Kozmikus utazás 9638466413 [PDF]

Zitiervorschau

Dr. Courtney Brown

KOZMIKUS UTAZÁS

First published in the United States under the title Cosmic Voyage by Courtney Brown. Copyright © Courtney Brown, 1996. Published by arrangement with Dutton Signet, a division of Penguin Books USA, Inc. Fordította: Stanka Zsuzsa A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Courtney Brown, Ph. D.: Cosmic Voyage – A Scientific Discovery of Extraterrestrials Visiting Earth Hungarian translation © Stanka Zsuzsa, 1996. ISBN 963 8466 41 3 Kiadta a Gulliver Könyvkiadó Kft. Felelős kiadó a Gulliver Kft. Ügyvezetője Szakmailag ellenőrizte: Paulinyi Tamás Felelős szerkesztő: Dibás Gabriella A szerkesztő munkatársa: Sipos Katalin Műszaki szerkesztő: Orosz Attila Borítóterv: Németh Csongor

Tartalom Előszó a magyar kiadáshoz A szerző előszava I. RÉSZ AZ ELŐZMÉNYEK 1. FEJEZET Az USA parapszichológiai hadviselési programja 2. FEJEZET A távolbalátás 3. FEJEZET Utazás az Akashában[15] II. RÉSZ AHOL EMBERI ELME MÉG SOSEM JÁRT 4. FEJEZET Első látogatásom a Marson 5. FEJEZET Egy ufó-eltérítés megfigyelése 6. FEJEZET Marslakók: a jelenlegi túlélők 7. FEJEZET A marsbeli civilizáció csúcspontja 8. FEJEZET Segítség a másik világból 9. FEJEZET Égi csapás 10. FEJEZET A Galaktikus Föderáció 11. FEJEZET A szürkék tudata 12. FEJEZET Emberek raktáron 13. FEJEZET 1. számú megbízhatósági próba 14. FEJEZET Diplomáciai áttörés 15. FEJEZET Az emberiség tanítómestere 16. FEJEZET A korai szürke civilizáció összeomlása 17. FEJEZET Az emberi kultúra átformálása a földönkívüliek segítségével 18. FEJEZET Visszatérés Jézushoz 19. FEJEZET Nem minden szürke egyenlő 20. FEJEZET Ádám és Éva 21. FEJEZET Dev guru 22. FEJEZET A Teremtő 23. FEJEZET A marslakók papsága 24. FEJEZET A Roswell-eset 25. FEJEZET Földi környezetünk – mit hoz a jövő? 26. FEJEZET A szürkék szervezeti felépítése a Föderáción belül 27. FEJEZET Buddha 28. FEJEZET A marslakók kultúrája a Földön 29. FEJEZET 2. számú megbízhatósági próba

30. FEJEZET Santa Fe Baldy 31. FEJEZET Hivatalos kapcsolat a marslakókkal 32. FEJEZET Az alacsonyabb földi élet 33. FEJEZET Mi okozta a Mars katasztrófáját? 34. FEJEZET A jövő földi kultúrája III. RÉSZ AZ EMBERISÉG HELYE A GALAKTIKUS POLITIKÁBAN 35. FEJEZET Diplomataképzés 36. FEJEZET A kormányok szerepe Miért hallgat a kormány? Hogyan lehet kapcsolatba kerülni a szerzővel? Távolbalátási szótár és a rövidítések jegyzéke Felhasznált irodalom A szerzőről

Előszó a magyar kiadáshoz Az olvasó kétségkívül nagyjelentőségű könyvet tart a kezében, amikor dr. Courtney Brown dokumentumértékű beszámolóit olvassa. A neves amerikai társadalomtudós írása nem elsősorban a misztikus meggyőződésűekhez vagy az „ufóhívőkhöz” szól, kutatói alapossággal a mai kor racionális embere számára tolmácsolja igencsak különleges kiképzésének eredményeit. Az ezredvég világnézeti tanácstalanságában százszámra jelennek meg írások és könyvek a telepátiáról, a túlvilágról, a földönkívüli élet formáiról, a létezés legkülönfélébb dimenzióiról, Courtney Brown megközelítése ugyanezen témákban mégis újat tud nyújtani. A könyv születését az író személyes tapasztalatai inspirálták, melyek közül a legmegdöbbentőbb a mű gerincét alkotó, tudományos távolbalátási kísérletsorozat. Mielőtt rátérek az ülések eredményeinek részletesebb bemutatására, szakmai kötelességemnek érzem azokat az információkat előrebocsátani, amelyek a tudományos távolbalátás fogalmát segíthetik elhelyezni a kritikus olvasó ismeretei között. A könyvben tolmácsolt beszámolók ugyanis nem műszeres vagy érzékszervi megfigyelések eredményei. Az érzékszerveken túli észlelések különös területéhez sorolhatók, melyek a PSI-jelenségek további csoportjaival talán korunk legjelentősebb tudományos kérdésfeltevéseit jelentik. Hogy mik is azok a parajelenségek, nem csak a könyv megértéséhez, de egy kibontakozó új világkép megértéséhez is érdemes alaposabban megismerni. A tudományos parapszichológia az élőlények és környezetük közötti olyan kölcsönhatásokkal foglalkozik, amelyeket nem az ismert fizikai hordozók közvetítenek. Megfigyeléseit, kísérleteit tudományos módszertani megközelítésben végzi, a pszichológiai kísérletekhez hasonlóan leggyakrabban a statisztikai értékeléseket

használva ehhez. Mivel tapasztalatainak többsége, – pl. a jövőérzékelés ténye – a jelenlegi fizikai világképbe nem illeszthető be, azokat a tudományos gondolkodás nehezen fogadja el. J. B. Rhine amerikai pszichológus és munkatársai, több évtizedes kutatás eredményeivel alátámasztva tették a parapszichológiát igazi tudománnyá az ötvenes évek táján, a kutatások azóta a világ számos laboratóriumában folytatódnak. A kísérletek megfigyelései alapján a PSI-jelenségeket alapvetően két nagy csoportba sorolják, melyek közül az egyik a környezet állapotainak, eseményeinek paranormál észleleteit, a másik pedig az azoknak paranormális úton történő befolyásolását jelenti. Az első csoportba tartozó telepátiát, a távérzékelést és a jövőérzékelést az érzékszerveken túli észlelések (ESP= extra sensory perception) kategóriájába soroljuk. (Ide tartozik a Dr. Brown által ismertetett távolbalátás is.) Az ESP mindhárom megnyilvánulási formája a tudat passzív és általános képessége, a jelek szerint fizikai eszközökkel nem árnyékolható és hatásfoka nem függ a térbeli vagy időbeli távolságtól. A megfigyelések szerint azonban a PSI tudatos információ átvételének hatásfoka igen alacsony, egy-egy képnek vagy eseménynek többnyire csak a töredékei fogalmazódnak meg. A paranormál jelenségek másik nagy aktív csoportját a pszichokinézis (PK) gyűjtőfogalmába soroljuk. (Dr. Brown egy ún. pszichokapcsolót ismertet a PK-val kapcsolatban.) A parapszichológiai jelenségek (ESP és PK) általánosan és folyamatosan kiegészítik környezetünkkel való ismert kapcsolatainkat. Vannak olyan tudományos elméletek, amelyek már egyértelműen a tudat és az agy kölcsönhatási viszonyát hangsúlyozzák, kiemelve azt, hogy a tudat nem lokális, hanem az általunk ismert tér-idő rendszeren kívüli jelenség. Ezek a tudatmodellek – miután a tudatműködést nem az agyi folyamatok eredményeként tekintik –, logikailag

is elképzelhetővé teszik a tudat testtől független továbbélését, illetve számtalan más, eddig csak misztikusan értelmezhető állítást. Korunk tudományának kiemelt feladata a tudat és az észleletek viszonyának tisztázása, ami egyben minden idők legnagyobb tudományos ismeretelméleti áttörését is jelentheti. Dr. Courtney Brown távolbalátói kiképzése tehát valós alapokon nyugszik. Igazolt tény az is, hogy a könyvben említett Maharishi Mahesh jógi által kidolgozott transzcendentális meditáció, illetve a Monroe Intézet mentális gyakorlatai a tudat fent említett képességeinek kibontakoztatását segítik. Nehezebb követni azonban a katonai célú PSI-kutatások eredményeit. A könyvben leírt jegyzőkönyvek eredményeinek részletessége meglepő, ugyanis a polgári PSI-kutatások kísérletei közt ritkán bukkan fel egy-egy igazán pontos találat. Elképzelhető persze, hogy a katonaság – ellentétben hivatalos közleményeivel – komolyabb eredményeket is elért a távolbalátás területén. Elképzelhető az is, hogy dr. Brown kiemelkedő képességű alany lenne a civil kísérletekben, bár ő maga a kiképzés hatásosságának tudja be eredményeit. Ugyanakkor meg kell állapítanunk azt is, hogy a könyvben olvasható távolbalátási kísérletek nagy része – természeténél fogva – visszaigazolhatatlan. Dr. Brown ugyanis – mentális szemeivel a kozmoszt fürkészve – földönkívüli kultúrák nyomaira bukkant, bepillantva ehhez egy világméretű kollektív tudattalanba. Leírásaiban, amelyekben két galaktikus civilizáció sorsa elevenedik meg – a marslakóké és a szürkéké –, egy toleranciát és tevőlegességet hirdető küldetés hangjai fogalmazódnak meg. Dr. Brown a tudat kozmikus útján eljut a világok sorsa fölött őrködő Galaktikus Föderációba, ahol az emberiség első küldöttjeként egyfajta földi nagykövetté válik. Találkozik a spirituális dimenziók nagymestereivel, - Jézussal és Buddhával idők fölött átívelő telepatikus kapcsolatba kerül

–, végül pedig, – szinte költői hitvallásként – tapasztalatai alapján ismerteti Isten lényegét. Úgy gondolom, ha a bemutatott távolbalátó kísérletek eredményének hitelessége vitatható is, a felfogás, a lehetséges módszerek megismerése világunkban időszerű és szükségszerű. Dr. Courtney Brown – a tudati határok egyik berepülőpilótájaként –, mindenképp egy teljesebb lét horizontjait fürkészi. Állításainak valóságosságát a jövő hivatott eldönteni, üzenetére – egy közös és perspektív jövő megteremtésére – azonban már most érdemes odafigyelnünk. A leírtak a következőkben – fantáziánkat, kritikánkat és nyitottságunkat is próbára téve – önmagukért beszélnek. Budapest, 1996. június Paulinyi Tamás író, parapszichológiai kutató

A szerző előszava Ez a könyv többéves munka eredményeként született. A kutató olyan idegen kultúrák megfigyelését tűzte ki célul, amelyek jól érzékelhetően jelen vannak a Földön. A Kozmikus utazás lényegében két intelligens földönkívüli civilizációval foglalkozik, két elpusztult világ történetével ismertet meg bennünket, és elmeséli, hogyan élte túl ez a két civilizáció ősi világa pusztulását. A túlélők bajban vannak, nagy bajban. Úgy tűnik, mi emberek sem vagyunk jobb helyzetben, és mindnyájan vészterhes jövő elé nézünk. A három faj közös vonása, hogy mindhármunk bolygója látványos ökológiai katasztrófát élt át vagy annak néz elébe. A két másik fajtól megtudhatja az emberiség, hogyan voltak képesek ezek a civilizációk homok borította bolygókon életben maradni. A könyvben ismertetett kutatás szigorú és pontos távolbalátás-jegyzőkönyveken alapszik. A kutatás módszereit az Egyesült Államok honvédelme számára fejlesztették ki kémkedés céljára. Új, ugyanakkor hatásos és rendkívül megbízható kutatási eszközökről van szó, függetlenül attól, hogy a tudósok elfogadják-e vagy ismerik-e őket egyáltalán. A jegyzőkönyvekben szereplő adatok valóságosak, nem a képzelet szüleményei és nem is allegorikus értelműek. A könyvben megtalálható mindaz a tudás, amit a kiképzésem folyamán, és az azt követő hónapok során a földönkívüliekről szereztem. Az első részben ismertetem a témát, és kitérek a távolbalátás történetére. Már ebben a részben is saját élményeimre támaszkodom. Tapasztalataimra az átfogó és alapos távolbalátó képzés, és a tudattal kapcsolatos egyéb korszerű technikák révén tettem szert. A könyv gerincét a második rész képezi, amelyben részletesen elemzem a földönkívüliekről rendelkezésemre álló adatokat. Ebben a részben időrendi sorrendben dolgozom fel az anyagot, mert így megoszthatom az olvasóval a felfedezés izgalmát, úgy, ahogy az valójában történt. A harmadik

részben az emberiség jelenlegi állapotát elemzem abból a szempontból, hogy mennyire vagyunk tudatában saját bajainknak és a tágabb galaktikus közösség problémáinak. Javaslatot teszek arra nézve, hogy miképp vehetnénk részt a fajok közti diplomáciában; többek közt arra oktathatnánk diplomatáinkat, hogyan képviseljék az emberi fajt a galaktika közös szervezetében, a Galaktikus Föderációban. Ugyanis létezik földönkívüli élet, méghozzá sokféle. A könyvből kiderül, mit tudunk arról a két földönkívüli civilizációról, amely egy ideje a Földre látogat. Amit itt leírok, az nem a földönkívüli élettel kapcsolatos agyszülemény. A könyv azokat a kutatási eredményeken alapuló, tényszerű és hiteles ismereteket értelmezi, amelyek a bolygónkon kívül kialakult, létező világokra vonatkoznak. Mindig van olyan tudományos munka, ami a maga nemében első, ez a mű is ilyen. Számomra nem kétséges, előbb-utóbb eljön majd az ideje kutatási módszereim széles körű elfogadásának. Addig is bátran élnünk kell az új eszközökkel, mígnem az ifjú tudósnemzedék elsajátítja őket, és szigorúan tudományos feltételek között bevezetésre kerülnek. A kötetben szereplő adatok gyűjtése éppen olyan szigorúan ellenőrzött módszerekkel történt, mint bármely más társadalomtudományi mű esetén. Az adatgyűjtés folyamán következetesen tartottuk magunkat a tudományos irányelvekhez. Különösen ügyeltünk arra, hogy a kísérletek megismételhetőek legyenek, ahogy erre később majd részletesen is kitérek. Az embernek megvan az a különös képessége, hogy figyelmen kívül tudja hagyni a valóságról alkotott, addigi elképzelésébe nem illő információt. A tudósok is emberek, elméjük ugyanarra a kerékre jár, mint bárki másé. Némelyek az előzetes elképzelésekhez igazodó világnézetet aktuálisan elfogadott paradigmáknak tartják. Ezek információs minták, belsőleg felépített sablonok, amelyek alapján a külső információ elbírálása történik. A külső információ származhat

újságból, baráttól, egyetemi előadótól, könyvből vagy bármely egyéb forrásból. De ha az ember olyan gondolattal, sőt mi több, olyan ténnyel konfrontálódik, amely nem illeszkedik az elfogadott információs paradigmába, akkor rendszerint erős késztetést érez arra, hogy ne higgyen neki. Emiatt az emberi társadalom számtalan ellentmondást hordoz magában. Például lépten-nyomon találkozhatunk olyan fizikusokkal, akik fennen hangoztatják, hogy nincs semmiféle bizonyíték a telepátia létére. Ugyanakkor tapasztaljuk, hogy közülük nem egy legalább hetente egyszer családjával valamely kultikus helyre (például templomba) jár, ahol öntudatlan telepatikus kommunikációt folytat egy vagy több szellemi lénnyel. Hát igen – ahogy ez a könyv végére érve az olvasó számára is világossá válik majd –, a telepátiát és a távolbalátást tagadó tudósok túlnyomó többsége jobb esetben egyszerűen rosszul informált, vagy ami még valószínűbb, túlságosan elfogult ahhoz, hogy objektíven vizsgálja a kérdést. De ne higgyünk a látszatnak. A konzervatív tudós társadalom kritikus fői teljes mértékben elfogadják a parapszichológiai jelenségek egy részét.[1] Számtalan példát idézhetnénk a hasonló jelenségek tudományos ellenőrzésére. Igen figyelemre méltó beszámolót olvashatunk két pszichológus, Daryl J. Bern és Charles Honorton tollából egy szigorú ellenőrzéssel lefolytatott kísérletsorozatról a Psychological Bulletin című tekintélyes pszichológiai lap 1994. januári számában. A kísérletek tárgya az ember és ember közti telepatikus, tehát nem érzékszervi úton történő kommunikáció volt. Persze a tudósok egy része továbbra is szkeptikus, de nem kétséges a vita kimenetele: az idő előrehaladtával egyre több tudós fogja „felfedezni” a parapszichológiai jelenségek számtalan formáját. Max Planck, a híres fizikus szerint a tudomány területén nem úgy születnek a nagy előrelépések, hogy valaki jelentős felfedezést tesz, a többiek pedig lelkesen fogadják az új

gondolatot, hanem a generációváltással együtt halad előre a tudomány. Az idősebb tudósok rendszerint ragaszkodnak azokhoz az eszmékhez, amelyek életpályájuk kezdetén voltak érvényben, amikor a legintenzívebben végezték kutatómunkájukat. A társadalom ily módon kivárja, amíg az idős tudósok helyére lép az új generáció, amely már karrierje elején ismeri az új eszméket. Az utóbbi 15 évben a távolbalátás – a pontos információvétel képessége nagy távolságokról térben és időben az ismert érzékszervek közreműködése nélkül – egyre inkább elfogadottá vált a tudósok körében, bár széles körű tudományos elismertségről nem beszélhetünk. Az emberiség történelmében többször feljegyezték, hogy bizonyos különleges képességekkel megáldott személyek távoli helyekről információt tudtak felvenni – például előfordult, hogy egy személy egy olyan házat érzékelt, amely a bolygó túloldalán volt. Mivel a tudomány nem tudta megfejteni, miért csak bizonyos személyek képesek erre (és ők sem mindig és egyforma hatással), ezért kétségbe vonták a képesség létét. Ma már más a helyzet. Az utóbbi 15 év legjelentősebb felfedezése szerint nincs többé szükségünk különleges képességű emberekre ahhoz, hogy ezeket a „csodás” tetteket végbevigyük. A tehetség elsajátítható, bárki – a tudós is – megtanulhatja, és nagy pontossággal alkalmazhatja. Sőt, a képzettek rendszerint sokkal megbízhatóbbak még a legjobb természetes adottságúaknál is. A képzett távolbalátókkal szakszerűen végrehajtott kísérletek csaknem teljes precizitással bármikor megismételhetők. Némelyek az Egyesült Államok katonaságából a hadsereg speciális műveletekre és hírszerzési feladatokra kiképzett, szigorúan titkos csoportjának tagjaként sajátították el a távolbalátás oktatott formáját. A parapszichológiai megfigyelőket eredetileg azért képezték ki, hogy az Egyesült Államok ellenségeiről kémkedjenek. De a kiképzés

befejeződése után a csoport tagjai a rakétakilövőknél vagy a Kreml falai között zajló megbeszéléseknél érdekesebb dolgokat is láttak. Az ismeretlen eredetű repülő tárgyak, és különösen a bolygónkra látogató földönkívüli lények felé fordult a figyelem. A katonai távolbalátó csoport tagjaival akkor kerültem kapcsolatba, amikor sokan kiléptek közülük a seregből, hogy a korábbinál szélesebb körben hasznosítsák a távolbalátás módszerét. Az ufókkal kapcsolatos kezdeti kutatásaikban túlságosan az űrhajókat kormányozó lényekre koncentráltak. Nekem az volt a javaslatom, hogy inkább minden erővel a hajókat felbocsátó civilizációkra kellene összpontosítani. Társadalomtudósként felajánlottam szolgálataimat, remélve, hogy magam is jelentős mértékben hozzájárulhatok a galaktikus életformákra vonatkozó számtalan kérdés megválaszolásához. Ma már tudjuk, mit tárt fel a távolbalátás az ufójelenséggel kapcsolatban. Könyvemben megkísérlem a jelenlegi ismereteink alapján helyére tenni a kirakós játék egyes kockáit. Ez nem „ufó-nagykönyv” vagy a „Földönkívüliek (ET) szakkönyve”, inkább az adatgyűjtés új eszközeivel folytatott, megbízható kutatási kísérletek eredményeinek összegzése. Remélem, hogy alkalmazásukkal más kutatók újabb eredményekre jutnak majd, és idővel tovább bővülnek ismereteink a földönkívüli életre vonatkozóan.

A fajok kiválasztása Jelen könyv két földönkívüli civilizáció társadalmát és eredendő világát kutatja. Az egyik egy ősi civilizáció, amely akkor élte virágkorát, amikor a Földet dinoszauruszok lakták. Ez a faj most radikálisan lecsökkent létszámmal, bizonytalanságban vegetál. A másik az ún. szürkék csoportja. Nem azért esett a választás erre a két civilizációra, mert a távolbalátók csak velük találkoztak, valójában több fajt is

megismertek. Azért koncentrálok erre a kettőre, mert különösen fontos szerepet játszanak az emberiség jelenlegi fejlődésében. Egyéb gyakorlati szempontból is célszerűnek látszott, hogy a marslakók és a szürkék civilizációját tanulmányozzam. A Mars nagyon közel van hozzánk, és ezért az emberek természetes érdeklődéssel fordulnak a bolygó története felé. Az ember hamarosan képes lesz ellátogatni a Marsra. Akkor majd közelebbről is megvizsgálhatjuk az ottani civilizáció archeológiai maradványait, és fizikai bizonyítékok is alá fogják támasztani a távolbalátással nyert, itt közölt adatokat. Ami pedig a szürkéket illeti, már hosszú ideje szoros kapcsolatban állnak mind a Föld, mind pedig a Mars lakóival. Tekintettel a Naprendszerben folytatott tevékenységükre, érdemes megismerkedni velük és érdekes történelmükkel.

Mit kockáztatok? Ez a könyv parapszichológiai megfigyelésekre épül. Több alkalommal ellenőriztem az adatgyűjtő ülések során tapasztaltak helyességét, és 1995 derekától más kiképzett távolbalátók tőlem függetlenül megerősítették csaknem az összes fontos megállapításomat. Tehát az állításaim lényeges jellemzője, hogy a megfigyelések megismételhetők. A mai napig együttműködöm más távolbalátókkal, hogy tapasztalataik révén eredményeim további megerősítést nyerjenek. Bárkit ki lehet képezni oly módon, hogy képessé váljon az állításaim ellenőrzésére. (A kiképzés menetét részletesen ismertetem a könyv 35. fejezetében.) Minden tudományág alapvető kritériuma a megismételhetőség. Ha felfedezés születik, a felfedezőnek fel kell tárnia az eljárást, amellyel az új ismeret birtokába jutott. Ekkor a többi tudós általában pontosan megismétli az eljárást, az eredeti állítás hitelességének ellenőrzésére. Az állítás addig nem képezheti

kritika tárgyát, amíg nem tesznek kísérletet arra, hogy megismételjék az eredeti kísérletet. Ez éppúgy igaz az én kutatásaimra, mint a fizikuséra, aki azt állítja, hogy részecskegyorsító-berendezés segítségével újabb [2] atomrészecskét fedezett fel. Kutatásaim során a tudományos-fantasztikus regényeket túlszárnyaló, váratlan felfedezéseket tettem. Álmomban sem tudtam volna érdekfeszítőbb történetet kitalálni, mint amit a valóságban tapasztaltam. Számos ismeretem a múltra vonatkozik, de amit megtudtam, az szinte romba döntötte minden elvárásomat; hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyen fel tudtam dolgozni a tapasztaltakat. Nem vagyok naiv. Munkám közreadása után nem vágyom a kritikusok rohamára, amelyet megfigyeléseim közreadásával minden bizonnyal előidézek. Emellett keményen megdolgoztam azért, hogy az alapos munkát végző, kreatív kutató irigylésre méltó hírnevét élvezzem, aki az egyes társadalmi jelenségeket rendszerint bonyolult matematikai formában írja le. Nem akarom elveszíteni a jó hírnevemet, de ha az ember szakmailag elkötelezte magát a tudomány mellett, akkor fel kell vállalnia az ezzel járó felelősséget is. Nekem nem az a feladatom, hogy népszerű dolgokról írjak. A tudósnak az igazat kell mondania, bármi légyen is az. Más személyek esetleges reagálása nem lehet elsődleges szempont, amikor arról döntünk, hogy egy szakszerűen lefolytatott, megismételhető eredménnyel zárult kutatást publikáljunk-e. Tudomásul kell venni, hogy az emberiség evolúciós fejlődésében keresztúthoz érkezett. Elérkeztünk arra a pontra, amikor a világközösség teljes értékű tagjaként beléphetnénk a galaktikus életbe. Bármely tudós rövid távú karrier-szempontjai nem sokat nyomnak a latban eme nagyszabású cél ellenében. Ez nem jelenti azt, hogy mások idővel nem módosítják vagy nem bővítik tovább a megállapításaimat. Nem vagyok tökéletes, a jövő tudós elméi majd kiegészítik ismereteimet és

kijavítják a hibáimat. De biztos vagyok abban, hogy az elemzéseim alapvetően helyesek. Akik tudatukkal elmerészkednek odáig, ahol én jártam, olyan igazságra lelnek majd, amelynek nincs szüksége védelmezőre az emberek részéről. * A könyvben a tisztelt olvasó szembesülni fog tehát azzal a ténnyel, hogy földönkívüliek léteznek. Számomra nem kétséges, hogy képtelen lettem volna az adatgyűjtésre és a könyv megírására a földönkívüli lények támogatása nélkül. Ez a mű legalább annyira az övék is, mint az enyém. Én mindenesetre az igaz történetüket mesélem el. Előre is köszönetet mondok minden olyan olvasómnak, aki megérti és értékeli a fáradozásaimat. Mindig vannak emberek, akik kétkedéssel fogadják az újszerű kutatási eredményeket; amennyire erőmből telik, megpróbálom állni kritikájuk rohamát. A legizgatóbb kérdés azonban az, hogy vajon hányan találják hasznosnak a könyvet. Nem tudom a számukat, de hálával gondolok rájuk. Ha egy kicsit is gazdagodik az életük a könyvem által, akkor már nem dolgoztam hiába.

I. RÉSZ AZ ELŐZMÉNYEK

1. FEJEZET Az USA parapszichológiai hadviselési programja Könyvem két olyan földönkívüli civilizációval foglalkozik, amelyek nagymértékben befolyásolják vagy hamarosan befolyásolni fogják az ember földi evolúcióját. Az itt közölt adatokra a tudományos távolbalátás technikájával sikerült szert tenni, ami új szakterületnek tekinthető. Legjobb, ha röviden ismertetem a történetét, ily módon az olvasó tágabb kontextusba tudja helyezni a kutatás során alkalmazott eljárást. Az USA kormánya azért fordult a parapszichológia felé, mert segítségével információt akart gyűjteni az Egyesült Államok ellenségeiről. Eleinte, a hetvenes években a CIA foglalkozott a témával. A kutatások zömét azonban az USA katonai hírszerzése végezte, amely szigorúan titkos tervek szerint látott hozzá néhány kitűnő katonatiszt kiképzésének. A katonai hírszerzésnek mindig is nagy problémája volt az ügynökök veszélyeztetettsége munkavégzésük során, például amikor a megszerzett információt továbbították a központnak. Bármilyen ügyesen próbálták is elrejteni a technikai berendezést, fennállt a lelepleződés lehetősége, és ez veszélyeztette mind az ügynököt, mind pedig a megszerzett információt. Olyan kommunikációs módszerre volt tehát szükség Washington tájékoztatásához, amely berendezés nélkül is működik. Eredetileg azt tervezték, hogy a katonaság valamiféle pszichikai elven működő kapcsoló berendezést fejleszt ki, amit mondjuk Moszkvából irányítva működésbe lehetne hozni a Pentagonban. Ez akkor lett volna alkalmazható, ha az ügynök által beszerzett információt igennel vagy nemmel lehetett volna megválaszolni. Tegyük fel, ha az Egyesült

Államok az iránt érdeklődött volna, hogy kifejlesztettek-e a szovjetek egy új fegyvert, a feladat végrehajtásával megbízott ügynök minden további nélkül használni tudta volna a pszichikai elven működő kapcsolót. Még a KGB esetleges megfigyelése alatt sem lehetett volna rájönni, hogy a kém adatokat továbbít. Az Egyesült Államok katonasága amiatt is aggódott, hogy a szovjetek esetleg katonai-pszichológiai fejlesztésekbe fognak. Amerika nem akart lemaradni, hidegháború kezdődött a pszichikai tudományok területén is. A szovjetek tényleg rendelkeztek parapszichológiai hadviselési programmal. Ennek alapját azonban nem egy megfelelő oktatóprogram kifejlesztése, hanem született médiumok[3] megkeresése és alkalmazása képezte. Sikerült is felállítaniuk egy ütőképes pszichocsapatot, de ugyanazon nehézséggel kellett szembenézniük, mint az amerikaiaknak: a felsőbb szintű parancsnokság ellenállása akadályozta a munkájukat. Mindkét oldalon hevesen ellenezték, hogy bizonyos nemkívánatos témák, mint például az ufó-kérdés képezze a vizsgálat tárgyát. De gyakran magával az adatgyűjtési módszerrel, vagyis a parapszichológiával kapcsolatban is ellenállás mutatkozott. Mind a szovjet, mind az amerikai oldalon sok parancsnok konzervatív, hagyományos hitrendszerben gondolkodik. A nem vallási alapon emelt kifogások is arra utaltak, hogy sokan kétkednek eme technikák létjogosultságában. Nemcsak katonai körökben mutatkozott ellenállás. Egy közvetlenül a védelmi miniszter alá beosztott magas rangú civil politikus, az egyik szigorúan titkos összejövetel során élénk tiltakozásba kezdett, amikor az idegen kultúrák technológiájáról és a parapszichológiai úton szerzett információról esett szó. Kijelentette, hogy erről halálunk előtt nincs jogunk tudomást szerezni. A szovjeteknél hasonló volt a helyzet. A hivatalos személyek idegenkedtek a témától, és nem adtak elegendő pénzt a kutatásra.

A CIA született médiumokkal kezdett dolgozni, ezzel indult pszichikai kutatóprogramja. Amikor a kongresszus tudomására jutott, hogy a CIA elaknásította a nicaraguai kikötőket, a szervezet felszámolt minden olyan egységet és tervet, amely további politikai bonyodalmakhoz, zavarokhoz vezethetett volna. Ezzel a CIA véglegesen befejezte a parapszichológia eszközeivel vívott hadviselést. A „pszichokapcsoló” program nem valósult meg, de a kutatás során a katonaság tapasztalatokra tett szert arra vonatkozólag, hogy miként lehet a parapszichológiai eljárásokat hírszerzére felhasználni. Különösen két vállalkozásra érdemes kitérni ezzel kapcsolatban. Az első Robert Jahn professzor tevékenységéhez fűződik, aki a Princeton Egyetem PEAR laboratóriumában tevékenykedik (PEAR= Princeton Engineering Anomalies Research, vagyis a Princeton Egyetem műszaki abnormitásokat vizsgáló kutatóprogramja). A hírszerző szervek nagy érdeklődést tanúsítottak a professzor tevékenysége iránt, jóllehet a PEAR laboratórium nem élvezte a katonai és hírszerző szervek anyagi támogatását. A katonaság figyelmét inkább a második kutatási  bázis, a dr. Harold Puthoff vezetése alatt álló SRI International (SRI= Stanford Research Institute, a Stanford Kutatóintézet rövidítése) távolbalátással foglalkozó laboratóriuma vonta magára. Az Egyesült Államok katonai szervezete nem bonyolódott a CIA-éhoz hasonló politikai problémákba, a hadsereg csak a feladatok végrehajtását tartotta szem előtt. Miközben a CIA a parapszichológiai tudományok területén folytatott kutatásai miatt problémákkal küszködött, a hadsereg titkos, „fekete” egységeket hozott létre a nehezebb hírszerzési feladatok megoldására. Az egyik ilyen speciális egység „G osztag” fedőnéven szerepelt (a „G” a Grill Flame=Perzselő Láng elnevezésre utal), amelyet nem tüntettek fel a katonai szervezeti felépítésben. A „G osztag” eredetileg azt a megbízást kapta, hogy vizsgálja meg, miként lehetne parapszichológiai

eszközökkel behatolni az Egyesült Államok ellenségeinek legtitkosabb katonai terveibe. Mivel az egység a szokványostól eltérő területen dolgozott, információiba csak a legmagasabb rangú tisztek és politikusok maroknyi csapata nyert bepillantást. Hamarosan kiderült, hogy a program révén értékes információk birtokába lehet jutni. A program továbbfejlesztésének, szélesebb körű elterjesztésének azonban útját állta, hogy a tudományos közvélemény nem fogadta el a távolbalátás jelenségét. A katonaságnak előbb azt kellett elérnie, hogy tudományos módszerként ismerjék el a távolbalátást. Így aztán megkezdte némely kutatási terv támogatását, amelytől a módszer tudományos hitelesítését remélte. A pszichikai úton szerzett információgyűjtés eredetileg nem tartalmazta a mai értelemben vett távolbalátást. Kezdetben arra irányultak az erőfeszítések, hogy a született médiumokat megváltozott tudatállapotban tartsák. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a médiumot egy ágyra fektették, fejére és lábára elektródákat  csatlakoztattak. Az elektromos berendezés jelezte, amikor az alany testfeszültségében 180 fokos pólusváltás következett be, amely általában annak a jele volt, hogy az illető „megváltozott állapotba” került. A szobában tartózkodott még egy személy, az ún. „segítő”, aki a célpont megközelítésére irányította a médiumot, és megfigyeléseinek elmondására utasította. A kísérletek nem egy esetben értékes információval szolgáltak, de mivel a kísérletet folytató személyektől függően ugyanarra a kérdésre néha eltérő információ érkezett, a vezérkart nehezen lehetett rábírni az ügy támogatására. 1982-ben nagy áttörés következett be. Ekkor Ingó Swann, született médium olyan távolbalátó jegyzőkönyveket produkált, amelyek a módszert megbízható hírszerzésre alkalmassá tették. Swann több éven át folytatta kutatásait. Számtalan kísérletben vett részt különféle tudományos

intézeteknél, így a Stanford Kutató Intézetnél is (Swann, 1991. 92-94. old.). Olyan távolbalátó módszert fejlesztett ki, amely földrajzi kódok használatán alapul (a módszer „koordinált távolbalátás”[4] néven vált ismertté). Swannt idővel több mint egy tucat ember – katonák és civilek kiképzésével bízták meg. Az első kiképzés egy évig tartott. Úgy kezdték az ismerkedést a módosult tudat témájával, hogy elküldték őket a virginiai Monroe Intézetbe, ahol betekintést nyertek a testenkívüli állapotokba. Mint tudjuk, a washingtoni kormányzat olykor-olykor nagy visszhangot keltő botrányokba keveredik, és ezzel magára vonja a törvényhozók és a sajtó figyelmét. A skandallumokat követően a hatalmon lévők mindig szigorító intézkedéseket hoznak az újabb esetek elkerülésére. Az Irán-NicaraguaOliver North csúfos kudarc után a védelmi miniszter hadjáratot indított minden olyan gyanús, az állandó felügyelet elől rejtőző szerv ellen a védelmi szervezeten belül, amely az elnök számára politikai bonyodalmakat okozhatott volna. Rábukkant a távolbalátó különítményre, és általános vizsgálóbizottságot rendelt ki mellé. Mivel a távolbalátó egység elvileg kutatócsoport volt, civil irányítók mutatták be a szerintük „normálisnak” tekinthető kutatást. Ettől kezdve még rosszabbul ment az ország legjobban képzett távolbalátóinak sora. Tovább csökkent a Washingtonra gyakorolt, eddig sem jelentős befolyásuk. Ekkorra azonban a csoporttagok már tisztában voltak azzal, hogy a tér-idő korlátokat nem ismerő látás különleges képességére tettek szert. Tudásuk olyan felelősséget rakott a vállukra, amely túlnőtt a nemzeti érdekeken. Miután néhányuk ennek tudatára ébredt, feltámadt bennük a vágy, hogy magasabb rendű célt szolgáljanak. Mindez az 1980-as évek elején játszódott le. Ekkor még senki sem sejtette, hogy egy misszió veszi kezdetét, amely esetleg az emberiség evolúciójára is hatással lesz.

2. FEJEZET A távolbalátás Valószínűleg Ingo Swann könyve a legjobb információforrás ahhoz, hogy megismerjük a modern távolbalátás eredettörténetét. Ő fejlesztette ki az Egyesült Államok katonai szervezete által használt távolbalátási jegyzőkönyvek első formáját. Swann az Úmutató a természetes extraszenzorális erőről (Everybody’s Guide to Natural ESP) című könyvében elméleti áttekintést ad arról, hogyan működik a távolbalátás (Swann, 1991.). Nem árt tisztában lennünk azzal, hogy a távolbalátásra vonatkozó nézetei csupán hipotézisek vagy elméletek. Swann eredetileg festőművész, emellett különösen tehetséges, született médium, de nem tudós. Elmélete nem más, mint intuitív úton keletkezett, értékes gondolatok halmaza. Szeretném felhívni az olvasó figyelmét arra, hogy a távolbalátásnak (abban az értelemben, ahogy én használom) semmi köze sincs a televízióból vagy a bulvárlapokból ismert parapszichológiához. A távolbalátás szigorú szabályok szerint felépülő, és a vele foglalkozó személyt erősen igénybe vevő tudományág, amely gondosan megtervezett jegyzőkönyvekkel dolgozik, és csak az tudja helyesen adatgyűjtésre használni, aki megfelelő kiképzésben részesült. Kérem a kedves olvasót, legalább egy kis időre tegye félre a született médiumokról korábbi információkon, tapasztalatokon alapuló nézeteit.

A tudományos távolbalátás A távolbalátás kísérleti fejlesztések, finomítások útján vált módszerből tudománnyá. Kutatásaim során a távolbalátás gyakorlása közben tovább mélyültek az ezzel kapcsolatos ismereteim, technikai tudásom. Az 1980-as években kifejlesztett, korszerű katonai módszernek az volt az előnye a koordinált távolbalátással szemben, hogy megszüntette a

földrajzi kódok használatában rejlő korlátozó hatást. A korszerű katonai távolbalátási módszerrel nagyobb mennyiségű, bár eltérő minőségű adatot lehet beszerezni, mint a koordinált távolbalátással. Figyelemre méltó tény, hogy vannak olyan magáncégek, amelyek katonai fejlesztésű módszereket használnak.[5] Sőt, ezeket a módszereket gyakran különféle címkékkel látják el, attól függően, hogy ki használja őket. A katonai eljárásokat oktató tanárom is átkeresztelte a módszert, de úgy tudom, a különféle néven ismert eljárások közel ugyanazok, mint amit az Egyesült Államok katonai szervezetének keretében fejlesztettek ki és a mai napig használnak. Én a távolbalátás ama formáját nevezem tudományosnak, amely ennek a könyvnek az alapját képezi. A tudományos távolbalátás (SRV= Scientific Remote Viewing) is a katonai fejlesztéseken alapul, csak annyiban tér el tőle, hogy más célra és másképp használják. Szerkezetében viszont teljes mértékben megegyezik vele. Az SRV-t úgy fejlesztették tovább, hogy az használható legyen a távolbalátó személy és a telepatikus érintkezésre[6] alkalmas lények közti kölcsönös kommunikációra. A katonai területen alkalmazott távolbalátás mindig passzív ismeretszerzés volt, kommunikációs célokra nem használták. Persze az alábbiakban a katonai eredetű távolbalátási módszert ismertetem, nem pedig annak felhasználását. Amikor az SRV-t említem, akkor a korszerű, katonai fejlesztésű eljárásokat is értem alatta. Az SRV olyan jegyzőkönyvek sorozatából, vagy mondjuk úgy, eljárásokból áll, amelyek alapján feltárható az ún. „tudatalatti” kommunikációja a tudattal, ily módon értékes információ áramlik a tudatosság egyik szintjéről a másikra. A tudatalattiból felszínre kerülő információt rendszerint intuíciónak nevezik. Ez valaminek a megérzését jelenti, amiről egyébként nincs közvetlen tudomása az egyénnek. Például az anyák gyakran megérzik, mikor van bajban a gyerekük. Szívükbe hasít az érzés még akkor is, ha

semmilyen konkrét információjuk sincs a gyermekük állapotára vonatkozóan[7]. Általánosabban szólva, az intuíció téren és időn keresztül működik anélkül, hogy fizikai információ továbbadását tapasztalnánk. Az SRV rendszerbe foglalja az intuíció értelmezését, amit pontosan dokumentálnak, majd kielemeznek. A tudományos távolbalátás során rögzítik a tudatalattiból érkező információt, még mielőtt a szokásos éber állapotban lévő tudat befolyásolhatná akár a  racionalizálást[8], akár a képzeletet. A jegyzőkönyvek egy része hasonlít a távoli tárgyak lerajzolásához, amelyről terjedelmes irodalom áll rendelkezésünkre. (Swann 1991-ben megjelent könyvének 73-114. oldalai áttekintést nyújtanak a szakirodalomról.) A képrajzolás valóban lényeges szerepet játszik az SRV első és harmadik szakaszában; a távolbalátókat kioktatják, hogyan dekódolhatók a rajzok, ha a megfigyelés – vagyis a távolbalátás – célpontjára vonatkozó információt szeretnénk belőle nyerni. A célpontra vonatkozó információ leginkább a tudatalatti révén jut el a megfelelően kiképzett egyénhez. A távolbalátó leírja az információt a távolbalátó ülés folyamán, de közben szigorúan a jegyzőkönyv előírásaihoz tartja magát. Az SRV szabályai arra irányulnak, hogy a megfigyelő ne használja a tudatát, amíg a távolbalátó foglalkozás be nem fejeződik. Hacsak egy kicsit is eltérnek a jegyzőkönyv menetétől, akkor a tudat belép a folyamatba. Ez viszont teljes csődöt jelent, mivel a tudat azonnal hozzálát az adatok értelmezéséhez, ami aktivizálja a képzeletet. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ekkor torzulnak az adatok. Az SRV legfontosabb alapszabálya, hogy az adatok addig nem kerülnek elemzésre, amíg azok áramlanak, ill. amíg a távolbalátó automatikusan minden benyomást, észleletet fel nem jegyzett. Enélkül a módszer nem lenne egyéb egyszerű fantáziálásnál. Most pedig egy fontos kérdésre térek rá. Senkit sem kérek arra, hogy a könyvben leírtakat feltétel nélkül elhiggye.

Művemben a kutatásaimról számolok be. Ahogy minden igazi tudományos kutatás, úgy ez is bárki által önállóan megismételhető, aki megtanulta az SRV-jegyzőkönyv vezetési szabályait. Más kutatók is  alátámaszthatják az itt leírtakat. Magam is sokat tettem azért, hogy az itt közölteket dokumentáljam és megerősítsem. A fejezet további részében ismertetem a bizonyítási eszközöket, de addig is szeretném hangsúlyozni, hogy hitnek, vélekedésnek nincs helye sem ebben, sem egyéb tudományos kutatásokban; csak az adatok és azok racionális értelmezése számít. Könyvemben rengeteg adatot felsorolok és értelmezem őket. Más kutatók minden további nélkül ellenőrizhetik ezeknek a valódiságát, ha megtanulják az SRV- jegyzőkönyvek használatát.

A célpont kódjai A tudományos távolbalátás mindig egy célpontra összpontosít. Szinte bármit a vizsgálat tárgyává tehetünk, amiről információt szeretnénk nyerni. Tipikus célpontnak nevezhetők a helyszínek, események, emberek, de sokkal nagyobb kihívást jelentő célpontokat is lehet választani, például egy álmot, sőt Isten személyét is. A tudatalattinkhoz fordulunk ilyenkor, hogy a tudat számára is érthető módon nyerjünk információt. Az SRV-ülés meghatározott sorrendben végrehajtott lépések sorozatával kezdődik a célpont kódjainak felhasználásával. A célpont fizikai kódjai helyett általában a célponthoz rendelt, véletlenszerűen kiválasztott, négyjegyű számokat adják meg kódként; a távolbalátónak nem kell tudnia, hogy a számok milyen célponthoz vannak rendelve. A számjegyek kiválóan megfelelnek a célnak, de betűkkel is lehet dolgozni. A kódok persze nem a célpont földrajzi elhelyezkedésére utalnak, valójában értelmezhetetlenek a távolbalátó tudata számára. Ha kódként számokat használunk, nem pedig mondjuk a célpont nevét, akkor ezzel megkönnyítjük a tudat

és a képzelőerő távoltartását az adatgyűjtés folyamata során. Ezzel lehetetlenné tesszük a találgatást vagy az adattorzítás egyéb formáit. Számtalan eset bizonyítja, hogy a tudatalatti mégis folyamatosan tisztában van a célponttal, annak ellenére, hogy az csak számkódok formájában szerepel. A gyakorlatban a távolbalátó a kódokon kívül többnyire semmilyen más információt nem kap. Ilyenkor tehát az alany a számkódok alapján megy végig a jegyzőkönyvön; úgy gyűjti az információt, hogy az ülés befejezéséig nem is tudja, mi a célpont. A célpont kódjaira építve a távolbalátó az SRV szabályaihoz tartja magát az ülés folyamán. Ha a célponttal létrejön a mentális kapcsolat, egyfajta jel keletkezik. Az alany megtanulja megkülönböztetni a jelinformációt, vagyis a célpontból érkező információt a torzító hatástól (így például a képzelődéstől). Az ülések végén közlik a távolbalátóval a célpontot, hogy összehasonlíthassa az ülés folyamán nyert adatokkal, és így visszacsatolást kapjon az adatgyűjtésre vonatkozóan.

Az SRV-jegyzőkönyv Az SRV-jegyzőkönyv hét szakaszból áll, mindegyik fázis más jellegű információt nyújt a célpontról. Az egyes szakaszok 1-től 7-ig következnek egymás után, bár nem mindig mennek el a hetedik fokozatig, ha az információra már valamelyik korábbi szakaszban fény derült. Az SRV-jegyzőkönyv hét szakasza: 1. szakasz: az 1. és 2. fázist nevezzük „előkészítő szakaszoknak”, ezalatt épül ki a kapcsolat a megcélzott helyszínnel. Az 1. fokozatban a célpontról nyert információ – például, hogy valamely ember alkotta dologgal kapcsolatba hozható-e a helyszín – még meglehetősen nyers. 2. szakasz: tovább mélyül a hellyel kialakított kapcsolat. Ebben a fázisban a célponttal összefüggésbe hozható

színekre, a felszíni szerkezetekre, a hőmérsékletre, ízekre, szagokra, hangokra vonatkozó információt nyerünk. 3. szakasz: a célpontról vázlat készül. 4. szakasz: intenzív kapcsolat alakul ki a célponttal. Ebben a fázisban a tudatalatti teljes erővel hozzálát „a probléma megoldásának”, megindul az információ beáramlása a tudatba. 5. szakasz: lehetőség nyílik a részletek tanulmányozására, például egy szobában lévő berendezés megfigyelésére. Ezt a szakaszt gyakran kihagyják az SRV- ülés során, hacsak nem igényelnek közelebbi információt egy bizonyos konkrét tárgyra vonatkozóan. 6. szakasz: a távolbalátónak lehetősége nyílik arra, hogy távolbalátó képességével irányított felfedező útra induljon a cél helyszínén. Az alany korlátozott mértékben a tudatát is mozgósíthatja annak érdekében, hogy a tudatalatti speciális feladatokat hajtson végre. Ekkor kerül sor az időre és a földrajzi helyzetre vonatkozó adatok elemzésére. A korábbinál részletesebb rajzok is készülnek. 7. szakasz: a helyszínre vonatkozó auditív információt lehet nyerni, például elhangzik a hely neve.

A távolbalátással nyert adatok kategorizálása A távolbalátással nyert adatok többféle típusba sorolhatók, és eltérő körülmények között jutnak az ember tudomására. A távolbalátás nem könnyű; nem úgy megy, hogy az ember becsukja a szemét, és máris „látja” a célpontot. Egy ülés kb. egy órát vesz igénybe, és a célponttól függően néha több foglalkozásra van szükség, hogy a hozzá kapcsolódó tárgyakról, lényekről, eszmékről, stb. konkrét fogalmat alkothassunk. A távolbalátással nyert adatok hat kategóriába sorolhatók. A kategóriákat többek között aszerint különböztetik meg egymástól, hogy a távolbalátó mennyi információval

rendelkezett a célpontra vonatkozóan az ülés megkezdése előtt. Ez ülésenként eltérő mennyiségű lehet. A tipizálás másik szempontja, hogy a távolbalátó ún. irányító személlyel dolgozik-e együtt; erre később még részletesen kitérek. Amíg az alany végigmegy a jegyzőkönyv hét szakaszán, az ülés céljától függően mintegy hatszáz – egymást gyors egymásutánban követő – tennivaló akad. Azért van ilyen sok feladat, hogy az információ-töredékek gyorsan papírra kerüljenek, mielőtt az elme analizáló képessége folytán eltorzulnának, átértelmeződnének, vagy más úton-módon fertőződnének. A távolbalátó mintegy húsz lapot ír tele az ülés végére mindenféle adattal, ezeket aztán dekódolják, értelmezik és egységbe foglalják. Az SRV közben néha rendkívül intenzív kapcsolat jön létre a célponttal. Gyakran előfordul, hogy az ülés félideje táján az alany bilokációt[9] észlel, úgy érzi, egyszerre két helyen van jelen. Ekkor általában nagyon gyors tempóban érkezik az információ, és a távolbalátó kénytelen viszonylag rövid idő alatt a lehető legtöbb adatot lejegyezni. 1. típusú adat Ha a távolbalátó az ülés során egyedül dolgozik, akkor önállóan végzett adatgyűjtésről beszélünk. Amennyiben az ülés önállóan folyik, és a távolbalátó maga áll rá a célpontra (tehát már előzetesen tudomást szerzett a célpontról), akkor az így nyert adatokat az 1. típusba soroljuk. Ha a célpontot előre közlik, frontális feltöltésről[10]  beszélünk. A frontális feltöltés néha elkerülhetetlen, mivel a látónak rendelkeznie kell valamiféle ismerettel a célpontra vonatkozóan. Ennek viszont az a hátránya (főleg a kezdőket érinti), hogy a távolbalátó képzelete könnyebben megfertőzi az adatokat, mivel az alanynak esetleg előzetes fogalmai vannak a vizsgálat tárgyára vonatkozóan. Ez az oka annak, hogy nem lehet eltérni a távolbalátás-jegyzőkönyvek forgatókönyvétől, ugyanis ezzel elejét lehet venni az adatok torzításának.

Gyakorlással egyre kisebb lesz a fertőzés veszélye, mivel a látó hozzászokik ahhoz, hogy szigorúan a jegyzőkönyv adta keretek közt kell működnie. 2. típusú adat A 2. típusú adatoknál csökken a kezdőket fenyegető adatfertőzés veszélye. Ebben az esetben a távolbalátó önállóan dolgozik ugyan, de nem ő választja ki az ülés tárgyát, hanem számítógép jelöli ki vaktában egy megadott listáról; a számítógép csak a kiválaszott célpont számkódját közli. Az alany esetleg ismeri a listát (könnyen lehet, hogy részt vett a lista összeállításában) de csak a számítógép „tudja”, hogy mely célponthoz, milyen számkódot rendeltek. Mivel a távolbalátó tudata nincs tisztában a kódokkal, a tudattalanjára kénytelen hagyatkozni az információvétel során. Ilyenkor azt mondjuk, hogy a látó „vakon” dolgozik, vagyis a vizsgálat tárgyára vonatkozó előzetes ismeretek (frontális feltöltés) nélkül. 3. típusú adat A 3. típusú adatokat az önálló és vak ülés egy másik fajtája során nyerjük. Ebben az esetben például, egy távolbalátókból álló társaság a célpont számkódját tartalmazó üzenetet küld faxon az Egyesült Államok különböző pontján tartózkodó távolbalátóknak. A társaság vezetői tudják, hogy mi a vizsgálat tárgya, de az alanyok nem. A látók egymással sem állnak kapcsolatban. Előfordulhat, hogy kapnak néhány semleges információt a célpontra vonatkozóan, például megtudják, hogy egy helyről vagy eseményről van-e szó. Ezt követően a távolbalátók a kódok felhasználásával egyedül folytatják le az ülést, majd faxon elküldik az eredményt a központnak. A tapasztalat azt mutatja, hogy a több látó révén felerősített információ majdnem 100 %-os pontosságú. Ráadásul mivel a távolbalátók térben és időben különböző helyről „csöppennek bele” a célpontba, az ülések több szempontból közelítenek a vizsgálat tárgyához, így átfogóbb képet nyújtanak róla.

Az önállóan végzett távolbalátásnak van árnyoldala is. Ha az alany maga folytatja le az SRV-ülést, a jegyzőkönyv nem teszi lehetővé, hogy használja elméje analizáló képességét. Így előfordulhat, hogy a látó a célpont vizsgálata közben nem tudja, mire fordítsa a figyelmét. Az önálló ülésekből sok értékes információt lehet nyerni a céltárgyra vonatkozóan, de részletesebb és mélyrehatóbb információ akkor keletkezik, ha egy másik személy navigál. Ezt a személyt nevezzük irányítónak. Az irányítóval lefolytatott foglalkozások gyakran nagyon izgalmasak. 4. típusú adatok Az irányító segítségével zajló SRV-üléseknek három fajtája van. Amikor az irányító ismeri a célpontot, de annak csak a kódját közli a látóval, akkor 4. típusú adatok keletkeznek. Ezt a fajta irányított ülést használják legsűrűbben a kiképzés folyamán. A 4. típusú adatok különösen jól használhatók kutatói szempontból, hiszen az irányítónak minden információ rendelkezésére áll a távolbalátó megfelelő irányításához. Ilyenkor az irányító mondja meg, hogy az alany mit tegyen, hova nézzen, hova menjen, és mit kérdezzen, ha telepatikus kommunikációra alkalmas lénnyel találkozik. Ily módon a látónak nem kell igénybe vennie analizáló szellemi képességét, mivel az irányító végzi az elemző munkát. Nem szükséges, hogy az irányító és a távolbalátó az ülés során egy helyiségben tartózkodjon, telefonon is érintkezhetnek egymással. Irányított ülésre tehát úgy is sor kerülhet, hogy az irányítót és a látót több ezer kilométer választja el egymástól. Az ülés során egyszer-kétszer vázlatrajzok küldhetők faxon az irányítónak annak érdekében, hogy az információáramlás zökkenőmentesen folyjon. Ezt a fajta szituációt nevezzük távolról irányított ülésnek. A könyvben szereplő forrásadatok nagy része 4. típusú adat. 5. típusú adat

Különösen kényes helyzetben előfordulhat, hogy a kutatók teljesen „vakon” végzett adatgyűjtést szeretnének folytatni, tehát nem az irányító vezeti az ülést. Ebben az esetben mind a távolbalátó, mind az irányító „vak”. A célpont kódját vagy egy külső szerv adja meg, vagy a számítógép választja ki egy listáról[11]. Az ez úton gyűjtött adatokat nevezzük 5. típusúnak. Ezek az ülések nagyon megbízhatóak. Hátrányuk, hogy sokkal több időt emésztenek fel, mint az egyéb fajta SRV-foglalkozások, és az irányító nem tudja kiválasztani  a leghasznosabb információkat az ülés során. A helyzetet körülbelül ahhoz lehetne hasonlítani, mintha a repülésirányítót akkor kérnék fel a gép irányítására, amikor az már a levegőbe emelkedett. A repülőút nagy valószínűséggel simábban zajlik le, ha az indulás előtt átfogó repülési terv készül. Mindenesetre az 5. típusú adatok némely esetben különösen hasznosak, és nagyban növelik a távolbalátás megbízhatóságát. 6. típusú adat Végül ejtsünk szót a 6. típusú adatokról. Ezeket úgy nyerjük, hogy mind az irányító, mind pedig a távolbalátó frontális feltöltésben részesül a célpontra vonatkozóan. Ezt a módszert akkor használják, ha a látó személy többet szeretne megtudni egy bizonyos vizsgálati tárgyról, de nem szívesen vállalkozik önálló ülésre. Ebben az esetben ugyan az irányító navigál, de az ülés előtt megbeszélik a célpontot. Az adattípusok összegzése A különféle adattípusokat összegezhetjük:

tehát

a

következőképpen

1. típus: önálló, frontális feltöltés, a látó választja meg a célpontot 2. típus: önálló, vak, számítógép választja ki vaktában a célpontot egy előre elkészített listáról 3. típus: önálló, vak, külső szerv jelöli ki a célpontot

4. típus: irányított, a távolbalátó vak, az irányító frontális feltöltésben részesült 5. típus: irányított, mind az irányító, mind a távolbalátó vak, a célpontot vagy számítógép választja ki vaktában egy előre elkészített listáról vagy egy külső szerv 6. típus: irányított, mind a távolbalátó, mind az irányító frontális feltöltésben részesül. Egyik típusú adat sem jobb a másiknál, mindegyiknek van előnye és hátránya egyaránt.

A célpontok listája A könyvben szereplő adatok legtöbbje 4. típusú SRVülések során keletkezett, tehát én, a távolbalátó vak voltam, az irányító viszont ismerte a célpontot. A célpontok legtöbbjét véletlenszerűen választották ki egy 40 tételt tartalmazó listáról, amelyet az irányítóm és én közösen állítottunk össze. A vizsgálat folyamán felhatalmaztam az irányítómat arra, hogy további 15 témával egészítse ki a listát, s nekem ne mondja meg az új célpontokat. Az irányítóm soha nem közölte velem, hogy az ülés célpontját honnan választotta ki. Miután megkezdtük az üléseket, szándékosan nem néztem meg az eredeti negyven tételes listát: nem akartam figyelemmel kísérni, hol tartunk rajta (bár nem sorban mentünk). Tehát amikor azt állítom, hogy az adatokat vakon gyűjtöttem, nem azt akarom mondani, hogy egyszer sem láttam az eredeti negyvenes listát, hanem arról van szó, hogy nem tudtam, az éppen soros ülésen melyik célpontot kapom. Az SRV-jegyzőkönyvek kapcsán előzetesen meg kell győzni a tudatot arról, hogy a célpontra vonatkozó találgatásoknak semmi értelme. Ily módon a tudat kénytelen teljes mértékben a tudatalattiból eredő információra hagyatkozni. A rutinos távolbalátó számára a fent említett intézkedéseknek nincs jelentőségük, mert ő már képes arra, hogy csak a tudatalattiból érkező adatot közölje, függetlenítve magát

annak tartalmától. Miután a könyv témája ellentmondásosnak hat, a vizsgálat korai szakaszában úgy döntöttem, hogy lehetőleg 4. típusú adatokra támaszkodom, mert ezzel is növelni akartam az adatgyűjtés hitelességét.

A tájékozatlanságból eredő kritika A távolbalátás kritikusai általában az irányító részvételével gyűjtött adatokat pellengérezik ki, azt állítva, hogy ezeket az adatokat (4. és 6. típus) az irányító előítéletei, értelmezése befolyásolta. Véleményük szerint az irányító úgy vezeti a látó személyt, ahogy egyes terapeuták szándékosan vagy akaratlanul kézmozdulatokkal irányítják az autista gyerekek kommunikációját. A kritika tulajdonképpen a távolbalátással nyert adatok hitelességét támadja. Ezek az SRV ellen felhozott vádak azonban meglehetősen gyenge lábakon állnak. Ne feledjük, a távolbalátás révén nyert legtöbb adatot önállóan is le lehet ellenőrizni, ha azok földi célpontra vonatkoznak. A jegyzőkönyvek elemzése során ez számtalanszor megtörtént. Még egyszer: a leírtakat nem elhinni kell, ahogy az ember Istenben hisz; ezek az adatok egyszerűen vagy pontosak, vagy nem azok. Ha a célpontot fizikai úton képtelenség ellenőrizni, akkor önállóan és vakon bármelyik távolbalátó megvizsgálhatja (3. típusú adat), és megerősítheti. Rendkívül csekély a valószínűsége annak, hogy 3. típusú vizsgálati körülmények között a távolbalátók mindegyike ugyanazt a dolgot látja: a szigorú feltételekkel lefolytatott, empirikus tudományos kísérletekre jellemző, a statisztikai adatokat megközelítő eredmények születnek. Mindenkinek, aki valamilyen gyökeresen új felfedezést tesz, szembe kell néznie a kritikai visszhanggal. Például James Bruce felfedező, az európaiak közül elsőként lépett Afrika etiópiai területére. Az 1700-as évek második felében tett felfedező útjain sok olyan dolgot tapasztalt, amit a kortárs britek egyszerűen nem hittek el. Az emberek hazugsággal vádolták, azt mondták, ilyen különös hely nem

létezik. Etiópia ettől függetlenül létezett, és a későbbi felfedezők ugyanazt  találták, mint James Bruce (részletesen lásd Hibbert, 1982. 21-52. old.). Nem sok ráció volt abban, hogy Bruce-t hazugsággal vádolták. Az emberek mégis így reagáltak, pedig nem volt olyan személyes tapasztalatuk, amit az övével szembehelyezhettek volna. Az egyetlen ésszerű megoldás, tapasztalatainak ellenőrzése lett volna. A közvetlen tapasztalatokat nélkülözők hitetlensége természetes emberi reakció. Ha valakinek a tapasztalataiban kételkedünk, nem az állítás lehetségességéről kellene vitázni, hanem utánajárva le kellene ellenőrizni.

Az SRV korlátai A tudományos távolbalátás nem mindenható. A korlátok bizonyos fokig a célpontjellegéből adódnak. Például a képzett távolbalátó kiválaszthat célpontként egy könyvet, megismerheti a tartalmát, de elolvasni már nem feltétlenül tudja. Egyszer, amikor egy földönkívüli egyenruháján lévő jelzést szemléltem, jól láttam, hogy a ruhája fehér, de elég sok időbe telt, mire pontosan ki tudtam venni a jelvényén lévő ábrát. Viszonylag nehéz leolvasni a közlekedési jelzéseket, az utcaneveket, de a képesség megfelelő erőbefektetéssel elsajátítható[12]. A távolbalátáskor az is nehézséget okoz, hogy valamely konkrét helyhez képest meghatározzuk, hol is vagyunk. Például különösebb nehézségek nélkül rá lehet állni egy földönkívüli civilizáció ősi világára, de nem könnyű meghatározni, hol található ez a világ a Naprendszerünkhöz viszonyítva. A távolbalátó el tudja kísérni a földönkívüli-űrhajót a Földről hazafelé vezető útján anélkül, hogy tisztában lenne az útvonallal. (Ezeket a korlátokat le lehet dönteni, de az így nyert információnak nagy ára van időben, energiában, anyagiakban). Hogy egy másik példával éljek, kutatásaink során megállapítottuk, hogy a földönkívüliek egy csoportja bolygónkon földalatti bázist

létesített egy kör alakú hegy alatt. Sok távolbalátó egyesített erőfeszítésére volt szükség ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani, hol található ez a hegy. Nem volt könnyű feladat. Az SRV korlátai elegendő idő, energia és anyagiak ráfordításával többnyire legyőzhetők. De létezik egy egészen más természetű akadály is. Előfordul, hogy valamely külső forrás akadályozza meg, hogy a távolbalátó megvizsgálja a célpontot. Mint tudjuk, az ufó-eltérítések irodalma gyakran hivatkozik az ún. „szürke” földönkívüliekre. Ezek a szürkék alacsonyak, vékony termetűek, bőrük szürkés színű, és egyes észleletek szerint egészségügyi vizsgálatokat, nőgyógyászati eljárásokat végeznek az embereken az űrhajójuk fedélzetén. A képzett távolbalátók megpróbáltak bejutni a szürkék űrhajóiba, ám nem jártak eredménnyel, ugyanis „blokkolták” a látásukat jobban mondva valami más képet sugároztak nekik. Általában nem nehéz felfedezni a félrevezető jelet. Amikor a szürkék pótképeket gerjesztenek, a távolbalátók által érzékelt adatok alig, vagy egyáltalán nem hasonlítanak egymásra. Az információ nem esik egybe. (Ahogy majd a 14. fejezetben erre kitérünk, újabban nem korlátozzák az ufóeltérítések megfigyelését.) Az utolsó, említésre méltó akadály a fogalmainkkal hozható összefüggésbe. A távolbalátó az ülés során „önmagát adja”. A távolbalátás nagyon hasonlít arra, mint amikor valakinek bekötik a szemét, majd egy repülőgépről ledobják egy idegen városba. Az ember leveszi a kötést és körülnéz. Fogalma sincs arról, hol van, de épületeket lát, embereket, akik idegen nyelven beszélnek, és emellett természetesen különféle fizikai érzetek törnek rá. Mindent érzékel, de semmit sem ért. Érthetőbben szólva, a távolbalátással nyert ismereteket az alanynak valahogyan el kell helyeznie a tudatában. Könnyebb a tudatalattinak érthetővé tennie a látott dolgokat a tudat számára, ha az már rendelkezik alapvető fogalmakkal a kérdéses tárgyra vonatkozóan. Én például nem lennék jó

távolbalátó, ha egy idegen kultúra fejlett technikáját kellene megfigyelni, mivel fogalmam sem lenne arról, mit látok. Hiába próbálkozna a tudatalattim, csak a legalapvetőbb információt lenne képes megértetni a tudatommal a műszaki ismeretekre vonatkozóan. Egy mérnök viszont sok értékes adatot, technikai részletet venne ki a látottakból, mivel képzettsége révén jobban megérti az észlelt dolgokat. Ugyanakkor társadalomtudósként eredményesen vizsgálhatom a földönkívüliek közösségét. Megértem, hogyan szerveződnek, milyen a kormányzatuk. A tudatom felfogja azt, ami a tudatalattim révén feltárult előttem, és másoknak is el tudom magyarázni, mit láttam. Röviden szólva, a tudatalatti jóformán mindent érzékel, de az ember továbbra is a tudatára van utalva, ha meg akarja érteni a látottakat. Mindent egybevetve a távolbalátásnak nincsenek jelentős korlátai, illetve amennyiben ezek a korlátok saját képességeinkben és képzettségünkben rejlenek, a jövő jobban képzett távolbalátó nemzedékei számára már nem fognak akadályt jelenteni. Ami pedig a földönkívüliek által ránk kényszerített tilalmakat illeti, az idegenek csak igen ritkán élnek velük, leginkább akkor, ha nem akarják, hogy beleavatkozzunk a tevékenységükbe, vagy ha meg akarnak védeni minket olyasmitől, amire még nem vagyunk eléggé felkészültek. Véleményem szerint ezek az akadályok is leomlanak majd, ahogy az emberiség egyre inkább éretté válik arra, hogy bepillantást nyerjen a hatalmas galaktikus közösségbe.

A terjedelmes ufó-irodalom torzításai Ha összehasonlítjuk a földönkívüliek földi és azon kívüli tevékenységéről rendelkezésünkre álló ismerethalmazt a terjedelmes ufó-irodalommal, akkor az utóbbiban sok, tudományosan megalapozatlan torzítással találkozunk. A hamis következtetések azonban nem a hozzá nem értésből fakadnak. Kutatásaim során sok olyan intelligens emberrel találkoztam, vagy olvastam a könyvüket, akik nehezen

megfejthető, bonyolult problémák megoldásán fáradoznak. Az ufó-rejtély azonban még távolbalátással sem könnyen érthető, az ily módon nyert ismeretek nélkül pedig egyenesen megfejthetetlen. Ezen kívül a nyilvánosság számára csak azok a szemtanúk szolgálnak információs forrásként, akik láttak repülő csészealjakat, vagy akik beszámolnak eltérítésükről (a beszámolók rendszerint hipnotizált egyénektől erednek). Olyan információról is tudunk, amikor barátságos földönkívüliek szándékosan közölnek valamit a transzhoz[13] hasonló állapotba hozott, hozzájuk pozitívan viszonyuló emberekkel. Ez utóbbi információkkal sok a probléma, elmondom azt is, hogy miért. Kezdjük a repülő idegen tárgyakról szóló beszámolókkal: a szemtanúk leírásai tudományos szempontból nem tartalmaznak elegendő információt. Mi egyéb derül ki ezekből a hírekből,  mint hogy egy szokatlan repülő tárgyat észleltek? Fogalmunk sincs arról, hány fős volt a személyzet, milyen társadalomból érkeztek. Az eltérítésről szóló irodalom bonyolultabb problémákat rejt magában, amelyek megoldása is nehezebb. Minden bizonnyal valóban megtörtént esetről számolnak be azok a személyek, akik azt állítják, hogy földönkívüliek elrabolták, majd egy ufó fedélzetére vitték őket. Ma már sok, a fentieket alátámasztó távolbalátási adattal rendelkezünk. A jelentések általában arról szólnak, hogy emberi lényeket visznek el akaratuk ellenére, és inkubátorként használják őket genetikai úton létrehozott, részben földönkívüli, részben ember-utódok kihordására a terhesség első három hónapjában. A szürkék valószínűleg új testet próbálnak alkotni magiaknak, mert nincsenek megelégedve jelenlegi biológiai felépítésükkel. Az eltérített személy nem egy esetben amnéziába esett, amit csak hivatásos terapeuta tudott feloldani hipnózisos kezeléssel. Két, tudósok által szisztematikusan megírt, jól használható beszámolót is olvashatunk erről a témáról: az egyik Eltérítés (=Abduction) címen jelent meg John E. Mack, a Harvard Egyetem

professzorának tollából (1994), a másikat a Temple Egyetem tanára, David Jacobs írta Titokzatos élet: ufó-eltérítésekről készült eredeti dokumentum beszámolók (Secret Life: Firsthand Documented Accounts of UFO Abductions) címen (1992). Dr. Mack, a Harvard Orvosképző pszichiátere felmérésekre hivatkozva azt állítja, hogy több mint egymillió amerikai állampolgárt térítettek el legalább egyszer élete során (Jacobs, 1992. 9. oldal), és nemcsak az Egyesült Államok lakóit érhetik ilyen élmények. Némelyek – általában pszichológiai kezelés formájában – segítséget kérnek a lelki élmények feldolgozásához, bár számuk viszonylag csekély. Úgy tudom, hogy a terapeuták nem hivatalos jelentései alapján eddig  mintegy 40.000 ember folyamodott szakszerű ellátásért az Egyesült Államokban eltérítés miatt. Nem tudom, hogy a becslés megfelel-e a valóságnak. Nagyon valószínű, hogy azok a személyek keresnek fel tanácsadót, akiket megzavart a földönkívüliekkel való találkozás[14]. Ennek az lehet az oka, hogy a földönkívüliek és az emberek közti érintkezések néha nem zökkenőmentesen zajlanak le, bár legtöbbjük nem vált ki traumatikus hatást. Nem tudni, hogy ennek mi az oka. Ha valóban ez a helyzet, akkor az eltérítésekkel foglalkozó irodalom torzított forrásmintából merít. Tehát az irodalom nem az eltérített egyének reprezentatív mintáját mutatja be. Pont az ellenkezője történik; mivel a minta nem reprezentatív, a kutatás félelmet, traumát tükröző, torz képet tár elénk. Emiatt a művek nagy része (Mack írása nem ide tartozik) – a várakozásoknak megfelelően – figyelmeztetéseket tartalmaz a gonosz idegenekre vonatkozóan, akik felnőtteket rabolnak el, és embriókat zsákmányolnak náci jellegű genetikai kísérletekhez. Nem az a kérdés, hogy ez igaz-e, hanem, hogy meg lehet-e állapítani a földönkívüliek valódi természetét traumát átélt emberek egyoldalú véleménye alapján. Objektívebb képet kapnánk, ha azokról az esetekről is tudomásunk lenne, amikor az interakció zökkenőmentesen

zajlott le a földönkívüliek és az ember között. De ilyen személyeket nem ismernek a terapeuták, mivel ők nagy valószínűséggel nem keresik szakember segítségét. A másik torzítási lehetőség az eltérítés-irodalom többségében jelen lévő hipnózisban rejlik. A hipnózis segítheti az eltérítettek emlékeinek felidézését. Viszont ha a szürkék tényleg képesek az emlékezet befolyásolására, mint ahogy azt az irodalom állítja, akkor nagyon valószínű, hogy a felidézett emlékek sem szolgálnak reprezentatív mintául. Ráadásul igencsak valószínű, hogy azok az élmények tolulnak fel leginkább, amelyek a legerősebb emocionális hatást gyakorolták az eltérítettre, vagyis a sokk és trauma pillanatai. A helyzet az, hogy minden jel szerint reprezentatív mintának nem tekinthető eltérítettek hasonlóképpen nem reprezentatív emlékeivel állunk szemben. Mégha a beszámolókban szereplő adatok valósak is, akkor sem lehet belőlük általános következtetéseket levonni a földönkívüliek szándékára vonatkozóan. Ez olyan dolog, mintha a földönkívüliek úgy próbálnák kifürkészni az emberi természetet, hogy csak autóbalesetet szenvedett embereket interjúvolnak meg. A vizsgálat eredménye az lenne, hogy az ember gondatlan, gyakran ittas, szadista, gonosz lény, aki előszeretettel okoz szenvedést saját fajának. A szenvedés persze létezik, de ezt tenni meg az emberi kultúra legfőbb jellemzőjének, ugyancsak torz képet adna a fajunkról. Harmadik kifogásom az eltérítésekkel foglalkozó irodalommal kapcsolatban a kutatók hozzáállását érinti. Az elrabolt, kihasznált egyénekkel könnyű együttérezni. Az embert befolyásolják érzelmei, hamar azonosul egy traumatikus esemény áldozatával. Utálja a becstelenséget, és megtorlást követel. Amikor a kutatók rejtett emlékeket hoznak felszínre egy-egy hipnózisos kezelés során, ugyanabba az emocionálisan elfogult állapotba kerülhetnek, mint az áldozatok. Kevés kutatót képeztek ki arra (Mack a kivételek közé sorolható), hogy képesek legyenek magukat

érzelmileg elhatárolni a páciensektől. Csak a pszichológiai kezelésekben magas szinten jártas szakemberek tudják objektíven kezelni az ilyen elfojtott emlékeket. Az érzelmek valódiak, és ellenőrzött, szakszerű körülmények között kell dolgozni velük. Hogy mást ne mondjunk, a páciens egészsége is ezt követeli meg. Szerintem értelmezési szempontból nem lehet  általános érvényű következtetéseket levonni pszichoterápiás kezelések területén nem megfelelően kiképzett egyének által gyűjtött adatokból, mivel azok félrevezetőek lehetnek. Az eltérítésekkel foglalkozó irodalom hitelessége akkor is csorbul – és ezzel elérkeztünk a negyedik szemponthoz –, amikor szemügyre vesszük azt a szélesebb értelemben vett kultúrát, amelyben a hír keletkezik. Társadalmunk érdeklődéssel fordul az erőszakról szóló hírek felé. Fényesen bizonyítják ezt a tévécsatornák napi hírműsorai. Az éteren keresztül leginkább nemi erőszakkal, gyilkossággal, és egyéb bűncselekményekkel árasztanak el bennünket, az áldozatot pedig patetikus módon ábrázolják. A hírekben csak ritkán hallunk együttérző szót a bűn elkövetőjére vonatkozóan, például, hogy azért vált lelkileg labilissá, mert gyermekkorában szexuálisan zaklatták, vagy mondjuk egy nagyváros lezüllött negyedében, egy parkban egy egész banda megerőszakolta. Ritkán kérdezünk rá a bűncselekmény motivációjára, sokkal inkább az érdekel bennünket, hogy milyen büntetést kap az elkövető. Nem vagyunk hajlandók érett, az élet bonyolultságát figyelembe vevő álláspontról vizsgálni a kérdést. Ráadásul kultúránk élvezettel időzik el a kitalált vagy valós erőszak részleteiben. Az erőszak a hollywoodi filmipar egyik legsikeresebb terméke, a népszerű filmek szinte elengedhetetlen velejárója. Sajnos szembe kell néznünk az erőszak iránti vonzalmunkkal. Valószínűleg az eltérített személyek komoly sérelmeket szenvedtek el eltérítésük során. Ennek ellenére történeteiket más szemszögből is vizsgálni kellene az igazi okokat kutatva. Analógiával élve: a

gyerekek erőszakként élik meg, amikor orvoshoz visszük őket kötelező oltásra; lehet, hogy mi emberek is úgy érezzük, a földönkívüliek bántanak bennünket, mivel nem ismerjük az események tágabb összefüggéseit. Még egyszer szeretném hangsúlyozni: nem akarom bagatellizálni az eltérítettek élményeit, mindössze arra szeretnék kilyukadni, hogy félelem és gyűlöletszítás helyett, higgadtan és objektíven kellene vizsgálni az eseményeket, mielőtt kialakul bennünk a meggyőződés, hogy ellenséges támadásnak vagyunk kitéve. Utolsó kritikus megjegyzésem meglehetősen ellentmondásosan hangzik. Az is lehet, sokan furcsállják majd. Véleményem szerint ugyanis rasszista előítéletek is befolyásolják az adatokat. Kérem, ne értsék félre, nem azt akarom mondani, hogy az eltérítettek rasszisták. A problémát abban látom, ahogy társadalmunk a tőlünk különböző lényekre néz. Az eltérítésekkel foglalkozó irodalomban a földönkívülieket szürke lényeknek írják le. Aprók, vékonyak, hatalmas forgó szemük van, durva a bőrük, és nem mutatnak érzelmi reakciót. Tehát nem magasak, szőkék, kékszeműek. Véleményem szerint a feltűnő különbségek automatikusan sztereotípiákat váltanak ki belőlünk ezekre a lényekre vonatkozóan. Ha társadalmunkban nem lenne jelen a faji előítélet, itt sem hoznám szóba. Viszont, ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, el kell ismernünk, az emberi társadalom hajlamos az embereket faji szempontok szerint, szubjektív módon kezelni. Ha más rasszhoz tartozó fajtársainkkal eszerint bánunk, akkor ez a „nem emberi lényekre” fokozottan érvényes. Az eltérítettek társadalmunkat képviselik, és kultúránk nem mindig tekint jóindulatúan azokra a lényekre, akiknek külseje lényegesen elüt a miénkétől. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy az idegen lényeket ördögi színben tüntetik fel. Ebből a szemszögből nézve fennáll a veszély, hogy az ember a kultúrájából eredő előítéletekkel „fertőzi meg” az adatokat. Ha teljes értékű tagjai szeretnénk lenni a

galaktikus közösségnek, valószínűleg szembe kell néznünk pszichológiai problémáinkkal, és meg kell tanulnunk objektíven szemlélni más kultúrákat. Szeretnék egy tipikus példát hozni arra, hogy miképp jelennek meg a sztereotípiák az eltérítésekkel foglalkozó művekben, amiből kiviláglik, hogy a világegyetemet meglehetősen rasszista szemszögből vizsgáljuk. A példával nem egy bizonyos szerzőt akarok pellengérre állítani, sokkal inkább az általánosan jelen lévő problémára szeretnék vele utalni. A példát George C. Andrews nemrég megjelent könyvéből veszem. Egy eltérített személytől kapott információkra hivatkozik, és hozzáteszi, hogy más, hasonló élményt átélt személyek is megerősítették azokat. A könyvben azt állíja, hogy a szürkék kapcsolatban álltak Hitlerrel, megcsonkított állatok mirigyváladékából táplálkoznak, együttműködtek a CIA-val, a nácikkal az AIDS és egyéb vírusok elterjesztésében, és még sok gonosz dolgot követtek el. Az ellenségeik (vagyis a földönkívüli jó lények) ezzel szemben „magas szőkék”, vagy „svédek”. Ezek a lények vonzó, szép emberek a nyugati kultúra szemszögéből nézve. A „szőkék” rosszallják, hogy a földi kormányzatok hajlandók együttműködni az ő halálos ellenségeikkel, a szürkékkel (Andrews, 1993. 141-164. oldal). Az ilyenfajta rasszista előítéletek és sztereotip általánosítások nem segítenek megérteni a földönkívüli jelenséget. Nem győzöm hangsúlyozni: az igazi cél az adatok pontossága és ezek racionális értelmezése. Ezidáig leginkább torzított adatokkal rendelkeztünk, amelyek értelmezését a jelenlegi kutatási gyakorlat és a kultúránkból eredő problémák torzították. Új oldalról kell közelednünk a földönkívüliek rejtélyéhez. Itt az ideje, hogy előítéleteinket levetkőzve, teljesebb képet alkossunk a jelenségről. Fentebb szóba került a transzállapotban végzett adatgyűjtés módszere. Sokan úgy gondolhatják, hogy ez esetleg alternatívát jelent a távolbalátás mellett, de valójában nem így van. Ezt a módszert úgy használják, hogy a személy

transzállapotba hozza magát, és telepatikus úton kommunikál egy idegen lénnyel. Egyes állítások szerint az idegen néha ideiglenesen „átveszi” az illető elméjét és testét a kommunikációhoz. Nekem az a tapasztalatom, hogy a transzállapotban szerzett információ nem olyan megbízható, mint a távolbalátás adatai. A transzban lévő személyek általában emberként mutatkoznak be a földönkívüli „testvéreknek”, akik elmondják, hogy ők jóindulatúak, és óvják az embereket a rosszindulatúaktól. Ezután a transzban lévő személyen keresztül a múltra, jelenre és jövőre vonatkozó különféle információk érkeznek figyelmeztetésekkel, dorgálásokkal vegyítve. Az így nyert adatok azonban nem következetesek, nem is egyeznek a távolbalátással nyert ismeretekkel. A távolbalátás folyamán a kutató kontrollálni tudja a megfigyelés tárgyát, a megfigyelő képzési szintjét, a megfigyelés körülményeit. A pontatlan adatokat szigorú és következetes megfigyeléssel és ellenőrzéssel ki lehet szűrni. A transzban lévő személynek vagy hiszünk, vagy nem, de a hit nem helyettesítheti az objektív megfigyelést.

3. FEJEZET Utazás az Akashában[15] 1992 januárjában kezdtem el távolbalátás útján megismerkedni a földönkívüliekkel. Azóta sokféle földönkívülivel kerültem kapcsolatba ezzel a módszerrel. Valószínűleg a beleegyezésük nélkül nem sikerült volna közel férkőznöm hozzájuk. Sőt gyanítom, valamilyen módon tippeket adtak nekem a tudat mélyebb megismeréséhez, ami előfeltétele a földönkívüli civilizációk mélyreható tanulmányozásának. Nem tudom, kinek a sugalmazására cselekedtem, de az ösztönöm azt súgja, hogy tudtomon kívül tereltek ebbe az irányba. Az emberi tudatra vonatkozó ismereteimre három szakaszra osztható képzés során tettem szert. Először elsajátítottam a transzcendentális meditáció (TM) haladó szintjét, az ún. szidhiket. Másodszor egyhetes kurzuson vettem részt a Monroe Intézetben, Faberben, Virginiában. Harmadjára pedig elsajátítottam a távolbalátás képességét. Mindegyik tanfolyam közvetlen kapcsolatba hozható a földönkívüliekre vonatkozó kutatásaimmal.

A szidhik 1991-ben kezdtem megismerni a TM-szidhi programot. A Maharishi Mahesh jógi által kiképzett tanárok a transzcendentális meditáció (TM) formájában oktatják a szidhiket. Két ok miatt említem itt a TM-szidhi programot. Először is kutatásaim során találkoztam olyan földönkívüli csoportokkal, amelyek nyilvánvalóan valamiféle szidhihez hasonló technikát gyakorolnak; másodszor pedig a távolbalátó ülések során több alkalommal érzékeltem egy olyan földönkívüli csoport intelligenciáját, amely kollektív tudattal rendelkezik. Ez a földönkívüli kollektív tudat – amelyet „tömegintelligenciának” is nevezhetünk – olyan

szubjektív tapasztalatokra épül, amilyeneket az emberek a TM-szidhi program gyakorlása során érzékelnek. Egy tekintélyes társadalomtudományi lapban megjelent szokatlan beszámoló keltette fel az érdeklődésemet a TMszidhi program iránt. A Journal of Conflict Resolution 1988. decemberi számában egy módszertani cikk állítása szerint egy TM-szidhi programmal foglalkozó meditációs csoport befolyásolni tudta a szomszédos települések konfliktusait (Orme-Johnson és mások 1988.). A jelenséget Maharishi Mahesh jógi tiszteletére Maharishi-effektusnak nevezték el. A cikk nagy vitát kavart megjelenésekor, és még ma is borzolja a kedélyeket. Mindezek után végül elhatároztam, hogy előítéletek nélkül megvizsgálom, valóban lehet-e meditációval csökkenteni a világ konfliktusszintjét. Úgy gondoltam, legjobb, ha egyenesen belevágok a dologba, ezért kutatási ösztöndíjat kértem az atlantai Emory Egyetemtől a Maharishi-effektus tanulmányozására és a TM-szidhi program elsajátítására. Megkaptam az ösztöndíjat, és hamarosan szidha (haladó fokon meditáló személy) lettem. Előre szeretném bocsátani, hogy nem állok semmiféle hivatalos kapcsolatban a transzcendentális meditációs mozgalommal, és semmilyen formában nem is képviselem. Soha nem kaptam pénzt vagy egyéb juttatást a mozgalomtól, kutatási eredményeimet független társadalomtudósként közlöm. A meditációra vonatkozó megjegyzéseim saját gondolataimat és tapasztalataimat tükrözik, ahogy azok a földönkívüli civilizációk tanulmányozása során felmerültek. Tudósként és képzett megfigyelőként saját képességeimre támaszkodtam, amikor megpróbáltam megérteni és értelmezni a történteket.

A TM-szidhi program szubjektív tapasztalata Normális éber állapotban az öt érzékszerv – a látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás – ingerületekkel árasztja el az

elmét. Mentális tevékenységünk nagy része az így nyert információra épül. Az érzékszervek felől érkező puszta ingerületek táplálják az intellektuális tevékenységet, így a logikát és a képzeletet is. A meditáció folyamán azonban lecsökken az érzékletek száma az elmében, mígnem végül teljesen elhalnak. Ekkor leáll a logika és a képzelet működése is. Az elme azonban ekkor sem üres, megmarad a kapcsolata azzal, amit a meditálók „tudati mezőnek” neveznek, és amely nagyon is éber állapotban van. Szubjektív szempontból nézve ez a mező minden egyén belső tudatát tartalmazza és tükrözi. Mély meditáció állapotában az emberek közvetlenül megtapasztalják ezt a mezőt. A mezővel fenntartott tapasztalati kapcsolatot általában elnyomják az érzékszervektől érkező ingerületek, a gondolatok, emlékek, és az érzelmek is. Ezért a tudatos érzékelés folyamatát „transzcendálni” kell, vagyis el kell fordulni a fizikai érzetektől, hogy megtapasztalhassuk a szellemi érzékleteket. Bár a szellemi egyben azt is jelenti, hogy „nem fizikai”, mégis objektív valóságnak tekinthető, amit bárki – megfelelően kifinomult idegrendszerrel – pontosan érzékelhet. Ezek az érzékletek nem a meditáló személy képzeletének szüleményei. A meditáció végcélja a tudati mező többszöri megtapasztalása, amíg a fizikai jelenségeken túli érzetek megerősödnek. Amint ez a folyamat végbemegy, az egyénnek már nem kell meditálnia, mert a tudata úgymond „kiteljesedik”. Ez azt jelenti, hogy az egyén már nem él különálló vagy duális létet, amelyben a normál elme csupán a külső fizikai érzetek feldolgozására szorítkozik, és amelyben elmarad a belső én felfedezése. A kiteljesedett egyénnek egységes (egyesített) tudata van. Mivel a tudat felöleli az élet teljességét, az ilyen személynek az öt érzékszerv révén nyert érzeteit magasabb szintű érzékletek gazdagítják. Enélkül az ember nem képes megérteni a maga teljességében az élet egységességét. A meditáció ily módon elősegíti, hogy

legbelsőbb lényünk áthassa a mindennapi gondolkodásunkat. Mellesleg úgy találtam a vizsgálódásaim során, hogy a mindennapi embert leginkább az különbözteti meg a földönkívüliektől, hogy azok általában kiteljesedett öntudattal rendelkeznek, míg ez az emberekre csak ritkán jellemző. A kiteljesedett ember rendszerint hamar észreveszi, milyen változatos skálájú, fizikai léten túli élet zajlik körülötte. Az élet akár fizikai, akár nem, valamilyen térben folyik. Sajnos a „tér” fogalom csak fizikai értelmet hordoz magában. A szanszkrit akasha szó tágabb értelmű, mert mind a fizikális, mind a nem fizikai életet jelenti. Mindnyájan az Akashában létezünk, és minden utazásunk az Akashában történik, függetlenül attól, hogy űrhajóban tesszük-e meg vagy a magas szinten képzett tudatunkkal. Az emberiség első  asztronautái régi korok látnokai voltak. Elméjükkel szó szerint bebarangolták az égi tájakat. A meditációt haladó fokon gyakorló személyek és a földönkívüliek is az Akashában zajló élet tágabb perspektívájából szemlélik létezésünket. A TM-szidhi programmal kapcsolatos első élményemet 1992 első hetében éltem át egy népes csoportban meditálva a Maharishi Nemzetközi Egyetem egyik nagy meditációs termében. Két teremben több mint 2000 ember meditált egy időben, köztük én is. A TM-szidhi program meglehetősen bonyolult, itt nem érdemes kitérni a technikai részletekre. Viszont közismert tény, hogy a meditáció részét képezi az ún. jógirepülés; a jelenséget már sokszor nyilvánosan bemutatták, többször filmre is vették. Ilyenkor azt látjuk, hogy a jógik lótuszülésben, békaszerűen körbeugrálják a termet. Ez a jógirepülés egy meditatív állapotban végzett speciális tevékenység. Meditációs élményeim során (amikor nem repültünk) nyugalmi állapotot éreztem, süllyedést, lenyugvást, az elmém éberségének áthelyeződését - valahogy mindezt együtt. Úgy tűnt, tudatom másfelé vándorol anélkül, hogy én befolyásolnám. Az igazi meditáció egyik alapfeltétele, hogy

minden erőfeszítést kerülni kell, mivel az aktivizálja az agy éber állapotú információtovábbító tevékenységét, amely viszont elnyomja a tudati mezőből érkező jeleket. Amikor ebbe az új tudatállapotba kerültem, határozottan érzékeltem, hogy a mostani és a normális éber tudatállapotom között eltérés van. Itt nem akarok kitérni a különbség részletes ismertetésére, de azért néhány megfigyelésem hasznosnak bizonyulhat. Meditatív tudatállapotban határozottan éreztem, hogy lényem elválik a gondolataimtól. Gondolatok felmerültek ugyan bennem, de csak nagyon kevés. Emellett úgy éreztem, mintha ezek a gondolatok  idegenül hatnának belső lényem számára. Eluralkodott rajtam a kitágult tudat érzése. Kívülről nézve a tudatom megszűnt gondolkodni, egyszerűen tudatában volt önmagának. Ugyanakkor a kitágult tudatállapot nem jelentett tétlenséget. Határozottan éreztem, hogy vagyok valahol, és nem az én tudatom az egyedüli, amely mindezt átéli. Az élmény több percig tartott, majd áttértünk a jógirepülésre. A normális, éber tudatállapothoz képest a meditációs elmeállapot – mint tudjuk – sokkal finomabb, érzékenyebb. Személyes tapasztalataim is ezt támasztják alá. A meditációhoz kapcsolódó, kitágult tudatállapottal ellenben, a tudati mezőben zajló folyamatok nem mindig finomak és érzékenyek. A jógirepülés alatt éreztem először, hogy ún. „tudathullám” szakítja át a teremben jelen lévő tudat szövetét, és ez úgy zúdult rám, mint egy hatalmas kődarab. Tudathullám akkor keletkezik, amikor az együtt meditálok manipulálják a tudati mezőt, és emiatt az összes meditálót egyidőben erőteljes lökésszerű benyomás éri. Az élmény nehezen önthető szavakba, én mindenesetre úgy éreztem, mintha egyfajta energiaáram öntene el. Persze az ilyen szubjektív megfigyeléseket el is lehetne hagyni. Ezek tipikusan olyan élmények, amelyekről rendszerint a kísérletek kezdő alanyai számolnak be. Nekem viszont a szakmámhoz tartozik az emberi viselkedés

megfigyelése, emiatt fontosnak tartom a képzelt és valós érzetek közti egyértelmű megkülönböztetést. Azért nem tudok átsiklani a tapasztalt jelenségek fölött, mert nagyon is valóságosnak éltem meg őket. Az én szubjektív szempontomból nézve a Maharishi Nemzetközi Egyetem meditációs termeiben valami objektív történés ment végbe. Nem tudom fizikai alapon megmagyarázni, de a rám gyakorolt hatása olyan valódinak tűnt, mintha ököllel az arcomba vágtak volna (persze ennél azért kellemesebb volt). Nagyon jól emlékszem, milyen benyomásokkal távoztam az első nagy csoportban végzett, közös meditációs ülésről. Meg voltam győződve arról, hogy a világ tudósainak ott kellene lenniük mindenféle laboratóriumi eszközzel felszerelkezve a meditációs termekben, hogy megpróbálják kideríteni, mi történt. Fizikai hatás nem ért ugyan, de az érzés valódi volt, és a fizikai világban létezőkre hatott. Bár fogalmam sincs, mi játszódott le, máig biztos vagyok benne, hogy egy ilyen nyilvánvaló jelenség nem kerülheti el örökké a tudomány figyelmét. Olyan volt, mintha a tudatom valamiféle finom régióba került volna át, ahol nagy aktivitást, többek közt erőteljes energiahullámokat éreztem.

A Monroe Intézet Huszonegy hónappal azután, hogy befejeztem a TM-szidhi tanfolyamot, és mielőtt elkezdtem volna a távolbalátás kurzust, részt vettem a Virginia állambeli Faberben, a Monroe Intézetben tartott egyhetes ún. „Kapuutazás” programon (Gateway Voyage Program) (lásd! Monroe, 1994., 1985. és 1971.). A program keretében az agyhullám-beállító technikák segítségével a módosult tudatállapotba kerülést tanítják. Mielőtt belevágtam volna ebbe, találkoztam későbbi távolbalátás-oktatómmal, aki az irányító szerepét volt hivatva betölteni mellettem a tudományos kísérletek során. Elmondta, hogy a katonai távolbalátó-kiképzőprogram hivatalos részében csak azok a tanulók részesülhetnek, akik

elvégezték a Monroe Intézet megfelelő tanfolyamát. Mivel teljes egészében meg akartam ismerni a katonai távolbalátásprogramot, beiratkoztam a Kapuutazás programra. A következőről van szó: a Monroe Intézetnél kifejlesztettek egy olyan módszert, amellyel fizikai változásokat tudnak előidézni az agyban keletkező elektrokémiai jelekben pusztán hangok segítségével. A módszer lényege, hogy hangokkal frekvencia rezonanciát idéznek elő az agy jobb és bal féltekéje között. Robert Monroe a szabadalmaztatott módszert „Hemisync”-nek nevezte el. A Hemisync[16] hangok az egyik fülben valamilyen hangszínt keltenek (például 100 Herz frekvenciájút), a másik fülben pedig ettől kissé különbözőt (például 104 Herzest). Ennek eredményeképpen nagyon alacsony frekvenciájú vibráció keletkezik, amit beat (lebegő) frekvenciának neveznek (ebben az esetben ez 4 Herz). A beat frekvenciát a fül nem érzékeli, de az agy már igen. Tulajdonképpen az agy hozza létre a külön hangfrekvenciák keverésével. Ily módon tehát a hanggal elektrokémiai reakciót lehet előidézni az agyban, az emberi fül számára érzékelhetetlenül alacsony frekvencián. A Monroe Intézet kutatói sokféle, finom felbontású Hemisync hangkeveréket állítottak össze, amelyeket jól lehet alkalmazni módosult tudatállapot létrehozására. „Letérképezték” több olyan személy agyhullámainak elektrokémiai folyamatait, akik képesek más tudatállapotba kerülni. Ezt a térképet összehasonlítva a Hemisync módszer okozta változásokkal, úgymond egy kattintással mechanikus rezonanciát tudnak előidézni az emberi agyban. Olyan nagy látnokokéhoz hasonló állapotot tudnak létrehozni, akik egy életet áldoztak arra, hogy kifürkésszék a tudat határmezsgyéit. A Monroe Intézet legjelentősebb eredménye, hogy  felfedezte azt a frekvenciaállományt, amelynek segítségével betekintést nyerhetünk a fizikai léten túli tartományokba.

A Star Trek című, az USA-ban népszerű televíziós tudományos-fantasztikus sorozatból esetleg ismerősen hangzó fogalmat vezetek be: ez pedig a „transzcendens világ”. Mindegyikünknek létezik egy aspektusa a másik világban, ahogy másféle lények is léteznek ott. A mi fizikai világunkat elhagyó személyek is a transzcendens világban „élnek tovább”. Nem nevezhetők igazán halottaknak, mivel nagyon is élnek. A Monroe Intézet tanfolyamán Focus 21-nek nevezik a másik világba vezető legfőbb átjárót. Megváltozott tudatállapotban az ember betekintést nyerhet a transzcendens világba, és kommunikálhat az ottani lényekkel. Amikor a Focus 21-et másodszor megtapasztaltam, olyan figyelemre méltó dolgok történtek velem, amelyek alapvetően megváltoztatták a földönkívüliekről alkotott nézeteimet. Egy kis szobában hanyatt feküdtem. A helyiségben nem volt más, csak egy ágy és a szükséges elektromos felszerelés. A fejhallgatón át a Focus 21 hangjaira figyeltem. Úgy éreztem, mentálisan valamilyen helyre megyek. Az agy automatikusan ráhangolódik a gerjesztett frekvenciára, és az ember egyszer csak „ott” van. Néhány perc múlva megérkeztem valahova, ahol egy nyílásra, egy ajtófélére leltem. A képzetek nem voltak teljesen világosak, de éreztem, mi megy végbe. Egy kapuhoz hasonló bejáratnál álltam. Átmentem a nyíláson, és egy szobába értem, amelynek hiányzott az egyik fala. Ragyogó fény árasztott el mindent. Körülnéztem, és a bal oldalamon egy személyt pillantottam meg, akinek teste részben fluoreszkált, részben átlátszó volt. Úgy láttam, ez a személy engem figyel, mintha a látogatásomat felügyelné. Beljebb mentem, és legnagyobb meglepetésemre három  ismerőssel találkoztam: nagyapámmal, nagyanyámmal és nagyapám nővérével. Kimondhatatlanul boldog voltam, ők is örömmel fogadtak. Halványan úgy éreztem, mintha könnyek törnének fel a fizikai testemből, de a tudatom a rokonaimmal maradt. A

nagynénim nemrég halt meg, körülnéztem, és érdeklődtem utána. Tisztán emlékszem, hogy kissé aggódva tettem fel a kérdést: „Dehát hol van Elsie?” Abban a pillanatban egy másik – úgy tűnt, erős – túlvilági lény betakart engem valamivel, amit én sötét köpenynek érzékeltem. Majd felemeltek, és valahová elvittek. Az utazás alatt felmerült bennem a kérdés, hogy vajon miért nem szabad kilátnom. Amint „elhangzott” a kérdés, a köpeny egyik sarka fellibbent, és olyan fényességet láttam, mint még soha életemben. Mintha egyenesen a Napba néztem volna. Vágyat éreztem, hogy belemerüljek a fénybe. A köpeny azonban újból visszahajlott, és én megértettem, hogy védeni akar a fénytől. Az volt az érzésem, a fény károsan hatna rám, ha közvetlenül ki lennék téve a hatásának, amíg a fizikai létemet élem. Hamarosan véget ért az út a transzcendens térben, és a köpeny lehullt rólam. Úgy tűnt, több százezer szürke lény áll előttem. Földönkívüliek voltak, az emberekhez hasonlóan a másik világban éltek. Közeledtem hozzájuk, és a tudatom kiterjesztettem az irányukba. (Akkor ez természetes cselekedetnek hatott.) A hatás elszédített. Erős fájdalmat éreztem, pszichikait és érzelmit, nem fizikait. Visszavonultam a félig nyitott köpönyeg alá, de mivel nem akartam igazából meghátrálni a lehetőség elől, ezért újból próbálkoztam. Igyekeztem „beleélni” magam a szürkék tudatába, elkerülve az emberi érzékeimre gyakorolt durva hatást. Szerencsére most már mást éreztem. Nyugalom és csend áradt szét bennem. Mintha nem lettek volna felszíni érzéseim, hanem valami rendkívül mély hatás nyűgözött volna le. Aztán megértettem: a kezdeti fájdalom azt jelezte, milyen érzés lenne az értelmemnek, ha a szürkék tudatával kellene élnie. Túl gyors volt az átmenet. Még mindig mély fájdalmat éreztem, de az már nem volt világos, hogy ez belőlem ered-e vagy a szürkékből. Gyanítottam, hogy mindkettőnkből egyszerre, de ez nem volt folyamatos meggyőződésem.

Akkor megszólalt egy hang, és rájöttem, ki hozott engem a szürkékhez. –  Íme, ezek azok a lények, akiknek segíteni szeretnél – mondta. Elsie néni szólított meg. Az egyik szürke hozzám fordult, és megkérdezte, azért jötte m-e, hogy segítsek. Nem tudtam, mit is mondhatnék erre. Ereztem, hogy problémákkal küszködnek, de az az érzésem támadt, hogy a problémák megoldása meghaladja a képességeimet. Mondtam neki, hogy nem tudom. Dadogtam egy-két szót, azt rebegtem, hogy lehetőség szerint megpróbálok tenni valamit. Talán vissza tudok még jönni. Nem tudtam, milyen feladatnak kéne eleget tennem, de éreztem, bármi légyen is, meghaladja az erőmet. Magamba roskadtam, szomorúságot, mély bánatot éreztem, ugyanakkor azt is tudtam, nincs még itt a segítségnyújtás ideje, és már mennem kell. A köpeny megint rámborult, visszavittek a kapuhoz és a várakozó rokonokhoz. Tulajdonképpen nem találkoztam a nénikémmel, de erre már nem is volt szükség. Elbúcsúztam, és a nyíláshoz mentem, ahol még mindig ott állt a magányos, másvilági lény. Aztán meglepődve láttam, hogy mintegy húsz ember kézenfogva elvonul előttem, és belép egy lefelé vezető alagútba nyíló ajtón. Furcsállottam, de akkor nem gondoltam rá többet. A hangok kezdtek megváltozni az agyamban, kifelé mentem a Focus 21-ből. Különösebb események nélkül visszaérkeztem, majd meghallottam az ellenőrző fülkéből érkező kellemes hangot: – Üdvözöljük újból köztünk! Most már teljesen ébren és a tudatánál van. Kérem, csatlakozzon hozzánk a konzultációs szobában. Ezután a kurzus résztvevői hamarosan tapasztalatcserére gyűltek össze az intézet konferenciatermében. Már az elején kiderült, hogy a résztvevők egy része előre elhatározta, együtt fognak maradni az utazás során. Meséltek az útjukról,

visszatérésükről az ajtón át, és rögtön megértettem, hogy őket láttam kézenfogva bevonulni az alagútba. Ami engem illet, nem tudtam megszólalni. Csak hallgattam, és azon merengtem, vajon mi jöhet még ezután.

Hogyan képeztek ki a távolbalátásra? A kényes kutatási téma és a katonai távolbalátás-képzés részleteinek titkos jellege miatt úgy döntöttem, nem árulom el a távolbalátás-oktatóm nevét. Lehet, hogy egyszer majd ő maga kívánja nyilvánosságra hozni, hogy tanított engem, és ő volt az irányítóm a kísérletek során. Tőle függ, hogy él-e ezzel a lehetőséggel. Ezentúl mint „oktatómra” vagy „irányítómra” fogok rá hivatkozni. A leendő távolbalátás-oktatómmal (a katonai távolbalátó egység egykori tagjával) egy országos konferencián találkoztam. Hosszan elbeszélgettünk, odaadtam neki a névjegykártyámat, és nagyon kértem, tegye lehetővé, hogy távolbalátást tanulhassak nála. Azt mondta, a közeljövőben semmi esélye egy ilyen tanfolyamnak. Tájékoztatott, hogy a képzés még mindig az Ingó Swann által katonai célra kifejlesztett tanfolyamokkal együtt folyik, és túl sokba kerül időben, pénzben, emberi erőforrások tekintetében. Nagyon kevés az oktató, senkit sem tudnak nélkülözni. Mindenesetre eltettem az illető telefonszámát, bár megtudtam tőle, hogy hamarosan aktualitását veszti, mivel elköltözik. Pár héttel a konferencia után kaptam tőle néhány, a témára vonatkozó anyagot, aztán több mint egy évig nem hallottam róla. Egy teljes napig vettem részt azon a konferencián, illetve még a másnapi ebédet is ott költöttem el. Feleségem akkoriban terhes volt, és úgy gondoltam, jobb ha nem árulom el neki, hogy földönkívüliek és ufók iránt érdeklődő szakemberekkel fogok találkozni. Nem akartam zavart kelteni

benne. Azt mondtam neki, hogy egy kutatási témámba vágó össszejövetelről van szó. Miután hazatértem az ebédről, feleségemet otthon találtam, meglehetősen zaklatott állapotban. Tudni akarta, mivel töltöttem az időmet. Majd elmondta, hogy amíg ebédelni voltam, látogatója érkezett. Ösztönösen megérezte, hogy a látogató az én tevékenységem kapcsán kereste fel. Elmesélte, hogy a ház mögötti kertben üldögélt a padon, amikor egy lény jelenlétét érezte meg a háta mögött. Feleségem szidha és transzcendentális meditációt oktat, úgyhogy tudtam, kifinomult érzékszervekkel rendelkezik. Csak álltam, és rémülten hallgattam. Azzal folytatta, hogy á lény megpróbálta elaltatni, hogy jobban szemügyre vehesse. Feleségem érezte, hogy a lény érdeklődik a terhessége iránt, ami őrá kellemetlenül hatott. Megpróbált ellenállni az alváskényszernek, és a lény felé fordult. Akkor a lény jól látható módon a feleségem elé lépett, aztán egy közeli fa mögé menekülve eltűnt. A lény leírása egy szürkére vallott. Korábban sohasem beszéltem a páromnak erről a témáról. Először az ötlött fel bennem, hogy talán vannak olyan földönkívüliek, akik képesek kihallgatni az emberek közti beszélgetéseket. Nem tudtam másra gondolni, minthogy valaki végighallgatta a konferencián folytatott párbeszédeimet, amikor is azt ecsetelgettem, hogy mennyire szeretnék többet tudni a földönkívüliekről, sőt szándékomban áll könyvet írni a civilizációjukról. Emiatt nyilván alaposabb vizsgálatnak akartak alávetni a földönkívüliek. Ekkor mindent elmeséltem a találkozókról a feleségemnek. Körülbelül 15 hónap elteltével Ann Arborban (Michigan államban) meditáltam az új lakásomban. Nyaranta rendszerint Michiganbe megyek nem lineáris matematikát oktatni nemzetközileg verbuválódott társadalomtudósoknak. Reggeli meditációm során határozottan az az érzésem támadt, hogy a meditáció után meg kell hallgatnom az egyik hangszalagot, amit a Monroe Intézettől kaptam. Az volt a

benyomásom, hogy a szalag a Focus 12 használatára épül, ami tapasztalatom szerint különösen alkalmas telepatikus kommunikáció folytatására, úgy, hogy az ember közben nem távolodik el a földi valóságtól sem. (Nem úgy, mint a Focus 21 esetében, amikor a tudat szinte teljes egészében átsiklik a transzcendens világba.) Amint befejeztem a meditációt, átmentem a hálószobába, és óvatosan (nem akartam felébreszteni alvó feleségemet) elővettem a szalagot, majd visszatértem a nappaliba. Betettem a szalagot a hordozható lejátszóba, felraktam a fejhallgatót, lenyomtam az indítógombot, lazán hátradőltem és belemerültem az anyag hallgatásába. Amint véget ért a bevezető szöveg, a tudatomban egy sugárzó lény képe jelent meg. Hímnemű volt, fehér köntöst viselt. Üzenetet hozott számomra, azt mondta, elérkezett az idő arra, hogy kapcsolatba lépjek a távolbalátás-oktatóval, akivel korábban a konferencián  találkoztam. Meg kell tanulnom a távolbalátást. Nyomatékosította, hogy most kell cselekednem. Lejárt a szalag, és azon kezdtem gondolkodni, mire véljem mindezt. Tanítás után az irodámba mentem, és elhatároztam, felhívom a távolbalátás-oktatót, akivel igencsak régen találkoztam. Korábban már többször próbáltam beszélni vele, de sohasem sikerült közvetlenül elérnem, mindig az üzenetrögzítő válaszolt. Mondta is, hogy ritkán tartózkodik ott. Ráadásul nem volt meg a telefonszáma az új lakhelyén, azt sem tudtam, elköltözött-e egyáltalán. Nem volt más választásom, felhívtam a tudakozót. Meglepődve tapasztaltam, hogy a száma szerepel a nyilvántartásban. Feltárcsáztam, meghagytam a számomat az üzenetrögzítőn, majd megkezdtem a felkészülést a másnapi órákra. Hamarosan visszahívott. Mondtam, mennyire örülök, hogy beszélhetek vele, és megkérdeztem, lenne-e némi esélyem a távolbalátás technikájának elsajátítására. Elárultam neki, hogy könyvet szeretnék írni a földönkívüli-jelenségről, és a távolbalátásra, mint adatgyűjtő eszközre lenne szükségem.

Legnagyobb meglepetésemre közölte, hogy épp most véglegesítette a távolbalátás-oktatóprogramot, és már biztos, hogy egy hétnapos, napi hat órás kurzus keretében alapismeretekre oktathatja a résztvevőket. Lehetőség van arra, hogy én legyek a második hallgatója a körülbelül másfél hónap múlva induló tanfolyamon. Beszélt a költségekről és közölte, hogy valószínűleg ő lesz az oktatóm. Örültem neki, mivel szimpatikusnak találtam. Kértem, vegyen fel a listára, és megbeszéltem a fizetés részleteit. Miután letettem a kagylót, rögtön eszembe jutott a sugárzó lény, aki reggel a Monroe-szalag révén telepatikusan érintkezésbe lépett velem. Éreztem, hogy ezzel még nincs vége a meglepetéseknek, jobb is, ha hozzászokom az új szituációhoz. Jobban nem is lehetett volna időzíteni a tanfolyamot. A képzés előtti hetekben részt vehettem a Monroe Intézet egyhetes intenzív Kapuutazás programján, és azon a nyáron elvégeztem az intézet „A kapu megtapasztalása” (Gateway Experience) nevű távtanfolyamát is. Az otthoni tanulás idejére a hallgatók többek közt azokat a szalagokat is megkapják, amiket az egyhetes bentlakásos kurzus során használnak. Azon a nyáron sok időt töltöttem el a Focus 12 szalagok tanulmányozásával. Az otthon végzett tanfolyam elmélyítette az egyhetes bentlakásos kurzus során szerzett tapasztalataimat. A Monroe Intézettől tanultak felkészítettek a távolbalátás tanfolyamra. Az oktatás egyszerű körülmények között folyt. Az oktatóhelyiségben a szürke szín uralkodott, ahogy a kiképzésnek helyt adó épületre is ez volt jellemző. A tanfolyam résztvevőjének közelében ugyanis nem lehetett élénk szín. A kiképző semleges, tompa színű ruhát viselt, nehogy serkentőleg hasson a képzeletemre, ami az adatok torzulását vonhatja maga után. Elvárták, hogy kipihenten és ne üres gyomorral érkezzem a foglalkozásokra. A távolbalátás a vegetatív idegrendszer bizonyos részeit alaposan megterheli. Bármilyen negatív hatás (például

éhségérzet) az adatok minőségének romlását eredményezheti. Trénerem rendkívül türelmes ember volt. Nagyon fontos, hogy bizalom alakuljon ki a hallgatóban a kísérlet során nyert adatokkal kapcsolatban, mert csak így tudja pontosan visszaadni őket anélkül, hogy kétkedésre hajlamos értelme megváltoztatná vagy kiküszöbölné az új ismereteket. Emiatt aztán nagyon hálás voltam az oktatómnak azért a törődésért, amelyet a kiképzés első, érzékeny napjaiban tőle kaptam. Rájöttem, hogy a távolbalátás során szerzett észleletek szoros összefüggésbe hozhatók a transzcendentális meditáció alatti élményékkel, sőt azzal is, amit a Monroe Intézet Hemisync-hangtechnikájának alkalmazása vált ki. Az agynak olyan területe aktivizálódik és irányítja a tudatot, amelyet normális éber tudatállapotban nem használunk. Egy szidha meditáló számára az SRV nem más, mint pontos adatrögzítésre alkalmas eszköz, mondhatni átirat-jegyzőkönyv.

A 2. rész felépítése Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor feltétlenül szót kell ejtenem az anyagfeldolgozás egy bizonyos sajátosságáról a könyvemben. A 2. részben számolok be a két év alatt számos távolbalátó ülésen szerzett tapasztalataimról. Az anyag könnyebb feldolgozása érdekében úgy ismertetem az eredményeket, mintha szó szerinti átiratokról lenne szó. Nem térek ki arra a rengeteg műveletre, amelyeket az SRVjegyzőkönyv-szabályok értelmében részben az elmémben, részben papírt és tollat ragadva végig kellett csinálnom. Az egyes műveletek a hozzá nem értő számára úgysem mondanak semmit, viszont nehézkessé tennék a szöveget. Mivel a laikus számára felfoghatatlan, hogy egyáltalán létezik olyan technika, amellyel az itt ismertetett információk birtokába lehet jutni, könnyen meglehet, úgy véli, hogy ez az egész csak légből kapott kitaláció, és nyilván maga is

szeretné megtapasztalni ezeket a dolgokat. Bizonyára sokan szeretnék ellenőrizni valóságtartalmukat. Hangsúlyozom, hogy mások csak azért nem érzékelik mindazt, amiről beszámolok, mert nem részesültek megfelelő képzésben. Szeretném megemlíteni, hogy az SRV-kiképzés ugyan mindenki számára hozzáférhető, de se nem könnyű, se nem olcsó. Én magam rengeteg időt, energiát, pénzt áldoztam arra, hogy megtanuljam mindazt, amiről a könyvem szól. Ne várjon senki ehhez fogható élményeket hasonló szintű kiképzés nélkül. A könyv második részében közlöm az adatokat, és azt, ahogy én értelmezem őket. Fennállt a választás lehetősége: vagy tematikailag csoportosítom az anyagot, vagy a tapasztalataim kronológiai sorrendjében. Az időrendiség mellett döntöttem, mert az olvasó így jobban ráérezhet a felfedezés hátborzongató gyönyörűségére, ahogy azt jómagam megéltem. Ennek az az ára, hogy a fejezetek tematikai felépítése kissé rendezetlen. Utólag úgy vélem, ez nem nagy baj, és esetleg csak azt zavarja, aki alapos ismeretekkel rendelkezik a földönkívüliek és a bolygónk közti kapcsolatról. Talán néhány év múlva értelme lesz majd egy földönkívüliekről szóló, tematikus könyv megjelenésének. Bízom benne, hogy akkorra már sokan rendelkeznek a tárgyra vonatkozó alapismeretekkel. Mielőtt továbblépnénk, azt javaslom az olvasónak, fussa át az SRV-fogalmak és egyéb szavak rövid listáját a könyv végén. Ezek a fogalmak rendre felbukkannak a 2. részben, amely a távolbalátó ülések leírásával, elemzésével foglalkozik.

II. RÉSZ AHOL EMBERI ELME MÉG SOSEM JÁRT

4. FEJEZET Első látogatásom a Marson Egy irodában vagyok, itt tartja a kiképzőm a távolbalátásoktatást. A helyiségben alig akad figyelmet elterelő dolog, a környezetet világosszürke szín uralja. Előttem az asztalon semmi más nincs, csak a tollam és egy halom papír. Remek idő van, a tanfolyam jól halad. Legutolsó célpontom egy folyóhíd volt valahol Vietnamban, a háború alatt. A legkülönbözőbb területekről választják ki a célpontokat, hogy az értelmem meg se próbálhassa kitalálni őket. Egészen az ülés befejeztéig nem tudom, mit látok, hova kerültem. Az oktatóm ezt a délutáni foglalkozást is úgy kezdi, mint az összes többit. Az asztal túloldalán ül, majd megkérdezi, minden rendben van-e. Arra vár, hogy a tollamat a papírra helyezzem. Jelzem, hogy készen állok, ő pedig megadja a célpont kódját. Dátum: 1993. szeptember 29. Hely: oktatóhelyiség Adat: 4. típus A célpont kódja: 5987/9221 Felírom a kódot a papírra, majd a számok után lebököm a tollam. Ekkor a vegetatív idegrendszerem elkezdi mozgatni a kezem, pillanatokon belül egy vázlatrajz kerekedik belőle. Később ezt vizsgáljuk, elemezzük részben racionális analízissel, részben az intuícióim alapján. Mindez az SRVjegyzőkönyek 1. szakaszában szerepel. Áttérve a jegyzőkönyv 2. szakaszára, információgyűjtésbe kezdek; a célponttal összefüggő színeket, felszíni szerkezeteket, Hangokat, hőfokokat, ízeket és szagokat vizsgálom meg. Az 1. és 2. szakaszba tartozó eljárások

segítenek mentális kapcsolatot létesíteni a célpont-jellel. Még elég gyakorlatlan vagyok, beletelik egy kis időbe, amíg sikerül elkülönítenem a jelet. Végül 11 oldal előzetes adatfelvétel után kezdek bilokációt érezni, vagyis az a benyomásom támad, mintha egyidejűleg két helyen lennék. Courtney brown: „Valami hegyhez hasonlót látok itt. Sima, puha, homokos területen vagyok. A táj a messzeségbe nyúlik. Embereket egyáltalán nem látok. Mintha valami ember alkotta építmény lenne a helyszínen.” irányító: „Nagyon jó. Csinálja meg a 3. fokozat vázlatrajzát. Ha kész, lépjen a 4. szakaszba.” c.b.: „OK. Végigmegyek a mátrixon. Barna, homokos itt minden. Egy ház. Mit keres itt egy piramis? Igen, AOL-ként (analytic overlay, az analitikai fedőfogalom rövidítése) a piramist nevezném meg. Nyilván a képzeletem terméke.” irányító: „Ne mondjon véleményt. Egyelőre írja le, mint AOL-t.” c.b.: „A ház hosszúkás és keskeny. Azt hiszem fából van. Sajnálom, de megint a piramis ugrott be. Hatalmas méretű.” irányító: „Csak folytassa az adatok rögzítését. írja a konkrét érzékletek oszlopába. Lát valami egyebet? Menjen végig a mátrixon.” c.b.: „Igen, embereket, sok-sok embert. És állatokat is. Embereket és állatokat beírom a mátrixba. A piramis valamiféle szent hely, ez nem konkért érzéklet, ugye?” irányító: „Nem, folytassa.” c.b.: „A piramis magas, kőből készült, kemény és érdes. Mindenütt homokot látok, és fúj a szél. A piramis tömörnek hat, de valójában üreges. Hú, de magas!” irányító: „Rendben, most helyváltoztatás következik. Helyezze a tollát készenlétbe. A piramis belsejében mi látható?” c.b.: „Igen, lássuk csak. Barna és sárgásbarna árnyalatok mindenütt. A felületek durvák, homokosak, érdesek, kőből

készültek. Hűvös van, de nem hideg. Egy helyiségben vagyok. Nézzük csak: padlózat, kőfalak, egy asztal, a tetején üvegtárgy.” irányító: „írjon be mindent a megfelelő oszlopba.” c.b.: „Ez a hely komor hangulatot áraszt. Eltökéltség és szükségesség keveredik egymással. Hm. Alagutak, egy alagúttal állok szemben.” irányító: „Menjen be az alagútba.” c.b.: „Földes az alja. Az alagút sötét, kifelé vezet. Kiértem az épületből a felszínre. Egy út van itt és rengeteg homok. Megint érzem az építmény komor légkörét. Te jó ég, mennyi ember! Határozottan érzem, hogy a közelben nagyszabású építkezés folyt és az embereknek segítségre volt szükségük, rengeteg anyagi eszközre. Úgy tűnik, sokan meghaltak az építkezés során. A közelben van egy város. Húha! Nem messze tőle egy kitörni készülő vulkán. Mi folyik itt? Nem tudok olyan helyről, ahol piramis mellett vulkánok lennének. Mintha Pompeji lenne, dehát Pompeji mellett nincsenek piramisok.” irányító: „Ne analizáljon, csak jegyezze fel az adatokat. Folytassa.” c.b.: „Sok ember meghalt vagy most pusztul el. Nagy a mozgás, emberek rohangálnak, szétszóródnak. A reménytelenség hangulata árad. Szörnyű!” Vázlatot készítek a helyszínről. A vulkán mintha keletre esne a várostól, az emberek többnyire északnak futnak. „Időben kissé előremegyünk: a túlélők egy falut hoztak létre a közelben. Mindent egyedül csináltak. Nagy a nyomor. Viskók, sátrak mindenütt, borzalmas állapotok uralkodnak. Hm. Új emberek megkezdték a város felépítését. Ezek nem őslakosok, úgy látom, új faj érdekében munkálkodnak. Mások jönnek ide. Ez az új nép messziről érkezett, és nem nagyon törik magukat, úgy értem, nem tartják sürgősnek,

hogy kihúzzák az őslakosokat a bajból, akik jöttmentnek tartják őket.” irányító: „OK. Egyelőre ennyi elég. írja le az időpontot, és befejeztük az ülést.” c.b.: „Dehát mi volt ez?” Az oktatóm elém tol egy mappát. Kinyitom: egy műholdfelvétel van benne a Mars Cydonia nevű területéről. Tisztán látható a piramis. Bizonyíthatóan vulkanikus tevékenység zajlott le tőle jobbra (keletre). „Ne vicceljen! A Földön túlra utaztatott, a Marsra?” irányító: „Nem tagadom, szívesen irányítom a tanítványaimat oda. így garantáltan szinten tartható az éberségük.”

Véleményezés Ez volt az első alkalom, amikor szembesültem azzal, hogy a Marson valóban volt egykoron élet. Eddig ez az elképzelés a tudományos fantasztikus-irodalom témakörébe tartozott. A nap hátralevő részében nem tudtam napirendre térni afölött, hogy bepillantást nyertem a Mars bolygó történelmébe.

5. FEJEZET Egy ufó-eltérítés megfigyelése Oktatóm tapasztalatai szerint a távolbalátók általában nem képesek megfigyelni azt, amikor az ufók embereket rabolnak el. Valahányszor ezzel próbálkoztak, néhány kivételtől eltekintve, az eltérítés helyett pótjelet közvetítettek feléjük. A jel adatai gyakran csupán szimbolikus értelmet hordoztak. A távolbalátó ugyanis ilyen esetben nem a célpontot, hanem ehelyett valami mást lát. Előfordult, hogy az információnak semmi köze sem volt a célponthoz. Amikor más távolbalátók is ugyanarra a célpontra álltak rá, egészen más eredményt kaptak. Néhány esetben pedig az eltérítéses célpontok semmilyen információt sem közvetítettek. Ebben a fejezetben egy földönkívüliek által végrehajtott emberrablás lesz a célpont. (A konkrét esetet Jacobs Titokzatos élet (Secret Life) című könyvéből vettük.) Az oktatóm tudta, hogy az eltérítés helyett más jelet fogok kapni, bár ezt a konkrét esetet még sohasem vizsgáltatta meg egy távolbalátóval sem. A földönkívüliek olyan megmásított jelet küldtek, amely megfejtendő szimbólumokat tartalmazott. Nyilván úgy gondolták, maga az eltérítés félreérthető lenne, ezért az  eltérítések hátterében álló célt, értelmet megvilágító szimbólumokat közvetítettek felém. Persze a célpontról az ülés befejeztéig semmit sem tudtam. Dátum: 1993. szeptember 30. Hely: oktatóhelyiség Adat: 4. típus A célpont kódja: 2864/0576

Annyit megtudtam, hogy a célpont szárazföldön van. c.b.: „A Föld színeit látom, barnát, fehéret, sárgásbarnát. Meleg van, mintha sivatagban lennék.” irányító: „Kezdje el a harmadik szakasz vázlatrajzát.” c.b.: „Egy épület, egy kerítés, valami vasúti pályaféle.” Hozzálátok a rajzhoz. Az oktatóm háromszor helyváltoztatásra utasít, hogy a helyszínt több szemszögből is lássam. „Úgy érzem, ez egy tárolóhely. Kerítés is van itt.” Körbefutó kerítést rajzolok. irányító: „OK. Folytassa a 4. szakasz mátrixán.” c.b.: „Ez határozottan egy kerítés. Lapos földdarab, munkaterületféle. A kerítésen belül állatok és néhány ember látható. Az emberek fehérbőrűek, úgy látom, a munkájukat végzik. Az állatok pedig lovak. Az állatok ellenőrzése folyik itt. Igen, ez egy munkahely, az emberek pedig a munkájukat végzik. Arad belőlük a szándék, hogy a munkát el kell végezni. Eltökéltség és nagyfokú intenzitás érződik. Mint egy bikaviadalon.” irányító: „írja be a jelhez AOL-ként: »mint egy bikaviadalon«. Ne értelmezzen, csak gyűjtse az adatokat.” c.b.: „Nos, igen, a kerítésen belül emberek és állatok vannak. Az az érzésem, valamit bántanak. Lelátók vannak sok nézővel. A tömeg a bekerített, kör alakú területet figyeli. Nem tetszik ez az egész.” irányító: „Rendben van, Courtney, tartsunk szünetet.” A szünet után. c.b.: „OK Újból a helyszínen vagyok. Kiabálnak, üvöltöznek, nevetnek is. A lelátón ülők egyszerű átlagemberek. Szórakoznak. Számukra ez egy szombati sportesemény.” Az oktatóm ekkor mozgásra adott utasítást, 5000 lábnyira a föld felszíne fölé emelkedtem.

„Hűha, itt egész mást látok. Ezüstös fémtárgyakat. Gyorsan haladnak, a földönkívüliek űrhajói ötlenek fel bennem AOL-ként. Mi a következő lépés? Járműveket látok.” Az oktatóm ekkor lokalizációs gyakorlatot rendelt el. Ennek során a járműveket visszakísértem oda, ahonnan jöttek. „Az űrhajók olyanok, mintha repülők lennének, fémesen fénylenek. Úgy tűnik, az űrhajókban utazó emberek meghatározott célú küldetést hajtanak végre. Megvan, ketten ülnek a gépben, arrogancia árad belőlük. Egy városból startoltak. Rengeteg ember van a városban. Úgy tűnik, a repülősök bántják a városlakókat valamilyen esemény során. Az emberek célpontok, és ez nem tetszik nekik. Rengeteg az épület is. Hideg és nedves az idő. Egy repülőtérről szállnak fel a gépek. Újból az eredeti helyszínen vagyok, az állatok meg vannak rémülve. Az emberek mintha játékszernek tekintenék őket. Az állatokon eluralkodik a pánik, de határozottan az a benyomásom, a kerítésen belül lévő emberek nem akarják bántani őket. Csak a szórakozáshoz kellenek.” irányító: „Összpontosítson arra, mit akarnak az emberek az állatokkal.” c.b.: „Ellenőrzés alá akarják vonni az állatokat, csordába terelni vagy ilyesmi. Ez a hely betanításra való. Betanítják az állatokat bizonyos dolgokra.” irányító: „Kicsit haladjon előre az időben.” c.b.: „Az állatok már nincsenek megrémülve. Élelmet, szeretetet kapnak a trénerektől.” irányító: „Rendben. Fejezzük be az ülést. Elárulom a célpontot.”

Véleményezés

Csak a személyes véleményemet mondhatom el ezzel a távolbalátó üléssel kapcsolatban. Lehet, hogy az olvasó másképp értékeli a dolgokat. Az ilyenfajta ülés tudomásunk szerint kétféle helyzetben fordult elő: először is, amikor ufóeltérítés megfigyeléséről volt szó, másodszor pedig, amikor a katonai távolbalátók megpróbáltak szemügyre venni egy veszélyes, energiát előállító berendezést. Az ülés során az állatok az embereket jelképezik. A kerítésen belüli emberek valójában a földönkívüliek, akik megpróbálják megtanítani az embereket valamire. A lelátón figyelő emberek talán galaktikus megfigyelők. A repülőgépek a földönkívüliek űrhajóit jelképezik, amelyek kapcsolatba hozhatók a kerítésen belüli trénerek munkájával, utasai pedig valószínűleg a földön ténykedőket támogatják. A könyvben ezentúl nem esik szó ilyen, az összes többitől különböző célpontról, mivel azok valódi megfigyelésen alapulnak, tehát közvetlenül elemezhetők, nem pedig szimbólumok útján értelmezendők. A földönkívüliek egy része tehát pótjel kibocsátására képes, amelyet a távolbalátó elméjéhez, tapasztalataihoz szabnak a számára legkönnyebben felfogható módon. Ez a fajta eljárás azonban elég ritka.

6. FEJEZET Marslakók: a jelenlegi túlélők Újra a tanfolyamon vagyok. Leülök a helyemre. Oktatóm kezében lezárt dosszié, benne az új célpont. Továbbra is motoszkál bennem a kíváncsiság, szeretném kitalálni, mi a célpont, de igyekszem fegyelmezni magamat. Az oktatóm szerint hamarosan nem fog gyötörni az érzés, mivel az agy idővel hozzászokik a direkt információ-felvételhez. Úgy látszik, a türelem is tanulható. Tegnap délelőtt egy fura múzeumi tárgyat választott ki célpontnak, ami egy hatalmas, falból kimeredő villát ábrázolt. Most bizonyára az időnként emlegetett Fort Meade-i szennyvíztisztító telepre irányítviccelődöm magamban. Leül velem szemben az asztalhoz, és szokás szerint megkérdezi, felkészültem-e. Közlöm vele, hogy kész vagyok, kezdhetjük. Dátum: 1993. október 1. Hely: oktatóhelyiség Adatok: 4. típus A célpont kódja: 5664/1821 Az előzetes szakaszból megtudtam, hogy a célpont egy heggyel kapcsolatos. c.b.: „Barna és zöld színek. Szeles, hideg idő van. Suhogást, zúgást hallok. Fák illatát érzem. Hm. Itt valami történik.” irányító: „OK, Courtney, térjen át a 3. szakasz vázlatrajzára.” Az üres papírlapra hegyet rajzolok. A hegycsúcs kopasz, de lejjebb fák vannak. Szél borzolja a hegy felszínét. A 4.

szakasz következik. c.b.: „Végigmegyek a mátrixon. Hm. Emberek. Fehérek. Látom az emberek ruháját. Megint a hegy és a szél. Szorongó félelmet, izgatottságot, megkönnyebbülést érzek. Úgy látom, sokféle érzelem kavarog itt, ahány ember, annyiféle érzés. Légi járművek képe kezd kibontakozni, őrült sürgés-forgást tapasztalok.” irányító: „Most helyváltoztatás következik. Készüljön fel. A hegy fölött ezer lábnyira érzékelnie kell valamit.” c.b.: Elvégzem a helyváltoztatást. „Nagy a sürgés-forgás, az aktivitás. Nem tudom kivenni, mi folyik itt.” irányító: „Rendben. Menjen vissza az emberekhez. Mit lát?” c.b.: „Megint nagy az aktivitás, de most az emberek tevékenykednek. Nagyon izgatottak. Hm. Valamin nagyon munkálkodnak. Elképzelhető, hogy nem önszántukból. Megint a hegy ugrik be. Az emberek tervszerűen dolgoznak, bár még mindig nem tudom, hogy maguk tervezték-e meg a munkát. Járművek. Körülbelül tíz embert látok.” irányító: „Újabb helyváltoztatás következik.” Utasít, hogy menjek a hegy tetejére. c.b.: „Körkörös mozgással lefelé zuhanok, rá a hegyre. Spirálmozgásban, mint amikor letépi a levelet a szél, vagy amikor a madarak erős ellenszélben, leszállás közben köröznek. Hú! Legjobb, ha AOL-nak írom le. Egy földönkívüli hajóra irányul a figyelmem. Fémes, csillogó és meleg.” irányító: „Írja le és folytassa a 6. szakasz vázlatrajzával.” c.b.: „Hegyeket látok, közte sok kerek formájút. Körülveszik azt a hegyet, amelyiken éppen vagyok. A hegy egyik oldalán síkság terül el, völgy választja el a többi hegytől. Keletre fennsíkokat látok, körülöttem sok a hegy, főleg északon és délen.” irányító: „Megint helyváltoztatás következik. Valaminek kell lennie a tárgy belsejében.”

c.b.: „Rendben. Tükörhöz hasonlatos a tárgy. Fényes és sima felületű. Rengeteg a fény, meleg van. Émelygősen édes szagot érzek. Megint zúgást hallok. Hú, ez aztán mozog!” irányító: „Készítse el a 6. szakasz vázlatrajzát.” c.b.: „Ez a valami egyenesen belemegy a hegybe! A sziklán keresztül! Hogy lehet ez?” irányító: „Ne kalandozzon el, csak az adatokra koncentráljon. írjon le mindent. Lépjen tovább a 6. szakasz mátrixára.” c.b.: „OK, a hajóban lények utaznak, de nem egy fajtájúak. Falakat látok, készülékeket. Valami információt felfogok a lények elméjéből. Rutin beszerző úton vannak, nem nagy dolog. A lények emberszabásúak, technikusok. Mindenki egyenruhát visel. Most valamilyen pincében, barlangban vagyunk a hegy gyomrában. Az űrhajó a terület közepén landolt. Úgy látom, ez egy hangár. Nem érzékelik a jelenlétemet. Valamilyen fontosnak tartott, undorító, nyálkás kinézetű folyadékot szállítanak. A szer létfontosságú, biológiai célra készült, a motorolajhoz hasonló állagú. Körbenézek itt egy kicsit. Több lény dolgozik a helyszínen. Érzésem szerint a hímneműek nagyjelentőségű műveleteket hajtanak végre. A nőneműek nem dolgoznak műszaki területen, valami mást végeznek.Mintha óvnák őket, kevésbé lényeges a munkájuk. Továbbmegyek, gyerekeket pillantok meg. Nem jól vannak, betegek, nagyon betegek. A nőneműek kétségbe vannak esve, de uralkodnak magukon. Csendben üldögélnek, ugyanakkor milyen felindultak! Rémültek. Megint a hímek felé fordulok. Ez a civilizáció a nemi szerepek hagyományos megosztására épül.” irányító: „Iktassunk be szünetet, Courtney. Írja le az időpontot.” Ebédszünet után.

c.b.: „Nos, megint a nőknél vagyok a gyerekszobában. A kicsik tárolókban vannak. Nem beszélnek, komorak vagy elgyötörtek, boldogtalanok. Valami nem stimmel itt. Serdülő hím- és nőneműeket látok, velük semmi gond, de nem sokan vannak. Sokkal több a csecsemő, de ők betegek, legalábbis a legtöbbjük. A fiatalok nem törődnek a problémával, de az anyák mintha tisztában lennének a helyzettel. A fizikai környezet nem egészséges. A miliőben rejlik a baj, nemcsak a testi funkciók rossz működésében. Úgy látszik, ki kellene törniük egy kultúrából, a börtönnek érzett társadalmi kötöttségből. Új tényezők, elemek megjelenésére lenne szükség a helyzet megoldásához. Az az érzésem támad, hogy valami, emberiségtől származó dolog segíthetne.” Ekkor az oktatóm felszólít, hogy összpontosítsak a probléma megoldására. „Genetikai problémával állunk szemben. Úgy látom, genetikai változtatásoknak vetik alá a testüket. Most már világosan érzem, erről van szó. Az a sugallatom támad, hogy marslakókkal van dolgom. Nem tudják megoldani a súlyos genetikai problémájukat, emiatt általános az elkeseredettség. A felszerelésük, a forrásaik nem elegendőek ahhoz, hogy külső segítség nélkül boldoguljanak. A nők teljesen kilátástalannak érzik a helyzetet. Csak ülnek, és várják, hogy a férfiak végre kitaláljanak valamit. A férfiak nagyon szűk területre koncentrálnak. Dühösek, makacsak, a túlélés forog kockán. Hú, de elszántak!” irányító: „Courtney, szerezzen több információt a folyadékról!” c.b.: „Az anyagot a Marsról hozzák. Talán ez AOL? Kik ezek? A Marsra asszociálok velük kapcsolatban.” irányító: „Ne térjen el az előírt menettől. Csak rögzítse az adatot, ne elemezzen.” c.b.: „Nos, a folyadék csúnya, rossz ízű és gusztustalan, de ezek a lények úgy megbecsülik, mintha a saját vérükről lenne

szó. Hatalmas tartályokban tárolják, külön személyzet őrzi és védi. Zöldesfekete lé.” irányító: „Menjen az előállítás helyére.” c.b.: „Hoppá, hol vagyok? Mintha katapulttal kilőttek volna. Nagyon hirtelen történt, egyik pillanatról a másikra egy új helyen termettem. Itt minden vörös, homokos. Egy építményt pillantok meg, be lehet menni. Valami lepecsételtnek látszó ajtóhoz érkezem, bemenjek?” irányító: „Először mondjon valamit az építmény környezetéről, aztán lépjen be.” c.b.: „Sivatagot látok, itt semmi sem terem, meddő pusztaság az egész. Hideg van. Az épület vályogházhoz hasonlít, belül fémes, műanyag borítású. Fényes. Egy termelőüzem.” irányító: „Helyváltoztatás következik.” Szünet. „A termelőüzemtől körülbelül öt kilométerre keletre kell valaminek lennie.” c.b.: „Aha, megint egy űrhajó. Azzal a bizonyos furcsa mozgással, kanyarogva, körözve ereszkedik le. Felülről, a tetőn keresztül hatol be az épületbe!” irányító: „Menjen vissza az épületbe és kövesse a járművet. Hova tart?” c.b.: „Az épületben vagyok. Hm! Az űrhajó lement. Sok kamra van az épület alatt. Az űrhajóban utazó lények nem szeretnek az építményen kívül tartózkodni, ahol nagyon sok a vörös, sárgásbarna szín. Továbbra is Mars-érzetem van.” irányító: „Menjen a föld alatti kamrákba.” c.b.: „Korszerű, de nem szupermodern hely. Csak férfiak vannak itt, nő egy sem. Munkások dolgoznak, nem egy szívderítő munkaterület. Az emberek kötelességből tartózkodnak itt. Tovább haladok lefelé. Itt lenn valóságos városban laknak. Rengeteg a pince és az alagút, mindenütt gépek láthatók. Ez kényelmesebb hely,

mint a feljebb lévő üregek, ahol a munka folyik. Már régóta itt élhetnek. Érzem, félnek attól, hogy el kell hagyniuk a lakhelyüket.” irányító: „Miért hagyják el?” c.b.: „Itt nincs számukra jövő, ez egy halott hely.” irányító: „Adjon leírást az emberekről.” c.b.: „Nos, férfiakat látok. Az arcuk humanoid, de nincs hajuk. Nem hasonlítanak az átlag emberre, mintha más fajból származnának. Elmegépeik – tudatukkal kommunikáló szerkezeteik – is vannak. Az agyuk vezérli a készüléket. Világos bőrűek, az emberhez képest gyenge felépítésűek.” irányító: „OK, fejezzük be az ülést, egyelőre ennyi elég.” c.b.: „Hú, ez aztán hosszú volt. Nos, hol jártam?” irányító: „A Fort Meade-i szennyvíztisztító telepen, Marylandben.” c.b.: „Miii?” irányító: „Csak tréfáltam. Itt a mappa, nézzen bele.” Kinyitom a mappát, kiveszek egy papírlapot, rajta a felirat: Marslakók, a jelenlegi túlélők.

Véleményezés Aznap, valamivel később még hosszasan beszélgettünk az oktatómmal a Marssal kapcsolatos dolgokról. Elmondta, hogy a tőlem és más távolbalátóktól eredő leírás alapján sejti, hol van az a.hegy. Azt tanácsolta, nézzek meg néhány képet, amik Santa Fe közelében lévő hegyekről készültek, ÚjMexikóban. A felvételeket megtekintve ismerősnek tűnt a táj. Más távolbalátók későbbi „utazásai” szintén erre a helyre utaltak. A távolbalátással szerzett adatok szerint a Santa Fe Baldy nevű hegyről van szó, amely nem messze van Santa Fetől, egy állami kézen lévő erdőben, Új-Mexikó államban. Élnek marslakók a Földön, de mielőtt megkongatnánk a vészharangot, gondoljuk végig mindazt, ami ebből

következik. A marslakók kétségbe vannak esve. A Marson nyilvánvalóan mostoha körülmények között tengődnek, a felszínen nem tudnak megélni. Gyermekeiknek nincs jövőjük az ősvilágban; otthonuk tönkrement, sivár homokbolygó. A könyv utolsó fejezetében ki fogom fejteni nézeteimet azzal kapcsolatban, hogy miként kellene reagálnia az emberiségnek a marslakókat sújtó ínségre.

7. FEJEZET A marsbeli civilizáció csúcspontja A kiképzés remekül haladt. Előző nap délután az oktatóm a kaliforniai Monterey Bay-be „utaztatott”. Az ülés azzal fejeződött be, hogy egy vitorláshajót követtem szemmel a magasból. Ezen a reggelen azonban másfajta foglalkozásnak nézünk elébe. Az oktatóm azt szeretné, ha 6. típusú feltételek között folyna az ülés. Ez az az eset, amikor mind az irányító, mind a távolbalátó frontális feltöltésben részesül a célpontra vonatkozó lényeges adatokból. Mivel a célpont ez esetben nem volt titok előttem, magam választottam ki az engem érdeklő időt és helyet: a marsbeli civilizációt akartam látni virágzása idején. Kíváncsi voltam az összeomlás előtti életükre, társadalmukra. Ez az ülés több fontos tanulsággal szolgált számomra. Például megértettem, hogy milyen fontos egy tapasztalt irányító jelenléte, ha váratlan dolgok történnek (ennek pedig mindig fennáll az eshetősége). Dátum: 1993. szeptember 2. Hely: oktató helyiség Adat: 6. típus A célpont kódja: 8587/ 7258 Előzetesen megtudtam, hogy a célpont szárazföldhöz és mesterséges létesítményekhez kapcsolható. c.b.: „Barna, sárgásbarna, vörös árnyalatokat látok. A terület homokos, fúj a szél. A hőmérséklet a hidegtől egészen a melegig terjed. Hangokat hallok, zenét, beszélgetést. Dörzsölést, morajlást hallok. A hely légköre Mombasa óvárosát juttatja eszembe – ez egy szuahéli kikötőváros Kenya keleti partján.”

irányító: „Térjen át a harmadik fokozat vázlatrajzára.” c.b.: „Egy út vezet itt, egyik oldalán épületek. Valaki egy kör alapú építmény mellett áll, ami kisebb fajta amfiteátrum hatását kelti.” irányító: „Ok. Egyelőre írja le, mint AOL-t, most pedig térjen át a 4. szakaszra.” c.b.: „Embereket látok, sok embert, csak férfiakat. Az arcukba nézek. Nincs hajuk, a földi emberekénél nagyobb szemük van. A bőrük világos. Házak bukkannak fel. Az épületek mintha agyagból vagy vályogból készültek volna. Modern földi értelemben ezek a népek szegények, de boldogok. Úgy látom, igencsak zord életkörülmények között élnek. Errefelé sok a víz, az emberek örülnek ennek. Szerszámaik egyszerűek, a kommunikációs eszközeik is meglehetősen primitív benyomást keltenek. Afrikára emlékeztet a hely.” irányító: „AOL-ként írja le: »olyan, mint Afrika«.” c.b.: „Az elméjükre összpontosítok. Telepatikus képességgel rendelkeznek. Aha, megvannak a nők és a gyerekek. A nők többnyire a házakban tartózkodnak, nem nagyon járnak ki a gyerekekkel.” irányító: „Ki tud deríteni valamit a kultúrájukról?” c.b.: „Igen, néha gyűléseket tartanak, falugyűlésfélét. Visszatérek még egyszer a férfiakhoz.” irányító: „Tartsunk szünetet.” Fél óra múlva folytatjuk. c.b.: „Nos, megint a házak képe ugrik be. Bemegyek az egyikbe: három szoba van, egy illemhelyet is látok. Az itt lakók kényelmesnek tartják az életüket. Konyhai eszközöket, csészéket veszek észre. Egy család lakik itt, négy ember, férfiak és nők. Az a benyomásom, hogy poligámiában élnek.” irányító: „Lát valami szimbólumot?”

c.b.: „Ejha, ez meg mi volt? Időkiesést tapasztalok. Úgy érzem, egy pillanat alatt másik korszakba kerültem. Megváltoztak a körülmények, mi történik itt?” irányító: „Ne elemezzen, csak gyűjtse az adatokat. Mit tapasztal?” c.b.: „Egy jelvényre meredek. Fényes, sima, fehér felületek vannak körülöttem. Fémet látok, szürke és fekete füst száll a levegőbe. Rendkívül gyors műszaki fejlődést tapasztalok az előző helyszínhez képest. Más lényeket látok itt. Ezek alacsonyabbak, kisebb termetűek. Az az érzésem, munkások, akik missziót teljesítenek. Hú, de lelkesen dolgoznak! Valamilyen okból a gyorsaság és sürgősség gondolata tölti ki az elméjüket. Ezek a lények űrhajón is közlekednek. Egyenruhát viselnek, rajta jelvény. Némelyikük pilóta. Most nem látok marslakókat.” irányító: „Próbálja megtudni, hol vannak a marslakók.” c.b.: „Igen. A marslakók eltűntek. Végük, a házak üresen állnak. Még mindig a Marson vagyok, de kísértetváros az egész, kivéve ezeket a kistermetű, fejlett lényeket. Az alacsony lények modern dobozszerű házakat építettek. Műszaki berendezések láthatók bennük. Szobáik is korszerűnek hatnak.” irányító: „Összpontosítson az alacsonyabb lények céljára.” c.b.: „Egy nagyszabású vállalkozás első fázisában érkeztek ide. Az az érzésem, éppen összecsomagolnak.” irányító: „Rendben. Csináljuk meg a 6. szakasz időskáláját. Helyezze el a csúcsidőszakot a vonalon.” Szünet következik. Jelölje meg azt a pontot, ahol az újak érkeztek.” c.b.: A csúcsidőszakot az időskála bal oldalára helyezem, az újabb lények megérkezésének idejét jobbra, a vonal felezőpontja tájékára. Az oktatóm bőven hagyott időt arra, hogy le tudjam rajzolni az alacsony lények egyenruháján látható jelvényt. Olyan, mint egy Valentin-napi szív, a

közepén összetekeredett kígyóval. A szív arany szegélyű, a felszíne fehér, a kígyó feje pedig piros. irányító: Jól van. Most pedig menjen végig a 6. szakasz mátrixán.” c.b.: „Két különböző típusú lénnyel van dolgunk. A marslakók az újakat más törzsbelieknek vélték, nem hitték, hogy az űrből érkeztek. Nem fogták fel, mi történik valójában. Pánik és kétségbeesés uralkodott el, amikor az alacsony lények megérkeztek. Ezek teljesen fehérek voltak, a marslakók pedig Istenként tekintettek rájuk. Most vörös folyadékot látok – az alacsony lények használják valamilyen célra. A marslakókat valamiféle változásra készülődve becsomagolják. De furcsa. Úgy érzem, az alacsony lények fizikai változtatásokat terveznek a marslakók testében, és egy időre befagyasztják őket. Az alacsony lények szürkéknek látszanak.” irányító: „Ok, Courtney. Fejezzük be az ülést. Jegyezze fel az időpontot.”

Véleményezés Az oktatóm arra utasított, hogy szimbólumot keressek, és ezzel teljesen váratlan irányba vezetett – az időn átívelve – egy ún. szürke egyenruháján lévő jelvényhez. Azóta már sok ilyen tapasztalatot szereztem. Ahhoz hasonlíthatnám, mint amikor gyors fizikai helyváltoztatást végez az ember, de azért a kettő nem ugyanaz. A  hirtelen gyorsulás érzete uralkodik el, amit nyugalom követ, és egy pillanatra elveszítjük a tájékozódó képességünket. A Marson virágzó civilizáció az ókori egyiptomihoz volt hasonlatos. A nép mostoha körülmények között, családokba szerveződve élt. Városokban laktak, közösségi életet éltek. A férfiak és a nők eltérő szerepet töltöttek be a társadalomban. Nem beszélhetünk egyenlőségről, a nők idejük nagy részét gyermekeikkel együtt a házakban töltötték.

Érdekes, hogy kultúrájuknak ez a vonása máig fennmaradt. A marsi civilizáció átélt néhány katasztrófát. Sokan elpusztultak, egy részük pedig idegenek segítségével megmenekült, bár nem vagyok biztos benne, hogy a mentéssel járó kényelmetlenségeket örömmel fogadták. A megmentők az ún. szürkék voltak, akik a marsi civilizáció összeomlásának utolsó órájában érkeztek. Valamilyen úton-módon nagyon gyorsan „becsomagolták” a marslakókat. Erre nyilvánvalóan a marsbeli élet valamilyen szintű fenntartása érdekében volt szükség. Pontos technológiai leírást nem tudok adni, de a mentés során a fő szempont a marslakók genetikai állományának átmentése volt. Mindez több millió éve zajlott le. Az ülés után azt próbáltuk boncolgatni az oktatómmal, hogy vajon hogyan „csomagolták ki” a marslakókat, miként érkeztek a Földre. A távolbalátási adatok arra utalnak, hogy a marslakókat genetikailag megváltoztatták, hogy képesek legyenek a nagyobb gravitációhoz alkalmazkodva az eltérő földi körülmények között élni. Csodálkoztunk a marslakók műszaki fejlettségén is. A ma élő generációknak sokkal fejlettebb technológiájuk van, de nem éri el a szürkékét. Ma már tudjuk, a szürkék olyan műszaki ismeretekkel rendelkeznek,  amely lehetővé teszi számukra, hogy hatalmas távolságokat szeljenek át időben és térben, hogy galaktikus utazásokat tegyenek. (A marslakók űrhajói erre nem alkalmasak, máskülönben visszatérnének a bolygójukra, a katasztrófa előtti időkbe.) Űrhajóik fejlett technológiájú hajtóművekkel vannak ellátva emberi szemmel nézve. Képesek megváltoztatni a légi járművek anyagszerkezetét is, emiatt szilárd anyagon is át tudnak repülni. Az ülésekből levont következtetések:

1) A szürkék mentették meg a marslakókat a teljes kipusztulástól. 2) A marslakókat genetikai változtatásokkal mentették át a mai korba, de ezek a változások nem tökéletesek, így a marsbeli gyermekek közül sokan elpusztultak. 3) A marslakók technikai fejlettsége körülbelül 150 évvel meghaladja az emberekét. 4) A ma élő marslakóknak nincs más menedékük, csak a Föld. Amikor eddig jutottam kutatásaimban, azon kezdtem el gondolkodni, lehet-e valami oka annak, hogy a marslakók technikai fejlettsége nem éri el a szürkékét. Szerintem „valaki” úgy irányítja a háttérből az eseményeket, hogy az emberek és a marslakók – kölcsönös rászorultsági alapon – előbb-utóbb párbeszédet kezdjenek egymással. Emlékezzünk arra, hogy a szürkék csak az utolsó pillanatban siettek a marslakók megmentésére. A rendelkezésünkre álló adatok és példa alapján nem nehéz megjósolni egy közelgő ökológiai katasztrófát, amely Földünket fenyegeti. Ha az emberiség válsághelyzetbe kerül, kénytelen lesz segítségért folyamodni, bárhonnan érkezik is az. Lehet, hogy éppen a marslakók technikai tudására lesz majd szükségünk.

8. FEJEZET Segítség a másik világból Ugyanaznap 13.30 perc. Az oktatóm és én éppen csak visszaértünk az ebédről, amit egy remek, olcsó, az egészséges életmódot pártoló kínai vegetárius étteremben költöttünk el. A finom, egzotikus étel elterelte a figyelmemet a reggeli intenzív ülésről. Lassan ráébredtem, hogy a földönkívüliek problémája jóval sokrétűbb, mint ahogy azt a kezdetekben véltem. Most már nem egyszerűen arról volt szó, hogy földönkívüliek röpködnek a Föld körül, hanem kiderült, hogy a tevékenységüknek konkrét célja van. Az már világos, hogy a marslakók egy része nagy nehézségekkel küzd, és a problémák nem új keletűek. Törtük a fejünket, vajon hogyan lehetne segíteni a marslakóknak. Már hosszú ideje a föld alatt élnek (emlékezzünk a Santa Fe Baldy-hegy gyomrában tapasztaltakra, amiről a 6. fejezetben számoltam be), ahol nincsenek kitéve a Mars zord éghajlatának, és a Földet benépesítő emberiség ellenségeskedésének. A marslakók láthatóan nem rendelkeznek azokkal az eszközökkel, amelyek segítségével javíthatnának sorsukon, de egyikőnk sem tudta, mire van konkrétan szükségük. Egy dolog világos volt: mielőbbi segítséget igényelnek. Ebben a fejezetben olyan távolbalátó ülést ismertetek, amelyhez az oktatóm választotta ki a célpontot, én pedig „vak” voltam. Dátum: 1993. szeptember 2. Hely: oktatóhelyiség Adat: 4. típus A célpont kódja: 8976/6643

Előzetesen megtudtam, hogy a célpont komplex, ember alkotta létesítményekkel kapcsolatos. c.b.: „OK. Színkavalkádot látok. Kéket, pirosat, leginkább az alapszíneket, feketét, zöldet. Az anyaguk sima és fényes, festékhez hasonló. Levegőáramlást érzékelek. Meleg van itt, kellemes a környezet. Hm! Úgy látom, nagyon fejlett helyre kerültem. Úgy érzem, új vagyok itt. Egy kicsit feszengek, mert az a benyomásom, jó, hogy itt vagyok, de egyben rossz is.” irányító: „Lépjen tovább a 3. szakasz vázlatrajzára.” c.b.: „Rendben van. Nos, valamilyen fekete, négyszögletű dolgot látok. A tetején mozgást észlelek. Rengeteg nagy, négyszögletű tárgy van itt. Nahát! Az a benyomásom, ez egy város.” irányító: „írja le a város szót AOL-ként. Lépjen a 4. szakaszba.” c.b.: „Mindenféle szerkezeteket látok. Ahova csak nézek, mindenütt épületek állnak. Céltudatosságot érzek, valaminek az elérése érdekében tevékenykednek. Valamiből vagy valakiből izgatottság árad felém. És… hú, de furcsa!” irányító: „Ne elemezzen, csak menjen végig a mátrixon. Jegyezze fel az adatokat.” c.b.: „De érzem, hogy a célpontnak velem kapcsolatban van célja! Ezt korábban még sohasem tapasztaltam. Az a benyomásom, van itt valaki, egy nem fizikai lény.” irányító: „OK, tartsunk egy kis szünetet. írja fel az időpontot.” Öt perc múlva. c.b.: „Nos, megint az épületeknél vagyok. Más lények is vannak itt. Határozottan érzem a belőlük áradó céltudatosságot.” irányító: „Mit érez, hol kellene lennie?” c.b.: „Úgy érzem, először az épületek felé kell mennem.” irányító: „OK, kezdje az épületekkel, menjen végig a mátrixon.”

c.b.: „Az épületeknél vagyok. Érzem, a hely összefüggésben van a mentéssel, talán olyan munkahely, ahol ezen dolgoznak. Úgy érzem, be kell lépnem az épületbe.” irányító: „Akkor menjen be. Tartsa magát továbbra is a mátrixhoz. Írjon le mindent.” c.b.: „Hűha! Itt tényleg vannak lények. Ezek nem emberi lények. Átlátszóak. Hol vagyok?” irányító: „Maradjon a mátrixban. Ne elemezzen. Menjen végig az adatrubrikákon. Ne álljon meg.” c.b.: „Nos, itt vagyok egy helyiségben, körben falak, világítanak. A fény fehér. Érzem, már lehettem itt valaha, de fogalmam sincs, mikor. Ó, üdvözölnek! A lények tisztában vannak vele, hogy én is itt vagyok. Szörnyen zavar, hogy egyenesen rám néznek.” irányító: „Ne kalandozzon el, menjen végig a mátrixon.” c.b.: „Ajtónyílásokat látok. A lények itt élnek, dolgoznak. A helyiségben van egy asztal.” irányító: „Mit lát az épületen kívül, mi van ott?” c.b.: „Egy várost, utcákkal, sok-sok utcával. A városban nagy a zaj.” irányító: „Menjen vissza a helyiségbe. Mivel foglalkoznak a lények?” c.b.: „A lényekből izgalom árad, talán a megjelenésem hatására. Mintha már várták volna az érkezésemet. Az egyik nagyon szeretne válaszolni a kérdésre, amit feltett. Emberekkel dolgoznak, azt mondja, lelkekkel foglalkoznak. Fejlett szinten álló lények. Nagy az izgalom, gondolom, nem mindennap toppannak be hozzájuk távolbalátók.” irányító: „Ne kalandozzon el. Mit dolgoznak?” c.b.: „Mindenütt nagy a fény. Nem fizikai eszközöket használnak, azt mondják, céljuk a haladás, az evolúciós fejlődés.”

irányító: „OK Pihenjünk egy kicsit. Álljon fel, nyújtóztassa ki magát. Ki is mehetünk.” Húsz perc elteltével. irányító: „Tudjon meg többet a lények vállalkozásáról.” c.b.: „Igen. Úgy látom, régebben angyaloknak hívták őket, de nem azok. Egy előcsarnok és más helyiségek felé irányítanak. Újabb lények vannak itt, de éterikus és másvilági emberi testek is.” irányító: „Tudja meg, mi a szándékuk a jövőben?” c.b.: „Úgy látom, szükségszerűségből vannak itt. Hm. Azt mondják, többféle fajt, fajtát érintő problémáról van szó. Hamarosan sanyarú idők fognak bekövetkezni, nagy harcok jönnek. Ez idő alatt a technika csak jelentéktelen mértékben fog előrelépni. Az emberek a létminimumon élnek majd, de nem válnak primitívvé.” irányító: „Kérdezze őket a marslakókról.” c.b.: „Azt mondják, az emberek találkozni fognak a marslakókkal az otthonuk (mármint a marslakóké) közelében, az Új-Mexikóban lévő vájatoktól nem messze. A marslakók nagyon félnek. Nekünk, embereknek kell segíteni, hogy végre ki tudjanak jönni a föld alól. A lények azt sugallják, kezdeményezőnek, de egyben passzívnak is kell lennünk, hogy a marslakókat rábírjuk a föld mélyének elhagyására. Nagyon diplomatikusan kell eljárnunk. Nem könnyű feladat, a marslakók ugyanis nem akarnak felszínre jönni, félnek az emberek agresszivitásától. Úgy látszik, az ő szemükben nem vagyunk túlságosan civilizáltak. Mégis kommunikálni, tárgyalni kell velük.” irányító: „Hol folynak majd a tárgyalások?” c.b.: „Egy épületben, ember alkotta házban. Az emberek csak akkor léphetnek be a marslakók föld alatti vájataiba, ha azok már készen állnak a kiköltözésre. Azt mondják, nekünk kell kezdeményezőleg fellépni, a nyakukra járni, nem szabad

felhagyni a próbálkozással. De csak lépésenként szabad előrehaladni. Határozottan éreztetik velem, hogy a marslakók nem bántanak minket. Nekünk kell hozzájuk menni, nem arra várni, hogy ők közeledjenek felénk.” irányító: „Hogyan kezdjünk hozzá?” c.b.: „Több embert kell kiképeznünk. Úgy látom, a képzés lényeges szempont. A távolbalátás is része ennek, de többről van szó.” irányító: „Ennyi egyelőre elég. Mondjon köszönetet távozáskor, befejezzük az ülést. Megnézheti, mi volt a célpont.” Nagy barna borítékot csúsztat elém az asztalon. Kinyitom, kiveszem belőle a papírlapot, rajta a felirat: „A köztesek”. c.b.: „Kik azok a köztesek?” irányító: „Ez egy hosszú történet. Ismerkedjen meg a dolog hátterével.”

Véleményezés Evés közben az oktatóm elmondta a köztesekkel folytatott párbeszéd háttértörténetét. A katonai távolbalátás-kutatás korai szakaszában a távolbalátó-csoport egyes tagjai szerettek volna megvizsgálni néhány fizikai léten túli célpontot. Az egyiket az Urantia könyv (The Urantia Book) című műből vették, amely spirituális  jellegű jelenésekkel foglalkozik. A csoport a túlvilági lények egy fajtáját, a közteseket választotta ki célpontul. Az Urantia könyv szerint ezek a lények sosem öltenek fizikai formát, bár a testsűrűségük az emberéhez közel áll. Fizikai érzékszervekkel nem észlelhetők. A köztesek azért érkeztek a Földre, hogy segítséget nyújtsanak az emberiség lelki evolúciójához. Megrázó erővel hatott néhány éve a katonai távolbalátó csoport tagjaira a köztesek felfedezése. Fontos információ birtokába jutottak, de nem tudták, hogyan tálalják mindezt a

tábornokoknak, akik sokkal inkább a kilövőállásokban tárolt rakétafejekkel voltak elfoglalva. A köztesek nem földönkívüliek, tulajdonképpen állandóan a Földön tartózkodnak. Ugyanakkor nem is emberek, nem öltenek fizikai értelemben vett emberi alakot. Transzcendens lények, akik emberi környezetben élnek és dolgoznak. A köztesek tehát köztünk élnek, de nem a Földről irányítják őket. Ők az egyik csoportját képezik azoknak a transzcendens lényeknek, amelyek különféle feladatokat hajtanak végre. A köztesek együtt dolgoznak, ahogy egy katonai egység egybehangoltan cselekszik, de a militarizmus szelleme nem jellemző rájuk. Az ember transzcendens lényével működnek együtt az emberi faj evolúciós potenciáljának kibontakoztatása érdekében. Valóban „jótevők”, de én egyelőre nem látom tisztán, hogy miért is segítenek bennünket. Úgy tűnik, olyan cél érdekében tevékenykednek, amely nekik és másoknak is fontos, beleértve az emberiséget is. Az oktatóm azért ismertetett meg velük, hogy megtapasztaljam, hogyan lehet telepatikus képességekkel rendelkező lényekkel együttműködni. Nem tudta, hova visznek majd, és milyen információt közölnek velem. Nem kevés időbe tellett, amíg rájöttünk, hogyan lehetne kicsalogatni a marslakókat föld alatti járataikból. A legfontosabb lépésnek az tűnt, hogy rábírjuk őket, kezdjenek hivatalos tárgyalásokat az emberekkel. A köztesek egyértelműen tudtunkra adták, nekünk kell kezdeményezőként fellépnünk, anélkül, hogy a marslakókat elijesztenénk, de a két dolog összeegyeztethetetlennek tűnt. Néhány héttel az első SRV-tanfolyam után eszembe jutott, hogy a marslakókat úgy lehetne közvetlen együttműködésre bírni, ha széles körben elerjesztenénk ismereteinket róluk és a tevékenységükről. Felfednénk, hol találhatók föld alatti otthonaik, ahol az emberek elől rejtőzködve élnek. Ha az emberek tudomást szereznének róluk – vélekedtem –, és minduntalan követnék a mozgásukat, megfigyelnék a

tevékenységüket, akkor többé nem lenne értelme a rejtőzködésnek. Nem maradna más hátra, mint tárgyalásokat kezdeni az emberiséggel. De az éremnek két oldala van. Az csak az egyik dolog, hogy rávesszük a marslakókat, lépjenek kapcsolatba az emberekkel. Az érem másik oldala, hogyan vezetjük rá az embereket arra, hogy párbeszédet folytassanak a marslakókkal. Az oktatóm és én is azon a véleményen voltunk, hogy az utóbbi a keményebb dió. Tudtuk, nekünk emberi oldalról van tennivalónk az ügy előmozdítása érdekében, és lelkünk mélyén ösztönösen éreztük, nem juthattunk volna ilyen messzire, ha nem lenne remény a megoldásra. Az volt a benyomásunk, valaki kívülről szemléli cselekedeteinket, és amint elérkezik az idő, az eszközöket is rendelkezésünkre fogja bocsátani. Egyelőre tovább kell haladnunk a megkezdett úton, ami pillanatnyilag azt jelenti, hogy folytatnunk kell az anyaggyűjtést.

9. FEJEZET Égi csapás 1993. augusztus 21-én egy NASA űrszonda közeledett a Marshoz, amikor hirtelen megszakadt az összekötettés a szonda és a földi irányítók között (New York Times, 1993. aug. 24.). A Mars Observer nevű szondának az lett volna a feladata, hogy részletes fényképfelvételeket készítsen a Mars csaknem egész felszínéről, beleértve azokat a területeket is, ahol korábbi műholdfelvételek felszíni egyenetlenségeket mutattak, piramis jellegű formátumokat, arc formájú geológiai alakzatokat. Az addig kifogástalanul működő műhold egyszer csak felmondta a szolgálatot. A NASA mérnökei, tudósai értetlenül álltak a jelenség előtt. Néhány nappal az esemény után a New York Times megírta, a NASA emberei meg vannak döbbenve a Marssal kapcsolatos sorozatos kudarcok miatt. A Marshoz több misztikus esemény is fűződött; nem sokkal a fenti események előtt egy szovjet szonda hasonló módon vált működésképtelenné, amikor a bolygó egyik holdjához közeledett. A szervezet néhány alkalmazottja nyíltan – félig viccesen – feltette a kérdést, hogy vajon nem földönkívüli oka lehet-e a bolygóval kapcsolatos műszaki kudarcoknak. Több hónapig elhúzódó vizsgálat után a szervezet megállapította, hogy a szonda minden valószínűség szerint belső üzemanyag problémák miatt robbant fel. A vizsgálatot lefolytató szakemberek azonban nem voltak biztosak a diagnózisban, és adatok sem támasztották alá az állítást. Csupán feltevés volt, de pillanatnyilag ennél több megállapítására nem voltak képesek. Ebből a fejezetből megtudjuk, mi is történt tulajdonképpen a Mars Observerrel. Hadd emlékeztessem az olvasót arra, hogy nem kaptam tájékoztatást sem az ülés előtt, sem alatta a célpont természetére vonatkozóan. Sőt, az adatgyűjtést

távolról irányították, vagyis az irányítóm otthon ült, miközben én az irodámban tartózkodtam az Emory Egyetemen, Atlantában, Georgiában. A felügyelet ilyenkor verbális és vizuális szinten is folyik. Közvetlen telefonvonalon érintkezik az irányító és a távolbalátó az ülés folyamán egymással, emellett a távolbalátó a köztes eredményeket (rajzokat, nyers adatokat) azonnal elküldi faxon az irányítónak, az ülés végeztével pedig a végső eredményt is. Ahogy az a 4. típusú adatoknál lenni szokott, a távolbalátó csak a foglalkozás befejeztével kap tájékoztatást az ülés célpontjáról. Dátum: 1994. február 7. Hely: Atlanta, Georgia Adatok: 4. típus, távolról irányított A célpont kódja: 6421 /9054 Az 1. szakasz adataiból megtudtam, hogy egy kemény, mozgó, ember alkotta szerkezettel van dolgom. c.b.: „Nagy itt a mozgás, valami rendkívül gyorsan, nagy erővel halad. Hm. Két összetartozó vagy legalábbis egymáshoz nagyon közel lévő tárgyat látok. Az egyik kicsi, kemény, szilárd. Gyorsan halad. A másik nagyobb, bonyolultabb, szabálytalan alakú. De furcsa! Egyik tárgy alatt sincs talaj, nem értem, miért nem látom a földet, egyszerűen csak ott vannak.” irányító: „Lásson hozzá a 6. szakasz mátrixához és vázlatrajzához. A rajzot azzal kezdje, hogy írjon egy x-et a papírra a tárgyak helyének jelölésére. Kövesse a tárgyak útját.” c.b.: „Nos, a kisebbik tárgy oldalról érkezett. Visszapergetem, honnan jött. Húha!” irányító: „Mit lát? Tartsa magát az előírásokhoz. Térjen vissza a mátrixhoz.”

c.b.: „Egy űrhajó. A kis tárgy egy földönkívüli űrhajóhoz vezetett. Úgy lőtték ki az űrhajóból, lövedékként eltalálta a nagyobb, szabálytalan formájú tárgyat. Vajon miért tették?” irányító: „Ne elemezzen, csak gyűjtse az adatokat. Most mit lát?” c.b.: „Bemegyek a hajó belsejébe. Hm. Lényeket látok itt, egyiknek sincs haja. Van szemük. Lerajzolom az egyik arcát. Az űrhajó egy nagy fémszerkezet. Egy helyiségben tartózkodom, ahol tárgyak vannak, rengeteg tárgy, technikai dolgok. Székek, asztalok, néhány lény, számítógép terminálok, meg ehhez hasonlók.” irányító: „Ok, tartsunk szünetet. írja le az időpontot, faxolja el az eddigi anyagot, aztán feltétlenül hívjon vissza. Viszlát.” c.b.: „Rendben, néhány percre van szükségem.” Később. irányító: „Courtney, térjen vissza a 6. szakasz vázlatához. Kérem, kövesse az űrhajót a kiindulási helyére.” c.b.: „Rendben, azt csinálom. OK Már meg is van a kiindulási hely. Egy lyuk a földben, egy üreg. A fémtárgy egy üregben van. Lények szállnak le és fel a járműre.” irányító: „Menjen a felszínre. Mit lát?” c.b.: „Felmegyek. Vörös színek, homokos anyagszerkezet, érdes földfelszín. Olyan, mint a Mars.” irányító: „Ez már elemzés. írja le, mint AOL-t. Menjen végig a mátrixon. Csak az adatokra figyeljen. Menjen vissza az üregbe.” c.b.: „Nos, rengeteg lény van az üregben. Szürkék. Dolgoznak.” irányító: „Courtney, kérem, válasszon ki egy lényt, és menjen be az elméjébe. Mit tapasztal?” c.b.: „Ok. Megvan. Húú!”

irányító: „írja le, mint érzelmi hatást (aesthetic impact vagyis AI). Folytassa. Tudjon meg róluk valamit. Tudja meg, alszanak-e.” c.b.: „Te jó ég, most már tisztán érzem, a szürke tud a jelenlétemről. Úgy látszik, nem zavarja az érdeklődésem. Természetes érzés. Nem úgy alszik, ahogy mi, valami egyéb folyamat játszódik le. Valami olyasmi, mintha a tudata visszavonulna mélyre, nem egészen tudom felfogni, mit jelent ez. Kövessem visszafelé a tudatát?” irányító: „Menjen tovább. Tartsa magát a mátrixhoz.” c.b.: „Ó, nagyon-nagyon sötét van itt. A legteljesebb üresség, űr. Nem rossz, de nem tudom, mi itt a tennivaló. Mit csináljak?” irányító: „Menjen vissza a lénnyel a születése pillanatáig. Honnan ered?” c.b.: „Megvan. A csecsemő egy csőben van, tartály félében. Új helyen vagyok, nem tudom hol, de laboratóriumnak látszik.” irányító: „Menjen kívülre. Mit lát?” c.b.: „Ebben a világban nincs levegő. Csillagokat látok, krátereket, sziklákat. Ha lehet, AOL-nak minősíteném a benyomásom – mintha a Holdon lennénk. Fény ragyog. Rengeteg csillag, hogy ragyognak! Nahát, milyen tisztán látható itt minden. Körbenézek. Egy bolygó van az égen, olyan, mint a Föld. Látom a felhőket, a vizeket. A bolygó kék. AOL-nak leírom azt, hogy Föld. irányító: „Menjen vissza a csőben lévő csecsemőhöz. Mi van a csőben?” c.b.: „Csak a csecsemő, olyan mint egy nagy magzat, és sűrű folyadék. A folyadék zöld.” irányító: „Kóstolja meg a folyadékot. Milyen az íze?” c.b.: „Pfúj! Szörnyű, mint az olaj.” irányító: „OK Menjen előre időben az üregben lévő lényhez, az űrhajóhoz. Tudjon meg többet a munkahelyről, a

lény személyiségéről.” c.b.: „A szürke – szürkének nevezném, mivel annak látszik – a mi felfogásunk szerint nem boldog. Dolgozik. Behatolok az elméjébe. Nincsenek érzelmei. Az az érzésem, pszichológiai erőszak áldozatává vált. Ez nem jó. Rossz érzésem támad ezzel a lénnyel kapcsolatban. Valami nem stimmel.” irányító: „Rajzolja le a lényt.” c.b.: „Megvan. A bőre fehér, durva. Gyenge felépítése ellenére erősnek látszik. De mégis sajnálatot érzek iránta. Nem jó neki ebben a helyzetben. Rossz érzéseim vannak.” irányító: Jól van. Most be kell fejeznünk az ülést. Kezd együttérezni a lénnyel, ez pedig szennyezheti az adatokat. De eddig remek volt. írja fel a záróidőt.” c.b.: „Hát ez az ülés tényleg egy rejtély számomra. Fogalmam sincs, mi lehetett a célpont. Mi volt az?” irányító: „A Mars Observer eltűnése, 1993.” c.b.: „Ez nem vicc, ugye?” irányító: „Nem. Tényleg az Observer volt.” c.b.: „Akkor az volt az a szabálytalan alakú tárgy! Kilőtték egy nagy lövedékkel? Dehát miért volt erre szükségük?” irányító: Jó kérdés, de hinnünk kell az adatoknak; az ülés hitelességéhez nem férhet kétség. Biztos nem akarták, hogy a műhold részletes fényképfelvételeket készítsen a… ki tudja, miről. Érdekes, hogy ágyúgolyófélét használtak a kilövésére ma, amikor már lézerrel is megsemmisíthették volna. De ne felejtsük el, hogy a szovjet szonda is rejtélyes körülmények között hunyt ki, és az utolsó leadott telemetrikus információ egy közelgő tárgy vagy energiaforrás képe volt. Úgy látszik, a földönkívüliek nem akarták, hogy hasonló módon adatok szivárogjanak ki, így fizikai úton pusztították el. Hátha az emberek azt hiszik majd, hogy meteorral ütközött.” Még mindig nehezen tudok megszólalni. Alig hihető, de tényleg minden egybevág. Csak ismételgetem magamban a

célpontot, hátha lassan felfogom, minek voltam a tanúja. irányító: „Jó ülés volt.” c.b.: „Hát igen. Most befejezem a beszélgetést, hogy elfaxolhassam az anyagot. Majd még beszélünk róla este. Még fel kell dolgoznom.” irányító: „Jó ötlet. Várom a faxot. Akkor este még beszélünk, minden jót.”

Véleményezés Ebből az ülésből rengeteg információhoz jutottunk, érdemes összegezni az első benyomásokat. A Mars Observert egy lövedék jellegű tárgy semmisítette meg, amelyet egy, a közelben tartózkodó földönkívüli űrhajóról bocsátottak útjára. Az űrhajó egy föld alatti hangárból jött (vagy oda tért vissza), amely egyértelműen a Marson található. Sok lény volt a hangárban, mindegyik serényen dolgozott. A lények egy része – nem mind – a szürkék fajtájához tartozott. Munkások voltak. Az egyiket „visszakísértem” születése idejébe, és megtudtam, hogy egy laboratóriumban „jött világra”. Lehet, hogy eleve munkásnak teremtették. A lény nem feltétlenül tudja, hogy kihasználják, szolgasorban tartják. Amikor – szürke értelemben – alszik, a lény tudata valamilyen üres térbe, a semmibe vonul vissza. Nem álmodik. A laboratórium, amelyben született minden jel szerint a mi Holdunkon van, egy felszín alatti bázison. A csecsemő formájú magzatot zöld, motorolajhoz hasonló állagú tápláló anyagok veszik körül. Az ülés kapcsán sok kérdés merül fel, de sok válasz is születik. Most már tudjuk, mi történt a NASA Mars-szondájával, de az még mindig nem világos, hogy mit szerettek volna a földönkívüliek elrejteni a műhold kamerája, a felfedezés elől. Nem tudjuk, hogy a Marson tevékenykedő szürkék együttműködnek-e a másutt felbukkanó szürkékkel. Ebben a

szituációban a szürkék munkásoknak tűntek, látszólag más, humanoid lények ellenőrzése alatt álltak. Sajnos nem érzékeltem tisztán, hogy kik felügyelik őket.

10. FEJEZET A Galaktikus Föderáció Az eltérítéseken alapuló ufó-irodalomban gyakran felbukkan egy „Galaktikus Föderáció” elnevezésű szervezet, ami az ENSZ-hez hasonló szerepet tölt be galaktikus szinten. Az ebben a fejezetben ismertetett ülés célja az volt, hogy amennyiben tényleg létezik, próbáljunk meg többet megtudni a szervezetről. Az ülés során tudomásunkra jutott ismeretek oly mértékben meglepték az oktatómat és engem is, hogy csak rövid bevezető szöveget fűzök hozzá. 4. típusú adatokat gyűjtöttünk, tehát csak az ülés befejezése után tudtam meg, hogy ez alkalommal a Föderáció volt a távolbalátás tárgya. Dátum: 1994. február 9. Hely: Atlanta, Georgia Adatok: 4. típus, távolról irányított A célpont kódja: 31 14/0029 Az előzetes ismeretekből megtudtam, hogy a célpont valamely mesterséges létesítménnyel, mozgással és nagyfokú energiával hozható összefüggésbe. c.b.: „Rengeteg energiát érzek. A jel nagyon erősen hat. Ragyogó, világos fényeket érzékelek, fehéret, kéket. A levegősség, simaság, pehelyszerűség érzése hat át. Forróságot, egyúttal hűvösséget is érzékelek, valamint növekvő, sugárzó energiát.” irányító: „Térjen át a 3. szakasz vázlatrajzára.” c.b.: „A lap közepére valami kerek, kemény dolgot rajzolok, ragyogó világos színek – sárga, kék, fehér fény veszik körül. A fényt pehelyszerűség övezi, mintha felhők lennének. A középen lévő dolog vagy fém, vagy fémtartalma van. A tornádó jut eszembe róla AOL-ként, mivel örvénylő

mozgást érzek a kemény központi mag körül. Ez egy energiaörvény. Hatalmas energiák áramlanak.” irányító: „OK írja le AOL-ként a tornádót, lépjen a 4. szakaszba.” c.b.: „Megint hatalmas fényt látok. Valami kör alakú forma tűnik fel. Intelligencia jelenlétét érzékelem. Jelen van a szellemi szféra.” irányító: „Írja be mindezt a mátrixba, aztán szünetet tartunk. Faxolja el az eddigi adatokat, majd hívjon vissza.” c.b.: „Rendben van. Néhány perc múlva hívom.” Valamivel később. irányító: „Courtney, menjen a kemény tárgy felszínére, aztán folytassa a 4. szakasz mátrixával.” c.b.: „Azt teszem. Óh! Az érzelmi hatást AI-val jelölöm. Hatalmas energiákat érzek.” irányító: „OK Várjon, amíg enyhül az érzés, aztán folytassa.” c.b.: „Megint látom a kéket és a levegőszerű fehér színeket. Újból hatalmas energiákat érzek. A felszínen vagyok. Ez egy hely, a kerek tárgy talán egy bolygó. Ködös, párás itt minden. A fények fenn vannak, a felszín hideg. A levegőben keserű ammóniaíz. Valami felbukkan. Hadd menjek közelebb. Kemény, fémes dolog mellett állok. Ez egy építmény vagy szerkezet, bizonyos lényeknek céljuk van vele. Egy nyílást látok, talán ajtó. Bemenjek?” irányító: „Előbb hátráljon egy kicsit, hogy jobban lássa a teljes építményt.” c.b.: „Azt teszem. Hát elég tekintélyes méretű. Mondhatnám, tornyosul. Ahogy körbemegyek szörnyű nagynak látom, és mintha fémből lenne. Ezen kívül nem látok a közelben olyan tárgyakat, amelyek városra utalnának.” irányító: „OK. Most menjen be az építménybe.”

c.b.: „Visszaértem a bejárathoz, bemegyek. OK, lények vannak itt, sokan. Furcsa egy hely. Mind kopaszak.” irányító: „Ne térjen el a tárgytól. Ügyeljen az AOL- okra, és töltse ki a mátrixot.” c.b.: „Minden lény fehér köpenyt, hálóingszerű ruhát visel. A bőrük nagyon sima, fehér vagy ahhoz közeli árnyalatú. Az a benyomásom, fontos helyre érkeztem.” irányító: „Rajzolja le az egyik lény arcát.” c.b.: „Máris. Humanoidok. A hely a zen kolostorokra emlékeztet.” irányító: „írja be a megfelelő oszlopba: »mint egy zen kolostor«. Folytassa.” c.b.: „A lények telepatikusan és verbálisan kommunikálnak. Az a benyomásom támad, hogy ez egy tanács. A tanácshoz egy központosított szervezeti felépítmény tartozik. Úgy látom, nem észlelik a jelenlétemet, kormány- vagy államügyekkel vannak elfoglalva. Most a tagokra összpontosítok egy kicsit. Az itt ülők szívesen végzik a feladatukat. Ez egy nagyon vonzó, tekintélyes munka. Azt az információt kapom valahonnan, hogy a tanácsnak vezetője van, aki a munkát irányítja. A többiek pedig segítik őt. Olyan elnökféle vagy miniszterelnök. Óh! irányító: „Mi történt?” c.b.: „Úgy látszik, tévedtem, amikor azt hittem, nem tudnak a jelenlétemről. Üdvözölnek, azt mondják, örülnek, hogy mi is megérkeztünk. Mi most a tanácsban vagyunk. Mint mondják, az emberiség mostantól képviselteti magát a tanácsban. Az elnök elé visznek. Egy széken ül, fehér, kékesfehér köpenyt visel. Kissé zömök testfelépítésű.” irányító: „Most magára hagyom, Courtney. Ne kalandozzon el, mindent jegyezzen fel.” c.b.: „Ez az alak ünnepélyes, de határozottan érzem, jó a humorérzéke. Egyáltalán nem ijesztő. Az a benyomásom,

mintha egy spirituális mester, mondjuk Buddha elé járulnék.” irányító: „Írja be az AOL oszlopba. Kövesse az elnök gondolatait.” c.b.: „Üdvözöl az elméjében. Akarja, hogy behatoljak a tudatába, mivel így hatékonyabb a kommunikáció. Mit csináljak?” irányító: „Menjen be. Koncentráljon az »irányítás« szóra, meglátjuk, hogy reagál.” c.b.: „Amint beléptem az elméjébe, a világűrbe kerültem. Kívül vagyok a Tejúton. A galaxist kvadránsokra osztják fel kipontozott vonalakkal. Segítségre van szükség – sugallják nekem. Szükségük van ránk. Úgy érzem, galaktikus értelemben tartanak ránk igényt, de ezt nehéz elhinnem. Hiszen sokkal hatalmasabbak az embernél; nem látom be, miért lenne ránk szükségük. A vezető érzi bennem az ellenállást, egy bolygóra irányít. Igen, már látom, ez a Föld! Azt az információt kapom, hogy valamikor a jövőben az emberek megindulnak a bolygóról. Egyszerűen szavakba öntöm, amit felfogok. Tisztán a tudtomra adják, hogy most még erőszakosak, fegyelmezetlenek a földi emberek. Mielőtt csatlakoznának, át kell formálni őket. Igen, az embereknek valamilyen változáson kell átesniük, mielőtt hosszabb utazásokat tesznek a bolygóról.” irányító: „Kérdezze meg, van-e valamilyen praktikus tanácsuk, hogyan segíthetnénk?” c.b.: „Félreérthetetlenül tudtomra adják, hogy meg kell írnom a tervezett könyvemet. Másoknak is megvan a feladatuk. Sokakat, sokféle fajt, képviseletet, csoportot érintő kérdés ez.” irányító: „Kérdezze meg, kit kellene még meglátogatnunk távolbalátással vagy egyéb módszerrel?” c.b.: „Csak a marslakókat. Hm. Azt mondják, egyelőre a marslakókra fog korlátozódni a földönkívüliekkel fenntartott

kapcsolatunk, legalábbis ami a közeljövőt illeti.” irányító: „Kérdezze meg, van-e olyan új információ, amit jó lenne tudnunk, de még nincs róla tudomásunk?” c.b.: „Ez a valaki nagyon türelmes, tudja, hogy nem könnyű nekem. Azt mondja, sok problémával kell még megküzdeni. Az egész bolygót érintő katasztrófának, sőt katasztrófáknak nézünk elébe. Politikai káosz, zűrzavar következik, a jelenlegi politikai rend megbomlik. A mostani állapotunkban nem leszünk képesek megbirkózni az új helyzettel. Azt sugallja, az embereknek a tudatosságot kell előtérbe helyezniük, ha tovább akarnak lépni. Most az ön (az irányítóm) elméjét tapogatja le. Olyan ez, mintha elhelyezné, felmérné. Azt próbálja megértetni, hogy ön fontos szerepet játszik mindebben. Később majd feltétlenül vissza kell térnünk hozzájuk ide, az ő világukba. Tudtomra adja, hogy most is csak a tudatunk útján jutottunk el idáig. És még valami. Nem megváltók vagyunk, hanem az első képviselők. Kéri, hogy jól véssem ezt az eszembe. Azt kívánja, fogjuk fel: nagy a felelősségünk abban, hogy helyesen lássuk el a képviseletet. Vigyázzunk, ne szálljon a fejünkbe a dicsőség. Mindenkinek van valami dolga, nekünk egyszerűen ez jutott. Azt mondja, jó, hogy mindezt leírom. Kedveli az ön humorérzékét. Figyelmeztet, hogy sok apró, napi tennivalóra lehet számítani a jövőben. Most viszont a könyvre koncentráljunk. A könyv fontos szerepet tölt be, hasznát veszik.” irányító: „Mondjon neki köszönetet. Most pedig mennünk kell.” c.b.: „Átadtam. Ő is érezte, hogy ideje abbahagynom.” irányító: „írja fel a befejezés időpontját, Courtney.” c.b.: Hosszú szünet. „Most már megmondhatná a célpontot.” irányító: Halk, izgatott nevetés: „A Föderáció.” c.b.: „Értem.”

Véleményezés Az ülés értelmezésében mind gyakorlati, mind filozófiai szempontok szerepet kapnak. Az olvasó majd eldönti, magyarázatom mely részét hajlandó elfogadni. Létezik egy galaktikus kormányszerv. Nem tudom, milyen mértékben hierarchikus vagy centralizált felépítésű, azzal sem vagyok tisztában, hány faj vagy bolygókultúra képviselteti magát a szervezetben. Az sem ismert előttem, hogy vannak-e olyan csoportok, kultúrák, amelyek szándékosan nem csatlakoztak a szervezethez, vagy megtagadták tőlük a részvételt. Azt viszont határozottan érzékeltem, hogy a Földön élő emberiség teljes jogú tagságot fog majd élvezni. Úgy tűnik, megjelenésem a tanácsteremben ilyen szempontból pozitív visszhangot keltett. Véleményem szerint a tagfelvétel rítusának részét képezi, hogy az adott kultúra képviselői megfelelő eszközök révén tudatosan keressék a kapcsolatot a szervezettel. A fentiek alapján az emberiség már csekély mértékben képviseltetve van a Föderációban, bár igazából sem én, sem pedig az irányítóm nem szívesen képvisel önmagán kívül mást. A Föderáció tagjai rendkívül fejlett tudattal rendelkeznek, vagyis a tudat minden területével tisztában vannak, mind a fizikai, mind pedig a transzcendens  oldalával. A Föderáció tagjai úgy vélik, az emberiségnek növelnie kell a tudatossága szintjét, ha be akar kapcsolódni a galaktikus életbe. Szeretném külön kihangsúlyozni, hogy az ülés során rendkívül fontos szerepet kapott a fejlett tudat fogalma. Számomra nem vitás, hogy a Föderáció nem valami távoli célként tűzte ki az emberiség elé a tudatosság növelését, hanem döntő fontosságú, sürgős feladatnak tartja. Ezenkívül úgy vélem, az embereknek gyakorlatias és tudományos szempontból kellene elsősorban vizsgálniuk a tudatot, nem pedig valami torz, intellektuális lencsén keresztül, amely élesen elkülöníti a fizikai és nem fizikai valóságelemeket

egymástól. Úgy gondolom, amíg ki nem nőjük ezen a területen a rövidlátásunkat, alapjában véve primitív közösség maradunk, és Földünk a bolygóközi kultúrák szempontjából galaktikus zsákutcává válik. Az ufó-eltérítések irodalma sokszor számol be olyan esetekről, amikor a földönkívüliek és az emberek közt a Földön bekövetkező planetáris katasztrófáról folyik a társalgás. A katasztrófa okaként rendszerint ökológiai vagy nukleáris problémák szoktak szerepelni. A figyelmeztetések gyakorisága persze elgondolkodtatja az embert. A fenti ülés során kaptam először konkrét forrásból egyenes utalást arra, hogy valóban bekövetkezhetnek a bolygószintű problémák. A kutatás eme szakaszában azonban nem volt teljesen világos, mennyiben lesznek összefüggésben a problémák azzal, hogy az emberek megindulnak a bolygóról. Az ülés végén az oktatóm és én mindenekelőtt abban értettünk egyet, hogy sokkal több adatra van szükségünk, ha meg akarjuk  érteni az egyre bonyolultabbnak tűnő problémát. Elcsodálkoztunk, hogy milyen naiv lélekkel vágtunk bele a közös kutatásba. Immár kevésnek találtuk az eredeti elképzelésünket, miszerint beazonosítjuk a repülő csészealjak földönkívüli pilótáit.

11. FEJEZET A szürkék tudata Meg akartuk érteni a szürkék gondolkodását, ezért úgy döntöttünk, távolbalátás segítségével megvizsgáljuk a tudatukat. Ez azt jelentette, hogy belépek legalább egy szürke agyába. Az irányítóval folyatott ülés előkészítéseként (4. típusú adatok) felfedező útra indultam a magam szakállára a szürkék kollektív tudata területén. Mint tudjuk, 4. típusú adatok esetén az irányító egészen az ülés befejezéséig nem mondja meg a távolbalátónak a célpontot. Véletlenszerűen jelölik ki egy közösen összeállított, hosszú listáról, vagy az irányító választ ki egy, a távolbalátó számára teljesen ismeretlen témát. Az 1. típusú adatokat viszont egyedül gyűjti az ember, és előre tudja a célpontot. Ha önállóan, frontális feltöltéssel 1. típusú adatot gyűjtünk, feltétlenül tartani kell magunkat az SRV-jegyzőkönyv menetéhez, ez viszont behatárolja, hogy mit tehetünk a célpont lokalizálását követően. Ebben a fejezetben két ülésről számolok be – az egyiken egyedül végeztem a távolbalátást, és a szürkék kollektív elméjét vizsgáltam, a másik pedig irányított foglalkozás volt csaknem ugyanezzel a célponttal. Az önálló ülés anyagát belső dialóg formájában közlöm. Dátum: 1993. november 27. Hely: Atlanta, Georgia Adat: 1. típus A célpont kódja: 71 19/5108 A közel 15 perces bevezető szakasz mozgást és energiát jelzett.

Szürke és fehér színeket érzékelek. Sima, acélnak látszó felszíni felületeket észlelek. Nagyon meleg van, furcsa, csipogó hangot hallok. A méretek kapcsán valami nagyon széles vagy nyílt dolgot érzek. Végtelennek hat vagy állandóan növekszik, lehet, hogy univerzális vagy csak egyszerűen hatalmas. Az az erős benyomásom, hogy ez a valami – bármi legyen is az – egyre csak folytatódik és folytatódik. Nem egy behatárolt dolog. Mozgást is érzékelek. Mintha valami – talán energia – egy központi helyről ki-be áramlana. Most nehezen szavakba önthető, nem mindennapi dolgot érzékelek. Szeretetet, törődést, de az érzés sokkal erőteljesebb annál, mint amit ezek a szavak az ember számára normálisan jelentenek. Egy gondoskodó lény, egy anya, valami drága kincs hordozójának érzése hat át. Mondhatnám egy otthonba érkeztem, végtelen hazába, ahol a határtalan szabadság érzete tölt el. Továbbhaladva a biztonság fölött érzett aggodalmat fedezek fel. Valami nem jó itt, erős félelem van jelen. Fojtogat. Űrhajók, nagyon fejlett technológiájú űrhajók mozgását észlelem. Megint érzem a félelmet, az aggódást mások biztonságáért. Érzékelem, hogy a szürkék megfeneklettek. Mint amikor világrajövetelkor az újszülött elakad a szülőcsatornában. A félelmet is ez váltotta ki. Azonban ezt a félelmet nyugalom veszi körül és lágyan beburkolja.

Véleményezés A szürkék kollektív tudata véd és táplál. Ugyanakkor félelem is felfedezhető benne, a csapdában vergődés mélyen emocionális árnyalata. Mintha a szürkék próbálnának kimászni ebből az állapotból, de mindhiába. A félelmet körülvevő nyugalom mintegy stabilizálja a kollektív értelmet

(amely a fizikai élethez szükséges), és biztosítja a mindennapi lét elviselhetőségét. Az elmében uralkodó szeretet és védelem emberi mértékkel mérve szinte határtalan erővel árad. Bennem egyébként szomorúságot és együttérzést keltett. Két és fél hónappal ezután ismeretlen célpontú ülést tartott velem az irányítóm. Az olvasók tapasztalhatják majd az ülés végén, hogy egy kicsit módosított a célponton, ami lehetővé tette, hogy valamelyest más oldalról közeledjünk a témához. Miután kapcsolatba léptünk egymással telefonon, egy darabig mindennapi dolgokról beszélgettünk (a legkülönbözőbb témák kerültek szóba, kezdve a legújabb viccel, amit az irányítóm nemrég hallott, egészen addig, hogy milyen kilátásaim vannak megfelelő kiadóra a könyvemhez), aztán megkezdtük az ülést. Dátum: 1994. február 11. Hely: Atlanta, Georgia Adat: 4. típus, távolról irányított A célpont kódja: 4384/8296 Az előzetes szakasz folyadékra és mozgásra utal. c.b.: „Rendben. Türkiz és kék színek jelennek meg előttem. Rengeteg folyadék, köves és sima anyagfelületek. Meleget és hűvöset is érzékelek. Sós ízt és halszagot érzek. Bármi legyen is ez, nagy kiterjedésű, és nagyon mély. Energia is van itt.” irányító: „3. fokozat.” c.b.: „Rajzolok. Egy vízszintes vonalat húzok keresztül a lapon. Halra és óceánra asszociálok.” irányító: „írja le ezeket AOL-ként. 4. szakasz.” c.b.: „Folyadékot érzékelek, rengeteg folyadékot. A folyadék élettérként funkcionál. Szülőágya valaminek.

Határozottan érzem, itt élet van. Organizmusok. Ez egy védőóvó hely. A folyadék alatt helyiséget érzékelek. Már benn is vagyok. Olyan, mint egy laboratórium. Ezt leírnám, mint AOL-t. Igen, egy szürkét látok a szobában, rám mered. Lerajzolom az arcát. Hímneműnek látszik. Késztetésem támad, hogy behatoljak a gondolataiba. Mit tegyek?” irányító: „Bízza a döntést a tudatalattijára.” c.b.: Jó. Megyek befelé…” irányító: „Ne kalandozzon el, tartsa magát a mátrixhoz. Mit lát? írja le!” c.b.: „Ürességet érzek, mély ürességet. Ugyanakkor az elme fel van töltve éberséggel, a legteljesebb éberség érzete uralkodik. Ennek a valakinek feladata van, munkás, és meglehetősen elfoglalt. Nincsenek felszíni érzései, mint az embereknek.” irányító: „Tudja, hogy ki a lény felettese?” c.b.: „Maga a tudat irányít. Kollektív tudatról van szó, ez a kollektív tudat ellenőrző szerepet is betölt. Felettes egyén nem létezik, minden szürke ugyanazzal az elmével gondolkodik, egy egységet alkotnak.” irányító: „Céltudat érzékelhető?” c.b.: „A túlélés és az evolúció az elsődleges. Ez egy kollektív organizmus, melynek – mint minden élő szervezetnek – a túlélés a fő célja. Az egyéneket nem különböztetik meg egymástól.” irányító: „Térjen át a 6. szakaszra. Készítsen időskálát. Jelölje a skálán a mostani időpontot, amikor a lénnyel van. írja be az ülés kezdetének idejét is. Használja arra  az időskálát, hogy lényeges adatokat jelöl be rajta. Aztán menjen a 6. szakaszra.” c.b.: „Máris. Most a mátrixon vagyok. Érzem, hogy a szürkék közösségével állok szemben. Nagyon erősen áramlik felém valami. Azt sugallják, hogy ki kell lépniük a fizikai testükből. Elkeseredett elszántsággal törekednek erre. Élet-

halál kérdésről van szó, ez a legfontosabb probléma most az elme, az organizmus túlélése szempontjából. A tudat most gúzsba van kötve. Feltétlenül ki kell szabadulnia. Mélyről jövő, pánikhoz hasonlatos érzés uralkodik a közösségben, de a szürkék felfogása szerint, nem pedig emberi mértékkel mérve. A szürkék együttműködnek az emberekkel és másokkal is a kollektív menekülés érdekében. Mintha egy palackból akarnának kiszabadulni, vagy egy süllyedő hajóról szeretnének távozni, határozottan érzem a pánikot.” irányító: „Mi lenne az ideális környezet számukra?” c.b.: „Egy valódi bolygó, de nem a Föld. Képesek arra, hogy lakhatóvá tegyenek egy bolygót, és bárhova el tudnak jutni. Nem akarják kiszorítani az embereket a Földről. Elég nagy az univerzum.” irányító: „Milyen a kapcsolatuk a Föderációval?” c.b.: „A szürkék jó pozíciókkal rendelkeznek a Föderációban, sok vállalkozásban részt vesznek, sok űrhajó személyzetében megtalálhatók. Szürke értelemben véve büszkék arra, hogy a szövetség sok fajával kapcsolatban állnak.” irányító: „Az emberek tudnak segíteni a szürkéknek abban, hogy megoldják az evolúciós problémájukat?” c.b.: „Technikával nem, csak genetikailag, arra lenne szükségük. Érzékelem, hogy az emberek más úton-módon is segíteni fognak, de a szürkék még nem tudják, hogyan.” irányító: „Hogyan viszonyulnak a szürkék a pihenéshez?” c.b.: „Nem ismerik az emberi értelemben vett pihenést. A szürkék számára az idő folyamatos valami, a pihenés a fáradtság megszüntetésének igényét jelenti. A szürkék ezt másképp csinálják.” irányító: „Emberi mértékkel mérve mekkora az élettartamuk?”

c.b.: „A szürkék tisztában vannak azzal, hogy nem halnak meg. Fizikai testükre mint valami ruhára, külső burokra tekintenek; a halál nem sokat jelent számukra a mi felfogásunkhoz viszonyítva.” irányító: „A szürkék teste általában meddig él?” c.b.: „Az embernél tovább, de ez változó. Átlagban úgy kétszáz földi évig.” irányító: „Kérdezzen rá még egyszer az ideális környezetre.” c.b.: „A szürkék számára az ideális környezet több tényezőtől függ. Nemcsak egy valóságos bolygóra van szükségük, mert azt már most is megszerezhetnék. Az lenne az ideális számukra, ha evolúciós szempontból új típusú, egyéni testekkel rendelkeznének. Most éppen a vajúdás állapotában vannak. Arra készülnek, hogy elhagyják a kollektív tudatot, és helyette egymással kapcsolatban álló individuumokká váljanak. Most mélyebbre hatolok… ez érdekes. Valahol legbelül félelemmel és áhítattal szemlélik, hogy az emberek hogyan képesek erre – individualizált egyéniségekként élni és fejlődni. Tudják, hogy nekik is valami ilyesmire kellene törekedniük, de ettől meg vannak rémülve.” irányító: „Kérdezzen rá a szürkék és az emberiség képviselői közti fizikai szintű találkozók idejére.” c.b.: „Sokféle párbeszéd folyik most, de az emberekkel, mint tudatos és egyenrangú felekkel egy sem.” irányító: „Hogyan folyna le egy ilyen találkozó, beleértve a helyet és az elvárásokat?” c.b.: „A szürkék sem tudják pontosan. Azzal tisztában vannak, hogy a találkozónak be kell következnie, de  azzal nem, hogy miképp folyjon le. A maguk módján ódzkodnak attól, hogy a kiszámíthatatlannak tekintett emberekkel kapcsolatba lépjenek. Szeretnék kézben tartani az ellenőrzést, megőrizni a tekintélyüket. De tudják, hogy nem kerülhetik el, szükségük van a segítségre. Zsákutcába

jutottak.  Megkérdezték tőlem, van-e valami javaslatom a segítségre vonatkozóan. Mit mondjak nekik?” irányító: „Mondja meg, hogy majd gondolkodunk rajta.” c.b.: „Rendben, megmondtam. A maguk módján hálásak.” irányító: „Kérdezze meg, be kell-e vonni a marslakókat a probléma megoldásába?” c.b.: „A szürkék gondoskodnak a marslakókról is. Tőlük nem sok segítséget várhatnak, hiszen megvan a maguk problémája. Betegek, és kevés időt, eszközt tudnak áldozni erre a vállalkozásra. Találkozót javasoltam a szürkékkel, nem ellenőrzött körülmények között, de elutasították.” irányító: ”Kérdezze meg, hajlandók lennének-e önnel és velem önkéntes alapon találkozni általuk ellenőrzött körülmények között.” c.b.: „Tetszik nekik az ötlet. Nagyon is benne vannak. Azt mondják, azonnal hozzálátnak a találkozó előkészítéséhez.” irányító: „Rendben, Courtney. Ideje, hogy befejezzük, írja fel az időpontot.” c.b.: „Hűha! Ez döbbenetes. Ezután egy kicsit ki kell fújni magam. Most már megmondhatja végre a célpontot.” irányító: „A téma: A szürkék tudata.” c.b.: „Nem vagyok meglepve.” irányító: „Hát igen. Ezen lesz mit rágódnunk.” C.B.: „Most egy kis szünetet tartanék, aztán visszahívom. Rögtön elküldöm faxon az adatokat. Hamarosan jelentkezem.”

Véleményezés Bár nem igazán értem az okát, de nekem úgy tűnik, a szürkék társadalma számára nagyjelentőségű az a bolygó, amire az ülés kezdetekor érkeztem. Ahogy a későbbi kutatásaim során megállapítottam, több szempontból a szürkék őshazájára hasonlít, különösen az óceánok

tekintetében. De nem vagyok biztos benne, hogy egy és ugyanaz a bolygó. Mindenesetre ez a bizonyos bolygó valamilyen okból kifolyólag nagy kincs a szürkék szemében. Magam is érzem, hogy a tudatukhoz kötődik, de nem értem, milyen alapon működik a dolog. A távolbalátás során szerzett tapasztalataim és az ufóeltérítések irodalma is megerősíti, hogy a szürkék telepatikus úton kommunikálnak. A tömegelme és a kollektív tudat fogalma gyakran merül fel a szürkék kapcsán. A jelenséget nem könnyű összehasonlítani a mi éber tudatállapotunkkal. Ha valaha is sikeres kommunikációt szeretnénk folytatni a szürkékkel, a mentalitásuk mélyebb megértésére kell törekednünk. Amennyiben a szürkék jelenleg valóban egy, az embereket és saját fajukat is érintő genetikai terven dolgoznak, elképzelhető, hogy emberi segítséget igényelnek evolúciójuk eme kritikus szakaszában. Nyitottan kell viszonyulnunk a kérdéshez, nem szabadna előítéletekkel körülbástyázni magunkat. A szürkék kollektív tudattal rendelkeznek, de ebből a fejlődési szakaszból most már tovább kell lépniük. Ez a kollektív intellektus számos előnyt hordoz magában. A közösség tagjai darwini értelemben véve nem versenyeznek egymással a hatalomért, együtt élnek, vagy együtt halnak. A tudatukban ez altruizmusként jelentkezik, aminek alapos megismerése hasznára válhatna az emberiségnek. A szürkék és emberek közti kommunikáció irodalmát tanulmányozva (lásd! különösen Jacobs, 1992. és  Mack, 1994.) megállapíthatjuk, hogy a szürkék tevékenysége, szándéka emberi szempontból könnyen félreérthető és ellenségesnek minősíthető. De még kiderülhet, hogy nem támadó sereget, sokkal inkább felmentő csapatot kell bennük látnunk. Lehet, hogy olyan műveleteket hajtanak végre rajtunk, amiket nem értünk meg vagy nem szívesen veszünk, de nem gonoszak – ebben ma már biztos vagyok. Nem is ismerjük még igazából őket.

A távolbalátások során szerzett tapasztalataim nem utalnak arra, hogy a szürkék ellenségnek tekintenének bennünket. Inkább félnek tőlünk és az általunk képviselt dolgoktól, de a segítségünkre szorulnak mind fizikai, mind lelki értelemben. Ne ítéljünk túl gyorsan – lehet, hogy nekünk is szükségünk lesz rájuk evolúciós túlélésünkhöz. Röviden: többet kell megtudnunk róluk, magunkról, arról a szerepről, ami ebben az érdekfeszítő drámában nekünk jutott osztályrészül. Azt javasolnám, ne ítélkezzünk más, nem emberi fajokról, amíg a tágabb galaktikus közösséget jobban meg nem ismerjük.

12. FEJEZET Emberek raktáron Az eltérítettektől eredő egyes beszámolók szerint a földönkívüliek egy része a Plejádok csillagképből származik. Nem tudtuk, mennyi a valóságtartalmuk a beszámolóknak, mindenesetre élet után kutatva próbaképp ellátogattunk a Plejádokra. Mint kiderült, megérte. Dátum: 1994. március 10. Hely: Atlanta, Georgia Adat: 4. típus, távolról irányított A célpont kódja: 2805/2070 x Az előzetes szakasz erős energiát és kemény, mesterséges tárgyakat jelzett. c.b.: „Sok-sok ragyogó fényt érzékelek, fehéret, sárgát. Nagy energiákat is. A hőmérséklet több helyen forró és tüzes. Égett ízt érzek, az orrom füstszagot jelez. Sírást hallok. Ez a hely, ahol vagyok, nagy, levegős, sugárzik és kerek, rengeteg energiát áraszt magából. Ez valamilyen oknál fogva fontos és egyben furcsa.” irányító: „3. szakasz.” c.b.: „Horizontot rajzolok, valami ég a földön, valami ragyog az égen.” irányító: „Térjen át a 4. szakaszra.” c.b.: „OK. A mátrixban vagyok. Még mindig hat rám a fény, az égés, a magas hőmérséklet. A kerek és tüzes valami az égen található, én pedig a földön vagyok. Kétféle lényt fedezek fel, az egyik típus a földön van, a másik valamiben a levegőben, talán járműben.  Serényen munkálkodnak. A fényközeli, levegőben lévő lények fejlettebbek azoknál, akik a

földön vannak. A fény vakítóan ragyog! Nem tudom kivenni, mit csinálnak körülötte a lények. Lehet, hogy egy járműben vannak, de valahányszor felnézek, elvakít a ragyogás. A földön körülnézve azt tapasztalom, hogy talaj fedi a felszínt, füvet látok, amerikaiasan öltözött, hétköznapi ruhájú embereket. Hadd nézzem meg jobban. Úgy van, nadrág, zokni, cipő, munkaruha van rajtuk. Az emberek izgatottak, nagyon félnek valamitől, sírnak is. Úgy látom, a fényes égi tárgy vagy test meghökkenti és megfélemlíti az embereket. Még mindig a földön vagyok, az emberek mellett. Valószínűleg ez egy család: apa, anya és egy gyerek. A kicsi sír. Felnézek, szemmel követem a másik fajtájú lényeket. Nagyon fejlettek. Egy tárgyban vannak, nem a fényes testben. Bemegyek a tárgyba: belül gömbszerűen van kiképezve. Megpillantom a lényeket. Közelebbről szemügyre veszem őket – szürkéknek látszanak.” irányító: „Courtney, térjen át a 6. szakaszra. Készítsen időskálát. Helyezze el a célpont idejét a vonalon, majd jelölje a mostani dátumot.” Szünet. „Most pedig tüntesse fel a 2000. évet.” A kért évszám valamivel a célpont ideje utánra esik. „Térjen vissza a mátrixhoz. Most pedig az emberiség szempontjából lényeges esemény után kutasson a közelmúltban.” c.b.: „Úgy látom, az emberek kivándoroltak ide.” irányító: „Mi váltotta ki a sírást?” c.b.: „Valószínűleg a fényes tárgy megjelenése. Az emberek mindenesetre izgatottak és felfelé bámulnak. A szürkék járműve okozhatja a nyugtalanságot. Bármi okozza is, biztos, hogy az égén van.” irányító: Írja le az embereket.” c.b.: „Fehérbőrűek, farmereknek nézem őket, nem primitívek. Elégedettek, talán egy közeli városban vagy faluban élnek, vagy oda látogatnak. Tipikus amerikaiak.”

irányító: „Téljen vissza az égi tárgyhoz.” c.b.: „Vagy egy nagyon fényes tárgy van az égen, amit nem igazán hiszek, vagy két külön objektum – az egyik ragyog, a másik pedig egy jármű. Nehéz eldönteni, mert a fényes tárgy mindent elhomályosít. Az biztos, hogy a jármű az emberek fölött lebeg. Érzem, hogy az utasai nem akarnak ártani nekik.” irányító: „Próbálja megtudni, mi a járműben lévő lények szándéka.” c.b.: „Küldetést teljesítenek. A munkájukat végzik, mondhatni, rutinfeladatot látnak el. Visszatérjek a hajóba?” irányító: „Nem, hanem gondoljon a »más helyek és látogatások« fogalomra.” c.b.: „Azt teszem… Hűha! Hatalmas távolságot ugrottam át, mintha egy zsineg mentén megrántottak volna! Most körülbelül 1000 mérföldnyi távolságra vagyok egy Földtípusú bolygó fölött. Felhők, vizek, óceánok, szárazföld. Gyönyörű bolygó! Az eredeti célpontot és az utóbbit érzésem szerint idő, tér vagy mindkettő, esetleg még több dolog is elválasztja egymástól.” irányító: „A 6. szakasz diagramjába rajzoljon egy kis kört az új bolygó helyének jelölésére. Majd úgy, ahogy a bensője sugalmazza, helyezzen el egy kört a papíron az eredeti célpont meghatározására.” Vár egy kicsit, amíg mindezt elvégzem. „Most bökjön a tollával az új bolygót jelölő körre, és mondja meg, hány napja van.” c.b.: „Csak egy.” irányító: „Most menjen át az eredeti célpontot jelölő körre, és mondja meg, hány napja van.” c.b.: Jóságos ég, kettő! Egy hatalmas sárga, és egy kis fehér törpe. Hogy lehet ez?” irányító: „Nem elemzünk. Tartsa magát a jegyzőkönyv szabályaihoz. Courtney, menjen vissza a 3. szakasz diagramján arra a pontra, ahol az égen lévő fényes tárgyat jelölte. Vizsgálja meg a tárgyat, és írja be az adatokat a 6. szakasz mátrixába.”

c.b.: „Várjunk csak… Alulról nézve tűzgömbnek látszik. Hatalmas mennyiségű energiát bocsát ki magából. Fényes, a mi napunknál fényesebb.” irányító: „Tartsunk szünetet. Faxolja el az eddigi adatokat, aztán hívjon újra.” c.b.: „Rendben. Néhány perc múlva jelentkezem.” Valamivel később. irányító: „Courtney, szeretném, ha visszatérne az eredeti helyszínre, és többet megtudna a mezőn tartózkodó emberekről.” c.b.: „Odamegyek. Megint az embereknél vagyok. Nem érzékelik a jelenlétemet. Ez egy család: papa, mama, gyerek. A gyerek megint sír. Van hajuk. Igazi embereknek látszanak, sőt, ahogy az előbb mondtam, amerikaiaknak. A férfinak nagy, gyapjas szakálla van. A nő szőke. Színes ruhát viselnek. A hőmérséklet kellemes, meleg van. A férfi össze van zavarodva, nem érti, mi folyik itt.” irányító: „Menjen át az objektumban lévő lényekhez.” c.b.: „Szürkék. Természetesen tudnak az emberekről. Hm. Különös. Tudják, hogy itt vagyok, most rám figyelnek. Nagy sebességgel próbálnak információt tölteni belém, de nekem ez túl gyorsnak tűnik, nem bírom felfogni. Most egy kicsit megzavarodtak, mintha valami más kötné le a figyelmüket. Úgy látom, nem mindenben  értenek egyet. Talán azon vitatkoznak, hogyan adjanak át nekem információt. Aha. Már minden rendben. Ebben a világban földi emberek vannak, a szürkék telepítették át őket. Az emberek sok mindent nem tudnak, még azt sem, hogy hol vannak.” irányító: „Miért telepítették át őket?” c.b.: „Az emberi faj túlélése forog kockán. Új helyre van szükség, távol a Föld klimatikus katasztrófáitól.” irányító: „Folytassa a kutatást. Próbáljon többet megtudni.”

c.b.: „Az ülés célpontjának idején már folyik az áttelepítés, de a jelen pillanatban, vagyis az ülés idején még nem kezdődött el. Most még csak az előkészületeknél tartanak. Egy bolygót készítenek elő, miközben várják, hogy meddig fajul az emberek önpusztítása.” irányító: „Mi egyebet telepítenek még át?” c.b.: „Főleg genetikai információt hordozó anyagokat. A lehető legváltozatosabb genetikai állományra van szükségük, hogy biztosítsák egy jobb, fejlettebb génkészlet átmentését.” irányító: „Tudja meg, milyen genetikai változásokra van szükség.” c.b.: „Hatékonyabb kapcsolatot kell kialakítani a test és a lélek között. A jelenlegi gének ezt nem teszik lehetővé. Az eredeti génstruktúra biztosította eddig a túlélést, de a fejlődés eme kései szakaszában már új, illetve módosított gének kellenek a növekedéshez és a túléléshez.” irányító: „Rendben, Courtney, itt fejezzük be. írja fel a záróidőt.” c.b.: „Kész vagyok. De hát mit vizsgáltunk?” irányító: „Nos a célpont a »Plejádok csillagrendszer és az ottani kultúrák élete« volt.” c.b.: Hosszú szünet áll be a beszélgetésünkben. „Nem viccel, ugye?” irányító: „Nem, dehogy. Tényleg az volt.” c.b.: „Tisztában van vele, mit jelent ez?” irányító: „Courtney, én ezt olyan régóta csinálom, hogy már semmin sem lepődöm meg. De ez valóban döbbenetes.”

Véleményezés Az ülés folyamán a bináris csillagrendszer körül keringő bolygóra látogattunk el, i. sz. 2000 tájékán. Korábban kétségbe vontam, hogy létezhet élet két nappal rendelkező rendszer sugárzási paraméterei mellett. Elképzelhető, hogy a

szürkék valamiféle környezetvédelmi intézkedésekkel tették lakhatóvá a bolygót és környékét. Hamarosan emberek fognak élni a bolygón, a szürkék szállítják őket oda a Földről. Nem tudom, a többi földlakó észleli-e ezt majd a történések idején vagy utána. Talán csendben zajlik le az egész, és csak a távolbalátás útján szerezhetünk ismereteket az új világról és lakóiról. A vizsgált időpontban az emberek családokra tagozódnak, rémültek és meg vannak zavarodva, fogalmuk sincs arról, hova kerültek. Az áttelepítés célja az emberiség génállományának megőrzése, hogy a lehető leggazdagabb génparkra tegyenek szert. Genetikai változtatásokat kell végrehajtani az emberiségen, hogy szorosabb kapcsolat alakuljon ki az elme és a test között a jövő emberének fajában. Ennek hiányában ugyanis romboló tendenciák uralkodtak el rajtunk, ami a Föld egész lakosságát planetáris környezeti és éghajlati katasztrófák felé sodorja. Úgy tűnik, a földlakók egy részét „kiemelik az űrbe”, hogy megmentsék, míg az emberiség többi része a Földön sínylődik tovább. Ez volt az első alkalom, hogy közvetlen információt kaptam egy szürkétől az emberek eljövendő planetáris problémáira vonatkozóan, de a súlyos bajok bekövetkezésének időpontja még mindig ismeretlen előttem. Az irányítóm elmondta, hogy más távolbalátók tapasztalatai szerint a szürkék jelenleg növényi és állati fajmintákat gyűjtenek a Földön. Ha ez valóban így van, akkor erre talán a Plejádokban lévő bolygó biológiailag lakhatóvá tételéhez van szükségük. Kíváncsi lennék, hány fajt istápolnak a galaxisunkban a szürkékhez hasonló „csillagközi bábák”. Még inkább izgat, hogy vajon mi lesz a Földön rekedtekkel? Elpusztulnak, vagy esetleg a Plejádokban élő testvéreiktől elszakadva, más módon fejlődnek tovább?

13. FEJEZET 1. számú megbízhatósági próba Eddig 10 távolbalátó ülés eredményeit ismertettem, és eközben sok új fogalmat, felfedezést közöltem. Joggal merül fel a kérdés az olvasóban, vajon nem a képzeletem szüleményeivel traktálom-e. A távolbalátókat is nyugtalanítja ez az eshetőség. A probléma tisztázására „kalibrálási célpontot” szoktak kijelölni, amelynek fő ismérve, hogy könnyen visszaellenőrizhető, ezért jól tesztelhető vele az SRV-jegyzőkönyv használata. Az oktatóm jóváhagyásával úgy határoztam, hogy néhány kalibrálási célpontot is ismertetni fogok. Ez az ülés 4. típusú adatokat tartalmaz, vagyis semmilyen információt nem kaptam a célpontra vonatkozóan sem az ülést megelőzően, sem pedig annak folyamán. Az ülés távolról irányított volt, és mintegy 25 percig tartott. Dátum: 1994. május 1. Hely: Atlanta, Georgia Adat: 4. típus, távolról irányított A célpont kódja: 4933/4876Az előzetes szakasz összetett, ember alkotta struktúrát jelez. c.b.: „Barna, sárgásbarna színeket látok. A felszíni anyagszerkezetek cementszerűen durvák, érdesek. Meleg van. Valami masszív, súlyos, terjedelmes dolgot észlelek. Egy városra asszociálok, ezt feljegyzem AOL-ként.” irányító: „Lépjen a 3. szakaszba.” c.b.: „A rajzomon egy város sziluettje bontakozik ki. Középen található egy főépület, két oldalán egy-egy másikkal.” irányító: „OK. Találja meg a célpont épületet, és lépjen be.”

c.b.: Hosszú szünet. „Szürke, fekete és fehér színeket érzékelek, az anyagok sima, fényes felületűek. A hőmérséklet kellemesen meleg. Zúgó vagy búgó hangot hallok. A kiterjedések rövidek, szélesek, keskenyek és szögletesek is.” irányító: „3. szakasz.” c.b.: „Egy négyzetet rajzoltam. Lehet szoba, de akár egy doboz is.” irányító: „4. szakasz.” c.b.: „Végigmegyek a mátrixon. Papírszerű dolgokat érzékelek és valami vízszinteset. Talán egy hivatal.” irányító: „Koncentráljon a tevékenységükre.” c.b.: „OK. Emberek jönnek-mennek. Ruhát viselnek, elegáns munkahelyi öltözetet. Öltönyt, zakót, nadrágot látok rajtuk. Férfiak és nők vegyesen. Mindenki elegáns. A helyiségben van egy íróasztal. Mintha valami mappaféle lenne rajta. Egy férfi ül az íróasztalnál. Ó! Ez egy nagyon fontos ember.” irányító: „Az Ó-t írja le AI-nak, majd folytassa.” c.b.: „Talán jobb, ha AOL-nak írom le, amit látok. Egyenesen Clinton elnök arcába bámulok, amint az íróasztalnál ül.” irányító: „Az ülésnek vége. A célpont a washingtoni Fehérház Ovális Irodája volt.” c.b.: A telefonvonal mindkét végén halk kuncogás. „Ennyit az államtitkok megőrzéséről.” irányító: „A végén utasíthattam volna, hogy lépjen be az agyába, de nem tettem, mert ez az emberi jogok megsértése lett volna. Különben is sikerült elérnünk a célpontot.” c.b.: „Ennyit érnek az államtitkok. Rögtön elküldöm faxon az anyagot.” irányító: „Nagyszerű. Tökéletesen végrehajtott ülés volt, Courtney. Viszlát.”

Véleményezés Ebből az ülésből egyértelmű következtetéseket lehet levonni az államtitkokra vonatkozóan. És még valamit: most már világos, hogy miért tudnak a földönkívüliek sokkal többet rólunk, mint mi róluk. A kormányhivatalokat ugyancsak kellemetlenül érintené a tény,hogy a titkos szervezeti struktúra teljesen idejét múlt. Az a gyanúm, a földönkívüliek szándékosan szeretnék ezt a tudomásunkra hozni. Ily módon zavart keltve bennünk, a fejlődésünk szempontjából fontos irányba szeretnék terelni a figyelmünket. Ha tényleg ez a tervük, remélem, ügyesen hajtják végre. Kíváncsi vagyok, ők maguk milyen esélyt adnak a sikernek.

14. FEJEZET Diplomáciai áttörés Egy nap az oktatóm arról számolt be, hogy az egyik távolbalátó a távolbalátás módszerével végignézhette a saját eltérítését. (Sok évvel azelőtt térítették el a szokásos ufóföldönkívüli módszerrel.) A szóban forgó ülés szigorúan ellenőrzött, 4. típusú körülmények között ment végbe (a távolbalátó „vak” volt, az irányító viszont frontális feltöltésben részesült). Az ülés szenzációját az jelentette, hogy az alany egyáltalán végignézhetett egy ufó-eltérítést. (Mint már volt róla szó, korábban erre nem volt lehetőség; hamis jelet adtak le helyette.) Akkor még sem én, sem pedig az irányítóm nem vont le messzemenő következtetéseket ebből az epizódból, de aztán észleltük a változást. Néhány nappal a beszélgetés után rájöttünk, mi is történt tulajdonképpen. Dátum: 1994. május 31. Hely: Atlanta, Georgia Adat: 4. típus, távolról irányított A célpont kódja: 3701/5475 Az előzetes információk szerint a célpont szárazfölddel és egy ember alkotta szerkezettel kapcsolatos. c.b.: „A barna különféle árnyalatait látom, durva faanyagot észlelek. Kellemes meleg van. Terpentinszag üti meg az orromat, és erdőillat árad. Egyelőre AOL- ként lejegyzem, hogy erdőre asszociálok.” irányító: „Lépjen a 3., majd a 4. szakaszba.” c.b.: „Egy faépítményt látok, házat. Bemegyek. Egy faasztal van itt. Réginek látszik. A helyiség négyzet alakú, vagy mondjuk téglalapot formáz. Nagyon egyszerű lakhely.”

irányító: „Menjen a 6. szakaszra. Most mozogni fog.” 500 lábnyira a helyszín fölé reptet. c.b.: „Egy hegy és egy út van az építmény mellett. Egy folyó is, meg nyilvánvalóan egy zuhatag vagy vízesés. Megvizsgáljam közelebbről?” Különféle eljárásokra ad utasítást, amelyek lehetővé teszik, hogy a közeli topográfiai jellegzetességek alapján lokalizáljuk a helyszínt. irányító: „Menjen vissza a 4. szakaszra, és lépjen be az építménybe. Bízza magát a tudatalattijára.” c.b.: „OK, megint benn vagyok. Egy ember van itt, férfi. Munkaruhát, kockás inget és farmert visel. Szakállas. Nem észlelek semmilyen különös tevékenységet.” irányító: „Mozogjon egy kicsit az időben. Majd a tudatalattija irányítja.” c.b.: „Egy pillanat. Aha, erős félelem árad a ház belsejéből. Éjjel van, időben elmozdultunk egy kicsit. Földönkívüliek ténykedését észlelem. De furcsa, eltérítés folyik! Leírom, mint a jelhez tartozó AOL-t.” i rányító: „Tartsa magát a szabályokhoz. Folytassa.” c.b.: „Változatlanul itt az asztal és a fapadló. De most több szürkét is látok itt. Némelyikük a levegőben úszik. Egyenruhát viselnek, és nagyon gyorsan mozognak, mintha sürgősen el kellene végezniük egy előre eltervezett feladatot. Egy nő van itt, úgy látom, körülötte folynak az események. A tevékenységük hatására a nő a levegőbe emelkedik, majd az ablakon át kilebeg a házból. Szerintem nincs nyitva az ablak, egyszerűen áthatolt rajta! Követem őt és a szürkéket kifelé. Hatalmas fény fogad. Körbenézek, a szürkék épp most rakják a nőt egy nagy űrhajóba. Lerajzolom az űrhajót. Felvázolom a házban lejátszódó jelenetet is, amint a nő az ablakon át elhagyja a házat.”

irányító: „Menjen be az egyik szürke elméjébe, és próbálja megtudni, mit csinálnak.” c.b.: „Azt teszem. Egy túlélési terven dolgoznak. Ez a munkájuk, a megbízásuk. A túlélés nagyon tág értelemben értendő.” irányító: „Most lépjen be a nő elméjébe. Maradjon a 4. szakasz mátrixánál.” c.b.: „Több szinten fogja fel az eseményeket. A felszíni tudata le van nyugtatva, közvetlenül alatta, de még mindig az emberi tudat szintjén meg van rémülve. Még lejjebb, a transzcendens tudat tartományában boldog, szinte extatikus örömöt él át.” irányító: „Mi alapján válogatnak?” c.b.: „Önként jelentkezett.” irányító: „Menjen az űrhajó belsejébe. Maradjon a 4. szakaszban.” c.b.: „Azt teszem. ó!” irányító: Jelölje be az érzelmi hatást a mátrixon, majd olytassa.” c.b.: „Sok szürke van itt, több műtőasztal. Nagy a sürgésforgás. A szürkék lázasan tevékenykednek. Más emberek is vannak az űrhajó fedélzetén, nyilván ezeket is a szürkék hozták ide.” irányító: „Vannak más típusú földönkívüliek is az űrhajón?” c.b.: „Csak szürkék és földi emberek. A faházból hozott nő most egy asztalon fekszik. Kiabál. Egy magas szürke a lába közé néz. Megvizsgálják és valamit tesznek vele. Tisztán érzem, hogy észrevettek. Valaki egyenesen ösztökél, hogy bizonyos dolgokat megfigyeljek. Mintha erőszakosan egy járatba taszítanának, vagy keresztül löknének egy ajtón. Az a benyomásom, valaki mindenáron meg akar mutatni nekem valamit. A nő méhében vagyok. Egy magzatot látok benne. Valamilyen, talán mesterséges fény világítja be a teret. Most a magzat kifelé halad, én követem, ahogy eltávolítják. Már

kinn van a nőből, aki megnyugodott, talán, mert túl van rajta. Lehet, hogy elájult. A magzatot gyorsan egy tiszta tartályba teszik, valamilyen folyadékba.” irányító: „Mennyi ideig lesz a tartályban?” c.b.: „Ebben a csőben csak rövid ideig. Az információt egy türelmesen mellettem álló, felnőtt szürkétől kapom. Az illető valamiféle ápoló, bába vagy gondozó személy. Növekedés közben többször megmozgatják a csőben a magzatot. Később egy nagyobb tartályba teszik, amíg végleg ki nem fejlődik. A végső eltávolítás olyan, mint a sima születés. A csecsemőt kiveszik, és levegőt adnak neki a lélegzéshez.” irányító: „Mióta folyik ez a művelet?” c.b.: „Tájékoztatnak, hogy fordulóponthoz érkezett az emberekkel fenntartott kapcsolat. Nemrég született meg a döntés, hogy az emberek bepillantást nyerhetnek a teljes tervbe. A szürkék ezentúl nem akadályozzák a távolbalátási kísérleteinket, szabadon tanulmányozhatjuk az ún. eltérítéses eseteket is. Remélik, fordulat áll be az emberek és a szürkék viszonyában ezzel, mivel ez részükről jelentékeny gesztusként értékelendő (bár lehet, hogy nem ez a helyes szó rá). Szeretnének együttműködni az emberekkel. A jelenlegi tevékenységük kapcsán elmondja, hogy új műveletbe fogtak. A terv más irányt vett; az eddigi folyamatos, lassú változást gyors, evolúciós jelentőségű lépések váltják fel, amelyek lehetővé teszik az emberek  és a szürkék számára, hogy maguk szabják meg a sorsukat. Az új irányvonalról nyilvánvalóan magasabb, föderációs szinten döntöttek. Változást várnak a szürkéktől, és az emberek megsegítését. Érzékeltetik, hogy hosszú távon nagyra becsülik azt a segítséget, amit az emberek önként nyújtottak a szürkéknek.” irányító: „Egyelőre ennyi elég. Befejeztük.” c.b.: „Ez hosszú ülés volt, ki vagyok merülve. Nos, mi volt a célpont?” irányító: „A Föderáció – aktuális műveletek a Földön.”

c.b.: „Hm. Úgy látszik, mostantól megváltozik irányvonal.” irányító: „Hát föladták nekünk a leckét.”

az

Véleményezés Megjegyzendő, hogy ez az ülés néhány héttel John Mack, a földönkívüli eltérítésekről szóló könyvének megjelenése után zajlott le. Mack – más hasonló tárgyú irodalommal összehasonlítva – rendkívül árnyaltan, a szürkék szempontjából kedvezően tárgyalja a témát. Talán azért váltottak a szürkék taktikát a távolbalátási kísérleteinkkel kapcsolatban, mert úgy látják, ma már képesek vagyunk hitelesen, a korábbi félelmi reakciók nélkül analizálni a jelenséget. De az is lehet, hogy nem látják értelmét a további titkolózásnak a távolbalátók előtt, hiszen az eltérítettek hipnózisa révén már amúgy is rengeteg információ szivárgott ki. Az sem lehetetlen, hogy a szürkék azért engednek bepillantást a tevékenységükbe, mert Mack könyve pozitívan áll a témához, és remélik, hogy végre kedvezőbb színben tűnnek fel a közvélemény ítélőszéke előtt. Az ülést követően az oktatóm több olyan távolbalátóval folytatott eszmecserét, akik szigorúan ellenőrzött, 4. típusú ülések során földönkívüli eltérítéseket figyeltek meg, és mindnyájan jó eredményekről számoltak  be. Valamikor 1994 májusa tájékán a szürkék úgy döntöttek, ezentúl másképp kommunikálnak az emberekkel. Ez a tény nagy jelentőséggel bír, mivel minőségi ugrást jelez az emberek megítélésében a szürkék részéről. Sokkal inkább egyenrangúként kezelnek bennünket, legalábbis abból a szempontból, hogy szabadon megfigyelhetjük egymás tevékenységét. Sejtésem szerint ezt az eljövendő, szélesebb körű együttműködés előfutárának tekinthetjük. Az ülés egyik legfontosabb eredményeként megtudtuk, legalább egy eltérítettet biztosan önkéntes alapon vittek el. Az ülés során az is kiderült, hogy az eltérített személy

tudatában különböző tudati szintek léteznek. A legmélyebb szinten tisztában volt az eltérítés élményével és örömmel vett részt benne. A tudatos elméje viszont nem emlékezett semmilyen előzetes egyezségre, és nem is akart részt venni a szörnyű élményként megélt eseményben. Tekintettel az emberi tudat több szintű struktúrájára, nem csodálom, hogy a szürkék nehezen igazodnak el rajta, és látszólag érzéketlenül hajtották végre az eltérítést. Nyilván tisztában voltak az illető előzetesen kinyilvánított hajlandóságával (talán még a mostani földi élete megkezdése előtt adta beleegyezését), és emiatt figyelmen kívül hagyták a fizikai létét élő ember pánikhangulatát. Talán feltételezték, hogy az eltérített személy fizikai testének halála után bocsánatot nyernek, amikor a transzcendens lény megszabadul a fizikai tudat zavaró hatásától. Úgy tűnik, hogy az emberek szemléletváltozása pozitív irányú magatartás-változást idézett elő a szürkékben. Ha a szürkék valóban az emberek és saját maguk megsegítésén munkálkodnak, sokat nyerhetnek azzal, ha minket is aktív partnerként kezelnek a céljaik megvalósítása során.

15. FEJEZET Az emberiség tanítómestere Kutatásainkban előrehaladva egyre világosabbá vált, hogy felfedezéseink az egész emberiségre nézve nagy horderejűek. így néhány új célponttal bővítettem a témalistát. Célpontnak olyan fontos személyeket választottam, akik a történelmi sorsfordulók idején útmutató szerepet töltöttek be. Tanítók voltak, akikhez sokan folyamodtak tanácsért. Így került fel Jézus is a listára. Az irányítóm eleinte nem pártolta az ötletet, hisz bőven lehetett ellenérvet találni. Úgy terveztük, hogy vakon közelítem meg a célpontot, bár ez nem éppen a legtiszteletteljesebb útja Jézus megszólításának. Leginkább attól tartottunk, hogy Jézus nem lesz hajlandó részt venni a kutatásainkban, nem áll majd szóba velünk. Tulajdonképpen fogalmunk sem volt, mire számíthatunk. Az is bonyolította a problémát, hogy az SRV eredeti célját kibővítve, új szempontokat akartunk belevinni a kutatásba. Az SRV, vagyis a tudományos távolbalátás eredetileg valós helyszínekről nyújt leíró jellegű információt passzív megfigyelés útján. De mi azzal, hogy egy konkrét személyre irányítottuk figyelmünket, tudatos kommunikációra törekedtünk vele. Joggal feltételeztük,  hogy ennek nincs akadálya, hiszen az SRV-ülések során számos nem fizikai lénnyel kommunikáltunk már akaratunktól függetlenül. Arra ellenben még nem volt példa, hogy magát a párbeszédet tűztük volna ki az ülés céljául. Ez az ülés tehát fordulópontot jelenthetett az SRV fejlődésében. Ma már tudjuk, hogy az SRV valóban az aktív kommunikáció megbízható eszköze. Ebben a fejezetben két ülés anyagát dolgozom fel, mindkét alkalommal Jézus volt a célpont. Az igazat megvallva a második foglalkozásra csak azért került sor, mert amikor az első ülésen beazonosítottam a célpontot, az irányítóm annyira zavart állapotba került, hogy kénytelenek voltunk félbehagyni

a kísérletet. Magam is megilletődtem, amikor az ülés befejezésekor megtudtam a célpontot. A kísérlet során meglepve tapasztaltuk, hogy Jézus rendkívül barátságos, készséggel együttműködik velünk. Igazi tanítóként tanulságos leckével kezdte a kommunikációt. Dátum: 1994. június 2. Hely: Atlanta, Georgia Adat: 4. típus, távolról irányított A célpont kódja: 8863/8473 Az előzetes adatok szerint a célpont egy szilárd, ember alkotta építménnyel kapcsolatos. c.b.: „Géphangot hallok. Meleg van, keserű füstszag és -íz érződik. Rengeteg energia áramlik egy szűk kis helyen. AOLként építési területet jegyzek le. Áttérek a 3. szakasz vázlatrajzára. A helyszínen építmények, füst, munkagépek és egy gödör van.” irányító: „Mindezt jegyezze fel AOL-ként, majd lépjen a 4. szakaszba.” c.b.: „Rendben. Füstöt érzek. Büdös égésszagot. Rengeteg ember van itt, lázas munka folyik. A helyszínt a  mély aggodalom emocionális kisugárzása (emotional impact, vagyis El) légköre hatja át. Most egy jármű került a látóterembe. Emberek vannak itt, munkaruhában, farmerban. A fejükön keménykalap. Megint a pánik érzése (El) tör rám a helyszínnel kapcsolatban, ami építkezés benyomását kelti. Ezt a jelre vonatkozó AOL-ként jegyzem le.” irányító: „Összpontosítson az építkezés fogalmára.” c.b.: „Várjunk csak. Ezek az emberek készítenek valamit. Az építőmunkások nagyon igyekeznek. Előremegyek az időben. Egy nagy, sima felületű építményt érzékelek. Erős

AOL-érzés tör rám. A jelre vonatkozik. Az új közegészségügyi központról van szó, amit itt építenek az Emory Egyetemen.” irányító: „Menjen be az épületbe és az ott lévő emberek elméjébe.” c.b.: „Sürgető, az egész bolygót érintő egészségügyi problémáról van szó. Úgy látom, kapcsolat van ezeknek az embereknek az elméje és az Egészségügyi Ellenőrző Központok között. Ismét erőteljes AOL-ként tör rám, hogy ismerem az épületet: ez az új Közegészségügyi Központ, amit Emoryban, az Egészségügyi Ellenőrző Központ mellett építenek.” irányító: „írja le AOL-ként. Koncentráljon az egészségügyi problémára.” c.b.: „Azt teszem. Sok probléma, sok gócpont van a bolygón. Az éhezés és a betegségek együttesen lépnek fel. Új fertőzések, új baktérium- és vírusfajták bukkannak fel, a sugárzásból eredő mutációk is megfigyelhetők. A Közegészségügyi Központban dolgozók megpróbálják kideríteni, hogyan lehetne úrrá lenni a helyzeten, amely lassan ellenőrizhetetlenné válik.” irányító: „Koncentráljon az irányítás – segítség fogalmakra.” c.b.: „Rendben. Egy pillanat. Az embereknek a létminimumra kell csökkenteniük igényeiket. Az az érzésem  támad, hogy nem létezik gyors technológiai megoldás.   Várjunk csak, valami történik. Az a benyomásom, hogy az információ egy lénytől származik. Közelítek felé. Hm. Könnyed és áttetsző. Köntöst visel, mintha a haja fény lenne. Spirituális jelenlétet érzékelek. Úgy érzem, Jézussal állok szemben. Leírom a jelhez tartozó AOL-ként. Hatalmas szeretet árad felém belőle. A lény azt mondja nekem, hogy fizikai eszközökkel megoldhatatlan helyzet állt elő. Ki kell szabadítani az embereket a fizikai csapdából, ezzel megmenthető a fajunk.”

Véleményezés Ennél a pontnál az irányítóm hangja észrevehetően megváltozott. Izgatottnak tűnt, és utasítást adott az ülés befejezésére. Megkérdeztem, mi volt a célpont, erre kis szünet után így válaszolt: Jézus. Még félig a bilokáció állapotában megdöbbenten kérdeztem: – Jézus?! Lehetséges ez? Tényleg Jézus volt a célpont? Irányítómat is mellbe vágta a találkozás, hiszen élete és a távolbalátás fejlődése szempontjából döntő fontosságú eseményt élt át. Sietve búcsúzott tőlem, hogy átgondolhassa a történteket és az abból eredő esetleges következményeket. Mielőtt megszakadt volna a vonal, önkéntelenül kitört belőlem: – Dehát kimondottan barátságos volt, még a humorérzékét is érzékeltem. Jelezte, hogy reméli, találkozunk még. Hiszen a marslakókkal és a szürkékkel kapcsolatosan semmit sem tudtam megkérdezni. Az irányítóm azonban be akarta fejezni a beszélgetést, úgyhogy lezártam az ülést. Miután teljesen visszatértem a földi valóságba, akkor kezdtem felfogni, hogy milyen döntő jelentőségű is volt ez az ülés. Először is feketén-fehéren kiderült, hogy valaha élt személyt is  lehet célpontnak választani, emellett fényesen bizonyítja, hogy két lény (vagyis a távolbalátó és egy másik személy) SRV útján kommunikálhat egymással. Harmadszor nyilvánvalóvá vált, hogy a célszemély néha befolyásolni tudja a távolbalátó felé áramló információt. Ez alkalommal egy planetáris egészségügyi problémán vezetett végig minket Jézus, mielőtt megjelent volna nekünk. Feltételezem, hogy ilyen esetekben sok függ a célpont-személyiségtől. Jézus azt akarta, tapasztalat révén, ne pedig előadás formájában ismerjük meg a problémát, és így vonjuk le a tanulságot. Megértettem, hogy a listán szereplő más személyek részéről is számíthatunk hasonló kommunikációs módszerekre. Nem

tudhattam előre, mikor lep meg az irányítóm a többi célponttal, de biztos voltam benne, hogy még várnak rám meglepetések. A tanítás fontos tartalmat hordozott: egyértelmű kapcsolat fedezhető fel az emberiségre hamarosan ránehezedő egészségügyi problémák, és a földönkívüliek földi tevékenysége között. Úgy tűnt, sokféle nézőpont és csoport összehangolása folyik pillanatnyilag az ügy érdekében. Alapvetően az emberek magatartásának, hozzáállásának változására lenne szükség, ugyanakkor meg kellene ragadni a lehetőséget, hogy az átalakulással egyidőben az emberiség belépjen a galaktikus közösségbe, és az emberek a galaktika érett polgáraiként felvállalják a rájuk háruló felelősséget. De a gondolatsor ekkor még csupán merő spekuláció volt. Meg kellett ismernem a tágabb összefüggéseket. Mintegy két héttel a fent említett ülés után úgy döntöttem, másodszor is megpróbálok párbeszédet kezdeményezni Jézussal, ezúttal 1. típusú – önállóan és előzetes feltöltéssel végzett – ülés formájában. Ekkorra már egész jól beletanultam az SRV-jegyzőkönyvek használatába, és nem volt kétséges, hogy képes vagyok megbízható módon 1. típusú adatokat gyűjteni. Mint más hasonló ülés esetében, ezúttal is narratív előadásmódot alkalmazok. Dátum: 1994. június 14. Hely: Atlanta, Georgia Adat: 1. típus Először kék, fehér és sárga színeket, levegős anyagszerkezetet érzékeltem. Valami növekvő, kavargó dolog érzete fogott el. Az ülés későbbi szakaszában nyugalommal kísért növekvő energiát érzékeltem. Valamilyen pihenőhelyen

voltam. Először egy nagy, kerek, fényt és energiát sugárzó test képe jelent meg előttem. Követtem a jelet a fénybe. Hamarosan lények bontakoztak ki, és határozottan az volt a benyomásom, hogy rám várnak. A környezetből ismét nyugalom áradt. Úgy éreztem, védett, gyógyító zónában vagyok (azt nem tudtam, hogy a gyógyító hatás mire vonatkozik). A jelet követve emberi arc felé közeledtem. Öt másik lény is jelen volt, mindnyájan fehér, áttetsző köntöst viseltek, ők maguk is átlátszóak voltak. A vezetőjükhöz fordultam, és megkérdeztem, mit óhajtanak tőlem. Jelezték, hogy valahova el akarnak vinni. Kérték, kövessem őket. Egy nagy, áttetsző falakkal körülvett terembe léptünk. Sok más lényjelenlétét is érzékeltem. Az az erős AOLbenyomásom támadt, hogy a korábban már meglátogatott Galaktikus Föderáció központjában vagyok. A kör alakú, fénylő energiájú test nagyon hasonlított ahhoz, amit egy korábbi ülés során a központba látogatáskor megismertem. A szobában lévők mindnyájan ugyanolyan áttetsző, fehér köntöst viseltek, mint az öt fogadó személy. Ekkor két erős AOL-t érzékeltem. Először azt, hogy valamiféle központi irányító helyiségben vagyok, másodszor  pedig azt, hogy ez egy katonai irányító-ellenőrző központ. A szobában asztalok, székek voltak. Ugyanaz elé a testes, Buddha típusú lény elé vittek, akivel az előző, a Föderáció központjában tett látogatásom során már beszéltem. Ereztem, hogy ő itt a legfontosabb személy. Sugallatára beléptem az elméjébe. Ezzel más dimenzióba vagy régiókba érkeztem. Mintha egyik követte volna a másikat. Az irányítás fogalmára koncentráltam, mivel az előző ülés során ezen a nyomon jutott el a tudatalattim Jézus személyéhez. Ekkor feltűnt előttem az arca. Amint megpillantottam őt, az az érzésem támadt, hogy örül a látogatásomnak.

Az SRV-jegyzőkönyvhöz tartva magam információt szerettem volna kérni Jézustól, ezért az emberek és szürkék közti interakció fogalmára összpontosítottam. Tiszta, határozott választ kaptam. Azt mondta, az emberek nem fognak olyan lénnyel együttműködni, aki nem szerepel a tervében. Kérte, hogy segítsük a hozzánk forduló „gyermekeit”. Az nem derült ki, milyen tervről beszél; s az sem, kik az ő gyermekei. Valószínűleg könnyen érthető, a vallásos emberek számára ismerős szavakat akart használni. Sejtettem, hogy a szavai bonyolult jelentést takarnak, nem szó szerint értendők. Az olvasó persze másképp is értelmezheti őket. Jézus elmondta, hogy az emberek szabad akarattal rendelkeznek, és megvan a képességünk arra, hogy párbeszédet folytassanak a szürkékkel. Azt sugallta, hogy a döntéseink nagyban befolyásolni fogják a jövőnket. Aztán az ember-marslakó interakcióra koncentráltam, és a szürkékre vonatkozó felelethez hasonló választ kaptam. Ezután az elme dualitására és a szidhikre összpontosítottam. Jézus nagyon világos választ adott. Azt mondta, a lélek számtalan úton eljuthat a forráshoz. Olyan dolog ez, mint a folyó és mellékfolyói: nemcsak egy út létezik, és a szidhik csak az egyik ezek közül, amely a megismeréshez vezet. Mindenesetre alkalmas arra, hogy általa az emberi elme felismerje a valóságot. (Ne felejtsük el: más, nem emberi intelligenciáknak nem feltétlenül van szükségük a szidhikhez hasonló elmegyakorlatokra a fizikai jelenségeken túli dolgok érzékeléséhez.) A szidhik megismerése hasznos az emberi elmének, sőt valószínűleg csak az emberi elmének hasznos. Nem kaptam információt arra nézve, hogy más, nem emberi környezetben mennyire használható. A veszélyek fogalmára koncentrálva, a következő választ kaptam: a személyiséget a kapzsiság öli meg, ami nem egyeztethető össze az élet egyéb dolgaival. Olyan ez, mint az olaj és a víz: a szeretet és a kapzsiság nem vegyíthető. Az volt

a benyomásom, hogy Jézus nem moralizál. Egyszerűen tényt közöl. Az ökológia kérdésére összpontosítottam, amire Jézus kijelentette: Isten képes életet teremteni és újrateremteni is. Az élet célja az evolúció. Ezt követően a Galaktikus Föderációra gondoltam. Jézus közölte, hogy a Föderáció tagjai az evolúció magasabb szintjén állnak, mint mi, emberek. Ők is az evolúciójuk előmozdításán fáradoznak, tevékenységük ugyanolyan fontos, mint az embereké. Hangsúlyozta, hogy a saját fejlődésük érdekében teszik, amit tesznek, viszont az embereknél világosabban látják előrehaladásuk isteni végcélját. Ekkor megkérdeztem Jézust, miért a Föderáción keresztüljutottam el hozzá. Azt válaszolta, ez a könyvem miatt van. Segíteni akar nekem a megírásában, ugyanis a magam részéről ezzel járulok hozzá az evolúciós fejlődéshez. Érzékeltem, hogy ez csupán egy apró, de mindenki számára hasznos lépés. Senki sem fejlődhet egyedül, anélkül, hogy ne segítené a hátramaradókat. Ez az evolúció törvénye, amellyel nem egyeztethető össze az önzés és a kapzsiság. Ezután feltettem a kérdést, vajon az embereknek együttérzéssel kell-e viszonyulniuk a szürkékhez és a marslakókhoz. Jézus igennel felelt. Ennek a gondolati háttere mások megsegítése, enélkül senki sem haladhat előre. Ne szabjon az emberiség határt a segítségnyújtásban! Ez a legfőbb parancs – adta értésemre nyomatékosan Jézus -. Faji vagy egyéb előítélet nem létezhet az evolúció magasabb formáiban. Az emberi faj kihívása: túl kell nőnie a múltban gyökerező, intellektuális és megszokásból eredő korlátokon, amelyek végeredményben a szabadságában korlátozzák. Ekkor köszönetet mondtam Jézusnak, és befejeztem az ülést. Jegyzeteimben kiemelten szerepel, hogy az egész párbeszédet a tényszerűség jellemzi.

Véleményezés

Jézus különös gonddal figyel az emberiség evolúciós fejlődésére, sőt, mi több, tudományos kísérletekben is hajlandó részt venni, ha az ember ily módon próbál kapcsolatba lépni vele. Tekintettel történelmi szerepére, távolbalátás útján a véleményét kértem napjaink fontos eseményeiről, ő pedig készséggel válaszolt. Ez volt minden, és ezzel nem akarok semmiféle vallási elvet megkérdőjelezi. Többek között nem kell feltétlenül keresztény értelemben hinnünk, hogy Jézus Isten fia, ettől függetlenül is érdeklődhetünk a nézetei iránt. Viszont az is igaz, hogy a keresztényi hit önmagában szintén nem helyezi más megvilágításba a tényeket. Jézus valaha fizikai lényként élt a bolygónkon, és túlvilági alakja még mindig él, mint ahogy mindnyájunk transzcendens lénye túl fogja élni fizikai testünk halálát. Ehhez a fejezethez hasonlóan további, Buddhával és Dev guruval folytatott adatgyűjtő beszélgetéseket fognak találni a könyvben. Részben azért próbáltam meg kapcsolatba kerülni velük, mert több évszázadra  kiható, lényeges szerepet játszottak az emberiség történelmében, másrészt úgy gondolom, bölcs emberektől sohasem haszontalan tanácsot kérni. A későbbi fejezetekben további adatokkal egészítem ki Jézus szavait az emberiségnek a földönkívüliekkel kialakított viszonyára vonatkozóan, és azzal kapcsolatban, hogy miként befolyásolják evolúciónkat a velük kapcsolatban hozott döntéseink. Egyelőre elégedjünk meg azzal, hogy Jézusnak határozott véleménye van a kérdésről. Azt akarja, hogy együttműködjünk a szürkékkel és a marslakókkal. Egyértelműen parancs formájában érzékeltette ezt velem. A távolbalátási utazásaim során ekkor éreztem legtisztábban, hogy egy lény parancsot közvetít felém. Nem arról van tehát szó, hogy jó lenne, ha együttműködnénk a földönkívüliekkel, sokkal inkább arról, hogy együtt kell működnünk velük.

16. FEJEZET A korai szürke civilizáció összeomlása Kutatásaim egyik fő célja a korai szürke civilizáció felfedezése volt. Szerettem volna megismerni az ősi világukat, történelmük fontosabb eseményeit, a kultúrájukat ért legnagyobb kihívásokat. Ez a fejezet három távolbalátó ülés adatait ismerteti. Irányított és vak ülés volt (4. típusú adatok), melynek témája „A szürkék korai civilizációja” volt. A második és harmadik ülés önállóan folyt le, 1. típusú körülmények között. Az itt másodikként ismertetett ülés tulajdonképpen az első volt időrendben, körülbelül hat hónappal a vak ülés előtt zajlott le. Dátum: 1994. június 16. Hely: Atlanta, Georgia Adat: 4. típus, távolról irányított A célpont kódja: 4923/8216 Az előzetes szakasz összetett célpontot jelez szárazfölddel, víztömeggel, mesterséges építményekkel. c.b.: „Kék és fekete színeket látok. A felszíni anyagok nedvesek, lucskosak. Hideg van, sós ízt érzek. Halszag árad, csobbanást hallok. Sima felületen egy építményt látok. Lerajzolom a 3. szakasz vázlatrajzán. A felület nedves, mintha vízfelszín lenne. Az építmény kemény.” Az irányítóm helyváltoztatásra ad utasítást, ezt követően az építmény tetején találom magam. „Az építmény alatt rengeteg, spirálisan mozgó energia érzékelhető.” Rajzolok egy másik, a 3. szakaszhoz tartozó vázlatot. A rajzon egy vízfelszínen elterülő építmény látható,

alatta spirálisan, hatalmas örvényként kavargó víz. A víz az építmény körül (az örvényen kívül) ugyancsak hevesen hullámzik. irányító: „Courtney, lépjen a 4. szakaszba.” c.b.: „Rendben, benn vagyok a mátrixban. Határozottan örvényt érzékelek. Rengeteg a víz és hatalmas energia árad. Élőlények is vannak itt, úgy tűnik ez a munkahelyük. Az örvényre figyelek: rengeteg energia kapcsolódik a hatalmas víztömeghez. Lefelé húz az örvény. A lények humanoid, nagyon fejlett fajt képviselnek. Most az építményre koncentrálok: valamiféle földönkívüliek alkotta dolog, talán hajó, de nem biztos, hogy űrhajó. Visszatérek a lényekhez. A környezettel, az óceánnal függ össze a munkájuk. A halak sokfélesége, és ezzel kapcsolatban az óceán, mint természetes élettér jelenik meg a gondolataimban. A helyszínen érezhető a szándék valaminek a megmentésére, megőrzésére, ugyanakkor a változásra készülődés hangulata is jellemző. Aggodalmat érzek a természetes élettér pusztulása miatt. Bemegyek az építménybe, megvizsgálom a belsejét. Számítógéphez tartozó vagy ellenőrzést szolgáló műszerfalakat látok, nem olyan fejlettek és bonyolultak, mint amiket más földönkívüli űrhajókban korábban megfigyeltem. Az a benyomásom, a hajó belseje barátságos, steril környezetet teremt a humanoidok számára. Tisztaság illat terjeng. Megint a lények felé fordul a figyelmem. Határozottan humanoid hatást keltenek. Közelebb megyek. A szürkék típusához sorolhatók, de van valami eltérő rajtuk: a szemük mélyen ülő és kisebb, de ettől függetlenül biztos, hogy szürkék. Úgy látom, észrevettek. Mintha meglepődtek volna a jelenlétemen. Különös, eddig még egyetlen szürkét sem sikerült meglepnem.  Jelzik, hogy megtisztelőnek tartják a

látogatásomat, és vezetőjük – vagy valaki, akinek engedelmeskednek, – éppen most mondta nekik, hogy működjenek együtt velem.” irányító: „Mit tudna mondani a ruházatukról? Viselnek valamit?” c.b.: „Egyenruhát. Egy jelvény is van rajtuk. Lerajzolom. Hm. Ugyanaz a szimbólum, mint amit a marslakókat megmentő szürkék egyenruháján láttam: kígyó szív alakban. A jelzés rájuk vonatkozik, az egységük, a testületük jelvénye. Belépek az elméjükbe. Üresnek hat, de lehet, hogy csak az én elmém nem képes az övékéhez illeszkedni. Ez az üresség ugyanakkor nem azonos a más szürkéknél tapasztalttal.” irányító: „Próbálja megtudni, hol vannak.” c.b.: „Azt teszem. A kérdéshez lokalizálási adatok tartoznak, emiatt aggódnak. Zavarja őket, hogy az információ kapcsán valamiféle keveredés, probléma adódhat. Nem erőltetem, bár érzem, hogy megtehetném. Ez mindenesetre nem a Föld.” Irányítóm helyváltoztatásra ad utasítást. Abba a kikötőbe kerülök, ahonnan a hajó elindult. „Városszerű települést látok, nagy, nyílt tér terül el előtte. Épületeket pillantok meg, sima, fényes felületűeket. Sok építménynek hegyes, csúcsos a vége. Átható, szúrós koromszag van. Az az AOL-benyomásom támad, hogy ez a szürkék eredeti hazája.” irányító: „Courtney, próbálja megtudni ebből a perspektívából, mit jelent a jelvény az egyenruhán.” c.b.: „Egy mentőalakulatot jelképez. Valami katasztrófa, elemi csapás érte az ittenieket, és ez az egység mentési munkálatokat folytat. Tisztán érzékelem, hogy ez a bizonyos csapat a korai szürke civilizáció összeomlásakor alakult meg.” irányító: „Koncentráljon az összeomlás fogalmára.”

c.b.: „Várjunk csak. Égésszagot érzek, átható, büdös koromszagot. Itt hatalmas környezeti kár keletkezett.” irányító: „Mit tud a vezetőrétegről?” c.b.: „A szürkék társadalmát áthatja az önzés. A kollektív társadalom intézményesítette a kapzsiságot. Eluralkodott a felfogás, hogy az egyén tekintet nélkül a köz javára bármit megszerezhet magának. Furcsa AOL- érzetem támad. Azt érzékelem, mintha a másvilág fellázadt volna. Lucifer lázadásához hasonló élményként jegyzem le.[17] Ez a jelből eredő információ.” irányító: „Egyszerűen jegyezze le, semmit se próbáljon értelmezni. Haladjon tovább, próbálkozzon az elemi csapás – mentés – megújulás fogalmakkal.” c.b.: „A mentő alakulatot a társadalom tagjai hozták létre. Azok tartoznak ide, akik kitalálták a jelvényt. Várjunk csak, valami változást érzek. Egy szürke személlyel kerültem kontaktusba, akinek az a feladata, hogy segítsen nekem eligazodni a történteken. Ez a szürke a régebbről ismertek közé tartozik, nagy, körbeforgó szemei vannak. Érzékelem, hogy a szürke szerint az ülés során kissé összezavarodtam, ezért néhány  lényeges dolgot tisztázni akar. Újból az épületeket látom, most egy jobb rajzot készítek a helyszínről. A jelet követve a környezeti katasztrófa fogalmára összpontosítok. Totális környezetszennyezést tapasztalok, ezek a lények szó szerint a saját ürülékükben úsznak. A tudatukat teljesen az önnön vágyaik, igényeik kielégítése foglalja le. Most a nemek fogalmára koncentrálok. Úgy látom, erős nemi vágy hajtja őket. Az élelemre gondolok. A táplálékuk tömegtermék. Rengeteg, több milliárdnyi egyént kell élelmezni. Az idő előrehaladtával az élelmiszer egyre feldolgozottabb lett, már alig hasonlít a természetes táplálékra. Eredetileg az óceánból nyerték az élelmiszert; az az információ jut el hozzám, hogy halat esznek.

Megint követem a jelet. Érzem, hogy ezeket a lényeket valamiféle másvilági háború rontotta meg, mintha egy arrogáns, lázadó, hatalmas vezér igába hajtotta volna őket. Később rádöbbentek, hogy becsapták őket, de addigra már visszavonhatatlan kár keletkezett. Teljesen elölről kellett kezdeniük mindent.” irányító: „Rendben, Courtney. Befejezzük az ülést.” c.b.: „Mi volt a célpont?” irányító: „A szürkék korai civilizációja.” A fenti információhalmazt egy önálló ülésen szerzett adatok (1. típusú adatok) is alátámasztják. Az ülést fél évvel korábban, 1993. december 3-án folytattam le és jegyeztem fel. Akkor egy sűrűn lakott, nagyon szennyezett várost érzékeltem. A szürkék eredeti bolygóján csípős, földi szempontból savasnak mondható légkör uralkodott, de az a csípősség nem volt természetes eredetű. A korai szürkék néhány beszédfoszlányát is érzékeltem. Furcsa, csiripelő hangot adtak ki magukból. Az volt a benyomásom, hogy abban a korban a szürkék  lelkülete az emberéhez hasonlított. Akkortájt kisebb szemük volt, mint azoké, akik mostanában a Földre látogatnak. Bőrük világos színű és sima volt, érintésre összeráncolódott. Úgy láttam, nincs hajuk. Szexualitásukról elmondható, hogy erősen fejlett, szinte minden egyéb érzést elnyomó nemi ösztönük volt. Akkor, azon az ülésen azt is tapasztaltam, hogy a korai szürkék kicsinyei a szennyezés miatt bajban vannak, betegeskednek. Nagy volt a halandóság. A szürkék egyre nehezebben szaporodtak. Nem voltak igazán tisztában azzal, hogy milyen nagy bajban vannak, úgy értem, meglehetősen naivan viszonyultak a dilemmájukhoz (nem úgy, mint mi, mai emberek). Az irányított ülés után úgy döntöttem, harmadszor is ráállok a célpontra, hogy megtudhassak néhány, a korábbi irányított és önálló ülésekből hiányzó részinformációt. Így

aztán 1. típusú körülmények közepette 1994. június 20-án önálló ülést tartottam „A szürkék korai civilizációja” célponttal. Az ülés kezdetén újból lokalizáltam azt az óceánból, az örvénylő vízből kiemelkedő építményt, amelyet az irányított ülés során érzékeltem. Alapos vizsgálattal kiderítettem, hogy ez egy élelmiszergyártó és karbantartó létesítmény. A vízben látható örvény is ezzel állt összefüggésben. Az építményben található lényeket közelebbről is szemügyre vettem, és megállapítottam, hogy nemi szerveik meglehetősen kicsik az emberéhez képest. Nők és férfiak együtt dolgoztak az üzemben, úgy látszott, teljes az egyenlőség köztük. Élénk szexuális életet éltek, és akkor még enyhén fogalmaztam. Szexuális tevékenységük messze meghaladta az emberi mértéket, értem ezalatt az aktusok gyakoriságát, a partnerek cseréjét. A lények fejlettebb telepatikus képességekkel rendelkeztek, mint az emberek, így a nemi aktus telepatikus része csak fokozta az élmény intenzitását. Érzékeltem, hogy az ősi bolygó légköre súlyosan károsodott. A szennyezettség mellett egészségtelenül nagy sugárzás érte a szürkéket. Megpróbáltam kideríteni, mi okozta a szürkék problémáit az ősi világukban. Mint kiderült, valami evolúciós hiba csúszott be. Az önzés, az önnön érdekek felülkerekedése a szürkék nagy tömegeiben viselkedési zavarokhoz vezetett. Úgy tűnt, semmi sem tudja ellensúlyozni pszichéjükben a fizikai örömök iránti vágyukat. A jelet követve a spiritualitás fogalmára koncentráltam. Ezen a ponton új fordulatot vett az ülés. Az érzékeim egy világos, transzcendens lényt kezdtek fogni. Úgy tűnt, ez az amorf lény nagy hatalommal rendelkezik valamilyen, számomra ismeretlen módon. Először sötét és világos területeket is érzékeltem benne, nem tűnt jóságosnak.

Akkor külső beavatkozásra koncentráltam a szürkék problémája kapcsán, és helyszínváltást éreztem. A helyet nem tudom másként leírni, minthogy a transzcendens világ egyik síkjára kerültem, ahol sokféle másvilági lényt láttam. Az élet eme síkján nagy volt a nyüzsgés, mint a manhattani központi főpályaudvaron csúcsforgalomban. A mozgás, a káosz szinte elviselhetetlen volt. Az itteni lények és a szürkék közötti kapcsolatra összpontosítottam, és megtudtam, hogy ezek a másvilági lények valójában a szürkék, mielőtt fizikai testükben megszületnének. Szervezeti struktúrát fedeztem fel a másvilági lények között. Közelebbről megvizsgálva a kérdést megtudtam, hogy szigorú, hierarchikus társadalmi rend uralkodik köztük. Itteni létük szinte katonai ellenőrzés mellett folyt. Parancsokat kaptak, s ezeket végrehajtották. Meglepő módon önnön vágyaik gátlástalan kielégítésére, és rombolásra utasították őket mind a másvilágon, mind a fizikai világra születésük után. A jelet követve a szervezet vezetője után kutattam. Kisvártatva egy túlvilági vezérlő és ellenőrző parancsnokságon találtam magam. Mintegy tíz lény tartózkodott ott, ebből négy vagy öt rangban a többi fölött állt. Az építmény belülről olyan volt, mint egy irodaház, itt még tisztábban érzékeltem a merev katonai struktúrát. A jelet követve elértem a szervezet legfelsőbb vezetőjéhez. Ugyanaz az amorf, sötét és világos lény állt előttem, akit korábban már érzékeltem. Beléptem az elméjébe, és éreztem, hogy végtelenül sötét. Valami nagyon rossz volt itt, mintha a lény lelki beteg lett volna. Először is, betegesen félt a haláltól. Úgy tűnt, az a meggyőződése, hogy az életben maradáshoz háborúskodás és hódítás szükséges. Tudta, hogy hibázott, és félt a büntetéstől. Rettegése miatt nem volt képes békét teremteni. Ekkor megvilágosodott számomra, hogy a vezető valójában terrorista zsarnok.

Tovább vizsgáltam az elméjét, és megtudtam, hogy ennek a másvilági, rémuralmat teremtő terroristának feltett szándéka a szürkék ősvilágának elpusztítása. Ezzel a birodalom más részein akar félelmet kelteni, és így próbálja gyengíteni a szembenálló erőket. A félelemkeltés a legfőbb fegyvere. A szürkéket túszként tartja fogva. A sötét elme tárgyalással elért egyezményre törekszik, amely bizonyos változtatásokkal biztosítaná a túlélését. Ellenőrzést akar gyakorolni a tartománya felett, egyeduralkodó, diktátor szeretne lenni. Azt kívánta, hogy imádják. Ez a vágya személyisége gyengeségéből eredt, tökéletlen egyénisége megerősítéséhez kellett neki a dicsőítés. Tulajdonképpen nem volt elegendő önbecsülése. Miközben tanulmányoztam őt, éreztem, hogy a lény figyelme felém fordul. Ugrást hajtott végre térben és időben, hogy megtaláljon, aztán éreztem, ahogy „leereszkedik”  hozzám, mint egy sötét túlvilági felhő, és körülvesz, ahogy ülök az íróasztalomnál. Meglepve tapasztaltam, hogy semmilyen félelmet nem érzek. Én őt vizsgálgattam, ő pedig engem. Néhány másodperc (talán fél perc) tapogatózás után távozott. Éreztem, hogy kis senkinek, nyomorult féregnek tart, aki nem jelent közvetlen fenyegetést a tevékenységére és a birodalmára.

Véleményezés Lényegében másvilági oka volt a szürkék civilizációja összeomlásának. Bár nem teljesen értek mindent, nem ismerem a katasztrófához vezető utat, de az biztos, hogy a szürkék maguk tették tönkre az eredeti környezetüket. Kénytelenek voltak túlélési stratégiákat kidolgozni. Mivel ma másképp néznek ki, mint a korai periódusban, feltételezem, hogy jelentős metamorfózison mentek át. A szemük megnagyobbodásából arra lehet következtetni, hogy sötétebb

helyre, talán a föld alá költöztek. Ez könnyen elképzelhető, ha belegondolunk, hogy a földfelszín rohamos pusztulásnak indult. Napjainkban a szürkék nem folytatnak szexuális életet, amiből arra lehet következtetni, hogy genetikailag nincs szükségük erre a fiziológiai folyamatra. Olyan ez, mintha genetikailag kasztrálták volna magukat. Talán azért tették, mert így akarták kordában tartani a népességnövekedést. Ebből következően a szaporodásra más eszközödet, talán valamilyen technológiát vettek igénybe a magzat kineveléséhez. Ezt az elgondolást támasztják alá az ufóirodalomban gyakran felbukkanó beszámolók a lombikbébikről, a folyadékkal telt inkubátorokban nevelt magzatokról (lásd! Mack, 1994. és Jacobs, 1992.). Talán van egy másik oka is annak, hogy a szürkék kiiktatták a szexualitást az életükből. Nemcsak arról van szó, hogy a szürkék nemi érintkezés nélkül szaporodnak, hanem pszichológiai késztetésük sincs a nemi élet folytatására. Úgy vélem, amikor összeomlott a korai civilizációjuk, számba vették az okokat, amelyek a működésképtelenséghez vezettek. Talán arra a következtetésre jutottak, hogy szexuális ösztönüknek nem kis szerepe volt a helyzet elfajulásában. Génmanipulációs terveik – amelyeket kezdetben azért dolgoztak ki, hogy gyorsan alkalmazkodni tudjanak a megváltozott, zordabb életkörülményekhez – bizonyára tovább bővültek, és az agyuk szexuális működését is befolyásolta. Végül hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy néhány megfigyelésem és elemzésem egybevág Royal és Priest (1992) elgondolásaival, akik a saját meghatározásuk alapján kanalizált (channeled)[18] adatokra alapozzák kutatásaikat. Több kérdés is megválaszolatlanul maradt a korai szürkecivilizáció összeomlásával kapcsolatban. Nem sokat tudok arról a lázadó vezérről, aki minden jel szerint irányította a pusztítást. Az összeomlás terrorista cselekménynek tűnik. Dehát ki ellen harcolt tulajdonképpen a lázadó vezér? Milyen

hibák késztették arra, hogy lázadással próbáljon megmenekülni? Az sem világos, hogy a másvilági tevékenység milyen módon transzformálódott a fizikai világba. Az emberek nehezen tudják felfogni a túlvilági lét jeleit, de a korai szürkék elméje bizonyára könnyebb átjárást tett lehetővé a két dimenzió között, és a fizikai élet lerombolása az őshazában minden további nélkül végrehajtható volt. Végül pedig kik voltak azok a lények, akik közvetlenül a lázadó vezér keze alatt dolgoztak? Minden jel  szerint humanoidok, a lázadó főnök viszont nem. Korábbi kutatásokból kiderült, hogy a transzcendens lények bizonyos fokig befolyásolni tudják a külső megjelenésüket, amire a fizikai lények nem képesek. Talán a vezető amorf jellege segítette őt abban, hogy növelje terrorisztikus hatalmát? Nem tudom megválaszolni ezeket a kérdéseket. Egy azonban biztos: a korai szürkék civilizációjának pusztulása bonyolult folyamat volt, mind fizikai, mind másvilági tényezők szerepet játszottak benne. Nem ártana, ha a saját túlélésünk érdekében mindkét létezési szint hibáiból levonnánk a tanulságot.

17. FEJEZET Az emberi kultúra átformálása a földönkívüliek segítségével Az anyaggyűjtés, kutatás két éve során gyakran megdöbbentem azon, hogy milyen sok hasonlóság van a Star Trek: The Next Generation (megközelítő fordítása: Csillagút: A következő generáció) című televíziós sorozatban bemutatottak és a távolbalátás során a földönkívüliek tevékenységéről nyert adatok között. Miután a sorozat utolsó epizódja is lement a televízióban 1994 tavaszán, megkértem az irányítómat, vegyen fel egy új célpontot a listára, amely segít kideríteni, befolyásolták-e földönkívüliek a Star Trek sorozat készítését. Eredetileg azt szerettem volna megtudni, vajon a földönkívüliek manipulálták-e valamilyen formában a forgatókönyvírók elméjét, hogy milyen ötletekkel álljanak elő a műsorkészítés során. Úgy gondoltam, a földönkívüliek szeretnék, ha az emberek nyitottabbá válnának a galaktikus élet egyes jelenségei iránt. A televíziós programok pedig megfelelő csatornát jelentenek számukra, hiszen azon keresztül közvetve hatni tudnak szélesebb néprétegek felfogására. Mivel nagyon sok fiatal nézi a Star Treket, valós elemek beépítésével ideális módon befolyásolhatják az új nemzedéknek a témára vonatkozó ismereteit. Legalábbis ezeket  a gondolatokat fejtettem ki az irányítómnak, amikor először szóba került a téma felvétele a célpont-listára. Mint kiderült, már korábban sejtette, hogy a földönkívüliek jó ideje ilyen módon manipulálják a hollywoodi filmipar termékeit, és emlékezete szerint a katonai távolbalátó csoport egyes tagjai is megerősítették a gyanúját. Ez a fejezet két távolbalátó ülés anyagát tálja elénk. Az első irányított ülés, amelynek során a Star Trekre vonatkozó célpontot kaptam 4. típusú, vak körülmények között zajlott. A második pedig egy 1. típusú, önállóan tartott ülés volt. Erre

azért került sor, mert szerettem volna választ kapni néhány, az első ülés kapcsán felmerült fontos kérdésre. Dátum: 1994. július 1. Hely: Atlanta, Georgia Adat: 4. típus, távolról irányított A célpont kódja: 8074/7435 Az előzetes szakaszban – egészen a 4. szakasz kezdetéig – azt az információt kaptam, hogy a célponttal két helyszínt lehet kapcsolatba hozni. A szürkék világa volt az egyik. Az irányítóm arra utasított, hogy először a másik hellyel foglalkozzam. c.b.: „Fekete, szürke, sárgásbarna színeket érzékelek. Az itt látható anyagfelületetek durvák, simák, csiszoltak, faleveleket veszek észre. A hőmérséklet meleg, néhol hűvös. Enyhe sós ízt érzek, és porszag üti meg az orrom.” Lerajzolok egy építményszerű szerkezetet és néhány lombos növényt a részletek megismerésére, mielőtt a 4. szakaszba lépnék. A helyszínen fák vannak. Kisebb erdőt látok. Víz is van, folyó vagy patakféle, meglehetősen gyors folyású. Egy építmény is van itt. Bemegyek. Sok embert látok, valódi embereket. Elegáns, modern ruhát viselnek mindnyájan. Hm. Megnövelem az éberségem, mert észrevettem, hogy sok transzcendens világbeli lény is jelen van. Itt aztán van másvilági nyüzsgés! Érzem, a lények tudják, hogy jelen vagyok, de nem rám figyelnek. Teljes erővel a szobában lévő emberekkel vannak elfoglalva, rajtuk dolgoznak. Úgy látom, a transzcendens lényeket nem annyira az épületben lévő emberek érdeklik, hanem az a tevékenység, amit ezek az emberek végeznek. Ez a tevékenység valamilyen

formában a Földön végbemenő jó és rossz változásokkal hozható összefüggésbe.” irányító: „Hány transzcendens lény van jelen?” c.b.: „Sok. Tíz vagy talán annál is több. Humanoidok, fehér, fénylő köpenyben vannak.” Az irányítóm arra a másik helyre küld, amiről az ülés előzetes szakaszában már tudomást szereztünk: a szürkék hazájába. Időugrást hajtok végre, ami azt jelenti, hogy a két helyszínen egyszerre zajlanak az események, de eltérő időpontban. Hadd emlékeztessem az olvasót arra, hogy a transzcendens világban minden idő egyszerre van jelen, és a múlt vagy a jövő egy bizonyos helyszínének szereplője érintkezésbe tud lépni a jelen egy egészen más helyszínén lévő szereplőjével. A 6. szakaszban azt próbálom felderíteni, mi köti össze a szürkék honi világát a földi építményben tartózkodó emberekkel és transzcendens lényekkel. „Az épületben jelen lévő transzcendens lények valaha élt emberek. Látom, hogy szorosan együttműködnek a szürkékkel egy, a fizikai világban élő embereket érintő terv kapcsán. Úgy tapasztalom, hogy a szürkék világában hatalmas transzcendens energiákat gerjesztenek a vállalkozás támogatására, ami erős, fehér fénnyel jár. A részletekkel nem vagyok tisztában. Várjunk csak, a szobában lévő másvilági lények most rám figyelnek. Mintha szóltak volna nekik, hogy tájékoztassanak az itt folyó eseményekről. Megtudom, hogy nagyon elfoglaltak, most a munka kimondottan nehéz szakaszát végzik. Nem akarják félbeszakítani a tevékenységüket, de úgy tájékoztatják őket, hogy pillanatnyilag elsőbbséget élvez az én felvilágosításom. Rendben. Most már értem, mi folyik itt. Azt mondják, hamarosan megreked a fejlődés a Földön, ha nem hozzák helyre a tág értelemben vett életteret. Teljes erővel azon

munkálkodnak, hogy a szürkékkel összefogva ráébresszék az emberiséget, az ember tudatát a bolygó és az emberi társadalom jelenlegi problémáira.” irányító: „Összpontosítson az emberi tudat fogalmára.” c.b.: „Az emberi kultúra katalitikus átalakításának legfontosabb pontja a fizikai emberi tudat ráébresztése a transzcendens élet valóságára. A fizikai lét célja a transzcendens világbeli élet elősegítése, nem pedig fordítva. Most a szürkék világában gerjesztett energiára koncentrálok. Úgy látom, ekkora energia kezeléséhez szükséges rendkívül fejlett technikai felszerelés kizárólag csak a szürkék világában áll rendelkezésre – a Föld számára kellemes megoldásként. A földönkívüliek űrhajóit használják fel a hatalmas energia gerjesztésére. A szürkék világából különféle technikai berendezésekkel a Földre juttatják az energiát, ahol aztán a transzcendens létüket élő emberi lények használják fel, akik valamilyen vezetéken vagy csatornán átjutnak hozzá ehhez az energiához. A két csoport aktívan együttműködik. A szürkék olyan energiaszintet képesek produkálni, amivel az egész bolygót rövid idő alatt át lehet alakítani. Az energiát arra használják, hogy szó szerint az egész Földet másvilági fényárban fürdessék meg. Úgy is lehetne mondani, hogy besugározzák a Földet. Amikor a transzcendens világból eredő, intenzív sugarakkal burkolják be a bolygónkat, az emberek fogékonyabbá  válnak a saját transzcendens lényük által sugallt információ felvételére. Sajnos az ember csak nehezen tud kapcsolatot teremteni a saját transzcendens énjével, ezért ezt az energiát most arra használják, hogy megerősítsék az emberi agy és test közti nagyon gyenge kapcsolatot. Egy pillanat, meghökkentő információ érkezik hozzám. Az emberek eme hiányosságát kihasználva, megrontották a fajunkat. Furcsán hangzik, de azt mondják, hogy a másvilágon valami zavargásféle volt, és akkor az emberi

evolúció letért a pályájáról. A jelből AOL-ként a Lucifer-féle incidens vagy lázadás érkezik hozzám.” irányító: „Téljen vissza az épületben tartózkodó emberekhez.” c.b.: „Ezek az emberek a döntéshozó hatalmasok. Teljes mértékben megfertőződtek, az önimádat hamis világában élnek. Sok bajt hoznak másokra. A másvilági lények aggódnak ezeknek az embereknek a jövőjéért, de ez pillanatnyilag másodlagos probléma. Ők – mármint az épületben lévő, fizikai létüket élő emberek – elpusztíthatják önmagukat, ha akarják, de azt nem szabad megengedni, hogy másoknak további károkat okozzanak. Vissza kell térnem egy gondolathoz; úgy látszik, fontos. Ez az egész dolog valamiféle maradványa a Lucifer-féle lázadásnak. Megmagyarázni nem tudom; egyszerűen ez a benyomásom. Ezek az emberek nagyon hasonlítanak a szürkékre, a korai civilizációjuk összeomlása előtt, amikor a másvilágon kitört káosz pusztulásba döntötte a világukat.” irányító: „Courtney, koncentráljon arra, milyen befolyásuk van a másvilági lényeknek az épületben lévő emberekre.” c.b.: „Teljesen ehhez az akcióhoz kötött. Az a céljuk, hogy néhány fontos, most születő döntés kapcsán megváltoztassák véleményüket. A másvilági lények gondolatokat plántálnak be az itteni emberek agyafúrt, alattomos, szinte gonosznak mondható agyába. A gondolatoknak csak rövid ideig, az értekezlet időtartamára kell megtapadniuk az elméjükben. Az önzés aztán megint diadalmaskodni fog, de legalább hoznak néhány segítőkész, fontos döntést, anélkül, hogy tisztában lennének vele, miért is tették. Ezek a túlvilági lények sokféle feladatot látnak el. Az ő munkájukat segítik azzal is, amikor a bolygót másvilági fénnyel árasztják el. A közös vállalkozás célja, hogy a megnövelt transzcendens erőkkel minél több emberre gyakoroljanak pozitív hatást, miközben a gonosz szándékú

embereket megakadályozzák abban, hogy másokat szolgaságba, rabságba, romlásba döntő határozatokat hozzanak.” irányító: „Rendben, Courtney. Itt fejezzük be az ülést. A célpont »A Star Trek ötletének a keletkezése« volt.”

Véleményezés Az ülés után, a még friss élmények hatása alatt azonnal összefoglaltam és értelmeztem az adatokat. Eszerint a szürkék világából érkező, a Földet beburkoló transzcendens fény arra szolgál, hogy bolygónk lakosait – így az olvasókat is – fogékonnyá tegye a Star Trekben is szereplő eszmék, gondolatok iránt. Az ún. döntéshozók arról határoznak, hogy mely programokat fogják finanszírozni. Az ülés után az irányítóm megjegyezte, hogy a szórakoztatóipar döntéshozói gyakran félreeső helyeken, üdülőkben üléseznek. Egyetlen műsor sem számíthat támogatásra, ha nem látnak benne anyagi hasznot. A Star Trekhez hasonló programokat is csak akkor finanszírozzák, ha sikeresnek és nyereségesnek bizonyulnak. A fenti ülést kizárólag a célponttal kapcsolatban szabad értelmezni. A megnevezésben a sorozat ötletének keletkezése szerepel, ami így utólag inkább az egész sorozatra vonatkozik, mint egy-egy epizód tartalmára. Úgy tűnik, a sorozat ötlete a földönkívüliektől ered, az emberiséget akarják valamiképp átformálni vele. Ötleteiket egy nekik tetsző médiumba ültetik át, ily módon biztosítják a gondolatok széles körű terjesztését (sugárzását), majd hajlandóságot keltenek a nézőkben az adás pozitív befogadására. Az olvasó azt az ellenérvet hozhatja fel, hogy nem az egész bolygó nézte a Star Trek sorozatot, és ezért nem lehet jelentős átalakító hatása az emberi kultúra fejlődésére. Szerintem nem a Star Trek az egyetlen eszköz a földönkívüliek vagy más transzcendens lények kezében a

földi kultúra átalakításához – valószínűleg csak egy a sok közül. Az ülés során nem derült ki, hogy a földönkívüliek hogyan befolyásolják a Star Trekhez hasonló televíziós műsorok egyes epizódjainak tartalmát. Elhatároztam, tovább finomítom a célpontot, és önálló ülést tartok. A célpont megnevezése így hangzott: „A Star Trek epizódötleteinek keletkezése.” Dátum: 1994. szeptember 11. Hely: Atlanta, Georgia Adat: 1. típus A célpont kódja: 3850/3054 A bevezető szakasz után barna, sárgásbarna árnyalatok tűntek fel előttem. Az anyagok: fa és cement. Meleg volt, és szúrós szagot éreztem. A hely laposnak és nagy kiterjedésűnek tűnt. A 3. szakasz vázlatrajzából terjedelmes városféle kerekedett ki. A 4. szakaszban sűrűn lakott várost érzékeltem sivatagos területen, Los Angelesre asszociáltam AOL-ként, ezen belül is Hollywood területére. Egy helyváltoztatási gyakorlat után 3 lábnyira a célpont mellett landoltam (amit persze a tudatalattim azonosított be). Egy alvó férfi mellett találtam magam a hálószobában. Lerajzoltam a férfit. Beléptem az elméjébe, éppen álmodott. Egy beépített tárgyat fedeztem fel az agyában, közelebbről szemügyre vettem. Meg akartam tudni, hogy került a tárgy a személy agyába. Visszafelé haladva az időben megtudtam, hogy egy szürke helyezte el benne hosszú sebésztűvel egy ufó-eltérítés során. Az alvó férfihoz visszatérve újból beléptem az elméjébe és megfigyeltem az alvását. Kényszeresen álmodott, vagyis az

agyában lévő, beépített szerkezetből érkező információ határozta meg az álmait. A készülék rendszeres időközönként gondolatokat vetített ki és plántált el benne, leginkább alvás közben fejtve ki a hatását. Az illetőnek fogalma sem volt ezeknek a gondolatoknak az eredetéről vagy az agyában lévő szerkezetről. Ébredés után persze lázba hozták a benne feltoluló új gondolatok, ötletek. Azt hitte, kreativitásának gyümölcsei. Újabb helyzetváltoztatás következett, és 1000 lábnyira kerültem attól a helytől, ahonnan a férfi agyába üzeneteket küldtek. Egy ragyogó, kör alakú fény mellett találtam magam. Először azt gondoltam, egy földönkívüli űrhajóval van dolgom, mivel az a tiszta jelinformáció érkezett hozzám, hogy ez egy fejlett technológiájú, földönkívüli szerkezet. De amikor jobban megnéztem, láttam, hogy valójában egy kisebb fajta, mechanikus készülékről van szó – egy földönkívüli űrhajóhoz viszonyítva –, amely normális fizikai értelemben nem látható. A készülék anyagsűrűsége éppen az emberi szemmel látható határ alatt volt. Gyors mozgást produkált, és nagy energiát tudott felvenni. Elmémmel behatoltam a készülékbe, és tudatot érzékeltem benne. Nem voltak élőlények a szerkezetben, de mint valami relé berendezés, a tudat – vagy csupán gondolatok – vezetékeként, kapujaként működött. A 6. szakaszba lépve érzékeltem, hogy az információ a ragyogó fényű, kerek szerkezetből az alvó ember elméjébe áramlik. A fényes, kerek tárgyhoz visszavezető nyomon a legvégső közvetítőforrásig jutottam. Ekkor egy bolygón, egy épületben találtam magam. Lények voltak benne, szürkék és más humanoidok is, egyikük-másikuk földi embernek látszott. Míg a szürkék valódi térbeli testtel rendelkeztek, a többiek túlnyomó részt fénylettek, ami azt jelentette, hogy másvilági lények voltak. A szürkéken kívül jelen lévők fehér köntöst viseltek, az volt a benyomásom, hogy egy föderációs műveletbe csöppentem.

Tudomásomra hozták, hogy ez egy több fajt mozgósító, közös vállalkozás. Tovább tapogatózva megtudtam, hogy a hely hivatalos kapcsolatban áll a Föderáció vezetőségével, az érintettek egyenesen a Föderáció központjának számolnak be. Határozottan éreztem, hogy a Föderáció központjában vagyok, csak éppen másik helyiségben, mint ahol legutóbb voltam. Ezután a közvetített információra összpontosítottam, és megállapítottam, hogy az üzenet számtalan apró részletet tartalmaz a cselekmények helyszíneire, a karakterekre, bizonyos helyszínek fényképezésére, a bolygókra, az űrhajókra, a lényekre vonatkozóan. Olyan adatok voltak ezek, amelyek aztán a Star Trek: The Next Generation című sorozat valamelyik epizódjának a forgatókönyvében bukkantak fel később. A műsor persze nem pontosan olyannak ábrázolta a földönkívülieket, mint amilyenek voltak – csupán az volt a cél, hogy az emberek kezdjenek hozzászokni a fizikai formák, a kultúrák sokszínűségéhez.

Véleményezés Hangsúlyozni szeretném, fogalmam sincs ki volt az a hollywoodi személyiség, akit a távolbalátás során meglátogattam,  és akinek az agyában felfedeztem az implantációt. Azt sem tudom, forgatókönyvíró volt-e, vagy valamely, a Star Trek: The Next Generation című sorozat egy bizonyos epizódjának készítésében szerepet játszó egyén. Az is lehet, hogy barátja, házastársa volt egy, a cselekmény kidolgozásában közvetlenül résztvevő személynek. A lényeg, hogy az illető helyzeténél fogva hivatalosan vagy informálisan javaslatot tehetett a sorozat gyártóinak a cselekményre vonatkozóan. Azt sem tudom, a távolbalátási élményem melyik epizódhoz kapcsolható, lehet, hogy csak egyhez, de esetleg többhöz is. A kérdéssel a továbbiakban nem foglalkoztam.

A földönkívüliek befolyásolni akarják bolygónk közvéleményét, könnyebbé téve az emberek számára a földönkívüli élet nyílt elfogadását és a kapcsolatfelvételt. Erős a gyanúm, hogy a Star Trek csak egy példa arra a sok emberi gondolatra, ötletre, eseményre, amelyben a földönkívülieknek nagy részük van. Azt szeretnék, ha lassan hozzászoknánk a gondolathoz, hogy nem vagyunk egyedül a világegyetem közepén, hanem csak egyik csoportját képezzük a sokszínű galaktikus közösségnek. Szeretném felhívni az olvasó figyelmét arra, hogy tapasztalataim szerint a „kezelt” személy agyát nem manipulálták durva módon. A földönkívüliek inkább csak megfigyelték a személy elméjében keletkező gondolatokat, és alvás közben újabb cselekményötleteket tápláltak belé a munkájára vonatkozóan. Nem kényszerítették erőszakosan az ötletek elfogadására, szabadon választhatott, hogy elfogadjae őket vagy sem, de boldogan mellettük döntött, mivel nagy közönségsikert arattak. Fel volt dobva attól, hogy kitűnő forgatókönyv-ötletekkel ébred. Nem is sejtette, hogy nem tőle erednek. Nem tudom, a földönkívüliek vállalkozása milyen mélységig befolyásolja az emberi kultúrát. Ami engem  illet, nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy a televízió és a mozi számára készült sci-fi termékek létrehozásában érintett személyek személyesen, vagy a környezetükben élők révén részesei a nagy tervnek anélkül, hogy tudomásuk lenne róla. A téma a jövő távolbalátó tudós-nemzedéke számára érdekes kutatási tervként kínálkozik.* * Arthur C. Clarke világhírű sci-fi író regényeiben figyeltek fel olyan csillagászati fantáziákra, amelyek évekkel később űrszondák fotói alapján beigazolódtak. A hatás az emberi extraszenzorális érzékeléssel is magyarázható. (A lektor megj.)

18. FEJEZET Visszatérés Jézushoz A szürkék evolúciójáról kapott információk több szempontból összezavartak. Az most már világos volt számomra, hogy a genetikai programjuk sokféle valós célt szolgál, de a távolbalátási eredményeim arra utaltak, hogy egy új elektromos – vegyi – mechanikai forma kifejlesztése nagyon komoly vállalkozás. Nem csoda, hogy amikor a távolbalátás eszközével behatoltam a szürkék elméjébe, pánikot tapasztaltam az evolúciójuk kapcsán, mintha élethalál kérdésről lenne szó. Most már szerettem volna feketén-fehéren látni, miben törik a fejüket. A korábbi ülések élményeivel kapcsolatban magyarázatra lett volna szükségem egy olyan személytől, aki reményeim szerint megalapozott válaszokat tud adni. Vajon a szürkék a fizikai létnek egy előnyösebb formájára törekednek, vagy valami nagyobb cél lebeg a szemük előtt? Az utóbbi esetében mi a céljuk? Mi köze van ehhez az emberiségnek? Az ülésre készülve felírtam magamnak egy sor kérdést, amelyek segítenek megérteni, miért szükséges az emberek és a szürkék közti együttműködés. Mindenekelőtt arra voltam kíváncsi, miért kell támogatniuk az embereknek a szürkéket, vagyis az igazat megvallva mi hasznunk származik nekünk ebből. A kérdéseimre választ keresve elhatároztam, megint felkeresem Jézust. Úgy gondoltam, önálló ülést tartok 1. típusú körülmények között, mivel már sikerült jelkontaktusba kerülnöm a célponttal. Amikor legutóbb kapcsolatba léptem Jézussal, még nem kristályosodtak ki bennem azok a kérdések, amiket most fel szerettem volna tenni. Éreztem, kutatásaim döntő pillanatához érkeztem. Segítségre lett volna szükségem, hogy a szürkékre vonatkozó ismereteimet szélesebb összefüggésbe tudjam helyezni.

Kénytelen voltam előre megfogalmazni a kérdéseket, mivel a távolbalátó ülés során már nincs lehetőség oly mértékű tudatos gondolkodásra, hogy az ember kérdéseket tudjon alkotni az adatok minőségének veszélyeztetése nélkül. Az eredményre vonatkozóan nem voltak elvárásaim: a távolbalátás szabályainak megfelelően kész voltam az adatok ítéletmentes befogadására, és az ülés utánra hagytam az elemzést. Dátum: 1994. július 11. Hely: Atlanta, Georgia Adat: 1. típus A célpont kódja: 8863/8473 Ezúttal az előzetes szakaszban azt tudtam meg, hogy Jézus a távoli múlt valamelyik helyszínén található. A 4. szakaszban megjelent előttem sugárzó lényként, emberek vették körül. Otthagyta a gyülekezetet, eltávolodott az emberektől, és egyenesen a másik világbeli arcomba nézett. Éreztem, hogy tisztában van a kérdéseimmel, hajlandó válaszolni is rájuk. Szeretné, ha tovább tudnék lépni. Megkérdeztem Jézust, akarja-e, hogy mi emberek együtt munkálkodjunk a szürkékkel a genetikai tervükön. A válasza szinte parancsnak hatott: kategorikusan kijelentette, hogy együtt kell működnünk velük. Ők is Isten gyermekei, semmivel sem értéktelenebbek az embernél. Feltettem a kérdést, vajon a szürkék vállalkozása része-e a nagy evolúciós célnak, az Istennel való egyesülésnek. Igennel válaszolt. Elmondta, hogy a program az egyéni személyiségfejlődéshez szükséges rugalmassággal ruházza fel a fizikai elméjüket. Ezen az úton érik el az isteni tudatot. De kérte, ne értsem félre: a maguk módján most is közel

vannak Istenhez és őhozzá, az isteni szeretet most is árad feléjük. Úgy éreztem, a válasza mögött sokkal több van, így afelől tudakozódtam, hogy a teljesen kifejlett, individualizált személyiség feltétele-e annak, hogy a szürkék Isten felé közelítsenek. Igen is meg nem is – válaszolta. Isten szereti őket és törődik velük. Mivel a szürkék úgy döntöttek, Isten a kibontakozásuk célja, Isten nem fogja hagyni, hogy elpusztuljanak. De az individualizált személyiség útja mellett döntöttek. Hatással voltak rájuk azok az egyéni életformák, amiket eddig megismertek, és ők is erre az útra szeretnének lépni. Meg akartam érteni, mit jelent pontosan az egyesülés Istennel, így megkérdeztem, milyen érzés az. Jézus elmondta, hogy a személyiség nem változik meg azonnal. A legfontosabb különbség, hogy a személy érzékelése tágul ki. Megkérdeztem, hogy az egyesülés Istennel megegyezik-e az isteni tudat elnyerésével, vagy esetleg Isten – mint minden dologban jelen lévő életerő – a tudat megtapasztalását jelenti-e. Erre úgy reagált, hogy az isteni tudat egy és ugyanaz a dolog, bármilyen úton érik is el. Vagy rendelkezik valaki az isteni érzékeléssel vagy nem. Senki sem foghatja fel Istent anélkül, hogy ne olvadna egybe vele. Arra voltam kíváncsi, a meditáció elvezethet-e az Istennel való egybeolvadáshoz. Mint mondta, ez a cél, de a meditáció nem az egyetlen, sőt nem is az elsődleges  útja ennek. Általában rengeteg élettapasztalat és hosszú idő kell hozzá. A meditáció értéke abban rejlik, hogy lerövidítheti ezt az utat. Ez mind az emberekre, mind az egyéb lényekre áll. A szürkékre visszatérve megkérdeztem, ők már teljességgel egyesültek-e Istennel. Mint mondta, még nem. Nem elég fejlett a személyiségük ahhoz, hogy teljes mértékben megtapasztalhassák Istent. Ki kell törniük a jelenlegi helyzetükből ahhoz, hogy Istennel eggyé válhassanak.

Ezután elárultam Jézusnak, hogy nem értem a kereszténység elvét. A nemkeresztényeknek is Jézus felé kell fordulniuk, ha ki akarnak teljesedni? Jézus válaszából kiérződött, hogy bosszankodik. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor ingerültséget tapasztaltam nála. Nyomatékosan kijelentette, hogy a névnek nincs jelentősége. Minden a személyiség fejlettségétől függ, aminek része az is, hogy valaki valóban képes-e önmagán túllépve, igazán szeretni és érzékelni. A szidhi módszer hasznos ebből a szempontból, holott semmi köze a kereszténységhez. Isten megértése és szeretete a fontos, ez a húzóerő a fejlődés során. (Az elbeszélésben idáig érve fontosnak tartom közbevetni, hogy Jézus nem fejtette ki, hogyan szeressük Istent, vagy hogy kicsoda-micsoda Isten, de azt tisztán kiéreztem a szavaiból, hogy amikor átadjuk magunkat Isten csodálatának, akkor nem azon az úton járunk, amiről Jézus beszél. Sajnos az ülés kezdete előtt nem gondoltam rá, hogy ezeket a dolgokat is megkérdezzem tőle, az ülés alatt pedig az SRVszabályok értelmében már nem gondolkodhattam ezeken a kérdéseken.) Ezt követően az iránt érdeklődtem, akar-e Isten egyesülni a szürkékkel, mire Jézus kijelentette, hogy a szürkék akarnak Istennel egyesülni. Ez a szabad akarat legnagyobb elhatározása. Isten felkínálja az eggyé válás lehetőségét, de a szürkék maguk döntöttek emellett. Ezután nyomatékosan leszögezte: a szürkék jövője nem kétséges – egyesülni fognak Istennel.[19]

19. FEJEZET Nem minden szürke egyenlő A következő ülés nem volt tervbe véve. Az irányítóm 4. típusú, irányított és vak körülmények között adta meg nekem ezt a célpontot, mert úgy érezte, hogy többet kellene megtudnunk az eltérítésekről. Amikor kiderült, hogy az ufóeltérítések nem figyelhetők meg távolbalátással, lényegesen csökkent az érdeklődésünk a téma iránt. Az irányítóm emiatt valószínűleg szükségét érezte annak, hogy mielőtt teljesen más irányt veszünk, újból megvizsgáljuk az ufó-eltérítések mögött álló okokat. A tudatalattim olyan irányból közeledett a témához, amely a szürkék közösségének új, számunkra eddig teljesen ismeretlen oldalát fedte fel. Ez az ülés tehát rávilágított a szürkék bonyolult társadalmi felépítésére, és megértette velünk, hogy az eltérítésekkel kapcsolatos tapasztalatok miért olyan sokfélék. Dátum: 1994. július 13. Hely: Atlanta, Georgia Adat: 4. típus, távolról irányított A célpont kódja: 7646/1231 Az ülés előzetes szakaszában egyértelműen kiderült, hogy olyan bolygón vagyok, amelyen egy hatalmas, sós vizű óceán található. A vízfelszínre érkeztem. Nem láttam szárazföldet a környéken. Folytattam az ülés bevezető eljárásait, és dolgozó lényeket fedeztem fel a vízfelszín alatt. Egy víz alatti építményre leltem. c.b.: „Itt lenn valamilyen üreges szerkezet található. Fémből van, olyan kamraféle. Vezetékeket látok, járófelszín van az épületben. Furcsa, borzongató hely. Ezt érzelmi

hatásként (AI) lejegyzem. Mintha egy tengeralattjáróban lennék. Határozott AOL-ként érzékelem. Még többet tudok meg az építményről. Belül a tárgyak többnyire fémes szerkezetűek, de bőrféle anyagot is érzékelek. Négy lény van az épületben, emberkülsejűek. Szemügyre veszem a ruházatukat. Az emberekre jellemző öltözetet viselnek, ujjatlan trikót, nadrágot, stb. Keményen dolgoznak, csorog róluk a veríték.” irányító: „Összpontosítson a munkájukra. Mit csinálnak?” c.b.: „Várjunk csak. Halak. Halakkal kapcsolatos az egész. Mind férfi, és valójában fogalmuk sincs arról, mit csinálnak, mire megy ki az egész. Nagyon bonyolult dologról van szó. Automatikusan végzik a munkájukat. Még a környezeti ingereket sem fogják fel teljesen.” Irányítóm utasítására a 6. szakaszra térek át, időskálát rajzolok, és elhelyezem rajta a víz alatti épületben található egyéneket. Az idővonal korábbi szakaszán ezek a személyek még normális elmével rendelkeztek. Majd visszamegyek abba az időbe, amikor még nem a fizikai testükben léteztek. Ezt követően belépek az épületben tartózkodó egyének agyába, hogy tisztába jöjjek az elmeállapotukkal. „A halak az építmény körül találhatók, és az emberek figyelmének középpontjában állnak. De téves viszonyulást érzek a helyhez. Az emberek’ azt hiszik, a halak miatt vannak itt, valójában egész más a tevékenységük célja. Nincs közvetlen kapcsolat a halak és az emberek között. Az emberek talán foglyok, legalábbis ideiglenesen. Mintha szellemi érzéstelenítésnek vetették volna alá őket, mintha a gondolataik nem irányítanák a testüket. Nincsenek teljesen tisztában sem magukkal, sem a környezetükkel. Mintha az elméjük fogva lenne tartva, mintegy transzállapotban dolgoznak. Intenzíven végzik a munkájukat, de ez normális emberi értelemben nem jut el a tudatukig. Nem tartom helyesnek, ahogy ezeket az embereket

kihasználják. Mintha rabszolgák lennének. Nem is, inkább kísérleti nyulakhoz hasonlítanám őket. Most növelem a látóterem. Földönkívüliek jelenlétét érzékelem. Egy hatalmas földönkívüli hajó hozható összefüggésbe az emberekkel. Szürkéket látok. A hajó nagyon modern, rengeteg műszaki szerkentyűvel van felszerelve. Tulajdonképpen kissé furcsa a technológia, úgy értem, nem annyira fejlett a technika, hogy az ember ne tudná megérteni. Nem mindig éreztem ezt a szürkék hajói kapcsán. A hajósokat mindenesetre innen irányítják.” irányító: „Courtney, koncentráljon az emberek és a szürkék közötti első kapcsolatra.” c.b.: „Azt teszem. Az egyiket biztos, hogy eltérítették gyermekkorában. Talán a többivel is ez történt, de most csak erre az egyre figyelek. Úgy látom, a szürkék már a születése előtt kapcsolatban álltak ezzel az egyénnel. A jelet követve megtaláltam a földi anyát. Belecsöppentem egy jelenetbe valószínűleg a Földön, egy tengerparti helyen. A szürkék elhelyezik a magzatot az anyaméhben. Hm. A szürkék viszonylag primitívek, fizikai úton ültetik be a magzatot, nem használnak fejlett technológiát. Meglehetősen durva nőgyógyászati beavatkozás volt. Ezek a szürkék nem igazán fejlettek. Baklövéseket is elkövetnek az emberekkel való érintkezéseik során, akaratlanul megsértik az embereket. Egyszerűen nem fogják fel, hiányzik belőlük az empátia.” irányító: „Összpontosítson a DNS-re.” c.b.: „Hm. Úgy látom, a tengeralattjáróban lévő emberek genetikai állománya a kísérlet tárgya. Majdnem az egész DNS-ük emberi, csak egy töredéke nem az, talán szürke eredetű. Várjunk csak. A szürkék észlelték a jelenlétemet. Érdekes, milyen sokáig tartott nekik, míg észrevettek.

Továbbra is a szürkékre figyelek. A szürkék kisebb változtatásokat hajtanak végre az ember genetikai állományában. A változtatások nem feltétlenül szürke eredetűek, máshonnan is jöhetnek, de mindenképpen csekély mértékűek és megtervezettek. Ugyanaz a genetikai program folyik itt, amit egész eddig figyelemmel kísértünk, de primitívebb szinten. Talán a korai próbálkozások tanúi vagyunk.” irányító: „Azt akarja mondani, hogy többféle szürke csoport létezik?” c.b.: „Nem igazán csoportok, de mindenesetre többfélék. Ők eddig a legprimitívebbek, akiket emberekkel kapcsolatban működni láttam. Az embereket kísérleti nyúlként használják fel, azt kutatják, mi történik a kisebb genetikai beavatkozások nyomán. A változtatások az elme ellenőrzésére, a telepatikus kommunikációra irányulnak.” irányító: „Miért csinálják ezt?” c.b.: „Hogy az emberi genetikai állomány módosítása révén végül is hosszú távon új szürke, nem teljesen emberi értelemben vett testet hozzanak létre. Az eszköz kifejezés ide jobban illik, mint a test szó. Úgy tűnik, a szürkék a szürke típusú csoporttudatot kívánják növelni vagy továbbfejleszteni az emberi gének segítségével, mintha egy nagy telepatikus emberi csatornát  szeretnének létrehozni. Úgy látom, ezt tartják a legfontosabbnak.” irányító: „Rendben, fejezzük be az ülést. A szürkék – emberek születéskori, születés előtti kapcsolata volt a célpont.” c.b.: „Ejha! Kitől származott az ötlet? irányító: „Az én meglepetésem volt az éberség fenntartására.”

Véleményezés

Az ülés adatai az eltérítés-jelenség két érdekes elemére világítanak rá. Az egyik az, hogy az eltérítések egy része nem nevezhető jóindulatúnak, bár nincsenek adataim arra vonatkozóan, hogy a szürkék rosszindulatúak lennének. Könnyű összekeverni a hozzá nem értést a rosszindulattal: lehet, hogy az eltérítettek negatív élményként élik meg a kapcsolatot a szürkékkel, miközben azok nem érzik, hogy rosszat tesznek az emberekkel. Valószínűleg a szürkék ügyetlensége az oka annak, hogy nem sikerül megfelelő kapcsolatot kiépíteniük az emberekkel. Nem akarnak ártani, csak nem tudják, hogyan kell bánni egy olyan érzelmileg bonyolult lénnyel, mint az ember. A tetteiket valószínűleg nem látják olyan negatívnak, mint amilyen ellenérzéssel mi az állatkísérletekhez viszonyulunk. Az ülés során meglehetősen érzéketlennek tűntek számomra, ebből kiindulva elképzelhetőnek tartom, hogy ugyanúgy kezelik az embereket, mint egymást. Az egyéni önrendelkezés minden jel szerint ismeretlen fogalom számukra. A második érdekes megfigyelés az volt az ülés kapcsán, hogy nyilvánvalóan több fajta szürke érintkezik az emberekkel. A következő kategóriákba sorolnám őket: 1.) primitívek 2.) modernek 3.) fejlettek. (Az itt ismertetett ülés időpontjáig nem találkoztam szuperfejlett szürkékkel, egy későbbi ülés során azonban volt  alkalmam őket is megfigyelni.) Az ülés szürke szereplői egyértelműen a primitívebb fajtából származtak, de nem szabad őket összekeverni a nagyon korai szürkékkel, akik a planetáris civilizáció össszeomlása előtt az eredeti ősi bolygón éltek. Tudomásom szerint azok a nagyon korai, a bolygójukhoz kötött szürkék egyáltalán nem érintkeztek az emberiséggel. Vajon érintkezik egymással a három szürke-faj? Hogyan szerveződnek? Technikai fejlettségük folytán könnyedén mozognak az időben. Elgondolkodtató, hogy ugyanaz a faj vajon hogyan érintkezik önmagával, ha a jelenkori, múltbéli és a jövő nemzedékek képviselői egybegyűlnek. Feltételezem,

hogy a fejlett technológiájú földönkívüliek már hozzászoktak ehhez,’ és kialakították az interakció szabályait. Az ülés számomra azzal zárult, hogy mély felismerésként vettem tudomásul: sok mindent meg kell még tanulnunk nekünk, embereknek a változatos galaktikus életről. Nemcsak a galaxisban élő társadalmakat kell megismernünk, de azt is meg kell tudnunk, a fajok és kultúrák miképp érintkeznek időben egymással.

20. FEJEZET Ádám és Éva Egy korábbi fejezetben beszámoltam egy olyan irányított ülésről, amely a „köztesekről” szólt. A katonai távolbalátás éveiben a köztesek tanulmányozása kisebbfajta csínynek számított. Valaki olvasta az Urantia könyvet (The Urantia Book), amely a transzcendens életformák ismertetésével foglalkozik, és elhatározta, hogy leteszteli. Az Urantia könyv szerint a köztesek másvilági lények, akik a bolygónkon élnek és dolgoznak. Senki sem tudta, érdemes-e az információt komolyan venni, de mindenki meglepetésére 4. típusú körülmények között egymás után végrehajtott kísérletek ugyanarra az eredményre vezettek: ezek a transzcendens lények valóban léteznek. Felfedezésük hírét a magasrangú katonai vezetés hitetlenkedve fogadta. Már arról sem volt könnyű meggyőzni a tábornokokat, admirálisokat, hogy a képzett távolbalátók képesek felfedezni a rakétakilövőkben elhelyezett rakétákat, ráadásul még olyan láthatatlan, mindamellett barátságos lények létezéséről is beszámoltak, akik segítik az emberek fejlődését. Szeretném leszögezni, hogy nincs szándékomban dicsőíteni az Urantia könyvet; nem tudom, mi igaz belőle és mi nem. A saját vizsgálataim alapján állítom,  hogy sok minden helytálló benne, de nem az összes adat. Téves, manipulált információt is tartalmaz valós ismeretekkel vegyítve, és csak alapos távolbalátó vizsgálatokkal lehet elválasztani a kettőt egymástól. Mivel az Urantia könyv a földönkívüliek szemszögéből vizsgálja Ádám és Éva kérdését, megkértem az irányítómat, vegye fel a legendás emberpárt a célpontlistánkra. A könyv sok mindent megmagyaráz azzal kapcsolatban, hogy bolygónk evolúciós folyamatába miként avatkoznak be már hosszú ideje a földönkívüliek. A téma kiválasztása hazárdjáték volt. Ezen azt értem, hogy csak korlátozott

számban tarthattunk irányított üléseket, és nagyon sajnáltuk volna, ha egy kitalált történetre pazarolunk el egy foglalkozást. De mint kiderült, az Urantia könyv Ádám és Éva története alapjában véve megfelel a valóságnak. Két ülést ismertetek, mindkettő témája a híres emberpár. Az egyik 4. típusú körülmények között zajlott le, míg a másikat 1. típusúként tartottam meg. A másodikra tulajdonképpen azért került sor, hogy választ kapjak néhány, az első ülés kapcsán felmerült kérdésre. Bizonyára van olyan olvasó, aki csodálkozva tapasztalja, hogy Ádám és Éva, a két bibliai alak egy földönkívüli civilizációkkal foglalkozó műben bukkan fel. Tulajdonképpen azért választottam ezt a témát, mert meggyőződésem, hogy az emberiség legendái jórészt történelmi alapokon nyugszanak. A mítoszok tanulmányozása a távolbalátás módszerével kapcsolatokat tárhat fel a régmúlt valós eseményei, és a róla keletkezett, időben átörökített történetek között. Az Urantia könyv egy ilyen esetet ismertet Ádámról és Éváról. Szerettem volna feltárni egy mítosz-valóság párhuzamot, mert azt reméltem, hogy segítségével magyarázatot kapok néhány tudományos kérdésre az emberiség evolúciójában tapasztalható hirtelen ugrások kapcsán. Az olvasó nagy valószínűséggel nem tudja, mit ír az Urantia könyv Ádámról és Éváról, de ez nem is fontos. Csak azért hoztam szóba a művet, hogy tudják, honnan jött az ötlet. Dátum: 1994. július 14. Hely: Atlanta, Georgia Adat: 4. típus, távolról irányított A célpont kódja: 5328/6080

Az előzetes szakasz egészen a 3. szakasz vázlatrajzáig arra utalt, hogy a célpont egy hegy közelében lévő erdős területen található. A hegy fölött gyorsan mozgó szerkezetet fedeztem fel. c.b.: „Valamiféle szerkezetet érzékelek, amely robbanó energiákkal hozható összefüggésbe. Gyors és korong alakú. Kanyarogva, szabálytalan röppályán mozog lefelé egy helyenként erdővel borított hegy irányába. Egy fenyőfát érzékelek. A jelből azt az AOL-t kapom, hogy a hely ÚjMexikóban, Santa Fe Baldy közelében van. A tárgy mesterséges készítmény. Kemény és magas szinten megmunkált. Ablakok vagy szemlélő nyílások vannak rajta. Élőlényeket, pilótákat érzékelek a szerkezetben. Ezek a lények nem szürkék. Egy pillanat. Nem is marslakók. Az emberre hasonlítanak, de nem mai emberek.” irányító: „Összpontosítson a nemükre.” c.b.: „Nők és férfiak is vannak köztük. Egyenruhát viselnek. A jelből érkező AOL-ként feljegyzem, hogy fejlett emberekkel van dolgom. Az az érzésem, hogy a jövő embereit látom.” irányító: „Koncentráljon a céljukra.” c.b.: „Megfigyelés céljából vannak itt. A lakosokkal egyáltalán nem lépnek kapcsolatba, nem avatkoznak be semmibe. Közvetlenül a Föderációnak tesznek jelentést. Nem érzékelik, hogy a távolbalátás módszerével figyelem őket.” irányító: „Mi egyebet lát az űrhajóra vonatkozóan?” c.b.: „Leginkább a repüléshez szükséges berendezések vannak benne. Egészségügyi felszerelés is van velük, csak annyi, amennyi szükség esetén nekik kell.” irányító: „Téljen vissza az utasokhoz. Tudja meg, kicsodák, hogyan élnek.” c.b.: „Ezek az emberek fejlettek, de nem sokkal fejlettebbek a mai embernél. Tovább vizsgálom őket. Úgy látom, vegetáriánusok. Az űrhajót a bázison feltöltötték

élelemmel. Az élelmiszert az űrben és a bolygókon lévő kertekből, planetáris raktárakból szerezték be szerves vegetatív formában. A Földről problémás lenne élelmiszert szerezni részben a betegségek miatt, részben, mert nem akarnak beleavatkozni az emberek életébe.” Az irányítóm utasítására áttérek a 6. szakaszra, ahol egy időskálán bejelölöm a célpont idejét. Az ülés időpontjától nem messze helyezem el. Az idő fogalmával kapcsolatban vizsgálom a lényeket. „Nem tudnak könnyedén előre és hátra mozogni az időben, nem úgy, mint a szürkék. Rendszeresen ellátogatnak a Földre megfigyelés céljából. Megismétlem, a szürkékkel ellentétben nem folyamatos a jelenlétük.” irányító: Jelölje be az első látogatásuk idejét az időskálán.” c.b.: „Megálljunk csak! Húha! Egy AI! Erős AOL-ként az Ádám és Éva jelet érzékelem. Ezek a lények már idődén idők óta el-ellátogatnak ide megfigyeléseket tenni. Úgy látom, régebben egy földi genetikai programban vettek részt. Tudósok és technikusok. Most azt tanulmányozzák, hogy alakulnak a dolgok, de nem avatkozhatnak közbe. Már régóta részt vesznek egy földi programban.” irányító: „Összpontosítson arra, mikor kerültek először kapcsolatba a Földdel.” c.b.: „Először nagyon naivak voltak, frissen képzettek. Volt egy kis tapasztalatuk, de nem sok. A korábbi emberi testük nem sokban különbözik a mostanitól, nem mentek keresztül látványos evolúción. Határozottan érzékelem, hogy valamiféle tudományos szervezők, technikusok. Most egy konkrét párra koncentrálódik a figyelmem. Ádám és Éva jeléből érkező AOL tölti ki az elmém. Nem tudom, képes vagyok-e folytatni az ülést, annyira elönt ez az AOL.” irányító: „Rendben. Befejezzük az ülést. A célpont Ádám és Éva volt.”

Néhány hónap elteltével úgy éreztem, többet szeretnék tudni Ádám és Éva földi pályafutásáról. Egyszerűen szólva kíváncsi voltam, kik voltak, mit csináltak. Így aztán önálló, 1. típusú körülmények között megtartott ülésre vállalkoztam á következő célponttal: „Ádám és Éva eredeti tevékenysége a Földön.” Dátum: 1994. szeptember 16. Hely: Atlanta, Georgia Adat: 1. típus A célpont kódja: 6957/4096 Az előzetes szakaszból kiderült, hogy a célponthoz időben hosszú út vezet. Szilárd talaj és néhány ember alkotta építmény kapcsolódik hozzá. Kellemes meleget éreztem. Szerves és emberi szag áradt. Hangokat hallottam. Az előzetes szakasz által kijelölt úton haladva megállapítottam, hogy kellemes, leginkább száraz éghajlatú  helyen vagyok. Közel-keleti, mediterrán vidéknek tetszett. Két embertípusra lettem figyelmes, világos és sötét bőrűekre. Hamarosan hatalmas energiaforrást éreztem meg a közelben. A jelből valamiféle atomreaktor AOL-ja érkezett hozzám. Ezzel egyidőben éreztem, hogy a közelben néhány lény boldogtalan. A jelből rabszolga tábor és elnyomás AOL-ja jutott el hozzám. Nem követtem a gondolataimmal, nem is tért vissza többé az ülés további szakaszában ez az AOL. A helyszínen különféle kisgépek, kövek, épületek voltak. A lakosság zöme nyugodt életet élt. Válságjelek nem mutatkoztak. Békés hangulat áradt, de mégis feszültség volt a levegőben. A feszültségre koncentráltam, és egy világító, nem fizikális lényt fedeztem fel a helyszínen. A lény katonai vezető

benyomását keltette. Más transzcendens lények is voltak körülötte, mellette. A vezérrel kapcsolatban arra asszociáltam, hogy nemrég viszály tört ki: háború AOL-ját érzékeltem. Heves vita zajlott le, és az emberek véleménye megoszlott. Ez a bolygó az univerzum félreeső pontján van, a civilizációtól távol, és az emberek tisztában voltak ezzel. Az egyik csoport úgy vélte, saját kezükbe kell venniük a sorsukat, nem törődve a távoli felsőbb szervvel. Két táborra szakadtak. A kisebb tábor lojális maradt a messzi fennhatósághoz, és a vita során bátran kiállt a másik párttal szemben. Tétlen időszak következett, mivel a két párt megszakította egymással a kapcsolatot. Ezután helyváltoztatást hajtottam végre, és 3 lábnyira a célpont mellett találtam magam a tengerparton. Egy férfi és egy nő volt ott. Nem messze néhány fejlett, szimpatikus embert láttam. A férfi elméjének mélyére hatoltam. Bizonyos fokig elszigeteltnek érezte magát. Egyedül volt, szerelmes, de nem az ártatlan, első szerelem értelmében. Érett férfi volt. A nő elméjének mélyét megvizsgálva azt tapasztaltam, hogy irányító-szervező személyiség, magas szintű munkát végez. Nagyon kötődik a férjéhez. Határozottan éreztem, hogy ösztökélnie kell a férjét az előrejutásban, vagyis a nő úgy érzi, a párja nem halad elég gyorsan előre. Ekkor a helyszín problémájára koncentráltam. A transzcendens világban zavarok álltak elő. A helyszínen lényeket érzékeltem, akik azon voltak, hogy megakadályozzák a művelet zökkenőmentes lezajlását. Amikor a vezetés fogalmára összpontosítottam, a katonai szervezet képzete, és a Luciferféle lázadás jelének AOL-ja tolult fel a tudatomban. Nem próbáltam követni a gondolatot, de azt érzékeltem, hogy ez a hely messze van a központi irányítástól, és a lázadás erősen megalkuvó jelleget öltött. A tengerparton lévő férfira és nőre összpontosítva azt tapasztaltam, hogy tanítanak és szervező munkát végeznek. A jelet követve érzékeltem, hogy a helybeli

humanoidokkal foglalkoznak. A szaporodást és párosodást érintő, előnyösnek vélt dolgokra tanították őket. Ismereteket adtak át nekik a szaporodás iránti érdeklődés felkeltése céljából. A tanításuk mögött nem volt semmiféle negatív hátsó szándék, mégis nyugtalanítóan hatottak, ugyanis valamiféle szelekción alapuló kitenyésztésre törekedtek. A tevékenységük céljára koncentráltam, és megértettem, hogy egy új, kivételes fajt akartak kifejleszteni.. Nem vihették be a saját génjeiket az állományba, hanem a természetes folyamatok felgyorsítását tervezték. Az evolúció túlzott befolyásolása nélkül, a természetes mutációk sok generációját átugorva egyenesen a végeredményhez akartak jutni, egy csapásra elvégezve a kiválogatást, selejtezést. A program azonban sajnos félresiklott, már a kezdeteknél hiba csúszott a számításokba. Túlságosan bíztak az egyéni lojalitásban és a józan észben. Az embereket kihelyezték a világ végére, a vadonba, ahol szellemi tévútra keveredtek. A program céljára összpontosítva tisztán éreztem, hogy ezek az emberek Isten szerepében próbáltak fellépni. Nagyon szerették volna a nekik tetsző irányba terelni a dolgokat, de a lelkük mélyén szorongtak. Attól tartottak, hogy Isten – mivel cserben hagyták – náluk fejlettebb evolúciós sarjjal áll elő. A vállalkozásukban volt egy kis fellengzősség, elbizakodottság. Elgondolásuk azért okozott feszültséget, mert hibás társadalmi háttér állt mögötte. Eleve helytelen volt az elképzelés, ami miatt siettetni akarták az evolúciót. Emiatt válság tört ki a lények kollektív tudatában, olyannyira, hogy a lakosság egy része megszállottan törekedett a fejlett faj minden áron történő kifejlesztésére. Ezek a személyek megbetegedtek, elfajultak, megfeledkeztek az evolúció eredeti, rajtuk túlmutató, magasabb rendű céljáról. Vagyis a társadalom beteges elemei a maguk útját tartották helyesnek, és erről meg akarták győzni önmagukat és környezetüket is oly módon, hogy a többiek evolúcióját is a maguk irányába akarták

kényszeríteni. végtermékei.

Azt

hitték,

ők

az

evolúció

tökéletes

Ádám és Éva egyértelműen a távoli fenséghez, lojális kisebbséghez tartoztak. A lázadás nem tartott sokáig.

Véleményezés Ádám és Éva az emberiséget érintő genetikai fejlesztőprogram irányítói és szervezői voltak a Földön, nem pedig a vadonban meztelenül szaladgáló egyszerű lények. A párt övező mítosz nyilván olyan látnokoktól ered, akik született távolbalátó képességekkel rendelkeztek, de a két ember tevékenységét megfelelően  fejlett intellektus hiányában nem tudták értelmezni, így lett Ádámból és Évából az emberi faj első két tagja. Bizonyos értelemben ez igaz is, hiszen az emberi génállomány megváltoztatásán dolgoztak. Ádám és Éva még ma is élnek, fizikai és transzcendens értelemben egyaránt. Valószínűleg a Föderáció szabályaihoz igazodva nem folynak bele a szürkék tevékenységébe, de nagy érdeklődéssel figyelik a Földön élő emberiség evolúciós pályáját. Testük nyilván nem ugyanaz, mint annak idején volt, de érdekes módon nem fedeztem fel az evolúciós fejlődés feltűnő jeleit a fizikai megjelenésükön. Az volt a benyomásom, valami nem stimmel ezzel a párral, de lehet, hogy ők élénken tiltakoznának ez ellen. Egy azonban biztos: az emberi faj genetikai manipulációja nem újkeletű elgondolás, hanem már jó ideje folyik. Lehet, hogy elsősorban ez áll annak a jelenségnek a hátterében, amit az evolúcióval foglalkozó biológusok szakaszos evolúciónak neveznek (punctuated evolution). Ez azt jelenti, hogy az evolúció viszonylag hirtelen irányt változtat. Még további – a távolbalátást és a hagyományos tudományos módszereket is felhasználó – kutatásokra van szükség a hipotézis igazolására vagy megcáfolására.

21. FEJEZET Dev guru Az irányítóm és én már a kutatás kezdetén ráébredtünk, hogy a vállalkozásunk sokkal többről szól, mint a repülő csészealjak utasainak megismerése. 1994 nyarára távolbalátás útján is tapasztalatokat szereztünk az eltérítésekről, és kezdtünk kiigazodni a szürkék genetikai programjának ideológiai hátterén, a marslakók problémáján. Éreztük azonban, hogy valójában tágabb horizont tárult fel előttünk, ezért hosszas vita után úgy döntöttünk, megvalósítjuk egy korábbi bizonytalan tervünket, és Jézuson kívül más bölcseket is „megkeresünk”, akiktől segítséget kaphatunk az adatok helyes értelmezéséhez. A fejezetnek ennek megfelelő célpontja van. Az ülést 1. típusú körülmények között, önállóan folytattam le. Dev guru meditációs tanítója, mestere volt Mahari-shi Mahesh jóginak. A több hónapja folyó távolbalátási kutatásaim során felmerült bennem az igény, hogy feltegyek néhány kérdést Dev gurunak. Voltak olyan távolbalátók, akiknek alkalmuk volt megfigyelni az ún. marslakó papságot. Úgy tűnt, hogy ezek a marslakók képesek testenkívüli utazásokra és kommunikációra, az oktatóm sejtése szerint talán szidhi technikát alkalmaztak. A marslakók papsága szerepelt a hosszú célpont-listánkon, tudtam, hogy vakon kell majd meglátogatnom őket. Szerettem volna megtudni róluk egyet s mást. Tudni akartam, hogy valóban a szidhiket alkalmazzák-e. így aztán 1994 nyarán, egy délelőtt Ann Arborban, Michigan államban Dev gurut válaszottam az ülésem célpontjául. Mivel önálló ülésről van szó, elbeszélő formában adom elő, és eltekintek az SRV-jegyzőkönyvek szokásos fordulataitól. Dátum: 1994. július 24.

Hely: Ann Arbor, Michigan Adat: 1. típus A célpont kódja: 3745/4021 Az előzetes szakasz energiát, földet, valami ember alkotta dolgot jelzett. Kezdetben kék, fehér és barna színeket, levegős anyagszerkezeteket érzékeltem. Ahogy azt már az SRVüléseknél az adattípusoktól függetlenül megszokhattam, fogalmam sem volt arról, hogy jutok el Dev guruhoz, milyen körülmények között találok rá. Az SRV- jegyzőkönyvek úgy vannak összeállítva, hogy a tudatalatti kényszerüljön meghozni a szükséges döntéseket. A racionális tudat csupán jelen van. Kellemes hőmérsékletet éreztem. Édes illat áradt felém, és a Gandarva nevű indiai zene hangjai csendültek fel. A transzcendens világ levegőjében tömjénillat lengett. Magamban elmosolyodtam: Dev guru minden jel szerint „megkezdte a színpad berendezését”. A jegyzőkönyvben tovább haladva egy inkább másvilági, mint fizikai helyen találtam magamat. A földfelszín egyenetlen volt, bemélyedések, lyukak tarkították, mint amikor Kelet-Afrika partjain az ár visszavonul pocsolyákat hagyva maga után. De itt nem volt víz. Fenn égboltot láttam. Oldalról egy fénylő lény tekintett rám. Éreztem, hogy a célponttal van dolgom, és elindultam felé. Tudtam, hogy Dev guru az, és vár rám. Mielőtt beszédbe elegyedtem volna vele, körbenéztem. Szemügyre vettem a környezetet. Sokféle színben pompázott, és furcsa hatást keltett bennem. A légkör kellemes volt, de még sohasem jártam olyan helyen, amely ennyire fizikai és szellemi is lett volna egy időben. Különleges hangulatot árasztott, bár máig sem tudom, hol van pontosan.

Újból Dev guru felé fordulva észrevettem, hogy világos, de nem hófehér színű kelmét visel a testén körbecsavarva. A ruházatában színes, fénylő árnyalatokat fedeztem fel. Telepatikus úton jeleztem neki, hogy kérdéseim lennének hozzá. Úgy tűnt, már tud a szándékomról, és intett, hogy vágjak bele. Az SRV-jegyzőkönyv szabályait szem előtt tartva megkérdeztem, van-e papságuk a marslakóknak. Egyértelmű igennel felelt. Majd afelől érdeklődtem, gyakorolja-e a papság a szidhiket. Határozott nem volt a felelet. Megtudakoltam, kit imádnak. Meglepetésemre azt mondta, kérdezzem meg őket. Az volt a véleménye, legjobb, ha közvetlenül tapasztalom meg. Ezután megkérdeztem, a Föderáció tanácstagjai gyakorolják-e a szidhi technikát. Éreztem, hogy kissé elkomolyodott, majd azt felelte, valami hasonlót végeznek, de nem pontosan a szidhiket. A saját szintjüknek és tapasztalataiknak megfelelő módszert alkalmaznak. Tovább faggatózva az iránt érdeklődtem, a szidhi technika megfelelő lenne-e egy olyan kurzus számára, amelyen az emberiség diplomatáit képzik a föderációs tanácsba. A kérdésre minden addiginál határozottabb választ kaptam: Dev guru nyomatékos igennel reagált. A szidhik gyakorlása nagyban hozzásegítheti az embereket ahhoz, hogy képesek legyenek kommunikálni a Föderáció tanácstagjaival. Dev guru hangsúlyozottan  utalt a tanácsban jelen lévő személyiségtípusokra. A tudat területén alapos ismeretekkel rendelkező embertársaink könnyebben szót értenének a tanácstagokkal az államügyekben, mint a kevésbé képzett emberek. Jobb lenne, ha az emberiség nem rontaná a pozícióját a Föderációban azzal, hogy meggondolatlanul küld bárkit is a tanács elé. Ez éppen olyan dolog, mintha az Egyesült Államok egy képzetlen embert delegálna nagykövetnek Moszkvába. Senki sem venné komolyan az illetőt, és az oroszoknak ugyancsak meg lenne a véleményük az amerikaiakról. Olyan személyeknek kell képviselniük az

emberiséget a föderációs kamarákban, akik aktívan törekednek tudatuk intenzív fejlesztésére. Érett, dinamikusan fejlődő emberek tudnak hatékonyan fellépni földi embertársaik érdekében. Ezt követően szerettem volna megtudni, Dev guru szerint a tudományos távolbalátás megfelelő eszköz-e képviselőink kezében a Föderációval való kommunikációhoz. Mint mondotta, ez nem a legmegfelelőbb módszer, és az emberiség érettebbé válásával ez is változni fog. De jelenleg ez az egyetlen lehetséges út. Ekkorra kifogytam a kérdésekből. Csak néztem rá, és megkérdeztem, van-e még mondanivalója. Visszanézett rám, jobban mondva belém. Nyugalmat árasztott, mélységes nyugalmat. Köszönetet mondtam, és befejeztem az ülést.

Véleményezés Az ülés után úgy éreztem, képes lennék megszervezni egy átfogó tanfolyamot olyan diplomaták számára, akik az emberiség érdekeit képviselnék a Föderációban. Az emberiség egyelőre nem teljes jogú tagja a galaktikus tanácsnak, de jól képzett diplomaták révén hamarosan megkezdődhet a hivatalos képviselet. Egy későbbi fejezetben fogom elmondani, milyen galaktikus diplomáciai kurzust állítottam össze.

22. FEJEZET A Teremtő Egy vallomással tartozom az olvasónak ezzel a fejezettel kapcsolatban: az irányítóm és én gyengének bizonyultunk. Sokáig megpróbáltuk teljesen kizárni a könyvből a vallással kapcsolatos témákat, de bármit kutattunk, a centrális pont felé tartó evolúció elmélete előbb-utóbb mindig felbukkant. Sőt, amikor úgy gondoltuk, hogy valamilyen egyszerű földönkívüli fogalommal van dolgunk, még olyankor is átfedéseket tapasztaltunk a vallás egyes területeivel. Az irányítóm korábban nem merte Istent választani célpontul, aztán felbátorodott, és kódokkal „vak”, irányított ülést tartott velem, amelynek célpontja Isten volt. Ráébredtünk, hogy Isten fogalma olyan tág, hogy a tudatalatti csak metaforák, példák révén képes közvetlen információt közvetíteni róla a racionális tudat felé. Egy biztos: Isten nem egy gyönyörű palotában trónoló férfi. Kérem a kedves olvasót, próbálja megértéssel fogadni az eredményeinket. A közeljövőben más távolbalátók is foglalkoznak majd a Teremtővel, és az újabb próbálkozásokkal bizonyára tovább gazdagodnak Istenre vonatkozó ismereteink. Egyelőre elégedjünk meg az alább közöltekkel. Dátum: 1994: július 27. Hely: Ann Arbor, Michigan Adat: 4. típus, távolról irányított A célpont kódja: 3590/61 10 Az előzetes szakaszból kiderült, hogy a bonyolult célponthoz első megközelítésben mesterséges építmények és folyadék társítható.

c.b.: „Barna, sárgásbarna, kék és fehér színeket látok. Valami latyakos, durva, földes, puha dolog érzete hat rám. Meleg van, sós ízt érzek. Valami égő, kesernyés, füstös szag árad. Gépzajt hallok.” Egy víz melletti építményt rajzolok. irányító: „Térjen át a 4. szakaszra.” (Az ülés hátralevő részében alig szólt közbe.) c.b.: „Rendben. Egy szürkét látok – illetve sokat. Valami szokatlan van itt. A szürkék a korai fajtából vannak: a szemük kisebb, az arcbőrük kicsit ragyás. Nemi szervük is van. Dolgoznak. Ó, nagyon erős érzelmi hatás ért! Reménytelen a helyzetük. Nagyon félnek és el vannak keseredve. Vegyes érzelmek áradnak felém. Úgy érzik, hamarosan rájuk szakad az égbolt. Történelmük eme szakaszában úgy gondolják, elérkezett a vég. Egyértelműen katasztrófahelyzet teremtődött. Őszintén sajnálom őket! Leírom ezt, mint érzelmi hatást (AJ) és továbblépek. Te jó ég, itt aztán elszabadult a pokol! A bolygó ökológiai rendszere rohamos pusztulásnak indult, és nem képesek megbirkózni a helyzettel. Mindenfelé harcok folynak. Igen, háborúznak. Nem emberi értelemben vett háborúkat vívnak. A társadalmuk felépítése nemzetségeken, nagycsaládokon alapul. Biológiai hadviselés folyik. Ürességet érzek. Most előremegyek az időben. Folytatom. Sivár, meddő világba kerültem. Víz van mellettem, de nincs benne élet. A földfelszínén járok. A szürkék leköltöztek a föld alá, ott kialakított kamrákban laknak. A harcoknak már vége, a háborúzó felek fegyverszünetet kötöttek. A szürkék hosszú időre a föld alá szorultak. Azon vannak, hogy rohamos léptekkel fejlesszék a technikájukat, és végül el tudjanak költözni a bolygóról. Húha, nagyon kimerültek! Civilizációjuk kifáradt. Most saját maguk vizsgálatával vannak elfoglalva. Megkezdték

génszerkezetük átalakítását. Új utakat törnek a fizikai és transzcendens energia manipulálása, gerjesztése területén. Közel járnak ahhoz, hogy közlekedni tudjanak a transzcendens világban. A helyzetükből és a világukból dimenziós úton szeretnének kitörni, de nem arról van szó, hogy fizikai értelemben költöznek el egy másik helyre. A föld alatt lakva fény után sóvárognak. Ott lenn nincs természetes fény, így a tudósok a »belső fény« problémáját vizsgálják. A transzcendens világban egy másik, tiszta és eredendő univerzum tárul fel előttük, amelyben a magukénál jobb, kiegyensúlyozottabb civilizációkkal ismerkednek meg. Úgy vélik, ha átlépnek a másik dimenzió birodalmába, egyben fizikai problémáiktól is megszabadulnak. Tévesen feltételezik, hogy a problémák gyökere a létformájukban van, és más dimenziók ezektől mentesek. Az a benyomásom, a transzcendens mennyországba szeretnének menekülni. Most valami új dolog következik. Ugyanaz a vén, bölcs szürke figyel engem, akivel már több ülésen is találkoztam. De most nem vállal aktív szerepet, csupán figyel. A menekülési vágy végeredményére összpontosítok. Igen, eleinte eufória öntött el mindenkit. Úgy gondolták hatalmas spirituális fejlődésen mentek keresztül,  és az evolúcióban is jelentős előrelépést tettek. De ez végül zsákutca a számukra. Ahhoz hasonlíthatnám, mintha egy atléta csak az egyik lábát vagy kezét erősítené, míg a másik végtagját hagyja elsorvadni. A lények elégedetlenek: úgy látják, nem osztozhatnak a többi fejlett lény boldog kiteljesedettségében. Nem látnak más kiutat, minthogy hosszú és véleményük szerint veszélyes ösvényt vágnak a múltjuk felé. De nem az rendeltetett nekik, hogy visszatérjenek a megelőző állapotukba. Félnek a múlttól. Az evolúció zsákutcája azonban nem fenyegeti őket. Azt az információt kapom, hogy hosszú exodus után az emberi génekkel kapcsolatos program jelenti a menekülés

újabb irányát. Párhuzamként a pusztaságban élő izraeliták jutnak eszembe, sok évvel az egyiptomi kivonulás után. Most a »faj – elrendelés« fogalmakra koncentrálok. Egyperces szünet. Hatalmasat ugrottam előre az időben! Dehát mi ez? Megálljunk csak. Milyen csodálatos lények! Ó! Ennek a helynek minden szöglete lenyűgöző hatást kelt bennem! Szinte hihetetlen. A jövő szürkéi nagyon hasonlítanak az emberekre, de mégis egészen mások. Telepatikus képességgel rendelkeznek. De van itt valami más is: megtanultak szeretni. Ezt az érzést helyezték előtérbe a genetikai tervük során. Ezek a lények elemi erővel szeretnek. Az elektrokémiai felépítésük teszi őket erre képessé. Jézus jelenik meg nekem analitikai fedőfogalomként. Mintha az egész bolygót Jézusok sokasága népesítené be. Csak az a különbség, hogy amikor Jézus volt a távolbalátásom célpontja, akkor parancs és tekintély áradt belőle, míg a szürkék egyszerűen csak szeretnek. Hímneműek és nőneműek egyaránt vannak köztük. A szexualitás nem ismeretlen számukra. Nagyon egészségesek, és a nők maguk szülnek – vagyis nem lombik bébik  útján szaporodnak. Rendkívül fejlettek, és spirituális egység uralkodik közöttük.” irányító: „Rendben van, Courtney, befejezheti az ülést. Mellesleg az egyik legcsodálatosabb ülésének voltam a tanúja. Csak úgy hömpölygött, áradt. Nem is szóltam közbe. Mi a véleménye róla?” c.b.: „Hát tagadhatatlanul érdekes volt. De fogalmam sincs, melyik célpont hívhatta elő mindezt. A listánkon szereplő eredeti célpontokra nem illik rá. Mi volt ez?” irányító: „Isten.” c.b.: „Hogyan?” irányító: „Isten. Isten volt a célpont.”

Véleményezés Nézetem szerint Istennek sok vetülete van. Ezeknek csak a töredékéről szerezhetünk egyszerre tudomást. Isten teljes megismerése attól függ, hogy meddig jutottunk az ún. „isteni tudat” felé vezető úton. Úgy tűnik, Isten tudatos, érző lény, benne van a fejlődő életben és minden egyébben is. Minden jel szerint örömét leli abban, hogy anyagot és életet teremt önmagából, majd a fajok élményein keresztül megéli az életet. Az ülés nem ad választ arra a kérdésre, hogyan osztotta meg magát Isten a teremtés első pillanatában. Isteni vonás a különféle formában megnyilvánuló intelligencia is, amely lehet tudatos – ilyen a gondolkodás –, de lehet automatikus is, amikor csak megfigyeléssel szerzünk róla tudomást. Nem tudatos intelligencia nyilvánul meg például az immunrendszerünk automatikus működésében, a csillagok kozmikus táncában, és a természet sok egyéb, harmonikusan működő rendszerében. Ez az intelligencia jelenik meg az élet, a gondolkodó lények egyes formáiban. Amint az intelligens lények fejlődésük során átlépik az öntudat küszöbét, az  után sóvárognak, hogy újból egyesülhessenek a kiindulási forrással. Ezek az élőlények eleinte nincsenek tisztában isteni eredetükkel, így a fejlődés alacsonyabb szintjén nem értik meg, hogy az istenfélelem éppolyan értelmetlen, mint az önmagunktól rettegés. Az érző és gondolkodó lények evolúciója azonban úgy van megtervezve, hogy képesek legyenek felismerni a kapcsolatot az isteni forrás és önmaguk között. Amint ez megtörténik, a szeretet válik a lét legfőbb értelmévé. Attól kezdve szeretni tudjuk önmagunkat, és éppúgy másokat is, mert megértjük, hogy minden ugyanabból teremtődött. Isten lényege a szeretet, ez a világegyetemet

összetartó erő. Mindezt azonban csak a magas szinten fejlett lények képesek teljes mélységében felfogni. Őszintén szólva nem tudom, miért éppen a szeretet tartja össze a világegyetemet. Mi emberek hajlamosak vagyunk a szeretetre, mint valami szirupos érzelemre tekinteni. A távolbalátás során magas szinten fejlett lényekkel is találkoztam, és a tapasztalataim azt sugallják, hogy a mi szeretet-értelmezésünk nagyon primitív. A fejlett lényekből sugárzó szeretetnek -jobb híján nevezem így – semmi köze az érzelgősséghez. Tiszta gondolkodással és hatékony cselekvéssel jár együtt. Irigylésre méltóan zökkenőmentessé teszi az életet. A szeretet kellemes élmény, ezért szerencsésnek tartom magunkat, hogy képesek vagyunk rá. A létezéssel kapcsolatos ismereteim korlátozottak, így logikailag nem látom tisztán, hogy Isten miért nem valami más érzést tett meg az univerzum konstansának. Ha például a gyűlölet lenne a vezérlő elve – a létezés minden bizonnyal önpusztításba torkollana. Biztos, hogy nem véletlen a szeretet mindenek fölötti uralma. Csak sejtem, hogy miért lehet így. Úgy látom, Isten a teremtményei által tapasztalja meg a létet. Mivel mindnyájan Isten szubsztanciájából  teremtődtünk, érzéseink, élményeink egyben Isten érzései és élményei is. Leegyszerűsítve azt mondhatnám, olyanok vagyunk, mint egy végtelenül nagy test sejtjei, és ez a test átéli minden egyes sejtje létezésének minden pillanatát. Azért a szeretet az univerzum legfőbb elve, mert Isten számára természetes, hogy nem negatív értelemben, hanem egészséges, növekvő, terjeszkedő módon szereti önmagát. Ne feledjük, az ülés során tanúi voltunk annak, hogy a szürkék magasan fejlett lényekké váltak, akiket eltöltött az univerzális, számomra elemi erejűnek tűnő szeretet. A szürkék tehát nem zuhantak vissza a kiindulási pontba, és nem szűntek meg létezni, amikor felismerték, hogy egy nagyobb egység részét képezik. Sokkal inkább Isten

legbensőbb lényéhez kezdtek hasonlítani, és továbbra is Isten különálló részeként léteztek tovább a világegyetemben. Ebből arra következtetek, hogy Isten nem szándékozik elpusztítani kiterjedt énje különféle megnyilvánulási formáit, és nem fog önmagába, mint kiindulási pontba visszazuhanni. Számomra úgy tűnik, Isten továbbra is növekedni akar, miközben kisebb, megtisztult isteni részek lakják be a világegyetemet. Mi több, az evolúciós folyamatnak soha sem lesz vége – miért is lenne? Ha minden Isten megnyilvánulásának egy darabja, miért akarná Isten megakadályozni saját léte terjeszkedését? Sokkal valószínűbb, hogy egy örökléten át, a variációk sokaságát létrehozva kíván növekedni. Ezek csak az én eszmefuttatásaim, de a távolbalátó megfigyeléseim alapján elmondhatom, semmi jelét nem látom annak, hogy Isten „világvégét” tervezne. Ez a fejlett fajokból egyébként is bizonyára ellenállást váltana ki. Az egész folyamat akkor olyan lenne, mint egy univerzális öngyilkosságba torkolló rákburjánzás. Ennek azonban sehol semmi nyoma. Bárhová nézek, mindenütt a tökéletesedésért küzdő, az élet értelmét kereső lényeket látok. Rendre olyan haladó lényekre bukkanok, akiknek az életét ösztönös szeretet hatja át, nem pedig a halálfélelemmel törvényszerűen együtt járó pánik. Úgy vélem, Isten örökre meg akar bennünket őrizni – erre a gondolatra jutottam a megfigyeléseim alapján. Érzem, hogy mi magunk – nagyon is valóságos értelemben – Isten megnyilvánulásai vagyunk. Ma még talán primitívek a világegyetem fejlettebb lakosaihoz képest, de az utunk felfelé vezet. A fizikai létben folytatott élet-halál harcunk arra sarkall bennünket, hogy tisztába jöjjünk legbensőbb lényünkkel, miáltal a kiindulási pont felé fordul a figyelmünk, majd végül vissza, hogy a kozmikus tükörben szembenézzünk önmagunkkal.

Az igazat megvallva ennél többet nem fogok fel Istenből, de minden bizonnyal nagy igyekezettel próbálok majd a jövőben még többet megérteni belőle. Mindazonáltal tiszta szívből remélem, hogy Isten misztériuma végtelen gazdagságú, mert ha oda jutnék, hogy érzésem szerint már mindent tudok Istenről – ily módon önmagamról is –, akkor minek élnék tovább? De egyelőre még ott tartok, hogy el sem tudom képzelni, milyen meglepetéseket tartogat számomra a jövő.

23. FEJEZET A marslakók papsága Valamikor régen, amikor először indultak a katonai távolbalátók a Marsról a Földre tartó földönkívüli űrhajók nyomába, a marslakók egy olyan csoportjára figyeltek fel, akik különleges szerepet töltöttek be a társadalomban. Kuruzslóknak, sámánoknak tűntek. A többi marslakó tisztelettel viseltetett irántuk. Ezek a marslakók képesek voltak transzcendens testüket elválasztani a fizikaitól, hogy hozzájuk hasonló lényekkel találkozzanak. Az amerikai katonák komolyan tartottak tőlük. Végül magam is megfigyeltem ezeket a misztikus lényeket, akiket a távolbalátók csak marsbéli papságként emlegetnek. (Dev gurutól megtudtam, hogy nem foglalkoznak a szidhikkel, de ennél több ismeretem nem volt róluk.) Az ülés a szokásos 4. típusú körülmények között zajlott le. Dátum: 1994. július 27. Hely: Ann Arbor Adat: 4. típus, távolról irányított A célpont kódja: 871 1/ 3454 Az előzetes szakasz szárazföldet és mesterséges építményt jelzett. c.b.: „Sárgásbarna, vörös, barna árnyalatokat látok. Homokos, sziklás területen vagyok. Hideg, de még milyen hideg van! Talán a Marson vagyok. Ezt leírom AOL-ként. Elkészítem a 3. szakasz vázlatrajzát. Alacsony dombokat, elől és jobbra kisebb bemélyedést látok, középen, átlósan valami csatornaféle húzódik. Talán egy folyómeder vagy ilyesmi. Megnézzem, van-e benne víz?” irányító: „Menjen inkább a 4. szakaszra.”

c.b.: „Rendben. Benne vagyok a mátrixban. Sok itt a szikla, vörös szikla. Jobbára lapos területen vagyok, úgy értem, nincsenek magas hegyek. Nincs itt levegő se. Meddő, élettelen a felszín. Zord körülmények uralkodnak. Egy kis levegőt érzek: ritka és száraz. Hozzá kell tennem, hogy a táj kifejezetten szép a maga szigorú pusztaságában, olyan kirándulóknak való hely. Lényeket érzékelek de nem szürkéket. Tényleg olyan, mintha a Marson lennék. A jelből érkező adatként marslakóknak írom le őket. Férfiak és nők is vannak közöttük. Vékonyak, könnyűek, van egy kis hajuk is. Megpróbálom elhelyezni őket. Kis türelmet. Kamrákban vannak. Én is benn vagyok az egyikben. Ezek a helyiségek nem korszerűek, csak alapvető létszükségleti tárgyakat látok itt. Meglehetősen sivár lakhelyek. Ellenőrzést tartok, egy pillanat. A kamrák a föld alatt vannak. Most mit tegyek?” irányító: „Koncentráljon a kormányzás fogalmára.” c.b.: „Azt teszem, rendben. Ezeknek a lényeknek primitív szervezeti felépítésük van. Nincs kiépítve egy széles körű beleszólást biztosító hálózat, mint például az amerikai szavazati rendszer, hanem klán hierarchia uralkodik. Az időseknek tisztelet és tekintély jár. Az életkörülmények nem teszik lehetővé a demokrácia szabad gyakorlását. Ez egy hierarchikus, tekintélyelvű  társadalom. A hatalom egyes szintjeire megfelelő tapasztalat után, az idősebb elit szűk körében tartott szavazás alapján lehet feljutni. Úgy érzem, a vallásra kellene összpontosítanom.” irányító: „Tegye azt.” c.b.: „Istenimádó nép. A fizikai lét kemény körülményeit figyelembe véve ezzel tarják össze a társadalmat. Főleg a gyerekek és az anyák miatt van rá szükség, az idős elit már nem olyan buzgó hívő, de azért úgy tesznek, mintha maguk is teljes meggyőződéssel hinnének, ezzel segítve a többieket. Bizonyos mértékig ők is hisznek a tradíció erejében. Ez mindenkinek csak hasznára válik.

A vallási vezetőkre koncentrálok most, valami arrafelé húz. Papféléket, szerzeteseket érzékelek, ők vannak a „társadalmi totemoszlop” csúcsán. Szimbólumokat és mágiát alkalmaznak. Primitív módon ugyan, de felfogják, hogy a valóság több a fizikailag érzékelhető világnál. Az a benyomásom támad, hogy bizonyos szempontból az iráni mullahokhoz hasonlíthatók, különösen a belső szervezeti felépítésük szempontjából. A kormányzatra és a társadalomra egyaránt befolyást gyakorolnak, de inkább sámánok, mint fejlett szellemiségű lények. Elmélyülök a mágiájukban. Tárgyakat látok, totemeket, fétiseket. Igen, mintha a nyugat-afrikai fétiseket látnám. Vannak testenkívüli élményeik is, ami csak megerősíti őket vallásos meggyőződésükben. Úgy látom, az egyik pap észleli a jelenlétünket.” irányító: „Lokalizálja a vallási vezetőket.” c.b.: „Mindenütt ott vannak, de ellenőrzötten. Biztonsági funkciót is betöltenek. Intelligenciájuk segítségével titkos megfigyelés alatt tartják a többieket, így őrzik befolyásukat a nagy tömegek felett. Érdekes. Nézzük csak, mi korlátozza a vallási vezetők hatalmát. Igen. A társadalomnak két rétege van. A vallási vezetők ellenőrzik az alsó szintet. A bürokratatechnokrata hierarchia eltűri őket, mert egyelőre nem tudnak jobb hitrendszerrel előállni a tömegek számára. Ami pedig a tartózkodási helyüket illeti, a Földön is jelen vannak. Várjunk csak, ez érdekes. Ők a Földre költözést a hatalmi pozíciókért folytatott harcként élik meg. A Marson nehézségek nélkül fenn tudják tartani a tekintélyüket, viszont előfordulhat, hogy a Földön teljesen elvesztik a tömegekre gyakorolt befolyásukat. Valódi harc folyik a marsbeli hagyományok fennmaradásáért. Nemcsak attól félnek, hogy szertefoszlik a személyes hatalmuk, hanem attól is, hogy eltűnik a tradíció, ami marslakóvá teszi a népüket, vagy legalábbis

megkülönbözteti az emberektől. irányító: „Tudjon meg többet arról, hogy miféle testenkívüli állapotba képes kerülni egy pap.” c.b.: „Rendben, egy másodperc. Tanakodnak. Hát nem jutottak túl sokra. Ugyanolyan nehézséget jelent nekik a két szint – a fizikai és transzcendens világ – közti közlekedés, mint az embereknek. A másvilágot az egymás közti kommunikációra használják, bár fizikailag is érintkeznek. A testenkívüli állapot arra szolgál, hogy fenntartsa a papság egységét, és a lakosságot a tradíció tiszteletére ösztönözze. Segíti őket abban is, hogy kihangsúlyozzák az emberi faj hagyományaitól való különbözőségüket. Azt prédikálják, hogy a testenkívüli állapot fajuknak egy magasabb rendű képessége. Tudják, hogy ez nem igaz, de mindenesetre jó eszköz arra, hogy a tömegeket kordában tartsák.” irányító: , A vezetőknek milyen szimbólumaik vannak?” c.b.: „Már kapom is az információt. Lerajzolom. Nahát, ez tényleg furcsa: úgy látom, ugyanaz a jel, amit azokon a szürkéken láttam, akik hajdanán a marslakók megmentésére érkeztek. Kíváncsi lennék, hogyan került hozzájuk.” irányító: „Összpontosítson az emberek és a marslakók közti találkozókra.” c.b.: „A marslakók papsága meglehetősen egyszerűen gondolkodik, nem kedvelik az embereket. Szeretnék elkülönítve tartani a népüket a bolygónkon. Hm. Úgy látom, nem tetszik nekik, hogy az események nem a számukra kedvező irányba fejlődnek. Aha, most érzékelek valamit. Hamarosan létrejön a találkozó, de nem a papsággal, hanem a bürokratatechnokrata réteggel. Határozottan érzem, ők nem akarják, hogy a papokkal foglalkozzunk, nem ez az emberek és a marslakók közti párbeszéd helyes útja. Ha az emberek a papsággal vennék fel a kapcsolatot, az olyan lenne, mintha a marslakók a pápával tárgyalnának az Egyesült Nemzetek

Szervezete helyett.” irányító: „Rendben, Courtney, szép munka volt. Befejezzük az ülést.” c.b.: „Mi volt a célpont?” irányító: „A marslakók papsága.” c.b.: „Erre számítottam.”

Véleményezés Az ülés során nagy területet jártunk be, és sok olyan kérdésre választ kaptunk, amelyek már jó ideje foglalkoztatták a távolbalátókat. Először is, a papság nem tekinthető a marsbeli társadalom hivatalos kormányzó szervezetének. Nem tudom, milyen mértékben oszlik meg a hatalom köztük és a szekuláris bürokrácia között, de az ösztönöm azt súgja, a világi vezetésnek nagyobb befolyása van a tömegekre, bár a papságot továbbra sem hagyhatják figyelmen kívül. Kutatásaim eme pontján, még csak vázlatos képet nyújthatok a marslakók hatalmi hierarchiájának duálisjellegéről. De egy biztosnak látszik: a tömegek alapvetően két réteg közt oszlanak meg, és a papság hatalma leginkább az alsó rétegre terjed ki. Nem tudom, a két réteget mi különbözteti meg egymástól, nem hiszem, hogy a vagyoni állapot, inkább valami más. Műveltségi különbségre tippelek, de könnyen meglehet, hogy hamis nyomon járok, mert nem világos, miért tagadnák meg a marslakók az egyenlő képzettség lehetőségét a társadalom minden tagja számára, amikor a terveik szerint az egész lakosságnak fel kell készülnie a végső áttelepülésre.

24. FEJEZET A Roswell-eset A tömegtájékoztató eszközök már régen felvetették, hogy Roswell közelében, Új-Mexikóban 1947-ben minden bizonnyal repülő csészealj katasztrófa történt, melynek során az amerikai hadsereg valószínűleg életben maradt földönkívülieket is foglyul ejtett. Némely állítások szerint legalább egy idegen hosszabb ideig raboskodott egy katonai bázison, mielőtt ismeretlen okokból elpusztult volna. Ezenkívül többek szerint egy, de lehet, hogy több hajó roncsait is a katonai laboratóriumokba szállították vizsgálat céljából. Az irányítóm, megpróbálta kideríteni, hogy a Roswell-eset tényleg megtörtént-e. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy senki sem tudott az idegen holttestek vagy a repülő eszközök hollétéről. Ugyanakkor sok új-mexikói lakos és néhány katonai alkalmazott is határozottan emlékezett valami hasonló eseményre. Az eset különösen rejtélyesnek tűnt. Ezt követően katonai távolbalátók megkapták a Roswellesetet célpontként. Először nem jutottak sokra. Világos, horizonton lebegő gömböket láttak, de ezek nem járművek voltak. Érezték a földönkívüli „szagot”, ami azt jelentette, hogy mindez valamilyen úton-módon kapcsolatban van a földönkívüliekkel. Miután már szabadon meg lehetett figyelni az eltérítéseket, az irányítóm és én úgy döntöttünk, felvesszük a Roswell-esetet a hosszú listára. Úgy véltük, ha a földönkívüliek megengedik nekünk az eltérítések figyelemmel kísérését, akkor talán más dolgok kapcsán is engedékenyebbnek mutatkoznak. Dátum: 1994. július 28.

Hely: Ann Arbor, Michigan Adat: 4. típus, távolról irányított A célpont kódja: 7633/4128 Az előzetes szakasz építményeket jelzett.

lapos

szárazföldet,

mesterséges

c.b.: „Barna, sárgásbarna színeket érzékelek. Az anyagszerkezetek: homok, fa, szél. Meleg van. Bárhol is vagyok, szép a táj. Elkészítem a harmadik szakaszbeli rajzot.” Az irányítóm helyváltoztatásra ad utasítást, 500 lábbal a célpont fölé kerülök. „Homokot látok mindenütt, kövek vannak itt, száraz meleg, szinte forróság árad. Felvázolok egy másik rajzot a 3. szakaszban.” Két tárgy kerekedik ki a kezem alól – az egyik ide-oda mozog fenn a levegőben, a másik a földön látható. Néhány jelentősebb topográfiai alakzatot is feltüntetek. Az irányítóm újabb helyváltoztatásra kér, ennek megfelelően a repülő tárgy belsejébe hatolok. „Fekete és szürke színt látok, az anyagok fényes, tiszta, sima felületűek. Beszédhangokat hallok, de nem értem, mit mondanak. Serényen tevékenykednek. Szűk helyen sok mindent összehordtak, az egész hely zsúfolt. Még egy vázlatot készítek a szerkezet belsejéről, mielőtt az irányítóm arra utasít, hogy lépjek át a 4. szakasz SRVjegyzőkönyvére. Hm. Helyiségeket látok. Határozottan lények jelenlétét érzem. Megszállottan dolgoznak, nincsenek ugyan pánikban, de közel állnak hozzá. Minden kétséget kizáróan a Roswelleset ötlik fel bennem analitikai fedőfogalomként.” irányító: „Tartsa magát az előírt menethez. Írja le AOLként, aztán haladjon tovább.” c.b.: „Négy lényt látok, nagyon meg vannak rémülve. Valami nem stimmel: elromlott a gépezet. Ezek itt szürkék, és

szinte eláraszt a felismerés, hogy a Roswell-esetről van szó.” Ezen a ponton az a benyomásom támad,, hogy a tudatalattim nem engedi a továbblépést, amíg nem tudatosodik bennem, hogy a Roswell-esettel állok szemben. Mivel már mélyen a bilokáció állapotában vagyok, nem fenyeget különösebb veszély, és nem marad más hátra, el kell ismerni a nyilvánvaló tényt. irányító: „Valóban az a célpont. Maradjon a struktúrában. Menjen végig gyorsan a 4. szakaszon, skiccelje le az űrhajó belsejét a mátrixon.” c.b.: „Azt teszem.” A telefon hallgat, amíg elkészítem a gyors vázlatot. “A csészealj össze-vissza mozog. Kormányozhatatlan. A lények félnek. Tudják, hogy menthetetlenek. A probléma valamiféle szabályokkal függ össze.” irányító: „Írja be a mátrixba, majd kezdje meg a 6. szakaszt. A 6. szakaszban rajzoljon egy kb. 2-3 cm átmérőjű kört a munkalap közepére. Írja oda, hogy ez a földönkívüliek kiindulási pontja. Majd húzzon egy nyilat a célállomásig. Mélyedjen el a rajzban, és jegyezze fel a tapasztalatait a mátrixba.” c.b.: „Azt teszem. Megvizsgálom a kiindulási pontot. Sziklás hely kráterekkel. Erős AOL jelet kapok. Ez a Hold. Most ott vagyok, felnézek. A Földet látom az égen. Most pedig követem az űrhajó útját a célpontig. Valamilyen feladatot kell végrehajtania a Földön.” irányító: „Koncentráljon a küldetés céljára.” c.b.: „Hát ez különös. Úgy látom, a balesetet tűzték ki célul. A célállomás a Föld, és eleve megtervezték a lezuhanást, hogy ezzel rákényszerítsék az embereket a földönkívüli-téma tanulmányozására. Hihetetlen.” irányító: „Ne elemezzen. Írja be érzelmi benyomásként az oszlopba: »Ez hihetetlen«. Menjen tovább.”

c.b.: „Az eseménnyel kívánták megértetni, hogy először is: a földönkívüliek fizikai lények, másodszor: sebezhetők, harmadszor: nem különböznek túlságosan az emberektől, negyedszer: nem mentesek a hibáktól. Tudták, mi vár rájuk a jövőben, tudták, hogy le fognak zuhanni. Ám a jövő ismerete nem változtat az eljövendő eseményeken, csak ha kifejezetten kívánják. A gépezet valóban elromlott, a lények valóban pánikba estek, lezuhantak és szörnyethaltak.” irányító: „Időben haladjon előbbre, jegyezze fel, mit lát.” c.b.: „Embereket látok a földön. Katonákat. Nagyon felindultak. Mindenfelé szaladgálnak, és összeszedik a lezuhant űrhajó maradványait. Dobozokba, zsákokba pakolnak mindent. Nagyon sietnek. A magasabb rangúak el akarják tussolni a történteket, ezért titokban tartják a katasztrófát. Megtudom, hogy már készül a terv az események elfedésére. A szálak a legmagasabb katonai körökig vezetnek. Az elnököt szóban tájékoztatják.” irányító: „A 6. szakasz munkalapján rajzoljon egy időskálát, jelöljön be rajta 3 pontot, az A, B és C pontokat. Az A pont azt jelölje, amikor a lények pánikba estek, a B a lezuhanás idejét, a C pedig azt, amikorra már minden törmeléket eltakarítottak a területről. Aztán helyváltoztatás következik.” Az irányítóm a C pontra irányított, 1000 lábnyira a célpont fölé. c.b.: „Égő hús szagát érzem. Motorhangokat hallok. Járművek mozognak ide-oda a területen. Katonai járművek. Egy földönkívüli űrhajót fedezek fel a levegőben. A 3. szakaszba tartozó vázlatrajon mindezt összefoglalom. Bemegyek az űrhajóba. A benne ülők nem képesek vagy nem akarnak beavatkozni. A jármű simán működik. Az utasok rémülettel szemlélik a lenti eseményeket. Azt figyelik, hogyan szedik össze a »barbárok« a munkatársaikat.”

Véleményezés Az ülés hátralevő részében az irányítóm azt a kérdést vizsgáltatta meg velem, hogy a földönkívüliek manipulálták-e az időt az események kapcsán. Az ülés után megmagyarázta, hogy a katonaságnál nincs bizonyíték a szerencsétlenségre. Véleménye szerint nem elképzelhetetlen, hogy a földönkívüliek tisztában voltak a jövővel, de úgy döntöttek, nem avatkoznak bele a történésekbe. Viszont miután lezajlott az eset, visszamentek időben, megakadályozták az űrhajó lezuhanását, és ezzel elejét vették a továbbiaknak. Én teljességgel elvetettem ezt a hipotézist, mivel volt alkalmam távolbalátással végignézni az eseményeket. Az irányítóm azonban tovább érvelt. Szerinte létezhet két időskála, az egyiken megtörtént az esemény, ezért láthattam is, a másikon viszont nem, emiatt nincs tárgyi bizonyíték az esetre. Újból tiltakoztam, hiszen vannak emberek, akik még mindig emlékeznek az életük korábbi szakaszából az esetre. Szerinte ez azért van, mert az emberek transzcendens lénye mindkét időskálát érzékeli, ezért képesek felidézni az eseményeket inkább „déja vu” érzés, mint tiszta emlékezet formájában. Még mindig nem sikerült meggyőznie, de el kellett ismernem, hogy a földönkívüliek erre is képesek, hiszen tudnak utazni az időben. Sokkal valószínűbbnek tartottam, hogy a földönkívüliek később szerezték vissza a roncsokat és elhunyt társaik testét. Ha el tudnak téríteni embereket az éjszaka kellős közepén, akkor nem jelenthet számukra nehézséget egy lezuhant csészealj visszaszerzése sem, akárhol tárolják is. Még sok kérdés maradt megválaszolatlanul, de sem én, sem az irányítóm nem kívántunk tovább foglalkozni a problémával. Csak azt akartuk ellenőrizni, megtörtént-e egyáltalán az esemény. Szerintünk megtörtént.

Az irányítóm elmondta, hogy két távolbalátó nemrég precíz megfigyelés alá vette a Roswellben történteket, és megerősítették a tapasztalataimat. Egyikőnk sem tudja, hogyan alakultak a továbbiakban a dolgok, és hova tűntek a tárgyi bizonyítékok. Utána lehetne járni a dolognak, de őszintén szólva eltörpül a fontossága más, nagyobb horderejű témák mellett. Számomra nem kétséges, hogy egy nap a távolbalátó történészek az esemény minden részletével tisztába jönnek majd. Időt és fáradságot nem kímélve ki fogják deríteni, hogy a földönkívüliek manipulálták-e az időt az események kapcsán, vagy valami kevésbé drámai megfejtése van a tárgyi bizonyítékok hiányának.

Utóirat a Roswell-esethez A New York Times 1994. szeptember 18-án az első oldalon hozott le egy cikket a Roswell-esetről. Az írás kormányzati forrásokra hivatkozik, ugyanis ma már állítólag elmondhatják az igazat a titokzatos eset kapcsán. A nyilatkozó elismerte, hogy a kormány nem mondott igazat, amikor a balesetet szenvedett járművet meteorológiai léggömbnek tüntette fel. Azt állította, hogy egy másfajta, a Mogul nevet viselő, szigorúan titkos védelmi tervhez készült léggömb okozta a balesetet. A történet úgy folytatódik, hogy a tervben részt vevő  tudósok nem értettek egyet az igazság eltitkolásával, amikor az évek során elterjedt a repülő csészealj sztori. Végre mostanra eljutottak odáig, hogy nem titkolóznak tovább. Nem állítom, hogy a Mogul védelmi terv sohasem létezett, azt sem mondom, hogy a kormány léggömbje nem zuhant le. De nagy különbség van egy katonai-védelmi léggömb és egy földönkívüli űrhajó között, amellyel földönkívüli lények hozhatók kapcsolatba. Egy humanoid földönkívülit sem lehet összetéveszteni egy léggömbdarabbal. Semmi értelme sincs ma már a kormány félrevezető tájékoztatásának, ha egyáltalán volt benne valaha ráció. Ha a kormány nem mondhatja el az igazat a Roswell-esetről, jobban tenné, ha

hallgatna addig, amíg semmi sem akadályozza az igazság feltárását.

25. FEJEZET Földi környezetünk – mit hoz a jövő? A földönkívüliekről folytatott viták során gyakran szóba kerül, hogy az ember rosszul gazdálkodik a Föld természeti javaival. John Mack Eltérítés című könyvében (1994) is ez volt a földönkívüliektől eredő legfontosabb információ. Többek közt emiatt utaztattam el az elmémet bolygónk közeljövőjébe. Néhány éve a távolbalátók a növekvő ózonlyuk hosszú távú hatását vizsgálták egy magánúton finanszírozott kutatási terv keretében. A terv végrehajtása folyamán a távolbalátók azt tapasztalták, hogy bolygónk növényzete radikális változásokon megy majd át, az emberek száma pedig lényegesen le fog csökkenni. Elmondták, hogy hatalmas, kupolás építményeket láttak sivatagos területeken, ezekben húzódott meg a bolygón élő kevés számú ember. A kutatás során nyert adatok még mindig magántulajdont képeznek, és a vállalkozás finanszírozói nem járultak hozzá az szerzett információk nyilvánosságra hozatalához. Természetesen mi is kíváncsiak voltunk arra, mit tartogat a jövő a földi környezet szempontjából. Mint minden 4. típusú adatnál, most sem tudtam előre, hogy az ülés célpontja bolygónk eljövendő ökológiai rendszere lesz. Dátum: 1994. július 28. Hely: Ann Arbor, Michigan Adat: 4. típus, távolról irányított A célpont kódja: 6121 /6026 Az előzetes szakasz mozgással, mesterséges szerkezettel kapcsolatos célpontot sejtetett.

c.b.: „Fekete és fehér színeket látok. Az anyagszerkezet kapcsán útburkolatot érzékelek. Hűvös és hideg közt váltakozik a hőmérséklet. Kátrány ízét érzem a számban, égésszag terjeng, tűz ropogását hallom. Robbanó energiát, gyors mozgást érzékelek. Érzelmi hatásként a következőt jegyzem le: kellemetlen benyomást tesz rám a hely. A halál érzete tölt el AOL-ként.” irányító: „Harmadik szakasz.” c.b.: „Áttérek a jegyzőkönyv »rajz« szakaszára. Két átlós vonalat húzok lefelé, egyenesen egy kör alakú vagy ellipszis formájú lapos dologba. A »Földnek vége« gondolat bukkan fel a tudatomban, mint AOL.” irányító: „Írja le ezt AOL-ként, aztán menjen a 4. szakaszra.” c.b.: „Rendben. Először is a 3. szakasz nyilait vizsgálom meg alaposabban. A 4. szakasz mátrixában valami fényes, gyors, sima felületű, szürke, acélszerű dolog bontakozik ki előttem. A szerkezetben lények és helyiségek vannak. Mintha valami tartályféle lenne. Nekicsapódik a felszínnek. Követem a történéseket: égés, fájdalom, tűz, kövek. De a lények nem haltak meg, csak szenvednek.” irányító: „Menjen a 6. szakaszra és rajzoljon fel egy időskálát. Jelölje be a jelenlegi időpontot, aztán keresse meg rajta a most látott eseményt. Alkalmazza a növekménymódszert, és becsülje meg az időkülönbséget.” c.b.: Hosszú szünet következik. „Az esemény a mai időponthoz képest mintegy 290 év múlva következik be.” Az irányítóm elvégeztet velem egy helyváltoztatási gyakorlatot, amelynek következtében a mai és a szóban forgó esemény közti időtartamban körülbelül egy negyednyit előrehaladok a jövőben. Ezt a pontot A betűvel jelöljük. Aztán újabb helyváltoztatásra kér, amelynek során az időpont megváltozása nélkül a célpont terület fölé kerülök, hogy érzékszervi hatások érhessenek.

„Büdös van. Változásokat tapasztalok. Los Angeles AOL-ját érzem. Nagyfokú szennyezettséget érzékelek, égés izét, motorzajt, tülkölést, egy város hangjai ezek. Folyton terjeszkedő urbánus környezetben vagyok, olyan, mint egy pók, lapos, nagy kiterjedésű. Érzem, hogy itt nagy pazarlás folyik.” irányító: „Haladjon tovább az időskálán egészen az ülés és a krízis közti időtartam feléig. Ezt elnevezzük B pontnak. Jegyezze le a mátrixba, itt mit érzékel.” c.b.: „Az anyagfelületek koszosak, feketék. A hőmérséklet a melegtől a forróig terjed. Égés és ammónia ízét érzékelem. Kimondhatatlan bűz árad. Kietlen táj, életnek semmi nyoma. Kihalt minden.” irányító: „Menjen vissza az A pontba, és koncentráljon arra az öt tényezőre, amely a változásokat okozza, ahogy előrehaladunk mostantól az A pontig. A lehető leggyorsabban hajtsa végre a műveletet. Ne essen ki az ütemből.” c.b.: „Rendben, az első tényezőre koncentrálok. Los Angeles ugrik be, határozottan érzem, hogy a Földön vagyok. Rengeteg embert látok, nagy nyüzsgést, nyugtalanságot tapasztalok. Ez egy város, nyüzsgő város. A második fogalomra térek át. Túl sok az ember, egészségügyi problémák, általános megbetegedés, a szennyezettségből eredő kórok lépnek fel, új betegségek jelennek meg. A harmadik tényező: problémák vannak az élelmezéssel. Nincs elég lakás és ennivaló, ez a hely már nem képes ennyi embert ellátni. A negyedik tényező: a sugárzás is nehézségeket okoz. Az állatok és növények  nem fejlődnek megfelelőképpen. Az elsivatagosodás nagy méreteket ölt, elpusztítják a fákat, a tengeri algákat, a planktonokat, a halakat, az egész élelemlánc, minden, ami növekszik, kárt szenved. Az ötödik tényező: az energiával sincs minden rendben, a helyzet a 22es csapdájához kezd hasonlítani. Minél jobban súlyosbodnak a problémák, annál több energia kell a megoldásukhoz, amely újabb problémákat okoz. Az igazi baj abban rejlik, hogy az ember csak a maga életével törődik, minden egyebet

figyelmen kívül hagy. Az ökológiai rendszer mindenütt összeomlóban van, miközben az emberek továbbra is ragaszkodnak a kudarcba fulladó szisztémához.” irányító: „Próbáljon meg beazonosítani valamiféle jelentősnek tekinthető menedékhelyet az időskála A-val jelzett pontján.” c.b.: Azonnal nagy erővel kezd vonzani az új célpont. „Bézs színt látok, cementet érzékelek, a hőmérséklet hűvöstől melegig terjed, búgó hangot hallok. A kiterjedés fogalmával kapcsolatban négyszögletes, sarkos, mély, üreges, nagyon nagy dolgot érzékelek.” Ekkor megkér az irányítóm, hogy menjek ezer lábnyira a menedékhely fölé. Ebből a perspektívából egy fallal körülvett építményt vagy szerkezetet rajzolok. Úgy látom, a föld alatt kiszélesedik, sok alagút ágazik ki belőle. Az építménynek van teteje, fedele is.” Ezután megkezdem a részekre bontást, ahogy azt az SRV-módszer tartalmazza, és megindul a részletes adatok áramlása. „Ez az építmény rendkívül összetett. Olyan, mint egy nemrég felépített föld alatti város, amelyet fallal vettek körül. A falak arra szolgálnak, hogy megvédjék a lakókat a behatolóktól. Az építmény véd az időjárás viszontagságaitól, a kóborló bandáktól, törzsektől.Úgy érzem, nem szimpatizálok ezzel az elképzeléssel. Érzelmi hatásként feljegyzem. Továbbmegyek… A társadalom elitje döntött arról, hogy ki élhet itt. Úgy tűnik, a szürkéknek is van valami közük a hely létrehozásához, és a lakosok kiválasztásába is volt beleszólásuk. Ők a génállomány szem előtt tartásával hozták meg a döntéseiket. Ettől eltekintve emberi választás alapján népesült be a menedékhely. A kívül rekedteknek ott kell valahogy berendezkedniük a túlélésre.” Amikor idáig értünk, az irányítóm felfüggesztette az ülést. Közölte velem a célpontot:”A Föld ökológiai rendszere a közeljövőben”. Mivel túl sok tisztázásra váró kérdés maradt megválaszolatlanul, úgy döntöttem, hogy egyedül folytatom

az ülést. A további adatokhoz tehát önálló ülés keretében jutottam. Visszatértem az A pontban beazonosított összetett építményhez. Mélyrehatóbban szemügyre vettem, és megállapítottam, hogy nemrég készült. Abból a célból hozták létre, hogy ily módon biztosítsák az emberiség hosszú távú fennmaradását. Ezen a ponton öntött el az elit hatalmával kapcsolatos taszító érzés. Úgy láttam, nagy szerepet játszott a vagyon és a megfelelő összeköttetés abban, hogy kit tekintettek másoknál különbnek. Visszatértem a nyilakat és ellipszist tartalmazó első rajzomhoz, amely valamiféle szerencsétlenséggel függött össze. Tudni akartam, mi ment itt végbe. Mivel a tudatalattim választotta ki, nem volt kérdéses, hogy valami fontos dolog történt akkor a célponttal összefüggésben. Közelebbről megvizsgáltam az ellipszist a 3. szakaszhoz készített vázlatrajzon. Helyiségeket fedeztem fel, a „parancsnoki szoba” fogalmat érzékeltem. Tisztán éreztem, hogy katonai irányító központban vagyok. A lakosok némelyike egyenruhát viselt. Fegyvereket, óvóhelyhez hasonló bunkereket láttam. Ekkor az ellipszisbe futó nyilak felé fordítottam a figyelmem: egy járművet fedeztem fel, egy űrhajót,  amely a parancsnoki helyiség felé zuhan. A járműben pánik uralkodott. Visszatértem az összetett építményhez, de már a krízis időszakában, és úgy láttam, hogy elöregedett. Lakosai azt fontolgatták, hogy feljönnek a föld felszínére. Az ellipszisbe futó nyilak egy balul sikerült leszállást jeleztek, nem pedig támadást. Nem érzékeltem ellenségességet. A jármű az építmény tetejére vagy ahhoz közel zuhant le. Utasai az építmény lakosai közé tartoztak. A menedékhely lakosai a szerencsétlenség időpontjában (az ülés időpontja – 1994. – utáni 290. évben) jöttek fel a bolygó felszínére. Arra koncentráltam, hogy mi volt az űrhajó

útjának célja a leszállási kísérlet előtt, és megtudtam, hogy utasai a bolygó bioszféráját akarták szemügyre venni. Az űrhajó a bolygó körül keringett, miközben mindenféle méréseket végzett a földfelszínen uralkodó viszonyokra, a légkör állapotára, a sugárzás mértékére, a víztisztaságra vonatkozóan. Úgy láttam, az ütközés nem tett különösebb kárt az építményben. Kissé előrementem az időben, és azt tapasztaltam, hogy az építmény nem változott, lakosai mindennapi életüket élték.

Véleményezés Ez az ülés mély hatást tett rám. Az ülés után fél órával az ágyamon pihentem, kissé még mindig a bilokáció állapotában. Felötlött bennem, hogy talán a marslakók és a szürkék fognak megtanítani bennünket a föld alatti életre. A marslakókkal együtt fogunk élni, ők segítenek majd nekünk, „fogják a kezünket”, amíg újból ki nem bújunk a föld alól. Ettől kezdve más szemszögből láttam az emberiség evolúcióját. Úgy tűnik, nehéz időknek nézünk elébe. Az SRVben alkalmazott növekménymódszer alapján úgy becsültem meg, hogy az A pont körülbelül 72 évvel  a mostani időpont utáni dátumot jelöli. Eszerint 2065 körülre a helyzet annyira súlyosbodik, hogy szükségessé válik a menedékhely megépítése. Az idő előrehaladtával egyik katasztrófa a másikat követi majd a jövő században. 2150-re általános káosz lesz úrrá. Nem tudom pontosan, minek következtében fog lecsökkenni az emberiség létszáma; leginkább háborúkra, betegségekre, éhínségre gyanakszom. Minden jel szerint az emberek száma nem marad olyan magas, mint ma, vagy amilyen a közeljövőben lesz. 300 év múlva az emberek újból feljönnek a bolygó felszínére, és megkezdik a bioszféra helyreállítását. Más távolbalátóknak volt alkalmuk megfigyelni, hogy a szürkék hatalmas, talán teljes biológiai gyűjteményt állítottak össze a bolygó élővilágából.

Feltételezem – és remélem –, hogy az anyagot Földünk életre keltéséhez fogják felhasználni. Érdekes lenne megtudni, hogyan alkalmazkodnak majd az emberek a hosszú ideig tartó, föld alatti léthez. Robert Monroe beszámolt arról, hogy olyan emberekkel találkozott 1000 év múlva a jövőben, akik a Földön éltek ugyan, de a föld felszíne alatt (Monroe 1994 és 1985). Rendszeresen fellátogattak oda, ahol akkor már eredeti, élettől duzzadó természetes környezet uralkodott. Egyelőre nem tudom, tényleg így lesz-e, ilyen messze még nem kalandoztam el távolbalátással a jövőbe. Szomorú, hogy az embereknek ennyi megpróbáltatáson kell átmenniük, mire megtanulják értékelni az élet minden formáját. Kérem, ne értsenek félre – tudom, sok embert zavar a környezetünkkel szemben alkalmazott gondatlan bánásmód. Sokan komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy más irányba tereljék az eseményeket, mivel ösztönösen érzik, mi vár ránk a jövőben. De létszámuk még mindig kevés, erőfeszítéseik eltörpülnek a globális problémákhoz képest. Őszintén  szólva nem tudom, mit is lehetne tenni, hogy a baljóslatú közeljövőnek új irányt szabjunk. Úgy tűnik, fajunk arra ítéltetett, hogy keserves úton, saját világát elpusztítva tanuljon, mert, csak ily módon képes ráébredni környezete sérülékeny sokféleségének értékére. Csodálatos nap lesz az, amikor az emberiség kollektív tudata elfordul különálló tagjainak mohóságától, és azért harcol, hogy az egyén a többi teremtményhez kötődve találja meg a lét értelmét. Ettől a pillanattól fogva ragyogó jövő tárul fel az emberiség előtt. Egy ideig még szenvedni kell, de ha végbemegy a kollektív tudatunkban ez a változás, akkor derűsebb, minden fajta életet tiszteletben tartó jövő elé nézünk. Én legalábbis ezt remélem.

26. FEJEZET A szürkék szervezeti felépítése a Föderáción belül A szürkék szervezeti struktúrája meglehetősen összetett. Politológus lévén nem újdonság számomra az egyénekből álló csoportok működésének tanulmányozása. Amikor valamely társadalomban törvényszerűen létrejön egy kormányzásra hivatott intézmény, például parlament, a tudós azzal kezdi a társadalom tanulmányozását, hogy górcső alá veszi ezt a kormányzó szervet. Az adatgyűjtés a megszokott kommunikációs csatornákon folyik: publikációk, a kormánytagokkal folytatott beszélgetések, közvéleménykutatás, a szavazási eredmények elemzése révén. De a szürkék esetében mindez nem ilyen egyszerű. Fogalmam sem volt, hogy milyen oldalról kellene megközelíteni a témát. így általánosan megfogalmazott célpontként vettem fel a hosszú listára a szürkék társadalmának tanulmányozását. Ez pedig így hangzott: „A szürkék jelenlegi kormányszervezete”. Nem voltak elvárásaim, és azt sem tudtam, hogyan fogom kielemezni az így nyert adatokat. Szerencsére a távolbalátás módszerének köszönhetően az általános formában megfogalmazott problémafelvetés lehetővé tette, hogy a tudatalattim a racionális tudatom számára is értelmes módon csoportosítsa az anyagot. Irányított ülést tartottunk, így az ülés végéig ezúttal sem tudtam, mi a célpont. Tekintettel az ismertetett adatok bonyolultságára, érthető, hogy ilyen átfogó célpont esetén nem volt nélkülözhető az irányító segítsége. Az ülés folyamán a tudatalattim a megfelelő helyszínre irányított, de ott már csak az oktatóm navigálásával jutottam hozzá a részletes adatokhoz.

Dátum: 1994. július 30. Hely: Ann Arbor, Michigan Adat: 4. típus, távolról irányított A célpont kódja: 1443/71 14 Az előzetes szakaszból megtudtam, hogy a célpont vagy másik időben vagy másik dimenzióban található. Töménytelen kék és fehér fényt asszociáltam a célponthoz és végtelen, határtalan kiterjedést. c.b.: A 3. szakasz vázlatrajzában erős fényt rajzolok, AOLként a Föderáció irányító-központja tölti ki a tudatom. Helyváltoztatás következik, ezzel a célpont közepébe kerülök. Áttérek a 4. szakaszra. „Egy ismerősnek tűnő, hatalmas építményben vagyok. A jelből erős AOL-ként érkezik hozzám, hogy ez a Föderáció irányító központja. Belül vagyok. Pontosan az előtt a Buddhaszerű lény előtt állok, akivel már korábban kapcsolatba kerültem. Érzékeli a jelenlétem.” irányító: „Összpontosítson a Föderáció és a szürkék közti kapcsolatra.” c.b.: „Azt mondja, ezzel én már tisztában vagyok. Örül, de azért kissé bosszantja is a lassú előrejutásunk.” Ekkor elkeseredve tiltakozom, hogy én olyan gyorsan írok és végzem a távolbalátást, amennyire más kötelezettségeim mellett az erőmből telik. Úgy látom, a Buddha-szerű lény átsiklik a mentegetőzésem fölött. irányító: „Koncentráljon a parancsnoklás fogalmára.” c.b.: „Rendben, azt teszem. A szürkék a Föderáció nagyon tekintélyes tagjai. Az egész Föderáció részt vesz a szürkéket támogató tervben. A kötelezettségeiknek már bőven eleget tettek, most az ő boldogulásuk van soron. Az emberiségért is sokat fáradoztak, most is segítenek bennünket a szellemi fejlődésben, de a múltban is támogattak minket.

Nagyszerűen viselkednek, és a Föderáció kiváló tagjává, idővel vezetőivé fognak fejlődni.” Áttérek a távolbalátás 6. szakaszára. Most az a bölcs, idős szürke is bekapcsolódik a beszélgetésbe, akivel korábban már kapcsolatba kerültem. Végrehajtok egy bonyolult SRV-manővert, amelynek az a célja, hogy megismerjem a szürkék szervezeti felépítését (lásd az 1. számú ábrát). A rajzon három különálló szürke csoport irányítási rendszere látható a Föderáció hierarchiájában. A három szürke csoport legfelső szintjét azok a szervek jelentik, amelyek népük képviseletében lépnek fel Az emberiséggel napjainkban érintkezésben lévő szürkék tehát primitív, modern és fejlett kategóriába sorolhatók; mindegyik csoport a többitől függetlenül működik együtt a Föderációval. Van néhány olyan renegát szürke csoport, amely nem működik együtt a Föderációval.

1. ábra: A szürkék szervezeti felépítése „Érzékelem, hogy a három legfontosabb szürke csoport az evolúció más-más szintjén áll, vagyis tulajdonképpen ugyanarról a fajról van szó, de különböző időszakokban. Mindenesetre mind a három csoport egy időben van jelen itt a Földön.” irányító: „Courtney, vizsgálja meg az első népet.” c.b.: „Húha, ez aztán az érzelmi hatás! Tömérdek szürke él ebben a csoportba. Viszonylag primitívek, az emberekhez képest nagy szeműek, felszínes érzelmeik is vannak. A

méhekhez hasonló közösségi szellem uralkodik közöttük. Hatalmas űrhajókkal közlekednek, csak kevesen maradnak otthon az őshazában.” irányító: „Összpontosítson a nép kormányzására.” c.b.: „Az irányítás hierarchikus rendben folyik. A magas rangúaktól egészen az alacsony szinten lévőkig terjed.” irányító: „Lássuk a második szürke népet.” c.b.: „Ezek is rengetegen vannak. Fizikai eltérések fedezhetők fel az első és a második csoport között. Ezek a szürkék időnként fejlett emberekkel és más lényekkel is együttműködnek, míg az első csoportra ez nem jellemző.” irányító: „Vizsgálja meg ennek a népnek a kormányzását is.” c.b.: „Teljesebb kormányzást tapasztalok, mint az első csoportnál. Telepatikus kommunikáció útján érintkeznek, sikerült társadalmi közmegegyezésre jutniuk. Még mindig semmi jele annak, hogy egyéni beleszólási jogot követelnének, továbbra is megfigyelhető a társadalmi hierarchia, akárcsak az első népnél.” irányító: „Tanulmányozza a harmadik szürke népet.” c.b.: „Ők is sokan vannak, de kevesebben, mint az első és második népcsoport. Lényeges eltérést tapasztalok náluk az első kettőhöz képest: érzelmileg rugalmasabbá váltak vagy ismét azok lettek. Majdnem megközelítik az embereket.” irányító: „Vizsgálja meg a kormányzásukat.” c.b.: „Kialakulóban van az egyéniségük, vagyis időnként eltér a véleményük egyes dolgokban, és a személyiségük is egyedi vonásokat mutat. Már szavaznak is telepatikus úton. De még mindig túlságosan az egyetértésre törekednek.” irányító: „Vizsgálja meg, hogy milyen feltételekkel jár a föderációs tagság az első csoport esetében, és mi a feladatuk.” c.b.: „Ők kérték a felvételt. Először csak ideiglenes tagságot nyertek. Sokáig segítőként működtek közre a

különböző tervekben, majd maguk is segítségért folyamodtak saját ügyükben. Az egész azzal kezdődött, hogy volt alkalmuk megfigyelni más, fejlett föderációs fajokat, és szerettek volna rendelkezni ezek adottságaival, képességeivel, evolúciós lehetőségeivel. De egyedi megoldásra törekedtek. Önmaguk ismeretében úgy döntöttek, valamivel kritikusabb szemléletmód beépítése a fajba, illetve néhány más gén átültetése ideális biológiai konstrukciót jelentene számukra. Ez mind maguknak, mind pedig másoknak hasznára válna. A Föderáció testületi tagjai előterjesztés után elfogadták a tervet. A Földet választották központi génbanknak a tervhez.” Ekkor az irányítómnak el kellett mennie valamilyen ügyben, én viszont úgy döntöttem, folytatom az ülést önállóan, hiszen akkor már a bilokáció állapotában voltam. Visszatértem a Föderáció-beli Buddha-féle alakhoz, és megpróbáltam információt szerezni a Föderáció irányító szervére vonatkozóan. Mint megtudtam, jól felépített szervezetet hoztak létre, amelynek keretében valódi értekezleteket tartanak. Az Egyesült Nemzetekhez hasonlítható a működésük. Nem egy erős központi szervről, hanem az egyes fajok, világok, csoportok  szervezett együttműködéséről van szó. A Föderációnak nincs befolyása az egész galaxisban. Más galaktikus szervezetek is léteznek, de ezekkel csak korlátozottan tartanak kapcsolatot. (A szituáció hasonlít a Star Trek: The New Generation filmsorozatban látottakhoz.) A Föderáció lassan terjeszkedik. Szeretné, ha idővel az emberiség, a Föld is csatlakozna hozzá. Ez a cél. Ehhez az kell, hogy a Földön bolygószintű kormányzás jöjjön létre, ez a föderációs tagság legfontosabb feltétele. A Föderáció nem foglalkozik planetáris frakciókkal. A Föderáció szabályai ezt nem teszik lehetővé, kivéve ha – mint a szürkék esetében – a csoportok időben különülnek el egymástól. A Buddha-féle személlyel társalogva a kormányzás fogalmára koncentráltam. Azt mondta, sürget az idő. A Föderációt ismerő embereknek terjeszteniük kell a

tudásukat. A Földön hamarosan felgyorsulnak az események. Meg kell tenni a kezdeti lépéseket a kapcsolatfelvételre a Föderációval, hogy a harc, a halál és a zűrzavar éveiben legyen hova segítségért folyamodnunk. Külön kihangsúlyozta, hogy a Föderáció nem fogja megoldani a problémáinkat, de tud és fog is segíteni, ha hozzá fordulunk. A jelre koncentrálva határozottan éreztem, hogy hamarosan kérnünk kell a tagfelvételt a Föderációba. Többféle útja-módja van a folyamodásnak. Elég az, ha a világkormány mentális döntés alapján kívánja a tagságot, a többi a Föderáció dolga. Akkor már nyíltan fog cselekedni. Köszönetet mondtam a Buddha-féle alaknak és annak a szürkének, aki korábban már a segítségemre volt, majd befejeztem az ülést. Még aznap felhívtam az irányítómat, és megtudtam tőle, hogy acélpont a „A szürkék jelenlegi kormányszervezete” volt.

Véleményezés A szürkék társadalmát csak akkor értjük meg, ha elfogadjuk, hogy a transzcendens világban nincs lineáris idő. A lineáris idő a fizikai világegyetemben megélt lét egyik tulajdonsága, csak a fizikai struktúrán belül értelmezhető. Sok távolbalátó hosszú éveken át folytatott távolbalátási tapasztalata alapján elmondható, hogy lineáris idő a fizikai világon túl nem létezik. Minden esemény egyidejűleg megy végbe. Ez legtöbb földlakó számára felfoghatatlan, mivel itt az események időben követik egymást.[20] A távolbalátók időben és térben egyaránt könnyedén mozognak, és ha különböző időpontokban lejátszódó eseményeket figyelnek távolbalátással, úgy érzik, mintha a helyszínen lennének. Mondjuk, ha a távolbalátó egy csónakversenyt figyel, akkor azt az események valós idejében érzékeli. Tehát a távolbalátás az esemény részévé válik, és ha egy másik távolbalátó is szemléli ugyanazt az eseményt,

közben észleli az előző távolbalátó transzcendens alakját, amint az a versenyt figyeli. Tudjuk, a szürkék már régóta képesek űrhajóikat és testüket az időn át utaztatni. Bár nem vagyok tisztában ennek elvi alapjaival, de elképzelhetőnek tartom, hogy időben és térben is mozogva, átmenetileg átlépnek a fizikai térből a transzcendens térbe, majd újból felbukkannak a fizikai világ egy másik helyszínén és idejében. Nem jutott a távolbalátók tudomására olyan adat, amely azt támasztaná alá, hogy a földönkívüliek képesek túllépni a fénysebességet a fizikai világ elhagyása nélkül. Tehát kizárólag fizikai szempontból  ugyanazon relativisztikus törvényeknek engedelmeskednek, mint mi. Mivel a lineáris értelemben vett szürke társadalom már régóta képes időben utazni, logikusan következik, hogy egyidejűleg különböző időszakokban élő szürkék is látogathatják a Földet. Nagyon érdekesnek találom, hogy az evolúciós vagy időbeli eltérések a fizikai lényekre a földrajzi távolsághoz hasonló módon hatnak. A primitívnek nevezett szürkék nem szívesen működnek együtt a modernekkel, a két korábbi csoport pedig egyformán húzódozik a fejlettektől. A szürkék három szintje ily módon a földi nemzetekkel állítható párhuzamba. Gyakran tapasztaljuk, hogy közös nemzeti tapasztalatainkat a más nemzetbeliek értetlenül fogadják. Nyelvi és szokásbeli eltérések vannak köztünk, néha pedig egyszerűen csak másképp látjuk a világot, mint a határon túli embertársaink. Az egyik időszakból érkező szürkék hasonló módon nem értik a másik időszak szürkéit, és ha egy időben vannak jelen valahol, mint most a Föld körül, nem közelednek egymáshoz. Pedig a korai szürkék azért küzdenek, hogy a későbbiekhez hasonlók legyenek. Megpróbálom szélesebb perspektívába helyezni a problémát, ez talán hozzásegít a megértéshez. A távolbalátók tudják, hogy a Földet valószínűleg a jövőből érkező emberek is látogatják, akik technikai fejlettségüknél fogva szintén képesek átszelni az időt. Tehát egyáltalán nem kizárt, hogy

egy mai ember olyan űrhajót pillant meg, amit saját fajának egy jövőből érkező tagja kormányoz. Ha egy ilyen űrhajó ereszkedne le a kertemben, és a jövőbeni másom kászálódna ki belőle, nem biztos, hogy tudnám, mit tegyek. A feszengésem valószínűleg aszerint oldódna, hogy milyen távoli jövőből csöppent ide. Kétségtelenül sok kutatás vár még ránk ezen a területen. De ma  már legalább megértjük, hogy nem is  lesz olyan egyszerű párbeszédet kezdeni a szürkékkel és a Föderációval. Nemcsak a fizikai távolság által, hanem az időben elválasztott kultúrák közti érintkezéshez is hozzá kell szoknunk. Igazi szellemi kihívás lesz az emberiség számára, hogy megértse az idők egyidejűségét a galaktikus érintkezésben.

27. FEJEZET Buddha Amikor elkezdtünk a földönkívüliek rejtélyével foglalkozni, az irányítómmal egyetértésben Jézus mellett Dev gurut és Buddhát is felvettük a célpont-listánkra. Buddha kivételével már beszéltem az ezzel kapcsolatos élményeimről az előző fejezetekben – ő ekkor még ismeretien volt a számomra. Bár olvastam néhány vele és a buddhizmussal foglalkozó könyvet, de ezekből nem igazán tudtam meg, hogy ki is volt, és mit cselekedett a Földön. Szóval nem ismertem, és őszintén szólva csak azért vettem fel a célpont-listára, mert a nagy szellemi vezetőkről akartam keresztmetszetet nyújtani. Buddhát nem zavarta a tájékozatlanságom. Valószínűleg a buddhisták semmi váratlan dolgot nem fedeznek majd fel a párbeszédünkben. Véleményem szerint mindig is misztikus köd fonódott a nagy tanító alakja köré; ebben a fejezetben is sejtelmes marad, de ugyanakkor olyan mélységben szól az élet értelméről, amilyen mélyre a magam erejéből egy életen át sem tudtam volna jutni. Azt kell mondanom, hogy az összes távolbalátó élményeim közül ez az ülés volt a legcsodálatosabb. Az ülés vakon folyt le. Az olvasó tapasztalni fogja, hogy a párbeszéd kibontakozása a meglepetés erejével hatott az irányítómra. Buddha igazi nagy tanítómester. A legjobb akarattal sem tudtunk volna felkészülni arra, amit egy michigani nyári éjszakán átéltünk. Dátum: 1994. július 30. Hely: Ann Arbor, Michigan Adat: 4. típus, távolról irányított A célpont kódja: 1842/3355

Az előzetes szakaszból kiderült, hogy a célpont nagyon meleg helyen található. c.b.: „Fekete, fehér és bézs színt látok. Nem tudom mi ez, de lapos, széles, kör alakú, és nagyon terjedelmes.” A 3. szakaszban egyszerű ovális formát rajzolok. „Áttérek a 4. szakaszra. Feketét, fehéret, meleget és hideget, nagy fénykontrasztokat és hőmérséklet-ingadozást érzékelek. Megint egy kör alakú, gyors, energikus dolgot érzek, de most már örvénylik is. Ég és füstöl valami. A füst egy örvényből jön.” irányító: „Összpontosítson az örvényre és a belsejére.” c.b.: „Rendben, azt teszem. Ó! Micsoda érzelmi hatás! Az jut eszembe, amiről már hallottam, hogy Buddha egykor mintegy másfél km átmérőjűre kiterjesztette a tudatát, majd nagyon kicsire, egy molekulányira zsugorította össze. Úgy tűnik most, hogy a tudatom ténylegesen kitágul, mint Buddháé. Erőteljes, hatalmas energiák áramlanak. Az az érzésem, hogy, szinte galaxis méretű területen vagyok, és részecskék forognak körülöttem. Most mintha kinyújtanának vékonyra, de ez nem kellemetlen érzés. Érzékelem, hogy a képből valamilyen információt kell kiszűrnöm. Mintha egy AOL társulna hozzá. Először a Buddha-szerű alak jelenik meg előttem a Föderáció központjából. A mostani helyzet arra emlékeztet, mint amikor beléptem az elméjébe, ő pedig a galaxis képét vetítette elém. De ez itt nem a galaxis, valamilyen furcsa módon egész más. A teremtés gondolata tölt be mindent. Még nem alakult ki az élet. Az élet esszenciája már jelen van, de még nem testesült meg. Most mit tegyek?” irányító: „Nem is tudom. Van valami ötlete?” c.b.: „Megkérdezem a tudatalattimat.” irányító: „Kövesse az intuícióit. Ilyesmit még nem csináltunk.”

c.b.: „Azt az ötletet kapom, hogy Istenre kell koncentrálnom. Megteszem. Nézzük csak. Egy ismerős személyhez megyek, Jézushoz. Jézusra koncentrálok. Rendben. Megvan Jézus. Most arra gondolok, hogy hol vagyok. Tisztán érkezik hozzám a jel: az élet kezdeténél vagyok. Megkérdezem, miért vagyok itt. Azért, mert tudnom kell az élet okát – érkezik a válasz. Nagyon erőteljes a jel. Gondolatban felteszem a kérdést, hogy most mit kell tennem. Jézus azt mondja, szabaduljak el, menjek bele az örvénybe. Hát akkor minden jót, remélem még találkozunk. Lemerülök. Atya ég! Micsoda érzelmi hatás! Benn vagyok. Isten egy örökkévalóságig kiterjedés nélküli pont alakjában létezett. Fejlődése során eljutott abba a stádiumba, amikor már nem tudta elviselni az egyedüllét magányát. Az egyetlen menedék az lehetett számára, hogy a végtelenségig reprodukálja magát új istenek, önnön képének alakjaiban, lényekben, akik törődnek vele, és akikkel ő is törődhet. Szeret minket, mert feloldottuk szavakba nem önthető magányát. Soha nem fogja átengedni teremtményeit a pusztulásnak, mert akkor vissza kellene térnie a számára börtönt jelentő pontállapotba. A növekedés örökké tart. O, nahát! Ez lenyűgöző! Azt éreztem, hogy robbanásszerűen helyet változtatok. Minden idő a teremtés  része. Galaxisok jönnek létre, végtelen a változatosság, és minden tágul, nő. Öröm, hatalmas öröm kíséri Isten új létezését. Kimondhatatlan gyönyörűség! Megkérdezem, van-e még valami tudnivaló. Kissé megrendültem. Nem vagyok biztos benne, hogy folytatni tudom az ülést. Jézus közli, hogy vége, megpihenhetek. Elbúcsúzik. Hova utaztatott?”

irányító: „Nem én utaztattam, Courtney. A célpont Buddha volt.” c.b.: „Buddha?” Amint befejeződött az irányított ülés, rövid önálló ülést tartottam. A Föderációból megismert Buddha-szerű alakra koncentráltam. Mikor megjelent, melegség öntött el. Az SRV-jegyzőkönyv keretein belül maradva megkérdeztem tőle, ő-e Buddha. Az mondta, ezt a kérdést hagyjuk inkább megválaszolatlanul. Ugyanis nincs értelme a konkrét válasznak. Szerinte mindenkinek a maga útját járva kell rátalálnia. A racionális elmém azonban egyértelműen azt súgta, hogy igen, ő az. Ő Buddha, én pedig lám, hosszú beszélgetéseket folytattam vele, anélkül, hogy ezzel tisztában lettem volna. Megkérdeztem, írjak-e róla a könyvemben. Döntsem el magam – válaszolta. Nem hagyhattam ki, bár szavaim nem képesek visszaadni a személyéből áradó, mérhetetlen boldogságot.

Véleményezés Buddha nem szándékozott közvetlenül tudtomra adni, hogy ki ő; azt akarta inkább, hogy megtapasztaljam a választ. Bármilyen hihetetlen is, Buddha a Föderációs Tanács tagja, amely szemmel tartja a földi eseményeket. A mai napig figyel bennünket. Buddha kívánsága volt, hogy engedjem el magam, tágítsam ki a tudatom, és érezzem, tapasztaljam meg Isten teremtő lényét, a teremtés pillanatát. A mélyen átélt tapasztalati tudás vezetett rá arra a bizonyosságra, hogy Buddha és a föderációs tanítóm, barátom egy és ugyanaz a személy. Irányításával ráébredtem egy alapvető felismerésre: a feltárás (vagyis a szavakkal átadott ismeret) a megismerés infantilis útja. A megtapasztalás az igazán fejlett út.

Buddha nyilvánvalóan úgy vélte, hogy meg kell ismernem az élet kialakulásának okát. Az ebben a fejezetben leírtak szorosan kapcsolódnak az Istenről írt rész tartalmához. Tapasztalataim arra utalnak, hogy az élet azért jött létre, mert Isten életet akart teremteni. Isten a magányát akarta megszüntetni ezzel. Az a magány, amit az ülés során tapasztaltam, a lehető legmélyebb, a fogalom által kifejezett érzés legtisztább, legáthatóbb formája volt. De ugyanilyen intenzitású, a lehető legtisztább, legcsodálatosabb öröm töltötte el Istent akkor is, amikor megteremtette az időt, a fizikai anyagot és minket. Tehát Isten ugyanúgy érez, mint mi, jobban mondva, mi is úgy érzünk, ahogyan ő. Az érzelem – a tapasztalatok és élmények magja – isteni eredetű. Most már világos, hogy miért szeretnének a szürkék olyan fizikai testet, agyat, amely képes átélni az érzelmeket, mindenekelőtt a szeretetet. Így próbálnak továbblépni evolúciójuk végső célja, az Istennel való egyesülés felé. Eddigi távolbalátási tapasztalataim alapján állítom, hogy az emberekkel érintkező szürkék sok tudományos ismerettel rendelkeznek Istenről, és ezek többet jelentenek puszta adatoknál. Meg akarják, és meg is fogják tapasztalni Istent, bár ez eddig még nem sikerült nekik. Most már egész más szemmel nézek a szürkék evolúciós harcára, amelynek célja az előrejutás az életben. Technológiai fejlettségük a galaxis csodája, de mégsem elégedettek. Minden további nélkül képesek időn és téren át utazni, de ez mégsem elég nekik. Uralják a telepátiát, de többet várnak az elméjüktől. Mindenük megvan, ami az embert mélységes tiszteletre és csodálatra készteti, de mégis mindent megtennének azért, hogy génjeink egy kis darabját megszerezzék. Megint érezni szeretnének; és Isten is érezni kíván általuk. Most már napnál is világosabb a számomra: az élet minden egyéb formájával egyetemben mi is isteni anyagból készültünk. Mivel Isten részei vagyunk, rajtunk keresztül éli meg az életet, mi pedig azért élünk, mert az élet isteni

tulajdonság bennünk. Korábban attól féltem, hogy a Teremtő egy nap visszazuhan eredeti pont állapotába, és akkor örökre megszűnik a transzcendens lényem. A félelmem azonban tovatűnt: Isten nem fog visszatérni eredeti pont állapotába, mert akkor újból rászakadna az a magány, amiben egykor egy örökkévalóságon át élt. Én nem akarom feladni a létem, eszerint Isten sem akarhatja. Nem tér vissza önként a maga poklába. Isten számára a jövő az örökké tartó növekedésben rejlik, a végtelenségig növeli lényének bonyolultságát. Isten úgy növekszik, ahogy mi, és ez egyben valószínűleg arra is válasz, hogy minket embereket mi késztet inkább növekedésre, mint stagnálásra. Isten természetében rejlik, hogy evolúciója a növekedésben, terjeszkedésben nyilvánul meg. Mivel belőle származunk, mi is magunkban hordozzuk ezt a tulajdonságot. Tudatunk legmélyén megtalálható ugyanaz az isteni eredetű rettegés az egyedülléttől, magánytól, amit a teremtés, a növekedés, a terjeszkedés szüntetett meg. Vér vagyunk a véréből, hús a húsából. Isten képmására teremtődtünk, azt tesszük, amit ő. Megpróbáljuk felfogni a létezés eddig még ismeretlen formáit. A létért folyó harcunk egyben Isten létért folyó harca is.

28. FEJEZET A marslakók kultúrája a Földön Amikor megismerkedtem az irányítómmal, már az elején javaslatot tettem arra, hogy használjuk fel a távolbalátást más kultúrák megismerésére. Úgy tűnt, túlságosan katonai szemszögből közelíti meg a módszert. A katonai távolbalátókat inkább a földönkívüliek technológiája érdekelte – ki, miféle repülő objektumot vezet, hol és hogyan – nem pedig a technikai ismeretek mögött álló társadalom. Társadalomtudósként természetes érdeklődést mutattam a téma iránt, úgyhogy amikor a könyv megírásához anyagot gyűjtöttem, a marslakók jelenlegi kultúráját az elsők közt vettem fel a célpont-listára. Tudtuk, hogy a marslakóknak vannak űrhajóik, tehát technikailag nagyon fejlett szintre jutottak. Ugyanakkor az Amerikai Egyesült Államok társadalma is produkált már high-tech termékeket. Ebből azonban még nem sokat tudna meg egy idegen például az amerikai fiatalok életmódjáról. Nem elégedtem meg a csupán pilótákról és genetikusokról szerzett adatokkal, többet akartam tudni a köznépről – kik ők, hol vannak és mit csinálnak? Később, 1994 júliusában az irányítóm a marslakók kultúráját adta meg célpontnak. Az ülés, mondanom sem kell, vakon folyt le, az én esetemben ennek különösen nagy jelentősége volt. Mint utóbb megtudtam az irányítómtól, más távolbalátók egymástól függetlenül az enyémhez hasonló eredményre jutottak. Azóta már írásos formában is olvashattam a vizsgálatok eredményét. Ezután irányítóm sok mindent elmondott a megfigyelt marslakók technikai felszereltségéről. Azzal fejeztük be az ülést, hogy megállapítottuk, milyen remekül illeszkedik egymáshoz egy logisztikai szakember és egy társadalomtudós érdeklődési köre.

Dátum: 1994 július 31. Hely: Ann Arbor, Michigan Adat: 4. típus, távolról irányított A célpont kódja: 4731/8279 Az előzetes szakasz szerint a célpont megközelítéséhez hozzátartozik egy mozgó, kemény, mesterséges tárgy. c.b.: „Szürke, acélos színeket látok. Fényes, csiszolt, sőt világító, tükrös felületeket. Perzselő a hőség. Valami sebesen mozgó tárgyat és linearitást érzékelek. Lehet, hogy a linearitás a mozgás jellegére utal? Nagy energia van jelen.” A 3. szakasz vázlatrajzából egy gyorsan haladó földönkívüli űrhajó képe bontakozik ki. A 4. szakaszba lépve kevés, ám elegendő adatot gyűjtök, ami megerősít abban, hogy valóban földönkívüli űrhajóról van szó. Helyváltoztatást hajtok végre, miáltal 50 lábbal az űrhajó célállomása fölé kerülök. „Lenn bonyolult építményt látok. Leginkább barna, sárgásbarna, vörös árnyalatokat érzékelek. A felületek durvák és simák is. Meleg van. Valami ég, füstöl. Zajt is hallok. Kiterjedtségére nézve a helyszín tág és lapos. Sok kanyargó vonalat látok magam alatt és néhány szögletét is. Újabb 3. szakaszos rajzot készítek, amelyen mintha egyszintes lakóépületek lennének egy nyílt terület szomszédságában. Áttérek a 4. szakaszra. Lenn bonyolult geometriai minta rajzolódik ki. Az a benyomásom támad, hogy a helyszín meglehetősen durva, mondhatnám primitív. Sok lény tartózkodik itt, és azt az információt kapom a jelből, hogy régmúltra jellemző falufélét látok. De ez nem azt jelenti, hogy mindez a múltban van, csak arra jellemző. Az építmények lakóházak, anyagszerkezetük fára utal. Közelebb megyek. Igen, viszonylag primitív lakóházakat látok.

A lényekkel nincs semmi probléma, úgy értem, nagyon nyugodtak. Lassan, békésen csordogál az élet, érzem, semmilyen közvetlen katasztrófára nem kell számítani. Jobban körülnézek, és azt látom, hogy ez egy kisebb város, amit humanoid lények laknak. Közelebbről azonban nem látszanak embereknek. Valami furcsát érzékelek, igen. Alacsonyabbak, de nemcsak erről van szó. Újabb helyváltoztatást hajtok végre, és kétszáz lábnyira a helyszín fölé kerülök, amelyről kiderül, hogy ez egy város. Megint a 4. szakaszba térek vissza, és belépek az egyik épületbe. A tudatalattimra bízom, hogy döntse el, hova érdemes bemenni. Egy hatalmas teremben vagyok, valószínűleg az egész építmény egy nagy terem. Legalábbis ez a helyiség uralja az épületet. Valami raktárféle, ahol tárgyakat – dobozokat – tárolnak. Fadobozokat. A dobozokban alapvető cikkek vannak. Megvizsgálok egyet. Ezek itt lezárt szállítmányok. Belemenjek a dobozba?” irányító: „Igen.”. c.b.: „Orvosság, gyógyszerek, orvosi eszközök, ilyesmi van benne. Mindezt segélyszállítmányként hozták ide, ahhoz hasonlóan, mint amikor az USA Szomáliának próbált segítséget nyújtani.” Az irányítóm visszaküld a 3.  szakasz egyik vázlatrajzához, hogy nézzem meg, mi van a lakóépületekben. „Egyszerű népek, egyszerű életet élnek. Családjuk van, gyerekeik. Most éppen főznek valamit. Az első építményben látott egészségügyi felszerelés sokkal fejlettebbnek tűnt, mint ezeknek az embereknek a kultúrája. A 6. szakaszra térek át, és sematikus vázlatot készítek az eredeti földönkívüli űrhajó útjáról a felszállástól a célpontba érkezéséig. Aztán visszafelé követem a jármű útját. Nagyon korszerű szerkezete van. Lényeket látok benne, egyenruhát viselnek. A technikai színvonal ahhoz hasonlatos,

mint amit Új-Mexikóban a barlangokban élő marslakóknál láttam. Visszatérek az űrhajó célállomásához, ezer lábnyira fölé repülök. Sűrű növényzet, szinte dzsungel terül el alattam. A közelben hegyek vannak, talán egy kialudt vulkán. Sok az irtásos terület. Mintha már nem érintetlen, esőerdős területen lennék. Alacsony, kunyhószerű, egyszerű épületeket látok. Minden jel szerint, az emberektől távoli, erdős területen találhatók. A jelből érkező erős AOL-ként érzékelem, hogy ez a marslakók egyik menekülttábora. Délen van, talán Latin-Amerikában.” irányító: „írja be mindezt a mátrixba a megfelelő helyre, majd folytassa. Ne feledje, hogy a 4. szakaszban van. Bízza magát a tudatalattijára.” c.b.: „A tábor – falu fogalomra koncentrálok. Úgy van. Ezek itt menekültek. Kicsit szoronganak, de tudják, ennél jobbra egyelőre nem számíthatnak. Tisztában vannak azzal, hogy kicsodák, de nem mindent tudnak. Valamit szándékosan kitöröltek az agyukból, hogy megkönnyítsék számukra a beilleszkedést a környezetbe. Dél-amerikai indiánoknak vélem őket az arcuk alapján. A lakóépületek megválasztása is a rejtőzést szolgálja. Majd egyszer „be fog kattanni” az agyukban valami, és akkor teljesen visszatér az emlékezetük. Nagyon érdekes. Az agyuk rejtett zugában megtalálható az eredeti kultúrájuk, de ennek nincsenek tudatában.” Ekkor az irányítóm már az ülés befejezésére készült. A 6. szakasz munkalapjához irányított, le kellett rajzolnom annak az országnak a zászlaját, ahol a falu található. Ezután lezárta az ülést, és közölte, hogy a célpont a »A marslakók jelenlegi kultúrája« volt.

Véleményezés

Az irányítóm elmondta, hogy a többi távolbalátó akár önállóan, akár irányított formában lefolytatott üléseinek adatai egybevágnak az általam tapasztaltakkal. Az ülés megerősítette őt abban, amit már eddig is tudott: ez pedig a falu földrajzi elhelyezkedése. Kérem az olvasót, ne azt vegye ki a szavaimból, hogy van egy latin-amerikai nép, amelyik valójában marslakó, hanem arról van szó, hogy a marslakók egy kisebb hányada (talán néhány száz fő – a pontos számot nem tudom) ügyesen elrejtőzött és integrálódott a nagyobb emberi populációba. Az ülés után feltett szándékom volt, hogy azonnal elmegyek az utazási irodába, megveszem a jegyet és ellátogatok a helyszínre. De figyelmeztettek, hogy a területen jelenleg politikai zavargások vannak. A szervezett és jól felfegyverzett kábítószer csempészek is veszélyt jelenthetnek a területükön áthaladó, marslakók után kutató amerikai utazóra. A családomra gondoltam, és úgy döntöttem, kedvezőbb időpontra halasztóm a marslakó közösség meglátogatását. Egy biztos: a marslakók ügyesen választották meg a telephelyüket – a látogatók elől biztonságban vannak, még azok sem tudnak hozzájuk férkőzni, akik tudják, kik is ők valójában. A bolygónkon élnek ugyan, de megközelíthetetlenül. Az általam megfigyelt „falusi marslakók” nem az egyetlen túlélői a fajnak. Úgy tűnik, más, technikailag fejlettebb honfitársaik támogatják őket. Véleményem szerint a faluban élők önként jelentkeztek annak a tervnek a megvalósítására, amely az eredeti kultúra lehető legérintetlenebb átmentését tűzte ki célul. Valószínűleg azokból az időkből ered a kultúrájuk, amikor összeomlott a Mars ökológiai rendszere, és a szürkék mentették meg őket. Teljes kulturális örökségük el van rejtve az agyukban, hogy idővel valami beindító jel hatására felszabaduljon majd az emlékezetük. A terv szerintem kiváló. A marslakóknak a túlélés a céljuk. Számomra semmi furcsa nincs abban, hogy a marslakók transzcendens lénye emberi alakban születik újjá. De akkor

emberekké válnak, ami a marsbeliségük elvesztését jelenti. Valójában tehát a marsbeliség emlékeinek túlélését kell biztosítaniuk, az ősi kultúra megőrzése a cél. Emellett talán az eredeti gének egy csoportját is átmentették az új testükbe. A földi testük azonban szükségszerűen lényegesen eltér az eredetitől, bolygónk nagyobb gravitációja miatt van erre szükség. A kultúra többé-kevésbé megőrizhető egy emberi környezettől elzártan élő népességcsoport memóriájának rejtett zugaiban. Ha ezeket a marslakókat mondjuk New York közepén helyezték volna el, akkor bizonyára pszichológiailag beolvasztotta volna őket a sokféle inger, és akkor igencsak nehéz lenne később ráébreszteni őket marslakó mivoltukra. Az emberektől elzárt falu azonban tökéletes lakhely egy ilyen csoport számára. Szerintem a falu egy kulturális bank. Úgy tűnik, a marslakók komplex tervet dolgoztak ki az áttelepülésre. Egyrészt biztosítottak maguknak egy kulturális megőrző helyet, történelmi és identitás  bankot, amely konzerválja a marslakók eredetével, lényével kapcsolatos ismereteket. Másfelől viszont tudomásunk van olyan marslakókról is, akik pl. a migrációval foglalkoznak, vagy azoknak az űrhajóknak a technikai fejlesztésén dolgoznak, amelyekkel a földi marslakókat segítik. Van olyan csoport is, amely a genetika területén végez széleskörű kutatásokat. Egy másik – itt nem ismertetett – SRV-ülésből eredő adatok szerint eljön majd az a nap, amikor egy marsbeli űrhajóflottilla tömeges méretekben telepíti át a marslakókat a Földre. Ők most a Marson élnek, a föld alatt, és már alig várják, hogy útra kelhessenek. Sokan közülük alacsony technikai színvonalon élnek. Olyan életkörülményeket kívánnak maguknak (beleértve a klímát is), amely megfelel az általam megismert, marslakók lakta falunak. Valószínűnek tartom, hogy a Földön, falusi környezetben élő marslakók kulturális ébredése még a társaik érkezése előtt be fog következni, így a földi marsbeliek be tudják tanítani az újonnan érkezetteket. Megtudhatják tőlük, hogyan

lehet itt élni. A kulturális oázis szerepét töltik be az idegen világban. Úgy döntöttem, nem teszem közzé, hol található az a bizonyos falu. Ez más eset, mint az Új-Mexikóban, a Santa Fe Baldy-hegy alatt található marslakó bázis. A hely nyilvánosságra hozatala véleményem szerint arra fogja ösztönözni a marslakókat, hogy nyílt párbeszédbe kezdjenek a kormányvezetőkkel. A marslakó falu életét viszont óvni szeretném. A falu pontos helyének közlése komoly veszélynek teheti ki a lakosait. A települést a marsbeli kultúra megőrzésére hozták létre; nincs szükség arra, hogy az emberek megrohamozzák a gondosan megtervezett földi paradicsomot, és megakadályozzák, hogy a fejlettebb marslakók segélyszállítmányokkal lássák el a falu lakóit. Talán egy napon majd sikerül megértetnem az Egyesült Államok vagy egy másik ország valamelyik magas rangú politikusával, hogy egy diszkrét látogatás a marslakók településén nagyban elősegítené a diplomáciai kapcsolatokat az emberiség és a marslakók között. A fejlett technológiájú marslakók vagy a Santa Fe-beliek biztos beleegyeznének a látogatásba.

29. FEJEZET 2. számú megbízhatósági próba Ebben a fejezetben a második olyan ülést ismertetem, amely kalibrálási célponttal folyt le. Az első hasonló ülés célpontja a Fehér Ház Ovális Irodája volt. Már ott elmondtam, hogy a kalibrálási célpontok az SRVjegyzőkönyvek pontosságának ellenőrzésére szolgálnak. Mivel ezeket könnyű ellenőrizni, az SRV-ülés ilyenkor a távolbalátást beszabályozó funkciót lát el. Ez volt az egyik utolsó távolbalátási célpont Ann Arborban, Michigan államban 1994 nyarán. Az ülést megelőző két hétben sok időt töltöttem távolbalátással, rengeteg élményben volt részem; például átéltem a marslakóknak a Földre indulás pillanataiban érzett örömét, és az Istenből a világ teremtésekor áradó határtalan szeretetet. Az idegrendszerem hihetetlen mennyiségű adatot közvetített a tudatalattimból, lassan elérkezett a pihenés ideje. Az irányítóm közölte, hogy ezúttal egyszerű célpontot kapok. Azt is elárulta, hogy a múlttal van összefüggésben, de azt már nem mondta meg, hogy hely, esemény, személy vagy valami más lesz az ülés tárgya. Meglepetésre készültem, olyan ülésre, amely sokat feltár az éber állapotú tudat és a tudatalatti közti interakcióról. Dátum: 1994. július 31. Hely: Ann Arbor, Michigan Adat: 4. típus, távolról irányított A célpont kódja: 3102/2137 Az előzetes szakasz arra utalt, hogy a célpont a szárazföldön van. A területen mesterséges alkotásokat

érzékeltem, de nem épületeket. c.b.: „Bézs, barna, sárgásbarna színeket látok. Az anyagszerkezetek: föld, szárazság, de egy kis nedvesség is. Meleg van.” A 3. szakasz vázlatrajzaként hatalmas, nyílt terepet rajzoltam, ahol nagy a nyüzsgés. Magasan a helyszín felett vagyok. Helyváltoztatással a célpont helyének közepére kerülök. Ugyanazok a színek és anyagok, mint korábban, de most már hangokat is hallok. Ezer lábbal a helyszín felett az előző 3. szakaszbeli vázlathoz hasonló rajzot készítek, majd áttérek a 4. szakaszra. „Embereket érzékelek. Valami AOL érkezik a jelből, de nem tud áttörni. Futballmeccsre asszociálok, de tudom, hogy hamis nyomon járok. Feljegyzem AOL- ként. Valami furcsaságot érzek. Leereszkedem a helyszínre. Embereket látok, kosztümöt viselnek. Rengeteg a szín, az alapszínek. Nagy a nyüzsgés, gyors tevékenység folyik. De mégiscsak van itt valami nagyon furcsa. Nem érzékelem az emberek érzelmeit, totális az üresség. Mintha kitörölték volna az érzéseiket, mégis úgy mozognak, mint akik nagy bajban vannak. Égésszagot, izzadság ízt érzek. Ordítozást hallok. Nagy lenn a zűrzavar. Szervezettségnek nyoma sincs, az emberek össze-vissza cselekszenek. De ez nem alkotó jellegű tevékenység. Most egy erős AOL érkezik hozzám a jelből, miszerint ez egy csata.” Ekkor az irányítóm azt javasolja, vizsgáljak meg valamit a környezetemben. c.b.: „Megint a kosztümös embereket látom. Az összes szín a szemem előtt kavarog. Felfordulás és rohangálás mindenütt. Az embereknek sajnos fogalmuk sincs arról, mit keresnek itt Valamilyen viszály és harc folyik köztük teljes

káosz közepette. Az emberek zavart érzelmekkel reagálnak az eseményekre. Megpróbálom kideríteni, mi a tevékenységük célja. Robbanást érzékelek. Minden nehézség ellenére megpróbálnak keresztülvinni valamit. Az a benyomásom, sokan kudarcot szenvednek közülük, de nem látják be. Mintha egy nagy kampány folyna sok félrevezetett ember részvételével, akik azt hiszik, valamilyen dicsőséges dolog fog történni, de ez nem így van. Az elmém ellenáll az adatoknak. Nem tudom, mi ez, de az értelmem nem akar tudni róla. Egy kicsit előremegyek időben, ki akarok kerülni ebből a zűrzavarból. Lássuk csak. Egy csata zajlott le. Rengeteg halottat látok. Elpusztultak. A mezőn holttestek, fegyverek, egyenruhák hevernek. A jelből erős AOL érkezik hozzám: ez az esemény a Konföderációval áll összefüggésben. Egy háború jelentős csatája zajlott itt le. Felismerem a helyszínt: ez volt a polgárháború legnagyobb, legtöbb áldozatot követelő csatája. A helyszín Gettysburg.” irányító: „Rendben, Courtney. Az ülésnek vége. A célpont »A gettysburgi csata« volt.”

Véleményezés A tudatalattim sikeresen beazonosította a célpontot az ülés során. Am addig nem voltam képes ráismerni a helyszínre, amíg a csata le nem zajlott, és el nem csitultak az érzelmek. Tudatalattim nyilván együttműködött a tudatommal, így kímélt meg a megrázó látványtól. Röviden, az ülés kezdetén az elmém nem volt  kész ilyen információ befogadására, és addig kellett várnom, amíg az elmém olyan helyszínre akadt az időben és térben, amely az idegrendszerem túlterhelése nélkül közvetítette a kért információt. Szeretném kihangsúlyozni, hogy mindez automatikusan ment végbe, nem az én tudatos döntésem alapján.

Végül a történészek számára egy kis adalék. A gettysburgi csata valóban rászolgált a hírére. Szörnyű, szavakkal nehezen leírható esemény volt. Az ember ezt akkor fogja fel teljes valóságában, ha maga is jelen van. Érdemes lenne a történészeknek ellátogatniuk a helyszínre az SRV-módszer segítségével.

30. FEJEZET Santa Fe Baldy Új-Mexikóban, Santa Fétől nem messze, a Santa Fe Baldyhegy alatt található a marslakók bázisa, a bolygónkon folytatott tevékenységük központja. A korábbi fejezetekben már közöltem adatokat ezzel kapcsolatban. Még a kutatás elején úgy döntöttem, külön is foglalkozni fogok a fenti információ ellenőrzésével. Ezért felvettem egy új célpontot a listára, amely magára a hegyre vonatkozott. Ezzel ki akartam zárni annak lehetőségét, hogy egy olyan hegyet tanulmányozzunk, ami nagyon hasonlít ugyan Santa Fe Baldy-ra, de valójában nem azonos vele. Ahogy irányított üléseknél már megszokhattuk, ez is 4. típusú körülmények között, vakon folyt le. Az adatok elemzésekor nem szabad megfeledkezni a nagyon is intelligens tudatalattinkról. Adatkéréskor tisztában van azzal, hogy mit kell tudnia a távolbalátónak a téma kapcsán. Mindig a helyes válasz felé tereli a távolbalátót, még akkor is, ha az illető racionális tudata nem azt tartja megfelelő válasznak. Vegyük az én esetemet – azt szerettem volna megtudni, valóban a Santa Fe Baldy-hegy gyomrában van-e a bázis. De a tudatalattim adatok lenyűgöző tömegén át vezetett el az információhoz; tágabb összefüggésbe helyezte a  földrajzi meghatározást, így sok mindent megtudtam az embereknek és a marslakóknak a bázishoz kapcsolódó jelenlegi és jövőbeni tevékenységéről is. Adat: 1994. augusztus 2. Hely: Ann Arbor, Michigan Adat: 4. típus, távolról irányított A célpont kódja: 4471 /3621

Az előzetes szakaszból megtudtam, hogy a célpont szárazfölddel és mesterséges építményekkel van összefüggésben. c.b.: „Vörös, barna és bézs színeket érzékelek. Az anyagok durvák, néhol simák. Enyhén hűvös van, pillanatnyilag nem érzek szagot. A 3. szakasz vázlatrajzán egy terület látható több épülettel. Helyváltoztatás következik, 100 lábbal a helyszín fölé repülök. Egy kerek formájú épület fölött vagyok.” A 3. szakaszban készült másik vázlaton olyan épület körvonalait vetem papírra, amelyet már több távolbalátó is beazonosított a marslakók kapcsán. (Más, a könyvben nem ismertetett ülések arra utaltak, hogy ebben az épületben magas szintű tárgyalásokat folytatnak majd az emberek a marslakókról.) Az irányítóm utasítására egyenesen a 6. szakaszra térek át, és egy papírlap közepére az épületet jelképező ábrát rajzolok. „Az épület környékére koncentrálok. A kör alakú épület mellett további kisebb épületek találhatók. Az épületcsoporttól néhány mérföldnyire felfedezek egy erdőt és egy hegyet. Nyugatra lakóterület van. Úgy tűnik, a hegynek köze van a kör alakú épülethez. Most bemegyek a nagy, kerek formájú épületbe. Egy tágas helyiségbe csöppenek, irodának van berendezve. A hivatal fala az épület ívelt formáját követi. A helyiségből nyíló ajtón át előcsarnokba jutok, ahonnan  további kisebb irodák nyílnak. Visszatérek a terembe: előadói pulpitust látok és lehajtható széksorokat. A teremben tartózkodó emberekkel szembe fordulok. Teljesen hétköznapi ruhát viselnek. Az épület gyártói érdekekkel hozható összefüggésbe. Élénk tevékenység közepette egy termék gyártásával összefüggő kutatásokat

folytatnak. Érzésem szerint a tevékenység egy része számítógép szoftverrel áll kapcsolatban.” Időskálát rajzolok, bejelölöm rajta a mostani dátumot, és négy fontos időpontot a jövőben. Végigmegyek az egyes pontokon, és a másodiknál (mostantól számított két év múlva) azt tapasztalom, hogy a jelenlegi kerek épület mellé egy négyszögleteset építenek. A kisebb épületek közül néhányat leromboltak, hogy helyet csináljanak ennek a nagyobbnak. A későbbi időpontokban már mindenütt a nagy, négyszögletes épület uralja a tájat. Visszatérek a jelenbe, és azt látom, hogy a nagy épület megépítését tervezik. irányító: „Courtney, térjen vissza a jövőbe, a nagy épületbe, és tudja meg, mit csinálnak benne az emberek.” c.b.: „Rendben. Kis türelem. Benn vagyok a nagy, négyszögletes épületben. Számítógép terminálokat, laboratóriumi asztalokat, rengeteg vezetéket és laboratóriumi felszerelést látok. Ez egy tudományos kutatólaboratórium, amelyet privát üzleti érdekből hoztak létre; érzem, hogy genetikával és biotechnológiával összefüggő témát kutatnak.” Az irányítóm utasít, hogy kövessem az egyik férfi dolgozót, amikor a munkaidő végeztével elhagyja az épületet. Több, őrökkel biztosított kapun kell áthaladnia. Követem, amint elhajt nyugatra, hazafelé, a lakóterület irányába. Útközben a jelből erős AOL érkezik hozzám, eszerint Santa Fe közelében vagyunk. irányító: „Térjen vissza a nagy épülethez, és tudja meg, mi folyik az egyes szinteken.” c.b.: „A tudatalattim az alagsor felé vonz.” irányító: „Kövesse.” c.b.: „Te jó ég! Hullákat látok, színes ruhadarabok vannak rajtuk. Taszít a hely. Tovább vizsgálódom. Nem sikerül megtudnom a haláluk okát, csak azt, hogy szolgálat közben haltak meg. A többieknek gyorsan el kellett takarítaniuk a

holttesteket az útból, ezért ide hordták őket. Majd idővel megszabadulnak tőlük. A biztonság a legfőbb szempont.” irányító: „Vizsgálja meg, mit ért azon, hogy »szolgálat közben «.” c.b.: „Tudósok voltak, akik az épületben dolgoztak. A munkájuk következtében haltak meg.” irányító: „Mit csináltak?” c.b.: „Veszélyes tudományos kísérletet folytattak. Tisztában voltak a veszéllyel, de vállalták. Külső felettes szerv nem felügyelte őket. A tevékenység házon belül folyt, magánjelleggel, sőt titkosan.” irányító: „Mi volt ez a tevékenység?” c.b.: „Sugárzással, és élő szervezetek genetikai mutációjával állt összefüggésben. A laboratórium termékei vagy melléktermékei pusztították el őket. Azt hiszem, hiányoztak a szükséges biztonsági intézkedések. Az elmém most keletre, a hegy irányába húz.” irányító: „Kövesse.” c.b.: „A hegy gyomrában vagyok. Barlangok vannak itt, bennük lények. Ez itt a marslakók bázisa, de változások történtek. Kerekeken guruló járművek haladnak a vájatokban. A hely modern, de nem szuperfejlett. Földönkívüli űrhajókat nem látok. Itt egy alagút. Nyugat felé húzódik, kivezet a felszínre, a kijárata álcázott. Az alagutat pillanatnyilag szellőzőnyílásként használják. Hatalmas. Járművek is elférnek benne. Sok munkást látok. Ember formájuk van. Hiszen ezek emberek! Egybeszabott, fehér egyenruhát viselnek. Ó, ez nem akármi! Érzelmi hatásként jegyzem le. Úgy tűnik, hogy a nagy épület alagsorában található hullák kapcsolatba hozhatók az itteni kamrákkal. Lázas tevékenység folyik, ilyet itt még nem tapasztaltam. Nagy építkezésbe fogtak. Úgy látom, a munkások bővítik a létesítményt.

Előremegyek egy kicsit az időben. Az épület elkészült, de üres, csak a felügyelőfélék vannak itt. Továbbhaladva azt látom, hogy marslakó menekültek tömegei töltik meg a helyet. Némelyikük koszos. Nagy zajt csapnak, jönnekmennek, bábeli a hangzavar. A marslakók gyerekeket és felnőtteket költöztetnek a kamrákba. Nagyon felindultak, remény, félelem, izgalom árad belőlük. A marslakók fel akarnak jutni a felszínre. Boldogok, izgatottak!” irányító: „Courtney, téljen vissza a mostani időpontra. Tudja meg, vajon a kerek épületben lévők tisztában vannak-e vele, mi készül. Majd menjen előre a jövőbe, és derítse ki, mikor ébrednek rá a változásra.” c.b.: „Pillanatnyilag semmiről sincs tudomásuk a kerek épületben tartózkodóknak. Az időskála második pontján a kormány már döntött arról, hogy Santa Fe mellett jelöli ki a lakhelyet. Rengeteg pénzt ölnek bele. Az az elképzelésük, hogy a megnövelt földalatti marslakó bázis lesz az érkező marslakók fogadóközpontja.” irányító: „Rendben, Courtney. Ennyi elég, fejezzük be. A célpont pedig Hugh Hefner legutóbbi legénypartija volt.” c.b.: „Na ne.” irányító: „Santa Fe Baldy-i vájatok volt az igazi célpont, ahol jelenleg a marslakók egy csoportja tartózkodik.”

Véleményezés Most láttam először, hogy miképp fognak megérkezni a marsbeli menekültek, és hogyan fogják átalakítani a Santa Fe Baldy-hegy gyomrában lévő marslakó bázist bevándorlási fogadóközponttá. A marslakók többsége kellemes benyomást keltett, általában nem a fejlett technológiájú típushoz tartoztak. Anyák, gyerekek, átlagos marslakó felnőttek voltak. Az volt a benyomásom, hogy az USA-ban és egyéb helyeken történő letelepedésük más, az újonnan érkező

népcsoportokra jellemző szocializációs folyamattal jár. Biztos, hogy az embereknek először hozzá kell szokniuk a gondolathoz. De ha már megszűnik az újdonság élménye, a marslakóknak jó esélyük van arra, hogy barátságos szomszédként kezeljék őket.

31. FEJEZET Hivatalos kapcsolat a marslakókkal Bizonyára sok olvasót izgat a kérdés, vajon miképp indul meg a kommunikáció a marslakókkal. Az egyik előző fejezetben már utaltam arra, hogy az emberek előbb veszik fel a marslakókkal a hivatalos kapcsolatot, mint a szürkékkel. Nem tudom, az utóbbiakkal mikor kezdjük meg a hivatalos tárgyalásokat, de felgyorsítaná az eseményeket, ha az ENSZ nyíltan kinyilvánítaná kapcsolatfelvételi szándékát a szürkékkel. Azonban mindezt megelőzi a marslakókkal létesített kapcsolat, ami hozzájárul ahhoz, hogy az emberiség figyelme egyre inkább kifelé, a csillagok irányába forduljon. A fejezet alapjául szolgáló ülést eredetileg azért tartottuk, mert meg akartuk tudni, mennyire sikerül a marslakóknak beilleszkedniük az emberi társadalomba. Az ülés során választ kaptunk erre, és még sok más, fontos adat birtokába is jutottunk, ahogy ezt a távolbalátási foglalkozások során már megszokhattuk. Utalás történt arra, hogy a hivatalos ember-marslakó kapcsolatnak hogyan kellene kezdődnie. Az ülés vakon, 4. típusú körülmények közt folyt hosszabb pihenő után, amire már igencsak nagy szükségem volt. Most újból irányított távolbalátásba fogtunk, és én újult erővel, kíváncsian vártam, milyen információt hoz napfényre a tudatalattim. Dátum: 1994. szeptember 26. Hely: Atlanta, Georgia Adat: 4. típus, távolról irányított A célpont kódja: 6068/0004 Az előzetes szakaszból kiderült, hogy a célpontot ember alkotta szerkezeten, szárazföldön át lehet megközelíteni.

c.b.: „Barna, sárgásbarna színeket érzékelek. Az anyagok: fa és cement. Meleg van, sőt hőség. Izzadság íze terjed a számban, emberi hangokat hallok. Valamilyen kerek, lapos dolgot észlelek a célpont helyszínén.” Áttérek a 3. szakaszra, gyors vázlatot készítek egy kerek, lapos tetejű épületről. irányító: „Menjen a 4. szakaszra.” c.b.: „Benne vagyok a mátrixban. Tisztán érzékelek egy épületet. Hangok szűrődnek ki, úgyhogy bemegyek. Beszélgetés folyik, emberek társalognak egymással. Az épület kerek, az az érzésem, már jártam itt távolbalátással. Egy pillanatra kívülre megyek, az épület körül fák vannak. Visszatérek. Ó! Micsoda érzelmi hatás! A beszélgető emberekre koncentrálok: nagy hatalommal rendelkeznek. Csúcstalálkozó tanúja vagyok. Behatolok az elméjükbe. Nézzük csak. A földönkívüliekről beszélgetnek. Katonai egyenruhát viselnek. Tábornokok, admirálisok vannak köztük, a legfelsőbb katonai vezérkar. Van itt egy civil is. Mintha az Egyesült Államok elnöke lenne.” irányító: „Rendben. írja be és aztán folytassa. Próbáljon gyors ütemben haladni. Eddig nagyon jó.” Az irányító utasítására rögtön a 6. szakaszba lépek. Egy olyan SRVtechnikára utasít, amellyel ki lehet szűrni az eredeti téma komponenseit a megfigyelt beszélgetésből. c.b.: „A beszélgetés gyakorlati jellegű. Azon tanakodnak, miképp kommunikáljanak a földönkívüliekkel. Tudják, hogy a tudat képes rá, de valami fizikai utat keresnek. Valaki a rádiót javasolja. A szürkék szóba sem kerülnek, a marslakókról tárgyalnak. Valójában a bolygóközi kommunikációról folyik a vita. Most a rádióra koncentrálnak. Megrajzolom a 6. szakasz időskáláját, amit a jövő bizonyos pontjainak tanulmányozására használok.

Megtaláltam azt az időpontot, amikor az emberek tárgyalni kezdtek a marslakókkal. Ezt elnevezem kommunikációs pontnak. Úgy látom, többszörös rádiós teleszkópokat alkalmaznak, amelyek a világ minden részén elszórtan megtalálhatók. Az emberek a Marsra irányítják a teleszkópokat és figyelnek. Nem sokra jutnak. Ekkor taktikát változtatnak: maguk bocsátanak ki jeleket. Sok kérdés felmerült ezzel kapcsolatban. Az egyik nagy problémát az jelenti, hogy milyen nyelvet válasszanak. Aztán ki kell fejleszteni a kommunikáció menetéti s. A szürkék csak figyelnek, nem avatkoznak közbe. Az emberek megpróbálnak jeleket közvetíteni a Holdon lévő földönkívüli bázisok felé is, de inkább a Marsra koncentrálnak. A holdbeliek semmilyen reakciót nem mutatnak. Először a marsbeliek sem, bár tisztában vannak vele, hogy felfedezték őket, és nem tudják eldönteni, mit tegyenek. Mindig is tudták, hogy előbb-utóbb eljön ez a nap, de most kissé sebezhetőnek érzik magukat.  Idővel a marslakók a dialógus mellett döntenek. Hangos, tiszta, egyértelmű jellel válaszolnak. Az emberek által kezdeményezett módon üzennek vissza. Meglep a marslakók külseje. A rádiójelet követve eljutottam a Marsra, most ott vagyok. Humanoidok, nagyon hasonlítanak az emberre. Még hajuk is van. Főleg férfiakat látok itt, egyenruhában vannak, de nem képeznek katonai harci alakulatot. A védelmük a titoktartáson alapul. A bőrük világos. Ezek transzcendens szempontból ugyanazok a marslakók, mint az eredetiek, csak nagyon hasonlít a fizikai testük a földi emberekéhez.” irányító: „Haladjon tovább az időben. Hol vannak a marslakók?”

c.b.: „Várjunk csak. A Földön. Az őshonos fajtársaikkal működnek együtt, vagyis azokkal, akik már korábban idetelepedtek. A földi kormányszervek is segítik a munkájukat. Most már teljesen nyíltan működnek. Te jó ég, megtévesztésig olyanok, mint az emberek!” irányító: „És a szürkék hol vannak?” c.b.: „A szürkék a maguk dolgát végzik. A jövő eme pontján már csaknem végére értek a genetikai terveiknek, vagy már be is fejezték. Az utolsó simításokat végzik. Még nem vették fel a közvetlen kapcsolatot az emberekkel.” irányító: „Rendben, Courtney, megtudtuk, amit tudni akartunk. »A marslakók jövendő kultúrája« volt a célpont.”

Véleményezés Azok a marslakók, akikkel a jövőben kapcsolatba kerülünk, nagyon hasonlítanak majd ránk. A földi emberektől csak kultúrájukban és technológiájukban térnek majd el. Megértően kell majd fogadnunk a kéréseiket, ha jó viszonyba akarunk velük kerülni. Nem „kis zöld emberke” formájában fognak betoppanni hozzánk: nem kell tartanunk a nyílt kapcsolatfelvételtől az első földönkívüli kultúrával. A marslakó idegenek úgy festenek majd, mint mi.

32. FEJEZET Az alacsonyabb földi élet Az ülés alapjául szolgáló célpontot ezúttal úgy kaptam meg, hogy semmi előzetes ismeretem nem volt róla. A célpont „Az elementáris lények” volt, ami nem szerepelt a könyvhöz összeállított listán. Egyike volt azoknak az előre nem egyeztetett célpontoknak, amiket az irányítóm időnként feladott nekem. Mégcsak nem is beszélgettünk a témáról. így biztosítottunk védelmet az adatoknak. így legalább nem kellett attól tartani, hogy megpróbálom kitalálni a célpontjellemzőit, ami hibás AOL-okra vezethetett volna. Bár a gyakorlat azt mutatta, hogy eléggé kifejlődött bennem a mentális fegyelem a távolbalátó ülések során. Az irányítóm csak ritkán vonta kétségbe az általam gyűjtött adatok pontosságát. De azért szeretett óvatosan eljárni, és valóban növelte az éberségemet, amikor időnként váratlan célpontokat vetett be. Az irányítómat már régóta foglalkoztatta a gondolat, vajon mi történik a transzcendens léttel, ha az ember ily mértékben pusztítja a fizikai életet. A távolbalátó üléseinken mindig humanoid lényeket látogattunk meg. Az irányítóm aggodalommal tekintett a nem humanoid lényekre, akik nagy számban népesítik be a transzcendens világot, és akiket volt alkalma megfigyelni  az egyéni távolbalátó ülései során. Ezeket nevezte elementáris lényeknek. Általában a nem humanoid teremtményeket értette alatta. Rendszerint kisebbek az embernél, és nehezen kiszámítható a viselkedésük. Nem tudta, van-e fizikai másuk, éltek-e valaha fizikai testben – ami lényegében ugyanaz is lehet –, csak annyit tudott, hogy körülöttünk élnek, és az érdekelte, hogy az emberi tettek károsan befolyásolják-e őket. Összefoglalva: vajon az embernek a fizikai környezetet romboló tevékenysége károsan hat-e a transzcendens világban élőkre? Ha a feltételezés igaznak bizonyul, akkor az irányítóm szerint

eddig csak a jéghegy csúcsát láttuk a bolygónkon jelenleg is folyó környezetpusztításból. Az ülés természetesen 4. típusú körülmények között zajlott le. Közvetlenül az előzetes szakasz után rájöttem, hogy a célpont teljes mértékben felkészületlenül ért. Azt nem tudtam, hogy nincs rajta a listán, csak azt érzékeltem, hogy semmilyen előzetes elvárásom sincs azzal kapcsolatban, ahova a tudatalattim vezet. Egyértelmű volt számomra, hogy korábban soha nem tapasztalt dolgot érzékelek. Dátum: 1994. szeptember 28. Hely: Atlanta, Georgia Adat: 4. típus, távolról irányított A célpont kódja: 3660/1 161 Az előzetes szakasz jelezte, hogy a célpont valamilyen szárazföld és folyadék közti érintkezési területtel függ össze. c.b.: „Színeket látok, kéket, fehéret. Latyakos, nedves anyagszerkezeteket érzékelek. Eléggé hideg van. Halíz a számban, tengervíz szagát érzem. Valamilyen széles, tágas, nagyon mély helyen vagyok.” Ezután egy 3. szakaszbeli vázlatot rajzolok, amin szárazföld látható nagy víztömeg szomszédságában. Nagy, mesterséges építményt érzékelek a víz alatt, le is rajzolom. „A 4. szakaszba érve még mindig sok folyadékot érzékelek, mintha egy hatalmas óceán lenne. Egy már biztos, valamilyen bolygón vagyok. Ismerősnek tűnik, de ebben az időszakában még nem jártam itt. A folyadék valószínűleg víz, nagyon mély víz. A közelben szárazföld van. Odamegyek, körbenézek. Termékeden pusztaság, semmi sem nő rajta. Természetes talaj, de érzem, hogy egy civilizáció nyomát viseli magán. A Marshoz hasonló meddő tájat látok, de ez nem a Mars. Mások itt a színek, és légkör is van.

Visszamegyek a vízhez. Valami szerkezet van benne. Nagyon nagy. Belemegyek a vízbe, ott vizsgálódom tovább. Nézzük csak… Az építmény elég modern. Főleg fémből van, rozsdamentes acélnak látszik. Modern technológiát látok, a mai földi színvonalnál valamivel fejlettebbet. Az építményben lények vannak. Bemegyek, hogy jobban szemügyre vehessem őket. Hm. Rendes emberi ruhát viselnek. A lényekre koncentrálok. Ezek emberarcú férfiak és nők. Kicsi szemük van, mint az embernek. Úgy látom, tényleg azok, de nem értem a szituációt. Nincs tudomásom ilyen helyről, ahol emberek tartózkodnának. Az épület többszintes. A le- és felmenetelhez lifthez hasonló aknák állnak rendelkezésre. Hatalmas szellőzőnyílásokat is látok, ezek a vízbe vezetnek.” irányító: „Most nem elemzünk. írjon le mindent a mátrixba és menjen tovább.” c.b.: „Az emberek aggódnak, félnek. Ez itt egy furcsa formájú, hatalmas tengeralattjáró. A tevékenységükre összpontosítok. Úgy látom, nem okoz örömet nekik a munkájuk, igazi rabszolgamunka. A fennmaradást biztosító élelmiszer megszerzésével és továbbításával foglalkoznak. De karbantartó munkát is végeznek itt benn. Nincs, vagy legalábbis alig van más választásuk, mint a munka. Egyértelműen a túlélés forog kockán. Úgy látom, magasabb célja is van a munkának, de ezek itt sajnos már nem fogják megérni a beteljesedést. A helyzetük reménytelen. A jövő nemzedékért, a gyerekeikért, unokáikért dolgoznak.” irányító: „Menjen vissza a szárazföldre. Mit lát?” c.b.: „Rendben. A földön nem terem élet. Mindent kiirtottak. Terméketlenné vált, csak a puszta föld és kövek maradtak. A földfelszín természetes hatást kelt, de mintha mindenütt mesterséges befolyás érte volna, sterilizáció vagy ilyesmi. A tudatalattim visszahúz a víz alatti szerkezetbe.”

irányító: „Ne álljon ellen.” c.b.: „Semmilyen életet nem érzékelek a szerkezeten kívül. A vízből éppúgy hiányzik minden élet, mint a szárazföldön. Itt semmi, de tényleg semmi sincs. Valami a jövő felé vonz, úgyhogy előremegyek az időben. Mindenütt virul az élet, legalábbis a vízben. Fizikai és transzcendens élet egyaránt létezik. Újból ellenőrzöm az eredeti időpontot. Ott sem fizikai, sem transzcendens élet nem volt. Ez furcsa! Ahol megszűnik a fizikai élet, ott másvilági élet sincs. Mintha a kettő párhuzamosan, egymással összefüggésben létezne. Az egyik nem létezik a másik nélkül, legalábbis transzcendens élet nincs fizikai nélkül.” irányító: „Mit ért transzcendens vagy másvilági életen?” c.b.: „Mindenütt kis transzcendens lények nyüzsögnek. Mintha a halak árnyalakjai lennének. Az állatok szellemei vagy másvilági alakjai. Az állatok fizikai valója és másvilági megjelenési formája szoros kapcsolatban áll egymással. Mintha ugyanabba a nyájba, csordába vagy osztályba tartoznának, attól függően, hogy melyik állatról van szó. Amikor a fizikai környezetet elpusztították, a fizikai élettel együtt a transzcendens élet is károsodott. A helyzet jobbra fordulásával mindkettő felvirult. Megtudom, hogy a szerkezetben lévő emberek tevékenységének köze van a helyreállításhoz. Nem ők végeztek el minden munkát, de ők is ennek érdekében dolgoztak.” irányító: „Rendben. Fejezzük be. Courtney, mai célpontunk az »elementáris lények« voltak.” c.b.: „Micsoda? De hiszen ez nincs is rajta a listán! Mik azok az elementáris lények? Tudja, hogy nincs időm ilyen csemegékre. Hamarosan le kell adnom a könyvet a kiadónak. Dehát mik azok az elementáris lények?” irányító: „Hadd magyarázzam meg, Courtney. Nagyon fontos, hogy tisztába jöjjünk az elementáris lényekkel. Már évek óta figyelemmel kísérem őket. Nekik is közük van

mindehhez, és nem hagyhatjuk csak azért figyelmen kívül őket, mert nem humanoidok.” Az irányítóm ezután felvilágosít az elementáris lényekről, és elmondja, hogy miért aggódik miattuk. A teljes napom rámegy ugyan, de végül is megértem az aggodalmát, és úgy döntök, hogy a könyvben is meg fogom említeni őket. A távolbalátások során az is tudomásomra jutott, hogy a földönkívüli fajok az élet eme formáiért éppúgy aggódnak, mint értünk.

Véleményezés Az ufó-eltérítések irodalmában nem egy esetben találkozunk a szürkék rosszalló véleményével az emberek önpusztító életmódjával kapcsolatban, amelynek során elpusztítják a fizikai, és a mellette létező „másik dimenzióbeli” életet is. Az embernek minden jel szerint fogalma sincs az alacsonyabb, nem fizikai létről, és azt sem sejti, hogy az élet fizikai és nem fizikai formája között érzékeny kapcsolat van. Az emberiség részben azért nem fordít gondot erre a problémára, mert nem érzékeli a másvilági – nem fizikai – életet. Sokan még abban is kételkednek, hogy az embernek lelke van. Legtöbb ember erre a kérdésre igennel válaszol, de a tudósok nem sűrűn próbálkoztak ennek tudományos mérésével. A tudomány területén dolgozók között nagy zűrzavar uralkodik az ember transzcendens lénye kapcsán, ezek után nem csoda, hogy azzal pedig végleg senki sem foglalkozott, vajon az egyéb életformáknak van-e túlvilági megfelelőjük. Az emberek nem a földi élet őreként, gondozójaként viselkednek a bolygónkon. A Földre, mint saját használatukra rendeltetett kertre tekintenek. Ilyen szemlélet mellett természetesen nem merül fel az emberi, illetve nem emberi lények transzcendens létezésének problémája. De én tudom, hogy igenis foglalkozni kell ezzel a kérdéssel, sőt a válasszal is tisztában vagyok.

A másvilági vagy transzcendens élet a fizikai léten alapszik. Nem ismerem ennek minden részletét, de tudom, hogy így van. Amikor elpusztítjuk a fizikai környezetünket, amikor kihalásra ítélünk fajokat vagy megnehezítjük, fájdalmassá tesszük a növényi-állati élet számára a létezést, akkor a másvilági élet sem tud prosperálni, fejlődni. A fizikai és a transzcendens élet párhuzamosan létezik, egyik sem boldogulhat a másik nélkül. Ha az emberiség valóban szeretne a galaktikus közösség tagjává válni, módosítania kell felfogását az élet más formáira, és általában az életre vonatkozóan. Nem kizárt, hogy ezt sokkal nehezebb lesz elfogadni, mint a földönkívüliek létezését.

33. FEJEZET Mi okozta a Mars katasztrófáját? Ha a Marsnak valaha fejlett ökológiai rendszere volt, vajon mi tette tönkre? A pusztulás előtti időkből nyert távolbalátási adatok arra utalnak, hogy a marslakók nem rendelkeztek a környezetük, a bolygójuk légkörének tönkretételére alkalmas, fejlett technológiával. A korábbi fejezetekből értesültünk arról, hogy a szürkék felelőtlen viselkedésükkel tették tönkre a környezetüket, és az emberek is hasonló úton haladnak. De a Mars esetében egészen más a helyzet. A vizsgálat kezdete óta minden jel arra mutat, hogy a bolygó természetes viszonyait valami nagy természeti katasztrófa tette tönkre. Több távolbalátó is arra a következtetésre jutott, hogy a szerencsétlenség valamely égi jelenség, talán egy üstökös vagy aszteroid hatására következett be. Az irányítóm és én olyan célpontot választottunk, amely feltárja a marsbéli civilizáció összeomlásának okát. Mint kiderült, ez volt a könyv megírása érdekében tartott, utolsó előtti ülésünk. A listát szándékosan nem néztem végig, nehogy ezzel mozgósítsam a tudatomat, és még az ülés előtti véleményalkotásra késztessem. A lista hosszú volt, mégis szívesen vetettünk fel újabb célpontokat – mindez távol tartott a kísértéstől, hogy a még ismeretlen témákon törjem a fejem. De amikor az utolsó előtti üléshez érkeztünk, eszembe jutott, hogy a korai marsbeli civilizáció összeomlását még nem vizsgáltuk meg (a többi ülésnél ez nem fordult elő velem). Az ülés elején a jelből érkező információból megtudtam, hogy ezúttal tényleg a Marssal foglalkozunk. Bár az ülést 4. típusú körülmények között kezdtük, végül is a 4. és 6. típus keveréke lett belőle. Dátum: 1994. szeptember 29.

Hely: Atlanta, Georgia Adat: 4. típus, távolról irányított A célpont kódja: 5966/2695 Az előzetes szakasz mozgást és kemény talajt jelzett. c.b.: „Barna és bézs színeket érzékelek. Az anyagok kőre utalnak, nagyon hideg van. Orkánszerű szél süvít. Valami kerek, kör alakú tárgyat is látok, a Mars katasztrófára asszociálok.” irányító: „Tartsa magát a szabályokhoz, és térjen át a 3. szakaszra.” Két kerek tárgyat rajzolok, ez minden. c.b.: „A 4. szakaszba érve úgy látom, az egyik kerek tárgy biztosan egy bolygó. Még mindig barna színeket, sziklás anyagot és hideget érzékelek. Valami rendellenességet tapasztalok a légkörben, legfőképp kavargó mozgást. A bolygóhoz élőlények tartoznak, és most szörnyen meg vannak rémülve. Nagy a futkosás. Két dolog AOL-ja érkezik hozzám, mindkettő a jelből. Az egyik talán egy hold vagy aszteroid, a másik pedig a Mars.” irányító: „Courtney, menjen egyenesen a 6. szakaszra. Megvan a célpont: valóban a Mars katasztrófájáról van szó. Haladjon tovább az előírások szerint.” Az irányítóm lerajzoltatja velem a bolygót és a kisebb tárgyat. A két objektumhoz viszonyítva megállapítom a Föld helyzetét, és egy olyan SRV-technikát hajtok végre, amelynek segítségével megtudom, hogyan mozog a kisebb tárgy a Marshoz viszonyítva. c.b.: „A kisebb objektum szabálytalan alakú. A légköre nagyon vékony, csak molekuláris szinten mérhető. Ez a tárgy keresztülhaladt a nagyobb bolygó vastag atmoszférájának szélén, áthaladt a sztratoszférán és folytatta az útját. Érintkezési területnek fogom nevezni azt a szakaszt, amin átment. Nem csapódott be a bolygó felszínébe.

Most a bolygót veszem szemügyre. Eredetileg nem nagyon károsodott a légkör. Hatalmas légörvény keletkezett az érintkezési területen, más nem nagyon történt, csupán az egész légkör megrázkódott. Ahogy közelebb megy az ember az érintkezési területhez, egyre nagyobb lesz a légmozgás. A kezdeti légörvény átváltott hullámsorozatba, mint amikor a vízbe hulló kő körkörös, kifelé táguló hullámokat okoz. A fodrozódás atmoszférikus árhullámmá növekedett. Az atmoszféra zavara eleinte nem okozott semmilyen változást a földfelszínen. Nem olyan volt, mint egy földrengés, amely azonnal mindent lerombol. A körkörös hullámsorozat végighaladt az atmoszférán, és a bolygó túloldalán találkozott, összeütközött vagy áthaladt önmagán, majd visszatért az érintkezési területre. Ezután körkörös hullámként újból összefutott ott, és a jelenség sorozatosan ismétlődött, úgyhogy, sajátos vibráció keletkezett, mint valami gitárhúron. Rezonancia alakult ki, ez határozta meg alapvetően a légköri viszonyokat. Mindent befolyásolt, még a nap melegét is. Úgy látszik, a gravitáció nem volt elég erős a rezgés gyors lecsillapítására. A bolygón élők fokozatos változásokat éreztek. Más lett az időjárás, egyre rosszabb állapotok uralkodtak. Élelemhiány keletkezett, mivel a termesztett növények  nem fejlődtek kellőképpen. A csapadékkal sem volt rendben minden. Eleinte áradások és szárazságok egyaránt sújtották a lakosságot. A légkör egy ideig még elég vastag volt ahhoz, hogy levegőt lehessen venni, de a folyamatos léghullámok lassan szétoszlatták az atmoszférát az űrbe. A bolygó gravitációja nem tudta ellensúlyozni a léghullámok kinetikus energiáját.” irányító: „Rendben, Courtney, eleget tudtunk meg. A célpont »A marslakók civilizációjának összeomlása« volt. Lenyűgöző. Magunktól sohasem gondoltunk volna erre. A jelenség teljesen új kutatási témát jelent majd a bolygók légkörével, folyadékdinamikájával foglalkozó szakemberek

számára. Nem kizárt, hogy matematikai modellt is készítenek hozzá.”

Véleményezés Lenyűgöző folyamatnak voltam tanúja. Ez a Földön nem mehetett volna végbe, mivel a nagyobb gravitáció lecsillapította volna az elhaladó aszteroid vagy üstökös által keltett légmozgást. De a Marson valószínűleg évekig gyűrűztek a hullámok. A marslakóknak volt elég idejük ráébredni, hogy valami nagy baj van a bolygóval, és a Föderáció is ki tudott küldeni egy szürkékből álló mentőosztagot.

34. FEJEZET A jövő földi kultúrája Elérkeztünk a kutatás utolsó irányított távolbalátó üléséhez. Bár ez a célpont rajta volt az eredeti listán, már egyáltalán nem emlékeztem rá. A meglepetés erejével hatott rám az ülés élményanyaga. Az igazat megvallva, eddig az ülésig elég pesszimistán ítéltem meg az emberiség jövőjét a Földön. Nem értettem, miért próbálnak a földönkívüliek minden áron segíteni rajtunk, ha úgyis az öngyilkosság felé halad a fajunk. Ma már tudom, hogy nem véletlenül erőlködnek. Dátum: 1994. szeptember 30. Hely: Atlanta, Georgia Adat: 4. típus, távolról irányított A célpont kódja: 4395/0241 A 2. szakaszig azt érzékeltem, hogy a célpont szárazfölddel, folyadékkal, építményekkel hozható összefüggésbe. Ugyanakkor azonnal mozgást éreztem az időben. c.b.: A 3. szakaszbeli vázlatom egy forgó glóbuszt ábrázol. SRV helyváltoztatási műveletet hajtok végre, és ezzel a célpont helyszínére kerülök. Sűrű, bonyolult környezetben találom magam. „Nem tudom, hol vagyok, de az biztos, hogy bonyolult ökológiai rendszer működik itt. Lényeket látok, valamiféle humanoidokat. Mintha egy sűrű növényzetű dzsungelben lennék. Minden mindennel összefügg, mint egy áramkörben vagy egy dzsungel élővilágában. Igen, úgy érzem, egy kiegyensúlyozott élővilágú dzsungelben vagyok. Az

édenkertre asszociálok, de ez nem az, csak olyan benyomást kelt. Gondos figyelemmel őrködnek a hely fölött. A 6. szakaszra térek át, időskálát rajzolok. Beazonosítom rajta a célpont idejét, és még három fontos időpontot közte és az ülés dátuma között. Körülbelül háromszáz év van a jelen korunk és a célpont időpontja között. A célpont idejében érzékelem, hogy a humanoidok valóságos emberek. Rendes ruhát viselnek, és a munkájuk a környezettel függ össze. Az első időpont a skálán komoly környezeti hanyatlást mutat. A harmadik pont a környezet regenerációjának kezdetét jelzi. Egy pillanat, ellenőrzöm a többi pontot is. A célpont idejében szilárd ökológiai rendszer van kialakulóban, vagyis kezd önfenntartóvá válni. Az ülés elején érzékelt összetettség valójában az ökológiai rendszer vegetációjára vonatkozott. Még mindig a célpont dátumánál maradva úgy látom, az embereknek nincsenek felszíni, fedett építményeik, ahol meghúzhatnák magukat. Gyalog járnak, nem használnak szennyező gázokat kibocsátó járműveket. Megfigyelést végeznek, nem élelem után kutatnak. Megőrzésre, nem pedig kizsákmányolásra törekednek. Azt hiszik, túljutottak a legrosszabbon, már biztosak benne, hogy újjá tudják varázsolni a bolygót. Eddig állandóan kételkedtek ebben.” irányító: „Gondoljon az élővilág sokféleségének fogalmára.” c.b.: „Távolról sincs olyan sokszínűség, mint ma. Most az a céljuk, hogy teljes, interaktív planetáris ökológiai rendszert hozzanak létre.” irányító: „Összpontosítson a Föderáció – interakció fogalmára.” c.b.: „A Föderáció és az emberek között végig interakció figyelhető meg az ülés idejétől fogva a célpont dátumáig. A Föderáció szemmel tartja az eseményeket, szívesen ad útmutatást, de nem tekinti feladatának, hogy kihúzza az

embereket a bajból. Az embereknek maguknak kell megoldaniuk a problémákat.” irányító: „Összpontosítson a képviselet fogalmára.” c.b.: „A célpont idején – de másvilági szinten korábban is – az emberiség képviseltetve van. A képviselők nem fizikai lények. De a mostani ülést követően hamarosan párbeszéd kezdődik a Föderáció és a fizikai életüket élő emberek között. Az idő előrehaladtával egyre szorosabban együttműködnek a Föderációval. Az a benyomásom támad, hogy az emberek olyan irányító típussá kezdenek válni, mint Ádám és Éva volt, a korai földi genetikai fejlesztőporgram idején. De most a bolygóról származnak a fejlesztők, nem pedig máshonnan érkeznek. A célpont idején az emberek már nem birtokosként, hanem gondozóként tekintenek a földjükre, akár planetáris szintű kertészeknek is nevezhetnénk őket. A bolygó helyreállítása még nem fejeződött be, de már vannak kertek, élettől duzzadó területek. Ezek lassan összenőnek majd. Az ökológiai rendszerek a szabad ég alatt tenyésznek, de a még nem kitelepített fajokat üvegházakban nevelik.” irányító: „Koncentráljon az emberek természetes életterére.” c.b.: „Nézzük csak. Az ülés időpontjában még nincsenek speciálisan kialakított területek. A skála ezt követő időpontján már baj van, de az emberek még csak ekkor fontolgatják védett területek, épületek létrehozását. A következő időpontban az emberek elkezdenek kapkodni. Az elsivatagosodás hatalmas méretűvé válik. Még nem hunyt ki az élet, de leginkább a sivatagok, legfeljebb szavannák szintjén létezik. A harmadik időpontban már működnek az emberek számára létrehozott védett lakóterületek.” irányító: „Gondoljon a Föderációval folytatott párbeszéd módjára.”

c.b.: „Azt teszem. Semmi különöset nem tapasztalok. A Föderáció tud angolul, a többi emberi nyelvet is ismeri. Nem remélnek tőlünk nagy dolgokat, maguk gondoskodnak a kommunikációs vonalak kiépítéséről. Csak arra várnak, hogy az emberiség jelét adja a készségének.” irányító: „Vizsgálja meg a Föderációtól érkező segítség gondolatát.” c.b.: „Spontán, minden ceremóniától mentes segítségre számíthatunk. Az emberiségnek magának kell kimásznia a bajból. A Föderáció egyrészt passzívan viszonyul a dologhoz, csupán megfigyelést végez, másrészt viszont aktív szerepet is vállal azzal, hogy kitűzi az emberek számára az elérendő célt. Nem dobnak nekünk mentőövet. Nem az a cél, hogy az emberiség függő helyzetbe kerüljön, hanem az, hogy érett, segítőkész fajjá váljon. Az érés azonban csak tapasztalatok révén megy végbe.” irányító: „Rendben. Azt hiszem, azt már csak a következő program során fogjuk megtudni, hogy mi lesz a célkitűzés. Fejezzük be az ülést. Courtney, mégiscsak felcsillant a remény. A célpont »a Föld jövendő kultúrája« volt.” c.b.: „Tényleg? Teljesen kiment a fejemből ez a téma. Látszik, hogy régen állítottuk össze a listát. Mintha a tudatalattim tisztában lett volna vele, mit kell tudnom  a könyv megírásához. Szóval kapunk még egy lehetőséget!”

Véleményezés Az emberiség meg fog változni. Végignézzük, ahogy elpusztul a bolygónk, az otthonunk, hosszú ideig kemény megpróbáltatásokat kell majd kiállnunk. De a veszteség nem lesz végleges: mindnyájan tanulni fogunk a hibákból, és a fajunk újból kikapaszkodik a gödörből. De mielőtt az emberiség újjászületéséről beszélnék, hadd térjek ki a fenyegető hanyatlás okára. Biztos van, aki nem tartja törvényszerűnek a Föld elsivatagosodását, hogy aztán egy bölcsebb, óvó emberiség

keze alatt újjászülethessen. A távolbalátási adatok egyértelműen arra utalnak, hogy bolygónk jövőjében benne van ez a „fejlődési” szakasz. A probléma nem a Föld túlnépesedése, hiszen bolygónk valójában a mostaninál sokkal több embert is képes lenne eltartani. Az a baj, hogy a legtöbb ember természeténél fogva olyan fizikai életre vágyik, amelyet a bolygónk elitje él. Egy ideig még folytatni fogjuk a bolygó természetes forrásainak kizsákmányolását rövid távú fizikai vágyaink kielégítésére. Mivel az emberi tudat és másvilági megfelelője között nagyon gyenge a kapcsolat, nem is tehetünk mást, minthogy fizikai érzékeink útján hajszoljuk a gyönyört. Ha a bolygó már nem bír el több terhet, összeomlik, és magával rántja a pusztulásba az emberiség nagy részét. A közeljövő sajnos nem kecsegtet túl sok jóval, de a fajunk hosszú távon minden kétséget kizáróan derűs jövő elé néz. A könyvben ismertetett távolbalátó üléseken leginkább a jelenlegi helyzetünkhöz kapcsolódó problémákkal foglalkoztam, így a környezeti bajokkal, a fajunkra jellemző tökéletlen elme-test kapcsolattal, az egymás közötti érintkezéssel, a Föderációval, a szürkékkel és a marslakókkal. A tapasztalataim egy általános gondolat köré csoportosíthatók: több faj együttesen próbálja megoldani a közös problémáit. Ebbe a lényeges gondolatba sűríteném a kutatásaimat. A fejezetben tárgyalt ülés mindenesetre arra ösztönöz bennünket, hogy a távolabbi jövő felé fordítsuk tekintetünket. 2300-ra az emberiség kigyógyul majd a magára idézett bajokból. Fajunk jobbá, érettebbé válik. A külső világ, a minket körülvevő univerzum felé fordulunk majd, és segíteni fogjuk azokat a fajokat, amelyek ugyanazt a harcot vívják, amit mi már megvívtunk. Lágyabb lesz a természetünk. Addigra megtanuljuk, hogyan kell tágabb értelemben szeretni. 300 évnél messzebb nem tettem elmeutazást a jövőbe, tehát csupán gyanítom, hogy az új, bölcsebb emberiség nem

fog tétlenül ülni a babérjain. A korábbi ülések során a Föderáció tagjai jelezték nekem szándékukat az emberiség teljes jogú tagfelvételére. Annak is örülnének, ha segítenénk a Föderációt a további terjeszkedésben galaxisszerte. A mostani ülés során megismert tudatok nem harcos típusú galaktikus felfedezőkre utaltak, hanem az élet nagy tisztelőire. Akkor teljesedik majd ki önkéntes szövetségünk a Föderációval, amikor a jövő emberei érzékeny, finom, de nem passzív lényekké válnak, és a rombolási ösztön, nem szerepel majd a tulajdonságaik között. Gyanítom, hogy a 2300 körül élő emberek egy sokkal fejlettebb emberiség prototípusának tekinthetők, amely látványos „karriert” fut majd be a galaxisban 3000-re. Szegényes fantáziám határaiba ütközve el sem tudom képzelni, más fajokkal kapcsolatba kerülve milyen szerepet töltünk majd be az előttünk kibontakozó galaktikus drámákban, és hogyan segítjük majd egymást az evolúcióval járó mindenféle gondban-bajban. Rossz érzés tölt el, ha elgondolom, milyen kevés helyre, időpontba tudtam csak elmeutazást tenni. Fogalmam sincs, mi lesz az emberiséggel kétezer év múlva vagy azon túl. A távolbalátás során minden kétséget kizáróan bebizonyosodott számomra, hogy fizikai testünknél többek vagyunk. Az egyesített fizikai és transzcendens lényünk ragyogó evolúciós fejlődés előtt áll. Határtalan öröm tölt el, ha a létezés további lehetőségeire gondolok. Minden kihívás és nehézség ellenére élményekkel, csodákkal teli jövő elé nézünk, amely szó szerint örökké tart. Isten nagyvonalúnak bizonyult, amikor megajándékozott bennünket az élettel. Az elkövetkező néhány évben az emberiség megtanulja, hogyan érintkezzen a marslakókkal. Ezt követően nyílt kommunikációt kezdünk más fajokkal, többek között a szürkékkel is. Aztán űrhajóra szállva kimerészkedünk a világűrbe, miután helyreállítottuk bolygónk élővilágát.[21] Azon túl már nem tudom, mi következik. De ott leszek, ahogy mindenki más is, és egy nap közösen fogjuk felfedezni a

jövőt. Egyelőre kisebb falatokkal kell beérnünk. Most az a feladat áll előttünk, hogy megtisztítsuk magunkat a félelmektől, a visszahúzó erőktől, és a Marsra függesszük tekintetünket. Ez a következő lépcsőfok fajunknak a galaktikus közösség felé tartó evolúciójában. Meg kell kezdenünk a párbeszédet a marslakókkal.

III. RÉSZ AZ EMBERISÉG HELYE A GALAKTIKUS POLITIKÁBAN

35. FEJEZET Diplomataképzés Ha az ember részt szeretne venni a galaktikus diplomáciában, akkor végre rá kell ébrednie, hogy az életnek (legalább) két megjelenési formája van – a fizikai és a transzcendens lét. Összetett lények vagyunk. Testünkben másvilági létformák is lakoznak. A fizikai lét halállal végződik. Transzcendens mása azonban tovább él, soha nem pusztul el. Az ember „lelke” valójában transzcendens önmaga, amely már fizikai testének létrejötte előtt is létezett, és akkor sem szűnik meg, amikor az emberi test elbomlik, lehullik róla. A fejlett, értelmes fajok tisztában vannak ezzel, és élénk kommunikációt folytatnak a két világ között, sokszor technikai eszközökkel hidalják át a fizikai és transzcendens világ közti szakadékot. Az általam megismert, fejlett fajok képesek mindkét világot egyszerre érzékelni a fizikai és másvilági idegrendszerük révén. Talán a genetikai felépítésünk miatt mi emberek erre születésünknél fogva nem vagyunk képesek, bár a képesség fejleszthető. Ebben a fejezetben részletesen kifejtem, hogyan építenék fel egy fizikai-transzcendens interaktív kommunikációs tanfolyamot. A képzés három külön részből állna. Az első szakaszban egy speciális meditációs technika  elsajátítására kerülne sor, ez lenne a kötelező alapfok, amiről aztán tovább lehetne lépni. Nem hiszem, hogy bárkire is károsan hatna az alapfokú képzés. A tanfolyam második szintjén a megváltozott tudatállapotokkal ismerkednének meg a hallgatók. Az USA katonaságánál enélkül nem is lehetett belevágni a távolbalátásba. A képzés eme második foka magába foglalja a Monroe Intézetben kifejlesztett Hemisync technológiát.

A harmadik szinten sajátítják el a tanfolyam résztvevői a tényleges tudományos távolbalátást. Ez az oktatóprogram a saját kutatásaim eredménye. Az említett társaságok, csoportok egyike sem vállalkozik galaktikus diplomaták képzésére, de tapasztalataim szerint a náluk elsajátítható ismeretek jól ötvözhetők a fenti cél elérése érdekében. Ebben a könyvben azonban az én elképzeléseimet fejtem ki, nem pedig azokét, akik a tényleges képzést végzik. A tanfolyam alább ismertetett részei szervesen kiegészítik egymást. Az egyes szakaszokat azonban önállóan, egymással nem keverve kell gyakorolni. Minden rész valami mást tartalmaz, és a részek együttvéve jelentik a lényeget. Tisztában kell lenni azzal, hogy a tanfolyamnak vannak veszélyei is. Az arányszámokat nem ismerem, de némelyekre káros befolyással lehet. A teljes tanfolyam csak olyan személyeknek ajánlható, akik mögött intézményi pszichológiai felügyelet áll a képzés idejére. Ha a felügyelet nem biztosított, pszichológiai problémák merülhetnek fel, ugyanis az ember szokásos tapasztalataitól eltérő tudati folyamatok indulnak be, a tudat új területei aktivizálódnak. Például a hallgatók egy része zavart állapotba kerülhet, amikor telepatikus úton érzékel egy gondolatot. Megfelelő irányítás nélkül paranoia fejlődhet ki nála, úgy véli, hogy gondolatai láthatatlan lények telepatikus manipulálása révén keletkeztek. A résztvevőknek fel  kell készülniük erre, és miután részesültek a kiképzésben, szoros megfigyelés alá kell helyezni őket, hogy a különösen nehéz pillanatokban megfelelően képzett irányítók tanácsokkal szolgálhassanak. A kiképző csoportok általában nem biztosítják ezt a fajta felügyeletet, a résztvevőknek vagy munkahelyüknek kell gondoskodnia róla.  Minden hallgató saját felelősségére vesz részt a kurzuson. Nem vagyok képzett pszichiáter, nem tudom megállapítani, hogy mely karakterjegyek alapján lehet kiszűrni azokat, akiknek elmeállapotára negatív hatással

lehet a képzés. A tőlem telhető maximális biztonságra törekedtem a tanfolyam összeállítása során. En a saját felelősségemre csináltam végig a kurzust, pszichiáter bevonása nélkül. De vigyáztam arra, hogy fokozatosan tágítsam a tudatom. Először a transzcendentális meditációt sajátítottam el, melynek során az elmém megismerkedett transzcendens önmagával, ezt követte a TMszidhi program elvégzése, majd a Monroe Intézet kínálta tapasztalatokra tettem szert, végül az SRV megtanulása zárta a sort. Jóllehet fokozatosan fejlődtem, az átélt élmények még így is megráztak a lelkem mélyéig. Mindössze két év alatt összedőlt a világnézetem alapjául szolgáló hitrendszer. Megtudtam, hogy nem vagyunk egyedül a világegyetemben, és nem fizikális lények élnek körülöttem. Megtudtam, hogy földönkívüli civilizációk virágoztak fel és omlottak össze a bolygónk szomszédságában, és vannak olyanok, akik oly könnyedén utaznak az időben, ahogy én átmegyek az utcán. Át kellett formálnom az Istenről és a vallásokról alkotott véleményemet. Nem is tudom szavakba önteni, milyen változásokon, fejlődésen kellett átmennem, hogy szembe tudjak nézni a feltáruló tényekkel. Emiatt meglehetősen konzervatív nézeteket vallok a fejlődéssel kapcsolatban, és úgy állítottam össze a programot, hogy a személyiség fejlődése fokozatosan menjen végbe. Lassan, de biztosan. A tanfolyam elején a hallgató biztonságos körülmények között megtapasztalja a transzcendens lényét, majd ugyancsak tapasztalati úton megismerkedik a telepátiával, a testenkívüli állapotokkal és egyéb fogalmakkal, végül szakszerű távolbalátó kiképzésben részesül. Engedtessék meg egy utolsó megjegyzés: a tanfolyamot sorozatként építettem fel, egyik rész követi a másikat, de nem tudom, hogy ez valóban szükséges-e. Azt hiszem, az a lényeg, hogy a hallgatók mind a három részt belátható időn belül elvégezzék, mégha mondjuk az SRVkurzussal kezdenek is.

Galaktikus diplomata-tanfolyam 1. rész Minden hallgatónak javaslom a transzcendentális meditáció (TM) és a TM-szidhi program-elsajátítását. A meditációnak számos formája létezik, de csak kevés tanítja meg a meditálót a saját, nem fizikai lényének megtapasztalására. Meditációként írnak le egyszerű mentális képzelődéseket, sőt, ami még rosszabb, levertségbe torkolló, megerőltető gyakorlatokat is. A TM és a fejlettebb változata, a TM-szidhi program úgy van megtervezve, hogy az egyén közvetlen élményként élhesse át lénye teljességét. A gyakorlat stresszmentes, és tudományosan is dokumentált, pozitív mellékhatásai vannak. Javul a mentális egyensúly, nő az életöröm, jobb lesz az egyén pszichológiai állapota és finomodik az intuíciója. A TM tanárok alaposan felkészültek. A tanfolyam helytől, az oktató személyétől függetlenül egyforma színvonalú. Minden nagy, a következetességet elsődleges  szempontként figyelembe vevő program esetén egységesíteni kell az oktatást, a tanfolyamra járás feltételeit. Személyes megfigyeléseim szerint a TM-t gyakorló egyének olyan viszonyban állnak a tudatukkal, mint a fejlett földönkívüliek és a jövendő emberek. Maharishi Mahesh jógi egyébként nagyon világosan ír erről. Szerinte minden lény, a fizikaiak és a nem fizikaiak egyaránt a lét meghatározott tartományát lakják, amit ő relatívnak nevez. A relatív tartománynak több szintje van. Maharishi szerint a létezésnek mind a fizikai, mind a másvilági szintje a relatív tartományban lakozik. Megkülönbözteti az ún. abszolút mezőt is, ahonnan az összes relatív létezési szint ered. Rendszeresen kitér arra, hogy egyesíteni kell, mindenki létének két különálló (relatív és abszolút) aspektusát. A TM-oktatók nem beszélnek erről az oktatás folyamán, mert mindenkinek közvetlen úton kell megtapasztalnia önnön teljességét. A TM az élmények

átélésének gyakorlata. Mivel legtöbb ember érzékletei az érzékszervei által tapasztaltakra korlátozódnak, nem érdemes senkinek lénye transzcendens és abszolút oldaláról beszélni, ha még nem volt meditációs tapasztalata. A TM azon alapul, hogy reggel és este is 20-20 percet meditál az ember. Meditálni nem nehéz, de könnyű eltérni a helyes módszertől, ezért rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy hozzáértő, okleveles oktatótól sajátítsuk el a technikát. A TM-tanfolyam után még további kiegészítő foglalkozások következnek, amelyek biztosítják, hogy a gyakorlat helyes módon rögzüljön. A helyes meditációra senki sem képes magától rájönni, könyvből sem lehet megtanulni. A TM-tanfolyam több évszázados kísérleti folyamat eredménye, melynek során bőven követtek el hibákat is. A TM egyszerű, ugyanakkor rendkívül kifinomult, érzékeny technika. A TM és a TM-szidhi program gyakorlása messze esik a távolbalátástól. A távolbalátás során az ember közvetlen tapasztalatot szerez egy másik helyről vagy időről, miközben transzcendens mentális kapcsolatba lép a hellyel. Erre csak azért kerülhet sor, mert magunk is transzcendens lények vagyunk. A TM és a TM-szidhi program esetén viszont nem próbálunk élni ezzel a kapcsolattal. A meditáció során egyszerűen megtanuljuk érzékelni a teljes valónkat, mind a fizikait, mind pedig a másvilágit. A rendszeres meditáció a személyiség teljes kifejlődéséhez vezet abban az értelemben, hogy az ember nem feledkezik meg önmaga teljességéről. Ez a fajta tapasztalati úton nyert ismeret kiteljesíti az ember életét, elégedettebbé teszi, mivel már nem kell a tapintás, látás, szaglás, hallás és ízlelés révén hajszolnia a fizikai örömöket, ha boldogságot, teljességet, megelégedettséget akar érezni. A transzcendens világba nem lehet közvetlenül eljutni a fenti érzetek révén, úgyhogy értelmét veszti a fizikai hajsza. Hatalmas nyugalmat nyer az ember abból, hogy naponta kétszer megtapasztalja lénye

másik felét. A fizikai élmények is elmélyülnek, mivel nem kíséri őket a transzcendens világ utáni titkos vágy. A tanfolyamra a legtöbb nagyvárosban, de vidéken is világszerte megtalálható TM-központokban lehet jelentkezni (Maharishi Vedikus Egyetemnek nevezik őket). Esténként vagy hétvégeken vannak a foglalkozások. A teljes TM tanfolyam egy hétig tart, a TM-szidhi program valamivel hosszabb időt vesz igénybe. A TM elsajátítása után (nem kell várni a szidhik befejezéséig) a hallgatóknak el kell kezdeniük Maharishi két könyvét. Az első a The Science of Being and the Art of Living (A lét tudománya és az élet művészete). A könyvet a TMközpontokban lehet megkapni. Azt tanácsolom 20 oldalnál többet ne olvassanak el belőle naponta. A könyv lényeges mondanivalója a lényegtelennek  ható részletekben rejlik, ha gyorsan elolvassuk, könnyen csalódhatunk. Maharishi második könyve ugyanilyen címen a Bhagavad-Gíta szanszkrit nyelvű költemények első hat fejezetét tartalmazza a szerző fordításában és értelmezésében. Mindkét mű bőven közöl információt az emberi lét összetettségéről.

2. rész Ez a rész két szakaszra tagolódik. Az elsőben meg kell hallgatni otthon a Monroe Intézet, (Faber, Virginia) 36 szalagját amelyek együttesen a „Gateway Experience” (Kapuélmény) elnevezést kapták. Tapasztalatom szerint a szalagok fokozatosan vezetik be a hallgatót a telepátiába, a másvilággal folytatott kommunikáció technikájába, az energia manipulálásába. A szalagokat kétszer kell meghallgatni – egyszer reggel és egyszer este. De ne a reggeli meditáció előtt. Minden napot meditációval kell kezdeni. Utána már bármelyik időpontban meghallgathatók a szalagok. A fenti szabályt követve, vagyis ha minden nap egy szalagot hallgatunk meg (kétszer), pihenést és egyéb

tennivalókat is beleszámítva, 2-3 hónap alatt végigérünk az otthoni tanfolyamon. Ezután naponta egyszer két szalag meghallgatását javaslom újabb 3-4 héten át naponta egyszer. Az egyes szalagok meghallgatása között tartsunk több órás szünetet, hogy az agyunk kitisztulva fogadja a következő élményt. Az ideális egy reggeli és egy délutáni (vagy esti) időpont lenne. A két szalag címe „Mission 12” (12-es misszió) és „Far reaches” (Távoli tartományok), mindkettő a házi használatra szánt 36-os „Gateway Experience” sorozat része. Személyes tapasztalataim szerint a „Mission 12” szalag többszöri meghallgatása fejleszti az ember telepatikus kommunikációs készségét, a „Far reaches” pedig hozzászoktat a megváltozott tudatállapotokra jellemző pólusváltáshoz. Miután egy hónapon át rendszeresen hallgattuk a két szalagot, ne foglalkozzunk hosszabb időn át egyik szalaggal sem – ideértve a sorozat összes többi részét is –, nehogy függőség alakuljon ki bennünk a tekercsek iránt. Akkor is azonnal fel kell függeszteni a szalagok feldolgozását, ha menet közben pszichológiai problémák lépnek fel, majd szakszerű tanácsadás után kell dönteni, befejezhető-e a kurzus. A képzés második szakasza a Monroe Intézetben folyik, ott kell elvégezni a „Kapuutazás” tanfolyamot. Az itt oktatott, magasabb szintű tudatállapotokat otthoni munkával nem lehet elérni, és a kipróbálásuk csak az intézmény megfelelően képzett személyi állományának felügyelete mellett történhet. Rengeteg szellemi lény él a magasabb tudati tartományokban, és csak nagyon óvatosan szabad kiszolgáltatnunk magunkat nekik. Nem azt akarom mondani, hogy veszélyesek, hanem némelyek számára megrázó lehet a velük való találkozás. A magasabb tudatállapotokban általában benne foglaltatnak a fizikai halál utáni közvetlen élmények is. Az intézet bentlakásos kurzusán biztonságos módon megtanítják ezeknek a szinteknek a megtapasztalását a végső utazás előtt.

Háttérolvasmányként Robert Monroe három könyvét ajánlom a hallgatóknak: a Journeys Out of Body (Testenkívüli utazások), a Far Journeys (Messzi utazások) és az Ultimate Journey (A végső utazás) címűeket. Amerikában mindhárom könyv kapható a könyvesboltokban vagy megrendelhető a Monroe Intézettől.

3. rész A tanfolyam harmadik része két szakaszra tagolódik. Az első szakaszban egy szakképzett tanár segítségével egyhetes, intenzív kurzus keretében elsajátítható a tudományos távolbalátás. Több egykori katonai távolbalátó már oktatja a távolbalátásnak a hadseregnél kifejlesztett  változatát. Az atlantai Farsight Intézetben is oktatnak tudományos távolbalátást, nagyobb számú hallgató hatékony kiképzésére is képesek. A Farsight Intézetben irányító- és oktatóképzést is folytatnak. Ezt követően a hallgató saját tervet dolgoz ki egy képzett irányító közreműködésével. Ezután legkevesebb 10-15 irányított ülést csinál végig az irányító segítségével. A kellő számú, szakmailag irányított ülés során megfelelő professzionalizmus alakul ki a további tudományos és diplomáciai munkához.

Miért van szükség a teljes tanmenetre? Ha az ember könnyen beazonosítható fizikai célpontot választ, a távolbalátás során könnyen értelmezhető adatokat érzékel. Általában nem nehéz ilyen célpontokról adatokat gyűjteni. A földönkívüli célpontok azonban nem ilyen egyszerűek. Az SRV-adatok mindig tényszerűek, de gyakran előfordul, hogy a célpont mélyebb értelmet hordoz magában. Erről tudnia kell az embernek, és a tudatalatti felfogja az információigényt. Ilyenkor a tudatalatti olyan adatokat

szolgáltat, amelyek a célpontfogalom mögötti rejtett kérdésekre adnak választ. Ebben a helyzetben a távolbalátónak tágabb összefüggések közé helyezve kell értelmeznie az adatokat. Mivel a tudatalatti bejáratos mind a fizikai világba, mind pedig a transzcendens univerzumokba, a tőle kapott adatok esetleg misztikusnak tűnnek. A távolbalátással nyert információt a tágabb értelemben vett tudat keretében kell elhelyezni. A naiv távolbalátó számára szimbólumnak vagy allegóriának tűnhetnek egyes adatok, amelyeket a tudatalatti valóságos tényként közöl. Tehát csak akkor képes az ember megérteni az adatokat, ha fejlett tudattal rendelkezik.

36. FEJEZET A kormányok szerepe Miért hallgat a kormány? Az ufók iránt érdeklődők gyakran kifogásolják a kormány hallgatását. Még felháborítóbb, ha az egyes kormányok megpróbálják nevetségessé tenni, visszatartani vagy figyelmen kívül hagyni az ufó-beszámolókat. Korábban magam is úgy gondoltam, kormányunk nem tesz eleget a kötelességének, amikor elzárja szavazói elől a tárgyra vonatkozó információt. De ma már másképp vélekedem. Hadd mondjam el, miért. Mindenekelőtt szeretném emlékeztetni az olvasót, hogy a politikai tudományok professzora vagyok, ezen belül a szakterületeim közé tartozik a közvélemény és a tömegek viselkedésének kutatása. A két területtel szorosan összefügg a kormány aggodalma a földönkívüliek és az ufók kapcsán. A kormány persze nagyon is tisztában van a bolygónkon és körülötte folyó földönkívüli tevékenységgel. A szabad információ törvényére hivatkozva megjelent néhány könyv az USA kormánya által közölt információkra alapozva (pld. Good, 1987.). Én magam is beszéltem olyan nyugdíjas, valaha vezető beosztású katonatisztekkel, akik elmondták, hogy részt vettek titkos, magas szintű adatgyűjtésben az ufókra vonatkozóan; és bár a kormány mindent megtett az  ügy érdekében, nem sokra jutottak. Beszéltem légitársaságok alkalmazottaival, akik elmesélték, hogyan követték a járatokat az ufók. Néha magas beosztású állambiztonságiak fogadták a pilótákat leszállás után. Beszámoltatták őket, majd szigorú utasítást adtak, hogy másoknak ne beszéljenek erről. Az említett pilóták, mint látjuk, nem követték a parancsot, de mások bizonyára igen.

A kormánynak tudomása van a földönkívüliekről, de az állampolgárait nem tájékoztatja róla. Talán nem a legkorrektebb eljárás, hogy megpróbálják addig halogatni a nagyközönség tájékoztatását, amíg a kormány valamiféle sikert tud felmutatni a probléma kapcsán. Nem tudom, a kormány mi mindenről szerzett tudomást az évek során. Az azonban biztos: államunk vezetői nem rendelkeznek olyan átfogó ismeretekkel, mint amire mi, távolbalátók szert tettünk. Ezért gondolom, hogy a műben felsorakoztatott információ új szakaszt nyit az ember – földönkívüli interakcióban. Ugyanakkor meggyőződéssel vallom, elérkezett az idő, hogy szakítsunk a tagadás taktikájával. Történelmi szemszögből nézve az ember mindig is passzív szerepet töltött be a földönkívüliekkel folytatott érintkezésben. Szemmel kísértük a röpködő űrhajókat, némelyikünk pedig eltérítés áldozatául esett. De mindig a földönkívüliek jöttek hozzánk, mi csak a megfigyelő pozíciójából szemléltük az eseményeket. Most már képesek vagyunk arra, hogy passzív szerepünkből kilépve aktívan tanulmányozzuk a bolygóközi életet.

A marslakók Közvetlen kapcsolatfelvételre kell törekednünk a marslakókkal, és ebben kormányunk vezetőinek is részt kell vállalniuk. Idővel majd a szürkékkel is érintkezni fogunk, de ez a nap még nem érkezett el. Annak viszont semmi akadálya, hogy párbeszédet kezdeményezzünk a marslakókkal. A marslakókkal kialakítandó kapcsolatot legalább részben jóvá kell hagynia valamiféle bolygószintű földi kormányzatnak. A legkevesebb, hogy az Egyesült Nemzetek vezetői állást foglalnak a kérdésben. Valószínűleg addig nem sikerül kapcsolatra lépni a marslakókkal, amíg a

kezdeményező ország vagy szervezet be nem számol az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának a kommunikáció minden lépéséről. Amint létrejön egy találkozó, minden tagállamot értesíteni kell. Ez a siker objektív alapfeltétele, nem a saját morális elgondolásomat akarom másokra ráerőszakolni. A marslakók szeretnének a Földre jönni. De addig nem fognak egyértelműen megmutatkozni, amíg biztosak nem lesznek abban, hogy az egész bolygó képviselőivel tárgyalnak. A kiszámíthatatlan és gyakran erőszakos emberi fajjal szemben számukra mindig is a hallgatás és a titkolózás volt a legjobb védekezési mód. Addig folytatják a védekező magatartásukat, amíg az emberiség nagy része majd végre elfogadja őket. A távolbalátás során azt az információt kaptam, hogy a marslakókkal először rádiós úton sikerül majd hivatalosan is kontaktusba kerülni. Az Egyesült Államok már jórészt rendelkezik a megfelelő felszereléssel, és más nemzetekhez is folyamodhat a még szükséges kommunikációs eszközökért. Ha dialógust akarunk kezdeni a marslakókkal, rádió teleszkópokat kell irányítanunk a Mars és a Hold felé. Az üzenetünkben jelezni kellene, hogy az emberiség készséggel együttműködik a marslakókkal a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekben. A marslakók hozzászoktak a titkolódzáshoz, de meg kell értetni velük, itt az ideje, hogy felhagyjanak az eddigi  politikájukkal, és mielőbb együttműködjenek az emberekkel. A kérdés csupán az, ki hagyja jóvá a sugárzást. Érzésem szerint nem érdemes halogatni, vagyis az Egyesült Államok jelenlegi elnökének kellene meghoznia ezt a döntést. Bárki legyen is az, egy biztos: az ember – marslakó párbeszédet kezdeményező személy több ezer évre kihatóan hatással lesz az emberi kultúra fejlődésére, és hosszú ideig fogják dicsérettel emlegetni a nevét mind a Földön mind a galaxisban. Valószínűleg nem lesz még egy, az emberiség evolúciójára oly nagy hatással járó esemény, mint a földönkívüliekkel

létesített kapcsolat. Ez az aktus jelzésként szolgál majd a galaktikus közösség felé, hogy az emberiség megérett a teljes jogú tagságra, mivel kollektíve felfogta, hogy egy élettel teli világegyetem része, és tagjai összetett lények. Az üzenet sugárzását és a marslakók válaszát követően meg kell kezdeni a felkészülést azoknak a marslakóknak a fogadására, akik most még nincsenek a bolygónkon. Azt javaslom, ajánljuk fel, hogy az Új-Mexikóban található jelenlegi föld alatti marslakó bázist átalakítjuk fogadóközponttá. A marsbeliek bizonyára ügyelnének arra, hogy semmilyen új betegséget ne hurcoljanak be a bolygónkra a frissen érkezettek. Ellenkező esetben ez már rég megtörténhetett volna, hiszen sok marslakó él a Földön. Orvosainknak mindenesetre tisztába kell jönniük a marslakók fiziológiájával és pszichológiájával. Ugyanúgy kell majd kezelnünk a marsbeli menekülteket, mint a rászoruló embertársainkat. Felmerül még az állampolgárság kérdése. Véleményem szerint a Földön született marslakó gyerekek annak az országnak a polgárai legyenek, ahol világra jöttek. Például a Santa Fe Baldy (Új-Mexikó) alatti alagutakban születettek automatikusan az Egyesült Államok állampolgárai. Sőt, közvetlen rokonaik (például a szüleik) is azonnali tartózkodási engedélyt kapnának az ország területére. Úgy gondolom, az Egyesült Nemzeteknek kell majd irányítania azoknak az újonnan érkezett marslakóknak a letelepedését, akiknek nincsenek a Földön született gyermekeik, és a földi kormányoknak együttesen kell eldönteniük, hogyan helyezik el és fogadják folyamatosan a reményteljes otthonkeresőket. Rendkívül fontosnak tartom, hogy az emberiség megfelelőképpen viselkedjen a Föld történelmének eme szakaszában. Szó szerint rajtunk van az egész galaxis szeme. Evolúciós történelmünk során sokszor jöttek segítségünkre a földönkívüliek, mégha ennek nem is voltunk mindig tudatában. Most eldől, vajon elég érettek vagyunk-e arra, hogy átlépjük önzésünk határait, és segítséget nyújtsunk a

szükséget szenvedőnek. Be tudunk-e vajon kapcsolódni az évezredek óta folyó bolygóközi érintkezésbe, amelynek leggyakoribb célja egymás evolúciójának elősegítése. A távolbalátó ülések alapján arra a következtetésre jutottam, hogy ma már képesek vagyunk ilyen fokú önzetlenségre. Teljes szívemmel remélem, hogy ez valóban így van.

A szürkék Véleményem szerint a szürkék még nem készültek fel arra, hogy az emberekkel, mint egyenrangú partnerekkel fizikai szinten együttműködjenek. A telepatikus képességeik rendkívül fejlettek, és riasztja őket az ily módon érzékelt érzelmeink intenzitása. Ráadásul, amikor szürkék közelébe kerülünk, általában rémület tölt el bennünket. Nem csoda hát, hogy a telepatikusan nagyon érzékeny lények nem igazán bíznak a  velünk való együttműködésben, ha az nem ellenőrzött körülmények között megy végbe. De ettől függetlenül megpróbálhatunk másféle kapcsolatot teremteni a szürkékkel. Mi is és a szürkék is csak nyerünk ezzel. Azt javaslom, diplomatáink alkalmazzák az SRVmódszert a velük való érintkezésre. Sőt, szerintem minden, jelenleg a Földön tevékenykedő szürke fajhoz közeledni kellene. Bőséges tapasztalat bizonyítja, hogy a szürkék jól reagálnak a transzcendentális úton létesített kapcsolatfelvételre. Az emberek transzcendentális úton közös tevékenységbe foghatnának a szürkékkel. A szürkéknek viszont tapasztalatot kellene szerezniük abban, hogy miképp lehet teljesen éber állapotban lévő emberekkel együttműködni, nem pedig titokban meglepni őket. A segítségünkre van szükségük, hogy képesek legyenek megfelelően kommunikálni velünk. Ne feledjük, hogy erre bőven rászolgáltak már, hiszen sokat tettek értünk. Hadd emlékeztessem az olvasót, hogy több távolbalátó egyöntetű

adatai szerint a szürkék növényi és állati genetikai mintákat gyűjtenek környezetünkből, amelyet mi emberek lankadatlan buzgalommal teszünk tönkre. Később még nagyon hálásak leszünk majd a tevékenységükért, amikor megpróbáljuk helyrehozni a bolygónkat az általuk átmentett génkészlet felhasználásával. Az emberek és a szürkék között bonyolult viszony áll fenn. Csak türelmes és kitartó munkával tudjuk oly mértékben kifejleszteni képességeinket, hogy nyíltabban kommunikálhassunk velük. Talán azzal jutnánk leggyorsabban előre, ha távolbalátás útján megkérdeznénk őket, hogyan segíthetnénk a fajuk evolúciójának részét képező genetikai programukat. Eddig az ember nem vett részt tudatosan és önként ebben a vállalkozásban. A szürkéknek a transzcendens világ összetettségét egyáltalán nem, vagy csak alig ismerő emberekkel kellett dolgozniuk. Gyanítom, hogy kommunikációs kezdeményezéseink nem ösztönzik majd rögtön válaszra a szürkéket, nem valószínű, hogy űrhajóikkal azonnal le fognak ereszkedni az Egyesült Nemzetek épülete mellé. De ismételt kísérletek minden bizonnyal eredményre vezetnek majd. A szürkék már régóta várják, hogy elérkezzünk az érettség azon fokára, amikor nyugodt párbeszédet tudunk folytatni velük.

A Galaktikus Föderáció Akárcsak a szürkék esetében, a Galaktikus Föderációban is a távolbalátás technikájával tudunk állandó képviseletet kialakítani. A kommunikációhoz fizikai eszközök is rendelkezésünkre állnak, és biztos vagyok benne, hogy hamarosan használni is fogjuk őket. Az SRV-re egy lényeges ok miatt van szükség: a Galaktikus Föderáció mindenekelőtt másvilági szervezet. Fizikai lények nem lennének képesek irányítani a galaxist. Ennek oka, hogy a fizikai lények ideiglenes teremtmények, csupán rövid ideig léteznek a fizikai világban. Emellett a

fizikai életjelentős részét felemészti a gyermekkor és az öregség, és még egy hosszú életű ember esetében is csak néhány felnőtt, produktív évről beszélhetünk. Ráadásul a galaxis az emberi élethez viszonyítva aránytalanul nagy időléptékben fejlődik. A galaktikus élet fejlődését megfigyelni, abban segédkezni csak olyan lények tudnak, akiknek aktív emlékezete nem kb. 70 évre, hanem sokkal hosszabb időre terjed ki. Egy-egy faj evolúciójának drámája néha több ezer év alatt zajlik le, és ha a Föderáció segíti a fajt, akkor a programban részt vevő lényeknek sokáig jelen kell lenniük. A fizikai lények erre nem képesek. A fizikai életet mindnyájan megtapasztaljuk. Néha iskolának is nevezik, ahol a szellemi lények valamilyen  szempontból jobbakká válnak. De a fizikai világ nem egyszerűen a transzcendens lények oktatási terepe, hanem a lét valóságos dimenziója. A fizikai és szellemi világ közt az a legfőbb különbség, hogy a fizikai világban mindenki csak viszonylag rövid ideig tartózkodik, elvégzi a dolgát, majd meglehetősen gyorsan távozik. De azért igazi élet folyik benne, mégha rövid ideig tart is. A Galaktikus Föderációt nem lehet a fizikai világ börtönébe zárni, ez egyenlő lenne az öngyilkossággal a szervezet és sok faj szempontjából is. Tekintettel a fizikai társadalom fejlődésének váratlan fordulataira, ki tudná előre megjósolni a változásokat? Egyik nap még olyan döntés születik, hogy segíteni kell a másik fajt. De a fizikai lények gyorsan változtatják véleményüket, ha mondjuk egy évig nem jól működik a gazdaság. A fizikai lényekre jellemző változékony személyiségekkel nem lehet elirányítani egy galaxist. A galaktikus kormányzat hosszú távra tervez, és csak a transzcendens, vagyis a szellemi, másvilági lények felelnek meg ennek a célnak. Nem véletlen tehát, hogy a Galaktikus Föderáció másvilági szervezet, ez így törvényszerű. Eljön majd az az idő, amikor az emberiség képes lesz technikailag áthidalni a fizikai és a szellemvilág közti

szakadékot. De addig is kénytelenek vagyunk a felsőbb énünkön keresztül, a saját idegrendszerünkre hagyatkozva érintkezni a Föderáció képviselőivel. Már megkezdtük képviseletünket a Föderációban, amikor tudatunk által kapcsolatba léptünk vezetőivel. Az irányítóm és én voltunk az első fecskék. Elérkezett az idő, hogy az emberiség vezetői hivatalosan is jóváhagyják a képviseletet. Itt az idő, hogy az olyan kozmikus vándorok és felfedezők, mint én és távolbalátó társaim, átadják a helyüket az emberiség bolygószintű kormányzata által kijelölt, szakképzett képviselőknek, és eljött az ideje annak is, hogy az Egyesült Nemzetek  hivatalosan szentesítse a közvetlen tárgyalásokat az emberiség és a Föderáció között. Ne essünk tévedésbe: sem a marslakók, sem a szürkék, sem pedig a Föderáció vezetői nem fognak kényszeríteni bennünket a párbeszédre. A mi kezdeményezésünkre. várnak. Ha felismerjük, hogy kik vagyunk, kik élnek körülöttünk, ezzel az egész galaxis számára jelezzük: megértünk arra, hogy hallassuk hangunkat a világok közösségében. Már nem vagyunk gyerekek, fajunknak rendeltetése van. Lépjünk rá bátran a küldetésünk felé vezető útra, hátrahagyva cinizmusunkat, félelmünket. Szóljunk végre azokhoz, akik már oly régen várnak ránk türelmesen ott kinn, a világegyetemben.

Hogyan lehet kapcsolatba kerülni a szerzővel? Ha az olvasó érintkezni kíván a szerzővel, az alábbi címre írhat levelet. Akik a tudományos távolbalátás szakszerű képzéséről kívánnak többet megtudni, írjanak közvetlenül a Farsight Intézetnek (Farsight Institute) ugyanezen a címen. Courtney Brown The Farsight Institute P.O.Box 49243 Atlanta, GA 30359

Távolbalátási szótár és a rövidítések jegyzéke AI = aesthetic impression= érzelmi hatás – a távolbalátás során a látottak által keltett érzelmi hatás. Az SRV szabályaihoz tartozik, hogy a távolbalátónak beszélnie kell minden érzelmi hatásról, ezzel szabadítva meg elméjét tőle. Ennek az a célja, hogy az adatok ne torzuljanak, ne fertőződjenek a belső érzelmek hatására. AOL = analytic overlay = analitikai fedőfogalom – a távolbalátó ülés folyamán hozott mentális következtetés. Értelmi, „logikai” elemzést jelent, amely lehet helyes, de hibás is. A tudományos távolbalátás szabályai szerint a távolbalátónak minden felmerülő analitikai fedőfogalmat ki kell mondania (ezzel megszabadítja tőle az elméjét). AOL matching = AOL illesztés – erős AOL, amely jelzi a távolbalátó számára, hogy az agyában született képet pozitívan beazonosította. Ritkán fordul elő. AOL/S = AOL of the signal line = a jelből érkező AOL – olyan AOL, amely az ülés során a távolbalátó érzése szerint egyenesen az áramló adatokkal együtt érkezik. Az ilyen AOL-ok rendszerint a célpont értelmezését hivatottak elősegíteni. A célpont beazonosítása is gyakran AOL/S formájában történik. bilokáció -az SRV - ülés során egy bizonyos ponton túl a távolbalátó figyelme olyan erősen irányul a célpontra, hogy tudata megoszlik a valóságos fizikai holléte és a célpont helyszíne között. célpont – a tudományos távolbalátó ülés tárgya, amellyel kapcsolatban információt szeretnének nyerni. Az SRV-

ülések tipikus célpontjai helyek, események, személyek. A nehezebb célpontok közé sorolhatók az egyes személyek gondolatai, valamely esemény kiváltó oka vagy például maga Isten. célpont ideje – a célpont időpontja, ami például a Roswellesetnél az 1947. év volt. EI = emotional impact = emocionális hatás – a helyszínhez kapcsolódó emóciók, amelyek az ott jelen lévő lényekből áradnak. De a helyszínnek a múltból vagy a jövőből származtatható emocionális hatása is lehet. Az EI-k nem a távolbalátó érzelmeire vonatkoznak, azokat AI-vel jelöljük (a definíciót lásd fentebb). energia – a távolbalátás során tapasztalt érzés, amely jelzi, hogy a célpont helyszínén hatalmas mennyiségű energia van jelen. Ez az energia bármilyen lehet, így például kinetikus (egy száguldó földönkívüli űrhajó esetén) vagy sugárzó (egy meleg energiaforrásból, például napból áradó). esemény – meghatározás, melynek segítségével a tudatalatti beazonosítja a célpont helyszínét, amikor ott épp valamely jelentős tevékenység megy végbe. helyváltoztatás-gyakorlat – SRV-eljárás, melynek során a távolbalátó a célponthoz viszonyítva új helyre kerül. jel – az SRV-ülés során a tudatalattiból áramló adattömeg. mátrix – papírra feljegyzett, megfelelő címkékkel ellátott oszlopsor, amelyet a távolbalátás során használnak. Az ülés során az egyes rubrikákba odaillő adatokat írnak be. az összpontosítás tárgya – az SRV-ülés során alkalmazott kifejezés a tudatalatti irányítására, hogy a célpontra (vagy

a célpont egy bizonyos aspektusára) vonatkozóan információt gyűjtsön. Ezek a meghatározások eredetileg az SRV-jegyzőkönyv 1. szakaszában felhasznált célpontkódokhoz kapcsolódnak. A későbbiek során akkor kerülnek feljegyzésre a mátrixban, ha ezzel finomítani akarják az adatáramlást. Addig nem alkalmazzák őket, amíg a távolbalátó a bilokáció állapotába kerülve jelen nincs a célpont helyszínén. SRV= scientific remote viewing=tudományos távolbalátás. szabályok – az SRV előírásai. Ha a távolbalátó „tartja magát a szabályokhoz”, ez azt jelenti, hogy az illető nem tér el az előírásoktól az ülés során. szakaszok 1-7-3. tudományos távolbalátás egyes fázisai. A szakaszok a következőképpen épülnek egymásra: 1. szakasz: az első és második szakaszt nevezzük együttesen „előzetesnek”, mert ekkor jön létre a kapcsolat a célponttal. Az első szakaszban nyert adatok még durvák; például megtudjuk, kapcsolatba hozható-e ember alkotta szerkezettel a célpont. 2. szakasz: tovább mélyül a célponttal kialakított kapcsolat. Ebben a szakaszban a színekre, a felszíni anyagszerkezetekre, a hőmérsékletre, az ízekre, szagokra, hangokra vonatkozóan kapunk információt. 3. szakasz: elkészül az első vázlatrajz a célpontról. 4. szakasz: már meglehetősen mély kapcsolat alakul ki a célponttal. A negyedik szakaszban a tudatalatti „szabad kezet kap” a probléma megoldására, maga irányíthatja az adatáramlást. 5. szakasz: ebben a szakaszban bizonyos építményekre, szerkezetekre vonatkozóan lehet információhoz jutni, például megtudható, milyen bútorzat van egy helyiségben. 6. szakasz: ebben a szakaszban a távolbalátó irányított formában „tapogathatja körül” a célpontot. Bizonyos fokig intellektuális tevékenységet is folytathat, hogy ezzel a

tudatalattit bizonyos speciális feladatok elvégzésére ösztökélje. Ekkor készül az időskála, és a földrajzi helyzet kielemzésére is ebben a szakaszban kerül sor. Részletesebb rajzok is készülnek. 7. szakasz ebben a szakaszban a helyszínnel kapcsolatos beazonosító információ szerzésére kerül sor. Például megtudható a hely neve. az ülés ideje – a távolbalátó ülés időpontja.

Felhasznált irodalom Andrews, George C. 1993. Extra-Terrestrial Friends and Foes. Lilburn, Georgia: Illuminet Press. Fowler, Raymond E. 1990. The Watchers: The Secret Design Behind UFO Abduction. New York: Bantam Books. Good, Timothy. 1987. Above Top Secret. London: Sidgwick & Jackson. Hibbert, Christopher. 1982. Africa Explored: Europeans in the Dark Continent, 1769-1889. New York: Penguin Books. Hopkins, Budd. 1987. Intruders: The Incredible Visitations at Copley Woods. New York: Ballantine Books. Jacobs, David M. 1992. Secret Life: Firsthand Documented Accounts of UFO Abductions. New York: Simon 8c Schuster. Mack, John. 1994. Abduction: Human Encounters with Aliens. New York: Charles Scribner’s Sons. Maharishi International University. 1990. The Maharishi Effect. Fairfield, Iowa: Maharishi International University Press. Maharishi Mahesh Yogi. 1967. Bhagavad-Gita: A New Translation and Commentary. Washington, D.C.: Age of Enlightenment Press. Maharishi Mahesh Yogi. 1994. The Science of Being and the Art of Living New York: Meridian. Marrs James. 1995. The Enigma Files: The True Story of America’s Psychic Warefare Program. New York: Harmony. Mavromatis, Andreas. 1987. Hypnagogia: The Unique State of Consciousness Between Wakefulness and Sleep. New York: Roudedge. McMoneagle, Joseph. 1993. Mind Trek: Exploring Consciousness, Time and Space Through Remote Viewing. Norfolk, Virginia: Hampton Roads. Monroe, Robert A. 1994. Ultimate Journey. New York: Doubleday. Monroe, Robert A. 1985. Far Journeys. New York: Doubleday.

Monroe, Robert A. 1971 .Journeys Out of the Body. New York: Doulbeday. Oates, Robert M. Jr. 1990. Creating Heaven on Earth: The Mechanics of the Impossible. Fairfield, Iowa: Heaven on Earth Publications. Orme-Johnson, David W., Charles N. Alexander, John L. Davies, Howard M. Chandler, and Wallace E. Larimore. 1988. International Peace Project in the Middle East. Journal of Conflict Resolution 32: 776- 812. Orme-Johnson, David W., and John T. Farrow. 1977. Scientific Research on the Transcendental Meditation Program: Collected Papers, Volumes I-V. Fairfield, Iowa: Maharishi International University Press Royal, Lyssa, and Keith Priest. 1992. Visitors from Within. Scottsdale, Arizona: Royal Priest Research Press. Strieber, Whidey. 1995. Breakthrough: The Next Step. New York: Harper Collins. Strieber, Whitley. 1988. Transformation: The Breakthrough. New York: Avon Books. Magyar fordítás: Átalakulás. Budapest, Lilliput Könyvkiadó Strieber, Whitley. 1987. Communion: A True Story. New York: William Morrow and Company. Swann, Ingo. 1991. Everybody’s Guide to Natural ESP: Unlocking the Extrasensory Power of Your Mind. Los Angeles: Jeremy P. Tarcher, Inc. Targ, R. and H.E. Puthoff. 1977. MindReach. New York: Delacorte Press/Eleanor Friede. Wilber, Ken. 1977. The Spectrum of Consciousness. Wheaton, Illinois: The Theosophical Publishing House.

Ajánlott magyar nyelvű irodalom: Paul Davies: Isten gondolatai. Kulturtrade Kiadó Kft., 1995. Hans J. Eysenck – Karl Sargent: Mégis van magyarázat? – A paranormális jelenségek titkai. Magyar Könyvklub 1993. Derek és Julia Parker: Természetfeletti jelenségek atlasza. Gulliver Kiadó, 1991.

Tom Stonier: Információ és az univerzum belső szerkezete. Springer Hungarica Kiadó Kft., 1993. Strieber, Whitley: Transformation – Átalakulás. Lilliput Könyvkiadó, 1993.

A szerzőről Courtney Brown, a filozófia doktora, jelenleg a politikai tudományok professzora Georgia államban, Atlantában az Emory University-n. Kutatási szakterülete a szociális jelenségek nem lineáris matematikai modellezése, a környezetpolitika, a fejlődő országok demokráciája és a választások. Korábban tanított a University of California nevű egyetemen Los Angelesben, és a Carter Presidential Center munkatársa volt.

Jegyzetek [1] Ez valóban így van, a telepátia illetve általában az érzékszerveken túli észlelések tényének elfogadottsága az utóbbi évtizedekben nagymértékben növekedett. (A lektor megj.) [2] A parapszichológiai jelenségek kísérleti megismételhetősége különbözik a más tudományágaknál megszokottól, ugyanis az eredmény erősen függ a kísérletet végzők tudati elvárásaitól. (A lektor megj.) [3] Médiumnak a kiemelkedő érzékszerveken túli észleléssel (ESP) rendelkező embereket nevezzük. (A lektor megj.) [4] Egy másik született médium, McMoneagle is dolgozott, a nemzetközi SRI-vel. McMoneagle úr nemrégjelentetett. meg egy olvasmányos könyvet, a távolbalátásról. Az Elmeutazás: a tudat, az idő és a tér felfedezése a távolbalátás módszerével című műben szintén van egy fejezet, amely a szerző nézeteit taglalja egy régmúlt Mars-beli civilizációra vonatkozóan (McMoneagle, 1993. 155-174. old.). Kontrollált körülmények között lefolytatott kutatásaim sokban egybeesnek McMoneagle megfigyeléseivel az ősi Mars-beli civilizációt érintően. (A szerző megj.) [5] Az érzékszerveken túli észlelések hatásosságára jellemző, hogy egy amerikai parakutató intézet az ezüst tőzsdei árváltozásának sikeres előrejelzéséből tartja fenn magát. (A lektor megj.) [6] Telepátia: két. élőlény közt. fellépő nem érzékszervi úton létrejövő információs kapcsolat, gondolatátvitel. (A lektor mégj.)

[7] A telepátiának ezt a ritka és intenzív formáját, krízistelepátiának nevezik. Kiváltója mindig egy igen erős lelki trauma, vészhelyzet. (A lektor megj.) [8] Racionalizálásnak itt. az intuitív információ téves logikai értelmezését. nevezzük. (A lektor megj.) [9] A bilokáció parapszichológiai fogalom, olyan esetekre vonatkozik, amikor egy személy a kívülállók számára is észlelhetően egy időben két helyen van jelen. A történeti parapszichológia ezt Doppelgänger-jelenségnek nevezi. (A lektor megj.) [10] A frontális feltöltés a normális tudatosság szintjén való informálást jelenti. (A lektor megj.) [11] Mint említettem, nincs jelentősége annak, hogy az irányító és a látó ismeri a listát, ha az elég bő. A tapasztalatok szerint., ha a jegyzék kellőképpen terjedelmes, a tudat nem próbálja kitalálni a célpontot. (A szerző megj.) [12] Az érzékszerveken túli észlelés valóban nehezen képes absztrakt fogalmak, pl. betűk és számok kifejezésére. Ez a jobbféltekének az intuitív észlelésben való alapvető szerepét látszik igazolni. (A lektor megj.) [13] A transzállapot, a normálishoz képest módosult tudatállapotnak nevezhető. Ilyen pl. a meditáció, a drog, vagy a hipnózis által befolyásolt tudatállapot. (A lektor megj.) [14] Whitley Strieber (1995.) ezzel a témával is foglalkozik Áttörés: a következő lépés című könyvében. (A szerző megj.) [15] Akaslia néven többek között, azt az egyetemes tudatot nevezik az okkult keleti hagyományok, amelyben minden múlt.-, jövő- és jelenbeli gondolat, az örökkévalóság állapotában létezik. (A lektor megj.) [16] A szó a „Hemisfera Syncron”, vagyis az agyfélteke szinkronizáció rövidítése. A módszer lényege a szimmetrikus féltekei működés elősegítése. (A lektor megj.) [17] Néhány távolbalátó olyan információ birtokába jutott., hogy Lucifer és Sátán két valós személy (vagy az volt.), akik a

másvilágon háborúskodtak, a háború azonban számukra kedvezőtlenül végződött. A régi misztikusok érzékeltek valamit, ezekből az eseményekből,és írásaikban hivatkoztak rá. Ezek az adatok aztán a vallásos hitbe is beépültek. (A szerző megj. [18] Channeling néven azok a parapszichológiai eljárások ismertek, ahol az SRV-hez hasonló vagy médiumi úton történő információkapcsolat alakul ki. (A lektor megj.) [19] Amikor Istennel kapcsolatban az „egybeolvadás”, „egyesülés” szavakat használom, nem igazán pontos a meghatározásom, a nyelvi korlátok határt szabnak a mondanivalómnak. Ezeknek a szavaknak a használatával arra a képességre szeretnék utalni, amikor valaki az élet minden szintjét, még a fizikai és a másvilági léten túli élet összes formáját is tudja érzékelni, és termékeny kapcsolatot tud vele kiépíteni. (A szerző megj.) [20] A parapszichológia jelenlegi tudatmodelljei szerint a lineáris idő érzéklete csak egy, a különböző észleled lehetőségek között. (A lektor megj.) [21] Fennáll a lehetőség, hogy a távolbalátási adatok alapján cselekedjünk a közeljövőben, és ezzel új jövőt alkossunk magunknak, amiben nem szerepelnek bizonyos események. Más szóval, a jelen és a jövő hatni tud egymásra. De tekintettel az emberiség jelenlegi genetikai hibáira – különös tekintettel az elme és a test közötti gyenge kapcsolatra – kétlem, hogy gátat tudunk vetni a hamarosan bekövetkező ökológiai katasztrófának. (A szerző megj.)

Készült a Széchenyi Nyomdában, 1996-ban Felelős vezető: Nagy Iván ügyvezető igazgató Megjelent 15 (A/5) ív terjedelemben.