Észak-amerikai indiánok titokzatos élete 9639409685 [PDF]

Valaha őslakosok, indiánok népesítették be az Amerikai kontinenst. Megszámlálhatatlan törzsek - kajovák, sziú-oglalák, a

123 41 653KB

Hungarian Pages [190] Year 2005

Report DMCA / Copyright

DOWNLOAD PDF FILE

Table of contents :
A TEREMTÉS MÍTOSZAI
Apacs Indián Mítosz
AZ ÖREG EMBER ÉS A VILÁG KEZDETE
Feketeláb Indián Legenda
A VÍZÖZÖN
Szelis Indián Legenda
A VÍZÖZÖN
Mojáv-Apacs Mítosz
A VÍZÖZÖN LEGENDÁJA
Ásocsimi Indián Történet
A FÉNY EREDETE
Inuit Indián Történet
A NYÁR ÉS A TÉL EREDETE
Akoma Indián Legenda
A KUKORICA KÜLÖNÖS EREDETE
Abenaki Indián Történet
A DOHÁNY EREDETE
Varjú És Hidatsza Indián Legenda
MENNYDÖRGÉS ÉS VILLÁMLÁS
Májdu Indián Legenda
A NAPTÁNC LEGENDÁJA
Feketeláb Indián Történet
A NAPTÁNC HEGY
Dakota-Sziú Indián Legenda
FEHÉR ŐZ
Csikaszó Indián Legenda
A PRÉRIFARKA ÉS AZ ÓRIÁS
Népörszi Indián Történet
A BÖLÉNYTÁNC
Menden Indián Történet
AZ EMBEREK AZ ÉGBE LÁTOGATNAK
Szeminol Indián Legenda
VIZEK SZELLEME LOVAT AJÁNDÉKOZ A FEKETE LÁBAKNAK
Feketeláb Indián Történet
HOGYAN TÁMASZTOTTA FEL A GYÓGYÍTÓ EMBER A BÖLÉNYT?
Arapahó Indián Történet
A MENYASSZONYI FÁTYOL VÍZESÉS
Mivók Indián Legenda
HOGYAN ÉRKEZTEK AZ ELSŐ FEHÉR EMBEREK A SÁJENEKHEZ?
Sájen Indián Legenda
A RÓKÁK ÉS A NAP
Jurok Indián Legenda
INDIÁN BÖLCSESSÉGEK
INDIÁN DALOK, ÉNEKEK, VERSEK
SZIÚ SZELLEMTÁNC RÍTUS ÉNEKEI
KAJOVA SZELLEMTÁNC RÍTUS ÉNEKEI
PÁJÚT SZELLEMTÁNC RÍTUS ÉNEKEI
IMÁK, SZENT TANÍTÁSOK
AZ INDIÁN NÉP EREDETÍE, TÖRTÉNETE
I. Teremtés
II. Az özönvíz
III. Megmenekülés
IV. Főnökök erdős vidéken
V. Leszármazás
INDIÁN ÉTELEK, TÁPLÁLÉKOK
Papiere empfehlen

Észak-amerikai indiánok titokzatos élete
 9639409685 [PDF]

  • 0 0 0
  • Gefällt Ihnen dieses papier und der download? Sie können Ihre eigene PDF-Datei in wenigen Minuten kostenlos online veröffentlichen! Anmelden
Datei wird geladen, bitte warten...
Zitiervorschau

Balogh „Sánta Őz” Csaba

ÉSZAK-AMERIKAI INDIÁNOK TITOKZSTOS ÉLETE titokzatos kultúrák, különleges szokások, eltűnt népek

2

Könyvemet ajánlom minden olyan nép emlékének, melyet a civilizáció zászlaja alatt és a szeretet nevében még azelőtt végérvényesen kiirtottak a Föld színéről, mielőtt annyi idejük lett volna, hogy nevüket elrebeghessék.

3

Az emberi életnek nincs előre megszőve a hálója. Mindannyian egy szál vagyunk ebben a hálóban. Amikor a hálót szőjük, akkor magunkért teszünk valamit. Minden dolog összefügg, minden dolog kapcsolatban van egy másikkal. Seattle főnök tanítása

4

Tartalomjegyzék A TEREMTÉS MÍTOSZAI Apacs Indián Mítosz AZ ÖREG EMBER ÉS A VILÁG KEZDETE Feketeláb Indián Legenda A VÍZÖZÖN Szelis Indián Legenda A VÍZÖZÖN Mojáv-Apacs Mítosz A VÍZÖZÖN LEGENDÁJA Ásocsimi Indián Történet A FÉNY EREDETE Inuit Indián Történet A NYÁR ÉS A TÉL EREDETE Akoma Indián Legenda A KUKORICA KÜLÖNÖS EREDETE Abenaki Indián Történet A DOHÁNY EREDETE Varjú És Hidatsza Indián Legenda MENNYDÖRGÉS ÉS VILLÁMLÁS Májdu Indián Legenda A NAPTÁNC LEGENDÁJA Feketeláb Indián Történet A NAPTÁNC HEGY Dakota-Sziú Indián Legenda FEHÉR ŐZ Csikaszó Indián Legenda A PRÉRIFARKA ÉS AZ ÓRIÁS Népörszi Indián Történet A BÖLÉNYTÁNC Menden Indián Történet AZ EMBEREK AZ ÉGBE LÁTOGATNAK Szeminol Indián Legenda 5

VIZEK SZELLEME LOVAT AJÁNDÉKOZ A FEKETE LÁBAKNAK Feketeláb Indián Történet HOGYAN TÁMASZTOTTA FEL A GYÓGYÍTÓ EMBER A BÖLÉNYT? Arapahó Indián Történet A MENYASSZONYI FÁTYOL VÍZESÉS Mivók Indián Legenda HOGYAN ÉRKEZTEK AZ ELSŐ FEHÉR EMBEREK A SÁJENEKHEZ? Sájen Indián Legenda A RÓKÁK ÉS A NAP Jurok Indián Legenda INDIÁN BÖLCSESSÉGEK INDIÁN DALOK, ÉNEKEK, VERSEK SZIÚ SZELLEMTÁNC RÍTUS ÉNEKEI KAJOVA SZELLEMTÁNC RÍTUS ÉNEKEI PÁJÚT SZELLEMTÁNC RÍTUS ÉNEKEI IMÁK, SZENT TANÍTÁSOK AZ INDIÁN NÉP EREDETÍE, TÖRTÉNETE I. Teremtés II. Az özönvíz III. Megmenekülés IV. Főnökök erdős vidéken V. Leszármazás INDIÁN ÉTELEK, TÁPLÁLÉKOK

6

A TEREMTÉS MÍTOSZAI Apacs Indián Mítosz Az apacsok mindig tisztelték az állatokat, az őselemeket, a naprendszert és a természetet. Azokat a jelenségeket, amiket nem tudtak megmagyarázni, természetfelettinek tartották. A világ kezdetekor nem létezett semmi. Sem a Földön, sem az égben. Nem volt Nap és nem volt Hold, csak mindenhol végtelen sötétség. Egyszer csak a sötétségből előtűnt egy lapos korong, melynek alja sárga volt, a teteje pedig fehér. Ez a fényes korong a levegőben lebegett. Benne kicsi, szakállas ember ült. Ő volt a Teremtő: az Egyetlen, Aki Fenn Él. És mint aki hosszú álomból ocsúdik, kezeivel a szemét és az arcát dörzsölgette. Amikor belenézett a mindent átható sötétségbe, fent azon nyomban kigyúlt a fény. Majd lefelé nézett, és ott is fényözön árasztott el mindent. Ezután keletre megteremtette a pirkadat sárga fényeit. Nyugat felé pedig a láthatárt mindenhol száz meg száz színárnyalat tarkította, melyekből felhők képződtek. Aztán a Teremtő megtörölte verejtékező homlokát, megdörzsölte tenyerét, majd kitárta két kezét. És láss csodát: egy fényesen ragyogó felhő hátán egy kicsi lány üldögélt. „Állj fel, és mondd el, hol jársz most!” – parancsolta a Teremtő. De a lány nem válaszolt. A Teremtő erre megint megdörzsölte a szemét, és jobb kezét Árva Lány felé nyújtotta. „Honnan jöttél?” – kérdezte a lány a teremtő kezét fogva. „Keletről ahonnan a fény.” – válaszolt Ő, miközben átlépett arra a felhőre, amin a lány ült. „Hol van a Föld?” – folytatta Árva Lány. „És az ég?” – vágott vissza a Teremtő, és énekelni kezdett: Egyre azon gondolkozom, mi legyen a következő; 7

Formát kapjon, nevet kapjon a sötétben rejtező.” Pont négyszer énekelte el a versikét. Négyszer, mert a négy bűvös szám. Aztán megtörölte az arcát, majd összedörzsölte és hirtelen kitárta kezeit. Előtte állt Nap Istensége. Újból megtörölte izzadó homlokát, és kezei közül kirázta Pirinyót, a kicsi fiút. Immár négy istenség üldögélt a piciny felhő szélén. A Teremtő megint kérdezett: „Mi legyen a következő alkotásom? Ez a felhő, amin ülünk, túl kicsi, hogy elférjünk rajta!” És akkor megteremtette Tartanellát, Göncöl Csillagot, a Szelet, és végül Mennydörgéstevőt, akit alighogy megteremtett, egy nyugati felhőn szállásolt el. Eztán újabb énekbe kezdett: „Gondolatban elképzelem, Szemeimmel is megteremtem, Születése semmiből lesz, Semmiből gyúrok ház Földet.” Ezt a dalt is négyszer énekelte el. Az istenek megrázták a kezüket, és letörölték az izzadtságot a homlokukról. A Teremtő újból megdörzsölte a tenyerét, és kipottyant belőle egy kis barna golyó, mely nem volt nagyobb, mint egy babszem. Megérintette, és az növekedni kezdett. Árva Lány is megsimogatta a golyót, és az még nagyobb lett. Nap Istensége és Pirinyó is hozzáért, és a golyó tovább nőtt. Végül a Teremtő megparancsolta a Szélnek, hogy bújjon bele, és fújja fel. Tartanella a feje fölött megpörgetett egy fekete kötelet, és ráhurkolta a golyóra. Aztán a kötelet megrántva nagy sebességgel keletre küldte a gömböt. Majd ugyanezt tette kék kötéllel dél felé, sárgával nyugati irányba és fehérrel északnak. És egy utolsó nagyot rántott a golyón, ami így hihetetlen méretűvé dagadt – és megszületett a Föld! Nyoma sem volt rajta dombságnak, hegységnek, folyók sem kanyarogtak sehol; a felszíne sima volt és kopár, mindenütt csak a barna kéreg látszott. 8

Akkor az Egyetlen, Aki Fenn Él, megvakarta mellkasát, megdörzsölte a kezét, és kiröppent belőle a Kolibri. És a Teremtő azt parancsolta neki: „Repülj el északra, délre, nyugatra és keletre, azután mondd el nekünk, mit láttál!” „Minden a helyén!” – mesélte a Kolibri, miután visszatért. „A Föld gyönyörű, mert nyugatról már víz borítja.” De még erősen imbolygott és himbálódzott. Ezért a Teremtő varázsolt négy óriási oszlopot – egy feketét, egy kéket, egy sárgát, egy fehéret -, hogy a Föld rázkódása megszűnjön. Ezeket az oszlopokat a Szél a négy világtáj felé állította, és a ringatózás abbamaradt. És az Egyetlen, Aki Fenn él, négyszer énekelte el egymás után: „A világ teremtve már, És mozdulatlanul áll.” Majd egy újabb dalba kezdett valamilyen Égről, de mivel az még nem volt, azt gondolta, hogy lesz. Miután énekét negyedszer is befejezte, kiválasztott huszonnyolc embert, akik segítettek neki égboltot feszíteni a Föld fölé. Majd azért énekelt, hogy a Földnek és az Égnek urat teremtsen. Üzent Mennydörgéstevőnek, hogy járja körbe a Földet. Mennydörgéstevő visszatért, és magával hozott három tökéletlen teremtményt: két lányt és egy fiút. Egy türkiz kőben találta őket. Igen ám, de nem volt szemük, fülük, szájuk, hajuk, orruk, foguk. Csak kezük és lábuk volt, ujjak nélkül. Nap Istensége üzent a Légynek, hogy jöjjön el, és építsen egy izzasztókunyhót. Az Árva Lány befedte a kunyhót négy nagy felhővel. A keleti részen lévő ajtónyílás elé elhelyezett egy puha, vörös felhőt takarónak – a szertartás utánra. Négy, tűzben hevített kő a kunyhó közepén, a három tökéletlen teremtmény pedig a kövek körül kuporgott. A többiek gyógyító énekeket énekeltek a kunyhó mellett egészen addig, amíg a szertartás véget nem ért. Akkor kijött a két lány és a fiú, és leültek a bűvös felhőtakaróra. Aztán a Teremtő megdörzsölte és megrázta 9

feléjük a kezeit, és ujjakat, szájat, szemet, fület, orrot, hajat varázsolt nekik. Végül elnevezte a fiút Ég Fiának, és kinevezte az Egek Urának. Egyik lánynak a Föld Lánya nevet adta és megbízta, hogy gondoskodjon a Földről és arról, hogy mindent megteremjen. A másik lány neve Virág Szirom lett, dolga pedig a jövőben: felügyelni a földi emberek egészségét. De a Föld még kopár volt és terméketlen. A Teremtő jókedvében állatokat, madarakat, fákat és hegyeket varázsolt rá. Aztán üzent a Galambnak, nézze meg, hogy néz ki a világ. Négy nappal később a galamb visszatért és elmesélte, hogy: „Minden csodálatos széles e Földön, de négy nap múlva a víz a Föld túloldalán emelkedni fog, és nagy áradást fog okozni!” A Teremtő emelt egy jókora favázat, amit Árva Lány bevont egy vízhatlan anyaggal, így egy nagy, erős golyót kaptak. Négy nap múlva be is következett az áradás. A Teremtő egy nagy felhőre szállt, és magával vitte huszonnyolc segítőjét is. Árva Lány bebújt a többiekkel a vízhatlan gömb belsejébe, és magukra zárta a tetejét. Tizenkét nap múlva az áradás megszűnt, és egy hegy tetején hagyta őket, a nagy gömbbe zárva. A tomboló árvíz megváltoztatta a hegyvidéket, a dombságokat, a völgyeket és a folyókat. Árva Lány kivezette az isteneket a gömb belsejéből, és átsegítette őket a saját felhőjére. Azután addig sodródtak az Égen, amíg nem találkoztak a Teremtővel és segítőivel, akik az Ég teremtésével és a Vízözönnel befejezték munkájukat a Földön. A két felhő leereszkedett egy völgy mélyére. Ott Árva Lány mindenkit összehívott, hogy hallgassák meg az Egyetlent, Aki Fenn Él. „Azt tervezem, magatokra hagylak titeket.” – mondta, majd így folytatta: „Remélem, hogy a legjobb tudásotok szerint fejezitek be egy boldog világ építését!” Aztán mindenkihez, külön-külön is szót intézett: „Mennydörgéstevő, viselj gondot a felhőkre és vizekre! 10

Ég Fia, gondoskodj az Ég minden lakójáról! Te, Föld lánya, vigyázd a Földön élő embereket, és ügyelj arra, hogy mindig legyen mit enniük! Végül tőled, Árva Lány, tőled is búcsúzom, és azt kérem, ügyelj helyettem is mindenre!” És a Teremtő akkor Árva Lány felé fordult, összedörzsölték kezüket és lábukat, majd hirtelen megrázták végtagjaikat. Egy hatalmas farakás emelkedett mellettük, melyet a Teremtő meggyújtott. Nyomban füstfelhők szálltak az Ég felé. Ezzel a füsttel az Egyetlen, Aki Fenn Él, eltűnt. A többi istenség is a füstben távozott, magára hagyva a Földön a huszonnyolc embert. Nap Istenség keletre ment, Árva Lány a nyugati láthatárra, Pirinyó és Virág Szirom otthona a messzi dél lett. Göncöl Csillag pedig az éjszakai égbolton mutatja még ma is minden, úton lévőnek az északi irányt.

11

AZ ÖREG EMBER ÉS A VILÁG KEZDETE Feketeláb Indián Legenda Az Öreg Ember dél felől érkezett, és amerre járt hegyeket teremtett, prérit és erdőket. Madarakat és négylábú állatokat. Ezután északnak indult és jártában megteremtett mindent, ami azelőtt nem létezett. A Földet egyes helyeken vörösre festette, ahogy azt ma is láthatjuk. Megteremtette a Tej Folyót és átkelt rajta. Amikor elfáradt, egy dombon megpihent. Hanyatt feküdt, kinyújtotta kezét és lábát, a testét pedig kővel rakta körül. Ma is láthatjátok azokat a köveket, melyek elárulják, hol feküdt egykor a teste. Az Öreg Ember a síkságokat fűvel borította, hogy az állatoknak legyen mit legelniük. Nagy területeket jelölt ki, ahol gyökerek és bogyók teremnek majd, úgymint: répa és más, gyógyító gyökerek, mindenféle bogyók, cseresznye, szilva, vadrózsa. Fákat ültetett és a tájat mindenféle állattal népesítette be. Amikor megteremtette a muflont nagy, nehéz szarvaival, a prérit jelölte ki lakóhelyéül. Mivel azonban a testalkata miatt nem tudott elég fürgén mozogni ahhoz, hogy megvédhesse magát a nyílt prérin, ezért a hegyekbe küldte fel. Azóta ott él gondtalanul, szökdécselve egyik szikláról a másikra, nem fenyegetve senkitől. A hegyekben járván megalkotta az antilopot is, és útjára engedte. De látta, hogy az antilop bizonytalanul mozog a sziklákon, lépten-nyomon megsérül, ezért a prérire küldte, ahol ma is szabadon szaladgál. Egy nap az Öreg Ember elhatározta, hogy teremt egy asszonyt és egy gyermeket. Agyaggolyóból meg is formázta anyát és fiát. Emberi formára gyúrta őket, és azt mondta nekik: „Emberré kell lennetek!” Ezután egy üregbe tette őket, és az üreget befedte. Másnap reggel megnézte, mi van az agyagfigurákkal, de csak mozdulatlanul feküdtek egy helyben. Harmad- és negyednap 12

ugyanígy találta őket. Végül aztán, az ötödik napon azt parancsolta az agyagembereknek: „Keljetek fel és járjatok!” És ők így is tettek. Teremtőjükkel lementek a folyóhoz, és ott elárulta nekik, hogy az ő neve Napi, Az Öreg Ember. Így lettünk hát emberek és ő volt az, akinek ezt köszönhetjük. Az első emberek még meztelenek voltak és szegények, és nem tudták, hogyan segíthetnének magukon. Az Öreg Ember megmutatta nekik a bogyókat és gyökereket, és így szólt hozzájuk: „Ezeket megehetitek.” Aztán rámutatott egy fa kérgére: „Amikor még puha, akkor leszedhetitek és megehetitek.” Elmondta nekik azt is, hogy bizonyos állatokat is meg lehet enni: „Ezeket mind a ti szolgálatotokra teremtettem.” Majd így folytatta: „Minden állat, amelyik a földön szaladgál, a mókus, a nyúl, a borz – mind jóízű ennivaló. Nem kell hát tartanotok semmitől, ha meg akarjátok őket enni. A madaraknak, melyek fent repülnek, is ehető a húsuk. Ők is azért vannak, hogy legyen mit ennetek.” Öreg Ember elvezette az első embereket az összes olyan helyre, prérin kívül az erdőkbe, a vízpartokra, melyeket ő teremtett. Megmutatta nekik az összes füvet, fát és virágot. Elmagyarázta, hogy egyes növények levelei és gyökerei jók bizonyos betegségekre: „Ha az év megfelelő hónapjában szeditek le őket, segítenek nektek meggyógyulni.” Így tanultak meg az emberek gyógyítani. Megmutatta nekik, hogyan tudnak fegyvereket készítni, amikkel elejthetik az állatokat. Levágott egy megfelelő faágat, majd kéregtelenítette. Aztán meghajlította, két vége közé húrt feszített, és már kész is volt az első íj. Ezután megfogott egy madarat, kitépett néhány tollat a szárnyaiból és egy egyenes faágra kötözte azokat, szám szerint négyet: ez lett az első nyílvessző. De nem szállt valami jól, ezért egy tollat leszedett a végéről. Azóta mi is három tollal készítjük. Majd a lábainál heverő kődarabok között 13

kezdett keresgélni. Végül egy fekete tűzkövet talált a legmegfelelőbbnek. Ez lett a nyíl hegye. Amikor már az emberek tisztában voltak a fegyverkészítéssel, megtanította őket vadászni. Aztán arra, hogy a nyers hús nem olyan finom és egészséges, ezért megmutatta nekik a tűzgyújtás fortélyait. Száraz ágakat szedetett, és gúlába pakoltatta velük. Aztán egy kemény faág, egy puha és száraz fadarab, valamint az íj segítségével tüzet csiholt nekik, mégpedig úgy, hogy a két tenyere között forgatta a fadarabot, aminek egyik végére az íj húrja volt csavarva. A másik vége a puhafába fúródott. A nagy súrlódás miatt a száraz fadarab előbb füstölni kezdett, majd meggyulladt. A láng átterjedt a kupac fára, és az égni kezdett. Aztán a tűz fölött megsütött nekik egy darab húst. Így nem kell attól tartanunk, hogy a nyers hústól megbetegszünk. Aztán elmagyarázta nekik, hogy vannak puhább és keményebb kövek. A keményebbekkel a puhábbak megmunkálhatóak, formálhatóak. Így készítették el az első edényeiket, melyekből étkeztek. Sor került ezután más dolgokra is. Elmondta az embereknek, hogyan léphetnek kapcsolatba a szellemvilággal, hogyan kaphatnak tőlük útmutatást és erőt. „Vonuljatok félre a többiektől, legyetek néhány napig egyedül. Ha elalszotok, álmotokban valami megszólít benneteket, és segíteni fog. Ez a valami valószínűleg egy állat lesz, Akármit is mond nektek, azt kell tennetek. Segíteni fog nektek, és vezet titeket az életetek során. Mert ha egyedül lesztek egy hosszú úton, féltek és buzgón imádkozni kezdtek, imátok meghallgatásra talál majd. Lehet ez egy bölény, sas vagy medve segítsége. De bármilyen állat lesz is, meg kell hallanod, amit mond.” Így lett mindenkinek saját totemállata, amit magának kell megálmodnia. Miután ezeket megtette, az Öreg Ember északra ment. Vele tartott jó néhány állat is. Értették, amikor szólt hozzájuk, és szolgálatára álltak. Amikor elérte a Sül Hegyek északi részét, ott is teremtett sárból embereket: férfiakat és asszonyokat. Azok pedig 14

azt kérdezték tőle: „Mit ehetnénk?” Válaszul agyagból kis bölényeket formázott, rájuk fújt és azok egyszerre megnőttek. Amikor pedig jelt adott, futni kezdtek. Akkor azt mondta az embereknek: „Ezek állatok, mégpedig bölények. Ezeket megehetitek.” „De hogy öljük meg őket?” – kérdezték az emberek. „Mindjárt megmutatom” – felelte az Öreg Ember. Egy sziklás helyre vezette őket, és azt kérte tőlük, hogy építsenek kövekből halmokat. „Most bújjatok a halmok mögé. Idehajtom nektek a bölényeket, amikor ideérnek, ugorjatok elő!” Miután elmondta, mit és hogyan kell tenniük, a bölénycsorda mögé került. Akkor rájuk kiáltott, azok pedig az ellenkező irányba kezdtek szaladni, egészen a kőkupacokig. Amikor az emberek előugrottak a fedezékből, a bölények megzavarodtak, és a szikla széléről a mélybe zuhantak. Akkor az Öreg Ember így kiáltott az embereknek: „Másszatok le, és megehetitek a húsát.” Azok meg is próbálták, de nem volt semmilyen eszközük, amivel sikerülhetett volna. Erre az Öreg Ember összetört néhány szikladarabot, és a szilánkjaira mutatva így szólt: „Próbáljátok meg ezekkel lefejteni a csontról a húst.” Így is tettek. Amikor befejezték a bölények feldarabolását és megnyúzását, szedtek néhány faágat, és a bőrökkel beborították azokat. Így készítettek maguknak éjszakára szálláshelyet. Aztán az Öreg Embermás helyekre ment, és még több embert teremtett; azokat is megtanította arra, amire szükségük volt. Legvégül a Barna Őz folyóhoz ért, ahol már annyira fáradt volt, hogy lefeküdt egy domb tetejére. Testének körvonala még ma is látható azon a helyen. Amikor felébredt az alvásból, tovább ment északra, mígnem elért egy magas hegy tetejére, ahol leült megpihenni. Ahogy szemével végignézett a tájon, amit ő teremtett, nagyon elégedett volt. A hely alatt, ahol ült, meredeken futott le a hegyoldal; amikor 15

meglátta, így morfondírozott magában: „Ez a lejtő épp jó lenne arra, hogy lecsússzak. Jó móka lenne.” Azzal lekezdett lefelé csúszni. Ez a hely is látató még, és a feketelábak az „Öreg Ember Csúszdájának” hívják. Öreg Ember nem halt meg. Halhatatlan. Csak jó régen magára hagyta a feketelábakat, és nyugatra ment a hegyekbe. Mielőtt búcsút vett tőlük, ezeket a szavakat intézte hozzájuk: „Mindig gondoskodni fogok rólatok, és alkalomadtán meglátgatlak titeket.” A mai napig sok ember hisz a szavaiban; hiszi, hogy igazat szólt, és ha egyszer tényleg visszatér, magával hozza, ás újra nekünk adja a bölényeket, és ugyancsak sokan remélik, hogy megbünteti a fehér embert. Megint mások azt hiszik, hogy mielőtt elbúcsúzott tőlünk, azt mondta, hogy amikor visszatér, már egy másik népet fog itt találni. Ez a másik nép máshogy fog élni, de az is az ő teremtménye, őket is o tanította.

16

A VÍZÖZÖN Szelis Indián Legenda Sok idővel azelőtt, hogy az első misszionáriusok megérkeztek az Újvilágba, az indiánoknak már léteztek legendáik a Vízözönről, mint a keresztényeknek a Bibliában. A régi időkben a Földön mindenhol emberek éltek. De egyik napról a másikra a vadászatok már nem voltak olyan eredményesek, mint régebben, és gyakori lett az éhezés is. Ezért a törzsek heves csatákat folytattak a vadászterületek birtoklásáért. Abban az időben cédrusfából készítettek erős kenukat és evezőket, a fa háncsából pedig ruhát szőttek és kosarat fontak. Bölcseik álmaikban képesek voltak meglátni a jövőt, így előre tudták, hogy olyan idő közeleg, amikor mindenkinek rossz álmai lesznek, és ezek az álmok nem hagyják majd őket nyugodni. Ezek az álmok nem szóltak másról, mint egy közelgő, nagy árvízről. Az öregeket aggasztották a várható események, mivel állandósuló esőzésektől, megáradt folyókról álmodtak, amikbe az emberek mind egy szálig belefulladnak. Az álmaikat egy törzsi tanácskozáson tudatták az emberekkel, és közösen próbálták kitalálni, mit kellene tenniük. Egyikük azt tanácsolta, hogy kötözzenek össze kenukból erős kötelek segítségével tutajokat. A többiek egy része félt és tanácstalan volt. De akadtak olyanok is, akik egész egyszerűen kinevették az aggodalmaskodókat. Mindenesetre azok, akik hittek az álmoknak, sebtében hozzáláttak a tutajépítéshez. A rengeteg, hatalmas cédrustörzsből faragott kenu alkalmas volt arra, hogy egy erős tutajt kötözzenek össze belőlük. Amikor elkészült, cédrusháncsból hosszú kötelet sodortak. A kötél egyik végét hozzákötötték a faszerkezethez, a másik végét pedig egy hatalmas, átfúrt kövön keresztül a Káuicsen-hegy csúcsához erősítették. Eközben azok, akik nem hittek az aggodalmaskodóknak, 17

magukban jót nevettek a többiek igyekezetét látva, de azért megcsodálták a kész tutajt. Alighogy befejeződött a tutaj építése, hatalmas esőzések kezdődtek, tengernyi vizet zúdítva a Földre. A folyók megáradtak és elöntötték a völgyeket. Az emberek fel akartak mászni a hegyre, de megdöbbenve tapasztalták, hogy a csúcs nem látszik ki a vízből. De azok, akik hittek az álmoknak, családjukkal a tutajra menekülhettek. Napokig éltek hánykódva a víz tetején úgy, hogy sehol sem láttak szárazföldet. Még a legmagasabb hegyek csúcsai is eltűntek a víz alatt. Az emberek kilátástalannak látták a helyzetüket. Amikor pedig a kenukból készült tutaj vízzel kezdett megtelni, végső kétségbeesésükben segítségért kezdtek imádkozni, de hosszú ideig nem történt semmi. Aztán az eső hirtelen elállt, és hamarosan a vizek apadni kezdtek. Végül a tutaj is partot ért a Káuicsen-hegy tetején. Az erős kötél és a nehéz kő biztosan tartotta az árvíz ideje alatt. Amint a víz egyre lejjebb és lejjebb ereszkedett, láthatóvá vált előbb a szárazföld, majd az emberek házai is előtűntek. Pontosabban csak a helyük, mert a víz mindet lerombolta. A völgyeket sártenger borította, az erdők fái mind szanaszéjjel hevertek. Az emberek elindultak régi lakóhelyeikre, hogy újjáépítsék házaikat. Hosszú idő elteltével gyarapodni kezdtek, megint benépesítették a Földet, és újra harcolniuk kellett a vadászterületekért. Ekkor váltak szét törzsekre az indiánok, és telepedtek le ott, ahol sokuk még ma is él. Mindezeket a régi mesemondók elbeszéléseiből tudjuk.

18

A VÍZÖZÖN Mojáv-Apacs Mítosz Sok évvel ezelőtt az emberek még a föld alatt éltek. Eljött az éhezés ideje, és felküldtek egy kolibrit, hogy nézzen nekik valami ennivalót. Talált is egy hosszú szőlőgyökeret, amit követve a felszínre küzdötte magát. A lyukon át pedig az emberek is követték. Egy nap az egyik ember belenézett a lyukba, amin keresztül a felső világba léptek, és azt látta, hogy víz jön fel belőle. Az egyik bölcs már tudta, hogy a Nagy Víz akar utat törni magának. Ás tudta azt is, hogy valamit tenni kell, ami megmenti az emberiséget. Kidöntöttek egy nagy fát, és kivájták kenunak. Beleültettek egy fiatal lányt. A fából faragott kenu pedig addig emelkedett a víz hullámain, amíg a szárazföld már semelyik irányba sem volt látható. A bölcs figyelmeztette a lányt, hogy ne hagyja el addig a hajót, amíg az biztosan földet nem ér, és amíg nem hallja, hogy a víz el nem kezd visszahúzódni. Végül a kenu partot ért. A lány tehát megmenekült, de a többi élőlény a vízbe fulladt. Nagyon egyedül maradt. Felmászott a hegyek csúcsára, hogy biztonságban lepihenjen. Ahogy lefeküdt, erősen sütött a nap és felmelegítette a vizet, ami a sziklákról a lányra fröccsent. A víz megtermékenyítette, és egy kislánynak adott életet, aki utána ugyanúgy teherbe esett. Mi, mindannyian tőlük származunk.

19

A VÍZÖZÖN LEGENDÁJA Ásocsimi Indián Történet Sok idővel ezelőtt egy nagy Vízözön pusztította el a Földet és rajta minden embert. Egyedül a prérifarkas menekült meg. Később a víz visszahúzódott, a szárazföld csupaszon meredt ki a tengerből. A prérifarkas hosszasan töprengett azon, mit is tegyen. Végül arra jutott, hogy összegyűjt egy jó csomó bagoly-, ölyv, héja- és sastollat. Aztán elindult velük, hogy minden indián faluba vigyen belőlük, és ahol egykor tipik álltak, ott egy-egy tollat a földbe szúrt, a tollak gyökeret eresztettek, mint a fák, és növekedni kezdtek, ágakat hajtottak. Az ágakból pedig nők és férfiak lettek. És a világ újra emberekkel népesült be.

20

A FÉNY EREDETE Inuit Indián Történet Valamikor nagyon régen még csak sötétség volt, és nem volt semmi fény. Élt a tenger partján egy apa a lányával. Egyszer a lány kiment a kunyhóból havat gyűjteni, hogy abból vizet forraljon. Amint kapargatta a havat, egy tollpihe szállt felé. A lány kinyitotta a száját, a toll belerepült, ő pedig lenyelte. És abban a pillanatban áldott állapotba került, majd kis idő múlva szült is egy gyermeket, akinek a szája a holló csőre volt. Az asszony keresni akart valamit a gyereknek, amivel játszhat. Benn, a gázban volt felakasztva egy felfújt húgyhólyag. Az apja akasztotta oda föl. De most a baba sírt érte; a baba, akinek a neve Tulugák, azaz holló. Az asszony nem akarta levenni neki, de a gyerek csak sírt tovább. Végül mégis leakasztotta a falról a hólyagot, és odaadta a kicsinek, hadd játsszon vele. De játék közben a hólyag véletlenül kiszakadt, és abban a pillanatban megszületett a Fény. Ezért van a sötétséf mellett ma fény is a világon. Hazaérve az apa megszidta lányát, amiért levette a falról a hólyagot, és a gyereknek adta. Mert amikor az világítani kezdett, Tulugák, a holló örökre eltűnt.

21

A NYÁR ÉS A TÉL EREDETE Akoma Indián Legenda Volt valamikor egy akoma nevű indián törzs, és volt annak egy főnöke. A főnöknek volt egy Ko-Csin-Ne-Na-Ko nevű gyönyörű lánya, akit mindenki egyszerűbben csak Ko-Csinnak hívott. Amikor a lány eladósorba került, feleségül ment Sakokhoz, a Tél Szelleméhez. Az esküvő után a szépséges szép lány és férje az indiánok falujába költözött. De ettől a naptól kezdve a Tél Szellemének jelenléte megváltoztatta az indiánok életét. Az évszakok egyre hűvösebbek lettek, eltűntek, és egész évben Tél Szelleme uralkodott, hóval és jéggel borítva be a tábort. A zord idő miatt legfőbb táplálékuk, a kukorica sem termett meg többé, ezért az emberek kénytelenek voltak kaktuszlevelet és más ehetetlen növényeket gyűjteni, ha nem akartak éhen veszni. Egy nap Ko-Csin elment kaktuszlevelet gyűjteni. De hogy haza tudja vinni, és ételt tudjon belőle készíteni, le kellett égetnie a növény töviseit. Épp egy szúrós levelet perzselt a tűz fölött, és enni kezdte, mikor egy fiatal férfi közeledett felé kukoricacsuhából szövött sárga ingben, derekán díszes övvel átkötve, fején pedig nagy kalappal. Zöld lábszárvédőjét a vizek partján szedett zöld mohából varrták. Mokaszinjai gyönyörű virágokkal és pillangókkal voltak kihímezve. A kezében egy zöld kukoricaszár volt, már messziről azzal intett a lánynak, aki a nála lévő kaktuszlevéllel viszonozta a fiú köszönését. Amikor odaért hozzá, azt kérdezte a lánytól: „Miért ezt a rossz ízű kaktuszt eszed?” A lány így válaszolt: „Népem éhezik, mert amit elvetünk, nem érik be, ezért kényszerűségből ilyen leveleket kell ennünk, hogy ne haljunk éhen.” „Itt van ez a cső kukorica, edd meg, én pedig annyit hozok még belőle, hogy jusson a népednek is!” – mondta a fiú, majd amilyen 22

hirtelen jött, olyan gyorsan el is tűnt dél felé. Kis idő múlva visszatért, és tényleg hozott magával egy nagy zsák kukoricát. A csomagot ledobta a földre és lefeküdt a lány lábaihoz. „Honnan hoztál ennyi kukoricát?” – kérdezte Ko-Csin. „Ahol lakom, messze délen, ott tengernyi kukorica terem, és egész évben millió illatos virág nyílik.” – válaszolta a fiú. „Csodálatos otthonod lehet! Nagyon szívesen megnézném, ha elvinnél oda magaddal!” – mondta epekedve a lány. A fiú gondolkodás nélkül rávágta: „Tél Szelleme, a férjed irtózatosan dühös lenne, ha elvinnélek innen!” Ko-Csin ugyanilyen gyorsan felelt: „Lehet, de én egyáltalán nem szeretem őt, mert mellette mindig fázom. Amióta nálunk lakik, nincs mit ennünk, és még a virágok sem nyílnak soha. Törzsem pedig ezeken a szúrós leveleken tengeti napjait.” „Értem” – mondta a fiú. „Most vidd haza ezt a zsák kukoricát, egyétek meg, de a héját és a csutkát ne dobjátok ki a ház elé, nehogy a férjed észrevegye. Holnap pedig megint hozok egy evésre valót. Ugyanitt és ugyanekkor várlak.” – Azzal búcsúzott és elindult dél felé. Ko-Csin hátára vette az ennivalót, és elindult haza. Útközben találkozott nővéreivel, akik már régen húguk keresésére indultak. Nagyon csodálkoztak, hogy testvérük kaktusz helyett kukoricát cipel a hátán. Ko-Csin elmesélte, hogy találkozott a délről jött fiúval, és hogy milyen különösen jutott a ritka zsákmányhoz. Most már a lányok közösen cipelték a nehéz zsákot. Amikor hazaértek, szüleik – a törzs főnöke és felesége – elámultak a sok kukorica láttán. A lány azonnal és részletesen elmesélte a vele történteket. Beszélt a fiúról, aki messze, délen, örökké termő vidéken lakik. Közölte szüleivel azt is, hogy másnap szeretne visszamenni arra a helyre, ahol járt, és szeretne újra találkozni a fiúval, aki megint hoz nekik ennivalót, és vissza is kíséri majd. „Ez a fiú nem más, mint Miocsin!” – szólt apja, az öreg 23

törzsfőnök. „Bizony, ez nem lehet más, mint Ö!” – bizonygatta az anyja is. „Hívd el közénk!” Új nap virradt, és Ko-Csin-Ne-Na-Ko a megbeszélt helyen találkozott a fiúval, aki valóban Miocsin volt. Miocsin, a Nyár Szelleme. Az ifjú újabb zsák kukoricával várta a lányt, és nagyon örült a találkozásnak. Együtt indultak az akoma faluba, közösen cipelték a nehéz csomagot is. Az egész törzs számára elegendő élelmet vittek magukkal. A törzsfőnök házában szívélyesen fogadták a vendéget. Este lett, és amint ilyenkor szokás, Sakok, a Tél Szelleme és egyben Ko-Csin férje visszatért a messzi északról. Álló nap csak a hideg széllel, a hófúvással, az ónos esővel és a jégviharral játszadozott. Amint elérte az akoma falut, nyomban megérezte Miocsin közelségét, és tudta, hogy távolléte alatt a Nyár Szelleme az ő területére merészkedett. A falu szélén megállt, és hangosan szólongatni kezdte: „Itt vagy, Miocsin?” Miocsin elindult felé, hogy találkozzanak. Amikor Sakok meglátta, elkiáltotta magát: „most végre megöllek!” „Én foglak megölni téged, Sakok – válaszolta nyugodtan a Nyár szelleme, és közelebb lépett hozzá. A hó és jég engedni kezdett, és a metsző szélvihar lengedező nyári szellővé változott. A jégcsapok is elolvadtak, és a hirtelen melegben Sakok téli öltözete egyszerre semmivé vált. A Tél Szelleme így szólt idegesen Miocsinhoz: „Most nem harcolok veled, de találkozzunk ugyanitt négy nap múlva, akkor majd addig küzdünk, amíg csak egyikünk marad életben. Aki győz, azé lesz Ko-Csin-Ne-Na-Ko.” Amint ezt kimondta, Sakok a dühtől tajtékozva eltűnt. Nyomában üvöltő szél támadt, még Akoma fehér falai is beleremegtek. De az ottmaradt emberek házaiban melegség áradt szét, mert éjszakára Miocsin köztük maradt. Másnap azonban 24

hazasietett, hogy megtehesse a szükséges előkészületeket a sorsdöntő küzdelemhez. Hazaérve első dolga volt, hogy egy sassal üzenetet küldjön barátjának, Jat-Mútnak, aki a messzi nyugaton élt, hogy keresse fel őt, és segítsen neki a Sakok elleni küzdelemben. Rögtön ezután összehívta az összes rovart, csúszómászót, madarat és négylábú állatot, akik az örök nyárban éltek, támogassák őt. Személyes védelmezője és segítője a denevér lett, mert az ő kemény bőre ellenáll a jeges szélnek, amit Sakok küld majd rá. A harmadik napon Jat-Mút felszította a tüzeket, átmelegítve vele minden lapos követ, amik után a nevét is kapta. Délről nagy, sötét füstfelhők kúsztak felfelé, elhomályosítva az eget. Ezalatt Sakok északon készülődött a mindent eldöntő harcra. Összehívta az örök tél uralta vidék madarait és négylábúit, hogy legyenek a segítségére. Védelmezőjéül Tél Szelleme pedig a szarkát választotta. Negyeidk nap reggelén a két ellenfél sietve közeledett az akoma falu felé. Északról Sakok a sötét viharfelhőket hozta magával a csatába, téli havazás kíséretében, mennydörgéssel, jéggel és faggyal. Délről Jat-Mút egy egész erdőnyi fát hozott magával a tűz táplálásához, ezenkívül füstből és párából óriási felhőt gyúrt össze, mely a csatamezőre repítette Miocsint, a Nyár szellemét. Az állatok tollazata és bundája fekete lett a füsttől, és a felhőből cikázó villámok hasítottak alá. Végül a küzdő felek elérkeztek a fali fehér falai alá. Két nagy hatalmú ellenfél került szembe egymással. A déli felhőkből jövő villámlás megperzselte Sakok állatainak testét. Ere Sakok havat és jeget szórt a levegőbe, ezzel próbálta megvakítani Miocsint. JatMút forró tüze elolvasztotta Sakok fegyvereit, így kénytelen volt meghátrálni, és békét ajánlani Miocsinnak, aki azt készségesen elfogadta. És a szelek elcsendesedtek, a hó és jég sem esett tovább. Akoma fehér falainál találkoztak, és Sakok azt mondta Miocsinnak: „Legyőztél. Ko-Csin-Ne-Na-Ko nától legyen a te feleséged!” 25

És a két férfi megállapodott abban, hogy az évet két egyenlő részre osztják. Az egyik felében tél lesz, a másikban nyár, és ettől kezdve egyikük sem haragszik a másikra. Így volt. Ez a hideg tél és a meleg nyár eredete.

26

A KUKORICA KÜLÖNÖS EREDETE Abenaki Indián Történet Réges-régen, amikor az indiánok a Földre születtek, élt egy férfi magában, távol mindenkitől. Nem ismerte a tüzet, így hát gyökereket, fakérget és gyümölcsöket evett. Fárasztotta a mindennapos táplálékszerzés, az állandó egyedüllét miatt pedig nagyon vágyott társaságra. Hogy elfelejtse bánatát, gyakran ábrándozott a napfényes domboldalon heverészve. Egy alkalommal, mikor így feküdt, arra riadt, hogy valaki ott áll mellette. Először megijedt, de amikor meghallotta látogatója halk énekét, szíve felderült. Felnézett, és egy gyönyörű nőt látott, hosszú szőke hajjal. „Gyere közelebb!” – suttogta neki. De a nő nem mozdult. Ám emint a férfi egy tétova mozdulatot tett felé, azonnal hátrálni kezdett. Erre a férfi elmesélte a gyönyörű idegennek, mennyire szomorú az élete egyedül, és arra kérte, hogy soha ne hagyja el. A nő egy ideig hallgatott, aztán így szólt: „Ha mindent úgy teszel, ahogy mondom, örökké veled maradhatok.” A férfi megígérte, hogy minden úgy lesz, ahogy kéri. Miután megállapodtak, a szőke hajú nő egy olyan helyre vezette, ahol nagyon sok száraz fű volt, ugyanis a tűzgyújtást akarta megtanítani a férfinak. „Fogj két botot – mondta neki -, dörzsöld össze őket, amilyen erősen tudod, és hirtelen hajítsd a szénába!” Nemsokára a botok közül szikra pattant, a száraz fű tüzet fogott, és amilyen gyorsan a madár szárnya csap egyet, olyan hirtelen kezdett a széna égni. Akkor a szépséges nő ismét megszólalt: „Miután a tűz elaludt, a hajamnál fogva húzz végig a megperzselt földön!” „Ezt az egyet ne kérd tőlem!” – tiltakozott a férfi. „Azt kell tenned, amit mondok!” – emlékeztette a nő. „ahol a hajam érinti a földet, ott azonnal egy fűre hasonlító növény kezd nőni. És másvalami, ami olyan, mint a hajam, a növény levelei 27

közül ki fog hajtani. Azután hamarosan megérnek a majai is, hogy megehesd és elvethesd őket.” A férfi mindent pontosan úgy tett, ahogyan a nő kérte tőle. Azóta minden alkalommal, amikor az indiánok meglátják a kukoricacső végén az arany hajszálakat, hálás szívvel gondolnak a szépséges idegenre, aki sohasem feledkezik el róluk.

28

A DOHÁNY EREDETE Varjú És Hidatsza Indián Legenda Valamikor régen az indiánok a bölényeket űzték a messzi nyugaton. Egy-egy család hónapokig távol maradt, és vándorlásai során kapcsolatba került más népekkel, aztán némileg megváltozva tért haza. Így járt egy elbűvölő szépségű indián nő is, aki távolléte alatt áldott állapotba került, és a következő tavasszal két szép ikerfiút szült, de nem tudta, ki a gyerekek apja. Nagy szegénységben éltek, és gyakran megesett, hogy az asszony nem tudott vacsorát adni a fiainak. Ilyenkor az altató annyira szomorúan szólt, hogy aki meghallotta, őszintén sajnálta őket. Így történt, hogy az egyik fiút a Föld fogadta örökbe, a másikat a csillagok. Attól kezdve pedig a két gyereket Föld Fiának és Csillagok Fiának nevezték. Ahogy a két testvér kezdett férfivá érni, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, mennyire különböznek egymástól. Föld Fia már nem űzte a bölényeket hegyeken-völgyeken, inkább egy fűzfa alatt üldögélt a kertjében, a földön kavicsokat keresgélt vagy a növényeit gondozta. Csillagok fia is kevesebbet vadászott, de az otthon ücsörgés helyett gyakran messzire elvándorolt. Nappal aludt, hogy éjszakánként nyugodtan bámulhassa a csillagokat, vagyis a családját. Csillagok Fia vándorlásai során egy alkalommal elérkezett a legmagasabb hegy aljához, amit addig még soha senki nem mászott meg. Ő azonban gondolkodás nélkül nekivágott, és a felhők között el is érte a csúcsot. A fárasztó út végén leült, hogy megpihenjen, és akkor egyszer csak megjelent előtte egy vakítóan fényes csillag. Elmondta a fiúnak, hogy ő az apja, és egész életében az eget járta, mert nem akart soha többé a földi világ közelébe menni. Mondandóját így zárta: „És hogy lásd, mennyire szeretlek, fiam, egy különleges 29

növényt adok neked, amiben nagy erő rejtezik, és benne van az alkony minden színe. Ezt a növényt mindenhová vidd magaddal, és ha jön a tavasz, ültesd el, viseld gondját, és ha megnőtt, szedd le a levelét!” Ahogy ezt mondta, két kezével fényes mellkasába nyúlt. Amikor pedig kivette, a kezében egy nagy csokor volt az ismeretlen növényből, mai nem volt más, mint dohány. Aztán azt mondta, hogy minden indián család ismerni és termeszteni fogja majd. Ha pedig elszívják a levelét, erőssé és szabaddá teszi őket. Erőt meríteni a dohányból annyi, mint csatlakozni a csillagok családjához. Csillagok Fia figyelmesen hallgatott, de túl fáradt volt ahhoz, hogy válaszoljon. Csak mélyen meghajolt, így köszönve meg az ajándékot apjának, aki sietve tért vissza az égbe. Amikor a fiú leért a hegyről, találkozott fivérével, Föld Fiával. Adott neki a dohányból, és elmondta neki, mi vele a teendő. De Föld Fia csak nevetett? „Drága testvérem, nem kell hegyeket másznod ahhoz, hogy megismerd a világot. Amíg távol voltál, én is megismerkedtem apámmal, a Földdele, és ő is sok mindent elmondott nekem. Lehet, hogy a te apád és családja nagy vándorok voltak, de az én családom mindig békében művelte a földjét. És mindent megtermelt, persze, a dohány kivételével, neked pedig sohasem lesz még egy tenyérnyi földed sem.” „Nem is vágyom ilyesmire – felelt a fivére -, csak azt szeretném, hogy mindig a bölények nyomában járhassak. Hogy erős legyek, mint a sas, és szabad, mint a szél.” „Én tudom, hogy erős leszek, mint a szikla, ugyanakkor szelíd, mint a napfelkelte. És egyáltalán nem fontos, miben különböznek családjaink, mert ezután erről többet nem beszélünk. A te apád megajándékozott a dohány titkával, az enyém nekem adta a Gyógyító Pipát. Amikor együtt szívjuk a te növényed füstjét az én pipámban, akkor apáink örökségeként a béke uralkodik majd közöttünk, és az alkony színei ragyognak.” Ezután Föld Fia elővett egy meseszép pipát, aminek a feje kőből 30

volt faragva, a szára pedig az udvarán álló fűzfa ágából. Csillagok fia megtöltötte az apja szívében nőtt dohánnyal, és a két testvér együtt fújta a füstöt. A békepipa elszívása után csillagok Fia útra kelt, és magával vitt néhány embert, remélve, hogy családja, a csillagok befogadja majd őket. Még aznap megosztotta velük a dohány titkát, és amiért követték őt az égbe, új nevet adott nekik. Ők lettek a varjú indiánok. Azok pedig, akik a Föld Fiával maradtak, megtanultál a növények és állatok minden titkát. Udvaraikon nagy fűzfákat ültettek, amik után kapták az új nevüket: hidatszák. Így az indiánokból ugyan két különböző törzs lett, de a pipa és a dohány ereje nem engedte, hogy ellenségekké váljanak.

31

MENNYDÖRGÉS ÉS VILLÁMLÁS Májdu Indián Legenda A Nagy Ember megteremtette a Földet és rá az embereket. De a Föld nagyon forró volt: annyira, hogy megolvadt. Ezért van ott ma is a tűz minden fatörzsben, faágban és a kövekben. A Nagy Ember maga a Villámlás volt, lecsapott az égből és felégette az erdőket tüzes karjaival. A Villám és a Mennydörgés lét nagy szellem, akik nap mint nap el akarják pusztítani az emberiséget. De a Szivárvány, a jó szellem olyankor kedvesen megkéri őket, hogy hagyják még élni egy kicsit az indiánokat.

32

A NAPTÁNC LEGENDÁJA Feketeláb Indián Történet A feketeláb indiánok minden évben összegyűlnek egy nagy szertartásra, amit Naptáncnak hívnak. Az alábbi történetet idős feketeláb indiánok beszélték el a szent rítusról, ami a mai napig az ősi hagyományoknak megfelelően zajlik. Poja egy fiatal feketeláb indián volt. Szülei és nagyszülei rég meghaltak. Egyedül élt, szegénységben és bánatban. Legnagyobb fájdalma egy csúnya sebhely volt az arcán, mely úgy lett egyre hatalmasabb, ahogy a fiú növekedett. Elment egy javasasszonyhoz, és azt kérte tőle, állítsa meg a seb terjedését. Az asszony azt mondta neki: „Ezt a sebet a Nap okozta neked, csak a Nap tüntetheti el. Menj el oda, ahol lakik: a Nap Házába, és kérd meg, hogy gyógyítson meg téged!” Tudta, hogy nehéz és hosszú út vár rá, de a fiú elhatározta, hogy megkeresi a Napot, és a segítségét kéri. Az asszony ellátta ennivalóval, adott a lábára egy pár mokaszint, és Poja útnak indult. Ment éjjel és ment nappal, esőben és szélben. Hegyeken és völgyeken át vezetett az útja. Egyszer csak elért a Nagy Vízhez, ami nem volt más, mint amit ma Csendes-óceánnak hívunk. Ott észrevett egy fényes és hívogató ösvényt, ami a tenger hullámai felett egyenesen a Nap Házához vezetett, fel az Égbe. Most már tudta, hogyan juthat el oda. Csak követnie kellett az út kanyarulatait, és egy hosszú, fáradtságos utazás után épségben megérkezett. Addigra azonban annyira elfáradt, hogy semmi másra nem volt már képes, csak arra, hogy bevonszolja magát a ház küszöbén. Ahogy beért, rögtön mély álomba merült. Mikor a Nap felébredt, hogy szokásos útjára induljon, ott találta a házban az elgyötört vándort. Azonnal tudta, hogy látogatója a Földről érkezett, ezért rögvest végezni akart vele. De felesége, a 33

Hold arra kérte, hogy kímélje meg a fiú életét. Fiuk, a Hajnalcsillag is ezt szerette volna. Így történhetett meg, hogy Poja életben maradt, bár senki sem tudta, hogy ő Hajnalcsillag fia, a Nap és a Hold unokája. Ugyanis amikor a fiú még kisgyerek volt, anyja megszegte az Ég isteneinek törvényét, és visszaküldték őt a Földre, népéhez, a feketeláb indiánokhoz. Így került hát anyjával az emberek közé. Poja egy ideig boldogan élt a Nap Házában. Egyszer azonban hét dühödt madár támadt rá Hajnalcsillagra. De a fiú megölte őket, és ezzel megmentette az apja életét. Amikor a Nap megkérdezte, hogy mit kíván cserébe tettéért, a fiú azt kérte, hogy gyógyítsa be a sebet az arcán. A Nap teljesítette unokája kívánságát, így a seb eltűnt Poja arcáról. A fiú szebb lett, mint néhány, asszonyi szemmel csinosnak mondott feketeláb harcos. És most már visszatérhetett a Földre, népéhez. De előbb még apja, Hajnalcsillag egy varázssípot adott neki. Hozzá megtanított egy csodás dallamot, ami udvarláskor meglágyítja a kiválasztott lány szívét. Azután nagyapja, a Nap bízott rá egy fontos üzenetet, amit közölni kell az emberekkel. Azt mondta a fiúnak, hogy: „Tudasd a földlakókkal, távol tartom tőlük az összes betegséget, ha évente egyszer táncolnak a tiszteletemre. Azt a táncot, amit járnak, Naptáncnak fogják nevezni. És most elmondom neked, mit hogyan kell tenni a szertartás során, hogy megtaníthasd az embereknek.” És a Nap mindent részletesen elmesélt. Búcsúzóul két hollótollat tűzött a fiú hajába, és útjára engedte. Poja a Földre a Tejúton érkezett, vagy ahogy ő nevezte: a Farkasok Útján. Megérkezése után elmondta a feketelábaknak, amit a Nap üzent, és megtanította őket a Naptáncra. És még az is megtörtént egyszer, hogy egy lánynak eljátszotta az apjától tanult dallamot, és ezzel elnyerte a szerelmét. Összeházasodtak, és feleségével visszatért az égi Birodalomba: a Naphoz, a Holdhoz és apjához, Hajnalcsillaghoz, akivel azután az 34

összes égi tartományt keresztül-kasul bejárta.

35

A NAPTÁNC HEGY Dakota-Sziú Indián Legenda A Naptánc mindig is az egyik legfontosabb vallási szertartás volt az észak-amerikai indián törzseknek. A síksági indiánok között pedig ma is a legkülönlegesebb és leglátványosabb eseményként tartják számon. A teton sziúk körében is a legnagyobb tiszteletet vívta ki, akik a Napot minden titkok legfontosabb megnyilvánulásának tartják, ami a Wakan Tankának, a Nagy Szellemnek erejével van átitatva. A szertartást általában a nyári napforduló napján tartották meg. A Dél-Dakota állam területén található Fekete Hegység mellett emelkedik a Naptánc Hegy. Rettenetes kőszirtek uralják, egészen a felhőkig. Ennek a hegynek a lábánál táncolják el a dakoták a szent Nap Istenség tiszteletére évenként ezt a rituális táncot. Sok-sok évvel ezelőtt egy bölcs öreg harcos a következőket mondta egy fiatal lánynak, aki férjhez szeretett volna menni: „Ha férjhez mégy, akkor a Nap Istenségnek tetsző cselekedet hajtasz végre, amivel szerencsét hozol népednek, és magad is szerencsés leszel.” A szép lánynak sok kérője akadt: köztük néhány olyan, akinek számtalan lova és nagy vagyona is volt, és persze mindegyik azt szerette volna, ha éppen őt választja férjül. De a lány szívének egy olyan fiatalember volt kedves, akinek semmise sem volt őszinte érzésein kívül. És a lány megígérte neki, hogyha a fiú megszerzi a Nap hozzájárulását frigyükhöz, akkor feleségül megy hozzá. El is indult a fiú, hogy megkeresse a Napot és megkapja a hőn áhított áldást. Több hónapi keresés és ezer veszély után rátalált a Nap Istenségre, aki megáldotta házasságkötésüket. Amikor pedig visszatért a lányhoz, nyomban összeházasodtak. A lakodalom után a fiatal harcosok a Naptánc egy lábainál táncolni kezdtek. Sokféle táncot bemutattak, köztük a Naptáncot is. 36

Reggeltől estig járták a perzselő napsugarak tüzében. Néhányan közülük egész nap nem ettek, nem ittak. Voltak, akik átfúrták a fülöket, így tánc közben folyt a vérük. Ezeket az áldozatokat azért hozták, hogy elnyerjék a Nagy Szellem jóindulatát. Így lett ez a tánc a gyönyörű lány és a Nap áldását elnyerő fiatal harcos házasságkötése előtti tisztelgés, ami később évenként megrendezett ünneppé vált. A Naptánc alkalmával bemutatott táncok pedig az indiánok körében ma is nagy tiszteletnek örvend.

37

FEHÉR ŐZ Csikaszó Indián Legenda Volt egyszer egy bátor, fiatal csikaszó harcos, aki szerelmes volt a törzsfőnök lányába. De a főnöknek nem nagyon tetszett a fiú, akit Kék Szajkónak hívtak. Ezért olyan ajándékot kért cserébe a lányért, melyet a fiú úgysem tud megszerezni – legalábbis azt hitte. „Hozd el nekem a Fehér Őz lenyúzott bőrét!” – mondta neki a főnök, ugyanis a csikaszók hite szerint minden állat, amelyiknek fehér bundája van, varázserővel bír. Aztán még gúnyosan hozzátette: „Ez az ára a lányom kezének!” Ahogy ez kimondta, hangosan nevetni kezdett. Tudott ugyanis egy fehér bőrű őzről, egy albínóról, de elképzelhetetlennek tartotta, hogy a fiú azt megtalálja. Pedig abból lehetett volna a legbecsesebb viseletet varrni. Kék Szajkó elmondta kedvesének, Fényes Holdnak, mit mondott az apja. „Most elmegyek, de pontosan teliholdkor visszatérek hozzád a fehér őzbőrrel, és feleségül veszlek. Ezt megígérem!” – mondta a fiú, és meg sem várva a lány válaszát, felkapta az íját, a leghegyesebb nyilait, és elindult a nagy vadászatra. Három hete ment már. Elgyötört volt, fáradt és éhes. Testét véresre szaggatták a bozót tövisei. Ám egyszer csak, pont amikor a hold kezdett kigömbölyödni és sárga szemével bevilágította a prérit, egy fehér őzet pillantott meg. Amikor az állat egészen közel került a vadász rejtekhelyéhez, a fiú habozás nélkül kilőtte rá a leghegyesebb nyilait. A nyílvessző mélyen az őz szívébe fúródott. De ahelyett, hogy holtan rogyott volna össze, az állat elkezdett felé rohanni. Szemei vörösen világítottak, agancsa nagy volt és félelmetes… Eltelt egy hónap, és Kék Szajkó nem rét vissza Fényes Holdhoz, ahogy ígérte. Hosszú hónapok teltek el, és már az egész törzs aggódott érte. 38

De Fényes Hold mégsem nézett új udvarló után. Csak Kék Szajkó járt az eszében. Amikor pedig a Hold fényesen ragyogott az éjszakában, ami utána nevét is kapta, a tábortűz füstjében gyakran megjelent neki egy kép, amint a fehér őz rohan, szívében nyílvesszővel. Ilyenkor remélte, hogy az őz csak összerogyik egyszer, és Kék Szajkó végre hazatérhet… A Fehér Őz a mai napig a legszentebb állat a csikaszó indiánok körében, a fehér őzből varrt ruha pedig a legbecsesebb viselet.

39

A PRÉRIFARKA ÉS AZ ÓRIÁS Népörszi Indián Történet Réges-régen, mikor még nem éltek emberek, egy óriás járta a Földet. Minden állatot megevett, ami az útjába került – kivéve a prérifarkast. A farkas haragudott rá, amiért sok barátját eltüntette. Felmászott hát a legmagasabb hegyre, és odakötötte magát a csúcshoz. Aztán felcsalta az óriást, és megpróbálta rávenni, hogy tépje szét és egye meg. Az óriás elkezdte szívni a levegőt, remélve, hogy egy nagy lélegzetvétellel beszippanthatja a farkast, de a kötelek túl erősnek bizonyultak. Újra és újra megpróbálta leszedni a hegy tetejéről, de nem sikerült. Megértette, hogy a prérifarkas, bizony, túljárt az eszén. Ezért új tervet kellett kieszelnie. Barátságot színlelve meghívta magához a farkast. Amikor a farkas megérkezett a barlangba, azt kérte az óriástól, hadd látogassa meg a barátait hatalmas gyomrában. Miután az óriás beleegyezett, beugrott a szörnyeteg száján és kivágta a szívét, majd tüzet gyújtott a szájában. Barátai pedig kiszabadultak. A prérifarkas elhatározta, hogy jókedvében valami újat teremt. Ezért darabokat vágott ki az óriás testéből és négy irányba szórta szét. A cafatok földet értek, és egy új indián törzs keletkezett. Végleges formájúra véres kezével gyúrta őket. Így lettek a népörszi indiánok, akik az óriás erejét és bátorságát örökölték.

40

A BÖLÉNYTÁNC Menden Indián Történet Az év legfontosabb eseménye mindenkor a bölénytánc volt. Nyolc férfi kellett a lebonyolításához. A hátukon mindannyian bölénybőrt viseltek, és feketére, vörösre, fehérre festették magukat. A táncosok a síkságon legelésző bölényt próbálták utánozni. Jobb kezükben csörgőket tartottak, míg a ballal egy-egy hat láb hosszú rudat fogtak. Fejükön zöld fűzfaágakból font koszorút viseltek. A bölények visszatérésének időszaka egybeesett ugyanis a fűzfa lombfakadásával. Egy másik tánchoz viszont mindössze négy férfi kellett a törzs tagjai közül. Ők jelképezték a szélrózsa négy irányát, ahonnan a hatalmas bölények érkezhettek. Középen egy kenu állt és két, grizlimedve bundába öltözött táncos, aki veszélyes lehetett volna a vadászokra, elfoglalta a helyét. Morogva és fenyegetően ugráltak, távol tartva mindenkit, aki meg akarta zavarnia szertartást. A nézők próbálták lecsendesíteni a medvéket azzal, hogy ételt dobáltak be nekik. A táncosok lecsaptak az ételre és úgy tettek, mintha magukkal cipelnék a prérin mint lehetséges csalétket, a bölények visszacsalogatására. A tánc közben a törzs idős harcosai verték a dobokat, és dalban imádkoztak a sikeres vadászatért. A bölénytánc négy napjának elteltével egy ember lépett a táborba, az éhség gonosz szellemének öltözve. De rögtön kiűzték őt haragos kiabálással és kőzáporral a menden fiatalok, akik már alig várták, hogy feladathoz jussanak a szertartás során. Amikor pedig az éhínség gonosz szellem elinalt, az egész törzs bekapcsolódott a bőségünnepbe azt a rengeteg bölényt jelképezve, mely hamarosan vissza fog térni a menden vadászmezőkre.

41

AZ EMBEREK AZ ÉGBE LÁTOGATNAK Szeminol Indián Legenda Valamiikor, a világ kezdetén öt szeminol indián szerette volna az Égben meglátogatni a Nagy Szellemet. Kelet felé indultak el, egy hónapig mentek. Akkor elértek a Föld peremére. Ott csomagjaikat a semmibe dobták, majd leugrottak. Jó ideig zuhantak, aztán újra az égbe emelkedtek. Onnan nyugat felé vették az irányt. Végül elérkeztek egy kunyhóhoz, ahol egy nagyon öreg anyó élt. „Kit kerestek?” – kérdezte megfáradt hangján az indiánokat. „Azért jöttünk, hogy találkozzunk a Nagy Szellemmel!” – válaszolták. „Egyelőre még nem láthatjátok Őt – mondta erre az anyó -, de itt kell maradnotok egy ideig!” Így hát az éjszakát nem messze az asszony kunyhójától, az erdőben töltötték, ahol fehér ruhás, szárnyas angyalokkal találkozta. Az angyalok olyan labdajátékot játszottak, mely nagyon hasonlított az ő indián labdajátékukhoz. Két indián szeretett volna közöttük maradni, angyallá válni. A többiek vissza szerettek volna térni a Földre. Ahogy ezt kigondolták, váratlanul megszólalt mellettük a Nagy Szellem: „Legyen úgy, ahogy akarjátok!” A ház mellett nagy tűz égett, rajta egy nagy üstben víz forrt. A Nagy Szellem a két leendő angyalt a forró vízbe dobta. Amikor már csak a csontvázuk maradt, kiemelte őket az üstből, aztán visszarakta, majd újra kivette. Aztán fehér ruhába öltöztette és megérintette őket varázspálcájával. Végül életet lehelt beléjük. Hátukon szárnyak nőttek, és az emberekből angyalok lettek. Majd a Nagy Szellem a másik három indiánhoz fordult: „És ti mit szeretnétek?” „Ha lehet, mi szeretnénk visszatérni a Földre, a testvéreink közé!” – válaszolták azok. 42

„Jó! Délután csomagoljatok össze, este pedig csak feküdjetek le!” – mondta nekik a Nagy Szellem. Reggel, amikor az indiánok kinyitották a szemüket, otthon találták magukat. „Örülünk, hogy visszatértünk, és itt maradhattunk a Földön! Reméljük, nem kell többé ilyen kalandokba részt vennünk!” – mondták a törzsfőnöknek.

43

VIZEK SZELLEME LOVAT AJÁNDÉKOZ A FEKETE LÁBAKNAK Feketeláb Indián Történet A ló nélküli időkben élt egy szegény, árva feketeláb indián fiú. És mert szegény volt, tudta, hogy semmi nem fog változni az isteni erők segítsége nélkül. Egy nap kivonult a táborból, hogy egyedül lehessen. Azt kívánta, hogy látomása legyen, ami megmutatja, mihez kezdjen az életben. Kifeküdt egy hegy tetejére, ahol rajta kívül csak hatalmas sziklák voltak. Jó ideig imádkozott ott magában, de nem szólította meg senki, és nem is látott semmit. Elment hát az Édesfű hegyek mellett elterülő nagy tóhoz, és mert ott sem kapta meg a várt jelet, a földre borult és sírni kezdett. A tóban élt egy vénséges vén öregember, a nagy hatalmú Vizek Szelleme, aki meghallotta az árva fiú sírását. Nyomban kiküldte a partra a fiát, hogy kérdezze meg tőle, miért sír, és mondja meg neki, hogy látni kívánja. A fia átadta az üzenetet, de az indián fiú csak annyit kérdezett: „Hogyan látogathatnék el az apádhoz, ha a víz alatt él?” „kapaszkodj a vállamba, és hunyd le a szemed!” – mondta neki a fiú. „és ki ne nyisd, amíg nem mondom!” Lemerültek a víz alá. Félúton a Szellem fia azt mondta: „Apám fel fogja neked ajánlani, hogy válassz egyet a tó állatai közül. Te akkor mondd azt neki, hogy a legöregebb vadkacsát kéred, és hozzá az összes kicsinyét.” Időközben leértek a tó fenekére. Vizek Szelleme kunyhójához, és a fiú azt mondta neki, hogy már kinyithatja a szemét. Így is tett, és ahogy felnézett, egy hosszú ősz hajú öregember előtt találta magát. „Ülj le!” – kínálta hellyel a Vizek Szelleme. Aztán azt kérdezte tőle: „Miért jöttél ennek a tónak a partjára, és miért sírtál olyan keservesen?” 44

A fiú így felelt: „Szegény, árva gyerek vagyok. Az isteni erők segítségét kerestem, hogy megleljem az utam, amin az életemben járnom kell. De nem találtam.” „lehet, hogy segíthetek neked.” – mondta erre a Vizek Szelleme. „Jól nézd meg az összes vízi állatot, aztán válassz egyet közülük!” A fiúnak eszébe jutott, amit a Szellem fia tanácsolt neki, és gondolkodás nélkül azt válaszolta: „Hálás vagyok a segítségedért! Az állataid közül a legöregebb vadkacsát és a fiókáit választom.” „Ne azt válaszd, hisz az öreg, és semmire se jó!” – próbálta lebeszélni a Vizek Szelleme. De a fiú csak nem engedett. Négyszer kérte a kacsát, mire megkapta. Végül az öreg így szólt: „Fiatal korod ellenére nagyon bölcs vagy, ha ezt a madarat választod… Legyen, ahogy kívánod! A fiam felvisz a tó partjára. Ott még sötét lesz, de azért megfogja neked a vadkacsát. De vigyázz: ha egyszer útnak indulsz, ne nézz többé vissza!” A fiú mindent úgy tett, ahogy a Vizek Szelleme tanácsolta. A tóparton a fia a parti füvekből kötelet font, amivel megfogta a vadkacsát, és a partra húzta. A kötél egyik vége a madár nyakán volt, a másik végét az indián fiú kezébe adta, és útnak engedte. De figyelmeztette, hogy amíg nem kel fel a Nap, ne nézzen hátra. Amint a fiú a sötétben bandukolt, egy ideig még hallotta, ahogy a madár szárnya a földet verdesi. De később a hang megváltozott. Szárnycsapások helyett súlyos dübörgést hallott maga mögött, és egy ismeretlen állat furcsa hangját. A fűből sodort kötél pedig bőrszíjjá változott a keze között, de mégsem mert virradatig hátranézni. A felkelő Nap első sugarainál aztán megfordult, és a szíj végén egy furcsa, négylábú állatot látott: egy lovat. Egy hang azt súgta neki, hogy üljön föl a hátára, és a szíjat tegye a szájába, azzal irányítsa. Amikor beért a falujába, akkor látta, hogy számtalan ló követte. Az indiánok nagyon megrémültek az ismeretlen állat láttán, de a 45

fiú megnyugtatta őket, hogy nem kell félniük. Leszállt a lóról, és mindenkinek ajándékozott egyet. Jutott ló mindenkinek, és még neki is maradt jó néhány. Nagy volt az öröm, mert addig mindenkinek csak kutyája volt: kutyák cipelték csomagjaikat, és húzták travoáikat. De most a fiú megmutatta nekik, hogyan málházzák fel a lovat, hogyan törjék be, hogy lovagolhassanak rajta. Végül nevet is adtak az új állatnak: jávor-szarvas-kutya. A mai napig így hívják a négylábú társukat a feketeláb indiánok. Egy nap azt kérdezték az idniánok a fiútól: „Nem segítenének-e ezek a szarvas-kutyák a bölényvadászatnál is?” „De igen!” – felelte a fiú. „Figyeljetek csak!” Azzal lóra pattant és üldözőbe vett egy bölénycsordát. Amikor utolérte a hatalmas állatokat, bemutatta, hogyan lehet lóhátról bölényre vadászni. Visszatérve megmutatta azt is, hogyan kell felnyergelni, kantárazni és irányítani a lovat. Máskor folyópartra érve az emberek azt kérdezték: „És a vízben is kisegít minket a szarvas-kutya?” A fiú felnevetett: ”ott érzi csak igazán jól magát, hisz onnan hoztam magammal!” És megmutatta nekik azt is, hogyan úsztassanak át lóháton a folyón. A fiúból pedig idővel tapasztalt harcos lett, és megválasztották vezetőjüknek. Azóta van minden feketeláb indián főnöknek sok lova.

46

HOGYAN TÁMASZTOTTA FEL A GYÓGYÍTÓ EMBER A BÖLÉNYT? Arapahó Indián Történet Élt egyszer egy arapahó gyógyító ember, Fekete Köpeny volt a neve. Nagyon nagy szükség lett volna arra, hogy valami csodát mutasson be, mert a törzs éhezett. Azon töprengett, hogyan lehetne visszacsalogatni a bölényeket az arapahó vadászmezőkre. Ugyanis régebben a bölényhús volt a legfőbb táplálékuk. Elhatározta, hogy Cédrusfához fordul segítségért, és azt kérte tőle: „Menj el nyugatra, és hozz magaddal legalább egy bölényborjút a népünknek!” Cédrusfa keményen menetelt. Hosszú idő után néhány fekete pontot látott feltűnni a messzeségben. „Lehet, hogy bölények?” – morfondírozott magában, és felbátorodva szaporázta lépteit, hogy közelebbről szemügyre vegye azt, amit látott. De ahogy közeledett, úgy vált egyre bizonytalanabbá a dologgal kapcsolatban. Végül a fekete pontok egyszerre csak felrepültek a levegőbe. Akkor látta, hogy amiket bölényeknek hitt, nem voltak mások, mint óriási hollók. Csalódottan tért vissza a faluba és elmesélte, mi történt vele. Fekete Köpeny összeszidta, amiért nem hitt abban, hogy a fekete pontok, amiket látott, bölénynek is lehetnek. „Ha erős lett volna a hited, a bölények nem változtak volna hollóvá!” – mondta neki Fekete Köpeny szemrehányóan. Az arapahók azonban tovább éheztek. Egy asszony végső kétségbeesésében a mokaszinjából főzött levest. Másnap nagybátyja, Fáradt Medve nézett valami ehető táplálék után. Fegyvere nem volt. De szerencsére találkozott Fekete Köpennyel, aki felfegyverezte íjjal és nyíllal. „Holnap reggel visszajövök a sátradhoz, hogy meglássam, mire jutottál!” – mondta Fekete Köpeny. „Találnod kell legalább egy 47

tetemet, ha már élő bölény nem akad!” Hosszú vadászat végén Fáradt Medve talált egy döglött bölényt. Azonnal a falujába sietett, hogy népe mihamarabb értesüljön az örömhírről. Fekete Köpeny fehér póniját fekete festékkel mázolta be és magára vette fekete bölénybőr köpenyét. Bűvös erejű sastollát a hajába tűzte, felpattant lovára, hogy megkeresse a bölényt. „Gyere velem, Fáradt Medve!” – hívta magával az öreg harcost. Fáradt Medve követte, mert kíváncsi volt, mit kezd a varázsló a tetemmel. A gyógyító ember megérkezett oda, ahol az állat feküdt. Leszállt lováról, a sastollal célba vette a döglött bölényt, és rádobta. Egy pillanattal később a bölény négy lábon állt! Fekete Köpeny megfordult és azt mondta Fáradt Medvének, hogy lője le az állatot. Fáradt Medve meg is tette, aztán pedig meg kellett nyúznia. Majd kivágta minden ehető húsdarabját, hogy elvigye a törzsének. Hálaadó ünnep és örömtánc következett. Így mentette meg Fekete Köpeny az embereket az éhenhalástól. És az arapahók mindig csak suttogva merik elmesélni a bölény csodás feltámasztásának történetét.

48

A MENYASSZONYI FÁTYOL VÍZESÉS Mivók Indián Legenda Élt évszázadokkal ezelőtt a Yosemite-völgy menedékében egy Tu-Tok-A-Nu-La nevű indián főnök a törzsével. Bölcs főnök volt, népe szerette és tisztelte. Jó példával járt elöl a termények és a vadhús őszi begyűjtésében is. Egyszer, miközben vadászott, találkozott a völgy gyönyörű szellemével. Az indiánok a lányt Tu-Sza-Jak néven ismerték. TuTok-A-Nu-La érezte, hogy ilyen csodás teremtményt még sohasem látott. Bőre fehér volt, mint a tej, haja aranyló, mint a délutáni nap, szemei kékebbek az ég kékjénél. Hangja édesen szólt, mint a rigó éneke. De ahogy közeledni próbált a lány felé, az felszállt az égbe, és eltűnt. A főnök pedig attól kezdve tudta, hogy nem nyugodhat többé, amíg meg nem találja a lányt, ezért mindent maga mögött hagyva, világgá indult. Így, gazdátlanul, a Yosemite-völgy pusztasággá változott. Amikor Ti-Sza-Jak hosszú idő után visszatért, könnyek gyűltek a szemébe. Bozót burjánzott ott, ahol egykor kukorica virágzott, és a régi épületek romjain medvék heverésztek. Egy nagy kősziklán térdre borult és a Nagy Szellemhez imádkozott, hogy leheljen újra életet a vidékbe. A Nagy Szellem végül megadta, amit a lány kért. Lehajolt az égből és visszaadta a völgynek a zöld színt. A hegyek tetején viharos szelet bocsátott keresztül és utat tört a hullani akaró hónak. A víz hömpölyögve zúdult alá a hegyről, és a völgy alján tóvá alakult, negörvendeztetve minden élőt. Madarak költöztek vissza, magukkal hozva a muzsikát. Virágok nyíltak, és a kukorica megint magasra nőtt. Amikor Yosemite népe újra birtokába vette a völgyet, Ti-Sza-Jak nevét adták a ma Délkupola néven ismert sziklaképződménynek, ahonnan a védőangyalaiknak imádkoznak. És egyszer hazatért a törzsfőnök is. Amikor meghallotta, mit 49

tett földjével a gyönyörű szellemlány, még hevesebb szerelmet érzett iránta. Megmászta a legnagyobb hegyet, több ezer láb magasan a völgy fölött belevéste arcmását egy sziklába, hogy népe akkor se felejtse el, ha ő már nem lesz többé. A nagy úttól fáradtan lerogyott a Menyasszonyi Fátyol Vízesés elé. A leömlő vízben álló Ti-Sza-Jak fölött szivárvány rajzolódott az égre. A lány rámosolygott és szemével hívta magához. Tu-TokA-Nu-La a vízesésbe vetette magát és örökre eltűnt kedvesével. A szivárvány még egy ideig ott lebegett a vízesés fölött, aztán pedig a lenyugvó Nappal együtt semmivé lett.

50

HOGYAN ÉRKEZTEK AZ ELSŐ FEHÉR EMBEREK A SÁJENEKHEZ? Sájen Indián Legenda Réges-régen, egy nyáron, a sájenek a Missouri folyó mellett táboroztak. Egy reggel felébredvén álmukból, Vörös Sas és felesége egy furcsa szerzetet látott a tipijükben feküdni. Az asszony megijedt és sikoltozni kezdett. Férje csitítgatta, és közelebb ment az ismeretlen lényhez, ami közben lassan ülő helyzetbe emelkedet. Vörös Sas látta, hogy az idegen úgy néz ki, mint egy sájen, de a bőre és a haja fehér volt, és nyelvét nem lehetett érteni. A férfi nagyon sovány olt, alig árválkodott egy kevés hús a csontjain, és ruhája sem állt másból, mint fűből és mohából. Alig élt. Vörös Sas megkínálta ennivalóval, de nagyon gyenge volt és kimerült, ezért a gyomra nem tudta befogadni az ételt, de néhány hét alatt megerősödött. Vörös Sas azt mondta feleségének, hogy tartsa titokban az idegen jelenlétét. Attól tartott, hogy törzse megölné, ha megtalálná, mert azt hinné, hogy bajt hoz rájuk. Néhány nap múlva egy ember járta végig a tábort a főnökök üzenetével, miszerint másnap felszedik a sátrakat és arrébb állnak. Tudván, hogy így sokáig már nem rejtegethetik az idegent, Vörös Sas felfedte a titkát népe előtt. „Testvéremmé fogadtam ezt az embert!” – szólt a törzséhez. – „Aki egy ujjal is hozzáér, azt saját kezűleg intézem el! A Nagy Szellem küldötte, és így szerencsét hoz nekünk!” Így hát Vörös Sas felöltöztette, megetette és visszavezette az életbe. Rövid idő alatt az idegen már beszélt néhány szót sájen nyelven. De legjobban a törzs jelbeszéde ment neki. Elmutogatta Vörös Sasnak, hogy a messzi keletről érkezett; onnan, ahol a Nap kel. „Öt társammal indultunk hódra vadászni. Egy tavon eveztünk egy csónakban, amikor a szél viharosra fordult. A csónak felborult, 51

és a társaim odavesztek. Én megmenekültem, és egyedük bolyongtam a világban. Gyökereket és bogyókat ettem, ruházatom leszakadozott rólam. Félholtan és vakon érkeztem meg a táborotokba, és estem be a sátratokba.” És századszorra is megköszönte Vörös Sasnak, hogy megmentette az életét. Aztán így folytatta: „Nálatok azt láttam, hogy te és a feleséged keményen dolgoztok. Hogy még a tűzgyújtáshoz is két botot kell összedörzsölnötök. Hogy a feleséged sültüskéket használ a varráshoz. Hogy kőedényekben főz. És te pedig kőhegyet raksz a nyílvessződre. Ezek túlságosan bonyolult és fáradságos munkák. Az én népem hatalmas és rengeteg emberből áll. Sok olyan eszközzel bír, amivel ti, indiánok nem.” „Mik volnának azok?” – kérdezte kíváncsian Vörös Sas. „olyan dolgok, például, ami a feleségednek a varráshoz nélkülözhetetlen lenne. Éles fémkések vagy egyszerű tűzgyújtó eszközök. És egy olyan fegyver, amelyiket fekete porral kell megtömni, vasgolyókat kell beletenni, és sok vadat lehet vele könnyedén megölni. Bármennyit hozhatok neked és a népednek, ha segítetek nekem hódprémet gyűjteni. A népem nagyon szereti ezeket a prémeket és sok hasznos eszközzel fog értük fizetni.” Vörös Sas elmesélte a törzsének, amiket a fehér ember mondott neki. Össze is gyűjtöttek neki egy csomó hódprémet. Travoára kötötték őket, a travoákat kutyák hátára, és az idegen egy napon elhagyta a tábort keleti irányba, ahol a Nap kel. Jó néhány telihold elfogyott már, és Vörös Sas már majdnem elindult utána, amikor egy ragyogó napos reggelen a sájenek egy mennydörgéshez hasonló hangot hallottak a táborukhoz közel. Kelet felé néztek és egy embert láttak vörös kabátban és vörös kalapban. Egy fekete botra emlékeztető fegyvert emelt a feje fölé, és hangos kiáltással indián nyelven üdvözölte őket. Amikor közelebb ért, akkor látták, hogy az idegen tért vissza hozzájuk, aki egy nagy csomó hódprémet vitt el tőlük jó néhány holdtöltével azelőtt. És cserébe hozott is nekik mindent, amit megígért. Késeket, fegyvereket és fémeszközöket. Aztán 52

megmutatta nekik, melyiket hogyan kell használni. Végül megmutatta a puskát, a fekete port, és azt is, hogyan lehet vele a mennydörgés hangját utánozni. Ez az igaz története annak, amikor a sájenek először találkoztak a fehérekkel.

53

A RÓKÁK ÉS A NAP Jurok Indián Legenda Valamikor régen a rókák haragban álltak a Nappal. Ezért hát összehívtak egy tanácskozást, ahol kiválasztottak maguk közül tizenkettőt, a tizenkét legbátrabbat, hogy fogják el a Napot és kötözzék meg. Ínból kötelet sodortak; aztán követték a Nap útját, és amikor egy hegy tetejét érintette, elkapták. Amikor ezt az indiánok meglátták, lenyilazták a rókákat, majd elvágták a köteleket. A Nap helyén pedig hatalmas lyuk mélyült a Földbe. Az indiánok máig igaznak tartják a történetet, mert mindennap látják a táboruk közelében az óriási gödröt.

54

INDIÁN BÖLCSESSÉGEK Indián Tízparancsolat 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

Gondoskodj a Földről, és tiszteld minden lakóját! Maradj hű a Nagy Szellemhez! Mutass tiszteletet embertársaid iránt! Dolgozz az egész emberiségért! Segíts és szeress, ahol szükséges! Tedd azt, amit jónak gondolsz! Gondoskodj tested és lelked jólétéről! Erőd egy részét fordítsd a világ jobbítására! Légy mindig igazságos és tisztességes! Vállald tetteid következményét!

Szent Tanítások 1. Tiszteld a Föld Anyát, és a másik három emberi faj bőrszínét! 2. Óvd a Föld Anyát és teremtményeit! 3. Becsüld a többi élőlényt, és hagyd, hogy ők is becsüljenek téged! 4. Légy nagyvonalú, mert ez az, ami segít túlélni! Adj hálát az életért a Teremtőnek! 5. Szeress, és vívd ki, hogy szeressenek! 6. Légy alázatos! Az alázat a bölcsesség és az értelem ajándéka. 7. Mindig légy kedves magaddal és másokkal! 8. Részesülj az érzésekből és a személyes kapcsolatokból! 9. Légy becsületes magaddal és másokkal! 10. Tartsd be ezeket a törvényeket, és tartasd be a többi emberrel is!

55

Gyászoló Galamb szelis asszony Minden dolognak a Földön célja van. Minden betegségre van egy gyógyító fű. Minden embernek van küldetése. Ez az emberi élet értelmének indián értelmezése.

Seattle főnök Az emberi életnek nincs előre megszőve a hálója. Mindannyian egy szál vagyunk ebben a hálóban. Amikor a hálót szőjük, akkor magunkért teszünk valamit. Minden összefügg, minden dolog kapcsolatban van egy másikkal.

Lakota Bölcsesség A Nagy Szellem nem egységes: van jó és rossz oldala. Néha a rosszabbik felétől többet tanulhatunk, mint a jobbikból.

Nagy Mennydörgés algokin főnök A Nagy Szellem mindenben jelen van: a levegőben is, amit belélegzünk. Ő a mi Apánk, és a Föld az anyánk. Gondoskodik rólunk: amit a földbe vetünk, sokszorosan visszaadja.

Feketeláb Tanítás Az élet nem független a haláltól. Csak úgy látszik.

Joseph, népörszi főnök Egy indián tiszteli a bátor embert, de megveti a gyávát. Szereti az egyenes beszédet, de gyűlöli a hazug nyelvet.

Krí Bölcsesség Amikor betegség és szerencsétlenség keresztezi az utad, kezdj el fennhangon énekelni!

Joseph népörzsi főnök 56

Ha megfigyeled, hogyan kell beszélni, akkor azt is tudni fogod, hogyan kell megtanítani.

Krí Tanítás Soha ne feledj el adni!

Fekete Jávorszarvas oglala-sziú sámán A legfőbb és legfontosabb a béke, ami akkor költözik az emberek lelkébe, amikor megértik, hogy rokonok egymással, egyek a világmindenséggel és annak minden energiájával. És elfogadják azt, hogy a világ középpontjában a Nagy Szellem áll, és hogy ez a középpont egyszerre mindenütt ott van, mindannyiunkban: legbelül.

Hopi A szóbeszéd olyan, mint dámázni a gonosszal; néha győzhetsz ugyan, de a játszmát végül elveszíted.

Szanti-Sziú A gyermek még azt hiszi, hogy csak egy ellenség okozhat fájdalmat.

Cserokí Intelem Soha ne mondj le arról a lehetőségről, hogy befogod a szádat!

Fekete Jávorszarvas oglala-sziú sámán Jegyezd meg, hogy minden, amit egy indián tesz, része a Nagy Körforgásnak, mert a világ energiái mozgatják, és minden ebbe illeszkedik. Az Ég kerek, és úgy hallottam, hogy a Föld is olyan, mint egy labda, és hozzá minden csillag. A legnagyobb erejű szél is kavarog, örvénylik. De kerekre építik fészküket a madarak is, ugyanolyan gonddal, mint mi a tipijeinket. Még az évszázadok 57

változása is egy nagy körforgás, és azok is mindig oda térnek vissza, ahonnan jöttek. Végül az ember élete is egy nagy kört fut be, gyermekkortól gyermekkorig, és mindennel kölcsönhatásban van, amit erő mozgat.

Indián Bölcsesség A szellemek kétszer figyelmeztetnek, majd a harmadik alkalommal magadra hagynak.

Ohiyesa, vapeton-sziú indián A bölcs ember mélyen hisz a csendben mint a tökéletes egyensúly jelében. A csend a test, az értelem és a lélek teljes harmóniája. Az, aki védi saját személyiségét, csendesen és erősen a lét viharaitól – nem minta levél a fán vagy a hullámzás a fényes tó vizén -, az az ő, műveletlen és mégis bölcs elméjében az élet ideális irányítása. A csend a jellem sarokköve.

Den George indián főnök Ha beszélsz az állatokhoz, ők válaszolni fognak, és többet fogsz tudni, mint előtte. Ha nem szólsz hozzájuk, akkor nem ismered meg őket, és amit nem ismerünk, attól félünk. Amitől félünk, azt pedig megöljük.

Indián Bölcsesség A gőgöt mindig gyalázat követi. Az alázatot bölcsesség.

Fehér Bölény oglala-sziú javasasszony Ne feledd: minden hajnal eljövetele szent esemény, és minden nap szent nap, a fényt hozza Wakan Tankától, a Nagy Szellemtől. Továbbá emlékezned kell arra is, hogy minden négylábú és minden ember a Föld hátán szent, bánj is velük úgy!

Ohiyesa szanti-sziú indián 58

Az indiánok a maguk törvényei szerint mindenüket megosztják rokonaikkal vagy más törzsekből érkezett vendégeikkel, de minden szegény és öreg embertársukkal is, akiktől pedig semmiféle viszonzást sem várhatnak.

Dave főnök, Vörös Kutya nagyapja A másik tiszteletben tartása azt jelenti, hogy először is meghallgatom, amit mond, és próbálom megérteni, mert csak így van lehetőség az indián életének kiteljesedésére, a nyugalomra és a harmóniára.

Ohiyesa szanti-sziú indián Régi hitünk szerint a vagyon szeretete egy bizonyos gyengeség, amit le kell győznünk magunkban. Az anyagi világhoz való túlzott kötődés idővel felborítja az egyén lelki egyensúlyát. Éppen ezért mát gyermekkorban meg kell ismerkednünk a nagylelkűség csodálatos érzésével. Arra kell megtanítanunk gyerekeinket, hogy abból adjanak, ami nekik a legdrágább, mert igazán ezáltal élhetik át az adományozás boldogító érzését.

Ohyesa szanti-sziú indián Ha egy gyerek hajlamos a kapzsiságra vagy túlságosan kötődik bizonyos vagyontárgyakhoz, akkora legendák mesélnek neki a megvetésről és a szégyenről, ami a fukar és kapzsi embereknek mindig is kijárt.

Fa Láb sájen indián sámán a gyógyulásról Gyógyulni annyi, mint elkezdeni egy megtisztulási folyamatot. Állandó hálálkodás, imádkozás és önmegtagadás: szabályos önsanyargatás. Egyfajta vallási dolog. A célja pedig legyőzni az ember rossz szokásait és tökéletesíteni a lelket. A test önmegtartóztatása és a lélek emelkedett gondolatokra összpontosítása egyaránt tisztít testet és lelket, és meg is gyógyítja, 59

majd pedig megóvja a betegségektől, és az elme egyesül bennünk a Nagy Gyógyító elméjével.

Fekete Jávorszarvas oglala-sziú sámán az indián létről Egy indián élete olyan, mint szárnycsapás a levegőben. Ezért érzi, milyen az, amikor az ölyv lecsap a zsákmányra. A madár lecsap a prédára, így tesz az indián is. Amikor sír, akkor is olyan, mint az ölyv vijjogása. Vagy: a prérifarkas ravasz, és az indián is az. Máskor meg mint a sas. Ezért ölti magára a nagy ragadozó tollait: olyan, mint szárnycsapás a levegőben.

Fekete Jávorszarvas oglala-sziú sámán Úgy gyógyítok, hogy átjár az erő. Nem a saját erőm, hanem a Másik Világé. A látomások közben és a szertartás alatt úgy érzem magam, mint egy lyuk, melyen keresztül erő áramlik az emberekbe. Ha pedig egy pillanatra is azt képzelném, hogy én magam idézem elő ezt a hatalmas energiát, azon nyomban megszűnne áramlani, és minden, amire azelőtt képes voltam, nevetségesnek tűnne.

Fekete Jávorszarvas oglala-sziú sámán A Nap lenyugszik Fent voltam minden hegyek legmagasabbikán, és alattam nagy körben a világ terült el. És ahogy ott álltam, sokkal több mindent láttam, mint amit elmondhatok, és többet értettem meg, mint amit láttam. Mert a dolgok szellem formában voltak láthatóak, a legszebb formában, és úgy olvadtak össze, mintha egyetlen nagy élőlény lenne. És az emberek által alkotott Szent Kör csak egy volt a többi között, és a sok kis kör hatalmas körré állt össze. Akkora volt, mint a nappali fény és a csillagok fénye együtt. A közepében egy hatalmas virágzó fa állt, oltalmat nyújtva egy apa és egy anya összes gyermekének. Szent dolgot láttam akkor egy pillanatra, a 60

világ közepét. Hosszú idővel ezelőtt az apám mesélt egy szent emberről, akinek a neve Szomját Vízzel Oltó volt. Ez a sámán mindig megálmodta, mit hoz a jövő. Egyszer azt álmodta, hogy a négylábúak újra benépesítik majd a Földet, és hogy egy ismeretlen faj egyszer majd körbeveszi a lakotákat, és hálót sző rájuk, minta pók. Szó szerint ezt mondta: „Négyszögletű szürke házakban fogtok élni, terméketlen, kopár vidéken…” Az álmok néha jobb tanítók, mint az ébrenlét…

Hopi Ne félj a sírástól! Megtisztítja az elmédet a rossz gondolatoktól.

Oglala-sziú Megérinteni a földet annyi, mint harmóniában élni a természettel.

Varjú Az öregkort nem tisztelik annyira, mint a halált, a legtöbben mégis csak megöregedni szeretnének.

Sájen Ne ítéld el felebarátodat, hiszen két hónapja az ő mokaszinját hordod!

Joseph népörszi főnök Azt tanultuk, hogy a Nagy Szellem mindig mindent át és mindig mindent hall. És azt, hogy nem feledi el, hogy egyszer majd minden emberi léleknek otthont ad, ahol mindenki megkapja a megérdemelt jutalmát vagy büntetését. Ez az én hitem, és ebben hisz egész népem is.

61

Geroge Copway odzsibé indián főnök Az indiánok között nem léteztek írott törvények. Helyettük voltak a generációról generációra tovább adott szokások, melyek vezérelték őket a mindennapokban. Bizonyos cselekedetek eltértek attól, amit a többség jónak gondolt, de olyankor az elkövető szembetalálta magát a törzs ítéletével. Ez a félelem a törzs ítélkezésétől – ami mögött egy nagy közösség ereje állt – a törzs minden tagjára nézve kötelező, ki nem mondott visszatartó erő volt.

Tecumseh sóni főnök tanításai Éld úgy az életed, hogy a halálfélelem soha ne rettentse meg a szívedet! Vállald fel a hitedet! Tiszteld a másik ember meggyőződését, és kérd meg, hogy ő is tisztelje a tiédet! Szeresd az életet, tedd teljessé és szépítsd meg a dolgokat az életedben! Törekedj hosszú életre, és szolgáld a népedet! Mindig legyen egy jó szavad, és mutasd ki a tiszteleted, ha ismerőssel találkozol; de akkor is, ha egy idegennel! Tiszteld az embereket, de ne alázkodj meg! Ne nyúlj az ártalmas alkohol után, nehogy megbolondítson és elrabolja lelked mámorával! Mikor reggel felkelsz, adj hálát a fényért, az életért és az erőért! Köszönd meg az ételt és az élet örömeit! Ha nincs okod hálát adni, a hibát magadban keresd!

Varjú Tanítás Az ember ítéletei úgy változnak, ahogy egyre jobban tisztában lesz önmagával. Csak a lélek örvényei maradnak mindig változatlanok.

62

Apacs Bölcsesség Istennek azóta nincs saját neve, amióta a szeretet a világ igazi Istene.

Arapahó Tanítás Evés előtt mindig szakíts időt arra, hogy megköszönd az ételt.

Delaver Bölcsesség A jó és a rossz nem fér meg ugyanabban a szívben, ezért a jó ember ne menjen rossz társaságba.

Ogala-sziú Tanítás Legyünk olyanok, minta víz, mely észrevétlen, mégis erős, mint a kő.

Ágaskodó Medve lakota-sziú főnök A dicsekvés, a hízelgés, a nagyotmondás és a hangos beszéd sohasem voltak részei a lakota szokásoknak. A fellengzős viselkedés a hazugsággal számított egyenrangúnak. Az állandó beszédet tapintatlanságnak tartották. A társalgást sohasem kezdték hirtelen, meggondolatlanul. Senki sem sietett a kérdezéssel, nem számított, mennyire fontos, és senki sem kapkodta el a választ. A beszélgetés előtti csend illedelmes módja volt egy társalgás elkezdésének.

Navahó Tanítás A gondolatok olyanok, mint a nyilak: egyszer elszabadulnak, és máris sebet ejtenek. Vigyázz hát rájuk, különben egy nap saját magad áldozata leszel!

Huron Hallgasd a természet rezdüléseit, mert kincseket rejtenek 63

Számodra!

Lakota Amikor egy ember hátat fordít a természetnek, a szíve megkeményedik.

Fekete Jávorszarvas oglala-sziú sámán A férfi komoly tekintete megmutatja, mikor veszíti el végleg a reményt.

Sájen Egy népet nem lehet addig legyőzni, amíg asszonyaik szíve dobog. Ha pedig már nem dobog, akkor az sem számít, milyen bátrak harcosai és milyen erősek fegyverei.

Szeneka Intelem Csak egy lányt szeress, hogy ne okozz fájdalmat egy másiknak.

Navahó Tanítás Mindig vedd figyelembe, ha a vendéged fáradt, fázik vagy éhes, és bánj is vele ennek megfelelően!

Öreg Lakota Harcos Amikor egy bölény megsebesült vagy megbetegedett, a többi körbeállta, és úgy igyekezett noszogatni, hogy álljon föl. Nekünk, embereknek is így kellene tennünk egymással.

Fényes Vas, oglala-sziú főnök Wakan Tankától, a Nagy Ismeretlentől származik minden erő. Így az is, amit a sámán használ a gyógyítás során. Az ember tudja, hogy a gyógyító füvek is Tőle származnak, ezért azok is szentek. Szent a bölény is, mert az is Wakan Tanka ajándéka. 64

Sas, pauni főnök Minden dolog a világon kettős: a jónak a párja a rossz. Szemünkkel kétfélét látunk: tisztát és tisztátalant. Van a jobb kezünk, amelyikkel a gonosznak engedelmeskedve ölünk, és a párja a bal, amely a szívünk fölül nő ki, és a szívünk is irányítja. Egyik lábunk a jó útra vinne, a másik a rossz irányba. Minden kettős, mindennek meg van a párja.

Villámcsapás, cserokí főnök Minden élő egy körforgás. Az atom is kör alakú, a Föld pályája, a Hold és a Nap is kerek. Az évszakok változása is egy nagy kör. Az élet kereke is az. Csecsemőkor, fiatalkor, öregkor. A Nap élteti a Föld fáit, melyek elhalnak, és a helyükön új fák nőnek. Gyakorlatias szemléletre van szükségünk, hogy megértsük: a Nagy Szellem irányít mindent, és ennek elfogadása segít elfogadni saját magunkat is.

Ágaskodó Medve oglala-sziú főnök Egy beszélgetés sohasem kezdődött el csak úgy, hirtelen. Senki sem sietett a kérdéssel, akármilyen fontos volt is, és senki sem kapkodta el a választ. A csend időt adott a gondolkodásra, és udvarias módja volt egy szívélyes társalgás elkezdésének és befejezésének. Nagy jelentőséggel bírt a beszélő hallgatása. A beszéd előtti percek ünnepélyessé tették a pillanatot, és felhívták a figyelmet arra a fontos szabályra, hogy: „Előbb gondolkozz, aztán beszélj!”

Indián Ha mondod, elfelejtem. Ha mutatod, nem látom. Ragadj el, és megértem.

Szók 65

Mindannyiunknak szükségünk van alázatra.

Indián Főnök Bölcsessége Egy idős indián ember így írta le a belső küzdelmeit: „Két kutya él bennem. Az egyik hitvány és gonosz, a másik jó. A gonosz folyton a jó ellen harcol.” Amikor megkérdezték, melyik kutya fog győzni, az öreg egy pillanatra elgondolkozott, majd így válaszolt: „Amelyiknek többet adok enni.”

Indián Tanítás A félelmet akkor győzöd le, amikor megteszed azt, amitől félsz.

Sánta Őz, minekonzsu-sziú sámán Egyetlen sasban benne van minden, amit a világról tudunk.

Sziú Bölcseség A nyomor olyan kötél, amely megfojtja bennünk az alázatot, és nem engedi, hogy tiszteljük Istent és a többi embert.

Hopi Bölcsesség A bölcsességet nem akkor találod meg, amikor keresed, hanem akkor, amikor élni ketded az életet, amit a Teremtő adott.

Oszédzs Barátok vagyunk: kötelességünk segíteni egymásnak a terhek cipelésében.

Cserokí Ne engedd, hogy a tegnap sokat vegyen el a mából!

Medvék Űzik janktonáj-sziú főnök 66

Az indiánok hite szerint: miután egy ember meghal, a lelke valahol a Földön vagy az Égben bolyong. Igazából nem lehet tudni, merre is, de az biztos, hogy tovább él. Valahol a Nagy Szellemhez közel. Róla azt tartjuk, hogy mindenben jelen van úgy, mint egy barátságos lélek, akinek nem hallható a hangja.

Mohauk Bölcsesség Isten szava nem olyan, mint a tölgyfa levele, mely meghal és a földre hull, hanem olyan, mint a fenyőfa tüskéje, mely örökké zöld marad.

Szeneka Intelem Tudjunk róla, hogy túlságosan mohók vagyunk ahhoz, hogy megosszuk a szeretet nevében másokkal azt, amink van.

Omaha Bölcsesség Az, aki bűnt lát, és a kezét sem emeli, hogy megakadályozza, ugyanolyan vétkes, mint az elkövetők.

Arapahó Tanítás Evés előtt mindig szakíts időt arra, hogy megköszönd az ételt.

Az Álomfogó A legöregebbektől tudjuk, hogy az álmok bűvös erőt hordoznak, és már azelőtt megérkeznek, mielőtt az ember elaludna. Az álmok őrzésére a régi öregek egy különleges hálót szőttek, melyet az alvóhelyük fölé akasztottak, és amikor az álmok végigjárták a háló fonalait, a rossz álmok egész egyszerűen eltévedtek és összekeveredtek, majd eltűntek a hajnal első fényénél. A jó álmok ismerték a háló közepébe vezető utat, így könnyen eljuthattak az alvó emberhez.

67

Dakota A nyomaink örökre mutatják majd, hogy itt éltünk.

Indián Tanítás Azok vagyunk, amiknek képzeljük magunkat. Létünk a belsőnkben dől el. A legnagyobb tragédia, ami velünk megtörténhet, az az, ha erről nem tudunk.

Idős Harcos A sasnak két szárnya van. Ha csak egy volna, nem tudna repülni. Egyik oldalon találjuk az észt-értelmet, testet-mozgást és a lelketérzéseket. Amikor ezek nincsenek egyensúlyban, az ember is bizonytalanabbá válik. A másik oldalon a hagyományok tanítása, a fejlődés és a szertartások vannak. Amikor ezek egyensúlyban vannak, a személy is egyensúlyba kerül, és akkor lesz a viselkedésünk is kiegyensúlyozott.

Lakota Indián Sámán Minden, amit teszek, megtisztítja az ablakokat, hogy kiláthass végre magadból…

Indián Ha valaki olyat akar tenni, mely emberfeletti, akkor emberfeletti erőre van szüksége.

Lakota Ha egy ember elfordul a természettől, akkor a szíve megkeményedik.

Hopi A szivárvány a Teremtő jele, aki minden dologban jelen van.

68

Varjú Tanítás Azok a dolgok, melyeket az embernek meg kell magyaráznia, nem a lélekből jönnek.

Cserokí Bölcsesség Amikor megszülettél, te sírtál, és a többiek örültek. Éld úgy az életed, hogy amikor meghalsz, mindenki sírjon, de te örülhess!

Indián Bölcsesség Miután megölted az utolsó vadat, kivágtad az utolsó fát és beszennyezted az utolsó folyót is, rájössz, hogy a pénzt nem lehet megenni.

Gyúemis Nincs halál, csak a világok váltják egymást.

Varjú Ha többet adsz, többet kapsz.

Jurok A csendnek több jelentése van.

Hopi Ne hagyd, hogy a harag megmérgezzen.

Kajova Örülj a tavaszbak: Föld Anya gyermeket vár.

Esszinibojn A tettek hangosabban szólnak, mint a szavak.

69

Jút Isten mindannyiunknak adott egy dalt.

Marikopa Mindenki, aki sikeres, egyszer álmodott valamiről.

Krí Ha nem használjuk a tudást, visszaélünk vele.

Omaha Messziről könnyű bátornak lenni.

Pima Minden ember bírája: önmaga.

Irokéz A legnagyobb erő a kedvesség.

Minkvesz Ha a szem nem könnyezett volna, a lélek nem látott volna szivárványt.

Sájen Ne a szemeddel ítélj, hanem a szíveddel!

Enisinabí Kisebb baj a szegénység, mint a becstelenség.

Hopi Az eső egyaránt esik igazra és hazugra.

70

Tuszkaróra Akinek az egyik lába a kenuban van, a másik a parton, az előbbutóbb beleesik a vízbe.

Oklahoma Ha a róka sántít, az okos nyúl szaladni kezd.

Cserokí Az ellenfél gyengepontja tesz minket erőssé.

Ismeretlen Indián Még egy pici egeret is fel lehet bosszantani.

Ismeretlen Indián Nem minden édes gyökérből hajt ki édes fű.

Mohauk A jó főnök ad, és nem elvesz.

Népörszi A fehéreknek túl sok főnökük van.

Hopi A halál szült.

Tuszkaróra Nem hal meg az, aki szívünkben örökké él.

Komancs A halálban mindenki egyenlő.

71

Navahó A sziklás szőlőhegynek nem imára van szüksége, hanem csákányra.

Feketeláb Aki kutyákkal fekszik, bolhákkal kel.

Navahó Nem tudod felkelteni azt az embert, aki csak tetteti, hogy alszik.

Enisinabí Amiben az embere ók hisznek, az igaz.

Indián Intelem Hallgasd a hazug embert: mint ha forró vizet innál!

Sziú A béka nem issza fel azt a tócsát, amelyikben él.

Lakota Az erő – mindegy, hogyan találod – ellenállást vált ki.

Indián Bölcsesség Az eső nem hoz bő termést.

Navahó Semmi sem olyan beszédes, mint a csörgőkígyó farka.

Hopi Minden álmot ugyanabból a fonalból szőnek.

72

Hopi Aki a meséket mondja, az irányítja a világot.

Délnyugati Indián A Hold nem szégyelli, hogy a kutyák ugatják.

Sájen Óvakodj az olyan embertől, amelyik nem beszél, és az olyan kutyától, amelyik nem ugat!

Pima Ne gyűlöld felebarátodat, mert olyankor magadat gyűlölöd!

Zunyi Ha leszáll az éj, minden macska leopárddá válik.

Jút Isten mindenkinek adott egy éneket.

Tuszkaróra Az embernek felelőssége van, és nem hatalma.

Feketeláb Az élet nem különbözik a haláltól. Csak úgy látszik.

Indián Intelem Hallgass, vagy a nyelved megsüketít!

Népörszi Minden állat többet tud, mint te.

73

Sziú Minden élő és élettelen dolog a rokonunk.

Omaha Kérdezz a szívedtől, és a szíved válaszolni fog.

Sájen Ha előre látod a veszélyt, már félig elkerülted.

Esszininon Amikor jót teszünk valakivel, akkor azt magunkkal tesszük.

Oklahoma A gyáva csukott szemmel lő.

Vinebago Minden embernek saját magának kell az íját megedzenie.

Senandoa A Föld Anyától lettünk, a Föld Anyához térünk meg.

Jumpkva A bajkeverő élete mindig rögös.

Varjú Már mindent tudsz, hogy nagyot alkoss.

Puebló Dédelgesd a fiatalt, de higgy az öregekben!

74

Hopi A felnőtteknek a beszéd jutott, a gyermekeknek a sírás.

Sziú Egy nemzet történelem nélkül olyan, mint szélfúvás a prérin.

Puebló A jó ember nem veszi el azt, ami a másé.

Indián Intelem Egyik folyó sem térhet vissza a forrásához, pedig mindegyik indul valahonnan.

Onondaga Az az ember, aki mások árnyékában jár, sosem látja a magáét.

Indián Bölcsesség Ha gondját viseled a Földnek, a Föld meg fogja neked hálálni.

Indián Tanítás Többek vagyunk, mint egy puszta tudáshalmaz; a képzeletünk szüleményei vagyunk.

Krí Soha ne ülj le addig, amíg az öregek állnak!

Jút Egy most több, mint két majd.

Jút Ha harmóniában vagyok a családommal, az maga a boldogság. 75

Omaha Egy gyermek egy egész falut felkelt.

Szeneka Ha jó bánásmódot szeretnél magadnak, bánj te is jól másokkal.

Omaha Az álmok okosabbak, mint az emberek.

Szeneka A paradicsomban egyedül élni – maga a pokol.

Hopi A lusta ember könnyen lesz irigy.

Hopi Egy vitában sohasem lehetsz védett.

Hopi Egy ellenfél túl sok, száz barát túl kevés.

Hopi A bűnt úgy követi a nyugtalanság, mint a meghűlést a láz.

Krí Senki sem felejthet el adni.

Joseph népörszi főnök Erősen hiszem, hogy a szenvedés és a sok vér elkerülhető, ha szívünket még jobban kitárjuk. Elmondom neked, hogyan látja egy 76

indián a dolgokat. A fehér embernek sok szava van erre, de ahhoz, hogy az ember igazat mondjon, elegendő néhány is.

Varjútoll indián főnök Barátaim, hosszú ideje élünk ezen a vidéken, és soha nem akartunk elmenni oda, ahol a Nagy Fehér Atya lakik, és nem akartunk soha semmiért bosszút állni rajta. Az ő népe az, amelyik eljött a mi földjeinkre, és büntet minket: sok rosszat tesz velünk, és csak a rosszra tanít minket. Mielőtt ti, fehérek átkeltetek a Nagy Vízen, hogy idáig merészkedjetek, attól az időponttól máig egyszer sem akartatok fizetni egy földért sem, amelyik hasonlóan értékes volt, mint a mienk. Pedig, barátaim, ez a föld, ahová jöttetek, számunkra a legdrágább. Ráadásul csak a miénk, és rajta nőttünk fel. Itt éltek ősapáink, és ebben a földben is nyugszanak. És én is ebben szeretnék.

Joseph népörszi főnök Nagy terhet cipeltem a vállamon gyermekkorom óta. Rájöttem, hogy nem vihetjük közösen a fehér emberrel. MI olyanok voltunk, mint az őz, ő olyan volt, mint a grizlimedve. Nekünk kicsi országunk volt, neki nagy. Mi megelégedtünk annyival, amennyit a Nagy Szellem adott nekünk, a fehér ember nem. És elpusztítja a folyókat és hegyeket, ha nem kell már neki.

Mápjuá Lútá oglala-sziú főnök Hát muszáj nekünk őseink szent sírjait felszántanunk, ha kukoricát akarunk ültetni? Én a háborúra szavazok!

Canassatego mingó főnök Tudjuk, hogy földjeinknek mostanában megnőtt az értéke. A fehérek, persze, azt hiszik, hogy mi ezt nem is sejtjük, de mi tudjuk, hogy a föld értékálló. És az a kevés áru, amit cserébe érte 77

kapunk, az hamar tönkremegy,

Félhold Otis népörzsi főnök Az indiánok itt maradnak. Nem megyünk sehova. Sajnos, eljött az ideje, amikor a betelepülők különös módon kezdtek el fizetni az ősi nemzeteknek a földjeikért.

Joseph népörszi főnök A Föld az anyánk. Nem kellene kapával és ekével sebet ejteni rajta. Mi csak azzal élünk, amit önszántából ad nekünk.

Két Fej krík főnök Attól tartunk, hogyha lemondunk földjeinkről, a fehér ember annyit sem hagy nekünk, amennyibe eltemethetnek bennünket.

Wahunsonacook pauheten főnök Miért vennéd el tőlünk erőszakkal azt, amit szeretettel is megszerezhetnél?

Tecumseh sóni főnök Amikor a legendák meghalnak, meghalnak az álmok is. Nincs többé nagyság. Nincs a törzseknek joguk elárulniuk egymást, különösen nem az idegeneknek. Áruljuk a földet! Miért nem adjuk el a levegőt is, az óceánt? Nem azért teremtette azokat a Nagy Szellem, hogy a gyermekei rajta éljenek?

Nagy Sas szanti-sziú főnök A fehérek folyton azon voltak, hogy az indiánok adják fel addigi életformájukat és éljenek úgy, mint ők: gazdálkodjanak, dolgozzanak és mindent tegyenek úgy, ahogy ők tesznek. De az indiánok nem értik, hogy a fehérek hogy tudnak így élni, és nem akarják őket követni. Ha az indiánok próbálták volna ugyanezt a 78

fehérekkel, azok bizonyára ellenálltak volna. Hát ezt tették az indiánok is.

Wovoka nevada főnök Fiataljaink sohasem fognak gazdálkodni. Mert aki a földet túrja, az nem álmodik; márpedig hozzánk a bölcsesség akkor jön, amikor álmodunk.

Joseph népörszi főnök A Föld minden embernek egyformán anyja, és ezért minden rajta élő embernek egyforma jogok járnak.

Vörös Köpeny indián főnök A Nagy Szellem igazán jó. Ő tudja, mi a jó a gyermekeinek. És ez nekünk elég. Testvér, mi nem gyalázzuk a te hitedet, és nem akarunk téged megérteni. Mi egyszerűen csak békésen akarunk élni.

Wovoka nevada főnök A népem boldogan élt, mielőtt a fehérek betették volna a lábukat a földjeinkre. Jutott elég bölény, ha éhesek voltunk, és nőtt elég fű a pónijainknak. Úgy jöttünk-mentünk szabadon, minta szél.

Vörös Felhő lakota főnök Nézz rám: szegény vagyok és meztelen, de egy nép főnöke. Egy népé, amelyik nem akar magának gazdagságot, de a gyermekeit a jóra akarja nevelni. A gazdagság pedig nem az. Nem tudjuk magunkkal vinni a másvilágra. Nem akarunk vagyont. Csak békét és szeretete.

Fékevesztett Ló oglala-sziú indián A Nagy Szellem ezt a földet adta nekünk otthonunknak. Nektek 79

a tieteket. Mi nem akadályozunk titeket. A Nagy Szellem adott nekünk mindent bőven: bölényeket, szarvasokat, antilopokat és más vadakat. De ti idejöttetek, elvettétek tőlünk azt, ami a miénk volt. Leöltétek vadjainkat, ami nekünk sok éhezést és nélkülözést hozott. Most pedig arról papoltok nekünk, hogy dolgoznunk kell, ha élni és enni akarunk, de a Nagy Szellem sohasem akarta, hogy dolgozzunk, csak azt, hogy vadásszunk. Ti, fehérek dolgozhattok, ha akartok. Mi ezt nem akadályozzuk meg, csak ne kérdezzétek tőlünk folyton, miért nem akarjuk a civilizációt. Nem kérünk belőle, és kész! Mi úgy akarunk élni, ahogy apáink éltek egykor, és őelőttük az ő apáik.

Lassan Csorgó Kenu csikamagua-csalagi indián Teljed indián népek olvadtak már el, mint hógolyó a Nap fényén, mielőtt a fehér ember idejött. Alig hagytak ránk itt-ott egy törzsnevet, azokat is hibása lejegyzésben. Hová lettek a delaverek? Réges-régi nagyságukból csak árnyképek maradtak… Azt reméltük, sohasem merészkednek tovább, és nem fognak átkelni a Nagy Hegyeken. Mára ez a reményünk is elszállt. Átjöttek a hegyeken és rátelepedtek őseink földjére. A birtokszerzéseikről írást akartak velünk csinálni. Ez is megvolt, és ugyanolyan aljas módon célozták meg a többi földünket, és újabb területátengedéseket követeltek. Végül az egészet megkaparintották, amit addig a csalagik és őseik uraltak.

Ülő Bika teton-sziú főnök Ha a Nagy Szellem azt akarta volna, hogy úgy éljek, mint a fehér ember, akkor annak teremtett volna. A sast sem lehet kötelezni, hogy úgy éljen, ahogy a varjú él.

Négy Puska lakota főnök Ettem néhányszor a fehér ember társaságában. Az ő útja nem 80

az én utam. Mi csendben étkezünk, békében elszívunk egy pipát és odább állunk. Így tiszteljük meg a házigazdát. Nem így a fehér ember: akkor is eszik, ha már nem éhes, és közben össze-vissza beszél. A házigazda pedig érezze magát megtisztelve…

Fehér Bika sziú főnök Mondd el a népednek, hogy amióta a Nagy Fehér Atya megígérte nekünk, hogy mindig őseink földjén élhetünk, azóta éppen ötödször kell más lakóhely után néznünk. Egyszerűbb lett volna, ha kerekeket szerel ránk, és akkor aztán odaguríthat minket, ahová csak akar.

Fekete Héja szók főnök Milyen mézes-mázas lehet a fehérek nyelve: amikor igazat mondanak, hazugnak tűnik, amikor hazudnak, olyan, mintha igazat szólnának.

Seattle szkemis és gyúemis főnök Miért kéne idő előtt temetnem a népem? Régi törzs helyett jön egy új, nagy és dicső nemzet helyett egy új és dicsőséges, mint a tenger hullámai egymás után. Kár sajnálkozni, ez a természet rendje. A te időd is elfogy egyszer: lehet, hogy hamarosan, lehet, hogy később. A fehér emberek – akik Istenükkel úgy beszélgetnek, mint a barátok – sem kerülhetik el az elkerülhetetlent. Végül úgyis testvérek leszünk, meglátjátok.

Den George főnök Meg akarom ismerni a fehér ember sikerének titkait: ahogy tanít, amilyen rátermett és ahogy közösséget alkot…

Joseph Brant mohauk főnök III: György 81

angol királyhoz A mi bölcs embereinket Atyának nevezik, és ők tényleg úgy is élnek, ahogy a bölcsek. Ti kereszténynek tartjátok magatokat? A Megváltótoknak nevezett valaki vallása járja át a lelketeket és irányítja tetteiteket? Valószínűleg nem. Feljegyezték róla, hogy Ő sohasem taposna rá egy törékeny nádszálra. Gondolkozzatok el, mielőtt kereszténynek nevezitek magatokat, nehogy megtudja a világ, milyen képmutatóak vagytok! Gondoljátok meg azt is, hogy más népeket barbárnak merjetek-e nevezni, amikor tízszer olyan kegyetlenek vagytok, mint azok! Senki sem kér közülünk jutalmat, mert részt vesz egy ilyen fontos eseményen, mert a kötelességtudat a népem szolgálata. Senki előtt sem hajolok meg, mert megbecsült vezetője vagyok népemnek. De örömmel rázok veled kezet.

Kormos Üst sájen főnök Kormos Üst ezeket a szavakat intézte az indiánokhoz egy nagy találkozójuk alkalmával: Valaha barátnak tekintettük a fehér embert, de ti, némi cselszövés árán, leszorítottatok minket erről az útról, és most, hogy egy táborban vagyunk, másoknak is próbáltok nekiugrasztani. Miért nem szóltatok és jártatok egyenes úton, és hagytatok mindent a régiben? Bár sok rossz történt velem, azért amíg élek, reménykedni fogok. Nincs két szívem. Azért vagyunk ismét együtt, hogy a békéről határozzunk. Jóllehet, szégyenem nagyobb, mint a Föld, mégis azt teszem majd, amire barátaimmal kötött megállapodásunk kötelez. Régebben én voltam az egyetlen, aki békére törekedett a fehér emberrel, de amióta idejöttek és kiraboltak minket, elhordták lovainkat és minden vagyonunkat, nehéz azt hinnem, hogy a fehérek különben nálunk.

Vörös Felhő oglala-sziú főnök Remélem, hogy a Nagy Mennyei Atya, aki fentről mindent lát, megáldja az összes indián népet, amelyik mindennap békében kíván élni, hogy gondját viseli teremtményeinek, és ha eljön az ideje, felemeli magához a földi életből. És hogy a Nagy Mennyei 82

Atya úgy tekint ránk, mint gyermekeire, és ha kezet rázunk egymással, az az örök békét jelenti köztünk.

Indián Főnök A fehér emberek a Fekete Hegyekben annyian vannak, mint a férgek. És azt akarom, hogy űzd ki őket onnan, amilyen gyorsan csak lehet. Minden tolvajok főnöke, Custer tábornok utat tört a hegyeken át a múlt nyáron, és azt szeretném, hogy Isten térítse meg nekünk azokat a károkat, amiket Custer okozott.

Fékevesztett Ló oglala-sziú indián Egyetlen ember nem árusíthatja ki azt a földet, amin egy egész nép él.

Dan George főnök Hamarosan eljön itt az idő, amikor unokám már csak vágyakozhat a búvármadár sírása, a lazac húsa, a fenyőtűk suhogása vagy a sas rikoltása után. És nem barátkozhat majd ezekkel a teremtményekkel, a szíve vágyódással lesz tele, és akkor átkozni fog engem. Mindent megtettem a levegő tisztaságáért? Eleget tettem a vizek szennyezése ellen? Hagytam, hogy a sas szabadon repüljön? Megtettem mindent azért, hogy az unokám boldogan éljen?

Piapot krí főnök A fehér ember, aki a mi képviselőnk, annyira fukar, hogy egy vászon zsebkendőt hord a zsebében, amibe az orrát fújja, mert attól tart, nehogy a szél bármit is elvigyen belőle, ami értékes.

Delshey tontó-apacs főnök Nem akarok többé a hegyekben bujdosni. Egy rendes megállapodást szeretnék. Megtartanám a szavamat, amíg a kövek el nem porladnak. Isten teremtette a fehéreke, Isten teremtette az 83

apacsokat, és mindannyiunknak ugyanúgy kellene bánnunk a másikkal. Egy végső nagy szerződés kellene, amelyik garantálná, hogy mi is, és a fehérek is szabadon élhetünk, gond nélkül.

Joseph népörszi főnök A Föld a Nap közreműködésével keletkezett, mert így kellett lennie. A szárazföldet nem szabdalták határvonalak, és nem zsákmányolták ki az emberek. Most mindenhol fehéreket látok, ahogy egyre többet akarnak a földünkből, és cserébe hitvány, értéktelen területeket adnak nekünk.

Eskiminzin aravajpa-apacs főnök Ha nem történ volna meg a nagy mészárlás, nem ennyien lennénk most itt. Mert kit hagytak meg közülünk, aki ideállhatna mellém? Amikor békét kötöttem Whitman hadnaggyal, a szívem büszke volt és boldog. De Tucson és San Xavier emberei meg voltak zavarodva. Nem hagytak senkit sem életben, fejeket vágtak le, a szívekbe késeket döftek. A vérünket szomjazták. És a végén Tucson emberei írták meg az eseményeket, az ő szemszögükből, mert nekünk senkink sem maradt, aki elmondhatta volna, hogy m is az igazság.

Sosón Indián Amikor jóindulatot mutatsz a fehér ember irányába, azt a nyelve rögtön elfecsegi. Amikor egy indiánnal kedves valaki, azt ő a szívébe rejti, és a szív nem fecseg.

Fekete Héja szók főnök Az első évben a fiatal házasok megtapasztalják, hogyan értik meg egymást, boldogok lehetnek-e együtt. Ha kiderül, hogy nem, más társat keresnek maguknak. Ha mi együtt élnénk, és nem értenénk szót egymással, olyan ostobák lennénk, mint a fehér ember. 84

Joseph népörszi főnök Nem akarunk templomba járni, mert ott csak azt tanulnánk meg, hogyan kell veszekedni Istenről.

Vörös Köpeny szeneka főnök Testvérem, azt mondtad, hogy csak egy útja van a Nagy Szellem követésének és imádásának. Ha a vallás csak egyféleképpen lehet iga, akkor ti, fehérek miért értelmezitek mindnyájan úgy, ahogy kedvetek tartja? Miért nem gondolkoztok ugyanúgy, ha ugyanazt a könyvet olvassátok?

Seattle szkvemis és gyúemis főnök A Földnek nincs egyetlen olyan pontja sem, ahol maga maradhat az ember. Mert éjszaka, amikor városaitok és falvaitok utcái elhalkulnak, és már szinte kihaltnak hiszitek őket, akkor egyszer csak megjelenik rajtuk egy visszajáró tömeg, mely valamikor megtöltötte a tereket. A fehér ember sohasem képes egyedül lenni, Hadd létezzen így, ha akar, csak bánjon jól a népemmel. Mert készek akár meghalni is. Azt mondtam, meghalni? Nincs halál, csak a világok változnak.

Bolond Kutya főnök A Nagy Fehér Atya azt mondta katonáinak, hogy az indiánoknak joguk van a Fekete Hegyekhez, és bármilyen kívánságuk vagy kérésük van, azt figyelembe kell venniük. Én egy indián vagyok, és úgy bánnak velem, ahogy egy őrülttel szokás. De ez csak azért lehet, mert követtem a fehér ember tanácsát.

Indián főnök Ha ezen a tájon élsz, és őseid porladnak ebben a földben, akkor elhiszem, hogy erősen kötődsz ehhez a vidékhez. A bőr színét nem lehet megváltoztatni. Nem vagyok felhatalmazva, hogy 85

az embereket az alapján ítéljem meg, milyen fajhoz tartoznak. Minden, amit erről gondolok, az az, hogy mindannyian virágok vagyunk a Nagy Szellem kertjében. Másmilyennek látszunk, de mindannyiunknak közös a gyökerünk: a Föld Anya.

Quitsanas nuxalk főnök Meg kell őriznünk az erdőket gyerekeinknek, unokáinknak és azoknak, akik még meg sem születtek. Meg kell védenünk az erdőket azoknak, akik annyit sem tudnak érte tenni, mint a madarak, a négylábúak, a halak, és a fák.

Will Rogers indián Az én ereimben indián vér folyik. De, sajnos, van bennem annyi fehér is, hogy megkérdőjelezhessék a becsületességemet.

Nagy Indián Tanács – 1927 A fehérek azt mondják, hogy mindenki számára létezik szabadság és igazság. Mi a fehérek előtt is szabadok és egyenlőek voltunk, épp ez az, amiért csaknem kiirtottak bennünket. És ezt sohasem fogjuk nekik elfelejteni.

Ágaskodó Medve ponka főnök Keletről erre a helyre vezettek, és már kétezer vagy még több éve itt élek. Barátaim. Ha elűztök innen is, azt nagyon rosszul fogom viselni. Itt szeretnék meghalni, ezen a földön. Bárcsak megöregedhetnék itt… Nem szeretném még csak egy részét sem átadni a Nagy Fehér Atyának. És ha egymillió dollárt adna is, ezt a földet akkor sem adnám neki.

Nagy Indián Tanács – 1927 A fehérek, akik megpróbálnak minket felemelni lelki magasságukba, azt akarják, hogy olvadjunk be a fehér fajba, mondjunk le az önrendelkezésünkről és kulturális 86

hagyományainkról. Azt hiszik, csak akkor lehetünk kiegyensúlyozottak, ha olyan anyagiasan gondolkodunk a boldogságról, mint ők – ami persze a mi felfogásunktól nagyon messze van. Mi a fehérektől inkább szabadulni szeretnénk, mint hozzájuk kötődni. Nem akarunk szervezeteinek tagjai lenni, hanem szabadon szeretnénk élni, úgy nevelni gyermekeinket, ahogy őseink, vadászni és halászni – vagyis egyszerűen csak békében élni. Nem akarunk hatalmat. Nem akarunk képviselők, bankárok lenni, csupán szeretnénk, ha önmagunk lehetnénk. Jogos örökségünket akarjuk: azt a földet, amelyik mindig is a miénk volt.

Tíz Medve komancs főnök A prérin születtem, ahol a szél szabadon fúj, és semmi sem áll a napfény útjába. Ott, ahol nincsenek kerítések, és minden szabadon lélegezhet. Ott is szeretnék meghalni, és nem a négy fal között.

Sztánéntá kajova főnök Szeretem a földet és rajta a bölényeket, de már sohasem részesedem belőle. Úgy akarom nevelni a gyermekeimet, ahogy engem neveltek. Nem akarok egy helyben élni. Kóborolni szeretnék a prérin. Akkor boldog lennék és szabad, de ha letelepednénk, elszürkülnénk és meghalnánk.

Ágaskodó Medve Lurher oglala-sziú főnök A civilizáció teljesen rám telepedett, és nem vagyok tőle sem igazabb, sem becsületesebb, sem nagylelkűbb.

Eufaula krík indián főnök beszéde 1836-ban, mielőtt a krík indiánok elhagyták az ősi földjüket, Eufaula főnök elment Tuscaloosa-ba, Alabama akkori fővárosába, és felszólalt a törvényhozásban. Ma is látható a terem falán az a festmény, ami a főnököt ábrázolja, amint beszédet intéz a 87

képviselőkhöz, még mielőtt az utolsó krík indiánt is rezervátumba kényszerítették volna a messzi Oklahomába. „Eljöttem, testvéreim, hogy lássam Alabama legnagyobb épületét és az embereket, akik a törvényeket hozzák. Búcsúzni jöttem, mielőtt a messzi nyugatra távoznék, népemhez, amelyik épp most hagyja el ősei szent földjét. Ezen a vidéken, mely valaha ősapáinké volt, és csontjaik ma is a földben porladnak, látom, hogy az indián tüzek lassan kihunynak, és hamarosan minden hideg lesz és fagyos. De új tüzek gyúlnak majd nekünk a messzi nyugaton, legalábbis ezt mondják, és mi odamegyünk. Nem hiszem, hogy a Nagy Atya rosszat akarna vörös gyermekeinek, inkább azt remélem, hogy jót. A búcsú pillanatában minden jót kívánunk Alabama népének, amely nagy városokat fog építeni, és az embereknek, akik a törvényeket hozzák majd. Ez minden, amit szerettem volna elmondani.” Eufaula-ban, a Régi Krík Városi Parkban emléktábla őrzi a nagy főnök szívből szóló emberszeretetének emlékét, mely szavaiban megnyilvánult.

A Nagy Indián Törzsi Tanács Chicago polgármesteréhez – 1927 Miért ne taníthatná az iskola többre a gyermekeinket, mint népünk egyszerű legendáira és bölcsességeire?! Mi azért öljük a vadat, hogy legyen mit ennünk, és nem azért, mert élvezzük. Beszélj a gyermekeidnek az indiánok jócselekedeteiről, amiket a fehéreknek tettek, akik ősi földjüket elvették tőlük! Mesélj nekik az indián hősökről, a nagyfőnökökről és azok hőstetteiről! Írd bele a történelemkönyvekbe, hogy hány indián harcolt a világháborúban! Meséld el azt is, hogyan adtuk életünket egy országért, melynek nem voltunk a polgárai; egy zászlóért, amelyik alá soha nem állhattunk, és egy népért, amelyik nem adott nekünk jogokat! Csak annyit kérünk tőled, Fehér Főnök, hogy tiszteld népünk emlékét.

88

Dan George főnök Sokat átvettünk a kultúrátokból, és szeretném, ha ti is megismernétek a miénkből egy keveset. Sok szép és tanulságos dolgot találnátok benne. Mert mostanában,amikor ilyen időket élünk, attól tartok, hogy ti elveszítitek a tiéteket.

Az Amerikai Indián Konferencia – 1961 Egy megállapodás a mi felfogásunk szerint örökre érvényes szó.

Seattle szkvemis és gyúemis főnök Mihez kezd az ember, ha nem lesz több vad? Ha mind eltűnnek a föld színéről, az emberek belehalnak az egyedüllétbe. Akármi lesz is a vadállatokkal, az lesz az emberrel is. Mert minden összefügg. Akárhogy alakul is a Föld sorsa, olyan lesz az ember jövője is.

Indián Főnök Azok az indián népcsoportok, melyek őrzik még régi hagyományaikat, lát útról beszélnek, ami szembenáll egymással: az egyik a technika útja, a másik a szellem útja. Mi érezzük, hogy a technikai fejlődés a modern társadalomnak egy beteg és kiégett Földet kínál. Ez az út őrült pusztítást vetít előre; míg a szellem útja egy nyugodtabb kis ösvényt, melyet az egykori őslakosok újra keresnek és járnak. Mert így a Föld nem pusztul el, hanem rajta a fű örökké nőni fog.

Cochise csirikaua-apacs főnök Annyira őszintén kell beszélnetek, hogy a szavaitokat úgy érezzem, mint napfényt, ami átjárja a szívünket. Beszéljetek, amerikaiak! Én őszinte vagyok veletek, ti se hazudjatok nekem.

89

Fekete Jávorszarvas oglala-sziú sámán Akkor még nem tudtam, mennyit veszítettem. Amikor most visszatekintek magas korom hegycsúcsáról, akkor látom igazán az asszonyokat és gyerekeket; halomban fekszenek, szétszórva a kanyonokban, tisztán látom a szememmel, még fiatalok. És még valami más is meghalt a vérrel kevert sárban, hóval betemetve. Egy nép álma fekszik ott. Egy szép álom. Nemzetek kiáltása tört össze és halt el. Nincs remény se már, a Szent Fa is kidőlt.

Jucsol Indián Sámán: Minden embernek A Föld beteg és haldoklik. A jucsol indiánok területei, mélyen elrejtve Sierre Madre hegyei mögött, Észak-Nyugat-Mexikóban ugyancsak haldokolnak. Az erdők zsugorodnak, a vizek elapadnak, az állatok kipusztulnak. Az emberiségnek gondoskodnia kell a Földről! Mentsük meg azt, ami természet egykori gazdagságából megmaradt! Dobbanjon együtt a szívünk! Az embereknek meg kell tanulniuk együtt sírni minden élőlénnyel, szívükben kell érezniük azt a fájdalmat, amit egy legyilkolt állat vagy levágott fűszál érez. A Föld Anya a húsunk, és a kövek a csontjaink. A folyók a vér az ereinkben.

Ágaskodó Medve Luther oglala-sziú főnök Réges-régen a tudás mindenben ott rejtőzött. A világ egy nagy könyvtár volt… Énekeljük az énekeinket, melyek magukban hordják a természet hangjait: a szaladó patákét, a szelek zúgását és minden állat hangját. Tanítsd meg hát gyermekeidnek ezeket a dalokat, hogy úgy megszeressék a természetet, mint ahogy mi szeretjük!

90

INDIÁN DALOK, ÉNEKEK, VERSEK Csipua Ének Madártestben Megszülettem.

Sziú: Naptánc szertartás izzasztókunyhóéneke Egy szót mondok, Hallgasd meg! Egy szó száll a Föld felett, Hallgasd meg! Hallgasd, hogy: Élni fogok!

Csipua: Álom A felhőkből, Ahol lakik, Hallani A hangjait.

Sziú: Harci ének Farkasnak képzeltem magam, De üres maradt a hasam, Gyenge vagyok, éhes. Farkas vagyok, azt képzeltem, Baglyok huhognak felettem, Éjszaka van, félek.

Csipua vers Mit beszélsz, szerelmem? 91

Hisz szép vagyok s formás, Mint rózsák a kertben.

Pauni: Álom-dal Szeretik, és így van jól. Szeretik a mennydörgést, Ha halkan szól.

Csipua vers Megremeg a Föld, Ahogy belépek, Szívem szorít, Mikor belépek A szellemkunyhó Ajtaján.

Jutah: Dal a hegyről Hegy tetején Zúg a szél.

Csipua vers Hömpölygő Folyók Hangja Hallik Sátramig, Kunyhómig.

Menden és hidatsza: Szerelmes dal A hiú lány a kertben ül. Magányosan, egyedül.

92

Csipua: A lepke éneke A Nap egyre forróbban égetett, De én mozdulatlanul tűrtem.

Sziú dal A Föld közepén állok, Jól nézz meg! Forgószélben állok, Jól nézz meg! Gyógyulni akarok, És várok, Forgószélben szállok. Szállok.

Csipua: Mit szeretnék Joharcukrot szeretnék, jókorát, Hogy jóllakjak egyszer, akkorát.

Menomíni: Álom Zaj a mennyben annyi csak, Mint a fák, ha susognak.

Csipua vers Szemeim a jövendőbe látnak: Már tavasszal örülök a nyárnak.

Csipua: Szerelmem elhagyott Úgy tűnt, csak egy Búvármadár csobbant, Pedig szerelmem Evezője loccsant.

93

Menomíni: Szerelmes dal Udvarolni Fogok Kitartóan Reggelig.

Csipua. Szerelmes dal Ne Sírj, Nem megHalni Megyek!

Csipua: Szerelmes dal Most biztosan bánatos, Hogy becsapott és itthagyott, Szépen és fiatalon.

Pauni: Szellemtánc Észrevett a sárga csillag, Ráadásul még adott Egy szép, sárga madártollat. Mint a csillag, úgy ragyog.

Sziú: Ének csata után Amikor harcosunk elment, Rögtön keresni kezdtem. Ma sem értem, Mi történt, Olyan dolog ez, amibe Soha nem nyugszom bele. Bagoly huhog fejem felett, Vagy pedig csak képzelem? Farkas üvölt tán mögöttem, 94

Vagy ezt is csak képzelem? Most is hallom! Vagy mégsem?

Papagó: Öregasszony éneke a hidegben Nincs beszéd, Nincs beszéd, Csak hóesés, Csak hóesés. És a szél is mintha Visszafelé fújna.

Juman és jaki vers Kokoriban van egy lány Heszuszitának hívják. Kedvessége úgy ragyog: Szemeiben csillagok. Szemeivel rám ragyog, Mint a hullócsillagok.

Papagó: Dal pubertásrítusára

egy

Kuaka

Egy ember dalokat cipel kezében, És leteszi a nyugvó Nap közelében. Fuss oda, Kuaka, vedd te is kezedbe, És emeld a Nap felé, ha nyugodni menne.

Juman és jaki vers Megkérték a baglyot egyszer, Mutassa be, hogy beszél. Szerették volna ugyanis Érteni nyelvezetét.

95

nevű

lány

De ő csak huhogni tudott, Azt pedig már ismerték; Huhogott a csillagoknak, Huhogott a reggelért.

Csipua vers Elhalkul a szó, A legigazabb: Szabadság. A legigazabb Szó, és mégsem Hallom soha már.

Papagó vers Hajnalcsillag odafent. Átvezetett a hegyen, Hegyen túl, a tengeren.

Pauni: Tavasz Nyílik a természet minden Vadvirága és gyógyfüve. Végre használom az orrom. Mire is mennék nélküle?

Csipua: Viharral álmodtam Egyre bocsánatért esedeztem, Míg a szél vitt magával az égen.

Juman és jaki vers A bokor a Fa alatt kel Minden reggel. És énekel. 96

Papagó vers Hosszú madártollakat Látok a táncos fején. Pont ott, ahol összeér A Föld és a nyugvó Nap.

Pauni: Bölénytánc Azt mondta: lehetetlen, Hogy a bölény csak álljon. Így mondta: lehetetlen. Nem állhat meg a prérin, Nem állhat meg ott csak úgy. Egyszerűen: nem lehet

Juman és jaki vers Egy őz a réten Egy virágot Figyel éppen.

Papagó vers Hegy fehérlik nyugaton, Mi szép, el nem mondhatom! Fehér fények ölelik És napestig figyelik.

Csipua: Álom Velem úsznak Az egek.

Indián vers Beteljesedett: Egy este testét fénnyé változtatta át A csillag, hogy beragyogja az éjszakát. 97

Csipua vers Partot érnek, Mint sziklák Testvéreim, A vidrák.

Juman és jaki vers Magának akarja A vízi bogár Az árnyakat, Az éjszakát.

Csipua Csillag az égen Nem ragyog szebben, Mint kunyhónk sötét Ablakán a fény.

Indián: Hajnalt köszöntő ének Nagyám Végtelen Irgalmát Megkapom. Békében Megyek az Utamon.

Csipua: Szerelmes dal Férjét gyászolja. Beszélgetünk. Özvegyasszony, De én szeretem. 98

Irokéz vers Sötétségben várakozunk, Segíts nekünk, hogyha hallod, Árnyak birodalmát járjuk, Ahol még a Nap se ragyog. Nincs fénye a csillagoknak, Nem találjuk meg az utunk, Félelmetes magányunkban Hold nélküli éjszakában Sötétségben várakozunk.

Csipua: Szerelmes dal Őrülten akarod, Hogy utánad járjak, Pedig én szép húgod Szemét nézni jöttem.

Irokéz vers Sírva nyüszít az éjszaka Hatalmas tollszárnyaival Felveri a sűrű homályt. Sasmadár hangja hallatszik S kicsalja takarójából A napkeleti tartományt.

Csipua: Szerelmes dal Úgy gondolom, megtaláltam Szerelmemet nemrégen. Legalábbis remélem.

Hajda: Szerelmes vers Gyönyörű ez az asszony, 99

Szép, mint virág a réten. És hideg. Olyan hideg, Mint a hó háza tetején.

Csipua: Táncdal Szántsd fel a földemet Bölényszarvaiddal!

Csipua: Halálének A halál szagát Érzem A halál szagát Minden Mozdulatomban.

Algokin vers Csillag vagyok, énekelek, Fényes hangon dalolok, Én vagyok a tűzmadár is, Fenn, az égen ragyogok. Messzire világít fényem, Messzire hallik a hangom, Egy szellemnek török utat, Legyen, amin átsuhanjon.

Csipua: Harci ének Dübörgő lábak Hangja a prérin Harcosok járják Táncukat végig Utolsó vérig.

Csipua: Zeném A zeném 100

Égig ér.

Pauni vers Nézd, most jön föl, Az ég alján, Hol ég és Föld Összeérnek, Nézd, hogy jön föl A Fiastyúk! Emelkedik Egyre feljebb, Mutatja az Éjszakában, Mutatja a Helyes utat. Biztonságban Vezet minket, Összetartja Csapatunkat. Megtanítja: Egyek vagyunk Fiainkkal, Úgy, mint ő az Övéivel.

Csipua vers: Nyilam Skarlátvörös a hegye.

Csipua vers: A dob éneke Megtáncoltatom a Bátor harcosokat, A hős harcosokat, Mert mindegyikük az. 101

Csipua vers: A lepke éneke A Nap egyre forróbban égetett, És én mozdulatlanul tűrtem.

Csipua vers: A szél Repít engem Szélsebesen, Felhők alatt, Felhők felett.

Csinúk: Boldog vagyok Boldog vagyok, mikor a gőzös eljön, És sírni fogok, mikor elmegy.

Indián Vers: A fehérek városai A fehérek ezrével építenek házakat. Feldúlják a Földet, hogy építsenek. Kiirtják az erdőket, mert építenek: Mindenhol, mindent. A hegyoldalból nézem a felhőket: Szép kunyhókat raknak az égen. Felépítik, majd lerombolják őket. Felépítik, aztán eltűnnek. A fehérek városai nem olyan Szépek, mint az ég városai, És nem is vonzanak. Egy szélfútta tipim Van csak, abban lakom.

Sziú: Szemrehányás 102

Hoő harcosok, Menekültök, Miközben a Sasok hullnak.

Tlingit: Dal Eltűnődöm, Mit tartogat Még nekem az Életem.

Indián: A reggel harmatos füve Tavasszal, ha megfürdetem Lábam a harmatos fűben, Érzem, ahogy mosolyognak Az emberek a réten. A harmat fényes cseppjei Harangvirágon csüngnek, Fehér csillagvirág szirmok Vízcseppekben fürdenek. Öreg Pókasszony gyöngyökből Ezerféle mintát hímez, És elszórja mint ott, ahol A Nap este nyugodni megy. Mosolyog is, ha a rigó Szárnyát éri ölelése, Vagy ha a poszátának Új dal jut az eszébe. Vénemberként ültem eset, És bámultam a tüzet, Ifjan tapostam reggel 103

A harmatlepte füvet.

Feketeláb: A hóvihar Az északi szél hóval Fújja be a levegőt. Elrejti a Földet is, El az összes felhőt. Körös-körül mindenütt Fagy az úr a vidéken, Ki mutatja az arcát, Ilyen metsző szélben? Minden állat menekül, Szürke farkas még nem. Ki vagy te, itt a szélben, Aki sodródsz felém? Ki vagy te, hogy nyilakat Lövöldözöl belém? Biztos nem északi vagy, És nem emberi lény. Nem lehetsz vadállat sem, Északról sem jöhettél. Jégből gyúrtak és hóból? Karmaiddal ölelnél? Lány vagyok, délről jöttem. Szívem vadul kelepel, Leheletem lánggal ég, Puha fény az ajkamon, A hidegben megfagyok. Minden állat menekül, Szürke farkas még nem. Másnap reggel három Nap 104

Kel fel egymás mellett. És vakító hó fedi Be az egész Földet. Nincsen sehol semmi nesz, Csak a megdermedt csend. Behavazott állatok Hevernek fagyva, rendben. Szürke farkas útra kel, Három árnyék követi, Utat tapos a hóban, Fentről három nap lesi.

Csipua vers: A fa éneke Csak a Szél az, Mitől Félek.

Csipua vers: A mennydörgés éneke Egyre bocsánatért esedeztem, Míg a szél vitt magával az égen.

Indián: Káprázat Lábak lépnek, halkan, puhán, Susogó fűben a prérin, Alacsonyan szálló madár Szárnyaival simít végig. Miből van ez, hogy a forrón Tűző Nap nem égeti meg? Tikkasztó hőség van és csend. Távolban, a horizonton, 105

Csillogó vizű tó látszik, Felemelkedik az égbe, Vagy a szemem káprázik? Emberek ezek, akik most Nesztelenül közelednek? Vagy istenek lehetnek, Hogy szárny nélkül repkednek?

Csipua vers: Az ég tetején Egy felhő az Ég tetején Dalaimat Veri vissza. Dalaimnak Ércességét Édes hangja Eltompítja.

Csipua: Szerelem Azt hiszem, hogy megtaláltam A szerelmet nemrégen. Legalábbis remélem.

Maka: Az én falum Az én falum a legjobb hely: Igazán otthon érzem magam, Mikor minden lakója táncol.

Csipua: A tenger közepén A nagy tenger közepén, A nagy végtelen körben Egy csónakban ülök, egyedül.

106

Csipua: Mit ígérhetnék? Mit ígérhetnék én Teneked? Tiszta, fényes, felhőtlen eget. Tiszta, fényes, felhőtlen egek. Ez minden, mit ígérhetek.

Indián: Főnök voltam Főnök voltam én, mielőtt A fehér ember idejött. Városai most elfedik A láthatárt a tengerig. Hajói, mint úszó falvak, Sötét füsttel borítanak, Zúgó felhőt küld az égre, Villámot a tetejébe, A Föld színéről eltűntet Holdat, hajnalt, mindünket.

Inuit: A agy Tenger A Nagy Tenger hív, elsodor, Mint falevelet a folyó. A Természet csal, rejteget, Öröm tölti el lelkemet.

Papagó: Őz éneke Futni kezdtem a réten, De megbotlottam egy kőben. Mellettem sebes nyíl szállt. Futottam az ösvényen, De megcsúsztam a hegytetőn. Előttem vadász állt.

Pauni: Harci ének 107

Hadd tudjam meg végre, Valódi az élet, Az élet, amit élek? Istenek a Földön, Istenek az Égben, Az életemet élem?

Indián: A Nagy Dob Kifeszítve a Föld bőre, Készül már a Nagy Dob, Nagyot szól, ha megütik, Szavadat se hallod. A dob bőrén táncolva Porszemnek érzem magam, Felülről a dobverő Félek, hogy rám zuhan. Táncolok, míg tart a nap, És folytatom éjjel is, Eltáncolom táncomat Egyszer az égben is. Titokzatos valaki Kezeli a dobverőt, Titokzatos valaki Ad a tánchoz erőt.

Indián: A Nap utolsó sugara Fenn, a kék hegyek tetején álltam, A Nap az éjszaka folyójába fúlt, Felhőfalvak udvarában éjjel Ezerszínű lánggal égő tűz gyúlt. A préri vizeinek tetején S az égre föltükröződve elnyúlt 108

Minden madár, állat, növény, szikla, Mit a Nap a sugaraiból gyúrt. Búcsúzz el, Apám, te legragyogóbb, Bukj le végleg a kék hegyek mögé Büszkén, talpig díszeidbe bújva, Mint törzsfőnök, ha tetteiről mesél. Gondolataid mind nekünk adtad, Csodálatunk önmagáért beszél, Melegíts minket sugaraiddal Ha holnap megint újjászülettél!

Pájut: Szellemtánc Forgószél! Forgószél! Új világ Születik, Új világ Esik le, Az égből, Mint a hó.

Indián: A halál eredete Mielőtt az ember lett, Az élet hajnalán, Apa és az Anya Jöttek egymás oldalán. „Örökké fognak élni Az emberek ezután!” „Gyerekeik is örökké!” – Mondták ki egymás után. Csak a madár sírdogált, És egyre azt kérdezte: „Hogy rakhatnék én fészket? 109

Ki vigyázza, figyeli, Ha az ember a Földön Örökké fog élni?”

Navahó: Úton Virágporos ösvényeken Lábam nyomán szöcskék járnak, Csahos mokaszinban vágok Neki most a világnak. Gyönyörűség minden emlék, Még szebb lehet, ami vár, Talpam alatt hajlik a fű, Fejem fölött vakít a nyár. Jártomban most elmúlt idők Vándorlása jut eszembe, Dicső múltból indult utam, Dicső véggel fejezem be.

Inuit: A legnagyobb dolog És újra felidézem, Hogy történt, Amikor kenumat a Parti szél A tengerre kifújta. Éreztem, Hogy veszélyben voltam, Aggódtam A többi élőlényért, Akiket Meg kellett ott mentenem. És mégis Egy dolog volt fontos: Élni, hogy Láthassam kunyhókban és Úton járva, 110

Hogy virrad fel a Nagy Nap, És a fény hogy tölti be a világot.

Juman és jaki: Hajnalodik Hajnalodik, Ideje felkelni, És a felhőket Bámulni Napestig.

Csipua: Megyek Valakit az éjjel meglesek, Ezért a sátrába megyek. Ez a sátor a Te sástrad, Hozzád megyek, ha vártad. Téli éjen szebb mi lehet, Mint hogy hozzád elmegyek. Kívül egyre hidegebb, De a sátrad meleg, jó meleg.

Otomi: A szeretett nőhöz Egy Hold fenn, az égen: Mosoly az arcodon. Ezer csillag néz rám, Arcodról csak két szem.

Teton-sziú: Szerelmes dal Amikor a szépet tettem, Hogy micsoda drága kincs. 111

Azt vágta a fejemhez: „Még egy árva lovad sincs!”

Navahó: Vadászének Csalitosba csalom el, Semmi másra sem figyel, Az őz, hogy hallja énekem. Feketerigó leszek, Így talán majd megszeret Az őz, hogy hallja énekem. Az egész hegy megremeg, Ha tetejéről megered Az őz, hogy hallja énekem. Át virágzó réteken, Szökken felém édesen Az őz, hogy hallja énekem. Harmatcseppeket repít Lábával a hegyekig Az őz, hogy hallja énekem. Virágporral beterít Mindent, fel az egekig Az őz, hogy hallja énekem. Lába félve kaparja A földet, de akarja Az őz, hogy hallja énekem. Lábát csapdám megmarta. Hiába is akarta Az őz, hogy hallja énekem. 112

Indián: Kukoricaültető rítus éneke Sárga pillangók repdesnek Kukoricavirág felett, Virágporos arccal űzik Egymást, mint a gyerekek. Kék pillangók szálldosnak a Babon nyíló virágra, Arcukon a virágporral Nem figyelnek egymásra. Kukoricatábla felett Éhes méhek döngenek, És a kertben minden növény Virágán ott csüngenek. Kukoricatábla fölött Zord felhők gyülekeznek, Esőcseppek zúdulnak le, S mint sáskák, nekiesnek.

Oszédzs virrasztó rítus éneke: A bölény éneke Felkelek én, Felkelek, Alattam a Föld megremeg. Felkelek én, Felkelek, Combom feszül, De remeg.

113

Felkelek én, Felkelek, Fújtatok és Remegek. Felkelek én, Felkelek, Bőröm alatt Vérerek. Felkelek én, Felkelek, Sörényemet Lengetem. Felkelek én, Felkelek, Szarvam görbe És hegyes.

Csipua: Délről jöttek Messzi délről érkeztek A harcias madarak, Hangos szárnyuk ébresztett. Ha én ilyen lehetnék, Gyors szárnyú, félelmetes, A csatában én nyernék.

Lakota: Bölénydal Hallgasd, mondta, Amott jönnek A bölények, Már messziről 114

Dübörögnek. Hogy nyargalnak, Majd megállnak. Amott jönnek A bölények, Már messziről Dübörögnek.

Csipua: Háborús dal A sziú asszonyok hangosan jajveszékeltek, Mikor a csatamezőn férjeiket látták holtan, Sirámuk hangja elhallatszott táborunkba is, És nem hagyott aludni, pedig győztes voltam.

Navahó: „Éjszakai ének” nevű gyógyító szertartás imája Ház épül a hajnalból, Ház az esti fényből, Sötét felhők ezréből, Férfiak könnyéből. Sűrű ködből lesz a ház, Asszonyok könnyéből, Virágpor takarja be, Szöcskék a mezőről. Ajtajában mint ösvény Vezet le egy felhő, Villám cikáz fölötte, A néha-néha rálő. Ó, hatalmas Istenség, Fogadd ajándékomat: 115

Füstöt fújok, Feléd száll, Szenteld meg hajlékomat! Adj lábamnak új erőt, Lépésemnek új irányt, Járd át újból testemet, Elmémet, lásson tisztán! Jó nap ez a mai arra, Hogy igédet meghalljam, És ha beszélsz is hozzám, Érteni is akarjam. Szavadat, ha megkapom, Boldog vagyok, lelkem ujjong, Boldogan egyek tovább Így előre az úton. Lelkem újjászületik, Mert érzem, hogy mehetek, Minden egyes tagomban Végre gyógyult lehetek. Nem érzek már fájdalmat, Csak azt érzem, hogy megyek, Életkedvem visszatért, S tudom, soká élhetek. Minden felhő megered, Meleg eső zúdul rám, Így megyek hegyen-völgyön Legeslegszebb délután. Így lett minden gyönyörű, Mi körülöttem látható, Megszépült az életem, És jó, mert a vége jó. 116

Dakota: Törzsi ének Drága barátaim, Mindenből kijutott, Ha nem is akartam. De sohase féltem. Életben maradtam.

Navahó: „Ének Isten házának kertjében” a kukoricavetés rítusból Már csak úgy van keleten, Hogy a babot, gabonát, Fehér napfény öleli, Édesen karolja át. Riadnak a madarak, Záporeső közeleg, Dallal figyelmeztetik A szomjas növényeket. Már csak úgy van keleten, Hogy a tököt és a babot Szép szivárvány öleli: A fényes égen ragyog. Záporeső érkezik, A madarak boldogok. A kukoricákon már Langy esővíz csörgedez, Hallani a víz hangját: Itatja a növényeket. Végigfolyik a száron, 117

Le egész a talajig, Jól lehet a víz hangját, Csobogását hallani. Megindul a kukorica, Egyre magasabbra nő, Lehet kifogyhatatlan Ez a roppant nagy felhő? Ha megérik, leszedem Csöveit és megeszem, Vagy éppen majd megőrli Én, vagy te, vagy valaki.

Csipua: A fa éneke Valakik azt mondták, Lejönnek a Földre, Valahol leülnek, És majd énekelnek. És még azt is mondták, Bebújnak a fákba, Erős kőemberek Küldöttei lesznek, A fák tetejére Felülről érkeztek. Ezek a fék pedig A szent gyökerekből, Amik egykor voltak, Nőttek fel, magasra, Szent gyökerek között Föld alatt, kövekkel Ültek, énekelve.

118

Pájut: Verses legenda az Őzcsillagról A pájut indiánoknak a kietlen hegyvidéken máig él egy történetük egy fényes csillagról, amelyik a keleti ég alján látható, nyári hajnalok napfelekeltéjekor. A csillagot, amit mi Szíriusznak, vagy más néven Kutyának ismerünk, az indiánok Kutyacsillagnak hívják. Sok idővel ezelőtt egyik fiatal harcosuk gyorsabban próbált futni egy őznél. Az egész falu népe nézte, ahogy egyre messzebb űzi a vadat, egészen az ég aljáig. Odaérve a fiú és az őz is csillaggá változtak. Azóta az indiánok úgy tartják, hogy a legjobb akkor őzre vadászni, amikor az Őzcsillag fenn van az égen. Őzcsillag meséjét mondom, Régmúlt idők meséjét: Egy ifjú vadászni indult A hajnal kéklő fényénél. Útra kelt az őz nyomában, De hogy hogyan ejtse el, Nem tudta, mert nem volt íja És csonthegyű vesszeje. Az asszonyok kinevették, A lányok is csúfolták, „Milyen zsákmány ígérkezik Fegyver nélkül?” – ezt mondták A férfiak fejcsóválva, Útjára így engedték: „Fegyvertelen támadsz vadra? Gyors lábadban bízhatsz még!” Hegyen-völgyön is túl jártak már, Sötét, úttalan úton, Űzte a kiszemelt vadat Süppedős ingoványon. 119

Egyszer egy szép agancsú hím Tűnt fel a többi között, És az ifjú futni kezdett, Mint a hang a víz fölött. Űzte magas hegygerincen, Kicsi dombok halmain, Míg az őz fáradni kezdett, És az ifjú ugyanígy. Kavicsokat tapostak szét, Virágszárat törtek le, Zsályák levelei közt szállt Sebes futásuk szele. Körülöttük, mint egy festmény, Ködben úszó, hajnali táj, Bíbor fények lesték távol, Meddig ér el a világ. A falvakban kiabáltak, És a Nap is azt nézte, Hogy az ifjú és a szép őz Hogy értek fel az égre. Azóta minden vadász lesi Az Égen a csillagot, Ahogy a felhők mögül kikel, A hajnali égen ragyog. Addig űzi mind a vadat Hegyen és hajnali réten, Míg végül mind a ketten Fenn ragyognak az égen.

Futó Jávorszarvas, lakota indián éneke Hallhatod a hangomat, mert Ahol járok, énekelek. 120

Hallhatod a hangomat, mert Jövök-megyek s énekelek. Jártomban és keltemben is Szent gyűrűt viselek.

Lakota: Medvedoktorok éneke Szent kezemmel Gyógyfüveket Akárhol is Találhatok. Szent kezemmel Csak szent dolgot Foghatok.

Navahó: Dal Mindent befed: Földet, eget, Az Egyetlen, Kinek útja Megszépíti A világot. Előttem, Mögöttem, Alattam, Köröttem.

Indián: A hang, mely megszépíti a Földet A hang, mely Beteríti A vidéket, A hang fentről: A mennydörgés. 121

Sötét felhők Irányából Már hallatszik A hang, mely Megszépíti a vidéket. A hang, mely Megszépíti a vidéket, Alulról jön: Tücskök hangja. Virágok és Füvek közül Is hallatszik A hang, mely Beteríti A vidéket.

Teton-sziú: Dal Varjú szomszéd, Jobb, ha figyelsz, Lovaidat Merre hajtod. Lótolvajnak Ismer népem, És hát bizony Az is vagyok.

Odzsibvé: Álomdal Én vagyok a széllel szálló, Én a szellőben suttogó, Én a fák lombját borzoló, Én a vizet fodrozó, 122

A Nagy Földet rengető.

Navahó: Dal Jártam én már a Föld szélén, Jártam a vizek peremén, Jártam a nagy ég határán, Jártam hegyek túloldalán, De nem találtam senkit, aki Ne lett volna a barátom.

Jó Sas oglala-sziú sámán Ó, emberek, Gyógyuljatok, Új életet Hoztam nektek. Ó, emberek, Gyógyuljatok, Új életet Hoztam nektek. Apánkon át Minden felett Tettem én ezt Tiértetek. Új életet Hoztam nektek.

Indián: Gyógyító ének Gyógyíts meg, Ember Lelke, Barátom, Gyógyíts meg Szent vizeddel. 123

Lelki sebeim És a rothadás Szaga Elpusztít. Mint dögön A keselyűk, Úgy vagyok…

Indián: Szellemtánc Megmozdul a világ, Közelebb férkőzik, Népem is megindult, Közelebb férkőzik. Sas hozta üzenet Érkezett mihozzánk, Eljön majd az égből Eljön majd mihozzánk. Nagy bölény lábain Dübörög az égből, Varjú hoz híreket Híreket az égből. Így jön el majd hozzánk, Így jön el az Apánk, Így jön el, ezt mondta, Így jön el mihozzánk.

Indián: Hegyek éneke – avagy egy férfi és egy nő szerelmének története Hegyek dalát énekelem, Mikor együtt beszélgetnek, Izzó vörös csúcsaikkal Napnyugaton lepihennek. Meghagyják a békességét 124

Tapintatosan a Mennynek, Szent és tiszta ez az óra, Mert a hegyek beszélgetnek. Fenyőfák susognak halkan Fűzfalombbal keverednek, Felhők festik egymás lényét Vásznára a kék egeknek. De a sziklák késeikkel Durván belemetszenek. „Ifjak voltunk, szerelmesek, Meggörnyedtünk, és elhagytak, De a kezünk a Föld mélyén Nyomát lelte egy Magzatnak. Elhagyva az esős prérit És a hosszú, mély barázdát, Féltünk is mi, ha a hegyek Sörényüket rázták.” „De amint tavaszi szél fújt, Simogatva a zöld tájat, Búgó galamb hangja hívott Szerelemre egy társat. Visszhangozták messzi völgyek, Fészket raktak a Föld hátán, Emlékeztek arra, mikor Ifjan a szerelmet várták.”

Odzsibvé: Indián szerető éneke Édes szívem, ki mondja meg A folyónak, merre folyjon? A Nagy Szellem irányítja, Ő mondja meg, merre folyjon. De én tudok úgy suttogni, 125

Hogy még téged is megigéz, És átkelsz majd a folyón is, Ha szeretőd szemedbe néz. Édes szívem, ki ad irányt A hömpölygő nagy folyónak? A Nagy Szellem akarata Szabja meg, hogy merre folyhat. Szerelmem minden szemérmét Mit elrejtene a drága, Megmutatja a víztükör Andalító hullámzása. Meglehet, hogy messze mentél, Egy szigetre a vízen át, Mit a puha hullám csókol Lágyan, mint szádat a szám, De tudok én úgy suttogni, Hogy még téged is megigéz, És átkelsz majd a folyón is, Ha szeretőd a szemedbe néz.

Delaver: Hadba induló harcos éneke Segíts nekem! Harcba megyek, Nem biztos, hogy Visszatérek. Nem biztos, hogy Ölelhetem Gyermekem és feleségem. Ó, én szegény, Szerencsétlen, Nem dönthetek Életemről, 126

Nem uralhatom A testem. A népemért Teszek mindent, A népemért Meg is halok. Ó, Nagy Szellem, Fenn, az égben! Szánd legalább Feleségem, Gyermekeim, Ne legyenek Szegény árvák! Add, hogy siker Koronázza, Küldetésem, Megöljem az Ellenségem. Gazdag zsákmány Legyen végül Fizetésem. Jusson bőven Családomnak, Rokonoknak. Boldog legyen Szívünk egyszer. Egyszer, majd ha Hazatérek. Segíts nekem, Adj erőt és Bátorságot, Hosszú életet! Add, hogy újra 127

Ölelhessem Családomat, Rokonaim. Segíts meg és Óvd életem, És ígérem Áldozatot Mutatok be, Hogyha kéred.

Odzsibvé: Jóslás Az ég szélén, A fény végén, A Nagy Szellem, Fényes jelként Ragyogok. Halld a hangom, A jós szavát. Megrázkódik A szent kunyhó Láthatatlan Kezeimtől. Fehér madár Szárnyal vígan Fenn az égen, Felhők körül, Csodás fényt lát. Az ő szeme Az én szemem, Azzal látom, Amit látok, Attól tudom, Amit tudok. 128

Odzsibvé: Ének az Istenséghez A testemben Hús-vérré vált A Nagy Szellem, Láthatatlan, Hallhatatlan, Foghatatlan. A Nagy Szellem Élő teste Vigyáz minket Láthatatlan, Hallhatatlan, Foghatatlan. A Nagy Szellem Vagyok, az Ég, Minden felett. Pazar fényem Megvilágít Földet, Eget. Mondd meg nekem, Miféle test, Milyen lélek, Uralkodik A világon Míg van élet? Beszélj nekem, Miféle test, Milyen szellem Szabja meg, hogy Milyennek is 129

Kéne lennem?

Odzsibvé: Búvármadár a tavon Végignéztem a tó vizén, Lehajoltam s füleltem, Mintha csónak siklott volna, Azt hittem, a szerelmem. Mintha ő fodrozta volna Az ezüst vizet – de nem. Csak egy árva búvármadár Röpködött ott magában. Ó, én árva! Csak egy madár Vergődött ott magában. Láttam, ahogy egy juharfa Lombját lengeti a szél, A tó fölé behajolva Már a hullámokra ér, Szinte sírt a hajlongástól, Visszahangozta is az ég. Olyan volt, mintha kedvesem Zokogna, egymagában, Pedig csak egy búvármadár Vergődött ott, magában.

Odzsibvé: Ölyv-ének Visszapillant az ölyvcsapat, Merről jönnek, honnan szállnak, Napszellemek segítsége Nélkül ide nem találnak. Lágyan siklik szélben tolluk, Lágyan, mint a szellem szárnya, 130

Félve néznek innen vissza Az elhagyott pusztaságra. A messzi ég elborzasztó, Világ vége láthatatlan, Szemük fényes, mindent látó, Csőrük éles, irgalmatlan.

131

SZIÚ SZELLEMTÁNC RÍTUS ÉNEKEI 1. Jön az Apa és énekel Jön az Apa, Jön az Apa, Jön és mondja, Jön és mondja, „Élni fogtok!” Jön és mondja, „Élni fogtok!” Jön és mondja.

2. Azt ígéri, újra egymásra találunk Apa így szól: ”I-ijáó!” Apa így szól: ”I-ijáó!” Apa mondja, Csak ezt mondja: ”Megláthatod Most Nagyapát, I-ijáó!” Ezt is monda. Azt is mondja: ”Rokonaid Is meglátod!” Egyre csak ezt Hajtogatja.

3. Visszatér a béke és az igazság 132

Add a kezed, Édes fiam, Add a kezed, Édes fiam, Mondja nekem, Mondja Apám. Újra élsz majd, Újra élsz majd, Mondja nekem, Mondja Apám. Neked adom A Szent Pipát, Neked adom A Szent Pipát, Általa majd Újraéledsz, Általa majd Újraéledsz. Mondja Apám, Mondja Apám.

4. Az emberek élni fognak, mert akarják Szeretem a Gyermekeim, Jí-je, jí-je! Szeretem a Gyermekeim, Jí-je, jí-je! Megváltozol Kedved szerint, Jí-je- jí-je! Megváltozol Kedved szerint, 133

Jí-je- jí-je! Mondja Apám, Mondja Apám, Jí-je jáó, Jí-je jáó!

5. És a Föld újra termékeny lesz Nekem kell Elérni, Hogy a Föld Újra majd Mindent megTeremjen. Jo-jo-jo, Jo-jo-jo! Ezt hallom Apámtól, Ezt hallom Őtőle, Jo-jo-jo, Jo-jo-jo! Ija-jo, Ija-jo!

6. Csak az élet és a béke, amit adhatok Én adom A békét, Életed S legvégét. Így Apám, Így mondja. 134

Rád adom Szent Ruhád, Így mondja. Pipádat Én gyújtom, Én vagyok Az Apád.

7. Apám ereje hatalmas Láthatod, Mit tudok, Jé-jé-jé! Láthatod, Mit tudok, Jé-jé-jé! Láthatod, Láthatod, Hé-je-já! Hé-je-já! Hé-je-já! Hé-je-já! Láthatod Hitemet, Amikor lélegzem.

135

KAJOVA SZELLEMTÁNC RÍTUS ÉNEKEI 1. És megtörténik Eljön majd Az Apánk, Eljön majd Miközénk. Megremeg A Föld is, Megremeg, Ha eljön. Mindenki Felébred, Mindenki Feleszmél. Nyújtsd ki a Kezedet, Tárd, mintha Ölelnél.

2. Isten dolga, nem az emberé Szellemsereg Közeleg, Szellemsereg Közeleg. Az egész Föld Megremeg, Az egész Föld Megremeg. Az ember csak 136

Áll és néz, Az ember csak Áll és néz. Mondjunk imát, Mondjunk imát!

3. Isten mindenkin megkönyörül Isten irgalmas velünk. Isten irgalmaz nekünk. Felé nyújtom kezeim, Felé nyújtom s zokogok. Kezeimben semmi sincs, Azért, mert szegény vagyok. Üres kezem kitárom, Istenemet így hívom.

4. Megszánja a nélkülözőket Hé-jé-hé, Jé-hé-jéHéj-á-ó! Hé-jé-hé, Jé-hé-jéHéj-á-ó! Szegény vagyok, Semmim sincs, Minden élőHöz szólok, Minden élőt Szólítok. Ó-jí-jó, Ó-jí-jó! 137

5. Megnyílnak a régi utak Táncba kezdek, Kezeimben Nyilaimmal Táncba kezdek, Ő mozgatja Tagjaimat.

6. Hiszek abban, ami történik Szellemsereg Közeledik, Úgy hallom, Szellemsereg Közeledik, Úgy hallom. Bölény hátán Lovagolnak, Azt hallom, Bölény hátán Lovagolnak, Azt hallom. Új Föld hátán Dübörögnek, Hallható, Új Föld hátán Dübörögnek, Hallható.

7. 138

A szél Szél fújja Tipimet, Felrázza Sátramat, Dalt fütyül Fülembe, Dalt dúdol Ütemre.

139

PÁJÚT SZELLEMTÁNC RÍTUS ÉNEKEI 1. Varázsének a természet és az ember egyesüléséért Köd gomolyog, Fény és villám, Forgószél, Forgószél.

2. Először szél támad fenn Port kever a Forgószél, Port kavar a Forgószél, Port cipel a Forgószél, Hegyeken fúj Rendületlen, Hamarosan Ideér, Hamarosan Ideér.

3. A sziklák is remegnek A sziklák is Remegnek, A kövek is Mozdulnak, 140

Az egész hegy Dübörög. Az egész hegy Megremeg, Az egész hegy Így zenél, A hangja már Ideért.

4. Felaprítja a hegyet Fekete szikla, Fekete kő, Fekete szikla, Fekete kő, Összetörve, Szétmorzsolva, Porrá zúzva, Homokszemmé.

5. És egyszer csak új Föld takarja be a régit, mint a hó Forgószélben Történik meg, Forgószélben Születik meg, Új Föld lesz a Régi helyett, Mindent elrejt És betemet, Mint a hó.

141

6. És a Föld új termést hoz Gyapoterdő Növekedik, Gyapoterdő Gyarapodik, Föl, az égig Magasodik. Kizöldell a Domboldalon, Kizöldell, és Elburjánzik, Zöld színével Uralkodik.

7. És minden élő részesül az áldásból Kis antilop Karcsú lábú, Keskeny hátú, Ritka szép. Földre fekszik, Úgy forog, A zöld fűben Hempereg, Így köszöni Új életét, Így mutatja Szeretetét, Így ad hálát Istennek.

142

IMÁK, SZENT TANÍTÁSOK Geronimo apacs főnök gyógyító éneke Ó, halé-é! Ó, halé-é! Ó, halé-é! Ó, halé-é! Át a légen Repülök, Fel az égig, Fel, fel, fel, Ó, halé-é! Ó, halé-é! Ó, halé-é! Ó, halé-é! Új szent helyre Érkezek, A lelkemben Újulok. Ó, halé-é! Ó, halé-é! Ó, halé-é! Ó, halé-é!

Geronimo, apacs főnök éneke Míg tart az élet, jól akarom élni, Bár tudom, egyszer majd elköszön, És addig is, míg az ég rám szakad, Az igaz utat járom, esküszöm. Egy Isten vigyáz mindannyiunkra, Egyetlen Isten gyermekei vagyunk, Nappal, Széllel, Sötétséggel együtt Lesi, mit csinálunk, hallgatja szavunk. 143

Ülő Bika, sziú főnök utolsó szavai Nagy harcos voltam egykor, De most mindennek vége. Nehéz idők járnak.

Lakota-sziú győzelmi tábornok halálára

ének

Custer

Hosszú Haj, nem gyilkolsz többé, Csak az asszonyod sirat, Ki sírod után kutat. Hosszú Haj, nem volt még lovam, De te hoztál százat. Fogadd örök hálámat! Hosszú Haj, puskát sem láttam, De te hoztál százszámra. Igényt tarthatsz hálámra. Hosszú Haj, meghaltál végre, Más emléked se maradt, Csak tested a föld alatt.

Fehér Antilop sájen főnök utolsó éneke Fehér Antilop csaknem ötven évig volt a sájenek híres törzsfőnöke. 1864-ben, a San Creek-i mészárlás áldozata lett. Halála előtt a csatamező közepén büszkén, keresztbe font kezekkel ezt a dalt énekelte: Semmi sem él örökké, Semmi sem él örökké, Semmi sem él örökké, Csak a hegyek és a Föld.

Fekete Jávorszarvas oglala-sziú sámán: A 144

Föld imája Nagyapa, Nagy Szellem, tekints le rám, még egyszer és hallgasd meg bátortalan imámat! Minden dolgok kezdete óta élsz, vénebb vagy minden nélkülözésnél és minden könyörgésnél. Mindennek ura vagy: az embereknek, a négylábúaknak, a levegő állatainak és a növényeknek. A Föld négy sarkának erejét küldted el hozzám. Jó és rossz utakra vittél és megszentelt helyekre. Te vagy minden dolog éltetője, nappal és éjszaka is. Kérlek, hajolj le hozzám és hallgasd meg könyörgésem. Azt mondtad, hogy itt, a Szent Kör közepén ki tudom virágoztatni a fákat. De potyogó könnyekkel mégis azt kell mondanom neked, Nagy Szellem, Nagyapám, hogy a fák sohasem fognak virágba borulni. Csak állok itt, és a fák haldokolnak. Újból kérem, hogy add meg nekem a Nagy Látomást. Mert lehet, hogy a Szent Fa gyökereiben még maradt egy kis élet. Tápláld, kérlek, hogy hozzon mihamarabb új hajtást, hogy virágozhasson, és madárdal töltse be újra a lombját. Hallgass meg, hogy az emberek újra megtalálhassák a helyes utat és a Szent Fa hűsítő árnyékát.

Sánta Őz sziú sámán: Amikor egy indián imádkozik Amikor egy indián imádkozik, nem olvassa százával a szavakat egy könyvből. Mindössze egy rövid imát mormol el. Mert ha elnyújtod, te magad sem fogod érteni, mit is mondasz. Az utolsó dolog, amit megtaníthatok neked, ha akarsz egyáltalán egy düledező viskóban élő vénembertől valamit is tanulni, aki nyolc év alatt végezte el a három elemi osztályt, az éppen ez az ima, amelyet mindig akkor használtam, amikor látomásért könyörögtem: „Wakan Tanka, Nagy Szellem és Nagyapa Szelleme, szánjatok meg engem, és népemet, hogy élhessen!”

145

Indián: Ima minden élőért Ó, Nagy Szellem, szeretettel a szívünkben járulunk eléd, hálát adva minden élőért. Minden vad rokonunkért imádkozunk most: a négylábúakért, a szárnyasokért, azokért, akik a vízben élnek és minden csúszómászóért is. Áldd meg őket, hogy szabadon és boldogan létezhessenek a természetben. Töltsd meg a szívüket türelemmel, megbecsüléssel és tisztelettel a többi élőlény felé, hogy mindannyian harmóniában és békében élhessenek.

Indián: Ima Ó, Nagy Szellem, segíts nekem, hogy mindig igazat mondjak, hogy nyitott elmével hallgassam, ha más beszél, hogy soha se feledkezzek el a csendben rejlő békéről!

Irokéz: Hálaadó ima Ismételten hálát adunk a Föld Anyának, amiért gondoskodik rólunk. Újra hálát adunk a folyóknak és patakoknak, amiért vízzel látnak el bennünket. Hálát adunk minden fűnek, amiért betegségeinkre gyógyírül szolgálnak. Hálát adunk a Napnak, amiért gondoskodó szemével kíséri utunkat. Köszönjük a Holdnak és a csillagoknak, akik vezetnek mindet, amikor a Nap már nyugodni tért. Végül hálás szívvel mondunk köszönetet a Nagy Szellemnek, akiben megtestesül minden jóság, aki mindent megtesz teremtményei boldogulásáért.

Cserokí: Áldás A Mennyország langyos szelei simogassák a házad, A Nagy Szellem áldjon meg mindenkit, aki abba belép, Mokaszinodban boldogan taposd a havat, És érintse meg szivárvány a vállad!

146

Indián: Ima a békéért Ó, Nagy Szellem, aki az Égben uralkodsz, vezess minket a béke és a megértés útján, és engedd, hogy úgy éljünk, mint a testvérek. Nagyon rövid az életünk itt, a Földön. Nyisd ki szemünket, hogy észrevegyük. Ha valamit adsz nekünk! Kérjük, hogy hallgasd meg az imánkat, ó, Nagy Szellem!

Csipua: Ima Nagyapáról Tekints le ránk, nyomorgunk! Tudjuk, hogy minden teremtményed közül egyedül az ember tért le a Szent Útról. Tudjuk, hogy csak mi vagyunk ennyire megosztottak, és csak mi vagyunk, akiknek szükségük van arra, hogy mihamarabb visszataláljanak a Te utadra. Legszentebb Nagyapánk, tanítsd meg nekünk a szeretet, a könyörületet és a tiszteletet, mellyel meggyógyíthatjuk nemcsak a beteg Földet, hanem egymást is.

Geronimo, apacs főnök: Az imádkozásról Nem voltak soha templomaink, nem volt egyházunk, szombatjaink és szabadnapjaink sem voltak. Csak egyszerűen imádkoztunk. Néha az egész törzs együtt, hangosan énekelve, néha csak ketten-hárman. Dalaink rövidek és kötetlenek voltak. Az énekes olykor megfeledkezett magáról, és túl hosszan énekelt. Volt viszont olyan, amikor mindenki csendben, magában mormolta el az imát, volt, aki fennhangon szerette mondani. Néhanap egy idősebb harcos énekelt mindannyiunkért. Más alkalommal egyvalaki állt, és kötelességeinkről és az egymáshoz való viszonyulásról beszélt. De ezt is csak nagyon röviden.

Cserokí: Ima Ó, Nagy Szellem, minden emberi faj teremtője, tekints jóindulattal az emberiség nagy családjára, és űzd el közülük az 147

ellenségeskedést testvéreinktől…

és

a

gyűlölködést,

ami

elzár

minket

a

Lakota: Ima Wakan Tankához Wakan Tanka, Nagy Rejtelem, Tanítsd nekem, Hogy hihetek A szívemnek, Az eszemnek, Érzésemnek, Ösztönömnek, A szememnek, A lelkemnek. Tanítsd nekem Meg ezeket, Hogy kitöltsem A lelkemet. Legyőzhessem Félelmemet, Hogy nyugodtan Járhassak a Dicsőséges Nap fényében.

Síksági indián: Ima Adj bátor és erős ellenfelet, hogyha legyőzöm, ne kelljen szégyellnem magam.

Fehér Medve főnök: Ima Nagyapa, Nagy Szellem, tekints le rám még egyszer és hallgasd meg, amit mondok! Kezdettől fogva létezel, öregebb vagy minden nélkülözésnél és könyörgésnél. Minden tőled ered: a kétlábúak, a négylábúak, a szelek és minden növény. Te adtad a 148

négy égtáj erejét és irányát. Te vezetsz a jó úton, a nehézségekkel is segítesz megbirkózni, és ahol összetalálkozom velük, azok a helyek is szent helyek. Nappal és éjszaka mindig te vagy minden dolgok éltetője.

Sájen: Ima Adj nekünk békét! Míg a Hold fenn ragyog, Míg a folyók folynak, Míg a Nap süt le ránk, Míg fű nő a réten, Addig tartson!

Arvol Looking Horse sziú főnök: Ima Egy nagy megújulásra volna szükségünk, hogy meggyógyuljunk. Tudni kell felejtenünk és megbocsátanunk. De nem gyógyulhatunk meg addig, míg nem bocsátunk meg. Bocsássunk meg hát mindenkinek, minden egyes barátunknak, minden ellenségünknek, és bocsássunk meg magunknak! Addig kell imádkoznunk, amíg egy ember is lesz, aki rosszat cselekszik. Miért harcol két ember, akik testvérek? A megbocsátás a legnagyobb gyógyító erő. Meg kell bocsátanunk, ha békét akarunk. Mitajuke ojazin – minden rokonom – az élet nagy körforgásában, ott, ahol nem létezik sem kezdet, sem vég.

Lakota-sziú: Régi ima Tiszteljük azok csontjait, Akik a húsukat adták nekünk Hogy éhen ne haljunk.

Pauni: Ima Ó, sas, tárd ki szárnyaid a fényes égen! 149

Ó, sas, hozz el nekünk tiszta békédből! Ó, sas, adj nekünk új életet, mert kérünk!

Csoktau: Vadászima Őz, bocsásd meg, Hogy lelőlek, De a népem Éhezik.

Indián: Ima Nagy Szellem! Édesítsd meg minden szavam, Érleld meg a tartalmát, Hogyha majd nélkülöznöm kell, Megehessem, mint egy almát.

Sziú: Ima Ó, Apánk, Nagy Ég, Adj nekünk erőt. Ó, Anyánk, Szent Föld, Segíts meg minket. Ó, Kelet Szelleme, Adj bölcsességet. Ó, Dél Szelleme, Vezess utadon. Ó, Nyugat Szelleme, Készíts a Nagy Útra. Ó, Észak Szelleme, Járj át tiszta széllel.

Apacs: Esküvői áldás Mostantól nem áztok az esőben, Mert menedéket adtok egymásnak. 150

Mostantól nem éreztek hideget, Mert felmelegítitek egymást. Nem éreztek többé magányt. Eddig két külön személy voltatok, De mától egy életet éltek. Töltsétek el békében a Földön Boldogságban és nagyon hosszan.

Indián: A sámán imája Hadd legyen a szívem útja Ég, Föld egyesülésének, Hadd legyen szívem otthona Minden földi élőlénynek. Földi élet, Égi világ Szívemen át érintkezzen, Szívem pedig szíve legyen Minden földi teremtménynek.

Indián: Ima Nagy Szellem! Add, hogy ne ítéljem el Sohasem a barátom, Amíg utamat az ő Mokaszinjában járom.

Indián: Hálaadás Nagy Szellem, minden látható, hallható, szagolható és ízlelhető dolog teremtője, és minden olyané, amit érinthetünk. Föld Anya, Make Ina, minden élőlény anyaméhe, minden szükségessel ellátó, Nyugati Égtáj, a Mennydörgéslények otthona, ahol Nap Nagyapa éjjel alszik. Észak Tartománya, a Felkelő Nap Földje, a Nagy Vörös Hegyek otthona. Dél Tartománya, amerről a Nap mindig az arcunkat égeti, ahonnan a Tikkasztó Hőség származik. A Sziklahegyekhez imádkozom, a Növényekhez és a 151

Szárnyasokhoz. A Négylábúakhoz, a Vízben élőkhöz, a Csúszómászókhoz és a Csillaglényekhez. Mindenhez, ami táplálékunk, ruhánk, otthonunk és orvosságunk. Minden ember Ősapjához imádkozom segítségért, hogy tartson minket harmóniában, és vezessen minket a Teremtő és a Föld Anya Útján. Hálát adok a Csillaglényeknek, Nap Nagyapának és Hold nagyanyának a fényért, amivel a sötétben is világítanak nekünk. És minden embernek köszönöm azt, amit adtak, és hogy segítettek az életben, minden áldott nap. Mindezekért, és magáért az Életért is köszönetet mondok.

Jokut: Ima Szavaim egyek A nagy hegyekkel, A vén sziklákkal, A magas fákkal. Egybeolvadtak Egész testemmel Meg a szívemmel, Egy vagyok én az Egész világgal.

Indián: Ima a Nagy Szellemhez Nagy Szellem, Nagy Szellem, Nagyapám, a Föld minden lényét egyenlőnek teremtetted. Tekints le hát millió gyermekedre: kicsinyeikkel a kezükben dacolnak a széllel, de a jó úton haladnak egy békés jövő felé: Mert nincs halál. Csak a világok váltják egymást, Csak a világok váltják egymást.

Szpokén: Ima a békéért 152

Nagy Szellem, ősapánk, teremtője, feléd emelem szent pipámat. Aztán hírnökeid, a szelek feléd, és végül Földanyánk irányába, aki gyermekeidről gondoskodik. Adj nekünk bölcsességet, hogy megtaníthassuk fiainknak és lányainknak a szeretetet, a másik ember tiszteletét! És add, hogy mindenkinek béke legyen a lelkében! Mutasd meg nekünk azt, hogyan részesüljünk abból a sok jóból, amit Te adsz nekünk ezen a Földön!

Sárga Pacsirta lakota-sziú főnök: Ima Nagy Szellem, akinek hangja a szélben zúg, és lehelete életet ad minden élőlénynek, hallgasd meg! Elébed járulok én, a gyermeked. Kicsi vagyok és gyönge. Szükségem van az erődre és bölcsességedre. Ruházz fel a szépségeddel, és engedd, hogy láthassam a napnyugta bíborvörös fényeit! Add, hogy kezem ne árthasson teremtményeidnek, hogy fülem meghallja, ha szólsz! Add, hogy értsem, amit népünknek tanítasz, és megismerjem a tudást, amit a növényekbe és kövekbe rejtettél! Szükségem van az erőre ahhoz is, hogy ne képzeljek túl sokat magamról, és hogy legyőzzem a legnagyobb ellenfelemet: magamat! Készíts föl arra, hogy tiszta kezekkel és büszke tekintettel léphessek egyszer eléd. S ha majd az életem leáldozik, mint a nyugvó Nap, lelkem büntetlenül szálljon hozzád!

A Föld szent tanításai Ó, Föld, taníts meg a csendre, Mikor a fű sem mozdul. Add, hogy mindent úgy tűrjek, Mint a sziklák az időt. Ó, Föld, adj oly alázatot, Mit az ág ad a rügynek. 153

Hadd lehessek gondoskodó, Mint anyám volt velem. Adj nekem bátorságot is, Mint a magányos fának. Hadd érezzek szabadságot, Mit a sas érez az égen. Add, hogy elfogadjam magam, Mint élők a halált. Újítsd meg a testemet is, Ahogy magot az eső. Add, hogy tudjak lemondani: Olvadó hó az életről. Taníts engem úgy örülni, Mint száraz föld az esőnek.

Indián Idézet Bölények Népe, az emberek élete tőletek függ, így azért imádkozunk, hogy egészségben éljetek.

Lakota: Ima Nagy Szellem Nagyapa, a Föld minden egye lényét egyenlőnek teremtetted. Tekints le hát millió teremtményedre: kicsinyeikkel a kezükben állnak és dacolnak a széllel, de jó úton haladnak egy boldog, békés jövő felé. Nagy Szellem Nagyapa, tölts fel minket fénnyel! Adj bátorságot a tudáshoz és tiszta szemet a látáshoz! Taníts meg minket arra, hogy úgy járjunk ezen a drága Földön, mint minden állat, ember és növény testvérei! 154

Indián: Ima Adj nekünk szívet, hogy megértsük: soha nem vehetünk el többet a teremtés szépségeiből, mint amit mi adunk. Hogy soha nem ölhetünk kapzsiságból. Hogy mindig segítő kezet kell nyújtanunk embertársainknak a Föld szépítésében. Hogy nem vehetünk el sohasem többet a Földtől, mint amire szükségünk van. Adj hozzá szívet, hogy megértsük: a Föld zenéje nem azért van, hogy zűrzavart keltsen. Hogyha szépségeit tönkretesszük, az olyan, mintha vakon kellene bámulnunk a lemenő Napot. Hogyha mocskos kezünkkel beszennyezzük, az olyan, mintha bűzös sátrakban kellene élnünk. És hogyha mi gondoskodunk róla, ő is gondoskodni fog rólunk.

Sziú: Ima Mi Atyánk az égben, hallgass meg és bátoríts minket! Föld Anyánk, segíts és hallgass meg minket! Napkelet Szelleme, add nekünk bölcsességed! Dél Szelleme, add, hogy az életben a Te utadon járhassunk! Napnyugat Szelleme, készíts fel minket a Nagy Útra! Észak Szelleme, tisztíts meg minket szépen szóló szeleiddel!

Indián: Szent imák Ó, Nagy Szellem, aki minden más előtt már léteztél és mindenhol jelen vagy, minden személyben és minden helyen, tehozzád könyörgünk. És távoli helyekről idézünk meg, hogy lépj be a tudatunkba. Ó, Észak Szelleme, ki az esőt repteted, és a hóvihart hozod el nekünk, és beteríted a Földet ragyogó kristályszőnyeggel, melynek mély csendje fölött minden hang gyönyörűséggel szól, Adj erőt, hogy dacoljunk a szakadó hóeséssel, és engedd, hogy hálásak legyünk mindazért a sok gyönyörűségért, ami a hóesés után ránk vér, mikor a Föld felmelegszik. 155

Ó, Kelet Szelleme, a felkelő Nap földje, aki jobb kezedben tartod életünk érveit, és bal kezedben pedig minden új nap új lehetőségét. Emlékeztess minket arra, hogy ne feledkezzünk el lustaságunk miatt adományaidról, az új napok és évek reményéről. Ó, Dél Szelleme, akinek jósága szíveinken megolvasztja a jeget is, akinek illata távoli szelek és nyári napok beszéde, oszlasd el félelmeinket, űzd el belőlünk a gyűlöletet, és gyújtsd meg szíveinket az igaz és élő valóság lángjaiban. Taníts meg minket igazi erődre és kedvességedre, aki bölcsen vegyíted az igazságosságot a megbocsátással, a bátorságot a könyörületességgel. Ó, Nyugat Szelleme, a nyugvó Nap birodalma, hatalmas hegyeiddel és szárnyaló szabadságoddal, szélesen elterülő prérijeiddel. Add nekünk a béke bölcsességét, amelyet a tiszta szándék követ, és a szabadságot, ami olyan, mint egy hosszú köpeny egy szigorú élet szélfúvásában. Tanítsd meg nekünk, hogy befejezni jobb, mint elkezdeni, hogy a lemenő Nap nem dicsőül meg hiába. Ó, Mennyek Szelleme, a nap határtalan kékségében, és az éjszakai égbolt számtalan csillagával, emlékeztess minket mérhetetlen nagyságodra, hogy fenséges és gyönyörű vagy, erre minden tudásunk és szavunk kevés; és arra is, hogy közel vagy hozzánk, amikor arcunkat feléd emeljük, és szemünkkel figyelünk Téged. Ó, Föld Anya Szelleme, a lábunk alatt, kövek ura vagy, magokat csíráztatsz, erőforrások kifogyhatatlan készlete vagy: hagyd, hogy kifejezhessük örök hálánkat nagylelkűségedért. Ó, Nagy Szellem, minden szellemek szelleme, epekedő szívünk lángolásában és legbelső vágyainkban, szólj hozzánk, most és máskor is, hogy részesüljünk két nagy ajándékodból: a jóságból és a nagylelkűségből, és hogy érdemesek legyünk felbecsülhetetlen ajándékaidra.

Apacs Közmondás 156

A csend is egy ima.

Tyúa: Ima Ó, Föld Anyánk, Ó, Ég Apánk, Adj nekünk szép, tiszta ruhát! Hajnali fény fogja össze, Esti fényből varrt szövetét, Hulló eső legyen rojtja, Széle a szivárvány íve. Így legyen szép, tiszta ruhánk, Madárdalban járva-kelve, A zöld fűben énekelve, Ó, Föld Anyánk, Ó, Ég Apánk! A Walum Olum a delaver (linép) nemzet verses eredetmítosza, másképp: képmeséje.

157

AZ INDIÁN NÉP EREDETÍE, TÖRTÉNETE I. Teremtés 1. Kezdetben valahol, Kezdetben a Földön, 2. A Földön tejszerű, Sűrű köd gomolygott, Csak a Nagy Szellem élt. 3. Kezdettől Föld-Égen Csak a Nagy Szellem élt. 4. Ő teremtette a Végtelen Föld-Eget, 5. Ő a Napot, Holdat, Ő a csillagokat. 6. És Ő adta nekik Örök mozgásukat. 7. Szelek kezdtek fújni, Egyre nagyobb fény lett, Felszínre tört a víz. 8. Szigetek nőttek ki, A vízből születtek Dacolni a vízzel. 9. És szólt a Nagy Szellem, Szólt a szellemekhez, 158

10. Élőkhöz, holtakhoz, És minden lélekhez. 11. Ő lett minden Nagyapja, Szelleme, 12. Ő adta Ősanyát, Minden élő anyját. 13. Ő adta a halat, Ő adta a teknőst, Ő adta a vadat, Ő a madarakat. 14. De közben Rossz Szellem Gonosz lényeket és Szörnyeket teremtett. 15. Ő adta a legyet És a szúnyogokat. 16. Aztán minden élő Megbékélt egymással. 17. Szellemek ténykedtek Békében a Földön, 18. Legelső emberek Legelső anyáit Feleséggé tették. 19. Enni adtak nekik, Ha éhesek lettek. 20. Megadták a tudást, 159

Meg a boldogságot, Hozzá a kényelmet. 21. Egyszer váratlanul Rejtélyes gonosz lény, Hatalmas varázsló Érkezett a Földre. 22. ÉS vele gonoszság Jött és viszálykodás, És boldogtalanság. 23. Vele jött rossz idő, Vele jött betegség, Vele jött a halál. 24. Ezeket hozta el, Ezeket a Földre, Letette egy helyre, A Nagy Árvíz után. Így történt ez régen.

160

II. Az özönvíz 1. Egy óriáskígyó, És más gonosz lények Uralták a Földet. 2. Az óriáskígyó Gyűlölte azokat, Kik a Földön éltek. 3. Nem szerették egymást, Sértegették egymást, És békétlenkedtek. 4. Mikor az emberek A világot járták, A gyilkos kígyóval Kellett harcolniuk. 5. A kígyó egy napon, Elszánta hát magát, Hogy leszámol velük. 6. Szakadó jégesőt Zúdított le rájuk. 7. És ömlött az eső, Hegyeken-völgyeken, Az emberek pedig Nagy számban pusztultak. 8. Teremtő Nenebus, Mindenki Nagyapja, Emberek őrzője Teknős Szigeten élt. 161

9. Gondterhelten járkált, Mit tegyen, hogy legyen: Teremtett egy teknőst. 10. Emberek, állatok Indultak az útra, Háborgó tengeren A Teknős Szigetig. 11. Hatalmas szörnyekkel Harcoltak és fogytak. 12. A Nagy Szellem Lánya Mentette meg őket, Emelte csónakba Mind a szenvedőket. 13. Segítségükre volt Még a nagy Nenebus, Emberek, állatok Teremtő nagyapja. 14. Összegyűlt emberek Mind a teknős hátán 15. Mind a teknős hátán Imádkozni kezdtek. Hogy ami egykor volt, Legyen úgy, mint régen. 16. És elállt az eső, És felszáradt a Föld, És elült a vihar, Tenger lecsendesült; 162

Az óriáskígyó Is eltakarodott.

163

III. Megmenekülés 1. Ott, a teknős hátán Azok az emberek A lipinek lettek, Házakba költöztek, Ott éltek, úgy éltek. 2. Zord tél köszöntött be, Fagy lett a legfőbb úr, Hó esett és dörgött, Hideg volt, úgy éltek. 3. De nyárról álmodtak, Virágzó rétekkel, Réten bölényekkel. 4. Ezért útra keltek, Voltak erősebbek, Mások gazdagabbak. Egy letelepedett, Más a vadat űzte. 5. A vadászok lettek A legerősebbek; Mind összetartottak, De gyakran éheztek. 6. Kipróbálták maguk Északon, kelten, Délen és nyugaton. 7. Először északon, A teknősök földjén A bátor lipinek 164

Teknős népe lettek. 8. De az otthonaik Tüzei kihunytak, Kérték főnöküket Mennének új földre. 9. Mentek hát keletre A kígyók földjére, Mentek szomorúan. 10. Mögöttük izzó ég, Éheztek és fáztak, A kígyók földjére Rongyosan érkeztek. 11. Lerázva béklyóit A fagyos északnak Hó birodalmából Keletre tartottak. 12. De Tollatlan Sas és Fehér Farkas apja Maradtak a tenger Halban gazdag partján. 13. Vizeken evezve Kenujaik rakva Gazdag halzsákmánnyal Mind a fényben úsztak. 14. Hód Főnök, Nagy Madár, Mindketten gondolták: Kígyó Földre mennek, Mindketten akarták. 165

15. És amerre mennek, Mindent lerombolnak. 16. Ahogy megígérték, Északon leverték, Kelet is elpusztult, A tenger is megfagyott, Kedvük pedig jobb lett. 17. Befagyott vizeken, Árapály Tengeren, Jég hátán csúszkálva Mentek és csak mentek, 18. Lehettek tízezren; Mígnem egy éjszaka A Kígyó Szigetre Érkeztek meg végre.

166

IV. Főnökök erdős vidéken 1. Sok évvel ezelőtt Linépek ősei Ott éltek békében A Lucfenyő földjén. 2. Tollatlan Sas népe Őrizte a pipát. 3. Mialatt a Kígyók Földjére vonultak, Szép és gazdag földre, 4. Vadászaik közül Jó néhány elhullott. De itt, a szigeten Újra találkoztak. 5. Mind kérték Szép Fejet, Hogy legyen főnökük. 6. Útban Teknős Földre Mind többen pusztultak 7. A Teknős népének Jártányi ereje Is alig maradt már. 8. Szeretett Szép Fejet Fehér Ölyv követte. 9. Utána Vigyázó Lett az új főnök. 10. 167

Utána Hó Baglyot Tisztelték közülük, Délről mesélt nekik. 11. Elmondta, apáik Hogy vették birtokba. 12. Hó Bagoly délre ment, Fehér Hód keletre. 13. Kígyó Föld délen volt, A Lucfenyő vidék A tengerhez közel. 14. A Hal Sziget pedig Keleten terült el, Tavak szomszédsága, Bölények földje volt. 15. Terület Foglaló Követte Hó Baglyot, És minden gonosszal Könnyedén elbántak. 16. Megöltek mindenkit: Rablókat, kígyókat. 17. Terület Foglalót Tíz főnök követte, Örökös harcokat Vívott kelet és dél. 18. Kígyó Föld főnöke Aztán Békítő lett. 19. 168

Utána Tiszta Fej Lett a vezetőjük. 20. Egy másik jó ember Követi tisztében: Mindenki Szereti. 21. Utána Vértelen Vezette a népet. 22. Nagyfogú Hó Apa Követte Vértelent. 23. Utána Nagy Rovó Írt le törvényeket. 24. Hidegben Didergő Lett az új főnökük, Kukorica Földre Távozott tőlük. 25. Kukorica Törő Hozta el őnekik Az első magokat. 26. Erős Ember is csak Jót tett mindenkivel. 27. Utána Só Főnök, Majd pedig Kis Ember Követte a sorban. 28. Szárazság, éhínség Hajtotta el őket Egész a tengerig. 169

29. Barlangok vidékén, Bölényeknek Földjén, Szemre is szép helyen Bőséget találtak. 30. Kis Embert követte Fáradt nevű főnök, Utána Kemény Fej. 31. Őutána pedig Dorgáló lett főnök, Őt félték, gyűlölték. 32. Ezért hát néhányan Keletre költöztek. 33. A bátrak maradtak, Kedves Szív főnököt Tették meg fejüknek. 34. A Sárga Folyóhoz Vonultak táborba, Lett bőven táplálék, Édes kukorica. 35. Béke honolt köztük, Főnökük, Beszédes Gondoskodott róluk. 36. Beszédes főnökük Testvérként szeretett Mindenkit törzséből. 37. Ezután Nagy Bölény 170

Őrizte a pipát. 38. Őt követte Nagy Ölyv, És őt Fehér Madár. 39. Új főnök és sámán, Mindenre Kapható Tartott ünnepeket. 40. Két főnök követte: Módos Lett és Festett. 41. Fehér Tollú főnök Folyton háborúzott, Északon és délen. 42. Bölcs Farkas követte. 43. Ő tudta, hogy lehet Mindent harcra fogni, Megölte Kőerőst. 44. Tettre Kész lett főnök, Harcolt a kígyókkal, 45. Tudatos főnökük Az északiakkal. 46. Szikár főnök harcolt Tóa népével is. 47. Nagy Oposszum főnök Nem szívesen harcolt. 48. Így szólt: elég sokan 171

Vannak, menjünk inkább Messze, napkeletre. 49. Elérték Hal Folyót, Egy részük ott maradt. 50. Kunyhó Őr főnökkel A toliguiké Lett Napkelet Földje. 51. Erős Ember főnök Akarta keletet. 52. Keleten maradtak, Talega, nagy uruk Tizedelte őket. 53. Egy emberként mondták: Harcolni, harcolmi! 54. Talamaták fentről, Északról érkeztek, Hozzájuk csapódtak. 55. Éles Kő főnök volt A pipa őrzője, Lent a folyó mellett. 56. Fogadalmat tettek, Talegát megölik, Falvait felgyújtják. 57. Főnökük Ügyködő; Talega falvai Bevehetetlenek. 172

58. Tűzrakó főnökük Vezetése alatt Sok csatát megnyertek. 59. Pozdorjává Zúzó Végül is Talegát Délre kergette el. 60. Mindenkihez Kegyes Főnökük meg békét Adott a népének. 61. A tavaktól délre Álltak a falvaik, Tavaktól északra Talamata falvak. 62. Magas Lomha főnök Összefogta őket. 63. Legigazabb alatt Háborúzni kezdtek. 64. Igazságos alatt Talamaták vesztek.

173

V. Leszármazás 1. Majd Talega földön Sokáig béke volt. 2. Fehér Folyó mellett Pipa Őrző főnök 3. Fehér Hiúz alatt Kukorica termett. 4. Erős Ember alatt Sokasodni kezdtek. 5. Mindent Jegyző alatt Mindent lejegyeztek. 6. Kis Kék Madár alatt Gyümölcs termett bőven. 7. Főnökük: Mindenhol, Falvakat épített. 8. Folyón Felúszóval A folyón halásztak. 9. Kis Felhő főnökkel Sokan útra keltek. 10. Nentikók és sónik Délebbre költöztek. 11. Nagy Hód volt a főnökük Fehér Só Vidéken. 12. 174

Látnokot tisztelték, Nyugatra elküldték. 13. Nyugatra érkezett Nyugati falvakba. 14. Folyón bővelkedő Volt nekik főnökük Talega folyónál. 15. Harcok dúltak, mikor Sétáló volt főnök. 16. Tóa népét újra Magukkal tudhatták, Kövek népét szintúgy, Észak népét szintúgy. 17. Kenuk Atyja főnök Vizeken utazott. 18. Hó Vadász főnökük Északra ment tőlük. 19. Felé Néz Talega Hegyeibe indult. 20. Kelet Falvi főnök Keleten vert tábort. 21. Nagy és bőven termő Volt Talega Földje. 22. Kígyó nem élt rajta, Jól érezték maguk. 175

23. Az északi részen Nagy Harcos volt főnök, 24. Sodró Folyó mellett Vizek Szerelmese. 25. Szasszafra Földjein Kis Pocak főnökölt. 26. Harcosok kagylópénzt Nagy Tengerből szedtek. 27. Vörös Íj lett főnök A Nagy Torkolatnál. 28. Festett Test vezette Őket a Nagy Víznél. 29. Kelet és farkasok Északra ment, Északra s keletre. 30. Majd Jó Harcos főnök Ment feljebb, északra. 31. Mengvik és hiúzok Mind féltek, rettegtek. 32. Nyájas főnök megint Kibékítette őket. 33. Alatta béke volt, Mindenki nyugton élt. 34. 176

Nagy Hóddal Szasszafrá Földjén éldegéltek. 35. Fehér Test főnökölt A Nagy Tenger partján. 36. Békítő mindenkit Jó barátokká tett. 37. Misztérium-tevő Sietve érkezett. 38. Ekkortájt fehérek Érkeztek közéjük, Érkeztek keletről. 39. Tiszteletre Méltó Sikeres főnök volt. 40. Sokat-Dicsért főnök Délen harcolt sokat. 41. Talegán is harcolt, Kaetán is harcolt. 42. Fehér Vidra főnök Talamatákkal volt. 43. Fehér Szarv főnökük A talegákhoz ment, 44. És ment a sónikhoz, Ment a kenoákhoz, Majd a hilinikhez. 45. 177

Barátként Érkező A Nagy Tavakhoz ment. 46. Megnézni gyermeket És minden barátját. 47. Áfonyát-Kedvelő Ottavák barátja. 48. Észak-Járó főnök Ünnepeket tartott. 49. Lassan-Gyűjtögető Főnök a Tengernél. 50. Hárman elindultak, Hárman elvágytak: 51. Unami, Minszi és Harmadik: Csikini. 52. Mindent-Ráhagy főnök Harcolt a mingvinekkel. 53. Barátságos főnök Tartott a mingviktől. 54. Tisztelt volt a főnök. 55. Fenn. Sotón, őneki Ellensége sok volt. 56. Fehér Rák főnök a Tengerpart barátja. 57. 178

Messze-Látó főnök A Tengert kémlelte. 58. Mert ekkor északról, És hozzá még délről Fehérek érkeztek. 59. Békésen fogadták Az idegeneket, Ajándékot hoztak; Vajon kik lehetnek?

179

INDIÁN ÉTELEK, TÁPLÁLÉKOK Zsírban sült kukorica (Komancs) Hozzávalók: 8 cső kukorica, 25 dkg bacon szalonna, 1 nagyobb fej vöröshagyma, ízlés szerint só és bors. Elkészítés: A kukoricacsöveket meghámozzuk és megmossuk, majd éles késsel eltávolítjuk a végeiket. A szemeket - minden csepp levet összegyűjtve - levágjuk. A szalonnát finomra sütjük, a zsírt külön edénybe leöntjük. A hagymát a leöntött zsíron, nagy lángon áttetszőre sütjük. Hozzáadjuk a kukoricát, a sót és a borsot. Lassú tűzön, gyakran kevergetve sütjük meg, nehogy leégjen. Megjegyzés: A sült zsírban benne hagyhatjuk a szalonnadarabokat, de amíg a kukorica sül, kenyérrel meg szokták enni.

Szárazkukorica-leves (Onejda) Hozzávalók: 4 csésze száraz édes kukorica, ½ kg szárított őz- vagy marhahús, 25 dkg disznóoldalas vagy felkockázott, sózott disznóhús, ½ kg szárazbab, 6 db krumpli kockázva, 4 és fél liter víz (ha a kukorica sokáig fő, akkor még szükséges vizet hozzáadni), ízlés szerint só, bors. Elkészítés: Főzzük a kukoricát a babbal és a disznóhússal, legalább egy órát. 180

Aztán adjuk hozzá a másik húst és a krumplit. Újabb egy órán át addig főzzük, amíg meg nem puhul. Sót csak a végén adjunk hozzá, hogy a bab ne vénüljön meg. Megjegyzés: Ezt a levest az izzasztókunyhó-szertartás után, vagy más hagyományos ünnep alkalmával tálalták.

Rizspuding (Mohikán) Hozzávalók: Fehér vagy barna rizs (amennyi elfogy), víz, szójatej, mandula- vagy vanília-kivonat (ízlés szerint), barnacukor, juharszirup vagy melasz. Elkészítés: Egy éjszakára áztassuk vízben a rizst. Azután közepes lángon főzzük kissé szét. Adjuk hozzá az aromát, a cukrot, és gyakran kevergessük, amíg el nem olvadnak. Adhatunk hozzá gyümölcsöt, ha szeretnénk, de csak főve. Megjegyzés: Fogyasztható bármilyen ételhez, hidegen és melegen is.

Kukoricaleves (Szeneka) Hozzávalók: 4 csésze kukorica, 4-6 szelet disznóhús, 3 csésze vörös bab. Elkészítés: Öntsük össze a kukoricát és a babot. Adjuk hozzá a húst és a sót. Fedő alatt két órát főzzük. Megjegyzés: Ha sósabbra szeretnénk,adjunk hozzá még sót, vagy sózott húst, de akkor főzzük egy kicsit tovább. 181

Lótea (Csipua) Hozzávalók: 8 csésze forró víz, 7 szál lófarok, 4 szárított mentalevél. Elkészítés: Gondosan készítsük elő a lószőrt (vagyis mossuk meg). Tegyük a mentalevelekkel együtt a forró vízbe. A főzetet szűrjük le, és már ihatjuk is

Szárított hús A bölényhúst (vagy mást, úgymint: disznó, marha, birka) vékony csíkokra darabolták, és felakasztva száraz, szeles helyen megszárították. Néhány törzs borssal fűszerezett tengervízbe áztatta, és zöld növényekből vagy vizes fából rakott tűz fölött hosszú ideig füstölte. A füst távol tartotta a legyeket és a darazsakat.

Wasna (Dakora szárított hús) Bármilyen húst vékony szeletekre vágtak, és összegyúrták zsírral vagy faggyúval. Utána mindenféle szétnyomkodott bogyót kevertek hozzá. Ezt a keveréket általában golyó formájúra gyúrták, bőrdarabba csomagolták, és úgy hordták magukkal.

Makkdara és a belőle készített kenyér Összegyűjtjük az érett makkokat, beáztatjuk egy éjszakára. A héja ezalatt felnyílik és elválik a hústól. A héját megszárítjuk, porrá zúzzuk és hozzákeverjük a húshoz. Ezután megőröljük és átszitáljuk. A keveréket húsleves levével vagy vízzel és kevés sóval összedolgozzuk. Általában cipő alakúra formázzuk, páfránylevélbe 182

tekerjük, és hamuban feketére sütjük. A másik elkészítései módja az, amikor a tésztát parázs fölött hirtelen megsütjük. Manapság már csak vízzel és sóval gyúrjuk össze a darát, és sütőport rakunk vele. Természetesen tepsiben sütjük meg.

Vadzsályakenyér Hozzávalók: 1 csomag élesztő, 1 csésze gomolyatúró, 1 tojás, 1 evőkanál olvasztott margarin, 1 evőkanál cukor, 2 teáskanál zúzott, szárított zsályalevél, ½ teáskanál só, ¼ szódabikarbóna, 2 és ½ csésze liszt. Elkészítés: Keverjük össze a cukrot a zsályával, a sóval, a szódabikarbónával és a liszttel. ¼ csésze meleg vízben oldjuk fel az élesztőt. A tojást dolgozzuk össze a túróval, adjuk hozzá az olvasztott margarint és az élesztőt. Ezután a tojásos keverékhez adjuk hozzá a liszteset. Addig gyúrjuk, amíg könnyen formázhatóvá válik. Meleg helyen egy órán át kelesztjük. Majd átgyúrjuk, és a kis cipókat jól kivajazott tepsibe helyezzük. Ezután fedjük le, és kb. 40 percig kelesszük tovább. 350 fokos sütőben 50 percig sütjük. A tetejét sózzuk, és kenjük meg margarinnal.

Grillezett lazac Hozzávalók: 1 lazac, 183

só, paprika. Elkészítés: A lazacot tisztítsuk meg és filézzük ki. A lazacot sóba és paprikába forgatjuk, és parázs fölött, rácson ropogósra sütjük.

Olajban sült buci Hozzávalók: 3 csésze liszt, 1 evőkanál sütőpor, ½ teáskanál só, 1 csésze meleg víz. Elkészítés: Egy tálba keverjük össze a lisztet, a sütőport és a sót. Fokozatosan adjuk hozzá a meleg vizet, amíg jól gyúrható nem lesz, és már nem ragad. Adhatunk hozzá még vizet vagy lisztet, ha szükséges Hagyjuk állni 20 percig. Kis, lapos korongokat formázunk a tésztából. Forró olajban addig sütjük, amíg aranysárga nem lesz.

Vojapi – Cseresznyeszósz Hozzávalók: 2 kg cseresznye, 4 csésze víz, 2 csésze cukor, kukoricaliszt a habaráshoz. Aprítsuk fel a gyümölcsöket. A víz egy részét hagyjuk meg a habaráshoz. A gyümölcsöket keverjük össze a cukorral és a vízzel, majd rakjuk fel lassú tűzön főni. Ha megfőtt, húzzuk félre a lángról, és lassan adjuk hozzá a vízzel elkevert lisztet, ügyelve arra, nehogy csomós legyen. Végül rakjuk vissza a tűzre, és addig főzzük, amíg puding sűrűségű lesz. 184

Olajban sült bucival tálalhatjuk.

Áfonyakenyér (Cserokí) Hozzávalók: 2 csésze, élesztővel kevert liszt, 1 csésze cukor, 1 csésze tej, 2 csésze áfonya, 1 tojás, 1 darab vaj, 1 teáskanál vaníliaaroma. Elkészítés: Az áfonyát szórjuk meg liszttel, hogy ne engedjen levet. Gyúrjuk össze a tojást, a vajat és a cukrot. Adjuk hozzá a lisztet, a tejet és a vaníliát, majd keverjük bele az áfonyát. Sütőformába rakjuk, és előmelegített sütőben kb. 40 percig sütjük.

Anaszézi bab Hozzávalók: 2 csésze szárított bab, 1 nagy fej vöröshagyma, 20 dkg sonka, 1 fej fokhagyma, ízlés szerint só, bors. Elkészítés: Tegyük fel főni a babot bő vízben. Amikor félig megfőtt, tegyük hozzá a kockára vágott szalonnát, a felaprított hagymát és az összes fokhagymát. Főzzük addig, amíg a bab meg nem puhul. Csak ezután sózzuk, borsozzuk.

Vajban sült gomba (Ottava) Hozzávalók: Frissen szedett gomba (amennyi elfogy), 185

ízlés szerint só, paprika, ½ csésze liszt 1 darab vaj, 1 evőkanál olaj. Elkészítés: Vágjuk félbe a gombákat. Mossuk meg és sózzuk be. Forgassuk vele a paprikába és a lisztbe. Tűzön olvasszuk össze a vajat és az olajat, de ne égessük meg. Amikor felforrósodott, süssük benne aranybarnára a gombákat. (Finomabb, ha csak vajban sütjük, és csak sóval és paprikával borítjuk.)

Vaddohány főzelék (Csoktau) Hozzávalók: 2 kg dohánylevél (kora tavasszal kell szedni, amikor még csak 2-3 cm-esek és zöldek), 20 dkg hús (fehér hús, sózott disznóhús vagy kolbász), 1 teáskanál só, ¼ teáskanál frissen őrölt feketebors, ½ citrom kifacsart leve. Elkészítés: Mossuk meg langyos vízben a dohányleveleket, hogy lejöjjön róluk a homok, majd pedig hideg vízben néhányszor. Ezután rakjuk vele egy nagy fazékba, és öntsük fel sós vízzel. Amikor a víz forrni kezd, adjuk hozzá a borsot, a húst és a citrom levét. Lassú tűzön, fedő nélkül húsz percig főzzük. (Ne főzzük túl.) Adjunk bele vajat, és frissen sült kukoricakenyérrel tálaljuk.

Vagabuni – Zuzmóleves Hozzávalók: Zuzmó és moha, jól átmosva, húsleves leve (esetleg halé is.) Elkészítés: 186

A jól átmosott zuzmót és mohát megsózzuk, és a leves levében megfőzzük. Amikor megfőtt, visszarakjuk a lébe azt a húst, ami előtte benne főtt. Forrón tálaljuk.

Éhes ember sztékje Hozzávalók: Friss hús (bármilyen), krumpli, vöröshagyma, sárgarépa, ízlés szerint só, bors. Elkészítés: Mielőtt hajnalodna, küldd ki a férjed. Ha egész nap megy, biztosan megéhezik, és talál majd valamit, amit hazahoz. Közben te kimész a kertbe krumpliért, répáért és hagymáért. Ha hazaér, ültesd le, hadd pihenje ki magát, te meg közben készítsd el a kaját, nehogy semmirekellőnek mondjon.

Füstölt csirke (Cserokí) Hozzávalók: ½ kg margarin, almaecet, feketebors, 3 csirke félbevágva. Elkészítés: Szabad ég alatt és sütőben is elkészíthető. Rakjuk a margarint egy nagyobb tepsibe. Öntsünk rá almaecetet, hogy ellepje. Melegítsük fel közepesen melegre, annyira, hogy az ecet és a margarin összeolvadjon. Adjuk hozzá a feketeborsot, amíg eléggé be nem sötétíti. Amikor a grillező már felforrósodott, helyezzük a csirkéket a faszén fölé, és süssük tizenöt-húsz percig. Közben forgassuk, és kenegessük a margarinos keverékkel, amíg a csirke 187

meg nem sül. (akkor jó, ha mára hús egy mozdulattal leválik a csontról). Sütőben úgy készítjük, hogy a tepsiben egyszerűen megsütjük a bekent húsdarabokat.

Azték omlett Hozzávalók: 1 közepes fej apróra vágott vöröshagyma, 2 evőkanál sült zsír, 3 darab kockára vágott virsli, 4 tojás, 5 kukoricalepény. Elkészítés: Egy serpenyőben zsíron süssük meg a hagymát, majd adjuk hozzá a virslit. Süssük addig, amíg meg nem barnul. A kukoricalepényeket tépjük apró darabokra, majd szórjuk bele a serpenyőbe, és süssük addig, amíg meg nem puhulnak. Ha szükséges, adjunk még hozzá zsírt. Végül üssük fel a tojásokat, és öntsük bele a serpenyőbe. Ha a tojás megsül, már ehetjük is.

Vörösszem-szósz (Cserokí) Hozzávalók: 1 szelet szalonna kisütött zsírja, 1-2 csésze kávé, só, bors. Elkészítés: Öntsük a kávét egy serpenyőben lévő zsírra, és forraljuk fel. Ízesítsük sóval, borssal, kedvünk szerint. Nem baj, ha a kávé nem friss, mondjuk, előző napi, jobb lesz a mártásunk.

Tanika – Pacalleves (Oglala-sziú) Hozzávalók: 188

Bármilyen állat gyomra (pacal), ugyanannyi krumpli, sok vöröshagyma, só. Elkészítés: Alaposan tisztítsuk meg a pacalt, vágjuk vékony csíkokra. Főzzük négy órán keresztül, de ne málljon szét. Adjuk hozzá a krumplit és a hagymát, sózzuk be és még fél óráig főzzük.

Szederbor Hozzávalók: annyi szeder, vagy bármilyen bogyós gyümölcs, amennyit össze tudunk gyűjteni, cukor és víz. Elkészítés: Mérjük meg a gyümölcsöt. Kissé nyomkodjuk össze. Öt litel gyümölcshöz 12 dl vizet adjunk. Hagyjuk állni a pépet 24 órán keresztül. Ezután rakjuk az egészet egy műanyag edénybe, ötliterenként 1 lg cukorral megszórva. Lefedve erjesszük kb. négy hónapig. Minél tovább, annál jobb.

Spenótos rizs Hozzávalók: 4 csésze főtt rizs, 4 tojás, 1 teáskanál só, ½ teáskanál bors, 25 dkg reszelt sajt, 4 evőkanál vaj, 1 kiló jól megmosott spenót, 2 csomag zöldhagyma, 1 csésze napraforgóolaj, 1 csomag aprított petrezselyemzöld. Elkészítés: 189

Négy tojást, sót és borsot adjunk a főtt rizsbe. Keverjük hozzá a sajtot és a petrezselyemzöldet. Szedjük le száráról a spenótot, és vágjuk nagyon apróra. A zöldhagymát vágjuk fel, a zöldjét is, és olajon dinszteljük meg. A spenótot is fonnyasszuk meg olajon. Ezután mindkettőt keverjük vele a rizsbe. Öntsünk hozzá még egy kevés olajat. A tetejét megszórhatjuk pirított szezámmaggal, és meglocsoljuk két evőkanál olvasztott vajjal. Sütőben kb. 40 percig sütjük. Sütőtökkel, sült fehér tökkel vagy cukrozott sült krumplival tálaljuk.

190