az életutadat, hanem abban is, hogy bőséges vagyont halmozz fel. A KIADÓ
D FÜGGELÉK A zsoldos sereg Szolgálatára!{15} Hírnevet, vagyont, lelki békét és minden mást meg fog adni neked, amire csak vágysz az életben.
Ezen a képen a világ legerősebb hadseregét látod. A hangsúly a LEGERŐSEBB szón van. A katonák vigyázzállásban állnak, készen arra, hogy engedelmeskedjenek akárkinek, aki parancsot ad nekik. Ez a TE sereged, ha kész vagy átvenni az irányítását. Ezt a sereget HATÁROZOTT FŐ CÉLNAK… A TAKARÉKOSKODÁS SZOKÁSÁNAK… ÖNBIZALOMNAK… KÉPZELŐERŐNEK… KEZDEMÉNYEZŐKÉSZSÉGNEK… VEZETŐI KÉPESSÉGNEK… LELKESEDÉSNEK… ÖNURALOMNAK… A MEGFIZETETTNÉL NAGYOBB ERŐFESZÍTÉSNEK… SZEMÉLYES VARÁZSNAK… MEGFONTOLT GONDOLKODÁSNAK… ÖSSZPONTOSÍTÁSNAK… EGYÜTTMŰKÖDÉSNEK…
KUDARCTŰRÉSNEK… TÜRELEMNEK… ARANYSZABÁLYNAK… MESTERELMÉNEK hívják. Ötszáznál több nagy amerikai életének évekig tartó tanulmányozása – amelynek eredményét országosan ismert vezető személyiségek is helyeselték – bizonyítja, hogy léteznek olyan alapelvek, amelyek segítségével valós és tartós siker érhető el. Az ERŐ a szervezett munkából fakad. Láthatod a képen, hogy – a „sereg” – az erő szervezett munkára kész. Urald ezt a tizenhat erőforrást vagy képességet, és bármit megtehetsz, amit akarsz az életben. NAPOLEON HILL MEGALKOTOTT NEKED EGY SIKERTANFOLYAMOT! A mű – a világtörténelemben elsőként – bemutatja a tartós sikerhez vezető igazi filozófiát. A siker kiindulópontjai az ötletek, ha okos cselekvési tervekre váltjuk őket. Az Gondolkodj és gazdagodj megmutatja, hogyan találj ki gyakorlati terveket. Méghozzá könnyen érthető lépések formájában. Napoleon Hill huszonöt évet szentelt sikerfilozófiája tökéletesítésére. Az évek alatt, amíg ezen dolgozott, kora legnagyobb formátumú amerikai személyiségei olvasták át és méltatták munkája egyes részeit. Közöttük Theodore Roosevelt, Woodrow Wilson, Warren G. Harding és William H. Taft, az Egyesült Államok elnökei; Thomas A. Edison, Luther Burbank, William J. Wrigley, Alexander Graham Bell, E. H. Gary bíró, Cyrus H. K. Curtis, Edward Bok, E. M. Statler – és még tucatnyi neves politikus, pénzember, tanár és feltaláló. ANDREW CARNEGIE-VEL KEZDŐDÖTT Több mint huszonöt évvel ezelőtt Napoleon Hill, aki akkoriban egy országosan ismert üzleti magazin tényfeltáró riportere volt, interjút készített Andrew Carnegie-vel. Az interjú alatt Carnegie elejtett egy megjegyzést egy bizonyos erőről, amelyet alkalmazott – az emberi elme egy csodás képességéről, amelyről a pszichológia keveset tud –, és amelynek lenyűgöző hatalma van. Carnegie azt javasolta Hillnek, hogy építse fel a pénzben, hatalomban, pozícióban, tekintélyben, befolyásban, vagyonban vagy jólétben mérhető személyes siker filozófiáját erre az elvre.
Az interjúnak ez a része sosem jelent meg Hill magazinjában. De közel huszonöt éves kutatásra serkentette a fiatal írót. És ma feltárjuk ELŐTTED a felfedezését, és a forradalmian új erő használatának módszereit, amelyre Carnegie célzott. A Gondolkodj és gazdagodj „sikerleckéinek” segítségével nagy teljesítmények érhetők el, ez nem pusztán szórakozás és időtöltés. Sokkal inkább hoz üzleti növekedést, zsírosabb bankszámlát, vastagabb borítékot, már-már a csőd szélén lévő, de feléledő kisvállalkozásokat, erőt a fejlődéshez, a kis fizetésű alkalmazottaknak pedig megmutatja, hogyan léphetnek előre ugrásszerűen.
E FÜGGELÉK Mire vágysz legjobban?{16} Pénzre, hírnévre, hatalomra, megelégedésre, jellemre, lelki békére, boldogságra? A könyvben leírt tizenhárom lépés a gazdagság felé az egyéni siker legrövidebb, legbiztosabb útja, amelyet valaha bemutattak a határozott életcéljukat keresők kedvéért. Nagy hasznodra lesz, ha olvasás előtt az eszedbe vésed, hogy ez a könyv nem azért íródott, hogy szórakoztasson. Nem tudod megemészteni az olvasottakat egy hét vagy egy hónap alatt. Miután figyelmesen elolvasta, dr. Miller Reese Hutchinson, az országosan ismert mérnök és Thomas A. Edison régi munkatársa, azt mondta: Ez nem regény. Ez az egyéni érvényesülés tankönyve, amely a legsikeresebb amerikaiak százainak tapasztalatait foglalja össze. Tanulmányozni, emésztgetni kell, és meditálni kell rajta. Egy fejezetnél többet nem lehet egy este elolvasni. Az olvasónak alá kell húznia azokat a mondatokat, amelyek a legnagyobb hatást gyakorolták rá. Később aztán vissza kell térnie ezekre, és újra el kell olvasnia őket. Egy igazi tanítvány nemcsak elolvassa ezt a könyvet, hanem magába is szívja, magáévá is teszi a mondanivalóját. Minden középiskolában tanítani kellene, és senkinek sem volna szabad elvégeznie az iskolát, aki nem tett kielégítő eredménnyel vizsgát belőle. Ez a filozófia nem veszi el a helyet más oktatott tárgyaktól, de képessé teszi az embert arra, hogy rendszerezze és alkalmazza a megszerzett tudást, és haladéktalanul hasznos szolgáltatássá, valamint megfelelő ellenszolgáltatássá alakítsa. Miután dr. John R. Turner, a New York-i városi főiskola dékánja elolvasta a könyvet, azt írta Napoleon Hillnek: „Filozófiája igazának legeslegjobb bizonyítéka a fia, Blair, akinek drámai történetét a vágyról szóló fejezetben bemutatta.” Dr. Turner az író fiára utal, aki a hallás képessége nélkül született, és nemcsak hogy nem lett siketnéma, de a fogyatékosságából felbecsülhetetlen értékű előnyt kovácsolt, mert alkalmazta az itt leírt filozófiát. Miután elolvasod Blair történetét, rá fogsz jönni, hogy olyan
filozófia birtokába kerülsz a könyv segítségével, amelyet anyagi jólétté változtathatsz, vagy könnyedén a szolgálatodba állíthatsz, hogy lelki békét, megértést, spirituális harmóniát és sok minden mást hozzon az életedbe, mint ahogy a szerző fia is tette, aki a fizikai problémáin kerekedett felül.
A könyv használatának legkifizetődőbb módja Az író sikeres emberek életútjának elemzése révén felfedezte, hogy mindegyiküknek az volt a szokása, hogy rendszeresen eszmét cseréltek. Ha megoldandó problémájuk volt, leültek, és kötetlenül beszélgettek róla, mindnyájan hozzátéve a magukét, míg ki nem dolgoztak egy céljaikat szolgáló tervet. Te, aki ezt a könyvet olvasod, úgy húzhatod a legnagyobb hasznot belőle, ha a gyakorlatban alkalmazod az itt bemutatott Mesterelmeelvet. Ezt úgy teheted meg (mások is sikeresen alkalmazták ezt a módszert), hogy kialakítasz egy kis tanulókört, amely megfelelő számú, barátságosan és harmonikusan együttműködő emberből áll. A csapatnak rendszeres időközönként kell találkoznia, nagyjából hetente egyszer. Minden alkalommal olvassatok el egy fejezetet a könyvből, majd vitassátok meg kötetlenül a tartalmát. Mindenki jegyzeteljen, és vesse papírra MINDEN ÖTLETÉT, amelyet a vita ihletett. A közös olvasás előtt napokkal minden tag figyelmesen olvassa el és elemezze a soron következő fejezetet, úgy jöjjön el a találkozóra. A felolvasást olyasvalaki tartsa, aki jól olvas, és tud értelmesen hangsúlyozni, érzelmeket belevinni. Miközben ezt a tervet követitek, nemcsak a több száz sikeres ember tapasztalataiból fakadó tudás összességének juttok birtokába, hanem valami sokkal fontosabb dolognak is: kiaknázhatjátok a saját elmétek egy új tudásforrását, és felbecsülhetetlen értékű tapasztalatot szerezhettek EGYMÁS ELMÉJÉBŐL. Ha kitartóan követitek a tervet, csaknem biztos, hogy felfedezitek a titkos képletet, amely Andrew Carnegie-t roppant vagyonhoz segítette, ahogy azt a szerző az előszóban elmondta.
F FÜGGELÉK Korai források Napoleon Hill nem légüres térben írt. A tizenkilencedik század végén és a huszadik elején számos motiváló és „sikerorientált” könyv, füzet és magazin látott napvilágot. Hill kétségtelenül sokat olvasott közülük, és fel is használta őket a Gondolkodj és gazdagodj megírása során. A következő kivonat egy háromszázharminckét oldalas, a New York-i Louis Klopsch által kiadott zsebkönyvből készült, amely elég tanulságos. Ahogy az 1950-es évek óta minden sikerről és érvényesülésről szóló könyvben megtalálhatjuk Napoleon Hill visszhangját, úgy a Gondolkodj és gazdagodj előtt született írásokban is felvillannak azok a szónoki fogások és más technikák, amelyeket Hill is használ a mérföldkőnek számító munkájában. Látni fogod, hogy a kivonat ismert emberektől származó inspiráló idézeteket tartalmaz. Azt is észre fogod venni, hogy a nyelvezete világos, erőteljes („Hát akkor király leszek!”). Nagy hangsúlyt fektet a fejlődés forrásául szolgáló hitre, hangsúlyozza a „makacs elszántság” fontosságát, valamint a kitartás nélkülözhetetlenségét, ha akadályokba ütközik az ember, és az „ellentmondást nem ismerő akaratot”. Ezen a ponton Bonaparte Napóleont idézi: „A »lehetetlen« szó csak a bolondok szótárában szerepel.” Hill a Gondolkodj és gazdagodj című munkájában elmeséli, hogy egyszer vett egy szótárat, és rögtön kivágta belőle a „lehetetlen” szót. Az ilyen és ehhez hasonló ötletek és technikák visszaköszönnek a műben. Hill zsenialitását dicséri, milyen művészien elegyítette és fésülte össze ezeket a narratív és retorikai fogásokat a sikerelvek gyakorlatias és alkalmazható módszereinek leírásával, amelyeket több mint huszonöt éves kutatás alapján fejlesztett ki. A kivonat dr. Orison Swett Marden How to Succeed; or, SteppingStones to Fame and Fortune (Hogyan legyünk sikeresek, avagy a hírnév és siker lépcsőfokai) című könyvének XV. fejezetéből származik, amely az akaraterőről szól.
XV. FEJEZET AKARATERŐ Az erkölcs világában semmi sem lehetetlen, ha mindennél jobban meg akarunk tenni valamit. W. HUMBOLDT A határozottság állítja az isteneket az oldalunkra.
VOLTAIRE Az emberek nem az erőnek, hanem az akaraterőnek vannak híján.
VICTOR HUGO Az örökös törekvés és önbizalom vagy elbánik nehézségekkel, vagy elsöpri azt, amelyik csak látszólagos.
a
JEREMY COLLIER Amikor egy határozott és elszánt szellemet elismernek, érdekes látni, hogyan tisztul ki a hely körülötte, szabadságot és teret hagyva neki.
JOHN FOSTER
– Tudod, hogy az irodalomban az emberből vagy király, vagy koldus lesz? – kérdezte Balzac apja. – Hát akkor király leszek! – felelte a fia. Miután tíz éven át küszködött a nehézségekkel és nélkülözéssel, sikeres író vált belőle. – Miért javítod ilyen nagy gonddal a bíró székét? – kérdezte valaki egy asztalostól, aki különös odaadással dolgozott. – Mert nem akarom, hogy gondom legyen, amikor majd én ülök rajta – válaszolta. Néhány évvel később bíró lett belőle. – Franciaország marsallja és nagy hadvezér akarok lenni! – kiáltotta egy fiatal francia tiszt, ahogy a szobáját rótta ökölbe szorított kézzel. Sikeres hadvezér és Franciaország marsallja lett. – A hitnek túl nagy ereje van – mondta Bulwer.{17} – Még ha csak emberi és földi dolgokban hiszünk, az embernek akkor is csupán szilárd meggyőződésre van szüksége, hogy arra a dologra született, amely az adott pillanatban lehetetlennek tetszik, még a halála előtt meg fogja tenni. A haszontalanságnak és a valódi siker elérésére vagy egy magas pozíció megszerzésére való képtelenségnek pont annyi esélye van, mint annak, hogy megkapjuk az Elveszett Paradicsom{18} szövegét, ha összekeverjük, majd tetszőleges sorrendbe rakjuk a Webster szótár szavait. A szerencse azokra mosolyog rá, akik nekigyürkőznek, nekifeszülnek az igának, akiket nem rettent el a keserves, lélekölő, hálátlan taposómalom, akik ökölbe szorítják a kezüket, csikorgatják a fogukat, és nem félnek bepiszkolni magukat. – Van itt valaki, akinek kedvét szegik a nehézségek? – kérdezte John Hunter. – Az semmire sem fogja vinni. Van itt valaki, aki hódítani akar? Sosem fog kudarcot vallani. – A körülmények – mondta Milton – ritkán kedveztek híres embereknek. Kiharcolták a diadalt mindenféle akadályt legyőzve. Az az igazság, hogy ha az akarat elég erős ahhoz, hogy az ember képes legyen folyton erején felül küzdeni, akkor időben el fogja érni a hőn áhított célját. A tizenkilenc éves Bayard Taylor csaknem ötven kilométert gyalogolt, hogy kiadót találjon ötven költeményének. Nagyon szerette volna kinyomtatva látni őket, de egyetlen kiadó sem vállalkozott rá.
Mégis fütyörészve tért vissza a falujába, hogy megmutassa, a kudarc nem törte le. Európában gyakran kénytelen volt hetekig napi húsz centből megélni, annyira szegény volt. Mindössze harminc centtel a zsebében ért Londonba. Megpróbálta eladni az ezerkétszáz soros költeményt, amelyet a zsákjában cipelt, de egyetlen kiadó sem kért belőle. Ekkoriban ezt írta: „A helyzetem olyan reménytelen volt, hogy az már-már felfoghatatlan.” De dacolt a körülményekkel, föléjük kerekedett… Meséltünk már a fiatal New York-i feltalálóról, aki nagyjából húsz évvel ezelőtt minden dollárját egy kísérletre költötte, abban a tudatban, hogy ha sikerrel jár, és bemutathatja a találmányát a nagyközönségnek, hatalmas vagyonra tehet szert, és ami még ennél is több: hasznosnak érezheti magát. Másnap reggel azonban egy napilap nem fukarkodott a találmányát célzó gúnyos megjegyzésekkel. Minden remény kihunyni látszott. Körülnézett szegényes szobájában, ahol csinos felesége éppen reggelit készített. Nem volt egy vasuk sem. Agyalágyultnak érezte magát. A kemény munkával töltött évek elvesztegetett időnek bizonyultak. Bement a hálókamrájába, leült, és a tenyerébe temette az arcát. Ekkor forróság öntötte el, és felpattant. – Sikerülni fog! – kiáltotta, és összeszorította a fogát. A felesége az újság fölött sírt, amikor visszament hozzá. – Milyen kegyetlenek! – sopánkodott. – Nem értik. – Hát majd elmagyarázom nekik – felelte a férje vidáman. Később azt mondta: – Hat évembe telt. Szegénység, betegség és szégyen kísért. Semmim nem maradt, csak a makacs elszántságom, hogy sikerülnie kell! – És sikerült is. A találmánya nagyszerű és hasznos volt. A feltaláló pedig tehetős és boldog ember lett. Napóleon remek példája annak, mire lehet képes az akaraterő. Mindig szívvel-lélekkel vetette magát a munkájába. A félkegyelmű uralkodók és népek, amelyeket kormányoztak, térdre kényszerültek előtte. Nincs Alpok – mondta, és megépítették az utat a Simplon-hágón{19} át, amelyet korábban járhatatlannak tartottak. – A „lehetetlen” szó –
mondta – csak a bolondok szótárában szerepel. Olyan ember volt, aki sokat gürcölt, olykor egyszerre négy titkárt foglalkoztatott és hajszolt a kimerülésig. Senkit sem kímélt, magát sem. Rengeteg emberre volt hatással, és adott nekik lendületet. – Sárból gyúrtam a hadvezéreimet – mondta. Ha elgondolunk valamit, az majdnem olyan, mintha meg is valósítanánk – elhatározni, hogy megszerzünk valamit, az olyan, mintha megszereznénk. Ezért ha szilárdan eltökélünk valamit, megízlelhetjük a mindenhatóságot. Szuvorov{20} hatalmát az akaratereje adta, és ahogy a legtöbb elszánt ember, ő is dicsérte a rendszerét… Mi történt valaha is véletlenül a világban? Épültek véletlenül városok? Véletlenül találták fel a telefont és a távírót? A véletlen alkotta a gőzhajót, a nagy egyetemeket, az elmegyógyintézeteket, a kórházakat? Cézár véletlenül lépte át a Rubicont? Mi köze a véletlennek Napóleon pályafutásához, Wellington sikereihez vagy Grant eredményeihez? Minden csatát megnyertek, már mielőtt az elkezdődött volna. Milyen szerepe volt a szerencsének Thermopülainál, Trafalgarnál, Gettysburgnél? A sikerünk azon múlik, mit tulajdonítunk magunkénak. A kudarcaink végzetszerűek. A tétova embert – mindegy, milyen képességekkel bír – az élet hajszájában mindig sarokba szorítja a határozott akarat. Csak az ér célt, aki elhatározza, hogy sikeres lesz, és minden kudarc után eltökélten újrakezdi. A szerencse partjain kiváló képességekkel megáldott, de zátonyra futott emberi roncsok hevernek, akik bátorságot, hitet és határozottságot akartak, ám megsemmisültek, amikor egy még elszántabb, de tehetségtelenebb kalandorral akadtak össze, aki már a kikötőből való induláskor nyert. Emberek százai szállnak sírba észrevétlenül, és csak azért voltak jelentéktelenek, mert nem volt merszük megtenni az első lépést, pedig ha elszánták volna magukat, a világ ámult volna az eredményeiken és sikereiken. Sydney Smithnek{21} igaza volt: ha olyasmit akarunk csinálni ebben a világban, aminek értelme van, nem vacoghatunk a folyóparton, és töprenghetünk azon, milyen hideg van, és milyen veszélyes minden, hanem be kell ugranunk a vízbe, és át kell verekednünk magunkat azon, ami jön.
Nem a halhatatlan ember nagy kiváltsága, hogy bár a kisujját sem mozdítja, hogy bár egy molylepke is agyonnyomhatja, csupán határozott akarat kell, és máris a csillagokba juthat, megteremtheti a jóságot a világegyetemben, amelyet semmi sem semmisíthet meg, a jóságot, amely ellenáll a pusztulásnak, bár az intelligencia és az anyag minden energiája összefog ellene? Egy erkölcsös ember nem a körülmények áldozata, hanem azok ura. Szabad, de nem is: több annál. Teljhatalma révén megnyerhet minden ádáz csatát, és a trónon a jogarral a kezében ő a király, akit sem az idő, sem a véletlen nem taszíthat le. Mit lehet kezdeni olyasvalakivel, akinek megmásíthatatlan céljai vannak, aki nem ismer vereséget, aki a végtagjai csonkján harcol tovább, ha levágják a lábát? A nehézségek és az ellenállás nem csüggeszti. Az üldözéstől csak kivirul, csak bátrabban kísérletezik tovább. A világ csak az erős akaratúakra hallgat. Könnyebb volna megállítani a napot, mint egy Bismarck-vagy Grant-féle embert. A kétségbeesés erődjébe bezúdul a remény, és bátorságot ad, amikor a csüggedés feladja az élet harcát. Az a legjobb orvos, aki képes reményt beleültetni az emberi lélekbe. Vagyis az a legnagyszerűbb ember, aki a sikerre ösztönöz minket. Magunkban rejlik gyógyszerünk gyakorta: Gyógyulásunkat ne fogjuk a sorsra. Az ég szabad teret ad, de lenyomja Erőnket, ha szándékunk lassu-tompa.{22}
G függelék „Megtenni, mit nem lehet” Annie Lou Hill (Napoleon Hill felesége) egyik kedvenc versét Edgar Guest írta 1914-ben It Couldn’t Be Done (Megtenni, mit nem lehet) címmel. A pozitív lelki beállítottság, a „meg tudom csinálni”, a lelkesedés, a kitartás hangsúlyozásával, valamint azzal az üzenettel, hogy az embernek nem szabad hagynia, hogy a csúfolódók és kétkedők eltántorítsák az álmaitól és a vágyaitól, ez a nagyszerű mű jól versbe foglalja Napoleon Hill Gondolkodj és gazdagodj filozófiájának mondanivalóját. Megtenni, mit nem lehet Azt mondták, ez lehetetlen, de ezen ő csak nevetett, tán annak, ki tehetetlen, és kifogást keresett. Ajkán halvány mosoly játszott, mit nem törölt le rettenet, dalra fakadt, s nekilátott, megtenni, mit nem lehet. Gúnykacaj szólt: nem fog menni, nem sikerült még senkinek! Gyürkőzött ő nagyot tenni, mert sikerül, ha elhiszed. Fénylő arcán mosoly látszott, Az ember mindent megtehet, dalra fakadt, s nekilátott, megtenni, mit nem lehet. Ezrek mondják, lehetetlen, ezrek látnak rémeket, ezrek zúgják: tehetetlen! S a vész orvul rád nevet. Kedvedet ne szegje semmi, mert jól csakis így mehet, fakadj dalra, és készülj tenni, tedd meg, amit nem lehet.
Edgar Guest (1881–1959) angol emigráns volt, aki 1891-ben érkezett Detroitba. Újságkihordóként igyekezett támogatni a családját, majd újságíró és rádiós személyiség lett, aki több mint húszkötetnyi verset írt. Halálakor „a nép költője”-ként gyászolták, mert népszerű, érzelmes költeményeket írt a hétköznapi családi életről és értékekről. Pályafutása során mintegy tizenegyezer verset vetett papírra. Az említett költeményre, amely be volt jelölve az It Can Be Done: Poems of Motivation and Inspiration (Megtenni, amit lehet: motiváló és inspiráló költemények) című kötetben, Hill unokaöccse bukkant rá, több mint ötven évvel azután, hogy a könyvet 1923-ban Mary húga Annie Lou Hillnek ajándékozta.
Köszönetnyilvánítás A Gondolkodj és gazdagodj ezen kiadása sokak segítségével és támogatásával jött létre. Szeretnék köszönetet mondani a társamnak, Del Gurley-nek és a feleségének (a testvéremnek) Barbara Cornwell Gurley-nek. Del, aki összefoglalta a Gondolkodj és gazdagodj filozófiáját, ugyanannyira hitt ebben a projektben, mint jómagam, és annyiféleképpen támogatta, hogy hosszú volna felsorolni. Imádtam a sok „Mesterelme-szövetségben” töltött órát, amikor Gurley-ékkel megvitattuk a projektet, ötleteltünk és arról álmodoztunk, hogy naprakész és érthető formába öntjük a könyvet a jövő nemzedékek sikerre szomjas tagjai számára. Elmondhatatlanul nagyra becsülöm Nigel Yorwerth, az általam ismert legkiválóbb könyvtáros és kiadói tanácsadó bölcs tanácsait és nagybecsű szolgálatait, ahogy a rátermett társa, Patricia Spadaro segítségét is. Nagyon hálás vagyok Keith Pearsonnak, Ryan Ratliffnek és az Aventine Pressnek, amely ezen könyv első kiadását megjelentette. Köszönettel tartozom Dr. Caron St. Johnnak, a Clemson Egyetem Spiro Center for Entrepreneurial Leadership nevű intézete egykori vezetőjének. Bölcs tanácsai és józan észrevételei – főleg az „ötletelés szakaszában” – igen értékesnek bizonyultak, és sokra tartom őket. Egy olyan szokatlan kísérletnek, mint amilyen ez is, klasszis ügyvéd támogatására van szüksége. Találtam egyet Jim Bagarazzi személyében a Dority&Manning cégnél, aki segített elkerülni a buktatókat, és átkalauzolt a szerzői jogi kérdések, szerződések és a védjegytörvény aknamezején. Köszönöm, Jim, hogy segítettél megvédeni azt a rengeteg munkát, amelyet ebbe a projektbe fektettünk. Tonya Flemming óriási segítséget jelentett a kézirat gépelésében, míg Patsy Melsheimer remek munkát végzett a korrektúrával és azzal, hogy igényes formába öntötte a könyvet. Beth Moore a Gurley Managementtől gondoskodott róla, hogy a számlák időben ki
legyenek fizetve, bőkezűen osztogatta a számítástechnikai forrásokat, és mindig lehetett számítani rá, hogy ragyogó mosolyával napfényt hoz az irodába a borús napokon is. Elaine Payne-nek és Lynn Whitfieldnek, a Low Carb Connoissuer alapítóinak köszönöm, hogy „internetes ötletekkel” és gondolatokkal láttak el, és hasznos tanácsokat adtak a kiadási lehetőségeket illetően, illetve egyéb felbecsülhetetlen támogatást nyújtottak. Sok barát és ismerős támogatott, amikor összeállítottam ezt a művet. Mindig érdeklődtek, kérdezgettek, hogy mennek a dolgok, és sosem lankadtak bátorítani a munka során. Élen járt ebben néhai Don Bolt és Mariette (páratlan sógor és sógornő), David Bryan Martin, Jim és Sally Richardson, néhai Bobby Abrams és neje, Alice Gene, John és Joyce Geer, valamint Sonny és Gervais Emanuel. Külön köszönettel tartozom Dr. Jerry és Sally Trapnellnek a sok kedvességért. Köszönöm dr. Don McKale történésznek, Bill Koonnak, az angol nyelv professzorának, Betsy Byars gyerekkönyvírónak, Jim és Kate Palmernek a Warbranch Presstől a tanácsaikat a kiadókkal és az irodalmi ügynökségekkel kapcsolatban. Szintén köszönet illeti Rives „Boo” Cheney-t, egy korábbi munkatársamat, aki megismertette velem a Gondolkodj és gazdagodj című munkát. Hálámat kell kifejeznem Bob Proctornak, Paul Martinellinek és minden LifeSuccess tanácsadónak, akiket a világ minden táján képeztek. Nagy szolgálatot tettek azzal, hogy támogatták ennek a könyvnek a megszületését, és terjesztették a Mesterelme Tanulócsoportot a világ minden szegletében. Mivel ez a projekt nem áll semmiféle kapcsolatban a Napoleon Hill Alapítvánnyal, köszönetemet kell kifejeznem azoknak is, akik kapcsolatban állnak vele: a néhai elnöknek, W. Clement Stone-nak, hogy három éven át lehettem a Gondolkodj és gazdagodj hírlevél szerkesztője (amelybe havi rendszerességgel írt); ifjabb Michael J. Rittnek, az alapítvány nyugalmazott ügyvezető igazgatójának, hogy mesélt nekem Napoleon Hillről és a munkájáról számtalan beszélgetéseink és vacsoráink alkalmával; és dr. Charles Johnsonnak, Hill unokaöccsének és az alapítvány jelenlegi elnökének, hogy személyes anekdotákat és észrevételeket osztott meg velem a
nagybátyjával kapcsolatban, és engedte, hogy leüljek a tölgy íróasztalhoz (ma a dél-karolinai Conwayben található), amelynél Hill sok könyvét írta. Egy olyan kutatási munkában, mint ez, az ember gyorsan megtanulja értékelni az ügyes könyvtárosok erényeit és kutatásait. Köszönettel tartozom sokaknak, akik elkötelezetten segítettek nekem néhány jelentéktelen tény kiderítésében, az életrajzi adatok vagy valamiféle rejtélyek tisztázásában. Külön köszönet Lois Sillnek és Jan Comfortnak a Clemson Egyetem Robert Muldrow Cooper Könyvtár dolgozóinak; a floridai Manatee County központi könyvtárának Eaton Florida történelmi olvasótermében dolgozó Pamela Gibsonnak; Sharon Sumpter irattári asszisztensnek és Hector Escobarnak, aki a Notre Dame Egyetem Theodore M. Hesburgh könyvtárában volt segítségemre; a marylandi Caroline County közkönyvtárában dolgozó Rose Donowaynek és Debby Bennettnek; az illinoisi Wilmette közkönyvtárában dolgozó Leslie Litoffnak; illetve Rick Stringernek, aki a Penn State Egyetem Schreyer Business Könyvtárában segítette munkámat. Sokat tettek azért, hogy közelebbről megismerjem Napoleon Hillt és a Gondolkodj és gazdagodj című könyvet, és segítettek Edwin C. Barnes, Stuart Austin Wier, Dan Halpin és a megfoghatatlan Mr. R. U. Darby ügyében is kutatni. Rajtuk kívül persze még sokaknak hálával tartozom különféle támogatásokért. Nagyra értékelem Lois Carroll, Aimee Duncan és Felicia Hardy menedzser segítségét, akik az észak-karolinai shallottei Rourk Branch of the Brunswick megyei könyvtárban dolgoznak, ahol sok gyümölcsöző órát töltöttem a könyv korai marketingfeladataiba merülve. Köszönet a genealógiai kutatásokért, amelyeket Ronda Darbie (aki nem rokona R. U.-nak, mint az kiderült) volt kedves elvégezni. Hálás vagyok a rövid életrajzi összefoglalóért, valamint a végjegyzetekért, amelyeket Dan D. Halpin írt az apjáról, aki kapcsolatban állt a Hill családdal, és a Gondolkodj és gazdagodj sikerfilozófiájának megtestesítője volt. Köszönöm Joseph Isaac Valenzuelának a kaliforniai Fullertonból, hogy leleplezte a hibákat az idézetekben, amelyeket kijavítottam, aminek hála tökéletesebbé vált a kézirat. (Zárójelben jegyzem meg: sem én, sem a kutató könyvtáros barátaim nem találtunk életrajzi adatokat arról a bizonyos R. U.
Darbyról, aki Napoleon Hill két anekdotájában is előkerül. Remélem, a könyv valamelyik olvasója tudni fogja, ki volt Darby, vagy mit tett életében, és az illető kapcsolatba lép velem, hogy ezt az információt is felvegyem a következő kiadásokba.) Mély hálát érzek a néhai szüleim, John és Vivian Cornwell iránt, akik óriási pozitív hatást gyakoroltak az életemre, a világnézetemre és a személyiségemre. Táplálták a kíváncsiságomat, az olvasás szeretetére neveltek, és mindig hittek bennem. Szintén adósa vagyok a néhai David Martinnak és néhai feleségének, Thelmának, amiért szerettek, értékeket közvetítettek nekem, és megengedték, hogy elvegyem a lányukat több mint négy évtizeddel ezelőtt. Van még négy különleges ember, akinek szintén köszönetet szeretnék mondani, ha a szó egyáltalán képes rá, hogy kifejezze a hálát, amelyet a nagylelkűségük és az átadott tudásuk miatt irántuk érzek. A tizedikes angoltanáromnak az Anderson fiúközépiskolában, D. Oliver Bowmannek, aki először értette meg velem, mi is az „irodalom”. Dr. Rob Roy McGregornak szintén az Andersonból, aki a francia-, latin-és orosztanárom volt, és az életre nevelt, felébresztette az érdeklődésemet, csillapíthatatlan szomjamat a tanulás és a személyes siker iránt. Charles Cronwell professzornak (talán távoli rokonom), aki megfertőzött az írás, utazás, humor, frappáns visszavágások és olvasás iránti maradandó szeretettel. És Tony Abbott professzornak, aki Charlie-hoz hasonlóan a Davidson Főiskola tanára, és a legkifinomultabb, legbölcsebb oktató, akit csak képzelni lehet. Senki mást nem ismertem rajta kívül, akit előadás után nem egyszer, de kétszer tapsoltak volna meg állva, és nekem volt szerencsém jelen lenni az esetnél. A jó tanár kincs, mindig tisztelni kell, és meg kell őriznünk emlékezetünkben. Végül három embernek szeretnék még köszönetet mondani, akiknek szeretete és támogatása sokat jelentett nekem, és akik erre a munkára ösztönöztek. Köszönöm feleségemnek, Bettynek a türelemét a könyv befejezése alatti megpróbáltatások során. Az elsőszülött lányomnak, Johannah-nak, aki lelkes támogatóm volt, és olyan sikeres lett, hogy Napoleon Hill biztosan szívesen írt volna róla. És a másik, szintén nagyszerű lányomnak és névrokonomnak, AnneRossnak. Yushannah és Kis Búvár, ti szívből hittetek ebben a
könyvben, és a pozitív hozzáállásotok és biztatásotok értelmet adott annak, hogy elvégezzem a munkát. Ross Cornwell 2015. január
VÉGJEGYZET [1]
– A huszonöt éves Hill szabadúszó újságíróként igyekezett pénzt keresni, hogy jogot hallgathasson a Georgetown Egyetemen, amikor interjút készített a híres iparmágnással. Carnegie (1835–1919) nagy emberbarát volt, éppen 350 milliót adományozott a vagyonából jótékony célra (mai értékben ez több mint 6,5 milliárd dollárnak felel meg). Hill 1908 őszén kereste fel, hogy interjút készítsen vele a Bob Taylor’s Magazine számára. A kapcsolat, amely az idős iparmágnás és a fiatal újságíró között szövődött, nemcsak egy háromórás interjút eredményezett, hanem egy három nap és három éjjel tartó maratoni beszélgetést is (amelyet csupán alvás-és evésszünetekkel szakítottak meg). Ennek során Carnegie lelkesen és részletesen kifejtette, mely elveket követett, és milyen lépéseket tett, hogy felhalmozza Amerika és a világ egyik legnagyobb vagyonát. A skót úriember lenyűgöző figura volt. Tizenhárom éves korában vándorolt ki a családjával Skóciából Amerikába, ahol a pennsylvaniai Alleghenyben telepedtek le. Carnegie szegény volt, és nem túl iskolázott, ezért először egy pamutgyárban kezdett dolgozni, aztán (ahogy Thomas A. Edison is) egy távírdában, végül pedig a pennsylvaniai vasúttársaságnál. 1859ben, huszonnégy éves korában a nyugati vasúttársaság vezetője lett. Gyors előrelépéseiből látszik, hogy kiváló megfigyelő volt, lelkes kezdeményező, és csaknem ösztönösen ráérzett a siker elveire. Miután 1865-ben otthagyta a vasutat, minden erejével azon volt – miközben keményen dolgozott –, hogy virágzó acélgyárat hozzon létre. 1899-re megszületett a Carnegie Steel Company. 1901-ben 400 millió dollárért (mai értéken 7,4 milliárd dollárért) eladta a vállalatot egy cégcsoportnak, amelyet a pénzember-iparmágnás J. P. Morgan vezetett.
Carnegie az élete hátralévő részét arra áldozta, hogy jótékonykodjon. Kétezer-ötszáz közkönyvtárat létesített, megalapította a Carnegie Institute of Technologyt (később: Carnegie-Mellon Egyetem), és 1911-ben létrehozta a legnagyobb szervezetét, a Carnegie Alapítványt, amelynek célja „a fejlődés és a tudás átadásának népszerűsítése” volt. Az egyik legnagyobb, de talán legkevésbé ismert érdeme az volt, hogy elindította az ifjú Napoleon Hillt az útján, ami odavezetett, hogy Hill interjút készített a világ legsikeresebb embereivel, és módszeresen kidolgozta a siker elveit, amelyeket a Gondolkodj és gazdagodj című könyvében tett közzé. Carnegie szerette volna, ha ez a munka mindenki számára elérhető, akármilyen is a háttere vagy akármilyenek is a személyes körülményei. [2] Arthur Nash (1870–1927) eredetileg pap volt (a Disciples of Christ nevű evangélikus egyházban), ám otthagyta a szószéket, hogy a ruhaiparban csináljon karriert. Hét év után megalapította az Arthur Nash Companyt, egy nagybani szabászati konszernt Cincinnatiben. Az úgynevezett „Nash-terv”, amelynek értelmében a dolgozók társtulajdonosok voltak a cégben, igazi vezetési újítás volt. Nash a The Golden Rule of Business (Az üzlet aranyszabálya) című népszerű könyv szerzője, amely az 1920as évek elején látott napvilágot. [3] Stuart Austin Wier (1894–1959) jogász, mérnök, feltaláló, előadó és termékeny író. Hill hivatalos életrajzírója, ifjabb Michael J. Ritt (A Lifetime of Riches, Kirk Landersszel együtt, 1995) szerint Hill először egy texasi olajmezőn találkozott vele, és Wier az élete végéig a bizalmasa és közeli barátja lett. Wier a louisianai Avoyelles Parishben született, és a Louisiana State Normal College-ben, a Rice Institute-ban, a Chicagói Egyetemen, a Southern Metodista Egyetemen, a Cornell Egyetemen és a George Washington Egyetemen tanult. Az Egyesült Államok seregében műszaki tisztként szolgált az első világháborúban, 1917-től 1920-ig pedig építészmérnökként dolgozott a texasi Wichita Fallsban és Chicagóban. A háború után előadó lett, és a Chicagói Welfare League, valamint a chicagói lapok égisze alatt dolgozott. Mind Wier, mind Hill ismert
volt előadói berkekben. 1925-ben, miután diplomát szerzett jogból, Wier szabadalmi jogász lett, akinek magának is negyven amerikai és külföldi szabadalma volt. Sokrétű szerző volt, írt jogról, Shakespeare-ről, egy könyve How to Remember (Hogyan emlékezzünk) címmel jelent meg, kettő pedig – és kétségkívül ezek tartottak leginkább számot Hill érdeklődésére – The Art and Science of Selling (Az értékesítés tudománya és művészete) és The Science and Art of Influence (A befolyásolás tudománya és művészete) címmel. [4] Jesse Grant Chapline (1870–1937) értékesítési és üzleti tárgyakat oktatott, és ezekről írt. A LaSalle Extension Universityt 1908-ban alapította. Az iskola levelező szakmai kurzusokat kínált többek között olyan tárgyakból, mint könyvelés, jog és üzleti ismeretek. A hirdetései minden amerikai otthonba eljutottak az 1950-es és 1960-as években. 1961-ben megvásárolta a CrowellCollier Kiadóvállalat. Az iskola eredetileg Chicagóban, a Dearborn Streeten működött, ám később Wilmette-be költözött, egy külvárosba mintegy huszonöt kilométerre északra a központtól. [5] Egy beszámoló szerint Hill és Wilson akkor találkozott először, amikor Wilson a Princeton Egyetemen volt rektor, és Hill interjút készített vele Andrew Carnegie ajánlólevelét felmutatva. Hill életrajzírója szerint, amikor Amerika belépett az első világháborúba, Hill írt Wilson elnöknek, hogy felajánlja neki a szolgálatait, és kinevezték önkéntes kommunikációs segédnek. Nem teljesen világos, mire utal itt Hill a kiképzéssel és a pénzek előteremtésével kapcsolatban. Bár Wilsonra kétségtelenül hatással volt Hill munkássága. Évekkel később azt írta Hillnek: „Gratulálok a kitartásához. Bárki, aki ennyi időt áldoz valamire [a siker tanulmányozására]… biztosan a többiek számára óriási jelentőséggel bíró felfedezéseket tesz. Lenyűgöz a »Mesterelme« elvének értelmezése, amelyet olyan világosan leír.” [6] Mivel a könyvet 1937-ben adták ki először, erőteljes, bár kevéssé hangoztatott hatása volt számos üzleti és közéleti vezetőre az egész világon. Manuel L. Quezon (1878–1944)
remek példája ennek. 1935-ben, a köztársaság kikiáltásának évében a Fülöp-szigetek választott elnöke lett, hogy felkészítse az országot az Egyesült Államoktól való politikai és gazdasági függetlenségre. 1909-ben a Fülöp-szigetek helyi megbízottjának nevezték ki, felszólalhatott, de nem szavazhatott az Egyesült Államok képviselőházában. A japán megszállás alatt a második világháborúban ő vezette az emigrációba vonult Fülöp-szigeteki kormányt az Egyesült Államokban. Amerikai tartózkodása alatt ismerte meg a Gondolkodj és gazdagodj című könyvet. Tuberkulózisban halt meg 1944-ben, két évvel azelőtt, hogy az álma, a Fülöp-szigetek függetlenné válása megvalósult volna. [7] Ifjabb William Wrigley (1861–1932) tizenhárom évesen az apja szappancégében dolgozott utazó ügynökként. 1891-ben azzal házalt, hogy a szappan mellé sütőport adott. 1892-ben tevékenységét kiegészítve a sütőport is elkezdte külön árulni úgy, hogy rágógumit adott mellé. Ennek olyan jó volt a fogadtatása, hogy a sütőpor és a szappan helyett elkezdett kizárólag rágógumit eladni, és a „Wrigley’s” márkanév hamarosan Amerika minden utcasarkán ismerősen csengett. Úttörő volt a vásárlásösztönzés területén, kereskedőinek akár órát, kávédarálót, sőt akár horgászfelszerelést is felajánlva. 1893-ban bevezette a Wrigley’s Spearmint Gum márkát. Cége 1908-ra egymillió dollár értékben adott el. John Wanamaker (1838–1922) létrehozott egy új típusú üzletet. 1875-ben megvett a Pennsylvania Railroadtól egy teherraktárat, hogy ott különféle boltok nyithassanak egy helyen. Az elsők között volt, aki ötletének terjesztésére reklámügynökséget bízott meg. Üzleti érdekeltségei mellett Benjamin Harrison elnök alatt az Egyesült Államok postamestereként is szolgált. George S. Parker (1867–1953) tizenhat éves korában a bátyja, Charles biztatására megalapította a saját játékcégét. George megszállott játékos volt, és az általa kitalált Banking nevű játékból több mint ötszáz darabot adott el. 1888-ban Charles csatlakozott a cégéhez, így létrejött a Parker Brothers. (Bátyjuk, Edward 1898-ban szállt be.) Az általuk gyártott játékok
szabályait George írta (az 1880-as évek végéig huszonkilenc játékot forgalmaztak), és ő volt a felelős érte, hogy a reklámjaik megjelenjenek magazinokban és napilapokban, ami akkoriban példátlan volt. A társasjátékok mellett a Parker Brothers olyan kártyajátékokat is gyártott, mint például a Flinch and Rook. 1935ben, két évvel azelőtt, hogy Napoleon Hill kiadta volna a Gondolkodj és gazdagodj című könyvét, a társaság bemutatta minden idők legnépszerűbb játékát, a Monopolyt. George Parker összesen több mint száz játékot talált ki. E. M. Statler (1863–1928) szállodái voltak az elsők, amelyekben folyó víz és privát fürdő volt minden szobához. Az 1920-as évek közepére Statleré volt a legnagyobb magánkézben lévő vállalat Amerikában. Cégének szlogenje közszájon forgott az üzleti világban: „A ügyfélnek mindig igaza van.” Henry L. Doherty (1870–1939) 1910-ben alapította a Cities Services Companyt, amelynek elnöke lett. A holdingtársaság több mint száz közszolgáltatást nyújtott, olajüzlettel foglalkozott, és elképesztő, egymilliárd dolláros (mai értéken tizenhétmilliárd dolláros) vagyont mondhatott magáénak. Doherty a természetvédelmi mozgalom vezetője és számtalan szabadalom birtokosa volt. Találmányait az ipari gázgyártás területén alkalmazták. Cyrus H. K. Curtis (1850–1933) alapította a Tribune and Farmer című magazint Philadelphiában 1876-ban a feleségével, Louise Knapp Curtisszel együtt, aki a női rovatért felelt. Ez utóbbi olyan népszerűségre tett szert, hogy Curtis 1883-ban külön lappá fejlesztette Ladies’ Home Journal címen. 1890-ben megalapította a Curtis Kiadóvállalatot, és hét évvel később ezer dollárért megvette a The Saturday Evening Postot. Ezzel a piaci húzással mindkét magazin a lapkiadás történetének legnagyobb sikerévé vált, a Ladies’ Home Journal 1893-ra, a The Saturday Evening Post 1909-re már egymillió példányban jelent meg. George Eastman (1854–1932), akinek kézi Kodak fényképezőgépe és a gyerekeknek gyártott egydolláros Brownie fényképezőgépe a tömegek számára is elérhetővé tette a fotózást, 1924-ben a vagyona felét, amely mintegy hetvenötmillió
dollárra (mai értéken több mint 790 millió dollárra) rúgott, a Rochester Egyetemnek és a massachusettsi Institute of Technologynak adományozta. Ő volt az első nagyipari gyártó, aki a nyereségrészesedést a munkavállalók hasznára fordította. John W. Davis (1873–1955) Napoleon Hillhez hasonlóan virginiai származású volt, az Egyesült Államok legfőbb államügyész-helyetteseként szolgált, Nagy-Britanniai nagykövet volt, és Woodrow Wilson tanácsadója a versailles-i béketárgyalásokon. Coolidge legyőzte az elnökválasztásokon. 1952-ben precedensértékű pert nyert a legfelsőbb bíróságon: meggyőzte a bírákat, hogy Harry Truman elnök átlépte alkotmányos hatáskörét, amikor állami tulajdonná nyilvánította az acélkohókat. Wilbur Wright (1867–1912) tervezte meg a testvére, Orville híres repülőgépét, miután megfigyelte a héják röptét. Ahogy a kecses ívben repülő madarakat nézte, hirtelen ráébredt, hogy a sikeres repüléshez olyan gépre van szükség, amely három tengely mentén képes mozogni: ide-oda billenni, fel-le mozogni és jobbra-balra fordulni. William Jennings Bryan (1860–1925) aranytorkú szónok volt, de harmadik kísérletre sem sikerült bejutnia a Fehér Házba. Ügyész volt a híres Scopes-perben, ahol a legendás védőügyvéddel, Clarence Darrow-val mérte össze az erejét. (Az 1925-ös perben az ugyanebben az évben megszavazott törvényt tesztelték, amely megtiltotta olyan tanok oktatását, amelyek ellentmondanak a bibliai teremtéstörténetnek. – A ford.) David Starr Jordan (1851–1931) a világ legelső halakkal foglalkozó szaktekintélye volt. Több mint kétezer-ötszáz fajt nevezett el. Karrierje végén (a stanfordi rektori megbízatása után) a World Peace Foundation főigazgatója lett. Daniel Willard (1861–1942) a vasúttársaságnál végzett munkája mellett az Egyesült Államok Tengerészeti Akadémiájának igazgatósági tagja volt. 1917-től a War Industries Board elnöke. King Camp Gillette (1855–1932), amikor vasárukereskedőként utazott, azt a tanácsot kapta egy leleményes
embertől, hogy találjon fel „valamit, amit használat után el lehet dobni”. Erre az az ötlete támadt, miközben a nem eldobható egyenes élű borotváját fente, hogy vékony, dupla élű acél borotvapengét gyárt T alakú nyéllel. 1903-ban ötvenegy borotvát és százhatvannyolc pengét adott el. 1904 végére a cége, az American Safety Razor Company (később: Gillette Company) már kilencvenezer borotvát és 12,4 millió pengét értékesített. John D. Rockefeller (1839–1937) cége, a Standard Oil Company az olajipar óriása és Amerika első nagy trösztje volt. A csaknem monopol helyzete az olajiparban egyenesen a Sherman-féle trösztellenes törvény meghozásához vezetett 1890-ben. 1910-re Rockefeller vagyona elérte az Egyesült Államok teljes gazdaságának csaknem huszonöt százalékát – nagyjából 250 milliárd dollárt mai értékben. 1911-ben a bíróság a Standard Oilt több nagyobb cégre szabdalta: Standard Oil of New Jersey (Esso, később: EXXON), Standard Oil of New York (Socony, később: Mobil), Standard Oil of California (Chevron), Standard Oil of Indiana (Amoco, később a BP része) és Standard Oil of Ohio. Rockefeller adományaiból alapították meg a chicagói egyetemet, a Rockefeller Egyetemet és a Rockefeller Alapítványt. Élete során ötszázmillió dollárt adott jótékony célokra, a teljes összeg – azzal együtt, amelyet a fia, ifjabb John D. Rockefeller adományozott – 2,5 milliárd dollárra rúg (nagyjából 17 milliárd dollár mai értéken). Frank A. Vanderlip (1864–1937) gazdasági újságíró, később a Chicago Tribune gazdasági szerkesztője, majd bankár. A War Savings Commitee elnökeként is szolgált, amely háborús takarékkötvényeket forgalmazott az első világháborúban, illetve ő volt a Carnegie Alapítvány vagyonkezelője is. Franklin W. Woolworth (1852–1919) 1879-ben nyitotta meg az első öt-és tízcentes vegyeskereskedését a pennsylvaniai Lancesterben. 1904 végére már százhúsz boltot üzemeltetett huszonegy államban, és halálakor a cégének több mint ezer üzlete volt. Az alacsony áron nagy tételben való vásárlás és a kasszánál elhelyezett, vásárlásra csábító cseles állványok használatának úttörője volt. A Woolworth-birodalom végül Nagy-
Britanniában, Írországban és számos más országban is terjeszkedni kezdett, de az 1990-es évek végére a vállalat hosszú küzdelemben alulmaradt a nagy diszkontokkal szemben, és 1997-ben bejelentették, hogy bezárják az utolsó négyszáz boltjukat is, amely kilencezer dolgozót foglalkoztatott, véget vetve ezzel a nagy múltú üzletnek, amely már nem volt jövedelmező. Robert A. Dollar ezredes (1844–1932) a skóciai Falkirkben született, és 1856-ban a családjával az Egyesült Államokba vándorolt ki. Tizenhárom éves korában már egy kanadai fakitermelésen dolgozott. Később San Franciscóba ment, ahol külkereskedelmi és fűrészáruüzletet alapított. Vállalkozása fejlesztése során a világ egyik legnagyobb óceánjáróüzemeltetője lett. Halála előtt Falkirk, Boston, New York és Sanghaj tiszteletbeli polgárává választották. Edward A. Filene (1860–1937) a testvérével, Lincolnnal (1865–1957) együtt tette világhírűvé a bostoni Filene áruházat. A kiváló minőségű divatárujukról voltak ismertek, a leghíresebb az automatikus leárazási rendszerük volt. Az osztályt, amelyen huszonöt százalékkal olcsóbban lehetett azokhoz a termékekhez hozzájutni, amelyeket tizenkét hónap alatt nem adtak el, 1909ben nyitották meg. Tizennyolc és huszonnégy nap eltelte után a cikkek ára tovább csökkent, harminc nap után pedig jótékony célokra adományozták el a ruhákat. Úttörő volt az árcédula, a számlázási ciklus alkalmazása és a raktárműveletek területén. A cég 1929-ben egyesült az F.&R. Lazarus and Companyval, valamint az Abraham and Strauss-szal, és megszületett a Federated Department Stores Inc. Edward Filene részt vett a „Filene-Finlay szinkronfordító” kitalálásában, amelyet a háborús bűnöket tárgyaló nürnbergi perekben használtak, később pedig az ENSZ-ben is alkalmaztak. Mivel harminc éven át harcolt azért, hogy hitelszövetkezeteket állítsanak fel az Egyesült Államokban, ma az „Egyesült Államok Hitelszövetkezeti Mozgalmának atyjaként” tisztelik. Arthur Brisbane (1864–1936) volt az Egyesült Államok legjobban fizetett lapszerkesztője, a világ egyik legszélesebb
körben olvasott vezércikkírója és William Randolph Hearst The New York Evening Journaljának felelős szerkesztője. A szenzációkeltés mestere volt, 1917-től a haláláig ő írta a több lapban is közölt „Today” című vezércikket. Noha a harsány szalagcímeiről és az arisztokratákról szóló történeteiről volt híres, küzdött az iskolai oktatás javításáért, a munkajog módosításáért és a börtönreformért is, valamint a halálbüntetés, a bűnözés és a szesztilalom ellen. Luther Burbank (1849–1926) kertészként befutott, ötvenöt évig tartó karrierje során több mint nyolcszáz növényfajtát termesztett ki. Többek között kétszázfajta gyümölcsöt (például a Freestone barackot), számos zöldséget, gabonát és dísznövényt. Világszerte a növénytermesztés legnagyobb és legleleményesebb újítójaként tartják számon. 1871-ben kifejlesztette a Burbank burgonyát, amelyet Írországban termesztettek a mételyjárvány pusztítása idején. Thomas A. Edison és Henry Ford barátja volt. Santa Rosa városában évente megrendezett rózsaparádéval tisztelik az emlékét. Edward W. Bok (1863–1930) három évtizeden át volt a Ladies’ Home Journal szerkesztője. A posztot azután kapta meg, hogy a cége, a Bok Syndicate Press létrehozott egy női olvasóknak szóló teljes oldalas anyagot, amely több lapban egyszerre jelent meg. A nők választójogának, a természet védelmének, a városok tisztaságának és a közúti hirdetőtáblák betiltásának élharcosa volt. Legelszántabban a csodaszerek túlburjánzó reklámjai ellen küzdött, ami az 1906-os élelmiszer-és gyógyszertörvény megszavazásához vezetett. A Ladies’ Home Journal volt az első amerikai magazin, amely szólt a nemi betegségekről. Ez annak eredménye, hogy Boknak határozott meggyőződése volt, hogy tájékoztatni kell az embereket arról, ami hatással lehet a családjukra. Bok, egy szegény holland bevándorló gyermeke 1921-ben Pulitzer-díjat nyert a The Americanization of Edward Bok című önéletrajzáért. Frank A. Munsey (1854–1925) a médiakonszolidáció és egyesülés mestere volt. Lapkiadói pályafutása mellett, ő adta ki Amerika első olcsó (tízcentes), általánosan forgalmazott képes
lapját, a Munsey’s Magazine-t. Halála után több mint negyvenmillió (mai értéken 412 millió) dollárt hagyott a New York-i Metropolitan múzeumra. Julius Rosenwald (1862–1932) New York-i, majd chicagói ruhakereskedő, aki érdekeltséget vásárolt a Sears, Roebuck and Companyban, majd 1910-ben az elnöke, 1925-ben pedig elnökvezérigazgatója lett. A vezetése alatt kezdte meg a Sears az általa forgalmazott termékek gyártását. Az ő ötlete volt a „pénzvisszafizetési garancia” is, amely egykettőre híres lett. Nagy emberbarát volt. Tiltakozott az „élethosszig tartó eltartás” ellen, mint amilyet Andrew Carnegie is gyakorolt, és helyette a „méltányos juttatás” mellett tört lándzsát. Hagyatékából ötezer iskolát alapítottak tizenöt déli államban, ahol színes bőrű gyerekek tanulhattak. Ő alapította a chicagói tudományos és ipari múzeumot, és bőkezűen támogatta az újonnan alapított chicagói egyetemet. Clarence Darrow (1857–1938), miután kilenc évig tevékenykedett jogászként egy ohiói kisvárosban, Chicagóba települt, hogy kihívásokkal telibb munkát találjon védőügyvédként. Liberális nézetei oda vezettek, hogy a huszadik század leghíresebb ügyeiben vehetett részt, például a Leopold– Loeb-ügyben, amelynek során két embert mentett meg a halálbüntetéstől; a Sweet-ügyben, ahol sikeresen megvédett egy detroiti színes bőrű családot, akiket azzal vádoltak, hogy erőszakos bűncselekményt követtek el, amikor a tömeg el akarta üldözni őket a fehérek lakta területről; és a Scopes-ügyben, amelyben John T. Scopes tennessee-i tanárt azzal vádolták, hogy az evolúciót tanította a teremtéstörténet helyett. Az ellenfele Willam Jennings Byran volt, a háromszoros elnökjelölt. Az elterjedt nézettel szemben, miszerint Darrow megnyerte a pert, Scopest bűnösnek találták. Jennings Randolph (1902–1998) a salemi főiskolán végzett 1924-ben. Fiatalkorában, Napoleon Hillhez hasonlóan szabadúszó újságíróként dolgozott. Hét cikluson keresztül (1933tól 1947-ig) volt Nyugat-Virginia kongresszusi képviselője, és négy cikluson át szenátor (1958-tól 1985-ig). Előszeretettel
emlékeznek rá „az utolsó New Deal-demokrataként”. A szenátus közmunkabizottságának elnökeként lett híres, ő volt a washingtoni nemzeti repülési és űrhajózási múzeum atyja. Halála után szenátortársa, Robert C. Byrd így idézte fel a repülés iránti rajongását: 1948. november 6-án egy profi pilótával Jennings… a nyugatvirginiai Morgantownból a washingtoni nemzetközi repülőtérre repült egy légcsavaros géppel, amelyet szénből nyert gázolaj hajtott. Ez Jenning Randolphra vallott – úttörő volt, nemcsak a repülésben, hanem az üzemanyag kiválasztása terén is, amelyet Nyugat-Virginiából származó szénből készítettek. Természetesen ehhez hit is kellett, amiért szertettel emlékezünk Randolph szenátorra. Randolph írta a huszonhatodik alkotmánymódosítást, amely tizennyolc éves korban határozta meg a szavazati jogot. Őt tartják az Appalachian Regional Commission atyjának. Éveken át dolgozott a Hill és felesége, Annie Lou által 1962-ben alapított Napoleon Hill Alapítvány igazgatósági tagjaként. Tüdőgyulladásban halt meg egy St. Louis-i idősek otthonában 1998. május 8-án, kilencvenhat éves korában, és a szülővárosa, a Nyugat-Virginia állambeli Salem hetednapi baptista temetőjében helyezték végső nyugalomra. Az a kitüntetés érte, hogy ő volt az utolsó (nem a Hill család tagja), akit név szerint említ a Gondolkodj és gazdagodj eredeti, 1937-es kiadása. [8] A gőzmozdony gőzkazánját úgy töltik újra, hogy rendszeresen megállnak a vasúti pályán, hogy „vizet vegyenek fel” tartályokból. [9] Hill kezdetben nem a Gondolkodj és gazdagodj címet használta. A munkacím az volt: Tizenhárom lépés a gazdagság felé. Talán nem igaz, de azt mondják, hogy Hill kiadója, Andrew Pelton azt akarta, hogy a könyvnek Használd az eszed, tömd meg a zsebed legyen a címe. Sosem fogjuk megtudni, miért az lett a végső cím, ami, de valószínűsíthető, hogy végül a bevezetés második mondatára esett a választás. [10] Ha Hill 1937-es értékben számol, Barnes VÁGYA mai értéken nagyjából 25 és 37,5 millió dollár közé tehető.
(Consumer Price Index inflációs ráta) [11] Az eredeti szövegben használt „transzmutáció” szó azt jelenti, hogy egy tárgy más alakot ölt, vagy más tulajdonságokat vesz fel. Ez nagyon fontos Napoleon Hill sikerről alkotott filozófiájának megértéséhez. Hill ezzel a fogalommal írja le a folyamatot, amelynek során a nem kézzelfogható gondolatokat átalakítjuk, vagy a gondolatok maguk átalakulnak fizikai cselekvésekké, ami a világ fizikai megváltozását eredményezi. Annak a folyamatnak a leírására is ezt használja, amikor a gondolkodásmód megváltozik. A legjobban akkor érthetjük meg, mit akar mondani Hill a „transzmutációval”, ha végigolvassuk a könyvet, és hagyjuk, hogy a kifejezés sajátos értelmezése beérjen bennünk. [12] Edwin C. Barnes a wisconsini Jefferson Cityben született 1876-ban, és hetvennyolc éves korában halt meg a floridai Bradentownban (ma: Bradenton) 1954-ben. Edisonnal való üzleti kapcsolata gazdaggá tette, és voltak irodái New Yorkban, Indianában, Milwaukee-ban és más városokban a chicagói fő iroda, az „Edison hangírója” mellett. Az 1920-as évek építkezési rohama idején költözött Chicagóból Bradentonba, és a fényűző Palma Sola Park nevű parcella elsődleges fejlesztője lett. A Manatee River Journal-Herald című lap 1924. augusztus 21-i cikke arra utal, hogy Barnes és Edison között a feltaláló 1931ben bekövetkezett haláláig szoros kapcsolat volt: „A bradentoni és chicagói Edwin C. Barnes minap Thomas Edisonnal együtt a The New York Times címlapjára került. A feddhetetlen Edwin bemutatta, hogy meg tud rúgni egy vállmagasságban tartott kalapot, és Mr. Edison, aki nagyjából harmincöt évvel idősebb Mr. Barnesnál, megmutatta, hogy ő is képes ugyanerre… Mr. Barnes, aki városunk Palma Sola Park nevű cégének fő tulajdonosa […] évek óta kapcsolatban áll Edison cégével, ő és a »varázsló« közeli barátok. Van más közös érdeklődésük is: imádják Floridát […] Mr. Edisonnak van egy háza Fort Myersben, amelyet minden télen javítgat, Mr. Barnes pedig az egyik legszebb bradentoni otthon tulajdonosa.”
Barnes hosszú időn keresztül volt közeli barátja Napoleon Hillnek is. Hill az Út a sikerhez című könyvét három embernek ajánlotta: Andrew Carnegie-nek, Henry Fordnak és Edwin C. Barnesnak. Ez utóbbiról így írt: „…Thomas A. Edison üzlettársa, akiknek őszinte barátsága több mint tizenöt évig segítségére volt a szerzőnek szembenézni egy sor viszontagsággal és átmeneti vereséggel…” [13] R. U. Darby nagybátyja az egyetlen szereplője ennek a könyvnek, akit a szerző a nevén nevez, de akiről a szerkesztő semmiféle életrajzi információt nem talált. [14] William Rainey Harper (1856–1906) volt a chicagói egyetem első rektora. A Yale Egyetemről érkezett, ahol a sémi nyelvek professzoraként dolgozott. Újító volt, levelező kurzusokat és olyan új tudományok tanítását vezette be, mint a pszichológia és szociológia, és közreműködött az úgynevezett junior college létrehozásában is. (A középiskola után elvégezhető oktatási intézmény, amely azonban nem ad felsőfokú végzettséget – a ford.) [15] Henry Ford (1863–1947) ír bevándorlók gyermeke volt. Iskoláit nem fejezte be. Tizenöt évesen mozdonyvezetőgyakornok volt Detroitban, később vezető mérnökként dolgozott a detroiti Edison Companynál, egészen 1899-ig, amikor másokkal együtt megalapította a Detroit Auto Companyt. 1903ban kivált, és megalapította a Ford Motor Companyt. 1908-ban vezette be a T-modellt, 1913-ban a futószalagos gyártósort, 1927-ben az A-modellt, 1932-ben pedig a V8-as motort. Jelöltette magát szenátornak, de nem választották meg. Azt is forgatta a fejében, hogy elnöknek jelölteti magát. [16] Napoleon Hillt egész életében felettébb érdekelte a felsőoktatás, valamint a középiskolai képzést követő oktatás úgy általában, és számos intézménnyel volt kapcsolata. Gyakori témája volt, hogy az oktatást nem szabad a „tudás átadására” korlátozni, mert arra is meg kell tanítani a diákokat, hogyan szervezzék meg az ismereteket, és hogyan alkalmazzák őket különféle célok eléréséhez.
Miután befejezte a középiskolát, és elvégzett egy üzleti iskolát a virginiai Tazewellben, jogot hallgatott a washingtoni Georgetown Egyetemen, amelyet az első év után anyagi okokból kénytelen volt abbahagyni. 1913-ban kezdett dolgozni a chicagói LaSalle Extension University marketing-és értékesítéstanszékén, ahol felfedezte, hogy tehetségesen tudja motiválni a hallgatókat, és meg tudja tanítani nekik az értékesítés csínjátbínját. 1916-ban megalapította a George Washington Intézetet, ahol levelező tanfolyamokat tartott értékesítésből. 1923-ban azt tervezte, hogy megvásárolja a clevelandi Metropolitan Üzleti Főiskolát (ekkoriban hívták meg, hogy tartson avatóbeszédet a salemi főiskolán). 1931-ben megalapította az International Publishing Corporation of Americát és ehhez kapcsolódóan az International Success Universityt, hogy terjessze a „sikerkönyveket”, valamint legújabb kiadványát, a Success Magazine-t. 1941-ben rezidens óraadó lett a dél-karolinai Clinton Presbyterian Főiskolájának pszichológia tanszékén. „Amerikai sikerek filozófiája” címmel tartott előadásokat. Az 1940-es évek végén a Pacific International Egyetem díszdoktorrá avatta, és az egyetem új Industrial Philosophy tanszékének vezetőjének javasolták. 1962-ben a feleségével, Annie Louval együtt megalapította a Napoleon Hill Alapítványt, az oktatásügyben tevékenykedő jótékonysági szervezetet. A központja a virginiai Wise-ban volt. Az ezzel kapcsolatban álló Napoleon Hill World Learning Center az indianai Hammondban található Purdue University Calumetben székelt. Az évek alatt az alapítvány számos oktatási intézménnyel épített ki kapcsolatot, többek között a Johnson Wales Főiskolával (korábban Rhode Island), a nyugat-virginiai Salem Internetional Universityvel, a University of the Pacifickel, a University of Texasszal és a University of Northern Iowával. A Hill World Learning Centert Judith Williamson főiskolai professzor vezette. Két egyetemi rektor, a néhai Dr. Bill L. Atchley és a néhai Dr. Horace Fleming (University of Southern Mississippi) előkelő helyen volt a Napoleon Hill Alapítvány igazgatótanácsában.
És egy jegyzet a jegyzethez, amely a híres „hat lépés távolság”-ból vezet a felsőoktatástól a Napoleon Hill Alapítványhoz és a televíziózás egyik legnagyobb nevéhez. Bill Lee Atchley 1932-ben született a missouri Cape Girardeau-ban, öt évvel a Gondolkodj és gazdagodj megjelenése előtt. Apja Cecil Atechley cementgyári munkás, anyja mosónő volt. Miután már igen fiatalon magáévá tette a Gondolkodj és gazdagodj filozófiájának számos elvét, Atchley (fiatalkorában csak Billy) leküzdötte a nehéz körülményeket, amelyek közé született, és profi baseballjátékos lett a New York Giantsnál, mérnöknek tanult, doktorált, majd a dél-karolinai Clemson Egyetem rektora lett (miközben a Hill Alapítványnak is dolgozott). Később a kaliforniai Stocktonban található University of the Pacific, majd a Southereast Missouri State Unversity rektorává nevezték ki. Mint kiderült, Bill Atchley felesége (a férfi 2000-ben, a nő 2014-ben halt meg), lánykori nevén Pat Limbaugh szintén Cape Girardeauból származott. Nem másnak volt unokatestvére, mint III. Rush Limbaugh-nak, akinek a műsorát a rádiózás történetének egyik legsikeresebb és legnyereségesebb programjának tartják. Limbaugh, akiről úgy hírlik, 1988-ban újra felfedezte a rádiós beszélgetős műsort, a legjobb példája annak, hogy ha a döntéseinket és tetteinket a „határozott fő cél” szolgálatába állítjuk, elképesztően sikeresekké válhatunk. Kétségtelenül igazolta Hill felvetését: „A rádióban számtalan stúdió van azok számára, akik ÖTLETEKET gyártanak vagy ismernek fel.” (L. 62. számú végjegyzet) [17] Randolph később ezt írta Napoleon Hill munkásságáról: „1922-ben ismertem meg Napoleon Hillt, amikor a salemi főiskola végzős hallgatója voltam a szülővárosomban. Mr. Hill felkereste az iskolánkat, és avatóbeszédet tartott. Meghallgattam, és nem csak szavakat hallottam, éreztem a lényeget – a bölcsességet –, az ember és a filozófia szellemét. Mr. Hill azt mondta: »A leghatalmasabb eszköz, amely a kezünkben van, a gondolataink hatalma.« Mr. Hill az amerikai sikerek filozófiáját minden ember okulására dolgozta ki. Őszintén
ajánlom mindenkinek, hogy jól teljesítsen, és jó szolgálatot nyújtson a maga területén.” [18] A temérdek faépülettel és -járdával telezsúfolt Chicagóban egy hosszú aszályos időszak közepén 1871. október 8. és 10. között a lángok több mint tíz négyzetkilométernyi területet pusztítottak el, többek között az üzleti negyedet is. Kétszázötven ember veszítette el a megélhetését, kilencvenezren lettek földönfutók, az anyagi kárt kétszázmillió dollárra becsülték. Amikor Hill a chicagói tűzvészről írt, biztosan eszébe jutott egy másik, személyes katasztrófa is, amely szintén tűzeset volt Windy Cityben. 1923-ban, miután le kellett mondania a Napoleon Hill’s Magazine vezetéséről, amelyet ő alapított, visszatért Chicagóba a holmijáért, amelyet ott tartott, és azzal szembesült, hogy az épület porig égett. Óriási csapás volt. Mindene odalett: dedikált fényképek, a legfontosabb levelei, közöttük az Egyesült Államok elnökétől érkezett levél, és ami még rosszabb: kérdőívek, amelyeket előkelő és sikeres amerikaiak töltöttek ki, akik részt vettek Hill kutatásaiban. De a pozitív gondolkodásáról híres Hill nem adta fel, eltökélten folytatta a munkáját, és tizennégy évvel később megjelent a Gondolkodj és gazdagodj. [19] Marshal Field (1835–1906) fiatalkorában maga mögött hagyta a massachusettsi Conwayben működő családi gazdaságot, hogy rövidáru-kereskedő legyen. 1856-ban Chicagóba költözött, és üzletrészt szerzett a Field, Palmer & Leiter cégben. Amikor Palmer és Leiter nyugdíjba vonult, ő lett a Marshal Field and Co., egy virágzó, rövidárukkal foglalkozó kisés nagykereskedés vezetője. Időskorát nagyrészt jótékonykodásnak szentelte, főleg a chicagói egyetemet támogatta. [20] Mai értékben több mint egybillió dollárról van szó. Hill elég óvatosan fogalmaz e helyütt, mert Carnegie a hanyatlás éveiben az összeg több mint három és félszeresét fordította jótékony célokra (szintén mai értékben számolva). [21] A Gondolkodj és gazdagodj eredeti szövege az Edisonról szóló példa után így folytatódott: „Whelan dohányáru-üzletláncról álmodott, tettekre váltotta az álmát, és a United Cigar Stores ma
ott van Amerika minden szegletében.” Napoleon Hill filozófiáját és az általa kidolgozott sikerelveket meghazudtolva a dohányáru-üzletlánc nem állta ki az idő próbáját. George Whelan amerikai bankár volt, aki 1912-ben, az American Tobacco Trust bezárása után eladta a United Cigar Storest egy konszernnek – a Tobacco Products Corporationnek –, és elkezdett kis dohánycégeket felvásárolni. 1919-ben megvette az 1847-ben alapított londoni Philip Morris Company amerikai üzletét, és új amerikai vállalatot alakított ki Philip Morris & Company, Inc. néven. Whelan ügyeskedései 1929-ben összeomláshoz vezettek, de az új cég – új vezetőséggel az élén – túlélte. Folytatta működését az új termékük, a Marlboro égisze alatt, és a huszonegyedik század legjelentősebb gyártója és értékesítője lett a napi fogyasztási cikkek piacán, olyan leányvállalatokkal, mint a Kraft Foods és a Miller Brewing Company. [22] Guglielmo Marconi (1874–1937) találta fel az első szerkezetet, amellyel vezeték nélkül lehetett táviratot küldeni, vívmányáért 1909-ben fizikai Nobel-díjat kapott. Munkássága révén egyszerűbbé vált a távolsági kommunikáció, nem korlátozták vezetékek és egyéb átviteli eszközök, amivel letette a televíziózás alapjait is. Napoleon Hill, amikor Marconi munkásságát tárgyalja e helyütt és később más fogalmak magyarázatakor, mindig az „éter” kifejezést használja „elektromágneses hullámok” helyett a Gondolkodj és gazdagodj eredeti és számos későbbi kiadásában. Ezzel egyszerűen a népszerű tudományos felfogásra utal, a kor tudományos szóhasználatával él. A tizenkilencedik század végén és a huszadik elején sok tudós vallotta, hogy a láthatatlan anyag, amelyet „éternek” nevezetek, betölti az univerzumot, az „üres” teret is. Úgy gondolták, hogy a fény és más sugárzás úgy terjed ebben a közegben, ahogy a kocsonyában a rezgés. A Michelson–Morley-féle kísérletek és Albert Einstein munkássága hatására, amely a relativitás elméletének kidolgozásához vezetett, a tudóstársadalom aztán felhagyott ezzel a nézettel.
Az évek során kiderült, hogy az univerzum a hihetetlenül sokféle elektromágneses, nukleáris sugárzásával, gravitációs erejével és egyéb jelenségeivel együtt sokkal titokzatosabb, mint ahogy azt Hill vagy bármelyik másik tudós képzelte a századfordulón. Hill igyekezett világosan és érthető fogalmakkal leírni a jelenségeket – a rádióhullámoktól kezdve az agyhullámokig –, ami a Gondolkodj és gazdagodj eredeti szövegének sokkal inkább metafizikus és metaforikus „ízt” kölcsönöz, mint ahogy az ma szokásos. Az a néhány változtatás, amelyet a jelen, javított kiadásában eszközöltünk – például az „éter” szót az „elektromágneses hullámmal” helyettesítettük – csupán arra szolgál, hogy eltávolítsa a stilisztikai „akadályokat” a megértés útjából a mai olvasó számára. Hill gondolatainak lényege változatlan maradt. [23] Idézet James Allen, brit születésű amerikai esszéista (1864–1912) Ahogyan gondolod című bestseller-klasszikusából. (Dányi Viktória és Mátrai Szilárd fordítása – a szerk.) Napoleon Hill kétségkívül jól ismerte Allen munkásságát, amelynek olyan híres könyvek képezik részét, mint az Eight Pillars of Prosperity, From Poverty to Power és az As a Man Does: Morning and Evening Thoughts. Allen azt tanította, hogy a személyes erő kulcsa az elme. Klasszikusának nyitómondata: „Ahogyan az ember a szívéből gondolja, olyan is ő.” Más szavakkal: azok vagyunk, amit gondolunk, a személyiségünk a gondolataink összessége. Hill a tan számos változatát használja a Gondolkodj és gazdagodj szövegében. [24] Az „álmodozó” elnök Franklin D. Roosevelt volt. A Tennessee Valley Authority (TVA) egy szövetségi ügynökség, amelyet Roosevelt kormányzása alatt 1933-ban alapítottak, hogy szabályozza a folyókat, fejlessze a vízi közlekedést, növelje az életszínvonalat a közeli gazdaságokban, és elektromos áramot termeljen a Tennessee és mellékfolyói vízenergiáját hasznosítva. A tervek grandiózusak voltak, a vállalkozás gigászi. A Tennessee vízgyűjtőmedencéje hét déli állam területén fekszik. A TVA kilenc nagy duzzasztógátat, ötvenegy kisebb gátat épített, amelyeket zsilipek kötnek össze. A folyó mentén kikötőket alakítottak ki, és
tizenkét széntüzelésű erőművet létesítettek, amely később két atomerőművel is kibővült. Az összes termelési kapacitás több mint 30 millió kilowatt. A TVA a megújuló energiaforrásokat hasznosító erőművek prototípusa és ügynöksége volt. A New Deal idejében Hill – ahogy Woodrow Wilson is – Roosevelt önkéntes PR-tanácsadója volt, Hill hivatalos életrajzírója szerint. Terveket dolgozott ki a nyilvános kommunikációval kapcsolatban, ötleteket adott Rooseveltnek a kötetlen megbeszélésekre, és arra is vannak utalások, hogy tőle származik az elnök híres mondása, amelyet a beiktatási beszédében mondott: „Nincs mitől félnünk, csak a félelemtől.” Jennings Randolph szenátor vetette fel, hogy Roosevelt elnök meghívja Hillt a Fehér Házba. [25] Az O. Henry William Sydney Porternek (1862–1910), az irónia és a csattanós befejezések mesterének írói álneve volt. Pénzt sikkasztott a bankból, ahol dolgozott, de enyhe börtönbüntetésre ítélték, csak három évet és három hónapot ült az ohiói fegyházban, ahonnan idő előtt kiengedték jó magaviseletért. (Érdekes, hogy a Napoleon Hill Alapítvány egyik célja a fogvatartottakkal való munka volt, tanfolyamokat szponzoráltak a börtönökben, hogy megtanítsák az elítélteket a siker elveire. Tanulmányok kimutatták, hogy a visszaesés aránya jelentősen csökkent azon bűnözők körében, akik elvégezték ezeket a tanfolyamokat.) [26] A Végtelen Intelligencia kifejezéssel Hill „Istent”, az „Isteni Hatalmat” vagy a „Felsőbb Lényt” illeti, aki a világegyetemben munkálkodik, és akinek hatása mindenütt érződik. Hill nézetei Istenről vagy a Végtelen Intelligenciáról nagyon szövevényesek és szerteágazók. Hill szerint az Isten több mint az isteni spiritualitás, a személyes és erkölcsi erő. Isten az értelem, a határozott kommunikáció és az információcsere forrása – a Felsőbb Hatalom és az ember, illetve ember és ember között. Hill egyértelműen zsidó-keresztény nézőpontból ír, de a Végtelen Intelligenciáról alkotott nézetei felekezettől függetlenek és széles körben alkalmazhatók. A könyv olvasása közben látni lehet, miként képzeli Hill a Végtelen Intelligencia munkálkodását Jézus, Gandhi és Mohamed életében, vagy bármelyik ember életében,
akinek lelke nincs „ráhangolódva” a Végtelen Intelligencia hatalmára. Hill sosem „prédikál” a Végtelen Intelligenciáról és arról, miként kell kapcsolatba lépni vele, de ahhoz, hogy teljes egészében megérthessük, és kamatoztathassuk a Gondolkodj és gazdagodj! szövegében foglaltakat, meg kell értenünk a Végtelen Intelligencia – Isten – szerepét is. [27] Az „nyughatatlan” szó itt „lelkest”, „vérmest”, „fáradhatatlant” jelent. [28] Két nappal Dickens (1812–1870) tizenkettedik születésnapja után az apját a londoni adósok börtönébe zárták. Az anyja egy gyárba küldte dolgozni a fiút, amely fekete cipőpasztát gyártott. Dickens négy-hat hónapon át napi tizenkét órát dolgozott egy piszkos, patkányoktól hemzsegő raktárban, heti hat-hét shillingért. Ez is olyan nyomorúságos tapasztalat volt, amilyet Hill sok sikeres ember fiatalkorában megfigyelt, akiket tanulmányozott. Dickens sosem felejtette el ezt az időszakot, és az élményei beszüremlettek a regényeibe is, de soha senkinek nem mesélt róla, csak a feleségének, és csupán a halála után került nyilvánosságra. A „tragédia”, amelyet Dickens elszenvedett, a Maria Beadwellhez, egy angol bankár lányához fűződő szerelmi kapcsolatnak meghiúsulása volt. 1830-ban, amikor Dickens tizennyolc éves volt, és gyorsíróként dolgozott egy bíróságon szerény fizetésért, fülig szerelmes lett a tizenkilenc éves Mariába – reménytelenül. A lány szülei nem tartották megfelelő kérőnek, és Mariát Párizsba küldték tanulni. Dickens négy éven át rajongott érte, de az érzelmei viszonzatlanok maradtak, és Maria szívtelen közönnyel viszonyult hozzá. Kritikusok és életrajzírók úgy vélik, hogy az intenzív szenvedélyt és ihletettséget olyan keserű kiábrándulás és szenvedés követte, amely kiélezte Dickens művészi adottságait, és együtt érzővé tette a szerencsétlenekkel és elnyomottakkal szemben. Feltehetőleg Maria Beadwell ihlette Dóra alakját a Copperfield Dávidban. [29] Hill eredetileg még ezt is hozzáfűzte: „Hadd fogalmazzam meg a gondolatot Emerson szavaival: »Minden mondás, minden könyv, minden szólás, amely segít és vigaszt nyújt, egyenes
vagy kacskaringós úton, de rád talál. Minden barát, akit nem óhajt a szeszélyed, de nagy és nemes lélek a vágyaidban, a karjába fog zárni.«” [30] Az eredeti kézirat így folytatódik: „A tanárok például az iskolában észre fogják venni, hogy nincs füle, ezért kiemelt figyelmet szentelnek neki, és nagyon-nagyon kedvesek lesznek vele. Ez így is lett. Az anyja elintézte: megkereste a tanárokat, és megkérte őket, hogy fokozottan figyeljenek oda rá, ha szükséges. Azt is elhitettem vele, hogy ha nagy lesz, és már újságot árulhat (a bátyja újságosként dolgozott), sokkal jobban jár majd, mint a testvére, mert az emberek többet fognak fizetni neki, amikor látják, milyen okos, szorgalmas gyerek, annak ellenére, hogy nincs füle.” [31] Hill eredetileg így fogalmazott: „Nem járt a siketek iskolájába.” A siket és más fogyatékkal élő emberekkel szembeni bánásmód ma persze teljesen más, mint abban az időben volt, amikor Hill alkotott. Hill egész nézetrendszere a fia fogyatékosságát illetően merőben más volna, ha ma élne, bár ez korántsem biztos, ha Hill pozitív hozzáállását és az akadályok leküzdésének, illetve a kihívások keresésének attitűdjét vesszük. Blair Hill, bár fogyatékkal élt, és nem tanulta meg a jelbeszédet, igen sikeres ember lett. [32] Az első elektromos hallókészüléket, az Acousticont 1901ben szabadalmaztatták. Ormótlan eszköz volt, telefonkagylószerű vevővel, amelyet a fülhöz kellett tartani, hatalmas elemtartóval, amelynek mérete egy hordozható rádióéval vetekedett. Az első olyan hallókészülék, amelyet hosszú távú viselésre terveztek, az Amplivox volt. 1935-ben mutatták be Londonban, két és fél kilót nyomott. Nem tudjuk pontosan, Hill ezek egyikéről beszél-e. [33] Ernestine Schumann-Heink (1861–1936) a nemzedéke leghíresebb alt énekesnője volt, akit erőteljes, zengő hangjáról ismertek. A németországi Liebenben született, és tizenöt évesen kiválasztották, hogy énekeljen Beethoven Kilencedik szimfóniájában Grazban. Az európai sikereket követően 1899ben debütált az Egyesült Államokban, a Metropolitanben Wagner
Lohengrinjében, Ortrud szerepében. 1932-ig aratta itt a sikereit. 1936-ban hunyt el Hollywoodban, miközben Hill a Gondolkodj és gazdagodj című könyvét írta. [34] Hill „vibráló gondolatoknak” nevezi ezt a kevéssé ismert jelenséget, amelynek során az agy elektrokémiai impulzusok révén „gondolatokat” és „érzelmeket” teremt. A „vibrálást” leíró és metaforikus értelemben kell felfogni, ahogy a „fizikai” érzékelést is, itt és Hill más írásaiban szintén. Mindenesetre nem a szavak tökéletlensége a lényeg, amelyeket Hill használ a jelenség leírására – a nyelv tökéletlen –, hanem az éleslátás, hogy a hit erejével megerősített gondolatok képesek befolyásolni a tudattalant, új képességeket és kommunikációs lehetőségeket biztosítva. Hiba volna a szó szoros értelmében venni egy olyan kifejezést, mint a „vibráló gondolatok”. A kulcs, hogy újra és újra el kell olvasni ezeket a kijelentéseket, szövegkörnyezetbe ágyazva, Hill gondolatainak „árjával úszva”. Aki így tesz, teljes mértékben megértheti Hill üzenetét. [35] Hillhez és későbbi munkatársához, barátjához, pártfogójához, W. Clement Stone-hoz, valamint másokhoz hasonlóan Dr. Norman Vincent Peale (1898–1993) folytatta a „pozitív gondolkodás hatalmának” népszerűsítését A pozitív gondolkodás ereje (1960) című könyvében. Ha ilyen jellegű beszédet hallgat vagy olvas az ember, és az előadó a pozitív gondolkodásról zeng dicshimnuszt, abban Napoleon Hill szavai köszönnek vissza. [36] Hill sem itt, sem másutt nem kárhoztatja a vallásokat. Ellenkezőleg, erősen hitt Istenben, avagy a Végtelen Intelligenciában, de a dogmákat és a szektákat nem tisztelte, azokat, akik azt hiszik, hogy csak és kizárólag ők érthetik meg az isteni szándékot, célokat és a hit „igazságát”. Hill szerint semmi – egyetlen dogma, hitvallás vagy tanítás – sem állhat az ember útjába, semmi sem elengedhetetlen ahhoz, hogy az egyén kapcsolatba lépjen a Végtelen Intelligenciával. Hillnek nem a vallással volt baja. A vallás bigott híveivel. [37] Rengeteg példa van arra, hogy az emberek Hill ötleteit és elveit alkalmazták, hogy nagy sikereket érjenek el az életben. A
leglenyűgözőbb példát, amikor valaki Hill tanácsát követve tisztán és világosan leírta a legfőbb célját, a Planet Hollywood étterem falán találták meg pár éve, amely a dél-karolinai Myrtleben található. (A Planet Hollywood éttermek arról voltak híresek, hogy sok film és híresség emlékét őrizték.) A falon egy kézzel írt szöveg olvasható, piros címmel: A Határozott Fő Célom. Szintén pirossal az a szó szerepelt alatta: „titok”. Az üzenet többi részét kék tintával jegyezték le. A Határozott Fő Célom Én, Bruce Lee a legjobban fizetett keleti szupersztár akarok lenni az Egyesült Államokban. Cserébe nagyszerű színészi alakítást adok, és a legjobb színészi képességeimet nyújtom. 1970-től világhírű akarok lenni, és 1980-ra 10 000 000 dollárt akarok szerezni. Úgy fogok élni, ahogy akarok, belső békében és harmóniában. Bruce Lee 1969. január (titok) Lee természetesen elérte a célját, a leghíresebb – és leggazdagabb – akciófilmsztár lett a világon. A sikere nyomán világszerte elterjedtek az önképző CD-k, DVD-k, hanganyagok és videók. Lee sajnos 1973-ban, harminchárom éves korában meghalt egy gyógyszerre adott rossz reakció következtében – abban az évben, amikor a leghíresebb filmje, A sárkány közbelép vászonra került. A Time magazin ezt írta róla: „A kezével, lábával és a hozzáállásával a kislegényből nagylegénnyé lett.” A sikerét nagyban a Gondolkodj és gazdagodj filozófiájának köszönhette. [38] Egyes források a verset W. D. Wintle-nek tulajdonítják, míg mások „névtelen” szerzőnek. [39] Mohandas K. Gandhi (a „mahátma” egy hindu tiszteletnév, jelentése: nagy lélek) 1869-ben született, és egy indiai szélsőséges merénylő gyilkolta meg 1948-ban. Az „országa atyjaként” tisztelik, mert az indiai nacionalista mozgalom élén kivívta a Brit Birodalomtól való függetlenséget. Filozófiájának és erőszakmentes polgári engedetlenségének széles körű hatása
volt, főleg az Egyesült Államok polgári jogi mozgalmára. Albert Einstein azt mondta róla: „Az erkölcsi hatás, amelyet Gandhi az elemi erő kiaknázása révén gyakorolt az emberek gondolkodására, sokkal tartósabb lesz, mint ahogy az pillanatnyilag tűnik. Szerencsésnek és hálásnak kell lennünk, hogy a sors ilyen nagyszerű kortárssal ajándékozott meg minket, aki jelzőtűz az elkövetkező nemzedékeknek.” Hill számára Gandhi filozófiája az ötlet – és az emberi elme – erejének modern összegzése volt, amely a világ megváltoztatására tör. [40] Ebben az eszmefuttatásban Hill megjósolja a részvételre épülő vezetést, a munkásvezetőséget, a termelékenységi programokat és a nyereségrészesedést – vagyis a modern vezetéselmélet és -gyakorlat teljes palettáját. [41] Napoleon Hill nyilvánvalóan nem volt babonás, nem voltak aggályai a tizenhármas számmal kapcsolatban. Az is lehet, hogy szándékosan, figyelemfelkeltés céljából választotta, de valószínűbb, hogy egyszerűen csak ennyi „sikerelve” lett, miután többéves kutatásai és elemzései során leszűrte a tanulságokat. Az ember szinte hallja, ahogy nyomatékosan azt mondja: „Hát ha tizenhárom elv van, akkor tizenhárom elv van.” Noha Hill olykor misztikus jelenségekről is szól, a legeltökéltebb racionalista. A tizenharmadik fejezetben határozottan azt mondja: „Nem hiszek a csodákban, mert eleget tudok a Természetről ahhoz, hogy tisztában legyek vele, a Természet sosem tér el a maga alkotta törvényektől. Néhány törvénye azonban olyan érthetetlen, hogy csodának tűnhet.” [42] J. P. Morgan befektető bankár (1837–1913) Amerika pénzügyi életének egyik legbefolyásosabb alakja. Átformálta az amerikai ipar térképét, újraszervezte a vasútipart, és ő állt a General Electric és az International Harvester nevű cég mögött, valamint – ahogy azt látni fogjuk – egy egymilliárd dolláros cég, a U. S. Steel mögött is. [43] A szövetségi kormány pert indított, hogy megkísérelje felbomlasztani a U. S. Steelt, de az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 1920-ban úgy rendelkezett, hogy a cég nem monopólium, amely vét a trösztellenes törvény ellen. A U. S.
Steel 2001-ben ünnepelte a fennállásának századik évfordulóját, és akkoriban az Egyesült Államok legnagyobb integrált acélgyártója volt, amelynek a pennsylvaniai Pittsburghben volt a központja. [44] Állítólag Morgan az üzlet megkötésekor azt is mondta Carnegie-nek: „Mr. Carnegie, gratulálok, ön lett a világ leggazdagabb embere!” [45] Mai értékben nagyjából 11 milliárd dollár. (Consumer Price Index inflációs ráta) [46] Coué (1857–1926) francia gyógyszerész és pszichológus, aki a „couéizmusnak” nevezett pszichoterápiai módszert kidolgozta, amely hangsúlyozta az önszuggesztió használatát az egészség és általános jóllét terén elérendő pozitív változások érdekében. Egyik jellemzője a Coué-képlet ismételgetése volt, amely így hangzott: „Nap mint nap, minden elképzelhető módon jobbá és jobbá válok.” Az önszuggesztiónak, amennyiben erős vágy és hit párosul hozzá, elképesztően nagy hatása van az ember lelki és testi egészségére. A televíziós kommentátor és producer, Bill Moyers felfedezte az elme és test közötti kapcsolatot, és ennek szerepét az egészségben, erről népszerű könyvében és a PBS csatornán közvetített sorozatában, a Healing and the Mind (A gyógyulás és az elme, 1993) beszél. [47] Hill már akkor tisztában volt a vizualizáció (képi megjelenítés) roppant erejével, amikor még nem jött divatba a modern sportokban és motivációs tanfolyamokon. Jack Nicklaus, akit a sporttörténelem legnagyobb golfjátékosának tartanak, gyakran mondta, hogy sosem üti el addig a labdát, amíg nem látja a lelki szemei előtt, hogy az ütője tökéletesen eltalálja, a labda a levegőbe repül, és pontosan ott ér földet, ahová szánta. A vizualizációs technika az ő esetében, úgy tűnik, működik. Több nagy bajnokságon (tizennyolcon) sikerült diadalmaskodnia, mint bárki másnak a golf történetében. [48] A lépések leírásának és ismételgetésének fontossága évekkel ezelőtt bizonyosságot nyert a szerkesztő számára. Egy kis csoport vacsorázott a dél-karolinai Greenville-ben található
Commerce Clubban. Jelen volt egy Leighton Cubbage nevű vállalkozó, aki hatalmas vagyonra tett szert a telekommunikációs ágazatban dolgozva; Bill Lee, üzleti tanácsadó, akinek fontos szerepe volt a Builder Marts of America, az Egyesült Államok legnagyobb faanyag-és építésianyag-kereskedésének sikereiben; jómagam (akkoriban a Gondolkodj és gazdagodj hírlevél főszerkesztője); Boo Cheney, egy kiadóvállalat, az Imagine Inc. elnöke és Mike Ritt, aki akkoriban a Napoleon Hill Alapítvány ügyvezető igazgatója volt, később pedig Napoleon Hill hivatalos életrajzírója lett. A vacsora folyamán Mike-ot Napoleon Hill-lel kapcsolatos kérdésekkel bombáztuk, és legnagyobb megdöbbenésemre egy ponton Leighton Cubbage a kabátzsebébe nyúlt, és kis kártyákat húzott elő, amelyeken idézetek szerepeltek a Gondolkodj és gazdagodj című könyvből. Azt mondta, sosem lép ki otthonról nélkülük, és nagy vonalakban azokra az ötletekre és technikákra alapozta az életét és az üzletét, amelyeket a Gondolkodj és gazdagodj szövegéből tanult. Bill Lee csaknem ugyanezt állította. [49] Ma már természetesen minden amerikai egyetemen van gyakorlati képzési program, főszakirány, tanulmányi tanácsadás, karriertanácsadás. [50] Hillt biztosan örömmel töltenék el, sőt ámulatba ejtenék a mai önképző CD-k, DVD-k, MP3-ak, internetes hang-és videoanyagok, amelyek lehetővé teszik, hogy a dolgozó emberek tanuljanak, és új készségeket fejlesszenek ki odahaza vagy útközben. [51] Eredetileg ez szerepelt itt: A levelező iskolák rendkívül jól szervezett üzleti vállalkozások. A tandíjaik alacsonyak, de általában ragaszkodnak az azonnali fizetéshez. Az, hogy rögtön fizetni kell, függetlenül attól, hogy a diák jól teljesít-e vagy sem, többnyire azzal jár, hogy az ember akkor is végigcsinálja a tanfolyamot, ha egyébként feladná. A levelező iskolák ezt nem hangsúlyozzák eléggé, holott az az igazság, hogy az adósságbehajtó részlegük a legprímább képzést kínálja: DÖNTÉST, GYORSASÁGOT, CSELEKVÉST tanít, és azt, hogy AKI ELKEZDI, BE IS FEJEZI.
[52]
Hill eredetileg arra gondolt, hogy a világválság idején munka nélkül maradt ezreknek kellene nyújtani ezt a szolgáltatást, de a kijelentései vonatkozhatnak a ma emberére is, aki leépítés vagy a gazdasági helyzet változásai miatt kerül utcára. A ma virágzó grafikai és kiadványszerkesztő cégek, amelyek névjegykártyákat, szórólapokat, logókat és fejléces leveleket készítenek az egyéni vállalkozóknak országszerte, bizonyítják, hogy Hill ötlete ma is érvényes. [53] Daniel D. Halpin 1906. június 14-én született a connecticuti New Havenben, és itt is nőtt fel. Valószínűleg ő volt az első New Haven-i, aki a Notre Dame Egyetemre járt, és a vonatúton végig virrasztott, hátha lát indiánokat (nem látott). Az egyetemen mindenféle munkát végzett, hogy fizetni tudja a tandíját és a létfenntartását. A szülei nem voltak abban a helyzetben, hogy finanszírozhassák a tanulmányait, de egy nagybátyja, aki a massachusettsi Cambridge-ben található Dunster Books tulajdonosa volt, számos bőrkötéses klasszikussal ajándékozta meg, ezért az előkelő magánkönyvtáráról lett ismert az egyetemen. Halpint érdekelte a híres Knute Rockne és a Notre Dame futballklub története, ezért döntött úgy, hogy a Notre Dame-on végzi a tanulmányait. Felküzdötte magát a ranglétrán, és az 1930-as évek végén menedzserré nevezték ki. Ő volt Rockne utolsó menedzsere, és egyben titkára is, valami olyasmi, amit ma üzletvezetőnek neveznénk. Közel került a Rockne családhoz, egyengette az egyetemmel való kapcsolatukat. Halpin nem csak a sport terén volt vezető. Egy-két év után rájött, hogy az egyetemnek szüksége volna mosodai szolgáltatásokra, hát megszervezte. Ő találta ki az üzlet logóját, és minden felszerelési tárgyra ráírta: „La UND ry”. A vállalkozás olyan jövedelmező volt, hogy az egyetem átvette, és azóta maga üzemelteti. Az 1931 márciusában bekövetkező tragikus repülőgépszerencsétlenség után, amelyben Rockne az életét vesztette, Halpin képviselte a rektort, és utazott Kansasba, hogy hazaszállítsa a Rockne földi maradványait. 1931. júniusi
előléptetése alkalmával a Metro-Goldwyn-Mayer felkérte, hogy „szakértőként” vegyen részt a Knute Rockne of Notre Dame című film készítésében. Mindezek után, a világválság csúcsán menyasszonyával, Margaret Hyland Halpinnal visszatért a keleti partra, és bérelt egy apartmant a Riverside Drive 425.-ben Manhattanben. Az első munkája az volt, hogy hallókészülékeket árusított New York 42. utcájában. Ahogy azt Napoleon Hill is írja a Gondolkodj és gazdagodj című munkájában, Halpin olyan tehetséges üzletember volt, hogy többet adott el a legnagyobb márkánál, a „Dictographnál”, amelyet nagyon reklámoztak a rádióban. Ezért a Dictograph alkalmazta, értékesítési vezetővé nevezték ki, aztán alelnökké. Az első gyermeke 1932-ben született meg, ekkoriban a család már elég tehetős volt. Halpin fia, ifjabb Dan Halpin azt mondta: „Ami Napoleon Hillt illeti, [idősebb Halpin] gyakran emlegette, és arra is emlékszem, hogy apa volt a vőfély Mr. Hill fiának [Blair Hillnek] az esküvőjén. Ha nem tévedek, ifjabb Mr. Hill fül nélkül született, és apa hallókészüléket szerzett neki, amely lehetővé tette, hogy bizonyos fokig halljon. [L. a beszámolót az 56–57. oldalon.] Később barátok lettek, és amennyire tudom, azok is maradtak. Emlékszem, hogy mindig elismerően beszélt Napoleon Hillről, és nagyon büszke volt rá, hogy bekerült a Gondolkodj és gazdagodj című könyvbe. Egyszer azt mondta, hogy szerinte a Gondolkodj és gazdagodj az első az üzletembereknek írt segítőkönyvek hosszú sorában.” Halpinék 1940-ig maradtak Manhattanben. Utána New Jersey déli részébe költöztek, majd Haddonfieldbe. Halpint a camdeni Radio Corporation of Americánál alkalmazták alelnökként és értékesítési vezetőként. A feladata az volt, hogy piacra dobjon és értékesítsen egy új szórakozási lehetőséget, a televíziót. A következő tíz évet ennél a cégnél töltötte. 1952-ben a család Montclairba költözött, ahol Halpin a DuMont Television alelnöke és vezérigazgatója lett. Pályafutását a General Electric televízióira szakosodott Young & Rubicam Advertising pénzügyi vezetőjeként zárta.
Az életében sok elsőséget találunk. Nagyon büszke volt arra, hogy ő volt az első üzletkötő, aki az 1950-es évek elején megnyert egy egész nagy szállodaláncot annak, hogy minden szobába elhelyezzen egy televíziót. Ő volt az a kreatív zseni, aki meggyőzte a tévétulajdonosokat, hogy az életük még jobb volna, ha két készülékük volna, a másodikat „anyóstévének” szokás nevezni. Ennek eredményeképpen a Radio Corporation of America készülékek millióit adta el. Arról is ismert, hogy ő állt a mögött az eladási stratégia mögött, amellyel piacra dobták és értékesítették a színes televíziót. Igazi úttörő volt a televíziózás hőskorában. Halpint álmában érte a halál 1970. augusztus 21-én, hatvanhárom éves korában. Nagyjából hat héttel azelőtt, hogy Napoleon Hill elhunyt a dél-karolinai Greenville-ben, ahol a nyugdíjas éveit töltötte. [54] Knute Rockne Amerika legkezdeményezőbb és legkarizmatikusabb futballedzője volt, és minden olyan tulajdonsággal rendelkezett, amely Napoleon Hill szerint a sikerhez kell az életben. Rockne 1888. március 4-én született a norvégiai Vossban, és 1931. március 31-én halt meg a kansasi Bazaarban, amikor a repülőgép, amellyel Kansas Cityből Los Angelesbe utazott, lezuhant egy gazdaság területén. Negyvenhárom éves volt. A Notre Dame-i Harcos Írek nevű focicsapat edzője volt 1918-től 1931-ig, amely időszakban a Notre Dame százöt meccset nyert, és hatszor szerezte meg az országos kupát. Tizenhárom év alatt mindössze tizenkét meccset veszített el, és ötször játszott döntetlent. Győzelmi aránya (88%) még ma is a legjobb a Notre Dame történetében, és országos szinten is a legjobbak között van az egyetemi és profi futballban. Rockne neve az 1924-es „Az apokalipszis négy lovasának” elnevezett támadófalról és az 1928-as „Nyerjétek meg Gippernek” beszédről is ismert. (George „Gipper” Gipp Rockne jó barátja volt – a ford.) 1999-ben minden idők tíz legjobb edzője közé jelölték az ESPN SportsCentury listáján. [55] Hill itt eredetileg ezt írta:
A világgazdasági válság által teremtett megváltozott körülmények magukkal hozták azt az igényt is, hogy feltárjuk a SZEMÉLYES SZOLGÁLTATÁSOK értékesítésének újabb és jobb módjait. Nehéz megindokolni, miért nem jött már rá valaki korábban erre az óriási igényre, figyelembe véve a tényt, hogy személyes szolgáltatásokért több pénzt fizetnek, mint bármely más okból. A bérből és fizetésből élőknek havonta kifizetett összeg olyan hatalmas, hogy százmilliókban fejezhető ki, az éves pedig milliárdokban. [56] Ha Hill ma írná a könyvet, biztosan olyan modern vállalkozók példáit választaná, mint Sam Walton a Wal-Marttól, Ray Kroc a McDonald’stól, Steve Jobs az Apple-től vagy Bill Gates a Microsofttól. E helyütt az eredeti kéziratban Hill hosszan fejtegeti a nő történetét, aki tervet készített a fiának a személyes szolgáltatásai eladására. Ezt írja: Azok, akik a javaslatban lappangó LEHETŐSÉGET keresik, értékes segítséget fognak találni A rendszeres tervezés című fejezetben. Mellesleg az, aki ügyesen piacra tudja dobni a személyes szolgáltatásokat, azt fogja tapasztalni, hogy sokan igénybe kívánják venni ezt a képességét. A Mesterelmeelv alkalmazásával néhány tehetséges ember szövetséget hozhat létre, és gyorsan kifizetődő üzletet alapíthat. Kell egy rátermett szövegíró, egy jó reklám-és értékesítési szakember, egy ügyes gépíró, és máris van egy első osztályú vállalkozás, hogy világgá kürtölje az eladandó szolgáltatásokat. Ha egy ember rendelkezik mindezekkel a képességekkel, egyedül is belevághat, amíg az üzlet ki nem növi. A nő, aki elkészítette a „személyes szolgáltatások értékesítése tervét” a fiának, most az ország minden részéből kap felkéréseket, hogy hasonló terveket készítsen másoknak is, akik pénzzé szeretnék tenni a személyes szolgáltatásaikat. Van egy csomó gépírója, grafikusa és szövegírója, akik képesek úgy összeállítani az anyagot, hogy a személyes szolgáltatásokat sokkal több pénzért el lehet adni, mint ami megszokott. A nő annyira hisz a saját képességeiben, hogy az ügyfél által, a segítségével elért magasabb bérből kér százalékot.
Ne feltételezzük, hogy csak az ügyes kalmárszellemnek köszönhető, hogy hozzá tudja segíteni az ügyfeleit, hogy magasabb bért kérjenek és kapjanak ugyanazért a szolgáltatásért, amelyet korábban kevesebbért adtak el. A vevők érdekeit is nézi, ugyanúgy, ahogy a szolgáltatás eladójának érdekeit, és úgy készíti el a tervét, hogy a munkaadó kapjon valamit a plusz pénzért, amelyet kifizet. A módszer, amellyel ezt az elképesztő eredményt elérte, üzleti titok, és az ügyfelein kívül senkinek sem árulja el. Ha van KÉPZELŐERDŐD, és jövedelmezőbb piacot keresel a szolgáltatásaidnak, ez a javaslat megadhatja azt az ösztönözést, amelyet vártál. Az ÖTLET sokkal magasabb jövedelmet biztosíthat, mint egy „átlagos” orvosé, ügyvédé vagy mérnöké, aki évekig járt egyetemre. Az ötletet eladhatod olyanoknak, akik új munkát keresnek, főleg vezetői képességeket megkívánó pozíciókban, és olyanoknak, akik a jelenlegi pozíciójukban szeretnék átcsoportosítani a bevételeiket. [57] A Parade Magazine egyik interjújában Lionel Ritchie dalszövegíró remekül leírta, hogyan működik az alkotó képzelet. Azt kérdezték tőle: „Honnan veszed a dallamokat?”, mire így válaszolt: „Bárcsak tudnám! Mintha egy rádióadó szólna a fejemben. Állok a zuhany alatt, dúdolok egy dalt, aztán egyszer csak abbahagyom, hogy »Hékás! Ez nem a rádió!« Az az ijesztő benne, hogy nem elénekelek egy dalt, hanem együtt énekelek a dallal, amely a fejemben szól.” Amikor arról faggatták, igaz-e, hogy Istent a szerzőtársának tartja, Ritchie azt felelte: „Teljes mértékben. Hiszek abban, hogy ha elég szerencsés vagy, az univerzum ad neked valamit, amit csak te tudsz megcsinálni, és senki más.” [58] E helyütt a Gondolkodj és gazdagodj eredeti szövegében Hill kitér rá, milyen a híres üdítő reklámja, és dicséri az „agyserkentő” hatását. (A benne lévő koffein serkentő hatását a korabeli fogyasztók érzékelték, de nem értették teljesen. 1892-ig a termék kokaint is tartalmazott.) Hill így ír: „Most, hogy már tudod, hogy az elvarázsolt üst tartalma egy világhírű ital, ideje, hogy a szerző bevallja, hogy az ital hazájából [Atlanta] szerzett
feleséget, és hogy az ital gondolatokra serkenti, de nem bódítja el, ezáltal üdíti az elmét, amire egy szerzőnek nagy szüksége van a munkája elvégzéséhez.” [59] Asa Candler (1851–1929) a legfantáziadúsabb kereskedő lángelme volt, aki valaha élt a földön. 1891-ben bezárta a georgiai Atlantában található patikáját, fogott egy kevéssé kelendő serkentőszert és egy fájdalomcsillapítót, megvette a jogokat, és világszerte ismertté tette a „The Real Thing”-et. Napi tizennégy órát dolgozott, éjjelente ötöt aludt, és fáradhatatlan hirdette, valamint árulta termékét. Előszeretettel hangoztatta, hogy „az a Coca-Cola-eladás, amelyet ma elmulasztott, nem pótolható holnap”. Ha valamelyik ügyfele egyetlen hordó CocaCola-szirupot akart venni, akkor is személyesen készítette elő az értékesítést. Ingyenkólát osztogatott a liftekben. Az üzleteknek az ajtókra ragasztható „Húzni” és „Tolni” feliratokat gyártott, amelyeken rajta volt a Coca-Cola logója. Évekig többet költött reklámra, mint amennyi bevétele volt, és 1909-re a Coca-Cola Amerika legjobban reklámozott fogyasztási cikkévé vált. Az épületek falain országszerte 230 ezer négyzetméternyi kólareklám volt. Candler a Gondolkodj és gazdagodj vállalkozójának prototípusa volt. „Mindig terveket ötölt ki, és vetett papírra. Havonta új terveket tűzött ki, egymás után, évről évre. Soha nem kezdett úgy üzleti tárgyalásba, hogy előtte ne írta volna le, mit akar elérni. Áldozatos metodista volt, és a spirituális céljait is írásban rögzítette – az imái témáját és a Biblia-olvasását… Miután Candler tervet készített, ragaszkodott hozzá. »Úgy hitte, nem vallhat kudarcot. Ezt nem volt hajlandó elfogadni.« [Elizabeth Candler, az ükunokája] Graham azt mondta… nem volt rendes végzettsége, de folyton kutatta az ismeretszerzés módjait. Amikor kamaszként patikus lett, elkezdett gyógyszerészeti könyveket olvasni, és éjszakánként latinul meg görögül tanult. Mindenki azt mondta, hogy Candler elszántsága – és nem a képzettsége vagy intelligenciája – volt, amely nyélbe ütötte az üzletet, és sikerre vitte…” (Michael Tarsala: CocaCola’s Asa Candler, Investor’ Business Daily, 1999. február 1., A-
8. o.) Candler, annyi más nagy vagyont felhalmozó sikeres vállalkozóhoz hasonlóan élete utolsó tíz évben rengeteget adakozott kórházaknak, árvaházaknak, oktatási intézményeknek. Több mint nyolcmillió – mai értéken nyolcvanmillió – dollárt adott az atlantai Emory Egyetemnek. [60] Armour (1832–1901) húsfeldolgozó volt, aki a chicagói vágóhidakat vezette. Elsőként szállított disznókat Chicagóba, hogy levágja őket, majd csomagolja és exportálja a húst. A fia, J. Ogden Armour (1863–1927) az Armour and Companyt később a világ legnagyobb és legsikeresebb húsfeldolgozó cégévé tette. Az Armour Institute of Technology nevű oktatási intézmény, amelyet P. D. Armour alapított kétmillió dollár tőkével, 1892 decemberében kezdte meg működését, és első igazgatója Frank W. Gunsaulus volt. P. D. Armour felesége és a fiuk, J. Ogden később további egymillió dollárral támogatta az iskolát. Az Armour Institute-ot később összevonták a Lewis Institute-tal, és Illinois Institute of Technology néven folytatta működését. Gunsaulus 1921-ben halt meg, hatvanöt éves korában. [61] Gunsaulus története Hill legfontosabb elveit mutatja be: a tudattalan „elérését” és annak hatalmát, hogy elvégezze a munkát; azt, hogyan ötvözzük az égő vágyat erős hittel, hogy olyan lelkiállapotba kerüljünk, mintha imádkoznánk; a tudattalan azon képességét, hogy „vibrál”, és csúcsteljesítményen pörög; azt, hogyan lép kapcsolatba más emberek elméjével, amelyekkel spirituális összhangban van. Dr. Gunsaulus története Hill gondolatainak megtestesülése. [62] Az eredeti szövegben e helyütt, Hill a rádió jövőjéről ír hosszan, és azt javasolja az olvasóinak, hogy szálljanak be, mert ez egy gyümölcsöző ötlet. Az elképzelései a piaci alapú reklámozásról és arról, miként fognak hatni az új médium igényei a reklámiparra, megdöbbentően pontosnak bizonyultak. Ám amiket „sanzonoknak és könnyed csevegéseknek” nevez, még ma is ismertek számunkra, mert a komoly műsoroknak sosem sikerült kiszorítaniuk a könnyed szórakoztatást. Hill így ír: A milliomosok következő csoportját a rádiózás fogja kitermelni, amely új, és nem nyüzsögnek benne a vad képzelőerővel
megáldott emberek. Azok fognak keresni rajta, akik felfedezik és megalkotják az új és igényesebb rádióműsorokat, és van elég képzelőerejük ahhoz, hogy észrevegyék az érdemeket, és megadják a rádióhallgatóknak az esélyt, hogy profitáljanak ebből. A szponzor! Ennek a szerencsétlen áldozatnak, aki a rádiós „szórakoztatás” költségeit fizeti, nemsokára szöget üt a fejébe egy gondolat, és követelni kezd valamit a pénzéért. Az az ember, aki elsőként jön rá erre, és olyan műsorokat alkot, amelyek hasznos szolgálatot tesznek, meg fog gazdagodni ebből az új iparágból. A sanzonok és a könnyed csevegések, amelyek most üres locsogással és ostoba vihogással szennyezik a levegőt, szemétdombra kerülnek, a helyüket igazi művészek veszik át, akik alaposan átgondolt műsorokat készítenek, amelyek csiszolják az elmét, ugyanakkor szórakozást is kínálnak. Adva van a soha vissza nem térő alkalom, hogy tiltakozzunk a barbárság, a képzelőerő hiánya ellen, és megmentésért rimánkodjunk. De mindenekelőtt a rádiónak ÖTLETRE van szüksége! Ha ezek a lehetőségek felkeltették a kíváncsiságodat, talán hasznos lehet számodra az az észrevétel, hogy a jövő rádióműsorai több figyelmet fognak szentelni a „vásárló” közönségnek, mint a „hallgató” közönségnek. Egyszerűbben fogalmazva: a jövő sikeres rádióműsor-tervezőinek meg kell találniuk annak a módját, hogy a „hallgatókból” „vásárlókat” csináljanak. Mi több, a jövő sikeres rádióműsor-producerének olyannak kell lennie, hogy erőteljesen hasson a hallgatóságra. A szponzorok rá fognak unni a bőbeszédű reklámszövegekre, amelyek légből kapott kijelentéseken alapulnak. A jövőben annak vitathatatlan bizonyítékát fogják akarni, sőt: követelni, hogy a nevenincs programok nemcsak ostobán megnevettetik emberek millióit, hanem a bugyuta nevettetők el is adják a terméket! Azt is meg kell értenie annak, aki be akar szállni a lehetőségek ezen új ágazatába, hogy a rádióreklámokat reklámszakemberek teljesen új csoportja fogja kezelni, nem pedig a régi újságok és
magazinok reklámszakemberei. A reklámipar régimódi figurái nem tudnak rádióreklám-szövegeket olvasni, mert nem tanulták meg LÁTNI az ötleteket. A rádiózás új technikája olyan embereket kíván, akik az írott szövegben MEGHALLJÁK az ötletek hangját! Ez a szerzőnek egyévi kemény munkát jelent, megtanulni pedig sok ezer dollárt. A rádió most pont ott tart, ahol a mozgókép tartott, amikor a loknis Mary Pickford megjelent a vásznon. A rádiózás nagy lehetőségeket rejt annak, aki képes ÖTETEKET kitalálni és észrevenni. Ha ez a gondolatsor a rádióban rejlő lehetőségekről nem indította be a képzeletedet, jobb, ha el is felejted. Rád valahol máshol várnak a lehetőségek. Ha azonban az elmondottak csak a legkisebb mértékben is tűzbe hoztak, akkor vágj bele, és rá fogsz bukkanni arra az ÖTLETRE, amelytől felível a karriered. Az ne szegje kedved, ha nincs rádiós tapasztalatod. Andrew Carnegie is nagyon keveset tudott az acélgyártásról – és ezt magától Carnegie-től tudom –, de két elvnek, amelyet leírok ebben a könyvben, nagy hasznát vette, és az acélipar nagy vagyont hozott számára. [63] A végzetes waterlooi vereség után Napóleon magányos száműzetésben halt meg az atlanti-óceáni Szent Ilona szigetén 1821-ben. Vilmos császár 1918-ban mondott le a trónról, miután Németország vereséget szenvedett az első világháborúban, majd hollandiai száműzetésbe vonult. 1942-ben bekövetkezett haláláig ott élt. 1917 elején II. Miklós orosz cárt lemondásra kényszerítették, aztán a családjával együtt kivégezték. A spanyol XIII. Alfonzt 1931-ben mozdították el a trónról egy évtizednyi politikai zavargások után. Tíz évvel később száműzetésben érte a halál. [64] Hill évtizedekkel megelőzte a korát. A feladatok delegálásának, kiosztásának fontosságát sokkal azelőtt felismerte, hogy a menedzsment divatszóvá vált volna. [65] Csábító gondolat, hogy a Gondolkodj és gazdagodj közvetlen vagy közvetett hatással volt Paul „Bear” Bryant edzőre (1913–1983), akinek az alabamai egyetem hat bajnoki címet
köszönhet. Karrierje során háromszázhuszonhárom győzelmet aratott, míg mindösszesen nyolcvanötször szenvedett vereséget, és tizenhét döntetlent könyvelhetett el. Legjellemzőbb mondása – „Ha nyerünk, az a csapat érdeme; ha veszítünk, az az én hibám.” – Hill listáján a hatodik pontnak felel meg, illetve a vezető tizenegy legfontosabb ismérve közül a tizediknek. Bryant huszonnégy éves volt, amikor a Gondolkodj és gazdagodj először megjelent. [66] Napjainkban az újságok természetesen „kevésbé a propaganda eszközei”, mint annak idején, de a botrányhajhászó és az erkölcstelen képeket közlő újságok még mindig virágzanak. A „végül” hosszú ideig is eltarthat. [67] Hill csaknem fél évszázaddal megelőzte a korát, amikor azt ajánlotta, hogy az emberek sajátítsák el a hálózatokban való gondolkodást. [68] Sokakban felmerülhet, hogy a Gondolkodj és gazdagodj túlságosan is anyagias, hiszen folyton a gazdaság megteremtésének képességéről beszél; túl egocentrikus, mert sűrűn hozakodik elő az önbizalommal, a személyes teljesítménnyel és a boldogulással a nagyvilágban. De aki így véli, nem érette meg, mennyire „spirituális” és altruista valójában Hill sikerfilozófiája. Az „aranyszabálynak” óriási jelentősége van Hill számára. 1921-ben kezdte el kiadni Chicagóban a Napoleon Hill’s Magazine-t, amelynek alcíme ez volt: „Az üzletfilozófia országos havilapja.” Negyed dollárba került. Íme, a szerkesztési irányelvei. Figyelemre méltó, hogy a megjegyzései pozitívak, nem diszkriminálók, megengedők és „inspirálók” („nőket és férfiakat egyaránt”, „fajra és vallásra való tekintet nélkül”, „olyan szolgáltatások nyújtásában…, amelyek segítenek megoldani az emberiség gondjait”) – még inkább figyelemre méltó, hogy mindezt évtizedekkel az emberi jogok megalkotása és a női mozgalmak előtt vetette papírra. Ez a magazin egy ötletből nőtt ki, amely több mint húsz éve fészkelte be magát a szerkesztő elméjébe; nevezetesen abból a meggyőződésből, hogy az „aranyszabálynak” kellene minden
emberi kapcsolat – főleg az üzleti, ipari és kereskedelmi életben – vezércsillagának lennie. A magazin kiadásának egyetlen célja, hogy a szoros együttműködés szellemében hozza össze a nőket és férfiakat egyaránt, fajra és vallásra való tekintet nélkül, és megértesse velük azokat az előnyöket, amelyekben mindenkinek része lesz, aki az elvet a pénz fölé, az emberiességet az egyén fölé helyezi. Hogy inspirálja azokat, akik még nem „érkeztek be”, és segítsen nekik meglátni, hogy „meseország” csak azon az úton érhető el, amely a hasznos szolgáltatások földjén keresztül vezet. Hogy megtanítsa az embereknek, milyen haszontalan és ostoba dolog a gyűlölet, az irigység és az intolerancia. Hogy megmutassa nekik, a siker nem annyira a birtoklásban, mint inkább olyan szolgáltatások nyújtásában rejlik, amelyek segítenek megoldani az emberiség gondjait, és tesznek valamit a felvirágzásért. Hogy megtalálja az olvasó szívébe vezető titkos ajtót, hogy üdvös gondolatokat plántáljon oda, ahol korábban pusztító gondolatok tenyésztek. Ez a magazin nem a fensőbbségről szól. Az a dolga, hogy átadja az üzenetet… és a szerkesztője kész művészi szintet nyújtani, hogy erőteljesebben és közvetlenebbül érje el az emberek szívét. A szerkesztő ebben a személyes írásában az „én” névmást teljesen spontán módon használta, mert többnyire arról ejtett szót, amit ő maga érzett és tapasztalt, miközben átvágott az „árnyékvilág völgyein” az elmúlt húsz évben, és ez inkább magyarázat, mint mentegetőzés. Ennek a magazinnak semmi köze a többihez, amely az „aranyszabály” kifejezést használja, legyen világos ez a különbségtétel. A lap alján, amelyen ezek az irányelvek állnak, a következő kijelentés szerepel: „A jólét és a pozíció nem lehet tartós, ha nem igazságon és igazságosságon alapul.” Más helyütt „A szerkesztők hitvallása” azt állítja: „A szerkesztők fenntartás nélkül kötelezik magukat, hogy megmutatják az embereknek, hogy az elvet a pénz, az emberiességet azon önző egyéni érdekek fölé kell helyezni, akiknek egyetlen céljuk a világban,
hogy csak kapjanak, de ne adjanak.” Ilyen érzelmeket dédelgetve végezte Hill a kutatásait a Gondolkodj és gazdagodj című munkájához, amelyet tizenhat évvel ezután adott ki. Másik érdekesség, hogy Austin Wiert is a Napoleon Hill’s Magazine társszerkesztőjeként jegyezték. Több információ Wierről: 330. oldal. (A fent idézett részlet utolsó mondata a Hill’s Golden Rule magazinra utal, amely 1919-ben indult, de Hill 1920-ban elveszítette, amikor a kiadó átvette az irányítást egy heves vita eredményeképpen.) [69] Hill eredetileg ezt írta: A világválság egy sérült társadalom hatalmas tiltakozása volt, amelynek jogait minden lehetséges módon megtiporták azok, akik az egyéni érdekeket és hasznot hirdették fennhangon. Ha eltakarítják a világválság romjait, az üzleti élet újra egyensúlyba kerül, és mind a munkaadók, mind a munkavállalók fel fogják ismerni, hogy többé MÁR NINCS JOGUK ALKUDOZNI AZOK KONTÓJÁRA, AKIKET SZOLGÁLNAK. [70] Az ügyfélszolgálat fontossága az 1980-as évek elején újra reflektorfénybe került. Eredeti kéziratában Hill a vasúti és villamosközlekedést hozta példaként az alacsony színvonalú szolgáltatások negatív hatásainak szemléltetésére. Amerikának csaknem minden vasúttársasága anyagi nehézségekkel küzd. Ki ne emlékeznék a napra, amikor az ügyfél az indulási időpontról érdeklődött a jegyárusító ablaknál, és rögtön a hivatalos közlemények táblájához irányították, ahelyett hogy udvariasan felvilágosították volna? A villamostársaságok is a „változás idejét” élik. Nem is olyan rég a jegyellenőrök még kevélyen leálltak veszekedni az utasokkal. Ennek eredményeképpen sok villamosvonalat megszüntettek, mert az utasok inkább busszal kezdtek közlekedni, amelynek vezetői „minden megnyilvánulásukban udvariasak”. Az egész országban elhagyatottan rozsdásodnak a sínek, vagy már fel is szedték őket. Ahol még üzemelnek villamosok, az utasok majd civódás nélkül utazhatnak, és akár a pálya közepén is leinthetik a szerelvényt, mert a vezető KÖTELES lesz felvenni őket.
HOGY MEGVÁLTOZTAK AZ IDŐK! És pont ez az, amit hangsúlyozni kívánok. MEGVÁLTOZTAK AZ IDŐK! És a változás nemcsak a vasúttársaságok irodáiban és a villamosokon érhető tetten, hanem az élet minden területén. Az „átkozott köz” elmélet már a múlté. Az „állunk a szolgálatára, uram” elmélet került a helyére. [71] Az eredeti kézirat e helyütt a következőt is tartalmazta: A bankárok megtanultak egyet s mást ez alatt a gyors változás alatt az elmúlt öt évben. A banki tisztviselők vagy alkalmazottak által tanúsított udvariatlanság ma olyan ritkaság, mint amennyire gyakori volt néhány évvel ezelőtt. Az elmúlt esztendőkben pár bankár (de persze nem mind) olyan rideg légkört teremtett, amelytől a hitelt felvenni szándékozókat kitörte a frász, és eszükben sem jutott hitel szándékával megközelíteni a bankot. A bankok számos baklövése a világválság idejében oda vezetett, hogy eltávolították a mahagóniajtókat, amelyek mögé a bankárok régen elbarikádozták magukat. Most asztaloknál ülnek, ahol látni lehet őket, és a betéttulajdonosok a közelükben lehetnek, vagy bárki más, akinek dolga van velük, és a bank teljes légkörét az előzékenység és megértés határozza meg. Szokásban volt, hogy az ügyfélnek a bolt sarkában kellett állnia és várnia, amíg az eladó barátokkal múlatta az időt, vagy a tulajdonos a banki ügyeit intézte, miközben vártak rá. Az üzletláncok, amelyeket UDVARIAS VEZETŐK IRÁNYÍTANAK, akik mindent megtesznek a szolgálatért, talán csak az ügyfél cipőjét nem fényezik ki, A HÁTTÉRBE SZORÍTOTTÁK A RÉGI VÁGÁSÚ KERESKEDŐKET. AZ IDŐK VÁLTOZNAK! [72] Hill eredetileg ezt írta ide: Mindannyian emlékszünk még azokra az időkre, amikor a gázóra-leolvasó olyan erővel dörömbölt az ajtón, hogy kis híján betörte. Amikor ajtót nyitottak neki, hívatlanul betolakodott, haragos arcára ez volt írva: „mi a büdös francért várattál meg?” Ám mára mindez megváltozott. A gázóra-leolvasó ma úriemberként viselkedik: „örülök, hogy a szolgálatára lehetek, uram!” Mielőtt a gázszolgáltatók felismerték volna, hogy a dúlófúló leolvasóik olyan akadályt jelentenek, amelyet nehéz
eltakarítani az útból, megjelentek az olajjal működő tűzhelyeket értékesítő udvarias kereskedők, és minden babért learattak. [73] Az eredeti kéziratban Hill még ezt az érdekes megállapítást tette az adókról és a politikusokról: (Íme, egy tény, amelyet a politikusok nem hangoztatnak, amikor arra szólítják fel a szavazóikat, hogy váltsák le az ellenfeleiket, mert a végtelenségig emelik az adókat.) [74] Nem teljesen világos, miért érezte Hill szükségét e helyütt egy dőlt betűs, zárójeles megjegyzésnek: (És ez nem politikai vagy gazdasági propaganda.) [75] Hill eredetileg ezt is hozzáfűzte: „Németországban, Oroszországban, Olaszországban és több más európai és keleti országban az emberek nem utazhatnak ennyire szabadon és olcsón.” Ami természetesen ma már nem egészen helytálló. [76] Andrew Carnegie egyszer azt mondta: „A közösség nagy hibát követ el, ha a milliomosokra kezd lövöldözni, mert ők azok a méhek, amelyek a legtöbb mézet csinálják, és a legjobban segítik a rajt, noha csak azután, hogy teletömték a bendőjüket.” [77] Hill eredetileg ezt a fanyar megjegyezést is hozzáfűzte: „A szabadsághoz való jogukról alkotott elképzelésüket jól tükrözik a New York-i események: »a segélyek egynémely haszonélvezője« hevesen panaszkodott a postásra, aki fel merte kelteni őket reggel fél nyolckor, hogy átadja nekik a kormány által biztosított segélyt.” [78] Hill három példát nevez meg – Németországot és Olaszországot, amelyeket akkoriban fasiszta diktátorok vezettek, és Oroszországot, ahol kommunista proletárdiktatúra uralkodott. [79] A számok 2001-es statisztikákból származnak. Érdekes összehasonlítani Hill eredeti megjegyzéseivel: Ha meg akarsz gazdagodni, ne hunyj szemet egy olyan ország lehetőségei felett, amelynek polgárai annyira gazdagok, hogy a nők évente több mint kétszázmillió dollárt költenek csak ajakrúzsra, pirosítóra és más kozmetikumokra. Te, aki meg akarsz gazdagodni, kétszer is gondold meg, hogy lerombolod-e egy olyan ország tőkés rendszerét, amelynek polgárai évente
ötvenmillió dollárt költenek ÜDVÖZLŐLAPOKRA, amelyekkel kifejezik a SZABADSÁGUK elismerését. Ha pénzt akarsz, vedd számításba azt az országot, amely sok százmillió dollárt költ évente cigarettára, és ebből a hatalmas bevételből mindössze négy nagy cég részesedik, amelyek arról gondoskodnak, hogy az ország kellőképpen „gondtalan” és „nyugodt” legyen. Mindenképpen gondolj arra az országra, amelynek polgárai minden évben több mint ötvenmillió dollárt költenek mozizásra, további pár milliót alkoholra, narkotikumokra és üdítőitalokra. Ne nagyon akarj otthagyni egy olyan országot, amelynek lakói önként és dalolva költenek dollármilliókat minden évben futballra, baseballra és bokszra. Mindenképpen ragaszkodj ahhoz az országhoz, amelynek polgárai évi egymillió dollárt adnak ki rágógumira, és egy másik milliót borotvapengére. [80] Utalás a személyes szabadságtól való megfosztásra Hitler, Mussolini és Sztálin uralma alatt. [81] Érdekes volna hallani, mi Napoleon Hill véleménye az Egyesült Államok jelenlegi államadósságáról. [82] Utalás a zálogjog érvényesítésére, lakó és kereskedelmi ingatlanok esetében, amire a csődeljárások keretében került sor. A világválság borzasztóan sújtotta a családokat és az üzleti életet. 1929 és 1932 között például egy amerikai családi gazdaságban az átlagos nettó jövedelem a fejenkénti 2297 dollárról 74 dollárra zuhant – ami elképesztő, csaknem 97%-os csökkenést jelent. [83] Napoleon Hill előszeretettel tett maró megjegyzéseket a korrupt emberekre és politikusokra, ahogy azt az eredeti szövegben e helyütt elejtett zárójeles megjegyzése is mutatja: „(A gengszterek és tisztességtelen politikusok meggyalázták a becsületet, amelyért az Adams-féle emberek az életüket adták.)” [84] Napoleon Hill minden oldalát, amelyet hosszú karrierje alatt teleírt, „a hozzáállás a minden” meggyőződés jellemzi. Marilyn vos Savant, aki a világ legmagasabb IQ-jával rendelkezők közé
tartozik, egyetért ebben. Az „Ask Marilyn”-ben (széles körben ismert rovat) azt írja: „Teljesen biztos vagyok benne, hogy az átlagos intellektuális képességek sokkal meghaladják azt, amely bármely állás betöltéséhez szükséges, de abban is biztos vagyok, hogy mindannyiunk motivációja, szorgalma és kitartása korlátozottabb, mint az értelmi képességei. Más szavakkal: a hozzáállásunk szab határt mindennek, nem pedig a képességeink.” [85] Fannie Hurst (1889–1968) regény-, dráma-és forgatókönyvíró. A húszas évei közepére lett befutott szerző, aki dolgozó nőkről írt. Számos művét megfilmesítették, például a Back Streetet és a Látszatéletet, az utóbbit kétszer is, 1933-ban és 1959-ben. [86] Kate Smitht (1909–1986) a „rádió First Ladyjeként” ismerik. A „Kate Smith Show” 1931-től 1947-ig ment a CBS rádióban, 1950-től 1954-ig pedig a „The Kate Smith Hour” tévés showműsor háziasszonya volt. A karrierje kezdetén revükben énekelt. Nyolcéves korában, az első világháború idején katonákat szórakoztatott Washingtonban. Két „slágere” volt: „When the Moon Comes Over the Mountain”, amely a legfontosabb dala, és a „God Bless America”, amelyet Irving Berlin írt kifejezetten neki. 1938-ban énekelte fel felvételre először. Noha nem részesült zenei oktatásban, telt, erőteljes szopránja az egyik legismertebb lett a szórakoztatóiparban, és több mint háromezer dalt énekelt fel hosszú karrierje alatt. [87] W. C. Fields (1880-ban született William Claude Dukenfieldként) tizenegy éves korában megszökött otthonról, és három év alatt neves kabarébűvész lett. 1915-től 1921-ig komikusként lépett fel a Ziegefield Follies című revüben. 1923ban a Poppy című filmben kapott főszerepet, 1931-ben pedig Hollywoodba költözött, ahol írt, rendezett, és a saját filmjeiben játszott. Egyike Amerika legnagyobb komikusainak, az időzítés és a késleltetett válasz mestere. Nevét olyan filmek őrzik, mint a The Bank Dick (1940), a My Little Chickadee (1940) és a Never Give a Sucker an Even Break (1941). 1946-ban halt meg.
[88]
Marie Dressler (1869–1934) Hollywood egyik legismertebb tévés személyisége volt az 1930-as évek elején. Főleg erős, önálló, vicces öreg hölgyeket alakított. 1914-ben debütált Mack Sennett Tillie’s Punctured Romance című filmjében, amelyben Charlie Chaplin és Mabel Norman is megjelent. Dressler elnyerte az akadémia legjobb színésznőnek járó díját a Min and Bill című, 1931-es filmben nyújtott alakításáért, amelyben partnere Wallace Beery volt. [89] „Kerek szemű” Eddie Cantor (1892-ben született Edward Israel Iskowitz néven) csinált mindent, fellépett kabarékban, burleszkekben, drámákban, rádióban és tévében. Kétéves korában árván maradt New Yorkban, és a nagyanyja nevelte fel. Kamaszkorában pénzért bohóckodott és énekelt az utcasarkokon. Revükben énekelt és táncolt, később számos színtársulattal turnézott, fellépett revükben a Broadwayn. A The Chase and Sanborn Hour című műsorával nagy sikert aratott a rádióban 1931-ben, és a műsor egészen 1949-ig adásban maradt. A tévében a félórás The Eddie Cantor Variety Theater házigazdája volt 1955-ig. 1964-ben halt meg. [90] „Tudod, vicces dolog ez. Minél keményebben dolgozom, annál szerencsésebbnek tűnök.” Ezt a mondatot Arnold Palmer golfjátékosnak tulajdonítják (meg még egy sor profi atlétának és politikusnak), és jól összefoglalja, mire gondol Hill, amikor a „magunk teremtette véletlenről” beszél, amely kitartásból sarjad, miközben a világos, jól meghatározott és eltökélt cél érdekében cselekszünk. [91] A kétszer elvált Wallis Warfield Simpson és Eduárd, Windsor hercegének viszonya a huszadik század szerelmi történetévé vált. Eduárd (1894–1972) 1931-ben kapta meg a walesi herceg címet, amikor először találkozott Wallis Simpsonnal (1896–1986), aki brit állampolgárként született, de később amerikai lett. Eduárd reménytelenül beleszeretett az asszonyba. Amikor Wallis Simpson elvált a második férjétől – a tehetős hajótulajdonostól – 1936 októberében, Eduárd alig kilenc hónapja ült Anglia trónján. A bejelentése, hogy feleségül szándékozik venni Wallis Simpsont, sértette mind a brit
hagyományok híveit, mind az anglikán egyházat, és kormányválságot idézett elő. 1936. december 10-én Eduárd egy rádióbeszédben lemondott a trónról, többek között ezekkel a szavakkal: „Képtelen vagyok viselni a felelősség súlyos terhét, és úgy ellátni királyi teendőimet, ahogyan szeretném, egy olyan nő segítsége és támogatása nélkül, akit szeretek.” Az új király, VI. György 1937. június 3-án létrehozta a Windsor hercege címet a bátyjának, és Eduárd Franciaországban elvette Wallist. VI. György azonban megtagadta Wallistól a Windsor hercegnéje címet, amely sérelmet Eduárd sosem bocsátotta meg a testvérének. 1937 és 1939 között, majd 1945 után, amikor a második világháború véget ért, a herceg és a „hercegné” többnyire Franciaországban élt, a kávéházi életnek hódolt, és számos magazinba és könyvbe bekerült az évek alatt. Wallis emlékiratai 1959-ben jelentek meg, The Heart Has Its Reasons címmel. A herceg 1972-es halála után Wallis a fésülködőasztalán tartotta a herceg üzenetét aranykeretben. Így szólt: Teveled élni, barátom, Jobb, mint bármi hatalom, Koronám, trónom, jogarom. [92] Windsor hercegének és Wallis Simpsonnak a viszonya a leghírhedtebb nemzetközi botrány volt, mind a hat kontinensen pletykáltak róla. Ma már ártalmatlannak tűnik a brit királyi család ifjabb tagjainak az 1990-es évek elején zajlott gyanús ügyeihez képest. [93] Az eredeti kézirat a következő emelkedett hangvételű bekezdést is tartalmazta: És amikor találkozott a rokon lélekkel, aki ugyanarra a szent dologra vágyakozott, felismerte, és félelem, valamint mentegetőzés nélkül megnyitotta előtte a szívét, és hagyta belépni. A botrányt koholók sem foszthatták meg ezt a nemzetközi drámát a szépségétől, amelynek révén két ember rátalált a szerelemre, és volt mersze szembenézni a nyílt bírálatokkal, és minden mást megtagadva nyíltan vállalta az érzelmeit. [94] Hill ezt fűzte hozzá az eredeti kéziratban:
Annak, aki ezt mondta, biztosan nincs: „A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.” [95] Hill ékesszólóan így írt itt: Ha az elmúlt századokban Európának több olyan uralkodója lett volna, akinek ennyire emberi a szíve, és aki ennyire becsületes, mint Eduárd király, ennek a szerencsétlen féltekének, amely most fuldoklik a pénzsóvárgásban, a gyűlöletben, a kéjvágyban, a politikai üzelmekben, és amelyet háború fenyeget, MÁSKÉNT ÉS JOBBAN ALAKULT VOLNA A TÖRTÉNELME. Mert a Szeretet, és nem a Gyűlölet uralná. Stuart Austin Wier szavaival élve emeljük poharunkat, és igyunk Eduárd és Wallis Simpson egészségére: „Áldott az, aki tudja, hogy a néma gondolatok a legédesebb gondolatok. Áldott az, aki a feneketlen mélységből látja a SZERETET fénylő alakját, és dalra fakad láttára, és azt énekli: »Édesebbek a gondolataim, amelyeket rólad gondolok, mint ahogy azt kifejezni képes vagyok.«” Ezekkel a szavakkal fejezzük ki tiszteletünket ez előtt a két ember előtt, akik sokkal inkább a bírálatok és téves megítélés áldozatai lettek, mint bárki más napjainkban, mert megtalálták az Élet legnagyobb kincsét, és elvették. [96] A Gondolkodj és gazdagodj eredeti változatában a Windsor hercegéről szóló történet végén szerepel egy érdekes lábjegyzet: „Mrs. Simpson olvasta és helybenhagyta ezeket a megállapításokat.” Hill feltehetően elküldte neki a kézirat ezen részét, hogy véleményezze. [97] W. Clement Stone, aki évtizedekig volt Napoleon Hill közeli munkatársa, a következőt mondta erről az elvről: „Tízéves együttműködésünk alatt rájöttem, mi hiányzik ahhoz, hogy megfejtsem a világra szóló siker titkát: a Mesterelmeelv, amikor két vagy több ember teljes összhangban dolgozik együtt egy közös célért… Napoleon Hill filozófiája megtanítja, amit sehol sem tanítanak meg, nevezetesen, hogy hogyan vegyük észre, hogyan kapcsoljuk össze, hogyan ötvözzük, és hogyan alkalmazzuk az elveket, amelyek révén akármilyen célt elérhetünk, úgy, hogy közben nem hágjuk át az Egyetemes
Törvényt – Isten Törvényét, és nem sértjük meg embertársaink jogait.” (Editorial Reviews, amazon.com, 2003. november 12.) Stone, aki 2002-ben halt meg, százéves korában, megalapította a Combined Insurance Co.-t. A cég 1982-ben egyesült a Ryan Insurance-szel, és 1987-ben Aon Corp.-ra nevezték át. Stone, Amerika egyik legtehetősebb embere, évekig volt a Napoleon Hill Alapítvány elnöke és motorja is. [98] A könyv eredeti változatában Hill az „egyesítő erő” helyett az elavult „éter” kifejezést (és elképzelést) használja. Korunk fizikusai és matematikusai – csaknem fél évszázaddal Einstein halála után – még mindig azon dolgoznak, hogy továbbfejlesszék az „egyesítő elméletet”, amelyet Einstein kutatott, és amely megmagyarázná, mi „köti össze” az univerzumot – a gravitációs erőtől, amely a galaxisokat és az űrt áthatja, egészen a legkisebb erőkig, amelyek a szubatomi világ szegleteiben hatnak. Hill persze keveset tudott ezekről, de abban biztos volt, hogy hat a világegyetemben valami, egy titokzatos erő, amely összeköt mindent. Mivel olyan dolgokról ír, amelyeket rendkívül nehéz volt – és még ma is nehéz – megérteni és megmagyarázni, kénytelen volt olyan hasonlatokat bevetni, amilyeneket itt olvashatunk. [99] Harvey S. Firestone (1868–1938) alapította a Firestone Tire and Rubber Companyt 1900-ban, tízezer dolláros befektetéssel, amellyel ötvenszázalékos tulajdonos lett. A cég eredetileg kocsikra való gumiabroncsokat adott el. 1904-ben a megjelenő új közlekedési eszközök, automobilok számára is kezdtek gumikat gyártani. Firestone számtalan technikát kidolgozott, hogyan állítható elő légabroncs, amelyet a Ford Motor Company felhasznált a T-modellhez. T. John Burroughs (1837–1921) országos hírű természetbúvár volt. Karrierjét banktisztviselőként és banki ellenőrként kezdte, majd élete hátralévő részét az írásnak és a gyümölcstermesztésnek szentelte. Olyan könyvek fűződnek a nevéhez, mint a Signs and Seasons, a Camping and Tramping with Roosevelt és a The Breath of Life. Borroughs olyan volt, mint Thoreau: kirándulásokra ment olyanokkal, mint Theodore Roosevelt és a
szintén természetimádó John Muir. Luther Burbank a modern tudományos növénytermesztés atyja volt. [100] A kutatások azt mutatják, hogy az önmagunkhoz és az élethez való pozitív hozzáállás nagyobb befolyással bír, mint az anyagi helyzet. Hosszabb életet biztosít. Egy kaliforniai kísérlet alapján, amelyet ezerötszáz fiún végeztek el 1921 elején, a kutatók arra következtettek, hogy a „pesszimisták” huszonöt százalékkal nagyobb valószínűséggel halnak meg hatvanöt éves koruk előtt, mint a pozitívan gondolkodók. A wisconsini egyetemen a Brain Imaging and Behavior Laboratórium tudósai megállapították, hogy a pozitívan gondolkodóknak és optimistáknak több „ölősejtjük” van, és kevesebb hibás immunválaszt adnak, amikor stresszes helyzetekbe kerülnek. „Az önbecsülés az önértékeléssel, önmagunk tiszteletével, a magabiztossággal és az igazmondással áll kapcsolatban – mondta Emmett E. Miller, az USA Weekend című lapban megjelent Deep Healing: The Essence of Mind/Body Medicine című cikk szerzője. – Ez az immunrendszer és a szervezet valamennyi szervének üdítőitala.” [101] Hill elemzése már-már metafizikus, de van rendkívül gyakorlatias aspektusa is. Az „igába hajtani” és „átirányítani” nemcsak a tudattalan és a tudatküszöb alatti erőkre utal, amelyeken úrrá kell lenni. Óvják is az embert: „Megfelelő mértékben élvezd a szexet. Élvezd, és juttasd kifejezésre. De használd is, irányítsd is, ne hagyd, hogy az irányítson téged.” [102] Aki sterilizáltatott már állatot, tudja, miről van szó. Hill általánosít, és emberekre is kiterjeszti a dolgot, akik szintén áteshetnek ilyesfajta műtéteken, de természetesen mindezt sokkal azt megelőzően írta, hogy felfedezték volna a hormonpótló terápiát, amely ellensúlyozhatja a hatást. [103] Ennek a meditatív módszernek, miszerint az alkotó képzeletből merítünk azáltal, hogy kapcsolatba lépünk a „felsőbbrendű intelligenciával” (vagy Végtelen Intelligenciával), született egy kiváló, még átfogóbb magyarázata a Chirstian Science Monitor 1994. augusztus 5-én megjelent vezércikkében (17. oldal), amely Napoleon Hill stílusában fogalmaz:
Ha egyedül élsz, vagy csak egyedül vagy éppen a gondolataiddal, úgy használhatod ki legjobban a gondolkodási időt, hogy engeded, hogy Isten irányítsa a gondolataidat. Istenhez fordulhatunk útmutatásért, ihletért, ötletekért. Mert Isten az Isteni Értelem, amely intelligenciát ad nekünk, ez Istentől ered visszatükröződésként. „Hallhatjuk” az Értelem gondolatait, érezhetjük Isten jelenlétét, és biztosak lehetünk az útmutatásában… Az ájtatos gondolkodási idő nemcsak problémamegoldásra és a békesség elérésére jó, az alkotáshoz is fontos. Az ihlet tökéletes pontossággal jön, ha tudjuk, hogy az Értelemtől, Istentől származik, és meghallgatjuk az útmutatását. Az ötleteket, akár lassan, akár áradón jönnek, bölcsen meg kell fontolni. Az Istenhez való közelség érzésével kell táplálni őket. Akkor világossá válik számunkra, mely ötletek a leghasznosabbak az adott pillanatban. A gondolkodási idő értékes, főleg, ha azzal töltjük, hogy meghallgatjuk Istent. [104] Hasonló folyamatot ír le David Brinkley rádiós is a Washington Goes to War (Alfred A. Knopf, 1988.) című könyvében. Brinkley elmeséli, hogyan találta ki a munkaadó által levont és befizetett jövedelemadó ötletét egy bizonyos Beardsley Ruml, az R. H. Macy & Company pénztárosa. Ez radikális újítás volt 1940-ben. „Rumlnak az volt a szokása, hogy ha gondja támadt, bezárkózott egy szobába, hogy semmi se terelhesse el a figyelmét – se újság, se magazin, se rádió, se az emberek –, belesüppedt pár órára egy nagy, párnázott fotelba, és hagyta, hogy a gondolatai szabadon áramoljanak. Ezt a »szétszórt figyelem állapotának« hívta. Egy ilyen alkalommal született meg a munkaadó által befizetett adóelőleg ötlete.” Ha olvasta Ruml a Gondolkodj és gazdagodj című munkát és dr. Elmer Gates történetét, ha nem, ugyanazt a módszert alkalmazta, mint ő. [105] Napoleon Hill behatóan ismerte Elbert Green Hubbard (1856–1915) munkásságát, aki a népszerű „Little Journey” füzetek kiadója volt, amely híres és sikeres emberek életrajzát mutatta be, hasonlóképpen, de nem annyira széles körűen, mint
ahogy azt Hill maga is tervezte. 1899-ben Hubbard kiadta a szenzációsan népszerű tanulmányát, az „A Message to Garcia”-t a The Philistine című avantgárd magazinjában. Ennek vélhetően óriási hatása volt Hillre, mert olyan erőteljesen hangsúlyozta a kitartás fontosságát a hányattatások idején. A tanulmány a spanyol–amerikai háború egyik eseményét mutatja be. Hubbard 1915-ben halt meg, amikor a Lusitaniát, amelyen utazott, elsüllyesztette egy német tengeralattjáró az ír partoknál. [106] Elbert H. Gary (1846–1927), ügyvéd és Wheaton első polgármestere az által tett szert nagy hírnévre, hogy segített a U. S. Steel megszervezésében. Végül ő lett a cég első elnöke és vezérigazgatója. [107] John H. Patterson (1844–1922) újító vállalkozó volt, aki népszerűvé tette a „modern” pénztárgépet, azt a típust, amely csilingel és kilöki a fiókot, amikor beütik az összeget. Közvetve benne volt a pénztárgépüzletben. Meggyőződése volt, hogy boltjának alkalmazottai belenyúlnak a kasszába, ezért vett egy teljesen újszerű pénztárgépet. Felismerve, milyen lehetőségek rejlenek ebben, megvásárolta a gyártó céget, átnevezte a vállalkozását National Cash Register Companyra, és teljes lendülettel folytatta az üzletet. Pattersont tartják az kizárólagos területi értékesítés ötletének atyjának, aki megnyitotta a világ első kereskedelmi iskoláját, úttörő volt a direkt marketing alkalmazásában, és értékesítési képviselők magas jutalékozásában. Támogatta a dolgozói jóléti programokat, szorgalmazta a jobb munkafeltételeket egy olyan korban, amikor ezt a nagyobb üzleti közösségek nem tartották etikusnak. [108] Caruso (1873–1921) a leghíresebb tenor operaénekes volt az 1900-as évek elején. Nápolyban született, egy húszgyerekes család tizennyolcadik gyermekeként, iskolai énekoktatásban tizennyolc éves koráig nem részesült. 1903. november 23-án debütált Amerikában a Rigolettóban a New York-i Metropolitan megnyitóján. A következő tizenhét évben minden szezonnyitón fellépett. Caruso volt az első nagy énekes, aki gramofonfelvételt készített.
[109]
Hill eredeti kézirata e helyütt ezt az érdekes megjegyzést tartalmazza: Amerika egyik legtehetségesebb üzletembere őszintén megmondta, hogy a legtöbb tervért, amelyet kitalált, a vonzó titkárnője volt a felelős. Bevallotta, hogy a nő jelenléte serkentette az alkotó képzeletét, olyan mértékben, ahogy azt soha semmilyen más ösztönző hatására nem tapasztalta. Amerika egyik legsikeresebb embere a legtöbb sikeréért egy fiatal, bájos hölgynek tartozik köszönettel, aki több mint tizenkét éven át az ihletforrása volt. Mindenki ismeri azt a férfit, akire itt utalok, de az eredményei VALÓDI FORRÁSÁT kevesen. Nem tudjuk biztosan, kire utal Hill ebben a bekezdésben. Ezek a nézetek a mai olvasó számára naivnak tűnhetnek, de szemléletesen visszaadják Hill felfogását, miszerint a szexuális hajtóerőnek óriási befolyása van az ember viselkedésére és motivációjára az üzleti életben, ahogy azt a tárgyilagos viselkedéskutatás is igazolta. [110] Becenevén az „indianai költő” (1849–1916) a kisvárosi, vidéki és főleg az indianai életről írt költeményeivel és humoros tanmeséivel lett népszerű. Született utánzó volt, árasztotta a falusias hangú, az indianai nyelvet utánzó történeteket. Bár örökös lámpaláz gyötörte, amelyet sosem sikerült leküzdenie, nem adta fel, és az ország leghíresebb előadója lett. Ő teremtette meg a kis árva Annie figuráját a The Orphant Annie Book (1908) című könyvében. Versesköteteket is kiadott, például: The Old Swimmin’ Hole és ’Leven More Poems címmel. Ez utóbbiból félmillió példányt adtak el. Mielőtt írói karrierbe kezdett volna, utazó cégtáblafestőként, színészként, Bibliaárusként, zenészként és újságriporterként dolgozott. Riley maga is beismerte, hogy olykor „sajátos hatás” alatt állt írás közben: „A mű magától íródik meg. Én csak a fűzfakéreg vagyok, amiből a sípot faragják.” [111] Úgy tűnik, az alkohol és a kábítószer sok alkotó ember életében számít serkentőnek. De gyakran meg is pecsételi a sorsukat. Philip Seymour Hoffman színész, Cory Monteith énekes színész, Whitney Houston, Amy Winehouse, Michael
Jackson, Heath Ledger, Chris Farley komikus, Judy Garland színésznő, a rocklegenda, Jim Morrison a Doorsból, Dylan Thomas költő, Ernest Hemingway író, Tennessee Williams drámaíró, Jimi Hendrix gitáros, Truman Capote író, a beatgeneráció krónikása, Jack Kerouac, John Belushi komikus, River Phoenix színész – és még folytathatnánk a kiváló művészek listáját, akiknek végül a szenvedélyük az életükbe került. [112] James J. Hill (1838–1916) üzletember és egy vasúttársaság, a Great Northern Railway elnöke, majd vezérigazgatója volt. Később elvállalta a Minnesota állambeli St. Paul First and Second National Bankjának vezetését. Írt egy népszerű könyvet Highway of Progress címmel, amely 1910-ben jelent meg. [113] Erre a konyhasó a legjobb példa. A nátrium és a klór önmagában erősen mérgező anyag, míg a nátrium-kloridot mindennap az ételeinkre szórjuk a konyhában és az asztalnál a világ minden szegletében. [114] Ez a kijelentés dióhéjban összefoglalja a pozitív lelki beállítottság filozófiáját. Napoleon Hill és később a pártfogója, W. Clement Stone ennek terjesztésére tette fel az életét. [115] Emmett E. Miller, a Deep Healing: The Essence of Mind/Body Medicine szerzője szerint a szerelem jóval több mint romantikus klisé. „Számtalan bizonyíték kínálkozik: A szerelmi kapcsolat véd a betegségek ellen. Ha boldog és vidám vagy, szeretsz és szeretnek, örülsz, hogy élsz, értékesnek érzed magadat és az életedet, ez az üzenet azonnal továbbítódik az immunrendszered sejtjei felé.” (How we feel changes how we… feel, Patty Rhule, USA Weekend, 1999. szeptember 24–26.) [116] Ella Wheeler Wilcox 1860-ban született egy elszegényedett wisconsini gazdálkodó családban. Már kiskorában úgy tűnt, van irodalmi vénája: csupán tízéves volt, amikor megírta az első „regényét”. A középiskola után a wisconsini egyetemen tanult, de otthagyta, és hazatért, mert csak otthon kapott ihletet. Tizennyolc éves korára már eleget
keresett írással ahhoz, hogy megkétszerezze a család bevételeit. 1883-ban a Poems of Passion című kötetét a kiadók erkölcstelen jellege miatt elutasították, de egy chicagói cég kiadta, és eladási csúcsot döntött. Művei képzeletbeli szexuális szenvedélytől túlfűtöttek, ezt gyakran tigris szimbolizálja. Az úgynevezett „erotikus iskola” vezetője lett, és egyszer azt mondta, hogy a jó verset „nem a művészet, hanem a szív teszi”. Esszéista és újságíró is volt, olyan lapokban publikált, mint a New York Journal és a Cosmopolitan. Napoleon Hillt kétségkívül vonzotta Wilcox munkássága, mert az írónő olyan rendíthetetlenül hitt a szerelem hatalmában és abban, hogy a szexuális ösztön fontos szerepet játszik az ember érvényesülésében. 1919-ben halt meg. [117] Herbert Benson, a Harvard Unviersity’s Mind/Body Medical Institute kutatója a következő módszert javasolja a negatív érzelmek fizikai hatásának elkerülésére (idézet a „How we feel changes how we… feel” című cikkből, Patty Rhule, USA Weekend, 1999. szeptember 24–26.): 1. Válassz ki egy szót, hangot, imát vagy kifejezést, amely beleillik a meggyőződésrendszeredbe, például: „béke” vagy „az Úr az én pásztorom”. 2. Ülj le kényelmesen, hunyd be a szemedet, lazítsd el az izmaidat. 3. Lélegezz lassan. Minden kilégzésnél koncentrálj a szóra. Csináld ezt meg egyszer-kétszer naponta, tíz-húsz percig; a legjobb reggeli és vacsora előtt. 4. Ha kész vagy, üldögélj még egy kicsit, és gondolj kellemes dolgokra. [118] Ebben az eszmefuttatásban, amely a Gondolkodj és gazdagodj több kulcsfontosságú pontján is felbukkan, Hill egy mára már elavult és megdöntött tudományos nézetet idéz, miszerint az „éteren”, egy láthatatlan közvetítőn keresztül elektromágneses energia terjed az egész univerzumban. De azt azért érdekes megemlíteni, hogy – filozófiailag és alapvetően – Hill leírja az „űrt” és az „energiát” nem áll távol a legújabb tudományos elméletektől – az úgynevezett „húrelmélettől”, amely
azt mondja, hogy az űr, az energia és az anyag elképzelhetetlenül apró, egydimenziós, vibráló húrok manifesztációja – amelyek 10–33 centiméteresek. Amikor Hill azt írja, hogy „ez az élő, lüktető, rezgő energia áthatol az anyag minden atomján, és betölti az űr minden szegletét”, akkor valójában a húrelmélet alapjait írja le. Az üresség és vákuum helyett az űr parányi régiói ultramikroszkopikus szinten kavargó, pezsgő, vadul hullámzó helyek, amelyek környezete olyan féktelen, hogy „kvantumhabnak” nevezik a húrelméletben. Brian Greene matematikus-fizikus kiváló könyve, a The Elegante Universe (1999) adta annak idején a legjobb magyarázatot a húrelméletre, és Napoleon Hill biztosan elolvasta volna, ha megtehette volna. [119] A jelenséget valószínűleg találóan lehet illusztrálni egy bajnokságon szereplő profi baseballcsapat példájával. Úgy tűnik, a csapattagok képesek kitalálni egymás minden mozdulatát, reakcióját, szándékát – akármilyen gyors a játéktempó, vagy akármilyen bonyolultak is a helyzetek – a teljes játék alatt. Ugyanez igaz egy kiváló dzsesszzenekar tagjaira, akik igen kreatív improvizációba fognak, vagy egy tudóscsapat tagjaira a „heuréka”-élmény pillanataiban, vagyis amikor közös felfedezést tesznek, és egyidejűleg jutnak ugyanarra a nézetre. [120] Ezt a technikát ma „ötletbörzének” (brainstormingnak) nevezik, bár Hill elképzelése erről – a Mesterelmecsoport tagjai között – lényegesen magasabb szintű szellemi folyamatot jelent, és nem merül ki „ötletek felvetésében”. [121] A tizenhárom lépés a gazdagság felé elveihez Hill később W. Clement Stone-nal együtt kidolgozza a tizenhét sikerelvet is, amelyeket tanítottak a PMA sikertudomány-óráin és népszerű levelező kurzusain. A tizenhét sikerelv a következő (a különböző munkákban máshogy nevezik és sorolják fel őket): 1. Pozitív lelki beállítottság 2. A szándék határozottsága 3. Plusz egy kilométer gyaloglás 4. Pontos gondolkodás 5. Önfegyelem
6. A Mesterelmeelv 7. Alkalmazott hit 8. Kellemes személyiség 9. Egyéni kezdeményezés
10. Lelkesedés 11. Figyelem (összpontosítás)
12. Csapatmunka 13. A viszontagságokból és vereségekből való tanulás 14. Alkotó képzelet 15. Idő-és pénzgazdálkodás
16. A testi-lelki egészség megőrzése 17. Az Egyetemes Szokás Erejének törvénye (az egyetemes törvény használata) Hill és Stone könyve, A siker titka: pozitív lelki beállítottság (1960-ban írták, 1977-ben jelent meg) jó magyarázattal szolgál a tizenhét sikerelvre, ahogy a Your Right to Be Rich című munka is, amely egy 1961-ben kiadott interaktív kalauz. [122] Hill 1883. október 26-án született egy kétszobás gerendaházban a virginiai Wise County hegyeiben. A helyiek írástudatlanok, szegények és babonásak voltak. Kemény kétkezi munkából tartották fenn magukat, küszködtek a rossz talaj megművelésével, és a kedvezőtlen domborzattal. Sokan, akik itt születtek, sosem hagyták el ezt a vidéket. Hill azon kevesek közé tartozott, akik felkerekedtek, bejárták az országot, és nagyvárosokban éltek. [123] Titokzatos pontja ez a Gondolkodj és gazdagodj szövegének. Amikor Hill a metafizika területére téved, mindig jól megválogatja a szavait, hogy leírja azt, ami végső soron leírhatatlan. Érdekes megemlíteni, hogy Thomas Edison egyszer Hill kifejezéseihez nagyon hasonló szavakkal válaszolt meg egy kérdést a vallásosságával kapcsolatban egy interjúban, amikor az „életerőkről” volt szó. Az interjú meglehetősen megosztó volt, és nem világos, hogyan értette Edison pontosan a megjegyzését. Feltehetőleg Hill vagy olvasta az interjút, vagy hallotta Edisont ugyanerről a témáról beszélni, amikor ő maga
interjúvolta meg. (További anyag a témához: Robert Conot: A Streak of Luck, Seaviews Books, New York, 1979. És: Wyn Wachhorst: Thomas Alva Edison: An American Myth, MIT Press, Cambridge, Massachusetts, 1981, 137–138.) [124] A könyv eredeti kéziratában ez a fejezet a következő bekezdéssel végződik: A szegénységtől való félelem kísértete, amely 1929-ben emberek millióinak elméjét szállta meg, olyan valóságos volt, hogy a valaha volt legnagyobb gazdasági válságot okozta. Sőt, ez a kísértet néha még ma is halálra rémíti az embereket. [125] Napoleon Hill a Gondolkodj és gazdagodj filozófia terjesztésének szentelte az életét, és meg akarta tanítani az embereknek, hogyan ültessék át azt a gyakorlatba. W. Clement Stone, Hill munkatársa és pártfogója kulcsszerepet játszott a cél elérésében. „Napoleon Hill 1952-től 1962-ig állt az alkalmazásomban, és ez alatt az idő alatt a menedzsereként működtem – mondta Stone. – Elhivatottan terjesztettük Hill filozófiáját. Korábban már megírta a Law of Success, a Gondolkodj és gazdagodj című művét, valamint számos más könyvet. Mesterelme-szövetségünk egyik nagy eredménye, egyebek mellett, hogy megalapítottuk a Success Unlimited című magazint, együtt megírtuk A siker titka: pozitív lelki beállítottság című könyvet, létrehoztuk a »PMA Science of Achievement Course«-t, és ami mindennél fontosabb: megalapoztuk és garantáltuk a sikerét Hill határozott fő céljának. Hill határozott fő célja a filozófiájának terjesztése volt… világszerte, és a következő nemzedék köreiben is. Együtt emberek millióira voltunk hatással minden kontinensen.” (Forrás: Híres motiváló szónokok weboldala, joshhinds.com/motspeakers.htm) [126] A világjárvány, amelyre a szerző utal, az 1918 őszén kitört spanyolnátha. Mire 1919 júliusában véget ért, húszmillió ember fertőződött meg, és több mint ötszázezer meghalt. A kór és fertőző szövődménye a tüdőgyulladás ugyanannyi amerikai katonával végzett odahaza, mint ahányan az első világháború harcaiban elestek. A járvány csúcspontján, az iskolákat és templomokat bezárták, és sokan csak pamutmaszkban merték
elhagyni az otthonaikat. Egy idős úr, aki emlékezett a járványra, azt mondta, hogy a dél-karolinai Clemson Egyetem egyik épületét ideiglenes betegszobaként használták. „Úgy hordták be az embereket, mint a tűzifát” – mesélte. [127] Az eredeti kéziratba e helyütt Hill beillesztett egy adomaszerű történetet: Köztudott, hogy az orvosokat kevésbé veszélyeztetik a betegségek, mint a hétköznapi embereket, méghozzá azért, mert az orvosok NEM FÉLNEK A BETEGSÉGTŐL. Tudjuk, hogy az orvosok félelem és habozás nélkül napi szinten kapcsolatba kerülnek olyan fertőző betegségben szenvedők százaival, mint például a himlő, de nem kapják el. A betegséggel szembeni ellenálló képességük nagyrészt, ha nem egészében a FÉLELEM hiányának köszönhető. Bár a hagyományos kutatások erre más magyarázattal szolgálnak, azt azért érdemes megjegyeznünk, hogy a kutatók és az orvosok egyre inkább hangsúlyozzák, milyen fontos a pozitív hozzáállás az egészségben, gyógyulásban és az általános jóllétben. A példa, amelyet Hill itt felhoz, ma már nem tartható. Az elv általában igen. [128] Pegler csípős nyelvű újságíró volt, akinek a politikai programok elleni kirohanásait és körmondatait több mint százhetven lap hozta. 1941-ben Pulitzer-díjat nyert a szakszervezetek korrupciója elleni keresztes hadjáratával, ám késői írásai egyre kevésbé összpontosítanak a jogtalanságok feltárására, és egyre gúnyosabb hangot ütnek meg – tollhegyre tűzi a New Dealt, a szakszervezeti vezetőket és kiváltképp Franklin D. Roosevelt családját. Charles Fischer a The Columnists című munkájában (Howell, Soskin Publishers, 1944.) ezt írta Peglerről: „Miután még az ágyban elolvasta a lapokat, megreggelizett, és korán a dolgozószobájába vonult, ahonnan szitkozódás, az írógépből kitépett és cafatokra szaggatott lap reccsenése szűrődött ki, számottevő mennyiségű cigarettafüsttel egyetemben. Nagyjából hat órát tölt egy cikkel, és köztudott, hogy negyvenöt percig keres egy szót.” Pegler 1969. június 24-
én halt meg, hetvennégy éves korában. (A The New York WorldTelegramot 1931-ben hozták létre a World és az Evening Telegram összeolvasztásával. A Scripps-Howard kiadói lánc, amelynek a United Press International volt a tulajdonosa, 1950ban megvette a Sunt, és beleolvasztotta, létrehozva így a New York World-Telegram-Sunt. A lap 1966-ig jelent meg.) [129] E helyütt Hill az eredeti kéziratba belefoglalta a következő felháborodott megjegyzést arról, hogyan kezelte néhány munkaadó a „szerencsétlenül járt” embereket a gazdasági világválság idején: Néhány munkaadó döbbenetes módon húz előnyt a szerencsétlenül jártakból. Az ügynökségek kis színes táblákat függesztenek ki, amelyeken éhbért ajánlanak a tönkrement embereknek – heti két dollárt, heti tizenöt dollárt. A heti tizennyolc dollárt hozó munka már jó üzlet, heti huszonöt dolláros munkaajánlatot pedig keresve sem lehet találni az ügynökségeken. Kivágtam a helyi lapból egy álláshirdetést, amelyben tisztviselőt keresnek, egy rendes, jó írnokot, hogy telefonos megrendeléseket vegyen fel egy büfének délelőtt tizenegytől délután kettőig havi nyolc dollárért – nem heti, hanem havi nyolc dollárért! A hirdetés a „vallásra” is rákérdez. Micsoda pimaszság, hogy valaki, aki rendes, jó írnokot keres tizenegy centes órabérbe, még az illető vallására is kíváncsi!? A tönkrementeknek ilyen ajánlatokkal kell beérniük. [130] Az eredeti kéziratban e helyütt Hill az alábbi elemzést teszi közzé: A kopasz ember nem másért kopasz, mint a bírálattól való félelme miatt. Azért hull ki a haja, mert a kalapok túl szűkek, ami gátolja a hajhagymák vérellátását. A férfiak nem azért viselnek kalapot, mert szükségük van rá, hanem azért, mert „mindenki visel”. Az ember beáll a sorba, úgy cselekszik, ahogy mások, nehogy BÍRÁLAT érje. A nők ritkán kopaszodnak, a nőknek ritkán hullik a hajuk, mert olyan kalapot hordanak, amely kevésbé szűk, és csak kiegészítőként. De ebből persze nem következik, hogy a nők mentesek a bírálattól való félelemtől. Ha bármelyik nő azt állítja, hogy ő
különb a férfiaknál e tekintetben, csak kérd meg, hogy sétáljon végig az utcán egy kalapban, amely az 1890-es évek divatja szerint készült. Hill sem volt tévedhetetlen – ha másért nem, azért, mert korának orvostudománya elég keveset tudott a genetika és a férfiak kopaszodásának összefüggéseiről. [131] A Collier’s (amely 1957-ig jelent meg) nagy múltú lap és Amerika egyik legnépszerűbb magazinja volt. 1888 áprilisában alapította Peter Fenelon Collier Once a Week címen, és a Collier’s Library című kiadványával együtt árusította, amelyben novellák és népszerű elbeszélések jelentek meg. Az ára igencsak kedvező volt: tizenhat oldal hét centért. Az első számban Ella Wheeler Wilcox, James Whitcomb Riley és H. Rider Haggard, a Salamon király kincse és a Ő című regények szerzője, valamint mások kalandtörténetei jelentek meg. Később többek között Winston Churchill, Agatha Christie, Pearl Buck és Neville Shute írásai láttak napvilágot a magazin hasábjain. A Collier’s lassan heti hírmagazinná nőtte ki magát. Keresztes hadjárata a káros kuruzslószerek ellen – például az úgynevezett „liquozone” ellen, amelyről úgy tartották, mindent gyógyít, a ráktól a korpáig – nagy lendületet adott az Egyesült Államok élelmiszer-és drogtörvényének. Az elégtelen vezetés és a sok adósság oda vezetett, hogy végül a magazint eladták a Cowles kiadóvállalatnak, amely 1957-ben beleolvasztotta a Look magazinba. [132] Egészségügyi kérdésekben Hill szilárdan hitt abban, hogy a „szellem fontosabb az anyagnál”, és azóta a tudomány is igazolta, hogy az lelkiállapotnak fontos szerepe van az egészség megőrzésében. Az azonban nem világos, hogy tényleg elhitte-e azt az anekdotát, amely a Gondolkodj és gazdagodj eredeti kéziratában e helyütt szerepel, vagy csak nyomatékosításként használta: A spanyolnátha-járvány idején, amely a világháború alatt tört ki, New York polgármestere drasztikus lépéseket tett, hogy kordában tartsa a károkat, amelyeket a betegségtől való öröklött félelmük révén az emberek okoznak maguknak. Betelefonált egy
lap szerkesztőségébe, és azt mondta: „Uraim! Kénytelen vagyok megkérni önöket, hogy ne publikáljanak több rémisztő szalagcímet a járvánnyal kapcsolatban. Ha nem működnek együtt velem, ki fog csúszni a kezünkből az irányítás.” A lap felhagyott a járvánnyal kapcsolatos történetekkel, és a járványt egy hónapon belül sikerült megfékezni. [133] Hill a következő kifejezést használta: „szuggesztívterápiaspecialista.” [134] A kutatások azóta már bebizonyították, hogy a stressz valóban negatív hatással van a szervezet immunrendszerére. [135] Az Egyesült Államokban a „szegényház” a mai embernek már semmit nem mond. Az állami jólléti programokat megelőzően az elszegényedett emberek, akiknek sem pénzük, sem birtokuk nem volt, gyakorta a szegényházban kötöttek ki, ahol „ledolgozhatták” a szállást és az ellátást. A börtönt és az elmegyógyintézetbe való bezárást leszámítva, a szegényház volt a legmélyebb pont, ahová egy amerikai csak lecsúszhatott. [136] Hill éveken át dolgozott újságíróként. Újságírói minőségében interjúvolta meg Andrew Carnegie-t is, és így kezdett neki a kutatásoknak és a Gondolkodj és gazdagodj megírásának. [137] Hill teljes mértékben hitt az érzéken felüli érzékelésben: „A telepátia valóság. A gondolatok átjutnak az egyik elméből a másikba, akaratlagosan, akár tudatában van ennek a gondolat küldője és fogadója, akár nincs.” [138] Az önmérgezés Hill korában kedvelt kifejezés volt. Azt jelentette, hogy a szervezet által, például az emésztési folyamat révén termelt anyagok „megmérgezik” az embert. A „belső megtisztuláshoz” mindennap elegendő vizet és rostokat kell magunkhoz venni, de lehet szó beöntésről és béltisztításról is. [139] Hill később tovább finomította ezt a gondolatot, és ez lett az egyik leghíresebb megállapítása – ez a Gondolkodj és gazdagodj filozófiájának sarkköve: Amit az elme képes kigondolni és elhinni, azt meg is tudja valósítani. (Korábban így fogalmazott: „Amit az ember az agyával kigondol, azt az ember
meg is tudja valósítani.” A legkorábbi verziója talán az ötödik fejezet harmadik mondata: „Azt mondják, mindent meg lehet tenni, amit az ember el tud képzelni.”) Munkatársa, W. Clement Stone néha hozzátette: „…PMA-val” (pozitív lelki beállítottsággal), mint ahogy azt a közös, A siker titka: pozitív lelki beállítottság című könyvükben írják. Sok késői írásában Hill és Stone a következőt is hozzáfűzte: „…amíg nem sérti az isteni törvényt vagy mások jogait”. De mindegy is, melyik verziót vesszük, az ELGONDOL-HISZ-ELÉR képlet a történelem egyik legfigyelemreméltóbb és legközismertebb motivációs „megerősítése” lett. Még a popzenében is felbukkan. R Kelly slágerében, az „I Believe I Can Fly”-ban is feltűnt az 1990-es évek végén ez a Gondolkodj és gazdagodj aforizmája: Ha látom, meg is tudom tenni. / Ha elhiszem, Nincs akadály… Ha látom, azzá lehetek. / Ha elhiszem, Nincs akadály. Hiszem, hogy tudok repülni. (R Kelly dala, a Space Jam – Zűr az űrben című filmből Copyright ® 1996 WEA / Atlantic) [140] Krőzus, aki Kr. e. 546-ban halt meg, volt Lüdia utolsó királya, és hatalmas gazdagsága tette híressé. Meghódította a görögöket, de később a perzsák leverték. Központi figura Hérodotosz meséiben, ahol találkozik a neves athéni törvényhozóval, Szolónnal. A később elbukott Krőzus hangsúlyozza, hogy az igazi boldogság alapja nem a vagyon maga, hanem a siker.
A SZERZŐRŐL Oliver Napoleon Hill 1883. október 26-án született egy kétszobás gerendaházban a virginiai Wise County hegyei között, olyan vidéken, ahol nagyarányú volt az írástudatlanság és a nélkülözés. Tizenkét éves korában kapott ajándékba a mostohaanyjától egy írógépet, amely elindította az írói karrier felé vezető úton. Eleinte „hegyi riporter” volt egy helyi kisvárosi lapnál, majd a Bob Taylor’s Magazine riportere lett, és híres emberekkel készített interjút, hogy megírja „sikerük történetét”. 1908-ban Hillt megbízták, hogy keresse fel Andrew Carnegie iparmágnást, a világ egyik leggazdagabb emberét. Ez a találkozó – és az ezt követő csaknem harmincéves kutatás, amelynek ötletét Carnegie vetette fel, és amelyet nem hivatalosan ő pénzelt – vezetett a Gondolkodj és gazdagodj, minden idők egyik legnagyobb példányszámban eladott könyvének megjelenéséhez 1937-ben. Hill volt a személyes siker irodalmának, ennek a modern műfajnak az atyja. A Gondolkodj és gazdagodj filozófia és a sikerképlet, amelyet a kutatásai során dolgozott ki, és megírt ebben a könyvben, számtalan embernek segített a világ minden szegletében, hogy kiemelkedő sikert érjen el az élet bármely területén. Hill bizalmas tanácsadója volt Woodrow Wilson és Franklin D. Roosevelt amerikai elnöknek. Csaknem harminc könyvet és tankönyvet írt, közöttük A siker titka: pozitív lelki beállítottság címűt, amelyben W. Clement Stone volt a szerzőtársa, aki hosszú évekre az akkor már hatvankilenc éves Hill munkatársa lett. Hill nagy odaadással dolgozott motivációs előadásain, és buzgón írta a tankönyveket, tanulmányi kalauzokat és más sikerről szóló munkákat. Három magazint is alapított – a Hill’s Golden Rule címűt 1919-ben, a Napoleon Hill’s Magazine-t 1921-ben és az Inspiration Magazine-t 1931-ben. Stonenal együtt alapították a Success Unlimited című magazint 1954-ben. Dr. Hill 1970. november 8-án hunyt el a dél-karolinai Greenville közelében található Paris Mountainben egy idősek otthonában, ahol élete utolsó tizenhárom évét töltötte.
Az óramutató járásával megegyező irányban bal fentről: A fiatal Napoleon Hill arcképe, amely az Inspirator International magazin borítóján jelent meg; Hill a későbbi éveiben; Hill a felfedező Thomas A. Edison társaságában; Hill mentora és támogatója, Andrew Carnegie, aki a maga korában a világ egyik leggazdagabb embere volt.
A SZERKESZTŐRŐL Ross Cornwell tősgyökeres dél-karolinai. Elvégezte a Davidson Főiskolát az észak-karolinai Davidsonban, valamint a Stanford Egyetemet a kaliforniai Palo Altóban. Tanult a németországi Ebersbergben található Goethe Intézetben is. Két területen is karriert futott be: a felsőoktatásban és a magánszektorban kiadóként, íróként, szerkesztőként és tanácsadóként. Dolgozott újságíróként és rovatvezetőként, PR-osként és szövegíróként, beszédíróként és hírlapkiadóként, valamint filmkritikusként mind a sajtóban, mind a rádióban. A Clemson Egyetem rektorának ügyvezető asszisztense volt, később pedig négy országos hírlevél szerkesztője, közöttük a Gondolkodj és gazdagodj hírlevélé. Az általa vezetett programok elnyerték a CASE nagydíjat, amelyet a Ford Motor Company Alap ad át az ország legkiválóbb „speciális közönségszolgálati projektjeinek” a felsőoktatásban, valamint a Newsweek National First Place díjat, amelyet a legjobb felsőoktatási hír-és információs programoknak ítélnek oda az Egyesült Államokban. A Handbook for Institutional Advancement (Az intézményi előmenetel kézikönyve) második kiadásában ő írta a beszédírásról szóló fejezetet. A videó, amelynek forgatókönyvét ő szerezte – With the Mind of a Child (Egy gyermek agyával) – 2001-ben bronz világérmet nyert a The New York Fesztiválon, 2002-ben pedig Silver Screen díjat a harmincötödik éves amerikai nemzetközi film-és videófesztiválon Los Angelesben. Ő a Mindpower Press és az Achieve It Inc., valamint a Cornwell Associates, egy egyesült kommunikációs szolgáltató cég elnöke és vezérigazgatója. Tíz könyvet írt vagy szerkesztett, harmincöt videó szerkesztője. A dél-karolinai Pendletonban él, két lánya van, Johannah és Anne-Ross, valamint négy unokája. További információ a MindpowerPress.com és a facebook.com/MindpowerPress oldalakon.
{1} Mai értéken körülbelül 12,5 milliárd dollár. {2} A felsorolt személyekről további információk olvashatók a 329. oldalon kezdődő jegyzetekben. Sokukról a 331–336. oldalon van szó. {3} Doubravszky Sándor és Jánossy Ilona fordítása – a szerk. {4} Ez sokkal azelőtt történt, hogy léteztek volna effajta korrigáló műtétek. {5} Serdián Miklós György fordítása, Napoleon Hill kiemeléseivel – a szerk. {6} Drávakesa dása Brahmacári fordítása. {7} A Skibo pompás kastély volt, amelyet Carnegie épített a családjának a skóciai Dornoch folyó torkolatvidékén. {8} Magyarországon a hatályos szabályozás szerint ellenszolgáltatás nélküli munkavégzésre munkaviszonyban nincs lehetőség, az csak megbízási vagy vállalkozási szerződés kötésével lehetséges, ha a felek így állapodnak meg – a szerk. {9} Mai árakkal számolva. {10} Szolgálati kötelességszegés, vagy olyan kihágás, amelynek során az illető ugyan nem vett aktívan részt a bűncselekmény elkövetésében, de elmulasztotta jelenteni azt a hatóságoknak, ami a kötelessége lett volna. {11} Csonka Judit fordítása. {12} Arany János fordítása. {13} A könyv 1937-es kiadásából. {14} A könyv 1937-es kiadásából. {15} A könyv 1937-es kiadásából. {16} A könyv 1937-es kiadásából. {17} Edward Bulwer-Lyton (1803–1873) angol drámaíró, regényíró és politikus. {18} John Milton (1608–1674) angol költő epikus költeménye – a ford. {19} A Simplon-hágó a tengerszint felett kétezer-nyolc méterrel található a svájci Alpokban az ország déli részén. Napóleon 1800 és 1806 között építtetett egy utat itt a katonáival, hogy Itália felé vonulhasson. A hágó a tizenharmadik század óta fontos kereskedelmi útvonal Dél-és Észak-Európa között. {20} Az orosz Alekszandr Vasziljevics Szuvorov (1729–1800) minden idők legnagyobb hadvezére volt, Nagy Sándor, Hannibal és Patton tábornok méltó társa. Egyesek hóhérnak bélyegezték, aki inkább elpusztítani, mint legyőzni akarta az ellenfelét. Hatvanhárom ízben aratott győzelmet, míg egyszer sem veszített, pedig többnyire túlerővel szemben kellett síkra szállnia. {21} Smith (1771–1845) angol pap, esszéíró és tanár. Sokan kora legszellemesebb emberének tartották. Ő alapította az Edinburgh Review-t. {22} Vas István fordítása.
Table of Contents Borító Címoldal Copyright Kiadói köszöntő A könyv tartalma Bob Proctor előszava A szerkesztő előszava A szerző előszava Bevezetés – A gondolat hatalma 1. – A vágy 2. – A hit 3. – Az önszuggesztió 4. – A szaktudás 5. – A képzelet 6. – A rendszeres tervezés 7. – A döntés 8. – A kitartás 9. – A mesterelme ereje 10. – A szextranszmutáció titkaA tudattalan 11. – A tudattalan 12. – Az agy 13. – A hatodik érzék Utószó – Hogyan járjunk túl a félelem hat kísértetének eszén? Függelékek Köszönetnyilvánítás Végjegyzetek A szerzőről A szerkesztőről Édesvíz webáruház Édesvíz könyvesbolt Édesvíz közösség Édesvíz magazin