151 5 24MB
Hungarian Pages 416 [176] Year 1936
FE
Ne
AT
AK ADEMIA FILOZOFIAI KONYVTARA,
~ KIADIA A MAGYAR TUDOMANYOS. AKADEMIA :
FILOZOFIAI BIZOTTSAGA
9:
-ARISTOTELES
ts
|
METAFIZIKA _ FORDITOTTA,
'BEVEZETESSEL £S MAGYARAZATOKKAL SF
ELLATTA
HALASY-NAGY
mye
Das
Fes
‘
JOZSEF
:
,
.
\
3
Bie
-
aoe
36502
‘
is
Ys
s a
Pageta
=
AZ AKADEMIA KIADJA A MAGYAR
FILOZOFIAI
TUDOMANYOS
AKADEMIA
KONYVTARA
FILOZOFIAI
BIZOTTSAGA
9.
ARISTOTELES
METAFIZIKA BEVEZETESSEL
FORDITOTTA, ES MAGYARAZATOKKAL ELLATTA
HALASY-NAGY
BUDAPEST, DUNANTUL
PECSI
EGYETEMI
KONYVKIADO
JOZSEF
1936. ES
NYOMDA
R.-T.
PECSETT
ae
yan’! pyn0eee
wo
NOS
eal
A FORDITO ELOSZAVA. 1. A magyar filozofiai irodalom és k6zénségiinknek e tudomany irant tanusitott érdeklédése az utobbi par évtizedben igen drvendetes ébredést mutat. Ezért e sorok iréja mindig abban a véleményben volt, hogy a filozéfia magyar munkasainak nem szabad e felébredt érdeklédést figyelmen kiviil hagyniok, hanem munkdssagukat ennek megfelelden tartoznak megszervezni. Nalunk nem az a fontos, hogy a magyar olvasét egy filozéfiai rendszerre szoritsuk, hanem hogy benne a filozofiai érdeklédést ébren tartsuk, és szomjtsagat a legtisztabb forrasokbol elégitsiik ki. Ezek pedig magatél értetédéen a filozéfia klasszikusai. Noha ma mar vannak olyan eredeti gondolkodoink, akiknek rendszerei megiitik a nyugateurépai mértéket, k6zénségiink filozéfiai nevelésében az oroszlanrész mégis a Filozéfiai Irék Tarat illeti meg, ahol a nagy filozéfusok gondos magyar forditasokban keriiltek a magyar olvasé kezébe. Ennek hagyomanyat és szerepét az eredeti systemak alkotasa mellett sem hanyagolhatjuk el, mert egy klasz-
szikus mi j6 forditasa még mindig nagyobb nevelé hatasti és tébbet ér, mint egy zavaros eredeti. Nem félésleges munka
tehat,
ha a M.
T. Akadémia
Filozéfiai Bizottsaga a
forditasokat is programmjaba vette, kiiléndsen, ha az olyan mtivekre iranyul, amelyeknek eredetiben valé olvasdsa ne-
hézséggel jar.
;
Ezek meggondolasaval szivesen vallalkoztam e t. Bizottsag felkérésére Aristoteles Metaphysikd-janak forditas4ra, mert ha van filozéfiai mt, melynek eredetije nehéz olvasmany,
az feltétleniil Aristotelesnek
ez a kényve.
S ez
a kérilmény forditasom jogosultsagat eléggé indokolja.
2. A Metaphysikdt nemcsak azért nehéz eredetiben tanulmanyozni a mai olvasénak, mert g6régiil van és mert gordégiil ndlunk mindennap kevesebben tudnak, hanem mert maganak a szdévegnek is olyan bensé nehézségei vannak, amelyeket nagyon bajos még a hozzaértének is legyéznie. Hiszen a szakfelfogas szerint ez a mti a filoz6fiai irodalomnak legnehezebb kényve, mely a legnagyobb elmélyedést és odaadast kivanja attél, aki tanulmanyozni akarja. Viszont meg igaz az, hogy aki a filozéfiaban alapos képzésre torekszik, annak ezt a kényvet lehetetlen nem forgatnia, mert lapjain szamos olyan gondolatra fog bukkanni, amely
késébbi filozéfusoknal
mint
gus,
szemével
meg meg
eredeti uj felfedezés
jelenik
tijra a filozéfia szinpadan. Sok tévedéstél menekiil az, aki megérti Aristoteles fejtegetéseit. Eppen ezért az a meggy6zédésem, hogy egy alapos és a kézvetlen forrdsbél meritett Aristoteles-tanulmany csak edzé és épité hatasti lehet a magyar filozofiai gondolkodas fejlédésére, s hiszem, hogy ma mar eljutottunk arra a fokra, mikor ennek a tanulmanynak sziiksége beallott és sikerességének gondolkoddsunkban megvannak az alapfeltételei. 3. Miutan e par sorban igyekeztem indokolni munkam sziikségességét, hatra van még, hogy a forditasban valo eljardsomr6l tajékoztassam az olvasot. Itt féleg azt szeretném hangstilyozni, hogy hiven és mégis magyarosan térekedtem Aristoteles szévegét tolmacsolni, de nem a filolohanem
a
filozéfus
olvastam
a
Stagiritat,
ennek megfeleléen nem az irét, hanem a gondolkodét 6hajtottam benne magyar nyelven megszolaltatni. Egy szdéval: Aristotelesnek nem annyira a szavait, mint inkdbb a gon-
dolatait akartam a magyar olvas6 elétt érthetévé tenni. A magam szandékarél szintén elmondhatnam a Pazmany latinbél valé Kempis-forditasanak elészavabél vett idézet-
tel, hogy
,,igyekeztem
azon, hogy a dedk
bétiinek értel-
mét hiven magyardznam; a sz6llasnak moédjat pedig ugy ejteném, hogy ne lattatnék deakbdl csigazott homalyossaggal repedezettnek, hanem oly kedvesen folyna, mintha eld-
szor magyar embertil magyartl iratott volna.”
s
5 Igy persze sokszor talan az a veszedelem fenyegetett, hogy elmodernizalom Aristotelest, holott én éppen a hellén Aristotelest kivantam tolmacsolni és nem akartam 6t se skolasztikuss4, se modernné tenni. Hogy e veszedelemtél mennyire
tudtam magamat
megévni, annak
megitélése a j6-
akaré kritikus feladata. Mindenesetre nem akartam abba a hibdba esni, amibe egyik elédém, Simon Jézsef Sandor, aki az Athenaeum egyik régebi évfolyamaban (1916) kézdlte a Metaphysika elsé kényvének magyar forditasat. 6 a Stagiritat elprimitivizalta, holott Aristoteles régi, de nem primitiv filozofus. Az a szellemi magaslat, amelyen All, a torténet késébbi folyaman is csak igen keveseknek jutott osz-
talyrésziil. Azonban tagadhatatlan, hogy sok dologban ho-
malyosabban tudja kifejezni magat, mint a mai filozéfia, mely vilagossagat jérészben éppen az 6 eréfeszitéseinek készonheti. Megvan tehat a fordito joga arra, hogy ahol az értelem megmasitasanak veszélye nélkiil teheti, az esetleges és dadog6 gérég kifejezés helyett.a mai érthetébb formaban mondja el Aristoteles gondolatat. Altalaban arra térekedtem, hogy maga a széveg legyen érthet6 a mai olvasonak, s ne kelljen allandéan magyardzo jegyzetekhez fordulnia a megértés végett. Ezért a jegyzetek f6lés szaporitasatdl irtéztam, hiszen nem kommentart, hanem forditast akartam e kényvvel a magyar olvasé kezébe adni. Semmit se magyardztam, amit a kézkézen forgo filozéfiatérténetekben is meg lehet talalni, s amit kilénés nehézség nélkiil megérthet minden miivelt ember. Viszont mar a széveget igyekeztem tigy megfogalmazni, hogy ahol feltétleniil nem sziikséges, ott ne szoruljon kiilén magyarazatra.
Mar Forster Aurél ramutatott Aristoteles Lélekrél c. munkajanak alapos és derék forditasa alkalmabol, hogy e gondolkod6é forditasanak kiilénéds nehézsége a miiszavak forditasdban rejlik. Ezekben ahol lehetett, kévettem Forster példajat. Azonban vele egyiitt magam is azon a véleményen vagyok, hogy Aristoteles dikciéjaban a miisz6 még beletartozik a mondat egységébe és nem él ettél fiiggetleniil kilén
életet,
mint
a mai
mtiszavak,
ezért
a minden
Aron
6 valé terminussa tételtél és igy egy szonak térik-szakad, de ugyanazzal a széval valé forditasatél tartézkodtam. Munkam kézben figyelemmel kisértem az ismert kiilféldi forditasokat, Schweglert, Bonitzot, Rolfest, Lassont és
Rosst,
valamint
a
latin
forditasokat
és
a kommenta-
torokat is. Nélkiiliik szinte lehetetlen lett volna feladatom elvégzése. De hogy igy sem sikeriilt hibatlant alkotnom, azzal teljesen tisztaban vagyok. Faradozdsom talan mégsem lesz hiaba valé, ha Aristoteles Metaphysikd-janak, ennek a Ross szerint ,,desperately difficult work’’-nek, ez els6é teljes magyar forditasa olvashatéva és némileg hasznossa tud valni filoz6fiai miiveltségiink elmélyitésében. 4, Végil nem mulaszthatom el, hogy halas készénetet ' ne mondjak itt Férster Aurél professzor irnak és Szabo Miklés trnak, a Baré E6tvés Jézsef-Kollégium igazgatdojanak, Az elébbi néhany kényvet, az utobbi pedig az egész forditast Atnézte, s magam vagyck vele legjobban tisztaban, milyen 6nfelaldoz6 munkat végeztek, mikor keziikben Aristoteles szévegével végigmentek forditasomon. Megjegyzéseikbél sokat tanultam, s ha munkam hasznalhaté lesz, abban nekik, f6képen Szabo Miklos urnak, igen nagy résziik van. Ugyancsak készénettel tartozom néhai Pauler Akos és Schiitz Antal professzor uraknak, akik a M. T. Akadémia Filoz6fiai BizottsAga részérél a bevezetést, illetve a forditashoz késziilt jegyzeteket voltak szivesek atnézni.* Budapesten, 1935. Kardcsony napjan.
1 Az igazsag kedvéért megjegyzem, hogy ez az egész kényv még 1928-ban késziilt, s mostanig kéziratban hevert. A Bevezetés az erede-
on oltl..
tinek alig egynegyede jelen alakjaban.
&¥
sa
hut
a
BEVEZETES. I. ARISTOTELES METAPHYSIKAJA MINT IRODALMI MU. Az aristotelesi Metaphysika a filozéfianak klasszikus
konyve, amelybél minden idében szamtalan okulast és ébresztést vettek az olvasédk, de nagyon csalédik, aki azzal a szandékkal
veszi
kezébe,
hogy
benne
valami
rendszeres
metafizikai kézikényvet talal, mely ennek a tudomanynak minden problémajara kielégité feleletet fog neki nyujtani.
Hiszen e mui mar a nevét is egy véletlennek készénheti,
noha irdéjanak kétségteleniil megvolt a maga metafizikai rendszere a létez6 mibenlétére nézve. Csakhogy ami a Metaphysika néven ismeretes munkajdban olvashato, az mégsem egy metafizikai rendszer teljes kifejtése, hanem a tébbé-kevésbbé Ssszefiiggé metafizikai problémak hoszszabb vagy révidebb dialektikai fejtegetése. Valéban helyesen jegyzi meg réla Ross,’ hogy ,a Metaphysika nem egy dogmatikus rendszernek kifejezése, hanem egy lélek kalandozasai az igazsag keresése kézben.” Hogy a Metaphysika jelen formajaban nem egységes mii, hanem sokszor nagyon is laza szdlakkal ésszeftzott értekezések gyiijteménye, ez kézismert és ma mar Altala-
ban elfogadott tudomanyos szokas
tekinteni
—
kivalt
feltevés. Werner
utan — az olyan felfogast, amilyena
a Gédeckemeyer-é,’? 1 Aristotle's
Metaphysics.
Egészen
Jaeger
kiiléncnek
kutatdsai
Zahlfleisch-é
és
akik a Metaphysikdban valami Introduction,
p.
LXXVII.
* Einige Gesichtspunkte fiir die Auffassung u. Beurteilung der Aristotelischen Metaphysik. Archiv fiir Gesch. d. Philos, XII. és XIII.
kétetek (1899—1900),
3 Gedankengang und Anordnung der Aristotelischen Metaphysik. Archiv fiir Gesch, d, Philos. XX. és XXI. két. (1907—1908).
8
egységes terv szerint alkotott irodalmi miivet latnak, mely-
nek szerzdje legfeljebb a végleges fogalmazas tekintetében mutat még némi ingadozast. Szerintiik ugyanis a Stagiritanak kétségteleniil az volt a szandéka, hogy a Metaphysikdban valami rendszeres kézikényvet irjon meg az ,,elsé filozofia” irdnt érdeklédé olvasék szamara.
Ez a felfog4s azonban megdél abban
a
pillanatban,
amint szemiigyre vessztik, hogy milyen viszonyban volt egymassal az antik filozéfus és az olvasé, s hogy milyen irodalmi formaban jéttek létre Aristoteles idejében a filozofiai munkak. Tévednénk, ha azt gondolnank, hogy e tekintetben az 6kor viszonyaira egész egyszertien alkalmazni lehetne a mi irodalmi életiink kategériait. Az antik filozéfus a kézénség felé elsésorban ,,béles’ volt, azaz a papnak, az allamférfinak és a k6lt6nek sajatos keveréke, de nem a mai értelemben vett ,,tudés”, aki meghatarozott tudomanyos problémak megoldasan faradozik. Ezért a vilag dolgainak ésszefiiggésérdl sz6l6 latasait mondta el kézénségének, s ebben kévette a hagyomanyos formakat: kélteményekben vagy miszticizmussal Atitatott monddsokban (Aéyo) beszélt, s még Platon is, sét Aristoteles is, a dialégus drdmai formajaban volt kénytelen szélni, mikor olvasasra
szant,
s kényvkereskedéi
titon
terjesztett
,,mtivek’’-
ben akartak a nagy kézénséghez fordulni. Ezek a ,,mtivek” nélkilézik a tudomanyos fejtegetések szigori modszerességét, s mintegy az isteni ihlet felhdéfatyolaba burkoljak el, s inkabb sejtetik, semmint megvilagitjak és kifejtik a filoz6fiai problémakat. Azonban Platon, Aristoteles mestere, bizonyosan a korabeli matematika és asztronémia példajan felbuzdulva, egy mas format is bevezetett a filozéfiaba, mikor az Akadémia falain beliil, tehat zartk6rii barati tarsasagban, egy filozofiai kutato kézésségben vallalkozott a problémak fejtegetésére. Aristoteles hézagos adatait kivéve nincsenek ugyan ismereteink arra nézve, hogy hogyan vizsgalodott Platon az Akadémiaban, de ezekbél, valamint az éregkori
dialégusok formavaltozasabél annyi szinte teljes bizonyos-
saggal kiveheté, hogy tudomannya tette a biélcseséget, azaz:
9 a dialogusok kéltészetéb6l kivetkéztetve iskolas tételek és logikai bizonyitasok formajaba Gltéztette. A késdéi dialogusok dialektikai analizise, a platoni diairesis, fogalmat nyujthat nekiink arrél, hogy milyen lehetett ez a fogalomelemz6 filozdéfiai tanitas. Ennek a szaraz fogalmi dialektikanak kosztjan ndétt fel és edzédétt filozéfussa Aristoteles. Eleinte a Mester példajat kévetve maga is csiszolt dialogusokkal mutatkozott az
irodalmi
gydzodését
Lykeionban
mitiveltségti
kévetve
énmaga
hatat
olvasdk
elétt,
forditott
az
de amint
elvi
Akadémidnak,
meg-
s a
valt egy filozéfiai iskola fejévé, sokkal
jobban elfoglaltak 6t a tanitas és az iskolafé kételességei, semhogy tovabb folytathatta volna a kiviilalloknak szdlo irodalmi tevékenységét. Aristoteles megértéséhez tisztaban kell
lenniink
azzal,
hogy
6 szandéka
szeretne
masokat
szerint
nem
iré,
ha-
nem filozofus tanit6, aki elsésorban kutato tudés akar lenni és a tudomanyba
is bevezetni,
a megol-
datlan kérdések megolddsdra buzditani. Az a kérdés mar most: milyen valtozaison ment at a logos, a filozéfiai kézlés régi formaja, mikor iskolai tanitas lett beléle? — Eléadassa valt; egy-egy probléma fogalmi elemzésévé. A filozéfus tanitvanyai elétt felolvasta ezt az elemzést, s ehhez fiizéd6tt aztan az élészoval térténéd megbeszélés. Aristoteles tehat a Lykeionban, sét mar eldébb az assosi filozdfus barati kérben, az elétt a feladat eldtt allott, hogy a legkiilénbéz6bb problémakat ilyen felolvasott eldadasok alakjaban fejtegesse hallgatéi elétt. Egy-egy ilyen tudomanyos
eléadds
neve
methodos,
mondhatnank:
vizs-
galodas volt, amelyet az jellemzett, hogy mar eléadas jel-
legénél fogva sem lehetett teljesen kimerité, s hogy egyegy tudomanynak nem az egész problématikajat, hanem csupan egyes kérdéseit dlelhette fel. Innen van aztan, hogy Aristoteles, noha a vilag egyik legnagyobb systematikusa, aki valaha élt, mégsem irt egyetlen a mai értelemben vett systematikus mtivet, s rendszeres tankényvel, amelybél az olvas6é egy tudomdny minden részletére nézve tajékozédhatnék felfogdsarol. Sé6t nem szabad szem elél tévesztentink azt a kériilményt sem, hogy a Peripatos fe-
10
jének nem
is volt szandéka, hogy a sz6é mai értelmében
vett ,,kényveket" irjon, hanem arra volt gondja, hogy eldadasokat készitsen a hallgatdéi elétt valo felolvasds céljabol. Az
iskola és az eléadas,
a k6zvetlen
tanito célu felol-
vasds mar eleve kizarta, hogy miiveiben a kéltéi lendiilet szohoz jusson, s stilusa csak a legegyszertibb és minden cicomatél mentes lehetett. A kényvir6 sokszor nyugodt lelkiismerettel leir egy-egy ékes frazist, amit azonban hallgatdi eldtt élészoval restellne elmondani, mert az é16 sz6nak egészen mas akusztikaja van a lélekben, mint az olvasottnak. igy tudjuk csak megmagyardzni magunknak azt a kériilményt, hogy Cicero még dicséri Aristoteles kedvesen folyé kellemetes stilusat, noha ennek a Stagirita ismert irataiban, s kiilénésen a Metaphysikd-ban nyomat se talaljuk. Ciceronak ez a megallapitasa bizonyosan a kiadott,
azaz Aristotelesnek kényvben valé olvasdsra szant korabbi
irataira vonatkozik, melyek kéziil reank csupan egy-két t6redék és puszta rom maradt. A Metaphysika kiilénésen tavol van minden kellemtél, de van stilusdban valami targyilagos szdrazs4g, a szakember szarazsdga, aki szinte t6kéletesen hattérbe szorit minden szubjektiv mozzanatot, tehat a stilus szépségét is, a targyi igazsag mogé, S ugyancsak az eléadds adja magyardzatat annak is, hogy az egész Metaphysikan végig az az érzésiink van, hogy itt mindeniitt valami darabos nyers anyaggal Allunk szemben, amit szerzéje még nem formalt meg egészen. Egy eléadds ugyanis a mondanivalonknak sohasem végleges formuldzasa; ilyen
csak a kényv, a kiilon életet folytaté és téliink elszakadt
»mt’, Az eldadas még a mienk: ismételhetjiik, s akkor tételeinket ujra formulazhatjuk, ami a kényvnél lehetetlen, s legfeljebb egy uj kiadds alkalmaval valik lehetségessé, de akkor se mindig. S a kényv uj kiaddsa nem Oli meg a régit és igy az tj fogalmazds nem jelenti a régi elmtlasat. Az élészéban azonban egy tj formula vagy megéli, vagy kiegésziti a régit. Az eldadas vége, az dsszefoglalasa a végleges és néha tobbet, néha kevesebbet mond, mint a kézben
elfelejtett fogalmazas.
Igy értheté6 meg, hogy
Aristoteles
a Metaphysikd-ban egy-egy problémanak nem egy, de tébb
rips
11
fejtegetését adja. Sdt az is eléfordul, hogy a koényv egy részét egy masik helyen alig egy-két sz6 valtoztatassal sz
szerint ismétli.* Egy egységes terv szerint felépitett konyvben ez elképzelhetetlen volna, de ha tudjuk, hogy egyik eléadasnak egy mas eléadds keretében valé felhasznalasarél van sz6, akkor egészen érthetévé valik ez a jelenség.
A Metaphysika ismétlései tehat részint ilyen felhasznalas-
nak az eredményei, részint pedig annak a kériilménynek készonhetik eredetiiket, hogy benniik egy filozdfus lélek uj meg uj probalkozasait kell keresniink, aki évtizedeken at ugyanazokkal a problémakkal ktizkédik és nem mindig egyforman tarja hallgatéi elé birkézasanak eredményeit. Mert egy eléadas targydra vissza lehet térni, azt tjra lehet fogalmazni vagy a meglevé régi felolvasds szévegéhez lehet valamit hozzatoldani. Igy jénnek létre egy temanak a valtozatai,
tovabba az olyan betoldasok,
illetve —
ha a kézirat
még engedi — az olyan hozzaftizések egy-egy vizsgalddashoz, amelyek az eredeti vizsgalodassal néha csak egészen tavoli érintkezésben vannak. Aristoteles Metaphysikd-jaban minderre talalhatunk példat. Mindezekkel réviden azt kivantuk hangstlyozni, hogy a Metaphysika uigy, ahogy eléttiink van, nem egységes mi, hanem eléadadsok, értekezések halmaza, melyeket az a k6zés szal tart dssze,. hogy valamennyi értekezés targya az Aristoteles altal elsé filozéfianak nevezett tudomany kéréb6él van meritve. Ezeknek az értekezéseknek darabossaga és stilustalansaga miatt felvetédétt az a gondolat is, hogy talan nem is eléaddsokkal, hanem az eléadast tamogaté révid feljegyzésekkel, esetleg hallgatok jegyzeteivel allunk itt szemben.
Ami
azt a feltevést illeti, hogy a Metaphysika
nem ma-
gukat a felolvasdsokat, hanem a hozzajuk késziilt jegyzeteket és gondolatmeneteket tartalmazza, arra nézve, nincs semmi targyi bizonyitékunk.*’ Sét egyes kitételek arra en* Met. A 9, 990 b 2—991 b9 ~ M4, 1078 b 34—1079 b 3 és b 12—1080 a8. Az utobbi a késébbi fogalmazas. 5 A 4 (XII) vadzlatossaga és sztikszavisdga (a teljesen kidolgozott 8. fejezet kivételével) még leginkabb mutat egy elsé, ,,Schlagwort"~ szerli jegyzetre. 1079
12 gednek kévetkeztetni, hogy maga a teljesen kidolgozott felolvasads egész szévege van el6ottiink. Azonban nincs kizarva, hogy az egyik vagy masik vizsgalodas nem maganak Aristotelesnek a szévege alapjan maradt rank, hanem valamelyik hallgatoéjanak a jegyzete, illetve masolata jutott el rola hozzank. A filozéfusok felolvasdsait ugyanis a hallgatok le szoktak irni. Igy tehat Aristoteles eléadasairél is bizonyosan voltak ilyen jegyzetek. Az igy forgalomban lévé »masolat’’
azonban
egyaltalaban
nem
volt,
s nem
is lehe-
tett azonos a ,,kiadds’’-sal, hiszen hianyzott beléle a széveg hitelessége. De lehetséges, hogy mikor Rhodusi Andronikos dsszegyiijtétte az aristotelesi iratokat, gyiijteményébe ilyen masolatok is belekeriiltek az eredeti hiteles széveg elkallédasa folytan. Rhodusi Andronikos ugyanis, mint a Peripatos feje, ugy jétt ra Aristoteles mtivei egybegyiijtésének és kiadasanak gondolatdra, hogy latta a filozéfidnak dilettantizmussa fajuldsat, s gy gondolta, hogy e tudomany ujjasziiletésének tesz szolgalatot, ha az érdeklédést ujra felébreszti az iskolaalapité miivei irant. Elég csodalatos ugyan, de valé igazsag, hogy Aristoteles mtiveisoha kiadva nem voltak, hanem egészen Andronikos idejéig, tehat idészamitasunk elejéig, csupan a fent emlitett masolatok, jegyzetek formajaban voltak elterjedve, s6t szinte kihalt irantuk az érdeklédés, Andronikos tehat, mikor elhatdrozta a corpus Aristotelicum désszegyiijtését, akkor tulajdonképen a filozéfiai dilettansok ellen a filozofia tudomanydhoz fellebbezett. Mindent nagy gonddal ésszeszedett, ami Aristoteles neve alatt még dsszeszedhet6 volt, s az anyagot targyk6érék szerint rendezte. Ebben csak kévette maganak Aristotelesnek példajat, aki szintén ilyen csoportonként szokott a felolvasdsaira hivatkozni. A Metaphysika név tehat épp gy, mint a Physika, Ethika, gyiijténév: az u. n. yelsé filozéfia” problémaira vonatkoz6 iratok gyiijteményét jeloli, mely mai nevét attol a kériilménytél kapta, hogy Andronikos gyiijteményében a természettudomanyi iratok: a Physika utan, azaz wera te pvomdé kaptak helyet. Aristoteles maga (De motu an. 70069) az ,,els6 filozéfiarél szolo”
13
felolvasasokként emliti ezeket a vizsgalédasokat (té . mel tig momtrg gidocogiag) s a mostani cimen elészér DamasNicolausnal
kusi
van
e kényvekr6l,
sz6
Augustus
csaszar
idejében.
Andronikos részben elérte a céljat, részben pedig nem.
A filozéfia szellemét nem sikerilt ugyan Aristoteles miiveivel sem az 6 idejében uj viragzasra serkentenie, de megadta a lehetéséget annak, hogy egy nagy Aristoteles-magyarazo mozgalom, a kommentatorok munkassaga j6jj6n létre, akik folyton ujabb és ujabb lelkesedéssel térekedtek a Stagirita mélységeinek feltarasara és homalyossdgainak eloszlatasara. Ez a munka az aristotelesi mtivek hitelességének kérdésével kapcsolatban még ma sem sziint meg. A
fentebbiek
tehat
érthetévé
Metaphysika mai alakjdban nem gyiijtemény, — kényvek halmaza,
teszik
eléttiink,
hogy
a
egységes mi, hanem amelyekbél sokhelyiitt
a gondolatok folytonossdga is hianyzik. J ae g e r-hez csat-
lakozva mégis azt allithatjuk, hogy a K 9-12 kivételével, mely nyilvanvaléan egy sztikszava kivonat a fizikai mivek II-III. és V. kényveib6él, az egész Metaphysika minden vizsgalédasan rajta van az aristotelesi eredet bélyege. Csuelatton (I1.) foghato még fel ugy, hogy ez nem mapan az ganak a Stagiritanak munkaja, hanem egy hallgatéjanak a jegyzete, mely egyik fizikai bevezetés gyanant tartott felolvasdsa nyoman késziilt. Egyébként az egyes kényvekrél kiilén-kilén réviden a kévetkezéket Allapithatjuk meg. A mint térténeti bevezetés vitan feliil alléan eredeti miive Aristotelesnek és kétségteleniil a Metaphysikd-ba tartozik,
hiszen
az
,els6é
filozofia’’
elveinek
megvilago-
sodasi folyamatat adja eld. Mint ilyen megegyezik Aristoteles szokdsaval is, aki mindig szereti a maga kutatdsait ugy feltiintetni, mint a megelézé toérekvések dsszefoglalasat és betetdzését. « elatton — mint mondottuk — nyilvanvalé betoldas:
egy
fizikai eléadds
bevezetése.
Némelyek
sikles mtivét latja4k benne. B-r6l minden okunk megvan,
hogy
Rhodusi
benne
Pa-
valoban
14 az A folytatasét, s az elsdé filozéfia problémakérének a feltardsat lassuk. A kett6 6sszetartozasat igazolja az is, hogy az egyik hivatkozik a masikra. A utal a B-ra (993 a 25), s B az A-ra (995 b 5, 997 b 4). Mivel az elsd filozéfianak
nem
minden
kérdését
emliti meg,
csak
azokat,
amelyekkel elsésorban sziikséges foglalkozni, azért megvan ennek a kényvnek a bevezeté jellege. Valdészinii, hogy az A és B egyiitt még abbél az iddébdl val6é, amikor Aristoteles
Assosban
olvasdsdnak,
élt, s ott
mintegy
elétti
fel-
a filozéfidba valé bevezetésnek
egy akadémikus
kér
volt
szanva.
I az 1004 a 33-ban hivatkozik a B-ban problémakra, s a 3. fejezet ugy latszik, hogy a
probléma
megoldasa.
Innen
kezdve
felvetett masodik
aztan a bizonyitas
a
logika teriiletére csap At. A ez a jelentéselemzés, igazi aristotelesi mt, de kissé kiesik a metafizika kérébél. Maga Aristoteles zeoé tot z0oay@¢cimen emliti. Rajta a Metaphysika részeit alkoto vizsgalédadsok O6nallésaga érdekesen szemlélhet6. Ez a kényv ugyanis semmiféle szoros ésszefiiggésben sincs se az el6z6,
se a kévetkezé
kényvekkel.
E szintén nem tartalmaz a B problémaira valé vonatkozast. Az egész kényvbél hidnyzik az egység és szétesé részek egyesitésének latszik. ZH © szemmellathatéan ésszefiigg6 mi, s mintegy a Metaphysika gerincét alkotja. De teljesen 6ndllé nagyobb vizsgalédas jeleit viseli magan, amit éppen ezért a tdbbit6l kilénallé mtinek is lehet tekinteni. I tébbé-kevésbbé
6nall6 értekezés,
de hivatkozik
(1053
b 10) a B-ra, s nyilvan formalis felelet a 11. problémara. Logikailag azonban egy egységes mtiben nem Allhatna a
mai
helyén,
ban kézélt
mert megszakitja
fejtegetéseket,
a szubstanciarol
amelyek
kinalkozik. A régiek beszélnek
a Z
folytatasdul
is egy
a
tiz kényvbél
H
M
@-
N
4ll6
Metaphysikd-rél, s logikai désszefiiggés alapjan énként kinalkozik az a feltevés, hogy a mai miibél az 4 BIE ZH®MNI alkotna a Anonymus Menagii Altal emlitett 10
kényvbél allé6 Metaphysikat.
feds
bP
Ovi
ie
ee
15
K két kiilon részre oszlik,
s két
problémat targyal.
az a felfogdsa, hogy
ebben a kényvben,
Az 1059 a 18-1065 a 26 a BIE ismétlése. Jaegernek® az a véleménye, hogy ez a rész az emlitett kényvek témajanak egy régebbi fogalmazdsa, amikor Aristoteles még tulsagosan a platoni eléfeltevések hatasa alatt filozofalt. Az 1065 a 26 — 1069 a 14 pedig kivonat a Physika II-III. V. kényveibél, s nem tudjuk, hogy egy elsé fogalmazast, vagy pedig valamelyik hallgato jegyzetét kell-e benne latnunk. A A sokaig ugy szerepelt, mint a Metaphysika cstcspontja, s fejtegetéseinek koronaja, melyben Aristoteles az istenség mibenlétének kifejtésével a legmagasabbra emelkedett. Aquinoi Szent Tamas nem is magyardzta az utana kévetkezé6 kényveket, mert ezzel a Metaphysika targyk6rét lezartnak latta. Aristoteles ebben a kényvben a mozdulatlan 6rék mozgaté létének a bizonyitasdval valéban olyan feladatra vallalkozott, amely a tébbi kényvekben nincsen
meg.
Jaegernek
mely maga egy teljes kis metafizika, a Stagiritanak egy régebbi vizsgalédasat kell keresntink, melyet késébb mintegy maga is meghaladt. Jaeger érvei azonban nem egészen meggy6zéek, mert ellentmonddsok eme kényv és a tébbiek kézétt lényegileg nem Allnak fenn. Kétségtelen, hogy a 4 a teologia kérdéseit nem oldja meg, hanem inkabb csak érinti, de ez a fogyatkozdsa a targy kimerithetetlenségével és Aristoteles évatos szofukarsdgaval talan indokolhato. Mindenesetre azt kell mondanunk, hogy ez a kényv az istenség és a vilag viszonyanak feltardsdra nézve nem a teljes kiérés, hanem a probalkozas formajat mutatja. A benne érintett asztronémiai fejtegetések pedig, amelyekre bizonyosan
Eudoxos
amellyel
a teolégia
tekinthet6k
és
egyébnek,
Kallipos
mint
teoridi
jéakarati
igazi problémaja
csabitottak,
alig
dilettantizmusnak,
nemhogy
sodott volna, hanem inkabb elhomalyosult.
megvilago-
A M és N a platoni ideatannak részletes és sokhelyiitt elkeseredett hang kritikaja. Az az Aristoteles irta, aki 6 Aristoteles,
216 skk.
16 mar nagyon tavol érezte magat a platoni iskolatol, pedig hogy lényegében hivebb maradt hozza, mint maga is sejtette volna, arrél egész filozéfidja taniskodik. Ez a révid szemle is sejtetheti veliink, hogy Aristoteles Metaphysikd-ja nem kiaddsra szant egységes mt, hanem metafizikai felolvasdsok gytijteménye. Eppen azért kivanatosnak mutatkozik, hogy tanulmanyozdsanak megkénnyitése végett tajékoztatoul ésszefoglaljuk annak a metafizikai tanitasnak kérvonalait, amely — segitségiil hiva a Stagirita egyéb munkait is — e vizsgalo6ddsokbol kialakul. E tajékozédasra a megértés kedvéért annal nagyobb sziikségiink
van,
mert
bélcselénk
mtiveiben
metafizikai
rend-
szerének szisztematikus eléaddsat egyiitt sehol sem talalhatjuk meg. Ha ezt megtette volna, bizonydra kevesebb kommentator birkézott volna tételeinek magyarazataval.
Il. ARISTOTELES
METAFIZIKAI
1. A TUDAS
ELVEIL.’
CELJA.
Aristoteles szerint az igazsag minden izében a létezéssel van dsszefiiggésben, — a lét hatarozza meg az igazsagot. A tudas célja a dolgok tartalmi megismerése, tigy, ahogyan azok léteznek. Utja pedig az egyedi adottsag elemzése avégbdl, hogy az elme kiemelje beldle a sziikségszeri okot, mely nélkiil a dolog nem lenne az, ami (quidditas). Ez a kiemelés az elvonas (absztrakcio). A tudas ennélfogva az érzékeléssel kezdédik és az emlékezéssel folytatedik. Sok emlék kézés elemeinek az dsszefogasabol lesz a tapasztalat (empiria), s ebbél emeli
ki elménk ismerete
a tudds targyat: az altalanos fogalmat. Ennek
a
tudomany,
tigy jén létre, hogy mazzuk, 1 Az
olvasot
az
az
ész
arra kérem,
elméleti
elveit
hogy
az
tudas
konkrét
(theoria),
targyra
itt kévetkezd
egészitse ki Az antik filozéfia (1934) c. munkém fejezetének (205—303, ll.) anyagaval.
mely
alkal-
fejtegetéseket
Aristotelesrél
sz6l6
17 A tudomany az okok ismerete és a targyilag dsszetartozé igazsagok rendszere. A valésag egyes csoportjaival a szaktudomanyok foglalkoznak, mig egyetemes formajukban, ahogy bélcselénk mondja: ,,a létezét mint létezét" altalaban, s nem konkréte ilyen vagy olyan egyedként létezésében,
az
,,elsé
filoz6fia’’
kutatja.
Mi
ezt
a tudomanyt
szoktuk metafizikanak nevezni, de alaptudomanynak is nevezhetjiik. Ebbol mar vildgos eléttiink, hogy az alaptudomany a valosag legvégsé elveinek, mint okoknak a vizsgalata. Targya természeténél fogva nem az érzéki tapasztalas, hanem a beléle kiindulo reduktiv nyomozas, a spekulacié a modszere. Az elvek nem igazolhaték mas elvekbél, mert hiszen akkor
mar
nem
volnanak
elvek,
hanem
a kézvetlen
raesz-
mélés mellett igazsaguk még abbdél is kitiinik, ha ramutatunk, milyen képtelenségekbe és lehetetlen feltevésekbe bonyolédunk, ha nem ismerjiik el a kérdéses elvek igazsagat, érvényességét. Aristoteles kiilénés szeretettel alkalmazza ezt a médszert. Megmutatja, hogy az elvek hol nem kereshet6k. Hogy pl. nem lehetnek elvek a platoni ideak, a matematikai szamok, stb. stb. Médszerének alapja Alta-
laban az a gondolkodasforma,
amelyet
korrelativ gondol-
kodasnak neveziink, s ami abban All, hogy minden fogalom mellé a tudat odarendeli annak az ellentétét is. A valtozora nem tud tigy gondolni, hogy ne gondoljon egyiuttal az alland6ora s a relativ értelmetlen neki az abszolut feltevése nélktil. A megoldds rendszerint az ellentétek feloldasa, a szintétikus dsszebékitésiik segitségével érhetd el.
2. AZ ALAPTUDOMANY, MINT A VALOSAG ALTALANOS ELMELETE. 1. Ami hatdrozott formaban létezik, az Aristoteles szemében mind szubstancia (otoia). A valésag egyedi szubstancidk rendszere. Ez a fogalom tehat filozofalasanak a gerince. Amde nem kénnyii megjelélni, mit ért szubstancian, mert sokszor ugy latszik, mintha tulsagosan tagra szabna Halasy-Nagy
Jézsef:
Aristoteles
Metafizika
2
18 ennek a fogalomnak terjedelmét. Altalaban azt mondja, hogy az a szubstancia, amirél lehet ugyan valamit Allitani, de 6t magat nem Allithatjuk semmirél. S ha most mar meggondoljuk, hogy allitmanynak lenni szerinte azt jelenti, hogy az a szubstancia, amir6l lehet ugyan valamit dllitani, lagos lesz eléttiink, hogy szubstancia az onallo dolog, az egyed, amely olyan teljes egész, hogy 6nmagabol: a sajat létének bens6 mozzanataibél megérthetd. A szubstancia tehat realis és konkrét targy; valami létezé valésdg, mint pl. Sokraies, vagy ez a lampa itt eléttem (tode ti, haecceitas). Ez az ,,els6" szubstancia. Minden mas, amit a kategoriak szerint létezének szoktunk mondani, csupan ,,része’’, ,,eleme”’
egy ilyen valésdgnak, s csupan az eszmélkedés révén kiilonithetjiik el a targytél. Az ilyen absztrakt targynak tehat nincsen 6nall6é léte: az altalanos (to katholou, universale) csak az egyedi valésagban juthat el a teljes és befejezett lét allapotaba. Ezt az altalanost, amelynek kifejezdje a fogalom, Aristoteles ,,masodlagos” szubstancianak nevezi, s benne latja a targy eszmei, immateridlis okat. Eppen azért, mert az elsédleges, a konkrét szubstancidban mindig van még egyéb is, mint tisztan a valésag Altalanos fogalma, ugy tekintheté, mint részekbél Allo egész. A konkrét egyed szervezett egység (synolon, syntheton). A szubstancianak itt jellemzett 6nallésdga miatt kiemelked6é szerepe, prioritasa van a tdbbi kategéria félétt, mert
1. csak
a szubstancia
létezhetik
onalléan,
a tébbi ka-
tegorianak ez lehetetlen, 2. mert a tébbi kategéria csak egy szubstanciaval kapcsolatban, mint hozzaja tartoz6 Allitmany szerepelhet, s 3. mert csak akkor ismeriink igazan egy dolgot, ha tudjuk rola, hogy micsoda, azaz, ha ismerjik a szubstanciajat. A mennyisége, minédsége, stb. csupan részismeret volna és nincs is értelme, ha nem tudjuk egy szubstancidhoz kapcsolni. 2. Mindezekbél az kévetkezik, hogy a szubstancia min-
den
mas kategoriaban felfoghaté létezésnek oka és elve,
— ok és elv ugyanis egyet jelentenek, mert ami ok, az mindig elétte jar az okozatnak, — redja iranyul tehat a tu-
49 tehat a tobbi dolgokr6él csak hatdrozatlanul vetette oda a nézeteit, mig a pythagoreusok azt is kimutattak, hogy szam 986b szerint mennyi és melyek ezek az ellentétek. Annyit tehat mind a kettéjiikt6l megtudhatunk, hogy az ellentétek a létez6k elvei, s6t a pythagoreusoktol még azt is, hogy hanyfélék és melyek ezek. De hogy miképen lehet ezeket az 4ltalunk emlitett okokra vonatkoztatni, ez beléliik sem deriil ki vilagosan; mégis tigy latszik, hogy az elemeket az anyag formajadban tételezték, mert azt mondjak, hogy beléliik
mint alkatrészekb6él
tevédik 6ssze és alakul meg a szub-
stancia.
Mindezekbél eléggé lathato, hogy mi volt a felfogasuk azoknak a régieknek, akik szerint a természetnek tobb eleme van. Vannak azonban, akik gy nyilatkoztak a mindenségr6él, mint egyetlen természeti valorél, persze ezek sem mind ugyanazon a médon, sem 4llitasuk helyességét, sem az egységre vonatkozé felfogasukat illetéen. Az okokrol sz6lé mostani vizsgalédasunkba ugyanis sehogyse illik bele a réluk sz6l6 fejtegetés, mert 6k nem tigy jarnak el, mint
némely természetbélcselé, aki t. i. egynek
tezét ebbél az egybél, mint valami anyagbél
tételezve a léeredezteti azt,
hanem 6k maskép beszélnek. A természetbélcsel6k’ ugyanis,
az anyaghoz hozzateszik még a mozgast, mert hisz keletkezésében mutatjak be a mindenséget, — ezek pedig azt allitjak, hogy a mindenség mozdulatlan. De valamennyire mégis hozzatartozik ez is ehhez a mi vizsgalodasunkhoz. Ugy latszik ugyanis, hogy Parmenides fogalmi, Melissos pedig anyagi egységre gondolt, ezért mondja azt az egyik hataroltnak, a masik meg hatartalannak. X enophanes azonban, aki elészér hirdette kéziiliik az egységet, — Parmenidest ugyanis az 6 tanitvanyanak mondjak, — semmit sem fejezett ki vilagosan, s mint latszik, e két felfogas kéziil még egyiket sem érintette, hanem az anyagi mindenségre valé tekintettel, azt mondotta, hogy az egység,
az isten. Oket tehat mint mondottuk,
mell6z-
niink kell jelen vizsgalodasunkban, még pedig Xenophanest és Melissost teljesen, mivel nagyon darabos esztiek. Parmenides azonban, tgy tetszik nekem, mélyebben lat. 6 Halasy-Nagy
Jézsef:
Aristoteles
Metafizika
4
50 ugyanis a lét mellett a nemlétet semminek tartja, s igy sziikségképen egynek gondolja a létet és semmi mast nem vesz f6l, —
mint
err6él részletesebben
szdlottunk
szetrél irott munkankban,* — De kénytelen ményekhez alkalmazkodni, azt Allitja, hogy galom
szerint
egy,
az
érzéki
megismerés
a Termé-
lévén a tiineaz egység fo-
szerint
azonban
sok: s igy ismét két okot és két elvet iételez: a meleget és a hideget, amilyenek pl. a tiiz és a féld. Koziiliik a létezé 987a oldalara teszi a meleget, s a nemlétez6 oldalara a hideget. A mondottak szerint a veliink kézés kérdésekr6l eddig elmélked6 bélcselék tanitasaébol ennyit merithettiink, Az elsé filozéfusoktdél azt tanultuk, hogy az alkoto elv testi valami (mert hiszen a viz, a ttiz és mas effélék testek) s egy résziik szerint egy, mds résztik szerint tébb ez a testi alkot6é elv, {6 azonban, hogy mindegyikiik az anyag formajaban képzeli el. Masok viszont ugyanezt az okot tételezik, de hozzaveszik még a mozgds megindité okat, s ezt is az egyik egynek, a masik kettének tartja. Egészen az italiai gondolkodokig,’®
s dket kivéve,
a tébbiek
meglehetés
homa-
lyosan beszéltek ezekréla dolgokrél; csupan — mint mondottuk — két ckot emlitenek, amelyek kéziil az egyiket, t. i. azt, ahonnan
ered
meg kettének veszik. A pythagoreusok latjak
az alkoto
elvek
a mozgas,
némelyek
pedig ugyanazon szamat,
de
még
egynek,
a médon
masok
kettének
hozzdtesznek
any-
nyit, — s ez az 6 sajatos vondsuk, — hogy a hataroltat és hatarolatlant, meg az egyet mem tartjak kiilénbézé természeti valéknak,’® amilyen pl. a tiiz vagy a féld vagy mas efféle, hanem azt mondjak, hogy maga a hatarolatlan és maga az egység a lényege azoknak, amiknek allitmanyai. Eppen ezért minden dolognak a
szubstanciaja a szam. E kérdésekrél 6k tehat ekképen nyilat-
koztak, s azt is elkezdték emlegetni és meghatarozgatni, hogy micsoda valami, de szerfélétt egyszertien jartak el. Meghatarozasaik ugyanis feliiletesek voltak, mert azt hitték, hogy amiben elészér van meg a kérdéses fogalom, az az illeté6 dolog lényege, mintha pl. valaki azt gondolna, hogy a kétszeres
és a ketté
azonosak,
mert
a kett6rél
allithaté
51 legelészér, hogy kétszeres. Pedig a kétszeres és a ketté fogalma nem lehet azonos, mert ha igen, akkor az ,,egy” sok lenne,
ami
kiilénben
naluk
csakugyan
A régebbi" gondolkodoktél ennyit lehet tanulnunk.
HATODIK
eléfordult.
tehat és az 6 kévetdiktél
FEJEZET.
Az eddig targyalt filozofiak utan kévetkezett Platon vizsgaléddsa,
amely
sokban
kéyeti
ezeket,
sokban
pedig
az italiaiak filozofiajaval szemben egészen eredeti jellemvonasokat mutat.' Mivel ugyanis Platon fiatal koraban legelészér Kratylosszal? és Herakleitos nézeteivel ismerkedett meg, hogy t. i. minden érzéki valésag Allandé valtozasban
van és hogy réluk tudomany nincsen, késébb is hi maradt 987b ezekhez a nézetekhez. De mert Sokrates az erkélcsi kérdésekkel foglalkozott, nem pedig a természet egyetemével, s ezekben
a kérdésekben
az
Altalanost
kereste,
s elsdé
volt,
aki figyelmét a meghatarozasokra irdnyitotta, ezért Platon a magdéva tette ezt a felfogast és ennek értelmében azt vallotta, hogy a meghatarozasok nem az érzéki dolgokra, hanem valami masokra vonatkoznak. Lehetetlen ugyanis, hogy az egyetemes meghatdrozas valami érzékelhet6 dologra vonatkozzék, hiszen ezek Aallandéan valtakoznak.? 6 tehat azokat a létezéket, idedknak* nevezte, s azt tanitotta, hogy az érzéki dolgok ezeken kiviil vannak és ezek alapjan nevezziik el 6ket. Mert az ideakkal egyjelentésti dolgok sokasaga az ideakban val6 ,,részesiilés alapjan van. Platon tehat csakis az elnevezést valtoztatta meg, t. i. a részesiilést. Mert mar a pythagoreusok ugy tanitottak, hogy a létezék a szAmok utanzasa kévetkeztében vannak, Platon pedig — megvaltoztatva az elnevezést — benniik valé részesiilést mond.° De hogy mi ez az ideakban valo részesiilés vagy az utanzas, annak a kikutatasdat nyilt kérdésiil hagytak. Az érzéki dol-
gok és az ideak mellett, — ugymond Platon — kozbiil ott vannak még
a matematikai targyak, amelyek
az érzékiek4*
52
tél abban kiilénbéznek, hogy érékkévalék és mozdulatlanok,
az ideaktél pedig, hogy beléliik sok egymashoz hasonlé van, mig minden egyes idea 6nmagdban van és egyediili valo. Mivel pedig az ideak a tébbi dolgok okai, ezeknek az elemeit minden létezé dolog elemeinek gondolta.* Valamint tehat az anyagot
pontok
szélanunk.
Nekiink
azonban
alapjan kell
az
a szférak szamat, s igy van okunk ‘feltételezni, hogy ugyanannyi a valésagoknak s a mozdulatlan, valamint az érzékelhet6 elveknek a szama is; a sziikségszertiséget am mondjak
ki, akik kiilénb
szakemberek
nalunk.
Ha
azonban
egyetlen mozgas sem lehet, mely ne tartoznék egy csillag mozgasahoz, s ha minden szenvedéstél ment és 6nmagaban
4ll6é természet
és szubstancia,
minek
része
van a
leg-
{6bb jéban, célnak tartandé, akkor ezeken tul nem lehet egyetlen ilyen természet sem, hanem a szubstanciak sza-
310 manak a megjeléltnek kell lennie. Mert ha még masok is volnanak, akkor ezek mozgatnanak, mert a mozgas céljai volnanak; de hogy az emlitetteken tul legyenek még mas mozgasok is, az lehetetlen. A mozg6é testek mefgfigyelésébél alaposnak latszik ez a feltevés. Mert ha minden mozgat6 a mozgatott targy kedvéért van, s minden mozgas feltételez egy mozg6 targyat, akkor egyetlen mozgas sem lehet Gnmagaért, vagy egy mdasik mozgas kedvéért, hanem csak mint egy csillag mozgasa allhat fenn. Mert ha egy mozgas egy masik mozgas kedvéért lehetne, akkor ennek ismét egy harmadik mozgas kedvéért kellene lennie. Mivel pedig a végtelenbe nem lehet visszamenni, ennél-
fogva minden mozfgas célja valamelyik, az égen mozg6 isteni test. Az egy.
1074b
Mert
viszont vilagos, hogy az ég_
ha a vilag
szerint
mindegyikiik
szamra
nézve
tébb
volna,
elve
lennének
akarcsak
akkor
is egy
‘sokan.
S
az emberek,
lenne,
mindannak,
s
faj
csupan
ami
szam
szerint sok, van anyaga. Egy és ugyanaz t. i. sok targynak a fogalma, pl. az ember-fogalom, — ellenben Sokrates egyed. Az els6, eredeti mibenlét pedig anyagtalan: tevékeny forma, entelechia ugyanis. Egy tehat mind fogalmara, mind szd4mara nézve az els6 mozdulatlan mozgatd. Ennélfogva az 6rékké és folytonosan mozg6 valésag is egy. Tehat a vilag is csupancsak egy. A régiek és désatydink a mitosz formajaban azt a hitet hagytak a kés6bbi emberekre, hogy ezek a csillaglények istenek, s hogy az isteni valé atdleli az egész természetet. A tébbit aztan mar ugy fiiggesztették ehhez mitikus formaban a témeg meggy6ézésére, s a térvényes rend ésa kézjé érdekében. Emberi alakot és bizonyos mas éldélényekkel valé hasonlésagot tulajdonitottak nekik, s mas egyebet, ami ezekkel Gsszefiigg és az emlitett. tulajdonsagokkal ésszefér. Ha az ember mindezen hiedelmébél csak azt az egy legfébb dolgot veszi ki, hogy az egyszerti szubstanciakat isteneknek tartottak, ezt a tant fenségesnek és
isteninek vallhatjuk.
domany szerint
és
filozéfia
kifejlédétt
S mivel valészinii, hogy minden
mar
tébb
és aztan
izben
ujra
a lehetéség
feledésbe
ment,
tu-
mértéke
ezekben
311 a nézetekben is egy régebbi bélcseség maradvanyait lathatjuk, melyek egészen a mi idénkig megmaradtak. Tehat ‘atydinknak ez a nézete és az 6sdktél Grdkolt hagyomany nekiink csak ennyiben vildgos.
KILENCEDIK Az
FEJEZET.
Eszre vonatkozélag azonban vannak
bizonyos két-
ségeink, Ugy latszik ugyanis, hogy a tapasztalatunk kérébe es6 dolgok kéziil az észtevékenység a legistenibb; de hogy micsoda tulajdonsagok alapjan tartjuk ilyennek, arra nézve egy és mas homaly nincs eloszlatva. Mert ha az Esz nem gondolkodik, mi van akkor rajta_ tiszteletremélt6?
Hiszen
akkor olyan volna,
gondolkodik, volna,
szoval,
mint aki aluszik!
de gondolkodasanak ha
a
gondolkodas
rajta
nem
kiviil
Ha pedig
esé
targya
szubstancialis
lé-
nyege, hanem csak képessége lenne,' akkor nem volna a legtékéletesebb lény! Pedig ez a rang éppen a gondolkodas révén illeti 6t meg! Aztan meg: akar a gondolkod6é képesség, akar a gondolkodas tevékenysége az 6 lényege, micsoda gondolatainak a targya? Mert vagy magamagat gondolja, vagy mas valamit, akkor vagy mindig ugyanazt, vagy ujra meg tjra mast. S van-e abban kiilénbség vagy nincs, hogya szépet, az értékeset gondolja, vagy azt, ami éppen eszébe jut? Vagy nem volna-e furcsa, ha csak feltennénk is, hogy bizonyos alacsony dolgokrél gondolkodik? Nyilvanvalo tehat, hogy a legfenségesebbet és legértékesebbet gondolja, s ebben nem valtozik. Hiszen a valtozas a rosszabb iranyaba fordulast jelentene, s az ilyesmi mar bizonyos fajta mozgas volna.
Ebbél kévetkezik most mar elészér is: ha az Esz nem gondolkodds,
hanem
csak
a gondolkodas
képessége,
akkor
jogosan tételezhetnék fel, hogy a sziintelen gondolkodas kifarasztana. Masodszor: nyilvanvalé, hogy ebben az esetben lenne valami mas, ami értékesebb, mint az Esz, t. i. az, amit gondol.* Ugyanis a gondolkodas képessége és a gondolkodas annak is osztalyrésze, ki a legsilanyab-
sie bat gondolja. mert
hiszen
Ennélfogva, vannak
ha ezt kételességiink keriilni —
dolgok,
miket
szintén
jobb
nem
latni,
mint latni, — akkor nem a gondolkodas a legértékesebb dolog. magamagat gondolja, ha mar ez a legkiilénb valami, s_ gondolkodasa a gondolas gondolasa. De ugy latszik, hogy a tudomanynak, az érzékelésnek, a véleménynek és az eszmélkedésnek mindig mas a targya, s 6nmaga csak mellékesen. S aztan ha mast tesz gondolkodni és a gondolkodas targyanak lenni, vajjon melyik értelemben illeti meg a boldogsag az Eszt? Hiszen a 1075a
gondolkodas éppen
nem
many
és
gondolkodds
azonosak!
azonos
dolognak
a
anyagtél
gondolkodas
Vagy
a targyaval?
talan
Az
targya,
némely
alkotoé
elvonatkoztatott
mint
létformak,
esetben
a tudo-
tudomanyoknal,
lémyege
és
a
mivolta
a
targya, a teoretikusoknal pedig a fogalom és
a gondolat. Ha tehat ott, ahol anyag nincs, nem kiilénbézik egymastol a gondolkodds targya és a gondolkodas, akkor a kett6 azonos és igy egy a gondolkodas és az ész, a gondolkodas targya. Még csak egy nehézség megoldasa van hatra. Vajjon ésszetett-e* a gondolkodas targya? Ez esetben az egeész ré-
szeiben
mindaz,
valtozas
aminek
legalabb az, (Mert nem az egészben az 6nmagat
mehetne
nincs
anyaga,
végbe.
miként
Vagy
oszthatatlan-e
az emberi
ész,
vagy
mely dsszetetire iranyul bizonyos esetekben? ebben vagy abban a részben birja a jot, hanem a legjobbat, ami amatté! kiilénb6z6;) igy jar gondolé gondolkodas 6rékkin 6rékké?
TIZEDIK
FEJEZET.
Meg kell még vizsgalnunk, hogyan tartalmazza az egész természet a jot és pedig a legfébb jdt: vajjon mint~ valami téle kilénallot és 6nmagdbanval6ét, avagy mint a maga bens6é rendjét? Vagy mind a két méd megvan benne, mint valami hadseregben? Hiszen itt is a j6 megvan a bels6- elrendezésben,
nem
a vezér
van
de
a rend
még
inkabb
a hadvezérben,
kévetkeztében,
hanem
mert
a rend
a
313 vezér altal. A vilagon minden
nagy kézdés rendbe,
beletartozik
de nem egyforma
valahogyan
médon
a halak,
egy
a
madarak, a névények. S a mellett nem ugy van a dolog, mintha az egyik valésagnak nem volna a miasikhoz
semmi kéze, hanem nagyon is van: egy célnak van minden
alaja rendelve. Ugy van itt is, mint a haztartasban, hol a szabadoknak lehet legkevésbbé azt tennidk, amihez ép-
pen kedviik van, mert vagy minden, vagy a legtébb kételes-
ségiik meg van szabva, ellenben a rabszolgaknak és a hazi allatoknak kevés feladatuk van a k6ézj6é szempontjabél, s jobbara a véletlen mtive, hogy mit cselekszenek. S
ebben mindegyikiik iranyito elve a maguk természete. Ugy
értem ezt, hogy minden valésagnak el kell jutnia a maga kiilénbségére, de mégis van benniik, amib6él minden kiveszi a maga részét az egész érdekében. Nem szabad azonban mé¢ elhallgatnunk, hogy milyen lehetetlen és esetlen allitasokhoz jutnak azok, akik mast
tanitanak, mint mi, s hogy milyenbe, akik helyesebb nézeteket vallanak, s hogy melyik részen van a legkevesebb
nehézség.
Altalanos a filozéfusok kézt az a felfogds, hogy min-
den ellentétekbél jon létre.} De se a ,,minden’-nel nincs igazuk, se az ,,ellentétek”-kel, sét ahol az ellentét csakugyan fennall, ott se mondjak meg, hogyan jon létre va-
lami
az
egymasra.
ellentétbél. Az
altal, hogy
Szerintiink
van
még
ellentétek
helyesen
egy
ugyanis
megoldédik
harmadik
valami.
nem
e kérdés
Masok
az ellentét egyik tagjat teszik meg anyagnak;
hatnak
az-
viszont
igy jarnak
el, kik az egyenlétlent az egyenlével, vagy a sokat az eggyel allitjak szembe. Itt is ugyanazon a médon oldédik meg a probléma: az egy anyag ugyanis semmivel sem ellentétes. Tovabba e szerint az Egyet kivéve, mindennek részesiilnie kellene a rosszban: maga a rossz ugyanis az egyik az elemek kéziil. Masok viszont azt tanitjak, hogy a j6 és a rossz nem elvek, noha mindenben leginkabb a jo az
elv. Vannak ismét, akik helyesen latjak ennek az elv-voltat, de hogy a j6 hogyan elv: vajjon mint cél vagy mint '1075b
314 mozgat6 vagy mint forma, — nem mondjak meg. Ezért nem all meg Empedokles tanitasa sem. O ugyanis a baratsagot teszi meg jonak, ez azonban egyszer ugy szerepel, mint mozgaté elv, — hiszen egyesit, — maskor meg mint anyag: része ugyanis a keveréknek, Ha most mar esetleg ugyanaz a dolog egyszer anyagi, maskor meg mozfgaté elvként szerepelhet is, a két fogalom azért még sem lehet ugyanaz. Melyik értelmében elv tehat a bardtsag? Az is elgondolhatatlan, hogy a viszalynak nincs soha vége: hiszen éppen ez alkotja a rossznak, azaz a célellenesnek természetét. Anaxagoras pedig mint mozgalot tartja elvnek a jot: az ész ugyanis mozgat. Amde valami cél érdekében
mozgat,
ami tehat mas, mint 6, kivéve, ha olyan értelem-
ben veszik, mint mi, az orvostudomany u. i. bizonyos értelemben egészség. Helytelen tovabba, hogy valami harmadikat mint ellentétet nem Allitott szembe a joval és az ésszel. : Mindazok, akik ellentétekr6l tanitanak, nem tudjak
hasznat venni az ellentéteknek, ha nem 6nti valaki rendes formaba. S azt sem tudja egyikiik sem megmondani, hogy a dolgok egy része miért muland6é; masrésze meg Allandé: valamennyi létez6t ugyanis ugyanazokbél az elvekbél szarmaztatjak. Tovabba némelyek a létezdket a nemlétezdbél eredeztetik; masok meg, hogy erre ne legyenek kénytelenek, mindent eggyé tesznek. S arra a kérdésre; miért lesz mindig
keletkezés? s: mi a keletkezés oka? — egy se valaszol. S akik két elvet tételeznek, kellene még egy harmadik, ma-
gasabb rend elvet tételeznidk, s az idea-elmélet hiveinek is sziikségiik van e harmadik, magasabb elvre. Mert minek a hatasdra részestilt vagy részesiil valamely dolog az ideakban? S a tébbieknek a bélcseséggel és a legtisztelet-
reméltébb tudomannyal szemben valami ellentétet kell fel-
vennidk, nekiink azonban nem. Az elsének ugyanis nincsen ellentéte. Mert minden ellentétesnek van anyaga és lehetéség szerint az ellentét tagjai azonosak. A bélcseséggel ellentétes tudatlansagnak erre az ellentétre kellene ira‘nyulnia: az els6vel azonban nem 4ll szemben semmi.
315 A masik nézet azt mondja, hogy nem létezik mas, mint az érzéki dolgok. Ha igy volna, akkor nem lenne se elv, se rend, se égi jelenségek, hanem az elvnek mindig mas elvre volna sziiksége, mint ahogy ezt valamennyi teoldgusnal' és természetkutatonal lathatjuk. Ha pedig feltessziik az ideak vagy az idealis szamok lételét, ezeket nem tarthatjuk egyetlen dolog okanak sem; s ha mégis , legalabb a mozgaséi nem lehetnek. Aztan meg, hogy is szarmazhatnék kiterjedés és folytonossag abbol, minek
maganak
nincsen kiterjedése? A szam
ugyanis folytonost nem hozhat létre, se mint mozgato, se mint forma. Sét az ellentét egyik tagja se volna olyan, mely létrehozasra vagy mozgatasra képes volna, hiszen az is lehetséges volna, hogy ne létezzenek! Hiszen igy a létrehozas késébbi volna, mint a lehetéség, a létrehozas képessége! Tehat a létez6 nem volna 6rék; mar pedig az. Valamif ennélfogva el kell hagyni ebbdl a _ feltevésbél.
Hogy mit, mar fentebb elmondottuk. Tovabba, hogy minek ‘kévetkeztében
alkotnak a sza-
mok egységet, vagy a lélek és a test, s altalaban
a forma
és a dolog, arrél senki sem sz6l egy szot sem. S nem is tud szélni, hacsak azt nem mondja, amit mi, hogy t. i. a mozgat6é ok okozza ezt. Azok pedig, akik azt
szam
az els6,
s igy
ehhez
allitjak,?
hogy
csatlakozik
a matematikai
sorban
egy-egy
szubstancia, s mindegyikhez mas-mas elv, lazan ésszefiigg6
jelenetekre
ugyanis volna
bontjak a mindenséget,
igy nem
ra nézve,
—
az egyik
fiiggne 6ssze a masikkal,
hogy
a masik
sokasitjak az elveket. A rossz kormanyzast. ,.Nem kod6é legyen csupan!"*
van-e
vagy
valésag 1076a
mert kézémbé6s
nincs, —
s meg-
létezék azonban nem ttrik a j6 a sokfejai uralom: egy ural-
TIZENHARMADIK KONYV. (0 ELSO6
Az érzéki targyak hogy micsoda, és pedig
FEJEZET.
szubstancidjarél mar kifejtettiik, az anyagrél szdéltunk fizikai vizs-
galodasainkban, az aktualis szubstanciarél pedig késGbb. Minthogy azonban vizsgalédasunk arra iranyul, hogy az érzéki
szubstancidkon
és 6rékkévalo
az,
ezért
til
szubstancia
elészér
is
azt
van-e
még
valami
mozdulatlan
vagy nincs, s ha van, micsoda
kell
megfontolnunk,
amit
errél
mas filozéfusok mondottak, hogyha valamit nem helyesen tanitottak,
mi is ne essiink
ugyanabba
a hibdba,
s ha a mi
véleményiink kézés az dvékével, ezt ne csupdn magunkkal szemben kifogasoljuk. Mert az embernek 6riilni kell, ha valamit részint jobban, részint legalabb nem rosszabbul tud elmondani, mint mas mondta. A mi problémankrél két nézet all fenn. Némelyek azt tanitjak, hogy a matematikai targyak, milyenek a szamok,
a vonalak
és a veliik rokon dolgok, a szubstanciak, —
masok viszont, hogy az ideak. S vannak, akik ezeket két fajtanak veszik, t. i. az ideaknak és a matematikai szamoknak, masok meg egy lényeget latnak mind a kettében; sét vannak olyanok, akik csak a matematikai targyakat tartjak szubstancidknak. Ezért nekiink elészér is a matematikai targyakat kell vizsgalédas targyava tenniink,
mikézben
minden
egyéb
problémat
veliik
kapcsolatban
figyelmen kiviil hagyunk, pl. azt, hogy ideak-e vagy sem, s hogy a létezéknek elvei és szubstancidi-e vagy sem, ha-
nem tisztan csak azt nézziik, hogy mint matematikai tar-
gyak vannak-e vagy nincsenek, s ha vannak, hogyan vannak. S ha ezt elvégeztiik, aztan vessziik elé kiilin az
317
idedkat, minden egyéb
vonatkozastol menten,
s amennyi-
re azt a targyalas rendje kéveteli, mert sok minden elmondatott mar ezekrél a nagykézénségnek szant iratokban is. Végiil részletes fejtegetést kell arra forditanunk, hogy megvizsgaljuk, vajjon a létezék szubstancidi és elvei szamok és idedk-e. Az idedk problémaja utan ugyanis még ez a harmadik kérdés marad hatra. Ha vannak matematikai targyak, akkor kell hogy vagy az érzéki targyakban legyenek, mint ahogy némelyek allitjak is ezt, vagy az érzéki targyakt6l kiilon kell léteznidk, aminek szintén vannak hivei; vagy az is lehetséges, hogy egyik eset sem all fenn, s akkor a matematikai targyak vagy nem léteznek, vagy egyéb médon léteznek. Az
utobbi esetben a mi vizsgalodasunk nem annyira a létiikre, mint inkabb a létezésiik médjara fog iranyulni. MASODIK
FEJEZET.
Hogy az érzéki targyakban lehetetlen lennidk, s hogy ez az allitas egészen 6nkényes, azt mar kifejtettiik a pro-
blémakrél
szélva, ahol sz6 volt arrol, hogy két ‘test nem
lehet ugyanazon a helyen; tovabbd, hogy ugyanezen okbél a tébbi képességeknek és lényegeknek is az érzéki targyakban kellene lennidk, s egy se lehetne téliik kilén. Ezeket tehat mar régebben elmondottuk. Ehhez most hozzatessziik, hogy ezen az alapon nyilvanvaloan egyetlen testet se lehetne részekre osztani. Ugyanis sikok szerint kellene felosztani, a sikokat meg vonalak szerint, s a vonalakat pontok szerint. Ha pedig a pontot lehetetlen részekre osztani, akkor a vonalat se lehet, s ha ezt nem, akkor a tébbit se. Mi kiilénbség van most mar abban, ha feltessziik, hogy az érzéki valésagok ilyen lényegek, vagy hogy ezek ugyan nem ilyenek, azonban ilyen lényegek vannak benniik? A kévetkezmény igy is, gy is, ugyanaz lesz: az érzéki targyakkal egyiitt vagy ezek is részekre fognak osztatni, vagy ha ez nem lehet, akkor az érzéki targyak sem lesznek feloszthaték. gok
Sét az sem lehetséges, hogy az ilyen természetia dolaz érzéki
targyaktol
kiilén
létezzenek.
Mert
ha
az
1076b
318
érzéki testek mellett volnanak kiilénallé és téliik kiilén-
b6z6
testek,
vanvalé,
hogy
amik
megeléznék
kellene
az
lenni a sikok
érzékieket, mellett
akkor nyil-
is mas
kiilén-
allé sikoknak, s aztan vonalaknak, pontoknak, még pedig ugyanazon oknal fogva. Ha pedig ezek vannak, akkor viszont a matematikai test sikjai, vonalai és pontjai mellett is vannak mas kiilénallé hasonl6 dolgok, mert az dsszenem-tett dolgok megelézik az dsszetetteket. S ha az érzékieknél elébbiek a nemérzéki testek, ugyanazon oknal fogva a mozdulatlan testeken szerepl6 sikokat is megelézik az é6nmagukban val6é sikok, s ezek a sikok és vonalak masok, mint amelyek a kiiloénallé testekkel vannak egybekétve. Ez utébbiak ugyanis egyiitt vannak a matematikai testekkel, mig amazok elébbiek, mint a matematikai testek. S ezeknek a sikoknak megint lesznek vonalaik, melyeket meg kell elézni mds vonalaknak és pontoknak ugyanazon oknal fogva. S ezeknél a korabbi vonalakbél, alakult dolgoknal ujra lesznek mas, még korabbi pontok és csak ezeket nem elézik meg aztan egyéb pontok. Micsoda értelmetlen halmozds volna ez! Az kévetkeznék ugyanis beléle, hogy az érzéki testek mellett csak egyféle testek volna,
lennének, de az érzéki sik mellett haromféle sik t. i. az, ami az, érzéki mellett van, aztan az, ami a
matematikai testeken szerepel, s végiil az, ami még emellett all fenn. Vonal pedig volna négyféle, pont meg 6tféle. Melyikrél szél most mar ezek kéziil a matematikai tudomany? Bizonyosan nem a mozdulatlan testeken szereplé sikokrél, vonalakrél és pontokrél, mert a tudomany targya mindig az, ami mas dolog szdmara a korabbi. ~
Ugyanezen gondolatmenet all a szimokra is. Minden
1077a
pont mellett lennének ugyanis mas, téliik ktilonb6z6 egységek; éppigy az egyes érzéki targyak mellett, aztan meg az értelmi targyak mellett, ugy, hogy a matematikai szamoknak végtelen sok fajtajuk lenne. Tovabba, hogyan lehetne megoldani azokat a problémakat, melyekr6él mar fentebb’ a nehézségek kézott tet-
tiink emlitést? Az asztronémia targya éppugy létezik az érzéki targyak mellett, mint a geometriaé. Hogyan lehet-
TIZENNEGYEDIK
KONYV. ()
ELS6 FEJEZET. Err6l a szubstanciarol tehat legyen elég ennyi. Valamennyien azonban ellentétesekként fogjak f6l az elveket a mozdulatlan szubstanciakra vonatkozéan is épptgy, mint a természeti dolgokra nézve. Ha azonban lehetetlen, hogy legyen valami korabbi, mint a mindenség elve, akkor az is ki van zarva, hogy az elv elv legyen gy, hogy a mellett valami mas is; ha pl. valaki azt mondana: a fehér elv, de nem amennyiben mas, hanem amennyiben fehér; csakhogy ez a fehér egy alanyon fordul
el6, s bar
valami
,mas’’,
mégis
fehér;
mert
hiszen
amaz (az alany) mindenesetre elébbi. Amde minden ugy keletkezik ellentétekb6l, ha valami alany szolgal erre alapul, azaz elsdsorban az ellentétekben kell ennek meglennie, Minden ellentét ennélfogva egy alanyhoz tartozik, 1087bs nem kiilénall6, de — mint latszik is — a szubstancianak nincs semmi ellentéte, s ezt a fogalmi gondolkodas is igazolja. Nem lehet tehat a mindenség tulajdonképeni elve az,
ami
valamivel
ellentétben
all, hanem
ezt masban
kell
keresniink. A szébanforg6 gondolkodék most mar ugy jarnak el, hogy az ellentét egyik tagjat anyagnak teszik meg, s egy résziik az eggyel, az egyenlével szembe Allitja az egyenlétlent, abban a feltevésben, hogy ez a soksag természete, mas résziik meg az eggyel magat a soksagot Allitja szembe. Egy résziik a szamokat az egyenlétlen kettés természetéb6l, a nagybél és a kicsib6l szarmaztatja, mas résziik pedig a soksd4gbél; de mindketten az egynek mint szubstancid4nak az alapjan teszik ezt. Mert az is, aki az egyen-
350 létlent és az egyet mondja elemeknek, egyenlétlenen pedig a nagybol és kicsib6l allé kettésséget érti, abbol kiindulva mondja ezt, hogy az egyenlétlen és a nagy meg a kicsi egységet alkotnak, s csak éppen azt nem veszi bele a meghatdrozasba, hogy fogalmilag igen, de szam szerint nem. De 6k még az elveket sem jelélik meg helyesen, amiket elemeknek neveznek. Egy résziik a nagyot és a kicsit emlitiaz eggyel egyetemben, mint a szimok harom elemét, még pedig a két elsét mint anyagot, az egyet ellenben mint format; mas résziik viszont a sokat és a keveset emliti, mert a nagy és a kicsi szerintiik alkalmasabb a térbeli nagysagok természetének jelélésére; egy harmadik csoport pedig azt,
ami
ezekben
a hatarozmanyokban
még
4ltalanosabb,
t. i. a tilzdst és a hidnyt. Hogy az ember az egyik vagy masik elnevezést fogadja-e el, az ugyszolvan semmi kiilénbséget se tesz a beléle foly6 némely kévetkezményre nézve, hanem csak a fogalmi nehézségekre van hatassal, melyektél 6k is 6vakodnak, mert logikai médon ohajtjak bizonyitasaikat lefolytatni. Legfeljebb azt jegyezhetjiik meg, hogy ugyanazon oknal fogva, mely szerint a tilzast és a hianyt kell elveknek tekinteni, nem pedig a nagyot és a kicsit, hogy a szam is Altalaban elébb keletkezett az elemeib6l, mint a kettésség: mind a kett6 ugyanis az Altalanosabb, Ok azonban az egyik tételt dAllitja4k, a masikat nem. Vannak, kik az eggyel a mast és a kiilénbézét allitjak szembe, s vannak, kik a soksdgot. Ha azonban tgy van, mint ahogy szeretnék, hogy t. i. a létezék ellentétekbél allanak, s ha az egynek vagy nincs semmi ellentéte, vagy ha mar van, akkor az a soksag; viszont ha az egyenlétlen az egyenlének, a mds az azonosnak, a kiilénb6zé az egyformanak ellentéte, akkor még leginkabb azok véleménye ér valamit, akik azt allitjak, hogy az egynek a soksag az ellentéte. Csakhogy az 6 nézetiik se elég alapos. Az egy ugyanis ebben az esetben ,,kevés’’-t jelentene, mert a soksdg a kevésségnek, s a sok a kevésnek ellentéte.
351 Hogy
pedig
denben
van
részint
formaja,
az egy
valami
mértéket
mas,
amit
jelent,
mériink
vilagos.
vele,
egy
S min-
szubsztra-
tum, igy pl. a zenében a negyedhang, a kiterjedésben a hiivelyk, vagy a lab, vagy valami efféle. A ritmusban a verslab vagy a sz6tag, s éppigy a stilyban egy bizonyos meghatadrozott silymérték, — altalaban mindeniitt valami hasonlé: a minéségnél egy mindség, a mennyiségnél egy 1088a mennyiség a mértékegység. S a mérték maga oszthatatlan, részint
észrevehetésége
szerint,
s
igy
az
egység nem valami 6nmagadban valé lényeg. S ennek megvan a maga értelme. Mert az egy azt jelenti, hogy valami soksag mértéke, a szim pedig, hogy megmért dolgok t6megér6l és a mértékek soksagardl van sz6. Ezért logikusan véve az egy nem is szam: a mérték sem mértéksoksag, hanem elv a mérték is, meg az egy is. Kell tehat, hogy a mérték minden targgyal valami azonos legyen: ha pl. lovakrol van szo, a mértéknek is lonak kell lennie, s ha emberekrél, embernek, ha pedig emberrél, lérél és istenrél
van sz6, mivel ezek egyforman élélények, a szamukat is élélényekben fogjuk kifejezni. Ha meg emberrél, fehérrél és jarérol van sz6, akkor ez legkevésbbé lesz szamban kifejezheté, mert itt minden jegy ugyanazon, azaz szam szerint egyetlen alanyra vonatkozik; s mégis az osztalyok szamaval
fejezhet6
ki ezeknek
hasonlé megjeloléssel. Azok ellenben, kik az valami egységet, s a kettést rozatlannak veszik, sokkal tehet6 és lehetséges. Ezek a sagok, s inkabb
jarulékok,
a szama,
vagy
valami
mas
egyenlétlent fogjak fel mint nagybél és kicsib6l valé hatatovabb mennek, mint ami felmozzanatok ugyanis tulajdon-
semmint
a szAamoknak
és a tér-
beli nagysagoknak szolgalo szubsztratumok, t. i. a sok és kevés a szamnak, a nagy és kicsi a térbeli kiterjedésnek, akarcsak a paros és paratlan, a sima és érdes, s az efgyenes és a gérbe. Ehhez a hibahoz jén még, hogy e szerint relaciénak, viszonynak kellene lenni a nagynak és a kicsinek, meg a hozza hasonloknak. Mar pedig az dsszes kategoridk k6éziil a relacionak van legkevesebb joga ra, hogy
352 6nallé
1088b
természetnek,
vagy
szubstancidnak
tartassék,
hi-
szen késébbi a minéségnél és a mennyiségnél. S mint mondottuk is, a relacié a mennyiségnek valami tulajdonsaga, s nem anyaga, ha egyszer mindig mas valami szolgal alapul az altalanosan értelmezett viszonynak, s ennek a részeinek, illetve fajainak. Mert semmi se nagy, se nem kicsi, se nem sok, se nem kevés, se nem relativ altalaban, ami nem mas mindségben volna sok vagy kevés vagy nagy vagy kicsi vagy relativ. Hogy a relacid a legkevésbbé szubstancia és létezé, bizonysaga, hogy egyediil neki nincs se keletkezése, se elmtldsa, se mozgasa, mint ahogy menynyiség szerint van névekedés és fogyds, minéség szerint valtozas, hely szerint elmozdulds és szubstancia szerint abszolut értelemben vett keletkezés és elmulas. A relativnal semmi sincs mindebbél. Mert a nélkiil, hogy 6 maga megmozdulna, egyszer nagyobb, maskor kisebb vagy egyenl6 lesz aszerint, amint a masik mennyiség elmozdul. Minden dolog anyaganak — tehat a lényegének is — lehetéség szerint olyannak kell lennie, ; a relativ azonban se lehetéség, se valosag szerint nem szubstancia. Ertelmetlen tehat, s6t inkabb lehetetlen, a szubstancia elemének és el6éfeltevésének tenni meg olyasmit, ami nem szubstancia: hiszen valamennyi
kateg6éria késébbi, mint a szubstancia. Tovabba: az elemek nem szerepelnek Allitmanyként ama targyak mellett, amiknek
elemei,
—
a
sok
és
kevés
ellenben
kiilén
is és
egyiitt is allitmanyai a szamnak, a hosszt és révid a vonalnak, s a sik széles is, meg keskeny is. Ha most mar volna
egy
soksag,
melyhez
allitmanyként
a ,,kevés’’
min-
dig hozzatartoznék, pl. a kett6, — mert ha ez ,,sok” volna, akkor az egy ,,kevés’’ lenne — lenne valami abszolut sok” is pl. sok lenne a tiz, persze, csak ha ennél nem volna ,,tobb”, vagy legfeljebb a tizezer volna ,,tobb’-nek mondhaté. Hogyan kell akkor érteni, hogy a szam a kevésb6l és sokbél van ésszetéve? Hiszen akkor vagy mind a kettét kellene rola Allitani, vagy egyiket sem! Pedig
csak az egyiket szokas rola 4llitani.
353 MASODIK
FEJEZET.
Amde egész Altalanossagban kell megvizsgalnunk, vajjon lehetséges-e, hogy az 6rékkévalé dolgok elemekbél vannak ésszetéve? Mert ha igy volna, anyaguknak kellene lennie,
Ha most mégis
mert
mar
ha
minden,
ami
kell, hogy
egyszer
elemekbél
All,
egy targy, habar
keletkezett,
abbél
dsszetett
Allandéan
keletkezzék,
dolog.
tart,
amibél
all, s ha minden a lehetéség szerint létezdb6l lesz azza, amivé lesz (mert hiszen csak nem keletkezhetik a lehetetlenbél s nem is lehet abbdl!), s ha a lehetséges valosagga is lehet, meg nem is, akkor — ha még annyira 6r6ékké létezik is a szam vagy barmi egyéb, aminek anyaga van — lehetséges volna az is, hogy ne létezzék, mint ahogy igaz ez arrol, ami egy napig él, meg arrdl is, ami sok-sok esztendeig tart. S ha ez igy van, akkor igaz ez arrol is, ami oly sok ideig tart, hogy mar nincs is hatara. {gy aztan nem is volnanak 6rékkévalé dolgok, — ha egyszer nem mondhaté 6rékkévalonak az, amire nézve megvan az a lehet6ség, hogy ne létezzék, mint ahogy ezt mas értekezéseinkben volt alkalmunk mar kifejteni. Ha pedig ez a tétel 4ltalanosan érvényes, t. i. hogy egy szubstancia sem 6rékké-
valé, ha nem valdésdgosan létezik, s hogy az elemek alkot-
jak a szubstancia anyagat, akkor egy 6rdkkévalé szubstancianak sincsenek elemei, melyek anyagat alkotnak. Vannak azonban némelyek, akik a hatarozatlan kettésséget teszik elemmé az eggyel kapcsolatban, ellenben az egyenlétlent egész logikusan elutasitj4k maguktél a beléle kévetkez6 képtelenségek miatt. De 6k is csak azoktol a nehézségekt6l szabadulnak meg, melyek akkor All-
nak elé, ha az egyenlétlent és a relativot tessziik elemmé. Amde mindazok a kévetkezmények, melyek ettél a nézett6l fiiggetlenek, ndluk
az idedlis
matikait.
szamot
is sziikségképpen fennallanak,
akarjak
beldliik
levezetni,
akar
akar
a mate-
Sok oka van annak, hogy ezekhez az okokhoz fordul-
tak a filozéfusok, de legféképen, hogy hagyomanyos médon tették fol kérdéseiket. Azt hitték, hogy minden létezé Halasy-Nagy
Jézsef:
Aristoteles
Metafizika
23
1089a
354 eggyé, a magadbanvalé létté lesz, ha olddst és nem mennek neki egyenest nek:
,soha
se
gondold
azt,
hogy
nem talalnak megParmenides tételélétezik
olyasmi,
ami
nincs’’. Pedig be kell bizonyitani, hogy a nemlétezé csakugyan létezik. Igy aztan a létezéb6l és valami masbdl fognak létrejonni a létezé dolgok, ha sokan vannak. De elészér is, ha a létezének sokféle jelentése van, — egyszer ugyanis a lényeget jelenti, maskor meg a minéséget, harmadszor viszont a mennyiséget és igy tovabb a tdbbi kategoriat, — melyik értelemben lesz tehat minden létezé egsyé, ha csak nem abban, hogy a nemlétezé létezik? Vajjon a szubstanciakra, vagy a tulajdonsagokra, vagy mas egyebekre egyforman 4ll ez, vagy valamennyire? Vagy az egyedi meghatarozott dolog, s a meghatarozott mindség és a meghatarozott mennyiség és minden egyéb, ami egyedet jelent, lesz eggyé? De hiszen értelmetlen, sét lehetetlen, hogy egyetlen kilénés létforma oka legyen annak, hogy a létez6 targy most egyedi valésag, majd egy mindség, s harmadszor egy mennyiség, negyedszer meg egy térbeliséget kifejezé hatarozmany. S aztan: miféle nemlétezébél és létezéb6l vannak a létez6k? mert sok jelentésének kell lenni a nemlétezének is, ha egyszer a létezének sok van: ha azt mondom: nem-ember, az azt jelenti, hogy nem ez a bizonyos lény, — nem-egyenes, hogy nem ilyen mindéség, — s nem-harom-labnyi, hogy nem ekkora mennyiség, Tehat miféle létezé és miféle nemlétez6 az, mibél a dolgok sokasdga jon létre? Szeretnék elhitetni, hogy a tévedés a nemlétez6, s azt mondjak hogy ez az a természet, melybél a létezével kapcsolatban létrején a sok létezé targy. Ezért azt is mondottak, hogy fel kell tételezni valami hazugsagot, mint ahogy a geometrikusok is felteszik, hogy egy labnyi az, ami nem egy labnyi. Azonban lehetetlen, hogy ez igy legyen. Hiszen a geometrikusok se tételeznek fel semmi hazugsagot, mert a feltevésiik nem keriil bele a kévetkeztetésiik zarétételébe, s épp tigy a dolgok keletke-
zése és elmtldsa sem fordulhat meg egy ilyen értelmé nemlétezén. Minthogy azonban az egyes esetekben nemlétez6t annyifélekép
érthetjiik, ahanyféle kategéria van, s
355 ezenkiviil a tévedésként felfogott s a lehetéség szerinti dolgot szoktuk nem-létezének mondani: ez az, amibél a keletkezés van;
t. i. abbol,
ami
nem
ember,
de ami a lehe-
téség szerint mégis ember, keletkezik az ember, a fehér pedig, ami még nem fehér, de lehetéség szerint mégis fehér, — s egyaltalaban mellékes, hogy ami valamivé lesz, egy-e vagy tébb.
Ugy latszik, az a kérdés: hogyan
lehet sok a létezé,
a szubstancia értelmében valé létezésre iranyul. Mert az, ami létrején: szam, vonal, test. Ertelmetlen dolog tehat — avval kapcsolatban, hogy miként lehet sokféle a létez6é —
a mibenlétet keresni,
ellenben
a mindséget
és a meny-
nyiséget figyelmen kiviil hagyni. Ugyanis sem a_hatdrozatlan kettésség, sem a nagy és kicsi nem adja okat, miért van két fehér, vagy sok szin vagy iz vagy figura. Sdt e szerint ezeknek is szamoknak és egységeknek kellene lennidk.
Sét
ezeket
is kézelebbrél
kellett
volna
akkor talan meglattaék volna a szubstancidk amazokban is, mert az ok mindeniitt ugyanaz analogikus
ok.
Ez
a téves
szempont
a sokat és keveset,
mikbél
a szamok,
oka
megnézni,
s
igazi okait és pedig az
annak
is,
hogy
mikor a létez6nek és az egynek ellentétét keresték, hogy beldliik és ebb6l vezessék le a létezdket, a relativot és esgyenlétlent vették alapul, ami se nem ellentétiik, se nem tagadasuk, hanem a létezésnek egy lényegformaja, éppugy, mint a szubstancia és tulajdonsdga. S azt is meg kellett volna vizsgalni, hogyan van, hogy a relativ is sok, és nem egy? Igy azonban félvetik a kérdést: hogyan lehet az elsé6 egy mellett sok egység, de hogy hogyan lehet az egyenlétlen mellett sok egyenlétlen dolog, azt nem kutatjak. S egyben hasznaljak és emlegetik a nagyot és kicsit, a hossztit és révidet,
mikbél a vonal, a széleset és keskenyet, mikbél a sik, a mélyet és laposat, mikb6él a testek lennének. Sét a relativnak még ezeknél tébb osztalyat is emlitik. De hat mi az oka, hogy ezek ilyen sokasagban fordulnak el6? Az, hogy fel kell tételezni mindegyikiik szamara a lehetéség szerint valo létezést, mint ahogy mi tanitjuk. Aki azonban a fentebbi nézetet vallja, az arra a kérdésre, 23°
1089b
356 hogy mi a lehetéség szerint valé, de 6nmagdban nem létez6 egyed és lényeg, azt feleli, hogy a relativ; éppen ilyen joggal azt is mondhatta volna, hogy a minéség, mert ez se a lehetéség szerint egy vagy a létezé, se nem az egynek vagy a létezének tagadasa, hanem egyszertien egy létezé,
S6t,
amint
mondottuk,
ha
azt kutatja
az
ember,
hogy mikép lehetnek a létezék sokfélék, akkor nem az ugyanazon kategériakba es6 dolgokat kell kutatnia, azaz hogy mikép lehetnek sokféle lényegek és sokféle minéségek, hanem sokkal inkabb azt, hogy mikép lehetnek a létezo sokfélék. Mert a létez6k csak részben szubstanciak,. részben azonban tulajdonsagok, s részben relacidk. Még a tébbi kategorianal lehet egy mas magyarazattal is beérni arra nézve, hogy hogyan sok a létezé, t. i, azzal, hogy mivel ezek 6nmagukban nem létezhetnek, ha egyszer az alapjukul szolgalé szubsztratum sokka lesz vagy sok, akkor sok lesz a minéség is, meg a mennyisé¢ is. Barha minden sajatos fajtanak sajatos anyaganak is kellene lennie, csakhogy persze a lényegektél kilénvalva ez nem képzelheté. Amde az egyedi valésagokra nézve fennall az a nehézség, hogy hogyan lehetnek az egyedek sokan, ha egyrészt az egyed, masrészt egy ilyesféle potencialis természet nem létezik. A valésagos nehézség itt inkabb abban rejlik, miképen lehet valosagosan sok, és nem csupan egyetlen szubstancia. De ha nem ugyanazt jelenti itt ez a hatarozott egyed és a mennyiség, akkor nem azt mondjak meg _ nekiink,. hogyan és miért sok a létez6é, hanem, hogy hogyan sok a mennyiség. Mert minden szam valami mennyiséget jelent, s az egység, ha nem mérték, a mennyiségileg oszthatatlant jelenti. Ha tehat a mennyiség mas, mint a micsoda, azaz 1090a az egyedi dolog, akkor nincs megmagyardzva, mib6l lesz az efgyedi dolog és hogyan van abbol sok. Ha pedig az. egyedet és a mennyiséget egynek vessziik, akkor ezzel a feltevéssel sok ellentmondasra bukkan az ember. A szamokra irdnyulé vizsgal6dasban megallithatna az embert az a kérdés is: honnan kell meggy6zédést szerezniink arrél, hogy a szamok csakugyan vannak? Annak
357
‘szemében, ki az idedkat vallja, a szdmok
a dolgok bizo-
nyos létokat jelentik, amennyiben minden szidm valami idea, az idea pedig valami médon mas dolgok szamara oka a létezésiiknek. Vegyiik ugyanis ez alkalommal mi is tudomasul ezt a feltevésiiket! Az ellenben, aki nincs ebben a felfogasban, mert latja az ideak dolgaban rejlé sok nehézséget, s ezért tagadja az idealis szamokat, de elilyen meggy6zédést arrol, hogy a matematikai
ismeri
a
matematikai
szerezzen
szim
az
ugyan
van,
a tébbi
do-
s mi
haszna
log megértésére
van, nem
szamot,
nézve?
van
Aki
tartja a szamot
—
ennek
honnan
a szdmnak
ugyanis
valami
ebben
szamnak,
csak-
a felfogasban
hanem
egy ma-
gaban allo lényeget lat benne, s nem is ttinik f6l a szemében ok gyanant; hiszen, mint ahogy ezt kifejtettiik, az aritmetika minden tétele az érzéki targyakra is érvényes!
HARMADIK Azok,
kik
az
ideakat
FEJEZET.
tételezik,
s
azt
allitjak,
hogy
azok szamok, legalabb megkisérlik, hogy a sokas4g mellett az egynek, a fajtanak az d6nalloként valé kiemelésével megmagyarazzak, hogyan, s miért létezik minden ilyen egység. Azonban, amiket mondanak, se nem sziikségesek, se nem lehetségesek, s nem lehet azt dllitani, hogy a szamok ezért léteznek. Viszont a pythagoreusok, mivel lattak, hogy a sz4mok sok tulajdonsaga megvan az érzéki testeken, azt Allitottak, hogy a valésdgok szAmok ugyan, de nem oly értelem‘ben, hogy e szamok onallo kiilén valosagok, hanem hogy szamokbél alakulnak a létezé dolgok. S miért allitottak ezt? Mert a szamok tulajdonsdgai megtalalhatok az dsszhangban, az égi testek mozgasaban, s még sok masban. Azoknak azonban, kik azt allitjak, hogy csak a mate-
matikai sz4m létezik, feltevésiik alapjan semmi a fentiek-
hez hasonlét nem lehet Allitaniok; de hogy igy a matematikai targyak sem lehetnek tudomany targyai, azt felvetették veliik szemben. Mi ellenben azt mondjuk, hogy a ma-
358 tematika igy is teljesen érvényben van, s hogy milyen médon, fentebb azt is kifejtettiik, S csakugyan nyilvanvalé, hogy a matematikai targyak nem a dolgoktél kiilénallo valamik. Hiszen ha kiilén volnanak, akkor a tulajdons4gaik nem lennének a testeken megtalalhatok. A pythagoreusok tehat ebben a tekintetben nem kifogasolhatok. Azonban, mikor a természeti testeket
szamokbol
losagokat
se nem mas
testeket 1090b
kénnytiek,
vilagrdl
létez6t
alkotjak
olyasmikb6l
akkor
beszélnének,
jelentenék
tételeznek
meg,
azaz
ugy
ttinnek [6], mintha
vezetnek
naluk.
nehéz
le, amik
s a testek
f61, mivel
Azok
nem
és
kénnyii
va-
se nem
nehezek,
ezeket
az érzéki
ellenben,
kik
az érzéki dolgokra
valami
kiilénallé nem
érvé-
nyesek az axiémak, bar az Altalanosan hangoztatott itéletek igazak és megragadjak az elmét, a szamoknak létet és pedig kilénallé létet tulajdonitanak. S ugyanez All a kiterjedt matematikai nagysagokrol. Vilagos tehat, hogy az ellentétes allaspont is éppen az ellenkezét fogja Allitani és e felfogas hiveinek kételességiik, hogy az imént felvetett nehézséget megoldjak, s megmutassdk, hogyan lehetséges, hogy mig a matematikai targyak az érzéki targyakban sehol sincsenek, tulajdonsagaik mégis feltalalhatok az érzéki dolgokban. Vannak, kik ugy kévetkeztetnek, hogy az ilyesféle természeteknek azért kell léteznio6k, mert a pont a vonalnak hatara
és vége,
a vonal
meg a
siké, s a sik a testé. De
jol meg kell nézni ezt a kévetkeztetést is, vajjon nem naSyon ingatag-e. Valaminek a vége ugyanis nem szubstancia, hanem inkabb mindez puszta hatar, hiszen minden sétanak, s altalaban mozgasnak van hatara! E szerint min-
dennek hatarozott egyedi valésdgnak és valami szubstancianak kellene lennie; ez pedig képtelenség. S6t még ha léteznének is, mindennek az érzéki dolgok kézé kellene tartoznia, mert hiszen ezekrél szol a kovetkeztetés. Miért lennének tehat az érzéki dolgoktol kiilénallé lényegek? hetné
Tovabba,
aki
nem
akar
feliiletes
kutaté
lenni,
folvet-
azt a kérdést, valamennyi szamot és a matematikai
targyakat
illetéen,
miért
nincs
itt
semmi
6sszeftiggés
az.
359 egymasra kévetkez6é fokozatokban? Mert ha a szam nem létezik is, azért azok szemében, kik azt allitjak, hogy csak a matematikai targyak léteznek, a nagysagok még mindig létezhetnek, s ha ezek nem léteznek, a lélek és az érzéki testek még mindig vannak, Csakhogy a természet a tiinemények alapjan nem latszik olyan epizéd jellegtinek, mint valami rossz tragédia. Az ideaelmélet hivei legalabb ettdél a szemrehanyastol megmenekiilnek. Ok ugyanis a térbeli nagysagokat az anyagbol és a szambol alkotjak meg, a kettésb6l a hossztisagot, a harmasbél mintegy a sikot, a négyesb6l — vagy miattam akar mds szamokbol, mert ez nem lényeges, — a testet. De hat ideak-e mindezek? Vagy mit kell rajtuk érteni? S mivel jarulnak hozza a dolgok valosagahoz? Semmivel; se a matematikai targyaknak, se ezeknek nincs ebben semmi érdemiik. Sét az ily mddon felfogott targyakra egyetlen matematikai tétel se érvényes; hacsak nem akarja az ember a matematikai targyakat mozgasba hozni, s valami egészen sajatszerti nézeteket alkotni réluk. De igazan nem nagy dolog 6énkényes feltevéseket
kieszelni,
azokat ésszeftizni. Ezek
tehat
szetévesztik
ebben
s ahhoz
a
szavakat
szaporitani,
az irdnyban
siklanak
ki, mikor
a matematikai
targyakat az idedakkal.
s
6sz-
Akik
pedig elészér tételeztek kétféle szamot, t. i. egy idedlisat és egy matematikait, nem mondtak meg és nem is tudjak megmondani,
hogyan
és
mibél
van
a matematikai
szam.
Ezt ugyanis az idealis és az érzéki szamok k6zott kézépiitt helyezik el. Ha ugyanis a nagybol és kicsibél alakul, akkor a matematikai szdm azonos lesz az idedlis szammal. De talan ugy gondoljak, hogy ez egy masik kicsi és nagy, amibél a 1091a térbeli nagysagok alakulnak meg. Ha azonban egy masik ilyen nagyot és kicsit tesziink f6l, akkor tébb elemet isme-
riink el. S ha e ketté kéziil egyet elvként fogunk fel, ak-
kor f6léttiik valami kézés lesz az Egy és igy azt kell kérdezniink,
hogyan
lesz az Egy
ilyen
Sokka,
ha ugyanakkor
Platon felfogdsa szerint szam madsként nem keletkezhetik csak az Egybél és a hatdrozatlan kettésségbél.
360 jozan
Mindez tehat értelmetlenség és 6nmagaval is, meg a ésszel is ellenkezik, s ugy laiszik, ez a Simonides
whosszu lélekzettii szodradata’, mert hosszt lélekzetti aradatta valik a tanitds, ha nincs semmi egészséges
szétar-
talma, mint a rabszolgak tires mentegetdzéseinek. Az ember szinte hallja, amint maguk az elemek, a nagy és a kicsi is segitségért kidltanak, mert hajuknal fogva rangattak elé éket, hiszen egyaltalaban lehetetlen a szamokat beléliik szdrmaztatni, legfeljebb csak a kettédt s ennek tobbszGréseit. Az is értelmetlen, vagy inkabb képtelenség, hogy keletkezésr6l beszélnek az 6rékkévalé dolgokkal kapcsolatban. Hogy a pythagoreusok feltételeztek-e ilyen keletkezést vagy sem, azon nem sziikséges a fejiinket torni. Vilagosan megmondjak ugyanis, hogy mihelyt az Egy megalakult, — sikbdél-e, vagy szinbél, vagy csirdbél vagy mas valamibél, azt elfelejtik megmondani, — legott odakeriilt a hatartalanbol a hozza legkézelebbi rész, s_ ké6riilhataroltatott. Minthogy azonban 6k kozmoldgiai problémakkal bajlédnak
és
természettudomanyosan
akarnak
szolni,
mélta-
nyos, hogy kritikat is természettudomanyos értelemben gyakoroljunk veliik szemben, s mostani < metafizikai > vizsgaléddsunkban ne foglalkozzunk veliik. Most ugyanis a mozdulatlan targyakban rejlé elveket keressiik és igy az ilyen szamok keletkezését kell kutatnunk, melyek a mozdulatlannak ezt a jellegét viselik magukon.
NEGYEDIK
nem
FEJEZET. beszélnek
keletkezésérél, mert nyilvanvaloan
a paratlan
szam
azt tartjak, hogy csak
a paros sz4m keletkezik. Az els6 pdros szamot pedig némelyek az egyenlétlenekbél szerkesztik meg, tigy, hogy a nagyot és kicsit egyenlévé teszik. Tehat az egyenlétlen-
ségnek elébb meg kell kézottiik lennie, mint az egyenlévé
tételnek; hiszen ha mindig egyenlék lettek volna, akkor elébb nem lehettek volna egyenlétlenek; nincs ugyanis semmi, ami korabbi lehetne a mindignél. Ennélfogva vila-
361 gos, hogy nem a tudomanyos a szamok keletkezésérél.
Egy tovabbi kérdés,
megértés kedvéért beszélnek
mely
mellett komoly
kutaténak
nem lehet kénnyelmiien elhaladni az, hogy milyen viszony
van az elemek és az elvek, meg a j6 és a szép kézétt.
A
probléma abban rejlik, hogy az elvek kézt van-e olyasmi, amit mi a magabanvalé jénak és a legfébb jénak szeretiink nevezni,
detti. Ugy
vagy
nincs,
hanem
a j6 valami
latszik ugyanis, hogy a régi mitologizalé
fusok e tekintetben megegyeznek
kodoéval,
késébbi
akik
nem
tartjak
a
ere-
filoz6-
némely mostani gondol-
j6t elvnek,
hanem
azt
tanit-
jak, hogy a dolgok természetének elérehaladdsaval ttint elé a jo és a szép. Ezt persze azért teszik fel igy, hogy kikeriiljék az igazi nehézséget, mely bekévetkezik, ha — mint némelyek szoktak — az egyet elvnek fogjak fol. A 1091b nehézség nem az Altal kovetkezik be, mert a jot immanens vonasként
raruhdzzak
az
elvre,
hanem,
mert
az
egyet
te-
szik elvvé, s az elvet ugy fogjak f6l, mint elemet, s a szamot az Egybél vezetik le. A régi kélt6k e filozéfusok tanitasaval annyiban egyeznek meg, hogy szerinttik is nem az els6 istenek, pl. az Ej és az Eg, vagy a Chaos vagy Okeanos kirdlykodnak és uralkodnak, hanem Zeus, Csakhogy dket az a felfogas vezette az ilyen Allitasokra, hogy szerintiik a vilag urai valtoznak: mig azok, kiknél ez a mitikus felfogd4sméd a raciondlissal elegyedik, mint pl. Pherekydes és még néhanyan, a legelsé létrehozot tartjak a legfébb jénak; éppen igy a magusok, s a késdbbi filozofusok kéziil Empedokles és Anaxagoras, — amaz a baratsdgot tévén meg elemnek, emez pedig az észt elvnek. Azok k6ztil
azonban,
kik
a
mozdulatlan
szubstanciak
létezését
valljak, egy résziik azt allitja, hogy a magdbanvalé Egy a magabanvalé Jo; de mégis ugy gondoljak, hogy az Egy benne a tulajdonképeni szubstancia. A probléma tehat éppen abban all: a kétféle felfogas kéziil, melyiket kell a magunkéva tenni. Mindenesetre kiilénéds volna, ha az abszolut, érékkévalo és 6nmaganak abszolit médon elégséges lényen ez az elsd, abszolut vonds: az 6nmaganak valo elégségesség és az 6rék
362 élet nem mint jo volna meg. S6t bizonydra nem masért érékkéval6é s 6nmaganak elégséges, hanem azért, mert j6. Ezért észszertien allithatja az ember, hogy igaz az a tétel, mely szerint az elvnek tulajdonsdga a j6. Viszont lehetetlen, hogy ez az elv az Egy legyen, s ha ez nem, hat az elem és pedig a szamok eleme. Ebbél ugyanis nagyon sok nehézség szarmaznék. Ezért némelyek, hogy ezeket elkeriiljék, meg is tagadtak ezt a felfogast; azok t. i. akik elismerik, hogy az Egy a legfébb elv és elem, azonban a matematikai szim elve és eleme. Az elsé nehézség, hogy igy minden egység egytttal valami j6 is volna, s igy a javaknak egész bésége Allna eld. Aztan meg, ha az ideak szimok, minden idea lényegénél fogva egy-egy j6 lenne. De ideat feltételezhetiink
minden szamara, a javak szamara
amire csak akarunk. Ha most mar csak tételeziink ideakat, akkor az ideak nem
lesznek szubstanciak; ha pedig a szubstanciaknak vannak ideai, akkor minden élélény és minden névény, s mindaz, ami az idedkban részesiil, valami jova lesz. Mar ez a k6vetkezmény is értelmetlen, de ehhez jarul még, hogy e szerint a masik elem, nevezzék bar sokasdgnak vagy egyenlétlennek, s a nagynak és kicsinek, a magabanvalé rossz volna. Ezért félt egyik gondolkod6 attél, hogy a jét az egyhez kapcsolja hozza, mivel igy, minthogy a keletkezés az ellentétekb6dl jon létre, sziikségképen a rossznak kellene alkotnia a sokasadg természetét. Masok viszont az egyenlétlenséget mondjak a rossz természetének. Ebbdl
most mar az kévetkezik, hogy minden létezének része van
1092a
a rosszban, kivéve az egymagabanvalé Egyet, s hogy a szamok egy tisztabb rosszban részesiilnek, mint a térbeli nagysagok; tovabba, hogy a j6 a rosszban talal helyet, s igy abban vesz részt s arra vagyddik, ami pusztuldsat okozza. Mert ahol két dolog ellentétes, ott az egyik pusztuldsat jelenti a masiknak. S ha, mint ahogy kifejtettiik, minden dolog anyaga maga a dolog a lehetéség formajaban, pl. a valésagos tiiz anyaga a lehetséges tiiz, akkor maganak a rossznak kell a lehetéség szerint jénak lennie. Ennyi mindenféle kévetkezik abbol, ha az ember min-
363 den
elvet elemmé
tesz, s ha
az ellentéteket teszi elvekké, s
ha az egyet tekinti elvnek, s ha a szamokban latja a f6bb szubstanciakat, melyek 6nallé létezék és ideak.
OTODIK
leg-
FEJEZET.
Ha tehat egyforman lehetetlen a j6t az elvek k6zott el nem helyezni is, meg elhelyezni is, ebbél nyilvanvalo, hogy sem az elvek, sem a legfébb szubstancidk nem helyesen jeléltettek meg. Helytelen az a felfogas is, ha valaki a mindenség elveit az élélények és névények elvének hasonlosagara fogja fol, hogy t. i. ezek hatarozatlan tékéletlenekbél, mindig tékéletesebbekké lesznek, s ezért azt allitja, hogy a legfébb lényeknél is igy all a dolog, s e szerint aztan a magabanval6 Egy nem is volna létez6. Csakhogy ott is teljesek az elvek, melyekbél a leények létrejénnek: az ember nemzi ugyanis az embert és nem a mag az elsé, Ertelmetlen az is, mikor a teret a matematikai szilard testekkel egyiitt szarmaztatjak. A tér ugyanis az egyedi testek sajatsdga, mert tér szerint kiiléniilnek el egymastdl, de a matematikai targyak nincsenek térben. S éppoly értelmetlen azt allitani, hogy a térben vannak, de hallgatni arrol, hogy micsoda a ter. Akik azt allitjak, hogy a létezék elemekbél vannak, s hogy az elsé létezdk a szamok, azoknak elészér elemzéssel meg kellene mutatniok, hogyan lesz egyik dolog a masikbél, s igy elmondani, hogy milyen mddon alakul a szam az elvekbél. Talan keveredés titj4n? De hiszen nem minden keveredik, — ami pedig keveredés ttjan keletkezik, az mas,
mint
amib6él
van
egybekeverve,
s igy az egy-
nek nem lenne kiiléndallé léte és eltéré természete. Mar pedig ezt akarjak. Vagy talan dsszetétel utjan keletkezik a szam, mint a szétag? De hiszen akkor meg bizonyos helyzetének kellene lenni, — s aki az désszetételt gondolja, annak az egyet és a sokasagot kiilén kellene gondolnia. E szerint tehat a szam a kévetkez6é volna: egység és soksag, vagy az egy és az egyenlétlen. S ami valamibél szar-
364 mazik, lehet olyan is, amiben az alkotérészek benne vannak, s olyan is, amiben nincsenek benne. Vajjon a kett6 kéziil milyen a szam? Csak ahol keletkezéssel allunk szemben, ott jéhet létre valami tgy, hogy alkoto részei benne maradjanak. Talan gy keletkezik tehat a szam, mint a magbél keletkezett lény? De hiszen ami oszthatatlan,
1092b
mint
az
egy,
arrol
nem
lehet
masra
mint
megmaradobol
Atmenni.
Talan
ugy keletkezik, mint ami az ellentétébdl jon létre, ami aztan nem marad meg benne? De ami ilyen, az keletkezésében egy mas valamire szorul, ami viszont megmarad. Mivel most mar az Egyet egy résziik ugy fogja fol, mint a soksagnak ellentétét, mds résziik meg, mint az egyenlétlenét, ugy, hogy az egyet egyenlének vessztik, e szerint a szim ellentétekb6l jénne létre. Kellene tehat lenni valami masnak,
sik
amib6l
tagjdbél —
—
van
vagy
lett.
S végiil:
és az ellentét ma-
hogyan
van
az,
hogy mindazok, amik ellentétekbél Allanak, vagy amiknek vannak ellentéteik, ha mindjart mindenbél Allanak is, el-
pusztulnak, a szam ellenben nem? Err6l semmi felvilagositast se kapunk. Pedig az ellentét, akar benne van a dologban,
akar
nincs,
rombolé
mert
a viszdly
is elpusztitja a keveréket,
csen
sztikség,
lyen
értelemben
hatasti,
noha
mint
ahogy
a viszaly
a keveréknek,
ellentéte. Arrél sincs pontos meghatarozas, okai
hogy
a szubstanciaknak
és
nin-
a szamok
mi-
a létnek,
vaj-
jon mint hatdrok-e, — mint pl. a pont a térbeli kiterjedésnek, s mint ahogyan Eurytos’ szedte rendbe? O ugyanis meg tudta mondani, hogy melyik dolognak mi a szama, pl. ez az emberé, ez meg a 16é, mikézben épptigy, mint azok, kik a szdmokat harom és négyszog formajara rendezték el, a novények formdit kavicspénzekkel utdnozta; — vagy azért okok a szamok, mert az ésszhang a szAmok viszonya, s igy az ember és minden mas is ugyanez? De hat hofSyan szamok a tulajdonsdgok: a fehér, az édes és a meleg? Hogy azonban a szamok nem szubstanciak, sem a formanak nem okai, nyilvanvalé. A viszony ugyanis a szubstancia, s a szam anyag. Pl. egy sziam oly médon
365 szubstanciaja a hiisnak vagy a csontnak, hogy 3 rész tiz és 2 rész fold van benne. A szam, barmelyik legyen az, mindig valaminek a szama: vagy a tiizé, vagy a foldé, vagy az egységé; ellenben a szubstancia azt jelenti, hogy a keverés szerint ilyen meg ilyen viszony van. Ez azonban mar tobbé nem szam, hanem testi vagy akarmilyen mas szamok keveredésének a viszonya. Tehat a szam nem alkoto oka a dolgoknak, sem a szam
Altalaban,
sem
az, amely
egységekbél
goknak nem is anyaga, nem is fogalma, nem elv még a cél-ok értelmében sem.
HATODIK
all; de a dol-
se formaja.
Sét
FEJEZET.
Folvethetné valaki azt a kérdést, mi az a j6, az a célszerti, mely a szamokbol azaltal jén létre, hogy a keverés egy meghatdrozott szam szerint mar akar a helyes viszony
megtartasaval,
akar
annak
tullépésével,
torténik.
A mézes viz valoban nem lesz egészségesebb, ha a keverésben megtartjuk a haromszor harom aranyt, hanem job-
ban fog hasznalni,
ha minden
kiilénés arany
nélkiil van
vizezve, mintha egy bizonyos sz4m szerint nincs ! ésszekeverve. Tovabba a keverési viszonyt csak a szdmoknak egymashoz valé hozzaadasaval, s nem a szorzdsaval lehet kifejezni, pl. haromhoz vehetiink kettét, de nem haromszor kettét. Mert ahol szorzasrol lehet sz6, ott a faj-
tanak ugyanannak kell lennie. Tehat az 1 * 2 * 3 sort az 1-gyel és a 456 sort a 4-gyel kell mérni, vagyis minden szorzatot az é6nmagabél vett tényezével. De a tiiz szama nem lehet a 2*5 X37 és a vizé 2 X3 szorzat.
Ha pedig minden
zésségben,
akkor
sziikségképen
éppoly
a szammal
sziikségképpen
volna ké-
kévetkeznék,
hogy sok dolog azonos volna, s ugyanaz a szam efgyik szamhoz is tartoznék, meg a masikhoz is. Ez-e hat a dolgok oka s ezért van-e valami, — vagy pedig ez egyalta-
laban nem biztos? Ott van pl. egy szim, mely a Nap pa-
lyajat
jelenti,
s egy masik,
mely
a
Holdét,
s egy har-
1093a
366 madik,
ami
az élélények
életét és korat
jelenti. Mi aka-
dalya van annak, hogy e szamok kéziil, némelyek harom-
szogtiek, mdsok meg négyszdgiiek legyenek; egyesek egyenlék, masok meg kétszeresek? Semmi, sét a szamoknak e kérben kell forogniok, ha egyszer minden kézésségben van a szdmmal. S igy megeshetik, hogy egymastol kiilénb6z6 dolgok ugyanazon sz4m ala esnek. Ha tehat bizonyos dolgok szamara ugyanaz a szam jutna, akkor ezek a dolgok azonosak lennének egymassal, mert hiszen egy szam formaja az 6vék: azonosak lennének tehat pl. a Nap és a Hold. De miért okok a szamok? Hét a maganhangzok szama, hét hur alkotja az dsszhangot, hét csillagbél all a Fiastyuk, hét éves korukban hullatjdk el tejfogaikat a gyere-
kek, — legalabb némelyek, masok persze nem, — s heten vonultak Théba ellen. Vajjon a hetes szam-e az oka, hogy
a Thébavivék pont heten voltak, vagy hogy hét csillagbol all a Fiastyuk. Vagy talan inkabb a kapuk szama vagy valami mas ok hozta azt létre? A Fiastyukot mi ennyi csillagnak szamoljuk, mdsok viszont a Medve csillagzatban
tizenkett6t
szamolnak,
s
vannak
akik
toébbet.
S
azt
mondjak, hogy a Kszi, Pszi, Dszi (Dzéta) ésszhangzé massalhangzok, s mivel harman vannak, a harmas szam érvényes bennitik is. Hogy azonban ilyen massalhangz6 ezer is lehetne, azzal nem térédnek; pedig a G-t az R-rel szintén egészen jél lehetne igy egyesitenii Ha azonban valéban esak
az
a harom
ilyen
kettés
hang
van
és
tdbb
nincs,
ha ennek az az oka, hogy beszélészerviink hangképzésében csak ez a harom hely van, ahova az Sz-t hozza tudjuk hangoztatni,
akkor
ez az oka annak,
hogy csak harom
ket-
s
tés massalhangzénk van, nem pedig az, hogy a massalhangz4s a harmat jelenti. Mert ilyen egyiitthangzas van ennél tébb is, de betiiknél tébb nem lehetséges. Az ilyen elméletek hivei hasonlitanak a régi Homéros-magyaraz6khoz, kik apré hasonlésagokat meglattak, de nagyokat nem vettek észre. Sokan szeretnek ilyen aprésdgokkal bibelédni, pl. hogy a két kézépsé hiron az egyiknél 8, a masikn4l meg 9 hang van, s ennek megfe-
367 leléen az epikai versnek, a hexameternek is 17 szétagja van, s ezt ugy veszik, hogy a jobb oldalon van 9, a bal- 1093b oldalon meg 8; s hogy egyenl6 az alfabetumban az alfa tavolsdga az 6megatol a fuvolan a legmélyebb hangnak a legmagasabbt6l valé tavolsagaval, s ennek a legmagasabb hangnak szama ismét egyenl6é a szférak harmonidajaval.
Gondoljuk
csak meg,
mily kénnyi
ilyen megegyezé-
seket félvetni, kieszelni, s megallapitani az 6rdékkévalo dolgokban, ha mar a mulandékban se jar nagy faradsaggal. ket
A
szamokban
dicsérnek,
s
rejl6 azok
sajatos is,
vondsok,
melyek
azok
ezekkel
is, melye-
ellentétesek,
s
Altalaban a matematikai targyak lényege tgy latszik, kisiklik azok kezébél, kik ennek a szemléletmédnak adjak at magukat, és pedig abban az ardnyban, amint a szamokrol beszélnek, s azokat a természet okainak teszik meg.
Hiszen,
amiket
félhoznak,
egy
se
ok
abban
az
érte-
lemben, ahogyan mi az elveket meghataroztuk. Abbdl azonban, ahogyan ezt némelyek felfogjak, vilagos, hogy a jo fennall, s hogy a szépség vonalahoz tartoznak a paratlan, az egyenes, az egyenlé és némely szam hatvanya. Ide tartozik az évszakoknak bizonyos szamokkal valé hasonlosaga, valamint
mindaz,
ami
ilyesmit
a matematika
tételei-
bél lehet 6sszehordni. Valamennyinek ugyanaz a jelentésége, de éppen ezért véletlen esetek benyomasat keltik. Ezek a jelenségek ugyanis véletlenek, amde valamenynyiitikben van valami bens6é rokonsag, egységnek ellenben csak analdgia szerint tekinthetjiik dket. Ilyen analdgia a valésdg minden kategéridjaban talalhato. Ilyen pl., hogy ami vonalban az egyenes, az sikban ban a padratlan, az szinben a fehér.
Tovabba:
a sima,
s ami
szam-
az idedlis szdmok bizonyosan nem okai az
ésszhangosnak és a hasonloéknak. Mert az idedlis szdmoknal még azok is kiilénbéznek, melyek egy fajtajuak, pl. az egységeik ugyanis kiilénbéz6k. A harmonia kedvéért tehat idedkat ugyan nem kell feltételezni! Ilyen kévetkezmények jarnak egyiitt ezzel a felfogassal, s6t még
tébbet is lehetne ésszehordani.
De
mar
maga
368 az a tény, hogy a szamok keletkezése kériil ilyen sok baj
van, s hogy ezt a dolgot sehogyse lehet érthetévé tenni, bizonysdga annak, hogy a matematikai targyaknak nincs
az érzéki dolgoktél kiilénallé létiik, mint néhanyan jak, s hogy ezek nem elvek.
4llit-
399 9. FEJEZET. az isteni Esz, s tevékenysége
Az elsé6 mozgaté
a gondolkodds.
1 Az az ész, mely csak akkor gondolkodik, ha valami targy érinti hatdsdval, szenved6 ész (nus pathétikos): képesség a gondolkodasra.
Folotte kell allnia a tevékeny észnek
(nus poiétikos), mely maga az
Allandéan s bensé természete szerint gondolkodé ész. Ez a gondolkodashoz kiils6 ingerre nem szorul, Ar, szerint ilyen az isteni ész. 2 Ar, tanitasa szerint mindig az alacsonyabb vagyodik a magasabb felé, Az anyag vagyik pl. a formaban valo kiteljesedésre, A gondolkodas maga is egy vagydédas beteljesedése, az ismeret vilagossaga ezért jobb, mint a tudatlansig homalya. Ennélfogva a gondolkodas targya, amelyre ez a vagy iranyul, magasabb érték, mint maga a gondolkodas, mint képesség, Az érék és abszolit gondolkoddsnak tehat nem lehet kiilsé targya, s mivel e tevékenység a legmagasabb rendti, targya is csak a legméltobb targy lehet: az istenség onmaga. Ezért mondja Ar., hogy az istenség nem gondolkodhat ,,bizonyos alacsony dolgokrél”. 8 Nehéz hely! Vajjon azt érti-e, hogy amit az ember gondol, anyagbél és formab6ol van dsszetéve!? Vagy talan inkabb azt, hogy benniink a gondolkodas alany és allitmany kapcsolata, s éppen ennél a kapcesolatnal fogva igazsag és tévedés egyarant lehetséges benne!? Az isteni gondolkodds ellenben nem tévedhet. Egyszerti, nincs benne ilyen vagy olyan kapesolat. Alanyt és allitmanyt a sajat lényében intuitive megismer6 6neszmélet, Teljes és vilagos éntudat.
10, FEJEZET. Hogyan van meg a vildgban a 36? — Kritikai ésszefoglalas. 1 A kozmolégusokat gondolja, V. 6. III, 1000 a 9. 2 Speusipposra céloz. V. 6, VII, 1028 b 21 és XIV, 1090 b 13. 3 Hom,
Ilias
II, 204,
TIZENHARMADIK
KONYV
Ez és a kévetkez6é kényv Platon, Speusippos tematikai jellegii ideatananak behato kritikaja.
(™),
és Xenokrates
1, FEJEZET. Célkitiizés.
Matematikai
tdrgyak
és idedk.
2, FEJEZET, A
matematikai
tdrgyak
1 TTI, 997, b 12—14,
nem
lehetnek
3, FEJEZET, A matematikai targyak
1 Ezt az igéretet Ar.
ismert
ondllé
szubstanciak.
mivolta.
miivei nem valtjak be.
ma-
400 4, FEJEZET. Az
ideatan
térténete
és kritikdja,
1 Az I, 987 a 29 — b 8 fejtegetéseivel len, hogy egyediil Platonra gondol itt Ar.
6sszehasonlitva
kétségte-
5, FEJEZET, Az
ideadk nem
magyardzzdk
meg
a tapasztalati
dolgok
valtozasait.
6. FEJEZET. Hogyan
toghatok
fel a szdmok
a dolgok
szubstancidjaként?
7, FEJEZET. Platon a
elmélete
az
idedlis
szamokrol.
1 Feltétleniil Platont érti ezen Ar, noha az ideaelméletnek erré!
kései
formajarél
nincs
kézvetlen
értesiilésiink
Platon
miiveibél,
8, FEJEZET. Az
idedlis
szdmok
tandnak
tovdbbi kritikdja.
1 Itt Platon elméletér61 Speusippos 2 Ez Xenckrates felfogasa. 8 Az atomistak,
birdlatara
tér at.
9, FEJEZET. A Talan
hritika folytatdsa
és befejezése,
1 Valészinu, hogy az itt kévetkezé a XIV, konyv bevezetése,
rész mar
egy
masik
2 Alexander
és a De
gen.
et
szerint
a Phys.
Il,
3.
értekezés, II,
5-re
utal, Hihetébb azonban, hogy a Phys. 1, 4—6, De Caelo III, De et corr. I, 1. tartalmazza az Ar. Altal vélt fejtegetéseket.
corr.
gen.
10. FEJEZET, A
tudomany
lehetésége
és az ideatan,
TIZENNEGYEDIK 1,
KONYV
(Q).
FEJEZET,
Ellenvetések
Platon
ideatandval
ellenvetések
folytatdsa; a nagy
szemben,
2, FEJEZET, Az
1 Parmenides
és kicsi elve.
7. fr, Diels szerint (Fragmente
der
Vorsokratiker).
401 3. FEJEZET. A
szadmokrol
Az
valé
képtelenségei.
4, FEJEZET. elvek és a j6 idedjdnak viszonya,
A szdmok 1 Eurytos, fus tanitvanya.
elmélkedések
a Kr, e, IV,
5, FEJEZET. és elsé elveik viszonya. szazadban,
Philolaos
pythagoreus
filoz6-
6. FEJEZET,. A pythagoreus szdmallegorizdlds kritikdja.
Halasy-Nagy
Jdéasef:
Aristoteles
Metafizika
a1
26
IRODALOM. I. A
Metafizika
Metatizika
kiaddsai.
szévegét, éppigy,
a berlini Porosz Tudomanyos
mint
Akadémia
Aristoteles
tébbi
miivet,
teljes kiaddsa szerint szokas
idézni: Arist. Graece ex rec. Imm. Bekkeri, Berol. 1831. 2. kot. (E. kiadds 3, kétete a miivek latin forditasat, a 4. a Brandis gyiijtétte scholionokat, az 5. a toredékeket Rose kiaddsdban, tovabba scholionokat és végiil a Bonitz készitette Index Aristotelicus-t tartalmazza.)
A
kiilon
kiad4sok
kéziil
emlitésre
érdemesek:
Brandis,
2 kot.
Berolini 1823—1837, Schwegler (német forditassal), 4 kot. Tiibingen 1847—8, Bonitz, 2 kot. Bonn 1848—9, Christ, Lipsiae 1886. 2, kiad. 1895, W. D. Ross, 2 két. Oxford 1924, Elékésziiletben van W. Jaeger kiadasa. Il.
tében
A
Metafizika
forditdsai.
Bessarion Jatin forditasa a berlini akadémiai kiadds 3, kétetalalhato. Eredetileg Paris, 1515 és azéta tébbszér. Német nyelvi forditasok: Schwegler, Tiibing. 1847, H. Bender,
1870. 2. kiad. Berlin-Schéneberg 1911. Bonitz, hgb. v. Wellmann, Berlin
1890,
Rolfes,
Leipzig,
Jena 1907, 2, kiad, 1924,
1904,
2,
kiad,
1921.
3.
kiad,
1929,
Lasson,
Francia nyelven: Barthelémy-Saint-Hilaire, Paris 1879, 3, két. Colle, Louvain 1912—1932, Magyarazo jegyzetekkel. J. Tricot (jegyzetekkel) 2 kot. 1934—1935, Angol nyelven: W. D Ross, Oxford, 1908. 2. kiad. 1928. Ill,
Kommentatorok.
Aristoteles antik-gérég és byzanci kommentatorait mintaszert kiadasokban bocsatja kézre a berlini Tudomanyos Akadémia 1882 ota
a Commentaria
in Aristotelem Graeca
cimt
sorozataban.
Itt talalha-
tok Alexander Aphrodisiensis (ed. Hayduck, 1891), Themistius (a XII. kényvhéz, ed. Landauer 1903), Syrianus (ed, Kroll 1902), Asclepius (ed. Hayduck 1888) kommentarjai a Metafizikdhoz. A kézépkor legnagyobb kommentatora kétségteleniil Aquindi
403 Szent
Tamas,
Interpretatioja
aki
azonban
nyomtatdsban
a Met.
13—14,
elészér
kényveit
Papiae
1480,
nem
magyarazta.
s azéta
tébb
he-
lyen megjelent. Az ujkori magyarazok kéziil emlitést érdemelnek: a 17: szazadbol a jezsuita Silvester Maurus; a 19 -bél Schwegler, 1848, (,,... mein Kommentar seit Jahrhunderten wieder der erste ist, der zu dieser vielleicht schwierigsten Schrift des Alterthums geschrieben wird.") Bonitz, 1849. (Alexander Aphrodisiensis nyomain jar latin nyelven irt magyarazataiban. Allaspontja nagyjaban a Zelleré é9 félreértésektél sem mentes.) Bullinger, 1892. (Hegelianus.) A 20, szazadban Ross, 1924, angol nyelvi kommentarja minden tekintetben kivalé alkotas.
Jézan és ttlzdsoktél ment; minden tesen figyelembe vesz és mérlegel.
eddigi
magyarazatot
lelkiismere-
26*
be
. iv
eo
ears
4
;
aces
Ss A ee)
oS
ARISTOTELESI
MUSZOTAR.
(1)
Aristoteles igyekszik a tudomany természetének megfeleléen a filoz6fidban pontos miiszavakat (terminus technicus) hasznalni. Azonban teljesen igaza van Pauler Akosnak, aki szerint ,a reank maradt aristotelesi szévegek terminoldgiai
szempontbél meglehetésen pongyolak’. (2) Sok egyéb ok miatt mar ez a k6riilmény is kizarja, hogy minden szakkifejezését Allandéan azonos magyar széval lehessen visszaadni. Ezért jénak lattam ide csatolni a szokottabb aristotelesi terminusok szétarat. dyadtov,
v6
a j6; az érték; mindaz, amire egy-egy lény sajdtos természeténél fogva térekszik, az az 6
@.-ja;
dyatov
a
aiodnowg,
tO
&vexe
aivéd
ua
vagy
vO
véhos.
xed’
air
simpliciter, per se;
cui; —
quid,
évexa
secundum
nem-kiilénbéz6;
7)
ob}
(vagy
és dv’ aitd) bonum uvt (&téoov ddicépopog
cél:
dnhd@g
vagy t&
dv’ edo
—
cy.)
-é.
bonum
per accidens.
adiépopa
az
infimae
species, amelyek mar nem tartalmaznak oly faji kiilénbséget, hogy ennek az alapjan uj fajokra lennének oszthaték. érzéklés; érzéki tapasztalat, ,,a léleknek a testen at torténé mozgasa" ; érzék ; kézérzék.
De
Altalaban ismeretet
legals6
fokat,
amely
az
is
jelent,
Allatnak
a
tudas
is birtoka-
ban lehet. Targya mindig az egyedi, a kiilénos. S éppenebben kiilénb6ézik az éuorjuntél, amelynek targyaafogalom, az altalanos. —
(i) V. 6. Matthias KAPPES Aristoteles Lexikon. Paderborn, 1894. A fenti gyiijtemény csak a Metafizika gondolatkérére szoritkozik. (2) Pauler: Ar. Metafizikdjanak médszerérél. EPhK. 44. kot.
(1920), 33. lap.
405 aitiov, to vagy divia,
7
ok (causa essendi vel fiendi); alap (ratio, causa cognoscendi). Fajai: ) #4 az anyagi ok (causa materialis), tO sidog a forma (c. formalis),
76 Stev
gat6é ok (c.
agens
4) ox
sive
vig
xvijoews moz-
efficiens)
10 téog
cél (c. finalis). A létezés legfébb ,,okai‘ az az elvek (doxci). kézvetlen; t& @uece a kézvetleniil bizonyos, igaz tételek ; a logikai alapelvek ; az axiomak, amelyeket az ész (vote) kézvetlen belatassal ismer fel igazak gyandant.
a&ueoog
sztikséges; dvayxaiov dml@g
avayxaiog
per se neces-
sarium, bens6, logikai sziikségesség = 10 wi évdeyduevov thiwe kev; av. & strotéoews ok szerint, feltételezetten sziikséges; ¢v. 10 Big kiilsé6 ok miatt sziikséges.
advayxn,
7) =
avaywyh,
7
avriteoig,
4)
avundtevog auc, I
td, \
anhaee
dvayxaiov.
&
visszavezetés;
advdyxng ellentéte a dia cruzi az
adottsagnak
okara
visszavezetése = indukcid. ellentét; af dvwéoeg az ellentét fajai.
eléfeltevésmentes; amit nem el6z6 ismeretbél vezetiink le. Ilyen pl. az ¢ox7. alapelv; a bizonyitasnak bizonyitasra nem szorulé elsé tétele. egyszertien. Ezt a kifejezést akkor teszi Ar. egy fogalomhoz, ha annak absztrakt voltat, s mint ilyennek az egyedikonkrét dologgal szemben valé feltétlenségét akarja hang-
stilyozni (tO dv dime, td dyadtoy modtepov csthwe-nal absolute elsé.
anoddakig, azvogsiv
7)
valé
bizonyitas igaz alapjan.
drthdg)
és sziikségszerii praemisszak
kétségben lenni; kérdést felvetni; ingadoznj
két ellentétes lehetéség k6zétt.
dédik Ar.-nél a tudomanyos
Ezzel kez-
vizsgalédas.
406 artooia,
7
s
doxy, 7
aporia, a nehézség uton): a probléma, nem [at tisztan,
(az igazsdg felé vezeté amelyben az ész még
elv; ,,kezd6 elv" (Pauler); kezdet, ahonnan valami
elindul,
—Altalaban
ahol elkezd6dik; az elsé ok.
egy jelentésti az aiwov-nal,
ennek a legaltalanosabb értelmében. Met. V
i
osztatlan és oszthatatlan.
@towog y
ben
értelem-
Gtowe zidn, 16 th side Etouov
dolgok,
species. abtdcg
Logikai
az
individuumok
és
de
V. 6.
az egyedi
az
infimae
egy fogalomhoz fiiggesztve annak az dltalanossagat,
a ,,magdbanvaldsag''-ot
emeli
ki
az alaja es6 egyes dolgokkal szemben. PI. att 6 adyatéy ,a magdbanvalé jo = tO ayatov
yéveog,
1)
yevvav yévog,
j adto.
keletkezés, fejlédés (Werden) ; atmeneti allapot a lehetéség szerint valé létezésbél a teljes, valésdgos létezésbe. levezetni; genetikusan magyarazni. mindig egy hasonlé targyakat dsszefoglalé osztdlyt (nem, nemzetség, stb.) jelent. Logikailag szemben van mindig Allitva az sidogszal, amelynél Atfogobb, egyetemesebb jelen-
td,
tést.
buévoud, dd5a, 1
4)
7, c
Jbvawue, 7)
a gondolkodas Altalaban és a szellem (vodg)
minden racionalis tevékenysége. nézet, vélemény; xowal dd&ar egy vonatkozé kézfelfogas.
dologra
lehetéség potencialitas ; potencia ; képesség, Mindaz,
ami
valamivé
lehet,
de
még
nem
az a hatdrozott targy, az lehetdség szerint maris az illeté targy. Lehet6ség szerint valé létezés nélkiil nincs keletkezés, ill. fejlédés. “éha jelenti egyszertien az anyagot is.
407 eidévaa
eidog,
éniovaote:
=
tudni
okok
alapjan.
Ellentéte
a vélekedésnek, a hivésnek ,,azt hiszem, hopyee..; ): forma; a szubstancia bens6 lényege, mibenléte ; a hatarozott létez6, amely az anyaggal egyiitt alkotja a konkrét létez6 targyat. Absztrakt ismerete a fogalom (6 Adyog vagy 4 ovola xara tov Adyov, amely ennélfogva a forma mibenlétét fejezi ki. V. 6. @cowor sidog. Bens6, objektiv mivoltandl fogva a forma
tO
évéoyea és évtehéxyere szemben a dbvautc-szal.
vi ou és ti tv a dolog lényege felél érdekléd6 kérdésre: micsoda? mi a lényege ? adott felelet, tehat
eivan
&xaotoc,
nat
&xaotov
éurteioia, 7)
tapasztalat;
&vexa, tO és tO ob evexa évéoyera,
ez esetben. A.-nél nem kérdés, hanem felelet: a konkrét lényeg. egyedi; ta xaw aorve az egyedek, az egyedi dolgok.
1)
a tudas
mdsodik
foka,
amely
ismételt érzéki észrevételekb6l (aiodijoeg) az emlékezet (uvijun) segitségével keletkezik. a cél to télog ami miatt valami van és amiért létrejon. Meghatdrozott alakjaban a cél az eidog és az dyator, valésag,
s mint
ilyen
ellentéte
a
dtvvawis-
nak; tevékenységben valé létezés (co & Zoym sive) a nyugvd létezéssel szemben. A skolasztika actus, actualitas kifejezésekkel adja vissza. Ar. a legtdbb helyen egy értelemben hasznalja az évéoyeve és az évtehéyere: fogalmakat.
évrehéxera,
7)
entelechia; lényegében azonos jelentésii e sz6 az évéoyeva-val, de ez inkabb magat a tevékenységet emeli ki egy formaval kapcsolatban, mig az évtehéyeve (= 10 évtelig
yew) a teljességet, a tevékenység céljat, a
befejezett és kialakult eredmény forma szerinti valés4gat jeléli meg. De Ar. sokszor
408 tékéletesen azonos mind a két szét.
értelemben
hasznalja
benn rejleni, alkoté résznek lenni; 74 to@tov
évbTtao ye
éyundoyovta
a végsé, azaz: elsé alkatrészek.
enaywyy, 7
indukcid.
émtotrun,
tudomany, mint a tudds harmadik foka, amely a tapasztalattél (éuzteea) abban kii-
7)
lénbézik,
hogy
nemcsak
a mit, (6t), hanem
a miért-et (016t) is ismeri. F0yxatOs
végs6; ta ®oyata species).
Sewoeiv
(speculari) vizsgalédni, spekulativ mddon filozofalni, teoretikusan elmélkedni a dolgokon. Altaldban a filozéfiai spekulacié tevékeny gyakorladsat jelenti: ,,jewoeiy enim non tam significat contemplando scientiam expetere,
exercere’
quam
elméleti,
Jewola,
a legmélyebb tedria,
xad’
dhov)
Bhov
(nad-
teoretikus,
qualem
altalanos, egyetemes,
(infimae
teneas,
IX. 8, 1050 a 10.
spekulativ.
gondolkodas,
tudomanyos
fajok
elméletalkotas,
spekulacié.
(universalis); 7d
xad-
ddov az altalanos, amely az egyedben valik
létezévé; az Altalanos fogalom tartalma. itélni, allitani (praedicare)
nxatnyooety
xatnyopla,
petitam,
V. 6. Met,
Sewontixdg
1,
a végs6
7)
Allitas, allitmany (praedicamentum).
xivnoug, 7)
mozgas,
x0Lvog
kézés (communis); Altalanos (universalis); té xowdy az altalanos = 16 xatddov.
AeSavew
feltenni (hipotézisként); allitani.
vdltozds.
bizonyitas
nélkiil
409 fogalmi; ami elvont ismeret adottsaggal szemben.
Aoytx0g
Adyos,
6
a
tapasztalati
a fogalom; jelenti azonban azt is, amit az otcia, tO ti fy elvan, sidog, évéoyeve, evteléeva, woogr,, téhog, to ob svexa; ai BY tH
Adyw doyaé altalaban a formai elvek szemben a materidlisakkal. Aztan még: ész. uétodog, eras
,
7) 6 7
a kutatas
ttja, moédja;
a tudomanyos vizs-
gal6das: tudomanyos értekezés; tudomany.
alak; kiils6 forma; a bens6 formara inkabb az eidog sz6t hasznalja Aristoteles.
gondolkodni. Az cioddéveotcu-ndl
VOELV
magasabb
rendti ismeretszerz6 tevékenysé¢ (intellectio), amely az embert az dllatok f6lé emeli. Innen az ellentét ; vontdg (intelligibilis) — «iodytg (sensibilis), — t& vonté =, az intelligi-
bilis ideavilag és té aioodInté = ,az érzéki vilag’ k6zt.
az aktudlis, a valé6sdgos gondolkodas, a gondolkodoképessé¢ altalaban, amennyiben intelligibilis targyakat ismer meg. individualizalja azt a fogalmat, amely mellett all. Pl. 6 &tomz0g dde ez a bizonyos ember,
téde
ellentétben,
=
xad’
&aotov
a
amdd@e-szal
tdde, rdde wu, 10 cdde tt az egyedi
szubstanciat jelenti. dovouds, Soog,
6
otoia, 7
6
meghatdrozas,
definicié.
hatérozmany
(terminus).
szubstancia; lényeg; az igazi létez6. moewtn (substantia prima) az egyedi
otol« szub-
nai
ovolou
stancia, az individuum (00. 7 xvoubrara mio@twg
xal
juchiota
Aeyouéyn);
te
devtéoc (substantiae secundae) szubstanciak masodlagos értelemben az «ldy és a yévn.
410 otola A
cr
1.
szubstancia,
mint alany, vagy a létezés anyagi alapja 76 dzoxeipevoy, tAn = subjectum).
2. a fogalmi
nyeg (4) xavc
yov ovoia; iv
sive
lé- 3.
1d-
tez6
eidog,
ens)
a konkrét lé-
to tl tO
Hoogy—essentia
| Y
a) egyed (téde
(vo obvodor,
& augoiyv
= individuum).
|
=
wm b) az egy lom ala targyak
| y;
foga-
tartoz6 dssze-
sége; yévog,
al-
dos = genus, spe-
cies) Noayuatela,
tudomanyos kutatas, altalaban ; egy targy fejtegetése; filozéfiai vog Tonwyuetsia) vagy Pvoinn,
TtedtEgOg
Toayworere.
fejtegetés, magyarazat szigortian tudomanyos rendszer (pl.7} Wérwennek a részei (pl 7
elébbi, korabbi, ami egy meghatdrozott kezdethez kézelebb All. 70. gdoe: az altalanos, amely 6nmagdban véve korabbi és igy az észnek megismerhetébb, mint a beléle levezetett; 70. 200g tudo az egyedi, a kiilénds, amely az érzékekhez all kézelebb, s azért nekiink az elsébb és ismertebb. Ar.-nek erre vonatkoz6 kifejezései 719dte90v— toteoov szolgaltak a késébbi a priori és a posteriori terminusok alapjaul. els6 (primus); 10 mo@tov = deoxy; modtny
TLODTOS
oogia,
7)
gthooogia alapveté filozéfia.
a legmagasabb formaju tudds, amely az elveknek és kévetkezményeiknek biztos ismeretét jelenti. ) copia votg xat émoriun mondja
7)
az Eth. Nic. VI 7, 1141 a 16. Lényegében
egy otoryetov,
tO
vele az els6,
(19m
azaz
alapveté
filozdfia
ghooogic), azaz a metafizika.
elem; valaminek az alkotérésze; néha elvet is jelent az @ox7-val azonos értelemben.
411 ouusesnxds,
ovatoiyia,
tO
7
a jarulékos, ; id quod accidit ; accidens. Ami ,jarulékos” az lehet sziikségképeni is, meg esetleges is. Tehat nem helyes minden k6riilmények kézétt ,,esetleges'-sel forditani.
az elemzés kett6s tagolasa (diairesis) folytan egy fogalom elemzésébél létrejétt két fogalomsor, amelynek massal.
téhog,
a tagjai ellentétesek egy-
finis ; cél mint ok (v6 od évexe ; causa finalis). Igazaban véve azonos az éldog-szal, a
tO
causa formalis-szal, mert minden megvaldé-
TUXN,
sulasi folyamat célja egy hatarozott formanak a megvaldsulasa, a véletlen. Tagabb értelemben azonos a tO ab’téuctor-nal,
7
anyag (materia);
vAn, 7
tum,
amely
hat6é formakat gious,
magaban
tevekenységének
gto,
xwmovotdég
szubsztramegvaldsul-
rejti és hordozza.
7)
a forrdsa. Ar.-nél tehat a
a ,,természet'' mindig
egy
bizonyos
hatdrozott ,,fforma’, azaz valami tékéletesség, amely egy fejlédési sor célja. a xvnoi-r6l, tehat a valtozé valésagrél sz6l6 tudomany. Mivel pedig a valtoz6é valésag vagy 1. test, vagy 2. lélek, ezért a lélektan is a pvomy
yootlew
vilagban
természet ; a dolgok természete, s igy azok
7
puownn,
az alany, mint
az érzéki
egyik
része.
az altalanos fogalmat, a lényeget az egyed-
t6l, amelynek az lényege, elvdlasztani és 6nall6 létezdként tételezni, (ywovouds). az, amiel van valasztva a szubsztratumatdl, az alanyatél, amely hordozdja (ywowores mtovstv tag idéag).
TARTALOM, Ad Fordit6
l6szawa
ssccceccccsccesssbececssenesctecasesoetpessoveraeonese tt eaeetieeeee
3
I, Aristoteles Metafizikaja, mint irodalmi mii .................. IL) Aristoteles' metafizikat ‘elvei...:.-....-.ssascssssnpacctsacerenersinegs TAS tudhs "cGljay sissy ceccrp scones narsces cancess heasar eens eeneeeenaee 2. Az alaptudomany, mint a valésag Altalanos elmélete... G) WAZ Grok *yal6shG Meee case nce ons a -5