Emberek és korok: 20 tanulmány [PDF]

Zitiervorschau

COLUMBIA LIBRARIES OFFSITE

T.

Bz.O. CU58270400

809 P75

Emberek es korok; 20

EMBEREK ÉS KOROK 20 TANULMÁNY

IRTA

POGÁNY JÓZSEF

MÁSODIK KIADÁS

BUDAPEST, 1919. A MAGYARORSZÁGI SZOCIALISTA

PÁRT KIADÓVÁLLALATA SZENTKIRÁLYI-UTCA 30

വവ്വവസ്

THE LIBRARIES COLUMBIA UNIVERSITY

വ

വ്യവസ

|

7

?

1

EMBEREK ÉS KOROK 20 TANULMÁNY

IRTA POGÁNY JÓZSEF

3

MÁSODIK KIADÁS

!

BUDAPEST 1919

Kiadja a Magyarországi Szocialista Párt könyvkiadóhivatala VIII, Szentkirályi-utca 30 1

1

か 68ehe

s6d

E

L

Ö

S

Z

Ó

Az ötéves háboru összetörte az európai kulturába 1903 GS

vetett hitet – ez a husz tanulmány ujra elénk akarja állitani Európa civilizációjának alkotásait . A nemzeti gyülölködés háborus korában, amikor a tudomány nemzetközisége kimult, amikor német

1

akadémiák kizárták a francia és angol tudósokat,

>

angol akadémiák kirekesztették a német tudósokat, amikor a béke első hónapjai csak a gyülölet és el zárkózás fokozódásának hónapjai voltak ez a husz tanulmány , az angol , német , francia , olasz , orosz , svéd , dán és belga tudósok , irók , művészek , politi kusok , forradalmárok ee husz portréja töretlen épséggel ujra elénk akarja állitani a tudomány és művészet Internacionáléját . Évek során keletkezett ez a husz essay. Husz

nagy ember arcképe, de egyben husz korkép. Mind egyik zárt egész önmagában .. De egybetartja öket a

szempontjuk egysége, a mögöttük álló világnézet, a kutatás és megitélés módszerének a változatlansága : a marxizmus.

Budapest, 1918 deceraber 22.

Pogány József

j

C

A

R

L

Y

L

E

A tizenkilencedik század első negyede formálta meg Carlyle koponyáját. 1795-ben született, skot paraszt volt az apja és a Carlyle kemény kálvinista paraszt koponyája , mintha évszázadok szükszavu, rebellis skót parasztgenerációinak a nyakasságát süri tette volna magába. Becsület, hűség, istenfélelem csakugy beletartozik az öreg James Carlyle házának a miliőjébe, mint a zabliszt, a rideg szigoruság és az összeszoritott ajku, komor munka. Carlyle egyszer azt mondotta magáról : „ Folytatása és a második kötete vagyok az apámnak. Azt is elmondhatta volna , hogy folytatása és utolsó kötete skót parasztok

hosszu generációinak. Nagyszerü ormokra vezető pályáján is mindig megmaradt karaktere legbelsejében zseniális rebellis skót parasztnak. Közben azonban lelki forradalmak hosszu során

és kora egész műveltségén keresztül vezette az utja. Már tizennégyesztendős korában Edinburghbe került,

hogy teológiát tanuljon az egyetemen, de nem birta lélekzettel a dolgot, tanitoskodnia kellett, hogy meg

élhessen. És itt kerül lelke legelső döntő forradalma hoz. Arról volt szó : megmarad-e benne épen az ortodox kalvinizmus és akkor lesz belőle lelkipásztor valami eldugott skót faluban vagy legjobb esetben vallási szekta- alapitó Londonban , mint Irving barát jából, vagy pedig összeomlik-e pozitiv hite és sza baddá lesz lelke a kor eszméi és a maga világnézete 7

számára . Ez az első krizis hamarosan eldőlt , ahogy emlékirataiban irja : „ Irving lépésről-lépésre kivette belőlem azt a vallomást, hogy a kereszténységről

nem ugy gondolkodom , mint ő .“ A teológiával aztán végleg szakit, irodalmi napszámosmunkából meg nevelősködésböl

él.

Megházasodik, dolgozni akar

önmagának és ekkor éri a második nagy válság.

A pozitiv kereszténységgel szembenálló áramlatok nem tudták kielégiteni . Se a materializmus mecha nikus világnézete , se az utilitarizmus földöncsuszó

etikája, se a nemzetgazdaságtan szabad versenye nem tudta lelki egyensulyát megteremteni. Nem tud oda melegedni se

a wighok, se a toryk pártharcához,

szenvedés és gyötrelem számára a polgárság cant-ja, megveti a folyóiratok és szórakoztató könyvek iro dalmát. Elvonul Craigenputtockba, egy istenháta mögötti majorba az emberek és az irodalom elől .

„ Csak azért huzódtam ide, hogy ne kelljen pénzért irnom és ne közelitsen meg a kisértés , hogy , pénzért hazudjam .“ Nem találja helyét az életben és öngyil kossági gondolatok gyötrik . De lassanként feloldódik ez a krizis is . Első nagy munkájában és egyetlen regényében, a Sartor Resartusban harcolja meg ezt a küzdelmet . Ennek a bizarr regénynek aa höse Diogenes

Teufelsdröckh, „ az egyetemes dolgok professzora“, aki nagy művet irt a ruhák filozófiájáról. A ruhák szatirikus szimbolumán keresztül mutatja meg Carlyle az egész társadalom ellentmondásait. Gyilkos szatira

ez a könyv az egész fennálló társadalmi rendre.

Carlyle ezzel a munkával elvágta minden kapcsolatát a szabadelvü utilitarizmussal és a radikális szabad

versennyel. Három nagy áramlat befolyása alá került 8

az egyik a német klasszikus irodalom és filozófia ,

Goethe - és Fichte befolyása , a másik Saint-Simon

társadalomkritikájának és történelemfilozófiájának a hatása, a harmadik pedig az angol munkásság nagy

forradalmi mozgalmának, a chartizmusnak a szem lélése .

1832-ben a Reform- billel uralomra jutott az angol

burzsoázia. A proletárság támogatásával kiküzdötte a választójogi reformot a polgárság, de maga a prole társág megint csak messziről pillanthatta meg a poli tikai jogok igéretföldjét. Az angol munkásság rette netes

nyomora

semmit

sem

csökkent,

sőt

az

uj parlament csak még sulyosabbá tette génytörvény dologházaival , ez uj Bastille -okkal, amelyek gonosztevők gyanánt bántak a munka nélküliek ezreivel . Az angol munkásság ekkor már a

sze

tul volt küzdelmei első korszakán . Elmultak azok

az idők, amikor titkok éjszakáin, rettenetes eskü vések között mert csak szövetkezni és amikor aa

társadalommal szemben csak a gyujtogatás, a lopás , a géprombolás fegyvereit tudta forgatni . A trade unionok felemelték már a fejüket és 1835 -ben már

hatalmas, önálló politikai mozgalomra szövetkezett az angol proletárság aa hires charta általános választó jogot és demokráciát követelő programmjában . A char tizmus volt a modern proletárság első kisérlete a politikai hatalom meghóditására. Ugyanekkor egy másik nagy politikai ellentét is kettémetszette az angol társadalom testét : a polgárság küzdelme a szabadkereskedelemért , a gabonavámok ellen a föld birtokos arisztokráciával szemben.

Az osztályharcok, a szociális küzdelmek e lázas 9

korszaka döntötte el Carlyle gondolkodásának és társainak az irányát. Disraeli, e kor másik nagy alakja mondotta az angol munkásmozgalmak hatása

alatt irott hires regényében, a Sybillben, hogy két nemzetre szakadt az angol nemzet : a vagyonosok és vagyontalanok nemzetére. Carlyle is odakerült a nagy válaszut elé, döntenie kellett, hogy melyik nemzethez csatlakozzék. Még a huszas években nem tudta , hova álljon Edinburghben az elkeseredett skót mun kások erőszakosságai ellen önkéntes csapat alakult és Carlylet is felszólitották, hogy szerezzen magának puskát. Carlyle azt felelte, hogy szivesen megteszi, de nem tudja még, hogy melyik fél ellen fogja meg nyomni a ravaszt. A harmincas években már döntött és 1837-ben a francia forradalomról és 1839-ben a chartizmusról irt munkáiban már határozottan az el

nyomottak ügye mellé állt. A francia forradalomról, az uj idők legnagyobb

eseményéről irott munkája a legnagyszerübb históriai munkák egyike. Mintha egy roppant óriás formálna benne óriás szobrokat, állandóan érezzük benne egy rettenetes feszültségü alkotó erő gigászi dübörgését. Vakmerő könyv volt ez a harmincas évek Angliájá ban, ahol akkor még mindig a gyülölet köde bori totta be a francia forradalom, aa rémuralom, a napoleoni hadjáratok eseményeit. . Ő maga is érezte a tett vak merőségét, de érezte a jelentőségét is : „ Készen vagyok és most már akárhogy taposhatnak rajta lábaikkal vagy patáikkal, az utolsó száz esztendőben még se került elibük olyan könyv, amely ennyire közvetlenül egy ember izzó lelkéből szakadt ki. “ Forradalmi tett volt másik nagy történelmi munkája, az Oliver 10

Cromwell is (1845) . Vakmerő kézzel tépte szét azt a reakciós legendát, amely a nagy forradalmár alakját álszentes és kegyetlen deszpotává törpitette. A francia és az angol forradalom eleven, sokszinü és igaz életre kel Carlyle irásaiban. Rettenetes dübörgéssel , félel metes és egetvivó hangkaosszal lép nála szinpadra a nép és Marx történelmi irásai előtt senkinél se szólal meg rettenetesebb jajveszékeléssel a tömegnyomor. Száz nyelvvel szól nála a nyomorgó tömegek minden sebe és sohasem látott félelmetességü bosszuért üvölt

az elnyomottak nyakán ülő minden igazságtalanság.

A néptömegek történelme már bevonul Carlyle látá sában a világhistória szinpadára, de történelemfilo zófiája mégis a szinpad első sorába, a rivalda teljes fényében ágáló hösöket helyezi. A forradalom az ő szemében Mirabeauban , Dantonban vagy Cromwellben testesül meg. Hösök alakját keresi mindenütt a tör ténelemben, de az ő hőseinek a tipusa már nem a

régi hösöké, az ő szemében az igazi hős az, aki jól látja a valóságot, aki helyesen értékeli a tényeket, akit se formulák , se elméletek, se babonák nem káp ráztatnak , nem vakitanak. A történelem hajtóerejének

pedig a hit és a hitetlenség küzdelmét látja, de atheizmus alatt nem a személyes istenben való hitet lenséget érti , hanem a világegyetem végtelenségében, az emberben , az értelemben való hitetlenséget. Küz delme nem a biblia kinyilatkoztatásában való hitet..

lenség ellen szegeződik, hanem a „ legrettenetesebb hitetlenség, a világtörténelem bibliájában való hitet lenség ellen " . Carlyle pantheizmussal itatja át az egész történelmet.

Ez a történelemfilozófia hidat ivel Carlyle szo 11

ciális világnézetéhez. A „ Chartizmus“ (1839) és a „ Past and Present“ (1843) lángoló vádiratok a modern társadalmi rend ellen. Olyan merész hang és olyan

stilusművészet szólalt meg bennük, hogy mindenünnen a fájdalmas felszisszenés vagy a rajongó csodálat százszoros visszhangja verte vissza a szavukat. Az ifju Engels, Marx nagy társa a tudományos szocia lizmus megalkotásában, a Past and Present-et az

1843-as év angol irodalmában az egyetlen olvasásra érdemes könyvnek mondotta. A mult és a jelen áll szemben egymással ebben a könyvben : a tizenkette

dik század Angliája, a kolostori élet, amelynek össze a

tartója a katolicizmus világnézete és a munka szo

ciális szervezete és a tizenkilencedik század Angliája , a szabad verseny véres és könnyes birodalma . Pro

fétai erő és ékesszólás ömlik el ezen a könyvön. És sorra csapnak le vádjai, mint védhetetlen pöröly csapások . A renyhe földbirtokos arisztokrácia ellen,

az ipari kalózok uj arisztokráciája ellen, a megvesz tegetésben fogant parlament, a semmittevés életbölcse

lete, a szétmálló vallás, az életviszonyok anarchiaja ellen. Megmutatja a társadalom nagy ellentmondá sait : mindenki háboruban áll mindenkivel, elviselhe tetlen elnyomás és nyomor sujtja az egyre növekvő

munkásosztályt, egyre inkább szaporodnak az ipari tartaléksereg munkanélküli légiói, egyre inkább erő södik a régi szociális rend ellen való lázongás és egyre feltartóztathatatlanabbul közeledik aa demokrácia uralma. A dolgozó milliók el fogják vetni a hamis vezetést és meg fogják valósitani a vezetők nélkül való demokrácia uralmát. De a demokrácia uralma

csak átmeneti lehet, mert a nagy problémát nem 12

tudja megoldani . Az emberiséget vezetni kell és vezetőinek a legjobbaknak, a hősöknek, az ipar had

vezéreinek kell lenniök . Össze kell kapcsolni az ipar höseinek uralmát a demokráciával.

Carlyle a negyvenes évek végén

eljutott

a

szocializmus küszöbéig és Engels szavával, már csak egyetlen lépést kellett volna megtennie : szabadulnia kellett volna a tömegek fölé helyezett hősök eszmé jétől . Ezt az egy lépést előre Carlyle nem tette meg, utja ezután hosszu darabon már csak visszafelé vezet.

Az angol munkásmozgalom egyre önállóbban és félelmetesebb arányokban fejlődött, mindjobban és

egyformán kivonta magát a toryk és wighek be folyása alól. 1842 -ben már végső harcra fegyverke zett, a politikai hatalomért és a szociális boldog ságért tört ki az angol munkásság nagy sztrájkja és a „ szent hónapért“ vagyis az általános munka beszüntetésért való agitáció

de ebben a küzde

lemben összeroppant az angol chartista-mozgalom. 1848-ban pedig végigömlött a forradalom lávája a kontinensen . A munkásmozgalom föld alól feltörő erői, a negyvennyolc forradalmának megdöbbentő jelenetei Carlylet visszariasztották. Mindenütt csak a sötét tömegeket látta, de sehol sem találta meg fan táziája ragyogó hőseit. A hatalmas zseni a maga képére akarta gyurni a forradalmi mozgalmakat, de az elemek erején még az ő titáni próbálkozása is megtörött és vissza kellett hanyatlania. Nem a tudós megértő szándékával, de a próféta parancsoló sza vával közeledett a valóság felé és a valóság kemény

ércfalairól betört fejjel és megsebzett gondolkodással kellett visszapattannia . 13

Alighogy a reakció letiporta a 48 forradalmait,

1850-ben a „ Latter-Day Pamphlets“ -ben nekitámad a forradalomnak, amelyet „ diákok , fiatal irók, ügyvédek, ujságirók, heves, tapasztalatlan ' rajongók és vad, "

okkal tönkrement desperadók csináltak " . A demo

krácia képtelen аa társadalom vezetésére, mert a társa dalmat nem a többség, hanem csak egyes hősök vezethetik a természet öröktől való törvényei szerint.

És akárki legyen is az, aki feltárja ezeket az örök törvényeket, azt követni kell, „ legyen bár az orosz >

cár vagy a chartista parlament, a canterbury-i érsek vagy a dalai láma“. A néger-kérdésről irott munká jában állást foglal a négerek rabszolgasága mellett

azzal az indokolással , hogy a rabszolgának és a a

jobbágynak igen sokszor jobb dolga van, mint a

„ szabad “ munkásnak. A „ Röpiratok " -ban kikel a halálbüntetés eltörlése ellen és felpanaszolja „ a szentimentális jóakarat óceánját“ , amely hercegi ellátást ad a börtönök „ gazfickóinak “ . Azelőtt Danton és Cromwell a hősei, most, 1858-ban Nagy Frigyes életét irja meg. 1867-ben pedig teljessé lett Carlyle

visszafelé haladásának a körforgása. Ö, aki szárnyas szavát szolgálatába állitotta az általános választó

jogért harcoló chartizmusnak , a Shooting Niagará-ban állást foglal az uj választói reform-bill ellen , amely a városi munkásságnak meg akarta adni a szavazati jogot.

Carlyle, a zseniális paraszt nem tudott sehogy

se elhelyezkedni a tizenkilencedik század Angliájában. a

Gyülölte a feudális arisztokráciát, de rajongott a feudális középkorért ; megvetette a pénz uj ariszto kráciáját, de hösöket látott az ipar fönökeiben, lazito 14

szóval prédikált a munkásság nyomoráról , de vissza riadt a demokrácia uralmától . Nem találta helyét se a toryk, se a wighek , se a szocializmus táborában .

Talán leginkább a másik nagy rebellis paraszthoz, Luther Mártonhoz hasonló a sorsa. Luther is, ő is a

tömegek nevében az egész hivatalos rendet hivták ki harcra tételeik kiszögezésével, de amikor maguk a tömegek jelentek meg, hogy kezükbe vegyék a maguk sorsának az intézését, akkor Luther megdöb- . benve a fejedelmekhez fordult, Carlyle pedig aa hősök nél keresett menedéket. Nem a tettek, csak az esz mék rebellisei voltak .

15

S

TΤ

ΕE

N

D

H

A

L

„ Élt. Irt. Szeretett.“ Ezt iratta sirkövére Stendhal , amikor 1842-ben ötvenkilenc éves korában meghalt. Sirkövekre nem igen szoktak igazságokat vesni és az sem igaz, hogy a halálnál megszünik minden komédiázás, de a montmartrei sirkő igazat mond. Csudálatos módon Henri Beyle, aki egész életén át komédiázott, aki a Stendhal néven kivül is egész sereg álnév fátyolával és maszkjával rejtegette magát, aki Proteusként bujkált a felismertetés elöl , a halálban, a sirkövén sorra levetette álruháit, a dandy, az udvaronc, a katona, az utazó, a donjuan kosztümjeit, mint ahogy a mülovar a cirkuszban, mikor a végső

galoppra készül, lehányja magáról a kabátok és

mellények tucatjait. Igen, ennyi az igazság : „ Élt, irt, szeretett.“ Ennyi maradt meg Stendhalból, a többi a hiuságok, az elmuló cafrangok enyészet- utjára ment. De hogy idáig jusson Stendhal , ötvenkilenc éves nek kellett lennie. Közben sok stáción kellett végig

száguldania, hogy erre a végállomásra fusson be. Közben négy éves korában megutálja a vallást, hat éves korában érzéki szerelmet érez az anyja iránt,

tiz éves korában ujjong XVI. Lajos kivégzésén, tizen két

esztendős

korában boldog,

amikor a papok

guillotine alá hajtják a fejüket. Közben a grenoblei iskolába kerül, ahol a gyerekeket csakugy megutálja,

mint ahogy utálta abbé nevelőjét és „ fattyu “ apját. Az iskolában a zömök fiut a társai „ mozgó torony 16

nak " nevezik , ő pedig „ piszkos egoistáknak“ érzi öket. Korán ráveti magát a matematikára csak azért, hogy a rettenetes Grenobleből kiszabaduljon és Párisba

kerülhessen. És igy sikerül is Párisba jutnia. Tizenhét esztendős korában , 1799 november 11 -én érkezik meg

Párisba , két nappal brumaire tizennyolcadika után, két nappal azután, hogy Bonaparte tábornok harminc éves korában államcsinnyel

első konzulla üttette

magát és elindult a császári trón meghóditása felé. Sorsa csakhamar a Napoleon sorsához kapcsolódik , befolyásos rokonai révén beékelődik a nagy appara tusba és különböző hivatali állásokra kerül : hadnagy,

hadibiztos , az államtanács tagja, a császári ingóságok felügyelője . Napoleonnal elkerül a napos Olaszor szágba és végigcsinálja az oroszországi hadjárat havas borzalmait. A császár bukása után kicsöppen minden állásából , a restauració nem akar tudni róla és ettől kezdve Stendhal a dandy , a szalonember, a csevegő ,

az iró életét éli Milanóban és Párisban. Kép , muzsika , asszony, irás tölti be az életét. A juliusi forradalom aztán megint kiszakitja ebből az életböl, konzulla

nevezik ki Civitavecchiába , de a nagy szinlelő unta ezt az alárendelt diplomáciai állást és többet volt Rómában meg Párisban, mint az állomáshelyén . Köz ben még persze egész sor szerelem játszott bele az

életébe az apró énekesnőktől kezdve a nagy ur Pierre Darunak, hatalmas pártfogójának feleségéig, aa császári udvarhölgyig. Közben egy apró szinésznöert Marseille ben füszerkereskedősegédnek szegődött be, csakhogy együtt maradhasson vele. Stendhal életének legragyogóbb korszaka a napo leoni korszak volt és azután való élete egy oppozició 17

volt aa forradalmi höskorszak után következő restauració

és polgárkirályság reakciós és nyárspolgári ideje ellen Stendhalt az 1814 után következő burzsoa élet és berendezkedés utálattal tölti el és minden müve, a szokatlan lázas hajhászása, a nagy szenvedélyek

dicsőitése , a vagyon megvetése megannyi tiltakozás egy pusztán földetturó , kicsinyesen szükkörü és pénzt vadászó polgári társadalom ellen. Ez aa tiltakozás jelenik meg aa „ Vörös és feketé “" -ben, ahol meg mulatja, mint kell a restauració idején papi kép mutatásba rejtekeznie a Napoleon alatt höstettekre predesztinált ifjunak. Ez jelenik meg a „ L'amour “. >

ban, amely a nagy szenvedélyek glorifikálása a megalkuvásokkal, az érdek-felemásságokkal szemben .

És ez jelenik meg Olaszországról szóló munkáiban, amelyekben a renaissance erőtöl duzzadó embereit idézi fel, akik ölni is tudtak igazaikért.

Stendhallal a forradalom idejének jakobinus és a császárság idejének bonapartista burzsoáziája emel hangot a béke, az ipar, a bankok nyugodtan emésztő burzsoáziája ellen. A jakobinizmus volt a forradalmi burzsoázia harcos ideológiája, amelyre szüksége volt, hogy legyőzhesse a régi feudalizmust. Napoleon pedig a burzsoázia kardja volt, amelyre szüksége volt, hogy biztosithassa a forradalomban elért eredményeket. A jakobinizmus arra kellett, hogy el lehessen venni az

egyház és a feudálisok birtokait. Napoleon kardja arra kellett, hogy meg is védhessék ezt az uj vagyont. A restaurációban és még inkább a polgárkirályság ban azonban már se szellemi harcot, se háborus küz

delmet nem akart aa francia polgárság, hanem élvezni akarta vagyonát , gyarapitani gazdagságát. Jóllakott 18

és most emészteni akart. A jakobinizmus és a bona partizmus, a burzsoázia ideológiája és a burzsoázia kardja jelenik meg a Stendhal irásaiban és tiltakozik a nyugodt emésztés ellen . A burzsoázia multja jár

vele fel halottaiból és zaklatja , zavarja a jelen csám csogását. A burzsoá élni akart és Stendhal azokról beszélt, akik büszke gesztussal eldobják az életet. A burzsoá pénzt akart keresni és Stendhal az olasz müvészetekért rajong és aa muzsika bolondja .

A

burzsoá házasodni akart és Stendhal mindent elpusz titó szerelmi szenvedélyeket rajzolt. A burzsoá társa dalmi összeköttetéseket akart , félt minden lépésében, hogy parvenünek nézik , hogy kinevetik és Stendhal

a hiuság ellen ágált, a természetességet prédikálta. Egy neki idegen társadalomban élt Stendhal , természetes tehát, hogy megvetette és lenézte ezt a

társadalmat és minden érzése , minden gondolata, ha töle függően is, de vele szemben kristályosodott ki. Ellenségének érezte ezt a társadalmat és ez magya

rázza meg, hogy miért csapott a legszélsőbb indivi dualizmusba , miért érzi egyedülállónak magát, miért hirdeti az „ egotizmust " és miért aszociális a filozó

fiája , a „ beylizmus “. De éppen ezért érthető és ter mészetes az is, hogy Stendhallal a maga korában senki se törődött, hogy munkáinak nem volt hatása , hogy a „ Szerelemről“ való könyve 1822 - től 1835 - ig

összevissza tizenhét példányban fogyott, hogy kiadója igy tréfálhatott : „ Szent. Senki se mer hozzányulni.“ Ahogy Stendhal megjósolta, 1880 táján kezdték őt olvasni, ekkor alakul csak a Stendhal-rajongók fele kezete. A nagy naturalista irány Balzaccal együtt ösének tekinti és Tainen, Zolán keresztül bejutott a 19

sikerek kikötőjébe . Nemcsak aa társadalommal , hanem a „ társasággal“ szemben is idegennek érezte magát Stendhal . Hosszu

idökön át egyáltalán csak hallgatott , ha társaságban volt. Késöbb aztán egyszerre megszólalt. Ahogy ő mondja, hirtelen szellemes lett és szellemességével

váltotta meg a belépödijat a társaságba. Paradox

szellemességek, vitriolos csufolódások, merész vágások a Stendhal szellemességei , amikkel a maga oldalára hóditotta a nevetőket, de amikkel tömérdek ellen

szenvet szitott maga iránt. Ahogy ő mondja magáról : Az én jellememhez az a fajta humor illik, amely

minden társadalmi dologban az igazságot nevetve szögezi szembe a konvencióval .

És egész világnézetére rányomja bélyegét ez a furcsa, felemás helyzete : burzsoá és mégis utálja a burzsoáziát . Ezért van az, hogy finom kezével , nőies bőrével és arisztokrata hajlamaival testi undort érez

a „ canaille “ iránt, viszont elméletileg szereti a népet , mert csak a népben van már energia és csak a nép tud hiuság nélkül való igaz szenvedélyben fellobbanni . Gyülöli a parvenüket, de jakobinus- érzései rajonganak azért, hogy Itáliában nincs olyan kinai fal a felső és

alsó osztályok között, mint Franciaországban . Kije lenti, hogy az az irodalom , amely XVI . Lajos feudális udvarának tetszett, értelmetlen azok szemében, akik

a forradalmat és a napoleoni időket látták , de azért ő maga is az ancien regime módjára protekció utján

kap hadnagyi rangot, ahelyett, hogy lentről kezdené a hadimesterséget . Csufolódásaival öli azokat , akik

rendjelekért koptatják a lábukat és dicsőiti azokat a napoleoni generálisokat, akiket nem boritott el aa 20

hercegi cimek szégyene , de azért ő maga is koptatja lábát aa bárói titulusért és jogtalanul is odafüggeszti a „ de “ szócskát a neve elé . A klasszikus irodalom idealizmusával szemben uttörője a modern realizmus nak és naturalizmusnak , pszichológiát és fiziológiát

visz bele az emberi lélek vizsgálásába, a társadalmi tényezőket is meglátja az emberi sors kialakulásának a formálói között, de azért kora társadalmából mégis

a renaissanceba, a való életből mégis a müvészetek hez menekül . Utálja az udvaroncokat, akikkel hiva taloskodása idején együtt kell lennie és ő maga is

örömest sütkérezik a napoleoni fényüzésben. Megveti a nyers katonákat, akikkel együtt szolgál , de azért passzióval adja elő nem nagyszámu fegyvertényeit . Jakobinus megvetése minden sulyával kel ki a roya listák és legitimisták ellen , de azért mindig a dandyt játssza .

Egész életének a megrontója, meghasonlitója ez az ellentmondás . Nincsen semmi benső kapcsolata az

emberekhez és mégis mindent rajtuk keresztül kell elérnie, nincsen semmi igazi köze a társadalomhoz és mégis mindig éreznie kell, hány kapoccsal és csavarral ragadja magához ez a társadalom . Az erő, az energia nagy bámulója , meg akarja irni az energia történelmét Itáliában és ő maga nem képes egy mesterségben, egy foglalkozásban kitartani állhata tosan még az irásban sem. A nagy szerelmi szen

vedélyt hirdeti és igazi szerelmei mellett gyakran apró, hitvány kalandocskákba is bocsátkozik . Fütyül az emberekre , megveti őket a hiuságuk miatt , lenézi öket az ostobaságukért , de azért hazugsággal , tul zással , ügyes és ügyetlen fogásokkal próbálja ökel a 21

maga hódolatára birni . A szerelem eszméletlenné teszi , ha megszállja ; az imádott nő köré kristályosit minden tökéletességet, évekig ki tud tartani türe lemmel és ha meghallgatták, akkor keserüen tör ki : „ Hát ez az egész ? " – és a nadrágtartóira jegyzi föl férfidiadalai dátumait. Don Juannak tartják, és joggal, és az élete tele van mégis boldogtalan és soha meg nem hallgatott szerelemmel . Az emberi sziv legélesebb szemü megfigyelője, az emberi lélek, a maga és mások lelkének kiméletlen analizálója és azért ötven esztendős korában mégis fölsóhajt : „Mi voltam ? Mi vagyok ? Igazában nagy zavarban volnék , ha meg kellene mondanom ." Párisban Olaszországért rajong,

italomaniákus, aki mohón szivja be az olasz napot és amikor aztán Civilavecchiában évekig tüz rá, akkor nosztalgiásan vágyódik a párisi Boulevard des Italiens

felé.

Nem

szereti az embereket, azok se

szeretik öt és ő mégis emésztő vággyal vágyódik társaságukba, mulatságaikra, szalonjaikba, hát mindig uj társaságot keres, mindig uj országot hajszol, uj városba utazik, ahol még nem ismerik , ahol még

nem vaditott el senkit a csalános nyelvével. Örökös tragédiája , hogy a szalonokba iparkodik és meg kell elégednie a kávéházzal, az urnök tetszenek neki és be kell érnie a szállodák szolgálóival , arisztokrata barátokat keres és csak vendéglők futó ismeretségeit találja meg. Kevés ember volt annyit emberek között, mint Stendhal és kevés ember volt, aki olyan ma

gányosan, olyan egyedülálló volt az emberek között, mint ő. Sehol se volt otthon, hát folyton uj otthont

keresett . Ugy mondotta, hogy ott van a hazája , ahol legjobban érzi magát és a legtöbb kedves emberre 22

talál. De sehol se érezte jól magát és sehol se voltak

hozzá kedvesek az emberek , hát sehol se volt hazája. Kozmopolita' volt, de nem a Goethe módjára, aki magához ölelte az egész világot, hanem világpolgár volt, mert egyformán utálta és kicsufolta az egész világot.

。

23

U

Ꭰ .

U

А

M

S

A fantázia fejedelme, a mese országának szuverén ura , a képtelen és hihetetlen kalandok elbeszélője, a

földöntuli arányokra növő hősök életrekeltöje : igy él az irodalmi köztudatban az idősebb Alexandre Dumas

képe. Csupa exotikus tüz, csupa izzó, forrongó kalan dorság, csupa törvénytelen szeszély a köztudatban a Dumas irodalma . Afrika tüze ég a portréja szineiben : hatalmas fej , szerecsen, kondor haj , husos ajak, sötét

arcszin . A származása is csupa kaland , forrongás és törvénytelenség. Az apja hires katona volt, az első

köztársaság és a nagy Napoleon generalisa, aki 1786- ban állott be közhuszárnak és 1793 - ban már diviziógene rális . De még sürübb, még áthatóbb illatu romantika

a családfája második ága. A vitéz generális mulatt volt, Pailleterie marquis és egy néger nő törvénytelen fia. Dumas Napoleon konzulsága alatt született, gyerek korát a császár uralma, dicsősége tölti be, tizenhárom éves korában éli át Napoleon végső zuhanását aa trónok

legmagasbikáról , s már megértő érzéssel látja, mint vonul el szeme előtt a minden korok legizgalmasabb és legkülönösebb kalandja :

a

császár

száznapos

uralma. Ifjuságának ideje a restauració, az idők kere kének ez a nagy visszaforditása, a „ hájfejü “ XVIII . Lajos és a konok , bigott X. Károly visszatérése az „uzurpator“ trónjára, amely Napoleon forradalmi tirannizmusa helyére a terreur blanche uralmát állitotta.

802- ben született, mikor Franciaország a nagy Napo 24

leonnal harci dicsősége legmagasabb ormára hágott és 1870-ben halt meg, amikor a kis Napoleon a legmélyebb megalázás , a legkeserübb vereség ingoványába indi

totta el az országot. Élete magába foglalja szinte a modern Franciaország egész históriáját : az első köz társaság utolsó éveit, a nagy császárság születését , a visszatérő Bourbon-királyságot , a juliusi revoluciót és vele a polgárkirályság felkerülését, a negyvennyolcas forradalmat s a második köztársaság vérbenfoganta tását, Louis Napoleon uj császárságát és a nagy débâcle fönixeként kikelő harmadik respublikát . Ez a történelmi háttere a Dumas életének és ez egyben a cáfolata annak az irodalmi babonának , hogy Dumas művészetében nincsen semmi realitás, hogy egészen elrugja maga alól a valóságos életet és csak

a fantáziája szeszélyei kormányozzák . Nagy és fogé kony érzésü iró, akinek a füle mellett ennyi históriai

vihar szélvésze süvitett el, aki ennyi forrongás villámát látta lecsapni, nem is csinálhatott olyan irodalmat amely gyökereivel nem akaszkodik a maga kora föld jébe. Dumas romantikus, de temérdek realitás van a romantikájában. Ahogy voltaképen a romanticizmus igen realisztikus mozgalom volt. A régi klasszikus és élettelenné lett sémákkal és vértelen

sablonokkal

szemben az emberi szenvedélyeket kereste, a klasszikus a

irodalom korok, népek , évezredek során nem változó

embere helyére állitotta a történelmi embert, aki egy bizonyos korban, egy bizonyos környezetben élt. A kor, a környezet pontos rajzát követelte, a couleur locale a jelszava. A klasszikus izlésü irodalom pusztán szépet ábrázoló művészetével szemben felfedezte a rut szép ségeit . A királyok, hősök, föurak világa mellett meg 25

látja az alsóbb néposztályok életét is. Brandes kitü nően állapitja meg, hogy a „ romantikusok ujra bon colták az élet valóságát“. A romanticizmus voltaképen realizmust jelentett a klasszicizmussal szemben és ezért van az , hogy annyi rokonsága van a későbbi natura

lizmussal, amely uj és teljesebb kritika alá vette az „ élet valóságát“.

A juliusi forradalom előtti és utáni Franciaország ban (és ennek a bélyege van legerősebben a Dumas

munkáin) az „ élet valósága “ a születés, a vagyon és a hivatali pozició háromságának uralma volt. A roman tikusok ifju generációja ezt a félelmetes háromságot boncolta kiméletlen kézzel. A születés, a vagyon, a

pozició társadalmával szemben ennek a társadalom nak a kitagadottjaihoz fordul, azokhoz, akik rosszul születtek, akik nincsetlenek, akik nem tudtak elhelyez kedni sehol sem. Szerencsétlenekkel telik meg az egész irodalom, de ezek a szerencsétlenek legtöbbször nem

nyugszanak meg a sorsukban , hanem küzdenek ellene. A társadalom nem nyujtja feléjük segitő kezét, hát ellenségei lesznek a társadalomnak. Nagy és egyetemes oppozició viharfelhöje sürüsödik a hivatalos rend feje fölé. Igy születnek meg az irodalomban a keseredett szivü, szeretetet áhitozó fattyuk, aa rokonszenves rablók ,

a szolgasorban tengödő roppant ambiciók lovagjai. Ilyen rebellisek a Dumas hősei is. Antony, a fattyu és talált gyerek, aki halálraváló harcot viv a szerel méért. Napoleon, a korzikai fiskális fia , aki maga alá gyür minden ellenállást. Monte- Cristo, aki az igazság talanságot szenvedettek rettenetes bosszujával tör, a tisztesség és jólét uraira. És ezek aa rebellisek nincsenek egyedül ennek a kornak az irodalmában. Egész tábora 26

sorakozik a nagy elégedetleneknek . Balzac Rastignacja , Hugo Ruy Blasa , Stendhal Julien Sorelje mind alul ról tör felfelé a csucsaihoz .

szerencse ,

az élvezetek , aa siker

A szerencse, az élvezet , a siker

ezt csodálja

Dumas és regényeiben , drámáiban reszkető szivvel kiséri azoknak az embereknek a sorsát, akik a szeren csével az élvezetért , a sikerért viaskodnak . Mindig a

gyönyörüségért, a sikerért való küzdelem az igazi témája akár a Három testőr nincstelen, kalandos, hirre, pénzre, hatalomra törő pályáját mondja el, akár Monte Cristo kincskereső sorsát, akár Bonaparte Napoleon mindent merő , mindent áhitó és mindent elérő üstökösutját . Nem eszmék , nem érzések, de karrierek mozgatják a Dumas világát. A karrier köré fonódik minden intrika, ezért folyik nála minden

könny, verejték és vér. Fantasztikus ötleteinek , hihe tetlen kitalálásainak , képtelen kalandozásainak mindig

igen reális alapépitménye van : valamely karrier meg teremtése, valami pozició megvédése . Mint Balzac, ő is a semmiből mindenné dagadó életpályákat szereti ,

ezekre aggatja fantáziája minden tüzes elképzelését . A Monte-Cristok, a Napoleonok pincéből aranypom paju termekbe vezető szédito utját követi idegei min

den izgalmával . A restauració ellen szegeződő általános oppozi cióba és az alulról feltörő érvényesülés forrongásába

fonódott bele az uj életre kelő Napoleon -kultusz. A Bourbon -uralom fájt, hát visszaemlékeztek a Bourbon fekély nagy irtó orvosára. Arisztokraták gögje lebe gett a társadalom felett, szerető emlékezés szállott

hát vissza a nagy népcsászár felé. Kudarcok, meg 27

alázások , idegen hatalmak tiprásai szégyenitették Franciaországot, tüzet fogtak hát a lelkek a gloire napjainak az elgondolására . Elaggott tekintély és tehet ségtelen összeköttetés telepedett meg mindenütt, az ifjuság rajongva tekintett hát vissza Bonapartera , aki csak fiatal és csak zseniális volt . Reakció uralkodott

mindenütt, a feudális privilégiumok uj eröre kaptak , elfelejtették hát Napoleonnak , hogy császár volt és csak azt látták, hogy a nagy forradalom örököse, végrendeletének végrehajtója és hogy répaként vágta le egész Európában a feudális fejeket. Brandes irja a romantikus Franciaországról : „ Nem szabad elfelejteni, hogy a restauració és a juliusi királyság idején az irodalomban fellépő járványos Napoleon -rajongás nem bonapartizmust jelentett, hanem szinte csak annak a jele, hogy az illető az ellenzékhez tartozott. Az a Napoleon, akit istenitettek, nem Franciaország zsarnoka, hanem a királyok és a királyi hatalom megalázója volt. “

Dumas Napoleon-rajongását még családi tradi ciója, az apja emléke is erősitette. Drámát irt 1831 - ben Napoleonról „ Bonaparte Napoleon vagy Franciaország történelmének harminc esztendeje " cimmel . Megirta

aztán Napoleon életrajzát is és nagy regénye, a Le Comte de Monte-Cristo Napoleon bukásából és a restauració diadalából nő ki . Egy besugó feladása

azzal vádolja Dumas hösét, hogy bonapartista ügy nök ; egy royalista tisztviselő intrikái miatt hosszu

évekig szenved a börtönben ; egy karbonári-össze esküvéssel gyanusitott abbé nagyszerü tudományokra

tanitja és roppant kincs urává teszi . Kiszabadul végre és rettenetes bosszuja lecsap a royalista társadalom 28

nagyjaira. Ha már Napoleon nem térhetett vissza Szent-Ilona szigetéről, hát visszatér egyik hive Monte Christo szigetéről és végzetes bosszuja alatt meg

semmisülnek Napoleon ellenségei . Elpusztulnak nem csak maguk, de gyermekeik és unokáik is és a bosszu

állás éppen saját büneiket és gyatraságaikat forditja ellenük . A gonoszok és jók általános romantikus ellen tétét szokták látni ebben a regényben , pedig aa bona

partista igazak és aa royalista gonosztevők ellentéte van

benne. És éppen ez teszi frissé és maivá Dumas munkáit , hogy a romanticizmus fantasztikus kalandjai mögött temérdek eleven élet lüktet, ahogy jókai tul fütött meséi is maiak még mindig, mert egyetlen

magyar regényiró se adott annyit a magyar élet realitásaiból , mint . ő . Dumas literaturáján megint sikeres próbát áll annak a nagy irodalmi törvénynek

az igazsága , hogy nagy irók csak ugy keletkeznek , ha korukkal megtartják a lelki kontaktust és társa dalmuk nagy áramlataival összekapcsolódnak, akár ugy, hogy beléjük merülnek, akár ugy, hogy opponál nak ellenük .

29

A. A

Balzac

L

N

B

A

с

aa polgári társadalom életének a leg

nagyobb képmásadója . Nagy alkotása , a Comédie Humaine azt a Franciaországot adja, amely a forra dalom heroizmusa , Napoleon kodifikálása , a restau ráció fehér terrorja után végre megvalósithatta a

revoluciók, államcsinyek belső célját : a burzsoázia uralmát . A juliusi forradalom végleg elsöpörte a

márkik és márkinek már ugyis halottaiból feltámasz tott, kriptaszagu uralmát, de ez a polgárkirályság is

csak a burzsoázia egy részének az uralmát jelentette. Laffitte, a liberális bankár elárulta a juliusi forrada om titkát ; Lajos Fülöp trónralépésekor mondotta :

„Mostantól kezdve a bankárok fognak uralkodni“.. A bankárok , börzefejedelmek és a velük szövetke zett földbirtokosok serege : a financarisztokrácia lett annak a harmincas évekbeli Franciaországnak a korláttalan urává, amely Balzac gondolkodását és világlátását megformálta . A régi , rangokhoz és rendekhez kötött arisz tokrácia eltünt és vele tünt a régi , tradiciókon és

öröklött birtokokon épülő társadalmi rend. Örült, veszett hajsza indult meg mindenütt, roppant tüleke dés a meggazdagodásért , a vagyon , aa pozició uj

arisztokráciájába való jutásért. És ebben a vad, vérig brutális hajszában mintha az egész polgári társada

lom minden pillanatban kifordult volna sarkaiból. Minduntalan összeütközött a saját vagyoni és mora 30

lis törvényeivel is. Mennél magasabban állott valaki, annál több bün és gaztelt emléke sorakozott lépcső fok gyanánt az emelkedése alá . A pénzt nem mun kával , termeléssel, hanem spekulációval , hazárd ötle tekkel és hazárd vakmerőséggel szerezték. Egyetlen

óriás játékbarlanggá lett egész Franciaország. És

ebben a Franciaországban természetesen megjelentek a játékbarlangok erkölcsei is . A börzejáték morálja lett urrá és odaültette trónjára maga mellé a léhaság és cinikusság morálját. A hirtelen keresett, idegek árán szerzett pénz idegek játékává lett megint. A bir tok , a születés, a pozició, a hatalom , a tehetség nem

önmagáért jelentett valamit, hanem csak pénzre átváltva , csak a minden élvezetet megvásárló eszköz csereértéke gyanánt. A mindent jelentő pénz határ talanul szertelenné növesztette a társadalom tüleke

dését. Rangnak , hatalomnak megvannak a maga határai, a maga lehetőségjelző tilalomfái, de a pénz nek nincs meg a határa , pénzből sohasem lehet elég,

pénzből soha sincs annyi millió, hogy egyszerü össze adással ne tudná fokozni a fantázia. Szertelen és

kielégithetetlen hajsza indul mindenütt a pénz után . A pénz lett a világ ura, mindenki pénzt akar sze rezni, természetes hát, hogy mindenkit meg lehet pénzzel vásárolni . A hivatalok korrupciója égre kiált.

A parlamentek politikusai, minisztereikkel az élükön, megvett emberek . A király maga is börzespekuláns, a külpolitika csak hausse és baisse teremtésére való

alkalom . Ebben a világban az asszony is csak luxus tárgya lehet, csak pénzt érő, pénzt helyettesitő és pénzen vásárolható holmi . A nagy rablók, a nagy világi hölgyek és a nagy kokottok világa ez. 31

3

Nem amerikai stilü meggazdagodás volt ez , nem uj termelőerőknek aa feltárása az ipar vakmerő lovagjai által , hanem már meglevő gazdagságok összeharácso lása a spekuláció hazárd kalózai által . Paraziták uralma volt ez és paraziták erkölcseit hozta magá

val . Nemdolgozó és tradicióktól sem fékezett csöcse lék lett urrá a társadalom ormain és meghonositotta ott a társadalom alján meghuzódó nemdolgozó cső cselék erkölcseit. Két véglet találkozott : a társada

lom föle és alja , a pénz kiválasztottjai és

a

pénz kitagadottjai . Mindenható pénzemberek , roppant hatalmu urak , a vagyon fejedelmei és a polgári tár sadalom söpredéke, az osztályából kikopott föur, a hamis könyvén megbotló üzletember, a versenyben

eltiport szatócs. És körülveszi őket a prostituáltak minden rendü és rangu serege a félvilág lorettejétől az alvilág rimájáig. Kitartottak, alkalmi keresetüek és sohasem keresők , koldusok , orgazdák --- és lakkos,

frakkos alakok, meztelen , mellig dekolletált dámák,bun dás , botszivaru urak nyüzsgő, roppant tömkelege. Ezt a társadalom ormára jutott és az aljára sodródott két féle csöcseléket világok választják el egymástól, de

szétszakithatatlan kapocs közöttük a parazita voltuk , az élösdi erkölcseik . Csak élősködők a társadalom termelésén , csak az az övék ,

amit elharácsolnak

belőle ! Az egyik nagy részt tud magának kaparitani , tehát nem lop, nem játszik hamisan , a másik nem tud semmit kiharácsolni , tehát lop, hamiskártyás, ki tartott vagy prostituált. Valósággal külön glóbusz ez a világ, amelynek megvannak a maga külön élet feltételei , a maga külön nehézkedési törvénye és meg van

a

maga külön légköre is : valami rettentően 32

piszok , a parfüm, az arcfesték, az átható büz : a piszok, izzadtság, a marokban szorongatott pénz, a vásárolt szerelem büze, a mosdatlan morál , a piszkos erkölcs émelyitő szaga . Ebben a világban helyezkedett el a Balzac élete

és ebben a világban élnek a regényeinek alakjai is . Ennek a világnak a rajza egyben a Balzac regényei ben élő társadalomnak, a Comédie Humaine néhány

ezer figurájának és azok miliőjének az összefogla lása . Sőt ennek a világnak a képét igy, pontosan és élesen megrajzolni is csak az ő regényei révén lehetett .

Kora Franciaországa maradék nélkül bennfog laltatik regényeinek hosszu sorozatában, amelyeket ,, Etudes Sociales " -nak akart eleinte nevezni . Nem

csak egyes emberek végtelen sorát alkotta meg Balzac, de egy egész társadalmat teremtett, amely

nek minden viszonyait és kapcsolatait megrajzolta. Nagyszerű összefüggésben látja a társadalom összes jelenségeit. Nála erények és bünök, gondolatok és érzések, meggyőződések és cselekedetek mind a tár

sadalom nagy materiális alapjaiból hajtanak ki, soha sem véletlen művei , hanem a társadalom állapotá nak, az egyén környezetének szükségszerü következ ményei . Gondolkodásának ez a dialektikus volta és

csodálatos megfigyelő ereje érteti meg, hogy annyira kitárulnak előtte a polgári társadalom minden magas ságai és mélységei .

Borzalmas kép az, amit Balzac fest a polgári társadalomról . Nem áll mögötte a Dante poklának. Bünök, gazságok, örületig fokozódó szenvedélyek, gyilkos brutalitások panoptikuma . Különösen az arany 33

3

vásár középpontja, Páris, a legförtelmesebb pokol ként áll elénk.

A hiten,

tisztességen,

törvényen

keresztültörő szabadverseny világának a hősei is ren desen egyetlen , mindenen átgázoló szenvedély rabjai, akiknek élete alig más, mint ennek a szenvedélynek a forrongása, megsemmisülésük pedig ennek a szen vedélynek a kirobbanása. A szeretet, a fösvénység, a hiuság, az érzékiség e drámái a Dante Divina

commediája mellé állitják a Balzac isteni arányokra nőtt Emberi komédiáját. Taine a legnagyobb emberi lélekismerő : Shakespeare és a legmélyebb utópista : Saint-Simon mellé állitja. Alegnagyobbakat kell keresni , ha meg akarjuk mérni Balzacnak és a keze között

kiformálódott világnak az arányait. És szinte még igy is alig van mértékünk egész kulturánkban , annyira benne van az egész nyugati kultura világa. Ahogy Kelet egész kulturájának kvintesszenciája az Ezeregyéjszaka, ugy Balzac Emberi komédiájára el lehet mondani az ő saját szavaival : A Nyugat ezeregy éjszakája. Hatalmas akaratok, hatalmas szenvedélyek emberei a Balzac regényeinek a hősei és a maga élete is

mintha egy csodálatos lendületü Balzac -regény volna . Szertelen, egyre tulömlő és minden akadályon át at

gázoló életerő lüktetett benne, amely egy pillanatra sem hagyta nyugodni , amely meg akarta hóditani , le akarta igázni az egész életet, amely betüt betü

után, sort sor alá, könyvet könyvre iratott vele,

amely életviszonyok megszámlálhatatlan sokaságát, eleven emberek ezreit teremtette meg, amely fantá ziáját soha nem nyugvó

szimatolásra és ember

megismerésre izgatta. Balzac élete aa munka nagy 34

szobra. Talán soha ilyen roppant munkás nem for málta a fantázia szikláit. Ciklopja volt a munkának : tökéletes mesterembere ; titánja volt a munkának : a legnagyobbakra tört ; Sziszifusza volt a munkának : soha meg nem pihenhetett, soha be nem fejezhette . Megható és csodálatos végignézni ezen az életen . amely mindent , még önmagát is föláldozta a munka kedvéért . Az alkotó munka aszkézise

csodálatos

módon van meg Balzac életében . Társaságot, asz szonyt , családot , mindent odavetett azért , hogy meg hódithassa , leigázhassa az életet , amelyet végigélni néki csak alkotó munka formájában adatott meg . Heteken keresztül nem lépte át lakása küszöbét , hónapokon át nem aludta ki magát , éveken át izgató szerekkel fokozta az idegei munkáját, egy életen keresztül szüleivel , intrikusokkal , hitelezők falkájá val , asszonyok szerelmével viaskodott a maga alko tása zavartalanságáért . Roppant akarat hajszolta min

den poklokon keresztül --- mert dolgozni akart.. Ő maga akaratát a napoleoni akarat testvérének mondja . Kandallóján Napoleon szobra állott, ezzel a felirás sal : Amit Napoleon karddal kezdett meg, azt én :

tollal fogom bevégezni .

A munka szenvedélye állandóan majd szélveti , mint a kazánt a tulhevitett göz . Emberi test és . emberi agyvelő ezt nem birhatta ki : ,,Munka , egyre

munka. Emésztő éjszakák sorakoznak emésztő éjsza kák után . A gondolkodás napjai követik a gondol

kodás napjait, a tervek keresztülvitelét követik

a

keresztülvitel tervei“. Panasza néha ugy hangzik, mintha valami lokomotiv hirtelen beszélni tudna és

felnyögne a teher alatt : „ Életem most már tulságo 9

35

3

san gözgépszerü . Munka tegnap, munka ma, munka állandóan .“ Az agya annyit produkál, a fantáziája

oly sokat termel, hogy ugy jár, mint az a polgári társadalom, amelynek a képmásadója, a tultermelés állandóan ismétlődő válságokba dönti, egyik tervét nem valósithatja meg a másiktól, egyiket fel kell A

áldoznia a másikért: „ Megesik velem, hogy egy

kunyhóm épitését valamelyik házam lobogó fényénél kell befejeznem .“ De ez a hatalmas életerő, a „ gondolatnak ez a

bolygó zsidója “ mégis nem egyszer fellázadt a maga sorsa ellen és azt hitte, nem alkotó munkával, hanem más utakon kell meghóditania a világot . Próbálkozik mint politikus : képviselő akar lenni, de mindig meg bukik a választásokon, miniszter szeretne lenni, de politikai karrierje meg se . akar indulni . Próbálkozik mint világfi . Kocsit, lovat tart, savoyai gyereket ültet a háta mögé, a tigrisek páholyába jár az operába, aranygombos kék frakkot hord és egész Páris beszél a sétapálcájáról . Próbálkozik mint üzletember. Könyv kiadó , nyomdát vásárol, betüöntödet alapit, ananász ültetvényeket akar létesiteni a napmeleg felfogásá

val, elhagyott szardiniai ezüstbányákat akar kihasz nálni, elásott kincsek felfedezésén töri a fejét, az

orosz fa franciaországi bevitelére spekulál, minta tehenészetre gondol . Sokszor bolond, sokszor zseniá

lis üzleti tervei voltak, amiken vagyonokat vesztett, de amiken mások aztán vagyonokat kerestek. Próbál

kozik mint szerelmes. Tizenhat esztendeig szolgál egy asszonyért , mint Jákob Ráchelért, de csak élete összeomlásának küszöbén kapja meg és még alig hül ki a teste, máris mindenkivel megcsalja az asszony. 36

De mindezek az utak csak zsákutcák voltak, az igazi életpályája nem a világfi , nem az üzletember,

nem a politikus vagy a szerelmes mellékutcáin veze tett keresztül, hanem az alkotás nagy, széles boule. vardján. Igazi életformája nem az élet kiélése , hanem az élet megteremtése volt . A pénz hajszolása, az asszony kergetése csak a vágyait foglalkoztatta , a cselekedete a munka volt.

37

W

A

G

N

E

R

Az a szerepem, hogy ahová jutok , ott forradalmat ez a wagneri mondás csorbitatlan igaz szitsak : sággal lehetne mottója a Wagner Richard életének . Ha élt valaha született forradalmár, akkor Wagner

a Maratok, a Dantonok, a Marxok, Lassalleok mellett csakugyan az volt. Életenergiája minden atomjával, . a

idegei minden szálával forradalmi, robbantó szerepre született . Nemcsak a zenében , a drámában, a szinpad művészetben jelent alkotása fenekestől felforgató for

radalmat, hanem forradalmár volt egész életszáguldá sában, minden cselekedete rebellis lázadás volt a

fennálló rend ellen. Mint ahogy Midás király kezében minden arannyá változott, ugy változott Wagner kezé ben karddá minden, amihez nyult : a toll, amivel irt, a karmesteri pálca, amivel dirigált, a vándorbot, ami

vel menekülnie kellett. Állitólag (és tökéletesen jel lemző, ha igaz) a magyar tett szót Kossuth Lajos

csinálta . Épp igy csinálhatta volna (és épp ily töké letesen jellemző volna rá) Wagner a revolució szót. A Wagner neve nemcsak hatalmas zenekarok félel metes dübörgését, de fegyveres néptömegek rettentő robogását is harsonázza. Wagner, a született forra

dalmár, egyaránt harcolt, amikor szinlapokat és ami kor lázitó plakátokat irt, harcos volt, amikor a kar >

mesteri dobogóra és amikor a 48- as gyülekezetek szónoki dobogójára lépett. A szinpad deszkái szá mára csakugyan a világot jelentették. A világot, 38

amelyet meg akart hóditani a maga művészetének

és a népnek. És a világot, a művészet és a nép részére meghóditandó világot jelentették számára azok a másfajta deszkák is, amikből negyvenkilenc májusában a drezdai barrikádokat tákolták össze. Wagner mindenekfölött művész volt és élete minden cselekedete, agya minden gondolata a művész volta köré kristályosodott. Forradalmár volt, de nem azért, mert megdobogtatta szivét a tömegek nyomora,

hanem pusztán és öntudatlan, kegyetlen kizárólagos sággal csak azért, mert művészete forradalmi művé szet volt és művészi revoluciója valóra váltásához szüksége volt a szociális forradalomra . A mulattatás művészetével szemben Wagner az áhitat, az elmélyedés művészetét hozta . A sablon

művészetével szemben az uj vakmerőségét, köznapok kal szemben az ünnepnapot. Az élettelen részekre bomlott, a szinpaddá, zenévé, drámává hasogatott tetemekkel szemben ujra meglátta és megalkotta a görög dráma nagyszerü egészét : a hatalmas „ Gesamt

kunstwerket“ , amely egyrészt ujra eleven egységbe öltözte a szinpad , a muzsika, a tánc, a piktura, a dráma szétszakitott részeit, másrészt ujra az egész nép művészetévé akarta tenni a századok óta csak a

hatalmasok és gazdagok mulatságát szolgáló művé szetet. Minden szépséget össze akart foglalni egyetlen nagy ünnepi házban . És ugy érezte, hogy a minden szépség összefogásához nemcsak a szinpad kell , hanem

a nézőtér is . A szinpadon eggyé akart kovácsolni minden művészetet , a művészetet pedig eggyé akarta kovácsolni a néppel. Ez a wagneri Gesamtkunstwerk

igazi tartalma és nem értik, vagy meghamisitják 39

Wagnert azok, akik ennek a nagyszerű viziónak csak az egyik felét : a szinpadot látják meg és kicsonkitják belőle a másik éppoly jelentős felét : a nézőteret. Wagner oroszlán erejével, oroszlán bátorságával és fenségével küzdött , a kicsinyes, felületeken maradó,

az inycsiklandó és szórakoztató művészet l'art pour l'art-ja ellen . Azt követelte, hogy a művészet az élet legmélyéről , az áhitatok legbensejéből, a néptömegek feneketlenségeiből fakadjon - és ezt a kollektiv ösztönökből feltörő művészetet az egész népnek, a

kollektivitásnak akarta adni. Gyönyörü ideálja: Bay reuth ünnepi játékháza ezt a gondolatot akarta meg valósitani . Nagy népi művészetet akart itt teremteni az egész nép ünnepéül. Ingyen szinházat akart, meg

akarta törni azt az ércerejü kényszerüséget, hogy a mai rendben a szinház kapitalista üzlet Szinház kommunizmusával azt próbálja Bayreuthben, amit Cabet próbált Icariában, amit az utópiás szocialisták kései utóda, Upton Sinclair próbált csak nemrégen is megint Amerikában : egyedül, elszigetelten , ki

csiben meg akarta valósitani a jövő országát már a mai nagy kapitalista rendben. Persze, hogy ez a gyönyörü és vakmerő harc nem az apró sziget harca a világóceánnal végződhetett máskép, csak az óceán győzelmével . Wagnernek, ha valamit is meg akart valósitani mű vészetéből, végül is kompromisszumot kellett kötnie. -

A született forradalmárnak művészete kedvéért el

kellett tántorodnia a forradalom mellől . Ha egyáltalán élni akart, meg kellett csonkitania lelke legértékesebb részét .

Hosszu évtizedekig egyre magasabb ormok felé 40

tört a Wagner művészete és forradalmisága . A szinész mostohaapja révén, az operaénekes bátyja meg a szinésznő felesége révén Wagner nagyon korán oda sodródik a szinházhoz. A muzsika a vérében van , a

szinház kiteriti előtte minden csábitó csodáját és minden bomlott korruptságát

operairó lesz , kar

mester, szinházi ember. Würzburg, Magdeburg. Kö nigsberg, Riga az élete első állomásai. Munka, nagy tervek , sok kin, fantaszta ötletek , hajszás menekülés a maga nyugtalansága elől , az adósok börtöne elől .

A nyugtalanság, a nyomor, a siker áhitása 1839 -ben kihajszolja Párisba . Huszonhat éves, meg akarja hódi tani Párist, a zene világfővárosát, de nem boldogul a juliusi forradalom után szürkéllő évtized Párisában ,

a juste millieu uralma idején . De mialatt Párisban hajszolja a szerencsét, a szerencse Németországban szalad utána : a Rienzi , a Bolygó hollandi megostro

molja a siker várát. Meghivják Drezdába szász királyi udvari karmesternek, megirja a Tannhäusert és a

Lohengrint, kiterveli a Mesterdalnokokat. Nekiindul forradalmi művészete utjainak és mintha a história véres izzással vakitó példán akarná neki megmutatni

a forradalom utját: – kitör a negyvennyolcas revo lució . Wagner egész lelkével beleveti magát a forra dalomba. Izgató ujságcikkekkel, forradalmi plakátok kal, harci versekkel vesz részt a mozgalomban . De testét is kiteszi a viharnak : a 49 -es májusi fölkelésben

maga is kiáll harcolni a barrikádra. Örökösei, meg a bayreuthi centrum akárhogy tagadják is ezt a ,,kom

promittáló

cselekedetet, akármilyen féltékeny titok

tartással dugdossák is a barrikádharcosra vonatkozó dokumentumokat, kétségkivül való bizonyságok van 41

:

nak e gyönyörü emberi gesztus valósága mellett. Wagner igenis harcolt a barrikádokon és még azzal se mentegethetik a filiszterek , hogy valami heves,

tüzes ifju volt, akit a vére bolonditott aa forradalomba , mert 1849 -ben Wagner harminchat esztendös, élete és alkotása csucsán álló férfi .

A forradalomban Wagner a legszélsőbbekhez tartozott . Egyik cikkében azt kivánja, hogy a király mondjon le önként a köztársaság javára és akkor

hálából megválasztják a köztársaság örökös, bár jogok nélkül való elnökének . A szász király természetesen

nem volt tulságosan elragadtatva udvari karmestere e szeretetreméltó ajánlatától . Mikor aa fölkelést leverték,

Wagnert halálra üldözte a királyi hatalom. Sikerült elmenekülnie. De köröztették. Weimarba, Párisba, Zürichbe futott és tizenkét hosszu esztendeig nem

léphetett német földre. A számkivetésnek e tizenkét keserves, gondok és nyomoruságok kinjaival korba csolt évei hozták meg Wagner művészi alkotásának

legfenségesebb csucsrajutását. Az ötvenes években irja meg mély elméleti munkáit és alkotja meg leg tökéletesebb műveit. A Nibelung-tetralogia, Tristan és Izolda , a Művészet és forradalom , A jövő művé szete – ezekben áll előttünk legtisztább ragyogással a wagneri művészet képe . Ez

az

a művészet, amely megérteti Wagner

alkotásának példátlan sikerét

és

hóditását. Nem

véletlen az, hogy Wagner előtt zenésznek sohasem volt még ilyen köz nélkül való és erős hatása. Ahogy nem véletlen az se, hogy Bernard Shawról, aki különben legkitünöbb ismer je és magyarázója Wagnernek , valaki ugyad képet, hogy a British 42

Museum könyvtárában a Marx Kapitalja és a Waagner partiturája volt egyszerre a kezében . Wagner és Marx között sok és szoros kapcsolat van . Egyazon kor, ugyanaz a polgári társadalom kapuit döngető szociális erő, a negyvenes évek nagyszerü forradalmi lendülete formálta meg Marx és Wagner kemény koponyáját . Ahogy Marx évtizedes hatásának titka az, hogy leg

mélyebben látott bele a kapitalista társadalom szöve vényébe , ugy Wagner roppant és immár évlizedek óta tartó hatásának magyarázója az, hogy tele van aktualitással . Nem a napi szenzáció értelmében , hanem ugy, hogy benne élnek és lüktetve vernek az utolsó

évtizedek legerősebb szociális tendenciái . Az arany és a szerelem , a szolgává tett proletár és a maga aranyával másokat tönkretevő , magát elpusztitó tökés áll Wagner nagy drámai szimbólumai mögött. Alberich , a tolvaj törpe - a tipikus hajcsár; Fafner, az óriás --a vagyonba belehájasodott burzsoá ; a Nibelungok valóságos letiport proletárok ; Siegfried a cselekedet, a kard, a harc ifju hőse, aki kivonul, hogy megmentse az emberiséget az arany átkától

-

nagyszerü és

mély szimbóluma az ifju és kardját uj höstettekre övező proletárságra . (Hogy mindez nemcsak bele magyarázás , hanem csakugyan Wagner látása , azt

teljes bizonyitó erővel mutatja ki az angol Shaw és az osztrák Ellenbogen analizise.)

Wagner megirta nagy remekműveit a kapitalizmus ellen, de a kapitalizmus félelmetes bosszut állt rajta

aa maga módján – éheztette, gondfuriákkal gyötör tette, örökös eltemetéssel fenyegette. Ekkor jelentke

zett az exaltált mentöangyal : II. Lajos bajor király. A Wagner felé valósággal szerelemmel közeledő 43

király támogatja , tervei megvalósitására segiti Wag nert és Wagner belemegy a kompromisszumba . A köztársasági Wagner II. Lajos udvari embere lesz. A szocialista Wagner aa burzsoázia ünnepelt zenészévé válik . Az atheista Wagner megkomponálja a Parsivalt. Parsival , a kereszt „ Tor“ -ja megtagadja a pogány Siegfriedet, a kard hösét . A Siegfried szabad erdeje helyébe a Parsival tömjénes Gralcsarnoka kerül. A

népszinház gyönyörü ideálja a valóságban Bayreuth lesz. Az ingyen szinház helyét a világ legdrágább szinháza foglalja el . A néppublikum viziója helyén

az arisztokraták és milliomosok publikumának valósága van. A tömegek helyett csak a kevesek juthatnak a Wagner művészetéhez. A kollektiv művészet művészi monopóliummá torzult. Wagner élettragikumának egész mélysége tárult fel halála harmincadik évfordulóján, munkái szabaddá válásakor abban a csunya marako dásban, amely törvényes örökösei és a szinházgyáro sok között folyt. Azért marták egymást, hogy utolsó

alkotását, a Parsivalt csak bayreuthi monopóliumban szabad.e játszani vagy pedig kapitalista szinházüzle tekben is. A tragikum feneketlen szakadéka pedig az volt, hogy az még csak szóba se kerülhetett, hogy a nép, a Wagner- áhitotta tömegek számára nyissák meg a wagneri művészet kapuit.

44

FRE

I

L

I

G

R

A

T

H

Forradalcm dübörgése, harci lárma , embertömegek egymásra zudulása, osztályok véres, éles harca : ez a >

hangulati velejárója aa Freiligrath nevének. A negyvenes évek nagy erjedése teremtette ki magából ezt a

nagy költőt is, ahogy aa tizenkilencedik század második felének szinte minden rendkivüli koponyáját ezek az évek formálták keménnyé, lázadóvá. A férfi Heinenek, a fiatal Marxnak a kortársa volt. A juliusi forradalom idején volt husz esztendős, a negyvenes években ért férfiuvá. A polgárság nagy küzdelmének utolsó fel vonásába állitotta a sorsa.

Ez a polgárság már megmutatta oroszlánkörmeit a tizenhetedik század angol forradalmában, már halált hozó ugrással vetette rá magát feudális ellenfeleire a

tizennyolcadik század francia forradalmában és , leg felső rétege uralomra lendült az angol reform - billel és a francia juliusi forradalommal. A negyvenes évek most a polgárság egészének az uralmát készitették

elő. A negyvennyolc végigfutó világrengése február huszonnegyedikén Párisban, március tizenharmadikán

Bécsben, tizenötödikén Pesten, tizennyolcadikán Berlin ben roppant rázkódással megteremti a polgári Európát. De a polgárság győzelmi indulójába már belesivit a

proletárság éles hangja is. Megjelenik a história szin padán uj szereplőként a munkásság is és ime, amit mond, sehogysem akar beleilleni az ünnepi szindarab idilljébe és görögtüzes apotheozisába, hanem elfelejtve 45

a betanult szerepet, már nem a feudális előjogok ellen ágál, már nem a polgári testvériség, szabadság, egyenlő ség szózatát mondja, hanem a munka jogáról, a gazda ság egyenlőségéről és szabadságáról beszél. A rendezők megzavarodnak . A végszavak nem jól feleselnek . A disz-puskaporpuffogtatás komolyra fordul : a prole társág ellen szegeződnek az ágyutorkok , a görögtüz

piros fényét a kibuggyanó vér pirossága váltja fel, A február után elkövetkeztek ime a junius napjai.

A feudalizmus ellen a polgársággal együtt harcoló munkásság most a polgárság ellen fordul és elkövet kezik az első kiábrándulás : Cavaignac ágyui a pro letárság ellen vonulnak fel .

Ebbe a históriai perspektivába kell Freiligrathot beleállitani, ha meg akarjuk érteni . A pályája első része : ébredezés magára, eszmélés polgári mivoltára. Aztán a forradalom kürtöse. Az egyre haladó harc

egyre radikálisabbá teszi : a proletárság mellé sodorja. És mikor, a forradalom bukása , a reakció gyözelme után, mégis megszületik a vas és vér és arany árán egybekovácsolt polgári Németország, megbékül vele . Egyaránt költőjét látja hát benne a német polgár

ság és a német munkásság. A polgárság szobrot emelt neki , a munkásság ünnepi magasztalással reklamálja magának .

Mégis több joga van hozzá a proletárságnak, hiszen a legpompázóbb szépségü verseit aa proletárság hatása alatt és Marx ujságjába a „Neue Rheinische

Zeitung“ -ba irta. És világhirüvé nem az első korsza kának keleti fantáziái, se a német- francia háboru

idején irt néhány verse tették , hanem élete derekán, a forradalom zivatarában alkotott munkái : a ,, Ça ira " 66

46

hat vérpiros rózsája , á „ Politikai és szociális versei. " Kereskedő Amsterdamban . A végireláthatatlan tenger, a távol országokba induló, a messzi világ

részekből jövő hajók felgyujtották a fantáziáját. Izland a

vulkánjai, Afrika sivatagjai, az egyenlitë buja őserdői élnek ezekben a forrón lihegë, buja szinpompáju,

keleti gazdagsággal rimelő verssorokban. Az apró német nyárspolgári városok szükös világa helyén ime öt világrész csodái. A negyvennyolc előtt volt német

filiszter helyén vakmerő, erőben, bátorságban, termé szetességben élő népek, a távolban uttörő ültetvénye sek, bátor kalandorok, tengerészek küzdelmei, tágas

kikötők zajló élete, a puszták oázisai, a folyóból kitekintő krokodilus, a zsiráf hátán kisérteties, éjszakai

vágtatással lovagoló oroszlán , a hosszu sorban végig huzódó tevés karavánok

mintha ezt az egész

költészetet a puszták homok-köde lepné be : olyan izzó, fojtó, tikkadt a levegője, mintha mindig aa vihar előtt való mennydörgés tompa, távoli dübörgése hangzana ezekben a sorokban .

Mikor később, a forradalmi versei idején támad ták , hogy valaha nem volt forradalmár, hogy renegáttá

lett , joggal mondotta : „ Nem értem , hogyan csodál kozhatnak azon ,

hogy forradalmi költővé. lettem,

hogyan konstruálhatják meg egész fejlődésemet ki

vülről, ahelyett, hogy belülről magyaráznák. Első korszakom, a sivatag- és oroszlánköltészet is alapjá ban forradalmi volt. A leghatározottabb tiltakozás volt aa langyos költészet és a langyos társadalom ellen .“ Öntudatlan , magára még nem eszmélt belső forra >

dalmiság ez. Az első német vasuti vonal évében , 1838-ban , a huszonnyolc éves Freiligrath ime a világ 47

piac, a világkereskedelem milyen szédito perspekti váját tárja fel, a polgárság forradalmi missziójának milyen hatalmas szinfóniája száll felénk. Ez az első forradalmiság kezdetben politikailag nem nyilatkozott. Messzi világokba ábrándozott el, de a német földön még nem érkezett el a tettekhez. Még ezernyolcszáz

negyvenben irja hires sorait Herwegh ellen , hogy a költő magasabb örhelyen áll, mint a párt bástyája, még negyvenkettőben tiltakozik, hogy a költészetnek ne volna egyéb feladata, minthogy à la Herwegh a

trombitát harsogtassa, még kegydijat fogad el IV. Frigyes Vilmostól , – de az események gyors egy másrakövetkezése egyre inkább belesodorja a politi kába, már negyvenhárom vége óta nem veszi fel a királyi ajándékot és negyvennégyben már megjelenik „ Hitvallás " -a. Politikai versek,, már a demokrácia mellett ; már bevallja , hogy a „magasabb örhelyről" leszállott a „ párt bástyájára “ és arról beszél , hogy az a fejlődés, amin ő most keresztülment, voltaképpen ugyanaz, mint az egész nemzet fejlődése a politikai tudás és állásfoglalás felé.

És most gyönyörü repüléssel hagyja maga mögött a negyvenes évek politikai költőit. Negyvenhatban meg jelenik a „ Ça ira “ . Hat vers . Az első versek Német országban, melyek nyiltan a forradalom jelszavát veszik szárnyukra . Prófétasejtéssel látja Freiligrath előre a forradalmat, mint nálunk Petöfi. És ő is örömmel, lelkesedéssel várja. Megjelenik előtte a forra dalom büszke kalózhajója, amint üldözőbe veszi az állam rothadt gályáját ; lelkesiti , hogy vessen tüzet az

egyház álszentes jachtjára, a vagyon ezüstflottáira . Mintha két esztendővel előre látná aа berlini forradalom 48

egyik höstettét, a fegyvergyár megostromlását. Viziós képek vonulnak el előtte. A népnek már nincs betevő falatja, rongyain keresztül fütyül a szél . Rátörnek a fegyvertárra. Aztán más kép. A nyomda. A betü milliókat golyókká öntik. Ez lesz csak a gyönyörü szabadságkiáltvány, ez az igazi szabad sajtó. Megint más vizió. Csodás hajó . Csupa csillogás, zászló és disz. Rajta udvari pompa. A porosz király utazik.

És a hajó gyomrában a füst és korom között a proletár a

a

gépész, aki egyetlen mozdulatával levegőbe röpithetné királyostul az egész hajót. Hatalmas ellentét : az isten

kegyelméből való királlyal néz farkasszemet az isten haragjából való proletariátus. És a forradalom viszi , ragadja magával. A harcok minden állomása uj ének, uj lelkesedés. Svájcban kezdődik a harc, diadalmas ujjongással irja : „ Im Hochland fiel der erste Schuss “. Bécs elkergeti Metternichet, Berlin népe utcai harcban legyőzte az elitegárdát, mámorosan hirdeti az uj nemzeti szint : fekete a puskapor, vörös a vér, arany a láng szine. A forradalom elérte csucspontját. Már békét, már

minden áron való rendet akar a polgárság. És négy hónappal a márciusi napok után már lejtőre jut a forradalom , már robog, törtet előre mindent legázoló erővel a reakció . Látomás száll a költő szeme elé.

„ A halottak az élőkhöz" szólnak . A barrikádok halott

jai, akik halálukkal váltották meg a nép szabadságát .

A nagy március halottjai szólnak szemrehányással a sirból. Még csak néhány hete, hogy odakényszeritették palotája erkélyére a királyt, hogy le kellett jönnie halott, de halálukkal diadalmas ellenfeleihez, hogy le

kellett vennie kalapját a nép parancsára és ime már 49

4

elvesztették az élők , amit a halottak kivivtak . És mintha ez a költemény szimbolumává lett volna a

forradalomnak : a halottak dicsősége volt immár az egyetlen dicsőség, a jelen csak gyáva meghunyász kodást, a jövő csak gyászos elbukást hozott. Berlinbe bevonul megint a gyülölt, a legyőzött szoldateszka. Bécs hősi ellentállás után elesik. Még csak Magyar országon lobog aa forradalom zászlaja. Már csak ez az egy nép maradt meg a szabadság előörsének és amikor

a Neue Rheinische Zeitungot legyilkolják, Freiligrath egy gyönyörü versében bucsuztatja a forradalom elesett

harcosát, aki azt kéri végtisztességül, hogy a magyarok küldjenek három üdvözlő sortüzet a ravatalához.

A forradalom parazsát hamu lepi be. Freiligrath Londonba menekül . Megint kereskedő lesz . Mintha az

egész polgárság sorsát példázná az ő élete sorsa. Kereskedő volt. Belesodródott a forradalomba , hogy azután ujra csak kereskedő legyen. A forradalmi vér eső után buján felburjánzó ipari , kereskedelmi élet lecsendesitette a forradalmi lelkesedést. Freiligrath is

elhallgatott. Alig van eredeti verse ezután . Csak az 1870-es német-francia háboruban szólal meg ujra. Harcra tüzel, de azután megirja a „ Gravelottei trom bitát“ . Rettentő ütközet után csupa holttetem a mező . Megfujják a trombitát gyülekezésre. De golyó furta át, nem harsog harciasan, csak nyöszörgő, panaszos hangot ad . Gyászolja, siratja a holtakat. Mintha Freiligrath költészetét is , a forradalomnak ezt aa hatal mas harsogásu trombitáját is golyó találta volna sziven

a forradalom harcaiban. Hazatérhetett Németországba , nemzeti ajándékkal is ünnepelték, de ő csak aa halottjait tudta elsiratni , az uj harcoknak már nem lett aa hirdetője, 50

D

A

W

R

N IN

A tizenkilencedik század egész gondolatépületé nek két hatalmas épitőmestere van : Darwin és Marx . Megszámlálhatatlan ma már azoknak a száma, akik

téglát hordtak vagy kőkockákat hengergettek ennek a a csodálatos palotának a megépitéséhez . Minden tudós elhozta a maga adatait, minden feltaláló a maga gépeit, minden művész a maga érzéseit , de

ezek csak oszlopai , termei és arabeszkjei ennek a gondolatépületnek ; a szerkezet, az alaprajz , a fel épités módszere Darwin és Marx munkája. A fejlődés ez Darwin és Marx alkotása. nagy gondolata Darwin a szerves élet világában , Marx az emberi

társadalomban mutatta meg a fejlődést és mutatta meg a fejlődés alakitó tényezőit. Gondolatvilágokat rengető forradalmat jelentett az emberi tudásban a marxizmus és darwinizmus

megszületése. „ Csillag esik, föld reng, jött éve csu dáknak "

az 1859- es esztendő ilyen remegtető,

ujságokat hozó esztendeje volt a régi világnak , ebben az esztendőben jelent meg Marx elméletének az alap munkája : „ A politikai ökonómia kritikája “ és Darwin elméletének a nagy megfogalmazása : „ A fajok kelet kezése .“ Először formulázódott meg tudományos tel

jességgel a kapitalista társadalom változhatóságának és az állati és növényi fajok változhatóságának az elmélete . Először történt meg, hogy a természet tudomány és a társadalomtudomány belátta és be is 51

bizonyitotta önmagáról, hogy történelmi tudomány. Formát öltött az a nagy alapvető felismerés, hogy a természetnek csakugy megvan a maga történelme, mint a társadalomnak. Hegeltől Marxig és Lamarcktól

Darwinig fokról-fokra ennek az eredménynek a meg teremtésén dolgozott minden tudományos haladás.

Egy hosszu élet minden kedvező körülménye találkozott össze, hogy Darwin megalkothassa ezt a

világnézeteket felforgató életmunkáját. Olyan család

ból származott, amelyben a természettudományokkal való foglalkozás nemzedékről-nemzedékre átöröklődő

tradició volt. Már dédnagyapja is természetimádó , nagyapja a hires Erasmus Darwin, költő és természet tudós, akiben már megvillant a fejlődés gondolata, az apja neves és tudós orvos. Darwin maga is orvos nak készült, aztán teológiával próbálkozott, de volta képen egészen rendszertelen és semmi fékkel nem korlátozott volt a nevelése. Az apja vagyonos ember

volt és soha egy pillanatig sem kellett kenyérkere setre adnia magát. A természet iránt való érdeklődés korán jelentkezett benne és egyik tanára , Henslow, valami kis botanikára tanitotta Cambridge-ben, egy diáktársa pedig geológiai kalandozásra csábitotta nyugati Angliában. Se határozott életpályája , se komoly dolga nem volt, amikor nagyszerű alkalom kinálkozott , hogy a céltalanság Angliáját elhagyja és belevesse magát egy világkörüli ut kalandjaiba . A Beagle-hajó geográfiai mérésekre indult, de egyben természettudományi anyagot is akart gyüjteni és Henslow professzor a nem egészen huszonhárom

esztendős Charles Darwint ajánlotta maga helyett

Természettudományi kisérőnek. Majd öt esztendeig 52

tartoit a Beagle földet körülkerülő utja : 1831 decem berében indult el és 1836 októberében került csak

vissza Angliába Darwin . A hajóraszállás napját később második születésnapjának mondotta, magát

az utat pedig élete legboldogabb eseményének. Ren geteg gyötrödés, sokszor emberfeletti fáradtság, állan

dóan kinzó tengeri betegség volt ennek az utnak a külső képe, de a valódi belső eseménye Darwin élet céljának a megformálódása volt. Darwin igen sze rencsés diszpozicióval indult el a nagy utra , egy

általán nem volt „ szakember“ , nem nyügözték le az akkori természettudomány megcsontosodott előitéletei . >

Éppen csak hogy a botanika és geológia elemeit ismerte, az uton nem is érezte magát tudósnak, csak

gyüjtőnek . De éppen ez volt a szerencséje . A minden felől elébeözönlő tényeket és adatokat minden elavult

elmélettől mentes szemmel nézte és igy nem kellett előbb akadályokat elháritania , amikor a valóság elmé

letét akarta megtalálni . A nagy utról csodálatos gazdag ságu anyagot vitt haza, uti naplóját 1839-ben adta ki, a hatalmas anyag geológiai és zoológiai feldolgozását pedig tiz esztendő alatt végezte el .

Uj korszak kezdődik aztán az életében. A hatal mas fizikumu, minden sportban kiváló, semmi fárad ságtól soha meg nem rettenő harmincesztendős férfi hirtelen megrokkan testileg és ettől kezdve egész éle tének külső képe állandó küzdelem a betegség réme ellen. Nemcsak a munkája anyagával kellett vias kodnia, de állandó harcot kellett állnia a maga testi

gyengeségével is. Csak Darwin szerencsésen nyugodt és derüs temperamentuma, amely jókedvvel beletörő dött élete mechanikus, aszkéta rendszerességébe, tette 53

lehetővé, hogy igazi nagy műveit éppen életének ebben a korszakában alkothatta meg. Az anyag

gyüjtés hangyamunkáját egy pillanatra sem szakitotta meg, a Fajok keletkezése 1859-ben minden akadá

lyokon keresztül megjelent és meginditotta a termé szettudományok forradalmát .

Darwin előtt a természettudomány szent dogma

ként hitt az állat- és növényfajok változatlanságában . A különböző fajok megvoltak eszerint már a világ kezdetekor és egymástól függetlenül fennmaradtak mindmáig ugy és akként, ahogy valami felsőbb hatalom megteremtette őket. Ha pedig a föld törté nete mégis ugy mutatta, hogy világrészek állnak ma

ott , ahol valaha tengerek és tenger hullámzik ott, ahol valaha szilárd föld állott, ha az ásatag állatok egyre nagyobb számmal mutatják, hogy a mai fajoktól

igen különböző állatfajok éltek, hát ennek meg az volt az oka, hogy bizonyos időközökben roppant tüz és vizkatasztrófák pusztitottak végig a földön, meg semmisitettek minden életet és aztán ujra kellett szü letnie minden szerves életnek. A régi tudomány a

földi erők működésében vak és , dühöngő Sámsont látott, aki időnként ujra meg ujra magára dönti egész

templomát. Darwinnak kellett jönnie, hogy meg mutassa , hogy a földi erők nagy épitőmesterként működtek : nem romboltak, hogy aztán a hamu helyén uj viskót épitsenek, hanem emeletet emeletre emelve épitették fel aa szerves világ roppant csarnokát. Darwin kimutatta, hogy a növény- és állatfajok nem külön-külön alkotódtak meg, hanem egymásból szár maztak, hogy az állatok és növények hires Linné rendszere egyben a rokonságuk rendszere is . A leg 54

fejlettebb gerincesekig és virágos növényekig egyetlen család az állat- és növényvilág, amely fokozatosan fejlődött az egysejtü öslényekből a szerves élet cso dálatos hierarchiájáva . De Darwin nemcsak a szerves élet fejlődéselmé

letét teremtette meg, hanem ennek a fejlődésnek a hajtóerőit is felfedezte . Bebizonyitotta, hogy az állat és növényfajok szükségszerüen változtak, mert mi közben a változékonyságra való hajlamuk állandóan különbözővé teszi az egyéneket , az átöröklés egy

felől konzerválja az egyes fajokat, másfelől lehetővé teszi a változatok nemzedékről-nemzedékre szállását .

A fajok egyénei állandóan változhatnak, a változások átöröklődhetnek és ha a változások állandóan egy

azon irányban történnek, akkor lassanként uj faj keletkezik. Arra a döntő kérdésre pedig, hogy mi lehet a hajtóereje valamely faj egyirányban haladó változásának, Darwin a létért való küzdelem elvével

felel. Az életkörülményekkel való gigászi harcban mindig csak a legalkalmasabbak maradhatnak élet ben, csak ezek szaporodhatnak . Minden olyan egyén nek , amely valamely tulajdonságánál fogva különb,

mint fajtája többi tagjai, több a lehetősége az életben maradásra, a természetes kiválasztás (ugyanugy, mint a háziállatok tenyésztésében a mesterséges kiválasz

tás) öt jelöli ki továbbszaporodásra és igy azok a tulajdonságok, amik különbbé tették, nemzedékről nemzedékre szállva, végül is uj, az életviszonyokhoz

inkább alkalmazkodott, tehát magasabbrendü fajt hoznak létre.

Ezt az elméletet alkalmazta Darwin 1871 -ben megjelent másik hatalmas munkájában : Az ember 55

származásában az emberi faj életére is . Ez lett Dar winnak legforradalmibb, legtöbbet támadott, legtöbb reakciós orkánt kiváltó elmélete . Ahogy Kopernikus

a földet beleillesztette a bolygórendszerbe, ugy Darwin az embert belekapcsolta a zoológia egyik fejezetébe. a

Az ember származására alkalmazott fejlődéselmélet már nemcsak a speciális természettudományt forra dalmasitotta, hanem az egész emberi gondol kodást .

És éppen itt van Darwin roppant jelentőségének a kulcsa : nem egyetlen szaktudomány embere volt, hanem tudományok egész sorát egyesitette. Ez nem jelenti azt, hogy a korallokról irt tanulmánya ne volna tökéletes geológiai szakmunka , a cirripédiák mono

gráfiája vagy a növények megtermékenyüléséről és mozgásairól való studiumai ne volnának uttörő jelen tőségü zoológiai és botanikai szakmunkák . De dön töen uj és a tudomány utját korszakosan megszabó alkotásai éppen azok az elméletei, amelyekben keresztültörve a „ szakok “ válaszfalain , a geológia,

botanika , zoológia, anatómia, paleontológia , biológia minden eredményeit egyesiti. A földi élet különböző tereiről való tudományo kat Darwin egyesitette először, mert ő látta az egész

földi életet először egységesnek. Ahogy mások egy faluval , a szülőföldjükkel gondolkodnak, ugy ő az egész földet érzi maga alatt. Akármilyen büszke is arra, hogy angol, igazi hazája az egész térkép, az egész földgömb. Soha senkire ennyire nem illett a világpolgár elnevezés. Nemcsak nemzet és haza szem pontjából élt az egész földön, nemcsak a politikai határokon tette tul magát, hanem az óceánok és .

56

kontinensek határain is. Es nemcsak az emberfajok és különböző szinü emberfajták határai mosódtak el az ő szeme előtt, hanem az egész emberiségen tul

egynek érezte magát a növény- és állatvilággal is. És nemcsak a szerves élettel állott szoros kontak tusban, hanem még ezen is tul , az egész szervetlen világgal szolidáris volt . Az ásványok élete, a geológia izgalmas rejtelmei, a tengerek árapálya, a kiemelkedő meg elsülyedő szárazföldek regényei, a tüzhányók és földrengések drámái – mindezt egyformán figyelte és érezte. Az egész föld minden életnyilvánulása, minden lihegése és sóhajtása, minden orkános felhör

dülése ugy élt előtte, mint a regényiró elött az

emberek életkinja és életöröme. És csodálatosan át fogó szeme nemcsak aa föld jelenét látta, de aa tegnapját is. Látta, hogyan él a növény, az állat, az ásvány , hogyan él a tenger, a tüzhányó, de azt is látta, hogy ahol ma tengerek simulnak , ott valaha szárazföldek

emelkedtek, ahol ma trópikus bujaság a pompázó ur, ott valaha jégmezők szikráztak. Látta, mint temette

magába a föld egész rétegeit kihalt állat- és növény világoknak, mint rakódtak elhalt emberi kulturákra uj emberi kulturák. Mindezt már előtte is, mások is látták. De mások mindezt csak részekben és részen

ként látták . Ő volt az első, aki mindezt egyetlen nagy egységben látta és érezte, aki a földi élet vala mennyi tényezőjét nem egymástól izoláltan, hanem

egymást átszőve, egymás életében dolgozva, egymásra hatva, szétkapcsolhatatlan egységben látta. Botanikus , zoológus, geológus, anatómus, meteorológus előtte is volt akárhány, de ő volt az első, aki mindezt egy ségbe foglalta , aki azt az uj tudományt megterem 57

tette, amit a földről szóló tudománynak nevezhet nénk. Elötte voltak tudósai a növényeknek, az ásvá nyoknak , az állatoknak , az embereknek , aa szeleknek de ő a Föld tudósa volt .

58

B

A

K

U

N

I

N

Orosz viszonyok teremtik az olyan életpályát, amit Bakunin futott meg. Az orosz cárizmus törté nelmi törvényszerüséggel produkálta az arisztokrata forradalmárokat. Bakunin életének kezdetei olyanok, mintha Kropotkinnak, aa másik nagy orosz arisztokrata forradalmárnak az emlékiratait olvasná az ember .

Régi, nemesi familiából való, az apja sok száz paraszti „ lélek “ ura. Katonának adják és nagy harcokat kell

verekednie az ősi hagyományok apai zsarnokságával, hogy levethesse magáról a cifra uniformist. A tudo mány fényes napja vonzza , ugy érzi, hogy feléje kell röpülnie akkor is , ha belepusztul. A hegeli filozófia teszi gondolkodó emberré, Herzen támogatásával kül

földre jut és egyetemi karrierre gondol . A hegeli bölcsészet jobbszárnyának a minden meglevő észszerü ségét hirdető tanitásától csakhamar a radikális bal

szárnyhoz fordul , amely már egyre inkább azt a felét ihangsulyozza Hegel tanitásának, hogy ami észszerü annak lennie is kell . Feuerbach megszabaditja vallási

illuzióitól, Weitling révén találkozik először aa proletár-, szocializmussal. A svájci rendőrség gyanusnak találja

a kommunisták közt való forgolódását és denunciálja az orosz cárizmusnak. Az orosz szenátusi biróság katonai és nemesi rangjának elvesztésére itéli és ki

mondja, hogy ha visszatérne Oroszországba, Szibéria és kényszermunka vár rá. Huszonnyolc éves korában elvágódik Bakunin 59

előtt az orosz élet és kitárul előtte a maga egészében Európa. Párisba megy és jobb irányt nem is választ hatott volna . Páris volt akkor a világ szociális fejlő désének a közepe : Heine, Marx, Proudhon , George

Sand, Herwegh városa. Marx és Proudhon gondolatai formálják Bakunin koponyáját: a szocializmus és anarchizmus rajtuk keresztül válik Bakunin életének

centrumává. De a messzenyuló orosz kéz itt is eléri Bakunint és 1847 -ben kiutasitják Párisból, csakugy, mint 1845 -ben Marxot, akit a szintén messzenyuló

porosz kéz taszitott ki Franciaországból . A 48 -as forradalom elsöpörte Franciaországban a polgárkirályságot és rákoppintott az orosz és porosz reakció messzire nyuló kezére. Marx is, Bakunin is

ujból visszatérhetett Franciaországba. A februári forra dalommal kezdődik Bakunin életének uj fejezete. Testestöl- lelkestől beleveti magát a forradalom kavar gásába és beleveti magát ezután is minden kinál kozó forradalmi mozgalomba . Született forradalmár. Roppant energia , csodálatos szivósság, elfáradhatatlan szónoki készség van benne. Igazi • titán, mint Marx , .

aki mázsás sziklakövekkel tud dobálódzni , de nem

alkotó természet, mint Marx, aki mázsás sziklakövek

ből várfalakat tud épiteni . Már első forradalmi szerep lésénél is jellemző rá Caussidière felkiáltása : „ Micsoda

ember ! micsoda ember ! A forradalom első napján egyszerüen megfizethetetlen , de másnap már föbe kell lövetni “.

kitört a német forradalom, Bakunin oda

siet és megmutatja a parasztoknak , hogyan kell a földesuri kastélyt felgyujtani . Mikor Prágában felkel a nép, Bakunin ott van a barrikádokon. Megint szinte 60

aki az irja egy cseh forradalmár általános zürzavarban nem vesztette el a fejét és aki

ő az egyetlen

szilárd akarattal próbált a reakciótól könnyelmüen

provokált forrongásból valóságos forradalmat csinálni . Ott volt mindenütt, ahol veszedelem volt, részt vett

minden titkos és nyilvános gyülekezeten , harcolt a barrikádon, tárgyalt a követekkel

és vezére lett a

prágai forrongásnak . Negyvenkilenc májusában kitört Drezdában a forradalom, a nép barrikádokat épit, forradalmi kor természetes , hogy mány keriti hatalmába aa várost, Bakunin ott áll a harc első sorában . Bakunin megint

a legvakmerőbb, a legelszántabb és megint ő lesz a lelke, az igazi vezére a forradalomnak. Ahogy Marx irja a német revolucióról szóló történelmi mun

kájában : „ Drezda nagyrészt proletárforradalmárai tehetséges és hidegvérű vezért találtak Bakunin Mihály orosz menekültben " . A felkelés összeomlik és vele

kimerülten roskad össze Bakunin is . A végső ki merültség álmában fogják el .

Hosszu börtönélet kálváriája kezdődik Drezdában

Bakunin számára. Meglakja a drezdai, a neustadti, königssteini börtönöket, a szász haditörvényszék

halálra itéli, de aztán „ kegyelmesen “ csak életfogy tiglan tartó börtönnel sujtják. Azután osztrák kézre kerül. Prágai fogságból Olmützbe viszik, ahol annyi magyar forradalmár nyögte a habsburgi reakció bilin cseit . Az osztrák haditörvényszék is halálra itéli , de

büntetését megint csak életfogytiglan fogházra változ tatják. Az osztrák reakció végül kiszolgáltatja az orosz reakciónak . A cárizmus is életfogytiglan tartó fog

ságra veti, a Péter-Pál erödbe, majd Schlüsselburg 61

várának börtönébe kerül. Azután mégis csak meg nyilnak előtte a börtön ajtai, de csak azért, hogy szibériai számkivetésbe vessék. 1849-ben kezdődik börtönkálváriája és csak 1861 -ben sikerül megszöknie Szibériából . Yokohamába, Sanfranciskoba, Newyorkba, Londonba menekül és igy az egész világot körül kell utaznia , hogy az orosz cárizmus karmai közül ki menekülhessen .

De a roppant hosszu börtön se törte meg forra dalmi energiáját. Ezután is benne van a keze minden olasz konspirációban és ezután is megragad minden alkalmat, amikor rebelliót szithat. Amikor III. Napoleon csufos kudarca után a francia proletárság felemeli fejét, Bakunin azonnal megjelenik, mert ugy érzi , hogy Franciaország sorsa e nagy órában , amikor

életéről vagy haláláról van szó , ujból az egész embe riség ügyévé vált. Lyonban szervezi a felkelést, sike rül is a forrongásnak hatalmába keritenie a város

házát, de mégis csak leverik a rebelliot. Lyonból Marseillebe siet Bakunin, ott próbál felkelést szitani ,

de megkoppasztva menekülnie kell. (A szó szoros ér telmében megkoppasztva, mert le kell nyiratnia hosszu haját és szakállát és csupasz „ jezsuita “ képpel kell futnia.) Öreg ember már ---- ötvenkilenc esztendős -, amikor 1873-ban diadalmasan emeli fel fejét a spanyol -

forradalom és Bakunin már oda akar sietni, hogy

maga is részt vegyen a harcban . De kudarcos vég várja a spanyol rebelliot, ám Bakunin még mindig nem tesz le arról , hogy forradalmi harcba szálljon. Vén fejjel belekeveredik Olaszországban a bolognai

puccsba, de ez a mozgalom is csödöt mond. Még egyszer megpróbálja , hogy hátha Firenzében sikerülne 62

valami és csak ezután, öregen , megtörten, barátaitól elhagyottan, nyomortól gyötrötten, családja sorsáért reszketőn , az élet ezer sebétől vérezve határozza el, hogy visszavonul a közélettől.

Csodálatos szervezőtehetség volt Bakunin . Meg döbbentő , milyen emberfölötti energia lakozott benne . Nemcsak született forradalmár, de született össze

esküvő is volt. Sokszor pusztán a rebelliókeltés, az összeesküvésért való rajongás ragadja el és már nem is nézi, nem kutatja, hogy mik annak a revoluciónak

a céljai. Ahogy barátja, Herzen mondja róla, nemcsak a felkelés és a klub, nemcsak a fórum és barrikád lármáját szerette, hanem szerette az előkészitő agitá ciót, az összeesküvések és tanácskozások izgalmas levegőjét, álmatlan éjszakáit. Ha valakire, akkor Bakuninra csakugyan igaz (persze nem Bernstein refor mista értelmében) , hogy előtte a cél semmi volt, a

mozgalom pedig minden. Munkamódjáról nagyon szem léletes képet ad Herzen : „ Vitatkozott, szónokolt, uta sitásokat adott, irt, határozott, szervezett és bátoritott

éjjel-nappal. Kevés szabad pillanataiban pedig az iróasztalához ült, öt, tiz , tizenöt levelet irt Semipala tinskra , Aradra, Belgrádba és Carigrádra, Bessz arábiába, Moldvába. Irásközben hirtelen ledobta a tollat és valami dalmáciai embert akart meggyőzni,

de anélkül , hogy beszédét befejezte volna, megint tollat ragadott és folytatta az irást ; minden gigászi rajta, a tevékenysége, az étvágya, az egész ember“ .

Forradalmár pályájának sokfajta viszontagságában Bakunin sokfajta nép szabadságáért szállott sikra , de

szivéhez legközelebb mégis mindig a szláv szabad ság állott. A szláv népek 48-ban , a lengyelek kivéte 63

lével , mindenütt aa reakció mellé állottak . Oroszország tömör falként állott barbárságában a forradalommal

szemben, a csehek és délszlávok pedig fegyverrel támadták hátba a német és magyar revoluciót. A 48-as forradalom reakciójának fővára a Habsburg-uralom volt. Az olasz, a német, az osztrák, a magyar forra dalom egyaránt a Habsburg-uralom szétrombolásáért küzdött, a délszávok és csehek azonban éppen a Habsburg-uralom segitségére siettek és végül a leg nagyobb szláv hatalom : Oroszország mentette meg az összeomlástól a Habsburg -dinasztiát. Ismeretes az európai forradalomnak és legelső sorban e forradalom legszélső proletár-balszárnyának heves támadása a szláv népek reakciójával szemben. Ezek a támadá sok Bakuninra is lesujtottak, bár Bakunin korántsem fedte testével magát az akkori szláv reakciót, sőt, ha illuziók homályositották is el politikai tisztánlátá sát, végső soron mégis azt tanácsolta a szláv népnek, hogy szakitsanak az ellenforradalommal és álljanak a forradalom táborába . Ugy látta, hogy csak az osztrák magyar monarchia forradalmi szétbontása szabadit

hatja fel a népeket. Felszólitja a szlávokat, hogy szövetkezzenek a német és magyar forradalmárokkal

és közösen vivják meg a harcot . Felismerte, hogy a magyar és a német forradalom jelenti a haladás és a felszabadulás utját és meglátta, hogy a szlávok rossz ügyet szolgálnak , amikor segitik a magyar és a német forradalom leverését. De meglátta azt is,

hogy a magyaroknak nincsen joguk elnyomni az országukban élő szlávokat, a németek pedig szintén vétkeztek a forradalom ellen, amikor segitőkezet nyuj tottak az olasz forradalom leverésére. Felismerte az 64

európai forradalom és a szlávság viszonyának kér dését egész terjedelmében és nem esett abba a hibába, mint a probléma némely ujabb megitélői , akik a magyar forradalomban csak a nemzetiségi elnyomók harcát, a szláv hátbatámadásban pedig csak az el nyomott parasztok rebellióját látják . Kik bombázták kérdi Bakunin Prágát Windischgrätz komman dója alatt ? Magyarok voltak ? Olaszok voltak ? Nem, szlávok és megint csak szlávok : csehek, lengyelek, horvátok ! Fölszólitja a szlávokat, hogy „hagyják ott .

a szláv katonák az osztrák szolgálatot és ne hagyják

magukat továbbra is hóhéri szolgálatra felhasználni, mert ez jogot ad a többieknek is, hogy hóhérok

gyanánt viselkedjenek velük szemben “. Bakunin a szláv szabadság, a szláv népek nagy föderációjának

az apostola, tisztábban és világosabban gondolkodott erről, mint azok, akik a 48- as magyar forradalomban csak földesurak rebellióját látják. Bakunin a szláv még 49-ben is azon fáradozott, hogy Szászország és Csehország együtt keljen fel a magyar forradalom segitségére a fenyegető orosz beavatkozással szemben. Nemcsak élete nagy eseményeiben, hanem kis viszontagságaiban és törpe nyomoruságaiban is erősen hatott Bakunin sorsára a maga szláv volta . A nagy orosz börtönből való szabadulás vágya tette forradal

márrá és a nagy orosz börtön rossz hire- neve tapadt hozzá kicsinyes gyanusitások alakjában , egész életén keresztül . Már 1848- ban Marx és Engels ujságja, a

„Neue Rheinische Zeitung“ párisi tudósitása azt irja róla, hogy George Sand kezében olyan iratok van nak, amelyek Bakuninra rásütik az orosz rendőrügy nök bélyegét . George Sand azonnal tiltakozott ez 65

5

ellen a gyanusitás ellen és Marx is azonnal sietett el ismerni Bakunin politikai tisztességét és azonnal meg is magyarázta, hogy közéleti férfiak jellemét a köznek kell ellenőriznie és hogy ez volt a legjobb alkalom

arra, hogy Bakunin visszaverje a vele szemben rég óta lappangó gyanusitást. Bakunin nem is vette rossz néven ezt a támadást és az egész eset nem ütött

csorbát Marx és Bakunin barátságán. De a rágalom ezután is éhes kuvasz gyanánt mart bele Bakunin láb

ikrájába. És a kinos véletlen ugy idézte, hogy lát szatra megint csak Marxhoz füződött ez a rágalmazó adjárat . 1853 -ban egy Francis Marx nevü angol ember az orosz kormány ágensének kiáltotta ki Bakunint. Ez ellen a gyanusitás ellen Bakuninnak több barát

jával együtt Marx Károly is tiltakozott és Bakunin és barátai mégis azt hitték, hogy Marx volt az, aki Bakunint meggyanusitotta . Liebknechttel is hasonló afférje volt Bakuninnak, sőt Bakunin azt is hitte, hogy Bebel is orosz spionsággal gyanusitotta. Bakunin kétségen kivül mindvégig becsületes forradalmár maradt és csak örült fantazmagóriák vol tak azok a hirek , amelyek szerint nem igaz az, hogy

olyan hosszu időkön át orosz börtönökben senyvedt, hanem hogy forradalmár társai elárulásáért Kaukázus

ban élt titkos és bőséges jólétben . Hogy mégis ilyen

furcsa hirek tapadtak állandóan Bakuninhoz, azt egy részt az magyarázza, hogy mindig rejtélyeskedő, min dig titkolódzó volt, mindig tele volt körülötte aa levegő összeesküvésekkel és puccstervekkel. De még ez se volna elegendő magyarázat. Bakunin életének legujabb és legtárgyilagosabb irója, Steklov, adja ennek a furcsa rejtélynek a magyarázatát . Kifejti, hogy Bakunin volt 66

az első orosz forradalmár,, aki nyiltan részt vett az európai forradalmi mozgalomban . Az orosz reakció

volt akkor Európa minden szabadságmozgalmának legveszedelmesebb ellensége, az orosz cárizmus mögött akkor még bontatlan tömörséggel állott az egész orosz

társadalom . A forradalmi Európában mindenütt bizal matlanul és gyanakodva néztek hát minden oroszra és nem akartak hinni a kevés számu kivétel öszinte

forradalmiságában sem. De különben is orosz kémek töl hemzsegett akkor Európa és Oroszország mindent megpróbált, hogy ágensei révén a maga hasznára forditsa az európai forrongó mozgalmakat. Ez a példa mutatja legjobban , hogy Bakunin kora óta milyen roppant nagyot fordult Oroszországban a fejlődés kereke. Bakunin korában még oly kevés volt az orosz forradalmár, hogy azokat is a reakció kémé

nek hitték, ma pedig a reakció annyira forradalmárt lát minden oroszban , hogy mindenütt rendőri kémke déssel zaklatja őket . Bakunin az összeesküvő forradalmárnak talán a

legtökéletesebb tipusa. Taktikájában sohasem a nagy végső célokat, hanem a pillanatnyi bénitásokat, nem az apró munka évtizedes fáradhatatlanságával müködő szervezését, hanem a hirtelen, gyors rajtaütést, a

puccsokat hirdeti. Nem öntudatos, hosszu , felvilágositó és szervező munkával megnyert tömegekre számitott, mint Marx, hanem a nyomortól felkorbácsolt , a pilla

nat szenvedélyétől rebellióba hajtott masszákra . Ezért is mindig is felháborodottan tiltakozott az ellen, hogy a német szocialisták „ filiszteri“ módon elméletekkel

tömik meg a munkás fejét és a pillanatnyi szenve délyekre apellált. Feltünő, példát adó, tettre lelkesitő 67

cselekedetekkel, trükökkel és blöffökkel szeretett dol gozni. Mindig ott szerepel életében a nagy gesztus. Mikor Baselben az Internacionale kongresszusa alkal mával becsületbiróság ült össze , amelynek tisztáznia

kellett, vajjon igazak.e Liebknecht vádjai Bakunin ellen, a becsületbiróság Bakunin mellett döntött és irásos határozatot adott neki Liebknecht vádjainak alapnélküli valóságáról . Liebknecht maga is belátta tévedését és kezét nyujtotta Bakuninnak . Bakunin

erre nagy és szép gesztussal az egész társaság jelen létében elégette a becsületbiróság határozatát, - ciga rettára gyujtott a papirral. A nagy gesztus ütközött ki Bakunin cselekedeteiből , amikor a hirhedt Francis Marxnak, aki Szibériából való visszatérte után ujból

megrágalmazta, azt válaszolja egy angol ujságban , hogy az ilyen gyanusitásokra „ nem tollal a kézben, hanem toll nélküli kézzel válaszol az ember“ . A nagy

gesztus szerepel drezdai forradalmi vezérségében is : Rafael „Madonnáját“ a poroszok által ostromolt város falára állittatta és figyelmeztette a porosz csapatok

parancsnokát, hogy ha a népre lövet, elpusztitja Rafael remekét is. A nagy gesztus jelentkezett sokszor élete legválságosabb pillanataiban is : amikor az apja nem engedi külföldre, tudományos pályára, bubánatában ivásra adja a fejét és egy héten keresztül végsőkig erőlteti az alkoholt ; amikor a Péter-Pál erődből nem

akarják kibocsátani, csak egy hónapi terminust ad rokonainak , hogy aztán méreggel vet véget az életé nek és megint csak öngyilkos akar lenni , amikor öregen, az élettől kifosztottan, megrendül benne barátai hite és eltünik az utolsó remény is, hogy

magát és családját megmenti a végső nyomortól . 68

Bakunin szerette hangoztatni , hogy az igazi forra dalmárban kell valami sátáni vonásnak lenni és hogy csak a rombolás szenvedélye mozgathatja meg igazán a világot. Bakunin ebben a sátánkodásban sajátságos módon találkozott modern, dekadens francia költökkel

és csodálatos módon találkozott ellenségeinek róla való véleményével. Ellenfelei mindig is ugy szoktak Bakuninról beszélni , mint valami eleven ördögről, aki

ármánykodásaival, sötét kénköszagu intrikáival tönkre tette azt a legnagyobb alkotást, amelybe sikerült befurakodnia .

Bakunin életének legjelentősebb fejezete az Inter nacionaléban való szereplése volt és Bakunin élete

talán az Internacionaleban való szereplése révén a legjelentősebb . Hosszu ideig közhit volt, hogy Marx és Bakunin versengése tette tönkre a Nemzetközi Munkásszövetséget. A szocialisták Bakunin pokoli intrikáinak, az anarchisták és szindikalisták Marx féktelen uralomvágyának tudták be az Internacionale szétrobbantását. Régebbi előadásokban ugy fest az Internacionale története, mintha az Übermensch har

colna a Sátánnal. Pedig nem egyes emberek (akár milyen nagy emberek és akármilyen nagyszerű egyé . niségek) vetélkedése robbantotta szét az Internacionalet,

hanem a viszonyok vaskényszere . Marx és Bakunin nem két egyéniség össze nem férését, hanem két

fejlődési fok szembenállását képviseli. Bakunin az

orosz parasztság, a svájci kispolgárias proletárság, az olasz „ Lumpenproletariat“ életviszonyai alapján szabta meg a maga elméletét és taktikáját, Marx pedig a francia forradalom , a német bölcsészet és az angol

kapitalizmus hármas talapzatára épitette hatalmas 69

gondolatépületét. Bakunin a régi társadalom marad ványainak, Marx az uj társadalommal születő modern

ipari proletárságnak szempontjából és sorsából nézte a társadalmat. Nem véletlen az, hogy Marx életének és elmélkedésének középpontja London volt, aa modern

kapitalizmus és a legmodernebb proletárság centruma , Bakunin életének talán

legfontosabb

középpontja

pedig Nápoly volt a maga világhirüvé vált csöcselék proletárságával, lazzaroni-népességével. Bakunin addig, amig össze tudtak férni, Marx tanitványának vallotta

magát, pedig még csak nem is azoknak a viszonyok nak volt a tanitványa, amelyek megteremtették a marxi elméletet. Egy Marxhoz irott levelében azt irja Bakunin, hogy az Internacionale lesz a hazája, a valóságban pedig az Internacionale keretén belül

valóságos összeesküvés gyanánt fentartja régi munkás szövetségét, az Alliance-ot. Marx tanitványának vallja

magát, de Marx mindig a leghevesebben kikelt Bakunin elmélete és gyakorlata ellen. Az Internacionale Marx elmélete alapján hirdette a politika döntő szük

ségességét, Bakunin a politikátlanság apostola volt. Marx ugy látta, hogy a fejlődés során el kell érkezni a proletárság diktaturájának , hogy a proletárságnak

országos arányban meg kell szereznie a politikai hatalmat, Bakunin széttördelt helyi akciókat kiván és csak a sok helyi akció egymás mellé rakásában látta a győzelem utját. Marx a proletárság szervezésére vetette a fősulyt, Bakunin a sikeres puccsokra. Marx az elmélet, Bakunin a direkt akció fegyverét akarta

forgatni. Marx meg akarta hóditani az államhatalmat, Bakunin szét akarta rombolni. Marxaá munkásság szer

vezését szoros, központositott szervezetekben kivánta, 70

Bakunin független, laza csoportokban, Marx a centra lizmus , Bakunin a föderalizmus hive volt. Marx azt

kivánta , hogy a proletárság diktaturája után, az osztályok megszüntetése után szünjön meg az állam is , Bakunin azonban nemcsak az államban, hanem a

munkásság szervezkedésében is anarchiát követelt. Ezek voltak a Marx és Bakunin nagy harcának igazi ellentétei, végső soron tehát a szocializmus és az anarchizmus ellentétei . A harcok során azután oda

éleződött ki a vita , hogy vajjon az Internacionáleban a Marx befolyása alatt álló főtanács hatalma legyen-e

nagyobb, vagy pedig az egyes (és néhol Bakunin befolyása alatt álló) nemzeti szekcióké. A harc fegyverei pedig nem maradtak meg az elmélet terén,

hanem sokszor átcsaptak a gyanusitás és rágalom eszközeibe és (ahogy hatalmi harcoknál történni szokott) a szabálymagyarázás , az alkotmányértel mezés szőrszálhasogatásaiba . Ebbe a harcba az Internacionale belehalt és

pusztulásának eszköze csakugyan Bakunin volt. De nem Bakunin , dezorganizáló tevékenysége és intrikája “ volt igazában az a tör, amely ledöfte a régi Inter nacionalet. Marx és Bakunin ellentéte nemcsak két

hatalmas és egymással össze nem férő egyéniség ellentéte, nemcsak két világnézet , nemcsak két harci taktika szembenállása, hanem magában az akkori proletárságban levő különbségek és ellentétek kifeje zésre jutása. Az Internacionale első formájában az egész európai proletárságot egyetlen nagy egységbe

akarta foglalni, azonban ez a proletárság akkor még sokkal kevésbé volt minden országban egyforma és egyenlő, mint ma. Egészen más volt az iparilag hala 71

dott országok proletársága és a még erősen agrárius nemzetek munkássága. Anglia, Németország vagy Franciaország proletárjai más történelmi feltételek között, más gazdasági viszonyok kényszere alatt gon dolkodtak, mint Oroszország, Olaszország és Spanyol ország proletárjai. Az Internacionale szoros egységbe akarta fogni valamennyi ország munkásságát és egy azon gazdasági és politikai harcot akarta verekedni mindenütt .

Amig az Internacionale kicsiny volt , amig csak inkább a szocializmus pionirjait, mindenfelé támadó elöharcosait foglalta össze, addig még meg lehetett őrizni a Marx összekovácsolta egységet . De amelyik pillanatban már minden országokban nemcsak a vezérek , hanem a tömegek is odasorakoztak az Inter és nacionale hadseregébe, abban a pillanatban repedt nem Bakunin intrikáinak megkezdésekor

meg messzire hangzó csörrenéssel az Internacionale egysége. Amig csak elméleti harc folyt Marx és

Bakunin között, amig csak ideológiák verekedtek

egymással, amig csak teoretikusan küzdött a politikai a

harc szükségességének programmja az anarchista elmélettel, addig még jajjal-bajjal együtt, egy keret ben maradhattak a harcoló felek. De amikor a francia

kommün vérrel-füsttel, az aktuális történelem elevenbe vágó példaadásával mutatta meg, hogy a politikai hatalom meghóditása szükségszerü feltétele aa munkás ság gazdasági felszabadulásának, amikor Németország ban a szociáldemokrata munkáspárt egyre inkább kénytelen volt beleereszkedni a napi politika küzdel meibe, amikor tehát aa politikai harcban való résztvevés

vagy a politikátlan direkt akció hirdetése már nem 72

az elmélet, hanem immár a gyakorlat kérdése volt abban a pillanatban roppant erővel rontott egymás nak az Internacionale két frakciója és megsemmi sitette egymást . Az 1872-es hágai kongresszuson volt a végső küzdelem . A harcban Marx elméleti felfogása gyöze

delmeskedett. A kongresszus határozata kimondotta, hogy a politikai hatalom meghóditása a proletárság nagy kötelessége. A Marx vezetése alatt álló főtanács személyi kérdésekben is győzött, Bakunint és társait kizárták az Internacionaleból, de ezzel voltaképpen

azt juttatták kifejezésre, hogy a proletárság egyik részét (igaz, hogy gazdaságilag elmaradottabb, poli tikailag éretlenebb részét) kizárta aa proletárság másik része. Ez a kizárás az Internacionale szétszakadását

jelentette, mert igazában az történt ezzel, hogy az Internacionale lemetszette egyik testrészét azért, hogy megmentse az egészet. Az operáció nem sikerült. Az Internacionálénak el kellett pusztulnia. Az európai

munkásság nagy nemzetközi szövetségének halálát külsőleg is szimbolizálta, hogy ugyanez a hágai kongresszus az Internacionale székhelyét – Amerikába, Newyorkba helyezte. A marxizmus elvei győzedel meskedtek , de a gyakorlat azt mutatta, hogy Európa proletársága már tulságosan nagy ahhoz, hogy egyetlen központ és egyazon taktika irányithassa, viszont még nem elég nagy és nem elég érett és nem minden országban jutott elég magas fejlődési fokra ahhoz, hogy egyazon elvek szerint, de más- más taktika alkalmazásával együtt müködhessen. 1889- ben alakul

halott csak meg ujra a proletárság nemzetközi szövet sége és ez az uj Internacionále már, ha fejlődésileg 73

nem is egyenlő, de

egyazon irányu és egyazon

kapitalista és nagyipari alapokon álló országok proletár ságát foglalta össze. Az első Internacionale a vezérek

szövetsége volt és azon bomlott meg, hogy a tömegek is be akartak vonulni kereteibe . A második Inter

nacionale a tömegek szövetsége gyanánt alakult és

huszonöt esztendeje egyre erősödött, éppen azért, mert egyre nagyobb tömegek sorakoztak zászlaja alá mignem a világháboru a honvédelem és a nemzet

köziség nagy dilemmájának keresztutjánál lekartácsolta. Marx és Bakunin harca végső soron Marx győ zelmével végződött, nemcsak az elméletben , hanem

a gyakorlatban is. Bakunin nem volt sötét intrikus és

müködése nem volt az álnokság dezorganizáló tevé kenysége, ahogy Marx és hivei a maguk jóhiszemü és szent felháborodásában látták. Bakunin szükség

szerüen feltörő történelmi erők kifejezése volt , de visszamaradt és a fejlődéstől halálra itélt történelmi erők hordozója. Csak a pillanat, csak az esztendők

szükségességét képviselte és ezért kellett alul maradnia a Marx-szal való nagy birokban, mert Marx a mesz szire látás, az évtizedek szükségességét jelentette .

74

R

B

A

N

D

E

S

Egy harmincesztendős magántanár tartott elő adásokat 1871 -ben a kopenhágai egyetemen. A tizen kilencedik század irodalmának főirányairól beszélt . Komoly tudományos előadások voltak. A tizenkilen cedik század első felének nagyszerű korszakát for málta képekké. A nagy forradalom ellen kerekedő reakciót, a reakció ellen szegeződö uj forradalmi literaturát és végül a revoluciós eszmék győzelmét negyvennyolccal , a népek tavaszával. Hat felvonásra

tagolta ezt az izgalmas történelmi drámát : az első a francia emigráns irodalom ; ebben még vegyülnek a nagy forradalom tendenciai a reakció áramlásával. A

második aa német katolikus

romantikus iskola .

A reakció egyre erősebbé növekszik, a szabadság és haladás egyre távolabb esik ettől az irodalomtól. A harmadik a restauració irodalma . Ebben a korban

diadala csucsára jut a klerikális reakció. A negyedik korszak : Byron. Vele és a görög szabadságharccal

kezdödik a szabadság uj irodalmának előretörése . Az ötödik a francia romantikus iskola, a politikai és

a szociális haladás nagy irói indulnak el. A hatodik az ifju Németország, amellyel végleg győz a radiká lizmus.

· Ezt a nagy irodalomhistóriai drámát adta elő a

kis kopenhágai dócens . Komoly, tudományos han gon, tudós bizonyitással , nagy tudást kivánó szak szerüséggel. Igaz, hogy kitünöen beszélt, ragyogó, 75

csillogó nyelven. A stilusa élénk, fordulatos, pikáns . A mondatai duzzadnak a pompás szatirától , a kitünö megfigyelésektől, a világitó erejü hasonlatoktól . Mindez igaz , de mégis csak tudományról, mégis csak irodalom történetről , mégis csak régmult évtizedekről beszél . És ime, hiába minden tudományos tüzgyürü, mégis csoda történik, Kopenhága lüktető lázzal figyeli ezeket az előadásokat. Embertömegek ostromolják

meg a termet, ahol ez az ifju ember beszél. Esőben , hóban órák hosszat elácsorognak az emberek, csak hogy aztán helyet kaphassanak. Emberek százai jut hatnak csak be, de emberek tizezrei mozdulnak meg izzó álmélkodással . Százak lelkesednek, de tizezrek felháborodnak. Voltak hetek, amikor egész Kopen hága és egész Dánia szellemi , sőt szociális életének centruma ez az egyetemi terem volt. Ezekre az előadásokra megmozdult Dánia egész

közvéleménye. Az emberek első érzése az érdeklő dés, a kiváncsiság volt. Azt kérdezték : Hát ki ez a fiatal ember ? És a válasz igen rövid lehetett csak :

Brandes György. Egyetemi magántanár. Valami filo zófiai vitában vett részt a tudomány és a vallás

viszonyáról. Esztetikai tanulmányokat adott ki . Taine ről, a nagy franciáról irt disszertációt . Világlátott ember. Most jött haza nagy európai utjáról. De a kiváncsiságot csakhamar követte a fel

zudulás . De hiszen ez az ember a legszentebb ideál jainkat zuzza össze. Hát szabad igy beszélni a nagy dán irodalomról ? Ez az ifju tacskóſmerészeli a dán történelmi hagyományokat a sárba tiporni ! Ez a kis docens mer ilyen tiszteletlen hangon beszélni a leg öszebb szakállu tekintélyekről. Ez a hazafiatlan zsidó 76

megsérti a dán nemzet legszentebb érzelmeit ! Rettentöre nött a felháborodás. A harag, a gyü

lölet dagálya egyre magasabb hullámokkal tajtékzott és nyakig boritotta el a kis docenst. Megindult a nagy hajsza . Rázudult Brandesre a hajrás ember vadászat. Konzervativés liberális lapok egyaránt harapós kuvaszok módjára estek neki. (A dán libera lizmus akkor csak oly dogmatikus és csonttá mere

vedett volt, mint a konzervativizmus.) És felhangzot tak a nagy vádak : Veszélyben a vallás ! Ez az

ember fel akarja forgatni a társadalmat ! Lerombolja az erkölcsöt ! A szabad szerelmet hirdeti ! Gaz haza

áruló ! És szeme közé szórták a legsulyosabb vádat, amivel a nyárspolgári és bigott Dániában illethették : ráfogták, hogy (rettentő még kimondani is) , ...hogy szocialista. És ez a vád akkor kétszeresen sulyos vád volt . Európa még az 1871 - es kommün harcainak hatása

alatt állott. Európa polgársága (hát még Dánia nyárs

polgársága !) még annak a rémületnek a lázát vacogta , a

ami a kommün proletárforradalmára fogta el . A pro

letárkommünről elterjedt véres és rémes (és gyöke rükig hazug és hamis ) legendák virágkora volt ez.. A petrolör szó a rettenetnek és az iszonyatnak a szava volt akkor Európa urainak a szemében. Jókai Lélekidomárjának Raoul Ripailleja és a csatorna szennyéből kiöntött kommünardjai rikitóan mutatják, hogy milyennek látta a kommün glóriás höseit aa het

venes évek reakciója. És ebben az időben és az

Európa mögött negyven esztendővel kullogó Dánia ban vágták Brandes szeme közé : „ A te eszméid a

petrolőrök eszméi ! Menj a szocialisták közé, oda tartozol !" 77

És egyre erősebb a hajsza. Vérbenforgó szem mel folyik az embervadászat. Irók és tudósok, poli tikusok és papok egyaránt nekiesnek. Konzervativek és szabadelvüek egyaránt bélpoklosnak bélyegzik. Vallásra, filozófiára , pártállásra való tekintet nélkül, egyetlen reakciós massza vele szemben az egész közvélemény. A sajtó teljes egyhangusággal támadja és teljes egyértelmüséggel zárkózik el előle. Nem akad lap, amely . közölné a védekezését. Nem akad csak egyetlenegy egyetemi tanár, akinek van annyi bátorsága , hogy az egyetem esztétikai tanszékének betöltésénél Brandesre adja a szavazatát. Brandes röpiratban kénytelen szembeszállni a hajtóvadászat

tal. Ebben a röpiratban mondja : „ Az, aki csak néhány száz példányban megjelenő könyvvel véde kezhetik az ország majd valamennyi napilapjának névtelen ujságcikkei ellen, amelyek példányok ezrei ben jutnak forgalomba, olyan ember helyzetében van, akinek havonkint egyszer elsüthető ágyuval kell védekeznie jól fedett lövészek egész százada ellen, akiknek a fegyvere percenként tiz lövést tesz és tiz szer oly messzire hord, mint az övé. "

És a csökönyös , a bornirt, a maradi közvéle

mény a maga özönvizelőtti bölcsességében azt hitte, örökre eltemette a vad radikalizmussal ágáló kis docenst. De hiába volt minden támadás. A dan

konzervativekkel és klerikálisokkal volt egész Dánia és a bigottság minden hatalma, de Brandesszel volt

egész Európa és a haladás minden hatalma. Brandesszel Európa és a haladás tört be Dániába,

- ez érteti meg velünk Brandes egész szerepet és nagy szerü győzelmét . 78

Dánia hosszu ideig kikapcsolódott Európa fejlő déséből . A nagy francia forradalom eszméi nem érintették az északi skandináv országokat. Bernadotte személyében már csak a francia forradalom ellen

támadó reakció jutott Svédországban uralomra . A szent szövetség reakciója aztán egész erejével kiélhette magát Dániában. A teológia lett urra az

agyvelőkön. Romantikus eszmék léptek fel. Miszti cizmus töltötte el az emberek gondolkodását. Isten félő irodalom és ortodox kereszténység sütötte rá

bélyegét Dánia egész szellemi életére. Dániában a francia forradalom modern eszméi

nek , a polgárság forradalmi törekvéseinek első harso názója Brandes volt. Brandes fellépése jelenti az első rebelliót az ortodox egyház és a konzervativ uralom ellen. Brandes harcrakiáltása jelenti a polgári forradalom megindulását Dániában. A polgári forradalom Dániában nem ugy játszó dott le, mint Franciaországban - nem cselekedetek

ben , nem is ugy, mint Németországban -- szépirodalom irodalmi kritikában . Amit Robespierre, ban, hanem Saint-Just, Marat jelent Franciaországnak, amit Les sing, Goethe, Schiller jelent Németországnak, azt jelenti Brandes Dániának. A kritikákkal , biztató,

gáncsoló levelekkel , forditásokkal harcoló és a leg első modern magyar megmozdulást kiváltó Kazinczy nak van hozzá hasonló szerepe.

Dániában Brandes nyomán akkor kezdett a pol gárság megmozdulni, amikor már Európában min denütt uralmon volt, sőt már sokhelyt hanyatlásnak indult. Brandes tehát voltaképen Európa eszméit közvetitette el Dániába. Ahogy ő maga mondja a 79

felforgatás vádja ellen védekezésül : „ Azok az esz mék, amiket hirdetek, nem az enyémek, hanem az intelligens Európa eszméi“. De éppen az, hogy Bran des a kivülálló, a pártatlanul itélő, a messzibbröl

áttekintő világos látásával látta át ezeket az eszmé ket, teszi őt értékessé Európa számára. Brandes csak Dániának akarta elközvetiteni Európa nagy irodal mainak a modern eszméit, de ezzel egyben Európa számára is tudatosabbá és világosabbá tette őket. Ez magyarázza meg, hogy miért lehetett Németország

nak, Európa szellemi vásárcsarnokának a közvetite sével csakhamar európai nevü és jelentőségü iróvá . Brandes irodalmi pályafutása ugyanazt a törvény szerüséget mutatja, mint a hazulról szintén kiüldözött

és európaiságával (az Európában már meglevő, de

a skandináv országok számára még csak jövőt jelentő kapitalista gondolatvilággal) európai jelentő ségü iróvá növekvő Ibsen . Az emberhajszát átverekedte Brandes, de Dánia

fojtogatta és szellemi számkivetésbe kergette. 1877 -ben átvándorol Berlinbe . A tizenkilencedik század irodal mának főirányairól szóló munkáján kivül egész sereg

monográfiával küzdött tovább. De most már egész szine előtt. Tegnér, Disraeli, Lassalle, Shakespeare köré kristályositja nagyszerü korrajzait Európa

és lélektani analiziseit. Sorra jelennek meg essay

gyüjteményei : A modern szellemek, Alakok és gon dolatok, Emberek és művek. Egyik szerkesztője a nagy német Ibsen-kiadásnak. Nincs Európa szellemi életének olyan kérdése és olyan problémája az utolsó negyven esztendőben, amiről Brandesnek ne

lett volna mindig komoly és mindig érdekes mondani 80

valója. Alig van a modern Európának nagy embere (akár iró, akár politikus) , akivel személyes barátság és érdeklődés ne kötné össze .

Brandes ma megint Dániában él. Dánia szellemi élete gyors forradalommal alakult át. A dán iroda lom uj értékeket teremt a modernségnek. A dán

politika nagyszerüen megujhodott. A Brandes-kezdte forradalom haladásának nincs kitünöbb fokmérője, mint az, hogy 1871 -ben még a legrettentőbb vád az

volt Brandes ellen, hogy szocialista, 1913-ban pedig miniszterelnöki székbe invitálják Stauningot , a dán szociáldemokrácia vezérét.

81

6

S

TRINDBERG

А nagy északi harcosok közül való, akik elin A dultak , mint uj vikingek , hogy meghóditsák Európát ,

hogy lelkesedés , hit és rajongás dus sarcával térjenek

vissza . Az észak három óriása , Ibsen , Björnson és Strindberg portyázó harcosként került el nyugatra és nevük és könyveik , drámáik azonnal az első harc vonalba sodródtak . Harcolniok kellett már Norvégia ban, már Svédországban is, harcoltak egymás ellen is, harcoltak önmagukkal is, de világra szóló harcukat

itt a nyugaton vivták meg. Az irodalmi valóságkere sésnek és a morális töprengésnek , a morális értékek átértékelésének nagy kettős háboruja volt ez, amelyet Balzac, Taine, Stendhal, Flaubert hagyományain Franciaországban Zola egymaga vivott meg, amely Németországban Arno Holzzal és Gerhardt Haupt mannal indult és mintaképeit Ibsenben , Strindbergben imádta .

Nagy társadalmi földrengések vetették ki ezt az irodalmi naturalizmust és sulyos sziklák voltak azok

a problémák is, amiket magával görgetett. Az asszony szerepe a társadalomban, férfi és nő viszonya , a nő emancipációja. Az átöröklés sötét és komoran rejtélyes

kérdőjelei, az iszákosság, az őrültség, a betegség, a vér problémái és velük családok sorsa és nemzedékek végzete. A szociális probléma, a nyomor, a tudat

lanság, a piszok fájó sebei . És jelentkeztek velük a nagy morális kétségek, a régi , egyvágásu kispolgári 82

élet helyén a teljes következetességgel bontakozó kapitalista világ kiforgatta a régi lelkeket, széttörte a régi normákat és most ezer kétség és töprengés között kellett megtalálni az uj etikai parancsokat. Nagy konfliktusok várnak megoldásra . Uj világba került ki a fiu , a nyugtalan élet a maga képére formálta át és természettudományos uj világnézete civódást, halálos gyülölséget visz az öreg szülők istenes házába. Az asszony a hálószoba félhomályá ból kivonul az élet sugárzó világosságába, részt kap a férfi munkájából és ime az uj konfliktus : az eddig

patriarchális család helyén milyen viszony legyen a házastársak között. Nóra legyen- e az uj asszony ahogy Ibsen kivánja, vagy tán a Strindberg gyülöletes asszonya az igazi, aki kényszerzubbonyba hajszolja zseniális férjét ? A régi hivatalos morál konvencioit

be kell- e tartania az uj gondolkodásu embernek, vagy „ egyéniségének “ szét kell-e tépnie azok cérnabilin cseit ?

Az uj nyomoruságokon való felháborodásnak és az uj etikáért induló harcnak három északi fegy verese közül talán Strindberg indult el a legtöbb

fegyverrel . Nincs benne annyi mélység és dialektika, mint Ibsenben, de több benne aa plebejus zord gyülö lete és harcos kedve . Nincs benne annyi paraszti

egészség, mint Björnsonban , de több benne a tudás, magába szivta a kultura minden izét , illatát, (Igaz ,

hogy aztán kiszivott citromként hajitotta el magától .) Ahogy kora lelkét hányja a hab kétségek, ingado zások között, ugy táncol föl-le Strindberg világnézete is régi hitek és uj meggyőződések hullámain . Egyetlen tényező marad.csak benne állandó mind e kétségek 83

között :: maga a kételkedés, a metsző, a borotvaéles kritika .

Harmincéves korában, 1879-ben adta Strindberg első nagy munkáját, A vörös szobát. Keserű és

gyilkos szatira ez a regény a svéd és vele minden

európai mai társadalomra . Nagyszerü kritikája egy világot átfogó szemü embernek. És innen kezdve a gondolkodása csupa merő szöges ellentét. Kezdi mint a nép embere az irodalomban. A Svédországra rátörő kapitalizmus és a veleszületett nyomoruság első vész kiáltása az ő harsány, éles hangján szólal meg. A jó társaság, az a társadalmi réteg, amelyet Ibsen a társadalom támaszainak nevezett és norvég alakokkal csufolt ki , tépett és alázott meg , az előkelők , a tár sadalom csucsain élők társasága jelenik meg a vörös

szobában. A hivatalok naplopása , a vállalatok szédel gése, a sajtó korrupciója, a szalónok üres fecsegése , a jótékonyság képmutatása, a papok álszentessége, az uri csőcselék meggyőződés nélkül, csépelt véle ményekkel , hazug frázisokkal elfolyó élete, a munkás tömegek öntudatlan , sötét nyomora, a vásári müvészet fölkapaszkodása, az igazi müvészet éhes vergödése. Ez a világ terpeszkedik a Strindberg regényében minden izmára , minden idegére boncoltan , kiforditott belekkel, fölmeredő lábakkal, mint aa Baudelaire

országuton rothadó macskája. Ez a romlott és föloszló

világ áll ellenséges rémként a kávéház „ vörös szo bájának“ néhány rongyos bohémje elé . A bohém élet ... Akinek eszébe jut a Murger bohémjeinek a rózsaszinü nyomorgása , vidám és humoros szenve dése, az elszorult szivvel olvassa ezeket a szürke , semmi örömü, semmi reményü életsorsokat. A két 84

világ, a Strindberg és Murger világa egymás mellé állitva, csak oly bizarr és gyötrő ellentét, mint amikor

Baudelaire az ut porában heverő rothadt macskához hasonlitja szerelmes szeretőjét. Erős demokratikus és szociális hajlandóság lázad ebben a regényben , de mint minden hitvallásának , ennek is megvan az ellenkező pólusa is nála. A szo cializmustól eljut egy arisztokratikus érzésü anarchiz

musig. A valóság utópiái cimü munkájában a szo cialista társadalomban látja az emberi boldogság elkövetkezését, amikor majd elülnek a gazdag és szegény, a férfi és nő , a nemzet és nemzet közt

pusztitó háboruk. Aztán kiábrándul a demokráciából (ahogy Brandeshez irja egy levelében) , amely olyan parlamentet teremtett, amelyben nincs egyetlen tudós sem, olyan biróságot, amelyben nem ül pszichológus , olyan állami szinházat, amelyet nem elsőrangu esztétikus vezet, olyan egyetemet, amelyen teológiai

fakultás van, tehát varázsló és indián kuruzslópapok gyülekezete, a társadalom csucsán pedig katonatisztek, akik az ország első hadnagya köré csoportosulnak. Mindennek orvosszere pedig nem a demokrácia sza badsága, hanem a legjobbak uralmának a szabad

lehetősége . A nőkérdésben eleinte az Ibsen Nórájának állás pontján áll : szabad bajtársi egyesülés legyen férfi és nő között. Aztán az északi lármás és otromba femi

nizmus meg a maga szerencsétlen házassága bele hajszolja egy lázas, vérbeborult szemü, fékét vesztett antifeminizmusba . Mintha a középkor egyházatyáit hallaná az ember : a nő minden rossznak, gyarlóság

nak és gonoszságnak a kutfeje, a férfi megrontója 85

és akadályozója az élete munkájában . Leghiresebb

ilyen nőgyülölő drámája Az apa, amelyben nagyszerű drámai erővel robbantja ki az asszonyi gonoszság és kicsinyesség minden lövedékét,, a férfi ellen törő

minden apró és nagy gyötrését . Megdöbbentő és félelmetes erejü szimbólum a dráma vége : az asszony diadalmaskodik és aa legyőzött, összetört férfire ráhuzza a kényszerzubbonyt. És Strindberg kifogyhatatlan az asszony ócsár lásában . Az asszony értetlenül nézi a szellemi munkát

és nincs benne egy szikrányi kimélet a dolgozó fér jével szemben (Olof mester) . Az asszony nem ismeri szükségleteit, a kenyérkereset gondját az élet nagy és a maga kicsi bolondságainak a foglya (Bengt lovag felesége) . A nő szellemileg soha nem produlkálhat, csak irigységgel és kajánsággal nézheti hát a férfi magasabbrendü müvészi munkáját (Pajtások) .

És egyebekben is igy taszitódik és vonzódik Strindberg élete nagy ellentétei között.

Megértője mindennek, ami történelem, nagy mun kája van Svédország históriajáról, a Svéd sorsok és kalandok,

a Történelmi

miniatürök novellisztikus

formáju históriai az Anatole France korokbalátó rajzai mellé állithatók . A világhistória a lelkéhez van nőve és egyben Rousseau hive , minden história és minden történelmi kultura lábbal taposoja. Eleinte pozitivista, mintha minden munkáján ott

ülne a Taine hires mondása :: Erény és bün csakugy termékek, mint vitriol és cukor . Aztán kikel a „ nyolc

vanas évek állatorvos-filozófiája“ ellen. Egy időben pört akasztanak a nyakába, mert atheista, aztán deistának vallja magát és hajbókol a katholicizmus 86

előtt. Az agya tudományos gondolkodásra van beren dezve, sokat foglalkozik nemcsak történelemmel , de természettudományokkal, kémiával , geológiával, bota nikával is, aztán végül eljut már nem is a tudomány

megvetéséig, hanem az áltudományokig. Misztikussá lesz. Svedenborg tanitványa, alkimiába habarodik, aranycsinálással foglalkozik és könyveiben (Antibar barus, Kék könyvek) hadat üzen az igazi tudo mánynak és a planéták titkait és jóslatait kutatja . Csupa pálfordulás a Strindberg élete, de csupa jóhiszemü pálfordulás. Soha haszonért, hirért nem adta el a meggyőződését, mindig lelki kényszer haj totta. Mindig csak bántás, kőzápor és hagymakoszoru volt az osztályrésze . De valami belső láz, valami

félelmetes erejü szükségszerüség kergette egyre uj utakra. Hogy milyen őszinte minden hitehagyása, hogy mennyire uj evangeliumot lát minden uj meg győződésében, bizonyság rá meztelenül öszinte élet

rajza (A szolgáló fia, Egy bolond gyónásai, Inferno) . Megmutatja ebben egész lelkét és rettentő látvány : csupa mély seb, csupa' nem gyógyult bántalom ez az egész lélek.

87

B

Ö

LS

с

H

E

Hat évtized harcai után ma uralkodó világnézetté

lett a darwinizmus. A mai generáció Európában már . a

Darwin tanitásaival nö fel és már csak história és visszaemlékezés számára a darwinizmusnak és a

teológiai világnézetnek roppant viaskodása, amelynek szenvedélyességében és az emberek nagy tömegére való hatásában mintha a tizenhatodik század vallási

vitái keltek volna uj életre, csak éppen hogy most nem a börtönök, hanem a könyvtárak teltek meg a nyomában . Ma már magától értetődő valami, hogy az állati

és növényi fajok változnak, hogy a fejlődés az ura a természetnek,

hogy a létért való

küzdelem

a

a

szabályozója a szerves életnek, hogy az ember nem égi képmásra alkotódott, hanem évezredeken át, állat

fajok során keresztül fejlődött mai magasságáig. De hogy idáig jussunk, ahhoz hat évtized harcai kel lettek és 1859-ben, amikor Darwin első nagy mmunkája,

A fajok keletkezése, megjelent, még maga Darwin sem merte levonni elméletének konzekvenciáit az

ember származására . Csak Haeckel 1866-ban meg

jelent nagy munkája, a Generelle Morphologie után, 1871 -ben adta ki Az ember származását.

Forradalmi , félelmetes és idegen tudomány volt

megjelenésekor a darwinizmus. Annyi babona, annyi avult nézet és annyi középkoriság nyakát szegte, hogy minden reakciós elem összefogott a terjedése 88

ellen . Csak titkon, lappangva terjedhetett, mint az első protestáns iratok . Bölsche szinesen meséli el , mint alakultak kis diákok között titkos egyesületek

a darwinista irások olvasására : „Mi gimnazisták titkos szövetséget alakitottunk roppant szigoru sza bályokkal. Egy bizony eléggé rosszhirü kölni korcs

mának a legeldugottabb hátsó kamarájában tartottuk meg az üléseket, amelyeknek főtárgya „„ a könyv “ (Haeckel Természetes teremtéstörténete ) embrió- és moneraképeivel , az ég és az egyház ellen szegeződő vakmerőségeivel . És csak ingerlőbbé tette a helyzetet , hogy közben ittuk meg életünk első titkos pohár sörét . A vitákban pedig olyan friss , ifju tüz lobbant fel a hirtelen előttünk megnyiló végtelen gondolat világ láttán , hogy ma is melegit a rája való vissza emlékezés . "

És a „ hátsó kamarák " tanai csak oly gyorsan terjedtek, az üldözés dacára is , mint egykor a „ kata kombák " tanai, a kis gimnazistáktól eltanulták öket a tanáraik és nemsokkal azután Haeckel tanárok Kölnben

előtt tarthatott előadást dokumentumairól .

a

törzstörténet

Ezek voltak a darwinizmus kezdetei és egyben

Bölsche pályájának a kezdetei is. Igy került bele a nagy hadi szinjáték sodrába népség-katonaságnak, hogy aztán a harc második fázisában , a nyilt, zajos küzdelmekben , a diadalmas előrenyomulásban már messzire hangzó szavu szereplő legyen . Ebben az időben emeli

fel szavát a német

irodalomban a naturalizmus. A szinpadokon Haupt mann és Ibsen darabjait játsszák. A természettudo

mányok jól vagy rosszul megértett igazságai , az 89

átöröklés problémái behatolnak az irodalomba, meg szólalnak a szinpadon. És Bölsche ott van az uj mozgalom vezetői között . Egyik megalapitója aa Freie Bühne-nek, mely az egész német naturalizmus zászlójává lesz . Ebben az időben emeli fel ujra fejét a német

munkásmozgalom . A proletárság százezrei mozdulnak meg, a kultura hóditását százezrek várják áhitó türel metlenséggel. És Bölsche ott van közöttük, előadásokat tart a darwinizmusról , a fejlődésről és még évek

sora multán is meghatottan mondja el, hogy soha

figyelmesebb publikumra nem akadt. És ott van mindenütt. Minden érdekli , neki nincs „ szakmája “, mindent kapcsolatban lát ezen a világon , minden

„ szakot“ eltéphetetlen szálak füznek össze az ő sze mében a többi „ szakokkal. “ Egyetlen egység előtte az egész világegyetemi és annak minden tudománya és nagyszerü példaadásul le tudta vonni ennek a látásának a konzekvenciáit is : egyetlen nagy egy

séggé forrott benne kora egész tudománya. Világ nézetének kristályositó középpontja a természettudo mány maradt, de nem járt ugy, mint a természet tudósok legtöbbje, akik elvesztették minden mértéküket a társadalom haladásának a mérésére. Kari Vogt III .

Napoleon fizetett embere, Haeckel lemennydörgi a társadalmi haladást, de Bölsche keze mindig ott van

a kora pulzusán és büszkén tartja a rokonságát mindennel, ami haladás irodalomban , társadalomban

és tudományban. Wilhelm Bölsche egész sor munkája jelent meg

már magyarul is és a magyar természettudományi kultura kialakulásának

szerencsés

kezdését látjuk .

ebben . Ami addig volt magyar természettudományi 90

irodalom, az csak a szakemberek szük körének szólt.

Se a nagy alapvető munkáknak nem volt mai nyel vünkön való teljes forditása , se a kitünő népszerüsitő

irodalom nem vert még nálunk gyökeret. A Bölsche munkái ebbe a második fajtába tartoznak : kitünő népszerüsitő munkák. Maga Bölsche sem tartozik a tudomány vezérei közé. Nem azok közül a nagy

hadvezérek közül való, akik hatalmas eget-földet vivo hadjáratokat vezetnek a természet titkai ellen, akik

az uj ismeretek eleddig embernyomtól szűz őserdeibe merészeltek behatolni . Bölsche aa tudomány nagyjaitól

már szélesre taposott országuton vezet bennünket. Kényelmes , kellemes uton, ahol csak le kell hajol nunk, hogy az ut mentén viruló ismeret-rózsákat leszakitsuk . Ezzel Bölsche munkásságát másodrendüvé bélyegeztük egy Darwin vagy Haeckel munkája mel lett, de egyben nélkülözhetetlenné is és éppen e nagyok munkájának a megértésében . A mai iskola nak jogi és esztétikai formalizmusba szoritott nevelése

megakadályozza azt, hogy a természettudományok tényei és elméletei megértésre találjanak. Szükség van tehát olyan irókra, akik ezeket aa sorsdöntő fontos

ságu természettudományi ismereteket népszerüsitsék. Ez pedig kettőt jelent. Először : ezeket az eredmé nyeket ki kell vetkőztetni a bizonyitó tények nagy tömegéből, el kell hagyni a levezetések és okoskoda sok nehezebb láncolatait. Másodszor : engedményeket kell tenni a mai tulhajtottan , egyoldaluan esztétikai nevelésnek és a természettudományok nagy, sulyos

és sokszor komoran komoly igazságait valami fölszines esztetikai csillogással kell körülvenni . Ettől a két eredendő bűntől Bölsche se tud meg 91

szabadulni . De ha megvannak igy benne a nép szerüsitő hibái , megvannak benne mindazok az erények is, amik képessé tesznek a kulturaközvetitésre. Meg vannak és pedig ugy, mint senki másban a természet

tudományi irók közül . Csodálatos stiluskészség , mely hajlékonyan engedelmeskedik minden gondolatárnya latnak . Költői fantázia, mely a legtávolabbi dolgok

kapcsolatát is meglátja, mely hatalmas erövel elevenit meg elvont papirosigazságokat. Roppant tudás, mely

a régi eredményeket csak ugy ismeri, mint az ujakat, mely nemcsak a friss felfedezések tudósait ismeri, hanem szeretettel, megértéssel tudja életre kelteni a tudomány históriáját is. Pompás humor, mely mintha átitatná minden munkáját, mely nem külső tréfákkal dolgozik, hanem magából a témából nő ki szervesen. Ezek a nagy, ma pár nélkül álló erények tették világ hirüvé a nevét és terjesztették el a könyveit annyi

százezer példányban.

92

K

R

Ο

Ρ

Ο

Τ

Κ

Ι

Ν

A tizenkilencedik század nagy orosz irói közül talán Kropotkin a legeurópaibb. A többiek mind sajá tosan orosz szinüek , a problémáik legtöbbször idegenek és néha érthetetlenek a nyugateurópai olvasónak. A roppant, ma is félig jobbágy orosz paraszttenger, a maga ma is sokban ki nem ismert jellemvonásaival ,

az ázsiai despotizmus, a gazdasági stagnálás egészen elütő életet teremtett Oroszországban . Sokszor mintha

a középkori vallásos szekták, a parasztlázadások hangja szólna Tolsztojjal, aztán mintha Voltaire auf kläristái beszélnének Turgenyev nihilista Basarovjával, a nagy francia forradalom követelései és terminusai

lüktetnének a politikai irásokban. Mintha Európa utolsó négyszáz évének történelme kelne ujra életre a tizenkilencedik század orosz történelmében. Mintha

Európa multja szegeződnék szembe Európa jelenével a természettudományok, a gép, a munka és töke harcának jelenével.

Kropotkin talán az egyetlen a nagy orosz irók közül , aki egészen ki tudott szakadni gyökereivel az orosz földből és egészen európai szemmel tudja nézni

a dolgokat. Belekerült az európai életbe, mint termé szettudós a geológia, a geográfia, a darwinizmus

tudományának nagy kapcsolataiba, mint szociológus már nem a paraszt, hanem a proletár álláspontjára állt, filozófiáját már nem az orosz ősi, primitiv falu közösség határozta meg , mint a Tolsztojét , hanem az 93

európai gyári munkásság kommunisztikus törekvései . Gondolkodásában már nem az orosz puszták , hanem a nyugateurópai gyárvárosok élete tükröződik . A tizen kilencedik század Oroszországából át tudott ugrani a

tizenkilencedik század Európájába. Európa a hazája. Jellemző , hogy az utolsó munkája „ A francia forra dalom “ , négy nyelven jelent meg egyszerre. >

Ehhez a hatalmas ugráshoz azonban mégis orosz

nak kellett lennie. II . Sándor cár alattvalójának kellett lennie, hogy Kropotkin Péter hercegből , a ragyogó arisztokrata család fiából, akinek ősei Szmolenszk

uralkodó nagyhercegei voltak, londoni és párisi proletár negyedek anarchizmust prédikáló apostola legyen. Mint orosz nemesember, Kropotkin katonának indult, II . Sándor kedves apródja volt és aa tizennyolc

éves fiu rajongással követte a „ szabaditó cár “ minden lépését. A jobbágyfelszabaditás glóriája övezte Sándor alakját és az ifju Oroszország legnépszerübb hőse volt .

Reformok, liberalizmus, alkotmánytervek törték meg az abszolutizmus jegét, hogy aztán csakhamar elkövet kezzék a lengyel felkelés vérbefojtása, a jobbágy felszabaditó rendelet kijátszása, minden szabad szó kerékbetörése. Mintha az egész ország hangulatát fejezte volna ki az az öreg paraszt, aki egy utján II . Sándor lábai elé borult és ugy rimánkodott :

„ Atyánk , oltalmazz meg bennünket “. És mintha az egész abszolutizmus felelt volna abban, ahogy Sándor egyetlen szó, egyetlen tekintet nélkül elment az orosz

Tiborc térdelő alakja Józanitó csalódás a régi Oroszországtól , ságot, mikor egyszer

mellett. forditotta el az uj Oroszországot Kropotkin is otthagyta a katona majdnem az ő csapatát vitték 94

a lengyel lázadók ellen . Szakitott apjával, az öreg herceggel, a régi divatu házi zsarnokkal, beiratkozott

az egyetemre és kemény, komoly tudományos munka következett ezután számára. Nagy felfedező utazások

Ázsiában, földrajzi és földtani kutatások, amelyek Ázsia egész geografiáját és geológiáját megváltoztatták. De nagyszerü munkaerejét csakhamar megbéni totta az orosz nyomoruság. Csodálatosan finom szociális lelkiismerete nem tudott aa föld rég letünt évezredeivel ,

jégkorok természettudományi forradalmaival foglal kozni, mikor körülötte évről-évre visszatért a száz

ezreket öldöklő krónikus éhinség és felütötte már fejét a társadalmi forradalom. Elhajitotta nagy tudományos sikerei koszoruját és belevetette magát a hetvenes évek kezdő forradalmi mozgalmaiba . Már nem a hat

vanas évek, a jobbágyfelszabaditó idők mozgalmai voltak ezek, amelyek alkotmányt áhitottak, hanem a tömegeket akarták forradalomba vinni a cár és a nemesség abszolutizmusa ellen. Mint Kropotkin mondja , már nemcsak az apák és fiuk között volt ellentét, mint Turgenyev hires regényében, hanem idősebb és ifjabb testvérek között is, a harmincon tullevő és a

huszesztendős generáció között is . Ezekből a mozgal makból ágazott ki a „ vnarod “ mozgalma, a „ nép közé “ jelszava, amikor előkelő és vagyonos familiak fiai , leányai ezrenként hagytak ott családot, jólétet, karriert, hogy elmenjenek a nép közé, ott éljenek a paraszttal paraszti módon és tanitsák, felvilágositsák. És innen dött aa terrorista mozgalom, a nagy és apró kezdődött zsarnokok elleni merényletek hosszú sora, amelyeknek legelseje Sassulics Vera revolvermerénylete volt Trepov tábornok ellen. A régi erkölcs , a régi szokások, elő 95

itéletek uj, szabadabb morállá formálódtak , a racio nalista, a demokratikus, a cinikusságig öszinte „ nihi lista “ gondolkodással, amelynek gyönyörü lélektani elemzését Kropotkin adja meg az emlékirataiban. Roppant munka kezdődik . Nyilt és titkos propa ganda, emberfeletti harc a nép lelkéért. Rendőrök , börtönök, kémek, besugók egész hadserege áll szemben

a forradalmárokkal, de nem bir velük. Ám megtörik minden munkájuk a paraszt közömbösségén , eltom pultságán . Megnyernek tizezreket, de mozdulatlanul maradnak a milliók . Nem tudnak vihart kelteni a paraszttengerben . Tragikus szimbólummá emelkedik

az a humoros eset, amit Stepniákról, a hires forra dalmárról mond el Kropotkin : „ Uton voltunk egy barátommal , mikor egy paraszt utólért bennünket a szánkóján . Azonnal munkához láttam, kifejtettem neki ,

hogy nem kell adót fizetnie, hogy a hivatalnokok kifosztják a népet és megpróbáltam, hogy bibliai mondásokkal győzzem meg a nyilt lázadás szükséges

ségéről. A paraszt megkorbácsolta lovát, de mi sebesen követtük. Meggyorsitotta a lovát, de mi utána szalad

tunk, mialatt én egyre adókról és lázadásról beszéltem. Végre is vágtatásra kényszeritette a lovát, de nem sokat ért vele --- rosszul táplált törpe paraszti ló volt és igy egy darabig még győztük az utánafutást és

abba nem hagytuk a propagandát, mig birtuk lélek zettel “ . Ime , ennek az egész mozgalomnak aa tragikuma ::

hiába futott a nép után , az rémülten , reszketve rohant előle, a századok rémületét , nemzedékek állati el

nyomását nem győzhették le. Csak jóval később, 1905-ben , amikor Oroszország már ipari állammá lett,

tudott a megnövekedett városi polgárság és munkás 96

ság forradalmat csinálni, de ez is a parasztok közö nyén roppant össze. Csakugyan igazzá lett, amit egy forradalmár orosz asszony mondott, hogy két generáció fog tönkremenni, mig véghez viszi ezt a nagy munkát. A mozgalmat akkor börtönnel és Szibériával le törték és Kropotkint is évekre a Péter-Pál erödbe

zárták . Sikerült megszöknie (valóságos detektiv-regény a szökése históriája ) és külföldre menekül. Svájc munkásai közt szivja magába az anarchiz

must és a nagy háboruig Anglia, Svájc, Francia

ország, Belgium anarchista mozgalmának a szellemi vezére. Lapokat szerkeszt, könyveket ir. „ Egy forra dalmár szavai“ . „ A kenyér meghóditása “ a két hires anarchista munkája. Franciaországban nagy pör után ujra börtönbe kerül . Csak a ' radikális közvélemény 6

nyomása

szabaditja ki háromesztendei raboskodás

után . A maga tapasztalatai nyomán adja a börtön ügy reformját „ Orosz és francia börtönökben “ cimü

könyvében . De visszatér első szerelméhez is , a természet

tudományhoz. A Darwin után következő iránnyal

szemben, mely a létért való küzdelmet átvitte politikai térre és a társadalomban az erősnek jogát vezette le

belőle a gyenge elnyomására , megirja „Kölcsönös segitség az állati és emberi világban " cimü nagy munkáját. Mintha magasabb egységbe hozná itt élete munkájának két irányát : a természettudományt és a

szociális tendenciát. A természettudomány igazságait egyben a társadalomban is értékesiti , a szélső indivi dualizmussal szemben mindenütt a kommunisztikus kezdeteket emeli ki .

Az emberiség nagy problémáit mozgatja minden 97

7

munkája és ha ő azt irja, hogy mindig valami kér dést kell intézni ahhoz a könyvhöz, amit olvas az ember, hát az ő könyvei azok közé a könyvek közé tartoznak, amelyek felelnek is a hozzájuk intézett kérdésekre. Az ő könyveivel nem járhat ugy az

olvasójuk, mint ő járt, amikor Londonban álnév alatt rejtőzködve természettudományi kritikát irt a Nature nek, hogy a saját munkáit adta neki oda egyszer a

szerkesztő birálni . Kropotkin olvasója nem a saját gondolatait kapja vissza tetszetős formában, hanem mindig uj, kemény és sokszor kegyetlen ideákat, amikkel először küzködnie kell , akár elfogadja, akár elveti is őket.

Kropotkint hetvenkétesztendős korban találta a háboru. Az élete mérlegét meg lehet már csinálni. Nem jogtalan immár, ha általános itélettel tesz törvényt

élete munkája felett az ember. És készen kinálkozik az, amit ő mondott egy másik természettudósra és

anarchistára, Elisée Reclusre : „ Az élete módjában igazi puritán, szellemileg a tizennyolcadik század enciklopédistáihoz hasonló. Sokaknak szolgált aa tudá sával , de sohasem uralkodott senkin. Anarchista, akinek az anarchizmusa csak logikus következménye az emberi élet minden vidéken és minden fejlődési fokon való

formái mély ismeretének, akinek a könyvei a század legjobbjai közé tartoznak, akinek megragadóan szép stilusa megmozgatja az olvasója szivét és lelkiismeretét."

98

G

0Ô

U

R

M

Ò Ο

ΝN

ΥT

Egy nagy költő, egy nagy polihisztor és egy pogány faun : talán ebben a három szoborban meg lehetne mintázni Remy de Gourmont egyéniségét. Nincsen az alakjában semmi modern , nincsen benne

semmi idegesség és semmi politikusság. Róma, a császárok Rómája áll a képzeletünk elé, ha Gourmont figuráját látjuk. Csak az imperátorok Rómájában vol tak ilyen férfiak, akik műveltek voltak , épek és energiától duzzadók, de azért ott éltek messzi távol

ságban a fővárostól , menekülve a tirannus gyilkoló szemei elöl , kirekesztve a politikából, kirekesztve a

közügyekből . Ismerték az életet, ismerték az embere ket, látták a hibáikat, szerették az asszonyokat, itták a nehéz borokat, de azért bölcselkedő szemmel néz

ték a világ dolgait, minden érdekelte őket, mindent magyaráztak. Esztendőkig nem mozdultak ki a villáik nyugalmából csak néhány látogató barátjuk volt az egész társaságuk,, de azért szenvedélyesen gyüjtöttek minden ismeretet és kutattak össze minden adatot,

akár a mennyboltozatról és a csillagok járásáról, akár a föld természetéről és a mezei munkák leghelyesebb módjáról, akár pedig az asszonyi szépség fajtáiról és a szerelem százféle fogásairól . Ismerték az embereket, kicsit meg is vetették őket,, de legfeljebb

egy

csak hibákat tudtak látni a büneikben és

finom

szkepszissel , mosolygó iróniával nézték le azokat a fanatikusokat, akik akár a természet, akár a filozófia, 99

akár a morál dolgaiban csak egyetlen szempontot láttak, csak egyetlen igazságot ismertek. Nincs meg Remy de Gourmontban a modern századvégi polgári társadalom költöinek a hisztérikus

sága vagy viziós idegessége és nincs meg benne a modern polgári társadalmat kivülről ostromló költők és irók politizáló karaktere és szociális világnézete sem . Nem Párisban született, hanem a vidéken és amikor 1883-ban, huszonötéves korában felkerült

Párisba és a szimbolista és impresszionista irók csapa tával együtt harcolt a parnasszusi költök ellen a köl tészetben és a naturalista iskola ellen a regényirás ban , ezt a harcot ő elsősorban a rideg mesterkélt ségbe merevült költői forma és a rideg, pusztán tényeket követelő tartalom ellen vivta meg. A „ szá

zadvégi" szimbolistákkal küzdött együtt és ő maga igy beszél magáról és erről az irányról :: „ Annak a

miliőnek, ahonnan kiindultunk, mindig rajtunk marad a bélyege. A szimbolista bélyeg nemes és nagyon tartok arra

aa magam részéről, hogy láthatóan , sőt impertinensen is hordjam .““ ő lett aa szimbolizmus zászlaja alá gyülő modern litteraturának egyik fő vezére a „Mercure de France "-ban , de azért igazában

csak a munkássága első korszakában van közössége ezzel az iránnyal. Másfelől pedig harcolt a natura lizmus ellen, de azért egész világnézetében kénytelen közösséget vállalni vele. A szimbolizmustól elválasztja az a hajlandósága, hogy nem merül bele menthetet

lenül az impresszionizmus hangulat-tengerébe, a natu ralizmushoz pedig odaviszi az, hogy a modern ter

mészettudomány vérévé vált és az emberben leg szentebb fellángolásai és legszüzibb rajongásai láttán 100

se tud egyebet látni, mint animális lényt, Gourmont értékes szintézise a szimbolizmusnak és a naturaliz

musnak. Finom, légies hangulatok és izzó érzékiség vegyüléke. Gourmont rengeteg sokat és szinte beláthatatlanul

sok mindenfélét dolgozott. Regény- és novellairó, költő, nyelvész, filológus, moralista, drámairó , filo

zófus, természettudós, kritikus, ujságiró. És nem dilet táns sehol sem. Nem dilettáns, mert mindazt, amit

irt, a maga világnézetének kohójában olvasztotta meg és

ez

a világnézet csakugyan az egész világot,

annak minden jelenségét, megnyilvánulását át akarja fogni szemével.

Talán leginkább fizikai világnézetnek lehetne mondani ezt az életszemléletet. Ennek a fizikai világ

nézetnek ilyenek az alaptételei. Ha erkölcsről van szó : „Mi a doktrina, ha nem szószerinti forditása a

fiziológiának .“ Ha szerelemről van szó : „ Nincsen többféle szerelem, csak egyféle van, a fizikai szere

lem .“ Ez a világnézet az ösztönök uralmát hirdeti : „ Oh, bár megvolna bennünk a természet immorali tása, kegyetlensége és szépsége ! Bár ne lennénk intelligens lények, de éreznök az ösztönöket és inkább

szembeszállnánk a világgal, mintsem hogy ki ne elé gitsük őket . “ Az érzékek élete izgatja leginkább az érdeklődését . Az érzékek imádója és filozófusa , az élvezet, a mámor zsoltározója . Ez az erősen szen zuális karaktere szól bele a szépségideáljába is . Ő maga mondja el , hogy a görög szobrok szépsége . ő hidegen hagyja , mert nincsen bennük semmi érzéki .

Ahhoz, hogy ő szépnek érezzen valamit, a modern szobroknak a hideg tökéletességet megbontó szabály 101

talanságai kellenek. Gourmont szemében egy kis töké letlenség nélkül nincsen tökéletes szépség, a szabály talan lelkek és a szabálytalan arcok szépségének a költője és a tudományos munkáiban is a természet „ szabálytalanságai“ érdeklik leginkább, akár költőkről van szó, mint a Promenades littérairesben és Le

Livre des Masques-ban, akár pedig gyürüs férgekről, mint a Physique de l'amourban . Az érzékein keresztül látja a világot és az élet nagy szeretete mozgatja. Csupa érzéki egoizmus, amely azt prédikálja : tartsátok meg könnyeiteket a magatok fájdalmaira. Csupa animalitás : „ A legszebb az emberben az állatisága. Az éppen a nemessége, hogy a természetnek egy kis része és alá van vetve csakugy, mint a többi állat, az élet általános törvé

nyeinek ." Az érzékein keresztül látja az életet, tehát csak a mát látja. Müveltsége egész apparátusával ismeri a multat, de csak azért, hogy egészen meg

tagadja. Csak a jelen él benne és a jövőbenézés ellen prédikál : „ Valamennyien pápák, császárok, kömüvesek, szeminaristák, prédikátorok, sztrájkolók, mind extázisban sóhajtják ugyanazt a vágyat : -- nap jaink után következik a paradicsom. Mindig aa holnap ról van szó, ami igazán bántó azokra, akik egy kicsit élni akarnának a mában . "

Az érzékiség exaltációja áll igy egyik oldalon Gourmontban . De a másik oldalon ott áll a lehütő

szkepszis, a fölényes irónia. Az érzékein keresztül látja a világot, de aztán mindazt, amit lát, gondo latta, gunyos mosollya és tamáskodó kételkedéssé dolgozza fel. Egy pogány faun, aki vad mámorral élvezi az életet , aki minden érzékével magába szivja 102

az élet minden gyönyörüségét, de azért az agya a szerelem és a bor mámorának felhőjén át is meg

látja a kocsmáros krétapraktikáit és a nimfa polgári jólétröl ábrándozó gondolatait. Az életben csak ter

mészettudományt lát, de azért ugy hiszi, hogy az élet kiszámithatatlan, illogikus és bizonytalan . A mun kássága felét a morál vizsgálásával tölti be („ Epi logues “ ), de azért ugy látja , hogy „ nincs se jó , se rossz, se jól, se rosszul, csak az életnek egyes álla potai , amelyek a céljukat betöltik, mivelhogy léteznek és a céljuk csak a létezés.“

Gourmont ebben a kettősségében a francia iro dalom egyik nagy irányának az örököse . Rabelais, Voltaire, Renan, Anatole France, igy sorakoztatták a századok az érzékiség és a szkepszis nagy franciáit. Szabadosság és irónia, szabadszájuság és finomság, mámor és szatira : ezeknek az ellentéteknek az össz

hangbahozása teszi Gourmontot ennek aa Rabelaisböl kiinduló láncnak az

utolsó láncszemévé.

Valami

merész és nevető szemérmetlenség van benne . Ő maga is érzi ezt, amikor azt mondja, hogy Darwin az angol

prüderia befolyása alatt a nemi kiválasztásról épitett teóriájában a nemi aktust magát csaknem egészen figyelmen kivül hagyta. De Gourmont minden prüde riától ment vakmerőséggel irja meg a szerelem fizi káját. Csupa szabadosság és nagyszerű előitéletnélkü is. Az liség formálta meg két legkiválóbb regényét . egyik, Le Songe d'une femme, csupa tudatos asszonyi libertinitás, a másik, Un Coeur virginal, csupa még magát se ismerő leányos érzékiség. Éppen azért nem lesz pátosszá és tragikummá nála az érzékek mámora és viharzása, mert egy pillanatra sem mulik el szája 103

szögletéből az irónia gunyos mosolya . A szenzualitás és a szkepszis, az irónia egységbe foglalója Gourmontnál valami sajátos erotikus pan theizmus : „, Talán csak mitőlünk ered az élet ; egy meztelen kar, amely a rózsabokrok közé csuszik, fokozza a rózsák szépségét és a fü zöldebb azon a

folton , ahol végigsuhant rajta egy asszony ruhája ; vágy ébred szivünkben minden iránt, ami él ; és emlékszem rá, megcsókoltam Anette ajkain fákat,

füveket, bokrokat és köveket. Az ilyen emlékek, ha

beléjük keverjük néhány szemét az irónia borsának, bizonyára nem mosódnak el.“ Gourmont szereti az életet és az élet szeretete

csak annál erősebbé, csak annál többet átfogóvá lesz benne, mennél inkább közeledik az öregség felé.

Nincs benne semmi az öregedő ember rideg önzésé böl, sőt éppen egy magasabbrendü egoizmus meg nyitja a szivét mindenki számára . Eleinte Nietzsche

hive és arisztokrata, később azonban

érdekes és

furcsa munkájában, az Une Nuit au Luxembourg ban igy ir : „ Azok, akik elültették ezt a rózsát, nem azok, akik majd élvezni fogják ... Az emberek lázon ganak. Hogyan akadályozná meg ezt a lázongást ?

Igazuk van ." A szerelem fizikájában még ezt a a

kegyetlen tételt formulázza : „ Az élő lény első feladata az , hogy éljen és minden élet nem más, mint bizonyos számu gyilkosság.“ A Promenades Philosophiques-ban már megenyhül : „ A gazdag epikureus, aki teljesen el van tökélve, hogy boldog lesz, megtürné-e maga körül a nyomort ? Belenyugodna-e abba, hogy még jobban meggazdagodjon , kizsákmányolja más emberek szükségleteit.“ 104

Remy de Gourmont nyolc esztendőn keresztül

könyvtári tisztviselő volt , de 1891 -ben „Le Joujou Patriotisme“ cimmel olyan cikket irt a Mercure de France-ba, amelyben a Németországhoz való közele

dést hirdette. A játékhazafisággal való szembeszállá sáért ott kellett hagynia a Bibliothèque National-t. És ez a Remy de Gourmont sorsa mindig. Munkái szembeszállnak a játékmorállal, a játékidealizmussal, hát kiüzik öket a hivatalosság, a maradiság és a

bigottság könyvtáraiból.

105

Μ

Ε

C

5

Ν

Ι

Κ

Ο

V

Mecsnikov, a nagy modern természettudósoknak ahhoz a tipusához tartozik, akik egy hosszu élet pozi tiv kutatásai után tudásuk és tapasztalataik nagy

eredményeit világnézetbe összefoglaló filozófiával akarják szolgálni az emberiség ügyét. Haeckel moniz musa,

Ostwald

energetikája mellé

odasorakozik

Mecsnikov optimista filozófiája. Haeckel elsősorban a fejlődéselmélet, Ostwald a fizika és kémia, Mecsnikov pedig a bakteriológia nagyszerű lendületén veti fel magát világnézete magaslatára, de mindhármukban közös az a törekvés, hogy megmutassák az ember

helyét a természetben és célját és irányát jelöljék ki az emberi létnek. Mintha mind aa hárman a tudo

mány tényein épülő cáfolatát akarnák adni aa Brunetiere hires feljajdulásának aa tudomány csődjéről és aa tudo mány egész hatalmát akarnak harcba vinni Dubois

Reymond „ ignorabimus“ profétálása ellen. És ha valakinek, akkor Mecsnikovnak van joga

a tudományos kutatás nagyszerü eredményeinek a hegyére állni és onnan filozófiát tanitani. A modern természettudományi kutatás igazságainak immár égig

nyuló hegyéhez sok kocsi föld, sok hatalmas szikla került ki a Mecsnikov laboratoriumából. Életének egész energiája maradék nélkül átváltozott tudomá

nyos munkává. Egy oroszországi faluban, 1845-ben született, külföldön tanult, Giessen, Göttingen egye

temein, München akadémiáján. 1867 -ben tért vissza 106

Oroszországba, Odessza uj egyetemén a zoológia magántanára , aztán rendes tanára lesz . 1882 -ben ott

hagyja a katedrát és Oroszországot is . Elkergetik azok az egyetemi zavarok, amelyeket a II . Sándor cár meggyilkolása után nekiszabaduló türhetetlen reakció váltott ki . Lemondása után Messinába megy,

hogy folytassa összehasonlitó embriológiai kutatásait. Itt jön rá nagy felfedezésére a fagocitákról , a falo

sejtekről. És itt döl el élete egész munkájának iránya . Egyre inkább belesodródik a fertőző betegségek tanul mányozásába és egyre erősebben izgatja érdeklődé

sét az a csudálatos nagy harc, amellyel a szervezet a káros mikróbák ellen védekezik . Több esztendőn

keresztül dolgozik igy a maga laboratóriumában , de egyre kinosabban érzi az eszközei hiányos voltát és

hogy nagy laboratóriumhoz juthasson, elfogadja az odesszai bakteriológiai intézet igazgatói állását. Egész munkája most a fagociták elméletének a kiépitéséé, mindenfelől támadják ezt a teóriát és neki nagy tor

nákon kell verekednie. És tudományos kutatásának a szükségletei megint maguk köré csavarják az élete menetét. A modern bakteriológia legteljesebb fegyver zetében akar sikra szállani , 1888-ban felvéteti hát

magát az akkor alapitott nagyszerü Pasteur-intézetbe. 1905 óta haláláig az intézet világhirü aligazgatója, akinek munkásságát 1908-ban a Nobel-dij koszoruzta. Mecsnikov tudományos kutatásai eleinte az ana tómia, az alsórendü állatok összehasonlitó embriolo

giája felé fordultak, később aztán aa mikrobiológia volt a föstudiuma. Hires nagy munkái vannak aa gyulladás kórtanáról, aa fertőző betegségek immunitásáról, kutatta a kolera, a szifilisz jelenségeit és utolsó éveiben 107

sokat foglalkozott az emésztés kérdéseivel és a belek flórájának a kutatásával . Laboratóriumi kutatásainak a két ága : az ana

tómia és a mikrobiológia, az összehasonlitó bonctan és az ember fertőző betegségeinek és teste belső folyamatainak a vizsgálata, vezette aztán Mecsnikovot az emberi természet általános tanulmányozásához és

végső soron optimista filozófiájához . (Études sur la nature humaine, Essays optimistes.) Meglátta és rend szerbe foglalta az emberi természet nagy ellenmon

dásait, azt a nagy diszharmóniát, amely az emberi test felépitése és müködései között van : az állati eredet és az emberi életmód ellentétét, az emésztő

szervek ellenmondásait, a csökevények célszerűtlen

ségét, a szaporodási szervek felemásságát. Kimutatta, hogy ez ellenmondások következtében az emberi élet fejlődése nem megy végbe normálisan , betegsé

gek zaklatják, időelőtti és patológikus öregség gyötri és tulkorai és rendellenes halál szakitja ketté. Ahogy Mecsnikov irja, már kétezer évvel az exakt tudomány

megszületése előtt megformulázta Buddha az emberi nem főpanaszait. Igy hirdette prédikációjában : „ Ez a fájdalomról szóló nagy igazság, ó barátok. Fájdalom

a születés, fájdalom az öregség, fájdalom a betegség, fájdalom a halál“. Az embernek meg kell öregednie, csunya, fájdalmas öregséggel és meg kell halnia,

kinos, reszketve várt halállal, az emberiséget rettene tes járványok pusztitásai tizedelik állandóan,

ezek

Mecsnikov szerint az ujra meg ujra visszatérő pesszi

mizmusnak a tápláló gyökerei, ezek elől aa rémek elől keres menedéket az emberiség a filozófia magya rázataiban és a vallások vigasztalásaiban. A pesszi 108

mista világnézetekben a betegségektől való félelem mindig nagy szerepet játszott. Schopenhauer föargu mentuma amellett, hogy ez a világ minden lehető világok legrosszabbika, a járványos betegségek puszti tása. A haláltól való félelem és annak a rettenetes

ténynek az elgondolása, hogy a halállal meg kell semmisülnie az embernek, volt megteremtője a tul világi életben való hitnek.

Mecsnikov optimista filozófiája éppen azokra a tudományos tényekre épit , amelyek elmetszik a filozófiai és vallási pesszimizmus gyökereit. Meg mutatja, hogy a tudomány egyre rohanóbb haladása felismerte már az emberi betegségek természetét és sokszor megtalálta már a gyógyitásukat is . Kikutat ták a nagy járványok, a pestis, a kolera okozoit ; a higiena fejlődése csökkenti és veszélytelenebbekké teszi a betegségeket ; a fertőzés megakadályozása

asszonyok ezreit menti meg a gyermekágyi láztól, ujszülöttek ezreit a vakságtól ; a sebészet csodálatos

operációkat produkál ; a szérumterápia ragyogó ered ményeket mutat a himlővel, a difteritisszel szemben .

Éppen magának Mecsnikovnak a korszakos kutatásai, egészen uj képét adták az öregedésnek. Kitünt, hogy az öregedés csunya és gyötrő lefolyása nem szükség szerü, hanem csak az észszerütlen életmód, aa ferde táplálkozás és a tuberkulozis , a szifilisz meg az alkoholizmus következménye . Az öregedés ma azért olyan fájdalmas, mert nem fiziológiai, hanem pato

lógiai folyamat, de a tudomány eszközei képesek arra, hogy az abnormális, kóros öregedést normális,

szép és természetes öregedéssé változtassák. A mai halál sem természetes tünemény. Az ember ma nem 109

azért hal meg, mert végére ér a természettől kiszá bott életének, hanem azért, mert aa betegség és kóros

öregség leveri a lábáról . A halál azért olyan szomoru, az emberek azért rettegnek annyira töle és azért ragaszkodnak görcsösen ahhoz, hogy valami tulvilági élet következzék utána, mert mindig végig nem élt

élet, fájdalmaktól elgyötört test, öregségtől megbéni tott értelem után érkeznek el hozzá. Ha majd kipusz tul a betegség, ha szép és kellemes lesz az öregség,

ha majd aa tudomány meg tudja hosszabbitani az emberi életet, akkor az emberek a hosszu élet végén nem fájdalommal válnak meg az élettől, de szinte élettől jóllakottan és vágyódó várással kivánni fogják aa halált. Ezek a nagy tételei Mecsnikov optimista filozó fiájának .

Optimista filozófia kétféle alapon keletkezhet. Kiindulhat abból a sekélyes forrásból, amely a meg lévő állapotokkal meg van elégedve, amely mindazt, ami van, már azért nagyszerünek látja, mert van és

amelyből az a filiszterbüszkeség harsog ki , hogy uramisten, milyen sokra vittük. De ha mély rétegek ből tör elő az optimizmus, akkor vagy az a hit az

alapja, hogy a mai társadalom megváltozhat, jobbá, szebbé, igazságosabbá lehet, vagy pedig az a hit, hogy az emberi természet, az emberi lélek és az

emberi test fejlődhet, lehet jobbá, szebbé, célszerübbé, egészségesebbé. Valamely optimista filozófia vagy a mai társadalom ellenmondásainak, vagy a mai emberi test ellenmondásainak a kiküszöbölödését reméli. A

pesszimizmus alapja vagy a társadalom diszharmó niáinak a felismerése anélkül , hogy kiutat látna a filozófus, vagy az ember testi disszonanciáinak az 110

átlátása anélkül, hogy fejlődést várna a természet tudós. A pesszimizmus vagy idejüket tulélt, hatal mukat a jövendőtöl féltő osztályok világnézete, vagy

annak a tudománynak a tanitása , amelyik aa bibliával teremteti meg az embert és nem veszi igaznak az

állatfajok szakadatlan felfeléfejlődését. Az optimizmus ma vagy a feltörekvő, uj rendet áhitó osztályok filozófiája a társadalomban, vagy a fejlődés gondola tára épitő modern természettudományok világnézete a tudományban . Mecsnikov természettudományi ala pokból kiinduló optimizmusa ott találkozik аa szociális haladás optimizmusával, amikor hangsulyozza, hogy a betegség, öregség és halál problémáit meg tudná

oldani a tudomány, ha a mai rend kerékkötése és a nép tudatlansága meg nem állitana diadalmas utján .

111

Μ

Α

Ε

Τ

Ε

R

L

Ι

Ν

C

Κ

Egy kiélezett szinpadi jelenet vitte be először

Maeterlinck nevét a közönség népszerü nevei közé, de már ekkor mindenfelé akadtak, akik aa legnagyobbak kal egysorban rajongtak érte. A hires szinpadi jele net : Monna Vanna egy szál köpenyben áll Prinzi valle sátorában és visszafojtott, megszegett lélegzetü izgalom lesi, vajjon lehull-e róla a köpönyeg. Min den idegszál az érzéki , a testi szerelem várakozásán feszül , de ime, bus gyerekemlékezések, gyönyörü , hösi szókimondások, szines filozofálások következnek és az ajkak izzó , testi csókja nem csattan el, csak az asszony homlokára leheli rá a lemondás csókját a

férfi. A testek találkozójának készült, de a lelkek találkozója lett. Mintha Maeterlinck bölcselő könyvét , A szegények kincsét olvasnók : ,,Talán elkövetkezik

majd olyan idő

sok jel mutatja a közeledését

amikor lelkeink az érzékek közvetitése nélkül meg

fogják érteni egymást “. Ebben a jelenetben és ebben a mondásban Maeterlinck egész költészete és egész filozófiája sürüsödik össze. Ez alkotásainak az alaphangja és

csak félénken és elnyomottan csendül meg egy másik, ezzel ellentétes hang.

Maurice Maeterlinck a belga Gentben született 1862-ben. Itt is élt huszonötéves koráig, ez a város

formálta a maga képére. A régi , erősen középkori Gent . Egy Willaert 112

festmény vetiti elénk egyik terét. Komor, téli felhök az égen . Vastag, komor hótakaró födi a teret. Ősi, zegzugos klastrom áll a sarkon, fekete-fehér apácák mennek előtte . Bus, zordon katolicizmus ül a városon.

Temérdek kolostor, rengeteg templom , nagy kisvárosi csend, mit csak a harangok kongása szakit meg. Ez Gent egyik képe . Maeterlinck is a jezsuitákhoz járt iskolába a Sainte Barbe kolostorban és Gent katolikus egye

temén folytatta studiumait. Lelkével, családja tradi cióival mindenestül benne él a katolicizmusnak e

régi székvárosában. De ha nem is oly mélyen, ha csak futó benyomásként, hatnia kellett rá a másik Gentnek is . A másik Gentnek, a modern Belgium

leginkább ipari városának, ahol a templomtornyok

mellett már gyárkémények merednek

az

égnek.

A középkorba hivó harangszó mellett meg kellett hallania a gyárkémények sivitását is. A jezsuita atyák tanitása mellett jelentkeztek a természettudo

mányok uj igazságai . A lelki szegénység boldognak hirdetése mellett meg kellett látnia Belgium leg nagyobb proletárvárosában a testi szegénység kin jait is.

Mindkét Gent hatott rá, de az első erősebben , elhatározóbban . A középkor mesehangulata, az elát kozott hercegnők, a csodák világa, komor várkasté lyok, régi romok, sejtelmes klastromok élnek a fantá ziájában . Misztikus, sem tudással , sem bölcseséggel meg nem fejthető sors ül az emberei fölött. Mindig az együgyüek, a lelki szegények az élet igazi értői , a sejtelmek igazi megérzői . Gyönge nök, apró gyere kek, vak aggastyánok azok , akik százszor inkább 113

8

látják az élet nagy rejtélyét, mit hétpecsétes titok zár a tudósok, bölcsek és erősek elől . A régi Gent

hangulata az a tulvilági, semmi valóságra nem vonat kozó hangulat, mely kék ködével beboritja a drámáit.

De ott van aztán az uj Gent e világról való, reális életének a bélyege, mikor a Double Jardin ban igy ir : ,, Eddig azt hittük, hogy ennek a földnek a centruma szellemi erőkben van, most meg vagyunk

győződve, hogy tisztára materiális energiákból tevő dik össze . " Drámáiban mintha nem tudna meglátni

semmit a valóságból és A méhek életében a leg

csodálatosabb megfigyelő, aki tökéletes pontossággal adja a méhtársadalom életét, állati és szociális rajzát. Igaz természettudományt ad egy művész szemén és megirásán keresztül . A gyárak Gentje szól belőle, amikor a társadalmi rend igazságtalanságainak aa kri tikusa : „ Emberi berendezéseinkben sok és nagy az igazságtalanság. Isten eszméje által , aki minden sor

sot intéz, kiveszett belőlünk az egymással szemben

való felelősség érzése. A nyomorban és szegény ségben természeti csapásokat látunk és nem gondo lunk arra, hogy aa mi berendezkedéseink és hiányaink

az okai , ha ezek a szenvedések megvannak és örök


kimutassa, mint tesz mindent, ami van, észszerütlenné

a fejlődés és mint valósit meg mindent, ami uj ész szerüség felbukkan . Az uj történelemirás Marx soha ki nem fakuló hatása alatt fejlődött és a szorosan vett marxista

iskolán, Engelsen , Kautskyn , Mehringen , Lafarguen , Labriolán kivül két legnagyobb képviselője a német Karl Lamprecht és az olasz Guglielmo Ferrero. Ferrero a kriminológián és a szociológián keresz tül jutott el a történelemiráshoz. Porticiben született

1871-ben, a nagy Lombrosónak a veje, irt is vele 127

együtt egy érdekes munkát a „ donna deliquente" -röl, a bűnöző asszonyról. „ L'Europa giovane “ cimmel a mai , ifju Európa szociológiáját próbálta megformálni, az „ Il militarismo“ -ban pedig a militarizmusnak a

mai társadalomban való elhelyezkedését vizsgálja. E munkái során egyre inkább elhajlik a természettudo mányos szociológiától és egyre erősebben közeledik

a marxizmushoz . Gazdag tudása, nagyszerü irás művészete aztán a régi Rómáról irott hatalmas mun kájában jutott el a legmagasabb ormokra . A „ Grandezza e decadenza di Roma“ nemcsak

az uj történelemirásnak egyik legreprezentálóbb alko tása , hanem egyben a szociológiának és az ökonómia nak is mély és jelentős munkája . A Marx utáni nagy olasz szociológusok , ökonómusok , történetirók , Loria , Labriola, Salvioli mellé sorakozik Ferrero is. A német marxizmus mélységei eggyéötvöződnek benne a román népek stilusának csodálatos világosságával , köz nélkül való bájával, egyszerü precizségével .

Róma nagysága és hanyatlása - az antik világ egész gigászi tragédiája. Egy civilizáció kezdetei , fel

emelkedése és lehanyatlása . Ferrero keze között fel élednek aa holt évszázadok, lerázzák magukról az

évezredek porát és értelmet, szint, fényt kapnak az események. Az iskolák és egyetemek Rómája, klasszi kus hősei és klasszikus költői, akiket élettelen szob rokká merevitett a régi történelemirás, most, mintha

varázsszó keltené fel őket, eleven várossá, valóságos birodalomma, husból-vérből való emberekké lesznek.

Előttünk áll a régi Róma fejlődése, ahogy az apró

agrárius városból az imperializmus eszközeivel hatalmas kapitalista demokráciává nőtt. Látjuk, mint válik 128

a

konzervativ Rómából modern, militarista, nyugtalan, rohanó erőszakosságu hóditó , mint változik a méltó ságos és tisztes fórum világraszóló bankházzá és a

dicső szenátus lármás börzévé, mint lép az ősi patri

cius-nemzedékek helyére a követelő proletárság. És megértjük Ferrero feltámasztó irásában a nagy római figurákat. Legendák és anekdoták, hősköltemények és tirádák helyett az igazi történelem emberei lépnek elénk. Látjuk a puritán Catót, aki valójában hajtha tatlan reakciósságu konzervativ. Ott van a szónokok legnagyobbika , Cicero, aki valójában „ kispolgár, akit

pénz és rang elvakit és boldogit“, Crassus , a nagy bankár, aki markában tart mindenkit a kölcsöneivel ,

aki megkenője Róma egész politikai apparátusának. A nagy Sulla nem egyéb, mint az arisztokrata restau ráció véres kardja . Az elvetemült, léha Catilina meg

mutatja igazi arcát : az itáliai proletárság harcra szóli tója . Kirajzolódnak elénk a Gracchusok nemes emberi nagyságu és államférfiui saslátásu profiljai . És az

osztályok harcának kaoszos kavargásából előlép Caesar, akit nem emberfeletti nagysága, hanem a demokrácia és arisztokrácia harca és egymást egyen

sulyban tartó vetélkedése vetett a birodalom élére. Ott van Lucullus, akire csak a nagy evéseiről emlé keztünk és aki ime a római imperializmus legmeré szebb megalapitója. A derék és zsarnokölő Brutusról kitünik , hogy negyvennyolc százalékos kamatra adott kölcsön. Megjelenik Octavianus , aki óriási arányu

adósságelengedéseivel végrehajtja

azt

a

szociális

programmot, amiért Catilinának el kellett véreznie

és császárrá lesz. És sorra elvonulnak a nagy háboruk,, a világot meghóditó hadjáratok és Ferrero mind 129

9

annyiukról kimutatja, hogy nem egyéni ambiciók, nem is vérontási vadság, nem valami rejtelmes hóditani vágyás, hanem ellenállhatatlan erejü gazdasági érdekek fütötték őket.

Az antik világ csak Ferreroval nyilik meg ujra a mai kultura számára . Uj reneszansz ez , az antik

élet uj, termékeny végigáradása a mai műveltségen. Az első reneszansz az antik világ iroit , művészeit

tárta fel Európa számára, ez a második reneszansz pedig az antik világ társadalmát nyitja meg szezám

jával. És voltaképpen csak ezen az uj reneszanszon keresztül lesz teljessé az első reneszansz munkája : csak az antik társadalmon keresztül fogjuk igazán megérteni az antik kulturát.

130

1

O

S

T T

W

A

L

D

Egy japán diákja azt kérdezte egyszer nagy

professzorától, miről lehetne már ifjukorában fel ismerni a jövő nagy emberét. A professzor csodál

kozó kérdésére elmondotta, hogy a japán kormány szeretné ezt tudni azért, hogy ilyen gyerekkorukban felismert nagy emberekből válogassa ki azokat, aki

ket Európába küld studiumokra. Ez a kérdés vezette Ostwaldot, a professzort a nagy emberek (az ő sze mében elsősorban feltalálók, felfedezők, természet

tudósok) problémájához. Miről lehetne felismerni az

ifjukor szimptómáin a nagyra hivatottságot, miként alkotódik meg a nagy ember életének a szerkezete, mik az állam , a társadalom feladatai a zsenivel szemben a maguk érdekében – ezekre a kérdésekre ad feleletet Ostwaldnak immár egész sor munkája .

Elsősorban pedig nagy emberek életének a természet

rajzát kutatja, induktiv történelmi anyagot keres ter mészettudományi erősségü törvények megformálásá

hoz . Plátó régi álma : a zseni tenyésztése kel uj, természettudománnyal megalapozott életre Ostwald kutatásaiban. Már pikantéria kedvéért is érdemes hát megnézni , hogy magának Wilhelm Ostwaldnak az

élete mennyire fér el a saját megállapitásai és regulái

között. Minden egyéb szempontok félrehagyásával az Ostwald megállapitotta törvények érvényességét próbáljuk kontrollálni az Ostwald életének adatain.

Egy tanitványának, Waldennek a könyve el 131

mondja Ostwald életének a jelentős eseményeit . Rigában, ebben a német-orosz városban született

1853-ban, az apja kádár volt, érdemes céhmester. Igaz tehát rá, amit a zseniről megállapit, hogy első sorban ilyen alantibb polgárcsaládból szokott kikerülni és igaz rá, amit Liebigről mond , hogy a „ népböl“ való származása révén sok felhalmozott, fejlődésre kész energiát hozott magával . Ahogy minden nagy embernél számtalanszor hangsulyozza, Ostwald is O reálgimnáziumot hét rossz tanuló volt, az öt osztályu

év alatt végezte el, különösen a filológiával, a ki

vételek tudományával volt sok kinja, mint szerinte minden késöbbi természettudósnak , a kivételt nem

türő törvényszerüségek kutatójának. Igen korán érett gyerek volt,, mint elmélete szerint minden zseni .

Minden érdekli, csak az iskola nem. Tüzijátékokat fabrikál, fotografál , esztergályoz, könyvet köt, gyerek lapot csinál . Az apja házában tanulta meg a testi

munka tiszteletét. Együtt éltek ott a kádárlegényekkel és inasokkal . A kézmüves lelkiismeretessége lesz meg

Ostwald kisérleteiben és vizsgálataiban . A bizonyit ványai mindig rosszak ; de fizikában , kémiában min

dig elsősorban áll. Még gyerekfővel kerül fel a dorpati egyetemre kémiát tanulni .

Muzsikás és alkoholos

esztendők következnek ezután, de Ostwald az igy elherdált idő egy részét ugy hozta be, hogy nem

járt az előadásokra . Erre is van Ostwaldnak egy elméleti megjegyzése : „ Az iskola zsarnoksága alól való többé-kevésbé erőszakos fellázadás , ha nem is

áll egyébből , mint az iskolai feladatok félrevetéséből és a belső érdeklődések energikus követéséből , nagy időmegtakaritást és az alkotás meggyorsitását jelenti.“ 132

Laboratoriumi munkát azonban sokat végzett . Három szemeszter után hazamegy vizsga nélkül. Végre nagy kinnal letesz két vizsgát. A harmadik vizsgáját aztán valami bolond pezsgős fogadásból nagyszerüen le teszi négy hét alatt. Ime már kitetszik karakterének, Ostwald terminológiája szerint, romantikus volta . Gyorsan , hirtelen reagál mindenre, nagyszerű lendület van benne. Megvan benne az ostwaldi romantikusság másik szimptómája is : sokféle iránt érdeklődik . A diák

bibliájába azt irja egyik társa : „Kedves Ostwald , csak ne akarnál olyan átkozottul sokoldalu lenni. “ És ro mantikus abban is, hogy azonnal és mindenkire hat

az egyénisége, mindenki megszereti, nagyon simán és könnyen halad . Elismerik és pártolják. Hamarosan asszisztens lesz és huszonötéves korában már magán

tanár a dorpati egyetemen . Mint Ostwald szerint minden ifju zseni , ő is azonnal a legnagyobb célokra

tör, már első munkájával megkezdi élete legnagyobb alkotását : a fizika és kémia oly termékennyé lett egyesitését.

Környezete rajongott érte, pedig igen sokat bosz szantotta öket „" vad “ nézeteivel. „ Az öreg és munkára képtelen embereket meg kellene ölni“. „ A szerelem örültség “. „ Sohasem fogok megházasodni, mert előre látom, hogy sajnálnom kellene a feleségemet és még erre

sem volna elég időm “ . 1879-ben természetesen

eljegyezte magát : „Megházasodom , mert ez a leány zavar a munkámban “. Keresztülmegy ekkor a nagy természettudósok gyakori válságán . Egy pillanatig arra gondolt, hogy a megélhetés kedvéért abbahagyja a tudományos munkát és a technikai kémiára adja magát. De aztán a felesége ellenállása győzött és 133

Ostwald nem lett hütlen a tudományhoz. Ostwaldnak

igen érdekes fejtegetései vannak , hogy milyennek kell lennie a nagy ember feleségének, hogy a zseni az alkotás egy életen át szakadatlanul tartó szülési fáj dalmai között a körülményekhez képest jól érezze magát.

1881-ben meghivják a rigai politechnikum kémia tanárának. Kitünő tanár. Ebben is igazi „ romantikus “. Elszakithatatlanul hozzátapad tanitványai rajongása és szeretete. Az ő tanársága ideje alatt megduplá

zódik a kémiahallgatók száma. Még külföldről is elkerül Rigába tanitvány, Svante Arrhenius, aki ma maga is a legnagyobbak közül való. Tanitása , te mérdek adminisztrációs munkája mellett rengeteget dol gozik . Rigai korszakában harminc kisérleti tanulmányt ad ki . Ekkor alkotja meg első világhirü munkáját,

Az általános kémia tankönyvét. A fizika és kémia egész áttekintése és történelmi kritikája ez a könyv,

„ esemény nemcsak a szerzője életében, hanem a fizi kai kémiának mint önálló tudománynak az életében is." Ennek az első nagy műnek a keletkezése is

igazolja Ostwald teoriáit. Már huszonhétéves korá ban , házassága első évében született meg az első fogalmazása . Ime a zseni életében annyira hangsulyo

zott koránérettség . És bizonyitódik a másik tétel is, hogy a korai házasság hasznos a nagy emberre és hogy a házasság első ideje rendesen egybeesik leg ragyogóbb tudományos alkotásának idejével. Uj lendület következik ezután Ostwald életében ,

1887-ben meghivják a lipcsei egyetemre. Megint egész tanitványhadsereg gyül össze körülötte a világ minden tájékáról . Egész miniatür- internacionále. Csodálatos 134

szervező, faszcináló , tanitó munkát végzett. Kitünö előadó, nem patétikus szónok , vagy simanyelvü cse

vegő, hanem egész gondolatmunkáját kitárja a hall gatók előtt, ott küzd , kinlódik előttük a tárggyal, a közönsége szemeláttára születnek a gondolatai. Mikor Walden rajongva beszél arról , mint hatott a tanit

ványaira, mintha Ostwald beszélne Liebigről, a ro mantikus és igy tanitványgyüjtő mesterek legnagyob bikáról . Temérdek egyetemi tanár kerül ki a keze alól, megint el lehet mondani róla , amit ő ir Liebig a

röl : „ Nem mondunk sokat, ha azt állitjuk, hogy Liebig

ez alatt az idő alatt az egész kulturvilágot ellátta kémiaprofesszorokkal. “

Tudományos munkássága a vegyi rokonság, az elektrokémia, az energetika , a kataliziselmélet során

egyre magasabbra , egyre széditöbb gondolatormok felé lendült. Egyre több lesz a szaktudósnál. Már a kémiában is minden réteg számára , tudósok, diákok , a nagy publikum számára megvannak a maga könyvei ,

de minden szárnycsapása egyre magasabbra és tágabb szemhatárok fölé emeli . Walden kitünő szemmel álla pitja meg róla : „ Liebig klasszikus kémiai levelei óta

nem volt kémikus , aki ennyire minden réteg és min den életkor mestere lett volna . Liebig elsősorban a

kémia általános kérdéseit vitte be a legszélesebb körökbe, Ostwald könyvei pedig az általános (a fizi kai) kémia jelentőségének a hirdetői . Ha még hozzá vesszük a Természetfilozófiai előadásait, amelyek ben Ostwald minden művelt emberhez beszél és az

emberi szellem örökös kérdéseire keres választ , akkor el kell ismernünk, hogy kémikus most lett először ennyire egész nép tanitómesterévé ... De tovább kell 135

mennünk. Ostwald munkáit egész sor kulturnyelvre leforditották , van köztük olyan is, amely kilenc nyel ven jelent meg (németül , angolul, franciául, olaszul ,

oroszul , lengyelül, magyarul , görögül, japánul), ki kell tehát mondanunk , hogy Ostwald nemzetközi tanito 66

mesterré emelkedett. “

A nagy kutató pályája csucsára ért , elmélete szerint be kellett hát következnie a megöregedéssel járó nagy válságnak . Az egykor nagy szenvedély, a tanitás, türhetetlen gyötrelemmé lesz . 1906- ban oda hagyta a lipcsei katedrát. Bezárul egyben kutató, kisérletező munkássága is és egyre inkább fokozódik

az irći produkciója . Az irói munkásság tölti ki „gaz dagon és termékenyen “ most már néhány esztendeje az életét. Megint mintha csak pontos és előre el határozott alkalmazása volna élete a nagy ember életéről alkotott törvényeinek . A kémia szakkérdései , az ismeretelmélet bölcseleti kérdései helyett most a „ nap követelései“ érdeklik . A kutató tudomány

helyébe lép a iudomány alkalmazása . Az emberiség, a társadalom jobb, célszerübb berendezése , a fejlődés siettetése, az akadályok szétrobbantása , a természet

megismerése és meghóditása praktikus dolgokban, ezek a szempontok mozgatják a gondolkodását . Meg ismétlődése annak , amit a Liebigről állapitott meg : „ Életének ebben a korában hajtóereje az a kivánság volt, hogy az emberiség sorsát megkönnyitse a tudo mány eszközeinek a szolgálatába állitásaival .“ Még sokféle és sokszempontu kutatás fogja el dönteni, mennyire igazak Oslwald törvényei a nagy

ember természetrajzáról , de az ime kétségtelen, hogy az ő élete maradék nélkül bennfoglalódik ezekben a 136

tételekben . Ha ezeknek a törvényeknek semmi egyéb

termékenyitő hatásuk nem volna , ha nem volnának is egyebek , mint Ostwald életének lappangó magya rázatai , akkor is jelentőssé lesznek azzal, hogy egy

nagy ember lerontotta velük a zseni természetfölötti eredetét és a maga élete tudatossá tevésével földi viszonyokból és földi törvényekkel érttette meg a leg nehezebbet : a maga életét.

.

137

A NA TO LE FRANCE

Páris, az emberiség Párisa libben elénk.az Anatole France nevére . Páris, a Petőfi hösi Párisa, ahová

nosztalgiásan egyre vágyódott, amelynek a hőseit a szobája falaira aggatta . Páris, a Heine szép szeretője, a graciozus, a kokett, aa szellemes grizett. Páris , a magyar

modernek érzékeny, finom , kulturás, papokkal kötődő pogány városa . Anatole France Páris embere. A

nagy

revolució, a juniusi harcok, a negyvennyolcas vihar, a kommün Párisáé. Párisé , amelyben a legkatoli

kusabb fejedelmek uralkodtak, amelyben a legszebb, a legősibb templomok nyulnak az ég felé, de ahol guillotine alá vitték a legkatolikusabb urakat és kikergették az ur szolgáit az ékesmivü templomokból. Páris, a modern Babilon, Ninive, Sodoma, a kokottok és lorettek Párisa, de az a Páris is, ahol a legtisztább asszonyok, a leghösibb nők glóriás alakjai állnak előttünk . A boulevardok Párisa , ahol minden

élvezet és naplopás sürüsödik életté, a Faubourg Saint Germain városa, ahol a világ legrégibb arisz tokráciája épitett várat születés, pénz és gög szá mára, a Faubourg Saint Antoine városa, ahonnan minden forradalom a legelső katonáit rekrutálta , aa proletárkülváros , mely nemcsak vért és hősiességet, de „ három havi nyomort“ is áldozott a köztársa ságért. A Rue de la Paix tündöklő üzleteinek, a

Szajnapart apró könyvárusainak, a kabarékig és a kofák nyelveléséig leható szellemességnek a városa. 138

Páris, amelyben nemcsak történelmet tudtak csinálni , de tudtak történelmet irni is .

Anatole France párisi , de nem francia. Páris sohasem volt Franciaország fővárosa , hanem az egész

világé . A nagy francia forradalom csak Páris forra dalma , diktaturája , rémuralma volt a vidék fölött és

a vidék fehér liliomos Vendéevel felelt. Hetvenegy ben is a kommün Párisát a Versaillesba sereglő vidéki kurtanemes országgyülés kartácsolta halálra. Páris nem Franciaország. Párisban, a világ fővárosá ban született Anatole Francois Thibault 1844-ben, a quai Malaquais 19. száma alatt. Itt a Szajna partján volt az apjának, Noel Thibaultnak, könyvkereske dése. (A Thibault nevet még az apja cserélte föl a France névvel .) Párisban született, Párisban nevel

kedett és mindenestül párisivá lett : „ Párisi vagyok testestül-lelkestül . Ismerem Párisnak minden porcikáját és imádom minden kövét ... Lehetetlennek tartom,

hogy egészen közönséges szellemü lehessen valaki, ha ott nevelődött Páris rakpartjain, szemben a Louvre val és a Tuileriákkal, a Mazarin-palota szomszédsá gában, szemben a dicsőséges Szajnával, mely ott hömpölyög a régi Páris tornyai , kiugró erkélyei és haranglábjai mellett.“ Párisban él Anatole France mindig. Külsőre szin

telen, eseménytelen az élete. Egy csomó iskolaév. Mikor kikerül az iskolából , nem kezd rögtön irni,

„ boldog éveket töltött irás nélkül , szemlélődve és magányosan .“ Lektora egy darabig Lemerrenek, a parnasszusi költök kiadójának. Tisztviselő a szenátus

könyvtárában. De nem sokáig birja az irodamunkát . Néhány évig kritikusa a Tempsnak . Sylvester Bonnard 139

vétke nyomán szárnyára kapja nevét a hir. A Jerome Coignard , a Lys rouge szerzőjét az Akadémia tagjai közé sorozza. De Anatole Francenak, az Akadémia tagjának nem az ett a sorsa, mint Sylvester Bonnard

nak, az Akadémia tagjának, nem maradt agglegény. Feleség, gyerek, családi meleg esték vártak rá. Ha ez a négy fal között, könyvespolcok mellett töltött élet csupa csönd, annál viharosabb forradalmak

kergetik egymást a gondolkodásában . Páris minden árnyalata élt benne, végigfejlődött

benne minden rétegének a gondolkodása . Először

ultramontán , mint az apja, X. Károly volt testőre, akinek a könyvesboltjában gyerekkorában gyakran hallotta könyvcsomók mögé elbujva royalista lálo

gatók vitáit és filozofálásait. Aztán szabadgondolkodó, Voltaire és Renan társa és tanilványa . Szkeptikus és

finom és talán egy kicsit léha, mint Jerome Coignard , a kószáló abbé. Nem törődik a társadalom , a politika dolgaival. Nem akar forradalmakat és reformokat : „ Nem jobbak a régi bünök – mondja Coignard abbé – mint az ujak ? Ha már az a végzetünk, hogy tévelyeg jünk, nem jobb megmaradni azoknál a tévelygések nél , amelyeknek már leráspolyozódott az élességük ?" Mindegy akár királyság, akár köztársaság, a világ sohasem változik . És elmeséli ez a szeretetreméltó és

szellemes reverendás csirkefogó, Prometheus meséjét. Prometheus már nem egyszer döntötte le égi trón

járól Jupitert, de az uj uralom ugyanolyan, mint a régi . Sokan még azt sem hiszik, hogy eljöttek a titánok. Hol van, kérdezik , a mellén az a seb, amelyen

az igazságtalanság keselyüje a szivét tépi ki ? Nem ismeri a számüzetés fájdalmait és küzdelmeit. Ez nem 140

a teremtő isten. Ez csak komikus Jupitere az Olim pusnak.

Még a Histoire Contemporaine három első regényé ben is (L'Orme du Mail , Le Mannequin d'osier, L'Anneau d'Améthyste) Lucien Bergeret a filológia professzora , finom és szkeptikus ur, aki mindent azonnal szinéről és visszájáról lát meg, aki figyeli a világ eseményeit, szellemesen és érdekesen eldiskurál róluk, de egyéb köze nincs hozzájuk . De már a negyedik regényben (M. Bergeret à Paris) élesen és kérlelhetetlenül szembeállitja a két ellentétes világ

nézetet. Lantaigne abbéval való utolsó beszélgetésé. ben mondja Bergeret : Az európai szocializmus való szinüen a béke barátja lesz . Mert aa szocialista Európa el fog következni , abbé ur,, ha ugyan az eljövendő ismeretlent szocializmusnak szabad nevezni .

Az abbé feleli : csak egyetlen Európa lehetséges : a keresztény Európa . És Anatole France nemcsak a nagy problémát

látja meg élesen , de megérzi azt a kötelességet is , hogy valamelyik világnézet mellé álljon - és a szo cializmus mellé áll. A Dreyfus-ügy elszólitja könyvei és irásai közül. Az irott szó helyébe lép a kimondott szó . Szocialista népgyülések szónoka lesz. A finom

szkeptikusból, aki Penelopeként egyik gondolatával felfejtette azt , amit a másikkal szött, most meg

győződéses hivő lett, aki küzd a jelen minden baja, szégyene és visszaélése ellen, de már látja a jövőt, amelynek egére rózsaujju utópiákat varázsol az uj társadalom felkelő napja.

Kiállott a csata első sorába, Zola és Jaurès mellé és minden tintásüvegből és sárcsomóból, amivel Zolát 141

és Jaurèst megdobálták, rá is hullt egy -egy csepp, egy-egy göröngy. Ez a finom esztéta, ez a maga müvészetében soha meg nem alkuvó nagy iro, a for

mának ez a csodálatos ötvöse, ime példát adott, hogy mekkora müvész tud maradni, hogy mennyivel nagyobb müvésszé tud lenni az az iró, aki nem vág el minden kapcsot maga és kora között . Valaha azt irta , hogy minden korszak banális azok szemében , akik benne

élnek, most pedig megirta a Bergeret-ciklusban a maga korának minden vivódását. És ezzel a leg nagyobbak sorába nőtt : Balzac megirta a Comédie Humaineben a harmincas-negyvenes évek, a polgár királyság korát, Zola a Rougon-Maquartokban egy család élettani és társadalmi történetét a második

császárság idején , Anatole France a Histoire Contem

poraine-ben a harmadik köztársaság nagy életrajzirója, a

képmásadója.

A ma életének nagyszerü történelmét irta meg Anatole France, de ez a történelem csak része annak

a csodálatos történelmi perspektivának, amellyel meg irta (néha nagy képben, néha csak néhány sorban) a tegnap és a holnap történelmét. Mint Napoleon mondásában a piramisokról, Anatole France müve szetéről is négyezer év tekint le ránk. Az emberi

kultura minder rétege nagyszerüen felszivódott ebbe a müvészetbe. A Kelet civilizációja, a görög-római

világ, a középkor, a reneszansz , az aufkläristák, a nagy forradalom, a szocializmus, mind belefonódott a világnézetébe, az egész emberi históriát magáévá

tette, magába dolgozta . Az egész emberi história csucsán áll. Minden benne van, ami történelem és

mindent, ami van, történelemnek lát. Csodálatos 142

módon bele tudja magát élni korokba és emberekbe ,

néha szinte megdöbbentő, mennyire el tudja magát szakitani a mától : mikor Gallio nem lát a kezdődő

kereszténységben és Szent Pálban semmi jelentőset, mikor az olasz Farinata alanti dolognak látja a nem zetek közti háborut és csak a polgárháboru fenségét

dicséri, mikor az utópia lakója a minden emberre kiterjedő statisztikában látja a történelemirás fejlő dését. Ez a finom történelmi érzék meg nem törő

hidat ivel gondolkodásában mult, jelen és jövő között. A tegnapból elkerülhetetlen szükségszerüséggel követ kezik nála a ma , a mából látja kisarkadni a holnapot A Clio, a Fehér kövön, a Jeanne d'Arc, A pingvinek szigete, a Pártütő angyalok mindenkori históriai irások

legelső sorában állanak, ha históriairás alatt az emberek

életének és gondolkodásának képét és kapcsolását értjük. Abban a korban , amikor más gyerek indiánokat

skalpol, katona akar lenni és szökni készül Dél afrikába, a gyerek Anatole France meg akarta irni Franciaország történetét ötven kötetben. De többet irt meg ennél, megirta az emberiség történelmét minden munkái összes köteteiben . Igazi világpolgár, aki nemcsak minden nemzetnél, de minden korban odahaza van. És igazi humanista. Ha valakiről , akkor róla igazán igaz az, amit Walter Pater mond Pico

della Mirandoláról, a nagy reneszansz- alakról, aki

filozófiájában össze akarta forrasztani a keresztény séget a pogánysággal :: „ Igazi humanista. Mert a humanizmus legbelső mivolta az a hit, amelytől ő

sohasem tántorodott el, amelyben sohasem kételke dett, hogy az, amivel valaha is élő férfiak és asz

szonyok komolyan törődtek , életerejét egészen soha 143

sem veszitheti el – se az a nyelv,, amin szóltak, se az az isteni kinyilatkozás, amelynek hirdetésénél halkra fogták a hangjukat, se az az álom, amit bár mikor is álmodott az emberi szellem : semmi mind abból , ami mellé valaha is szenvedélyes komolysággal és odaadással állottak az emberek. "

144

I S

W

I

F

T

Aki végigolvassa Swift Gulliverjét, és ez az, amit el kell az irásai közül olvasni , az hetekre megundo rodik önmagától. A Gulliver utazásairól szóló könyv a leggyilkosabb pamflet az emberiség ellen és csak a história csodálatos iróniája tehette ezt az irást gyerekek kalandos könyvévé. A felnőtt ember, aki nem a külső kalandokat látja, hanem belülről olvassa

ezt a könyvet, kétségbeeséssel, tiltakozással, gyülö lettel és undorral ismer rá benne az emberre és, ez

a rettenetes , az emberben önmagára . Ha az emberiség valaha egyetlen kollektiv megundorodással öngyilkos ságot követne el , akkor tenné csak , amikor igy látná önmagát, ahogy Swift látja őt. Swift olvasása után az ember nem mer enni, mert látja, hogyan eszik,

nem mer járni , mert látja, hogyan mozog, nem mer érezni és nem mer gondolkodni, mert látja egész külső és belső mivoltát, látja , ahogy csak más, rajta

kivül álló valaki láthatja - és szégyenli magát és gyülölö undorral undorodik magától . Talán három nagy utazó, kutató ember van, aki igazi reprezentálója az emberiségnek. Az egyik a Goethe Faustja, aki ég és pokol, tudomány és élet között vándorol , a kutatás olthatatlan szomjuságával .

A másik a De Foe Robinsonja, akit az emberek tár sadalmából vihar vet el a puszta szigetre és aki egy

egész emberi világot teremt a két kezével. A harma dik a Swift Gulliverje, aki törpék és óriások, tudósok 145

10

és állatok birodalmait kalandozza be és kiközösiti magát az emberi világból: Faust naiv meséből emel kedett Goethehez, Robinson és Gulliver De Foetól

és Swifttől leszállt a gyerekek meséihez. Csodálatos, hogy ez a két könyv egyforma sorsra juthatott. Egy sorsra vitte őket a kalandos külsejük, pedig minden

képpen szöges ellentét a belsejük. Swift Gulliverje egyre emberek, egész nemzetek, népek, fajok közt van, de mindig csak szemlél, rajtuk kivül élő marad . De Foe Robinsonja egyesegyedül áll az egész minden ségben és ahelyett, hogy világok tárulnának elébe, el van zárva minden más embertől, de folyton cselek szik, egészen összeolvad a környezetével . Gulliver az ember harca a társadalommal és az ember harca az emberrel, Robinson az ember harca a természettel.

Robinson nagy harc és nagy megbékélés, Gulliver rettentő diszharmónia . Robinson is, Gulliver is rövi

ditett , csonkitott, rontott kiadásokban lekerült a szá

zadok során a gyerekirodalomba, mint ahogy az arisztokrata divatok lekerülnek századok során aa néphez. Robinsont a maga teljességében is oda lehetne adni a gyerekek kezébe : az élettelen természettel való birkózásnak, a szivós energiának gyönyörü példa adása. De Gulliver, az igazi Gulliver, ahogy Swift elképzelte, nem a gyerekek kedves hőse, hanem a legvéresebb, legkinzóbb föllázadás az emberek közt

élés ellen . A legnyugtalanítóbb, a kétségek szakadé

káig korbácsoló könyv. Robinson a puszta szigeten, a magányosságban is az emberi társadalom barátja lesz , Gulliver a különböző társadalmak közepette is undor ral tölt el minden emberi együttélés ellen. Megmutatja Swift, milyen félszeg, furcsa, ostoba, 146

örült, természetellenes, ész ellenére való állat az ember. De ezt nem filozófiai okoskodásokkal vagy

erkölcsprédikációkkal teszi, hanem azzal, hogy a megszokottság mázát lekarmolja az emberi dolgokról és más viszonyokba helyezi őket. Az uralkodót körül hizelgő bizantinizmus , a kormányzás vétkei és zsar nokságai olyan bünök, amiket meg tud mutatni a filozófus is, a szociális élet kutatója is, de csak elmé letben. Swift hüvelykujjnyira törpiti az embert és a liliputi államon mutatja meg, milyen pukkasztóan nevetséges, milyen képtelenül kicsinyes, milyen elké pesztően barbár az emberi uralkodás világa. Meg akarja mutatni, milyen a nyers erő, milyen az emberi kinyalt-kivasalt szépség, hát toronymagasnyira óriá sitja az embert és megmutatja kasza-kapa nagyságura nőtt késével és villájával evés közben, feneketlen

lyuknyira bővült pórusaival szerelmeskedés közben. A császár a liliputiaknál csak egy körömnyivel nagyobb, mint a többiek és ez már elegendő ahhoz ,

hogy döbbentő tisztelettel teljenek el iránta a többiek. A minisztereknek kötéltáncosoknak kell lenniök ebben

az országban és a pénzügyminiszternek egy hüvelyk nyivel magasabbat kell ugrania a táncfigurákban . Kifeszitett zsebkendőn gyakorlatoztat vitéz katonákat, véres, évtizedes háborukat vivnak azért, hogy melyik

végén kell feltörni a tojást evés közben, a politikai

pártok ellentéte a cipősarok magasságának különbsége . a

De nemcsak ez van meg benne. Még nem ez az igazi Swift, a gyökerei sokkal mélyebben vannak. Nemcsak a társaság félszegségeit, nemcsak az állam büneit, a társadalom ellentmondásait, nemcsak a királyok,

kormányzók,

katonák , 147

udvari

emberek,

papok nevetséges voltát mutatja meg, nemcsak a ruhában, a különféle kosztümökben , az állam , a vallás, a nevelés , a társadalom intézményeiben megjelenő

embert csufolja meg, hanem – és ez az igazi és legmélyebb nagysága - magát az embert, a mez telen embert is. Mintha valami más csillagról nézné

valaki az embereket, ugy nézi Swift szeme az emberi séget. Irtózatos objektivitással tud kivetkőzni az emberi börből. Mintha csak a ruháit hányná le magáról. Ha

Shakespeare nagysága az, hogy egészen, tökéletesen bele tudta magát élni az ember testébe és lelkébe, ha Goethe nagysága az, hogy mint ember pillana tokra fölül tudott emelkedni az ember földi mivoltán , ha Heine nagysága az, hogy mint ember tudott csufolódni az emberrel , hát Swift nagysága az, hogy sem testben , sem lélekben, sem fölemelkedésben, sem

csufondárosságban nem érez együtt az emberrel. Nem mint ember nézi az embert, nem mint Földlakó a Föld lakóját, hanem ahogy valami más világ értelme

nézhet le ennek a világnak a tébolyára. Ahogy az angol ember meglátja aa kontinens félszegségeit, ahogy az árja ember hallja a vadember károgását, ahogy a fehérember különállónak, töle másnak érzi a szines

ember szagát, ahogy az ember nézi és másnak, alantinak, hozzá semmikép közelállónak látja az állat életét, ugy nézi Swift az embernek, az emberi fajnak az életét. Swift nem az egyes emberek, nem a jó vagy aa rossz ember, szegény vagy gazdag ember barátja vagy ellensége, nem az emberi nem zetek csufolója, nem is az emberi társadalmak sza tirikusa. Mind ennél több —- magának az emberi nemnek a szatirikusa. Ha volt valaha ember, aki kivül állott az 148

emberiségen, akkor Swift volt az . Ő nem azt csufolja ami egyéni, osztály vagy nemzeti , vagy történelmi előitélet , bornirtság, hanem magának az emberi faj nak a bornirtságait . Minden más szatirikus speciális bornirtságok szatirikusa , Swift az univerzális bornirt

ság kicsufolója . Az ő szemében nem a sánta vagy pupos ember a torz , nem a fösvény vagy a részeges a csufolni való , nem a selypitő vagy a rosszillalu az utálatos, hanem magát az emberi testet látja borzal masan torznak, magát az emberi gondolkodást tartja állatinak, aljasnak, magát az emberi beszédet hallja ugatásnak, magától az emberi szagtól ájul el undo

rodva . Amig Gulliver csak a törpék társadalmát, az óriások birodalmát, a tudósok országát járja, addig csak az emberi háboruk és királykodások , emberi haszonlesések és gonoszkodások jelennek meg előtte leleplező világossággal , addig csak az emberi társa dalom meglévő formáját, az emberi szokások és gon dolatok egy fajtáját érzi alantinak, csapnivalónak és kipusztitásra érettnek . De mikor aztán már a mai társadalomból nem más emberi társadalomba , hanem

egy állati, egy csodálatos módon uralomra jutott és fennálló állati társadalomba jut, amikor először ki

kerül az emberek közül, akkor magát az embert utálja meg. Emberi érzéssel rettenetes olvasni, ahogy megmutatja a lovak nemes, nyugodt, szenvedélytől

mentes, élni tudó, haláltól nem félő, hazugságot nem ismerő tulajdonon nem civódó, testben-lélekben egyensulyozott társadalmát és velük szemben az

embereknek az állati , mocskos , civódó, aljasságtól és hazugságtól tulcsorduló, koncon marakodó csor dáját. Az ember, a lovak fölényesen becsmérlő el 149

nevezésével ,

a

Yehu, ahogy Swift megmutatja , a

legrettentőbb, a legvéresebb sértésü tükör, amit valaha az emberiség elé tartottak. És Swift nemcsak elébe tartja a tükröt, de mikor felhördül a meggyalázástól, még fejéhez is csapja és rajta töri szét. A legirtóza tosabb szatirája az emberi testnek, érzésnek és gon e

dolkodásnak. Gulliver, aki aa Yehuk között az egyetlen

„ kultur" -yehu, görcsös kapaszkodással iparkodik a lovak társadalmába . Boldog, ha a nemes paripák szóba állnak vele és mindent megpróbál, hogy át alakuljon az ő képükre . Olyan nemesen akar gon dolkodni, mint a lovak, ugy akar járni, ugy próbál

beszélni. Mikor aztán végül a lovak társadalmából, akik nem tartják még sem maguk közé méltónak, ujra visszakerül a yehuk társadalmába, majd meg örül a fájdalomtól és az irtózattól. Inkább puszta szigeten akar élni egyedül, mint ujra a mocskos, aljas yehuk között. Mikor a felesége és gyerekei meg akarják ölelni , visszatántorodik és elájul az undortól – meg érezte rajtuk az emberszagot. Ennél messzebbre nem szakadhat el már senki

az emberiségtől, ennél jobban kivülre nem kerülhetett már ember az emberi társadalmon, az emberi közös

ségen , ennél gyötrelmesebb és korbácsolóbban kinzó

hatása nem lehet irónak. És Swift kinzó hatásától nem is lehet máskép, csak egyetlen módon szaba dulni. Ez az ellenméreg pedig az, ha megmagyarázza az ember, hogyan teremtődött ez az emberi agyba sürüsödött pokol, mik a gyötrelmeinek motorjai. Meg kell magyarázni, hogy milyen emberi világ volt, amelyben ilyennek lehetett látni az embert, meg kell magyarázni , micsoda emberi társadalom volt az, 150

amely ilyen irtózattá torzulhatott egyik tagjában. Meg kell mutatni , hogy ez a sátánember is csak földi anyától származik, asszonytejet szopott, meg kell találni azt a köldökzsinórt, ami minden kénkő , lóláb és szurok ellenére is összeköti a nagy emberi anya méhhel .

Swift azért tudott ennyire kibujni az emberi bőr böl, mert maga az emberiség is többször vedlett a

szeme láttára. A tizenhetedik és tizennyolcadik szá

zad Angliája jelenti Swift számára az emberiséget. Az az Anglia tehát, amely akkor roppant válságok rázkódásait küzködte keresztül , amely akkor három szor vedlette egész politikai és szociális börét. Swift Jonathan 1667-ben született, 1745 -ben halt meg és Angliában 1648-ban roppant forradalom viharzott fel, amely 1649-ben elsöpörte a király fejét és vele az egész monarchiát, amely megteremtette a köztársa ságot és Cromwell katonai diktaturáját. De már 1660

ban elkövetkeztek a restauració napjai, a Stuartok uralma visszatért, hogy aztán 1688-ban a „ dicsőséges." forradalommal örökre lebukjon. Háromszor válto zott meg gyors pergésben az egész világ. Osztá lyok estek és osztályok emelkedtek a harcok során . Alkotmányok és parlamentek állandósága kérésszé lett. Szociális és politikai intézmények háromszor

fordultak ki sarkaikból. És maguk az emberek is háromszor változtak. Ma csillogó arisztokraták, hol

nap puritán polgárok, holnapután üzletes kalmárok. Ma hosszufürtü gavallérok, holnap kerekre nyirott

fejü puritán harcosok. Ma parancsos szavu nagyurak, holnap orrhangon beszélő vallásos rajongók. Ma sza badszáju, istent tagadó léha szoknya- és szarvas 151

vadászok , holnap a próféták és az ótestamentum szavaival beszélő fanatikusok . Az emberi társadalom

háromszor változott meg, megmutatta tehát , mi benne a változó és mi benne az állandó. Az emberek lelke

és teste, beszéde és ruhája, tekintete és mozdulata háromszor változott meg, megmutatkozott tehát, mi benne a belső ember és mi benne a szokás, az elő itélet, a konvenció alkotása. A lángész, abból , ami változott és ami állandó maradt az emberen, meg teremthette az ember, a kortól, a társadalomtól elvo

natkoztatott ember alakját. Az ember annyiszor öltö zött át, annyi szerepet játszott a história komédiájában, hogy kitanulhatta valaki , mi csakugyan az ő teste a ruha alatt, mik azok a grimaszok, amiktől sohse tud szabadulni , mik azok a hanglejtések, amik mindig visszatérnek a deklamálásában . A mélyen egyszer

sem változó középkor iroja sohasem juthatott volna el odáig, hogy meglássa , mi van az emberben állati , mi van benne a vallás, aa társadalom, a szokás maszkja

alatt, mert mindig csak egyazon vallás, társadalom és szokás változatlan kosztümjében látta az embert

és azt hitte, hogy mindez eltéphetetlenül hozzátarto zik a testéhez és lelkéhez, ahogy a lovak társadalma, amig nem látta levetkőzötten Gullivert, azt hitte róla, hogy a ruhája és cipője is a testéhez nőtt test. A

világ forrongó változásai Swift idejében még nem adtak elég anyagot ahhoz, hogy kialakulhasson a fejlődés gondolata, de ahhoz már elegendők voltak, hogy kialakulhasson a fejlődés eszméjének első állo mása és látszatra ellenkező pólusa : az ember, az általános emberi absztrakciója. A forradalmak és ellenforradalmak megtanitották 152

Swiftet arra , hogy a kor emberében meglássa az embert, a kapitalizmus és népe elnyomása pedig meg tanitotta arra , hogy gaznak, hitványnak és állatinak lássa az embert . Angliában éppen Swift korában

kezdődött nagy arányokban a kapitalizmus urra levése . Ekkor kezdtek felgyülni azok aa hatalmas tökék, amelyek késöbb az ipar és kereskedelem világraszóló urává tették Angliát és a világ első munkásságává az angol proletárságot . De első hatá sában ez az „ ursprüngliche Akkumulation “ a profit állatjaivá sülyesztette a burzsoáziát és a robot állat

jaivá nyomta le a proletárságot. A töke világrajövé sének szülési fájdalmai rettenetesek voltak, de még rettentőbb volt, amikor éppen a Swift korában végre világra jöhetett a feudalizmus méhéből és megjelent, ahogy Marx mondja, tetőtől- talpig minden pórusából vért és mocskot izzadva. Mintha a pokol szakadt volna a világra. A pénz ült az emberi szivek helyére, az asszonyok bestiákká, a hat esztendős kis gyerekek igavonó munkásokká lettek.

A tizenhatodik század ifju kapitalizmusa még Morust, a nagy humanistát, akinek korában a juhok felfalták az embert, az emberek pedig huszanként lógtak az akasztófákon, emberszeretővé tette, egy uj társadalom, a szocializmus álma felé sodorta, a tizen

hetedik és tizennyolcadik század kapitalizmusa már Swiftet az emberek ellenségévé és minden emberi társadalom ellenfelévé tette. Morus idején a kapita lizmus még csak bontakozott. Az emberekben még

élt a középkor paraszti robusztus ereje, de Swift idején már évszázados gyötrés törte meg őket, meg roppant a reneszanszban oly erős gerincük, a pro 153

testantizmusban oly kemény fejük. A feudális bünök még nem multak el és már minden erejükkel meg jelennek a kapitalista gyötrelmek. Swift huszonhét esztendős , mikor megalapitják az Angol Bankot és a

„ Kapital“ pörölycsapása szegezi le : „Azidőtájt, mikor Angliában abbahagyták a boszorkányok égetését, el kezdték aa bankóhamisitók égetését." Gyerekvérből vagyonokat préseltek ki és gyerekek nyomora az égre kiáltott. Swift egyik leggyilkosabb politikai röp iratában nagyszerü megoldást, közgazdasági , szociális

és kereskedelmi szempontból kitünő megoldást ajánl arra, hogy a szegények gyerekei ne legyenek szülöik és a köz terhére. Meg kell enni öket, hiszen gyenge, rózsás husuk vetekszik a fiatal malac husával. El lehetne késziteni őket sütve, kirántva, főzve, frikasszé

nak vagy ragoutnak. A százhuszezer gyerekből husz

ezret meg kell tartani a faj szaporitására, százezret pedig el kell adni az ország előkelő és gazdag embe reinek. Persze az anyát mindig idején figyelmeztetni kell , hogy az utolsó hónapban jól szoptassa a gye rekét, hogy elég husos és kövér legyen az előkelő asztalok számára . Egy gyerekből két tál étel telne ki vendégségek alkalmán , ha pedig a család egyedül van , négy tál kitünöen tápláló étel. Már azért is meg kellene honositani a gyerekek evését, mert hiszen,

ha a gyermekeket jó áron el lehetne adni, ez nagy

ösztönzés volna a házasságra és növelné az anyák gyengédségét és gondosságát gyerekeik iránt. És végül bizonykodik, hogy neki nincs magánérdeke a dologban. Nincsenek már apró gyerekei , a legkisebb

is kilencéves, a felesége meg már tul van azon aa koron , hogy gyereket szülhessen. 154

És az az ember, aki igy meg tudta látni a szo

ciális nyomoruságot, akinek igy fájt az elesettek ügye, mégse tudott szive szerint is odaállni az elnyomottak mellé. Egész életen át bátran és kiméletlenül küzdött

az elnyomás ellen és nemzetének, a leigázott, angol gyarmattá taposott ir népnek nincsen nálánál hatalma sabb szavu szószólója – de Swift, ha gyülölte is az angol urakat, mélységesen megvetette az ir rabszol gákat is. Hires pamfletjeiben villámokat szór az angol uralomra és a hatalmas és gőgös lordok reszkettek, ha tolla hegyét látták, de azért Swift igy ir a saját

népéről is : „ Évről-évre vagy inkább hónapról-hónapra egyre inkább hajlok a gyülölet és a bosszu felé és dühöm oly alanti , hogy annyira sülyed, hogy vissz

hangozza annak a rabszolganépnek a tébolyát és aljasságát, amely közt élek.“ Az ir nép elnyomása éppen Swift idején volt a

legfeneketlenebb. Az ir história különben is egyik legborzalmasabb fejezete az emberi történelemnek.

Olyan hideg itéletü történetiró, mint Kautsky mondja róla : „ A hóditóháboruk és a feudalizmus négyszáz éves borzalmait követték a vallási fanatizmus rette

netességei ,

amelyek

másfélszázadon

keresztül

Ir

országban több kint és nyomort szórtak el, mint a harmincéves háboru Németországban , a hugenotta

háboruk Franciaországban, az inkvizició Spanyol országban .“ Az irek forradalmat forradalom után állottak, a zöld sziget minden füszála már ir vértől piroslott, de végre is belefáradtak a megtizedelésbe. Még 1641 -ben az ir felkelés "robbantja ki az angol forradalmat, de aztán belefásult az ir nép a harcba és hiába volt minden hivó szó, többé évtizedekre 155

nem mozdult meg. Az elnyomott irek , annyi bátor felkelés után, egészen elsatnyultak, mindent türtek és

közömbösségükben egészen elállatiasodtak . A viszá lyok tovább civódtak Anglia és az ir gyarmat között,

de az ir nép elfásult és Macaulay szavával, annyira nem érdeklődött már ezek iránt, mint ahogy az

indiánok nem érdeklődtek Ó -Angliának és Uj.Anglia nak a bélyeg-actról való vitája iránt . Amerre csak nézett Swift, mindenütt bestiákat és barmokat, pénzért, hatalomért való gazembereket és a nyomortól és elnyomástól megtört tömegeket látott . Sehol semmi , se égen, se földön, se a „ pénz, rang és gög “ által megrontott vallásokban, se az emberi társadalomban, semmi reménye sem mutat kozott a változásnak , a haladásnak, a javulásnak.

A középkor mennyországa szétoszlott, a reneszansz földi emberisége elpusztult, mintha mindenből csak a pokol maradt volna meg az embereknek nevezett állatok gyötrésére. Ezt a világot látta Swift és egé szen keresztül látott rajta. Nem csoda hát, ha nem

halhatott meg ép elmével. Az élete végén cézári gögje, szive vérét epével keverő szatirája tébollya fokozódott : Swift megbolondult, de ez az örültség nem volt egyéb, mint aa világ disszonanciáinak egyetlen koponyába sürüsödése.

156

TARTALOMJEGYZÉK

Oldal

Előszó

5 7

---

Carlyle Stendhal

16

Dumas

24 30

Balzac

---

---

Wagner Freiligrath

38 45

Darwin

51

Bakunin

59 75

---

Brandes Strindberg

82

Bölsche

88

Kropotkin

93

Gourmont

99

Mecsnikov Maeterlinck

106 112

Oppenheimer

118

Ferrero

124

Ostwald

131

Anatole France

138

Swift

145

Pogány József könyvei : Harcok emberei. Irodalom Népszava, 1911 .

Lemberg. Tiz hónap az

és

politika .

orosz cárizmus

uralma alatt. Népszava, 1915 .

A meghóditott Oroszlengyelországon ke resztül. Athenaeum, 1916. A földreszállt pokol. Dick Manó, 1916. A munkapárt bünei. Népszava, 1917. Dánia, a paraszteldorádó. Athenaeum, 1918 .

Halál ellen van orvosság. Népszava , 1918.

Szocialista külpolitika . Népszava , 1919. Forradalom és ellenforradalom . Népszava , 1919 .

COLUMBIA UNT* This book is duer

expiration of a defir as provided by the with the Librari

IRIES

809

P75