Vagány vagy! 9789635296927 [PDF]

Zitiervorschau

Vagány vagy! Jen Sincero Édesvíz (2017) Címke: Életfilozófia, Életmód, Kreativitás, Önismeret, önsegítő, Spiritualitás Életfilozófiattt Életmódttt Kreativitásttt Önismeretttt önsegítőttt Spiritualitásttt

„Arról van szó, hogy elég tökösek vagyunk-e ahhoz, hogy úgy lépjünk fel, mint saját magunk legragyogóbb, legboldogabb, legvagányabb verziója, akárhogy nézzen is ki. A jó hír az, hogy ahhoz, hogy ez megtörténjen, csak egy picike módosításra van szükség: el kell jutnod oda, hogy nemcsak meg akarod változtatni az életedet, hanem eldöntöd, hogy megváltoztatod.” A Vagány vagy! üde önfejlesztő könyv azoknak, akik elszántan szeretnének javítani az életminőségükön, de nem akarnak teljesen tönkremenni az eddigi ügyetlen próbálkozásaikban. Jen Sincero világutazó sikercoach, frissítően szórakoztató útmutatója 27 falatnyi fejezetben kínál csipetnyi káromkodással fűszerezett mulatságos és inspiráló történeteket, bölcs tanácsokat, egyszerű feladatokat, hogy segítséget nyújtson: – beazonosítani és megváltoztatni önszabotáló viselkedésmintázataidat, melyek megakadályoznak abban, hogy elérd, amit szeretnél; – megteremteni azt az életet, melyet egyszerűen imádsz, MOST, azonnal; – pénzt keresni, de még mennyit! A Vagány vagy! végére érve megérted, hogyan szeretheted meg mindazt, amin nem tudsz változtatni, hogyan változtathatod meg azt, amit nem szeretsz, és miként használhatod az Erőt arra, hogy tényleg nagyszerűvé válj.

Jen Sincero a New York Times bestsellerszerzője, rocksztár lelkületű szónok és coach, számtalan ember magánéletét és karrierútját segített megváltoztatni hírlevelek, szemináriumok, nyilvános szereplések és könyvek által. További információért iratkozz fel hírleveleire a jensincero.com-on. New York Times bestseller

JEN SINCERO

Vagány vagy! NE KÉTELKEDJ MAGADBAN, KEZDJ EL ÉLNI EGY FANTASZTIKUS ÉLETET!

BEVEZETŐ

„Kezdheted a semmiből, a semmivel, a lehetetlenből, és mégis mindig adódnak lehetőségek.” MICHAEL BERNARD BECKWITH tiszteletes, drogosból lett spirituális tanítóból lett inspiráló vagány Régebben azt gondoltam, hogy az ilyesféle idézetek semmit nem érnek. Gőzöm sem volt róla, hogy mit akarnak mondani. Mellesleg, nem mintha érdekeltek volna. Túl menő voltam az ilyesmihez. Azt a keveset, amit az önsegítés/spiritualitás világáról tudtam, megbocsáthatatlanul nyálasnak tartottam: bűzlött a kétségbeeséstől, a kóristalányok istenességétől, és kellemetlen idegenek nemkívánatos öleléseitől. Ne akard, hogy belekezdjek, mennyit morgolódtam régen Istennel kapcsolatban. Ugyanakkor voltak olyan dolgok az életemben, melyeket iszonyúan szerettem volna megváltoztatni, ha képes lettem volna áttörni a „mindenkinél szentebb vagyok” hozzáállásomon, és jól jött volna egy kis segítség. Amúgy elég jól voltam – megjelent néhány könyvem, rengeteg nagyszerű barátom volt, jó fej családom, lakásom, működőképes kocsim, kajám, fogaim, ruháim, tiszta ivóvizem. A bolygó többségével összehasonlítva az életem habos torta volt. De ha arra gondoltam, hogy tudtommal mire vagyok képes, úgy fogalmaznék, hogy nem voltam elájulva. Mindig azt éreztem, hogy Ne már, ez minden, amire képes vagyok? Tényleg ennyi? Pont lesz annyi pénzem, hogy kifizessem a rezsit a hó végén? Megint csak ennyi? És még egy évet töltök el azzal, hogy egy rakás fura alakkal járogassak, hogy ezekben a rozoga, kötelezettségek nélküli kapcsolatokban lehessek, és még több drámát teremtsek? Tényleg ezt akarom? És komolyan ezredszerre is megkérdőjelezem a legmélyebb célomat, és dagonyázok tovább ebben a szánalmas ingoványban?

Átaludtam. Az. Életem. Úgy éreztem, hogy langymeleg életem renyhe bélmozgását élem meg, itt-ott a nagyszerűség egy-egy villanásával. És a legfájóbb pont az volt, hogy mélyen legbelül TUDTAM, hogy rocksztár vagyok, hogy megvan az erőm adni, kapni, szeretni mindenemmel, hogy szuperképességeim vannak, és hogy bármit megcsinálok, amit egyszer a fejembe vettem, és… Ez meg mi? Büntetés, mert tilosban parkoltam, ugye csak vicceltek velem, hadd lássam. Ezt most nem tudom kifizetni, ez a harmadik a hónapban! Na, most lemegyek hozzájuk és megbeszéljük… aztán trallala, bedaráltak az apróságok, és néhány hét múlva azt vettem észre, hogy azon gondolkodom, hova is tűnt az a néhány hét, és hogy hogy lehet, hogy még mindig ebben a lepukkant lakásban nyomom a létet, és egydolláros tacót eszem minden este tökegyedül. Felteszem, ha most ezt a könyvet olvasod, van az életednek egy-két területe, amely nem néz ki valami fényesen. És, tudod, hogy sokkal jobban is festhetne. Lehet, hogy a lelki társaddal élsz, és boldogan megosztjátok az egész világgal a kincseiteket, de annyi pénzetek sincs, hogy a kutyátoknak kaját vegyetek. Lehet, hogy jól állsz anyagilag, és mély kapcsolatod van a belső céloddal, de nem emlékszel, mikor röhögted szét az agyad utoljára. De az is lehet, hogy minden említett dolog egy borzadály, és a hobbid a sírás. Vagy az ivás. Vagy hogy letört vagy a büntetést író rendőrnő előtt, akinek halálpontos időzítése és humortalansága szerinted komoly szerepet játszik a személyes anyagi krízisedben. Vagy az is lehet, hogy mindened megvan, amiről álmodtál, de valami miatt még mindig nem érzed a teljességet. Ez nem feltétlenül arról szól, hogy dollármilliókat keresel, hogy segítesz megoldani a világ problémáit, vagy hogy saját tévéműsorod van, hacsak nem ez minden vágyad. Lehet, hogy az a hivatásod, hogy egyszerűen gondoskodj a családodról, vagy hogy felnevelj egy tökéletes tulipánt. Arról van szó, hogy tisztába kerülj azzal, hogy mi tesz boldoggá, mi az, amitől leginkább úgy érzed, hogy élsz, és aztán megcsinálod,

és nem teszel úgy, mintha elérhetetlen lenne, amire igazán vágysz. Vagy hogy nem érdemled meg. Vagy hogy egy mohó, egocentrikus hájfej vagy, aki mindig többre vágyik, mint amije van. Vagy hogy hallgatsz arra, amit Apu és Mary néni szerint tenned kellene. Arról van szó, hogy elég tökösek vagyunk-e ahhoz, hogy úgy lépjünk fel mint saját magunk legragyogóbb, legboldogabb, legvagányabb verziója, akárhogy nézzen is ki. A jó hír az, hogy ahhoz, hogy ez megtörténjen, csak egy picike módosításra van szükség: El kell jutnod oda, hogy nemcsak meg akarod változtatni az életedet, hanem eldöntöd, hogy megváltoztatod.

Akarni lehet úgy is, hogy a kanapén ülsz vízipipával a kezedben és egy útikönyvvel az öledben. A döntés viszont azt jelenti, hogy beleugrasz, akármi van is, megteszed bármi áron, mész az álmaid után olyan szívósan, mint egy pompomlány, akinek egy héttel a szalagavató előtt még nincs partnere. Lehet, hogy olyan dolgokat kell tenned, melyekről soha nem gondoltad volna, és ha egy barátod látná, hogy ezt teszed, vagy erre költesz, soha nem vállalnád fel. Az is lehet, hogy aggódni kezdenének. Vagy nem barátkoznának már veled, mert hirtelen fura lettél és más. Hinned kell olyan dolgokban is, melyeket nem látsz, sőt olyanokban is, melyekre bizonyítékod van, hogy lehetetlenek. Félre kell majd tolnod a félelmeidet, el kell buknod újra és újra, és szokásoddá kell tenned, hogy olyan dolgokat csinálsz, melyeket nem érzel annyira komfortosnak. El kell majd engedned a régi, korlátozó hiteidet, és ki kell tartanod a döntésed mellett, hogy megteremted azt az életet, amire vágysz, mintha az életed múlna rajta.

Mert tudod mit? Az életed múlik rajta. Akármennyire hangzik is ez kihívásnak, közel sem annyira brutális, mint az, hogy felébredsz az éjszaka kellős közepén, és úgy érzed, mintha valaki a mellkasodra parkolt volna, és összetör az a felismerés, hogy az életed elhúz melletted, és még csak el sem kezdtél élni úgy, hogy az számodra értelmes lenne. Lehet, hogy hallottál már történeteket emberekről, akik hatalmas áttöréseket éltek meg, amikor már nyakig ültek a szarban – találtak magukon egy csomót, vagy kikapcsolták az áramot, vagy csak egy hajszál választotta el őket attól, hogy lefeküdjenek egy idegennel, hogy drogokat vásároljanak, amikor hirtelen felébredtek és átváltoztak. Neked persze nem kell megvárni, míg eléred a mélypontot, hogy elkezdj kimászni a gödörből. Annyit kell tenned, hogy meghozod a döntést. És ezt most meg is tudod tenni. Anaïs Nin egy nagyszerű sora így szól: „Elérkezett az idő, amikor több kockázat rejlett abban, ha megmaradok bimbónak, mint ha virágot bontok.” Én is pont így voltam ezzel, és azt gondolom, hogy ez a legtöbb emberre igaz. Utazásom egy folyamat volt (és még mindig az), mely azzal a döntéssel kezdődött, hogy komoly változtatásokat teszek, tekintet nélkül arra, hogy mit kell tennem, hogy ezek megtörténjenek. Semmi nem használt, amit addig kipróbáltam: újra és újra átrágtam a dolgokat a szintén csóró barátaimmal és a terapeutámmal, szétdolgoztam az agyam, sörözni mentem, és azt reméltem, hogy majd megoldódik valahogy… ott tartottam, hogy bármit megpróbálnék, hogy összeszedjem magam valahogy, lám-lám, mintha az univerzum tesztelte volna, hogy mennyire gondolom ezt komolyan. Motivációs tréningekre jártam, ahol névkártyát kellett hordanom, és adni egy ötöst a mellettem ülőnek, és közben azt ordítani, hogy „Fantasztikus vagy, és én is az vagyok!” Szétvertem egy párnát egy baseballütővel, és üvöltöttem, mint a sakál, szövetségre léptem a spirituális vezetőmmel, csoportos ceremónián vettem részt, ahol házasságot kötöttem önmagammal, szerelmes levelet írtam a méhemnek, minden létező önsegítő könyvet elolvastam, és azt a

pénzt is elköltöttem személyes tanácsadókra, melyet még meg sem kerestem. Gyakorlatilag azért kerestem egyet, hogy ezt is ki tudjam pipálni. Ha új vagy önsegítés vonalon, remélem, ez a könyv bevezet majd az alapokba, melyek az én életemet teljesen megváltoztatták, így te is eljuthatsz majd az áttöréshez, és nem akarsz majd sikítva kirohanni a világból a folyamat kellős közepén. Ha már belemártottad a lábujjadat az önsegítés tavacskájába, remélem, hogy új megvilágításba kerülnek a dolgok, és képes leszel a változtatásra, kézzelfogható eredményeket érsz el, és egy napon úgy ébredsz majd fel, hogy potyognak a könnyeid a szédítő hitetlenkedéstől, hogy végre önmagad vagy. És ha egyetlen embert sikerül megmentenem attól, hogy a belső gyermeke szórakozzon vele, nekem már akkor is megérte. Amikor elkezdtem dolgozni magamon, a fő szempontom a pénzkeresés volt. Fogalmam sem volt, hogyan lehet következetesen bánni a pénzzel, és hülyét kaptam attól, hogy bevalljam magamnak, hogy valaha is vágytam volna erre. Író voltam és zenész, úgy gondoltam, hogy elég – és elég nemes is, köszönöm szépen –, ha a művészetemre fókuszálok, és hagyom, hogy a pénz megoldódjon magától. EZ nagyon jól ment! De annyi embert láttam, akik olyan borzasztó és szívfájdító dolgokat csináltak pénzért, nem beszélve a halálosan unalmas munkájúakról, hogy én ennek nem akartam részese lenni. Ehhez még hozzájött a bénító hitem, hogy a dollár az ördögtől való, szóval csoda, hogy nem a kukákból ettem. Végül rájöttem, hogy nemcsak a pénzkeresésre kell koncentrálnom, hanem ha be akarok futni, akkor túl kell jutnom a félelmen és a rettegésen is. Ez volt az a pillanat, amikor az önsegítő könyvek beférkőztek a házamba, a bal mellem fölötti megalázó névtábláknak pedig lejárt a mandátumuk. A hitelkártyámon a tartozás az egekbe szökött, mivel több pénzt tettem félre arra, hogy felbéreljem az első tanácsadómat, mint amennyit a lepukkant autóimra költöttem. Az első hat hónapban megtripláztam a bevételemet azzal, hogy online vállalkozást indítottam, és íróknak

adtam tanácsokat. És mostanra már annyira felfejlődtem, hogy megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy szabadon utazhassak a nagyvilágban, miközben írok, beszélek, zenélek és tanácsokat adok az embereknek életük minden területével kapcsolatban, és sok olyan módszert használok, melyektől korábban idegbajt kaptam, ma viszont megszállottan rajongok értük. Szeretnék neked is segítni oda jutni, ahova szeretnél, ehhez viszont arra kérlek, hogy haladj a könyvvel, tegyél vagány dolgokat, és arra bátorítanálak, hogy nyílj meg. Vagyis nem is, igazság szerint az arcodba szeretném ordítani, hogy: MARADJ NYITOTT, KÜLÖNBEN MEGSZÍVOD. Komolyan mondom. Ez nagyon fontos. Úgy kerültél oda, ahol most vagy, hogy azt csináltad, amit, ezért ha nem vagy túlzottan elájulva a jelenlegi helyzetedtől, akkor tiszta sor, hogy változtatni kell a dolgokon.

Ahhoz, hogy olyan életet élj, amilyet még soha nem éltél, olyan dolgokat kell megtenned, melyeket még soha nem tettél. Nem nagyon érdekel, hogy mekkora lúzernek látod magad ebben a pillanatban, tény hogy nem vagy analfabéta, és rendelkezésedre áll az idő luxusa is, hogy ezt a könyvet olvasd, és pénzed is volt rá, hogy megvedd, úgyhogy máris előrébb vagy. Emiatt nem kell lelkiismeret-furdalást érezni, nyafogni, de felsőbbrendűnek sem kell érezni magunkat. Azt viszont értékelni és – ha úgy döntesz, hogy tényleg nekifutsz – tudni kell, hogy extrém jó helyzetben vagy ahhoz, hogy nagyon jól teljesíts, és megoszd a világgal, hogy mennyire nagyszerű vagy. Mert hogy erről lenne szó. Okos, nagyszívű, teremtő szellemiségű emberek kellenek ahhoz, hogy manifesztálódjon minden gazdagság, forrás és támogatás, amire a világ változásához szükség van.

Az kell, hogy az emberek boldogok és elégedettek legyenek, hogy szeretve érezzék magukat, és ne borítsák a saját nehézségeiket se magukra, se másokra, se a bolygóra, se az állatokra, akik a barátaink. Az kell, hogy olyan emberekkel vegyük körül magunkat, akik önszeretetet és bőséget sugároznak, hogy ne programozzuk a jövő generációját olyan görcsös hitekre, hogy a pénz rossz, és nem vagyok elég jó, és hogy nem tudok úgy élni, ahogy szeretnék. Vagány emberekre van szükség, akik megszabadultak a kínoktól, akiknek az élete színes-szélesvásznú és van célja is, akik inspirálnak másokat, és akik szintén fel akarnak emelkedni. Legelőször is azt kérem, hogy hidd el, a végetlen lehetőségek világában élünk. Nem nagyon érdekel, hogy az életed tele van bizonyítékokkal arra, hogy nem tudsz leállni azzal, hogy folyamatosan kaját tolj az arcodba, vagy hogy az emberiség velejéig romlott, vagy hogy csak akkor tudnál megtartani egy pasit, ha egymáshoz lennétek láncolva a bokáitoknál – akkor is hidd el, hogy minden lehetséges. Várd ki, hogy mi történik – van vesztenivalód? Ha megpróbálod átrágni magad ezen a könyvön, és úgy döntesz, hogy nem ér semmit, még mindig visszatérhetsz a silány életedhez. Ha viszont félreteszed a hitetlenkedést, felgyűröd az ingujjaidat, bevállalod, és teljesen odaadod magad, egy nap arra ébredsz, hogy azt az életet éled, amire mindig is irigykedtél.

1. FEJEZET A TUDATTALAN VEZETETT IDÁIG

„Azoknak a követünk.”

szabályoknak

esünk

áldozatul,

melyeket

JENNY HOLZER művész és sugárzóan zseniális gondolkodó Sok évvel ezelőtt volt egy borzasztó bowlingbalesetem. Barátaimmal egy izgalmas döntő végén voltunk, és nagyon koncentráltam, hogy az utolsó gurításom parádés legyen – a tettek mezejére léptem, hangosan nyilvánítottam ki közelgő győzelmünket, táncoltam és pörögtem –, azt viszont nem vettem észre, hogy hol volt a lábam, amikor a labdát gurítani kezdtem. Ez volt az a pillanat, amikor megtanultam, hogy a bowlingközösség miért veszi olyan komolyan azok megbüntetését, akik egy lábujjal is átlépnek a vonal túloldalára. Olajat, vaxot, síkosítót vagy valami más hihetetlenül csúszós dolgot kennek a pályára, és ha valaki véletlenül kicsúszik a keretek közül tökéletesen csavart gurításának tervezésekor, azt veszi majd észre, hogy a lábai az égben kalimpálnak, miközben a feneke a padlóba csapódik, melyet még egy légideszant bowlinggolyó sem tudna feltörni. Néhány héttel később, miközben egy ágyban ejtőztem egy sráccal, akivel a Macy’s áruházban találkoztam, elmeséltem, hogy a balesetem óta az éjszaka kellős közepén szörnyű fájdalomra ébredek a lábaimban. Az akupunktőröm szerint ez attól van, hogy az eséskor beütöttem az idegeket a hátamon, és ahhoz, hogy át tudjam aludni az éjszakát, új, keményebb matracra lenne szükségem. – Nekem is fáj a lábam, ha alszom – mondta, és felemelte a karját egy viszonzatlan ötöshöz.

Nemcsak azért lett viszonzatlan, mert annyira nem volt kedvem pacsizni, hogy lógva hagytam, hanem mert idegesített. A matracvásárlást önmagában teljesen bizarrnak és zavarba ejtőnek találtam – az oldaladon fekszel, combjaid közt egy párnával, mindenki lát, mintha bárkinek is köze lenne hozzá –, de az a tény, hogy ezt úgy kellett tennem, hogy az eladó fekszik mellettem és egy ötösért könyörög, meghaladta az elviselhetőség szintjét. Nem tudtam nem észrevenni, hogy az összes eladó ott áll az ágy végében, szajkózták a tényeket a matracokról, miközben az ügyfeleik pózok milliárdjait próbálták ki, persze az enyémet nem. Lefeküdt mellém, összefonta a karjait a mellkasán, és okosan csevegett, a plafont nézte közben, mintha egy nyári táborban lennénk. Nagyon kedves volt amúgy, és nagyon sokat tudott a rugókról, a latexről és a memóriahabról, de féltem közelebb húzódni hozzá, mert rettegtem attól, hogy átölel hátulról. Túl barátságos voltam? Nem kellett volna megkérdeznem tőle, hogy honnan jött? Valami másra gondolt, amikor az üres helyet cirógattam magam mellett, hogy a párnát teszteljem? Egyértelmű, hogy meg kellett volna kérnem Bizarr Bobot, hogy szálljon már le arról a francos ágyról, vagy keressen már magának valaki mást, akinek segíthet, ahelyett hogy kisurran az ajtón, és elszúrja a hetem egyetlen matracvásárlási lehetőségét, de nem akartam leégetni. Őt nem akartam leégetni! Nagyjából ezt a tanítást kapta a családom bárminemű potenciálisan kellemetlen interakció kezelésére. A bukásbiztos módszer az, hogy elkezdünk az ellenkező irányba futni. További eszközök a konfrontációs eszköztárban: lefagyás, elmés csevej az időjárásról, leblokkolás és könnyekben kitörés, amint hallótávolságon kívül kerülünk. A konfrontáció menedzselésében való jártasságunk hiánya nem különösebben meglepő, ha számításba vesszük azt a tényt, hogy anyám a fehér angolszász protestáns vérvonal képviselője. Szülei

azok a fajták, akik úgy vélekedtek a gyerekekről, hogy látni jó őket, de hallani nem, és ugyanolyan rémült megvetéssel néztek bármiféle érzelmi megnyilvánulásra, mint az olcsó whiskyre vagy a nem Ivy Leage{1} oktatásra. És bár anyám azon fáradozott, hogy meleg, szeretetteljes, nevetéstől hangos otthont teremtsen számunkra, nekem mégis évekbe telt, mire megtanultam egy értelmes mondatot kinyögni, amikor azzal a vérfagyasztó mondattal szembesítettek, hogy „Beszélnünk kell”. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem te tehetsz róla, ha elcseszett vagy. Az elcseszettség generációról generációra öröklődik, mint a családi címer vagy egy tuti kukoricakenyér-recept, vagy az én esetemben az, hogy a konfrontációt a szívrohammal tesszük egyenértékűvé. Arról azonban te tehetsz, ha elcseszett maradsz. Amikor visítva a világra jöttél, egy kis boldogságcsomag voltál, egy nyílt tekintetű kis lény, aki semmi másra nem volt képes, csak jelen lenni a pillanatban. Gőzöd sem volt arról, hogy van tested, nem beszélve arról, hogy szégyellned kellene magad miatta. Amikor körülnéztél, minden csak úgy volt. Semmi nem volt a világban, ami félelmetes vagy túl drága lett volna, vagy régimódi, már ami téged illetett. Ha valami közel került a szádhoz, beledugtad, ha a kezed ügyébe került, megragadtad. Egyszerűen egy emberi … lény voltál. Miközben felfedezted és tágítottad az új világodat, üzeneteket kaptál a körülötted lévő emberektől arról, hogy a dolgok milyenek. Attól a pillanattól fogva, hogy be tudtad fogadni, elkezdték beléd tölteni az életre szóló hiteket, melyek közül soknak köze nincs ahhoz, aki te vagy, vagy ami szükségszerűen igaz (például hogy a világ egy veszélyes hely, túl kövér vagy, a homoszexualitás átok, a méret a lényeg, ott nem kell a szőr, fontos, hogy egyetemre járjunk, ha valaki zenész vagy művész, annak nincs rendes foglalkozása, stb.). Ezeknek az információknak a fő forrásai természetesen a szüleid voltak, és nagyban a társadalom asszisztált nekik. Amikor a szüleid neveltek, minden erejükkel védeni, tanítani és szeretni próbáltak (remélhetőleg) tiszta szívükből, átadták a hiteket, melyeket a

szüleiktől tanultak, akik az ő szüleiktől tanulták, akik az ő szüleiktől tanulták őket… A gond az, hogy ezeknek a hiteknek sokszor semmi közük nem volt ahhoz, akik ők valójában voltak, vagy ami valójában igaz. Feltűnt, hogy olyan színben tüntetem fel a dolgokat, mintha mindannyian bolondok lennénk, és ez azért van, mert ez nagyjából így is van.

A legtöbb ember olyan illúzióban él, amely valaki más hitein alapszik. Míg fel nem ébrednek. Remélem, ez a könyv segít majd ebben. Így megy ez: nekünk, embereknek van egy tudatos és egy tudattalan elménk. Legtöbben csak a tudatos elménkről veszünk tudomást, mert itt dolgozzuk fel az összes információnkat. Itt találunk ki dolgokat, itt ítélkezünk, itt vannak a rögeszméink, itt kritizálunk, itt aggódunk, hogy a fülünk túl nagy, itt döntjük el, hogy soha többet nem eszünk olajban sült ételeket, itt fogjuk fel, hogy kettő meg kettő az négy, itt próbálunk meg visszaemlékezni arra, hogy hol a fenében hagytuk a kocsikulcsot, stb. A tudatos elme olyan, mint egy hajthatatlan stréber: szüntelenül pörög egyik gondolatról a másikra, csak akkor áll le, ha alszol, aztán újraindul, amint kinyitod a szemed. A tudatos elménk, avagy a frontális lebenyünk nem fejlődik ki teljesen, csak a pubertás körüli időszakra. Ezzel szemben a tudattalan elménk, agyunk nem analitikus része teljesen kifejlődött abban a pillanatban, amikor megérkezünk a földre. Ez a rész az érzelmekről, az ösztönökről és fülsiketítő indulatok hisztériás kitöréséről szól a szupermarketek kellős közepén. Ez az a hely, ahol a kívülről hozzánk érkező korai információkat tároljuk.

A tudattalan elme mindent elhisz, hiszen nem szűri az információt, nem ismeri a különbséget az igaz és a hamis közt. Ha a szüleink azt mesélik, hogy valaki a családból tudja, hogy kell pénzt csinálni, elhisszük. Ha azt mutatják, hogy a házasság azt jelenti, hogy kicsináljuk egymást, elhisszük. Elhisszük nekik, ha azt mondják, hogy valami kövér fickó pirosban lemászik a kéményen, és ajándékokat hoz nekünk – miért ne hinnénk el az összes hülyeséget, amit megetetnek velünk? A tudattalan elménk olyan, mint egy kisgyerek, aki nem tud jobbat, nem véletlenül akkor kapja a legtöbb információt, amikor kisgyerekek vagyunk, és nem tudunk jobbat (mert a frontális lebenyünk, az agyunk tudatos része még nem fejlődött ki rendesen). A környezetünk szavain, mosolyain, ráncolt homlokain, mély sóhajain, felhúzott szemöldökein, könnyein, nevetésein stb. keresztül jutunk információhoz, és nincs még képességünk arra, hogy bármit is kiszűrjünk. Az így kapottak úgy fészkelik be magukat a pépes kis tudattalan elménkbe, mint „az igazság” (másképp „hiteknek” hívjuk őket), és itt éldegélnek zavartalanul és elemzés nélkül, egészen addig, míg évtizedekkel később egy terapeuta kanapéján vagy rehabra jelentkezésen nem kapjuk magunkat. Azt hiszem, garantálhatom, hogy minden alkalommal, ha könnyek közt teszed fel magadnak a kérdést, hogy „Mi a fene bajom van?!”, a válasz egy bénító, korlátozó és hamis tudattalan hit, melyet anélkül cipelsz magaddal, hogy tudnál róla. Nagyon fontos, hogy ezt megértsd. Ismételjünk egyet, jó? 1. A tudattalan elménk tartalmazza életünk tervrajzát. Szűretlen információk alapján futtatja le a programot, melyet akkor gyűjtött be, amikor még gyerekek voltunk. Ezt más szóval „hiteknek” hívjuk. 2. Ezeknek az életünket irányító hiteknek nagyrészt egyáltalán nem vagyunk tudatában. 3. Amikor a tudatos elménk végre kifejlődik, és készen áll a munkára, mindegy milyen nagyra, okosra és fellengzősre nőtt, akkor is a tudatalattiban magunkkal hordozott hitek irányítják.

Tudatos elménk azt hiszi, kontroll alatt tart mindent, pedig dehogy. Tudattalanunk nem gondol semmire, mégis mindent irányít. Ezért botladozzuk végig az életünket annyian úgy, hogy megteszünk a tudatos elménk szerint mindent, azt viszont balladai homály fedi, hogy mi tart vissza minket attól, hogy megteremtsük maguknak azt a nagyszerű életet, amit szeretnénk. Mondjuk például olyan apa mellett nevelkedtél, akinek folyamatos anyagi problémái voltak, aki menet közben belerúgott egyet-egyet a bútorokba, és azon pufogott, hogy nincs kolbászból a kerítés, és aki elhanyagolt téged, mert folyton a pénzt hajszolta, és persze legtöbbször elbukott. A tudattalan elméd ezt készpénznek veszi, és ilyen és hasonló hiteket fejlesztett ki, mint: ● A pénz = küzdelem ● A pénz nem elérhető. ● A pénz az oka annak, hogy apám elhanyagolt. ● A pénz szívás, és csak fájdalmat okoz. Csapó, és zoom arra a felnőtt önmagadra, aki a tudatos elméjében semmit sem szeretne jobban, mint habzsi-dőzsit, de tudat alatt nem bízik a pénzben, elhiszi, hogy nem elérhető számára, és amiatt aggódik, hogy ha mégis sikerülne, valakit elveszítenél a szeretteid közül. Lehet, hogy ezeket a tudattalan hiteket manifesztálod azáltal, hogy csóró maradsz, mindegy milyen keményen próbálsz tudatosan pénzt szerezni, vagy folyamatosan sok pénzt keresel, majd el is szórod, hogy nehogy elveszíts valakit.

Mindegy, mit mondasz, hogy mit szeretnél, ha van egy tudatalatti hited, hogy neked ez fájdalmat fog okozni, vagy nem elérhető

számodra, akkor A) nem hagyod, hogy a tiéd legyen, vagy B) hagyod, hogy a tiéd legyen, de rohadt kellemetlenül fogod érezni magad miatta. Aztán egyszer csak úgyis elveszted. Nem vesszük észre, hogy megesszük még azt a negyedik fánkot is, nem hallgatunk a megérzésünkre, és férjhez megyünk ahhoz a fickóhoz, aki borzasztóan emlékeztet minket a csóró, hűtlen apánkra, és a tudattalan elménk vezet minket a tudatos helyett. És aztán amikor zavar keletkezik a tudattalan hiteink, a dolgok és tapasztalatok közt, melyeket a tudatos elménkből (és a szívünkből) szeretnénk, az zavaros konfliktust hoz létre aközött, amit teremteni próbálunk, és amit valójában teremtünk. Olyan ez, mintha vezetés közben az egyik lábunk a gázon lenne, a másik a féken. (Nyilvánvaló, hogy mindnyájunknak fantasztikus tudattalan hiteink vannak, de most nem ezekről beszélünk.) Itt van néhány egyéb jelenet, melyek alapján vagy beugrik valami, vagy nem: Tudatos gondolat: Vágyom arra, hogy megtaláljam a lelki társam, és összeházasodjunk. Tudattalan: Az intimitás fájdalmat és szenvedést okoz. Gyűrű: Nincs. Tudatos gondolat: Szeretnék lefogyni 12 kilót. Tudattalan: Nem érzem magam biztonságban az emberek között. Védőpajzsot kell növesztenem. Test: Egy löttyedt erődítmény. Tudatos gondolat: Menő vagyok és szexi, jól jönne egy kis szex. Tudattalan: A testi örömök szégyenletesek. Szexuális élet: Ásítás. Tudatos gondolat: Be akarom utazni a világot. Tudattalan: Öröm = felelőtlenség = Nem fognak szeretni. Útlevél: Üres.

Ez olyasmi, mintha képtelen lennél élvezni azt, hogy a tornácon ülsz, mert valaminek ott kint olyan szaga van, mintha rohadna. Remek módszereket dolgozunk ki arra, hogy ezeket a problémákat orvosoljuk – füstölőket gyújtunk, beindítjuk a ventilátort, a kutyára fogjuk –, de amíg rá nem jövünk, hogy valami bemászott a ház alá, és ott meghalt, a problémáink megmaradnak, és az életünk bűzlik majd tőlük. Az első lépés, hogy megszabadítsuk magunkat a korlátozó hitektől az, ha tudatosítjuk őket. Mivel amíg nem veszed észre, hogy valójában mi történik, a tudatos elméddel dolgozol (azt gondolod, hogy át kellene festened a tornácot) egy olyan probléma megoldásán, mely sokkal mélyebben rejtőzik (egy halott görényt kellene eltávolítani) a tudattalan elmédben, vagyis értelmetlen, amit teszel. Szánj egy percet arra, hogy megfigyeld az életed kevésbé meggyőző részeit, és gondolj az azokat létrehozó mögöttes hitekre. Nézzük csak meg például a nagyközönség kedvencét, a pénztelenséget. Sokkal kevesebbet keresel, mint amennyit szerinted tudnál? Elértél egy bizonyos anyagi szintre, de úgy tűnik, hogy egyszerűen nem tudod sehogy meghaladni? Következetesen fizikai képtelenségnek tűnik, hogy bőséges mennyiségű pénzt teremts elő? Ha ez így van, írd le az első öt dolgot, ami a pénzzel kapcsolatban eszedbe jut. Tele van a listád reménnyel és hencegéssel, félelemmel és reszketéssel? A szüleid mit gondolnak a pénzről? És a környezetedben élő emberek, akik mellett felnőttél? Milyen volt a kapcsolatuk a pénzzel? Látsz valami összefüggést az ő pénzhez fűződő hiteik és a sajátod közt? A könyv további részeiben eszközöket kínálok majd neked ahhoz, hogy sokkal mélyebbre láthass a tudattalan hiteiddel kapcsolatosan, és hogy megjavíts bármit, ami blokkol abban, hogy olyan életet élj, amiről mindig is álmodtál. Most viszont gyakorold az eltávolodást, figyeld meg, mi történik az életed diszfunkcionális területein, és gyúrj a mindenható tudatosságra. Ébredj rá a tudattalan elmédben munkáló történetekre (nekem olyan dolgokat kell tennem, hogy pénzem legyen, amit utálok; csapdában érzem magam a

párkapcsolatban; ha fogyókúrázom, semmi finomat nem ehetek; ha élvezem a szexet, a pokol tüzén fogok elégni a többi mocskos bűnössel együtt, stb.). Mert ha egyszer rájössz, mi történik, elkezdheted kivonszolni a korlátozó tudattalanod hiteiből származó tetemeket a ház alól, búcsút inthetsz nekik, és ezzel megnyitod a teret az új, friss, csodás hiteknek és tapasztalatoknak, melyeket szívesen látnál az életedben.

2. FEJEZET AZ I BETŰS SZÓ

„Ha meg akarod találni az univerzum titkait, gondolkodj energiákban, frekvenciákban és rezgésekben!” NIKOLA TESLA feltaláló, fizikus és szuperzseni Amikor az új-mexikói Albuquerque-ben éltem, állandóan egy Midnight Rodeo nevű westernbárban lógtunk. Ez olyan hely volt, ahol a női mosdóban hajsütővas és hajlakk is volt, a kétdolláros dobozos Bud Light volt a különleges ajánlat, a masszív tölgyfa táncparkett pedig akkora volt, mint egy szolid kukoricaföld. Mindnyájan a keleti partról jöttünk, és túl menők voltunk a country zenéhez, ezért eleinte sznobok módjára viccet csináltunk belőle, és azzal büszkélkedtünk, hogy elsőként vettünk észre egy különlegesen hatalmas övcsatot, vagyis az azt viselő cowboyt, akinek akkora bajsza volt, mint egy biciklikormány, és kábé öt szájat is eltakart volna. De a kedvenc részünk mégis a tánc volt. Megbabonázva néztük a hatalmas, megkoreografált Garth Brooksrajongó tömeget, ahogy szinkronban dobognak és őrjöngenek farmerzsebből szándékosan kilógó hüvelykujjal. Annyira röhejes volt, hogy mi magunk is csatlakoztunk hozzá, és a cowboykalapok tengerének kellős közepéről integettünk a barátainknak, hogy Ezt nézzétek! És aztán maradtunk is a táncparketten a következő számra is, hogy kipróbáljuk azt a részt is, amikor a forgás előtt kell összeütni a sarkakat. Aztán azon kaptuk magunkat, hogy minden hétvégén ott kötöttünk ki, és széttáncoljuk fájós-széttört szíveinket. Ez nagyjából ugyanolyan, mint ahogy az istenes dolog történt velem. Szarkazmussal és szemforgatással kezdődött, de annyira

csóró és tanácstalan voltam, és annyira elegem volt abból, hogy egy mamlasz vagyok, és nem teszek semmit az életemért, hogy nyitott voltam bármilyen javaslatra. Ezért volt az, hogy amikor elkezdtem könyveket olvasni arról, hogy hogyan lehet megtalálni az életcélunkat, pénzt keresni, és végre túltenni magunkat saját magunkon, mégsem hánytam őket a Jószándék-hegyre az Ez csak az istenes/spirituális lúzereknek való attitűdömmel annak ellenére, hogy mindnek volt spirituális üzenete. Úgy döntöttem, a jó öreg Isten kap tőlem egy esélyt, mert vesztenivalóm nem volt. Szó szerint. És lám-lám, nem minden volt tök baromság ezekben a könyvekben. Így hát elkezdtem többet forgatni őket. Aztán tanulni is elkezdtem a területet. Majd gyakorlatban hasznosítani. Majd észrevettem, hogy mennyivel jobban érzem magam tőle. Aztán elkezdtem hinni benne. Majd azt vettem észre, hogy csodálatos változások történnek az életemben. Aztán a mániámmá vált. Majd tanítani kezdtem. Most pedig gyakorlatilag megülöm a rodeóbikát, beleöklözök a levegőbe és azt ordítom a gépkezelő fickónak, hogy „Adj neki, Wayne!” Akárhányadán állsz is az istenes üggyel, hadd mondjam el neked, hogy ez az egész életminőség-javítás sokkal könnyebben fog menni, ha megnyílsz ilyen irányban. Nevezd, ahogy akarod – Istennek, Istennőnek, a Nagy Fickónak, Univerzumnak, a Forrás energiájának, Magasabb rendű Erőnek, Hatalmas Poobah-nak, ösztönnek, Intuíciónak, Szellemnek, Erőnek, Zónának, Úrnak, Örvénynek, a Főérnek –, teljesen mindegy. Személy szerint én az Isten szót egy picit túlterheltnek találom, és előnyben részesítem a Forrás energiáját, az Univerzumot, az Örvényt, a Szellemet vagy a Főeret (csak hogy tudd, ezeket felváltva használom ebben a könyvben. Bármit választasz is, nem ez a lényeg; az a fontos, hogy elkezdesz tudatossá válni irányában, kapcsolatot alakítasz ki a Forrás energiájával, amely körülvesz és benned van (ugyanarról az energiáról van szó), és aki mindig a legjobb barátod lesz, ha adsz neki esélyt. Merthogy erről van szó:

Mindnyájan kapcsolódunk ehhez a határtalan hatalomhoz, a legtöbben mégis csak a töredékét használjuk. Az energiánk a testünkben sétakocsikázik, tanul, fejlődik, és menet közben kialakul (mindenesetre legalábbis reméljük – bár azt hiszem, az is egy lehetőség, hogy letompul, összezsugorodik és visszaköltözik a szüleinkhez), amíg a testi utazásunk befejeződik és továbblépünk … köszi a fuvart! Ez a felismerés, hogy a Forrás energiájából épülünk fel, és hozzá kapcsolódunk, odavezetett, hogy mélyebben szerettem volna megérteni a spiritualitást, hogy a fizikai tapasztalatom a lehető legnagyszerűbbé váljon. És elmondhatom, hogy amióta ezzel foglalkozom, a nagyszerűség a maximumon van. Ha a Forrás energiájára kapcsolódom, és az áramlatban vagyok, sokkal több erőm van, sokkal jobban ráhangolódom a fizikai világra, és arra, ami mögötte van, és általában véve is sokkal boldogabb vagyok. És minél többet meditálok, minél több figyelmet szentelek a kapcsolatomnak a láthatatlan szupererőmmel, annál könnyedebben manifesztálom a dolgokat az életembe, melyekre vágyom, és olyan pontossággal és gyorsasággal történik mindez, hogy beleborzongok. Olyan, mintha végre rájöttem volna, hogy hogyan működik a varázspálcám. Ha a szeretetteljes Szellem téved, akkor én sem akarok jó lenni. EZ AZ ALAPJA ANNAK A MUNKÁNAK, MELYET EGYÜTT VÉGZÜNK MAJD AZ ÉLETED JAVÍTÁSÁRA ● Az univerzum a Forrás energiájából épül fel. ● Minden energia egy bizonyos frekvencián rezeg. Ez azt jelenti, hogy te is egy bizonyos frekvencián rezegsz, és minden, amire vágysz, és amire nem vágysz, az is egy bizonyos frekvencián rezeg. ● A rezgés a hasonló rezgést vonzza. Más néven ezt a vonzás törvényének is hívják, és az alapötlet a következő: fókuszálj arra, ami jó érzésekkel tölt el, és azt találod majd

(azt vonzod be), amitől jól érzed magad. Mindnyájan energiákat vonzunk be minden pillanatban, akár észleljük ezt, akár nem. És ha alacsony frekvencián rezgünk (pesszimistának, szegénynek, áldozatnak, féltékenynek, szégyenletesnek, aggodalmaskodónak érezzük magunkat, vagy meg vagyunk győződve róla, hogy rondák vagyunk), mégis magas rezgést, fantasztikus dolgokat és tapasztalatokat várunk az életünkbe, akkor megeshet, hogy csalódnunk kell. A frekvenciánkat kell növelnünk, hogy passzolni tudjunk ahhoz a rezgéshez, amelyre hangolódni szeretnénk. Mintha egy bizonyos rádióállomást szeretnénk hallgatni, de a rossz frekvenciát állítanánk be. Ha egy izgató randi előtt állsz, és a lassú R&B-t sugárzó Slow Jamzet szeretnéd hallgatni, de a Nemzeti Közszolgálati Rádiót állítod be helyette, akkor valószínűleg nemcsak Slow Jamz-mentes leszel, de az Egyesült Államok bevándorlást szabályozó törvényeit tárgyaló beszélgetést fogsz bevonzani egy nyugodt, gyertyafénnyel bevilágított, szerelemre hangolt test helyett.

Az univerzum ahhoz a rezgéshez alkalmazkodik, amit sugárzol. És az univerzumot nem vered át. Ezért van az, hogy ha magas frekvencián rezegsz, akkor a csodálatos dolgok könnyedén áramlanak feléd, és úgy tűnik, mintha a tökéletes emberekbe és lehetőségekbe botlanál minden pillanatban (és fordítva). Ahogy Albert Einstein mondta: „A véletlen Isten eszköze, hogy névtelen maradjon.” Ha megtanulod tudatosan uralni az energetika régióit, hiszel abban, ami még nem látható, és a legmagasabb frekvenciádban maradsz, azzal mozgósítod a belső erőidet, hogy a vágyott valóságot teremtsd meg.

Így hát újra a jó öreg tudatosság a szabadságod kulcsa. Ha egyszer rájössz, hogy drámaian javíthatsz a helyzeteden azzal, hogy rákapcsolódsz a Forrás energiájára, és emeled a frekvenciádat, máris megcsináltad (később megmutatom, pontosan hogyan). Ahelyett, hogy a szívást választanád, és úgy éreznéd magad, mint a szánalmas körülmények áldozata, mint például egy műanyag tálban megmikrózott félkész vacsora, vagy amikor valaki olyannak kell dolgoznod, aki mellett csúszómászóvá változol.

Annak érdekében, hogy valóban emelni tudj a frekvenciádon, hinned kell abban, hogy minden elérhető számodra, amire vágysz. És az a legjobb módja, hogy megtartsd ezt a hitet, ha a Forrás energiájára kapcsolódsz, és rajta is maradsz. Olyan, mintha körülvenne minket egy hatalmas all you can eat étterem, ahol a választék hihetetlen élményekből, bepillantásokból, érzésekből, lehetőségekből, dolgokból, emberekből, és kincseink megosztásának legkülönfélébb módjaiból áll, és csak annyi a dolgunk, hogy összhangba kerüljünk azzal az energiával, amit szeretnénk, és határozottan cselekszünk annak érdekében, hogy beengedjük ezt a jót az életünkbe. Ez a határozott cselekedet a legfontosabb kulcs. Sajnos a történet nemcsak arról szól, hogy lebegünk a szomszéd medencéjében egy pohártartós matracon, koktélokat iszogatunk, és mi magunk vagyunk a tiszta, magas frekvencia, miközben várjuk az égből leszálló unikornisokat. Tettekre van szükség – eget rengető tettekre. Annyi a trükk, hogy mindkét résznek – az energiának és a tetteknek is – harmóniában kell együttműködnie: ha az energiád nem támogatja meg rendesen azt, amire vágysz, amire tényleg nagyon vágysz, akkor bármi, amit teszel, sokkal több energiát követel majd ahhoz, hogy elérj oda, ahova szeretnél – ha odaérsz egyáltalán. Egyszer-egyszer előfordulhat, hogy szerencséd van, és működik az

egyik a másik nélkül is, viszont ha teljesen kitisztul, hogy mit szeretnél valójában (és nem az van, hogy azt hiszed, tudod, hogy mit kellene akarnod), el is hiszed, hogy ez a jelenlegi helyzetedtől függetlenül elérhető számodra, megtartod a kapcsolatodat a Forrás energiájával, magasan tartod a frekvenciádat és határozottan cselekszel, akkor nagy valószínűséggel sikeres leszel. Álmodtad már valaha, hogy élvezettel repülsz, aztán amikor rájöttél, hogy „Hoppá, várjunk csak, repülök – de hát én nem is tudok repülni”, akkor le is zuhantál abban a minutumban, és az istennek sem tudtál újra felszállni? Így működnek a hitek. Még ha lehetetlennek tűnik, akkor is mindenképp kell, hogy legyen hited, és abban a pillanatban, hogy megszűnik a hited, kipukkad a buborék, és már nem is vonzod a csodákat az életedbe. Az Erő veled van. Ez nem csak arról szól, hogy hiszel, és mindig magas frekvencián rezegsz, ha süt a nap és a nyulacskák ugrándoznak. Arról van szó, hogy akkor is van hited abban, hogy a túloldal sugárzóan fényes és elérhető, ha a dolgok abszolút bizonytalanok és borzalmasak. Ahogy a francia író és félelemmentes igazságkereső André Gide annyira találóan írja: „Nem fedezhetünk fel új világokat anélkül, hogy ne mennénk bele abba, hogy hosszú időre szem elől veszítjük a partot.” Ez arról szól, hogy abban hiszünk, hogy szeretetteljes, kedves, bővelkedő univerzumban élünk kicsinyes és hitvány univerzum helyett, amely másokat jobban szeret, mint minket. Arról van szó, hogy a hited erősebb a félelmednél.

3. FEJEZET JELEN LENNI, MINT A GALAMBOK

„Ha szomorú vagy, a múltban élsz. Ha aggódsz, a jövőben élsz. Ha békés vagy, akkor élsz a jelenben.” LAO-CE kínai filozófus, a taoizmus alapítója, aki talán egyetlen személy volt, de lehetséges, hogy többekből összegyúrt mítosz, senki nem tudja biztosan Jógaórán voltam, amikor az oktató azt mondta, hogy helyezkedjünk el galamb pózban. Ez az a póz, amikor az egyik lábadat hátranyújtod, a másikat behajlítod magad előtt, majd előredőlsz, és ráhajolsz. Ez rendben is van, ha amúgy galamb vagy, viszont én ettől a póztól rettegek a legjobban, mert a csípőm nem így működik, fáj, és attól félek, hogy beleragadok. Bár a testem máshogy kívánta, órán voltam, és megcsináltam, mert arra vagyok kárhoztatva, hogy „belelazuljak a pózba”, pedig valójában csendben könyörgöm a fickónak, hogy mondja már, hogy válthatunk egy másik ászanára, amit persze nem mond, mert csak beszél és beszél és beszél. Csak osztja az észt az univerzummal való kapcsolatunkról és a lélegzetünkről és az útról, amely a valódi megvilágosodáshoz vezet, és basszus, fejezd már be, mert mindjárt széttépek valamit, de most komolyan, te jó ég, tényleg beragadtam, hogy a fenébe fogok kigabalyodni ebből a pózból, ide kell hívnom, hogy emeljen fel, mert tényleg komolyan beragadtam, és aztán husss… Lélegzem. Kikapcsolom ezt a hajthatatlan nyavalygást az agyamban, elcsendesedem, és átadom magam. Érzem, ahogy váltott a testem, jobban belemélyed a pózba, mint valaha. A fájdalom elmúlt. A pánik elmúlt. Egy vagyok az univerzummal. Aztán rájövök, hogy azt hiszem, tényleg beszorultam, és most tényleg egész éjjel osztod az

észt, ebben az elcseszett pózban vagyunk már öt perce, komolyan, és amúgy a térdem tűzforró, és még mindig nem hagyja abba a szövegelést, pedig azt hittem, de folytatja, és aztán husssss… Újrakapcsolódom. Visszakerültem a Zónába. Mélyen beleolvadok a pózba, és üdvösséget és valódi kapcsolatot érzek valamivel, ami sokkal nagyobb nálam. Ez az ingázás a fejben a pánik és a „jelenlét lélegzése” közt az, ahogyan a legtöbben átmegyünk az életen. Ahelyett, hogy azon aggódunk, hogy kificamodik a csípőnk (a jövő), vagy hogy mennyire elbénáztam ezt a pózt (a múlt), kiélvezhettem volna a jelen pillanat kínálta nagyszerűséget. Újra és újra lenyűgöz, hogy mennyi drága időt töltünk az agyunk körüli mókuskák kergetésével, a drámák kiélésével, azzal, hogy az arcunkon található nemkívánatos szőrszálak miatt aggódunk, hajszoljuk az imádatot, magyarázkodunk a tetteink miatt, panaszkodunk, hogy csigalassú a net, idióták életét elemezgetjük, amikor benne csücsülünk a totális csoda kellős közepén, amely itt és most történik. Olyan bolygón élünk, amely valahogy tudja, hogyan kell a tengelye körül forogni és egy kijelölt útvonalat követni, mialatt az űrben száguld! Dobog a szívünk! Látunk! Szeretünk, nevetünk, beszélünk, van nappalink, számítógépünk, autónk, körmünk, virágaink, zenénk, gyógyszerünk, hegyeink és sütink! Olyan univerzumban élünk, melyben a csodák túlcsordulnak! Döbbenet az a tény, hogy nem botladozunk a szipogó áhítat vigasztalhatatlan állapotában. Az univerzum így érezhet: Mi a fenét kell még tennem ahhoz, hogy felébresszem ezeket az idiótákat? Intézzem el, hogy a víz, a legértékesebb forrásuk az égből hulljon alá? Az univerzum annyira szeret minket, és annyira szeretné, ha részt vennénk a csodában, hogy néha kis ébresztőket küld. Mint a filmekben, amikor valaki a halál torkából menekül meg, és aztán annyira túlcsordul az örömtől és a hálától, hogy az utcára érve ugrándozik, nevetgél és őrülten ölelget minden útjába kerülő embert. Hirtelen minden „probléma” eltörpül, és az élet csodája, a ma, abban

a pillanatban tölti ki a látóterünket. Ismerek valakit, akit beszippantott egy duzzasztógát, és majdnem meghalt. Azóta is úgy beszél erről az esetről mint az egyik legmeghatározóbb tapasztalat, amely megváltoztatta az életét. Nem mintha ilyesmit kívánnék bárkinek is, de szívleld meg azt a tényt, hogy valamilyen katasztrófára lenne szükség ahhoz, hogy a változás megtörténjen, azt kozmikusan is el lehet rendezni. Az univerzum tökéletes tanítókkal vett körül minket. Ott vannak például az állatok. Ők mindig a jelen pillanatban vannak, és abban rejlik titkos erejük, hogy magukkal rántanak minket. A barátom kutyája minden alkalommal annyira boldog, amikor a gazdája belép az ajtón, mintha negyven év börtön letöltése után szabadult volna ki. Még akkor is, ha csak egy órára ment el. Te is itt vagy. Én is itt vagyok. Szeretlek. Összepisilem a padlót, annyira örülök. A kicsi gyerekek is kiváló útmutatók. Annyira belemerülnek a rajzolás, a játék vagy a felfedezés örömébe, hogy alig esznek vagy fürdenek vagy alszanak, ha nem szólunk nekik, hogy kellene. Állandó alkotásban vannak a szabad áramlás és a koncentrált áhítat állapotában, mert még nem tanultak meg aggódni amiatt, hogy mások mit gondolnak róluk, pedig lehet, hogy nem annyira tehetségesek ujjfestésben, mint a szomszéd kislány, Lucy. A pillanatban léteznek. A pillanatban öröm van. Ennyi.

Bölcsen tennénk, ha többet tanulnánk az állatoktól és a kisbabáktól. Minden minket aggasztó dolog, amit teremteni szeretnénk, vagy amire ráfókuszálunk, a miénk, ebben a pillanatban. A pénz, amire vágysz, már létezik, a személy, akivel találkozni szeretnél, már él, az a tapasztalat, amelyre vágysz, elérhető számodra, most. A fantasztikus szám, amit meg szeretnél írni, itt van, most, arra vár, hogy letöltsd az információt. A tudás, a bepillantás, az öröm, a

kapcsolódás és a szeretet az arcodba integetnek, próbálják felkelteni a figyelmed. Az élet, amire vágysz, itt van előtted, most is. Hogy mi a fenéről beszélek? Ha itt van előttem, akkor hol van? Gondolj úgy erre, mint az elektromosságra. A villanykörte feltalálása előtt a legtöbb ember nem vett tudomást az elektromosság létezéséről. Pedig itt volt, pont úgy, ahogy most is, csak még nem ébredtünk rá. Meg kellett értenünk, hogyan lehet a valóságunkba manifesztálni.

Nem arról van szó, hogy a dolgok és a lehetőségek, melyeket szeretnénk az életünkbe, még nem léteznek. Az van, hogy még nem tudatosult bennünk a létezésük (vagy az a tény, hogy tényleg a mieink lehetnek). Minél gyakorlottabbá válsz abban, hogy jelen vagy, és rákapcsolódsz a Forrás energiájára, annál elérhetőbbé válik számodra az ötletek letöltése és a lehetőségek kiaknázása, melyeket amúgy valószínűleg kihagynál, ha elveszel a fejedben hallható végtelen fecsegésben. Létezik egy nagyszerű hindu történet egy hölgyről, aki Krisnával szeretett volna találkozni. Elment az erdőbe, lehunyta a szemét, imádkozott, meditált, hogy megjelenjen az Istenség, és láss csodát, Krisna az erdei ösvényen felé sétált. De amikor Krisna megütögette a vállát, a hölgy anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét, azt mondta neki, hogy tűnjön el, mert egy fontos cél miatt erősen meditál. Ha ennyire bezárkózunk a fejünkbe, kihagyjuk azt, ami a jelen pillanatban elérhető számunkra. Állj meg, és vedd észre, hogy érzed magad most. Érzed, ahogy a lélegzeted ki-és beárad a testedbe. Érezd a levegőt a bőrödön. Érezd, ahogy dobog a szíved. Ahogy a

szemed lát. Ahogy a füled hall. Érzékeld az energiát a zsongásodon belül és kívül. Kapcsold ki a gondolataidat, és érezd a kapcsolatodat a Forrással. L-é-l-e-g-e-z-z. Akkor is, ha vérfagyasztó hiteltartozásaid vannak, ha nem beszéltél anyáddal hat éve, most, ebben a pillanatban, megtalálhatod a békét és az örömöt abban, ami csak úgy van. Felnőttként felelősek vagyunk másokért, ki kell fizetnünk a jelzáloghiteleket, ezért van értéke annak is, ha egy kicsit elkanyarodunk a jelen pillanattól. Néha gondolnunk kell a jövőnkre, és terveznünk is kell, ahogy a múltat is tanulmányoznunk kell annak érdekében, hogy tanuljunk belőle, nevessünk rajta, vagy kiássuk és örökre elengedjük. És ha csak alkalmi látogatást teszünk a jövőbe vagy a múltba, az egy dolog, de az az időmennyiség, amit gondolataink gyorskajáján való rágódással töltünk azzal, hogy „mi lenne ha”, vagy hogy „hogy is volt” – az Úr segítsen meg minket, még belegondolni is rossz! Minél több időt töltesz a pillanatban, annál gazdagabb lesz az életed. Ha jelen vagy, kiszabadulsz a fejed börtönéből és kapcsolódsz a Forrás energiájához, az megemeli a frekvenciádat, és a hozzád hasonló frekvenciájú dolgokat vonzza majd be. És ezek a magas frekvenciájú dolgok és tapasztalatok már itt vannak, arra várnak, hogy csatlakozz a bulihoz, csak annyit kell tenned, hogy befogod a szád, és beengeded őket.

4. FEJEZET A NAGY SZUNDI

„Ha valaki mássá akarsz válni, elvesztegeted azt a személyt, aki te magad vagy.” KURT COBAIN, őt azért ismered, ugye? Amikor először kezdtem önsegítéssel foglalkozni, rengeteget olvastam valamiről, amit „egonak” hívunk, és ez nálam teljes káoszhoz vezetett. Mindig azt gondoltam, hogy az ego arról szól, hogy valaki beképzelt, önhitt és ilyesmi „Csak beszélek és beszélek arról, hogy milyen nagyszerű is vagyok, és aztán még az izmaimat is megmutatom.” Bár az arrogancia és a beképzeltség (melyek egyébként különböznek az önszeretettől és a magabiztosságtól) az ego részei, de ahogy később megtanultam, messze nem erről szól a teljes történet. Az önsegítő/spirituális közösségekben az „ego” önmagunk árnyékos oldalára, a hamis tudatra utal, vagy arra az önmagunkra, aki egy kis hülyeként viselkedik. Ő az a részünk, amely a buszt vezeti, amikor szabotáljuk a boldogságunkat, megcsaljuk a férjünket vagy a feleségünket, mert mélyen legbelül úgy érezzük, hogy nem vagyunk méltók a szeretetre. Az a részünk, amikor egyszerűen nem választjuk a szívünkre hallgatva a színészi pályát, mert rettegünk attól, hogy valaki meglátja a valódi énünket, és ez így folytatódik tovább és tovább addig, hogy mennyire nagyszerűek vagyunk, milyen jól nézünk ki, pedig valójában bizonytalanok vagyunk és rengeteg külső megerősítésre van szükségünk, hogy meglássuk, elég jók vagyunk. Más szóval, több módja is van annak, hogy az egónkat csillogtassuk.

Innentől fogva úgy utalok majd az egóra, mint a Nagy Szundi. Vagy röviden NSZ. Azt hiszem így kevésbé lesz zavaros. Ezenkívül azt hiszem, megfelelőbb is, hiszen a szívás (csórónak maradni, balfékekkel randizni, kontrollálatlanul sírni nyilvános helyen, mert utáljuk az életünket) fő oka az, hogy még nem ébredtünk fel teljesen, és nem látjuk, mennyire erősek vagyunk, vagy hogy az univerzum mennyire bőkezű. Na jól van, akkor indulás. A Nagy Szundi a korlátozó hamis hiteid alapján működik. Ez az a szemét, mellyel gyerekkorodban tömték a tudattalan elmédet, és neked ez mind nem tűnt igaznak. Idetartoznak a döntések, melyeket magaddal kapcsolatban hoztál meg, és a legkevésbé sem hízelgők vagy biztatók. Külső forrásokból kap megerősítést (azért teszem mindezt, hogy elnyerjem a szerelmed, a te véleményed rólam fontosabb, mint a sajátom magamról), reagáló (a körülményeim kontrollálják az életemet, áldozat vagyok), félelem alapú és szélsőségesen elkötelezte magát amellett, hogy biztonságosan benne tartson abban a valóságban, melyet a korlátozó hamis hitek alapján teremtettél meg (ezt más néven komfortzónának hívjuk). A Nagy Szundi a múltban és a jövőben él, és úgy hiszi, el vagy szigetelődve mindattól, ami körülvesz téged. A valódi, a magasabb rendű vagy a szuperhős éned (a nem-NSZ éned) ezzel ellentétben az a részed, amely a Forrás energiájával való kapcsolatod alapján működik. Belülről kapja a megerősítést (szeretem magam, bízom magamban, és úgy érzem, hogy ez a helyes; van célom, szeretetet kapok), proaktív (kontrollálom az életemet, azt hiszem, ha egyszer beindulok, az nagyon menő lesz), szeretetalapú és elszánta magát arra, hogy olyan valóságot teremtsen meg, amely a végtelen lehetőségekre alapoz – amint felébredsz a Nagy Szundiból. A valódi éned a jelenben él (nincs beszorulva a fejedbe), abszolút hisz a csodákban, és egy az univerzummal. Mindnyájan mindkét perspektívából tapasztaljuk az életet, csak az arányok különböznek, bár én erősen kétlem, hogy létezne bárki is,

aki teljesen Szundi-mentes. Legtöbben teljesen elveszünk az Nagy Szundiban, olyannyira, hogy megelégszünk olyan valóságokkal, melyek hihhhhhetetlenül alulmúlják azt, ami elérhető lenne számunkra. Csak nagyon kevesen vannak tudatában annak, ami elérhető, és mivel félelemalapú társadalomban élünk, amely szeret mindenkire fölényeskedőként tekinteni, aki felébredt a Nagy Szundiból, és kirobbantotta magát a komfortzónájából, és a szívét követve ugrik fejest a nagy ismeretlenbe. A túlzott hitet gyakran titulálják felelőtlenségnek, önzőségnek, sőt őrültségnek is (amíg sikert nem érsz el, mert akkor persze te vagy a legjobb). Ez azért van, mert:

Azt látni, hogy valaki mindent belead, nagyon elkeserítő lehet egy olyan ember számára, aki az egész életét azzal töltötte, hogy egy jó erős dobozt építsen, mert ő nem képes erre. Természetesen általánosítok, és számtalan olyan ember van, aki szurkol nekünk, de az egyik első dolog, amivel foglalkoznod kell, ha úgy döntesz, hogy felébredsz a Nagy Szundiból és masszív pozitív változást indítasz be az életedben, az azoknak az embereknek a rosszallása, akik csak átalusszák az életüket. Főleg a legközelebbi emberek részéről, bármilyen bénán hangzik is ez. Minden lehetséges módon kifejezik majd a kellemetlen érzésüket: dühöt, fájdalmat, zavarodottságot mutatnak, kritikát fogalmaznak meg és morgolódnak majd minden alkalommal, ha az új vállalkozásodról, az új barátaidról beszélsz. Állandóan megjegyzéseket tesznek arra, hogy nem az vagy, aki voltál, homlokot ráncolva aggodalmaskodnak, csipkelődnek, és blokkolnak mindenféle közösségimédia-felületen, stb. Shirley, most komolyan otthagyod a biztos, céges állásodat azért, hogy körmös szalont nyiss, amikor két gyereked van, jelzáloghiteled és magas vérnyomásod? Olyan kevés új vállalkozás

fut be, főleg ebben a gazdasági helyzetben – nem aggódsz, hogy mi fog történni a családoddal, ha nem jön össze? Shirley persze aggódik amiatt, hogy mi történik a családjával, ha ez nem jön össze! Minden éjjel pánik tör rá és felriad, de túllép a félelmén azért, hogy létrehozzon valamit, amiért megőrül, a helyett a lassú és fájdalmas halál helyett, amely ott somfordál körülötte a vízautomatánál, miközben arról panaszkodik, hogy mennyire száraz volt a torta a születésnapi partin, melyet a főnököd szervezett neki a konferenciateremben a múlt héten. Bár elég gyakran teszik szeretetből és érdekből, a legkevésbé van szükséged arra, hogy bárki is rád kenje a félelmét és az aggodalmát, amikor épp a szuperhősizmaidra gyúrsz azért, hogy kilépj és kockáztass, ezért azt javaslom, hogy fogd be a szád olyan emberek társaságában, akik lehúznak. Helyettük keresd az abszolút vagány embereket (vagy legalábbis azokat, akik legalább abba az irányba haladnak), vagy olyanokat, akikről tudod, hogy támogatni fognak és bízol bennük. Elég elbánnod a saját belső szörnyeiddel, amikor elkezded legyőzni a Nagy Szundid ellenállását. A Nagy Szundi olyan, mint egy túlféltő olasz mamma, aki nemcsak hogy nem akarja, hogy valaha is kidugd az orrod otthonról, de egyenesen azt szeretné, hogy örökre vele élj. Jók a szándékai, de teljes mértékben félelemből táplálkoznak. Egészen addig, amíg a jelen realitásod ismerős, kockázatmentes zónájában maradsz, a Nagy Szundi elégedett, de amint megpróbálsz elsunnyogni mellette, hogy részt vegyél a kinti fergeteges partin, a túlféltő, kontrolláló anyád szétmarcangol, és karmol, visít, harap, testét pedig a gyorsan közelgő új életed elé veti – tulajdonképpen mindent megtesz majd, hogy megállítson. És ez nem lesz túl szép. Olyan, mint amikor leszoksz a cigiről, vagy leállsz a droggal. Végre tettél egy lépést, valamit, ami erőteljesen javít majd az életminőségeden, és napokra, néha hetekre rosszabbul érzed magad, mint gyerekkorodban. Szétvered ezt a borzasztó szemetet, megszabadítod a testedet a mérgektől, remegsz, izzadsz, hánysz, és

azon csodálkozol, hogy mi a fenéért gondoltad azt, hogy ez jó ötlet volt. Ez vicces. Ugyanez vonatkozik arra is, amikor megszabadulunk korlátozó tudatalatti hiteinktől, melyek visszatartottak minket, és hatalmas lépést teszünk kifelé a komfortzónánkból. Ez olyan megrendítő méretű méregtelenítés, hogy néha azt érezhetjük, hogy az univerzum összeesküdött ellenünk – fa dől a kocsinkra, összeomlik a számítógépünk, életünk párja a barátunk ágyában köt ki, elveszítjük önmagunkat, influenzásak leszünk, ránk dől a ház, beleülünk egy rágóba – pedig valójában a Nagy Szundi teremti nekünk a káoszt, és önszabotázzsal próbálkozik, hogy megmaradjon minden úgy, ahogy van, ahelyett hogy haladjunk előre az ismeretlenbe, amely mégiscsak egy kívánatos, új terület. Ez minden sikeres ember számára ismerős, és keresztülment rajta.

Ha nagy lépéseket teszünk előre, az élet gyakran rémessé válik, mielőtt elérünk a tutiba. Rájöttem, hogy ez így egy kicsit túlzás, de emlékezz, te magad hozod létre a valóságodat. És az egész életedet azzal töltötted, hogy megteremtetted azt, amid most van, és főképp a korlátozó hiteidre építettél. Ha úgy döntesz, hogy áthuzalozod ezeket a hiteket, megcélzod azt, ami valójában a szívedben van, és masszív átvizsgálást végzel magadon és a világodon, gyakorlatilag kinyírod a Nagy Szundit. De ő sodrófával a kezében fenyegetőzve betámad, hogy visszahúzzon a régi életedbe. Nagyon erőteljes lények vagyunk, akik fókuszált energiával teremtik meg a valóságaikat, és ha a tudattalan elménk úgy dönt, hogy azt az energiát arra fókuszálja, hogy megállítsa a kockázatvállalásunkat, mert bepánikol és retteg, a dolgok eléggé összezavarodhatnak körülöttünk. A Nagy Szundi mindent meg fog tenni, hogy megállítson a változásban és a fejlődésben, főleg, mert azon mesterkedsz,

hogy kinyírd azt az identitást, amelyet te és mindenki más is úgy ismert meg, mint „te”. Soha ne becsüld alá a Nagy Szundi gúnyolódó erejét. Az NSZ néha érzelmi blokkokat épít fel azért, hogy megpróbáljon leállítani minket, máskor fizikaivá válik. Van egy ügyfelem, aki úgy döntött, hogy felmond dögunalmas, viszont jól fizető munkahelyén azért, hogy létrehozza álmai cégét. Fogalma sem volt, hogyan kezdjen neki, hogy pontosan mit szeretne és hogy hogyan futtatja majd fel. Függetlenül attól, hogy volt családja, akik számítottak rá, és nem volt semmire garancia vagy útmutatás, mégis felmondott a biztos munkahelyén, és belevágott, mert eltökélte, hogy megteremti magának azt az életet, amit szeretett volna. Ez volt az a pillanat, amikor az NSZ padlót fogott – nem egy, hanem egyszerre két defektje is lett, miután hazafelé tartott tőlem egy tanácsadásról, a kocsiját vezető bébiszittere belement a felesége autójába, a vízvezeték felrobbant a konyhája alatt, és pont, mielőtt az első üzletét megkötötte volna, elütötte egy hülye busz. (Örömmel tudatom veletek, hogy azóta jól van.) Ennyi szélsőségesen meggyőző kifogás ellenére sem mondta azt, hogy oké, rendben, basszus, nyertél, soha nem adta fel. Mára a saját lábára állt, azt csinálja, amit szeret, utazik a nagyvilágban, multimilliós üzleteket köt, hatalmas változásokat indít el az ügyfelei életében, kreatív, és kiváló példát mutat a gyerekeinek arról, hogy tudatosan éljük az életünket. Egy zenei producer, akivel együtt dolgoztam, úgy döntött, hogy felépíti a saját stúdióját. Minden pénzét és energiáját beletette abba, hogy megvegye az összes szükséges eszközt a felvételekhez, a hangszereket, az erősítőket, a hangszigetelést stb., csak azért, hogy aztán az egész leégjen szinte azonnal, miután elkészült. Ahelyett, hogy lehúzta volna a redőnyt, és a hüvelykujját szopva bebújt volna az ágyba a következő két évre, összeszedte a pénzt, amire szüksége volt, hogy újraépítsen egy még jobb stúdiót, és most olyan keményen tolja, hogy ő válogatja meg a zenészeket, akikkel együtt szeretne dolgozni, és gyakorlatilag álmai életét éli.

Úgyhogy ha úgy döntenél, hogy ott hagyod a lélekromboló munkádat, és létrehozod álmaid sütizőjét, ne keseredj el, ha egy kamion hajt bele a kirakatodban elhelyezett fánkokba. Ahelyett, hogy ezt egy jelnek vennéd, hogy nem kellett volna megnyitnod ezt az üzletet, vedd úgy, hogy ez azt jelenti, hogy végre lerázod magadról az NSZ-t, és a helyes irányba tartasz. A fejlődés nem balgáknak való, de messze nem olyan fájdalmas, mint azt az életet élni, mint amit most élsz, ha nem teszed oda magad tényleg. Ha irányítani szeretnéd az életed, és bámulatosan a sajátodévá akarod tenni, ahogy ezt az itt bemutatott emberek is tették, semmi ne állítson meg. Legyen hited. Bízz abban, hogy az új életed már elérkezett, és sokkal jobb, mint a régi. Kapaszkodj, ha a Nagy Szundi begurul. Bármi történjék is, tarts ki, mert nincs annál menőbb, mint saját magad tökéletes kifejeződését nézni, ahogy valósággá válik.

5. FEJEZET AZ ÖNMAGUNKRÓL ALKOTOTT KÉP EGY ÁLLATKERT

„Jól vagyok. Nem vagyok jól.” CYNTHIA barátnőm leendő önéletrajzi könyvének címe Az egyik barátom profi előadó. Az a fajta ember, aki annyira érthető, világos és természetesen elragadó, hogy állhatna egy kasszánál és rendelhetne egy burritót, akkor is könnybe lábadna a szemem: „Jó döntés! Olajban sült babot ne! Hallottátok ezt a nőt!” Képzelheted, mennyire voltam meglepett, amikor az egyik beszéde után leült mellém, és tudni szerette volna, hogy mennyire volt unalmas az előadás. Vannak nagyszerű barátaim, akik azt gondolják magukról, hogy borzasztóan néznek ki, nagyszerű ügyfeleim, akik egyik pillanatban azt gondolják, hogy ők Isten ajándékai az emberiség számára, a következőben meg le kell beszélnem őket az önjelölt együgyűség szakadékának széléről, aztán van egy vállalkozó kedvű szomszédom, aki nem tudja eldönteni, hogy bankár, vagy épp anyagi csőd, aki épp arra kényszeríti a családját, hogy a híd alatt lakjon. Az önmagunkról alkotott képünk egy állatkert. Az egész életünket úgy éljük le, hogy ingázunk saját végtelen glóriánk és a félelem között, hogy nem elég, hogy teljesen alkalmatlanok/értéktelenek/lusták/borzasztók vagyunk, de csak idő kérdése, hogy valaki leleplezzen minket. Állandóan kínozzuk magunkat, de minek? Ha a glóriát nézzük (tudom, hogy képes vagy rá), akkor minek pazaroljuk a drága időnket arra, hogy energiát adjunk más opcióknak? Nem lenne sokkal vidámabb, produktívabb

és szexibb az életünk, ha teljességgel elfogadnánk fantasztikus és elragadó önmagunkat?

Épp olyan könnyű elhinni azt, hogy nagyszerűek vagyunk, mint azt hogy hatalmas lúzerek. Ugyanannyi energiabefektetéssel jár a kettő. Ugyanannyi fókuszálással. Miért választjuk mégis a drámát? Feltűnt már neked, hogy ha valaki, akit imádsz, előáll valami fenomenális dologgal, örülsz neki, és egyáltalán nem vagy meglepett – hát persze, hogy valami fenomenális dolgot csinált, mert fenomenális személyiség. De hogy meglásd, hogy te magad mennyire lenyűgöző vagy, az olyan, mintha egy óriási pillecukrot kellene felgörgetned egy hegyen. Igen, ennyi, felértünk, nagyszerűek vagyunk! Hoppá! Gurulunk – a bal oldal gurul! Told meg. OKÉ. Minden oké! Várj, most a jobb oldal indult meg… Rohangálunk, egy lépés előre, tizennégy hátra, amikor mindez annyira szükségtelen. Ehelyett próbáld magad olyanok szemén keresztül látni, akik imádnak téged. Ők értik. Hisznek benned, akármi történjék is. Nem kapcsolódnak a bizonytalanságaidhoz és a negatív hiteidhez. Csak a valódi tündöklésedet és képességeidet látják. Válj saját magad hűséges rajongójává, nézd magad kívülről, onnan, ahová a kételyeid nem érhetnek el, és vedd észre, ami átragyog. Te választod meg, hogy hogyan szemléled a valóságodat. Így ha arra kerül sor, hogy magadat tapasztalod, miért választod azt, hogy bármi mást látnál magadban, mint egy hatalmas rocksztárt? Vagány vagy. Az voltál, amikor ordítva erre a világra jöttél, és most is az vagy. Az univerzum máskülönben a füle botját sem mozdította volna érted. Annyira nem tolhatod el a dolgokat, hogy a vagányságod egyszerűen eltűnjön. Hiszen ez te vagy. Mindig is ez leszel. Nem vita tárgya.

Szeretet vesz körül. Masszívan. Vadul. Feltételek nélkül. Az univerzum készen van attól, hogy te mennyire nagyszerű vagy. Egy gorillányi imádat ölel körül. Mindent meg szeretne adni neked, amit csak szeretnél. Azt szeretné, hogy boldog légy. Azt szeretné, ha azt látnád magadban, amit ő lát benned. Tökéletes vagy. Ennél kevesebbre tartani magad épp annyira értelmetlen, mintha egy folyó azt gondolná magáról, hogy túl sok benne a kanyar, vagy hogy a zuhatagjai túl gyorsak. Ki mondja ezt? Utazáson vagy, melynek nincs konkrét kezdete, közepe és vége. Nincsenek elhibázott kanyarok és fordulatok. Csak a lét van. És a dolgod annyi, hogy annyira légy önmagad, amennyire csak lehet. Ezért vagy itt. Ha visszariadsz attól, aki valójában vagy, a világ nem kapja meg, aki te vagy. Te vagy az egyetlen te, és ez mindig így lesz. Megismétlem. Te vagy az egyetlen te, és ez mindig így lesz. Ne foszd meg a világot az egyetlen lehetőségétől, hogy a nagyszerűségedben fürdőzzön. Mindenki tökéletes a maga nagyszerű, elcseszett módján. Röhögd ki magad. Szeresd magad és másokat. Ünnepeld a kozmikus nevetségességet.

6. FEJEZET SZERESD, AKI TE VAGY

„Ha igazán szeretjük magunkat, minden sikerülni fog az életünkben.” LOUISE HAY író, kiadó, az önsegítés keresztanyja, aki már akkor ezzel foglalkozott, amikor még nem is volt menő Bobby bátyáméknál lógtam épp, a kanapén feküdtem, néztem az akkor kétéves fiát, amint ott totyogott körülöttünk. Ekkor valaki levert valamit a dohányzóasztalról, és az én kis unokaöcsém lehajolt, és felvette. Bobby megfordult, és ezt mondta: „Láttad ezt? A kissrác tudja, hogy van ez. Behajlítja a térdét, egyenes a háta, egyenes a csípője, a hasa feszes – hibátlan!” Le volt nyűgözve a készséges és ügyes A kiállítási tárgytól, ezért a következő pár percet azzal töltötte, hogy még több dolgot leejtett a földre – egy kanalat, a távirányítót, egy üres sörösdobozt –, az unokaöcsén tökéletes formában folytatta a szedegetést, a bátyám pedig folytatta a pozíciók, az izomhasználat, a stílus komolyságának és annak a ténynek a kommentálását, hogy milyen méltósággal hajtja végre a dolgokat a kis lógós pelusos. „Hihetetlen. Ez a kisgyerek fel tudna fordítani egy kocsit úgy, hogy meghúzódna a háta. Én a gatyámat alig tudom felhúzni anélkül, hogy ne kerüljek kórházba.” Amikor megszületünk, ösztönösen tudjuk az élet néhány alapvető törvényét, amely messze túlmutat azon, hogy a térdeinket hajlítjuk be a hátunk helyett, ha egy sörösdobozt akarunk felemelni. Úgy születtünk, hogy tudtuk, hogyan bízzunk az ösztöneinkben, hogyan lélegezzünk mélyen, hogyan együnk csak akkor, ha éhesek

vagyunk, hogyan ne érdekeljen minket, hogy mit gondolnak mások, ha dalolászunk és táncolunk, vagy hogy milyen a hajunk. Tudtunk játszani, alkotni és szeretni anélkül, hogy visszafogtuk volna magunkat. Aztán ahogy felcseperedtünk, és tanultunk a minket körülvevő felnőttektől, helyettesíteni kezdtük ezeket a zsigeri megértéseket negatív és hamis hitekkel, félelemmel, szégyennel és önmagunkban való kételkedéssel. Majd elérkezünk az érzelmi és fizikai fájdalomhoz. Majd megpróbáljuk elnyomni ezeket a fájdalmakat kábítószerekkel, szexszel, piálással, tévénézéssel vagy Cheetosszal. Esetleg megmaradunk középszinten. VAGY felnövünk az feladathoz, és eszünkbe idézzük, milyen hatalmasak is vagyunk valójában, és elkezdünk újratanulni mindent, amit az elején már tudtunk. Olyan ez, mintha egy nagy zsák pénzzel születtünk volna, amely több mint elég bármilyen álmunk finanszírozására, és ahelyett, hogy az ösztöneinket és a szívünket követnénk, abba fektetünk bele, amibe mások azt gondolnák, hogy kellene. Néhányan abba a hitbe fektetnek bele, hogy már túl öregek a partizáshoz, pedig minden vágyuk egy jó kis buli, néhányan abba invesztálnak, hogy csak szerelmet és kapcsolatot akarnak, néhányan abba, hogy szégyellik a szexualitásukat, ahelyett hogy megélnék fantasztikus meleg énjüket. Ahogy szép sorban megvesszük azokat a dolgokat, amelyek nem is igazak ránk, belső gazdagságunk egyre jobban megcsappan, és egész addig nem létezik, amíg újra nem kapcsolódunk azzal, akik valójában vagyunk, és el nem kezdünk befektetni abba, ami igaz ránk, és el nem kezdjük élni gazdag, teljes, hiteles életünket. És míg számos módja van annak, hogy kiraboljuk önmagunkat, van egy bizonyos út, amely kétségkívül a legelvadultabb és legpusztítóbb mind közül: ha abba a hitbe fektetjük be mindenünket, hogy nem vagyunk elég jók. Tökéletes kis boldogságcsomagként jövünk a világra, és aztán nekiállunk a feladatnak, hogy kiszeressünk magunkból! Ez mennyire nevetséges már?! Az önszeretet, a valaha volt legegyszerűbb, mégis legerőteljesebb dolog kirepül az ablakon abban a pillanatban, hogy elkezdjük az információt kintről befogadni.

Nem a beképzeltségről vagy a narcizmusról beszélek, mert ezek a dolgok félelemből és az önszeretet hiányából táplálkoznak. A legmagasabb rendű önmagunkkal való kapcsolatról beszélek, és egy rendíthetetlen képességről, hogy meg tudunk bocsátani a legalacsonyabb rendűnek. Arról beszélek, hogy eléggé szeressük önmagunkat, hogy megszabaduljunk a bűntudattól, a sértettségtől és a kritikától, és elfogadjuk az együttérzést, az örömöt és a hálát.

Ha boldogok és fülig szerelmesek vagyunk magunkba, akkor nem zavar minket a sok hülyeség (se a sajátunk, se másoké). Képzeld, el milyen lenne a világunk, ha mindenki annyira szeretné önmagát, hogy nem éreznék fenyegetésnek más emberek véleményét, bőrszínét, tulajdonuk hiányát, vallásos hitét vagy szokásait, vagy azt az általános tendenciát, hogy a francba is, azok legyenek, akik. Képzeld el, milyen más lenne a valóságod (és a környezetetekben élők valósága), ha minden reggel úgy ébrednél, hogy biztos vagy saját szerethetőségedben, és a fontos szerepedben ezen a bolygón. És ha nem törődnél a szégyennel, az önmagadban való kételkedéssel és önmagad utálatával, és hagynád, hogy az legyél, azt tedd, és azt birtokold, ami a szíved vágya. EZ AZ a világ, melyben én élni szeretnék. Annak érdekében, hogy állandósítsuk ezt a radikális, valóságmegváltó önszeretetet, íme néhány a legjobb módszerek közül, hogy újra és újra legyőzd magad:

1. ÉRTÉKELD SAJÁT KÜLÖNLEGESSÉGEDET Soha nem lesz senki, aki pont olyan, mint te. Különleges adottságokkal és tehetséggel születtél, melyet megoszthatsz a világgal, senki sem fogja ezeket pont úgy használni, mint te. Van egy módja annak, ahogyan a világban létezel, és egy nézőpont, amely egyedi és csak a tiéd. Te vagy az egyetlen, aki a gondolataidat úgy gondolja, ahogy te. Létrehoztad a saját valóságodat, és a saját egyedi utad szerint éled az életed. Te vagy az egyetlen te, aki valaha is lesz. Úgyhogy elég nagy szám vagy.

2. MERÜLJ EL A MEGERŐSÍTÉSEKBEN Bízz bennem, nem csináltam volna, ha nem kellett volna, de a megerősítések működnek. Nem kell a tükör előtt mondani őket, nem kell átölelned magad, különleges lakatos-szivárványos naplót sem kell venned magadnak, hogy abba írhasd magadnak a megerősítéseket, viszont ha meg akarod fordítani a hajót, át kell huzaloznod az agyad, és meg kell tanítanod máshogy gondolkodni. És ez az, amiben a megerősítések segítenek neked. Találd ki, melyik megerősítést kell leginkább hallanod, és ismételd ezeket egész nap fejben, a kocsidban, miközben az utcán sétálsz, és úgy csinálsz, mintha telefonálnál, vagy a postai sorban a bajszod alatt. Írd Post-itekre és ragaszd ki őket a lakásodban, a tükrökre, a hűtődbe, a kocsidba. Írd le a kedvenc megerősítéseidet tízszer lefekvés előtt, és mondd ki őket hangosan: Megérdemlem és meg is kapom a masszív szeretetadagomat a nap minden pillanatában. Egy vagyok az univerzummal. Az univerzum csodálatos, és én is az vagyok. Nyitott a szívem. A szeretet ki-és beárad rajta. Megkapok minden jót, melyet az élet felkínál számomra. Csodálatos vagyok, derűs és szép. Szeretem a magasságomat és a fenekem méretét is. Vagy bármi egyebet. Ha ezek közül egy sem működne, találj ki olyanokat, melyektől nem kapsz szájzárat, de mégis felráznak egy kicsit. Minél több érzelem jelentkezik, miközben kimondod őket, annál több erő lesz benne ahhoz, hogy pozitív változást idézzen elő. És igen, az elején úgy hangzik majd, mintha hazudnál magadnak, de az igazság az, hogy eddig éltél hazugságban, és a megerősítések hoznak vissza az igazsághoz. Ez nem lehet csak értelmetlen szöveghadarás – érezned és akarnod kell, és motiválónak kell lennie ahhoz, hogy működni

tudjon.

3. CSINÁLJ OLYAN DOLGOKAT, MELYEKET SZERETSZ Ha folyamatosan megvonod magadtól az embereket, az ételeket, a dolgokat és azokat a tapasztalatokat, amelyektől a leginkább érzed, hogy élsz, az elég szánalmas üzenetet közvetít. Nézd meg az életedet, és vizsgáld meg, hol hagyod cserben magad. Ha azt hallod magadban, hogy „Imádok koncertekre járni! És nem is emlékszem, mikor voltam utoljára.” akkor szánj rá időt. Mindenki elfoglalt, de azok az emberek élvezik az életüket, akik, ööö, priorizálják az életük élvezetét. Ebben a pillanatban is emberek ezrei vesznek részt jógaelvonulásokon óceánra néző helyeken, mások széttáncolják a lábukat egy fesztiválon, vagy álmaik Disneykörútján ujjonganak épp. Tényleg figyelj oda, hogy mit beszélsz, figyelj oda, hogy mit teszel, és tudatosan küzdj azért, hogy több örömöd legyen bármilyen módon, ahogy csak megy. Ez lehet bármi: egy hétvégi délelőtt, amit egy jó barátoddal töltesz; vagy hogy otthagyod a munkát, amit utálsz; vagy veszel egy egyáltalán nem praktikus, de csodaszép új cipőt, amiben elmész egy Costa Rica-i szörfös nyaralásra. Arról van szó, hogy proaktív vagy annak az életnek a megalkotásában, melyet szeretsz, ahelyett hogy csendben éled azt az életet, melybe beleragadtál. Ajándékozd meg magad egy örömteli élettel, amíg az élők sorában vagy. Még ha az a típus vagy is, aki mások szükségleteit helyezi előtérbe, kezdj el figyelni a sajátjaidra. Azok, akik azért szerettek, mert a személyi asszisztensük voltál, továbbra is szeretni fognak, bár lehet, hogy kicsit morcosak lesznek, amiért nem nyalod fényesre a kis feneküket. Vegyél magadnak egy új farmert, nyiss egy megtakarítási számlát, bérelj fel valakit, aki elmosogat neked, hagyd, hogy a gyerekek takarítsák ki a macskaalmot – nem vagy önzőbb attól, hogy törődsz magaddal, csak boldogabb. Gondoskodj magadról úgy, mintha a legfantasztikusabb személy lennél, akivel valaha is találkoztál.

4. TALÁLJ HELYETTESÍTŐT Annyira hozzászoktunk már a csípőből adott negatív reakcióra magunkkal kapcsolatban, hogy eszünkbe sem jut megkérdőjelezni ezeket – egyszerűen elfogadjuk őket mint az igazságot, a színtiszta igazságot. De ha egyszer felismerjük gondolati és viselkedéses mintázatainkat, már meg tudjuk változtatni őket. Úgyhogy kezdj el figyelni: Mi fut át az agyadon, ha a tükörbe nézel? Mi történik benned, ha látod, hogy valaki nagyon sikeres valamiben, ami téged is érdekelne, de soha nem engedted meg magadnak, hogy kipróbáld. Mit gondolsz és érzel, amikor egy csomó nagyon csinos és sikeres emberhez közelítesz? ● Vagy ha mindent megteszel, hogy valami sikerüljön és elbuksz? ● Vagy kidob valaki, aki egyszerűen fantasztikus? És szexi? ● Vagy ha egész nap úgy jársz-kelsz, hogy lent van a slicced? ● Vagy ha a kocsid tetején hagyod a kávédat, és elhajtasz? ● Vagy ha cserbenhagysz egy barátot? ● Vagy amikor már tizedszerre ütöd be a lábujjadat a konyhaasztalba? ● Vagy ha elfelejted az apád születésnapját? ● Vagy amikor beszólsz valakinek, aki nem igazán érdemelte ezt abban a formában, ahogy kapta tőled? Figyeld a fejedben zajló üres fecsegést, amikor a legszörnyűbb vagy magadhoz, és állj elő egy új és továbbfejlesztett válasszal. Például valahányszor, ha a tükörbe nézel, az első gondolatod az, hogy pfuj, tegyél tudatos erőfeszítést azért, hogy ez Helló Szépség!gé változzon. Ha bonyolult a kapcsolatod az apáddal, és szétcsapod magad mindig, amikor valami csúnyát mondasz róla, helyettesítsd a szörnyeteg vagyok-ot azzal, hogy egy kis nyulacska vagyok, aki átrágja magát a problémáin. És aztán persze kérj bocsánatot tőle. Ha elszúrtál valamit, és az a megszokott válaszod, hogy hajjaj,

Őbénasága újra támad, helyettesítsd azzal, hogy mit tanulhatok ebből? Számodra az a legfontosabb, hogy megszabadítsd magad a drámától, és attól a meggyőződéstől, hogy éned jelenlegi verziója az igazság. Nem érdekel, hogy azt gondolod, hogy „könnyen beszélsz, neked nincs olyan orrod, mint akinek egy jacht parkolt az arcára”. Mert egy nap látsz majd egy különleges modellt, olyan orral, amely sokkal nagyobb a tiédnél – ő eldöntötte, hogy így is fantasztikus –, és hirtelen te is szépnek és magabiztosnak érzed magad, és büszke leszel az orrodra, pont egy nappal azelőtt, hogy betervezted, hogy lefűrészelteted. Ennyire nevetségesek vagyunk. Ne töltsd el az életed azzal, hogy ragaszkodsz a magaddal kapcsolatban hozott sértő döntésekhez. Ehelyett tedd meg azt a tudatos döntést, hogy új és továbbfejlesztett verziókkal helyettesíted őket.

5. FELEJTSD EL AZ ÖNMAGAD FELETT ÍTÉLKEZŐ HUMORT Az állandó önítélkező humor a lúzereknek való. Értem én – eszméletlen vicces is lehet, időnként én is beleesem ebbe a csapdába, mert senkit nem ütnék el szívesebben véletlenül, mint azt, aki nem tud nevetni önmagán, de én most az állandó önostorozó önszívatásról beszélek. A tépelődésbe beleöregszel. Gyorsan. Főleg, ha viccelődsz vele. Szóval ha azok közé tartozol, akik abba a hibába esnek, hogy nevetségessé teszik magukat, akkor nemcsak hogy a nap minden pillanatában könyörögsz az embereknek, hogy azt gondolják rólad, hogy lúzer vagy, de magadnak is könyörögsz, hogy azt gondold magadról, lúzer vagy. Olyan ez, mintha időről időre megütnéd magad egy feszítővassal. Mi a fenének tennéd ezt csodálatos önmagaddal? Amit napi szinten mondasz magadnak, sokkal erőteljesebb, mint gondolnád. A látszólag ártatlan viccek idővel komolyan romboló hitekké alakulnak. A gondolataink szavakká alakulnak, a szavaink a hiteinkké válnak, a hiteinkből lesznek a tetteink, a tetteinkből a szokásaink, és a szokásainkból alakul ki a valóságunk. Szóval ha a kedvenc poénod az, hogy csak akkor jön el randizni veled valaki, ha fegyverrel kényszeríted, és minden szombat estét egyedül töltesz, lehet, hogy egy újabb egysorost kellene kitalálnod. És ami a legfontosabb, ha állandóan magadon vicceskedsz, az nagyon olcsó poén. Bárki képes rá. Kicsit erőltesd, hogy meglegyen az az új forgatókönyv. Az önbizalmad biztos értékeli majd, ahogy mi, humorsznobok is.

6. ENGEDD BE A SZERETETET Fogadd a bókokat bájjal, ahelyett hogy tennél valami lemondó megjegyzést, mint „Ó, ez egy régi darab”. Próbáld ki ezt helyette: „Köszönöm.” És pont. Vigyázz a testedre is. Ha te is olyan vagy mint én, akkor egész nap rohangálsz, fontoskodva teszed a dolgod, a tested meg csak repked utánad, mint egy ütött-kopott szélzsák. Ha szorít minket az idő, gyakran róla feledkezünk meg először. „Ma öt megbeszélésem van, majd holnap jógázok, és betolok ebédre egy müzliszeletet.” Viszont földi átmenetünk során több szükségünk van a testünkre, mint a testünknek ránk. Mondj szép dolgokat a testedről, öltöztesd fel, és gondozd jól. Adj neki forró szexet, luxusfürdőket és masszázsokat. Mozgasd, nyújts meg, tápláld, hidratáld, figyelj rá. Minél boldogabb a tested, annál boldogabb és produktívabb leszel.

7. NE HASONLÍTGASD MAGAD MÁSOKHOZ Csináltál már valamit, amire annyira büszke voltál, hogy a világ tetején érezted magad egészen addig, míg valaki más csinált valami hasonlót, és neked úgy tűnt, hogy az jobb, mint a tiéd és hirtelen elszomorodtál?

Az összehasonlítás a leggyorsabb útja annak, hogy a vidámság kivesszen az életedből. Nem rád tartozik, hogy mások mit csinálnak. Csak az számít, hogy te élvezed a dolgokat, és elégedett vagy azzal, amit létrehozol. Pontosan az egyediséged tesz nagyszerűvé téged – ha eldöntöd, hogy valaki más egyedisége jobb a tiédnél, akkor nem kifejezetten vagy saját magad legjobb barátja. El tudod képzelni, milyen lenne a világunk, ha a legnagyobb hőseink megadták volna magukat a hasonlítgatás veszélyeinek? Ha Marilyn Monroe Kate Mosshoz hasonlította volna magát, és úgy dönt, hogy megszabadul gömbölyded formáitól? Vagy ha a Led Zeppelin Mozarthoz hasonlította volna magát? Haver. Ez a csávó hatalmas. Sokkal nagyobb, mint amik mi valaha is lehetünk, és neki még dobosa sem volt. Szerintem rúgjuk ki a dobost, és vegyünk fel egy hárfást, amíg lehet. Több vagy, mint elég. Kerüld el az összehasonlítást, mint valami fertőző beteget.

8. BOCSÁSS MEG MAGADNAK (FIGYELJ! EZ EXTRÉM FONTOS) A múltban elszúrtad. És újra el fogod. Minden ember azzal a képességgel születik, hogy bámulatos hibákat kövessen el. Nem vagy egyedül, a dolgok elszúrása nem a különleges ismertetőjegyed. Lépj túl ezen. Bűntudattal és önkritikával járni-kelni több mint

egészségtelen és teljesen értelmetlen, nem beszélve arról, hogy dögunalmas. Nem leszel jobb ember attól, ha bűntudatod van, vagy rosszul érzed magad saját magad miatt, csak szomorúbb. Tisztázd le magadban ezt az egy igazságot: a bűntudat, a szégyen és az önkritika az élet egyik legerősebben romboló ereje, és ezért az önmagadnak való megbocsátás a legerősebb ellenszer. Itt egy nagyszerű módja, hogy ezt megtedd: Ha ragaszkodom a rossz érzéseimhez ezzel kapcsolatban, az semmi mást nem tesz velem, csak árt nekem és mindenki másnak, és megakadályoz abban, hogy a maga teljességében élvezzem az életet. Csodálatos ember vagyok. Azt választom, hogy élvezem az életet. Azt választom, hogy elengedem ezt. Ismételd ezt addig, amíg a szabadság és a könnyedség érzését nem tapasztalod a problémával kapcsolatban. Lehet, hogy egy napig, egy hétig vagy több hónapig tart, de az is lehet, hogy azonnal megtörténik. De bármennyi időre van is szükséged, tedd meg, mert ha szabad akarsz lenni, akkor időt kell erre szánnod. (Lapozz a 15. fejezethez, ha több tippet szeretnél megbocsátás és elengedés témában.) És ha valakitől elnézést kell kérned, telefonálj egyet.

9. SZERESD MAGAD Mert ez a boldogság szent grálja.

7. FEJEZET TÉGED ISMERLEK, DE ÉN MI VAGYOK?

„Nem idegesítenek a hülye szőke nős viccek, mert tudom, hogy nem vagyok hülye. És azt is tudom, hogy nem vagyok szőke.” DOLLY PARTON énekes, dalszövegíró, színésznő, altruista, üzletasszony, ragyogó fény Egy barátom – nagyszerű író – egyszer pánikba esve hívott fel, amikor lefagyott a félelemtől a könyv témája miatt, amin dolgozott, és egyszerűen nem tudta rávenni magát az írás folytatására. A könyve más egyéb lenyűgöző dolog mellett nagyon személyes, sötét és fura volt, és a barátom aggódott, hogy túl sok. Hogy túlmegy egy bizonyos határon. És hogy egy hatalmas, fura, perverz torzszülöttnek állítja be magát. Ez felhoz valamit, amit ANNYIRA fontos igazán megértenünk, ha annak közelébe szeretnénk kerülni, hogy a teljes potenciálunkat kihasználjuk íróként, művészként, szülőként, hentesként, pékként, gyertyakészítőként vagy teljesen megvalósult és érett emberként általában: NE VESZTEGESD A DRÁGA IDŐDET ARRA, HOGY EGY CSEPPET IS TÖRŐDSZ AZZAL, HOGY MÁSOK MIT GONDOLNAK RÓLAD. Képzeld el, mennyire felszabadító lenne ez! Más emberek véleménye motiválja minden egyes lépésünket tinédzserként és a húszas éveinkben. És ha a megfelelő irányba

haladunk, akkor az a rögeszménk, hogy hogyan látnak minket mások, az idősödéssel megcsappan, de néhányan teljesen képesek megszabadulni ettől az értelmetlen ragaszkodástól. A kérdések, melyeket valójában fontolóra kell venned, amikor döntéseket hozol az életben, a következők: 1. Ezzé szeretnék válni? Ezt szeretném tenni? Ezt szeretném? 2. Abba az irányba jutok-e így, amerre menni szeretnék (és nem amerre mennem kellene)? 3. Kicseszek-e{2} valaki mással is ebben a folyamatban?

Ha félelemben élünk amiatt, hogy mások mit gondolnak rólunk, érdektelen dologgal rontjuk el az életünket ahelyett, hogy azt ünnepelnénk, akik vagyunk. Igen, része a túlélési ösztönünknek, hogy törődünk ezzel – különben kivet magából a törzs, halálra fagyunk, éhen halunk vagy megesznek minket a farkasok. De mivel nagy agyunk van, és képesek vagyunk manifesztálni bármit, amit a fejünkbe veszünk, van egy másik verzió, amely szintén egy lehetőség: Dobasd ki magad a törzsből és alapíts vagy találj egy másik törzset, amely közelebb áll hozzád. Nemcsak azt veheted észre, hogy azt teszed, amit szeretnél, és olyan emberek vesznek körül, akiket imádsz, és akikhez van közöd, hanem egy nap azt is, hogy nem is emlékszel már azoknak az embereknek a nevére, akiknek az egyetértéséért majd’ meghaltál. Akik valami nagyot, újat vagy ünneplésre méltó dolgot hoztak létre, soha nem a komfortzónájukból tették ezt. Kockáztatták, hogy nevetségessé válnak, elbuknak, sőt még a halált is. Gondolj csak a Wright testvérekre. El tudod képzelni, hogy történt az az egész? Margaret: Hallottad a hírt szegény Susanról? Ruth: Susan Wrightról?

Helen: Micsoda szégyen. Szegényke. Ruth: Mi történt? Margaret: Hát, a fiai… Helen: Mintha nem szenvedett volna eleget. Megszült két akkora fiút, mint a bivalyok, és akkor még ez is… Margaret: Mintha a két fia… Helen: Megeszed a maradék tápiókapudingot? Vehetek magamnak? Ruth: Mondd már, Margaret! Margaret: Nos, hát ez pont annyira hangzik majd őrültségnek, mint amekkora őrültség valójában, de… Helen: És a fiai most azt gondolják, hogy tudnak repülni. Micsoda szégyen. Ruth: Azt képzelik, hogy tudnak repülni? Margaret: Igen, azt hiszik, hogy tudnak repülni. Semmi másról nem tudnak beszélni. Helen: Már kifestette a házukat is. Lehet, hogy el is kell költözniük a városból… Ha egyszer elhatárolódsz a hordától, és hagyod a valódi énedet ragyogni, könnyen lehet, hogy szembetalálod magad a vélemények össztüzével (főleg, ha az, amit szeretnél, különleges, és mindenki komfortzónáján kívül esik). Ezért van az, hogy sokan visítva rohannak el attól az élettől, melyet annyira szeretnének élni. Már önmagában az is rizikó, hogy mások látnak. Arra gondolok, hogy például miként bánunk a celebekkel – minden mozdulatukat szétszedik, körbeadják, megbeszélik, elítélik és lefényképezik smink nélkül. Csoda, hogy csak a felük tölti az idejét rehabon.

Te vagy a felelős azért, amit mondasz és teszel. Azért viszont már nem te vagy felelős, hogy az emberek hülyét kapnak-e tőle, vagy nem. Két ember ugyanarról a filmről kijöhet egész máshogy: az egyik a fal mellett megy véreres szemekkel, összetörve, egy tonna papír zsepit hagyva maga után, mert jobban megérintette a film, mint bármely másik a film történetében, míg valaki más odarohan a jegypénztárhoz és visszaköveteli a pénzét, mert úgy érzi, hogy ilyen borzalmas filmet még nem vetítettek ki erre a vászonra. Egy film, két teljesen különböző élmény. Miért? Mert ez nem a filmről szól, hanem a filmnézőkről.

Amit mások gondolnak rólad, annak semmi köze hozzád, az róluk szól. A trükk nem csak az, hogy utasítsd el, hogy a kritika bármilyen hatást is gyakoroljon rád, ennél nagyobb kihívásról van szó: ne dőlj be a dicséretnek. Semmi nincs abban, ha pironkodva fogadsz egy bókot, de ha azon kapod magad, hogy folyton kívülről várod a megerősítést, hogy elég jó, elég menő vagy elég tehetséges vagy, akkor ezt elszúrtad. Mert ha arra alapozod az önértékelésedet, hogy mások mit gondolnak rólad, akkor minden hatalmadat átadod nekik, és egy külső forrástól válsz függővé, ha jóváhagyás kell. Az lesz a vége, hogy valami olyasmit kergetsz, ami fölött nincs kontrollod, és ha az a valami hirtelen másra helyezi a hangsúlyt, vagy meggondolja magát, és úgy dönt, hogy már nem vagy érdekes, ott állsz majd egy jól fejlett identitásválsággal.

Csak az számít, ami igaz rád, és ha meg tudod tartani a kapcsolatodat ezzel anélkül, hogy

elkalandoznál, jó erős szuperhős leszel. Minden más csak egy másik ember tapasztalása a valóságról, és neked ahhoz semmi közöd. Szóval hogyhogy nem teszel rá magasról, tiszta szívből, hogy mások mit gondolnak rólad, és miért nem válsz a legerőteljesebb önmagaddá?

1. KÉRDEZD MEG MAGADTÓL, HOGY MIÉRT? Miért fogsz valamit kimondani, vagy megtenni? Azért, hogy másoknak tetsszen? Hogy valakit a padlóra küldj, mert bizonytalan vagy? Hogy bosszút állj valakin, aki az anyádból csinált viccet? Vagy hogy megmutasd az erődet vagy hogy neked van igazad? Azért teszed, mert ez vidám dolog lesz? Mert elhivatottságot érzel, hogy megtedd? Mert pozitív irányú változást hoz majd mások életében úgy, hogy te nem válsz közben mártírrá? Figyeld meg a motivációdat (légy őszinte). Gyakorold, hogy a becsületesség irányítson, és győzni fogsz.

2. MINDIG TEGYÉL MEG MINDENT Nincs gyorsabb módja áldozatul esni a külső inputnak, mint ha bizonytalan vagy. És nincs jobb módja a bizonytalanság érzésének, mint ha tudod magadról, hogy fél seggel ülöd meg a lovat, vagy nem igazán hiszel abban, amit csinálsz. Mindegy, miről van szó – árat emelni, vagy gyereket nevelni –, ha abszolút azt teszed, ami kitelik tőled, és a becsületed mozgat, akkor büszke lehetsz magadra, és nem kell foglalkoznod vele, hogy mások mit gondolnak.

3. BÍZZ AZ ÖSZTÖNEIDBEN A madarak bíznak az ösztöneikben, melyek a fél világon keresztül elvezetik őket a termőföldekhez. A szarvasok és a nyulak és más áldozat típusú vadak is az ösztöneiket használják, hogy elkerüljék, hogy ragadozókkal találkozzanak. Az átlagember ezzel ellentétben megfogadja a már ebéd előtt részeg szembeszomszéd tanácsait ahelyett, hogy azt tenné, amiről mélyen legbelül tudja, hogy a legjobb. Hányszor volt már, hogy utólag azt gondoltad Tudtam, hogy hallgatnom kellett volna az ösztöneimre!? Hihetetlen belső iránytűvel rendelkezel, melyet bármikor használhatsz. Mondd meg mindenkinek, hogy befoghatja, és leléphet, csendesedj el, adj magadnak teret arra, hogy érezz és gondolkodj. Minden válasz benned van. Gyakorold az intuíciód fejlesztését, szánj időt arra, hogy erősítsd a kapcsolatodat a Forrás energiájával, és bízz abban, hogy tudod, mi a legjobb neked. Minél koncentráltabb és ráhangoltabb vagy, annál hatalmasabb leszel (a könyvben majd találsz még több tippet, hogy hogyan tedd ezt).

4. TALÁLJ EGY ÁTMENETI PÉLDAKÉPET Találj egy mentort, egy hőst vagy egy példaképet. Tisztázd magadban, hogy ez a személy miért hat rád és miért inspirál téged, és ha kihívással találod szemben magad és tanácstalan vagy, nem tudsz hogyan reagálni, kérdezd meg magadtól: Mit tenne a hősöm? A „nem érdekel, mit gondolnak mások” izomcsoport kiépítéséhez kell egy kis idő, így használd ezt a trükköt, amíg meg nem erősödsz, és még mielőtt észrevennéd, már meg is szabadultál a hősödtől, és elkezded magadat kérdezni: Mit tennék én?

5. SZERESD MAGAD Mindegy ki, mit gondol. FONTOS MEGJEGYZÉS A KÜLSŐ VÉLEMÉNYEKRŐL: Míg tilos az önértékelésedet arra alapozni, amit mások gondolnak rólad, az nem jelenti azt, hogy általánosságban ki kellene hagynod a lehetőséget, hogy előnyt kovácsolj a külső inputból. Főleg azokból, melyek olyanoktól származnak, akit jól ismersz. Van olyan is, hogy építő jellegű kritika és építő jellegű bókolás. De hogy ezek tényleg építő jellegűek-e, az már tőled függ. Ha például az emberek éveken keresztül azt mondogatták neked, hogy forrófejű vagy, hogy úgy érzik, nem lehetnek nyitottak veled, mert abban a pillanatban, hogy ellentmondanak neked, a szemük előtt robbansz fel, kérdezd meg magadtól, hogy Ez igaz (légy őszinte)? Használható ez az információ arra, hogy jobbá váljak, vagy hogy mások élete jobbá váljon? Ha a válasz igen, kötelezd el magad, hogy megteszed a szükséges változtatásokat; ha a válasz nem, engedd el. Ugyanez igaz a bókokra is. Ha az emberek állandóan azt mondják neked, hogy jó hallgatóság vagy, kérdezd magad, hogy Igaz ez a bók rám? Használható ez az információ arra, hogy jobbá váljak, vagy hogy mások élete jobbá váljon? És újra, ha a válasz igaz, találd ki, hogyan használod ezt ki, ha pedig nem, engedd el. Mások néha könnyebben meglátják, amit mi magunk nem veszünk észre, ezért ha segítenek nekünk kapcsolódni az igazságunkhoz, és boldogabban és hitelesebben élni az életünket, akkor megéri rászánni az időt, hogy ezekre odafigyelünk. Alapvetően arról van szó, hogy mi igaz rád, ezért minél erősebb a kapcsolatod a belső igazságodhoz, annál könnyebb lesz előnyt kovácsolnod a külső véleményekből ahelyett, hogy hagynád, hogy uralják az életedet.

8. FEJEZET MIT KERESEL ITT?

„Az a nagy kérdés, hogy képes leszel-e szívből igent mondani a kalandodra?” JOSEPH CAMPBELL amerikai mitológus és író, akinek könyvei/ötletei a Csillagok háborúja elkészítését inspirálták Ha tisztázod magadban, hogy mi az egyedi célod az életben, az jelentheti a különbséget, hogy boldog, gazdag, választási lehetőségekben bővelkedő teljes életet élsz, vagy hogy korlátok közt éled le az életed a döntésképtelenséged magánzárkájában, belefáradva a régi kifogásokba. Az ajándék persze jár, és ezért annyira brutális, ha nem jövünk rá arra, hogy melyik a miénk, vagy ha tudjuk, mi az, de túl bénák vagyunk rámozdulni: itt vagyunk a tökéletes ajándékkal, melyet megoszthatnánk az egész világgal, az ajándék pedig már majd felrobban, annyira várja, hogy kibontsuk, és mi meg csak hagyjuk bontatlanul, szorosan becsomagolva egy dobozban megromlani és porosodni. Ezt a pazarlást! Ezt a gyötrődést! Mindeközben annak az öröme, hogy valakinek a tökéletes ajándékot adjuk, semmihez sem fogható. Mindannyian tudjuk, milyen érzés, hogy egyik lábunkról a másikra ugrálunk, tördeljük a kezünket, gyakorlatilag összepisiljük magunkat, könyörgünk, hogy NYISD MÁR KI. Atyaég, Jézus Mária… inkább kibontom én, basszus! Az adás ereje annyira erős, hogy az izgalom és a jó érzések gyakran erősebbek annak, aki ad, mint aki kap. Ezért van az, hogy ha megtalálod, mire születtél, és úgy alakítod ki az életed, hogy rendszeresen meg tudd osztani a kincseidet a

világgal, úgy érzed magad, mint egy rocksztár.

Ha megosztjuk azt, amit adni jöttünk erre a világra, összhangban vagyunk a legmagasabb rendű, legerőteljesebb önmagunkkal. A legtöbb ember mégis úgy éli le az életét, hogy az ajándékának egy ízléses gyertyáját adja oda. Nem mennek üres kézzel a partira, vagy ilyesmi, átadják a kissé petyhüdt ajándékukat a világnak, kapnak egy kedves ölelést és egy „Jaj, nem kellett volna” is jár cserébe, de nem repesnek örömükben. Egy másik példa: kapnak egy munkát, amit vagy utálnak, vagy egy kicsit uncsi nekik, de még elmegy. Megengedhetnek maguknak egy olyan életet, amely lefedi az alapokat, amíg bele nem őrülnek. Csinálnak vidám dolgokat, de annyira nem, amennyire szeretnének, mert nincs rá elég pénzük. Vagy idejük. Vagy hitük, hogy megérdemlik. Vannak kisebb sikereik itt-ott, teljesítik az eladási kvótát, megnyerik a hatnapos körutat a Bahamákra, vagy elmennek a nagynénjükkel megnézni az Olimpiát, vagy végre leülnek és megírnak egy egész számot, melyet lehet, hogy fel is vesznek, de soha nem adnak bele mindent abba, hogy megteremtsék azt az életet, amely felvillanyozza őket. Gyakorlatilag Nagy Szundival töltik az egész életüket. Minden egyes ember egyedi és értékes adottságokkal születik, melyeket megoszthat a világgal. Ha rájövünk, hogy melyek tartoznak hozzánk, és úgy döntünk, hasznosítjuk őket, akkor és csak akkor kezdődhet a buli. Céllal élni az életet mindenki számára elérhető. Így ha küzdesz, vagy ha toporogsz, vagy ha teljesen össze vagy zavarodva, hogy mihez kezdj az életedben, tudd, hogy a válasz már megvan. Létezik, ahogy az élet is, melyet alig vársz, hogy megteremts. Annyi csak, hogy első a tisztánlátás. Egész könyvek szólnak arról, hogy hogyan találjuk meg, mire születtünk (néhányat a legjobbak közül megosztok hátul a Források részben és a weboldalamon), de a következők a kedvenc tippjeim.

Tartsd észben, hogy nincs helyes út ebben a kérdésben. Mindenki útja egyedi, de mindnyájan ugyanoda igyekszünk – arra a helyre, ahol a legboldogabbak, a legélénkebbek vagyunk, és ahol a legjobban szeretjük magunkat. Ha megvan a tökéletes karrier számodra, akkor is olvass tovább, mert ezek a tippek segíthetnek neked az életed minden területén. Tehát hogyan tisztázd le magadban, hogy ki vagy te, és hogy mire születtél?

1. LEGYÉL TE AZ UFÓ Képzeld azt, hogy egy űrben lebegő ufó vagy, aki hirtelen becsapódik a Földbe, és a te testedben kezd el élni. Ufóként minden új lesz neked ebben az életben. Körülnézel – mit látsz? Mi az, amiben ez az ember, akibe költöztél, tényleg nagyszerű? Mi az, amit a leginkább élvez? Milyenek a kapcsolatai? Milyen források és lehetőségek állnak rendelkezésére? Ufóként, akinek minden új és izgalmas, akinek nincs mit kockáztatnia, akinek nincs kísértő múltja, mit kezdesz ezzel a hihetetlen új élettel, melybe beléptél? Hogyan fogod használni ezt az új testet és létet arra, hogy valami nagyszerűt és fantasztikusat kezdj el létrehozni most azonnal? Ez a gyakorlat nagyban segíthet neked abban, hogy új perspektívát kapj, és kilépj a dögunalmas régi kifogások és béna szokások kitaposott útvonalaiból. Nagyon hasznos lehet abban, hogy felhívja a figyelmed az összes lélegzetelállító lehetőségre és forrásra, mely karnyújtásnyira van tőled, és amelyeket vagy biztosra veszed, vagy nem látod. Néha egyszerűen új szemmel kell nézni a dolgokra, hogy meglásd, mennyire szerencsések vagyunk. Légy ufó a nap huszonnégy órájában, és figyeld meg hova vezet.

2. TEDD MEG AZ ELSŐ HELYES LÉPÉST Ahelyett, hogy arra vesztegeted az órákat, napokat és az éveket, hogy próbálod kitalálni, mi lenne a következő tökéletes lépés, CSINÁLJ már valamit. Ó, az a rengeteg idő, amit azzal töltünk, hogy érleljük az ötleteket a fejünkben, elképzeljük, hogy „mi lenne, ha”, tökéletes érvelésekkel állunk elő, hogy miért, aztán tökéletes érveléssel, hogy miért nem és tépkedjük a bőrünket a körömágynál… Nem kell pontosan tudnod, hol kötsz ki, de el kell kezdened egy dologgal, amely jó érzéssel tölt el, majd követned kell ezeket a jó érzéssel eltöltő dolgokat, és figyeld meg, hova vezetnek.

A legtöbb válasz tettek, és nem gondolatok által rajzolódik ki. Amikor rájöttem, hogy arra születtem, hogy coach legyek, a sors iróniája, hogy épp élethosszig tartó rögeszmém volt, hogy rájöjjek, mi a fenére születtem. Mindig is tudtam, hogy az írás része ennek, és azt is tudtam, hogy nem arra születtem, hogy az emberektől elzárva egy csendes szobában üljek félőrülten, alázatra kényszerítve a szavakat. Valami olyasmit akartam, ami A) emberekkel hoz kapcsolatba, B) valahogy direkt módon segít az embereken C) tényleg vidám D) arra kényszerít, hogy tisztálkodjak és elmenjek otthonról. Ennyi volt, amiből építkezhettem, ez és az az intenzív vágyam, hogy rájöjjek, így amikor egy barátom azt javasolta, hogy próbálkozzak egy nemrég alakult női vállalkozókat segítő csoporttal, kitaláltam, hogy elmegyek. Mindnyájunknak kell egy projekt, amin dolgozhatunk, de nekem nem volt semmim, csak a remény, hogy valamiből majd ötleteket merítek, melyet valaki más már letett az asztalra. Négy hétig ültem együtt egy szobányi nővel és néztem őket, ahogy kitalálják, mit szeretnének, és üzletté alakítják át azokat a dolgokat, amiket szeretnek, vagy fejlesztik a már meglévő vállalkozásukat, és nekem

még mindig nem volt meg a saját projektem. De tudtam, hogy mit szeretnék csinálni. Megkérdeztem hát a csoport facilitátorát, hogy nincs-e szüksége segítségre, és volt. Felvett, és elkezdtem vezetni ezeket a csoportokat, melyek néhány évvel később oda juttattak, hogy elkezdtem kiépíteni a saját coach praxisomat, majd a világ minden tájáról elkezdtem együtt dolgozni ügyfelekkel, ez pedig oda vezetett, hogy a konyhapultnál ülve megírtam ezt a könyvet. Mindegy, mennyire vagy tanácstalan a jelen pillanatban, figyelj oda a javaslatokra és a hirtelen adódó lehetőségekre. És figyeld meg, ahogy érzed magad – van-e ott valami a számodra, amiről valami miatt azt érzed, hogy jó lenne kipróbálni. Mi az, amiről mindig azt mondtad, hogy szeretnél vele foglalkozni? Megemlített valaki egy tanítót vagy egy könyvet, amely nem hagy nyugodni? Tedd meg az első lépést egy olyan irányba, mely jólesik, és nézd meg hova vezet. És tedd meg MOST!

3. TEDD MEG A LEGTÖBBET AZON A SZINTEN, AHOL ÉPP VAGY Ha megteszed az első lépést, lehetséges, hogy azonnal odakerülsz álmaid helyzetébe. Valószínűleg egy ugródeszkára jutsz. Lehet, hogy ez egy csodálatos ugródeszka, de az is lehet, hogy kellemetlen ugródeszka. De mindegy is, hogy hova visz az első lépésed, ha előre akarsz mozdulni továbbra is, akkor értékelned kell, bárhol vagy is, ahelyett hogy szégyenkeznél, morgolódnál vagy türelmetlenkednél. Minden, amit teszel az utad során, hozzájárul ahhoz, amerre tartasz. Tegyük fel, hogy követed az álmodat, hogy rocksztár legyél, munkát vállalsz pincérként, így rugalmas az időbeosztásod ahhoz, hogy utazz, zenélj és bemenj a stúdióba. Világos, hogy arra születtél, hogy zenélj, és nem az, hogy érdekeljen, hogy a nyafogós francia vendégnek állítólag túl hideg a francia hagymaleves, de persze kell, hogy érdekeljen. A jó hozzáállás és hogy hálás vagy mindenért, segít abban, hogy álmaid életét éld. Nemcsak hogy kellemesebbé teszi az

életed, és busásabb borravalót biztosít, hanem a frekvenciádat is emeli, és ezzel bevonzhatod az embereket és a lehetőségeket, melyek abba az irányba visznek majd, amerre menni szeretnél. És itt lesz majd kéznél az, ha a jelenben tudunk lenni. Garantálom, hogy valószínűleg nem ezrek előtt fogsz spárgázni a levegőben, de emlékezz, hogy ez az irány. Ha bátran haladsz az álmod felé, olyan csodákkal és lehetőségekkel leszel körülvéve, melyeket elképzelni sem tudsz. Dőlj hátra, pihenj, és légy hálás azért, hogy van életcélod, hogy magas frekvencián rezegsz, és hogy minden, amire szükséged van, feléd tart.

4. NEM KELL SPANYOLVIASZT

ÚJRA

FELTALÁLNI

A

Nézz körül, és figyeld meg, mások mit csinálnak. Kinek az életét irigyled teljesen? Mik azok a dolgok, melyeket mások tesznek, és te is szívesen tennéd? Szerinted ki a legvagányabb ember a világon? Nem kell az ideális életedet a semmiből kitalálnod, csak arra kell rájönnöd, hogy mitől érzed úgy, hogy élsz. Ha valami, amit valaki más csinál, felkelti az érdeklődésed, figyelj oda. Lehet, hogy az életcéljuknak van valami köze a tiédhez. Menj rá azokra a dolgokra az életükben, amelyektől beindulsz. Azért van, mert ők beutazhatják a világot? Mert stabil a napirendjük? Vagy mert nincs napirendjük? Azért, mert egyedül dolgoznak? Mert meztelenül dolgozhatnak? Mert kint lehetnek egész nap? Mert a kezükkel dolgozhatnak? A szemükkel? A fülükkel? Az állataikkal? A férjükkel? Minél jobban megvizsgálod ezeket, annál könnyebben lesz meg a képed arról, hogy mit szeretnél. Olvass téged érdeklő magazinokat, beszélj minél több emberrel, járj olyan helyekre, ahova a tiédhez hasonló érdeklődési körű emberek járnak. Mutasd meg magad, hiszen soha nem tudhatod, hogy mit tudsz meg, ami a következő lépésedhez vezet, vagy kivel találkozol, aki a következő lehetőségedet kínálja.

5. NE PARÁZZ A METEOROK MIATT Úgy hiszem, hogy az egyik legbénítóbb félreértés az, hogy mindenkinek egy igazi életcélja van, amely egy hatalmas lelket meghatározó bevillanásként érkezik. Míg vannak azok az emberek, akik mindig is tudták, hogy mit szeretnének, sokkal több van azokból, akik nem tudják pontosan, mit szeretnének. Sokkal többen vagyunk olyanok, akik a fél vagy az egész életünket azzal töltjük, hogy mászkálunk összevissza, felemeljük a köveket, benézünk a fák mögé, és csak keressük, hogy kik vagyunk. Szállj le magadról, ha nincs meg az a nagy, tökéletes dolog, melyről tudod, hogy amiatt vagy itt (amúgy ugyanez vonatkozik az egy nagy tökéletes lelki társra is), és érezd jól magad abban a tudatban, hogy valószínűleg több életcélt is teljesítesz majd életed során (és lehet, hogy kapcsolatokat is). Ha belegondolsz, amúgy is több értelme van annak, hogy ahogy idősödsz, úgy alakul ki és változik minden. Ha belegondolok, hogy ki voltam húszévesen, és ki vagyok most, el sem tudok képzelni annál kevésbé rokonszenveset, mint hogy azt kövessem, amivel akkoriban rezonáltam. Kövesd azt minden pillanatban, ami akkor éppen jólesik, és ez a legcsodálatosabb életen vezet majd keresztül.

6. HALLGASS AZ ÖSZTÖNEIDRE Ha tényleg kapcsolatba akarsz kerülni azzal, aki vagy, amit szeretsz csinálni, és akivel szereted csinálni, szánj egy kis időt arra, hogy ráhangolódsz az intuíciódra. Ennek az a legjobb módja, ha naponta egyedül töltesz csendben öt percet. Időnk döntő többségében teljes gőzzel rohanunk előre, fizikailag és mentálisan is. Szó szerint ledózeroljuk a keresett válaszokat, mert nem lehet őket hallani ebben a lármában. Ha csendben ülsz és kérdezel, kapsz választ. Tarts ki, légy türelmes, várd ki, amíg a belső hangot meghallod. Minden válasz megvan, amire szükséged van, csak lehetőséget kell adni nekik arra, hogy átjöjjenek.

7. KÖVESD AZ ÁLMAIDAT Most, hogy elmondtam önmagad kitalálásának kedves, gyengéd módszereit, javaslok valami olyasmit, amit talán nem fogsz szeretni annyira: Ugorj fejest a mély vízbe, és kövesd az álmaidat. Miről fantáziálsz, ha kibámulsz a vonatablakon, vagy mielőtt aludni mész éjjel, vagy amikor úgy csinálsz, mintha figyelnél valakire, aki valami rohadt unalmas dologgal tömi a fejed? Egy színpadon állsz és stand upolsz egy hisztérikusan röhögő ezres tömeg előtt? Gyerekek vesznek körül a világ legotthonosabb, legboldogabb otthonában? Azért ünnepelnek, mert a világ minden táján árvaházakat létesítesz? Úgy végezd el ezt a gyakorlatot, mintha a pénz nem lenne kérdés. Találd meg azt, ami sok örömöt ad neked ahelyett, amiről azt gondolod, hogy tenned kell a túléléshez. Ha végtelen mennyiségű pénzed lenne, mivel töltenéd az életedet? A fantáziáink a legbeszédesebb kukucskálónyílások, melyek megmutatják, kik vagyunk valójában, és hogy miről gondoljuk azt, hogy nagyszerű. Mindegy, hogy mennyire tűnnek légvárnak vagy nevetségesnek, számunkra mégis jelentenek valamit, és általában a legnagyobb és legjobb verziónkat mutatják meg.

Egy kifogások nélküli világban az a valóság, amiről fantáziálunk. Persze megalázó lenne számunkra, ha valaki olvasni tudna a gondolatainkban és rajtakapna minket – „Tudom, hogy teljesen hülyeség, de a Broadwayn szeretnék énekelni.” Nos, valóban annyira hülyeség? Volt, aki megcsinálta, neked miért ne sikerülne? Az idő nagy részében úgy teszünk, mintha nem tudnánk világosan, mire születtünk, miközben valójában rettegünk szembesülni vele, mert túl nagy falatnak vagy túl lehetetlennek tűnik, hogy ebből éljünk, ezért számításba sem jön számunkra.

De mi lenne, ha lenne elég bátorságod elhagyni a kifogásokat és a szégyenedet azzal kapcsolatban, hogy hatalmas és nagyszerű legyél, és teljes gőzzel belevágnál? Mi lenne, ha megcsinálnád a leglehetetlenebb, legizgalmasabb dolgot, amiről valaha is álmodoztál, tekintet nélkül arra, hogy bárki, beleértve a rettegő önmagadat is, mit gondol? Na EZ lenne az élet.

8. SZERESD MAGAD Mintha csak egyetlenegy lenne belőled.

9. FEJEZET A LÁGYÉKKÖTŐS FÉRFI

„Jobb, ha azért utálnak, aki vagy, mint ha azért szeretnek, aki nem vagy.” ANDRÉ GIDE Nobel-díjas francia író, félelmet nem ismerő önfelfedező Minden májusban hátizsákos kirándulásra megyünk az elhagyatott vadonba Utah állam délkeleti részére két régi barátommal. Ez az egyik legfenségesebb és legbizarrabb hely, ahol valaha is jártam: hatalmas, egyenetlen, obszcénül rózsaszín sziklák meredeznek a talajból mint hatalmas húscafatok, fehér, sárga és lila homokkő tornyok nyúlnak és csavarodnak karamellszobrokhoz, mély repedések és katedrálisszerű kanyonrések vannak a föld felszínén, melyek falait homokviharok simították ki, és amelyek pillanatról pillanatra színt váltanak, ahogy a nap sugarai beérkeznek fentről a szűk nyíláson át. Olyan, mint a hold. Csak hűvösebb. Boldogan átutazunk ezen az alternatív univerzumon, színes kavicsokat gyűjtünk, körbejárjuk a vándorköveket, és arról vitatkozunk, hogy melyik sas, kígyó vagy hegyi kecske kapja a Nap élőlénye díjat. Mivel a barátaim nagyszerűen navigálnak, mélyen bemegyünk az elvadult területekre, ahol nincsenek ösvények, és egyre kevesebb az ember. Gyakorlatilag egy kezünkön meg tudjuk számolni, hogy az elmúlt tizenhat év túrái alatt hány emberrel futottunk össze. Ezért volt az, hogy annyira meglepődtem és kételkedtem, amikor Tom barátom előrement, hogy találjon egy helyet, ahol sátrat verhetünk éjszakára, és arról számolt be, hogy látott valakit.

– Találkoztam egy vademberrel – mondta, amikor visszajött. – Semmi más nem volt rajta, csak egy ágyékkötő és egy fejpánt. Volt nála egy lándzsa is. Azt mondta, hogy tizenhárom éve él a kanyonban. – Varázssárkányon ült? – Komolyan mondom. – És hol van? – Elment ellenőrizni a mókuscsapdáját. De vissza fog jönni. – Ahhhhaaaa, persze. Tom bénán hazudik, és nem ért el elég gyorsan ennek a viccnek a poénjához, ezért letettem a csomagomat, elkezdtem összeszerelni a sátramat, és csak félig figyeltem oda rá. Már pár perce benne voltam a munkában, és épp lehajoltam, hogy bekalapáljam az egyik cölöpöt, amikor a lábaim közt átnézve megláttam a barna, erős, csupasz lábakat házi készítésű szandálban, és egy halott mókust, amely a farkánál fogva lógott a férfi ökléből. Felálltam, megfordultam, és ott állt ő, az Ágyékkötős férfi. Amiről Tom nem beszélt, az az, hogy az Ágyékkötős férfi mennyire szexi – a harmincas évei végén járhatott, kidolgozott, nyúlánk, barbárul napbarnított teste volt, bozontos haja és ahhoz illő szakálla. Tökéletesen passzolt a szerepre – a modern kori Tarzan, a bivaly gyilkosa és minden nő bálványa. Bármennyire volt is lenyűgöző számomra, egy kicsit gyanús volt az egész. Az, hogy az ágyékkötője tökéletesen volt szabva, és úgy tűnt, hogy puha, olasz bőrből készült, és nem valami kanyoni nyúlból. Odaadnád azt nekem, hogy közelebbről megnézzem egy kicsit? Ez az egész egy kicsit közhelyesnek tűnt nekem. Miért nem lehetett volna rajta egy sort? És most komolyan megeszi azt a mókust? Mégis úgy vettük körül, mint a kismalacot a vásárban, és leesett az állunk. Ebben a pillanatban nem volt köztünk vita: megtaláltuk a Nap élőlényét. Nagyon barátságos volt, minden kérdésünkre válaszolt, szépen lassan, átgondoltan elmagyarázta nekünk, hogy ezt és számos

szomszédos kanyonrendszert alakított ki otthonának. Tényszerűen elmondta, hogy a modern kor társadalmát szükségtelenül bonyolultnak és iránytalannak találta. Olyannyira, hogy inkább abból él, amit a természet ad neki, télire begyűjti a magokat, és egy barlangban lakik. Ami még jobban megdöbbentett, mint hogy egy éles kővel vágja a haját és hogy valószínűleg nem visel alsót, az az volt, hogy egy csepp megbánás sem volt benne. Ott álltunk előtte tétován, és hirtelen nevetségesnek éreztük magunkat a drága túrabakancsainkban és az UV sugárzás ellen védő ruháinkban, miközben ő elmesélte, hogy hetekig tartott kifaragni az íjat és a nyilat, amivel a szarvast megölte, akinek a bundáját most ágytakarónak használja. „Jó neki”, gondoltam, ahogy láttam őt elmenni a mókust táskaként lengetve. Nem aggódott amiatt, hogy mit kellene tennie, vagy hogy miről marad le, vagy hogy valami Los Angeles-i csajszi mit gondol a szőrmebundájáról. Boldoggá tette, hogy önmaga volt, a pillanatban, a semmi kellős közepén. Olyan szeretnék lenni, mint az Ágyékkötős férfi.

SZERESD MAGAD Mindegy, ki vagy valójában.

10. FEJEZET MEDITÁCIÓS EGYSZEREGY

„Soha nem vagy egyedül, sem segítség nélkül. A csillagokat vezérlő erő téged is vezet.” SHRII SHRII ÁNANDAMÚRTI indiai filozófus, szociális forradalmár, író, zeneszerző A meditáció, vagyis amikor nyugodtan ülünk, és nem gondolunk semmire, lehet épp olyan hihetetlenül egyszerű, mint amilyen meglepően nehéz. Azokra a versenyekre emlékeztet, ahol egy csapat ember egy vadiúj kocsit vagy kamiont áll körbe, és aki legtovább tudja a kezét rajta tartani, az hazaviheti. A győztes felkerül a helyi újság címlapjára, győzedelmesen és álmosan pislog az újonnan megnyert kocsi volánja mögül, és feltartott hüvelykujjat mutat a kamerába: „A 2012-es Chevy Stand Off büszke nyertese Jill Boender Tarrytownból, A versenyt a wisconsini Green Bayben tartottak a múlt hétvégén. Jill hatvannyolc másik versenyzőt ütött ki az ország minden tájáról, százhetvenhárom órát és kilenc percet állt a Home Depot parkolójában, kezét makacs elszántsággal a Chevy Silverado tetején tartva, amely hamarosan az övé is lett. – Annyira izgatott vagyok, hogy megnyertem – mondta. – Kemény meccs volt, és úgy tűnt páran nem hátrálnak meg, de végül hoztam a formámat.” A meditációnál az egyszerűség ugyanígy megtévesztő. Ennyit kell tennem ahhoz, hogy kapcsolódni tudjak a Forrás energiájához? Üljek ott és ne tegyek semmit? Nem lehet ennyire egyszerű. Nos… de, igen. És nem. Ezért hívják meditációs gyakorlásnak.

Ha befogod a szád, csak öt percet meditálsz, és elkezded észrevenni a fejedben kavargó gondolatokat, az eléggé… megvilágító tud lenni. Ha olyan vagy, mint a legtöbb ember, a gondolataid többsége annyira értékes és érdekes, mint egy csapat kétéves civakodása egy cumisüvegért. A cél az, hogy elcsendesítsd ezt a zsivajt, hogy kapcsolódni tudj a Forrás energiájához, és meghalld a belső útmutatásodat. Kielemzem majd neked, hogy hogyan kell meditálni, de először is azt szeretném javasolni, hogy kezdd kicsiben, és onnan indulj felfelé. Először próbálj öt vagy tíz percet meditálni mindennap, és növeld az időket, amikor már kevésbé izegsz-mozogsz. Nincs jó vagy rossz módszer, nincs megadott idő, nincs helyes érzet, nincs szabály arra, hogy hogyan kell ülni, vagy hogy hol kell csinálni. Ha komoly fejlődést szeretnél az életedben, akkor csak az számít, hogy csináld. Olyan ez, mint hogy sok vizet iszol, rendszeresen sportolsz és nem mondasz csúnyákat másokról – nem kell csinálnod, és a kísértés, hogy lefújd, szélsőségesen nagy, de ha szokássá teszed, nemcsak hogy elkezdesz vágyni rá, hanem az egész életed meg fog változni. Mert ha meditálunk, azt gyakoroljuk, hogy bekerüljünk az Örvénybe, és kapcsolódjunk a Forrás energiájához, amely által automatikusan: ● a jelen pillanatba kerülünk, ● magasabb lesz a rezgésszámunk, ● megnyílunk a határtalan információ és ötletek számára, ● megnyugszunk, ● elengedjük a stresszt, ● erősödik az intuíciónk, és könnyebben fókuszálunk, ● tisztábban halljuk majd a belső hangunkat, ● feltöltődünk fénnyel és szeretettel, ● jókedvűek leszünk, ● megtanuljuk szeretni önmagunkat.

A meditáció az, ha az Örvényben vagyunk. Olyan mintha a csoda légörvényét lovagolnánk meg. Íme, néhány nagyon rövid és egyszerű lépés a meditáció néhány különböző módjához: ALAPMEDITÁCIÓ ● Ülj kényelmesen törökülésbe a földön, vagy egy székbe, a kezed legyen a térdeden vagy az öledben. ● Ülj egyenesen, és lazítsd el az arcod, főleg az állad és a homlokod. ● Hunyd le a szemed, vagy ha az segít, tartsd nyitva, fókuszálj, nézz egy pontot a talajon fél méterre tőled, és próbálj meg nem elaludni. ● Koncentrálj a légzésedre. Figyeld, ahogy a levegő ki-és beáramlik az orrodon; nincs szükség a légzésed módosítására. Csak koncentrálj rá. ● Finoman engedj el minden agyadba kerülő gondolatot, és irányítsd vissza a fókuszod a légzésedre. Tartsd a tudatodat olyan tisztán és üresen, amennyire tudod, és figyelj az intuitív bevillanásokra, melyek vagy átjönnek, vagy nem. Tádááámm! Ennyi. LEHETŐSÉGEK ÉS TANÁCSOK 1. Állíts be egy időzítőt. Van elég zavaró gondolatod azonkívül is, hogy harminc másodpercenként lesned kellene az órát. 2. Gyújts egy gyertyát, és figyelj arra. Néha elég, ha van valami, amin a szemed nyugodhat, és ez segít neked a Zónára koncentrálni. Ülj le szemben egy gyertyával, melyet leteszel a földre magad elé a meditáció alatt, és próbáld ki, hogy beválik-e ez neked. 3. Képzelj el egy égből érkező, ragyogó fénycsóvát, amely belevilágít a fejedbe, áthatol az egész testeden, ki az alsó részeden, majd visszamegy az égbe, és így egy teljes kört ír le. Nekem ez néha könnyebb, mint a nagy népszerűségnek örvendő

légzésre koncentrálás módszere, és fel is tölt energiával és fénnyel; ilyenkor úgy érzem, erősebben kapcsolódok a Forrás energiájához. 4. Használj mantrát. Néha, amikor a mókusok különösen hangosak a fejemben, mantrával űzöm ki őket. Egy szót vagy egy kifejezést ismétlek a tudatomban, mint a „szeretet” vagy a „köszönöm”, vagy hogy „igen, kérlek” vagy „om” – ez valami olyasmi, amitől jól érzem magam, és elég közömbös, de felőlem használhatod azt a szót is hogy „fasírt”, ha neked az válik be. 5. Próbálkozz a reggellel, amikor még nem zavar meg az, amit a nap hoz. A kapcsolódás is sikeresebb lesz, hiszen épp most ébredtél fel. 6. Ha van valami az életedben, amin épp dolgozol, vagy amin túl szeretnél lenni, kérhetsz segítséget a meditáció alatt is. A meditáció arról szól, hogy információt kapunk az univerzumtól, a szándék megnevezése és az ima pedig információküldés az univerzumnak. Ezt kétféleképp is teheted: A) Kezdj egy kérdéssel, mint például Hogyan foglalkozzak a tizenéves fiammal, aki az agyamra megy? Aztán várd ki, hogy meditáció alatt sikerül-e letölteni valami választ, vagy B) előbb meditálj, aztán nyisd meg a csatornát, szüntesd meg a csevejt, majd tedd fel a kérdésed egy tiszta térhez kapcsolódva, és figyeld meg, mi érkezik hozzád. VEZETETT MEDITÁCIÓ Számtalan hippi és guru által készített CD és DVD létezik, amelyek vezethetnek téged a meditációban. Akkor javaslom a vezetett utat, ha kezdő vagy, illetve ha problémád van a tudatod fegyelmezésével. Nagyszerű gyakorlóeszközök, és néha még én is használom őket, főleg, ha valami különlegesre akarok fókuszálni. Meditációs központok is vannak mindenfelé, és időnként jó, ha van lehetőség csoportos meditációra – nagyon tápláló az az energia, és hosszú időn keresztül tudod magad fegyelmezni, hogy ülj. Keress rá meditációs központokra és ásramokra a környékeden. Néha jógastúdiókban is vannak vezetett meditációk.

MANTRÁZÁS A mantrázás is nagyszerű módja annak, hogy meditatív állapotba kerülj. Ismételgethetsz egy mantrát újra és újra hangosan vagy magadban, de ha szeretnéd elkerülni, hogy rajtakapjanak, és nagy valószínűséggel nevetségessé válj, csoportosan is végezheted, ha kirtan meditációs kurzusra jelentkezel. A kirtan meditáció során szanszkrit mantrákat vagy imákat mondotok előmondás és válasz rendszerben, és járhatsz kurzusokra jógastúdiókban vagy meditációs központokban is. Kipróbálhatod a transzcendentális meditáció instrukcióit is, ez mantrák ismételgetését és napi kétszer húszpercnyi ülést tartalmaz. Elég komoly tapasztalatokat szereztem meditáció során. Láttam leomlani a falakat magam körül, úgy éreztem, hogy levitálok, és olyan euforikus állapotot tapasztaltam, amely majdnem fájt. Voltak nem komoly élményeim is: elaludtam, egész idő alatt izegtem-mozogtam, arra gondoltam, hogy mit főzzek ebédre, és volt olyan is, hogy teljesen a Zónában voltam, aztán rájöttem, hogy a Zónában vagyok, és arra gondoltam, hogy Szuper, a Zónában vagyok! És ezzel persze sikeresen kiszedtem magam onnan. A legfontosabb, hogy megjelenj. Akkor is észrevehető változások indulhatnak el az életedben, ha a teljes gyakorlás harmincperces üléséből csak egyetlen percet vagy a Zónában. Úgy gondolom, hogy most, amikor az elérhető technológia miatt életmóddá vált, hogy valami folyton megzavar minket, a meditáció még fontosabb. Míg mélyen hiszek abban, hogy fajként egyre tudatosabbá válunk, lenyűgöz, hogy ugyanakkor figyelmünk fenntartásának képessége radikálisan csökken. Teniszeztem valakivel a múltkor, akinek sms-e jött. Elővette a telefonját, és a játszma közben megnézte. Csoda, hogy még tudunk teljes mondatokban beszélni. Amellett, hogy a meditáció az egyik legerőteljesebb eszköz a tudatosságnövelő szerszámosládánkban, nagy szükségünk is van rá, mert egy időre beszünteti az őrületet, és segít elkerülnünk, hogy egy

rakás szétszórt idiótává váljunk, miközben nagy bátran jövünkmegyünk izgalmas új világunkban.

11. FEJEZET AZ AGYAD A SZAJHÁD

Az elmebéli gondolat alkotott meg minket, mivé gondolat által lettünk, azt építettük meg. S ha az ember agya gonosz dolgot forral, a kín jön utána, mint kerék az ökör után. S ha kitart a gondolat tisztasága mellette, a boldogság „árnyékbiztosna” követi. JAMES ALLEN régimódi író, az önsegítés főpapja Hányszor állsz meg és veszed észre, hogy milyen zseniális az univerzum? Minden mozgó részével és matematikai tökéletességével, a kémiai reakciókkal, a tápláléklánccal, a gravitációval, minden nagyszerű hatékonyságával és komplexitásával, amelyből összeáll? Lenyűgöző nagyszerűségnek ez a megnyilvánulása nem véletlenül, vakszerencsével alakult létezéssé, ez ki lett találva. A természet egy olajozottan működő gépezet, melyet az univerzális intelligencia hozott létre, ahol semmi nem vész kárba, mindennek van helye és célja, és bonyolultan szövevényes, ahogy kompatibilisan együttműködik, hogy létrehozza minden döbbenetes létezését. Más szóval a Forrás energiája egy okostojás. Ahogy a brit filozofikus író és önsegítő úttörő, James Allan is állítja a fenti idézetben, mely a fejezetet megnyitja: „Az elmebéli gondolat alkotott meg minket, / mivé gondolat által lettünk, azt építettük meg” – mi vagyunk a gondolkozó szubsztancia, amely hozzászokott, hogy megteremtsen minket. Hahó! Ez mekkora már?!

Ezért van az, hogy a pozitív gondolkodás annyira fontos, és a negatív tudattalan hitek annyira rosszak, és ezért van az is, hogy a meditáció és a gondolataink irányításának megtanulása és önmagunk szeretete megváltoztathatja az életünket. A tudatunk a legerőteljesebb eszközünk, amink van. Gondolkozom, ezért nagyszerű dolgokat tudok létrehozni. Vagy borzasztó dolgokat. De a lényeg az, hogy gondolataink által teremtjük meg a valóságunkat. Ezért van az is, hogy annyira olcsón adod el magad, ha megveszel bármilyen illúziót, és olyan valóságban élsz, amely kevesebb annál, mint amire valóban vágysz. Te hoztad létre a gondolataiddal azt a valóságot is, amelyben most élsz, és ez azt jelenti, hogy ugyanezt az erőt használhatod arra is, hogy megváltoztasd. Ahogy Wallace Wattles, A meggazdagodás tudománya című könyv szerzője olyan nagyszerűen állítja: Azt gondolni, amit gondolni akarunk, azt jelenti, hogy az igazságot gondoljuk, a jelenségekre való tekintet nélkül. „Azt gondolni, amit gondolni akarunk, azt jelenti, hogy az igazságot gondoljuk” – nem ez a legjobb hír, amit valaha hallottál? Mindegy, hogy néz ki a valóságod a jelen pillanatban, mert ahol lenni szeretnél, az az igazság, a teljes igazság, és nem más, mint az igazság, és ha erre az igazságra fókuszálod a tudatod, ha elhiszed, hogy ez a valóság, ami már itt is van, és határozottan cselekszel, akkor az manifesztálódni fog. Ez az a pont, ahol a legtöbb ember megmakacsolja magát, és valami ilyesmit mond, hogy „Ülök a tetves konyhámban, tonhalat eszem konzervdobozból műanyag kanállal, és azt mondod nekem, hogy ez nem a valóság? Azt mondod, hogy az az igazság, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnökével lógok egy medencénél?” Ha valóban az a vágyad, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnökével lógsz egy medencénél, és fejben és a tetteid szintjén is hajthatatlan vagy, akkor ez az igazság.

Észrevetted már, hogy ha adott egy csapat ember, aki ugyanarra a kurzusra jár, mondjuk egy olyanra, hogy hogyan indítsuk el a saját vállalkozásunkat, és ugyanazt az információt, ugyanazokat az eszközöket kapják meg, akkor néhányan kijönnek, és simán megcsinálják, mások pedig elhasalnak? Ha ugyanaz is a vágyuk – hogy sikeresek legyenek, gyönyörű marketinganyagokat állítsanak össze – és hasonló dolgokat csinálnak, akkor is azok lesznek sikeresek, akiknek megfelelő a gondolkodásmódjuk. A vagányak azok, akik vagánynak látják magukat, akik valóban hisznek magukban és abban, amit eladnak, akik emlékeztetik magukat arra, hogy mennyire szeretnék jobbá tenni mások életét, akik izgatottan várják a fizetséget az eladott termékért, és nincsenek korlátozó, tudattalan hiteik, melyek visszatartanák őket. Azok, akik furán érzik magukat, vagy azon aggódnak, hogy nyomulósak és idegesítők, vagy akik tudat alatt abban hisznek, hogy nem érdemlik meg, vagy nem tudnak sikeresek lenni – nekik nem megy majd annyira jól. A gondolataid és a hiteid diktálják a valóságodat, így ha szeretnéd megváltoztatni a valóságodat, meg kell változtatnod a hiteidet. A probléma az, hogy a legtöbb ember mereven ragaszkodik a hiteihez, és általában elég bogaras, ha azt próbálod megmagyarázni nekik, hogy van az igazságnak esetleg egy másik verziója is. Nem tudok elég jól eladni; Sosincs szerencsém; Félek a repüléstől; A házasságok nem tartanak sokáig; Ronda lábaim vannak; Nincs egy vasam se… „Hazugnak mersz nevezni? Látod a szexi barátomat itt az oldalamon? Nem, nem látod, egy macskát látsz az ölemben a kötésem mellett, mert nem vagyok jó párkapcsolatokban – ez az igazság, és mindig is ez volt.” És ez is lesz az igazság egészen addig, amíg úgy döntesz, hogy ezt gondolod. Amíg eteted a démont, addig élni is fog.

Abban a pillanatban, hogy összeszeded a bátorságodat és elkezdesz hinni abban, ami még nem látható, a valóságod elkezd módosulni.

A KÖVETKEZŐ NAGYON FONTOS, ÚGYHOGY KÉRLEK, NAGYON FIGYELJ: Először a gondolkodásodat kell megváltoztatni, aztán megjelenik a bizonyíték. A nagy hibánk az, hogy fordítva csináljuk. Látni akarjuk a bizonyítékot, mielőtt elhisszük, hogy igaz. Ne feledd: minden, amire vágysz, itt van, itt van most is. Csak változtatnod kell a percepciódon ahhoz, hogy lásd manifesztálódni. „Oké, rendben. Elhiszem, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnökével lógok egy medence mellett. És akkor most mi van? Csak úgy felhívom? Vagy megjelenek a Fehér Ház előtt strandpapucsban, egy törölközővel a vállamon?” Ha megteszed a lépést, és hiszel a még nem láthatóban, nem kell tudnod, hogy hogyan váltod ki, hogy megtörténjen, mert ha tudtad volna, már megtetted volna. Ez arról szól, hogy radikálisan megváltoztatod a valóságodat, és ezt úgy kell megtenned, hogy ki is lépsz a jelenlegi tudatosságodból. Nem az a dolgod, hogy tudd, hogyan, hanem az, hogy tudd, mit, és hogy nyitott legyél a felfedezésre és az elfogadásra a hogyan-nal kapcsolatban.

A gondolataid irányuljanak a célodra, tegyél meg mindent, amit tudsz, hogy hogyan történhet ez meg, megingathatatlan elkötelezettséggel döntsd el, hogy meg fog történni, és vadászd a lehetőségeket. Volt egy ügyfelem, aki elment Toszkánába, és kinézett magának egy eladó házat, mialatt ott volt. Abban az időszakban pultos volt és költő, és a repülőjegyre alig tudta összeszedni a pénzt, hogy Olaszországba utazzon, nemhogy egy toszkán villát vásároljon, de megnézte és teljesen beleszeretett. A lelke azonnal tudta, hogy ez a ház az övé, azt is tudta, hogy a bankszámláján ördögszekereket fúj a

szél, mégis megkérte a tulajdonosokat, hogy ne hirdessék a házat tovább, mert talál rá módot, hogy megvegye. Bódultan utazott haza, azt gondolta magában, hogy talán teljesen megőrült, de kitart az álma mellett, és kérdezősködni kezdett ötletekért. Szinte azonnal elmerült a figyelmeztetések áradatában: Hatalmas felelősség, nem beszélve a komplikációkról, hogy egy másik országban élsz, és ha jól tudom, nem beszélsz olaszul, állampolgár sem vagy, semmit nem tudsz egy saját ház fenntartásáról, és ha abból indulok, ki, hogy még fogat mosni sem tudsz rendesen, hogyan fogod majd a jelzáloghitelt fizetni és bla, bla, bla. De ő csak ment tovább, és bár minden tény ellene beszélt, elhitte, hogy az a ház az övé. Ez az ő igazsága. Végül valaki feldobta azt az ötletet, hogy ki lehetne időszakosan bérelni a házat, és közben összespórolhatná a pénzt a vásárláshoz. Egy évre előre is lehet fizetni, csak elég időblokkot kellene eladnia, hogy fizetni tudjon a házért, és kész! Rájött, hogy ez a dolog illegális, ezért újra tervezgetni kezdett, és ezer másik dolgot megpróbált, majd kiderült, hogy valójában mégsem illegális, és előre eladott elég bérlési időt, kölcsönkért egy kis pénzt, és hogy rövidre zárjam a rengeteg egyszer fent, egyszer lent epizódot, több éve az övé a villa, és azon gondolkozik, hogy vesz egy másikat is. El kell kapnod a gondolataidat, ha meg akarod változtatni az életedet. Amint azt Albert Einstein annyira találóan megfogalmazta, „A világ, amit teremtettünk a gondolkodásunk eredménye; nem lehet megváltoztatni a gondolkodásunk megváltoztatása nélkül”. Íme, néhány kipróbált és jó módszer, hogy megmutasd az elmédnek, ki a főnök:

1. KÉRD, ÉS MEGADATIK Csendesedj el, kerülj a Zónába, és kapcsolódj a Forrás energiájához. Tisztítsd meg az agyad a zsivajtól, és teremts tiszta, zavartalan teret, hogy behozd azokat a gondolatokat abba a hatalmas gondolkodó szubsztanciába, melyet a Forrás energiájának hívunk. Kérd, amit szeretnél, fogalmazz meg egy szép, tiszta üzenetet, tisztítsd meg a teret, és kezdd el a manifesztációs folyamatot.

2. TÉGY ÚGY, MINTHA Ha valamit nagyon szeretnél, akkor higgy benne akkor is, ha nincs bizonyítékod arra, hogy lehetséges elérned. Tettesd, amíg nem sikerül. Tedd meg magaddal szemben. Tégy úgy, mintha. Ha intenzív, szűnni nem akaró vágyad van arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnökével lógj egy medencénél, gondolj azokra a dolgokra, amiket egy olyan személy megtesz, aki a szabad világ elnökével lóg. Menj, és válassz magadnak egy fürdőruhát, amit felveszel majd. Gondold ki, hogy miről fogtok beszélgetni. Keresd elő a fotóidat a Grand Canyonról, hogy meg tudd mutatni őket a főparancsnoknak. Készülj az eseményre. Beszéld be magadnak, hogy ez meg fog történni. Tégy úgy, mintha megtörténne. Hozd magad olyan helyzetekbe, melyekben olyan emberekkel találkozhatsz, akik lehetővé teszik ezt. Maradj nyitott a célod felé vezető lehetőségekre. Éld, edd, aludd és lélegezd be a látomásodat. Lehet, hogy úgy érzed magad, mint egy őrült, de ha Marco Polót játszol az elnökkel, akkor majd nem.

3. FEJLESZD A KÖRNYEZETED Ha a jelenleginél inspirálóbb, felfelé ívelőbb életmódra vágysz, és aktívan vizualizálod is magadnak, elég nehéz dolgod lesz a gondolataidat nagyban tartani és dolgozni hagyni, ha minden alkalommal, amikor kiszeded magad valahogy a lepukkant otthonodból, meghallod a Sanford and Son{3} főcímdalát a fejedben. Így hát elképzeled ugyan majd a változást, mielőtt megtörténne, de tegyél is meg mindent, amit tudsz azért, hogy egy kicsit növeld a színvonalát. Fesd ki a lakást és takaríts ki. Szerezz be új bútorokat, vagy hozasd rendbe azt, ami van. Dobd ki a felesleges dolgokat, szellőztess ki, tegyél ki inspiráló alkotásokat a falra. Ez nemcsak magasan tartja majd a frekvenciádat, hanem az éberen tartja az univerzumot is, hogy nem bénázol tovább, hanem mindent megteszel, amit csak tudsz és várod a további instrukciókat, a hogyan-nal kapcsolatban.

4.KÉSZÍTS VIZUALIZÁCIÓS TÁBLÁT Az elménk képekben gondolkodik: ha valaki azt mondja, hogy egy ló vörös rúzst visel, azonnal képet hozol létre fejben egy lóról, aki vörös rúzst visel. Ha olyan képekkel táplálod a tudatod a dolgokról és a tapasztalatokról, melyeket manifesztálni szeretnél – az álomlakásod a végtelen medencével Mexikóban, hogy a strandon mászkálsz a szexi vörös csajoddal, önkénteskedsz és kisgyerekeket tanítasz írni és olvasni a helyi könyvtárban, szétröhögöd az agyad a legjobb barátaiddal –, az nagyon erőteljes, mert a tudatod ezt a képet küldi ki a Forrás energiájához, mely elkezdi a folyamatot behozni. Vágj ki képeket helyekről, emberekről, dolgokról és tapasztalatokról, melyeket szeretnél az életedben, ragaszd ki őket a tábládra, és tedd ki valahova, ahol egész nap látod. Láttam embereket, akik egészen elképesztő eredményeket értek el ezzel. Mindent, amit kitettek a táblájukra – azt az otthont, bútordarabot vagy munkahelyet – pontosan manifesztáltak a legapróbb részletekig. Félelmetes. És szuperkönnyű. Kézműveskedés Istennel. Fuss neki.

5. VEDD KÖRÜL MAGAD OLYAN EMBEREKKEL, AKIK ÚGY GONDOLKODNAK, AHOGY TE IS SZERETNÉL Ha nyavalygósokkal, pesszimistákkal, csipkelődőkkel, barátságtalanokkal, félősökkel vagy olyanokkal lógsz, akik az életet igazságtalannak tartják, kemény hegymenet lesz, hogy megtartsd a pozitív szemléletedet. Óvakodj a kisagyú emberektől, akiknek a gondolataik is kicsinyesek, és csapódj olyan emberekhez, akik a határtalan lehetőségeket látják realitásnak. Vedd körbe magad olyanokkal, aki rámozdulnak a nagy ötletekre, akik tesznek a pozitív változásért a világban, és akik úgy látják, hogy semmi nem elérhetetlen a számukra. Hozz tudatos döntést ez irányban. És ha nem ismersz senkit, akinek hatalmas agya van, akkor irány a világ, szerezz új barátokat. Ha megállsz ott, hogy „itt senki sem ilyen”, akkor az lesz az igazság,

és ez jól megmutatja azt is, hogy milyen módon manifesztálsz minden mást az életedben. Ahogy egy dolgot csinálsz, úgy csinálsz minden mást is. Gyerünk kifelé, találd meg azokat az embereket, akiktől úgy érzed, hogy átléped a felhőkarcolókat. Legyen világos, hogy kivel akarsz találkozni, és tegyél lépéseket azért, hogy találkozhass velük. Kérd az univerzumot, hogy kapcsolódjatok, gondolj helyekre, ahol lóghatnak, vagy dolgokra, amiket csinálhatnak, és képzeld magad közéjük. Inspirált, látó, lelkes emberek körül lenni, akik megélik az igazságukat az egyik leggyorsabb módja annak, hogy megváltoztasd az életed.

6. SZERESD MAGAD Hacsak nincs valami jobb ötleted.

12. FEJEZET IRÁNYÍTS LENTRŐL

„A kezdő tudatában rengeteg lehetőség van, a mesterében azonban csak kevés.” SZUZUKI SUNJRÚ japán zen szerzetes, író, tanító, kedvesen úgy is nevezik, hogy „Görbe uborka” Ismerem azt a mondást, hogy „fiatalság bolondság”, de bizonyos tekintetben a tízes éveink végén és a húszas éveink elején indítottunk el dolgokat. Leszámítva a félelmet, a drámát és azokat az alkalmakat, amikor rendőr kísért haza, még mindig sértetlenül megvan az a gyermeki képességünk, hogy „csak úgy” teremtsünk, de megvan az újdonsült felnőtt képességünk, hogy nagy dolgokat hozzunk létre az életünkben. Ehhez még hozzájön az a tény is, hogy még nem csömörlöttünk meg a bukások hosszú listájától, és még mindig az a halvány benyomás vezérel minket, hogy a halál másokkal történik. Ha egy kicsit is hasonlítasz rám, akkor beleállsz az életedbe fiatalkorodban, idiótán, mégis nagyszerűen figyelmen kívül hagyva, hogy „Mi van, ha”. Be kell vallanom, tettem dolgokat a veszélyes zónában, melyek ha eszembe jutnak, még most is felkapcsolt lámpánál alszom: a város elhagyatott részein lógtam még annál is elhagyatottabb emberekkel, vonatokon bujkáltam, annyi LSD-t vettem be egyszerre, hogy attól egy egész falu órákon át bámulta volna a kezét, víz és térkép nélkül mentünk ki a sivatagba, és kocsmányi gin-tonikot ittam – a legfontosabb számomra az volt, hogy jól szórakozzak, a következményekkel kapcsolatos gondolatok hátul kullogtak – ha egyáltalán –, valahol messze a távolban. De arra is emlékszem, hogy a kreatív törekvéseimnek is ugyanilyen makacs belefeledkezéssel mentem neki. Az eredmény

pedig az volt, hogy teljesen lenyűgöző és eszméletlen dolgokat értem el. Ezért találom annyira furcsának, amikor az emberek azt mondják: „Ha akkor tudtam volna azt, amit most tudok, nem biztos, hogy megtettem volna.” Nos, hála Istennek, hogy akkor még nem tudtad, hogy ez a bénázós hozzáállásod. Egy halom üres sörösdoboz mellett ülnél, és amiatt nyavalyognál, hogy elszúrtad, hogy nem követted az álmaidat, ha azt tetted! A probléma az, hogy amikor idősebbek vagyunk és „bölcsebbek”, a legtöbben becserélik a céllal élt teljes életet a „felnőttebb” életverziókra, melyek a még épp elviselhetőtől egészen a teljes szívásig terjednek. Megvették azt a gondolatot, hogy a felelősség = nincs több szórakozás, hogy az ébredés utáni izgalom az élettel kapcsolatban a fiataloknak való, és ha már idősebbek vagyunk, akkor ezt be kell cserélnünk, meg kell állapodnunk és „realisztikusabbnak” kell lennünk. Uncsi. Nem arról beszélek, hogy felelőtlen idiótának kell lenni, vagy hogy ugyanazt kell tennünk, mint fiatalkorunkban, arról beszélek, hogy folyamatosan az álmainkat kell élnünk, függetlenül attól, hogy milyen korszakunkat éljük, ahelyett hogy megmaradunk középszinten, mert nem hiszünk abban, hogy bármi más elérhető vagy megfelelő lenne. Csak korlátozott időre lehetünk a testünkben, miért ne ünnepelnénk ezt az utat, ahelyett végigmegyünk rajta, aztán egyszer csak vége?

hogy

csak

Szabad álmodnunk, és az álmaink még mindig elérhetők számunkra, de ahogy megyünk át az életen, tudatosan kell küzdenünk azért, hogy túllépjünk bármilyen ítélkezésen, és ki kell dobnunk minden múltbeli tapasztalatból származó félelmünket is, és részt kell vennünk minden vagányságban. Bárhogy fest is ez az egész számunkra. A pozitív dolgok listájára kell fókuszálnunk a negatívak helyett, melyeket az évek során begyűjtöttünk, és meg kell tartanunk ezt a fókuszt tekintet nélkül arra, hogy mi repül az arcunkba. És az egyik legjobb módja ennek, ha kapcsolódunk a belső

gyermekünkhöz. Tudom, hogy ez elfogadhatatlanul furán hangzik, de maradj velem ezen a ponton. Biztos, hogy most más dolgok hoznak lázba, mint mikor fiatalabb voltál, mégis sokat tanulhatsz abból, ahogyan az élethez hozzáálltál a régi időkben. Gondolj csak vissza: Volt olyan időszak, amikor abszolút elemedben voltál? Amikor alkottál és csináltál dolgokat, csak azért, mert örömöt szereztek, és nem aggódtál a következmények miatt? Mikor alig vártad, hogy felébredj reggel és tedd a dolgod? Ez lehetett bármi, amikor kisgyerek voltál: vattapamacsot tettél a szemed elé, és úgy rohangáltál fel-alá, mintha kalóz lennél, vagy amikor a középiskola felsőbb éveiben az osztály bohócának választottak, amiért újra és újra elbűvölted a szemben lévő irodában a hölgyeket, vagy kamu bejelentéseket tettél a hangosbemondón keresztül, vagy a nyár, amikor megtanultál úgy gitározni, hogy nem nézted a kezed. Mikor voltál a legjobban beindulva az életre (és ha már érezted ezt, maradj így…), és mit tanulhatsz ezekből a tapasztalatokból? Számomra életem egyik legizgalmasabb, legcéltudatosabb időszaka az volt, amikor a Crotch nevű zenekarban voltam énekesgitáros. Azokat a kifejezéseket, hogy „énekes”, „gitáros” és „zenekar”, nagyon lazán használom, mert mi a Crotchban nem nagyon törődtünk olyan dolgokkal, hogy megtanuljunk játszani a hangszerünkön, ahogy semmi más sznob zenészkedős hülyeséggel sem. Fontosabb dolgunk is volt ennél, belekiabálni a világba, hogy nekünk zenekarunk van ám, és nézegetni magunkat a kirakatokban a hátunkra erősített gitárjainkkal. Elektromosak ám. A Crotchot egy Paula nevű lánnyal alapítottam, akit a munkahelyemen ismertem meg. Soha életében nem volt gitár a kezében, és a női oldalát velem egyetemben képtelen volt elfogadni. Paula és én azok a típusú fiatal lányok voltunk, akik a sztereóberendezéseink wattjaival, a kemény kézfogásunkkal és azzal a képességünkkel büszkélkedtünk, hogy bárkit leiszunk az asztal alá. A tesztoszteronnal töltött chip a középiskolai karrieremből maradt meg, amikor is hiába vártam az aktuális pubertásra, miközben

néhány fejjel magasabb voltam mindenkinél a sulimban és ezen a földön, minden fiút is beleértve. Soha nem hívott senki randira, de meg tudtam nevettetni őket, és mivel megvertem őket kosárban, ezért ahelyett hogy elbuktam volna a csábítást, egyszerűen egy lettem közülük. Paulának öngyilkossági gondolatai voltak. Frusztrált volt amiatt, hogy meglehetősen intelligens lány létére a teste tizenhárom éves korára olyanná fejlődött, mint egy Playboy-nyuszié, és délvidéki parasztok között kellett felnőnie. Az első néhány hónapban, mikor elkezdtük a zenekart, becserélte hollófekete tincseit tűzoltóautó-vörös tüsire, és befedte a karját és a hátát lángokat és sárkányokat ábrázoló tetoválásokkal. Úgy döntöttünk, hogy ő legyen a basszer mint a kemény csaj, én leszek a gitáros, mert ki voltam éhezve a figyelemre, és a kisöcsém, Stephen volt a képlékeny a csoportban, ezért ő lett a dobos. „Persze csak addig, amíg találunk egy rendes dobost”, ígértem Paulának, miközben megkíséreltem bedugni a gitáromat az erősítő rossz részébe. Stephen ötéves kora óta tanul dobolni, és ő az a fajta öcs, akiről minden parancsolgató nővér álmodik: tehetséges, végtelenül lelkes és magas a fájdalomküszöbe. A Crotch tragédiája aztán az lett, hogy a gúnyos mosolyunk és a hencegésünk mögött két cuki csajszi voltunk, akik kétségbeesetten vágytak barátra. De voltak problémáink – olyan problémák, melyekről úgy döntöttünk, hogy akkor lehet legjobban dolgozni rajtuk, ha részegek vagyunk, és néha meztelenek a színpadon. Paula és én kiborultunk attól, hogy nem hívott fel minket egy férfi sem, ezért úgy döntöttünk, hogy úgy fejezzük ki a csalódásunkat, hogy olyan számokat írunk és énekelünk, mint a „Sew Me Up I’ve Had Enough”, és olyan dolgokat ordítottunk a mikrofonokba a számok között, hogy egyik este arra inspiráltuk a közönség egy tagját, hogy felrohanjon a színpadra a feje fölé tartva egy széket, azzal a szándékkal, hogy azzal majd szétver minket. Mindezek ellenére gyorsan megtanultuk a következőket. Kevesebb mint egy év alatt írtunk egy filmet – aminek mi voltunk a

producerei, a rendezői és a szereplői is – a stúdióiparról, írtunk, rendeztünk és szerepeltünk egy videoklipben, amelyet játszott a tévé is, felvettünk egy nagylemezt, volt egy szerződésünk egy demónkra a Columbia Recordsszal, és tanultunk pár új akkordot is. Közben teljes állásban dolgoztunk, és nem is tudom, hogyan csináltuk. Vidám volt. Nagy V-vel.

Nincs megállíthatatlanabb egy „Ó, igen”-ekkel telepakolt tehervonatnál. Ha egyszer megtapasztaltad, hogy milyen az, amikor elemedben vagy, és most épp nem találod az utad, gondolj vissza az akkori hozzáállásodra és a prioritásaidra, amikor teljesen fel voltál villanyozódva az életedtől, és használd ezeket, hogy tisztánlátáshoz juss, és megkapd a seggbe rúgást, amire most szükséged van. Itt van néhány bölcsességmorzsa, melyet a Crotch-napok hagytak ránk, és még ma is hasznosnak találom őket:

1. NÉZD MEG, MIBŐL DOLGOZHATSZ Az Élet n-e-v-e-t-s-é-g-e-s. Annyira komolyan az – fogalmunk sincs róla, hogy mi a fenét csinálunk itt, forgunk ezen a bolygón ennek a naprendszernek a közepén, ami mögött ki tudja, mi van. Túl nagy ügyet csinálni bármiből egyszerűen abszurd. Több értelme van annak, ha úgy megyünk át az életen, hogy „Miért ne?”, ahelyett, hogy összevonnánk a szemöldökünket. Az egyik legjobb dolog, hogy mottómmá tettem, hogy „Csak látni szeretném, hogy miből dolgozhatok”. Ez minden terhet levesz, megteremti a punk-rock hozzáállást, és emlékeztet arra, hogy az élet csak egy játék. Igen, a felnőtteknek vannak nagyobb felelősséget és nagyobb nyomást jelentő dolgai, de ne már, garantálom, hogy számtalan ember van, akinek soooookkal több nyavalyognivalója van, mint neked, aki tök vagány vagy, mert úgy döntöttél, hogy megcsinálod, ahelyett hogy a kifogásaid állóvizében ülnél. Válassz másik hozzáállást ahhoz, amit csinálsz, és próbáld ki ezt: Csak szeretném látni, hogy el tudom-e indítani a saját sikeres vállalkozásomat; Csak szeretném látni, hogy ki tudom-e fizetni az adósságaimat, és tudok-e százezer dollárral többet keresni ebben az évben; Csak szeretném látni, hogy tudok-e fogyni ötven kilót; Csak szeretném látni, hogy el tudom-e adni az egyik festményemet ötvenezer dollárért; Csak szeretném látni, hogy megtalálom-e a lelki társamat. Szabadulj meg a nyomástól, és kalandra fel!

2. ESS KI AZ IDŐBŐL Volt már olyan, hogy hirtelen azon kaptad magad, órák teltek el, és te észre sem vetted? Milyen érzés volt? És milyen gyakran történik ez meg veled naponta? Ha annyira beleveszel abba, amit csinálsz, hogy elveszted az időérzékedet, hivatalosan is bekerültél az Örvénybe. Legyél azon minél gyakrabban, hogy ez megtörténjen. Először is találd ki, hogy mi az, amiben ennyire el tudsz veszni munka és magánélet szempontjából is. Majd találd ki, hogyan tudsz többet csinálni ezekből a dolgokból az idő nagy részében. Fizess valakinek (nincs kifogás), és csináltasd meg a dolgokat, amiket utálsz. Válassz olyan partnert, aki ért olyan dolgokhoz, ami téged annyira nem vonz, és élvezi is, hogy te felszabadulhass, és többet tudj abból csinálni, amit szeretnél. Ha kell, vezess be nagy változásokat a munkádban és a személyes életedben is, hogy több időd maradjon arra, amit szeretsz. Találd ki. Ne hagyd valami kis ügyefogyottként, hogy a körülmények irányítsák az életed. Bármit kihozhatsz az életedből, amit csak akarsz, csupán az a dolgod, hogy úgy alakítod az életedet, hogy azokat csinálod, amiket szeretsz.

3. MARADJ KEZDŐ Amikor semmilyen hangszeren nem játszol, akkor az a legjobb dolog egy együttes alapításában, hogy nem is érdekel, ha gáz vagy, mert tudod, hogy az vagy. Aztán egyszer csak megtanulsz játszani, komollyá válik a dolog, túl kritikus leszel és szigorú magadhoz, és nem hagyod magad örülni a továbbiakban. Az a trükk, hogy hagyod a kezdőt tovább élni a szakértőben ahelyett, hogy úgy csinálsz, mintha nem ismernéd, amikor leül veletek az új, menőbb, tapasztaltabb haverjaiddal a kávézóban. Lehet, hogy ez a kezdő egy idióta, de tudja, hogy kell bulizni, és ha nem hagyod, hogy veletek játsszon, akkor fennáll a kockázata, hogy lemondhatsz a vicces részről. Ezért tiszteld a képességeidet, vedd komolyan a dolgodat, tanuld meg, amit meg kell tanulnod, fektess be magadba, gyakorold szét az agyad, ess hasra, kelj fel, menj tovább, legyél tényleg, tényleg, tényleg, tényleg nagyon jó abban, amit csinálsz, de ne veszítsd el az örömöt a folyamatban. Mert akkor mi az értelme az egész munkának? Csak annyi a dolgod, hogy megtegyél mindent, ami tőled telik. Ha ez megvolt, akkor már csak jól kell magad érezned a bőrödben.

4. SZERESD MAGAD És a boldogság kék madárkái állandó háttérénekeseid lesznek.

13. FEJEZET ADJ, ÉS HAGYD, HOGY ADJANAK

„Az élet egyik legszebb kárpótlása az, hogy egyetlen ember sem tud őszintén segíteni egy másikon anélkül, hogy ne segítene ezzel saját magán is.” RALPH WALDO EMERSON amerikai költő, esszéíró, látnok, adományozó Egy nap, amikor a családommal utaztunk valamerre, megálltunk útközben egy üzletnél, és én azt mondtam az akkor ötéves unokahúgomnak, hogy vehet magának valami apróságot. Egy hatos csomag narancsos Tic Tackal érkezett a kasszához, és ahelyett, hogy azt mondták volna neki, hogy tegye vissza, és hozzon vissza egyet, kibűbájoskodta az egészet. Visszaültünk a kocsiba, és megkérdeztem tőle, hogy kaphatok-e egy dobozzal. Az egyetlen célom ezzel az volt, hogy tanítsak neki pár dolgot a megosztásról. „Persze”, mondta, és adott egyet. Aztán cérnavékony ötéveske hangján megkérdezi, hogy az öcsém és az anyukám is kér-e egyet, és már nyújtja is. Aztán a maradék három csomagot maga mellé halmozta az ülésre, és ezt mondta: „És ha hazaérünk, ez lesz a bátyámé, ez a nővéremé, ez meg anyukámé.” És aztán ült ott mosolyogva úgy, hogy neki egy sem jutott, mint aki izgatottabb az elosztogatástól, mint amikor azt mondtuk neki, hogy vehet magának valamit. Egy zavarodott pillantást küldtem az öcsém, Stephen, vagyis az apja felé, aki ezt suttogta vissza: „szörnyszülött”. Amikor Stephen és én annyi idősek voltunk, mint ő, semmit sem szerettünk jobban a másik kínzó ordításánál. Stephen kiengedte a versenyegereimet az udvarra. Én válaszul elloptam a Halloween-cukorkáit, és szépen

egyesével megettem őket, miközben a mellkasán ültem, és ő ordított. Ki volt ez a kis szent a hátsó ülésen, és hol tanulta ezt? Az unokahúgom pontosan értette, hogy adni az egyik legnagyobb öröm. És az egyik legfélelmetesebb és legerőteljesebb gesztusunk is. Ha hiszünk abban, hogy a bőség univerzumában élünk, és ha megengedjünk magunknak, hogy szabadon adjunk, megemeljük a frekvenciánkat, megerősítjük a hitünket, és nagyszerűen érezzük magunkat. Belekerülünk az áramlatba, és egy olyan pozícióba, hogy bőségesen kapjunk vissza mindebből. Ha félelemben élünk, akkor ragaszkodunk ahhoz, amink van, mert nem bízunk abban, hogy van belőle több. Megcsappan az energia, félünk megosztani, és erre fókuszálunk, ezért ebből teremtünk többet, vagyis pont abból, amit elkerülni remélünk: a hiányból. Az adás és az elfogadás univerzumában élünk, belélegzünk és kilélegzünk, élünk és meghalunk, szívás és gyönyör. Minden a másik függvénye, és kapcsolódik a másikhoz – minden cselekvésnek van azonos és ellentétes párja –, így minél többet adsz, annál többet kapsz. És fordítva. Lehet, hogy azt gondolod, ez annyira nem igaz, ismerek pár csajt, aki semmit nem csinál, csak elvesz, és senkinek nem ad semmit, de az elfogadásnak más az energiája, mint ha önző módon elveszünk, csakúgy, ahogy az elrejtésé is más, mint az adásé. A rejtegetés és az elvétel félelemalapú, rászoruló, az adás és az elfogadás viszont tele van hálával és elengedéssel az áramlásba. Ismerek valakit, akinek szklerózis multiplexe van. Mentora azt javasolta, hogy adjon tovább huszonkilenc dolgot huszonkilenc napon át a terápia részeként. Egy darabig nem vágott bele, de az állapota rosszabb lett, ezért úgy döntött, kipróbálja. Először is felhívta egy beteg barátját, és megkérdezte, hogy van. Majd kitartóan adott tovább dolgokat mindennap, és szinte azonnal sokkal boldogabbnak és izgatottabbnak érezte magát. A huszonnegyedik napon jelentősen jobban érezte magát fizikailag, a vállalkozása fellendült, blogolni kezdett, amely egy mozgalmat indított el, és több ezer követője lett,

akik szintén mindennap továbbadtak valamit. A blog által inspirált, 29 Gifts című könyve végül The New York Times bestseller. Ha jó dolgokat és érzéseket szeretnél bevonzani az életedbe, küldj mindenfelé és mindenkinek nagyszerűséget. Íme, néhány fantasztikus módszer az adás és elfogadás áramlásának beindításához: 1. Ha még nem tetted meg, válassz ki egy-két számodra fontos ügyet, és adj nekik valamit minden hónapban. Adj nekik annyi időt vagy pénzt, amennyit csak tudsz, és következetesen, hogy szokássá váljon, vagyis annak részévé váljon, aki te vagy. Havi öt dollár is számít. 2. Add oda a kedvenc tárgyadat valakinek a világban, aki abszolút imádná. És ha el tudod intézni, tedd ezt úgy, hogy ne tudja, honnan érkezett. 3. Adj mindig egy dollárral több borravalót, mint amennyit adnál. Vagy tízzel. 4. Ha valaki csipkelődik, ahelyett hogy lesüllyednél a szintjére és visszatámadnál, emeld fel őt azzal, hogy szeretetet adsz neki. 5. Mosolyogj, bókolj, és nyisd meg az embereket, ahányszor csak tudod. 6. Fogadj el olyan meghívásokat, melyekre amúgy nemet mondanál, mert nem szereted kellemetlen helyzetbe hozni azt, aki meghívott. Fogadd el. Add meg neki az esélyt, hogy adhasson neked. 7. Állj meg, és érezd a testedben, hogy milyen nagyszerű érzés, ha adhatsz és kaphatsz; emeld meg a frekvenciádat, és várd, hogy még több jó dolog jöjjön az utadba.

8. SZERESD MAGAD Mert ebből mindenkinek haszna származik.

14. FEJEZET HÁLA: A CSODÁK KAPUDROGJA

„Ha hálás vagy, a félelem eltűnik, és megjelenik a bőség.” ANTHONY ROBBINS író és életeket megváltoztató motivációs előadó Amikor kicsi voltam, a szüleim azt tanították nekem és a testvéreimnek, hogy a telefont a következő hivatalos szöveggel vegyük fel: „Jennifer Sincero beszél”, mintha amellett, hogy veszekedtünk, ki játsszon a Szerencsekerékkel, és hogy lufikat tömködtünk a nadrágjainkba, mindegyikünk a saját házfelügyelőbizniszét futtatta volna. A szüleim barátai a telefon másik végén áradoztak arról, hogy Sinceróék gyerekei milyen udvarias kis bagázs, és egészen addig nem gondoltam erről semmit, amíg életemben először fel nem hívtam egy barátomat, és hallva a válaszát tágra nyílt szemekkel, hitetlenkedve kapaszkodtam meg a kagylóba. Ilyenkor te azt mondod, hogy szia? A szüleid tudják? Elképzelhetetlen volt számomra, mint az, hogy csúnyán beszéljek, vagy hogy leüljek a szüleimmel, és együtt igyunk meg egy üveg whiskyt. A lenyűgözöttségem hamar rettegésbe váltott, amikor rájöttem, hogy nemcsak az az egy hitehagyott barátom az, aki a telefont ilyen lazán vehette fel, hanem mindenki, és a szüleim gyakorlatilag egyértelműen hülyére vettek minket. Az ellenállásunkat pedig azzal a szöveggel szerelték le, hogy „Ha kifizeted a saját telefonszámládat, felőlem úgy veszed fel, ahogy akarod.” Az évek csak teltek, és a felháborodásunkat lassan elmosták a szokásaink. Nem emlékszem pontosan, mikor történt a lázadás, de végül elkezdtük normális ember módjára felvenni a telefont. Úgy gondolom, a válásuk körül történhetett, amikor mind a négyen Anyukámhoz

kerültünk, vagy középiskolában, vagy akörül, és a telefonálás szabályait ledózerolta a harci üzemmódra váltás. Az általános viselkedésre vonatkozó követelmény ennek ellenére megmaradt, és mindegy, mennyire vadultunk el, vagy mennyire voltunk elhanyagolva, mindig az udvarias Sincero gyerekek maradtunk: „Miben segíthetek, őrmester úr? Köszönöm, őrmester úr. Igen, uram, ez marihuána.” Nemcsak azok a szavak vannak belém ültetve, hogy „kérlek” és „köszönöm”, mint az olasz apám paradicsomszósza, vagy hogy tudom, hogy embert ölni nem annyira jó dolog, hanem hogy az udvariasság mindig alap volt. Azonkívül, hogy úgy érzed magad, mint egy jó ember, ha szépen mondod, az emberek általában megteszik, amit kérsz, ha viszont nem, akkor nem. Hahó! Ezért van az, hogy nagyon felbosszant, ha ötéves kor felett valaki durva, és főleg akkor, ha megtagadják a beszélgetés „köszönöm” részét, amikor egy gesztust tesz valaki a nevükben, én, vagy az emberek, vagy az univerzum általában. Nem tudom, te hogy vagy vele, de ha valaki nem köszöni meg, miután összehoztam valakivel, az számomra olyan szembetűnő hiányosság, mintha gatya nélkül állna előttem. És az univerzum is ugyanígy érez ezzel kapcsolatban.

Ha nem vagy a hála állapotában, lecsatolod magad a nagyszerűség forrásáról. A hála messze túlmutat azon, hogy valakinek jó a modora. A jó modor a szokás egy formája, a hála pedig egy létállapot. Mindenki tud disztingválni, ha érzi, ha nem, de valóban a hála állapotában lenni arról szól, hogy az életünk csodáira felfigyelünk, és mélyen értékeljük őket. Gondolj arra, hogy milyen érzés, amikor valakinek tényleg megköszönöd, amit tett érted. Hálás vagy azért, amit kaptál, bármi legyen is az, és azért, mert köszönetet küldesz feléjük, ők pedig jól érzik magukat attól, hogy adtak neked, bármi volt is az, és azért, mert

értékeled őket. És ettől te megint nagyszerűen érzed magad. Ettől pedig ők érzik majd nagyszerűen magukat – gyakorlatilag az egész életedet tölthetnéd azzal, hogy köszönőüzeneteket irkálsz odavissza. És mivel ettől jól érzed magad, jó neked a hála állapota, magas frekvenciára kerülsz, és kapcsolódsz a Forrás energiájához, amely még erőteljesebb állapotba visz, és még több jó érzéssel teli dolgot és tapasztalatot manifesztálsz majd az életedbe. Ezzel ellentétben ha csalódottan, dühösen, lelkiismeretfurdalással vagy feledékenyen jelensz meg ahelyett, hogy hálás lennél, akkor alacsonyabb a frekvenciád, és ezért kevésbé kapcsolódsz a Forrás energiájához. Az állapotod kevésbé erőteljes ahhoz, hogy jó érzéseket keltő dolgokat és tapasztalatokat manifesztálhass az életedben. Szóval ez mind szép és jó, de itt válik az egész hála dolog igazán menővé. Egy csomó út vezet oda, hogy növeld a frekvenciádat, és közelebb kerülj a Forrás energiájához, de a hálával gyakorlatilag kiterjeszted a pozitív energiát azáltal, hogy köszönetet mondasz, amely visszatükrözteti rád a pozitív energiát – minden tett rendelkezik azonos és ellentétes reakcióval. Ez teszi a manifesztációs folyamatot még erősebbé. A különbség az, hogy látunk valakit, ahogy könnyesre neveti magát, látjuk könnyesre nevetni magát attól, amit mi mondtunk. Az elsőtől valószínűleg ugyanolyan jól fogjuk érezni magunkat, és ugyanolyan durván nevetünk majd, mint ő, ami megemeli a frekvenciánkat, a második helyzetben viszont nemcsak arról van szó, hogy egy magas frekvencián találkozunk, hanem energiát cserélünk ki magas frekvencián. A nevetésével köszöni meg neked, hogy valami nagyon vicceset mondtál, ami még jobban felturbózza a dolgokat, és még erősebb lesz a kapcsolat. Wallace Wattles így magyarázza A meggazdagodás tudománya című könyvében: „Nem tudsz hatalmat gyakorolni hála nélkül; hiszen a hála az, amely kapcsolatban tart az Erővel.” Gyakorlatilag gyenge vagy hála nélkül – ezek nagyon nagy szavak, Wattles! Ha aktívan kiküldöd ezt az energiát, ezt fogod

visszakapni, és mind közelebb és közelebb kerülsz a Forrás energiájához, a frekvenciád magasabb és magasabb lesz minden cserével egészen addig, amíg a zsigereidben érzed majd, hogy ugyanaz az anyag vagy, mint a Forrás energiája, és hogy vagy tudatosan, vagy tudattalanul te magad manifesztáltad a valóságodat a végtelen semmiből és mindenből. A hála összeköt azzal az igazsággal, hogy nemcsak hogy van erőd ahhoz, hogy manifesztáld, amit keresel, hanem hogy te magad vagy az erő. Amely lényegében azt jelenti, hogy ha hálás vagy a Forrás energiájának, akkor saját magadnak van hálás. Ez pedig visszavezet a legerősebb dologhoz, ami létezik: az önszeretethez. Tádááám! Minél következetesebben maradsz a hála állapotában, és fókuszálsz arra, ami jó, annál erősebb lesz a kapcsolatod a Forrás energiájával, és annál gyorsabban és könnyedebben leszel képes manifesztálni, amely a jelen valóságodban még láthatatlan. Ez a hála mindent átható ereje. De várj, mert van itt még valami! A hála megerősíti a hitedet.

A hit azt jelenti, hogy van bátorságod hinni abban, amit még nem látsz. A hit az az izom, amit akkor használsz, ha úgy döntesz, hogy kirobbantod magad a komfortzónádból, és valami olyanná változtatod meg az életedet, amely gyakorlatilag felismerhetetlen számodra a jelen valóságodban. A hit elnyomja az ismeretlentől való félelmedet. A hit lehetővé teszi számodra, hogy kockáztass. A hit olyan cucc, hogy „ha ugrasz, megjelenik a háló is”.

A hit a legjobb barátod, ha rettegsz a félelemtől.

Ha következetesen a hála állapotában vagy, és felfigyelsz a máris létező csodákra, sokkal könnyebb lesz elhinned, hogy több csoda is van ott, ahonnan ez jött, és hogy a még manifesztálandó csoda is elérhető számodra. Kaptál már csodákat korábban is, ezért természetes, hogy kaphatsz még újra. Így erősíti meg a hála a hitedet. És az erős hit kulcsfontosságú az életed átalakításában. Ez pedig elvezet a grandiózus hálafináléhoz – ha tényleg a manifesztációs szakosztály rocksztárja akarsz lenni, kerülj arra a pontra, hogy megvan a rendíthetetlen hited és a rendíthetetlen hálád is azzal kapcsolatban, amire vágysz. Ekkor történnek a valódi csodák, mert a hit vegyítése hálával a manifesztáció legnagyobb atyaúristene. Habár elkél ehhez egy kis Jedi-erő, mert alapvetően arról van szó, hogy nemcsak hogy hiszünk abban, ami még nem manifesztálódott (van hitünk), hanem hogy hálásak is vagyunk ezért. Más szóval, hálásnak kell lenned a képzeletbeli barátaidért és a képzeletbeli életedért. Igen-igen. Akármilyen nevetségesen hangzik is ez, biztos vagyok benne, hogy máris csinálod tudatosan vagy tudattalanul valamilyen mértékben az életedben. Egy egyszerű példa az életemből erre a parkolóhely-találás. Amennyire vissza tudok emlékezni, csillagközi parkolóhelyeket találok a semmiből, akármerre járok is. Ha nem akarsz sokat sétálni, komolyan mondom, hozzám pattanj be, és még húsvét vasárnap is találok helyet a pápa rezidenciája előtt. Mindig ugyanazzal a hozzáállással kezdek neki a parkolóhelyvadászatnak, tudással és nyugodt bizonyossággal, hogy meg van oldva. A tökéletes hely az enyém, már létezik, és ősöröm és hála tölt el emiatt. Tényleg igazán hiszek ebben. És aztán, ahogy mindig is, valaki kikanyarodik, és én beállok a helyére. Soha nincs rá garancia, de én akkor is egy hálagép vagyok a garantáltan nagyszerű parkolási kalandom előtt, alatt és után.

Ha a még nem manifesztálódott dolgokkal kapcsolatban is hálát érzünk, akkor az arról informálja az univerzumot, hogy tudod, hogy amire vágysz, már létezik, és a megfelelő frekvenciára helyez ahhoz, hogy megkapd. Ha radikálisan szeretnéd megváltoztatni az életed, erősítsd meg a hitedet, hogy egy bőséges, jóindulatú univerzumban élsz azzal, hogy mindenért hálás vagy, amit már manifesztáltál, és minden jóért, ami feléd tart. Légy hálás azért, hogy van erőd manifesztálni bármilyen valóságot, amire csak vágysz, és aztán belépsz az űrbe, hogy megszerezd. Váltsd be annak a drámáját, hogy hogyan lesz meg, amit szeretnél arra a hálatelt várakozásra, hogy csodák érkeznek az életedbe és annál közhelyesebbé válnak majd ezek a csodák. Íme, néhány módszer, amit gyakorolhatsz:

1. EZ AZÉRT JÓ MERT… Ha bármi nagyszerű, közepes, béna vagy idegesítő történik veled, ezzel az állítással fogadd „Ez azért jó, mert…”, és töltsd ki a hiányzó részt. Ha rendszeresen gyakorlod, meglátod, mennyivel könnyebb lesz hálásnak lenned sokkal több dologért, mint amit észreveszel. „Jó, hogy defektet kaptam a hazafelé úton, mikor a gyerekeimért mentem. Megmutattam nekik, hogyan kell kezelni egy váratlan helyzetet. Ezenkívül minőségi időt tölthettem velük a kocsiban, húsz kérdést játszottuk, miközben vártuk, hogy sárga angyal megjelenjen. Így jöhettem rá, hogy a lányomra pikkelnek az iskolában.” Fontos, hogy megtaláld a módját, hogy hálás legyél mindenért, amit manifesztáltál, még azokat a dolgokat is, amelyekre legszívesebben azt mondanád, hogy „Kösz, nem”. Ha a negatív aspektusokra koncentrálsz életed nagyobb kihívást jelentő dolgaiban, attól csak alacsonyabb lesz a frekvenciád, fájdalomban és dühben tart, még több negatívumot hoz, lehet, hogy meg is betegít, és egészen biztos, hogy barátságtalanná tesz. Ha ezzel ellentétben azt

keresed, hogy hogyan lehetnél hálás mindenért az életben, az nemcsak emeli a frekvenciádat, hanem mindig lehetővé teszi, hogy fejlődj azáltal, hogy megnyit a tanulság irányába. Igen, ez néha magas labda, és az életben vannak olyan helyzetek, melyektől köpni-nyelni nem tudunk, és csak állunk ott, és azt kérdezzük magunktól, hogy na ez most mi a fene volt? Néha évekbe telik (de van, hogy egy élet sem elég), míg úgy tudunk visszanézni, hogy azt mondjuk? „Tudod mit? Nekem akkor arra volt szükségem, hogy millió darabra törjön a szívem a miatt a hülye alak miatt. Annyira boldog vagyok azzal a férfival, akihez végül hozzámentem.” Ha megtaláljuk a jót és a tanulságokat a dolgokban, az lehetővé teszi számunkra, hogy túllépjünk a dolgokon, és új tapasztalatokat szerezzünk. Ha egy helyben akarsz toporogni, és azt akarod, hogy ugyanaz a tanulság koppintson a fejedre újra és újra, légy negatív, dühös, és játszd tovább az áldozatszerepet. Ha túl akarsz lépni a problémáidon, és élveznéd az életed, légy hálás, lásd meg a jót, és tanulj.

2. ÍRD MEG A KÖSZÖNŐÜZENETEIDET Minden este lefekvés előtt gondold végig a napodat, és vagy írásban, vagy gondolatban jegyezz le tíz dolgot, amiért hálás lehetsz az életben. Ez szólhat a gyönyörű virágokról a kertedben, vagy arról, hogy még dobog a szíved a szőrszálhasogató szomszédod egyórás látogatása után, aki megtanította neked, hogy boldog lehetsz, amiért nem az ő életét éled. Állj meg, és vedd észre napközben azokat a dolgokat, melyekért hálás lehetsz. Ez magasan tartja a frekvenciádat minden pillanatban. Próbáld nem elfelejteni ezt a gyakorlatot napközben, de este mindenképp szánj rá időt lefekvés előtt.

3. SZERESD MAGAD Légy hálás mindazért, ami vagy, és amivé válni fogsz.

15. FEJEZET MEGBOCSÁTASZ VAGY MEGROHADSZ

„A megbocsátás azt jelenti, hogy feladsz minden reményt egy jobb múltért.” LILY TOMLIN színésznő, író, humorista, abszurdista Mikor volt, hogy utoljára fizikailag bántottad magad? Mit tettél, hogy alábbhagyjon a fájdalom? És mennyi ideig vártál, hogy elmúljon? Ha fizikai fájdalmunk van, általában szélsőségesen proaktívak vagyunk, hogy kiderítsük, hogyan lehet azonnal megszüntetni, mert hát fáj. Még ha további fájdalmakat kell is átélnünk – például hogy csípő fertőtlenítőt öntünk a nyílt sebre, vagy hogy össze kell varrni a sebet –, azonnal megtesszük, mert a végső célra fókuszálunk: a megkönnyebbülésre. Viszont amikor emocionális fájdalomról van szó, látszólag benne vagyunk abban a játékban, hogy megnézzük, mennyi szenvedést bírunk még ki, fetrengünk a bűntudatban, a szégyenben, dühben és önutálatban, van úgy, hogy teljes életünk során. Meghosszabbítjuk a szenvedésünket azáltal, hogy ragaszkodunk a rossz érzéseinkhez, csúnyán beszélünk az anyósunkról, arról fantáziálunk, hogy nagyszájúan bemártjuk inkompetens főnökünket az egész iroda előtt, másra hárítjuk a felelősséget, és azon a sok okon pörgünk, hogy az ellenségeinknek miért nincs, és hogy nekünk miért van igazunk. Újra és újra éljük a legrosszabb pillanatokat, ahelyett hogy elengednénk őket, piszkáljuk az érzelmi sebeinket, nem hagyjuk, hogy a begyógyuljanak és alábbhagyjon a fájdalom. Nem nyugszunk addig, amíg meg nem bizonyosodunk arról, hogy a másik is annyira szenved, amennyire mi: „Ha egész életemben szenvednem kell, biztosíthatlak róla, hogy észreveszed, hol ártottál nekem!”

Ragaszkodunk a haragunkhoz, és ez kitölti az egész agykapacitásunkat, elvesztegeti az időnket, kikészít minket, dühösek és depressziósak leszünk tőlünk, gyakran fizikailag megbetegít és meg is öl minket… hm, miért is? Cipeljük magunkkal a bűntudatot, a szégyent, a haragot és az önutálatot, itt a Nagy Szundi a mókamester, ő dühöng, és megköveteli, hogy igaza legyen. A magasabb rendű énedet ezzel szemben nem érdekli, hogy mások mit gondolnak vagy tesznek, mert a magasabb rendű éned őrülten szerelmes beléd, és csak ez számít. Ahogy volt, úgy volt. Ha ragaszkodsz hozzá, az nem változtat ezen a tényen, csak életben tartja a múlt negatív érzéseit, a fájdalom rabjává tesz, és alacsonyan tartja a frekvenciádat. Abban a pillanatban, amikor eldöntöd, hogy megbocsátasz, és hagyod, hogy a negatív érzések elolvadjanak, úton vagy a szabadság felé. A megbocsátás arról szól, hogy magaddal törődsz, és nem azzal, akinek meg kell bocsátanod. Arról szól, hogy azt a vágyadat, hogy jól érezd magad az elé helyezed, hogy igazad legyen. Arról van szó, hogy vállalod a felelősséget a saját boldogságodért, ahelyett hogy megjátszanád, hogy valaki mástól függ. Arról szól, hogy beleállsz az erődbe úgy, hogy hadat üzensz a dühnek, a haragnak, a fájdalomnak. Ragaszkodni a dühhöz olyan, mintha bevennéd a mérget, és arra várnál, hogy az ellenséged meghaljon. Ha valakivel problémád van, aki fontos neked, magyarázd el, hogy érzed magad, anélkül hogy hibáztatnád, és bocsáss meg neki anélkül, hogy tudnád, mi lesz a végkifejlet. Lehet, hogy a beszélgetés közelebb hoz titeket egymáshoz, de az is lehet, hogy arra jössz rá, hogy nem akarsz már annyit együtt lógni vele, vagy egyáltalán nem. Mindenesetre ha szabad akarsz lenni, el kell engedned. Ha haragszol egy szemétládára, mert fájdalmat okozott, akkor szabadítsd fel magad, és engedd el, ahelyett hogy ezen fortyognál vagy bosszúból küldenél neki egy doboz patkányt postán. Mit érdekel

téged, hogy tudják-e magukról, mennyire bénák, vagy sem? Miért lenne ettől neked jobb? Ne játszd meg, hogy azt szeretnéd, ha jobb emberré válnának. Ne érdekeljen annyira. Megtorlást akarsz, vagy bocsánatkérést, vagy hogy elismerjék, hogy igazad van. Lépj túl rajta. Engedd el. Minél tovább ragaszkodsz ahhoz, hogy igazad legyen, annál tovább lógnak majd a tudatodban, és összebűzölgik az életedet. Ne ess áldozatul annak a hamis hitnek, hogy ha megbocsátasz valakinek, őket akasztod le a horogról. Ha megbocsátasz valakinek, magadat akasztod le a horogról.

A megbocsátás nem arról szól, hogy kedves vagy velük, arról szól, hogy kedves vagy magadhoz. Ok, rendben, igen, megértettük. És akkor hogyan is engedjük el a dolgokat? Hogy bocsátasz meg annak a szemétnek?

1. LÉGY EGYÜTTÉRZŐ Ha képes vagy együttérezni magaddal vagy valakivel, aki valami iszonyúan borzasztó dolgot tett, az olyan, mintha egy puskagolyót operálnál ki a karodból: lehet, hogy eleinte rugdosol és ordítasz és utálod, de hosszú távon ez az egyetlen módja, hogy a valódi gyógyulás beinduljon. Az egyik legjobb trükk erre, ha elképzeljük azt a személyt gyerekként, akire haragszunk. Gondolj erre a kis emberre úgy, mint aki félelemből cselekszik, mint aki mindent megtesz azért, hogy megvédje magát, és azért küzd, hogy a saját szenvedésével elbánjon az egyetlen módon, amit ismer. Az emberek azért viselkednek rosszul, mert fájdalmuk van, össze vannak zavarodva vagy mindkettő. Ha ezt megérted, és elképzeled azt az embert, akit lefejeznél édes, ártatlan gyerekként nagy kiskutya szemekkel, az segít majd együttérezni vele, aminek kulcsszerepe van a megbocsátásban. És ugyanez igaz bármire, amiről úgy érzed, hogy magadnak kell megbocsátani. Te is csak egy kis nyulacska vagy, aki megoldásokkal próbálkozik. Érezz együtt az édes kis cumisüveges önmagaddal, és engedj el mindent.

2. TÖRÖLD KI A MÁSIK SZEMÉLYT AZ EGYENLETBŐL Képzeld el, hogy van két alkalmazottad, akik egy fontos prezentáció előtti napon nem jelennek meg a munkában, és mindent rád hagynak. Az egyikük azért hagy cserben, mert másnapos, és nem tud kikelni az ágyból, a másik épp megtudta, hogy az édesanyja váratlanul meghalt, rohant a reptérre, és az érzelmi zűrzavarban elfelejtett felhívni téged. Az eredmény ugyanaz – magadra hagytak, egyedül kell elvégezned a munkát –, de két teljesen különböző reakció lehetséges. Ami azt jelenti…, hogy van választásod. Az egyik lehetőség kockázata az, hogy felrobban egy artériád a dühtől, a másik pedig megnyitja a szívedet. Vagy képzeld el magad, ahogy egy vadiúj csónakban lazulsz, amikor egy csónak ütközik a tiédnek, és megkarcolja. Ha üres a csónak, senki nincs, akire dühös lehetnél, és sokkal nyugodtabban, kíváncsibban kezeled a helyzetet. Ha valami idióta vezeti a csónakot, és azért jön neked, mert egy sms-re válaszol éppen, akkor megőrülsz, és egy rakás nem túl kedves jelzővel illeted. Újra elmondom, a helyzet teljesen ugyanaz – karcolás keletkezett a csónakodon –, ám a két reakció teljesen különböző. Amikor valaki valami borzasztó dolgot tesz veled, szedd ki ezt az embert az egyenletből, hogy meg tudj nyílni, és kellemesebb, produktívabb reakciód (és életed) lehessen. Úgysem róluk van szó, hanem rólad. Ha nincs, akire dühös legyél, nehéz dühösnek lenni. Ehelyett az esetek a kérdések irányában nyílnak meg. Miért történt mindez? Hogyan kerültem én ebbe? Miért vonzottam ezt be? Hogyan fejlődhetek ettől? Hogyan lehetek együttérző mindenkivel, aki ebben benne van? Ha elönt a harag, a tanulság nem jut át a belső és a külső ordításon és visítozáson. Tégy egy szívességet magadnak, és használd az irritáló helyzetet és embereket fejlődésre, és ne fájdalomra.

3. DÖNTSD EL, HOGY INKÁBB VAGY BOLDOG, MINT HOGY IGAZAD LEGYEN A szabadság felé vezető út azzal a döntéssel kezdődik, hogy inkább boldog akarsz lenni, mint hogy igazad legyen. Igen, az idióta barátodnak kellett volna kifizetnie a parkolójegyet, amikor kölcsönkérte a kocsidat, az öcsédnek nem kellett volna megborotválnia a kutyát, amikor vigyázott a házra helyetted, de ha ők ezt nem így látják, attól még nem kell napokig ezen rugóznod. Nem lenne jobb érzés, ha elengednéd? Megéri cipelni magaddal ezeket a romlott érzéseket, csak azért, hogy igazad legyen? Gondold ezt magadban: „Mit kell tennem, vagy nem tennem, gondolnom vagy nem gondolnom most, hogy boldog legyek?” És ha a válasz az, hogy „hagyom, hogy ez a szemét, azt higgye, igaza van”, akkor legyen úgy.

4. NÉZD MEG MINDEN SZEMSZÖGBŐL Fontos nem megfeledkezni arról, hogy mindenki a saját maga teremtette illúzióban él, és hogy fogalmunk sincs, ki miből indul ki, amikor cselekszik, vagy hogy hogy érti mindezt, szóval csak mert te úgy gondolod, hogy valami nincs rendben, az ő világukban attól még lehet, hogy rendben van, és lehet, hogy a te utad nem oké. Vizsgáld meg egy másik nézőpontból, ne ragaszkodj annyira ahhoz, hogy vagy így, vagy sehogy, engedj be egy kis friss levegőt, és meg fogsz lepődni, hogy a harag milyen hamar elszáll. Például küldesz egy jó barátodnak egy sms-t egy vacsorameghívással, mert szeretnéd, ha eljönne. Ő válaszul azt írja, hogy nem tud jönni, mert akkor van a születésnapja. Sajnálatodat fejezed ki, és küldesz neki egy szomorú fejecskét. Semmi válasz nem jön. Ezért ezt írod neki „Boldog szülinapot!” Továbbra sem jön válasz, ezért tovább pörögsz a témán. Borzasztóan érzed magad, mert megbántottad, aztán jön az, hogy milyen idióta felnőtt az, akinek ilyen sokat jelent egy hülye szülinap, és arra gondolsz, hogy mennyi pénzt költesz majd arra, hogy vegyél neki valami ajándékot engesztelésképpen. Közben ő meg véletlenül lehúzta a telefonját a vécén az utolsó üzeneted után. Ha kíváncsi vagy, ahelyett hogy a rabja lennél a helyzetnek, a mások felé mutatott reakcióid miatt dupla bónusz jár, mert nemcsak hogy elkezdtél könnyebben megbocsátani nekik (mert rájöttél, hogy ez valójában rólad szól, és nem róluk), hanem megkaptad azt a hatalmas ajándékot, hogy ráébredtél az egyik nem annyira különleges vonásodra azért, hogy fejlődhess és tanulhass belőle (még többet olvashatsz erről a 21. fejezetben). Byron Katie ezt mondja Loving What Is: Four Questions That Can Change Your Life című nagyszerű könyvében (komolyan mondom, menj, és vedd meg): „Nem emberekhez vagy dolgokhoz ragaszkodunk, hanem olyan fogalmakhoz, melyeket meg sem vizsgáltunk, csak abban a pillanatban igaznak hiszünk.” Például az előző jelenetben ahelyett, hogy az „igazsághoz” ragaszkodunk, hogy

ez az ember nem válaszol az üzeneteinkre, mert dühös, csak ezt kell megkérdezned magadtól: „Minek akadok ki valami olyasmin, aminek igazáról nincs bizonyítékom?”, vagy „Hogyan érezném magam, ha nem könyvelném el egyből, hogy a barátom mérges rám?” Szó szerint egyetlen kérdés választ el attól, hogy boldog legyél egy amúgy dühítő helyzetben.

5. BORÍTSD KI A BILIT Menj el egyedül valahova messzire mindenkitől, és verj szét egy párnát, egy matracot vagy valami puha, élettelen tárgyat, amely nem okoz fájdalmat az öklödnek, vagy nem fog visszaütni. Sikíts és ordíts, hogy milyen önző egy disznó az a másik, és adj ki magadból mindent száz százalékban, míg teljesen ki nem merülsz, vagy valaki fel nem hívja a rendőrséget miattad. Szedd ki a rendszeredből teljesen, aztán engedd el.

6. NE FELEDD, HAMAROSAN EMLÉKSZEL MAJD ERRE

NEM

IS

Próbálj valaki olyanra gondolni, aki teljesen megőrjített és pácban hagyott úgy három éve. Eszedbe jut egyáltalán valaki? Ha igen, felkapod a vizet most miatta? Bárminek vagy bárkinek kellene megbocsátanod ebben a pillanatban, az valószínűleg már csak egy kis villanás nemrégről (ami persze a helyzet súlyosságától függ). Miért kell hatalmas drámát csinálni belőle, ha egy napon úgyis elfelejted? Nézz rá úgy, mint a jövőben nem létező eseményre, és kezdj el megbocsátani és felejteni most azonnal. Ha megbocsátásról van szó, nem túl nehéz, amit TENNED KELL. Olyan ez, mint amikor leszoksz a dohányzásról – gyakorlatilag kevesebbet csinálsz, mint amikor dohányzol. Nem kell elmenned az üzletbe cigarettát venni, nem kell kibontanod a dobozt, nem kell meggyújtanod, nem kell hamutartót találnod, stb. Csak annyit kell tenned, hogy abbahagyod. Annyi a dolgod, hogy elengeded ezt az önmagad kreálta ragaszkodásodat a cigarettázáshoz. Ugyanez igaz a megbocsátásra is. Annyi a dolgod, hogy elengeded a másik emberhez vagy hithez kötődő saját alkotású ragaszkodásodat.

7. FELEJTSD EL Ha valóban megbocsátottál valakinek, indulj tiszta lappal. Nagyon gyakran alkotunk ítéletet emberekről, és aztán mindegy, mit tesznek, mi akkor is ennek lencséjén keresztül nézzük őket. Ami azt jelenti, hogy arra várunk, hogy megint pácban hagyjanak minket. Ami pedig azt jelenti, hogy a megbocsátásközeli állapotában vagyunk: úgy teszünk, mintha minden oké lenne, de még mindig ragaszkodunk egy kicsit a haragunkhoz. Engedj el minden elvárást, akassz le mindenkit a horogról, kezeld az embereket üres lapként újra és újra, várd el tőlük a legjobbat, tekintet nélkül arra, hogy mit tettek a múltban, és meg fogsz lepődni. Amire koncentrálsz, abból teremtesz még többet, és ha arra számítasz, hogy az emberek idegesíteni fognak, nem fognak csalódást okozni. Fókuszálj a finomságokra, és bátorítsd a jó viselkedésüket, ha ebből szeretnél többet teremteni.

8. SZERESD MAGAD Mert megérdemled.

16. FEJEZET NYUGODJ LE, VILMA

„Nem evezünk az árral szemben, hanem vele evezünk. És ha igazán jól megy, el is dobjuk az evezőket.” KRIS KRISTOFFERSON énekes, dalszövegíró, színész és Rhodes-ösztöndíjas, aki a kora ellenére is szuperszexi Néhány évvel ezelőtt elutaztam Indiába, és teljesen megváltozott az életem. Ha nem tapasztaltad volna meg magad, India zsong az élettől: zsibongó színkavalkád, dudáló kocsik, tébláboló tehenek, zsúfolt vonatok, vég nélküli nyomornegyedek, részletgazdag paloták, ősi templomok és édes illatú füstölők. Szó szerint csordultig van az emberiséggel, beszéddel és mantrázással, rajtad ül, miközben te azért küzdesz, hogy helyet találj a tömött vonaton. A lehetőségeid a következők: 1) mész az árral, és megismerkedsz a szomszédoddal, 2) kinövesztesz egy stressz okozta tumort. Talán a legnagyobb hatást az tette rám, hogy szinte mindenki az első lehetőséget választotta. Ha Indiában elaludnál a buszon, lesz olyan, aki hozzád bújik, lehúzzák az ablakot, hogy beszélgessenek veled a forgalomban, kimeresztett szemmel bámulják, hogy te nem vagy indiai, segítenek, ha elvesztél, ragaszkodnak hozzá, hogy fényképezkedj a családtagjaikkal történelmi emlékműveknél, meghívnak teázni, böfögnek, az arcodba finganak – nagyon idegesítő. És cuki. És arra kell gondolnom, hogy ők világosan tudnak valamit, amit én már rég elfelejtettem (és úgy sejtem, az egész világ is elfelejtette). Nem kellett besötétítenem az ásram bejáratát, nem kellett piros pöttyöt se a homlokomra ragasztani, és más egyéb spirituális lehetőséget se kellett választanom az ország kínálta ezerből – kinek kellenek ezek? Ami engem illet, kábé mindent megtanulhatsz a spiritualitásról és az

életről, ha részt veszel egy tizenkét órás buszúton Indián keresztül az esküvői időszakban. Amikor megvettem a jegyemet a Super Delux Express buszra Delhiből Agrába, a Tádzs Mahal hazájába, azt mondták, hogy plusz négyszáz rúpiáért luxus négyórás megállás nélküli utat kapok, szemben a tízórás helyi járattal, amely minden bokornál megáll. Annyira szélsőségesen el voltam fáradva a három alvásmentes naptól, melyet egy tevefesztiválon töltöttem a sivatagban, hogy jó ötletnek tűnt, ha végigalszom a Super Deluxe-utat egészen Delhiig. De ehelyett egy középkorú férfi, Mr. Barátságos mellett kaptam helyet, aki három szót beszélt angolul, és nem bírta ki, hogy ne beszéljen hozzám folyamatosan annak ellenére, hogy elég meggyőzően tudtam tettetni az alvást, és tényleg egyáltalán gőzöm sem volt arról, hogy mi a fenéről beszélhetett. A busz egy óra késéssel indult a masszív zavarodottság és a túl sok utas miatt, csaknem két órába telt, míg kiértünk a városból, mely annak a ténynek köszönhető, hogy november volt, vagyis az esküvői főszezon. Az esküvők Indiában hagyományosan több napig tartó ceremóniák, mérföldeken ívelnek át, mindenkit tárt karokkal várnak a kereszttűzben, hozzátartozik egy felvonulás lovakkal, egy vándorló zenekarral, tűzijátékkal, egy kocsi megafonnal, melyből bömböl az indiai zene és a fontos esküvői bejelentések, és egy csapat srác, akik valami olyasmit visznek a fejükön, mint az asztali lámpák. A busz minden tízedik percben ilyen esküvői ünnepségbe keveredett, ami azt jelentette, hogy mindenki, aki a buszon volt, leszállt, amikor megálltunk, és csatlakozott a partihoz. Amikor végre kiértünk a városból, állandóan lehúzódtunk, hogy random embereket vegyünk fel és tegyünk le (a semmi közepén), teáztunk, cigiztünk és tüzet gyújtottunk a bozótosban egy árokban. Vagy nagy dolgokkal töltött jutából készült zsákokat és gumósokat kötöttünk a tetőkre. Egy ponton egy férfi, aki kint állt a sötétben az út szélén, felszállt. Úgy kaptuk fel, hogy a busz meg sem állt teljesen, a busz elején foglalta el a helyét az én ülésem mellett, és azonnal hindi nyelven kezdett el ordítani. Utastársaim üdvözölték, énekeltek és csendben ültek, én azzal válaszoltam, hogy ellenőriztem, hogy

találok-e egy helyet egy kicsit távolabb a szájától. Felkeltem, és csatlakoztam a sofőr körüli rozoga padokon ülő embercsoporthoz, aki egy üvegfal mögött található kis helyen ült. A körülötte kuporgó emberek csináltak nekem egy kis helyet, és hirtelen olyan érzésem támadt, mintha egy akciófilmet néznék, melynek akkora a kijelzője, mint a busz hatalmas szélvédője. Bedőlve utaztunk a keskeny, sáros utakon aprócska falvakon keresztül, Bollywood dallamai recsegtek a rádióból, miközben emberek, kecskék és majmok tértek ki az utunkból, és csak a mindenható szent tehenek előtt lassítottunk le. Aztán hirtelen valami pici faluban megint egyszer lelassítottunk. Még egy kis chai? Vagy egy barátot látogatunk meg? Pisilnie kell valakinek? Sétálna egy órát, és mi itt megvárjuk? A sofőr leszáll, és int nekem, hogy kövessem, ahogy mindenki másnak is a buszon. Kiderült, hogy Mr. Fülbeordítós valami szentember-féle, aki csak bemelegítette a tömeget a templomokhoz vezető túrára ebben a csodás kis faluban, melyet Vrindavannak hívnak. Megtudtam, hogy ez az a hely, ahol Krisna találkozott a feleségével, Radhával, és itt templomok százait építették fel a tiszteletére. A következő két órám abból állt, hogy számtalan templom közt vándoroltam, virágokat dobáltam kegyhelyeken, körbeugráltam Krisna szobrát, szentként mantráztam, imádkoztam és tapsoltam, és csak arra tudtam gondolni, hogy hasonló helyzetben a New York-iak már embert öltek volna egy expresszbuszon New York és Washington között. Senki nem számított erre a buszon utazók közül, de senki nem panaszkodott, annak ellenére, hogy mikor végre visszaszálltunk a buszra, már régen elhagytuk azt az időpontot, amikor Delhibe kellett volna érnünk, és még jó ötórás út állt előttünk. Ehelyett mindenki köszönetet mondott a szent embernek, borravalót adtak neki, a szent ember pedig az út hátralévő részét felszabadult beszélgetéssel töltötte a buszon. Ezután megálltunk egy útszéli étteremben vacsorázni, aztán egy pisiszünet, aztán éjjel háromkor felébresztettem azt a családot, akikkel Delhiben lakhattam. Ők persze úgy fogadtak, mintha délután három óra lenne, és ragaszkodtak hozzá, hogy igyunk egy teát.

Ezeket tanultam Indiában arról, hogy hogyan lépjünk be a főáramba: ● Beszélgess idegenekkel, mindenki egy család ezen a bolygón. ● Számíts a váratlanra, és élvezd. ● Találd meg a humort. ● Csatlakozz a partihoz. ● Élj a pillanatnak. ● Az az idő, amit azzal töltesz, hogy jól érzed magad, soha nem elvesztegetett idő. ● Oszdd meg a teredet. ● Nyugodj le, Vilma.

SZERESD MAGAD És az élet egy nagy partivá válik.

17. FEJEZET ANNYIRA EGYSZERŰ, HA EGYSZER RÁJÖSSZ, HOGY NEM NEHÉZ

„A valóság csak egy illúzió, bár nagyon kitartó.” ALBERT EINSTEIN, a legkirályabb tudós A napfényes Kaliforniámban lógtam otthon egy reggel. Olvastam az újságot, az ajtók tárva-nyitva, a zene ordít, amikor hirtelen egy madár suhant be a nappalimba. Csapkodott a szárnyaival, mint egy őrült, nekirepült a lámpáknak, a növényeknek, leveleket, tollakat, kakit és pánikot terjesztve szerteszét. Menekülni próbált, de közben állandóan az ablaknak repült, én pedig gyengéden kergettem egy papuccsal, hogy visszairányítsam a nyitott ablak felé. Borzasztó volt nézni – szegény kis jószág levegő után kapkodott rémült szemmel, kis madárszíve biztosan majd’ szétrobbant a félelemtől, de ő továbbra is vagdosta magát az ablakhoz tiszta erőből. Végül sikerült kikísérnem a szabadba, és én is eltöltöttem néhány zavart percet, hogy lenyugtassam saját madárszívemet, míg megvizsgáltam a baleset helyszínét. Elképzeltem a zavarát és a frusztrációját: „Látom az eget! Ott van! Ha elég keményen és gyorsan repülök, elérem!” Az jutott eszembe, hogy mennyien éljük az életünket pont így. Látjuk, hogy mit szeretnénk, és majdnem megöljük magunkat azzal, hogy olyan módon próbáljuk elérni, ami nem működik. Ha megállnánk, elcsendesednénk egy pillanatra vagy kettőre, és egy kicsit másképp néznénk a dolgokat, észrevennénk az ajtót a szobában, ott szemben, amit az a kedves köntösös nő kitárt számunkra. És csak annyi dolgunk lenne, hogy átrepüljünk rajta.

Ó, az a sok dráma, amit teremtünk magunknak! Elveszünk a sok történetben – Nincs pénzem, nem vagyok elég jó, nem mondhatok fel a munkahelyemen, lusta vagyok, csúnya a hajam –, lehajtott fejjel vánszorgunk át az életen, kapaszkodunk a hamis hiteinkbe mint kakival tele mentőcsónakokba, és gyakorlatilag megakadályozzuk magunkat abban, hogy lássuk a lehetőségek és alkalmak végtelen óceánját, mely minden pillanatban körülvesz minket. Megtörtént már veled, hogy egy olyan utcán sétáltál, ahol már milliószor, és hirtelen észrevettél egy házat, egy fát vagy egy postaládát vagy valami más egyértelmű, arcodba tenyerelő dolgot, amit addig még nem? Vagy most vetted észre valakinek a szemszínét, akit évek óta ismersz? Vagy néztél már édesanyádra, és gondoltad, hogy egyszer ebben a nőben voltam?! Nem az van, hogy ezek a dolgok hirtelen megjelentek és észrevetted, mindig is ott voltak, csak te nem tapasztaltad meg őket, mert máshova koncentráltál. Itt egy menő gyakorlat: Nézz körül, bárhol vagy is, és számold meg a piros színű dolgokat. Szánj egy percet erre, és számold meg őket. Most állj le, és nézz vissza erre az oldalra anélkül, hogy levennéd a szemed róla, és gondolj a körülötted lévő összes sárga dologra. Lehet, hogy rengeteg sárga van, de nem láttad, mert a pirosakat kerested.

Amire fókuszálsz, az válik a valóságoddá. És ez csak egy példa arra, hogy mennyi mindent nem veszünk észre, amit látunk. Végtelen mennyiségű érzés, gondolat, hit, értelmezés, hang, álom, lehetőség, szag, nézőpont, válasz, a válasz hiánya, mondanivaló és segítségadási mód létezik. MÉGIS, mivel annyira elálljuk saját utunkat, és annyira elköteleződtünk a saját történeteink mellett arról, hogy kik vagyunk és néz ki a valóságunk, hogy csak a felszínét kapargatjuk mindannak, ami elérhető

számunkra minden pillanatban. Miközben teljesen körülvesz minket a valóság számtalan nagyszerű verziója, csak lógnak ott, mint egy rakás félős tinédzserlányka a bálon a falnak támaszkodva, és csak várják, hogy felkérjék őket táncolni. Ahogy a költő, William Blake olyan ékesen mondja „Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: Végtelennek.” Szóval… miért is hoznál létre bármit, ami ne lenne teljesen lenyűgöző? Hiszen csak az életedről beszélünk itt most. Ha azt választod, hogy túllépsz minden okon – hogy a pénz, amire annyira vágysz, az ördögtől való; a személyiségeden, aki fél az intimitástól; vagy más egyéb kifogások egész tárházán –, melyeket úgy tapasztalsz meg, mintha nagyon komolyak és valóságosak lennének, mikor valójában tulajdonképpen cukik és nevetségesek, akkor szó szerint bármilyen valóságot létre tudsz hozni, amit csak akarsz. Amikor meggyőz az új kifogások egy különösen kreatív skálája, vagy elkezdem szervezni az alaposan átgondolt saját önsajnáló partimat, Ray Charleshoz fordulok. Ritkán hallgatom a zenéjét, de mindig Rayre gondolok, ha szükségem van egy seggberúgásra. Csóró volt, vak és kisebbségi, aki tizenöt éves korában árva lett, és „a város színes részében” nőtt fel abban az időben, amikor a rabszolgaság még nem volt túl távoli emlék, mégis belőle lett minden idők egyik legbefolyásosabb és legsikeresebb amerikai zenésze. Tulajdonképpen egy pillanatot sem fecsérelt el kifogásokra. Minden kis „ a fájdalom én vagyok” érzés, amit próbálok Rayjel szemben felmutatni, azonnal átvált nyafogó „jó kis próbálkozássá”, mert hogy valójában az is, és arra kényszerít, hogy nézzek végig az életemen és a kifogásaimon egy új szemszögből. Tényleg? Most tényleg hagyod, hogy ez megállítson? Csak annyit kell tenned, hogy eldöntöd, mindent elengedsz, amihez annyira ragaszkodsz, pedig már nem szolgál téged, és manifesztálod azt a valóságot, amit szeretnél. Az élet egy illúzió, melyet a te tapasztalatod hoz létre, és meg lehet változtatni abban a pillanatban, amikor úgy döntesz, hogy megváltoztatod.

A teljes tapasztalatunkat ezen a bolygón az határozza meg, hogy hogyan választjuk meg a valóság tapasztalását. Tudom. Mintha. De ez nem lehet ennyire egyszerű. Ha ennyire egyszerű, hogy lehet az, hogy az egész életemet azzal töltöttem, hogy vertem a fejem a saját magam teremtette hűhó üvegfalába? De mielőtt rosszkedvű leszel emiatt, ne feledd: ez a sok botladozás itt a valóságokban, melyekbe úgy teszünk, mintha beragadtunk volna, nagyon értékes, mert lehetővé teszi számunkra, hogy fejlődjünk és növekedjünk – teher alatt nő a pálma –, de neked kell eldöntened, hogy meddig jársz iskolába és dolgozol ugyanazon a problémán újra és újra. A végzős talárod kitisztítva és vasaltan vár rád, bármikor felveheted, csak annyi a dolgod, hogy elengeded a jelenlegi történetedet, és megírsz egy újat, amely passzol arra, aki valójában vagy. Ha szeretnél csatlakozni a partihoz, és megváltoztatnád a perspektívádat, tedd, amit ebben a könyvben mondok. (De tényleg TEDD meg, ne csak fél szívvel. És ha rajta vagy, akkor higgy is benne.) Tanulmányozd a könyv végén és a honlapomon található forrásokat. Kötelezd el magad amellett, hogy elengeded a ragaszkodásodat az alacsony frekvenciájú gondolatokhoz és tapasztalatokhoz, bízol benne, hogy az univerzum szanaszét szeret, csapj a félelem arcába, és bátran indulj el az ismeretlenbe. És tedd meg a következőket is:

1. FIGYELD MEG A TÖRTÉNETEIDET Azért hívjuk „történeteknek”, mert azok. Egy történet pedig nem az igazság. És újra lehet írni. Te vagy a saját életed szerzője – nem a szüleid, nem a társadalom, nem a partnered, nem a barátaid, nem a csúfolódók, akik daginak hívtak középiskolában – és minél gyorsabban eldöntöd, hogy írsz egy jobb forgatókönyvet, annál gyorsabban élsz majd nagyszerű életet. Mielőtt el tudod engedni a saját történeteidet, kerülj tisztába azzal, hogy melyek is ezek. Figyeld meg, hogy mit mondasz, és mire gondolsz, és kezd el magad beleásni a saját hazugságaidba. Annyira megszokjuk a törött lemezeinket, és annyira azonosulunk velük, hogy észre sem vesszük, hogy léteznek, vagy épp azt, hogy nem is valósak. És mégis halálunkig harcolunk azért, hogy fenntartsuk a nem-igazságukat! Főleg az így kezdődő mondatokra figyelj: ● Én mindig… ● Én soha… ● Én nem tudok… ● Nekem kellene… ● Nem vagyok jó…. ● Bárcsak… ● Szeretnék (ellentétben azzal, hogy fogok és vagyok)… ● Nekem nincs… ● Egy szép napon… ● Próbálok… A rakás szerencsétlenség Jane azt mondja, meg kell tartania borzasztó ügyvédi állását egy nagy presztízsű cégnél, mert soha nem fog olyat találni, amit szeret és jól is fizet. Tényleg? Ezért van az, hogy senki, sehol a földön nem végez olyan munkát, amit szeret, és még több pénzt is keres, mint te, Jane?

A magányos szívű Sally mindig azt mondja, hogy nem talál egy kedves, egyedülálló férfit, mert már mindenki elkelt. Tényleg, Sally? Minden kedves, egyedülálló férfit levadásztak már és megöltek, úgyhogy mindegy, hány randevúra mész, hányszor veszed fel azt a szexi tűsarkút és lógsz a Home Depot-nál, soha nem találkozol eggyel sem? Az a nagyszerű srác, akivel a barátod, Deb találkozott, egy magányos túlélője a jópasi-fajirtásnak? Csóró Joe, a személyi edző, mindig arról beszél, hogy neki soha nem lesz elég pénze és hogy jól fizető ügyfelek nem léteznek. Tényleg, Joe? Nincsenek? Sehol? Akkor az hogy lehet, hogy más személyi edzőknek annyi jól fizető ügyfelük van, hogy el sem bírják? És néhányan energiaitalokat és más saját márkájú edzéstermékeket is kifejlesztettek, hogy így söpörjék be a nagy pénzeket? Egy másik jó módszer, ha rajta akarod kapni magad egy történetben, ha megnézed az életed stagnáló területeit. Ha állandóan mérges vagy, lehet, hogy az a történeted, hogy „Senki nem ért meg”. Ha állandóan túlsúlyos vagy, lehet, hogy az a történeted, hogy „Nincs önuralmam”. Ha nem hívnak meg a hálaadási vacsorára, mert nem hagytad szóhoz jutni a többieket az utóbbi három családi összejövetelen, lehet, hogy a te történeted az, hogy „Senki nem figyel rám”. Emlékezz, ahogy Wallace Wattles mondta: Azt gondolni, amit gondolni akarunk, azt jelenti, hogy az igazságot gondoljuk, a jelenségekre való tekintet nélkül. Ahelyett, hogy megjátszod, hogy beleragadtál ezekbe a béna valóságokba, használd a gondolat erejét arra, hogy megváltoztasd a hozzáállásodat és az életedet. Kezdj el figyelni: Mik a kedvenc önszabotáló történeteid? Mi az, amit gondolkodáskor hallasz, újra és újra mondasz magadban, és amivé váltál (vagy inkább, akiről azt gondolod, hogy vagy)? Ásd bele magad a saját fáradt, törött lemezeidbe most, hogy elkezdhesd újraírni a történeteidet, és megteremtsd azt az életet, amit szeretnél.

2. FIGYELD MEG, TÖRTÉNETEIDBŐL

MIT

NYERSZ

Nagyjából semmit nem teszünk anélkül, előnyünk ne származna a tevékenységből, akár egészségtelen mértékben. Ha valami rosszat életünkben valami kába történet miatt, biztos van élvezetet ad.

A

hogy valamennyi egészséges, akár tartunk fenn az benne valami, ami

Mondjuk például az a történeted, hogy depressziós vagy. Jó esély van arra, hogy bár rossz érzés, ha rosszul vagy, nem kell annyira keményen dolgoznod, nem kell a mosással foglalkoznod, sőt edzésre se kell menned. Ismerős, otthonos és kényelmes érzés. Megszerzi neked a kívánt figyelmet. Jönnek az emberek megnézni téged, néha ennivalót is hoznak. Van miről beszélgetni. Megengedi neked, hogy ne kelljen annyira erősen próbálkoznod, vagy haladnod és az esetleges kudarccal szembesülnöd. Hagyja, hogy sört igyál reggelire. Mondjuk a történeted az, hogy nem tudsz elég pénzt keresni. Ha csóró maradsz, igazad van. Áldozattá válsz, így függsz másoktól, és elnyered a figyelmüket. Mások felajánlják neked, hogy fizetnek. Nem kell felelősséget vállalnod. Feladhatod, még mielőtt elkezdenéd, és így elkerülöd a lehetséges kudarcot. Ha életed dolgai a közepestől is messze vannak, másokat és a körülményeket hibáztatod ahelyett, hogy kockáztatnád a változtatást, mert nem engedheted meg magadnak, hogy kockáztass. Mondjuk a történeted az, hogy nem vagy túl jó a párkapcsolatok terén. Szabad vagy. Nem kell elköteleznek magad, és nyugodtan nézegetheted, hogy a szomszéd fűje zöldebb. Nem kell kockáztatnod, hogy fájdalom ér, mert sérülékeny vagy. Nyugodtan panaszkodhatsz, hogy egyedülálló vagy, és együtt éreznek veled. Tiéd az egész ágy, nem kell kompromisszumokat kötnöd, nem kell szőrtelenítened, esetleg csak nyáron.

Nem vesszük észre, de fontosabbként teljesítjük azokat a feladatokat, melyeket a saját történeteink fenntartásából kapunk, mert ez ismerős terep, itt kényelmesen érezzük magunkat, és félünk elengedni. Ha gyerekként depressziósak vagy áldozatok voltunk, akkor valójában átverjük magunkat, és elhisszük, hogy tényleg ezek vagyunk felnőttként, annak érdekében, hogy továbbra is learathassuk „a babérokat”. Mondjuk például egy erőszakos, alkoholista apa mellett nőttél fel, és annak érdekében, hogy megvédd magad, és ne legyél a dühe célpontja, az volt a stratégiád, hogy soha nem mondtad ki, amit gondolsz, soha nem hagytad, hogy az akaratod vagy a kívánságaid láthatók legyenek. Felnőttként ugyanígy nem mondod ki az igazadat, és soha nem állsz ki magadért. Még mindig learatod a hamis babérokat, biztonsági játékos vagy, nem kockáztatod, hogy fájdalmat okozzanak neked, vagy ordítsanak veled, de ez a viselkedés egyszer csak visszanyal, mert azzal, hogy elbújsz, és nem állsz ki magadért, olyan életet élsz, ami inkább a falnak fordít minden reggel, és szívesebben alszol tovább ahelyett, hogy felkelnél és szembenéznél a napoddal. Ha egyszer beazonosítod a hamis előnyöket, melyeket learatsz azzal, hogy kapaszkodsz a történetedbe, elkezdheted az elengedési folyamatot, és helyettesítheted a régit új, erőteljes történetekkel, melyek a felnőtt énedet szolgálják.

3. SZABADULJ MEG A TÖRTÉNETEIDTŐL Ha egyszer megtudod, hogy néz ki a rém, akkor már kinyírhatod. Fogd a „nem tudom”, „kellene” és „én soha”, stb. listádat, és írd ki magadból egy naplóba (lásd a példát mindjárt). Érezd a testedben, hogy mit kapsz ezektől a régi, korlátozó hitektől, mint például az, hogy „Különlegesnek érzem magam, biztonságban érzem magam, a szüleimmel élek, és soha nem lesz munkám”, stb. Készíts egy listát a hamis jutalmakról. Hajtsd ki magadból, hogy minden kijöjjön arra a papírra. Aztán érezd a figyelmet és a különlegességet, a kényelmet, a biztonságot vagy bármit, ami fontos neked, és tényleg tisztázd le magadban. Kapd el a valódi önmagad mindeközben, és érezd át minden pillanatát. Most nézd meg a hamis jutalmak listáját úgy, hogy azt látod, amik ezek valójában: a kis félős részeidként. Köszönd meg nekik, hogy védenek téged, és társaságot szolgáltatnak neked, de beszéld meg velük, hogy most itt az idő továbbállni. Aztán cseréld le azokat az érzéseket, melyeket ezektől a hamis jutalmaktól kaptál, az öröm, az erő és az izgalom érzésére, melyet az okoz, hogy beleállsz abba, aki valójában vagy, és amivé most válsz. Képzeld el, hogy saját magad gyerekes verziója elhagyja a testedet, és egy erőteljes felnőtt lép be a helyére. Olyan ez, mintha visszavennéd a Ferrari kulcsait a tizenhét éves önmagadtól, aki egészen eddig vezetett, és majdnem kinyírt téged. Lásd, ahogy a felnőtt önmagad beszáll a kocsiba, és átveszi a helyét a volán mögött. Mondjuk például magányos szívű Sallynél eléggé betelt a pohár ahhoz, hogy komolyra fordítsa a szót magával, és szembenézzen párkapcsolati problémáival. Azzal kezdi, hogy tisztába jön a történeteivel: ● Nem találkozom egy férfival sem, mert már nincsenek jó pasik. ● Nem tudok flörtölni.

● Soha nem tudom, mit mondjak a férfiaknak. ● Nem vonzom a férfiakat. A jó pasikat legalábbis nem. ● Riasztom a férfiakat. ● Nem bízom a férfiakban. ● Nem nagyon hiszem, hogy van számomra valaki. Ha elkészült a listája (ami egyébként oldalakon keresztül folytatódhatna, de mivel csak példának szántam, és ma még tervezek kilépni is a házból, ezért maradjunk ennyiben), jöhet az automatikus írás a hamis jutalmakról, melyeket kap. Automatikus írás alatt azt értem, hogy hagyja kijönni, nem szerkeszti és gondolja túl, csak ír. Sally esetében a naplózás így nézhet ki: Azzal, hogy azt mondom, nincsenek már jó pasik, nem kell felelősséget vállalnom azért, hogy miért nem találkozom eggyel sem. Áldozatnak érzem magam, és igazam van, hogy egyedülálló maradok. Be tudom bizonyítani, hogy milyen bénák a férfiak, mert velem soha nincs egy sem. Az érzéketlenség miatti fájdalmam és a férfiak iránti bizalmatlanságom abban a pillanatban beigazolódik, amikor egyedül maradok. Úgy érzem, tudom, mit teszek, és kontroll alatt tartom a dolgokat, ha nem engedek senkit közel magamhoz. Szabadnak érzem magam. Különlegesnek érzem magam, mert megszegem a szabályokat. Ezt is lehetne folytatni oldalakon keresztül, a célom most csak annyi, hogy megértsd. Amikor minden hamis jutalmát kiírta magából, Sally fókuszálni tud majd ezekre, teljesen átérzi őket, megköszöni, hogy megpróbálták megvédeni őt (nem szeretném, ha ez átcsapna önutálat-gyakorlásba), és elengedi őket azzal, hogy új, erőteljes történetekkel helyettesíti őket. Szó szerint egyesével kicserélheti őket egy-egy új igazsággal. Például ebből: Azzal, hogy azt mondom, nincsenek már jó pasik, nem kell felelősséget vállalnom azért, hogy miért nem találkozom eggyel

sem. Ez lehet: A világ tele van nagyszerű, szeretnivaló férfiakkal, és teljességgel képes vagyok rá és izgatottan várom, hogy találjak magamnak egyet. Áldozatnak érzem magam, és igazam van, hogy egyedülálló maradok. Ez lesz belőle: Erős vagyok, és kontrollálom az életemet. Azt választom, hogy szeretek és szeretnek. Be tudom bizonyítani, hogy milyen bénák a férfiak, mert velem soha nincs egy sem. Ez lesz belőle: Szeretem a férfiakat és bízom bennük, és izgatottan várom, hogy egy nagyszerű férfit találjak, akivel szédületesen boldog leszek. Ezek az új történetek válnak az új igazságává, és annak érdekében, hogy kitartson mellettük, ezekre fókuszál, belélegzi őket, és érzi, hogy milyen boldoggá teszik őt. Ezek a történetek az új megerősítései (emlékszel ezekre?), melyeket nemcsak leír és ismételget és újra és újra és újra bombázza magát velük, hanem azonnal lecseréli a régi történeteit, ha azok kirepülnének a szájából, vagy megszokásból eszébe jutnának. Ismételjünk, jó? 1. Készíts egy listát a régi történeteidről, melyeket gondolni és mondani szoktál. 2. Vezess naplót a történeteid hamis jutalmairól. 3. Érezd át ezeket a hamis jutalmakat, köszönd meg a segítségüket, és döntsd el, hogy elengeded őket.

4. Fogj minden egyes jutalmat, és írj helyettük egy új, erőteljes történetet, mellyel helyettesítheted őket. 5. Ismételd ezt az új történetet vagy megerősítést újra és újra és újra, amíg az igazságoddá nem válik. 6. Vedd észre új, nagyszerű életedet. Ebben az életben semmi nem állandó, a történeteink sem. Mégis próbálunk ragaszkodni hozzájuk, mert hamis biztonságot adnak, és ez végül szomorúsághoz és veszteséghez vezet. Légy hajlandó elengedni őket. Ahogy fejlődsz, találd ki újra és újra a történetedet.

4. LÉPJ TOVÁBB Ha tisztába kerültél a történeteiddel, és túl vagy az imént leírt energiamunkán, lépj a tettek mezejére. Ha egyszer depressziós voltál, de úgy döntöttél, hogy elengeded, ne hallgass melankolikus zenét, ne beszélj többet arról, hogy milyen pocsékul érzed magad, és ne tégy továbbra is úgy, mintha a köntösöd felvétele egyenlő lenne azzal, hogy felöltözöl, stb. Ehelyett koncentrálj a jóra, és tegyél olyan dolgokat, amiket szeretsz – tegyél erőfeszítést ahelyett, hogy beleájulsz a depresszió ismerős érzésébe. Vedd észre, hogy megszoktad ezeket a dolgokat, és fordítsd át őket. Viselkedj úgy, mint egy olyan ember, aki nem depressziós. Öltözz úgy, ahogy ők öltöznek, lógj olyan emberekkel, akikkel ők lógnak, beszélj úgy, ahogy ők, tegyél olyan dolgokat, amiket ők tesznek. Tényleg merülj el abban a megértésben, hogy a tiéd lehet minden, amit szeretnél. Ez nem fog menni, ha csak úgy teszel. Nem lehetsz olyan, hogy „Oké, akkor ma randim lesz, bemesélem magamnak, hogy nagyszerűen érzem majd magam, de tudom, hogy borzasztó lesz, mert mindig borzasztó, de jó a hozzáállásom”.

Ha csak felületesen próbálkozol, de mélyen legbelül valójában abban hiszel, hogy a múlt körülményei határoznak meg minket, az olyan, mint megbocsátani valakinek, de még mindig reménykedni abban, hogy a másiknak továbbra is rossz.

5. SZAKADJ KI A RUTINBÓL Beszélgess idegenekkel, vegyél fel valami mást, vásárolj egy másik üzletben, készíts vacsorát valakinek, akit szeretnél jobban megismerni, válts fogkrémet, menj el moziba szerda délután kettőkor, tanulj meg három új viccet, húzd ki magad, fedezz fel három csodás dolgot otthon, a hiteiddel kapcsolatban, az anyukádon vagy az arcodon, amit eddig nem vettél észre. Csinálj olyan dolgokat, amelyek kizökkentenek a rutinból, és le leszel nyűgözve az új, hirtelen megnyilvánuló valóságoktól, melyek igazából mindig is ott voltak.

6. LÉPJ KI A SPIRÁLBÓL Létezik a nagy népszerűségnek örvendő negatív spirál: szomorúsággal indítasz, mert meghalt a kutyád, aztán rájössz, hogy most nemcsak kutyád nincs, hanem még szingli is vagy, mert mindenki, beleértve a kutyát is, elhagy téged, és mindez valószínűleg nem így lenne, ha nem lennének olyan hájasak a combjaid, vagy ha nem árnyékolna be ennyire a nagyszerű nővéred, aki a fő oka annak, hogy nincs semmi önbizalmad és bla bla bla. Légy szomorú, de ne fújd fel hatalmas drámává. Ha valami negatív történik az életedben, érezd, tanulj belőle, engedd el, majd kerülj vissza abba az életbe, melyet izgatottan élsz.

7. SZERESD MAGAD Jobban, mint amennyire a drámát.

18. FEJEZET HALOGATÁS, TÖKÉLETESEDÉS ÉS EGY LENGYEL SÖRKERT

„Ahhoz, hogy vagány legyél, először meg kell mozdulnod.” JEN SINCERO író, coach, önidéző Az egyik első munkám főiskola után egy produkciós koordinátori feladat volt az Ethnic Folk Art fesztiválon, melyet egy kis nonprofit New York-i szervezet indított el. Egy barátom hallott az állás megüresedéséről, és úgy döntöttem, nekem kell ez a munka, bár soha életemben nem producerkedtem, és elég unalmasnak találom a népművészetet is. Valahogy mégis vidámnak tűnt. Tribecában dolgoztak egy menő loftban, egy csomó mindent tudtak a zenéről, hozták a kutyáikat is a munkába, és a fesztivál, ahol dolgoznom kellett majd, zenészeket, táncosokat és művészeket gyűjtött össze az egész világról, és egy lengyel sörkertben hozta őket össze Queensben egy hatalmas partira. Ami azt jelentette, hogy férfiak szoknyában, ingyen sör és kolbász. Összeállítottam az önéletrajzomat, amely olyan érdemeket sorolt fel, mint hogy a főiskolán színdarabok producere voltam (megkértem a barátaimat, hogy jelenjenek meg, amikor egy barátom játszik), a középiskolában számos szervezetet hoztam létre (például egy szánkócsapatot, akik nem versenyeztek, és csak egy találkozónk volt, ahol arra próbáltunk meg rájönni, hogy hogyan lehetne sört nyerni), dolgoztam a főiskola rádiójában (ott lógtam, amikor a barátom vezette a műsort). Aztán felöltöztem egy anyukámtól kölcsönvett üzleties ruhába, nem is volt jó rám, de elindultam az interjúra. Néhány órával később nekem és a nagy számnak meglett az új állása.

Aznap éjjel tágra nyílt szemekkel feküdtem teljes terrorban. Te jó ég, mit tettem? Ezek a cuki, nagyszívű, szandálos emberek átadtak nekem egy rakás pénzt, egy egész évet töltöttek azzal, hogy összeszedjék, én meg, a hazudós hájfej, el fogom tapsolni. Gondoltam rá, hogy magamba szállok, de nem voltam képes visszamondani a jó partit, ezért azon kaptam magam, hogy soha életemben nem dolgoztam még olyan keményen, mint nekik. Úgy döntöttem, hogy felnövök a feladathoz, és mindent megteszek azért, hogy ez legyen a legjobb fesztivál, amit ez a rohadt lengyel sörkert látott, és ha ezt mondtam, akkor győzedelmesen sikerre is viszem. Mind a huszonhét munkanélküli barátomat rávettem, hogy kihordják a szórólapokat, és elfogadják a jegyeket cserébe a korábban már említett ingyen sörért és kolbászért, időben a helyükre tereltem a rakoncátlan polkatáncosokat, a latkeszárusok is időben elkészültek, és gondoskodtam róla, hogy a skót dudás parádé is zökkenőmentesen kezdődhessen. Ha valamit tényleg szeretnél, nem (feltétlenül) azt mondom, hogy hazudj, hogy megkapd, de azt igen, hogy lehet, magadnak hazudsz azzal, ha nem hajtod ki magadból.

Gyakran amikor azt mondjuk, hogy nincs képesítésünk valamire, valójában azt mondjuk, hogy félünk kipróbálni, és nem azt, hogy nem tudjuk megcsinálni. Gyakran nem arról van szó, hogy nincs tapasztalatod, és ez tart vissza, hanem az elkötelezettség hiányzik ahhoz, hogy megtegyük, ami a sikerességhez kell. Annyi energiát fektetünk a kifogásgyártásba, hogy miért nem lehetünk azzá, akik lenni szeretnénk, vagy miért nem tudjuk megtenni a dolgokat, amiket szeretnénk, és megtervezzük a tökéletes elterelő mechanizmust, amely visszatart minket az álmunktól – képzeljük

csak el, hogy milyen messzire jutnánk, ha befognánk a szánkat, és mindezt az energiát arra használnánk, hogy haladunk? Íme, a jó hírek: 1. Sokkal jobban tudjuk, mint amennyire elhisszük magunkról, hogy tudjuk. 2. Vonzanak minket azok a dolgok, amikben természetesen jók vagyunk (ami egyébként többet számít, mintha diplománk lenne a tárgyból). 3. Nincs jobb tanár a szükségnél. 4. A szenvedély legyőzi a félelmet. Utólag pedig arra jöttem rá, hogy jobban képesített voltam az állásra, mint gondoltam. Nagy testvér vagyok, ez azt jelenti, hogy természetes a parancsolgatás. Imádok partikat adni, bárkivel tudok beszélgetni, még a hetvenhat éves orosz férfiakkal is, akik nem tudnak angolul, és ki vannak akadva, mert nem találják a gatyáikat. Több olyan dolgot is csináltam ezután, amihez nem volt „képesítésem”, viszont egy csomó időt vesztegettem el arra, hogy úgy tettem, mintha nem állnék készen arra, hogy azokat a dolgokat csináljam, amelyeket tényleg szerettem volna. És sokkolt, hogy amikor beleugrottam és mindent beleadtam, sokkal több örömöm volt, mint régen, amikor azzal töltöttem az időmet, hogy csak ültem, „készültem” és semmit nem csináltam. Ha nem állsz készen bejelentkezni egy online párkereső oldalra, vagy egy utazást tologatsz, amíg le nem adsz öt kilót, vagy egy vállalkozást, amit akkor kezdesz el, ha összespóroltál elég pénzt… kezdd már el. Most. Tegyél meg mindent, amit kell. Lehet, hogy holnap elüt a fagyiskocsi. Egyszer egy egész hónapot töltöttem azzal, hogy az irodámat készítettem elő arra, hogy írjak egy könyvet. Megvettem a megfelelő széket, elhelyeztem az asztalt a tökéletes helyre az ablaknál, összerendeztem az anyagokat, amire szükségem volt, aztán átrendeztem mindent – háromszor. Addig takarítottam, amíg operálni

nem lehetett a padlón, és aztán persze a konyhaasztalon folytattam az írást.

A halogatás az önszabotázs egyik legnépszerűbb formája, mert nagyon könnyű. Annyi vidám dolgot tudsz tenni annak érdekében, hogy halogathass, és nincs hiány emberekben sem, akik megőrülnek azért, hogy együtt halogassanak veled. És míg nagyon vidám dolog abban a pillanatban, a rakoncátlankodás bizsergése elmúlik, és ott ülsz majd néhány évvel később, lúzernek érzed majd magad, és azon agyalsz, hogy hogy a fenébe nem sikerült ezt még mindig összerakni. És hogy a többiek, akiket ismersz, nagy kövér előléptetéseket kapnak a munkahelyeiken, világ körüli utakra mennek, vagy arról beszélnek, hogy Kambodzsában nyitottak egy újabb árvaházat.

Ha komolyan szeretnéd megváltoztatni az életed, találsz rá módot. Ha nem, akkor kifogást találsz. Íme, néhány kipróbált és működőképes tipp a halogatás leküzdésére annak érdekében, hogy oda juss, ahol lenni szeretnél ebben az életben:

1. JOBB, HA KÉSZ, MINT HA TÖKÉLETES Fejezd már be azt az átkozott weboldalt, küldd ki azt az e-mailt, hívd fel őket, vagy tervezd be végre azt a könyves bulit akkor is, ha még nem állsz teljesen készen. Senkit nem érdekel, és lehet, hogy észre sem veszik, hogy nem száz százalékig tökéletes – és ha őszinte vagyok, soha nem is lesz az, úgyhogy akár most is nekiállhatsz. Nincs jobb módja annak, hogy megcsináld a dolgokat, mint hogy haladsz az árral – a kitartás csodálatos dolog, nem beszélve arról, hogy mennyire alulbecsüljük, úgyhogy emeld meg a feneked, és állj neki. MOST!

2. VEDD ÉSZRE, HA ABBAHAGYOD Ha azon dolgozol bármin, vagy ha megjátszod, hogy dolgozol valamin, melyik az a pont, amikor abbahagyod? Akkor, amikor kutatnod kell? Amikor a félelmetes telefonhívást kell lebonyolítanod? Amikor ki kell találnod, hogy hogyan szeded össze a pénzt? Rögtön miután elkezded? Amikor el kell köteleződnöd? Amikor kezd jó lenni? Pont, mielőtt kész? Még mielőtt kibújnál az ágyból? Ha rá tudsz bökni arra a pillanatra, amikor ezt mondod, „Basszus ennyi – én léptem innen”, készülhetsz az olajra lépésre akár azzal, hogy megszünteted az ismert zavarkeltőket, tanácsadókat vagy asszisztenseket bérelsz, esetleg kidelegálod a feladatnak ezt a részét. Mondjuk ha rájössz, hogy minden alkalommal, amikor leülsz telefonálni, hogy betervezz egy előadást, rejtélyes módon órákra beszippant a Facebook, akkor kapcsold ki a netet, vagy menj valami olyan helyre telefonálni, ahol nem tudsz csatlakozni a netre. Egy parkba például. Vagy a kocsidba. Vagy az Északi-sarkra. És döntsd el, hogy öt hívást el kell intézned, mielőtt visszanéznél, hogy hányan kommentelték a képet, amin a macskád chipset kajál.

3. FOGADJ EGY ZSUGORIVAL Jó módja annak, hogy számon kérhetővé tedd magad, hogy fogadsz valakivel, aki arra kényszerít, hogy tartsd magad. Nincs kegyelem – nincs elkényeztetés, hogy „megértem, hogy megtettél mindent”. Olyan embert keress, aki már azelőtt porig aláz, mielőtt a kifogások elhagynák a szádat, akik megjelennek az ajtód előtt egy jutazsákkal, egy nagy kővel és egy szemkötővel, ha megpróbálnál kibújni az adósságod kifizetési kötelezettségei alól. És bizonyosodj meg róla, hogy a fizetséged olyasmi, amit fájdalmas lesz elveszítened, de nem túl irreális. Például fogadhattok ezer dollárban, hogy megírod a könyved első fejezetét egy bizonyos időpontig. Legyen az az összeg akkora, amit nem annyira akarsz kifizetni, de ami még az elérhető kategória számodra. Írd meg neki a csekket, írd rá a kifizetés dátumát, és tedd ki az asztalodra, hogy emlékezz, mi forog kockán, ha nem teljesítesz. Ha magasabbra akarod tenni a tétet, mondd meg neki, hogy ha nem tartod az időpontot, ahelyett hogy neki adnád a pénzt, eladományozod az ezer dollárt egy olyan csoportnak vagy ügynek, melytől borsódzik a hátad. Ha önuralomról van szó, személy szerint ez a horror nálam csodákra képes.

4. CSINÁLD A SAJÁT MÓDSZEREDDEL Ha az a típus vagy, aki az utolsó pillanatra hagyja a dolgokat, és ezt tudod magadról, akkor mit vesztegeted az idődet arra, hogy pánikolsz azon, hogy nem csinálod, amit kellene? Menj ki arra a rohadt strandra, koktélozz, és ha már nagy a nyomás, akkor munka van. Nincs rosszabb annál, amikor úgy csinálsz, mintha dolgoznál, vagy stresszelsz, miközben szórakozni próbálsz – se a munka nem lesz meg, se a szórakozás. Ez a legrosszabb. Találd ki, hogy mennyi időre van szükséged ahhoz, hogy meglegyen a meló, aztán menj, és csinálj valami mást, amíg nem kezd el ketyegni az óra.

5. SZERESD MAGAD Most, ebben a pillanatban, akárhol tartasz is.

19. FEJEZET A TÚLHAJSZOLTSÁG DRÁMÁJA

„Hosszú életem során sok balhém volt, melyek nagy része meg sem történt.” MARK TWAIN amerikai író, humorista Amikor elkezdek írni egy új könyvet, nagy segítség, ha külön jelzőkártyám van minden fejezetnek. A fejezet címét teszem minden kártya tetejére, az alatta található helyre írom a jegyzeteimet, majd kiterítem őket az asztalra, hogy az egészet lássam egyben. Pár napja is pont ezt csináltam, és nagyon izgalmas volt. Bizony! A nagyszerű új könyvem! Két másodperccel később viszont bepánikoltam. ATYAÉG, ez egy csomó fejezet, hogy a fenébe fogom ezt mind időben megcsinálni, a határidő már itt van a sarkon, és még nem is tudom pontosan, mi kerül majd az egyes részekbe, hogy gondoltam én ezt, hogyhogy nem kezdtem el nyolc hónappal ezelőtt, túl korán van még egy kis borhoz, valaki segítsen, süllyedek… Lehunytam a szemem, és vettem egy nagy levegőt. Csak. Egy. Fejezetet. Írj. Meg. Egyszerre. Random kiválasztottam egy kártyát az asztalról, kinyitottam a szemem, és természetesen ez volt: A túlhajszoltság drámája. Magamat és téged is szeretném emlékeztetni arra, hogy az élet fájdalmának szenvedésének nagy része a szükségtelen drámából adódik, amit mi hozunk létre. Ha netán például katatón állapotba kerülnél a túlhajszoltság miatt, és a térdeidet átkarolva hintáznál előre-hátra tátott szájjal, akkor azt mondhatom, hogy mint minden mással az életünkben, itt is csak a tapasztalat módosítására van szükség ahhoz, hogy új valóságot teremtsünk.

Az élet csak rémálommá.

egy

álom.

Ne

változtasd

Annyira hihetetlenül áldottak vagyunk, hogy mindenünk megvan: minden lehetőségünk, elképzelésünk, emberünk, feladatunk, érdeklődésünk, tapasztalatunk és felelősségünk – és ha azt választjuk, hogy pánikolunk ezek miatt ahelyett, hogy élveznénk az életünket, az olyan, mintha gyöngyöt szórnánk a disznók elé. Micsoda pazarlása egy csodálatos ajándéknak. Annak érdekében, hogy segítsek neked abban, hogy kellemesebb perspektívád legyen a hosszú teendők listájáról, vegyük sorba a három leggyakoribb panaszt a túlhajszoltsággal kapcsolatban és csinosítsuk ki őket egy kicsit:

1. NINCS ELÉG IDŐ A hatalmas aggyal rendelkező emberek kemény munkájának köszönhetően ma már tudjuk, hogy az idő csak egy illúzió. Míg a legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy ez mit jelent, van egy másik szög, amelyből ezt könnyebb megérteni. Az is egy illúzió, hogy nincs időnk. Például: Nincs időm rendes parkolóhelyet találni, ezért ezen a rakodóterületen állok meg. Ó, nézd már, három órát töltöttem el a nem létező időmből azzal, hogy megtaláljam a közterület-felügyelet által elszállított kocsimat, másik kettőt azzal, hogy nem találtam az utat hazafelé, és még negyvenöt percet azzal, hogy erről panaszkodtam a feleségemnek. Nincs időm kitakarítani az irodát. Ó, nézd már, a nem létező fél órát azzal töltöttem, hogy kerestem a telefonomat, amelyet egy rakás szemét gyűrt maga alá. Ó, nézd már, a telefonom meghalt, ami azt jelenti, hogy még több nem létező időt kell azzal töltenem, hogy megtaláljam a rohadt töltőjét, ami ez alatt a rakás könyv alatt van talán. Ha kényszerítenek arra, hogy tegyünk valamit, akkor hirtelen lesz rá időnk. Ez azt jelenti, hogy mindig is ott volt, csak azt választottuk, hogy lekorlátozzuk magunkat arra, hogy elhisszük, hogy nincs. Észrevetted már, hogy ha kaptál hat hónapot arra, hogy megcsinálj valamit, akkor azt hat hónapba telik megcsinálni, viszont ha egy heted van rá, akkor kész van egy hét alatt is? Ha egyszer megérted, hogy az idő a valóságod többi részéhez hasonlóan a fejedben van, akkor elérheted, hogy neked dolgozzon ahelyett, hogy a rabszolgájává válnál. Itt van néhány dolog, amit azonnal megtehetsz azért, hogy elkezdd az időt megzabolázni: TISZTELD

Ha több időt szeretnél az életedben, akkor mutasd ki felé a tiszteletedet. Ha állandóan elkésel, ha lemondasz dolgokat, és szétesel, nem azt az üzenetet küldöd az univerzum, mások vagy magad felé, hogy értékeled azt a drága időt, amiért könyörögsz, és amelyből többet szeretnél. Bármit megteremthetsz, amire csak vágysz, de tényleg akarnod kell. Ha úgy teszel, mintha az idő nem lenne fontos, hogy megéri pazarolni, és tiszteletlenkedni vele, akkor nem vagy összhangban azzal, amit mondasz, és azzal, amit szeretnél, így nem lesz könnyű dolgod a megszerzésével. Úgy értem, gondolj az időre úgy, mint egy személyre. Arra számítanál, hogy az idő mindig megjelenne neked, ha te folyamatosan úgy bánnál vele, mint valami ostoba tárgy, ami semmit nem számít? Én úgy hiszem, hogy nem. Ha mindig elkésel, kezdj el korábban odaérni. Ha mindig lemondod a dolgokat vagy elfelejted a találkozókat, kapd össze magad. Írd fel és tartsd be őket. Állítsd be a riasztót a telefonodon, és legyen emlékeztetőd, hogy kezdj el készülődni. Korán. Írj a kézfejedre. Tartsd be a szavad, ha azt mondod, hogy megteszel valamit. Ez nem rakétatudomány – ha jó kapcsolatot akarsz az idővel, akkor legyen jó kapcsolatod az idővel. Ez nemcsak úgy segít, hogy több időt teremtesz a saját életedben, hanem nem tartozol majd azok közé, akik állandóan mások idejét vesztegetik. A BARÁTAID LEGYENEK KÖZEL, AZ ELLENSÉGEID MÉG KÖZELEBB Miket csinálsz ahelyett, amit tenned kellene? A Facebookon szúrod el az idődet? E-mailekre válaszolgatsz? Eszel, pedig nem is vagy éhes? Ha tudod, mik a fő zavaró tényezőid, akkor felépíthetsz egy jó védekező mechanizmust ellenük. Kapcsold ki az internetet és a telefonodat is, ha dolgozol. A konyha legyen tiltott terület, amíg készen nem vagy, ha folyton azon kapod magad, hogy már megint kábultan állsz a nyitott hűtőajtó előtt. Ezek a rossz szokások úgy alakulnak ki, hogy az idő nagy részében észre sem vesszük őket. Ha

egyszer rájössz, hogy mik a gyenge pontjaid, elkezdhetsz védekezni ellenük. DARABOLD FEL KISEBB RÉSZEKRE Nincs annál lohasztóbb, mint nézni egy hatalmas feladatot, és azon agyalni, hogy hogy a fenébe fogom ezt megcsinálni? Úgyhogy ne azon legyél, hogy az egész elefántot egyszerre edd meg, szedd szét falatnyi darabokra. Például ahelyett, hogy az egyik katasztrofálisan rendetlen szobából a másikba mászkálnál, és azon törnéd a fejed, hogy miként lesz tiszta ez az egész gigantikus ház (és hogy azon agyalsz, hogy hogyan találsz igazolást arra, hogy ne kelljen megcsinálni ahelyett, hogy próbálnád kigondolni, hogy hogy csinálod meg), szedd szét, és koncentrálj egyszerre egy szobára. Az agyunk egyszerre csak ennyi információt tud feldolgozni anélkül, hogy felrobbanna, így ha az egyes feladatokra külön nézel, a nagy feladat hirtelen kezelhetővé válik. Az agyunk szereti a kisebb darabokat. A kisebb darabokra való felosztás az idő esetében is működik. Ha például egy új weboldal létrehozásán dolgozol, ahelyett hogy az egész napodat a munkára szánod, döntsd el, hogy egyórás részekre osztod fel. Ez alatt az idő alatt elmehetsz a mosdóba, ehetsz, megnézheted az sms-eidet, internetezhetsz, stb. Ha lejárt az egy óra, csinálhatsz bármit, amit csak akarsz a következő egyórás részig. Akármit csinálhatunk a hatvan perc alatt. Ha egy nagy időintervallumban akarunk megcsinálni mindent, akkor az agyunk túlhajszolt lesz.

2. TÚL SOK A TEENDŐ Észrevetted már, hogy ha megkérdezed valakitől, hogy hogy van, akkor kilencvenkilenc százalékban valami olyasmit felel, hogy „Jól. Sok a dolgom, de jól”. „A sok a dolgom” az új „Kösz, jól”. Mi a jó ebben? Miféle üzenetet küldünk ki ezzel a világba és magunknak? Nem csoda, ha úgy érezzük magunkat, mintha egy hatalmas, beton teendőlista lógna a fejünk felett. Úgyhogy igen, először is ez a dolgod: VIGYÁZZ A SZÁDRA Ne beszélj arról, hogy mennyire elfoglalt vagy. Arra fókuszálj, amit élvezel a munkádban, és a munka közti szünetek terére ahelyett, hogy azt éreznéd, hogy az egész lenyom. Döntsd el, hogy csodálatos, nyugodt életet élsz, csupa érdekes projekttel, amit szeretsz csinálni, és ezt kommunikáld a világ és magad felé. Aztán gyerünk, csináld meg nagy boldogan. KÉRJ SEGÍTSÉGET Ha rendszertelen vagy és teljesen elveszett, és nem tudod, hol kezdd el, vagy hogy mi a következő lépés, kérj külső véleményt. Sokszor annyira bele vagyunk gabalyodva a saját életünkbe, hogy nem látjuk azt, ami valaki más számára teljesen egyértelmű. Szoktál minőségi időt eltölteni azzal, hogy a szemüvegedet keresed, mikor ott a fejeden? Hát ilyesmi. Órákat, napokat vagy hónapokat (vagy egy örökkévalóságot) is tölthetsz azzal, hogy megpróbálsz rájönni, hogyan tervezd meg újra a weboldaladat, hogyan tervezd meg egy feladat beosztását, vagy hogyan rendezd el az irodádat, és akkor valaki, akit nem temetett el élve a sok tennivaló, mint ahogy téged, egy pillanat alatt megoldja. Nézz friss szemmel a helyzetre. És kérlek, szerezz valakit, aki tudja, hogy mit csinál. Ne olyasvalakitől kérj pénzügyi tanácsot, aki éppen olyan csóró, mint te, vagy párkapcsolati tanácsot egy végletesen egyedülállótól és olyantól se, akinek az a fő képesítése abban, hogy segítsen neked, hogy ingyen, vagy cserében segít. Ha profival dolgozol, az hosszú távon

neked spórol időt és pénzt, mert nem kell időt töltened azzal, hogy vissza-vagy újracsinálod, bármilyen gyengécske volt is az első próbálkozásod. Keress egy üzleti tanácsadót, esetleg kérj meg egy barátot, aki sikeres és nagyon egyben van, hogy üljön le veled, bérelj fel valakit, aki segít lomtalanítani, ha pedig semmi értelmét nem látod ezeknek, olvass tovább: ÁLLJ BELE A VALÓSÁGBA Néha többet vállalunk, mint amennyit elbírunk, mert azt gondoljuk, hogy mindent nekünk kell megcsinálni. Vagy hogy a világ szétesik, ha nem mi csinálunk mindent. Vagy hogy rosszak vagyunk, és nem lehet minket szeretni, ha nem csináljuk meg mind a nyolcmillió dolgot, amit próbálunk megcsinálni. Úgyhogy állj bele a valóságodba itt és most – miért csinálod az összes dolgot, amit csinálsz? Szükséges az összeset neked csinálni? Mindent egyszerre kell csinálnod? Tud várni esetleg néhány? Átadhatod-e esetleg másnak? Vagy megszabadulhatsz-e tőle teljes egészében? És ha mindet neked kell csinálnod, mitől lehetne élvezetesebb? Ahogy az idődet osztod fel, a feladatok felosztása is megszünteti a pánikolásodat, és kezelhető, falatnyi darabokat hoz létre. Így kell darabolni: Készítsd el a teendőid listáját. Nézd át. ● Mi az, amit most kell tennem? ● Mi az, ami várhat? ● Ezeket két különböző listára írd. Rejtsd el a várólistát. ● Melyek a nagy, fontos feladatok a most listán? ● Melyek a kicsi, szánalmas dolgok? A szánalmasakat passzold le másnak, vagy tartsd meg a pihenőórákra, és töltsd a napodat azzal, hogy a legfontosabb feladatokat végzed. Ezt hívják priorizálásnak! Minél rövidebb a listád, annál jobban fogod magad érezni.

És ne feledd: Soha nem leszel kész mindennel. Ezen ne stresszelj.

Tegyél meg annyit, amennyit örömmel tudsz, ahelyett hogy kínlódva próbálkoznál. SZERVEZD KI Az egyik legjobb módja annak, hogy könnyíts a súlyodon, ha elhagyod a kontrollkényszert és/vagy a zsugoriságot, és megfizetsz valakit, hogy segítsen. Vagy átruházod a feladatot egy körülötted lévőre (lásd később). Egyáltalán nem fog menni a vállalkozásod, nem fognak előléptetni, nem leszel menő szülő, viszont idő előtt fogsz megőszülni, ha minden apróságot egyedül próbálsz megcsinálni. Találd ki, hogy mi az, ami soha nem ment jól, vagy csak nincs időd rá, és találj valakit, aki megcsinálja. Rájöttem, hogy lehet, hogy azért nem csináltad meg eddig, mert nem engedheted meg magadnak, hogy megfizess valakit, vagy mert azt gondolod, hogy ezt te tudod a legjobban megcsinálni, esetleg kontrollkényszeres vagy, vagy mint a többi kifogásnál, a válasz gyakran ott van, hogy nem nézel rá megfelelő perspektívából. Ha arról van szó, hogy segítségre van szükséged, mit tennél, ha élet-halál kérdés lenne? Szerezhetnél egy gyakornokot a helyi főiskoláról. Megkérhetnél egy barátot vagy egy családtagot, hogy segítsen. Felbérelhetnél valakit egyelőre heti harminc percre, és növelhetnéd az adagot idővel. Eladhatnál valamit, hogy a bevételből kifizethess valakit. Vagy kölcsönkérhetnél. Vagy nyomhatnád magad egy kicsit, hogy meg tudd csinálni. Átadhatnád a HR-eseknek, hogy ez legyen az ő problémájuk. Megkérheted a férjedet, hogy ürítse ki a mosogatógépet, és a tizenéves gyereked meg rendbe rakhatná a garázst, hogy több időd legyen. A segítség ott van körülöttünk, és hogy megkapjuk-e, néha csak nézőpontváltás kérdése, vagy hogy nem adjuk fel könnyedén.

Ha eldöntöd, hogy nem kaphatod meg azt, amire szükséged van, vagy amire vágysz, az azonnal elvág téged a manifesztáció áradatától, és el is távolít a téged felvillanyozó dolgoktól. Ha arra gondolsz, hogy „Nem tudom” az univerzum így reagál „Oké, akkor itt nincs szükség a segítségemre, viszlát”. Ha ötleted sincs, hogy honnan érkezik, akkor is maradj nyitott a támogatás lehetőségére, és lehet, hogy meg fogsz lepődni, hogy mennyi segítséget kaphatsz. Döntsd el, hogy kell neked, bízz benne, hogy elérhető számodra, tegyél meg mindent, hogy találj egy utat, hogy megtörténjen, és bízz benne, hogy a hogyan megmutatkozik majd. EMLÉKEZZ ARRA, HOGY TE VAGY A LEGFONTOSABB Az első helyen az legyen, ami neked fontos – ne nézegesd az emailjeidet, a hangüzeneteket vagy a Facebookot, amíg nem vagy a nap felénél, és nem csináltál meg néhány feladatot, amit meg akartál. Ne vedd fel a telefonod, és ne sms-ezz, amíg elfoglalt vagy. Mások szükségletei számos életet kitölthetnek a figyelmünkből, és ha hagyod, akkor így is lesz.

3. KIMERÜLT VAGYOK Az a hit, hogy ha elmész szabadságra, az egész életed össze fog dőlni, nemcsak hogy egészségtelen, hanem arrogáns is (a világ megy tovább akkor is, ha te nem dolgozol, majd meglátod). Ha nem mész szabadságra, lehet, hogy a tested beadja a törölközőt, és megbetegít. A test mindig ezt teszi. A stressz a rák, a szívroham, a májelégtelenség, hülye balesetek, a házsártosság okozója, és annak is, hogy hirtelen nem kapsz levegőt. A betegségfaktortól eltekintve prioritás kellene hogy legyen az is, hogy kerítesz időt a téged inspiráló dolgokra, mert, hm, nélkülük mi értelme az életnek? Mi a jó abban, hogy nyolcvanöt évesen arra ébredsz, hogy rájöttél, hogy „nem volt időd” élvezni az életet? Mit csináltál, ami fontosabb volt ennél? Ez nem azoknak a luxusa, akik gazdagabbak, okosabbak vagy kevésbé vannak lesüllyedve, mint te. Ez a luxus azoknak jár, akik veszik a fáradságot arra, hogy kitalálják, hogy megterveznek maguknak egy örömtelibb életet, és azt választják. Használd ennek a fejezetnek az eszközeit, hogy előteremtsd az időt a neked szükséges pihenésre, és hogy meglegyen az örömöd, hogy élvezni tudd ezt a drága életet, amíg még a tiéd.

4. SZERESD MAGAD Nagyszerűen végzed a dolgod.

20. FEJEZET A FÉLELEM LÚZEREKNEK VALÓ

„Lábujjhegyen megyünk át az életen, és abban reménykedünk, hogy biztonságosan eljutunk a halálig.” ISMERETLEN SZERZŐ Amikor Új-Mexikóban éltem, egy barátom elvitt egy barlangba a Jemez-hegységben. – Valójában olyan, mint egy nagy lyuk a földben – mondta –, de nagyon menő. Nem tett túl sokat azért, hogy megvegyem az ötletet főleg, amikor arról kezdett beszélni, hogy nagyrészt négykézláb kell másznunk. Persze nem nagyon figyeltem rá amúgy sem. Mindegy, hogy mekkorák, nem érdekelnek a barlangok, csak az utazás, a hegymászás és az a nagyszerű hamburgerező érdekelt, melyet legutóbbi ott jártamkor fedeztem fel. A barlang csak egy szükséges része volt az utazásnak, mint mondjuk a tankolás. A végtelen új-mexikói ég alatt csodálatos utunk volt, a hegymászás is gyönyörű volt a vörösföldes ösvényen a piñon fenyvesek között, aztán odaértünk A Barlanghoz. Pont olyan volt, mint ahogy leírta: egy kis lyuk egy kis domb lábánál, épp akkora, hogy át lehessen mászni rajta. A barátom megdobott egy pár térdvédővel és egy zseblámpával, majd bemásztunk. Négykézláb követtem a fogaim között a zseblámpával, és mikor tíz perce bent voltunk, úgy éreztem, hogy annak az esélye, hogy elérjük a kijáratot és valaha is hamburgerhez jutok, egyszerűen eltűnt. Ha valami jönne felénk a barlangból, mondjuk egy szörny, egy hirtelen áradás, földrengés, egy csörgőkígyó vagy a szúnyogok, akkor megszívnánk. A fehér, sziklás csatorna, mely körülvett minket, olyan szűken bezárt

minket, hogy amikor végül befejeztük a mászást és a barátom a falnak dőlt, hogy leüljön egy kicsit, ezt csak úgy tudta megtenni, hogy a fejét annyira előre kellett hajlítania, hogy úgy nézett ki, mintha a saját nyakát kezdené el rágni. Mi a fenét csinálok én itt? – Na akkor most jön a vagány rész, készen állsz? – kérdezte. – Kapcsold ki a lámpát. – Lekapcsolta a lámpát, és jelzett, hogy én is tegyem ugyanezt. Abban a pillanatban, hogy lekapcsoltam a lámpámat, a legsötétebb sötétet tapasztaltam meg, amely még a legelcseszettebb fekete koromsötétnél is sötétebb volt. Éreztem, ahogy a hisztéria csiklandozni kezdi a nyakam hátsó részét és felfelé kúszik, és életemben először tökéletesen megértettem, hogy mi az a félelem. Mert a félelem volt az egyetlen dolog, amit ebben a lyukban láttam. Ott ült, mindenütt jelenlévőként és hatalmasként, mindent felemésztett, egyenesen az arcomba nézett, és azt kérdezte „Akkor most hagyod, hogy megkajáljalak, mi?” Rájöttem, hogy nulla erőfeszítéssel átváltozhatnék egy klausztrofóbiás, pánikoló, mindent szétkarmoló és harapó, magas hangon sikoltozó nőkolosszussá, és ez mind engem, mind a barátomat arra késztetné, hogy a falat bámuljuk, és a szánkkal játszadozzunk hetekig, miután kiszedték erőtlen és véres testeinket ebből a barlangból. Vagy… nem. A döntés az enyém volt.

Félni vagy nem félni, ez itt a kérdés. Örömmel mondhatom, hogy eldöntöttem, elébe megyek ennek a félelemőrületnek annak érdekében, hogy nyugodtan vissza tudjak mászni a felszínre, és a napfényben kössek ki a nyílt téren, és két lábon tudjak járni. Nemcsak hogy vészes mennyiségű homokkal a fülemben bújtam ki, és szájzáram is lett attól, hogy a fogaim között

szorongattam a zseblámpát, viszont mélységesen gazdagodtam azzal, hogy megértettem, mi köti össze a félelmet a választással. Annyira egyszerű. A félelem mindig higgadtan jelen lesz, és készen áll a bosszúra. Mi választjuk meg, hogy belemegyünk-e, vagy bekapcsoljuk a lámpát, elnyomjuk, és elmászunk mellette. Arra is rájöttem, hogy elég könnyű elnyomni, és hogy csak úgy vagyunk kondicionálva, hogy az ellenkezőjét higgyük. Annyira elfogadott részévé vált a szociális kondicionáltságunknak, hogy észre sem vesszük, hogy ez van. Például mi lenne a közvetlen válaszod arra, ha valaki, akit szeretsz, és nagyon sokat számít neked, a következőket mondaná izgalomtól hadarva: ● Óriási hitelt veszek fel, hogy felépíthessem álmaim vállalkozását. ● Világ körüli útra megyek. Egy évre. Egyedül. ● Feladom a biztos, teljes munkaidős állásomat, mert színész szeretnék lenni. ● Találkoztam egy hihetetlen emberrel a múlt héten, fülig szerelmes vagyok, és össze fogunk házasodni. ● Ejtőernyőzni fogok. Leggyakrabban az a reakciónk, ha valaki nagy lépésre szánja el magát, hogy „Vigyázz!” Nemcsak abból csináltunk szokást, hogy átkenjük egymásra a félelmünket, az aggodalmunkat és a kételyeinket, de még meg is veregetjük egymás hátát, mert úgy hisszük, hogy ez megmutatja, mennyire fontosak vagyunk egymásnak. EZÉRT éri meg félni, ha engem kérdezel. Van egy rákhatás nevű jelenség. Ha egy rakás rákot teszel egy tálba, amíg benn vannak, másznak egymáson, és ha az egyik megpróbál kimászni, a többiek megpróbálják visszahúzni ahelyett, hogy segítenének neki kimászni. Nem csoda, hogy rák a nevük.

Képzeld el, hogy milyen más lenne a világunk, ha kevésbé lennénk rákszerűek. Ha nemcsak megtanítanának minket tényleg, igazán hinni a csodákban – igen, észrevettem, hogy ez mennyire furán hangzik –, de jutalmaznának és támogatnának ahelyett, hogy figyelmeztetnek és ordítanak velünk azért, hogy hatalmas lépéseket teszünk az ismeretlenbe. Képmutató a hozzáállásunk ahhoz, hogy minden lehetséges. Mindannyian kismacskás és kisfókás poszterek között növünk fel, amelyekre az van írva, hogy kövesd az álmaidat, de amint valami radikálisat teszel, az összes villogó fény és sziréna beindul. Érted, miről beszélek? A félelem a jövőben él. Az az érzés, hogy félsz, valós, a félelem viszont kitaláció, mert még nem történt meg – a halál, a csőd, a lábtörés, a visszautasítás az elfelejtett szöveg, vagy hogy ordítanak velünk, mert elkéstünk, stb. Az idő nagy részében nincs garancia arra, hogy az, amitől félünk, tényleg bekövetkezik, és ha megtörténik, az nem lesz félelmetes! Vegyük például a halált. Annyit tudunk, hogy elhagyjuk a testünket, a tiszta szeretet és fény állapotába olvadunk, csillogás, egyszarvúak és nyulacskák végtelen orgazmikus szédületébe. Efelől annyira biztosak lehetünk, mint bármiben, ami a jövőnket illeti, szóval minek ez a sok dráma? Hogy megtanuljuk kényelmesen érezni magunkat az ismeretlenben, és nem rettegni tőle, csak annyit kell tenni, hogy kiiktatjuk a félelemfaktort. És ez a hit segítségével lehetséges. Gyakorlatilag arról van szó, hogy mit választasz, hogyan mégy keresztül az életen:

Nagyobb a félelmed az ismeretlentől, mint a hited benne (és magadban)? Vagy a hited nagyobb az ismeretlenben (és önmagadban) a félelmednél? Míg meghozod a döntést, itt egy adag Helen Keller:

Az élet vagy bátor kaland, vagy semmi. Ha belenézünk a változás arcába, és szabad szellemként cselekszünk a sors jelenlétében, az a legyőzhetetlen erő. Van az a hihetetlen pillanat, amikor eldöntöd, hogy „basszus, bevállalom”, és a félelmet hirtelen felülírja az izgalom. És aztán repülsz a varázsszőnyegen – és aláírod a pöttyözött vonalon, hogy megveszed a házat, konfrontálódsz az apáddal, felcsusszan a gyűrű az ujjra, és ezrek előtt állsz a színpadon. Ez jelenti azt, hogy élsz!

A félelmed túloldalán van a szabadságod. Íme, néhány segítő módszer arra, valahogy átvágd magad a félelem dzsungelén:

1. NÉZD A VISSZAPILLANTÓBÓL

FÉLELMEDET

A

Gondolj valami radikális ügyre a múltadból, amely annyira hatalmas és félelmetes volt számodra, hogy remegtél. És most nézz vissza rá. – Mennyire félelmetes most? Elő tudsz varázsolni valamennyi félelmetes érzést ezzel kapcsolatban? Egy icipici félelmecskét? Mindig ez legyen a fejedben, ha új kihívás előtt állsz: Mindegy mennyire rettentő a következő előre tett lépésed ebben a pillanatban, semmiség lesz belőle, ha egy napon visszanézel rá. Úgyhogy mire vársz? Miért nem nézel rá már most a semmiségszínű szemüvegen keresztül? Képzeld el a kihívásaidat a jövőből, nézz vissza rájuk a győzelem helyéről, és elvesztik bénító erejüket. Én mindig az indiai utazásomat hozom fel példaképp, amikor kis hülye vagyok azzal kapcsolatban, ami félelmetesnek tűnik számomra. Ez volt az egyik nemzetközi utam egyedül, és annak ellenére, hogy a tapasztalatom Indiával kapcsolatban kimerült néhány Ravi Shankar CD-ben és a tikka masalában, úgy gondoltam, hogy vagány lenne látni. Valami teljesen új helyre szerettem volna eljutni, és olyan valóságot szerettem volna megtapasztalni, amely annyira más, mint az enyém, amennyire csak lehet. Úgy gondoltam, hogy ha elmegyek Indiába, az olyan, mintha átmennék a távcsövön. Úgyhogy megvettem a jegyemet, és aztán belém nyilallt a kérdés, hogy mi a fenét próbálok bizonyítani? Minek csinálom ezt? Soha nem utaztam még el ennyire messzire egyedül, ahol senkit nem ismerek, nem beszélem a nyelvet, fogalmam sem volt, mire számítsak, és esküszöm, hogy életem egyik legfélelmetesebb eseményévé fújtam fel. Mert úgy képzeltem el magam, mint egy kis pont a földgolyó másik oldalán, lebegek az űrben, teljesen anonim vagyok, egy szellem, egy idegen, ahol nyom nélkül eltűnhetek, és azoknak, akiket szeretek, fogalmuk sem lenne, mi történt velem. Na bumm!

Annyira elfajultak a dolgok, hogy elkezdtem fantáziálni arról, hogy komoly sérülést okozok magamnak, vagy hogy meghal a legjobb barátom, és akkor nem kell mennem (valami miatt viszont az nem jutott eszembe, hogy lemondjam az utat). Bár nem halt meg senkim, a sors úgy akarta, hogy kivigyenek a reptérre, de úgy éreztem magam, mint akit a saját temetésére visznek. Viszont abban a pillanatban, amikor a nemzetközi reptér termináljába értem, beszippantott a világ minden tájáról származó emberek színessége, a mozgás és a nyelvek áradata, és a félelmemet azonnal ledózerolta az izgatottság. Indiába megyek, vazze! Amikor felszálltam a gépre, egy csodálatos indiai nő mellett ültem, rózsaszín szári volt rajta, és hatalmas, arany fülbevalók. Felém fordult, mosolygott és megkínált M&M’sszel, és akkor belelazultam. Nem vagy egyedül, te idióta. Emberek vesznek körül. És az egyik legalapvetőbb emberi szükséglet a kapcsolat. Aztán folytattam a két hónapos utazást egy olyan országban, amely most messze az egyik legkedvesebb helyem a bolygón, amely felizzította az utazás iránti szeretetemet, és teljesen megváltoztatta az életemet. Ez és az életem más egyéb példái is azt bizonyítják nekem újra és újra, hogy: A legnagyobb félelmeink a legnagyobb időpazarlásaink. Szembesítsd a félelmeidet azzal az igazsággal, hogy mind a tudatodban vannak, és el fogják veszíteni a hatalmukat feletted.

2. FORDÍTSD ÁT A FÉLELMET Ha azon kapod magad, hogy a félelem összevissza rángat, nézz rá más nézőpontból. Kezdd el elemezni, találd meg, hogy mi az, amitől valójában félsz, és aztán fordítsd át, hogy neked dolgozzon, és ne ellened. Mutasd meg, ki a főnök. Etesd meg a félelmet egy McSzívod szendviccsel. Például: Könyvet szeretnék írni, de nem tudom rávenni magam, hogy leüljek és írjak. Miért nem? Félek, hogy ha megteszem, az borzasztó lesz. Mi történik, ha borzasztó lesz? Ha borzasztó lesz, akkor hülyének fognak nézni. És? Nevetségessé fogok válni az emberek szemében. És? Szégyellni fogom magam. Oké, szóval akkor azért nem írod meg a könyved, hogy megvédd magad attól, hogy hülyének érezd, és szégyelld magad. Most fordítsd át: Mennyire fogod hülyének érezni és szégyellni magad, ha nem írod meg a könyvedet? Nagyon. Tudom, hogy nagyszerű az ötletem. És ez egy nagy álmom. Nos, meg fog védeni a stratégiád – hogy nem írod meg azért, hogy megvédd magad attól, hogy hülyének érezd és szégyelld magad – attól, hogy hülyének érezd és szégyelld magad? Nem. És mivel mindenképp kockáztatod, hogy hülyének érzed és szégyelled magad, melyik a rosszabb – ha megpróbálod megírni és borzasztó lesz, vagy ha soha nem vállalod be, és úgy élsz, mintha nem is élnél, szégyenben és középszerűen, mint egy mamlasz? Középszerűen, mamlasz módjára, szégyenkezve éled az életed. Elemezd ki, hogy valóban meg tudd vizsgálni, és hatástalanítani tudd, ami a helyzetben valójában megijeszt téged. A félelem arról szól, hogy mit választasz nézőpontnak. Ha megváltoztatod a perspektívádat, az attól való félelem válik a nagyszerűség keresésének táplálékává, hogy NEM teszed azt, amitől félsz.

3. ADD ÁT MAGAD A PILLANATNAK Történik veled valami félelmetes ebben a pillanatban? Épp most, ahol ülsz, történik valami rossz, vagy csak a gondolatok okoznak pánikot? Feléled azt a nagyon szükséges energiát, ami ahhoz kellene, hogy vagány lehess azzal, hogy pánikolsz már mielőtt valami történne. Ehelyett add át magad a pillanatnak, és kapcsolódj a magasabb rendű énedhez. Akkor is, ha a bírósági tárgyalóterembe kell menned, kiugrani készülsz egy repülőből, vagy fizetésemelést kérsz, lélegezz a pillanatba, és kapcsolódj a Forrás energiájához. Tartsd magasan a frekvenciádat, és higgy erősen a csodákban ahelyett, hogy áldozatul esnél a tudatod félelmeinek, és rájössz majd, hogy sokkal jobban fel vagy szerelkezve, hogy megküzdj bármely előtted álló helyzettel, és hogy tízből kilenc esetben ezek fejben sokkal félelmetesebbek, mint a valóság.

4. ÁLLÍTSD MEG A HÜLYESÉGÁRADATOT Óvatosan a magadba szívott információval. Milyen blogokat olvasol? Milyen műsorokat nézel? Milyen könyveket olvasol? Milyen történeteket olvasol el az újságban? Milyen filmekre ülsz be? Kitől kérsz véleményt? Mi az, amire nap mint nap fókuszálsz? Ez nem azt jelenti, hogy tagadásban élsz, vagy nincs kapcsolatod azzal, ami történik a világban, inkább az a kérdés, hogy mennyi információra van szükséged? Végignézed az autóbalesetet, vagy begyűjtöd az információt ahhoz, hogy beindulhasson a pozitív változás? Ha a fájdalomban és a szenvedésben dagonyázol, az nem segít senkin többet, magadat is beleértve, mintha éheztetnéd magad, és úgy akarnál segíteni az éhezőkön. Ha segíteni akarsz a világon és magadon, tartsd magasan a frekvenciádat, és cselekedj erőből és örömmel.

5. NE GONDOLJ SEMMI KIBORÍTÓRA ÉJJEL AZ ÁGYBAN A tudatunk hatalmas nagyítóvá válik, amely a félelmeinket száz százalékban felnagyítja, amikor csapdába esett nézőként fekszünk az ágyban éjjel háromkor, amikor semmi nem zavarhat meg minket. Hacsak nem bújsz ki abban a pillanatban az ágyból és teszel valamit. Ha így jársz el, az soha nem olyan rossz, mint másnap reggel, amikor felébredsz. Tudod ezt, és mégis… Használd a meditatív erőidet, hogy kitessékeld az aggasztó gondolatokat a tudatodból; fókuszálj arra, hogy tested minden egyes izmát ellazítsd, lassan és tudatosan úgy, hogy kitöltse az agyad minden szegletét, amit arra használtál, hogy pánikba ess. Lélegezz mélyeket, és gondolj az életed hihetetlen dolgaira. Hallgass vezetett meditációt, tégy meg mindent azért, hogy jól aludj, és oldd meg, bármivel szembesülsz is reggel. Mert csak az rosszabb annál, hogy egész éjjel aggódsz valami miatt, ha aztán másnap annyira kimerülten ébredsz, hogy akkor sem tudsz megbirkózni vele.

6. SZERESD MAGAD És legyőzhetetlenné válsz.

21. FEJEZET MILLIÓ TÜKÖR

„Senki nem éreztetheti veled, hogy alacsonyrendű vagy anélkül, hogy te erre engedélyt ne adnál.” ELEANOR ROOSEVELT aktivista, feminista, szuperhős, az Amerikai Egyesült Államok leghosszabb ideig szolgáló first ladyje Az egyik legmegdöbbentőbb dolog másokkal kapcsolatban az, hogy abban a pillanatban, hogy találkozunk, értékes, néha ijesztőn bizalmas információval látnak el, arról, hogy kik ők. Ha odafigyelünk, megérthetjük a testbeszédükkel, megjelenésükkel, életmódjukkal, tetteikkel, érdeklődésükkel és szavaikkal küldött fő jeleket, vagy azzal, ahogy a kutyáikhoz, a pincérhez vagy magukhoz viszonyulnak. Néhányan kívül hordják ezeket a dolgokat, hogy mindenki azonnal lássa, mások finomabban adagolják: „Szeretek vízisíelni”, „Imádom, hogy magabiztos vagy a súlyproblémád ellenére”, „Épp most jöttem ki börtönből”, stb. A szociopaták vagy az ügyes beteges hazudozók kivételével az emberiség nagy része rengeteg emésztenivalót ad nekünk mindjárt az első alkalommal. Ez az információ aztán átmegy azon a szűrőn, akik mi vagyunk, és attól függően, hogy milyen a percepciónk, milyenek az ítéleteink és a csalódásaink, hány évet töltöttünk terápiában, eldöntjük, hogy szeretnénk-e jobban megismerni a másikat, vagy sem. Számos dolog vonz és beindít minket másokkal kapcsolatban. És a számunkra legszembetűnőbb dolgok azok, melyek leginkább önmagunkra emlékeztetnek minket. Ez azért van, mert mások olyanok nekünk, mint a tükrök: ha valaki zavar minket, valami olyasmit vetítünk rájuk, amit magunkban nem szeretünk, ha pedig azt gondoljuk, hogy nagyszerűek, valami olyasmit tükröznek vissza, amit

magadban látunk, és szeretünk (akkor is, ha még nem fejlődött ki bennünk). Tudom, hogy ez úgy hangzik, mintha erősen általánosítanék, de kérlek, fogadd ezt el ezen a ponton. A valóságod abból jön létre, amire fókuszálsz, és hogy hogyan interpretálod. Ez mindenre igaz, arra is, amire a világodban lévő emberekkel kapcsolatban fókuszálsz. Például attól függően, hogy ki vagy, milliárdnyi módon reagálhatsz arra, hogy a barátod vagy barátnőd „kapitális baromnak” hív. Láthatsz ebben A) egy intő jelet, és gondolhatod azt, hogy kigúnyol, B) egy intő jelet, és gondolhatod azt, hogy ideges vagy bizonytalan, és borzasztó a stílusa, C) zöld utat, mert annyi fájdalma van, hogy szüksége van arra, hogy lejárasson másokat; valóban szüksége van egy olyan emberre, aki annyira megértő, mint én, vagy D) zöld utat, mert elhiszed, hogy valóban kapitális barom vagy, de az is lehet, hogy E) úgy gondolod, hogy ez nevetséges, mert egyáltalán nem rezonálsz rá.

Az emberek, akikkel körülveszed magad, kiváló tükrei annak, aki vagy, és hogy mennyire szereted vagy nem szereted magad. Okkal vonzunk be embereket az életünkbe, ahogy ők is bevonzanak minket. Mindnyájan segítünk egymásnak a fejlődésben, és abban, hogy megragadjuk az alkalmat és megoldjuk a problémáinkat, hogy tanuljunk belőle ahelyett, hogy reagálnánk az igencsak irritáló dolgokra, melyeket mások tesznek (úgy, hogy visszavágunk, magyarázkodunk vagy nyavalygunk a tetteink miatt). Az idegesítő barátaink, családtagjaink, ügyfeleink, szomszédaink vagy a nő a vonaton, akinek olyan a hangja, mint egy megafonnak, segítenek nekünk a fejlődésben, és jobban látják, hogy kik vagyunk valójában, mint a legkedvesebb barátaink (hacsak nem pont ők idegesítők, és akkor rájuk is gondolhatunk). Ne szalaszd el a nagyszerű lehetőséget, hogy tanulj abból, ami eléd kerül egy olyan ember által, akinek legszívesebben az arcába tolnád az öklödet.

Azok a dolgok, melyek zavarnak minket másokban, azért zavarnak minket, mert emlékeztetnek minket valamire, amit nem szeretünk magunkban. Vagy a viselkedésük megpiszkálja valamilyen félelmünket vagy bizonytalanságunkat, amiről nem veszünk tudomást. A leghosszabb ideig az egyik legnagyobb történetem az volt, hogy nőiesnek lenni gyenge és idegesítő. Az idők során aztán eldöntöttem, hogy nem menő, és nem is erőteljes lányként viselkedni (vagy lánynak lenni), és a nőiségem szégyellni való részemmé vált. Sokkal kevésbé éreztem magam fenyegetve olyan nők által, akik úgy közelítettek felém, mint egy tank, mint a festett szemöldökűektől, ezért is elég nevetséges számomra, hogy az egyik legjobb barátom annyira csajos, amennyire csak lehet. Akkor találkoztam vele, amikor együtt dolgoztunk New Yorkban, és azonnal vonzódtam hozzá, mert hihetetlenül zseniális, édes és hibátlan benyomást tett az egyik munkatársunkra, aki kidugott fenékkel vonult végig a hallon, amitől én majdnem mindig hanyatt vágtam magam, és meg kellett kapaszkodnom valami bútordarabban. Velem ellentétben imádta a csajos programokat, a körmösidőpontokat, az eljegyzési gyűrűkre vetett vágyakozó pillantásokat, amikor összehívott bennünket a menyasszonyjelölt, és profi volt a csajos banda üdvözlésében is: kezek a magasban, fej hátra, szemek összeszorítva, magas hangon visított „Te jó ég”, hogy mindenki hallja. Ezért hívtuk Pinknek, mert olyan kis rózsaszínes volt. Tíz évvel később Los Angeles-ben éltem, Pink pedig New York külvárosában – megházasodott, egy rakás gyereke volt, természetesen. Amikor a gyerekei születése óta először ment el egyedül nyaralni, és San Diego felé vette az irányt, hogy találkozzon egy kedves főiskolai barátjával, felhívott, és könyörgött, hogy jöjjek el és találkozzak vele. Húzódozva, de belementem. Nem a kétórás út idegesített, hanem a legjobb barát a főiskoláról, akivel soha nem találkoztam, de úgy képzeltem, hogy Pinknél is pinkebb. Elképzeltem egy teljes lányszövetségi jelenetet, hogy kilakkozzuk egymás lábkörmeit, miközben Meg Ryan-filmeket nézünk, és arról beszélgetünk, hogy hogy meghíztunk. De szeretem Pinket, ezért útra keltem.

Ezalatt San Diegóban Pink legjobb főiskolai barátja nem örült annyira annak a tervnek, hogy Pink legjobb New York-i barátja odautazik. Forgatta a szemeit egy potenciális ösztrogénbomba miatt, úgyhogy képzelheted azt a megkönnyebbülést, amikor felfedeztük, hogy mindketten macsósak vagyunk. Amikor rájöttünk, hogy a játéktér sokkal kevésbé volt túláradóan pink, mint amitől tartottunk, a legnagyobb meglepetés ért minket: belső, elhanyagolt kislányunk biztonságosan előmerészkedhetett. Mindhárman elvesztettük a belső hangunkat azon a hétvégén, vihogtunk és visítoztunk, „Te jó ég”, hogy mindenki hallja. Még azon sem csodálkoznék, ha egy-két lábköröm is színesre váltott volna. De nem emlékszem. Berúgtam a sok fröccstől. Most sem tartozom a leglelkesebb lánybúcsúsok közé, úgyhogy nem mondom, hogy úgy kell közeledned, hogy mindent szeretsz, ami ebben a világban zavar téged, csak azt mondom, hogy ha valamit aktívan nem szeretsz, az azért van, mert valamilyen szinten rezonálsz vele, és van jelentése számodra. Ha azon kapod magad, hogy olyasvalakit kell kezelned, aki irritál téged (és kezdesz pletykássá, mutogatóvá, ítélkezővé és panaszkodóvá válni), akkor amennyiben a sarkadra állsz és konfrontálódsz a helyzettel, az sokkal többet segít majd abban, hogy az életed hosszú távon legyen kellemes, hiszen segít a gyógyulásban és a fejlődésben, és hogy kikerülj valahogy az áldozat üzemmódból. Mert arra kényszerít, hogy az életed göröngyösebb részeivel is foglalkozz, amelyekre nem vagy annyira büszke. Nem sokunkat érdekel, hogy hazudósak vagyunk, beképzeltek, bizonytalanok, etikátlanok, kicsinyesek, parancsolgatóak, hülyék, lusták stb., viszont elsősorban ez az, ami bevonzza azokat, akikben ezeket a tulajdonságokat észreveszed, és őket is ez vonzza hozzád. És ha ezt belátod, az az első lépés ahhoz, hogy elengedd – juhúúúú! Ha az emberek úgy idegesítők, hogy nekünk ahhoz semmi közünk, akkor azt vagy nem vesszük észre, vagy nem cuppanunk rá annyira. Mondjuk például van az életünkben egy kiállhatatlan alak, aki mindent jobban tud. Minden alkalommal, ha elkezdesz beszélni valamiről, amit tettél, akkor azt mondja, hogy ő ezen már régen túl

van. Amit te tudsz, azt ő már régen tudja. Sőt, többet is tud róla, mint te. És meg kell róla bizonyosodnia, hogy tíz kilométeres körzetben mindenki más is tudjon arról, hogy ő mennyivel többet tud. Míg te azon kapod magad, hogy olyanokról fantáziálsz, hogy a falba vered a fejét, amikor vele vagy, mások isszák a szavait, és úgy érzik soha nem elég a lenyűgöző és csodálatos beszélgetésből vele. Azért őrjít ez meg téged, mert valószínűleg te is mindent jobban tudsz mindenki másnál, vagy azon aggódsz, hogy ilyen vagy, esetleg bizonytalan vagy amiatt, hogy az emberek azt hiszik, nem tudsz semmit. A valóságunk a gondolataink tükörképei, beleértve az embereket is a valóságunkban. Ugyanez vonatkozik arra is, amit az emberek a képünkbe vágnak. Megsértődnél azon, ha valaki viccet csinálna abból, hogy mennyire alacsony vagy az egy méter nyolcvan centiddel? Meg se hallanád, vagy ha igen, azt gondolnád, hogy ez így elég fura. De ha azzal cukkolnának, hogy parancsolgató vagy, és legbelül attól félnél, hogy tényleg így van, akkor biztosan felfigyelnél rá. (Ez azt is jelentené, hogy a saját parancsolgató karakterük körül van némi energia, de ez nem a te ügyed.) Amire koncentrálsz, abból teremtesz még többet az életedben. Ha tudatosan vagy tudat alatt bizonyos hitekre fókuszálsz azzal kapcsolatban, hogy te ki vagy, ki szeretnél vagy nem szeretnél lenni, olyan embereket vonzol majd be, akik ezeket a vonásokat tükrözik majd vissza benned. Ezért van az, hogy amikor egy olyan „barátért” kell kiállnod, vagy kirúgnod az életedből, aki hátba támadott, vagy egyszerűen csak mérgező a jelenléte, belekerülsz egy csapdába: nem akarsz senkit megbántani, belekapaszkodsz a jobb tulajdonságaiba, vagy a legrosszabbtól tartasz, ha nem fogadod el az összes hülyeségét. Nem érdekel, hogy mióta vagytok barátok, vagy hogy mennyire sajnálod, vagy hogy nyolcmilliószor segített rajtad, vagy hogy mennyire vicces, sikeres, szexi, inspiráló, elveszett, nagyszerű, tehetetlen és félelmetes, vagy hogy mennyire kapcsolódtok, egyáltalán nem ez okozza a problémát, ami miatt nem tudsz kiállni mellette.

Valójában az történik, hogy szembesülsz a saját magaddal kapcsolatos korlátolt hiteid újrakábelezésével. És ezeket a más emberek elleni kifogásokat használod fel arra, hogy elkerüld a saját problémáiddal való szembesülést – a saját problémáidat azzal kapcsolatban, hogy kiállj magadért.

Összességében nem róluk van szó, hanem arról, hogy hiszel-e abban, hogy megérdemled a szeretetet, és hogy annak lássanak, aki valójában vagy. Ha belemegyünk, hogy cserbenhagyjuk magunkat mások rossz viselkedését támogatásával, az gyakran ugyanabból az impulzusból táplálkozik: Nem vagyunk hajlandók kellemetlenebb helyzetbe hozni másokat annál, mint amennyire ők kellemetlen helyzetbe hoztak minket. Nem hangzik valami gerincesen az önszeretet osztály számára, igaz? A kellemetlen helyzetbe hozáson amúgy azt értem, hogy elutasítjuk a drámájukban való részvételt, és nem azt, hogy egyenlő mértékben vagyunk sértők cserébe. A szemet szemért itt nem játszik, sem az, hogy alacsonyabb szintre kerülünk. Arról van szó, hogy kiállsz a legmagasabb rendű önmagadért, tekintet nélkül arra, hogy a személy, akivel dolgod van a következő tapasztalatokat éli meg: ● Csalódottnak érzi magát ● Úgy érzi, hogy megbántottad ● Kényelmetlenül érzi magát ● Őrültnek lát

Ez arról szól, hogy tiszteled-e magad ahelyett, hogy kiszolgálnád azt a bizonytalanságból

származó igényedet, hogy szeressenek. Ez hihetetlenül erős, mert amikor szereted magad annyira, hogy beleállj az igazságodba függetlenül attól, hogy mi az ára, abból akkor is mindenki profitálni fog. Elkezded majd bevonzani azokat a dolgokat, embereket és lehetőségeket, melyek összhangban vannak azzal, aki te valójában vagy, ami sokkal nagyobb öröm, mint egy rakás irritáló energiavámpírral lógni. És azzal, ha elutasítod, hogy részt veszel más emberek drámájában (például elutasítod, hogy darabokra szedsz embereket, vagy a panaszkodást arról, hogy a világ mennyire igazságtalan, stb.), nemcsak a saját frekvenciádat növeled, hanem esélyt adsz a drámakirálynőknek arra, hogy ők is felemelkedjenek ahelyett, hogy hagynád, hogy mindenki ugyanazt az alacsonyrendű, béna játékot folytassa.

Soha ne kérj bocsánatot azért, aki vagy. Ez kiszúrás az egész világgal. Mindnyájan ismerünk valakit, aki nem veszi át mások hülyeségeit. Soha. Tágra nyílt szemmel és tisztelettel nézünk erre az embertípusra, és nem is álmodunk arról, hogy elég hülyék legyünk ahhoz, hogy előadjuk nekik a saját hülyeségeinket, vagy hogy ellenkezzünk velük. Hogy miért? Mert tiszteljük őket, és khm, általában félünk is tőlük egy kicsit (egészséges módon). És miért tiszteljük őket? Mert ők tisztelik önmagukat. Nos hát, hogyan szabadulhatnánk meg a béna kis projekcióinktól és ítéleteinktől, és hogyan tisztelhetnénk meg a világot a legmagasabb rendű, legkönyörtelenebb önmagunkkal?

1. BIRTOKOLD A SAJÁT CSÚNYASÁGAIDAT Kezdd el észrevenni azokat a dolgokat, amelyek másokban az őrületbe kergetnek, és ahelyett hogy panaszkodnál, elítélnéd őket vagy ellenségeskednél velük, használd őket tükörként. Főleg akkor, ha úgy látod, hogy felemésztenek. Vedd nagyon komolyan a dolgot – ez a tulajdonság benned is megvan? Vagy van valami olyan aspektusa, melyről nem szívesen vallod be, hogy pont olyan, mint te? Vagy olyasmire emlékeztet, amit aktívan próbálsz elnyomni magadban? Vagy elkerülni? Vagy aktívan pont az ellenkezőjét teszed? Vagy ami fenyeget téged? Megőrjítés helyett nyűgözzön le, kezdj el tanulni a téged körülvevő irritáló emberektől.

2. KÉRDŐJELEZD CSÚNYASÁGAIDAT

MEG

A

SAJÁT

Ha egyszer felfedezted, hogy melyik részed az, amelyet rávetítesz a téged jelenleg teljesen kicsináló személyre, kezdődhet az elengedés. Kezdj egészen egyszerű kérdésekkel és a korlátozó és hamis történetek eloszlatásával, melyeket évek óta cipelsz magaddal. Például ha rosszul vagy amiatt, hogy a folyton késős barátod ez alkalommal is késik, az azért nyomkodja a gombjaidat, mert ragaszkodsz valami „igazsághoz” arról, ahogy az embereknek bánniuk kellene az idővel. Fordítsd meg, és kérdezd meg magadtól, hogy „Milyen szempontból kések én mindig, figyelmetlen vagyok vagy megbízhatatlan?” Lehet, hogy így hangzik a kérdésed: „Milyen módokon vagyok én merev vagy kontrolláló?” Ha ezekre megvan a válaszod, kérdezd meg magadtól a következőket: KIVÉ KELLENE VÁLNOM, HOGY EZ A HELYZET NE ZAVARJON ENGEM? Tegyük fel, hogy azt fedezed fel, hogy sokkal merevebb vagy, mint azt eddig bevallottad magadnak. Ez nagyon értékes információ, mert tudod, hogy ahhoz hogy boldogabb légy, egy kicsit le kell nyugodnod, Vilma. Ne ragaszkodj tovább ahhoz, hogy az emberek mindent pontosan úgy csináljanak, ahogy te (főleg azoknál ne, akik már bebizonyították, hogy egészen biztosan nem így tesznek), vedd észre, hogy milyen helyzetekben vagy nevetségesen követelődző egyszerűen azért, mert a szokásoddá vált, és nem azért, mert valóban erre lenne szükség. Kérdezd meg magadtól: „Elengedhetem?” Azzal, hogy tisztába kerülünk azzal, amit teszünk, ki tudjuk nyomozni, hogy miért tesszük, és választhatunk, hogy megtartjuk vagy kidobjuk ahelyett, hogy vakon, szokás szerint reagálnánk. MIT AD NEKEM, HOGY ILYEN VAGYOK?

Ahogy a 17. fejezetben már tárgyaltam, nem csinálunk semmit, ha nem származik belőle valami előnyünk, még akkor sem, ha ezek hamis előnyök. Az adott jelenetet használva a merevség hamis előnye az, hogy mindig pontos vagy, és megcsinálod amit kell, stb. De vannak negatív előnyei is a merevségnek: megfélemlíted az embereket, amíg meg nem értik a módszereidet, eléred, hogy igazad legyen, ha valaki elront valamit (és ez így is van, ha tényleg mestere vagy a merevségnek), kontrollálnod kell mindig mindent, stb. Ha egyszer ráébreszted magad azokra a hamis előnyökre, melyekre szert teszel ezzel a viselkedéssel, annak látod majd, ami – valaminek, ami nem mindig van összhangban azzal, aki valójában vagy vagy aki lenni szeretnél –, és el fogod engedni, amikor már nem működik. HOGYAN ÉREZNÉM MAGAM, HA NEM ILYEN LENNÉK? Az egyik legjobb módja annak, hogy elengedjük az imént említett borzasztó viselkedést az, ha megkérdezzük magunktól, hogy hogyan éreznénk magunkat, ha ez már nem lenne igaz ránk. „Hogyan érezném magam, ha kiszedném a karót a fenekemből, és elengedném, hogy a körülményektől függetlenül mindig mindenki pontosan azt csinálja, amit én mondok?” Tedd fel magadnak ezt a kérdést, majd képzeld el magad annak a személynek a helyében, aki elengedte ezt a dolgot. Hogy érzi magát a tested? Mire használod azt a helyet az agyadban, amelyet eddig kitöltöttek a figyelmetlen tökfejekkel kapcsolatos mérgező gondolatok, akikkel körbe vagy véve és akik nem követik az instrukcióidat? Érezd bele magad abba a realitásba, hogy milyen lenne elengedni ezt, lélegezz bele, vizualizáld, szeress bele abba, hogy már nincs, majd hajítsd ki.

3. NE HAGYD, HOGY KIHASZNÁLJANAK Amikor nem tudod, hogy mit kell tenned, de tényleg segíteni szeretnél valakinek, vedd észre a különbséget a segítség és a kihasználás között. Ha segítő kezet nyújtasz valakinek, azt érzed, hogy téged húznak le, vagy te emeled őket a te lehetőségeid felé? Hálásak, vagy úgy érzik, hogy jogosultak rá? Használják a segítségedet, hogy ők maguk mozduljanak aktívan egy pozitívabb irányba, vagy állandóan több és több segítség kell nekik? Csak még most utoljára. Ötvenedszerre. Figyelj oda, és bízz az érzéseidben. Ha valóban segítesz, akkor felnőnek a feladathoz, ez mindenki frekvenciáit növeli, és jól fogod érezni magad. Ha kihasználnak, attól elnehezedsz, elszomorodsz, sőt lehet, hogy ellenérzéseid lesznek. Míg nem túl jó érzés valakit kidobni, amikor az a valaki épp a legmélyebb poklot éli át, ha folyamatosan kihúzod a bajból, soha nem ébred fel, és soha nem menti ki magát. Miért is tenné? Ott vagy neki te, aki állod a szánalmas bulijának cechjét. A kemény szeretet is szeretet.

4. INTS BÚCSÚT EMBEREKNEK

A

KELLEMETLEN

Néha az van, hogy bármennyit dolgozol magadon, bármennyire megbocsátó vagy és bármennyire jól megy az elengedés, egyszerűen valami nem stimmel: Néhányan egyszerűen túlzottan elköteleződtek a saját működésképtelenségük mellett. Kellemetlen a közelükben lenni. Inkább beborítod magad ezer teve bolháival, mint hogy elmenj velük egy kávéra. Ez arról szól, hogy megtanuljuk, megszeretjük önmagunk legmagasabb rendű verzióját, és felfejlődünk hozzá, és nem csak azt látjuk, hogy mennyi szenvedést tudunk elviselni. Azzal együtt, hogy megértjük, hogyan fejlődhetünk a körülöttünk lévők nem annyira kellemes viselkedésétől, fontos megértenünk azt is, hogy hogy a fenébe kerülünk el mellőlük, ha krónikusan önjárók, erőszakosak, hibáztatók, negatívak, kontrollálók, féltékenyek, áldozatok, drámázók, manipulálók, nyavalygók, pesszimisták és kicsinyesek az állatokkal. Így csináld: ELŐSZÖR IS, GONDOLKODJ Ahogy már megbeszéltük, sokszor azok az emberek, akiket ki kell dobnunk, pont azok, akiket szeretünk, vagy legalábbis kedvelünk a normális tulajdonságaikért. Ezért a jó öreg bűntudat utunkba állhat, amikor a megfelelő dolgot próbáljuk tenni. Tarts ki. Lásd úgy, hogy magaddal bánsz jól ahelyett, hogy szemétkedsz velük. Emlékezz arra, hogy önmagad legmagasabb rendű verziójához emelkedsz fel, nem pedig az ő szintjükre alacsonyodsz le. Ez megadhatja neked azt az erőt, hogy lerázd őket a lábadról. AZTÁN VESD KI MAGADBÓL Ha gyomot irtasz a kertedben, fontos emlékezned arra, hogy ne keveredj az ő drámáikba. Vágd el a köteléket olyan gyorsan és egyszerűen, amennyire csak lehet, kevés beszélgetéssel vagy teljes csendben. Ha ők ennyire nem figyelnek a te érzéseidre, hogy neked

ki kell vágnod őket az életedből, nagy az esély arra, hogy nem is számítanak erre, ezért arról tárgyalni, hogy miért is alakult ez most így, életed végéig is eltarthatna, ha hagynád. Hirtelen válj nagyon elfoglalttá, halványítsd el és válaszd le őket, és nem kell magyarázkodni. Minél hangosabban ordítanak, annál elfoglaltabbá válsz hirtelen.

5. SZERESD MAGAD Keményen, hűségesen, nincs pardon.

22. FEJEZET ÉDES ÉLET

„Itt lenni nagyszerű. Bárhol lenni nagyszerű.” KEITH RICHARDS rockistenség, az élet ismerője Van egy huszonkét éves macskám. És egy nyolcvanhét éves apám. Ugyanolyan szuperképességekkel rendelkeznek: mindketten elérik, hogy egy csomót foglalkozzak velük, és kedvesebb legyek hozzájuk, mint bárkihez. Ami azt jelenti, hogy senki más nem bámul bele a közelgő halandóságuk puskacsövébe. Egy éve tudatosult bennem, hogy a macskám öreg, és lehet, hogy hamarosan meg fog halni, amikor a teljes testzsírja egyik napról a másikra a hastájékára került. Ott lengett, mint egy tőgy, ez pedig sokkolta szegénynek a gerincét, nyeszletten és rozogán nyújtogatta a nyakát, és csodálkozott, hogy hova tűnt mindenki. Ekkor kezdődtek a könnyes búcsúk minden alkalommal, ha elhagytam a házat, és a legfinomabb eledelek jelentek meg a tányérján. Apa esetében a telefonhívások és a keleti repülőutak száma ugrott meg drámaian, és most hisztérikusan nevetek minden viccén, ezért azt gyanítom, ő jobban aggódik az egészségemért, mint én. Boldogan számolok be arról, hogy bár a naptár szerint tényleg idősek, viszont mindketten vagányak. Apám hetente teniszezik, és még mindig tudja, ki vagyok, a macskám pedig még mindig rohan, ha meghallja a konzervnyitót. Nagyszerű emlékeztetők arra is, hogy ha azokról a lényekről van szó, akiket szeretsz, a dolgokról, amiket szeretsz, és az életről, amit

szeretsz, mi a fene lehet fontosabb annál, mint hogy eláraszd őket szeretettel most, amíg még megvan rá a lehetőséged? Ha van valami, amit szeretnél megtenni, ne várj vele, míg kevésbé leszel elfoglalt, vagy gazdagabb leszel, vagy jobban „készen állsz”, esetleg tíz kilóval könnyebb vagy. Kezdd el most. Soha többet nem leszel ennyire fiatal. Ha azokról van szó, akiket szeretsz, látogasd meg őket, ahányszor csak tudod. Amikor velük vagy, tégy úgy, mintha minden alkalom az utolsó lenne. Ha néha idegesítenek, akkor is szeresd őket. Lépj túl azon, ha különböztök. Ne kavarodj bele a sok kis hülye apróságba, melyek miatt lemaradsz arról, hogy élvezd az emberek közelségét, akik társbérlik a szívedet. Ha nem ott tartasz az életben, ahol lenni szeretnél, menj tovább. Bánj úgy magaddal, mintha a legjobb barátod lennél. Ünnepeld azt a nagyszerű lényt, aki te vagy. Ne hagyd, hogy bárki is balhézzon veled, az álmaiddal vagy a teljes önmagaddal. Az életed most történik. Ne szundikálj, ne veszítsd el.

SZERESD MAGAD Amíg megvan rá a lehetőséged.

23. FEJEZET A MINDENHATÓ DÖNTÉS

„Amíg el nem kötelezzük magunkat, és töprengünk, addig ott az esély a visszaesésre, és ez soha nem hatékony. Abban a pillanatban, hogy egyértelműen elköteleződünk, a gondviselés is beindul.” W. H. MURRAY felfedező, hegymászó, elkötelezett Úgy szól a történet, hogy amikor Henry Fordnak először jutott eszébe a V8-as motor, azt szerette volna, hogy mind a nyolc henger egy blokkba kerüljön. Fogalmam sincs, ez mit jelent, de ez nyilvánvalóan elég magas labda lehetett, mert a mérnökcsapata úgy reagált rá, hogy „Hát te megőrültél!” Ennek ellenére továbbra is azt kérte tőlük, hogy készítsék el, úgyhogy a mérnökök morgolódva odébbálltak, és elkezdtek vesződni vele, mindez csak azért, hogy aztán tudassák Forddal, hogy lehetetlent kér. Ahogy Ford ezt meghallotta, azt mondta nekik, hogy mindegy, meddig tart, tartsanak ki az ötlet mellett, valahogy így: „Addig látni sem akarlak titeket, amíg vissza nem jöttök azzal, amit kérek”, mire ők: „De hát most bizonyítottuk be, hogy nem lehet megcsinálni”, mire Ford: „Meg lehet és meg is fogjuk csinálni”, mire ők: „Nem lehet”, mire Ford: „De meg lehet”, mire ők: „Semmi esetre sem”, mire Ford: „Mindenképp”. A mérnökök leléptek egy évre… de semmi. Visszamentek hát Fordhoz, volt sírás, ujjal mutogatás és hajtépés, de Ford megint elküldte őket, és azt mondta nekik, hogy csinálják újra, és a laborban, félúton aközött, hogy hattyúkat origamiztak már a jegyzeteikből, és aközött, hogy amikor valaki meghallotta Ford nevét, már fingáshangokat szimulált, a mérnökei megalkották a lehetetlent. Rájöttek, hogy lehet nyolchengeres motorblokkot készíteni.

Szóval így kell igazából eldönteni valamit. Ha meghozol egy lehetetlennek látszó döntést, teljesen elkötelezed magad és a célod felé menetelsz, mindegy, hogy mi áll az utadba. Mert ilyen dolgok biztosan lesznek, és ezért annyira fontos a döntéshozatal – ez a téma nem idiótáknak való. Abban a pillanatban, hogy nehéz és drága lesz, vagy azt kell kockáztatnod, hogy hülyének nézzenek, fel fogod adni, ha nem hoztál igazán döntést. Ha nem lenne kényelmetlen, mindenki ezt csinálná, és szerelmes lenne a saját csodálatos életébe.

Nagyon gyakran úgy teszünk, mintha hoztunk volna egy döntést, amikor valójában annyit tettünk, hogy aláírtuk a próbaidőt, amíg nem válik túl kényelmetlenné. Henry Ford nem tudta elvégezni a hatodik osztályt sem, aztán tessék, a világ legkiválóbb mérnök okostojásaiból álló csapatot irányította, olyan képet festett magáról, mintha totál idióta lenne, és hatalmas pénzeket és rengeteg időt pazarol el valamire, ami lehetetlennek bizonyult. Ford elkötelezett volt. Jobban bízott az ösztöneiben és a vízióiban, mint mások kicsinyes gondolataiban. Eldöntötte, hogy olyan lesz az a motor, amilyenre ő szeretné, és semmi nem állíthatta meg. Ezért olyan fontos a döntés. Ha támadna egy ötleted, és egy szobányi emberrel állnál szemben, akik „mindent jobban tudnának nálad”, és azt követelnéd, hogy az összes bizonyíték ellenére, amit felhoznak, tegyék azt, amit te mondasz, kitartanál az ötleted mellett? Vagy ha több ezer dollárra lenne szükséged, hogy elkezdd a vállalkozásodat és az egyetlen személy, akit eszedbe jut megkérdezni, a félelmetes, gazdag nagybácsid, aki soha nem emlékszik rád, pedig minden karácsonykor találkoztok, megkérdeznéd? Vagy ha eleged lenne abból, hogy kövérnek érzed magad, nem vagy szexi és nem vagy formában, és az egyetlen

időpont, amikor eljutnál az edzőterembe, hajnali ötkor lenne, fagyos téli reggeleken, amikor még szenderegsz az ágyban, elmennél? Ha meghoztad a döntést, hogy eléred a célod, meg kell tenned bármit. Ha csak vágysz rá, de nem hoztad meg a szilárd döntést, akkor elkezdenéd meggyőzni magad, hogy az életed jó úgy, ahogy van. Itt lesz majd fontos az, hogy kapcsolódj a vágyadhoz, a Forrás energiájához, és hogy megingathatatlan hited legyen a még nem láthatóban. Számtalanszor vannak briliáns ötleteink, és ezek néha nem sikerülnek, vagy ismeretlen területre löknek minket. Ha nincs erős kapcsolatunk az igazsággal, hogy bőséges univerzumban élünk, nagyszerűek vagyunk, dicsőségesek és könnyfakasztóan szeretnivalók, kínzó vágyunk és saját víziónkba vetett lankadatlan hitünk áldozatuk fog esni a saját és mindenki más félelmeinek, még mielőtt manifesztálódott volna. Mert feladjuk, ahelyett hogy módosítanánk az irányon, vagy keresztülverekednénk magunkat és életre hívnánk. Ahogy Winston Churchill annyira találóan megfogalmazta: „A siker abból áll, hogy kudarcról kudarcra haladunk lelkesedésünk elvesztése nélkül.”

Senki nem jut fel a hegytetőre anélkül, hogy orra ne bukna egy párszor. Apropó, amikor Henry Ford ragaszkodott ahhoz a szobányi dühös mérnök ellenére, hogy a V8-as motort meg lehet csinálni úgy, ahogy elképzelte, az akkor volt, miután már egyszer becsődölt az automobil-birodalom kiépítésének első próbálkozása után. Úgyhogy ebben az időben már rengeteg bizonyítéka volt arra, hogy nagyon nagy kudarcokra képes, de az önmagában való hite annyira erős volt, hogy kitartott a sok afelé mutató bizonyíték ellenére, hogy „egy hatalmas csődtömeg”, és minden idők legsikeresebb vállalkozójává vált.

Az időszakos kudarc maga az őrület. Ezek a menő srácok is jól tudják: ● Michael Jordant kirúgták a középiskolai kosárcsapatból, mert nem volt elég tehetséges. ● Steven Spielberget is kirúgták a középiskolából, és háromszor utasították el a filmes suliból. ● Thomas Edison, akit túl hülyének titulált egy tanár ahhoz, hogy bármit is tanuljon, több mint kilencezer kísérletet vitt véghez, mire sikerült feltalálnia az izzót. ● Honda Szóicsirót, a Honda Motor Company alapítóját a Toyota elutasította egy mérnöki állásra, ezért elindította a saját vállalkozását. ● Beethoven zenetanára azt mondta neki, hogy tehetségtelen, pontosabban, hogy komponálásban reménytelen. És meg is süketült. (Igen, borzasztó, és annyira sajnálom.) ● Fred Smith írt egy tanulmányt, míg a Yale-re járt, egy éjszakai futárszolgálatról. Egyest kapott. De ennek ellenére is megcsinálta a FedExet.

Az egyetlen bukás, ha kilépünk. Minden más csak információgyűjtés. Nincs nagy titok ebben az egészben: ha eléggé szeretnél valamit, és eldöntöd, hogy megszerzed, akkor az úgy is lesz. Már korábban is ment – fogytál, megkaptad az állást, megvetted a házat, elhagytad azt a borzasztó szokást, formába lendültél, randira hívtál valakit, ráugrottál a helyre az első sorban, kinövesztetted a frufrudat –, csak emlékezned kell, hogy ez bármivel sikerülhet az életben, még azokkal a dolgokkal is, amelyekről jelenleg úgy érzed, hogy teljesen elérhetetlenek számodra. Számtalan ember él a világban úgy, hogy arról álmodik, hogy bárcsak úgy élhetne, mint te. Sokan sokkal kevésbé nagyszerűek és

tehetségesek, mint te. A kulcs az ő sikereikhez az, hogy eldöntötték, hogy megcsinálják, nem hallgattak többet a megfáradt kifogásaikra, megváltoztatták a rossz szokásaikat, és nem szaroztak tovább. És így neked is sikerülhet:

1. ŐRÜLTEN AKARD Egy tíztonnás gorilla tömegével egyenértékű vágy kell a döntésed megtámogatására, mert különben abban a pillanatban kidőlsz, amint nehézségek adódnak. Olyan ez, mint amikor valaki hipnózis segítségével próbál leszokni a dohányzásról, de nem is igazán akar leszokni, vagy fogyni próbál, de jobban izgatja a pizza, mint az, hogy ha lenéz, akkor lássa a lábujjait. Ez így soha nem fog működni. Néhány hónappal ezelőtt levonszoltam a fenekem egy jógaórára, és egy teljes hétig jártam, pedig annyira, de annyira nem volt kedvem hozzá. Befizettem a díjat, ültem a matracomon, és azon csodálkoztam, hogy jelentkeztem, amikor az oktató azt kérte, tegye fel a kezét az, akinek van valamilyen sérülése, amiről neki tudnia kellene. Aztán azt hallottam, hogy elmagyarázom, hogy épp most vették le a gipszet a törött könyökömről, és csak óvatosan szabad bármit is tennem. Felnőtt vagyok. Nagyon elfoglalt vagyok. Pénzt fizettem ki erre a kurzusra, aztán hazudtam, hogy ne kelljen részt vennem az órán. (Volt gipszem, de már vagy nyolc hónappal ezelőtt leszedték.) A jógahét nagy részét azzal töltöttem, hogy szundikáltam a matracomon, és megjátszottam a legjobb „összerezzenek a fájdalomtól” arcomat, ha az oktató rám nézett a lefelé néző kutyapózból. Nevetséges volt. Ha komoly akadályokba ütközöl a célodért való küzdelem során, nemcsak akarnod kell akarni, de teljesen ki kell hogy töltsön annak izgalma, hogy úgy harapj rá, amire hajtasz, mint egy pitbull. Hogy ez sikerüljön, bátorságra van szükséged, hogy őszintén tudd, mi az, amit tényleg tenni szeretnél – nem pedig amit tenned kellene. El kell hinned, hogy ez elérhető számodra függetlenül attól, hogy az ellentétére van bizonyíték, és akkor is be kell vállalnod.

2. VÁLJ SZAKÉRTŐVÉ A döntés valójában egy huszárvágás. Nem csoda, hogy sokan teljesen beparáznak tőle! A rettegés, hogy rossz döntést hozunk, néhány ember számára annyira rettenetes, hogy kialakítják azt a szokást, hogy A) egy helyben toporognak önmagukban kételkedve, lebénulva a félelemtől, majd végül megszülik a döntést, melyet aztán újra és újra megváltoztatnak, B) hirtelen meghozzák a döntést anélkül, hogy belegondolnának, vagy éreznének bármit is, a fő cél itt az, hogy megszabaduljanak a kellemetlenségtől, és túllegyenek ezen a hülyeségen végre, C) annyira félnek, hogy ha az egyiket választják, elvesztik a másikat, ezért úgy döntenek, hogy semmit nem csinálnak, vagy megpróbálnak mindent megcsinálni. Mindkettő nagyszerű módja annak, hogy végül mindent elveszítsünk. Alapjában véve úgy döntenek, hogy nem döntenek soha, mert nem akarnak rosszul dönteni. Ezek a szép idők!

A döntés szabadság. A döntésképtelenség kínlódás. A döntésképtelenség az egyik legnépszerűbb trükk arra, hogy beszoruljunk a határaink közé, oda, ami biztonságos és ismerős. Ezért van az, hogy a sikeres emberek egyik általános vonása, hogy gyorsan hoznak döntést, de lassan változtatnak azon. És a gyors alatt nem azt értem, hogy azonnal tudnod kell, hogy mit kell tenned, amikor döntéshelyzetbe kerülsz (bár vannak emberek, akik azonnal tudják), hanem inkább azt, hogy szembesülj ezzel a hülye dologgal, és kezdj el dolgozni a döntéshozatali folyamaton, mindegy, hogy néz ki: alszol rá egyet, készítesz egy mellette-ellene listát, próbálod átérezni, stb. Ha toporogsz, vagy szereted az egész folyamatot inkább elkerülni, akkor nagyszerű gyakorlást kínálnak az apróságok, hogy kigyúrd a döntéshozó izmodat. Ha étteremben eszel, akkor harminc

másodpercnél kevesebb idő alatt válassz a menüből. Ha egyszer választottál, tilos változtatni a rendelésen. Adj magadnak húsz másodpercet, hogy online megtaláld a legjobb fokhagymanyomót, aztán vedd meg. Vegyél le dolgokat a szupermarketben a polcról kevesebb mint tíz másodperc mérlegelés után. Üsd ki magad abból a szokásból, hogy te vagy a reflektorba bámuló szarvas. Követeld meg magadtól a felébredést és a választást. Ha az a típus vagy, hogy aludnod kell rá, és meg kell emésztened egy kicsit, akkor tűzz ki magadnak egy határidőt. Ne hagyd nyitva addig, amíg eldöntöd, mert azt kockáztatod, hogy negyven év múlva felébredsz, akkor már végre biztos vagy benne, hogy mit kell tenned, de addigra a lehetőségnek már nyoma veszett. Figyelj arra, hogy mennyi időre van szükséged a döntéshez (két hét, egy hét, egy hónap) és követeld meg magadtól, hogy addigra ki is találod. Ha úgy vagy bekötve, hogy azonnal hozol döntéseket, akkor gyakorold az intuíciódra hangolódást, és bízz meg teljesen abban, amit súg (függetlenül attól, hogy az agyad miről ordít). Csendesedj el, hallgasd a választ, érezd át, és gyakorold, hogy az első, szilárd impulzusra ugrasz. És bárki vagy is, nagyon kérlek, ne mondd már magadról többet azt, hogy szánalmasan megy a döntéshozás. Töröld azt a kifejezést szókincsedből, hogy „Nem tudom”, és helyettesítsd azzal, hogy „hamarosan tudni fogom, mit kell tennem”. Döntsd el, hogy olyan személyiség leszel, aki gyorsan hoz okos döntéseket.

3. HAGYD KI AZ ALKUDOZÁSI FOLYAMATOT Amikor eldöntöttem, hogy abbahagyom a dohányzást, és csak eljátszottam az olyan gondolatokkal, hogy „Egy kis slukk ugyan mit árthat?”, azonnal elszúrtam. A döntéseinknek vízállónak kell lenniük, mert a kifogások beszivárognak az elhatározásaink kis repedéseibe, és még mielőtt észrevennénk, már fenékre is ültünk.

A döntés nem alku tárgya. A régi személyiséged, aki még nem döntötte el, hogy menő lesz, a múltban van. Maradj a jelenben, és egy pillanatra se nézz vissza, ne kacérkodj semmiféle gondolattal, mely eltér a döntésedtől. Csak az új önmagadra gondolj. Az egész döntés lényege, hogy ne pazarold az idődet, mozdulj előre, és ne azzal vesződj, hogy kitaláld, hogy bújhatnál ki a döntés alól. Nekem segített, hogy így gondolkodjak: nem fogok hazamenni és arról tárgyalni, hogy fogok-e dohányozni, vagy sem, ahogy nem megyek haza azért sem, hogy arról tárgyaljak, hogy szippantsak-e fel egy kis lónyugtatót. Nem tárgyalok lónyugtatóról, mert nem szippantok fel lónyugtatót. Most, hogy nem dohányzom, nem fogok tárgyalni a dohányzásról sem, mert nem dohányzom.

4. KÖSS MEG, MINT A RAGASZTÓ Egy vállalkozói magazinnak írtam, ahol rettenetesen sikeres üzlettulajdonosokkal készítettem interjút. Bárkitől kérdeztem, hogy mi a siker titka, a döntő többség ezt válaszolta: a szívósság. Legyél te az utolsó ember, aki állva marad. Bontsd le az akadályokat, a kifogásokat, a félelmeket és a kételyeket, míg a végén ilyenné válnak: „Már megint te? Szentséges ég, rendben, itt van, és most hagyjál lógva.” Az álmaidat megvalósítani olyan… mint szülni. Amikor megfogan az ötlet, az a vidám rész (remélhetőleg), aztán őrületes mennyiségű félelmen, izgalmon, álmodozáson, tervezésen, hányáson, fejlődésen, formaváltáson mész keresztül, amíg végül felismerhetetlenné válsz mindenki, sőt még önmagad számára is. Az út során feltakarítod a hányásodat, megmasszírozod a fájós hátadat, és bocsánatot kérsz mindenkitől, akinek leszedted a fejét, de nem szállsz ki a buliból, mert tudod, hogy ez a gyerek a tiéd, és tudod, hogy irtó menő lesz. Majd végül, mikor meglátod a fényt az alagút végén, elkezdődnek a szülési fájdalmak. A beleid összevissza csavarodnak, és arra kényszerítenek, hogy C alakban vonszold magad, miközben fújtatva imádkozol és átkozódsz, és amikor azt gondolod, hogy ennél elcseszettül fájdalmasabb nem lehetne már, akkor egy óriási babafej kipréselődik a testedből egy icipici lyukon keresztül. Aztán… Egy kifejlett csoda jelenik meg. Annak érdekében, hogy megváltoztasd az életed, és elkezdj egy újat élni, egy olyat, amilyen még soha nem volt, a csodákban és az önmagadban való hitednek erősebbnek kell lennie a félelmednél. Bármilyen könnyű vagy nehéz a szülési folyamatod, készen kell állnod az esésre, a felállásra, arra, hogy hülyén nézel ki, hogy sírsz, nevetsz, mindent összekoszolsz, feltakarítod, és nem állsz meg, amíg oda nem érsz. Mindegy, mi történik.

5. SZERESD MAGAD Mindent megtehetsz.

24. FEJEZET ÚJ HAVEROD, A PÉNZ

„Szolgasorban éltem, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy bármit kértem is az élettől mindig mindent megkaptam.” ISMERETLEN Sok évvel ezelőtt irgalmatlan vihar csapott le Los Angelesre egy, melyhez foghatót még soha nem láttam életemben. Úgy tűnt, mintha negyven éjjel és negyven nap esett volna keményen, megállás nélkül. A folyók kiöntöttek. A házak megereszkedtek a hegyen. A borzalmas frizura káoszt okozott az egyik legkülsőségtudatosabb városban. Ez az a fajta eső, amely semmilyen járműben nem élhető, nem beszélve egy huszonhárom éves junkerben, melynek lyukas a teteje, hűtőrácsa, na az nincs, csak egy szigetelőszalaggal lezárt hátsó ablaka és egy olyan első kereke, mely minden harmadik nap leeresztett. Már jó régóta jártam a vásárokat, hogy új kocsit vegyek, de nem találtam semmit, ami tetszett volna, vagy amit megengedhettem volna magamnak, de ahogy ott ültem egy pocsolyában, útban a szupermarket felé, egy szemeteszsákkal a fenekem alatt egy öreg pólót gyűrve az ajtóhoz, hogy csak minimálisan ázzak be, rájöttem, hogy nem ártana felgyorsítani egy kicsit a keresést. Abban az időben nem volt túl sok pénzem, de volt egy saját vállalkozásom, melyet próbáltam felfuttatni. Az volt a baj, hogy úgy éreztem, be vagyok zárva egy olyan helyen, ahol nagyobb és jobb dolgokat vártam magamnak anyagilag, ahol szerettem volna erőteljesebb lenni és jobban megvalósítani magamat általában, és attól féltem, hogy ha

emelek az áraimon, elvesztem az ügyfeleimet. És az önbecsülésemet. Vagy hogy egy pénzéhes disznónak tartanának. Vagy csalónak, akinek nincs joga ennyit kérni. Attól is féltem, ha nagyot álmodok és felfut a vállalkozásom, nem tudnám kezelni, rengeteg embert kellene felvennem, olyan dolgokkal kellene töltenem az időmet, amit nem szeretek, annyira elfoglalt lennék, hogy nem lenne időm utazni, elsorvadnék, és a számítógépem előtt halnék meg, a vidámság és a szabadság elsuhanna mellettem a visszapillantó tükörben, és soha többé nem láthatnám, bla, bla, bla. Még legalább négy oldalt ki tudnék tölteni okokkal, hogy miért ott voltam, ahol: alapvetően valaki olyannak a szintjén játszottam, aki pont olyan kocsiban ül, mint amilyenben én. A legfájdalmasabb rész az volt, hogy annak ellenére, hogy minden jel arra utalt, hogy Csóró, Tanácstalan és Beragadt vagyok, mélyen legbelül tudtam, hogy SOKKAL jobban is mehetne nekem. És ezért annak ellenére is, hogy az üres bankszámlámon a tücskök ciripelését is lehetett hallani, elmentem egy Audi kereskedésbe, elvittem egy vadiúj Q5-öst egy körre, és hagytam, hogy az eladó srác csak kerepeljen a bőr erről meg a prémium arról. Magamban azt gondoltam: „Tudod, ki vagyok én? Csak egy kis fantáziaszünetet tartok, mielőtt egy Hondára váltok”, de a szívemben sokkal jobban tudtam, hogy egész másról volt szó, mint egy francos autóról. Arról volt szó, hogy nem vagy tovább az a fajta ember, aki elveszi azt, amit megkap, hanem végül azzá a fajta emberré válsz, aki pontosan azt teremti meg, amit szeretne. Nagy volt, érted? És mivel egy részem rettegett a fejlődéstől, a másik részem viszont robbanni akart és hatalmassá válni – és mivel vezetni jobban szeretek, mint enni –, ezért hetekig rágódtam, hogy melyik kocsit vegyem meg. Végül két lehetőségre redukáltam le: Egy Honda CRV, egy tökéletesen nagyszerű kis SUV a következő tulajdonságokkal: ● A fogyasztása rendben ● Napfénytető

● Hely a barátoknak ● Kényelmes ● A hangszórója mesés ● Értelmesen örömteli vezetni ● Jó az ára Vagy: Egy Audi Q5-ös, tulajdonságokkal:

egy

igazi

ínyencfalat

a

következő

● A fogyasztása rendben ● A napfénytető az egész tetőt kitölti ● Hely a barátoknak –– nagyoknak, kövéreknek és magasaknak is ● Kívánatos bőrülések ● Ha kinyitod az ajtót, angyalok énekelnek ● Szexi, csillogó, drága, kérkedő, félelmetes Nagyon közel álltam hozzá, hogy a Hondát válasszam, de ahogy ültem ott, és már tizedszerre vittem próbaútra, és próbáltam meggyőzni magam arról, hogy ez az Igazi, nem tudtam lerázni magamról azt a szűnni nem akaró igazságot, hogy valaki másba voltam szerelmes. Megvenni a Hondát józan döntés lett volna, de tudtam, hogy a kaland, az igaz szerelem, és egy teljesen új életforma a komfortzónám másik oldalán vár rám. Arról szeretnék beszélni, hogy milyen volt felrobbantani a komfortzónámat. Az Audi megvétele miatt éjjel visítva kellett volna felébrednem az éjszaka kellős közepén, mert annyi pénzbe került, amennyit az ember csak egy elkerülhetetlen szívműtétre költene, nem valami olyan frivol dologra, mint egy kocsi. De miután megvettem, úgy aludtam, mint egy csecsemő. Mert amikor meghoztam a döntést, hogy megveszem, meghoztam azt a döntést is, hogy felülkerekedek a sok hülyeségen, és azzá az emberré válok, aki annyi pénzt keres, hogy megveheti azt az autót, vagy aki megtehet bármit.

Szinte azonnal kitaláltam egy módját annak, hogy kifizessem az Audit, és biztos vagyok benne, hogy ha a Hondát választom, még mindig azon kínlódnék, hogy hogyan fizetem ki. Mert még mindig kis összegeket fizetnék be, még mindig az lenne a hozzáállásom, hogy nem engedhetek meg magamnak többet, és hogy az a fajta ember vagyok, akinek küzdenie kell azért, hogy megkapja, amit tud, nem tudok kitörni a mocsaramból, és nem kaphatok meg olyan dolgokat, amelyek „elérhetetlenek” számomra.

Ha felturbózod az elképzelésedet arról, hogy mi lehetséges, és eldöntöd, hogy bevállalod, akkor megnyílsz azok felé a módszerek felé, melyek lehetővé teszik a dolog megvalósulását. Nem arról beszélek, hogy felelőtlenül elszórod az összes pénzedet minden hülyeségre. Arról beszélek, hogy tágítod a hiteidet arról, hogy mi érhető el számodra az életed minden területén. Ebben a fejezetben arra fogok fókuszálni, hogy mi fán terem az a pénz, amelyről elhiszed, hogy megvan ahhoz, hogy megvedd azokat a vágyott dolgokat és tapasztalatokat. Mindegy, hogy a pénz rajta vane a számládon, vagy nincs (nekem sem volt pénzem, amikor megvettem a kocsimat). Ha készen állsz arra, hogy nagyban játssz, például hogy otthagyd az unalmas állásodat, és befektess a saját vállalkozásodba, hogy vegyél egy házat, magániskolába járasd a gyerekeidet, felbérelj egy tanácsadót, felvegyél egy takarítót, hogy vegyél egy új matracot, stb., akkor vagy azzal a pénzzel fizetsz, ami már van, vagy manifesztálod a pénzt, ha még nincs. És a manifesztáció rohadt kemény lesz, ha ragaszkodsz ahhoz, hogy nemcsak hogy nincs, de te az a típusú ember vagy, aki soha az életben nem tudnád előteremteni, visszafizetni, ha kölcsönkapnád. Annak érdekében, hogy az életed megváltozzon, lehet, hogy el kell költened a pénzedet, ami van, kölcsönt kell felvenned, el kell adnod valamit, kölcsön kell kérned egy barátodtól, hitelkártyára kell tenned, vagy valahogy máshogy kell manifesztálnod. És ez azok ellen a

mélyen gyökerező hitek ellen megy majd, melyek szerint neveltek minket, hogy az eladósodás mennyire felelőtlen dolog (hacsak nem egy hirtelen kölcsönről van szó, mert abban az esetben valami miatt egyszer rendben volt). Arról van szó, hogy teszünk egy nagy lépést egy új birodalomba, ahol nagyon szeretnénk lenni, és megköveteljük magunktól, hogy felnövünk a feladathoz, és elkezdjük élni végre az életünket, a rohadt életbe. Miután megtettem a nagy lépést Luxusautóországba, először az életben sokszoros hat számjegyű bevételeim voltak a vállalkozásomból, elkezdtem rendszeresen járni a világot, megkötöttem a harmadik szerződésemet egy kiadóval, adakoztam a szívügyeimre, és segítettem az ügyfeleimnek hasonló személyes legjobbakat elérni. Ez az igazság: A pénzkeresés nem csak a pénzről szól, ahogy a fogyás sem csak arról szól, hogy csökken a kilók száma, és a lelki társad megtalálása sem csak a lelki társad megtalálásáról szól. Arról van szó, hogy kivé válsz, és miről hiszed el, hogy lehetséges számodra. A pénz valuta, a valuta pedig energia. Ahogy már korábban megbeszéltük, olyan univerzumban élünk, amely vibrál az energiától. Az univerzumunk bőséges, és minden, amire vágysz, itt van ebben a pillanatban, arra várva, hogy módosítsd a percepciódat és az energiádat, és megkapd. Beleértve a pénzt is. A pénz is energia, mint minden más, és ha magas frekvencián működsz, nem állsz ellen, és megfelelően cselekszel, akkor manifesztálhatod a vágyott pénzt. Mindnyájan tudjuk, hogy meg kell dolgoznunk a pénzért, egész életünkben ezt tanították, arra viszont nem tanítottak meg, hogy összhangba hozzuk az energiánkat azzal az anyagi bőséggel, amire vágyunk. Más szóval tégy úgy, mintha ott lennél, ahol lenni szeretnél, ne lógj a besavanyodott emberekkel, és olyanokkal sem, akik állandóan sírnak, hogy mennyire le vannak égve mindig. Töröld a „nem tudom” szavakat a szókincsedből, képzeld el azt, amire vágysz, tűzd ki a célokat, várd el magadtól, hogy azzá válj, akivé válnod kell, hogy megteremtsd azt az életet,

amire vágysz. A pénzhez való viszonyunk épp olyan fontos, mint a tettek, melyeket azért hajtunk végre, hogy manifesztáljuk. Ez az oka annak, hogy egy csomó ember szétdolgozza az agyát, de pocsék a pénzzel kapcsolatos energiája, és csodálkozik, hogy nem tud mit felmutatni. Ismerősen hangzik ez a rövid monológ? Igen! Én is úgy gondolom, hogy jó veled lógni! De várj csak, mi van? Én vagyok minden gonoszság forrása? Hogy mondhatsz ilyet? Csak arról beszélsz, hogy többet szeretnél belőlem. Akkor is, ha félsz bevallani, hogy kedvelsz engem. És azt mondod, nem vagyok jelen, ha szükséged van rám. És azt gondolod, hogy az olyanok, mint én, irigy kutyák. Mégis extázisban vagy, mikor megjelenek. És keményen dolgozol, hogy magadhoz csábíts valahogy. De én állandó aggodalomban tartalak. És utálsz velem foglalkozni. És mindegy, mit teszek, semmi nem elég. Egyik pillanatban úgy teszel, mintha meghalnál nélkülem, a következőben meg úgy bánsz velem, mint egy mocskos prostival. Tudod mit? Végeztem veled. Viszlát, te szörnyszülött. Figyelembe véve, hogy a legtöbb embernek ilyen vagy valami hasonló a kapcsolata a pénzzel, nem gondolom, hogy a kérdés a következő: „Miért nem tudunk annyi pénzt keresni, amennyit szeretnénk?”Azt hiszem, inkább így hangzik: „Hogy a fenébe számítunk arra, hogy lesz pénzünk egyáltalán?” A legtöbb embernek annyira zavaros érzelmei vannak a pénzzel kapcsolatban, ami hasonlít a szex és a vallás körüli tébolyult cirkuszhoz. Mindhárom téma csordultig van problémával, feszültségekkel, blokkokkal és olyan hitekkel, melyekért a halálunk órájáig küzdünk, és ez annyi szomorúságot hoz a világra. Pedig ha mindenki lenyugodna, a szex, a pénz és a vallás lehetnének az öröm fő okai. Elég hülyék vagyunk, nem? Annak érdekében, hogy öröm legyen pénzt hozni az életünkbe, meg kell értenünk, hogy kapcsolatban állunk vele, és aztán bánjunk vele úgy, mint bármely más fontos vagy értelmes kapcsolattal:

figyelnünk kell rá, akarnunk kell, energiát kell rá fordítanunk, tisztelnünk kell, dédelgetni, szeretni, stb. Tudatosan vagy tudattalanul megszabadulni a pénzzel kapcsolatos félelemtől és rettegéstől elengedhetetlen ahhoz, hogy pénzünk legyen. Én nagyon sokáig büszke voltam a szegénységre, úgy éreztem, hogy sokkal nemesebb vagyok a művészeti tevékenységemmel, az örömömmel és altruizmusommal azoknál, akik a pénz hajtására pazarolják az életüket. Semmi esetre sem akartam feláldozni a csodálatos életemet arra, hogy a dollárt hajhásszam! Nem-nem, ehelyett inkább az egészségbiztosítás vagy a lakhatás között választottam. Drága időt töltöttem azzal, hogy plusz harminc háztömböt utaztam egy olyan benzinkúthoz, ahol harminc centet spórolhattam ötliterenként, ruhahalmokon rágtam át magam, hogy megkeressem a kincseket a Goodwillben, kuponokat vágtam ki, vadásztam a leárazásokat, felkutattam azokat a bárokat, melyek ingyen ételt adtak happy hour-ben, és hasonló produktív dolgokat műveltem. Azon voltam, hogy a pénz jelentéktelen dolog legyen az életemben, de közben alapjában véve sokkal többet gondoltam rá, mint azok, akiknek van pénzük. Nem vettem észre, hogy ez nem egy vagy-vagy helyzet. Kereshettem volna sok pénzt, megtarthattam volna a tisztességemet, örömömet is lelhettem volna benne, a művészetet sem kellett volna hanyagolnom, több embernek segíthettem volna, és többet változtathattam volna a világon. Óóó. Csak annyi kellett, hogy túllépjek önmagamon. Fel kellett hagynom azzal, hogy „a pénz akarása/birtoklása = pénzsóvár szemétláda” egyenleten munkálkodjak. És kellett egy rohadt terv.

A GAZDAGSÁGTUDATOSSÁG ELSŐ SZÁMÚ SZABÁLYA: A BŐSÉGBŐL INDULJ KI, NE A HIÁNYBÓL Ha azt mondjuk, hogy pénzre van szükségünk valamihez, gyakran indulunk ki abból, hogy „Nincsen, nem létezik, ezért elő kell teremtenem”. Emiatt pedig a hiányra fókuszálunk, abban hiszünk, ezért alacsonyabbá válik a frekvenciánk, és még több hiányt vonzunk be. Ha azt mondjuk, hogy „Ötezer dollárt manifesztálok egy olaszországi utazásra, figyeld meg”, erős a hitünk a még nem

láthatóban, és a frekvenciánk magas. Ezért a képességeink is jobbak a pénz bevonzásához. Ezért működött nálam az autóvásárlás annyira jól – arra kényszerített, hogy szembesüljek a félelmeimmel és megerősítsem a hitemet, mert megvettem, mielőtt megvolt a bizonyítékom arra, hogy a pénz megvan. Nem látom a pénzt, de elhiszem, hogy ott van, és az enyém lesz, a rohadt életbe! Ez a bőség mindenki számára elérhető, téged is beleértve, függetlenül attól, hogy az életed jelenleg hogy néz ki. Néhányan kipárnázott életbe születnek, tele megtakarításokkal, kapcsolatokkal, lehetőségekkel, szuper iskolákkal. Néhányan közülünk fantasztikus anyagi sikerekre képesek az életben, mások nem. Néhányan extrém szegénységbe születnek, kartondobozokban élnek egy autópálya mentén, néhányan közülük mégis fantasztikus anyagi sikerekre képesek az életben, néhányan pedig nem. Bár az akadályok és a kezdeti gyerekkori pénzzel kapcsolatos benyomások szélsőségesen különbözhetnek, a sikeresek egy döntő dologban egyeznek: a hitben, hogy azzá válhatnak, azt tehetik és azt birtokolhatják, aminek a megteremtésére az agyukat ráállítják.

A hiteid adják a kulcsot az anyagi sikereidhez. Hidd el, hogy megkaphatod, amit csak szeretnél, hogy tényleg igaziból létezik már, és aztán gyerünk, szerezd meg. Ha egyszer megérted, hogy bőséges univerzumban élünk, eldobhatod azt a korlátozó hitet, hogy jobban szolgálod a világot azzal, ha nem veszel túl sokat magadnak, vagy ha túl nagyra nősz. Ha kicsiben játszol, az visszatartja az ajándékaidat azoktól, akiknek meg kellene kapniuk őket, beleértve magadat is. El tudod képzelni, hogy ha a kedvenc zenészeid nem szereztek volna elég pénzt arra, hogy gitárokat, zeneórákat, szűk, csillogó nadrágokat és lila platformbakancsokat vegyenek, producereket béreljenek fel, vagy hogy nem fizetnek dollárezreket a stúdiókban töltött órákra, hogy fel tudják venni a számaikat, akkor nincs, ami megmentette volna az életedet a

középiskolában? Vagy ha azok az emberek, akik repülőgépeket terveznek, nem költenének pénzt kutatásra, anyagokra, gyárakra, mérnökökre, áramra vagy más egyéb, a csodálatos repülőgépek gyártásához szükséges költséges dolgok egész tárházára, melyek lehetővé teszik, hogy beutazzuk a világot, trópusi strandokon lógjunk és meglátogassuk azokat, akiket annyira szeretünk?

Minél több pénzed van, annál többet oszthatsz meg. Rengeteg pénz forog a világban; ha te nem hagyod, hogy neked is legyen, azzal nem spórolsz meg többet másoknak, és ugyanígy másoknak nem lesz kevesebb pénzük attól, hogy te sokat keresel. Az egyetlen ok, ami miatt kellemetlenül érezheted magad, ha termékért vagy szolgáltatásért fogadsz el pénzt, ha átvágsz valakit (nem azt teszed vagy adod, amit megígértél), vagy ha valamilyen módon kárt okozol. Arról van szó, hogy hozzájárulsz a világhoz azzal, hogy könnyebbé, boldogabbá, biztonságosabbá, egészségesebbé, jobbá, ízletesebbé, szebbé, örömtelibbé, érdekesebbé, megfontoltabbá és szeretetteljesebbé teszed – bármit csinálsz is, hozz magaddal valami jót a partira. Ha rendben vagy magaddal, akkor bármilyen viszkető érzés azzal kapcsolatban, hogy nem érdemled meg a vágyott gazdagságot, pusztán időpocsékolás. A pénzsóvár emberek pénzsóvár dolgokat tesznek a pénzért, úgyhogy nem kell mindent a pénz arcába vágni és okolni azért, mert csúnyán viselkedik. Itt egy szuper kis pofon ezzel kapcsolatban, melyet mostanában hallottam Marianne Williamson író-előadótól egy beszédében: „A pénz olyan, mint bármi más: eszköz. És ha így tekintesz rá, akkor a pénzkeresés nemcsak rólad szól, hanem arról, hogy kiveheted a részed abból, hogy a pénzzel javíthatók a dolgok. Így a pénz máris nemcsak áldás, hanem felelősség.” A pénz felelősség! Hagyd, hogy a belső pénzkritikusod rágódjon ezen egy kicsit.

A GAZDAGSÁGTUDATOSSÁG MÁSODIK SZABÁLYA: TISZTÁZD, HOGY HOL TARTASZ Írj egy kis szösszenetet arról, hogy hogyan érzed magad a pénzzel kapcsolatban. Tisztázz le magadban minden erről szóló hülyeséget, mert ha nincs pénzed, hidd el nekem, biztosan van ott valami ilyesmi. Írj valamit a következő sorok mentén: Az az igazság, hogy nem nagyon bízom a pénzben. Egy csomót szeretnék belőle, hogy azt tehessem, amit akarok, és sokat tudjak változtatni a világon, de nem nagyon hiszem, hogy csak úgy bejönne nekem a pénz. Vagy ha mégis, nem hiszem, hogy maradna is. Soha nem volt így. Bánom, hogy szükségem van rá. Úgy gondolom, akiknek pénzük van, azok rossz emberek, és nem jók a prioritásaik. Figyelmen kívül hagyom, mert utálok foglalkozni vele. És különben sem tudnék vele sokat kezdeni, ha mégis megkeresném. Ha úgy egyszerűbb, képzeld azt, hogy a pénz egy személy, és írj neki így levelet. Csak vesd papírra, hogy rápillantva átlásd. Majd elemezd mondatról mondatra, és tedd közszemlére a pénz körüli drámádat, mert valójában igazi díjnyertes előadás. Például az előző bekezdést használva: Nem hiszem, hogy valaha is pénz áll a házhoz. Volt ez így valaha is? El tudsz képzelni egy specifikus időpontot vagy pénzösszeget, amely úgy érkezett hozzád, hogy nagyon kisegített, és élvezni tudtad? Igen. Tervezőgrafikus voltam öt évig. Egy csomó tényleg menő projekten dolgozhattam nagyszerű emberekkel, és jól kerestem. Máskor? Volt valami munkád vagy pénzbeli juttatásod, jutalékod? Igen. Fel tudsz sorolni öt-tíz jelentős alkalmat, amikor pénzed jött be? Oké. Ha ilyen sokszor jött be, lehetséges, hogy ez újra megtörténjen? Igen. Meg tudod változtatni azt a hitedet, hogy „Nem vonzom be a pénzt” arra, hogy „Bevonzom a pénzt?” Rendben. Meg tudom változtatni. Most, hogy látod az igazságot, koncentrálj arra, hogy bevonzod a pénzt, képzeld el, hogy minden pénz beérkezik, amire szükséged van, vizualizáld, hogy mire költöd, és érezd a csontjaidban.

Változtasd meg a történetedet arról, hogy „Nem vonzom be a pénzt” arra, hogy „Állandóan bevonzom a pénzt”. Legyen ez egy olyan megerősítés, mely a fejedben pörög séta közben, mondd ki hangosan, írd le, olvasd el újra és újra, ragaszd fel a fürdőszobában a tükrödre, stb. Tápláld bele az agyadba és a csontjaidba. Egy másik példa: Bánom, hogy szükségem van rá. Hogyhogy? Mert sosincs elég ahhoz, hogy azt tehessem, amit szeretnék. Igaz ez? Volt valaha is annyi pénzed, hogy azt tehettél, amit akartál? Nos, voltak olyan időszakok, amikor volt rá pénzem. Szóval akkor igaz az a mondat, hogy soha nincs pénzed arra, amit szeretnél? Nem igazán. Milyen érzés az, amikor van, és valami olyasmire költöd, ami izgalommal tölt el, akár magadnak, akár másnak veszed? Az igazat megvallva, nagyon vagány. Szóval tényleg bánod? Nem. Ha egyszer sikerült rajtakapni magad egy hatalmas hazugságon, koncentrálj arra, hogy bőkezűen költs pénzt magadra, a szeretteidre, egy olyan ügyre, ami fontos neked vagy bármire, és érezd a csontjaidban. Képzeld el, amikor megkapod, és érezd, amint eltelsz hálával, amiért megérkezett hozzád. Légy hálás a pénznek, amiért ilyen nagyszerű eszköz, és hogy megengedi neked, hogy ilyen jól érezd magad. Cseréld le azt a történetedet, hogy „Bánom, hogy szükségem van pénzre” arra, hogy „Hálás vagyok a pénznek, hogy segít nekem abban, hogy ilyen csodálatos az életem”. Kezdd el meggyógyítani a kapcsolatodat a pénzzel. Ülj le a csóró fenekedre, írj egy levelet a pénznek, és elemezd ki mondatról mondatra, ahogy én is tettem (tényleg TEDD EZT MEG). Készíts néhány új pénzzel kapcsolatos megerősítést. Ismételgesd a megerősítéseidet, és érezd őket a csontjaidban. Járj-kelj azzal a gondolattal, hogy mennyire szereted, szereted, szereted a pénzt. (Már attól hánynod kell egy kicsit, hogy ezt elolvastad?) Most nagyon mélyen gyökerező hitek ellen megyünk ám, a pénz hihetetlenül terhelt a legtöbb ember számára, úgyhogy ha túl akarsz lépni a problémáidon, és el akarsz kezdeni pénzt keresni, szánj időt erre. Egy olyan történetet írsz át, melyet vérrel írtak az előtted élt

generációk, és te ezt megvetted egy egész életre, ezért nem lesz egyszerű átírni és elkezdeni megélni.

A GAZDAGSÁGTUDATOSSÁG SZABÁLYA: TISZTÁZD, HOGY HOVA ELJUTNI

HARMADIK SZERETNÉL

Pénzre mindnyájunknak szükségünk van. Kell ételre, ruhára, lakhatásra, vízre, orvosságra, stb. Ha egyszer túlmutatunk a túlélésen, eljutunk arra a terepre, hogy mennyi pénzre van valójában „szükségünk”. Sokszor bűntudatunk van, amikor arra gondolunk, hogy mit jelent, ha van pénzünk, és hogy az emberek mit gondolnak rólunk, ha nekünk van… ettől a ponttól szabadul el a pokol. Természetesen senkinek nincs „szüksége” többre annál, hogy túléljen, de ha arra gondolunk, hogy egy bőséges univerzumban virágba borulhatunk, és a legjobbat hozhatjuk ki magunkból, akkor mégis. És ezért gondolom azt, hogy ezt a könyvet olvasod ahelyett, hogy egy olyat olvasnál, amely ez ehető és a mérgező bogyók megkülönböztetésére szolgál. Nem csak a túlélésre hajtunk. Virágozni szeretnénk az életünk minden területén, a pénzügyi támogatást is beleértve. A gazdagság azt jelenti, hogy megvannak a forrásaid ahhoz, hogy mindent megadj magadnak, amire szükséged van, amire vágysz, hogy meg tudd osztani a kincseidet a világgal, és a legnagyszerűbb, legvagányabb önmagad lehess. Ez azt jelenti, hogy pszichológiailag, spirituálisan, energetikailag és materiálisan is gazdag vagy. Mondjuk, saját ruházati céged van. Pénzre van szükséged ahhoz, hogy legyen egy helyed tervezni, fizetned kell az anyagokért, az elkészítésért, a szállításért, a könyvelésért, a marketingért és az üzlet lebonyolításához tartozó minden egyéb kiadásért. Ez nyilvánvaló. De egészségesnek és boldognak is kell lenned, és jól is kell érezned magad, hogy a legjobbat tudd nyújtani a munkában, és hogy a legnagyszerűbb termékek kerüljenek az ügyfeleid elé. Lehet, hogy egy olyan helyre van szükséged az élethez és a munkához is, amit szeretsz, amely inspirál téged, vagy asszisztenseket kell felvenned, hogy ne merülj ki, hogy ne vállald túl

magad, vagy hogy olyan dolgokat tegyél, melyek boldogsággal töltenek el, mint az utazás, vagy egy vacsora a barátokkal, vagy egy edzés, vagy hogy veszel egy kiskutyát, vagy mindenkinek egy bohócorrot a munkahelyeden, vagy húsz százalékot adnál a bevételedből arra, hogy segítsd a vízforrások utáni kutatást Afrikában, és emellett felvennél még több munkaerőt, hogy több időt tölthess karitatív munkával. MINDEN számít. Ha azt érzed, hogy nem érdemled meg azokat a dolgokat, melyektől a legboldogabbnak érzed magad, és a legjobbat tudod kihozni magadból, mert az pénzsóvárság, akkor az végérvényesen leszakítja a világ többi részét, mert nem kapsz teljes támogatást, és ennek eredményeképpen nem a legmagasabb frekvenciádat osztod meg a világgal. Légy a legjobb önmagad, tedd meg a legtöbbet, várd el a legjobbat magadtól, számíts a legjobbra, kapd meg a legjobbat, és tedd ki a legjobbat a világba, hogy mindenki a legjobbat kaphassa tőled is. Gondolj erre a következőképpen: inkább egy olyan helyen lógnál, ahol mindenki boldog, ahol mindenkiről gondoskodnak, és ahol mindenki azon dolgozik, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából, vagy inkább egy olyan világban szeretnél lenni, ahol az emberek félelemben, szégyenben, szűkösen élnek és visszafogják magukat? Melyik elképzelt jelenet mit tenne az életeddel?

Az egyik legjobb dolog, amit tehetsz, hogy jobb hellyé tedd a világot az, ha magadat fejleszted. Ez egy helyi szintű küzdelem. Ha pénzre van szükséged az életed fejlesztéséhez, lépj túl ezen, és szerezd be. Mert ez nem csak rólad szól, értve vagyok? Ahhoz, hogy pénzt tudj szerezni, tisztázd le magadban, hogy milyen élet tenne tényleg boldoggá téged? És légy őszinte. Milyen élmények és dolgok támogatnak abban a munkában, amit csinálni

szeretnél, és abban az életben, amit élni szeretnél? Ha igazán boldog vagy úgy, hogy egyszerű életet élsz egy jurtában, ahol a szeretteid vesznek körül, és eladod a tehenek csontjaiból általad faragott csecsebecséket, és annyi a bevételed, hogy éppen hogy kijössz, az egy dolog. De ha úgy teszel, mintha nem akarnál többet, mint amid már megvan, mert nem engedheted meg magadnak, vagy mert bűntudatod van, és kérkedsz azzal, hogy akarod – az egy másik. Ezt úgy hívják, hogy lúzerség. Határozd meg, hogy személyesen neked hogy néz ki a siker legigazabb verziója (és ne hasonlítsd magad másokhoz, légy szíves), találd ki, hogy mennyibe fog kerülni, és aztán gyerünk. Rendíthetetlen céltudatossággal manifesztáld a pénzt ahhoz, hogy meg tudd valósítani.

A GAZDAGSÁGTUDATOSSÁG SZABÁLYA: EMELD A FREKVENCIÁD

NEGYEDIK

A pénz önmagában nem jelent semmit. Egy százdolláros csekk az asztalodon csak egy darab papír. Az energia teszi relevánssá, ami körülveszi. Az a százdolláros lehetett volna az is, amit a nagymamád a szülinapi képeslapba csúsztatott, de el is lophattad volna a legjobb barátodtól, amikor nem figyelt oda, vagy meg is kereshetted volna valami olyannal, amit szeretsz csinálni, vagy valami olyannal, amit utálsz. Minden helyzetben más a pénzt körülvevő energia. Semminek sincs értéke azon kívül, amit mi magunk adunk hozzá. Energiája van annak a pénzügyi értéknek is, melyet a dolgoknak adunk. Lehet, hogy valaki tíz dollárért ad egy pólót egy üzletben. Egy másik ember ugyanezt a pólót valami puccos helyen ezer dollárért is eladhatja. Mennyit ér egy aranyóra? Mennyit ér egy törött aranyóra, melyet Michael Jackson viselt? Ez mind csak látszat. Vagyis arról van szó, hogy mi az, amit mi elhitetünk magunkkal. Ha azt hisszük, hogy óránként tíz dollárt érünk, akkor ezt a frekvenciát tesszük ki, és ezt a fajta ügyfelet vagy munkát vonzzuk be. Ha úgy hisszük, hogy óránként ezer dollárt érünk, akkor ezt a frekvenciát tesszük ki, és ezt a fajta ügyfelet vagy

álláslehetőséget vonzzuk be. A kulcsszó a hit – az nem lehet, hogy félsz az egésztől, és többet kérsz annál, mint amit szerinted érsz, és közben azt várod, hogy megkapod. De az sem jó, ha kevesebbet kérsz annál, mint amit szerinted érsz, és aztán elvárod, hogy felvirágozz, mert csalódni fogsz. A gazdagság megteremtésének érdekében energetikailag összhangba kell hoznod magad a pénzzel, amit meg szeretnél teremteni. Három ember ugyanazzal keresi a kenyerét, mondjuk, csontkovácsok. Az egyik ötvenezret keres egy évben, a másik százezret, a harmadik évi egymillió dollárt. Az egymilliót kereső fickó annyival jobb annál, mint aki ötvenezret keres? És hogyan árazod be azt, hogy ő jobb? Ő évi kilencszázötven dollárral jobban roppantja ki a csigolyáidat annál, mint aki évi ötvenet keres. Lehet, hogy ügyesebb vagy tapasztaltabb (de az is lehet, hogy nem), de amire végül is kifut a dolog, az a döntés, hogy ki mennyire értékeli magát. Van, aki egymillió dolláros frekvenciával dolgozik, ezért ennyit kér. És meg is kapja.

A pénz energiacsere az emberek között. Ha egy bizonyos frekvenciáról kérsz pénzt az ügyfeleidtől, vagy onnan kérsz egy bizonyos fizetést, akkor olyan ügyfeleket és munkaadókat vonzol majd be, akik szintén azon a szinten vannak. Nem fegyverrel kényszeríted őket. Nem te vagy az egyetlen, aki termékeket és szolgáltatásokat kínál, szabadon megválaszthatják, hogy valaki olyannal dolgoznak vagy olyat bérelnek fel, aki más frekvencián mozog, mint te, de hozzád jönnek. És a kínálatod egy része az a lehetőség, hogy a te frekvenciádon találkoztok. Ha csökkented a frekvenciádat félelem miatt, attól mindenki alacsonyabb frekvencián rezeg. Ha fontos számodra, hogy ingyenes szolgáltatást nyújts, vagy hogy potom pénzért segíts olyan embereknek, akik komolyan nagy

szarban vannak, akkor lehet a vállalkozásodnak egy karitatív része is, vagy valami ösztöndíjas megoldás. Találj egy mecénást, támogatást vagy legyen valami egyéb bevételi forrásod, mely fenntart, míg te ingyen dolgozol. De csak azért kikészíteni magad és nyolcmillió órát dolgozni a túlélésért, mert bűntudatod van attól, hogy annyit kérj, amennyit érsz, az elég alacsony szintű ügy. És végül ott kötsz majd ki, hogy kevesebb embernek tudsz segíteni, mert fáradt vagy, mogorva és kevésbé hatékony. Szóval hogy állsz energetikailag azzal, amit csinálsz? És hol szeretnél lenni? Kitalálhatod, hogy szépen letisztázod magadban, hogy milyen életet szeretnél élni, kitalálod, hogy mit kell tenned ahhoz, hogy ezt a valóságot manifesztálni tudd, és kezdd el a frekvenciádat szintre hozni a kívánt bevételeddel. Ha a közelében sem vagy annak, ahol lenni szeretnél, akkor nyomd magad afelé, hogy magasabb árat kérj, vagy keress jobban fizető állást. Vedd körül magad magasabb frekvenciájú tapasztalatokkal és emberekkel. Turbózd fel a tudásod, és tudd, hogy mi merre hány méter. Készíts vizualizációs táblákat arról, hogy hogyan képzeled el az ideális életedet. Megismétlem, a frekvenciád növelése olyan, mintha egy izmot fejlesztenél ki – az erősítés pedig egy folyamat.

A GAZDAGSÁGTUDATOSSÁG ÖTÖDIK SZABÁLYA: MARADJ FORMÁBAN Magasan kell tartanod a frekvenciádat, és erősen kell hinned a határtalan lehetőségekben, hogy manifesztálni tudd álmaid otthonát, vagy azt a célt, hogy elutazz az olimpiára, vagy hogy bevonzd a lelki társad. Különben fennáll a visszaesés lehetősége, és hogy továbbviszed apád béna kapcsolatát a pénzzel, vagy az anyád paráját azzal kapcsolatban, hogy ez látható, vagy az elvált szüleid intimitáshoz kötődő bizalmatlanságát. Ha arról van szó, hogy uralkodsz a pénzügyi helyzeted felett, az egyik legjobb módszer, ha gazdagságtudatossággal foglalkozó könyveket olvasol. Állandóan. Újra és újra. Az én két állandó szerelmem Napoleon Hill Gondolkodj, és gazdagodj, valamint Wallace Wattles A meggazdagodás

tudománya című könyve (ezek megtalálhatók a könyv hátulján a listában), de számos más könyv is található a témában. Keres meg a neked szólókat, és olvass legalább harminc percet minden áldott nap. Vedd körül magad inspiráló emberekkel, akik nem gondolják, hogy a pénz rossz, és olyanokkal, akiknek vagy van pénzük, vagy azon vannak, hogy legyen. Figyelj oda a gondolataidra és a szavaidra. Tudatosan törekedj arra, hogy erősen és rendíthetetlenül megtartsd a pénzügyekhez való pozitív hozzáállásodat. LÁSD VALÓSAN, HOGY MENNYIRE VAN SZÜKSÉGED ÉS MIÉRT Számos úton-módon lehet komoly pénzeket keresni, persze sok minden függ attól, hogy milyen vállalkozásod van, de van néhány általános szabály, amely mindenre alkalmazható. Kezdj el gondolkozni azon, hogy milyen életet szeretnél élni, és miért. Találd ki, hogy pontosan mennyi pénz kell neked a manifesztációhoz, hogy ez megtörténjen. Ha nem tudod, mennyi pénzbe kerülne felhúzni álmaid otthonát, nézz utána. Ha utazni szeretnél, találd ki, hogy hova és mikor, és matekozd ki, hogy pontosan mennyibe fog kerülni. Ha olyan életmódra vágysz, mely lehetővé teszi számodra, hogy többet egyél étteremben vagy csinosabb ruhákat hordj, ossz és szorozz. Mennyi pénzt kell most megkeresned egy évben? Egy hónapban? Egy órában? Az univerzum a részletekre reagál. Az univerzum az energiára válaszol. Az univerzum a vagányságra válaszol.

Óriási különbség van aközött, hogy úgy járszkelsz és arról beszélsz, hogy évi egymillió dollárt szeretnél keresni, és aközött, hogy kristálytiszta szándékaid, heves vágyad és elszánt tetteid vannak specifikus célok irányában. Készíts egy szuperspecifikus listát, hogy pontosan mi az, mennyibe fog kerülni, hogyan fogod érezni magad, stb. Teljesen rajta

kell lenned, és annyira akarnod kell, hogy más ne is jöhessen számításba: meg fog és meg is kell történnie, mindegy, meddig tart majd. Döntsd el, mi az, amit szeretnél, és írd le a költségeket pontosan. LEGYEN SÜRGŐS Észrevetted már, hogy ha a bérleti díjad egy héten belül esedékes, és fogalmad sincs, hogy oldod meg, hogy kifizesd, vagy ha egy bizonyos összegre van szükséged egy bizonyos sürgős ügyben, mint például egy lüktető fog kihúzása, valahogy mindig kitalálod, hogy összehozd a pénzt időre? Általában egy elfelejtett tartozás épp akkor érkezik meg a postával, pont bejön egy váratlan szabadúszó meló, hirtelen kinövesztesz egy olyan ideget, amely lehetővé teszi, hogy kölcsönkérj valakitől, eladod a nagymamád ékszereit, vagy versenybe szállsz az utcátokban limonádét áruló ötéves kislánnyal, és hihetetlen anyagi sikerre teszel szert. Nem pazarlod tovább az időt siránkozásra és aggódásra, mert hirtelen túlzottan elfoglal a teremtés. Hatalmat jelent: ● Ha tisztán látsz ● Ha sürgős a dolog ● Ha nem bénázol A pénz megvan, ha tényleg, igaziból vágysz rá. Csak az számít, hogy annyira komolyan veszed, hogy nem térsz le a manifesztáció ösvényéről, bármi adódik is. Az a trükk, hogy az álmaidat is ugyanilyen sürgősséggel és elszántsággal kezeld. Az egy dolog, hogy vagányul kivágod magad, ha elő kell teremtened a pénzt a gyerek taníttatására, és egy teljesen másik, ha te magad választod a sürgősséget, és addig maradsz a kurzuson, amíg meg nem teremtetted álmaid életét ahelyett, hogy visszaszenderednél a Nagy Szundiba. Valami sürgősségfélére van szükséged ahhoz, hogy ne dobd el a labdát, ha bonyolulttá válik a helyzet, és ne csússz vissza abba a gondolatba, hogy „A rohadt életbe, jó nekem egy ugató kutyákkal teli kennel mellett lakni. Semmibe nem kerül venni egy pár füldugót, és az ablakaimat

bedeszkázni sem egy nagy szám”. Ahelyett, hogy reagálnál a dolgokra, cselekedj inkább. Arról van szó, hogy vége az áldozat üzemmódnak (amikor hagyjuk, hogy a körülmények kontrollálják az életünket), helyette a szuperhős üzemmód jön (olyan életet teremtesz, melyben szédítő hitetlenkedéssel ébredsz, hogy végre önmagaddá váltál). Egy nagyszerű módja, hogy motiváld magad a szintlépésre, hogy feljebb hozod az alapszintet. Gyakran csak akkor teszünk hatalmas lépéseket, ha nagyon muszáj: ha tüzet kell oltani, más néven valami óriási számlát kell befizetni. Mert ez arról szól, hogy te változol meg, nem csak a bevételed. Miért nem döntöd el, hogy olyan ember leszel, akinek mindig van egy bizonyos összeg a bankszámláján? Légy valaki olyan, aki nem küzd és pánikol, és akire nem jár folyamatosan rá a rúd. Találj ki egy számot, és döntsd el, hogy a bankszámlád soha nem megy az alá. És ne tágíts. Például ha úgy döntesz, hogy mindig lesz kétezer dollár a folyószámládon, és elutasítod azt a lehetőséget, hogy az egyenleged ez alá menjen, az majd zabszemet tesz a fenekedbe, és bevételt generáltat veled abban a pillanatban, ha a közelébe érsz annak, hogy alásüllyedj. Vagy döntsd el, hogy a kerested tíz százalékát eladományozod, bármi történjék is. Húzz meg egy vonalat; szedd ki magad a kínlódásból azzal, hogy megváltoztatod a hozzáállásodat, és tudatossá válsz azzal kapcsolatban, hogy hogyan kezeled, teremted meg és kapod a pénzed. KÉPZELD EL MAGAD EZZEL A PÉNZZEL, ÉS AZOKKAL A DOLGOKKAL ÉS/VAGY TAPASZTALATOKKAL, MELYEKET ADNI FOG Korábban már említettem, hogy a pénz önmagában nem jelent semmit. Az adja meg a jelentését, amit ráaggatunk, és az inspirál minket arra, hogy legyen az életünkben. És pénz által keltett érzések okozzák bennünk a megfelelő zsongást a manifesztációhoz. Írj egy mantrát, amit újra is újra átfuttathatsz az agyadon, hogy segítse manifesztálni a pénzt, amire vágysz. Látom magam, ahogy 150 ezer dollárt manifesztálok december 31-ig abból, hogy könyvelő vagyok és harminc új ügyfelet szolgálok ki a lehető legjobban. Annyira hálás

vagyok ezért a december 31-ig beérkező 150 ezer dollárért, hogy lehetővé teszi nekem, hogy elvigyem a családomat Balira, hogy felújítsuk a konyhát, és felajánljak egy kis pénzt a kenyai iskolák építésére. Látom magamat a gyerekeimmel és a feleségemmel a dzsungelben, a kedvenc ubundui hotelemben szállunk meg. Annyira boldog vagyok, hogy ezt a hihetetlen, életet megváltoztató tapasztalatot adhattam a gyerekeimnek, és hogy a feleségemnek is ennyi örömöt szerezhettem. Látom a konyhát is, és hogy a feleségem milyen boldog, hogy végre elkészült. Látom a gyerekeim arcát, ahogy a táblára írnak abban az iskolában Kenyában, amit én segítettem kifizetni. Olyan nagy öröm tölt el, hogy képes voltam változást hozni az életükbe. Annyira hálás vagyok ezért a 150 ezer dollárért, ami bejön december 31-ig. Látom a nagyszerű ügyfeleket, akikkel együtt dolgozhatok, akik több mint boldogok, hogy óránként száz dollárt fizetnek a szolgáltatásaimért. Ez a pénz az enyém, úton van felém már most, látom a bankszámlámon, és annyira hálás vagyok. Írj egy olyan mantrát, melytől legyőzhetetlennek érzed magad, olvasd el újra és újra mindennap, lásd, érezd és őrülj meg érte. Tudom, hogy ez nagyon fárasztóan hangzik, de mindenképp tedd meg, és bízz bennem, mert működik. A béna, homályos célok csak arra jók, hogy béna és homályos életet élj. Ha ki akarsz törni, tudnod kell, hogy pontosan mire lősz. És légy annyira izgatott ezzel kapcsolatban, hogy már majdnem a saját idegeidre menj. LEGYENEK DICSŐ ÉS ELSZÁNT TETTEID Tegyél meg minden egyes dolgot, ami csak eszedbe jut, hogy manifesztáld ezt a pénzt/új életstílust. Ha van saját vállalkozásod, milyen új programot tudnál felkínálni, vagy milyen új terméket tudnál eladni? Tudnál-e emelni az árakon? Ki tudnád-e használni jobban az idődet? Szóba jöhetnek nagyobb és pöpecebb ügyfelek? Többet adnál el az ügyfeleknek, mint amennyi van épp? Részmunkaidős állást vállalnál? Ha valaki másnak dolgozol, kérj fizetésemelést, vagy keress másik, jobban fizető állást. Figyelj mindenkire körülötted friss füllel. Van lehetőség új, jobban fizető pozícióra, mely eddig nem tűnt fel? Van olyan pozíció, melyet meg tudsz teremteni, vagy amiről úgy gondolod, hogy a vágyott bevételi szintre segít? Továbbra is tegyél

meg minden emberileg lehetséges dolgot, hogy magadhoz vonzd, majd add át az univerzumnak, és állj lesben, amikor valami váratlan érkezik hozzád: örökség; valaki, aki szeretné megfizetni a szakértelmedet; egy briliáns ötlet, amelyen normál esetben túllépnél, mert nem tartod témába vágónak; vagy egy beszélgetés két ember közt, akik pont olyasvalakit keresnek, mint te, aki segít átrendezni az irodájukat. Keress lehetőségeket, vagy egy embert, aki megjelenik, és nem a megszokott bevételi forrásod. Új valóságba lépsz – nem az a dolgod, hogy hogyan, az a feladatod, hogy megkérdezd, mit akarsz, majd vársz, és felfedezed, hogy hogyan, aztán cselekszel. Hogy mikor érkezik a váratlan pénz, az új állás vagy a bombasztikus ügyfél, az az univerzumtól függ. Megtörténhet azonnal is, de akár évekig is eltarthat. A te feladatod az, hogy megtegyél mindent, amit tudsz, hogy manifesztáld, és legyen megrendíthetetlen hited abban, hogy az univerzum feléd irányítja, az időzítés pedig tökéletes lesz. KERESS EGY MENTORT Gyűjts magad köré olyan embereket, akik többet tudnak nálad. Olvass róluk, tanulmányozd őket, lógj velük, béreld fel őket. Vadászd le a tökéletes tanácsadót, mentort, könyvet, szemináriumot, mert amikor a tanítvány készen áll, a mester megjelenik. Figyelj oda, hogy ki és mi látható a radarodon, és tanulj a lehető legtöbbet tőlük. SZERESD MAGAD És mindent megkapsz.

25. FEJEZET NE FELEJTSD EL ÁTADNI MAGAD

„Add át magad annak, ami van! Mondj igent az életre, és meglátod, az hirtelen elkezd érted, nem pedig ellened dolgozni.” ECKHARDT TOLLE író, médium, a jelenlét főpapja Képzeld el magad, ahogy az ablaknál ülsz, és nézel ki a kertre egy kedves tavaszi napon. Látod a madarakat, a méheket és a pillangókat, amint boldogan repkednek, amikor hirtelen a világ legszebb pillangóját veszed észre. Csodálatos türkizkék szárnyai felrobbantják a szívedet, vidám röpte éneket fakaszt a lelkedben, metamorfózisa egy nyirkos hernyószerű lényből e libbenő gyönyörűséggé feltölt inspirációval. Hirtelen felpattansz, túllépsz a dolgokon, és megőrjít a vad vágy; kell, kell, kell! Odarohansz a szekrényhez, felkapod a hálódat, lábujjhegyen átlépdelsz a tulipánok közt, becserkészed a szeretett zsákmányodat, minden érzékszerved teljes készültségben, koncentrálsz, elszánt vagy és kitartó, a fejed fölött lengeted a hálódat, miközben kergeted a pillangót a kertben. Órákon át kergeted, de csak annyira vagy képes, hogy elijeszd, ahelyett hogy elkapnád. Csak akkor fog álmaid pillangója nyugodtan az orrodon landolni, ha felhagysz az elkeseredett próbálkozással, lenyugszol, lélegzel, és átadod a vágyad az univerzumnak. Ha nagyon szeretnénk valamit, és fáradhatatlanul dolgozunk azon, hogy megkapjuk, de nem adjuk át, annak az lesz a vége, hogy eltoljuk. Elérkezik az a pont, amikor át kell adnunk az ügyet az univerzumnak. Ez nem azt jelenti, hogy feladjuk, vagy hogy nem folytatjuk a cselekvést. Csak azt, hogy energetikailag elengedjük, lazítunk a kung fu-fogáson, és adunk egy kis teret annak, amit szeretnénk, ha közelítene felénk. Inkább megengedésről van szó,

mint erőltetésről. Arról van szó, hogy elengedjük, és bízunk benne, hogy ha összhangban van az életünk céljával, akkor eljut hozzánk (esetleg valami vagy valaki még tökéletesebb érkezik a helyére). Az elengedésről szól, és arról, hogy hagyjuk, hogy az univerzum tegye a dolgát, és kitartunk a hit mellett, hogy a legnagyobb vágyunk bekerül az életünkbe.

Az univerzumba vetett hitednek erősebbnek kell lennie az attól való félelmednél, hogy nem kapod meg, amit akarsz. Olyan ez, mint amikor felbérelsz valakit, hogy takarítsa ki a lakásod, hogy te valami olyanra tudj koncentrálni, amit élvezel. Részletesen elmagyarázod, hogy mit kell tennie, megmutatod, hogy hol a söprű, azt is elmondod, hogy halál fia, ha eltöri az unokahúgod által készített kerámiabögréket, de megbízod a munkával. Ha állandóan ott sertepertélsz körülötte, és kikapod a kezéből a szivacsot – add csak ide, majd én megcsinálom –, soha nem fogja elvégezni a munkát, te pedig túlhajszoltan fogsz kínlódni, és ez megakadályoz abban, hogy learasd a babérjait annak, ami miatt elsősorban felbérelted a takarítószemélyzetet.

Az átadás az a rész, amikor átadod a munkát az univerzumnak. Gyakran megtörténik, hogy a legjobb szándékaink és a kemény munkánk ellenére a korlátozó hiteinkkel és a régi mintáinkkal próbáljuk kontrollálni a körülményeinket. Úgy gondoljuk, hogy meg kell próbálnunk felelősséget vállalni a helyzetért (ez a félelemalapú gondolkodás), ahelyett hogy hitünk lenne és hálát éreznénk, és hagynánk, hogy az univerzum leszállítsa (szeretetalapú

gondolkodás). Röviden, azt gondoljuk, hogy jobbak vagyunk manifesztálásban, mint az univerzum. Képzeld el, hogy valaki meghív egy partira. Mindenki nagyon izgatott a jó öreg bulizástól, meg vannak győződve róla, hogy fantasztikus lesz, és örömmel tölti el őket a gondolat, hogy te is ott leszel. Nagy örömmel, üdvrivalgással és mély vággyal szeretnének látni téged, persze semmi kényszer – tudják, hogy ha jössz, az nagyszerű lesz, és azt is, hogy ha nem jössz, akkor is. Durván jó lesz a parti. Ezt hiszik a szívükben. Ez az igazság. Most képzeld el, hogy egy másik buliba is meghív valaki, aki azt mondja, hogy ha nem jössz el, akkor a parti hatalmas bukás lesz. Emlékeztet, hogy ő is eljött a te legutóbbi bulidra, úgyhogy neked is menned kell. Nyavalygós, manipulatív, kontrolláló, nagy, kövér nyúzógép. Tudja, hogy adhat kiváló partit, és hisz is benne, hogy meg tudja csinálni, de úgy döntött, hogy ez mind attól függ, hogy te jössze. Mindketten meg tudják tenni a következő dolgokat készülődésképpen: kidekorálhatják a házat, vehetnek sajttálakat, szereznek piát, rendelhetnek jégszobrokat, de az egyikük mégis nagyobb valószínűséggel manifesztálja majd, amit szeretne – hogy te megjelensz, és hogy tulajdonképpen ott szeretnél lenni –, mint a másik, mert átadták. Az átadás nem arról szól, hogy te mit teszel, hanem hogy ki vagy te, amikor teszed. Az életed a bulid. Megválaszthatod, hogyan hívod meg az embereket, a tapasztalatokat és a dolgokat. Ha olyan csóró vagy, hogy az már vicc, nem arról van szó, hogy halálra dolgozod magad, hogy megélj valahogy, és siránkozz a szánalmas helyzetedről. Arról van szó, hogy mindennap kiváló hozzáállással jelensz meg, megteszed a legtöbbet, majd hátradőlsz, ünnepled azt, ami van, és kitartóan dolgozol, hálás elvárásokkal és hittel, hogy az univerzum küld neked egy új, jövedelmezőbb lehetőséget.

Ha egyedülálló vagy, nem arról van szó, hogy keseregsz, hogy nem találsz magad mellé megfelelő embert, vagy hogy beleerőlteted magad a milliomodik randevúba is, melyen ott sem vagy teljes szívvel. Arról van szó, hogy a vágyad erős marad, a hited töretlen, hajat és fogat mosol, elindulsz otthonról, szétflörtölöd az agyad, boldogan jársz-kelsz az életedben, és hálás vagy azért, hogy nemcsak te keresed azt az embert és ő is téged, hanem az univerzum is összeesküdött, hogy összehoz titeket. A kétely ellenállás, a hit átadás. Az aggodalom ellenállás, az öröm átadás. A kontroll ellenállás, a megengedés átadás. A nevetségessé tétel ellenállás, a hit átadás. Az energiának áradni kell, különben stagnál. Az átadás áramláshoz vezet. Az átadás nemcsak hogy megteremti a teret ahhoz, hogy manifesztáld a vágyaidat, hanem meg is nyit téged arra, hogy a jó érzést generáló tapasztalatokat és dolgokat manifesztáld, melyek jelenleg a figyelmed birodalmán (más néven csodák) kívülre esnek. Ahogy korábban már említettem, ha új, nagyszerű élet felé indulsz, melyben még soha nem volt részed, nem várható el tőled, hogy tudd, hogyan érkezz el oda, mert ez egy új terület, így csak azt teheted, amit már tudsz is: hogy nyitott maradsz az új hogyan felfedezésére. Ugyanígy nyitottnak kell lenned arra a tényre is, hogy lehet, hogy nem tudod biztosan, hogy az új valóságod hogy fog kinézni, mert még sosem láttad. Csak azt tudod elképzelni, ami már ismert számodra. Lehet, hogy az elképesztően nagyszerű új életed túlmutat a képzelőerődön, és ha makacsul ragaszkodsz annak pontos víziójához, amit szeretnél, ahelyett hogy átadnád, arra készíted elő magad, hogy teljességgel kihagyd azt a dolgot, amit keresel. A valóságod néha teljesen úgy fog kinézni, mint amit elképzeltél, néha viszont teljesen más lesz (és sokkal jobb). Itt egy vázlat ahhoz, hogy hogyan add át magad: ● Tudd kristálytisztán, hogy mit szeretnél manifesztálni ● Lásd, érezd, ízleld, szeress bele, hidd el, hogy máris itt van

● Döntsd el, hogy megszerzed ● Informáld az univerzumot a szándékodról azzal, hogy úgy viselkedsz és gondolkodsz, mintha máris a tiéd lenne ● Meditálj, kapcsolódj a végtelen lehetőségekhez, az intuíciódhoz, és a Forrás energiájához ● Elszánt örömmel és szenvedélytől fűtve cselekedj ● Légy hálás azért, hogy a tiéd, hogy már itt van ● Lélegezz, engedd el, engedd be Ha hiszel abban, hogy minden, amire vágysz, már létezik, az átadás természetes állapotában vagy. Az átadás szabadesés az ismeretlenbe, és bizalom abban, hogy az univerzum elkap téged. És ezt nem lehet megcsinálni a hiány vagy a bizalmatlanság állapotából – Oké, akkor most elengedek mindent, úgyhogy jobban jársz, ha teljesíted a dolgokat! –, mindent bele kell adnod, amid csak van, és komolyan teljesen át kell adnod magad, hátra kell esned, hinned kell, hálásnak kell lenned és várnod kell. És addig is…

SZERESD MAGAD És a Főér varázsolni kezd rajtad.

26. FEJEZET MEGTESZED VAGY MEGSZÍVOD

„Isten nem hagyta volna, hogy a munkáját gyávák manifesztálják.” RALPH WALDO EMMERSON félelmet nem ismerő; író/költő, akinek volt tehetsége a tettekhez és a szíváshoz is Van egy barátom, akinek a felkarján a belső oldalra az a szó van tetoválva, hogy „Duh”{4}, ez tiszteletadás annak a ténynek, hogy életünk nagy aha-élményei mind agyatlanok. „A félelem döntés kérdése!”, „Szerethető vagyok!”, „Ne aggódj, légy vidám!” Ez minden alkalommal, ha pacsit ad, vagy ha felemeli a karját, hogy megnézze, ráfér-e egy borotválás, arra emlékezteti, hogy a fenséges néha a nyilvánvaló dolgokban megbújva várakozik. Biztos te is rengeteg ilyen közhelyet ismersz. Milliószor hallottad őket és gondoltál is rájuk, de mikor végül leesnek, és „megérted”, eget rengető újdonsággá válnak.

A hirtelen megvilágosodás megértése, amit már tudsz.

annak

zsigeri

Ha valami egyszer átmegy az agyunkból a csontjainkba, akkor ezt lehet arra használni, hogy megváltoztassuk az életünket. A milliódolláros kérdés pedig az, hogy megtesszük-e? Ó, hogy mennyi évet töltünk szónoklással, azzal, hogy kellene, szeretném, lehetne, kurzusokra járunk, megtesszük a szeminárium körutat, megveszünk mindenféle önsegítő eszközt, és ahelyett hogy

valaha is kezdenénk velük valamit, általában csak hagyjuk, hogy porosodjanak a polcon. Egy statisztika szerint az embereknek csak öt százaléka használja az elvégzett szemináriumon vagy kurzuson megszerzett tudást. És ide nagyon-nagyon-nagyon drága dolgok is beletartoznak, mint a pénzmenedzsmentkurzus a helyi közösségi főiskolán. Ez azért van, mert sokan tényleg nagyon szeretnének változást, és hajlandók is időt és pénzt befektetni, de arra nem, hogy elég kellemetlenül érezzék magukat ahhoz, hogy bármit is tegyenek. Ez pedig azt jelenti, hogy annyira nem akarják a változást, mint mondják.

A „megpróbáltam” az egyszeri ember szava arra, hogy „vagány vagyok”. A sikeres emberek nemcsak hogy hajlandók magukat kényelmetlenül érezni, de tudják is, hogy hozzá kell szokniuk ehhez, ha sikeresek szeretnének maradni. Folyamatosan újabb és újabb kihívásokon mennek át a stagnálás és megfeneklés helyett. A vagányságizom olyan, mint bármely másik izom – vagy használod, vagy elsatnyul. Ha van egy nagy áttörésed, és azt érzed, hogy „megvan, rajta vagyok”, aztán hátradőlsz, és arra vársz, hogy megérkezzen a rég megkésett nagyszerűségáradat, akkor elsatnyulnak az izmaid, és visszaesel a gyúrás előtti pillecukorállapotba. Mozgás, mozgás, vedd az akadályokat, bontakozz ki. Ha egyik szinten áttörsz, jöhet a következő, és lépj feljebb még egy szintet. Ha fejlődsz, mindig tanulsz valami újat, ami alapvetően azt jelenti, hogy újra kényelmetlenül érzed magad. Mert ha egy olyan szintre érkezel, ahol még soha nem voltál, akkor addig soha nem tapasztalt kihívásokkal szembesülsz. Arról van szó, hogy hajlandó vagy-e újabb kihívásokon keresztülmenni? Ne húzódj vissza előlük a komfortzónádba, amely elválasztja a sikerest a sikertelentől. Új szint, új démon.

Az élet vagy előremozdul és fejlődik, vagy visszafejlődik és meghal. Ha szeretnéd kibontakoztatni a saját életedet, akkor át kell nyomnod magad az akadályokon, ahelyett hogy megfutamodnál. Az akadályok és a kihívások a fejlődés közvetítői. Senki nem nő nagyra és nem kerül helyzetbe anélkül, hogy kihívásokkal szembesülne, és megoldaná őket. A születés koszos, fájdalmas, félelmetes, bizonytalan és szörnyű. De dicsőséges csoda is, amely új élethez vezet. Ha új életet szeretnél, nyilvánítsd ki, hogy mit akarsz, és vidd is véghez, ahelyett hogy csak tanulmányozod, vágysz rá és akarod. Nemrég kaptam egy pofont ezen a téren, melyet abban a reményben osztok meg veled, hogy inspirál majd megtenned, amit kell. Jelen pillanatban nem élek sehol, vagyis azt hiszem, azt mondhatjuk, hogy mindenhol élek. Úgy két éve megszabadultam az otthonomtól, és azóta vég nélkül fedezem fel a világot. Mindig imádtam utazni, és mivel csak a számítógépemre és stabil internetre, térerőre és egy szendvicsre van szükségem, úgy döntöttem, hogy egy tárolóba teszem minden cuccomat, és megcsinálom. Lehetőséget láttam ebben arra, hogy ne csak beszéljek a dologról, hanem tegyek is valamit a magam módján: hogy én legyek végre a magas rezgésszám papnője, hogy kvantumlépést tegyek ezen a glóbuszon, hogy meglássam, hány nyelven tudom megtanulni, hogy „vigyáznál kérlek a cuccaimra, amíg kimegyek a mosdóba?” Jelenleg leginkább arra koncentrálok, hogy sikerüljön az átadás. Megingathatatlan hitet szeretnék a még nem láthatóban. Annyira kényelmesen szeretnék bízni az univerzumban, hogy teljesen természetessé váljon, hogy csak spiccelve belépek az űrbe, és százszorszépek szirmai közt ébredek. Vagy legalábbis több eleganciával és könnyedséggel szeretném kivitelezni. Főleg most, hogy világ körüli üzemmódban tolom, és nagy magasztosan prédikálok a döntésekről meg az elengedésekről. Én is nagyon szeretném inkább megtenni, mint megszívni. Az átadás gyakran jön képbe, főleg olyankor, amikor olyasmiről van szó, hogy ki kellene találni, merre tovább, és hol szállok meg, ha egyszer odaérek. A modus operandim az, hogy sodródok az árral, és bízom abban, hogy az univerzum elvezet a tökéletes helyre a

tökéletes időben, és örömmel jelenthetem be, hogy eddig még nem okozott csalódást: miután követtem azt a hirtelen és fura ötletemet, hogy elmenjek Tokióba (egy olyan városba, amely teljesen érdektelennek tűnt látogatás szempontjából), nemcsak hogy teljesen beleszerettem a helybe, de szembejött az ideális, ezüsttálcán felkínált albérlet, és akkor eldöntöttem, hogy szeretnék ott élni egy darabig. Majd amikor sikertelenül próbáltam kitalálni, hogy mi legyen a következő úti cél, érkezett egy meghívás egy lenyűgöző, spanyol, vidéki vendégházba nagyszerű barátoktól, váratlanul, mint derült égből a villámcsapás. Újra és újra a világ legtávolabbi pontjain teljesen véletlenül kereszteződnek az útjaim sok globális nomád társaimmal, akikkel Balin találkoztam és barátkoztam össze, és akiktől mindig leesik az állam és beszédülök, ha beléjük botlok; te is egy kis, távoli halászfaluban vagy a semmi közepén Indonéziában borzas hajjal egy szál szarongban? Bár a kozmikus utazási ügynököm már többszörösen bebizonyította, hogy pontosan tudja, mit csinál, e miatt a legutóbbi szabadesés miatt mégis nagyon aggódtam. Mert ezúttal nem csak arról volt szó, hogy Csak vigyél bárhova, ami menőnek tűnik, ahol nagyszerű dolgok várnak rám, oké? Köszi. A tökéletes helyre kellett megérkeznem, hogy megírhassam ezt a könyvet. Csak egy hónapom volt hátra a leadásig, és hát ööö… az írás nagy része még előttem állt, és egy csöppet feszült voltam a hova és a mi és a hogyan tekintetében is. Tokióban voltam akkor, és az volt a tervem, hogy Los Angelesbe megyek, hogy egy ügyfelemmel találkozzak, majd átutazok Nyugat-Amerikán, és valami csodálatosan berendezett luxusalbérletekben kötök ki, ahol pazar a kilátás, mindig süt a nap, és ahol tudok koncentrálni és a munka is nagyszerűen megy. Úgy képzeltem, hogy lenyűgöző természet vesz majd körül, de a városhoz is közel vagyok, ahol a barátaim élnek, és így elkerülhetem az elszigetelődést, mely oda az írók körében kemény alkoholizáláshoz vezet, vagy az én esetemben oda, hogy eleve bukásra ítélt kísérletekbe, hajvágási kísérletekbe fogjak. Ha lennének társaságot szolgáltató állataim, az lenne a hab a tortán, de a többi nem volt kérdés.

Két héttel az indulás előtt felmentem az internetre, és elkezdtem albérletet keresni. Nyugat-Colorado minden államát átfésültem, de mindent kiadtak már, ami tetszett. Minden ismerősömet végigkérdeztem, hogy van-e ötletük, valójában még nem ismerősöket is; e-maileket küldtem, Facebookoztam, Twittereztem, sms-eztem, de semmi. Maradt a hotel mint opció, pedig igazán szívből szerettem volna egy házat, és pánikba estem, hogy sajnos ezt az utolsó pillanatra hagytam. És nagy volt a tét – a könyvem! Inspirációra volt szükségem és magas frekvenciára! Azt szerettem volna, ha felnézek az asztalomról, ki az ablakon, és lenyűgöző hegyek látványa fogad, vagy az óceán, esetleg termőföldek! Tudtam, hogy ha nem esik be azonnal valami, akkor a hálószobám ablakából nézek majd ki, ahol felnőttem, és anyámat bámulhatom, aki papucsban csoszog a kocsibeállón. Elkezdtem belenyugodni a ténybe, hogy ezt elszúrtam. Ahelyett, hogy lett volna hitem az univerzumban, és boldogan láttam volna előre álmaim otthonának manifesztálódását, elkezdtem összemenni, és bebeszélni magamnak, hogy jó lesz, amit kapok. Mit nyafogok én itt? Örülhetek, hogy ott van anyám háza, ahova mehetek. Szeretem. És ő tömné belém a lasagnát, miközben írnám a könyvemet. Aztán rájöttem, hogy mit teszek. Micsoda képmutató lennék, ha most átmennék félősbe, kicsinyesbe és alacsony rezgésűbe azzal kapcsolatban, hogy hol írjam meg a arról szóló könyvemet, hogy hogyan nem legyünk félősek, kicsinyesek és alacsony rezgésűek, miközben megyünk át az életen?

Mindig meg kell őrizned a hitedet, de különösen akkor, ha a te életedről van szó. Negyvennyolc órával a Los Angeles-i gépem indulása előtt nyugodtan hátradőltem Tokióban, és az íráshoz való ideális helyre fókuszáltam: elképzelten a tág és nyílt teret, amire néz, csupa luxus a kipárnázott kanapékkal és nagy, nyitott konyhával. Csak úgy ittam be a hatalmas ablakokon beáradó napfényt, és a csontjaimban éreztem, elhittem, hogy ez a valóság. Megcsináltam a nagy varázslatot,

izgatottá és hálássá váltam, hogy már létezik, és útban van felém, amire vágyom. Majd kiküldtem még egyszer egy csoportos e-mailt a kérdéssel, hogy nem tud-e valaki egy nagyszerű helyet nekem az írásra, majd átadtam az ügyet az univerzumnak, meghívtam magam egy isteni szusivacsorára, hogy megünnepeljük a nagyszerű íróparadicsomot, amely hamarosan az enyém lesz. Amikor visszaértem a hotelembe, várt rám egy e-mail egy barátomtól, akinek az ismerőseihez akár azonnal be is tudtam költözni. Örömmel jelentem, hogy ezt épp egy hatalmas, tágas, napos, pompás luxusházban írom, amelynek óriási ablakai vannak és lenyűgöző kilátása. Egy órára van San Franciscótól, ahol az öt legjobb főiskolai barátom is él. A ház egy hegy tetején van, tizenhét hektárnyi termőföldre néz, és addig maradhatok, ameddig kedvem tartja, ha gondját viselem az imádnivaló lovuknak és két kecskéjüknek. Ez. A. Cucc. Működik. Szóval, mennyire gondolod komolyan a nem letelepedést? Meg tudod csinálni a kvantumugrást az életedben most azonnal. Ha eléggé akarod, akkor egy pillanat alatt meg tudod változtatni az egész valóságodat, növelheted a bevételed szintjét, leadhatsz öt kilót, vagy csak izgatottan ébredhetsz minden reggel, ahelyett hogy csak túlélnéd a napjaidat, míg el nem érkezik az esti koktél ideje. Bármilyen szintű fejlődést szeretnél, elérhető számodra, most azonnal. Csak el kell döntened, hogy megtörténik. Jegyezd el magad az életeddel, és hagyd, hogy az univerzum neked dolgozzon. Íme, néhány módszer a könyvben olvasottak használatára és közös ügyünk megpecsételésére:

1. INTS BÚCSÚT A SOK MELÓNAK A sikeres embereknek jó szokásaik vannak, a lúzereknek rosszak. Mivel a szokásainkat automatikusan, gondolkodás nélkül végezzük, segítenek definiálni, hogy kik vagyunk: ha az a szokásod, hogy soha nem teszed meg, amire azt mondtad, hogy megteszed, megbízhatatlan vagy. Ha pedig az, hogy háromszor mész masszázsra egy héten, akkor tényleg őrült vagy. Figyelj oda az életednek azon területeire, melyekre nem vagy annyira büszke. Találd ki, milyen rossz szokások járultak hozzá ehhez a helyzethez, és váltsd be őket jobb szokásokra. Alakítsd ki a sikeres emberek szokásait: menedzseld jól az időt, és legyenek jó kapcsolati, gondolati, egészségügyi és munkaszokásaid, stb. Gondolkodj azon, hogy milyen viselkedésmódok hozzák a legpozitívabb változásokat az életedbe (talán olyasfajta változásokat is, melyeket alig tudsz elképzelni a valóságban), és kezdd el ezeket szokásokká alakítani. Hogyan alakítunk ki szokásokat? Döntünk. Legyen a rendszeres, mindennapi teendőid része. Legyen annyira gondolkodásmentes és nem vita tárgya, mint a fogmosás, vagy hogy kikelsz az ágyból. Ütemezd be. Dolgozz a tudattalan hiteid felfedésén és a történeteid átírásán. És ha ez valami olyasmi, amin már többször próbáltál változtatni, kérj segítséget. Bérelj fel egy tanácsadót, egy személyi trénert, mondd egy barátodnak, hogy fújja fel a házad falára, hogy „Lusta disznó vagyok”, ha nem tudod magad rávenni arra, hogy hetente ötször elmenj edzésre. Bármi az, amit meg kell tenned, kezdj el sikeres szokásokat kialakítani, ha sikeres emberré szeretnél válni.

2. LÉLEGEZZ AZ EMBEREK KÖZÖTT A szupererőd, a kapcsolatod a Forrás energiájával minden percben elérhető számodra, és nemcsak akkor, ha lótuszülésben ülsz a meditációs párnádon. Ha egyszer hozzászoktatod az agyad, hogy csendben maradjon, és ráhangolódjon a Forrás energiájára, akkor egész nap is csinálhatod. Mindennek, amit ebből a könyvből tanultál, az a célja, hogy fejlődést hozzon az életedbe, nem az, hogy lelassíts, kikapcsolj és olvass, és aztán újra fejest ugorj az életedbe. Minden, amit megtanultál, ott is marad a kanapén, ahol olvastad. Az van, hogy magaddal kellene vinni a stresszűző, életigenlő, örömöt hozó, hangulatjavító, Forráshoz kapcsoló, rohadt menő előnyöket egész nap. És ennek legjobb módja a lélegzés. Ha beragadtál a dugóban, ordít veled a főnököd, hülyén érzed magad egy bulin, keresztülsétálsz az irodán, a strandon fekszel, ha arra próbálsz emlékezni, hogy hogyan jutsz el a húgod házáig, szánj egy kis időt arra, hogy lélegezz mélyeket, kitisztítsd a tudatod, belépj a testedbe, légy jelen a pillanatban, és kapcsolódj az Forrás energiájához. Minél inkább szokásoddá válik ez a nap során, annál több lényegi pozitív változást látsz majd az életedben érzelmileg és fizikailag is, és annál elegánsabban tudod majd kezelni a következő tapintatlan köcsögöt, aki úgy dönt, hogy ordít a telefonjába, miközben melletted ül az étteremben.

3. LÓGJ MENŐKKEL Lógj menőkkel, akik miatt hatalmas lúzernek érzed majd magad, ha nem válsz te magad is menővé. Ezt (valószínűleg) nem tudom eléggé hangsúlyozni. Akikkel körülveszed magad, az nagymértékben befolyásolja, hogy hogyan látod a világot, és hogy milyen magasra teszed a léced önmagad számára. Ha olyan emberekkel lógsz, akik folyamatosan arról panaszkodnak, hogy mennyire fáradtak, csórók, és aggódnak az anyagi helyzetük miatt, egy hősnek érzed magad már csak azért is, hogy kikelsz reggel az ágyból. Lógj olyanokkal, akik céllal élnek és túllépnek a kihívásaikon, mert a hozzáállásuk szuperlenyűgöző emberekkel randevúznak, annyit keresnek, amennyit szeretnének (vagy legalábbis azon dolgoznak), olyan nyaralásokra mennek, melyekre te is szívesen elmennél, és így nemcsak azt fogod látni, hogy számodra mi lehetséges, hanem több ösztönzést is kapsz, hogy mit kövess.

4. LEGYENEK ŐSZINTE CÉLJAID Ne azt döntsd el, hogy lefutsz napi tíz kilométert, ha most az számít napi edzésnek, hogy elsétálsz a sarki pizzázóba. Kezdd napi egy kilométerrel, és fokozatosan növeld az adagot, ahogy erősödsz. Fegyelmezd az izmaidat, a saját tempódban kell felépítened őket. Ha nagyobbat harapsz, mint amit meg tudsz rágni, nagy az esélyed arra, hogy elbátortalanodsz és feladod az egészet. Legyenek őszinte céljaid, melyek épp hogy csak kívül esnek a komfortzónádon, és onnan építkezz.

5. OLVASD EL A NYILATKOZATODAT Írd le jelen időben a céljaidat és a víziódat az ideális életről, és legyél annyira specifikus, amennyire csak lehet. Hol élsz, kivel élsz, mit szeretsz csinálni, ki vesz körül, mennyit keresel, mivel keresed, hogyan adod vissza a világnak, mit viselsz, stb. Csináld meg annyira félelmetesen nagyszerűre, hogy ne tudd sírás és szipogás nélkül elolvasni, és anélkül hogy le ne tennéd minden második mondat után, hogy összeszedd magad. Olvasd el magadnak, mielőtt aludni mész, és minden áldott reggel, mikor felébredsz, és most nagyon nem viccelek. Váljon a rögeszméddé. Gondolj arra, hogy hogyan változtatod meg az életed, kivé válsz, és kerülj a várakozás szédítő állapotába amilyen gyakran csak lehet. Minél többször fókuszálsz arra, hogy kivé válsz, és minél érzelmesebbé tudsz válni ezzel kapcsolatban, annál gyorsabban válsz azzá.

6. VEDD ELŐ A HITELKÁRTYÁDAT, ÉS FIZESS VÉGRE A SEGÍTSÉGÉRT Talán a leggyorsabb és legjobb dolog, ha komoly változást akarsz elindítani rövid időn belül, ha coach vagy valamilyen mentor segítségét kéred. És ezt nemcsak azért mondom, mert coach vagyok, és láttam, ahogy az ügyfeleim véghezviszik a lehetetlent. Hanem azért is, mert én magam is igénybe vettem már coach segítségét, és tudom, mennyire radikálisan változtatta meg az életemet. Gondold végig – a profi atléták edzőkkel dolgoznak egész karrierjük során. Nem döntenek hirtelen, rendicsek, akkor most kerestem nyolcmillió dolcsit, mert egy labdát kergettem egész évben. Azt hiszem, minden elég jól le van zsírozva ahhoz, hogy elműködjön csak úgy magától. Állandóan az edzőikkel dolgoznak annak érdekében, hogy mindig csúcsformában legyenek, és fejlődni tudjanak. Miből gondolod, hogy egyedül meg tudod csinálni (főleg akkor, ha életed nagy része arra bizonyíték, hogy nem tudod)?

7. TEDD ODA A TESTED A tudatot követi a tested által mutatott irányt. Ha rosszkedvű vagy, de nem felejted el szépen kihúzni magad és rendesen állni, a kedved automatikusan jobb lesz. Amikor pedig jó formában vagy, és rengeteg energiád van, úgy érzed, hogy meg tudod váltani a világot. Ha komolyan gondolod, hogy összeszeded magad, akkor ne légy lusta disznó. Indítsd be a vérkeringésed, egyél olyan finom és tápláló ételeket, és mélyítsd a légzésedet. Használd a tudatod, a tested és a lelked is, hogy ez a dolog megtörténjen neked. HALADÓKNAK: Oké, ez teljesen furcsa, és először biztos nem fog túl jól menni, de mindenképp le akarom írni neked ezt a technikát, mert működik. Ha tényleg kőkeménnyé és elszánttá szeretnél válni, és fel akarsz pörögni, akkor ütögesd a mellkasod, és bokszolj a levegőbe, miközben a megerősítéseidet ismétled. Ordíts olyanokat, hogy „Erős, magabiztos és menő vagyok, és az univerzum támogat engem”. Vagy bármi mást, attól függően, hogy fronton milyen ügyre fókuszálsz. Használd a tested, és horgonyozz le a szavaidban fizikailag is, így a megerősítéseidnek sokkal nagyobb ereje lesz. A tudat és a test sokkal erősebbek együtt, mint amikor valamelyikük egyedül dolgozik.

8. HASZNÁLD A TITKOS FEGYVEREIDET Készíts egy lejátszási listát olyan számokból, melyek felpörgetnek. Hallgass motiváló előadásokat, vedd körül magad olyan emberek képeivel, akikről azt gondolod, hogy nagyszerűek. Hordj olyan ruhákat, melyben szexinek és csinosnak érzed magad, táncolj, sikíts, ütögesd a mellkasodat, menj futni, miközben a Rocky zenéjét hallgatod, találd ki, hogy mi az, amitől úgy érzed magad, hogy egy lovat tudnál szállítani a fejeden, és ismételd ezt olyan gyakran, amilyen gyakran csak tudod. Aranyat mész ásni, úgyhogy maradj a Zónában.

9. SZERESD MAGAD Egy kung fu-fogással.

27. FEJEZET ÁTSUGÁRZÁST KÉREK, SCOTTY

„Semmi nem lehetetlen, magában a szóban is benne van, hogy »lehet«.” AUDREY HEPBURN színésznő, ikon, mesélő Anyai nagymamám száz évig élt. A pedáns és zárkózott Nagyi annyira volt csipkelődő természetű, amennyire csak lehetett: egy tehetséges F16-os pilóta pontosságával tudta elkerülni a konfliktusokat. Amennyire csak vissza tudok emlékezni, mindig pontosan ugyanúgy nézett ki. Kardigánban járt, amit felül egy antik brossal tűzött össze. Rózsaszín rúzsa és barna szeme csillogott csupa ránc arcán, mely egy sor „Oh, kedveskéim”-ben robbant ki mindig, mikor nevetett. Hosszú élete során olyan kulcsfontosságú emberi teljesítmények születését élhette át, mint a telefon, az autó, a tévé, az ember repülése, a számítógép, az internet és a rock and roll. Két dologtól dobta el az agyát: hogy ember járt a Holdon, és a kólaautomatától a McDonald’sben. Ott állt és nézett a hitetlenkedéstől elragadtatva, ahogy egy dolgozó egy poharat tett a kifolyócső alá – mindegy, hogy kicsit, közepeset vagy nagyot –, a gép pedig tökéletesen tudta, mennyit kell töltenie. „Honnan tudja, hogy mikor kell abbahagyni? – ingatta a fejét teljesen lenullázva. – De honnan tudja?!” Amikor az emberiség először klónozott birkát, bedobta a törölközőt, és már nem kérdőjelezett meg semmit. Egy nap a családom egy hatalmas hotel tetején található étterembe vitte. Amikor a liftbe szálltunk, valaki véletlenül annak a szintnek a gombját nyomta meg, ahol épp voltunk, amikor

becsukódtak az ajtók, és ettől azok újra kinyíltak. Az én édes nagymamám pedig azt gondolván, hogy egy másodperc töredéke alatt megtettük a negyvenöt emeletet, kiszállt a liftből, majd zavartan igazgatni kezdte a haját, amint a hallban sétált, miközben azt motyogta maga elé, hogy „Miért ne?” Itt szeretném abbahagyni, hogy bátorítsalak arra, kövesd az álmaidat ugyanazzal a hittel, ahogy egy kicsi, térharisnyás, négycentis sarkakon tipegő 1903-ban született idős hölgy hitt abban, hogy minden lehetséges azután is, hogy átélte a technikailag legmegdöbbentőbb a századot. Mindegy, mit szeretnél tenni a drága életeddel – vicceket írnál, rocksztár lennél, vállalkozást indítanál, görögül tanulnál, felmondanál, hogy felnevelj egy rakás gyereket, szerelmes lennél, lefogynál, árvaházakat nyitnál a világ minden táján, filmeket rendeznél, delfineket mentenél, milliókat keresnél, egy kanyonban élnél ágyékkötőben –, csak higgy abban, hogy minden lehetséges. És hogy elérhető számodra. És hogy megérdemled, hogy az légy, azt tedd, azt birtokold, amire vágysz. Miért ne? Add meg magadnak az engedélyt és más szükséges eszközöket (igen, a pénzt is beleértem), hogy az legyél, aki vagy, TEKINTET NÉLKÜL ARRA, HOGY MÁSOK MIT GONDOLNAK VAGY HISZNEK LEHETSÉGESNEK. Ne tagadd meg magadtól azt az életet, melyet élni szeretnél, mert azon aggódsz, hogy nem vagy elég jó, vagy hogy elítélnek majd, vagy hogy túl kockázatos, mert abból kinek származik előnye? Hát ez az, senkinek. Ha úgy éled az életed, hogy olyan dolgokat csinálsz, amelyek izgalmasak, amelyekben jó vagy, akkor az örömöt szerez, amelytől úgy érzed, hogy az emberek arcába kell tolnod, és azt ordítanod, hogy „Na, ezt nézd!!!”, és annyira felvillanyozva jársz-kelsz majd, hogy napsugarakat lő ki a szemgolyód. És ez automatikusan feldobja a körülötted lévőket is. És pont ezért vagy itt: hogy hatalmas tűzgolyóddal bevilágítsd földünket. A világot, melynek túlélése szó szerint a fénytől függ. Erős vagy. Szeretnek. Csodák vesznek körül.

Higgy, tényleg higgy abban, hogy amire vágysz, itt van és elérhető számodra. És mindent megkaphatsz.

SZERESD MAGAD Mert vagány vagy.

FORRÁSOK Könyvek, melyeket olvastam, és tanítók, akiktől tanultam, mialatt élesítettem a vagányságomat. És míg néhány ezek közül örök kedvencem (ezeket melegen ajánlom), a listám folyamatosan bővül, ezért ha all inclusive és friss ötletekre vágysz, iratkozz fel a www.JenSincero.com oldalon, így lépést tarthatsz az újdonságokkal. KÖNYVEK Esther és Jerry Hicks: Kérd és megadatik! Tanuld meg beteljesíteni vágyaidat (Budapest, Édesvíz Kiadó, 2016) Ez egy nagyszerű könyv kezdőknek. Kiváló és nem istentelenül hosszú írás a vonzás törvényéről és arról, hogy hogyan valósítsd meg az életedben, amit szeretnél. A kiakadásfaktor viszont elég magas: a társszerző, Esther Hicks egy átlagos háziasszony volt, mígnem egy Abraham nevű szellem csatornájává nem vált. Könyve és egész munkássága ennek az Abraham nevű alaknak a tanításait tartalmazza, akárki volt is ő, de minden tőle származó információ helyes. Esther elég szórakoztató az élő felvételeken, könyve pedig lényegre törő. Az első fele a tanítás, a második a teendők listája. Don Miguel Ruiz: A négy egyezség: a személyes szabadság elérése (Budapest, Édesvíz Kiadó, 2014) Jó és rövid, arra a bölcsességre alapoz, melyet a szerző tolték ősei hagytak rá. Alapjában véve arról a négy dologról beszél, melyre szükséged van a nagyszerű élethez: használd a nyelvet kifogástalanul, ne végy semmit személyesen, ne sejts előre semmit, és mindig tedd meg a tőled telhető legjobbat. Érdemes elolvasni, mert néhány nagyon egyszerű és alapvető igazságot fektet le, mely abszolút pozitív irányba tereli majd az életedet, ha követed őket. És nagyon jól mutat a dohányzóasztalodon. Florence Scovel Shinn: A karmának nincs humorérzéke. Játékszabályok egy jobb és gazdagabb élethez (Budapest, Édesvíz Kiadó, 2017)

A könyv folyamatosan utal Jézusra és a Bibliára. Könnyű beleszeretni függetlenül attól, hogy vallásos vagy-e, vagy sem, mert tele van pakolva értékes spirituális leckékkel és sok-sok régimódi történettel. Az írás nagyon lassú, nagymamás stílusú, de imádom az egyszerűségét, és azt, hogy a történetek mennyire jól illusztrálják, amiről szó van. Rövid, lényegre törő, nyers, olyan, mintha leülnél beszélgetni egy idős hölggyel, aki el akarja mesélni neked, hogy hogy is mennek itt a dolgok. Eckhardt Tolle: A most hatalma: útmutató megvilágosodáshoz (Budapest, Agykontroll, 2001)

a

Ha új neked ez az egész ego téma (vagy a Nagy Szundi), és tényleg meg akarod érteni a jelenlét átváltoztató erejét, akkor tulajdonképpen ez a bibliád. Az a kihívás benne, hogy máshogy kell látnod a dolgokat, de a könyv nagyon ügyesen megértet veled elég mély elméleteket a valóssággal, az idővel és a perspektívával kapcsolatban. Itt is elég magas a kiakadásfaktor: Eckhartnak öngyilkos hajlamai voltak, készen állt arra, hogy véget vessen az életének, amikor egy reggel arra ébredt, hogy megvilágosodott, átváltozott és olyan megdicsőült állapotba került, hogy a következő két évet egy padon ülve töltötte egy parkban, és csak úgy elvolt (nem hülyéskedek). Majd megírta ezt a könyvet. James Allen: Consulting, 2011)

Ahogyan

gondolod

(Budapest,

Mayer

Sokkoló, de az egész az elme hatalmáról szól, és arról, hogy hogyan használd arra, hogy urald a világodat. Számolj azzal a ténnyel, hogy ha tényleg magadévá teszed a képességet, a legcsodálatosabb életet teremtheted meg magadnak, és addig fogod újraolvasni a könyvet, amíg teljesen természetessé nem válik, és egyben csodálatosan eltöltötted az idődet is. Ez is egy régimódi stílusú írás, de még ma is gyakran idézik, és ma is érvényes minden szava. Twyla Tharp: The Creative Habit: Learn It and Use It For Life A könyvet egy igazán nem semmi, világhírű koreográfusnő, Twyla Tharp írta, és az egyik legjobban kiérdemelt pofon, amit valaha is

kaptam a „szedd már össze magad” osztálytól. Ahogy a címe is utal rá, arról van szó, hogy jó szokásokat alakítsunk ki, mert ha semmi mást nem csinálunk, az életünk akkor is teljesen megváltozik a jó irányba. Tele van történetekkel, tippekkel és pofonokkal, ez az egyik kedvencem. Mert egy kicsit félek tőle. Richard Branson: A Virgin-sztori. Önéletrajz (Budapest, Tranzpress Kft., 2012) Ez egy nagyszerű olvasmány – egyszerre felfaltam az egészet. Richard Branson, a Virginia Records és a Virgin Airlines alapítója egy mániákus, és az egyik legerősebben inspiráló ember, akit valaha is ismertem. A könyv onnan mutatja be az életét, amikor megnyitotta kis lemezboltját, majd az egyik leghíresebb és legradikálisabb vállalkozóvá vált. Saját szigetet vett, majd hőlégballonokat reptetett az óceán feletti futóáramlásban. Szívesen buliznék egy jót ezzel a fickóval. FONTOS MEGJEGYZÉS AZ ÉLETRAJZOKHOZ: Azért tettem ide Richard Branson önéletrajzát, mert ez az egyik kedvencem, de igazság szerint bármilyen életrajzot érdemes elolvasnod, mely olyan emberekről szól, akiket személyesen inspirálónak tartasz. Én még kábé hetvenet fel tudnék sorolni, de lehet, hogy te nem találod annyira megkapónak és inspirálónak mondjuk Dolly Parton vagy Eleanor Roosevelt életét és tetteit, mind én. Melegen ajánlom, hogy szánj időt a téged felvidító emberekről szóló könyvek olvasásra, mert ez a legjobb módja annak, hogy életed megváltoztatására inspirálódj. Laura Day: A tudatos megérzés. Hogyan sarkallhatjuk munkára ösztöneink erejét és hogyan érhetjük el, hogy nekünk dolgozzon? (Pilisszentiván, Forever Kiadó, 2002) Laura Dayt sokáig az intuíció vezető mestereként istenítették. Dolgozott magas beosztású üzletemberekkel, hippikkel, hírességekkel, pénzügyi elemzőkkel és háziasszonyokkal is. Ő a királynője annak, hogy megmutassa az embereknek, hogyan használják az intuíciójukat megfontoltabb döntések meghozására és hogy autentikusabb életet tudjanak tervezni maguknak. Ez a könyv minden titkot, kipróbált és működőképes tippet megoszt azzal

kapcsolatban, hogy kapcsolódni tudj a belső GPS-edhez gyakorlatok és esettanulmányok segítségével. Deepak Chopra: Az élet hét törvénye: a teremtő gazdagság forrása (Budapest, Édesvíz Kiadó, 2007) Nagy rajongója vagyok annak, ha kevés olvasással sok keresett információhoz juthatok, és azt is szeretem tudni előre, hogy mennyit kell majd tennem, hogy oda jussak, ahol lenni szeretnék. A jó öreg Deepak a siker elérését hét, könnyen követhető lépésre osztja fel, ezek pedig spirituális alapelvekre épülnek. Ez a könyv az egyik örök kedvencem, mert rövid terjedelmű és mélységesen hatékony tanácsokat ad. Mélyen spirituális, erőteljes információkat ad át falatnyi darabkákban, és világos feladatokat kínál ahhoz, hogy ezeket a mindennapi életedben is használni tudd, hogy elérd, amit szeretnél. Louise Hay: Éld az életed! (Budapest, Édesvíz Kiadó, 2016) Louise Hay a modern kori önsegítés úttörője, aki saját dicsőített önszeretet-alapelveit használva kigyógyította magát a rákból, és ma mára saját kiadója, birodalma és mindene van. Ez a könyv az egyik kedvencem, akkor is, ha SZUPERvarázslatos, tele van megerősítésekkel és általában véve csöpögős, de a mindig kritikus önszeretetosztály szerint ez soha nem lesz jobb ennél. A könyv vége felé már csak a testről van szó, és hogy az összes sérülésed és betegséged miképp vezethető vissza negatív gondolati mintázatokra. Úgyhogy ha eltöröd a lábad, megnézheted, hogy ez azért van, mert félsz a haladástól (vagy valami ilyesmi, de ezt ne idézd innen szó szerint), és kaphatsz egy megerősítést a gyógyulásra Louise Haytől. Van egy barátom, aki meggyógyította magát azzal, hogy elolvasta és követte a könyv utasításait, valami olyan betegségből, amire az orvosok sem tudtak megoldást. Sanaya Roman és Duane Packer: Teremts pénzt! A bőség enciklopédiája (Budapest, Mandala-Seva Könyvkiadó, 2010) A könyv címe egy cseppet félrevezető, mert sokkal többről szól a pénznél. A legtöbben jobban szeretnénk keresni, és a jó hír az, hogy ez el is érhető, de még annál is sokkal többet tehetnek zsebre, mint

amire számítottak csak azzal, hogy elolvassák ezt a potom pénzért megvett könyvet, és megteszik, ami benne van. Míg természetesen megtanítja neked, hogyan teremts pénzt, világos utasításokat ad meditációval, blokkok oldásával, manifesztálással, energiamunkával, világosságteremtéssel stb. kapcsolatban. Ez mind hozzájárul a pénz megteremtéséhez, ahogy minden máshoz is, amire az életedben szükséged van. Könnyen olvasható és követhető, egyszerű feladatokat tartalmaz, és megtévesztően mély fogalmakat elemez ki, így csodás könyv kezdőknek, és arra is jó, hogy mindig ott legyen nálad, ha fontos emlékeztetőre vagy újrahangolódásra van szükséged. Wallace D. Wattles: A (Budapest, Édesvíz Kiadó, 2010)

meggazdagodás

tudománya

A könyv első mondata arra ösztönzött, hogy a sarokba vágjam, és évekig ki se nyissam. Így szól: „Bármi elmondható ugyan a nyomorúság magasztalására, a tény mégis tény marad: lehetetlenség valóban teljes, kielégítő és sikeres életet élni, hacsak nem gazdag az ember.” Hahó! Mennyire undorító ez már?! A hippivéremig sértett, végül persze rájöttem, hogy miről beszél valójában, hogy ööö, valahogy tényleg így van – vagyis ha teljesen ki szeretnéd teljesíteni magad, akkor igaz. A „gazdagság” azt jelenti, hogy mindened megvan, amire szükséged van ahhoz, hogy megoszd a kincseidet a világgal a legmagasabb rezgésszámon, és mindegy, hogy ez pontosan mi. Könnyen lehet, hogy ezt a könyvet ajánlom mindenkinek leginkább, és ez az, amit újra és újra elolvasok magam is. De egy csomó dolgot el kell engedned hozzá, mert különben felhúzod magad, ha még mindig problémás a pénzhez való hozzáállásod. Napoleon Hill: A teljes Gondolkodj és gazdagodj! (Budapest, Édesvíz Kiadó, 2016) A „Legjobb könyv gazdagságtudatosság témában”-díj egy másik versenyzője, és ismét egy régimódi írás. Elfelejtettem megemlíteni, hogy Wallace Wattles könyve is régimódi, de hát elég a fickó nevére nézni. Napoleon Hill interjúkat készített a kor legsikeresebb

üzletembereivel ahhoz, hogy információt gyűjtsön hihetetlen útmutatójához. Újra és újra elolvasom ezt a könyvet is. Nagyon lényegre törő, hihetetlenül vagány, és mindent egyszerű, könnyen követhető útmutatásokká bont le. Tégy úgy, ahogy mondja (tényleg mindent csinálj meg), és cserébe nagyon gazdag leszel. Martha Beck: Finding Your Own North Star: Claiming the Life You Were Meant to Live Hallottam Martha beszédeit – imádom a hangját – és számos könyvét olvastam, annyira friss, csodálatos és vicces. Ez a könyv nagyszerű, nagyon jó lépéseket ír le, és nagyszerű kérdéseket tesz fel ahhoz, hogy megtaláld a keresett bizonyosságot. Nagyszerűen látja meg, hogy mi is játszódik le benned, és leírja, hogyan kapcsolódj a testedhez annak érdekében, hogy onnan is megszerezd a világosságot és az útmutatást. Évek óta működik saját, szupersikeres coachvállalkozása, ami a kedvencem ezen a területen. Patricia Allen: Getting to I Do: The Secret to Doing Relationships Right Elárulom, hogy ennek a könyvnek leszedtem a védőborítóját, amikor magammal vittem, de teljesen megbocsáthatatlan címe ellenére tartalmaz néhány megvilágító gondolatot a férfi és a női természetről és arról, hogy mennyire másképp gondolkodunk a párkapcsolatokról. Nőknek íródott, a szerző pedig boldog párok ezreit segítette hosszú távú kapcsolathoz. Tele van nagyszerű meglátásokkal és tippekkel ahhoz, hogy megtaláld és meg is tartsd álmaid kapcsolatát. Mint minden ilyen dologgal, itt is biztos lesznek olyan részek, amivel nem értesz egyet (a szexszel kapcsolatban például olyan, mint egy szigorú keresztény anyuka), de egy csomó értékes információt ad, és férfiaknak és nőknek is megéri egyszer elolvasni. Byron Katie: Négy kérdés (Budapest, Édesvíz Kiadó, 2014) Olvasd el ezt a könyvet! Kérlek. Ez a párkapcsolati boldogság szent grálja. Azon alapul, amit Katie a „Munkának” hív, amely lényegében nem más, mint hogy felteszel magadnak négy egyszerű, mégis mély kérdést. Ez a könyv körülbelül tíz oldalt tölt ki azzal, hogy átvezessen a Munka négy lépésén, néhány száz oldalon pedig

esettanulmányokat közöl. Gyakorlatilag nézzük Katie-t, amint a legkülönbözőbb embereken hajt végre varázslást: olyanokon, akiket brutálisan megerőszakoltak, akik elvesztették a gyerekeiket, vagy akik boldogabb házasságra vágynak. Átsétál velük a folyamaton, míg végül békére és szabadságra lelnek. Annyira menő és egyszerű! Ha belevágsz, kezdd az esettanulmányokkal, mielőtt nekiállsz saját magadon munkálkodni, és ne fordítva. Ha látod, hogy ő hogy csinálja újra és újra, könnyebb dolgod lesz magaddal, és jobb eredményeket érsz el, amikor magadon próbálod ki. David Deida: A különleges férfi útja. Spirituális útmutató a nők, a munka és a nemi vágy kezelésére (Prága, Synergie Publishing, 2014) Ez a könyv férfiaknak szól, de nőknek is el kell olvasniuk, ha meg szeretnék érteni, hogy a férfiak hogyan működnek. Nagyszerű, lenyűgöző és ANNYI MINDENT elmagyaráz a másik nemről, hogy a hatására sokkal jobban kezdtem tisztelni is őket. Azok a férfiak, akiknek ajánlottam a könyvet, azt mondták, hogy nagyon sok erőt ad. A legmagasabb rendű férfiasságot szólítja meg és magyarázza el. A nőket arra emlékezteti, hogy miért is imádjuk annyira a férfiakat, a férfiakat pedig arra, hogy mennyire lenyűgözőek (is lehetnek).

KURZUSOK Allison Armstrong: PAX Részt vettem a „Megérteni a férfiakat, ünnepelni a nőket” című nőknek szóló kurzuson, amely a nemek közti különbségeket vette át, és padlót fogtam tőle. Hogyan élhettem idáig, hogy ezeket nem is tudtam? Annyira jó volt, és egyáltalán nem volt nyálas. Csak ezen az egy szemináriumon vettem részt, de nagyon szeretem a felvett anyagaikat, és jókat hallottam más workshopjaikról is. A Hoffman Intézet Ez nálam „Szórakozol velem?” kategória. Itt szétverheted a párnát egy baseballütővel, miközben teljes erődből ordítasz, altatót énekelhetsz a belső gyermekednek, és gyakorlatilag megcsinálhatsz mindent, amitől a legtöbb ember még a világból is kifutna. Annyira túlmegy mindenen, hogy esélyed sincs mást csinálni, mint belemenni, mert mi a fenét is tehetnél? Szerencsére nagyon kedves, tehetséges és nagyszerű humorú emberek vezetik. Egy hét alatt megállás nélkül mélyfúrást végzel a saját múltadba és korlátozó hiteidbe, és végül elengeded őket. Olyan, mintha kapnál egy beöntést a korlátozó hitekbe. Pont annyira imádtam, mint amennyire utáltam, és nagyon, nagyon ajánlom. Csodás, és megváltoztatja az életed. További jó előadók, akiknek a munkásságát megéri követni: Martha Beck, Esther Hicks, Marianne Williamson, Byron Katie,Wayne Dyer, David Neagle, Deepak Chopra, Gabrielle Bernstien.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönet mindenkinek a mókás farmon, főleg lópofi McGeenek, valamint az egyes és kettes számú kecskének, hogy társaságot biztosítottak és bámultak, miközben én írtam, hogy megszelídítettek és megmutatták nekem, hogy képes vagyok feltétel nélküli szeretetre annak ellenére, hogy szétrágták az ajtót és összekakilták a kanapét. Nagy köszönet jár az ügynökömnek, Peter Steinbergnek kemény munkájáért, támogatásáért és bajtársiasságáért. Gigantikus, könnyes, „most hülyéskedsz?” megy Gina DeVeenek, mert megmentett meglátásaival, humorával és kegyetlenül kedves piros tollával, Alice Fiorinak és Bill Campbellnek a barátságukért, végtelen bőkezűségükért, támogatásukért és a sűrű szövésű ágytakarókért. Köszönet Jennifer Kasiusnak, Monica Parcellnek és mindenkinek a Running Pressnél, Anders Pedersonnak, Crystalyn Hoffmannak, Julie Fahertynek, drága anyukámnak, Michael Flowersnek, Katharine Devernek és az univerzumnak a végtelen mennyiségű csodáért.

{1} Az Ivy League (Borostyán Liga) eredetileg sportszövetség volt az Egyesült Államok nyolc egyeteme között, napjainkban ennél bővebb jelentésben az észak-amerikai nyolc patinás, elit felsőoktatási intézmény gyűjtőneveként használják – a szerk. {2} Kicseszni valakivel azt jelenti, hogy elteszed a pénzüket, miközben vacak melót végzel, összemocskolod a vizüket, leigázod a népességüket, ilyesmi – anyád csalódottsága, apád rossz véleménye vagy a barátaid dühöngése nem minősül annak, hogy valakivel kicseszel. {3} Hetvenes évekbeli amerikai szituációs komédia, amelyben a két főszereplő általában azon munkálkodik, hogy hogyan szerezzen gyorsan pénzt fennálló adósságaik törlesztésére – a szerk. {4} Angol szleng, amit akkor használnak, ha valaki valamilyen nyilvánvaló dolgot mond – a szerk.

Tartalom Bevezető 1. rész – Hogyan jutottál ide? 1. – A tudattalan vezetett idáig 2. – Az I betűs szó 3. – Jelen lenni, mint a galambok 4. – A Nagy Szundi 5. – Az önmagunkról alkotott kép egy állatkert 2. rész – Hogyan fogadjuk el belső vagányságunkat? 6. – Szeresd, aki vagy 7. – Téged ismerlek, de én mi vagyok? 8. – Mit keresel itt? 9. – A lágyékkötős férfi 3. rész – Hogyan kapjuk el a főeret? 10. – Meditációs egyszeregy 11. – Az agyad a szajhád 12. – Irányíts lentről 13. – Adj, és hagyd, hogy adjanak 14. – Hála: A csodák kapudrogja 15. – Megbocsátasz vagy megrohadsz 16. – Nyugodj le, Vilma 4. rész – Hogyan lépjünk túl a sok hülyeségen egyszer s mindenkorra? 17. – Annyira egyszerű, ha egyszer rájössz, hogy nem nehéz 18. – Halogatás, tökéletesedés és egy lengyel sörkert 19. – A túlhajszoltság drámája 20. – A félelem lúzereknek való 21. – Millió tükör

22. – Édes élet 5. rész – Hogyan legyünk igazán vagányak? 23. – A mindenható döntés 24. – Új haverod, a pénz 25. – Ne felejtsd el átadni magad 26. – Megteszed vagy megszívod 27. – Átsugárzást kérek, Scotty Források Köszönetnyilvánítás