Gagarin = Kozmikus hazugság? 9630284944 [PDF]

Zitiervorschau

NEMERE ISTVÁN

GAGARIN = KOZMIKUS HAZUGSÁG?

Danubius 1990

Kódex

Kiadó.

Az el zmények

@ Nemere István, 1990 ISBN 963 02 8494 4 Kiadja a Danubius Kódex magyar-osztrák kiadói kft. Felel s kiadó: a kft. ügyvezet igazgatója Szedte: Alfa Ipari Vállalat Fényszed Üzeme Megjelent 6,6 AlS ív terjedelemben Nyomta: Pécsi Szikra Nyomda 90-1963 Felel s vezet : dr. Farkas Gábor igazgató Felel s szerkeszt : VéghJúlia Borítóterv: dr. Végh Oszkár Budapest, 1990

1961. április 12-én állítólag fell tték a világ rbe Gagarint. Nekem ez a nap több okból is nevezetes, és mind ehhez az rrepüléshez kapcsolódik. Abban a városban, ahol akkor éltem - egy elég nagy megyeszékhely volt -, el z este nagyobb társasággal színházban voltunk. Április 12-e szerdára esett; ekkor tehát április 11-e, kedd este volt. A darabra már nem emlékszem, arra azonban igen, hogy mindenki felfigyelt a dologra és futót zként terjedt el a hír: a két felvonás közti szünetben telefonhoz hívták a megyei tanács szintén jelen lév akkori elnökét. Az elnök percek múlva visszajött, és súgva mondott valamit legsz kebb környezetének. A hír még a felvonás alatt elterjedt. A budapesti pártközpont értesítette a tanácselnököt, hogy az oroszok embert l ttek fel a világ rbe! Ismétlem, még csak 1961. április 11-e, kedd volt. A korabeli pártállam, szokása szerint, a vezet beosztású elvtársakat mindig id ben értesítették mindenr l, nehogy az ket meglepetésként érje, vagy esetleg másoktól (netán a Szabad Európa Rádióból) kelljen értesülniük valamilyen eseményr l. A jelek szerint tehát Budapest körtelefonon adta tovább a Moszkvából kapott hírt. Elképzelem, hogy azon az

5

estén ugyanez játszódott le nemcsak a mi városunkban, és nyilván nem csupán Magyarországon. Moszkva értesítette el ször a csatlós országok pártvezéreit, azok saját híveiket a f városokban, és onnan ment tovább a hír a megyékbe, tartományokba, alárendelt "köztársaságokba" , vajdaságokba, körzetekbe stb. Mindenütt természetesen csak a vezet k kapták meg a hírt, de - miként az nálunk is történt jólinformáltságukat fitogtatandó elmondták sz kebb környezetüknek. Nem csoda, ha órákon belül elterjedtek e hírek a megyeszékhelyeken. Tehát így történhetett Bulgáriában, Csehszlovákiában, az akkor még igencsak létez NDK-ban, Lengyelországban, Mongóliában, Romániában stb. Nekem a dolog nem akkor, hanem csak másnap lett gyanús. Hogyan adhatta le Moszkva a hírt, ha Gagarin csak másnap délel tt szállt fel? El z este ki merte vállalni a felel sséget azért, hogy másnap sikerülni fog az rrepülés? Es különben is, miért múlt id ben szólt az el z este érkezett hír? Kés bb, csak sok évvel kés bb tudtam meg, mi más is történt akkor. A hatvanas évek második felét l Lengyelországban éltem egy házasságból kifolyólag, és munkahelyemen, a nagy egyetemi könyvtárban tiszta kíváncsiságból kikértem az 1961-es lengyel napilapokat. Döbbenten láttam, hogy az április 12-i újság címlapján hatalmas bet k hirdetik: Szovjet ember a világ rben...! Es van ott egy meglehet sen homályos cikk is egy közelebbr l meg nem nevezett állítólagos szovjet katonatisztr l, egy repül sr l, aki a Moszkvában terjeng hírek szerint éppen megjárta a világ rt, és hamarosan várható az err l szóló közlemény.

6

Ismétlem, ez április 12-i újság volt, amit - csakúgy, mint a világ egyéb részein - el z este szerkesztettek össze,

zártak le, és éjszaka nyomták ki, hogy hajnalban már a nagy ország minden városában kapható legyen. Hiszen a Lengyel párt központi lapjáról van szó. Aki még mindig nem értené, annak részletesebben indokolom döbbenetem tárgyát: az újságot jóval azel tt kinyomták, elszállították mindenfelé és árusítani kezdték, miel tt Gagarin egyáltalán elindult volna a Vosztok rhajón! A világ más napilapjai - kivéve a délutáni újságokat - csak másnap, április 13-án reggel tudtak beszámolni a szenzációsnak ható hírr l. Vagyis - a Varsói pártlap után harminchat órával (ha beszámítjuk a nyomáshoz szükséges id t is). A harmadik, számomra roppant gyanús momentum az volt, hogy pár nappal kés bb a magyar televízió is egyenes, él adásban közvetítette Gagarin nemzetközi sajtóértekezletét. A m sor akkoriban még természetesen csak fekete-fehér volt. Végignéztem az egészet, hisz az rkutatás, az rutazások, a fantasztikum stb. már az ötvenes évek végét l rettenetesen érdekelt. A sajtóértekezlet legmegdöbbent bb mozzanata akkor következett be, amikor Gagarin még ki sem nyitotta a száját. ,Odahívták a mikrofonhoz, beszéljen a repülésr l. És akkor... egy cédulát húzott el a zsebéb l és felolvasta, mit látott az rben. Kérem, a világ mindig is bizalmatlan volt az oroszokkal szemben; nekünk magyaroknak meg igazán sok okunk volt rá, hogy eleve gyanakodva szemléljünk mindent, ami onnan jött. Addigi egész létünk utolsó tizenhat éve (19451961) annak jegyében telt

7

el, hogy az onnan hozott eszméket t zzel-vassal terjesztették, rovásunkra. Szüleink, fiatal társaink és a társadalom hatalmas része - ahogy ez 1989-1990ben is kiderült - nem hitt e propagandának, a felszín alatt mindig is megvolt a magunk igazi véleménye a kommunizmusról és mindenr l, ami vörös. Tehát els reakcióm az volt: nem hiszem, hogy Gagarin járt a világ rben. A fentebb említett jelek is ezen okoskodás mellett szóltak, de voltak egyebek is. A szovjet rkutatás addig kizárólag titkolózásból és nagy hangon hirdetett állítólagos, nem igazán ellen rizhet eredményekb l állt. El tte évtizedeken át csak önmagukat és rendszerüket dicsérték, amir l mindenki tudta, hogy az emberiség egyik legnagyobb átka. Es akkor hirtelen bemondja a rádió, hogy ezek arattak ilyen nagy tudományos sikert? Tehát nem hittük. Organikus reakciónk volt ez. KeletEurópában sokan reagáltak így, azt hiszem. Tudtuk, hogy az úrkutatásban eltitkolták kudarcaikat, eltúlozták kis sikereiket. S t, eleve csak azokról számoltak be. Mert el re sohasem közölték, mikor, milyen kísérletet fognak végezni, hol, milyen eszközökkel és céllal. Ha nem sikerült a dolog, hallgattak, és mi csak sokkal kés bb, áttételesen, nyugati rádiókból értesültünk e kudarcokról. A világ - vallom - mindig is bizalmatlan volt a Szovjetunió iránt, és ez így lesz, amíg az a mesterséges államalakulat létezni fog. A "Békeharc h sei" - mint már tudjuk - eközben felhalmozták a világtörténelemben valaha is létezett legnagyobb fegyverarzenált, és azt habozás nélkül be is vetették sokfelé, még a nyolcvanas években is. Negyedszer: - emlékezetemben ennek is maradt

8

nyoma, és talán emlékeznek rá akkori jóbarátaim is - még a repülést követ napon, amikor mi, gimnazisták feszülten, egymás szavába vágva tárgyaltuk az " rrepülést", állítottam: nem hiszem el, ez az ember nem repülhetett, nem járt soha az rben. (Még a sajtóértekezlet el tt mondtam ezt.) Barátaim egy része osztotta véleményemet, más része viszont így fakadt ki: "Ekkorát azért az oroszok sem mernének hazudni." Én mindenesetre így fejeztem be a beszélgetést: - Ez az ember nem fog sokáig élni. Aki ilyen titkot tud mármint, hogy nem repült és csak propagandafogás az egész hírneve! -, azt a kormány, a hatalom nem hagyhatja életben. Amíg él, nagy veszélyt jelent a hatalomra, hiszen például külföldön egyszer csak kifecsegheti a dolgot. Vagy valaki a környezetéb l... Nem hagyják majd életben, meg fogjátok látni. Mint tudjuk, Gagarin még a hatvanas évek végét sem élte meg. 1968-ban, nem egészen hét évvel a "repülése" után "balesetben" elhunyt. Ötödször: az üggyel tizenegy évvel kés bb ismét találkoztam. Még Lengyelországban éltem, és egy feljelentést követ en a lengyel AVH (SB; Biztonsági Szolgálat - csak 1990-ben számolták fel!) érdekl dni kezdett irántam. A sokat író, forrásokat kutató külföldi fiatalember, akit sokféle nemzetközi fórumon láttak felt nni, ugyanakkor néhány vezet diplomata tolmácsaként is szerepelt, vidéki albérletében ki tudja, mir l írogat oldalak ezrein? Naphosszat kopogott írógépem. Az egyik m már készen is volt, a másikhoz rengeteg adatot szedtem össze éppen. Lecsaptak hát. 1972. január 25-én távollétemben a

9

la kást átkutatta az SB három ügynöke, majd elvitték összes írásomat és jegyzetemet. Ezek javarészét kés bb visszaadták, még az er sen politikai tartalmú és a két nagyhatalom igen éles bírálatával foglalkozó "A félelem és nyomor bolygója" cím , az akkori világhelyzetr l írott m vet is. Csak egy másikat tartottak meg örökre. Ez volt a Gagarin-szélhámosságról szóló m els , még igencsak kezdetleges változata, a hozzátartozó jegyzetekkel. Nem kétséges számomra: ez is hozzájárult ahhoz, hogy utána hosszú hónapokon át a biztonsági szolgálat figyeljen, kihallgatásokra citáljon, elutazásomat megakadályozza, kapcsolataimat összezilálja. Csak néhány befolyásos varsói politikus, kés bbi miniszter (akiket mint tolmácsuk személyesen ismertem) közbenjárására enyhült valamelyest ez a szigor; 1972 júniusában így is valósággal szöknöm kellett az országból, mert az SB méginkább érdekl dött irántam, és mindenáron valamilyen kémhistóriába akart keverni. Utána 1979-ig, hét évig nem mertem visszamenni oda, és az említett évben is csak mint a lengyel irodalom m fordítóinak világkongresszusára meghívott vendég merészeltem beutazni ismét Lengyelországba. Nincs kizárva, hogy a szovjet biztonsági .er kkel olyannyira összefonódott kelet-európai rend rök itt is együttm ködtek. Hiszen meggy z dhettem róla, hogy például a varsói magyar nagykövetség egyik magas rangú beosztottja a lengyel titkosrend rség ügynöke volt. A velem folytatott bizalmas, együttérz beszélgetésekr l jelentéseket küldözgetett a rend rségnek. Vagyis: nem zárható ki, hogy Moszkvában tudomást szereztek err l a készül könyvr l. Személyem nyilván nem volt olyan fontos, hogy

10

akcióba kezdjenek, és mivel id ben visszatértem Magyarországra (ahol a "legvidámabb barakkban" azért mégsem tekintettek oly szigorúan az efféle "csínyek re"), hát nekik ez csak egy jelzés volt: valakik, valahol már felfedezték a dolgot nem csak nyugaton, de keleten is, sejtik az összefüggéseket... De az biztos: a Gagarin-ügyben rengeteg az ellent mondás: márpedig, ha ilyenek vannak, akkor valami nincs rendben. Akik elolvassák most ezt a kis könyvet, az lesz a benyomásuk: a görcsös titkolódzás valójában görcsös hazudozást jelent.

Miért akkor és miért így...? El ször vizsgáljuk meg az állítólagos repülés el zményeit, méghozzá nemcsak annak rkutatási, hanem szélesebb politikai körülményeit is. Az 1961-et megel z években (is) mélységes válságban volt a Szovjetunió. Ma, amikor már kezdjük mélyebben is látni az utóbbi hat-hét évtized összefüggéseit, ez a megállapítás nem jelent szenzációt. A világ legnagyobb országa 1917-t l, de f leg a húszas évek elején történt hivatalos megalakulásától kezdve állandó válságokkal küzd, amelyet maga a rendszer idézett el , majd azt folyamatosan fenn is tartotta. Az ötvenes évek végén a Szovjetunióban hihetetlen volt az elmaradás a civilizált világhoz képest. Ne tévesszen meg senkit az, hogy a világ onnan csupa jó hírt kapott folyton, minket Kelet-Európában pedig állandó jelleggel indoktrináltak. A szocializmus magasabb rend ségér l, dinamizmusáról, gyors fejl désér l hallottunk folyton. A valóságban azonban a hatalmas országban minimum két világ létezett id ben és térben egyszerre. Az egyik Moszkva, Leningrád és néhány más nagyváros "csillogása", néhány iparágban néhány kiemelt (és folyton mutogatott) gyár és energiatermel berendezés, pár tudományos intézet is eredmény. Ezenkívül semmi. A 12

másik világ mindezeken kívül esett, a földgolyó egyhatodán él több száz millió ember még ma is létez nyomora volt. Az agyaglábú óriás kifejezés soha nem illett jobban semmilyen államalakulathoz, mint éppen ehhez. A költségvetés egyharmadát fegyverkezésre fordították, az ipar elmaradott volt, a mez gazdaság a kolhozosítás miatt enyhén szólva is tragikusan lemaradt a világ hasonló éghajlatú tájainak termelékenysége mögött. A politikai b nök ólomsúlyként nehezedtek a vezetésre. 1956: Magyarország - a világ ezt még egyáltalán nem felejtette el, öt év múlva is minden nemzetközi fórumon ezt vágták a szovjetek szemébe. Már készültek Moszkvában a tudatos kubai provokációra: olyan rakétafegyverek voltak útban a Castro uralta országba, amelyekkel elérhették az USA területét is. Pár héttel Gagarin "úrrepülése" után ki is robbant a karibi válság. Hruscsov ugyan jól tartotta magát, de és elvbarátai tudták: ebben az országban nem csak Sztálin, de a cárok óta (vagyis sok százada) a hatalomváltás csak er szakos úton ment végbe. E hagyomány feléledését l kellett félnie. (A hamarosan bekövetkez eltávolításának módja ugyan cáfolni látszik ezt a tényt, hisz életben hagyták, és nyugdíjasként, de elhallgattatva halt meg.) A sarkában már ott toporgott Leonyid Brezsnyev, aki a Gagarin-ügyben is sürgött-forgott, és Hruscsov árnyékában második emberként aratta le a "dics séget". A világ tehát miközben tartott a Szovjetuniótól és félt t le, azonközben az országon belül a nagy hangon hirdetett reformok valahogy csak nem akartak sikerülni. Mivel a sz zföldek általa meghirdetett

13

feltörése és a mez gazdasági aranykor sem akart bekövetkezni, Hruscsov napja leáldozóban volt. Tudta: belpolitikai ellenfelei, vetélytársai a központi bizottságban már régóta szervezkednek ellene. Valamit ki kellett találni, ami egyrészt elfordítja a világ figyelmét a készül kubai kalandtól - vagy legalábbis csökkenti annak sokkoló hatását - másrészt - és f leg - lecsillapítja a bels ellenségeskedéseket. Biztosan az is megfordult a fejében: ez a dolog aztán neki is dics séget hozhat, mindenképpen megszilárdítja ingatag személyes pozícióját. Valami nagyot és csillogót kellett kitalálni, amit l szinte eszét veszti a szovjet átlagpolgár, amivel újra el lehet vele hitetni, amit annyi évtizede sulykoltak az agyába: egy különleges ország különleges polgára, neki van a világon a legtöbb joga(!.. .), a csodaszép jöv t építi, az emberiség legszebb álmainak megtestesít je, a világ ideológiai élharcosa stb., stb. Tehát: valami nagy sikerre van szükség, ami lehet leg ne legyen katonai, mert ez csak növeli a világ rossz érzéseit a Szovjetunióval szemben. Legyen olyan, ami rövid id alatt létrehozható, nem igényel túl nagy befektetést, s ami ámulatba ejti a világot és a Szovjetunió nélkülöz polgárait egyaránt. Valami, ami a tudományokban gyökerezik - mondotta valaki. A baj csak az volt, hogy a szovjet tudomány évtizedek óta semmiben sem tudott élen járni; minden találmány nyugati minták másolásán alapult, a szovjet tudósok ideológiai és államvédelmi-éberségi okokból nemhogy személyes, de még írott kapcsolatokat se nagyon tarthattak a világ fejlett (tehát: kapitalista) felében él kollégáikkal. A szakfolyóiratok is csak csurrantak-cseppentek, nem jártak rendszeresen.

14

Ezért az ötvenes-hatvanas-hetvenes években normális dolognak számított, hogy egyes, f leg vidéki tudományos kutató intézetekben éveken át nagy pénzek befektetése árán olyan dolgokat fedeztek fel, amelyek - a szabad világban már régen ismertek voltak. Ám volt egy terület, ahol esély mutatkozott. A követelt feltételeknek megfelelt az, aminek köze volt a szovjet haditechnikához. Mivel ez minden támogatást megkapott, hát itt látszott a legkönnyebbnek elérni valamit. Itt valóban voltak eredmények. Tehát a leglátványosabb rész - az rtechnika. A rakéták, amelyekkel pusztító fegyvereket lehet eljuttatni az ellenfél területére. De a rakétákra ezúttal nem mint harci eszközökre volt szükség. A pártvezetésben a beavatottak görcsösen ragaszkodtak ahhoz, hogy ez a rakéta ne „olyan” rakéta legyen. Valamilyen békés látszata legyen a dolognak. A szovjet rakétatechnika teljesen (és immár bevallottan) német alapokon nyugodott. Az 1945-ben Peenemündében (Hitler rakétakísérleti telepén) elfogott kutatóktól és az ott talált rakétákból indult ki az a fegyvergyártási program, amely kés bb a mai rtechnikához elvezetett. Az egykori A-4-es (más néven hírhedt V-2-es) rakétákkal a Moszkva környéki Podlipkiben 1946-ban kezdtek kísérletezni. Az els nagy hatótávolságú ballisztikus rakétát a szovjetek 1947. október 18-án l tték fel, ezen semmi szovjet nem volt. Egy német V -2-est neveztek ki szovjet fegyvernek. A következ , már állítólag nagyobbrészt szovjet részegységekb l épített ugyanilyen félelmetes rakétát 1948. október 10-én bocsátották fel. Hadd jegyezzem meg: ezeket az adatokat egy

15

szovjet lapban ("Trud") közölték 1989 végén. Addig err l sehol egyetlen szó sem jelenhetett meg. A kés bbiek folytán megépítették azokat a nagy rakétákat, amelyek azóta is fenyegetik a világot. A kizárólag presztízs, és nem tudományos eredmények elérése miatt indított úrkutatás (els szputnyik, Lajka kutya stb.) nyomán kézenfekv nek látszott, hogy ez az a tér, ahol el lehet kápráztatni a világot. Annál is inkább, mert az amerikaiak is ebbe az irányba haladtak. Nem volt titok, hogy mire készülnek. Ahogy az normális, szabad világban lenni szokott, az amerikaiak minden kísérletet el re bejelentettek, és ha az kudarcot vallott, ezt sem titkolták el. Egy mélyen demokratikus társadalomban mellesleg az eltitkolásnak semmi esélye sem lehetett volna. k is készültek az els emberes kísérletre, és ezt is tudta mindenki. 1961-ben különben Kennedy elnök bejelentette, hogy az amerikaiak Holdprogramon dolgoznak és 1968-ban az els amerikai leszáll a Holdra. (Csak egyetlen évet tévedett, hiszen mint tudjuk, a program "csúszása" miatt Neil Armstrong 1969 júniusában ért Holdat.) Tudták azt is, hogy már készül dik Alan Shepard, az els nek szánt amerikai pilóta, hogy " rugrást" hajtson végre - 1961 április végén vagy május elején(!). Ha mégis az els egy szovjet ember lenne...! Vannak bizonyos jelek, amelyek arra mutatnak, hogy a szovjetek már az ötvenes évek végén is folytattak rkísérletet. Bizonyos célzásokra majd még visszatérünk e könyv más helyén. Biztosat azonban senki sem tudott, nem tudhatott Nyugaton. Ne feledjük el: nem volt a történelemben (és a huszadik század második felében) még egy olyan ország, 16

amely ennyire el lett volna zárva a külvilágtól. A hatalom volt minden zár, lakat és kulcs egyedüli és kizárólagos tulajdonosa. A kiépített ellen rzési rendszerek, a sok millió besúgó, a katonai szervek beteges titkolózása ebben az országban mindig hagyományos volt, de századunk végére elérte a csúcsot. Volt szovjet Hold-program is. Ebb l megtudjuk, hogy (még magyar források szerint is) ez volt az rkutatás legnagyobb kudarca... Milliárdokat öltek bele, görcsösen törekedve, hogy megel zzék az amerikaiakat, mert hisz mindig is ez volt az igazi és jórészt egyetlen cél, nem a valódi rkutatás. Egészen a hetvenes évekig - amikor is rkutatási együttm ködésbe kezdtek az óceánon túli vetélytársakkal- mindig az amerikaiak legy zése lebegett a szovjetek szeme el tt. Moszkvában ugyanis a fejükbe vették, hogy aki ebben az élre tör, az ezzel bizonyítja rendszere és ideológiája vezet szerepét, vagy éppenséggel egyedüli üdvözít voltát. (Akkor most már, 1990-re legalább világos a helyzet...) Miközben a hivatalos szovjet propaganda kezdett l egészen 1989ig azt állította szóban és írásban, hogy k sohasem terveztek Holdra szállást, mert a Hold anélkül is megismerhet egyéb módokon (pl. szondákkal) nemrégen kiderült, ez csak a "savanyú a sz l " klasszikus esete. A valóságban igen kétségbeesett versenyfutásban voltak az amerikaiakkal egészen az utolsó hetekig(!), Armstrongék már említett 1969-es leszállása el tt! Mindezt csak azért említettem, hogy lássuk: a Szovjetunióban, a legfels bb pártvezetés akarata következtében, a kezdetekt l legalább másfél évtizeden át

17

a szovjet rkutatás szinte kizárólag a propaganda eszköze volt, semmi egyéb. Már az els szputnyik kilövésénél (1957. október 4.) is csak propaganda effektusokra számítottak, és egyebet valójában nem is értek el. És ezt kellett most meglovagolni! Közeledett Shepard el re bejelentett repülése. Különböz forrásokból tudjuk, hogy 1960 végén és 1961 elején milyen nyomás nehezedett az rkutatókra, különösen Koroljov akadémikusra, az egész program "lelkére" és több száz társára. A párt mindenáron sikert, méghozzá világraszóló és azonnali sikert követelt - mindenképpen korábban, mint ahogy az amerikaiak kilövik az rbe els emberüket! Az is világos most már, hogy a Hold-programot is rögtön abbahagyták, inkább vesszen a beleölt sok milliárd is amikor az amerikaiak el bb értek célba. Attól kezdve a dolog nem érdekelte az egypárti vezetést, veszni hagyta az id közben kétségtelenül felhalmozott rengeteg tapasztalatot, találmányt, eredményt is. Így már érthet , hogy 1961 elején még nagyobb volt a nyomás. Sürg s szükség volt a sikerre, hisz köröskörül minden düledezett és a "tagköztársaságokat" csak a féktelen bels terror, a külvilágot pedig az ország félelmetes hadereje tartotta sakkban. Tehát - embernek kell a világ rbe mennie! Volt már szputnyik, voltak fotók a Hold túlsó oldaláról, akadtak már távközlési és kémm holdak, megkezd dött a világ r katonai hasznosítása, bár mindez persze még gyerekcip ben járt. Hruscsov kiadta a bizalmas parancsot: mindenáron meg kell el zni az amerikaiakat. Bárhogyan is! És emberei engedelmeskedtek.

18

Ellentmondások A repülés Tehát menjünk sorjában. Mivel Moszkvában már az el z napokban is furcsa pletykák szálldostak (err l is lesz még szó), nyilván nemcsak ott, hanem az ún. "baráti" f városokban is beszéltek err l az emberek. Ennek legkirívóbb példája a már említett varsói eset volt; a lengyel újságírók és más elvtársak annyira siettek közölni a jó hírt, hogy megel zték vele magát az eseményt! Szóval Budapesten is err l folyt a szó. Erre maga a magyar pártsajtó adja a bizonyítékot. A Népszabadságban bizonyos V. J. cikkéb l kiderül: kedden délben (tehát huszonnégy órával Gagarin állítólagos repülése el tt) egész Budapest a szovjet rrepülésr l mint már megtörtént tényr l beszélt. Ismerjük a "szocialista" rendszerek lélektanát, elegend id állt rendelkezésünkre, hogy kitanuljuk minden csínját-bínját. Ezek a pletykák nem ok nélkül szoktak elterjedni, ahogyan a cáfolatoknak (amelyek valójában nem azok, hanem csak tagadások) is megvan a maguk jelent sége a hazugságok birodalmaiban. Hitler, Sztálin, Caucescu, Kadhafi stb. óta tudjuk, hogy amit ezen rendszerekben nagyon tagadnak, az általában

19

maga a színtiszta valóság. Nos, a szóban forgó cikkben is tagadják, hogy ilyesmi történt volna a Szovjetunióban, mindez csak "imperialista kitaláció" stb. De arra a kérdésre nincs válasz, hogy akkor hogyan keletkezett a hír, hogyan terjedhetett el nemcsak Moszkvában, hanem fél Európában - még miel tt az állítólagos repülésre sor került volna? Mint már írtam: közvetett bizonyítékok alapján azt állítjuk, hogy Gagarin sohasem járt a világ rben. Propagandacélokból egy elsietett kísérletet hajtottak végre a Szovjetunióban, amely rosszul sült el, és csak akkor, a már elterjedt hírek nyomására (és a közelg amerikai kísérletek miatt) kellett el rántani a semmib l egy embert, akit kinevezhetnek rhajósnak, és elhitethetik a világgal, hogy ez az ember már meg is járta a nagy utat. Megbízható emberre volt szükség. Nos, Jurij Gagarin hadnagyban, f hadnagyban, majd rnagyban igencsak megbízhattak, hiszen a repülés el tti életének legfontosabb eseménye - mint kés bb közölte az volt, amikor felvették a pártba... De menjünk sorjában. Tehát akkor, amikor már mindenki a szovjet rrepülésr l beszélt, szerdán, április 12én délel tt a T ASZSZ adta ki a hírt, amelyet az MTI 9.30kor vett át. Az jd különbség miatt Moszkvában ekkor már 11.30-at mutattak az órák. Ekkor kezd dött az rkorszak - közölték diadalmasan Moszkvában. Már hajlamosak voltak elfeledkezni az els , 1957-es kis szputnyikjukról is. Az emberes rhajózás új távlatokat nyitott az emberiség történetében, harsogták. Azt azonban nem lehetett vitatni, Hogy itt egy nagy versenyr l van szó. Tudták ezt sokan Amerikában és Nyugaton is. Nem árt, ha felidézzük: 20

Gagarin "repüléséig" az Egyesült Államok összesen 42, míg a Szovjetunió csupán tizenkett mesterséges égitestet, vagyis m holdat bocsátott Föld körüli pályára. Már csak ezért is rosszul állt a szénájuk. Mindenképpen szükség volt a nagy sikerre.

De ki utazott valójában az rben és mikor? Érdekes módon némi segítséget nyújthat itt a ténymegállapításban az akkori moszkvai magyar tudósító. Hogy valami nem volt rendben, arról els , április 13-i tudósításában számol be. Félreértés ne legyen: mindez megjelent nyomtatásban is. Megemlíti, hogy a szenzációs bejelentésre hogyan reagált a nemzetközi sajtó összes Moszkvába akkreditált tudósítója. Ebben van két mondat, ami ma már nem furcsaságnak t nik, hanem szinte bizonyítéknak. Idézem: "Így indult meg az ádáz harc a nagy nyugati hírügynökségek között a másodpercekért. Hogyan volt lehetséges, hogy azonnal kábelt kaptak? Úgy, hogy a nemzetközi hírügynökségek már negyedik napja, súlyos dollárezreket áldozva, állandó kapcsolatot tartottak a moszkvai tudósítókkal… Valami oka kellett, hogy legyen, nem? Tehát április 8ától kezdve nemcsak Moszkvában, hanem külföldön, f leg Nyugaton is tudták már, hogy valami készül. Vagy – állít juk mi - valami már meg is történt . A Szovjetunióban 1961ben a külföldi tudósítók helyzetét rendkívüli mértékben megnehezítette az állam és a titkosrend rség. Arról szó sem lehetett, hogy elhagyják Moszkvát és a saját szakállukra próbáljanak meg híreket szerezni. Egy ilyen lépés a jól 21

rzött városban valóságos szakmai öngyilkossággal ért volna fel, a legenyhébb esetben is kiutasítás veszélyét hordozta magában. Vagy - a kémkedés vádját… (E szabályok a nyolcvanas évekig voltak érvényben.) Tehát a külföldi újságírók helyi informátorokra és pletykákra voltak utalva, ha végezni akarták munkájukat. A hivatalos szervekt l valós információk helyett csak propagandaszólamokat vagy hazugságokat kaptak; ebben az esetben sem volt másképpen. A városban azt beszélték, hogy volt egy rkísérlet, de az kudarcba fulladt. Vagy nem is volt?! Mindenesetre jelentették ezt haza, és a nyugati távirati irodák felkészültek: hamarosan hivatalos forrásból is meger sítik a szállongó híreket. Április 8-ától kezdve vártak és ez valóban nem kevés pénzükbe kerülhetett. Mondhatná valaki: az ilyen nagy horderej eseményeknél elkerülhetetlen, hogy pletykáljanak az emberek, hogy el re kiszivárogjon néhány hír. Én meg azt mondom: a szovjet birodalom titoktartásból jelesre vizsgázott (lásd az egyik következ külön fejezetet!), és nem voltak ilyen gondjai a vezetésnek. Másrészt: az 1957-es els szputnyik fellövése még nagyobb esemény volt a maga idejében, arról mégsem szivárgott ki semmi egészen az utolsó percig!

A rádiókapcsolatról Az imént említett szputnyik esetében közölték azt a hullámhosszot, amelyen bárki meghallgathatta az els m hold rádiójeleit. Emlékszünk rá: gyakran a m sorszóró rádiók is sugározták a bip-bip jeleket.

22

Most, amikor egy ilyen fontos esemény történt, mint az állítólagos Gagarin-repülés, ezeket az adatokat nem adták meg el re, így senki sem foghatta a jeleket. Viszont a Frankfurter Allgemeine Zeitung azokban a napokban közölt egy eldugott kis hírt, amib l kiderül: napokkal korábban a nyugati rádiós megfigyel k (minden bizonnyal katonai elektronikai felderít kr l van szó) már hallottak egy orosz nyelv párbeszédet a Föld és az r között. Bár ez utóbbi tényben hogy ti. az egyik beszél a világ rb l szólt - nem lehettek teljesen bizonyosak. A Gagarin-repülés után a szovjetek hivatalosan közzétették azokat a hullámhosszokat, amelyeket a repülés folyamán használtak. (Miért csak utána?) Ezek: a rövidhullámú adók a 9,019 és 20,006 megahertzes frekvencián, míg az ultrarövidhullámsávban m köd adójuk a 143,625-ös megahertzen szólt. Mivel a dolog post factum történt, a hír vételének pillanatától már senki sem ellen rizhette, valóban ott beszéltek-e az oroszok, és az Gagarin hangja volt-. e. Az egész valóban április 12-én délel zajlott-e le? Vagy A repülés - tt hivatalos máskor? Vagy... sohasem? A TASZSZváltozat közzétette, hogy Jurij Alekszejevics Gagarin, született 1934-ben (tehát a repülés pillanatában huszonhetedik életévében volt) 1961. április 12-én délel tt az emberiség történetében els ként rrepülést végzett a Föld körül. Útja 89,1 percig tartott, egy Vosztok típusú egyszemélyes rhajóval tette meg az 23

utat, majd sikeresen földet ért az el re kijelölt körzetben, a Szovjetunió területén. Az rhajó azon a napon moszkvai id szerint 9 óra 07 perckor startolt Bajkonurról (err l is lesz szó...). 9 óra 22 perckor Dél-Amerika, 10 óra 11 perckor Afrika fölött haladt el. 10 óra 25-kor földi rádiójelre bekapcsolódott a fékez rendszer és az rkabin egy földkörüli fordulatot megtéve Szaratov közelében, egy falu mellett földet ért 10 óra 55 perckor. Az id tartam: el ször napokon keresztül a 89,1 perces id t emlegették. Kés bb éveken át 108 percre taksálták az rrepülés idejét. Persze ez attól is függött, hogy melyik részét számítják annak. A felszállás és leszállás idejét nyilván levonták bel le, így lett 89 perces, a másik esetben hozzáadták azt a két id t is, így lett 108 perces. Egy fontos megjegyzés: a T ASZSZ az rrepülés tényét annak megtörténte után hozta nyilvánosságra. Nem el tte, nem alatta, és nem egy perccel a földretérés után, hanem valamivel kés bb. Pontosan 35 perccel azután, hogy az rhajós állítólag földet ért Szaratov közelében. Ennek még lesz jelent sége a kés bbiek során.

Az els fotók

Két fotó jelent meg a másnapi lapokban. Az egyik az azóta is jól ismert b r repül sapkás, mosolygós kép. És egy másik, ahol az rrepül más személyek között áll, miután kilépett a szerkezetéb l. A magyar sajtóban is ez jelent meg, leggyakrabban a következ 24

aláírással: "Gagarin rnagy újra a Földön a sikeres rrepülés után." Csakhogy ez nem ! Egészen más arctípus, ki tudja, mikor és hol készült? Már egy felületes pillantás is ellenérzéseket szül bennünk. Ez az ember nem nagyon hasonlít a másik képen szemt l szembe mosolygó rhajóshoz. Hát senki sem vette észre? - kérdezhetnénk joggal. A válasz: azon a napon els ízben kerültek a világ elé Gagarin-fényképek, és mivel az oroszok még nem rendelkeztek más fotókkal, hát egy ilyent adtak el a nemzetközi sajtónak, hírközlésnek. Akkor még senki sem ismerte az állítólagos rhajós igazi arcát, nem t nt fel a dolog. A kép különben sem túl jó min ség , de ezt már megszoktuk az akkori id k szovjet technikáját figyelembe véve. "Tagja és fia vagyok a Kommunista Pártnak" (Gagarin) ' Az els napon igazi anyag nagyon kevés volt. Valójában alig tudhattunk meg részleteket. Egyes lapok - és nemcsak Nyugaton - egymással ellentétes híreket és hírrészleteket közöltek. Úgy is mondhatnánk: teljes volt a z rzavar. De nemcsak a hírközlésben, hanem a kulisszák mögött is. A rendez knek kevés idejük maradt megrendezni az egész színjátékot, tehát törvényszer , hogy hibákat követtek el. Az els a már említett fotóval történt, de volt nyilván más is. Ezekben az órákban néhány józan hang is megszólalt a világban - kár, hogy kés bb elhallgatták, s t csatlakoztak az általános dics ít kórushoz. Néhányan szóvá tették, hogy "kérem, itt pár nappal

25

ezel tt történt valami, ami mintha egy rutazás lett volna... Akkor most honnan került el ez a Gagarin és miért állítják róla, hogy az, aki repült, és csak április 12-én, szerdán? Hiszen mi úgy tudjuk, hogy szombaton vagy vasárnap már repült egy másik szovjet rhajós...

Ki lehetett az igazi els

rhajós?

A pletykák, találgatások nevet is mondtak: a legtöbben az ifjabb lljusinra tippeltek. lljusin repül géptervez , a híres IL-gépek atyjának fiára. Érdekes, hogy amikor nyugati tudósítók kés bb próbáltak utána járni a dolognak, mindig falakba ütköztek. Hosszú id n keresztül senkinek sem sikerült találkoznia az ifjabb lljusinnal. Valamikor 1963 vagy 1964 táján egy magyar hetilap - emlékezetem szerint talán az Ország-Világ vagy a N k Lapja? - a szovjet sajtóból átvett egy rövid riportot, ami állítólag akkoriban készült ifjabb Iljusinnal. Ebb l a következ "tények" derültek ki: az átkos kapitalista sajtó alaptalanul gyanúsította ezt a feddhetetlen szovjet állampolgárt azzal, hogy rhajós lett volna. Ez természetesen csak kitalálás. Ifjabb lljusin elvtárs 1961-ben súlyos autóbalesetet szenvedett - állítja a riport -, majd ezt követ en Kínában gyógykezelték két évig! Itt éppen Kína említése a gyanús jel. Akik egy kicsit is foglalkoztak a világpolitika kínai-szovjet ellentétével, azok nagyon jól tudják: a két nagy ország a hatvanas évek elején nagyon összeveszett és ez az állapot a .hetvenes évekig érvényben volt. 26

A szovjet orvostudomány oly rossz lett volna, hogy egy fontos ember fiát nem képes meggyógyítani? Hogy az illet t az akkor éppen ellenséges Kínába kell szállítani gyógykezeltetésre? Az akkori viszonyok ismeretében ez tökéletesen abszurdnak t nik. Már önmagukban ezek az állítások is bizonyítják, hogy valami nincs rendben a Gagarin-repülés körül. Ugyanis: a moszkvai mendemondák szerint ifjabb Iljusin ült a Vosztokrhajóban 1961. április 8-án vagy 9-én, esetleg 10-én. lett volna az els szovjet rhajós, a pártállam megkülönböztetett figyelme és hálája jeleként az apja érdemeiért. Nem tudni, hogy a szintén pilóta Iljusint milyen mértékben készítették föl a repülésre. Azonban az akkor Moszkvában terjeng hírek szerint a repülés kudarccal járt, Iljusinnak nem sikerült megkerülnie a Földet, már a repülés kezdeti szakaszában történt valami, így a Vosztokot vissza kellett hozni a Földre. Ez a kényszerleszállás sem mehetett simán, ugyanis lljusint állítólag - szörny állapotban szedték ki az rkabinból és szóba sem jöhetett, hogy t mint sikeres rrepül t mutassák be a világnak. Mert nyilván felmerült ez a változat is. Hiszen nem az igazság számított, hanem az, sikerül-e bemesélni a világnak, hogy megel zték az amerikaiakat. Iljusin azonban olyan állapotban volt, hogy a rendez k tudták: jobb t senkinek sem mutogatni, el kell zárni a világtól is, évekre, vagy talán egész életére... Más rhajós után kellett nézni, csak az volt a bökken , hogy a kísérletet nem lehetett megismételni. Nem volt több Vosztok rhajó, és mivel az ügy híre kiszivárgott, nem várhattak hetekig, hogy felkészüljenek még egy repülésre. Hiszen az amerikaiak már a sarkukban lihegtek. Az egyik változat szerint tehát ezért kényszerültek

27

a szovjetek eljátszatni egy másik emberrel Iljusin szerepét, elhitetni a világgal, hogy csak április 12-én indult el az els ember, aki vissza is jött épségben; és t Gagarinnak hívják. Érdekes lenne felkutatni a mai Szovjetunióban ifjabb Iljusint. Bár ha valóban repült 1961 áprilisában, kétséges, hogy megtalálható-e és egyáltalán él-e még.

Gagarin hazugságai Nem az " rhajós" hibája, hogy hazudnia kellett. Illetve csak annyiban, hogy mint h párttag és Hruscsov bámulója, vállalta ezt a hálásnak t n szerepet. Nem hiszem, hogy ilyesmire kényszeríthették volna. És talán nem is akarták kényszeríteni. Ilyen különleges esetben sokkal jobb, ha egy ember bizonyos mértékig hiszi is, amit állít. Ha hiszi, hogy ezzel hazájának tesz felbecsülhetetlen szolgálatot. És könny volt t erre rávenni, azt hiszem. Mert Jurij Gagarin rnagy, aki köztudottan elvakultan hitt a Kommunista Pártban és annak akkor éppen aktuális vezet iben, ilyen ember volt. A vezet ség is óriási kockázatot vállalt, amikor megbízott benne, de nem volt más kiútja. Az is biztos, hogy voltak más jelöltek is. Csupán id maradt kevés, hogy felkészítsék ezt az embert a lehetséges sok ezer kérdésre, amire majd a következ napokban, hetekben, s t talán években válaszolnia kell! És nemcsak otthoni, tehát szovjet vagyis jól ellen rizhet és ellen rzött - körülmények között, hanem szaporodó külföldi utazások során Nyugaton is...! 28

Ismétlem, az id hiány is oka lehetett, hogy nem tudták ezt a bábút jól felkészíteni. De maradjunk még id rendben. Tehát április 12-én a "repülés" után a TASZSZ-nak nem volt el re elkészített fotógy jteménye, amit kioszthatott volna az újságíróknak, televíziós tudósítóknak. Ez hiba, de szerintünk több is annál: árulkodó jel. Ugyanis, ha m sor a tervek szerint történik, akkor Gagarin rhajóst már hónapok óta ész nélkül fotózzák gyakorlás, repülés közben, családja körében, tömérdek "Gagarin és traktorosok", "Gagarin kedvenc városai", "Gagarin kiránduláson", "Gagarin anyjával, apjával, fivéreivel, sógoraival, gyerekekkel, pionírokkal, pártmunkásokkal" stb. aláírású és témájú fotó lett volna raktáron, mire eljön április 12-e. A valóságban azonban... egyetlen ilyen kép sem létezett! Mindezeket napokkal, hetekkel, s t hónapokkal kés bb készítették el, óriási késéssel! Kivéve természetesen az id rendi-logikai sorrendben már akkor is készen lév fotókat. Néhány gyenge min ség kép volt Gagarin repül klubbeli idejér l, családi képek fiatalabb korából stb. Minden más fotó az állítólagos repülés után készült, ismét bizonyítva közvetett módon, hogy a rendez k (kénytelenek vagyunk ezt a szót használni, hisz még nem ismerjük nevüket) az id csapdájába kerültek. Gagarint az utolsó órákban vagy maximum 48-72 órában rántották el , csak ennyi idejük maradt felkészítésére. Akkor persze mással kellett foglalkozniuk, és az " rhajósnak" is másra kellett használnia megmaradt kevés idejét: a világ rt és soha át nem élt repülését kellett "bemagolnia". Nem voltak hát fotók.

29

Más sem volt... Gagarin azt állította életrajzában,s hogy még az indulás el tt interjút adott a Pravda és az Izvesztyija tudósítóinak, mely magnószalagra került, és kés bb sugározták. Ez nem bizonyítható, f leg akkor, ha komoly kétségeink vannak azzal kapcsolatban, hogy az rnagy elvtárs nem is indult el a világ rbe... Bár némi kis álcázással a két újságírót (amennyiben valóban léteztek) megtéveszthették a katonai hatóságok. Ne feledjük ugyanis: az rkísérletek akkor is és még sok éven keresztül a katonai titoktartás és szervezetek keretein belül zajlottak! Az els napokban valójában semmilyen bizonyító anyag nem volt arról, hogy Gagarin tényleg járt az rben. Nem készült filmfelvétel a leszállásról. Csak jóval kés bb mutattak egy rövidke filmrészletet arról, hogy száll be a Vosztokba. Mindez csak egyetlen esetben lenne hiteles bizonyíték: amennyiben már április 12-én este a tévéhíradóban, vagy legkés bb esetleg 13án délel tt bemutatták volna. Kés bb már fabatkát sem ért, hisz az állítólagos "repülés" után készülhetett (és mi állítjuk: akkor készült, hogy utólagosan megtámogassanak egy eléggé gyenge lábon álló érvelést).

figyelemmel kíséri rutazásomat. Szilárdan hittem, hogy a párt és a kormány mindig készen áll, hogy segítsen rajtam, ha bonyolult helyzetbe kerülnék" No, hiszen! Már szinte látjuk, amint "a párt és a kormány", vagyis maga Nyikita Szergejevics Hruscsov és méginkább a h s Leonyid Brezsnyev repülnek utána egy másik rhajón, hogy megmentsék a szovjet nép bátor fiát!... Arról nem is beszélve, hogy Gagarin már az els mondatban is eltér az igazságtól. Hogyan kísérhette volna figyelemmel utazását a szovjet nép, amikor azt csak földretérése után értesítették az egész eseményr l? "Az embert szállító rhajó felbocsátása a szocialista tudomány fényes sikere." (Szovjet sajtó, 1961.)

A fenti idézetet természetesen szolgaian átvették a magyar sajtóban is. Senkinek sem jutott eszébe pár héttel és hónappal kés bb: akkor viszont az amerikai rhajók a kapitalista tudomány fényes sikereit jelentik-e?

A leszállás. Újabb hazugságok

"Gagarin repülése: a szovjet nép világraszóló diadala!" (Szovjet sajtó, 1961. április)

Gagarin egyik nyilatkozata nem nélkülözte a humoros elemeket sem - az persze akaratlan humorforrás volt. Azt nyilatkozta ugyanis: "Jól tudtam, hogy barátaim, az egész szovjet nép 30

Gagarin rhajója a kés bbi, már józanabb szakért i értékelések szerint a következ képpen nézett ki:

A Vosztok l-et az el z - állatokkal folytatott rutazások során kísérletezték ki, és ezt a típust a világ rben többször kipróbálták Emberrel ez volt az els útja. A Vosztok hajók két részb l álltak: egy gömb alakú kabinból (ebben foglalt helyet a pilóta) és egy kett s csonka kúp alakú m szaki egységb l. 31

A két részt kábelek tartották össze. Súlya körülbelül 4,7 tonna, hossza a hordozórakéta utolsó fokozatával együtt 7,35 méter. A gömbkabin maximális átmér je 2-3 méter körül lehetett. (Mindmáig nincs róla pontos adatunk!) A kabinban egy katapultülésen ült, illetve félig a hátán feküdt az rhajós a repülés id tartama alatt. (Kivéve a súlytalanság állapotát, amelyben azért lebeghetett egy kicsit. No nem sokat, mert a kabin igen sz k volt.) Baj esetén a hajó tíz napig keringhetett volna az rben, irányítását - különösen földreszállását - küls rádióparancsra is- elvégezhették, de azt állítólag a pilóta a kabinból is irányíthatta. Három ablaka is volt, rengeteg m szer stb. A leszállás kés bbi szakaszában a pilóta válaszút elé került. Dönthetett ugyanis a leszállás technikai módozatai között. Benne maradhatott a gömbben, és ekkor azt küls , földi rádióparancsra leválasztották a többi részr l, azután a gömböt nagy ejt erny kön "lágyan" eresztették a földre. A másik változat szerint a pilóta bajba jutott vadászrepül khöz hasonló an katapultált az rhajóból, és akkor saját ejt erny vel kellett leereszkednie. A döntésre maximum 7000 méteres magasságban kellett sort kerítenie. Ha addig nem katapultált, már csak a gömbben érhetett talajt. Gyanús, hogy Gagarin állítólag a gömbös megoldást választotta, tehát a pilótakabinban ért földet. Bár emlékirataiból nem t nik ki, hogy túlságosan habozott volna, vagy hogy egyáltalán rábízták volna a választást. Lehet, ezt is a földiek döntötték el. Minden esetre az ilyen fontos részletek nagyvonalú elkerülése egyértelm en alapjában gyanússá teszi a dolgot. És

még valami: mi van akkor, ha lljusin (vagy, ha nem volt, hát az a bizonyos mindmáig ismeretlen szovjet rhajós "X elvtárs") maradt a gömbben, és ez okozta a csaknem tragikus véget? Gagarin az imént emIített emlékirataiban legalábbis annak els kiadásában - ha figyelmesen olvassuk - észrevétlenül megkerüli a kérdést és egyetlen szót sem ír a kétféle leszállási módról. Mindössze néhány mondattal intézi el a repülés utolsó szakaszát (kevesebb, mint fél oldalon, ezen is inkább azt meséli, milyen dalt énekelt féktelen jókedvében!), megemlíti viszont azt, hogy egyszercsak a hajó váratlanul pörögni kezdett, de megállították a pergést. . Hadd kérdezzem meg: mi van akkor, ha napokkal korábban "X elvtárs" repülése során éppen ezt a pörgést nem tudták megfékezni, és ez okozta a katasztrofális földretérést? Hiszen azt sem zárhatjuk ki, hogy "lljusin" vagy "X elvtárs" megkerülte ugyan a Földet egy Vosztok típusú rhajóban, csak a végén jött a szerencsétlenség, ami miatt nem volt már mivel dicsekednie a szovjet propagandának. .

Ugyanis szerfölött gyanús, amit megtudtunk szakért k köréb l. A Vosztok hajókkal összesen hatan szálltak az rben, vagyis Gagarin után még öten: Vosztok-2: G. Tyitov, 1961. augusztus 6-án; Vosztok-3: A. Nyikolajev, 1962. augusztus l1-én; Vosztok-4: P. Popovics, 1962. augusztus 12-én; Vosztok5: V. Bikovszkij, 1963. június 14-én; Vosztok-6: V. Tyereskova, 1963. június 16-án. Nos Gagarint kivéve az összes többi Vosztok-hajós a katapultálós földretérési módszert választotta! Egyikük sem maradt a gömbkabinban, nem abban ért földet! Persze valószín bb, hogy nem k választottak,

32 33

hanem a szerkezeti-konstrukciós hibától félve már eleve ezt a módot parancsolták meg nekik. Felmerül tehát a gyanú, ismétlem, hogy "lljusin" vagy "X elv társ" katasztrófáját a kabinos leszállás okozta, ezért kerülték el a kés bbiek folyamán ezt a módszert. De nézzük tovább a leszállással kapcsolatos furcsaságokat. A sajtóbeszámolók szerint tehát Gagarin Szaratov (illetve más források Engelsz várost említenek) körzetében, egy Szmelovka nev falu mellett, az ottani kolhoz ("Lenini út" - hogy is hívhatnák másképpen!) földjén érkezett ismét vissza jó öreg bolygónkra. Kezd dnek a bajok. A sajtóban úgy írták (például másnap a Szovjetszkaja Russzijában), hogy Gagarin a földretéréskor kék szín kezeslábast viselt. Maga az rnagy elvtárs emlékirataiban viszont narancsszín rhajós öltözetet említ, és a kett t aligha lehet összetéveszteni. A hajóban nem volt alkalma átöltözni (már ha egyáltalán repült). Tévedés tehát, ismét csak a rendez k tévedése, kapkodása. A Szovjetszkaja Russzija már említett cikke szerint els nek egyszer mez gazdasági gépészekkel találkozott, akik feltehet en traktorokat javítottak kint a mez n. Ezzel szemben az els két napban egy másik változatot olvashatunk a korabeli szovjet (és ebb l kifolyólag a más nyelv ) sajtóban is. Április 13-án és l4-én az els változat értelmében Gagarin kabinja a mez n ért földet, és az rhajós segítség nélkül szállt ki bel le. (Nagy kérdés, hogy ez technikailag egyáltalán lehetséges volt-e? Ugyanis a kabin küls burka a visszatérés, a

légkörön való áthaladás során - a

h véd rétegek ellenére - eléggé összeéghetett. Gondoljuk csak el: 10 000 Celsius fokra hevül fel ilyen 34

.

kor a repül tárgy! Valahogy sehol nincs szó err l a dologról, és ez is gyanús. Maga az rnagy elvtárs is elegánsan megkerüli a kérdést. Nem derül ki könyvéb l, hogyan is volt a földreszállás, mikor döccent a kabin a földre, mi volt a hatalmas ejt erny kkel, hogyan hagyta el a járm vet.) Egyszercsak sétál a mez n és találkozik... kivel is? Az egyik változatban "mez gazdasági gépészekkel" . A másik változatot április lS-t l kezdve olvashatjuk a sajtóban: eszerint Szmelovka falu közepén egy id s parasztasszony felnézett az égre és - idézem - "valami szokatlant vett észre". Kifutott az utcára (hol van már a mez !...), és "meglátta, hogy egy furcsa ruhába öltözött ember integet neki" (Szovjetszkaja Rosszija). Egy másik lap ugyanekkor a leszállással kapcsolatban eléggé homályosan emleget valamilyen "ejt erny s expedíciót", vagyis olyan kiképzett emberek csapatát, akiket a leszálláskor repül vel visznek a kabin földretérésének helyszínére, ott ledobják ket, és azok segítenek az rhajósnak kijönni a kabinból. (Kés bbi szovjet úrleszállásokról készült filmekben már láttunk ilyesmit.) Kés bb ezekr l a "segít kr l" már nem esett szó. Gagarin különben a könyvében megint másképpen írja le, kikkel is találkozott els nek. Egy biztos: fura lett volna, ha egy szovjet ember mondjuk egy ortodox pópával vagy egy... értelmiségivel találkozik els nek. Az ideológiától átitatott propaganda megkövetelte, hogy a nép egyszer fia a nép egyszer fiaival fusson össze e történelmi pillanatban... Talán ezért is hangzott el annyi, egymásnak is ellentmondó változat. A rendez knek ismét id re lett volna szükségük az egyeztetéshez, de hát éppen ebb l

35

állt a rendelkezésükre a legkevesebb. "Amint szilárd talajra léptem (Honnan? Mib l? Milyen felszereléssel? - N.I.) körülnéztem, és észrevettem egy asszonyt meg egy

kislányt; ott álltak egy tarka borjú mellett, s kíváncsian néztek engem. Elindultam feléjük, k pedig elém jöttek. De minél közelebb értünk egymáshoz, annál lassabban lépkedtek. Nem csoda, én még mindig az élénk narancsszín rhajós ruhában voltam, és a furcsa látvány megijesztette ezeket az embereket. Ilyet még sohasem láttak. - Orosz vagyok... elvtársak... idevalósi! - kiáltottam, miután levettem sisakornat, de izgalmamban nekem is végigfutott hátamon a hideg. (Tekintsünk el attól az apróságtól, hogy egy n nek és egy gyereknek az "elvtársak!" szót kiáltja - N. I.) Anna Akimovna Tahtarova, egy erd r felesége volt az asszony Rita nev , hatéves unokájával. - Csak nem az rb l? - kérdezte egy kicsit bizonytalanul. - Képzelje csak, onnét! - válaszoltam. Jurij Gagarin! Jurij Gagarin! - kiáltozták [...] Ok voltak hát az els emberek, akikkel az rb l visszatérve találkoztam itt a Földön. Egyszer , szovjet emberek, a kolhozföldek m vel i..." Hát kérem, a dolog kicsit hasonlít egy rossz vicchez. Ugyanis a rendez k - akik az els napokban ugyanezt a történetet, csak kissé más szerepl kkel, leadták a sajtónak is - megfeledkeztek egy apróságról: a kolhozföldek derék m vel i miért kiáltozták Gagarin nevét? Hiszen a repülésr l csak a derék rnagy elvtárs. földretérése után 35 perccel adtak ki közleményt, addig az egész ügy mélységes titok volt úgy a Szovjetunió lakói, mint a külföld el tt! Óriási hiba N

-

36

volt ezt a részt benne hagyni [Beleírni? Beleíratni?] az rnagy elvtárs "emlékirataiba". Gagarin a könyvében úgy veszi a dolgokat, mintha azok a legnagyobb nyilvánosság el tt zajlottak volna le. A m els sorban a külföld felé készült, le is fordították sok nyelvre, és a szerz [szerz k...] igyekezett a legnagyobb nyilvánosság és demokrácia látszatát kelteni. Mintha

természetesen mindenki tudta volna, hogy szovjet ember van a világ rben, még a legtávolabbi falusi erd r tehénpásztor felesége is. Az a gyanúm: még ha be is mondják a hírt Gagarin "földretérése" el tt tizenöt vagy húsz perccel, a mez n legeltet asszony err l semmiképpen vagy igen kis valószín séggel sem értesülhet. Nem voltak még zsebrádiók a Szovjetunióban. De ismétlem, a szovjet propaganda az addigi és a kés bbi hagyományok nak megfelel en mindig csak az állítólagos sikeres rkísérletekr l számolt be. Menet közben, egészen a hetvenes évek második feléig, soha nem adtak ki közleményt a rövid ideig tartó rkísérletekr l. Ebben az esetben sem. Nem zárható ki tehát, hogy ez a jelenet lezajlott, csak nem így. Gagarin nem az rb l érkezett, hanem - ha egyáltalán járt aznap arrafelé! - egyszer en ejt erny vel ledobták egy gépr l Szmelovka falu határában, és kész. Lehet, oda vitték az összevissza égett rkabint is, a nagyobb hitelesség kedvéért. De az sincs kizárva, hogy az egész földretérési jelenetet (annak többi változatát is...) csak az ujjukból szopták. A történet verziói ezt követ en ismét eltérnek egymástól. Az egyik szerint kolhozparasztok, a másik szerint katonák jöttek, és egy autón elszállították Gagarint.

37

Ami nagy fegyelmezetlenségre vall, ugyanis az a minimum, hogy ilyenkor az rhajós várja meg, míg rhajózási szakemberek érkeznek a hajóhoz és hozzá. Ezt a rendez k is észrevehették, így kés bb a könyvében már kijavítja ezt a hibát, és ott olybá t nik, hogy megvárta a helikopterrel érkez fogadóbizottságot. Ezek után a közeli katonai parancsnokságra vitték, hogy onnan tegyen jelentést Moszkvának Nyikita Szergejevics Hruscsov éppen Szocsiban nyaralt. Kés bb megszakította nyaralását, éppen azért, hogy fogadhassa Gagarint Moszkvában. Na ja, igencsak szüksége volt egy kis dicsfényre! De még oda lent délen vagyunk, és néhány órával az állítólagos repülés után telefonbeszélgetés zajlik a h s rhajós és a nem kevésbé h s pártf titkár között. Gagarin könyve szerint a beszélgetés során ilyen szép mondatok hangzanak el: "Gagarin: ... Boldog vagyok, hogy jelenthetem önnek, sikeresen végrehajtottam az els rrepülést. Hruscsov: ... Ön a világon az els , aki fölrepült a világ rbe. H stettével dics séget szerzett hazánknak, bátorságot és h siességet tanúsított nagyon fontos feladatának teljesítésében. H stettével halhatatlanná vált, 'mert ön az els ember, aki kijutott a világ rbe." A beszélgetés ilyen üres közhelyekkel folytatódik. Hruscsov kétszer is "örül, hogy hallja Gagarin hangját", aki viszont biztosítja a f titkárt affel l, hogy nagyon boldog és remekül érzi magát. Aztán ismét Hruscsov: .. "Örömmel találkozom majd önnel Moszkvában. Önnel és egész népünkkel együtt megünnepeljük

38

majd az r meghódításában végrehajtott nagy h s tettét. Lássa az egész világ, mire képes hazánk, nagy népünk, szovjet tudományunk" (Megláttuk - teszem hozzá én 1990-ben.) Hasonló kölcsönös tiszteletkörök után a beszélgetés váratlanul így folytatódik: "Hruscsov: Mondja, Jurij Alekszejevics, n s maga, van gyermeke? Gagarin: Igen, n s vagyok, feleségem: Valentyina Ivanovna, és ,két kislányom is van: Lena és Gálja. Hruscsov: Es a felesége tudta, hogy ön felrepül a világ rbe? Gagarin: Igen, tudta, Nyikita Szergejevics. (.. .) Hruscsov: És a szülei, édesanyja, édesapja élnek, hol laknak jelenleg, mivel foglalkoznak? Gagarin: Apám és anyám is él, Szmolenszk vidékén laknak" Ezekután Hruscsov kijelenti, hogy a szül k büszkék lehetnek a fiukra, mire Gagarin sietve közli: "Örülni fognak, és nagyon hálásak lesznek önnek, pártunknak és szovjet kormányunknak" Figyelték a sorrendet? Elöl Nyikita Szergejevics, aztán a párt, végül a kormány. Az ország és a nép valahogy lemaradt… De még nincs vége... "Gagarin: ... Még egyszer köszönöm önnek, a szeretett kommunista pártnak, szovjet kormányunknak azt a nagy bizalmat, amelyet irántam tanúsítottak, és ígérem, a jöv ben is híven teljesítek bármilyen feladatot, amellyel szovjet hazám megbíz. Viszontlátásra, kedves Nyikita Szergejevics. Hát kérem, e szavak magukért beszélnek. Ha azzal a gyanúval olvassuk ket, amelyekr l ez a kis 39

könyv szól, minden szónak van egy mögöttes, másik jelentése is. Az rnagy elvtárs nem buta ember (hisz akkor nem t választották volna). Az rnagy elvtárs tudja, hogy gyanúba kerülhet, de amíg kitart a párt és a kormány mellett, addig azok megvédik, bármilyen kellemetlen helyzetbe kerül; amíg azok is ugyanazt állítják, amit - nem érheti nagyobb baj. Kisebb baj persze érheti, ha ismét hibát követ el. És erre már aznap nem lesz lehet sége, hiszen elnyeli a rendez k serege. Elviszik valahová - máig sem tudjuk, igazából hová t nt el akkor Gagarin. Tény, hogy április 12-e délel ttje és 14-e délel ttje, a Moszkvába érkezés és ünnepélyes fogadtatás közötti körülbelül 48 óráról nem sokat tudunk. Maga az rnagy elvtárs eléggé hihetetlen kis történetet ad el : találkozott a "kettes számú rhajóssal" (kés bbi azonosítás szerint feltehet en German Tyitovval), sétáltak a folyóparton (Volga), vacsoráztak, billiárdoztak, majd egy szobában aludtak, ahogyan a kiképzés alatt is. Másnap találkozott azokkal, akik felkészítették az útra. Kérem az olvasót, ne csodálkozzon, hogy nem írok neveket. Gagarin sem írt - az egész könyvben alig vannak nevek! Viszont ilyen "szerepl kkel" találkozunk e lapokon: F tervez , az rrepülés Teoretikusa stb. A könyv emiatt nyomokban egy kém emlékirataira emlékeztet. Szóval az rnagy elvtárs szerint másnap beszámolt ezen embereknek tapasztalatairól, majd az "els részletes beszámolót adta a szovjet sajtónak", vagyis természetesen a Pravda és az Izvesztyija tudósítóinak. Ezt nagyon fontosnak tartotta, mert "szerettem volna minél el bb számot adni a világ rben látottakról a szovjet népnek és a sajtó útján szívemb l megköszönni a

40

pártnak és kormánynak az irántam tanúsított bizalmát". Itt ebben a közelebbr l meg nem határozott "katonai üdül ben", valahol a Volga partján kapta meg a másnapi újságokat is. Már második napja volt elzárva a külvilágtól. Aztán eljött a harmadik nap, vagyis április 14-e péntek, amikor is Moszkvából egy IL-18-as különgépet küldtek érte. Es jött a fogadás. Hruscsov félbeszakította nyaralását Szocsiban, mint már említettem, és maga fogadta az rnagyot a moszkvai repül téren.

Vajon Hruscsov tudta-e az igazat?

Ez bizony fogas kérdés. Nem lehet ugyanis kizárni, hogy a rendez k nem avatták be a részletekbe. Igaz ugyan, hogy államf ként sok gyanús ügyet kellett patronálnia (mint minden politikusnak), de nincs kizárva, hogy "nem untatták a részletekkel". Kiadta a parancsot - még valamikor az év elején vagy korábban? -, hogy meg kell el zni az amerikaiakat, hogy szovjet embernek kell els nek lennie a világ rben, és talán maga is elhitte, amikor közölték vele, hogy íme, sikerült az rrepülés. Az el z lapokon idéztük a közte és Gagarin között lefolyt állítólagos telefonbeszélgetést. Nem véletlenül közöltem azokat a részleteket, amelyek az rnagy családjára vonatkoztak. Ezekb l ugyanis az derül ki, hogy a pártf titkárnak halvány fogalma sem volt róla, ki is ez a Gagarin rnagy; csak annyit tudott, hogy "repült az rben". Ha ez valóban így volt, ismét csak elméletünket igazolja: a rendez k az utolsó pillanatban rántották el Gagarint, akár a b vész a nyulat a kalapból, még az 41

adatait sem tudták id ben közölni a f titkárral. Ugyanis, ha Hruscsov valóban figyelemmel kísérte az rkutatás ügyét (mint állították attól kezdve folyamatosan minden fórumon), a szovjet szokásoknak megfelel en már hónapokkal korábban gondosan kiválasztották, ki is fog repülni és err l tájékoztatják a f titkárt. Az ilyen leend rhajós életrajzának makulátlannak kellett lennie - természetesen ideológiai szempontból. Szülei vagy nagyszülei között nem lehettek volt kulákok, netán polgári származásúak („burzsujok"), de úgy igazán még értelmiségiek sem. A nép egyszer ” fiának kellett lennie. Hogy ez alapkövetelmény lehetett, arra nézve hadd idézzem itt Gagarin könyvének els mondatait: „A család, amelyben születtem, egyszer szovjet család, semmiben sem különbözik szocialista hazám többi, sok millió dolgozó családjától. Szüleim egyszer orosz emberek: el ttük is - mint egész népünk el tt - az Októberi Szocialista Forradalom nyitott kaput és vágott széles utat az életbe... Apám, Alekszej Ivanovics Gagarin szmolenszki szegényparaszt fia. Legszívesebben asztalos- és ácsmesterséggel foglalkozott. Anyám, Anna Tyimofejevna apja fúrós volt Pétervárott, a Putyilov gyárban." Hát kell-e ennél jobb családfa? Visszatérve a kiválasztásra: akkoriban bizony az is feltétel volt, hogy az úrhajósok (de az els k mindenképpen) orosz nemzetiség ek legyenek. A párt, amely teljesen a központi orosz akarat befolyása alatt állt, nem tudta volna elviselni, hogy az els rhajós mondjuk mandulaszem kirgíz, kalmük vagy ukrán, netán valamilyen balti köztársaságbeli, esetleg zsidó legyen. A szovjet kommunista mozgalom története egyben a

nagy orosz sovinizmus és az orosz fels bbrend ség kiterjesztésének története is. Az els rhajósok - és valóban, így volt ez aztán több mint tíz évig! - nem lehettek mások, csak igazi oroszok. Más nemzetiség szóba sem jöhetett. Ezt nem engedhették meg tehát el tte ellen rizték ket. Ha Hruscsov valóban "rajta tartotta kezét a pulzuson" és olyannyira irányította az rkutatást, ahogyan ezt állították (hiszen nem sokkal kés bb óriási kitüntetést is kapott e címen!), régt l fogva ismernie kellett legalább az els kett szóba jöhet jelölt adatait. Ismétlem: az a tény, hogy mégsem ismerte ket, csak egy újabb gyanús jel, és persze még messze nem az utolsó. A propaganda szerint régt l eldöntött dolog volt, hogy Gagarin vagy - valami hirtelen jött betegség esetén - dubl rje, a "kettes számú rhajós" fog repülni. Ha senki másról szó sem volt legalább fél éve, akkor miért e tudatlanság?

Volt-e felkészülés? Mert ez sem olyan biztos. Az nem kétséges, hogy 1957-ben repül tisztté avattak egy Jurij Gagarin nev pilótát, aki aztán kés bb különböz repül s feladatokat látott el. 1960-ban került (állítólag) az rrepül sképz be, és már 1961 áprilisában az rbe jutott... Nos, a kés bb éppen róla elnevezett rentrpodgotovki

42

Kozmonavtov im. Gagarina (Gagarin rhajósképz

43

Központ; székhelye Csillagváros) tanrendje szerint - mint megtudtuk - az rhajósok kiképzése minimum két évig tart. És ezt egyes esetekben a felére rövidíthetik. Kérdés, ez milyen esetekben következik be, és

miért volt erre szükség éppen az els rhajósnál? A laikus azt hinné, éppen neki kell a legtöbbet tanulnia és tudnia, hiszen minden lehetséges, az rutazás közben el forduló helyzetre fel kellett t készíteni. Senki sem tudhatta, mi vár ott rá, neki valóságos szuperembernek kellett lennie, márpedig a szükséges tudást egy rövidített tanfolyamon sajátította el! Ez eléggé hihetetlenül hangzik. A legf bb teend jük most az volt: belekódolni a világ tudatába, hogy megtörtént az els rrepülés, hogy ez az els rpilóta szovjet ember volt, ezáltal akár direkt módon belesulykolni a világba, hogy a szovjet tudomány és természetesen a rendszer diadaláról van szó. Mindenkinek meg kell értenie, hogy ami történt, csak egyet bizonyít: a szocializmus jobb, mint a kapitalizmus. A harmadik világ felé ennek jelent sége a Szovjetunió kés bbi hódító tervei szempontjából hatalmas lehet.

Ez annak idején bejárta a világsajtót, különösen persze Keleten népszer sítették. Brezsnyevék idején is megjelent sokfelé ez a fotó, csak éppen... Nyikita Szergejevics t nt el róla retusálás okán; attól kezdve Gagarin a képeken csak a puszta leveg t ölelgette. De lássuk a sajtóértekezletet. Itt történt az az emlékezetes jelenet, amelyet már e könyv bevezet jében is említettem: Gagarin el állt, és felolvasta mit látott az rben... Utána végre kérdezhettek az újságírók is. A nyílt arcú, magát rokonszenvesnek mutató fiatalember készségesen válaszolgatott. Azt hiszem, a falak mögött a rendez k az ök!üket rágták idegességükben. Kedvencük bármikor hibát követhetett el. Es éppen ez történt. "A súlytalanság állapotában ettem is és ittam is, és mindez úgy ment végbe, ahogy a Földön." (Gagarin)

"Dics ség a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a párt lenini

központi bizottságának, élén Nyikita Szergejevics Hruscsovvalf" - mondta Jurij Gagarin 1961. április 14-én az ünnepélyes moszkvai fogadtatás során a Vörös téren.

Számunkra talán meglep , de ott és akkor ezen senki sem csodálkozott: Gagarin könyvének vége felé különben Hruscsov némelyik beszédét is részletesen közli. Nem csoda, hogy Brezsnyevék uralma alatt aztán a könyv további kiadásaiból elt ntek ezek a részek. Közismert annak a fotónak az esete, amely t és Hruscsovot közvetlenül egy nagy ölelkezés (és csókolódzás...) el tti másodpercben ábrázolja. 44

- A súlytalanságnak nincs hatása a munkaképességre jelentette ki itt is. Egy másik kérdésre még egyszer meger sítette: "A súlytalanság nincs hatással az élettani funkciók teljesítésére." Nos, ez volt az els hiba. Mivel volt az els , de valójában nem járt az rben (és gyanítjuk, "IljusintóI" vagy "X elvtárstól" annak idején állapota miatt err l semmit sem tudhattak meg), és nem voltak valódi információi, hát blöffölnie kellett. A legkézenfekv bb megoldást választották a rendez k: azt parancsolták, vegye semmibe a súlytalanságot, mondja, hogy minden ugyanúgy zajlik, mint a Földön. Azt hitték, így nem kaphatják rajta Gagarint semmi ellentmondáson, és nem kényszeríthetik arra, hogy elmesélje, mit élt át odafönt. A baj csak az, hogy a 45

kés bbi rutazások - a szovjetek is! - eléggé megcáfolták ezt az állítást. Más forrásokból ugyanis tudjuk, hogy Tyitov például- aki valóban repült! - a súlytalanság állapotának bekövetkeztekor elvesztette egyensúlyérzékét, és rosszul is látott. Kés bb órákon keresztül rosszul érezte magát, hányingere volt, szédült, leszálláskor pedig a kés bb mások által is tapasztalt "szürke köd" ereszkedett a szemére. A kés bbi szovjet és amerikai rhajósoknak sem ment olyan könnyen a dolog; de mivel azok már tízegynéhány órát, s t több napot, esetleg heteket töltöttek odafönt, mintegy megszokták az ilyen állapottal járó kellemetlenségeket. Az azonban semmiképpen sem igaz, hogy a súlytalanság állapotában minden ugyanolyan, mint a Földön. Talán nem árt, ha néhány adatot közlünk err l. A szakért k szerint a súlytalanság állapotában els sorban az érzékszervek m ködésében állnak be bizonyos zavarok. Különösen a test térbeli elhelyezkedésér l tájékoztató érzékszervek m ködése válik zavarossá. Az érzékszervek közötti egyensúly felborulása mozgásbetegséget eredményezhet (ez persze nem egyetlen rövid rutazásnál jelentkezhet, hanem jóval hosszabb ottani tartózkodás esetében). Bajok lehetnek viszont -a legrövidebb úton is! - az rhajós szívének munkájával, pl. szívritmuszavarok lépnek fel. Es nem ezek az egyetlen jelenségek és folyamatok, amelyek a súlytalanságnak az emberi szervezetre gyakorolt káros hatásaként nyilvánulnak meg.

46

A Dél-Amerika-ügy

~

Gagarin elragadtatta magát, és furcsa, hogy akkoriban ezt kevesen vették észre. Amikor azt közölte: "Meg tudtam különböztetni a Szovjetunió fölött repülve a szántóföldeket a mez kt l", elhitték neki. Hiszen valóban láthatta, bár mondjuk kétszáz-háromszáz kilométer magasból azért ez sem olyan biztos. Ma már körülbelül ugyanilyen magasságból készülnek a m holdas felvételek is, de ezeket úgynevezett "hamis színezési módszerrel" kell el bb ellátni, hogy egyértelm en megkülönböztethessük rajtuk a szántóföldeket és a mez ket. Sokkal érdekesebb volt Gagarin másik mondata. "Láttam Dél-Amerikát és az nagyon szép!" Ez is egy bomba volt. A rendez k talán felszisszentek a kulisszák mögött, talán nem. Talán abban reménykedtek, senki sem figyel fel a dologra. Képzeljük csak magunk elé a Földet. Azt a gömböt, amely huszonnégy óránként egyszer megfordul, a tengelye körül. Értelemszer en mindig csak az éppen a Nap felé es részét világítja meg életadó központi csillagunk fénye. A másik oldalon éjszaka van. A fény és a fekete folt a bolygó forgása következtében folyamatosan vándorol végig a gömb egész felszínén, huszonnégy óránként mindenütt van egyszer nappal és egyszer éjszaka. Ez eddig világos. Most képzeljük el: amikor a Szovjetunió nyugati felén, a moszkvai id zónában mondjuk déli tizenkét óra van, a t le nyugatra es dél-amerikai kontinensen 6-7-8 órával el bb (azért szerepel itt több szám, mert Dél-Amerika is több id zónára oszlik). Ha pedig Moszkvában mondjuk

47

éjjel kett t mutatnak az órák, Dél-Amerikában még csak este nyolc van. Ha viszont Moszkvában van mondjuk reggel nyolc óra, Dél-Amerika fölött még éjszakai sötétség terjeng, hisz az órák éjfél után egy órát mutatnak! Nos, nyilván sejtik már, mire céloztam. Gagarin repülése "idején a Szovjetunióban kora reggel volt; helyi id szerint 9 óra után pár perccel indult az rhajó Bajkonurból, vagyis a moszkvai id zónából. A közzétett adatok szerint 9 óra 07 perckor volt a start és 9 óra 22 perckor haladt el Dél-Amerika fölött. Vagyis amikor az említett földrészen mindenki az igazak álmát aludta, lévén éppen éjszaka. Brazília keleti felében hajnali 4, ett l valamivel nyugatabbra hajnali 3, és Chile vidékén éjjel 2 óra! A földrész tehát éjszakai sötétségbe burkolózott, a felette elrepül ember semmit sem láthatott bel le. Vagyis: Gagarin hazudott. Akkoriban hallottunk is hangokat (csak nyugati rádióadókon keresztül, természetesen), miszerint DélAmerikában meglehet s derültséget keltett a "h s szovjet rhajós" idézett kijelentése.

Dél-Amerika fölött, és 10.15-kor Afrika fölött. Ennyi. Most vessünk egy pillantást a földgömbre. A rendez k óriási hibájából újra van egy bizonyítékunk arra, hogy valami enyhén szólva nem volt rendben Gagarin repülése körül. Az a rakétameghajtású test, amely KözépSzovjetunióból indul 9.07-kor, semmiképpen sem kerülheti meg a fél földgolyót 15 perc alatt! Mert ha ez igaz lenne, az útja az égitest körül nem 89 percig, hanem alig 30 percig tartott volna. De ezzel nincs vége a furcsaságoknak. A következ adattal is baj van. Ha a fél földgolyót 15 perc alatt kerülte meg, hogyan lehetséges, hogy a Dél-AmerikátóI Afrikáig tartó kis "ugrásra" - valóban csak pár ezer kilométer a távolság a két földrész között - viszont 53 percre volt szüksége? (9.22-tól O.15-ig?) Hát hogyan repült a Vosztok-l-es - el ször iszonyú gyorsan száguldott, aztán ellustult és csak alig vánszorgott, ha a sebessége az el z nek a negyedére csökkent... ?

Krónikus fotóhiány A furcsa rhajó esete A nemzetközi megfigyel knek már akkor felt nt egy dolog, bár kés bb aztán err l is kevés szó esett. Idézzük csak vissza, mit mondtak a hivatalos szovjet szervek (a TASZSZ jelentésében máig olvasható az akkori újságok hasábjain): az rhajó 9.07-kor indult, természetesen a Szovjetunió területér l, Bajkonurról, vagyis az ország középs vidékér l. 9.22-kor haladt el

48

A sajtóértekezleten felállt egy újságíró és megkérdezte: mikor teszik közzé azokat a fotókat, amelyeket Gagarin útközben az rhajóból készített. Az rnagy elvtárs válasza megdöbbent volt. Egyszer en néma csönd támadt utána. Nincs kizárva, ez volt az els pillanat, amikor egyesekben már halványan megfogalmazódtak a kétségek. Gagarin ugyanis egyszer en közölte: Az rhajón egyetlen fényképez berendezés sem volt, így felvételek sem készültek. Tehát: nincs mit közzétenni.

49

Ez is egy bomba, gondoljunk csak bele. Logikus lenne, hogy ha a szovjetek mindenáron akartak világszenzációt - és azóta már tudjuk, ez és csak ez volt az egész akció célja! -, a legelemibb dolog lett volna, ha az rhajóban száguldó férfi, ha nem is rengeteg (mert sok ideje nem volt rá), de legalább tízhúsz fotót készít abból a magasságból, amit annak el tte soha senki nem ért el, ahol az els . Már csak azért is, hogy bizonyítékként mutogathassák. Ne feledjük el: Gagarin állítólagos repülése sport - repül sport - szempontból is rekordok halmazát döntötte meg, és bele is került minden repülési aranykönyvbe. Ha nem vesszük figyelembe a politikai és ideológiai propaganda céljait, akkor sem képzelhet el, hogy egy ilyen, a világtörténelemben egyedülálló útra az rhajós ne vigyen magával gépet. Fels bb utasításra, természetesen. Hiszen évekkel korábban, amikor az amerikaiak és a szovjetek a Hold irányába lövöldözték ki különböz m szereiket, azokban bezzeg volt fényképez berendezés, és el is készítették az els fotókat még a Hold túlsó oldaláról is!... Itt viszont nem volt, állították. A döbbenet leírhatatlan. Egyáltalán, ki hiszi el az egészet? Felmerül hát ismét az el bb már ismertetett változat nyomán: az igazi rrepül nél volt fényképez gép. Csak azon a repülésen nem Gagarin rnagy, hanem "Iljusin" vagy "X. elvtárs" vett részt, és biztosan használta is a gépet (ha maradt rá ideje a katasztrófa bekövetkezte el tt). Ha pedig készültek fotók, azok talán megsemmisültek a szerencsétlenség során. Mert gyanítom: a rendez k az "Iljusin" által készített ép fotókat is Gagarin kezébe adták volna, ha rendelkeztek volna ilyesmivel.

50

Egyéb észrevételek Mint már önök is biztosan észrevették: azt a játszmát csak 1961ben lehetett így megrendezni, így eljátszani. A gigantikus csalást a kés bbi években, az rkutatás kés bbi szakaszában már senki sem követhette volna el. De 1961 erre kivételesen alkalmas id szak volt. Az amerikaiak még semmivel sem cáfoIhatták Gagarin rnagy kijelentéseit, a szovjet szervez k pedig valóságos propagandatobzódást végezhettek, fürödve a világsajtó által teremtett (hamis) dics ségben. A sajtóértekezlet alatt, de szintúgy a következ hónapokban az egész Gagarinügyet minden alkalommal leöntötték egy politikai és ideológiai propagandaszósszal; 1961. április 12-e után a keleti országok sajtójában folyton a szovjet tudomány, a szocializmus, a kommunista ideológia magasabb rend ségét bizonygat ja mindenki, különösen a f szerepl Gagarin. (Ami nem csoda, ez a szerepe, ezért van az egész komédia.) "Egyszer szovjet ember vagyok", hajtogatja minden lehetséges alkalommal és folyton Hruscsovot, Brezsnyevet dicséri (ez utóbbiról akkor még senki sem sejtette, hogy hamarosan els emberré válik és kisajátítja magának... Gagarint is). Mai szemmel olvasva az akkori szovjet, magyar és más nyelv beszámolókat, egyszer en hihetetlennek t nik, hogy a világ akkor mindezt elhitte, hogy mai szóval élve egyszer en "bevette". De lássuk tovább a gyanús momentumokat. Még mindig ugyanazon a sajtóértekezleten valaki - nem írták meg, kicsoda, de a kérdésb l következ en biztosan szabad, nyugati újságíró feltette Gagarinnak

51

a kérdést: Repült-e el z leg is ballisztikus rakéta segítségével? Megint csak bizonyíték arra, hogy Moszkvában már jó ideje valamelyes sejtések uralkodtak, terjedtek. A kérdez arról akarta tájékoztatni olvasóit, vajon maga Gagarin repült-e el z leg sikertelenül, vagy netán valamelyik másik, névtelen szovjet rhajós? Aki esetleg nem is élte túl a kudarcot? , Gagarin természetesen nemmel felelt a kérdésre. És akkor biztosan nem hazudott. csakugyan nem repült semmiféle ballisztikus rakéta segítségével!... Sem el tte, sem kés bb. Jellemz kérdés volt a következ is: Mennyi a fizetése? De azt hiszem, még jellemz bb a válasz: "Az én fizetésem csakúgy, mint minden szovjet emberé teljesen elegend szükségleteim kielégítéséhez." (Biz' így volt ez, mint már tudjuk... - N. I.) Gagarin különben nemcsak a sajtóértekezleten, hanem a kés bbi napokban is - amikor számtalan intézménybe hívták el vendégségbe, kitüntetéseket akasztottak a mellére és is kitüntetéseket osztogatott - szüntelenül azt hangoztatta: hamarosan elrepülünk a Holdra is! A mai napig, bár közel harminc év telt el azóta, nem járt szovjet rhajós a Holdon. És hadd tegyem hozzá: mint szovjet, már nem is fog... A sajtóértekezleten a sok kérdésre adott válaszából bizonyos fokig mégis egy meglehet sen korlátolt ember rajzolódik ki el ttünk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a nagy ország lakosságát az állampárt tökéletesen .elszigetelte;il külvilágtól, azonfelül a markában tartotta: másképpen is. Például a nevelés által. Gagarin is már ahhoz a nem is els nemzedékhez tartozik, amely szovjet iskolákban ,szovjet' tananyag szerint tanulta a történelmet és a

technika történetet. Szóval az ott adott egyik válaszából kiderül: Gagarin úgy tudta, a világ els repül gépét is a Szovjetunióban alkották meg, így merész párhuzamot vont az els repül gép és az repülése között, amelyek ugyebár ezek szerint a drága szovjet haza szellemi termékei voltak. Fogalma sem volt arról, hogy "szeretett hazája" még nem is létezett, amikor 1903-ban már felszállt az els ember a leveg be egy korabeli géppel. Ja persze, ez Amerikában történt... Így viszont arról sem tudott ez a remek és h sies szovjet ember, hogy az els

világháborúban - amikor is a Szovjetunió még mindig nem létezett! - katonai pilóták harci gépekkel már légicsatákat

vívtak. A sajtóértekezlet érdekessége és szovjet sajátossága volt az is, hogy nevével ellentétben nem csak újságíróknak rendezték és nem is csak azok kérdezhették a h st. Talán hogy nekik kevesebb idejük maradjon, odaültettek szovjet akadémikusokat és másokat is, akik szintén kérdezgették Gagarint vagy éppenséggel helyette válaszolták meg némelyik kérdést! Utólag belegondolva ez is egy áruló jel; hiszen egy ilyen fontos esemény után az akadémikusoknak nyilván lett volna alkalmuk külön is leülni és beszélgetni Gagarinnal. De nem, a rendez k döntése volt ez is: elvenni az élét a sajtóértekezlet nyugati újságírói által felteend esetleges "er s" kérdéseknek, és ahogy említettem az imént: lerövidíteni azt az id t, amit a nyugatiak kérdezéssel tölthetnének. Vagy, ha Gagarin nem tud valamire válaszolni, tegyék ezt meg helyette, miként fentebb írtat.. És valóban el fordult ez is jószerével, .

.

,

amikor valaki azt kérdezte: Miért éppen

52

53

a Szovjetunióban l tték fel az els úrhajóst?" - Gagarin helyett egy akadémikus adta meg a választ a kíváncsi újságírónak (aki holtbiztosan valamelyik csatlós államból érkezett): "Mert a szocialista államban lényegesen jobbak a tudományos munka feltételei, mint a kapitalistáknál..." (Ez mostanában már különösen jól látható, tehetjük hozzá 1990-ben...) Még ezen a sajtóértekezleten sem derül fény arra, vajon Gagarin a kabinnal együtt ért-e földet, vagy hétkilométeres magasságban katapultált és ejt erny vel szállt le? Ismétlem, 1961. április 15-én vagyunk, három nappal az állítólagos repülés után és számtalan részletr l nem beszéltek. Mindkét módszert csak említik - de ugyanez volt a helyzet egy másik értekezleten április 24-én, vagyis 12 nappal a "repülés" után is. Június 17-én aztán eleredt az aranyes . Aznap a T ASZSZ jelentette, hogy számos díjat osztottak ki az rrepülés "megvalósításában szerzett érdemekért" . Hogy kik kapták? Hát például egy bizonyos Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtársnak is leesett (még) egy Lenin-rend, mivelhogy annyira szívén viselte a szovjet rkutatást. No és különféle díjat kapott még pontosan 6924 ember (a szám nem tévedés!). Közben azonban, pontosabban 1961. május 5-én, 23 nappal Gagarin után az amerikai tengerészet 38 éves tisztje, aki el tte két évig tanulta az rhajózást, egy 15 perces " rugrást" hajtott végre. O volt az els amerikai, aki kijutott a világ rbe, ha csak rövid id re is. Shepard 184 kilométerig emelkedett és útja összesen 483 kilométert tett ki. Mondanom sem kell: Shepard rútja a nyilvánosság

54

teljes bevonásával zajlott le. Rengeteg egyidej felvétel, tvközvetítés látott napvilágot, s t még azt is láthatták az érdekl d k, hogyan viseli el Shepard magát a repülést tévékamera közvetítette arca látványát az " rugrás" közepette. Ez azt jelenti, hogy a technika már akkor is lehet vé tette volna a közvetítést az rb l, no és persze meg lehetett volna mutatni, hogyan száll be valaki a hajóba, repül el, majd jön vissza. Az amerikaiak természetesen így is tettek. A szovjeteknek meg még arra sem tellett, hogy egy nyomorult Zorkij fényképez gépet adjanak indulás

el tt Gagarin kezébe? Mindez persze csak egyet bizonyít. És tudjuk, mit.

További hazugságok A hamis vagy félreérthet információk áramlása tovább tartott. Nagyon érdekes kérdés, hogy kés bb az els hetek euforikus lázának elmúltával- nálunk senki sem tért vissza arra, mit is mondott Gagarin az els napokban. Nálunk, értve alatta az egész úgynevezett szocialista tömböt, senki nem is térhetett vissza rá, hisz ebb l komoly baja származhatott volna. A világnak ebben a sajnos rosszabbik felében Jurij Gagarint attól kezdve félistenként kellett tisztelni, nem szabadott kétségbe vonni egyetlen állítását sem. Hát még azt kutatni, hol mondott ellent önmagának vagy a logikának, a fizikának. . . ! "A Vosztok rhajó kigyújtotta azt a csillagot, amely elvezeti az emberiséget egy jobb világba." (Idézet a korabeli magyar sajtóból.)

Helyesbítés Április 24-én, hétf n este, tizenkét nappal Gagarin állítólagos repülése után két esemény is történt. Az els : helyesbítették a 13-án közölt adatokat. Akkor ugyanis -' mint emlékezetes - az jelent meg a rendez k

által irányított sajtóban, hogy Gagarin rhajójának, a Vosztoknak repülési pályája 175 és 302 kilométeres ívet írt le (a legközelebbi és legtávolabbi pontokat értve ezalatt), a d lésszöge pedig az Egyenlít vel 65 fok 4 percet zárt be. Most, április 24-én újabb adatok t nnek el . Ezek szerint a pálya földközeli pontja 181, a legtávolabbi pontja 327 kilométerre volt a Földt l, a hajlásszög pedig 64 fok 57 perc volt. A különbség ha nem is jelent s, de azért mutat valamit. Nem valószín , hogy hetekkel kés bb sikerült nekik pontosan bemérniük azt, amit repüléskor nem tudtak. Sokkal inkább fennáll a gyanú - aminek akkoriban Nyugaton többen hangot is adtak -, hogy az els változat adatai alapján nem képzelhet el a Vosztok repülése úgy, ahogyan azt a rendez k állították. Volt másféle helyesbítés is. Az els napokban hivatalosan azt állították, hogy mindent a Földr l, az rközpontból irányítottak, Gagarinnak erre nem volt lehet sége. Valójában a Vosztok csak egy kil tt golyóként repült pár száz kilométerre a Földt l, még a fékez rakétáit is a Földr l jött rádióparancs révén kapcsolták be. E napon azonban meglepetésszer en közölték, hogy ha akarta volna, az rhajós maga is irányíthatta volna a hajót, s t le is szállhatott volna önállóan, tetszése szerint kiválasztott helyen! Nyilvánvalóan id közben annak a belátásra jutottak a rendez k: nem vet jó fényt a szovjet rkutatás "magas m szaki színvonalára", ha tovább tartják magukat az els verzióhoz. Ha már úgyis hazudnak, hát miért ne hazudjanak még nagyobbat...? És egyszer en megmásították saját korábbi állításukat, közölték az ~

újat: a Vosztok olyan csodálatosan fejlett szerkezet, amely mindkét módon irányítható. Ugyanazon az április 24-én megjelenik egy moszkvai újságban az "els rrepülésr l" szóló képes beszámoló. Ne feledjük el, mennyi sok id tellett el az állítólagos repülés óta. Volt hát id , hogy most aztán rengeteg képet csináljanak Gagarinról mindenféle öltözetekben, helyszíneken; földön hever összeégett Vosztok-kabin mellett, családjával, erd nmez n, folyóparton, iskolapadban (katonaiskolában, természetesen). Az azt megel z öt-hat napban különben láthatóan esett a nyilvános megjelenések száma, biztosan a sürg s fotózás foglalta le az "úrhajós" ideje javát. Nem világos, volt-e, és ha igen, akkor milyen rádiókapcsolat az rhajó és a Föld között? Szovjet tudósok hivatalos nyilatkozatai szerint az rrepülés id tartama alatt állandó kétoldalú rádiókapcsolatot tartottak fenn Gagarinnal Ezzel szemben más tudósok azt mondták (hej, az egyeztetés hiánya!), hogy a Vosztok rádióadói olyan sok energiát igényeltek volna, amennyi... nem is volt az rhajóban, ezért Gagarin a repülés alatt mindössze pár mondatot váltott a Földdel

nagyon részletesen tették közzé, hogy az USA-ban még abban az évben mennyi és pontosan miféle rkísérletet fognak végrehajtani, mikor, és milyen eszközökkel. A világot meglephette ez a nyíltság. Különösen, ha szembeállítjuk a totalitárius rezsimek legnagyobbika, a Szovjetunió beteges titkolózásával.

Gagarin nyilatkozata Mint emlékszünk rá, Gagarin a könyvében azt írta: indulás el tt magnóra mondott egy rövid nyilatkozatot a Pravda és az Izvesztyija tudósítóinak jelenlétében. Mint kés bb hangsúlyozták: ez a dolog" percekkel az rbe indulása el tt" történt. A szöveg különben telis-tele van szólamokkal, olyasfélékkel, amiket egyetlen épesz ember sem mond ilyenkor. (Idézek néhány részletet: "Az rhajó pár perc múlva ismeretlen, messzi térségekbe fog vinni", a rajtam nyugvó kolosszális felel sség", "elvállaltam a repülést, mert kommunista vagyok" és mert a kommunista párt és a szovjet nép megbízott ezzel a feladattal”. Megint csak egy baj van: ha ez a beszéd már az indulás el tt készen volt, miért nem sugározták

"Alan Shepard amerikai rakétautas" - így nevezte a

szovjet sajtó Gagarin követ jét azért, nehogy vele kapcsolatban is használnia kelljen az rutas vagy rhajós

kifejezést." .

Ugyanezekben a napokban, tehát még 1961 áprilisában éppen Firenzében tartottak egy nemzetközi rkutatási tanácskozást. Ezen az amerikai résztvev k .

azonnal? Együtt a hírrel, hogy egy bizonyos Jurij

Gagarin f hadnagy az imént szállt le az rb l! Miért nem sugározták legalább másnap...? Csak április 17 én, öt nappal az állítólagos repülés után került végre el ez a hangszalag! Az öt perc helyet ötnapos késés eleve hiteltelenné teszi az egészet. Kétségtelen, hogy a sebtében beszervezett, rábeszélt és kiokított fiatal repül tisztnek sok mindenre nem maradt ideje, hisz azt kellett tanulnia, mit fog mondani és hogyan fog

majd viselkedni a világ el tt, mint az "els rhajós", az "emberiség közös h se" stb. Akkor nem maradt id a beszéd felvételére. Ezt pár nappal kés bb pótolták.. .

Ki tudott el re a "repülésr l"?

Ez is egy fontos kérdés. Abban az állítólagos beszélgetésben, amelyet április 12-én déltájban Gagarin Hruscsovval folytatott, a pártf titkár megkérdezte t le: a felesége tudott-e el re arról, hogy Gagarin a Kozmoszba készül. (Most ismét egy zárójeles észrevétel: ez a kérdés egy demokratikus társadalomban eleve el sem hangzik, érthetetlen is lenne. Hiszen ott mindenki ismeri el re az rhajósok személyét, tudja, mikor repülnek ki az rbe, milyen eszközzel és milyen céllal. Így természetesen az rhajós felesége is tudja ezt, sok millió honfitársával együtt.) Csak a Szovjetunióban hangozhatott el ez a kérdés. Ott az rrepülés katonai téma és hadititok. Gagarin repülésér l senki sem tudhatott el re. Nem igaz, hogy oly sokan tudták volna, ahogyan azt kés bb a rendez k megpróbálták beállítani. Például él még egy állítás nyomtatásban is megjelent sok helyütt -, hogy a repülés alatt újságírók lebzseltek Gagarin 'feleségénél és lesték, miket mond, fotózták, hogyan éli át az eseményeket. Hadd kérdezzem meg: milyen eseményeket? Ahogy a népnek, úgy a sajtónak vagy Gagarinova asszonynak sem mondtak egy árva szót sem a Rádióban, sem a tévében arról, hol van most és mit csinál éppen a férje, A Komszomolszkaja Pravda nagy buzgalmában egyenesen azt. 60

állítja, hogy Gagarin repülésének órájában újságírók voltak a feleségénél és "együtt lesték a rádió és a televízió híreit". Akik ismerik a hátteret, tudhatják: minderre csak az események után kerülhetett sor. Már amennyiben egyáltalán lett volna rrepülés, amiben Gagarin részt vett. De ilyesmi nem volt. Menet közben, mint már írtuk, semmiféle rádió- és tévéközvetítés nem volt. '

Míg eredetileg az energiahiányra panaszkodtak (lásd fentebb a rádiózással kapcsolatban), április 24 én büszkén bejelentették: totális tévérendszer is m ködött egész id alatt a kabinban, például egy kamera szemb l, egy pedig profilból filmezte Gagarint. Egy kérdés: miért nem láttuk soha ezeket a felvételeket? Talán azért, mert mindebb l egy szó sem igaz? A ma Magyarországon elérhet szakanyagban pl. az rhajózási lexikonban - sok oldalon keresztül sorolják a Vosztok- rhajók m szaki leírását, felszerelésük, berendezésük ismertetését. Talán mondanom sem kell, hogy sehol egy árva szó nincs a Vosztokokba épített állítólagos tévékamerákról. .. Aztán történt még egy esemény, amely nagyon is jellemz az akkori id k szellemére, az elragadtatott hangulatra. Mármint azoknak a hangulatára, akiket teljesen elvakított a nagy siker. Bizonyos fokig persze érthet , hiszen nagyon sok egyszer , megtévesztett szovjet polgár még azt hitte, hogy valóban a szocialista tudomány és a rendszer fels bbrend ségét bizonyítja Gagarin repülése. Az már enyhén szólva is furcsa viszont, ha egy kutatás lép el valamilyen ostobasággal. Mert a Gagarin-láz kapcsán ez is el fordult… 61

A világsajtó pár nappal Gagarin repülése után közölte ezt az anyagot. Aki nem hiszi, maga is utána nézhet. "A világ rbe tett utazás megfiatalít" címmel egy szovjet tudós, az orvosakadémia tagja(!) nyilatkozta, hogy szerinte a világ rben lényegesen lassabban telik az id , mint a Földön, így ott nem fenyeget majd a gyors öregedés veszélye. A világ rben tehát - javasolja a Nobel-díj várományosa - szanatóriumokat kell majd építeni, ahová kiküldhetik a munkában megfáradt dolgozókat, és azok onnan megfiatalodva térnek vissza... Felmerül a kérdés: lehet-e ennyire ostoba egy orvos, egy akadémikus a Szovjetunióban 1961-ben? Tudtuk, persze, hogy a szovjet orvosok tananyaguk, tanultságuk alapján nálunk maximum felcsernek felelnének meg (latint sem tanultak soha, sem más idegen nyelvet, tehát eleve el voltak zárva a világ orvostudományának fejl dését l), de azért ezt nem hittük volna. Ha ilyen véleményekkel álltak el komoly kutatók, mit várhattunk volna az ún. egyszer emberekt l? Hát persze, hogy elhitték a Gagarinmesét, hiszen úgy vágytak már egy modem h sre, és valamire, csak egyetlen dologra, amiben végre jobbnak bizonyulhatnak, mint azok az átkozott amerikai kapitalisták. .. A szovjet rkutatás egyéb sajátosságai: Abban a nagyon furcsa, de lassan megszokottá váló helyzetben vagyunk, hogy a szovjet rkutatásról (és nem csak arról) igen bíráló cikkeket olvashatunk már a szovjet sajtóban is. Természetesen ezek az 62

anyagok csak 1988-tól fedezhet k fel a sajtóban. Ezekb lvisszamen leg is - rengeteg érdekes adatra derül fény. Itt van például a Kommunyiszt cikke J. Golovanov "Glasznoszty a világ rben" címmel teszi bírálat tárgyává azokat az éveket, amikor - idézem - "nem tudtuk legy zni a kellemes érzést, a sikerek láttán örömmámorban úsztunk, és túlzó gondolatokra ragadtattuk magunkat, kitaláltuk például a »csillaghajógyárakat« és olyan fogalmakat, mint a »Világmindenség partján«". is említi: a legtöbben úgy vélték, a Hold túloldalának lefényképezése és Gagarin repülése egyenesen a szocialista rendszer fels bbrend ségéb l fakadnak - ahogyan én is írtam pár oldallal el bb. A szovjet szerz ott volt Gagarin mellett kés bb, és bár feltétlenül hiszi, hogy az rnagy megjárta a kozmoszt - említ egy elgondolkoztató részletet. Hadd idézzem ezt is szó szerint: "Gagarin mesélte nekem kés bb: alig emlékszik vissza, ami 1961. április 14-én történt vele attól a perct l kezdve, hogy harsonaszó közben ment a piros sz nyegen a repül téren, és miután feleségével együtt a Kremlben rendezett fogadásról elvitték egy Lenin-hegyi tiszta és üres villába, a nagy tükörben boldogan pillantotta meg önmagát rnagyi egyenruhában a Nagy Aranycsillag Renddel a mellén." Hát bizony a szaratovi kis repül tisztnek ez megrázó élmény lehetett. És mit kellett mindezért cserébe adnia? Csupán csak részt vállalnia egy hazugságsorozatban. Elvállalta, megcsinálta. De most nem ez a lényeg. Miért volt szükség Gagarin repülésére? A szovjet szerz is pontosan látja az igazságot (ha nem is ismeri a kulisszatitkokat): ,,1945. május 9-e (a II. 63

világháború gy ztes befejezése - N. I.) óta nem volt egyetlen olyan szinte, az egész nemzetre kiterjed hazafias lendület, olyan igazi lelkesedés, a hazafias optimizmus ilyen valódi demonstrációja, mint Gagarin sikerének napjaiban." Ezután következnek a "de"-k. Golovanov arról Ír, hogy a szovjet sajtó - nyilván fels bb utasításra - minden rhajósból h st kreált, akár rászolgált, akár nem. Egyszer en ez is része volt a rendszernek, és a dolog ízére Hruscsovék jöttek rá, éppen a Gagarin-eset kapcsán. Mennyi hiányt pótolhattak ezzel! A szovjet polgárok sem akkor, sem évtizedekkel kés bb sem mozoghattak szabadon saját országukban, a legtöbben - pl. a parasztok - lakóhelyüket egyáltalán nem hagyhatták el, mert nem adtak nekik erre a célra szolgáló igazolványt (bels útlevelet). A boltokban üres polcok, az élelmiszerpiacon jegyrendszer stb., stb.; nem is szólva az állampolgári jogok szinte teljes hiányáról. Ezt a komor, általános hangulatot mint egy fényl csillag, úgy világosította fel olykor egy-egy rhajós repülése. Golovanov mindjárt közli is a receptet, hisz korabeli újságíróként maga is ott bábáskodott e kreációk bölcs jénél: "Az rhajósnak piros arcúnak és szép termet nek kellett lennie, akár egy viaszalmának. Ha volt rajta valami folt, azt eltüntették." "Ha egy rhajós már felszállt, egyszer en nem lehetett nem csinálni bel le h st" - írja. De kés bb ennek ellenére csökkent a társadalom érdekl dése. Pedig valóban történtek h stettek; ám azokat éppenséggel elhallgatták. Amikor a V oszhod-2 rhajón (figyelem, ne keverjük össze a korábbi Vosztok-típusú, jóval primitívebb hajókkal!) Alekszej Leonov mint másodpilóta 64

1965-ben a világon els nek (igen, valóban!) kilépett rruhájában a hajóból, és úgynevezett " rsétát" hajtott végre -/ a navigációs berendezések totális cs dje arra késztette a hajó parancsnokát, Pável Beljajevet, hogy kézi irányítással hozza le a hajót. Mind két rhajós remekül viselkedett a nehéz helyzetben. Perm közelében a téli tajgán értek földet, ami önmagában is nehéz lehetett. Nos, a hivatalos közleményben is megjelent a szokásos mondat: "Az rhajó összes berendezése az egész repülés alatt hibátlanul m ködött." Márpedig a Szovjetunióban még a kis gyerekek is tudták, írja Golovanov, hogy a téli tajga nem igazán ideális leszállóhely rhajónak, és hogy eredetileg ennek a hajónak is a kazahsztáni sztyeppéken kellett volna földet érnie. A hazugságok tehát - mondom én, nem Golovanov - kezdett l fogva kísérték a szovjet rkutatást, amint erre példákat még látunk majd ebben a fejezetben. Az efféle hamis információk a szovjet szerz szerint ellenkez hatást értek el, az emberek a lelkük mélyén már nem nagyon hittek a hivatalos közleményeknek. Kés bb ez természetesen odáig fejl dött, hogy az igazi híreket sem hitték el, s t, kételkedni kezdtek az egész vállalkozássorozat - az rkutatás mint olyan - célszer ségében és értelmében. A hatóságok abból a hamis feltételezésb l indultak ki, hogy semmilyen hibát nem szabad beismerni, mert az csökkentené a szovjet tudomány és technika hitelét. Holott - érvel Golovanov - éppen a meghibásodott m szerek helyébe lép ember vizsgázott jól, és ha ezt bevallják, ismét megn tt volna az úrhajósok és a mögöttük álló szakemberek tekintélye. De ez nem következett be. 65

"Az egyik hazugság szülte a többit, ahogyan az rendszerint történni szokott. Például amikor 1985 nyarán a Szaljut-7-es rállomás elvesztette kormányozhatóságát, Dzsanyibekov és Szavinih rhajósok ritka ügyes fogásokkal és igaz bátorsággal szüntették meg .a hibát - minderr l hivatalosan egyetlen szóval sem emlékeztek meg. Csak jóval kés bb jelentek meg a sajtóban az els homályos cikkek, ezekben ködös célzásokat olvashattunk arról, ~ilyen bátor fiú is az a Dzsanyibekov és Szavinih." Es további példák: "Nem Tyitov és Szerebrjov hibája, hogy startjuk pillanatában a technika felmondta a szolgálatot. M ködésbe lépett a ment rendszer, a pilóták túlélték a dolgot, de persze rögtön pletykák keletkeztek, és a külföldi rádióállomások is azonnal jelentették a dolgot - miközben mi csak hallgatunk. .." Ezekután felemlegeti 1961 júniusát, amikor is az emlékezetes "aranyes " hullott sok ezer rkutatással kapcsolatos dolgozóra. Golovanov nagy hibának tartja, hogy már akkor nem hozták nyilvánosságra a f konstrukt r, Korolov nevét, és a többiekét is, akik valóban nehéz munkát végeztek. Mindenért a mániákus titoktartást hibáztatja. "Nem esett szó azokról, akik soha nem repültek el és nem is fognak elrepülni az rbe, akik az ismeretlen hadnagyok után becsavarozzák az rhajók ajtaját. A hadnagyok nevét fél óra múlva az egész világ megtanulja, ám k még érdemjeleiket sem hordhatják, amiket egy soha közzé nem tett rendelet parancsára kaptak." Golovanov azt sem érti (amir l még lesz szó), hogyan és miért tartották titokban annyi évtizeden át az rhajósok kilöv helyének földrajzi koordinátáit (amit az "ellenség" m holdas megfigyelése révén

66

.

szinte kezdett l jól ismert...).A szerz maró gúnnyal ír err l a titoktartási mániáról és. annak fura eredményeir l. Aztán olyan témákat 'vesz sorra, amelyekr l már,.én is írtam e könyvben. Miért titkolóztak annyit az rkutatás tényeivel kapcsolatban is? Idézzük: "A korabeli vezetés mindent rózsaszín szemüvegen át nézett, és úgy akarta láttatni a néppel is. Folyton azzal tör dtek, nehogy rossz híreket kapjon a lakosság. A titokzatosság nem is annyira szükségszer , mint inkább kényelmes volt. (Kiemelés t lem N. I.) Ha el re közölted a start id pontját - akkor repülj is el a jelzett napon! Ha mégsem - az emberek megkérdik: mi történt? De ha nincs dátum, nem kérdezhetnek semmit. Közölted, mikor ér véget a kísérlet méltóztass biztosítani, hogy a m szaki eszközök és az emberek éppen arra a napra legyenek felkészítve. És ha meghibásodik valami? Megint csak magyarázkodni kell, hogy ki a hibás, miért és így tovább. Hát minek ez a sok fölösleges baj, ha egyszer en lehet nem közölni el re semmiféle dátumot?" Számtalanszor el fordult - írja Golovanov -, hogy valójában hülyének nézték a világot azok, akiket én az eddigi fejezetekben egyszer en rendez knek neveztem. Mert ez a fajta a totalitárius rendszerekben egyszer en hallhatatlan és az élet minden területén ügyködik. A szovjet rkutatásban a nyolcvanas évekig tevékenykedtek ezek a hivatalos hazudozók. Golovanov leírja: nemegyszer elromlott egy-egy szovjet reszköz odakünn. a Kozmoszban. Például olyan pályán, amelyr l a gyerekek is tudták, arra szolgál, .hogy onnan továbbinduljanak más égitestek felé. Ha elromlott, és nem állt pályára, azt mondták a hivatalosak: ez csak egy Föld körül kering egyszer 67

szputnyik lett volna. A külföld természetesen nem adott hitelt e magyarázatoknak, de ki világosította fel a szovjet embereket? "És mindez 1959 januárjában kezd dött, amikor a Luna-1-es rállomás nem teljesítette a feladatát, nem találta el a Holdat." Megjegyzem: annak idején err l a sajtóban »Lunyik« néven írtak és ma már a szakforrások Sem említik (természetesen csak Kelet-Európában), hogy az eredeti célja egy Holdra szállás megvalósítása lett volna. Eufémikusan csak annyit olvashatunk ezen anyagokban, hogya Luna-1 vagy Lunyik-1 ,,»az els Hold felé indított rrakéta«, amely végül is »5-6000 kilométer magasságban elrepült a Hold felszíne felett«". Vagyis: mellette, merthogy ennyivel tévesztették el a célt a szovjet szakemberek De menjünk tovább. Golovanov ezekután már. "ideológiai rohamcsapatokról" ír, akik terrorizálták az rkutatási információkat is. "Egyszer en nem akarták megérteni - panaszolja -, hogy akár az élet többi területein, itt is lehet hibákat elkövetni, s t - hogy ezek szerves részei a kutatásnak Az állítólagos titoktartás mögé rejt ztek, a valóságban önmagukat akarták megóvni a kritikától, hogy nyugodt életet,biztosíthassanak maguknak" -

írja.

Golovanov azt is szemére veti ezen embereknek, hogy az amerikai kísérletekr l folyton csak a hibákat írták meg, a határid k eltolását, s t - elhallgatták az "ellenfél" sikereit. Ehhez csak annyit: az els ember holdra szállásáról szóló filmet Moszkvában, tehát a szovjet embereknek, éppen annak huszadik évfordulóján mutatták be el ször... Ezt szerz nk is fájlalja: "Amikor az emberek nálunk 1969 július 20án bekapcsolták a tévét, hogy megnézzék az amerikaiak

68

Holdra szállását - egy régi filmvígjátékot mutattak nekik" Eszembe jut a valóban megtörtént anekdota. Michael Collins amerikai úrhajós, aki az els leszállásnál a harmadik ember volt (aki el sem hagyta az id közben folyton a Hold körül kering rhajót) rádión át így panaszkodott a Földnek (milliárd ember füle hallatára): "En vagyok hozzájuk a legközelebb, mégsem látom, mi történik velük." A Földr l, Houstonból így vigasztalták: "Ne bánkódj, Michael, az oroszok és a kínaiak sem látják!..." A szovjet sajtó még Neil Armstrong fényképét sem hozta le akkoriban. Ennyit err l. Az utóbbi néhány évben azonban megváltozott a helyzet, no persze, nem olyan gyökeresen, mint az élet többi területén. A titoktartási mánia még mindig kiterjesztve tartja fekete szárnyait a szovjet rkutatás fölött. Golovanov: "Nagyon jó, hogy él közvetítést adott a televízió Romanyenko és Lavejkin indulásáról; de odáig már nem terjedt a bátorság, hogy közöljék velünk: ezek ketten a »peches« Tyitov és Szerebrjov helyett mennek az rbe. Azt sem, hogy a legénység egyik tagját az orvosok az utolsó pillanatban szedték le a hajóról; az indulást közvetít Grecskó úrhajósnak megtiltották, hogy err l beszámoljon a néz knek És amikor Grecskó kés bb döbbenten kérdezte az illetékeseket, miért nem említhette mindezt, amazok is csodálkozó kérdéssel válaszoltak: »Hát minek kellett volna említeni?« Ebb l is látni, mennyi nehéz, de fontos munka áll még el ttünk” - fejezi be cikkét Golovanov. Teljes mértékben egyetértünk vele. Most már annyival jobb a helyzet - gondolok például 69

1989-90-re -,hogy a szovjet lakosság többfelé a közeli rleszállóhelyek és indítóállomások felszámolását követeli, számos közvetlen vagy közvetett veszélyre és kellemetlenségre hivatkozva. Ma már számos cikket olvashatunk a szovjet és külföldi sajtóban arról, hogy maradt le a nagy versenyben az amerikaiak mögött a Szovjetunió ezen a téren (is). Amikor 1981-ben repkedni kezdtek az amerikai rkompok, a második csapást mérték ezzel a szinte kizárólag propagandacélokat szolgáló szovjet " rkutatásra". Az els emberrel folytatott repülések óta eltelt csaknem harminc évben óvatos becslések szerint is, évente hatmilliárd rubelt adtak ki minderre a Szovjetunióban, ami igen nagy összeg. Ne feledkezzünk meg közben arról, hogy ebben a programban nyilván sok nagytudású ember vett részt, akiknek a vetélytárs nyugatiakkal szemben - nemcsak az rrel, a fizika törvényeivel és talán id nként a pénzhiánnyal kellett megküzdeniük, hanem az ideológiai irányítás bl d ellenkezésével, zsákutcáival és olykor teljesíthetetlen követelményeivel is. Ma már a szovjet szerz k sem titkolják, hogy az elmúlt évtizedekben ez az irányítás mondta -meg, mikor milyen kísérletet vagy rutazást kell végezniük.. Párt- és állami évfordulókra úgy "rendeltek meg rutazásokat, mint. a mulatós vendég a cigányprírnásnál egy-egy nótát... Amikor. 1987:-ben közölték;.hogy k is építenek rkompot, és létre is hozták a Huránt, amelyebben- minden hozzáért -megegyezik - szinte hajszálpontos mása volt az amerikai kompoknak; valójában a nagy beismerés id szaka jött el. A Szovjetunió egyszer s mindenkórra elvesztette a versenyt, éppen azért, mert nem a tudomány iránti elkötelezettség,

70

, hanem egy kolosszális téveszmét l hajtva szállt be a ringbe. Ma már olvashatjuk azt is, amit azel tt eltagadtak: hogy a Burán holdkompok használata 20-40-szer annyiba kerül, mint a régi, de ugyanezen célt szolgáló, egyszer használható Szojuz és Proton rakétáké. Az rb l készített fotókkal is fura dolgok történnek, általában nem használják fel ket rendeltetésüknek megfelel en. Tehát a ma már évi tizennégy milliárdra n tt rkutatási költségvetés valójában nem hoz a konyhára semmit, csak nyeli a pénzt. A már említett Grecskó rhajós által készített több száz fotót például három évvel visszaérkezése után még el sem hívták...! Ezzel szemben egyre több jele van annak, hogy a Szovjetunió más országok rkutatási eredményeit használja fel, természetesen ellenszolgáltatás fejében. Hát ide süllyedt mindez, ami 1961-ben egy nagy hazugsággal kezd dött. "A h sök kora lejárt" - állítja a nyugati sajtó, de megjegyzik a szerz k, hogy balesetek mindig is voltak és lesznek is. Régen kemény legényekre volt szükség, akik az akkor még nagyon primitív rhajókban jól bírták a fizikai megpróbáltatásokat... Más sajtótermékek is megírnak minden rosszat a szovjet rkutatásról, még a külföld számára kiadott idegen nyelv szovjet újságok is. Most már ott tartanak, hogy a rendelkezésre álló technikát, a begyakorlott személyzetet inkább kiadnák bérbe nyugati vagy harmadik világbeli országok 71

céljaira, például készen állnak azok m holdjainak fellövésére. Balesetek tehát voltak és lesznek. A " voltak" , vagyis a múlt id azért is fontos, mert a Szovjetunióban is voltak, csak most hull le a fátyol sok régi esetr l. A magyar sajtóban is közölték annak idején azt a balesetet, amely állítólag még Gagarin rrepülése el tt, 1961. március 23án történt egy Valentyin Bondarenko nev rhajósjelölttel. Érdemes szó szerint idézni az Izvesztyija leírását, ugyanis erre alig több mint 25 évvel az eset után került sor!

"Aznap fejez dött be Bondarenko tíznapos edzése a kamrában. [Hangszigetelt nyomáskamráról van szó - N. L] Neki is, akárcsak a többi úrhajósnak huzamosabb id t kellett próbaképpen eltöltenie egye dül, a külvilág zajától elzártan. A kamra nyomása alacsony volt, s ennek ellensúlyozására a leveg oxigéntartalma magas. Bondarenko, miután levette ma gáról az orvosi ellen rzéshez szükséges érzékel ket, azok helyét alkoholos vattával törölte le, s az elhasznált vattát figyelmetlenül egy bekapcsolt villanyf z lapjára dobta. A sz k kamra oxigéndús leveg jében a vatta hirtelen lángra lobbant és Bondarenko gyapjú tréningruhája kigyulladt. Az ifjú rhajósjelölt nem adott vészjelzést, hanem maga próbálta eloltani a lángokat. Az ügyeletes orvos a kamra ajtaját a nyomáskülönbség miatt nem tudta azonnal kinyitni. Bondarenko még eszméleténél volt, amikor a nyomáskamrából kihozták, és azt ismételgette: »Én vagyok a hibás.« Az orvosok nyolc órán át küzdöttek életéért, hiába." Nos, kérem, itt is van néhány gyanús momentum. 72

rhajózási szakért kkel konzultáltam, és azok a következ kre hívták fel a figyelmet: 1. Az adott körülmények között mind az alkohol használata, mind a villanyrezsó hihetetlen! Ha ugyanis az oxigén részaránya a légkörben a szokásos 21 % helyett például nem is túlságosan, mondjuk 25%-ra n , úgy a száraz éghet anyagok körében a legkisebb t z is elolthatatlan t zvésszé dagad. Sót, még a 10%-os nedvességtartalmú anyagok (fa, szövet stb.) is 80%-os valószín séggel égnek el. Err l minden t zoltótiszti tanfolyamon szó van, a dolog közismert. Tehát nehezen hihet , hogy éppen azok ne ismerték volna, akik ilyen fontos kísérleteket végeztek, végeztettek. 2. Talán még ennél is meglep bb a szakért k számára a csökkent nyomású, ám megnövelt oxigénarányú kamralégkör állítólagos szovjet alkalmazása. Az rhajózási technikákat jól ismer szakemberek mindeddig (a fent említett Izvesztyija-cikk megjelenéséig) úgy tudták, hogy a szovjet úrkutatásban ilyet sohasem alkalmaztak. Mi több, amikor egyszer ilyen légkörben amerikai rhajósok pusztultak el, az esetet kommentáló szovjet szakemberek nagyon büszkén közölték, hogy náluk ez nem fordulhat el , mert ilyen szakszer tlen megoldásokat k nem alkalmaznak... .

3. A cikkb l ugyan nem, de más forrásokból tudjuk: a Kreml falaiban a szovjet állam nagyjai között fekszik egy Bondarenko nev rhajós. No már most - ki hiszi el, hogy odakerült egy teljesen jelentéktelen, állítólag 24 éves könnyelm fiatalember, aki nem volt még a "Szovjetunió H se"-' sem, nem járt a világ rben, Bajkonurnak még a közelébe sem jutott?

73

~

Aki ráadásul a saját ostobasága folytán vesztette életét, miel tt bármivel is elnyerhette a hírnevet és a nagy tisztességet, amiért olyan "magas helyen" temették el.. . ? Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy most felmerüljön bennünk a nyugtalanító gondolat: nem Bondarenko-e az, akit keresünk? Nem lehetett az a rejtélyes "X. elvtárs", vagy "Iljusin" névvel aposztrofált ismeretlen rhajós? Aki a valóságban Gagarin el tt és helyett repült, de belehalt a kísérletbe? Ha igaz az Izvesztyija által közölt dátum (nota bene annak szerz je ugyanaz a Golovanov, aki pár évvel kés bb a fejezet elején idézett, már sokkal kevésbé harcias, s t szkeptikus cikket írta a szovjet rhajózás titkairól), akkor ez a bizonyos ügyetlen Bondarenko 1961. március 23-án halt meg. Könnyen meglehet, hogy a dátum nem pontos; Bondarenko is lehetett éppenséggel az ismeretlen rhajós valamikor 1961. április elején. És akkor már érthet , miért temették a Kreml falába! Újabb "cáfolatok" A Gagarin-"repülés" huszonötödik évfordulóján, 1986 áprilisában a szovjet sajtó végre reagált néhány Gagarinnal kapcsolatos vádpontra. E cikksorozatot rövidítve a magyar sajtó is ismertette. A Magyar Nemzet például szükségesnek tartotta azzal a címmel - közölni az err l szóló igen rövid beszámolót, hogy: "Gagarin el tt nem járt rhajós a Kozmoszban!” A rövid "cáfolatnak" nevezett érvtelen állítás nem nyugtat meg bennünket és nem zheti el komoly 74

moly kétségeinket. 'Mert mit is mond az akkor még mindenképpen nagyon is hivatalosan kézben tartott szovjet sajtó minderró1? "A nyugati sajtóban vissza-visszatér állítás, hogy 1961 áprilisáig, Gagarin sikeres repüléséig több sikertelen kísérlet is volt Neveket, s t id pontokat is említenek, részletes leírásokat közölnek az állítólagos tragédiákról. 1960 nyarán például a híres repül gép-tervez fia, Vlagyimir lljusin pilóta autóbalesetet szenvedett, és súlyosan megsérült. Több amerikai újság rögtön azt bizonygatta, hogy Iljusin egy kudarcba fulladt rakétakilövés áldozata. Röviddel Gagarin repülése el tt 1961 februárjában is azt írta több nyugati lap, hogy újabb szovjet rhajós »t nt el« a Kozmoszban. Ennek el zménye az volt, hogy néhány nappal korábban egy Vénusz rszondát l ttek fel Bajkonurban, amely m szereinek hibája miatt valóban letért pályájáról. E szondának azonban semmi köze sem volt az emberi rrepülést célzó Vosztokprogramhoz." Kés bb, Gagarin visszatérése után a szovjet tudomány világraszóló eredményének befeketítésére további cikkek sorozata jelent meg az állítólagos sikertelen szovjet rkísérletekr l. Az olasz Continental cím lap három, a The Washington Post öt, a Space Flight amerikai folyóirat nyolc, az olasz Corriere della Sera pedig tizennégy szovjet pilóta haláláról írt. "Az egyiknek is, másiknak is ellentmondó rágalmakkal szemben az igazság az szögezték le többször is a szovjet rhajósok -, hogy Gagarin repülése el tt egyetlen szovjet . pilóta sem kísérelt meg felszállni a világ rbe." Nézzük csak meg a fenti szöveget közelebbr l.

75

Nem árt egy kis elemzés; menjünk pontról pontra, állításról állításra. 1. A nyugati források tehát neveket is emlegetnek és részletes leírásokat közölnek az "állítólagos" tragédiákról. Nem ártana talán utánanézni ezeknek az állításoknak. Bár tudjuk: ha a Szovjetunióban valakit el akarnak tüntetni, ezt megtehették úgy, hogy legyen bár világszerte ismert és keresett ember, évtizedekig nem is juthatnak a nyomára (pl. Raoul Wallenberg, de nem csak ). Harminc év távlatából kinyomozni, milyen, szinte névtelen fiatal szovjet pilóták pusztultak el repül gépes repülés közben, vagy soha be nem vallott és mindig mindenütt eltagadott rkísérleteknél- a körülmények ismeretében majdnem reménytelen próbálkozás lenne. A majdnem szó azért ad némi reményt, hisz élhetnek szemtanúk, egykori technikai, orvosi és egyéb segédszemélyzet tagjai, akik láthattaktudhattak ezt-azt. Most már talán nem félnek annyira... 2. Az autóbalesetet szenvedett Vlagyimir Iljusinról már volt szó. Mi lenne, ha ma keresnék meg t, ha ma kérdeznék ki? Ma is azt állítaná, hogy autóbalesete volt? A külföldi sajtó Moszkvába akkreditált képvisel i, de a moszkvaiak pletykái is rendelkezhettek valami alappal. 3. A cikkben azt állítják, hogy az oroszok "néhány nappal korábban", vagyis Gagarin április 12-i rrepülése el tt egy Vénusz (Venyera) rszondát l ttek fel Bajkonurban, amely meghibásodás miatt letért pályájáról... Nos, kérem, a szakirodalom nem ismer ilyen esetet! A nemzetközi indítási almanachokban fel van jegyezve minden sikeres és sikertelen kísérlet (ebben különbözik aszovjet listáktól, amelyben csak a sikeres

76

indítások szerepelnek...). A Venyera-kísérletek során, mint a név is mutatja, az rszondákat a Vénusz bolygó felé indították, összesen tizenkett ilyen volt, amelyek indítása sikeresnek nevezhet , hiszen valóban kijutottak az rbe. Egy biztos: 1961. április 1-je és 12-e között - vagyis abban az id szakban, amelyre az Izvesztyija cikksorozata hivatkozik - nem indult semmiféle Venyera Bajkonurból. Nagyon könnyen elképzelhet te hát, hogy mégis igaz a nyugati sajtó állítása: április elején volt egy rkísérlet, amely katasztrófával végz dött, és ehelyett "dobták be" az rben sohasem járt Gagarint. Hogy ezt az igazi, bár peches rhajóst Bondarenkónak, lljusinnak vagy másnak hívták, ma még nem világos. 4. Nem világos az sem, mi közük van a mostani vagy régebbi rhajósoknak az egész ügyhöz. Hiszen a szóban forgó cikksorozat szerint k állítják: Gagarin el tt senki sem járt az rben. Honnan tudhatják k? A fentebb ismertetett beteges titoktartási mánia miatt még a beavatottak egy része sem tudta, mi történik valójában. A Csillagvárosban edzett rhajó soknak nem volt tudomásuk a Kazahsztánban zajló eseményekr l, a szerte Szovjetunióban, eldugott és jól rzött bázisgyárakban és -intézetekben dolgozó rakétatervez k és konstrukt rök nem tudhattak a sorozatos balesetekr l. A bajkonuriak nem tudhat ták, kik lesznek a holnapi vagy holnaputáni rhajó sok, hisz azok mindig csak egy nappal korábban érkeztek a kilövés helyszínére. Minden csoport el volt szigetelve a többit l. Azoknak kellene most megszólalniuk, akik harminc évvel ezel tt, és még utána is a szovjet rkutatást irányították (ahogyan Gagarin esetében én neveztem ket: a rendez k)! k és csak 77

/'

k ismerik a teljes igazságot, bár elképzelhet , hogy k

-

sem a teljes- igazságot. Az rhajósokra hivatkozni itt akik maguk is szenved alanyai voltak ennek a hazugságrendszernek - teljesen megtéveszt . . Érdekes lenne megtudni, mit mondanak az egészr l az els csoport tagjai? Mindig a következ neveket említik: Gagarin, Beljajev, Komarov, Leonov, Nyikolajev, Popovics és Tyitov. illetve, ezek közül már nem mindenki nyilatkozhat: Beljajev (született 1925ben) 1970-ben elhalálozott. A lexikonok nem közlik a halál okát. Gagarin, mint tudjuk, szintén nem él már. Pedig sem volt éppen öreg. Komarov negyvenévesen 1967ben állítólag egy leszállás során vesztette életét. A többiek élnek - úgy tudjuk. Különösen érdekes lenne, mit mond Tyitov a vele csaknem egykorú, és Gagarin emlékiratai szerint szinte elválaszthatatlan jóbarátjáról? Látta-e saját szemével, hogyan repült el és érkezett vissza testi-lelki jóbarátja, akivel mindig egy szobában aludt, még azon az ominózus 1961. április 12-ének estéjén is, Gagarin állítólagos visszatérése után? Elgondolkoztató mindenképpen, hogy Bondarenko halálának indoklása ilyen gyerekesre sikeredett. Az elmúlt évtizedek alatt a rendez k és mai utódaik, úgy látszik,- nagyon keveset tanultak. Még mindig azt hiszik, hogy illogikus mesékkel el lehet kábítani bennünket, vagyis a világ közvéleményét. . . . !Megtörtént eset: amikor Gagarin kés bb Afrikában járt, egyiptomi újságírók megkérdezték t le, repülése alatt volt-e nála valamilyen talizmán? A válasz: "Igen, a szkafanderem zsebében igazolás volt arról,. hogy én szovjet állampolgár vagyok. Ez a legmegbízhatóbb talizmán.")

Egyéb titkok Most egy kis id re búcsúzzunk el Gagarintól, mi el tt ismét visszatérnénk hozzá és a további eseményekhez. Ebben a fejezetben arról lesz szó, hogy igenis, lehetséges volt titokban tartani az igazságot a hamis repülés körülményeir l. Ezzel a kicsit körülményes, talán nem szokványos módszerrel szeretném bizonyítani, hogy elképzelhet , s t megvalósít ható volt egy ilyen hatalmas méret , szinte már kozmikusnak nevezhet gigantikus csalás is - az akkori, ottani viszonyok között. Egy hatalmas hazugság építmény, ami egy szabad és demokratikus berendezkedés országban öt perc után összeomlana, ott még évtizedeken át funkcionál, és megtévesztheti a világot. A politikusokat, a szakembereket, a közvéleményt.

Atomhalál a Szovjetunióban A dologról Szaharov professzor külföldön megjelent emlékirataiban is szó esett. Szaharov maga is jelen

78

volt egynémely ilyen robbantásnál, hiszen nem ok nélkül nevezték a szovjet hidrogénbomba atyjának. A Der SpiegeIben egy dán újságíró nyomozásának 79

. eredményér

l számol be, amit a Szovjetunióban folytatott. Az eset lényege: 1953-ban már javában folytak a szovjet hidrogénbombát kipróbáló robban tások Szemipalatyinszktól alig száz kilométerre. A szovjet hadsereg egységei az arrafelé megszokott és valójában sem csodálkozást, sem ellenkezést nem ébreszt módon közölték Karaul falu lakóival, hogy másnapra kiürítik a falut. Embereknek, állatoknak távozniuk kellett, kivéve 40 f nek. Ezeket szándékosan otthagyták, hogy majd rajtuk tanulmányozhassák a hidrogénbomba robbantásának hatását.

A negyven emberb l kevesen élték túl a dolgot. A robbanás szörny élmény volt nekik, bár fogalmuk sem volt róla, mi történik. Valamilyen katonai kísérletre gyanakodtak - és tulajdonképpen igazuk is volt. A "kísérleti nyulakért" aztán hamarosan eljöttek a katonák, akik véd öltözetet viseltek. Sugárzásmér vel vizsgálták meg a szerencsétleneket, majd két deci vodkát itattak velük. Nem derül ki, hogy ezt vigaszdíjnak szánták-e, avagy ez egy szovjet sugárvédelmi kezelés részeként értelmezhet ... Pár hetes karantén után vért vettek t lük. Többek esetében ez a megfigyelés 45 napra hosszabbodott és egy máig titkos egészségügyi intézményben zajlott le. A nyolcvanas évek végére a szóban forgó negyven emberb l már csak heten éltek, ezek nagyrésze is évtizedek óta bénán, nyomorékon. A többiek ötvenedik életévük el tt leukémiában, különféle rákos kórokban haltak meg. A cikkb l kiderül más is. Például az, hogy az ötvenes években ez arrafelé teljesen megszokott dolog volt. Ötszáz(!) kísérleti atomrobbantást hajtottak végre, ebb l 161 teljesen nyílt, vagyis légköri robbantás volt,

80

amely jelent s nagyságú területen fert zhette (és fert zte) meg a lakosságot. A nyolcvanas évek végéig természetesen(?) senki sem merte kinyitni a száját. Az emberek rettent en meg voltak félemlítve. A dolog odáig fejl dött, hogy 1989 februárjában a hatóságok kénytelenek voltak m ködési engedélyt adni egy állampolgári mozgalomnak is, amely a nyugat- és kelet-európai környezetvéd mozgalmakhoz hasonlóan a kazahsztáni atommentes . környezetért és az egykori áldozatok, a

túlél k kártérítéséért küzd.

Az egykori kísérleti terepek közelében azóta is nagyon sok a rákos megbetegedés. Az áldozatokat negyven éven át vizsgálták (sok ezer személyr l van szól) a hírhedt Berija, Sztálin titkosrend rségének f nöke korától kezdve egészen a nyolcvanas évekig - ám végs soron a "kísérlet" eredményeit sohasem hozták nyilvánosságra, s t, a közelmúltig állam titkoknak min sültek. De nem ez volt az egyetlen ilyen folyamat. Mint azt körülbelül ugyanakkor a Trud is megírta: 1954ben él hadgyakorlatot folytattak atombombával, ahol ismét szándékosan áldoztak fel embereket - ez esetben katonákat. 1954. szeptember I8-án történt. Reggel 9 óra 34 perckor egy több ezer kilométer távolságról csak ezért odavezényelt baltikumi ezred katonáit a nyílt terepre küldték és ott érte ket az atomrobbanás. Rengetegen szenvedtek sugárfert zést, beleértve a tiszteket is. Ezek némelyike még évtizedekkel kés bb is szörny betegségekkel kínlódott, majd aránylag fiatalon haltak meg lényegében orvosi segítség nélkül. Ugyanis a szovjet orvosok semmi támpontot nem kaptak e kórok igazi eredeté

81

re vonatkozóan, ellenkez leg: még az áldozatoknak

.

és családjuknak is megtiltották, hogy az orvosokkal

közöljék az igazi okot... Harmincévesen infarktusok, kézés lábbetegségek, vakság, rákos áttételek... Mindebben része lett annak a több ezer katonának, akiket az ötvenes évek (már Sztálin halála után voltak) kegyetlen katonai vezet i erre ítéltek. A cikkb l fény derül arra is, hogy az efféle esetek nemcsak akkor történtek; egészen 1963-ig, amikor a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia aláírta a légköri atomrobbantásokat tiltó egyezményt, Kazahsztánban és talán másutt is voltak ilyen szadista emberkísérletek 1958-ban meg bizonyosan, hisz arról túlél k számoltak be. Egy másik, katonai céllal elvégzett atomrobbantásról is beszámolt a szovjet sajtó 1989-ben.16 Igaz, a két esemény között ezúttal is legalább 35 év telt el. Ez majdnem ugyanakkor, pontosan 1954. szeptember 14-én történt, eléggé s r n lakott területen, az Urál déli vidékén, Orenburg és Kujbisev között. Egy nagyméret katonai gyakorlótéren már 1954 februárjában elkezd dtek az el készületek. A katonák lefoglalták a gyakorlótér 30 kilométeres körzetét is. Minden úgy nézett ki, mintha háborúra készülnének. Új épületeket, parancsnoki állásokat építettek, állatokat tereltek a robbanási körzetbe. Számos katonai járm vet, tankot és ágyút vittek oda. A környez falvak lakóit ekkor kivételesen kitelepítették külön e célból távolabb felépített ideiglenes városokba. A "bombázást" repül gépekr l már el tte is gyakorolták, persze még nukleáris töltet nélkül. Majd megérkezett Zsukov marsall, Peng Te Huai kínai védelmi

82

miniszter, Kurcsatov akadémikus, az atomprogram egyik feje, és más vezet k is. A robbanásnál - állítják - nem voltak emberáldozatok De hiszen ezt állították a kazahsztáni hasonló akciók alkalmával is... Az tény, hogy a hadvezetés így tanulmányozta, milyen hatásai lehetnek egy ledobott atombombának. A polgári lakosság a szükséges felvilágosítás hiánya miatt hamarosan engedély nélkül visszaszivárgott lakhelyére, feltehet , hogy így számosan lettek sugárbetegek. A robbanás vidékén évekig tartott, míg ismét megjelentek a növények és n ni kezdtek a fák Megjegyzés: a Gagarin-ügyhöz csak annyi a kapcsolata, amennyit a fejezet elején már említettem. Ezt harmincöt évig tudták titkolni. Gagarin csak harminc éve repült. Persze, vannak kés bbi keltezés titkok is.

Atombaleset Bár e fejezetben ilyenr l is lesz még szó, talán nem árt külön is megemlíteni egy szintén régen történt esetet. Ismeretes, hogy nagyorosz ideológiai és nacionalista okokból a Szovjetunió nem hadászati nukleáris berendezéseit és eszközeit szintén kizárólag az Orosz SZSZK területén, az ország közepe táján telepítették. Ennek voltak persze stratégiai indokai is: háború esetén bármilyen irányból behatoló ellenség nem érhette el ket. Ebb l kifolyólag kés bb a balesetek miatt is, e középs területek lakosai szenvedtek legtöbbet. Például 1957-ben a Perm körzetében lév Kaszi városban 83

volt baj. Itt a fenti stratégia értelmében öt plutóniumot (atomfegyverek nélkülözhetetlen nukleáris alkatrésze) termel reaktor épült. 1957 szeptemberében vegyi robbanás következtében mintegy 14 000 négyzetkilométernyi területen sugárszennyezés történt. Radioaktív anyagok szóródtak szét a környék légterében, Magyarország területének mintegy ötödrésze nagyságú földön. A hírek szerint 14 falu lakosságát kellett kitelepíteni. Ma már ugyan kevesebb reaktor üzemel, de még korántsem állították le mindegyiket. Elképzelhetjük a környék lakosságának félelmeit! Mindmáig a Szovjetunióban nem volt olyan fórum, ahová panaszra mehettek volna (egy stratégiai érdekekb l m köd hadiipari üzem ellen???), de olyan er sem, amely kiállt vagy kiállhatott volna védelmükben. A világ err l az esetr l is csak évtizedekkel kés bb értesült.

A Sztorozsevoj hajón a lázadást Valerij Szablin, a parancsnok helyettese szervezte. Letartóztatta és elzáratta a kapitányt s a többi tisztet, majd a legénység megtévesztésével átvette a hajón a hatalmat". Ez eddig úgy hangzik, mint egy jóval korábbi kalóztörténet. De a folytatása nem az. A kalózok ugyanis szerfölött ritkán lázadtak fel azért, hogy hajójukon szabad vizekre, más országba menekülhessenek... Itt ez történt. A hadihajó elindult Rigából és Svédország felé vette útját. A szovjet flotta más egységei és így a parancsnokság is felfigyelt az eseményre. A Sztorozsevojnak sikerült nemcsak elhagynia a parti vizeket - tehát a Szovjetunió felségterületét -, hanem körülbelül 90 kilométerre volt már a svéd területi vizekt l - vagyis a megmenekülést l amikor "sikerült megállítani". A légier a saját hadihajóját bombázta (bár tagadták, hogy "figyelmeztették bombázáson" kívül más is történt volna). A hajót megállították és elfogták. Szablint árulásért kivégezték, mások börtönbüntetéssel megúszták. Állítólag. Mert hiszen hogyan is volt a valóságban, azt úgyis csak újabb évtizedek múlva fogjuk megtudni, azt hiszem.

Lázadás egy hadihajón Err l az esetr l a sajtó csak 1990-ben számolt be. A dolog 1975 novemberében történt. A balti-tengeri szovjet hadiflotta egyik Rigában állomásozó egységén, a Sztorozsevoj tengeralattjáróelhárító hajón lázadás tört ki. A magyar sajtó csak átvette a szovjet eredeti cikket. Az Izvesztyija érdekes módon javarészt nem is tudott saját forrásokra támaszkodni, kénytelen volt amerikai elemzéseket segítségül hívni (1990-ben, a glasznoszty és peresztrojka ötödik évében... !), és emellé helyezte a KGB katonai ügyészének véleményét. 84

Még egy atombaleset A szovjet típusú és ottani berendezésekkel ellátott atomer m vek köztudottan nem tartoznak a túlságosan biztonságosak közé. (Nincs is bel lük sehol az ún. szocialista táboron és Finnországon kívül.) Szintén 1975ös eseményr l van szó, amelyre csak 1990 júniusában derült fény. A leningrádi atomer m r l van szó. Ennek reaktora 85

végén került el ször a köztudatba a Moszkovszkije Novosztyi révén, hogy Bajkonur sem ott van, ahol a . térképeken ábrázolják.

Csernobil-típusú szerkezet. 1975-ben a legújabb hírek szerint 3-as fokozatú, tehát súlyosnak mondható nukleáris baleset történt. A részletekr l még nem sokat tudunk. Talán érdemes megjegyezni, hogy a hírt nem Moszkvában, hanem Helsinkiben tették közzé.

Hol van Bajkonur? Témánkba vágó kérdés ez is. Mióta a magyar sajtóban is megjelentek remek összehasonlító fényképek a szovjet és magyar Moszkva-térképekr l (pl. Reform hetilap hasábjain), azóta tudjuk, hogy a szovjet f városról hitelesebb képet adnak a külföldi térképészek, mint az ottaniak. Keleti szomszédunknál hivatalosan is beismerték, hogy a második világháború óta minden közhasználatú térképet eleve gyárilag meghamisítottak, a méretarányokat eltorzították, hamis helyen tüntettek fel városokat, vasútvonalakat, repül tereket stb. Minderre állítólag éberségi és stratégiai okokból került sor... Ilyenkor ismét eszünkbe jutnak a rendkívül pontos fotókat készít kémm holdak, amelyek több mint húsz éve végzik dolgukat odafenn. Hasonló okokból, a kémek és diverzánsok esetleges munkáját és tájékozódását, kapcsolatfelvételeit megnehezítend , nem létezett a nyolcvanas évek második feléig telefonkönyv sem Moszkvában, amely a magán-el fizet k számait tartalmazta volna. Az éberség egyik csúcspontját jelentette, hogy Bajkonur rkísérleti kilöv hely pontos földrajzi adatait is évtizedeken keresztül hamisan adták meg. 1989

86

lI

1

Az robjektumot már az amerikaiak U-2-es kémrepül gépe is lefényképezte 1956-ban, és attól kezdve folyamatosan kémlelték. 1962-ben már m holdakkal igen pontos fotókat készítettek róla, melyeket Nyugaton hamarosan pénzért árultak... A titokzatoskodás teljesen fölöslegesnek bizonyult, mégis folytatták. Olyannyira, hogy például a terület legfontosabb városa, Leninszk nem is került bele a helységnévtárakba, lexikonokba; mintha nem is létezne, 30000 lakosa ellenére. Amit addig "bajkonuri

kozmodromnak", rrepül térnek neveztek, az valójában egy 160 kilométer hosszú és 90 kilométer széles terület Kazahsztánban a Szír-darja folyótól északra. Ám ott csak repül terek találhatók, rkiköt nek, kilöv helynek nyoma sincs. Az igazi Bajkonur - mint azt Nyugaton végül is megállapították, és most a Szovjetunióban beismerték – Leninszkt l 375 kilométerre északkeletre terül el! Hát ez elég nagy távolság, még a Szovjetunióban is. Van ezenfelül Moszkvától északra 750 kilométerre, már a sarkkörön túl egy második kilöv telep (Pleszeck városa közelében), és egy harmadik Kapusztyin Jar mellett. Ez utóbbi Volgográdtól 100 kilométerre keletre, a Volga bal partján található. A háború után innen indították a németekt l zsákmányolt rakétákat. Minderr l elég részletesen olvashattunk a népszer ismeretterjeszt magyar sajtóban is.19 Egy másik napilapunk már így tette fel a kérdést: "Ha nem igaz Bajkonur, honnan l tték fel Farkas Bertalant?,, Ebben már úgy szerepel az állítás,

87

hogy Bajkonur nev város a valóságban soha nem is létezett. A kérdésre Kubászov szovjet rhajós meglehet sen kitér választ adott ("Az rrepül tér nem is Bajkonurban és nem is Leninszkben van, hanem a két város között..."), majd váratlanul említ egy negyediket is, bizonyos Poliszetszk nev várost, de ennek közelebbi földrajzi helyér l hallgat. Feltehetjük a kérdést: ha ez még mindig ilyen zavaros és "titokzatos" volt 1989 végén is, akkor mennyi egyéb titok lehetett az egész szovjet rkutatásban az .ötvenes évekt l napjainkig? Azt a bizonyos másik kérdést, amely majd el kerül még e könyv végén is, már ekkor feltette egy magyar publicista. Azt írta ugyanis Megyesi Gusztáv: "A bajkonuri hírben mindazonáltal nem az az érdekes, hogy nem is létezett. A bajkonuri hírben kizárólag az az érdekes, hogy a világ fejlettebbik része tudott róla, mégsem szólt a blöffr l. Már évekkel

ezel tt m hold pásztázta a vidéket...

Igaz is. A Nyugat, ha tud valamit - és kétségkívül sokat tudott minderr l és a hasonló ügyekr l is miért hallgatott, miért hallgat ma is? Gagarin ügyében is? Visszatérünk még erre.

88

Gagarin halála Ha életében ennyi volt a rejtély, talán nem csoda, hogy a halála is b velkedik titkokban és megmagyarázatlan mozzanatokban. Mégis kezdjük Gagarin születésével. Önéletrajzában, a már említett könyvben, Valentyin bátyjáról megjegyzi ( írta kés bb a róla szóló "Moj brat, Jurij" - Fivérem, Jurij - cím könyvet), hogy az 1924-ben, tehát Lenin halálának évében született - de azt elfelejti közölni, hogy valójában maga hol is látta meg a napvilágot. Könyvében egy teljes oldalt szentel faluja szépségének - de . a község neve sehol sem szerepel. Enyhén szólva ,?

gyanús, nem.

Élete többi rejtélyér l már írtunk. Ezek után nem csoda, ha a halála körülményei is gyanúsak . S t már maga az a tény is, hogy nem egészen hét évvel a "repülése" után balesetben veszik oda. Minden gondolkodó ember számára nyilvánvaló, hogy egy ilyen értéket, amit személyévei képviselt a szovjet birodalom propagandája számára, nem szabad veszni hagyni. Ez azt jelenti, hogy miután "elvégezte a világ els rrepülését" / úgy vigyáztak rá, mint a szemük fényére. Magyarul: még egy biciklire sem engedhetik felülni, nemhogy vadászrepül gépet vezetgessen! A vadász repülés köztudottan - különösen 89

szovjet gyártmányú gépekkel - nem tartozik a kifejezett életbiztosítási módok közé... Tehát ez a "baleseti halál" is sokat mondhat már a maga puszta tényével is. Hogy egy rhajós mit tesz kés bb, az csak demokratikus országban függ kizárólag t le magától. Ismeretes a leghíresebb amerikai rhajósok olykor bizony eléggé "megcsavarodott" útja életük kés bbi szakaszában. Bármit tettek, csak t lük függött, még ha katonák voltak, akkor is. A keleti rhajós él emlékm vé válik, akár akarja, akár nem. Ez alól kevés a kivétel (ha egyáltalán akad). Hogy mennyire vigyáznak rá, arra példa lehet a magyar rhajós, Farkas Bertalan esete is. Egykori társa, Magyari Béla (akit egy valamikor döntéssel örök másodiknak, örök sikertelennek ítélt egy bizottság: végül is nem t, hanem a másik magyar repül t választván rhajósnak) így nyilatkozott err l egy újságnak: "Berci már tíz éve nem repülhetett szuperszónikus ,gépen, úgymond hatalmi szóval ett l eltiltották. Évek óta próbálkozik, nem kap rá engedélyt.,,22 Egyértelm tehát, hogy a világ "els számú rhajósának" tökéletes biztonságot kellett nyújtani. Ez volt a birodalom érdeke. És tudtuk, hogy ezt Gagarin meg is kapta; a hatvanas évek elején még utazgatott ide-oda, vagyis utaztatták a világ minden részébe, és szorgosan aratta le az "els rhajós" babérjait. Valósággal fürdött a dics ségben. Számtalan interjút és nyilatkozatot adott, de ha ezek szövegét figyelmesen elolvassuk, alig találunk bennük valamilyen konkrétumot a repülésr l, annak körülményeir l és hátterér l, a saját személyér l. Ahogy múlt az id , egyre kevesebbet olvashattunk róla. A következ r

hajósok - ezek már igaziak voltak, akik valóban repültek a világ rben - tettei és nyilatkozatai elvonták a világ figyelmét. Akkor már a kívülállók számára is világosan kirajzolódtak az amerikai-szovjet vetélkedés körvonalai, érthet vé vált, melyik miért siet annyira. Nálunk KeletEurópában megszoktuk, hogy különösen a nagy szovjet évfordulók el tt repültek az rhajósok, vagy akkor, ha az amerikaiak el re bejelentettek egy-egy,fontosabb kísérletet. Még mindig létezett a nagy szovjet titoktartás, minden rkísérletr l csak utólag értesültünk. Például amikor az els rhajósn , Tyereskova repült (akit kés bb feltehet en akarata ellenére férjhez adtak egy másik szovjet rhajóshoz, csupáncsak azért, hogy a propaganda ismét szárnyakat kapjon, és hirdethesse az "els rhajós házaspár" dics ségét) a délel tti órákban, a moszkvai, budapesti stb. rádiókban már aznap délután és este nagyméret zenedarabokat mutattak be tiszteletére. Aki egy kicsit is ért ezekhez a dolgokhoz tudja, hogy egy zenedarabot nem lehet pár óra alatt megkomponálni és betanítani egy nagy szimfonikus zenekarnak... Tehát a további rutak körül is lebegett valami titokzatoskodás, illogikus dolgok és az általános gyanakvás borított rájuk árnyat. Tehát mit tudunk Gagarinról? Egy repüléssel kapcsolatos iskolát végzett el az " rrepülése" után, és valahol vidéken ezzel kapcsolatban többek között vadászgépeken is repült. Aztán 1968 tavaszán egy napon bemondták a hírt, hogy repül balesetben életét vesztette. A részletekkel - a jól bevált módszer szerint - most is takarékoskodtak. Az biztos - és

err l a magyar sajtó is írt, no persze már er sen a 90

91

"glasznoszty" korában (1987-ben), hogy Gagarin esetleg nem is repül gép-szerencsétlenség, hanem egy másik rkísérlet vagy közúti baleset áldozata lett, de a Szovjetunióban terjeng pletykák szerint az ittas vezetést sem zárták ki. Azt mondani sem kell: a haláláról készült harminckötetes jegyz könyvet(!) nem tették közzé.

Az biztos, hogy csak az ún. glasznoszty korában kezdett err l cikkezni a szovjet sajtó is. Hadd jegyezzük meg: abban a nagy országban a nyíltság még ma, 1990-ben sem érte el azt a szintet, mely a köz számára hozzáférhet vé tette volna a Gagarin halálát boncolgató jegyz könyv összes adatát. Nem kétséges: azért, mert ennek adatai (is) ellentmondanak egymásnak és f leg a hivatalos változatnak, amellyel akkor az " rhajós" halálát indokolták. Az egyetlen gyenge kis próbálkozás Leonov úrhajós és Belocerkovszkij akadémikus Pravda-beli cikke volt a baleset évfordulója táján.23 Ebben k ketten természetesen tisztára mosnának mindenkit: Gagarinon kívül annak környezetét, kollégáit, a kormányt és így tovább. Senki sem volt hibás, még kevésbé b nös - állították. Ók is érezték, nagyon furcsa, hogy Gagarin tovább repdesett és végül így érte baleset. Idézem: "Az els kérdés: miért kellett Gagarinnak repülnie? A válasz: mert úrhajós volt." A további indoklás a demagógia csúcspontját jelenti: a szerz k szerint Gagarin megtagadta volna önmagát, ha nem repül tovább, ha nem törekszik arra, hogy formában maradjon, és így tovább... A baj csak az, hogy 1. Az rrepül edzését aligha földközeli katonai vadászgépeken kell végezni; 2. Miért kellett volna

92

neki továbbra is megjátszani az rhajóst? A cikk azt sugallja, hogy Gagarin önmagát és környezete t ezután is úrhajósnak akarta látni, és emiatt komoly el készületek folytak egy kés bbi "második" rutazás megrendezésére. Akkor természetesen err l egyetlen szót sem hallottunk - 1987-ben viszont a Pravda révén arról szerettek volna meggy zni bennünket, hogy igenis tervbe volt véve Gagarin újabb utazása. Azt állították: volt a Szojuz-l-es utazása során Kornarov tartaléka, dubl re. Arról a Szojuz-1esr l van szó, amely 1967. április 23-24-én repült, és amely szerencsétlenül járt: Komarov odaveszett a hajóban, földretérés után holtan szedték ki bel le. Talán nem árt megjegyezni, hogy a mi rhajózással foglalkozó kiadványaink átvéve a szovjet terminológiát, a Szojuz-1-esr l azt írják: ez csak a Szojuz-típusú hajók "kipróbálása" volt, és a repülési táblázatokban egy szót sem ejtenek arról, hogy a kísérlet balul ütött ki. Szóval állítólag Gagarin továbbra is kacérkodott az rrepüléssel, és a hatóságok 'ebben teljes mértékben támogatták t. Itt felmerülhet egy lélektani indoklás is: a rendez k talán Gagarin nyomásának engedtek? Lehet, hogy a harmincas éveiben járó férfi szerette volna legalább önmagának bebizonyítani, hogy mégis képes az rrepülésre? Mi tudjuk, hogy sohasem járt az rben, és félt, hogy ez kiderülhet. A rendez k körében, és talán azon a körön kívül is pl. a politikusok egyes másodrend vezet i körében - sokan tudták az igazságot. Ha maga hallgat is a sírig - nem lehetett biztos benne, hogy mások is hallgatnak-e majd. Egy rrepülés mindenképpen megnyugtatta volna els sorban az lelkiismeretét, másodsorban

93

talán örökre betömte volna azok száját, akik kimondhatták volna az igazságot. Ettól függetlenül gyanús a dolog. Gagarin a hatvanas évek közepén a Zsukovszkij repül akadémia hallgatója volt, ahol repül mérnöki képesítést szerzett, és diplomamunkáját (természetesen kit n fokozattal! - mondta Leonov...) 1968. február 7-én védte meg. Hadd mondjam meg: ismerve a birodalmi viszonyokat, a propagandának alárendelt valós világot, még azt is megkockáztathatom: lehet, mindebb l egy árva szó sem igaz. Lehet, hogy Gagarin a közelében sem járt soha a repül akadémiának! Lehet, egy félrees villában élt a családjával, és nem hagyták, hogy bármivel is foglalkozzon, s t, hogy egyáltalán részt vegyen a normális életben. Brezsnyevék alatt nem csak ilyen dolgok történtek - mint már tudjuk. Leonov és Belocerkovszkij azt állították 1987-ben: Gagarin a Szojuz-sorozat következ repülésére készült, ahol is már lett volna az l-es számú rhajós. Nem tartalék, hanem valóban az, aki repülhet. Komarov halála "mélyen megrázta", állítják. Februárban diplomamunka, márciusban pedig - állítólag megkezdte az edzéseket, amelyek felkészítették ót a repül útra a Kozmoszban. Eltekintve attól az apróságtól, hogy a hatvanas évek végére az amerikaiak bebizonyították: nem csak volt pilóták repülhetnek az rben, a felkészülési id is kevésnek t nik. A Szojuz-sorozat következ repülésére 1968 októberében, majd 1969 januárjában került sor. Elég lett volna a márciustól rendelkezésre álló id ?

94

Említettem, nem csak katonai pilóták repültek akkor már. Miel tt Gagarin meghalt volna, 1961 és 1968 között a Geminiprogramok keretében számos amerikai rhajós vágott neki a nehéz útnak. Ki csak néhány órát, ki pedig heteket töltött az rben. Es amíg Glenn, Gordon, Young és McDivitt mind berepül pilóták voltak, Cernan repül gép-szerkeszt , vagy a szakmában ismertebb néven konstrukt r. Borman egy katonaiskolai el adó(!), Schirra a haditengerészet tisztje, Schrnitt geológus, Schweickart csillagász... Anders nukleáris mérnök, Aldrin pedig (aki kés bb a Holdra is eljutott, az Apollóll-esen Arrnstronggal együtt volt a második ember, aki erre az égitestre tette a lábát) egészen egyszer en mérnök volt, aki elméleti rhajózásból doktorált és csak kés bb lett bel le rhajós! Ezzel arra céloztam, hogy meglehet sen besz kült álláspont az, amely szerint Gagarin csak úgy folytathatta volna (meg nem kezdett) rhajós karrierjét, ha berepül pilótaként hosszú éveken át különböz nagysebesség katonai vadászgépeken repül. Ez a hatvanas évek vége felé már régen túlhaladott álláspont volt. Más kérdés persze, hogy a szovjet rpilóták között akkoriban még másféle nem nagyon akadt. Ha végignézzük az életrajzaikat, szinte kísérteties hasonlóságot fedezünk fel abban, ami az rrepülést megel z en történt Tyitovval, Nyikolajevvel, Popoviccsal, Tyereskovával, Bikovszkijjal és a többiekkel. Kivétel nélkül mindegyik a hadsereg repül tisztje volt, aztán egy vagy két rrepülés után általában a Zsukovszkij f iskolán szereztek diplomát, majd igen magas rangra emelkedtek a szovjet hadseregben (altábornagy, vezér rnagy stb.). Azonkívül,

95

mint erre már céloztam, pár év után teljesen elt ntek a szemünk el l. Ki hallott az utóbbi tizenöt évben például Tyereskova rhajósn r l, Tyitovról, hogy a régebbiekr l ne is beszéljünk? De menjünk vissza a szovjet hivatalos állításokhoz 1987b l. Ekkor a már említett hosszú cikk két szerz je amellett kardoskodott, hogy amilyen életutat Gagarin választott magának a repülés után, az teljesen logikus és érthet volt, szinte sugallják, hogy az egyetlen helyes úton járt az "els rhajós". Mindenképpen tökéletes megértésükr l biztosították döntését, posztumusz módon, persze. A következ kben azért más forrásokat is idézek majd. Szovjet, magyar, lengyel és nyugati újságokban pár mondatos rövid hírekt l és állításoktól kezdve hatalmas nagy cikkek is napvilágot láttak err l a témáról. A legérdekesebb és - bár a szerz akaratától függetlenül- a legtöbb leleplez anyagot Georgij Beregovoj rhajós (született 1921-ben, a légier altábornagya, pszichológus, 1968-ban a Szojuz-3-as rpilótája. Kés bb a Gagarinról elnevezett rhajóskiképz központ parancsnoka) adta közre a Szovjetunióban. A beszámolók egymással nem túl pontosan egyeznek. Ami körülbelül azonos, az a Gagarin halálát követ nyomozás eredménye. Viszont nem egészen egyformán írták le a baleset körülményeit, és az abból levont következtetések sem esengenek össze. Id rendi sorrendben el ször Beregovoj 1984-es cikkéb l idézünk fel gondolatokat. Gagarin a következ kozmikus útra készül dött, amelyben - mint biztosították - lesz az els jelölt, tehát nagy valószín séggel fog repülni. Nagy

kedvvel látott munkához, bár a februári diplomavédés után csak március közepén, pontosan 1968. március 13-án kezdett el ismét repülni. A következ 8 nap alatt összesen 7 órát repült, ezt 18 felszállásból hozta össze. Kétüléses MIG-15-ös gyakorlógépet adtak alája, egyik esetben sem repült egyedül. Az ominózus március 27-én kétszer is ugyanazzal az oktatóval kellett repülnie, bizonyos Szerjoginnal (a források nem mulasztják el megjegyezni, hogy kit n repül volt, a Honvéd Háború H se kitüntetés büszke tulajdonosa). Beregovoj szerint az utólagos nyomozás során percr l percre ellen rizték Gagarin utolsó két napjának minden percét. Kikkel találkozott, kikkel beszélt stb. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy megértsük: szabotázsra is gyanakodtak. Bár ezt Beregovoj nem mondja ki kereken, és kevéssé valószín is, ismerve a Szovjetunió akkori reális viszonyait. A Csillagváros ("Zvezdnij Gorodok") Moszkvától kelet-északkeletre körülbelül 40 kilométerre terül el (vagy nem is arrafelé és nem is olyan távol? A hamis térképeket ismerve ez is lehetséges...), és az rhajózási központ személyzete, kiszolgálói, valamint rhajósok élnek ott. Természetesen, ahogy a Szovjetunió városainak több mint 90%-a, úgy ez is zártnak min sült, és oda külföldiek csak kivételes alkalmakkor és engedéllyel, máshol lakó hazai polgárok pedig soha nem léphettek be. Idegenek, kémek tehát nem juthattak be a szigorúan rzött központba. Egyetlen forrás sem közli, hogy is végezte Gagarin a repüléseit 1968 tavaszán? Annyi t nik bizonyosnak - ha igazat Írnak a források -, hogy a gyakorló-repül tér nem lehetett túl messze Csillagvárostól, és Így Moszkvától

96 97

sem. Hisz Gagarin ott lakott, és naponta onnan indult a repülésekre. Feltehet , hogy egy aránylag közeli katonai repül térr l folytak a felszállások. Annál is inkább, mert a szövegekb l kiderül: nem volt az egyetlen, aki akkoriban rendszeresen repült. Az éppen felkészített következ rhajóscsoport is repült id nként. Elejtett megjegyzésekb l világosan kiderül: Csillagvárosból külön autóbuszokkal szállították naponta többször is az iskola hallgatóit a gyakorló repülésekre. 1968. március 27-én délel tt 9.15-kor jelentkezett Szerjoginnal együtt, aláírták az ilyenkor szokásos papírokat, tudatták vele, hogy aznap mi lesz a repülési terv, milyen feladatokat kell végrehajtania. De csak 10.19kor engedélyezték a startot, legalábbis ez így szerepel a repül téri naplóban. Gyakorlatilag tíz perc múlva már be is fejezte a gyakorlatot (holott aznapra két 30 perces repülés volt el írva!) és 10.30kor a 625-ös számon jelentkez Gagarinnal közölték, térjen vissza. Leonovék jelentése szerint ez úgy történt, hogy maga Gagarin kért engedélyt a 320-as irányra térni (a folyamatos amerikai lehallgatás miatt ilyen számokkal például a hazatérés m veletét próbálták álcázni). "Ezután a rádiókapcsolat megszakadt", írja Leonov és Belocerkovszkij akadémikus. Beregevoj rhajós szerint azonban a dolog egy kicsit másképpen történt: "Gagarin: Itt a 625-ös, a feladatot végrehajtottam. Magasság 5200..." "A földr l a repülés parancsnoka: Ellen rizd a magasságot." De erre már nem érkezett válasz, az éter hallgatott. Nos, miért? Miért nem válaszolt, ha még több mit

98

ötezer méter magasan volt, és a gép elkezdett zuhanni? Két szóra még maradt volna ideje. Az is gyanús, miért ellen riztették vele a földr l a magasságát? Feltehet en volt némi különbség az általa megadott érték és a radarokon bemért valós magassága között. Ezért lett volna szükség még egy ellen rzésre. Ha Gagarin olyan remek pilóta volt, amilyennek kés bb beállították, ráadásul az egyik legjobb instruktor ül mögötte, aki a MIG-15-ös gyakorlógépeket ismerve bármikor segíthetett neki? Ezeken a gépeken ugyanis a pilóta mögött ül instruktornál is megvannak ugyanazok a m szerek, mint a pilótánál, a kormányzáshoz szükséges felszerelés duplázva van - az egész kissé hasonlít a gépkocsivezet tanulóautóihoz, ahol is az újdonsült vezet jelölt mellett ül oktató a maga pedáljaival bármikor kontrollálni tudja a vezet t, s t felülbírálva akár a járm vet meg is állíthatja, gyorsíthatja, fékezheti stb. Nos, a MIG-15-ösön Szerjoginnak minderre megvolt a lehet sége. Mégsem tett semmit?.. Gyanús persze az is: Leonov és társa miért nem idézik ezt a részletet a harminckötetes jelentésb l? Miért próbálják elhallgatni? "Az elemzések szerint egy perccel kés bb Gagarin repül gépe a földbe fúródott." Hát igen, a helyszín kés bbi elemzése arra enged következtetni, hogy valóban így történhetett. A gép akkor már csak egyetlen darab irányíthatatlan fémtömeg volt, hatalmas sebességénél fogva lövedékként fúródott a földbe, jókora krátert ütve. A MIG-15-ös súlya körülbelül 6,5 tonna (felszereltségét l függ en), és ha egy ilyen tárgy a maga nagy sebességévei 5000 méterr l, körülbelül 60-70

99

fokos szögben csapódik a földbe, hát ott bizony csak egy

kráter marad a helyén. Méghozzá olyan, amelybe a gép motorja valósággal belefúródik, és elt nik a föld alatt. Állítólag ennek a gyakorlógépnek a motorját is úgy kellett aztán a kráter talajából el ásni. Az egyik cikk a tények sz kszavú felsorolásában merül ki, a másik valósággal drámai eposznak hat. Ezt utóbbi (Beregovoj változata) leírja, mi történt Csillagvárosban azután, hogy hírt kaptak Gagarin katasztrófájáról. A rádióadások szövegében is eltéréseket tapasztalunk. Leonovék mindenképpen olyan embernek akarták mutatni Gagarint, aki végig tisztán, h shöz ill nyugalommal cselekedett. Gyanús, hogy míg Beregovoj a hazatérési irányvonalat-kódszót 320-asnak nevezi, Leonovék ugyanezt 620-asnak. Beregovoj szerint, ahogyan fentebb már írtuk, az utolsó ellen rzést parancsoló szavakra már nem jött válasz Gagarintól. Leonov szerint viszont szép gömböly párbeszéd zajlott le, amely minden vadászpilóta és repülésirányító szívét megörvendezteti: "Gagarin: Itt 625, a feladatot a 20-as zónában teljesítettem, kérek engedélyt, hogy a, 620-as irányba forduljak." ,,625, engedélyezem." "Értettem, végre hajtom!", és hosszáteszik a szerz k: "Ezek voltak Gagarin utolsó szavai." Ezek szerint többféle utolsó szavai lehettek, attól függ en, melyik szerz t olvassuk... Beregovoj mintegy saját élményeként írja le, hogy Nyikolaj Kuznyecov, az rhajósképz intézet parancsnoka és Nyikolaj Kamanyin (közelebbr l meg nem határozott rangú és rend parancsnokféle) az els órában nem akarták elhinni a hírt, aminthogy Gagarin barátai és köztük természetesen az

100

ezt leíró Beregovoj sem. Ez feltehet en 27-én délben vagy délután volt, bár erre nincs pontos utalás a szövegben. Csak annyi volt a hír, hogy Szerjogin és Gagarin gyakorló repülés közben elt ntek, és nem kerültek el . Csillagváros felbolydult vagy mégsem? Hiszen kiderül a szövegb l, hogy néhány beavatotton kívül senki sem hallotta a hírt, az a bizonyos Kamanyin pedig még azt is megtiltotta, hogy Gagarin feleségét értesítsék... Persze, még reménykedtek, hogy a hír nem igaz. De múltak az órák. Akkor már állítólag helikopterek keresték a gépet, de aznap kés délután bukkantak csak a -kráterre. Márciusban azon az éghajlaton hamar sötétedik. Másnap folytatták tehát, amint ismét világosodott. Nem igaz hát, amit Leonovék írtak ("a ment osztagok azonnal biztosították a helyszínt"). Beregovoj szerint a kutatásban nemcsak helikopterek vettek részt (50-100 méter magasságban), hanem 300 méterre a földt l IL-14-es repül gépek is bejárták az egész gyakorlóterületet. Miközben ez a kutatás folyt, máris kiadták a parancsot: mindenkit l megkérdezni, találkozott-e Gagarinnal az utóbbi két napban, és ha igen, mir l beszélgettek? Egyesek ugyanis nemcsak szabotázsra, hanem öngyilkossági szándékra is gyanakodtak, bár ezt sem olvashatjuk ki feketén-fehéren ebb l a cikkb l. Még volt remény, hogy a gép összeütközött valamivel, a pilóták katapultáltak, és valahol, a hideg puszta földön vagy erd kben várják a segítséget. Aznap délután 16 óra körül olybá t nt, megtalálták a katasztrófa helyszínét, a krátert, de már besötétedett, és fáklyafénynél nem sokat láttak. (Egy megjegyzés: a szovjet repül sök még 1968-ban sem is

101

merték a zseblámpákat?) Hideg volt, fagyott azon az éjszakán is. A ment k a krátert l kiindulva gyalog járták be a közelebbi környéket, a pilótákat keresve, de senkit sem találtak. Ám még folytatták a kutatásokat, és már kés éjjel volt, amikor el bb egy térképtartót, majd a gazdáját is megtalálták. Szerjogin holtteste került el . Kissé különösnek t nik, hogy azon az éjszakán pedig már meglelték a krátert! - a szovjet katonai rádiósok órákon keresztül hívják Gagarint az éterben (,,625, 625!"), de az nem jelentkezik. Éjjel fél egykor kezd dött a. sebtében összehívott különleges bizottság ülése; a szovjet légier f nöke és marsallja maga intézkedett emiatt. Látszott, Gagarin halála nagy ügynek ígérkezik; azon az éjszakán a felel sök aligha aludtak. Még éjfél el tt megkezd dött mindazok kihallgatása, akik az elmúlt napokban akár, csak egyetlen szót is váltottak az " rhajóssal". (Érdekes, a jelek szerint az senkit sem érdekelt, vajon nem Szerjogin akart-e öngyilkosságot elkövetni? Beregovoj nem írja, de nyilvánvaló: ezek b l a beszélgetésekb l az égvilágon semmi sem derül ki.) Gagarin állítólag olyan volt, mint máskor, hisz nem sejthette, mi készül. Az emberek általában (és talán: szerencsére) nem ismerik sorsukat. Az éjszaka folyamán el készítettek négy IL-14-es gépet, sítalpakon ment csoportokat, és döntés született arról is, hogy amint kivilágosodik, megkezdik a kráternél a földmunkákat. Mivel csak Szerjogin holttestét találták meg, még remélték, Gagarinnak sikerült katapultálnia és életben lesz. Hajnali ötre el készítettek egy ment csapatot, amelyet Novszelovo község környékére akartak küldeni.

102

Reggelre a kráterb l kiszedték a gép több, iszonyúan elcsavarodott, eltorzult alkatrészét. A kráterb l kiszivattyúzták a vizet és nekiálltak kiásni bel le a földet, hogy eljussanak a motorhoz. Megtalálják Gagarint Talán mondanom sem kell, hogy itt sem egyeznek a beszámolók. Leonov-Belocerkovszkij alapvet en mást írnak, mint Beregovoj, aki pedig közelebb volt az eseményekhez, szinte szemtanúként kezelhet . Ezenfelül els kézb l értesült mindenr l. Más kérdés, hogy valóban az igazat írja-e minden részletben? Hiszen nagyon könnyen elképzelhet , s t eleve figyelembe kell venni, hogy a rendez k Gagarin utolsó nagy fellépését - a halálát! - is igyekeztek megrendezni, hogy az megfeleljen a propaganda és a kormány érdekeinek. Így nincs kizárva, hogy az rhajós bajtársat is megtévesztették, és bizonyos látszatokat ténynek fogadott el, majd írt le. Lássuk hát az ellentmondást. Beregovoj: 7 óra 25 perckor (reggel - N. L) Kamanyin és a bizottság ismét a kráter körül kutatott. A jellegzetes középoroszországi vegyeserd fáinak csúcsait az érkez (zuhanó) gép, 60-70 fokos szögben metszette le. Az egyik fán körülbelül 10 méter magasan észrevették valamilyen tárgyat. Leszedték és kiderült: az egy repül s zubbony els része. Volt rajta egy zseb is, és abban Gagarin névre szóló étkezési jegyeket találtak. Ekkor már nem lehetettek kétségeik. Beregovoj csak érezteti, hogy a pilótából szinte semmit sem találtak. Míg Szerjogin holtteste felismerhet volt, Gagarinnak

103

""

csak néhány darabja került el . Ezeket kés bb krematóriumban hamvasztották el. Nincs adat arról, hogy e maradványokat megmutatták volna a családjának. Csak annyit tudunk, hogy a krematóriumban jelen voltak Szerjogin és Gagarin családtagjai és az összes rhajós. A szovjet hírközl szervek csak ezek után, március 29-én - tehát csaknem két nappal a katasztrófa után! - adták ki az els hírt az eseményr l. Nem árt megjegyezni: vajon miért e nagy "sietség"? Gondoljuk csak végig: a krematóriumi égetésre este 21 óra után kerül sor! Vajon a Szovjetunióban a krematóriumok két vagy három m szakban dolgoznak?.. Nem valószín . Mindenesetre újabb gyanús jel: miért kellett a Szovjetunió H se, a "világ els rhajósa" stb. stb. földi maradványait ilyen középkort idéz id pontban eltüntetni? Nem zárható ki, hogy ez is része az utolsó akciónak, amely Gagarinnal kapcsolatos. A rendez k kívánsága ez. Ne maradjon fenn a holttest, ne legyen többé lehet sége senkinek megvizsgálni azt és esetleg kényelmetlen következtetéseket levonni bel le. És most lássuk, mit ír a holttestr l Leonov és akadémikus társa. Szerintük a dolog egészen másként zajlott le. Felismerhetetlen maradványok? Ugyan, kérem!.Minden tökéletesen érthet és világos! "Nem mutattak rendellenességet a testmaradványok sem. A lábak a pedálokon, Gagarin bal keze a gázkaron. Az ujjak nyoma a m szerfalon azt mutatta: munkahelyzetben voltak a pilóták. Katapultálásra nem történt kísérlet." Az utolsó mondat kivételével valami nagy csalás érz dik. Ha Gagarin teljes holttestét viszonylagos

104

egységben találták a gépben, akkor Kamanyin miféle pilótazubbonyt talált egy fa tetején? Vagy a szörny földretéréskor Gagarin csak a zubbonya mells részét vesztette el, amúgy szépen ült a gépben, kezei, lábai az,el írt helyzetben? Ne felejtsük el, iszonyú er vel csapódott a gép a földbe, olyannyira, hogy a hét méter mély kráter fenekébe, a földbe mélyedve találták csak meg egyes nehezebb alkatrészeit, például a motort. Lehetséges-e, hogy ezek után a pilóta - csak az egyik, mert a másikat mint tudjuk jóval odébb a gépen kívül lelték fel- holtan ugyan, de viszonylagos épségben hever a gépben úgy, hogy végtagjai helyzetéb l ennyi mindenre lehessen következtetni? Felmerül sajnos a gondolat, hogy Leonovék egyszer sítenek és szeretnék elkenni a gyanús dolgokat. A szovjet vizsgálat három, illetve négy lehetséges baleseti okot adott meg. El re kell bocsátanom: nem sikerült kideríteni,. mi okozta a katasztrófát. Az egyik elmélet szerint a gép madárral vagy meteorológiai léggömbbel ütközött össze. Mindkét dolog lehetséges, történtek már ilyen katasztrófák sokfelé a világban. A másik változat szerint talán egy arrafelé gyakorlatozó gép örvényáramába kerültek, és ez okozhatta a bajt. (Furcsa különben, hogy ugyanazon a gyakorlótéren a leveg ben egymástól függetlenül irányított több gép repdes egyid ben...) A szakért k harmadikként nem zárták ki azt sem, hogy egy váratlanul felbukkanó melegáramlat, úgynevezett termik kijavíthatatlan repülési irányváltozást okozott az alacsonyan szálló .gépnél (erre is voltak már példák a repülés történetében, és a gép "átbukott", majd a

105

pilóták már nem tudták,visszanyerni az eredeti haladási

irányt.

a köztudatba, de ezek sem ellenkezhetnek ezzel az

általánosan elfogadott tétellel. .

.

Negyedikként felmerült az is, hogy mindez egyszerre történt. Termik; más gép örvényárama és ütközés valamivel, madárral vagy. léggömbbel. De egyikre sincs bizonyíték. Senki sem érti, miért nem katapultáltak. Ezt egymástól függetlenül is megtehették volna mindketten. A feltételezések szerint becsapódáskor a túlterhelés elérhette a 11 g-t. Az emberek a gyakorlatok során maximum 8 g terhelést viselnek el, a repül gépek pedig ennél már darabokra esnek szét. Következtetés A konkrét adatok ijeszt hiánya miatt ennek a résznek a "Találgatások" címet is adhattam volna. Ugyanis mélységes a hallgatás kútja a birodalomban. Pontos adatokra nem lehet szert tenni, ami pedig megjelent és megjelenik a sajtóban, azt szemmel látható módon ellen rizték már. Olykor érezhet ek a húzások, logikus részek hiányoznak, mások jellemz en hamisak. A rendez k még mindig markukban tartják Gagarint, idestova harminc évvel "repülése" és huszonkét évvel halála után is. Egy biztos: az összes hivatalos forrásban azt olvashatjuk mind a mai napig, hogy Gagarin volt az els rhajós, és ehhez nem férhet kétség. Ezt olyan axiómaként, alap tételként kezelik, amely mintegy magától értet d igazság, és amelyt l eltérni nyomokban sem lehet. Néhány "színesnek" tartott részletet dobnak be id nként valamelyik sajtótermék útján

106

.

Márpedig én arra a következtetésre jutottam, hogy Gagarin furcsa halála is bizonyíték. Közvetett módon bizonyítja tételünk helyességét: annak idején nem járt az rben. És hogy ez a titok most már sohase derülhessen ki - meg kellett halnia. És elég volt, ha csak hal meg, hisz sem az rhajósok, sem családja körében senki sem ismerte azt a bizonyos terhel tényt. A legtöbben szintén hitték és hiszik mind a mai napig, hogy ez a férfi valóban megkerülte a Földet egy rhajóban 1961. április l2-én. Nem csupán arról van szó, hogy én 1961. április 13-án, egy nappal az eset után bizonyíthatóan megjósoltam a halálát. Azt mondtam: "Ez az ember nem fog sokáig élni." Az én jóslatomnak természetesen semmi köze az ügyhöz. Ez egy nagypolitikai játszma volt, és csak az.. Már az el bbi fejezetekben is láthattuk, hogy a szovjet rkutatás akkori korszakában a kutatásnak szinte semmilyen valós szerep nem jutott. Minden, amit " rkutatásnak" neveztek, a hivatalos állami ideológia és propaganda eszközeként funkcionált és nem másképpen. Ez a hatalmas gépezet mindent ennek a célnak rendelt alá, legyen az technika, m szaki találmány, egy-egy új gondolat vagy maga az ember. Sok tízezren dolgoztak akkor ebben az "iparban" anélkül, hogy valóban tudták volna, mit is cselekszenek, és miért. Az utolsó, fagyban szenved bajkonuri technikustói felfelé, tehát a nyilvánosság reflektorai elé állított rhajósokig mindenki a propagandagépezet szolgája volt, csak az. Azt állítjuk tehát, hogy Gagarin: 1. 1961-ben nem járt az rben; és

107

2. ezért egy id után el kellett t nnie. A logikus "türelmi id " kivárása után ez az elt nés, vagy inkább eltüntetés be is következett. Csak a halál jöhetett számításba. A rendez k és politikai megbízóik így elsimítják majd az ,utolsó nyomokat is. Hiszen ne feledjük: soha nem fog kiderülni, hányan haltak már meg el tte - miatta? Ugyanazon kozmikus hazugság miatt? Ahogy lenyilazták mindazokat a rabszolgákat, akik Attila sírját ásták (és így ismerték az oda elásott, a nagy királlyal együtt eltemetett kincsek helyét is!), Úgy veszhettek oda a következ években mindazok (még tán az akkori rendez k is), akik ismerték az ügyet. A hatalmas méret birodalomban néhány jól célzott, ártatlannak tetsz áthelyezéssel, kinevezéssel hamar szét lehetett szórni a titok ismer it, aztán e távoli helyeken egyenként likvidálni ' ket. Ne feledjük: ahol dolgoztak, azok kivétel nélkül a tökéletes titoktartásra berendezkedett katonai objektumok voltak. Akkor is, ha azokat hivatalosan, rkutatási intézeteknek, gyáraknak, kísérleti telepeknek stb. nevezték. Ott és akkor minden ember sorsa egy sz k pártcsoport érdekeit l és szeszélyeit l függött. Bizánc, középkor, diktatúra mindegy, mivel hasonlítjuk össze. Egyszerre volt ez mindegyik, és egy olyan különleges rendszer, amely azel tt sohasem létezett és reméljük: hozzá hasonló már nem is jön létre soha.

108

Néhány ötlet, hogyan tegyünk el láb alól egy híres

pilótát?

A legegyszer bb természetesen, ha valami betegségben hal meg. De ismét közbeszólt a propaganda: Gagarin a sport, az er , az egészség és ezzel együtt természetesen a szovjet szuperember szimbóluma! Autó sem ütheti el az úton - az közönséges és kicsinyes lenne. A világ rbe nem mehet ki, hisz ehhez nem igazán ért - de mint pilóta, repülhet. El kell tehát érni, hogy annyi éves kihagyás után ismét gépre kerüljön. A rendez k a kezüket dörzsölték: ez igen! Ez az! Pilótahalál! Repül s halál! Halál a leveg ben, ahol . egykori h stettét is végrehajtotta! Szinte hallom, amint élvezettel tárgyalják egymás között ezt a formát, és természetesen rögtön emellett döntenek. Senkit sem érdekelt, hogy ehhez fel kell áldozni még egy embert. S t, talán kapóra is jött a dolog. Ha ketten együtt vesznek oda, kevésbé fognak gyanakodni. Mert hiszen számolniuk kellett azzal is, hogy legalábbis külföldön - enyhén szólva felt n lesz a dolog. rhajósok Amerikában és másutt nem szoktak csak úgy odaveszni holmi balesetekben, legalábbis 1968 el tt ez nem volt "szokás". Úgy tudjuk, Gagarin már 1961 el tt katonai pilóta, vadászrepül volt. 1955-t l repült, 1957-ben avatták pilótává, és attól kezdve még Újabb négy évig repdesett, miel tt elkövetkezett volna az a bizonyos esemény, amelyr l e könyv nagy része szólt. Szóval, hatéves pilótamúlttal a háta mögött 1968-ban, pár év kihagyással, ismét repülni kezd? Méghozzá olyan iskolás fokon, hogy csak kétszemélyes gépen szállhat

109

fel instruktorral a háta mögött, aki folyton a körmére néz, nem követ-e el hibákat? . A rendez k a véletlenre nem számíthattak és a jelek szerint cselekedtek is. Emlékezzünk csak vissza a baleset fentebb ismertetett körülményeire. A gép minden ok nélkül lezuhant. A laboratóriumi vizsgálatok az anyagfáradtságnak semmilyen jelét nem állapították meg. Nem sikerült bebizonyítani egyik feltételezett baleseti ok reális bekövetkezését sem. Akkor hát...? Szerjogin holtteste felismerhet állapotban, szinte egészben került el . Gagariné nem. Pedig egyikük sem katapultált a gépb l. Mit bizonyít ez? Azt, hogy a "világ els rhajósát" valami megakadályozta a gép elhagyásában. A testét egy kisebb detonáció is darabokra téphette nem a katasztrófa során, hanem egy perccel korábban - és ezért következett be a szerencsétlenség?! Az ilyesmit - tudják jól korunk titkosszolgálatai - manapság már szinte egy férfiujj vagy akár körömmérer semtex nevezet szerrel is el lehet érni. Ez a terroristák kedvenc robbanóanyaga, egy képlékeny plasztik, amelyb l pár deka elég egy híd leveg be röpítésére. Nem állíthatjuk persze, hogy pontosan ez történt. Az viszont biztosnak t nik, hogy a baleset körülményeit vizsgáló bizottság tagjait a kormány nevezte ki, így k azt szolgálták. Tehát bármilyen jegyz könyvet aláírtak, amit eléjük tettek. Másrészt a baleset körülményeit a rendez k is befolyásolhatták. Ne feledjük: mire az érdemi vizsgálat elkezd dött, sokan jártak a helyszínen, de a legels emberek is csak öt és fél órával az eset után értek a helyszínre! Mert nem tudták, hogy azt hol keressék. Ám lehet, voltak ott mások is. Talán már napok

110

óta várakozott egy kis csoport a soha meg nem nevezett, Moszkvától nem túl távoli katonai gyakorlórepül tér környékén, felfegyverkezve a legmagasabb titkosszolgálati er k irataival - így aztán senki sem merte ket háborgatni. k tudhatták, mikor és hol következik be a baleset, hisz nyilvánvalóan kapcsolatban álltak azokkal a parancsnokokkal, akik napról napra el készítették a repülési terveket, akik kijelölték többek között Gagarinnak is, melyik óra hány perckor merre repülve milyen gyakorlatot végezzen el. k tehát nagyon jó információkkal rendelkeztek, és gondolom, a technikai eszközeik sem hiányoztak. Azt is elintézhették, hogy a repül téri, t lük független és be nem avatott er k segítségnyújtási, keresési kísérleteit késleltessék, amíg az embereik fel nem lelik a roncsot és el nem távolítják onnan az árulkodó jeleket, amelyekb l kés bb valaki esetleg azt a következtetést vonhatná le, hogy itt merénylet történt. Ezek lehettek m szaki berendezések, a semtexrobbantástól eltorzult fémtárgyak, a repül gép részei - de éppen úgy lehettek Gagarin testrészei, amelyek túl egyértelm ek lettek volna a boncolók és más vizsgálódó szakért k számára. ,

Ismétlem, öt és fél óra b ven elég ehhez. És az a gyanúm: valahogy így történhetett. 111

Utószó, avagy miért hallgat a világ? Mondhatnám: mindaz, amit eddig leírtam, csupáncsak vázlat. Néhány jól tájékozott ember ennél sokkal többet is összeszedhetne. Az egész világsajtót át kellene böngészni, sok könyvet elolvasni - többet, mint ahányhoz én hozzájutottam. Elgondolkozhatnánk azon is, hogy a világ titkosszolgálatai, a nagy lehallgatók, a nagy kémked k mi mindent tudnak még a Gagarin-ügyr l, ami eddig soha nem került nyilvánosságra? És mennyi apró, de jellemz kis dolgot rejthetnek az olyan egyéb szovjet munkák, amelyek ugyanezzel a témával foglalkoznak? Például Gagarin egy másik könyve, amely jeszty plamja! (Van t z, van láng, vagyis ég a hajtóm , el re! - így lehet lefordítani a címét.) Itt is találhatunk furcsa dolgokat.25 Egyike azon kés bbi (úgy értem: már Brezsnyev-kori) kiadványoknak, amelyekb l teljesen eltüntették Nyikita Szergejevics Hruscsovot, és sok egyebet is... Nem ártana átforgatni még egyszer Lidija Obuhova könyvét sem. Gagarin fivérének könyvlistája tartalmazhat még meglepetéseket, nem is beszélve számos, az én kezemben is megfordult m vér l. A feszty Plamjaban van egy jellemz részlet, 112

utolsóként hadd idézzem hát magát a halottat. "Április 12én kora reggel felkészítették az rhajóst és az rhajó kabinját. El tte orvosi ellen rzés volt, az orvosok semmi eltérést vagy zavart nem találtak a szervezetben. Azután következett a szkafander felvétele. (...) ezután történt a startra való beállás és a búcsúzkodás, majd utána a beülés a rakétába." Tudják, kir l és mir l ír így Gagarin? Saját magáról és az rutazása kezdetér l. Elhinnék-e, hogy valaki, aki mindezt személyesen átélte, ezekr l az eseményekr l így beszéljen? Gondolom, felmerült már önökben is a kérdés: miért gazsulált a Nyugat mindehhez? Mi érdeke volt, hogy hallgasson? Néhány igazán rövid és semmitmondó cikkecskén kívül (amelyekre már céloztam e könyv más helyén) legjobb tudásom szerint sehol sem jelent meg olyasmi 1961 áprilisát követ en, amelyben komolyan kétségbe vonták volna, hogy Gagarin valóban járt az rben. Egyértelm bizonyítékokról nem is szólva. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy hallatszottak hangok, amelyek ezt kétségbe vonták - de ezek gyengék voltak, és hamar elhallgattak. Csak jóval kés bb, több mint egy évtizeddel a repülés után elszórtan jelengettek meg a világsajtóban bizonytalan "értesülések". Ezek egyrészt arról szóltak, hogy Gagarin el tt mások is repültek, és rosszul jártak, másrészt halványan pedzették, hogy talán nem is úgy zajlott le mindez 1961 március-áprilisában, ahogyan azt a hivatalos szovjet propaganda el adta. Ilyen áttételesen hangoztatták

csak Gagarin repülésévei kapcsolatos gyanújukat. John F. Kennedy elnök kijelentette: "Ez a legnagyszer bb

.

,

113

tudományos eredmény, és mindnyájan, mint az emberiség tagjai, a legnagyobb elragadtatással adózunk az oroszoknak." Közben az íróasztalán feküdt már biztosan a CIA .jelentése a Gagarin-ügy körüli homályos pontokról, az éterben hallgatózók fura beszámolóiról stb. Azért a diplomáciai hozsánna nem volt egyértelm en kedvez az oroszoknak. Sokaknak fel is t nt, hogy például az NSZK kormánya nem rögtön csatlakozott a dicsér kórushoz. k egészen április 13-a délutánjáig hallgattak, csak utána adták át a szokványos gratuláció szövegét. Mit tudhattak, és miért haboztak? Ugyanazt tudták-e, amit a New Yorkban megjelen Daily News, a londoni Daily Skatch és Daily Telegraph kifogásolt? E lapokban olyan vélemények jelentek meg, amelyek nem kifejezetten támasztották alá a moszkvai ideológiai propaganda állításait. Daily Skatch: Gagarin nem április 12-én, hanem április 7 -én repült. Daily Telegraph: szakért ik szerint a szovjetek által hivatalosan közölt pályán Gagarin nem érhetett 15 perccel a fellövés után Dél-Amerika fölé. Ha így lett volna, akkor az útja másik, s t immár rövidebb felét is körülbelül ugyanennyi id alatt kellett volna megtennie, vagyis az egész nem másfél óráig, hanem harminc percig sem tarthatott volna, ami viszont fizikai lehetetlenség. Akadtak akik példaként egy, talán nem is annyira eltér analógiát hoztak fel. Byrd kapitányról, a híres pilótáról tudjuk, hogy a két világháború között mindkét sarkon rekordokat állított fel. Am egyetlen kísér je, halála el tt, bevallotta, hogy a nagy északi

114

sarki repülés a valóságban hazugság volt, egy félrees lakatlan hely fölött köröztek órákon át, majd visszarepültek a starthelyre, és, közölték, hogy ledobták az amerikai lobogót az Északi-sarkon. Byrd kapitánya leleplezés idején már halott volt, de "rekordja" ma is szerepel a lexikonokban. .. A politikai hallgatásnak sok oka lehet. Ebb l is van saját tapasztalatom. 1968 júliusában Dél-Lengyelországban több hetes autóstoppos körutazást tettem. Minduntalan forgalom elterelésekbe botlottam, mert szovjet és lengyel hadi egységek vonultak délre, Csehszlovákia irányába. Ez egy hónappal az augusztus 20-i invázió el tt volt (az ún. "baráti segítségnyújtás" esete forgott fenn, mint valamivel kés bb kiderült). Mégis, amikor az öt megszálló ország csapatai bevonultak Csehszlovákiába, a nyugati kormányok "óriási meglep désükr l" biztosították a világot és jelezték: semmit sem tudtak err l el re, kész tények elé kerültek, azért nem reagálhatnak. Hol voltak akkor a m holdak? A felderít k, a kémek... ? Nos, ahogyan az egyszer emberek a saját szemükkel is látták, mi készül -'"

úgy tudniuk kellett szerintem 1961-ben is arról, mi játszódik

le a kulisszák mögött Hruscsov udvarában. Talán egynéhány "rendez t" is jól ismertek. Akkor viszont miért hallgatnak ma is? Talán azért, hogy ne nehezítsék meg az amúgy is rengeteg bajjal küzd szovjet reformpárti vezetés életét? A legtöbb újságolvasó és -író ember fejébe pedig olyannyira belekódolódott, hogy "Gagarin = els rhajós", hogy már nem is töpreng rajta, és persze nem is

kételkedik. El fordul, hogy népszer nyugati napilapok

115

kis rovatukban közlik: ma van Jurij Gagarin (1934-1968)

születésnapja.

Jó lenne, ha mindenki megszólalna. Keleten és Nyugaton elmondanák, mit tudnak azokról a hetekr l, mi történt azon (vagy nem is azon) a napon, hol volt, mit tett Gagarin, amikor állítólag repült, és ki volt az igazi rhajós, akir l mindmáig egyetlen szó sem esett? A dolog még korántsem világos, sok benne a homályos folt. . A végs következtetés csak annyi: Gagarin állítólagos rrepülés évei kapcsolatban komoly kétségek merültek fel. Ki oszlathatja el ket? E könyv számos állítását fogják a Szovjetunióban, és talán nem csak ott, tagadni. Nem cáfolni ne keverjük össze a szavak igazi jelentését. Cáfolni annyi, mint bizonyítékokat hozni fel, hogy egy állítás nem igaz. k tagadni fognak, tagadni körömszakadtáig, és remélhet leg összezavarodva, akaratlanul is újabb adatokat szolgáltatva. E könyv csak kis próbálkozás, hogy fellebbentsük a fátylakat, idestova harminc év után. Még sokkal több egyértelm bizonyítékra van szükség.

A szerz köszönetet mond azoknak a szovjet, magyar és más nemzetiség munkatársainak – érhet módon nevük kinyomtatása nélkül - azért a nagy segítségért, amit e könyv megírásához nyújtottak. 116

Irodalomjegyzék 1 Magyarul is olvasható: Világújság, 1990. 1. sz. 21. oldal:

"A rakétaközpont feltárja titkait" 2 Élet és Tudomány, 1990-es évf. 660-662. old. "A szovjet Hold-program"

3 Népszabadság, 1961. április 13. 9. oldal 4 Népszabadság, 1961. április 13.

5 Gagarin, Jurij: "Doroga v koszmosz". Izd. Pravda, 1961. Moszkva. Ugyanaz magyarul: "Utazás a világ rben. Az els rhajós pilóta feljegyzései." Bp. 1962. Táncsics Kiadó, 208 oldal 6 TASZSZ, 1%1. április 13. 7 Krasznaja Zvezda (" Vörös Csillag"), a szovjet had~reg napilapja 8 Izvesztyija, Moszkva, 1961. április 24. 9 Népszabadság, 1961. április 16: 10 Kommunyiszt, Moszkva, 1988. 16. sz. 11 Neue Züricher Zeitung; magyarul olvasható volt a Világújság 1990. 8. szám 20. oldalán 12 Például az angol nyelv Moscow News, 1989. szeptember 13 Magyar Nemzet, 1986. április 6. 14 Népszabadság, 1986. április 9. "Hosszú út az els útig" 15 Magyarul a Világújság közölte 1990 elején. "A szovjet atomrobbantások áldozatai. Emberek mint kísérleti nyulak" címmel.

117

16 Szovjetszkij Péltriot. (Moszkva), 1989. szeptember 13. Mihail Bobiljev cikke 17 Dátum (Szekszárd-Budapest), 1990. február 28. 18Izvesztyija, 1990. február 27. 12 Élet és Tudomány, 1990. 7. sz. 20 Ma gy ar Nemzet, 19 89. december 18. .

Élet és Irodalom, 1989. december 15.

22 Tér-Kép, 1990. április 19. Megtalálható még a Tallózó

1990. április 27-i számában is. 23 Pravda, 1987. március 23. 24 Novij Mir (Moszkva), 1984. 4. sz. 25 Gagarin, Jurij: Jeszty plamja! (Van láng!) Moszkva, 1968. Molodaja Gvardija, 128. oldal 260buhova, Ligyija: Gagarin, ljubimec veka (Gagarin, az évszázad kedvence). Regényes emlékiratok. Moszkva, 1979. Molodaja Gvardija, 189. oldal 27 Gagarin, Valentin: Moj brat Jurij (Fivérem Jurij) Regény. Minszk, 1982. Junasztva Kiadó, 430 oldal+illusztrációk 28 "A+Z", osztrák napilap, Bécs, 1990. március 9-én

118