Digitális fényképezés alapismeretei 2 - A fényképezés gyakorlati területei [PDF]

Zitiervorschau

Digitális fényképezés alapismeretei

2. modul A fényképezés gyakorlati területei Az egész életen át tartó tanulás fejlesztése az intézmények közötti nemzetközi együttműködéssel TÁMOP-2.2.4.-08/1-2009-0012

Szemere Bertalan Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium

Szerkesztette: Zelei Erika - Zombor Gyula Lektorálta: Dr. Gyenes Zsolt DLA

A kiadvány az „INTER-STUDIUM - Az egész életen át tartó tanulás fejlesztése az intézmények közötti nemzetközi együttműködéssel” című, TÁMOP2.2.4.-08/1-2009-0012 számú projekt keretében készült.

A projekt az Európai Unió támogatásával, a Társadalmi Megújulás Operatív Program társfinanszírozásával valósul meg

- 2010 -

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei TARTALOMJEGYZÉK 1.

2.

3.

4.

5.

Kompozíciós megoldások a fotográfiában.................................... 5 1.1

Képkompozíció .................................................................. 5

1.2

Aranymetszés ................................................................... 5

1.3

A háromszög-kompozíció .................................................... 6

1.4

A képi ritmus .................................................................... 7

1.5

A kevesebb több, avagy redukció és hangsúlyozás ................. 7

1.6

Tájékozódás a képen.......................................................... 8

1.7

A képi egyensúly ............................................................... 9

1.8

Szokatlan nézőpontok ........................................................ 9

1.9

A Képmező közepe............................................................11

1.10

Képi feszültség két képelem között...................................11

1.11

Pillantás a képből kifelé ..................................................12

1.12

Kép a képben ................................................................12

1.13

Zavaró elemek tudatos használata ...................................13

1.14

Játék a formákkal ..........................................................13

Műtermi tárgyfényképezés.......................................................16 2.1

Műterem berendezései, eszközei .........................................16

2.2

Beállítás, világítási alapesetek ............................................16

2.3

Különböző anyagú tárgyak fényképezése .............................20

Személyfényképezés ..............................................................22 3.1

Eszközök .........................................................................22

3.2

Karakter..........................................................................23

3.3

Műtermi személyfényképezés .............................................24

3.4

Személyfényképezés a szabadban.......................................27

Épületfényképezés .................................................................28 4.1

Eszközök, épületfotók típusai .............................................28

4.2

Épületek külső fényképezése ..............................................29

4.3

Épületbelső fényképezése ..................................................32

5. Természetfotózás alapismeretei............................................36 5.1

Tájfényképészet ...............................................................36

5.2

Növényfotózás .................................................................38 3

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei 5.3

Állatok fotózása................................................................39

5.4

Makro fotózás ..................................................................43

5.5

Vakuzás ..........................................................................45

5.6

Többszörös expozíció lágy hatás elérésére............................46

Irodalomjegyzék ............................................................................47 Képjegyzék....................................................................................47

4

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei

1. Kompozíciós megoldások a fotográfiában 1.1 Képkompozíció A kompozíció egészét a képfelület képelemeinek kapcsolata, elrendezése határozza meg. Az avatatlan szemlélő leginkább csupán a kép tartalmát nézi. Azonban minden képi tartalom erőteljesen vagy unalmasan, kaotikusan, vagy rendszerezetten közvetítődik a néző felé. Ezt nevezzük képi kompozíciónak. A képi formanyelvnek a beszélt nyelvtől eltérő, önálló törvényei vannak. Törvények, amelyek részben olyan idősek, mint a görög harmónia tanok. 1.2 Aranymetszés

Aranymetszés

A képformálás alapja az, hogy a képelemeket úgy osszuk fel, hogy a tekintet egyszerre érezzen feszültséget és harmóniát. Hogy ez mit jelent pontosan, azt már a régi görögök harmónia-tana is meghatározta. Az aranymetszés két részre oszt egy szakaszt. Matematikailag a nagyobb rész úgy aránylik a kisebbhez, mint az egész a nagyobbhoz. A képet az aranymetszés szerint nagyjából 5:8 arányban felosztó vonalakat harmonikus harmadoló, vagy osztóvonalaknak is nevezzük. A felosztás az emberi szem számára különösen kellemes, hiszen a tekintet előszeretettel vándorol a különféSzimmetriatengely le nagyságú képmezők között, és szereti a harmóniát is. Ha a képformátumot felosztjuk a két szimmetriatengellyel és a két vízszintes egy függőleges harmonikus harmadoló vonallal, és ehhez még hozzá vesszük a kép két átlóját, kialakul az úgynevezett képi alapváz. Az a fénykép, amelynek Képátló elemei túlságosan az alapvázra orientálódnak, nagyon

5

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei merevnek hat. Viszont ha az egyes képelemek az alapváz részein helyezkednek el, az rendszerint segít a tiszta, jól strukturált képi hatás elérésében. Nem szükséges tehát görcsösen törekedni a szabályok alkalmazására, mivel ezeket mindenki magában hordozza. Ezek kifejezik a nyugati ember harmóniaérzetét. Egy kínai nézőben más érzéseket váltana ki ugyanaz a fotó, mert ő nem balról jobbra olvasná a képet.

1.3 A háromszög-kompozíció Az egyik legismertebb klasszikus kompozíciós lehetőség. Rendszerint statikussá teszi a képet. Az ismert festő, Caspar David Friedrich kompozícióit szögmérővel dolgozta ki. A háromszög már önmagában is egy harmonikus forma. Különösen az egyenlő szárú, vagy egyenlő oldalú háromszög generál vizuális harmóniát. A fotósnak a valóságban kell megtalálnia mindazt, amit a fényképbe szeretne komponálni. A valóság szeleteiből kell kiszűrnie „a vizuális háromszögeket”. A háromszög lehet egyértelműen felismerhető, vagy olyan is, amelyre épp csak utalás történik. Az ilyen vizuális háromszögnek is elrendező, harmonizáló funkciója van. Időnként statikusnak, szinte merevnek hathat. A modern képi formanyelv inkább a dinamikát részesíti előnyben, ami többször bemozdulásos életlenséggel fejeződik ki – a vizuális háromszöget dinamikus kompozíciókHáromszög kompozíciók nál is alkalmazhatjuk. Dinamikus háromszög A háromszög-kompozíció dinamikus képek ábrázolásában is segíthet. A dinamikus kompozíció ismérvei: alapját ferde, vagy átlós vonalak képezik, ám még ennél is fontosabb, hogy különféle módszerekkel a mozgás érzeten szuggerálódik a kép szemlélőjében. Nem véletlenül operál a modern fotográfia a bemozdulásos életlenséggel. A dinamikát két egymással ellentétes, a tekintetet egyaránt a képből kivezető mozgás érzékelteti. A két képelem mozgása között különösen erős képi feszültség keletkezik. A vizuális háromszögre olykor elég csak utalni. A nagylátószögű objektív perspektivikus torzításai és nagy mélységélességei miatt különösen alkalmas dinamikus kompozíciók létrehozásához.

6

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei Centrális háromszög Inkább statikusabb, nyugodtabb képet ad. A háromszög alapja a bal alsó résztől a jobb alsó részig húzódik, és a csúcs a képmező felső részén, középen, az enyészpontban található. Centrális háromszög

1.4 A képi ritmus

A zenéhez hasonlóan a képet is erősen meghatározhatja a ritmus. Ahhoz, hogy ritmust építsünk a kompozícióba, fontos a tartalom elvont, absztrakt megjelenítése. Általános értelemben a ritmus hasonló dolgok, formák állandó váltakozását, ismétlődését is jelenti. Hasonló formák visszatérése, ismétlődése persze nem csupán időben értelmezhető, hiszen ritmus a képmező terét is strukturálhatja. Miként a zenében a ritmus alapszerkezete az idő részekre történő felosztása, úgy a képi ritmust, az elemek térben való elhelyezkedése szabja meg. A kevés képelem folytonos visszatérése adja a képek erejét. Bizonyos modern zenei irányzatok ugyancsak egy zenei alapforma ismétlődésére épülnek. Néhány afrikai dobritmus is állandóan ismétlődik. Az efféle ismétlődésnél szükséges egy ellen pont, különben a ritmus hamar monotóniába fullad.

Képi ritmus

1.5 A kevesebb több, avagy redukció és hangsúlyozás A túlzsúfolt képek összezavarják a szemlélőt. Tudatos redukció, a képi elemek számának csökkentése átlátható viszonyokat teremt, és hatásos fényképeket eredményez. Ehhez alapkövetelmény a keresőben látott képet elég hosszú ideig és elég kritikusan szemlélni. Kazimir Malevics festőművész, az orosz konstruktivizmus egyik legfontosabb képviselője, megfestette az első egyszínű fekete képét, amivel nagy

7

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei feltűnést keltett. Malevics tudatosan vitte extrém túlzásba a színek és formák redukcióját. Ezt Piet Mondrian is továbbvitte.

Kazimir Malevics

Piet Mondrian

Ha végignézzük a munkásságát, megértjük, hogy a három alapszínnel színezett téglalapjai miért lettek világhírűek. A fényképezés területén sem csak az a művészet, hogy a képelemeket elhelyezzük a képmezőn. Sokkal nagyobb kihívás a sokszínű, nyugtalan világ elemeit megfelelő mértékben redukálni. A legtöbb esetben túl sok minden kerül a képre. Feininger azt tanácsolta, hogy a fényképezés előtt több nézőpontból vizsgáljuk meg a tárgyat. A képi elemek kompozíciós redukcióját, érdemes mozdulatlan témákon gyakorolni. Ez elmélyült, lassabb munkát követel meg. Hosszasan szemlélni a keresőt, és feltenni a kérdést: van valami felesleges a képen? Hogyan tudom továbbredukálni a képelemeket? Még közelebb kell mennem? Ki kell cserélnem az objektívet? Gyakorta elegendő egy métert megtenni valamelyik irányba és az elemek redukciójának kompozíciója máris tökéletes. Az ilyen jellegű fotográfia mestere Sugimoto. A világot tenger, horizont és égbolt hármasra redukálta. Két különböző szürke, csaknem egyszínű folt tette fotográfiai világát ismertté. Kevesebb képi forma gyakran nagyobb hatást kelt, ha a képen a megfelelő súlypontokon vannak elhelyezve. Hiroshi Sugimoto 1.6 Tájékozódás a képen Abban, hogy a szem milyen úton vándorol végig a kép elemein, különösen nagy szerepük van a kontrasztoknak. Tudományos kutatások felismerték, hogy a nyugati kultúrkörben szocializálódott néző tekintete rendszerint melyik ponton kezdi el szemlélni a fényképet. Ha az aranymetszés szabályainak megfelelő formátumú, teljesen fehér papírt teszünk elé az első pillantása a képmező azon részére esik, amely a vertikális szimmetria ten-

8

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei gelytől kicsit balra, illetve valamennyivel a horizontális szimmetria tengely felett található. Ezt az ismeretet fényképek komponálóiként felhasználhatjuk képeink olyan szerkesztésére, amely a szemlélő tekinteté teljesen tudatosan vezeti végig a fényképeinken. A nyugati kultúrkörben a szemlélő a képeket is balról-jobbra olvassa. Így a klasszikus szerkesztésnél logikus a tekintetet a baloldalról elindítva úgy végig vezetni a jobbra, hogy azon a részen a néző pillantása megnyugvást leljen, és ezzel együtt találja meg a fotó mondanivalójának legfontosabb elemét is. A fekete-fehér fényképezésben a néző tekintetét tudat alatt a kontrasztokban gazdag képi elemek, vagy képrészletek vonzzák. Az ilyen elemeknek a képmező bizonyos részein történő elhelyezésével sikerül irányítani a tekintetet. Fontos a kontrasztok tudatos használata, valamint technikai és képi elemekkel való irányítása. 1.7 A képi egyensúly Minden képnek elvont, absztrakt struktúra képezi az alapját, amely meghatározza kép felépítését és a kompozíciót, megszámlálhatatlanul sok lehetőség adódik az ilyen struktúra lefektetésére. Ám a lehetőségek széles tárháza mellett egyvalamit figyelembe kell venni, a struktúrának minden esetben kiegyensúlyozottnak kell lennie, egyik irányba sem dőlhet el. Formátumok és átlók Az egyensúly megteremtése a kompozíció egyik alapkritériuma, és lehet kísérletezni vele. A különféle képformátumok működési szabályai, törvényei is alapot szolgáltatnak ehhez. A fekvő formátum inkább statikus, nyugodt, még az álló formátum dinamikusabb, labilisabb, egyensúlya könnyebben borulhat fel. Az álló formátumú panoráma kép még inkább hangsúlyozza ezeket a tulajdonságokat. Ebben a formátumban kiválóan lehet ábrázolni a dinamikát. Álló panoráma

1.8 Szokatlan nézőpontok A jó fotográfia azt jelenti, hogy a fotográfus kialakítja saját, egyéni látásmódját, és ezt fejezi ki a képein. Ebben a folyamatban nézőpont fontos szerepet játszik. A perspektíva szempontjából fontos a különféle gyújtótávolságok törvényeit ismerni. A valóság háromdimenziós és a fotográfia ezt a háromdimenziós valóságot a kétdimenziós felületre képezi le. Ezen a felületen, pedig olyan terek kerülnek egymással kapcsolatba, amelyeknek a valóságban semmi közük sincs egymáshoz. Viszont, ha a képmezőn ezek az elemek kapcsolatba kerülnek, akkor a kapcsolat formájának és tartalmának együttesen értelmet kell sugároznia. Abban áll a fotográfia varázsa, hogy teljesen különböző tereket olvasszon össze egymással, amire különösen a nagy látószögű objektív képes. További előnye is van a szokatlan perspektíva alkalmazásakor. Képes perspektivikus torzításokat lét9

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei rehozni, kiemelni tárgyakat a megszokott látószögből. Az arcok idegenül hatnak, a házaknak dinamikusan rövidülő vonalaik vannak, az előtér és a háttér közötti különbség hatalmasra nő. Tehát különösképpen alkalmasak a szokatlan perspektívákkal való játékra. A teleobjektívek ezzel szemben sűrítik, tömörítik a teret, és összetett hatást keltenek. Az orosz fotográfus Alexander Rodcsenko a szokatlan perspektívák úttörője volt. Egyik legismertebb képe egy alulról

Alexander Rodcsenko

Otto Steinert

fényképezett trombitást ábrázol, akinek az arca az éppen benne összegyűlt levegőtől feszül. De a szó szoros értelmében fejre állította a világot, már az építészeti formákat illeti, hiszen munkásságának ismertetőjele volt a világ legfeltűnőbb nézőpontjainak alkalmazása. Otto Steinert szintén a szokatlan perspektívák mestere volt. Arra ösztökélte tanítványait, hogy a fotográfia eszközeivel személyiségük más-más rétegeit fejezzék ki. A motívumok keresésénél teljes mértékben a megérzéseinkre kell hagyatkoznunk. Ha találtunk egy olyan helyet, ahol a belső hang figyelmeztet minket, akkor azt a helyszínt a lehető legalaposabban fel kell térképeznünk. A tárgyak fotografálás előtti, minden nézőpontra kiterjedő megismerése olyan kontroll, amely fontos alapja a szokatlan nézőpont felfedezésének.

Szokatlan perspektívák

10

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei 1.9 A Képmező közepe Kezdő fotográfusok többnyire a képmező közepébe helyezik a motívumokat. A fényképezőgépek technikai felépítése is arra ösztönzi az embert, hogy középre tegyen különféle képelemeket. A legtöbb gépnél ugyanis az autófókusz középre áll be.

Körkompozíció

Ilyen esetekben rendszerint a fotón kevés a képi feszültség, ezért lényeges tudatosan kimozdítani az elemeket a kép közepéből. Például úgy, hogy két pólus segítségével komponálunk. Kivételes esetekben van ráció abban, ha a motívumokat a képmező közepén helyezzük el. Egyesek például a szimmetriát használják arra, hogy a kép archaikus, szakrális hatását erősítsék. A másik lehetőség a képmező közepének felhasználására a rövidülő perspektíva alkalmazása. Ennél a szerkezetnél a különféle motívumok szinte mágnesként vonzzák a szemlélő tekintetét a kép közepe felé, így áll elő a mozgás a képen. A körkompozíció szintén közel áll az efféle ábrázolás módhoz.

1.10 Képi feszültség két képelem között Az elektromos feszültség két ellentétes töltöttségű pólus között alakul ki. A képi feszültség hasonlóan működik. A jó képformálás azt jelenti, hogy tudatosan vezetjük a képmezőn a néző tekintetét, miként a kép ritmikája is meghatározó ebből a szempontból. Ha valaki nem töpreng túl sokat a kompozíción, hajlamos a témát a képmező közepére, jobb esetben az aranymetszésbe helyezve lefényképezni. Ezek a képek nem feltétlenül rosszak, rendszerint szép nyugodt, rosszabb esetben azonban unalmas fotók lesznek. Hogy az unalmas kompozíciót elkerüljük, jó a képet két súlyponttal komponálni, és ezeket a képmező szélein elhelyezni, hogy kétpólusú feszültség keletkezzen. Ha a két pólus azonos súlyú, úgy a kompozíció jó értelemben véve gondoskodik arról, hogy a tekintet ne találjon nyugvó pontot a felvételen, mivel a két pólus között folyamatosan tud ide-oda vándorolni. A tekintet kedveli ezt a fajta nyugtalanságot.

11

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei 1.11 Pillantás a képből kifelé Fotóklubok klasszikus kompozíciós tanai hosszú időn keresztül azt tanították, hogy az embereknek mindig a képmező belseje felé, sosem abból kifelé kell mozogniuk. Alaphelyzetben ez logikus is, hiszen így a mozgás a néző tekintetét nem vezeti ki a képből. A modern képi nyelv azonban éppen ezeket a klasszikus szabályokat változtatta meg jelentősen. A riport fotográfiában gyakorta látni embereket a képmező széleire helyezve és mégis kifelé néznek, vagy bemozdulásos életlenséggel ábrázolva kifelé mozognak a képből. Ha egy képen két ember egymástól elfordulva látható, a néző tekintetét két oldalra vezetik ki a képmező közepéből. A képi feszültség azonban így sokkal nagyobb, mintha egymással szembefordulnának, hiszen a tekintet így kénytelen ide-oda vándorolni. 1.12 Kép a képben Az úgynevezett perspektivikus keretek rálátást biztosítanak bizonyos témákra, és koncentrálják a néző tekintetét. A klasszikus fényképészetben alkalmazták a képi formanyelv ezen eszközét. Caspar David Friedrich „Nő az ablaknál” című alkotása talán a legismertebb példája a perspektivikus keret alkalmazásának. A fényképezésnél az ember állandóan keretek között látja a valóságot. A „Kép a képben” kompozíciós technika alkalmazásánál csupán egy másik keretet kell elhelyeznünk a képmezőben. A legkönnyebben úgy érhető el, ha ablakokon keresztüli kilátást komponálunk a képbe. Az ablak megjelenése a fényképen több okból is lenyűgöző. Két olyan teret köt össze, amelyeknek valóságban nincs közük egymáshoz, a képmezőn mégis egységet képeznek; belső és külső tér olvad egymásba. A perspektivikus keret általában véve is gondoskodik arról, hogy a térhatás élménye megjelenjen a kép felületén, hiszen ezt a kétdimenziós kiterjedésű képen amennyire csak lehetséges, imitálni kell. A „kép a képben” technikát szabadabban is lehet értelmezni, nem feltétlenül kell téglalap alakú kereteket alkalmaznunk. Elég, ha csak sejtetjük a keretezést. Akár konkrétan dolgozunk perspektivikus kerettel, akár csak utalunk rá, minden esetben két síkot képez. A technika legkönnyebben nagylátószögű objektívvel alkalmazható, mivel az erősen rövidülő perspektívája és a nagy mélységélességi tartománya miatt a lehető legjobban alkalmas a terek összeolvasztására.

12

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei 1.13 Zavaró elemek tudatos használata A valóság gyakran tele van olyan dolgokkal, amelyek nem hagyják magukat beleilleszteni egy harmonikus kompozícióba. Ezek a pontok töréseket képeznek a fotón, és időnként kifejezetten érdekessé teszik azt. Harmonikus, önmagába zárt, mágikus világ ábrázolása volt bizonyosan az egyik célja Ansel Adamsnek. Fényképein nincsenek efféle töréspontok, zavaró elemek; minden képelemnek és kompozíciós eszköznek egyetlen célja van: a táj zavartalan varázsát mágikusan megörökíteni fekete-fehér fényképen. A világban ma sokkal több zavaró tényező van, mint Ansel Adams idejében. Manapság egy felhőtlen világ ábrázolása kérdésesnek tűnik. Zavaró elemek, törések képbe komponálása minden esetben külön feszültséget eredményez.

Ansel Adams

Az ilyen elemek gyakran vizuális zavaró pontok, amelyek arra késztetik a kép szemlélőjét, hogy átgondolja a látványt. Manapság ezeket a zavaró elemeket a Photoshop programmal könnyedén eltüntethetjük, de ez nem mindig szükséges. 1.14 Játék a formákkal A fényképeket komponálhatjuk úgy is, hogy témájuk legyen, ezek a témák pedig változatos formákban újra és újra visszatérjenek. Sok klasszikus zenedarabban is variálódik az alaptéma. A fénykép leginkább akkor jó, ha az alapjául szolgáló képi struktúra érdekes látványt nyújt (ez az alapstruktúra absztrakt, a tárgytól magától elvonatkoztatott). Az első lépés a jó fényképek készítéséhez az, hogy a már elkészült képeinknél átlássuk, és elemezni tudjuk ezt a struktúrát. A második lépés, pedig hogy a felvétel közben figyeljük: milyen absztrakt mintát kínál nekünk a valóság. Tehát már a fotózás előtt és a folyamat alatt is elvont formákban kell képileg gondolkodnunk. Ez különösen akkor nehéz, amikor tartalmilag fontos történését kell ábrázolnunk. Ez a fajta képi gondolkodás még nehezebb például az utcai fényképezésnél.

13

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei

Absztrakt struktúrák

Hiszen a nagyvárosok nyugtalan, rohanó környezetében a kép absztrakt mintázata folyamatosan változik. Ha nagylátószögű objektívet is használunk, akkor a legnagyobb kihívás a képmező minden részét egyszerre figyelni, és tudatosan kontrollálni a tartalmat és formát. Ezt Cartier-Bresson volt képes a legjobban megoldani. Riport fotói nem csupán tartalmilag izgalmasak, de absztrakt képmintázatai is kitűnőek. A fényképezés többszörös választás. Helyszínek és pillanatok változatos kavalkádjából kell kiválasztani a legsűrűbb pillanatokat. Úgy kell ábrázolnunk ezeket, hogy a tartalom alapját érdekes absztrakt mintázat képezze. Ahhoz, hogy fényképezőgépünkkel be tudjunk lépni az absztrakt formák sokszínű világába, legelőször egy egyszerű gyakorlattal kell kezdenünk. Csupán arra kell figyelnünk, hogy teljesen különböző tárgyakon csak két hasonló formai mintát fedezzünk fel, amelyek megfeleltethetőek egymásnak. Az ilyen gyakorlatok finomítják a képi gondolkodásunkat, a tárgyak absztrakt formáinak felismerése terén. Arra is kiválóan alkalmasak, hogy kissé egyhangú tájakból, vagy tárgyakból érdekes képet komponáljunk. A fotográfiában nagyon izgalmas két olyan teret a képi felületen direkt egymás fölé, vagy mellé olvasztani, amelyek a valóságban messze vannak egymástól, és semmi közül sincs egymáshoz. Gyakran olyan tartalmi vagy formai elemek kerülnek kapcsolatba, a valóságban alig, vagy egyáltalán nem feleltethetőek meg egymásnak. Absztrakciók

Moholy-Nagy László: Fotogram

A fotográfia a naturalista világábrázolás feladatainak számos részét átvette. Csakhogy a fotográfiának is meg kellett szabadulnia a valóság ilyesfajta korlátozott ábrázolásától. Ezért kezdte el Moholy-Nagy László a 20-as években fotogramjaival ezt a folyamatot. Mit is jelent az absztrakció fogalma? Az absztrakció azt jelenti: „a dologi jellegtől mentesen”. Az absztrakt gondolkodás tehát ott kezdődik, amikor megszabadítjuk magunkat a konkrét tárgyi-dologi formáktól, és önálló, független

14

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei létformát alakítunk ki. Ugyanez érvényes a képekre is. A festészet már önmagában is absztrakció. Formák és színek újra teremtése, még akkor is, ha a valóság felé orientálódik. A fotográfia viszont valójában mindig a tárgyias világ leképezése. Az absztrakció a fotográfiában is azt jelenti: megszabadulni a tárgyiasságtól, a konkrét formáktól. Egy kép absztrakt struktúrája, annak tartalmává válik, akkor a fotográfia megszabadult a tárgyaktól. Minden képi tartalomnak absztrakt struktúra az alapja. Csakhogy a legtöbb szemlélő megszokásból pusztán a fotó tartalmát nézi. A képnek azonban csak akkor van ereje, ha a tudat alatti struktúra absztraktan szemlélve érdekes. Egy konkrét formákkal, tárgyakkal teli képi absztrakt struktúrájának vizsgálatához érdemes fejjel lefelé fordítani a fotót. Így könnyebb elveszteni a világgal való kapcsolatot és a szem számára feltárul az absztrakt alapstruktúra. Ez a struktúra a kép alapjául szolgáló mintázat, vonalak, formák, és számtalan más fajtájú szerkezet játéka. Vaszilij Kandinszkij az absztrakt kompozíciók mestere volt. Filozófiáját teljes mértékben arra alapozta, hogy a különféle formák miként helyezhetők el izgalmasan egymás mellett. A fotográfiában a jó ábrázolás abban áll, hogy kifejlesszük magunkban a tárgyak mögött meghúzódó tárgyiatlan formák játékát feltérképező látásmódját. A tárgyakat a keresőben úgy kell fényképpé formálnunk, hogy a fotóinkon izgalmas, absztrakt szerkezet alakuljon ki. A képeken a tartalom hangsúlyosabb lehet, mint a forma, vagy éppen fordítva, az absztrakt forma is elsőbbséget élvezhet a tartalommal szemben. Sőt, tartalom és forma akár egyensúlyban is lehetnek egymással. Egy részlet olykor beszédesebb a teljes látványnál. Veszélyes dolog a struktúrákat fényképezni, mivel ez nagyon hamar túl merev formalizmussá válhat, amelyben a tartalom elvész. Ez jó kompozíciós gyakorlat, fejleszti a fotográfiai absztrakció készségét. Magasabb igényeknek a tiszta formalista kép gyakorta nem felel meg. A fényképeknek a tartalomról kell szólniuk, amelyet úgy kell absztrahálnunk, hogy a fotográfiai részletek ábrázolásával az adott tárgy lényegéhez kerüljünk közelebb. Az absztrakció akkor is sikeres lehet, ha egy jól ismert tárgyat új szemszögből vizsgálunk meg. Így például a dadaisták dekollázsaikat régi, letépkedett reklám felületeket művészetnek kiáltották ki, és múzeumokban állították ki. A cél az volt, hogy ezeket a széttépkedett plakátmaradványokat megszabadítsák eredeti fogalmuktól és új megközelítésben láttassák őket. A fotográfiában a szürrealista MoholyNagy László számított az absztrakt struktúrák mesterének. Arcokat ábrázoló fotogrammjai egyfelől absztrakciók, másfelől azonban mély szellemi háttérrel rendelkeznek.

15

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei

2. Műtermi tárgyfényképezés Kisebb természeti, műszaki tárgyak, gépek, alkatrészek, árucikkek ipar-és képzőművészeti alkotások fotózása tartozik ehhez a tárgykörhöz. A tárgy fényképének a következő tulajdonságokkal kell rendelkeznie: „

jellemző forma és karakter megragadása

„

jól érzékeltesse a tárgy mélységi tagozódását

„

az élesség a hangsúlyos részekre kerüljön

„

sem az árnyékok, sem a csúcskények nem tűntethetnek el fontos részleteket

„

anyagszerűség megőrzése

2.1 Műterem berendezései, eszközei A műterem mérete, felszereltsége függ a fényképezendő tárgyak tulajdonságaitól. Többféle világítástípust alkalmazhatunk (direkt, indirekt, nagy felületű, különböző színhőmérsékletű stb.) A műtermi vakuk, állandófényű lámpák, szoftboxok, szűkítők, színszűrők, méhsejtrácsok, derítőlapok, fényvédők, árnyékolók mellett az egyik legfontosabb eszköz a tárgyasztal (stabil, síkja dönthető, tartólapja cserélhető) vagy a tárgysátor (félig áteresztő anyag valamilyen vázra feszítve, egyik oldalán nyílást hagynak az objektívnek). Tárgyfotózáshoz a normál, vagy teleobjektív az optimális. 2.2 Beállítás, világítási alapesetek A tárgy és a fényképezőgép beállítása A tárgyat megfelelő formájú, színű, magasságú alapra helyezzük, úgy, hogy a jellemző karakterjegyei jól fényképezhetőek legyenek és a környezetétől jól elkülönüljön. Az alap és a háttér találkozásánál ún. élvonal jön létre, ami zavaróan „elvághatja” a témát. Ezt az alaplap ívelt meghajtásával iktathatjuk ki, de a gép magassághelyzetét is állíthatjuk úgy, hogy ez az élvonal a tárgy fölé essen, vagy optimális helyen vágja azt át. A háttér és a tárgy távolságával is vigyázni kell. Ha a túl kicsi a távolság, zavaró lehet a háttér faktúrája, erős árnyék vetődhet a háttérre. Itt általában normál, vagy teleobjektívvel dolgozunk. Többnyire rálátással fényképezünk, de ilyenkor perspektivikus torzulás jelentkezik a képen, amit többnyire digitális képszerkesztő programmal korrigálhatunk majd. Világítási alapismeretek Műtermi fotózásnál használt fénytípusok: főfény, derítőfény, ellenfény, súrolófény, élfény, díszítőfény, háttérfény.

16

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei A főfény egymagában biztosítja az exponáláshoz szükséges fénymennyiséget. Általában egy főfénnyel dolgozunk (mert a valóságban is 1 főfény van – 1 nap süt az égen). Mindig a főfényre mérjük a helyes expozíciót. A főfény adja a domináns árnyékot. Az árnyék kontrasztja, széleinek élessége, vagy szórt volta befolyásolja a kép plasztikusságát. A főfény pótolja az elvesztett téri információt, korrigálható az aszimmetrikus arc, érzékeltethető a tárgy homorúsága, domborúsága, anyagszerűsége. Ahány lámpát, alkalmazunk, annyi árnyékunk lesz. A főfény árnyéka a legerősebb, további lámpákkal tüntetjük el természetellenes voltát. Mindig a főfény színösszetételéhez hangoljuk a fényképezőgép fehéregyensúlyát. A gyakorlatban ezt a fénytípust ajánlott legelőször kialakítani. Világítástípusok a főfény iránya alapján:

a; Frontfény/homlokfény „ lámpa a fényképezőgép felett a tengelyen „ alsó derítéssel gyakran használjuk „ ilyen világítást ad a beépített és a fényképezőgépre szerelhető vaku „ tanács: minél nagyobb felületű legyen (pl.: nagy szoftbox) „ kicsi a plaszticitása „ az áll árnyékolja a nyakat

17

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei b; Keskeny világítás / kis orrárnyék „ plasztikus és visszafogott világítás „ női portrénál – vidámság „ gyakran alkalmazzák: csillogó tárgyaknál, aktnál, makró felvételnél

b; Normál / természetes világítás „ plasztikus – árnyékos és a megvilágított felületek egyensúlyban vannak „ természetes hatású – a szabadban délelőtt és délután hasonló a világítás „ férfiportréhoz ideális c; Széles világítás /nagy orrárnyék „ plasztikus világítás, domináns árnyékok, markáns formák „ az anyagok textúrája kifejezett (erdős tájhoz jól használható ) „ gyakran használjuk akthoz, férfiportréhoz, makró tárgyfotónál d; Súrolófény /oldalfény „ erős plaszticitás – uralkodó árnyékok „ gyakran alkalmazzuk low-key, akt, markáns portré, anyagszerű felületek létrehozásához tárgyfotó ( megfelelő derítéssel ) e; Ellenfény „ 90-180° között minden fény ellenfény „ hangsúlyos körvonalak „ gyakran alkalmazzuk művészi tárgyfotóhoz, természetfotóhoz, akt-hoz „ plaszticitása nincs, de az általa vetett árnyékok a fényképezőgép felé futnak, mélységet teremt „ hajat, italokat, tusfürdőt, olajokat átvilágítva, előhozza természetes színét, haj esetben csillogó glória jön létre

azok

18

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei A főfény magassága „ ált. 30-45°- ban világít lefelé „ ha normál világításnál nagyobb szögben világítunk (45- 180°), akár vízszintesen is érkezhet a főfény „ homlokfény esetében (0°) akár 75°-ban is világíthat lefelé „ kis orrárnyék esetén (30°) akár 60°-ban is világíthat lefelé „ alulról jövő fény: természetellenes, horrorisztikus (csak nagyon indokolt esetben) „ felső világítás 90°-ban lefelé – természetellenes, ált. kisegítő fényként alkalmazzuk, főként tárgyfotónál „ a főfény magasságát az is befolyásolja, milyen hangulatot akarunk teremteni a fotón (esti /reggeli hangulatnál alacsonyabbról, míg tengerparti strandhangulatnál magasabbról adjuk a főfényt )

felső világítás

a Nap állása szerinti világítás

horrorisztikus világítás

Derítő-és díszítőfény A főfény által keltett árnyékokba csak a szemünk lát bele, a CCD-n és a filmen ezek részlettelen fekete foltként jelentkeznek, ezért szükséges a derítés.

a derítőfény lehet: a fényforrás jellege szerint: a; aktív / direkt b; passzív / indirekt c; lehet még : kemény / lágy „ a derítéstől függ a kontasztarány (milyen mélyek , vagy sötétek az árnyékok) „ a derítés iránya általában 15 -60°-ból világít (a főfénnyel ellentétes oldalról) „ díszítőfény általában ellenfény, ritkán oldalfény, a témát csillogó körvonalakkal emeli ki a környezetből, lehet hajfény, élfény is. A „

19

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei díszítőfény adja a csúcsfényt, gyakran alkalmazunk több díszítőfényt. Általában kemény, irányított fény, de adható nagyfelületű fényforrással is (néha derítőlappal is).

2.3 Különböző anyagú tárgyak fényképezése „

„ „ „ „ „

Csillogó, fényes felületű tárgyaknál szórt, és közvetett világítást alkalmazunk. A vetett árnyékok így erőtlenebbek lesznek. A környezet világosabb tárgyait fekete kendővel ki lehet takarni, hogy a tárgy palástján ne tükröződjenek. Tanácsos tárgysátrat, polárszűrőt is használni. A tárgy felületén megjelenő fényfoltok, fénycsíkok ne legyenek túl erősek. Átlátszatlan tárgyak fényképezésénél figyelni kell a háttér megfelelő kivilágítására. Itt a főfény lehet ellenfény és a derítés jöhet elölről is. Tárgyfotózásnál gyakori az alsó világítás is. A tárgyat ilyenkor üveglapra helyezik. Áttetsző tárgyaknál tanácsos szórt fényt és sötét hátteret használni. Gyakori itt az ellenfény, vagy alsó világítás alkalmazása is Domborművek, bőrdíszművek, érmék fotózásánál súrolófénnyel hangsúlyozhatjuk plasztikusságot.

20

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei

21

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei

3. Személyfényképezés Az emberről jóval több fénykép készül, mint bármi másról. Ma egy-egy ember élete születésétől a halála pillanatáig megörökíthető filmmel, fotóval, mint egy vizuális napló. A személyfényképezés tömegesen előforduló munkatípus a fotós szakmában. Előműfaja az arcképfestészet volt. Az arcképfestészetnek és a személyfényképezésnek is megvannak a különböző stílusai, korszakai, a maga sajátos forma – és színvilágával, stílusjegyeivel látszanak. Meghatározó az alkotó személyisége, tehetsége, ízlése, a megrendelő igényei az adott kor társadalmának elvárásai. A személyfényképezés főbb területei: 1. Igazolványképek: A modellt szemből fotózzuk (látsszanak a fülei) kis árnyékterületek kialakításával. A fehér háttér előírás. A fotót nem retusáljuk, mert hitelesnek kell lennie (azonosításra szolgál). 2. Emlékképek: Esküvő, évforduló, tablókép, fontosabb események és az ötletszerűen készített fotók (különösebb apropó nélkül) tartoznak ide. 3. Családkép: Több embert ábrázol, lehet átfedés a családkép és az emlékkép között, pl.: esküvői fotó 4. Portré: Arcról készült kép, meghatározó a modell kora, neme, arc – és fejformája; meghatározza a beállításkor alkalmazható fejtartást, világítás szerkesztését. Célja, hogy az egyén karakterét, vonásait, személyiségét életszerűen ábrázolja.

3.1 Eszközök Fontos a célnak leginkább megfelelő objektív kiválasztása. Ha mellalakos portrét készítünk, a 75-135 mm-es gyújtótávolságú teleobjektív az optimális, ha a modell környezete is fontos, használhatunk nagyobb látószögű objektívet, mert azzal érzékletesebben ábrázolhatjuk a teret. A nagylátószögű optikákkal óvatosan kell bánnunk, mert torzítanak. Minél közelebb van hozzánk a téma, annál erősebb lesz a torzítás, ráadásul a nagylátószögű objektív fokozza a távlati hatást, ami közel van, azt felnagyítja, a távolabbi elemeket pedig kicsinyíti. Portrénál, tehát ideálisabb a teleobjektív, viszont ezeknél az optikáknál a mélységélességre kell jobban figyelni. Tág rekesznyílás mellett a mélységélesség kisebb. Ha a modell arcának minden részét élesnek akarjuk látni a képen, alkalmazzunk szűkebb blendét. Ha viszont csak bizonyos arcrészletet akarunk kiemelni, jó a tágabb rekesz is. A teleobjektív „összenyomja” a teret, csökkenti a távlati hatást. Az optikák mellett számos kiegészítő közül válogathatunk még. Állványt főleg teleobjektív és/vagy hosszú expozíciós időnél alkalmazunk. A fotósok gyakran használnak kézi fénymérőt is, mert a gépbe épített 22

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei fénymérőt gyakran becsapják a nagyobb sötét, vagy világos felületek. A szűrőkkel (pl.: semleges, szürkeátmenetes, színes stb.) is javíthatjuk a képet. Ezek mellett sokféle vaku, derítőlap áll a fotósok rendelkezésére.

3.2 Karakter A modell karakterének tanulmányozása és a képszerkesztési szabályok A beállítási módot, a világítást leginkább az arc anatómiai szerkezete határozza meg. Nincsenek szigorú szabályok. Fényképezési szempontból a legjellegzetesebb karakterjegyek az arc, a fej és a nyak. Az arc csak ritkán szimmetrikus, az aszimmetria mértéke egyénenként eltérő.

Az arc tanulmányozása szemből: megvizsgáljuk, milyen síkformába foglalhatjuk a fejet (téglalap), a pontokat, ahol az átlók metszik a fej körvonalát – összekötjük, így a fejformán belül szabályos, vagy szabálytalan síkidom keletkezik, amivel jellemezhető a fejforma.

a; tojásdad fejforma: A hosszúkás, az átlók kb. szemmagasságban metszik egymást, a belső síkidom vonalai párhuzamosak a külsőével. Legelőnyösebb szemmagasságból fotózni. b; lefelé keskenyedő fejforma: A belső síkidom alul keskenyedő trapéz. Formahűen szemmagasságból fotózzuk, szépítő szándékkal enyhén alulról, a formát eltúlozva pedig felülről. c; felfelé keskenyedő fejforma: Felül keskenyebb trapéz (általában a „duci” ember jellemzője) Előnyösebb kissé felülről fotózni.

23

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei d; kerek fej: A belső síkidom megközelítőleg négyzet, előnyösebb szemmagasságból fotózni, hogy ne „nyomjuk” össze. Keskenyíthető, ha az arcszéleket árnyékban hagyjuk. e-f; aszimmetrikus arc: Az arcfelek jelentősen különböznek egymástól, az előnyösebb arcfelet fotózzuk Æ e; balról / profilból, szemmagasságból f; jobbról, enyhén alulról g; keskeny fej: A fej szélessége a hosszához képest feltűnően kicsi félprofilból / profilból és kissé alulról / felülről (az arcelemek döntik el) A profil fő formatípusai, arckontúr értékelése, (előnyösebb) fotózása: PROFILFORMA BEÁLLÍTÁS alacsony / hátraszemben / félprofilból dőlő homlok horpadt szemben / félprofilból magas és dom- szemből, félprofilból / profilború ból hosszú elölről /félprofilból pisze elölről /félprofilból orr sasorr csak szemből nyeregorr lehetőleg szemből erélyes áll lehetőleg szemből erélytelen

GÉPHELYZET felülről felülről felülről alulról felülről felülről felülről felülről alulról

Portréfotónál a külső tulajdonság mellett fontos a modell egyéniségének, belső lényének megragadása is. A jól elkapott arckifejezés, a fények keltette hangulat megszólaltathatja a portrét. Tágabban komponált portrénál a környezet, háttér elemei is a képre kerülnek. Vigyázni kell, semmi se legyen ok nélküli, ne vonják el a figyelmet a modellről, nem bonthatják meg a kép harmonikus rendjét. 3.3 Műtermi személyfényképezés A személyfényképezés jellemző művelettípusai: „ „ „ „ „ „

a modell karakterének megfigyelése – kapcsolatteremtés a modellel, oldott légkör kialakítása, ismerkedés karakterjegyeinek elemzése, összegzése modell beállítása megvilágítás kialakítása felvétel készítése kidolgozás

24

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei Tartalom és a képforma kapcsolata, kompozíció: „

„ „ „

„

„ „

A kompozíciót meghatározzák az ábrázolt téma formai tulajdonságai, a kép gyakorlati célja, funkciója, az ábrázolási szokások, hagyományok A kép formája téglalap, vagy négyzet. Az aranymetszés szabálya szerint a legideálisabb a 8:5 arányú téglalap. Az álló képforma általában szilárd helyzet kifejezője, a fekvő a nyugalom képzetét kelti. A kép formájával igazodunk a témához, a szituációhoz. Általában az egy személyt ábrázoló álló, a több személyt ábrázoló kép fekvőkép lesz. (ettől azért el lehet térni) Nyugodt kompozíció esetén általában alulra sötétebb tónusokat, „súlyosabb” elemeket komponálunk (így biztonságos tömeget érzünk a téma alatt), felülre szellős, levegős, világosabb tónusok kerülnek Ne legyenek zavaró részletek itt, bizonytalan, indokolatlan foltok a képen. Műtermi személyfényképezésnél általában csak visszafogott mozdulatokkal „dolgozunk” (testtartás, tekintet, mimika, kézfejmozdulat...). Az általános szabály szerint a mozgás irányába nagyobb teret hagyunk, hogy az „kibontakozhasson”.

Világítás (Világítási alapeseteket lásd a műtermi tárgyfotózásnál.) Egyéb világítási esetek: teljes világítás – A modell meghatározó (legjellemzőbb) síkja a főfény felé fordul. Hatása vidám, életteli, energikus. Kevés a textúra a legjellemzőbb felületen (pl arcon), de a hajon sok. Fiatalos divatfotónál gyakran alkalmazzuk. „ háromszög-világítás: A modell a főfényhez képest 20-45°-ban elfordul a kamera felé. Orrárnyék keletkezik, az arcot a fény csúcsára állított háromszög formájában világítja meg. Természetes hatású portréknál gyakran alkalmazzuk. „ felező világítás: A modell a főfényhez képest 60-90°-ban elfordul, nagy lesz az árnyékképződés. Karakteresség jellemzi a képet. A jellemzőbb síkon van a legtöbb textúra, de azt a kemény árnyékok elfedik. „

25

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei

26

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei

3.4 Személyfényképezés a szabadban A szabadban történő személyfényképezésnél a napfényes, derűs napok ideálisak, de gondot okozhat a vakító napfény, ami éles árnyékokat vet. A modell ilyenkor hunyoroghat, ez csöppet sem vonzó. A problémát úgy is megoldhatjuk, ha a modellt árnyékos helyre visszük, vagy háttal is állíthatjuk a Napnak és derítővel vetíthetjük vissza rá a fényt. A szabadban készülő portréknál gondot okozhat a szél is, összekuszálja a modell haját. Ha lehetséges, keressünk széltől védett helyet a fotózáshoz. Fontos a jól megválasztott háttér. Például egy érdekes textúrájú fal, egy szép táj jól mutathat. Ha a háttér nem vonzó, próbáljuk a képet úgy komponálni, hogy kiejtsük a képmezőből, vegyük szűkebbre a képkivágást, közelítsünk az alakra. Nagyobb gyújtótávolságnál a háttér elmosódik, a témánk viszont éles lesz, így tudjuk kiemelni őt a környezetéből. Csoportképnél, figyeljünk, hogy az alanyok ne árnyékolják egymást. A fotósok a szabadtéri fotózásnál – legyen az természetfotó, vagy portré – a kora reggeli és a késő délutáni fényeket kedvelik a leginkább. Ilyenkor a nap alacsonyan áll, a fotók kellemesebb tónusúak lesznek, mint a déli napsütésben. Az árnyékok nyúlánkabbak ilyenkor, erre a komponálásnál figyelni kell. Tiszta időben a napsugarak keményen érik a témát, viszont, amikor felhős az ég sokkal lágyabb, szórt fény világít meg mindent. Amikor kevés az alanyra érkező fénymennyiség, használjunk derítőlapot, vagy vakut. A vakura érdemes diffúzort rakni, hogy ne legyen a fénye túl kemény.

27

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei

4. Épületfényképezés 4.1 Eszközök, épületfotók típusai Az épületfotó több célt is szolgálhat: „ műszaki, építőipari elképzelések bemutatása „ épület szerkezetének bemutatása „ illusztrálhat „ épület stílusjegyeinek megörökítése Az épületfotó készítésének körülményeit meghatározza: „ a kép felhasználási területe „ az épület építészeti, művészeti, műszaki adottságai „ megvilágítás lehetőségei, korlátai „ egyéb technikai, személyi paraméterek (pl.: fényképezőgép, vakuk, lámpák tulajdonságai...) Épületfotó általános követelményei: „ egyirányú perspektívahatás kialakítása „ mélységélesség a képen látható épületrész teljes távlatára kiterjedjen „ ne legyenek részlettelen (alulexponált / túlexponált ) felületek „ finomszemcsésség, nagy felbontás „ stílusjegyek felismerhetősége (jelentős torzulás nélkül) „ méret -és arányviszonyok a rálátási lehetőségek nézőponthelyzetéhez alakuljanak (tárgytávolság, nézőpontmagasság tudatos meghatározásával) Eszközök: „ objektív: normál objektív - legtöbb esetben ezt használjuk, ez adja a legjellemzőbb képjellemzőket (ez áll legközelebb az emberi szem leképzéséhez). Nagy látószögű teleobjektívet is használunk és PC objektívet (perspektívikus torzulást korrigál) „ szűrők, színszűrők (pl. fekete-fehér felvételnél a felhők szürketónusához sárga/zöldessárga), UV és polárszűrőket használhatunk. „ fénymérő ( jó, ha pontmérést is tud ) „ napellenző „ állvány „ iránytű, világításóra (iránytű+ rajzolt óralap)

28

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei Épületfotók főbb típusai: 1. egy építészeti objektumra koncentráló fotó „ a képet egyetlen épületre komponálják (középpontban) „ a képre kerülő plusz épületrészletek, környezeti elemek funkciója: lehatárolás, körbefogás 2. épületegyüttes, épületcsoport „ azonos korban, stílusban, épült, művész, vagy csoport által létrehozott alkotás, „ alá-fölé-mellérendelt térelemek, épületformák, konstrukciója, a fotónak ezt mutatnia kell „ összetartozás kifejeződése (kompozíciós megoldással, funkció kapcsolatból ) 3. stílusfotó „ az épület stílusjegyeire építi elsősorban a konstrukcióját „ lehet kiragadott épületrészlet, amely az építészeti stílus vezérmotívumait emeli ki „ a képformátumot az épület jellege, domináns iránya határozza meg -fekvő - ókori oszlopcsarnokok, városok látképe általában fekvő képfo- mátumot igényel -álló - gótikus épületek égbetörő jellege miatt 4. városkép „ legnagyobb látóterű képkivágás „ nagy épülettömeget foglal egységes zárt képszerkezetbe „ számos témaváltozat - légi felvételtől utcarészletig

4.2 Épületek külső fényképezése Az épület megvilágítása: Külső épületfotónál általában természetes fényekkel dolgozunk (kivétel az esti fotózás) Alkalmazkodnunk kell a Nap állásához, az épület fekvéséhez. Gyakran ki kell várnunk a megfelelő megvilágítás kialakulását. Nagy, sima falfelületű épület oldalfénnyel világítva, a kis falbeugrások, nyílások árnyékot vetnek, ezek megtörik a felületek egyhangúságát, plasztikus formákat rajzolnak. Erősen tagolt nagy falfelület lapos világítással világítva árnyékmentes rajzolatot okoz, könnyedség jellemzi. A fém és üvegfelületek erőteljesen csillognak, ezt polárszűrővel mérsékelhetjük. A hosszú markáns árnyékok zavarossá tehetik az épület szerkezetét, a kompozíciót. Optikailag növelhetik az épület tömegét. Ellenfényben nem tanácsos fotózni. Napszakok, mint képalkotó tényezők: Alacsony napállásnál, lapos megvilágítás esetében az épület a fénysugárzás irányával szemben helyezkedik el, a rajzolat árnyékmentes lesz, könynyedség jellemzi. A fém, üvegfelületek erősen csillognak (polárszűrő). Alacsony napállásnál oldalvilágítás esetében hosszú árnyékok képződnek, 29

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei oldalra kifutnak, az épület egyik oldala túl árnyékos lehet – részlettelen, az erős árnyékok optikailag növelik az épület tömegét. Magas napállásnál az árnyékok lefelé futnak – alulról rajzolják körbe a kiugró részeket, ha azok túl hangsúlyosak, zavaróak lehetnek.

alacsony napállás, ellenfény

alacsony napállás, súrolófény

alacsony napállás, lapos megvilágítás

alacsony napállás, (eső után reggel) ellenfény

eső, napsütés ellenfény

hó és napsütés

novemberi köd

alacsony napállás, (téli délelőtt ) ellenfény

februári párás reggel

ködös napkelte

téli sziluett párás, nedves idő ellenfény

30

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei

erős, felhő nélküli napsütés: harsogó színek kék árnyékok

napkelte, napnyugfelhős ég: ta: színek erőtlenebbek sárgás-vöröses szíárnyékok lágyabbak, nek sötétkék árnyéde kékek kok

naplemente után: minden részlettelen a kék szín az uralkodó

Épületfotózás távlati – látszattani kérdései: A horizontvonal földfelszín és az égbolt találkozásánál jön létre. A horizontvonal helyzete (a témához viszonyítva) függ: a; fényképezőgép magasságától: 1. szemmagasság 2. középmagasság 3. magasabb helyről b; a gép döntésétől: rálátásnál fent, alálátásnál lent van a horizont, a fényképezőgép döntéséből adódóan a képen az épületek élei nem párhuzamosak. Vízszintes optikai tengely esetében minél magasabban van a fényképezőgép, annál magasabbra kerül a horizontvonal

31

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei

alulnézet

szemmagasság

magasabb helyről

rálátás

Nem vízszintes optikai tengely esetén függőleges irányú perspektívahatást tapasztalunk. Korrigálása (képsík-tárgysík párhuzamosítása): Digitális gépnél speciális objektív használata, vagy a Photoshop szerkesztés menüjének alakítás parancsa (döntés, torzítás, perspektíva)

4.3 Épületbelső fényképezése Itt is épületelemekkel dolgozunk, mint a külső épületfényképezés során. A minden irányból határolt tér- oldalfalak, padló, mennyezet-, a kisebb mélységhatárok és a belső tér berendezései, elemei, bútorok, gépek fotózása speciális feladatot jelent.

Látszattani jelenségek A fényképezéshez normál vagy nagy látószögű objektívet használunk. Kisméretű tárgyak és épület külső fényképezéskor is a fényképezett síkon elhelyezkedő körforma vagy körvonal területén kívül helyezkedik el a fényképezőgép. Épületbelső fényképezésekor azonban a fényképezőgép éppen a körvonalon vagy azon belül, a kör területén helyezkedik el. A körforma vonalai oldalirányban megnyúlnak, s a körből látszólag parabola vagy hiperbola

32

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei lesz. A vonalak annál jobban elnyúlnak oldalirányban, minél nagyobb látószögű objektívvel készül a felvétel.

Erős perspektivikus hatás

Az épületbelsők megvilágítása A hosszabb expozíciós idő lehetőséget nyújt egyetlen lámpaszerelvénnyel történő meszelésre. Egyenletes lámpamozgatással homogén megvilágítás érhető el mélységben kevéssé tagozott belső felületeken. A fényképezőgép közeléből célszerű a mozgatott lámpás világítást megvalósítani. Épületbelső megvilágításához a fényforrásokat úgy kell elhelyezni, hogy az épületbelső terét egyenletesen és egyirányú árnyképződéssel világítsuk meg. A vetett árnyékok rövidek legyenek, így elsősorban az épületbelsőnek és a benne levő tárgyaknak a rajzosságát alakítsuk ki, az árnyékokban ne tűnjenek el a részletek. A nagy árnyékos felületek előnytelenek, mert az épületek belső terének részleteit eltünteti, és az arányok megváltoztatását idézi elő. A lámpák használatának maszkolásáról, árnyékolásáról is gondoskodni kell. „ Megelőzzük az objektívbe való bevillanást „ A lámpák világítási mezőit egymástól elhatároljuk, így azok találkozása nem lehet feltűnő, határozott szélű vagy fényfoltos. Az épületek belső részeit, termeit izzólámpával is meg lehet világítani. Nagyobb belső terek kivilágítását célszerűtlen ezzel a módszerrel végezni. Ahol a terem fényforrásai világítanak, az izzólámpákat csak felvillantjuk, így a pillanatnyi időtartamra bekapcsolt helyi fényforrások nem égetik be a filmet, nem világítják túl a tárgyakat. Kisebb teremrészleteket izzólámpával is megvilágíthatunk, fekete-fehér felvétel készítésekor pedig kevert világítást alkalmazunk. A megvilágításhoz célszerűen szélesen sugárzó lámpákat kell használni az egyenletes megvilágítás erősség kialakítása miatt. Az expozíciós idő hosszú lesz, a nagy mélységélesség miatt. Kevert világításhoz az ablakon vagy egyéb teremnyílásokon behatoló fényt is felhasználjuk. Ilyenkor az izzólámpákat, vagy a reflektorokat a külső világítás erősségétől függően főfénynek vagy derítőfénynek alkalmazzuk. A mesterséges fényforrásokat célszerűbb főfénynek használni. Mozgatásukkal a kívánt világítási hatást pontosan ki lehet alakítani, míg az ablakon behatoló fény iránya és eloszlása kötött tényező. A fényforrások öszszehangolását fényméréssel lehet végrehajtani.

33

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei

Az épületek belső tereinek megvilágítása örökvakuval Mozgó tárgyak vagy személyek fényképezésekor a bemozdulás veszélye miatt a felvétel egyetlen villanással készülhet el. Amennyiben mozgó tárgy vagy személy nincs a képmezőben, úgy a képet egymás után végrehajtott sok villanás után is létre lehet hozni. Az egyvillanásos módszer több és egymástól szabályos távolságra elhelyezett villanólámpát igényel. A lámpák száma a belső tér méretéből, a tér mélységétől és az objektív látószögétől is függ. A lámpák elrejtéséről gondoskodni kell. A villanócsövek vezérlése fotocellák vagy infra érzékelők alkalmazásával lehetséges. A felvételek készítése előtt próbavillantással célszerű ellenőrizni, hogy „él-e” a fotocellás vagy az infra rendszer. A nagyméretű terembelső is megfelelően megvilágítható. A terembelső előre megtervezett pontjairól egymás után több villantást kell végezni. A módszert tapétázásnak nevezik. Figyelni kell arra, hogy mozgó tárgyak vagy személyek ne kerüljenek a képmezőbe, mert a sok villantás miatt többszöröződhetnek. „Tapétázásra” elsősorban éjszaka kerülhet sor, amikor a nyílásokon behatoló fény nem zavarja a felvételezéshez szükséges megvilágítás kialakítását, másrészt a fényképezőgépet nyitott zárral hagyhatjuk. Az eljárás lényege: a fényképezés nézőpontját kiválasztjuk és a szükséges beállítási műveleteket elvégezzük (képkivágás beállítása, élességállítás, torzítások kiegyenlítése). Rekeszelés után a zárat „T” vagy „B” jelzés mellet kinyitjuk. A megvilágítási időt a terem középső részén elhelyezett tárgyakra lehet számítani. A padlón és a mennyezeten az alkalmazott villanások miatt fényáthatások keletkeznek, míg a háttérben levő tárgyakra a nagyobb tárgytávolság miatt kevesebb fény jut. A padló derítésére 1-2 villanás adható. Az árnyékok feloldására pedig a mennyezeten 2-3 villantásra előre, hátra és kétoldalt van szükség. Amikor az ablak felülete is a képre kerül (nappal az ablak fényforrásként viselkedik) fényét bemérjük és az expozíciós időt az ablak megvilágítottságához állítjuk. Az ablak felületét kismértékben túl lehet exponálni.

34

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei A beállítás Épületbelső fényképezéskor a fényképezőgépet valamely falfelületre merőleges optikai tengelyiránnyal állítjuk be. Ezért csak egyirányú távlati rövidülés jön létre. Az objektívhez közeli térben ne legyen tárgy, mert az azonos méretű tárgyaknál erőteljesen megnövekszik a terem mélysége. A túl közeli határokat rekeszeléssel sem lehet létrehozni. A terem mélységének 1/3-ad részénél közelebb ne legyen tárgy. A fényképezőgép magassága rendszerint a szemmagasság. Tárgyakra való rálátásunk ilyen gépmagasság esetén ad megszokott és természetes képhatást, a felettük található teremrészleteknél az alálátás alakul kedvezően. Műemlék jellegű épületben a szemmagasságnál magasabb szintről készített felvételek torzított arányokat adnak. Különösen a gótikus, a reneszánsz, de a barokk épületek freskói és szobrai is úgy készültek, hogy az ábrázolt alakok vagy jelenetek arányai vagyis a műtárgyak perspektívája csak a nézőszintről jelentkeznek természetes arányokkal. A magasabbról készített felvételeken valószerűtlen részletarányok alakulnak ki. Üzemrészek, csarnokok, sportlétesítmények, színházak belső tere nagyméretű, berendezéseik többnyire padló közelben vannak. A képen sokszoros kicsinyítésben látjuk a belső berendezéseket. A távolabbi tárgyak képe olvad egybe, míg a közeli tárgyak a kis szögű rálátás miatt nagyrészt fedik egymást. A nagy belső mélységű épületrészletek fényképezésekor csak abban az esetben jutunk áttekintő képhez, ha nézőpontunkat a szemmagasságnál 2-3-szoros magasságban helyezzük el.

35

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei

5. 5. Természetfotózás alapismeretei

Táj különböző évszakokban 5.1 Tájfényképészet A földfelület változatos tájai jellegük szerint több csoportba sorolhatók. Fő jellemzőik szerint megkülönböztethetjük az alföldi, a hegyvidéki és a vízparti tájakat. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a kiválasztott táj jellege és hangulata a különböző évszakokban teljesen megváltozik. Tavasszal sok a zöld, finom árnyalatú virágok láthatók. A nyár jellemzéséhez gyakran mellékszereplőkre és kellékekre van szükség. Télen a hó, zúzmara, csillogó hókristályok jellemzőek. Változik a környezet, tehát a felvételek készítése során eljárásunkat nem csak a hely, az időpont szerint is módosítanunk kell. A világítás a tájkép alakítása közben tőlünk függetlenül változik. Legfontosabb a világítás irányának és jellegének megfigyelése. A fénysugarak iránya az évszaktól függ. A nap látszólagos pályája nyáron magasabban, télen mélyebben halad a látóhatár fölött, változik a fény iránya a napszak szerint is. Az optikai tengely irányából kapott homlokvilágítás lapos fényelosztást okoz, a táj térbeliségének hatását nem fokozza. Oldalfénynél a talaj alakulatainak mélységi kiterjedése jobban érzékelhető, ellenfény a kép hangulatát módosítja. A világítás jellege elsősorban az időjárási viszonyoktól függ. Derült időben, tiszta kék égbolt alatt a közvetlen napfény kemény világítást okoz. A sötét árnyékokat derítik a fehér felhők, a sugarak útjába kerülő felhők miatt a világítás lágyabb lesz. A távoli részletek halványabban látszanak, mert a páraréteg fényszóródást okoz, ez adja a levegő távlatot. Ősszel a köd a közeli részletekre is kiterjed. A fény ellentétek erősen csökkennek, a képen kevesebb árnyalat különböztethető meg. Vörös vagy narancs színű szűrővel készített felvételeken a köd nem érvényesül, a részletek jobban láthatók, de elvész az őszre jellemző hangulat. A beállítás a tájkép lényeges alkotó elemeinek figyelembe vételével történik. Ilyenek a domborzati viszonyok, a növényzet, a vízfelületek, az ég-

36

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei bolt, a felhőzet. A domborzati viszonyokat a terepalakulatok jellemzik. A távolabbiaknak csak alakját ábrázolhatjuk, a közelebbiek anyagszerűségével a táj jellegére is utalhatunk. A nyugvó, sima vízfelület jól érzékelhető, ha benne tükröződnek a parti fák, bokrok. Ellenfényben hatásos fényfoltokat kaphatunk, ha a szél hatására hullámok keletkeznek. A mozgásban lévő víz természetesebb, ha útjába akadályok, fatörzsek, sziklák kerülnek és ezek fehér, fodros hullámokat idéznek elő. Az égboltnak, ha nagyobb, tiszta kék része kerül a képmezőbe, akkor színes képen nagy terjedelmű, világosabb vagy sötétebb egyszínű foltot, fekete-fehér felvételen egyenletesen szürke felületet kapunk. Előnyösebb a kék eget benyúló földi tárgyak képével megszakítani. Az égboltot borító felhők esetén ezek különböző alakzatai adják az élénkítő elemeket. Világos vagy közepes-sárga szűrő ajánlatos. Sötét szűrővel viszont túlzott hatást érhetünk el, a világos, napsütéses táj derűje zivatarfelhőkkel borított sötét égbolt miatt komor hangulattá alakul. Nagyobb távlatú felvételeken a látóhatárvonal a képmezőt két részre osztja. A látóhatár helye a képen igen különböző lehet. A közepén elhelyezkedő osztóvonal a legkedvezőtlenebb, mert két egyenlő részre osztja a képmezőt és a figyelmet megosztja. Minél távolabb van a látóhatár vonala a középhelyzettől, annál jobban kiemeli a nagyobbik térrész képelemeit. A magasan elhelyezett vonal a földfelszínre tereli a figyelmet, a mélyre sülylyesztett horizontvonal esetén a felhők jobban érvényesülnek. Az előtér alakulatai nem csak a képmélységet növelik, gyakran jól mutatják a táj jellegét. Nyílt tájfényképezésekor néha elmarad az előtér, de mélységi hatás érdekében előnyös egyes elemeinek bevonása. A tájfotók objektívjei a legtöbb tájkép a 20-35 mm-es nagylátószögű objektívvel készül. A profik gyakran 15, 17 mm-es fix nagylátószögű optikákkal fényképeznek. Egy sokoldalú tájfotós számára a teleobjektív is nélkülözhetetlen. A közepes telével a táj szűkebb régióiban lévő érdekességeket fotózhatjuk, még az erősebb telék a drasztikus képkivágást igénylő témáknál használhatók. A leggyakrabban a polárszűrőt használják. Látványos eredményeket kaphatunk az erősebb színszűrőkkel és félszűrőkkel. Ez utóbbit minden témánál ajánljuk ahol az ég és a téma különböző expozíciót igényel. Nélkülözhetetlen az állvány. Ha hóesésben, extrém időjárási körülmények között is kimerészkedünk a szabadba, a gépet védő segédeszközökre

Polár szűrős tájkép

Patak hosszú expozíciós idővel

37

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei is szükség lesz, például csapadék elleni védőtasakra, búvártokra. Keressük a különleges időjárási körülményeket. Felhőszakadás, reggeli köd, szivárvány, villámok, viharfelhők. A hosszú expozícióval vagy az élesség eltolással készült fotók, a szűrőzött képek is rendhagyóak lehetnek. Egy több másodperces expozíciós idővel lefotózott patakpart több, mint egy egyszerű vízparti felvétel. 5.2 Növényfotózás Növények dokumentációs fényképezéséhez alapos növénytani ismeretekkel kell rendelkezi. Ezek alapján ismerhetjük fel, és emelhetjük ki a képen egyes növények, kisebb növénytársulások jellemző tulajdonságait. A világítást az időpont és az időjárási viszonyok szerint változó nappali fény határozza meg. Nézőpontunk meghatározásakor figyelembe vesszük, hogy a növények, virágok felületi szerkezete oldalvilágításban, finomabb szálaik alakja ellenfényben látszik legjobban. Legkedvezőbb a fény a kora reggeli órákban, ilyenkor a harmatcseppek csillogása is élénkíti a képet, a levegő a legtisztább, a legnyugalmasabb. A sötétebb levelek részletei az árnyékban elvesznek, ezért derítésre van szüksége. A derítést csak mérsékelten alkalmazzuk, könnyen megváltoztathatjuk vele a kép lényegéhez tartozó természetes világítást. Az apróbb részletek pontos ábrázolására a közel fényképezés módszerei szerint járunk el. A jellegzetes körvonalak kiemelésére lehetőleg nyugodt, egyenletes tónusú felületet válasszunk. Ez alálátásos felvételeknél lehet az égbolt is, ha tónusa ellentétes a növény árnyalataival. Földi háttérben zavaró lehet a növény mögött az aljnövényzet különböző részlete. Ezek hatását csökkenthetjük azzal, hogy a felvételt nagyobb nyílással készítjük, a mélység élesség csökkenésével a háttér részleteinek élessége csökken. Sokszor a gép helyének kis változtatásával is módosíthatjuk a növény és a háttér viszonyát. Ha a növényt környezetétől elszigetelve akarjuk ábrázolni, henger felületté hajlított kartonlapot helyezhetünk mögé. Erősen megvilágított, világos növényhez általában sötét kartont, sötét virágok mögé pedig világos kartonlapot használunk háttérnek. Többféle növényből álló csoportok, társulások fényképezése közben különböző színű és alakú növények kerülnek a képmezőbe. Ezek elhelyezése közben egységes képhatásra kell törekedni.

38

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei 5.3 Állatok fotózása A sikeres állatfelvételek feltétele az állatok pontos ismerete. ƒ az állat pontos élőhelye ƒ hol táplálkozik ƒ mikor aktív, mikor pihen ƒ mikor és hol szaporodik ƒ milyenek az érzékszervei ƒ mennyire tűri a zaklatást ƒ milyen hangokkal kommunikál ƒ milyen nyomokat hagynak maguk után ƒ zsákmányállataik, ill. ragadozóik ƒ vándormadaraknál az érkezés és távozás A profi fényképészek heteket töltenek el az állatok megfigyelésével, jegyzeteket, próbafelvételeket készítenek, megpróbálják meghatározni az ideális időszakot, technikát és helyszínt. Csak ezek után kezdik a tényleges fényképezést. Az első felvételeinket érdemes emberközeli helyeken elkészíteni. Az itt élő állatok kevésbé félénkek, könnyebben megközelíthetők, mint pl. egy lápos területen. A természetfotósok alapvetően kétféle módszerrel kerülhetnek közel a témához. Vagy megvárLes sátor ják, míg az állat a fotós rejtekhelyének közelébe kerül – ezt hívják les sátorból történő fotózásnak – vagy aktívan az állatot kutatva közelítik meg a témát. Utóbbit cserkelésnek nevezi a szakzsargon. A les sátorból történő fényképezésnek a célpontjai a madarak, cserkelő fotósnak a nagyvadak a témái. Fixen telepített les A leshely felépítésénél körültekintően válasszuk meg a helyszínt. Figyelembe kell venni a nap pályáját és a megfelelő hátteret. Ne legyen zavaró tereptárgy. Fontos a jó kilátás a terep azon részére, ahol a madarak előfordulnak. Könnyen megközelíthető helyen álljon. Olyan helyet válasszunk, ahová rendszeresen járnak a madarak táplálkozni. A madarak 10-20 méteres közelségbe is kerülhetnek. A fix Fixen telepített les les felállítását érdemes még tavasz elején elvégezni, így a téli szálláshelyeikről visszaérkező madarak a környezet részének tekintik. A lest természetes anyagból (nád, ágak) érdemes építeni. Ügyeljünk rá, hogy kényelmes legyen és legyen rajta kémlelőnyí-

39

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei lás, egy félig áteresztő anyaggal, hogy a madarak ne lássák a benti mozgást. A leshelyen kerüljük az éles, környezetidegen hangokat. Mobil les A sátrakat célszerű a fotózás előtt pár nappal kihelyezni, hogy az állatoknak legyen idejük megszokni. Leshelyünket egy-két órával napfelkelte előtt foglaljuk el. A fotózás rengeteg kitartást igényel, órákat egész napokat kell mozdulatlanul eltöltenünk a leshelyen. A profi madárfotósok tükörreflexes, cserélhető objektíves gépet használnak, közepes és nagy teleobjektívekkel, egy stabil állványon elhelyezve. Az objektív gyújtótávolsága kb. 300-500 mm közötti lesz. Számtalan apróság segítheti munkánkat: álcaháló, zsebkés, távcső, elemlámpa stb. Halas tavainknál az április, május a legjobb időszak a fotózásra. A halas tavak őszi lehalászása szintén nagy seregben vonzza a madarakat. A sekélyebb vízben kis területre koncentrálódott madarakat könnyű fotózni. A tavaszi és őszi madárvonuláskor sokszor látunk olyan fajokat, melyek nem költenek itt. A napfelkeltét követő egy, másfél órában lesznek a legszebb fények, és ilyenkor a legaktívabbak az állatok. A fotózást legtöbben ebben a hajnali időszakban végzik, és a reggeli fények letűnése után már be is fejezik. A fények később már nem az igaziak, másrészt a fajok sem úgy mozognak a nappali időszakban, mint a korai órákban. Távvezérlő eszközök Az elektromos távkioldó: a kioldózsinórt meghosszabbítjuk, a gépet kell elhelyezni a félénk állat közelében, mi magunk egy rejtekhelyről működtethetjük a kamerát. A hosszú kábel kioldó végére kontaktus, mikrokapcsoló is csatlakoztatható. Ez a kontaktus arra is használható, hogy egy állat saját magát fényképezze le. ƒ Infravörös fénycsapda Ha egy gyorsan mozgó állatról szeretnénk éles képet készíteni, esetleg egy éjjel aktív állatra pályázunk, jól használható az ún. fénykapu vagy fénysorompó. A fénykapu telepről üzemeltethető elektronika, ami infrafényt kibocsájtó adóegységből és egy ezt érzékelő vevőegységből áll. Az elektronikához csatlakozik a fényképezőgép elektronikus kioldózsinórja. Ha az állat megszakítja az adó és a vevő érzékelője közötti fénysugarat, a készülék jelet küld a fényképezőgép felé, az pedig exponál. Az adó- és vevőegységét úgy kell elhelyezni, hogy az állat keresztezze a fénysugarat. Egy vadcsapásnál pedig olyan magasságba, hogy lehetőleg csak a kiszemelt állat működtesse azt. Sötét helyszínen a zárszerkezet állandóan nyitva van, a fénykapu elektronikája a vakut villantja el. A nyitott zár jelentős áramot vesz fel az elemről, így az néhány óra alatt lemerülhet.

40

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei ƒ AF-élességcsapda A legegyszerűbben megépíthető. A gépet állványra szereljük, beállítjuk azt a tárgytávolságot, ahol a fényképezett téma megjelenik, és bekapcsoljuk az élességcsapdát. Az autofókusz-szenzor működésbe lép, és folyamatosan ellenőrzi, hogy mikor éles a kép az adott AF-mezőben. Ha éles képet talál, azonnal exponál. Olyan nézőpontot válasszunk, ami az állat körül életlen elő- és hátteret kap. E nélkül ugyanis az élességcsapda nem működik. Kombinálhatjuk sorozatfelvétellel is. Ragadozó madarak A madarak vadászterületeit ismerni kell. A ragadozó madarak nappal is aktívak. Leshelyünket úgy foglaljuk el, hogy a madarak ne vegyék észre. Ismert trükk az is, hogy ketten mennek be a leshelyre, majd valaki távozik. A kertek, parkok madárvilága A közelben élő madarak, a kezdő természetfotósok elő fotótémái. Könnyen elérhetők, megszokták az ember jelenlétét, és viszonylag közel juthatunk hozzájuk. Az énekes madarak fényképezését kis méretük és gyors mozgásuk teszi nehézzé. A néhány méteres távolságnál is nagyobb tele objektívre és rövid zársebességre lesz szükség. Állatkertek, vadasparkok A fotózáshoz válasszunk közvetlenül a nyitás utáni időszakot. Az állatok ilyenkor aktívak és a kevés látogató miatt természetesebben viselkednek. Van állatkert ahol látvány etetéseket is tartanak. Természetes módon ilyenkor a legaktívabbak. Hagyjuk ki a rácsokat, próbálkozzunk szűk kép kivágással, a hátteret pedig tág rekesznyílással tüntessük el.

41

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei Cserkelés A cserkelés során gyalogosan, időnként meg-megállva próbáljuk megközelíteni és lefotózni a témát. Ez nagy önuralommal járó, kényelmetlen és rendkívül időigényes tevékenység. A sikeres cserkeléshez rengeteg dolgot meg kell tanulnia a fotósnak. Az legfontosabb: gondolkozzunk az állatok fejével. Képzeljük el, hogy hogyan érzékelik a világot, mitől félnek, milyen hangokkal vagy eszközökkel csalhatók a közelünkbe. Tudjuk meg, kinek a kezelésében van az adott terület. Kérjük a tulajdonos engedélyét. Öltözzünk olyan mintázatú ruhába, mint maga a természet. Nyáron a terepszínű és mintázatú ruha, télen fehér viselet a praktikus. Az arcunkat is álcáznunk kell. 20-70 m-re meg kell közelíteni a témát. Elengedhetetlen a halk járás, a lábunk elé kerülő gallyat kikerülhetjük. Ha zajt okozunk, álljunk meg és várjunk ki, míg megnyugszik a célpont. Érdemes megvizsgálni a vadak által használt ösvényeket. Az erős megszokott zajok nem zavarják az állatokat. A cserkelő keltette apró kis neszekre viszont felfigyelnek. A megfelelő, a helyszínhez illő kényelmes és praktikus ruha célszerű. Ilyenek a terepmintás külső öltözetek. A ruházat színe lényegtelen, mert a növényevő emlősök általában színvakok, inkább annak kontrasztossága és mintája lényeges. Télen a külső öltözet anyaga legyen erős és béleletlen, hogy ne tartson szagot, lélegző anyagból készüljön és könnyen szellőzzön, alatta csak műanyag alapanyagú alsó ruházatot viseljünk. Amennyiben hosszú fotózást tervezünk, vigyünk magunkkal pehelykabátot, meleg zoknit és egy tartalék lábbelit. A gyapjú és a pamut alsó hideg, vagy nedves lesz. A külső ruházat ne suhogjon. Fontos a bélelt fülessapka, irha kesztyű. Nyáron pólót, hosszú ujjú zubbonyt és egy hosszú nadrág javasolt. Egy napellenzős sapka és egy archáló távol tartja a rovarokat. Sokan használnak három ujjas íjászkesztyűt, hogy elrejtse a fotós ujjait a sötét gépen. Lábbeli anyaga legyen puha, és vízálló kaucsuk. Érezhetjük a talajt apró egyenetlenségeit, és lágysága miatt nagyon puhán járhatunk. Jó a gumicsizma, ha megolvad a hó, mert nem folyik a cipőnkbe a jeges víz. Nagy hóban hótaposót, hótalpat is használhatunk, sík terepen sífutólécet . A teleszkópos túrabot megkönnyíti a sík gyaloglást. Szélben hosszúra kihúzva tolhatjuk vele magunkat, terepen rövidre állítva segíthetjük vele lépéseinket. A munkavédelmi térdvédő megkönnyíti a kúszást, sőt, a teleobjektív alátámasztására is használható.

42

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei Hogyan vehetjük észre az állatokat? A madarat úgy vehetjük észre, ha a lombozatban ellentétes mozgásokat és kis mozgó ágakat keresünk. Az erdőben a vízszintes irányokra kell ráállni. A fák többnyire függőlegesek, a sötét vízszintes dolgok pedig a négylábúak. A csapatban élő fajok nehezebben cserkelhetők, mint a magányos állatok. Nem mindegy, melyik évszakban próbálkozunk a fotózással. A cserkelés utolsó métereit célszerűbb kúszva, vagy térdelve megtenni. A szag-, és látás- hallásérzékenység fajonként változó, és a táplálkozással, valamint az életmóddal, életciklussal is szorosan összefügg. Fontos a szél irányának meghatározása. Az állat felől fújjon a szél. Akkor is széllel szemben közelítsünk, ha nyitott a terep. Cserkelés közben állandóan figyelnünk kell a szél irányát. Ezt ellenőrizhetjük a levegőbe szórt fűszálakkal. A párzási időszakban van a legnagyobb esélyünk, hogy a vad közelébe jussunk. Ilyenkor az emlősök viselkedése megváltozik, óvatosságuk eltompul. Ebben az időszakban megfelelő hangutánzással magunkhoz hívhatjuk őket. Szarvasbőgés az egyik legnagyobb érdeklődéssel várt természetfotós esemény. Elengedhetetlen a területet jól ismerő szakember segítsége.

5.4 Makro fotózás Makro fotónak azokat a felvételeket nevezzük, ahol a kis méretű téma kitölti a képmezőt. Makro fotózásnál is első a téma kiválasztása és megismerése. A legjobb természetfotók több órányi kitartó munka eredményei. Az igazán nyerő fotókhoz 1:1-2:1-es leképzésre van szükség. Makro fotózás digitális kompakt géppel: A legújabb digitális kompaktok optikai zoommal, optikai képstabilizátor-ral rendelkeznek, a makro funkció pedig már mindegyik típusnak sajátja. Közel pontjuk a makro felvételek készítésekor 2-10 cm. A kompakt gépek kevésbé érzékenyek, könnyebben mozgathatóak. Azonos rekeszértéknél és képkivágásnál a kompakt gépek mélység élessége nagyobb, mint a DSLR gépeké. Komoly előnyt jelent vakuzásnál a központi zár is. A központi zárnál beépített vakuval bármilyen expozíciós idő beállítható. A makrónál is célszerű a téma szemmagasságban való fényképezése. A kis állatok, növények szemmagassága viszont legtöbbször földközelben található. A kompakt digitális gépeknek van egy makro állása, ami azt jelenti, hogy ha megnyomjuk a kis virágot ábrázoló gombot, az AF élesen látja a géptől csak pár centiméterre lévő témákat. 43

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei Helyezzük fel a gépet egy állványra. Állítsuk a gépet nagylátószög állásba, az optika legtöbbször csak így képes a makro módra. Válaszszunk olyan expozíciós időt, ami megfelel a témának. Makro fotók érzékenyek a bemozdulásra, 1/250-től rövidebb időkkel próbálkozzunk. Miután kiválasztottuk a képkivágást és az expozíciós értékeket, koncentráljunk a megvilágításra. Figyeljünk arra, hogy a testünk ne árnyékolja a témát. Ezt úgy érhetjük el, ha a nap oldalt helyezkedik el. Rossz fényviszonyok között, vagy rovarokat fényképezve kapcsoljuk be a beépített vakut is, és helyezzünk egy fényterelőt a vaku elé. A fókuszálás lesz a legnehezebb feladat, mivel az LCD napos időben rosszul látható, csak az autófókusz ad pontos eredményt. Az egyéb beállítások a megszokottak legyenek: maximális felbontás, minimális tömörítés, napfény WB, a legkisebb ISO beállítás. ƒ Digitális tükörreflexes gép A különböző optikák, kiegészítők felhelyezésével a kompaktoknál nagyobb leképzés is elérhető. Kiegészítőkre és speciális eszközökre van szükség ahhoz, hogy a néhány centiméteres téma teljes egészében kitöltse a keresőt. ƒ Makro előtétlencse Az objektív szűrőmenetébe kell csavarni. A fotós közelebb kerül a témához, ez pedig nagyobb leképzést eredményez. Minél magasabb a dioptria szám, annál közelebb lehetünk a témához. ƒ Közgyűrű Az objektív és a gépváz közé bajonettes csatlakozással illeszthető fém gyűrű. A szokásos méretsora: 12, 20, 36 mm. Számítanunk kell fényveszteségre, a csökkenés mértéke a közgyűrű/sor hosszúságától függ. Az 1:1 arányú leképzés egy 50 mm-es objektívnél 50 mm hosszú közgyűrű szükséges. Olyan típusokat is készítenek, amelyek a gép és az objektív között minden funkciót átvesznek. ƒ Harmonika kihuzat Hatásában a közgyűrű sorhoz hasonló. Ez a szerkezet a gépvázat és az objektívet köti össze egy harmonikára emlékeztető résszel. A kihuzat hosszúsága egy sín segítségével állítható mm pontossággal. Elérhető nagyítás mértéke igen jelentős: 1:1 és 10:1 között van. A jelentősebb nagyítás mellett már retro állásban kell használni az optikát. A drágább kihuzatok a gép összes funkcióját átviszik az objektívre, A kihuzat hátránya a fényveszteség. A hosszabb harmonika kihuzat 2-3 rekesznyit is elvehet a fényerőből.

44

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei ƒ Retroállású objektívek Komoly mértékű leképzést érhetünk el,ha a vázhoz egy fordítógyűrű segítségével retroállásban helyezzük fel az objektívet. Az objektív rekeszállítását, fókuszálását kézzel kell végezni. ƒ Makro objektív Nagy mélység-élességet igénylő témánál az 50-60 mm makro objektív az ideális. Itt érhető el a legnagyobb mélység-élesség. Ha az állat félénk természetű akkor az erősebb, 150, 180 mm-es tele makro az ideális. A tele makrókkal már 50-60 cm-ről elérhetjük a szükséges nagyítást. A nagyobb tele akkor is előnyös, ha az optika közelsége árnyékolja a témát. 5.5 Vakuzás A téma közelsége miatt az objektív többnyire árnyékolja a vakufényt. Ha a téma teljes felületét meg akarjuk világítani, fényterelőt kell alkalmaznunk. A beépített vakut nem a nagyon közeli témára találták ki. Itt a képek nagy része túlexponált lesz. Használjunk manuális expozíciós módot, vakukorrekciót vagy a vaku elé helyezett diffúzort. A normál fények közötti vakuzásnál is előfordulnak bemozdult képek. A kompakt gépek központi zárja bármilyen expozíciós időt megenged a vakuzásnál. Állítsunk 1/250 s-nél magasabb expozíciós időt, így a Makro vaku szett normál fényeknél a derítő villanás nem okoz életlenséget. A DSLR-nél ez már nehezebb feladat. A beépített vakunak csak a szinkronidő alatti expozíciós idő működik, így előfordulhat, hogy a külső fények a vakuvillanás előtt és után életlen mellékképet exponálnak a vakukép mellé. A jobb vakukon elérhető nagyon rövid vakuszinkron idő a megfelelő megoldás. A rendszer ilyenkor nagyon rövid expozíciós idő mellett vakuzik. A fotósok oldalról is villanthatnak, illetve fő- és derítő fényt kibocsájtó, több vakukészülékből álló szerkezetekkel is fotóznak. A derítőfény előröl, a főfény pedig valamelyik oldalról, vagy éppen hátulról érkezik. Akad aki a kartonlapos derítést köti össze a vakuzással. A háttér a kép kompozícióját is erősen befolyásolja. A makro felvételeknél a háttér nagyon könnyen alakítható. Elég egy kis látószög változtatás, másként beállított derítőlap, kis közelítés. Legjobb a homogén háttér. A zöld különböző árnyalatai természetes hatást keltenek. A fekete háttér előtt a színes növények szinte világítanak. A digitális fényképezőgépnél az egyszínű háttér buktató az autó WB funkciónak. Vörös virág pl. meleg színű háttérrel be fog szürkülni. A megoldás egyszerű: használjuk a napfény WB-t.

45

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei 5.6 Többszörös expozíció lágy hatás elérésére Kreatív technika, a felvételt nem egy, hanem két vagy több expozícióval készítik el. A témát lefotózzák, majd kisebb változtatással újból a képre exponálják. Ez a változtatás leggyakrabban az élességállítás kisebb módosítása, de a világítással is lehet játszani. Az eredmény: lágy, álomszerű kontúrok, annak ellenére, hogy a téma általános értelemben éles. A többszörös expozíciónál nagyon fontos a pontos expozíció.

46

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei

Irodalomjegyzék Sevcsik Heffelle (1980): Fényképészet. Műszaki Kiadó, Budapest Dulovics Jenő (1957): Így fényképezek. Műszaki Kiadó, Budapest Bécsy László (1985): Vértelen vadászat. Natura Kiadó, Budapest Enczi Zoltán, Korbely Attila, Klemanovics Márk, Szabó Endre és Richard Keating (2006): Természetfotózás digitális fényképezőgéppel. RainbowSlide Kiadó Torsten Andreas Hoffman (2008): Kreatív képkompozíció a fotográfiában. Digitálfotó Kft. Szilágyi Gábor (1982): A fotóművészet története. Képzőművészeti Alap Kiadó Pál Endre (1994): Fényképész szakmai ismeret 2. Műszaki Könyvkiadó, Budapest Iczkovits Jenő Hefelle József (1985): Portréfényképezés. Műszaki Könyvkiadó, Budapest Török György (2009): Online fotósuli. http://vaku.hu/fotosuli/index.php John Farndon (1985): Hamlyn Encyclopedia of Photography. Hamlyn Kiadó

Képjegyzék Kompozíciós megoldások a fotográfiában 1. Zombor Gyula 2. Kálmán Attila 3. Balajti Lóránt 4. Kálmán Attila 5. Raffaello 6. Michelangelo 7. Zombor Gyula 8. Csepcsényi Andrea 9. Kazimir Malevics 10.Piet Mondrian 11.Hiroshi Sugimoto 12.Zombor Gyula 13.Alexander Rodcsenko

14.Otto Steinert 15.Zombor Gyula 16.Zombor Gyula 17.Vári Johanna 18.Zombor Gyula 19.Kálmán Attila 20.Ansel Adams 21.Ansel Adams 22.Kálmán Attila 23.Kálmán Attila 24.Kálmán Attila 25.Moholy-Nagy László

47

Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei Épületfényképezés 1.Kálmán Attila 2.Kálmán Attila 3.Horváth Gabriella 4.Horváth Gabriella 5.Kálmán Attila 6.Sipos Gábor

7. Kálmán Attila 8. Balogh Tamás 9. Kálmán Attila 10.Eördögh Ákos 11.Farkas Adrienn 12.Molnár Dániel

Természetfotózás alapismeretei 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

Eördögh Ákos Eördögh Ákos Eördögh Ákos Zombor Gyula Eördögh Ákos Eördögh Ákos Balajti Lóránt Horváth Gabriella

9. Bercsényi Lívia 10.Kálmán Attila 11.Kálmán Attila 12.Kálmán Attila 13.Farkas Adrienn 14.Zombor Gyula 15.Bercsényi Lívia 16.Faragó Csilla

48