Egy szelet torta Brooklynban 9789634333647 [PDF]

Zitiervorschau

2

Fordította Frei-Kovács Judit

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült Julie Caplin: The Little Brooklyn Bakery Originally published by HarperCollins Publishers Ltd.

Copyright © Julie Caplin 2018 Hungarian translation © Frei-Kovács Judit, 2019 Borítóterv © HarperCollins Publishers Ltd. 2018 Borítógrafikák © Shutterstock

Felelős kiadó a Libri Kiadó ügyvezetője Felelős szerkesztő Palkó Katalin Olvasószerkesztő Tóth Andrea Borítóterv Féder Márta Műszaki szerkesztő Széplaki Gyöngyi

ISBN 978-963-433-639-6

Az elektronikus verziót készítette eKönyv Magyarország Kft. www.ekonyv.hu

3

Első fejezet – Ez remek ajánlat – mondta Sophie, és csak egy kicsit sajnálta, hogy vissza kell utasítania. Majd máskor elutazik New Yorkba. – De jelen pillanatban fogalmam sincs, hogyan tudnám megoldani. Sophie főszerkesztője, Angela elhúzta a száját. – Megértem, mert nagyon hamar kell dönteni. Meg tudnám ölni Melt, amiért volt képe eltörni a lábát. – Nem hinném, hogy szándékosan tette – jegyezte meg Sophie. – Mindenesetre nagyon kellemetlen, és bár sorban állnak az ajtóm előtt, hogy beugorjanak helyette a féléves New York-i kiruccanásra, te vagy a legjobb gasztronómiai újságíróm. Remekül csinálnád! – Ez igazán kedves tőled, Angela… – Kedves? – Angela felvonta rémisztően kiszedett szemöldökét. – Egyáltalán nem vagyok kedves, csak őszinte. Remek újságíró vagy, és azt szeretném – megrázta a fejét –, de ezt ne merészeld megismételni, ha kiterjesztenéd a szárnyaidat. – Ráadásul meg vagy szorulva – ugratta Sophie. – Ami azt illeti, ebben is van valami – ismerte el Angela, majd nevetve letette a tollát. – De legalább gondolkodj rajta! Ez csodálatos lehetőség. Álláscserére nem gyakran nyílik alkalom, és ha nem lennének az ikrek, már csomagolnék is.

4

– És mi a helyzet Ellával? Ő tutira szívesen menne – javasolta Sophie. Angela félrebillentette a fejét. – Az a lány huszonkilenc éves, de úgy viselkedik, mintha tizenkettő lenne. Kész csőd. – Azért talán nem olyan vészes. Angela szúrósan nézett rá. – Pontosan tudom, mennyit segítesz neki. Nem hiszem, hogy nélküled életben maradna. Sophie pajkosan elvigyorodott. – Ezek szerint mégsem küldhetsz el New Yorkba. Angelából kitört a nevetés, és becsukta a határidőnaplóját. – Majd megoldjuk valahogy. – Aztán elkomolyodott az arca, Sophie pedig felállt. – Komolyan mondtam, Sophie. Gondold meg! Sophie visszament a központi irodába, ahol azóta is mindenki a borzalmas reccsenésről beszélt, amikor Mel leugrott az asztalról egy kocsmában, és ez egy csapásra véget vetett a „fél évre New Yorkba utazom” hencegésének. A kissé leeresztett héliumos lufi a „Hiányozni fogsz!” felirattal még ott lebegett a székére kötözve. Valaki igazán leszedhette volna, mielőtt megérkezik Mel helyettesítője, aki a nagyon amerikai hangzású Brandi Baumgarten névre hallgatott, hogy birtokba vegye az íróasztalát. Szegény

lány

proseccokarikák

többet és

érdemelt

Monster

Munch

volna,

mint

a

ragacsos

csipszmorzsák,

amelyek

beterítették az asztalt. Sophie fogott egy ollót, és elindult a lufi felé, majd egy határozott nyisszantással levágta a székről. Jól tette, hogy 5

visszautasította Angela ajánlatát. Rémisztő volt a gondolat, hogy át kellene vennie Brandi megüresedett asztalát az Atlanti-óceán túlsó partján. És a szegény Brandi idejön. Ebbe a furcsa városba. Teljesen egyedül. Sophie kis híján beleborzongott. Talán süthetne neki üdvözlésképpen egy kis kekszet, nagy, duci, ragacsos puffancsokat csokidarabokkal, hogy otthon érezze magát. És a kávé! Az amerikaiaknak fontos a kávé. Talán egy kis „Isten hozott Angliában!” csomag megtenné. És egy londoni útikönyv. Meg egy esernyő. És egy… – Föld hívja Sophie-t! Hogyan írjuk, hogy „clafoutis”? – Ne haragudj! Mit mondtál? – Sophie lehúzta a lufit, és kiszúrta az ollóval. – Ügyes – jegyezte meg Ella, a másik gasztronómiai író a CityZennél. – Már én is el akartam intézni. Legalábbis megfordult a fejemben. Hogy írjuk azt, hogy „clafoutis”? Soha nem tudom. Sophie betűzte a szót, majd leült az íróasztalához, Ellával szemben. – Mit akart Angela? Csak nincs valami gáz? Sophie megrázta a fejét, kissé még mindig szédült a gondolattól, hogy

Manhattanbe

mehetne

dolgozni

a

CityZen

ottani

szerkesztőségébe. Ha elárulja Ellának, élete végéig ezt kell hallgatnia. – Hogy telt a hétvégéd? – Ella elhúzta a száját. – A francba! A helyesírás-ellenőrző átjavította „klafa túsz”-ra. Elismételnéd még egyszer? Elmentem abba az új francia étterembe Stoke Newingtonba. Utazni kell egy keveset, de… Ó, milyen volt szombaton a Le Gavroche? Jaj, ne! Nem tehette. Sophie-nak megrándult az arca, és szomorúan elmosolyodott. – Sajnos nem jutottunk el. James anyukája megbetegedett. 6

– Ó, te magasságos! Az a nő folyton beteg. – Nem tehet róla – tiltakozott Sophie, és igyekezett elhallgattatni a lelkében élő boszorkányt, aki teljes szívéből egyetértett Ellával. Tényleg olyan szörnyűség azt kívánni, hogy Mrs. Soames kissé alkalmasabb időpontokban legyen rosszul? – És ezúttal vészhelyzetről volt szó. Mentővel vitték be a kórházba. Szegény James az egész éjszakát a sürgősségi osztályon töltötte, amíg várta a híreket. Ella borúsan ráncolta a homlokát, majd annyit mondott: – Piszokul kedves vagy. És még annál is elnézőbb. Az a pasi nem érdemel meg téged. – Nem szerettem volna belé, ha nem lenne kedves. Hány férfit ismersz, akinek a családja a legfontosabb? Ella összeszorította a halvány rózsaszín, csillogó száját. Úgy festett, mint aki megint kifosztotta a szépségrovat-szerkesztő szekrényét. – Ez

igaz.

Greg

megfeledkezett

az

anyák

napjáról,

a

születésnapomról és a házassági évfordulónkról. Sophie a legszívesebben égnek emelte volna a szemét, de ellenállt a késztetésnek. Greg mindent elfelejtett azon kívül, hogy mikor lesz a legközelebbi focimeccs. – Egyszerűen csodálatosan főzöl – közölte James, majd letette a villát és a kést. Sophie bólintott, valóban meg volt elégedve a Massaman curryjével, amely kellően édesre és fűszeresre sikerült, tökéletesen csípős lett, és a krumpli sem főtt szét, de nem maradt kemény sem. A tágas konyhában ültek, és egy gyertya égett kettejük között az asztalon. Sophie-nak a hétfő volt a kedvenc napja, akkor különleges vacsorát főzött, mert James a hétvégén az anyukáját gondozta. Heti 7

három napot töltött az asszonnyal, a maradék négyben pedig Sophie-val élt. Sophie gyanította, hogy Mrs. Soames nem is gyengélkedik annyira, egyszerűen csak szereti, ha a fia otthon van. És ki hibáztathatta ezért? – Egyszer feleségül veszlek. – James rákacsintott, és felemelte a borospoharát. Megforgatta a rubinvörös folyadékot, és elismerően megszagolta. Nem véletlenül, mert egy igen finom ausztrál merlot volt, amit egy borszakértő munkatársa ajánlott Sophie-nak, és egy vagyonba került. – Rendben – felelte Sophie, és a szíve kellemetlenül megdobbant. Nem ez volt az első alkalom, hogy James szóba hozta ezt a témát. Sophie-nak eszébe jutott a szombat meg a Le Gavroche, amikor a második évfordulójukat ünnepelték volna… Azt remélte… – Mi történt ma a munkahelyeden? – Ez olyan kedves volt Jamestől, mindig érdeklődött. – Meséltem, hogy Mel pénteken elutazik, emlékszel? Eltörte a lábát. Most

nem

mehet

New

Yorkba.

–

Sophie

egy

pillanatra

elbizonytalanodott, majd felnevetett. – Angela felajánlotta, hogy utazzak el helyette. – Micsoda? Elmész New Yorkba? – James riadtnak tűnt. – Ne aggódj, visszautasítottam. Nem hagylak itt. James elmosolyodott, és megveregette Sophie kezét. – Ha tényleg szeretnél menni, én nem bánom – mondta, aztán a szájához emelte a lány kezét. – De rettenetesen hiányoznál, drágám. Utálnám, ha nem lehetnénk együtt. Sophie felállt, és átkarolta a barátját, örült, hogy nem táplálta túlzottan Angela lelkesedését. Egyszer valóban szeretett volna elutazni

8

New Yorkba. Talán Jamesszel együtt elmehetnének. Még az is előfordulhat, hogy nászútra… James megfordult, és finoman beleszimatolt Sophie nyakába. – Mit szólnál, ha ma korán ágyba bújnánk? Borzalmas volt hazavezetni Cornwallból. – Előbb el kell pakolnom. – Sophie végignézett a szennyes edényekkel borított konyhán, és azt kívánta, bárcsak ne csinált volna ekkora rendetlenséget, és James se lenne folyton fáradt, de nem várhatta el, hogy segítsen, amikor nemrég több mint háromszáz kilométert vezetett. És igazán nem panaszkodhatott, hiszen hány hasonló korú ember tudhatott a magáénak egy ilyen konyhát? Vagy hányan laktak fényűző kensingtoni lakásban? Az édesapja ragaszkodott hozzá. Csúnya dolog lett volna visszautasítani, és a lány imádta az apját, de azért nem hagyta,

hogy

munkát

szerezzen

neki

(beszéljen

valamelyik

ismerősével), vagy beírassa egy drága magániskolába (már jól beilleszkedett a helyi állami intézménybe), és egyszerűen nem érezte helyesnek, hogy használja a címet. Mire letörölgette az összes felületet, bepakolt a mosogatógépbe, elmosta a borospoharakat, és bement a hatalmas hálószobába, amelyben a királyi méretű ágy állt, James már békésen hortyogott a sötétben. A barátjának soha nem jutott eszébe, hogy égve hagyja neki az éjjeliszekrényen a lámpát. Sophie nesztelenül levetkőzött, és lefeküdt, hozzábújt a férfihoz, de ő nem reagált. Szegényke! Tényleg rettenetesen fáradt lehetett! A szó szoros értelmében hullafáradt. Sophie elmosolyodott, és kisimított egy kósza tincset a kedvese homlokából. James jó ember volt. Panasz nélkül gondoskodott az 9

anyukájáról. Sophie lehunyta a szemét. Olyan szerencsés volt! Kinek is hiányozna New York? Késni fogok, ott találkozunk. És ma szabadságon vagyok, de imádom, hogy ilyen hűséges vagy. Puszi, K. Sophie elmosolyodott, amikor elolvasta az SMS-t. A barátnője, Kate még nála is rosszabb volt, megpróbált mindent belesűríteni az idejébe, és Sophie fogadni mert volna, hogy Kate a barátjánál, Bennél töltötte a múlt éjszakát, és valójában ez az oka a késésnek. Még mindig a szerelemtől fűtött, szenvedélyes szakaszban jártak, amikor egy percig sem bírták ki anélkül, hogy megérintsék egymást. Nem mintha Sophie emlékezett volna valami hasonlóra az ő kapcsolatában Jamesszel. Ők finoman és lassan ereszkedtek alá a szerelem talajára, ahelyett hogy vakon belevetették volna magukat egy szikla pereméről. Sophie nem volt róla meggyőződve, hogy képes lenne kezelni egy efféle heves, erotikus vonzódást. Egyáltalán nem ilyen típus volt, és a lelke mélyén azon tűnődött, nem számít-e ez egy kicsit önzésnek. Elvégre a szerelemnek gyengédnek, építkezőnek és melegnek kell lennie. Olyasminek, ami folyamatosan erősödik azzal, hogy tápláljuk és gondozzuk. Bár Kate boldogsága és kirobbanó vidámsága is szívet melengető volt, és Sophie nem tagadhatta, hogy amikor Ben résnyire szűkült szemmel rászegezte a tekintetét a barátnőjére, ő is libabőrös lett a pillantás erejétől. Miközben a kapucsínójára várt, és hallgatta a kávégép sziszegését az egyik szombati kisegítő lány mögött, még egyszer szemügyre vette a 10

dán péksüteményeket. Nem lett volna szabad megkóstolnia, de nagyon csábítóan néztek ki. Nem, ennek nem volt semmi értelme; képtelenség ellenállni a fahéjas csigának. Miközben egyik kezében a tányérral, a másikban a kávéscsészével egyensúlyozott, és igyekezett kihúzni magát, hogy ne csússzon le a táskája a válláról, sikerült kikerülnie az üres székeket, és eljutni a kedvenc helyére a sarokban, ahonnan ki lehetett látni a forgalmas utcára. Sajnos a szokott asztalát elfoglalta egy fáradtnak tűnő nő egy kisbabával, aki felháborodottan visított, hatalmas, kék szeme dühödt villámokat szórt, miközben a műanyag kanalával igyekezett elérni a joghurtosdobozt, amelyet az anyukája gondosan, kartávolságon túl helyezett el az asztalon. Sophie azonnal megértette, miért van a doboz a veszélyzónán kívül, hiszen a kislánynak már így is sikerült a joghurt nagyobb részét a hajára kennie, amit az anyukája kétségbeesetten igyekezett letörölni a szabad kezével. Onnan, ahol Sophie állt, a jelenet leginkább egy polippárbajra hasonlított. Leült a szomszédos asztalhoz, gyengéden mosolyogva figyelte a küzdelmet, és már éppen el akarta fordítani a fejét, amikor a fiatal nő felnézett,

és

ádáz

pillantást

vetett

rá,

miközben

megvetően

összeszorította az ajkát. Sophie belekortyolt a kávéjába, amivel sikeresen megégette a száját, és elkapta a tekintetét, mert a nő szeméből sugárzó heves gyűlölet olyan volt, mintha fizikailag bántalmazta volna. Sophie vett néhány mély lélegzetet. Szerencsétlen anyuka, bizonyára nagyon ideges volt, és a dühe nem Sophie személyének szólt. A lány mosolyt varázsolt az arcára, jóval óvatosabban ivott még egy kortyot, majd ismét a nő felé 11

nézett, remélve, hogy a biztató, barátságos arc láttán ő is jobban érzi majd magát. De tévedett. A nő arcára kiülő harag csak elmélyült, ráncok vésődtek a szája köré, miközben dühödten törölgette a kislány arcocskáját, a kezében tartott szalvéta úgy lebegett, mint lepedő a szélben. Lehetetlen volt nem érezni a nő ellenszenvét. Sophie egy pillanatig habozott, de nem tudta figyelmen kívül hagyni szegény nőt, aki nyilvánvalóan boldogtalan volt. – Jól van? – kérdezte, miközben bizonytalanul mosolygott, és úgy érezte, mintha egy nőstény oroszlánnal próbálna csevegni. – Hogy jól vagyok-e? – fröcsögte a nő, de amikor a kislány sírni kezdett, összeesett az arca, a düh és megvetés helyére bánat telepedett. – Ó, Emma! Kislányom! – Felemelte a kislányt, és ügyet sem vetve a ragacsos ujjacskákra, szorosan magához ölelte, és simogatni kezdte a hátát. – Semmi baj! Itt van anya. Sophie érezte, ahogy belényilall az irigység, és finoman megrándul a hasa. Talán majd egy nap… A kislány átkulcsolta az anyukája nyakát, és abbahagyta a sírást, majd hirtelen támadt vidámsággal rávetette magát a joghurtra. Az édesanyja nagyot sóhajtott, elmosolyodott, és a fejét csóválta. – Te kis huncut. – Csókot nyomott a kicsi cukortól ragacsos, lágy fürtjeire, majd leültette az ölébe, eléjük húzta a joghurtosdobozt, és a kicsi kezébe nyomta a kanalat. Aztán nyugodt, kimért pillantást vetett Sophie-ra, bár a tekintetéből még mindig sütött a harag és az ellenszenv.

12

– Azt kérdezte, jól vagyok-e? – Csillogott a szeme a könnytől, és dacosan felszegte a fejét. – Igen. Segíthetek valamit? Igazán kemény munkának tűnik. – Sophie rámosolygott a kicsire, aki most már sokkal vidámabbnak tűnt. – Nagyon aranyos. Bár ezt a hercehurcát nem irigylem. Hozzak esetleg még néhány szalvétát? – Aranyos, és az enyém – jelentette ki a nő, aki riadtnak tűnt, és védelmezve átkarolta a kislányát. – Igen – helyeselt Sophie óvatosan. Csak nem gondolja ez a nő, hogy valami gyerekrabló vagy ilyesmi? – Bár ez magát nem nagyon zavarja, nem igaz, Sophie? Ha valamin osztozni kell? – A nő hangja csüggedten szólt, megroskadt a válla, és az arcát elöntötte a fájdalom. Sophie-nak az arcára fagyott a mosoly, a nő hangja arról árulkodott, hogy valahonnan sejtenie kellene, mi folyik itt. Honnan tudja a nevét? – Csak megpróbáltam segíteni. – Bár már azt is megbánta, hogy egyáltalán rájuk nézett. – Segíteni? – A nő keserűen felnevetett. – Azt hiszem, már eleget segített. Kisegítette magát a férjemmel. – Tessék? – Sophie-nak megállt a keze a levegőben, miközben a kávéscsészéért nyúlt. Egész életében hasonló vádaskodásokat kellett hallgatnia a féltestvérétől a saját édesanyjáról. – Büszke magára? Miss Gazdag Boszorkány, a kensingtoni házával meg apuci sussexi birtokával? Kinyomoztam egy-két dolgot, Lady Sophie Bennings. Sophie-nak tátva maradt a szája. Ez a nő aztán szorgalmasan elvégezte a házi feladatot. A lánynak egyik munkatársa sem tudott a 13

családi hátteréről. Gondosan elrejtette az útlevelét a kíváncsi szemek elől. Az igazat megvallva, Kate volt az egyetlen ember, aki látta, neki pedig a szakmájához tartozott, hogy tartsa a száját. – Nem használom… – tiltakozott Sophie önkéntelenül, ahogyan mindig, de a nő félbeszakította. – Szép, kényelmes élet. Nem csoda, ha James inkább magával tölti a fél életét. Nem lóg mindenhonnan mosott ruha, és nem bömböl egy csecsemő az éjszaka közepén. – James? – Sophie megdermedt. Már akkor tudta, mekkora közhelyet akar mondani, amikor szólásra nyitotta a száját. – Neki mi köze ehhez az egészhez? – James Soames a férjem. Négy éjszakát tölt Londonban, a hétfőt, a keddet, a szerdát és a csütörtököt. Aztán minden pénteken hazajön a feleségéhez és a kislányához, egészen hétfőig. – De ő Cornwallba utazik! – Sophie úgy érezte, elnehezedik a lába, és mintha beleszögezték volna a székbe. – Most is Cornwallban van. – Dehogy, maga ostoba tyúk! A füvet nyírja Newburyben, a Faintail Lane 47-es szám alatt, aztán hintát épít Emmának.

14

Második fejezet Kellemetlenül kalapált a szíve, miközben villogott a „Biztonsági öveket bekapcsolni!” felirat. Már késő volt meggondolni magát. Azon tűnődni, nem siette-e el ezt a dühből fakadó döntést. Az utasok szedegetni kezdték az ülésekről a holmijukat, amivel kényelmesebbé tették a hétórás utat, kikapcsolták a laptopokat és iPadeket, behajtották a könyvek sarkát, és összehajtogatták a takarókat. Az ablakban világító fények tűntek fel, és egyre élesebbé váltak, ahogy a gép ereszkedett. Sophie-nak pattogott a füle, tompának és súlyosnak érezte magát. A gép döccent, majd ugrott egyet, a kerekek a talajhoz értek, és a bőgő motorok ellentétes irányba fordultak, ahogy a jármű lassítani kezdett. Sophie tényleg megérkezett, egy maroknyi dollárral meg egy brooklyni címmel a zsebében, és egy bőrönddel, melyben a csüggesztően szegényes ruhatára lapult, amellyel átevickélhet majd az elkövetkező hat hónapon. Csomagolt egyáltalán meleg pulóvert? És kesztyűt? Elvégre New Yorkban nagyon hidegek a telek, nem igaz? Még mindig a szedett-vedett csomagoláson morfondírozott, amikor feszülten búcsút mondott a gép legénységének, és sikeresen ellenállt a késztetésnek, hogy megragadja valamelyiküket, és könyörögni kezdjen, hogy vigye vissza Londonba.

15

Azzal győzködte magát, hogy csak a fáradtság miatt ilyen bizonytalan, miközben végigmasírozott a visszhangos alagútban, a padló finoman rugózott a talpa alatt, és a kerekes bőröndök duruzsolása visszaverődött a fémfalakról. Olyan sok minden állt még előtte: a vámvizsgálat, a taxi, idegenekkel való találkozás és egy új otthon. Az elmúlt néhány órát amolyan kellemes „senkiföldje-menedékben” töltötte, amikor csak arra kellett gondolnia, hogy melyik filmet válassza, csirkét vagy marhát egyen, és hogyan tépje le a csomagolást a zsemléről. Megragadta a gurulós bőröndje fogantyúját, mintha ebből mágikus módon erőt meríthetne, és követte az emberek kígyózó sorát. A legtöbben lehajtották a fejüket, és lerítt róluk, hogy pontosan tudják, merre tartanak. Sophie befordult egy sarkon, beért egy hatalmas útlevél-ellenőrző területre, és azonnal felnézett a mennyezetről lógó amerikai zászlóra. Összerándult a gyomra az idegességtől. Tisztában volt vele, hogy minden irata rendben van, de elég rémtörténetet hallott már az amerikai vámosokról. Nem festett túl jól a helyzet. Mindössze néhány ablak volt megnyitva, és mindenhol kanyargott a sor. Miközben lassan araszolgatott előre, görcsösen szorította az útlevelét, és igyekezett

ártatlannak

látszani,

ami

ösztönös

válasz

volt

a

géppisztolyos vámtisztek komor, „egy szempillantás alatt lepuffantalak, és a szemem se rebben” arcára. Mire végül sorra került, totál kimerültnek érezte magát, és ingerült volt. A gép csaknem másfél órája leszállt, a belső órája még az Egyesült Királyság idejét mérte, és hozzá volt szokva az európai elfogulatlansághoz és fürge hatékonysághoz. Ez a hosszadalmas íriszszkennelés, ujjlenyomatvétel egy nevetséges órában, amikor sajog 16

az ember lába, és kellemesen izgatott, még Sophie híresen barátságos természetét is komolyan próbára tette. Hosszú percek teltek el, amíg a középkorú, kőarcú vámtiszt betűről betűre átvizsgálta az útlevelét, ősz szemöldökét borúsan összevonta, néhány mély barázdát alkotva. Ránézett Sophie-ra, aztán le, az útlevelére, majd vissza a lányra. Sophie-nak a gyomra helyén már csak egy csomó volt. A szédülés súlyosbodott, és a lány finoman megingott. – Ez komoly? – kérdezte a férfi, és újra az útlevelére, majd Sophiera nézett. – Lady Sophie Amelia Bennings-Beauchamp? – Eltartott egy pillanatig, amíg a lány megértette a vaskos, orrhangú kiejtést, de végül egy „mit tehetnék” mosollyal bólintott, és finoman megvonta a vállát. – Van esetleg egy tiara a bőröndjében? – A közvetlen kérdésbe agresszió és kíváncsiság vegyült. Valami pajkos kis ördög azt súgta Sophie-nak, hogy nagyon komoly arccal közölje a vámtiszttel: – Most nincs. Nem szeretek a családi ékszerekkel utazni. – Értem, kisasszony. Vagy szólítsam inkább őméltóságának? – A Sophie tökéletesen megfelel. A férfi megrémült. – Vagy a Miss Bennings – tette hozzá Sophie mosolyogva. Elégedett volt, amiért sikerült megtörnie a férfi rémisztő „hivatalos személy” arckifejezését. – Nem Bennings-Beauchamp? – „Bócsemp”-nek ejtette, mire Sophie-nak megfordult a fejében, hogy elmagyarázza neki, valójában Beecham, de úgy döntött, hogy inkább nem teszi. Ilyen kései órán semmiképp. Előrehajolt, és odasúgta a férfinak: 17

– Megpróbálok inkognitóban utazni. Ezért ragaszkodom a Miss Benningshez. Így egyszerűbb. A férfi bólintott, és az ajkára szorította a mutatóujját, majd óvatosan körülnézett a helyiségben. – Tartom a számat. – Köszönöm. – Nagyon szívesen, Lady Bennings-Beauchamp. – A vámtiszt Sophie-ra kacsintott, aztán értetlenül ráncolta a homlokát. – Maga dolgozik? – A szemöldöke leereszkedett. – L1 vízum. – Apa elkártyázta az örökségemet – súgta oda Sophie, és kezdte élvezni a helyzetet. – Értem. – A férfi sajnálkozva csóválta a fejét. – Ez igazán szomorú, őméltósága. – És nem adhatom el a családi értékeket. Így kénytelen voltam munkát vállalni. – Nos, ez igazán nem helyes. – A férfi elhallgatott, az arca összerándult az együttérző megvetéstől, majd tisztelettudóan bólintott, és hozzátette: – De nagyon ügyesen boldogul, őméltósága. – Rövid szünet következett, aztán visszazökkent a szerepébe, mert eszébe jutott, hogy ki kell töltenie a hivatalos kérdőívet. – Szóval, hol fog lakni az itttartózkodása alatt? Sophie megmondta a címet, amelyet az eszébe vésett. – Brooklynban? – Igen – erősítette meg a lány, és elmosolyodott a vámtiszt nyilvánvaló csalódottsága láttán. – Nem szép környék? A férfi kihúzta magát, és felszegte az állát.

18

– Én magam is odavalósi vagyok, kisasszony, vagyis őméltósága. Brooklyn… – Elhúzta a száját. – Sokat változott az elmúlt években. Most már nagyon kedvelt környék. Nem úgy, mint az én időmben. Remélem, kedvelni fogja. – Biztos vagyok benne. – Kérdezhetek valamit? – Persze. – Ismeri a királynőt? – A férfinak várakozásteljesen megcsillant a szeme. Sophie kihúzta magát, óvatosan hátrapillantott a válla fölött, majd visszafordult a vámtiszthez, és tágra nyitotta a szemét, hogy jelezze, amit most elárul, hétpecsétes titok. Lehalkította a hangját, és azt mondta: – Igen. A családunk minden évben a Buckingham-palotában tölti a húsvétot. Fülöp herceg igazán kedves ember, Vilmos és Katalin gyerekei pedig egyszerűen tündériek. De el ne árulja valakinek! Nem lenne szabad beszélnünk róla. A férfi tisztelgésképpen a szemöldökéhez emelte a mutatóujját, és bólintott. – Tartom a számat. De adja át neki az üdvözletemet! Mondja meg neki, hogy Don üzeni, Don McCready. – A fickó felragyogott. – Alig várom, hogy elmesélhessem Betty-Ann-nek, a feleségemnek, hogy találkoztam magával. Imádja a nemeseket. Összecsinálja majd magát örömében. Az elsuhanó neonfényeket bámulta a taxi ablakán át. Az út még ilyen késő éjjel is forgalmas volt. Sophie fintorgott a gyorsétel kellemetlen 19

szagától, amely az ütött-kopott kocsi hátsó ülésén terjengett. Ronda fémrács választotta el az első ülésektől és a taxisofőr közönyétől. A műszerfalra fektetett mobiltelefonból spanyol szóáradat folyt, amelyet mindössze a sofőr egyszavas válaszai szakítottak meg. Sophie hátradőlt a megviselt ülésen, nézte az utcákat az összekarcolódott ablakon át, miközben a kocsi egyik sávból a másikba váltott. Úgy festett, mint az az Amerika, amelyet Sophie gyerekkorában látott a New York rendőrei sorozat epizódjaiban. Mindenféle színű emberek járták az utcákat. Körömstúdiók váltották egymást „gumijavító centerekkel”, az idegen elnevezés furcsán hangzott, ismeretlen gyorséttermekkel – Golden Krust, Wendy’s, Texas Chicken & Burgers – és mindenütt jelen lévőkkel, mint a McDonald’s, a Dunkin’ Donuts vagy a Seven Eleven, amelyek ugyanolyannak, mégis másnak tűntek. Váratlanul elfogta a kísértés, hogy megkopogtassa a taxisofőr vállát, és megkérje, hogy forduljon vissza a repülőtérre. Vett egy mély, reszketeg lélegzetet. Fel a fejjel, Sophie! Te választottad ezt. A te döntésed volt! Elővette a telefonját, és újra elolvasta a szállásról szóló e-mailt. A társaság kibérelt neki egy lakást. Egy másfél szobás helyet Brooklynban, ahonnan elérhető közelségben van a metrómegálló, és könnyen be lehet jutni a munkahelyére. Egy pillanatra elképzelte, ahogy Mel leeresztett lufija táncot jár a fejében. Brandi Baumgarten íróasztala készen várja, hogy odaüljön hétfőn, amitől már csak harmincegy óra választotta el. Végighúzta az ujját az érintőképernyőn, és rákattintott a metrótérképre, amelyet letöltött. Rettenetesen bonyolultnak tűnt ahhoz képest, amit megszokott. Nagyot sóhajtott, és

20

bezárta az applikációt. Másnap tengernyi ideje lesz még felderíteni a környéket, és kitalálni a legmegfelelőbb útvonalat. A taxi lassított, majd lekanyarodott az autópályáról, és hirtelen jóval érdekesebb utcák kerültek Sophie látóterébe. Bárok suhantak el a szeme előtt, tömve voltak emberekkel, az utcákon járókelők sétálgattak, és a világ minden nemzete képviseltette magát a bárokban és éttermekben, amelyek mellett elhaladtak. A taxi hirtelen, csikorogva fékezett, és még meg sem állt, amikor a sofőr már hátra is fordult. – Negyven dollár – vetette oda. – Ez lenne az? – kérdezte Sophie, amikor kinézett a kirakatokra. – Igen, hölgyem. Ez a 425-ös szám. – A sofőr megvetően az egyik épületre bökött a hüvelykujjával. – Ahogy kérte. – Értem. Rendben – nyugtázta Sophie, akinek fogalma sem volt, hol láthat a sofőr bármilyen házszámot. Lehet, hogy ez valami helyi sajátosság, és Sophie rossz helyen kereste. A taxisofőr már ki is pattant, és kezdte kirakni a járdára Sophie csomagjait. – Köszönöm

–

mondta

a

lány

udvariasan,

miközben

a

pénztárcájában kotorászott az ismeretlen papírpénzek között, míg rá nem akadt egy ötvendollárosra. Tudta, hogy Amerikában nagy borravalót illik adni, és hirtelen elöntötte a pánik. – Tartsa meg a többit! – Fogalma sem volt, hogy ez túl sok, vagy túl kevés, de hajnali háromkor már csak arra vágyott, hogy megtalálja az ígért kulcsszéfet, bejusson a szobájába, és lerogyjon az ágyra. A fickó megragadta a pénzt, visszapattant a kocsiba, és mielőtt Sophie bármi egyebet mondhatott volna, az autó pirosló hátsó lámpái

21

eltűntek az utca végén, akár két, sötétben vöröslő szem, mintha egy távolodó démonhoz tartoznának. Sophie két utazótáskája meg a kerekes bőröndje ott állt a járdán, és hirtelen összeszorult a szíve a félelemtől, amikor alaposabban szemügyre vette az üzletek kirakatait. Egyiken sem talált házszámot. Végignézett az utcán, melynek vége a távolba veszett. Nagyon hosszú utca volt. Néhányan jártak a közelben, és az egyik sarkon hangosan üvöltöztek. Sophie visszafordult, és rémülten összerezzent, amikor egy férfi bukkant fel mellette a semmiből. Majd két méter magas volt, Sophie még nem látott ekkora embert, és a hosszú, nyurga, kissé ó-lába mintha rugózott volna járás közben. Ám azonnal elpárolgott az ijedtsége, amiért meglepték egyedül az éjszaka közepén egy meglehetősen furcsa környéken, amikor az ébenfekete arcból barátságosan elővillantak a hófehér fogak. – Hé, hölgyem! Minden rendben. Talán eltévedt? – Én, ööö… A 425-ös számot keresem. A férfi fölé tornyosult. Meglehetősen bizarr módon rozmaringillatot árasztott. Sophie lopva beleszippantott a levegőbe, és felfedezte a bazsalikomot is. – Az itt van Bella fölött. – A férfi rámutatott egy pékségre, és Sophie észrevette a szűk bejárót, amely két üzlet közé szorult. – Maga biztosan az angol lány. – Igen, én vagyok. – Egyre erősebben lehetett érezni a bazsalikom illatát, és Sophie az időeltolódásból fakadó fáradtságtól kissé szédülten megállapította: – Maga fűszernövényillatot áraszt. – Fűszer, növény: az élet sava-borsa – közölte a férfi. 22

– Tessék? – kérdezte Sophie, és kicsit úgy érezte magát, mint Alice Csodaországban. A férfi még szélesebben vigyorgott, és egy néhány ajtóval arrébb lévő üzletre mutatott. Sophie bólintott, és kissé kellemetlenül érezte magát, amikor rájött, hogy a „Fűszer, növény: az élet sava-borsa” valójában a boltjának a neve. – Most érkezett? – kérdezte nevetve a férfi. – Persze, különben miért ácsorogna itt az éjszaka közepén egy rakás bőrönddel? Wes vagyok, hadd segítsek felvinni a csomagokat! Sophie túl fáradt volt ahhoz, hogy vitatkozzon, és megkönnyebbült, amikor megtalálta az ajtónál a kulcsszéfet, amely azonnal felfedte a tartalmát, amint a lány beütötte a kódot. Wes mutatta az utat felfelé a szűk lépcsőházban, és könnyedén vitte a lány utazótáskáját és bőröndjét, miközben Sophie nagy nehezen kapaszkodott mögötte, követte a gyógynövényillatot, amely a férfi oldaltáskájában lévő kis cserepekből áradt. Amikor a legfölső emeletre értek, Wes megállt egy élénkpiros ajtó előtt. – Tessék parancsolni! Ez a 425/A, Bella is itt lakik. Ő bérli az egész épületet. – Wes elvette Sophie kulcsát, és úgy tett, mint egy vérbeli házigazda. A kis előszobában letette a lány csomagjait, majd felgyújtotta a villanyt. – Isten hozta a szomszédban! – Előkotort a táskájából egy cserepes rozmaringot, Sophie kezébe nyomta, majd tisztelgett, kissé meggörnyedve kilépett az ajtón, és vidáman fütyörészve elindult lefelé a lépcsőn.

23

Bármilyen fáradt volt is Sophie, a rövid, barátságos találkozás ezzel az emberrel, aki megajándékozta egy fűszernövénnyel, reményt adott neki, hogy a brooklyni élet talán mégis elviselhető lesz. Az előszoba egy nappaliba vezetett, ahonnan több ajtó nyílt. Sophie polírozott fapadlót és két hosszú ablakot látott, melyeken beszűrődtek az utca fényei, valamint árnyékba borult bútorokat. Letette az asztalra a cserepet, és benyitott a legközelebbi ajtón. Talált! Elsőre rábukkant a hálószobára. Franciaágy, takaró, párna – ágynemű nélkül. A fenébe! Sophie-nak meg sem fordult a fejében, hogy ágyneműt is csomagoljon. Mégis, úgy, ahogy volt, talpig felöltözve, fogta a csupasz paplant, lefeküdt, és betakarózott. Az volt az utolsó gondolata, hogy reggel egy perccel tovább kell fogat mosnia.

24

Harmadik fejezet Annak ellenére, hogy az óra hajnali ötöt mutatott, Sophie teste ötórás alvás után is reggelt jelzett, eltökélten ragaszkodva a londoni időszámításhoz, hiszen az ő bioritmusa szerint a kényeztető kilenc felé járt. Felnyögött, és az oldalára fordult, koszosnak és büdösnek érezte magát, és továbbra is minden porcikája sajgott a repüléstől. Felnézett az ismeretlen mennyezetre, miközben a bátortalan napfény beszivárgott a könnyű függönyön. Ahogyan az utóbbi időben lenni szokott, azonnal cikázni kezdtek a gondolatai. Az elmúlt két év emlékei, mint valami gonosz szellemek, feltörtek a repedéseken. Nem! Ne kalandozz arra! Zuhanyozz le! Csomagolj ki! Keress teát! Létezik fontossági sorrend. Kilendítette a lábát az ágyból, és letette a deszkapadlóra, majd körülnézett a szobában. Olyan kicsi volt, hogy még Hüvelyk Panna is alig fért volna el benne, de tiszta, és láthatóan frissen festették. Az ízléses hamvaszöldhöz krémszínűre festett fafelületek párosultak az ágy fejtámláján, a hozzá illő komódon és a fölötte lógó ovális tükrön. Szűkös volt a hely, ezért az ágyat nekitolták a szemközti falnak, és Sophie nem látott szekrényt. Hamarosan rájött, hogy miért, amikor kinyitotta a másik ajtót, amely a hálószobából nyílt. Kis folyosóra ért, amelyen egy beépített szekrényt talált, a végén pedig a hosszúkás és nagyon keskeny fürdőszobát. Ám a 25

fényes, csillogó csempék és a ragyogó krómkiegészítők kárpótolták a folyosószerű tér miatt. Amikor

megpillantotta

a

műalkotásnak

tűnő

zuhanykabint,

amelyben számtalan krómcsap, zuhanyrózsa és beállítógomb ragyogott, ráadásul elég nagy volt ahhoz, hogy beférjen egy egész rögbicsapat, ledobta a ruháit, és belépett a bizsergetően forró víz alá. Már két irányból áradt a víz a hosszú szőke hajára, amikor rádöbbent, hogy nincs se sampon, se szappan, se törülköző. Elhúzta a száját önnön ostobaságán. Miért nem jutott eszébe, hogy törülközőt és ágyneműt is csomagoljon? Megrázta magát, akár egy kutya, és a farmernadrágját használta kádkilépőnek, majd ránézett a tükörben látható szerencsétlenségre, akinek a pólójába volt csavarva a haja, hogy felitassa a vizet. Az isten szerelmére! Általában ő volt az, akire mindig rá lehetett bízni, hogy mindenki másnak is bőségesen és körültekintően becsomagoljon. Átnézte a csomagját, és megdöbbent az esetlegesen válogatott tartalmán, valamint a szembetűnő hiányosságokon. Egy hajvasaló. Hajszárító egy sem. Tizennégy bugyi. Egy melltartó. Három tubus fogkrém. Fogkefe egy sem. Két körömcsipesz. Körömvágó olló egy szál sem. És koffeinmentes teafilter? Mégis mikor adagolta túl magát utoljára koffeinnel? Ki iszik koffeinmentes bármit? Be kellene tiltani az ilyesmit. Leült a sarkára, és józanul végiggondolta az elmúlt hetet. Egek! Milyen csodálatos dolog az utólagos belátás! Most, amikor már mocskosul késő volt, Sophie tisztán látta, hogy a pakolás a tagadás és a teljes

döntésképtelenség

homályában 26

zajlott.

Arról

sem

volt

meggyőződve, hogy valóban el kellene mennie. Egészen az utolsó pillanatig, amíg a taxisofőr meg nem nyomta a csengőt, abban sem volt biztos, hogy beszáll a kocsiba. Beharapta az ajkát, ahogy a szétdobált farmerek, blúzok és magas szárú Converse tornacipők között térdelt, és felidézte az utolsó londoni napokat. Azzal, hogy igent mondott Angelának, mintha egy mókuskerékbe lépett volna, és nem volt sem energiája, sem akaratereje, sem észérvei, hogy bármi mást tegyen azon kívül, hogy menetel előre. Kiderült, hogy a bánat hasznos páncél lehet, mert elfedi a valóságot, amíg túl késő nem lesz ahhoz, hogy kilépjen a kerékből. A taxija a ház előtt várt, Sophie fogta az útlevelét, mellette két utazótáska és egy gurulós bőrönd. És már ott is volt. Amerikában. – Rendben. – Felállt, lerángatta a fejéről a nedves pólóját, és eltökélten belenézett a tükörbe. – Most már itt vagy. Igen, te, Sophie Bennings… Beauchamp, vagyis „Bócsamp”, ahogy a kedves vámtiszt mondta, ezért jobb lesz, ha hozzászoksz a gondolathoz. Szedd össze magad! Kell ágynemű és törülköző. Meg pipereholmi. Ez az ostoba időeltolódás legalább hagyott neki egy nap haladékot. El kellett mennie, hogy beszerezze a legalapvetőbb dolgokat. – És bevásárolni. – Az isten szerelmére! Csuromvíz volt, és még körül sem nézett a saját lakásában. Ráadásul magában beszélt. – Miért? Azzal meg mi a baj? Gyerünk! Ez egy lehetőség. – Attól, hogy hangosan

kimondta

a

dolgokat,

nem

érezte

magát

olyan

szerencsétlennek. Azon tűnődött, hogy talán vennie kellene egy önsegítő kézikönyvet, hátha megtanul egy-két meggyőzőbb mantrát. – Ez egy lehetőség. Vannak, akik ölni is képesek lennének, hogy az én 27

helyzetembe kerüljenek. – Rendben, a gyilkosság azért talán túlzás, de az összes barátja őszintén irigynek tűnt. Egyikük sem mondta azt, hogy „Ó, gondolj csak bele, milyen hatalmas város az a New York, biztosan nagyon magányos leszel.” Nem tartott sokáig felfedezni a lakást. Kicsi volt, de tökéletesen berendezett. Modern, városias és nagyon kifinomult. Egyáltalán nem olyan, amilyenhez Sophie hozzászokott, de miközben ott állt az egyterű nappali-konyhában, vidáman bólintott. Rendben, itt lehet élni. A lakkozott, széles deszkákból rakott fapadló nagyon bájos volt, a hatalmas, osztott üveges ablakok ontották a fényt, és remek kilátást nyújtottak az utcára. Talált televíziót és egy fekete dobozt számtalan távirányítóval. Amikor Sophie meglátta, összerezzent. James mindig megkaparintotta magának. Szürke díszpárnákkal telerakott élénkpiros kanapé állt szemben egy kandallóval, a kép otthonosnak és hívogatónak tűnt. A szoba másik felében egy fekete fal mentén hosszúkás főzőfülkét rendeztek be, az apró, fehér csempéket fényes, piros sávok törték meg. Falapos étkezőpulttal kiegészített konyhasziget választotta el egymástól a nappalit és a főzőfülkét, amelyben volt mosogató, edényszárító meg üres munkalap a főzéshez, és Sophie elégedetten állapította meg, hogy a tűzhely, a sütő, a hűtő és a mosogató a lehető legpraktikusabb háromszög elrendezésben helyezkedik el. Amikor kinyitott néhány szekrényt, a világ minden táján kapható IKEA-s kínai bögréket és tányérokat talált, és nem tudta eldönteni, hogy ez csalódottá teszi, vagy megnyugtatja. Az egyik fele azt remélte, hogy valami egzotikus dologra lel – menő amerikai étkészletre, ami bizonyítaná, hogy megérte ötezer kilométert utaznia. Ám a másik fele – 28

mégpedig, az igazat megvallva, az erősebbik fele – megkönnyebbült az ismerős, magas falú bögrék és vaskos, alapszínekben pompázó tányérok láttán. Azt súgták: „Látod? Nem is vagy olyan messze az otthonodtól!” Elismerően bólintott, és éppen el akart fordulni, amikor megakadt a szeme egy ajtón, amely a konyhabútor végében bújt meg. – Ó, helló! – Sophie kilépett az erkélyre, és azonnal hátradöntötte a fejét, hogy megfürdesse az arcát a melengető fényben. Az égszínkék égbolton ragyogott a nap. Egy percig csak állt ott, és hagyta, hogy áthassa a forróság. Az aranyszínű ragyogás időtlen ölelésébe vonta, és egy szempillantás alatt felkorbácsolta a kissé lankadt lelkesedését. – „Látni akarom a napfényt eső után, látni, ahogy a madarak szállnak…”1 – énekelte a 60-as évekbeli slágert, miközben szemügyre vette a kör alakú bisztróasztalt a két székkel, és az üres kaspót, amely szinte

könyörgött,

hogy

ültessen

bele

valami

fűszernövényt.

Elhatározta, hogy beszél Wesszel, a titokzatos fűszeressel, akivel előző éjjel találkozott. Miközben azon morfondírozott, hogy csilit is ültessene, megfordult, hogy megszemlélje a másik oldali kilátást, amely háztetőkre és hátsó kertek titkos világára nyílt. Be lehetett látni a szomszédos telkekre. Valahol mászókák és hinták húzták meg magukat az apró, füves kertekben, máshol fával burkolt teraszokon drágának tűnő kerti bútorokat látott. Sophie visszatért a refrénhez, „napfényt eső után”, és igyekezett legyűrni a torkában formálódó gombócot, amely sírással fenyegette. Úgy tűnt, sokáig eltart még, amíg képes lesz újra észrevenni a repkedő madarakat vagy akármit, de egy nap majd biztosan jobban érzi magát. Keserű pillantást vetett a másik bisztrószékre. 29

Felsóhajtott, és visszament a konyhába. Muszáj volt elfoglalnia magát. Az elintéznivalók egész listája várta. Bárcsak betett volna legalább egy nyomorult tollat! Tisztában volt vele, hogy csak húzza az időt, mert nem akar kilépni a lakásból. És ekkor megpillantotta az ajtóra ragasztott, jókora sütőpapírfecnit, az oldala rézsútosan eltépve, mintha valaki megragadta volna az első, keze ügyébe kerülő dolgot. Egy üzenetet írtak rá, látszólag egy rikító kék filctollal. „Isten hozott! Ugorj be egy kávéra, hogy megismerkedhessünk! Az elsőt én állom, és meghívlak reggelire is, mert nem volt időm bevásárolni neked. A főbérlőd: Bella” Kávé. Ahogy Sophie kimondta magában a szót, korogni kezdett a gyomra. Mikor evett utoljára rendes ételt? Elvégre nem maradhatott ott egész nap. Vagyis ott maradhatott volna, de szüksége volt néhány dologra, törülközőre, ágyneműre. Ez remek ösztönzést jelentett ahhoz, hogy a tettek mezejére lépjen, és abbahagyja a szerencsétlenkedést. Fogta az útikönyvét meg a táskáját, gyorsan beledobált mindent, amire szüksége lehet, és kilépett az ajtón. Percekig megigézve állt a kirakat előtt, amelyet előző éjjel észre sem vett. Egy Audrey Hepburnről készült kép függött benne, az ikonikus fekete-fehér Ascot-kosztümben ábrázolta a színésznőt, amelyet a My Fair Ladyben viselt. Sophie nem tudta volna másként leírni, ez volt a legpompásabb kirakat, amelyet valaha látott. A képhez tökéletesen illő, fekete-fehér díszítésű cupcake-eket rendeztek el, két, kandeláber formájú tortatartón, melyek úgy álltak, mint két hölgy egy ötemeletes esküvői torta mögött, melynek gondosan kidolgozott cukormáza és 30

formája furfangosan egy kalapot idézett. A kép alatt egy idézet szerepelt: „Hiszek abban, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető.” Audrey Hepburn Sophie elolvasta, és bólintott. El kellett kezdenie pozitívan gondolkodni. Úgy tűnt, valahol útközben elpárolgott az „úgyis meg tudom csinálni” derűlátása. Szakértő szemmel is megvizsgálta a tortákat, elámult az alapos kivitelezésen és a kreativitáson, amíg ki nem nyílt mellette az ajtó, mert valaki kilépett a kávézóból. Sophie orrát megcsapta a kávé illata. A gyomra ismét tiltakozni kezdett, így gyorsan megragadta a kilincset, mielőtt az ajtó becsukódott volna. Amikor belépett, megállt, lehunyta a szemét, és vett néhány mély lélegzetet. Amit fönt a lakásban elkezdett a napfény, azt itt befejezte a vaj, cukor, tojás és liszt varázslatos illata. Sophie máris könnyebbnek érezte magát, mintha egy láthatatlan súly gördült volna le a válláról, miközben leltárba vette a vanília megnyugtató aromáját, a csokoládé gazdagságát és a citrom frissességét. Kavarogtak körülötte az illatok, és ez kijózanította. Kis híján hangosan felnevetett. Kijózanította? Így volt, mert két hét után először érezte, hogy újra önmaga. Aztán észrevette a pult fölötti feliratot. „Egy nap 86 400 másodpercből áll. Nem szánsz egyet arra, hogy mosolyogj?” Sophie komolyan vette az üzenetet, és hagyta, hogy a szája széles mosolyra húzódjon, majd lopva újra beleszippantott a levegőbe. Otthonos érzés volt, és hirtelen szerette volna bevenni magát a konyhájába, turmixolni, keverni, kóstolni és sütni.

31

Kinyitotta a szemét, és elindult a pult felé. A lelkesedése berozsdásodott, és kijött a gyakorlatból. Ám most majd belehalt, hogy láthassa, honnan erednek ezek az ínycsiklandó illatok, és mit tudna tanulni. Még soha nem járt Amerikában, és az ételek egész új világa várt felfedezésre. Felcsillant a szeme. Ó, igen! – Jó reggelt! Hogy vagy? Mit adhatok? – kérdezte egy apró termetű, vörös hajú lány, aki élénkzöld kendővel fogta össze meredező, göndör fürtjeit. Éppen a kávégépet törölgette. – Jó reggelt! Köszönöm, minden rendben. Sophie vagyok, odafentről. – Sophie! – rikoltotta a lány, majd ledobta a törlőrongyot, és megkerülte a pultot. Megragadta Sophie karját, és csillogó szemmel buzgón szemügyre vette, mint egy nagynéni, aki évek óta nem látta az unokahúgát. – Szia! Úgy örülök, hogy megismerhetlek! Bella vagyok. A főbérlőd. Még senkinek nem voltam a főbérlője. Megfelel a lakás? – Elengedte Sophie-t, és hevesen gesztikulálva magyarázott tovább. – Szükséged van valamire? Ne haragudj, hogy nem vásároltam be! Azt hiszem, úgy illett volna, bár fogalmam sincs, mi a szokás, de aztán érkezett egy sürgős megrendelésünk, és… Nos, hétvégén mindig kész őrültekháza van itt. Isten hozott Brooklynban! Sophie nevetett, és felemelte a kezét, hogy megvédje magát a szóáradattól, a kalimpáló kezektől, és megnyugtassa a főbérlőjét. – Minden a legnagyobb rendben. A lakás igazán bájos. És egy Wes nevű kedves fickó segített felvinni a csomagjaimat. Még egy fűszernövényt is kaptam tőle. – Ó, igen, a dögös Wes. – Bella finoman csücsörített, majd hozzátette: – Cukifalat. És mindenkit ellát a növényeivel. – Az 32

asztalokon lévő alumíniumkaspókra mutatott, melyekben levendulák virultak. – Úgy kapkodtunk, hogy mindent időre befejezzünk, de amikor Todd, az unokatestvérem szólt, hogy a magazinnak kellene egy rövid időre szóló albérlet, nem tudtam visszautasítani. És most mit kérsz? Nagyon meggyötör az időeltolódás? Te most az éjszaka közepén jársz, nem igaz? – Inkább kora délután felé, de megpróbálok nem gondolni rá. Egy kávé jólesne, köszönöm. – Sophie megrögzött teázó volt, de tudta, hogy a New York-iak odavannak a kávéjukért, és úgy sejtette, nem lenne egyszerű tisztességes teához jutni. – Nahát! Imádom az angol akcentusodat! Nagyon aranyos. – Köszönöm. – Sophie kénytelen volt átvenni a lány lelkesedését. Képtelenség volt mást tenni. Bella úgy ugrabugrált, mint egy buzgó tündér, akit elragadott a forgószél, gesztenyebarna szeme csillogott az érdeklődéstől és az értelemtől. – Kérsz valami enni? Ma reggel készítettem ezeket a levendulásvaníliás cupcake-eket, de van fahéjas-répás meg narancsos-citromos is. – Szent Clements – vágta rá Sophie. – Szent mi? – Londoni szleng, egy gyerekdalból ered. A narancsos, citromos ízeket néha úgy hívják, Szent Clements. Ez az egyik kedvencem – magyarázta Sophie, aztán valamiért halkan dúdolni kezdett: – „Narancs és citrom, mondják Szent Clements harangjai.” – Ó, milyen aranyos! Ezt nem tudtam. – Bella ábrándos arcot vágott. – Londoniak. Mint a Mary Poppinsban. Fel tudnám dolgozni a témát. Szuperfenofrenetikomaxikapitális sütik. – Nagyon tetszik a kirakat. Te tervezted a tortát? 33

Bella felragyogott, és Sophie megesküdött volna, hogy az orrán lévő apró szeplők táncra perdültek. – Bizony. Tetszik? – Imádom! Elképesztően fest. Azok a fekete-fehér fodrok és a fondanttollak nagyon szellemesek. – Pompás! Kösz! De biztosan éhes vagy, mit kérsz? Az első reggeli a ház ajándéka. – Hűha! Ínycsiklandóan néznek ki. – Sophie gyomra udvariasan korogni kezdett, miközben a vitrin tartalmát tanulmányozta. Az egyik felén érdekes külsejű cipók sorakoztak, diós-mazsolás, rozsos, ötféle gabonából készült, és mellettük sajtos-fűszernövényes kalácsok, tökmagvas tekercsek kacsingattak. A másik felén csodálatosan díszített cupcake-ek

ragyogtak

halvány

cukormázbevonattal

és

fondantvirágokkal, mint a húsvéti kosárkák, mellettük gyümölcstetejű sajttorták,

hatalmas

cookie-k,

melyekben

óriási

csokidarabok

csillogtak, és néhány átlagos méretű torta is csalogatóan várakozott. – Ezt mind te készítetted? – Nem, sajnos nincs rá időm. Csak a cupcake meg a dicsőség az enyém. És abban reménykedem, hogy fellendül az esküvőitorta-üzlet is. A sajttorták a csodálatos Maisie-től származnak, aki itt lakik a sarkon, és azalatt süt, amíg a gyerekei az óvodában vannak. Organikus krémsajtot használ, amit egy családi tejüzemből szerez be Maine-ből. Egyszerűen mennyeiek. A kenyereket és a péksüteményeket pedig egy kétfős csapat szállítja mindennap. Ed és Edie. Egy szoknya, egy nadrág – nevetett Bella. – Úgy hívják a cégüket, hogy „Két Ed”. A szlogenjük, pedig: „Ha kenyérről van szó, Két Ed a nyerő.” Sophie felnyögött. 34

– Ó, egek! Egyre éhesebb leszek. És ha a kirakatban lévő tortákra nézek… Biztosan sok vendéged van. Bella elhúzta a száját. – Hétvégenként nagy a hajtás. És ezen a héten még rosszabb volt a helyzet. Két születésnapi bulit vállaltunk, és ötven cupcake-et kellett megsütnöm, majd bevonnom és kidíszítenem egy baseballcsapatnak. Én mondom, azok a csíkos kis pólók átkozottul pepecselősek. De ki ne szeretné a cupcake-et? – Belenézett Sophie szemébe, és rákacsintott. Sophie visszamosolygott. – Nagyon tetszenek ezek a fondantvirágok – mutatott a kirakatban lévő süteményekre. – Mókásan festenek. Rettenetesen szeretném megtanulni. – Tűnődve nézegetni kezdte a virágokat. – Gasztronómiai újságíró vagyok, úgyhogy sokat sütök. Próbálgatom a recepteket. – Tényleg? Todd nem mesélte, mivel foglalkozol. Ez nagyon menő! Talán egyszer tapasztalatot cserélhetnénk. – Az nagyszerű lenne. Van a sütésben valami, ami… – Sophie újra beleszippantott a levegőbe. Máris jobban érezte magát, amiért itt lehet. – Ó, azt hiszem, kedvelni foglak. Igen, a sütésben van valami… Olyan, mint a varázslás. Imádom nézni a vendégeimet. Amikor előállnak valami új ötlettel. Vagy látni, ahogy felcsillan a szemük. A torta mosolyra fakasztja az embereket. – Pompásan festenek. – Sophie lenézett az előtte lévő tálcára, amelyen a torták sorakoztak. – Biztosan órákba telt elkészíteni. – Igen. De megérte, és minden egyes torta szeretet hozzáadásával készült – ragyogott Bella. – Lehet, hogy nehéz munka, de ez az én üzletem. Jobban mondva, az enyém, a banké meg a nagyapámé. Ő bérli

35

az épületet. Szóval, szólj, ha szükséged lenne valamire! Most adom ki először a lakást, mert csak tíz napja fejeződtek be a felújítások. – Komolyan mondtam, hogy minden tökéletes, Bella. Minden. – Sophie az ajkába harapott, nem akarta szóba hozni az ágyneműt, mert erről valóban neki kellett volna gondoskodnia, és volt egy olyan érzése, hogy Bella a szívére venné. – Nos, bátran szólj, ha kell valami! – Köszönöm, minden remek, és nagyon tetszik az erkély. – Csak vigyázz a szúnyogokkal! Nagyon alattomosak. – Szúnyogok? – Igen. Ha szeretnél gyakran kint ücsörögni, szerezz be néhány citromfüves gyertyát vagy egy ventilátort. Jöhet a kávé? Latte, török kávé, jeges kávé, kapucsínó, macchiato, Americano, eszpresszó? – Kapucsínót kérnék. Utoljára a repülőn ittam. Szomjan halok. – Hallok? – ugratta Bella, megnyújtva a mássalhangzót. – Olyan édesen beszélsz! Sophie összerezzent, örült, hogy nem kért teát, és figyelte, ahogy a lány szakavatott mozdulatokkal nekilát a kávénak, kiütögeti a zaccot, finoman lenyomja a kávé tetejét, villámgyorsan a helyére tekeri az ezüst kart, miközben a másik kezével tejet tölt egy kis rozsdamentes kiöntőbe. – Foglalj helyet! Mindjárt kiviszem. Sophie leült az egyetlen szabad asztalhoz, egy bisztrószetthez a kirakat mellé, és alaposan körülnézett a kis pékségben. Imádta az eklektikus berendezést, amely különböző részekre osztotta a teret. Mindegyiknek megvolt a maga stílusa, ahol a kanapé, a székek, a

36

párnák és a takarók a legközelebbi falrészt borító tapétából merítettek ihletet. A hátsó részben volt egy nagy boltív, amely mögött látszott a konyha, az asztalon még ott volt a liszt meg a különböző eszközök, mintha a legutóbbi finomságok nemrégiben készültek volna el. Sophie boldogan felsóhajtott, és hátradőlt a széken. Máris megszerette ezt a helyet, és Bella olyan kedves és barátságos fogadtatásban részesítette, hogy hirtelen nem is érezte magát olyan távol az otthonától. Elővette a jegyzetfüzetét meg az útikönyvét. Nagyon sok teendője volt, de zsongott a feje, és összekuszálódtak a gondolatai, így nem tudta eldönteni, mi legyen az első lépés. Ez az időeltolódás kész katasztrófa volt. A metrótérkép rettenetesen zavarosnak tűnt, és Sophie nem tudta kiolvasni az egyes vonalak nevét, mert annyi különböző választás kínálkozott. Rápillantott Bellára, aki a pult mögött serénykedett, tőle kérhetett volna segítséget. De meg tudja csinálni. Kissé szédülten kinézett az ablakon a nyüzsgő utcára. Tényleg ott volt. Több óra választotta el Londontól, és a kávézó biztonságában úgy érezte, nap nap után ügyesen átvészeli majd ezt a hat hónapot. Angliában késő délután felé járt az idő. Vajon mit csinálhat James? Még mindig a feleségével, Annával van? – Helló! Hallom, te vagy Sophie. Sophie összerezzent, felkapta a fejét, és megállapította, hogy egy férfi magasodik fölé. Az ablakon beáradó napfény sötéten megrajzolta a körvonalát, így nehezen lehetett kivenni a vonásait. Biccentett Bellának, és vadul gesztikulált a hatalmas karjával, így egyértelműen kiderült, hogy az amerikai lány tájékoztatta Sophie kilétéről. 37

A férfi megfordított egy széket, hogy a támlája legyen vele szemben,

majd

átlendítette

a

lábát,

lehuppant,

és

szélesen

elvigyorodott. A lányt idegesíteni kezdte a fickó magabiztossága, a hanyag lezsersége. Nagyon biztos volt a dolgában. Sophie feszülten rámosolygott. – Todd vagyok. – A férfi határozottan kinyújtotta a kezét, így Sophie nem tehetett mást, megrázta. A kézfogása száraz és erős volt. Sophie megdermedt, szeretett volna elhúzódni tőle. Toddból olyan önbizalom sugárzott, amitől kétszer olyan alkalmatlannak és idegennek érezte magát. – Bella az unokatestvérem. Én szereztem neked ezt a helyet. Mégis mit akar? Egy nyavalyás kitüntetést? Az udvariasság arra késztette Sophie-t, hogy bólintson, és feszülten megköszönje. – Nem tesz semmit. – Todd felemelte a fejét, amikor Bella megjelent mellettük Sophie kávéjával és süteményével. – Helló, Bella bébi! Kaphatok egy jeges kávét? – Szia, Todd! Mi sodort errefelé ilyen korai órán? – Bella letette Sophie elé a kávét meg a tortát. – Azt hittem, még alszol a tegnap esti buli után. – Ki mondta, hogy otthonról jövök? – Bocsáss meg! Hát persze. Bella Sophie-hoz fordult. – Ő az unokatestvérem, Todd McLennan. Született bulikirály. – Lehajolt, és megölelte a fickót. – Nos, mi történt tegnap éjjel? Vagy inkább kérdezzem úgy, hogy „ki” történt? 38

– Megsértesz, Bella. – Todd a szívére szorította a kezét, és rávigyorgott Sophie-ra. – Egy szavát se hidd el! – Jobban teszed, ha nekem hiszel. Női körökben rossz híre van. – Bella, Bella, Bella… Olyan csúnya képet festesz rólam. – Todd felsóhajtott. – Soha nem hazudok a nőknek. – Ez igaz, de mind azt hiszi, hogy neki majd sikerül megjavítania. Todd megvonta a vállát, majd előrehajolt, hogy belemártsa az ujját Sophie tortájának cukormázába, és közben rákacsintott. – Nem tehetek róla, ha egyikük sem hallgat rám. Sophie rosszallóan Toddra meredt, miközben Bella rácsapott az unokatestvére kezére. – El a mancsokkal! Ez Sophie-é. Valószínűleg még nem is reggelizett. – Bocs! – mondta Todd, és ismét elvigyorodott. – Én sem. – Jártál egyáltalán otthon? – kérdezte Bella a fejét csóválva. – Igen. Ha már így rákérdeztél, kellemesen szundikáltam a saját ágyamban. És most hozol végre egy kávét, vagy könyörögnöm kell? Sophie ellenállt a késztetésnek, hogy felhorkanjon. Mintha ennek a fickónak életében bármiért is könyörögni kellett volna… Elég volt ránézni a lezser Ralph Lauren ingére meg a divatos – és drága – tengerészkék rövidnadrágjára, a tornacipőre a lábán, nyilvánvalóan látszott, hogy kényelmes életet él. Mintha Todd olvasott volna Sophie megvető

gondolataiban,

megvillantotta

a

sármos,

szédítő

filmsztármosolyát. – Nos, angol lány! Hogy tetszik Brooklyn? – A széktámlára könyökölt, és minden figyelmét Sophie-ra összpontosította, mintha valóban kíváncsi lenne a válaszra. A lánynak volt egy olyan érzése, 39

hogy begyakorlott gesztusról lehet szó, mert olyan magától értetődően ment neki, mint a lélegzetvétel. – Sophie a nevem, és még csak most érkeztem, így nem volt lehetőségem körülnézni. – A szavai kimértnek és hűvösnek hangzottak. Todd előrehajolt, és maga elé húzta Sophie jegyzeteit meg a térképet. – Bergen Street. F vonal, 47-től 50-ig. – Tessék? – Egek! Ez még távolságtartóbbra sikerült. De Todd csak mosolygott. – A munkahelyedre vezető útvonal. Ezt kerested, nem? Ez a fickó gondolatolvasó? Sophie komoran ráncolta a homlokát. – Te cseréltél munkát Brandivel. Én javasoltam Bella lakását, amikor a másik lány helyét már kiadták. Ember! Micsoda pech, hogy eltörte a lábát, de, gondolom, számodra szerencsés fordulat, nem igaz? Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan találnak valakit helyette. Te valami cserejátékos voltál, vagy ilyesmi? – Ilyesmi – csattant fel Sophie, rá cseppet sem jellemző éllel a hangjában. Rosszulesett neki, hogy mindenki azt hiszi, ő csak a második jelölt, holott őt kérték fel elsőként. – Hékás! – Todd védekezve feltartotta a kezét. – Nem arra célzok, hogy te nem vagy ugyanolyan jó. – Váratlan együttérzés csillant a szemében, mintha tudná, hogy ennél bonyolultabb a helyzet. – A metró elsőre kicsit kuszának tűnhet. A Bergen Street néhány háztömbnyire van. Kávé után megmutatom. – Megvonta a vállát. – Elvégre munkatársak leszünk. – Micsoda? Te a CityZennél dolgozol?

40

– Persze. – Toddnak huncutul megcsillant a szeme, és kihívóan felvonta a szemöldökét. – Én írom a „Férfiszemmel a városról” rovatot. Úgy tűnt, ezt Sophie-nak tudnia kellene. Még otthon meg kellett volna néznie a magazint, ahogy minden lelkes munkavállaló tette volna, akinek felajánlanak egy elképesztő lehetőséget, hogy a világ legizgalmasabb városába mehet dolgozni. Sophie-nak hirtelen elege lett magából, a hullámzó érzelmekből, az önsajnálatból, és persze Jamesből, aki ezt tette vele. Egész gyermekkorában képes volt felülemelkedni a dolgokon, vidámnak és derűlátónak maradni mindazok ellenére, amit az apja volt felesége a családjával tett. Ezt James sem vehette el tőle. Eltökélten mosolyt varázsolt az arcára, és azt mondta: – Ez jól hangzik. – Elhatározta, hogy amint kilép onnan, keres egy újságárust (vagy itt újságosstandnak mondják?), és vesz egy CityZent. – Ez a beszéd! – Ismét kivillant az a filmsztárfogsor, és lehet, hogy Sophie csak képzelődött, de úgy tűnt, mintha Todd mosolya egészen a szeméig érne. Volt egy olyan megérzése, hogy ez a mondat gyakran elhangzik a szájából. – Ha az ember szereti a munkáját, nem is érzi annak. – Ezt tanúsíthatom – jegyezte meg Bella, és letette az unokatestvére elé a jeges kávéval teli, magas poharat. – Négy dollár. Todd belenyúlt a zsebébe, és előhúzott egy marék összegyűrt papírpénzt, mintha csak zsebkendő lett volna, majd Bella kezébe nyomott egyet, és ellopott egy újabb falat cukormázat Sophie tortájáról. – Hé! Vegyél magadnak! – Sophie szigorúan rácsapott a kezére, és közelebb húzta magához a tányérját.

41

– Nem vagy vicces, angol lány – morogta Todd, és ráérősen lenyalogatta az ujjáról a cukormázat. – Apám! Ez isteni! – állapította meg, majd hirtelen elborzadva Sophie-ra meredt. – Kérlek, mondd, hogy nem tartozol az őrültek közé, akik szerint a testünk egy templom, és a cukor bűn! – Lopva kinézett az ablakon, és hozzátette: – Már így is túl sok járkál belőlük Brooklynban. A szója- és szusitestvériség. Csupa kinoa meg chiamag. Sophie végül megadta magát, és nevetésben tört ki. Hiszen nem Todd hibája volt, hogy jelen pillanatban az egész világot utálta. – Semmiképpen nem vagyok őrült. – A fenébe! Pedig abban reménykedtem, hogy lelkiismeretfurdalásod lesz, és átpasszolod a tortádat. – Szó sincs róla. – Sophie védelmezve a tányérja köré kulcsolta a karját. – Imádok enni – jelentette be, majd bánatosan elmosolyodott, és hozzátette: – Talán túlságosan is. Todd leplezetlenül végigmérte, a tekintetében elismerés és vidámság csillogott. – Ebből a szögből nincs nyoma. Sophie nőiesen felhorkant, és ügyet sem vetett a halvány pírra, amit a férfi az arcára csalt. Többet látott már annál, hogy az efféle bókokat komolyan vegye. Ismerte a fickó fajtáját. Az ilyeneket soha nem szabad komolyan venni, és bolond volt, aki mégis bedőlt nekik. Sophie-nak pedig nem állt szándékában még egyszer bolondot csinálni magából. Soha többé. – Sokat futok, hogy ellensúlyozzam az étvágyamat – jegyezte meg. Legalább a futónadrágot bepakolta, ha a sportmelltartót nem is. – Bellának igaza volt a rossz híreddel kapcsolatban, nem igaz? De 42

értékelem a próbálkozást. – Sophie tisztában volt vele, hogy soha nem lesz nádszálvékony, de ki vágyna ilyesmire, ha gyötrelmes éhezéssel jár? A rendszeres futás mellett M-es és L-es méret között tudott maradni. Todd szégyentelenül elvigyorodott, és egy pillanatra összeakadt a tekintetük. Sophie visszamosolygott, felemelte a tortát, és szándékosan egy hatalmasat harapott bele. – Aú! Ez fájt! – jajdult fel Todd. – Az volt a cél. Mmm! Mennyei! – Biztos, hogy az egészet megeszed? Hatalmas torta. Rengeteg kalóriával. Sophie megnyalta a száját, ügyet sem vetett a férfi reménykedő arcára, egyszerűen átadta magát a szájában elömlő jellegzetes, édes, citrusos aromának, majd nagyot sóhajtott, és önelégülten Toddra szegezte a szemét. – Ó, igen. Kiélvezek minden egyes morzsát. – Szívtelen vagy, angol lány. – Todd színpadiasan csóválta a fejét, de a szája huncut mosolyra görbült. – Biztos lehetsz benne. – Sophie újra beleharapott a lágy tésztába, élvezte a beszélgetést, és ügyet sem vetett a finom bizsergésre, amely valahol a gyomra mélyén támadt. Nincs itt semmi fontos, korholta magát. Ez a fickó jóképű, elbűvölő és teljesen felszínes, könnyed szórakozás, semmi egyéb. Sophie rég nem flörtölt már, és meglehetősen felszabadítónak érezte, különösen, mert nem jelentett számára semmit. – Szóval, Mr. Férfiszemmel a városról! Felvilágosítanál arról, hogy mi van a környéken? Szükségem lenne egy üzletre, ahol vehetek 43

ágyneműt meg törülközőt. – Egy pillanatra elhallgatott. – Bár talán nem a legmegfelelőbb embert kérdezem. – Elnézést!

–

mutatott

magára

Todd

a

hüvelykujjával.

–

Férfiszemmel a városról. Azért nem veszítettem el teljesen a kapcsolatot a női oldalammal. – Tényleg? – Sophie kihívóan nézett rá. – Ne nézz így! Nem vagyok meleg. – Ilyesmi meg sem fordult a fejemben. – Elkerülhetetlen mellékhatás, ha az ember egy női magazinnál dolgozik. Magadba szívod a vásárlással kapcsolatos dolgokat, olyan ez, mint valami ozmózis. Ha komolyabb, sűrű szövésű cuccot akarsz, lássuk csak! A Nordstrom Rackben minőséget kapsz jó áron, vagy a T. J. Maxxet válaszd, ahol kedvezményt és bónuszt is kifoghatsz. Csak néhány háztömbre van a Fulton Streeten. Bejelölöm neked a térképen. – És keresnem kell egy szupermarketet, hogy vegyek… – Alig tudta rávenni magát, hogy kimondja: – Élelmiszert. – Egy szupermarketet. – Todd lebiggyesztette a száját, ádámcsutkája finoman megemelkedett. – Szent ég! Imádom, ahogy ezt mondod, olyan szemérmes és jól nevelt. – Ismét hanyagul elvigyorodott. – Szinte szexi. Sophie forgatni kezdte a szemét, és elhessegette a gondolatot, hogy valaki bizonyára ennek a fickónak találta ki ezt a szót. – Többet kellene kimozdulnod – jegyezte meg. Todd felnevetett, majd közelebb húzta a székét Sophie-hoz, és kinyitotta a térképet. – Itt. Van egy tollad? Bejelölök neked néhány bevásárlóközpontot. – Nincs tollam. 44

– Tessék! – Todd belenyúlt a vászonból és bőrből készült oldaltáskájába, amelyet keresztbe vetett a vállán. Persze hogy férfitáskát hordott, hiszen ízig-vérig férfi volt. – Az Ötödik sugárút és a Union Street sarkán elég jó az Associated Supermarkets. Nem ez van a legközelebb, de az egyik legszebb. Itt fordulj jobbra, menj végig a Union Streeten, vagy hat háztömb, de megéri. Feltételezem, tudsz főzni, ha te vagy az új gasztroújságírónk. Rá foglak venni, hogy valamikor főzz nekem egy vacsorát, hiszen szomszédok vagyunk. Sophie felvonta a szemöldökét a lezser felvetés hallatán, olyan trükk volt ez, amelyre kivételesen büszke volt. – Ez úgy hangzik, mint egy terv – állapította meg, és amíg Todd belekortyolt a kávéjába, gyorsan hozzátette: – Cserébe kimoshatod a ruháimat. Todd fojtottan felnevetett, és kis híján beterítette az asztalt kávéval. – Tetszel nekem, angol lány. Vicces vagy. Mi ketten jól megleszünk. Sophie jelentőségteljes pillantást vetett rá. – Na, gyere! – Todd felállt, és kinyújtotta a kezét, hogy felsegítse a lányt. – Megmutatom az utat a metrómegállóhoz, onnan elérsz a Fulton Streetre, és vehetsz magadnak takarót. És nyélbe ütjük azt a vacsorát is, amint meggyőződöm róla, hogy kényelmesen berendezkedtél. Kétlem, hogy egyelőre túl sok szennyesed lenne. – Kacéran megmozgatta a szemöldökét. – És tisztában vagy vele, hogy a mosásnak az Egyesült Államokban más jelentése is van? Amikor Sophie megfogta a férfi kezét, nem öntötte el finom, felvillanyozó borzongás, sem gyengéd szikrázás, nem… Egyenesen 45

beléhasított a vágy átkozottul heves villáma, és kis híján letaglózta. Todd McLennan nem csak rossz hírű volt. Olyan fickó volt, akitől Sophie-nak távol kellett tartania magát.

46

Negyedik fejezet Sophie a metróút nagy részén a vele szemben ülő, elképesztően csinos nőt csodálta, aki tökéletesen szabott fekete kosztümöt viselt, és szépséges kontyba fogta össze a haját. A sikkes elegancia láttán Sophie kénytelen volt egy pillantást vetni a saját lábára és a kopott, fehér tornacipőjére. Elmosolyodott. A New York-i ízlés és a kényelem tablója. Összehúzta magán a kardigánt. Hűvös volt a kocsiban, bár Sophie nem panaszkodott, mert a szolid légkondicionálás kellemes ellentétben állt a londoni metró sűrű, meleg bűzével. Ahogy a kocsi haladt az alagútban, ismeretlen, mégis ismerős állomások mellett suhantak el. East Broadway, Második sugárút, Negyvenkettedik utca – Bryant Park, Negyvenhetedik – Ötvenedik utca – Rockefeller Center, aztán hirtelen az Ötvenhetedik utca, ahol Sophie-nak le kellett szállnia. Hevesen dobogott a szíve, amikor megragadta a kapaszkodót, amíg a szerelvény nagyot zökkenve megállt, és még vadabb kalapálásba kezdett, amikor a lány a kijárat felé sodródott az áramló tömegben. New Yorkban volt. Aznap

reggel

is

nevetségesen

korán

ébredt,

de

legalább

kényelmesen megitta a kávét az erkélyen. Előző nap Todd megmutatta a metrómegállót, és segített havi bérletet venni, majd végigvezette a Bergen Streeten, aztán a Hoyt Streeten, amely egyenesen a Fulton 47

Street-i Norstromhoz és a szomszédos T. J. Maxxhez kísérte. Nem is kellett néznie a térképet, meglehetősen könnyű volt eligazodni. Annak ellenére, hogy imádta Londont, el kellett ismernie, hogy nem is olyan rossz a négyzetrácsos városterv. Ez nagyban megkönnyítette, hogy hazataláljon a valóban pompás élelmiszerboltból. De Todd tiltakozása ellenére, miszerint New Yorkban lehetetlen eltévedni, továbbra is úgy gondolta, hogy nagyon is lehetséges, ha az ember nem tudja, merre van észak meg dél. Bizonyos utcák több kilométer hosszúra nyúltak. Felszerelkezett

egy

garnitúra

ágyneművel

és

egy

csomag

törülközővel, miután túl sok időt töltött a dizájnertermékek közötti böngészéssel, majd megvásárolta a legszükségesebb dolgokat a szupermarketben, és úgy döntött, hogy csak egy sült csirkét engedélyez magának.

Még

így

is

választhatott.

Rozmaringos-citromos,

fokhagymás-zöldfűszeres vagy karibi. Vett egy CityZent is, amelyet átlapozott a magányosan elköltött vacsorája közben. Amikor felszabadult egy hely a metrón, leült, és újra elővette a magazint. Soha senki nem szerzett róla tudomást, hogy először a „Férfiszemmel a városról” rovatot lapozta fel. Todd fényképe nézett rá a fényes papírról, kék szeme tökéletesen illett a nyitott nyakú inghez, amelyet viselt. Nagyszerű kép volt. Ajkának finom vonala lustán (és valóban szexin) mosolygott rá, mintha pontosan tudná, hogy ő vagy bármelyik nő ezen a bolygón mit is gondol. Sophie elnézően elmosolyodott, és megrázta a fejét. Toddból sugárzott a karizma meg a vonzerő, és ezt pontosan tudta. Olyan ember volt, akivel úgy kell bánni, mint egy imádni való kiskutyával, tudván, hogy a megnyerő kedveskedése mindenkinek szól.

48

Amikor a szerelvény megállt, Sophie visszatette a táskájába az újságot, és hagyta, hogy magával sodorja a tömeg. Egyszer csak a járdán találta magát, kis híján kitoloncolva a New York-i közlekedés harsány lármájába. Kővé dermedt, és pontosan úgy csinált, mint Londonban a turisták, akiket úgy megvetett ezért. De komolyan! Egyre följebb és följebb nézett, ügyet sem vetve az elégedetlenkedő csettintgetésekre, hátradöntötte a fejét, és követte a felhőkarcolók vonalát. Tényleg ott volt. Manhattanben. Egy pillanatig csak állt, és bámult felfelé, magába szívta a tornyosuló óriások látványát, ami mellett minden más eltörpült, és kissé szédülni kezdett. Az ideges borzongás, amely azóta táncolt és énekelt az ereiben, amióta aznap reggel megszólalt az ébresztőóra az albérletében, egy csapásra eltűnt, és Sophie-t váratlanul elöntötte az izgatottság. New York. Számtalan filmben látta már, így egyszerre érezte ismerősnek és idegennek. Ez lesz az élete az elkövetkező hat hónapban. Minden félelem és bosszantó nyugtalanság, amely az elmúlt tíz napban felhalmozódott benne, megfeszítette az inakat a nyakában, émelyítő erővel tört fel a gyomrában, és görcsbe rándította az izmokat a vállában, hirtelen engedett a szorításából. Egy majdnem önkéntelen szökkenéssel Sophie megfordult, és ellenőrizte a helyet. Ötvenhetedik utca. Sietősen elindult, igyekezett a többi járókelőhöz igazítani a lépteit. Megcsapta az orrát a hot dog és a perec illata, amikor elhaladt néhány bódé mellett, és kiélesedett a füle az amerikai akcentusra, amelyet minden irányból hallott. Feltűnt előtte egy toronyház, és gyémánt alakú üvegtábláinak cikcakkos körvonala. Felismerte a magazin központját, és megszaporázta a lépteit. Közelről még lenyűgözőbb látványt

49

nyújtott. A több száz, acélból és üvegből álló emelet egy 1920-as kőépületből nőtt ki, amely most az alapot szolgáltatta. Követte a tömeget, és igyekezett lezsernek látszani – elvégre most már ő is egy volt közülük! –, belépett a dupla ajtón, és kis híján leesett az álla. Sokkal hűvösebb volt odabent, és hatalmas belső tér fogadta. Két lift emelkedett, ki tudja, hány emelet magasba, mellette egy üvegfalról vízesés zubogott, a hangja betöltötte a teret. Sophie nyelt egyet. A mezei egér megérkezett a városba. Forgókereszt őrködött a bejárat mellett, az emberek könnyedén átcsusszantak rajta. Sophie jobbra fordult a recepcióspult felé, és megvárta, amíg a mögötte ülő lány befejezi a papírok rendezgetését, és rászegezi unatkozó tekintetét. – Segíthetek? – Igen. Jó napot kívánok! Én… – Cserben hagyták a szavak. – Én… – Kiröppent a fejéből a nőnek a neve, akit keresnie kellett. Egyszerűen törlődött a memóriájából. – Ma van itt az első munkanapom. – Hol? – A CityZen magazinnál. – Neve? – Sophie. Sophie Bennings. A lány végignézett a számítógép képernyőjén, és összeszorította a száját, mintha ez valami bonyolult feladat volna. Elmélyültek a ráncok a homlokán. Újra Sophie-ra nézett. – Nem látom itt. Kellene a név. – Ööö… – Sophie-nak kikapcsolt az agya. – Trudy… – Nem, kiesett. – Várjon egy percet! – Keresgélni kezdett a táskájában a mobiltelefonja után. Miért nem volt gondosabb? Fel kellett volna írnia. 50

Nyilvánvaló volt, hogy szigorúak a biztonsági szabályok, és fogalma sem volt, hová kell mennie. A lány átnézett Sophie válla fölött. – Jó reggelt, uram! Segíthetek? Miután így lemondtak róla, Sophie elsápadt, és átkozta az ostobaságát. E-mailek. Az e-mailekben minden benne volt. De hol lehetett a telefonja? Elővette a pénztárcáját. Aztán a sminktáskáját. A kulcsait. Telefon sehol. Elborzadt, amikor eszébe jutott. Mennyit babrált az ismeretlen amerikai konnektorral, amíg be tudta dugni a telefonját tölteni. – Helló, angol lány! – Todd! Szia! – Sophie illetlenül felsikoltott a megkönnyebbüléstől. – Jó reggelt! Ezek szerint idetaláltál. – Igen, de a lakásban hagytam a telefonomat és a papírokat. Nem emlékszem, kit kell keresnem. – Semmi gond. Majd én felviszlek. – Todd áthajolt az asztal fölött. – Szia, Terri! Velem van. A lány tökéletesen sminkelt manökenarcán felragyogott a mosoly. – Szia, Todd! Hogy vagy? – Jól. És te? – Jobban lennék, ha elvinnél ebédelni. – Terri kihívóan felszegte az állát. – Ugyan, Terri. Tudod, hogy nem keverem az üzletet és a szórakozást. – Egy lány azért próbálkozhat – közölte Terri, és csábos ígéreteket sugallva lesütötte a szemét. – Nem tudod, mit hagysz ki.

51

– De tudom – felelte gyászos hangon Todd. – És ez egy olyan teher, amellyel meg kell tanulnom együtt élni. Terri

bánatosan

csücsörített,

majd

áttolta

az

asztalon

a

belépőkártyát. – Tessék. – Kösz, hogy megmentettél! – mondta Sophie, amikor Todd átvezette a korlátokon a hatalmas liftek felé, és nem tudott ellenállni a késztetésnek, hogy hozzátegye: – Még akkor is, ha ilyen komoly veszélynek kellett kitenned magad. Todd vidáman elvigyorodott. – Ilyen egy modern kori lovag. Elég szigorú a biztonsági rendszer. Sokat kellett volna várnod, amíg ellenőriznek. Sophie ámulva körülnézett. – Lenyűgöző ez a hely! – Majd megszokod. – Todd megvonta a vállát. – Fent vagyunk a harmincharmadik emeleten. Sophie követte a férfit a napfényben fürdő, székekkel berendezett hallban a liftekhez, aztán összeszorult a gyomra, amikor szédítő sebességgel suhanni kezdtek felfelé, és a lift néhány másodperc múlva finoman csengetett, majd megállt. Sophie idegei egy csapásra megnyugodtak, amikor egy hatalmas üveglapon megpillantotta a magazin jól ismert logóját. Olyan volt, mint otthon. Az üvegfalon túl látni lehetett a sorakozó íróasztalokat, akárcsak odahaza, Londonban. Hirtelen nem is tűnt minden olyan idegennek és félelmetesnek. Todd intett a recepción ülő nőnek, és maga elé tessékelte Sophie-t. – Ő Sophie, aki Brandi helyett jött az álláscserére.

52

A fiatal nő felpillantott, hirtelen átfutott az arcán a színtiszta rémület, amelyet rögvest leplezni próbált. – Szólok Trudynak, hogy itt vagy. Tíz perc várakozás után, ami gyötrelmesen hosszúnak tűnt, Sophie-t egy folyosón át a sarkon lévő, üvegfalú irodához vezették. – Trudy! Ő Sophie, aki az álláscsere miatt jött. – Sophie! Örülök, hogy megismerhetlek. Ööö… – mondta a magas, sötét hajú nő, majd felállt, és végigsimított a szűk ceruzaszoknyáján, mielőtt kezet nyújtott. Rápillantott a recepciósra, a tekintetében rejtett üzenet villant. – Rendben. Nos… Foglalj helyet! Azonnal visszajövök. Sophie leült a székre, és kinézett az ablakon. Egész New York alatta terpeszkedett. Látott egy nagy, zöld területet, amely bizonyára a Central Park lehetett, a fák – amelyek egészen aprók voltak onnan fentről – brokkolira emlékeztették, háztetők tekervényes rajzolatát, ami úgy festett, mint egy Airfix makett víztornyokkal és légkondicionáló berendezésekkel tarkítva, és a park távoli szélénél újabb felhőkarcolók emelkedtek, és vakító fehéren csillogtak a ragyogó napfényben, mint valami határőrök. Sophie azon morfondírozott, be lehet-e telni ezzel a látvánnyal. Egyszerűen hihetetlen volt. Teltek-múltak a percek, és Sophie türelmesen várt. A feszültség visszatért, megfeszült a válla, görcsbe rándultak az izmai. Valami baj történt. Biztosan várták őt. Hiszen az e-mailben mindent megbeszéltek. A nagy rohanásban elfelejtette, de most már emlékezett a névre: Trudy Winkler főszerkesztő. Számtalan e-mailt váltottak, amelyeket a HRmenedzser is megkapott. Sophie igyekezett megnyugtatni magát. Talán 53

még nem tisztították le az íróasztalát. Lehet, hogy tele van lufikkal és morzsával. Trudy visszatért, és feszülten mosolygott. – Rendben. Nos. Van egy kis probléma. Semmi komoly – mondta, és újra végigsimított a szoknyáján. – Mi, ööö… Amikor ööö… Mel balesetet szenvedett, nem gondoltuk, hogy valaki a helyére lép. Ó, ez olyan kínos. A vezetőtestület egyik tagja szólt, hogy egy barátjának a lánya gyakornoki helyet keres… Így betöltötte Brandi állását. Sophie megmarkolta a szék karfáját. – Ne aggódj! Minden rendben lesz. Megosztozhattok a munkán Madisonnal, csak találnunk kell neked egy másik íróasztalt… Attól tartok, nem a gasztroújságírók mellett lesz, de majd találunk valamit… Megszólalt a telefon az asztalán, és Trudy felkapta, mintha valami mentőöv volna. – Á, kösz! Nagyszerű. Tökéletes. Máris odavezetem. Ezúttal őszinte mosoly ragyogott fel az arcán. – Probléma megoldva. Gyere! Trudy átvezette Sophie-t az irodán, ahol mindenki buzgón a laptopja fölé hajolt, mintha nem mernének felnézni és nyugtázni, hogy valóban van egy kis bibi. Mindössze egy lány nézett Sophie szemébe, élénkvörös ajka gúnyos, diadalittas mosolyra húzódott. Sophie azonnal tudta, ki lehet: Madison, a gyakornok. De ahogy a főszerkesztő elkísérte Sophie-t még néhány asztal mellett az ablaknál lévő területig, a lány arckifejezése megváltozott, mintha megdöbbent volna. – Sophie! Hadd mutassam be Toddot! Ő írja a „Férfiszemmel a városról” rovatot. 54

– Szia! Hát, újra találkozunk. – Todd megvillantotta a szokásos világítótorony-erejű vigyorát. Ehhez a mosolyhoz figyelmeztetést kellett volna csatolni, mert leginkább egy hollywoodi bombasikerbe illett. – Ti már találkoztatok? – Én intéztem az albérletet az unokatestvérem lakásában, emlékszel? – Igen, persze. Te vagy nálunk a hivatalos Mr. Megoldja. Kellene egy új képernyő a telefonodra, tudni szeretnéd, hol kaphatsz friss oregánót, vagy hol találsz szállást a nyárra a Hampton-vidéken? Todd a te embered. – A goromba szavak ellenére Trudy furcsa, gyengéd pillantást vetett a férfira. – És valahogy Toddnak sikerült szereznie neked egy második íróasztalt. – Trudy a homlokát ráncolta. – Halvány gőzöm sincs róla, hogyan csinálta, és hogy lehet ilyen állapotban. – Szomorúan a rendetlen felületre pillantott. – Hé, angol lány! Szobatársak leszünk. – Todd lesöpört az íróasztalról egy halom papírt, majd beledobta egy dobozba, amelyet vidám vállrándítás kíséretében bedugott az íróasztala alá. – Nem tudom, hogyan történhetett, de egy hónapja rá se néztem. – Úgy teszek, mintha ezt meg sem hallottam volna, Todd McLennan. – A munka, főnök. Mindig a munka – jegyezte meg Todd. Trudy felsóhajtott, de rámosolygott a férfira. – Te ezt annak nevezed? – kérdezte, aztán visszafordult Sophie-hoz. – Még mindig nem tudom, miért is alkalmazzuk, azon kívül, hogy ilyen aranyosan fest. Az „aranyosan” az évszázad ferdítése volt, de Trudy minden irónia nélkül mondta. Talán az ismeretség immunitást szült. 55

– És imádnak az olvasók. – Todd hátradőlt a székén, és összekulcsolta a kezét a tarkóján. – Sajnálatos módon ebben van némi igazság – ismerte el Trudy, majd lehalkította a hangját, és hozzátette: – A múlt hónapban az övét választották a legnépszerűbb rovatnak, és kapott néhány elismerést is, de mindent elkövetünk, nehogy a fejébe szálljon a dicsőség. Ezen a ponton Todd mintegy mellékesen, akár valami ostoba rajzfilmfigura, néhány kristálydíjra mutatott, amelyek az íróasztala mögötti polcon sorakoztak, és láthatóan kiváló szolgálatot tettek a halmokban álló papírok nehezékeként. – De bárhogy legyen is, önként felajánlotta, hogy kiüríti neked az íróasztalát. – Trudy jelentőségteljes pillantására Todd felugrott az asztala mellől. Trudy ügyet sem vetett rá, inkább Sophie-hoz fordult. – Elnézést kérek a keveredésért. De ha sikerült elfoglalnod a helyedet,

remélhetően

vegyvédelmi

ruha

felhasználása

nélkül,

csatlakozz hozzánk a szerkesztőségi megbeszélésre, ami tíz ötvenkor kezdődik. Todd majd mindent megmutat. Sophie bólintott, majd észrevette, hogy Madison tűnik fel Trudy háta mögött. – Szia, Todd! – A lány megvillantotta ragadozómosolyát, amelyet egy zsákmányra leső jaguár is megirigyelhetett volna. – Nézd, Trudy! Talán íróasztalt cserélhetnénk. Hadd… – bökött Sophie felé – foglalja el Brandi helyét. Akkor ott ülhet a többi gasztrós mellett. Logikusabb lenne. Én megleszek itt Todd-dal. Sophie fogadni mert volna, hogy jól meglesznek.

56

– De hogy tudnék akkor dolgozni, Maddie? Folyamatosan elterelné a figyelmemet a szépséged. Jaj, ne! Sophie igyekezett udvarias közömbösséget varázsolni az arcára. Todd bizonyára csak viccelt. – Ó, Todd! Te mindig udvarolsz – mondta Madison, és kacéran lesütötte a szemét. Tényleg? Beveszi ezt a maszlagot? – Tudom – nyugtázta vidáman Todd. – De az angol lány segít nekem egy riportban, ezért talán logikusabb, ha a közelemben van. Ez Sophie-nak is újdonság volt. Belülről határozottan az arcába bökte a nyelvét, de ezt csak Todd láthatta. Rögvest el is vigyorodott. – Igen, ööö… „Angol nők külföldön”, felfedezik, mi az új New Yorkban. Madison borúsan ráncolta a homlokát, legalábbis megpróbálta. Úgy tűnt, a homloka nem hajlandó barázdákba rendeződni, ahogyan más embereké. – Ó, értem. Nos, ha meggondolnád magad, vagy befejezed a riportot, én is szívesen segítek. Ismerem a legexkluzívabb bárokat, és bevihetlek néhány zárt körű klubba is. – Észben tartom. Kösz, angyal vagy. Trudy udvariasan mosolygott, mint a diplomácia mintaképe. – Nos, akkor magatokra hagyunk benneteket. A megbeszélésen találkozunk. – Sarkon fordult, és jelentőségteljesen várt egy percet, amíg Madison követte. – Majd találkozunk, Todd. És talán egyszer tényleg megihatnánk valamit. Todd lezseren intett neki. 57

– Arra mérget vehetsz. Sophie tehetetlenül ácsorgott, amíg Todd egy kupac magazin alól elővarázsolt egy asztali telefont. – Tudtam, hogy valahol lennie kell még egynek. – Előrelépett, aztán huncut mosollyal hozzátette: – Várj, elteszem innen ezeket az erotikus játékokat. – Kicsit várt, majd rendezgetni kezdett néhány dobozt, és végül bepillantást engedett Sophie-nak az egyikbe, amelyben egy hatalmas, rózsaszín, műanyag dolog feküdt, lila selyempapírba csomagolva. – Hacsak nincs kedved néhányat kipróbálni, és aztán beszámolni az élményről. Kizárólag a rovat kedvéért. Sophie lesújtó pillantást vetett rá, de Todd mintha észre sem vette volna. – Jó, nem kell. – Ledobta a földre a dobozt, aztán a lábával betolta az íróasztala alá. – Fogd meg ezeket egy percre! – Sophie kezébe nyomott egy marék könnyű selyembugyit. – Nyugodtan szolgáld ki magad, ha valami megtetszik! Egyik sem az én méretem. – Csak nem a rajongók küldték? – kérdezte Sophie szárazon, és azon kezdett morfondírozni, vajon milyen témákra terjedhet ki a férfi rovatának témaköre. Az, amit ő olvasott, a „West Bank” címet viselte, és a legjobb éttermeket meg bárokat mutatta meg számtalan menekülési útvonallal együtt azoknak, akik nyugatra akartak menni randevúzni. Tartalmazott egy útmutatót is, amely megfejtette a rejtélyes megjegyzéseket, amelyek egy első randevún elhangozhatnak a férfiak szájából. Mókás, szellemes és fesztelen írás volt, amely kifigurázta a férfiak randevús szerencsétlenkedéseit. Todd kacagni kezdett.

58

– Vicces, angol lány. Nagyon vicces. Nem. Ezek minták. Néha ajándékötleteket is adok. Mindenféle holmit kapok. – Amiket én összegyűjthetek. – Együtt jár azzal, ha valaki a híres-neves „Férfiszemmel a városról” rovat szerzőjének, vagyis általános szakértőjének a területére téved. Todd elpakolásról alkotott elképzelése abból állt, hogy a zűrzavar nagy részét felhalmozta az íróasztala mögött, de Sophie nem panaszkodhatott, mert ez annyit jelentett, hogy ő nyert egy tiszta felületet, amin dolgozhatott. Túlságosan is tiszta volt. Sophie bánatos pillantást vetett az üres asztalra, és sajnálta, hogy nem hozta magával legalább a jegyzetfüzetét, amellyel kijelölhetné a territóriumát. Kotorászni kezdett a táskájában, elővett egy golyóstollat – amelyet Toddtól kapott kölcsön előző reggel –, és letette maga elé. Kicsit szomorú látványt nyújtott. Elveszettnek és magányosnak tűnt. Sophie összeszorította a száját. Amikor felnézett, Todd őt figyelte. – Minden oké? Szükséged van valamire? – Jól vagyok – felelte a lány, és halványan elmosolyodott. – Nem tudnál kölcsönadni néhány lapot, amivel bemehetnék a megbeszélésre? Sietve pakoltam… Nem hoztam… – Az otthoni íróasztalán volt egy helyes kis kaspója, amelyben a tollait tartotta, egy mágneses madárkája, amin a gemkapcsok lógtak, és… James fényképe ezüstkeretben. Összeszorult a szíve. – Dehogynem. – Todd odatolt elé egy vonalas jegyzettömböt, mely a társaság vízjelével volt ellátva. Megcsörrent az asztali telefonja. – Todd McLennan. Szia, Charlene! – A hangja egy oktávval elmélyült,

59

hátradőlt a székén, és feltette a lábát az asztalra. – Persze hogy nem felejtettem el. Hogyan is felejthetnélek? – Azzal Sophie-ra kacsintott. A lány égnek emelte a szemét, mire Todd vigyora még szélesebbre húzódott. Totál szégyentelen. Sophie a fickó divatos magas szárú cipőjének talpát bámulta. – A hét óra tökéletesen megfelel, Charlene. Alig várom – búgta Todd, majd letette a telefont. – Van ennek a Charlene-nak bármi esélye? – kérdezte ámulva Sophie. – Már ha amiatt aggódik, hogy elfelejtetted a nevét. – Így történt – felelte Todd. – De ez egy jó pszichológiai trükk. Sophie tökéletesen értette, miért mondta Bella, hogy Toddnak rossz híre van. – És most a novemberi számról. A divatrész már teljesen összeállt. Kész a „Száz legjobb csizma az őszre” cikk. Egészség: a táplálékkiegészítőkre és a vitaminokra összpontosítunk, amelyek leküzdik a fáradtságot és a levertséget. Miközben Trudy beszélt, Sophie körülnézett a tárgyalóteremben, és a hatalmas, ovális asztal körül ülők óvatosan biccentettek felé. A megbeszélés elején minden felhajtás nélkül bemutatták a többieknek, és ez Sophie-nak tökéletesen megfelelt. Jól érezte magát. Mindez ismerősnek és megszokottnak tűnt. Eltekintve az amerikai akcentustól, éppen olyan szerkesztőségi megbeszélés volt, mint otthon. A többiek ötletei máris termékeny gondolatokra sarkallták, ráadásul felvértezte magát néhány dologgal, mielőtt idejött, és felírt ezt-azt a Toddtól kapott jegyzetfüzetbe is. 60

– Sophie! Ez lesz a bemutatkozó számod. Van valami ötleted? – Nos, Brandi elküldte e-mailen a vázlatát a hálaadáshoz… – Hagyott jegyzeteket – vágott közbe Madison fülsértő hangon és acélos eltökéltséggel a tekintetében. – Én mindenről gondoskodtam. Elvégre nem várhatunk vele sokáig. – Ó! – közölte Sophie, mert fogalma sem volt, mit mondhatna. – Nos, nagy tisztelettel… – kezdte Madison azon a hamisan semleges hangon, amelyről mindenki tudja, hogy valójában üzleties, és semmi köze a tisztelethez. – Több mint egy hetet késtél. – Megeresztett egy műmosolyt, és kicsit fészkelődött a széken, hogy felhívja a figyelmet a hosszú, elegáns lábára, és finom bepillantást engedjen az ízléses dekoltázsába. – Ezért beszereztem a sajtos gríz- és kukoricapuding receptjét, utánajártam a tökéletes sült pulyka titkának, és megtudtam a legjobb sütőtökös, darált diós pite receptjét. Ezek mindegyike szerepelt Brandi vázlatában. – Ez nagyszerű! – Sophie elhallgatott, és bájosan elmosolyodott. – Ám mivel angol vagyok, nem tudok semmit a hálaadásról… Legalábbis egyelőre. – Mindenki felnevetett. – És arról is csak halvány elképzelésem van, hogy mi lehet az a sajtos grízpuding, de nagyon remélem, hogy amíg itt leszek, többet is megtudhatok tőletek… De addig is egy angol teadélutános írásra gondoltam. Madison elvigyorodott. – Nem lenne az egy kicsit idegen? Elvégre ez a CityZen magazin, és nem a Fürge ujjak, ahol nagymamáknak adnak kötögetési tippeket. Sophie még bájosabban mosolygott, lelkes tekintettel Madisonhoz fordult. Szembenézett már jóval komolyabb és aljasabb ellenfelekkel is, képes volt mosolyogva lesöpörni bármit, amivel Madison próbálkozott. 61

– Igen, de tehetnénk bele egy kis hygge csavart. Gondoskodj magadról, a családodról és a barátaidról, hogy felkészülj a gyötrelmes téli estékre, amikor véget ér a nyári időszámítás, és visszaállítjuk az órákat! Briósok és lekvárok, teasütemények, melengető, fűszeres zablisztlepény és tüneményes cupcake-ek. Ücsörgés a kandalló előtt. – Nyami! – szólt Trudy, és helyeslően elmosolyodott. – Imádom, imádom, imádom! Különösen a hygge szemléletmódot, bár fogalmam sincs, mi az a zablisztlepény, de biztos vagyok benne, hogy mennyei. Ügyelek rá, hogy ne vegyek ki szabadságot, amikor kipróbáljuk a receptet. – És ki ne imádná a cuki cupcake-eket? – kérdezte egy meglehetősen feminin férfihang Sophie baljáról, amire mindenki felnevetett. – Lakberendezés! Nem tudnátok valamit hozzátenni? – Dehogynem! – szólt egy lelkes hang az asztal túlsó végéről, ahol három nő ücsörgött egymás mellett, és egyszerre bólogattak. – Imádjuk a hyggét! – szólt az egyikük. – Tegyük meghitté a házat az őszre! – tette hozzá egy másik. – Kandallódekoráció – jegyezte meg a harmadik. – Kandallópárkány-mánia. – Sütögetővilla. – Lángoló narancs és őszies árnyalatok. – Bársonypárnák és gazdag szövetek. – Nagyszerű, hölgyeim! – szólt közbe Trudy, és felemelte a kezét. Látszólag hozzászokott már, hogy le kell állítania a triót. – És Paul! Ez egészen úgy hangzik, mint amibe az értékesítés is belekapaszkodhat, nem igaz? – Trudy a magas, szőke férfihoz fordult, aki Madison mellett 62

ült, és némiképp hasonlított a kissé kevésbé izmos Chris Hemsworthre. A férfi azonnal buzgón feltartotta a hüvelykujját, ügyet sem vetve a szomszédja cseppet sem diszkrét szemforgatására. – Úgy bizony. Ez a téma növekedést fog hozni a tavalyi reklámeladásokhoz képest, ami nagyszerű, mert erre a negyedévre máris magasabb az árbevétel. Trudy feltartotta a kezét. – Jó munkát végzel, Paul, de az eladási adatoktól kímélj meg a testületi megbeszélésig! A fickó felragyogott. – Rendben. – Szépen kezdtél, Sophie – mondta Trudy. Amikor mindenki visszafordult a főszerkesztő felé, Sophie felnézett. Paul bátorítóan rámosolygott, és egy másodperccel tovább nézett a szemébe, amit senki nem vett észre rajta kívül, de a lányt azonnal elöntötte a melegség. Igyekezett Trudy hangjára összpontosítani. – Sophie! A megbeszélés után szólok a csapatnak, hogy mutassák meg a tesztkonyhát és a stúdiót. Van egy remek névsorunk a szabadúszó

ételfotósokról.

És

a

lakberendezősök

segíthetnek

feldíszíteni a helyet a fotósorozathoz. Madison összeszorította a száját, csak egy vékonyka vonal látszott belőle, és ellenszenves pillantást vetett Sophie-ra, de a lány vidám mosollyal válaszolt. – Nagyszerű! Alig várom, hogy kipróbálhassam Madison sajtos gríz- és kukoricapuding-receptjét.

63

Sophie évekig gyakorolta, hogyan bánjon el jókedvűen a rosszindulatú kicsinyességgel. Madison zöldfülű amatőr volt az apja exfeleségéhez képest. A megbeszélés véget ért, és mindenki szállingózni kezdett kifelé, amikor Paul megállt Sophie széke mellett. – Szia! Paul Ferguson vagyok, értékesítési igazgató – mutatkozott be, és kezet nyújtott. Sophie megrázta a meleg, száraz és határozott kezet. – Sophie. – Elhúzta a száját. – De ezt már tudod, mert Trudy bemutatott… – A férfinak megcsillant a szeme, amikor Sophie zavartan elhallgatott. – Üdv a fedélzeten, Sophie! Ha bármiben segíthetek, egy emelettel feljebb megtalálsz. – Egy pillanatra felvonta a szemöldökét és felnézett, majd önironikus kacsintással hozzátette: – Igazgatói részleg. Superior kávénk van… – Elhallgatott, és újra megvillantotta a huncut mosolyát. – De jók vagyunk az osztozásban. Bármikor szívesen látunk. Sophie bólintott, és igyekezett természetesen viselkedni. Nagyon kijött a gyakorlatból. Lehet, hogy ez a fickó csak amerikaiasan szupernyitott volt, de a zsigerei azt súgták, hogy itt határozott vonzódásról van szó. – Kösz! Ez remek. Majd élek a lehetőséggel, ha… Superior kávét akarok inni. – Úgy legyen! – Paul mosolya ezúttal melegebb volt, és belenézett Sophie szemébe. – Alig várom, hogy együtt dolgozzunk, Sophie. És ha bármire szükséged lenne, hívj bátran, ahogy mondtam! – Elővett egy ezüst névjegytartót. – Tessék! Itt a közvetlen számom.

64

Amint Sophie belépett a tesztkonyhába, megszállta az otthonosság jól ismert érzése. Tudta, hogy itt mindig jól fogja érezni magát, még akkor is, ha a méretek, a korszerű felszerelés és a Central Parkra nyíló kilátás folyamatosan emlékeztette rá, hogy nem Londonban van. Minden nagyobb és jobb volt. Zsongott a feje a nevektől és a részletektől, miután bemutatták a technikusoknak és a többi gasztronómiai újságírónak. Mindannyian barátságosnak tűntek, és – szakmai szempontból – irigykedtek rá, amiért ilyen közel volt Európához, különösen

akkor,

amikor

elmesélte,

hogy

nemrégiben

járt

Koppenhágában. Mire visszaért az íróasztalához, megállapította, hogy remekül elboldogul majd ezen a munkahelyen. A dolgok nagyjából ismerősnek bizonyultak, bár utána kellett néznie a bögrés mérésnek, ami az ő szótárában a teához, nem pedig a liszthez, vajhoz és cukorhoz kapcsolódott. A nagy kérdés már csak az volt, hány órát képes eltölteni egy nap a szerkesztőségben. Toddnak nyoma sem volt, de Sophie íróasztalának közepén egy kemény kötésű jegyzetfüzet feküdt. Arany felirattal az állt az elején, „Az én kis fekete könyvem”, és amikor közelebbről megnézte, megállapította, hogy az első néhány lapot kitépték. Talált egy ütöttkopott tűzőgépet; egy doboz rózsaszín gemkapcsot; egy rakás tollat, különböző céges szlogenekkel egy fehér tartóban, amelyen vörös kört alkotva az állt: Japán Kondom Doboz; valamint egy zöld vonalzó, amelyre multivitamin-reklámot nyomtattak. A jegyzetfüzetre egy sárga, öntapadós lapot ragasztottak: „Ajándékok az íróasztal otthonosságáért. Todd ”

65

Sophie kelletlenül elmosolyodott, végigsimított a jegyzetfüzet dombornyomásos betűin, majd megrázta a fejét, és újra kinyitotta. Fogott egy tollat, felírta a dátumot, és nekiállt feljegyezni a teendők listáját. Todd McLennan olyan elbűvölő volt, hogy az már fájt.

66

Ötödik fejezet – Szia, Sophie! Hogy vagy? Kate hangja vidáman csiripelt Sophie telefonjából, amely az albérlet konyhaszigetén világított, és a barátnője enyhén homályos képe táncolt a képernyőn. – Szia, Kate! Mi a helyzet? – Kicsit becsíptem. Ben és én vacsorázni mentünk Avrillel és Christopherrel. Jut eszembe, Avril üdvözletét küldi. Nem iszik, ezért nekem kellett elfogyasztanom az ő proseccoadagját is. És Ben is józan estét tartott, mert holnap focimeccse lesz. Most megy lefeküdni. – Kate megvetően felvonta a szemöldökét, miközben a háttérben feltűnt Ben integető alakja. – Jó éjt, Sophie! Remélem, minden oké. Ajtócsukódás hallatszott, és Kate közelebb hajolt a képernyőhöz. – Na, hogy vagy? Már egy vagon csodálatos ételt főztél? A New York-i boltok biztosan elképesztőek. – Ühüm – felelte Sophie ártatlan arccal és egy közönyös bólintással, mert eszébe jutott a kész sült csirkék tömege, amin azóta élt, hogy megérkezett az Egyesült Államokba. Csirkét és salátát evett csaknem két hete, minden áldott este. Ennyit a díjnyertes gasztronómiai újságíróról, akiben egy felfedező kíváncsisága veszett el, ha új és helyi ízekről volt szó. 67

– És hogy vagy? – ismételte meg Kate, és még közelebb hajolt a képernyőhöz, mintha így tüzetesebb vizsgálatnak vethetné alá Sophie közömbös arcát. – Minden rendben – felelte Sophie, és gyengéden elmosolyodott. – Biztos? – Igen. – Nos, nem fogok Jamesről beszélni, ha nem szeretnéd. – Semmiképpen nem szeretném. Ez James-mentes övezet. – És milyen New York? Voltál már az Empire State Buildingben? És a Central Parkban? És vásároltál magadnak valamit? Vagy túl elfoglalt vagy? Az embernek az a benyomása, hogy New Yorkban mindenki rohan, és nagyon keményen dolgoznak. Tényleg egy őrültekháza? – Igen, egy kicsit. A metró valóban megfejthetetlen. És Manhattan nyüzsgőbb, mint London. De kezdek belerázódni. – Gondoskodott róla, hogy csillogjon a szeme, miközben beszél. Miért nem tudott úgy lelkesedni, mint Kate? Talán, mert a belerázódás utáni hétköznapok kissé unalmasnak bizonyultak. Fél nyolckor kelt. Fél kilenckor felszállt a metróra, negyed tízkor ivott egy kávét a Starbucksban. Fél tízkor már az íróasztalánál ült. Napközben minden rendben volt. Belefeledkezett a munkába, amiben rutinosan mozgott, ráadásul nagyon kipihent volt. Általában kilenckor már ágyba bújt. – Az albérletem tüneményes. Nézd! Sophie felvette a telefonját, és megmutatta a barátnőjének a lakást, először az erkélyt, aztán a konyhát, a hálószobát és a fürdőszobát. 68

– Az a zuhanykabin pazarnak tűnik – állapította meg Kate, amikor Sophie visszatért az étkezőpulthoz. – Igen, nagyon kényeztető. – Most már csak egy kényeztető pasi kellene, akivel osztozhatnál rajta. – Kate! – Nos, csak gondolkodtam. Sophie elhúzta a száját. – Láttam ám! A legjobb dolog, ami történt velem, hogy Josh után találkoztam Bennel. Szükséged van egy gyógypasira. – Gyógypasira? – Igen. Valakire, akivel jól érzed magad, és segít túljutnod Jamesen. Egy könnyű kalandra. – Jól vagyok – közölte komoran Sophie. – Most hány óra van ott? – Fél hét. – Fél hét? – Kate hangja szemrehányón csengett. – Péntek este fél hét van, és te egyedül vagy otthon? Már két hete megérkeztél. És nem voltál az Empire State Buildingben, sem a Central Parkban. Igazam van? Sophie képtelen volt hazudni, így megrázta a fejét. – Nem csinálsz semmit, igaz? – Aggodalom ült ki Kate arcára, ez még a kissé homályos képernyőn is egyértelműen látszott. Sophie elfintorodott. – Aggódom miattad. – Nem kell. Jól vagyok. Komolyan. Eltart egy ideig, amíg felveszem a ritmust. Mindenki rohan, olyan, mintha itt sebesebben száguldana az 69

élet. Rengeteg emberrel találkoztam már. – Sophie keresztbe tette az ujját, ahol a barátnője nem láthatta. – A főbérlőmnek, Bellának van egy péksége a földszinten. Nagyon barátságos. És idefent lakik. – Sophie nem akarta bevallani Kate-nek, hogy nem találkozott Bellával, amióta két héttel azelőtt megérkezett. – És az unokatestvére, Todd a magazinnál dolgozik. Ő írja a „Férfiszemmel a városról” rovatot. Nagyon kedves. És sokat segít a szerkesztőségben. Az első napon megmutatta, hol kell felszállnom a metróra. És segített átjutni a biztonsági szolgálaton, amikor megérkeztem az irodaházunkba. – Elmesélte Kate-nek a teljes történetet, beszámolt Madisonról is, és arról, hogy Todd önként felajánlotta az íróasztalát. – Valóban nagyon kedvesnek tűnik – ismerte el Kate. Sophie felnevetett. – A kedves nem éppen a megfelelő jelző. Todd lélegzetelállító. Nézd meg a magazin weboldalán! Ezzel együtt elsőrangú nőcsábász. Egyáltalán nem az én esetem. A munkahelyen mindenki nagyon kedves, és sokat kell dolgoznom, ha tartani akarom a tempót. Nem olyan egyszerű átvenni valaki más munkáját… – Ó! Ez a kék szempár! – Kate a bal oldalán lévő laptopjára meredt. – Ez a fickó nagyon dögös. – Előnyös kép – vágta rá Sophie, mert eszébe jutott, hogyan reagált, amikor megpillantotta Todd fotóját a rovat mellett. – Úgy vélem, túl sokat tiltakozol – jegyezte meg Kate. – Nos, egyáltalán nem az én súlycsoportom, nagyon népszerű a hölgyek körében. De van egy kedves fickó a reklámosztályon. – Aha…

70

– Olyan vagy, mint egy nyavalyás terrier. Szinte öt perce érkeztem. Időbe telik, amíg beilleszkedem, és megismerem az embereket. Kate összeszorította a száját. – Nem, Soph, általában nem. – Hosszú szünet következett. – Neked nem. Te azonnal összebarátkozol mindenkivel. Szerintem bujkálsz. Ez nem rád vall, Soph. Légy őszinte! Aggódom miattad. Azt hittem, jót tesz, ha távol leszel Londontól, és New York egy új kezdetet jelenthet. De most úgy érzem, mintha hibernáltad volna magad. Sophie megdermedt. Ezért fázott tőle, hogy bárkivel felvegye a kapcsolatot az otthoniak közül. Szerencsére a szülei elutaztak egy hat hónapos hajóútra, így megúszhatta néhány rövid SMS-sel meg WhatsApp-üzenettel. Túlságosan el voltak foglalva a pakolással meg a ház bezárásával ahhoz, hogy sok kérdést tegyenek fel a lányuk hirtelen döntésével kapcsolatban, és Sophie halogatta, hogy beszámoljon nekik Jamesről. Kate komoly arccal meredt rá a képernyőről, és a sarokból a saját rémült arca meredt vissza rá. Soha nem volt még találóbb az a kifejezés, hogy „sarokba szorított nyúl”. Egy perc alatt megfordult a fejében tucatnyi kifogás, de Kate-nek nem tudott hazudni, így felszínre tört a rettenetes igazság, amit eddig takargatott. – Hiányzik James. Tudom, hogy egy szarházi, és utálom. – Elszorult a szíve, és vett egy reszketeg lélegzetet. – De… Akkor is hiányzik. – Elhatározta, hogy semmiképpen nem fakad sírva. – Nagyon. Olyan, mintha egy hatalmas lyuk tátongana bennem. Minden, amit tudtam, amit ismertem… Mintha kitörölték volna, míg végül semmi nem maradt. Üresnek érzem magam, és lehetetlennek látom, hogy 71

előrenézzek. Szerencsére ahhoz túl elfoglalt vagyok, hogy hátranézzek. Minden, amit gondoltam… Nem jelentett semmit. Egyetlen hatalmas hazugságon alapult. Egy részem még mindig képtelen felfogni. Én még mindig… Szeretem. És utálom ezt. – Sophie-nak megremegett a szája, és hevesen pislogni kezdett. – Nagyon utálom, hogy még mindig… – Ó, Soph, édesem! Bárcsak ott lehetnék! Sajnálom! – Kate a szájára szorította a kezét, a tekintetéből együttérzés és aggodalom sugárzott. – Olyan messze vagy. Bárcsak ne biztattalak volna arra, hogy elmenj! Sophie újra vett egy mély lélegzetet, és úgy érezte, mintha bent rekedt volna a mellkasában. Nem tehette ezt Kate-tel. Nem lett volna igazságos. Erőt vett magán, és elmosolyodott. – Kate Sinclair! Ne merészeld bűntudatba hajszolni magad! Én döntöttem úgy, hogy eljövök. Szerettem volna. Csak ma este kicsit sajnálom magamat. Igazad van. Nem próbálkoztam elég lelkesen. Sőt egyáltalán nem próbálkoztam. Neki kell veselkednem a dolognak. Megígérem, hogy hétvégén kimozdulok, és megkezdem a felfedezést. És a munkahelyemen is jobban igyekszem majd ismerkedni. Kate könnyes szemmel elmosolyodott. – Kemény csaj vagy. Ne haragudj! Nem akartalak nyaggatni. Hiányzol. – Te is hiányzol, de megígérem, hogy… Jól leszek. Igazad van. Hibernáltam magam. De mostantól minden másképp lesz. Sophie kikapcsolta a telefont, és lehunyta a szemét. Kate hangja nélkül a lakás üresnek és idegennek hatott. Túl korán volt ahhoz, hogy ágyba bújjon, ahogyan a legtöbb este szokott, amikor elviselhetetlennek érezte a magányt. Bár a legtöbbször tizenegyig ébren maradt. Bámulta a 72

mennyezetet. Azt kívánta, bárcsak visszafordíthatná az időt. De ez gyávaság lett volna, és mit sem változtat azon, amit James tett. Az, hogy nem tud róla, nem javított volna a helyzeten. És nem tette volna semmissé a sok hazugságot. Volt a mennyezeten egy különleges repedés. Az ablaktól a szoba sarkáig

vezetett,

úgy

a

kétharmadánál

kiszélesedett,

majd

elkeskenyedett, és újra eltűnt. Ez volt Sophie emlékeztetője a küzdelemben, gondolatait,

hogy mintha

kordában ott

tartsa

tolonganának

a

Jamesszel a

repedés

kapcsolatos mögött,

és

megpróbálnának előszivárogni onnan. Ilyenkor külön erőfeszítést kellett tennie, hogy ne gondoljon a barátjára. Hogy ne jusson eszébe az a sok este, amikor a konyhában sürgölődött, hogy különleges ételekkel várja. A reggelek, amikor a férfi kócos, sötét haja mellett ébredt. Hogy ne sóvárogjon az esték után, amikor összebújtak a kanapén, fáradtan a munka után, és megnéztek a tévében valami krimisorozatot, amit mind a ketten szerettek. Felsóhajtott, és felállt. Eltette a zsebébe a telefonját, és körülnézett a konyhában. Vajon észrevette Kate, hogy milyen makulátlan rend van? Hogy kipucolta az utolsó sarkot is a múlt hétvégén, amikor megnézett tizenkilenc részt a Jóbarátokból? A nyitott ablakon át nevetés hangja szűrődött be az utcáról, egy elsuhanó autóban mély basszus dübörgött, és beáradt a meleg, nagyvárosi levegő, a hagyma és dízel szagának füstös keveréke. A brooklyniak belevetették magukat a péntek estébe. Sophie egy ideig csak állt az ablakban, és nézte az embereket. Egy csapat fiatal férfi közeledett farmerben, bő pólóban és megfordított baseballsapkában, bökögették és ugratták egymást, miközben lezser léptekkel sétáltak a 73

járdán. Félreálltak, amikor jött egy-egy kései dolgozó, aki eltökélten sietett az egész heti ingázás után, és bevásárlószatyrokat cipelt, vitte haza a kenyeret, mint valami bajnok. A vidám zajok és a nyüzsgés csak felerősítette Sophie magányát, és a bénultság, amely rátelepedett, megakadályozta, hogy kilépjen a lakásból. Nem mondta el Kate-nek, hogy elbizonytalanodott a saját ítélőképességében. Hiszen olyan csalókának bizonyult, hogy egyes napokon Sophie még arra is képtelennek tartotta magát, hogy meghozzon egy döntést. Azt sem tudatosan határozta el, hogy New Yorkba utazik. Nem volt mérlegelés, sem érvek és ellenérvek, nem vette számba, mivel jár mindez. Nem. Egyszerűen kapva kapott az ajánlaton, kétségbeesetten belekapaszkodott, és mohón szorította, mintha mentőcsónak volna a félelem, harag és a teljes csüggedés viharában. Már éppen be akarta csukni az ablakot, amikor hangos csörömpölést hallott valahonnan az épületből, amit egy puffanás, egy csattanás és hangos szitkozódás követett. – A rohadt életbe! Ez nem lehet igaz! Sophie az ajtóhoz sietett, kinyitotta, és kirohant a lépcső tetejére. Bella kifacsarodott végtagokkal elterült az eggyel lejjebb lévő lépcsőfordulóban. Sophie lesietett hozzá. – Mi történt? – kérdezte, miközben felsegítette a lányt. Bellának elkerekedett a szeme, és a melléhez szorította a kezét. Úgy tűnt, nagyon megijedt. Zihálva felelt: – Megbotlottam az utolsó lépcsőfokban. Egy borzalmas pillanatig azt hittem, fejjel lefelé legurulok a lépcsőn. – Remegett a szája, amikor

74

nagy nehezen felült, és dörzsölgetni kezdte a térdét. Szipogva bólintott, csillogott a szeme a könnyektől. – Jól vagy? – kérdezte Sophie, aki tehetetlenül állt fölötte. – Csak egy perc… – Bella szorosan lehunyta a szemét, tovább dörzsölgette a térdét, és az ajkába harapott. – Nem merem megnézni. Próbálok pozitívan gondolkodni, de jelen pillanatban csak egyféle szemszögből látom a dolgot. Teljesen tönkrementek? Sophie végignézett a cukormázzal borított lépcsőn. Élénkpiros, sárga, kék és zöld pacák hevertek mindenhol. Mintha paintball-lövések értek volna minden létező felületet. – Nehéz megmondani. Talán egyiket-másikat meg lehet menteni. – Ő is hallotta a hangjában a kétkedést. Onnan nézve meglehetősen siralmasnak tűnt a helyzet. – A francba! – Bella mérgesen letörölte a magányos könnycseppet, amely lecsordogált az arcán. – A francba! A francba! Az elmúlt három órám azzal telt, hogy kidíszítettem hat tucatot a kis rohadékokból egy holnapi eljegyzési partira, és most a felét kidobhatom. – A térdére támasztotta a homlokát, átölelte a lábát, és fojtott hangon hozzátette: – Úgy volt, hogy kiszállítom, mielőtt holnap reggel kinyitom az üzletet. – Felemelte a fejét, és csak szipogott, miközben újabb könnycseppek gördültek végig az arcán. – Kezdhetem az egészet elölről… – Elakadt a lélegzete. – És olyan fáradt vagyok. – Azzal kitört belőle a zokogás. – Ugyan! Semmi baj! – Bár Sophie szinte egyáltalán nem ismerte Bellát, leült mellé a legfölső lépcsőfokra, és átkarolta. Számtalan reszketeg levegővétel és diszkrét szipogás után Bella végül megnyugodott.

75

– A francba! Ne haragudj! Nem vagyok bőgőmasina, de ez még nekem is sok. – Feltápászkodott. – Te jó ég! Nézd ezt a kuplerájt! Mi a fészkes fenét csinálok most? Egy örökkévalóságig tart, amíg összetakarítok, és még ki kell sütnöm egy újabb adagot, hogy kihűljön a díszítéshez. Sophie megszorította a vállát. – Adj egy percet! Szemügyre vették a zűrzavart. – Szivárványos sütik? – kérdezte Sophie. – Igen,

de

már

kezdem

megbánni.

Odafent

tárolom

a

megrendeléseket, mert a lenti konyhában nincs elég hely. – Ami azt illeti, jól mutat – jegyezte meg Sophie, és megpróbálta megállni mosolygás nélkül. Minden szivárványszínben pompázott. Bella halványan felkuncogott, miközben együtt szemügyre vették a színpompás káoszt. – Soha nem végzek félmunkát. – Lehet,

hogy

pályát

tévesztettél.

Bármikor

elmehetsz

lakberendezőnek. Igazán színes belső tér. – Kirobbant belőlük a nevetés. – Rendben – szólt Sophie, és hirtelen úgy érezte, visszanyerte régi önmagát. – Haladjunk szép sorjában! Először is összeszedjük azokat, amelyek még menthetők. Talán lekaparhatod róluk a cukormázat, és újradíszítheted. – Nem is tudom – felelte Bella, és elhúzta a száját, de az arca máris derűsebbnek tűnt. – Egyik-másik tényleg nagyon gyatrán fest. Ez amolyan „dobd fel mindet a levegőbe” műsorszám volt. – Bella a fejét

76

csóválta, és néhány vörös tincs kiszabadult a kendője alól. – De még így is szerencsés vagyok, hogy nem ugrottam fejest utánuk. – Te csak ülj le, igyál egy kávét, és pihenj egy kicsit! Elég zaklatottnak tűnsz, és talán nem ártana a térdedre egy kis jég. Én nekiállok itt feltakarítani, aztán készítünk egy tervet. Szívesen leszek az asszisztensed. És ketten sokkal könnyebben boldogulunk. Bella megállt, és visszanézett a lépcsőre. – Péntek este van. Nem mész el valahová? – Nem. Arra gondoltam, egyszer itthon maradhatok. – Sophie-nak olyan merev volt a mosolya, hogy attól tartott, megreped az arca. – Normál esetben nemet mondanék, de most nagyon meg vagyok lőve, és tényleg jól jönne a segítség. De nem hagyhatom, hogy feltakaríts. – Dehogynem – közölte Sophie, és határozottan megvillant a szeme. – Bízd csak rám! Kérem azt a tálcát, és szükségem van egy szemeteszsákra. Segített Bellának felbicegni a lakásába, leültette egy székre, és egy fagyasztott kukoricás zacskót nyomott a térdére. Bella lakása hasonló elrendezésű volt, mint az alatta lévő, azzal a különbséggel, hogy a konyhában egy létrát szereltek a falra, egészen a mennyezetig, és számtalan üres polc sorakozott tele műanyag cupcake-tartókkal. – Általában azokban viszem le a sütiket, de most csak egy tucatról volt szó, és lusta voltam, ezért megpróbáltam egyszerre leszállítani őket egy tálcán. Megérdemeltem. Bella megmutatta Sophie-nak a törlőruhákat, a lány fogott egy felmosószettet, és elindult a lépcsőházba, hogy megküzdjön a rendetlenséggel. Miközben szedegette a szanaszét fröccsent vajas 77

krémet, elmosolyodott magában. Lehet, hogy nem ez volt a legpazarabb szórakozás péntek estére, de a semminél mindenképpen többnek számított. Fél órával később Sophie éppen befejezte a takarítást, amikor Bella lebicegett a lépcsőn egy üveg borral meg két pohárral a kezében. – Mekkora a kár? – kérdezte elgyötörten az utolsó lépcsőfokról. – Hoztam egy kis szíverősítőt. Sophie borúsan ráncolta a homlokát, és a lépcsőházi kisasztalon fekvő tálcára mutatott. – Tízet még fel lehet javítani, de attól tartok, a többinek annyi. – Atyaég! Ez rossz hír. Sokáig fog tartani. De legalább a vacsora kérdése megoldódott. Amennyiben pépes sütire vágysz. – Bella megragadta az egyik kis tortát. – És lesöpröd róla a koszt. Sophie elvigyorodott. – Már ettem, de a borért cserébe szívesen maradok, segítek, és beállok helyettes séfnek. – Biztos? Péntek este van, és nincs túl késő. Az én jókedvemnek már úgyis lőttek, nem kell, hogy te is elkenődj. Sophie megvonta a vállát, és félszegen felnevetett. – Nem mintha bármi más programom lett volna ma estére. Bella résnyire szűkült szemmel méregette. – Ne haragudj! Mega elfoglalt voltam. Sokkal jobb vendéglátónak kellett volna lennem, és gyakrabban meglátogatni téged. Hiszen már két hete itt vagy. El sem hiszem. De piszok gyorsan eltelt. Na, gyerünk! – Bella intett az üveggel meg a poharakkal, és betessékelte Sophie-t egy oldalsó ajtón. – Ez egyenesen a konyhába vezet. Folyton az jár a 78

fejemben, hogy inkább a büfés étkeztetésre kellene helyeznem a hangsúlyt. Valaki a múlt héten azt mondta: – Bella idézőjelet formázott az ujjaival. – „A cupcake már lejárt lemez, az esküvői torta meg túl egyedi.” Sokkal több pénz van az általánosabb ételekben, tudod, szendvicsek, apró harapnivalók. De mondd meg őszintén, te mit választanál? Egy tüneményes kis tortácskába zárt óriási cukorbombát vagy egy szezámmagos csirkecombot? Senki nem döntene a csirke mellett, nem igaz? Sophie felnevetett. – Valóban. – És a tortában van valami különleges. A szeretet nyelvén beszél. Édes nyalánkságot ígér. Olyan, mint egy gyors ölelés. A tortákat karácsonyra, születésnapra, ünnepekre sütjük. És esküvőkre. Boldog napokra. Ezért szeretek annyira tortát sütni. A világnak több boldogságra van szüksége. Sophie elmosolyodott, és eszébe jutott Kate meg a drága barátnőjük, Eva. – Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy minden finomabb, ha szeretettel készül. Bella összecsapta a kezét. – Ez imádnivalóan hangzik. És nagyon igaz. Különösen, amikor egy esküvői tortát süt az ember. Hiszen a felszeletelése az első dolog, amit a fiatal házasok közösen csinálnak. Azt jelképezi, hogy ezentúl társak lesznek. – Ez még soha nem jutott eszembe. Igazán kedves gondolat… – Sophie elhallgatott, igyekezett tiltakozni az ismerős, keserű érzés ellen.

79

Folyamatosan ott ólálkodott a tudatának a szélén, csak a megfelelő pillanatra várt, hogy előugorjon, és átvegye az uralmat. – Ha működik. – Ó, drága! Talán elváltál? – Nem. Egyedülálló vagyok. Nagyon is. És a belátható jövőben az is maradok. – Csúnya szakításon vagy túl? – kérdezte Bella, és együttérzőn elhúzta a száját. – Olyasmi – sóhajtott Sophie. – Nem tudom, melyik rosszabb. Ha van valakid, akivel szakíthatsz, vagy ha el sem jutsz odáig. Sophie zavartan felvonta a szemöldökét. Bella dacos arcot vágott. – Van valaki, aki érdekel, de túl ostoba ahhoz, hogy észrevegye. Sophie összerezzent, és buzgón törölgetni kezdte a konyhapultot. Nem volt róla meggyőződve, hogy ebben az állapotban képes lenne megküzdeni bárki más érzelmi bánatával. Szerencsére Bella nem folytatta, inkább az üvegnek szentelte a figyelmét, és teletöltötte a két poharat fehérborral. – Egek! Olyan bájos itt minden! – Sophie körbefordult a helyiségben. Egy tölgyfa komód állt vele szemben, amely tele, jobban mondva, tömve

volt

a

legkülönfélébb

porcelántányérokkal.

Nem

volt

felismerhető rendszer a keskeny felső polcon lévő tányérok kiválasztásában, melyek ezerféle alakban és szédítően vegyes stílusban pompáztak: retró 50-es évekbeli, kockás, vintage virágos, kecses kínai, élesen megkülönböztethető, kortárs dizájn – mind vállvetve álltak a szivárvány minden színében pompázva, ahol a smaragdzöld remekül 80

megfért a pávakékkel, az élénk rózsaszínnel, a szűzies fehérrel és a skarlátvörössel. Az alul lévő nyitott polcokon további tányérok imbolyogtak nagy halmokban. Bella követte Sophie pillantását, és megvonta a vállát. – Gyűjtöm a tányérokat. Soha nem tudhatja az ember, hogy mi kellhet egy kirakathoz. A komód mellett virágmintás kanapé állt, amely olyan hívogatónak tűnt, hogy Sophie meg volt róla győződve, ha valaki egyszer ráül, nem könnyen szabadul. A kanapé mellett egy fa kávézóasztal kapott helyet, amelyen egy halom papír és magazin hevert, valamint két halvány rózsaszín bársonyfotel. Mindennek meglehetősen furcsán kellett volna mutatnia a szemközti oldalon lévő rozsdamentes acélpadok és a modern, üvegajtós hűtők mellett, de azok is tele voltak színekkel és formákkal, így a két oldal remekül illett egymáshoz. Úgy tűnt, Bella kedveli a színeket. A padokon élénk színű eszköztároló dobozok sorakoztak, kínai tortaszeletelőkkel, fakanalakkal és habverőkkel. Sophie érezte, ahogy ellazul. Szeretett a konyhában lenni. Ott az ember tudta a helyét. Volt valami biztonságos és megnyugtató abban, hogy ha az ember sütés közben a megfelelő hozzávalókat adagolja a megfelelő mennyiségben, és mindent jól csinál, pontosan tudhatja, mit kap. Egy jól feltöltött és jól felszerelt konyha, amilyen Belláé volt, olyan érzést keltett benne, mintha hazaérkezett volna. – Egészségedre! – szólt Bella, és felemelte a poharát. – Egészségedre! Koccintottak. – Kösz, Sophie! Igazán nagyra értékelem a segítségedet. 81

– Még nem csináltam semmit. – Azon kívül, hogy feltakarítottad azt a káoszt. És lelki támaszt nyújtottál. Sophie körülnézett a konyhában. – Szóval, mi a feladatom? – Először neki kell látnom egy újabb adag süteménynek. Ezért, ha segítenél kimérni a hozzávalókat, az nagyszerű lenne. Itt az alaprecept. – Bella egy laminált lapra mutatott, amely a parafa táblára volt tűzve. – Ott a mérleg. Vaj a hűtőben. Száraz hozzávalók a kamrában. Tojás a polcon.

Még

szerencse,

hogy

a

héten

mindenből

alaposan

bevásároltam. Hála az elmúlt hét gyorstalpaló beszélgetéseinek, Sophie könnyen boldogult a mértékegységekkel, és tudta, hogy egy csomag vaj fél bögrének, vagy angol számítás szerint négy unciának felel meg, ezért sikerült követnie Bella gyors utasításait, és egy szempillantás alatt összegyűjtötte a hozzávalókat a nagy teljesítményű KitchenAid készülék mellett. – Nekem is ilyenem van otthon – mondta Sophie, és lágyan megsimogatta a piros, zománcozott gépet, mintha valami háziállat volna. – Ne haragudj! Teljesen elfelejtettem, hogy gasztroújságíró vagy. Tehát tudsz főzni. – Csak egy kicsit – nevetett Sophie. – Elkészíthetnéd a tésztát, amíg bekeverek egy adag cukormázat és bevonom ezeket. – Meg akartalak kérdezni, nem nézhetném-e meg egyik nap, amit csinálsz. Egy angol teadélutánról szóló cikken dolgozom, és szeretnék 82

készíteni néhány cupcake-et, meg előállni egy-két, ősz ihlette díszítéssel. – Ó, szívesen segítek. A lehullott falevelek színvilága éppen megfelelne. És készíthetnék egy szezonális kínálatot. Már csak az ízeken kell gondolkodnunk. – Gyömbér. Süthetnél zablisztlepényt is. – Zablisztlepényt? Sophie elmagyarázta, mi az. Hamarosan záporoztak a receptek meg az ötletek, és mire az első adag sütemény előkerült a sütőből, megitták a bor nagy részét. Amikor betették sülni a második adagot, már az utolsó cseppek lötyögtek a poharukban. Fáradtan, csendben nézték, ahogy a sütemények emelkedni és pirosodni kezdenek a sütőben. Sophie felsóhajtott, és megitta az utolsó korty bort. – Semmi sem fogható ahhoz a pillanathoz, amikor a tészta kipüffed a formából. Ilyenkor mindig úgy érzem, rend uralkodik a világban. Minden jól van úgy, ahogy van. – Soha nem gondoltam erre így, de igazad van. Semmi sem hasonlít ehhez a pillanathoz. Kipüffed. – Bella Sophie felé intett a borospoharával. – Igen, a kipüffed a helyes kifejezés. De miért ücsörgünk itt, amikor van egy tökéletesen jó kanapém, bár kissé különc. – Nagy nehezen feltápászkodott, és elbicegett az egyik rózsaszín fotelhez, lassan leereszkedett, és feltette a lábát a kávézóasztalra. Sophie követte, és leült vele szemben a kanapéra. – Sophie! Téged az ég küldött. Azt hiszem, ha nem jössz, egész este hisztérikusan zokogok a lépcsőn.

83

– A térded nincs túl jó állapotban. – Sophie még a kanapéról is látta, hogy Bella sérült térde legalább kétszer akkora, mint a másik. – Nincs. Lüktet, és nagyon merev. A francba! Remélem, holnap azért tudok vezetni. – Bella előrehajolt, és óvatosan megnyomogatta a térdét. – Nagyon dagadt. És alig tudom behajlítani. – Nincs valaki, aki segíthetne leszállítani a sütiket? Nem tehetnéd be egy taxiba? – Nem nagyon. Az igazat megvallva, ez inkább kétemberes munka. Szükségem van valakire, aki fogja a dobozokat. Általában a barátomat, West szoktam megkérni, de… – Bella összeszorította a száját. – Most téged akartalak megkérdezni, tudnál-e segíteni. – Persze, szívesen. Felajánlanám, hogy vezetek, de… – Elhúzta a száját. Nem emlékezett rá, hogy mikor ült utoljára volán mögött. London belvárosában élt, így mindig a tömegközlekedést használta. Bella tanácstalanul megvonta a vállát, és rápillantott az órájára. – Megpróbálhatom hívni a felmentő sereget, vagyis megkérdezni Toddot, hogy ráér-e. De mekkora az esély rá, hogy elérem péntek este? – Csekély – ismerte el Sophie. – Tekintve, hogy egész héten a bűbájos lányok tömkelegétől érkező hívásait fogadtam, azt mondanám, hogy randizni ment. Sophie megállapította, hogy Todd éppen olyan, mint Sam Mitsegél, a titokzatos macska – soha nincs sehol. Legalábbis az íróasztalánál biztosan nem, bár szemmel látható bizonyítékok utaltak rá, hogy ott járt. Általában üres kávéspoharak és cookie-morzsák. A telefonközpont folyamatosan Sophie mellékére továbbította Todd hívásait, így a lány kénytelen volt meghallgatni a számtalan kacér és barátságos női hangot, amely újra és újra a munkatársát kereste. De ha igazságos akart 84

lenni – márpedig ez Sophie egyik erősségének számított –, a nők mindig elbűvölőek voltak, és – érthetetlen módon – tökéletesen megértőek azzal kapcsolatban, hogy Todd sohasem hívja vissza őket. – Ó, szegény Todd! Nagyon elfoglalt. Hálás lennék, ha átadná neki, hogy Lacey megint kereste. – „Szegény Todd.” Inkább szegény Lacey! A héten négyszer telefonált. Hozzá társult a selypítő Cherie, aki háromszor jelentkezett, és a vékony hangú, kuncogó Amy, aki kétszer. – Mindegy, megpróbálom felhívni – határozta el magát Bella, majd megtörölte a karjával a homlokát, fehér lisztcsíkot hagyva maga után. – Nem jut eszembe senki más, akinek van kocsija. Bella nyomkodni kezdte a telefonja képernyőjét. Sophie legnagyobb meglepetésére kétszer kicsöngött, és Todd máris felvette. – Szia, Todd! – Szia, Bellabella! Mi a helyzet? – Vészhelyzet van. Szükségem lenne a segítségedre. – Jaj, szegény! – Tudnál segíteni egy kiszállításban holnap reggel? Hat tucat cupcake-et kellene elvinnem Greenpoint másik felére. Sophie várta a kifogások és kérdések áradatát. – Persze. Hánykor? – Attól tartok, korán. Azt mondtam, nyolcra ott leszek velük, mert azt hittem, vissza kell érnem kinyitni az üzletet. A szombati kisegítőm csak tízkor kezd. Már kicsit késő lenne felhívnom az ügyfelet, és változtatni a megbeszélteken. – Bella elhúzta a száját. – Semmi gond. Hétre ott vagyok. De jobb lesz, ha kávéval vársz. – Todd! Egy angyal vagy!

85

– Ez azt jelenti, hogy élethosszig tartó fogyasztást biztosítasz a mennyei süteményeidből? – Úgy bizony. Holnap találkozunk. – Ciao! Bella Sophie-hoz fordult. – Todd egy sztár. Szóval elkísérnéd? Ne haragudj, lehet, hogy mást terveztél. – Szívesen segítek. – Kilencre biztosan végeztek. Remek. Akkor már csak a nap fennmaradó részét kellett kitöltenie valamivel.

86

Hatodik fejezet – Helló, angol lány! – köszöntötte Todd, és előrelépett, hogy elvegye tőle az első doboz süteményt. Egészséges, kicsattanó energia sugárzott belőle, mint a tévéreklámok szereplőiből, buzgó és lendületes volt a frissen vasalt, fehér vászoningében és a farmer rövidnadrágjában, amely látni engedte napbarnított lábát. Sophie nem tudta pontosan megmagyarázni, hogy miért, de hálát adott az égnek, hogy megmosta, ráadásul a változatosság kedvéért lágy, göndör fürtökbe szárította a haját, és finoman kisminkelte magát. Ennek köszönhetően nem érezte magát Todd mellett úgy, mint egy hajléktalan néni. Tovább javított a helyzeten, hogy a kedvenc kobaltkék lenvászon blúzát vette fel, ami csodálatosan kiemelte a szemét, és egy rojtos szárú rövidnadrágot, amelyből kilátszott a lába, ami – eltekintve a hajától (kivéve az ahhoz hasonló napokon, amikor fegyelmezetten viselkedett) – határozottan a legelőnyösebb részei közé tartozott. Nem mintha képes lett volna akár a közelébe érni a férfi tündöklő szépségének. Nem csoda, hogy egy egész hárem lihegett a telefonba, hogy beszélhessen vele. – Jó reggelt, Todd! – Szándékosan távolságtartó volt. Kordában kellett tartania az ostoba bizsergést a mellkasában. A hormonjainak volt mire válaszolniuk. Csakis erről lehetett szó. Normális, egészséges reakcióról. Sophie nem az a fajta lány volt, aki könnyű kalandokra 87

vágyik. Túlságosan észszerűen gondolkodott, és James után bevette magát a szingliség kapcsolatmentes bástyájába. – Hány dobozunk van? – Todd elvigyorodott, csillogó szemét egyenesen Sophie-ra szegezte. A bizsergés erősödni kezdett, és a lány kénytelen volt venni egy mély lélegzetet. – Már csak kettő – felelte, és válaszul megvillantotta a hanyag, udvarias, „Látod, hogy az ezerwattos karizmád teljesen hidegen hagy?” mosolyát. – Szuper! – Todd mosolya egy árnyalatnyit sem halványult. – A kocsim tilosban parkol, a sarkon túl. Nem lehet eltéveszteni. – Azzal elindult lefelé az utcán, de a válla fölött még hátraszólt: – Én viszem ezeket, te meg hozd a többit! Sophie ismét vett egy mély lélegzetet, hogy összeszedje magát, és nézte, ahogy a férfi távolodik. Egek! Hátulról is bámulatosan festett. Széles váll, keskeny csípő, és… Igen, az a hátsó! Sophie megrázta magát. Mi a franc történt vele? Méregeti szerencsétlen fickót, mintha valami árucikk volna. Visszament a konyhába, és fogta az utolsó két dobozt. – Itt a számla. Oda kell adnotok a megrendelőnek. Már fizettek. Sok szerencsét, és ne vállaljatok semmilyen kockázatot! Gondoskodj róla, hogy Todd úgy vezessen, mint egy nyugdíjas néni! Úgy érzem, mintha ez a süti meg lenne átkozva. – Ne aggódj, Bella! Az életem árán is megvédem. – Cinkosan egymásra mosolyogtak. Késő éjjel fejezték be a munkát. Sophie a két dobozzal a kezében megkerülte a sarkot, majd döbbenten megtorpant. Toddnak igaza volt, tényleg nem lehetett eltéveszteni a kocsiját. Sophie-nak a férfi amolyan BMW-s vagy 88

mercedeses típusnak tűnt. Le kellett lassítania, hogy sikerüljön közömbössé varázsolni az arcát. Nem akarta megsérteni Todd érzéseit, de eltartott egy-két percig, amíg palástolni tudta a meglepetését. Ez az autó olyan volt, mint egy vegyes felvágott, a leglepukkantabb, legcsiricsárébb jármű, amit a lány valaha látott. És annyira nem illett Toddhoz, aki általában az elit iskolások hanyagul elegáns külsejét mutatta

a

lazacszínű

rövidnadrágokban

és

tökéletesen

vasalt

vászoningekben. Az ősöreg Golfnak hatalmas horpadás éktelenkedett a vezetőoldali ajtaján, hiányzott az egyik lökhárítója, és a hátsó ajtó rikító kékben pompázott, amely meglehetősen visszatetszően mutatott a kocsi többi részének zöldjéhez képest. Ahogy Sophie közelebb ért, megállapította, hogy a motorháztetőn halvány foltokban pattogzik a festék, úgy nézett ki, mint egy csúnyán leégett hát. – Érdekes kocsi – jegyezte meg Sophie rezzenéstelen arccal, miközben átadta a dobozokat Toddnak. Annak ellenére, hogy az autó valamennyire elterelte a figyelmét, képtelen volt uralkodni magán, és alaposan szemügyre vette Todd hetyke fenekét, miközben a férfi behajolt a hátsó ülésre, hogy letegye a dobozokat a többi mellé. Amikor visszafordult Sophie-hoz, sugárzott az arcáról a pajkos huncutság. – Frászt hoztam apámra, amikor hazaértem, és megálltam vele a kocsifelhajtón. Rontja a környék képét. – Azt elhiszem – nevetett Sophie. – Nem akarok goromba lenni, de ez egy szeméttelep képét is rontaná. – Kétkedő pillantást vetett a kerekekre. – Tud menni, vagy olyan, mint Fred Flintstone kocsija, és lábbal kell hajtanunk?

89

– Majd

meglátod,

hogy

Gertie…

–

Todd

elhallgatott,

és

megveregette a kocsi oldalát. – Hűséges öreglány, még akkor is, ha időnként kissé szeszélyes. Nem szereti a téli reggeleket, de ezzel mindenki így van, nem igaz? – Ha ma reggel beindul, és elviszi a süteményeket, ahova kell, én nem bánom. Bella számít ránk. Todd hirtelen elkomolyodott, kihúzta magát, és elővette a zsebéből a kulcsot. – Nem hagyom cserben Bellát. – Aztán felragyogott az arca, és a szokásos megnyerő mosolya kíséretében kinyújtotta a kezét. – Gyere! Kösd be magad, és készülj fel életed kocsikázására! – Éppen emiatt aggódom – jegyezte meg ridegen Sophie, de csillogott a szeme, amikor összeszorította a száját, és megpróbált nem mosolyogni. Todd javíthatatlan volt. – Hálás vagyok, hogy senki nem ismer a környéken. A férfi a melléhez kapta a kezét. – Pszt! Még megsérted Gertie-t! Sophie bemászott a hátsó ülésre a dobozok mellé. Todd hátranyújtotta a mobiltelefonját. – Tessék! Neked kell navigálnod. Nem szól a hang, amikor tölt, és jelen pillanatban mindjárt lemerül az aksija. Addig tudom az utat, hogy áthajtunk a Fulton Streeten, aztán, kérlek, irányíts! Az autó egy hörgéssel és némi köpködéssel életre köhögte magát, de Todd teljesen nyugodtnak tűnt, amikor elindultak az egyirányú utcán, dobolt az ujjával a kormányon a rádióból harsogó zenére. Amikor Sophie végignézett a padlón és a hátsó ülésen, megállapította, hogy, érdekes módon, a kocsi belseje teljesen eredeti. 90

– Itt fordulj jobbra! – mondta Sophie, míg egyik kezében Todd iPhoneját

tartotta,

a

másikkal

pedig

gondosan

vigyázott

a

süteményesdobozokra, nehogy lecsússzanak az ülésről. – Már a közelben kell lennünk… Igen! – Rápillantott a képernyőre. – Ezen az utcán fel, aztán a másodikon jobbra! – Két háztömb, angol lány! – helyesbített Todd, és a megszokott napfényes mosollyal az arcán elkapta Sophie tekintetét a visszapillantó tükörben. – Hamarosan igazi amerikait faragunk belőled. – Megpróbálhatjátok, de egészen messzire vissza tudom vezetni a rokonságom nagyon, de nagyon angol vérvonalát. – Mint azt a könyvtárban őrzött súlyos, bőrkötéses Biblia is tanúsítja, amely szerint Sophie családjának története egészen II. Károly udvaráig nyúlt vissza. – Elfogadom a kihívást – közölte Todd. – Tessék? Ez nem kihívás volt, hanem megállapítás. – Sophie égnek emelte a szemét, de természetesen csak a szokásos vigyort kapta válaszul. Todd ütött-kopott autója befordult az utolsó sarkon, egy barna homokkő házakból álló utcába. – Nagyon szép errefelé. – Feltörekvőben lévő környék. Itt forgatták azt a vicces sorozatot, az Unbreakable Kimmy Schmidtet. És egy rakás másik filmet. – Hallottam már róla, de még egyetlen részt sem láttam. – Nagyon mókás. Sophie megjegyezte magának, hogy megkeresse a Netflixen. Legalább ezen a héten is nézhet majd valamit.

91

Miután épségben átadták a süteményeket, Sophie a visszaútra behuppant az anyósülésre. – Reggeliztél már? – kérdezte Todd. – Nem. Még túl korán volt, most meg már túl késő. – Isten hozott New Yorkban, a tízóraik világában, ha nincs más terved. Sophie egy pillanatig habozott, de eszébe jutott az előző esti beszélgetése Kate-tel. Néhány héttel azelőtt nem sokat gondolkodott volna, sőt valószínűleg ő maga tett volna javaslatot egy kávéra vagy reggelire. – Nem, nincs más tervem. Egy tízórai… remek lenne. Ha van időd. – Pompás megoldásnak tűnt arra, hogy elüssön néhány órát, és legalább úgy érezhette, hogy végül tényleg tesz valami erőfeszítést, hogy kiszabaduljon otthonról. Bánatosan elhúzta a száját, amikor rájött, hogy valójában nem sok minden változott. Hétvégenként Londonban is órákat töltött azzal, hogy megpróbálta valamivel elütni az időt. Komoly napok mentek veszendőbe az életéből, amíg arra várt, hogy James végre megérkezzen. Mérgesen állapította meg, mennyi időt elvesztegetett. Hétköznap esténként kétségbeesetten igyekezett kihasználni minden együtt töltött pillanatot, ezért a lakásban maradtak. Természetesen utólag minden értelmet nyert. Így csökkent a lebukás esélye, hiszen nem futhattak össze olyasvalakivel, aki ismeri Jamest. Nem jártak színházba, kiállításokra vagy új éttermekbe. Nem mentek el a Kew Gardensbe karácsonykor, se a Notting Hill-i karneválra vagy a Promsra a Hyde Parkban.

92

És most az a veszély fenyegetett, hogy ugyanezt a hibát itt is elköveti. Hogy a négy fal között marad, és nem fedezi fel a várost. – Rád mindig van időm. Sophie megint forgatni kezdte a szemét. – Igen, fogadok, hogy minden lánynak ezt mondod. – Persze. – Megvillantotta a soha nem lankadó vigyorát. – Van egy remek hely nem messze Bellától. Café Luluc. Nevetségesen tele lesz, de megéri. Egy mexikói család üzemelteti. Fantasztikus tízóraikat kínálnak. Én megszabadulnék az autótól, ha nem bánod, hogy addig egyedül kell sorban állnod – mosolygott a lányra Todd, majd rákacsintott. – Menj csak! – Sophie képtelen volt tovább türtőztetni magát, és visszamosolygott. A férfi gondtalan vidámsága ragályosnak bizonyult. Sophie ácsorgott a napsütésben, nézte a járókelőket a Smith Streeten, és ez egyáltalán nem esett nehezére. Todd megmondta, hogy eltart egy ideig, amíg visszaér, mert a helybélieknek szóló parkolási engedély ellenére nehéz volt helyet találni. De Sophie nem bánta, hogy várnia kell; szórakoztató volt nézni az embereket, különösen egy másik városban. Eddig miért nem csinált ilyet? A tapasztalat azt mutatta, hogy ahol ilyen sor kígyózik, ott az étel megér minden másodpercnyi várakozást. És így arra is jutott idő, hogy alaposan tanulmányozza a menüt. Az ételek és az angol nyelv iránti szenvedélye véletlenül találkozott a boncasztalon, amikor látványosan megbukott az érettségi vizsgán. Úgy döntött, halaszt egy évet, és részmunkaidős állást vállalt a helyi lapnál, ami mellett pincérnőként dolgozott a falu újonnan nyílt gasztrokocsmájában. A Haresfooti fehér 93

nyúlban kiváló ételeket kínáltak, és amikor írt róla egy ajánlót, majd megmutatta George-nak, az újság főszerkesztőjének, ő azonnal megjelentette, és adott neki egy saját rovatot. – Mi ez a borús ábrázat? – kérdezte Todd, amikor végül csatlakozott a sorhoz. – Olyan nehéz! Nem tudom eldönteni, hogy a Florentin-tojást vagy a francia

pirított

kalácsot

válasszam

almakompóttal.

De

talán

kipróbálhatnám az erdei gombás, Asiago sajtos omlettet is. Bár fogalmam sincs, mi az az Asiago sajt. – Akkor miért próbálnád ki? Sophie levette a napszemüvegét, és rászegezte Toddra a legtökéletesebb dorgáló tanító nénis pillantását. – Az étkezési kultúránk szempontjából fontos, hogy kimozduljunk a komfortzónánkból. – Értem – bólintott Todd, és ez egyszer megpróbált nem mosolyogni. – Komolyan beszélek. Mindig ki kell próbálni az újdonságokat. Lehet, hogy valami lenyűgöző finomságot szalasztunk el. – Megfogadom a

tanácsodat.

Szóval, hogyan keveredtél a

gasztronómiai újságíráshoz? Mire Sophie elmesélte az egész történetet, betessékelték őket egy bokszba az étterem hátsó részében, így leülhettek a piros műbőr ülésekre a fehér terítős asztal mellé. Amikor a mellettük ülő párnak kihozták az ételt, Sophie nem bírt magával, odahajolt hozzájuk, és megkérdezte, mit rendeltek.

94

Azonnal

nyitottan

és

barátságosan

válaszoltak,

és

olyan

lelkesedéssel, amitől a lány duplán elszégyellte magát, amiért ez az első hétvége, amikor kimozdul az albérletből. – Most még tanácstalanabb lettem – súgta oda Toddnak, miután újabb lopott pillantást vetett a szomszédok Benedek-tojására. – Ínycsiklandóan néz ki. – A nyakát nyújtogatva figyelte, ahogy a pincér kivisz három tányért az étterem első részében lévő asztalhoz. – Minden mennyeien fest. – Csukd be a szemedet, és bökj rá az étlapra! – javasolta Todd, aki hátradőlt a padon, és a karját lezserül a támla tetején nyugtatta. Sophie kihúzta magát, és elkerekedett szemmel, színpadiasan felcsattant: – Arra képtelen lennék! Todd felnevetett. – Gondoltam. De elindult a visszaszámlálás! A pincér erre tart, én pedig éhen halok, úgyhogy kénytelen leszel döntésre jutni. – Majd mókásan megfenyegette: – Különben nélküled rendelek! – Ó! Sophie kedélyesen tipródott, miközben a pincér türelmesen várt a jegyzetfüzetével, és sokatmondó pillantásokat váltott Todd-dal. – Francia pirított kalácsot kérek… Ó! Meg tudná mondani, mi az az Asiago sajt? – Egy diós ízvilágú, karakteres sajt, nem olyan erős és száraz, mint a parmezán vagy a pecorino, de nagyon hasonló. – Értem… – Sophie elhúzta a száját, és Toddhoz fordult. – Ettől még rosszabb lett a helyzet. Todd a szemét forgatta, majd a pincérhez fordult: 95

– Ő egy francia pirított kalácsot kér almakompóttal, én pedig egy erdei gombás, Asiago sajtos omlettet – hadarta, majd gyorsan visszafordult Sophie-hoz: – Megkóstolhatod az enyémet. – Aztán rendelt kávét és narancslét. – Én teát kérnék. A pincér sarkon fordult és elrohant, menet közben firkantva le a rendelést. – Igazán nem kell megosztoznod velem. Most lelkiismeretfurdalásom van. – Nos, ne legyen! Sokszor ettem már itt. Szeretem az omlettet, és az étkezési kultúrám fejlesztése érdekében ki akarok mozdulni a komfortzónámból, ezért kipróbálnám az Asiago sajtot is. És így te is megkóstolhatod mindkettőt. – Ez igazán kedves tőled. – A „kedves” a középső nevem – jegyezte meg vidáman Todd. Sophie alaposan szemügyre vette a fickót. Egyes emberek kedvessége öncélú, már-már számító. Toddból azonban természetesen fakadt. – Szóval, hogy tetszik New York? Sophie megvonta a vállát. Igyekezett kitérni a válasz elől, ezért buzgón tanulmányozni kezdte a mennyezet gipszfaragványait. – Csak két hete érkeztem, és az időm nagy részét a szerkesztőségben töltöttem. Amikor Sophie újra a szemébe nézett, Todd kétkedve méregette. A lány védekezőre fogta, és az ujjával tologatni kezdte az asztalon a kiömlött szószemcséket. – Még rengeteg időm van. Elvégre fél évig maradok. 96

Todd nem szólt, csak felvonta a szemöldökét, így Sophie tovább magyarázkodott: – Nem kell sietni. Minden itt lesz holnap és holnapután is. – Igen, de ez New York. A város, amely soha nem alszik, emlékszel? Ebédidőben csak bejártad a környéket? – Ööö… Nem igazán. – Micsoda? – Todd gyanakvó pillantást vetett rá. – Jobban szeretek inni egy kávét, és… – Sophie megvonta a vállát. Rászokott, hogy leugrik a hallban lévő kávézóba, vesz magának egy poharas kávét, aztán leül, és nézi az embereket, miközben úgy tesz, mintha nagyon belemerülne a Facebookba vagy valami másba a telefonján. – Igazán kimozdulhatnál. A Central Park csak egy háztömbnyire van tőlünk. – Én… Talán. Én csak… – Utálta, hogy magyarázkodni kényszerül. – A francba! Ne haragudj! Általában nem vagyok ilyen szánalmas. Nem akartam… Úgy értem, nem számítottam rá, hogy idejövök, és ilyen gyorsan fel kell vennem a ritmust. És ez kissé… – Sok? – kérdezte gyengéden Todd. Sophie hálás pillantást vetett rá. – Igen. Úgy érzem, mintha beledobtak volna a mély vízbe, ahol mindenki motorcsónakkal húz el mellettem, nekem pedig csak egy úszógumim van. – Majd ráérzel az ízére. Ehhez a városhoz semmi sem fogható. De könnyen magányossá válik az ember. Elvész a tömegben. – Ez minden nagyvárosban így van.

97

– Igaz. És most áruld el, miért nem akartál idejönni! A „Nagy Almába”. Hiszen mindenki látni akarja New Yorkot. – Todd mókásan felemelte a kezét, és jazzesen megrázta az ujjait. Sophie éles pillantást vetett rá, meglepődött a váratlan kérdésen. – Honnan tudsz erről? – Tudod, nem csak egy jóképű, üresfejű fickó vagyok. Figyelek. Egyszer említetted, hogy nem akartál eljönni. Sophie összerezzent. Túlságosan szégyellte a történteket ahhoz, hogy megossza Todd-dal. – Nagyon boldog voltam. Aztán szakítottam a barátommal, és arra gondoltam, miért ne? Todd gyanakodva felvonta a szemöldökét. – Meddig voltatok együtt? – Két évig. – Két évig? Azt a mindenit! Van olyan házasság, ami nem tart addig. – Todd egy pillanatra elhallgatott, majd halkan megkérdezte: – És ez végleges? Nincs rá esély, hogy újra együtt legyetek? Vagy csak így akarod megmutatni neki, mit veszített? Hátha utánad rohan egy jegygyűrűvel? Sophie komoran nézett rá, csalódott a férfi cinizmusa hallatán. – Ó, igen, ez végleges. – Kitört belőle a lelke mélyén munkálkodó keserűség, amit általában sikerült kordában tartania. – A lehető legvéglegesebb. – Vicces, milyen könnyen lesz a szerelemből gyűlölet. – Todd egyáltalán nem úgy hangzott, mintha viccelne, inkább fájdalmas kiábrándultság sugárzott a szavaiból. – Vagy talán nem is olyan vicces. Úgy tűnik, figyelemreméltóan könnyen megy. 98

Sophie nagyot nyelt. – És néha egyáltalán nem. A legszívesebben egy nap arra ébredt volna, hogy kiderül, szörnyű tévedés történt, és az a fickó, aki feleségül vette Annát, egy másik James Soames. Sajnos Anna aznap két fényképet is magával hozott. Amikor Sophie meglátta Jamest az esküvői öltönyében a ragyogó menyasszonya mellett, és észrevette a gyengéd pillantását, amellyel az újszülött Emmára nézett, fizikai fájdalmat érzett. Úgy összeszorult a mellkasa, hogy nem kapott levegőt. – Érdekesnek találom, milyen jelentéktelen apróságokon múlik a dolog. Ugyanaz a pár néhány lépésben eljut onnan, hogy képtelenek meglenni egymás nélkül, oda, hogy egymás haját tépik, kié legyen a kenyérpirító. – Mi nem vitatkoztunk a kenyérpirítón. – Sophie újra nyelt egyet. – Soha nem vitatkoztunk. Ami ugyanolyan félrevezető lehet. A szerelem vak. – Visszatekintve valóban vaknak, süketnek és ostobának látta magát. Hiszen számtalan árulkodó jel volt. – Soha nem értettem ezt a szólást. A szerelem vak. Tényleg? Ha az ember „szerelmes” – Todd a levegőbe rajzolta az idézőjelet, ami tökéletesen kifejezte, mit gondol a témáról –, minden apróságot alaposan megvizsgál, nem igaz? Elemez minden egyes szót, amit a másik kiejt a száján. Feltételezem, hogy a szerelem valóban elvakíthatja az embert, de talán inkább csak a vágyról van szó. Megszédít bennünket a szexuális vonzalom. – Ezek szerint te nem hiszel a szerelemben? Todd felhorkant.

99

– Ez csak egy ideál, ha tetszik, társadalmi koncepció. – Sophie megállapította, hogy ezúttal a New York-i beszél belőle, és olyan volt, mintha egy másik embert hallana. – Dalok, könyvek, minden a szerelemről szól. Egyetértek azzal, hogy valaki fontos lehet a számunkra. Élhetünk kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatban. Megígérhetjük, hogy hűségesek leszünk… De az emberek a lelkük mélyén önzők, és a saját érdekeiket tartják szem előtt. Folyton jobbat keresünk. Az az elképzelés, hogy a szerelem mindent elsöprő, csupa szív meg virág, és az önfeláldozásról szól, csak kitaláció. A könyvekbe és a dalokba való. – Hűha! – Sophie hallgatott, mintha egyesével átengedte volna a szavakat a bánat és az árulás szűrőjén, majd megkönnyebbülve megállapította, hogy mindannak ellenére, amin keresztülment, még mindig képes őszintén azt mondani: – Ez elég kiábrándító. – Elmosolyodott, mert a fájdalom egy jeges szilánkja, amely mélyen a szívébe fúródott, lassan felengedett. – Annak ellenére, amit J… – Elharapta a szót, nem volt hajlandó hangosan kimondani a nevét, és több teret adni neki az életében. – Én továbbra is hiszek benne, hogy egy nap majd rátalálok az igaz szerelemre valaki másnak a személyében. – És addig egyfajta… Érzelmi kikötőben horgonyzol, ami történetesen New York? Sophie kelletlenül fészkelődni kezdett a széken, szíven ütötte a férfi pontos összegzése. – Valahogy úgy. – Ez borzalmas időpocsékolás. – Tessék? 100

– Ez a világ egyik legnagyobb városa. És Brooklyn az egyik legjobb környék. Hat hónap. Csak a felszínbe pillanthatsz bele. Ki kellene használnod az utolsó másodpercet is. Fel kellene keresned egy rakás helyet. A Prospect Parkot. A DeKalb Market Hallt, ami a Fulton Street északi részén van. Három háztömbbel az albérletedtől. Úgy hallottam, kész kajaparadicsom. És van egy nagy bolhapiac a Kent Avenue-n. Mit csinálsz jövő hétvégén? – Én… – Sophie megvonta a vállát. – A házimunkán kívül – erősködött Todd. – Valahol mosnom kellene. – Bébi! Ezt a mosásdolgot már megbeszéltük. És a szennyes nem vesz el egy egész napot. Ki kell mozdulnod. Bár még jössz nekem egy vacsorával. – Todd oldalra billentette a fejét, és reménykedő pillantást vetett a lányra, mire Sophie elnevette magát. – Remek. Nem akadályozlak meg abban, hogy kimosd a ruháimat, de nem vagyok benne biztos, hogy szeretném, ha kiteregetnéd az alsóneműmet. – Sophie meglepetten állapította meg, hogy az albérletben nincs mosógép. Egy-két holmit kiöblített kézzel. – Nagyon ügyesen bánok az alsóneműkkel. – Hogy ez miért nem lep meg? Akkor is passzolom. – Adok egy tippet, angol lány. A Hoyt Streeten van egy mosoda. Hét dolcsi egy adag. Kimossák, megszárítják és összehajtogatják. – Ezt jó tudni. Eszembe sem jutott. – Sophie kihúzta magát, fellelkesült az ötlettől. – Még ma délután kipróbálom. – Isten hozott Amerikában!

101

Hetedik fejezet Anagy mosógép puhaság és tisztaság illatát árasztotta, a forgó szárítógépek megnyugtató duruzsolása összeolvadt az utca zajával. Olyan volt, mint egy öblítő a léleknek. Sophie átadta a nagy halom ruhát, és kifizette a hét dollárt. – Mikor lesz kész? – Ötkor jön – felelte egy idős vietnámi hölgy, miközben ütemesen dobolt az ujjával a műanyag pulton. – Ötkor. – Sophie tisztában volt vele, hogy gyerekes dolog, de csak nagy nehezen tudta visszanyelni a kuncogást. – Ma? A hölgy sértettnek tűnt. – Igen. – Nagyszerű. Köszönöm. – Remek szolgáltatásnak bizonyult. Hála az égnek, hogy ilyen jó tanácsot kapott Toddtól előző nap. A nő, mint egy ó-lábú kis törpe, máris odacsámpázott az egyik szárítógéphez, és elkezdte előhúzogatni a lepedőket, amelyek nagyobbak voltak, mint ő. – Ó, elfelejtettem mondani. Todd küldött. A nő leengedte a lepedőt. – Todd? Ő jó fiú. – Azonnal felragyogott az arca. Vajon létezett olyan nőnemű lény, akit ez a fickó nem tudott levenni a lábáról? 102

Sophie azzal az ígérettel lépett ki a mosodából, hogy még aznap délután tiszta alsóneműre tesz szert, és úgy érezte, végre tett valamit. Persze csak mosásról volt szó, mégis újra normálisnak érezte magát. Mintha kezdene visszatérni a rendes kerékvágásba. Képzeletben kipipált egy tételt a hétvégi teendők listáján. Most már nem maradt más feladat, mint kitölteni a nap hátralevő részét. Elindult, bár a Hoyt Street, legalábbis az a része, egyáltalán nem tűnt olyan elegánsnak, mint az egy háztömbnyire lévő Smith Street. Talált néhány kis élelmiszer- és delikateszboltot, a kirakatok tele voltak szórólapokkal és a legjobb ajánlatokról szóló reklámokkal; koszos ablakú sarki üzleteket, amelyek előtt fekete táblára írt fehér kézírás ígért kólát ötven centért; egy szegényes gyógyszertárat, egy csirke- és pizzagyorséttermet

és

egy

bicikliboltot.

A

fémrácsok

és

a

semmitmondó kirakatok meg sem közelítették a csinos falécekkel díszített homlokzatokat és a divatos táblákra nyomtatott boltneveket egy utcával arrébb. Két

kamasz

támasztotta

a

biciklijét

egy

lámpaoszlopnál.

Túlméretezett kapucnis pulcsit és bő szabadidőnadrágot viseltek. Sophie érezte, ahogy a két szempár egyenesen a hátára szegeződik, és kissé kiszolgáltatottnak érezte magát, így gyorsított a léptein, és elsietett hazafelé. Egy csapásra elment a kedve attól, hogy felfedezze a környéket. Amikor odaért a pékség elé, észrevette, hogy Bella lelkesen integet neki az ablakból. – Szia, Sophie! Jó reggelt! Gyere, ismerkedj meg a „Két Ed”-del! – Bella odaszaladt a lányhoz, és magával húzta a zsúfolásig telt asztalok

103

között a meleg konyhába, amelyben enyhén párás volt a levegő a forró sütőktől és a frissen kisült tortáktól. – Ő Edie, ő pedig Ed. Srácok! Hadd mutassam be az új szomszédomat, Sophie-t! És azt hiszem, Wesszel már találkoztál, amikor megérkeztél. – Wes egy komódnak támaszkodott, biccentett, szélesen elmosolyodott, aztán tisztelgésképpen a homlokához emelte a mutatóujját. – Szia, Sophie! – A két ember, aki a kanapén foglalt helyet, egyszerre beszélt, mindketten felemelték a kezüket, és egyforma mozdulatokkal intettek a lánynak, mint egy kísértetiesen hasonlító ikerpár, még a ruhájuk is ugyanolyan halványzöld és barna árnyalatokban játszott. Mindketten vékonyak voltak, éles, szögletes vonásokkal, és hasonló, seszínű barna hajjal, amelyet rövidre vágattak, bár Ednek szemmel láthatóan több szőr nőtt az állán, mint a fején. Olyan

lenyűgöző,

sűrű

szakállat

növesztett,

amelyet

trendi

sörreklámokban vagy favágókon látni. – Ők készítik és szállítják a pékség minden kenyerét – újságolta Bella. – És a bageleket – tette hozzá a pár nőiesebb külsejű tagja. – Meg a zsömléket – jegyezte meg a másik. – Kérsz kávét? – kérdezte Bella. – Ülj csak le! Éppen kóstolást tartunk. Kíváncsi vagyok a véleményedre. – A kávézóasztalról eltűntek a papírok, és egy hatalmas vágódeszka került a helyükre, amelyen számtalan különféle vekni feküdt felszeletelve. – Az remek lenne, köszönöm – felelte Sophie, és leült az egyik karosszékbe.

104

– Tessék! – szólt Ed, és Sophie kezébe nyomott egy szelet kenyeret. – Ezt kóstold meg! Méz és dió. – Ez nem igazságos – horkant fel Edie. – A következő a tiéd lesz – mondta Bella. – Állandóan versenyeznek egymással – magyarázta, és odaadta Sophie-nak a sűrű, sötét kávét. Ed és Edie elvigyorodott. – Még szép! – Sophie az új albérlőm odaföntről. Akiről már meséltem nektek. Londonból érkezett. – Szuper – közölte Ed, majd a kenyérre bökött, hogy a lány kóstolja meg végre. Sophie beleharapott a még meleg tésztába. – Mmm… Ez mennyei! Ed önelégülten rávigyorgott a hasonmására. Sophie még mindig próbálta megfejteni a kettejük közötti kapcsolat jellegét, amikor Edie előrehajolt, és megcsókolta a férfi orrát. – Még nem kóstolta az enyémet, nagyszájú – mondta, majd levágott egy darabot a legközelebbi, halvány színű kenyérből. – Tessék! Ez egy kicsit bonyolultabb recept – közölte, majd gőgös pillantást vetett Edre, és büszkén felszegte az orrát. Sophie sietve megkóstolta a kenyeret, tisztában volt vele, hogy négy szempár szegeződik rá. Egyértelműen látszott, hogy komoly a dolog. – Magok – mondta Sophie a buborékos, zsíros tésztát vizsgálgatva. – Chiamagok. Edie kihúzta magát, és felragyogott az arca. Sophie tovább rágott, megpróbált rájönni, mi lehet az ismerős íz. – Joghurt? 105

– Tetszik ez a nő – jegyezte meg Edie. – Ez a koleszterincsökkentő kenyerem. Chiamag és joghurt. Látod? Ezeknek az angoloknak jó az ízlése. – Mind a kettő nagyon finom – mondta Sophie. A mézes-diós kenyér jobban ízlett neki, de a Bellától és Westől érkező sötét, nyugtalan pillantások azt sugallták, a helytelenül megválogatott szavak ott helyben kirobbanthatják a harmadik világháborút. – Rendben, megvettem – szólt Bella. – Mindkettőből kérek jövő hétre egy tucattal. – Remek – ragyogott Edie. – De most térjünk rá a cupcake-ekre, bébi! Elegem van a sok egészséges baromságból. Ez a chiamag teljesen kikészítette a gyomromat a héten. És kösz a szavazatodat, Sophie! Mi hozott a tengerentúlra? Eltekintve attól, hogy meg akartad kóstolni a kenyeremet. – Már mondtam, hogy egy csúnya szakítás elől menekült el – jelentette be Bella. – És többször ki kell mozdulnia az albérletből. Sophie szólásra nyitotta a száját, és Bellára sandított. – Te beszéltél Todd-dal. – Igen, beszélgettünk tegnap este. Kiselőadást tartott, hogy figyeljek jobban oda rád. – Ne haragudj! Erre igazán nem volt szükség. – De igen. Már két hete itt vagy, és nem ismersz senkit. – Ez rémes. Majd mi segítünk! – mondta Edie lelkesen, és ugrándozni kezdett a kanapén. – Bemutathatunk egy-két embernek a környékről.

106

– Igen! – csatlakozott Bella is. – Itt van Frank és Jim, övék a butik az utca túloldalán. Mindig kaphatók egy italra, és utána adnak egy kis árengedményt. – Ó, igen. És ott van náluk az a cuki kis pasi, aki vasárnaponként dolgozik – folytatta Edie. – Valóban „kis” pasi, mert nagyjából tizenhat lehet – tette hozzá Ed, és gyengéden oldalba bökte Edie-t, miközben Sophie-hoz fordult. Edie ügyet sem vetett rá. – Wes! Te ismered azokat a fickókat az utca végéről, akiké a biciklibolt.

Nekik

is

bemutathatnánk

Sophie-t.

Egyszerűen

lélegzetelállító a lábuk. Duzzadó vádli, acélcomb. – Ki beszél itt acélcombokról? – kérdezte egy száraz hang, amely az ajtó felől érkezett, de a gazdáját nem lehetett látni, mert eltakarta egy halom pizzásdoboz. – Maisie! Épp jókor. – Bella odasietett hozzá, és elvette a dobozokat a mosolyogós, alacsony nő pufók karjából. – Te temérdek embert ismersz. – Mert mindenki él-hal a sajttortáiért – jegyezte meg Wes, aki átvette a dobozokat Bellától, majd elismerően beleszimatolt a levegőbe. – Mmm… Mennyei illatot árasztanak. – Fahéj és karamell. Új recept. És hoztam néhány epreset meg csokoládésat is. – Mmm… Imádom a csokis sajttortádat! Ed! Mindenképpen emlékeztess, hogy vigyek egy-két szeletet, amikor elindulunk. Jó erőben kell lennem. Egy tucat kenyérhez való tésztát kell még bedagasztanom ma délután.

107

– Túl késő van már egy kávéhoz? – kérdezte Maisie. – Van még vagy húsz percem, mielőtt Carl beadná a válókeresetet, mert magára hagytam az ikrekkel. – Egy szempillantás alatt átszelte a helyiséget, és kerek hátsóját leeresztette az egyik karosszékbe. Táncolt a szeme, mintha nem tudna lecsillapodni a boldog titkoktól. – Miért kell nektek egy rakás ember? – Maisie! Hadd mutassam be Sophie-t! – Bella fogott egy bögrét a komódról, és teletöltötte a kávéfőzőből. – Ő lakik a fenti albérletben, és egy teremtett lelket sem ismer New Yorkban… Mármint rajtunk kívül. Na meg Toddon kívül, aki nem számít. Maisie felnevetett, és elvette a kávét. – Nos, Sophie! A lehető legjobb helyen kötöttél ki. A Smith Streetnek ez a fele Bella pékségében szokott összegyűlni. Rengeteg embernek bemutathatunk. – És Sophie gasztronómiai újságíró – tette hozzá Bella. – A CityZennek dolgozik. – És ízlik neki a chiamagos-joghurtos kenyerem. – Edie Maisie felé nyújtott egy szeletet, aki elhúzta a száját. – Legalább valakinek ízlik az ilyesmi – közölte Maisie, és eltolta Edie kezét. – De ha érdekelnek az ételek… Kipróbálta már valaki az új Mezze éttermet? Utánozhatatlan hummuszt adnak. Bár valójában az ikrek tették igazán érdekessé. Próbáltatok már kiszedni egy gránátalmamagot egy ötéves füléből? Igazi családi kaland, annyit mondhatok. – Nem próbáltad meg fejjel lefelé lógatni, és rázni? – kérdezte Ed, és oldalra billentette a fejét, mintha alaposan mérlegelné a felvetését.

108

– Szent egek, Mr. Praktikus! És ha már itt tartunk, ezért nem lesz a közeljövőben gyerekünk. – Edie csípőre tette a kezét, csontos karja oldalra meredt, mintha szárnya nőtt volna. Maisie belekarolt, magához húzta Edie-t, és megölelte, mire mindenkiből kitört a nevetés. – Felteszem, neked sincs még otthon egy porontyod sem – szólt Edie. – Nincs. – Sophie nyelt egyet, amikor eszébe jutott James joghurttól maszatos kislányának képe, amely azóta is kísértette. – Nincsenek gyerekeim. Se barátom. Se férjem. Szabad vagyok, és szingli. – És elveszett. Túl sokáig volt egy pár egyik tagja. Hirtelen észrevette, hogy minden szem rászegeződik, mert a szavai olyan élesen hasítottak a levegőbe,

mintha

puskagolyók

lettek

volna.

–

Sajnálom!

–

Elvörösödött, és lesütötte a szemét. – Ne aggódj, édes! – mondta Maisie, és megveregette a karját. – Mindannyian jártunk már hasonló cipőben. Majd mi gondoskodunk rólad. Egy szempillantás alatt beilleszkedsz. És az ilyen csinos lányokért sorba állnak majd a pasik. – Igen – jegyezte meg Edie. – És csak a fele komplett idióta. Mintegy végszóra, Ed lábon lőtte magát, majd összeesett, és halottat játszva elterült a padlón. – Látod? – szólt Edie, majd lehajolt, hogy megcsiklandozza a barátja hasát. Hétfőn, amikor sikerült megszereznie a metrón az utolsó szabad ülőhelyet, Sophie-t még mindig elöntötte a melegség, ha eszébe jutott az előző napi beszélgetés a pékségben. Bella barátainak nyitottsága 109

olyan volt, mint egy barátságos ölelés, és Sophie másnap reggel úgy érezte, mint aki kész meghódítani a világot, de legalábbis Manhattant. Amikor Todd asztalán megcsörrent a telefon, Charlene ismerős hangjának hallatán úgy érezte, mintha már egy évezrede ott volna. – Szia, Charlene! – Szia, Sophie! Csak azt ne mondd, hogy még nem ért be! Gondolom, túl korán hívom. Sophie kérdőn az órájára nézett. Tizenegy múlt. – Átadnád neki, hogy kerestem? Komolyan… Olyan nehéz elcsípni. – Igen – válaszolta Sophie, és igyekezett reményteljesnek hangozni, bár a legszívesebben közölte volna a lánnyal, hogy adja fel a lehetetlent. – Majd hagyok neki egy üzenetet. – Köszönöm, egy angyal vagy! Te meg egy szerencsétlen, megvezetett bolond, gondolta Sophie, miközben letette a telefont. – Helló, angol lány! – Talán van valami hatodik érzéked, ami megsúgja, mikor búcsúzom el a háremed egyik tagjától? Todd megvonta a vállát. – Mit mondhatnék? Ez a karma. – A karma elméletileg csak akkor hoz jót, ha helyesen cselekszik az ember. – Ugyan, Sophie! Ki mondta, hogy én olyan rossz fiú vagyok? Ha így lenne, nem hoztam volna neked egy csokireszelékkel megszórt kapucsínót. – Todd felemelt két műanyag fedeles papírpoharat. Ezzel sikerült Sophie-t lefegyvereznie, és a lány csak csóválta a fejét. 110

– Köszönöm. A hatodik érzéked a kávéval kapcsolatban is ugyanolyan jól működik. – Mit mondhatnék? Erre születni kell. Bár te nagyon kiszámítható vagy, angol lány. Ragaszkodsz a napi rutinhoz. – Én ööö… – Sophie felnevetett. – Valóban. Szeretem a délelőtti kávémat. – Hajlandó vagy megosztani velem azokat a cookie-kat, amelyeket a fiókodban rejtegetsz? – Neked semmi nem kerüli el a figyelmedet, nem igaz? – Sophie kihúzta az íróasztalfiókját, és elővette az apró vajas kekszes fémdobozt, amelyben az előző heti tesztsütés maradéka lapult. Még mindig nem tudta rávenni magát, hogy cookie-nak nevezze, főleg, mert vajas keksz volt. Amikor beleharapott a „szétolvad a szájban” aprósüteménybe, azon morfondírozott, vajon hogy ízlene Bella vendégeinek. – Mmm… – hümmögött Todd elismerően, és elcsent még egyet, mielőtt a lány visszacsukhatta volna a dobozt. – Hogy telt a hétvége? – Köszönöm, jól. – Sophie elmosolyodott, amikor eszébe jutott a sok nevetés és élcelődés Bella konyhájában. Régóta nem kacagott már ennyit. – Megismerkedtem Bella néhány barátjával és a mosodás hölggyel. Nem sokat beszél, de azt hiszem, első látásra beleszerettem. – Amikor felnyalábolta a nagy halom illatos, összehajtogatott ruhát, ami még meleg volt, úgy érezte, újjászületett. – Ó, a bájos Wendy. És sikerült valahová… – Jó reggelt! – Szia, Paul! Jó ideje nem jártál már felénk. Leereszkedtél közénk? – Todd barátságosan hátba veregette Pault.

111

Paul bólintott, majd Sophie-hoz fordult, és melegen, sokatmondóan elmosolyodott, amitől a lány kissé zavarba jött. – Vagy jegyet szeretnél a Yankees-meccsre? – Nem, kösz, pajtás. A fallabdabajnokságot nézem. De ha van jegyed a Mets–Yankees-mérkőzésre, talán elcsábulok. Sophie-hoz jöttem. – Visszafordult a lányhoz, és újra rámosolygott, olyan fényesen, hogy Sophie úgy érezte, mintha ráirányították volna egy világítótorony reflektorát. – Gondolkodtam a délutáni tea és hygge cikkeden, és arra jutottam, talán megihatnánk egy kávét, hogy megbeszéljük a dolgokat. – Persze. Ööö… Mikor? – Sophie felemelte a félig már kiürült kávéspoharát. – Szeretem a kávét. Paul elővette a telefonját, és görgetni kezdett a képernyőn. – Mit szólnál, ha munka után meginnánk valamit? Ma este szabad vagyok. – Rendben. – Úgy hat körül végzek. Van egy kedves hely az utca túloldalán. Sophie hallotta, ahogy Todd maga elé dörmögi: – Nincs is kedves hely az utca túloldalán. Paul beledugta a kezét az elegáns öltönynadrágja zsebébe, és türelmesen várt, amíg Todd vidáman Sophie-ra mosolygott. – Rendben, Mr. „Férfiszemmel a városról”! Mit ajánlasz? – Nyílt egy remek hely Williamsburgben. Kézműves sör és gin. Fogadok, hogy az angol lány imádja a gint. Sophie lelkesen bólogatni akart, mert Londonban előszeretettel kényeztette magát olykor egy gin-tonikkal. Egy pillanatra letaglózta a honvágy nem várt hulláma. Egy gin remek gyógyír lett volna rá, de mielőtt bármit mondhatott volna, Paul megrázta a fejét. 112

– Williamsburg? Brooklyn? McLennan, pajtás! Biztos csak ugratsz. Miért akarnék odáig elvergődni? Hipszter környék. Kösz, nem. Eszem ágában sincs elvegyülni a szakállasokkal. Manhattanben maradunk. Todd összeszorította a száját. – Nem tudod, mit hagysz ki. – Ne haragudj, pajtás! Elfelejtettem, hogy arról a környékről törtél ki. Ne vedd sértésnek, de nem az én világom. – Paul gyengéden Todd karjába bokszolt. – Kedves ötlet, de Sophie angol, és bizonyára jobban örülne, ha valami színvonalas helyre mehetne, amikor valaki elhívja egy italra. Egyáltalán nem olyanra, ami „férfiszemmel” csábító lenne. Todd megvonta a vállát, leült az asztalához, és egy perc múlva már bele is merült valamibe a képernyőjén. Paul visszafordult Sophie-hoz, újra ráirányította a teljes, vakító figyelmét. – Háromnegyed hétkor beugrom érted. – Háromnegyed hétkor? – ismételte Sophie. Akkor általában már úton volt hazafelé. Mit fog csinálni az irodában háromnegyed órán át? – Később találkozunk. Szia, Todd! És ne feledkezz meg rólam, ha szerzel jegyet! Todd hanyagul intett, fel se nézett a laptopjából. – Tetszel neki – állapította meg néhány perccel később, továbbra is a képernyőre összpontosítva. Sophie nyelt egyet. – Biztos vagyok benne, hogy csak a munkáról van szó. Todd ránézett, és felvonta a szemöldökét.

113

– Kedves hely az utca túloldalán? Szent ég! Fogalma sincs. És ha elvitt volna Brooklynba, nem kellene olyan sokat utaznod egyedül hazafelé. Megnézhette volna, hol laksz. – Mint mondtam, csak munkáról van szó. Todd felhorkant. – Higgy, amit akarsz, angol lány! De Paul nem jár le ide olyan gyakran. Megérezte a vérszagot. Mint egy cápa. Csak friss hús vagy neki. – Igazán elbűvölő – jegyezte meg Sophie, és meglepte, hogy a férfi szavai milyen mélyen megsértették a női önérzetét. Todd arcára hirtelen kiült a bűntudat. – Nem úgy értettem, hogy nem vagy elég… Tudod! Sophie gőgösen felvonta a szemöldökét, és várta, hogy a férfi befejezze a mondatot. Lehet, hogy a közeljövőben nem pózol a magazin címlapján, de azért nem volt egy ronda tehén. – Az igazat megvallva, te nagyon… – Todd arca finom, rózsaszínes árnyalatot öltött. Sophie sértetten felcsattant, bár tulajdonképpen egyáltalán nem kellett volna törődnie azzal, hogy Todd McLennan mit gondol róla. – Kösz! Jó tudni. – A francba! Ne haragudj, Sophie! Figyelj! Ezen a hétvégén itthon leszek. Körbevezethetnélek Brooklynban. – Ne fáradj! Biztos vagyok benne, hogy jobb dolgod is akad. Fél hétkor Sophie felállt az íróasztalától, fogta a táskáját és a H&M-es szatyrát, és visszavonult a női mosdóba. A szerkesztőség gyakorlatilag

114

kiürült, Todd már kora délután eltűnt valahova, bár a dzsekije még a szék támláján lógott. Valamitől – rendben, a női büszkeségtől – hajtva Sophie kisebb portyázásra indult ebédidőben, és megkönnyebbülten talált rá az ismerős üzletre. Megszabadult az egyszerű, krémszínű pulóverétől, felvette az újonnan vásárolt csinos, csipkés felsőt, és valamilyen okból különös figyelmet fordított a sminkjére, ügyelt, hogy tökéletes legyen, és talán kissé erősebb is, mint általában. Randizik valakivel, miért ne? Utolsó simításként kihúzta a hajgumit a laza kontyból, és hagyta, hogy a szőke fürtök lehulljanak, majd elrendezgette őket az ujjával. Vetett egy utolsó pillantást a tükörbe, eltökélten elmosolyodott, és azt suttogta: – Friss hús. – Majd ő megmutatja Todd McLennannek! Amikor visszaért a helyére, Todd az íróasztalának támaszkodva nyomkodta a telefonját. – Szia, angol lány! – Amikor felnézett, a mosolya elhalványult, és egy pillanatra kiesett a szerepéből, ami gőgös megelégedéssel töltötte el Sophie-t. – Nagyon… csinos vagy. Paul telefonált, hogy késik. Elhúzódott valami megbeszélés. Negyed nyolc körül ér ide. – Rendben, kösz! – Sophie nyelt egyet, és már nem annyira gőgösnek, mint inkább ostobának érezte magát. Paul csak ötletelni akar, ennyi az egész. Bizonyára teljesen félreértette a kihívó pillantásokat és a ragyogó mosolyt. Hát, ilyen elkeseredetten szerette volna bebizonyítani magának, hogy James után valaki újra vonzónak találhatja? Beharapta az ajkát, és leült az asztalához. Azon tűnődött, hogy visszakapcsolja a laptopját, és tovább dolgozik, de már nem tudott volna odafigyelni. 115

Nekiállt rendet rakni az íróasztalán, szétválogatni az irattartó tálcája tartalmát. Volt néhány emlékeztető feljegyzés és megbeszélés, amit fel kellett írnia magának, meg sajtóközlemények és meghívások, amelyek közelgő eseményekre hívták fel a figyelmet. – Nem maradt abból a vajas kekszből? – Todd letette a telefonját, és visszaült az asztalához, majd maga elé húzta a túlcsorduló irattartó tálcáját. – Szükségem lenne egy kis erőre, hogy átrágjam magam ezen. Sophie elmosolyodott, belenyúlt a fiókba, és elővette a fémdobozt. Mindössze egyetlen, cukorral behintett háromszög maradt. – Azt hiszem, kisegerek járhattak errefelé. Todd rávigyorgott. – Egy férfinak ennie kell. Szerinted tudsz még sütni ilyet? – Meglátom, mit tehetek. – Sophie incselkedve a munkatársára nézett. – Bár azt hiszem, ahhoz a papírhalomhoz nem lesz elég egy kis cukor. Todd felemelt egy rakás papírt, és hangos puffanással az asztalára ejtette. – A nagy részét ki kell dobni. A legtöbb csak sajtóközlemény, de van néhány meghívó megnyitókra meg ilyesmikre. – Felemelte a tetején lévő papírt. – Június 29-én a Mancsot rá! megnyitója. Bemutatják az autogén tréninget stresszes házi kedvencek számára. – Tessék? Most viccelsz? – Sophie hitetlenkedve ráncolta a homlokát, nem tudta eldönteni, hogy a férfi komolyan beszél-e. – Nem. Már nem Kansasben vagyunk. Isten hozott a Nagy Almában! És mit szólsz ehhez? – Todd szeme huncutul megcsillant. – Tetszeni fog. A Fénylő dombok szeméremtest ékszerbolt meghív, hogy tekintsd meg a legújabb strasszos cowboydizájnt. 116

Sophie megborzongott. – Jaj, ne! – Várj! Ez inkább a te asztalod. Aromakavalkád. „Gyere, és kóstold meg a több mint száz egzotikus gyümölcsöt, fűszernövény-ritkaságot és érdekes fűszert a világ minden tájáról!” – Odatolta Sophie elé az ananász alakú meghívót. – Ez tényleg érdekesen hangzik, kösz. – Látod, hogy el vagy kényeztetve? Nyugodtan nézd meg, van-e itt még valami, ami a kedvedre való. – Todd megfelezte a papírhalmot, és Sophie asztalára csúsztatta az egyik kupacot, majd hozzátette: – És kérlek, szólj, ha találsz valamit, ami engem érdekelhet! Sophie oldalra billentette a fejét, képtelen volt komoly képet vágni. – Szóval alapjában véve azt akarod, hogy segítsek a rendrakásban. Todd szégyentelenül elvigyorodott. – Fején találtad a szöget, angol lány! – Akkor, lássunk neki! – javasolta Sophie. Toddra egy percig sem lehetett haragudni. Ráadásul volt még fél órája, amit el kellett ütnie valamivel. Negyed nyolckor Sophie éppen vidáman kuncogott, mert Todd – minden színészi tehetségét bevetve – felolvasott egy sajtóközleményt a legújabb férfi kompressziósharisnya-kollekcióról, amikor megszólalt a telefon, és mindketten összerezzentek. Sophie teljesen megfeledkezett az időről, miközben válogatta Todd papírjait, melyek legtöbbje valóban a szemetesben végezte. Todd átadta neki a kagylót. – Szia, Paul!

117

– Ne haragudj! Elhúzódott a megbeszélés, de lenne még néhány elintéznivalóm, így csak fél nyolcra érek oda hozzád. Tudod, hogy megy ez. Sophie megértően hümmögött, és azt kívánta, bárcsak már egy órával azelőtt tudta volna, hogy megy ez. – Talán inkább máskor találkozzunk! Úgy hangzik, mintha sok dolgod lenne – javasolta. – Összecsaptak a fejem fölött a hullámok. Az igazat megvallva, még maradt vagy egyórányi munkám. – Semmi gond – mondta Sophie, és legyűrte az ingerültségét. – Egy istennő vagy. Kösz, hogy megérted. – Paul elhallgatott, aztán halkabban hozzátette: – Miért nem tudom tisztességesen csinálni? El akarlak vinni vacsorázni. Szeretnélek jobban megismerni. Azonnal ezzel kellett volna kezdenem, ahelyett, hogy úgy teszek, mintha csak munkaügyben akarnék beszélgetni veled. Sophie finoman felnevetett, elbűvölte Paul vallomása, és tisztában volt vele, hogy Todd kétkedő arccal ül vele szemben. – Ez már jobb tervnek hangzik. – Holnap egyeztessük a naptárainkat! Mindenképpen hívlak. Jó éjt, Sophie! – Jó éjt, Paul! – A lány letette a telefont, és rájött, hogy az imént egyezett bele egy randevúba. – Lepattintott? – kérdezte Todd, és mosolyra görbült a szája. – Nem. – Sophie is mosolygott, megérintették Paul szavai, és kis pillangók verdestek a gyomrában. Nem volt benne biztos, hogy James után képes lenne randevúzni, de nem tagadhatta, hogy hízelgett neki az érdeklődés. – Megbeszéltük, hogy keresünk egy másik időpontot. 118

– Ezek szerint hazamész? Elkísérlek, és beugrom Belhez. – Hm. – Sophie-nak egészen másfelé kalandoztak a gondolatai. Elképzelte, hogy Paullal vacsorázik. Mit venne fel? Mit mondana? Évek óta nem ült be valahova mással, csak Jamesszel. Vajon jól csinálja majd? De valahol el kellett kezdenie. És miért ne éppen New Yorkban? Legalább senki nem látja, ha bolondot csinál magából. Elég egy átmeneti dolog. Éppen csak újra belemártja a lábujjait a vízbe. És azok után, amit James tett vele, legalább nem kell aggódnia, hogy újra összetörik a szívét. Még mindig darabokban hevert, nem lehetett több kárt tenni benne. Nem mintha bárkit is közel akart volna engedni magához. – Föld hívja angol lányt! Jössz? – Todd halkan beszélt, és amikor Sophie felpillantott, észrevette, hogy furcsa, átható pillantással méregeti. A szíve mókás kis bukfencet hányt a mellkasában. Elpirult, és azonnal kotorászni kezdett a táskájában. Keresgélni kezdte a metróbérletét, megnézte a pénztárcáját, és rájött, hogy az imént egyezett bele, hogy hazamegy Todd-dal Brooklynba. Végül elkészült, és felállt. Todd belebújt a dzsekijébe, és rá várt. Ismét megvillantotta a szokásos ezer kilowattos mosolyát, mire Sophienak vágtázni kezdett a pulzusa. Időről időre beléhasított a felismerés, hogy ez a fickó milyen átkozottul jóképű. Elfogta az ingerültség a felszínes megállapítás és a gyomrában érzett nevetséges izgalom miatt, és megragadta a táskáját. – Mehetünk – közölte szándékosan távolságtartó, száraz hangon.

119

– Úgy tűnik, még dolgozik – állapította meg Sophie, amikor megálltak a pékség előtt. A bolt üres volt, de a konyhában még égett a villany, és egy árnyékba boruló alak sertepertélt a pult mögött. A hazafelé vezető metróút kellemes sétakocsikázásnak tűnt, mivel már rég túl voltak a forgalmas időszakon, és Sophie legnagyobb megkönnyebbülésére könnyed beszélgetésbe elegyedtek, amikor a lány észrevette, hogy Todd Jack Kerouac Úton című regényét olvassa. Sophie nemrég látta a filmet – természetesen egyedül, mert James nem volt hajlandó moziba menni (talán, mert már látta a feleségével), és érdekelte, hogy a férfi mit gondol az eredeti történetről. Todd követte, amikor a lány benyitott a pékség ajtaján. – Szia, Sophie! Hogy vagy? – kérdezte Wes. Máskor olyannyira öblös, mennydörgő hangja most halkan szólt, miközben a kezét egy konyharuhába törölve kilépett a pult mögül. – Jól. Hol van Bella? Wes aggódva elhúzta a száját, és a konyha felé bökött. – Pihen egy kicsit. – De jól van? Wesnek rémülten megvillant a szeme, és amolyan „fogalmam sincs, mit mondhatnék, hogy ne kerüljek bajba” grimaszt vágott. – Mondjuk. Segítettem tartani a frontot. Sophie-nak meg sem fordult a fejében, hogy nem megy be Bellához. Úgy tűnt, van egy olyan génje, ami miatt képtelen megállni, hogy felajánlja a segítségét. Bellát a konyhában találta. A haja kék kockás kendővel volt felkötve, és a fejét a karjára fektetve ült a rozsdamentes acél asztal mellett. 120

– Csak azt ne mondd, hogy nem higiénikus! Nem érdekel – közölte, anélkül hogy felemelte volna a fejét. – Nem állt szándékomban. Bella felnézett, vörös és táskás volt a szeme. – Sophie! Bocs! Nem tudtam, hogy te vagy az. – Csak be akartam köszönni. Minden rendben? Segíthetek valamiben? – Csinálj valamit, hogy ne legyek ilyen sikeres! – Bella megrázta a fejét. – Kész őrület. Három hónapja robotolok, hogy legyen végre egy kis szünetem. Ma… Folyamatosan csörgött a telefon. Mrs. Baydonnak befolyásos barátai vannak. És a szivárványos torta, amelyet az unokaöccsei születésnapi partijára készítettem, hatalmas sikert aratott. Ami nagyszerű, de… Négy újabb cupcake-megrendelés érkezett. A pokolba is! Képtelen voltam visszautasítani őket. És most ki kell találnom, mikor lesz időm megsütni ötszáz cupcake-et, vezetni a kávézót, és készíteni néhány vázlatos tervet egy esküvői tortához, ami jövő szombatra kell. Ez igazán nagy dobás lesz, mert egy hatalmas és nagyon előkelő esküvőről van szó. A tortának az est fénypontjának kell lennie, amiről mindenki beszél. Így nevet szerezhetek. És jelen pillanatban nincs egyetlen eredeti, kreatív ötletem sem. – Visszadőlt a karjára. – Egy rakás szerencsétlenség vagyok. Ne is törődj velem! Elfáradtam, és ettől érzelgős lettem. A nyavalyás hormonok átvették fölöttem az irányítást. Mocskok! – Szóval alapjában véve azt akarod mondani, hogy szükséged lenne egy elképesztően szexi segítőtársra, aki istenien süt, amikor épp nincs a munkahelyén. Aki egy nyáron át dolgozott gyakornokként egy esküvői magazinnál, és a világ végéig képes lenne ontani magából az 121

esküvőitorta-ötleteket. – Sophie felpattant Bella mellé az acélpultra, és vidáman lógázni kezdte a lábát, miközben nézte a lányt, aki azonnal felkapta a fejét, mint egy riadt strucc. – Komolyan beszélsz? – Igen – felelte Sophie, aki örült, hogy segíthet. – Ugye tudod, hogy szégyentelenül kihasznállak, és valójában nem engedhetem meg magamnak, hogy fizessek neked? – Bella! – Sophie bevetette az ellentmondást nem tűrő hangját, ami nem gyakran fordult elő. – Én akarok segíteni. – Nos, ez esetben nem akadályozlak meg. – Az igazat megvallva, volna valami, amiben te is segíthetnél. – Sophie az elmúlt héten rádöbbent, hogy igazán szép, hogy felhozta a zablisztlepény ötletét, de kénytelen lesz változtatni egy-két dolgot a recepten, mert Amerikában nem árulnak ugyanolyan hozzávalókat. – Használhatom a konyhádat receptek teszteléséhez? – Persze hogy használhatod. – És talán szükségem lesz az ötleteidre is. – Több szem többet lát. Talán neked is eszedbe jut valami ezzel a nyavalyás esküvői tortával kapcsolatban. Sophie kinyújtotta a kezét. Bella megragadta, és megrázta. – Áll az alku – közölte Sophie. – Mit szeretnél, mikor kezdjek? – Biztos vagy benne? Úgy értem… A szombat nagyszerű lenne. Wes, aki a világ legédesebb, bár legbárgyúbb férfija, és soha nem engedi, hogy besegítsek nála, felajánlotta, hogy bejön, de neki is van egy saját üzlete. Ma is csak egy pillanatra zárt be, hogy átugorjon hozzám, és még mindig itt van. De nem mondhattam nemet, mert meg 122

kellett sütnöm három adag cookie-tésztát, és össze kellett dobnom néhány sajttortát a holnap reggeli vendégáradatnak. Általában előre elkészítem, de a szivárványsüti-megrendelés miatt kicsit lemaradtam. – Semmi gond – mondta Sophie, és leugrott a pultról. – Szombat reggel frissen és illatosan, na meg korán érkezem. – Szombaton? – szólalt meg Todd hangja az ajtóban. – Sophie lesz a jobbkezem. – És most is az? – A lezser póz, ahogy a férfi karba tett kézzel az ajtófélfának dőlt, már nem tévesztette meg Sophie-t. – Rendben, bevallom. Igen, szükségem van egy kis segítségre. Sokat akart a szarka, és nem bírja a farka. Most boldog vagy? – hadarta Bella védekező hangon. – Dehogy vagyok boldog, Bels. És egy szót se szólok a családnak. De ha segítségre van szükséged, miért nem kérsz meg engem? – Sophie-t sem kértem meg, ő ajánlkozott. Todd összeszorította a száját, és vádló pillantást vetett Sophie-ra. – Persze. Csak munka, és semmi szórakozás. Ettől lesz az angol lány olyan unalmas. Többet kell kimozdulnia. – Jelen pillanatban is itt van – közölte eltökélten Sophie. – Ráadásul, ez nem munka… Bella felhorkant. – Nem olyan munka. Remek szórakozás is lehet. Todd vidáman felvonta a szemöldökét. – Most lelkiismeret-furdalásom támadt – jelentette ki Bella. – Van egy ajánlatom. Szombatonként Sophie dolgozhat neked, ám vasárnap magammal viszem, és megmutatom neki Brooklynt. Ideje, hogy az angol lány várost nézzen. 123

– Tökéletes! – állapította meg Bella. – Így mindenki boldog lehet. – Ööö… Elnézést! – köhintett Sophie. – Nekem is van némi beleszólásom? Wes megállt Todd háta mögött, és annyit mondott: – Kettejük mellett? Kizárt. Én a helyedben sodródnék az árral. Úgy sokkal könnyebb.

124

Nyolcadik fejezet – Kilenc dollár, kilencvenöt cent – mondta Sophie, miután átadta a két hatalmas eszpresszót, a fahéjas bagelt, valamint egy méretes – egyben utolsó – szeletet Maisie epres sajttortájából. Aznap reggel már egy órával nyitás után elfogyott a fahéjas-karamellás, de Maisie, ahogy megígérte, már úton volt az újabb adaggal. – Kösz. Imádom az akcentusodat. Honnan is jöttél? Londonból? – Igen. – Imádom Londont. A királyi családot. A Buckingham-palotát. Harry Pottert. Azokat a piros buszokat. A fekete taxikat. Minden olyan cuki. Tavaly ősszel jártunk ott. Hé, Mollie! Ez a lány londoni! – Sophie elmosolyodott. Az elmúlt két órában vagy tízszer lezajlott már ugyanez a beszélgetés. Mollie felnézett – épp a szék hátára terítette a kabátját –, és odasietett a pulthoz. – Imádtuk Londont. Mit keresel errefelé? Sophie elmesélte a kedves párnak, hogy álláscsere keretében érkezett a városba, és eltöltött újabb néhány percet azzal, hogy meghallgatta, itt laknak a sarkon, felújítanak egy lakást, és éppen biciklitúrára indulnak. Ahogy teltek az órák, Sophie egyre lelkesebb rajongója lett a brooklyniak vegyes összetételű, áradó tömegének. Ez a hely olyan más volt, mint London. Néhányszor besegített Katie 125

Kanelsnegléjében,

a

barátnője

kávézójában,

és

élvezte,

hogy

kiszolgálhatja a hivatalokban dolgozókat és a turistákat, de itt a levegőben is érezni lehetett a közösségi szellemet. Miután eltöltött egy hetet Manhattanben, Brooklyn üdítő ellentéte volt a belvárosi nyüzsgésnek és annak a mániákus sietségnek, ahogy az emberek eltökélten igyekeztek az utcákon, mintha már tegnapra oda kellett volna érniük valahova. Aztán a metrón mindenki kerülte a többiek tekintetét. Itt megfordultak fiatal családok: csinos, karcsú és fittnek látszó szülők, akik extra kalóriamentes lattét választottak maguknak, és Bella különleges, „Csupa egészség” cupcake-jét az igen jól nevelt gyerekeiknek, akik kivétel nélkül mini iPaddel a kezükben érkeztek. Jöttek trendi fiatal párok, egyesek lycraleggingsben és szűk topban, egyértelműen a reggeli futás után megjutalmazva magukat Bella napi ajánlatával, a kapucsínó és cookie párosítással. És egyszer-egyszer újsággal vagy laptoppal betértek kedves, harmincas éveiket taposó házaspárok is, akik a bageleket és a feketekávét részesítették előnyben, egyforma farmert, fehér tornacipőt és színes pólókat viseltek, amelyeket – a rajtuk lévő felirat vagy logó alapján – az áruházak legmagasabb árkategóriájú polcain lehetett megtalálni. Érdekes volt nézni, ahogy a helyválasztásuk azonnal különböző zónákra osztotta a kávézót. A sportos párok a sarokban lévő asztalokat részesítették előnyben, és a pékség előterében lévő bisztróasztalok mellé ültek, míg a családok elterpeszkedtek az asztal körül, és betöltötték a teret kabátokkal, táskákkal, hátizsákokkal és játékokkal. A hétvégi izomcicák, ahogy Sophie elnevezte őket, azonnal elfoglalták a kanapékat, de udvariasan elpakoltak, hogy helyet hagyjanak más hasonszőrűeknek. 126

Abból ítélve, hányan szólították a nevén Bellát, valahányszor előbukkant a konyhából, a legtöbben törzsvendégnek számítottak. Otthonos, barátságos légkör lengte be a helyet, mintha a látogatásuk a hétvégi program része lett volna, kihagyhatatlan szokás. Úgy tűnt, senki sem siet vagy zsörtölődik, és vidáman beszélgettek egymással sorban állás közben. Bella szombati kisegítő lányai, a középiskolás Beth és Gina szakavatottan járták az asztalokat, az ifjú táncosok kecsességével gyűjtögették a csészéket és tányérokat, és vették el a borravalót, amit gondosan betettek a pénztárgép mögötti befőttesüvegbe. Mindketten hatalmas

segítséget

jelentettek

az

első

órában,

míg

Sophie

belemelegedett. Tizenegy felé megváltozott az összetétel, a családok elszállingóztak, a súlyzónyuszik hazamentek, és megérkeztek a másnapos bulizók, akik cukorbomba és hatalmas kávé után vágyakoztak. Sophie tartott egy kis szünetet, hogy megebédeljen Bellával a konyhában. – Hogy megy? – Jól. Fogalmam sem volt, hogy itt ilyen erős a közösségi érzés. – Ez a hely olyan, mint egy falu. Sophie felnevetett. – Legalábbis a falu New York-i változata. Bella visszamosolygott. – Nem amolyan patinás angol település, nem igaz? – Egyáltalán nem, de azért van benne valami. Mindenki olyan… nem is tudom. Pozitív. Feldobott. Vidám.

127

– Szerintem az emberek a környezetre válaszolnak. Szándékosan igyekeztem ilyen pozitív légkört teremteni. Sophie felnézett a pult fölötti feliratra, amely naponta változott. Aznap ez állt ott: „Mindennap két választási lehetőséggel ébredsz: visszaalszol, és álmodsz tovább, vagy felkelsz, és megvalósítod az álmodat. Tiéd a döntés.” Bella követte Sophie tekintetét, és felragyogott. – Nem csak erre gondolok. Itt van például Beth és Gina. Két hetembe telt, amíg megtaláltam a megfelelő embereket. Tettre kész, boldog munkaerőt kerestem. Ha nem lennél olyan, amilyen, hiába vagyok megszorulva, nem fogadtam volna el a segítségedet. És mindennek eredményeként erős törzsvásárlói magra tettem szert a környékről. Hét közben a belvárosba járók ugranak be egy kávéra és a helyben készült reggeli szeletemre a munkahelyük felé igyekezve. Aztán jönnek az idősebbek, akik a reggeli sétájuk után térnek be hozzám. Az ebédidő zsúfolt a környéken dolgozók miatt, akik bekapnak egy-egy bagelt. És a kora délután kész tébolyda. Minden trendi anyuka behozza a kölykét egy „Csupa egészség” sütire. – Azt már sokat nézegettem. Mi van benne? – Zöldség és gyümölcs. Cukkini és citrom, répa és narancs, sütőtök és alma. A srácoknak fogalmuk sincs, mit esznek, de az anyukák sokkal jobban érzik magukat, amiért egészséges uzsonnát adnak a gyereknek. – Ragyogó ötlet! Lehet, hogy ellopom a magazin számára. Remek cikk kerekedne belőle. – Csak tessék! Majd megmutatom, hogy kell csinálni. Az utolsó félórában a vendégek száma fogyatkozni kezdett, és az üvegvitrinek kellemesen ki voltak fosztva. A „Zárva” felirat ellenére 128

kinyílt az ajtó, és Sophie már kiáltani akart, hogy „zárva vagyunk!”, amikor észrevette, hogy Wes az. – Szia, Sophie! Végeztél? – Majdnem. – A lány az utolsó asztal felé intett, ahol hárman beszélgettek a maradék kávéjuk fölött. Az összes többi asztal tisztára volt törölve, a székek gondosan betolva, az edények nagy része elmosogatva, és Sophie csak ekkor vette észre, hogy a lába kezd tiltakozni. – Beugrottam megkérdezni, nincs-e szükséged segítségre. Meg hoztam még egy kis fahéjat meg szerecsendiót. Bella említette, hogy kezd kifogyni. Letett a pultra két hatalmas papírzacskót. Finom fűszerpor szállingózott belőlük, illatossá varázsolva a levegőt. – Mmm! Mennyei illatot árasztanak. Az igazat megvallva, nekem is szükségem lenne néhány hozzávalóra a jövő hétre. Van gyömbéred? – Hogy van-e gyömbérünk? Persze hogy van. Egyszer be kellene ugranod hozzám. – Úgy lesz. Ne haragudj, hogy még nem kerítettem rá sort! És még meg sem köszöntem rendesen a rozmaringot. Aznap éjjel kicsit el voltam varázsolva. – Semmi gond. – És nagyon szeretnék venni néhány fűszernövényt az erkélyre. – Majd én kiültetem. Mit szeretnél? – Bazsalikomot. – Van bazsalikomunk. Citromos bazsalikom, édes bazsalikom, thai bazsalikom, fahéjas bazsalikom és genovai bazsalikom. – Hűha! Ez rengeteg. Egy kis thai bazsalikom remek lenne. 129

– Csak nem főzöl? Sophie elmosolyodott. – Mostanában nemigen főztem magamnak, de azt hiszem, ez most megváltozik. – Szia, Wes! – Bella előbújt a konyhából, amint az utolsó vendégek vidáman integetve kiléptek a pékségből. Átszelte a helyiséget, és becsukta mögöttük az ajtót. – Mindennel kész vagyunk, hála Sophienak. Csodálatos vagy. Sophie leoldotta a derekáról a kockás kötényt, és nekidőlt a pultnak. – Mit szólnál hozzá, ha meghívnálak egy italra, hogy megköszönjem a segítségedet? Sürgősen szükségem van egy vödör borra, aztán egy kínai gyorskajára. Én állom. Ha benne vagy. És téged is szívesen látlak, Wes, ha van kedved. – Ez igazán kedves tőled, de biztos vagyok benne, hogy nektek, lányoknak, rengeteg megbeszélnivalótok van. Inkább hazamegyek. Holnap találkozunk. – Eljöhetsz csak egy italra is – ajánlotta Bella. Wes megvonta a vállát, majd intett, és az ajtó felé botorkált. Sophie észrevette Bella sóvárgó tekintetét, ahogy a férfi hosszú léptekkel eltűnt az utcán. – Szóval egy ital? – Tökéletesen hangzik – felelte Sophie. – Amennyiben leülhetek. Hozzászoktam, hogy a munkahelyemen egész nap állok és főzök, de nem gondoltam végig, hogy ma is ezt fogom csinálni, amikor reggel felvettem ezt a cipőt. – Lenézett az imádott Converse-ére. – Előbb muszáj lezuhanyoznom és átöltöznöm. Húsz perc múlva bekopogok hozzád. 130

– Rendben. – Sophie megállapította, hogy ő is el tud készülni húsz perc alatt. Szerette, hogy Bella olyan ember, aki nem vesztegeti az időt. Bella, ahogy ígérte, pontosan húsz perccel később kopogtatott Sophie ajtaján, frissnek és lelkesnek látszott a testhezálló farmerében és a piros-fehér csíkos Breton pólójában. Sophie-nak olyan melege volt, és olyan izzadtnak érezte magát, hogy a kedvenc darabját választotta, egy Joules pólóruhát, amelyen virágos minta futott végig a ritkás, halványkék csíkokon. Szerette benne, hogy olyan „angol”. Mintha újra önmaga lett volna. – El sem tudom mondani, milyen hálás vagyok – mondta Bella, miután belekarolt Sophie-ba, és így vezette az utcán, amelyen nyüzsögtek az emberek. Balzsamos este volt, és amolyan szünidei légkör uralkodott. Megérkeztek egy ajtóhoz, melynek egyik oldalán sötétített ablakok sorakoztak, és Bella betessékelte Sophie-t egy régi szalonra emlékeztető helyiségbe. Fapadok és asztalok álltak egymás mellett, de a legtöbb üres volt. – Ez egy szörnyen titkos hely. – Látom – jegyezte meg Sophie, és a szavai visszhangoztak az üres térben. – Gyere! – Bella biccentett a néma bárpultosnak, aki alig láthatóan intett, majd rendelt egy üveg bort, fogott két poharat, és elindult felfelé egy keskeny, gyéren megvilágított lépcsőn. A lépcső tetején lévő ajtó tágas tetőteraszra nyílt, és olyan érzés volt, mintha Sophie kilépett volna egy hosszú, sötét alagútból. A teraszt betöltötte a nyüzsgés és beszélgetés zsivaja, és minden asztalnál szakállas hipszterek, fiatal párok vagy csíkos pólós, hatalmas napszemüveges lányok ücsörögtek. 131

– Erre nem számítottam – vallotta be Sophie, amikor körülnézett. – Remek hangulata van, ugye? – kérdezte büszkén Bella. – Nem szoktuk reklámozni. Olyan, mint egy bár a szomszédoknak. – Bella intett egy párnak a terasz túloldalán, letette a napszemüvegét az utolsó üres asztalra, és töltött két hatalmas adag bort. – Egészségedre, és köszönöm! – Nem, én köszönöm – felelte Sophie. – Nagyon jól éreztem ma magam. – Nem lenne szabad ilyet mondanod. Mint említettem, gátlástalanul kihasznállak. Kiabálj, ha túl sokat akarok. Ittak egy-egy nagy kortyot a borból. A hűvös ital megtette a hatását, és Sophie egy pillanatra úgy érezte, minden a legnagyobb rendben. – Még mindig az a terv, hogy holnap várost nézni mentek Todd-dal? – kérdezte Bella aggódó arccal. – Igen. Valami baj van? – Csak szeretnélek figyelmeztetni, hogy ne éld bele magad. A szombat mindig nagyon sűrű abban a társaságban, ahová jár. Keményen buliznak. Amolyan vagyonkezelőknél dolgozó úrifiúk. – Kösz! Nem vagyok benne biztos, hogy alaposan végiggondolta a dolgot, azt hiszem, csak kedves akart lenni. – Sophie elhallgatott, mert eszébe jutott a szerkesztőségben lejátszódott jelenet. – És felhúzta az orrát, mert valaki sértegetni merte az imádott Brooklynját. Csak meg akarta mutatni. – Ez már inkább Toddra vall. – Bella helyeslését elgondolkodó sóhaj követte, aztán hozzátette: – Ne érts félre! Todd valóban kedves. Az 132

unokatestvérem, és imádom. Nem volt könnyű élete, de… Nem szabad félreértened. Valóban elbűvölő, legalábbis tud olyan is lenni, de bármit tesz is, ne kövesd el azt a hibát, hogy beleszeretsz. Túl sokszor láttam már ilyet. Minden lány odavan érte, őt pedig a legkevésbé sem érdekli. – Miattam nem kell aggódnod. – Sophie hátradőlt a székén. – Kiégtem, és egy ideig nem épülök fel. – Ó, gondoltam. Sugárzik belőled, hogy komolyan megsérült a lelked. Olykor-olykor elkalandozol. – Egek! Azt hittem, ügyesen palástolom a dolgokat. – Borzalmas szakítás volt? – Olyasmi. – Sophie elnézett a rózsaszínű derengés felé, ahol a nap lenyugodni készült, és buzgón tanulmányozta a háztetők körvonalát. – Még nem vagy kész beszélni róla? – kérdezte Bella nyíltan, ahogy mindig. – Ne haragudj! – Sophie sajnálkozva belenézett a lány szemébe. – Csak… – Ne aggódj, édes! Megértem. Férfiak… Bár az én esetemben viszonzatlan szerelemről van szó, nem arról, hogy valaki megbántott volna. – Ez igazán… Szomorú. – Inkább mocskosul idegesítő. Tudod, hogy jól működne, de a fickó olyan… Vakond. Nem tudja, vagy nem akarja észrevenni. Tényleg tovább kellene lépnem. Keresni valaki mást. Csak nagyon nehéz, amikor folyton belébotlok, és azon tűnődöm, hátha… – Wes? Bella rácsapott a faasztalra. – A francba! Ilyen nyilvánvaló? 133

Sophie visszanyelte a mosolyát. – Korábban is voltak már erre utaló jelek, de igazán akkor gondolkodtam el, amikor megkérted, hogy csatlakozzon hozzánk. – És egy szempillantás alatt lerázott. – Talán csak nem akart zavarni. Bella komoran meredt Sophie-ra. – Tényleg? Én ezt nem veszem be. Ha érdekelném, nem hiszem, hogy amiatt aggódna, hogy ő lesz a nem kívánt harmadik. De máskor olyan… Miért segít a pékségben abban a pillanatban, amint összesűrűsödnek a dolgok? Jön, és megment, mint egy csillogó páncélú lovag, valahányszor szükségem van rá. Pedig nem kell ezt tennie. Nem értem. Olyan, mint egy szélkakas… Egyszer azt hiszem, érdeklem, máskor meg azt, hogy csak képzelődöm. – Talán van barátnője? – Nem tudok róla. De ha kiderülne, én azonnal visszavonulót fújnék. Még soha nem említett senkit. És abban egészen biztos vagyok, hogy nem meleg. – Ez legalább jó hír – jegyezte meg Sophie, és nevetni kezdett Bella elkomorult arcán. – Nekem

mondod?

A

középiskolás

szerelmem,

akiért

kamaszkoromban távolról rajongtam, nem sokkal az érettségi után coming outolt. Le voltam sújtva. – Ó, ez rémes! – Valóban. De nem hiszem, hogy Wes meleg. Említett már múltbéli barátnőket. Bár ez nem bizonyít semmit. – Beszélj nyíltan! Hívd el valahova! Bella sokatmondó pillantást vetett Sophie-ra. 134

– Azt hiszed, még nem próbáltam? Bár, ha őszinte akarok lenni, inkább csak körülírtam a dolgot. Elvégre nem hívhatom el csak úgy randizni. Vagy te azt tennéd? Sophie elkerekedett szemmel, rémülten nézett Bellára, és megrázta a fejét. – Dehogy. Nem lenne hozzá merszem… De benned megvan ez a New York-i közvetlenség. – Gondolod? Akkor sem tudom megtenni. Lehet, hogy nagy a szám, de nem ilyen téren. Hogyan tudnám elviselni, ha visszautasítana? – De mi van, ha igent mond? – kérdezte Sophie, és újra világítani kezdett a lelkében a kis fénysugár. Oly sokáig aludt téli álmot, hogy úgy érezte, mintha egy új szárnyat próbálna fel. – És mi van, ha nemet mond? – Hékás! Mi lett a pozitív hozzáállással, amelyet a pékségben sugárzol? Ha megkérdezed, legalább megtudod. Végül is mi a legrosszabb, ami történhet? És mi a legjobb? A legrosszabbat túlélheted, és továbbléphetsz. Lehet, hogy egy kis ideig meginogsz… De gondolj csak bele a legjobb változatba! Wes igent mond. Elmentek randizni. Ez csodálatos lenne, nem igaz? Soha nem tudod meg, ha nem térsz a lényegre. Legalább így vagy úgy eldől a kérdés. – Szent ég! Mi vagy te? Pollyanna kedvenc gyermeke? – Olyasmi. Régen megtanultam a leckét. Az ember eldöntheti, hogyan érez a dolgok iránt. Dönthet úgy, hogy szomorú lesz. Dönthet úgy, hogy tudomást sem vesz valamiről… – Elhallgatott, aztán felsóhajtott. – Amúgy nem fogadom meg a saját tanácsomat. – Nem döntöttél bölcsen?

135

– Egyáltalán nem döntöttem – jelentette ki határozottan Sophie. – De… Van ez a fickó a szerkesztőségből. – Ó, azonnal meséld el! – Elhívott vacsorázni. – És? – Nem tudom. Azok után, hogy… Nem vagyok benne biztos. – Kislány! Vissza kell szállnod a nyeregbe. Mit veszíthetsz? – Ööö… Tessék? Bella huncutul elmosolyodott. – Remekül meg tudom mondani másoknak, hogy mit tegyenek. – Oké – szólt Sophie, és kihúzta magát a székén. – Elmegyek Paullal vacsorázni, ha elhívod randizni West.

136

Kilencedik fejezet Sophie vágott egy grimaszt a tükör előtt, megfésülte a haját, aztán hanyagul kettéválasztotta, és sietősen két copfba fonta. Nem akart tetszeni Toddnak. Honnan a fenéből fakadhat a hasa mélyén bizsergő izgatottság? Igazán megszűnhetett volna. Úgy érezte magát, mintha újra tizenöt éves volna, amikor észrevette, hogy a suli legjóképűbb sráca felé közelít a folyosón, és a gyomra lelkes bukfencezésbe kezdett, mielőtt rádöbbent volna, hogy Laura Westfieldet bámulja, aki már akkor C kosaras melltartót hordott. Felhúzta a kedvenc farmerét, és nevetve megdörzsölte a combján kiszálasodott anyagot. Ez most már trendinek számított, pedig csak azért hordta még mindig, mert olyan öreg és kényelmes volt, hogy nem tudott megválni tőle. Rendben, azért meglehetősen előnyös színben tűntette fel a hátsóját, de ez csak bónusznak számított. A halványkék pamuttrikót azért választotta, mert tiszta volt, és bő, fehér lenvászon inget húzott fölé. Elismerően belenézett a tükörbe. Egyáltalán nem úgy tűnt, mintha bárkinek is tetszeni akarna. Belebújt az ütött-kopott, királykék Converse tornacipőjébe, nem azért, mert illett a felsőjéhez, hanem mert kényelmes volt. Fogalma sem volt, hova akarja vinni Todd, de azt mondta, meg akarja mutatni Brooklynt, ezért a lány úgy sejtette, némi sétálásra is sor kerül. Az utolsó pillanatban azért felkent egy keveset a 137

kedvenc színezett alapozójából, ami aranyló ragyogást kölcsönzött a bőrének, bevetette a hétköznapi, visszafogott Lancôme rúzsát, és gyorsan befestette a szempilláját. Azért az ő büszkeségének is megvoltak a maga határai. Bepakolt

néhány

alapvető

dolgot

a

Love

Food

feliratú

rongyszatyrába, vizet, fényképezőgépet, a telefonját, ragtapaszt, fájdalomcsillapítót és esernyőt, és úgy érezte magát, mint egy igazi turista. Amióta megérkezett New Yorkba, először fogta el a nyaralók izgatottsága és lelkesedése. Amikor Todd becsöngetett a kaputelefonon, meglapogatta a táskáját, leszaladt a lépcsőn, és széles mosollyal kinyitotta az ajtót. – Jó reggelt! – Egek! Te aztán korán kelő vagy! – Todd felemelte a napszemüvegét, így előbukkant a táskás szeme. – Későn feküdtél le? – Csak egy kicsit. Buli a Tribecában. Egy új klub. Háromig nem kerültem ágyba. Mit meg nem teszek a munkáért? – Szegénykém! Ez is munka lenne? – Igen, az. – Todd határozottnak hangzott, és csak kicsit védekezőnek. – Azért még él a mai program? – kérdezte Sophie, és kissé alábbhagyott a lelkesedése. Egész reggel erre várt, és a gondolattól, hogy az egész napot valami mással kell eltöltenie, hirtelen üresnek érezte magát. – Későbbre is halaszthatjuk a városnézést. Vagy megihatunk egy kávét. – Büszke volt magára, amiért a könnyed hanggal ügyesen palástolta a csalódottságát.

138

– Szó sincs róla. Nem vagyok kispályás. Minden rendben. Csak kicsit vegyél vissza a hangerőből és ebből a heidis ugrabugrálásból. De a fonatok tetszenek. – Megteszem, ami tőlem telik. És köszönöm. Szóval, hová megyünk? – Sophie végignézett az utcán. Délelőtt tíz órakor családok és kisebb társaságok sétálgattak a járdán, mindenki a bőséges tízórai után volt. – Az első állomás Bella, mert innom kell egy kávét, aztán kilenc háztömbre északra felszállunk a metróra a Hoyt-Schermerhorn állomáson, és… – Todd elhallgatott, és elmosolyodott. – Tudod, mit, angol lány? Legyen inkább meglepetés! – Azzal a pékség felé tessékelte Sophie-t, belökte az ajtót, és beengedte a lányt maga előtt. Sophie megállt az ajtóban, és elvigyorodott. – Imádom a meglepetéseket. – Valahogy sejtettem. Bár én éppen ellenkezőleg vagyok ezzel. Szeretek mindent előre tudni. – Toddnak finoman megfeszült az állkapcsa. – Úgy senkit nem érhet csalódás. – Én nem leszek csalódott – jelentette ki Sophie, aki továbbra is az ajtóban állt, és egy boldog sóhajjal felfelé tartotta az arcát. – Süt a nap, és úgy érzem, mintha nyaralnék. És van egy személyes idegenvezetőm, ami még jobbá teszi a dolgot. Még gondolkodnom sem kell. Nyugodtan elengedhetem magam. – Micsoda? Azt hiszed, jó kezekben vagy? – kérdezte Todd, és egy elbűvölő gödröcske jelent meg a jobb orcáján. – Azt egy szóval sem állítottam. – Sophie zord, lesújtó pillantást vetett a férfira. – Azt hiszem, egyetlen nőnek se lenne szabad úgy

139

gondolnia, hogy veled biztonságban van. – Azzal belépett az ajtón, és beállt a pult előtti sorba. – Csak nem beszéltél megint az unokahúgommal? Egyáltalán nem megbízható szemtanú. Folyton a régi dolgok miatt morog. Én egy szavát sem hinném el. – Nem csak róla van szó. Talán elfelejtetted, hogy fél nap az Amytől, Lacey-től és Charlene-tól érkező hívásokat fogadom? Todd kajánul elvigyorodott. – Nem tehetek róla, hogy ellenállhatatlan vagyok. – Csillogott a szeme, és Sophie tudta, hogy hamarosan újra hozza majd a formáját. – Ki hitte volna, hogy a New York-i lányok ilyen könnyen rászedhetők? – Talán az angol lányok megfontoltabbak? – Bizony – mondta Sophie, és finoman megrándult a szája. – Szeretjük, ha agy is társul az izmokhoz és a megnyerő külsőhöz. – Ez fájt! Hova lett Heidi? – Heidi él és virul, csak néha felveszi a kapcsolatot a lelke mélyén élő végzet asszonyával – vágott vissza Sophie. – Éppen ezért megveheted a kávékat. – Jó reggelt, Sophie! – köszönt Bella. – Todd! Mit adhatok nektek? – Jó reggelt, Bella! Egek! Pokolian festesz! Sophie oldalba bökte. – És még csodálkozol, hogy rossz híredet kelti. Megrázta a fejét, és együttérzőn Bellára nézett, aki melegen rámosolygott, mielőtt visszafordult volna Toddhoz. – Kösz, drága kuzin… Nem akarod levenni a napszemüveget? – Még nem. 140

Bella visszafordult Sophie-hoz. – És te hogy lehetsz ilyen csillogó szemű és szépen fésült ma reggel? – Ti ketten elmentetek valahova tegnap este? – kérdezte Todd, és szemügyre vette Sophie arcát. – Sok vizet ittam, mielőtt lefeküdtem – közölte vigyorogva Sophie. – És bevettem két fejfájás-csillapítót. – Nekem is ezt kellett volna tennem. Vagy legalább nem kellett volna meginnunk a második üveg Pinot-t. De azért jó mulatság volt. – Bizony. Kösz, Bella! Remekül éreztem magam. – Ez volt Sophie legjobb estéje, amióta megérkezett New Yorkba. – Mit csináltatok? – Csak elmentünk Harry bárjába, aztán kínai kaját hozattunk hozzám – felelte Bella, miközben odaadta a kávékat. – És szerintetek ez egy remek szombat este? Többször el kellene mennetek szórakozni. – Nem lehetünk mindnyájan „Mr. Ki vagyok purcanva, mert hajnali kettőkor jöttem ki a legújabb klubból!” – válaszolta Bella, és legyintett, amikor Sophie odanyújtott neki egy tízdollárost. – A vendégem vagy. – Én miért nem vagyok soha a vendéged? – Először is, mert egy gabonasiklót rejtettél az ágyamba – közölte Bella, miközben rápattintotta a tetőt a kávéspoharakra, majd odatolta eléjük. – Másodszor pedig azért, mert Sophie tegnap segített nekem, és a jövő héten is segíteni fog. Sophie felvette a poharakat, és Bella odafordult a soron következő vendéghez.

141

– Tessék! Erről a morgolódásról beszéltem – motyogta Todd, miközben a kávéját szorongatva kilépett az utcára. – Nem vagyok meglepve, biztosan borzalmas gyerek voltál – jelentette ki Sophie, és korholó pillantást vetett a férfira. Todd vidáman elvigyorodott. – Ezt huszonöt éves koromban csináltam. Amikor kiértek a Manhattanben lévő Fulton Street-i metróállomásról, Sophie-t ismét elfogta a szégyen, amiért az elmúlt néhány hétben nem nézett meg semmit. – Hűha! Úgy érzem, mintha egy másik bolygóra csöppentem volna – jegyezte meg, amikor körülnézett a nyüzsgő járdákon és a széles utakon, ahol hömpölygött a forgalom. – Manhattanhez semmi sem hasonlítható, és egészen más a hangulata, mint Brooklynnak. Na, gyere! Ne ácsorogjunk! Sophie követte Toddot, aki eltökélt léptekkel befordult egy mellékutcába, időnként megfogta Sophie könyökét, vagy hozzásimult, hogy más járókelők elsiethessenek mellette a zsúfolt járdán. Toddnak zümmögni kezdett a telefonja, ami meglehetősen gyakran előfordult. – Nem akarod felvenni? – Nem, majd bekapcsol az üzenetrögzítő. Egy nagyon forgalmas út felé igyekeztek, aztán Todd előremutatott. Sophie vizet látott a távolban, a napfény megcsillant a felszínén, és a szemük előtt ott magasodtak a Brooklyn híd pillérei. – Átviszlek az East Riveren, a hídon. Ez a világ legrégibb függőhídja. És az egyik kedvenc helyem az egész városban. Semmi 142

sem fogható hozzá. A legjobb kilátást nyújtja mindkét világra, Brooklynra, aztán vissza, a manhattani felhőkarcolókra. És a túlsó végén meghívlak egy fagyira. Miközben csatlakoztak a tömeghez, amely a híd felé igyekezett, Todd megmutatott néhány nevezetességet, például a City Hallt, amely az utca túloldalán állt. A sétájuk során újabb két hívás érkezett Todd mobiljára. Mindkét alkalommal elővette a telefonját, megnézte, ki keresi, aztán visszacsúsztatta a zsebébe. Útközben, mintha valami járványos derű kerítette volna a hatalmába őket, ahogy andalogtak a sétálók, turisták, valamint a futók és biciklisek között, akik külön sávban közlekedtek. A déli verőfényben nem volt sehol árnyék, így a víz felől érkező hűvös szellő igen üdítően hatott. A sétájukat ritmikus berregés kísérte, ahogy az alattuk elhaladó autók sávot váltottak. Todd

odaállt

Sophie

mögé,

úgy

mutogatta

a

különböző

felhőkarcolókat. Egyik kezét a lány vállára tette, az arca centiméterekre volt az övétől. – Ott a World Trade Center, az pedig a Four Seasons Hotel. És ott, amelyiknek zöld a teteje, a Woolworth Building, ami, bármilyen hihetetlen, régen New York legmagasabb épülete volt. Mint általában, Todd arca szinte ragyogott a lelkesedéstől, a laza természetességtől és fesztelenségtől. Sophie lelki szemei előtt hirtelen megjelent egy emlékkép: a merev és türelmetlen James, amikor végre egyszer elment vele megnézni egy kiállítást a Nemzeti Arcképtárba, és diszkréten lerázta a karjáról Sophie kezét, hogy átkutassa a zsebeit a pénztárcája után.

143

– Képzeld, angol lány! Néhány hét múlva nyílik egy új étterem az Upper West Side-on – mesélte Todd, miközben folytatták az útjukat. – Eljöhetnél, hogy legyen egy szakértő szárnysegédem. – Tényleg? Elmehetek? Mert úgysincs jobb dolgom, tehát szívesen eldobok mindent, hogy veled lehessek. – Sophie csípőre tette a kezét, úgy csóválta a fejét, amiért a férfi önkéntelenül azt feltételezte, hogy szívesen csatlakozna hozzá. Láthatóan nagyon biztos volt a dolgában. – Kérlek, angol lány! Tényleg hasznát venném a segítségednek. Sophie azonnal megenyhült. – De miért én? Boldogan segítek rajtad, de… – Sophie megvonta a vállát. – Amennyire én látom, önként jelentkezők hada vár ugrásra készen. – Ez is része a problémának. Megkérem őket, hogy jöjjenek el velem, mire ők félreértik a dolgot. – Kemény lehet ilyen ellenállhatatlannak lenni – ugratta Sophie. – Nem vihetnél magaddal egy hímneműt? Todd minden kétséget kizáróan hozzászokott, hogy a nők megpróbálják lenyűgözni. Sophie nem volt hajlandó beállni a sorba. – Megtehetném, de hasznos női szempontból is megismerni a dolgokat. Lehet, hogy furcsán néznének rám, ha bekukucskálnék a női mosdóba. Ráadásul ezúttal én beszámolhatok a hangulatról meg az emberekről, te pedig megmondhatod, hogy jó-e a séf, vagy túl sokat ivott ahhoz, hogy megkülönböztesse a sáfrányt a paprikától. – Todd a lányhoz fordult, az a szédítő kék szempár egyenesen rászegeződött. Sophie pulzusa egy rémisztő pillanatig hajmeresztő vágtázásba kezdett, egészen másként értelmezve a férfi átható tekintetét. Szerencsére az

144

agya tartotta a frontot. – Kérlek, Sophie! Szükségem van a segítségedre. A fenébe! Lehetetlen volt nemet mondani neki. – Tudod, ugye? – Mit tudok? – kérdezte Todd, aki hirtelen maga volt a megtestesült ártatlanság. Sophie résnyire szűkült szemmel fürkészte a férfi arcát, látta, ahogy ismét előtűnik a gödröcske, és a tekintete elkalandozik valahova a lány feje fölé. – Hogy képtelen vagyok nemet mondani, ha valaki kimondja a mágikus szót: segítség. – Lehet, hogy feltűnt valami. Kééééérleeek, Sophie! Tényleg égető szükségem van a segítségedre. – Nehogy bevesd a kiskutyapillantást! Nem válik be. – Biztos? – Todd bájos pislogása láttán Sophie-ból kirobbant a nevetés. – Túl sok? – kérdezte a férfi. – Rettenetesen. Miközben sétálgattak, Sophie – a többi turistához hasonlóan – időnként megállt fényképezni. Gyönyörű nap volt, és Todd remek társaságnak bizonyult, ráadásul, számtalan érdekességet mesélt a hídról. Ismét megszólalt a telefonja, és előhúzta a zsebéből. Elfintorodott, és megvakarta az állát. – Megbocsátasz egy pillanatra? Ezt fel kellene vennem. Olyan sok látnivaló volt, hogy Sophie-t egyáltalán nem zavarta.

145

– Szia, Amy! Megkaptam az üzenetedet. Igen, ne haragudj! Nem tudtam elszabadulni. – Todd lehalkította a hangját. – Na, nem azért, mert valaki megkötözött. Sophie hallotta a nevetést a vonal túlsó végén, és azonnal eszébe jutott, hogy a magas hangú, kuncogó Amy hányszor hagyott üzenetet a szerkesztőségben. – Amy! Te nagyon rossz kislány vagy – duruzsolta Todd, és szélesen elvigyorodott, miközben Sophie-ra kacsintott. A lány legszívesebben égnek emelte volna a szemét, de Todd olyan vidáman és jóindulatúan ugratta Amyt, olyan nyitott és barátságos hangon

beszélt,

hogy

képtelen

volt

neheztelni

rá,

de

igen

szórakoztatónak találta a látványt, amikor a férfi arcára hirtelen kiült a rémület. – Persze hogy nem felejtettem el. Igen. Lefoglaltam az asztalt. Majd üzenetben elküldöm a címet. El leszel bűvölve. – Szép mentés – ismerte el Sophie, amikor Todd elköszönt, és nyomogatni kezdte a telefonját. – Nem szeretek csalódást okozni a hölgyeknek. – A férfi újra rákacsintott, és pajkosan felvonta a szemöldökét. Sophie kíváncsian fürkészte, és hosszan belenézett a szemébe. – Mi az? – Semmi. – Todd szívtipró rutinja kissé túlzónak tűnt. – Ne haragudj! El kell intéznem még egy hívást. Nem bánod? Aztán csak a tiéd vagyok. Görgetni kezdte a telefon képernyőjét, majd finoman rábökött. – Á, megvan! – A füléhez emelte a készüléket. – Darla! Todd McLennan vagyok. Próbálok bejutni hozzátok, hogy írhassak egy 146

tisztességes ajánlót egy à la carte étteremről. Á, semmi gond… Remek volt az étel… Igen, sikerült kiszednem a foltot. Szegény fickó, az volt az első műszakja… Egek, dehogy! Senki nem halt meg, és van száz másik ingem… Nem az volt a kedvencem. Gondolom, nincs rá esély, hogy találj nekem egy asztalt kedd estére… Két főre? Ez fantasztikus. Negyed kilenc. Darla! Szupersztár vagy! Jövök neked eggyel. Elkapta Sophie tekintetét, a lány hűvösen meredt rá. – Ügyes… És Amynek soha nem kell megtudnia. Todd megvonta a vállát. – Szeretem, ha a randipartnereim boldogok. Sophie elhúzta a száját. – Mi a baj? – Utálom azt a kifejezést, hogy „randipartner”. Olyan személytelen. Mintha csak egy pár cipő lenne, amit fel akarsz próbálni. És a többes szám… Randipartnereim. Mintha csak a szekrényben lógó ruhák lennének, te pedig kiválasztanál egyet, hogy elvidd egy kicsit kiszellőztetni. Todd felnevetett – Tetszik a hasonlat, angol lány. Igazán pontos, de a randik azért vannak, hogy kiderüljön, ki illik hozzád. – Igen, de a randipartnerek sokasága arra utal, hogy te ezt az egészet egyáltalán nem veszed komolyan. – Vagy arra, hogy te túl komolyan veszed. Sophie összeszorította a száját, amivel egyáltalán nem sikerült eltüntetnie a férfi arcáról a vidám mosolyt. – Vacsorázni viszem őket. Finom étel. Italok. Kellemes este.

147

– Szívesen mondanám, hogy azt hittem, itt egészen más helyszínek vannak a randizásra, de az igazat megvallva, nem vagyok túl tapasztalt a kérdésben. – Akkor te hogy ismerkedtél meg a két évig tartó fickóval? – A munkán keresztül. Elmentem egy megnyitóra, ahol egy új terméket mutattak be. – Imádom ezeket a hacacárékat! A legutóbbira azért mentem el, hogy kapjak daiquirit meg Armani neszesszert. – Ühüm. – Sophie visszagondolt a Benson Sütőpor estjére, ahol sokkal inkább Darjeeling teára és újrahasznosított reklámszatyrokra lehetett számítani. – Nem tudod, milyen hosszú a híd? – kérdezte Sophie, amikor egy újabb csapat kocogó haladt el mellettük az elkülönített sávban. – Úgy másfél kilométer. – Szerinted visszafelé is lehet futni? – Ezen még soha nem gondolkodtam. – Újra neki kellene állnom futni – tűnődött a lány hangosan. – Kicsit félek az albérlet körüli utcákban kocogni, mert nem ismerem annyira a környéket. – Otthon tudta, mely helyeket kell elkerülni. Brooklynban azonban elég volt végigsétálni egy utcán, és hirtelen egészen más környéken kötött ki az ember. – Ez nagyon kellemes helyszín lenne, csak messze van. – Én a Prospect Parkban futok, úgy tíz háztömb a pékségtől. Először odabiciklizek. Egyszer eljöhetnél velem, ha van kedved. – Nem hiszem, hogy szeretnék elmenni veled futni. – Miért nem? – Todd őszintén sértettnek tűnt, amitől a lánynak mosolyoghatnékja támadt. 148

– Mert valószínűleg szuperfitt vagy. – És valószínűleg olyan tempóban futott, amivel Sophie képtelen lett volna lépést tartani, ráadásul kétség sem fért hozzá, hogy Brooklyn női lakosságának fele őt bámulta a zabpelyhes tálkája fölött. – És nincs is biciklim. Nem is emlékszem, mikor bicajoztam utoljára. – Ez nem gond. A szomszédomnak van néhány. Feltekerhetnénk a parkba, aztán futhatnánk egyet. – Nem gondolod, hogy előbb meg kellene kérdezned, kölcsönadjae? Todd kajánul elvigyorodott. – A szomszédom történetesen nőnemű, és biztos vagyok benne, hogy nem fog nemet mondani. – Mondtak neked valaha is nemet? – Sophie felsóhajtott, és bánatosan mosolyogva csóválta a fejét. Toddnak felragyogott az arca. – Nem – jelentette ki. – De ma este megkérdezem, és holnap elmondom a szerkesztőségben. A barátoddal is futottál? – Jó vicc. Hétvégenként jártam futni, és ő akkor nem volt velem. – Keserűen felnevetett, és hirtelen rádöbbent, ez is csak egy módja volt annak, hogy elűzze a magányt, amikor mindenki más a párjával töltötte az idejét. Elértek a híd végéhez, aztán lesétáltak a lépcsőn a vízhez, és Todd elindult egy fehér viharléc épülethez, amelynek világoszöldre festették az ablakkereteit. – Gyere! Finom fagyit lehet kapni, és a teraszról csodálatos a kilátás.

149

– Jól hangzik. És pont erre vágyom. Nem gondoltam, hogy ilyen meleg lesz. Hatalmas adagokat adtak, és Sophie mindent meg akart kóstolni, így hosszasan hezitált a barackos joghurt és a vajas pekándió között, mert az előbbit még soha nem próbálta, és úgy érezte, most jött el az idő, az utóbbi pedig csodálatosan hangzott, és biztos volt benne, hogy imádná. – A kisasszony vajas pekándiót kér – mondta Todd a lány válla fölött. Sophie egy pillanatra megfeszült, de úgy tűnt, a férfi kizárólag a fagyira összpontosít. – Azt mondtad, úgy érzed, mintha nyaralnál. Akkor egyél azt, amit szeretnél! – Todd elhallgatott, és tüzetesen szemügyre vette a kínálatot, majd előrehajolt, megrázta a fejét, és felnézett a pult mögött álló, csinos, fiatal lányra. – Ne haragudj, nem fog menni! Barackos joghurt. Komolyan, hogy lehet egy fagyinak ilyen íze? Ezt akartam kérni, hogy megkóstolhasd, de képtelen vagyok rá. Egy dupla csokit kérek! A pult mögött álló lány visszamosolygott rá, hiszen ki tudott volna ellenállni, amikor Todd ráirányítja a figyelmét? Kifizették a fagyit, aztán kisétáltak a fából ácsolt, széles teraszra, majd leültek a távoli végébe, a víz melletti korláthoz. Sophie képtelen volt levenni a szemét a magasba nyúló felhőkarcolókról. – Ez az egyik kedvenc képem – sóhajtott Todd. – Városi fiú vagy, nem igaz? – Nem, a tengerpartot is nagyon szeretem. A családomnak van egy kis háza Long Islanden. Onnan is hihetetlen kilátás nyílik, szintén az egyik kedvenc helyem. És te hogy vagy ezzel? Városi lány vagy, a tengert kedveled, vagy inkább a vidéket? 150

– Nos, a tengerpart nem a kedvencem. Nem tudod, milyen az időjárás Nagy-Britanniában? Vidéken nőttem fel, ami… Rendben volt, de igazi felszabadulást jelentett, amikor Londonba költöztem. Azt hiszem, városi lány vagyok. Imádom Londont, Barcelonát, Párizst, és nemrég jártam Koppenhágában. Nagyszerű volt. Meséltek egymásnak a helyekről, ahol megfordultak, és közben gyönyörködtek a manhattani városközpontban. – Mintha nem is lenne valódi, ma olyan tökéletes. Mintha egy filmben vagy egy fényképen lennénk. – Sophie a vízre mutatott, ahol a bárányfelhős, vakítóan kék égbolt visszatükröződött a szemközti felhőkarcolók remegő ablakaiból. – Készítenem kell néhány képet. Be akarom bizonyítani a barátnőmnek, Kate-nek, hogy végre kimozdultam otthonról. Úgy tűnt, Todd boldogan sétálgat mellette, amíg számtalan fényképet készít a manhattani égről és a fölöttük ívelő hídról. Két klasszikusan tökéletes, tetőtől talpig amerikai szurkolólány típusú fiatal nő közelített feléjük. Szőke hajuk volt, hibátlan fogsoruk, és hosszú, napbarnított combjuk, amely tökéletesen festett a rojtos szélű forrónadrágban és a V kivágású pólóban. Lassítottak, és sugdolózni kezdtek, amikor Todd és Sophie felé közeledtek. Az egyikük olyan mosolyt villantott a férfira, amely barátságosnál sokkal többet sugallt. Miután elmentek mellettük, Sophie lopva hátrapillantott, és megállapította, hogy mindketten megálltak, és szégyentelenül bámulták Toddot. – Komolyan mondom, egyes nők aztán nem szégyenlősek! – jegyezte meg pajkosan. – Nem hiszem el, hogy szemrebbenés nélkül méregetik a hátsódat. 151

Toddnak finoman felfelé görbült a szája sarka. Sophie már tudta, hogy ez a mozdulat az élcelődés állandó velejárója. – És téged ez nem nyűgöz le? – A feneked? Egyáltalán nem – hazudta, és hirtelen elöntötte a forróság. Mégis mikor kezdett el meztelen férfiakról ábrándozni? És különösen Toddról? – Talán van benne valami különleges? – kérdezte, és igyekezett megőrizni a hidegvérét. – Ezt szeretem benned, angol lány – mondta Todd, és megpaskolta Sophie karját. – Jót teszel az egómnak. – Állok szíves rendelkezésére! – vágta rá Sophie, és örült, hogy Todd nem gondolatolvasó. Ha a két cicababa viselkedéséből le lehetett vonni

valamilyen

következtetést,

Sophie

reakciója

természetesnek számított, ezért nem kellett aggódnia.

152

teljesen

Tizedik fejezet A főpincér odasietett hozzájuk, kirázta, majd az ölébe terítette Sophie szalvétáját, és átnyújtotta nekik az étlapot, mintha legalábbis a Szent Grál lett volna. Sophie elvette, de közben tisztában volt vele, hogy enyhén remeg a keze. Régóta nem csinált már ilyet, és a gyomra állapotából ítélve abban sem volt biztos, hogy képes lesz akár egy falatot is lenyelni. Nyugalom, Sophie! Nyugalom! Köszönetképpen biccentett a sürgölődő pincérnek, aztán visszanézett Paulra, és rámosolygott. – Igazán szép hely. – Az a fajta étterem volt, amelyet diszkrét elegancia és visszafogott ízlés jellemzett, de teljesen egyértelmű volt, hogy hajmeresztően drága. Klasszikus stílus köszönt vissza a keményített, fehér asztalterítőkről, amelyeken egy sor hosszú nyelű üvegpohár és szigorú párhuzamban elrendezett ezüst evőeszközök sorakoztak. Ezek egyike sem segített Sophie-nak ellazulni. – Igen, francia. Arra gondoltam, mivel Európából jöttél, talán kedveled a francia konyhát. – Paul egy pillanatra aggódó arcot vágott. – Ha nem kell csigát ennem – felelte Sophie, és úgy érezte, talán Paul ugyanolyan ideges, mint ő. A csigákról való fecsegés pedig mindig jó bemelegítésnek bizonyult. – Nem a kedvencem. – Híres séf dolgozik itt – jelentette be Paul, és szenvtelen arccal felemelte az étlapot. – Nagyon jó étterem. 153

Sophie a szalvéta szélét húzkodta az asztal alatt. Azt mondogatta magában, hogy Paul bizonyára nem evett még csigát, és nem arról van szó, hogy nem vette volna észre a lány próbálkozását, ezért igyekszik oldani kissé a hangulatot. – Jártál már itt? – kérdezte, és végignézett a többi elegánsan öltözött, halkan beszélgető vendégen. Egy pillanatra elgondolkodott, vajon mennyibe kerül majd a vacsorájuk. – Néhányszor. Főként üzleti ebédeken. Ez az első alkalom… – Paul elhallgatott, és Sophie-ra szegezte csábosan átható tekintetét. – Hogy randevúra jövök. Sophie fészkelődni kezdett a székén, keresztbe tette a lábát, és hirtelen nem tudta eldönteni, hogyan is érez ezzel az egésszel kapcsolatban. Egy gonosz kis hang azt súgta a fülébe: „Mit keresel te itt?” Ügyet sem vetett rá, inkább szélesen elmosolyodott. – Igazán nagy megtiszteltetés – jegyezte meg vidáman, hogy Paul értse, csak viccel. Nem volt erre felkészülve. James is vacsorázni vitte, amikor először találkoztak. Ráadásul egy hasonló helyre. – Nagyon csinos vagy. – Köszönöm. – Sophie örült, mert nagyon gyorsan meg kellett fordulnia. Munka után hazarohant ruhát váltani és magas sarkúba bújni, majd visszautazott Manhattanbe, hogy találkozhasson Paullal. Bella kis buzdító beszéde is segített, bár a lány még nem teljesítette az alku ráeső részét. – Te is – tette hozzá, és tétován elmosolyodott. Ennek a fickónak határozottan jól állt az öltöny. – Szép a nyakkendőd. Paul kissé feltartotta a nyakkendőt, és némileg zavartan rámeredt, mintha már elfelejtette volna, hogy ott van. – Ó, kösz! Már rajtam van egy ideje. 154

– Ezek szerint nem ez a különleges randinyakkendőd? – kérdezte Sophie, aki kétségbeesetten igyekezett fesztelenebbé tenni a légkört. Paul egy pillanatra elbizonytalanodott, nem lehetett eldönteni, hogy komoly marad, vagy végre bekapcsolódik a lány könnyed élcelődésébe. Szerencsére végül ellágyult az arca. – Lebuktam. Nem volt időm hazamenni és átöltözni a vacsorához. Megint őrültekháza volt az irodában. Szinte irigykedem rátok egy emelettel lejjebb. Ott mindig olyan nyugalom uralkodik. De, gondolom, jóval kreatívabbak vagytok. Sophie fellélegzett, hogy végre könnyedebb vizekre eveztek, és felhagyott a szalvéta babrálásával. – Szerintem csak olyanok vagyunk, mint a kacsák: a partról úgy tűnik, mintha kecsesen siklanánk a víz felszínén, de alatta őrülten taposunk, Mindig üldözünk valami határidőt. De ha valaki éppen egy anyagon dolgozik, hajlamos visszahúzódni, és csöndben maradni. Talán ezért gondolod, hogy olyan nyugodtak vagyunk. Minden zaj és felfordulás a tesztkonyhákba összpontosul. Paul megborzongott. – Ott még nem jártam. Tényleg úgy tűnik, mintha ott mindig káosz uralkodna. – Így is van, de remek mulatság. – Ezek szerint szereted a munkádat? – Igen, imádom az ételeket. Írni róluk, és megenni is. Megosztani a tudásomat. Tanítani az embereket. Rávenni őket, hogy próbáljanak ki újdonságokat.

155

– Hűha! – Paul látszólag kissé megrettent a lány lelkes kitörésétől. – Úgy értettem, az újságírást. Mert, feltételezem, tanultad a szakmát, így bármiről tudnál írni. Sophie megrázta a fejét. – Nem igazán. Szerencsém volt. Valahogy belecsöppentem a gasztronómiai

újságírásba.

Valójában

nem

tekintem

magam

újságírónak. Az étel a szenvedélyem, ehhez értek. Nem tudom elképzelni, hogy bármi másról írjak. – De hogy látod magad tíz év múlva? Ha szerkesztő akarsz lenni, mással is foglalkoznod kell. Kipróbálhatnád például a műsorvezetést. – Paul kék tekintete ismét ellágyult. – Bizonyosan elég csinos vagy hozzá. Sophie elpirult, és piszkálni kezdte az asztalon fekvő villa hegyét. – Egek! Ez még nem jutott eszembe. Jelen pillanatban csak a mának élek. – Belenézett Paul szemébe. – Legutóbb, amikor mindent szépen elterveztem, az egész katasztrófába fulladt. Paul borúsan ráncolta a homlokát. – De azért kell valami terv az embernek, nem igaz? Főként akkor, amikor rossz vágányra futnak a dolgok. Különben hogyan tudnánk felállni a padlóról? Végül csak sodródnánk. Úgy értem, mindenképpen kell egy terv. Itt vagy… Néhány hónapig, ugye? Aztán visszamész Londonba. De tudod, hogy akkor mit fogsz csinálni, nem igaz? Sophie csak bámult Paulra, és feszengve elmosolyodott. – Ebben a pillanatban egy tervek nélküli lány vagyok. Hat hónapig itt leszek, aztán visszamegyek Londonba. És halvány gőzöm sincs, mihez kezdek, ha hazaértem. – Megveregette a férfi kezét. – Nagyon elsápadtál. 156

Paul felnevetett. – Igaz. Én hét évre előre megterveztem a karrieremet. – Hűha! Hét? Ez aztán pontos. – Beépítettem némi esetlegességet is – magyarázta Paul, és hanyagul megvonta a vállát. – Lehet, hogy csak öt. – És akkor is magazinoknál akarsz dolgozni? New Yorkban? Úgy értem, honnan tudhatod? Van egy barátom, aki magas beosztású PRszakember akart lenni, de mindent feladott, hogy megnyissa a saját kávézóját Londonban. És most sokkal boldogabb. – Ez velem nem történhet meg. – Paul megrázta a fejét, és felemelte az étlapot. – Én az elkövetkező két évben értékesítési igazgató leszek a cégnél, majd két év múlva továbblépek egy neves hírközlő vállalathoz, és végül tíz éven belül egy nagy médiavállalat vezetőségében ülök majd. Nem tervezem, hogy a közeljövőben elhagyom New Yorkot. – Egek! Ez aztán az eltökéltség! – mondta Sophie, majd követte a férfi példáját, és vetett egy pillantást az ételekre. – Nos, Mr. Nagyágyú! Mit ajánlasz? – Az attól függ, mit szeretsz. – Paulnak egy pillanatra elfelhősödött a tekintete. – Ki kellett volna faggatnom az étkezési szokásaidat illetően. Sophie felnevetett. – Gasztronómiai újságíró vagyok, emlékszel? Mi mindent szeretünk. – Ez igazán nagy megkönnyebbülés. Azért megkérdezhettelek volna. Egyszer elvittem egy lányt vacsorázni, és kiderült, hogy vegetáriánus. Mindenbe belekötött. Mármint, ha nincs vegetáriánus fogás az étlapon, miért nem választ egy tányér zöldséget? Vagy

157

halételt. Örülök, hogy te ilyen könnyű eset vagy… Vagyis… Hogy mindent szeretsz. Sophie szeretett volna tovább évődni, de Paul lehajtotta a fejét, és minden figyelmét az étlapra összpontosította. – Értem. – Sophie megnézett néhány előételt, ami érdekesen hangzott: egy garnélás-langusztás húspogácsát és egy elzászi hagymás lepényt baconnel és hagymával. Sikerült döntésre jutnia, így becsukta az étlapot. – Azt hiszem, két előételt eszem. – Két előételt? – Paul hátrapillantott a válla fölött, mintha arra számítana, hogy beállít a menürendőrség, és lecsap a lányra a természetellenes viselkedése miatt. – Biztos vagy benne? – Igen. Az egyikkel kiváltom a főfogást. Mindkettő ínycsiklandóan hangzik, és képtelen vagyok dönteni. Mindig szeretek újdonságokat kipróbálni, ha lehetőségem nyílik rá. – Ez esetben, ez jó tervnek tűnik – ismerte el Paul, majd az asztalra könyökölt, és a tenyerébe támasztotta az állát. – Tetszik az ötlet. Tágítsuk a perspektívánkat! Az ilyesmi mindig hasznosnak bizonyul az üzleti életben. Az ember soha nem tudhatja, kivel fut össze, akire jó benyomást kell tennie. Sophie! Te tele vagy meglepetésekkel. A főpincérnek szeme se rebbent Sophie kérése hallatán, és miután a borpincér kibontott egy drága palackot, Paul felemelte a poharát, hogy köszöntőt mondjon. – Igyunk rád, Sophie! Kicsit megkésve, isten hozott New Yorkban! Talán valamikor körbevezethetlek? Szeretnék több időt együtt tölteni veled. Hogy jobban megismerjelek…

158

Sophie óvatosan beszívta a levegőt, egy percig eljátszadozott a poharával, aztán ivott egy nagy kortyot. – Ez… Ez igazán kellemes lenne. De az igazat megvallva, nemrég lett vége egy hosszú kapcsolatomnak. – Keserűen felsóhajtott. – Ha jobban belegondolok, mégis van egy tervem. Hogy az elkövetkező ötszáz évben nem állok szóba egy pasival sem. – Ivott még egy korty bort, és az elegáns, fehér asztalterítőre szegezte a tekintetét. Érezte Paul tenyerének melegét a kézfején. – Az borzalmasan nagy kár lenne. Megérdemelsz egy kis szórakozást. Élvezd a várost, amíg itt vagy! New York magányos hely tud lenni, főleg hétvégenként. Mutathatnék egy-két érdekességet. Végül a hétvégékre szóló felajánlás döntötte el a kérdést. A Todddal eltöltött szombat volt a legjobb napja, amióta megérkezett a városba. Rémes lett volna visszamenni Londonba anélkül, hogy tisztességesen bejárta volna New Yorkot. És egy helybéli segítségével sokkal szórakoztatóbbnak bizonyult, mint egyedül. El sem tudta képzelni, hogy Toddnak lenne még egy szabad hétvégéje, hiszen a háreme biztosan nem engedné. Sophie kihívóan felvonta a szemöldökét. – Akkor lenne kedved elvinni az Empire State Buildinghez? Egy pillanatra úgy tűnt, hogy Paullal madarat lehet fogatni. – Ez valami beugrató kérdés? Nagyon örülnék. Mikor szeretnél elmenni? – És akkor megmondtam Ednek, hogy ez a fickó nem kap a kenyerünkből. – Edie befejezte a történetet, majd határozottan az asztalra csapta a kávéscsészéjét, hogy bizonyítsa az eltökéltségét. 159

Sophie belekortyolt a kávéjába, élvezte a pékség konyhájának meghittségét, miközben Bella is jól megérdemelt szünetet tartott. Hét órája keményen dolgoztak, cupcake-eket sütöttek és díszítettek egy születésnapi bulira, majd bonyolult formára vágtak egy piskótát egy hatvanadik házassági évfordulós tortához. Szerencsére Beth és Gina mindent kézben tartott a kávézóban, ügyesen boldogultak a délelőtti forgalommal. Kiderült, hogy Ed és Edie szombat délelőtti fuvarja mindig a pékségben ér véget egy kávéra és sütire, és ilyenkor Maisie is rendszeresen feltűnt. – Igazad volt – jegyezte meg Bella. – Merész dolog visszautasítani egy megrendelést, de néha ez a helyes döntés. Lehet, hogy nekem is le kell mondanom egy esküvői tortára szóló felkérést. – Miért? – kérdezte Sophie. Kihúzta magát a széken, és elnyomott egy ásítást, elálmosodott a konyha melegétől és a kevés alvástól. – Kiét? – Tisztában volt vele, hogy minden megrendelés fontos, amíg Bella nevet szerez magának a szakmában. – Eleanor Doyle lakberendezőét. Lehetetlen nőszemély. – Azt hittem, minden menyasszony lehetetlen nőszemély – vetette közbe Ed. – Elő ne álljon a menyasszörny közhellyel, fiatalember! – korholta Maisie, és úgy tett, mintha elkapná Ed fülét. – Ne felejtsd el: semmi sem lehetetlen! – mondta Edie. – Kösz, hogy emlékeztetsz! – közölte Bella szárazon. – De hidd el, hogy ebben az esetben nagyon nehezemre esik pozitívan gondolkodni! A legtöbb menyasszony kedves. Izgatott. Lelkes. Tüneményes. – Bella csüggedten megrázta a fejét, pedig ez egyáltalán nem volt jellemző rá. 160

– Eleanor viszont olyan… Hűvös. Érzéketlen. Egyáltalán nem tudom megragadni, hogy mire vágyik. Pedig muszáj lesz, mert nem adott túl sok támpontot. Remek kapcsolatai vannak. – Nem kaptál tőle valami útmutatót? – kérdezte Maisie, és megpaskolta Bella térdét. – Nem utasíthatod vissza éppen ezt. – Csak

telefonon,

de

az

is

nagyon

homályosra

sikerült.

„Olyasvalamit akarok, ami megidéz engem, az embert, és a férfit, akihez hozzámegyek” – utánozta Bella a kimért hanghordozást. – Találkoznod kell vele – jelentette ki Sophie olyan eltökélten, hogy mindenki ránézett, szinte megrettentek a váratlan határozottságától. – Miért? – kérdezte kíváncsian Bella. – Azt mondta, „akarok” meg „engem”, ez az egész csak róla szól. És arról beszélt, hogy „a férfit, akihez hozzámegyek”, és nem a férfit, akit szeretek. Még a nevét sem árulta el. Azt mondanám, a tortának erről a nőről kell szólnia, arról, hogy kicsoda, és mit csinál. És státuszszimbólumnak kell lennie. Kicsit jobban meg kell ismerned. Mitől kap kiütést? Mit kedvel? Mitől érzi fontosnak magát? – Hűha! Ez igen, Sophie! – szólt Maisie. – Igazad van. – Valóban – ismerte el Bella, és azonnal felemelte a telefonját. – Ha megbeszélek vele egy találkozót, elkísérsz? Mielőtt Sophie beleegyezhetett volna, a hívás már folyamatban volt, és Bella megbeszélt egy időpontot Eleanorral a következő hét elejére. – Na, ezzel el van intézve a kedd estém – nevetett Sophie. – A francba! Csak nem lesz megint randevúd? – Megint? – kérdezett vissza Maisie, és meleg, barna szeme kíváncsian felcsillant.

161

– Igen. – Bella büszkén átkarolta Sophie-t. – Tegnap este találkája volt valakivel. – Látod? Megmondtam – ragyogott fel Maisie. – És milyen a fickó? – Még egyszer találkozol vele? – faggatta Edie. – És valami jó helyre vitt? Sophie felnevetett, és széttárta a kezét. – Akár a spanyol inkvizíció. Paulnak hívják. A munkahelyemen ismertem meg. Kedves pasas. Vacsorázni mentünk. – És? – kérdezte Maisie. – És? – Sophie tanácstalanul ráncolta a homlokát, miközben végignézett a kíváncsi arcokon, nem volt benne biztos, hogy mit akarnak hallani. – A szikra. Megvolt köztetek? – Azt még korai lenne megmondani. Maisie lebiggyesztette a száját, és a fejét csóválta. – Amint megpillantottam Carlt, rögtön tudtam, hogy ő az igazi. Edie Edhez fordult. – Te tudtad? A férfinak elkerekedett a szeme. – Rettegtem tőled. Ha nem emlékeznél, elvettem a polcról az utolsó kenyérlisztet, és te tajtékoztál a dühtől. Edie büszkén elvigyorodott. – Én tudtam. Szó sem lehetett róla, hogy megmenekülhessen. Hazáig követtem. – Vannak, akik ezt cserkészésnek neveznék… – Vagy csak nagyon kellett az a liszt. Ed odahajolt a barátnőjéhez, és összedörzsölték az orrukat. 162

– Meg a testem. – Az is. – Edie megcsókolta. – Ti ketten! Kifelé a konyhámból! – szólt rájuk Bella színlelt undorral. – Szóval, találkozol még Paullal, Sophie? Sophie-nak elszorult a torka. Elöntötte az irigység a két Ed közötti fesztelen odaadás láttán. A randevúja Paullal rendkívül kellemes volt, de egy pillanatra megfordult a fejében, hogy talán kissé unalmas is.

163

Tizenegyedik fejezet Sophie-nak enyhén sajgott a válla, de elhatározta, hogy befejezi a végső finomításokat az őszi teadélutános cikken Trudinak. Az elmúlt néhány hétben volt egy-két elvetélt kísérlete (Ki gondolta volna, hogy az Egyesült Államokban nem lehet fekete melaszt kapni?), de végül sikerült kikísérleteznie egy olyan zablisztes lepényt, amivel meg volt elégedve. A végleges recept csak kompromisszumos megoldás lett az eredetihez képest, de osztatlan sikert aratott, eltekintve egy embertől (természetesen Madisontól), aki szerint „egészen jó”-ra sikerült. Éppen ott tartott, hogy mivel helyettesítette a melaszt, amikor megszólalt a telefon. Felnézett, és, mint általában, Todd biccentett, hogy vegye fel. Sophie égnek emelte a szemét. – Sophie Bennings vagyok, tessék. – Szia, Sophie! Itt Amy. Hogy vagy? – Szia, Amy! – Todd megrázta a fejét, és azt tátogta: „Nem vagyok itt.” – Köszönöm, jól. És te? – Én nagyszerűen vagyok, Sophie. Imádom az akcentusodat! Olyan… angol. – A nő kuncogni kezdett. – Todd ott van a közelben? – Sajnálom, Amy. Nincs az asztalánál. Hagysz neki üzenetet? – Sophie lesújtó pillantást vetett Toddra.

164

– Csak szerettem volna beszélni vele. Nem láttam, amióta néhány hete elmentünk vacsorázni. – Jól van – mondta Sophie, és fenyegetően méregette az íróasztal túlsó végén ülő férfit, aki úgy tett, mintha semmit nem hallana. – Csak nagyon elfoglalt. – Azzal Sophie jelentőségteljes pillantást vetett a magazinra, amelyet Todd lapozgatott. – Sokat dolgozik. De igazi úriember. – Valóban – helyeselt Sophie, és keserűen rámosolygott a munkatársára. – Tökéletes úriember. – Elhúzta a száját, hogy jelezze, a legkevésbé sem tartja annak. Todd csak legyintett, és visszabújt a számítógép képernyője mögé. – Megmondom neki, hogy kerested. – Kösz, Sophie! Sophie letette a telefont. – Szegény megvezetett gyermek! Azt hiszi, igazi úriember vagy. – Kösz, angol lány. – Vissza fogod hívni? – Persze. Sophie kétkedve felvonta a szemöldökét. – Talán úgy gondolod, minél rosszabbul bánsz velük, annál jobban rajonganak majd érted? Todd szemrehányó pillantást mért rá, és a szívére szorította a kezét. – Most megsértettél. Nem az én hibám, hogy ellenállhatatlan vagyok. – Egy pillanatig úgy festett, mint egy rosszcsont manó. – Vissza fogom hívni… – Ránézett a telefonjára, és rányomott a naptár applikációra. – Két nap múlva.

165

– Micsoda? Talán be vannak osztva? – Sophie elborzadva nézte, ahogy Todd begépeli a telefonjába a részleteket. – Jól szervezetten működöm. – Mégis hány nővel találkozgatsz jelen pillanatban? – szegezte neki a kérdést a lány, és elégedetten nyugtázta, hogy Todd végül őszintén elszégyellte magát. – Csak Amyvel. – Todd egy pontra szegezte a szemét, valahol Sophie feje fölött, és kissé túl egyenesnek, túl ártatlannak és nagyon is komolynak tűnt. Sophie hitetlenkedve összevonta a szemöldökét. – Persze, én meg láttam, ahogy egy gnúcsorda elszáguld az ablak előtt hat egyszarvú meg egy sárkány kíséretében. Mi lett Charlene-nal? – Charlene? Nos, ő képtelen felfogni, ha visszautasítják, ezért folyamatosan hívogat. Őszintén szólva egyszer mentem el vele meginni valamit. Csak egyszer. – És mi a helyzet Lacey-vel és Cherie-vel? Todd kihúzta magát a székén. – Ők hívnak engem. – És te nem bátorítottad őket? Todd kegyeskedett egy villanásnyira kellemetlenül érezni magát. – Szeretem a nőket. Élvezem a társaságukat. De soha nem ígérek semmit, és nem vezetek félre senkit. – Éles pillantást vetett Sophie-ra, akinek azonnal bűntudata támadt. Végül is milyen jogon ítélkezik Todd fölött? – És… – Todd felszegte az állát, kék szeme elszántan Sophie tekintetébe fúródott. – Egyszerre mindig csak egy nővel fekszem le.

166

Sophie elsápadt, mert azt hitte, a férfi Jamesre céloz. De nem tehette. Hiszen nem tudott Jamesről. Senki sem tudott Jamesről. Egy teremtett léleknek sem beszélt róla, kivéve Kate-et, aki éppen idejében érkezett, hogy felszedegesse a szíve törött darabjait. – Nem tettem ilyet – erősítette meg Todd, és egy pillanatra eltorzult az arca a dühtől, félreértve a lány hirtelen visszahúzódását. Megfeszült, és közelebb hajolt Sophie-hoz. – Én soha nem állítottam, hogy ilyet tettél – védekezett Sophie, aki megrettent a férfi heves reakciójától. – És soha nem is fogok. – Todd egy hirtelen mozdulattal ellökte magát az íróasztalától, felpattant, és elsietett. Sophie lehunyta a szemét, és újra átélte az Annával lejátszódott borzalmas jelenetet. Ismét elfogta az ismerős, nyomasztó érzés, mint minden alkalommal, amikor Jamesre gondolt, így lehajtotta a fejét, és visszatért a számítógép képernyőjéhez. Az elmúlt héten már egész jól érezte magát. Az igazat megvallva, amióta elment Paullal vacsorázni. Nem mintha azóta találkoztak volna, bár néhányszor beszéltek telefonon, és váltottak egy-két üzenetet. Az a fickó sokat dolgozott és fallabdázott. Tétován megdermedtek az ujjai a billentyűzet fölött, miközben próbált újra a cikkre összpontosítani. Zablepény. Teasütemények. Ősz. Megragadta a szavakat, és igyekezett beléjük kapaszkodni, majd újra elolvasta, amit addig írt. A cikk nem volt rossz, de Sophie elfáradt. A hét első két napja főzéssel telt, Sophie véglegesítette a receptet, díszített, és előkészített mindent a fotózásra. Stresszes napok voltak, és az sem sokat segített, hogy Madison az utolsó utáni pillanatban elejtett egy tálca cupcake-et. Bár a legszívesebben megfojtotta volna a lányt, 167

Sophie vett egy mély lélegzetet, lekaparta a sütemények tetejét, aztán fájdalmasan aprólékosan újra bevonta narancssárga cukormázzal, amelyekre kézzel készített, fekete fondant boszorkánykalapkák kerültek. Természetesen éppen ezen a napon kellett valahogy ügyesen meglógnia, hogy találkozzon Bellával és a menyasszony Eleanor Doyle-lal. – Tudod, mit, Madison? Azt hiszem, így sokkal szebbek lettek – jelentette ki vidáman, amikor becsúsztatta a tányér süteményt az üres helyre, amely a fotós által berendezett őszi csendéletben várta. – Legalább gyakorolhattam. Mit gondolsz? Madisonnak megfeszült az arca, és nem szólt semmit. Sophie-nak a jó kedélyű támadás ellenére sem sikerült megnyernie magának a fiatal lányt, de azt gyanította, ehhez nagyban hozzájárul az íróasztala elhelyezkedése, valamint az a tény, hogy Todd óvatlanul szóba hozta előtte a Brooklyn hídon tett sétájukat. Újra átfésülte a szöveget. Ez az első cikk fontos volt, és szeretett volna jó benyomást kelteni. Még mindig egy mondattal babrált, amikor Todd megállt a széke mögött. – Fél egy van, angol lány. Ebédelned kell. – Rendben… – Sophie folytatta a gépelést. – Ebédidő! – Igen… – Sophie áthelyezte a mondatot. Vajon így jobban hangzik? – Ebéd, angol lány! – Todd az asztal mellé lépett, kivette az egeret Sophie kezéből, elmentette a dokumentumot, és elhúzta a lány székét.

168

– Nincs más, akivel elmehetnél? – Sophie mérges volt rá, amiért nem adott lehetőséget, hogy megmagyarázhassa a korábbi félreértést. – Eléggé elfoglalt vagyok. Nem hívhatnál fel valakit a háremedből? – Nagyon vicces. – Todd komolyan a lányra nézett. – Fél tíz óta meg sem állsz. – Megszállt az ihlet. – Sophie körözött egyet a vállával. Valóban kissé elmacskásodott, és egyáltalán nem örült annak a kellemetlen érzésnek, hogy összerúgták a port, de még mindig dühös volt, amiért Todd téves következtetést vont le. – Most nem hagyhatom abba. Túl sok a dolgom ahhoz, hogy ebédeljek. – Nem értek egyet – közölte Todd, majd megfogta a lány vállát, és finoman masszírozni kezdte a hüvelykujjával. – Kemény, mint a… Mint egy nagyon kemény dolog. Szükséged van egy tisztességes szünetre. – Szia, Sophie! Todd! – Paul hangja Todd háta mögül érkezett, és Sophie valamiért megdermedt és lelkiismeret-furdalása támadt. – Szia, Paul! – Sophie-nak fülsértően elvékonyodott a hangja. – Paul! – Todd nem vette le a kezét a válláról, gyengéd mozdulatokkal dolgozott a feszes izmokon, amitől azok csak még inkább megfeszültek. – Most már a masszázs is a „Férfiszemmel a városról” rovathoz tartozik? – kérdezte Paul jelentőségteljesen. – A kellemes irodai légkör része. Ennek a lánynak olyan csomók vannak a hátában, hogy el sem hinnéd – válaszolta vidáman Todd, majd megnyomott egy csomót, amire Sophie összehúzta a szemét. Paulnak megfeszült az állkapcsa, de sikerült ezzel egyidejűleg mosolyognia is. Ismét egy szűk öltönyt viselt, és a napfény rásütött a 169

szőke hajára. Jóképű volt, szinte aranyló, és máris a siker megelevenedett szobra. Sophie lerázta magáról Todd kezét, és Paulhoz fordult. Érezte, hogy finoman elpirul. – Hogy vagy? Milyen volt a heted? – Sűrű. Volt egy menedzsment-megbeszélésem Trudyval, és arra gondoltam, beugrom köszönni. – Nos, éppen jókor jöttél – felelte a lány, és Paul válla fölött fenyegető pillantást vetett Toddra. – Most fejeztem be ezt a cikket, és szünetet tartok. Nincs időd egy ebédre vagy kávéra? – Ó, bébi! Szívesen mennék, de még el kell intéznem egy rakás hívást, és fel kell készülnöm egy megbeszélésre. Jobb, ha maradok. Később írok neked. A jövő hét valamivel nyugisabb. Talán egyik nap megihatnánk valahol egy italt munka után. – Rendben – felelte Sophie, akit kissé meglepett, hogy „bébinek” szólították. – Majd szólj! A múltkori vacsora után Paul belekarolt, amíg a metróállomás felé mentek, és búcsúzóul arcon csókolta, de nem történt semmi olyasmi, ami indokolttá tette volna a „bébi” megszólítást. – Szóval… – szólt Todd, miután Paul elment. – Akkor menjünk ebédelni! Hiszen éppen befejezted a cikkedet, és szünetet szeretnél tartani. És én mondom, bébi, hogy ennek a vállnak egy komolyabb szünetre van szüksége. – Rákacsintott. – Gyerünk, angol lány! Szeretnék rendesen bocsánatot kérni. Együnk valamit! A Central Park úszott a napfényben. Sophie körülnézett, megcsodálta a gyönyörű, zöld füvet, majd felnézett a felhőkarcolókra, amelyek 170

előbukkantak a fák lombjai között. Nehéz volt elhinni, hogy csak tíz percet sétáltak odáig a szerkesztőségtől. – Rémesen érzem magam, amiért eddig nem néztem körül – ismerte el, majd felsóhajtott, kinyújtotta maga elé a meztelen lábát, és lesöpörte a morzsákat a szája széléről. Todd ragaszkodott hozzá, hogy a park előtti bódéban vegyen két pastramis szendvicset. Leültek egy kőre, sütkéreztek a napon, és ha nem hallatszott volna oda a közeli forgalom zaja, a patadobogás és a visító szirénák hangja, szinte azt is képzelhették volna, hogy vidéken vannak. Szinte. Mert vidéken biztosan nem volt annyi kocogó, gördeszkás és babakocsit tologató szülő. Meglepő volt látni a sok hipszter apukát, akik nyugodtan sétálgattak a gyerekeikkel. – Érezheted is. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ilyen közel van a park. És szerettem volna beszélni veled a jövő hétről. – A jövő hétről? – Azt mondtad, eljössz velem egy étterem megnyitójára, emlékszel? – Igen, de nem hittem, hogy komolyan gondolod. Mit csinál Amy? Talán nem ér rá? – De amint kimondta, a legszívesebben visszaszívta volna. – Ne haragudj a korábbiak miatt! – Semmi gond. – Todd megvonta a vállát. – Tudja, hogy nem komoly, ami kettőnk között van. – Soha nem tudom, hogy ez pontosan mit jelent. – Sophie tanácstalanul széttárta a kezét. – Azt jelenti, hogy másokkal is randizom, de őszintén elmondom, és soha nem fekszem le párhuzamosan több nővel. – Todd hangja határozott, már-már dühös volt.

171

– Gondolom, most gratulálnom kellene. Micsoda teljesítmény! – A keserű megjegyzés kiszaladt a száján, de azonnal megbánta. Todd érdeklődve felvonta a szemöldökét, miközben a lány arca paprikavörös árnyalatot öltött, és tépkedni kezdte maga mellett a füvet. – A volt barátom… – Képtelen volt bevallani a szégyenletes tényt, hogy James nős volt. – Megcsalt. Todd a fejét csóválta, kék szeme ellágyult, amikor Sophie-ra nézett. – És te rájöttél. Sophie bólintott, és gombóc gyűlt a torkába, amikor James hazugságainak súlya újra rátelepedett, mint valami fekete felhő. Könnybe lábadt a szeme. – Az szar. – Todd megfogta a kezét. – Rettenetesen sajnálom, angol lány, de nem a te hibádból történt. Sophie megfeszítette az állkapcsát, elhatározta, hogy nem fakad sírva, miközben a mellkasára nehezedő jól ismert súlytól alig kapott levegőt. – Talán nem az én hibám, de… – Megdörzsölte az arcát, érezte, ahogy elönti az ismerős bűntudat. – Azt hiszem, becsuktam a szememet. Nem láttam, amit nem akartam. – Beharapta a száját, hirtelen szeretett volna megszabadulni ettől az egésztől, a méregtől, amely megkeseríti a lelkét. Kate-en kívül nem mesélte el senkinek, mi történt valójában Jamesszel. Kihúzta magát. – Tényleg nem túl szép történet. Todd borúsan ráncolta a homlokát. – Attól tartasz, ha elmondod, máshogy nézek majd rád?

172

– Nem. – Sophie lehunyta a szemét, és odafordult a férfihoz. – Sokkal inkább attól, hogy megutálom magam, ha elmondom, és rájövök, végig tudnom kellett volna. James. Jamesnek hívták. – Sophienak finoman megremegett a szája. – És talán ez volt az egyetlen dolog, amiről igazat mondott. Todd valahogy odafészkelte magát mellé, a válluk összeért, mintha azt akarná súgni, „itt vagyok veled”. – Elfelejtette megemlíteni, hogy van egy felesége és… – Sophie nyelt egyet, amikor eszébe jutott a tüneményes kislány a kávézóban. – Egy kisbabája. – Kisbabája? – Todd túl gyorsan reagált. A hangjából sugárzó döbbenet csak megerősítette a lányt. – Igen. Tizenegy hónapos. Nézte, ahogy a férfi fejben számol. – A francba! Ez fájdalmas lehetett. – Toddnak csillogott a szeme a döbbenettől. – Várj csak! Együtt éltetek? Hogy működhetett ez egyáltalán? – Nos, alapjában véve úgy, hogy kivételesen ostoba vagyok. Rettenetesen naiv és tökéletesen hülye. – Mindezektől eltekintve. – Azt mondta, az édesanyja Cornwallban él, ami háromszáz kilométerre van Londontól. Egészségügyi problémái voltak, ezért James minden hétvégén hazalátogatott, hogy gondját viselje. – És? – Kiderült, hogy a kedves mama nagyjából egy sarokra lakik tőlem. James szerencséjére a felesége és az anyja nem kedvelték egymást, így az asszonynak is beadhatta, hogy hétköznap az anyjára vigyáz. 173

– Szent ég! És hogy jöttél rá? Talán hibázott? – Nem, sokkal rosszabb. A felesége nekem esett. Néhány hétig követett hétvégenként. Minden szombat reggel beugrottam néhány órára beszélgetni a barátnőmhöz, Kate-hez, amíg a barátja focizni ment. Ott várt a kávézóban. Az a nő. A kislányával, Emmával. – Sophie elhúzta a száját, és úgy érezte, mintha visszacsöppent volna a jelenetbe. Ismét érezte, ahogy a hitetlenkedés fekete tintája foltot hagy a lelkén. – Szegény asszony! Rettenetesen éreztem magam… Miatta. És az a szegény kislány! Nekik rosszabb lehetett. Todd úgy elborzadt, hogy elkerekedett a szeme, és megfogta Sophie kezét. – Ez aztán nagy szívás. Mekkora seggfej! Két év. – Igen. Ugye, milyen buta vagyok? – Sophie-nak szúrt a szeme a könnyektől. Azt hitte, már nem tud többet sírni James miatt. – Kate-en kívül te vagy az egyetlen, akinek elmeséltem. Úgy szégyellem magam. – De te nem tettél semmi rosszat! – Todd simogatni kezdte Sophie karját, majd a két tenyere közé fogta a kezét. – Hiszen ő hazudott neked. – Lehet, hogy te így gondolod, de én nem vagyok benne olyan biztos. Szerintem tudnom kellett volna. Folyton azon tépelődöm, hogy valahol a lelkem mélyén nem sejtettem-e. – Olyan sokszor végiggondolta már ezt az egészet. – Átkozottul ügyesen hazudott. Soha nem gyanakodtam. Szerettem. – Sophie megvető horkantással ostorozta magát. – Azt hittem, jó fiú, amiért gondját viseli az édesanyjának. – Keserűen felnevetett. – Hogy lehettem ilyen bolond? Hogy nem jöttem rá? Még ha csak tudat alatt is, éreznem kellett volna. – Lehorgasztotta a fejét, és kerülte Todd tekintetét. – Úgy szégyellem magam! 174

– Ne tedd! És nem mesélted el senkinek? – Todd magához ölelte, és erősen szorította, miközben a haját simogatta. Sophie mindent elkövetett, hogy ne sírjon. Szipogott egyet, és elhúzódott a férfitól. – Ne engem sajnálj! Mi lehet szegény Annával? – És mit tettél? Sophie beharapta a száját, és felemelte a fejét, hogy Todd szemébe nézzen. – Miután Anna kiborította a bilit, szinte sokkot kaptam. Lényegében elmenekültem. Féltem szembenézni Jamesszel. – Sophie pislogni kezdett, hogy kordában tartsa a könnyeit. – Bátrabbnak kellett volna lennem. Az arcába vágni, hogy mekkora gazember, de képtelen voltam a szemébe nézni. Amikor azt mondtad a Café Lulucban, hogy a szerelem könnyen gyűlöletbe csap át… Nos, eltart egy ideig. Nem gyűlölöm Jamest, én… Nem lenne szabad szeretnem. De két év után elég nehéz. Hazamentem, lecseréltem a zárat, és kitöröltem a telefonomból a nevét, letiltottam a közösségi oldalakról. Aztán felhívtam a főnökömet. Egy héttel azelőtt ajánlotta fel az álláscsere lehetőségét, de visszautasítottam. Nagyon örült, hogy meggondoltam magam. Nem árultam el neki, hogy miért. A barátaimnál, Connie-nál és Kate-nél aludtam, hogy ne kelljen találkoznom Jamesszel, ha esetleg odajönne a lakásomhoz. Aztán hétvégén

hazamentem

összecsomagolni.

Tudtam,

hogy

akkor

biztonságos. – És visszament a feleségéhez? Anna visszafogadta? – Fogalmam sincs. Mint mondtam, elmenekültem. Idejöttem, hogy tiszta lappal indulhassak. Nem tudtam, mihez kezdek, ha ideérek. A lehető legtávolabb akartam kerülni. 175

És megütöttem a főnyereményt, amikor találkoztam veled és Bellával. Ha nincs Bella, valószínűleg minden szabadidőmet az albérletben töltöm, megnézem a Jóbarátok, az Agymenők és az Így jártam anyátokkal összes ismétlését, és nagy eséllyel bedilizek. Todd elgondolkodott. – Szerinted szembe kellett volna néznem vele? – Az talán segített volna lezárni a dolgot. Nem gondolkodtál el rajta, hogy miért tette? Miért tartotta fenn ilyen sokáig a látszatot? – Todd megrázta a fejét. – Egy részem a legszívesebben kalapot emelne… – Elhallgatott, amikor Sophie fenyegetően ránézett. – Komolyan beszélek, ez nagyon nehéz feladat. Miért? Miért tett ilyet? Hiszen folyamatosan zsonglőrködnie kellett az igazsággal, észben tartani a sok hazugságot, amit összehordott. Todd gyengéden megszorította a lány kezét. – Tudod, mit kell tenned? Élvezd a hónapokat, amelyeket itt töltesz, és ne gubózz be az albérletbe! Élj egy kicsit! Érezd jól magad! Sokkal jobbat érdemelsz Paulnál. Annyi pasas él New Yorkban. – Todd rákacsintott. – Bemutathatlak néhánynak. Olyan helyeseknek, amilyen te vagy, bébi. Sophie felállt, és lesöpörte a szoknyájáról a morzsákat. – Ne szólíts bébinek! – Bocs, bébi! – Todd elvigyorodott. – És nincs semmi baj Paullal. Todd fintorogni kezdett, mire Sophie összeszorította a száját. – Elég tisztességes férfi, de komolyan, angol lány… Hacsak nem akarsz teljesen biztonságosan játszani. Ő leginkább a karrierjével

176

kötötte össze az életét. Gondolom, rosszabb választások is akadnak egy kis afférra, de azt hiszem, sokkal jobbat is találnál. – Nem akarok semmiféle affért – jelentette ki Sophie szárazon. Ez olyasmit sugallt, amibe bele lehet gabalyodni. Egy affér érzelmileg túlságosan felkavarónak hangzott, izgalmasnak, kiszámíthatatlannak és végesnek. – Miért nem? – kérdezte Todd, és széttárta a kezét. – Élj egy kicsit! – Sajnos… – Sophie ránézett a férfi jóképű, mosolygós arcára. Toddnak fogalma sem volt. Talán még életében nem volt komoly, állandó kapcsolata. – Alkatilag képtelen vagyok az afférokra. Én amolyan mindent vagy semmit lány vagyok.

177

Tizenkettedik fejezet – Szia, Bella! Támadt egy ötletem. – Sophie a jegyzetfüzetét lobogtatva beviharzott a konyhába. A metróállomásról egyenesen a pékségbe sietett. A napi rutinja részévé vált, hogy a metrón ülve felhívja Bellát. Ittak egy gyors kávét, beszélgettek egy keveset, aztán felment átöltözni, majd egy-két órát még a pékségben töltött, cupcake-eket és cookie-kat sütött. Egyre ügyesebben bánt a bevonatokkal, és Bella felügyelete alatt engedélyt kapott, hogy ő díszítse a legutóbbi három tepsi süteményt. Bella nyújtózott egyet, letette a cukrászzacskót, és megdörzsölte a derekát. – Szia! Iszunk egy kávét? – Majd én megcsinálom. Koffeinmentes legyen? – Sophie odalépett a kis Nespresso géphez, és nagyon meg volt elégedve magával. – Azt hiszem, kitaláltam, milyen legyen Eleanor tortája. – Nem tehetett róla, képtelen volt kivárni, amíg elkészül a kávé. Visszaugrándozott Bella mellé. – Rájöttem, hogy Eleanor esküvője legalább annyira a karrierjében elért sikerekről szól, mint arról, hogy férjhez megy. A munka a legfontosabb a számára. Szóval arra gondoltam… Mit szólsz ehhez? – Kinyitotta a jegyzetfüzetét, hogy megmutassa a vázlatait. – Minden réteg különböző tapétamintát idézne meg, más és más színben – mutatott a képekre. – Meg kell kérned Eleanort, hogy válassza ki a három kedvenc tapétáját, hogy valóban személyessé tehessük. 178

Bella a lány nyakába ugrott. – Igen! Okos kislány! Ez tökéletes. – Bella alaposan szemügyre vette a rajzot, aztán lapozgatni kezdett. – Ezek csodálatos vázlatok. Zseni vagy. – Nem, te vagy a zseni, mert fogalmam sincs, hogyan fogjuk megvalósítani. – Bár Sophie tudott sütni, csodálattal nézte Bella díszítőtudományát. – Én sem tudom… Egyelőre. De megtaníthatlak díszíteni, ha érdekel. – Igen – vágta rá Sophie olyan gyorsan, hogy Bella felnevetett. – Nem tudod, mekkora fába vágod a fejszédet. – Nem érdekel – felelte Sophie, és folytatta a kávé elkészítését. – Ha csak feleolyan jót tudok csinálni, mint a te munkáid, tökéletesen meg leszek elégedve. – Csillogott a szeme a lelkesedéstől. – És imádok tanulni. Meghalok a kíváncsiságtól, hogy megtudjam, hogyan csináltad a csipkét a My Fair Lady tortára. És ezeket. – Sophie a barátnője folyamatban lévő süteményeire mutatott. Bella felvette a cukrászzacskót, és belefogott az utolsó simításokba a sárga szirmokon, amelyek lecsüngtek a cupcake-ek oldaláról. A sütemények ezúttal szélesebbek és laposabbak voltak, mint általában. – Tetszik? – Imádnivalók – jegyezte meg Sophie a napraforgós édességeket csodálva. – Megrendelésre készülnek, de azt hiszem, elkezdem rendszeresen árulni.

179

– Tehetnél rá minden hónapban más virágot – javasolta Sophie, és előrehajolt, hogy alaposan szemügyre vegye a sütemények közepén lévő napraforgómagokat. Bella felkapta a fejét. – Ez ragyogó ötlet! Imádlak, Sophie! Mi ketten remek csapatot alkotunk. Biztos nem akarsz felhagyni az újságírással, hogy csak nekem dolgozz? – Egy pillanatra elhallgatott, és beharapta a száját. – Bár már így is azt csinálod majdnem minden este. Nem lenne szabad erre buzdítanom. Aggódom, hogy a segítségedet kifogásnak használod, hogy elbújhass a világ elől, bár isteni, hogy itt vagy nekem. – De én imádok itt lenni! – felelte Sophie, és körülnézett Bella konyhájában, amelybe az utóbbi napokban már úgy lépett be, mintha otthon volna. – Nem kell aggódnod, komolyan. – A robotgép surrogása és berregése, a kezét beborító liszt, a tálba ömlő porcukor finom sercegése és a sütemények édes vaníliaillata nemzetközi jelenségnek számított. Sophie bárhol lehetett, ezek mindig megidézték az otthonát. – Bár ma este nem tudok sokáig maradni. Vacsorázni megyek. – Jól teszed. – Egy órát segítek, aztán fel kell mennem készülődni. – És hova visz Paul? Sophie egy pillanatra elbizonytalanodott. – Az igazat megvallva, Todd-dal megyek egy étterem megnyitójára. Szeretné, ha egy gasztronómiai újságíró is jelen lenne, hogy segítsen neki beszámolót írni róla. Bella éles pillantást lövellt felé. Sophie azonnal feltartotta a kezét. – Ne aggódj, immunis vagyok a legendás Todd McLennanvonzerőre! 180

– Akkor jó. – Bella felsóhajtott, majd nekidőlt a pultnak, és keresztbe tette a lábát. – Todd az unokatestvérem, és imádom, de bármilyen aranyos, meglehetősen nehéz eset. Nem köszönné meg, hogy elmondtam, de elég, ha annyit tudsz, hogy a szülei házasságára találták ki azt a szót, hogy működésképtelen. Megköszönném, ha bekevernél még néhány adag tésztát, amíg én bevonom ezeket, de csak ha tényleg ráérsz. Bár, ha csak Toddról van szó, úgysem akarod túlságosan kicsípni magad, nem igaz? – De. Van időm – felelte Sophie könnyed hangon, és szakavatott mozdulatokkal nekiállt összegyűjteni a hozzávalókat. Todd küldött egy üzenetet, hogy megérkezett, és odalent várja Bellánál. Sophie remélte, hogy nem kell találkoznia Bellával, mielőtt elmegy. Természetesen kicsípte magát. Elvégre Todd McLennannel találkozott, a nemzetközi playboyjal! Már csak a női büszkesége is azt követelte, hogy a lehető leggondosabban fesse ki a szemét. És a kedvenc felsőjét vette fel, amely történetesen egy dizájnerdarab volt, amit Kate-től kapott. Már a szabásán is látszott, hogy drága, kiemelte Sophie derekát, és illedelmesen lekanyarodott a nyakkivágásnál, kivillantva a lány keblének lágy domborulatát, anélkül hogy kihívó lett volna. A türkiz selyem finom rétegei csak úgy csillogtak a tükörben. Sophie elmosolyodott. A szettet egy tépett, szűk farmer és egy lapos sarkú, csillogó Kurt Geiger szandál tette tökéletessé, és Sophie úgy érezte, ügyesen választott. Divatos volt, de nem túl hivalkodó, és kényelmesen érezte magát a bőrében. Önmaga lehetett. 181

Biccentett, hóna alá csapta a ridiküljét, és lesétált a lépcsőn. Todd teljesen otthon érezte magát, bár ezzel ő mindenhol így volt, a konyhapulton ücsörgött, lógázta a lábát, és tisztára nyalta a keverőtálat, miközben Bellával beszélgetett. Sophie megtorpant, mielőtt belépett volna a konyhába, hirtelen egészen másként látta magát. De Todd észrevette, mielőtt esélye lett volna visszavonulót fújni, felszaladni, és felvenni egy másik felsőt. A férfi a másodperc törtrészéig elkerekedett szemmel meredt rá, és a tekintetük összefonódott, amitől a lánynak azonnal heves kalapálásba kezdett a szíve. Aztán Todd leugrott a pultról. – Angol lány! Hát elkészültél, ráadásul időben. Lehet, hogy ezt a lányt klónozták? Bella felnézett. – Hűha, csajszi! Sophie zavarba jött, és a dekoltázsához kapta a kezét. – Túl sok? – Nem, dehogy, lélegzetelállítóan nézel ki! – dicsérte Bella. – Túlságosan is jól ahhoz, amit Todd megérdemel. – Gúnyos pillantást vetett az unokatestvérére. – Remélem, amint megérkeztek, lecseréled egy jobbra. Sophie-nak volt egy olyan érzése, hogy határozott figyelmeztetés sugárzik a szavaiból, de nem volt benne biztos, hogy kinek szól. – Elbűvölő – jegyezte meg Todd. – Elindulhatunk, mielőtt az édes, zsémbes kis unokahúgom porrá zúzza az önbecsülésemet? Az Onyx pontosan olyan volt, amilyennek leírták – elegáns, szuperkifinomult étterem és bár –, és Sophie már nagyon örült, hogy a 182

türkizkék topot vette fel. Először egy nagyon csinos, rezzenéstelen arcú ajtónállóval találkoztak, aki tökéletesen szabott, szénszürke öltönyt viselt, és jeges megvetéssel ellenőrizte egy listán az érkezők nevét. Attól a pillanattól, hogy beléptek az ajtón, minden értelemben ötcsillagos kiszolgálásban volt részük. – Ez a fekete pezsgő azért nem a kedvencem – súgta Sophie, és felemelte a hosszúkás poharat. – Okos ötlet, de nekem nem valami étvágygerjesztő. Jobb, ha a pezsgőt egyszerűen békén hagyják. – Ivott egy kortyot, majd megforgatta a szájában. Jobban szerette, ha semmivel sem keverik a pezsgőt. – És ha valaki mindenképpen kotyvasztani akar, jobb ha cavát vagy proseccót használ, amitől nem lesz ilyen élesztőszerű mellékíze. – Kétségtelen, hogy érdekesen fest – állapította meg Todd. – Szerinted mi van benne? – Olyan bizonytalanul meredt a poharába, hogy Sophie felnevetett, mielőtt tétován belekortyolt. – Hála az égnek, nem tintahaltinta. Talán csak ételszínezék. – Úgy örülök, hogy itt vagy velem. Sophie-nak elakadt a lélegzete a férfi komoly hangjától, és amikor felemelte a fejét, Todd tekintete ez egyszer komoly és őszinte volt. Lángolni kezdett a bőre, miközben farkasszemet néztek, és érthetetlen módon elgyengült a térde. Valódi megkönnyebbülés volt, amikor Todd végül nyelt egyet, és elkapta a tekintetét. – Ez éppen olyan apróság, amire szükségem van a jegyzeteimhez. És az étellel kapcsolatban is igénybe venném a szakértelmedet, mert gyanítom, hogy azt is rémesen túlbonyolítják. Todd bevezette a szolidan megvilágított előtérbe, majd elindult a galériás étterem felé. 183

– Bár talán nem is számít, mert előfordulhat, hogy nem fogjuk látni. Sophie azonban rettenetesen örült, amiért sötét van, és a férfi nem látja, hogy elpirult. Amikor felértek a lépcsőn az éttermi részre, Todd elvett a tálcáról még egy pezsgőt Sophie-nak, majd odavezették őket egy asztalhoz, amely a sarokban állt, és az alattuk lévő bárra nézett. Mielőtt Todd kinyitotta volna az étlapot, készített egy rakás fényképet az étteremről és a bárról, amely máris megtelt elegánsan öltözött vendégekkel. – Mit gondolsz a berendezésről? – kérdezte Todd, majd eltette a telefonját, és felnézett a mennyezetre, ahol apró LED-lámpák ragyogtak a fekete csillárokon. Sophie bólintott, megpróbált kellően diplomatikus jelzőket találni. – Nagyon… divatos. És nagyon fekete. Miközben

elhelyezkedett

a

széken,

a

bútor

egyik

megbocsáthatatlanul éles fémlába megkarcolta a lábát. – Érdekes evőeszközök. – Sophie felemelt egy súlyos bronzkést, amelynek achátkőből készült a nyele. A lánynak kissé gótikus volt, de úgy tűnt, mindenki más el van ragadtatva a helytől. – Okos koncepció. Az ónix olyan, mint egy kő, innen jön a feketére és a fémre helyezett hangsúly. Toddnak finoman megremegett a szája, miközben komoran nézte a lányt. Aztán közelebb hajolt hozzá, és azt suttogta: – Borzalmas. Sophie kuncogni kezdett, és felemelte a pezsgőspoharát. – Egy gonosz manó barlangjába oltott vámpírfészek. Hoznunk kellett volna fejlámpát. A lakberendező ízlésficamban szenvedhet. 184

– Egyedi. – Az egyedi nem azt jelenti, hogy szép is. Azt javaslom, nézzük meg az étlapot, bár ha találunk gyíknyelvet, denevérszárnyat vagy tarajosgőte-szőrt, már indulunk is a két házzal arrébb lévő Wendy’sbe egy hamburgerért. Todd felemelte az étlapot. – Nem is olyan rossz, mint gondoltam, de egy-két dolgot le kell fordítanod.

Hogy

nevezzük

otthon

a

„vadfokhagymás-kagylós

veloutét”? Langusztinsodó? Füstölt karfiolrózsák? Nem vagyok benne biztos, hogy ezek bármelyikét is a szám közelében akarom tudni. Sophie egyre növekvő nemtetszéssel olvasta az étlapot. Volt ott minden, amit nem szívesen látott egy étterem kínálatában. Nagyzolás nagyzolás hátán. Az ételek leírásában szerepelt minden, amitől kiütést kapott, a borsómousse-tól kezdve a bazsalikomhabon át a legkevésbé sem étvágygerjesztően hangzó mezeisóska-sorbet-ig és kucsmagombakivonatig, de ennek ellenére is tartotta magát ahhoz az elvhez, hogy mindent ki kell próbálni legalább egyszer. – Szent egek! Komolyan, Sophie, mi lehet ez? Verrine julienne-re vágott prosciuttóval, rozmaringzselével, frissen szedett gombából készült emulzióval és burgonyás-parmezános galette-tel a tetején. – Pszt! Még megsérted a séfet! – Sophie látta a fehérbe öltözött férfit, aki az asztalok között sétálgatott. – A verrine egy áttetsző pohár. Az összes többit abba teszik bele. – Kortyolt egy nagyot a pezsgőjéből, és hálás volt, amiért a második adagot nem színezték feketére. Todd töprengve ráncolta a homlokát. –A

„julienne”

csíkokat

jelent,

ezért

feltételezem,

hogy

sonkacsíkocskákról lehet szó. A rozmaringzselé gusztustalanul 185

hangzik. A galette-tel még megbékélek, de frissen szedett erdeigombaizé? Csak nem azt akarod mondani, hogy ma reggel az egész konyhai személyzet felkerekedett, és gombát gyűjtögetett a környéken? Sophie rossz pillanatban nevetett, és majdnem félrenyelte az italát. – Házi kobe marhaszelet kézzel válogatott hagymakarikákon tálalva. Vajon hogyan tálalják majd? A fogukkal emelik fel? Ki írta ezt a baromságot? Sophie már hangosan kacagott, így le kellett tennie a poharát. Todd elemében volt. – Ínyenc csirke… Mitől ínyenc? Talán szarvasgombán élt? – Hagyd abba! Elég! – Sophie-nak össze kellett szednie minden erejét, hogy rendezze a vonásait, amikor megjelent a pincér, hogy felvegye a rendelésüket. Todd természetesen roppant udvarias volt. – Én

pirított

rombuszhalat

kérek

vadfokhagymás-kagylós

veloutével, aztán csirkét. És egy üveg Pouilly Fume-ot. – És önnek, hölgyem? Sophie szándékosan nem nézett Toddra, nehogy elveszítse az önuralmát, aztán garnélát és kaviárt választott langusztinsodóval, majd a

kobesteaket

borsóhabbal,

répaemulzióval,

valamint

palacsintaszufléval és vörösboros szósszal. – Bár fogalmam sincs, mi az a palacsintaszuflé, ezzel megfogtak. Amikor megérkeztek az ételek, mindkettejük tányérja úgy festett, mint egy Jackson Pollock-festmény az egy-egy folttal a kínai porcelánon. – Arra számítottam, hogy majd jegyzetelsz – szólalt meg Todd, aki idegesen turkálta a rombuszhalat a tányérján.

186

Sophie belemártotta a kanalát a tálkába, amelyben a langusztinsodót szervírozták, ami leginkább valami zselére hasonlított. Egy nagy garnéla lötyögött a tetején, amitől remegni kezdtek a körülötte elrendezett kaviárszemcsék. – Mmm. Nem is rossz. Olyan, mint egy nagyon gazdag rákconsommé, amit feljavítottak. Finom, de nem lehet belőle sokat enni. A garnéla mennyei. Tessék! Kóstold meg! – Sophie belemerítette a kanalát a sodóba, rátette a garnéla farkát, és odanyújtotta Toddnak. – Muszáj? – Jót tesz a gasztronómiai kultúrádnak. Folyamatosan új kihívások elé kell állítanod az ízlésedet. – Azt hiszem, teljesen megfelelő a gasztronómiai kultúrám. Ebédeltem már egyszer-kétszer Párizsban, és az ízlésem valódi próbatételeknek volt kitéve Kambodzsa sikátoraiban. – Tényleg? Ott még nem jártam. – És mi volt a legfinomabb, amit eddig ettél? – kérdezte Todd. Felszegte az állát, és figyelmesen nézte Sophie-t, aki elmesélte, hogy egyik nyáron milyen csodálatos paellát kóstolt Barcelonában, majd utána megkörnyékezte a séfet, és a következő napot a konyhájában töltötte, hogy megtanulja az étel minden csínját-bínját. Todd hirtelen komolyra fordította a szót, és a teljes figyelmét a lányra összpontosította, amitől Sophie kissé megszédült. – Azt

lehetetlenség

megmondani.

–

Sophie

ábrándosan

elmosolyodott, hátradőlt a széken, és elgondolkodott. Az elmúlt fél órában sokat beszélgettek az utazásaikról és az ételekről. Todd sok

187

helyen megfordult, remek történeteket mesélt, és nagyszerű meglátásai voltak. – Miért? – A férfi pajkos mosolya vicces dolgokat művelt Sophie pulzusával. – Egy étel több mindenből tevődik össze, nem korlátozható arra, amit megeszel. Függ a légkörtől, attól, hogy kivel vagy, az emlékektől, amelyek megmaradnak benned. A tökéletes ételhez különleges melegség társul, a megfelelő körülmények együttállásának tekinthető. Ez például kiváló étel, de… – Sophie megvonta a vállát, nem akart hálátlannak tűnni. – A környezet, a légkör nem kellemes… Legalábbis nekem. – És mi a helyzet a társasággal? – kérdezte Todd, és hirtelen mozdulatlanná dermedt, mintha a válasz nagyon fontos lenne a számára. Sophie-nak minden idegszála remegett, amikor ránézett, nem tudta, mit mondjon. Todd talán flörtölni akar vele? Végigsimított a felsője selymes anyagán, örült, hogy energiát fektetett abba, hogy jól nézzen ki. Kit akart becsapni? Amióta először találkozott Todd-dal, a hormonjai hangosan kiáltoztak, hogy ismerje meg jobban a férfit. A kis árulók. Benne megvolt minden, ami Jamesből és Paulból hiányzott. Egyáltalán nem volt szüksége efféle bonyodalomra, de amikor a férfi így nézett rá… Sophie felsóhajtott. – A társaság egyáltalán nem rossz. – Rámosolygott Toddra, mire a férfi finoman végigsimított a kézfején, éppen akkor, amikor a pincér megjelent a második fogással.

188

– Ennyi? – súgta Todd, miután széles mozdulatokkal eléjük tette a tányérokat, aztán távozott. – Ezek viccelnek? Egy csigán is több hús van, mint ezen. – Pszt! – csitította Sophie, és megpróbált nem nevetni, amikor ránézett a társa gyászos ábrázatára. Bár az ő tányérján heverő aprócska marhakocka sem volt éppen bőséges. Todd a borsóhabra bökött. – Azt meg fogod enni? Úgy fest, mint a zöld kabócalárva nyálkája. – Igen, azt én is ismerem. Fehér habszerűséget hagynak maguk után a növényeken. – Erről beszélek. Miért akarnál megenni bármit, ami rovarnyálkára hasonlít? – Most sikerült elvenned a kedvemet – közölte Sophie, és Toddra bökött a késével. – És az a narancssárga cucc radioaktívnak látszik. – Ez a répaemulzió. – Bár valóban jelentősen csillogott. – És mi az a ráncos izé? Sophie rávigyorgott, és felkanalazott egyet a két apró főtt tésztából, finoman belemártotta a szószba, és rátette a marhahús felét, majd kéjesen felnyögött. – Hát, drága barátom, ezt hívjuk mi otthon sült marhaszeletnek, Yorkshire-pudingnak és gravy mártásnak. És isteni finom. Todd, aki öt falattal eltüntette a saját csirkés fogását, kisegítette magát a maradék Yorkshire-pudinggal és marhasülttel. – Hékás! – csapott a kezére Sophie. – Az az enyém volt!

189

– Muszáj volt kipróbálnom a gasztronómiai kultúrám érdekében. – Az egész arca pajkos táncot lejtett. – De igazad van, ez a Yorkshiredolog tényleg remek. Még soha nem ettem. Te tudsz ilyet készíteni? – Hogy tudok-e? Yorkshire-i lány vagyok, ez természetes. – Nagyszerű. Mikor mehetek át vacsorázni? Főzhetnél nekem. – El akarsz jönni vacsorázni? Todd elvigyorodott. – Sose meséld el egy férfinak, hogy megkóstoltad a világ legfinomabb paelláját, aztán megtanultad elkészíteni, ha nem akarod meghívni vacsorára. – Talán meghívlak. – Nehéz eset vagy. Én hozom a bort. Sophie oldalra billentette a fejét. Hiányzott neki a főzés. És csak maga miatt nem mindig érte meg belekezdeni. Hiányzott neki, hogy másoknak főzzön. – Rendben. Egyik este, munka után megfőzöm neked a paellát. – Remek! – Todd várakozásteljesen megdörzsölte a hasát, aztán lenézett az üres tányérjára. – Remélem, a desszert nagyobb lesz. Még éhes vagyok. Sophie-nak egyet kellett értenie vele. A desszert, ami szintén mennyei volt, körömnyi adag fehér csokoládés, kávés és keserű csokis mousse volt, amelyet ehető arany falevéllel díszítettek. Mindketten másodpercek alatt eltüntették. Todd bánatosan felsóhajtott, amikor letette a súlyos kiskanalat. – Kérsz kávét? – kérdezte amolyan „remélem, nemet mondasz” hangsúllyal, miközben a tányérján szétkenődött mousse-t kapargatta a villájával, mintha ezzel varázslatos módon gyarapíthatná. 190

– Nem bánom – egyezett bele Sophie. – Jó. Akkor, tűnjünk el innen! – Todd felpattant, és kinyújtotta a kezét. – Gyere! – Lehalkította a hangját, és lopva körbepillantott. – Mit szólnál egy hamburgerhez? Még éhes vagyok. – Nem is férne már beléd. – Ugyan, angol lány. Csak azt ne mondd, hogy nem tudnál eltüntetni egy sajtos McRoyalt! – El tudnék, de nem szabad. Még mindig nem kezdtem el futni. – Miért nem szóltál? Hétvégén elviszlek magammal. Mikor lenne alkalmas? – Még nem tudom. – Akkor majd mondd meg a héten, de addig is a gyomrom könyörögve kér, hogy lógjunk meg innen. Sophie-ból kitört a nevetés, és megpróbálta elhallgattatni a férfit. – Csönd! Megsérted a séfet. Elmegyek a mosdóba, és odalent találkozunk. – Todd, drágaságom! – Egy szőke amazon fonta a férfi köré véget nem érő végtagjait, amikor Sophie kilépett a mosdóból. – Évezredek óta nem láttalak. – Liesl! Hogy vagy? – Todd arcon csókolta, széles mosolya őszinte örömről árulkodott. – Most, hogy látlak, már jobban. Hol voltál? Ez a hely egyszerűen isteni. Mindenki el van tőle ájulva. Dino megint remek munkát végzett. Arra gondoltam, megkérem, hogy tervezzen nekem újra egy penthouset. Úgy tűnik, már nem dolgozik Parisnek. Mikor jössz le a tengerpartra?

191

– Tenyerét Todd arcához emelte, és felmosolygott a férfira. – Hiányoztál. Sophie magányosan ácsorgott, nem tudta, csatlakozzon-e hozzájuk. Onnan, ahol állt, nem látta Todd arcát, így nem is olvashatott le róla semmit. – Hogy van Brett és Jan? – kérdezte a férfi. – Anya és apa remekül megvannak. – A nő elővett egy halványkék bőrnaptárt a kígyóbőr ridiküljéből. – Swansonéknál lesz egy parti hétvégén, igazán eljöhetnél. És Maggie meg Bill nagy bulit csap a legfiatalabb

gyerekük

huszonegyedik

születésnapja

alkalmából.

Gyilkos lesz. – Remekül hangzik. – Todd a nő kézfejére tette a kezét, és egy könnyed mozdulattal elhúzta az arcáról; tipikusan rá vallott ez a sármos elegancia. – Vissza kell rázódnom a rendes kerékvágásba. Jelen pillanatban nagyon sok a dolgom. – Nem

tudom

elhinni,

hogy

kihagytad

a

versenyszezont

Saratogában. – Úgy hangzott, mintha ez lett volna a legfontosabb esemény a naptárban, amelyet Todd elszalasztott. – Tudod, hogy megy ez. A hétvégék olyan zűrzavarosak. Mindig csak a munka. Soha nincs egy szabad percem. Sophie borúsan ráncolta a homlokát. Nem állt össze a kép. Az „munka” homályos megfogalmazásnak tűnt, mert nem derült ki, mire is vonatkozik pontosan. Amennyire Sophie látta, Todd nem volt annyira elfoglalt hétvégenként, hogy ne szállítson ki süteményeket az unokatestvérének, ne üljön be egy spontán tízóraira, vagy vigye el egy munkatársát sétálni a Brooklyn hídra.

192

Az elmúlt néhány hétben rájött, hogy Todd társasági élete szinte kivétel nélkül a munkájával kapcsolatos. Az előző héten elvitte vacsorázni Amyt egy étterembe, amelyről cikket akart írni. Elkísérte Charlene-t egy divatbemutatóra, amiről egy másik magazinban számolt be, és számtalanszor együtt ebédelt Lacey-vel, aki annak a cégnek dolgozott, amelyik randevús estéket szponzorált, és ezekről Todd egész cikksorozatot írt. – Szent egek! Csak nem Chris Martin beszélget ott Gwynie-vel? Olyan civilizáltak! Muszáj köszönnöm nekik. – Azzal Liesl számtalan cuppogós csók után elvált Toddtól. Sophie kilépett az árnyékból, hogy csatlakozzon a férfihoz. – Helló, angol lány! Jöhet a hamburger? A lány bólintott, mire Todd a szokásos lazaságával karon fogta, ami azonnal emlékeztette Sophie-t, hogy a férfi mindenkivel jóban van. Szerette a nőket, és a nők is szerették őt.

193

Tizenharmadik fejezet Bár eltartott egy ideig, amíg egyeztették a naptárjaikat, és reggel nyolckor engesztelhetetlen, csípős szél fújt az Empire State Building tetején, megérte elmenni, még akkor is, ha Paul az elmúlt fél órában már másodszor pillantott lopva az órájára. – Köszönöm – mondta Sophie, és ragyogó mosolyt vetett a férfira. – Nem hazudtolja meg a hírét. – Talán be kellett volna vallania, hogy ötször látta A szerelem hullámhosszánt, és az a jelenet, amely odafönt játszódott, a legnagyobb kedvencének számított? A kora reggeli nap fény- és árnyékfoltos kollázzsá varázsolta a várost, az üveg- és acéltömbök csillogtak, akár a gyémánt, és Sophie tekintete ide-oda kalandozott, ahogy megpróbálta befogadni a csodálatos látványt. – Nagyon szívesen, és ezért a mosolyért érdemes volt korán kelni. Igazán

sajnálom,

hogy

délelőttre

már

megbeszéltem

egy

fallabdameccset. – Remélem, ennyi lépcső után nem veszítesz. Egy maratoni futással felért, amíg feljutottak az épület tetejére. Már ilyen korán is hosszú sor kígyózott, ezért úgy döntöttek, hogy az utolsó néhány szintet gyalog teszik meg. – Minden olyan kicsinek látszik! – jegyezte meg Sophie, miközben lenézett a távolban futó utcákra és az aprócska, mozgó járművekre.

194

Felnevetett, amikor belekapott a hajába a szél, és a szájába fújta a lófarka végét. – Gondolom, mindenki ezt mondja. – Valóban – ismerte el Paul, majd a lányra mosolygott, és hősiesen tűrte, hogy a heves szél szétfújta máskor oly rendezett frizuráját. Így fiatalabbnak látszott, és – Sophie bánatára – sokkal vonzóbbnak. Aznap találkozott vele először úgy, hogy a férfi nem öltönyt viselt. Amikor Sophie megpillantotta a metróállomáson, alig ismerte fel a farmerben és bőrdzsekiben. – Ne haragudj! Azért beszélek turistaközhelyekben, mert elképesztő ez a hely, és olyan messzire ellátni. Lélegzetelállító! És valóban olyan vagyok, mint egy locsogó idióta, de ez… Az Empire State Building tetején vagyok! Mindig el akartam jönni ide. – Ne aggódj! Imádom hallgatni az angol akcentusodat, olyan kifinomult.

Elvégre

hogy

is

hívják

nálatok,

Angliában?

Az

arisztokráciához tartozol. Sophie megdermedt. – Miből gondolod? Paul elmosolyodott, és végigsimított a lány haján. – Találkoztam már néhány angollal, és egyikük sem beszélt úgy, mint a királynő, csak te. – Ó! – Sophie megnyugodott. Butaság volt megijednie, hiszen Paul nem tudhatott a családi hátteréről. Mindig voltak olyanok, akikre nagy hatást tett a rang, ezért is fordított Sophie akkora gondot rá, hogy titokban tartsa. – Szent ég! Az egy helikopter? – A folyó fölött egy játéknak látszó jármű lebegett. – Igen. Létezik helikopteres városnézés is. Ott a felszállóhely a parton. – Paul a lány mögé állt, és egyik karját a dereka köré kulcsolta. 195

Sophie nekidőlt, élvezte az érzést, hogy újra valakivel lehet. Így álltak néhány percig, miközben Paul elmagyarázta, mi mindent láthatnak a távoli partokon. – Az a Hudson folyó. És a túlsó parton ott van New Jersey. Körbejárták a torony tetejét, és Sophie boldogan mutogatta a híres látnivalókat, mint a Chrysler Building, a Bryant Park, az új World Trade Center, és elámult a Central Park hatalmas méretein; abból a szögből beleveszett a homályos horizontba. Onnan föntről minden nagyon

szögletesnek

látszott,

a

felhőkarcolók,

mint

valami

építőkockák, szabályosan sorakoztak az egyenes utcák két oldalán, amelyek egészen a távolba futottak, és az épületeket ezernyi apró, fekete ablaknyílás pettyezte, ami a régi pötyi játékra emlékeztette Sophie-t. Ipari tájkép éles szélekkel és egyenes vonalakkal. Valóban lélegzetelállító és izgalmas, de semmiképpen nem bájos. Minél tovább nézte a várost, annál kisebbnek érezte magát. Jelentéktelennek és lényegtelennek. A kilátás hangsúlyozta a város hatalmas méretét, az emberek sokaságát, akik ott élnek és dolgoznak. Sophie egy pillanatra rettenetesen kicsinek és elveszettnek érezte magát. Hála az égnek, hogy Brooklynban kötött ki Bella pékségének meleg és barátságos menedéke fölött. Nem volt róla meggyőződve, hogy túlélte volna, ha a belváros sűrűjében kell laknia. Újabb fél órát töltöttek azzal, hogy körbejártak a kilátóteraszon, míg végül a szél megfutamodásra késztette őket. Sophie-nak már égett az arca. Lemenni sokkal gyorsabbnak bizonyult, bár a felfelé igyekvők sora némileg lassította őket. Amikor kiléptek az art deco előtérből, Paul ismét az órájára pillantott. 196

– Mikor kezdődik a fallabdameccsed? – kérdezte Sophie. Paul mindössze erre a néhány korai órára ért rá a hétvégén. – Van még egy órám. Belefér egy kávé. – Biztos? Paul megfogta a lány kezét. – Igen, beépítettem ide egy csomó időt. Itt kell lennie valahol. – És milyen gyakran mész fallabdázni? Én még soha nem játszottam, de nagyon energikus sportnak tűnik, csupa lendület. Mindig olyan nagy svunggal játsszák. – Ezt elmondanád angolul is? – kérte Paul, és értetlenül ráncolta a homlokát. Sophie elmosolyodott a komoly ábrázatán. Már rájött, hogy Paul nem érti a finom élcelődést. Jobbnak látta, ha nem említi meg, hogy szerinte a fallabda meglehetősen agresszív és dühös sportnak tűnik. Az ember nem gyepál egy labdát ekkora erővel, ha nincs egy bizonyos tesztoszterontól fűtött túlmozgása. – Tudod, mindig apait-anyait beleadnak. Kívülről kemény munkának tűnik. – Jó edzés, annyi biztos. Hetente néhány alkalommal játszom, és egy-két ligában is szerepelek. – Ezek szerint versenyzel is? – Nem igazán. Inkább remek alkalom a kapcsolatépítésre. A játékostársaim nagy része a média területén vagy az üzleti életben dolgozik. És mi a helyzet veled? Mit sportolnak a gasztronómiai újságírók? – Az evésen kívül? – nevetett fel Sophie. – Mert abban kiválóak vagyunk. – Amikor meglátta Paul kissé meghökkent arcát, gyorsan

197

hozzátette: – Nincs kedvenc sportom. Egyáltalán nem munkál bennem versenyszellem, csak futni járok. – A futás jó dolog. El kellene menned egy edzőterembe. Van egy jó, egy háztömbre a szerkesztőségtől. – Majd észben tartom. Bár… – Meg akarta említeni, hogy Todd előző nap munka közben megfenyegette, hogy elviszi futni, de meggondolta magát. Akkor látta először azután, hogy szerdán egy parkban ülve elfogyasztották a Wendy’sben vett hamburgerüket. – Itt is vagyunk. Ez jó lesz. Starbucks. Paul megállt az ajtó előtt, és kinyitotta Sophie-nak. A lány megpróbálta legyűrni a csalódottságát. Starbucksba akárhol elmehetett. – Igazán élveztem ezt a reggeli kiruccanást. Jó móka a saját városunkban

turistáskodni.

Évek

óta

nem

voltam

ott

fönt.

Megismételhetnénk valamikor. – Az jó lenne. – Jártál már a Grand Central Stationnél? Sophie megrázta a fejét. – Még nem. – És a Guggenheim Múzeumban? Vagy a Metropolitanben? A High Line Parkban? Sophie csak a fejét rázta. – Akkor eddig mit csináltál? – Paul a fejét csóválta, és a lányra szegezte a mutatóujját. – Igazán csodálom a munkamorálodat, de túl sokat dolgozol. Sophie halkan felhorkant a férfi felvetésén.

198

– Én… Elfoglalt voltam. – Ám hirtelen megmelengette a szívét a felismerés, hogy valójában csak arról van szó, hogy kényelmesen berendezkedett Brooklynban. A pékség és az albérlet kényelmes és otthonos volt. Túl nagy erőfeszítésnek tűnt beutazni Manhattanbe, amikor hétköznap amúgy is kénytelen volt. – Te hol is laksz? – A West Side-on bérelek egy lakást, elég borsos, de központi helyen van. De neked érdekes emberekkel kell együtt utaznod, amíg eljutsz dolgozni. – Nem olyan vészes, és szeretek ott lakni. Barátságos hangulatú. Paul vágott egy grimaszt. – Egyáltalán nem az én terepem. Ha az ember nem akar a belvárosban lakni, inkább költözzön ki az egyik rendezett külvárosi részre, ahol normális házak és kertek vannak. Az én családom is így tett. Van egy házuk Kensingtonban. Egy órára van a belvárostól. – Milyen vicces! Én is Kensingtonban lakom, csak Londonban. Gondolom, egészen más hely. – Van összefüggés. Amikor a New York-i Kensington épült, a kapukat a londoni Kensington Park-beliekről másolták, és később ezekről nevezték el magát a falut is. – Ez kísérteties. Néha szoktam futni a Kensington Parkban. Ismerem a

kapukat.

El

kell

mennem

megnézni

az

ittenieket,

hogy

lefényképezhessem. – Igen. – Paul kissé zavarba jött. – Nem túl gyakran jutok el oda. – Nem, nem. – Sophie hevesen megrázta a fejét. – Nem akarom meghívatni magam a szüleidhez. Paul tépegetni kezdte a kávéspoharán lévő papírcsíkot. 199

– Semmi gond. Nem is gondoltam. De tényleg elvihetnélek valamikor, ha szeretnéd megnézni a kapukat. Mikor is megyek legközelebb? – Paul elhúzta a száját. – Július negyedikén. De lehet, hogy aznapra már van programod. – Az

igazat

megvallva,

még

nem

gondolkodtam

rajta.

Tulajdonképpen csak a múlt héten jöttem rá a munkahelyen, hogy ez ilyen nagy esemény. – Belekortyolt a kávéjába, és eszébe jutott Madison

véget

nem

érő

hencegése

a

család

southamptoni

rezidenciájáról, amely – a csinos, ifjú gyakornok szerint – nyári főhadiszállásul szolgál. – Ó! – Paul döbbenete szinte tapintható volt. – Ugyan, Paul. Nincs ezzel semmi gond. Nem akarok tönkretenni egy családi összejövetelt. Tudom, hogy itt nagy ünnepnek számít, de nekem nem sokat jelent. – Nem… Szívesen látunk. Csak… Nos, kissé bonyolult a helyzet. – Paul! Semmi gond. – Most rosszul érzem magam. Mit fogsz csinálni? – Lehet, hogy semmit, de ez nem probléma. – Valamit csinálnod kell. – A férfi borúsan ráncolta a homlokát. – Nem töltheted egyedül az ünnepet. – Gondterhelten dörzsölgette a homlokát, úgy tűnt, felzaklatta a kérdés. – Gondolom, meghívhatlak a családomhoz – bökte ki végül, majd sóhajtott, felhajtotta a kávéját, és tologatni kezdte az asztalon az üres poharat. Sophie elmosolyodott, mert a férfi olyan gyötrelmesen kellemetlenül érezte magát. Bizonyos értelemben kedves volt tőle, hogy aggódott, amiért Sophie egyedül tölti az ünnepet.

200

– Ne is törődj vele! Én megértem. Apukám és anyukám ugyanígy reagál, ha valakit hazaviszek. Apa kész borzalom, csak egy hajszál választja el attól, hogy megkérdezze az illetőtől, mik a szándékai. – Gombóc gyűlt Sophie torkába. Az igazat megvallva, csak Jamest vitte el hozzájuk. Őt is csak egyszer. És mindketten őszintén megkedvelték. – Örülök, hogy ismered a helyzetet. – Paul ismét Sophie-ra pillantott. – Óvatosnak kell lennem. Nem csak a szüleim miatt. Ott van Pamela is. – Pamela? – Igen. – Paul felnevetett, és végül újra bele mert nézni a lány szemébe. – A szomszédban lakik. Ő… Nos, egy nap mi ketten… Tudod. Sophie úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták volna. – Amikor beteljesítetted a hétéves tervedet? – kérdezte. Olyan száraz volt a szája, mint a Szahara. – Nem feltétlenül. Éppen ezt szeretem benned, Sophie. Te vagy a tökéletes lány. Te tényleg megértesz. Mármint tényleg nagyon kedvellek, de a jövő homályba vész. Ki tudja, mit hoz a sors az elkövetkező négy hónapban? Lehet, hogy megváltoznak a dolgok. London nincs olyan messze. – És ha mégsem, még mindig ott van a jó öreg Pamela. – Egyáltalán nem vallott Sophie-ra, hogy szarkazmusba menekül, és látta, hogy Paul megpróbál rájönni, komolyan beszél-e. – Mint mondtam, ki tudja, mit hoz a jövő. – Vagyis kit?

201

Tizennegyedik fejezet – Jó reggelt, angol lány! Felkészültél a biciklizésre meg a futásra? – Todd az ajtóban állt, kócos volt a haja, biciklisisak lógott a karjáról, és lycra futónadrágot viselt, ami – igen előnyösen – hangsúlyozta a karcsú, izmos lábát. – Tessék? – dörzsölgette a szemét Sophie, aki az imént kelt fel. – Mit keresel te itt? – Erre jártam, és tudtam, hogy itt talállak. – Valóban, mert itt szoktam aludni. Todd szemrehányó pillantást mért rá. – Szóltam pénteken. – Én pedig azt válaszoltam, hogy sok a dolgom. – Ez volt az utolsó, amit a lány mondott neki a szerkesztőségben. Todd elvigyorodott. – Igen, de nem gondoltad komolyan. Láttam a szemeden, a lábad meg fel-alá ugrándozott, és azt mondta: „Kérlek! Vigyél el futni!” – sipította elváltoztatott hangon. Sophie lehajtotta a fejét, hogy elrejtse a mosolyát. – Sok dolgom van. Todd az ajtófélfának támaszkodott, és azt kérdezte: – Éspedig? – Megígértem, hogy segítek Bellának. 202

Todd megfordult, és lesietett a lépcsőn. – Itt hagytad a hátizsákodat! – kiáltott utána Sophie, amikor a férfi leért a lépcső aljára, de Todd nem fordult vissza, csak hanyagul intett, majd eltűnt a szeme elől. Sophie csóválta a fejét, és sajnálkozva kinézett az ablakon. A kék égen mindössze néhány bárányfelhő úszkált, és Toddnak igaza volt, a hét nagy részét bent töltötte, eltekintve az Empire State Buildingbe tett kirándulástól, amelyet még mindig emésztenie kellett. Otthon ilyen időben már összepakolt volna egy kis táskába, és rótta volna a köröket a Hyde Parkban. Bár az előző nap történtek után inkább lehúzott volna egy-két menetet a szorítóban. Két perccel később Todd ismét megjelent. – Megbeszéltem Bellával, kapsz két szabad órát. – Tessék? – Sophie nem hitte el, hogy Todd ilyen arcátlan. – Két óra. Az tökéletes. Végzünk a futással, mielőtt felmelegszik az idő. – De… – Sophie! – Todd a lány karjára tette a kezét. – Csodálatos nap köszöntött ránk. Gyere! Nyugodtan eljöhetsz, később is ráérsz Bella rabszolgája lenni. – Én nem vagyok… – rikoltotta a lány. Todd csak vigyorgott a dühödt reakció láttán. – Nagyszerű. Sophie gyorsan átöltözött, és amikor visszament a nappaliba, felszisszent, mert Todd lehajolt, hogy szorosabbra kösse az egyik cipőfűzőjét, és a lycranadrág látványosan kiemelte az égnek vetett, gusztusos hátsóját. 203

Todd tele volt lelkesedéssel és energiával, az egészség és a fittség megtestesült szobra. Sophie egy pillanatra elbizonytalanodott, szeretnée, hogy mellette lássák, hiszen már olyan rég nem futott. – Nem bánod, ha ezt itt hagyom? – Todd lehajította a padlóra a hátizsákját, majd elővett belőle néhány palack vizet. – Tessék! Szükséged lesz rá. A biciklik kint vannak. Gyönyörű nap van, és el kell indulnunk, mielőtt nagyon meleg lesz. – Hogy hoztál ide két biciklit? – kérdezte Sophie, és lelki szemei előtt megjelent a kép, ahogy Todd akrobatákat meghazudtoló módon egy kézzel fogja a kormányokat. – Az egyikkel még korábban idetekertem, aztán hazaugrottam az enyémért – jelentette ki diadalittasan a férfi, és Sophie rájött, egyre kevesebb az esély, hogy megússza a dolgot. – Kicsit kijöttem a gyakorlatból – szabadkozott. – Lehet, hogy nem tudom majd tartani veled a lépést. – Ne parázz! Lehet, hogy így lesz. Elkészültél? – Igen. – Sophie lesimította a topját. Meglepte, hogy a nagy kapkodásban a menekülős csomagoláskor volt benne annyi előrelátás, hogy eltette a futócipőt és a legjobb leggingsét. A bicikli, amelyet Todd kölcsönkért, nagyon drága darab volt, Sophie még nem ült ilyenen. Ő is gyakran kölcsönzött Londonban, de ez igazi nagyágyú volt azokhoz képest. Sokkal könnyebben lehetett vele tekerni, és miután megszokta, élvezni tudta az utazást, különösen, hogy a szeme elé táruló látvány korántsem volt megvetendő. Olyan reggel volt, amikor az ember örül, hogy él. A nyüzsgő utcákon mindenféle nemzet képviseltette magát. A Union Street nagy 204

olvasztótégely volt, az egyik pillanatban lelakott, graffitikkel és roskadozó, elhagyatott épületekkel teli környéken tekertek, a következőben pedig boltok lenyűgöző választéka tárult eléjük, ahol mindenféle

terméket

árultak,

az

afrikai

doboktól

kezdve

a

kismamaruhákon át az antikvitásig. Átkerekeztek a csatorna fölött, a víz csendesen hömpölygött a kékre festett, kovácsoltvas híd alatt, amely vészjóslóan megremegett, ahogy áthajtottak rajta az autók. Jobb felé a víz egészen a távolban derengő emeletes házakig nyújtózkodott. A barna homokkő épületeket tűzlépcsők szelték keresztül-kasul, amelyeket Sophie jól ismert a számtalan, tévézéssel töltött szombat este után, széles lépcsők vezettek az elegáns bejáratokhoz, míg keskeny kapuval elválasztott kis lépcsők indultak lefelé az utcaszint alatti alagsori lakásokhoz. Az utca végül egy nagy elágazásba torkollott, amelyen túl már látni lehetett a parkot. Átjutottak a bonyolult átkelőhelyeken, és Todd megállt egy impozáns épület előtt. – Ez a Brooklyni Közkönyvtár – mutatott fel, majd leszállt a nyeregből. – Hűha! Ez aztán lenyűgöző! Nagyon egyiptomias. – Igen. Nem tudom, honnan származik, de helyi nevezetességnek számít. Az épületnek széles, magas és sima falai voltak, és a bejárat melletti két oszlopot aranyszínű hieroglifák díszítették. Sophie-t egy ókori sírkamrára emlékeztette, amelyet véletlenül a modern kori Amerikába szállítottak. – Minden rendben? 205

– Tartom az iramot. – Szuper. Arra megyünk. – Todd az út túloldalára mutatott, a park bejáratához, így áthajtottak a széles, egyenes úton, amely átvezetett a parkon, majd megálltak, és lelakatolták a bicikliket. – Ne feledkezz meg róla – szólt Sophie, amikor lazán kocogni kezdtek –, hogy bánj velem kíméletesen! – Aggódsz, hogy nem tudod tartani a lépést? – kérdezte a férfi, és pajkosan megcsillant a szeme. – Egyáltalán nem – felelte dacosan Sophie, és felszegte a fejét. – Csak igyekszem elérni, hogy hamis biztonságérzeted legyen. – Otthon legfeljebb egy órára ment el, és nagyon remélte, hogy a hétvégi futások emléke beleégett az izmaiba, így Todd nem hagyja két lépés után maga mögött. Igyekezett felvenni a férfi ritmusát, ami szerencsére egészen tarthatónak bizonyult, és lassan elindultak. Amikor a légzése hozzászokott a mozgáshoz, kényelmesen ellazult, hallgatta, ahogy a lába dobban az ösvényen, érezte, ahogy dolgoznak a lábizmai és a karja. Amikor növelték a tempót, rájött, hogy már el is felejtette, milyen élvezetes érzés, amikor dolgozik a teste a napfényben és a zöldben. Az első két kilométer után teljesen feltöltődött energiával, érezte, ahogy mosolyra görbül a szája, amikor arcát a nap felé tartja. Dühös volt magára, amiért az utóbbi időben olyan szánalmasan elengedte magát, és most, hogy futott, egyik könnyed lépés követte a másikat, rádöbbent, hogy túl sokat áldozott az életéből Jamesre, és az árulása teljesen reményvesztetté tette, ami annyit jelentett, hogy valójában ő nyert. És most itt ez a nyavalyás Paul, aki tartalékol valakit a biztonság kedvéért. Az hogy csak azért tart egy lányt, hogy biztosítva 206

legyen a jövője, szörnyen tisztességtelennek tűnt. És ha meggondolná is magát, Sophie soha nem számítana igazán az életében. Tisztában volt vele, hogy ellentmondásosan gondolkodik, de úgy érezte, mintha a férfi becsukta volna előtte az ajtót, mielőtt bármi is elkezdődhetett volna kettejük között. Egyenletesen futottak vagy másfél órát, amikor megjelent előttük a tó, és Todd lassított. – Szeretnél megállni egy kis pihenőre? Leültek a tó kaviccsal felszórt partjára. A túlsó oldalon hattyúk siklottak a vízen, és néhány kisgyerek fel-alá szaladgálva próbált kacsázni. – Milyen bájos! – jegyezte meg Sophie, miközben felnézett a fák lombja közt kéklő égboltra. – Nehéz elhinni, hogy nem vidéken vagyunk. – Szándékosan úgy tervezték, hogy a fák eltakarják a kilátást a parkból – magyarázta Todd. – Szeretek hétvégén kijönni ide, és feltölteni az elemeket. – Szinte ábrándos arccal elnézett a tó fölött. – Van a fákban valami… Nem is tudom, olyan békés. Sophie kétkedve felvonta a szemöldökét. Ez egyáltalán nem a „Férfiszemmel a városról” szerzőjére vallott, de rögvest beléhasított a bűntudat, amikor Todd kissé megbántódott. – Komolyan beszélek. Olyan megnyugtatóak. Megerősítést ad, ha az ember figyeli őket az évszakok változásával. Tudod, ez az állandóság. A tavaszi rügyek, amelyek kifakadnak, a nyári virágzás, és az utolsó, őszi parádé. A falevelek nem egyszerűen elpusztulnak, dicsőséges pompában múlnak el. – Todd elhallgatott, és bizonytalanul Sophie-ra pillantott. 207

A lány el volt bűvölve a költőiségétől, és attól, hogy egy másik oldalát láthatja, így bátorítóan bólintott. – Látványos itt az ősz, és még akkor is, ha télen lecsupaszodnak a fák, az ágak erősnek tűnnek, eltökélten nyújtózkodnak fölfelé és oldalra. Szimbolikusak is. Gyökerek, ágak. És oxigénnel látnak el bennünket. – Hirtelen elhallgatott, mintha aggódna, hogy túl messzire ment. – Bocs! Kissé líraira vettem a figurát. Ősszel el kellene utaznod New Englandbe, ott tényleg csodálatosak a színek… „Üzenetet kaptál a sötét oldaltól.” Sophie kuncogni kezdett a cseppet sem jellemző csengőhang hallatán. – Bocs! – Todd megnyerően zavarba jött, miközben kicipzározta a zsebét, és elővette a telefonját. – Az öcsém állította be. Akkor szól így, amikor SMS-t kapok tőle. Elővette a telefonját, elolvasta az üzenetet, majd homlokráncolva mondta: – Ne haragudj! Erre válaszolnom kell. – Semmi gond – nyugtatta meg Sophie, és a férfi írni kezdett. Amikor végül eltette a telefonját, magyarázkodni kezdett: – Tényleg sajnálom. Marty… Nehéz időszakon megy keresztül. – Hány éves? – Tizenhárom. – Ó! – csodálkozott Sophie. – Ez elég nagy korkülönbség. – Igen, a szüleim úgy gondolták, ez majd segít a házasságukon. – Nem fejtette ki részletesebben, és a keserű hang hallatán Sophie inkább nem kérdezett. Todd hirtelen témát váltott: – Neked van testvéred?

208

– Nem, egyke vagyok. De mindig szerettem volna tesót. Te jól kijössz az öcséddel? – Igen. – Toddnak felragyogott az arca. – Nem túl nehéz. Bálványoz engem. Elvégre én vagyok a bátyja, aki Xbox játékokkal halmozza el. Folyton

minecraftozunk

online.

Megkínálom

sörrel,

és

kosárlabdameccsekre viszem. – Akkor tökéletes báty vagy – állapította meg Sophie. – És szerény. Todd elhúzta a száját. – Nem igazán. Talán csak túlkompenzálok, amiért nem találkozom vele eleget, és ezért lelkiismeret-furdalásom van. A szüleink… Nem egyszerűek. Sokat van egyedül. Ennyi erővel egyke is lehetne. Úgy volt, hogy hazamegyek az ünnepre, ezért írt üzenetet. – Kissé megroskadt a válla. – Reméltem, hogy kibújhatok alóla, de nem hagyhatom magára. Nos, valóban el kell viselnem a családomat, de szerencsére rengeteg vendég is lesz. Sophie-nak eszébe jutottak a saját szülei. Az anyjával váltott kurta WhatsApp-beszélgetések az elterelés mesterművei voltak, hiszen egyszer sem árulta el, milyen siralmasan érzi magát, vagy milyen keveset látott, amióta New Yorkban van. – Mit tervezel az ünnepre? – szegezte neki a kérdést Todd. Sophie megdermedt, és megvonta a vállát. – Még nem gondolkodtam rajta. – És mi van Paullal? Nem hívott meg magához? Sophie dühödt pillantást lövellt felé. – Érzékeny területre tévedtem?

209

– Paul talonban tartja a szomszéd lányt, aki csak rá vár. – Sophie megpróbált vidámnak és könnyednek hangozni. – Úgy tűnik, belepiszkítanék a levesébe. – Ó! – Todd együttérzőn rámosolygott. – Paul egy idióta. Megmondtam, hogy jobban járnál egy könnyű afférral. – Ez… Igen. – Valami ostoba oknál fogva gombóc nőtt Sophie torkában. – Eljöhetnél velem a tengerpartra – bökte ki Todd, aztán kissé zavarba jött, mintha meggondolatlanság lett volna. – Ne aggódj, Todd! Erre semmi szükség. Nagylány vagyok már. Jól megleszek. – Komolyan beszélek. Gyere el! Imádnád a tengert! – Micsoda? A családi otthonba? – Vajon komolyan gondolta, vagy csak hirtelen felindulásból ajánlotta fel, amit később megbán majd? – Igen. – Todd lelkesen bólogatott. – Egy rakás szoba van. Anya mindig hatalmas július negyediki partit ad. Tűzijáték is lesz. Remek ételek, és csak úgy ömlik a pezsgő. – És anyukád nem bánná? – Sophie összeszorította a száját. – Nem érti félre? – Nem. – Todd felnevetett. – Ezzel az akcentussal imádni fognak. Majd megmondom nekik, hogy angol nemes vagy. Sophie összerezzent, és hálás volt, amiért Todd olyan jól szórakozik a felvetésen, hogy nem veszi észre. – Remek lesz. Ráadásul plusz egy embert észre sem vesznek. – Hol laknak? – Nagy volt a kísértés, főleg Paul visszautasítása után. – A Hampton-vidéken. Amagansettben, majdnem Long Island végén. Gyönyörű ott a tengerpart. Kilométereken át tart. A családomtól 210

eltekintve imádok ott lenni. Bellával régen csodálatos nyarakat töltöttünk ott. Apa és Bryan bácsi hétvégére hazajöttek a városból, a felnőttek mulattak, és nagyrészt megfeledkeztek arról, hogy mi is ott vagyunk. Általában azt csináltunk, amit akartunk – vigyorodott el Todd. – És ki is használtuk a helyzetet. – Mit gondoltok? – kérdezte Bella, amikor Sophie és Todd megjelent a konyhaajtóban. Hátralépett, és elhelyezte az utolsó epret a gyümölccsel borított sajttorta tetején. – Nagyon hazafias – állapította meg Sophie, miközben megcsodálta a vörös sorok közötti tejszínhabcsíkokat, amelyek a V alakú áfonyák között helyezkedtek el, és élvezte a bogyós gyümölcsök nyárias illatát. Wimbledon és a napfény emlékét idézték, a birtokon saját kezűleg gyűjtött finomságokat meg a mennyei epres-rebarbarás tortát, amelyet egyszer sütött. – Közeledik július negyedike. Arra gondoltam, kezdem ráhangolni az embereket. – Résnyire szűkült szemmel tanulmányozta a végeredményt. – Hátha rendelnek az ünnepre. De erről még valami hiányzik. – Flitter – jegyezte meg Sophie. – Micsoda? – hüledezett Bella, és ránézett a tortára. – A zászlótokat mindig csillaggal szórt lobogóként emlegetik, úgyhogy kell rá egy kis csillogás. Tehetnél néhányat a tejszínhab tetejére abból az ezüstös golyócskából. – Az ezüst drazséra gondolsz?

211

– Igen, imádom őket – jegyezte meg Sophie, és eszébe jutott, amikor tortát sütöttek az édesanyjával, és az apró díszek folyton megszöktek, és szétgurultak a konyhakövön. – Én hallottam már kék golyókról, angol lány, és annyit mondhatok, egyáltalán nem kellemes dolog – élcelődött Todd –, de ezüst? – A szeme pajkosan csillogott. – Ne légy közönséges! – pirított rá Sophie, és megpróbálta visszafojtani a mosolygást. – Tönkreteszed az élményt. Azok az ezüst drazsék… – Sophie utánozta a férfi kiejtését. – Történetesen a kedvenceim. Különlegessé teszik a tortát. Egy leheletnyi csillagfény, legalábbis anyukám mindig ezt mondta. És csillagfényből soha nem lehet elég, nem igaz? – De édes! – állapította meg Bella, majd megkérdezte: – Milyen volt a futás? És nem kértek kávét? – Én ölni tudnék valami hideg innivalóért – jelentette be Todd, majd odaosont a hatalmas hűtőszekrényhez, és kivett néhány dobozos kólát. – Kérsz, Sophie? – Nyugodtan szolgáld ki magad – ironizált Bella. – Kösz – mondta Sophie. – A vendégem vagy, de a jómadárral más a helyzet. Hacsak nem akar mosogatni. A konyhában nagy halmokban álltak a piros, fehér és kék cukormáz maradványaitól maszatos keverőtálak, szomorú bizonyítékai a reggeli kemény munkának, és Sophie-t elfogta a bűntudat. – Gyorsan lezuhanyozom, és segítek. Kánikula van odakint, úgyhogy ne gyere közel hozzám! Bella beharapta az ajkát. 212

– Igazán nem kell. Ne haragudj, kicsit ideges vagyok. – Nekidőlt a telepakolt acélpultnak. – Felvettem egy rendelést ötven cupcake-re egy holnapi születésnapi partihoz, de nem szeretnének cukormázas díszítést. Valami egyedit kértek, az én fejemben meg csak július negyediki ötletek cikáznak. Bár azokból is jöhetne még néhány. – Ne aggódj, kitalálunk valamit! – vigasztalta Sophie, és gyengéden megveregette a barátnője karját. – Csak adj tíz percet! – Én is segítek. Használhatom Sophie zuhanyzóját. Úgyis ki akarom próbálni, amióta kész lettünk a felújítással. Van tiszta ruhám a hátizsákban. Én leszek a te öreg és döcögős mosogatógéped. Mielőtt Sophie tiltakozhatott volna, Bella hálásan felsóhajtott. – Megtennéd? Kicsit kicsúsztak a kezemből a dolgok. Mindenkit hálásan fogadok a fedélzeten. – Szeretnél elsőnek menni? – kérdezte Sophie vidám, fesztelen hangon, amikor kinyitotta az ajtót. A képnek, hogy Todd meztelenül áll a zuhany alatt, semmiféle hatást nem lett volna szabad kiváltania belőle, de a hormonjai más véleményen voltak, és szédült, bolond táncot jártak. – Nem. Szívesen várok, ha kapok kölcsön egy törülközőt. – Persze. Sophie egyenesen a hálószobába ment, de amikor kihúzott az ágy alól egy tárolódobozt, rájött, hogy a férfi követte. – Én segítettem Bellának berendezni ezt a szobát. Jól néz ki. – Todd elhallgatott, és alaposan körülnézett. Sophie örült, hogy nem látja az arcát. – Nem hoztál magaddal sok holmit.

213

Sophie elővett egy törülközőt, majd hátraült a sarkára, és nekiütközött a férfinak. – Tessék!

–

mondta,

megfordult,

feltérdelt,

és

miközben

odanyújtotta neki a törülközőt, véletlenül hozzáért az ágyékához, majd farkasszemet nézett vele. – Jaj! Nem akartam… Igen. Bocs. Toddnak finoman megrándult a szája, a tekintete vidáman csillogott. A szoba hirtelen túl kicsinek és nagyon, nagyon forrónak tűnt, míg Todd olyan hűvösnek és fesztelennek látszott, mint egy tucat nyavalyás uborka. Sophie karja alá nyúlt, és felsegítette. – Én csak… Nos, megyek… Zuhanyozni. – Igen – közölte Todd komolyan, de a pajkos tekintete rácáfolt a hangjára. – Menj csak! Sophie megragadott egy törülközőt, és kibotorkált. Komoran meredt a tükörképére. Miért nem tudta elnevetni a dolgot ahelyett, hogy zavarba jött? Todd most biztosan komplett idiótának tartja, ha eddig netán más elképzelése volt róla. Szomorúan felnyögött, aztán kontyba fogta a lófarkát, rátekert még egy hajgumit, majd megszabadult a ruháitól, és belépett a zuhany alá. Érezte, ahogy a meleg víz ellazítja a fáradt izmait. Élvezte a futást, de tudta, hogy másnap vagy két nap múlva talán meglesz a böjtje. Felfrissült a fürdéstől, törülközőbe csavarta magát, és megpróbálta figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy Toddnak nincs tusfürdője, ezért valószínűleg az övét fogja használni. Todd teste és az ő tusfürdője. A

214

meztelen teste a zuhanyzójában. A gyomra bizonytalanul bukfencezett egyet, mintha nem lenne biztos benne, mi a fene folyik itt. Sophie nem akart arra gondolni, hogyan festhet Todd ruha nélkül, bár gonosz megelégedéssel nyugtázta, hogy a teste ezerszer izmosabb lehet, mint az enyhén pocakos Jamesé. Igen, valószínűleg egy nagyágyú. És nem lenne szabad erre gondolnia. Egyáltalán nem. Paulra soha nem gondolt így, pedig remekül állt neki az öltöny. Magas volt, karcsú… Rendben, nem volt olyan széles válla, mint Toddnak, kicsit előre is görnyedt, és valószínűleg csontos lehetett. Minden erőfeszítése ellenére a gondolatai nem hagyták magukat eltéríteni. Sophie-t elöntötte a forróság. Igen, Todd elképesztően szexin nézett ki abban a lycracuccban.

Nem

nagy

dolog,

hogy

elképzeli

meztelenül.

Természetes kíváncsiság. Bár a természetes kíváncsiságtól nem hevül fel így az ember, és nem támad ez az idegesítő „vannak olyan helyek, amiket azonnal meg kell vakarnom” érzése. Legyezni kezdte az arcát, és érezte, ahogy a puha törülköző végigsimít a megkeményedett mellbimbóján. Egy rántással megszorította maga körül, és máris megbánta, hogy nem vitt be magával tiszta ruhát. Jobban tette, ha erősen fogta a nyavalyás szélét. Erőt gyűjtött, vett egy mély lélegzetet, és kilépett a fürdőszoba ajtaján. Végigment a közlekedőn, majd beért a hálószobába, ahol Todd kényelembe helyezte magát. Túlságosan is. – Ó! – sikoltott fel Sophie, megtorpant, és hirtelen kiszáradt a szája. Todd az ágyán feküdt, a feltornyozott párnáknak dőlve, és nem viselt mást, mint a lazán a dereka köré csavart, halványkék törülközőt. Buzgón nyomkodta a telefonját. Szexi? A képzelete csúfosan alábecsülte a helyzetet. A látvány a szexinél is szexibb volt. Kockás has, izmos mell és az az ínycsiklandó 215

vágás a csípője fölött… Ha a törülköző lejjebb csúszott volna, minden napvilágra kerül, ami felé a köldökétől lefelé vezető sötét szőrszálak mutattak. Todd felpillantott. – Kész vagy? – Egy pillanatra elcsuklott a hangja, és valami megvillant a szemében, mielőtt felvonta volna a szemöldökét, és az ismerős huncutság visszatért az arcára. – Szép lábak! – Kár, hogy olyan csálé a cicim. – Sophie-nak kiszaladt a száján, miközben kétségbeesetten igyekezett levenni a szemét a férfi mellkasáról, hogy végre a szemébe nézhessen. Bár lehet, hogy ez volt a legjobb dolog, amit mondhatott, mert ezzel talán megtörte a… Nem a jeget, mert a szobában olyan forróság volt, mint egy kályhában. – Csálé cici? – Todd felnevetett. – Ilyet még nem hallottam. Megnézhetem? – Nem – vágta rá Sophie. A hangja finoman remegett a felháborodástól, majd ő is elnevette magát. – Fogalmam sincs, hogy ezt miért mondtam. – Nekem sem, de kíváncsivá tettél. Mit takar az, hogy csálé cici? – Todd félrebillentette a fejét, és szégyentelenül bámulta a lány mellét. Sophie nem tehetett szemrehányást neki, hiszen gyakorlatilag felszólította rá. Sophie elpirult, és hessegetni kezdett a melle előtt, mintha el akarná zavarni a férfi figyelmét. – Az egyik nagyobb, mint a másik. Ahogy egyszer valaki… – Valaki, akinek a nevét nem volt hajlandó kimondani. – Valaki azt mondta, inkább másfél cicim van, mint egy pár.

216

– Ugyan! Biztos vagyok benne, hogy tökéletesen bájosak – közölte Todd, és rámosolygott Sophie-ra. – Innen hibátlannak látszanak. – Kösz – felelte Sophie, aki lázasan imádkozott, hogy vessenek véget ennek a beszélgetésnek, és Todd végre tűnjön el a fürdőszobában. Meglehetősen büszke volt, amiért a hangja határozott és higgadt maradt, mert a helyzet komolyan azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy bármelyik pillanatban pacává olvad. Igazán megváltás lett volna, ha Todd fogja a tökéletes testét, megmosdik, aztán felvesz egy-két ruhadarabot. – Szolgáld ki magad! Mindennel, amire szükséged van. – Úgy lesz. – A férfi elment Sophie mellett, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. Amikor végre becsukta maga mögött a fürdőszoba ajtaját, Sophie leroskadt az ágyra, és a tenyerébe temette az arcát. Szent egek! Hogy fogja valaha is kiverni a fejéből ennek a fickónak a tökéletes testét? Teljesen összeomlott. Minden körülmény ellenére odavolt Toddért. Rossz híre volt. Sophie-nak esze ágában sem volt belekezdeni egy kapcsolatba, de minden eltökéltsége ellenére őszintén úgy gondolta, ha olyan lány lenne, és könnyed viszonyba bonyolódna Todd-dal, boldog nőként halna meg.

217

Tizenötödik fejezet Mire fél tizenegykor ismét beléptek a konyhába, Bella sütemények tömkelegét sorakoztatta fel a díszítéshez, és ott találták West is, aki egy pohár vizet iszogatott. – Kösz, hogy visszajöttetek! Nem hibáztattalak volna benneteket, ha menekülőre fogjátok. – Bella megtörölte a homlokát. – Olyan fáradt vagyok, hogy már gondolkodni sem tudok. Bármilyen egyéb ünnepi ötlet, Soph? Már csak benned van minden reményem. És elegem van a vörös, fehér és kék mázakból. – A nagy halom cupcake-re mutatott, amelyek hazafias habcsíkokkal díszelegtek Wes háta mögött. – Sütnöm kell még cookie-t, kidíszíteni egy újabb sajttortát, és előállnom egy lélegzetelállító ötlettel egy július negyediki tortához, amit hazavihetek magammal továbbgondolásra. – Gondolkodtam a cupcake-eken. Mit szólsz a fondantbevonathoz, amelyen háromszög alakú lobogóforma van pirosban, kékben és fehérben, némelyik pöttyös, némelyik sima. Kicsit Cath Kidston-os. – Nem volt benne biztos, mennyire ismert Cath Kidston arrafelé, de Bella bólintott, mintha értené, mire gondol. Próbálta elkapni Bella tekintetét, amikor Todd és Wes nem látta. – Ragyogó ötlet! Tüneményesek lesznek. Sőt egész évben készíthetem ilyen díszítéssel, csak az évszakok múlásával váltogatom a

218

színeket. Zseni vagy, Sophie! – hadarta Bella, és minden tőle telhetőt elkövetett, hogy ne kelljen a lány szemébe néznie. – Amint Todd végzett a mosogatással, rávehetjük, hogy kezdje el kivágni a háromszögeket. – Azt én is meg tudom csinálni – motyogta Wes. – Szuper! – vágta rá Sophie. – Bella, te folytasd a tortákat, addig én beszínezem és kinyújtom a cukormázat, hogy a fiúk elkezdhessék kivágni a zászlókat. Nagy sürgés-forgás kezdődött a konyhában, amíg mindenki megtalálta a helyét. Sophie odasomfordált Bellához. – Még nem kérdezted meg, ugye? Bella kinyitott egy szekrényt, és elővett egy sodrófát meg néhány fém süteménykiszúrót. – Tessék, Todd! Ha Sophie végre nekiáll a dolgának, neked is lesz feladatod. – Azzal oldalba bökte a barátnőjét. – Gyáva! – súgta Sophie, és kedvesen elmosolyodott. – Csak várom a megfelelő pillanatot – felelte Bella. – Miről sugdolóztok? – kérdezte Todd. – Fogadok, hogy újabb feladatot kerestek nekünk, szerencsétlen cselédeknek. – Igen, bár az is sokat segítene, ha elkezdenéd a mosogatást – válaszolta Sophie. – Nem is tudtam, hogy ekkora hajcsár vagy – jegyezte meg Todd, játékosan oldalba bökte a lányt, majd feltűrte az inge ujját. – Vannak jobb pillanataim. De most munkára, emberek! – Igenis! – Todd odament a hatalmas, ipari mosogatóhoz, és higgadtan megengedte a vizet. 219

Az elkövetkező egy órában mind a négyen csendes összhangban dolgoztak, amit csak Sophie és Bella kurta útmutatásai szakítottak meg. Sophie észrevette, hogy Bella igyekszik elkerülni, hogy Wesre nézzen vagy hozzáérjen, és a férfi – amikor Bella nem látta – sóvárgó pillantásokat vetett rá. Sophie összezavarodott. Wesnek nyilvánvalóan tetszett Bella, és a vonzalom kölcsönös volt, akkor miért esett olyan nehezére a lánynak, hogy elhívja a srácot randizni? Amikor megsütöttek és bevontak számtalan tucat cupcake-et, három adag cookie-t, és a második sajttortát is kidíszítették, Bella kávészünetet rendelt el. – Hála az égnek! – közölte Todd, lelkesen hagyta el a mosogató melletti posztját, és egyenesen a kávégéphez sietett. – Nekem most el kell mennem. Inkább magammal viszem a kávémat – jelentette be Wes. Bella nézte, ahogy a férfi távolodik, és enyhén összeszorította a száját. – Kösz a segítséget! – Bármikor, Bella bébi, bármikor. – A széles, csillogó mosolytól, amellyel megörvendeztette a lányt, még a borostyánszínű szeme is felragyogott. – Szóval, Sophie! – mondta Bella, és eltökélten elfordult Westől. – Láttam egy elképesztő tortát a Pinteresten. Wes fogta a kávéját, és amikor kisétált, a megszokott módon a homlokához emelte a mutatóujját. – Tényleg? – Sophie egy kilométerről is kiszagolta az elterelő hadműveleteket. 220

– Igen – felelte Bella, és megmutatta a fényképet a telefonján. – Ha felvágod, minden szeleten látod a csillagokat és a csíkokat. Megpróbálok rájönni, hogy a fenébe kell összeállítani. Todd főzött Sophie-nak egy kávét, a lány köszönetképpen biccentett, majd tejet töltött a csészéjébe. – Váltogatni kell a piros piskótát és a krémet… Aztán ha elkészült a kék piskóta, ki kell vágni a közepe nagy részét, és megtölteni piros piskótával… Igen, így menni fog. Bár arról fogalmam sincs, hogyan futhatnak végig a csillagok. Fehércsoki-cseppek a kék piskótában? – Te császárnő vagy! – kiáltotta Bella. – Zseniális. – Örömében hátba verte Sophie-t, mire a lány kis híján kiöntötte a kávét. Sophie felemelte a csészét, mintha csak hárítani akarná a bókokat. – Csapatmunka volt. És ha őszinte akarok lenni, A nagy angol sütiversenyből loptam az ötletet. – Nem érdekel, nekem bejön, és imádom azt a műsort. Mondtam már, milyen hálás vagyok a segítségetekért? – Gyengéden Toddra pillantott. – A tiédért is. Todd megemelte a kávéscsészéjét. – Bármikor, uncsi! – Magadnak köszönheted – jegyezte meg Sophie, és a csészéjére szegezte a szemét. – Nem igazán. Folyton küszködöm a sok megrendeléssel. A segítségeddel sikerül tartanom az iramot. De jön az esküvői szezon, és még több munka lesz. – Bella esdeklő tekintettel Sophie-hoz fordult. – Nem sietsz sehova, ugye? Todd égnek emelte a szemét. Sophie biztatóan mosolyogva megveregette a barátnője kezét. 221

– Ne aggódj! November végéig itt leszek. – A francba! Nem maradhatnál kicsit tovább? Lesz egy rakás karácsonyi tortám is. – Haza akarok majd menni, hogy kipihenjem magam. Olyan vagy, mint egy rabszolgahajcsár. – Ne haragudj! Túl erőszakos vagyok? Az vagyok, ugye? – Bella beharapta az ajkát, és aggodalmasan ráncolta a homlokát. – Semmi gond. Nagyon szívesen segítek neked. A konyhában érzem leginkább otthon magam. – Sophie elhallgatott, ránézett Bellára és Toddra, még mindig ott motoszkált a fejében, hogy a férfi meghívta a tengerpartra. – Megmentettétek az életemet. Mindketten. – Nyelt egyet, szégyellte bevallani, de Bella előtt nem lehetett titkolózni. – Nélküled… És Todd nélkül begubóztam volna az albérletben. Kirángattatok a magányból. Mindig azt hittem, társasági ember vagyok, aki szeret eljárni szórakozni, és ez így is van, valamikor az voltam, de rájöttem, hogy rengeteg időt töltöttem egyedül. Vártam, hogy a dolgok megtörténjenek, hagytam, hogy megtörténjenek, ahelyett, hogy kimentem és a kezembe vettem volna a dolgokat, ahogyan régen. – Rádöbbent, hogy létezett egy James előtti és egy James utáni élete, és így visszatekintve, ez utóbbi korántsem sikerült olyan jól, ahogyan remélte. Még Paullal kapcsolatban is úgy tett, mintha újra ki akarná terjeszteni a szárnyait, de csak áltatta magát. Hiszen valójában mindvégig tudta, hogy biztonságos terepen mozog, kerülte, hogy olyasmit tegyen, ami kihívást jelentene a számára. Ha ugyanígy tett volna, amikor megbukott az érettségin, még mindig otthon várná, hogy felvehesse a rendelést a helyi kocsmában. Úgy érezte, mintha az elmúlt két évben alvajáró lett volna. 222

– Ez azt jelenti, hogy eljössz velem a tengerpartra? – kérdezte Todd, mintha olvasna a lány gondolataiban. – Én… – Menj el! – szólt Bella, és határozottan bólintott, mintha ez megoldana egy hatalmas problémát. – Toddnak szüksége van erősítésre, és az én családom idén nem utazik le. – Hallottam – jegyezte meg Todd, és elkomorult az arca. – Sajnálom! – veregette meg a vállát Bella, majd visszafordult Sophie-hoz. – Általában a tengerparti házunkban töltjük az ünnepeket, ami egy utcában van Ross bácsiékéval, de idén itthon maradunk. Todd és Marty általában nálunk szokott kikötni. – Bella bátortalanul Toddra pillantott. – Az én anyukám kevésbé… merev. – Ennél szebben nem lehetett volna megfogalmazni. Bella anyukája vendégül látna egy tarajos sült is, aki letévedt az autópályáról. – Long Islanden nincs tarajos sül. A National Geographicban olvastam. – Jó, akkor szarvas. – Nem vagyok benne biztos… Anya elég mérges, mert lelegelik az összes rózsáját. Sophie összeszorította a száját, hogy ne nevessen, de egy kis kuncogás kiszaladt rajta. – Komolyan mondom, ti ketten rosszabbak vagytok, mint a testvérek. Bella felnevetett. – Ha elmész Long Islandre, nagyon jól fogod érezni magad. Todd anyukája mesés háziasszony. El leszel kényeztetve, ebben biztos lehetsz. És a ház is gyönyörű, közvetlenül a parton áll, így mindennap 223

lemehetsz. Ráadásul remek idő várható. És a tűzijáték is lenyűgöző. Igen, menj csak el! Todd a szemét forgatta. – Folytasd csak, Bella, nagyon jól csinálod! – Rendben. Todd anyukája kissé rögeszmésen ragaszkodik ahhoz, hogy minden tökéletes legyen. – Te mondtad, nem én – jegyezte meg Todd, majd karba tette a kezét, és keresztbe a lábát. Ez egyszer a mosolya erőltetettnek és a testtartása óvatosnak tűnt, mintha bármelyik pillanatban kitörhetne. – De nincs vele semmi baj… Mint mondtam, remek háziasszony. És… Talán megkedvel. Csak mondd neki azt, hogy ismered Vilmos herceget, és… Igen, mondd azt, és imádni fog! – Bella Toddhoz fordult. – És ez majd megakadályozza apukádat abban, hogy odaterelje hozzád a legfrissebb elsőbálozót. Todd rámeredt. – Nem ezért hívtam meg Sophie-t – csattant fel. – Úgy adod elő, mintha ki akarnám használni. – Kipirult az arca a dühtől. – Ó! – sipította Bella olyan élcelődő hangon, amit csak egy testvér vagy egy unokatestvér engedhet meg magának. – Milyen érzékeny itt valaki! – Bella! Hagyjuk! – morogta Todd, és nem nézett Sophie szemébe. – Rendben. Nos, ami engem illet, alig várom az ünnepet. Három napig alszom egyfolytában, és hagyom, hogy anya tejben-vajban fürösszön. – Szent ég! A cookie-k! – Bella felpattant, a sütőhöz rohant, és még éppen idejében mentette ki a csokidarabos süteményeket.

224

Todd elfordult, és a kávéscsészéjét bámulta. Sophie nem tudta, mit mondjon, és kissé meg volt lepve, hogy Bella, aki az elmúlt néhány hétben mást sem csinált, mint lebeszélte Toddról, hirtelen olyan buzgón igyekszik meggyőzni, hogy elmenjen vele. Láthatóan aggódott az unokatestvéréért, és arra gondolt, ha Sophie vele tart, az valamilyen módon segít rajta, és – természetesen – végül ennek alapján hozta meg a döntését. Todd olyan sokat tett érte, és úgy hangzott, valóban szüksége van némi támogatásra.

225

Tizenhatodik fejezet Todd üzenete akkor érkezett, amikor végül nagy nehezen sikerült becipzároznia a táskáját. A bőr sporttáska, amelyet Bellától kapott kölcsön, veszélyesen kidudorodott, de miután rövid tájékoztatót kapott Bellától az öltözködési szabályokat illetően – „elegáns, mindenképpen elegáns ruha kell a vacsorához, reggelihez elég, ha magadra kapsz valamit, a bikini teljesen megfelel ebédhez, ha medenceparti van, vagy bármi egyéb a parton, de toplessről szó sem lehet” –, és gyorsan rákeresett a Google-n a Hampton-vidékre, magabiztosan állíthatta, hogy megfelelően vásárolt és csomagolt. A második táska a még meleg, fóliába csomagolt tartalmával magabiztosabbá tette. Megérte egy órával korábban felkelni miatta. Munka után bevásárlókörútra indult a Nordstrom Rackbe és a Banana Republicba, így most egy tökéletes zanzásított ruhatárat mondhatott magáénak, amelynek része volt néhány virágmintás rövidnadrág, két lélegzetelállító nyári ruha, lapos és magas sarkú szandálok, valamint trikó, és két új póló a tengerpartra. Mint a megvásárolt árucikkek nagy része, az aprócska bikini is szerelem volt első látásra. Csak azért, mert Todd tiltott gyümölcsnek számított, Sophie szerette volna jól érezni magát abban, amit visel. Nem akarta cserben hagyni az

226

anyja előtt, akit középkorú, elegáns nőnek képzelt, Nancy Reagan vagy egy másik magas rangú hölgy szakasztott másának. Jó érzés töltötte el, ha arra gondolt, hogy néhány napra kimozdulhat a városból. Paul a héten kétszer is beugrott hozzá, hogy meghívja egy kávéra, de a lány mindkétszer elhárította a dolgot a munkával kapcsolatos nyomásra hivatkozva, amit Paul – természetesen – tökéletesen megértett. Sophie nem volt hajlandó beismerni magának, vagy hagyni, hogy a férfi rájöjjön, megint bolondot csináltak belőle. Az elmúlt néhány este lelkesen segített Bellának elkészíteni a július negyediki tortákat, és bármilyen büszke volt is rájuk, elért addig a pontig, amikor már soha életében nem akart több vörös, vaníliaszínű és kék piskótát sütni. A pepecselős összeállítás elsöprő sikert aratott, és amint az elsőt kitették a vitrinbe, Bella alig győzte felvenni a rendeléseket. Igen, mindenképpen megérdemelt egy kis szünetet, és mivel az időjárás-előrejelzés szerint harminc fok fölötti hőmérséklet ígérkezett, úgy érezte, mintha nyaralni indulna. Todd szemkápráztató autója a járda mellett berregett, és a férfi azonnal kipattant, hogy elvegye Sophie táskáját. – Csak ennyi? – kérdezte, és a lány háta mögé nézett, mintha bármelyik pillanatban begördülhetne egy sor Louis Vuitton bőrönd. – Igen. – Nagyszerű. – Todd beleszippantott a levegőbe. – Valaminek nagyon finom illata van. Bella máris nekilátott sütni? Sophie nem akarta részletesen elmagyarázni, ezért csak bólintott, majd letette a lába mellé a másik csomagját. – Gyerünk! Húzzunk bele! – szólt Todd, miután Sophie bekötötte magát. – Ahogy leérünk az autópályáról, pokoli lesz a forgalom. Csak 227

néhány út vezet arrafelé. És a vonatozás is fájdalmasan hosszú. Hacsak nem vagy Coldplay-rajongó, és nem időzítesz olyan jól, hogy ugyanarra a vonatra szállj fel, mint Chris Martin. – Tessék? – kérdezte Sophie, aki arra gyanakodott, hogy Todd csak meg akarja tréfálni, de a férfi meglehetősen komolynak tűnt. – Most, hogy Gwynie újra férjhez ment, Chris már nem jár le olyan gyakran, és akkor is többnyire helikopterrel, de néhány évvel ezelőtt vonattal mentem, és rajtakaptam, ahogy csendesen gitározgat a kocsi sarkában. – Hűha, ez nagyon menő! Ezek szerint szoktál találkozni hírességekkel? Todd megvonta a vállát. – Elég sok járkál arrafelé, de azok, akik nem szeretik a felhajtást, teljesen átlagosan viselkednek, van egyfajta közös kód, hogy hagyják őket békén. Ezt még a paparazzók is tiszteletben tartják. Ráadásul a feltörekvőben lévő hírességek is egymás sarkát tapossák Long Islanden, ők pedig élnek-halnak a figyelemért, és imádják a reflektorfényt. Szerencsére nem kedvelik annyira a tengerpartot, mert ragaszkodnak a medencepartikhoz. – Azt hittem, ilyen helyeken szereti tölteni az idejét Mr. „Férfiszemmel a városról” is – élcelődött Sophie. – Biztos vagyok benne, hogy jó néhány, bikiniben pompázó cicababa meregetné a szemét. – Miért érzem úgy, hogy ezt nem bóknak szántad, angol lány? – bökött Sophie lábába Todd.

228

– Bocs, de nem így képzelem el a tengerparti szívtiprót vagy a lezser szörföst. Összegyűrődött a Ralp Lauren rövidnadrágod, és vitorláscipőt vettél fel. – Megszokás, és ebből fakad a vonzerőm, a mosónőm alig bírta türtőztetni magát – közölte Todd, miközben könnyedén szlalomozott a sűrű forgalomban, ahogy haladtak az Atlantic Avenue-n. – De ahogy leérünk a partra, visszavedlek, még az is lehet, hogy hoztam magammal egy levágott szárú farmert. – Todd egy rémesen drágának tűnő bőrtáskára bökött, amely a hátsó ülésen hevert. – Ó, egek! Hogy fogják ezt kibírni a partinyuszik? Todd elvigyorodott. – Fogalmam sincs, bár elég egy pillantást vetniük a lábadra, és elemészti őket a féltékenység. Sophie felhorkant. – Ebben nem vagyok olyan biztos. – Bár igazán jó érzés volt, hogy bókolnak neki. – Bár azóta is csak azt kívánom, bárcsak megtekinthetném a híresneves csálé cicidet! – Én meg azt, hogy bárcsak befogtam volna a számat! – Sophie lehunyta a szemét, és elhúzta a száját, de Todd felnevetett, és bekapcsolta a rádiót. – Jöhet egy kis zene? Az elkövetkező néhány kilométeren fesztelenül, kellemesen elcsevegtek az eltérő zenei ízlésükről. Amikor Sophie elárulta, hogy a Wolf Alice és a London Grammar a kedvenc zenekarai, és kedveli az olyan énekeseket, mint Sam Smith és Rag N Bone Man, tudta, hogy ezt Todd nem hagyhatja megjegyzés nélkül.

229

– Én inkább az életvidám Jess Glynn- vagy Megan Trainor-vonalra tippeltem volna. Te magad vagy a megtestesült napfény. – Ez is bizonyítja, hogy nekem vannak rejtett értékeim – jegyezte meg Sophie csípősen. – Neked viszont a homlokodra van írva, hogy Foo Fighterst hallgatsz. – Valóban. Ezek szerint nincs semmi rejtett értékem? – kérdezte Todd, és lebiggyesztette a száját, mint egy elkeseredett kétéves. Olyan aranyos volt, hogy Sophie elnevette magát. – Semmi. – Biztos? – Todd lebiggyesztett szája finoman remegni kezdett. – Száz százalék. Todd bánatosan felsóhajtott. – Angol lány! Most beletapostál a lelkembe. – Akkor jó. Bár ez a szám egész jó. Egy kis Muse nincs ellenemre. Már több mint egy órája utaztak, amikor Todd megkérdezte: – Megálljunk egy kicsit? Sétálunk egyet a tengerparton, aztán keresünk valami reggelit. Sophie nyújtózott egyet, máris eléggé merevnek érezte a tagjait. – Az remek lenne. És… – Kissé önelégülten megvonta a vállát, majd diadalittasan elmosolyodott, és hozzátette: – Hoztam reggelit. Kávét termoszban, és… Házi készítésű fahéjas csigát, amit reggel sütöttem. – Hihetetlen! Angol lány, talán legjobb lenne, ha feleségül vennélek. – Amikor legutóbb ezt mondták nekem, kiderült, hogy az illető már nős. – Sophie elfordította a fejét, és kinézett az ablakon; hálás volt Todd jól időzített emlékeztetőjéért. James, Paul, Todd – ugyanolyan rémesek voltak. Így vagy úgy, de féltek az elköteleződéstől.

230

Todd lehajtott az autópályáról, és követték a Jones Beach Island felé mutató táblákat. Sophie követte az útvonalat az iPhone-ján, és látta, hogy egy hosszú, keskeny szigetről van szó, amelyet teljes hosszában tengerpart borít, és egy út vezet egyenesen a közepére. Kissé csalódott, amiért nem ígérkezett semmi látnivaló, csak az út, amely, úgy tűnt, teljesen egyenesen vezet a táblák felirata szerint az úgynevezett Fieldek felé. Megálltak egy Field Six nevű helyen, ami egy hatalmas parkoló volt az autóút mellett. – Korán van még. Tíz órára ez a parkoló teljesen megtelik. Csak ötven kilométerre vagyunk New Yorktól, elég sokan megfordulnak errefelé. Sophie magához vette a táskáját. A heves tengeri szél belekapott a hajába, és az arcába fújta a tincseket, enyhén sós levegőt hozva. Sophie teleszívta a tüdejét, és néhány másodpercig csak állt. Lehunyta a szemét, élvezte a szél frissességét és a nap melegét az arcán. Egyszintes, praktikus épületek sorakoztak a parton. Semmilyen szempontból nem voltak bájosak. Todd észrevette a csalódottságot Sophie arcán, és játékosan megfricskázta az orrát. – Tudom, de ez az első óceánparti megállóhely. Itt veszítettem el a szüzességemet. Ha kiérünk a partra, meglátod. Kilométereken át folytatódik. Amikor megkerülték a szögletes betonépületeket, eléjük tárult a part és a végeláthatatlan víztömeg látványa. Todd elvette Sophie táskáját, lazán a vállára hajította, így ballagtak a homokban a tenger felé.

231

Nem volt egyszerű haladni, belesüppedtek és csúszkáltak a homokban, és Sophie-nak már sajogtak az izmai, amikor végül elértek a nedvesebb, így könnyebben járható homokos részhez. Még kilenc óra sem volt, de a parton máris letáborozott néhány család. Nyitott napernyők, leterített pokrócok és elemózsiával teli hűtőtáskák sorakoztak. A fehér vízimentőtoronyban már ott volt a személyzet, és egy hatalmas amerikai zászló lobogott a tetején, a csillagok és a sávok vidám táncot jártak a csípős szélben. A levegő sűrű volt a vízpermettől, miközben a hullámok előrelendültek, majd visszahúzódtak, fehér tajtékot vetve. A napfény csillogó táncot lejtett a hullámokon, ameddig a szem ellátott. Néhány bátortalan felhő úszott az égen, foszladoztak, mint a vattacukor, és minden bizonnyal eltűntek, mire a nap elérte a pályája legmagasabb pontját. Sophie arra gondolt, hogy van valami különleges a tengeri levegőben. Vett egy mély lélegzetet, és azonnal megnyugodott. Talán a tenger állandó ritmusa, a sodró hullámok álmosító bizonyossága, hogy az utolsót mindig elnyeli. Vagy a megtörő hullámok susogása a lágy csobogás előtt, amellyel a víz kisiklik a homokra. De az is lehet, hogy a fejük felett köröző sirályok panaszos rikoltása tehetett róla. Szótlanul sétálgattak, a kezükben vitték a cipőjüket, amíg már csak ketten maradtak a parton. Tökéletes

összhangban

leültek

a

száraz

homokba

Todd

széldzsekijére, szorosan egymás mellé, hogy a combjuk összesimult. Sophie elvette a férfitól a hátizsákját. A kezébe nyomta a termoszt és két csészét, majd kicsomagolta a fahéjas csigát. Tányér gyanánt kihajtogatta a papírt, és letette a homokba kettejük közé. 232

Todd visszaadta neki az egyik gőzölgő csészét, és koccintottak. – Egészségedre! Sophie a péksüteményre bökött. – Vegyél egyet! Todd elégedetten mosolyogva elvett egy csigát. Kellemesen eszegetett, közben nézte a tengert, és a csészéjével a behajlított térdén egyensúlyozott. Tökéletes pillanat volt. Csendes társaság. Jó kávé. Étel. Semmi sietség. Nem kellett odaérniük sehova, nem kellett beszélgetniük, önmaguk lehettek. Volt valami sajátos Todd társaságában, úgy tűnt, veleszületett érzéke van ahhoz, hogy pontosan ráérezzen, mikor kell viccelődni, mikor beszélni, komolynak lenni, és mikor kell hallgatni. Talán ez abból fakadt, hogy jól érezte magát a bőrében. Úgy tűnt, jól ismeri önmagát. Sophie úgy gondolta, sikerült megfejtenie, de mostanra megkérdőjelezte a saját ítélőképességét, mert szörnyen szánalmasnak bizonyult. – Furcsa képet vágsz, angol lány – jegyezte meg csendesen Todd, és amikor Sophie megfordult, mindössze néhány centiméterre volt tőle, a komoly kék szempár áthatón rászegeződött. – Minden rendben? – Igen. Csak elgondolkodtam. – Úgy tűnik, nem túl kellemes gondolatok járnak a fejedben. Csak nem Mr. Nőshöz van közük? Sophie belenézett a férfi szemébe, és töprengve ráncolta a homlokát, még mindig próbálta megfejteni. – Te valójában nagyon figyelmes vagy, nem igaz? A kék tekintet megrebbent, és a tenger felé fordult.

233

– Semmi közöd ahhoz a felszínes playboyhoz, akinek előadod magad. Sophie figyelte a férfi profilját, miközben ő továbbra is a távoli hullámokra meredt, és észrevette, hogy finoman megmozdul az ádámcsutkája. – Ahhoz képest, hogy a hírek szerint minden este más lánnyal találkozol, minden második nap egy bár megnyitójára mész, és hétvégenként hajnalig bulizol… – Sophie lágyan beszélt, hogy a szavaiban ne legyen vád. – Úgy tűnik, könnyen a sarokba hajítasz mindent, ha arról van szó, hogy segítened kell Bellának, vagy megmutatni nekem Brooklynt. – Sophie-nak elöntötte a mellkasát a melegség, amikor rádöbbent, hogy Todd valójában nagyon kedves férfi, és abból ítélve, ahogy enyhén összeszorította a száját, ezt nem szívesen vallotta be. – Miért van ez? Todd megfogta a lány kezét, és a térdére húzta. – Ne gondold, hogy olyan jó fiú vagyok! Nem igaz. Bella a családom. Így rajta keresztül te is az vagy. Jó vagy hozzá, és én bármit megtennék, hogy segítsek neki. Amikor gyerekek voltunk, ő volt a legjobb barátom. Imádok bulizni, élvezem a klubokat, bárokat és éttermeket, ráadásul, remekül megfizetnek azért, hogy írjak róluk. Nagyszerű munka, de… Egy idő után ez is csak ugyanolyan, és csak egy munka. És te, nos… Soha egy pillanatra sem… – Todd ránézett Sophie-ra. – Nem akarok beképzeltnek hangozni… Tudod… A lányok hajlamosak…

Na,

nem

panaszképpen

mondom…

Átkozottul

szerencsém van a génjeimmel, de az emberek csak ezt látják. A fenébe! Nem hiszem el, hogy ilyeneket mondok. Ez csak a látszat. A lányok nem ismernek engem igazán. Persze, kedvesek. De te… – Todd 234

rámosolygott. Őszinte mosoly volt, amitől felragyogott a szeme, és Sophie ott helyben elolvadt. – Te úgy kezelsz, mint egy valóságos embert. Kedvellek, angol lány. Amikor elmentünk az Onyxba, rájöttem, hogy… Barátok vagyunk. Barátok. Sophie igyekezett ügyet sem vetni az éles fájdalomra, ami a mellkasába nyilallt, és rámosolygott Toddra, mintha ez lett volna a hét legjobb híre. Ám ekkor a férfi mindent tönkretett azzal, hogy előrehajolt, és pehelykönnyű csókot lehelt a szája sarkára. Amikor elhúzódott tőle, a tekintetében lévő melegség izzássá erősödött, áradt belőle a forróság, de Sophie igyekezett megőrizni a mosolygós, „csak barátok” arckifejezését, miközben a szíve díjnyertes gimnasztikai gyakorlatokat végzett a mellkasában. – Igazán élvezem a társaságodat. Úgy érzem, hogy melletted önmagam lehetek. Soha nem kell meggondolnom, mit mondhatok. Olyan könnyű veled lenni. – Amy is igazán kedvesnek tűnik – jegyezte meg Sophie, és nagyon is tudatában volt, hogy Todd csókjának helyén bizsereg a bőre, és a tenyere melegíti a combját, miközben az ujjaik összefonódnak. – Igen, tényleg kedves, de… – Todd elhúzta a száját. – Hogy magyarázhatnám el anélkül, hogy seggfejnek tűnjek? Amy kedves, de felszínes.

A

beszélgetéseink

arra

korlátozódnak,

hogy

mivel

foglalkozunk, és honnan jöttünk. Soha nem ugrat a hárememmel. Vagy… – folytatta, és megcsillant a szeme. – Fenyeget meg a szennyesével. Todd beleharapott a fahéjas csigába, és Sophie felé intett vele. – Ez egyszerűen elképesztő! – Témát váltottál.

235

Todd megvillantotta az ellenállhatatlan vigyorát, pajkos huncutság játszadozott a szája szélén. – Mindig megfizetek, ha komolyabb vizekre evezek. Boldog vagyok, ha a kezembe vehetek egy női bugyit. Sophie megkönnyebbült, hogy kissé oldódott a hangulat, oldalba bökte a férfit, és visszavágott: – Sok a duma. Mégis mikor fordult elő utoljára, hogy… – Elharapta a mondat végét, mert rádöbbent, hogy ezzel átlépett egy határt. – Jó ideje, angol lány. Jó ideje… – Ne haragudj! Nem kellett volna… – Sophie elvörösödött. Mi a fenét képzelt? – Semmi gond. – Todd megvonta a vállát, és elfordította a fejét. Ismét a végtelen tengert bámulta, amikor halkan megjegyezte: – Talán mégsem vagyok akkora nőfaló, ahogyan a szerkesztőségben hiszik. – Nem hiszik… – De igen. – Hirtelen visszafordult Sophie-hoz, és komolyan a szemébe nézett. – És te mindent el is követsz ezért – közölte, és összerezzent a gorombaságától, de rájött, hogy idegesíti Todd viselkedése. – Miért? A férfi megvonta a vállát. – Az emberek azt hisznek, amit akarnak, nem nehéz megvezetni őket. Te vetted a fáradságot, és beszélgettél Amyvel meg a többiekkel, ezért tudod, hogy ez nem az, aminek látszik. De az irodában dolgozók azt hiszik, bárkire lecsapok. Különösen Madison. Én mondom, hogy sokat gyakorolhatta azt a „bújj velem ágyba” pillantást. Ha nem lennék úriember, szabad utat kapnék. És megnyerhetné az egész WASP csomagot ő és az apucija. 236

– Ez azt jelenti, fehér, angolszász, protestáns? – Fején találtad a szöget. Az apja ismeri apámat, így tökéletes férjalapanyagnak bizonyulok. – Ezek

szerint

semmi

köze

a

dögös

testedhez

és

a

filmsztárkülsődhöz? – Sophie oldalra billentette a fejét, és huncutul elmosolyodott,

hogy

nyilvánvalóvá

tegye,

csak

élcelődik,

és

semmiképpen sem figyelt fel az említett dögös testre vagy tökéletes arcberendezésre. – Nagyon köszönöm, de valóban nincs. Az a csaj olyan férjre vadászik, aki hasonló társadalmi osztályból származik. – Az ilyen házasságok általában a pokolban köttetnek – jegyezte meg Sophie, és eszébe jutott az apja meg az első felesége, aki nyilvánvalóan csak a rangja meg a vagyona miatt ment hozzá. – Olyan, mintha ismernéd a szüleimet – tette hozzá Todd, és bánatosan egymásra néztek, majd csöndesen elgondolkodtak. – Ne haragudj! Előre figyelmeztetnem kellett volna. Meglehetősen… Nehéz esetek. Egy sirály csapott le a közelükben, mire összerezzentek, és Todd védelmezőn felkapta a péksütemény maradékát. – Ezt tényleg te sütötted? Mennyei. – Igen. Elutaztam Koppenhágába, és egy igazi szakértőtől tanultam. Elmesélte Toddnak az előző évi dániai utazást, és ez könnyed átvezetést

jelentett

a

különböző

európai

országokhoz,

ahol

megfordultak. Miközben egymás után mesélték a történeteket, visszataláltak a szokásos könnyed kötözködéshez, és Sophie úgy nevetett, amikor Todd beszámolt róla, hogyan kötött ki egy párizsi

237

bordélyházban, hogy a férfinak fel kellett húznia a homokból, amikor úgy döntöttek, hogy visszatérnek az autópályára. Sophie-nak elkerekedett a szeme. Olyan volt, mintha áthaladtak volna egy láthatatlan határon. A házak egyre szebbek lettek, és a tájat gondosan nyírt sövények uralták. Tudta, hogy jómódú környékről van szó, de így is felkészületlenül érte a megszámlálhatatlan Porsche és Range Rover, amelyek mellett a BMW-k meg a Mercedesek szinte közönségesnek tűntek. Amikor hangosan megszámolta a harmadik Ferrarit, Todd felnevetett. – Isten hozott a Hampton-vidéken! A férfi azt javasolta, tegyenek egy kis kitérőt, és hajtsanak végig Southamptonon, a Main Streeten, és Sophie ámulva bámult ki az ablakon. Mintha egy elegáns magazin lapjai elevenedtek volna meg szuper 3D-ben, minden tökéletesen festett és csillogott a ragyogó kék égbolt alatt, a szikrázó napfényben. A járdákon sétáló, csodálatosan napbarnított emberek, akik drágának tűnő bevásárlószatyrokat vittek, kifogástalanul festettek az egyforma stílusú, színes rövidnadrágokban, sikkes, fehér galléros pólókban és dizájnercipőkben. Amikor áthajtottak a lakónegyeden, tökéletes állapotban lévő házakat láttak, soknak fehér faszegély keretezte az ablakait és az ajtóit, ami hangsúlyozta a hagyományos, szürkére festett széldeszka falakat. Csaknem minden kertet, a legeldugottabb sarokban is, tökéletesen gondozott, buja, zöld gyep borított, az ablakokban túlcsorduló virágosládák, melyek tökéletes összhangban álltak a vakolat színével, formára metszett bokrok sorakoztak a hatalmas kapuk mögött kanyargó, fehér kaviccsal felszórt kocsifelhajtók mentén. 238

– Ez egy másik világ – jegyezte meg Sophie tágra nyílt szemmel. Próbálta magába szívni a látványt, és eldönteni, tetszik-e neki, vagy túlságosan tökéletesnek tartja, amolyan valóságidegen, disney-s módon. – Nagyon más, mint Brooklyn. – Várj, amíg meglátod a partot! Végül megérkeztek Amagansettbe, amely ugyanolyan bájos, bár kevésbé megtervezett környéknek tűnt, mint a korábbiak, és rákanyarodtak egy Further Lane névre hallgató útra. Todd félreállt egy Csipkerózsika-méretű sövény mellett, ahol két hatalmas tölgykapu jelölte a bejáratot, mintha szigorú ajtónállók volnának. Beütötte a kódot a vezető felőli oldalon felállított kaputelefonba, mire a kapu vészjóslóan lassan és némán kitárult. A széles kocsifelhajtó tökéletesen metszett bokrok között vezetett, majd egy körfordulóhoz ért, amely önmagában akkora volt, mint egy nagyobb ház előtti átlagos udvar. Amikor nem szólt semmit, Todd nyugtalanul pillantott rá. – Lehet, hogy tarthattam volna egy kis felkészítést – jegyezte meg. – Valóban. De semmi gond, tudom, melyik villát kell használnom, és hogyan szólítsam a komornyikot. Todd megkönnyebbülten felnevetett, és megveregette a lány lábát. – Tudtam, hogy számíthatok rád, angol lány. Semmi sem tud kizökkenteni. Todd leparkolt egy Porsche kabrió mellé, amelynek le volt húzva a teteje. Miután leállította a motort, Sophie-nak azonnal eszébe jutott, amikor először megpillantotta a férfi autóját. – Nem akarod itt hagyni, ugye? – kérdezte, és vidáman csillogott a szeme. 239

– Miért ne? – Pontosan tudod, hogy miért. – Sophie rosszalló pillantással viszonozta a férfi ártatlan homlokráncolását. – Ennél azért jobb vagy. – Tényleg? – Igen. És már rég elmúltál hatéves. Tedd le ezt a roncshalmazt a többi kocsi mellé! Feltételezem, van valahol egy hatalmas garázs. – Ó, imádom, amikor előtör belőled az angol tanító néni! Sophie egyszerűen olyan pillantást mért rá a napszemüvege fölött, és megvárta, amíg Todd zsörtölődve beindította a motort, és a ház mögötti többemeletes garázshoz hajtott, amely tele volt csillogó autókkal. Miközben az oldalsó bejárat felé sétáltak, Todd hirtelen megragadta Sophie csuklóját, majd megfogta a kezét, hogy megállítsa. – Ígérd meg, hogy nem az alapján ítélsz meg, amit a családomból látsz! – A mély, sürgető hang hallatán Sophie-nak megsajdult a szíve. Bár a férfi napszemüveget viselt, Sophie látta az arcán, hogy boldogtalan és bizonytalan. Volt benne valami óvatos mozdulatlanság, mintha attól félt volna, hogy a lány elmenekül. Eszébe jutott a korábbi baráti csók, így lábujjhegyre állt, és finoman megcsókolta a férfi arcát. – Megígérem. Toddnak kisimult az arca, egy pillanatra megszorította Sophie ujjait, majd elengedte a kezét. – Akkor vessük bele magunkat a sűrűjébe! Kezdődjön a mulatság! A táskájukkal a kezükben végigsétáltak a rövid folyosón, amely egy kedves, szellős hallba vezetett. Gyönyörű, sötétbarna, széles lépcső vezetett felfelé, melyet ízléses, keskeny, krémszínű szőnyeg borított. A 240

szőnyeget fényes rézrudak rögzítették a fokokhoz. A polírozott gesztenyefa korlát csak úgy ragyogott, és mosolyra fakasztotta Sophiet. Olyan korlát volt, amely szinte könyörgött, hogy kisfiúk csússzanak le rajta. – Mi az? – kérdezte Todd. – Semmi – felelte Sophie ártatlan arccal. – Csak azon tűnődöm, lecsúsztál-e már ezen. – Azzal a fényes fakorlát felé bökött. – Egyszer vagy kétszer, amikor senki nem látott. Cinkosan összemosolyogtak, és Todd megállt a lépcső lábánál, majd a korlát faragott végére tette a kezét.

241

Tizenhetedik fejezet – Toddy, drágaságom! – Amikor Todd bevezette Sophie-t az általa „reggelizőszobának” nevezett helyiségbe, egy napbarnított, karcsú, szőke nő jelent meg mellettük, aki szemkápráztatóan kék szárongban pompázott, amely tökéletes árnyalatnak bizonyult ahhoz, hogy kiemelje a barnaságát és a búzaszőke hajzuhatagát. A nő mindkét kezét Todd vállára tette, és hangos cuppanással arcon csókolta. Furcsán közvetlenül viselkedett Todd-dal. Talán egy rokon lehetett? Nagynéni? Vagy egy másik unokatestvér? A férfi nem említette, hogy lenne nővére. És szó sem lehetett róla, hogy ez a modellalkatú teremtmény az anyja legyen. – Drágám! Hogy jöttél le? – Őszinte értetlenség tükröződött a nő arcán. – Talán Brett kiment érted a reptérre? – Autóval jöttünk. Nagyon korán indultunk. Úgy fél órája érkeztünk. – Todd merev testtartása és egyáltalán nem jellemző ridegsége óvatosságra intette Sophie-t. – Autóval. – A nő égnek emelte a szemét, mintha ez volna a legfurcsább dolog, amit életében hallott. – Ilyenkor. Biztosan szörnyű utatok volt. – Finoman megborzongott. – Nos, nehogy apád megtudja, különben az idők végezetéig ezt hallgathatom! – közölte, és összeszorította a száját, miközben Sophie mindent elkövetett, hogy ne 242

bámulja olyan meredten. Valami nem volt rendben a szájával, bár Sophie nem tudta pontosan megmondani, mi lehet az. Mintha másvalakihez tartozna. A nő jól láthatóan összerezzent, mintha csak ebben a pillanatban vette volna észre a Todd háta mögött ácsorgó lányt. – És ő kicsoda? – kérdezte, a kedvesség és bűbáj élő szobraként. Todd oldalra lépett, átkarolta Sophie-t, hagyta, hogy a karja megnyugtatóan ránehezedjen, mintha hűséges csapattársát mutatná be. – Anya! Hadd mutassam be a barátomat, Sophie-t! Sophie! Ő az édesanyám, Celine! – Az édesanyád?! – Sophie-nak leesett az álla a leplezetlen meglepetéstől, és szemtelenül bámulta az asszonyt. Ez a csodálatos, lélegzetelállító alakú nő a bikinije fölött lezserül megkötött száronggal meg a búzaszőke hajába tolt Jackie O napszemüveggel semmiben sem hasonlított a Nancy Reagan-féle nagyasszonyhoz, akit a lány elképzelt. – Ön túlságosan fiatalnak néz ki. Egek! Azt hittem, egy unokatestvér vagy ilyesmi. Nem lehet Todd… Todd édesanyja szédítő mosollyal a lány felé fordult. – Az viszont lehetséges, hogy te leszel az új legjobb barátnőm. Igazán kedves tőled, hogy ezt mondod. És angol vagy. Milyen elbűvölő akcentus! Honnan jöttél? – Londonban élek. – Imádom Londont! Mindig a Savoyban szállunk meg, amikor arra járunk. Ismered? Sophie zavartan bólintott, nem tudta eldönteni, hogy az „ismered” arra vonatkozik-e, hogy aludt-e már ott, vagy hallott-e róla.

243

– Lehet, hogy régimódi, de olyan angol! Imádom. Todd apja mindig a Marriottban akar megszállni, mert jó barátja Billnek, Bill Marriottnak. – Elhallgatott, hogy levegőt vegyen, majd folytatta: – Ezek szerint Todd barátja vagy? – Felvonta a szemöldökét, és izgatottan elmélyítette a hangját, ami ezernyi kérdést sugallt. – Munkatársak vagyunk, anya. És egyedül töltötte volna az ünnepeket. – Todd sikeresen kitért a kérdés elől. – Ó! – Kimért érdektelenség sugárzott a nő hangjából. – Te is annál a magazinnál vagy? Ezek szerint dolgozol. Sophie bólintott. Todd anyja összeszorította a furcsa száját, buzgón söprögetni kezdett a szárongjáról egy láthatatlan pihét, és felhorkant: – Nem mintha Todd rá volna szorulva, hogy ott dolgozzon! Szerintem csak azért csinálja, hogy idegesítse az apját. Ami, felteszem, az egyik legnagyobb ösztönző erő. Todd nem szólt semmit, de az arcát látva Sophie úgy becsülte, nem ez az első alkalom, amikor ez a vélemény elhangzott. – Azt hiszem, talán ez a mi generációnk sajátossága – jegyezte meg Sophie, és megértően rámosolygott Celine-re, ügyet sem vetve a zsémbes hangnemre. – Apám ugyanezt mondja rólam. – Valóban? – Úgy tűnt, az asszonyt megnyugtatta Sophie kurta biccentése, és Todd hálásan rámosolygott. – Ezek szerint ez életkori sajátosság. Remélem, kinövi. – Szeretném, ha otthon éreznéd magad. Todd! Vezesd körbe Sophiet! Ha van valami különleges kívánságod az ételekkel kapcsolatban, kérlek, tudasd a séffel! Ma este az étkezőben vacsorázunk. Csak a szűk család, mert a vendégek holnap érkeznek, és akkor megtelik a ház. A szombat esti partin elvárt az elegáns öltözet. Todd! Hoztál szmokingot? 244

– Persze. Apró termetű filippínó asszony közeledett feléjük. Türelmesen megvárta, amíg Celine befejezi, és felé fordul. – Á! Ő a házvezetőnőm, Mahalia. Ha bármire szükséged van, fordulj hozzá bátran! A nőnek felragyogott a szeme. – Mr. Todd! Isten hozta! – Helló, Ma! Hogy vagy? – Todd barátságosan megölelte a manótermetű asszonyt, aztán elemelte a földtől, mire a nő komoly arca felderült a vidám kuncogástól. – Ugyan, Todd! – Az asszony tiltakozása ellenére Sophie megkönnyebbülten

állapította

meg,

hogy

Celine

rosszalló

homlokráncolása egyáltalán nem tükröződik a szemén. – Komolyan mondom, olyan rosszcsont fiú. Mahalia mindenki mással tökéletesen fegyelmezett. Ezért fogalmam sincs, miért bolondul annyira ezért a fiúért. Mahalia kuncogott, és amikor Todd letette, megcsípte az arcát. – Olyan jóképű lenni, Cee! Most séf akarni, hogy kóstolni meg bélszín carpaccio, és meg kell gondolni, melyik kristályt választani holnapra. Lalique vagy Baccarat? – A pöttöm kis nő csípőre tette a kezét. – Még ma dönteni kell, asszonyom. – A Swarovskin gondolkodtam. – Jaj, ne! – sipította Mahalia, és megragadta Celine karját. – Az túl vacak. Nem jó lenni. – Olyan akaratos – mondta Celine. – És nem tudok nélküle élni. Később találkozunk.

245

Azzal a két nő elsietett, a szőke háziasszony buzgón bólogatott a sötét kis fej mellett. Todd ábrándos mosollyal nézte, ahogy távolodnak. – Ott megy a rottweiler meg a palotapincsi. Tudod, hogy a legjobb barátok? – Valóban? – Igen, amikor senki nincs a közelben, anya minden idejét a konyhában tölti Mahaliával, pletykálkodnak, kávéznak, és megnézik a Szívek szállodája összes ismétlését. Nem mintha anyám valaha is bevallaná, és ha hallaná, hogy ezt mondom, kitépné a nyelvemet. – Ez olyan édes, és nagyon ismerősen hangzik. – Sophie-nak eszébe jutottak a szülei, és ahogy megismerkedtek. Az volt a kedvenc története, amikor az apja a konyhában keresett menedéket az új házvezetőnőnél Felston Hallban, miután a volt felesége nem volt hajlandó kiköltözni. – Nos, az „édes” nem éppen az a jelző, amelyről az anyám jut eszembe. – Igazán elbűvölő asszony. – Sophie végigsimított a lenvászon ruháján, aggódott, hogy talán túl hétköznapi. Celine még szárongban is milliomosnak festett. Todd megrántotta a laza ruha alját. – Ne aggódj! Mindig elképesztően nézel ki. Gyere, körbevezetlek! – Csobbansz egyet? – kérdezte Todd. – Nem biztos, hogy merek – felelte Sophie, és körülnézett a medencés teraszon, amely az idegenvezetés utolsó állomása volt, és

246

lélegzetelállítóan festett. – Olyan… csöndes. – Először azt akarta mondani, hogy tökéletes. Faburkolat vette körül a hosszú, téglalap alakú medencét, amely mélykék csempékkel volt kirakva, és apró, csillogó mozaikok hullámmintát rajzoltak ki az alján. Fehér rattan napozóágyakat látott tengerészkék és fehér díszpárnákkal, melyek mindegyikét ugyanolyan magasságban helyezték el. Párosával rendezték el őket a hozzájuk illő asztal körül, és a blokkokat napernyők választották el. Összegöngyölt, tengerészkék törülközők sorakoztak minden ágy pontosan kétharmad részéig, és minden asztalon kis kaspós, élénkvörös muskátlik díszelegtek. – Ez gyönyörű – állapította meg Sophie, aki nem akart hálátlannak tűnni, amiért visszautasítja a felajánlást, de nem tudta magát rávenni, hogy ő legyen az első, aki elveszi az egyik gondosan összecsavart törülközőt. Vagy összevizezi az egyik napozóágyat. Letette egy asztalra a napszemüvegét meg a naptejet. A ház megkérdőjelezhetetlenül pompás és kiemelkedően fényűző volt, csak szuperlatívuszokban tudott volna beszélni róla, de… Nem hasonlított egy otthonra. Minden a helyén volt. Semmi sem maradt ottfelejtve vagy elszórva. Még a családi fényképek is – természetesen kizárólag ünnepi fotók – ezüstkeretben álltak a zongorán, olyan egyenes sorban, hogy Sophie-nak az volt az érzése, hogy inkább a katonás precizitáshoz van közük, mint a családi büszkeséghez. Hirtelen rájött, hogy beharapta a száját, és Todd mosolygós arcára nézve azonnal tudta, hogy minden gondolat rá van írva.

247

– Gyere, ismerkedj meg az öcsémmel! – Todd megfogta a kezét, és a ház hátsó részébe vezette, majd egy folyosóra értek, amelyet Sophie korábban nem vett észre. Nem csoda, hogy ez a szoba el volt rejtve az ütött-kopott kanapéval, a halmokban álló videojátékokkal meg a hatalmas lapostévével. Kényelmesnek tűnt, kissé megviseltnek, és sokkal inkább úgy hatott, mint egy családi fészek. Egy tizenhárom év körüli fiú ült a kanapé szélén egy kontroller fölött görnyedve, és le sem vette a szemét az előtte lévő képernyőről, amelyen hosszú íjas tündék által meglovagolt sárkányok röpködtek, és valami idegen fajjal harcoltak, ami leginkább repülő vidrához hasonlított. – Szia, kispajtás! – mondta Todd. A fiú felkapta a fejét, felpattant, és ledobta a kontrollert. – Todd! – Marty! – élcelődött Todd az öccsét utánozva, aki izgatottan kitárta a karját. A fiú megtorpant a bátyja kinyújtott karja előtt, amikor észrevette Sophie-t, és az esetlen kamaszvégtagok leereszkedtek a törzse mellé. – Szia! – motyogta. – Hát visszajöttél? Todd nem vett tudomást a lelohadt lelkesedéséről, magához szorította a fiút, és az öklével összekócolta a haját, mire Marty fészkelődni kezdett, és az egész játékos küzdelembe torkollt. – Hogy vagy, kispajtás? – Magasabb vagyok anyánál – jelentette be Marty, és dacosan felszegte az állát, de némiképpen rontott az összhatáson az ösztövér testfelépítés és a keskeny váll. – Ő a barátom, Sophie. Ő pedig a kisöcsém. 248

Marty borúsan ráncolta a homlokát, és hanyagul biccentett Sophie felé, de a lány észrevette, hogy összeszorítja a száját. – Szia, Marty! Jó játék – bökött Sophie a képernyő felé. A fiú megvonta a vállát. – Szoktál játszani? Sophie elmosolyodott a hirtelen támadt lelkesedés láttán. – Előfordult már… – felelte, és szerényen elhúzta a száját. – Szeretnél? – Most nem – vetette közbe Todd. Amikor Marty elfordult, csalódottság csillogott a szemében, és Sophie így szólt: – Szívesen. – Elindult a kanapé felé, hogy leüljön. – De csak akkor, ha én lehetek a Szirénőrrel, és kapok egy kilences fokozatú sárkánylidércet. Sophie kuncogni kezdett, amikor ránézett Marty döbbent arcára, de a fiú máris megrázta magát, összedörzsölte a tenyerét, és odaadta a lánynak a másik kontrollert. – Szuper! Mehet! Aztán hátrapillantott a bátyjára. – Todd? – De mielőtt a férfi válaszolhatott volna, eltűnt a kanapé alatt, és előkotort egy harmadik kontrollert. – Mi a franc ez? – Todd hetykén rámosolygott az öccsére. – Még soha nem hallottam erről a játékról. De az ellenséget látva, kispajtás és angol lány, úgy érzem, zsebemben a győzelem. Sophie rákacsintott Martyra. – Tanítsuk meg kesztyűbe dudálni! Ez háború.

249

– Ez háború – ismételte meg Marty, és összepacsizott Sophie-val. A lánynak megmelengette a szívét, hogy a fiú ilyen könnyen elfogadta, miközben Todd azt tátogta a feje fölött: „Köszönöm!”, és hálásan elmosolyodott. Fél órával később Todd szünetért könyörgött. – Komolyan mondom, ti szörnyetegek vagytok! Így összefogni ellenem… – Mégis mit vártál? – kérdezte Sophie, és diadalittasan oldalra billentette a fejét, majd könyökkel oldalba bökte Martyt. – Igen, bátyó. Sophie-val fasírtot csináltunk belőled. – Sophie csalt – közölte Todd, de csillogott a szeme a vidámságtól. – Hogy csaltam? – csattant fel a lány színlelt felháborodással. – Nem mondtad, hogy játszottál már ilyet. – Nem kérdezted. – Igen, Todd. Nem kérdezted – ismételte meg Marty. Todd a szemét forgatta. – És honnan tudtad, hogy azok a gonosz tündér izék lent vannak a bányában, mielőtt odaértél volna? – Igen, az tényleg nagyon menő volt. – A fiú csodálata mosolyt csalt Sophie arcára. – És amikor kifosztottad a kígyó fészkét, hogy még több nyilat szerezz. Ez a változat csak két nappal ezelőtt jött ki. – Soha nem gondoltam volna, hogy szereted a videojátékokat. – Todd zavara láttán Sophie felvonta a szemöldökét, és huncutul elvigyorodott. – Nos… – Egy pillanatra elhallgatott, képtelen volt letörölni az arcáról a büszkeséget. – Talán volt némi bennfentes információm. 250

– Volt egy előzetes változatod? – kérdezte Marty elkerekedett szemmel. – Annál is jobb. Láttam a kezdeti verziót. A szomszédom Conrad Welsh. Martynak tátva maradt a szája, a szeme még jobban elkerekedett, Todd pedig üveges tekintettel meredt rá. – Talán tudnom kellene, hogy ki ő? – kérdezte. – Ő… Ő… – hebegte a fiú. – Ő egy játékfejlesztő. Meglehetősen ismert. – Marty buzgón bólogatott. – Mellettem lakik Londonban. Marty hevesen pislogott, és a mellkasára szorította a kezét, mintha hiperventilálna. – Tulajdonképpen a… Talán túlzás lenne azt állítani, hogy a barátom. Conrad, aki történetesen nő, magányos farkas, nem igazán vannak barátai, de azt hiszem, nem is tudná, mit kezdjen velük. – Sophie gyakran úgy gondolt rá, mint egy kóbor macskára, amelyet örökbe fogadott. A szomszédja ritkán volt képes elszakadni a képernyőtől, hogy olyan alantas dolgokkal bíbelődjön, mint a bevásárlás, ezért Sophie gyakran jelent meg az ajtajában műanyag dobozokkal, mintha egy idős, elszegényedett szomszéd volna, és nem egy visszahúzódó huszonéves, akinek több pénze van, mint amennyit életében el tud költeni. – Rá szokott venni, hogy segítsek tesztelni a játékokat. Tudjátok, egy kicsit… Nem szereti, ha idegenek mennek be a lakásába, és a világ minden kincséért sem hagyná, hogy a játékok kikerüljenek azelőtt, hogy tökéletesen elégedett lenne velük, ezért én maradtam, vagy semmi. 251

Marty csak most jutott levegőhöz. – Ez komolyan beteg – állapította meg, és a döbbenete eltartott még néhány percig, amíg kérdésekkel bombázta Sophie-t, amin Todd remekül szórakozott. Végül Marty kifogyott a szuszból a játékokkal kapcsolatban. – Mehetünk deszkázni? – Persze – felelte Todd. – Alig várom, hogy lejussak a partra.

252

Tizennyolcadik fejezet Amikor hármasban felértek a dűnék tetejére, Sophie megállt, és lenézett a végtelen tengerpartra, ami addig tartott, ameddig a szem ellátott, a sárga homok vakítóan világított a kék ég alatt. Todd egy bodyboardot vitt a hóna alatt, és a másik kezében a törülközőkkel teli táskával visszafordult, hogy rávillantsa Sophie-ra az „én megmondtam” vigyorát. – Gyönyörű, ugye? – Hihetetlen. – A szél a szemébe fújta a haját, miközben a horizontig terpeszkedő tengert nézte. Kijózanító volt a gondolat, hogy nincs semmi közte és Portugália között. És éppen kapóra jött, hogy elterelje a figyelmét Todd napbarnított, izmos lábáról, amelyet sötét szőr borított. Ez a fickó mindig ilyen ínycsiklandóan néz ki? Bár aznap a szokásosnál is hanyagabbul választott a színes rövidnadrággal meg a kifakult Timberland pólójával, és a szél összekócolta a haját, még így is olyan volt, mint egy modell egy szörfreklámban. Amikor Marty megpillantotta a tengert, diadalittas csatakiáltást hallatott, majd lerohant a dűnéről, és felverte a homokot, amit felkapott a szél, így olyan felhőt húzott maga után, mint a Gyalogkakukk. Sophie bokáig belesüppedt a finom, halvány homokba, olyan volt, mintha hűvös hullámok nyaldosnák a lábát, és időnként felszisszent, amikor tűlevélre vagy apró ágakra lépett. Nehéz volt haladni, 253

különösen, mivel egy hűtőtáskát cipelt, amely olyan nehéz volt, mintha kövekkel rakták volna tele. – Gyere! – Todd megragadta a kezét, és lerángatta a dűnéről, együtt bukdácsoltak a víz felé. Marty már leért a vízhez, artikulálatlan üvöltése visszaszállt hozzájuk, megnyúlt végtagjaival úgy kalimpált, mint egy őrült madárijesztő, miközben maga után vonszolta a deszkáját. Letelepedtek, mialatt Marty folyamatosan kiáltozott nekik, korholta őket, amiért olyan lassúak, hiszen ő egyenesen belevetette magát a vízbe. – Ez az Atlanti-óceán, ugye? – kérdezte bátortalanul Sophie. Todd bólintott. – Nem hideg? – Csak amikor belemész, de Marty olyan, mint a hal. Meg se kottyan neki. – Todd kiterítette a törülközőket. – Kösz, hogy játszottál vele. Ez… jó. Kicsit magányos itt, mert egész nyáron felnőttek veszik körül. Anya és apa barátai mind velünk egykorúak. – Nem jelentett gondot. És ki ne örülne, ha sztárolják egy kicsit? – élcelődött Sophie. – Igen, kétségtelenül nagy sikert arattál. – Nos, gondolom, ebben csakis annak van szerepe, hogy az ismerősöd vagyok. Todd felnézett rá. – Nem, Sophie. Kedves voltál, ahogy mindig. Fogadok, hogy akkor is nekiálltál volna játszani, ha csak két hüvelykujjad van, mert látod, mennyit számít neki, hogy együtt lehetünk. Sophie megvonta a vállát. 254

– Nyilvánvaló, hogy bálványozza a bátyját. Todd elhúzta a száját, és a víz felé nézett, ahol Marty máris elmerült a hullámokban. – Jó gyerek. Bárcsak többet tehetnék, hogy… Rossz érzés, hogy itt ragadt. A hullámok csobbanásán át is hallották, hogy Marty a bátyját hívja. Todd elbizonytalanodott, de már meg is ragadta a pólója szegélyét. – Menj csak! – Sophie a bodyboardra szegezte a tekintetét. – Azt hiszem, ezt inkább a profikra hagyom. Tölts csak… – Vett egy mély lélegzetet, és igyekezett elfoglalni magát azzal, hogy elővette a táskájából a könyvét meg a naptejet, amíg Todd egyetlen mozdulattal áthúzta a feje fölött a pólóját. – Egy kis időt Martyval. Én jól elleszek itt. Nézem az embereket. És az emberek néznek engem. – Határozott mozdulattal feltolta az orrán a napszemüveget. Egek! Ez a fickó lélegzetelállítóan nézett ki. Sophie-nak kiszáradt a szája. – Igen. Menj csak! Remekül megleszek. – Kérlek, menj el! És vidd magaddal az észvesztően szexi testedet! Todd intett neki, pajkosan megremegett a szája széle. Jaj, ne! A férfi elkocogott, és Sophie felsóhajtott. Szedd össze magad, csajszi! Úgy viselkedett, mint egy kamasz lány. Igen, Todd nagyon dögös volt. De mindent a szemnek, semmit a kéznek! A szédült hormonjai elfelejtették, ki a főnök, és annak ellenére, hogy igyekezett emlékeztetni magát, ők ketten csak barátok, ahogy Todd aznap reggel olyan fájdalmasan igyekezett tisztázni Jones Beachen, a képzelete önállósította magát, és azon tűnődött, milyen lenne megérinteni a puha bőrt a férfi derekánál, milyen érzés lenne hozzásimulni az igencsak férfias mellkasához. 255

Dühös volt magára, így inkább kinyitotta a hűtőtáskát, elővett egy palack ásványvizet, és ivott egy nagy, hűsítő kortyot. Elég! El kellett engednie magát. Élvezni, hogy nyaral. Rég nem volt már rá példa, hogy csak ült a napfényben egy könyvvel, és nem volt más dolga, mint átadni magát a természet szépségének. Ráadásul nagyon szórakoztató volt nézni, ahogy Marty és Todd szeli a hullámokat. Viccelődtek és nevettek, majd csatlakoztak egy csapat fiatalemberhez, akik mind nagyon hasonlóan festettek a karcsú, nyurga felsőtestükkel és a színes, deszkás rövidnadrágjukkal. Nem voltak sokan a parton, de akadt néhány érdekes ember, akit Sophie megbámulhatott a napszemüvege mögé bújva. Odalent, ahol a hullámok kifutottak a partra és a homokot nyaldosták, egy Sarah Jessica Parkerre hasonlító nő sétálgatott kéz a kézben egy jóképű férfival… Te jó ég! Matthew Broderick volt az! Miután lopva figyelte őket, amíg el nem tűntek a távolban, hátrakönyökölt, élvezte, ahogy a nap melengeti az arcát, és rájött, hogy hosszú idő óta először, tulajdonképpen elégedett és boldog. Gondtalan, mintha mázsás súlyok gördültek volna le a válláról. Megdöbbent a felismeréstől, ezért felült, és belemarkolt a homokba, hagyta, hogy átperegjen az ujjai között, mint a fején átfutó emlékek, miközben próbált rájönni, hol fordultak rosszra a dolgok. Amikor az Egyesült Államokba jött, egyszerűen menekült, nem gondolt semmire, csak hogy felszálljon a gépre. Hogy elbújjon a saját élete elől. Aztán felszabadító volt ott lenni, mert nem nehezedett rá semmiféle nyomás. És a felelősség hiánya ráébresztette, hogy Londonban ránehezedett a várakozás. Olyan buzgón várta a következő lépést, hogy teljesen megfeledkezett a jelenről. Felőrölte, hogy Jamesre 256

várt. Parkolópályára terelte az életét, amíg James megkéri a kezét, amikor valójában nem is volt boldog. Keserűen felnevetett. Még ezt az utat is visszautasította miatta. A szokásos minta, amikor azért nem tett meg valamit, mert azt várta, James mikor fogja elkötelezni magát. Szépen félreállt, hogy az örök második legyen az anyja után. Videojátékokat játszott a szomszédjával, és jobban érezte magát, amiért Conradnak gondoskodásra volt szüksége, holott igazság szerint nem akadt jobb dolga, mint Jamest várni. És ez az egész folyamatosan felemésztette az önérzetét. Összeszorult a gyomra, amikor eszébe jutott, hányszor mondogatta magának, hogy legyen észszerű, és ne panaszkodjon, amiért James az édesanyját helyezi az első helyre. Most, hogy tudta, mi történt valójában, ismét elöntötte a jól ismert harag. Olyan rohadtul gerinctelen és szánalmas volt! És mennyi időt elpazarolt! Az ő hibája volt. Hagyta, hogy így legyen. Ezért nem okolhatta Jamest. És ami még rosszabb, majdnem ugyanebbe a hibába esett Paullal. Kis híján megint a másodhegedűs szerepét választotta. Ismét belemarkolt a homokba, és hagyta, hogy átfolyjon az ujjai között. Jelen pillanatban ez fájdalmas metaforája volt az életének. Hagyta, hogy lassan kifolyjon a keze közül. Valami árnyékot vetett rá. Sophie felnézett, és megállapította, hogy Todd magasodik fölé, az alkarján lévő szőrszálakon vízcseppek csillogtak. – Mérgesnek látszol – állapította meg a férfi, és Sophie rádöbbent, hogy csikorgatja a fogát. – Biztos a melegtől… – Todd elvigyorodott,

257

és bevetette a magabiztos csáberejét. – Nem akarod lehűteni magad a vízben? – kérdezte, és kinyújtotta a kezét Sophie felé. A lánynak azonnal elpárolgott minden mérge. Miért morfondírozik itt, amikor élveznie kellene a pillanatot? Nem is lehetne szebb az élet. A Hampton-vidék. Napsütés. Todd. Sokatmondóan elvigyorodott, majd megfogta a férfi kezét. – Jó ötlet. – Hagyta, hogy Todd felhúzza. – Mi lett Martyval? – Összeakadt néhány vele egykorú fiúval, akiknek nem messze van a nyaralója. – Az jó. – Igen, főleg, hogy egy hónapig itt lesznek. Remélem, így Martynak lesz egy kis társasága. Nem kellene olyan rémesen éreznem magam, amiért csak hétvégére tudok eljönni. Amikor közeledtek a víz felé, Sophie futásnak eredt, és pimaszul mosolyogva hátravetette: – Az utolsó vesz a másiknak egy pezsgőt az Onyxban! Todd nevetve üldözőbe vette, belegázolt a tengerbe, és szándékosan fröcskölte a vizet, mire Sophie sikoltozni kezdett a hideg cseppektől. Éppen csak megelőzte Toddot, beleszaladt a vízbe, de lassított, amikor belesüppedt a lába a nedves homokba, és kapkodva vette a levegőt, ahogy a jéghideg víz a naptól felhevült bőréhez ért. – Hideg, hideg! – sikoltotta a hullámokba gázolva, és behúzta a hasát, mintha ezzel valahogy késleltethetné a víz emelkedését. Todd megragadta a kezét, és megpróbálta visszahúzni. – Nem ér! – kiáltotta Sophie, akinek az arcára tapadt a haja, miközben visszafordult a férfihoz. Todd előrefelé intett, és fülig ért a

258

szája. Amikor Sophie visszafordult, egy hatalmas hullám emelkedett a magasba előttük, és egyenesen feléjük tartott. Átkarolta magát a becsapódást várva, de érezte, hogy Todd megragadja a derekát, amikor a hullám lecsapott rájuk. Erősebb volt, mint amire számított, majdnem ledöntötte a lábáról. Tajtékos víz csapott át a vállán, és azonnal lehűtötte, apró, fájdalmas kavicsokká keményítve a mellbimbóit, és hálás volt Todd támogatásának, amikor a visszahúzódó áramlat kiszívta a homokot a lába alól. – Jól vagy? – kérdezte Todd, és vidáman csillogott a szeme. – Igen – felelte Sophie, aki fellelkesült a hullámcsapástól. Egy pillanatnyi „vajon végem lesz-e” habozás után belevetette magát a vízbe, mielőtt a következő hullám dühödten lecsaphatott volna, és a hűvösség körbeölelte a testét. Ráúszott a dagadó hullámra, és nagyon remélte, hogy az izmai majd felmelegítik. – Hideg, hideg, hideg! – lihegte, mert beszorult a levegő a tüdejébe, a bordája kis híján megfagyott a jeges víztől. Todd nevetett, és úgy úszott mellette, mint egy delfin. – Persze hogy hideg. Ez az Atlanti-óceán. Szerencsére nem tartott sokáig, hogy felmelegedjen, és együtt úsztak tovább emelkedve és süllyedve a dagadó hullámokkal, amelyek a part felé igyekeztek. Sophie már el is felejtette, milyen kellemes a tengerben tempózni, de közel se volt olyan jó úszó, mint Todd, aki folyamatosan a hullámok alá bukott. Mindig a lány közelében maradt, amiért Sophie külön hálás volt, bár vízimentők is dolgoztak a parton. Itt sokkal erősebb volt a tenger, mint amihez hozzászokott. – Mit szólnál egy ebédhez? – kérdezte Todd, miközben lazán felfeküdt a víz színére. 259

– Mmm… – felelte Sophie, és feltartotta az arcát, hogy megmelengethesse a nap. – Az kellemes lenne. – Kellemes? Nehogy ezt mondd Mahaliának! – Nos, a hűtőtáska súlyából ítélve nem fogunk éhen maradni. Vagy egy tonnát nyom. – Szégyenfolt esne a halandó lelkén, ha bárki éhen maradna. Hallanod kellene, ahogy Rickkel beszélnek. Ő a szakácsunk, bár anya ragaszkodik hozzá, hogy séfnek szólítsuk. – Todd elváltoztatott hangon utánozta a házvezetőnőt. – „Nem tesz eleget azokra a tányérokra. Talán azt akarni, hogy emberek éhez?” Biztosan annyit csomagolt, hogy egy Marsra tartó űrutazásra is elég lenne. – Most megéheztem – panaszolta Sophie, akinek korogni kezdett a gyomra. – Az a fahéjas csiga már régen volt. – Nagyon finom volt. Máskor is csinálhatsz. – Csinálhatok? – kérdezett vissza Sophie, aki remekül szórakozott Todd magabiztos feltevésén. – Közvetlenül azután, hogy elkészítetted a megígért Yorkshirepudingot. – Várnod kell őszig, akkor szervezek egy vendégséget. Meghívom Bellát, és talán… – Nem volt lehetősége befejezni. Egy újabb hullám emelkedett fel előttük, ezúttal magasabb, mint az előzőek bármelyike. Sophie egy pillanatra mozdulatlanná dermedt, és csak nézte, ahogy egyre dagad, és közeledik feléjük. Todd, mint egy hal, lebukott a víz alá, míg a lány abban reménykedett, hogy sikerül felfeküdnie a tetejére, de rosszul időzített, és amint a hullám elért hozzá, fodrozódni kezdett. Sophie-t beterítette a habzó víz, és ledöntötte a lábáról. Mielőtt észbe kaphatott volna, a víz alá került, és fel-alá bukdácsolt, akár egy 260

hullámvasút, míg végül a homokban landolt. Köhögve és zihálva emelkedett ki a vízből, és arra gondolt, bizonyára úgy fest, mint egy fuldokló patkány, miközben lopva igyekezett megszabadulni a homoktól, ami összegyűlt a bikinialsójában. – Minden rendben? – Todd máris ott termett mellette, az arcán nyugtalanság tükröződött. – Ez aztán… – De amikor Sophie kiemelkedett a vízből, elhallgatott. – Hú, végre kapok levegőt. – A lány kisimította az arcából a nedves hajtincseket, és igyekezett két köhögés között mosolyogni. – Ettől aztán felébredtem! Nem volt benne biztos, hogy Todd figyel rá, mert furcsán zavartnak tűnt. Aztán valami felvillant a szemében, ami izgatott lüktetést váltott ki a lány mellkasában. – Ööö… Én… – hebegte Todd, és esetlenül elmosolyodott, majd a lány melle felé bökött. – Talán szeretnéd… Talán jobb lenne… Mielőtt a tengerparton lebzselő összes hímneműnek szereznél egy jó napot. Sophie lepillantott, és elvörösödött, majd gyorsan megigazította a bikinijét. – Ó, elnézést! – Tőlem igazán nem kell bocsánatot kérned. – Todd szélesen elmosolyodott. – És megjegyzem, én nem látok semmi csáléságot. A rekedt hangtól Sophie-nak bizseregni kezdett a mellbimbója, és legnagyobb rémületére érezte, ahogy amolyan „könyörgök, érints meg” módon hetyke kis pöttyé keményedik, amit idegesítően kiemelt a bikini vékonyka anyaga.

261

Sophie elkapta a tekintetét, és inkább arra összpontosított, hogy utat törjön magának a tajtékzó hullámok között a part felé, miközben a lába belesüppedt a homokba. A háta mögül nekicsapódott egy újabb hullám, így megint elesett, és magával rántotta Toddot is. A férfi ismét felnyalábolta, és amikor Sophie végre talpra állt, érkezett a következő hullám, amely hatalmas erővel a lánynak lökte Toddot, így Sophie hátraesett a homokba. Todd is vele zuhant, és Sophie-n landolt, de azonnal megtámaszkodott a karján, nehogy ránehezedjen a lányra. Egy pillanatig csak feküdtek, és farkasszemet néztek egymással. Sophie-nak elakadt a lélegzete, és mozdulatlanná dermedt, minden porcikájában érezte a helyzet súlyát. Hevesen kalapált a szíve, a szervezetét elöntötte az adrenalin. Ekkor Todd leengedte a fejét, továbbra is Sophie szemébe nézett, és a lány alig tudott levegőt venni. Amikor a szája finoman az övéhez ért, olyan lassú, olyan lágy és olyan óvatos volt, hogy Sophie-nak összeszorult a mellkasa. Todd ajka hideg volt, de a lehelete forró. A szívverése tiltakozva felgyorsult, amikor megérezte, hogy Todd megáll, és egy pillanatig tétovázik. Gondolkodás nélkül átkarolta a férfi vállát, bár tisztában volt vele, hogy ez végzetes tévedés, de gyönyörűséges tévedés volt, amit még élvezetesebbé tett, hogy Todd finoman felnyögött, és lassú, magabiztos mozdulatokkal elmélyítette a csókját, lustán elidőzve Sophie ajkán. Fölötte könyökölt, és az ajka kíváncsian kalandozott, de amolyan „a világ összes ideje a miénk” ráérősséggel, eltökélten és alaposan, ami lehengerelte a lányt. 262

Az óvatos, kényelmes figyelmesség dacára Sophie biztos volt benne, hogy ez élete legszenvedélyesebb csókja. Bár tudta, hogy helytelen dolgot csinál, képtelen volt türtőztetni magát. Felsóhajtott, és ellazult, megadta magát a színtiszta élvezetnek, a teste teljesen elernyedt. Minden

idegvégződése

kiéleződött,

érezte

a

férfi

durva

szőrszálakkal borított combját, az összesimuló csípőket, és azt a furcsa hideg/meleg bizsergést, ahogy a vizes testük egymáshoz ér. Todd izgatóan felnyögött, amikor Sophie hozzápréselte a mellét, amitől a lánynak zakatolni kezdett a szíve, és érezte, hogy Toddé is hevesen kalapál. Aztán a fejük fölött felrikoltott egy sirály, amitől Sophie visszanyerte a józanságát. Mi a fészkes fenét művel? Elvégre ez Todd. És csak barátok voltak. Megdermedt, és kezdett elhúzódni, a férfi mellkasára szegezte a tekintetét, hogy ne kelljen a szemébe néznie. – Azt hiszem, azt rikoltja, hogy „Csak semmi malackodás!” – jegyezte meg Todd esetlenül mosolyogva, majd oldalra gördült, feltápászkodott, és kinyújtotta a kezét Sophie felé. Sophie elpirult, és lehorgasztotta a fejét, miközben megfogta Todd kezét, és felállt. – Nos, ez… – Todd fülledten rekedt hangjától kis híján megállt a szívverése. Lehunyta a szemét, és nyelt egyet, érezte, hogy a szíve hevesen zakatol. Mi a fenét művelt? Todd tabunak számított, és ez az egész nevetséges volt. Túlságosan is jó bőr volt, és Sophie-nak a legkevésbé sem hiányzott, hogy valami megint kizökkentse a nehezen kivívott lelki békéjéből. És lélegzetelállítóan mámorító. Ó, egek! Meg kellett őriznie a hidegvérét. Valószínűleg ez Todd mindennapi elfoglaltságának számított. 263

– Lám, lám! – mondta Sophie, és kényszeredetten elvigyorodott. Csak fesztelenül, Sophie! – Már értem, mit lát benned az a sok lány. Igazán kellemes lett volna elhinni, hogy egy pillanatra valóban elkomorul a tekintete, mielőtt felragyog az arca a megszokott mosolytól, de Sophie nem akarta áltatni magát. – Ez is része a szolgáltatásnak, angol lány. Gyere! Nézzük meg, mivel kényeztet el bennünket Mahalia! Éhes vagyok. Kisétáltak a partra, ahol Marty egy törülközőn ücsörgött, háttal nekik, és a telefonjába dugott fülhallgatóval bólogatott egy csak általa hallható ritmusra. – Sziasztok! Éhen halok – mondta, amikor észrevette, hogy Todd árnyéka fölé tornyosul. Sophie meg volt hatva, amiért nem torkoskodott nélkülük. Mahalia kitett magáért, és miközben Todd kipakolta az ételt, megpróbált az egymás mellett sorakozó műanyag dobozokra összpontosítani, de képtelen volt megállni, hogy lopva a férfi felé pillantgasson. Azon kapta magát, hogy megigézve bámulja Todd mozgó ajkát, miközben az öccsével viccelődik, aki egy szempillantás alatt felfalta a vidékies, alaposan megtöltött szendvicseket, egymás után tüntette el őket, mintha hetek óta nem evett volna. Todd időről időre rápillantott, és Sophie halálra rémült, amikor nem volt elég éber, hogy idejében elkapja a tekintetét. Miután befejezték az ebédet, és Marty végül felhagyott a próbálkozással, hogy kicsalja Toddtól a sörét, a fiú észrevette, hogy a barátai is ebédszünetet tartanak, és kisebb homokvihart kavarva maga után, elrohant, hogy csatlakozzon hozzájuk. 264

Miközben Sophie elpakolt, Todd a hátán feküdt, a karjával megtámasztotta a fejét, a szeme rejtve maradt a sötét napszemüveg mögött. Sophie érezte, hogy őt nézi. Bár a nap magasan járt, és ontotta a forróságot, Sophie megborzongott, és gyorsan befejezte a pakolást. Tiszta vizet kellett öntenie a pohárba. Idegesen babrált a hűtőtáska fedelével, majd a sarkára ült, és összeszorította a száját. – Angol lány! – Todd mély és komoly hangja hallatán a gyomrában lakó pillangók verdesni kezdtek, és körbe-körbe száguldottak, mint valami szélfútta holdkórosok. – Olyan hangosan gondolkodsz, hogy megfájdul a fejem. – Bocs. Nem lett volna szabad ezt tennünk. – Mit? – Todd szájának sarka finoman megremegett, de a napszemüveg mögött nem látszott tisztán az arca. Sophie úgy érezte, hátrányba került. – Tudod – mondta szárazon. – Angol lány! Semmi baj. – Hé, srácok! Röplabdázni szeretnénk, és kellene még néhány ember a csapatunkba. Ugye beszálltok? – hangzott fel Marty kiáltása néhány méterről. – Persze – vágta rá Sophie, és egy szempillantás alatt felpattant, beterítve homokkal Toddot. – Bár nem vagyok benne biztos, hogy megfelelő az öltözékem. Marty „nekem mindegy” mozdulattal megvonta a vállát. Todd a lány dekoltázsára sandított, aztán kotorászni kezdett a táskák alatt, amíg megtalálta a Timberland pólót. – Tessék, vedd fel ezt! Legalább nem égsz le.

265

Tizenkilencedik fejezet Sophie szinte érezte, hogy ragyog a bőre, amikor belépett a zuhany alá, és sajgott a lába a nem várt röplabdamaratontól. Hálát adott Martynak és a barátainak, na meg a kifogyhatatlan energiatartalékaiknak. Így ugyanis egyáltalán nem kellett a csókra gondolnia. Most azonban képtelen volt kiverni a fejéből, ahogyan Todd aranyló testének képét sem, miközben leveszi a pólóját. Ingerülten felhorkant, majd lerántotta a tartóról a nagy, fehér, szuperbolyhos fürdőlepedőt, és belecsavarta magát. Elmúlt már tizenöt éves, az isten szerelmére! Belebámult a tükörbe, és tétován végigsimított az ajkán. Igen, valóban elmúlt tizenöt, és ez igazi, felnőtt csók volt. Mert Sophie felnőtt ember volt. Eltekintve ettől az ostoba fellángolástól. Ez csak egy kis szórakozás. A szeszélyes hormonjait megzavarta egy különösen megnyerő külső. Lefeküdt

az

ágyra,

és

felemelte

az

egyiket

a

három,

tiszteletpéldányként kapott magazinból. Fél hétig, a vacsoráig még hátravolt néhány óra. Lapozgatni kezdett, majd ledobta az újságot. Miért nem volt képes kiverni a fejéből Toddot? Felsóhajtott, és megkereste a telefonját. – Szia, Sophie! – Kate arca jelent meg a képernyőn. – Mi a helyzet?

266

– Semmi, csak arra gondoltam, megcsörgetlek innen, a Hamptonvidékről. – Ne! Hogy kerülsz oda? – Kaptam egy meghívást a július negyediki ünnepre. – Sophie felkelt, és körbehordozta a telefonját, megmutatta a barátnőjének a hálószobát és a hatalmas fürdőt. – És ezt nézd! – Kilépett a széles, fával burkolt erkélyre, amely a medencére nézett. A francba! Todd éppen úszott, félelmet nem ismerő karcsapásokkal, engesztelhetetlenül szelte a vizet. – Hűha! Szerencsés nőszemély! És ki az a dögös pasi a vízben? – Todd – felelte Sophie, és nagyon remélte, hogy a hangja nem árul el semmit az érzelmi viharból, amely a lelkében tombolt. – Ő Todd? Az a Todd? Nála laksz a Hampton-vidéken? Erről eddig egy szót sem szóltál. És mi történt Paullal? – Semmi sem történt vele, csak kiderült, hogy talonban tartja a szomszéd lányt, aki türelmesen vár rá, ezért nem lett volna szerencsés, ha náluk töltöm az ünnepet. Todd meghívott a szülei házába, mert hatalmas partit rendeznek. – Várj egy percet! Paulnak van egy barátnőféléje, aki vár rá? – Igen, kiderült, hogy ez valami „megegyezés” kettejük között. – Sophie idézőjelet rajzolt a levegőbe. – És ez milyen hatással volt rád? – Amikor elmondta, először nem igazán érdekelt, mert arra gondoltam, hat hónap múlva úgyis visszamegyek Londonba, de most, hogy volt időm gondolkodni a dolgon, őszintén szólva elég szarul érint. Kicsit hasonló, mint ami Jamesszel történt. – Jaj! 267

Sophie megvonta a vállát. – És mi a helyzet a tüneményes Todd-dal? Meghívott a szüleihez. Sophie elkapta a tekintetét, a medencét figyelte. – Ő csak… Barát. Kate elvigyorodott. – Mi az? – kérdezte Sophie. A vigyor tovább szélesedett. – Tetszik neked. – Úgy viselkedsz, mint egy kamasz lány – jegyezte meg Sophie, ami kissé ironikus volt, tekintve, hogy néhány perccel azelőtt ugyanezt állapította meg saját magáról. – Elterelő hadművelet. Ismerlek, mint a tenyeremet. Sophie összeszorította a száját, de Kate belenézett a szemébe. A francba! A Facetime folyton lefagyott, és homályos volt a kép, bezzeg aznap tökéletesen tisztának bizonyult. – Ma megcsókolt – bökte ki végül. – Ki? Todd? – Igen. – Nos, nem úgy fest, mintha nagy hatást tett volna rád. Talán bénán csókol? Büdös a szája? Sok a nyála? Sophie kuncogni kezdett. – Bárcsak úgy lenne! – Ezt magyarázd el, légy szíves! Egy bűzös leheletű nyálgépre vágysz? – Nem. – Sophie elhallgatott, és érezte, ahogy elönti a forróság a lélegzetelállító, időt megállító, semmihez sem fogható csók emlékére. – Piszokul csodálatos a pasas. Világbajnok, hormonrobbantó csókkirály. 268

Éppen ez a gond. Nem kellett volna megcsókolnia. Nem akarom, hogy jól csókoljon. – Miért nem? Nekem egész izgatónak hangzik. – Ez a másik gond. Túl izgató. – Senki sem túl izgató. Sophie rosszkedvűnek tűnt. Toddról csak túlzásokban lehetett beszélni. Rá volt írva a homlokára, hogy „Veszélyes!”. Veszélyt jelentett a lelki egyensúlyára, ami tökéletes ellentétben állt a James és Paul iránti érzéseivel, amelyek tökéletesen biztonságosnak tűntek. És tessék, ez lett belőlük! – Amikor találkoztál Bennel… Tudtad? – Ők ketten olyan remekül összeillettek, bár göröngyös út vezetett idáig. Kate tekintetében meleg fény gyúlt, és elmosolyodott, az egész arca felderült. – Amint megpillantottam, tudtam, hogy ő lehet az igazi. És miután megcsókolt, már biztos voltam benne. Sophie egy pillanatra lehunyta a szemét. A fenébe! – Milyen érzés volt megcsókolni? – Kate hangjára összerezzent, és gyorsan kinyitotta a szemét. – Mintha lezuhantam volna egy szikláról. – Jó érzés volt bevallani. – Ó! – sóhajtott fel Kate, és elmosolyodott. – Csak semmi „Ó!”. – Sophie csóválta a fejét, és émelyegni kezdett. – Ó, igen. – Kate! Ő nem vágyik párkapcsolatra. – Sophie hangja hirtelen elkeseredetten szólt. – Egy egész háreme van gyorshívógombokhoz rendelve.

269

– Miért? Te talán párkapcsolatra vágysz? – kérdezte a barátnője, és az arca fenyegetően nagyra nőtt a képernyőn. – Nem. – Akkor? – Sophie legnagyobb megkönnyebbülésére, Kate újra hátradőlt. Úgy érezte magát, mintha mikroszkóp alatt vizsgálgatnák, és a barátnője túl sok mindent láthatna. – Akkor mi? – Soph! Nem tudom elhinni, hogy ilyen gyenge a felfogásod. Már csak négy hónapig leszel ott. Mit veszíthetsz? Vágj bele! Szórakozz! Vesd le magad a szikláról! Élj egy kicsit! – Kate! Még egy közhely, és kihajítalak az erkélyen. – Sophie fenyegetően meglengette a telefonját. – Megint másra akarod terelni a szót. Akkor komolyan és közhelymentesen beszélek: James megbántott, és kell egy kis idő ahhoz, hogy túllépj a dolgon. Talán egy izgalmas affér jót tenne, főleg, ha tudod, hogy nem lesz belőle semmi. Miért ne? És ha Todd olyan jó pasi, amilyennek hangzik… – Hidd el, az! – felelte Sophie, és nézte, ahogy a karcsú test siklik a vízben. – Akkor… Élvezd! Todd megfordult a hossz végén, és elindult visszafelé. Sophie látta a dagadó hátizmait és a szorgosan dolgozó vállat, amely előrelendítette a vízben, és kiszáradt a szája, amikor eszébe jutott, ahogy Todd áthúzta a pólót a fején. Kétség sem fért hozzá, hogy vonzónak találta, és ez a csók valami többet is ígért. – Sophie? – Hm? 270

– Itt vagy még? – Igen. – Sophie felsóhajtott, és beharapta az ajkát. – Tudod, mit? Komolyan fontolóra veszem a tanácsodat. – Tudod, hogy igazam van. – Ne

legyen

ilyen

önelégült,

kisasszony!

Azt

mondtam,

megfontolom. – Ki? Én? – És hogy van Ben? – Jól van – szólalt meg egy mély hang, és Ben arca felbukkant Kateé mellett. – És rémülten hallgatja, ahogy ti ketten úgy beszéltek erről a szerencsétlenről, mint valami jófajta húsról. Határozottan kopogtattak az ajtón, mire Sophie összerezzent. – Valaki kopog, most mennem kell. – Sietősen elköszönt, majd letette a telefont. Kinyitotta az ajtót, és Mahaliát találta ott egy nagy halom törülközővel. – Hozni tisztát. Szeretni az úszó holmija kimosatni? – Mahalia még be sem fejezte a mondatot, már kiviharzott az erkélyre Sophie vizes bikinijéért, amelyet a lány kiterített egy székre. Amikor megkaparintotta, lenézett a medencére, és Todd eltökélt csapásaira. – Ez a fiú! Bizonyára démonok üldözni… – Mahalia a fejét csóválta, sötét szeme elfelhősödött, miközben röviden összefoglalta a helyzetet. – Valami zavarni. Bonyolult lélek. Szüksége lenni kedvességre az életben. Egy szerető szívre. Sophie elfordult az asszony átható tekintetétől, és lehunyta a szemét, alig hallotta, amikor az apró termetű házvezetőnő elhagyta a szobát.

271

Sophie egy határozott mozdulattal kivette a szekrényben lógó új ruháját, nézte, ahogy a selyem meglibben, és hirtelen a lehető legjobb formáját akarta nyújtani. A kis kardigánjával meg az új lapos sarkú szandáljával párosítva inkább nőies volt, mint szexi. Összefogta a haját, és lógva hagyott néhány tincset, aztán kifestette a száját a halvány színű rúzzsal, majd üzent Toddnak, hogy elkészült. A férfi ugyanis azt mondta, beugrik érte vacsorára menet. Kurta kopogtatás jelezte az érkezését, és Sophie-nak azonnal száguldani kezdett a pulzusa az izgatott várakozástól. Úgy tűnt, teljesen megszakadt a kapcsolat a teste és az agya között, mert nyaktól lefelé mintha teljesen becsavarodott volna. Nyelt egyet, vett egy megnyugtató lélegzetet, és ajtót nyitott. Legnagyobb meglepetésére Todd egy foltos pólót és egy olyan rövidnadrágot viselt, ami úgy festett, mintha egy tucat autót megszereltek volna benne. – Ó! – A lány lenézett, és végigsimított a ruháján. – Jól vagy így – hadarta Todd, és elhúzta a száját. – Én… Csodálatosan nézel ki. Én… – A férfi arca görcsös grimaszba rándult. Sophie-nak felkeltette az érdeklődését, miféle küzdelmek tombolhatnak a lelkében. – A szüleim elegánsan felöltöznek a vacsorához. – Aha. Todd – cseppet sem jellemző módon – elkapta a tekintetét. A szeme általában őszinte és nyitott volt, könnyen lehetett olvasni belőle. Sophie tanácstalanul ráncolta a homlokát, és meg akarta kérdezni, hogy jól van-e, de a férfi kihúzta magát, és odanyújtotta a karját, olyan készséges sármmal, mintha legalábbis szmokingban lett volna. – Indulhatunk? – Visszatért Todd, a playboy, csillogott a szeme, és széles mosoly terült el az arcán. – Ihatnánk valamit a teraszon. 272

Csodálatos kilátás nyílik a tengerre, és biztosan akad ott egy behűtött pezsgő. – Miért ne? – Sophie belekarolt, és elhessegette a rossz érzését. – Csak ígérd meg, hogy nincs befestve! – Meg ne említsd azt a fekete pezsgőt! – Todd színpadiasan megborzongott. – Anyámnak tetszene az ötlet. Imádja ezt a témát. Már látom is magam előtt: McLennanék Batman-barlangja. Még rágondolni is rossz. Csak Mahalia van rá hatással, ő tartja az ízlését a visszafogott gusztustalanság innenső oldalán. Sophie jót nevetett a gúnyos monológon, miközben ereszkedtek lefelé, mert egy olyan lépcsőn az ember valóban nem tehetett egyebet, mint lassan közelített a földszint felé. Amikor leértek, Todd végigvezette egy folyosón, és éppen balra akartak fordulni egy ajtó mellett, ami félig nyitva volt, amikor Todd megtorpant. A vígjátékokból ismert módon egyszerűen jéggé dermedt, és mókás is lett volna, ha Sophie nem látja a barátja arcát. A helyiségből fojtott beszélgetés hallatszott, dühtől fűtött, ellenséges hangok sziszegtek. – Nem kell folyton a cafkáiddal hencegned. Mutass némi tiszteletet! – Tiszteletet… Ez azért túlzás. Mintha kiérdemelted volna a tiszteletemet. Ő a titkárnőm, úgyhogy légy átkozottul udvarias vele! Todd arca azonnal üressé változott, mintha felhúzott volna egy álarcot, vagy egy radír letörölte volna róla az összes napfényt és vidámságot, amit Sophie megszokott. Zavarba jött a rezzenéstelen arcát látva. Mintha valaki kiszívta volna belőle az életet. – Titkárnő a nagy szart! – A szavakból csak úgy sütött a harag. – Akár az előző három.

273

– Szent ég, Celine! Te egy paranoiás őrült vagy! És ha már itt tartunk, én is felhagytam a teniszedzőid számolásával. – De ők valóban teniszedzők – érkezett a fröcsögő válasz. – Ahogy a titkárnőim is titkárnők, asszony. Ezúttal csak egy gúnyos csettintés volt a válasz. – Nem úgy tűnik, mintha sokat javítottak volna a játékodon. Remélem, beneveztél bennünket vegyes párosban Allenbrookékhoz. Todd anyja jeges megvetéssel válaszolt: – Természetesen, ahogyan mindig. Bár, ha olyan csapnivalóan játszom, nem értem, miért engem választasz párnak? – Mert a feleségem vagy. – A dühös, reszelős hang csakis Todd apjához tartozhatott. – És mindig így teszünk. El tudod képzelni, mi lenne, ha McLennanék nem jelennének meg? – A férfi lehalkította a hangját, amelyben burkolt fenyegetés rejlett. – Elvárom, hogy a helyzetnek megfelelően viselkedj. Allenbrookék fontos szponzorai a golfklubnak, arról nem is beszélve, hogy Jeff Allenbrook jelenleg vezérigazgató a bankban. És úgy tűnik, Jeanie Allenbrook kedvel téged. – Ez utóbbit szándékos értetlenséggel tette hozzá. – Nos, köszönöm. Igazán örülök, hogy valamire azért jó vagyok – vetette oda Celine. – Elképzelésed sincs, ugye? Halvány gőzöd sincs, mennyi munkámba kerül, hogy fenntartsam ezt a házat. Vagy a manhattani lakást. Az aspeni síházat. Talán azt hiszed, minden varázslatos módon ott terem az asztalon? A fogások kiválogatják magukat? A lakberendezők önszántukból elkészítik a díszítéseket? – A hangja minden egyes mondattal feljebb emelkedett, míg végül fülsértő szopránná változott. – Azt gondolod, olyan egyszerű szórakoztatni a

274

fontos vendégeidet meg az üzletfeleidet? Úgy tűnik, azt hiszed, én csak itt ülök, és malmozom. – Megint hisztérikus vagy, Celine. – Hisztérikus? – sipította Todd anyja. – Szerinted ez hisztéria? Todd lehunyta a szemét, és megdermedt a várakozástól. Hatalmas csörömpölés hallatszott. – Ez a hisztéria. – Szedd össze magad, asszony! Todd hirtelen felkapta a fejét, és amikor Sophie követte a tekintetét, megállapította, hogy Marty fülhallgatóval és a telefonjával közelít feléjük a lépcsőn. Todd megragadta a kilincset, és belépett a szobába. – Marty bármelyik pillanatban itt lehet. Legalább előtte próbáljatok meg civilizáltan viselkedni! – csattant fel olyan hangon, amilyet Sophie még sohasem hallott tőle. Celine sietősen rendezte a vonásait, míg Todd idősebb változata türelmetlenül felsóhajtott. – Iszunk valamit a szalonban, amíg Mahalia feltakarít itt. – A férfi jelentőségteljesen a padlóra nézett, melyet több ezer kristályszilánk borított. A falon jól látható bemélyedés éktelenkedett. – És megköszönném, ha más hangnemben beszélnél a szüleiddel, Todd. – Marty, drágaságom! Vedd már ki a füledből azt a nevetséges vackot! – Celine hangja egy szempillantás alatt mézédessé változott. – Igen, fiam. Úgy festesz, mint valami gengszter. – Todd apja egy gyors pillantással végigmérte Martyt, mintha ellenőrizni akarná. – És tűrd be az ingedet! Nem vagy már gyerek, mint a bátyád, aki a jelek szerint megfeledkezett róla, hogy vacsorához rendesen fel szoktunk öltözni. 275

Marty betűrte az ingét, az arca tökéletes tükörképe volt Toddénak, semmiféle érzelmet nem árult el. Sophie észrevette, hogy önkéntelenül közelebb húzódott Toddhoz. Sem az anyja, sem az apja nem vette észre, amiért rendkívül hálás volt. Úgy érezte magát, mintha helyettesítőként belecsöppent volna egy színdarabba, de nem tudta a szerepét. És az is megrendítette, hogy Toddot eddig kivétel nélkül csak kifogástalan öltözetben látta. – Apa! Hadd mutassam be a barátomat, Sophie-t! Néhány hónapig ő bérli Bella lakását, amely az üzlet fölött van. Sophie Angliából érkezett. Sophie! Ő az apám, Ross. – Angliából. Talán Londonból? – kérdezett vissza a férfi, majd elbűvölő mosollyal előrelépett, és mintha az előző tíz perc meg sem történt volna, megrázta Sophie kezét. – Ez azt jelenti, hogy szereted a gint, nem igaz? Remek kínálatunk van, ugye, Celine? Úgy hiszem, a rebarbarás különösen finom. – Sophie-t teljesen letaglózta a hangnemben és a légkörben bekövetkezett hirtelen változás, és a tény, hogy Todd anyja szívélyesen elmosolyodott. – Ööö… Én… Igen – hebegte Sophie, és szörnyen kínosan érezte magát. – Remek. – Todd apja előzékeny magabiztossággal a szalon felé terelte őt és Celine-t. – Gyerünk! Igyunk valamit vacsora előtt! A szalon kanapéi inkább a stílust, mint a kényelmet szolgálták, ezért Sophie-nak merev derékkal kellett ülnie, miközben zajlott a beszélgetés. Szerencsére a hosszú évek gyakorlata nem hagyta cserben, és sikerült elővennie a társasági modorát, amellyel könnyedén evezett a furcsa, rejtett áramlatok tetején. 276

– Todd! Kérlek, ugorj le a séfhez, és mondd meg neki, hogy húsz perc múlva vacsoráznánk! – Azt hittem, te már… – Todd! Tedd, amit anyád kér! – Az ingerült utasítás ellenére Todd lassan feltápászkodott, és kisétált a szobából. Az ajtóból még gyors, nyugtalan pillantást vetett Sophie-ra, aki bátorítóan rámosolygott. – Celine mesélte, hogy dolgozol… – Ross elhallgatott, mintha ez már önmagában is szörnyű lenne, majd hozzátette. – Hogy Todd munkatársa vagy a magazinnál. – A felesége mellett ült, és hirtelen tökéletesen egymáshoz idomultak az arisztokrata pózban, amely a történelmi családi portrékra emlékeztette Sophie-t. Biztos volt benne, hogy ez nem a véletlen műve. – Valóban. – És mivel foglalkozol? – érdeklődött Celine. – Gasztronómiai újságíró vagyok. – Milyen érdekes! – Celine előrehajolt, csillogott a szeme a mohó érdeklődéstől. – Ezek szerint mindent tudsz az új trendekről. A következő nagy dobásról. – Azt hiszem. Sok emberrel találkozom a gasztronómia világából, értesülök egy-két dologról. – Kitűnő, mert én már nagyon unom a kinoát meg a gojibogyót! – Könyörgök, mondd, hogy újra divatba jön a vörös hús! – vetette közbe Ross, és csintalanul felragyogott az arca, ami Toddra emlékeztette Sophie-t. – Nem mintha panaszkodnék, mert Celine csodálatos háziasszony. – Kicsit fészkelődött, majd szeretetteljesen a feleségére nézett. – Mindenki tudja, hogy remek partikat ad. Az emberek imádnak nálunk vacsorázni. 277

– Ugyan, Ross drágám! Ez azért túlzás. – Celine a férje kézfejére fektette a tenyerét, és a jegygyűrűjén lévő gyémánton megcsillant a fény. Sophie igyekezett uralkodni az arcán, remélte, hogy nem látszik rajta a döbbenet. Tíz perccel azelőtt még úgy hangzott, mintha meg akarnák ölni egymást. – Á, Todd! – A séf azt mondja, most szervíroz. Celine égnek emelte a szemét, és bájosan felsóhajtott, mintha azt akarná mondani: „Mit tehetünk?” – Ó, ez az ember! Csak azért tűrjük el, mert úgy főz, mint egy angyal, de sajnálatos módon hajlamos megfeledkezni arról, hogy ki dolgozik kinek. De… – Az asszony elgyötörten végigsimított a homlokán, mire Sophie-nak össze kellett szorítania a száját, hogy ne nevesse el magát. – A tehetségért fizetni kell. – És én átkozottul sokat fizetek – tette hozzá Ross. – Ő a legtöbbet kereső séf a szigeten. – Ez utóbbit harsány büszkeséggel jelentette be. Átvonultak az étkezőbe, ahol hagyományosan megterített asztal fogadta őket. Annak ellenére, hogy csak öten voltak, teljes kristálypohár-készlet várta őket, valamint egy díszes helyen aranyozott evőeszközök

és

arany,

babérlevelet

formázó

gyűrűben

damasztszalvéták sorakoztak. Az első fogást, vagyis a finoman ízesített sáfrányos kagylólevest Mahalia tálalta fel komoly ünnepélyességgel, és Sophie-nak el kellett ismernie, hogy a séf valóban zseniális. – Mit érzel, Sophie? – kérdezte Celine, és le sem vette a szemét a lányról, aki elgondolkodva rágott. 278

– Édeskömény? És tejszín. – Igen! – Celine vidáman tapsikolt. – Te tényleg tudod, miről beszélsz. – Megelégedéssel nyugtáztam, hogy ezúttal nem hagytad szem előtt azt a borzalmas autót. – Ross hangja belehasított a levegőbe, és abbamaradt az evőeszközök csörgése, szinte tapintani lehetett a feszültséget. Todd lesújtó pillantást vetett az apjára, és folytatta az evést. – Ez végre némi érettségről tesz tanúbizonyságot. Talán azt is feltételezhetem, hogy észhez térsz, és elgondolkodsz valami hasznos tevékenységen? Todd összeszorította a száját. – Hasznos tevékenységet folytatok. Minden hónapban fizetést kapok érte. – Lárifári. Szerezned kell némi tapasztalatot az üzleti életben. Beszéltem Wayne Fullertonnal… – Apa! Nem fogok kereskedelmi bankban dolgozni. Sem most, sem a jövőben. – Elgondolkodtál már azon, hogy ez milyen fényt vet rám? Úgy festesz, mint valami paprikajancsi. Egy férfi nem él meg mulatozásból. – Ross! – szólt közbe Celine. – Manhattan legjobb kapcsolatokkal rendelkező emberei között mozog. Joyce Weinerberg épp a múlt hónapban említette, hogy ő és a férje látták Toddot a Guggenheim adománygyűjtő rendezvényén. – Remek!

És

mégis

mikor

akarja

felhasználni

ezeket

a

kapcsolatokat? – Ross rámeredt a fiára. – És miféle példát mutatsz Martynak? Csak bukdácsol az iskolában. Csak azt látja, hogy a bátyja 279

fel-alá flangál a városban. Hol marad az ösztönzés? Nem csoda, hogy az összes évközi vizsgája csak megfelelő lett. Marty lehorgasztotta a fejét. – Igen, rólad van szó, fiatalember. – Apa! Nem hiszem, hogy ez a legmegfelelőbb alkalom ehhez a beszélgetéshez – jegyezte meg Todd szárazon. – Nem, igazad van. Beszéljünk inkább Wayne Fullerton fiairól. Az idősebb most kezdte el a Harvardot. A kisebbik a legmagasabb pontszámú érettségi vizsgát tette az egész államban. Joyce Weinerberg fiúunokája a Goldman Sachsnál van gyakorlaton, a lány pedig a New York-i Szimfonikusoknál csellista. – Az a lány olyan tehetséges! – vetette közbe Celine. – És nem az az unokája járt ösztöndíjjal a Princetonra? – De, azt hiszem, ő. Sophie elkapta Todd tekintetét. Miért nem mesél nekik a díjakról, amelyeket elnyert? Ott sorakoztak az íróasztala mögötti polcon. Tehetséges író volt, és a komolyabb témájú cikkei közül nem egyet leközölt a The New York Times. Ross és Celine folytatták a felsorolást, és tovább áradoztak a különböző barátaik gyermekeinek kiváló eredményeiről, miközben Marty összehúzta magát a székén. – Hűha, ez elképesztően jól néz ki! – állapította meg Sophie, amikor megérkezett a főétel. – Évek óta nem ettem sült bélszínt. Igazi klasszikus fogás. Tudtátok, hogy az olasz zeneszerző, Rossini tiszteletére alkották meg? – Nem tudtam – felelte Celine. – Hallod ezt, Ross? Ez a lány aztán ért az ételekhez! 280

– Ettem már egy-két kiváló finomságot New Yorkban. – Igen, mi is gyakran megfordulunk a legjobb éttermekben. Most is nyílt egy. És Ross megígérte, hogy elvisz. Igaz, drágám? – Így is lesz, amint kapok asztalt. Celine színpadiasan biggyesztette a száját. – Drágám! Megígértem. Majd elintézem. – Mire eljutunk, már lejárt lemez lesz. – Hol van? – kérdezte Todd. – Talán tudok segíteni. – Kétlem – vágta rá Ross, és élvezettel elmerült a steakben. – Az Onyxban hónapokra előre foglalt minden hely. – Ó! Todd már három hete elvitt oda. Szent ég! Az a kobesteak egyszerűen mennyei volt! – Sophie ragyogó mosolyt vetett a barátjára az asztal fölött. – És mi is volt az a mesés étel, amelyet választottál? Todd elvigyorodott. – A garnéla és kaviár langusztinsodóval? És ne feledkezzünk meg a frissen szedett gombából készült emulzióról sem! – Vagy a fekete pezsgőről – tette hozzá Sophie, és huncutul felcsillant a szeme. – Fekete pezsgő! Todd köhögni kezdett, és a szája elé kapta a szalvétáját. – Ez istenien hangzik. Micsoda remek ötlet! Fekete és arany. – Celine összecsapta a kezét. – Sophie! Hol kapok fekete pezsgőt? Ross! Nem tudnánk beszerezni néhány üveggel a holnapi partira? – Dehogynem, drágám. Ezt el is döntöttük. Fogadok, hogy Jeff és Jeanie Allenbrook nem tud majd előrukkolni fekete pezsgővel a teniszversenyre.

281

Az étkezés további részében ez volt a központi téma, és Celine azon tűnődött, mi mással egészíthetné ki a különlegességet. Végül belépett Mahalia, hogy felvegye a kávérendeléseket, és Marty bejelentette, hogy valamilyen iskolai feladatot még be kell fejeznie, majd eliszkolt. – Sétálunk egyet a parton? – kérdezte Todd, miután Sophie kiürítette a kávéscsészéjét. Érezte a halántékán, hogy hamarosan megfájdul a feje. Jobbkor nem is jöhetett volna Todd ajánlata. – Az remek lenne – felelte, és felpattant az asztal mellől. Ó, egek! Ilyen nyilvánvaló, hogy szeretnék elmenekülni innen? – Köszönöm a csodálatos vacsorát. A syllabub egyszerűen fenséges volt. Próbáltam rájönni az ízesítésre. Talán juzu volt benne? Szívesen beszélgetnék valamikor a séffel. – Sophie folyamatosan hátrált kifelé, úgy hadarta a mondandóját. Amint kiértek az étkezőből, Todd megragadta a kezét, és kiszaladtak a házból, addig futottak, amíg el nem értek a partra vezető ösvényhez. – Sajnálom. – Todd megvonta a vállát, amikor végül megálltak, majd leültek egymás mellé a dűnét borító csenevész fűbe. – Nem lett volna szabad ilyesminek kitennem téged. Valahányszor elmegyek, arra gondolok, nem lehet olyan rémes, ahogyan az emlékeimben él. És valahányszor visszajövök, csak még rosszabb lesz. – Nem is olyan… – De Sophie képtelen volt hazudni. – Igen, tényleg rémes. – Közelebb húzódott Toddhoz, hogy elvegye az élét szokatlanul nyers szavainak, így a csípőjük összesimult. Nem tudott hazudni a férfinak, de nem vallott volna rá, hogy olyat tegyen, amitől még rosszabbul érzi magát. Belekarolt Toddba. Sajgott érte a szíve. 282

– Van fogalmuk róla, mit művelnek Martyval? – Ugye te is láttad? – Todd szembefordult Sophie-val, és az egyik kezével masszírozni kezdte a halántékát.– Az öcsém valójában szuperokos. Egy kis számítógépzseni, de nekik fogalmuk sincs róla. Szándékosan nem tesz semmiféle erőfeszítést az iskolában. Nem tanul. Kerüli a bajt, hogy ne szálljanak rá, de csak a minimumot hajlandó megcsinálni. Minden erejét arra fordítja, hogy kitalálja, mi a legkevesebb, amit meg kell tennie ahhoz, hogy ne rúgják ki, és elég ahhoz, hogy ne kerüljön a figyelem középpontjába. Azt hiszem, így próbál beinteni a szüleinknek. „Nem láttok engem, ezért nem teszek semmit, hogy elégedettek legyetek.” – Todd hirtelen felsóhajtott, és közelebb húzódott a lányhoz. – Ez egyáltalán nem vicces, és komolyan aggódom, hogy egyszer valami nagy bajba kerül. Átugorja a kisebb csínyeket, és elmerül a sűrűjében. Betört apa számítógépébe, megfejtette az összes jelszót, sikerült eljutnia a bankszámlájához, és megtriplázta a havi zsebpénzét. A szüleink észre sem vették, amíg rá nem vettem Martyt, hogy vallja be, amit tett. Apa azt hitte, anya változtatott, anya pedig azt feltételezte, hogy apa volt az, ezért hónapokig nem tettek semmit. Mint láttad, kettejük között kissé bizonytalan az információáramlás… Azt hittem, ha megtudják, hogy az öcsém mire képes, talán elgondolkodnak, és jobban odafigyelnek rá. Megakadályozzák, hogy valami igazi ostobaságot műveljen, mint például meghackelni a Pentagont. De nem fogták fel a helyzetet. – Abból, amit apukádból láttam, nem hiszem, hogy jól fogadta volna a

dolgot.

–

Ross

McLennan

elbűvölő

rugalmatlanság és könyörtelenség uralkodott.

283

kedélyessége

mögött

– Apa alaposan megmosta az öcsém fejét. Egyórás kiselőadást tartott arról, hogy Marty mekkora csalódást okozott neki, de csak ideigóráig figyeltek oda rá. „Rosszcsont Marty. Ne forduljon elő még egyszer!” Elvette az Xboxát, és egy hónapra elzárta a szekrénybe. – Todd felsóhajtott, majd keserűen felnevetett, és hozzátette: – A kis okostojás

vett

egy

másikat

meg

egy

vadonatúj

tévét

apa

hitelkártyájával, és beüzemelte a felső emeleten, amelyet szinte senki nem használ. Mindent berendezett, és észre sem vették. És ezúttal nem bajlódtam azzal, hogy elmondjam nekik. Sophie felnevetett, és a szájára szorította a kezét. – Ajjaj! Nem lenne szabad nevetnem, de tetszik, hogy Martynak sikerül felülkerekednie, mégis tragikus, hogy a szüleiteknek fogalmuk sincs, mit művel. – Túlságosan el vannak foglalva a saját életükkel. – Igen. Én… Ööö… – Ne aggódj! Nem mondhatsz róluk olyasmit, amivel megbántanál. – Úgy tűnik, hogy legfőképpen magukra gondolnak. – Ez enyhe kifejezés. – És nem tudok kiigazodni rajtuk. Most szeretik vagy gyűlölik egymást? – Én is ugyanennyit tudok. Nem hiszem, hogy ők meg tudnák mondani. – Todd kissé elgyötörtnek hangzott. Mivel Sophie belekarolt, közelebb húzta magához, és ráfektette a tenyerét a kézfejére, amely a combján nyugodott. – Az egyik pillanatban egymás torkának esnek, és a következőben nagylelkű, különleges gesztusokat tesznek. Apa megajándékozza anyát egy új autóval vagy gyémánt fülbevalóval, de mindenki tud róla, hogy „meglepetés” lesz. – Todd szinte önkéntelenül 284

megszorította a lány kezét. – Olyan, mintha élveznék a drámát. Gyerekként borzasztó volt a közelükben lenni. A folyamatos veszekedés és sértegetés. És aztán a túlzó rajongás. Mintha mindvégig tojáshéjon lépkedtem volna. Ezért aggódom Martyért. Neki senkije sincs, mellettem legalább ott volt Bella. És az ő családja. Nem

csoda,

hogy

Todd

kissé

cinikusan

viszonyult

a

párkapcsolatokhoz. A tízórainál folytatott korábbi beszélgetésük hirtelen értelmet nyert. – Sajnálom, biztosan kemény lehetett. A szüleim mindig egységesen léptek fel. Megtanítottak rá, hogy ki vagyok valójában. Alapjában véve szeretik és tisztelik egymást. – Ezért vagy olyan rendes ember. Nem is csak rendes, hanem őszintén kedves és gondoskodó. – Egek! Úgy hangzik, mintha egy nagymama volnék. Todd a lány felé fordult, és felemelte kettejük kezét, majd ujjpercről ujjpercre végigcsókolta Sophie ujjait, miközben a másik kezét finoman a lány arcához emelte, és egy pillanatra elbizonytalanodott. – Sophie! Te egyáltalán nem hasonlítasz egy nagymamára. Todd a tenyerébe fogta a lány arcát. – Te… Senkire sem hasonlítasz, akivel eddig találkoztam. – A lánynak összeszorult a gyomra Todd rekedt hangjától. Zavarában önkéntelenül összeszorította a száját, és Todd követte a mozdulatot. – Szeretnélek újra megcsókolni… De tudom, hogy nem lenne szabad. Sophie visszanyelte a mosolyát, elbűvölte a férfi hirtelen félénksége. Gondterhelten ráncolta a homlokát, és imádnivalóan idegesnek és

285

nyugtalannak tűnt. Ez elégtétellel töltötte el Sophie-t, és meglehetősen aranyos is volt. – És mi van, ha én is szeretném? – Sophie-nak a tenyerébe vájt a körme, miközben előhúzta a combja alatt lévő kezét. A nedves homoktól jéghidegnek érezte az ujjait. – Sophie! Te… Te egyszerűen… – Remény és tagadás látszott az arcán, és ez mindent elmondott a lánynak, amit tudni akart. Eszébe jutottak Mahalia szavai. A fényűző vacsora után pontosan tudta, hogy a házvezetőnő mire célzott. Toddnak valóban szüksége volt egy kis kedvességre. Könnyű volt szeretni, még ha nem hitte is el magáról. És Sophie-nak nem volt szabad beleszeretnie, de megadhatta neki a kedvességet és gondoskodást, amit megérdemelt. Az idő szakadékának szélén állt. Vagy elrugaszkodik, és a mélybe zuhan, vagy visszahúzódik a biztonságba. Hagyhatja, hogy Todd lebeszélje erről az egészről, vagy végre ő maga beszélhet. Hirtelen egyáltalán nem érdekelte a jövő, az elkövetkező hónapok és hetek. Azt akarta, hogy Todd megcsókolja. Hogy beleveszhessen az őrült vágy szédítő szabadesésébe, izzón és sóvárogva, és megadja neki, amire szüksége van, olyasvalakit, aki törődik vele, és megmutatja, hogy fontos a számára. Todd kézfejére fektette a tenyerét, és lágyan megcsókolta. A férfi néhány másodpercig viszonozta, aztán elhúzódott tőle. – Te. – Todd a homlokát ráncolta, majd felemelte a kezét, és a mutatóujjával finoman megérintette Sophie ajkát. Egy pillanatig habozott, mielőtt gyengéden végigsimított rajta. – Én… Nem vagyok jó a párkapcsolatokban, az elköteleződésben… És úgy tűnik, te olyan lány vagy, akinek éppen erre van szüksége. – Felsóhajtott, és újra 286

végigsimított a lány ajkán. – Jobbat érdemelsz nálam… – Megtorpant az ujja, és az érintése finom, vibráló bizsergést idézett elő Sophie mellében. – De nem vagyok benne biztos, hogy annyiban tudom hagyni. – Talán nem is kell – javasolta Sophie lágyan, és meg se rezzent. Volt egy olyan érzése, hogy ha egyetlen hamis mozdulatot tesz, mint egy szeszélyes kiscica, Todd visszavonulót fúj. – Nem tudom megadni, amire vágysz. Sophie méregbe gurult. – Honnan tudod, mire vágyom? – Sophie! Te egy életre szóló lány vagy. – És mi van, ha úgy döntök, hogy élek egy kicsit? Hogy szórakozom. Laza kis viszonyba bonyolódom. – Sophie elfordította a fejét, és elnézett a tenger fölött, rámeredt a partot nyaldosó hullámokon táncoló, ezüstös holdfényre. – Elegem van abból, hogy mindig a biztonságot keressem. Két évig ezzel próbálkoztam. És tudod, mit? Unalmas volt. – A szex Jamesszel mindig meglehetősen nehézkesnek bizonyult. Felületes volt, és ha Sophie őszinte akart lenni magával, teljesen szenvedélymentes. Hirtelen meg akarta tudni, milyen az, ha csak szórakozásból csinálja az ember. – Élni akarok. Levetni magam arról a nyavalyás szikláról. És most megmondom neked, Todd, ha nem akarsz megcsókolni, keresek valakit, aki megteszi. Egyetlen gyors mozdulattal oldalra fordult, és maga alá teperte a férfit.

287

Todd tekintete egy pillanatra rémülten felcsillant, de amikor Sophie lassan leengedte a fejét, hogy megcsókolja, elégedetten elmosolyodott, ami tökéletesen egyértelművé tette a szándékát. Mielőtt az ajkuk összeért volna, Sophie megtorpant. – Ez az utolsó esélyed – lehelte. Todd beletúrt a hajába, és magához húzta a lány fejét, hogy megszüntesse a kettejük közötti amúgy is alig látható távolságot. Amikor végül szétváltak, és levegőhöz jutottak, Todd zavartan mosolygott. Hevesen zihált, mintha futott volna. Sophie a mellére fektette a kezét, büszkén és diadalittasan. – A fenébe! Hol tanultál meg így csókolni, angol lány? Esküszöm, kis híján kiugrottam a bőrömből. Sophie kecsesen megvonta a vállát, és rámosolygott. A férfi megborzongott, és megrázta fejét. – Most mit csináljak veled? Sophie felsóhajtott. – Semmit. Tudom, hogy nem vagy az az elköteleződős típus. De abban sem vagyok biztos, hogy én hiszek még az elköteleződésben. Azok után, hogy… – Sophie nem volt hajlandó tönkretenni a pillanatot azzal, hogy kimondja James nevét. – Az elmúlt néhány hétben rájöttem, hogy két évig csak rá vártam. Nem éltem normálisan. Nem csináltam semmit. És többé nem vagyok hajlandó erre. Élni akarok. Jól érezni magam, és hagyni, hogy jól érezzem magam, ahelyett, hogy mindent takarékra teszek, amíg a megfelelő dolog meg nem történik. Csak novemberig leszek itt, és a legkevésbé sem vágyom

288

elköteleződésre. Amikor legutóbb megpróbáltam, rettenetesen nagy hibát követtem el. – Nem hibáztál, Sophie. És az a fickó elveszített téged, ez volt élete legnagyobb tévedése. Nem jeleskedem a párkapcsolatokban, de tisztességesen bánok az emberekkel. Nem értem, hogy valaki miért tesz ilyesmit. Mit nyer vele… Hacsak nem a bőséges szex miatt. De erre léteznek ennél sokkal egyszerűbb megoldások is. – Biztosan nem erről volt szó – csattant fel felháborodottan Sophie. – A pasim mindig túl fáradt volt. És most már azt is tudom, miért. – Megvetően biggyesztette a száját. James folyton azt hajtogatta, hogy a szex nem fontos, inkább az ölelés… És Sophie, amilyen bárgyú volt, azt gondolta, hogy ez kedves tőle. Kihúzta magát, hirtelen haragra gerjedt. – Valahányszor eszembe jutott, hogy szívesen… – Képtelen volt kimondani. – Ő mindig túl fáradt volt. Persze, hiszen az a nyavalyás a feleségével aludt. Gyermeket nemzett neki. És én még… – Sophie összeszorította a száját. – Azt hittem, nem vagyok elég… Tudod… Todd felvonta a szemöldökét. – Úgy gondoltam, nem vagyok túl… Todd továbbra is várt, nem volt hajlandó kisegíteni Sophie-t. – Nem vagyok túl vonzó – bökte ki végül a lány. – Fogadok, hogy a te Amyid, Charlene-jaid és Cheryid egytől egyik nádszálvékonyak, selymes hajzuhataggal és olyan vállal, mint egy ruhaszárító. – Sophie, Sophie, Sophie… – Todd érzelmesen felsóhajtott, és csóválni kezdte a fejét. – Az a szerencsétlen gazember nyilván soha nem látott téged bikiniben, bébi. – Felemelte a kezét, és az ujjával végigsimított Sophie ruhájának nyakkivágásán. – Vagy inkább, amikor 289

kilógsz belőle. És ha ő volt az, aki azt merte mondani, hogy bármilyen szempontból aránytalan vagy, le kellene lőni. – Todd lehajolt, majd lágyan, de határozottan megcsókolta a lányt. – És biztosan nem látta az ínycsiklandó, hetyke popsidat a lycra futónadrágban. – A tenyerébe fogta Sophie arcát, belenézett a szemébe, a tekintetéből pajkos vidámság tükröződött. – És az a láb… Nemegyszer ábrándoztam róla, hogy a derekam köré fonódik… – Lágyan végigsimított Sophie kulcscsontján. – Ó, igen. Az a láb. Sophie meredten nézte, a férfi szavai gyógyírként hatottak a folyamatos bűntudatra, ami a szexuális életükkel kapcsolatban mardosta. Mindig csalódást okozott, és végigkísérte az a lelkiismeretfurdalástól gyötört, kissé szégyenteljes érzés, hogy bizonyára téved, amiért úgy érzi, ennél jobb is lehetne. A szex Jamesszel mindig sietős volt, az ágyban, sötétben, és soha nem beszéltek róla. Most rádöbbent, hogy talán a férfi bűntudatának megnyilvánulása lehetett. Bizonytalanul rámosolygott Toddra. – Angol lány! Neked fogalmas sincs erről. – Megcsókolta Sophie szájának szegletét, és az ujjával végigkövette az alsó ajka körvonalát. – Bár lehet, hogy köze van a tündéri angol akcentusodhoz. Olyan nyakig begomboltnak és egyenesnek hangzol, de, mint ma kiderült a parton, egy istennő testébe öntve. És ez a… – A férfi tenyere kalandozásra indult lefelé, és végigsimított Sophie selyemruháján, a szája a lehető leggyengédebb mosolyra húzódott. – Csálé cici tényleg nagyon bájos. – Ó! – lehelte Sophie kissé szédülten, és úgy érezte, mintha megszakadt volna a kapcsolata a külvilággal, mintha felkapta volna a szél, és valahová messze repítette volna.

290

– Bájos vagy, és olyan… – Todd elhúzta a kezét a lány arcától, és megfogta Sophie-ét, az ujjaik összefonódtak. – Sophie… Lehet, hogy ez nagy hiba lenne. – Nem! – Sophie rémülten felült. Bármi volt is ez Todd-dal, úgy érezte, mintha két év után újra életre kelt volna. Szóval mit számított, hogy nem tart az örökkévalóságig? Fogalma sem volt róla, hogy mit hoz a jövő, akkor miért ne élne a mának? Elöntötte az izgalom a lehetőségtől. Szeretett volna belekapaszkodni, két kézzel megragadni, és mocskosul élvezni az érzést. – Todd! – Sophie hangja tisztán és eltökélten csengett. Összeállt a fejében a kép. – Én eddig hibát követtem el. Két évig megpróbáltam komolyan venni a dolgokat. És hova vezetett? Szórakozni akarok. És komolyan gondolom, hogy csak szórakozni. – Sophie olyan pillantást mért Toddra, ami nem hagyott semmiféle kétséget. – Nem akarok komoly kapcsolatot. És semmiképpen nem vágyom elköteleződésre. – Felszegte az állát, és belenézett a férfi szemébe, a tekintete kacéran izzott. – Szóval, ha nem érdekel, mondd meg most! – Ó, apám! Tudod, hogy még szexibb vagy, amikor gőgösen és fennhéjázón beszélsz? Amikor Todd előrehajolt, pajkos mosoly játszadozott az ajkán, és átható

tekintetét

Sophie-ra

szegezte,

a

lányt

elöntötte

a

megkönnyebbülés és az ismeretlen érzés, hogy az ajtó, amelyet berúgott, szélesre tárult előtte. Amikor Todd az ajkával finoman megérintette a száját, Sophie úgy érezte, mintha cseppfolyóssá válnának a csontjai, csak a férfi érintésének játékos eltökéltségére tudott figyelni. Todd lágy, mégis 291

birtokló mozdulattal beletúrt a hajába, és oldalra billentette a fejét, hogy elmélyítse a csókot. Sophie átkulcsolta a nyakát, és maga felé húzta, többet akart, bár akkor sem tudta volna megfogalmazni, mi az a „több”, ha az élete múlt volna rajta. Mintha nem tudott volna elég közel kerülni hozzá. Mintha Todd érezte volna az elszántságát. Valami megváltozott, és a férfi szája forrón bebarangolta Sophie-ét, amitől a lánynak olyan vadul kalapált a szíve, hogy szinte fájt levegőt venni. Todd az egyik kezével végigsimított Sophie nyakán, és egy kínzóan leheletfinom mozdulattal megérintette a mellét, majd a tenyerébe fogta a fenekét, és szorosan magához vonta. Ujjainak csábító, kíváncsi kalandozása, amitől Sophie-nak bizsergett a bőre a ruha alatt, csak tovább tüzelte a lány vágyát. Hirtelen támadt merészséggel, ami őt magát is meglepte, cirógatni kezdte a nyelvével Todd alsó ajkát, kitartóan és követelőzve, amíg a férfi ki nem nyitotta a száját. A csók másodpercek alatt tizennyolc éven felülieknek szólóvá változott, és Sophie nem volt hajlandó kiengedni a kezéből az irányítást. Elmélyítette a csókot, nőiesnek és csábítónak érezte magát, miközben a férfi mellkasához nyomta a mellét, és finoman mozgatta a csípőjét a duzzadó nadrágon. Amikor Todd felnyögött, a lány szívverése felvillanyozott örömtáncba kezdett. – Szent ég, Sophie! – motyogta Todd a fülébe, amikor elhúzódtak egymástól, és zihálva vették a levegőt. – Te végzel velem. – Jó – közölte a lány, majd visszahúzta magához a férfi száját. Túl hosszú ideje volt már jó kislány. Ez a férfi tudta, hogyan kell csókolni, és ki akarta élvezni minden egyes másodpercét. Végül Todd fékezte meg az események sodrását, elhúzta a száját, így némi távolságot teremtett kettejük között. Sophie látta a 292

holdfényben, ahogy a nyakán lüktet az ér, ahogy emelkedik és süllyed a mellkasa. – Sophie! Ha nem akarod, hogy az első együttlétünkre a mocsokban fetrengve kerüljön sor, abba kell hagynunk. Abban a pillanatban Sophie-t végleg cserben hagyta a józansága, és a mocsokban fetrengés meglehetősen vonzó lehetőségnek tűnt egy olyan lány számára, aki soha életében nem tett ilyet. Kihívóan felszegte a fejét, és belenézett Todd szemébe. – Komolyan beszélek, Sophie. – Én benne vagyok. Todd felnyögött. – Nagyon megnehezíted a dolgot. – Nos, nagyon remélem – felelte Sophie, és diadalittasan elmosolyodott. Todd megfogta a kezét. – Gyere! Sétáljunk egyet! – Egyáltalán nem vagy vicces. Itt vagyok én, aki az elmúlt néhány hét alapján arra a megállapításra jutott, hogy te egy nemzetközi playboy vagy, akinek az ajtaja előtt sorban állnak a nők, erre te sétálni akarsz. – Igen, Sophie. Sétálni akarok. – Todd szinte dühösnek hangzott. – És mint mindketten tudjuk, egy ideje nem voltam már senkivel, ezért ha nem akarod, hogy elszáguldjak, mint egy expresszvonat, adj egy kis időt! Sophie elmosolyodott, megszorította Todd kezét, és nagyon meg volt elégedve magával.

293

Todd felsegítette, és lesétáltak a partra. Amikor a vízhez értek, a hold éppen a megfelelő pillanatban bújt elő egy felhő mögül, és ezüstös csillogásba vonta a tengert. A hullámok susogása szinte hipnotikus erővel bírt, olyan légkört teremtve, mintha egy másik világba csöppentek volna. – Szent ég! Gyönyörű itt. Az ember majdnem elfelejti, hogy léteznek városok is. – Mindössze néhány ház világított a dűnék mögül. – Szinte elképzelhetetlen, hogy New York ugyanezen a parton áll, tele épületekkel és emberekkel. Todd bólintott, de nem szólt semmit, némán meredt a horizontra, ahol az ezüst szélű felhők tovasiklottak a hold körül. – El kell… – Todd elhallgatott, és amikor Sophie ránézett a profiljára, amely kirajzolódott a holdfénytől megvilágított halvány homok hátterében, észrevette, hogy nyel egyet, az ádámcsutkája fel-le liftezett, mintha gyötrődne valamin. – El kell mondanom neked, hogy ez… Ami kettőnk között van… Én nem akarom… Nem akarom, hogy félreértsd. Kedvellek. Nagyon is, de… Én soha nem leszek képes… Állandóságra. Őszinte leszek. Voltam olyan lányokkal, akik azt hitték, meg tudnak változtatni. A szerelem ereje, meg hasonlók. Nem vagyok szemét. Úgy hangzik, mintha az lennék – megszorította a lány kezét –, de csak próbálok teljesen őszinte lenni hozzád. Ha valóban fejest akarsz ugrani ebbe a dologba, az csodálatos lenne, de tudnod kell, hogy nem fogok beléd szeretni. Sophie szíve finoman megsajdult a sajnálattól, de nem maga, hanem Todd iránt. Amiért ilyen eltökélten tiltakozott a szerelem ellen. Amiért olyan hevesen ellenezte. Jelen pillanatban Sophie sem tudta elképzelni, hogy szerelmes legyen, mert nem akart újra megsérülni, de biztos volt 294

benne, hogy egy nap újra készen áll majd. Élt benne a remény, míg úgy tűnt, hogy Todd sikeresen elzárkózott minden lehetőségtől. – Én sem akarok beléd szeretni. Egy cipőben járunk. De szeretném jól érezni magam. Egyáltalán nem vagy az esetem. – De igen. Sophie rásandított, próbált rájönni, hogy komolyan beszél-e. – Nem. – De igen, angol lány. Láttam, milyen kacéran bámultál, amikor először találkoztunk. – Játékosan oldalba bökte a lányt. – Nem bámultalak, csak megpróbáltam megakadályozni, hogy megedd a süteményemet. – Nem, nem. A kezdetektől fogva flörtöltél velem. – Nem igaz. – De igen. – Todd McLennan! Neked akkora arcod van! Ha azt hiszed, hogy a kék szemed, az elbűvölő mosolyod és a hollywoodi, vakítóan fehér fogaid láttán minden nő a lábad elé hullik, ideje mélyen magadba nézned. Todd hangosan felnevetett. – Tessék! Pontosan ezért szeretlek. – Elkövettem azt a hibát, hogy beleszerettem valakibe, aki nem érdemelte meg, és nem vagyok hajlandó ilyen hamar megismételni – jelentette ki Sophie, aztán aggódni kezdett, hogy talán túl keserűen fogalmazott, ezért gyorsan hozzáfűzte: – És valóban, egy tiszta napon, tisztes távolból, ha hunyorgok egy kicsit, valóban felfedezni vélek némi hasonlóságot a fiatal Rob Lowe-val, ezért talán mégis tetszel nekem

295

egy egészen icipicit, de nehogy a fejedbe szálljon a dicsőség! Én inkább amolyan Ed Sheeran-kedvelő lány vagyok. Toddból kirobbant a nevetés. – Nos, most megtudtam, hol a helyem. Sophie rákacsintott, és ügyet sem vetett az agya távoli szegletében megszólaló gúnyos kis hangra, amely azt kérdezte, vajon meddig lesz képes a férfit ezen a szinten tartani, és nincs-e benne elég szerelem mindkettejük számára.

296

Huszadik fejezet – Jó reggelt, Marty! – Sophie leült a reggelizőasztalhoz, miután a mögöttük álló tálalóról hozott magának egy joghurtot és némi gyümölcsöt. Máris csodálatosan sütött a nap, és Sophie jól aludt, bár eltartott egy ideig, amíg álomba szenderült. Túl sokat ábrándozott Todd csókjairól, újra és újra felidézett minden szót, ami elhangzott. Aznap reggel

reménnyel

telve

és

lelkes

vidámsággal

ébredt,

ami

nyughatatlanul verdesett a gyomrában, mint valami tébolyult lepke. – Helló! – motyogta a fiú egy falat baconszalonnát rágva. A tányérján nagy halomban állt a szalonna és a juharszirupban úszó gofri. – Jól néz ki! – élcelődött Sophie. Marty lopva körülnézett, majd megvonta a vállát. – Anya teljesen ki lenne akadva. Azt mondja, hogy az vagy, amit megeszel. De… – Marty összehúzta magát a székén. – Még órákig nem kel fel, apa pedig már elment golfozni. – Nem árulom el nekik – mondta Sophie. – De lehet, hogy csak később látok neki a gyümölcsnek. – Azzal rákacsintott a fiúra. Marty elgondolkodva ránézett. – Todd-dal nemsokára elmegyünk a világítótoronyhoz. Mindig elmegyünk. – Határozott dac hallatszott a hangján, mintha arra biztatná Sophie-t, hogy ellentmondjon neki.

297

– Biztosan jó móka. Amikor hazamegyek, apukámmal mindig elmegyünk az istállókhoz. Nem mintha lennének lovaink. Ez egy szokás, amolyan „én és az apukám” idő. Marty bólintott. – Utána lemegyünk a partra. Oda van kedved velünk jönni? – Jó terv. – Mit terveztek? – Todd besétált a helyiségbe, és Sophie-nak elakadt a lélegzete. Elöntötte a forróság. A férfi frissen szállt ki a zuhany alól, és borzasztóan kívánatos volt. – Min morfondíroztok itt nélkülem? Kispajtás! Ugye nem akarod lecsapni a kezemről a kisasszonyt? – Nem – felelte vigyorogva Marty. – Bár velem jobban járna. – Szóval, elmegyünk a világítótoronyhoz? – Todd a tányérjára szedett néhány szelet bacont és gofrit, majd oldalra pillantott, és hozzátett egy kis grillezett paradicsomot és két banánt. – Tessék, öcskös! – Odatolta az egyik banánt a fiú elé. – Hogy legyen erőd. Marty a szemét forgatta. – Van kedved velünk tartani, Sophie? – Todd leült mellé, a bokája finoman a lány lábához ért. Sophie Martyra pillantott, aki úgy összehúzta magát, hogy a füle a vállával egy vonalba került. – Tudjátok, mit? Ha nem bánjátok, azt hiszem, ezt most kihagyom. Olyan pompás nap van, és ha lehetek ilyen önző, inkább kifeküdnék egy könyvvel a medence mellé. Mi, britek, nem vagyunk elkényeztetve ilyen meleggel, szeretném magamba szívni a napsugarakat. Kicsikarni belőle a legtöbbet.

298

Marty oldalvást rásandított, a tekintetében megkönnyebbülés és bűntudat keveredett. Todd észrevette, és felvonta a szemöldökét, de nem mondott semmit. – Eljöhetsz, ha szeretnél, Sophie – bökte ki végül Marty. A lány gyengéden elmosolyodott, és megrázta a fejét. – Nem akarok a testvérek közé állni. Todd soha nem bocsátaná meg, ha kiderülne, téged kedvellek jobban. – Oké. Akkor délután a tengerparton? – Remekül hangzik. Sophie egész délelőtt a medencénél lustálkodott, Mahalia odavitte neki az ebédet, ami mennyeien ártalmas volt, főként, hogy egy kellemes szundikálás követte. Sophie úgy döntött, hogy felfedezi a könyvtárat, mivel befejezte a regényt, amelyet magával hozott. Meglehetősen nagy választékot talált, fogott egy könnyed olvasmányt, és úgy döntött, visszamegy a szobájába, és kiül az erkélyre. Átvágott a szalonon, és betért a második fogadószobába, amire még emlékezett Todd idegenvezetéséből.

Aznapra

szemkápráztató

átalakuláson

ment

keresztül, és a lány megállt, hogy megcsodálja a gyönyörűen megterített asztalt. Vörös, fehér és kék szövet lógott a fehér damaszttal borított asztal széléről,

amelyen

pezsgőspoharak,

csinos

kínaiporcelán-csészék

sorakoztak kis desszertvillákkal és finom porcelán kistányérokkal, melyek mellett virágmintás szalvéták feküdtek rendezett sorban. Sophie kis híján elájult, amikor megpillantotta az üvegállványon pompázó tortákat, és kíváncsian odasietett, hogy alaposan szemügyre vegye őket. – Meglepetés! – kiáltotta egy hang a háta mögött. 299

– Bella! – Sophie megfordult, de mielőtt bármit mondhatott volna, a barátnője szorosan magához ölelte. – Mit keresel te itt? Bellának csak úgy ragyogott az arca, a szeme pajkosan csillogott. – Személyes kiszállítás. C. néni meglátta a tortáimat anya Facebookoldalán, és rendelt néhányat. – Bella színpadiasan végigsimított a homlokán. Sophie elvigyorodott, örült, hogy a barátnőjét maga mellett tudhatja. – Komolyan azt hittem, hogy többet látni sem akarom ezeket a nyavalyás tortákat. De amit C. néni akar, azt meg is kapja. – Bella szeplős arca ragyogott a vidámságtól. – Ross bácsi elküldte Leart értem meg az öt tortáért. De nem panaszkodom, ez remek reklám lesz. – Leart? – Igen, drága. Isten hozott a Hampton-vidéken. Hűha! Ez tényleg egy másik világ volt. – Eddig élvezem. Ó, Bella! Olyan jó, hogy látlak! – Én is örülök. Na, mi a véleményed? – Minden rendben – felelte Sophie, és hirtelen rátört a lelkiismeretfurdalás. Vajon Bella mit szól majd ahhoz, ami közte és Todd között történt? – Remélem, nem bánod, de a ház estére teljesen megtelik, ezért a te szobádban alszom. – Semmi gond. Ööö… Bella! Valamit el kell… – Hát itt vagy, Bella! Teljesen elfelejtettem megkérdezni. Meg tudnád mondani, van-e bármilyen allergén anyag a díszítésben? Ugye csak természetes színezéket használsz? És készítettél gluténmentes változatot is? – Celine beviharzott a szobába egy szűk szabású fehér vászonruhában, amely tökéletesen kiemelte a napbarnított bőrét és a 300

fiatalos alakját, amely túl fiatalnak tűnt ahhoz, hogy Todd a fia lehessen. Amikor hátradobta a haját a válla fölött, az ablakon beáradó napfényben megcsillant az egyetlen ékszer, amelyet viselt: a keskeny csuklóján díszelgő gyémánt teniszkarkötő. – Igen – felelte Bella olyan türelmesen, ami azt súgta, hogy számtalanszor megválaszolta már ezeket a kérdéseket. Sophie kérdő pillantást vetett rá, de Bella maga volt a megtestesült ártatlanság. – Csodálatos! Egyszerűen mesésen néznek ki. Később találkozunk. Tea négykor. – Celine csettintett a nyelvével. – Tényleg inkább három órát kellett volna mondanom. Annak, hogy „tea háromkor”, sokkal jobb a csengése. – Gondterhelten felsóhajtott, és az asztalhoz sietett, rendezgetni kezdte a pezsgőspoharakat meg a tányérokat. – Gyerünk innen! – súgta Bella. Sophie csak a lépcső lábánál érte utol. – Természetes kék ételfesték? Bella megvonta a vállát, úgy nézett ki, mint egy huncut kis tündér, a göndör, vörös tincsek vidáman ugráltak a feje körül, amikor megvetően megrázta a fejét. – Mintha bármelyik barátnője egy morzsát is enne belőle. Rettegnek a szénhidráttól… Piros, fehér és kék tortát kért, és meg is kapta. Marty és Todd nagyon örült az unokatestvérüknek, és vidáman mesélték egymásnak a családi híreket, miközben a tengerpart felé tartottak. Todd a bodyboarddal és egy törülközővel a kezében a megszokott stílusban élcelődött Bellával. Sophie mellett lépkedett, és a karjuk elég gyakran összeért ahhoz, hogy a lány tudja, Todd azt szeretné, ha egy pillanatra sem feledkezne meg a jelenlétéről. Ó, hogy 301

is felejthette volna el? A férfi puha szőre minden érintésre csiklandozni kezdte a bőrét, ami szédítő forrósággal töltötte el, és könnyűvé tette a lépteit. Amikor Todd-dal volt, valamiért boldognak érezte magát, annak ellenére, hogy kissé aggódott, hogyan fogja bevallani Bellának. Szerencsére, bár valószínűleg nem ez volt a legmegfelelőbb szó rá, azonnal kiugrott a nyúl a bokorból, amikor megálltak egy kellemes helyen, és Todd gyors csókot nyomott Sophie szájára, mielőtt Martyval, a hónuk alatt a deszkákkal, rohanni kezdtek a tenger felé. – Szent ég! Olyan, mint a Baywatch! – állapította meg Sophie, miközben nézte őket, és érezte, hogy finoman elpirul. Buzgón elővette a törülközőjét, és leterítette a homokra, elrejtette az arcát, miközben lehúzta a pólóját. – Sophie! A lány halkan felsóhajtott, és Bella felé fordult, hogy szembenézzen az elkerülhetetlennel, miközben lehámozta magáról a rövidnadrágot. – Ez most komoly? Todd? Azok után, amit mondtam róla? – Bella megvetette a lábát a homokban, csípőre tette a kezét, és nagyon úgy festett, mint aki egy tapodtat sem mozdul, amíg magyarázatot nem kap. – Nagylány vagyok már, Bella. – Sophie megigazította a törülközője sarkát, majd leült, és kotorászni kezdett a táskájában, hogy megkeresse a könyvét. – Tudom, mit csinálok. – Tényleg? – Bella négykézlábra ereszkedett a törülközőn, így egy szintbe kerültek. – Kérlek, ne légy olyan, mint az összes többi lány, aki azt hitte, meg tudja változtatni! Nem lehet. Bizonyára láttad C. nénit és Ross bácsit, amikor elemükben voltak. – Bella! – Sophie felnézett, és megemelte a napszemüvegét. – Nem vagyok olyan, mint azok a lányok. Tudom, mit csinálok. 302

Bella csak pufogott, és megvetően elhúzta a száját, majd hátraült a sarkára. – Tudom, hogy nem vagy olyan, mint azok a lányok. És ezért még jobban aggódom. – Fürkészni kezdte a barátnője arcát. – Ők általában ravasz, kifinomult, hűvös nők, akik csak… Ó, a fenébe! Ki kell mondanom!, a külseje miatt vágynak Toddra. Ki ne szeretne bele abba az égszínkék szempárba és a férfias állkapocsba? Nem is szólva a bónusz egzisztenciáról és a családi háttérről. Tudtad, hogy az apja szerepel a Forbes magazin leggazdagabbakat felvonultató listáján? Bizonyos társadalmi körökben Todd főnyereménynek számít. – Bella! – Sophie hangja kedves, de határozott volt. Tényleg nem akarta, hogy a barátnője felerősítse a kétségeit. – Tudom, hogy Todd nem férjtípus. Lehet, hogy azoknak a lányoknak jó fogás, de számomra olyan hal, akit visszadobok majd a tengerbe. – Szomorúan Bellára mosolygott. – Miután szakítottam a barátommal, nem keresek semmi komolyat. Csak szeretnék egy kicsit szórakozni. – A barátnője szkeptikus pillantását látva megfeszült az álla. – Igazán szerettem a volt barátomat. Azt hittem, össze fogunk házasodni. Aztán rájöttem, hogy megcsal. Úgy kikészültem, hogy összepakoltam és eljöttem. Azóta sem láttam. – Hűha? És hogy érzed magad? Sophie megvonta a vállát, majd elnézett a tenger felé. Todd és Marty sötét feje fel-felbukkant a tajtékzó hullámok tetején. – Még mindig szereted? – Bella a szokásos közvetlenségével Sophie-ra szegezte a szemét, így nem volt hová menekülnie. – Nem lenne szabad azok után, amit tett, de… – felelte Sophie, majd esdeklő tekintettel a barátnőjéhez fordult. – Tudom, hogy azt hiszed, 303

odavagyok Toddért, de ez nem így van. Eltart még egy jó ideig, amíg túljutok Jamesen. Todd a szöges ellentéte, és egyáltalán nem olyan pasi, aki fel szokta kelteni az érdeklődésemet. – Segít a felépülésben? – Én így fogom fel. Szeretnék szórakozni. Élvezni az életet, amíg itt vagyok. – Rendben. – Bella elhúzta a száját, és keserűen ráncolta a homlokát. – És most abba a furcsa helyzetbe kerültem, hogy azt kell mondanom, ne okozz fájdalmat az unokatestvéremnek, mert bár tudom, hogy nagy játékos, olyan, mintha a bátyám volna. Sophie megveregette Bella kezét. – Ne aggódj! Vigyázok rá. – Úgy legyen! – mondta Bella leheletnyi fenyegetéssel a hangjában, majd hátrakönyökölt a törülközőn, a nap felé tartotta az arcát, és azt mondta: – Uram, teremtőm! Ez egyszerűen pazar!

304

Huszonegyedik fejezet Sophie hálát adott a Nordstrom Racknek. A kis fekete ruha – természetesen Calvin Klein – tökéletesen állt rajta. Talán az is segített, hogy az elmúlt egy órában addig nevetett, amíg sajogni nem kezdett az oldala, miközben Bellával készülődtek. Ez az egyik előnye, ha az ember megosztozik valakivel egy szobán. Beléptek a zsúfolt szalonba, ahol teljes díszben pompázó hölgyek jártak-keltek mutatós ruhákban. Annyi gyémánt ragyogott rajtuk, hogy a koronaékszerek elbújhattak volna szégyenükben, Sophie mégis nyugodtnak érezte magát. A formális események nem hozták zavarba, elégszer kellett részt vennie ilyeneken otthon is. Bár Todd egy idősebb párral beszélgetett, azonnal észrevette Sophie-t, és olyan melegen mosolygott rá, hogy a lánynak elgyengült a térde. Nem sokat segített a helyzeten, hogy szmokingban Todd még filmsztárosabban festett. – Húzd vissza a nyelvedet! – motyogta Bella a fülébe. – A fenébe! Most esik le. Már túl vagytok a malackodáson is? – Bella! – Sophie finoman belebokszolt a barátnője karjába. – Nem hinném. – Bella szégyentelenül vigyorgott. – És most beleköptem a levesetekbe. Bocs! – Úgy értem, ez rémes kifejezés! És nem hinném, hogy képes lennék… A szülei házában. Legalábbis először nem itt. 305

– Ó, Sophie! Te olyan édes vagy! Éppen ez a lényege ezeknek a partiknak. A nap minden szakaszában elérhető egy ágy. Senki sem tudja, hol vannak a többiek. Sophie kuncogni kezdett. – Úgy hangzik, mint egy bál valami György korabeli regényben. Ezek szerint nem sokat változtak a dolgok. – Hála az égnek, azért változtak. Te és én nagy valószínűséggel mosogatólányok lettünk volna, ha megfejtjük a családunk eredetét. A nagypapám a technológiával kereste a pénzét, és egy hatalmas telekommunikációs céget hozott létre. Ezt fejlesztette tovább apa és Ross bácsi. Sophie azon tűnődött, mit mondhatna erre. Mit szólna Bella, ha kiderülne, hogy apai ágon 1660-ig tudja megrajzolni a családfáját, egészen Hanbury első grófjáig? – Bella, drágaságom! – Celine szakította félbe a merengését, egy hölggyel az oldalán. – Sandy! Ő az én rettenetesen okos unokahúgom. – Ó, imádnivalók azok a kis torták! Nemsokára adok egy partit… Sophie kiosont a kertre néző teraszra, élvezte a beszélgetés és nevetés halk morajlását. A balzsamos esti levegő finom fenyőillatot sodort felé, ami igazán üdítő volt a gazdag parfümök aromái után. – Lassan kezdem azt kívánni, bárcsak New Yorkban lennék. – Todd a háta mögé állt, átkarolta a derekát, és az arcához szorította a fejét. – És vajon miért? – kérdezte Sophie, majd megfordult, és kacéran a férfira mosolygott. Todd szájon csókolta. – Mert akkor csak az enyém lehetnél. 306

– És miért akarnál ilyesmit? – A lány hangja lágyan, szinte rekedten szólt, ami nem volt szándékos, legalábbis nem tudott róla. Toddnak elsötétült a tekintete, és az izzó, közvetlen mosolya láttán Sophie nyelt egyet. Szentséges ég! Ebből a fickóból egyszerűen áradt az erotikus kisugárzás, ő pedig megrészegült tőle. Todd leheletfinoman végigsimított a karján, gyengéden súrolva a keblét. Általában nem szokta eljátszani a szexi végzet asszonyát, de amikor a férfi mosolya forróról kis híján gyúlékonyra hevült, Sophie visszamosolygott, és hagyta, hogy a vágy tükröződjön a tekintetében. Ami nem is bizonyult olyan bonyolult mutatványnak, hiszen nem állt távol tőle, hogy kancsalítson a sóvárgástól. – Erre

komolyan

válaszolnom

kellene?

–

kérdezte

Todd

magabiztosan, miközben mindössze néhány centiméter választotta el őket egymástól. Sophie femme fatale-ja felbukkant, majd azon nyomban kereket is oldott. Todd sokkal tapasztaltabb volt az ilyesmiben. A lány beharapta a száját, megvonta a vállát, és lesütötte a szemét. – Hékás! – szólt Todd, majd finoman megemelte Sophie állát. – Rengeteg időnk van. – Ne haragudj! – Sophie hirtelen rendkívül zavarba jött, és a könnyeivel küszködött. – Ne aggódj! – Todd gyengéden homlokon csókolta. – Bocs. Rájöttem, hogy talán még túl korai lenne. Gyere! Vegyüljünk el! Sophie egyáltalán nem erre gondolt, de Todd már vezette is befelé a franciaablakon át a vendégek közé. Vagy kétszáz ember lehetett ott. Természetesen mindenki beszélgetni akart Todd-dal. Ebben nem volt

307

semmi meglepő, hiszen egyértelműen a legvonzóbb férfinak bizonyult a jelenlévők közül. – Nem látod valahol Martyt? Sophie körülnézett a helyiségben. – Aggódom, hogy valamiben sántikál. – Például? – Nála bármi előfordulhat, de kissé önelégültnek tűnt, amikor visszafelé jöttünk a tengerpartról. Aztán amikor bementem a dolgozószobába, buzgón dolgozott valamin a laptopján, de amint meglátott, gyorsan lecsukta, mintha rejtegetne valamit. – Azt akarod mondani… – Sophie! Sophie Bennings-Beauchamp! Hát tényleg te vagy az? Hogy kerülsz ide? – Margery! – Szent Habakuk! Gyönyörű vagy, és micsoda pazar parti! Hát nem imádnivalók az újgazdagok! Uram, teremtőm! Fekete pezsgő aranykupákban? Micsoda remek móka! És ki ez a jóvágású fiatalember? Sophie-nak széles mosoly terült szét az arcán. Margery ForbesBryson a szülei egyik legrégibb barátja volt, és híres a társasági faux pas-iról. Szerencsére olyan kedves és szívélyes volt a modora, hogy könnyedén megbocsátották neki a tapintatlan megjegyzéseket, amelyek általában szószátyár lelkesedésből és nem rosszindulatból fakadtak. – Margery! – Sophie arcon csókolta a hölgyet, majd hátralépett, hogy bemutassa Toddot. – Ő az egyik vendéglátónk, Todd McLennan. Az ő szülei adják ezt a partit.

308

– Hoppá! – Margery megveregette Todd karját. – Örülök, hogy megismerhetem, és ügyet se vessen rám! Mindenbe beleütöm az orromat. Nahát, Sophie! Fogalmam sem volt, hogy itt vagy. Én egy kedves barátomhoz, Cissie Newhamhez érkeztem látogatóba, több mint negyven éve költözött ide. Johnny lánya. Régen Blenkinshopnak hívták, de ki ne ment volna férjhez, csak hogy megszabadulhasson ettől a névtől? Nagy botrányt okozott Diána és Károly esküvőjén. Ott van. – Margery integetni kezdett egy nőnek a terem túlsó végében, és fennhangon azt kiáltozta: – Cissie! Cissie! Gyere ide! Meg kell ismerned Sophie Bennings-Beauchamp-et! Emlékszel még Freddie-re, Hanbury grófjára? Az ő lánya. Sophie a legszívesebben elsüllyedt volna, mert a terem fele felkapta a fejét, és rámeredt. Bellának leesett az álla, és Celine elégedetten, elismerően mosolygott. Szerencsére a közeledő Cissie és az ő meglehetősen terebélyes termete megóvta Sophie-t a kíváncsi tekintetektől. Nem mert Toddra nézni, bár érezte, ahogy a férfi megfogja és erősen megszorítja a kezét. – Szent ég! Freddie! Évezredek óta nem láttam! Még mindig olyan elvetemült gazember? Bár valószínűleg erről nem a lányát kellene megkérdeznem. – Cissie gurgulázva hahotázni kezdett. – Uram, teremtőm, Margery! Emlékszel, amikor te, Charlie és Freddie elmentetek egyet merülni abban a tóban Buck House-nál? Szerencsére ők ketten rátértek a nosztalgia ösvényére, így Sophienak nem kellett mást tennie, mint mosolyogni és bólogatni, de a szeme sarkából látta, hogy Bella közeledik feléjük.

309

– Nos, valaki bearanyozta Celine napját – motyogta Sophie fülébe. – Mindenkinek azzal dicsekszik, hogy ismered Vilmos herceget. Pedig nem ismered, ugye? Sophie lesütötte a szemét. – Ó, a francba! Tényleg ismered! Sophie arrébb húzódott a két hölgy mellől, akik belemerültek a beszélgetésbe, és Todd-dal az oldalán szembefordult a barátnőjével. – Bella… – Lady Sophie! Ezt az aprócska tényt elfelejtetted megemlíteni. – Bár Bella élcelődve beszélt, volt a hangjában egy kis él, amiből Sophie érezte, hogy megbántódott. Mielőtt bármit mondhatott volna, a barátnője az unokatestvéréhez fordult. – Te tudtál erről, Todd? – Igen. – Sophie megdöbbent, de képtelen volt elvonni a tekintetét Bella dühödt pislogásáról és a sokatmondóan csillogó szeméről. – Bella! – Sophie megérintette a lány karját. – Nem titkoltam el előled. – Azt hittem, barátok vagyunk. – Így is van. Soha nem szoktam elmondani senkinek. Komolyan! Kate, a legjobb barátnőm is csak azért tud róla, mert látta az útlevelemet. A londoni munkatársaim sem sejtenek semmit. Nekem ez egyáltalán nem fontos, de mások… Befolyásolja a rólam kialakított véleményüket. Látod, hogy reagált Celine. – Ezek szerint, az apukád egy… igazi lord? Sophie elmosolyodott a barátnője hirtelen támadt félénksége láttán. – Igen, Hanbury tizennegyedik grófja. Én pedig továbbra is ugyanaz az ember vagyok, aki tegnap reggel voltam, mielőtt erről tudomást

310

szereztél. – Lopva Toddra pillantott. Legnagyobb megkönnyebbülésére a férfi rákacsintott, és barátságosan elmosolyodott. – Hűha! – hüledezett Bella. – A tizennegyedik micsoda… Te született arisztokrata vagy. Cseppet sem mosogatólány. Talán van egy olyan birtokotok, mint Downton Abbey? Sophe felnevetett. – Dehogy! Az a Highclere Castle, ami hatalmas, és igazi nemesi udvarház. Felton Hall… Nos, nem olyan nagy. – Nem csoda, hogy nem voltál elájulva a szüleim házától – jegyezte meg Todd. – Ne viccelj! Lehet, hogy Felton Hall patinás, de közel sem olyan hatalmas és pazar, mint a szüleid háza. Nincs medence, sem privát lejárat a tengerparthoz. – Sophie felnevetett. – Hadd magyarázzam meg a helyzetet! Apukám valóban gróf, és a felesége is ilyen vagy olyan lady volt, mielőtt hozzáment. Miután elváltak, feleségül vette anyukámat, aki a lehető leghétköznapibb asszony. Házvezetőnő volt, mielőtt egymásba szerettek. – Ezek szerint csak félig vagy olyan puccos – vonta le a következtetést Bella. – Így már rendben van? – kérdezte Sophie, és elvigyorodott. – Igen, egy puccossal még elbírok, de bármit teszel is, el ne áruld Wesnek! Soha többé nem állna veled szóba. – Miért? Talán trockista? – ráncolta a homlokát Sophie. Az a hatalmas, kedves férfi túl visszahúzódónak és merengőnek tűnt ahhoz, hogy szenvedélyes politikai nézeteket valljon.

311

– Nem – felelte keserűen Bella. – Csak nem hisz abban, hogy a különböző családi háttérrel rendelkező emberek összeillenek. Ezért vagyok úgy berezelve, amikor el kellene hívnom randizni. – Ezek szerint még mindig nem szántad rá magad? – Nem, mert pontosan tudom, mi fog történni. Tavaly elhívtam ide, azzal rontottam el mindent. – Kicsit kellemetlenül érezte magát, amikor meglátta a házat? Azt hiszem, ez természetes, ha az ember kimozdul a megszokott környezetéből. – Viccelsz? Már attól a ténytől kiakadt, hogy van egy házunk a Hampton-vidéken. Nem volt hajlandó kitenni a lábát Brooklynból. Ostoba fajankó! – Ugyan, Bels! – intette az unokatestvérét Todd. – Nem, tényleg egy idióta. Azt mondta, túlságosan mások vagyunk. De tudom, hogy tetszem neki. Csak baromi büszke. Nem tudja, mit veszít… – Ám Bella magabiztossága nem tűnt túl meggyőzőnek. Hirtelen témát váltott. – Szóval, Todd hogyan tudta meg? – Igen – helyeselt Sophie. – Honnan tudtad, és miért nem szóltál róla? – Te nem hoztad szóba, ezért én sem. Sophie rásandított a férfira. – Mikor? És hogyan… –A

szerkesztőségben

tudtam

meg.

Amikor

a

vízumoddal

kapcsolatos papírokat intéztük. Trudy említette egy értekezleten, még hónapokkal ezelőtt. Sophie felnyögött, és az arcára szorította a tenyerét. – Ezek szerint mindenki tudja? 312

– Én még nem hallottam, hogy bárki megemlítette volna, és csak négyen voltunk a megbeszélésen. Trudy, Paul, egy HR-es nő meg én. – Paul tudta. – Sophie elhúzta a száját, a válla finoman előregörnyedt. Így legalább értelmet nyert a fickó egy-két megjegyzése. Nem csoda, hogy olyan szokatlanul lelkes volt. Ő meg a hétéves terve. Talán azt hitte, hogy a neve megnyit majd előtte egy-két ajtót. – Ne haragudj! – tátogta Todd, és szomorúan elmosolyodott. Lehet, hogy nem akart komoly párkapcsolatot vagy elköteleződést, de legalább őszinte volt. Sophie pontosan tudhatta, hányadán áll vele. Nem kellett megbíznia benne, mert nem akart érzelmileg kötődni hozzá. Elhatározta, hogy ettől kezdve könnyebben veszi a dolgokat, és szórakozik.

313

Huszonkettedik fejezet A hálaadásról szóló számon elvégezték az utolsó simításokat, így Sophie hétfő reggel belevetette magát a karácsonyba, bár odakint a hőmérséklet megközelítette a negyven fokot. Hirtelen kihívást jelentett számára, hogy bemenjen a munkahelyére. A július nem hazudtolta meg önmagát. Aki kilépett az utcára, azonnal úszni kezdett a verítékben, míg a metróba érve úgy érezhette magát, mintha bezárták volna egy hűtőszekrénybe. A szerkesztőségben egészen elviselhető volt a hőmérséklet, ám mindez együtt kissé megnehezítette a döntést, hogy mit vegyen fel reggel. Őszintén szólva péntekre Sophie kissé nyűgös lett. És… Pontosan tudta, miért. Vasárnap óta színét sem látta Toddnak. Mintha elnyelte volna a föld. Egy árva üzenetet sem kapott tőle. Egész héten nem találta az íróasztalánál, amit kétszer olyan idegesítővé tett, hogy a lánynak továbbra is fogadnia kellett Amy, Cherie és Charlene hívásait. Vasárnap reggel indultak vissza a Hampton-vidékről, hogy elkerüljék a forgalmat. Todd megállt Bella háza előtt, majd Sophie ajtaja előtt az unokatestvére kezébe nyomta a táskáját. Bella válaszul zsémbesen rámeredt, amitől Sophie-nak mosolyoghatnékja támadt. – Csak az első emeletig szól a szolgáltatás? – Légy hálás, hogy eddig elhoztam! Tavaly a ház előtt tettelek ki, és ha jól emlékszel, nagyon örültél, hogy hazahoztalak. 314

Bella átvetette a vállán a táskáját. – Legyetek jók, gyerekek! Azt sem tudom, kit figyelmeztessek először. – Mókásan elhúzta a száját, majd rájuk bökött a mutatóujjával. – És ha nem vagytok jók, legalább vigyázzatok magatokra! – Bels! Hagyd abba! – Megyek már, megyek. – Azzal, mint a hét törpe egyike, a táskája alatt meggörnyedve elindult felfelé. Amikor beléptek a lakásba, Sophie visszafojtotta a lélegzetét, nehogy megrémissze a levegőt. A lakásban, ugyanis amolyan rezzenéstelen „megállt az idő” légkör uralkodott, mintha egy porszem sem mozdult volna, mióta kitette a lábát. Az íróasztalánál ülve elmosolyodott az emléken, ahogy Todd ledobta a sporttáskáját, amely otrombán puffant egyet. – Gyere csak ide! Magához húzta Sophie-t, és azt mondta: – Ennyit a kellemes, szórakoztató és pihentető hétvégéről, amit egyáltalán nem úgy terveztem, hogy az unokatestvérem beleköp a levesembe. El akartalak vinni ebédelni West Hempsteadbe, aztán abba a bájos kis kávézóba. – Todd lehajtotta a fejét, és az ajkával végigsimított Sophie száján. – Rengeteg csókolózással tarkítva. – Rengeteg csókolózással? Todd komolyan bólintott. – Mocskosul sok csókolózással. – Ezek szerint most le vagy maradva. – Sophie átkulcsolta a férfi nyakát. – Nagyon. Van valami javaslatod?

315

– Azt hiszem, kifogytam az ötletekből – rebegtette a pilláját a lány, a szeme kacéran megcsillant. – Mert nem csókolóztam eleget. Todd minden tőle telhetőt megtett, hogy kiköszörülje a csorbát, és Sophie minden tőle telhetőt megtett, hogy segítse ebben. Most fészkelődni kezdett a székén, és Todd íróasztala fölött kibámult az ablakon, amikor felidézte, hogy kezdett kissé felforrósodni a hangulat. – Ugye nem csinálod ezt velem! – Sophie elpirult, amikor ránézett Todd lecsúszott farmerére és a kis résre, ahol kilátszott a bőre. – Nem akarod kideríteni? – A pajkos mosolyától Sophie-nak összeszorult a gyomra. – De kicsit utol kell érnem magam. Vacsora? – Todd egy pillanatra elhallgatott. – Mit szólnál mondjuk a… szombathoz? – Szombat? – Egek! Ez nagyon csalódottnak hangzott. – Jó, rendben. – Sophie gyorsan összeszedte magát. – Ez igazán… kellemes lesz. – Szombatig egy örökkévalóság! Majdnem egy hét. Bár nyilvánvalóan ez volt a dolgok menete, ha az ember egy könnyed afférba bonyolódik. Todd borúsan ráncolta a homlokát. – Valami baj van? – Nem, nem. Rendben, nekem is sok a dolgom. Miután becsukta Todd mögött az ajtót, majd nekidőlt, megengedett magának egy szomorú mosolyt. A szombat tökéletesen megfelelt. A csalódás is része volt az üzletnek. És bolond volt, ha többet várt. Nem mintha Todd nem vázolta volna fel kristálytisztán a feltételeket. És tartotta is magát hozzájuk, gondolta Sophie aznap délelőtt, amikor végleg belefáradt a dologba, és amikor harmadszor beszélt Charlene-nal, azt találta mondani: 316

– Talán beleejtette a mobilját a vécébe. – Kérlek, add át neki, hogy hívtam! – ismételte meg a nő eltökélten, mintha Sophie a pasas titkárnője lett volna. – Már három üzenetet hagytam az íróasztalán – vallotta be –, de múlt hét óta nem is láttam. – De bement dolgozni? – Fogalmam sincs – felelte Sophie –, és ha őszinte akarok lenni, nem is érdekel. Ne haragudj, most folytatni szeretném a munkámat. Biztos vagyok benne, hogy ha előbukkan, visszahív. – Azzal lecsapta a telefont, talán kissé hevesebben, mint ahogy szerencsétlen Charlene megérdemelte volna. Hol a fészkes fenében lehetett Todd? Sophie-nak sokkal több dolga volt annál, hogy ötpercenként felvegye a fickó telefonját. Ránézett az órájára, és rémülten állapította meg, hogy tíz perccel múlt tizenegy, így el kell mennie egy megbeszélésre, ahol a karácsonyi receptoldalakat véglegesítik. Gondterhelten felsóhajtott, fogta a jegyzetfüzetét, és vetett egy pillantást Todd íróasztalára. Már most a szó szoros értelmében felfordult a gyomra a karácsonytól. Addigra otthon lesz, és mindez a múltba vész. Nem akart erre gondolni. Kifújta a levegőt, és otthagyta az íróasztalát. Általában imádott mindenféle ünnepet, de most idegesítette a szerkesztői csapat döntésképtelensége, ami a cikk végi desszerttel kapcsolatban merült fel, mert már választaniuk kellett volna, hogy karácsonyi torta vagy karácsonyi puding szerepeljen a decemberi kiadásban. A tárgyalóterembe érve jól hallható puffanással leült a székére, és elöntötte a bűntudat, amikor Paul barátságosan rámosolygott az asztal túlsó feléről. 317

– Minden rendben? – kérdezte Trudy. – Persze. – Sophie ökölbe szorította a combja alá dugott kezét. Ezt már megvitatták, és tényleg nem érezte úgy, hogy még egyszer át kellene rágniuk magukat az egészen. Öt perc eszmecsere után sikerült eldönteniük, hogy a decemberi szám középpontjában egy hagyományos karácsonyi torta receptje áll majd, amikor megszólalt Madison. – Nem gondoljátok, hogy ez kissé régimódi? – kérdezte a szokott, fensőbbséges vigyorával. – Lehetne a tortákban egy-két modern csavar. Az emberek már nem szeretnének nehéz aszalt gyümölcsöket. Csokitortát akarnak. Piskótákat. Csak az öregek ragaszkodnak az ilyesmihez. – Végignézett a jelenlévőkön, és csillogó szőke haját hátralendítette a dizájnerruhába bújtatott válla fölött, amiről Sophie-nak a hétvége és a Celine partiján részt vevő vendégek jutottak eszébe. Azonnal a hazai Arctic Monkeys zenekar dala csendült fel a fülében, ami úgy szólt: „Fogadok, hogy jól festesz a Hampton-vidéken!”, és megszállta a lázadás kis ördöge. Egy pillanatig habozott, de nem elég hosszan ahhoz, hogy meggondolja magát, és inkább ne mondja ki, amiről tudta, hogy nem lenne szabad, majd még erősebben ökölbe szorította a kezét, és hirtelen a saját hangjára eszmélt: – Tévedsz. Karácsonykor az emberek nosztalgiázni akarnak. Hagyományt. Újjáteremteni, amit a családjukból hoznak. Különleges tortára vágynak, nem olyanra, amit az év bármely más napján ehetnek. Szeretnek időt fordítani rá, elbíbelődni vele, mert azt akarják, hogy szeretettel készüljön. Szerintem az olvasók szeretnék konyakba áztatni a gyümölcsöket, és örülnek majd, ha több hét alatt készül el a tortájuk. A tökéletes karácsonyi torta olyan, mint egy ellenszer a mai 318

technológiafüggő és felgyorsult világra. Az elkészítése időt és gondosságot igényel. – Jól mondod, Sophie – állapította meg Trudy, és letette a tollát. – Az igazat megvallva, azt hiszem, az egész számnak állhatna ez a téma a középpontjában. „Hagyjuk a mobilokat, töltsünk időt a családdal!” Az emberek manapság pontosan ezt keresik. Amikor Sophie kilépett a tárgyalóból, és elindult vissza az íróasztalához, a szó szoros értelmében viszketett a háta. Nem volt nehéz elképzelni, ahogy Madison gondolatban egy tucat kést hajít felé, mégis meg volt elégedve a rögtönzött beszédével. Bár egyáltalán nem rá vallott, hogy előálljon egy teljesen hagyományos recepttel, amelynek része, hogy napokig áztassuk a gyümölcsöt, és szemkápráztató díszítést készítsünk.

Szerencsére

rendelkezésére

állt

Bella

és

az

ő

díszítőtudománya. Sophie úgy tervezte, hétvégén kifaggatja a témáról. Ebben a pillanatban az iroda túlsó felén megpillantotta Toddot, aki hintázott a székén, és ettől hirtelen megtorpant. A férfi teljesen lazának tűnt, mintha otthon lenne. Sophie nyelt egyet, és lehajolt, hogy megérintse a lábát, mintha valami belekerült volna a cipőjébe, ami megállásra késztette. Biztos volt benne, hogy Todd pulzusa nem kezd ilyen eszeveszett vágtázásba, amikor

megpillantja. Az

igazat

megvallva, éppen telefonált, valószínűleg Amyvel vagy Charlene-nal, és megbeszélte velük, hogy a héten melyik nap találkoznak. Viselkedj természetesen! Örülj, hogy látod! Kihúzta magát, és elindult, kerülgette az íróasztalokat, és bájos mosolyt varázsolt az arcára, ami egyáltalán nem a szívéből fakadt.

319

Todd elmosolyodott, amikor megpillantotta, az álla alá szorította a telefonját, és integetett. Barátságos volt, csakúgy, mint egy héttel azelőtt. – Szia! – tátogta, miközben a lány leült vele szemben. Sophie-nak valahogy sikerült bájosan intenie, mielőtt behúzta a székét, és kinyitotta a laptopját. Megnézte az e-mailjeit, és gondosan lehajtotta a fejét. Menni fog. Amikor Todd letette a telefont, nem nézett fel, rezzenéstelenül folytatta a gépelést. – Szia, angol lány! Hogy vagy? – Kösz, jól. – Sophie-nak sikerült kicsikarnia magából egy széles, ragyogó, „hát nem jó móka?” mosolyt. Nem bosszús, nem csalódott. Senki nem ígért semmit. A legkevésbé sem szerette volna, ha Todd rájön, hogy valójában kissé megorrolt, amiért vasárnap óta nem kereste. Még egy üzenetre vagy telefonhívásra sem méltatta. Amivel tulajdonképpen nem volt semmi baj. Hiszen megegyeztek, hogy ez az egész nem lesz… állandó. Sophie-nak nem volt joga így érezni. Tökéletesen tisztázták a helyzetet. Ez csak amolyan könnyű viszonynak ígérkezett. Kivéve… Amikor a Hampton-vidéken voltak, távol a mindennapoktól, Sophie nem igazán mérte fel, milyen nehéz lesz egész nap Todd-dal szemben ülni az irodában, vagy ami ugyanolyan gyötrelmesnek bizonyult, egész nap szemben ülni a hűlt helyével. Nem Todd hibája volt. Ő nyílt lapokkal játszott. Sophie nem csinált még ilyen laza dolgot. Hozzá kellett szoknia. Igyekezett úgy kezelni, mint egy munkatársat, kurtán biccentett, majd visszatért a beérkező leveleihez, amelyek semmitmondóan meredtek rá. Nem volt ott semmi érdekfeszítő. 320

– Minden rendben, angol lány? – Sophie a férfi íróasztala fölött látta, hogy a lába idegesen fel-alá jár. Szent ég! Megérezte, hogy mérges vagyok rá! – Velem? Igen, persze. Csak elfoglalt vagyok. A karácsonyi szám. – Ennél ügyesebben kellett csinálnia, mert jelen pillanatban úgy viselkedett, mintha elvárásai lettek volna. Emlékezz a szabályokra, Sophie! – Hát nem hihetetlen? Az ember tojást süthetne a kocsija motorháztetőjén, én meg karácsonyi tortákról írogatok. – Még áll a holnap este? – Todd leheletfinoman ráncolta a homlokát. – A holnap este? – A vacsora. – Ó! – Sophie zavartan meredt maga elé, mintha megfeledkezett volna róla. Todd egy pillanatra elbizonytalanodott, és kereste a lány tekintetét. – Igen. Most Todd tűnt zavartnak. Feszült csöndben dolgoztak tovább. Sophie nem mert felnézni. Ezt elszúrta. Totál elszúrta. Kicsit émelygett a gyomra, és megdermedt a székében. – Nem vagy éhes? – Todd felpattant, és mielőtt a lány válaszolhatott volna, ott termett mellette, belekarolt, és gyengéden felhúzta a székről. – Fogadok, hogy egész héten a gép előtt ülve ebédeltél, igazam van? Már megmondtam, hogy ez nem tesz jót. Gyere! Elviszlek egy fantasztikus mexikói büfébe, ami csak egy sarokra van, és ehetünk a parkban. Sophie megvonta a vállát, és beleegyezett. Tessék! Todd végleg megszabadul tőle. Hiszen tudja. Vonakodva követte a férfit az íróasztalok között a lift felé. 321

Amíg a liftet várták, Sophie olyan egyenesen állt, mint a cövek, nehogy véletlenül egymáshoz érjenek. Úgy tűnt, ez Toddot nem igazán érdekli, mert amikor beléptek a liftbe, előrehajolt, hogy megnyomja a gombot, és végigsimított a lány hasán. Sophie megdermedt, de amikor az ajtó kezdett bezáródni, Todd egyetlen határozott mozdulattal magához rántotta, és azt suttogta: – Túl sok idő telt már el, angol lány! – Lehajtotta a fejét, és a lány gyomrában egy sorozat tűzijáték robbant a megkönnyebbüléstől, amikor az ajtó ismét kinyílt. Sophie átnézett a férfi válla fölött, és Madison döbbent arcával találta szembe magát, akinek a szája tökéletes „Ó!”-t formált a meglepetéstől. Madison, hiszen nem hazudtolhatta meg önmagát, azonnal visszanyerte a szuperhűvös lélekjelenlétét, és belépett a liftbe. – Todd! Örülök, hogy látlak – mondta, és ügyet sem vetett Sophiera. – Hallottam, hogy a hétvégén a Hampton-vidéken voltál. Kiderült, hogy vannak közös barátaink. – Valóban? – kérdezte Todd azzal a formális udvariassággal, amelyről Sophie már pontosan tudta, hogy a teljes érdektelenség kifejezésének sajátos módja. Sophie a

padlóra szegezte a tekintetét,

miközben a lift

gyomorforgató zuhanással elindult lefelé. – Igen, a barátnőm, Stacy van der Straten ott volt a partidon. – Nos, valójában a szüleim partija volt. – Sophie megkockáztatott egy pillantást vetni Todd arcára, és megállapította, hogy barátságosan mosolyog, ami láthatóan megerősítette Madisont, legalábbis a szenvelgő vigyorából ítélve. De Sophie önelégülten megjegyezte, hogy

322

ez a mosoly korántsem sugározza a szokásos szédítő ragyogást, ami olyan mókás dolgokat művel az ő gyomrával. – Stacy azt mondta, mesés volt. Kár, hogy nekem a városban kellett maradnom az édesanyám hatvanadik születésnapja miatt. Családi ebéd a The Metropolitan Clubban. Biztos vagyok benne, hogy nálad sokkal szórakoztatóbb lett volna. – Mint említettem, az a szüleim háza. Ők felelnek minden kényeztetésért. – Talán jövőre – búgta Madison, és diadalittasan Sophie-ra pillantott, mintha azt akarná sugallni: „Mert én még itt leszek, de te már nem.” A lift finoman döccent egyet, jelezve, hogy leértek, aztán megállt, és amint az ajtók kinyíltak, Todd kisietett, mint akinek sürgős dolga akadt. – Örülök, hogy találkoztunk, Madison. Gyere, Sophie! Elkésünk. A lánynak nagyobbakat kellett lépnie, nehogy lemaradjon. Kiléptek az épületből a forró, párás levegőre, amelyben kipufogógázszag keveredett szirénázással és dudálással. Todd lassított, ahogy fejbe kólintotta a hőség, majd megfogta Sophie kezét, az ujjaik összekulcsolódtak. – Ez a nőszemély olyan, mint egy gennyes pattanás a seggemen. Tudod, mikor csókoltalak meg utoljára? Sophie-t azonnal elöntötte a melegség. Úgy tűnt, Manhattan belvárosának összes dolgozója fejéből ugyanaz az ötlet pattant ki, mert belátható távolságban az összes létező árnyékfolt foglaltnak bizonyult, de Todd tévedhetetlen magabiztossággal a víz melletti füves területre vezette. 323

– Na, gyere ide! – Todd a karjába vonta, és hosszan megcsókolta, amitől mindketten kissé összezilálódtak. A férfi elsimított Sophie arcából egy kósza hajtincset, ami kiszabadult a lófarkából, majd belenézett a szemébe, és kissé értetlenül ráncolva a homlokát csendesen megjegyezte: – Hiányoztál. Sophie megszorította válaszul, nem akart megszólalni, mintha azzal elijesztené a férfit. Todd látszólag ugyanúgy meglepődött a vallomáson, mint ő. – Akkor most kapok enni, vagy sem? – kérdezte Sophie, és könnyű csókot lehelt Todd szája sarkára. A férfi forgatta a szemét, de megrázta a kezében tartott papírzacskót. – Neked az egész világ a kaja körül forog. Leültek a fűre egymás mellé, és Todd gyorsan kipakolt egy kis műanyag dobozokból álló érdekes válogatást. Ragaszkodott hozzá, hogy ő választhasson Sophie-nak a tapasszerű fogásokból, mert így meglepetés lesz az ebéd. – Parancsolj, angol lány! Ezt kóstold meg! – Todd felnyalábolt egy tortillát, ami alaposan meg volt tömve babbal, chilivel, korianderrel és lime-szeletekkel, odakínálta Sophie-nak, és fürgén megcsókolta, amibe a lány minden porcikája beleremegett. Amikor megkóstolta az illatozó ízkavalkádot, lehunyta a szemét a gyönyörtől. – Mmm… Ez mennyei, és igazán kellemes váltás a pulyka után. Buzgón igyekszem összeállítani a karácsonyi kiadást. Kész őrültségnek tűnik, amikor ilyen az idő.

324

– Valóban. – Todd érzékien végighúzta az ujját a lány alsó ajkán. Sophie az állát bámulta, miközben egy másodpercre rövidzárlatot kapott. – Hová… – Todd finoman megfogta Sophie állát, és gyengéden felfelé emelte, hogy a lány a szemébe nézzen. – Szeretnél holnap velem vacsorázni? Semmi sült pulykacomb! – A tekintetéből áradó melegség helyére gyorsan kihívó pajkosság került. – Viccelsz? Létezik ilyesmi? Biztosan hatalmas. – Ó, igen, nem semmi. Szóval holnap? Ismerek egy remek török éttermet, vagy van egy olasz, ahol utánozhatatlanul jó a pizza. – Todd hátrakönyökölt

a

fűben,

a

nap

felé

fordította

az

arcát,

a

mozdulatlanságából enyhe óvatosság érződött. – Tudod, mit? Évek óta nem ettem pizzát. Az tökéletes lenne. – Fú! – Sophie látta, ahogy Todd megkönnyebbül. – Igazán stresszes dolog elvinni vacsorázni egy gasztronómiai újságírót. Az elmúlt két napban csak az ajánlókat böngészem. – Tényleg? – Hirtelen a hétfő óta érzett minden bizonytalanság és kétely semmivé foszlott, mint egy ellobbant gyufa. – Igen, de túl nehéz. Ha nem munkáról van szó, megnyitóról vagy ilyesmiről, a jövőben neked kell eldöntened, hová menjünk. Tudod, hány étterem van Brooklynban? – Hallottál már a Trip Advisorról? – nevetett Sophie. – Igen. – Todd felült, és átkarolta a lányt. – De aztán el kell olvasnod az összes véleményt. Már azt hiszed, hogy megtaláltad a megfelelőt, amikor valaki azt írja, életében nem evett még olyan pocsék ételt, mint itt. Így egyet lehúzhatsz a listáról. És honnan tudhatnánk, milyen ezeknek az embereknek az ízlése? – Nem azon dolgozol, hogy jó benyomást tegyél rám, ugye? 325

– Dehogynem! – vágta rá Todd, és visszatért a tekintetébe a huncut csillogás. – Gondolnom kell a nemzetközi playboy hírnevemre. Mikor vegyelek fel holnap? Később már nem találkozunk, mert délután elmegyek a szerkesztőségből, Queensben lesz egy sajtóbemutató. Valami új férfiápoló termék. Ha visszaérek, „Bátorság”, „Minden ízében férfi” vagy „Nemesség” illatot árasztok majd. A sajtóközlemény meglehetősen szórakoztató. Sophie elhúzta a száját. – Ez a „férfiápoló termék” mindig olyan furcsán hangzik. Mintha valami pudli volnál, vagy ilyesmi. Todd úgy tett, mintha összeomlana. – Ázottkutya-szag?

Te

tényleg

átkozottul

jót

teszel

az

önértékelésemnek. Amikor Sophie visszament az irodába, szinte szárnyalt. Az igazat megvallva, annyira, hogy arra gondolt, lift nélkül is feljutna a szerkesztőségbe. Ezek szerint Todd komolyan gondolt rá és a találkájukra. Leült az íróasztalához, és egy félórán át ábrándozott, miközben kifelé bámult az ablakon. Újra lejátszotta az ebédidei beszélgetést, és felidézte a látványt, ahogy Todd inge kicsit felcsúszott, és kilátszott a napbarnított has igéző barnasága. Ahogy felcsillant a szeme, amikor észrevette, hogy Sophie nézi. A lány még mindig kissé izgatottnak és viszketegnek érezte magát. Talán nem lenne szabad úgy várnia a másnap estét? Mindenképpen tiszta lepedőt kell húznia. Hűha! Ez a gondolat meg honnan támadt, Sophie? Micsoda csapodár nőszeméllyé változott? De eltökélte, hogy szórakozni fog, és ez a néhány hónap csak erről fog szólni. 326

Hallotta, hogy csöng a telefon, de kis híján figyelmen kívül hagyta, amíg rá nem jött, hogy nem Toddé szól, hanem az övé. – Sophie! Van egy nagy gondunk. A batyus malac. – Trudy hangja dühösnek tűnt. – Tessék? – Mondd meg nekem, hogy néz ki a batyus malac! – Baconbe tekert chipolata kolbász. – És tisztában vagy vele, hogy néz ki nálunk a batyus malac? Sophie gyorsan beütötte a Google-keresőbe. – A francba… – A tésztába göngyölt kolbászkák valóban inkább virslis tekercsre hasonlítottak, és teljesen máshogy festettek. – Még nem láttad a karácsonyi felvételeket, amelyek tegnap készültek, ugye? – Nem. – Előkészítette a stylistnak a pulykát meg a zöldségeket, és jóváhagyta a kellékeket és a díszletet. A fotósnak már elég tapasztalata volt a többihez, és Madison ragaszkodott hozzá, hogy boldogan ott marad, és felügyeli a fotózást. – Szerintem jobb lenne, ha bejönnél az irodámba, és elmagyaráznád nekem, honnan szedek újabb ezer dollárt egy másik fotózáshoz.

327

Huszonharmadik fejezet Komolyan azt hittem, hogy szedhetem a sátorfámat. Trudy éktelenül dühös volt – mesélte Sophie, miközben a kávéscsészéjével melengette a kezét, és beszippantotta az ismerős illatot. A konyhában talált rá Bellára, odacsalogatta a sütés ínycsiklandó illata. – Halálra aggódtam magam. – Élete leghosszabb délutánja volt, amíg ücsörgött a fortyogó Trudyval meg a fényképésszel, és megvizsgáltak minden létező lehetőséget, hogy kitöröljék vagy photoshopolják a képeket, és eltávolítsák a kínos részleteket. – Csak akkor kaptam meg Trudy bocsánatkérő SMS-ét, amikor hazaértem. Laure, az egyik technikus látta őt. Ott volt, amikor átadtam a receptemet Madisonnak, aki megjegyezte, mennyire különbözik az egyesült államokbeli batyus malactól. Akkor is jelen volt, amikor a stylist rákérdezett, és Madison ragaszkodott hozzá, hogy azt mondtam, ezt akarom. Így a gusztusos baconbe csavart kolbászkáim helyett ezeket az otromba, tésztába tekert izéket fotózták le, amelyek egyáltalán nem illenek az ünnephez. – Micsoda szemét! Hülye tyúk! – Bella fel-alá járkált a konyhában, és hevesen mutogatott a cukrászzacskóval. – Micsoda lotyó! Nem hiszem el, hogy szándékosan le akart járatni. – Nem érte el a célját, mert Trudy kerek perec megmondta neki, tudja, hogy direkt csinálta. Amikor Madison megpróbált tiltakozni, 328

Trudy

azt

mondta,

minden

szerkesztőségi

megbeszélésen

megkérdőjelezted, amit Sophie mondott, most miért hinnék neked? Úgy tűnik, ez elhallgattatta. – És mégis mit tettél, amivel kihúztad nála a gyufát? – Azt hiszem, az volt a bűnöm, hogy Todd meghívott a Hamptonvidékre. – És ez a te hibád? – Talán nem, de ma kiugrott a nyúl a bokorból. Rajtakapott bennünket, amikor a liftben csókolóztunk. – Te céda! És hogy van az én unokabátyám? Nem is láttam, amióta vasárnap kidobott bennünket. – Én is ma találkoztam vele először. Holnap elmegyünk vacsorázni. Átadjam neki, hogy üdvözlöd? – Nem kell. Megyek, bezárom a boltot. Az igazat megvallva, én is elmegyek ma este. – Bella felragyogott. – Borozom, és olyan ételt eszem, amit nem én készítek. – Wesszel? – Arra semmi esély. – Bella lebiggyesztette a száját. – Megkérdeztem,

eljönne-e

velem

meginni

valamit,

de

megint

visszautasított. Amikor az első korty jéghideg fehérbor lecsúszott a torkán, Sophie-nak olyan jólesett, hogy komoly kísértést érzett, nem kellene-e azonnal felhajtania az egész pohárral, aztán újratölteni. Olyan érzése támadt, mintha a nappali forróság összegyűlt és megült volna a lakásban, és ez nyughatatlanná tette, képtelen volt pihenni. Máris érezte, hogy újabb izzadságcseppek gyülekeznek a tarkóján, ahol a nedves lófarka lógott. 329

Péntek este volt, az isten szerelmére. El kellett volna mennie valahová. A tévében nem adtak semmi kedvére valót, a könyv, amelyet Celine polcáról csent el a hétvégén, nem kötötte le. A szomszédos kertekben családok élvezték a kora estét, és ettől magányosnak érezte magát egyedül az erkélyen. Felhajtotta a trikója alját, és legyezni kezdte magát, hátha sikerül lehűlnie, még a borospoharat is a hasára tette. Összerezzent, amikor kopogtattak. Mivel megrándult a karja, feldöntötte a poharat, és a hideg bor végigfolyt a bőrén, lecsorgott egészen a pamut rövidnadrágjáig, mintha összepisilte volna magát. – A francba! – Talán Bella az, benéz hozzá, mielőtt elmegy. Kinyitotta az ajtót, és egy tengerészkék inggel találta magát szembe, ezért lassan felemelte a fejét. – Todd! – Szia! Sophie úgy érezte, mintha egy csapásra elolvadna. Todd haja nyirkos volt, de mennyei frissen zuhanyozott férfiillatot árasztott, amely

cédrus,

szantálfa

és

valami

meghatározhatatlan

aroma

kombinációja volt. – Mit keresel te… – A lánynak elcsuklott a hangja. Todd előrelépett, és szégyenlősen lehorgasztotta a fejét. – Én csak… Épp erre jártam. Arra gondoltam… Ööö… Nincs-e kedved

meginni

valamit

vagy

ilyesmi?

–

A

hangja

egyre

határozottabban csengett. – Csodálatos este van. – Ó! – Sophie végignézett magán. – Nem vagyok felöltözve. És most töltöttem magamnak bort. Nem készültem…

330

– Azt látom – jegyezte meg Todd gyászos hangon, aztán egy sokatmondó vigyor elárulta. – Bár nem vagyok benne biztos, hogy jobban örülnék, ha fel lennél öltözve. Ez igazán vonzó… – Todd sejtelmesen elhallgatott, és a lány izzadt trikójára bökött. Sophie-nak nem kellett lenéznie ahhoz, hogy tudja, mindkét mellbimbója látványosan

jelt

adott

magáról.

De

valahogy

nevetségesen

szemérmeskedő lett volna megpróbálni eltakarni. Inkább hátat fordított a férfinak, és a válla fölött odavetette: – Van kedved bejönni? Most bontottam ki egy palack bort, és van néhány söröm a hűtőben. – A sör jólesne, igazán forró a hangulat… – Egy pillanatra elhallgatott. – Odakint. Sophie rá sem nézett, fürge léptekkel a konyhába sietett, és kitárta a hűtőt. Hálásan fogadta a kiáramló hűvös levegőt. A lakásban úgy ezer fokra hágott a hőmérséklet, vagy csak ő érezte így? Bármelyik pillanatban ékes bizonyítékát szolgáltathatta a spontán emberi öngyulladásnak, és ahogy elnézte, nem ő volt az egyetlen. Kicsit meglengette a trikóját, és az arcához szorította a sörösüveget, mielőtt megfordult és megállapította, hogy Todd követte. – Tessék! – mondta Sophie, és a kezébe nyomta az üveget. Todd rezzenéstelen arccal elvette tőle, majd letette a padra. Benyúlt Sophie trikója alá, átkulcsolta a derekát, és magához húzta. – Ne haragudj! Telefonálnom kellett volna, de egész nap te jártál az eszemben. – A hüvelykujjával finoman körözött a lány bőrén. – És a holnap este olyan… Sophie nem tudta meg, mit akart mondani, mert a férfi szája varázslatos pontossággal megcélozta az ajkát. A lány, mint egy 331

napraforgó, boldog várakozással feltartotta az arcát, és abban a pillanatban, amikor a szájuk összeért, a gyomra szabadesésbe kezdett, a szíve pedig pislákolni, mint egy petróleumlámpa a viharban. Semmi kétség nem fért hozzá, hogy a Todd McLennannel való csókolózás lélegzetelállító izgalma végzetes függőséget okozott. Sophie nem tudta megmondani, hogy ez a playboy jártasságának köszönhető, vagy ilyen jól összeillettek, de mindannyiszor úgy érezte, mintha tűzijátékok robbantak volna a bensejében. Kis sistergő robbanások és pompás melegség. Amikor már úgy tűnt, hogy a végtagjai minden egyes ízülete porrá égett, és az a veszély fenyegette, hogy egyszerűen elolvad Todd karjában, hátrálni kezdtek a pad felé, ám hirtelen egy sokatmondó pengés állította meg őket. Todd egy ügyes mozdulattal kinyújtotta a kezét, és elkapta a lezuhanni készülő sörösüveget, amiből sűrű hab ömlött ki a kezére, mielőtt sikerült felállítania. Egy pillanatig csak állt ott, sörhabos csuklóval. – Úgy tűnik, mi ketten pusztító sebességgel tudjuk pazarolni az alkoholt – jegyezte meg végül, és ivott egy kortyot, hogy megfékezze a habzást. Sophie-nak megfordult a fejében, hogy lenyalja a sárga cseppeket a férfi alkarjáról, ám ekkor elkapta Todd tekintetét, és elpirult, mert Todd amolyan „pontosan tudom, mire gondolsz” pillantással felvonta a szemöldökét. – Kimenjünk az erkélyre? – kérdezte a lány sietve, és mielőtt Todd válaszolhatott volna, fogta a poharát, és előresietett. Persze hogy a férfinak az arcára volt írva, hogy remekül szórakozik, amikor utánaeredt. Hiszen számára ez nem számított újdonságnak, míg 332

Sophie úgy érezte, ismeretlen terepre tévedt. James a szigorúan leoltott villany mellett, csak az ágyban, sötétedés után típusú férfi volt, míg Sophie úgy sejtette, Todd inkább a fantáziadús, bárhol és bármikor vonalat képviseli. – Azt hittem, hallottál a mai katasztrófáról a szerkesztőségben. – Nem. Mi történt? Sophie finoman rágcsálni kezdte az ajkát, tompa sajgást érzett a hasában, amikor a férfira nézett. Igen, szemérmetlenül jól nézett ki, különösen így, ziláltan. A lenvászon ing összegyűrődött a derekánál, ahol

Sophie

feltűrte,

hogy

megérinthesse

a

bőrét.

Hogy

végigsimíthasson a karcsú csípőjén. Kiszáradt a szája, szerette volna újra megérinteni. Érezte, hogy megint elvörösödik a gondolattól, hogy végighúzza az ujjait a férfi hasán és mellén. A tengerparton töltött órák után pontosan tudta, mi vár rá. – Tudod, mit? Most nem akarok róla beszélni. Inkább valami mást csinálnék. – Sophie felállt, kivette Todd kezéből a sört, és letette az asztalra. Valami megcsillant a férfi szemében, amikor felpillantott rá. Továbbra is ülve maradt, de farkasszemet nézett a lánnyal. Sophie-nak elakadt a lélegzete. Nála volt a labda. Hálás volt, amiért Todd ráhagyta az irányítást, és kinyújtotta a kezét. – Jössz? Todd nyelt egyet, elkerekedett a szeme, és bénultan bólintott, amitől a lányt elöntötte a női büszkeség. A férfi megfogta a kezét, és hagyta, hogy gyengéden talpra húzza. Sophie izgatottsága minden lépéssel egyre növekedett, a hirtelen támadt magabiztossággal együtt, hogy helyesen cselekszik. Lehet, hogy 333

Todd hosszú távon nem lehet az övé, de ki akart csikarni belőle mindent, ott és akkor. Egy szempillantás alatt megváltozhattak a dolgok, és Sophie többé egy percet sem volt hajlandó elvesztegetni az életben. Sajnálatos módon az önbizalma egy csapásra elpárolgott abban a pillanatban, ahogy a talpa a hálószoba közepére ért, és szembefordult Todd-dal, de nem kellett aggódnia. Mintha a férfi pontosan tudta volna, mit érez, a tenyerébe fogta az arcát, és gyengéden megcsókolta. – Azt hiszem, úriemberként kellene viselkednem, és megkérdezni, hogy biztos vagy-e benne… – Todd élesen beszívta a levegőt. – De attól tartok, abba belehalnék. Sophie a férfi ajkára szorította a mutatóujját, elöntötte a forróság a szavai hallatán. – Csss! – suttogta. A várakozástól szédülten egy pillanatra egymás szemébe néztek, komoly ígéreteket sugallva. Sophie-nak olyan hevesen vert a szíve, hogy úgy érezte, mintha az egész teste beleremegne. Aztán Todd ujjai elkezdtek felfelé csúszni a trikója alatt, centiméterről centiméterre haladt a lány bordáinál, magával sodorva a lenge anyagot. Áthúzta Sophie fején, és a lány finoman felszisszent, amikor Todd a keblére szegezte a szemét. Aztán végtelen lassúsággal végigsimított a nyakán, a kulcscsontján, és széttárta az ujjait, amikor elért a melléhez, leheletfinoman megérintette, aztán haladt tovább lefelé. Sophie visszanyelt egy halk nyögést, és mozdulatlanul állt, amíg Todd lehúzta a bugyiját. Mielőtt végiggondolhatta volna, hogy mi

334

történik,

Todd

felemelte,

és

az

ágyra

fektette.

És

mielőtt

kijózanodhatott volna, a férfi elkezdte kigombolni az ingét. Bizonyára a playboy gyakorlott mozdulatai ezek. De amint ez a rosszindulatú gondolat befészkelte magát a fejébe, azonnal semmivé is foszlott, amikor megpillantotta, hogy Toddnak remeg a keze, miközben a gombjaival babrál. – A francba! – szitkozódott a férfi, majd egyetlen mozdulattal áthúzta az inget a fején, és majdnem leesett az ágyról, mert megpróbálta magán tartani a nadrágját, amíg az egyik kezével a zsebében kotorászott. – Még soha nem akartam annyira meztelen lenni, mint most. És ebben a pillanatban feloldódott a hangulat, és hirtelen egyáltalán nem tűnt olyan ijesztőnek vagy fontosnak, hogy Sophie helyesen cselekszik-e. Kuncogni kezdett. – Kinevetsz? – morogta Todd, az éjjeliszekrényre hajított egy csomag óvszert, majd lezuttyant az ágyra, hogy átkarolja a lányt. – Nem. – De nem sikerült komoly arcot vágnia, és megint kuncogni kezdett a férfi színlelt dühén, amikor Todd elkezdte csiklandozni. A mókás birkózás egy ponton évődő simogatássá, majd szenvedélyes csábítássá változott. Todd-dal szeretkezni olyan volt, mint egy álom. A férfi először nagyvonalú, óvatos és figyelmes volt, amikor a hátára fektette a lányt, és a keze izgató táncot lejtett a bőrén, lángra gyújtva Sophie minden idegvégződését. Aztán játékos lett; beszédes, évődő és kínzó, ahogy gyötrelmesen kényeztette a lány minden erogén zónáját, és néhány olyat is, amiről azt sem tudta, hogy létezik. Ahogy Sophie-nak emelkedett a testhőmérséklete, szikrázni kezdett a vágy gyújtózsinórja, 335

és csak arra várt, hogy felrobbanjon. Todd lenevetett rá, amikor beszállt a játékba, a keze felfedezőútra indult, végigsimított a mellkasa körvonalán, majd a derekán, és egyre lejjebb. Egymásba gabalyodva hemperegtek, teljesen összegyűrték a lepedőt, miközben enyhén izzadtak az esti hőségben. Egy bizonyos ponton végleg felforrósodott a hangulat, mintha megnyomtak volna egy láthatatlan gombot. Hirtelen zihálni kezdtek, a vágy olyan hevesen lüktetett bennük, mint a pulzusuk, a csókok és simogatások egyre szenvedélyesebbé váltak. Hirtelen megálltak, Todd a lány mellbimbóját cirógatta, és miközben Sophie gyönyörteli nyögéseket hallatott, a kezével a férfi herezacskóját simogatta, aki érzékien sóhajtozott, és egyre gyorsabban mozgatta a csípőjét. Amikor Todd megpróbálta eltépni az óvszer zacskóját, Sophie elmosolyodott az ügyetlenkedése láttán. – Csináltál már ilyet? – viccelődött, miközben tovább simogatta. – Veled… Ha ezt csinálod… Azt sem tudom biztosan, mi a nevem. – Ha mit csinálok? – búgta Sophie, és a hüvelykujjával lágyan körözni kezdett a makkon. Todd megpróbálta kiszabadítani magát, mire Sophie lejjebb csúsztatta a tenyerét, és simogatni kezdte a belső combját. – Szent ég, Sophie! Todd eltépte a fogával a zacskót. – Felajánlanám, hogy inkább intézd el te, de nem vagyok benne biztos, hogy túlélném. Gyakorlott mozdulatokkal felhúzta az óvszert, majd Sophie lába közé csúsztatta a kezét.

336

– Valaki felkészült – állapította meg, majd megsimogatta az ujjával az édes kis duzzanatot, és Sophie alig látott a gyönyörtől. Nem tudott mást tenni, mint zihálni, mert a férfi érintésétől végleg elveszett. Megemelte a csípőjét, szinte képtelen volt türtőztetni magát, mert a teste átvette az irányítást. – Ezt szereted, ugye? – Todd elhúzta a kezét. – Kérlek! – A gyötrelmes, elkeseredett könyörgés őt magát is meglepte, de aligha tudott józanul gondolkodni. – Mit kérsz, Sophie? – A lány lehunyta a szemét, és nyöszörögni kezdett. Todd ujja megint cirógatni kezdte, elmerült benne, majd visszahúzódott, egyre gyorsuló mozdulatokkal, amitől a lány ismét megemelte a csípőjét, de Todd ekkor megint abbahagyta. – Szerintem egészen mozdulatlannak kell maradnod, Sophie. Lehetetlen helyzet volt. Todd kínozta, ha Sophie egy centimétert is megmozdult, azonnal elhúzta a kezét. A lány már alig kapott levegőt, lágy izzadságréteg csillogott a bőrén. – Kérlek! – lihegte megint. Todd mosolya ezúttal feszesebbé vált, majd lehajolt, és egy gyors mozdulattal beszívta a lány mellbimbóját. Sophie artikulálatlanul felsikoltott. Todd folytatta a szenvedélyes nyalogatást, amelyet tökéletesen összehangolt a két ujjának mozgásával, amelyek engesztelhetetlenül járták a maguk útját odalent.

337

Sophie kapkodta a levegőt, és megpróbált megszabadulni a hajthatatlan érintések béklyójától. Todd mindvégig őt nézte, de feszülten vette a levegőt. – Todd! Most! Kérlek, kérlek, kérlek! A férfi egyetlen mozdulattal ráfeküdt, és beléhatolt, eltöltötte és lángra

gyújtotta

az

amúgy

is

érzékeny

idegszálakat.

Aztán

visszahúzódott, mielőtt lassan, nagyon lassan… Sophie alig bírta elviselni. Mohón megragadta a férfi csípőjét. – Még? – kérdezte Todd rekedten. – Igen! Kérlek! – Sophie megemelte a csípőjét, és Todd újra beléhatolt, ezúttal egyre gyorsabb ritmust diktálva. A lány minden egyes előrelendülésnél megemelte a csípőjét, de még így is úgy érezte, mintha nem lenne elég, mintha soha nem lenne elég. Aztán hirtelen, mint a felhőkön áttörő napsugár, megtalálták a megfelelő ritmust, és tökéletes összhangban együtt mozogtak tovább. Sophie tehetetlenül felsikoltott, és megsemmisült, elárasztották az érzés hullámai, ahogy fejest ugrott az orgazmusba, Todd pedig megdermedt, a lány nevét kiáltotta, majd hangosan, hosszan felnyögött. Egy ideig csak feküdtek, minden verejtékben úszott, a péntek este hangjai beszűrődtek a nyitott ablakon. Sophie azon tűnődött, vajon képes lesz-e egyáltalán megmozdulni, aztán arra jutott, hogy talán nem is akar. Még életében nem járt ilyen közel a mennyországhoz, és ez az élmény egy csapásra maga mögé utasította az összes eddigi erotikus tapasztalatát. Bizonyára elszundítottak, mert amikor kinyitotta a szemét, fél nyolcat mutatott az óra.

338

– Szentséges ég! – Todd megmozdult, és legördült róla, de a lába még a lányén hevert, és egyik karja lazán a hasára nehezedett. – Azt hiszem, végeztél velem, te ravasz nőszemély. Mi a fene volt ez? Sophie hasában pillangók kaleidoszkópja járt színes táncot a férfi elismerő szavai hallatán. – Én végeztem veled? Talán inkább fordítva. Te és a nemzetközi playboy jártasságod. Todd megtámasztotta az állát, és a másik kezével végigsimított a lány bordáin, majd megállt a csípőjénél. – Őszintén kijelenthetem, hogy még soha életemben nem volt részem ilyen szexben. Ez intergalaktikus playgirl szint volt. Úgy érzem, mintha az egész testem darabokra szakadt volna. Sophie lehorgasztotta a fejét, és engedélyezett magának egy igen halvány, de annál önelégültebb mosolyt. – Meg vagy elégedve magaddal? – kérdezte Todd, és végigsimított a lány oldalán, majd felemelte az állát, hogy belenézhessen a szemébe. – Kocsonyássá változtattad egy férfi agyvelejét… – Minden egyes szavát egy gyors csókkal pecsételte meg. – Azt

hiszem,

igen.

–

Sophie

lezserül

elmosolyodott,

és

végigpásztázta Todd testét. – Mit akarsz látni? – kérdezte Todd, és elmélyült a hangja. – Egy férfinak azért lehetnek ötletei. – Miféle ötletei? – kérdezett vissza Sophie hasonlóan rekedt hangon. – Biztos vagyok benne, hogy eszembe jut néhány. – Todd a lány dereka alá csúsztatta a karját, maga mellé húzta, és az orrával megcirógatta a nyakát.

339

Sophie átkulcsolta a nyakát, és hozzásimult. Todd felnyögött, és újra megcsókolta. – Jöhet a második kör? – Miért ne? – Sophie felmosolygott rá. – Biztos felkészültél? – kérdezte Todd, és pajkos mosoly játszadozott a szája szélén. Sophie elpirult, és bólintott. – Lássuk! Amikor végül feltápászkodtak az ágyról, Todd ragaszkodott hozzá, hogy csatlakozzon Sophie-hoz a zuhany alatt, ahol sor került a harmadik

körre,

sok

nevetgéléssel,

szappannal

és

általános

bohóckodással. Még fiatal volt az este, és a levegő is lehűlt, ezért úgy döntöttek, elmennek harapni valamit.

340

Huszonnegyedik fejezet – Kakaóporral vagy fahéjjal adhatom? – Sophie megmozgatta a vállát, mielőtt a szórókhoz nyúlt volna. Aznap reggel fáradtnak és elgyötörtnek érezte a testét. – Mindkettőt, ha szabad, drágaságom. – A nő kacagni kezdett, gazdag, sötét hangon, amely tökéletesen illett az ébenfekete bőréhez és a nyílt, barátságos mosolyához. Magas volt, és ahogy Sophie anyukája szokta mondani, „erős csontozatú”. – És milyen bájos az akcentusod! Honnan jöttél? A nő olyan kicsattanóan jókedvű volt, hogy Sophie vidáman válaszolt neki, annak ellenére, hogy aznap reggel tizenötször felelt már erre a kérdésre, ráadásul kezdett kissé elbágyadni. Nyolc óra óta dolgozott a kávézóban, előtte egy órán át segített Bellának sütni, ki tudja, hány tepsi cookie és torta készült. Az alvásnak nem is volt akkora jelentősége. Kinek lett volna rá szüksége, amikor az izgatottság és boldogság mennyei érzésében lubickolhatott? Érezte, ahogy elpirul, amikor felidézte magában az előző éjszaka részleteit. Nem az alvásé volt a főszerep. Vacsora után Todd visszakísérte az albérletbe. Evés közben megegyeztek, hogy mivel Sophie-nak korán kell kelnie, majd másnap este találkoznak a megbeszélt vacsoránál. De abban a pillanatban, hogy Todd megcsókolta az ajtó előtt, minden jó szándékuk hamvában holt. A 341

lágy csókok hatvan másodperc alatt izzóvá változtak. Mire levegőhöz jutottak, újra Sophie ágyában találták magukat. – Ezek szerint, nem te vagy Bella? – Sophie huncut csillogást látott a nő szemében, mintha képes lett volna olvasni a lány gondolataiban. Látszott rajta, hogy valamiben sántikál. – Nem – felelte Sophie, akit magával ragadott a játékos légkör. – Dessie vagyok. – A nő hátranézett a válla fölött, mintha valami eltévedt titkos ügynök volna, aki meg akar róla győződni, hogy senki sem hallgatózik. Bár a kávézó tele volt, a tíz órai bűvös határ átlépése után a délelőtti roham enyhülni látszott. Ilyenkor a tizenegy előtti kávézók érkeztek, általában magányos újságolvasók, laptophasználók és álmodozók, meg persze a konditeremből idetévedők. Mindegyikük elmerült a saját világában. – Azt hiszem, biztonságban van – élcelődött Sophie. Dessie áthajolt a pult fölött. – Wes anyukája vagyok – közölte, és bólintott, mintha azt akarná mondani, „ez maradjon kettőnk között”. – Ó, örülök, hogy megismerhetem! Itt járt ma reggel. – Sophie elhallgatott. Wes minden reggel megjelent, kivétel nélkül. Általában ő volt az első vásárló, türelmesen várt az ajtó előtt, mint egy hűséges házőrző. Bella minden áldott reggel megváratta, amíg felgyújtotta az összes lámpát, kivitte az asztalokra a cukrot és a vázákat, és megvárta, amíg bemelegszik a kávégép. Így büntette. Szerencsétlen fickó. Nem bírta ki, hogy ne jöjjön el, de úgy tűnt, kezdeményezni képtelen. Aznap reggel hálásan fogadta, amikor Sophie megállította, hogy megkérdezze, nincs-e citromfüve, csilije, thai bazsalikomja, friss gyömbére vagy koriandere. Wes le volt nyűgözve, amikor a lány 342

elmesélte, hogy szeretne főzni egy eredeti thai zöld curryt, megnyugtatta, hogy minden szükséges hozzávalót megtalál a boltjában, és felajánlotta, hogy felhívja az egyik barátját, hogy szerezzen egy kis vadpadlizsánt, amit délután el is tudna hozni. – Eljöttem, hogy kiderítsem, mitől szenved annyira a kisfiam. – Dessie nevetségesen hangos színpadi suttogása visszhangzott a kávézóban, és vagy egy tucat fej fordult feléjük. Sophie szívesen felnevetett volna, ha Bella, aki eddig az asztalokat törölgette, nem állt volna közvetlenül a középkorú nő háta mögött, vészjósló arcot vágva. – És tudom, hogy olyasmibe ütöm az orromat, amibe nem kellene, de valami nincs rendben, és az a fiú olyan átkozottul makacs. – Jó helyen jár – csattant fel Bella, majd lerakta a tálcáját, és csípőre tette a kezét. – Én vagyok Bella. Sophie nézte, ahogy a két nő alaposan végigméri egymást. Szinte tökéletes ellentétei voltak a másiknak, Bella az aranylóan vörös hajával meg a finom, fehér bőrével, és Dessie az amazonokhoz illő testfelépítésével és a sötét tónusával. – Micsoda csöppnyi teremtés vagy te! – Dessie széles mosolya elsöpörte a támadás lehetőségét is. – Igen. – Bella gyászosan biggyesztette a száját. – Ami azt jelenti, hogy idős korunkra borzalmasan festenénk egymás mellett. – Biztos vagyok benne, hogy Wes ezt cseppet sem bánná. – Ez is egy tényező. Dessie borúsan ráncolta a homlokát. – Ennél azért többre tartom a fiamat. – Akkor talán meg kellene kérdeznie tőle, hogy mi a baja.

343

– Ha ez olyan egyszerű lenne, drágaságom! Akkor nem vonszoltam volna el idáig a hátsómat, amikor éppen süteményt kellene sütnöm a kóbormacska-alapítványnak. Komolyan mondom, azok a kismacskák jobban tápláltak, mint a környékbeli gyerekek fele, de a nyavalyás iskola az év jó cselekedetének állítja be az eseményt. – Vásárolhatna néhányat. Adjon egy órát, és összedobok párat cicafüllel és bajusszal. Van néhány tucat cupcake-em, ami csak arra vár, hogy kidíszítsék. Dessie félrebillentette a fejét. – Áll az alku. És amíg elkészülnek, kellemesen elbeszélgethetünk. Bella felvonta a szemöldökét. – Mégis hányat szeretne vásárolni? – Kedvellek, kislány. Kezdjük egy tucattal! És most – karolt bele Bellába barátságosan az asszony – azt hiszem, mi ketten egy szempillantás alatt tisztázhatjuk a helyzetet. – Bella a homlokát ráncolva visszanézett a válla fölött, miközben Dessie bevezette a kávézó hátsó részébe. Sophie nézte, ahogy távolodnak. Szegény Wes! Semmi esélye nem maradt, ha ők ketten akcióba lendülnek. Tíz perccel később Wes ott állt Sophie előtt egy kosárnyi fűszernövénnyel, és mindenhova nézett, csak a lányra nem. – Hol van? – Bella? – kérdezett vissza Sophie, aki próbálta eljátszani az ártatlant. – Ezeket nekem hoztad? – Az anyám. – Anyád? 344

– Igen, a rikító piros ruhás hölgy nagy orral. – Ó, az a hölgy! – Sophie az illatozó növényekbe temette az arcát. – Te nem imádod a thai bazsalikom illatát? Wes karba tette a kezét, de hiába volt jócskán több száznyolcvan centinél, és hiába volt olyan széles válla, mint egy óceánjáró, a legkevésbé sem tűnt félelmetesnek. Már nem. Sophie el sem hitte, hogy megijedt tőle, amikor az első este előbukkant a sötétségből. Hogy jelenthetne fenyegetést egy olyan férfi, aki ilyen szeretettel és gyengédséggel gondozza a növényeket? – Szia, Wes! Szia, Sophie! – A lány szíve hirtelen szökellni kezdett, mint

egy

fürge

antilop,

aki

ugrándozik

örömében,

amikor

megpillantotta Toddot. – Szia! – sivította, mert hirtelen cserben hagyta a hangja. – Gyötrelmes egy nap volt. – Todd beletúrt a hajába, és kissé tétovának tűnt. – Szép fűszernövények, Wes. – Sophie-nak hoztam, mert este le akar nyűgözni a főztjével valami fickót. – Wes oldalba bökte Toddot. – Mindent bevet. Eredeti hozzávalók. És tessék! A vadpadlizsán! – Wes rákacsintott Toddra. – Ultrakülönleges finomság. Sophie a legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében Wes mit sem sejtő élcelődését hallgatva. – Tényleg? – Todd elvigyorodott. – Vadpadlizsán. Ez talán valami afrodiziákum, Sophie? Mit tervezel? – Thai zöld curryt főzök, és nem az – közölte a lány ellentmondást nem tűrő hangon. – És ha nem tudsz viselkedni, egy falatot sem kapsz belőle.

345

Wesnek tátva maradt a szája, miközben Toddról Sophie-ra nézett, majd vissza. – Rendben. Azt hiszem, jobb, ha most megyek. Tessék! – Újra rápillantott Toddra, és sikertelenül próbálta leplezni a vigyorgását. – Élvezzétek a curryt! És mondjátok meg Bellának, hogy itt jártam. Majd később számolok vele. – Ez utóbbi mondat burkolt fenyegetést rejtett. – Talán lemaradtam valamiről? – kérdezte Todd. – Később elmagyarázom – felelte Sophie, miközben Wes távozott. – Nincs kedved a kísérőmül szegődni erre az új helyre, amiről írnom kell? Tetőtéri bár. Puccos szálloda. Megihatnánk valamit, mielőtt berángatsz a barlangodba, és a kedvedet töltöd rajtam. – Rohamosan csökken az esélyed arra, hogy vacsorát kapj, afrodiziákumot vagy bármi mást. – Angol

lány!

Nem

akarsz

bekeményíteni,

ugye?

Talán

könyörögjek? Sophie felnevetett. – Zárásig segítenem kell Bellának, aztán gyorsan lezuhanyozom. Ötre el tudok készülni. Ha hasznossá akarod tenni magad, betehetnéd a fűszereket a hűtőmbe. – Oké. És aztán előmelegítem neked a zuhanyt. Sophie érezte, hogy elpirul. – Azt hiszem, szerencsétlen zuhanyzóm ma este kimenőt kér. – Egyáltalán nem vagy vicces. – Todd durcásan lebiggyesztette a száját, majd elmosolyodott. – Tudod, mit? Bedobom ezeket hozzád, aztán hazamegyek némi ellátmányért. – Miféle ellátmányért? – Tusfürdő. Fogyóban van. 346

Sophie a férfi távolodó hátához vágta a konyharuhát. Todd a Westlightba vitte, ami egy elképesztő, finom tetőtéri bár volt Williamsburg északi részén. Sophie már kezdte azt hinni, hogy nagyjából feltérképezte Brooklynt, amiről most kiderült, hogy sokkal nagyobb, mint Manhattan. – Még nem láttál semmit – közölte Todd a megfigyelésére reagálva, miközben a lány lakása felé tartottak. – Már tudom is, holnap hova megyünk. – Hova? – Sophie-nak felragyogott a lelke, amiért Todd máris a másnapot tervezgette. A múlt hétvége után, amikor egészen szombatig nem akart találkozni vele, Sophie azt hitte, nagyon lazán akarja kezelni a dolgot. – Meglepetés. – Veled minden meglepetés – motyogta Sophie. – Talán nem szereted a meglepetéseket? – Imádom őket, de csak akkor, ha spontán történnek. Nem szeretem, ha előrevetítik, hogy meglepetésben lesz részem, mert akkor várnom kell, és türelmetlen vagyok. – Rendben. Szeretnél holnap elmenni valahova? – Az remek lenne. Hova? – Még nem döntöttem el – vágta rá Todd, és hirtelen nagyon szégyenlősnek tűnt. Kihúzta magát a volán mögött, és szándékosan nem nézett rá. Sophie-ból kirobbant a nevetés. És úgy tűnt, a nevetés lesz az este fő témája. Todd a konyhaszigetnél ücsörgött, és sört iszogatott, miközben Sophie főzött, és elismerően 347

beleszippantott a levegőbe, amikor a citromfű, a gyömbér és a thai bazsalikom finom illata betöltötte a levegőt. És ez még nem volt elég, érdeklődőnek mutatkozott, és számtalan kérdést tett fel, úgymint: miért salottát használ vöröshagyma helyett, és miért ütögeti meg a citromfüvet, mielőtt felaprítaná. És amikor Sophie válaszolt, és elmagyarázta, hogy a salottának sokkal intenzívebb az íze, mint a vöröshagymának, így kevesebb is elég belőle, és nem teszi vizessé a szószt, valamint azért kell kicsit megütögetni a citromfüvet, mert így felpuhul, ami segít kiengedni a természetes aromaolajokat, Todd figyelmesen hallgatta. Kétségtelenül tudta, hogy egy lány mitől érzi jól magát a bőrében. Miután megvacsoráztak, Todd felajánlotta, hogy elmosogat, így Sophie kényelmesen elüldögélt a konyhasziget bárszékén, és a borospohara talpával játszadozva nézte, ahogy a férfi feltűri az inge ujját. Nem akart a kezére nézni, mert arról eszébe jutott, milyen gyakorlottan ért hozzá előző éjjel. – Borzalmasan sok eszközt használsz – állapította meg Todd a homlokát ráncolva, és körülnézett a konyhában. Sophie, aki büszke volt rá, hogy főzés közben nem csinál felfordulást, kikérte magának a megjegyzést. – Ugye nem akarod megszegni a nemzetközileg elfogadott egyezményt, miszerint a szakács soha nem mosogat? – Nem, de az egyenlőség és az angol–amerikai kapcsolatok ápolása érdekében megpróbálhatnánk élvezetesebbé tenni. – Toddnak pajkosan megcsillant a szeme.

348

– Hogyan lehetne a mosogatást élvezetesebbé tenni? – Sophie az asztalra könyökölt, az állát a tenyerén nyugtatta, míg a másik kezével felemelte a poharát. – Nos, például ez a rizses edény komoly vállalkozásnak ígérkezik. Szükségem lenne egy kis ösztönzésre. – Sophie ha akarta volna, sem hallhatta félre a hangjában bujkáló kihívást. – Talán a legjobb thai curry, amit Délkelet-Ázsián kívül ettél, nem elég ösztönző erő? Todd megvonta a vállát. – Azt már megettem. Sophie jelentőségteljesen a mosogató mellett várakozó tányérra nézett. – Valóban. – Todd háromszor szedett. – Le kell venned egy ruhadarabot. Sophie félrenyelte a bort. – Tessék? – Akkor vagy a legszexibb, amikor szégyenlősködsz, angol lány. Sophie meredten bámult rá, és finoman megremegett a szája. – Ez egy nagy edény. Sokáig kell súrolnom. – Todd oldalra billentette a fejét. Sophie kibújt az egyik cipőjéből, és felemelte. – Ez lábbeli. Gyerünk! Ez az edény kész kiszúrás. Sophie ivott egy nagy kortyot a borból, cikáztak a gondolatai. – Rendben. De folytatnod kell a mosogatást, amíg nem végzel. – Természetesen.

349

Sophie gondolkodás nélkül kibújt a ruhájából, és az asztalra hajította. Megpróbálta leplezni a diadalittas mosolyát, amikor Toddnak elkerekedett a szeme, és elakadt a lélegzete. Ó, igen. Valóban elakadt. – Az edény! – bökött a lány a mosogató felé. Todd szó nélkül nekilátott a rizses edénynek, majd amikor betette a szárítóba, rekedt hangon annyit mondott: – Jöhet a következő! Sophie ismét belekortyolt a borba, majd rezzenéstelen arccal lehúzta az alsóneműjét, és a ruha mellé fektette a csipkés bugyit. Todd hirtelen kissé feszültnek tűnt. Nem mintha láthatta volna a lányt, akit eltakart a konyhasziget. – Folytasd! – adta ki az utasítást Sophie, szándékosan kimérten. – Igenis! – Todd a söröspoharáért nyúlt, és mohón inni kezdett, kis híján félrenyelt. – Igen. – Talán valami baj van? – kérdezte a lány, és nagyon lassan keresztbe tette a lábát. – Nem. – A reszketeg tagadás fényévekre volt a megszokott, magabiztos

hangnemtől,

és

Todd

bizonytalanul

megfogta

a

vágódeszkát. Sophie gondolkodás nélkül lecsúsztatta a válláról a melltartója egyik pántját, majd megvárta, amíg Todd a szemébe néz. Akkor leeresztette a másikat is, majd ráérősen a háta mögé nyúlt, hogy kioldja a kapcsot. – Nehogy miattam abbahagyd! – figyelmeztette a férfit. Todd továbbra is Sophie szemébe nézett, és közben belemerítette a deszkát a habzó vízbe. A lány kioldotta a melltartóját, és hagyta, hogy leessen. Todd elengedte a deszkát, ami nagy fröccsenéssel a vízbe zuhant. 350

– Finoman! – intette Sophie. Todd fogott egy konyharuhát, megkerülte a konyhaszigetet, és mohón megcsókolta. A konyhasziget igen hasznosnak bizonyult. Sophie másnap reggel arra ébredt, hogy a napfény beárad az ablakon. Egy pillanatig csak feküdt, és élvezte a csípőjén Todd karjának a súlyát és a hozzásimuló test melegét. Amikor Todd simogatni kezdte, megfordult, és szembetalálta magát a férfi álomittas, kócos fejével. – Jó reggelt, angol lány! – Jó reggelt! Hány óra lehet? – Túl kényelmesen feküdt ahhoz, hogy megkeresse a telefonját. – Kit érdekel? Miénk az egész nap. – Valóban? – Sophie még nem gondolt ennyire előre. – Nincs mára semmi terved, ugye? – Todd reménykedő arcát látva dalra fakadt a szíve. – Semmi különös. – Akkor most már van! Ideje, hogy kivonszold az ágyból azt a lusta, ámde igencsak gusztusos popsidat. – Todd lágyan megpaskolta a lány fenekét. – Szörnyen rossz hatással vagy rám. Folyton ágyba viszel. – Én? De Todd már le is dobta magáról a takarót, és megrángatta Sophie kezét. – Irány a zuhanyzó! Elkísérlek. Terveim vannak veled. –A

zuhanyzóban?

–

Sophie

félrebillentette

a

fejét,

és

megborzongott az izgatott várakozástól. – Szent ég, te lány! – Todd magához húzta, meztelen testük összesimult. – Neked aztán mocskos a fantáziád. Csak árnyéka 351

maradok önmagamnak, ha továbbra is a szerencsétlen testemen éled ki kielégíthetetlen vágyaidat. Sophie mozgatni kezdte a csípőjét. Ha Todd arra akart célozni, hogy ő egy kéjenc szajha, boldogan vállalta a szerepet. – A pokolba! Te megölsz. Gyerünk a zuhanyzóba, mielőtt visszarángatlak az ágyba! Egész napos programunk van. – Tényleg? – Igen. A Wonder Wheel névre hallgató óriáskerék tetejéről az alattuk hömpölygő tömeg csak nyüzsgő hangyabolynak tűnt. Coney Island tipikus

üdülőövezetre

emlékeztette

Sophie-t

a

snackbárokkal,

játékgépekkel és a zsúfolt tengerparttal. Belekapott a hajába a szél, ahogy a kocsijuk finoman billegett a csúcs felé tartva. Szerencsére Sophie nem félt a magasságtól, nem úgy, mint szegény barátnője, Kate. Nyújtogatta a nyakát, gyönyörködött a látványban, majd elővette a fényképezőgépét, hogy készítsen néhány képet. Elmosolyodott, és gyorsan elküldte Kate-nek a WhatsAppon azzal a szöveggel, hogy „Élveznéd idefent!”. Jó érzés volt megint normálisnak lenni, és nem csak úgy tenni, mintha jól érezné magát. Felemelte a telefonját, és oldalba bökte Toddot, hogy készítsenek egy gyors selfie-t. Amióta megérkeztek, Todd el sem engedte a kezét, így andalogtak magukba szívva a látványt és az illatokat. Úgy tűnt, kiváló hot dogot kapni, és a sült hagyma illata betöltötte a levegőt, ahogy az emberek szalvétába csavart kis csomagokkal jártak-keltek, amely tocsogott az élénksárga, mustáros szószban. Üdítő változás volt, hogy végre egy páros tagja lehetett a boldog tömegben, amely élvezte a hétvégét. 352

Az óriáskerék után a dodzsemhez mentek, majd megálltak a félelmetes „Meteor” hullámvasút előtt. – Mit gondolsz? – kérdezte Todd, és felnézett a halálmegvetően meredek emelkedőre, a rémisztő hurkokra meg a narancsszínű, hullámzó sínpárra. – Én benne vagyok, ha te is – mondta Sophie, és eszébe jutott a hatalmas hullámvasút, amelyen Dániában ült. – Tavaly a „Démon”-t is túléltem a Tivoli kertben. – Készített egy újabb képet Kate-nek, és azt is elküldte. – Bátor nő vagy, angol lány – ismerte el Todd, miközben nézte, ahogy a kocsi lassan kapaszkodik felfelé a szabadesésben végződő csúcsra. – Nem számít bátorságnak, ha valaki nem is fél – jegyezte meg Sophie, mert látta, hogy a barátja arca finoman megfeszül. – Csak akkor beszélhetünk bátorságról, ha valaki meg van rémülve, mégis megtesz valamit, ha szembenéz a félelmével. Az a valódi bátorság. A barátnőm, Kate, tavaly felült a „Démon”-ra, pedig retteg a magasságtól, és azelőtt még soha nem ült hullámvasúton. És az nem az a játék, ahol az embernek el kell veszítenie a vásári szüzességét, de Kate nem akarta tönkretenni a többiek szórakozását. Ezért kipróbálta. Ez bátorság. Todd felszegte az állát. – Én mindig úgy gondoltam, az a bátorság, ha az ember felismeri a saját korlátait. Belátni, hogy nem kell megtenned valamit csak azért, hogy megpróbáld bizonyítani a bátorságodat. Bevallani, hogy félek a hullámvasúttól, és megtanulni ezzel együtt élni. Őszintén a hitünk szerint élni, és nem próbálkozni.

353

– Erre még soha nem gondoltam. – Sophie újra felnézett, és méricskélni kezdte a magasságot. – De néha megéri kockáztatni. – Hm… Én nem vagyok biztos benne. Szeretnél felszállni? – A csalóka, szenvtelen hang nem tévesztette meg Sophie-t. – Nem különösebben. Inkább ennék egy hot dogot. Todd válla ellazult a megkönnyebbüléstől, és végre leengedte, mert addig szinte a füléig felhúzta. Valami lappangott e mögött. – Egy hot dog rendel. – Mustáros lettél – bökött Todd a lány állára, majd egy mozdulattal felkanalazta a sárga szószt, és Sophie szájához emelte. Todd a lány „gasztronómiai kultúrája” érdekében ragaszkodott hozzá, hogy Nathanhoz menjenek, ahol a sziget legjobb hot dogját árulták, és most a homokban ücsörögtek a deszkasétány mellett. – Kösz! – Élvezet volt számomra – közölte Todd, és a meleg mosoly, amelyet a hatalmas hot dog fölött megeresztett a lány felé, határozottan mögöttes szándékot sejtetett. – Mennyei – jegyezte meg óvatosan Sophie, aki azonnal felismerte a kezdődő játékot. – És otthon talán még nem is ettem hot dogot. – Ez azért van, mert még soha nem vettél a szádba… igazi amerikai kolbászt. – Ne kezdd megint ezt a süket dumát! – állította le Sophie, majd oldalba bökte, és azon nyomban elvörösödött, amikor eszébe jutott, mit műveltek aznap reggel a zuhanyzóban, és önkéntelenül a férfi ágyékára pillantott. Úgy tűnt, Sophie minden gátlását otthagyta a Heathrow-n, amikor felszállt a repülőgépre. 354

– Süket dumát? – utánozta Todd az akcentusát. – Talán nálatok így hívják? – Csss! – intette Sophie, és még jobban elvörösödött. Ez a nyavalyás fickó minden lehetőséget megragadott. – Zuhanyhandabanda. – Todd ünnepélyesen bólintott, átható tekintete hirtelen élessé vált, amikor a lány újra beleharapott a hot dogba. – Hagyd abba! – Sophie lehajtotta a fejét. – Képtelen vagyok megenni, ha így bámulsz rám. – Értem, de olyan édes vagy, amikor elpirulsz. – Viselkedj rendesen! – szólt rá Sophie, majd rosszalló pillantást vetett a férfira, és már éppen bele akart harapni az ebédjébe, amikor Todd búgó, sokat sejtető hangon megjegyezte: – Imádom a szádat. Sophie fészkelődni kezdett a homokban, és azonnal elöntötte a melegség azokon a bizonyos helyeken. Mit tudhatott Todd, hogy bármelyik pillanatban képes volt ezt művelni vele? A pajkos, mindentudó tekintet azt sugallta, hogy Todd pontosan tudja, mit csinál, aztán diadalittasan felvonta a szemöldökét. Sophie kihívóan elmosolyodott, felemelte a kiflit, kicsit játszadozott vele, végigsimított az ajkán, és megpróbált csábosnak és kacérnak látszani, aztán amikor kinyitotta a száját, hirtelen óriásit harapott a virslibe. Todd összerezzent. – Aú! Sophie kuncogni kezdett. A gyerekes bohóckodás folytatódott, amíg a hot dog elfogyott, aztán Todd összeszedte a szalvétákat, és elszaladt a legközelebbi szemetesig. 355

Sophie könnyű szívvel és szélesen mosolyogva nézte, ahogy átvág a homokon. Amikor befejezték az evést, csak ültek a parton egymás mellett, Todd átkarolta a lányt, és nézték a körülöttük lévő embereket, élvezték a melengető napsütést. Sophie a térdére támasztotta az állát, és boldogan figyelte, ahogy a gyerekek vidáman rikoltozva ki-be szaladgálnak a vízből, és felsikoltanak, amikor egy hullám kiszalad a partra, és beteríti őket hideg permettel. A nap felé fordította az arcát, és örült, hogy bekente naptejjel. – Nem bánod, ha szundítok egyet? – kérdezte Todd, és hátradőlt. – Hullafáradt vagyok. – Fáradt? – Igen. Teljesen kimerítesz, angol lány. Te aztán megköveteled, ami jár. Nem tudom, képes vagyok-e tartani a lépést. – Todd! – Igen? – Aludj! – vetette oda Sophie a válla fölött. – Igenis, asszonyom! Todd elterült a lány mellett, átkarolta a fenekét, mintha hozzá akarná láncolni magát. Sophie megnézte a mobilját, élvezte a férfi közelségét, és pontosan tudta, hogy ő is közel akarja tudni magához. Kate válaszolt az üzeneteire. „Szent Habakuk! Nem mondtad, hogy ez a fickó ilyen eszméletlenül dögös!” Sophie elmosolyodott, és hátrapillantott Toddra. Néhány hónap múlva ez igazán kedves emlék lesz. 356

Hónapok óta először belépett a Facebook-fiókjába. Amióta eljött Londonból, semmit sem posztolt. Feltett egy képet a „Meteor”-ról, és azt írta mellé: „Élvezem az életet New Yorkban. Egy nap Coney Islanden. Akár Blackpool.” Mintha kinyitott volna egy palackot, amiből kiszabadult a dzsinn, görgetni kezdte a hírfolyamot. Hirtelen elöntötte a honvágy, és elakadt a lélegzete, amikor eszébe jutottak a barátai és a családja. Olyan élesen elszigetelte magát, hogy nem is gondolt rá, mi lehet velük. Rengeteg üzenetet kapott, többek között a szerkesztőségből, Angelától és Ellától. Ezenkívül egész áradat fogadta a Messengeren Jamestől. „A lakásnál vagyok. Nem tudok bemenni? Mikor érsz haza? J.” „Hol vagy? J.” „Sophie! Beszélnünk kell! Szeretlek! Tudom, hogy borzalmas közhelynek hangzik, de mindent meg tudok magyarázni. J.” „Drágám! Aggódom miattad. Kérlek, jelentkezz! Csak tudasd velem, hogy minden rendben! J.” „Kérlek, ne zárj ki az életedből! Rettenetes félreértés történt. Beszélnünk kell. J.” Vagy ezernyi üzenet érkezett hasonló stílusban, aztán hosszú szünet következett. Végül az elmúlt héten James újra jelentkezett. „Sophie! Szeretlek! Azt akarom, hogy újra része legyél az életemnek. Üres kagylóhéj vagyok nélküled. Elvesztem.” Sophie lebiggyesztette a száját, és hevesen rábökött a képernyőre, belesajdult a szíve, hogy olyan ostoba volt. Oly sok időt fecsérelt Jamesre. Annyi szeretetet. Annyi reményt. A jövőjét. Hat hónappal azelőtt álmodni sem mert volna arról, hogy New Yorkba utazik. Ha valaki megkérdezi, azt feleli, reméli, hogy megkérik a kezét. Hogy 357

James végül előhozakodik a nagy kérdéssel. Hogyan tévedhetett ekkorát? Lenézett Toddra, és észrevette, hogy a félig lehunyt szeme alól őt figyeli. – Jól vagy? – kérdezte, miközben lustán simogatta a lány combját. – Kicsit szomorúnak látszol. – Jól vagyok – felelte Sophie, és vigyázott, hogy vidám maradjon a hangja, nem akarta, hogy az emlékek beárnyékolják a napot. – Kérsz egy hideg sört? Vagy inkább felülnél még valamire? Szeretnél dodzsemezni? Sophie rájött, hogy ebben áll a nagy különbség. Abban az aprócska szóban, hogy „te”. Lehet, hogy Todd semmit nem vett komolyan. Lehet, hogy csak az érdekelte, hogy jól szórakozzon, a pillanatnak éljen, és élvezzen mindent, amit az élet kínál. De törődött Sophie-val. Megtett érte dolgokat. Még előző este is, amikor ágyba bújt vele, folyamatosan figyelte, hogy boldog-e, hogy kényelmesen érzi-e magát. Még a háremével is gondoskodó volt. Mindig olyan helyekre vitte a nőket, amit kedveltek. Odafigyelt másokra. Lehet, hogy nem tudta magáról, de igazi úriemberként viselkedett. Előzékeny és tapintatos volt. De nem olyan férfi, akit gúzsba lehet kötni. – Dodzsem! – kiáltotta Sophie, és felpattant. – Imádom a dodzsemet!

358

Huszonötödik fejezet – Mit szólnál hozzá, ha ma elmennénk kompozni Staten Islandre? – kérdezte Todd, majd felhajtotta a kávéját, és már fel is pattant. – Szuper! Azóta ki akarom próbálni, hogy megnéztem a Dolgozó lányt. – Sophie az órájára pillantott. Még korán volt. – Megígértem Bellának, hogy később segítek neki. Kicsit elhanyagoltam a héten. Befejezték a reggelit az erkélyen, kényelmesen, lustálkodva kezdték el a verőfényes szombatot. A nap felkapaszkodott az égszínkék égre, és a hét közben ott tanyázó szürke felhőknek nyoma veszett. Az elmúlt hetekben, amióta Coney Islanden jártak, minden hétvégét azzal töltöttek, hogy felfedezték Brooklynt, de úgy döntöttek, ha szép lesz az idő, ezúttal bemerészkednek Manhattanbe. Jártak már a Barclay Centre-ben baseballmeccset nézni, ahol Sophie több időt töltött azzal, hogy a nézők bohóckodását figyelje, mint a játékkal, amit teljesen érthetetlennek talált. Elmentek egy tetőtéri moziba, ettek pizzát, libanoni és brazil étteremben voltak, és csónakáztak a Prospect Parkban, kihasználták a balzsamosan meleg napokat. Ám ezen a héten megváltozott az időjárás, az alacsonyan lebegő szürke felhők súrolták a felhőkarcolók tetejét, az ablakon kinézve a szitáló esőtől homályos látvány fogadta őket. De ez egyiküket sem zavarta, mert csak annyi változást jelentett, hogy ezúttal egy barátságos kis olasz étteremben töltötték az ebédidejüket, amelyet Todd mutatott a 359

lánynak. Természetesen remek lehetőséget nyújtott Sophie-nak, hogy alaposan kifaggassa Mariót: ő volt ugyanis az ötödik generációs olasz tulajdonos, aki Todd legnagyobb örömére azonnal nagy rajongója lett Sophie-nak, ezért odahúzott egy széket az asztalukhoz, hogy ételekről és receptekről beszélgessenek. Hamarosan ez is a lány egyik kedvenc helyévé vált. Lassan kezdte ugyanolyan otthonosan érezni magát Manhattanben, mint Brooklynban. Sophie elképedve és örömmel nyugtázta magában, milyen könnyen kialakult a közös hétköznapjaik menete. Azokon a napokon, amikor Todd bent volt a szerkesztőségben, együtt utaztak haza, és a metrómegállójuknál megálltak bevásárolni. Bár nem mondták ki, mindketten tartották magukat ahhoz, hogy a munkahelyükön nem beszéltek a kapcsolatukról, bár Sophie azon tűnődött, vajon Madisonnak nem járt-e el a szája. Ha így történt is, senki nem hozta szóba a dolgot. Néhányszor Todd lakásán töltötték az időt, ami mindössze két háztömbnyire volt az övétől. Amikor Sophie megpillantotta a sivár, fehér falakat és a szögletes, minimál stílusú bútorokat, azonnal rájött, hogy Todd miért szeret inkább nála vendégeskedni. Sophie esténként vacsorát főzött, míg Todd a konyhasziget mellett ücsörgött, és őt nézte, időnként csókot lopott, és amikor a lány megkérte, hogy daraboljon össze néhány zöldséget, arról panaszkodott, hogy rabszolgává tették. Todd minden esetben elmosogatott és elpakolt vacsora után, de mindig arra kérte Sophie-t, hogy szép lassan vetkőzzön le. Csak akkor hagyta abba, amikor egyik este a lány kiosont vacsora után, hogy felhúzzon a ruhája alá egy rakás plusz alsóneműt. Úgy nevetett, hogy megfájdult az oldala, amikor Todd elkeseredésében 360

nekiállt előszedegetni a konyhafiókból a tiszta teáskanalakat, és azokat is elmosogatta, hogy végül meztelenül láthassa. Minden éjszakát Sophie-nál töltött, de a lánynak esze ágában sem volt panaszkodni. Az volt a kedvenc pillanata, amikor a férfi mellett ébredt. Todd odalépett mögé, beleszuszogott a nyakába, és átkarolta a derekát. – Biztos vagy benne, hogy kompozni akarsz? – A szája egyre feljebb csúszott, amíg meg nem csókolta a lányt. – Itt is maradhatunk – motyogta. Sophie felsóhajtott, majd csillogó szemmel felnézett rá. – Ha elkezded, soha nem jutunk ki innen. – Én nem panaszkodom – jelentette ki Todd, és egyre feljebb csúsztatta a tenyerét a lány bordáin. – És te? Sophie visszafojtotta a lélegzetét, amikor Todd keze elért a melléig. – Mert ha bármi panaszt teszel, boldogan nekiveselkedem újra, hátha jót tesz a gyakorlás… – A keze összezárult Sophie mellén, a hüvelyk- és a mutatóujja foglyul ejtette a mellbimbóját. Sophie finoman felnyögött, és hátradőlt Todd mellkasának, érezte, ahogy elönti a forróság. Mindössze fél órával azelőtt hagyták el a hálószobát, de ő máris kívánta a férfit. A szex folyamatos kalandozást jelentett, egyes napokon szenvedélyes és durva volt, máskor lágy és gyengéd, de mindig kivételes élmény. Úgy érezte, nem tud betelni vele. Todd telefonjának fülsértő csörgése szakította meg az évődést, és a férfi a homlokát ráncolva pillantott az asztalon fekvő készülék kijelzőjére. Vonakodva elhúzta a kezét a lány melléről. – Marty az. Ne haragudj! Jobb, ha ezt felveszem. 361

– Szevasz, kispajtás! Mi a helyzet? Micsoda? – Todd megfordult, és bement a lakásba, hirtelen mintha leesett volna a válla. Sophie fogta a narancsléjét, hátradőlt a széken, és nézte, mit játszanak a gyerekek két udvarral arrébb. Összeszorult a szíve, amikor eszébe jutott James kislánya. Vajon a volt barátja még együtt van a feleségével és Emmával? És ha az asszony nem fog gyanút, vajon James meddig folytatja a kettős életét? Sophie még mindig a közös jövőjükről, a gyermekeikről ábrándozna. Elhúzta a száját. Gyerekek. Toddnak biztosan csodálatos gyerekei lesznek. Egy gyors mozdulattal felhajtotta a narancslét. Már ha lesznek gyerekei. Sophie-t elfogta a szomorúság. Nem maga, hanem a férfi miatt. Todd megérdemelte, hogy szeressék, hogy boldog lehessen. Az elmúlt héten minden szabad pillanatukat együtt töltötték, és a férfi bűbájosan viselkedett. Lehet, hogy nem ismerte fel, de tökéletesen alkalmas volt egy kapcsolatra. Talán egy nap majd meggondolja magát. Rájön, hogy a szerelem megéri a kockázatot, és nem minden párkapcsolat olyan mérgező, mint a szüleié. De Sophie nem volt olyan ostoba, hogy azt higgye, ez éppen miatta következik majd be. – Marty megint bajba került. Sajnos el kell halasztanunk a kompozást. Upper East Side-ra kell mennem. Apa fűvel-fával fenyegetőzik. Marty rémes állapotban van. Sophie összerezzent, mert úgy a gondolataiba mélyedt, hogy nem hallotta, amikor Todd kijött. – Mit csinált?

362

– Csillog a szemed, és mosolyog a szád. – Amikor Sophie belépett a pékség konyhájába, Bella vidám élcelődése fogadta. – Elragadtatott képet vágsz. Sophie felvett egy kötényt, és boldogan rámosolygott a barátnőjére. – Az unokatesóm nagyon… lefoglal. – Ezúttal a szavai mögött finom kétkedés bujkált. – Meglep, hogy még nem múlt el az újdonság varázsa. – Csak jól érezzük magunkat, Bella. – Sophie nem akart védekezni, de kezdett elege lenni Bella folyamatos figyelmeztetéseiből. – Felfogtam a dolgot. Todd nem hajlandó elkötelezni magát. Nem lesz szerelmes belém. Megértettem. És én sem leszek szerelmes belé. – Ne haragudj, édes! – Bella odament hozzá, átkarolta, és megszorította. – Ez undokság volt tőlem. Nem akarok kötözködni, csak aggódom érted. Lehet, hogy még soha életemben nem láttam Toddot ilyen figyelmesnek… De ismerem. Tiszta szívemből szeretem, de nem képes kitartani valaki mellett. A fene tudja, lehet, hogy képes lenne rá, ha olyasvalaki van mellette, mint te, de… Láttad a szüleit. Ő úgy gondolja, hogy a szerelem csak a zsarolás egyik eszköze. – Nem meglepő. És ez mindig így volt? – Todd keveset beszélt a családjáról. – Mindig. Mintha az ember folyton tojáshéjon táncolt volna körülöttük. Az egyik pillanatban meg akarták ölni egymást, és hívták az ügyvédjüket a válási papírokkal, a következőben pedig el sem akarták engedni egymás kezét. Csak az utóbbi években csillapodtak le valamennyire. – Bella felsóhajtott. – Emlékszem egy rémes esetre. Karácsony volt. Ross tett valami rosszalló megjegyzést, mire Celine elveszítette a fejét, és fellökte a fát. Mindent szilánkokra tört díszek 363

borítottak. Celine felrohant az emeletre, és nem volt hajlandó lejönni. El tudod képzelni, milyen volt a karácsonyi vacsora? Sophie elhúzta a száját, és elképzelte a fiatal Toddot. – És hol jár ma a brooklyni szerető? – kérdezte Bella. – Be kell vallanom, hogy feltűnően figyelmes. Csak nem ment haza? Meg fogom duplázni az albérleti díjadat, mert olyan, mintha ideköltözött volna. – Meg kellett látogatnia a családját. Marty megint bajba került. Úgy tűnik, meghackelte a partin egyik-másik vendég Facebook-profilját. Ross üzletfelének felesége szarvat és farkat kapott, ami nem sült el túl jól. Bella vihogni kezdett. – Ezek az ördögi nőszemélyek… Sophie a fejét csóválta. – És nem ő volt az egyetlen. Azon a hétvégén jó néhány vendéget meglátogatott a Photoshop-tündér. – Ugye csak viccelsz? Ó, Marty! – Bella a szájára szorította a kezét, hogy leplezze a mosolyát. – Olyan… – Nagy bajban van… Megint. Todd elment, hogy mentse, ami még menthető. – Ez nagyon mókás! Bárcsak láttam volna a képeket! Egyik-másik vendég nagyképű idióta – állapította meg Bella. – Sajnálatos módon Celine és Ross nem így érzi. Éktelenül dühösek. Marty reggel felhívta Toddot, és hisztérikusan zokogott a telefonban. – Szerencsétlen gyerek. Pedig milyen okos. A szülei Achilles-sarkát célozta meg, hogy elmondja a véleményét. Rögeszmésen igyekeznek, hogy a legszebb képet mutassák magukról. És tulajdonképpen nem okozott semmi kárt. 364

– Igen. – Sophie felsóhajtott. – De Todd attól tart, hogy Marty még nagyobb bajba kerül. – Kicsit több figyelmet kellene fordítaniuk szegény fiúra. – Todd is ezt mondja. – Hm… Egyáltalán nem rossz gyerek. De hálás vagyok, hogy ma beállt

mentőangyalnak.

Így

gátlástalanul

kihasználhatom

a

segítségedet. Bella legfontosabb feladata a lakberendezőnek sütött torta bevonása és díszítése volt, így a délelőtt további részét azzal töltötték, hogy elmélyülten cserélgették egymás között a tapétamintákat, amelyeket a menyasszony kiválasztott az egyes rétegek borításához. Sophie-nak jutott a feladat, hogy átmásolja a mintát a kiterített cukormázrétegre. A gyötrelmesen

aprólékos

munkához

minden

idegszálával

összpontosítania kellett, mert egy tűvel szúrogatta át a máz tetejére fektetett tapétát. Amikor kávészünetet tartottak, úgy döntöttek, kimennek a kávézóba. Bella vasárnapi kisegítői megállás nélkül sürgölődtek, de sikerült találniuk egy hátsó asztalt. – És hogy állnak a dolgok Wesszel? – érdeklődött Sophie. Bella éppen elég megjegyzést tett rá és Toddra, így a lánynak nem volt lelkiismeret-furdalása, hogy a szerelmi életéről faggatja. – Járt itt azóta az anyukája? – Nem, ami igazán kár, mert egy angyal. – Tényleg? Nekem kicsit rémisztőnek tűnt. – Az is, de jó értelemben. Azt hitte, az orránál fogva vezetem az ő kisbabáját. 365

Sophie félrenyelte a kávéját, amikor arra gondolt, hogy a hórihorgas West valaki kisbabának tartja. – Rajong érte… Kivéve, amikor idiótán viselkedik. – És mit szólt hozzá Wes, amikor átjött a pékségbe? Bellának vidáman felcsillant a szeme. – Vagy egy hete nem találkoztam vele. Szándékosan. A lányok a pultban tökéletes riasztórendszerként működnek. Valahányszor Wes belép, hátraosonok. Dessie felvetette, hogy túlságosan megkönnyítem a fia helyzetét. Hogy a távolság csak felhevíti az érzéseket satöbbi. – Érdekes stratégia – állapította meg Sophie, és azonnal eszébe jutott James. A távolság az ő esetükben csak arra volt jó, hogy Sophie végre tisztán lássa a helyzetet. – Ez mindig térdre kényszeríti őket – folytatta Bella hamis magabiztossággal. – Legalábbis Dessie szerint. Márpedig neki tudnia kell. Párkapcsolati tanácsadó, legalábbis ezt mondta. Megesküdtem volna, hogy Wes azt mesélte, tanár az anyukája. Talán tévedtem. Bellának sípolt egyet az iPhone-ja. – Ó, a franc… – Úgy fest, hogy személyesen is megkérdezheted tőle. – Bella magabiztossága egy szempillantás alatt szertefoszlott, és a lány elsápadt. – Mit mondjak neki? Szörnyen dühös lesz, amiért beszéltem az anyukájával. – Bellaaaaa! Bella összehúzta magát a széken, Sophie pedig felállt. – Inkább magatokra hagylak benneteket. Sophie visszament a konyhába, és folytatta a díszítést. Közben azon tűnődött, vajon hogy boldogul Todd. Megígérte, hogy küld majd egy 366

üzenetet, de a lány telefonja néma maradt. Amikor eljutott odáig, hogy Bella nélkül nem tudta folytatni, rádöbbent, hogy már egy óra is eltelt. Amikor visszament a kávézóba, a barátnőjének nyoma sem volt. – Elment Wesszel – magyarázta az egyik lány, miközben kivitte a kávét egy asztalhoz. – Azt mondta, majd jön. Sophie végül előbb hallott Bella, mint Todd felől, mert a lány küldött egy üzenetet, amelyben elnézést kért, hogy így eltűnt. Mivel ilyen váratlanul felszabadult, összegyűjtötte a szennyesét, hogy elvigye a mosodába, és beledobálta Todd ruháit is, amelyeket a héten otthagyott a lány szennyeskosarában. Ezek a hétköznapi apróságok nem okoztak nekik semmiféle nehézséget. Todd már az első héten elhozta a fogkeféjét

és

a

borotválkozófelszerelését,

és

a

lehető

legtermészetesebben belakta Sophie fürdőszobáját, bár minden éjjel megkérdezte, nem okoz-e gondot, hogy ott marad. Miközben

sétálgatott

a

nyüzsgő

környéken,

elcsodálkozott,

mennyire otthon érzi már magát ahhoz képest, amikor megérkezett. Még néhány arc is ismerősnek tűnt. Úgy döntött, hogy elugrik a Union Streetre, abba az érdekes szupermarketba, amelyik mellett elfutottak néhányszor Todd-dal. Élvezte a kora délutáni jövés-menést, ahogy az emberek siettek a dolgukra. Miután bevásárolt, azt kívánta, bárcsak Todd vele lenne, hogy segítsen cipekedni, és elindult vissza a lakásba. Aznap este egy tésztareceptet akart kipróbálni, amelyet Mariótól kapott. Még mindig túl meleg volt ahhoz, hogy nekilásson a Yorkshire-pudingnak, annak ellenére, hogy Todd minden áldott nap ezt kérte, amikor a lány megkérdezte, mit szeretne enni. 367

Amikor hazaért, letette a szatyrokat, és újra megnézte a telefonját. Továbbra sem érkezett semmi Toddtól. Küldött neki egy gyors üzenetet. A délután további részében kiült az erkélyre a könyvével, és gondosan maga mellé tette a telefonját. Amikor kopogtattak, megkönnyebbülten az ajtóhoz sietett, de nem Todd volt az. – Szia! Bejöhetek? – kérdezte Bella. – Persze. Hogy van Wes? Szépen magamra hagytál. – Bella követte Sophie-t a lakásba. – Beszélni akart velem. – A távolság felhevítette az érzéseit? – kérdezte Sophie, és kinyitotta a hűtőszekrényt. – Miután teljesen kikészült, igen – felelte a lány, és diadalittasan elvigyorodott. – És? Kérsz valami hideget? – Azért

jelentősen

előrébb

jutottunk.

Pénteken

elmegyünk

randevúzni. Egy pohár vizet kérek. Bella még maradt egy ideig, megköszönte, hogy Sophie segített a tortánál. – Szuper lenne, ha holnap szakítanál rám egy kis időt. Csak a jövő héten kell kiszállítanom, de ha tudnám, hogy már kész van, nem lenne akkora a nyomás. – És Hamupipőke elmehet pénteken a bálba – ugratta Sophie. – Nos, valóban. – Bella rákacsintott. – Bár már most kezdek ideges lenni. Mi a fenét húzzak fel? – Ruhát? – Nagyon vicces. Hallottál valamit Toddról? Hogy van Marty? 368

– Semmi hír. És ez egész nap így maradt. Sophie végül egész este bugyuta műsorokat bámult a tévében, miközben folyton nézegette a telefonját, aztán elment lefeküdni.

369

Huszonhatodik fejezet – Szép munka, Sophie! – mondta Trudy, amikor összegyűltek a tárgyalóban megbeszélni a januári számot. Hogy történhetett ez? Repült az idő. A héten beköszöntött az ősz. Amint Sophie kilépett a tárgyalóból, észrevette, hogy Todd az íróasztalánál ül, a lába az asztalon, és hintázik a székével, miközben telefonált. Összeszorult a gyomra, amikor megpillantotta, és rátört a kínzó sóvárgás. Nevetséges! Hogy hiányozhatna neki egyetlen éjszaka után? Szombat reggel óta nem jelentkezett, és Sophie arra sem számított, hogy aznap találkoznak a szerkesztőségben. Biztosan rémesen mentek a dolgok a szüleinél, de Sophie szerette volna tudni, minden rendben van-e Martyval. – Az remek lenne, Amy. Hánykor? Nyolc? Miért nem inkább fél hét, akkor elmehetünk utána vacsorázni. – Todd az álla alá szorította a telefont, felnézett, és szenvtelenül intett Sophie-nak. – Ugyan, Amy! Ne ültess bolhát a fülembe! – Todd felnevetett, de nem nézett a lányra. Sophie dühösen odament az íróasztalához, és rádöbbent, hogy ökölbe szorult a keze. Ez nem féltékenység, mondogatta magának. Toddnak olyan a flörtölés, mint a lélegzés. Résnyire szűkült szemmel méregette a férfit. Nem volt féltékeny, de kicsit megharagudott, amiért Todd nem tudatta vele, mi történt Martyval és a szüleivel. Talán túlságosan zaklatott volt ahhoz, hogy elmesélje. Alaposan szemügyre 370

vette a férfi arcát. Igen, apró ráncok éktelenkedtek a szeme körül. Fáradtnak tűnt. És feszültnek. – Szia, Amy! Hamarosan találkozunk. – Todd letette a telefont. – Szia, angol lány! Hogy vagy? Sophie felvonta a szemöldökét, egy pillanatra sem dőlt be a jól begyakorolt lezserségnek. – Én jól vagyok. És te? – Én is. – Remek. És Amy… Örülök, hogy nem felejtetted el a nevét. Todd dühösen összeszorította a száját. Talán Sophie mégis úgy hangzott, mint egy féltékeny barátnő? A férfi valóban nem ígért semmit, de az elmúlt néhány hétben lassan megfogyatkoztak a telefonhívások. Sophie eltökélte, hogy kedves lesz, és megkérdezte: – És Marty? Todd borúsan ráncolta a homlokát, levette a lábát az asztalról, és odahúzta magához a laptopot. – Todd? – Sophie nem akarta annyiban hagyni a dolgot. – Hagyjuk, Sophie! – Hagyjuk? – A lány összezavarodott. – Rengeteg dolgom van ma. Muszáj odafigyelnem. Sophie hátrahőkölt, úgy érezte, mintha Todd megütötte volna. – Rendben. Nyilvánvaló volt, hogy a hétvége sokkal rosszabbul sült el, mint ahogy Todd szerette volna. Sophie tisztában volt vele, hogy milyen közel áll az öccséhez, ezért inkább bekapcsolta a gépét, és amennyire tudott, belefeledkezett a munkába.

371

Ebédidőben felpillantott. Todd engesztelhetetlenül gépelt, aztán elkapta a lány tekintetét. – Kimegyek, eszem valamit. Nem jössz? Todd hanyagul megvonta a vállát, és megrázta a fejét. – Túl sok a dolgom. Menj csak! – Todd ma nem jött? – kérdezte Mario, miközben a lány a kávéscsészéjével játszadozott. Amióta New Yorkban volt, felhagyott a teázással. Túl gyakran kapott enyhén kávéízű teát, vagy olyat, amit forralt víz helyett csak meleggel készítettek, míg a kávé mindig jó volt. Minden sarkon volt egy kávézó, és Sophie-nak úgy tűnt, hogy ezt a várost a koffein működteti. – Sok a dolga – felelte Mariónak, és igyekezett figyelmen kívül hagyni a szívébe nyilalló fájdalmat, amelyet a férfi hirtelen támadt közönye okozott. – Vigyél neki egy szeletet a lasagnémból vagy a feleségem cannolójából! Todd tényleg szerette a főztjüket, és Sophie abban reménykedett, talán ez majd felvidítja. Hangos csörömpöléssel visszatette a csészét az aljra, mert elfogta a szégyen. Neki aztán mindenkinél jobban kellett tudnia, milyen hatással vannak Toddra a szülei, hiszen a saját szemével látta. Erre most csak a saját érzéseivel volt elfoglalva, amikor a barátjának támogatásra volt szüksége. – Viszek egy-két cannolót. Mario igencsak elégedett volt, hogy a lány elfogadta a javaslatát, és elsietett. Sophie elővette a telefonját, hogy megnézze a Facebook- és WhatsApp-üzeneteit. Az utóbbi időben ismét rendszeresen posztolt, 372

fényképeket tett fel azokról a helyekről, ahol járt, és hozzászólt a beszélgetéshez a FoodLovers csoportban, amelynek tagja volt. Nemrégiben posztolt egy libanoni étteremről, és megosztott egy receptet, amit sikerült kicsikarnia a tulajdonosból, egy tüneményes, kerekded, kopasz egyiptomiból, aki el volt ragadtatva Sophie érdeklődésétől. A bejegyzés rekordszámú like-ot és megosztást gyűjtött be. Miközben görgette lefelé a hozzászólásokat, hirtelen megdermedt. A fenébe! Elfelejtette, hogy James cégének volt egy csatornája, amely követte a gasztronómiai blogokat és csoportokat. „Örülök, hogy látlak, Sophie. James” Sophie kétségbeesetten ellenőrizte a posztot. Valóban nyilvánvaló volt, hogy New Yorkban tartózkodik, de egy étterem aligha nyújthatott kapaszkodót. Gyorsan megpróbálta felidézni, mi mást posztolt még a közelmúltban, és végiggörgette a bejegyzéseit. Fényképek a július negyediki tortáról, amelyet ő díszített, egy „Bella péksége” feliratú dobozban. Képek különböző tortákról, amelyeket akkor talált, amikor megpróbált Bellának segíteni megtervezni a tortát. A legtöbb teljesen ártalmatlan információnak bizonyult, aztán egy pillanatra megállt, amíg az ujját a képernyő fölött tartva átfutott egy beszélgetést egy másik gasztronómiai íróval, aki megkérdezte, merre jár. Itt fekete-fehéren megmondta, hogy hat hónapig New Yorkban van egy álláscserén. Vajon James rákeresett a többi hozzászólására is? És mit számított egyáltalán, ha tudta, hol van Sophie? Mire hazaér Angliába, remélhetően megfeledkezik a lányról. Két hónappal azelőtt elmaradtak a kétségbeesett üzenetek, amelyeken keresztül James megpróbált vele kapcsolatba lépni. Nem kopogtat az ajtaján, amikor Sophie visszatér, és ha mégis, a lány felkészülten várta. 373

Todd

Madison

íróasztalának

dőlt,

és

pár

stresszlabdával

zsonglőrködött, miközben az ifjú gyakornok felnevetett rá. Sophie elment mellettük, egyikük sem nézett rá. Túl elfoglalt? Úgy látszik, erre azért van ideje. Bármennyire megbántották is a szülei, Toddnak nem volt joga gorombán viselkedni Sophie-val. A lány figyelmen kívül hagyta a keserű ízt a szájában, higgadtan az íróasztalához ment, és rátette a barna papírzacskót, majd letette a széke mellé a táskáját. A cannolo édes illata terjengeni kezdett a levegőben. Sophie összeszorította a száját, és a kettejük íróasztala közötti szemetesbe hajította a zacskót. Értette, hogy Todd fel van zaklatva. Nagyon is megértette, de nem kellene rajta elvernie a port. Szerencsére egy fotózást kellett felügyelnie a tesztkonyhában. Nem lett volna gyomra hozzá, hogy a délután további részében azt figyelje, hogyan flörtöl Todd Madisonnal. A fényképezés az egész napot felemésztette. – Kicsivel több olvasztott csokit – mondta Sophie az ételstylistnak. Megfelelő csillogást adni a gravy szósznak, tökéletes gyakorlatnak bizonyult feldúltság ellen. Ha az ember gondosan megválogatja a hozzávalókat, és megbolondítja a megfelelő mennyiségű csokoládéval, a mártás kellően olajosnak, simának és csillogónak néz ki, és nem sötétedik meg. – Biztos vagy benne? Ha túl sokat adunk hozzá, elveszíti a színét. – Ennek sötét gravy mártásnak kell lennie! – csattant fel Sophie. Már nem sok idejük maradt, amíg a csokoládé, illetve a mártás kezdett besűrűsödni. És akkor elveszíti a kívánt fényes hatást. – Siess, különben kezdhetjük elölről! – A munkatársai döbbenten elhallgattak, 374

és a lánynak lángolni kezdett az arca zavarában. – Szent ég! Ne haragudj! Kicsit ingerült vagyok. – Ránézett a körülötte lévő meglepett arcokra. – Bocsánatot kérek. – Ugyan, Soph! Semmi gond – vigasztalta a stylist. – Sokkal rosszabbat is hallottam már. Hallanod kellene Brandit. Minden mondata szitkozódással kezdődik. – De én… A francba! Sajnálom! – Az egyik lány megveregette a karját. – Azt hiszem, ezután megérdemlünk egy italt. Most két pezsgőt adnak egy áráért a Flute-ban. Nem megyünk el? Sophie bólintott. Miért is ne? Épp elég időt töltött már Todd-dal, ideje volt változtatni, és egy kicsit jobban megismerkedni a munkatársaival. A délután további részében nagyon igyekezett lecsillapodni, bár a lelke mélyén mérges volt magára. Éppen idejében érkezett az emlékeztető. Túlságosan hozzászokott, hogy Todd a közelében van. Talán szükségük volt egy kis térre. Nehéz volt elhinni, hogy már az otttartózkodása háromnegyedénél jár. Nem szabad elfelejtenie, hogy Todd mindenekelőtt a barátja, és ha annak, ami kettejük között van, lejár az ideje, elég felnőtt már ahhoz, hogy csak a pozitívumokat lássa. Ha Todd nem lett volna, soha nem jut el a Hampton-vidékre vagy baseballmeccsre. Soha nem biciklizik a Prospect Parkban, vagy fut a tó körül. Soha nem lett volna része vad és felszabadult szexben a konyhában, a zuhanyzóban vagy éjfélkor az erkélyen. A fenébe! Mindenképpen elmegy a lányokkal.

375

Egy pohár pezsgőből három, majd négy lett, és végül egy kör tapas. Sophie már el is felejtette, milyen élvezetes kimozdulni egy csapat lánnyal. A dániai útja során jó barátságot kötött Kate-el, és ők ketten rendszeresen találkoztak a másik két nővel, akik szintén velük tartottak Koppenhágába – Avrillel, a tévés műsorvezetővel, és Evával, aki Kate üzlettársa

volt.

Sophie-nak

hiányoztak

a

proseccótól

fűtött

mulatozásaik, ahol Avril különböző celebekről szóló történetekkel szórakoztatta őket, akikkel interjút készített a reggeli műsorában. Sophie kellemesen átmelegedve felszállt a metróra, és az út nagy részét az egyik lánnyal tette meg, aki azt tervezte, hogy elutazik Londonba, ezért kifaggatta a kissé becsípett Sophie-t a legjobb éttermekről és arról, hogy érdemes-e elmennie Skóciába megkóstolni a haggist. Majdnem nyolc óra volt, amikor bedugta a kulcsát a bejárati ajtó zárjába. Odakintről látta, hogy Bellánál ég a villany. Arra gondolt, megkérdezhetné, hogy nem inna-e valamit. Azok után, hogy olyan kellemes társaságban töltötte az estét, semmi kedve nem volt a fennmaradó részében magányoskodni. Elindult a lépcsőn, de odafentről mocorgást hallott, ezért meglepve felpillantott. Todd tápászkodott fel a földről, fáradtnak és elveszettnek tűnt. – Todd! Mit keresel te itt? Mi történt? – Nem Amyvel kellett volna találkoznia? – Ne haragudj! – Remegett a hangja a megbánástól. Sophie döbbenten végigmérte. Gyűrött ing, kócos haj, vörös szem. A széles válla elgyötörten beesett, és Sophie a legszívesebben szorosan megölelte volna, de csak állt ott bizonytalanul. Természeténél fogva nem volt haragtartó, és eszébe sem jutott volna belerúgni valakibe, aki 376

a földön fekszik, de Todd aznapi szenvtelensége tönkretette a kettejük közötti fesztelen kapcsolatot. Megbántotta. – Mióta vagy itt? – Sophie kifejezéstelen, távolságtartó hangon beszélt. – Hány óra van? – Tíz perc múlva nyolc. – Hat óta. – A pezsgő kellemesen szédítő hatása és Sophie kellemes hangulata egy csapásra elpárolgott. – Hat? – Elviharzott Todd mellett, hogy kinyissa az ajtót. A nap utolsó sugarai besütöttek az ablakon, aranyló ragyogásba vonva a szobát. – Gyere be! A kanapéra hajította a táskáját, és megpróbálta megacélozni magát, hogy képes legyen ellenállni a férfi vonzerejének. A szűrt, szépiaszerű fény csak elmélyítette a szeme alatti karikákat, de Sophie bármennyire is szerette volna a karjában tartani, és kisimítani a szája körüli feszült ráncokat, türtőztette magát. Todd ott állt egyedül, porszemek táncoltak körülötte a rézsútosan betörő napsugárnyalábban, elveszettnek és bizonytalannak tűnt. Sophie-nak már az is fizikai fájdalmat okozott, ha ránézett, de egy csapásra elolvadt, amikor Todd odalépett hozzá, és kitárta a karját. – Ölelj meg, Sophie! Szükségem van rád. Hogy utasíthatta volna vissza? Vonzotta a riadt tekintet. Amikor Todd a dereka köré csúsztatta a kezét, közelebb lépett, és a férfi azonnal magához vonta, a nyakába temette az arcát, és kétségbeesetten kapaszkodott belé. Sophie megcsókolta az arcát, megölelte, és erősen szorította. A történtek ellenére úgy érezte, mintha hazaért volna.

377

– A szüleim… – Toddnak elcsuklott a hangja, és Sophie érezte, ahogy a fojtott zokogástól remegni kezd az ölelésében. – Marty… Elküldték. – Ó, Todd! – Sophie-nak megolvadt a szíve a férfi szenvedése láttán. Csak ölelte, érezte, hogy próbálja összeszedni magát. Amikor végül megnyugodott, Sophie a kanapéhoz vezette, leültette, mint egy rongybabát, aztán lehuppant mellé, és megfogta a kezét. Így ücsörögtek egymás mellett, Todd lehorgasztotta a fejét, aztán végül kihúzta magát, és arcon csókolta Sophie-t. – Kösz, angol lány! – suttogta. Sophie megszorította a kezét. – El tudod mondani, mi történt? Todd bólintott, és vett egy mély lélegzetet. – Amikor

megérkeztem,

anya

és

apa

teljes

erőbedobással

veszekedett, válással fenyegetőztek Marty előtt. Egymást okolták a viselkedéséért. – Todd elhúzta a száját. – Kifejtették, mekkora csalódást okozott a családjának. – Todd a tenyerébe temette az arcát. – Borzalmas volt. Apa azt mondta, elküldi Martyt egy katonai akadémiára, ott majd fegyelmet tanul. Nem lesznek számítógépek, és senkivel nem tarthatja a kapcsolatot. Majd ott férfit faragnak belőle. Megtanítják az igazi értékekre. Az egész napot ott töltöttem, és végül lecsillapodtak a kedélyek. Szerencsétlen gyerek teljesen kimerült. Kidőlt a szobájában. Ott maradtam vele, amíg elaludt. – Todd lehunyta a szemét. – Aztán vitatkozni kezdtem apával. Természetesen veszítettem. Elmondtam, hogy az elszúrt házasságuk az oka mindennek. Képzelheted, hogy nem tudta megemészteni a dolgot. A francba! Iszonyú rémes volt. Az éjszakát és az egész vasárnapot náluk 378

töltöttem. De amikor eljöttem, azt hittem, sikerült meggyőznöm, hogy a katonai akadémia nem megoldás, hogy talán egy pszichológus segítene. Valami tanácsadás. Úgy tűnt, ezt megveszik. – Todd keserűen elmosolyodott. – Persze hogy tetszett nekik. Pszichológushoz járni a New York-i életstílus része. De arra gondoltam, egy szakember talán valóban megfogalmazza majd a problémát, és a szüleim is hallgatnak rá. Úgy váltunk el, hogy anya azt mondta, reggel ajánlottak neki egy pszichológust, aki jó lehet Martynak. Odafordult Sophie-hoz. – Sajnálom! Olyan dühös voltam apára. Aggódtam Martyért. Utálni fogja. Cserben hagytam. Már korábban beszélnem kellett volna a szüleimmel. Ráébreszteni őket a helyzet komolyságára. – Nem hiszem, hogy ezt megakadályozhattad volna. – Talán nem… De neked üzennem vagy telefonálnom kellett volna, csak olyan kifacsartnak éreztem magam, hogy nem tudtam tisztán gondolkodni. Sophie a hüvelykujjával végigsimított Todd ujjpercein, mire a férfi halványan rámosolygott. – Semmi baj. – És ma a szerkesztőségben… – Todd homlokon csókolta Sophie-t. – Egy rohadék voltam. Azt hiszem, el akartam menekülni. – Belenézett a lány szemébe, és Sophie látta, ahogy a tekintetében megvillan a pánik. Egy csipetnyi rémület, ami mellbe vágta a lányt, és darabokra törte a kis csigaházat, amelyet a szíve köré épített. Lehullott róla, és ezzel egy időben megszólalt a vészcsengő, fülsértő hangja átjárta a lány minden porcikáját, és beléhasított a felismerés. Szerette. Ostoba módon beleszeretett Toddba. 379

Látta, ahogy a férfi ádámcsutkája liftezni kezd, miközben nyel. A szájára szorította az ujját, nem akarta, hogy tovább szabadkozzon. – Aztán munka után felhívtam anyát. Ő mondta meg. Apa ma reggel elvitte Martyt. És nekem nem árulják el, hova. Egyszerűen eldöntötték. Elment. Cserben hagytam. Nem tudtam… Mit tegyek. Hová… – Todd felemelte a fejét, a szeméből félelem és zavar sugárzott. Sophie

ösztönös

késztetése,

hogy

megvigasztalja,

végül

felülkerekedett, és kiszorított a fejéből minden más gondolatot. Magához ölelte, és az ajkára szorította a száját, minden szeretetét beleoltva a csókba. Todd kapaszkodott belé, megragadta a hátát, és magához húzta, mintha be akarná kebelezni a testét. Kezdett bennük feléledni a vágy, a gyengéd sóvárgás kétségbeesett megtestesülése, mely vigasszal és megnyugvással kecsegtetett. Sophie nem hagyta abba a csókolgatást addig sem, amíg felhúzta Toddot. A férfi szokatlanul engedelmesen hagyta, hogy átvegye az irányítást, és a hálószobába vezesse. Amikor Sophie leültette az ágyra, Todd mereven ült, amíg ő lehajolt, és levette a cipőjét. Amikor a lány lehúzta a zokniját, Todd tétován megsimogatta az arcát, a leheletfinom érintés olyan gyenge volt, mintha a férfi eltörne, ha túl sokat mozogna. Sophie széttárta a férfi lábát, közelebb csúszott, és elkezdte kigombolni az ingét. Todd nem segített, meg sem moccant, de nem vette le a szemét Sophie-ról. Amikor lehúzta a válláról az inget, és lágyan végigsimított a meleg bőrén, Todd halkan a nevét sóhajtotta. Sophie fürgén levetkőzött előtte, majd hátradöntötte az ágyra, és kicipzározta a rövidnadrágját. Todd megemelte a csípőjét, hogy Sophie lehúzhassa róla, aztán a lány bemászott az ágyba, és lefeküdt mellé. Todd átkarolta, és magához húzta, míg a bőrük egészen összesimult, egy 380

centiméternyi rés sem maradt kettejük között, mert a férfi olyan erősen szorította, mintha attól félne, hogy elmegy. Ajkával finoman cirógatta a lány homlokát, végigpásztázta a haj vonalát, a légzése könnyű és felszínes volt. – Sophie… – suttogta. – Semmi baj. – A lány végigcsókolta a nyakát, egyre feljebb haladt, végül egy pillanatra megérintette a férfi ajkát. – Semmi baj. Todd felsóhajtott, majd kifújta a levegőt, lassan engedett a feszültség, és a szorítása már nem volt olyan elkeseredett. Sophie szinte önkéntelenül simogatni kezdte a hátát, és Todd nyakába temette az arcát, mindössze a légzésük hallatszott a hálószoba zárt levegőjében. Todd egyszer csak megmozdult, megcsókolta Sophie nyakát, majd egyre lejjebb haladt, apró csókokkal illetve a kulcscsontját, miközben a nevét suttogta. Amikor a lány meglátta, ahogy a sötét fej a teste fölé hajol, szinte elviselhetetlen gyengédség tört rá, és meleg sajgást érzett az ágyékában. Óvatosan arrébb gördült, és magára húzta a férfit, néma felhívásként megemelte a csípőjét, és széttárta a lábát. Todd felemelte a fejét, és lenézett rá. A rövid, szótlan üzenetváltástól, amíg a tekintetük összefonódott, Sophie-nak nagyot dobbant a szíve, a szárba szökkenő, és virágot bontó szerelem heves érzése szinte túl sok volt ahhoz, hogy el tudja viselni. Todd fojtottan felnyögött, majd lehajtotta a fejét, és szenvedélyesen megcsókolta a lányt, a nyelve hevesen a szájában kutatott. Lassan beléhatolt. Az előző együttléteikkel ellentétben ezúttal szinte sistergett a levegő az érzelmektől, mintha a pillanat jelentősége betöltötte volna a szobát. Minden egyes mozdulat előre és vissza, lassú és erőtlen volt. Érezte magán a férfi bőrét. Egyre forróbb lett a levegő, és Sophie-nak minden 381

mozdulat elöntötte a szívét érzelemmel. Todd belenézett a szemébe, a tekintete sötéten csillogott. Sophie fájdalmasan felnyögött, ahogy az érzelmek összetolultak, és mindent elsöprő hullámban lecsaptak rá. Szinte rémülten szívta be a levegőt, beléhasított a félelem, hogy ez már túl sok. Hogy nem tudja kezelni, nem tudja elviselni… Aztán rájött. A gyönyör szikrázó hullámokban áradt szét a testében, aztán fodrozódva elcsendesedett, olyan heves érzést hagyva maga után, hogy már szinte fájt. Todd megborzongott, és zsigeri nyögés tört fel a torkából, még egyszer, utoljára előrelendült, és a karja megremegett, mielőtt a lányra roskadt volna. Testének súlya ékes bizonyítéka volt a felismerésnek, amely Sophie-ban megszületett. – Szeretlek! – A színtiszta, felszínre törő örömtől kiszaladt a száján a vallomás. Ugyanúgy nem tudta magában tartani, ahogyan a levegőt. Todd megszorította, oldalra gördült, és őt is magával húzta. Sophie érezte az arcán a leheletét, de Todd nem szólt egy szót sem. Nem számított. A lány nem bánt meg semmit. Abban a pillanatban szívébőllelkéből szerette Toddot. Gyengéden arcon csókolta, kényelmesen elhelyezkedett a karjában, és lubickolt a teljes megelégedés érzésében. Furcsa magabiztosság lett úrrá rajta, elmosolyodott magában, büszke volt, amiért ki tudta mondani. Ez volt az igazság. És ha Todd nem tudott megbirkózni vele, az az ő baja. Mintha kimerültek volna az érzelmek súlyától, mindketten álomba merültek. Az ágyban lévő bemélyedés és gőzölgő kávé illata ébresztette fel. Amikor kinyitotta a szemét, Todd mosolygott rá egy csészével a kezében. Ott ült az ágy szélén, és a lány felé fordult. 382

– Jó reggelt! – Rekedt hangja kissé szégyenlősnek hangzott. – Szia! – Sophie hangja még erőtlen volt az alvástól. Todd annyival jobban festett, a szeme nem volt olyan kétségbeesett, és a sötét karikák is elhalványultak. Sophie-t elöntötte a vágy jól ismert késztetése, amikor megpillantotta a férfi meztelen mellkasát és a karcsú csípőjét, amely köré törülközőt csavart. Nőiesnek érezte magát, és elégedett büszkeség töltötte el, amiért ez a lélegzetelállító fickó csak az övé, akár tudta, akár nem. Felült, megtámasztotta magát egy párnával, maga elé húzta a takarót, és elvette tőle a csészét. – Köszönöm. – Nem, én köszönöm. – Todd előrehajolt, és kisimította a lány arcából a kóbor hajtincseket. – Sajnálom… – Csss! Mennyi az idő? – Hét óra. Sophie belekortyolt a kávéjába. – El kell kezdenem készülődni. Bejössz ma a szerkesztőségbe? – Igen, de nem vagyok benne biztos, hogy hatékony leszek. Tegnap semmire sem jutottam, és haladnom kellene. – Nem tudom, úgy tűnt, mintha sokat fejlesztetted volna a zsonglőrmutatványaidat. – Sophie viccelni próbált, és kacéran elmosolyodott, de nem igazán érte el a célját. Todd elhúzta a száját. – Ne haragudj, én csak… Sophie-nak már a nyelve hegyén volt, hogy „Ne aggódj, megbocsátok!”, de ez így nem volt rendjén, és ezt Toddnak is tudnia kellett. Ha elég bátor volt ahhoz, hogy szerelmet valljon, ahhoz is elég bátornak kellett lennie, hogy elmondja, megbántotta. 383

– Igen. Tudom, hogy ki voltál borulva, de nagyon fájt. Nem számít, mi történik, barátok vagyunk. És az ember nem bánik így a barátaival. – Sophie felszegte az állát, és eltökélten Todd szemébe nézett. A férfi felemelte a kezét, és finoman megcsókolta a lány hüvelykujját. – Igazad van. Nem ezt érdemelted. Te túl… – Szomorúan mosolygott Sophie-ra. – Semmi baj – vigasztalta a lány, bár ez hamisnak hatott. – Bárcsak segíthetnék valamit! – Már megtetted. – Sophie-nak hevesen zakatolni kezdett a szíve, amikor belenézett Todd szemébe. – Itt voltál, amikor szükségem volt rád tegnap este. – Sophie keze az ölében feküdt, Todd megfogta, és erősen megszorította. – De ez nem jelenti azt, hogy… Valóban szükségem volt egy barátra… Sophie visszafojtott lélegzettel hallgatta, pontosan tudta, mi következik. Todd a szemközti falat bámulta, mintha lenne ott valami ellenállhatatlanul érdekes, ahogy a fal síkja összeér a mennyezettel. A lány nézte a profilját, és tudta, hogy a férfi azzal viaskodik, amit előző este mondott neki. Szinte látta, ahogy küszködik. – Azt mondtad… – Todd álla megfeszült. – Hogy… Sophie kinyújtotta a kezét, és megérintette a férfi karját. – Azt mondtam, szeretlek. – A hangja tisztán és határozottan csengett, bár a szíve hevesen kalapált. – Igen. Sophie valamilyen okból mozdulatlanná dermedt, mintha Todd szarvas volna, amit elijeszthet.

384

Todd odafordult hozzá, a reménytelenség apró rovátkákat vájt a szeme köré. – Nem lenne szabad. Nem érdemlem meg. – Todd! – szólt gyengéden a lány. Rettenetesen sajnálta a férfi zavarát, és ez az érzés minden másnál erősebb volt. – Ez az én döntésem. – Eltekintve attól, hogy ez nem döntés kérdése volt. Már nem. Sophie látta, hogy Todd nyel egyet. – Végignéztem, ahogy a szüleim újra és újra kijelentik, mennyire szeretik egymást. Aztán a következő pillanatban cafatokra akarták tépni a másikat, megcélozták egymás leggyengébb pontjait. Olyan ez, mint egy csatamező, ahol azok a dolgok, amelyeken a boldog pillanatokban osztoztak, mintha a legerősebb fegyvert adták volna a kezükbe, hogy eltalálják a másik legfájdalmasabb, legkiszolgáltatottabb pontját. Még mások előtt sem képesek türtőztetni magukat. Az egész ország-világ szeme előtt zajlik. Gyűlölöm. Én képtelen lennék így élni. Erre tessék, éppen ezt csináltam tegnap. Megbántottalak. – De nem szándékosan. Téged is megbántottak. Ez azért nagy különbség. Sokan élnek boldog kapcsolatban, de a szerelem valóban megnyitja a szívünket, és így könnyebben megsérülhetünk. De megéri kockáztatni, mert rengeteg csodálatos dolog jár együtt azzal, ha valaki szeret, és valakit szeretnek. – Én nem akarok ekkora kockázatot vállalni. Életem nagy részében a háborús zónát figyeltem, ami a szüleim házassága. Mintha arra kérnél egy háborús tudósítót, hogy tegye le a tollát, és ragadjon fegyvert. – Érdekes hasonlat. – Sophie-nak sokkal szebbek is eszébe jutottak.

385

– Sophie! Te hamarosan hazamész, és valóban nagyon fogsz hiányozni. Ezt pontosan tudom. Ki tart majd engem kordában? De ne szeress belém! Kérlek! Nem éri meg. Sophie visszafojtotta a lélegzetét, azt akarta mondani, hogy Todd téved, de a férfi álla makacsul megfeszült, szomorúan mosolygott, és ez megállította. Hosszú évek megrögződését nem lehetett ilyen könnyen felülírni. Sophie nem tehetett más, mint megosztotta Todd-dal a saját szerelmét, de nem volt hajlandó tagadni a létezését. – Todd! – szólt határozottan. – Én mindezt pontosan tudtam, amikor belekezdtünk. Az, hogy szeretlek, az én választásom. Nos… – Élcelődve

elmosolyodott.

–

Nem

tehetek

róla.

Egyszerűen

ellenállhatatlan vagy. Toddnak tétován felfelé görbült a szája sarka. – És meglehetősen szexi. Ráadásul nem is nézel ki rosszul – jegyezte meg Sophie, majd suttogva hozzátette: – És elég jó vagy az ágyban. Toddnak hirtelen megváltozott a hangulata, kivette a lány kezéből a csészét, rávetette magát, és az ágyhoz szögezte. – Mi az, hogy „elég jó”? – Viszonylag jó? Todd végigsimított a lány testén, megérintette a mellbimbóját, majd a tenyere lecsúszott a hasán a lába közé, aztán újra elindult felfelé. Sophie felnyögött a hirtelen feléledt vágytól. – Mocskosul jó? – lihegte a fülébe Todd, mielőtt szenvedélyesen megcsókolta, szakavatottan játszadozott a nyelvével, izgatott szikrákat gyújtva a lány idegvégződéseiben.

386

– Mocskosul – ismerte el Sophie, majd kikecmergett alóla. – És legalább az egyikünknek be kell mennie dolgozni. – Ledobta magáról a takarót. – Zuhanyoznom és készülődnöm kell. – Megmossam a hátadat? – Azzal minden visszatért a megszokott kerékvágásba. Sophie továbbra is szerelmes volt, és Toddnak meg kellett tanulnia ezzel együtt élni.

387

Huszonhetedik fejezet Todd íróasztalán megszólalt a telefon, és amikor Sophie kinyújtotta a kezét, hogy felvegye, rájött, hogy az elmúlt két hétben a hárem egyik tagja sem jelentkezett. Nem érkezett hír se Amyről, se Charlene-ról. – Halló! Csönd volt, majd egy fiatal, rémült hang azt kérdezte: – Beszélhetnék Todd McLennannel? Úgy hiszem… ott dolgozik. – Marty? – Igen – felelte a hang. – Sophie vagyok. Jelen pillanatban nincs bent, de tudom, hogy nagyon szeretne beszélni veled. – Mikor ér vissza? Csak egy percem van, de tényleg fontos lenne, hogy megtaláljam. – Egy sajtóbemutatóra ment, és csak ebéd után jön vissza. Nincs meg neked a mobilszáma? – Nem, én… Csak kölcsönvettem valakinek a mobilját. – A félénksége azt sugallta, hogy a „kölcsönvette” kifejezés kissé megtévesztő lehet. – Van egy tollad? Megadom Todd számát. – Ööö… Tartsd egy percet! – A háttérben kihúztak, majd becsuktak egy fiókot. – Megvan. Sophie megkereste a számot a mobiljában. 388

– Minden rendben? Todd visszahívhat ezen a számon? – Nem nagyon. Az egyik irodában vagyok. Órákig tartott, amíg megtaláltam Todd munkahelyi számát. Lehet, hogy hadbíróság elé állítanak, ha rajtakapnak itt – motyogta Marty, nyilvánvalóan nem akarta, hogy meghallják. – Hol vagy? Minden rendben veled? – Jól vagyok. – Marty kissé meglepettnek hangzott. – Nem olyan vészes. Az első héten honvágyam volt, de vannak jó fej srácok. Mindennap edzünk. Elég szigorú, de nem bánom. Legalább tudja az ember, hol a helye. Igen, egyáltalán nem olyan rossz, mint amilyennek hittem. De nincs nálam a laptopom meg a telefonom. Apa elvitte, mert azt mondta, nem engedik meg, de ez nem igaz. Azt szeretném, ha Todd… Elhozná őket. Sophie kis híján felnevetett azon, hogy a kamaszok mennyire önmagukkal vannak elfoglalva. Szegény Todd az elmúlt két hétben betegre aggódta magát az öccse miatt, erre Martynak az a legnagyobb baja, hogy nem tud internetezni. Bár talán ez jó hírnek számított. Todd megkönnyebbül majd, ha megtudja, hogy Marty jól van, és egyáltalán nem boldogtalan. – Ha nem tudsz beszélni vele, majd én átadom, hogy kerested. Add meg a címedet! Sophie gyorsan leírta, mielőtt a fiú letette a telefont. Remélhetően marad még ideje felhívni a bátyját, mielőtt lebukik. Micsoda megkönnyebbülés! Sophie alig várta, hogy elmesélhesse Toddnak, de várt még néhány percet, hátha Martynak sikerül elérnie. Aztán, ahogy az lenni szokott, mielőtt beszélhetett volna Todd-dal, el kellett mennie egy megbeszélésre Trudyval, és amikor megpróbálta 389

felhívni, a telefonja azonnal hangpostára kapcsolt. Sophie hagyott üzenetet, és remélte, hogy a férfi hamarosan meghallgatja, mert tudta, hogy csak délután találkoznak személyesen. Dupla randira mentek – ahogy Todd nevezte – Wesszel meg Bellával, akik már negyedszer találkoztak, és nem kapkodták el a dolgot. – Sophie! Szeretnék beszélni veled. – Trudy az íróasztala mögött ült. – Hogy érzed magad nálunk? – Remekül – felelte a lány. – Imádok dolgozni az új rovaton. – Úgy megihlette Mario és a sok történet, amelyet arról mesélt, hogyan hozta létre az eredeti toszkán gyökerekkel bíró családja az éttermet, hogy Sophie azt javasolta, indítsanak a magazinban egy új rovatot. Minden hónapban másik nemzetiségi kultúrára összpontosítanak, ízelítőt adnak az ételeikből és a városban található éttermekből. – Tudtam, hogy New York nagyon sokszínű, de hogy ennyi anyagot lehet találni! Rábukkantam egy elképesztő etióp étteremre Harlemben, azt hiszem, az jó lenne a márciusi számba. Aztán ott van az az érdekes portugál étterem, ahol utánozhatatlan natát kapni. – Fantasztikus! Élmény olvasni azt a cikket, amelyet az olasz családi étteremről írtál a februári számba. Kiváló érzéked van hozzá, hogy életre keltsd az ételeket. Te vagy az egyik legjobb gasztronómiai újságíró, aki valaha megfordult nálunk. Legjobb lesz, ha egyenesen előrukkolok vele: nem gondolkodtál azon, hogy itt maradsz? Sophie-nak a szó szoros értelmében tátva maradt a szája. – Meghosszabbíthatnánk a munkavállalói vízumodat. Tényleg nagyon szeretnélek megtartani. Az angol teadélutános cikk olvasói elégedettsége a plafont veri. A szerkesztőségi igazgató egyszerűen 390

imádta, és a hirdetési igazgató sem volt ezzel másként. Igazán tehetséges újságíró vagy. Istenáldotta tehetség, ha valaki úgy ismeri az ételeket, mint te. Kérlek, gondolkodj rajta! – Én… Nem tudom, mit mondjak. Soha nem merült fel bennem, hogy maradhatnék. – Akkor csak gondold végig! – zárta le a témát a főnöke, Angela hónapokkal azelőtti szavait visszhangozva. Sophie-nak csak ez járt a fejében, miközben Brooklyn felé metrózott. Addig töprengett, míg belefájdult a feje. Todd. Bella. London. Az otthoni barátai. Todd. Vajon mit szólna? Azóta, amióta szerelmet vallott neki, apró, szinte észrevétlen változások történtek kettejük között. Todd valahogy lágyabbnak tűnt. Gyengédebbnek. Sokkal gyakrabban és bensőségesebben érintette meg Sophie-t. Ahogy megfogta az arcát, amikor megcsókolta. Csupa figyelmesség volt, amikor ágyba vitte. Bizonyos napokon Sophie azon tűnődött, talán Todd is szereti, legalább egy kicsit. Soha nem beszélgettek a jövőről, és nem utaltak semmire, ami október vége után lenne esedékes, amikor a lánynak haza kell utaznia. Amikor Sophie megérkezett a bárba, Todd már ott volt, és amint megpillantotta, intett a pincérnek, és rendelt egy üveg fehérbort. – Szia, angol lány! – Gyors, évődő csókot nyomott Sophie szájára, miközben a tarkójára csúsztatta a tenyerét, és megcirógatta. – Milyen napod volt? – Érdekes. Megkaptad az üzenetemet?

391

– Nem. Reggel elfelejtettem feltölteni a telefonomat. Valami elvonta a figyelmemet, ha vissza tudsz emlékezni. – Sophie elpirult a sokatmondó pillantásától. – Nem az én hibám volt. Éppen a fogamat mostam. – Sophie-nak elgyengült a térde, amikor felidézte, ahogy Todd meztelen teste hátulról hozzásimult. A tenyerébe fogta a mellét, és a mohó tekintete visszanézett rá a tükörből. – Nem mindegy, hogyan mosod a fogadat, angol lány – morogta Todd. – Miért? Hogyan mosom a fogamat? – kérdezte vidáman Sophie. – Szexin. Sophie forgatni kezdte a szemét, aztán eszébe jutott a nagy hír. – Marty hívott. – Marty! – Todd azonnal megfeszült, és olyan erősen ragadta meg a sörösüveget, hogy az inak fehéren kidagadtak a napbarnított bőrén. Sophie a csuklójára fektette a tenyerét. – Jól van. A lány gyorsan elmesélte a beszélgetésüket, és látta Todd kezén, ahogy elpárolog a feszültség. – Hála az égnek! Gondolom, a fegyelem tényleg nem árt neki. – Todd belekortyolt a sörébe, és felnevetett.– Tipikus, hogy csak azért akar velem kapcsolatba lépni, mert meg akarja kapni a számítógépét. Talán a hétvégén leugorhatnánk Charlestonba. – Todd lelkesen elővette a telefonját, de rögvest elkedvetlenedett, amikor rájött, hogy le van merülve. – Szerzek neki egy laptopot meg egy telefont. Remélem, a Pentagon tűzfala Marty-biztos. – Gondterhelten felsóhajtott, és megrázta a fejét. – Talán figyelmeztetnem kellene őket. 392

– Szerintem jobb lenne, ha egyedül látogatnád meg – javasolta Sophie, és lágyan elmosolyodott. – Talán szeretnétek kicsit kettesben maradni. Tudnia kell, hogy számíthat rád. – Igen, de Marty kedvel téged. – Állandóság kell az életébe – emlékeztette Sophie. Todd egy pillanatra értetlenül meredt rá. – De te nagyon is állandó vagy. – Pontosan. – Sophie a legszívesebben megrázta volna, amiért ilyen lassú felfogású. – Akkor

miért

nem

jössz

el?

Marty

örülne,

hogy

lát.

Megszállhatnánk egy kellemes hotelben, akár egész hétvégére. Elvihetnénk hamburgerezni, jól érezhetnénk magunkat. – Todd! Ha elmegyek veled, az mégis milyen üzenetet közvetít Martynak? Mi lesz, ha legközelebb megkérdezi, hol vagyok? Todd a címkét kapargatta a sörösüvegéről. Martyra emlékeztette Sophie-t, olyan óvatos és fortyogó volt. Kínos csend telepedett rájuk, és amikor Sophie meg akarta fogni a kezét, Todd felpattant. – Bella! Wes! Sophie megfordult, és észrevette, hogy a pár integetve közelít feléjük a zsúfolt asztalok között. Bella jött elöl, Wes kezét fogta. Másodszor mentek el valahová négyesben. Sophie kicsit jobban megismerte West, akinek a csöndes, száraz humora tökéletes ellentéte volt Bella harsány közvetlenségének. Bár teljesen különbözőek voltak, remekül illettek egymáshoz. Bella sokkal visszafogottabb volt Wes társaságában.

393

– Ma

leszállítottam

az

esküvői

tortát

a

lakberendező

menyasszonynak – jelentette be büszkén a barátnője. – Te? – morogta Wes. – Pedig megesküdtem volna, hogy betettem egy hatalmas, fehér tortadobozt a furgonom első ülésére, miközben te körülötte sertepertéltél, mint valami tyúkanyó, mert meg voltál róla győződve, hogy belemegyek valakibe. Rávett, hogy tegyek köré két párnát, mielőtt bekötöm a biztonsági övvel. – A leszállítottamon azt értem, hogy végeztem vele – helyesbített Bella. – És az életem árán sem bíztam volna másra azt a nyavalyás süteményt, úgyhogy vedd megtiszteltetésnek! – Igenis, asszonyom! – mondta Wes, és tisztelgett. – És tetszett? – kérdezte Sophie, aki nagyon kíváncsi volt, mert Bella szabad kezet adott neki a végső simításokban. Egy egész napot igénybe vett, amíg elpepecselt a négyemeletes tortával, de amikor elkészült, izgatottan megölelték egymást. Mindegyik réteg más és más tapétát idézett meg, lila, halványlila, ezüst és fehér árnyalatokban, míg a mintát három különböző technikával szúrták ki. Igazi diadal volt. – Amikor felhívtam a mobilján, sírva fakadt. Már bánom, hogy nem láthattam az arcát, amikor megpillantotta. Todd megpróbált gúnyos pillantást váltani Wesszel. – Hé, ember! Ebben nem vagyunk egy hullámhosszon! – Wes védekezőn feltartotta a kezét. – Én láttam a menyasszony arcát, amikor kinyitotta a dobozt. Átkozottul közel jártam hozzá, hogy könnyezni kezdjek. – Ez csak egy torta – tiltakozott Todd megrökönyödve. – Ez egy jelkép – javította ki Bella, és felsóhajtott. – Egyetlen romantikus porcikád sincs, ugye? – A lány az ajkát biggyesztette. 394

– Lehetek romantikus – jelentette ki Todd, és karba tette a kezét. – De hülye nem. Ez mind része az illúziónak. A torta. A ruha. De az esküjük néhány hónap múlva már egy kalap szart sem ér. És az egész esküvő talán csak ront a dolgon. Elkölteni azt a sok pénzt, odafigyelni minden nyavalyás részletre csak azért, hogy lenyűgözd a közönséget, mert tulajdonképpen erről van szó, az egész csak egy nagy előadás. A szüleim házassága is az, a kezdetektől fogva, kivéve persze, hogy az ő esküvőjük volt a legnagyobb és a legjobb a világon. A nyakadat teheted rá, hogy anya ruhája volt a legdrágább, a virágok a legkülönlegesebbek, és a torta bizonyára legalább harminc emelet magas. Áruld el nekem, mit jelképez ez azon kívül, hogy „Mindenki minket nézzen!”. Bella kétkedve felvonta a szemöldökét, és csípőre tette a kezét. – Kijelentem, hogy neked nincs lelked, Todd McLennan. Egy csipetnyi emberség sem szorult beléd. A torta áll az egész esküvő középpontjában. A díszítés sok mindent jelképezhet. Sophie-nak lélegzetelállító érzéke van ahhoz, hogy rájöjjön, valójában mit szeretne a menyasszony. A lelke mélyéig romantikus alkat. Sophie finoman belerúgott a barátnője lábába az asztal alatt, nem volt benne biztos, hogy Todd ezt szeretné tudni. – A torta felvágása az első közös lépés, amit egy pár megtesz, miután összekötötték az életüket. Az egységüket szimbolizálja. Hogy ezentúl csapatként működnek. A közös jövőjüket. És ebbe a jövőbe beletartozik a családjuk is, hiszen ők osztják ki a tortát a vendégek között. Megetetik a szeretteiket. Magukhoz ölelik a tágabb családjukat. Olyan sok kedvesség rejlik ebben. Nem csak a tortáról van szó – csattant fel Bella. – Ahogy mondja – helyeselt Wes. 395

Todd Sophie-ra nézett támogatásért. – Ez is csak a „nagy nap” egyik díszítőeleme. – Egyetértek velük. Ne haragudj, de szerintem az esküvői torta bűbájos hagyomány. – Legalább finom – vonta le a következtetést Todd, és szemrehányó pillantást vetett Sophie-ra. – Alulmaradt, Mr. Grincs – állapította meg Sophie, és vidáman arcon csókolta a barátját. – És mi köze ennek a romantikához? Azt nem tudom. – Megcsillant a szeme. Lehet, hogy Todd nem értett a romantikához, de azt pontosan tudta, hogyan lehet dalra fakasztani a lány testét. – Én nem hiszek a szívecskékben meg virágokban, gyémántokban és gyöngyökben. Az könnyű. Bárki meg tudja csinálni. Vitatkoztatok? Milyen rémes volt? Egy vagy két karátot ért? Lemondtál egy randit, mert meghívtak egy egész napos golfozásra Pebble Beachre? Semmi baj, egy tizenkét tucat rózsából álló csokor majd mindent elsimít. Sophie azt feltételezte, hogy ez a „bárki” Todd édesapja lehetett, mert eszébe jutott Celine teniszkarkötője és gyémánt fülbevalója. – Anélkül is lehet valaki romantikus, hogy pénzt költene – jegyezte meg Bella, és ábrándosan elmosolyodott, ami cseppet sem volt jellemző rá. – Például, ha valaki levendulát rejt a párnád alá, mert nem tudtál nyugodtan aludni… Az romantikus! Wes lesütötte a szemét. Todd ingerülten rápillantott, mintha ezzel valamiképpen cserben hagyta volna. – Hirtelen mekkora szakértő lettél, Bella. – Todd hangja házsártosan elmélyült. – Egy éve keseregsz, és várod, hogy Wes végre észrevegyen.

396

Csak nyavalyogsz, és nem teszel érte semmit. Most meg hirtelen mindent tudsz. – Todd! – Sophie oldalba bökte, megrémült a hevességétől. Toddban volt annyi tisztesség, hogy bűnbánó pillantást vetett a lányra, de ez az unokatestvérére már nem terjedt ki. Wes fogott két étlapot az asztal közepéről, és átnyújtotta Toddnak. – Ember! Azt hiszem, jobb lesz, ha eszünk valamit. Ti ketten meglehetősen harapósak vagytok. – Aztán rákacsintott Sophie-ra. – Árad a rokoni szeretet. – Valóban – morgolódott Bella, aztán felragyogott az arca. – Ha ránk

ez nem is

jellemző, Todd

mindig

buzgón

igyekezett

összeboronálni a Barbie-jaimat. Hogy is mondtad? „Cupp-cupp!” És összedörzsölted az arcukat. – Hétéves voltam – csattant fel Todd, aztán elvigyorodott. – És amikor te voltál hétéves, egész nyáron egy szál bugyiban meg Wonder Woman-es, csillogó piros csizmában rohangáltál, és nem voltál hajlandó felöltözni. Bella kuncogni kezdett. – Ezt már el is felejtettem. A különleges lasszómmal üldöztelek. Sophie megkönnyebbülten felsóhajtott, és egymásra mosolyogtak Wesszel, miközben az unokatestvérek vidáman felidézték, hogyan kínozták egymást gyerekkorukban. Bella a mosdóban csapott le rá, miközben Sophie kezet mosott. – Jól vagy? – kérdezte. – Igen, miért? – kérdezett vissza Sophie, aki érezte, hogy Bella valamit forgat a fejében. 397

– Én… Tudod… Todd viselkedése miatt. Aggódtam érted. Te olyan hagyományos típus vagy. Tudom, mert elmondtad, hogy feleségül akartál menni Jameshez. És az egész esküvői torta, romantika, „boldogan éltek, míg nem haltak” csomaghoz remek érzéked van. Biztosan nehéz lehet, csak ennyit akarok mondani. Gondolom, most, hogy végre együtt vagyunk Wesszel, azt akarom, hogy mindenki más is őrülten szerelmes legyen. Azt akarom, hogy te is… Tudod… Hogy te is megélhesd azt az „én vagyok a világegyetem közepe” érzést. Olyan szomorú

voltál,

amikor

megérkeztél.

Bárcsak

határozottabban

lebeszéltelek volna Toddról! – Bella! Számtalanszor figyelmeztettél. – Sophie felsóhajtott. Csak ő nem figyelt rá eléggé. Egyáltalán nem állt szándékában fülig beleszeretni Toddba, de ő mindvégig őszinte volt hozzá. Az első naptól fogva nyilvánvalóvá tette, hogy nem vevő egy hosszú távú kapcsolatra. Sokkal jobb már az elején tudni, mint rájönni, hogy valaki semmire sem kapható, amikor már túl késő. Bella nem volt a kompromisszumok embere. Soha nem értette volna, ezért Sophie hozzátette: – Nézd! Todd tényleg nem az én esetem. Jól érzem magam, amíg itt vagyok. Én inkább a komoly, megállapodott, megbízható fickókat kedvelem. Olyasvalakit, aki kész családot alapítani. Gyereket vállalni. Ha visszamegyek Angliába, ilyen férfit keresek majd. A szavai meggyőzően hangzottak, de a lelke mélyén egy hang azt kiáltozta: „Nem! Ez a régi Sophie!” Az a Sophie, aki olyan férfiakkal járt, mint James. De ő már nem az a Sophie volt. Olyasvalakire vágyott, aki megnevetteti, aki spontán, valakire, akivel felszabadult és szenvedélyes lehet. Olyasvalakire, mint Todd. 398

Huszonnyolcadik fejezet Amikor Sophie telefonjának kijelzőjén megjelent a név, a lány felkapta, majd lehúzta a tűzhelyről a serpenyőben barnuló csirkét. – Kate! Hogy vagy? Várj, lekapcsolom a sütőt! – Ó! Mit főzöl? – Thai zöld curryt – felelte Sophie, és félszegen elmosolyodott. Ez volt Todd kedvence, egyben gyors és egyszerű hétköznapi vacsora, amikor más dolgokkal voltak elfoglalva. – Én… Nem is tudom, hogy mondjam el, de a héten találkoztam Jamesszel. Bejött a kávézóba. – James? És mit akart? – Sophie hangjában egy leheletnyi egészséges undor bujkált. Kate boldogan elmosolyodott. – Valójában semmit. Csak tudni szerette volna, hogy vagy. – Remélem, közölted vele, hogy csodálatosan érzem magam. – Valahogy úgy. – Kate szeme huncutul megvillant, majd elkomolyodott. – Nem is tudod, mennyire örülök ennek. – Minek? – Majdnem úgy hangzik, mintha már unnád a témát. Mintha alig emlékeznél, ki az a James. Pedig kicsit féltem elmondani.

399

Ez is csak azt mutatta, hogy Sophie milyen messzire jutott. Amikor meghallotta a volt barátja nevét, úgy érezte, mintha egy másik életből ismerte volna. – Nem kellett volna. Végérvényesen továbbléptem. – Sophie szája elégedett vigyorra húzódott. Kate felnevetett. – Úgy festesz, mint egy jóllakott óvodás. Jól mulat, kisasszony? Sophie belepirult az emlékekbe. – Csak abból gondolom, hogy főzéshez kissé hiányos az öltözeted. Sophie lepillantott a trikóra meg a bugyira, amit gyorsan magára kapott, amikor Todd kiszaladt az italboltba, hogy hozzon egy üveg bort. – Nagyon meleg volt, amikor hazaértünk a munkából. – Biztos vagyok benne, hogy forró volt a hangulat – ugratta Kate. – Jól nézel ki, Soph! Boldognak tűnsz. Felszabadultnak. – A barátnője rákacsintott a képernyőről. – Ez a fickó jót tesz neked. – Igen, és azt hiszem, én is jót teszek neki. Bár még nem jött rá. – Sophie rávigyorgott a képernyőre, és örült, hogy több ezer kilométer választja el őket egymástól. Ha Kate mellette lett volna, bizonyára felfigyel a szavai mögött bujkáló bizonytalanságra. Rohant az idő, és neki fogalma sem volt, mit fog csinálni. – Kate! Megkérdezték, nem akarok-e még maradni. – New Yorkban? – Igen. – Sophie beharapta az ajkát. – Ez fantasztikus! Ó, egek! Akkor mindenképpen el kell mennem meglátogatni téged. – Kate egy pillanatra elhallgatott. – Maradsz, nem?

400

– Nem tudom. – Sophie gyötrelmes arcot vágott, és hátrapillantott a válla fölött, hogy meggyőződjön róla, Todd még nem ért vissza. – Az egyik felem örömmel maradna, de nem vagyok benne biztos, hogy Todd mit szólna. – Azt hittem, örülne. – Kate-ből megszólalt az anyatigris. – Nem tudom. Mindvégig arról volt szó, hogy ami kettőnk között van, csak átmeneti. Emlékezz csak vissza! Egy könnyű affér. Aggódom, hogy ha elmondom neki, kirohan a világból. – Sophie! Ez kész őrület. Ti ketten tulajdonképpen együtt éltek. Mármint

hány

hónapja

is

tart?

Két

és

fél?

Nekem

elég

elválaszthatatlannak tűntök. Mindenki hasonló sületlenségeket mond, amikor összejön valakivel, ez ösztönös önvédelem, ha a másik fél nem érezne ugyanúgy. De egyértelműen megváltoztak a dolgok. És idióta lenne, ha elengedne. És nekem nem tűnik félkegyelmű fickónak. Sophie nyelt egyet, és azt kívánta, bárcsak olyan magabiztos lenne, mint a barátnője. – Úgy tűnik… Nos, soha nem mond semmit, de úgy viselkedik, mintha fontos lennék neki. – Ez Todd legapróbb rezdüléseiből is egyértelműen látszott. – Tessék! Tipikus férfi. A szavak helyett a tettek beszélnek. – Emlegetett szamár… Hallom, hogy megjött. – És nekem ideje lenne ágyba bújnom, itt már majdnem egy óra. Csak várom, hogy Ben hazaérjen. Todd beviharzott a lakásba, és színpadiasan csókokat dobott a lány felé, mintha nem tíz percig, hanem egy egész napig lett volna távol, majd úgy tett, mintha bort iszogatna. – Gyere! Köszönj Kate-nek! – Sophie megfordította a telefont. 401

– Szia, Kate! Milyen az idő? – Todd imádta őket az időjárásmániájukkal ugratni. – Zuhog. – Ez elég kemény lehet nálatok, az Egyesült Királyságban. Todd letette a bort, és Sophie nézte, ahogy kotorászni kezd a szekrényben a poharak között, hogy megtalálja a lány kedvencét. Annak ellenére, hogy folyton azzal élcelődött, Sophie milyen nagy felhajtást csap a kínaiporcelán-csészék miatt, amelyek vagy túl nagyok, vagy túl kicsik, és jobban szereti a finom borospoharakat, mindig vette a fáradságot, hogy a kedvére tegyen. A kedves és bizalmas gesztus mosolyra fakasztotta. Ezek az apróságok adtak neki reményt. – Jobb, ha megyek, Kate. Meg kell etetnem ezt a jóembert. Vigyázz magadra! Jó éjt! Amíg Sophie letette a telefont, Todd átkulcsolta a derekát, és beleszimatolt a nyakába. – Mikor lesz kész a vacsora? – Még húsz perc. – Biztos nem akarsz… Sophie felnevetett, és ellökte a férfi kezét. – Lehet, hogy te nem, de én éhes vagyok. – Én mindig mohón éhezem a… – Todd elhallgatott, és kajánul felvonta a szemöldökét. – Thai currydre. Hiányozni fog a főztöd, amíg Charlestonban leszek. Sophie égnek emelte a szemét. – Csak két napig maradsz. – Igen, de Marty miatt végig hamburgert kell ennem. Alultápláltan fogok hazajönni. 402

Sophie csóválta a fejét, és jót nevetett Todd gyászos arckifejezésén. – Biztos vagyok benne, hogy túléled. Mikor indul szombaton a géped? – Hétkor. Öt előtt el kell indulnom, hogy kiérjek a Kennedy reptérre. – Todd a lány fenekére csúsztatta a kezét, erősen megmarkolta, és búgó, csábos hangon megjegyezte: – Azt hiszem, holnap korán ágyba kell bújnunk. – Szerencséd van. – Sophie átkulcsolta a férfi nyakát, és játszadozni kezdett a tarkójára lógó tincsekkel. – Történetesen a Prospect Park közelében lesz az a kóstoló holnap délután. Mivel nincs messze, úgy terveztem, hogy már nem megyek vissza a szerkesztőségbe. – Remek! Akkor tényleg korán ágyba bújhatunk. Még mindig érezte a szájában az egzotikus gyümölcsök különleges ízét, amikor befordult a Smith Streetre. Cikáztak a fejében a gondolatok egy új desszertről, amelyben egyesíti a juzu, a sárkánygyümölcs, a lukuma és a guáva ízeit. Egy dologban biztos volt, hogy soha többé nem kóstolja meg a duriánt. Megborzongott, amikor felidézte az ocsmány bűzt. Bella kávézója felé tartott, mert megígérte a barátnőjének, hogy mivel hamar végez a munkával, segít kidíszíteni néhány cupcake-et egy szombati születésnapi bulira. Amikor belépett az ajtón, Bella elé sietett. – Korán jöttél – állapította meg, majd hátrapillantott a válla fölött. – Eljöttem, amikor kihozták a duriánt, amit úgy is neveznek, hogy „okádék gyümölcs”, mert a legszívesebben hánynál tőle. Ez a cucc tényleg…

403

– Sophie! – Bellának elkerekedett a szeme, és a fejével a kávézó hátsó része felé intett. – Van itt valaki, aki téged keres. – Ki? Bellának felragyogott az arca az izgatott mosolytól. – Menj, nézd meg! Amikor Sophie ellépett a barátnője mellett, Bella finoman meglökte, mintha siettetni akarná. – Sok szerencsét! – szólt utána. Amikor Sophie befordult a sarkon, földbe gyökerezett a lába. Kővé dermedt a rémülettől. – Sophie! Ó, Sophie! Nézzenek oda! Remekül festesz. Úgy hiányoztál! Sophie-nak csengett a füle, és úgy érezte, mintha a teste valaki máshoz tartozna. Olyan száraz lett a szája, mint a sivatag, és a nyelve hirtelen mintha ólommá változott volna. Képtelen volt megszólalni, csak nézte, ahogy James megfogja a kezét, és odavezeti az egyik székhez a kerek asztalka mellé. Az asztal közepén egy apró, türkizkék doboz állt. Pontosan középen. Sophie a dobozról Jamesre nézett, túlságosan megdöbbent ahhoz, hogy beszélni tudjon. – Mondj valamit, Sophie! – ragyogott rá James. – Megleptelek, ugye? Olyan jó látni téged. – James átkarolta, és nyálas csókot nyomott a szájára, úgy tűnt a legkevésbé sem érdekli a lány beszédes megrökönyödése. – James! – Sophie hangja merevnek és száraznak tűnt. – Mit keresel itt?

404

– Szerinted mit keresek? – A férfi a fejét csóválta, és elnézően mosolygott. – Megteszek valamit, amit már rég meg kellett volna tennem. James megragadta a dobozkát, felpattintotta a tetejét, és letérdelt Sophie elé. – Sophie Bennings-Beauchamp! Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? Sophie halálra váltan bámult rá, egyszerűen nem hitte el, amit lát. – James? – Pislogni kezdett, próbálta fürkészni az ismerős arcot, amely hirtelen egyáltalán nem tűnt ismerősnek. A szürke, esdeklő szemeket, amelyek most apró, lapos kavicsoknak tűntek. A túlságosan rózsaszín ajkat, amelytől most viszolygás fogta el. – Mondj igent, Sophie! Tudom, hogy szeretsz.

Borzalmas

közhelynek hangzik, de mindent meg tudok magyarázni. Enyhe kifejezés lett volna azt állítani, hogy Sophie soha életében nem döbbent még meg ennyire. Úgy érezte, mintha egy Exocet rakéta robbant volna fel a bensejében, és csak szétszórt darabkák maradtak volna meg belőle. James felugrott, az egyik kezében továbbra is a gyűrűt szorongatta, és a lányt a székhez vezette, majd egy másikat odahúzott mellé. Megfogta a kezét, de Sophie elrántotta, és a melléhez szorította. – Túlságosan

megleptelek.

Ne

haragudj!

Idejöttem,

amint

megtudtam, hol vagy. Sophie érezte, ahogy szépen lassan magához tér. – Tudom, hogy kiborultál, amikor tudomást szereztél Annáról, de ez nem az, aminek látszik.

405

Sophie borúsan ráncolta homlokát, és a romokban heverő humorát összeszedve szarkazmusba menekült. – Talán nem vagy nős? Vagy Emma nem a te gyereked? James türelmetlenül felhorkant. – Hallgass végig! Higgy nekem! Mindig téged szerettelek. Attól a pillanattól, hogy megláttalak. Éppen ez volt a probléma. Annyira szerettelek, hogy nem tudtam volna elviselni, ha elveszítelek. És ezért gyenge voltam, amikor erősnek kellett volna lennem. Miről hablatyol? Miért van egyáltalán itt? Sophie-nak határozottan testen kívüli élményben volt része. Látta és hallotta a jelenetet, amelynek mintha nem lett volna a részese. Különös kísértést érzett, hogy hátranézzen, mert olyan volt, mintha James másvalakihez beszélt volna. Egy másik Sophie-hoz. Ahhoz, aki szerette, mielőtt még rájött volna, milyen az igazi szerelem. – Amikor megismerkedtünk, Annával már nem voltunk együtt. Egy szempillantás alatt beléd szerettem. Köztem és Anna között már mindennek vége volt. Csak egy házban éltünk, amíg megosztoztunk a pénzen. El akartam hagyni, de aztán valahogy teherbe esett. – Valahogy? – Egyáltalán nem volt vicces, de Sophie-nak nevetnie kellett. – Tudod, hogy értem. – Lesütötte a szemét. – Nem terveztük. Egyik este megsajnáltam, és nem voltam elég óvatos. Sophie ismét felnevetett, amikor a lelki szemei előtt megjelent James vígjátékbeli változata, aki karddal és pajzzsal védte a tisztességét a sötét szobában. – Eddig nem ismertem a szexnek ezt a definícióját.

406

James méltóságteljesen figyelmen kívül hagyta a megjegyzést, és eltökélten folytatta a beszédét, nem törődve Sophie nyilvánvaló szenvtelenségével. – Folyton halogattam a dolgot. Aztán, amikor Emma megszületett, még rosszabbra fordult a helyzet. Teljesen kikészültem. Anna nem hagyta volna, hogy láthassam a lányomat. Úgy szerettelek, aggódtam, hogy elhagynál, ha beszámolnék Emma születéséről. Olyan volt, mintha Sophie egy vadidegent hallgatna. Egy szava sem volt fontos. Minden, amit iránta érzett, kitörlődött. Sophie találó kifejezésnek érezte; teljesen kitörlődött. Végleg kitörlődött. Azzal, hogy megszerette Toddot, könnyebb lett a szíve, és sikerült túllépnie a történteken. Egyáltalán nem érdekelte James. A hazugságok még mindig fájtak, de inkább azért, mert elhitte őket. Márpedig volt egypár belőlük. Egymásba szövődtek, egyre bonyolultabbá és kacifántosabbá váltak. Egymásra halmozódtak, míg végül egy hegy képződött belőlük, amely túl magas volt ahhoz, hogy a csúcsára lehessen érni. – Anyád nem Cornwallban él. – Soha nem is élt Cornwallban. Hányszor panaszkodott az utazás miatt, és milyen őszintének hangzott? Ahogyan most is. Hány vacsorát mondott le, mert sürgősen be kellett mennie a kórházba? Tucatnyi mentőriasztás, amelyeket érzékletesen ecsetelt. James megrázta a fejét. – Sophie! Ez nem fontos. El kell mondanom, hogy elhagytam Annát. Elválunk. Végre szabad vagyok, és feleségül vehetlek. Olyan éktelenül dühös voltam rá, amiért ilyen kellemetlen helyzetbe hozott téged. Hogy merészelte? Ez most komoly? James egészen új szintre emelte az érzéketlenséget! 407

– Talán úgy, hogy a feleséged. – Sophie pislogott, egyszerűen nem hitte el, amit hall. – Csak a nevében. Én téged szeretlek, Sophie. Hinned kell nekem. Sophie haragra gerjedt. – Nem kell – jelentette ki, a hangja éles és hűvös volt. Nem volt hajlandó egy fikarcnyi érzelmet is pazarolni erre a férfira. – Tessék? – Nem kell hinnem neked. – Nos, ez… Csak egy szófordulat. – Soha többé nem hiszem el egy szavadat sem. Ostoba módon azt hittem, hogy szeretlek… – Ne mondd ezt, kérlek! Csak adj nekem még egy esélyt! Nem kell most rögtön igent mondanod. Gondolkodj rajta! Töltsünk együtt egy kis időt! Szerettél. Jó párost alkottunk. – Nem. – A heves tagadás hallatán James megtorpant. – Nem voltunk jó páros. James arcán őszinte döbbenet látszott, ahogy meredten bámult a lányra. – Ne butáskodj! Dehogynem. Nem emlékszel? – Nem voltunk – ismételte meg Sophie, aki meglepődött önnön hidegvérén. Még mérges sem tudott lenni rá, és ez megelégedéssel töltötte el. A düh hitelt adott volna a férfi szavainak. Az, hogy Sophie képes volt higgadt és érzelemmentes maradni, csak megerősítette, amit már eddig is tudott: a kapcsolatuk véget ért, és már nem lehetett helyrehozni.

408

– Hogyne lettünk volna jó páros? Soha nem vitatkoztunk. Nem haragudtunk egymásra. Ugyanazokat a dolgokat szerettük. Evés, bor. Tökéletesen összeillünk. Valamiért Sophie fejében felvillant egy rakás kép a közelmúltból. A mosogató Todd. A pamut suhogása, ahogy Todd áthúzza a feje fölött a ruháját, amikor incselkedik vele. Ahogy felgyorsul a pulzusa, amikor meglátja Todd reménykedő és meglepett tekintetét. A tengerpart, és amikor először megcsókolta. A hűvös homok simogatása a háta alatt. Amikor Todd elcsente a húst a tányérjáról az Onyxban. Amikor együtt futottak a Prospect Parkban, aztán visszamentek Sophie lakásába, és a férfi levetette az átizzadt ruháját. – Szeretkeztél már zuhanyzóban? A hideg csempének támaszkodva? Szappanoztad valakinek a mellbimbóját addig, amíg az illető csaknem elélvezett? – Sophie! – James elborzadva körülnézett, elkerekedett a szeme. – Mi a fészkes fenéről beszélsz? – Nem.

Gondoltam,

hogy

nem.

–

Sophie

megborzongott,

felmelegítették a forró emlékek. – Mi ütött beléd, hogy ilyeneket mondasz? – Mintha azt mondtad volna, hogy szerinted összeillünk. – Igen, amikor józanul viselkedsz. – Többé nem akarok józanul viselkedni. – Sophie rászegezte a tekintetét, és hirtelen kicsit megsajnálta, amiért úgy összezavarodott. Hogyan is érthetné? Sophie továbblépett, ő pedig nem. Gyengéden, mert tudta, hogy James ugyanolyannak látja, amilyen hónapokkal ezelőtt volt, azt mondta: – Én már nem ugyanaz a Sophie vagyok.

409

Egyáltalán nem illettünk egymáshoz, csak azt hittük. Más ember lettem. James szólásra nyitotta a száját, aztán inkább becsukta, próbálta megemészteni a hallottakat. – Találkoztál valaki mással. – James szomorúan csóválta a fejét. – Kérlek, ne mondd, hogy ez a hajó elment! – Nem, James. – Sophie-nak elege lett. – Ez a hajó elsüllyedt, mert nem bírta el a hazugságaidat. Sophie felállt. – Hova mész? – Haza. – És velem mi lesz? Sophie megvonta a vállát, bár ez egyáltalán nem vallott rá. Nem ő hívta ide Jamest. Nem az ő felelőssége volt. – Sophie! Nincs hol aludnom! – Számtalan szálloda van Brooklynban. – Azt nem engedhetem meg magamnak. Sophie-nak már a nyelve hegyén volt, hogy ez nem az ő gondja, de ezt már végleg nem tudta megtenni. – Várj egy percet! – Meglepetten állapította meg, hogy James engedelmesen bólint. Bella módszeresen törölgette a pultot a kávézóban, mintha az elmúlt húsz percben végig ezt csinálta volna. – Sophie! Hogy áll a dolog? – Hát, nem egyszerű…

410

– Ezek szerint ő James. – Bella szinte sistergett a kíváncsiságtól, mintha elektromosság szikrázna belőle. – A volt barátod. Megkérte a kezedet? Láttam a Tiffany-dobozt. Bizonyára komolyan gondolja. – Halálosan komolyan. Nem akar elmenni. Kicsit rosszul érzem magam, amiért ilyen sokat utazott a semmiért. – A semmiért? De… Azt mondta, csak téged szeret. Hogy idióta volt, és már rég meg kellett volna kérnie a kezedet. – Sok mindent mondott. – De a tettek többet mondanak minden szónál. Nem adsz neki egy esélyt? Sophie keserűen felnevetett, hiszen Kate szó szerint ugyanezt mondta neki a minap. Sophie már bánta, hogy nem mesélte el Bellának a teljes történetet. – James nős ember. – Igen, említette, de most válik. Nem jött volna el egészen idáig, ha nem így lenne. Szerintem legalább meg kellene beszélnetek a dolgot. – Már megbeszéltük. Valahol el kell töltenie az éjszakát. Nem bánnád, ha megengedném neki, hogy az albérletben aludjon? – Egyáltalán nem. – Bella elégedettnek látszott. – A te albérleted. Azt viszel fel, akit akarsz. – Küldenem kell egy üzenetet Toddnak. Ma nála kell aludnunk. – Toddnak? De… – Bella kissé megszeppent. – Miért? Én azt hittem, szeretnél kicsit együtt lenni Jamesszel. – Todd holnap reggel elutazik, inkább vele tölteném az estét. – De… Úgy értem… Todd… Sophie gerincén végigfutott a jeges félelem. – Bella? 411

– Nos, Todd beugrott hozzám. Azt mondtam neki… – Mit mondtál neki? – Amikor Bella nem szólt semmit, Sophie megragadta a blúzát. – Mit mondtál neki? Bella kitépte magát a szorításból. – Megmondtam, hogy itt van James. Hogy meg fogja kérni a kezedet. Hogy… Jobban tenné, ha békén hagyna benneteket. Ha esélyt adna, hogy elrendezhesd a dolgokat. Hogy James elmagyarázhassa, amit szeretne. – És Todd mit válaszolt? – Sophie-nak összeszorult a gyomra a rettegéstől. Bella beharapta az ajkát. – Azt mondta, hogy igazam van. Hogy talán így lesz a legjobb. Sophie futott, egészen Todd lakásáig. A férfi nem vette fel a telefont. Bár Sophie tudta, hogy teljesen reménytelen, hagyott hangüzenetet. Amikor sikerült mindent kiszednie Bellából, a legszívesebben összeütötte volna az unokatestvérek fejét. Az igazat megvallva, miközben zihálva felrohant a barna homokkő épület bejáratához vezető lépcsőn, nem is tudta eldönteni, melyiknek szeretne inkább behúzni egyet. Bella csak azt ismételgette, amit a bár mosdójában mondott Sophienak, amikor a lány pontosan azt felelte neki, amit hallani akart. Kiderült, hogy amikor az amerikai lány megpillantotta Jamest, az agya azonnal kidobta a kulcsszavakat: komoly, megbízható, megállapodott. És mindezt meg is osztotta Todd-dal. Sophie kiválasztotta a középső gombot, és folyamatosan nyomta, miközben türelmetlenül toporgott, és próbált levegőhöz jutni. 412

Kinyílt az ajtó, és egy szőke nő kukucskált ki a résen, a bejárat fölött őrködve. – Üdv, édes! Levenné az ujját a csengőről? Megfájdul a fejem. – Elnézést! Todd McLennant keresem. Bizonyára rossz lakásba csengettem. – Nem, jó lakásba csengetett. Kifelé tartottam, de a folyosón is hallani lehetett. – A nő felsóhajtott, de nem mozdult. – Ha annyi dollárom lenne, ahány lány már dörömbölt ennek a fiúnak az ajtaján… Igaz, ami igaz, átkozottul jóképű, de nem túl kitartó… – Higgye el, pontosan tudom, milyen, de beszélnem kell vele. – Biztos nem csak az idejét vesztegeti, édesem? Hivatalosan nem lenne szabad beengednem, de… – A nő megvonta a vállát. – A pokolba is! Nemrég hallottam, hogy hazaérkezett. Sophie éktelen haragra gerjedt, amiért Todd nem reagált a csöngetésére, felrohant az első emeletre, és dörömbölni kezdett az ajtón. Tisztában volt vele, hogy úgy viselkedik, mint egy eszement nőszemély. De még soha életében nem volt eszement. – Todd McLennan! Tudom, hogy odabent vagy, ezért jobban teszed, ha kinyitod ezt a rohadt ajtót! Sophie addig dörömbölt, míg végre kitárult az ajtó. – Jó, jó. Értek a finom célzásból. – Todd arcán az a kissé zárkózott magabiztosság látszott, mint amikor először találkoztak. – Remek. – Sophie beviharzott mellette az ajtón. – Megkérdezhetem, mi paprikázott fel ennyire? Sophie rásandított, nem volt hajlandó bedőlni a szándékosan provokatív kérdésnek. Ehelyett csípőre tette a kezét, és hasonlóan hűvös hangon azt kérdezte: 413

– És én megkérdezhetem, miért nem maradtál ott Bellánál? Azt hittem, ma este együtt vacsorázunk. A lány elégedetten nyugtázta, hogy Todd megdermed. – Akkor most nem lennél menyasszony. – Nem is vagyok. – Nekem úgy tűnt. – Nos, a látszat néha csal. Todd beletúrt a hajába. – Nézd! Felfogtam a helyzetet. James megjelent egy gyűrűvel. Ő komoly fickó. Én nem vagyok az. Szó sem lehetett róla, hogy Sophie kiengedje a hurokból a férfit csak azért, mert ezt az ostobaságot bemagyarázta magának. Válasz helyett szenvtelen pillantást vetett rá, legalábbis annak szánta. – Ugyan, Sophie! Hiszen James elhagyta miattad a feleségét. Felkínálta neked a teljes csomagot. – Todd megvakarta a tarkóját. – Egy férfi nem repül át a fél világon egy Tiffany-gyűrűs dobozzal, ha nem biztos benne, hogy kedvező fogadtatásra talál. Todd határozottan kezdett zavarba jönni, de a lány nem volt hajlandó megmenteni. – Mit akarsz tőlem? – Todd elkezdett fel-alá járkálni. – Én ezzel nem tudok versenyre kelni. – Fürge léptek nyomatékosították minden szavát, miközben sokatmondó, feszült pillantásokat lövellt Sophie felé. – Már mondtam, hogy én nem tudok… Ez az egész… Hamarosan úgyis visszamész Angliába. – Megállt Sophie előtt, a szeme szinte könyörgött. – Jobban teszed, ha visszamész Jamesszel. Te házasságot akarsz. Az egész nagy felhajtást. – Sophie nem tudta biztosan, kit

414

próbál meggyőzni, őt vagy önmagát. – Ő megadhatja, amit szeretnél. Sokkal inkább, mint én. Én… – Befejezted? – kérdezte Sophie, és gyengéden elmosolyodott. Todd olyan buta volt! Milliószor többet ért, mint James. Sophie-ból sugárzott a

melegség,

amely

azokra

jellemző,

akik

teljes

mértékben,

megingathatatlanul meg vannak győződve az igazukról, és előrelépett. Todd volt számára az egyetlen férfi, még ha ő nem jött is rá erre. A felismerés magabiztossá tette. Megmutathatta Toddnak, mekkorát téved. – Tiszta hülye vagy! – mondta mosolyogva, és előrehajolt, hogy megcsókolja. A férfi ajka egy szempillantás alatt ellágyult az övé alatt, és visszacsókolta. – Én téged szeretlek, nem Jamest. Todd mozdulatlanná dermedt, megragadta Sophie karját, és óvatosan eltolta magától. – Hibát követsz el. Én nem vagyok… – Mi nem vagy, Todd? – csattant fel a lány. – Nem vagyok jó neked. Ez soha nem akart… – Todd! Honnan tudhatod, hogy mi a jó nekem? – Sophie hirtelen megvilágosodott. Soha életében nem harcolt semmiért, amit akart. Ennek az lett az eredménye, hogy mint egy alvajáró, belekezdett és benne is maradt egy rossz kapcsolatban Jamesszel. – Én tudom, mi a jó nekem. – Hevesen Toddra nézett, mindent megtett, hogy kimutassa az érzéseit. – Te vagy az. Téged szeretlek, és nem fogok ezért bocsánatot kérni. Nyugodtan harcolhatsz ellene, de ez nem fog változni. – Vett egy mély lélegzetet, mert végre ezt is ki kellett mondani: – És úgy gondolom, hogy te is képes lennél szeretni engem.

415

Todd álla megfeszült, és a lány a merev testtartásából is látta a tagadást. Gyerekesen viselkedett. – Sophie! Én nem csinálom ezt. Előre megmondtam. Azt hiszem, abba kellene hagynunk. Jobban tennéd, ha elmennél… – Gyáva vagy. – Todd összerezzent a lány hevességétől. – Igen. Nem vagy elég bátor, hogy kipróbáld. Todd elvörösödött a vád hallatán. – Ezt egyszer már megbeszéltük. A bátorság azt jelenti, hogy az ember tisztában van a saját határaival. – Ökölbe szorította a kezét maga mellett,

az

elfehéredett

ujjpercek

tökéletesen

kifejezték

a

kiszolgáltatottságát. Nem tudta, hogy harcoljon vagy meneküljön. – Legyünk őszinték! Ez nem igaz. – Sophie ezúttal lágyabban beszélt. Todd körülnézett, mintha bármelyik pillanatban kereket akarna oldani. – A bátorság azt jelenti, hogy valaki tudatában van ezeknek a határoknak, és ennek ellenére vállalja a kockázatot. Úgy gondolod, hogy nem lennél képes egy komoly párkapcsolatra, mert azt hiszed, nem érdemled meg. Láttad a szüleid házasságát, ahogyan elhanyagoltak téged és Martyt a szerelem sajátos, önző változata miatt, és te ebből nem kérsz. Ezt megértem. De nem minden párkapcsolat ilyen. Lehet, hogy valami sajátos, különös módon a szüleid is szeretik egymást. Hiszen még mindig együtt vannak. De te esélyt sem adsz magadnak rá, hogy boldog légy. Azzal, hogy kijelented, nem vagy hajlandó elköteleződni, elvágod magad még a lehetőségtől is. Nem vagy kész kockázatot vállalni. Ez nem bátorság. Todd felsóhajtott, és felszegte az állát. Sophie-nak megsajdult a szíve a tekintetében csillogó kilátástalanságtól.

416

– Köszönöm az amatőr pszichológus félórás rendelését, de úgy gondolom, naiv vagy. A boldog Sophie, aki azt akarja, hogy mindenki más is boldog legyen. Ízig-vérig romantikus. Azt hiszed, hogy a szerelem mindenre gyógyírt jelent. De az élet nem ilyen. Sophie összerezzent. Ez fájt. – De honnan tudod? Hiszen még soha nem próbáltad! Én legalább már megtettem. Rendben, Jamesszel elhibáztam a dolgot. Akkor fájt, de tanultam belőle valamit. Most már látom, hogy vele nem lehetnék boldog, de legalább tudom, mi tesz boldoggá. Tudom, mit akarok. – Elhallgatott, és nyelt egyet. Todd távolságtartása ellenére kinyújtotta a kezét, és megérintette az arcát. – Talán te még nem látod, de azt akarom, hogy együtt legyünk. Neked köszönhetem, hogy máshogy látom a dolgokat. Azért vagyok boldog, mert te boldoggá teszel. – Amikor ezt kimondta, elmosolyodott, megfogta Todd csuklóját, hogy ne billenjen el, lábujjhegyre állt, és megcsókolta a férfi szájának rezzenéstelen sarkát. – Talán a szerelem pusztán annyit jelent, hogy boldoggá teszed azt, akivel együtt vagy. Csak az vehette észre a finom mozdulatokat, aki közel állt Toddhoz: az inak megfeszültek a nyakán, a mellkasa mozdulatlanná vált, ahogy visszafojtotta a lélegzetét, és a pulzusa dühödten lüktetett a csuklóján Sophie keze alatt; mindez a küzdelem jele volt, amivel a lány szavaira válaszolt. Sophie szemébe nézett, eltökélten és rezzenéstelenül. Amikor végül pislogott egyet, Sophie azonnal tudta. Mielőtt Todd megszólalt volna, a szíve súlyossá vált, és húzni kezdte lefelé, lassan süllyedt, mint egy léket kapott hajó, az óceán feneke felé.

417

– Tévedsz. – Todd a lány szemébe nézett, a szavai rémisztően higgadtan szóltak. Mindegyik a lány lelkébe vájt, éles fájdalmat okozott, mint egy kés pengéje. – Tökéletesen boldog voltam, mielőtt idejöttél. És akkor is boldog leszek, ha elmész. Ha kiabált volna, elszomorodik vagy kineveti, Sophie-nak talán sikerül erőt merítenie, hogy vitába szálljon vele, de ironikus módon a hűvös szenvtelensége tökéletesen tükrözte a saját viselkedését Jamesszel. Méltóságteljesen bólintott, és azt mondta: – Add át üdvözletemet Martynak! Sophie hátat fordított a férfinak, felemelte a fejét, és kisétált a lakásból. Nem nézett vissza, lement a lépcsőn, majd ki az ajtón, egyik lábát a másik elé téve. Tágra nyitotta a szemét, és csak akkor pislogott, amikor már nem bírta tovább.

418

Huszonkilencedik fejezet Sophie elbizonytalanodva megállt az alsó lépcsőfoknál, keserűen megbánta, hogy azt mondta Jamesnek, maradhat. Végül a kérdést a csokoládéillat döntötte el, amely egyenesen Bella konyhájába csalogatta. Megállt az árnyékba boruló ajtóban, és benézett a fényárban úszó konyhába, ahol Bella a kanapé karfáján ücsörgött, miközben Maisie

kiselőadást

gesztikulált,

tartott

miközben

valamiről, Edie

a

párnás

karjával

rózsaszín

hevesen

fotelben

ült

összegömbölyödve, és a hasát szorította, mintha fájna, és ragyogott az arca a nevetéstől. Ed esetlenül álldogált a komódnak dőlve, szeszélyes mosoly játszadozott az arcán, miközben a barátnőjét figyelte. Mint egy jóleső ölelés, az oldalsó asztalkán hűlő csokis muffin vigasztaló illata, a légkeveréses sütő lágy duruzsolása és a többiek nevetgélése lazított a Sophie vállát markoló feszültség szorításán, és a düh, amit a Smith Streetről hozott magával, enyhült egy kicsit. Észrevétlenül

besurrant,

és

megérintette

a

csillogó

piros

KitchenAidet, az ujjlenyomata ott maradt az oldalát belepő kakaóporban. – Megmondtam nekik, hogy ennyi tortát negyven dollárnál kevesebbért nem vagyok hajlandó megcsinálni. Komolyan! Az emberek… – Bella elhallgatott. – Sophie! Sophie halványan elmosolyodott. 419

– Szia, drága! Tökéletes időzítés. Biztosan megérezted a méz illatát – kiáltotta Maisie a kanapén ugrándozva. – Épp jókor jöttél, hogy megkóstolhasd a vadonatúj „Micimackó kedvence” sajttortámat! – Ó, magasságos ég! Egyszerűen lélegzetelállító! – sóhajtotta Edie, majd felemelte és lenyalta a kanalát, a szeme elégedetten csillogott. – Szerezz gyorsan egy kanalat, kislány! – javasolta Ed. – Még megeszi az egészet. Az ízlelőbimbóid mindjárt dobnak egy hátast. Sophie összeszorította a száját. Mindannyian túl lelkesnek bizonyultak. Sophie szemrehányó pillantást vetett a barátnőjére, aki lehorgasztotta a fejét. – Hagyjuk leülni ezt a lányt! – javasolta Maisie, és arrébb húzódott, hogy helyet csináljon neki a kanapén, majd megütögette a szövetet, és azon nyomban vágott egy szeletet a tortából. Minden szem Sophie-ra szegeződött, így automatikusan lecsípett egy darabot, és megkóstolta, bár megesküdött volna, hogy egy falatot sem tud lenyelni. Abban a pillanatban, ahogy az édes, cukros finomság elolvadt a nyelvén, lehunyta a szemét, és pislogni kezdett, hogy megfékezze a szemébe toluló könnyeket. Érezte maga mellett Maisie meleg testét, Bella kezét a térdén, és hallotta, ahogy Edie harsányan fecseg Eddel. Maisie is csatlakozott hozzájuk, és a hármas olyan semmiségekről kezdett csacsogni, hogy a tortát lépes méznek vagy Micimackó kedvencének kereszteljék-e el. Mindent megtettek, hogy természetesen viselkedjenek, és Sophie kapjon teret és időt, hogy azt tehesse, ami jólesik neki. Bella szeretete és nagylelkűsége megmelengette a lány szívét. Minden fenntartás nélkül megosztotta vele a barátait, a konyháját, az életét, ezek az emberek pedig tárt karokkal fogadták, és azonnal a barátjukká tették az 420

ételek és az ételek szeretete által szőtt kötelék segítségével. Sophie könnyes szemmel elmosolyodott, és pislogva rájuk nézett, miközben Bella kezére fektette a tenyerét. – Köszönöm, Bel. – Jól vagy? Sophie remegő szájjal elmosolyodott. – Nem igazán, de… Majd jól leszek. – Igen, így lesz – kapcsolódott be lelkesen a beszélgetésbe Maisie. – Csak ne legyetek hozzám ilyen kedvesek! – fenyegette meg őket Sophie, igyekezett fenntartani a kedélyes hangulatot. Ha megadta volna magát az ereiben száguldó haragnak, még a végén dührohamot kap, és nem akarta felzaklatni a többieket. – Különben itt fogok bőgni nektek. Gondolom, Bella elmesélte, hogy felbukkant a volt barátom. – Igen. Ne haragudj! Ha tudtam volna, nem hagyom, hogy megvárjon. Olyan őszintének tűnt – szabadkozott Bella. – Beállított azzal a gyűrűvel, meg minden. A francba! El sem hiszem. Nős volt, és te nem is tudtál róla? Két éven át! És fogalmad sem volt? Komolyan? Sophie széttárta a kezét. – Mit mondhatnék? Egy idióta vagyok. – Dehogy vagy, édes – rázta a fejét hevesen Maisie, sötét fürtjei táncoltak a bólogatástól. – Túlságosan kedves vagy. – A mocsok! – elégedetlenkedett Edie. – És még megengedted, hogy nálad aludjon. Én megmutattam volna neki, hol az ajtó… Miután átszabtam a golyóit. – Juj! – szólalt meg Ed. – Ez az én csajom. Igazi vérszomjas amazon. Sosem hagyok elöl kést. – Azt hiszem, már megbántam. 421

– Azt, hogy nem okoztál neki maradandó sérüléseket, vagy hogy nálad maradhatott? – kérdezte Maisie, és láthatóan remekül szórakozott. – Az igazat megvallva, mindkettőt – felelte Sophie, és szomorúan elmosolyodott. – Túlságosan döbbent voltam. Most már eszembe jutott millió dolog, amit el kellett volna mondanom neki. – Ne aggódj! Közöltem vele, hogy reggel nyolcig távoznia kell – jelentette be Bella. – Alhatsz a kanapémon, kihúzhatós. Gondolom, Todd nem volt otthon. – Kösz, Bel, az nagyszerű lenne – válaszolta Sophie. Nem akart Toddról beszélni. Nem volt benne biztos, hogy meg tudná őrizni a nyugalmát. Egyelőre még rettenetesen mérges volt rá, de tudta, hogy ez nem tart sokáig. A csata heve lassan lecsillapodik. Másnap újabb nehézséggel kell szembenéznie, amikor ránehezedik majd a veszteség súlya. – Nos, van itt még valami. Ed és Edie azért jött, hogy tartsanak nekem és Maisie-nek egy rögtönzött kenyérsütő bemutatót. Kovászos kenyeret készítünk. Csatlakozz hozzánk! – Ó, igen! – lelkesedett Edie. – Mindig az erőszak a megoldás. Tésztát dagasztani olyan, mintha bokszzsákot ütnél. – Most már érted, miért igyekszem olyan kínosan jóban lenni vele – jegyezte meg Ed, de az arcáról sugárzott a szeretet, és ez tökéletes ellentétben állt a szavaival. – Képzeld azt, hogy a tészta a volt pasid! – magyarázta Edie, és felpattant. – És hoztunk magunkkal egy kis szíverősítőt. – Felemelt a fotel mellől egy csörömpölő zacskót. – Hadd mutassam be a barátomat, Jacket! – azzal kihúzott a zacskóból egy üveg Jack Daniel’st. 422

A kenyérsütés, ivás és nevetgélés remek esti időtöltésnek bizonyult. Sophie másnap reggel megállapította, hogy részegen kenyeret sütni melegen ajánlott tevékenység, bár a továbbiakban minden kapcsolatot meg kívánt szakítani Jackkel. Amikor ugyanis kinyitotta a szemét, a Bella franciaablakán beszivárgó halvány fénysugár is éles fájdalmat okozott. – Jaj, nekem! – szólalt meg Bella rekedt hangon, miközben két gőzölgő csészével lábujjhegyen beosont a szobába. – Kérlek, mondd, hogy te is ilyen rosszul érzed magad! És kérlek, erősíts meg abban, hogy küldtem egy SMS-t a lányoknak, így ma kinyitnak helyettem! – Küldtél SMS-t a lányoknak. És Wesnek is. – Sophie kinyújtotta a kezét a kávéért. – Ezt megúsztad. – Akkor is megérte, mert piszkosul finom kenyeret sütöttünk. – Sajog a karom. – Sophie megmozgatta a bicepszét, és elhúzta a száját. – Ki hitte volna, hogy ilyen hatékony terápia? – Kidagasztani egy pasit az életedből. – Bárcsak sikerülne! – sóhajtott Sophie. – Akkora idióta vagyok! – Dehogy. Folyton ezt mondogatod. Nem érdemli meg az a mocsok. Nyugodtan a feleségéé lehet. Sophie bánatosan elmosolyodott, és a semmiből hirtelen könnybe lábadt a szeme. Bella gondterhelten ráncolta a homlokát. – Nem Jamesről beszélünk, ugye? Sophie megrázta a fejét, igyekezett visszafojtani a sírást. Előző este még sikerült bátran tartania magát, de aznap reggel letaglózta a történtek súlya, ahogyan ezt előre tudta. Amikor Bella megölelte, 423

minden önuralma szertefoszlott, és sírva fakadt. Hullottak a megbánás és a düh lassú, csöndes, szomorú könnyei, miközben Bella a karjában tartotta, és a hátát simogatta. Amikor végül megnyugodott, rettenetesen fáradtnak érezte magát. A tenyerébe temette az arcát, és ismét azt suttogta: – Akkora idióta vagyok! – Ugyan, édes! – Bella átkarolta, és magához húzta. – Ezen a ponton kell megjegyezned, hogy te megmondtad. – Nem, ezen a ponton kell megjegyeznem, hogy az unokatestvérem egy idióta. – De legalább őszinte idióta. – Akkor is csak idióta. – Ezzel nem akarok vitatkozni. – Mi történt? – Bella megfogta a barátnője kezét. – Félelmében menekülőre fogta a dolgot. Amikor tegnap este beszéltem vele, egyfolytában a „jobb lesz, ha elmész Jamesszel” baromságot hajtogatta. Bella zavartan fészkelődni kezdett. – Esküszöm, hogy eszem ágában sem lett volna beengedni Jamest az ajtón, ha tudom, mi a helyzet. Micsoda seggfej! És Toddnak sem mondtam volna semmit. Olyan rémesen érzem magam. Ne haragudj! – Ne butáskodj! Nem a te hibád, és nem változtatott volna semmin – felelte Sophie, és úgy érezte, hatalmába keríti a kétségbeesés. – Tökéletes ürügy volt Toddnak, hogy visszatáncoljon. – Felsóhajtott, és keserűen a barátnőjére mosolygott. – Közöltem vele, hogy gyáva. – Ó! És hogy fogadta? Nem mintha nem érdemelte volna meg…

424

– Te hogy fogadtad volna? Todd makacs, de következetes. Megmondta, hogy nem érdekli semmi komoly dolog. És komolyan is gondolta. És mellette legyen szólva, hogy én ebbe beleegyeztem. Ez végig ott lebegett a levegőben, egyáltalán nem kellett volna meglepődnöm rajta. – Ahogy hallgatta a saját szavait, úgy tűnt, mintha higgadtan képes lenne a helyzet jó oldalát látni, de a szíve mélyén úgy érezte magát, mint egy rakás szerencsétlenség. – Igen – helyeselt Bella, és felsóhajtott. – Bár be kell vallanom, megfordult a fejemben, hogy talán te leszel az, aki mégis megváltoztatja Toddot. Ti ketten jó párost alkottatok. És te nagyon jó voltál hozzá. – Bellának magasabb lett a hangja az idegességtől. – Túlságosan is jó. – Újra megölelte Sophie-t. – De legalább már csak másfél hónapot kell itt töltened. Sophie bólintott, nem szólt semmit, aztán hirtelen úgy döntött, elmeséli Bellának Trudy ajánlatát. Nem ment ki a fejéből, amióta a főnöke beszélt vele. – Ha maradni szeretnék, továbbra is kiadnád nekem a lakást, akkor is, ha ezzel kiakasztod az unokatestvéredet? Bella felkapta a fejét, hirtelen éber lett, mint egy kismadár, és halvány mosoly játszadozott a szája körül. – Annál inkább kiadnám neked. Az igazat megvallva, még a bérleti díjból is engednék, ha ezzel valóban felbosszanthatom. – Bella ránézett. – Elgondolkodtál rajta, hogy maradsz még? Az csodálatos lenne. – Te vagy az egyetlen, aki így gondolja, az ingyenmunka miatt – élcelődött Sophie, akit jobb kedvre derített barátnője őszinte lelkesedése. – Igen, persze. De hogy jutott eszedbe? 425

– Felajánlottak a magazinnál egy állandó állást, és a munkavállalói vízumomat meghosszabbíthatom három évre. – És szeretnél maradni? Mi lesz Todd-dal? – Bellának pajkosan csillogott a szeme. – Ez érdekesnek ígérkezik. Szakított veled, mert azt hitte, nem maradsz már sokáig. Ez megkönnyítette a helyzetét. De most minden megváltozik. Sophie dacosan elhúzta a száját, bár semmi ilyesmit nem érzett. – Ez semmin nem változtat. Todd meggondolta magát. Azt mondja, képtelen komoly kapcsolatra. És őszintén hisz ebben. – Bizonyára borzasztóan fáj majd mindennap találkozni vele, és Sophie-nak fogalma sem volt, hogy sikerül ezzel megbirkóznia, de nem akart újra elmenekülni. – Maradok. – Sophie kinézett az ablakon, és meglepte a szeretet, amely hirtelen eltöltötte a város iránt. – Imádom Brooklynt. Imádok itt élni. A pékség a második otthonommá vált. Amikor Trudy felvetette a dolgot, meglepődtem, de minél többet gondolkodom rajta, annál inkább maradni akarok, még akkor is, ha Todd-dal mindennek vége. – Nem volt semmi különös, ami Londonban várta volna. Szerette azt az embert, akivé vált. És szerette volna jobban megismerni. Ha visszamegy Londonba, talán minden visszatér a régi kerékvágásba. Működésbe lépnek a régi beidegződések. – Ebben az esetben van egy ajánlatom a számodra. Sophie-nak sikerült nevetnie, még ha erőltetettnek hangzott is. – Bella, az üzletasszony. Nem sokat teketóriázik. – Így igaz! – Bella feltartotta a tenyerét, és Sophie belecsapott. – Ki vele! Mi a legújabb ördögi terved?

426

– Tényleg szeretném felfuttatni az esküvőitorta-üzletet, de… Te tökéleteset alkottál a tapétás tortával. Jobban bánsz az emberekkel, mint én. Meg tudod fejteni, hogy mire vágynak igazán. Figyelsz rájuk, amikor én hajlamos vagyok azt hinni, tudom, mit akarnak. Meg tudom valósítani a dolog technikai részét, de… És ezt rettenetesen nehezemre esik bevallani… – Bella a homlokát ráncolta, de a szeme vidáman csillogott. – De sokkal jobb ötleteid vannak, mint nekem. – Ez badarság! Nézd csak meg a My Fair Lady tortát! – Abban nem volt semmi különleges. A fényképet használtam kiindulópontul,

aztán

sok

technikai

aprósággal

és

megfelelő

kirakatrendezéssel kiegészítettem, de a kreativitás a ruhatervezőt dicséri. Én csak kiemeltem egyes elemeket. – Nem értek egyet, de szívesen lennék a jobbkezed. – Remek! Jó csapatot alkotunk. És… – Bella elhallgatott, és ránézett az órájára, huncut mosoly bujkált a szája sarkában. – Mit csinálsz hétfőn munka után? – Nos… – Sophie elgyötörten felsóhajtott, de mérges lett magára. – A történtek után úgy gondolom, ezentúl a legtöbb estém szabad lesz. – Jó. Vagyis nem jó. Úgy értem, nagyon sajnálom, és… Sophie feltartotta a kezét. – Elég, Bella! Tudom, hogy érted. Mi lesz hétfőn? – Eleanor rengeteg embernek ajánlott bennünket. Csak ma reggel hárman kerestek meg e-mailben, és szerdán találkozunk Alessandra de Fagolinival. Sophie bólintott, ám ekkor sípolt a telefonja: üzenetet kapott. – Menni fog! – Felkapta a készüléket, és a remény csalódásba csapott át, amikor nem Todd nevét látta a képernyőn. 427

Harmincadik fejezet Amikor Sophie hétfőn reggel kilépett a liftből, pillangók verdestek a gyomrában,

mintha

kétségbeesetten

ki

akarnának

szabadulni.

Elhatározta, hogy hűvösen és higgadtan fog viselkedni. Megkerülte az asztalokat, átvágott az irodán, és elnézett az ablak felé. Hiszen mindketten felnőtt emberek. És barátok. Végül minden jól alakul. A francba! Todd ott ült az íróasztalánál. Fáradtnak tűnt. Úgy nézett ki, ahogy mindig. Sophie-nak úgy összeszorult a szíve, hogy majdnem megtorpant. A fenébe! Arról nem volt szó, hogy ez ennyire rossz lesz! A hétvége minden percében igyekezett valami elfoglaltságot találni. Maisie-nél bébiszitter-vészhelyzet adódott szombat este. Az, hogy a baj nem jár egyedül, enyhe kifejezésnek tűnt az ikrekkel kapcsolatban, és az őrzésük ötcsillagos figyelemelterelésnek bizonyult. Wes megkérte, hogy segítsen becserepezni egy szállítmány fűszernövényt, és Edie ragaszkodott hozzá, hogy Sophie látogassa meg őket a műhelyükben, és nézze meg, hogy készülnek a bagelek. Mindennek ellenére lehetetlennek bizonyult, hogy Sophie kordában tartsa a Todd-dal kapcsolatos gondolatait, de személyesen látni még rosszabb volt. Minden megtett lépésnél cigánykereket hányt a gyomra. Kényszerítette magát, hogy haladjon tovább, és amikor az íróasztalhoz ért, Todd felpillantott.

428

– Sophie! – Feszülten mosolygott, és Sophie döbbenten állapította meg, hogy ez egyszer bizonytalannak tűnik. – Todd! – Na, ugye. Sophie ügyet sem vetett a hevesen vágtázó pulzusára. Menni fog. Természetesen fog viselkedni. Még mosolygott is, bár a legkevésbé sem őszintén. – Hogy van Marty? Találkoztál vele? Todd látványosan megkönnyebbült. – Jól van. Tényleg jól. – Hirtelen lelkesen bólogatni kezdett, a lány szemébe nézett, és őszintén elmosolyodott. – Boldog. Tetszik neki ott. Maradni akar. – Felnevetett. – Szereti a fegyelmet. Mindig tudja, hol van, és mi a következő teendő. Ki hitte volna? – Nos, ez… remek. – Ez gyengécskére sikerült, de nehéz volt tisztán gondolkodni, amikor a fickó ilyen ragyogóan mosolygott rá. Hiszen ezért lett szerelmes ebbe a fafejbe, mert így szerette az öccsét. És Sophie ebben a pillanatban váratlanul éktelen haragra gerjedt. Duruzsolt a fejében a düh, mintha mérges méhek szorultak volna belé. – Igazán értesíthettél volna, tudod, hogy aggódtam érte. – Hoztam neked kávét. A hirtelen témaváltás egy pillanatra kifogta a szelet a lány dühének vitorlájából, mert lenézett az íróasztalán lévő papírpohárra, és sikerült kinyögnie egy feszült „köszönöm”-öt. – Hiányoztál a hétvégén – jelentette ki Todd. Sophie megdermedt. A dühe sisteregni kezdett. Elakadt a lélegzete a férfi tétova mosolya láttán, és mázsás súly nehezedett a mellére. – Én… Van kedved ma este velem vacsorázni? – Vacsorázni? – Sophie hangja reszelősnek és távolinak tűnt, bár úgy érezte, hogy a feje bármelyik pillanatban felrobbanhat a lávaszerűen kitörő dühtől. 429

– Igen. – Todd hangja ezúttal már magabiztos volt, mintha átjutott volna az első akadályon, és a többi már gyerekjáték lenne. Hát visszatért. A híres-neves, könnyed sárm. A férfi, akinek minden olyan simán megy. Hiszen soha senki nem mondott neki nemet. – A Fulton Streeten nyílt egy új brazil steakhouse. – És aztán mi lesz? – A lány távolságtartó, visszafogott hangját hallva Todd tekintete elfelhősödött a hirtelen éberségtől, mintha egy kézigránátot tartana a tenyerében, és nem lenne benne biztos, hogy kihúzta-e a biztosítószeget. – Ööö… Mire gondolsz? Sötét mosolyában olyan önelégültség bujkált, mintha imádkozó sáska volna, amelyik éppen rá akarja vetni magát az áldozatára. Lehet, hogy Sophie szerette, de… – Vacsora után. Felmegyünk hozzám? Dugunk egy nagyot? Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk? Todd összerezzent a lány szigorú kérdéseitől, megmozdult a szája, mintha mondani akart volna valamit, de inkább meggondolta magát. – Nem kell azt mondanod, hogy hiányoztam – folytatta Sophie halálosan higgadtan. – Te döntöttél így. – És ha hibát követtem el? – Todd őszintének tűnt. – Az nem elég. Rájöttem, hogy amolyan mindent vagy semmit lány vagyok. Todd hátrahőkölt. – Ezt hogy érted? – Egy tisztességes párkapcsolatra vágyom. Olyanra, amely magában hordozza a lehetőséget, hogy tart valamerre. Állandóságot akarok. Ígéreteket. Amibe az is beletartozik, hogy talán örökké tart. 430

Todd szeméből sütött a rémület. – Tudod, hogy erre képtelen vagyok. – Szerintem nem. Todd megrázta a fejét. – Nem tudom megcsinálni. Sophie felvette a kávéspoharát. – Kösz a kávét! Tudod, hol találsz – közölte, majd elindult a tesztkonyha felé, ahol a nap további részét töltötte. – Sophie? – Bella aggodalmas arccal köszöntötte, amikor belépett a szálloda halljába. – Ne haragudj a késés miatt! Nem tudtam elszakadni, aztán a metró sem járt rendesen. Itt van már? – Hála az égnek, még nincs. Ezt biztosan nem tudnám egyedül végigcsinálni. – Dehogynem! – Szegény Bellának remegett a keze. – Csak egy újabb esküvői torta. – Ezúttal nem. Már Eleanorét is nagy falatnak éreztem, de ez hatalmas. Hiszen Alessandra di Fagoliniről van szó! – Bella rajzfilmbe illő, hold nagyságúra tágult szeme azt súgta, hogy Sophie lemaradt valamiről. – Értem. Sajnos nem tudom, ki ő. – Ezek szerint még nem láttad az Amerika új szupermodelljét? Ő a zsűri elnöke, pedig még csak huszonhat éves. Ő és a barátja nálunk olyanok, mint valami hercegi pár. Előzetesen el akar velünk beszélgetni, hogy eldöntse, egyáltalán előállhatunk-e néhány tervvel.

431

Ez igazán nem hangzott egyszerű esetnek, de Bella üzletéről volt szó. – És tényleg szeretnéd ezt a munkát? – Viccelsz? Az esküvőjük hatalmas nyilvánosságot kap. Már el is adták a képeket valami magazinnak, mégpedig egy hat számjegyű összegért. Egyáltalán nem vagyok nekik nagy név. Azon is csodálkoztam, hogy szerepelek a listájukon. Ők… – Bella hirtelen elharapta a mondatot. Magas, kecses, kávébarna bőrű nő suhant feléjük, végtelenül hosszú lába

teljes

pompájában

láthatóvá

vált

a

szoknyában,

amely

centiméterekre volt az ágyékától. Macskaszerű szemét zöld és arany szemfesték emelte ki, hanyagul végigmérte a lányokat, de nem szólt semmit. – Üdv, Alessandra. Bella vagyok, ő pedig a társam, So… – Lady Sophie Bennings-Beauchamp – szakította félbe Sophie, majd kezet nyújtott a nőnek. Tisztában volt vele, hogy a barátnője riadtan felszisszen. – Ezek szerint angol vagy – állapította meg Alessandra. A vontatott stílusa mintha minden magánhangzót megnyújtott volna, de a közönyös tekintete kissé élesebbé vált. – Ismered Harryt és Meghant? Vagy Vilmost és Katalint? Sophie diszkréten megvonta a vállát, azt sugallva, hogy ez csak természetes, de nem szólt semmit. – Klassz! – Alessandra bólintott, majd helyet foglalt az egyik bársonyfotelben, és keresztbe tette a lábát, olyan lassú és gyakorlott mozdulattal, amely semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy pontosan tudja, a helyiségben tartózkodó összes hímnemű rászegezi a tekintetét. 432

Sophie és Bella, mint két engedelmes öleb, leült vele szemben. Hirtelen csend támadt, mintha mindenki feszülten hallgatózni kezdett volna. – Úgy örülök, hogy megismerhetlek, Alessandra! – Bella hangja túl harsánynak tűnt, és rémülten körülnézett. – Talán elmondhatnád nekünk, mit szeretnél. – Egy tortát – vágta rá a nő, és megvonta a vállát. – Egy mesés, lélegzetelállító

tortát.

–

Azzal

hátradőlt,

és

ismét

álmosan

elmosolyodott. Olyan laza volt, kész csodának tűnt, hogy nem gömbölyödik össze szundítani egyet. – Értem. – Bella a jegyzetfüzetén kopogott a ceruzájával. – És van valami ötleted, hogy milyen típusú torta legyen? Hagyományos gyümölcs vagy inkább csokoládé? – Hú! – Alessandrának megroskadt a válla, mintha az is túl nagy erőfeszítést igényelne, hogy elgondolkodjon a kérdésen, és a tekintete a recepcióspult felé kalandozott, ahol jó néhány ember igyekezett előadni a hősies mutatványt, hogy kíváncsian felé pillantgasson, miközben úgy tesz, mintha észre sem venné. – Ez most komoly? Ebben ti vagytok a profik. Mondjátok meg ti. Toddy szerint ti vagytok a legjobbak. – Alessandra felsóhajtott, és bánatosan biggyesztette az ajkát, mintha mindez túl fárasztó lenne. – Toddy? – Bella kíváncsian összeszorította a száját, úgy festett, mintha megpróbálta volna visszanyelni az elégedetlenségét. – Igen, Toddy McLennan. Ismeritek, ugye? Toddyt mindenki ismeri. – Persze hogy ismerjük Toddot – lépett közbe Sophie, észlelve Alessandra egyre növekvő ingerültségét. Ez a nő olyan volt, mint egy kétéves, csak rövid ideig lehetett lekötni a figyelmét. 433

Kivéve, ha Toddról volt szó. – Honnan ismeritek? – kérdezte a topmodell, és gyanakvón felvonta a szemöldökét. – Ő a… – Sophie lelki szemei előtt hirtelen megjelent a kép, ahogy a férfi mosogatás közben ránevet, és ragaszkodik hozzá, hogy megkapja a jutalmát. Sophie-nak elakadt a szava, és egy pillanatig levegőt sem kapott, mintha fizikai fájdalmat érzett volna. – Ő az unokatestvérem – segítette ki Bella, és aggódó pillantást vetett a barátnőjére. – Klassz! – Alessandra megnyugodott. – Van ezen a helyen víz? Máris kimerültem. – Hozzak egy ásványvizet? Alessandra felemelte a karcsú csuklóját, és rásandított az órájára. – Meddig tart még ez? Sophie észrevette, hogy a barátnője álla megfeszül, ezért gyorsan a karjára tette a kezét. – Nem sokáig. Azt hiszem, én pontosan tudom, mit szeretnél. Valami nagy dobást. A város legjobb tortáját. Olyasmit, amiről még egy hét múlva is beszélnek. – Pontosan. – A nő hátradobta a haját a válla fölött, ez volt az első életjel, amit azóta mutatott, hogy leült a fotelbe. – A ruhát már kiválasztottad? Alessandra egymás mellé tette a lábait, majd ismét keresztbe vetette, az arcára hirtelen kiült a lelkesedés. – Ó, igen – búgta macskás fülledtséggel.

434

– Ezt meg hogy csináltad? – kérdezte Bella, miközben letette a proseccós poharat Sophie elé, aki máris belekezdett egy vázlatba Alessandra tortájához. Sophie felhorkant, mulattatta a hang csodálatot és ingerültséget vegyítő, sajátos keveréke. – Őstehetség

vagyok

–

tréfálkozott,

miközben

a

barátnője

megpróbált a poharával és a laptopjával egyensúlyozva leülni vele szemben a kanapéra. – Tönkre fogod tenni a gépedet. – Megmentette a barátnője poharát, és letette az asztalra, amíg Bella kinyitotta a laptopot. – Huh! – morgott Bella, aki újra felvette a poharát, és egy ujjal nyomogatta a billentyűket, miközben a laptop veszélyesen imbolygott az ölében. – Micsoda díva! De az ötlet, hogy a torta mintája a ruhájáét kövesse, egyszerűen ragyogó. Zseni vagy! – Igazából nem. Nem tartott sokáig rájönni, hogy Alessandrát maga a torta a legkevésbé sem érdekli. Egyszerűen ki kell pipálnia a listáján. Szükséges kiegészítő. De abban a pillanatban, amikor szóba került a ruhája, és felragyogott az arca, azonnal tudtam. Számára ez a fő attrakció, csak ez érdekli. A vőlegényét meg sem említette. – Micsoda cinizmus! Azt hittem, romantikus alkat vagy. A férfiakat amúgy sem érdekli az ilyesmi. – Az lehet, de a tortának a menyasszony és a vőlegény egységét kell tükröznie. Jelentenie kell valamit. Jelképezni a szerelmüket. Tudom, tudom. – Sophie elhallgatott, és áthajolt a kávézóasztal fölött, hogy oldalba bökje a barátnőjét, aki elfintorodott. – Azt hiszed, hogy csöpögős vagyok? Nem éppen te mondtad nekem, hogy „a tortában egyszerűen van valami. A szeretetről beszél. Olyan, mint egy apró, tenyérben elférő ölelés?” 435

Bella védekezve feltartotta a kezét, mire a laptop rémisztően oldalra csúszott. – Igazad van. Szerinted Alessandra a vőlegényt is beleszámolta a dologba? Egyszer sem beszélt róla. – Éppen ezért kell a ruhára összpontosítanunk. Ez nyilvánvaló. – Szerintem akkor is csodálatos vagy. – Te fogod megcsinálni az egész puccos díszítést! – Sophie megborzongott. – A belga csipke nekem borzalmasan pepecselősnek hangzik. – Igen, de lenyűgözően fog kinézni. Szupersztár vagy. Különösen, hogy bedobtad a nevedet. Alessandra le volt nyűgözve, Lady Sophie. Azt hiszem, ezért kezdett el egyáltalán odafigyelni ránk. Sophie megvonta a vállát – Az unokabátyádnak kell megköszönnöd, hogy téged ajánlott. – Sophie-nak finoman megrándult a szája, és visszatért a gyomrába az ismerős, émelygő érzés. Bella előrehajolt, és megveregette a kezét. – Todd tartozik nekem, de te nem. És tudom, hogy nem szívesen használod a címedet, ezért igazán nagyra értékelem. Sophie hevesen pislogni kezdett. – Nem, nekem kell köszönetet mondanom. – És mégis miért? – Azért, hogy egész héten gondoskodtál rólam. – Szükségem van rád. Elég, ha megnézem az e-mailjeimet, máris megfájdul a fejem. Újabb felkérések érkeztek, bár komolyan mondom, egyeseknek nincs ki mind a négy kereke. – Komolyan? 436

– Ezt hallgasd: „Szeretnék egy esküvői tortát a jövő hét végére.” – Két hét alatt? – Igen, tényleg azt hiszik, hogy én vagyok a Csodanő. – Hát, a csizmád megvolt hozzá – jegyezte meg Sophie, és huncutul elmosolyodott. Bella megdobta a prosecco dugójával. – És mit szólsz ehhez: „Egy négyemeletes csokoládétortát szeretnénk kétszázötven vendég részére. A költségvetésünk száz dollár.” – Mindenkinek jut egy teáskanálnyi – állapította meg Sophie vigyorogva, majd átült a barátnője mellé, hogy ő is láthassa a leveleket. – Ez nem olyan vészes. – A kutyabarát torta? – Addig nem jutottam el az olvasásban. És ez? „A lányom esküvőjén a rózsaszín és krémszín dominál, és a hagyományos piskótás tortát kedveli virágokkal.” – Végre egy észszerűen gondolkodó nő. Határozott igen. – És mi a helyzet ezzel? – Sophie egy e-mailre mutatott, amelynek az volt a tárgya, hogy „Star Wars témájú torta”. „Kedves Uram/Hölgyem! Egy Star Wars témájú tortát szeretnénk az esküvőnkre. Tudna készíteni nekünk egy Halálcsillag formájút? A menyasszony…” – Bella próbálta visszanyelni a nevetést. – „Leila hercegnőnek, a vőlegény pedig…” – Képtelen volt tovább türtőztetni magát, a prosecco kifröccsent az orrán, és beterítette az egész képernyőt. – „Chewbaccának öltözik.” Úgy kacagtak, hogy eltartott egy ideig, amíg visszanyerték a komolyságukat. 437

– Ejha! Ez aztán feladja a leckét! – csapta össze a kezét Bella. – „Ennek a tortának különlegesnek kell lennie…” Az jó, mert általában dögunalmas tortákat készítek. – Ne légy undok! – Sophie előrehajolt, hogy elolvassa a többi emailt. – „Az esküvőnk napján…” Ó, ezt egy vőlegény írta! – Bella elhallgatott. – Akkor mindent megbocsátunk. „Le akarom hozni a menyasszonyomnak a napot, a holdat és a csillagokat…” – Bella elbizonytalanodva folytatta az olvasást: – „Szeretném megmutatni a menyasszonyomnak, hogy ragyogóbb hellyé varázsolta az én kis világomat, és az életem elmondhatatlanul jobb lett attól, hogy ő a része.” Bella hátradőlt, és egy ideig mindketten hallgattak. – Hűha! Ez tényleg kedves – állapította meg Sophie. – Valóban – helyeselt Bella. – De fabatkát sem ér, ha meg kell tervezni egy esküvői tortát. – Nagy kihívás, annyi biztos. És nagyon romantikus. – És megfoghatatlan. Ez már sokkal ígéretesebb: „Elanor tortája csodálatos volt, és mivel én kalaptervező vagyok, szeretném, ha ez köszönne vissza a tortámról. Mikor lenne alkalmas, hogy megbeszéljük a részleteket?” Sophie felült, megpróbálta megtalálni az egyensúlyát a puha díszpárnák között. – Ez kész ajándék. Emlékszem, hogy láttam egy lélegzetelállító tortát, amely egy halom egymásra rakott vintage kalapdobozból állt, pasztellszínekben. – Ó, igen! Kalapdobozok. Tökéletes. Beütöm a Google-ba. 438

Mire megitták a proseccót, Sophie füzete tele volt sietős feljegyzésekkel, weboldalcímekkel és vázlatokkal. – Mihez kezdenék nélküled? – kérdezte Bella, amikor elkezdtek összepakolni. – Remekül meglennél. – Sophie törölgetni kezdte a szemét. Az egész hetet úgy élte túl, hogy segíthetett Bellának. – Én mihez kezdenék nélküled? Igazán nagyra értékelem, hogy… – Elcsuklott a hangja. – Különösen, hogy Todd unokahúga vagy. Ne érezd úgy, hogy miattam nem találkozhatsz vele! – Látni se akarom azt a semmirekellő fajankót. Valójában a legszívesebben jól megmondanám neki a magamét, talán ezért is kerül. Egész héten nem ugrott be kávézni. – Ne légy rá mérges! Én szegtem meg a szabályokat. Ígérd meg, hogy felhívod, és találkoztok! Szüksége van rá, hogy olyan emberek vegyék körül, akik szeretik. – Sophie! Te túlságosan kedves vagy. – Dehogy. – De igen. Todd sokkal boldogabb, amióta a közelében vagy. Bárcsak ő is belátná, hogy szüksége van rád! Nagyon jó hatással vagy rá. – Én is így gondolom, de nem hisz nekem. Nem tagadhatom meg önmagamat. Szeretem. Szüksége van az emberekre, még akkor is, ha másként gondolja. – Már megint túl kedves vagy. Nem érdemli meg. – Ó, egyáltalán nem vagyok kedves vele. – Sophie ördögien elvigyorodott, legalábbis amennyire telt tőle. – Azt hiszi, addig bájolog,

439

amíg újra a barátja leszek. De ne aggódj! Nem könnyítem meg a helyzetét.

440

Harmincegyedik fejezet – Hallom, szakítottatok Todd-dal. – Sophie a lift sarkából érkező hang felé fordult. – Paul! – Jól vagy? – Kösz, jól. – Még mindig mérges vagy rám? – Nem igazán. Csak elegem van a hímneműekből. – Értem. Rájöttem, hogy kicsit érzéketlen voltam, amikor szóba hoztam Pamelát. Csak próbáltam őszinte lenni, amikor nem tudtalak meghívni az ünnepre. Meg kellett volna magyaráznom. Ő is randizgat. Ez nem… – Semmi baj, Paul. – Ebédelni készülsz? Sophie bólintott. Nem volt igazán éhes, de képtelen volt tovább Todd-dal szemben ücsörögni, aki folyamatosan bájolgott a telefonban a legújabb kedvencével, Leticiával. Talán könnyebb lett volna, ha úgy látja, Todd jól van. De az volt a legrosszabb az egészben, hogy egyáltalán nem tűnt boldognak. Bárki más talán nem vette volna észre, de Sophie ismerte. A nevetése kissé erőltetettre sikerült, a szája körüli ráncok elmélyültek, és a szeme alatti lila árkok napról napra sötétebbek

441

lettek. Nem mintha Sophie jobban lett volna, minden erejével folytatta a „Polyanna kedvenc gyermekének” küldetését. Csikorgatni kezdte a fogát. Majd jobb lesz. Nem áltatta magát csalóka reményekkel, hogy Todd meggondolja magát, de egy nap sikerül visszanyerniük a barátságukat. Sophie-nak szüksége volt jó barátokra. Egyszer hajlandó megbocsátania a férfi ostobaságát, hogy újra barátok lehessenek. Ám ehhez szüksége volt egy kis időre. Természetesen Toddnak fogalma sem volt róla, hogy Sophie Amerikában marad, és nem is volt joga hozzá, hogy megtudja. – Azt a mindenit! Úgy látom, sok minden jár a fejedben – jegyezte meg Paul, mire Sophie rájött, hogy bizonyára furcsa képet vág. Kényszeredetten felnevetett, és letagadta: – Semmi különös. A szavak visszhangoztak a fejében. Amióta előző héten elolvasta annak a vőlegénynek a szívmelengető sorait, újabb és újabb ötletek kavarogtak a fejében, amelyeket Bella meglehetősen fitymálva fogadott, mert szerinte a felkérés túl csöpögős és megfoghatatlan ahhoz, hogy érdemes legyen fontolóra venni. – Megkörnyékezhetlek egy ebéddel? – Paul hangja kizökkentette a révedezésből, elüldözte az agya egyik hátsó szegletéből előbukkanó ötletet. – Meghívlak. Hogy jóvátegyem, amiért olyan seggfej voltam. Sophie-t levette a lábáról a férfi váratlan őszintesége, ezért beleegyezett. Csatlakoztak

a

járdán

tolongó

irodai

dolgozókhoz,

akik

kimenekültek az íróasztaluk mögül, hogy magukba szívhassanak egy kis napfényt. Hétvégén borzalmas idő volt, előrevetítette a közelgő őszt. 442

– Hova szeretnél menni? – Szereted az olasz konyhát? Mario étterme itt van a közelben. Ismered? – Még nem jártam ott, de Trudy említette egy szerkesztőségi megbeszélésen. – Igen, írtam egy cikket Marióról, a családja történetéről és az étteremről. Szeretnék vele egyeztetni néhány részletet, mielőtt nyomtatásba kerül. – Rendben. Ki ne szeretné az olasz konyhát? Sophie nem tudta eldönteni, hogy lasagnét vagy csirkés parmigianát kérjen, és azonnal megjött az étvágya, amikor megérezte a Mario konyhájából áradó ismerős, ínycsiklandó illatokat. A felesége már harminc éve keményen dolgozott odabent. – Válaszd a lasagnét! – javasolta Paul, és becsukta az étlapot. – Én pizzát eszem. – Nem tudom. Lehet, hogy a csirke finomabb. – Ez butaság volt a részéről, mert pontosan tudta, hogy az étlapon szereplő összes étel kiváló. Éppen elégszer evett már ott, ráadásul az előző héten számtalan interjút készített a családtagokkal. – Nos, akkor válaszd a csirkét! – Nem tudok dönteni. – Sophie tanácstalanul ráncolta a homlokát, és felsóhajtott, mire Paul alig palástolt bosszankodással felpillantott a telefonjából. Egyértelmű volt, hogy fogalma sincs, mi a szerepe ebben a helyzetben. – Már ezerszer ettél csirkét. Válaszd a lasagnét! – szólalt meg Todd türelmes hangja a háta mögül. Sophie összerezzent, és hátrafordult. 443

– A lasagnét, Sophie! Legutóbb az enyém felét is felfaltad. – Todd szélesen elvigyorodott, majd hozzátette: – Vagy egyen Paul lasagnét, így lenyúlhatod az övét, és választhatod a csirkét! – Biztos vagyok benne, hogy Sophie képes önállóan dönteni – morogta Paul. A hangja és a testtartása birtokló jellegű kihívást sugárzott. – Én pedig meg vagyok elégedve az enyémmel. – Én erre nem alapoznék, az angol lány tökéletesen döntésképtelen – vágott vissza vidáman Todd, ügyet sem vetve a kissé kínos légkörre. – Olyan, mint egy mohó kismalac – folytatta határozottan, majd kihúzta a lány melletti széket, és a tőle megszokott magabiztos lazasággal helyet foglalt az asztalnál. – Tudod, mit? Majd én eszem parmigianát, és kaphatsz belőle. – Ránézett Marióra, és biccentett. – Sikerült választanunk. Sophie lasagnét kér, én parmigianát, Paul pedig pizzát. És kérnénk egy kancsó csapvizet is. Sophie a legszívesebben megfojtotta volna, de úgy tűnt, Todd a lehető legkényelmesebben érzi magát, és a lány még véletlenül sem akarta kimutatni az érzéseit. Paul résnyire szűkült szemmel meredt Toddra, aki kellemes beszélgetésbe elegyedett Marióval az olasz fociról. Sophie elhúzta a száját. – Bocs! – tátogta Paul felé, mire a férfi feszülten megvonta a vállát. – Hallottátok, hogy elmegy a Supercar szerkesztője? – kérdezte Todd, miután Mario távozott a rendelésükkel. Hátradőlt, egyik karját Sophie székének támláján nyugtatta, és a hüvelykujjával finoman simogatni kezdte a lány hátát. Sophie lesújtó pillantást vetett rá, és előrehajolt, rákönyökölt az asztalra, bár igazán nem kellett volna ilyesmivel foglalkoznia, mert úgy tűnt, nem nagyon figyelnek rá. Paul 444

lelkesen belevetette magát a megüresedések és a házon belüli mozgások megvitatásába. Sophie szája önkéntelenül mosolyra akart görbülni. Todd szándékosan csinálta. Vajon mire játszott? Bármit akart is, Sophie nem kelt fel az asztaltól, csak hűvösen mosolygott a lasagnéja fölött. Bár nem kért Todd csirkéjéből, a férfi fesztelenül kiszolgálta magát a lasagnéból, mintha semmi sem változott volna kettejük között. Sophie rájött, fölösleges azzal áltatnia magát, hogy újra barátok lehetnek. Valószínűleg előbb fogja megfojtani Toddot egy kanál vízben. Beviharzott a konyhába, és ledobta a táskáját a kávézóasztalra. – Rossz napod volt? – kérdezte Bella, és felpillantott a tortából, amelyet éppen díszített. Sophie elhatározta, hogy nem mond Bellának semmi rosszat az unokabátyjáról. Ebéd óta Todd folyamatosan a lába alatt volt. Felbukkant a tesztkonyhában, átkutatta a fiókját süti után, és beült egy megbeszélésre, amelyet Trudyval folytatott. – Csak szükségem van egy kis időre. Levezetésképpen sütök egy tepsi muffint. Ezen a héten milyen ízű következik? – Fahéjas-narancsos – motyogta Bella, aki félrebillentette a fejét, úgy tanulmányozta a művét. Miközben Sophie fel-alá járkált a konyhában, hogy összeszedje és felsorakoztassa a hozzávalókat, majd mindent kimért a megszokott, szertartásos rendben, érezte, hogy az ingerültsége lassan elpárolog. A sütés mindig megnyugtatta. Bella mindent ráhagyott, teljesen

445

belefeledkezett a munkába, az aprólékos díszítés szinte mértani pontosságot igényelt. Miután a sütemények bekerültek a sütőbe, Sophie megfordult, és nézte Bellát, aki csendesen együtt dúdolgatott a konyha sarkából szóló rádióval. Sophie elmosolyodott. – Mi az? – kérdezte zavartan a barátnője. – Ez a dal… – Sophie énekelni kezdett: – „Látni akarom a napfényt eső után…” Bella bekapcsolódott: – „Látni, ahogy a madarak szállnak…” Amikor véget ért, Bella megölelte. – Jól vagy? – Jól leszek. Láttam a napfényt, és láttam a madarakat. Lehet, hogy most esik, de minden rendben lesz. Bella megsimogatta a hátát, és letette a cukrászzacskót. – Mit gondolsz? – Szentséges ég! Ez gyönyörű. – A tortát a leghalványabb kék cukormáz borította, amelyet Bella félig már befedett a legfinomabb fondant csipkeréteggel. – És gyötrelmes munka. Azt hiszem, ideje szünetet tartanom. Kérsz valamit inni? Sophie kényelmesen befészkelte magát a szokásos helyére, a rózsaszín fotelbe, majd felemelte a poharát, hogy köszöntőt mondjon: – A csodálatos tortádra! Elképesztően fog kinézni, ha befejezed.

446

– Én is meg vagyok vele elégedve. A menyasszony egyszerű és elegáns tortát kért, ami összhangban van a vőlegény ruhájának a színével. – Azt hiszem, ezt eltaláltad. – Nem volt nehéz feladat. Sophie belekortyolt a hideg fehérborba, a körmével kopogott a poháron, és nézte, ahogy a pára lecsordogál az oldalán. – Folyton azon az e-mailen gondolkodom. A nagyon romantikuson. – Melyiken? Mr. Különlegesen? Miért emlékszem rá egyáltalán? – Mert szívből jött. – Nem. Azért, mert ismerlek. Cukorból van a szíved. Gyerünk! Halljuk a legújabb fantasztikus ötletet! – Még csak az alapok vannak meg… – kezdte Sophie bizonytalanul, és elnézett az asztal fölött a félig befejezett, gyönyörű tortára. – Azt is mondhatnám, hogy az álomtortám, de… Olyasvalakiknek tartogattam, akik talán megérdemlik. – Komolyan? És milyen az álomtortád? Az enyém hetente változik, ha meglátok egy újabb csodálatos ötletet. – Emlékszel?

Mondtam,

hogy

nagyon

szeretem

az

ezüst

díszítőgolyócskákat. Olyan tortát szeretnék, amit teljesen beborítanak. Ennyi az egész. Szerintem lélegzetelállítóan mutatna. Bella elhúzta a száját. – Aranyos. – Tényleg jól nézne ki! – erősködött Sophie a barátnője kétkedő arcát látva. – De most elbizonytalanítottál. Nézd! Csináltam néhány vázlatot. – Sophie kotorászni kezdett a táskájában, elővette a

447

jegyzetfüzetét, és gyorsan átnézte a vázlatokat, mielőtt átnyújtotta Bellának. A barátnője hümmögve méregette a rajzokat. – Papíron nehéz élethűen visszaadni. Bella bólintott. – Jó lesz. – Igen, de hogy fogod meggyőzni az ifjú párt? – Mit szólnál, ha elkészíteném a kicsinyített mását? – Az működhet. Meg tudod csinálni a hétvégén? Írok a fickónak, megkérdezem, el tud-e jönni megnézni. És készítek néhány fényképet a galériámba. Egy rakás ezüst golyócskára lesz szükséged. Elmegyek a nagykereskedésbe. Ezzel a munkával egész hétvégén elpepecselsz. – Pont ez a tervem – jegyezte meg Sophie mogorván. – Nem bánod, ha a konyhádban dolgozom? Vasárnap délután három órára Sophie keze már kis híján rákollóvá merevedett. – Bárcsak bele se kezdtem volna! – panaszkodott egy csipeszt szorongatva, amikor Bella és Wes benézett hozzá. – Szent Kleofás! Olyan, mintha jégeső csapott volna le a konyhára! – állapította meg Wes a padlóra pillantva. – Csúszós kis dögök – jegyezte meg Sophie, és hallatszott, hogy tapasztalatból beszél. – Nem lett volna egyszerűbb, ha beszórod a tortát a golyókkal? – vetette fel Bella. – Akkor nem nézne ki jól, és nem lenne benne semmi különleges – csattant fel Sophie, de azonnal elöntötte a bűntudat. Hiába, ez a torta 448

olyan romantikus volt, egyszerűen tökéletesnek kellett lennie. Némelyik túlságosan benyomódna, vagy oda sem ragadna, ráadásul maradnának üres foltok. – Bocs! – szabadkozott Bella. – Nem akarsz egy kis szünetet tartani? Ettél már egyáltalán? Sophie megrázta a fejét, és idegesen az órára pillantott. – Hatot mondtál, ugye? – Igen, de bármikor visszahívhatom, és későbbre halaszthatom. – A vőlegény aznap készült hozzájuk a menyasszonyával, hogy megnézzék a tortát. – Nem. Azt mondtad, ez az egyetlen este, ami mindkettejüknek jó. – Igen, de még van három órád, és kilenc óta itt gürcölsz. Pihenned kell egy kicsit. – Nem merek, a cukormáz máris kezd megkeményedni. És már csak a legfölső emelet harmada van hátra. A torta megsütése volt a legkönnyebb rész. Sophie előző nap készített három minipiskótát, mindegyik néhány centivel nagyobb átmérőjű volt, mint az előző. Még így is harminc centiméter magas lett. Előző nap délután Bella segített egymásra rendezni őket, kis ékekkel és egy ügyesen elrejtett állvánnyal minden szintet megerősítettek, nehogy a két felső szint súlya benyomja az alsó réteget. A cukormáz már nehezebb ügynek bizonyult, mert tökéletes állagúra kellett keverni, elég keménynek kellett lennie ahhoz, hogy megtartsa az ezüst golyókat, és ne csússzanak le, vagy süllyedjenek bele, de elég puhának ahhoz, hogy ne keményedjen meg, amíg Sophie a díszítésen dolgozik. Minden egyes ezüst golyócskát csipesszel illesztett a helyére, mert az ezüst por lehullott róla, ha valaki hozzáért. Sophie azt gyanította, 449

már olyan, mintha tündér felmenőkkel rendelkezne, úgy beborította a csillogó por. – Legalább igyál egy kávét, és egyél egy muffint! – kérte Bella határozottan. – Addig én folytatom. Sophie elbizonytalanodott. Nem viszi túlzásba a dolgot? Minden egyes golyócska egy különleges emléket idézett fel benne. A tortákat, amelyeket az édesanyjával készített gyerekkorában. Azt a napot, amikor apukája leszerelte a pótkereket a biciklijéről. Az első, nyomtatásban megjelent cikkét. Az első csókot. Az első csókját Todddal. Amikor először lefeküdtek egymással. Azt a napot a tengerparton Coney Islanden. És Jones Beachen. Mennyi ok a boldogságra! Mennyi értékes emlék, amibe örökre belekapaszkodhat. Talán Todd nem lehet az övé, de megmutatta neki, hogyan kell élni. Rámutatott, hogy másként is lehet viszonyulni az élethez. És megajándékozta Brooklynnal. – Hahó, Sophie! Gyere vissza hozzám! – Bella kivette a csipeszt a barátnője kezéből. – Bízhatsz bennem. Az isten szerelmére, te lány! Ülj le, és üsd ki magad egy kis koffeinnel! Wes! Kapd el! – Engem hagyj ki ebből! – motyogta a férfi, és feltartotta a kezét. – Megígérem, hogy nem teszem tönkre. Szünetet kell tartanod. Sophie leült, és mint egy túlféltő anyuka, nézte, ahogy Bella dolgozni kezd. – A francba! Ezek az izék… A fenébe! Megint leejtettem egyet. Mégis kinek a fejéből pattant ki ez a remek ötlet? Sophie kinyújtóztatta elmacskásodott ujjait, és felnevetett Bella komikus bemutatóján. – Próbáld ki, milyen, amikor már órák óta szöszmötölsz vele! 450

Az igazat megvallva, Bellának tíz perc múlva elfogyott a türelme, amit Sophie nem is bánt annyira. Sophie a helyére illesztette az utolsó néhány golyót, majd hátralépett. A torta valóban lélegzetelállítóan festett. Egyszerű, mégis rendkívül látványos. – Ez elképesztő! – ismerte el Bella. – Mindent visszavonok, nem gondoltam volna, hogy ilyen gyönyörű lesz. Ez valóban nagyon különleges. – Szerintem is. Remélem, a menyasszonynak tetszeni fog. Jobban teszed, ha a biztonság kedvéért elpakolsz a kezem ügyéből minden szúró- és vágóeszközt. – Már hogyne tetszene neki? – Tetszenie kell, mert szívemet-lelkemet beletettem ebbe a tortába. Mert ez valójában az én tortám. – Sophie-nak könnybe lábadt a szeme, amikor eszébe jutott a több ezer golyócska, amelyet egyesével, gondosan egyenlő távolságra, egymás mellé illesztett. – Rendben. Akkor már csak egy dolog maradt hátra – jelentette be Bella. Sophie értetlenül nézett rá. – Ez valódi műalkotás, nem hagyhatod itt. Átvisszük a pékségbe. Wesnek is adtam egy kis feladatot. – Meg kell mozdítanunk – állapította meg a férfi. – Reméljük, nem ejtjük el. – Szóba se hozd! – Sophie megborzongott. Még gondolni sem mert rá.

451

Óvatosan átemelték a tortát a zsúrkocsira, amelyet Bella pontosan erre a célra tartott, és áttolták a szomszéd helyiségbe. – Hűha! – Wes csodálatos munkát végzett, a távoli sarokban lévő falat teleaggatta számtalan kis világító izzóval. Az összes bútort félrehúzták egy kör alakú asztal kivételével, amelyet Bella leterített egy hófehér damasztabrosszal. – Innen mesésen fest. Gyönyörűen mutat majd ott a torta. Sophie megengedte, hogy a barátnője átemelje az asztalra a süteményt, és Wes leoltotta a villanyt. A torta úgy ragyogott a kis égők fényében, mint egy ezüstös csillag. Sophie összecsapta a kezét, és felsóhajtott. – Ez tökéletes! – Nagyot dobbant a szíve a csodálatos látványtól, és könnybe lábadt a szeme. – Nos, bárki legyen is az ifjú pár, melegen ajánlom nekik, hogy nagyon szeressék egymást – jegyezte meg. Wes és Bella odaállt Sophie mellé. Bella megszorította a karját. – Valóban gyönyörű, és nagyon romantikus. És hallod? Éppen időben. Megyek, kinyitom az ajtót. Megyeztek, hogy Sophie mutatja meg a tortát, és Bella egyeztet a pénzről és a határidőkről. Bella megszervezte, hogy hétfőn készítsenek a tortáról néhány profi fényképet, mert ha nem tetszene a párnak, felteheti a weboldalára. Wes eloldalgott a konyhába, amíg Sophie türelmetlenül toporgott, és egy utolsó pillantást vetett a tortára. Hallotta, hogy Bella kinyitja a kávézó ajtaját, és halkan beszélget valakivel. Aztán elindult felé egy árny. 452

Sophie hirtelen ideges lett, türelmetlenül babrált a kezével. Mi lesz, ha nem tetszik nekik a torta? Az árnyalak közelebb ért, és belépett a fénykörbe, az apró kis izzók megvilágították az arcát. – Todd! – Sophie – mondta a férfi csendesen. Hol lehet Bella? Sophie az órájára pillantott. – Hamarosan találkozunk egy… – Sophie-nak elcsuklott a hangja. Todd lassan elmosolyodott, és a lány szemébe nézve közelebb lépett hozzá, majd megfogta a kezét. – Ez aztán torta! – Az – ismerte el Sophie, mert minden centiméterére büszke volt. – És pont olyan, amilyet kértem. – Ó! – Sophie-nak tátva maradt a szája, alig mert levegőt venni, miközben a tortára, majd ismét Toddra nézett. Életre kelt benne a remény, dalra fakadt az ereiben. Elkerekedett szemmel meredt a férfira. Todd a szájához emelte Sophie kezét. – Szeretném lehozni neked… – Minden egyes szónál megcsókolta a lány egyik ujját. – A napot, a holdat és a csillagokat – folytatta, miközben le nem vette a szemét Sophie arcáról. – Ragyogóbb hellyé varázsoltad az én kis világomat, és az életem elmondhatatlanul jobb lett attól, hogy a része vagy. A lágy szavak kívül-belül megmelengették Sophie-t, aki képtelen volt megszólalni, hátha az agya rövidzárlatot kapott, és ezért félreérti a dolgot. Értetlenül ráncolta a homlokát, hátha téved. Todd finom ujja kisimította a ráncokat.

453

– Angol lány! Szeretlek! Nem érdemellek meg, de tudom, hogy te is szeretsz. – Szégyenlősen Sophie-ra mosolygott. – Majd valahogy elviselem. Varázslatos pillanat volt, és Sophie nem akarta tönkretenni. Inkább megszorította Todd kezét, belenézett a szemébe, és hagyta, hogy a szerelme sugározzon a tekintetéből. – És a látványos esküvői tortánk egyszerűen tökéletes. – Todd olyan gyengéden beszélt, hogy Sophie-nak nagyot dobbant a szíve. Tágra nyílt szemmel nézett rá, alig merte elhinni, hátha rosszul hallotta. – A mi tortánk? – lehelte. Todd bólintott. – Gyönyörű. Csillagfény és szerelem. Millió csillag, ami csak arra vár, hogy kívánjunk valamit. Sophie elmosolyodott. – Ez nagyon romantikus. – Ennél többre is képes vagyok. – Meddig? – kérdezte Sophie, és imádkozott magában, hogy ne legyen tévedés. – Mit szólsz ahhoz, hogy örökké? – Az örökkévalóság hosszú idő. – Mindent vagy semmit. Én mindent akarok. – Meg akarsz nősülni? – súgta Sophie hitetlenkedve. Todd bólintott, majd a szeme dévajul megcsillant. – De van egy feltételem… Csak te lehetsz a feleségem. – Miért? – kérdezte Sophie, aki még mindig képtelen volt elhinni, hogy ez a csodálatos férfi őt akarja. Todd összerezzent, majd ránézett a tortára. 454

– Mert az én életemben te vagy a hold meg a csillagok, és többé nem tudok nélküled élni. – Biztos vagy benne? – Még életemben nem voltam ennyire biztos semmiben. – De… – Sophie gondterhelten ráncolta a homlokát. – Szeretlek – mondta Todd, és szédítően elmosolyodott. – Igaz szerelemmel. – Megérintette a lány kezét, mintha meg akarna győződni róla, hogy nem szaladt el. – Olyan szerelemmel, amiről a könyvekben olvasni és a dalokban hallani. Önzetlen szerelemmel, amivel te is megajándékoztál engem. Amelyet feltétel nélkül felkínáltál nekem, amikor azt hittem, képtelen vagyok viszonozni. Kockázatot vállaltál azzal, hogy kimondtad. Igazad volt, gyáva voltam. Egész hétvégén azon töprengtem, amit mondtál. Még Martyval is megbeszéltem. Jut eszembe, szerinte te menő vagy. – Ezt örömmel hallom. – Sophie rámosolygott a férfira. – Egész héten folyton az okokat kerestem, amiért nem akarok veled lenni. De csak olyanokat találtam, amik amellett szóltak, hogy veled akarok lenni. Minél jobban igyekeztem ellenérvet találni, annál inkább látni akartalak. – És mi van a háremeddel? – Elbocsátottam őket. – És mi van… – Mi lenne, ha megcsókolnál, és beleegyeznél, hogy velem töltöd életed hátralévő részét? Sophie könnyes szemmel elmosolyodott, és felnézett Toddra. – Ez úgy hangzik, mint egy terv.

455

Köszönet Rájöttem, hogy megírni egy könyv első változatát fájdalmas folyamat, mintha az ember ki akarná húzni a saját fogát egy harapófogóval. Ezalól jelen könyv sem kivétel. Szívből jövő köszönetem csodálatos szerkesztőmnek, Charlotte Ledgernek, és drága ügynökömnek, Broo Dohertynek, akiknek a támogatása, bátorítása és kedves szavai nélkül ez a könyv talán nem látta volna meg a napvilágot. Hasonlóan hálás köszönetem

tüneményes

olvasószerkesztőmnek,

Caroline

Kirkpatricknek a margóra írt buzdító megjegyzéseiért. Caroline! Elképzelni sem tudod, micsoda önbizalombombák voltak! És

most

(már

hallom,

az

„én

megmondtam”

kezdetű

megjegyzéseket), miután annyi izgalmas szorongáson hajszoltam őket keresztül, kijelenthetem, hogy talán Todd McLennan a kedvenc szereplőm, akivel elmennék randizni. Sophie történetének helyszínét egy néhány évvel ezelőtti New Yorki családi nyaralás ihlette. Egy Airbnb-ben szálltunk meg, nem messze a Smith Streettől, és rájöttünk, hogy csodálatos, nyüzsgő légkör jellemzi a környéket, amit nagyon szerettem volna helyszínként bemutatni. Ezután továbbmentünk az egyik kedves barátom, Roberta Elins professzor és a férje, Steven házába Amagansettbe, ezért kénytelen voltam egy kis kitérőt tenni a Hampton-vidékre.

456

Hatalmas köszönet jár Robertának, aki kijavította az amerikai szlengemet, pedig attól tartok, a nagylelkűsége ellenére aljas módon elloptam néhány történetüket a helybéliekről (Ki ne csábult volna el, amikor Gwyneth Paltrow és Sarah Jessica Parker a szomszédban lakik?) és a hírességekről, akik megfordulnak a környéken. Nagyon köszönöm a csodálatos vendéglátást, és hogy ezen a gyönyörű helyen lakhattunk. Határozottan van benne valami, hogy az embernek legyen egy háza a tengerparton! Hálás köszönet illeti Sherry Hostlert, a legelképesztőbb és legtehetségesebb tortatervezőt, aki kedvesen megosztott velem néhány sütési tippet, és hasonlóan nagylelkűen hagyta, hogy elcsenjem az ezüst golyós „Eat Me” esküvői torta tervét. Javaslom, hogy keressenek rá a Google-n, egyszerűen lenyűgöző! Szintén

köszönöm

elkormányozta

Nicknek,

háztartásunk

az

hajóját,

én

házi

amíg

istenemnek, én

elbújtam

aki az

íróbarlangban, ellátott ginnel, és időnként hősies kísérletet tett a vasalásra. Nem sikerült volna megírnom ezt a könyvet az ő, illetve a gyerekeim, Ellie és Matt feltétlen támogatása nélkül. Végül, de nem utolsósorban köszönöm író barátaimnak, Donnának, Anitának és Liznek, valamint a csodálatos HarperImpulse-csapatnak; Jane Linfootnak, Caroline Robertsnek, Zara Stoneley-nek, Debbie Johnsonnak, Bella Osborne-nak és Georgia Hillnek, akik szintén mesés támogatóim voltak… Ráadásul remek könyveket írnak. 2.0

457

1 Elkie Brooks Sunshine After The Rain című, 1968-as slágerének refrénje.

458