_LIE-CE_AZ ELOMLÓ ÜRESSÉG IGAZ KÖNYVE [PDF]

Zitiervorschau

列子 Lie-ce 沖虛真經 Az elomló üresség igaz könyve Fordította, jegyzetekkel ellátta és az utószót írta

Dobos László

A Lie-ce a következő 8 fejezetből áll: Fejezet Cím

Átírás

Fordítás

1

天瑞

Tien-zsuj

Az Ég jeleiről

2

黃帝

Huang-ti

A Sárga Császár

3

周穆王 Csou Mu-vang [A Csou-beli] Mu király

4

仲尼

Csung-ni

Konfuciusz

5

湯問

Tang ven

Tang kérdései

6

力命

Li-ming

Akarat és sors [Erő és sors]

7

楊朱

Jang Csu

Jang Csu

8

說符

Suo-fu

Mérték a világ [Az összefüggések magyarázata]

https://hu.wikipedia.org/wiki/Lie_J%C3%BC-kou https://hu.wikipedia.org/wiki/Lie-ce_(k%C3%B6nyv)

1

I. AZ ÉGJELEIRŐL

1.

5

[l.]

Lie Ce mester már negyven éve, hogy a Cseng-kerteknél lakott, és mégsem ismerte őt senki. A herceg, a nagy méltóságú urak és az elöljárók szemében ő sem volt más, csak egy a közönséges emberek közül. Mikor az országra szűkös idők köszöntöttek, és elhatározta, hogy Vejbe köl­ tözik, tanítványai így szóltak hozzá: ,,Mesterünk útra kel, és nem tudjuk, mikor tér vissza. Eljöttünk hát, hogy útmuta­ tást kérjünk tanítása felől, és megkérdezzük, milyen mon­ dásokat hallott Hu Csiu Ce Lintól." Lie Ce kacagva vála­ szolt: ,,Ugyan miféléket mondott volna Hu Csiu Ce Lin? Egyszer fél füllel hallottam, mit beszélgetett Po Hun Vu Zsennel, ezt elmondhatom nektek. Ilyeneket mondott: »Van éltető születetlen, van alakító változatlan. Ami nem született, képes élőt szülni, ami változatlan, képes alakítani a változót. Ami élő, csak élni tud, ami változó, csak változni képes, ezért az örökös születés és a folytonos változás. Az örökké születő és a folyton változó örökkön-örökké szüle­ tik és változik, mint ajin és ajang, mint a négy évszak. Ami nem született, azt nem ismerhetjük, az magába zárt. Ami változatlan, oda- s visszatér, határhoz sehol sem érkezik. Amit nem ismerhetünk, ami magába zárt, annak Útja soha véget nem ért.v" A Sárga császár könyveben ez áll: »Az üresség szelleme meg nem hal, úgy hívják, hogy rejtélyes nőiség. E rejtélyes nőiség kapuja: Ég és Föld gyökere. Mily elomló és védelmező, munkálkodása fáradhatatlan.«

1. AZ ÉG JELEIRŐL

6

Hiszen ami a dolgokat élteti, maga nem született, és ami át- meg átváltoztatja őket, maga változatlan. Belőle fakad születés, átváltozás, szín és forma, tudás és testi erő, fogyat­ kozás és megnyugvás, de élőnek, változónak, színnek vagy formának, tudásnak vagy testi erőnek, fogyatkozónak vagy megnyugvónak mondani puszta tévelygés. I.

[2.]

Lie Ce mester mondotta: ,,A régi bölcsek a jin és a jang erőit tekintették Ég és Föld mozgatóinak. De ha mindent. aminek formája van, a formátlan szült - miből lett akkor a világ? Erre azt mondom: volt egy ősváltozás, volt egy őskezdet, volt egy őskeletkezés, és volt egy ősegyszerűség. Az ősváltozáskor az Erő még láthatatlan, az őskezdetben az Erő létrejön, az őskeletkezés a Formák kezdete, az ősegyszerűség pedig sokféle Minőség kezdete. Az. Erő, a Formák és a Minőségek mikor még nem különültek el, csak ködös zűrzavarról bezélhetünk. Egybekavarodva és összezavarodva voltak mindenek, s egymástól még el nem váltak. Ezért mondjuk, hogy ködös zűrzavar. Fürkésszük és mégse látjuk, hallgatjuk, de mégse halljuk, megfognánk, 1 de el nem érjük - ezért azt mondjuk rá: »könn)'Űség«. Nincs forma, melynél e könnyűség megmaradna. Mikor a könnyűség átalakul, létrejön az egy, az egy átalakul, s lesz belőle hét. A hét átalakul, lesz belőle kilenc, és a kilenccel véget ér a sor. Ám új változásjön, s újra itt az egy. Ez az egy a formák változásának kezdete: ami tiszta és könnyű, az felfelé tört, és Éggé lett, ami zavaros és nehéz, az lesüllyedt, hogy Föld legyen. Kettejük ereje pedig harmóniába olvadt, belőle lett az ember. Így őrzi Ég és Föld a magvakat, a úzezernyi lény pedig átváltozik és életre kel." I.

[3.]

Lie Ce mester mondotta. .Sern az Ég, sem a Föld nem tökéletes, a bölcs ember sem mindenható, és van, amire a tízezernyi lény egyike sem képes. Mivel az Ég éltet és

1. AZ ÉG JELEIRŐL

7

betakar, a Föld megformál és fenntart, a bölcs tanít és átalakít, az élőlények meg természetük szerint élnek, így aztán van olyan, amire csak a Föld képes, az Ég pedig nem, és olyan is van. hogy ahol a bölcs botladozik. a közönséges lények könnyedén szaladgálnak. Hogy mitől van ez? Ami éltet és betakar, nem tud formálni és fenntartani, ami formál és fenntart, nem képes tanítani és alakítani. A tanító és alakító nem tehet a dolgok természete ellen, aminek pedig természete meghatározott, helyéből ki nem térhet. Így aztán jin ésjang változik- ez Ég és Föld menete. Hol emberséges, hol igazságos - ilyen a bölcs tanítása. A úzezernyi lény közt meg van természete szerint gyenge is, erős is. Mind csak saját természetét követi, és helyéből kitérni képtelen. Van, ami él, és van, ami az élőt élteti, van forma, és van, ami a formát megformálja, vannak hangok, és van, ami a hangot hangossá teszi, vannak színek, és van,

ami színessé teszi őket, vannak ízek, és van, amitől ízessé lesznek. És bár az élet a halál nyomán születik, az élet éltetője mégsem pusztult el még soha. Bár a forma a test által formálódik, ami a formát alakítja, még soha testet nem öltött. Bár a hangok hallásunk által hangosak, a hangok zendítője még mindig néma maradt. Bár a színek az árnyak nyomán csillognak, a színek színezője még soha fel nem tündökölt. Bár az ízek a kóstolás nyomán támad­ nak, az ízek fűszerezője még mindig íztelen maradt. Tétlen munkálkodás1 igazgatja mindezt - lehet jin, vagy lehet jang, lehet lágy vagy kemény, rövid vagy hosszú, kerek vagy szögletes, élő vagy holt, forró vagx hideg, lebegő vagy alászálló. lehet hang vagy felhang2, előtűnő vagy eltűnő, sötét vagy aranyló sárga, édes vagy keserű, búzős vagy illatos: nem tudás és nem is képesség, még sincs, miről ne tudna, és nincs. mit meg ne tehetne." 1.

[4.]

Lie Ce mester Vej felé menet épp eszegetett útközben, mikor egyik tanítványa egy, az évszázadok alatt már kiszik-

8

1. AZ ÉG JELEIRŐL kadt koponyát talált. A mester félrehúzta az út menti bozótot, s e szavakkal fordult tanítványához, Paj Fenghez: „Csak mi ketten - ez a csontdarab meg én - tudjuk, hogy 1 nincs, mi meghalt, és nincs, mi élő volna. De mi van a gyászon és az életörömön túl? Van egy nagy gépezet, mely az élet magvait mozgatja, és fürjjé változtatja, mi előbb béka volt. Ha e magvak vízbe kerülnek, vékony rétegben lebegnek rajta. Vízpartra kerülve békalencse lesz belőlük, dombtetőn meg útifűvé válnak. Ajól trágyázott földben az útifűből varjúlábgaz válik. A varjúlábgaz gyökeréből férgek sarjadnak, leveléből meg pillangó terem. Ezek a pillangók aztán mind bogárrá változnak, és a konyhában, a tűzhely alatt tanyáznak, olyasforrnák, mint a lehámlott bőr, és seregélycsapat2 a nevük. Ezer nap elteltével ebből a bogár­ ból madár lesz, úgy hívják, hogy tisztacsont. A tisztacsont madár nyálából lesz a nemesféreg, ebből meg az ecetfaló kagyló, melynek szekérállú a neve. Belőle születik a másik ecetfaló, a sárga gonosz. A sárga gonoszból lesz a kilenc­ rajzos, ebből meg a vaksi gyepbogár, majd a rohadttökku­ kac. Birkamájból földitök, lóvérből meg lúdvérc támad. Az ember véréből bolygótűz válik. A héja karvallyá, a karvaly kakukkmadárrá, ez meg idővel megint héjává változik. Fecskékből kagylók, a mezei egerekből fürjek lesznek. A rohadt dinnyéből hal terem, és a hagymából mindenféle zöld növény. A fekete jerke majom lesz, a halikrából meg rengeteg bogár. A San Jüan hegyen él egy állat, »valamifé­ le- a neve, és önnernzéssel szaporodik. A mocsári gágogók egymásra néznek, és attól szaporodnak. A nagyderekú teknősbékák csak nőstények, és hímek nélkül tenyésznek, a növendékdarazsak csak hímek, és nőstények nélkül so­ kasodnak. Az Elgondolkodók földjén a férfiak nem érint­ keznek a nőkkel, a nők férfiak nélkül esnek teherbe. A Köles herceg egy óriás lábnyomtól születettt, Ji Jin pedig egy odvas eperfából. A szitakötő a nyirkosságból terem, a muslicák a borból kelnek életre. A birkagaz olyan, mintha nem lennének rügyei, de az öregbambusszal együtt békés

I. AZ ÉG JELEIRŐL

9

zöldellőbogár lesz belőle, ebből születik a leopárd, a le­ opárdból a ló, a lóból meg az ember. És az ember újra belép a nagy gépezetbe: a tízezer lénvt mind e gépezet dobja elő, és mindüket ez fogadja vissza.., I. [5.]

Így mondja a Sárga császár könyve: „Megmozdul a forma, ám nem formát teremt, csak árnyat vet. Megcsendül a hang, ám amit létrehoz, csak visszhang. A semmi, ha megmoccan, nem a semmit teremti, hanem a létezést. "1 A formák végesek, talán az Ég és a Föld is véget ér egyszer, és velük mi magunk is bevégezzük majd. Hogy akkor tényleg minden véget ér-e, azt nem tudom. Hogy véget ér-e az Út, holott kezdete sincs, hogy megszűnik-e, holott nem is létezett? ... Ami élő, visszatér a élettelenhez, aminek formája van, visszatér a formátlanhoz. De bár akkor már nem él. mégsem ő a gyökerében születetlen. bár akkor már nincs formája, mégsem ő a gyökerében alaktalan.2 Az élők sorsa, hogy el kell pusztulniuk. Ami pusztul, csak elpusztulni tud, ugyanúgy, mint ahogy az élő sem tehet egyebet, mint hogy él. Arra vágyni, hogy meg­ maradjon életünk, \agy hogy ne érjen el a vég, csak tudat­ lanság a világ sora felől. Minden szellemi az Ég darabja, minden testi a Föld része. Az égi tiszta és szétáradó, a földi zavaros és sűrű. Ha a szellem és a test elválnak egymástól, mindegyik visszatér oda, hová lényege szerint tartozik. Úgy is hívják, hogy megtért lélek, hiszen visszatér igazi otthonába.'.~ A Sárga császár mondotta: ,,A szellem átlépi kapuját, a test megleli gyökerét. Hogy is maradhatna valami belőlünk?"

l. A2 ÉGJELEIRŐL

10

I.

[ti.]

Születéstől a halálig négy nagy változása van az embernek: gyermekkor, ifjúság, elaggás és pusztulás. Míg gyermek, életereje teljes, akarata erős, és a lélek békéje háborítatlan. Nincs, mi árthatna neki, így tökéletes. Ifjúként vére heves, és ereje féktelen, sóvárgás és gond egymást kergeti, a dolgok rátámadnak, s így tökéletessége is elvész. Mikor öreg és elaggott, meggyengülnek mind a vágyak és gon­ dok. A test csak pihenni kíván, semmi fontos nincs számára többé. Ekkor, bár nem olyan tökéletes, mint gyermekkor­ ban volt, ifjúkoránál mégis különb. A pusztulásban végül megleli nyugalmát, s visszatér a teljességbe. I.

[7.]

Egyszer, mikor Konfuciusz a Taj San hegyen vándorolt, összetalálkozott Zsung Csi Csivel, aki ott kószált a Cseng környéki pusztaságban. Szarvasbőr ruháját csak egy durva kötéllel fogta át, lantját pengette, és énekelgetett hozzá. ,,Hogyhogy így őrvendezel. öreg?" - kérdezte tőle Kung mester. .,Sok mindennek örülhetek" - válaszolt. - A tíz­ ezernyi lény mind az Ég szülötte. de közülük is az ember a legkiválóbb - hogy ember lettem, ez az első örömöm. Nő és férfi közül a férfi tiszteletre méltó, míg a nő csak alantas - hogyjómagam férfi lettem, ez a második örömöm. Van, aki megszületik, de egy napot se él. vagy még pólyáskorban elpusztul - én meg már a kilencvenediket taposom, ez a harmadik örömöm. A gondolkodók osztályrésze mindig is a szegénység volt, s mindnyájunk életének a halál vet véget - megvan az osztályrészem, és elérem a véget is, ugyan mi szomorkodnivalórn lenne?" „Milyen igaz - mondta Konfuciusz. - Csak egy megbékélt ember képes így élni." I.

[8.]

Lin Lej már százévesnél is öregebb volt, s habár már tavasz utója feléjárt, még mindig szőrmeruhába burkolózva gyt'ij-

1. AZ ÉG JELEIRŐL

11

tögette az elhagyott kalászokat a mezőn. s közben énekel­ getett. Konfuciusz Vej felé menet észrevette őt. s tanítvá­ nyaihoz fordulva így szólt. ,,Az. az öreg ott olyasvalaki. akivel érdemes szót váltani. Próbáljatok meg tudakozódni nála!" Ce Kung kérte is. hogy odamehessen, s mikor egy domb tövében utolérte. szúrósan az öreg szemébe nézett, és nagvot sóhajtva megszólította. .,Te meg miért nem bán­ kódsz inkább, ahelyett hogy itt énekelgetsz, és szedegeted a kalászokat?" Lin Lej csak ballagott tovább dudorászva. De Ce Kung megint unszolni kezdte, addig, mígnem egy­ szer csak az öreg megfordult, és így szólt: .Aztán mi lenne az, amit bánnom kéne?" ,,Fiatalkorodban nem szorgoskod­ tál, felnőttként nem törekedtél, most öregségedre aztán itt vagy feleség és gyerekek nélkül, nemsokára meghalsz ugyan mitől lenne olyan örömteli dalolászva kalászokat böngészni a földeken?" - kérdezte Ce Kung. .Amiben örömömet lelem, bárki örülhetne annak, csak­ hogy fonákul ítél felőle, s siralomnak tartja - válaszolt nevetve Lin Lej. - Fiatalon nem szorgoskodtam, felnőtt­ ként nem törekedtem, ezért nyúlt hosszúra életem. Öreg­ ségemre se feleségem, se gyerekem, így közelít életem a vége felé - ezért találom meg örömömet." Ce Kung ezt válaszolt erre: .,Minden ember szíve vágya, hogy hosszú életű legyen, és mindenki elborzad a haláltól. Hogy van az, hogy te mégis a halálnak örülsz?" Lin Lej ekkor így szólt: „Halál vagy élet csak olyan, mintjönni és elmennni. Hiszen ha emitt meghalok, honnan tudhatom, hogy nem szüle­ tek-e meg arrébb? Csak annyit tudok, hogy e két dolog nem egyforma. Honnan tudhatom. hogy az élet utáni szakadatlan vágyakozásom nem csalatkozás-e? És azt ugyan honnan tudhatnám, hogy ha most meghalnék, az nem len­ ne-e jobb, mint előtte az élet volt?"1 Ce Kung, bár végighall­ gatta, nem sokat értett szavaiból, visszatért hát a mesterhez, és mindent elmesélt neki. Konfuciusz így szólt hozzá: .Tudtam, hogy érdemes szót váltani véle, és igazam volt. Bizony ő már megragadta, bár még nem járt a végére'."

I. /\.Z ÉG JELEIRŐL

12

I.

[9.j

Ce Kung már nagyon belefáradt a sok tanulásba. ,,Nyugal­ mat szeretnék" - mondta Konfuciusznak. ,,Az életben nincs megnyugvás" - válaszolt Konfuciusz. Ce Kung erre kifakadt. . .Hát tényleg nem lelhetek sehol nyugalomra>" .De igen - szólt Konfuciusz. - Nézd csak a sokféle sírhan­ tot, és máris látod, hol van a megnyugvás!" ,,Bizony nagy a halál! - mondta Ce Kung. - A nemes embernek meg­ nyugvás, a közönségesnek beletörődés." Konfuciusz így válaszolt: .,Ce, látom, érted már. Mindenki örömtelinek tudja az életet, ám keserűségére nem gondol. Tudják, hogy az öregség halálos fáradtság, ám nem tudják róla, hogy megbékélés is egyben. Úgv tudják, hogy a halál borzasztó, ám arról, hogy megnyugvás is, már nincs tu­ dásuk." Jen mester mondotta. .Milven magasztos is, ahogy a régi­ ek tekintették a halált! Az emberségeseknek megnyugvás, a hitványaknak beletörődés. A halál visszatérés. A régiek így mondták: aki meghalt, az hazatért. Ha a halottat hazatértnek mondjuk, az élőt vándorlónak kell hívnunk. Aki vándorol, s nem tud a hazatérésről - hontalan bo­ lyong. Ha csak egy ember hontalan, az egész világ tudja, hogy tévelyeg, ám ha az Ég alatti világban mindenki elveszíti otthonát, már nincs, ki felismerné a tévelygést! Ha valaki felkerekedik szülőföldjéről, rokonait s házát hátrahagyva szanaszét kószál a vakvilágban anélkül, hogy visszatérne - miféle embernek tartsam őt? A világ, bizo­ nyos, hogy megátalkodottnak mondja majd. Másvalaki meg óvja hírnevét, nagyra értékeli képességeit, féltőn ápoljajó hírét, és fennhéjázva büszkélkedik kiválóságával szakadatlan - felőle ugyan mit gondoljak? A világ, bizo­ nyos, hogy nagy tudású férfiúnak mondja majd. Hiába egyformán tévelygő mindkettő, mégis az egyiket megbe­ csülik, a másikat megvetik. Csak a bölcs tudja, ki méltó a becsülésre és ki a megvetésre."

1. AZ ÉGJELEIRŐL I.

13

[10.]

Valaki ezt kérdezte Lie Cétől: .Mester, ugyan miért értéke­ led oly nagyra az ürességet?" .Az ürességen nincs mit nagyra értékelni - válaszolta Lie Ce. - Nincs a nyugalom­ hoz, nincs az ürességhez hasonló - mondta azután. Dicséret nem érinti őket. A nyugalomban és az ürességben biztos menedéket találunk, a szerzés és az adományozás pedig csak összezavar minket. Aztán ha már valami dara­ bokra tört és szétesett. hiába a csűrés-csavarás az -ember­ séggel- és -igazságossággal-, mégse jön helyre tőle .sernmi", I. [ 11.] Jü Hsziung mondotta: ,,A végtelen mozgást és alakulást, Ég és Föld rejtett változásait ugyan ki lenne képes megragad­ ni? Hiszen mi amott megfogyatkozik, itt már újra gyarap­ szik, mi kiteljesül itt, újra elvész arrébb, alighogy megszü­ letik, máris elpusztul. E sürgés-forgást, hol minden elvá­ laszthatatlanul egybefonódik, ugyan ki lenne képes megragadni? Az erők nem hirtelen kezdenek működni, s a formák sem egyszeriben múlnak el. A kiteljesedés és a károsodás is megragadhatatlan. Éppígy az ember is: szüle­ tésétől haláláig megjelenésében, tudásában és viselkedésé­ ben nincs két nap, hogy egyforma lenne - bőre, körme és haja alighogy megnőtt, máris elpusztul, és nincs, mi gyer­ mekkora óta változatlanul ugyanaz maradt volna. Az átvál­ tozás megragadhatatlan, és csak mi végbement, arról van tudásunk." I.

(12.]

Csiben élt egy ember, aki amiatt aggódott, hogy Ég és Föld egyszer csak elmúlnak, és neki nem lesz majd hol élnie. Nem talált sehol nyugalmat, még enni sem tudott félelmé­ ben. Volt aztán egy másik is, akit meg az első félelme aggasztott. El is ment hozzá, és így okította: ,,Az Ég csak felgyülemlett levegő", "és nincs oly tér, ahol levegő ne

14

l. AZ ÉGJELEIRŐL lenne. Kitágulás és ósszehúzódás - mint ahogy mi ki- és belélegzünk - az Égben egymást váltja, mozgás és nyuga­ lom szakadatlan. Miért aggódnál hát, hogy leroskad és véget ér?" A másik erre így szólt: .,De ha az Ég csak felgyü­ lemlett levegő. a Nap meg a Hold és a sok csillag nem hullhat alá róla?" Emez így válaszolt: ,A Nap, a Hold és a csillagok csak fénylő pontok az összegyűlt levegőben - még ha le is esnének, akkor sem tehetnének kárt semmiben." De az ember csak tovább folvtatta. ,,És mi lesz, ha a Föld beszakad?" ,A Föld csak a szilárd részek ősszetőrnőrűlése - volt a válasz. - Minden űrt betölt a világ négy sarkában, és nincs hely, ahol ne lenne összetömörülve. Bármerre lépkedjünk is, mozgásban, nyugalomban szakadatlanul a Föld felszínén járunk. Miért aggódnál hát, hogy besza­ kad?" Erre a kérdező végre megnyugodott, és szélesjóked­ ve támadt. És aki mindezt elmagyarázta neki, szintén meg­ nyugodott, és jókedvre derült. Csang Lu mester is hallott minderről, és nagy nevetve ezt mondta. .Szivárvány, felhő és köd, szél és esó meg a négy évszak - csak ennyi a felgyülemlett levegőből álló égbolt, Hegycsúcsok, folvamok és tengerek, fémek, kövek, tűz és fa - csak ennyi az összetömörült formákból álló Föld. Ha már tudjuk, hogy felgyülemlett levegő az egyik, és részek ősszető­ mőrúlése a másik, akkor hogy is mondhatnánk, hogy nem pusztulnak el? Az Ég és a Föld az űrben csak apró porszemek, de mert a mi világunkban hatalmasak, bizonyos, hogy nehéz elgondolni pusztulásukat, bizonyos, hogy nehéz felmérni és megismerni őket. Aki elmúltukon kesereg, távol jár az igaz­ ságtól, de aki azt mondja, hogy nem pusztulnak el, annak sincs igaza. Az Ég és a Föld is el kell pusztuljon egyszer, és együtt térnek majd az enyészetbe vissza. Megélni pusztulásu­ kat, hogy is ne rettentene e gondolat!" Lie Ce mester is hallott minderről, és nevetve mondotta: .Aki azt mondja, hogv az Ég és a Föld elpusztul, ugyanúgy téved, mint aki azt mondja, hogy nem. Hogy elpusztulnak-e vagy sem, nem lehet tudni. Ez is mondott valamit, meg az

l. AZ ÉG JELEIRŐL

15

is mondott valamit, de egymást ugyanúgy nem értik, mint ahogy a halott sem érti az élőt, és az élő sem érti a holtat. Aki érkezik, nem érti a távozót, és a távozó se azt, aki megérkezik. Ugyan mi értelme azzal foglalkozni, hogy elpusztul-e vagy sem a világ?" l. [13.]

Sun egyszer azt kérdezte Csengtől. .Vajon birtokolható-e a Taó?" Cseng így válaszolt: ,,Még saját tested sem a tulaj­ donod, hogyan lehetne hát tiéd a Taó?" Sun erre így szólt: „Ha testem nem az enyém, hát akkor vajon kié?" Cseng ekkor azt mondta: ,,Nem más az, mint Égtől és Földtől kapott forma. Életed sem a tiéd, csak Ég és Föld harmóni­ ájából ered. Természeted és sorsod sem sajátod, csak Ég és Föld menetét követik. Fiaid és unokáid sem a tieid, csak Ég és Föld levetett bőre mindegyik. Ígv hát: megyünk, bár nem tudjuk, hová, itt vagyunk, bár nem tudjuk, hol, táp­ lálkozunk, de nem tudjuk, mivégre? Ég és Föld teremtő erejét ugyan ki is tudná birtokba venni?" l. [14.]

Csiben Kuo úr nagy gazdagságban, Szungban Hsziang úr meg nagy szegénységben élt. Egyszer aztán Hsziang úr elment Szungból Csibe, hogy megkérdezze, mi a_titka e nagy gazdagságnak. Kuo úr így válaszolt neki: .Ertek a tolvajláshoz. Mikor elkezdtem tolvajkodni, egy évre rá a magam ura lettem, két év múlva mindenből volt elegendő, három év múlva már dúsgazdag voltam. Ettől kezdve több falum ésjárásom is volt már." Hsziang úr nagyon megörült a válasznak, de csak a szavakat hallotta, a tolvajlás lényegét már nem értette meg. Neki is látott átmászni a falakon, betörni a házakba, és összelopkodott mindent, mi szeme elé vagy a keze ügyébe került. Csakhamar bűnhődnie kellett a sok rablásért, és még azt is elvesztette, ami kevés­ kéje korábban volt. Hsziang úr úgy gondolta, hogy Kuo úr csak a bolondját járatta vele, elment hát hozzá, és szidal-

16

I. ./\Z ÉG JELEIRŐL mazni kezdte. Jvfégis, ho~' volt az azzal a lopássali-=kérdezte Kun úr, és mikor Hsziang úr elmesélte, mi történt. így kiáltott fel: -A kuryafájátl Hát tényleg ennvire nem értetted, amit a tolvajlásról mondtam? Most akkor elmagyarázom. Hallottam róla, hogy ahogyan az Ég időszakai változnak, úgy nY4jtja adománvait a Föld. Megrabolom hát az égi időszakokat és a földi adományokat: felhő és esővíz áztatja, táplálja. hegy és folvam élteti, neveli - így nő nagyra gabonám, virágzik veté­ sem, házam falai erősek, és otthonom biztonságos. A földek­ től madarakat és négylábúakat, a vizektől halakat és teknős­ békákat lopok. Bizonv nem más ez, mint rablás. hiszen a sok gabona és termény, a föld fái, a madarak és a négylábúak. a halak és teknősök mind-mind az Ég szülöttei - hogy is lehet­ nének az envémek? De én, bár meglopom az Eget, mégsem bűnhődöm érte? Arany és gyöngy, drágakövek, ékszerek, ritka, értékes kin­ csek - mind ember gyűjtötte gazdagság ez, hogyan is lehetnének az Ég adományai? Ha ezeket lopkodod, ugyan kit okolhatnál, ha megbüntetnek érte?" Hsziang urat zavarba ejtette a válasz, és azt hitte, hogy Kuo úr megint rá akarja szedni. Így aztán mikor összetalálko­ zott Tung Kuo úrral, tanácsot kért tőle. Tung Kuo ezt mondta neki: ..Nem lopott-e még a tested is, amelyben élsz? Jin és jang egyensúlyát loptad, hogy megszülethessen és kiformálódhasson. Mennyivel inkább lopott minden külső dolog! Valójában Ég és Föld s a tízezer lénv egymástól el sosem válnak - ha birtokolhatónak tartjuk őket, min­ denkor csalatkozunk. Kuo úr egyetemes törvénvt követ a tolvajlásban, ezért nem érte semmi balszerencse, de téged csak önző szándékod vezetett a lopkodásban, ezért ért utol a büntetés. Aki az egyetemes törvényt követve önző, ugyan­ 1 úgy tolvaj, mint aki önzése miatt rabol. Csakhogy Ég és Föld természete olyan, hogy az önzetlenekhez Önzetlen, az önzőkhöz pedig önző. Ha megértetted Ég és Föld természetét, vajon lesz-e, akit tolvajnak tartasz? És vajon 2 találsz-e valakit, aki nem rabolt?"

II. A SÁRGA csA.sZÁR

17

II. [1.l

Már tizenöt éve volt, hogy trónjára lépett a Sárga császár örvendezett az Ég alatti Yilág hódolatának, táplálta élet­ erejét 1, élvezte mindazt, mi kedves a fülnek és a szemnek, a jó illatokat és ízeket -, mígnem gond kezelte gyötörni, izmai elgyengültek, búskomor lett, és érzései összezavarod­ tak. Megint eltelt tizenöt év, ezalatt csak a birodalom kormányzásának dolgával törődött, minden tudását össze­ szedve, teljes erejéből csak népe ügvén munkálkodott mígnem gond kezdte gyötörni, izmai elgvengültek, búsko­ mor lett és érzései összezavarodtak. Mély sóhajok közt így szólt ekkor a Sárga császár: ,,Nagy az én hibám! Magamat gondozva bajba jutottam, a tízezer lényt vezetve is bajba jutottam!" Félretette hát a kormányzás rengeteg teendő­ jét, elhagyta az alvópalorát, elbocsátotta szolgáit, eltávolít­ tatta a zeneszerszámokat, elhordatta a sokféle ínyencséget, s visszavonult a Nagv Csarnok melletti szobába, hogv kipi­ henje magát, s felfrissüljön testben és lélekben. Három hónapja volt már. hogv nem foglalkozott a kormányzás ügyeivel, mikor egyszer fényes nappal elszenderült. Álmá­ ban Hua Hszü országában járt. Hua Hszü országa Jen Csoutól nyugatra, Taj Csoutól északra, a Középső Biroda­ lomtól nem is tudni, hány millió mérföldre fekszik. Hajó­ val, kocsin vagy gvalog el nem érhető, hanem csak a szellemi világban kószálva. Ebben az országban nincs ural­ kodó, az embereket nem hajtják vágvak: nem tudják, hogy az életnek örülni kell, nem tudják, hogy a haláltól rettegni kell, nincs ott korai halál. Nem ismerik az öndicséretet, nem tudnak semmi megvetendőről, nincs ott se szeretet, se gyűlölet. Nem tudnak perlekedésről. és nem tudnak hízdgésről, nincs ott haszon, és nincs kár sem. Nincs kit szeretni, szánni, nincs kit tisztelni, nincs mitől félni. A:z ottaniak, ha vízben alámerülnek is, meg mégse fulladnak,

11. A SÁRGA CSÁSZÁR

18

ha tűzbe mennek is, meg mégse égnek. Megütik magukat, de nem lesz sebük. mely sajogna. ha megsértik is magukat. mégsem fájlalják semmijük. Felemelkednek a levegőbe, mintha csak a földön járnának, és az ürességben, mintha ágyon feküdnének, úgy pihennek. Felhő és köd látásukat el nem fedi, égzengés, mennydörgés fülüket nem bántja. Szépség, rútság szívüket meg nem zavarja, hegyeken, völ­ gyeken botlás nélkül járnak, hiszen a szellemi világban tevékenykednek. Mikor a Sárga császár ébredezni kezdett, s magához tért, behívatta Égi Öreget, Erős Pásztort és Nagyhegyi Bölcset, és így szólt hozzájuk . .,Három hónapja pihenek, hogy felfrissüljek testben és lélekben, miután hiába kerestem a test táplálásának és a dolgok igazgatásá­ nak Útját, és a módszert meg nem találtam. Fáradtságom­ ban elszenderültem, s ilyen álmot láttam. Most már tu­ dom, hogy a fensőbb Utat szenvedélyekkel telten kikutatni nem lehet. Tudom már'. Igen, tudom, de nincs szavam elmondani nektek." Még huszonnyolc évig uralkodott a császár, s az Ég alatti világban - mintha csak Hua Hszü országa lett volna - oly q rendben ment minden. Ekkor aztán az Eghe költözött", s a nép még két évszázad múltán is mindegyre siratta őt. II.

[2.J

A Sokcselédhegy a Temérdekvizú Tenger közepén fek­ 1 szik . Ezen a helyen szellememberek élnek: életük szél, italuk harmat, gabonát nem esznek. Szívük, mint a mély forrás, termetük, mintaszüzeké. Mitsem tudnakgyengéd­ ségről, szeretetről. Hivatalnokaik bölcs halhatatlanok. Fé­ lelmet, haragot nem ismernek, intézóik tisztességesek és nyiltszívúek. Nincsenek kegyek, se adományok, mindenki megelégedett. Nem gy~jtögetnek, nem tartogatnak, hi­ ányt mégse szenvednek. Arrafeléjin ésjang mindig egven­ súlyban van, a Nap és a Hold mindig fényesen ragyog, a négy évszakban mindigjó idő van, szél és eső kellő időben

változik, a táplálék mindigjókor érkezik, és a termés min-

II. A sARGA csAszAR

19

" - kérdezte Lie Ce.Jin Seng így válaszolt. .Koráhban, mikor egv kér­ déssel kerestelek meg, mester, nem adtál útmutatást. t·s ezért megharagudtam . Mostanra már elmúlt a haragom,

így aztán visszajöttem." Azt mondta erre Lie Ce: ..F.n peclia; korábban azzal voltam, hogy tán megértettél valamit. és most mégis ilyen földhözragadt dologban jársz megint. csak le, majd elmondom, hogy is volt. mikor én a meste­ remnél tanultam! Három évre rá, hogy elszegődtem mcs­ teremhez, Po Kaóval pedig barátságot kötöttem, mikor szívemben már rá se mertem gondolni, hogy mi helves, mi helytelen, és szám szót se mert szólni hasz nosrúl ,·agv károsról - a mester akkor vetett rám elószőr pillantást. Öt évre rá szívemben újra a helves és helvtelen felől gondol­ kodtam, és szám újra a hasznosról é~ károsról kezdett szólni, a mester akkor fordult elószór felém, és elnevette magát. Hét évre rá szívemben már nem volt gondolat helyesról vagy helvtelenról. és számnak sem mit mit szól­ nia hasznosról és károsról. A mester akkor ültetett clősúlr maga mellé. Kilenc évre rá szívem gond0latai, szám beszé-

i:::u

dei felszabadultak. Nem tudtam többé helvesrril, helvre-

II. A SÁRGA CSÁSZi\.R

20

lenről, hasznosról vagy károsról, mely engem érinthetne, és nem tudtam már azt sem, mások dolgában mi lenne helyes vagy helytelen, hasznos vagy káros. Nem tudtam többé, hogy a mester a tanítóm, és hogv a társam a bará­ tom, nem volt többé se belső, se külső. Szemem, mint a fülem, fülem, mint az orrom, orrom, mint a szám - nem volt már különbség. Gondolatain_i megfagytak, testem szét­ áradt, izmom és csontom mind egybeolvadt, nem tudtam. testem merre dől, lábam hova téved. A szelet követve repültem keletnek, nyugatnak, mint a száraz falevél. Azt se tudtam már, én járok-e a széllel, vagy a szél énvelem. Te meg alighogy tanítványul szegődtél hozzám, egy kis idő alatt már háromszor gerjedtél haragra ellenem. Tested még a levegőt se állja, tagjaid még a földdel sem bírnak hogyan akarsz így az ürességben lépkedni és a széllel repülni?" Jin Seng erre nagyon elszégyellte magát, s mélyen hallga­ tott, egy szót sem mert szólni többé.1

II.

[4.J

Lic Ce ezt kérdezte Kuan Jintől: ,A tökéletes emberek vízbe merülnek, és semmi bajuk nem esik, tűzbe lépnek, és nem égnek meg, a tízezernvi dolog fölött járnak félelem nélkül. Kérlek, mester, fedd fel nekem, hogyan érhetném el mindezt." Kuanjin így válaszolt: .A tiszta Erőt ragadják meg, nem okosságon, ügyességen vagy elszánt bátorságon múlik mindez. Ülj csak ide, elmagyarázom neked! Aminek alakja, formája vagv hangja van, az mind valamilyen dolog. Egyik dolog a másiktól hogy is válhatna el? Ugyan hogy lehetne bármelyik is a másiknál elóbbrevaló? Csak nekünk jelennek meg így- ennyi az egész. A dolgok nem a formák világában keletkeznek. és nem a változások világában ér­ nek véget. Aki ezt megérti és kimeríti - nem a tökéletessé­ get éri-e el? A makulátlan rendben tanyázik s a kezdet nélküli időkben rejtőzik ő. Ott barangol, honnan a tízezer dolog fakad, és ahol véget ér. Kiteljesíti természetét. táp-

II. A SÁRGA CSÁSZAR

21

1

lálja életerejét , óvja tökéletességét. Ígv hatol a dolgok keletkezéséig. Bizony, aki erre képes, annak az Ég őrzi épségét, s szelleme hibátlan. Külső dolog hogy is érinthet­ né őt? Mint mikor egy részeg ember leesik a kocsiról: még ha meg is üti magát, nem hal bele. Csontjai és inai olyanok. mint bárki másé, csakhogy a baj nem úgy fogja őket, mert ép a szelleme. Arról, hogy kocsira szállt, éppúgy nem tud semmit, mint arról, hogy leesett. Élet vagy halál isondja, félelme nem zavarja elméjét, íg-y aztán bármivel találkoz­ zon is, meg nem retten semmitől, Már a bortól ily tökéle­ tességet nyerr2 - hát még ha az Égtől kapta volna tökéle­ tességét! A bölcs az égiben rejtőzik, ezért nincs olyan dolog, mely árthatna neki." II.

[5.J

Lie Jü Kou büszkélkedett Po Hun Vu Zsennek, milyen ügyesen tud nyilazni. A végsőkig megfeszítette íját, egy vízzel teli kupát állított a kezére, s alig hogy egyet kilőtt, már ott is volt a másik: egymást érték a nyílvesszók, úgy röpködtek. Ő maga csak állt mozdulatlanul, mint egy szobor. Így szólt erre Po Hun \'u Zsen: ,,A nyilazás mester­ sége még nem mesteri nyilazás. Vajon ha felmennék veled egy magas hegyre, imbolygó köveken lépdelve, alattad nyolcszáz lábnyi mélvséggel - akkor is tudnál nyilazni?" ts Vu Zsen tényleg felment vele egy magas hegyre, imbolygó köveken lépdelve, s a nyolcszáz lábnvi mélység peremén hátrálni kezdett, mígnem talpának java része a szakadék fölé került. Intettjü Kounak, hogy lépjen közelebb, de ő csak lerogyott a földre, tetőtől talpig kiverte a veríték. Po Hun Vu Zsen ezt mondotta ekkor. ,,A tökéletes ember fent az ég kékjében nézelődhet, vagy leszállhat az alvilágba 1, bejárhatja a világ minden szegletét, szelleme és életereje mit sem változik. Te pedig félelmedben összevissza pis­ logsz, s bensődben sincs egyéb a puszta rettenetnéI!"

11. A Sr\RGA CSÁSZÁR II. l fi 1 Fan úrnak volt egv fia, úgv hívták, hogv Ce Hua. Igen kényes volt hírnevére, a Csin Birodalomban mindenki mélv hódolattal vette kórúl. Az udvarban is nagv becsben állt. s bár nem viselt semmiféle hivatalt, mégis a három Iőminisztcrre! egyenrangúnak tekintették. Szemének egyetlen pillantása elég volt, hogy az clókelók sorába emel­ jen bárkit. és ajkának egvetlen rándulásával bárkit száműz­ heten Csinból. A vendégek úgv tolongtak házában, akár­ csak a fejedelem udvarában. Ce Hua pedig a nála lebzselő szerencselovagokat egvmásnak ugrasztotta: a ravasz meg­ mérkózőtt az ostobával. az erős birokra kelt a véznával. Még ha sebeket ejtettek is egvmáson. ügvet se vetett rá senki. Éjjel-nappal ez mit Ce Hua kedvenc mulatsága, ígv az erőszak csakhamar országszerte terjedni kezdett. 1 {o Seng és Cc Po is gvakorta megfordult Fan úr háza táján. Egvszer jóval a városon túlra kirándultak, és az éjszakát egy öreg paraszt - Sang Csiu Kaj - házában töltötték. Már az éjszaka közepére járt az idő, de a két vendég - Ho Seng és Ce Po - mé-g mindegyre csak Ce Hua hírhedt hatalmáról beszélgetett, hogv bárkit el tud pusztítani, és bárkit életre tud kelteni, hogv képes íóldóntutóvá tenni, ki gazdag volt, vagv gazdaggá tenni a koldusszegényt kedve szerint. Sang Csiu ~~j. aki ez idáig mindig csak éhezett és fázott, az északi ablak alá húzódott. és úgv hallgatta őket. Aztán fogta magát. úss.1ep,1kolt valamicske en nivalót. egy kosárban a hátára vette, és elindult Ce Hua udvarába, Ce Hua vendége csupa jómódú embervolt: finom ruhák­ ban, díszes kocsikon jártak. és komótosan sétálgattak gő­ gösen l1f·-zel6dvc. Amikor meglátták Sang Csiu Kajt öregen és véznán, napperzselte arccal. rongyos gúnyában, megüt­ kózve néztek rá, ide-oda lőkdősték hangos nevetéssel, dur­ va szavakkal ugratták, és nem volt sértés, mellyel ne bán­ talrnazták volna. Sang Csiu Kaj türelemmel viselt mindent, úgyhogv végül is a vendégsereg - kimerülve a sok kacagástól - belefáradt a gúnyolódásba. Később felvitték maguk·

II. A SÁRGA CSÁSZÁR

23

kal egy magaslatra. és egyikq]ük így szólt. ..Száz pénzt annak, aki innen le tud ugrani!" Mindenki rábólintott, Sang Csiu Kaj pedig - merthogy azt hitte, komolyan be­ szélnek - fogta magát, és leugrott. Mint a madár szárnyalt. úgy ért földet, hogy egyetlen haja szála sem görbült. A Fan úr-féle társaság csak véletlennek hitte, ami tőrtént, nem is nagyon csodálkoztak rajta. Majd később, mikor egy folyó­ kanyarhoz értek, így szóltak a kavargó vízre mutatva. ,,Ott az örvényben ritka igazgyöngyök vannak, aki alábukna, meglelhetné őket! .. Sang Csiu Kaj úgy is tett megint: alá­ merült, és mikor előbukkant, tényleg igazgyöngyöket ho­ zott. Erre már mindannyian elbizonytalanodtak. Ce Hua megparancsolta, hogy hozzanak ételt-italt neki, és sokféle ruhát szépen sorban. Nem sokra rá Fan úr raktáraiban tűz ütött ki...No, aki átmegy a tűzön, és hoz a sok drágaságból - aine nnvit csak bír, mind megtarthatja kedvére!" - mondta Ce Hua. Sang Csiu Kaj nem habozott, bement a tűzbe. és úgyjött ki, hof;'· sehol meg nem égett, még pernye se tapadt rá. Fan úr emberei, mivel úgy hitték. a világtörvény isrueróje '. mind könyörgésre fogták a dolgot: ,,Nem tudtuk. hogy a világ­ törvény ismerője vagy, csak azért mertünk csúfolódni, nem tudtuk, hogv szellemi ember vagy, csak azért mertünk bántalmazni! Milven ostobák, milyen süketek, milyen va­ kok is voltunk, mester! Szabad talán megkérdeznünk té­ ged nagy tudásod felől?" Sang Csiu Kaj így válaszolt nekik: ..Nincs semmiféle tudásom, magam se tudom, hogyan történt. De van itt valami. amit talán érdemes elmondani. A múltkorában, mikor két úr tért be hozzám éjszakára. hallottam, ahogy felemlegették Fan úr hatalmát.', hogy bárkit képes elpusztítani vagv életre kelteni, hogy gazdagot szegénnyé, szegényt gazdaggá képes változtatni. Én min­ dent elhittem, egy cseppet sem kételkedtem, és még a hosszú utat sem sajnáltam, hogy eljöjjek ide. Hogy megér­ keztem, az uraságok beszédét is mind komolyan vettem. Egyedül attól féltem csak, hogy tán nem hiszek elég erősen

24

II. A SÁRGA CSÁSZÁR nekik, vagy tán nem tökéletesen teszem azt, amit monda­ nak. Nem gondoltam testemre, hogy óvnom kellene, ha­ szonra vagy kárra, amire vigyáznom kéne. Szívem nem zavarta se~mi3, ezért volt, h~gj' semmi sem ártott nekem. Most, hogy már tudom, csak az uraságok bolondja voltam, bensőmben elrejtőzött a kételkedés, a külső hangok és látványok lekötik figyelmemet. Elég csak rágondolnom, mily nagy szerencse, hogy meg nem égtem vagy meg nem fulladtam az imént. és máris forróság önt el a rettenettől, és reszketek félelmemben. Llgyan hogv is lennék képes megint vízbe vagy tűzbe lépni?" Ettől kezdve Fan úr társaságából, ha valaki koldussal vagy vándor lódoktorral találkozott, nemhogy· bántalmazni merte volna, hanem leszállt kocsijáról, és úgy köszöntötte. Caj Vo, mikor hallott erről, elmesélte Konfuciusznak. Kon­ fuciusz így szólt. ,,Te talán nem tudtál róla, hogy aki erős hitű, képes bármin úrrá lenni, eget és földet megmozgat­ hatja, parancsol kísérteteknek és szellemeknek, bejárhatja a világ minden sarkát. és meg nem állítja semmi! Ugyan mi félnivalója lenne, ha vesz élvek kőzrjár, túzbe vagv vizbe merül? Sang Csiu ~j bár csak hazugságokban hitt, mégse tudta semmi sem útját állni. Hát még ha igazságokat hal­ lott volna, és ezek részesévé válik! Gondold meg jól mind­ ezt, gyermekem!" II. (7.1 A Csau-uralkodók idejében Hszüan király vadórei közt szolgált egv Liang Jang nevű cseléd, aki nagvon értette, hogyan kell vadállatokat gondozni. Mikor eledelúkkel ki­ ment az udvarra, és az etetőhöz lépett. a sokféle fenevad tigrisek. és sasok - mind szelíden követte őt: hímek és nőstények, nyomukban kicsinycikkel csapatostul kőréje gyűltek anélkül, hogv egymásra támadtak volna. A királyt aggasztotta, hogy szolgája magával viheti titkát a sírba, ezért megparancsolta, hogy tanitsa meg rá Mao CsiuJüant. Liangjang így szólt hozzá ...Én csak egy nyomorult cseléd

II. A SÁRGA C:SÁSZ..\R vagvok, ugy,m miféle titkot árulhamék el neked; De attól félek, az uralkodó tán úgv gon" Teng Hszi nem válaszolt neki semmit, csak körülnézett tanítványain, és elment. IV. [12.l

Kung.Ji herceg híres volt nagy erejéről az előkelők közt, s amikor Tang Csi hercegtől a Csou-ház Hszüan királya is tudomást szerzett róla, az uralkodó ajándékokkal kedves-

IV. KONFUCIUSZ

60

kedett neki, s magához kérette. Kung .Ji meg is érkezett, hanem ránézésre igencsak vézna férfiú bonvomását keltet­ te. .Aztán mire vagy képes az erőddel?" - kérdezte tőle a király hitetlenkedve. Kung]i így válaszolt: ,.Ki tudom rán­ tani a tavasztúcskők lábát, és fel tudok emelni még egy szitakőtószárnvat is." Így szólt erre a király elvörösödött arccal: ,,Az én embereim közt az erősebbek széttépik az orrszarvú bőrét, és kilenc ökröt képesek elhúzni a farkánál fogva, de még őket is lenézik gyengeségükért! Hogy lehet akkor, hogy te csak tavasztúcskók lábát tépdescd, és szita­ kötők szárnyát emelgeted, mégis az egész Ég alatti világban hírhedt vagy nagv erődről?" .Ez bizonv jó kérdés, kirá­ lvom! - válaszolta Kung Ji nagvot sóhajtva, és felállott helyéről. - Megpróbálom elmondani, hogv is van ez való­ jában. Tanítómesterem, Sang Csiu Ce oly erős volt, hogy nem akadt párja az Ég alatti világban. És mégse tudták róla ezt még legközelebbi hozzátartozói sem, merthogy soha­ sem használta rettentő erejét. Jómagam egészen haláláig szolgáltam ,'it. Egyszer ígv szólt hozzám: »Ha a láthatatlant vágysz meg-pillantani, tekints arra, mire senki sem figyel. Ha az elérhetetlent vá)?;\·sz megszerezni, abban gyakorold magad, amivel senki sem törődik. Ezért aki látni tanul, egy társzekeret nézegessen elébb, aki hallani vágyik, először a harangzúgásra füleljen. Ha aztán könnved lett bensőjé­ ben, akkor nem lel majd semmi külső nehézségre. Ha pedig nincs külső nehézség, híre, neve nem is lép túl családja kőrén ,« Az, hogv mostanra ilyen híres lettem a hercegek közt. csak azt mutatja, hogy elhagytam mesterem tanítását, s láttatni hagytam képességeimet. De merthogy nem fitogtatom, csak képességeim szerint felhasználom erőmet, s hírnevet ígv szereztem, talán mégiscsak különb vagyok az erejüket mutogatóknál." I\'.

[U.]

Mou, Csung San hercege a Vej Birodalom egyik bölcs nagy ura volt. Az ország ügyeivel nem sokat törődött, inkább a

IV. KONFUCIUSZ

61

bölcsekkel sétálgatott, közülük is különösen kedvelte a Jü. a zenék főintézője gyakorta nevetett ezért rajta barátaival. ,,Ugyan mi nevet­ nivaló van azon, hogy kedvelem Kung Szun Lungofr" kérdezte tőle Mou herceg. De Jü így válaszolt neki: ,,Kung Szun Lung olyasféle ember, aki cselekedeteiben nem is­ mer tanítót, aki nem osztozik tanain barátaival. Szószárvár fecsegésének nincs semmi veleje, és zavaros ömlengéséi nem lehet hova sorolni. A furcsaságokhan leli örömét, összevissza magyaráz, leghóbb vágya, hogv összezavarja az emberek gondolatait, és kiforgassa szavaikat. A Han Tan­ félék közül való 6 is!" Mou herceg arca elkomorult: ,,Hogy­ hogy ilv súlyos hibákat vetsz Kung Szun Lung szemére? Az igazat szeretném tudni felőle" - mondta. Ce Jü erre ígv szólt: ,Jót nevettem, amikor Lung Kung Csuant lóvá tette. Azt mondta neki: -Egy mesteri íjász képes rá, hogy a már kilőtt nyílvesszőt egy újabbal eltalálja. És ha a lövések egymást követik, akkor utolérik egymást a nyílvesszők: az első míg vízszintesen repül és le nem esik, az utána követ­ kező hegye eléri a tollát, és ránézésre olyan lesz, mintha egyetlen nyílvesszőt látnánk.« Elámult erre Kung Csuan! „ Nincs ebben semmi csodálatos - folvtatta Lung. - Egyszer Hung Csao, Peng Meng tanítványa mérgében azzal ijesz­ tette meg feleségét, hogy elővette legnagyobb iját, a Varjú­ károgás nevűt, ráhelyezte nemesbambusz nvílvesszőjét, és az asszonv szemébe lőtt, de úgy, hogv csak a nyíl hegye karcolta meg a szem bogarát. s szeme még csak nem is pislantott! A nyílvessző pedig úgv hullott a földre, hogy még a por sem szállt fel nvornában.« Ugyan hogy beszél­ hetne ilvesféléket egy bölcs ember?" Mou herceg erre így szólt: .A bölcsek szavaikat bizonyos, hogy nem ostobák értelméhez mérik. Az utóbbi nyílvesszők horga igenis elta­ lálhatja az előbbiek tollát, ha pontosan ugyanúgy lőjük ki őket. Úgy lőni ki egy nyílvesszőt, hogy pontosan a szem bogara előtt h ulljon le - ez pedig a nvilazás mesterségének csaóbeli Kung Szun Lungot. Ce

legfelső foka. Miért kételkedsz ebben?" Ce jú, a zenék

IV. KONFUCILTSZ

62

főintézője így válaszolt: .Te, uram, Lung követője vagv, hogy is láthatnád át hibáit? De elősorolok még néhányat: Lung Vej királyt ilyen mondásokkal ugratta be: »a gondolat nem az elme«, »a rámutatás nem ér odáig«, »ami van, nem ér véget«, -az árnvék nem mozdul«, »a hajszál ezer súlynyit elbír«, »a fehér ló nem ló«, -az árva borjúnak sohasem volt anvja«. Még elősorolni is nehéz e sok csúrést-csavarást." Mou herceg így válasz olt neki: ,.Nem érted és ezért hibás­ nak tartod az ilven kifinomult kijelentéseket, pedig a hiba tebenned van. Mert a gondolat, csak ha nincs, akkor esik egybe az elmével; ha nincs rámutatás, akkor mindenhová elérünk;1 ami már befejeződött, az örökké ,, létezik; az árnyék nem mozdul - vagyis nem változik." A hajszál ezer sulynyit elbír, ereje abban rejlik, hogy nagyon sok van belőle. A fehér ló nem ló- ha az alakot és a nevet elválaszt­ juk.:~ Az árva borjúnak sohasem volt anjja= kűlőnben nem lenne árva." .Mint a drága pénzfűzéreket, úgv tekinted ezeket a Kung Szun Lung-féle horkantásokat!" - mondta erre Ce Jü, a zenemester. - Tán még ha a hátsó lyukból eregetné is őket, akkor is igazat adnál neki!" Mou herceg egy jó darabig hallgatott, aztán csak annyit mondott, hogy visszavonul. .Arra kérlek, hogy inkább majd pár nap múlva folytassuk a beszélgetést" - mondta. IV.

[14.J

Jao már ötven éve uralkodott, és mit sem tudott arról, vajon rend vagy rendetlenség igazgatja-e az Ég alatti vilá­ got, vajon a milliónyi nép engedelmes-e vagy sem. Megkér­ dezte az udvartartást, de azok nem tudtak erről semmit. Megkérdezte az udvar vendégeit is, de ők sem tudtak róla semmit. Kérdezősködött szerte a vidéken is, de senki sem tudott erről semmit. EkkorJao kopottas gúnyába öltözött, és úgy járta az országutakat. Egyszer csak meghallotta, ahogy egy fiúcska énekelget:

IV. KONFUCIUSZ ,.Í:gv igazgatod a sokaságot. Hogy nem is látni magasságod.

Tudás nélkül, tanulatlan Szolgáljuk az Egek urát."

„Kitől tanultad e szavakat?" - kérdezteJao örvendezve..Az elöljárótól hallottam" -válaszolta a gyermek. Megkérdezte az elöljárót is. .Ez egy régi dal" - mondta az elöljáró. AmikorJao visszatért palotájába, magához hívatta Sunt, és rábízta az Ég alatti világ kormányzását. Sun pedig vonako­ dás nélkül elfogadta tőle. IV.

[15.J

Kuan Jin Hszi mondotta: .Annak, aki önmagához nem ragaszkodik, feltárulnak a dolgok. Mozgása, mint a vízé, nyugodt, mint a tükör, és mindig csak válaszol, akár a visszhang. Mert a Taó éppolyan, mint a dolgok, és még ha a létezők szembefordulnak is a Taóval, a Taó sohasem száll szembe velük. Aki a Taóhoz hasonlatos, nem használja sem fülét, sem szemét, sem testi, sem szellemi erejét. Ha für­ készve, hallgatózva, erőd megfeszítve, tudást gyűjtve kuta­ tod, és így vágysz követni a Taót, célt sosem érsz. Előrepil­ lantasz, de már mögötted van. Ha vele élsz, betölt minden űrt, ha elveted, sosem tudod meg lakhelyét. Okoskodással távolból el nem érheted, önfeledtséggel közelben meg nem leled. Csak a csendességben, csak terrnészetedból alkotva éred el. Csak a szenvedélyektől mentes tudás és a nem munkálkodó képesség az igaz tudás és az igaz képes­ ség. Ha elhagytad a tudatlanságot- hová tűnnek a szenve­ délyeid> Ha kiléptél a tehetetlenségből, mi végre munkál­ kodnál? Ám ha olyanná válsz, mint egy kődarab vagy mint egy maréknyi por, hiába a tétlen munkálkodás, mégis fonákul élsz!"1

\'. TA.'\lG KÉRDÉSEI

6-1

\'. [] l A.Jin-ház Tang királva megkérdezte Hszia Csit: .Az óskez­ detkor már léteztek a dolgok?" Csi így válaszolt: ,.Ha az őskezdetkor nem lettek volna dolgok. akkor most ugyan honnan lennének> Hiszen nem mondhatnák-e.- akkor az utánunk következő nemzedékek. hogv a mostani dolgok nem léteznek?" Tang királv tovább kérdezett. .Akkor hát a dolgok közt nincs megelőző. és nincs rákóvetkezó?" ,,A dolgok születése és pusztulása elkezdődött, és vég nélkül tart -válaszolt Csi -, a kezdet végponttá és a vég ú] kezdette lesz. LTgvan hogy is lehetne számba venni mindezt? .-\.m ami a dolgokon kívűl esik. ami a történések előtt zajlik. arról semmit sem tudok." Tang erre ígv szólt: .Akkor valahol a magasság és a mélység is véget ér, és a nyolc égtájnak is van határa?" ..Nem tudom - válaszolt Csi, de mikor Tang tovább faggatta, így szólt: - Ha nincs vége, akkor \égtelen, ha van határa. akkor lehatárolt. Ugyan honnan tudhatnám? De ha a végtelenen kívül nem lenne megint csak végtelen, ha a határtalanon belül nem lenne megint csak határtalan, akkor a végtelen újra csak véges, a határtalan újra csak lehatárolt lenne. Ennvit tudok a vég­ telenről és a határtalanról, de a végest és lehatároltat nem tudom megragadni." Tang új kérdést tett fel: .. Milyen a \Ílág a Négy tengeren kívül?" ..Ugyanolyan. mint a Kőzépsó Birodalomban" válaszolt Csi, ,,És honnan tudod ezt?" - kérdezett tovább. .Kelet felé jútamban eljutottam egészen a ]ing-földig válaszolt Csi -, és ott is csak olyan emberek élnek, mint nálunk. Amikor pedig arról érdeklődtem. mi van a Jing­ földtól keletre, bebizonyosodott, hogy minden olyan. mint _]ingben. Nvugat felé eljutottam a Pin-földig, airafelé is olvau emberek élnek, mint nálunk, amikor pedig azt kérdeztem, mi van a

Pin-fóldtól nyugatra, megtudtam. hogy

V. TANG KÉRDÉSEI

65

ott is minden olyan, mint Pinben. Így győződtem meg arról, hogy a Négy tengeren túl, a sivatagon túl, a Négy sarkponton túl nincs semmi világunktól különböző. Mert ami nagyobb, mindig magába zár valami nálánál kisebbet, s a sor véget sosem ér, határba nem ütközik. Ahogy Ég és Föld magába zárja a tízezernyi lényt, éppúgy foglalja ma­ gába az Eget és Földet valami még nagyobb. Benne van a tízezernyi lény, ezért véget sosem ér, és benne van Ég és Föld, ezért határa sincs. Jómagam honnan is tudhatnám. vajon Égen és Földön túl nincsen-e egy még nagyobb ég és egy még nagyobb föld? Ez is olyasmi, amiről nem lehet tudásom. Bizony az Ég és a Föld sem különb a többi dolgoknál, és mint minden dolognak, megvan a maga fogyatékossága. Ezért olvasztott hajdanán Nü Kua tarka köveket, hogy befoltozza az égi lyukakat, és ezért vágta le az óriásteknőc lábait, hogy velük feltámassza az Ég négy sarkát. És később, mikor Kung Kung Csuan Hszűvel vias­ kodott a hatalomért, dühében nekirontott a Csorba-hegy­ nek, és összetörte az Ég egyik oszlopát, széttépte a Föld kötelékét. Ezért billent meg az Ég északnyugat felé, és ezért járják útjukat a Nap, a Hold és a csillagok is ebbe az irányba. A Föld pedig délkeleten behorpadt, így a száz folyó és az esőpatakok is mind erre veszik útjukat. .. l Tang tovább kérdezett: ,,Vajon a dolgok közt vannak-e kicsik és nagyok, rövidek és hosszúak? Vajon van-e köztük egyforma, és van-e különböző?" Csi így válaszolt: ,,A Sárga­ tengertől keletre, nem is tudni, hány ezer milliónyi mér­ földre van egy hatalmas tengerárok. Valójában nem más az, mint egy feneketlen szakadék. E véget nem érő mélv­ séget úgy hívják, hogy -Temetókapu«. A földkerekség min, q den folyója és az Egi Folyam- is ide ömlik, vize mégsem árad és nem is apad sohasem. Közepén öt hegy emelkedik. Első az »Óriásszekér«, második a »Kerekorom«, harmadik a »Sarkosfazék«, negyedik az -Oceánsziget«, ötödik a -Ca­ zoshatár«. Háromszor tízezer mérfőld e hegyek magassá-

ga, és kerületük is ugyanannvi. Ormaikon a fennsík kilenc-

66

V. TANG KÉRDÉSEI ezer mérföldnyi. És bár a hegyek hétszer tízezer mérföld távol vannak egymástól, mégis szomszédosaknak mondják őket. A csúcsokon nem látni mást, csak csupa aranyat és drágakövet, hófehérek mind a négylábú és a szárnyas állatok, és az igazgyöngy fák buján tenyésznek arrafelé. Illatos virágok és jóízű gyümölcsök teremnek, és aki csak eszik belőlük, nem öregszik és nem hal meg soha. Csupa halhatatlan bölcs lakik ott - éjjel-nappal nagy a sürgés-for­ gás, mert ki tudja, hányan, csapatokban látogatják egymást a levegőben szárnyalva. De mivelhogy az öt hegy alapja nem volt semmihez sem hozzákötve, folyton le- s fel him­ bálóztak a hullámok hátán lebegve erre meg arra, anélkül hogy egy percre is megállapodtak volna. A halhatatlanok megelégelték a dolgot, és elpanaszolták az Egek Urának. Az Egek Ura attól tartott, hogy elsodródhatnak messzi nyugat felé, s így veszendőbe mehet a halhatatlanok ottho­ na, megparancsolta hátjü Csiangnak hogy tegye rá az öt hegyet tizenöt óriás teknősbéka fejére. Háromszor hatvan­ ezer évig tartott a munka, s csak így sikerült végre megállí­ tani a hegyeket, hogy ne mozogjanak többé. Csakhogy a Sárkány herceg birodalmában élt egy óriás, aki alig pár lépéssel az öt hegynél termett, horgát a vízbe vetette, s egy húzásra kifogott hatot az óriásteknósökből. Egybemarkol­ ta, a hátára vette őket, és hazatért. Otthon aztán felhevítet­ te a páncéljukat, hogy jelet olvasson belőlük. Így történt, hogy az Óriásszekér-hegy és a Kerekorom-hegy messze északra sodródtak, és elmerültek az óceánban, sok millió halhatatlant ragadva magukkal. Az Egek Ura roppant ha­ ragra gerjedt, s büntetésből megcsonkította a Sárkány herceg birodalmát, s megkurtította az ott élő nép testma­ gasságát. Fu Hszi és Sen Nung idejében pár száz láb magas e-rnbcrck éltek ebben az országban. A Középső Birodalom­ tól négyszer tízezer mérföldre kelet felé van Törpeország, ott az emberek másfél láb magasak. A messzi északkeleten lakik az -óvatosnép«, ezek az emberek még egy láb magasak sincsenek. Csing délvidékén nő a -sötétszellem- fa,

V. TANG KÉRDÉSEI

67

tavaszi virágzása ötszáz év, őszi lombhullása is ötszáz év. Az ősidőkben pedig a »nagy öreg« fának nyolcszáz évig tartott tavasza és megint nyolcszázig ősze. A trágyadombokon megterem egy olyan penészgomba, mely csak reggeltől estig él. Az őszi és tavaszi hónapokon vannak szúnyogok, melyek az eső nyomán születnek, s nyomban elpusztulnak, ahogy a napfény rájuk süt. Északföldtől északra van egy koromsötét tenger, ez az -Égi tó". Ebben él egy hal, sok ezer mérföld keresztben, s a hossza is ilyen hatalmas. »Ebihalnak« hívják. Van ott egy madár is - »Barátmadár« a neve -, szárnyai mintha az égi felhőkről csüngenének alá, s teste is óriási.3 Hogy honnan tudunk ezekről a lényekről? NagyJü útjai során látta őket, Pa Ji megismerte és elnevezte őket, Ji Csien pedig lejegyezte, amit hallott róluk. A Nagy Folyam 4 partjainál parányi rovarok élnek, »perzseltpille« a nevük, rajokban repdesnek, és szúnyogok szempillájára gyűlnek anélkül, hogy lökdösniük kellene egymást. Itt pihennek éjszakára, s jövés-menésüket a szú­ nyog észre sem veszi. Li Csu vagy Ce Jü akár egész nap dörzsölhetnék és mereszthetnék a szemüket, akkor se látnának belőlük semmit. Csi Jü és Si Kuang akár egész éjjel hallgatózhatnának fülüket hegyezve, mégse hallanák meg hangjukat. 5 A Sárga csárszár és Zsung Cseng Ce mikor az Odvashegyen éltek, már három hónapja böjtöltek, és mikor már szívük elhalt, testük elenyészett, és szellemük­ kel nézelődtek, életerejükkel hallgatóztak: akkor látták meg roppant tömegüket, mely oly hatalmas volt, akár a Szung-hegy, akkor hallották meg zöngésüket, mely úgy robajlott, akár az égzengés. A Vu és a Csu birodalomban van egy óriásfa, keserűnarancs a neve. Színe, mint a zöld jádekő, és telente növekszik, cinóberszínű savanyú gyü­ mölcsei vannak, héja és leve jó a görcsös kórságok ellen. A Csi környékiek ritka növényként tisztelik, ha a Huaj-folyó­ tól északra ültetik el, akkor törpenaranccsá változik. A seregélyek nem repülnek át a Csi-folyón, a borz pedig

elpusztul ha a Ven-folyón túlra kerül. Ennek a föld lehe-

68

V. TANG KÉRDÉSEI 6

lete az oka. Bár a lények testalkatuk és életerejük szerint ily különbözőek, helyét mindegyikük megtalálja termé­ szete szerint, s így egymással fel nem cserélhetők. Megszü­ letnek, és mind tökéletes, s egyenként mindegyiknek meg­ van a maga osztályrésze. Honnan tudhatnám róluk, hogy nagyok-e vagy kicsik, hogy rövidek-e vagy hosszúak, hogy vajon egyformák vagy különbözőek-e?" V. [2.J A Taj Hszing és a Vang Vu hegyek kerülete hétszáz mér­ föld, magasságuk pedig nyolcvanezer láb. Valaha Csi Csoutól délre és HoJangtól északra álltak. Ott éldegélt, az Északi-heggyel szemközt Balga úr, aki már kilencvenedik évét taposta. Sehogy se tetszett neki, hogy a hegyek északi nyúlványa miatt nem lehet szabadon közlekedni, összehív­ ta hát háza népét, és így szólt hozzájuk: ,,Mit szólnátok hozzá, ha közösen nekilátnánk és lesimítanánk a meredé­ lyeket? Így szabad átjárásunk lenne Jü délvidéke felé, és elérhetnénk akár a Han-folyó déli partjáig!" Mindannyiuk­ nak tetszett az ötlet, csak a felesége szólalt meg kételkedve: „Még egy homokdombot se bírnál elhordani, amilyen gyenge vagy, mit akarsz a Taj Hszing és a Vang Vu hegytől? És ugyan hová tennétek a sok földet és követ?" A többiek így válaszoltak: ,,Majd Sötétföldtől északra bedobáljuk a Sárga-tenger öblébe." Neki is láttak ők hárman: az apa, a fia és az unoka, törték a rögöket, zúzták a sziklákat, és kosaranként cipelték a tengeröböl végébe. A szom­ szédjukban egy asszony - Csing Cseng úr özvegye - lakott egy fiúcskával, aki apja halála után született. A kisfiú, bár tejfogait sem váltotta még, oly fiatal volt, nyomban segítsé­ gükre sietett. Csak a tél elmúltával, a nagy melegek beáll­ takor tértek először haza a munkások. Ekkor állította meg őket a Folyókanyar Bölcse, és nevetve így szólt az öreghez: ,,Te aztán tényleg ostoba vagy ajavából! Aggkorodra, meg­ fogyatkozott erőddel még a hegy füveiben se igen tudsz

kárt tenni, mire mégy akkor a kövekkel és a földdel?" Balga

V. TANG KÉRD ÉSEI

69

úr mélyet sóhajtott, majd így válaszolt: ,,A te eszed sarkosan jár, talán túlságosan is - ezért nem látod át a helyzetet, még az özvegyasszony zsenge fiacskája is felülmúl téged. Mert én még ha meg is halok, fiam itt marad. A fiam után jön majd az unokám, az unokám után pedig az ő fia. A fiaknak megint csak fiai, az unokáknak megint csak unokái lesz­ nek. A fiak és unokák így követik egymást végtelen sorban, a hegy pedig nem lesz nagyobb az idők során; ugyan miért is ne sikerülne akkor elsimítanunk?" A Folyókanyar Bölcse erre nem tudott mit válaszolni. Amikor a kígyómarkoló I szellemek tudomást szereztek minderről, félelmükben, hogy talán sohasem ér véget a munka, az Ég Urához fordultak. Az Ég Urát megindította a nagy elszántság, és ezért megparancsolta Óriás-hangya két fiának, hogy ve­ gyék hátukra a hegyeket, és az egyiket tegyék le északkele­ ten, a másikat pedigJungtól délre. Ezóta nem választják el hegyek Csi Csout északon és a Han-folyót délen. V.

[3.J

Kua Fu, eltelve roppant erejétől, utol akarta érni a Napot, 1 és egészen aJ ü-völgyig üldözte· Ámde oly kínzó szomjúság vett rajta erőt, hogy elszaladt a Sárga-folyóhoz és a Vej-fo­ lyóhoz, és kiitta vizüket. A két folyam nem oltotta szomját, ezért Kua Fu észak felé indult, hogy felhörpintse a Nagy Mocsarat is, ámde el már nem érte, mert útközben szom­ jan veszett. Botja kihullott kezéből, majd húsából és testé­ nek nedveiből táplálkozva életre kelt, így nőtt a Teng erdőség sok ezer mérföldes rengetege. V.

[4.J

NagyJü mondotta: ,,A földkerekség határain belül a Négy tenger vidékén innen mindent a Nap és a Hold világít meg, mindent a csillagok irányítanak, minden a négy évszakhoz igazodik, és mindent a Nagy Év1 szabályoz. A szellemből születő lények testük szerint különbözők, hogy melyiknek osztályrésze balsors, és melyiknek jut hosszú élet, ennek

V. TANG KÉRDÉSEI

70

törvényét csak a bölcs képes átlátni." Hszia Csi erre így szólt: ,,Igen ám, de vannak, amelyek a szellemtől függetle­ nül születnek, amelyek testi formáját nem alakítja sem a jin, sem ajang, amelyeknek nem kell se Nap, se Hold, hogy fényeskedjenek. Balsorsuk nem gyilkolás és sebek követ­ kezménye, a hosszú élethez nincs szükségük gondoskodás­ ra. Nem kell nekik az öt termény, hogy táplálkozzanak, se a finom selymek, hogy felöltözzenek, nincs szükségük se kocsira, se hajóra, hogy utazzanak; törvényük szerint olya­ nok, amilyenek, őket még a bölcs sem képes megismerni." V.

[5.J

Amikor Jü a vizek és szárazföldek elválasztásán munkálko­ dott, egyszer eltévedt, s az Északi-tenger északi partján, a Középső Birodalomtól nem is tudni, hány ezerszer tízezer mérföldre egy ismeretlen országbajutott. Ezt a birodalmat úgy hívták: ,,Észak Távola", hogy határai merre húzódnak, azt nem lehet tudni. Arrafelé nem jár a szél, eső nem esik, harmat, zúzmara nem szitál; nem él ott se szárnyas, se négylábú állat, nincsenek bogarak, se halak, még fákat és füveket, növényeket se találni. A táj mindenfelé sík, de körös-körül magas hegyláncok övezik. Az ország közepén egy hegy emelkedik, ennek neve „Serlegnyak" - olyan a formája, mint valami korsónak. A tetején nyílás tátong, alakja, mint egy karperec, a ,,Bőség Üregének" nevezik.

Vizek fakadnak ott, s buzogva törnek elő, úgy is hívják, hogy „Szellemforrás". Az illatuk kábítóbb a fűszerszámo­ kénál, ízük pompásabb az óborokénál. A forrás vize négy ágra szakad, a hegyről alázuhognak, s átjárják a birodalom minden szegletét. A föld kipárolgása enyhe, ragályok nem pusztítanak. Az emberek szelíd természetűek, és békések, nincs köztük civódás, harc. Szívük lágy, és csontjaik hajlé­ konyak, büszkeség, gyűlölet nem emészti őket. Ifjak és vének mind egyenlők, nincs uraság, és nincs szolga, lányok és fiúk kedvükre barátkoznak, nincs házasságközvetítő, se nászajándék. Mivel a víz közelében élnek, nem kell, hogy

V. TANG KÉRDÉSEI

71

vessenek, arassanak. Az időjárás oly enyhe, hogy nem kell ruhát szőjenek maguknak. Százéves korukban halnak meg, kórság és korai halál nem gyötri őket. A nép sokaso­ dik és gyarapszik, számuk egyre nö. Csak a boldogságot és az örömöt ismerik, elmúlásról, öregségről, szomorúságról és keseníségről mit sem tudnak. A zenében lelik kedvüket, egymás kezét fogva dalolnak akár egész nap, anélkül hogy elhallgatna az ének. Ha megéheznek vagy elfáradnak, isznak a Szellemforrásból, s testük-lelkük új erőre kap. Ám aki túlságosan mohó, könnyen megrészegedhet tőle, s mámorából csak tíz nap múltán tér magához. Fürödni is a Szellemforrásban szoktak, így bőrük sima és csillogó, s még tíz napra rá is illatozik. A Csou-ház Mu királya északi utazá­ sakor eljutott ebbe az országba, s három évig még csak nem is gondolt a hazatérésre. Amikor pedig visszatért a királyi udvarba, olyannyira vágyakozott ez után az ország után, hogy felindultságában szinte elemésztette magát; nem kel­ lett neki se bor, se pecsenye, nem hívta ágyasait sem, és csak jó néhány hónap múltán gyógyult ki bajából. Kuan Csung is igencsak szorgalmazta, hogy Csi hercege, Huan keresse fel vele ezt az országot, mikor a Liao-folvó torkolatvidékén jártak. Már csaknem sikerült is rávennie, amikor Hszi Peng aggályoskodva megszólalt: .Királyom, itt élsz Csi hatalmas birodalmában, alattvalóidnak se szeri, se száma, hegyek és folyók gyönyörű vidéke, az ország sokféle gazdagsága, az erkölcs és a jog tisztasága, a gyönyörű viseletek mind örömödet szolgálják; háremed kellemmel és bájjal teli, udvarodat a lníség tölti be: egyetlen szavad szászor tízezer szolga lesi, elég egyetlen kézmozdulat, s a hercegek mind követik parancsodat. Ugyan miért vágynál hát el innen, miért hagynád el Csi birodalmának oltárait, hogy a barbárok országát kövesd? Az öreg Csung csak fecseg összevissza, miért is hallgatnál rá?" Erre Huan her­ ceg felhagyott szándékával, Hszi Peng szavait pedig elmon­ dotta Kuan Csungnak. Csung így válaszolt: .,Bizony Peng

efelől aligha tudhat valamit! Jómagam csak attól félek,

72

V. TANG KÉRDÉSEI hogy arról az országról nem tudhatunk meg semmit. Ak­ kor pedig miért oly örvendetes Csi gazdagsága? És miért oly követendő Hszi Peng jó tanácsa?" V. [fi.J

A déli országokban az emberek lenyírják hajukat, és mez­ telenül járnak. Az. északi országokban turbánt viselnek, és szőrmékbe burkolóznak. A Középső Birodalom lakói föve­ get hordanak, és ruhákba öltöznek. Vannak vidékek, ahol a mezei gazdálkodással vagy kereskedéssel szereznek gaz­ dagságot, máshol meg vadászattal, megint máshol a halá­ szattal. Ha eljön a tél, szőrmeruhát hordanak, nyaranta pedig kőnnyú szövetekben járnak, a vizeken csónakkal, a szárazföldön kocsikkal közlekednek. Minderről sosem be­ szélnek, mégis sajátjuk e tudás, hiszen természetükből fakad. Jüétől keletre fekszik a Szépfűlúek Országa. Az. ottaniak megölik és megeszik az elsőszülött fiúgyermekeket. s azt mondják, hogy ezzel születendő öccseinek használnak. Akinek nagyapja meghal, az a nagyanyját hátára veszi, és messzire viszi, s otthagyja, mondván: az ember nem lakhat egy fedél alatt egy kísértet feleségével. Csutól délre van a Túzernberek Országa. Itt, ha egy szülő vagy rokon meghal, húsát levgáják csontjairól, és szétszórják, és csak ezután hantolják el a tetemét: így tesznek eleget gyermeki köte­ lességüknek. Csintől nyugatra fekszik a Ji Csü Birodalom. Itt a szülők vagy rokonok halálakor tűzifát gyújtenek, és máglyán el­ égetik őket. A felszálló füstre pedig azt mondják: ,,égbe szállás". Arrafelé így teljesítik gyermeki kötelességüket. Az. előljárók szemében ez a törvény, az alattvalók számára pedig ez a szokás, nincs is mit csodálkoznunk mindezen. V.

[7.]

Mikor Konfuciusz a keleti vidékeken vándorolt, egyszer két kisgyerekkel találkozott, akik erősen civakodtak. Meg-

V. TANG KÉRDÉSEI

73

kérdezte tőlük, min veszekszenek. ,,Énsze1intem reggel, amikor felkel, van közelebb hozzánk a Nap, és délben van távolabb" - szólt az egyik. A másik pedig csak azt bizonv­ gatta, hogy előbb van távolabb, és délbenjön közelebb. Az első gyermek erre így szólt: ,.A Nap, mikor felkel, olyan nagy, akár egy szekértakaró, de délben csak akkora, mint valami csésze. Ami távolabb van, az kisebbnek, ami köze­ lebb van, az nagyobbnak látszik - nem igaz?" A másik fiúcska pedig ezt mondta: .Amikor felkel a Nap, még nagyon hideg a levegő, ám délre már csupa forróság vesz körül. Ami közelebb van, melegebb annál, ami távolabbi - nem igaz?" Konfuciusz nem tudott mit válaszolni nekik, a két lurkó pedig összenevetett: ,,És még rólad mondják, hogy nagy tudós vagv?" \'. [8.]

Az egyensúly az egyetemes szabályozó - az Ég alatti világ egészében éppúgv, mint az egyes dolgoknál. Ami egyen­ súlyban van, azt egy hajszál is megtartja, ám ha az egyik oldal könnyű, a másik pedig nehéz, akkor - merthogy nincs köztük egyensúly-a hajszál elszakad. Ami egyensúly­ ban van, hiába lenne széttéphető, mégse szakad el soha­ sem. Még ha a legtöbben kételkednek is, mégis vannak, akiknek tudásuk van erről. Csan Ho horgászzsinórja egyetlen selyemszál volt, rizska­ lász szakállából csinált hozzá horgot, botja törpebambusz­ szár, csalétke is csak egy fél rizsszem, s mégis akkora halat fogott vele, mint egy szekér.1 Nyolcszor száz láb mélység­ ben, sodró örvény közepette zsinórja el nem szakadt, horga el nem nvaklott, botja el nem hajlott. Csu királya is elcsodálkozott, mikor hallott róla, magához hívatta hát, hogy az okok felől kikérdezze. Csan Ho pedig így válaszolt neki: ..Szolgád még megboldogult édesapjától hallott ar­ ról, hogyan nyilazott Pu Csü Ce. Alig feszítette meg íját, hagyta, hogy nyílvesszejét a szél emelje magasba - s a ráerősített vékonyka fonállal a felhők peremére szegezett

74

V. TANG KÉRDÉSEI egy darupárt. Szívében egyedül erre összpontosított, s karjának mozgásai kiegyensúlyozottak voltak. Szolgád e történetből okulva az ő példáját követte csak, mikor a horgászást tanulta. Öt évbe telt, míg a titok végérejártam, és most, ha a folyó partján horgászbotomat fogom, szíve­ met nem zavarják kósza gondolatok, mindig csak a halak körüljár az eszem, és míg a zsinórt tartva kivetem a horgot, kezem mozdulatai egyenletesek, és nincs semmi, mi zavart támaszthatna bennük. Ha a halak rápillantanak a horgo­ mon csalétekre, azt hiszik, valami moszat vagy tajtékfosz­ lány lebeg a vízben, és gyanútlanul lenyelik. Így lehet gyengeséggel legyőzni az erőseket, könnyedséggel a súlyo­ sakat. Ha te, nagy király, az ország vezetésében ugyanígy jársz el, akár fél kézzel eligazíthatod az Ég alatti világot. Ugyan mi gondod lesz akkor?" ,.Igazad van" -válaszolt Csu királya. V.

[9.J

A lubeli Kung Hu és a csaóbeli Csi Jing megbetegedett. Mindketten Pien Csiaóhoz fordultak, hogy megkérjék, gyógyítsa ki őket hajukból. Pien Csiao sikeresen kezelte őket, és amikor mindketten felépültek, így szólt hozzájuk: ,,Ez a mostani kór kívülről támadta meg a szerveiteket, ezért sikerült gyógyszerekkel elmulasztanom. Csakhogy mindkettőtöknek. van veleszületett betegsége is, mely tes­ tetekkel együtt növekszik. Mit szólnátok hozzá, ha ezt is meggyógyítanám?" Azok ketten így válaszoltak: ,,Előbb sze­ retnénk hallani, miből gondolod ezt." Pien Csiao erre Kung Huhoz fordult: ,.Nagyra törő vagy, de erőtlen, ezért hiába alaposak terveid, a végrehajtásban kudarcot vallasz. Csi Jing pedig határozatlan, de elszánt, ezért meggondo­ latlanságát utólag mindig megbánja. Ha [elcserélném a szíveteket, akkor az egyensúly tökéletessé válna." E szavak után Pien Csiao mindkettőjüket megitatta valami máko­ nyos itallal, amitől három napig szinte holtra váltak. Felvágta mellkasukat, kiemelte szívüket, és felcserélve helyez-

V. TANG KÉRDÉSEI

75

te vissza testükbe. Majdpedig isteni gyógyszert adott nekik, amitől nyomban megéledtek, akárcsak azelőtt. Mindket­ teu hazatértek: Kung Hu Csijing otthonába ment, ennek feleségéhez és gyermekeihez, ámde ott nem ismertek rá, s ugyanígy járt Csi Jing is Kung Hu házában. A két család közt perpatvar kerekedett, s valamennyien Pien Csiaótól várták igazukat. Amikor aztán Pien Csíao elmagyarázta mindennek az okát, felhagytak a perlekedéssel. V.

[10.J

Amikor Hu Pa megpendítette lantját, a madarak táncra keltek, s a halak ugrándoztak. Ven, a csengbeli zenemester i!, hallott erről, elhagyta hát családját, s Hsziang mestert követve, tanítványa lett. Már három év telt el, s mindhiába igazgatta ujjait a húrokon, csak nem sikeredett semmiféle dallamot előcsalnia. .Akár haza is mehetsz" - mondta neki Hsziang mester. Ven félretette lantját, és nagyot sóhajtva így szólt: ,,Nem a húrok pengetését rontom el, nem a dallamokat tévesztem el. Ami bensőmben van, nincs a húrokban, amit én szeretnék, nincs benne a hangokban, és amíg szívemben nem sikerült megragadnom, addig a hangszerem sem engedelmeskedik. Ezért tétovázom, ami­ kor kezemet a húrokra teszem. Talán már csak egy kis idő, s akkor megláthatod, mit tudok." Nem sokkal ezután újra meglátogatta Hsziang mestert. ,,Hogy állsz a zenéléssel?" kérdezte tőle a mester, és Ven így válaszolt: .Síkerült, amit akartam! Hadd játsszak neked!" Ezek után mindig, ha tavasszal az ősz-húrt pengetve, a nyolcadik hónap hangján játszott, hirtelen hűvös szél kerekedett, és a füvek, fák gyümölcsöt hoztak. Amikor eljött az ősz, és a tavasz-húrt pengetve, a második hónap hangjánjátszott, langyos szellő lengedezett, s a fák virágba borultak. Nyáron a tél-húrt pengetve, a tizenegyedik hónap hangján játszott: hó és zúzmara szemerkélt, a folyók és tavak mind befagytak. Amikor eljött a tél, és a nyár-húrt pengetve, az ötödik hónap hangján játszott, a Nap fénye perzselőn felragyo-

76

V. TANG KÉRDÉSEI gott, s a jégpáncél mind felengedett. Majd legvégül a Kung-húrral együtt a többi négyet is megpendítette, mire jókedvű felhők úsztak az égre, áldott eső és édes harmat szitált, és mézes források fakadtak.1 Hsziang mester kezét szívére téve felugrott: ,,Ó, mily gyönyörűséges a játékod! Még Kuang zenemester dallama, még Csoujen furulyajá­ téka sem különb nála. Ha hallaná játékodat, hóna alá csapná a lantot, és kezébe fogná a furulyát, úgy követne téged mindkettő. "2

V.

(11.]

Hszüe Tan énekelni tanult Csin Csingtől. Még mielőtt Csing művészetének mélységét megismerte volna, arra kérte mesterét, hogy bocsássa el - úgy gondolta, már a tanulás végére ért. Csin Csing nem marasztalta, és mikor a város határában a keresztúthoz értek, búcsúzóul egy bús dallamot énekelt tanítványának: hangjára összerezzentek az erdők fái, s a visszhang megállította az égen úszó felhő­ ket. Ekkor már Hszüe Tannak semmi más kívánsága nem volt, csak hogy visszatérhessen, és soha többé nem merte kérni, hogy elmehessen. Csin Csing így szólt barátjához: ,,Hajdanában a Han Biro­ dalomban élt egy O nevű leány. Egyszer kelet felé, Csibe tartott, de útközben elfogyott minden elemózsiája, így a Dallamok Kapujánál énekelni kezdett, hogy valamicske kis ételt kapjon cserébe. Azután folytatta útját, de hangja még három nap múltán is tovább búgott a kapugerendák közt, s mindenki azt hitte, hogy a leány még mindig ott van. Később egy fogadóhoz ért, ahol a kocsmáros szidalmazni kezdte. Ő pedig elnyúló hangon egy balladába kezdett, és mérföldnyi távol, aki csak hallotta, öregek és ifjak összeszo­ rult szívvel, zokogva tekintettek egymásra, három napig enni sem tudtak bánatukban. Amikor utánamentek és visszahívták. 0 elnyújtott hangján megint egy hosszú dalba kezdett, és mérföldnyi távol, aki csak hallotta, az öregek és ifjak önfeledten ugrándozni kezdtek, és tapsolva táncot

V. TANG KÉRDÉSEI

77

lejtettek örömükben. Nyoma sem volt már előző bánatuk­ nak. Ekkor aztán gazdagon megjutalmazták a lányt. Ez az oka, hogy a Dallamok Kapujánál lakók még ma is remek énekmondók: hiszen O példáját követik, mikor énekel­ nek." V.

[12.J

Po Ja remekül pengette lantját, és Csung Ce Csi remekül tudta hallgatni. Ha Po Ja játékával égbe nyúló hegyeket idézett meg, Csung Ce Csi így szólt. .Milyen csodálatos! Akár a Taj San orma, oly hatalmas!" Ha pedig elömlő vizekről zenélt, ezt mondta: ,,Micsoda tengernvi folyam, akár aJangce vagy a Sárga-folyó!" Bármire gondolt is PoJa játéka közben, Csung Ce Csi mindent megértett. Mikor Po Ja a Taj San északi vidékén kóborolt, egyszerre csak nagy vihar kerekedett. Az eső elől egy meredély alá húzodott, bánatos szíwel elővette hangszerét, és pengetni kezdte: először a szakadó eső tombolásáróljátszott, majd a megre­ megő hegyek robaját zendítette - de bármerre is kalando­ zott zenéjével, Csung Ce Csi azon nyomban megértette a hangokat. Po Ja ekkor félretette hangszerét, és felsóhaj­ tott: ,,Milyen remek, milyen csodálatos, ahogy hallgatod! Mindig ugyanaz a kép ötlik fel benned, mint az én szívem­ ben. Ugyan hová is menekíthetném hangjaimat előled?" V.

[13.J

A Csou-ház Mu királya nyugaton, a Kunlun hegységen túl, aJen-hegy előtti vidéken vadászott. Útban hazafelé. még a Középső Birodalom határai előtt egy Jen Si nevű meste­ rembert vezettek hozzá. .Mihez értesz?" - kérdezte tőle Mu király, amikor elé bocsátották. ,,Szolgád csak parancso­ dat várja, mit kívánsz - válaszolt Jen Si -, de van már olyasmi is, amivel elkészültem, és amit megmutatnék ne­ ked, királyom." ,,Holnap hozd el magaddal - mondta Mu király -, akkor majd megnézem!" Másnap Jen Sí újra elment, és be is bocsátották a királyhoz, aki így kérdezte:

78

V. TANG KÉRDÉSEI „Miféle ember az, aki veled jött?" ,,Ezt én csináltam, egy énekes" - válaszoltjen Si. A király elképedve meredt az idegenre: ahogy határozott léptekkel elé állt és meghajolt, akár egy valódi ember, amikor pedig a mesterember meg­ érintette az állkapcsát, tiszta hangon énekelni kezdett, majd mikor a kezét emelte fel, ütemes táncot lejtett. Se szeri, se száma nem volt a sokféle mutatványnak, amit kívánságra előadott - a király úgy hitte, valódi embert lát. Seng Csivel és a többi ágyasával sokáig el-elnézegették. Ahogy vége lett a bemutatónak, az énekes kacsingatni és integetni kezdett a királyt körülvevő ágyasoknak. Az ural­ kodó rettentő haragra gerjedt, és ott helyben ki akarta végeztetniJen Sit.Jen Si úgy megijedt, hogy azon nyomban darabokra szedte az énekest, hogy megmutassa a király­ nak, csak bőr, fa enyv és ragasztó meg mindenféle fehér, fekete, piros, zöld anyag az egész. Erre a király is tüzete­ sebben megvizsgálta az alkatrészeket: belül a mája, epéje, szíve és tüdeje, a lép és a vesék, a gyomor és a belek ugyanúgy ember csinálta darabok voltak, mint kívül az izmok és a csontok, a végtagok és az ízületek, a haj és a fogak - mind remekbe szabott mestermű. Amikor össze­ rakták, ugyanúgy nézett ki, mint azelőtt. A király próba­ képp kivette a szívét - ekkor a szája megnémult, aztán kivette a máját - akkor a szeme megvakult, amikor pedig a veséket vette ki - akkor a lábai bénultak meg. 1 „Így hát - sóhajtott fel megkönnyebbülten a király - az emberi ügyesség akár a teremtéssel is versenyre kelhet?" Azzal előhozatta második kocsiját, felpakoltatta rá az énekest, és hazatért. Pan Su égig érő lajtorjáját, Mo Ti repülő héjáját tartotta a tehetség csúcsának, és bizony amikor két tanítványuk, Tung Men Csia és Csin Ku Li elmesélték nekik, mit hallot­ tak Jen Si találmányáról, a két mester soha többé nem merte szóba hozni ügyességét, hanem életük végéig csak körzőikkel és derékszögeikkel foglalatoskodtak.

V. TANG KÉRDÉSEI V.

79

(14.J

Kan Jing, a régi idők remek ijásza. ha megfeszítette fegy­ verét, a vadállatok nyomban elrejtőztek, és a madarak mind elültek. Volt egy Fej Vej nevű tanítványa, aki a nyilazás mesterfogásait tanulta nála, és aki ügyességben még mes­ terén is túltett. Csi Csang pedig Fej Vejtől tanulta, hogyan kell bánni az íjjal. Fej Vej így szólt hozzá: ,,Először azt tanuld meg, hogy szemed soha ne rebbenjen - majd aztán beszél­ hetünk a nyilazásról ! " Csi Csang, mikor hazatért, fogta magát, aláfeküdt felesége szövőszékének, és szemével mindegyre csak a lábitót követte, ahogy föl-le jár. Két évre rá odáig jutott, hogy még ha tűhegy karcolta is a szeme sarkát - mégsem pislantott egyet sem. Elmondta ezt Fej Vejnek is, de ő így szólt: ,,Még nem értél el semmit. Majd ha az aprót hatalmasnak s a parányit is jól kivehetőnek látod, akkor szólj nekem!" Csang ekkor fogott egy tetűt, egy szőrszálra kötözte, felakasztotta az ablak elé, és a fény felé fordulva nézegetni kezdte. Tíz nap elteltével már egyre nagyobbnak tűnt, három év múltán pedig már akko­ rának látta, mint egy kocsikerék, és ha másfelé nézett akár valami hegyóriás, oly nagy volt minden. Ekkor fogta jenbeli szaruval berakott iját, ráhelyezte peng-nyílvessze­ jét, és lőtt. Pont a tetű szívét találta el, és még a szőrszál sem szakadt el. Elmesélte Fej Vejnek, aki felugrott, kezével mellére csapott örömében, és így szólt: ,,Most már elér­ ted!" Csi Csang pedig, hogy már teljes egészében megtanulta Vej módszerét, jól tudta, hogy az Ég alatti világon csak ő az egyetlen ember, aki képes lenne versenyre kelni véle. El­ határozta hát, hogy megöli Fej Vejt. Kinn a pusztaságban találkozott a két ijász. Egymásra lőttek, de nyilaik félúton mindig összeakadtak, s úgy hulltak a földre, hogy még a por sem szállt fel nyomukban. Elsőnek Fej Vej nyílvesszei fogytak el, és mikor Csi Csang megint csak rálőtt, biztos kézzel egy tövis hegyével fogta fel a repülő nyílvesszőt. Mindketten sírva fakadtak ekkor, fegyvereik a földre hul-

V. TANG KÉRDÉSEI

80

lottak, leborultak egymás előtt, és mint apa s fia. rokonná fogadták egymást. Vérükkel megpecsételt fogadalmat tet­ tek, hogy tudásukról soha senki emberfiának nem beszél­ nek.

V.

[15.J

Cao Fu Taj Tutól tanulta a kocsihajtást. Amikor még az elején járt a gyakorlásnak, akármilyen tisz telettudó é:; alá­ zatos volt is, Taj Tu mégsem váltott vele egyetlen szót sem. Így ment ez három kerek évig. De Cao Fu továbbra is alázatos maradt, és mivel egyre figyelmesebben gyakorolt, a mester így szólt hozzá: .Azt mondja egy régi dal: »A jó íjkészítő fia Kosarakat fon lcgelébb. Aki ügyes kovács fia Előbb a fújtatóhoz áll.«

Először csak nézd meg azt, hogy hogyan futok. Aztán, ha már úgy tudsz szaladni, mint én, akkor kézbe veheted a hat gyeplőt, és hajthatod a hatos fogatot." ,,Mindenben úgy teszek, ahogy mondod" - felelte Cao Fu. Taj Tu ekkor felállított néhány farönköt egymástól pár lépésnyire - alig­ hogy elfért rajtuk az ember lába-, majd. akárcsak valami gyalogúton, járkálni kezdett rajtuk. Sebes léptekkel szök­ delt oda s vissza anélkül, hogy lába megbicsaklott volna. Cao Funak három nap elég volt, hogy eltanulja tőle ...Te ilyen sietős vagy? - kérdezte tőle Taj Fu. - Ez nagyon hamar sikerült! Ugyanígy megv a kocsihajtás is. Pár napja, amikor szaladni tanultál, ahogy a lábad lépett, a szíved is aszerint mozdult. Amikor a kocsit hajtod, a gyeplőt és a zablát kell

igazítanod, és hangoddal kell nógatnod vagy\.isszafognod. Az ütemet a mellkasodban kell érezned, és biztos kézzel kell irányítanod. Bensődben nyugodt legyen a szíved, és ne árts a lovak szándékának! Így képes leszel, hogy előre-

hátra oly egyenesen hajts, akár egy kifeszített zsinór, s hogy

V. TANG KÉRDÉSEI

81

úgy fordulj, akár az iránytű. Így akármilven hosszú útra menj is, erőd és frissességed végig megmarad, hiszen a módszert megtanultad. Ahogy a zabla kívánja, úgv igazítod a gyeplőt, ahogy a gveplő kívánja, úgy mozdítod a kezed, és ahogy a kezed érzi, úgv mozdul a szíved is. Nem kell szemeddel nézelódnőd, és nem kell ösztökével nógatnod: független és délceg leszel, a hat lovad gyeplőjét el nem téveszted, s patáik soha nem hibáznak; előre-hátra, körbe vagy egyenesen, mozgásuk mindig tökéletes lesz. Azután már kocsid kereke mindig ugyanabba a kerékvágásba tér, s a lovaknak sem kell egyéb hely, csak ahol patáikat meg­ vethetik. Mit sem törődsz majd hegyormokkal, szakadékok mélyével, szemedben egyforma lesz mocsár és sík puszta­ ság. Ennyi az én tudásom, de ne feledkezz meg róla soha­ sem!" V. llti.J

A vejbeli Ho Luan olthatatlan gyűlölettől hajtva megölte Csiu Ping Csangot. Laj Tan, Csiu Ping Csang fia elhatároz­ ta, hogy bosszút áll apja gyilkosán. Tan heves vérmérsékle­ tű, de gyengécske ifjú volt, akár össze lehetett volna szá­ molni, hány rizsszemet eszik meg, és mintha csak a szél hordta volna, úgv futkározott szakadatlan. Ámde hiába volt a nagy harag, mert nem értett a fcgvvertorgaráshoz. hogy bosszúját végrehajtsa. Mások segítségét kérni szé­ gyellte volna, inkább megesküdött, hogy kardjával öli meg Ho Luant. Ho Luan kegyetlen természetű, kiállhatatlan ember volt, és ereje felért száz másikéval. Izmai, csontjai, bőre és idegszálai mintha nem is emberé lettek volna: a kardcsapást nvakával fogta fel, s puszta mellkassal állt a nyílvesszők elé, a fegyverek éle, hegye kitört és megcsor­ bult, de rajta még karcolás sem esett. Öntelten büszkélke­ dett gazdagságával és erejével, Laj Tan csak annyi volt szemében, mint valami csupasz madárfióka. Egyszer aztán így szólt Laj Tanhoz barátja, Sen Ta: ,,Te határtalanul gyú1ölöd Ho Luant, Ő viszont semmibe se vesz téged.

82

V. TANG KÉRDÉSEI Milyen terved van ellene?" Laj Tan könnyezve válaszolt: „Kérlek, adj tanácsot nekem!" ,,Hallottam- szólt ekkor Sen Ta -, hogy Vejben Kung Csau őseinek birtokába került a Hszia-királvok kardja. Ezzel még egy kisfiú is el tud kerget­ ni akár három hadseregnyi katonát is. Miért nem kéred el tőle ezt a fegyvert?" Laj Tan pedig elment Vcjbe, Kung Csau udvarába. Mielőtt kérését előadta volna, a szertartá­ sosság előírásait betartva - akár egy kocsihajtó szolga -, feleségét és gyermekeit a nagyúrnak ajánlotta. Kung Csau így szólt hozzá: .Három kardom van, kedvedre választhatsz közülük, de embert egyikkel sem tudsz ölni - elmondom, melyik miféle. Az elsőt úgy hívják »Fényességtartó«. Ha ránézel is, meg mégse látod, ha megforgatod, azt sem tudod, van-e valami a kezedben. Amire rátámad, meg nem sebzi, kárt nem tesz benne, és észre sem veszi, amin átha­ tol. A második kard neve -Árnyékórőkős«. Hajnalhasadta­ kor, mikor az éjszaka sötétje elválik a nappali világosságtól, a szürkületben, ha a fény felé fordulva vizsgálgatod, halvá­ nyan úgy tűnik, mintha lenne valami kezedben, de alakját akkor sem látod. Ha belevág valamibe, megpendül és hangot ad, de úgy hatol át a dolgokon, hogy sebet sem ejt rajtuk. A harmadikat úgy hívják: »Éjjeltapasztalő«. Nappal csak árnyéka látható, csillogása nem, ha eljön az este, feltűnik csillogása, de árnyéka észrevehetetlen. Amit meg­ vág, azon suhogó hanggal hatol át, a seb, amit ejt, nyom­ ban összeforr, pengéjén vérnyom nem marad, és az áldo­ zata csak fájdalmat érez. E három kincset tizenhárom emberöltő óta őrzöm, s közben soha nem avatkoztak be a világ folvásába, úgy pihentek hüvelyükben, és pecsétjüket soha fel nem törték." ,,Akkor hát - szólt Laj Tan - ezt az utóbbit kell elkérjem tőled." Kung Csou ekkor visszaadta Laj Tannak feleségét és gyermekeit, s miután hét napig megtisztító böjtöt tartottak, az utolsó nap hajnalán letér­ delt elé, és átadta neki a harmadik kardot. Laj Tan kétszer is megköszönte, ahogy átvette, majd eltávozott. Ezek után a karddal kezében mindegyre Ho Luan nyomában járt.

V. TANG KÉRDÉSEI

83

Történt egyszer, hogy Ho Luan részegen az ablak alatt aludt - ekkor Laj Tan nyakától derekáig háromszor végig­ sújtott rajta, és mivel Ho Luan fel sem ébredt, azt hitte, hogy meghalt. Nyomban elsietett onnan, de az ajtóban Ho Luan fiába botlott. Háromszor odacsapott felé is, mintha csak a levegőt kaszálná, mire a fiú felkacagott: .Hát téged meg mi lelt, hogy így csapkodsz előttem?" Laj Tan ekkor értette meg, hogy ezzel a karddal lehetetlen gyilkolni, és sóhajtozva hazatért. Ho Luan pedig, ahogy kijózanodott, sűrű átkokat szórt feleségére: ,,Hagytad, hogy részeg fővel kitakarózzam, most aztán megfájdult a torkom, és hasogat a derekam." ,,Az előbb ittjárt Laj Tan - mondta neki a fiú-, és amikor összetalálkoztunk az ajtóban, háromszor intett felém. Azóta nekem is fáj az egész testem, és sajog minden porcikám. Az a fickó valami rontást hozhatott ránk!" V.

[17.J

Amikor a Csou-ház Mu királya a nyugaú barbárok ellen hadjáratot indított, ajándékot kapott tőlük: egy Kun-vu kardot és egy tűzálló ruhát. A kard egy láb nyolc hüvelyk hosszú volt, pengéje piros színű edzett acél, és úgy vágta a jádekövet is, akárha agyagot szeletelne. A tűzálló ruhát csak tűzbe tartva lehetett tisztítani- ekkor a ruha tűzszínű­ vé vált, s a piszok olyan maradt, amilyen azelőtt a ruha színe volt. Amikor kivették a tűzből, és megrázták, úgy fénylett, akár a frissen esett hó. A herceg1 úgy tartotta, hogy ilyesféle dolgok nem léteznek, és a beszámolók tévednek. Hsziao Su ezt mondotta: .Milyen határozott a herceg! Milyen biztosan tart ki tévedése mellett! "2

84

VI. AKARA T ÉS SORS

VI. u.i Az Akarat így szólt a Sorshoz: ,,Hogy is lehetne munkálko­

dásod az enyémhez mérhető?" A Sors így válaszolt: .Miért, mit csinálsz a dolgokkal, ami különbbé tesz nálam?" Az Akarat ezt mondotta: ,,Hosszú élet vagy korai halál, siker vagy balszerencse, megbecsülés vagy számkivetettség, jólét vagy szegénység mind az én hatalmamban áll." ,,Peng apó nem volt oly bölcs, mintjao és Sun, mégis nyolcszáz évig élt - szólt a Sors -.Jen jüan nem volt tehetségtelenebb, mint a közönséges emberek, s élete mégis csak négyszer nyolc évig tartott. Konfuciusz erényességben nem maradt el a hercegek mögött, mégis nyomorúságra jutott Csenben és 1 Cajban. A Jin-házbéli Csou erénvességben nem állt a há­ rom emberséges miniszteré fölött, mégis az övé volt a császári trón. Csi Csa nem kapott trónt Vu királyságában, de Tien Heng a Csi Birodalom nagyura lehetett. Ji és Csi éhen vesztek Sou Jang hegyén, és a Csi család:1 gazdagsága felülmúlta Csan Csinét. Ha mindez a te munkálkodásod nyomán történt, akkor miért volt hosszú életű az egyik, míg a másik korai halállal pusztult, miért jutott balszerencse a bölcsnek és siker a megátalkodottnak, miért jutott számki­ vetettség a kiválóknak és megbecsülés az ostobáknak, miért jutottak szegénységre az igazak, és miért, hogy a gonoszok meggazdagodtak?" Az Akarat erre így válaszolt: .Ha tényleg úgy van, ahogy mondod, és nekem semmi befolyásom sincs a világ menetére, akkor bizonyosan azért történik mindez, mert te így igazítod!" ,,Igaz, hogy a Sorsot emlegetik - volt a válasz -, de hát hogy is tudná bárki irányítani a világ folvását? Megsegítem, ami a helvén áll benne, és eltúrőm. ami kificamodott. Hosszú élet, korai halál, siker és balsze­ rencse, megbecsülés és számkivetettség.jólét és szegénység mind magától jön el. Hogy is tudnám én számon tartani mindezt? Hogy is tudnám én számon tartani mindezt?"

VI. AKARAT ÉS SORS

85

VI. [~.J Pej Kung Ce így szólt Hszi Men Céhez: ,,Egyidős vagyok veled és mégis mindenki a te boldogulásodon munkálko­ dik, ugyanahhoz a nemzetséghez tartozom, mint te, mégis mindenki téged tisztel, arcvonásaim olyanok, mint a tiéd, mégis mindenki téged kedvel, szavaim olyanok, akár a tieid, mégis mindenki terád hallgat, ugyanazt teszem, mint te, mégis mindenki benned bízik, egyforma hivatalt viselek veled, mégis mindenki téged övez megbecsülésével, ugyanúgy művelem a földemet, mint te, mégis mindenki téged tesz gazdaggá munkájával, ugyanúgy kereskedem, akárcsak te, mégis mindenki a te hasznodat növeli. Durva szövetruhákba öltözöm, kölesocsú az ételem, gyékény­ kunyhó az otthonom, és mindig gyalog kell járjak. Te pedig cifra ruhákat hordasz, finom kölest és húsokat eszel, házad gerendáijól ácsoltak, és mindenfelé négylovas foga­ ton jársz. Otthon csak kikacagsz. s ügyet sem vetsz rám, az udvarnál megvetsz. és lenézően tekintsz rám. Sok év múlt el anélkül, hogy meglátogattuk volna egymást, vagy hogy együtt utaztunk volna - bizonyosan azért, mert különbnek tartod magad nálam." Hszi Men Ce így válaszolt: .Nern tudom, valójában hogy is van ez. Te akármibe fogsz is, mindenbe belebuksz, nekem viszont minden sikerül ebből mégiscsak az túnik ki, hogy tehetségünk különböző, nemde, És te mégis arcátlanul arról beszélsz, hogy olvan vagy, mint én!" Nem szólt semmit sem Pej Kung Ce, hanem elballagott magába roskadva. Az úton összetalálkozott Tung Kuo úrral, aki megszólította: .Miért járkálsz így egy­ magadban, megszégyenült arccal?" Pej Kung Ce elmesélte, mi történt, Tung Kuo úr pedig csak ennyit mondott: ,,Majd én jóváteszem, hogy megaláztak, elmegyek veled Hszi Men Céhez, és megkérdezem egynémely dolgok felől!" Úgy is történt és Hszi Men Céhez érve így szólt hozzá: ,,Mivel szégyenítetted meg Pej Kung Cét, mondd el nekem!" ..Pej Kung Ce azt mondta, hogy hiába egyidős velem, hiába tartozik ugyanahhoz a nemzetséghez, mint én, hiába egye-

VI. AKARAT ÉS SORS

86

zik éveink száma, hiába ugyanolyan minden arcvonása, beszéde és viselkedése, mint az enyém, mégis különbö­ zünk megbecsülés és gazdagság dolgában - válaszolt Hszi Men Ce. - Én pedig azt mondtam erre, hogy nem tudom, hogy van ez, de mivel ő bármibe fog, mindenben kudarcot vall, nekem viszont minden sikerül, tehetségünk kell, hogy különböző legyen, és hogy arcátlanság, ha velem egyfor­ mának mondja magát." .,Te, amikor a tehetségről beszélsz - szólt Tung Kuo úr -, azt mondod, hogy nem egyéb az, csak az adottságok különbözősége, márpedig szerintem a tehetség másvalami. Pej Kung Ce képességei kiválóak, de hijával van a sors segítségének - te pedig a sors kegyeltje vagy, pedig képességeid szegényesek. Sikereidet nem böl­ csességeddel érted el, és Pej Kung Ce kudarcai sem osto­ baságából fakadnak: az Ég munkálkodik itt, és nem az ember. Te fennhéjázol, pedig csak a sors segítségét élve­ zed, Pej Kung Ce pedig szégyenkezik, hiába kiválók képes­ ségei. Egyikőtök sem ismeri fel, hogy egyszerűen ilyen a világ menete." ,,Hagyd abba, uram - szólt ekkor Hszi Men Ce -. egyetlen rossz szót sem szólok ezután!" Pej Kung Ce pedig hazatért, és felöltözött durva szövetruhájába: oly meleg volt az, mintha rókabundába burkolózott volna; eszegette a lóbabot: oly jóízűnek találta, mint a legfino­ mabb rizst. Így éldegélt gyékénykunyhójában, mintha csak tágas kastélya hűvösét élvezné, és rőzséskordéján úgy ült, mintha díszes hivatalnoki kocsiban utazgatna. Egész élete békés megelégedettségben telt ezentúl - mit sem tudott már a mások dicsőségéről. saját szégyenéről. Amikor Tung Kuo úr fülébe jutott a változás híre. csak ennyit mondott: ,,Pej Kung Ce sokáig szendergett, de egyetlen szóval köny­ nyedén fel lehetett ébreszteni." VI.

[3.J

Kuanji Vu és Pao Suja szívbélijó barátok voltak. mindket­ ten Csiben éltek. Kuan Ji Vu Csiu herceg szolgálatában állt, Pao Su Ja pedig Hsziao Po herceget szolgálta. Csiben a

VI. AKARAT ÉS SORS

87

fejedelmi család uralkodott kénye-kedve szerint, és az ágya­ sok fattyai ugyanolyan jogokat kaptak, mint a törvényes feleség fiai. Az ország népe a zűrzavartól való félelemben élt. Csiu herceg a kíséretéhez tartozó Kuan Csunggal és Sao Huval Luba, Hsziao Po pedig Pao Suva! Csübe mene­ kült. Kung Szun Vu Cse lázadása után.1 mikor a Csi biro­ dalom uralkodó nélkül maradt, a két herceg egymás ellen acsarkodott a trónért. Kuanji Vu is harcolt Hsziao Po ellen a Csübe vezető út környékén, és egyik kilőtt nyílvesszejét csak a herceg övcsatja állította meg. Hsziao Po trónra lépése után arra kényszerítette a lubelieket, hogy őljék meg testvérét, Csiu herceget - ezután Sao Hu öngyilkos lett, Kuanji Vu pedig fogságba került. Ekkor történt, hogy Pao Su Ja így szólt Huan herceghez: .Kuan Ji Vu kiváló képességű ember, képes rá, hogy elkormányozza orszá­ god." ,,Ő az ellenségem, és ki fogom végeztetni" - mondta a herceg. ,,Úgy hallottam, hogy a nemes uralkodót nem vezeti személyes bosszúvágy-válaszolt Pao SuJa. -Ahhoz, hogy a nép úgy szolgáljon téged, mint urát, neked is ilyen nemes uralkodóként kell cselekedned. Ha magadnak aka­ rod a királyi hatalmat,Ji Vu nélkül aligha boldogulhatsz! Vissza kell, hogy add a szabadságát!" Végül a herceg hazahívta Kuan Csungot, aki vissza is tért Luból. Csi határában Pao Suja várt rá, és megszabadította kötelékeitől. Huan herceg nagy tisztelettel fogadta, és magas hivatalba emelte. Megbecsülése még a Kao és a Kuo családokén is túltett. Pao Suja az ő közvetlen alárendeltje lett. A legfontosabb államügyeket bízták rá, és csak úgy emlegették, mint „Csung atyát". Munkálkodása nyomán Huan hercegé lett a királyi trón. Egyszer így sóhajtott fel Kuan Csung: ,,Ifjúkoromban, mi­ kor az ínség fenyegetett, Pao Suval közösen kereskedni kezdtünk. Az osztozkodásnál mindig magamnak vettem el a nagyobbik darabot, de Pao Su mégsem tartott kapzsinak, mert tudta, hogy csak a nyomorúság vitt rá. Máskor meg nagy terveket szövögettem, és amikor belebuktunk, Pao

88

\1. AKARAT ÉS SORS Su mégsem tartott ügyefogyottnak, mert tudta, hogy a sikernek és a kudarcnak is megvan a maga ideje. Három­ szor viseltem hivatalt, de az elöljáróim mindháromszor elzavartak. Pao Su mégsem tartott hasznavehetetlennek, mert tudta, hogv még nem jött el az én időm. Háromszor indultam csatába, és háromszor megfutamodtam, de Pao Su mégsem tartott gyávának, mert tudta, öreg édesanyám miatt mentem az életem. Amikor Csiu herceg elpusztult Sao Hu őngyilkos lett, de én inkább a rabság szégyenét választottam. Pau Su mégsem tartott ezért szégyentclen­ nek, mert tudta. hogv én nem ilyesfajta apróságok miatt szégyenkezem. hanem amiatt. hogy hírnevem még nem járta be az Ég alatti világot. Apámtól és anvámtól kaptam az életemet. de hogy milyen vagyok, azt Pao Su tudja!" Minderre azt szokták mondani, hogy Kuan és Pao milyen jó barátok voltak, és hogy Hsziao Po milven ügyesen tudott bánni a kiváló képességű emberekkel. Pedig valójában nincs itt semmiféle jó barátság, és nincs semmiféle ügyes­ ség. F,s nem azért, mintha mások közt talán igazijó barátság szövódhetett volna, csak köztük nem. És nem azért, mint­ ha másvalaki talán igazán talpraesett lenne, csak a herceg nem. Nem Sao Hu volt az, aki képes volt megölni magát: ő nem tehetett mást. mint hogy öngyilkosságot követ el. Nem Pao Su segített egy kiváló ember felemelkedésében: ő nem tudott mást tenni, csak neki segíteni. Nem Hsziao Po volt az, aki ellenségét képes volt szolgálatába állítani: ő nem is tudott volna máshogy cselekedni. Mikor KuanJi Vu megbetegedett, Hsziao Po ezt kérdezte tőle: ,,Csung atya, te nagybeteg vagy, és bármily nehéz is beszélnem erről. de meg kell kérdeznem: ha állapotod rosszra fordulna, ki legyen az, akire az ország ÜITT·eit rábíz­ hatom?" .Te kire gondoltál, herceg?" - kérdezett visszaji Vu. .Pao Su Ja alkalmas lenne" - válaszolt Hsziao Po. .Nern, ő nem - szólt Kuan Csung -,ő olvannvira tisztessé­ ges és lelkiismeretes, hogy nem is érintkezik azokkal, akik nem hozzá hasonlóak. Elég, ha csak hall valakinek a hallé-

VI. AK\RAT ÉS SORS

89

péséröl, egész életében nem felejti el. Ha rábízod az ország irányítását, elfordul majd urától. a nép pedig lázongani kezd, és így csakhamar romlást hoz reád, herceg." ..De akkor ki legyen az?" - kérdezte Hsziao Po ...Ha nincs más, akkor Hszi Peng - válszolt Kuan Csung. - Ő olyan ember, hogy képes megfeledkezni magas hivataláról, és így az alatta állók engedelmesek lesznek. Szégyenkezik. hogy kiválóságban elmarad a Sárga császár mögött, de együtt érez azokkal, akik még vele sem érnek fel. Bölcsnek mond­ juk, ki erényt osztogat, és kiváló embernek, akijavait osztja meg másokkal. Ámde kiválóként, felülről parancsolgatva a népet megnyerni sohasem lehet. Aki kiváló, és a nép közé tér, őt követik mindig az emberek. Nem akar mindenről hallani az országban, nem akar mindent látni a családban. Ha nincs más, akkor Hszi Peng legyen!"2 És mégis: Kuanji Vu nem ártott Pao Sunak- nem tehetett máshogy, csak ígv; és nem kedvezett Hszi Pengnek sem nem tehetett máshogy, csak így. Van, hogy akit először megsegítünk, később ellene kell tegyünk, és van, hogy először ártunk valakinek, de később gyámolí~juk.Jósors és kegyvesztettség jön és elmúlik - tőlünk nem függ semmi sem. \1,

[·t.] 1

Teng Hszi nagy,on értett a kétértelmű beszédhez, és vég nélkül fonta egymásba feltevéseit. Ce Csan föminisztersé­ ge idején ő írta a Bambusz-kódexet, és Csengben ez alap­ ján ítélkeztek. Gyakorta kifogásolta Ce Csan módszereit, és Ce Csan mindig engedett neki. Hanem egyszer csak elfogatta és kivégeztette. Mégsem Ce Csan volt, aki beve­ zette a Bambusz-kódexet, hiszen ő nem tehetett egyebet. Nem Teng Hszi volt képes Ce Csant befolyásolni, nem tehetett mást, csak ezt. És nem Ce Csan végeztette ki Teng ' 9 Hszit, hisz ő sem tehetett mást, mint hogy megöleti ót."

90 VI.

VI. AKARAT ÉS SORS [5.J

Ha megszületik, aminek születni kell: az Ég kegye az. Ha meghal, aminek halnia kell: az Ég kegye az. Ha meg nem születik, aminek születni kell: az Ég büntetése az. Ha meg nem hal, aminek halnia kell: az Ég büntetése az. Van, hogy minek születnie kell, megszületik, és aminek halnia kell, meg is hal. Van. minek nem kell születnie, mégis megszü­ letik. és aminek nem kell meghalnia, mégis meghal: az Ég büntetése az. Bizony a megszületők életre kelte, az elpusz­ tulók halála nem a dolgoktól és nem mitőlünk függ. A sors műve mindez, bölcselkedéssel el nem érhető. Ezért mond­ ják: ,.Homályos, és nincs határa, Az Égi Taó magába zár. Alaktalan, nincs darabja, Égi Taó magába tér. Ég és Föld meg nem sértheti, Bölcs tudás el nem érheti, Rossz szellem le nem gyúrhetl. Magától lett, magától van: Eltöröl és megalkot, Kibékít és elsimít. Elénk jön, majd elkísér." Az

VI.

[6.J

Csi Liang,.Jang Csu barátja egyszer megbetegedett. Heted­ napra, mikor állapota már válságosra fordult, fia sírva ölelte magához, úgy kérlelte, engedje meg, hogy orvost hívasson hozzá. .Látod, milyen ostoba az én fiam! -fordult Csi Liang Jang Csuhoz. - Miért nem énekelsz neki a kedvemért valamit, hátha attól megjönne az esze." Ekkor Jang Csu énekelni kezdett. .Amit még az Ég sem ismer, Ember mit is tudhat arról?

Nincs áldás, mi Égtől jönne,

VI. AKARAT ÉS SORS

91

Nincs ember ki megbűnhődne. Te is az vagy, mi én vagyok: Ég alatti tudatlanok. Ördögűzők és doktorok, Ők talán tudós orvosok?"

A fiú nem értette a dalt, úgyhogy végül is elhívatott három orvost. Az elsőt úgy hívták: .Eróvel", a másodikat úgy, hogy ,Jószóvar', a harmadik neve „Éjfekete" volt. Mindhárman megvizsgálták a beteget. Erővel doktor így szólt Csi Liang­ hoz: ,,Meleg és hideg összhangja felborult, kiürülés és telítődés ritmusa félresiklott. A kórság oka a rendszertelen étkezés és az élvhajhászás. Az érzések összezavarodtak, a gondolatok szétszóródtak. A bajt nem az Ég küldte, és nem is a szellemek okozták, így - bár súlyos a helyzet - a betegség gyógyítható." ,,Ez egy lódoktor! Zavarjátok el hamar!" - ripakodott rá Csi Liang. Jószóval doktor is megszólalt: ,,Születéskor az anyaméhben nem volt elegen­ dő életerő, az anyatej meg túl bőséges volt. Ez a kórság nem hirtelen fejlődött ki, hanem lassanként terebélyesedett. Nem is lehet meggyógyítani." .Ez egy hozzáértő orvos. Adjatok valamit enni neki!" - mondta Csi Liang. Ekkor így szólt Éjfekete doktor: ,,Betegséged nem az Ég küldte, nem ember okozta, de még nem is a szellemek támasztották. Annak, hogy megkaptad testedet és emberi alakodat, meg­ van az intézője, és megvan a számon tartója is. Orvosság és gyógyír ugyan mire való lenne neked?" .Ez egy isteni gyógyító! Gazdag jutalmat neki!" - kiáltott fel Csi Liang. Betegsége pedig hamarosan magától elmúlt. VI. [7.J Bármily nagyra becsüljük is, mégsem tudjuk megtartani életünket; hiába is gondozzuk, megóvni mégsem tudjuk testünket. De ha semmibe vesszük is, akkor sem tudunk kárt tenni életünkben, és ha könnyelműsködünk is, akkor

sem árthatunk testünknek. Ezért megesik, hogy valaki

VI. AKARAT ÉS SORS

92

megbecsüli életét, mégsem marad életben, és hogy valaki semmibe se veszi, mégsem hal meg. Van, aki féltőn gon­ dozza testét, mégsem sikerül megóvnia, és van, aki köny­ nyelmtíséggel sem tesz kárt benne. Mindez, bár ellent­ mondásnak tűnik, mégsem az: hiszen az élet és a halál, a jótétemény és az ártalom is csak bekövetkezik, magától. Megesik, hogy valaki megbecsüli életét, és életben is ma­ rad, és hogy valaki semmibe sem veszi, és meg is hal. Van, aki féltőn gondozza testét, és sikerül megóvnia, és van, aki könnyelműségével kárt tesz benne. Úgy tűnik. mintha ez lenne a dolgok természetes rendje, pedig nem az: hiszem az élet és a halál, a jótétemény és az ártalom csak bekövet­ kezik, magától. Egyszer Jü Hsziung Ven királlyal beszélgetett, és így szólt: .Ami magától hosszú lett, ahhoz nem lehet hozzátenni, ami magától rövid lett, abból nem lehet elvenni. Előre tervezgetni hiábavaló, ugyan mi értelme is volna?" Lao Tan ezt mondotta Kuan pnnek: .Feltámad az Ég haragja, de okát senki se tudja." Ez annyit jelent, hogy hiábavalóság az Ég szándékait fürkészni és azt mérlegelni, mi lenne hasznos, és mi lenne káros. Jobb, ha nem is foglalkozunk ilvesmivel,

VI.

[8.J

Jang Pu ezt kérdezte: .Ez a sok ember ugyanahhoz a nemzedékhez tartozik mind, mintha mind testvér lenne, beszédük, akár a testvéreké, tehetségük , akár a testvéreké, arcvonásaik, akár a testvéreké. Ámde van, amelyik hosszú életű, és van, aki korán meghal, mintha csak apa és fia volnának; gazdagság és szegénység, hírnév és megbecsü­ lés, szeretetük és gyűlöletük szerint is úgv különböznek, mint fiak az apjuktól. Nem is tudom, mit gondoljak erről!" ,,A régieknek volt egy mondása, amit korán megjegyeztem magamnak - válaszolt Jang Ce -, ezt elmondom most neked: »Ha nem tudjuk, mitől lett, mégis van - ez a sors.« És most itt vagyunk homályban és sötétségben, kételyek és

V1. AKARAT ÉS SORS

93

talányok közt afelől, hogy mit tegyünk vagv mit ne tegyünk. Hogy miért így jönnek és mennek napjaink - ugyan ki is tudná ennek okát? Aki a sorsban hisz, annak nincs »hosszú élet- vagy »korai halál«: aki a világtörvényben hisz, annak nincs -igaz- és »hamis-: aki a szellemben hisz, annak nincs -ellentétes«, és nincs »rnegfeleló-: aki a természetben hisz, annak nincs -biztonságos«, és nincs -veszélyes-. Azt mond­ hatjuk róluk, hogy megvan a hitük. és megvan a hitetlen­ ségük. Aki pedig már igaz és tisztaszívú, annak minek elmenni és minek visszajönni, minek búsulni és minek örvendezni, minek munkálkodni, és mi végre tétlenkedni?' A Sárga császár könyvében ez áll: ,,A tökéletes ember. ha megpihen, olyan, mintha meghalt volna, ha megmozdul, mintha bilincsek fognák. Megpihen, de nem tudja, miért, ha nem pihen, azt sem tudja miért. Megmozdul, de nem tudja miért, ha nem mozdul, azt sem tudja, miért. Hiába mered rá mindenki - egykedvű marad, s vonásai változat­ lanok. Hiába nem látja senki sem - érzelmei és vonásai is kedve szerint alakulnak. Magában időz, magában jár. ma­ gában jön és megy- ki árthat neki?" VI. W.J Négyen járják a világban útjukat. Megfontolt és F orrófejií, Nehézkes és Izgő-mozgó - ki-ki a maga kedvére múlatja életét, egymásról mit sem tudnak. Magát tartja legböl­ csebbnek mindegyik. Négyen járják a világban útjukat: Csípósnyelvú és Tompa­ fej. Bumfordi és Álszent - ki-ki a maga kedvére múlatja életét, egymáshoz mit se szólnak. Magát tartja legügye­ sebbnek mindegyik. Négyen járják a világban útjukat. Alamuszi és Szégyente­ len, Szeleburdi és Gunyoros - ki-ki a maga kedvére múlatja életét, egvmást fel nem rázzák. Magát tartja legtehetsége­ sebbnek mindegyik. Négyen jáiják a világban útjukat: Arcátlan és Közönyös, Vakmerő és Tétova - ki-ki a maga kedvére múlatja életét,

VI. ARARAT ÉS SORS

94

egymást nem korholják. Magát tartja makulátlannak mindegyik. Négyen járják a világban útjukat: Jópofa és Önérzetes, Kegyetlen és Gőgös - ki-ki a maga kedvére múlatja életét, egymásra rá se pillantanak. Mind azt hiszi, csak ő érti az idők szavát. Így megy a világ. Arcuk különböző, de mind csak arra az útra tér, ahová a sors kényszeríti. VI.

[10.J

Ami majdnem tökéletes, még ha annak tűnik is, mégsem az. Ami majdnem teljesen csorba, még ha annak tűnik is, mégsem az. Ami megzavar, az a látszat, mert a határok homályosak. Akit a látszat meg nem téveszt, az balsorsán nem aggódik, és szerencséjén nem örvendezik. De hogy mikor lenne itt az ideje munkálkodni és mikor megpihen­ ni - ezt bölcselkedéssel ki nem kutathatjuk. Aki hisz a sors elrendelésében, az magát és a világot nem méri kétféle mértékkel. Mert annál, hogy kétféle mértékkel mérjünk, még az is jobb, ha bekötjük szemünk, betömjük fülünk, és hátunkat sziklafalnak vetve, mély árok szélére lépünk hiszen magunktól le akkor sem zuhanhatunk. Ezért mondják: ,,Életünk, halálunk a sors szabja meg, nyomort és szegénységet a kor mér reánk."

Aki a korai halál felett kesereg, mit sem tud a sorsról; aki nyomora felett bánkódik, tudatlan a kor felől. Aki, bár a halálba tart, mégse fél, nyomorúságra juthat, mégse bán­ kódik: ő tudja, mi a sors, őt nem háborgatja a kor. A nagy tudású emberek fontolgatják hasznukat, kárukat, mérlege­ lik, mi fontos, mi lényegtelen, fürkészik a többiek szándé­ kait: van úgy, hogy nyernek, van, hogy rajtavesztenek. A félnótások nem számolgatják hasznukat, kárukat, nem törődnek vele, mi fontos, mi lényegtelen, rá se hederíte-

VI. AKARA T ÉS SORS

95

nek a többiek szándékaira: van úgy, hogy nyernek, van úgy, hogy rajtavesztenek. Mérlegelünk, kutakodunk, fontolga­ tunk vagy sem - ugyan mi a különbség? Semmit se fontol­ gatni, mégis mindent mérlegelni: ez a tökéletesség, ekkor nem érhet semmi nyomorúság. De akkor sem tudunk semmit, se a tökéletességről, se a nyomorúságról, mert magától köszönt be mindkettő. VI.

[11.J

Csing, Csi hercege kirándulást tett az Ökör-hegyen. Észak felé, birodalma fővárosa felé fordult, és zokogva megszó­ lalt: ,,Mi szép is az én hazám, mily virágzó, mily gazdag! Hogyisne csordulna könnyem, ha arra gondolok, hogy egyszer majd el kell költöznöm és meg kell halnom! Ha a halál el nem ragadna, ugyan miféle vidék csábíthatna el innen?" Si Kung és Llang Csin Csü is könnyezve álltak mellette. ,,Mi csak szolgák vagyunk, s urunkalamizsnájából élünk, ételünk csak mócsingos hús és rizstörmelék, kivén­ hedt gebe húzza összetákolt kocsinkat, és mégsem aka­ runk meghalni. Hogyisne szomorkodna akkor hercegünk a halál miatt!" Jen Ce félrehúzódott, és csak mosolygott magában. Mikor a herceg letörölte könnyeit, odafordult hozzá, és megkér­ dezte: ,,Kung és Csü velem együtt sírtak, hogyhogy te pedig itt magadban nevetgélsz?"Jen Ce így válaszolt neki: .Ha a kiválóak örökké élhetnének, akkor Taj Kung és Huan herceg még mindig köztünk lennének, ha a bátrak örökké élhetnének, akkor Csuang herceg és Ling herceg még mindig velünk élnének. Ha pedig ez a sok nagyúr még mindig élne, akkor te,jóuram, ott állnál kinn a szántóföl­ dön gyékénykabátban és bambuszkalapban, s a munka sok gondja közt aligha gondolkodnál a halálon! És akkor ugyan hogyan kerülhettél volna az uralkodói székbe, na­ gyuram? Elődeid is jöttek és elmentek, mígnem reád ke­ rült a sor - te pedig itt állsz egymagadban, és záporoznak könnyeid emiatt, ez bizony méltatlan viselkedést Láttam

VI. AKARAT ÉS SORS

96

egy méltóságában megzavart uralkodót, körötte hízelgő szolgáival. És ahogy néztelek benneteket, nevetni bátor­ kodtam." Csing herceg igen elszégyellte magát. Nyomban egy kupa borral büntette magát, a két minisztert meg kettővel-kettővel, rangjuk szerint. VI.

[12.J

Volt egy vejbeli ember. Tung Men Vunak hívták. Mikor a fia meghalt, cseppet sem szomorkodott. Egyik szolgálója így szólt hozzá: ,,A világon senki sem szerette jobban a fiát, mint te, és most, hogy meghalt, mégsem búslakodsz miat­ ta. Miért?" Tung Men Vu ezt válaszolta: .Azelőtt nem volt fiam, és akkor nem búslakodtam. Most, hogy a fiam meg­ halt, olvan lett minden, mint azelőtt volt, amikor még nem volt fiam. Ugyan mi szomorkodnivalóm lenne?" VI.

[13.J

A földműves az időjáráshoz igazítja munkáját, a kereskedő

a nyereséget hajhássza, a kézműves új fogásokat tanul, a hivatalnok hatalomra tör. Nemigen tehernek mást, ilyen a hivatásuk. A földművesnek ott az eső vagy a szárazság, a kereskedőnek a haszon vagy a veszteség, a kézművesnek a siker vagy a kudarc, a hivatalnoknak a megbecsülés vagy a szégyen. Nemigen lehet másképp, ilyen a sorsuk.

VII. JANG CSLT

VII.

97

[i.J

MikorJang Csu Luban járt. a Meng családnál lakott. Meng úr ezt kérdezte tőle: ..De hisz mindannvian egvformán emberek vagvunk. ugvan mire való akkor a hírnév?" .Ajó hírnévvel gazdag lehetsz" - válaszoltJang Csu...Na és ha gazdag lettem, akkor mi lesz?" .Akkor előkelő leszel." ..És ha már előkelő lettem, akkor mi lesz?" .Akkor majd meg­ halsz." .Ha már meghaltam. akkor mire volt jó ez az egész?" ..Gyerekeidnek és unokáidnak" - válaszolt Jang Csu. .,Miféle haszna lehet a gyerekeknek és unokáknak az énjó hírem ból?" - kérdezett tovább Meng úr.. A hírnévért megpróbáltatásoknak teszed ki magad, és súlvos gondok­ ba merülsz, de ha megszerezted, egész nemzetséged, még a szülőfalud is nevezetes lesz általad, hát még a fiaid és az 1 unokáid!" „De aki jó hírnevet akar szerezni. az szerénv kell. hogy legyen, és alázatos - a szerénység pedig nvorno­ rúságra, az alázat alacsony sorra juttat." Jang Csu erre ígv szólt: ..Kuan Csurig a Csi Birodalom főminisztere volt. Ha ura kicsapongó életet élt, úgv tett ő is, ha ura tékozló volt, tékozló volt 6 is - tetteiben és szavaiban is követte őt. Végül ő segítette a herceget egye­ duralmához. Halála után aztán egvszeníen csak -Kuan úr­ lett belőle. Ticn úr is volt főminiszter Csibe n. Ha ura fennhéjázó volt, akkor ő visszafogott. ha ura kapzsi mit, akkor ő bőkezű. A nép mind őt követte, s végül övé lett a királvi trón is. Ennek hasznát leszárrnazonaí mind a mai 2 napig élvezik. " „Ezek szerint a becsületességgel kivívott hírnév nyomorúságot, a képmutatással szerzett hírnév pe­ dig gazdagságot hoz?" Jang Csu erre ígv válaszolt: .A becsületnek semmi köze a hírnévhez, se a hírnévnek a becsülethez: a hírnév csak képmutatás, semmi egvéb.jao és Sun csak súnkg mondott le

az Ég alatti világról Hszű és San Csüan javára: meg is

V11.JANGCSU

98

maradtak uralkodónak jó száz évig. Po Ji és Su Csi viszont valójában lemondtak az uralkodásról Ku Csu hercege ja­ vára: el is vesztették hazájukat. és éhen pusztultak a Sou Jang hcgven. Ennyi elég is. hogy tisztán lássunk becsület és képmutatás dolgában." VII.

['.!.J

Jang Csu mondotta: ..Száz év a hosszú élet vé~s,í határa, de ezer emberből még egy sincs. aki megérné a száz eszten­ dőt. De iegvűk fel, hogy találunk egyet: évei felét gyámol­ talan kisgyermekként és magatehetetlen aggastyánként töltötte, a maradék felét az éjjeli alvás és a nappal elfecsé­ relt idő rabolta el. Betegség, nvavalvák, szomorúság és gyötrelem, féltés és rettegés tette ki annak is a felét. ami még megmaradt. A többi tízen egynéhám· év alatt pedig alig-alig lelnénk e)!;\ kis időt, amit maga kedvére, távol mindenfajta gondtól tudott volna eltölteni. Minek lehet akkor egyáltalán örülni, és miért érdemes mégis élni? Csakis azért, hogy élvezzük az élet szépségeit, és elteljűnk velük: a gyönyörű hangokkal és a csábos asszonyokkal. De a szépség élvezetébe sem tudunk végleg belefeledkezni. a gvönyöni hangokkal és csábos asszonyokkal sem tudjuk zavartalanul kedvünket tölteni: mert újra meg újra ott van a sokféle büntetés meg kitüntetés. hogy visszariasszanak vagv előre sarkalljanak. ott van a hírnév, hogv ösztökéljen, és ott van a tőrvénv, hogy visszatartson. Zavarodott fővel így civakodunk egy pillanatig tartó üres hírnévért, így tűlekszúnk azért, hogy halálunk után mit sem érő dicsére­ tekkel illessenek. s mindeközben apránként méricskéljük, mit nézzen szemünk, és mit halljon fülünk, figyeljük vágya­ inkat. vajon nincs-e bennük kivetnivaló - ígv vesztegetjük el életünk boldogságát.s nyugalmat nem lelünk egy percre sem. Ugyan miben különbözünk akkor a nehéz bilincsbe vert raboktól? A régi idők emberei még tudták, hogv születésünkkel egyszerre csak megjelenünk, f'S halálunk1 kal ugyanolvan hirtelen eltávozunk. Ezért csak szívükre

Vll.JANG CSU

99

hallgattak tetteikben: semmit sem csináltak kedvük ellené­ re, nem fosztották meg magukat az élet örömeitől, és nem iparkodtak hírnevet szerezni. Saját természetüket követve jártak-keltek, ugyanabban lelték örömüket. amiben a töb­ bi tízezernyi lény. Mit sem gondoltak azzal, milven hírük marad haláluk után, és nem ismertek semmiféle büntetést. Hírnév vagy dicsőség előbb vagy utóbb köszönt-e rájuk, hogy éveik száma sok lesz-e, vagv kevés - ilvesféle dolgokkal soha nem törődtek." \11.

[3.]

Jang Csu mondotta: .A tízezer lénvt életük teszi különbö­ zővé és haláluk egyformává. Míg élnek, van köztük bölcs és balga, kiváló és hitvány - ígv különböznek egymástól. Ha meghaltak. bűz és rothadás, feloszlás és enyészet lesz­ nek - ebben egvforma mindegyik. Ámde a bölcsesség és balgaság, kiválóság és hitványság nem képesség dolga; búz és rothadás, feloszlás és enyészet sem akarat kérdése. Hi­ szen az élő nem magától élt, a halott nem magától halt, a bölcs nem magától bölcs, a balga sem magától balga. a kiválók és hitványak sem maguktól lettek ilyenné. A tízezer lény egyszerre él és hal, egyszerre bölcs és balga, egyszerre kiváló és hitvány - így van ez. 1 Meghal a tízéves. é5 meghal a százéves is, a jóságos bölcsek meghalnak, és meghalnak a gonosz ostobák is. Életében lehetjao vagy Sun. ha meghalt, már csak rothadó tetem. Míg élt, Csie vagy Csou, ha meghalt, ő is csak rothadó tetem. És ki is tudna különbséget tenni köztük - hisz minden rothadó tetem egyforma. Éljünk hát, míg élhetünk, s ne fontoljuk, mi lesz a halál után!" VII.

[4.J

Jang Csu mondotta: ..Nem volt PoJi sem vágyak nélküli, csak túlzásba vitte a tisztességet - éhen is veszett miatta. Nem volt Csan Csín sem szenvedélyek nélküli, csak túlzásba vitte az erényességet - szét is rombolta vele családját. Így lehet tisz-

tességgel és erényességgel elvéteni azt. ami helvénvaló."

Vll.JANG CSU

100

vu.

[5.]

Jang Csu mondotta: ,Jüan Hszien nyomorbajutott Luban, Ce Kung meggazdagodott Vejben.Jüan Hszien egészségét tönkretette a nyomor, Ce Kungot pedig kimentette a gaz­ dagság.' De ha a szegénységgel és a gazdagsággal is vigyáz­ ni kell, akkor mit tehetünk? Azt mondom: élvezzük az életet, és legyünk gondtalanok! Hiszen aki ért hozzá, ho­ gyan élvezze az életet, nem szenved szükséget. és aki ért hozzá, hogyan legyen gondtalan, annak nem kell a gazdag­ ság." VII.

[6.J

Jang Csu mondotta: ,,Van egy régi mondás: -Aki él, szeres­ sen, aki meghalt, nvugodjon.« Ez egyenes beszéd! De egymást szeretni - ez nemcsak érzéseinket kell, hogy je­ lentse, hanem azt is, hogy nyugvóhelyet adunk a megfá­ radtnak, megetetjük az éhezőt, felmelegítjük a didergőt, és segítünk azon, aki bajbajutott. És a halottak nyugoszta­ lása sem azt kell, hogy jelentse, hogy nem is búsulunk miattuk, hanem azt, hogy nem teszünk szájukba gyöngyöt és drágakövet, nem öltöztetjük őket díszes ruhákba, nem áldozunk állatokat, és nem csinálunk halotti edényeket nekik. "1 Jen Ping Csung megkérdezte KuanJi Vut, hogyan kell gondoskodni életünkrőJ·2 Kuan Ji Vu így válaszolt: „Szabadjára kell engedni, ennyi az egész; ne állítsunk gátakat és korlátokat elé." .Mondanál erről valami kézzel­ foghatóbbat is?" - folytatta Jen Ping Csung. Ji Vu erre így szólt: ,,A fül hadd hallgatózzon kedvére, a szem hadd nézelődjön kedvére, az orr hadd szaglásszon kedvére, a száj hadd beszéljen kedvére, a test hadd pihenjen kedvére, az akarat hadd munkálkodjon kedvére. Hiszen a fül han­ gok és dallamok után vágyódik, és ha nem engedjük, hogy hallgassa őket, akkor megfosztjuk a úsztánhallástól. A szem szépséges és csábos látványok után vágyódik, és ha nem engedjük, hogy nézegesse őket, akkor megfosztjuk a úsztánlátástól. Az. orrjó illatok és fűszerszámok után vágyó-

VII. JANG CSU

101

dik, és ha nem engedjük, hogy szagolgassa őket, akkor érzéketlenné tesszük. A száj az igazság és hamisság elbeszé­ lésére vágyódik, és ha nem engedjük, hogy róluk szóljon, akkor megakadálvozzuk, hogy okossá váljon. A test a gyö­ nyörűségek élvezetére vágyik, és ha nem engedjük, hogy bennük megpiheajen, akkor ezzel elrontjuk mulatságát. Az akarat szabadság és kötetlenség után vágyódik, és ha nem engedjük, hogy így munkálkodjon, akkor erőszakot teszünk alaptermészetén. E sokfajta korlátozás megannyi kegyetlen zsarnok. Ha megszabadultunk e zsarnokoktól, nyugodt lélekkel várhatjuk a halált,jöhet az akár holnap, a jövő hónapban, egy év vagy csak egy évtized múlva. Én ezt mondom az életről való gondoskodásnak! De ha belé­ kapaszkodunk e zsarnokokba, akkor hiába tart szánalmas tengődésünk száz, ezer vagy akár tízezer évig is, ennek semmi köze ahhoz, amit én az életről való gondoskodás­ nak hívok" - mondta KuanJi Vu. majd így folytatta: - ,,Én elmondtam, hogyan kell gondoskodni az életről - de mi a teendő a megholtakkal?"Jen Ping Csung erre ezt mondta: „Nemigen számít, hogy hogyan válunk meg halottaintól.1 Ugyan mi beszélnivaló van erről?" .De én azért mégiscsak szeretnék valamit hallani róla" -unszolta Kuan.Ji Vu. Ping Csung pedig ezt mondta: .Mit érdekel engem, ha már úgyis meghaltam: mindegy, hogy elégetnek, vízbe hajíta­ nak, elfőldchiek vagy temetetlenül hagynak, útszéli árokba löknek, és gallyakat dobnak rám. vagy díszes ruhába búj­ tatnak, és kőkoporsúba dugnak- azt csinálnak velem, amit akarnak!" Kuan Ji Vu ekkor odafordult Pao Suhoz és Huang Céhez és azt mondta: ,,Kettőnk szavaiból mindent megtudhattok az életről és a halálról." \1I.

[7.]

Ce Csan főminiszter volt Csengben. Erős kézzel igazgatta az országot, és e három év alatt a tisztességesek segítették változtatásait, a bűnözők pedig visszariadtak tilalmaitól. Rend uralkodott a Cseng Birodalomban, s a többi ország

10 2

Vll.JANG CSU fejedelmei mind tisztelettel fordultak felé. Csakhogy a főminiszternek volt két testvére: a bátyja, Kung Szun Csao részeges volt, az öccse, Kung Szun Mu pedig szoknyapecér. Csao házában ezerszámra állt a sok hordó, sepródombok magasodtak mindenütt, és már százlépésnyiről orrfacsaró cefrebúz áradt szerteszét. Ő maga elveszett a nagyvedelés­ ben: azt sem tudta, béke van, vagy háború, hogy bánat és keserűség egváltalán létezik-e, hogv van-e birtoka, vagy nincs, hogy él-e rokona vagy se, hogy megszületni öröm. és hogv elpusztulni rettenet - mindenről megfeledkezett. Talán még ha vízözön vagy tűzvész szakad rá, vagy éles gyilokkal találja szembe magát, abból se értett volna sem­ mit sem. Mu pedig kiválogatta a bimbózó, hamvas szépsé­ geket, és házában a sok tucatnyi hátsó szobában gyűjtötte őssze őket. Belevetette magát a kicsapongásba: otthagyta rokonait, összeveszett barátaival, és befészkelte magát a hátsó lakosztályba. Nappalok és éjszakák egybefolytak szá­ mára. három hónapban egyszer, ha előjött, de vágyát még­ sem tudta csillapítani. Ha valahol a faluban felcseperedett egy csinos lánvka, nvomban ajándékot küldött, hogy ma­ gához hívassa, vagv házasságközvetítőt menesztett érte, hogy elhozassa - addig nem nyughatott, míg meg nem szerez te magának. Cc Csannak se éjjele. se nappala nem volt, úgy bánki'idott két testvére miatt. Titokban felkereste Teng Hsz it , hogv tanácsot kérjen tőle: .. Úgv hallottam, hogy ha rendet aka­ runk családunkban. akkor azt őnmagunkon kell kezde­ nünk, és ha rendet akarunk az országban. akkor azt csalá­ dunknál kell kezdenünk. Vagyis a közelebbi tői kell a távo­ labbi felé haladnunk. És mégis, bár az ország ügyeiben rend uralkodik, családomban ily nagy a felfordulás. Lehet­ séges, hogv fordítva lenne? Mit tegyek. hogy azt a kettőt jobb belátásra bírjam- Kérlek, adj tanácsot nekem!" Teng Hszi ígv válaszolt: ..Márjó ideje furcsállom a dolgot magam is, de nem volt bátorságom elsőnek felemlíteni elötted. Miért nem látsz neki nyomban. hogy visszatérítsd őket.

VII.JANG csr

103

miért nem beszélsz nekik arról, milyen komolv dolog az élet és az emberi természet, és milyen fontos az igazság és a kötelesség?" Ce Csan megfogadta Teng Hszi tanácsát. Aho~' szerét ejthette, nyomban felkereste tesrvéreij , es így intette 6ket:

.Az ember azért kiválóbb, mint az állatok, mert gondolko­ dik, és tudást gy~jt. Tudással és gondolkodással jutunk az igazságossághoz és a kötelességérzethez. Aki tudja, mi a kötelessége, és tudja. mi az igazságosság, annak hírnév és rang lesz osztályrésze. De ha csak érzelmeinket követve cselekszünk, és egyedül a kéjsóvárság mozgat minket, ak­ kor ezzel életünkben " .Nagyuram, ugye, láttál már birka­ pásztort? - válaszolt Jang Csu. - Ott van száz birka egy nyájban, és elég, ha egy őtlábnyi fiúcska kezében ostorával mögöttük ballag: keletnek vagy nyugatnak térítheti őket kedvére. De ha csak egyetlen bárányt bíznál is Jaóra és Sunra, hiába rángatná előre az egyik, és csapkodná osto­ rával a másik, nem haladnának véle semerre sem. És hallottam még egyebet is: »Hajónveló óriáshal nem tanyá­ zik patakokban, vadhattyú és hólúd nem úszkál a pocso­ lyákban.« Hogy miért nem? Mert a messzi távolba térnek. A sárga harang és a nagy furulya hangját nem kísérheti zavaros tivornyazene. Hogy miért nem? Mert hangzásuk eltérő. Hogy a nagy dolgokat eligazítsuk, nem kell az aprókat rendezgetnünk; hogy nagy munkát vigyünk vég­ be, nem kell kicsinységekkel vesződnünk. Erről beszéltem neked."

VII.

[13.J

.Jang Csu mondotta: ,A messzi múlt már elenyészett, ugyan ki emlékszik arra? A három fenség tettei... - lehet, hogy úgy volt, lehet, hogy nem. A7. öt uralkodó dolgai... - lehet, hogy valóság volt, lehet, hogy csak álom. A három király életéből hol felsejlik valami, hol megint elhalvánvul, száz­ ezernyi tettükből egyet is alig tudunk felemlíteni. Ami életünkben velünk történt, amit hallottunk vagv láttunk, tízezerból egyre tán, ha emlékszünk. Ami pedig szemünk előtt zajlik, amihez ragaszkodunk, és amihez nem - ezer­ ből eg)Te se emlékszünk majd. A messzi múlttól a mai napig az évek száma felmérhetetlen. Már Fu Hszi óta is több mint harmincszor tízezer év telt el, és a sok bölcses­ ség, ostobaság,jóság és szörnvúség', ügyesség és esetlenség, igazság és hamisság mind-mind semmivé lett - az egyik

kicsit hamarabb, a másik kicsit később. Ha azzal gyötröm

VII. JANG CSU

111

testem és lelkem, hogy vajon e rövidke pillanat alatt átkoz­ nak vagy magasztalnak-e, vagv hogy mit sem érő jó hírem vajon fennmarad-e halálom után még pár száz évig. akkor talán életre tudom majd kelteni korhadó csontjaimat? És ugyan miféle örömöm marad akkor az életben?"

VII. ll·tl Jang Csu mondotta: .Az ember az Éghez és a Földhöz hasonlatos, egyesíti magában az öt elem természetét, és valamennyi élőlény közül ő a legértelmesebb. Csakhogy az ember körme és foga túlságosan lágy, hogy velük védekez­ zen, izma és bőre túlságosan gyenge, hogy velük harcol­ hasson, mozgása nem elég gyors, hogv zsákmánv után fusson, vagy veszélv elől meneküijön. Nincs se bundája, se tolla. hogy a hideg vagy a hőség elől megvédenék. Táplál­ kozásához külső dolgokra van szüksége, és az eszét kell, hogy használja, nem hagyatkozhat az erejére. Ezért nag)Ta tartja a tudást, és önmaga megóvása a legfontosabb neki, a nyers erőt pedig lenézi, és megveti az erőszakot. Csak­ hogy testünk nem sajátunk - ha már életre kelt, szükség­ képpen be kell teljesedjen; és a dolgok sem sajátjaink amink van, szükségképpen veszendőbe kell menjen. Tes­ tünk életünk gazdája, és táplálkozásunkat a külső dolgok uralják. Még ha be is teljesedik életünk, testünket soha birtokba venni nem tudjuk. és még ha nem is veszítjük el a külső dolgokat, birtokolni úgysem tudjuk őket. Ha a dolgokat hirtokha vennénk, ha testünket birtokolnánk. akkor erőszakkal magunknak oroznánk, ami csak az Ég alatti világé. Hogy ónzó módon ne akarják meguknak megtartani testüket, és ne akarjanak külső dolgok birtoko­ 1 sai lenni - erre a bölcsek képesek. De hogy megosztozzon saját magán, és megosztozzon a dolgokon is - erre csak a tökéletes ember képes. Bizonv mondom, ez a legvi>gső tökéletesség! ..

112

\:11.

Vll.JANG CSLT [15.]

Jang Csu mondotta: ,.Négv dolog van, ami sohasem hag),ja nyugodni az embereket: a hosszú élet, a hírnév, a rang és a vagyon. Akiknek mind a négy megadatott, azok retteg­ nek a szellemektől, tartanak az emberektől, félnek a hatal­ masoktól és remegnek a büntetésektól. Úgy hívom ezeket, hog), szorongó emberek. Megölik őket, vagv életben hagy­ ják, mindegy - sorsuk csak a kűlsó világtól függ. Aki nem lázad végzete ellen, minek is vágyakozna a hosszú élet után? Akik nem kergetik a dicsőséget, minek vágynának a hírnévre? Akik nem akarnak hatalmat, minek áhítoznának a rang után? Akiket nem hajt kapzsiságuk a gazdagság után, minek is vágynának vagyonra? Őket Úg),· hívom, hogv megbékélt emberek. Senki sincs ellenségük az Ég alatt, sorsukat bensőjükben maguk iránvítják. Van is erről egv mondás: -Nincs hivatal, se feleség: Elhagytad már vágyad felét. Nincs díszruha, se lakoma, Megbékélhet úr és szolga.« 1

Csouban úgy mondják, hogy a parasztembert az egy hely­ ben ülés meg tudja ölni. Reggel kimegy a földre, és este hazatér - ez élete örök törvénye. Zöldséget majszol, és gyökereket rágcsál, ezeknél finomabb tán nem is létezik, úgy hiszi. Izma durva és erős, ina feszes és kemény. Ha csak egyetlen napig is puha szőrméken pihenne, selyemfüggö­ nyök mögött, finom rizzsel és húsokkal, illatos naranccsal kinálgatnák, szíve elszomorodna, teste összezavarodna, és belső lázbetegségbe esne. De ha Seng vagy Lu fejedelme kerülne a paraszt helyébe, aligha bírná egy rövidke időnél tovább. Ezért széles e világon semmi sincs, mi a szántóve­ tők békéjénél és öröménél különb volna! Valamikor régen Szungban élt egv paraszt. Csak egy ken­ derruhája volt, alig-alig húzta ki benne a telet. Tavasz táján,

Vll.JAN GCSU

113

mikor elérkezett a dologidő, kint a napon melegedett. Nem is sejtette, hogy tágas termek, meleg szobák is vannak a világon, hogy selymekbe és lágy prémekbe is fel lehetne öltözni. Egyszer odafordult az asszonyához: »Ha a hátun­ kat süttetjük a Nappal, igen jól felmelegszünk - ezt még senki emberfia nem tudja. Megyek és elmondom az ura­ ságnak - biztosan bőségesen megjutalmaz érte.« De az egyik gazdag ember a faluban így szólt hozzá: »Élt egyszer valaki, aki nagyon szerette a lóbabot, édesnek találta a csalánt, a zellert meg a békalencsét, és igencsak dicsérte a környékbeli nagyuraknak. Azok meg is kóstolták mindet, de az egyik csípte a szájukat, a másik csikarta a hasukat így aztán jól kinevették és elzavarták, ő pedig nagyon elszégyellte magát. No, valami ilyesféle fickó vagy te is'«" VlI.

[16.J

Jang Csu mondotta: .Kénvelrnes ház, szép ruhák, finom ételek, csábos asszonyok - ha e négy megvan, mi más kellhet még? Akinek mindez megadatott, és mégis valami másra vágyik, annak természete telhetetlen. A telhetetlen természet pedig olyan féreg, mely szétrágja a jin és a jang harmóniáját." Ha hűséges vagy. az kevés ahhoz, hogy a fejedelemnek megnyugvást adj, de ahhoz épp elegendő, hogy bajba kerülj miatta. Ha igazságos vagy, az kevés ahhoz. hogy bárminek is használhass véle. de ahhoz épp elegendő, hogy életed veszélybe kerüljön miatta. Ha mármost a feje­ delem anélkül is megnyugvást talál, hogy hűséges lennél, akkor a h1íségesség jó híre már szerte is foszlott; és ha anélkül is hasznára lehetsz valakinek, hogy igazságos len­ nél, akkor az igazságosság hírneve máris elenyészett, Ha nyugalmat talál az úr és a szolga, ha mindennek segítek, és minden megsegít, máris visszaállt az ősi rend. Jü Ce mon­ dotta: ,.Hagyd a hírnevet, elkerül a gond! Lao Ce mondot­ ta: »A hírnév csak vendége a valónak.« 1 És mégis mindegy-

re csak a hírnevet hajhásszák, szakadatlan. Hát tényleg

114

VII.JANG CSU nem lehet szahadulni tőle? A hírnév több lenne tán, mint puszta vendég? Manapság akinekjó híre van, megbecsülik és tisztelik, akinek nincs, azt megvetik és lenézik. Akit megbecsülnek és tisztelnek, az boldogan örvendezik, akit pedig lenéznek és megvetnek, az búsul és kesereg. Csak­ hogy a búslakodás és a kesergés természetünk ellen való, a felszabadult öröm pedig természetünk kedvére van már csak ilveriek vagyunk. De hát akkor miért szabadul­

junk a hírnévtől, miért csináljunk belőle vendéget? Elég ha megutáljuk a valónk kárára szerzett hírnevet. Aki valóját megkárosítva szerzi hírnevét, szánni való, mert magának csak jóvátehetetlen veszteségeket gyújt. Ugvan miért ha­ boznánk hát, hogv válasszunk az öröm és a keserűség, boldogság és bánat között?"

VIII. MÉRTÉK A VILÁG

115

VIII. [ 1.1 Lie Ce Hu Csiu Ce Lin tanítványa volt. Hu Csiu Ce Lin így szólt hozzá: ,,Majd ha már megtanultad, mitjelent hátul maradni, akkor értheted meg, hogyan kell megmaradni." ,.Szeretném, ha elmondanád, mit jelent hátul maradni." mondta Lie Ce, mire a mester így válaszolt: ,,Figyeld az árnyékodat, és megtudod." Lie Ce pedig figyelni kezdte az árnyékát: ha teste megdőlt, az árnyék is meghajolt, ha teste kiegyenesedett, az árnyék is egyenes lett. Hiszen az árnyék csak a testet követi, mikor elgörbül vagy kiegyenesedik; hogy meg kell-e hajolnunk. vagy föl kell-e egyenesedjünk, nem mi mondjuk meg, a világ dönti el. Ezt hivják úgy, hogv „hátul maradni, de előre jutni. "1 Kuan Jin ezt mondta Lie Cének: ,,Ha szépen szólsz, szép hang felel, ha gonosz a hangod, gonos7 lesz visszhangja. Ha magasra nőttél, árnyékod hosszú, ha pedig alacsony vagy, az árnyék is rövid. A hírnév visszhang, mi magunk is árnyék vagyunk. Ezért mondják: »Ügyelj beszédedre, mert lesz, ki ugyanúgy szól, figyelj tetteidre, mert lesz, ki ugyan­ úgy cselekszik!« Ezért a bölcs a távozót figyeli, s a belépőt ismeri, az elmúlót fürkészi, s a jövendőt megleli. Így övé a jövőbe látás képessége. Bennünk a mérték, de mások ítélnek rólunk. Akik szeretnek minket, azokat bizonyosan szeretni fogjuk mi is, és akik gyűlölnek minket, azokat bizonyosan gyűlölni fogjuk mi is. Tang és Vu azért lehettek uralkodók, mert szerették az Ég alatti világot, Csie és Csou pedig azért pusztultak el, mert gyűlölték azt. Így ítéltettek meg. Aki tisztán lát mérték és megítélés dolgában, mégsem aszerint cselekszik, az olyan, mintha nem az ajtón menne ki házából, vagy a gyalogút mellett lépdelne - nem jutna-e nehézségek közé, ha így akarna boldogulni? Ha Sen Nung vagyJuJen kiválóságát mérlegeljük, ha Jü, Hszia Sang vagy Csau könyveit vizsgálgatjuk. ha a sok tudós és kiváló férfiú

VIII. MÉRTÉK A VILÁG

116

szavait átgondoljuk. meggvőződhetünk róla, hogy felemel­ kedés és lehanyatlás, fennmaradás és pusztulás soha nem esett máshogy, csak e törvény szerint." Jen Huj- ezt kérdezte: .Azért tanulmánvozzuk a Taót, hogy gazdagodjunk általa? De hát ha szerzek valahonnan egy igazgyöngyöt, akkor egyből gazdag lehetek, minek akkor a Taó?" Így szólt erre Lie Ce: .Csie és Csou csak a maga hasznát kereste, és semmibe vette a Taót - ezért mindkettőnek pusztulnia kellett. Még szerencse, hogy ide­ jében beszélhetek neked erről! Azok az emberek, akik nem törődnek az igazságossággal. és csak azzal foglalkoz­ nak, hogy jól tartsák magukat, olvanok, mint a tyúkok vagy mint a kutyák. Egvmásnak esnek, úgy tűlekszenek az éte­ lért. Akár a vadállatok: arnelvik erősebb, az uralkodik köz­ tük. Ha olvanok vagyunk, mint a tyúkok és a kutyák vagy mint a vadállatok, akkor hiába is szeretnénk az emberek megbecsülését, el sohasem nverhetjük. Akit pedig az em­ berek nem becsülnek. az veszélvek közé keveredik, és szégyenre jut." ')

VIII.

[2.J

Lie Ce, amikor a nvilazást már annyira megtanulta, hogy el tudta találni a célt, Kuan Jin Cénél kért útmutatást. Jin Ce ígv szólt: ..Tudod-e, hogy miért sikerült célba találnod?" .Nern tudom" - válaszolt. .Akkor még nem értesz hozzá" - szólt Kuanjin Ce. Háromévi gy·akorlás után, mikor újra felkereste KuanIin Cet, a mester megint csak ezt kérdezte tőle: .Tudod-e. hogy miért sikerült célba találnod?" ..Tu­ dom" - válaszolt Lie Ce. ,Jól van - mondta neki Kuan Jin Ce -, ha tudod, akkor őrizd meg jól. hogy el ne veszítsd! Mert nemcsak a nvilazással van íp;y: az ország ügyeit is így kell intézni, és önmagunkon is ígv kell munkálkodni. Mert a bölcs nem azon ~ondolkodik, ami van vagy· volt, hanem az okokat kutatja."

VIII. MÉRTÉK A VILÁG

II 7

VIII. r:q

lie Ce mondotta: .A csodaszépek túl büszkék. a nagy erejűek túl hatalmaskodók - nem lehet a Taóról beszélni nekik. Akik a Taóról beszélnek, de halántékuk még nem fehér, azok tévednek szavaikkal - de tetteikkel még na­ gyobbat tévednek! Aki hatalmaskodó. ahhoz senki se fog szólni, és akihez senki se szól, az támasz nélkül magára marad. Aki okos, másokra bízza gondjait, így bár megöreg­ szik, de meg nem fogyatkozik. tudása teljes marad, és össze nem zavarodik. Ezért az ország irányításában nem az a fontos, hogy magunk okosak legyünk. hanem az, hogy felismerjük a kiválóakat." \'III.

[4.J

Egy szungbeli ember jádekőből eperfalevelet faragott a hercegnek. Három évbe telt, míg elkészült vele. Finoman metszett erezete, szára, a sok apró pihécske mind oly tökéletes volt, hogv mikor a valódi levelek közé tették, senki sem tudta felismerni. Ez az ember aztán ügyességéért állami járadékot kapott. Mikor Lie Ce mester meghallotta ezt, így szólt: ,,Ha az Ég és a Fóld a dolgok reremtése során három évig bíbelődne egyetlen levélkével, bizony kevés lombos növényt találhatnánk! Ezért bízik a bölcs inkább a Taó működésében, mintsem saját furfangjában és ügyes­ ségében." VIII.

f5.J

Lle Ce mester nagv szegénységben élt, arca egészen elgyö­ tört volt már az éhezéstől. Egy idegen megemlítette ezt Ce .Jangnak. Cseng főminiszterének: ..Lie Jü Kou a Taót isme­ rő férfiú, és mégis milyen nyomorban él országodban, nagyuram! Vagy talán te nem becsülöd semmire sem az ilyen kiváló elméket?" Ce.Jang erre nyomban kölest külcle­ tett neki cgvik hivatalnokával, Lie Ce kiment. többször is tisztelettel meghajolt a hivatalnok előtt, de az ajándékot nem fogadta el, úgvhogy a küldönc elment. Amikor Lie Ce

VIII. MÉRTÉKA \1LÁG

118

visszatért házába, felesége ránézett, és kezét szívére téve

kifakadt: ..Én úgy hallottam, hogy a Taó birtokába jutott emberek felesége és gyermeke mind boldog és vidám; most, hogy nagy éhínségünkben az uraság ételt küldött, te nem fogadtad el. Miért is jutott ilyen sanyarú sors ne­ künk?" Lie Ce felnevetett, és így szólt: ,,Az uraság nem is ismer engem, csak a mások beszéde nyomán küldte nekem az ennivalót. Máskor majd, ha úgy hozza a szóbeszéd, akár búnőzónek is tarthat. Ezért nem fogadtam el. amit kül­ dött... És úgy is történt. hogy a nép egyszer csak fellázadt Ce Jang ellen, és megölték őt.1 VIII.

[ti.]

A luheli Si úrnak két fia volt: az egvik a tudományokat. a másik a katonáskodást kedvelte. Aki a tudományokban lelte kedvét, elment Csi hercegéhez, hogy felajánlja tudá­ sát neki. A herceg ott tartotta udvarában, és megtette fiai nevelőjének. Aki a katonáskodást szerette, a Csu-udvarba ment, hogv a király szolgálatába álljon. A király örömmel fogadta, és megtette hadvezérnek, Mindkét fiú gazdagsá­ got hozott családjának, és megbecsülést szerzett szüleinek. Si úr szomszédságában élt Meng úr, két fia volt neki is, ők is ugyanazzal foglalkoztak. mint a szomszédok, de mert­ hogy nagy szegénységben éltek, irigyelték a Si család va­ gyonát. Egvszer aztán Meng úr elment, hogy megtudakolja szomszédjától. hogy sikerült ilyen hamar felemelkedniük, a két fiú pedig elmesélt neki mindent, úgy, ahogy történt. Az egyik Meng fiú ezután elment, és felajánlotta tanítói szolgálatait Csin királyának. De a király így szólt: .Mostan­ ság az uralkodók egymás ellen hadakoznak, semmi mással nem törődnek, csak hadseregük ellátásával. Ha az ember­ ség és az igazságosság elvei szerint vezetem birodalmamat, akkor a romlás útjára térek." Azzal a fiút kiheréltette és elzavarta. A másik testvér Vejbe ment, hogy haditudornánvával a herceg szolgálatába álljon. De Vej hercege ezt mondta:

VIII. MÉRTÉKA \1IÁG

119

..Országom gyenge, nagyhatalmak veszik körül mindenfe161. Az erósehb birodalmakat szolgálnunk. a kisebb orszá­ gokat védelmeznünk kell, ígv tudjuk fenntartani a békét, Ha a hadsereg erejére hagvatkoznék, már várhatnám a végromlást. Ezt az embert pedig, ha ígv, ereje teljében hagyom elmenni, meglehet. hogv idegen ország szolgála­ tába áll, és valami nagy veszedelmet hoz reám." Azzal levágatta a fiú lábát és vissza\Ítette Luba. Amikor aztán mind a ketten hazajutottak, apjukkal együtt mellüket verve sopánkodtak, és átkozták a Si családot. .Aki jókor cselekszik, annak dicsőség jut, aki rosszkor, arra bukás vár - mondta nekik Si úr. - Ti ugyanazt az utat követtétek, mint mi, és hogy ilven eredményre jutottatok, az azért történt, mert elvéteuétek az időpontot, és nem azért, mintha rosszat cselekedtetek volna. Hiszen az Ég alatti világban nincs olyan, ami mindig helyénvaló vagy mindig helvtelen lenne: aminek tegnap hasznát vettük, ma elhajítjuk, és amit ma félredobunk, holnap újra elővesz­ szük. Hogy mit helyes megtennünk, és mit nem - ezt eldönteni nincs szabály. Az alkalmat meg-ragadni, kihasz­ nálni a lehetőséget úgy, ahogy a helyzet megkívánja. csak okossággal lehet, ennek nincs mesterfogása. És aki nem elég okos, az lehet olvan művelt. mint maga Konfuciusz, vagy olvan ügyes, mint Lü Sang, mégis nyomorúságrajur." Erre aztán mindenki megnyugodotr a Meng családnál és megenvhülten csak ennyit mondtak: ..Tudjuk már, tudjuk! Nekünk aztán nem kell, hogy még egvszer elmagyarázd!" VIII.

[7.J

Mikor Ven herceg, Csin ura Vej lerohanását fontolgatta. és kórbejárta az országot, Csu herceg felnézett az égre, és elnevette magát. A herceg megkérdezte, mi l nevet, ő pedig ezt válaszolta: ..Volt a szomszedságban egy ember. azon nevetek. Egyszer a feleségével útra kelt. hogv meglátogassa a rokonságot. Útközben Cg}' leányra lett figyelmes, aki az eperfák körül foglalatoskodott - és mert megtetszett neki,

v1II. MÉRTÉKA v1LÁG

120

évődni kezdett vele. Aztán amikor visszafordult, észrevette. hogy közben valaki már az ő asszonya felé pillantgat. Ezen merészeltem nevetni." A herceg megértette a beszédet, és felhagyott tervével, hadseregét visszafordította, és hazatért. De még vissza sem ért. amikor birodalmát északról máris támadás érte. VIII.

[K.J

A Csín Birodalom sokat szenvedett a rablók miatt. Élt ott egy Hszi Jung nevű ember, aki az arcvonások alapján felismerte, ki a gonosztevő; elég volt, ha valakinek szúró­ san a szeme közé nézett. és máris látta a gondolatait. Csin nagyura megbízta. hogy kutassa fel a rablókat, és a sok száz és ezer útonálló közül egy sem maradt, akit fel ne ismert volna. Csin hercege nagv örömmel újságolta Csao Ven Cének: ,,Találtam valakit, akinek a segítségével az ország összes rablójával leszámolhatok. Minek is kellene nekem ehhez egy egész sokaság?" Veri Ce ezt válaszolta neki: ..Ha ilyesféle vizsgálgatásokkal akarod elfogni a rablókat, na­ gjUram, akkor a gonosztevők sohasem fogynak el, de hogy Hszi Jung nem természetes halált fog halni, az bizonyos." Egyszer aztán összedug-ták a frjüket a rablók. .Minden sanyarúságunknak ez a HsziJung az oka!" - mondták, és nagy csapatba verődve rárontottak, és orvul megölték. Csin hercege megrendülten hallotta a hírt, nyomban hí­ vatta Ven Cét, és így szólt hozzá: .Bizonv úgy lett, ahogy mondtad, HsziJung meghalt! Mármost akkor hogyan fo­ gom én el a rablókat?" ,,Csuoban egv mondás járja válaszolt Ven Ce: -Aki a mélység halait fürkészi - vízbe fúl. Aki a rejtett titkokat kutatja - rajtaveszt."

Ha azt akarod, nagyuram, hogy ne legyen több rablás, legjobb, ha egyjeles férfiút bízol meg: ő majd felvilágosítja

VIII. MÉRTÉKA VIL.\G

121

tanításával az előkelőket, és ígv az alattvalók is megváltoz­ nak. Ha pedig a nép már tudja, mitjelent a becsület, hogyis vetemedne akkor bárki rablásra?" És tényleg, mikor a herceg Szuj Hujra bízta a kormányzást, az összes rabló elmenekült az országból. 1 \,111.

[9.]

Konfuciusz Vejből Luba visszafelé tartva, egy folyónál meg­ állította a lovakat. és a hídról gyönyörködött a tájhan. A harmincszor nyolc láb magasból aláomló vízesés még ki­ lencven mérfölddel lejjebb is örvénylőn kavargott. Se hal, se teknősbéka nem tudta átúszni, az óriás ,ízigyík sem tudott tanyát verni benne. Volt ott egy ember, aki épp akkor készülődött, hogy beleugorjon. Konfuciusz gyorsan leszalasztott valakit a partra, hogy visszatartsa: .Ez a vízesés harmincszor nyolc láb magasból omlik alá, és még kilenc­ ven mérfölddel lejjebb is őrvénvlón kavarog - mondta -, aligha sikerül átjutnod rajta, nem gondolod?" De az ember rá se hederített, a vízbe vetette magát, majd a túloldalon kimászott a partra. Konfuciusz faggatni kezdte: .Jsmersz talán valami mesterfogást \'agy Iortélvt? Hogyhogy át tudsz kelni ezen a vízen?" Az ember ezt válaszolta: .Amikor belépek a vízbe, az őszinteség és nyíltszívűség vezet. amikor elóbukkanok belőle, akkor is tisúnteséggel és nvíltszivú­ séggel vagyok felé. Őszinte nyíltszívűség tölt el egész tes­ temben, míg az örvényben sodródok, nem is merek ma­ gammal törődni: így tudok beléugrani, és így tudok elő­ bukkanni is." .,Tanítványaim, ezt jól jegyezzétek meg! - fordult a többi­ ekhez Konfuciusz. - Őszinteséggel és nyíltszívűséggel még a vizekkel is összebarátk.ozhattok. hát még az emberekkel!" \111.

(10.]

,.Vajon lehet-e példázatokban beszélgeuii az emberekkel?" - kérdezte Pej herceg Konfuciusztól. Konfuciusz nem válaszolt neki semmit. A herceg tovább kérdezett: ..Mintha

122

\111. MÉRTÉK A \1L\G egy követ hajítanék a folyóba. úgv lehetne?" .Vuban van egy jó búvár, aki megtalálja benne" - mondta Konfuciusz. „És ha vizet öntenék a folvóba, úgv lehetne?" . Akár össze is keverheted a Ce- és a Seng-folvók vizét, Ji Ja az ízük alapján megismeri őket." .Akkor hát nem is lehet rejtett utalásokban beszélni?" kérdezte Pej herceg...Ugyan miért ne lehetne - szólt Konfuciusz -, dc: csak azzal, aki tudja. hogy mitjelent! Mert aki tudja, hogv mit mondanak a szavak, az nem a szavaival beszél. -Vizes lesz a halász,

Elfárad a vadász-

- de nem mintha ebben lelnék örömüket. Ezért a tökéletes beszéd elhagyja szavait, a tökéletes cselekvés tétlen mun­ kálkodik. A sekély tudásúak pedig azon marakodnak, ami lényegtelen." Pej herceg sem értette meg, amit neki mond­ tak. ezért halt meg a fürdőházban. \111.

[11.]

Csao Hsziang Ce elküldte tábornokát, Hszin Csi Mu Cét, hogy hadjáratot vezessen a Ti barbárok ellen. A tábornok el is foglalta két városukat, és futárt küldött, hogy megje­ lentse a jó hírt. Hsziang Ce épp ebédelt, és a hallottaktól igen nekibúsult. .Micsoda öröm! Egvetlen nap alatt két várost Iegvözní, te. uram, mégis szomorú vagy, de vajon miért?" - kérdezték tőle szolgái. Hsziang Ce így válaszolt: ,.A folyók áradása alig három nap; szélvihar, tomboló eső fél napig se tart, s a nap delelője egy pillanat csupán. Bizony. a Csao nemezetség erénvességével még nem szol­ gált rá erre. Egyetlen nap két várost is legyőzni ... Hamar utolér ígv a vég!" Konfuciusz is hallott szavairól. ,,Csao nemzetségének di­ csőség lesz osztályrésze - mondta. - Mert ilyesfélén bánkó-

dik, azért köszönt rá a dicsőség. Aki ilyenkor örvendezik,

VIII. MÉRTÉK A VILÁG

123

arra pusztulás vár." Hiszen nem győzni nehéz, hanem a győzelmet megtartani. Az, ami igazán nehéz'. A bölcs ural­ kodók így tartják meg győzelmüket, ezért köszönt gazdag­ ság az utánuk jövő nemzedékekre. A Csi, Csu, Vu é!:> ajüe Birodalmak is gyc3zedelmeskedtek egyszer, de hamar el is vesztek, mert nem értettek a győzelem megtartásához. Csak a Taót ismerő uralkodó tudja megtartani gyózelmét. Konfuciusz olyan erős volt, hogy puszta kézzel meg tudott emelni egy városkaput, 1 mégsem akart soha erejével híres­ sé lenni. Mo Ce sikeresen védekezett Kung Su Pan cseleivel szemben, mégsem akart haditudornánva által hírnevet szerezni. Mert akik értenek a győzelem megtartásához, azok erejüket gyengeségnek tartják.

VIII.

(12.J

Szungban élt egy ember, három nemzedék óta jámbor és becsületes volt minden családtagja. Egyszer csak. nem tudni, hogyan, de a fekete tehenük fehér borjat ellett. Megkérdezte Konfuciuszt felőle, aki ezt mondta: .,Szeren­ csés előjel! Áldozzátok fel az Ég Urának!" Egy évre rá az ember hirtelen elvesztette szeme világát. Mikor a tehén megint fehér borjat ellett, újra elküldte fiát, hogy kérdezze meg Konfuciuszt, de a fiú így szólt: ,,A múltkor is megkér­ deztük, és te megvakultál, minek kérdezósködjünk me­ gint?" ,,A bölcsek beszéde olyan. hogy először fonáknak látszik, de aztán beigazolódik. A dolog még nem ért véget, menj csak el, és kérdezd meg megint!" - mondta az apja, s a fiú meg is kérdezte Konfuciuszt. .Szerencsés előjel!" szólt Konfuciusz, és megint azt tanácsolta, hogv áldozzák fel az állatot. A fiú visszatért, és elmondta az üzenetet. „Tégy, ahogy a mester mondotta!" - szólt az ember. Újabb egy évre rá a fiú is megvakult. Ekkor történt, hogy a Csu Birodalom megtámadta Szun­ got, és bekerítette a fővárost. Az emberek eladogatták gyermekeiket, vagy megették őket, csontjaikat pedig felha-

sogatták, és tüzet raktak belőle. Aki csak épkézláb ember

124

VIII.

MÉRTÉK A \1LÁG

volt, mind a város falainál harcolt, és legtöbbjük odave­ szett. De az apa meg a fia. merthogy magatehetetlenek voltak, megmenekültek a haláltól. És amikor a város felsza­ badult. mindketten visszanyerték szemük világát. \1II. [13.J

Élt Szungban egy csavargó komédiás. Egyszer elmentjüan herceghez, hogy bemutassa neki, mit tud. A herceg maga elé rendelte, hogy megnézze a mutatvánvt. Az ember két rudat kötözött lábaihoz - mindegyik kétszer akkora volt, mint ő maga-, azokkal ugrált előre-hátra. miközben hét kardot dobált felfelé, de olvan úgyesen, hogy öt mindig a levegőben volt.jűan herceg elképedve figyelte, és aranvat meg selymet adatott neki jutalmul. Volt arrafelé egy másik komédiás is, az is értett az ilyesféle mutatványokhoz, és amikor meghallotta, ő is elmentJüan herceghez. A herceg ék: elen haragra gerjedt: . .A múltkor járt nálam valaki a játékaival - haszontalan mulatság volt az is, de jókedvemben talált. ezért megjutalmaztam. Ez a fickó meg hallott róla, és aztán a jutalom reményében idemerészkedett!" Azzal a csavargót börtönhe záratta és megbétyegeztette. Majd csak egyjó hónap múlva engedték újra szabadon. VIII.

[14.J

Mu herceg, Csin ura így szólt Po Lóhoz: .Te már igencsak benne vagy a korban, nem ismersz valakit a rokonságod­ ból, akit elküldhetnék, hogy egyjó lovat válasszon nekem?" Po Lo ezt válaszolta: .,A kiváló lovakat formájuk, tartásuk, izmaik és csontozatuk után fel lehet ismerni. De egy világ­ raszóló paripa olyan, mintha ott se lenne, eltűnik, és a semmibe vész; patája nem kavar porfelhőt, még lábnyom sem marad utána. Az én fiaim nem elég tehetségesek. A kiváló lovakat felismerik ugyan, de egy világraszóló paripát már nem. Van viszont egy szolga, Csín Fang Kao, aki a tíízifát és a zöldségfélét hordja nekünk, ő ugyanúgy ért a

VIII. MÉRTÉKA VILÁG

125

lovakhoz mint én. Őt keresd meg, nagyuram!" Mu herceg megkereste és el is küldte, hogy hozzon neki egy lovat. Három hónap múlva az emher visszatért. és így szólt: .A Homokdombnál találtam egyet." .Miféle ló az?" -kérdezte tőle a herceg. .Egy sárga kanca" - mondta a szolga. A herceg érte küldött, hogy hozzák el, de kiderült, hogy fekete és csődör. Nemigen örült ennek Mu herceg. el is mondta az esetet Po Lónak: .Akit ajánlottál, hogy majd lovat keres nekem, egy szerencsétlen flótás. Még a színeket sem tudja megkülönböztetni, se a kancát a csődörtől-mit tudhat akkor egyáltalán a lovakról?" Po Lo nagyot sóhaj­ tott: .Hát már ilyen magasságokbajutott! Ez is azt mutatja, hogy a hozzám hasonló emberekből millió sem ér fel véle! Mert Kao az Ég adta jelekre figyel: a magváig hatol. s a forgáccsal nem gondol, a bensőt éri el. s a külsővel nem törődik. Megnézi, mit látni kell, de rá se pillant, amire nem érdemes. Amire kell, csak arra figyel, a többire ügyet se vet. Kao többet tud annál, mint amit a lovakról elmond!" Amikor aztán elhozták a lovat. valóban egy világraszóló paripa volt. VIII.

[15.J

Csuang, Csu királva Csan Hót kérdezte: ,,Hogvan kell az országot vezetni?" Csan Ho így válaszolt: ..Szolgád csak azt tudja, hogyan kell önmagunkat irányítani, az ország veze­ téséről semmit sem tud." ,,Az a dicsőség jutott nekem, hogy reám maradt őseim temploma, és áldozhatok az isteneknek - mondta a király. - Szeretném megtudni, hogyan tarthatom meg ezt a tisztességet!" Csan Ho ekkor így szólt: ..Még sohasem hallottam olyasfélét, hogv ha önmagunkban rendet tartunk, az országban felfordulás támadna t, arról sem hallottam még. hogy ha magunk­ ban zűrzavar uralkodik, a birodalom ügyei mégis rendben mennének. Merthogy a gyökér mibennünk van. Nincs mit beszélni az ágakról." ,Jól van" - mondta a Csu Birodalom királya.

126

VIII.

MÉRTÉKA VIL.\.G

VIII. [16.J

A Rókahegvi Öreg ezt kérdezte Szun Su Aótól: .,Tudod-e, mi az a három dolog, ami elkeseríti az embert?" ,,Melyek azok?" - kérdezte Szun Su Ao. ,./u előkelő rang, mert irigylik az emberek; a magas hivatal, mert felkelti a fejede­ lem dühét, és a gazdag javadalmazás, mert harag jár véle" - válaszolt az Öreg. Szun Su Ao így szólt erre: .De ha egyre szerényebb v;igyok, ahogy előkelőbb rangra emelkedem, ha egyre alázatosabb leszek, ahogy magasabb hivatalba jutok, és ahogy nő javadalmazásom, egyre köteles­ ségtudóbb leszek- talán csak elkerülhetem e három kese­ rűséget, vagy nem?" VIII. [Ii.] Szun Su Ao már nagybeteg volt, s halála közeledvén, így intette fiát: . .A király többször is akart földet adni nekem, de sohasem fogadtam el. Most, hogy meghalok, téged fog megajándékozni. Vigyázz, nehogy értékes birtokot fogadj el tőle! Csu és Jüe közt félúton fekszik az Elszenderültek Dombja, értéktelen a földje, és nagyon rossz híre van. A csubeliek félnek, hogy sok ott a kísértet, a jüebeliek szerint is elátkozott hely. Ez az egyetlen földdarab, ami sokáig a tiéd lehet." Szun Su Ao halála után a király tényleg eg}· szép birtokot akart a fiúnak adományozni, de az nem fogadta el, inkább az Elszenderültek Dombját kérte tőle. Meg is kapta, és a család még a mai napig sem veszítette el. VIII.

[18.J

Niu Csúét, a Felsővidék híres tudósát útközben Han Tan felé, a Homokpartok környékén rablók támadták meg. Elvették összes ruháját, csomagjait és a kocsiját. Csak gya­ logosan tudott továbbmenni, de mégis vidám volt, bánat­ nak vagy félelemnek még a nyomát sem lehetett látni rajta. A rablók utánaszaladtak, hogy kikérdezzék. de Niu csak

ennyit mondott: ,,A nemes ember lemond a koncról, ne-

VIII. MÉRTÉKA \11.ÁG

127

hogy felkoncolják." .A nemjóját!" - mondták a rablók-, ez aztán a bölcs ember!" De kisvártatva összedugták a fejüket, és így tanakodtak: .Ha ez a bölcs elmegy a Csao Birodalom urához, és felhívja ránk figyelmét, bizonyosan sanyarú sorsunk lesz. Legjobb, ha most rögtön agyonüt­ jűk!" Utánairamodtak hát, és megölték. Egy jen béli ember mikor meghallotta az esetet, összehívta a rokonságát, hogy figyelmeztetsse őket: .. Ha netán rablókkal találkoztok. ne­ hogy úgy tegyetek, mint Niu Csúe!" - mondta. Mindanv­ nyian jól eszükbe is vésték szavait. Nem sokkal ezután történt. hogy az öccse Csinbe tartott, és a határnál ráron­ tottak a banditák. Jól emlékezett még báryja szavaira. ígv aztán kézzel-lábbal védekezett ellenük. Végül, mikor alul­ maradt, fogta magát, utánuk szaladt, és könyörögve kérte őket, hogy adják vissza, amit elraboltak tőle. Megdühödtek erre a haramiák: ..Nem elég nagvlelkűség tőlünk, hogy életben hagytunk? Nem átallasz még utánunk is jönni, hogy világgá kürtöld, ami történt! Hamár egyszer rablók vagyunk, akkor félre a lágvszívlÍséggel!" Azzal ott helvben megölték, azt a pár embert meg, aki vele volt.jól helyben­ hagyták. \1Il.

[!~.]

Jü úr Liang leggazdagabb embere volt, háza csupa pompa, arany és selyem számolatlanul állt benne, asok mindenféle kincset még számba venni se igen lehetett. Egv napon a teraszon múlatta idejét: bort hozatott, zenészeket hívatott, és kockajátékkal szórakozott. Lent az utcán éppen katonák sétáltak arrafelé, mikor odafent - mivel valakinek sikerült egv jó dobással megnyernie a játékot - nagy hahotázás támadt. Pont ekkor szállt arra egy héja, döglött patkánnyal a karmai közt, de véletlenül elejtette, és a patkány a kato­ nák közé esett. A vitézek erre összedugták a fejüket: ..Ez a Jü uraság már túlságosan régen mulatozik. Mindig is lenéz­ te az embereket. Mi semmivel sem bántottuk, de ő döglött

patkánnyal mocskolódik velünk. Ha ezt a szégyent meg

128

\11!. MÉRTÉK A VIU\G nem toroljuk, nem marad semmi becsületünk a világban! Össze kell hívnuna bajtársainkat, és velük együtt ki kell irtani az egész családot, hogv méltó bosszút vegyünk!" Ebben mind megegyeztek, és egv éjszaka csapatostul, erő­ sen felfegyverkezve rárontottak aJü családra, és mindenkit legvilkoltak. 1

vm.

120.]

A keleti vidéken élt egy ember, úgy hívták, hogy Jüan Hszing Mu. Egyszer nagy utazást tett, de útközben az éhség ledöntötte lábáról. Arra ment egy Hu Fu-béli rabló bizonyos Csiu -, és mikor meglátta, megitatta, és ennivalót adott neki.Jüan Hszing Mu megevett vagy háromadagnyit, és mikor már fel tudott pillantani, így szólt: ..Ki fia vagy te?" ,,Én vagyok a Hu Fuba való Csiu" -válaszolt a bandita..Jaj, csak nem a rabló?! Hogy jössz te ahhoz, hogy engem megetessél? A tisztesség azt kívánja tőlem, hogy ne egyek a magadfajták ételéből!" Azzal két kézzel a földre támasz­ kodva öklendezni kezdett, hogy kiokádja, amit megevett, de az étel cigányútra ment. Addig-addig krákogott és köp­ ködött, míg végül orra bukott és megfulladt. Az az ember Hu Fuból igaz, hogy haramia volt, de hát az ételnek semmi köze sincs a rablásokhoz. Aki pedig bűnösnek tartja a? ételt, amit egy rablótól kap, és ezért megenni sem meri, az összetéveszti a való világot a ráaggatott nevekkel! VIII. [21.I Csu Li Su Ao herceg szolgálatában állt Csüben, de úgy érezte, hogy a herceg nem tudja, valójában milyen ember is ő, ezért elhagyta, és a tenger mellé költözött. Nyáron csak vízigesztenyén és lótuszon éldegélt, telente pedig csak mogyorót eszegetett. Mikor Ao herceg nagy veszedelembe került, Csu Li Su elbúcsúzott barátaitól, hogy életét áldoz­ za uráért. A barátai így szóltak: .Azért hagytad el őt, mert úgy érezted, nem ismer téged. Ha most elmégy, és meg­

halsz érte, akkor nem teszel különbséget a szolgáikat isme-

VIII. MÉRTÉK A VIIÁG

129

rők és nem ismerők közt." ,,Nem úgy van! - válaszolt Csu Li Su. - Úgy éreztem, hogy nem ismer engem, ezért

elhagytam. Ha meghalok érte, akkor ezzel bebizonyítom, hogy valóban nem tudta, ki is vagyok én. Azért fogok meghalni, hogy utálatossá tegyek minden eljövendő ural­ kodót, aki nem ismeri fel szolgái értékeit." Meghal azért, aki felismeri őt, de aki nem tartja semmire, azért ő sem áldozza fel magát: az ilyen ember jár a helyes úton. Csu Li Suról akár azt is mondhatjuk, hogy dacból pusztította el magát.

VIII. (22.J Jang Csu mondotta: ,,Aki hasznosat tesz, hasznot szerez. Aki haragra kél, bajt hoz magára. Hogy törekvéseinkre mit is válaszol a világ, csak minket kavar fel. Ezért, aki bölcs, óvatosan bánik megnyilatkozásaival." VIII.

[23.J

Jang Ce szomszédjának elveszett az egyik birkája. Egész háza népével kerestetni kezdte, sőt még Jang Cét is meg­ kérte, küldje ki ő is a szolgáit. ,,Hogyhogy- szóltjang Ce -, ha egyetlen birka veszett el, akkor minek ennyi ember, hogy megkeresse?" .Sok az apró ösvény" - válaszolt a szomszéd. ,,No, megvan ajószág?" - kérdezte tőlük, mikor visszatértek. .Elveszett, nem találjuk" -válaszolták. .De hát hogy veszhetett el?" .Az ösvények mindig újabb csapások­ ha ágaznak el, mi pedig nem tudjuk, merre ment, ezért inkább visszajöttünk." Jang Ce magába roskadt, és arca elkomorult. Jó darabig egy szót sem szólt, és a nap hátralevő részében még csak el se mosolyodott. A tanítványai furcsállották a dolgot, és faggatni kezdték: ,,Az a birka csak egy értéktelen háziállat, és még csak nem is a tiéd, mester. Hogyhogy így kedvedet szegte mégis?" Dejang Ce nem válaszolt nekik, és a tanít­ ványok semmit sem tudtak meg tőle. Egyikük- Meng Szun

Jang - elmesélte Hszin Tu Cének, mi történt. Másnap

130

VIII. Mf~RTÉK A VILÁG aztán ketten mentek el a mesterhez, és Hszin Tu Ce ígv szólt: ,,Valamikor régen élt három testvér, Csi és Lu vidékén kóboroltak, és mindhármójuknak ugyanaz volt tanítója. Amikor az emberség és az igazságosság tanításának mélyé­ re hatoltak, és hazatértek, apjuk így szólt hozzájuk: »No, mi az emberség és az igazságosság tanítása>- A legidősebb ezt mondta: »Az emberség és az igazságosság azt kívánja tőlünk. hogy jobban szeressük Önmagunkat. mint hírne­ vúnket.« A középső így szólt: »Az emberség és az igazságos­ ság azt kívánja tőlünk, hogy hírnevünkért áldozzuk fel őnmagunkat.« »Az emberség és az igazságosság azt kívánja tőlünk, hogy önmagunkat és jó hírünket egyaránt kitelje­ sítsűk- - mondta végűl a legkisebb. Ha ők mindhárman ugyanúgy Konfuciusz tanait követték, és mégis egymásnak ellentmondó elvekre jutottak, akkor melyiknek volt igaza közülük, és melyik tévedett?" Jang Ce erre ezt mondta: ,,Volt egyszer egy ember, a folyó­ parton éldegélt. Ismerte a vizeket. remek úszó volt, és csónakjával szállította az embereket egyik partról a másik­ ra. Így kereste kenyerét, és száztagú családját is el tudta látni, akkora volt a haszna. Csapatostul tódultak hozzá ajándékaikkal, akik tanulni akartak tőle, de bizony azok­ nak a fele a vízbe fulladt. Az úszást akarta mind megtanul­ ni, és nem a vízbe fúlást, és mégis volt, amelyiknek sikerült, és volt, amelyik odaveszett. Mit gondolsz róluk: melyiknek volt igaza, és melyik tévedett közülük?" Hszin Tu Ce erre szó nélkül kiment. ,,Miért kérdezel ilyen ködösen -fordult hozzá szemrehányóan Meng Szunjang-, hogy aztán csak egy semmitmondó választ kapjunk? Így még annvit sem értek, mint azelőtt!" Hszin Tu Ce így válaszolt neki: .A Nagy útról az ösvények miatt elvesztették a birkát; a tanulni vágyók pedig a mesterfogások miatt életüket vesztették. Nem mintha a tanítás gyökerében nem lett volna egy és ugyanaz, csak az ágai nvúltak ennyire rnásfelé. Csak a közöshöz és az egységhez visszatérve lelhetjük meg, ami

elveszett, és tarthatjuk meg, mi elpusztulna. Te már régóta

VIII.

MÉRTÉK A VILÁG

131

hallgatod mesteredet, és tanulmányozod útmutatásait. Bi­ zony szomorú, hogy mégsem érted, miket mond neked!" VIII.

[24.J

Jang Csunak volt egy öccse, Punak hívták. Egyszer fehér ruhában ment el otthonról, de eleredt az eső, ezért átöl­ tözött, és fekete ruhában tért haza. A kutyája elé szaladt, de nem ismerte meg, és jól megugatta. Jang Pu dühében meg akarta verni, dejang Csu így szólt hozzá: ,,Ne bántsd, te is így lennél vele! Vagy te talán nem csodálkoznál rajta, ha egyszer a kutyád fehéren menne el, és feketén jönne vissza?" Vlll.

[25.J

Jang Csu mondotta: ,Jó cselekedetet nem a hírnév kedvé­ ért teszünk, mégis hírnév követi. A hírnév független az előnyöktől, mégis előnyök járnak vele. Az előnyöknek semmi közük a civakodáshoz, mégis folvton civakodnak miattuk. Ezért ki nemes, óvakodik attól, hogyjót cseleked­ jen." Vili.

[26.]

Valaha régen egy ember azt állította magáról, hogy ismeri a halhatatlanság megszerzésének titkát.Jen hercege köve­ tet küldött érte, ám a futár nem volt elég gyors, és az ember időközben meghalt. A herceg emiatt haragjában ki akarta végeztetni őt. Egyik bizalmasa azonban ellenezte az ítéle­ tet, mondván: ,,Semmi sincs, ami nagyobb rettenettel töl­ tené el az embert, mint a halál, és semmi sem fontosabb számára, mint az élet. Az az ember, ha egyszer maga is elveszítette életét, hogyan is tudhatta volna uramat meg­ menteni a haláltól?" Erre aztán a herceg megkegyelmezett szolgájának. Egy bizonyos Ce mester ugyancsak szerette volna megis­ merni a halhatatlanság titkát, s amikor hallotta, hogy a

titok tudója meghalt, mellét verve siratta őt. Mikor mindez

VIII. MÉRTÉKA VU.ÁG

132

Fu mester fülébejutott, nevetve mondta: ,,Olyan embernél keresni a halhatatlanság titkát, aki közben maga is meg­ halt, és halálát így megsiratni - erre csak az képes, aki nem tudja, mit is akart megtanulni valójában." Hu mester pedig így szólt: .Fu mester szavai tévesek. Hiszen van olyan, hogy valaki tud valamiről, amit ő maga nem képes megvalósíta­ ni. És olyan is van, hogy valaki képes megvalósítani valamit, ám a szükséges módszerről mit sem tud. Vejben élt egy számolóművész, aki halála előtt elmagyarázta módszerét fiának. A fiú megőrizte az apa szavait, ám a módszert mégsem tudta követni. Valaki aztán kikérdezte őt, s a fiú elmondta apja szavait. Ő aztán a szavakat követve élt is a módszerrel, mégpedig olyan sikeresen, mint ahogyan az apa tette volna. Miért ne tudhatna hát valaki - még ha maga meg is halt - a halhatatlanság titkáról?" \1111.

[27.]

Han Tan lakosai újév ünnepén galambokat vittek ajándék­ ba Csien Cének. Csien Ce örömében gazdagon megjutal­ mazta őket. Mikor az egyik vendége megkérdezte, miért tette, így válaszolt neki: .Ha újévkor bezárt állatokat enge­ dünk szabadon, akkor ezzel könyörületességünkről te­ szünk bizonyságot." ,,De ha a nép megtudja, hogy te, uram, szereted szabadon engedni őket, akkor egymással verse­ nyezve fogják majd be a galambokat, és sokat elpusztítanak közülük - válaszolt a vendég. - Ha azt szeretnéd, hogy életben maradjanak, legjobb, ha megtiltod nekik, hogy állatokat fogjanak. Ha előbb elfogják, aztán szabadon en­ gedik őket, akkor könyörületességed sokkal nagyobb vé­ tek, mint a elfogásuk." ,,Bizony igazad van!" - mondta Csien Ce. VIII.

[2R.J

A csibeli Tien úr az utak isteneinek mutatott be áldozatot, és vagy ezer embert látott vendégül a nagyteremben. Ő maga az asztalfőn ült, és amikor a felszolgált halakra,

VIII. MÉRTÉKA VILÁG

133

kacsákra pillantott, nagyot sóhajtva így szólt: ,,Milyen bő­ kezű is az Ég az emberhez! Megérleli az öt gabonát, halakat és madarakat nevel nekünk, hogy kedvünk szerint használ­ juk őket!" A vendégek mind helyeslően visszhangozták szavait. Pao úr tizenkét éves fia is ott volt köztük, előlépett és megszólalt: ,.Nem úgy van, ahogy az uraság mondja! Égen és földön a tízezernyi létező mind egyívású velünk. Fajtájuk szerint nincs köztük értékes vagy hitvány. Annyi az egész, hogy az erősebb és okosabb uralkodik azon, amelyik gyengébb és ostobább. Egymást felfalják, de nem egymásértjöttek a világra. Az ember megfogja és megeszi azokat, amelyek ehetők, de hogy is teremthette volna az Ég csak az ember táplálékául őket? Hiszen a szúnyogok is összecsípik a bőrünket, a tigrisek és farkasok pedig meg­ eszik húsunkat, de talán csak nem azért adta életünket az Ég, hogy szúnyogok eledele legyünk, és tigrisek meg far­ kasok nevelődjenek húsunkon?!" VIII.

(29.J

Csiben élt egy koldus, mindig a piacon kéregetett. Végül is mikor az ottaniak már ráuntak, hogy folyton zaklatja őket, és nem adtak neki több alamizsnát, elszegődött Tien úr istállójába, és a lódoktor szolgálójaként kereste kenye­ rét. ,,Nem gondolod, hogy világ csúfja az, aki a lódoktornál inaskodik?" - ugratták a külvárosiak.1 A koldus ezt mondta nekik: ,,A világon semmi sincs, mi a koldulásnál nagyobb csúfság lenne. Ha kéregetni nem szégyelltem, akkor miért szégyellném a lódoktorságot?" VIII.

(30.J

Egyszer egy szungbeli ember egy elhajított szerződéstáblát talált az úton. Hazament.jól elrejtette, és titokban számol­ gatta, mekkora összegről szólnak a rovások rajta. Mondo­ gatta is a szomszédjának: ,,Meglátod, egyszer még gazdag ember leszek!"

VIII.

134 VIII.

MÉRTÉK A VILÁG

[31.J

Egyszer egy embernek volt egy kiszáradt vutung ' fája, de mert a szomszéd apja azt mondta neki, hogy a kiszáradt vutung fa rosszat jelent, hamarjában kivágta. A szomszéd apja akkor aztán elkérte tőle tűzifának. Megorrolt erre az ember. és így dohogott: ,Az öreg csak azért vett rá, hogy kivágjam a fát, mert kellett neki a tűzrevaló. Hallatlan, hogy már a szomszédból is ilven veszélyek leselkednek az emberre!"2 , · VIII.

[32.J

Volt egyszer egy ember, aki elvesztette a fejszéjét. Arra gyanakodott, hogy a szomszéd fia lopta el tőle, és ahogy elnézte, a járása tényleg olyan volt, mint egy fejszetolvajé. De az arcvonásai és a beszéde is olyanok voltak, mint aki fejszét lopott. Sőt: egész magaviselete, minden mozdulata arról arulkodott, hogy nem lehet egyéb, csak fejszetolvaj. Nem sokra rá aztán kútásás közben előkerült a fejsze. Másnap, amikor meglátta a szomszéd fiút, nem volt annak egyetlen vonása, egyetlen mozdulata sem a fejszetolvajo­ kéhoz hasonló. VIII.

[33.J

Pej herceg gondolatai a lázadás körül forogtak: félrevonul­ tan álldogált, lovaglóostorára támaszkodva. Hegyes végé­ vel tartotta felfelé, felsebzett állából a földre csöpögött a vér, de ő észre sem vette. ,.Ha a saját arcáról így megfeled­ kezik, megfeledkezik az minden egyébről is!" - mondták a csengbeliek.1• Akinek a gondolatai csak egyvalami körül forognak, annak lába csetlik-botlik, fadarabokba akad, gödörbe téved, és még ha faágba üti bele fejét, azt se veszi észre. VIII. ['.-14.J

Valamikor régen egy csibeli ember nagyon szeretett volna aranvat szerezni. Egyik hajnalban fel is vette köpenyét,

VIII. MÉRTÉK A VUÁG

135

sapkáját, és kiment a piacra. Odalépett a pénzváltóhoz, elvette tőle az aranypénzeket, és továbbment. A felügyelők elfogták és faggatni kezdték: . .A piac tele van emberekkel, hogyhogy te csak úgy fogtad az aranyat, és elvetted?" .Ami­ kor érte nyúltam, nem láttam én senki emberfiát, csak az aranyat" - válaszolta.

UTÓSZÓ

137

A Lie Ce a taoizmus egyik legbecsesebb szent könyve. Általában a Lao CNel és a Csuang Cével együtt a filozófiai taoizmus alapve­

tésének tartják. Keletkezési idejéről újra meg újra fellángoló vitákat folytatnak. de a vitatkozók abban mind megegyeznek, hogy a Han-kor környékén, kb. Kr. e. 200. és Kr. u. 200. közt állították össze egy Lie.Jü Kou nevű mester és tanítványai szavai nyomán. A könyv maga sem világnézetileg, sem tartalmilag nem egységes. Régi, néhol a Csau-korig visszavezethető részletek mellettjóval későbbi, .csak" kb. 1800 éves szövegek is találhatók benne. A könyv címadója, Lie mester, ,,a széllel szálló igaz ember" valamikor a Kr. e. V-IV. században élt, bár vannak. akik létezését is tagadják, és csak a Csuang Cecímű könyvben szereplő képzeletbeli figurának tekintik. Mindenesetre a nevével jelzett könyv szerencsére fennmaradt, és jelen formájában nyolc feje­ zetet tartalmaz. (A XII. században állítólag Koreában feltűnt egy tízfejezetes változat, de ez időközben elveszett.) A művet- kínai szokás szerint - megtisztelő címekkel is ellátták, így 742-ben kaptajelenlegi címét, melyhez később további magasztalásokat is toldottak. Dacára annak, hogy igen nagy becsben tartották, viszonylag kevés kommentárt írtak hozzá. Ezek közül a legjobb és a fordító számára is nagy segít:ségetjelentő a Csang Csen-féle magyarázat, mely valamikor a IV. század környékén keletkezett. A könyv, bár filozófiai mű, sokkal inkább tekinthető „filozofál­ gatásnak" a jaspersi értelemben, mintsem egzakt tudományos alkotásnak. Szereplői közt megtalálhatók a legendás bölcsek (Konfuciusz, Lao Ce, a Sárga császár), de vannak rablók, önkényurak és komédiások, magányos bölcsek és nagyvilági aranyifjak is. A benne felvetett filozófiai problémák széles ská­ lája ellenére gyakorta illették kritikával is. Így például a XII. században Lü Cu Csien úgy vélte, hogy a III. és az V. könyvet nem írhatta igazi nemes ember, mert túl sok hihetetlen és

138

UTÓSZÓ

meseszerű történet van bennük. A természetfilozófia - a taois­ ták kedvelt területe - itt is jelentős hangsúlyt kap, s a panteisz­ tikus nézetek olykor szöges ellentétben állnak a mű többi részé­ vel, főleg a Janf{ Cm fejezettel. A Taó az emberi gondolkodás egyik legtágabb fogalma. Megismerhetetlen, de a világ műkö­ désében felismerhető őselv. ( ..Ha tudod, akkor jó, elmondani ~gyse tudnád" - mondja Kuan.Jin Ce a nyilazásról Lie Cének.) Ugy tűnik. mintha sem rrii t sem irányítana, s é-pp e tétlen mun­

kálkodása révén igazít el mindent, Mindennek egyedüli forrása, de csak a jelenségek és dolgok mögött sejthető meg, ő maga megragadhatatlan, szavakba foglalni. kilesni nem lehet. ( .A Taó nélkűl nem tudnánk beszélni, ám amiről nem tudunk beszélni, épp az a Taó" - mondja a Kuan jin Ce című kőnyv.) A tér és az idő végtelenségével sem megragadható, mert a tér és az idő forrása is a Taó. A korai taoista filozófia tanításában az élet és a halál. keletkezés, elpusztulás a dolgok örök körforgásának ré­

sze. E körforgás csak felszínesen hasonlít az indiai tanítások hasonló elképzeléseire, mert nélkülöz mindenfajta ethiilcsi szí­ nezetet, vagyis, ha úgy tetszik, objektívebb azoknál. A Sors fogalma, amely abból a felismerésből formálódott, hogy min­ den, ami keletkezett, el kell pusztuljon, sajátos szerepet játszik. Nem irányító, vagyis nem a Sors. egyszeníen csak idézőjelbe tett végrehajtó. (.,De hát hogv is tudná bárki irányítani a világ folyását" - kérdezi a Sors a \·l. könyv elején.) Talán érdemes megjegyezni, hogy e kijelentés ugyanakkor a nyelvvel szembeni bizalmatlanság és gyanakvás jelzése is, hiszen ahogyan valami megtörténik, annak jelölésére akár alkalmas is lehetne a nagy­ betűs „Sors" fogalma.) A Taó. sors és akarat háromszögében az ember sajátos helyet foglal el. Az ember a világról összehalmo­ zott, tudásnak tűnő ismeretanyaggal, a (konfuciánus értelem­ ben vett) műveltséggel elfedi eredeti tudását a Taóról. Ám az ember feladata nem az, hogy műveltsége és ismeretei alapján egyfajta uexkülli környezetet teremtsen magának, hanem hogy az egyszer volt é!> azóta elveszített harmóniát visszaállítsa, s visszatérjen a természetesség közvetlenségéhez. A sors és az akarat közti feszültség azonnal értelmét veszti. mihelyt a gyökérhez.

UTÓSZÓ

139

vagyis az ősszülőhöz, a Taóhoz térünk vissza. Ebből az a gyakor­ lati következtetés vonható le, hogy legjobb, ha az ember nem törekszik akaratát a világra erőltetni. (L. a VIII. fejezet példáza­

tait.) Mindehhez különös pesszimizmusával kapcsolódik.Jang Csu filozófiája, Jang Csu életéről alig tudunk valamit, valószímíleg a Kr. e. V. században élt. Művei nem maradtak ránk, s a Lie Ce VII. feje-ze­ tének tartalma gyakorta élesen eltér a történeti Jang Csu más forrásokból kibogozható nézeteitől. A konfuciánusok szemé­ ben mindig is botránykőnek számított e világfelfogás. Menciusz, a konfucianizmus egyik legfőbb tekintélye, elítélő kritikával utasította eljang Csu tanait, mondván, hogy ha azok elterjed­ nének, az emberi világ az állatokéhoz válna hasonlatossá. A mondásait összefoglaló fejezetből hiányzik minden metafizika, nincs benne semmi . .főlőttes" és „magasztos". Komor hedoniz­ musának etikai üzenete nem itt, hanem a II. könyvben olvasha­ tó: ,.Tisztességgel tegyétek dolgotok, de semmit se tegyetek abban a hitben, hogy tisztességesek vagytok. Így szeretetre leltek majd, bárhová térjetek is." Jang Csu felfogásában a halál végér­ vényes és visszafordíthatatlan. Szó sincs itt a már említett kör­ forgásról és örökös visszatérésről, De mit tehet az ember, ha ezt felismerve és átérezve akarja élni életét? Nos, ha már ilyen helyzetbe vetett minket valami ismeretlen hatalom, nem marad más feladat, mint hogy élvezzük az életet, amíg lehet. De mit élvezzünk benne? - teszi fel a kérdést aztán. S a válasz: azt, ami a leginkább kézzelfogható és konkrét, ami gyorsan élvezhető, vagyis a testi gyönyöröket. Mivel az élet és a halál egyformán megvetendő, nem marad más vissza, mint az élet élvezetének komor filozófiája. A szellemi gvönyörökről, vagyis az örömről Jang Csu egyetlen szót sem ejt. Tanításának politikai következ­ ménye pedig az anarchia, melyért Menciusz óta is új és újabb kritikákat kapott.

140

UTÓSZÓ

Végezetül néhány szó a Lie Ce-fordításokról és a rá vonatkozó irodalomról. A mű valamennyi „nagy" európai nyelven olvasha­ tó, angolul és németül több szemelvényes, illetve teljes fordítása is van. A keletkezése és felépítése körüli problémák tanulságait A. C. Graham foglalja össze kimerítő és tudományos alaposság­ gal. A teljes mű magyarul most jelenik meg először. Ajang Csu

fejezet már korábban olvasható volt Tőkei Ferenc fordításában. Bízom benne, hogy a jelen fordítás, bár a magam kedvtelésére készült, mások örömére is szolgál majd. Dobos Lászlá

JEGYl ETEK

141

I. [ 1. l A könyv első bekezdése a taoista világszemlélet tömör összefoglalása,jellegzetesen homályos, paradox nyelvezet­ tel. A Sárga császár könyve című mű nem maradt ránk, az idézet a Lao Ce 6. fejezete. Az utolsó mondat többféleképp is fordítható, Graham szerint kommentár, mely a könyv szövegébe csúszott. I. [2.]

A taoista kozmológia alapvetése. A Taóból létrejön a világ mint káosz, majd a káosz kettéoszlikjinre ésjangra ( a nőies és a férfias princípiumokra). E kettő egybekapcsolódásai nyomán létrejön az öt elem: a fém, fa, víz, tűz és a föld. A jin és a jang, valamint az öt elem együtt adják a hetes számot, s ha hozzájuk számítjuk az Eget és a Földet is, akkor eljutunk a jelenségek világát szimbolizáló kilences szám­ hoz. Az így keletkezett sokszínű világ azonban - lévén minden jelenség a Taó megjelenési formája - megint csak egységet alkot. Vö. Lao Ce 42. ( 1) A mondat megtalálható a Lao Ce 14. fejezetében. I.

[3.]

(1) ,.Tétlen munkálkodás" - Vu Vej, nem cselekvés: a taoizmus egyik központi fogalma. (2) ,,hang vagy felhang": szó szerint alaphang vagy terc (kung vagy seng).

I.

[4.]

Az ujjászűletések láncolatát bemutató részlet megtalálható - némileg eltérő formában - a Csuang Ce 18. fejezetében és a Huaj Nan Ce 4. fejezetében is. Ez utóbbi helyen a nevek eltérőek, a Csuang Cc-beli rész pedig az itteninél

lényegesen rövidebb, de ahhoz épp elegendő az is, hogy a

142

JEGYlETEK „kétségbeesésbe kergesse a fordítókat" - ahogy Needham írja. A bekezdést Wilhelm és Giles elhagyja fordításából. Az állat- és nővénynevek azonosítása szinte kilátástalan feladat, ugyanakkor, ha a kínai szavak egyszerű átírása került volna a fordításba, akkor a szöveg elvesztette volna szédítő, magával ragadó sodrását. Az. egymásba át- meg átváltozó lények elősorolása a l/2. utolsó mondatának kibontása. A körforgás nem rokonítható a buddhizmus lélekvándorlás-tanával, hiszen nem a karmához kötött uj­ jászületések, hanem a Taó működése nyomán át- meg átalakuló formák változásai kerülnek elénk. ( 1) .Amíg az átalakulások országútját járjuk, addig én élő vagyok, és ő holt, de midőn a legvégső tökéletesség biro­ dalmába érünk, annak törvénye szerint nincs se élet, se halál." - mondja Csang Csen kommentárja, (2) Csü To. A fordítás még a többihez képest is önkénye­ sebb, nyilvánvaló anakronizmus.

1.

[5.]

( 1) 1. 1/ 1. Az. idézet nem szerepel a Lao Céhen. (2) 1. Hu Csiu Ce Lin mondatait az 1/ 1.-ben. (3) A szómagyarázat alapja a két szó - ..kísértet" és „haza­ térni" - azonos hangalakja (kuj). I.

[8.]

( 1) ,.Honnan tudhatnám, hogy a halottak nem bánják-e meg, hogy korábban úgy ragaszkodtak életükhöz?" - kér­ dezi Csuang Ce. (Csuang Ce 11/9.)

1. [ 12.] ( 1 ) Szó szerint: felgyülemlett Erő. A kínai „csi" szó egyszer­ re jelent „erőt", ,,kipárolgást", ,,életerőt" és „lélegzést ". 1. [14.]

A történet az előző bekezdés illusztrációja.

JEGVZ ETEK

143

( 1) ..Kell, hogy legyen testünk, és kell, hogy legyenek javaink. Nem tudunk megszabadulni tőlük, mert hisz nem is akartuk őket." (Csang kommentárja) (2) ,.Mi Ég és Föld természete? Hogy csak úgy vannak, semmi több. Miért is ragaszkodnánk az -egveternes « és az »őnős « elnevezésekhez? Ha ezeket elhagyjuk, a termé­ szet törvényei szerint már nem lelünk különbséget tolvaj i:-s nem tolvaj közt." (Csang) II. l I. l

{ 1) ,jang cseng ming". A taoista szövegekben gyakorta előforduló kifejezés. Az élet meghosszabbítása, sőt a hal­ hatatlanság elérése érdekében végzett legkülönfélébb gya­ korlatok és technikák gyi~jtőneve (jang seng). Ugyanakkor e helyen inkább az egészség ápolását és az élet élvezetét jelenti. Vö. a vll/6. (2) jegyzettel. (2) Az uralkodó halálának hagvományos kifejezése. II.

[2.J (1) A legendabeli helyeket a Hegyek és tengerek szent könyve (San Haj Csing) is felsorolja. Vö. Csuang Ce 1/5.

II.

[3.J

(1) Lie Ce repüléséről a Csuang Ce is beszámol. (Csuang Ce I/3.)

II.

[4.J

E bekezdéshez hasonló beszámoló található a Csuang Ce XIX/2.-ban (1) Szó szerint: .,táplá~ja az Erőt (önmagában)". Lényegé­ ben a II; 1. ( 1 i-ben említett kifejezésnek ez a definíciója. (2) ,.Berúgni és mindenről csak megfeledkezni, nem ez a természetesség gondtalansága" - idézi óvatosságból Csang Csen Hsziang Hsúu eg;· megjegyzését.

144

II.

JEGYlETEK [5.J

A történet a Csuang Céhen is olvasható. (XXI/9.) (1) Szó szerint „a Sárga Forráshoz". (Huang Csüan) II.

[6.J

( 1)

Szó szerint: ,,a Taó birtokában van".

(2) A fejezet elején Ce Hua hatalmáról van szó. (3) Szó szerint: ,,szívem csak egyedül volt", vagy „szívem

egységes volt". A felfokozott összpontosítás kifejezése. II.

[8.J

A történet megtalálható a Csuang Céhen is. (XIX/4.) A leírt játék Wilhelm szerint valamiféle eldugós játék lehet. II.

[9.J

Vö. Csuang Ce XIX/9. II.

[Hl.]

Vö. Csuang Ce XIX/3. ( 1) A bot enyves végű, így a kabócák ráragadnak. A kabó­ cákat kis kalitkában tartották, hogy ciripelésüket élvezhes­ sék. II. [111 A történet megtalálható a Lü úr évkönyve e. rrnfbe n is. (Lü

Si Csün Csiu XVIII.) ( 1) ,,Ha belül szívünk zaklatott, akkor külső vonásaink elváltoznak. Az állatok észreveszik ezt, emberi furfang hogy is csaphatná be őket?" - fűzi hozzá Csang. II. [12.J

( 1) A vadászat során felgyújtorták az erdőt, és a tűz elől menekülő állatokat üldözték. II.

[13.J

A történet a Csuang Ce VII. fejezetében is olvasható.

JEGYlETEK

1-15

( 1) A fejezet második része igen nehezen erthetó. tele homályos utalásokkal és költői képekkel. Bízom benne. hogy az értelme kibogozásakor nem tévedtem túlságosan messzire.

II. [ 14.J Vö. Csuang Ce XXXII/ 1. ( 1) Lie Ce arccal dél felé fordulva. a mestert nwgillet helyen ült. II.

[15.J

Vö. Csuang Ce XX\111/fi. ( 1) A mondat a Lao Ce 41. fejezetéből való. (2) .Bizony, aki igazán elrejti tudását, annak beszéde nem fennhéjázó, s magatartása nem kelt tiszteletet. Ezért mik, 1r Jang Csu elment, tisztelettel üdvözölték. de mikor a h,1!101tak hatására meg-változott, még a matracáért is civakodtak véle társai." - mondja Lu Csung Hszüan magvarázata. II. [ 16.J A példázat a Csuang Ce XX/Y. fejezetében is olvasható. .-\ természetesség ( ce-zsan ) taoista elvének illusztrációja.

II.

[Ií.J

( 1) A szöveg lehetséges másik fordítása:

.Az er6sebb legyűri a gyengébbeket. A gyengébb legy6zi az erőseket. ..

.Aki nálánál gyengébbeket gvőz le, elég. ha magához hasonlóra lel, máris veszélybe kerül. Aki nálánál erőseblx-­ ket győz le, sohasem kerül veszélvbe." L:gyanígy .Jü mester szavainál is. (2) Vö. Lao Ce i6.

146 II.

JEGYlETEK [18.l

( 1) A sao-zene Jao császár utódának. Sunnak a muzsikája. Konfuciusz elragadtatással beszél róla. Vö. Lunjü (Beszél­ getések és mondások) \11/13., III/25. II.

[EJ.)

A tőrténet a Csuang Ce 11/ 4.-ben is olvasható. (1) ,,Tettei és szavai ": az eredetiben „név" é~ ,,valúsúg"

szerepel. Vagyis: az állatgondozó nem engedett abból, amit szándéka szerint el akart érni (valóság). de ugyanak­ kor nem is hazudott (név) majmaiuak. A „valóságot helves néven megnevezni" a kínai államelmélet egyik legfonto­ sabb célkinízése. A példázatban szereplő állatgondozó egy­ ben a bölcsességgel kormányzó uralkodó példája is. II.

[20.J

A példázathoz 1. Csuang Ce XIX/8. II. (21.l

A történet több helyen is fönnmaradt. Többek között olvasható a Lü úr (,ukiin_vvl' e műben is. (Lü Si Csun Csiu X\'/4.)

III.

[1.J

( 1) Mu király fogatának lovait előszeretettel ábrázolták a későbbi korok művészei. A nevek fordítása meglehetősen szabad. (2J A Nagv Vadászok Országa: bizonyára Kína nyugati határvidékének egyik barbár törzse. (3) A történet a II. kónvv 1. fejezetének ellentétpárja. Míg a Sárga császár az isteni bölcsesség birtokába jutott, addig Mu király a küls6ségekben pazarolta el életét, anélkül hogy· bármiféle bölcsességet szerzett volna. Le­ gendás utazásáról 1. Hagyományok Murát. az Ég.fiáról (Mu Tien

e-

Csuan).

JEG\ZETEK

III.

147

['.!.J

( 1) .. Ó maga is valójában csak látszat, és ha mégis a látszat­ ról akarna tanulni, akkor a látszatok egymást vizsgálgat­ nák" - mondja Csang kommentárja. (2) Szó szerint: .átalakítás" (Ima). Az előzőekben a .Ját­ szat", .,szemfén)Vesztés" (huan) szó szerepelt. ('.~) Öt uralkodó. három király: a különféle helyeken eltérő csoportosításban általában az alábbi uralkodók: Fu Hszi, Sen Nung, a Sárga császár,Jao és Sun. ill.Jü, Tang és Ven király.

III.

[4.J

(1) Kina ..A.L Ősi Zűrzavar Birodalma (Ku Mang) és a Gazdag Falvak Birodalma (Fu Lo) képzeletbeli helvek.

III. [7.J ( 1) Konfuciánus tudós

III. f8.J (1) Konfuciusz

IV.

[3.J (1)

L. a Il/2. ( '.i) jegyzetet

(:Z) Utalás Lao Cére

IV.

[4.J

( 1) Ju: Ce Lu neve Si: Ce Csang neve

IV.

[5.J ( 1)

Az utolsó mondatok a szokásos taoista paradox kijelen­

tések. IV.

[6.J

A fejezet a Il/3. egy részletének ismétlése.

148

JEGVZETEK

IV. 17.J A fejezethez I. Lao Ce 47. I\'.

íH.)

( 1) A régi hiedelem szerint a bölcs szívének hét nyílása van. I\'. [~.) ( 1) Csi Liangról 1. \1/6. Szuj Vuról kőzelebbit nem tu­ dunk. bizonvára valamilyen „sorscsapás" nyomám korai hal;íllal halt meg. I\'. ílll

1

,v.

( 1) eredetiben a Ce- és Seng-folyók neve szerepel, mindkettő Santungban található. I\'. l 11.1 (]) \ti. J/1.

(2) Teng Hszijellernér jól mutatja egy történet. mely a Lü úr h•kiiny,•r című műben maradt ránk. (Lú Si Csun Csiu X\1Il/4.) .~-\ Vej-folyó egyszer nagyon megáradt, és egy csengbéli gazdag ember belefulladt. hulláját meg is találta valaki. :\ gazdag ember rokonai el akarták kérni tőle, csakhogy az illet6 nagvon sok pénzt akart érte. Elmentek hát, és bepanaszolták Teng l lszinél. Teng Hszi ezt mondta nekik: ..Jobb lesz. ha békén hagvjátok azt az embert, mert még a végén nem fogja eladni a tetemet!- Közben az ember is sérelmezte- a dolgot, és ő is panaszt tett Teng

Hszinél. Teng neki is tanácsot adott: »[obb lesz. ha békén hagyod a rokonságot. mert a végén nem fogják megvenni a tetemet ! "" l\'. [ t :l.J

( 1) Vagyis amihez hozzáérünk, arra nem tudunk egyben rámutatni is. és fordítva. ( 2) Vagyis az ár nvék magától nem változik meg.

JEGYlETEK

149

(3) Híres paradoxon. Kung Szun Lung egyik művének fő témája ( Tanulmány a fehh- lóró[). A paradoxon alapja a

gyűjtőfogalmak (,,ló") és a konkrét dolgok (,.fehér ló") szembeállítása. A felsorolt szofizmák és paradoxonok több hozzájuk hasonlóval együtt máshol is megtalálhatók. Egy részük pl. a Mo Ce 40. és azt követő fejezeteiben. A pre­ szokratikus görög szófacsarókkal való párhuzam kézenfek­ vő (l. Gorgiasz). Mindazonáltal a felsorolt példák nem puszta szójátékok, hanem az elméleti logikai gondolkodás kezdeteinek címszavai. Vö. Kínai filozófia (Szerk. Tőkei F.) II. köt. 159. és köv. oldalak. IV. [15.J

( 1) A szöveg utolsó része nehezen érthető, a fordításban Lu magyarázatához igazodtam. V.

[1.J

( 1) A mitológiai történetekhez 1. Maspero: Az ókori Kína és Vasziljev: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában e. mű­ veket. (2) A Tejút (3) Az ebihalról (kun) és a barátmadárról (peng) a Csuang Ce I. fejezete részletesen beszámol. (4)Jangce (5) .Aki eszével és bölcsességével, füle, szeme erejével akar hallani és látni, az ilyen parányi lényeket soha észre nem veheti" - mondja Csang. ( 6) Vagyis a klíma. V. [2.J (1) A hegyek és a vizek szellemei a mitológia szerint

kezükben kígyót tartanak. V.

[3.J

( 1) A Nap éjszakai nyughelye.

150

JEG\ZETEK

V. [4.J

( 1) Az Év-csillag, vagyis a Jupiter. V. 18.J ( 1) A mondat lehetséges másik fordítása: ,,Egy szekérde­ rékre való halat fogott vele." Csang kommentárjában a korábban már „ebihalnak" fordított óriásra hivatkozik. V.

[lü.J

( 1) A kínaiak pentaton zenéjük hangjait az alaphang (kung) kivételével a négy évszakkal rokonítják. (2) A hagyomány szerint Kuang zenemester játékával há­ rom évig tartó szárazságot hozott a Csin Birodalomra, Csoujen pedig meleggé változtatta a zord északi vidékeket furulyajátékával. \'. [12.]

Po Ja és barátja története a Lü úr kalendáriuma e. műben is olvasható. (Lü Si Csun Csiu XIV/2.) V.

[13.J

( 1) A kínai orvostudomány szerint a belső szervek mind­ egyike egy-egy érzékszerv működését uralja. V. [17.] (1) A Vej-dinasztia Ven császára (220-226).

(2) .Ajádekővágó kardról és a tűzálló ruháról szóló fejezet azért maradt a legvégére. hogy bemutassa: e kettőben ugyanúgy semmi mesebeli nincs, mint a korábban elóso­ roltakban, és azok is mind igazak" - mondja Csang. VI. [I.l

( 1) Konfuciusz 62 éves korában tanítványaival Csenből Cajba tartott, de a csenbeli fóhivatalnokok, attól tartva, hogy ha eljut Csuha, akkor ott segítséget ad majd ahhoz, hogy Csu megtámadja Csent, hét napon át fogva tartották

JEGYlETEK

151

és éheztették. Vö. Beszélgetések és mondások (Lun Jü Xl/2., XV/1.)

(2) A három emberséges miniszter: Vej ura, aki Csou Hszin udvarától elfordult és visszavonult, Csi ura, aki hogy rabsá­ gából- ahová Csou Hszin vetette -szabaduljon, őrültséget színlelt, és Pi Kan, aki bírálta Csou Hszint, ezért az felvá­ gatta mellkasát, mert kiváncsi volt, valóban hét nyílása van-e szívének, ha már olyan bölcs tanácsokat mer oszto­ gatni. Vö. IV/8. ( 1) jegyzet. (3) Az erkölcstelen hataloméhségről híres família szám­ űzetésbe kényszerítette Lu hercegét, Csaót (Kr. e. 554510), és magának kaparintotta meg a hatalmat. VI.

[3.J

(1) Csi egyik nagyura, az uralkodó herceg nagybátyja

Kr. e. 686-ban, a történetben szereplő két herceg (Huan és Csiu) apjának halálakor fellázadt, és megölte Hsziang herceget, akit a trón jog szerint megilletett volna. (2) A valóságban Huan herceg korántsem volt olvan bölcs, hogy kiváló férfiúra bízza az ország ügyeinek intézését. Kuan Csung halála után az udvarbeli talpnyalók kezébe került a hatalom, és a herceg még élt, de fiai már egymással hadakoztak a trónért. Huan herceg eközben meghalt, de ott hevert temetetlenül a hercegi lakosztályban. Csak jó hatvan nap múltán. mikor a tetem már oszlásnak indult. és férgek lepték el a hercegi szobát, akkor zárták koporsó­ ba, és temették el. VI.

[4.J

( 1) Teng Hsziről I. a IV/ 11. ( 1) jegyzetet. (2) A Co Csuan e. mű szerint Teng Hszit nem Ce Csan főminiszter végeztette ki. VI.

[7.J

( 1) Idézet a Lao Ce 73. fejezetéből.

152

JEGYlETEK

VII. [I.J

( 1) Wilhelm felhívja a figyelmet arra, hogy a hírnévnek ez az „előremutató ", a leszármazottaknak hasznot hozó felfo­ gása szöges ellentétben áll a hagyományos konfuciánus nézetekkel, melv a fiú által megszerzett megbecsülést a szülőkre vetíti vissza (és nem az unokákra előre). Bizonyos, hogy a való világhozjang Csu mondatai állnak közelebb. (2) Az általánosan elfogadott értékelésekkel ellentétben Jang Csu Kuan Csungot becsmérli, és Tien Henget dicsőíti. Vagyis azt állítja, hogy az előbbi becsületes, de élhetetlen volt, amikor romlott urát követte és szolgálta, míg az utób­ bi képmutató, de életrevaló, mikor a jóságos bőkezű sze­ repében tetszelgett, s csak azért tette mindezt, hogy urát később megölhesse.Jang Csu nem mást mond, mint hogy aki hasznot akar hajtani leszármazottainak, az legjobban teszi, ha az erényesség álarca mögé húzódik, és Tien Heng példáját követve szövögeti ravasz tervét. A fejezet utolsó részében a mitikus császárok becsmérlése is ezt illusztrálja. VII.

[2.J

( 1) Graham fordításában a mondat így hangzik: ,,A rég­

múlt idők emberei tudták, hogy életünkben csak egy pil­ lanatra vagyunk itt, és halálunkban csak egy pillanatra távozunk el." A szövegben szereplő szó jelentése szerint mindkét megoldás helyes lehet (can: ,,hirtelen", ,,egy rövid időre", ,,rövid ideig"). Ugyanakkor a Graham által adott változat buddhizmust idéző felfogásával erősen eltér, sőt homlokegyenest ellenkezikJang Csu filozófiájával, amely­ ben az élet egyszeri és megismételhetetlen esemény. Az általam ismert fordítók közül egyedül Graham lát e mon­ datban utalást a buddhizmus reinkarnációtanára. VII.

[3.J

( l) Graham szerint az .Ámde a bölcsesség... " szavakkal kezdődő mondattól idáig a szöveg más helyről csúszott a fejezetbe.

JEGYl ETEK

VII.

153

[5.J

( 1) Jüan Hszien és Ce Kung- Konfuciusz két tanítványa találkozása olvasható a Csuang Ce egyik anekdotájában. (Csuang Ce XXVIII/6.) ,.Úgy hallottam, hogy akinek nincs vagyona, azt mondják szegénynek, és aki csak tanul, de nem a tanultak szerint él, azt mondják betegnek. Én csak szegény vagyok, de beteg nem!" - válaszolja nyomo­ rúságos kunyhója ajtajábanJüan Hszien a díszes pompával odalátogató - időközben nagy vagyont gyűjtött - Ce Kung­ nak, mikor ez szegénységén és betegségén sopánkodik. VII.

[6.J

( 1) A temetkezési szokásokról bővebben 1. Maspero: Az ókori Kína 156. o. (2) Az „élet gondozása", az „életerő táplálása" (jang-seng) a későbbi taoista könyvekben, de különösen a belső elixír (nej-tan) tanával foglalkozó munkákban központi helyre kerül. Egyfelől az élet kötetlen élvezetét jelenti (mint itt is), másfelől az élet meghosszabbítását szolgáló praktikák gyűjtőfogalma. VII.

[10.J

E fejezet Graham szerint nem a Jang Csu fejezet többi részének szerzőjétől származik, hanem egy jóval régebbi forrásból, valószínűleg Mo Ti iskolájának egy dokumen­ tuma. VII.

[11.J

( 1) Konfuciusz vándorlásai során Szungban egy nagy fa alá telepedett tanítványaival. Egy szungbeli főhivatalnok, bizo­ nyos Huan Tuj megbízására azonban gonosztevők úgy akarták meggyilkolni, hogy a fát elvágták és rádöntötték. Konfuciusz hányattatásairól l. Beszélgetések és mondások (Lun Jü) VII/22., XI/2., XV/ 1., XVII/ l.; Kínai filozófia (Szerk. Tőkei F.) I. kötet.

154

JEGYlETEK

VII. [12.J

E fejezetet, valamint a VU/ 14.-et, a VU/ 15. jelzett részét és az utolsó fejezetet Graham betoldásnak. tartja. VII. [14.J

( l) Ez utóbbi félmondat a műnek a Csu Ce Csi Cseng e. gyűjteményben közölt szövegében nem található. VII. [15.J

( 1) Graham szerint a következő szövegrész betoldás. VII. [16.J

( l) A mondat nem szerepel a Lao Cében, a Csuang Céhen viszont olvasható. VIII. [I.J (1) Vó. Lao Ce 7.

(2) Lie Ce tanítványa VIII. [2.J

( 1) A történet Lü úr évkönyvroen is olvasható. (Lü Si Csun Csiu IX/4.) VIII. [5.J

A történet olvasható a Csuang Ce XXVIII. könyvében (XXVIIl/4.) és a Lü úr évkönyve e. mű XVI/2. fejezeté­ ben is. (1) Mert Ce Jang olyan uraság volt, aki nem ismerte alattvalóit, s a kegyeket csak szóbeszéd alapján osztogatta. VIII.

[8.J

( 1) Anakronizmus: Szuj Huj és Csao Ven Ce nem voltak

kortársak. VIII.

[9.J

A fejezet a 11/9.-ben olvasható történet konfuciánus változata.

JEGYlETEK

155

VIII. [W.l A történet a Lü úr évkönyvében is olvasható. (Lű Si Csun Csiu XVIIl/3.) VIII. [ 11.1

( 1) Wilhelm felhívia a figyelmet, hogy a Co Csuan e. mű szerint (IX/10. 2.) Konfuciusz apja volt híres erejéről, s e tulajdonságot később tévedésből ruházták a filozófusra. VIII.

[18.J

A történet a Lü úr évkönyveoen is olvasható. (Lü Si Csun Csiu XIV/8.) VIII.

[19.J

( 1) ,,A büszkeség és a fennhéjázás sokféle úton nyerheti el büntetését. Jü úr hiába nem akart ártani senkinek, az alázat és udvariasság hiányzott belőle, s ezért egész családja megbűnhődött" - fűzi hozzá Csang. VIII.

[29.l

( 1) A lódoktorság lenézett foglalkozásnak számított. VIII.

[30.J

(1) Valószínűleg egy fatábla, melyet a rovások felvésése után a szerződő felek két részre törtek. A két rész csak együtt, összeillesztve ért valamit. VIII. ['.11.l

( 1) A vutung fa a hiedelem szerint szerencsét hozó növény. (2) Lü úr évkönyvében a történet az alábbi megjegyzéssel zárul: ,,Az az ember elvakult volt. Hiszen annak, hogy szomszédja elkérte-e vagy sem a fát tüzelőnek, semmi köze sincs ahhoz, hogy a kiszáradt vutung fa rosszatjelent-e vagy sem." (Lü Si Csun Csiu XVI/7.)

156

VIII.

JEGyzETEK [32.J

Vö. Lü úr évkönyve (Lü Si Csun Csiu XIIl/3.) VIII.

[33.J

A történethez 1. a VIII. könyv 10. fejezetét. (1) A csengbeliek megölték Pej herceg apját. A történet szerint feledékenynek hitték, pedig szórakozottságát asza­ kadatlan bosszúgondolatok okozták.

NÉVM UTATÓ

Ce Csan: Ce Hszia: Cejang: Ce Kung: Csan Csin:

157

Cseng főminisztere, Konfuciusz szemé­ lyes jó barátja Konfuciusz egyik tanítványa Cseng főminisztere, megh. Kr. e. 398-ban Konfuciusz taíntványa. Vejben nagy va­ gyonra tett szert Becsületességéről híres főhivatalnok Lu­

ban. Egyenes jelleme miatt háromszor Csan Ho: Csang Lu: Csao Csien Ce: Csao Hsziang Ce: Csao Ven Ce:

Csi: Csi Csa:

Csi család: Csi Liang: Csie: Csien Ce: Csin Ce: Csín

Ku Li:

veszítette el hivatalát Kr. e. VI. századi remete a Csu Biroda­ lomban Ismeretlen bölcs A csinbeli Ting herceg (Kr. e. 511-474) minisztere A Csin Birodalom egyik nagyura Aj her­ ceg (Kr. e. 45&-439) idején Tao herceg (Csin ura Kr. e. 572-558) főminisztere, Csao Hsziang Ce dédnagy­ apja 1. Su Csi Vu királyának, Sou Mengnek (Kr. e. 585561) erényességéről híres negyedik fia, aki bár többször is neki kínálták Vu trón­ ját, mindannyiszor lemondott róla A Lu Birodalom egyik legnagyobb hatal­ mú családja Jang Csu barátja A Hszia-dinasztia utolsó, kegyetlenségé­ ről hírhedt uralkodója 1. Csao Csien Ce 1. Csin Ku Li Mo Ti leghíresebb tanítványa

158

NÉVM UTATÓ Csing: Csiu herceg: Csou herceg: Csou:

Csu herceg: Csuang herceg: Csuang király:

Csi hercege (Kr. e. 547-489)

Huan herceg (Hsziao Po) testvére Ven király negyedik fia, a Csou dinasztia első királyának, Vunak (Vu Vang) az öccse A Sang-dinasztia utolsó uralkodója, ke­ gyetlen zsarnok. Teljes nevén Csou Hszin (Kr. e. 1154-1122) Csin egyik nagyura Ven herceg idején A Csi Birodalom ura (Kr. e. 794-731) A Csu Birodalom ura (Kr. e. 613-591)

Fu Hszi:

Mitológiai kultúrhós, a vadászat és a ha­ lászat tudományára ő tanította meg az embereket. Nü Kuához hasonlóan kígyó­ tesni, emberarcú lénynek képzelték

Han Tan:

Más néven Huan Tuan. filozófus, muvei elvesztek 1. Köles herceg Csi urának, Huan hercegnek a tanács­

Hou Csi: Hszi Peng:

adója Kuan Csung halála után. Kuan

Hszia Csi: HsziaHou:

Hsziao Po: Hszian Tu Ce: Hszüan király: Hu Csiu Ce Lin: HuaHszü: Huan herceg ( 1):

Csung, bár Hszi Peng személyes ellensé­ ge volt, mégis őt javasolta e tisztségre Tang király tanítója Eredetileg NagyJü, a vizek szabályozójá­ nak neve. Később a Hszia-dinasztia kirá­ lyaitjelölték e néven 1. Haun herceg ( 1) Jang Csu tanítványa A Csou-dinasztia egyik uralkodója (Kr. e. 827-781) Lie Ce tanítója Az első uralkodó. Fu Hszi anyja a mitoló­ gia szerint Csi fejedelme (Kr. e. 684-643), Csiu herceg testvére és gyilkosa

NÉVM UTATÓ

Huan herceg (2): HujAn:

Jang Ce: .Jang Csu: JangHu; Jang Pu: Jao: Jen Ce:

Jen Huj: Jen Jüan: Jen mester: Jen Ping Csung: Ji: JiJa: JiJin: .Jin Ven: JuJen: Jü: JüCe: Jü Csiang: Jü Hsziung: Jü mester: Jüan herceg: Jüan Hszien:

159 A Lu Birodalom hercege, Kr. e. 712-ben apagyilkossággal jutott a trónra A híres szofista, Huj Si (Kr. e. IV. sz.) rokona. maga is filozófus l.Jang Csu 1. az utószót A lubeli Csi család főintézöje Jang Csu öccse Mitikus uralkodó, a kínai történelem el­ ső császára A csibeli Csing herceg minisztere (Kr. e. VI. sz.) Lie Ce tanítványa, nevét máshogy írják, mint Konfuciusz tanítványáét Konfuciusz kedvenc tanítványa, korán alig harminckét évesen - halt meg l.Jen Huj l.Jen Ce l.Jen Ce l. Po Ji (1) A csibeli Huan herceg szakácsa Tang király, a Sang-dinasztia megalapító­ jának minisztere l. KuanJin l. Fu Hszi Nagy Jü, a kínai mitológiában az áradá­ sok megfékezője, a vizek szabályozója l. Jü Hsziung Emberarcú, madártestű mitológiai lény A hagyomány szerint a Csou-dinasztia Ven királyának tanítója l. Jü Hsziung ASzung Birodalom ura (Kr. e. 531-517) Konfuciusz tanítványa, a köznapi ügyek

iránt sohasem érdeklődött, egyedül az

160

NÉVM UTATÓ igazság keresése foglalkoztatta. Luban nagy szegénységben élt Kang király:

Kora egyi k legfélelmetesebb zsarnoka (Kr. e. IV. sz.)

Kang Cang Ce: Konfuciusz:

Lao Ce tanítványa Kr. e. 551-től 479-ig élt filozófus. Kína leghíresebb bölcselője Hou Csi. A földművelés védőszentje, Sun minisztere. A hagyomány szerint anyja egy óriás lábnyomába lépett, és így esett teherbe Az alvilág urának (Hou Tu) óriásunoká­ ja. füléből két kígyó lóg alá, és kezében is kígyókat tart KuanJi Vu. Csi urának, Huan hercegnek a minisztere 1. Kuan Csung A határ őrzője volt annál a szorosnál, ahol a hagyomány szerint Lao Ce nyugat felé elhagyta a Középső Birodalmat. A nevét viselő könyv (Kuan Jin Ce) jóval később keletkezett Nagy Jü apja, a mitológia szerint hiába fáradozott az áradó vizek megfékezésével Konfuciusz egy kései leszármazottja. Kung Szun Lung tanítványa és vitapart­ nere 1. Pan Su Kr. e. IV-III. században élt szofista. Neve alatt egy filozófiai mű (Kung Szun Lung Ce) maradt fenn

Köles herceg:

Kua Fu:

Kuan Csung: Kuanji Vu: Kuanjin:

Kun: KungCsuan:

Kung Su Pan: Kung Szun Lung:

A Lángok Ura:

Jen Ti. A tűz és a Nap istene, alakja és a róla szóló legendák egybemosódnak a

Sen Nungról szóló mítoszokkal

NÉVM UTATÓ La o Ce:

Lao Cseng Ce: Lao Tan: Li Csu: Liang Csiu Csü: Liejü Kou: Lin Lej: Ling herceg: LüSang: Meng SzunJang: Mengúr: Mo mester:

MoTi: Mou herceg: Mu herceg: Mu király: Mu király:

Niu Csüe: Nü Kua:

Nyugati Királyanya:

161 A taoizmus atyjaként tisztelt legendás bölcs. A nevével jelzett mű, mely az Út és Erény könyve címet viseli, az egyik leghíre­

sebb kínai könyv szerte a világon Lie Ce tanítója 1. Lao Ce A Sárga császár idejében élt, éleslátásáról híres ember Csing herceg egyik főhivatalnoka Lie Ce teljes neve Ismeretlen bölcs A Csi Birodalom ura (Kr. e. 581-554) 1. Taj Kung 1. Meng úr Lubeli nagyúr, a Meng család feje, Jang Csu tanítványa Mo Ce, Kr. e. 480-400 között élt filozófus és mérnök. A nevével jelzett könyv (Mo Ce) a kínai filozófia egyik kiemelkedő emléke 1. Mo mester Ven herceg (Kr. e. 424-386) fia A Csin Birodalom ura (Kr. e. 659-621) (Kr. e. 1001-947). A Csou-dinasztia egyik uralkodója A régi Kína déli vidékén elterülő Csou Birodalom ura, apagyilkos Csinbeli konfuciánus tudós Kígyótestű, emberarcú istennő, gyakorta Fu Hszivel együtt mint összefonódott kí­ gyókat ábrázolják őket A nyugat istenasszonya. Alakja többféle­ képp szerepel a mitológiában. Legkorábban az emberek életével rendelkező, a

162

NÉVM UTATÓ földre járványokat küldő istenségnek képzelték. Később gyönyörű nőként áb­ rázolták. Wilhelm a Kína nyugati határa ­ in elterülő Amazon-országgal hozza kap­

csolatba Paj Feng: Pan Su:

Pao Su ]a: Pej herceg:

Peng apó:

Lie Ce tanítványa Konfuciusz kortársa, híres mechanikus.

Az asztalosok védőszentjükként tisztelik Kuan Csungjó barátja, Huan herceg fó­ hivatalnoka Csubeli Ping király (Kr. e. 528-516) uno­ kája. Miután apját megrágalmazták és kivégez­ ték, Csengbe menekült, ahol folyton a hosszún gondolkodott. Terve azonban nem sikerült, mert egy fürdőházban megölték Peng Cu. A legenda szerint több mint hétszáz évig élt. A hosszú élet elérését szolgáló orvosi könyvek tömege hivatko­

zik tanítására Peng Meng: Po Hun Vu Zsen: Poji (1):

Taoista filozófus, művei elvesztek Lie Ce barátja, Hu Csiu Ce Lin másik tanítványa Su Csi bátyja. Ku Csu Hercegség trónját azért nem fogadta el, mert apja Su Csire hagyta azt. A Jin-dinasztia bukása után (Kr. e.1122) testvérévelegyüttaSoujang hegyre menekültek, ahol mindketten

Po Ji (2): Po Lo: Pu Csü Ce:

éhen haltak A mitikus Jao császár minisztere Híres lovász (Kr. e. VII. sz.) Legendás tehetségű ijász a Csu Biroda­ lomban

NÉVM UT ATÓ Sao herceg: Sao Hu: Sárga császár:

Sen Nung:

Si Kung: Su Csi:

Su Szun: Sun:

Szuj Huj: Szun SuAo: Taj Kung: Tang király:

163 Vu király és Csau herceg testvére Csiu herceg minisztere A kínai mitológia egyik kultúrhőse. Ő

tanította meg az embereknek többek kö­ zött a szerszámok és a hangszerek készí­ tését és a gyógyítás tudományát A kínai mitológia egyik központi alakja, az „isteni földműves". Bikafejű. emberar­ cú, de tigrisorrú uralkodó Csing herceg hivatalnoka és krónikása (Kr. e. 547-490) Po Ji öccse. Ku Csu Hercegség trónját azért nem fogadta el. mert bátyját tartot­ ta méltónak az uralkodásra. L. még a Pa Jiről szóló jegyzetet is ( 1) A Lu Birodalom egyik nagyura Legendás bölcs uralkodó,Jao mellett az uralkodók eszményképe A Csin Birodalom minisztere Tao herceg (Kr. e. 572-558) idejében Csubeli miniszter Csuang király idejében A Csou-dinasztia Ven és Vu királyainak tanítója A Sang-dinasztia megalapítója (Kr. e. 1766-1754)

Teng Hszi:

Tien Heng: Tien úr: Tuan Ka n Mu:

Híresjogtudós, szofista. A Cseng Biroda­ lom törvénykönyvét ő állította össze. Megh. Kr. e. 501-ben. L. mégaIV/11.(1) jegyzetet Miniszter. Kr. e. 481-ben megölte Csi uralkodóját, Csien herceget 1. Tien Heng Taoista bölcs, remete. Egy híres anekdo-

ta szerint. mikor hivatali tisztséggel akar-

164

NÉVM UTATÓ

TungKuo: TungMen Vu: Ven Cse:

Ven herceg: Vu király:

Zsung Cseng Ce: Zsung Csi Csi:

ták megbízni, a kerítésen átmászva me­ nekült a megtiszteltetés elől Ismeretlen bölcs A Vej Birodalom egyik minisztere Orvos a Tavasz és Ősz korszakban (Kr. e. VIII-V. sz.). Más források szerint Kr. e. IV században

élt. Min király betegségét azzal gyógyítot­ ta meg, hogy az uralkodót feldühítette. A király azonban vak haragjában megfőzet­ te. A történethez 1. Lii úr évkönyve (Lü Si Csun Csiu) XI/2. Csin ura (Kr. e. 636-628) A Csou-dinasztia első királya (Kr. e. 1122-1116), Csou herceg bátyja A Sárga császár minisztere, ura parancsá­ ra ő készítette el az első naptárt Ismeretlen bölcs

A FELHAS ZNÁLT MŰVE KR ŐL

165

A fordítás az alábbi kiadásokból készült: ÖSSZEÁLLÍTOTTA

Lie Ce Csi Si

Ja11g Po Csún

~1-~A

3. KÖTET:

Csu Ce Csi Cseng

J1j

·'f v_.

1-r._ Lie Ce Csu

A mű fordításai közül segítségemre volt: ras BOOK or urn TZU: A new translation by A. C. Graham. London, 1973 ll-lE BOOK OF I.IEH TZV: Translated from the Chinese, with Introduction and Notes by Lionel Giles. London, 1947

TAO!ST TEACHINGS FROM

UÁ DS!. DAS WAHRE Bl'CH \'OM Ql'EIJ.ENDEN l"RGRl'ND. DIE LEHRE DER PHILOSOPHEN LIÁ vü xot: L ND YANG nscnu. Aus dem chinesischen übertragen und erláutert von Richard Wilhelm. Köln, 1981 1

Leon Wieger:

LES rÉREs Dv s\STÉME TAoISTE.

Paris, 1953

YANG cnu

Translated by Leonard A. Lyall. ln: T'ien Hsia Monthly, 1939. szeptember

Jang Csu ln: KiNAJ ru.ozónx.. 1. kötet. Válogatta és fordította Tőkei Ferenc. Budapest, 1980 Az 1/4.-ben található részlet Csuang Ce-féle változatára több

külön fordítási kísérlet is történt, így pl. S. Lukasevich: THL'S srAKE

166

A FELHAS ZNÁLT MŰVE KRŐL

New York, 1987, 30. o.; Needham idézi Hu Si fordítását nagy enciklopédiájának 2. kötetében (Science and Civilisation in China. 2. köt. Cambridge, 1956. 78-79. o.)

MASTER cHL'ANG.

Részletek olvashatók még: A SOURCE BOOK IN CHINESE PHILOSOPHY. Translated and compiled by Wing-Tsit Chan. Princeton, New Yersey, 1963. 309-313 o. és a THE cHINE.SE cixssrcs 11. The Works of Mencius. Translated by James Legge (Oxford, 1895) című könyv előszavában is. A műről áttekintő elemzést ad Alfred Forke: crscnrcrrrr

DER AI:rEN

(Hamburg, 1964. 284-303. és 356-367. o.) és Fung Yu Lan: A msronvor cHINESE rH11.0sorHY Különösen a II. kötet 190-204.o.

CHINESISCHEN PHILIOSOPHIE.

Nyelvezetéről 1. W. Grube: BEITRÁGE ZL'R CHINFSI5CHEr- GRAMMATIK; DIE srRAcHE nts un TsL ln: Berichte über die Verhandlungen der Königlich Sáchsischen Gesellschaft der Wissenschaften zu Leip­ zig. Philologisch-Historische Classe 41. köt. Leipzig. Datálásáról és felépítéséről kimentő elemzés: A. C. Graham: rnE ln: Asia Major, 1961. 139-198. o.

oAn: AND coMrosrnoN or LIF.H rzi

TARTALOM

1. II.

167

AZ ÉG JELEIRŐL A SÁRGA CSÁSZÁR

5

17

III.

ML' KIRÁLY

39

IV.

KONFUCIUSZ

51

V.

TANG KÉRDÉSEI

VI.

AKARAT ÉS SORS

64 84

VII. VIII.

JANGCSU

97

MÉRTÉK A VILÁG

115

UTÓSZÓ

137

JEGVZETEK NÉVMUTATÓ

141

A FELHASZNÁLT MŰVEKRŐL

165

157