Államalapítás 970-1038 9789630956802 [PDF]

Zitiervorschau

2

MAGYARORSZÁG T Ö R T É N E T E

ÁLLAMALAPÍTÁS 970-1038

Font Márta

MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE 2.

FONT

MÁRTA

Államalapítás 970-1038 Főszerkesztő Romsics Ignác

KOSSUTH

KIADÓ

Írta: Font Márta Főszerkesztő: Romsics Ignác Sorozatszerkesztő: Nagy Mézes Rita Képszerkesztő: Demeter Zsuzsanna A térképeket készítette: Nagy Béla Tervezte: Badics Ilona Kiadói programvezető: Szuba Jolanta Kiadói programkoordinátor: Winter Angéla Közreműködő intézmények: Budapesti Történeti Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Országos Levéltár, Országos Széchényi Könyvtár, amelyek a sorozat képanyagát a rendelkezésünkre bocsátották. Egyéb források: BTM Kiscelli Múzeum, Civertan, Janus Pannonius Múzeum (Pécs), Magyar Képek Archívum, Magyar Nemzeti Galéria, MTI, Szent István-bazilika (Budapest), Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltár, Pannonhalmi Bencés Főapátsági Kincstár Fotók: Dabasi András, E. Várkonyi Péter (MTI), Hapák József, Hegyi Gábor, Karasz Lajos, Képessy Bence, Kocsis András Sándor, Legeza László, Mudrák Attila, Németh György (MTI), Soós Ferenc, Szalatnyay Judit, Szelényi Károly, Szepsy Szűcs Levente, Sztraka Ferenc Makett: Asztalos Gergely, Babos Áron, Baktay Andrea, Hess Nóra, Jakab Attila, Papp Eszter, Steiner Balázs, Szabó Krisztina (BME) Külföldi intézmények: Bayerische Staatsbibliothek (München), Bibliotheca Capitolare (Padova), Bibliotheca Marciana (Velence), Erzbischöflisches Dom- und Diözesmuseum (Bécs), Historisches Museum (Bern), Konrad Theiss Verlag GmbH (Stuttgart), Musée National du Moyen Age (Párizs), Schatzkammer der Residenz (München), Staatsbibliothek (Bamberg), Staatsbibliothek Preussischer Kulturbesitz (Berlin), Szent Vid-székesegyház Kincstára (Prága), Universitätsbibliothek (Düsseldorf), Weltliche Schatzkammer (Bécs) ISBN 978-963-09-5680-2 Minden jog fenntartva © Kossuth Kiadó 2009 © Font Márta 2009 Felelős kiadó Kocsis András Sándor a Kossuth Kiadó zRt. elnök-vezérigazgatója A kiadó az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének a tagja Műszaki vezető Badics Ilona Nyomdai előkészítés Veres Ildikó Korrektor Török Mária Képkidolgozás GMN Repró Stúdió A nyomtatás és a kötés a debreceni nyomdászat több mint négy évszázados hagyományait őrző Alföldi Nyomda zRt. munkája Felelős vezető György Géza vezérigazgató www.kossuth.hu / e-mail: [email protected]

Tartalom GÉZA FEJEDELEM ÉS KORA Géza és István az Á r p á d o k nemzetségében • 8 Az augsburgi vereség u t á n i változások • 11 A kereszténység és a p o g á n y h a g y o m á n y h a t á r á n • 16 ISTVÁN KIRÁLY HATALMÁNAK ALAPJAI Az államszervező h a r c o k • 26 N e m z e t k ö z i megerősítés: házasság és koronázás • 33 Beilleszkedés E u r ó p á b a • 38 ISTVÁN KIRÁLY ORSZÁGA Az államszervezés koncepciója: az Intelmek • 44 Az egyházszervezet kiépítése • 50 A világi igazgatás megszervezése: a vármegyék és a királyi udvar • 57 Új eszközök az államszervezés szolgálatában: az írásbeliség • 65 ISTVÁN KIRÁLY MÜVE A t á r s a d a l o m átalakulása • 78 Magyarország és szomszédai • 85 A t r ó n u t ó d l á s kérdése • 89 Az államszervezés „mérlege" • 92 ISTVÁN KIRÁLY AZ U T Ó K O R SZEMÉBEN Az új dinasztiaalapító: a szent király • 96 A szent király m i n t jogforrás • 100 Tárgyi és szellemi örökség • 102 Ajánlott irodalom • 104

Géza fejedelem és kora Géza és István az Árpádok nemzetségében • 8 Az augsburgi vereség utáni változások • 11 A kereszténység és a pogány hagyomány határán • 16

GÉZA FEJEDELEM ÉS KORA

Géza és István az Árpádok nemzetségében Az

Árpád-ház

családi

-

dinasztikus

ha­

gyományát Bíborbanszületett Kons­ tantin

császár

munkájából

mint

ko­

korai Árpád-ház

Simon a törzsek nevét m á r n e m ismerték, de Álmos és Árpád kapcsolatát ugyanígy

rabeli forrásból ismerjük. A császár infor­

írták le. Álmos h a t a l o m r a kerüléséről és

m á t o r a i azok a magyar törzsi vezetők vol­

a honfoglalást megelőző időkről szólva el­

tak, akik az udvarában megfordultak: Bul­

térő megoldásokat o l v a s h a t u n k - ezek az

csú és az Árpádok közé tartozó Termacsu

egyes k u t a t ó k r e k o n s t r u k c i ó i - a rendelke­

(Tormás). Termacsuról feltételezhető, hogy

zésre álló i n f o r m á c i ó k lehetséges k o m b i ­

p o n t o s a n tisztában volt Árpád nemzetsé­

nációja alapján.

gének hagyományával és aktuális viszo­

A

zet. A 13. században A n o n y m u s és Kézai

A T e r m a c s u által közölt nevek az Ár­

nyaival. Ezt az ismeretet nem vitathatjuk el

pád-ház

a másik szereplőtől, Bulcsútól sem, hiszen

meg, de n e m t a r t h a t j u k véletlennek, kiket

elég

hiányos

családfáját

adják

a törzsszövetségen belül ő is tisztséget vi­

nevezett meg. F o n t o s volt Á r p á d fiainak

selt ( h o r k a ) . Termacsu elbeszélése szerint a

születés szerinti felsorolása, és ugyanebben

10. században Álmost tekintették a dinasz­

a s o r r e n d b e n az u n o k á k n e m z e d é k é h e z

tia ősapjának, de a nagyfejedelmi cím n e m

tartozók megnevezése is. Az életben lévő

őt, h a n e m fiát, Árpádot illette meg első­

generáció tagjai közül T e r m a c s u csak azo­

ként. Ezt a hagyományt sokáig fenntartotta

kat nevezte meg, akik a születési s o r r e n d

a szájhagyomány, azaz a kollektív emléke-

szerint

(senioratus)

őt

megelőzték. Azok-

Géza

és

István

az Árpádok

nemzetségében

Vajk születése.

ról, akik őt követték, illetve még kiskorúak

1358 u t á n

a sorból Géza is, aki ekkor m á r bizonyára megszületett. N e m ismerjük Árpád és Falicsi között sem a nagyfejedelmeket, sem a hatalom öröklésének vitáit. A bíborban született császár m ű v é b e n olvasható sze­ mélyek közül Falicsi u t á n Taksony követ­ kezett, majd Taksony fia Géza. Géza nagy­ fejedelmi szereplése váratlan. Hacsak n e m feltételezzük, hogy m i n d a z o k meghaltak, akik őt megelőzték a dinasztia idősebb tag­ jai közül. 970-ben a m a g y a r o k Bizánctól is súlyos vereséget szenvedtek, amelynek rész­ leteiről keveset t u d u n k . Géza hatalom­ ra kerülésének ideje bizonytalan, de éppen a fentiek m i a t t általánosan elfogadott véle­ m é n y , hogy 970 körül lett övé a nagyfeje­ delmi méltóság. Géza nevének ma használatos alakja a korabeli forrásokban fellelhető változat hibás olvasata n y o m á n alakult ki és terjedt el. A latin szövegben a „gy" „cs" „sz" stb. h a n g o k a t írásképileg egyetlen betűvel rög­ zítették, és n e m is m i n d i g egyformán (lásd például S u n a d = Csanád, Zyrind = Szerénd

kapaszkodni lengyel-, illetve bolgárföldön.

stb.). A „Geycha", „Geysa" írott formának

A hatalmi küzdelmekben mindketten éle­

valószínű a „Gyeücsa", „Gyécsa" ejtésmód

tüket vesztették. Géza két fiatalabb leánya

felelhetett meg, amely a gyeu/gyevu > győ,

közül egyik Orseolo O t t ó velencei dózse,

gyű t ü r k méltóságot jelölő szóval kapcsol­

a másik Aba Sámuel törzsfő felesége lett.

h a t ó össze. Helyneveinkben fennmaradt

Valószínű, hogy ez a két utóbbi házas­

formái Al-győ, illetve Décs, Décse, Decső.

ság már István regnálása idején kötte­

Géza apja Taksony, Árpád unokája volt;

tett. István királyt a velencei házasságból

anyja besenyő (vagy kazár) származású le­

származó Orseolo Péter követte a t r ó n o n ,

hetett, a m i n t A n o n y m u s n á l olvashatjuk.

és került konfliktusba az Aba Sámuelt

Gézának egyetlen testvére ismert, Mihály,

(vagy fiát) támogató előkelőkkel.

ki Vazul és Szár (Kopasz) László apja lett. Géza az erdélyi Gyula leányát, Saroltot vet­

Miniatúra

a K é p e s Krónikából,

voltak, n e m esett szó. Emiatt m a r a d t ki

Egy jóval

későbbi

keletkezésű,

nem

megbízható lengyel forrás Géza fejedelem

te feleségül, akitől Vajk - a későbbi Szent

lengyel házasságáról tesz említést, egy len­

István király - született. Gézának több fiát

gyel hercegnővel (Adelhaid), azt sugallva,

n e m ismerjük. Nevük említése nélkül négy

hogy ő volt István király édesanyja. Ez az

leányáról t u d u n k , házasságkötésük kap­

adat a lengyel krónikás fantáziájának, illet­

csán. A két idősebb leány lengyel és bolgár

ve pontatlan ismereteinek terméke: Géza

házassága szerencsétlenül végződött: fér­

fejedelem nevéhez kapcsolt 11. századi ese­

jük eltaszította őket, ami a korabeli Euró­

ményeket, azokat is pontatlanul. A korabeli

pában n e m m e n t ritkaságszámba. E házas­

forrás (Merseburgi Thietmar püspök) Gézá­

ságokból született utódok, Veszprém és

ról szóló híradása azt erősíti meg, hogy

Peter Deljan csak rövid időre tudtak meg-

Géza tipikus pogány nagyúr volt, aki elég

GÉZA FEJEDELEM ÉS KORA

Géza feleségéről, Saroltról szólva azt írta Anonymus, hogy volt egy Karold nevű nő­ vére. A névpár Sarolt ~ Karold értelmezése - török nyelvi alapon - „fehér hölgy/me­ nyét", illetve „fekete hölgy/menyét". A fe­ hér jelzőt Sarolt nevéhez kapcsolta a mer­ seburgi p ü s p ö k krónikája is, Beleknegini alakban. A Beleknegini szláv nyelvű értel­ me „fehér ú r n ő " , a püspök viszont „szépa s s z o n y a k é n t fordította latinra. Thietmar bővebben szólt Saroltról: sokat ivott, vité­ zek módjára ülte meg a lovat, és haragjá­ ban embert ölt. Querfurti B r ú n ó leírásá­ ban Saroltra következtethetünk, amikor a „pogánysággal vegyült", „megfertőző­ d ö t t " keresztény hitről beszélt, ami a térítő szerint rosszabb volt a barbárságnál.

István

megkeresztelése.

Jelenet a Szent István legendából a Vásárikódexben

gazdagnak tartotta magát ahhoz, hogy „két istennek is áldozzon". N e m kizárt, hogy neki is több felesége volt, mint évtizedekkel később a szintén keresztény Ajtonynak, ám erre egyetlen adatunk sincs. A korabeli, hiteles források nem hagynak kétséget afelől, hogy István király anyja Sarolt volt.

Querfurti Brúnó (977 körül-1009) Térítőpüspök, Szent Adalbert tanítványa és életrajzírója. 1003-ban érkezett István udvarába, és az úgynevezett fekete magyarok között térített. Németföldre visszatérve Merseburg püspöke lett. Később a poroszoknál lelt vértanúhalált.

Géza és Sarolt házasságkötésének idejét n e m ismerjük. Ugyancsak nehéz meghatá­ rozni első királyunk születési d á t u m á t is. 967, 969, 975 évek mindegyike szerepel a későbbi krónikákban. Ettől eltérően - de nem egyöntetűen - foglaltak állást a törté­ nészek, akik abból i n d u l t a k ki, hogy 997ben a krónikás h a g y o m á n y ifjúnak (adolescens) nevezte. Ennek alapján Pauler Gyula 977 körülire, Györffy György 975 utánra, Kristó Gyula 979-980 közöttire datálta István születését. A kérdés adatok híján n e m d ö n t h e t ő el. T á m p o n t lehet, hogy há­ zassága röviddel 997 előtt köttetett, a kor szokásai szerint erre a felnőtt kor (akkori­ ban 15-16 év) elérése u t á n azonnal sor került. Születésekor a Vajk nevet kapta, de egyáltalán n e m biztos, hogy születése után meg is keresztelték. Erre sor kerülhe­ tett később is, de a pogány nevét viselhette a keresztségben kapottal p á r h u z a m o s a n is, erre szintén számos példa akad. Az a tény, hogy a Vajk név ismertté vált n é m e t terüle­ ten, a későbbi, a házasságkötéshez közeli i d ő p o n t b a n történt megkeresztelkedésre utal. Ugyanezt erősíti meg a prágai Adal­ bert magyarországi tevékenysége: hiteles­ nek tartható, hogy ő keresztelhette meg Vajkot, és egyben a házasságkötést is köz­ vetíthette, hiszen rokonságban állt a bajor fejedelmi családdal.

Az

augsburgi

vereség

utáni

változások

Az augsburgi vereség utáni változások A honfoglalást követő kalandozó had­ járatok sora jelentősen átrendezte a magyar törzsszövetség belső erő­ viszonyait. Erről nagyon kevés adat áll rendelkezésre, de VII. (Bíborbanszületett) Konstantin híradásában előbukkan a lényeg: „A türköknek ez a nyolc törzse nem hu­ nyászkodik meg a maga fejedelmei előtt, de megegyezésük van arra nézve, hogy a folyóknál, bármely részen üt ki a háború, teljes odaadással és buzgalommal együtt harcolnak". A császár 948-952 között írta említett művét, ezt megelőzően, a 940-es évek közepén járhatott udvarában Terma­ csu és Bulcsú. Bulcsú mindjárt meg is ke­ resztelkedett Bizáncban, tőle függetlenül hasonlóan járt el Erdély ura, az idősebb Gyula is. Mindegyikük csak saját törzsére szóló érvénnyel tehette. Bulcsúval egy idő­ ben Bizáncban járt az Árpádok közül Ter­ macsu, ő azonban n e m volt törzsfő, így megkeresztelkedése sem lehetett hatással az Árpádok törzsére. A 955-ben Augsburg mellett és 970-ben Arkadiopolisznál elszen­ vedett vereségek következtében a belső erő­ viszonyok újabb változásokat eredményez-

hettek, amelyek szintúgy rejtve maradnak előttünk. A későbbiek ismeretében állít ható, hogy az Árpádok törzsére nézve a kialakult helyzet egyaránt tartalma zott kedvező és kedvezőtlen elemeket. Valószínűsíthető, hogy az Árpádok uralmát a Kárpát-medence nyugati felé ben nem Géza alapozta meg, hanem m á r Taksony fejedelem idején megkezdődött ez a folyamat. Taksony azon kevesek közé tartozott, aki túlélte az augsburgi veresé get, és visszatért a Kárpát-medencébe. Ezt követően lett nagyfejedelem, ahogy a 14. századi Aventinus megörökítette. Taksony a keleti kapcsolatokat részesítette előny ben. Erre példa a krónikás szerint, hogy kun (sokkal inkább kazár) felesége volt; va lamint az, hogy támogatta a besenyő és iz maelita népesség Magyarországra települé sét. Ez utóbbi minden bizonnyal hozzájá rult Taksony „országának" katonai meg erősödéséhez. A betelepített katonai erőre szüksége volt a többi törzsfővel szemben, hiszen nemcsak a Gyulák és Ajtony, h a n e m az Abák is függetlenek lehettek az Árpá doktól. Potenciálisan az Abák is az átszer-

VII. Konstantin császár aranysolidusa

VII.

Konstantin császár

Vlagyimir

kijevi

nagyfejedelem fogadja.

Görög

13. század

követeit miniatúra,

GÉZA F E J E D E L E M ÉS KORA

Lél és Bulcsú. Miniatúrák a Thuróczy-krónikából, 1488

Civakodó Henrik Bajor herceg (951-995), Gizella királyné apja, aki II. Ottó császár ellen több alkalommal is szervezkedett, innen a civakodó mellék név. Bajor hercegként Géza fejedelemmel is sok konfliktusa volt. Halála után fia (a ké sőbbi II. Henrik császár) békét kötött Gézával, és feleségül adta húgát Istvánhoz.

Civakodó a

regensburgi

Henrik herceg apácakolostor

reguláskönyvéből,

985 körül

veződő hatalmi struktúra vezetői lehettek, ahogy az Gyula és Ajtony esetében történt. Az augsburgi vereség jelentős demográ­ fiai veszteséggel járhatott. A győztes Ottó h á r o m elfogott vezért, Lélt, Bulcsút és Súrt kivégeztetett. Bulcsú és Súr törzséről tud­ juk, hogy a Kárpát-medence nyugati felé­ ben lehetett a szállásterülete. A törzsfők jelenléte a csatában vélhetően törzsük ka­ tonai erejének felvonulását - majd vér­ veszteségét - is jelentette. Ezt a helyzetet

használhatta ki az Á r p á d o k törzse, hogy befolyását kiterjessze a K á r p á t - m e d e n c e nyugati felére. A terjeszkedésben szerepet játszhattak az idetelepített besenyő harco­ sok, mivel 955 után nyugat felől támadás­ ra lehetett számítani. A törzsszövetség erőviszonyai megváltoztak: m i r e Géza ha­ talomra került, a K á r p á t - m e d e n c e nyugati felét uralma alattinak t e k i n t h e t t e . Erre vall, hogy a somogyi duxszal, K o p p á n n y a l saját törzsi területük felett osztozkodhat­ tak. E n n e k e r e d m é n y e k é n t K o p p á n y n a k Somogy j u t o t t . Megegyezésük ideje isme­ retlen, de alátámasztja, hogy az Árpádok terjeszkedése a n y u g a t o n élő törzsek rová­ sára Géza idejére m á r m e g t ö r t é n t . Géza fe­ jedelem az Á r p á d o k vezető szerepének helyreállítására törekedett, de befolyása az erdélyi Gyula területére aligha terjedhetett ki. Pozíciójának megszilárdítása érdeké­ ben nyerhette meg szövetségesnek az er­ délyi Gyulát, akinek leányával, Sarolttal házasságra lépett. Ezt a döntést is célszerű „külkapcsolatként", a dinasztikus politika elemeként értékelni. A M a r o s m e n t i Ajtonyról - illetve Géza korában élő őséről és az Abákról Géza idejében n e m hallunk. Az utóbbiak csak később, István egyik leánytestvérének Aba Sámuellel kötött há­ zassága révén kerültek rokoni kapcsolatba az Árpádokkal. Vélhetően Géza idején egyikük szállásterülete sem t ű n h e t e t t az

Az

augsburgi

vereség

utáni

változások

Árpádokéhoz hasonló m é r e t ű n e k , illetve megszervezettnek. Nyugati irányban a Lajta-Fischa vona­ lon bizonyosan túlnyúlt Géza területi be­ folyása, hiszen II. O t t ó egy oklevelének ta­ núsága szerint még 979-ben is védelmezni kellett a Melk környéki n é m e t telepeseket a magyarok zaklatásaival szemben. Ibn Jakub, zsidó utazó a 965 körüli állapotokra vonatkozó leírásából pedig arra következ­ tethetünk, hogy a déli morva területek is magyar fennhatóság alatt voltak. Géza ha­ talomra jutásakor, 970 körül ez volt a hely­ zet: keleten, a közvetlen szomszédságban önállósodtak az egykor Árpádok irányítása alá tartozó fejedelmek, akik hatalmukat m i n d e n bizonnyal szoros bizánci kapcso­ latokkal megerősítve gyakorolták. A szom­ szédos nyugati

területeken

pedig egyre

erősebb lett a 962-ben császárrá koroná­ zott I. O t t ó befolyása, aki éppen 972-ben jutott

egyezségre

Bizánccal.

Elismerték

császárrá koronázását és fia, II. Ottó szá­ mára bizánci hercegnőt küldtek feleség­ nek. A két császár közeledése Géza országa számára kedvezőtlen volt, hiszen valóban n e m lehetett tudni, milyen expanzív ter­ vekkel köttetett a szövetség. A későbbi ese­ mények tükrében állíthatjuk, hogy mind­ két császárt elsősorban az Itália feletti ura­ lom foglalkoztatta, de ez nem lehetett Géza környezete számára ismert. A nyugat felé „nyitás" tehát n e m választás, hanem na­ gyon is kényszer szülte lépés volt. Ilyen kö­ rülmények között indította útnak Géza fe­ jedelem azokat a követeket, akik Quedlinburgban megjelentek a császár színe előtt. Géza fejedelem uralma idején a nyugati szomszédságban önállósodtak Bajorország keleti őrgrófságai: Ostarrichi és Krajna, ami a magyar szállásterületek visszaszo­ rítását eredményezte. A 980-as évektől

ekkor, Géza kivonult a Bécsi-medencéből

II. Ottó és felesége,

rendszeresek

határvillongások,

és a környező területekről. „Országának"

Theophanu bizánci készítésű

amelyeket Civakodó H e n r i k bajor herceg

nyugati határa ekkor rögzült. A Gizella kí­

kezdeményezett. A 990-es évek elejének

séretében érkezett lovagok közül többen

bajor-magyar határviszályát Géza életének

Géza, majd István szolgálatában maradtak,

utolsó éveiben István házassága zárta le.

ami hozzájárult uralmuk további stabilizá­

Lehet, hogy m á r korábban, de legkésőbb

lásához.

voltak

a

elefántcsonttáblán, 982-983

GÉZA FEJEDELEM ÉS KORA

Keleti-frank

térség

a 10. század második

felében

Az egykori törzsszövetség egésze feletti

len, hogy az az egykori törzsi-törzsszö­

hatalmat Gézának n e m sikerült helyreállí­

vetségi alapokon nyugodott. Az új elemet

tani: nemcsak az Árpádok vezette Kárpát­

a nagyságrend jelentette, hiszen m i n d h á ­

m e d e n c e középső és nyugati felében indult

r o m alakulat a korábbi törzsszövetségből

el egy új típusú szerveződés, h a n e m Erdély­

n ő t t ki, tehát kisebb katonai erőforrással

ben és az Al-Duna vidékén is. A Kárpát­

rendelkezett. További új elem volt a keresz­

m e d e n c e h á r o m pontján meginduló társa­

tény szomszédokhoz való viszonyulás. Ez

dalmi-politikai átalakulás m i n d e n ü t t az ál­

igaz m i n d h á r o m esetben, hiszen a kalando­

lamszervezés felé t ö r t é n ő elmozdulást je­

zások beszüntetésével és a kereszténység

lentette. Ezt az átmeneti struktúrát nevezte

felvételével járt együtt. A kereszténység fel­

Kristó Gyula „törzsi államnak". Új típusú

vétele a fejedelmi család - és feltehetőleg

szerveződésről beszélünk, noha kétségte-

a kíséretük - körében, a térítők jelenléte és

Az

augsburgi

vereség

utáni

változások

az egyházszervezet bizonyos elemeinek ki alakulása új tényezők a korabeli magyar társadalomban. Erre a helyzetre alkalmazta Kristó Gyula a „törzsi állam" fogalmat, je lezve, hogy mindegyikben „benne rejlett" a keresztény állam megszervezésének lehe tősége. A fogalom alkalmazását illetően vi tába bocsátkozhatunk vele, de a helyzetér tékelést illetően aligha. Gyula és családja megkeresztelkedését valószínűleg szélesebb megtérés követte, de sajnos n e m ismert,

e téren toleránsabbnak tűnt, hiszen az északkeleti szomszéd, a Kijevi Ruszt keresz­ tény hitre térítő Vlagyimir fejedelem is megtartotta számos feleségét, amint ezt Ajtonyról is feljegyezte a Gellért-legenda.

Keresztmotívum

a

bezdédi

tarsolylemezen Géza fejedelem.

Miniatúra

a Képes Krónikából, 1358 után

Az államalapítás

mennyire volt hatékony a Bizáncban „Turkia püspökévé" szentelt Hierotheosz m ű ­ ködése. Ajtony megkeresztelkedése Gyu­ láénál későbbi, eredménye a fejedelem szál­ láshelyén, Marosváron m ű k ö d ő szerzetesi közösség. Mindkettőre érvényes az a meg­ állapítás, amelyet Gézával kapcsolatban rögzített egy nyugati krónikás: „elég gazdag vagyok ahhoz, hogy két ú r n a k is szolgál­ jak". Azaz a látszatra kereszténnyé lett törzsfő-fejedelem valójában a korábbi pogány-nomád szokások szerint élt. Bizánc

Ha államról beszélünk, az a mai ember számára egy kialakult jogés intézményrendszert, írásban rögzített ügyintézést jelöl; a jogalkotás, a végrehajtás és az igazságszolgáltatás egymástól jól elkülöníthető területeit. A kora középkorban viszont egyáltalán nem így volt. A hatalmi ágak elkülönülését csak a 18. század teremtette meg, az intézményrendszer stabilitása pedig a kora újkor terméke. A kora középkorban mindez még nem létezett, helyét a dinasztia uralmának keretei foglalták el, és lényegében az uralkodó szava volt a döntő. Nemcsak Magyarországon, hanem Európában másutt is, csak a kora középkornak nevezett szakasz időben nem esik egybe a kontinens egészén. A fentiek miatt a kutatók egy része tagadja az állam létezését a kora középkor viszonyai között, más részük a fogalmat olyan tágan értelmezi, hogy még a kora középkor is „belefér", harmadik csoportjuk pedig, az állam szó előtt alkalmazott különböző jelzőkkel igyekszik a fogalmat alkalmassá tenni a kora középkor viszonyaira. Az államalapítás és államszervezés fogalmak azt sugallják, mintha a korszakban az államszervezet teljes mértékben kialakult volna, pedig csak a kezdeti lépések megtételét regisztrálhatjuk.

GÉZA FEJEDELEM ÉS KORA

A kereszténység és a pogány hagyomány határán A megkeresztelkedés a szomszédos ke-

viszonyát, ami m á r Taksony idején is nyil

resztény nagyhatalommal való békés

vánvaló volt, hiszen Bizánc részéről nem

kapcsolat kialakítását is szolgálta.

csak Géza országát n e m fenyegette expan

A földrajzi szomszédság Gyula és Ajtony

A Légi

Sankt Gallen-i kolostor. felvétel

zió, de Gyula és Ajtony területét sem.

esetében a Bizánci Birodalommal, Géza

Az Árpádok országának megtérítésében

idejében pedig a N é m e t - r ó m a i Császárság­

m i n d a salzburgi érsek, m i n d a passaui

gal való viszonyuk rendezését tette szüksé­

püspök érdekelt volt, egyházmegyéjének

gessé. Az a felfogás, amely szerint Géza

terjeszkedési lehetőségét látva benne. A ma

a R ó m a vagy Bizánc közötti választás lehe­

gyar térítés kezdeteiről a szálak a német

tőségét latolgatta volna, alapvetően rossz

r ó m a i császári udvarba vezetnek. Az első

kérdésfeltevésből származik. Géza országá­

térítő a B r ú n ó néven ismert Sankt Gallen-

nak nyugati szomszédjával kellett rendezni

ből származó szerzetes volt, akinek térítő-

A

kereszténység

és

a pogány

hagyomány határán

tevékenysége n y o m á n elterjedt Szent Gál kultusza és védőszentként való megne­ vezése (patrocínium). A Sankt Gallenhez kötődő kezdet n e m véletlen: az apátság a mainzi érsekség alá tartozott, az érsek p e ­ dig a császári kápolna fejének számított. A Sankt Gallen-i szerzetes indulását Györffy György a Rómából n é m e t földre visszatérő II. Ottó személyével kapcsolta össze, aki­ nek Sankt Gallen fontos állomása volt, ahányszor csak n é m e t földről R ó m á b a uta­ zott. Brúnó Mainzban megerősítést kapva érte el a magyar missziós területet, míg Sankt Gallen szomszédságából az e n n e k híján érkező Wolfgangot Piligrim passaui püspök megakadályozta abban, hogy m a ­ gyar földre lépjen. Györffy logikáját követ­ ve a fenti események 972 m á s o d i k felében történhettek, így 973-ban Géza m á r B r ú n ó által megkeresztelt u r a l k o d ó k é n t küldte követeit Quedlinburgba. Ez természetesen csak hipotézis, n e m bizonyosság. Ami tény: Géza n e m jelent meg személyesen a császá­ ri udvarban, ellentétben Mieszko lengyel és

Boleszláv cseh

fejedelmekkel,

hanem

ugyanúgy követei útján képviseltette m a ­ gát, m i n t a bizánci császár, a pápa vagy az itáliai és a bolgár hercegek.

Brúnó Géza országába érve megkeresz­

Szent

Adalbertnek,

telte a fejedelmet, és a térítésben további si­

Lengyelország

kereket ért el. Forrásaink szerint ötezer

patrónusának

magyart keresztelt meg, és jelenléte hozzá­

ezüst

ereklyetartója

járult a fogolyként Magyarországra került keresztények hitéletének fellendüléséhez. A tömeges keresztelés kényszer hatására történt, hiszen krónikáink szerint a ma­ gyarok „buzgón hódoltak a pogány szer­ tartásoknak, ezért [Géza] kénytelen volt némelyeket fegyverrel e l n y o m n i " . A t ö m e ­ ges keresztelések kényszere a z o n b a n csak a felszínen hozott változást, gondolkodás­ m ó d j u k b a n n e m változtatta meg az embe­ reket - ahogy magát Gézát sem. A kereszténység Géza kori meggyöke­ reztetésében másoknak is j u t o t t szerep. Géza uralkodásának második felében érke­ zett udvarába Adalbert (Vojtech), aki a cseh

Tetraeuangelion. Négy

belviszályok miatt volt kénytelen megválni

evangéliumot

prágai püspöki székétől. Adalbert magyar­

kódex egy lapja.

országi tartózkodása és római útja után

11. század első fele

tartalmazó Bizánc,

GÉZA FEJEDELEM ÉS KORA

Jelenetek

Szent Adalbert

legendájából a székesegyház

gnieznói

bronzkapuján

Adalbert (Születési nevén: Vojtech, 955 k.-997) a cseh Slavník nemzetség tagja volt. Német egyházi központokban tanult, művelt klerikus, aki 983-ban Prága püspöke lett. Miután családja a Premysluralkodóval konfliktusba került, távoznia kellett Csehországból. A 990-es években a magyarországi keresztény térítésben játszott szerepet. Élete során többször megfordult Rómában, majd a poroszok között térített a Baltikumban, ahol vértanúhalált halt. A gnieznói székes­ egyházban temették el. Szentté avatása után kultusza egész Közép-Európában nagy népszerűség­ nek örvendett.

ment a pogány poroszok közé, és ott térítve szenvedett mártírhalált. A cseh származású Adalbert tevékenysége, majd kultusza öszszeköti a közép-európai országok korai ke­ reszténységét. A róla írott életrajzban a

Magyarországon később szintén térítő Querfurti Brúnó úgy vélekedett, hogy a magyaroknál „a keresztény hit a pogánysággal vegyült össze" és „rosszabb kezdett lenni a barbárságnál". A vallási szinkretiz-

m u s jelensége - a m i t az idézett forrás alá­ támaszt - a frissen megkeresztelkedett or­ szágokban általános volt. A Kijevi Rusz esetében például szokás úgynevezett kettős hitről beszélni, a m i a p o g á n y szokások és a kereszténység hosszan t a r t ó p á r h u z a m o s jelenlétét jelöli. Magyarországon a pogány­ ság felszín alatti továbbélése mellett a latin és a bizánci egyház jelenléte egyaránt ki­ m u t a t h a t ó , m é g Géza területén is. N o h a Sarolt ténykedéséről szinte s e m m i infor­ m á c i ó n k sincs, az apja udvarából bizánci kereszténységet hozó fejedelemasszony környezetében bizonyára továbbra is meg­ m a r a d t a k a görög keresztény szokások. Okkal feltételezhetjük, hogy a veszprém­ völgyi görög rítusú bazilita apácakolostor alapításához is köze lehetett. Géza fejedelem a keresztény térítést tá­ m o g a t t a , ami feltételezi egy úgynevezett missziós püspökség létesítését. A Géza ko­ ri alapítás lehetősége egyedül Veszprémre v o n a t k o z h a t , b á r a győri és az esztergomi egyházmegyék is Géza szállásterületén ala­ kultak ki. A veszprémi püspökség Géza ko­ rabeli alapítása mellett szólhat az az egy­ szerű t é n y is, hogy a közelben m ű k ö d ö t t a veszprémvölgyi apácák görög rítust kö­ vető m o n o s t o r a , és K o p p á n y támadása is Veszprém ellen irányult (Sarolt tartózko­ dási helye lehetett), amely később a király­ nék városa lett.

A veszprémvölgyi monostor alapítólevele (részlet) „Az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Én, István, keresztény és egész Hungria királya, miután létesítettem, felállítottam és berendeztem a szentséges Istenanya veszprémi érseki monostorát, s összegyűjtöttem benne apácák seregét, a magam, nőm, gyermekeim, valamint egész Pannónia lelki üdvéért, így rendelkezem. Ajándékozok ennek a monostornak kilenc falut földestől együtt. Ezen falvak nevei a következők: először Szárberény 48 füsttel...." (Máma. Sándor. Kenese, Csitény, Szántó, Padrag, Zalészi, Gerencsér)

A

veszprémvölgyi apácák kolostorának romjai

Géza uralkodása utolsó éveiben ( 9 9 6 997) két igen fontos esemény történt. Az egyik a Szent Márton-hegyi ( m a P a n n o n ­ halma)

bencéskolostor

alapítása,

ahol

István és Gizella eljegyzése egy

17. században készült

festményen

GÉZA FEJEDELEM ÉS KORA

II.

Henrik császár képe

Sacramentariumából, 1002-1014

között

Szent M á r t o n kultuszában igen szerencsé­

keresztény misszió tevékenységének része

sen találkozott a korábbi helyi keresztény

volt az is, hogy az u t ó d n a k kiszemelt István

hagyomány a mainzi egyházmegyéből ér­

egy leendő keresztény uralkodó számára

kezett térítők Szent Márton-kultuszával.

szükséges nevelésben részesült. Erről ta­

Az alapítással Magyarország legfontosabb

núskodik Adalberttel való kapcsolata, aki

egyházi központja jött létre. A másik nagy

talán István házasságának megszervezésé­

horderejű esemény István és a bajor Gizel­

ben is szerepet játszott. A házasságkötés

la házassága volt. Géza uralkodása idején a

pillanatában még n e m lehetett t u d n i , hogy

A

hamarosan

István

sógora

(II.

kereszténység

és

a

pogány hagyomány határán

Henrik

Géza álma. Jelenet

1002-1024) kerül a császári t r ó n r a . A csá­

a

szárral való közeli r o k o n s á g Magyarország

a Vásári-kódexben

Szent

István-legendából

számára két békés évtizedet e r e d m é n y e ­ zett. Ez akkor értékelhető igazán, ha össze­ vetjük II. Henrik és a lengyel Boleszláv k ö ­ zött állandósult hadiállapottal. István

kisebb

legendájában

olvasható,

hogy Géza „kezéhez vér t a p a d t " . Ez valószí­ nűleg az akaratának ellenszegülőkkel szem­ beni leszámolást jelentette. Ezzel összecsengően írt róla Thietmar, Merseburg püspöke, aki szerint Géza r o p p a n t kegyetlen volt, hir­ telen haragjában sokakat megölt. István nagyobb legendája szerint a keresztény hit terjesztésében is hasonlóan járt el: az „isten­ telen szokások" eltörlését fenyegetéssel és megfélemlítéssel

érte

el,

kikényszerítette

a kereszténység tömeges, demonstratív fel­ vételét. Géza országa a Kárpát-medence nyugati felében katonailag erős lehetett. Taksony idején keletről származó harco­

d o n történt. De n e m csodálkozhatunk

sokkal, István házasságával pedig nyugatról

azon, hogy a szent király kultusza e l h o m á ­

érkezett

lyosította Géza fejedelem alakját. Géza feje­

páncélosokkal

lett

megerősítve.

Gyanítható, hogy az egykori törzsi h a d e r ő

delem életében a Kárpát-medencét m é g

átszervezése is megkezdődött. A Géza kori

n e m kizárólag az Árpádok uralták; viszont

szervezés alapozhatta meg István uralkodá­ sának kezdeti katonai sikereit. Az a megállapítás, amely szerint Szent István király mellett Géza fejedelemnek is fontos szerepe volt a magyar államalapítás folyamatában, régi feltevése a magyar törté­ netírásnak. Kettejük közül, úgy tűnik, mégis Szent István alakja a hangsúlyosabb. Ez n e m feltétlenül igaz így, hiszen forrásaink jobbára első és szentként tisztelt királyunkról szól­ nak, s n e m a félig pogány hitű Géza fejede­ lemről. Új források híján Gézáról n e m állít­ hatunk többet, mint azt, hogy ő az átmenet embere, aki politikai döntéseiben a keresz­ ténység terjesztésének támogatása mellett döntött, azért sokat is tett, ám gondolkodá­ sában mégsem tudta maga mögött hagyni a pogány kort. Az államszervezésnek ép­ púgy részese, mint Szent István, hiszen az átmenethez nem volt elég egyetlen ember­ öltő. Ez n e m magyar sajátosság, a keresz­ ténység felvétele m i n d e n ü t t hasonló m ó -

Jelenet a Szent Márton legendából a Magyar Anjou Legendáriumban

GÉZA FEJEDELEM ÉS KORA

Vajk megkeresztelése. Benczúr Gyula olajfestménye, 1875

Szent István megkeresztelése a 19. század gondolkodásában a magyar állam politikai önállóságát testesítette meg azáltal, hogy az eseményben kizárólag a pápá nak juttatott szerepet. A téma a kiegyezést követően különös hangsúlyt kapott, ennek köszönhe tően írták ki 1869ben a történelmi képpályázatot. A pályázaton a Benczúr Gyula készítette vázlat győzött. Az 1875-re elkészült Vajk megkeresztelése című monumentális alkotás azonban jelentősen eltért a korábbi vázlattól: a képen a pápa mellett ott áll III. Ottó császár is.

A

kétségtelen, hogy István király későbbi sike­ reit Géza politikája alapozta meg. Géza a h a t a l o m átadása során szakított a korábbi gyakorlattal és u r a l m á n a k n e m ­ zetségen belüli öröklése helyett a családon belülit követte; ez kifejezte azt, hogy az Ár­ pádok befolyásának újjászervezése érdeké­ ben kész volt a régi szokásokkal szembeszáll­ ni. Lényegében ebből fakadt a keresztény hittérítés felkarolása is, amelyhez ösztön­ ző erőt jelenthettek m i n d a helyben élő, m á r a magyar honfoglalás előtt keresztény lakosok, m i n d a korábbi térítési kezdemé­ nyezések. M i n d e m e l l e t t a Géza kori miszszió mélyebb gyökereket n e m eresztett. Legfontosabb e r e d m é n y e P a n n o n h a l m a , azaz a Szent Márton-hegyi bencés m o n o s ­ tor alapítása volt. A M á r t o n - k u l t u s z helyi hagyománya - mely szerint T o u r s p ü s p ö ­ ke P a n n ó n i á b a n született - szolgálhatott

kereszténység

és

a

pogány

hagyomány

határán

az alapítás f u n d a m e n t u m á u l . A korábbi pannóniai keresztény hagyományok, m i n t bázis, István idejének alapításaiban is sze­ repet kaptak.

Pannonhalma.

Légi

felvétel

Szent Márton Tours püspöke, a helyi hagyomány szerint a pannóniai Savariában (Szombathely) született 316/317-ben vagy 336-ban. Halálának időpontját egyértelműbben adják meg a források: 397. Ez a későbbi születési dátumot valószínűsíti. Mivel apja, majd később ő maga is katona volt, nem Savariában élt. Ábrázolásának legkedveltebb témája, hogy a téli hidegben fagyoskodó koldust látva köpenyét kettéhasította és ráterítette. A legenda szerint a köpenyt (latinul: cappa) ereklyeként őrizték, és kicsi templomot építettek föléje. Innét ered a kisméretű templomok kápolna (capella) neve. Szent Márton a 370-es években Tours püspöke lett, legendáját püspök utóda, Tours-i Gergely (573-594) írta le, aki történetíróként is ismert. A pannóniai hagyományra építve Szent Márton Pannonhalma védőszentje lett.

István király hatalmának alapjai Az államszervező harcok • 26 Nemzetközi megerősítés: házasság és koronázás • 33 Beilleszkedés Európába • 38

ISTVÁN KIRÁLY H A T A L M Á N A K A L A P J A I

Az államszervező harcok

G

éza érdeme, hogy Koppány törek­ véseivel szemben keresztülvitte aka­ ratát, és a primogenitúra, az első­ szülöttség joga alapján fiának adta át az or­ szág irányítását. Ez egyértelműen a szokás­ joggal ellentétes lépés volt. Természetes,

I. István lovas szobra a

bambergi

dómon

Vecelin (Más írásmóddal: Vencellin, a források többségében Vece lin) a Koppány ellen induló sereg bajor származású vezére. Tőle származik a Rád nemzetség. A krónikás hagyo mány szerint Vecelin ölte meg Koppányt. Ez nem biztos, hogy így történt, de a nemzetségi hagyo mány így őrizte meg: a nemzetségen belül a Koppány név több ízben felbukkan.

Vencel

lovag.

Miniatúra a Képes Krónikából, 1358 után

hogy Koppány nem fogadta el, és érvényt próbált szerezni annak a barbár szokásjog­ nak, amely a hatalmat mindig a nemzetség legidősebb tagjára ruházza (senioratus) és az elhunyt nemzetségfő özvegyét feleségül véve annak közvetlen családjára is kiter­ jeszti (leviratus vagy sógorházasság). Ez a szokás feltételezi a többnejűséget, ami öszszeegyeztethetetlen a kereszténységgel. Kop­ pány és István összecsapása a dinasztián belüli hatalom kérdését d ö n t ö t t e el. Bár Koppányi nem tudjuk elhelyezni az Árpá­ dok korai családfáján, magatartása kétség-

kívül az Á r p á d o k h o z t a r t o z ó n a k mutatja. Apja nevét - T a r Szerénd - ismerjük, de a családfán az ő helye sem azonosítható. A szakirodalomban létező többféle hipoté­ zis kevésbé bizonyított. István és Koppány csatájában a t á m a d ó fél K o p p á n y volt, aki somogyi területéről k i m o z d u l v a Veszprém vára ellen indult, ahol Sarolt tartózkodási helyét sejthetjük. A csata a p a n n o n h a l m i oklevél elbeszélése szerint a „ n é m e t e k és a magyarok" közti h á b o r ú r ó l szól; azaz Ist­ ván seregében s z á m o s a n lehettek a Gizellá­ val érkezett páncélosok közül. István ha­ dait a n é m e t Vecelin vezette. A győztes hadvezér K o p p á n y egykori területén jutott birtokokhoz. A győzelem, amellyel utódai­ nak anyagi bázisát t e r e m t e t t e m e g , hosszan élt a nemzetség h a g y o m á n y á b a n . Ez ered-

Az

államszervező

harcok

ményezte, hogy a n é m e t eredetű család­

megszervezett vármegye, Doboka első is­

ban több generációval később is szerepelt

pánja lett. Valószínű, hogy a közeli rokon­

a Koppány személynév.

sági fok miatt Gyula nem jutott Koppány

Az utódlás kérdése eldőlt, ezzel együtt

sorsára. Lengyel földre menekült, ahová fe­

István még mindig csak a Kárpát-medence

lesége is követte.

nyugati felének ura volt. Vitatott, hogy

viselték méltóságukat, az Istvánnal szembe­

A gyulák örökletesen

Koppány felnégyelt testének „szétküldése"

került családtagok személynevét a króni­

győzelmi szimbólumként vagy fenyegetés­

kákból ismerjük: Prokuj (merseburgi Thiet­

ként értelmezhető. M i u t á n h á r o m hely­

mar), illetve fiai Boya és Bonyha (Anony­

szín, Győr, Esztergom és Veszprém István uralma alatt állt, itt bizonyosan a győzelem demonstrálásán volt a hangsúly. A Gyulá­ nak küldött testrész mindkét értelmezést fedheti. Az államszervező harcoknak nevezett eseménysor K o p p á n y legyőzése után az er­ délyi Gyula, István anyai nagybátyja elleni támadással folytatódott. Ez a törekvés túl­ m u t a t o t t a Gézától örökölt ország terüle­ tén, és jelzi, hogy István célja ugyancsak az Árpádok

kárpát-medencei

hegemóniája

lehetett, m i n t Gézának. Biztosítani kellett uralmát saját törzsi területén, de tovább is lépett az úgynevezett törzsi államok meg­ szerzése felé. Szembeszállt azokkal, akik az Árpádokéhoz

hasonló

„államszervezési"

múlttal rendelkeztek. 997 és 1003 között István hatalma a saját területén megszilár­ dult, és továbbléphetett az Árpádok koráb­ bi hatalmának helyreállítása felé. Az idő­ közben kiformálódott többi törzsi állam nem t u d o t t ütőképes hadseregre szert ten­ ni, és így az István királlyal való konfliktus­ ban alulmaradt. Az erdélyi gyulák törzsi államának múlt­ ja az Árpádokéhoz hasonló volt. István anyai nagybátyja az erdélyi Gyula volt, ami alapján István király „jogot formálhatott" a terület megszerzésére - bár a barbár szo­ kásjog a nőági származást n e m tartotta jog­ forrásnak. N e m világos, hogy az erdélyi Gyula esetében mi szolgáltatta az okot az összecsapásra, mivel m i n d a magyar hagyo­ mány, m i n d az esetről tudósító német for­ rások

okként

Gyula

pogányságát jelölik

meg, ami a bizánci források tükrében bizo­ nyosan tarthatatlan. István hadjáratát ro­ kona, Doboka vezette, aki a Gyula területén

mus). 1003-ban tehát István a Kárpát-me­ dence keleti felében is terjeszkedett, de n e m tudjuk pontosan, hogy mekkora területtel gyarapodott, s hogy a Gyulák „országa" Er­ dély egészére kiterjedt-e, avagy csupán az északi részére. Szólnak érvek mindkét hi­ potézis mellett. Györffy György érvelése ar-

Koppány Miniatúra a Krónikából,

vezér lefejezése. Képes 1358 után

ISTVÁN KIRÁLY H A T A L M Á N A K A L A P J A I

Jelenetek az István, a király című rockoperából, 1983

Több mint 25 éve, 1983. augusztus 20-án mutatták be a Városligetben - a mára már klasszikussá lett rockoperát az István, a királyt. A színpadnak helyet adó szánkázódombot, azóta Király dombnak nevezik. A rockopera töretlen sikere mutatja, hogy a szerzőpáros Szörényi Levente és Bródy János olyan témát választott, amely a 20. században sőt a 21. század elején is - megkérdőjelezhetetlenül pozitív történeti hagyományainkhoz tartozik.

Az

államszervező

harcok

ra épít, hogy a püspökség központja Gyula­

Az államszervező h a r c o k h o z sorolható

fehérvár lehetett m á r a kezdetekkor is ( n o ­

az a nagyon kevéssé ismert eseménysor is,

ha nincs rá korai adat, és van m á s példánk

amely

arra, hogy a p ü s p ö k i székhely változott).

C h a b a n n e n s i s ) ismert: „...István, Magyar­

Kristó Gyula a magyar krónika leírását

ország

csak

külföldi

királya

forrásból

háborúval

(Ademar

támadta

meg

követve rajzolta m e g az eseményeket. Hite­

Fekete Magyarországot, s kiérdemelte ré­

lesnek tartotta azt a tudósítást, mely szerint

szint erővel, részint pedig félelem és szere­

István király Gyula legyőzése u t á n azonnal

tet révén azt az egész földet az igazság hité­

Keán vezér ellen indult, és így szerezte meg

re téríteni."

Dél-Erdélyt. Keánnal kapcsolatban kétely merült fel, hogy valós személynek tarthat­ juk-e, avagy c s u p á n egy méltóságnevet (kagán) alakított személlyé a k r ó n i k a í r ó . Keán személyének valós vagy fiktív voltától füg­ getlenül a dél-erdélyi bolgár fennhatóság valós tény, hiszen az itt szerzett zsákmány­ ból létesítette István az ó b u d a i társaskáp­ talant

és

növelte

székesfehérvári

javait.

Az egyháznak tett a d o m á n y o k tartották fenn

Keán

legyőzésének

hagyományát.

Az erdélyi részeken megszervezett korai ki­ rályi vármegyék azt a feltételezést támaszt­ ják alá, hogy István a területet n e m egyszer­ re szerezte meg.

A

fekete

magyarok között

Querfurti

B r ú n ó térített az ezredforduló utáni első évtizedben, mártírhalálát (1009) meg­ előzően.

Kristó

Gyula

véleménye

szerint ez a terület a pécsi püspök­ ség területével azonosítható. Vele ellentétben Györffy György Ajtony népével azonosította a meglehetősen bizonytalan

eredetű

fekete

magyarokat,

akikről Querfurti Brúnó tudósított. N e m kevésbé problematikus az állam­ szervező harcok következő fejezete, Aj­ tony legyőzése, amelyről legtöbbet Gellért p ü s p ö k legendájából t u d h a t u n k . Ajtony törzsi államának központja Marosvár volt,

István győzelme

Gyula

felett. Miniatúra a K é p e s Krónikából, 1358 után

ISTVÁN KIRÁLY H A T A L M Á N A K A L A P J A I

Szent István

államszervező

harcai

Doboka és fia, Csanád Ismeretlen fokú rokonságban álltak István királlyal, akit hadvezérként szol­ gáltak. Doboka az erdélyi Gyula, Csa­ nád pedig az Ajtony elleni harcok győztes irányítója volt. Mind­ kettőjük nevét egyegy vármegye viseli, amely győzelmüket követően szervező­ dött meg.

a későbbi Csanád. A terület nagyságát és határait azonban éppúgy bizonytalan meg­ rajzolni, mint a korábban említett két tör­ zsi állam esetében. Eltérő álláspontok ala­ kultak ki Ajtony legyőzésének idejéről. Az egyik álláspont szerint röviddel Gyula legyőzése után fordult István a marosvári vezér ellen. Györffy György pedig Quer­ furti Brúnó halála éve (1009) miatt datálta Ajtony legyőzését néhány évvel későbbre (1008). Ajtonytól meghódított területen viszont csak 1030-ban jött létre az első latin püspökség. Ez a d á t u m az említett bi­ zonytalanságokon túl további kérdéseket vet fel. Így például azt, 1008-tól kezdődően vajon mi indokolta volna azt a várakozást, amely a győzelem (1008) és a püspökség alapítása (1030) között mutatkozik. In­ dokoltabb egy másik datálás, amely sze­ rint Ajtony legyőzését nem sokkal a püs­ pökség alapítása előtti évekre helyezzük.

Létezik olyan vélemény is, mely szerint 1008 és 1030 közötti i d ő b e n (1017) ara­ tott győzelmet István király Ajtony felett. Ez a datálás azon alapul, hogy 1018-ban István király kapcsolatban állt a bizán­ ci császárral, aki ekkor a r a t o t t győzelmet a bolgárok felett és egész területüket biro­ dalmához csatolta. A bolgárokkal szövet­ ségben álló Ajtonnyal - aki bolgár területen keresztelkedett meg - pedig István király számolt le. Biztos d á t u m o k híján egyéb körülmé­ nyekre kell t á m a s z k o d n u n k , m i n t például arra, hogy Ajtony legyőzője a Gyula ellen harcoló Doboka fia, Csanád volt. Ő lett egyben az újonnan megszerzett terület első ispánja és névadója. A következő generáció aktív katonai szerepvállalása inkább a ké­ sőbbi d á t u m mellett szól. Ugyancsak efelé billen a mérleg nyelve, ha a bizánci hátteret vizsgáljuk. A bizánci területen, Vidinben

Az

- középkori magyar nevén Bodony - meg­ keresztelkedett Ajtony kezdetben bizonyá­ ra segítséget remélhetett a császártól. 1018 után változott a helyzet, a m i k o r a bolgár terület elfoglalásával létrejött a magyar-bi­ zánci határ, és megnyílt a szentföldi zarán­ dokút lehetősége. Ekkor kezdhetett „ké­ nyelmetlenné válni" Ajtony törzsi állama, amely István királyságától független volt. A konfliktusok más típusát jelzi, hogy Aj­ tony akadályozta az Erdélyből érkező ki­ rályi só szállítását, amelynek a M a r o s volt a hagyományos útvonala. Ha valószínűbbnek tartjuk Ajtony 1028 körüli legyőzését, abból az következik, hogy István király keresztény királysága lassabb ü t e m b e n terjedt ki a Kárpát-me­ dence egészére, m i n t k o r á b b a n feltéte­ leztük. Ebből a s z e m p o n t b ó l még két régióra kell figyelemmel lenni: az egyik az Abák területe Eger tájékán, a másik a D u n a Dráva környéke. Az Abák törzsi területe n e m sorolható a törzsi államok közé. Nincs t u d o m á s u n k a kereszténységgel való olyan kapcsolatról, amely független lenne az István király által t á m o g a t o t t

államszervező

harcok

Aba Sámuel Az Aba nemzetség legkorábban ismert tagja, bár nem világos, hogy e nevet egy vagy két személy viselte. Sámuel házassága révén rokonságba került az Árpádokkal. Szent István uralkodása alatt nádori méltóságot töltött be, 1041-1044 között Magyarország királya volt. Mivel az István halála utáni évtizedben játszott aktív politikai szerepet, és ekkor sem mondják a források idősnek, ez támogatja azt a feltételezést, hogy István királynak nem sógora, hanem unokaöccse lehetett, igy az sem kizárt, hogy a nádor Aba és a király Aba Sámuel nem azonos személyek, hanem apa és fia. Ez a lehetőség akkor is fennáll, ha István leánytestvére csak az ezredforduló után kötött házasságot. Az Aba nemzetséget Anonymus a honfoglaló nemzetségek közé sorolja, minden valószínűség szerint a kabarok között kell őket keresni.

missziós tevékenységtől. Az Abákkal n e m t á m a d t konfliktusa sem Gézának, sem Ist­ vánnak. Géza egyik leányának házassága Aba Sámuellel a két egykori törzsi terület szövetségét is jelzi. Pontosabban azt, hogy az Abák elfogadták az Árpádok vezető sze­ repét, illetve megfelelő rangot kaptak az újonnan formálódó struktúrában. Aba Sá­ muel fontos szerepet töltött be István ki-

II.

Bazileosz bizánci császár

győzelme a Görög

bolgárok felett.

miniatúra

I S T V Á N KIRÁLY H A T A L M Á N A K A L A P J A I

Aba Sámuel.

Miniatúra

ban terjeszkedett. Kristó Gyula úgy vélte, hogy a későbbi Baranya megye Duna men­ ti szakasza lehetett a fekete magyarok lakta terület, amelyről Querfurti Brúnó adott hírt. Tudjuk, hogy Brúnó a D u n á n hajózva érkezett hozzájuk, és próbálkozott a térí­ téssel - sikertelenül. Kristó Gyula érvelé­ se logikus, de következtetése természete­ sen hipotézis marad, hiszen a fekete ma­ gyarokra vonatkozó információk száma csekély. Úgy véljük, a bizonytalanságok közepette is állítható, hogy a terület István birtokába n e m „Géza országaként" jutott, hanem későbbi harcok n y o m á n szerezte. Bizonyos, hogy a Kárpát-medencének még ezek után is m a r a d t a k olyan fehér foltjai, ahová nem ért el a királyi h a t a l o m : a he­ gyek és környékük, esetleg a későbbi pogánylázadás helyszíne (például Békés).

a Képes Krónikából, 1 3 5 8 után

Fekete magyarok A 11. században a magyarok egy részére vonatkozó megjelölés, amelyet két külföldi forrás őrzött meg. Querfurti Brúnó térített közöt­ tük, később kény­ szerítették őket a ke­ reszténység felvéte­ lére. Többen (így Györffy György és Kristó Gyula) a kaba­ rok megjelölésének gondolják, míg má­ sok (például Tóth Sándor László) ha­ talmi csoportosu­ lást látnak mögötte. A rendelkezésünkre álló kevés informá­ ció miatt feltételezé­ sekre vagyunk utal­ va, lakóhelyük meg­ határozására is csak annyi támpontunk van, hogy a Dunán hajózva lehetett eljutni hozzájuk.

rály udvarában, ő töltötte be első alkalom­ mal a nádori méltóságot. Adatok híján ne­ héz eldönteni, hogy az Árpádok és Abák között a házassági kapcsolat mikorra da­ tálható: Géza vagy István politikájának eredménye. Az egri püspökség alapítása István uralkodásának első évtizedében és Aba Sámuel nádori címe inkább az utóbbi mellett szól; csakúgy, mint Aba Sámuel István halála után játszott szerepe. Fel kell vetnünk azt is, hogy az a személy, aki ná­ dori címet viselt István uralkodása idején, és az, aki István halála után királyi hatal­ m a t gyakorolt, n e m biztos, hogy ugyanaz, h a n e m generációnyi korkülönbség van kö­ zöttük. A krónikában használt rokonsági fok megjelölés (sororius) csak a leánytest­ vérén keresztüli rokonságot adja tudtul, a generációs viszonyt nem. Lehetséges, hogy m á r a krónikás sem volt teljesen tisz­ tában vele. Az államszervező harcok során - amenynyiben az úgynevezett fekete magyarokat n e m Ajtony népével azonosítjuk, márpe­ dig az 1020-as évek végi datálás ezt jelenti - István király 1008 körül egy másik irány-

Fontos k ö r ü l m é n y , hogy István király­ nak a belső s t r u k t ú r á k a t é r i n t ő államszer­ vező tevékenysége változó területű ország­ ban m e n t végbe. Kétségtelen, hogy az Ár­ pádok korábbi, törzsszövetségi vezető sze­ repére és hagyományára t á m a s z k o d h a t o t t , de a h a g y o m á n y n e m „ a u t o m a t i z m u s ­ k é n t " m ű k ö d ö t t , h a n e m - az események­ nél később keletkezett krónikaszövegek­ ből ítélve - a politikai érvelés alapja lehe­ tett. A tényleges hatalmat pedig katonai eszközökkel újra meg kellett teremteni. N e m egyedi jelenség volt ez. Ha csak az időben és térben közeli példáknál mara­ d u n k , hasonlóan m e n t végbe az államszer­ vezés a lengyel Piastok, a cseh Premyslek és a kijevi Rurikidák esetében is. A 10. szá­ zad végén egy (esetleg több) törzsre épülő dinasztikus hatalmi k ö z p o n t n e m egyezett meg azzal a területtel, amely a későbbi or­ szágot jelentette. Az első dinasztikus köz­ p o n t b a n megszilárdult u r a l o m után el­ kezdődött a területi terjeszkedés, ame­ lyet egyik helyen k ö z p o n t o s í t ó harcnak, másutt államszervező harcnak neveznek. A lényeg azonban a területnövelés érde­ kében megvalósuló expanzió, amelynek eredményeként létrejöttek a későbbi állam területi keretei.

Nemzetközi

megerősítés:

házasság

és

koronázás

Nemzetközi megerősítés: házasság és koronázás Az u r a l k o d ó i házasságok a középkor-

szen a Lajtáig üldözte. Civakodó Henrik és

ban n e m magánügyek voltak, h a n e m

Géza fejedelem n e m kötött békét, erre csak

ugyancsak a dinasztia u r a l m á n a k

a bajor herceg halála után (995) kerülhetett

megszilárdítását szolgálták. Ha egy h á b o ­

sor. Civakodó Henriket fia, H e n r i k követte

rús időszakot zártak le, a k k o r a békekö­

a bajor hercegség élén. Tőle kérték felesé­

tés garanciáját jelentették. Előfordult, hogy

gül testvérét, Gizellát. A házassági szerző­

a dinasztia u r a l m á n a k megszilárdításához

dés alapját a békekötés jelentette: azaz a Bé­

vagy visszaszerzéséhez szövetségest keres­

csi-medencét átengedték Henriknek, aki

tek, akinek a segítségével n e m c s a k a lehet­

e n n e k fejében l e m o n d o t t a magyarok elle­

séges t á m a d á s o k a t „ k ü s z ö b ö l t é k ki", ha­

ni támadás tervéről. Gizella neve a né­

n e m akitől a l k a l m a s i n t k a t o n a i segítséget

met

is várhattak. Ezt alátámasztja István (Vajk)

szóhoz

és leánytestvéreinek házassága is. Géza fe­

a hasonlóságot a ko­

jedelem béketörekvései előkészítették an­

rabeli n é m e t krónikás

nak a dinasztikus i g é n y n e k az érvényesíté­

úgy értelmezte, hogy

sét, a m e l y István k o r á b a n lett nyilvánvaló,

a királyné a keresztény

illetve a m i t a k k o r sikerült érvényesíteni.

térítés

E n n e k s o r á n n a g y o n is szükség lehetett ar­

rült

„túsz"

(Geisel)

hasonló.

Ezt

túszaként ke­ Magyarországra.

ra, hogy a k ü l s ő t á m a d á s o k a t házassági­ diplomáciai

eszközökkel

akadályozzák

meg. István házassága a bajor Gizellával egy h á b o r ú s konfliktus lezárásaként is felfog­ h a t ó . A 990-es évek elején Géza serege Melk várát o s t r o m o l t a , majd a bajor föl­ dek ura, C i v a k o d ó H e n r i k seregével egé-

A

Gizella-kereszt

és részlete.

Krisztus

lábánál Gizella királyné és édesanyja

térdel

ISTVÁN KIRÁLY H A T A L M Á N A K A L A P J A I

H o n t lovag.

Miniatúra

a K é p e s Krónikából, 1 3 5 8 után

Hont és Pázmány Német földről érkezett testvérpár, akik Szent István király szolgálatában érdemeket szerez­ tek. Királyi birtok­ adománnyal és elő­ kelő házassággal alapozták meg a család karrierjét. A Felvidéken szerzett birtokok és ispáni cím következménye, hogy Hont nevét fenntartotta a róla elnevezett megye. A Hont-Pázmány nemzetség, illetve a belőle kiszakadó családok a közép­ korban végig fontos szerepet játszottak.

III.

Ottó császár dedikációs képe

evangéliumából, 1000

előtt

A házasságkötés előtt biztosítani kellett a német felet arról, hogy a ha ta lom István kezébe fog kerülni. Ezért Géza fejedelem „összehívta Magyarország főembereit és az u t á n u k következő rendet; a közös tárgyalás tanácsa szerint fiát, Istvánt a n é p élére állí­ totta, hogy uralkodjék ő u t á n a , és ennek megerősítésére m i n d e t külön-külön meg­ eskette". A Regensburgba küldött követség m á r ezt az üzenetet vihette magával. A for­ rások sem a tárgyalásokról, sem a házasság­ kötés helyszínéről n e m adnak hírt. Van olyan kései hagyomány, amely különböző bajorországi helyszínekhez kapcsolja a há­ zasságkötést; de ennek ellene szól, hogy Magyarország m á r keresztény volt, épültek t e m p l o m o k , így m i n d e n bizonnyal az ál­ talános szokás szerint a l e e n d ő királynét

Nemzetközi

megerősítés:

házasság

és

koronázás

I. István koronázása. Jelenet

kísérték új hazájába. Kíséretének tagjai kö­

a

zül ismerjük Vecelint, K o p p á n y legyőzőjét,

Szent

István-legendából

a Vásári-kódexben

és a H o n t - P á z m á n y testvérpárt, akik Ma­ gyarországon le is telepedtek. Géza halálát követően Esztergomban Istvánt n é m e t m i n t á r a ünnepélyesen kard­ dal övezték fel, ezzel a cselekménnyel jut­ tatták

kifejezésre

hatalomba

helyezését.

Koppány legyőzésével István hátat fordí­ tott a k o r á b b i szokásoknak. A p o g á n y szo­ kásjog tagadásával u r a l o m h o z j u t o t t István számára szükséges volt egy újfajta legiti­ máció, amit a k o r o n á z á s biztosított. A ko­ ronázás a h a t a l m a t gyakorló dinasztiák, il­ letve a k o r o n á z á s b a n részesülő személyek számára minőségi

különbséget jelentett.

A koronázás szertartása, amely a p ü s p ö k k é szentelés szertartásából n ő t t ki, a keresz­ tény uralkodó Istentől k a p o t t (Dei gratia) hatalmát hivatott kifejezni. A koronázással az uralkodó egyházi személlyé is (rex et sacerdos) válik, ezáltal a szertartás kihang­ súlyozza a király kiemelt szerepét a laikus világgal s z e m b e n . Az ó t e s t a m e n t u m i ere­ detű rex et sacerdos g o n d o l a t helyet kapott III. O t t ó császár és II. Szilveszter pápa új birodalomszervező elképzeléseiben (Renovatio imperii) is. A bizánci gyakorlat sze­ rint császár és a p á t r i á r k a viszonyában az előbbié volt a m e g h a t á r o z ó szerep. A bi­ zánci

szellemiség

jegyében

nevelkedett

III. O t t ó (998-1002) tettei azt sugallják, hogy h a s o n l ó elképzelés lebeghetett a sze­ me előtt. N e m véletlen, hogy 998-ban n e ­ velőjét, II. Szilveszter p á p á t segítette Szent Péter t r ó n u s á r a . E n n e k t ü k r é b e n értelmét veszti az a kérdés, amely oly sokszor felme­ rült a magyar t ö r t é n e t t u d o m á n y b a n , hogy István a császártól vagy a pápától kapta-e koronáját. A válasz csak az lehet: m i n d k e t ­ tőtől, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az 1000. év második felét III. O t t ó R ó m á b a n töltötte. T u d t a nélkül a pápa aligha csele­ kedett. A k o r o n á z á s a korabeli felfogás sze­ rint lényegében az u r a l o m nemzetközi elis­ merését jelentette, a pápa és a császár egy­ aránt a keresztény világ m e g h a t á r o z ó poli­ tikai tényezője volt. Az első ezredfordulón

ráadásul olyan kivételes helyzet állt elő, hogy nemcsak a római pápa és a n é m e t - r ó ­ mai császár, h a n e m a két császár viszonya is h a r m o n i k u s volt. István koronázása te­ hát hatalmának teljes nemzetközi elisme­ rését jelentette. „Koronát és áldást nyert" (coronam et benedictionem accepit) - ahogy a korabeli forrás mondja. Ebből a szem­ pontból másodlagos, hogy m i k o r és mi­ lyen koronával történt a koronázás. El­ sődlegesnek az egyházi felkenés tekint­ hető, amelynek n e m volt szükségszerű velejárója az ajándék k o r o n a sem. N e m tudjuk, hogy II. Szilveszter valóban kül­ dött-e koronát Istvánnak, vagy csak jóvá­ hagyását (áldás = benedictio) adta a koro­ názás szertartásának lefolytatásához. Min­ denesetre ez utóbbi volt a lényeg. A magyar k o r o n á r ó l régóta tudjuk, hogy két részből áll. Az alsó, görög fel­ iratos rész (corona graeca) 11. századi bizánci m u n k a , a lemezek Krisztust, hat szentet, a világi személyek közül VII. (Dukasz) Mihály bizánci császárt, fiát, Konstantint és I. Géza magyar királyt ábrázolják. A corona latina, azaz a felső

A

német

országalma

ISTVÁN KIRÁLY H A T A L M Á N A K A L A P J A I

A

koronázási palást

rész lemezei ismeretlen rendeltetésű tárgyról | származnak. A két rész összeil­ lesztésére legvalószínűbben III. Béla idején (1172-1196) került sor. Bizonyosan István kori az eredetileg miseruhának készült ko­ ronázási palást, amelyet István és Gizella

Koronázási rend (ordo) Az uralkodó királyi méltósággal való felruházásának ceremóniája, amely a püspökszentelés rendjéből nőtt ki. Emiatt a kora közép korban az uralkodó rex et sacerdos volt egy személyben. Ezt az értelmezést a gregorián felfogás tagadta. A középkor folyamán a szertartás egyre inkább világi jelleget öltött, de a szertartás egyházi keretei továbbra is megmaradtak. Európában többfajta koronázási rend volt szokásban, Györffy György feltételezése szerint István királyt a mainzi szertartásrend szerint koronázták meg.

készíttettek, feltehetőleg Regensburgban. Koronázási palástként a 12. századtól hasz nálták. A jelenleg ismert országalma An jou-kori, azaz a 14. században készült, a m i n t ezt a rajta látható címer egyértel m ű e n bizonyítja. Bár a paláston István áb rázolása jelzi, hogy egy országalma István tulajdonában is volt. A jogar fejében lévő hegyikristály g ö m b m i n d e n bizonnyal II. Henrik ajándékaként került Istvánhoz, a foglalat és a szár készítése a 12. századnál nem későbbi. A koronázási jelvények közt található kard 16. századi velencei m u n ka, amelyről nem tudható, hogy mikor lett a koronázási jelvényegyüttes tagja. Ugyan akkor bizonyos, István idejében is tartozott

Nemzetközi

megerősítés:

házasság

és

koronázás

A koronázási kellékek közül n e m c s a k a ko ronáról, h a n e m a többi tárgyról sincse nek pontos ismereteink. István lándzsájá kard a koronázási szertartás szimboli­ A koronázás ideje sem meg

Ez a palást bizonyosan

szerepelhetett az ezredévi k o r o n á z á

kus kellékeihez. határozható

ról a koronázási palást ábrázolása alapján tudunk.

pontosan:

az 1000. év karácsonyát és az 1001. év elejét is említik. Mivel az évkezdet a k ö z é p k o r b a n n e m jelentette feltétlenül január elsejét, a két adat mindegyike szól­

son, hiszen

1031-ben került

István és Gizella ajándéka ként

a

fehérvári

egyház

ba. Ezért lehetséges, hogy a koronázás 30. évfor dulójára készült. Egye

hat az 1000. év karácsonyáról. A p á p á h o z

dül

küldött követek történetét a 12. század leg­

gömbje származtatha

a

jogar

kristály

elején íródott úgynevezett Hartvik-legen-

tó a 11. század elejéről,

da meglehetősen kiszínezi. A pápa látomá­

mivel a korszakban két

sa és szavai, amely szerint István számára

helyen is fellelhető ha

koronát és apostoli kettős keresztet küldött,

sonló; az egyik II. H e n

csak Hartvik p ü s p ö k legendájában olvasha­

rik ólombulláján, a má

tó, de sem a nagyobb, sem a kisebb István­

sik pedig III. Rudolf b u r

legenda n e m tartalmazza. A koronázással

g u n d király pecsétjén ma

kapcsolatos felfogás n e m az ezredforduló,

r a d t fenn. A legújabb kuta

h a n e m Kálmán király (1095-1116) udva­

tások szerint (Tóth Endre)

rának gondolkodásmódját tükrözi. Emiatt

e tárgy II. Henrik ajándéka

a Hartvik-legenda koronázás történetének

ként került a magyar király tu

István korára nézve nincs forrásértéke.

lajdonába. A koronázást köve

A

koronázás

rendjéről

(ordo)

sajnos

nincs biztos t u d o m á s u n k , Györffy György a mainzi ordo adaptálását csak vélelmezi.

tően presztízscélokat szolgáltak az István király által veretett re gia civitas feliratú érmék.

nem A

jogar

kristálygömbje

ISTVÁN

KIRÁLY H A T A L M Á N A K A L A P J A I

Beilleszkedés Európába A külső veszély, amely nyugat felől fenyegetett, Géza fejedelem uralma I. Mieszko és fia, Vitéz

idején elhárult a magyarok feje fö­

redfordulón uralkodó III. O t t ó császár (998-1002)

mindenekelőtt a keresztény

hittérítést szorgalmazta keleti szomszédai

Boleszláv szobra a poznani

lül. István király uralkodása alatt sem kel­

felé, expanzív célok nélkül. Az őt követő

dóm

lett hosszú ideig ezzel számolni. Az ez-

II. H e n r i k (1002-1024) birodalomépítése

királyi

kápolnájában

nagyon is valóságos terjeszkedési politiká­ ra váltott: a III. O t t ó által képviselt „renovatio imperii Romanorum" (a Római Biro­ dalom

megújítása)

helyett

a

„renovatio

regni Francorum" (a frankok királyságának megújítása) megvalósítását tűzte ki célul. Expanzív törekvéseit a lengyel Piast-fejedelmek azonnal megtapasztalták. István azonban sógora volt H e n r i k n e k , emiatt Henrik másként kezelte Magyarországot, önállóságát n e m fenyegette. A rokonság azt is jelentette, hogy H e n r i k császár Ist­ vántól támogatást k a p o t t cseh és lengyel hadakozásai során, a m i lengyel-magyar vi­ szályt eredményezett. Emiatt talált kedve­ ző fogadtatásra lengyel földön a gyulák nemzetségéből származó, István b ö r t ö n é ­ ből kiszabadult Prokuj. Ezeknek az esemé­ nyeknek a sorába illeszthető Boleszláv be­ törése a K á r p á t - m e d e n c é b e , és a D u n á i g való előrenyomulása

1014-ben, a h o n n é t

Ostarrichi grófjának és a magyar királynak összehangolt h a d m ű v e l e t e szorította ki. A konfliktus az 1018. évi bautzeni békével ért véget, amely II. Henrik császár és Bo­ leszláv között köttetett, ebben Magyaror­ szág csak mellékszereplő volt. István király uralkodása első évtizedé­ ben kerülhetett sor fiatalabb leánytestvé­ reinek házasságkötésére. Aba Sámuelnek a rokonságba kerülése belpolitikai jelentő­ ségű volt. Az Orseolo O t t ó velencei dózséval (1009-1026) létesített szövetség n e m ­ csak a magyar királynak, h a n e m a bizánci uralom alatt meglehetős önállósággal fel­ ruházott dózsénak is fontos lehetett. A Bi-

Beilleszkedés

Európába

zánci Császársággal való e g y ü t t m ű k ö d é s ­ ről

tanúskodik,

hogy

István

1018-ban

csatlakozott II. Bazileiosz bolgárok elleni hadjáratához,

amelynek

eredményeként

a bolgár területek teljes egészében bizánci fennhatóság alá kerültek. Meglehet, ebben az időben törtek be a besenyők Erdélybe, amelyről csak István nagyobb legendája tesz említést - év megjelölése nélkül. Az ese­ tet a legenda a király álombéli látomásához kapcsolja, amelynek a t á m a d á s sikeres viszszaverése k ö s z ö n h e t ő . A bizánci-bolgár h á b o r ú lezárulta után Magyarország közvetlenül a Bizánci Csá­ szársággal lett határos, e n n e k következtében a D u n a vonalán biztonságossá vált a közle­ kedés. A Szentföldre utazó zarándokok közt népszerűvé tette a magyarországi útvonalat, mert a legrövidebb szárazföldi út a Duna völgyében vezetett.

A zarándokok növek­

vő száma bekapcsolta Magyarországot az európai „forgalomba", és tudatosíthatta az új keresztény ország létét. Amikor arról be­ szélünk, hogy István király „megnyitotta" a z a r á n d o k u t a t , az lényegében a biztonságos

közlekedést jelentette: a korabeli szintű köz­

II. Bazileosz bizánci császár

biztonságot és az élelemhez jutás lehető­

hadi öltözetben. A kép alján

ségét. A magyarországi útvonalról tudtak Európa nyugati felében, amint erről egy A

német császári

korona

francia szerzetes (Rodulf Glaber) leírásából értesülünk. Tulajdonképpen ekkor kezdő­ dött Magyarország közvetí­ tő, híd szerepe, ami egy fontos információs csator­ nát is létrehozott. Közvetett utalás van arra, hogy István király Jeruzsálemben és Ró­ mában zarándokházat - az­ az szálláshelyet - létesített az odaérkező zarándokok számára. Ez azt sejteti, hogy a két várost felkereső za­ rándokok között már ekkor magyarok is voltak.

földre borulva a leigázott bolgárok.

Miniatúra,

11. század eleje

I S T V Á N KIRÁLY H A T A L M Á N A K A L A P J A I

Dux Ruizorum Imre herceg titulusa, amelyet német forrás (Hildesheimi Évkönyv) tartott fenn. A Ruiz a Rusz szó korabeli német alakja, minden bizonnyal varég-rusz harcosok jelenlétére utal, akikre a nyugati határvédelem megerősítése szempontjából lehetett szükség.

Imre

A száli frank uralkodók családfája. A trónon II. Konrád. Miniatúra, 1125 körül

Az északkeleti szomszédságban keletke zett krónika feljegyezte, hogy István király békés viszonyban volt a kijevi nagyfejede lemmel, Vlagyimirral. Ennek alapja az le

herceg arcképe

a

koronázási paláston

hetett, hogy u n o k a t e s t v é r e , Szár László a Kijevi Ruszból h o z o t t feleséget m a g á n a k , illetve Vlagyimir egyik fiának m a g y a r fele­ sége volt. Arról is t u d u n k , hogy a kijevi Barlangkolostorban, illetve egyes fejedel­ m e k szolgálatában m a g y a r területről szár­ m a z ó szerzetesek b u k k a n t a k fel. II. H e n r i k e t a száli frank II. K o n r á d (1024-1039) követte a t r ó n o n . Ezzel új csá­ szári dinasztia jelent m e g a színen. Őt n e m kötötte rokonság egyik keleti szomszédjá­ hoz sem, így terjeszkedő szándéka a magyar királyságot is elérte. K o n r á d uralkodásának magyar s z e m p o n t b ó l kellemetlen vonásai m á r 1026-ban m e g m u t a t k o z t a k , a m i k o r Orseolo O t t ó dózsénak m e n e k ü l n i e kellett Velencéből. Fia, Péter István u d v a r á b a n lelt menedékre. T o v á b b növelte a feszültséget, hogy a bajor hercegség élére K o n r á d császár fia került. A határ m e n t i villongások által előidézett bizalmatlanság m i a t t István ki­ rály n e m engedte be az országba a strasbourgi p ü s p ö k ö t , a m i további feszültséggel járt. Valószínűleg a v á r h a t ó t á m a d á s r a ké­ szülve telepített a magyar király varég-rusz harcosokat a nyugati gyepű vidékére, s irá-

Beilleszkedés

nyitásukat Imre hercegre bízta. Innét szár­ mazhatott Imrének a német forrásokban fennmaradt dux Ruizorum címe. Az 1030-ban támadó német császári ha­ dakat István király serege a felperzselt föld taktikáját alkalmazva legyőzte. A nyugati gyepük kapuin átengedve a német sereget magyar területen kiéheztették, majd ellen­ támadással kiűzték az országból. A német források közül Wipo német történetíró, aki Konrád császár életrajzát is megírta, kiseb­ bíteni próbálta a vereséget. Az Altaichi Év­ könyv viszont tudtul adja, hogy István sere­ ge Bécsig üldözte a visszavonulókat. Min-

Európába

denütt említik az erdőket, a folyókat és az éhezést mint a vereség okát. Ami bizo­ nyosan jelentős volt, hiszen Konrád nem kísérletezett többé a magyarok alávetésével.

Európa

az ezredfordulón

Orseolo Ottó Velencei dózse (1008-1026), Szent István király sógora. Az Orseolók a 10-11. században négy dózsét adtak a városnak, de az örökletes hatalmat kiépíteni akaró családot 1023-ban a velenceiek elkergették. Ekkor került Szent István nővére gyermekeivel, Péter nevű fiával és ismeretlen nevü leányával együtt a magyar királyi udvarba.

István király országa Az államszervezés koncepciója: az Intelmek • 44 Az egyházszervezet kiépítése • 50 A világi igazgatás megszervezése: a vármegyék és a királyi udvar • 57 Új eszközök az államszervezés szolgálatában: az írásbeliség • 65

ISTVÁN KIRÁLY O R S Z Á G A

Az államszervezés koncepciója: az Intelmek A z Intelmeket sokáig n e m t u d t á k meg-

I. István és Imre herceg.

gondoljuk, amelyben István király össze­

felelően értelmezni. Többnyire Ist-

foglalja az ország k o r m á n y z á s á r ó l kialakí­

ván király törvényeihez sorolták,

tott véleményét. A mű hangvétele olyan

mivel p o n t o k b a szedve közvetít bizonyos

személyes, hogy felmerült: m a g a a király is

kívánalmakat. Később azonosították azzal

írhatta. Ezt a z o n b a n kizárhatjuk, mivel

az erkölcstanító könyvvel, amelyről m i n d

ebben a k o r b a n ez n e m volt szokásban,

István nagyobbik legendája, m i n d I m r e le­

és kétséges, hogy a g r a m m a t i k á r a oktatás

gendája megemlékezik. Ez utóbbit tovább­

jelenthetett-e a n n y i t István király gyer­

Miniatúra a T h u r ó c z y -

ra is fenntartva Szűcs Jenő elemzése nyo­

mekéveiben, h o g y képes lett v o l n a leje­

k r ó n i k á b a n , 1488

m á n m a m á r államelméleti m u n k á n a k

gyezni e sorokat. Az é r t e l m i szerzőség és az írásba foglaló klerikus s z á m á r a a d o t t inst­ rukciók a z o n b a n b i z o n y o s a k . A mű tíz fejezetéből az első h á r o m az egy­ házzal, p o n t o s a b b a n i n k á b b a főpapokkal foglalkozik. A negyedik-hetedik fejezet a ki­ rályi h a t a l o m és a világi szféra emberei közti kapcsolatokat tárgyalja. Az utolsó h á r o m pedig a keresztény király uralkodásra való alkalmasságát emeli ki. Az első rész rokonít­ ható a kora középkori N y u g a t - E u r ó p á b a n gyakori királytükrökkel, amelyek a királyi erényekkel foglalkoznak. A középső négy a kormányzás gondjait ecseteli, az utolsó há­ r o m fejezet pedig morális kérdéseket feszeget. Az

Intelmek

tartalmilag

államelméleti

m u n k a , műfaját tekintve királytükör, amely ugyanakkor a sajátos 11. század eleji ma­ gyar viszonyokat is mutatja. Elméleti szin­ ten visszatükrözi a k o r közgondolkodását, az egyház szerepének fontosságát (például helyzetének

megszilárdításáról,

valamint

a f ő p a p o k n a k kijáró tiszteletről), amelyre visszautal a törvények t ö b b passzusa is (pél­ dául az egyházi javak állapotáról, a papok munkájáról, az egyháziak igazságszolgálta­ tási privilégiumáról stb.), jelezvén, hogy nemcsak elvi megfogalmazásról van szó, ha­ n e m a királyi intézkedések is ebbe az irányba hatottak. Az Intelmek utolsó h á r o m passzusa valóban az, a m i n e k címe mutatja: erkölcs­ tanító könyvecske, de nagyon is k o n k r é t ta-

Az

államszervezés

koncepciója:

az

Intelmek

I. István Intelmei a Thuróczi-kódexben

A 15. század végén keletkezett, és mint István király első törvényét tartotta fenn az Intelmek szövegét, és ennek megfelelően közlik a Corpus Iuris kiadásai is. István Nagylegendája alapján a 20. század elején különítette el a kutatás az Intelmeket a törvények szövegétől (Závodszky Levente, Deér József)Valódi jelentőségét Szűcs Jenő állapította meg az 1970-es években.

nácsokat ad az ország kormányzásáról, a ki­ rályi tanács összetételéről, az ispánokkal való kapcsolatról, az uralkodónak az igazságszol­ gáltatásban betöltött szerepéről. Mindhá­ r o m fejezet ugyanazt a toleranciát sugallja, amit a nevezetes hatodik passzus a vendé­ gekről. Feltétlenül figyelembe kell venni, hogy az itt emlegetett vendégek mindegyike a királyi udvar - többek között a királyi ta­ nács, illetve közvetlenül a királyt szolgáló harcosok - közegébe tagolódott be. Belőlük és a hazai előkelőkből formálta István azt az udvari elitet, akikre az ország kormányzásá­ ban támaszkodott. A kormányzó elit, amely minden bizonnyal m u t a t kontinuitást a ko­ rábbi fejedelmi kísérettel is, István hatal­ m á n a k fontos támasza volt. A pannonhalmi oklevélben említett „németek" például egy átszervezett hadseregre utal, ami n e m ellen­ tétes a korábbi gyakorlattal, hiszen a fejedel­ mi különhatalmat biztosító kíséret más­ kor és másutt is mindig „idegenekből", azaz a vérségi közösségen kívülről jöttékből (is)

állt. A helyi előkelők (egykori törzsfők vagy nemzetségfők leszármazottai) közül azok­ nak jutott hely István kormányzatában, akik elfogadták az új kereteket. Aba Sámuel és Vazul példája, akinek egyik fia még a 11. század közepén is pogány volt, azt m u ­ tatja, hogy István király megelégedhetett a lojalitással, még saját rokonságán belül is. A királyhűség fejében megelégedett a keresz­ ténység külsőségeinek elfogadásával. Az Intelmek legismertebb passzusa a ha­ todik, amely tartalmazza a gyakran idézett részt: „... az egy nyelvű és egy szokás sze­ rint élő királyság gyenge és töré ke ny..." . A korabeli Európában valóban szokatlan és nagyon a mai ember megfogalmazására emlékeztető - ez a toleranciát megfogal­ m a z ó hang. Az átgondolt és a követett m e t ó d u s a sztyeppéi népek felfogásának maradványa lehet, ahol a katonai szer­ vezetben való együttműködéshez képest az eltérő szokások nem - vagy csak kevésbé voltak fontosak.

ISTVÁN

KIRÁLY O R S Z Á G A

Szent István király intelmei Imre herceghez (1010 körül) Mivel megértem s mélyen átérzem, hogy amit csak Isten akarata megteremtett s nyilvánvaló eleve elrendelése el rendezett mind a kiterjedt égboltozaton, mind az egybe függő földi tájakon, azt törvény élteti s tartja fenn, s mivel látom, hogy mindazt, amit Isten kegyelme bőséggel adott az élet előnyére és méltóságára, tudniillik királyságokat, konzulságokat, hercegségeket, ispánságokat, főpapságo kat s más méltóságokat, részben isteni parancsok és ren deletek, részben világiak, valamint a nemesek meg az éle medett korúak tanácsai és javaslatai kormányozzák, védik, osztják fel és egyesítik, s mivel bizonyosan tudom, hogy minden renden valók a föld bármely részén, bármilyen méltóságot viseljenek, nemcsak kíséretüknek, híveiknek, szolgáiknak parancsolnak, tanácsolnak, javasolnak, hanem fiaiknak is, úgy hát én sem restellem, szerelmetes fiam, hogy neked még életemben tanulságokat, parancso kat, tanácsokat, javaslatokat adjak, hogy velük mind a ma gad, mind alattvalóid életmódját ékesítsed, ha majd a leg főbb hatalom engedélyével utánam uralkodni fogsz. Illik pedig, hogy odaadó figyelemmel hallgatván eszedbe vésd apád parancsait, az isteni bölcsesség intelme szerint, mely Salamon szájából szól: „Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását!... [Hallgasd hát meg, fiam, fogadd el szavaimat,] akkor nagy lesz száma élted éveinek." Ebből a mondásból tehát észbe veheted, ha azt, amit atyai gyöngédséggel parancsolok, megveted - távol legyen! -, nem szívelnek többé sem Isten, sem az emberek. De hall jad az engedetlen parancsszegők esetét és vesztét. Ádám ugyanis, kit az isteni alkotó, valamennyi létező teremtője a maga hasonlatosságára formált, s minden méltóság örö kösévé tett, széttörte a parancsok bilincsét, s nyomban el vesztette a magas méltóságokat meg a paradicsombéli la kást. Isten régi, kiválasztott s kivált kedvelt népe is, amiért szétszaggatta a törvények Isten ujjával kötözött kötelékét, különb-különbféleképpen pusztult el: részben ugyanis a föld nyelte el, részben tüz emésztette, részint egymást koncolta fel. Salamon fia is, félrevetve apja békéltető sza vait, gőgjében pöffeszkedve kardcsapásokkal fenyegette a népet apja ostorsuhintásai helyett, ezért sok rosszat tűrt el országában, végül is kivetették onnan. Hogy ez véled ne történjék, fogadj szót, fiam; gyermek vagy, gazdagságban született kis cselédem, puha párnák lakója, minden gyö nyörűségben dédelgetve és nevelve, nem tapasztaltad

a hadjáratok fáradalmait s a különféle népek támadásait, melyekben én szinte egész életemet lemorzsoltam. Itt az idő, hogy többé ne puha kásával étesselek, az téged csak puhánnyá és finnyássá tehet, ez pedig a férfiasság elvesztegetése s a bűnök csiholója és a törvények megvetése; hanem itassanak meg olyan fanyar borral, mely értelmedet tanításomra figyelmessé teszi. Ezeket előrebocsátván térjünk a tárgyra. Fejezetekre osztás A katolikus hit megőrzéséről Az egyházi rend becsben tartásáról A főpapoknak kijáró tiszteletről A főemberek és vitézek tiszteletéről Az igaz ítélet és türelem gyakorlásáról A vendégek befogadásáról és gyámolításáról A tanács súlyáról A fiak kövessék az elődöket Az imádság megtartásáról A kegyességről és irgalmasságról, valamint a többi erényről I. A katolikus hit megőrzéséről Minthogy a királyi méltóság rangját csakis a hívők és a katolikus hitet vallók nyerhetik el, ezért parancsainkban a szent hitet tesszük az első helyre. Ha a királyi koronát meg akarod becsülni, legelőször azt hagyom meg, taná csolom, illetve javaslom és sugallom, kedves fiam, hogy a katolikus és apostoli hitet akkora buzgalommal és éber séggel őrizd, hogy minden Istentől rendelt alattvalódnak példát mutass, s valamennyi egyházi személy méltán ne vezzen igaz keresztény hitvallású férfinak; enélkül bizony, tudd meg, sem kereszténynek, sem az egyház fiának nem mondanak. Akik ugyanis hamisat hisznek, vagy a hitet jó cselekedetekkel teljessé nem teszik, fel nem ékesítik, minthogy a hit tettek híján meghal, sem itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök uradalomban vagy koronában nem lesz részük. Ám ha a hit pajzsát tartod, rajtad az üd vösség sisakja is. Mert e lelki fegyverekben szabálysze rűen harcolhatsz láthatatlan és látható ellenségeid ellen. Hiszen az apostol ezt mondja: „Csak az nyeri el a babérko-

Az

államszervezés

szorút, aki szabályszerűen küzd." A hit tehát, melyről be­ szélek, a következő: higgy erősen a mindenható Atyaisten­ ben, minden teremtmény teremtőjében, és az ő egyszülött fiában, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban, kit az angyal meghirdetett, ki Szűz Máriától született, az egész világ üd­ vösségéért a keresztfán szenvedett, és a Szentlélekben, ki szólt a próféták s az apostolok, valamint az evangélisták szavával, mint egyetlen tökéletes, oszthatatlan, szeplőte­ len istenségben, a kétely hozzád ne férjen. „Ez a katolikus hit, melyben - miként Atanáz mondja - ha akárki híven és erősen nem hisz, semmiképp sem üdvözül." Ha valamikor uralmad alatt akadnának olyanok - távol legyen! -, kik az így egységbe fűzött Szentháromságot megosztani vagy ki­ sebbíteni, vagy nagyobbítani próbálják, tudd meg: az eret­ nekség fejének szolgái azok, és nem a szentegyház fiai. Az ilyeneket pedig ne gyámolítsd, ne védelmezd, hogy magad is ellenségnek és bosszulónak ne mutatkozz. Mert az efféle emberek a szentegyház népét nyomorultul meg­ rontják és szétszórják. Hogy ez ne történjék meg, különös gondod legyen.

II. Az egyházi rend becsben tartásáról A királyi palotában a hit után az egyház foglalja el a máso­ dik helyet, az egyház, melynek első ízben a mi fejünk, tud­ niillik Krisztus vetette el magját, majd az ő tagjai, vagyis az apostolok és szent atyák ültették át, meggyökereztették erősen, s elterjesztették az egész földkerekségen. És ám­ bár mindig hajt új sarjat, más helyeken mégis mintegy régi­ nek tartják; itt viszont, kedves fiam, a mi birodalmunkban eddig még mint ifjú, friss hajtást prédikálják. Épp ezért kí­ ván meg szemfülesebb s szembetűnőbb őröket, nehogy a jó, amivel az isteni kegyelem bennünket mérhetetlen ir­ galmában érdemtelenül elárasztott, tunyaságod és restsé­ ged, valamint hanyagságod miatt megromoljék s megsem­ misüljön. Mert aki a szent egyház méltóságát csorbítja vagy csúfítja, azon munkál, hogy Krisztus testét csonkítsa. Hiszen maga az Úr mondta Péternek, akit a szentegyház őrzőjévé és felügyelőjévé emelt: „Péter vagy, erre a sziklá­ ra építem házamat." Ő ugyanis önmagát nevezte kősziklá­ nak, s nem ám fából vagy kőből épült egyházról beszélt, hanem az újonnan nyert tömeget, a kiválasztott népet, Isten nyáját, mely hitben kioktatott, keresztségben meg­ mosatott, kenettel olajoztatott, hívta a saját magára épült szentegyháznak. Ha valaki lázában e szentegyház tagjait vagy kicsinyeit megbotránkoztatja, az evangélium tanítása

koncepciója: az Intelmek

szerint méltó arra, hogy malomkövet kössenek a nyakára és a tenger mélységébe vessék, azaz a hatalom méltósá­ gából kivetik, és az igazak egyházán kívül marad a világi nyomorúságban, mint valami pogány és vámos. Így hát, fiam, napról napra virágzó szorgalommal kell őrködnöd a szentegyházon, hogy inkább gyarapodjék, mintsem fogyatkozzék. Azért is nevezték az első királyokat nagysá­ gosnak, mert az egyházat nagyobbították. Te is ezt tegyed, hogy koronád híresebb, életed boldogabb és hosszabb legyen.

III. A főpapoknak kijáró tiszteletről A királyi trón ékessége a főpapoknak rendje, ezért a királyi méltóságban ők kerülnek a harmadik helyre, kedves fiam, ők legyenek főembereid, úgy vigyázz a főpapokra, mint a szemed világára. Ha ők jóindulatúak véled, ellenségtől nem kell félned. Hiszen ha ők megbecsülnek, bátran fog­ hatsz mindenhez, imádságuk ajánl téged a mindenható Istennek. Őket állította ugyanis Isten őrül az Isten népe fölé, és őket tette meg a lelkek felvigyázóivá, valamint az egész egyházi méltóság és isteni szentség részeseivé és osztóivá. Mert nélkülük királyok nem is állítatnak, nem is országolnak. Az ő közbenjárásukra törlik el a vétkezők vétkeit. Ha irántuk az igazi szeretetet tanúsítod, magad is kétségkívül megjobbítod, országodat is tisztességgel igazítod. Mert az ő kezükbe van lerakva a bűnből oldás és bűnbe kötés hatalma. Mert Isten megegyezett velük örök szövetségben, és elkülönítette őket az emberektől, a maga nevében és szentségében osztozott velük, és az istenes Dávid király szavával megtiltotta, hogy az emberi világ gáncsolja őket: „Fölkentjeimet ne érintsé­ tek!" Az illeti meg ugyanis Isten felkentjeit, ki az isteni és kánoni végzéssel szembeszállva a szent renden való férfiakat hamis vádaskodásokkal mocskolja és a nyilvá­ nosság elé hurcolja. Teljességgel megtiltom, fiam, hogy így cselekedj, ha boldogan akarsz élni, királyságod meg­ becsülni, mert az ilyen dolgok sértik Istent elsősorban. Ha esetleg valamelyik azok közül, akikről szó van, kárhoz­ tatásra méltó vétekbe esik - távol legyen! -, figyelmeztesd háromszor, négyszer is négyszemközt az evangélium tanítása szerint. Ha akkor intelmeidet nem hallgatja meg, nyilvánosan kell megfeddni a következők alapján: Ha rád nem hallgat, jelentsd az egyháznak. Mert ha e rendet megtartod, dicső koronádat teljességgel felmagasztalod.

ISTVÁN

KIRÁLY O R S Z Á G A

IV. A főemberek és vitézek tiszteletéről Az uralom negyedik dísze a főemberek, ispánok, vitézek hűsége, erőssége, serénysége, szívessége és bizalma. Mert ők országod védőfalai, a gyengék oltalmazói, az el­ lenség pusztítói, a határok gyarapítói. Legyenek ők, fiam, atyáid és testvéreid, közülük bizony senkit se hajts szolga­ ságba, senkit se nevezz szolgának. Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlöl­ ség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis alázat, semmi sem ta­ szít le, csakis a gőg és a gyűlölség. Ha békeszerető leszel, királynak és király fiának mondanak, és minden vitéz sze­ retni fog; ha haraggal, gőgösen, gyűlölködve, békétlenül kevélykedsz az ispánok és főemberek fölött, a vitézek ere­ je bizonnyal homályba borítja a királyi méltóságot, és má­ sokra száll királyságod. Ettől óvakodva az erényed szabta mértékkel irányítsd az ispánok életét, hogy vonzalmaddal felövezve a királyi méltósághoz mindig háborítatlanul ragaszkodjanak, hogy uralkodásod minden tekintetben békés legyen.

V. Az igazi itélet és a türelem gyakorlásáról A türelem és az igazi ítélet gyakorlása a királyi korona

olyasvalami kerül eléd, amelyben ítéletet hozni méltósá­ goddal összefér, türelemmel, irgalommal, esküdözés nélkül ítélkezz, így lesz majd koronád dicséretes és ékes. VI. A vendégek befogadásáról és gyámolításáról A vendégek és jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy ma­ gasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy kü­ lönb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől el­ rettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit épí­ tettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák.

ötödik cifrázása. Dávid király és próféta mondja: ítéletedet, Isten, bízd a királyra. És ugyanő másutt: Király vagy, az igazságosságot szereted. A türelemről így beszél Pál apostol: „tanúsítsatok mindenki iránt türelmet." És az Úr az evangéliumban: „Ha (türelem­ mel) kitartotok, megmentitek lelketeket." Ehhez tartsd ma­ gad, fiam: ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igazi ítéletet; ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy. Valahányszor, kedves fiam, ítéletet érdemlő ügy kerül eléd vagy valamely főbenjáró bűn vád­ lottja, türelmetlenül ne viselkedjél, esküvel se erősködjél, hogy megbünteted; bizony ez ingatag lenne és mulandó, mert a bolond fogadalmat megszegi az ember; és ne is ítélkezz te magad, nehogy királyi méltóságodban a hitvány ügyben forgolódva folt essék, hanem az efféle ügyet in­ kább bírákhoz utasítsd, az ő megbízatásuk, hogy a törvény szerint döntsenek. Óvakodj bírónak lenni, ám örülj király­ nak lenni s neveztetni. A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak. Ha pedig egyszer

VII. A tanács súlyáról A királyi emelvényen a tanács a hetedik helyre tart igényt. A tanács állít királyokat, dönt el királyi sorsokat, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, győzelmeket ő arat, kerget támadó hadat, behívja a barátokat, városokat ő rakat, és ő ront le ellenséges várakat. Minthogy pedig a tanács­ nak ekkora haszna van, ostoba, pöffeszkedő és közép­ szerű emberekből összeállítani, én úgy vélem, mit sem ér; hanem a tekintélyesebbek és a jobbak, a bölcsebbek és a legmegbecsültebb vének ajkán formálódjék és csiszolódjék. Ezért, fiam, az ifjakkal és a kevésbé böl­ csekkel ne tanácskozz, ne is kérj tőlük tanácsot, csak a gyűlés véneitől, kiknek koruk és bölcsességük miatt megfelel ez a feladat. Mert a királynak szóló tanács zárva legyen a bölcs szívbe, ne terjessze a bolondok szélessége. Ha ugyanis a bölcsekkel jársz, bölcs leszel, ha a bolondok­ kal forgolódsz, társul adod magad hozzájuk, szól a Szent­ lélek Salamon által: „Aki jár a bölcsekkel, bölcsek barátja lesz, nem a bolondokhoz lesz hasonlatos." És Dávid zengi:

Az

államszervezés

„Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy. A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra." Ezért hát ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének tanács­ ban. Egyébként az ifjakat mégsem kell teljesen kiűzni a tanácsból; ámde ahányszor velük tanácskozol, még ha életre való is az a tanács, mindig terjeszd az öregek elé, hogy minden cselekedetedet a bölcsesség mértékével mérhesd.

koncepciója:

az

Intelmek

nok gondolatban, az én szemeimnek ne adj kevélységet és a gonosz kívánságot távoztasd el tőlem, Uram. Vedd el tő­ lem a testnek kívánságait, és a tisztátalan és esztelen lélek­ nek ne adj engem, Uram." Ezzel az imádsággal fohászkod­ tak hát a régi királyok, te is ugyanezzel fohászkodj, hogy Isten minden vétked eltörlésére méltasson, hogy mindenki legyőzhetetlen királynak hívjon. Imádkozz azért is, hogy a tétlenséget, tunyaságot elkergesse tőled, megajándékoz­ zon az erények összességének segedelmével, s így legyőzhesd látható és láthatatlan ellenségeidet. Hogy valamennyi alattvalóddal együtt gondtalanul, ellenséges támadásoktól nem háborgatva, békében végezhesd életed pályáját.

VIII. A fiak kövessék az elődöket Őseink követése foglalja el a királyi méltóságban a nyolca­ dik helyet. A legnagyobb királyi ékesség, az én tudásom szerint, a királyelődök után járni, a szülőket utánozni. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elődei, az isteni törvényekre sem ügyel. Mert az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak. Aki atyjával szemben áll, Isten ellenségé­ nek áll. Mert minden engedetlen Istennel áll szemben. És az engedetlenség szelleme a korona virágait szórja szerte. Az engedetlenség valójában pestis az egész király­ ságban. Ezért, kedves fiam, apád rendeletei, vagyis az én rendeleteim mindig legyenek a szemed előtt, hogy szeren­ csédet mindenütt királyi gyeplő igazgassa. Az én szokásai­ mat pedig, melyekről látod, hogy a királyi méltósággal összeférnek, a kétkedés minden béklyója nélkül kövessed. Mert nehéz lesz megtartani e tájon királyságodat, ha szo­ kásban nem utánzód a korábban királykodó királyokat. Mely görög kormányozta a latinokat görög módra, avagy mely latin kormányozta a görögöket latin módra? Seme­ lyik. Ezért hát kövesd szokásaimat, a tieid közt kimagasló így leszel, s az idegenek dicséretére szert így teszel. IX. Az imádság megtartásáról Az imádság megtartása a királyi üdvösség legnagyobb já­ ruléka, ezért a királyi méltóság kilencedik regulájában pen­ dül meg. A folyamatos imádkozás; a bűnöktől megtisztulás és feloldozás. Te pedig, fiam, valahányszor Isten templo­ mához járulsz, hogy Istent imádd, Salamonnal, a király fiával, magad is király lévén, mindig mondjad: „Küldd le (Uram, a bölcsességet) szent egedből, dicsőséged trónjá­ tól, hogy munkámban velem legyen és segítsen, és így föl­ ismerjem, mi kedves a szemedben (minden időben)." És is­ mét: „Uram, Atyám, életemnek Istene, ne hagyj engem ál-

X. A kegyességről és az irgalmasságról, valamint a többi erényről Az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját, és a parancsok közt a tizedik. Mert az erények ura a Kirá­ lyok Királya, miként égi serege áll kereken tíz karból, úgy életed vitele kerekedjék ki tíz parancsból. Kell, hogy a ki­ rályt kegyesség s irgalmasság díszítse, de a többi erény is hassa át és ékesítse. Mert ha a királyt istentelenség és ke­ gyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsar­ noknak kell nevezni. Ennek okából hát, szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jövő reménysége, kérlek, meg­ parancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretet­ re támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságod­ hoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szom­ szédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az isteni intést: „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot." Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hata­ lomhoz. Azután légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess. Légy szemérmes, hogy elkerüld a bujaság minden bűzét, valamint a halál ösztönzőjét. Mindez, amit fentebb érintettünk, alkotja a királyi koronát, nélkülük sem itt nem tud senki uralkodni, sem az örök uradalomba bejutni. Amen.

I S T V Á N KIRÁLY O R S Z Á G A

Az egyházszervezet kiépítése Az egyház intézményi kereteit alkotó püspökségek zöme István idejében szerveződött meg, olyan ütemben, ahogyan az uralkodó kiterjesztette uralmát a Kárpát-medence egészére. Nyilvánvaló, hogy az egyházszervezet kiépítése csak a sa­ ját területen kezdődhetett el. Későbbi ha­ gyomány tíz püspökség alapítását kapcsol­ ja István király uralkodásához.

A drágakövekkel díszített Adalbert-kehely, 11. század

A koronázással egyidejűleg történt meg az önálló magyarországi egyháztartomány (érsekség) felállítása. A 10. század második felében mind Salzburg érseke, mind Passau püspöke igényt támasztott a formálódó­ ban lévő magyar egyház feletti jogható­ ságra. Ennek alapja Pannónia ténylege­ sen meglévő keresztény hagyománya, ahol a 9. század közepén Salzburg érseke több templomot is felszentelt. Passau püspöke, Piligrim pedig a 970-es években meginduló térítő tevékenységet kísérelte meg saját fenn-

Asztrik megérkezik a koronával Rómából. Dombormű A budapesti Szent István bazilika szentélyében látható Mayer Ede Jelenetek Szent István életéből című dombormű sorozata. A négy dombormű címe Szent István Koppány legyőzésére indul, Asztrik megérkezik a koronával Rómából, Pannonhalma meg alapítása, Szent István átadja az Intelmeket Szent Imrének.

hatósága alá vonni, ennek érdekében okle­ vél-hamisítással is megpróbálkozott. A Ma­ gyarországhoz földrajzilag közeli egyház­ megyékjogigénye ellenére a missziós terűlet ténylegesen a mainzi érsek laza fennhatósá­ ga alá tartozott. Az önálló egyháztartomány kialakítását a császár és H e n r i k bajor herceg is támogatta. Az önálló érseki t a r t o m á n y létrejöttéhez Adalbert korábbi tevékenysé­ ge, illetve tanítványainak az ezredforduló Magyarországán játszott aktív szerepe lé­ nyegesen hozzájárult, m i n t ahogy Adalbert gnieznói nyugvóhelye a lengyel érsekség felállítását segítette. A p á p a i u d v a r b a kül­ dött követek, illetve a m a g y a r egyház el­ ső főpapjai feltehetőleg Adalbert tanít­ ványai voltak. Esztergom első érsekéről, Domokosról, a nevén kívül s e m m i t sem tu­ dunk: neve a p a n n o n h a l m i adománylevél­ ben szerepel, m i n t Magyarország érseke. A következő érsekek: Radia - Sebestyén

Az

egyházszervezet

kiépítése

és Asztrik (Asrik) - Anasztáz voltak, a kü­

között, ahová a D u n á n hajózva érkezett

Az

lönböző

meg. Brúnó magyarországi tevékenysége

kiépítése

néven

szereplő

személyeket

Györffy György azonosította.

Leghosz-

szabb ideig Asztrik töltötte be ezt a pozí­

1007-1008 körülire tehető, mivel 1009-ben a porosz misszió során őt is megölték.

ciót (1007-től körülbelül 1036-ig), való­

Az esztergomi érseki t a r t o m á n y h o z tar­

színűleg érsek szavunk az ő nevéből

tozó első püspökségek székhelye Veszp­

származik.

Asztrik

1012-ben jelen

rém és Győr lehettek. A helyszínek

volt a bambergi székesegyház fel­

fontosságát

szentelésénél,

ja, hogy István a legyőzött Koppány

ami

szintén

Ist­

ván király és II. H e n r i k császár jó kap­ csolatáról árulkodik.

felnégyelt

közvetve

testéből a

alátámaszt­

hármat

ezekbe

központokba jutta­

püspökségek

tott. E h á r o m egyház­

1009. évi átszervezését

megye területe bizo­

Kristó Gyula összekap­

nyára „lefedte" István

A

egyházszervezet

csolta az Adalbert kö­

országának

réhez tartozó Quer-

rüli területét: Eszter­

1000 kö­

furti Brúnó térítőtevékenységével. Ró­

gom a Duna vonalától északra, Veszp­

la tudjuk, hogy a l l . század első év­

rém és Győr pedig a D u n á n t ú l egé­

tizedében többször is megfordult -

szét felölelte. 1009-ben, amikor az

és térített - Magyarország déli régiói­

egyházszervezet

ban, az úgynevezett fekete magyarok

sor a pécsi püspökség megalapítása-

bővítésére

került

Bronz

kereszt

11. század

Majsról,

ISTVÁN KIRÁLY O R S Z Á G A

Gellért (Gerhardus, 977 körül-1046) az előkelő velencei Morosini családból származott. Már gyermekkorában a 982-ben alapított San Giorgio Maggiore kolostorba került, mivel kisgyermekként súlyosan megbete­ gedett, és szülei a gyógyulás reményében Szent Györgynek ajánlot­ ták. Tanulmányai után a monostor perjelje lett, de 1018-ban a velencei belviszályok miatt megvált tisztségétől. A Szentföldre tervezett zarán­ dokútja során került Magyarországra, ahol előbb Imre herceg nevelője lett, majd a bakonybéli monostor szerzetese. 1030-ban az újonnan alapított csanádi egyházmegye élére került. 1046-ban a Vata-féle pogánylázadás során szenvedett vértanúhalált. Legendája szerint a Kelen hegyről - amely ma a nevét viseli - kocsijával együtt letaszí­ tották, majd megkövezték. 1083-ban László király avatta szentté. Gellért nevéhez fűződik a legkorábbi magyarországi teológiai iroda­ lom (Elmélkedés a három fiú himnuszáról). Nem zárható ki az sem (de nem is bizonyítható), hogy ő volt az Intelmek megfogalmazója.

val, a veszprémi és pécsi egyházmegyék ha­ tárát p o n t o s a n rögzíteni kellett. Ez a hiteles korabeli oklevél a h a r m a d i k legkorábbi helyszínen, Győrött íródott Azo pápai le­ gátus jelenlétében. Az egyházszervezet első bővítése azon­ ban m á r 1009-et megelőzően megtörtént. Az erdélyi Gyula legyőzése u t á n létesült az I.

István

teszi.

Gellértet püspökké

Jelenet Szent Gellért

életéből a M a g y a r A n j o u Legendáriumban

Gellért püspök Jelenet

Szent

halála. Gellért

életéből a M a g y a r A n j o u Legendáriumban

erdélyi egyházmegye. M i n t neve mutatja, n e m a székhelyéről kapta nevét, ami jelzi, hogy a k ö z p o n t gyaníthatóan n e m azonnal került Gyulafehérvárra. A helyzetet bonyo­ lítja a korábbi bizánci (görög) keresztény hagyomány. Az új püspökség pedig a római latin rítusú egyházi hierarchia része lett. Ist­ ván a latin egyházmegye felállításával bizo­ nyosan véget vetett a 950-es évek ó t a létező erdélyi görög püspökség m ű k ö d é s é n e k , és megpecsételődött az erdélyi görög p ü s p ö k sorsa is. Az átszervezés feltehetően konflik­ tusokkal járt, de nincs a d a t u n k róla. Az a bizonytalanság, amely az erdélyi Gyula fennhatósága alá tartozó területtel kapcso­ latban fennáll, vonatkozik a korai egyház­ megyére is. Valószínű, hogy e h h e z a korai szervezeti bővítéshez kell s o r o l n u n k az egri egyházmegye létrejöttét, amely az Abák te­ rületének egyházi kereteit t e r e m t e t t e meg. M i u t á n a szervezést itt n e m kísérte fegyve­ res konfliktus, a szervezésnek m é g köz­ vetett nyomaival sem találkozunk. A fenti körülményeket támasztja alá az egri egy­ házmegye területe, amely az erdélyi püs­ pökség szomszédságában északról délre, egészen a csanádi egyházmegyéig h ú z ó d o t t .

Az

egyházszervezet

kiépítése

Az 1009-ben bekövetkezett második szer­ vezeti bővítés nemcsak a már említett pécsi egyházmegye létrehozását jelentette. A pécsi egyházmegye keleti határai kiadják a kalo­ csai püspökség később ismert határvonalát. A két püspökség védőszentje (patrocíniuma) Szent Péter és Pál, amely párhuzamos alapítások esetében

másutt

is

előfordul.

Az új egyházmegyék jelentőségét növelte a pápai legátus jelenléte, akinek szerepe lehe­ tett abban, hogy az új püspöki székhelyek megfelelő ereklyéhez jussanak. N e m t u d u n k magyarázatot adni arra, miért n e m történt meg a kalocsai egyházmegye határainak írásbeli rögzítése. Kalocsa helyzete abból a szempontból is talányos, hogy hamarosan - feltehetőleg a l l . század második felében egy második érseki központtá vált. Adatok híján n e m meggyőző az a feltevés, mely sze­ rint a bizánci rítusú keresztény hagyomá­ nyok m i a t t került volna erre sor. Biztos datálás mutatja a csanádi egyház­ megye megszervezését 1030-ban, amely Aj­ tony leverését követően szerveződött meg. Ebben a térségben is voltak nyomai a bi­ zánci kereszténységnek. Ajtony központjá­

idején inkább missziós terület lehetett az

I. István és Gizella

ban, Marosváron görög rítusú m o n o s t o r

egri püspökség kötelékében. Erre utalhat

megalapítja

az

m ű k ö d ö t t , szerzeteseit a kiépülő latin egy­

a később is az egri püspökséghez tartozó

Péter

Pál-templomot.

házmegye püspöke n e m űzte el, h a n e m a

„zárványterület" a bihari és a csanádi egy­

püspöki székhelytől távolabb fekvő Orosz-

házmegyék között.

lámost jelölte ki számukra. A győztes had­ vezérről Csanád névre változtatott székhely első püspöke a velencei származású Gellért lett. Véleményünk szerint a görög rítust követő szerzetesekkel kapcsolatos döntés­ ben Gellért itáliai tapasztalatai is szerepet játszhattak, ahol a bizánci kapcsolatok fo­ lyamatosak voltak, és az egyházi hagyo­

és

Miniatúra a Krónikából,

óbudai

Képes 1358 után

István király a magyar egyházat sajátos magánegyházként

értelmezte.

szervezőtevékenységének

és

A

király

figyelmének

nyoma ebből következően nemcsak a püs­ pökségek létrejöttén, h a n e m az egész egy­ házi s t r u k t ú r á n n y o m o t hagyott. Szent István idejében n e m c s a k az egyházi hie-

mány is mély gyökerekkel rendelkezett. A váci és bihari egyházmegyék István­ kori szervezése mellett közvetett adat sem szól.

Vácnak

a

legfontosabb

uralkodói

k ö z p o n t h o z , Esztergomhoz való közelsége miatt valószínűsíthető, hogy István ural­ kodása idején szerveződhetett. Bihar eseté­ ben a székhely csak László idején stabilizá­ lódott. A terület a l l . század közepi p o gánylázadások helyszíne volt,

így István

I. István király névjegye a

pannonhalmi

1002.

apátság

évi oklevelén

ISTVÁN

KIRÁLY O R S Z Á G A

rarchia felső szintje épült ki, h a n e m az al­ só szint is, a falusi plébániák sora. Az az előírás, hogy „minden tíz falu építsen t e m p l o m o t " , a vasárnapi t e m p l o m b a já­ Kelet-Közép-Európa

rás pontosan szabályozott ellenőrzése és

keresztény missziója

a rendelkezés megszegésének szigorú - vi-

lági eszközökkel t ö r t é n ő - b ü n t e t é s e a ke­ resztény életmódra való áttérést bizonyá­ ra meggyorsította. Annak nincs jelentősé­ ge, hogy a fentiek egy része csak István második törvénykönyvében fogalmazó­ dott meg, mivel a törvények ma ismert

Az

egyházszervezet

55

kiépítési

sorrendje későbbi rendszerezés e r e d m é ­ nye, így például hiányzik belőle a vásárok vasárnapra - és a t e m p l o m környékére helyezése, ami a t e m p l o m b a járás kény­ szerét valamelyest oldotta. Sajnos a falusi t e m p l o m o k r ó l s e m m i t n e m t u d u n k , azon túl, hogy m ű k ö d t e k , egyetlenegy sem m a ­ radt fenn közülük. Az egyházszervezet középső szintjét az esperességek és a káptalanok jelentették. Ez a szint az egyházszervezés korai idősza­ kában - és István egész uralkodását annak kell tekintenünk - a fokozatosan kiépülő felső és alsó szint mellett legfeljebb a nyo­ m o k b a n volt jelen. Az ispáni központok papja bizonyosan fontosabb személy volt a falusi t e m p l o m o k b a n szolgálóknál, de István korából erre a d a t u n k nincs. Első ki­ rályunk nevéhez fűződik a legkorábbi tár­ saskáptalan, a székesfehérvári prépostság alapítása a királyság második legfontosabb központjában. A prépostságnak szánt ran­ got az alapításkor az a státus jelezte, hogy István kivette a püspöki fennhatóság alól, és frank m i n t á r a saját kápolnájává tette. Fehérvár későbbi jelentőségét az alapító személyének tisztelete erősítette. Az ezredforduló u t á n i évtizedek m o ­ nostoralapításai is a király kezdeményezé­ sére t ö r t é n t e k . A m á r létező P a n n o n h a l ­ m á t István további javadalmakkal látta el. Szent M á r t o n m o n o s t o r a (a P a n n o n h a l ­

Az ismertek származása

ma nevet csak a nyelvújításkor kapta!)

a magyar egyház különböző hagyományo­

mutatja,

hogy

M o n t e Cassino jogállását élvezte, vagyis

kat ötvözött: Adalbert cseh tanítványaitól

kivették a p ü s p ö k i és érseki joghatóság

a velencei Gellértig, a francia Boniperttől

alól, és közvetlenül a Szentszék alá t a r t o ­

a Gizellával érkezett bajor-német kleriku­

exemptus státusnak.

sokig. A hagyományok tekintetében Ist­

Ezáltal a p a n n o n h a l m i apát püspöki ran­

ván épített P a n n ó n i a keresztény múltjára

got nyert. P a n n o n h a l m á n a k köszönhe­

is: az 1019-ben felszentelt zalavári bencés

tően jelentek meg az első magyar szárma­

apátság a 9. századi Mosaburg egyházának

zású klerikusok, m i n t például M ó r , aki

nemcsak épületmaradványait tartotta meg,

Pécs m á s o d i k p ü s p ö k e lett. Eleinte a püs­

h a n e m védőszentjét, Szent Adorjánt is.

zott.

Ezt

nevezzük

pökök és az első szerzetesek is külföldiek

Szent Márton monostora után a legjelen­

voltak. Sajnos n e m ismerjük a teljes püs­

tősebb bencés monostort a Vasashegy (Zen­

pöki kart sem Szent István korából, sem

gő) lábánál alapította István király, ez volt

a l l . század későbbi szakaszából. Asztrik/

a pécsváradi apátság. Az alapítólevél 13. szá­

Anasztáz, Radla/Sebestyén, Gellért, Boni-

zad elejéről fennmaradt másolata az eredeti

pert - a p ü s p ö k i k a r n a k csak egy része.

részek mellett bizonyosan nem István kora-

A

Szent

Adorján-templom

romjai Zala váron. Légi

felvétel

I S T V Á N KIRÁLY O R S Z Á G A

Pécsvárad.

Légi felvétel

ból származó kiegészítéseket is tartalmaz (interpolált oklevél). Az említett alapítóle­ vél az alapítás évét 1015-re teszi, de tudjuk, hogy a monostornak a Szent Szűz és Szent Benedek tiszteletére épült templomát csak 1038-ban szentelték fel. Pécsvárad kiváltsá­ ga nem érte el Pannonhalmáét, mégis ki­ emelt helyzetben volt: nem a pécsi püspök, hanem az esztergomi érsek joghatósága alá tartozott. Szent

András-Zoerard

szobra a Muszyna

lengyelországi Szent János

templomában

Az említetteken kívül bencés monostor létesült Bakonybélen, az alapítás kezdemé­ nyezője a királyné rokona (a későbbi Szent) Günther volt, aki Nieder-Altaich monosto­ rából érkezett Magyarországra. A bakonybéli monostor első apátja Gellért volt, a ké-

András-Zoerard és Benedek Az 1083. évi szentté avatásokkal kerültek a szentek sorába. Származásukról kétféle hagyomány él: lengyel, illetve isztriai (Pula) eredetűek lehettek. András, majd tanítványa, Benedek is Nyitra körül éltek remeteéletet. Benedekkel személyesen találkozott Pannonhalmán Mór püspök, aki élettörténetüket megírta. Mór püspöktől került András vezeklőöve mint ereklye I. Géza király tulajdonába, ezen az eseményen keresztül szerezhetett tudomást róluk a szentté avatásukat kezdeményező László király.

sőbbi p ü s p ö k . Így az alapítás 1018 utánra te­ hető, templomát 1038-ban szentelték fel. A korai alapítású m o n o s t o r o k közé tartozik - noha az alapítás ideje ismereden - a zoborhegyi Szent Ipoly-apátság, amely közelében Isztriából származó két remete, AndrásZoerard és Benedek élt. András halála után Benedek megfordult P a n n o n h a l m á n , ott találkozott a későbbi M ó r püspökkel, aki élettörténetüket megírta. Istvánnak tulajdo­ nítják a somlyóvásárhelyi apácakolostor ala­ pítását is. A monostoralapításokat áttekint­ ve szembetűnő, hogy mindegyik az ország nyugati felében található. A D u n á t ó l keletre csak az oroszlámosi görög rítusú m o n o s ­ tort ismerjük, de ez n e m új alapítás, h a n e m csak szerzetesek új településre költözteté­ se. A Kárpát-medencében lehettek további, a görög rítus szerint élő közösségek is. Szent István idejében törvénybe iktatták az egyháziaknak a világi törvénykezés alóli mentességét (privilegium fori), birtokai vé­ delmét. István első törvénykönyvének első passzusai szólnak erről, és az is megállapít­ ható, hogy a 847. évi mainzi zsinat h a t á r o ­ zataiból vette át a törvényalkotó - azaz nagy valószínűséggel a n é m e t földről érke­ zett klerikusok tanácsára illesztették a tör­ vénykönyvbe.

A

világi igazgatás megszervezése: a vármegyék és a királyi udvar

A világi igazgatás megszervezése: a vármegyék és a királyi udvar A Szent István-i államszervezésnek a világi uralmat megteremtő intézkedései elsősorban a királyi vármegyék megszervezését jelentették. Ez az intézmény­ rendszer testesítette meg azt az új típusú kormányzást, amellyel egy országot haté­ konyan lehetett „ m ű k ö d t e t n i " , azaz a kirá­ lyi akaratnak érvényt szerezni és a megfele­ lő külső védelmet biztosítani. Régi megál­ lapítás, hogy a királyi vármegyerendszer kialakítása a Szent István-i életmű egyik legstabilabb eredménye, és az is, hogy a mai magyarországi vármegyék nevének jelentős száma e korból származik. Ponto­ sítva: a megyék többsége minden bizony­ nyal 11. századi, egy részük István kori. Az Intelmekben

tükröződő

gondolkodás­

m ó d megerősíti, hogy a bekövetkezett vál­ tozások egy t u d a t o s politikai terv részét képezték. Amikor ennek az igen fontos intéz­ m é n y n e k az eredetét keressük, szembesül­ n ü n k kell azzal a kellemetlen ténnyel, hogy a megalkotás módja, a megyék megszerve­ zését kialakító politikai elképzelés teljesen ismeretlen. A kutatásnak a végeredmény­ ből kell kiindulni ahhoz, ha a kezdetekről bármit is meg akar t u d n i . Azaz a várme­ gyék későbbi működéséről szerzett ismere­ teink alapján kell képet alkotni arról, h o ­ gyan is jöhettek létre az első vármegyék, mi volt a célja a szervezésnek, és mindebből mi valósult meg. Emiatt e téren számta­ lan hipotézissel találkozunk. A biztos tudás esélyét rontja, hogy a királyi vármegyék­ ről rendelkezésünkre álló források zöme a 13. századból származik, amikor a vár­ földek eladományozása

miatt a várhoz

rendelt földek fogyatkozni kezdtek, és az egész korábban létrejött struktúra már át­ alakulóban volt.

A legkézenfekvőbb kiindulópont a vár megyék elnevezése lehet: a latin comitatus (illetve a vele párhuzamosan használt sza vak: marchia, provincia stb.) és a magyar „megye". Könnyen megállapítható, hogy az elnevezésekből kiinduló elképzelések zö me szerint a vármegye valamilyen létező minta átvétele alapján szerveződött. A né met és szláv hatásról - vagy tagadásukról számos átfogó és részleteket elemző tanul mány született a 20. századi magyar törté-

I. István a trónon.

Miniatúra

a K é p e s KrónikábóL, 1358 után

Királyi vármegye A kora középkori királyi irányítás alatti terület és igazgatási intézménye. Élén a király által kineve­ zett ispán állt, aki a megye haderejét irányította, igazság­ szolgáltatási tevé­ kenységet folytatott. A királyi vármegye zömében királyi bir­ tokokból állt, de az ispán joghatósága ennél szélesebb volt.

Ottó kori lovas hadsereg

netírásban, amelyek nem voltak mentesek a megírásuk idején uralkodó politikai felfo­ gástól. Az 1930-as években H ó m a n Bálint a német hatást emelte ki, az 1950-es évek­ ben Molnár Erik a szláv mintákat kizáróla­ gosnak tartotta. A szláv hatást részletezve szóba jöttek mindazok a szláv népek, ame­ lyekkel a magyarságnak kapcsolata volt: a déli (bolgár), a nyugati (morva) és a keleti (óorosz) szlávok. Az elnevezésekre épülő teóriák mindegyike csak részigazságokat tartalmaz. A latin terminus technicusok használatát a latin nyelvű írásbeliség szük­ ségszerűen hozta magával, illetve adaptál­ ták azok a külföldi klerikusok, akik István udvarában latin nyelvi ismeret birtokában voltak. A király udvarába kerülő klerikuso­ kon és lovagokon keresztül a bajor, illetve frank-bajor intézményi hatás kimutatható - de csak hatás és nem egy struktúra átvéte­ le. A megye szavunk szláv eredete ugyan­ csak ténykérdés, de azt is tudjuk, hogy „ha­ t á r " értelemben került a magyar nyelvbe, és a kétféle szláv hangalak (megye-mezs­ gye) már az átvétel után differenciálódott a hétköznapi szóhasználatban. Az „ispán" szavunk ugyancsak a szláv nyelvből ered, de az átadó nyelv „nemzetségfő" jelentésé-

tői eltérően, a magyar nyelvben „királyi tisztségviselő" jelentésben gyökeresedett meg. A nyelvi átvétel útja pedig össze­ tett volt: nagy valószínűséggel török nyelvi közvetítéssel történt. A megyét és tisztség­ viselőjét jelölő szavak elemzésével megálla­ pítható a többirányú nyelvi hatás kombiná­ ciója, de a vármegye megszervezésének módjához n e m j u t o t t u n k közelebb. A me­ gyét jelölő akár köznyelvi, akár az írásbeli­ ség igényelte szóhasználat csak nyelvi átvé­ tel, és n e m az intézményre, illetve annak belső struktúrájára vonatkozik. A külső m i n t á k követésének elképze­ lésével szakított Györffy György, a m i k o r a vármegyék megszervezését a magyar nemzetségi-törzsi viszonyokból vezette le. Előzménynek a 10. századi nemzetségi szállásterületet tartotta, a m e l y n e k kéthar­ m a d á t István király „kisajátította". Úgy vélte, hogy a nemzetségtől elvett terület fe­ lén létesült a comitatus, a m á s i k o n pedig az udvari birtokszervezet. A szerző megálla­ pítását idézve: „A vármegyeszervezet egy várakon felépülő h a t a l m i a p p a r á t u s volt, amellyel az u r a l k o d ó a kerületekbe szerve­ zett egész n é p felett törvénykező és végre­ hajtó hatalmat gyakorolt. Egy-egy szűkebb területen ellátta az állam funkcióit. Kato­ nai erővel rendelkezett... A vármegyei csa­ pat h a g y o m á n y o s létszáma 400 fő, négy század, volt, s e n n e k az ispán volt a pa­ rancsnoka." Györffy György szerint István uralkodása alatt kiépült c s a k n e m a tel­ jes középkori vármegyeszervezet, amely­ nek egy része, az úgynevezett h a t á r v á r m e ­ gyék speciális védelmi feladatokat láttak el. A Györffy György által felállított elmélet - azon túl, hogy az alapjait képező nemzet­ ségi szervezetről sincsenek korabeli infor­ mációink - t ö b b problémát is felvet, ame­ lyeket maga a szerző is jelez: léteztek a comitatuson belül olyan várak, amelyeknek volt ispánja, katonasága, de más megye ré­ szét képezték. Esetenként később önálló vármegyévé váltak, mint például Kraszna, Hunyad, Torontál; vagy elsorvadtak, m i n t Váty, Segesd, Regöly, Kapuvár, Sasvár, Pata,

A

világi igazgatás

megszervezése: a

vármegyék

ós

a

királyi

udv.ir

Locsmánd. Ez utóbbiakat „eltűnt" várme­

hiszen a törzsnevek a 13. századra már a fe­

gyéknek nevezte a régebbi kutatás. E körze­

ledés homályába merültek. Ezért nem tud­

tek, illetve a későbbi birtokadományok so­

nak róluk a 13. század elején Anonymus,

rán az ispán hatalma csorbát szenvedett.

és hozzá hasonlóan Kézai, illetve a Képes

N e m tudjuk azt sem, hogyan történt a vár­

Krónika ismeretlen szerzői sem. Anonymus

jobbágyoknak a várhoz „rendelése", amely

gesztájában a hét törzs helyett „hét fejedel­

mögött Györffy tudatos széttelepítést felté­

mi személy" érkezett a Kárpát-medencébe,

telezett, a törzsnevekből keletkezett hely­

Kézai és a Képes Krónika hét „kapitány"

nevek alapján. A törzsnevekből származó

honfoglalását beszéli el.

helynevek a Kárpát-medence egész terüle­

A

királyi vármegyek

megszervezéséről

tén fellelhetők. Ez igaz, de a helynevek mint

Györffy György úgy gondolta, hogy a király

forrástípus alkalmazása e korai időszak­

a nemzetségi szállásterületek kétharmad ré­

ban szintén problematikus, mivel okleveles

szének kisajátításával biztosította magának

regisztrálhatóságuk viszonylag kései, főleg

azt, hogy a területek zöme felett rendelke­

13. századi. A korai falvak n e m jelentettek

zett. Ez akkor lehetne elfogadható, ha felté­

állandó egy helyben tartózkodást, a falvak

teleznénk, hogy a törzsek, illetve a törzseket

„mozogtak", a m i n t erre törvény szövegé­

alkotó nemzetségek a Kárpát-medence egé­

ben a „ne menjen a falu messze a t e m p l o m ­

szét uralmuk alatt tartották. Az ismert demo­

t ó l " kifejezés u t a l . Í g y nevüket i s nehéz sta­

gráfiai viszonyok közepette ez aligha lehe­

bilnak gondolni. Viszont kétségtelenül igaz:

tett így. Végül is a megye létrejöttének leg­

a törzsnévből keletkezett helynevek koraiak,

fontosabb következményei közé tartozott,

A vármegyék és várispánságok Szent István korában

ISTVÁN

KIRÁLY

ORSZÁGA

szerveződés

kívánatos volt: például a h o l a h a t á r v é d e ­

„hatályon kívül helyezte" a meglévő

lem indokolta; ahol az egyes törzsek legyő­

hogy mint

területi alapú

zése, hódoltatása u t á n célszerű volt az Ár­

vérségi kötelékeket. A rendelkezésre álló adatok nyo­ m á n megállapítható, hogy a vilá­ gi igazgatás, azaz a vármegye és

az

egyházszervezet

-

az egyházmegyék, püs­ pökségek - között te­ rületi kapcsolat léte­ zett. Egy püspökség­ hez több vármegyényi

terület

tarto­

zott. A királyi vár­ megye az egyházi hierarchia később létrejövő, területi nek

kisebb egységé­

(esperesség)

feleltethető

meg.

A bizonyosan ko­ rai alapítású megyék eseté­ Orosz-varég

típusú

államalapítás

kori

sisak

Pécsről

ben rendszerint megegyezik a megye és az esperesség területe. A későbbi átszervezé­ sek n y o m á t viseli, ahol ez a megfelelés n e m áll fenn. Kristó Gyula ezzel a megfigyeléssel a

megyék

kialakulásának

vizsgálatához

újabb szempont alkalmazását teremtette meg:

hiszen bármennyire is hiányosak

adataink az egyházmegyék kialakulásáról, megszervezésükről

mégiscsak

több

is­

merettel rendelkezünk, m i n t a megyéket illetően. Kristó Gyula és Györffy György eltérő eredményre j u t o t t a vármegyék számát il­ letően. Györffy István korinak gondolta

p á d o k h a t a l m á t d e m o n s t r á l n i ; ahol olyan létszámú

királyi

népesség élt,

amelynek

irányítása k ü l ö n királyi tisztségviselő jelen­ létét tette szükségessé. A területiség mel­ lett, illetve azzal együtt h a n g s ú l y o z n i kell, hogy a király nevében az ispán csak lakott terület felett gyakorolt h a t a l m a t , így az ez­ redfordulón

megszerveződő

vármegyék

összessége n e m „fedte le" a K á r p á t - m e d e n ­ ce egész területét, h a n e m csak a lakott ré­ szekre terjedt ki. Ez m a g y a r á z z a a változá­ sokat is: a népesség növekedésével, mozgá­ sával újabb k ö z p o n t o k keletkeztek, illetve az elnéptelenedés m i a t t k o r á b b a n létezők szűnhettek meg. Ezt a változást értelmezve a korábbi s z a k i r o d a l o m

„eltűnt várme­

gyékről" beszélt, Kristó G y u l a a népesség növekedésével ( v á r n é p e k e x p a n z i ó j a ) kap­ csolja össze a területi v á l t o z á s o k a t . A n é ­ pesség

számára

vonatkozó

ismereteink

csekélyek. Többféle becslés l á t o t t napvilá­ got: Györffy G y ö r g y 600 0 0 0 főnyinek gon­ dolta a 10. századi K á r p á t - m e d e n c e lakos­ ságát, Kristó Gyula csak 350 000-re tette a s z á m u k a t . Akármelyik s z á m í t á s t vesszük alapul, a K á r p á t - m e d e n c e t e r ü l e t é r e vetít­ ve igen alacsony n é p s ű r ű s é g i m u t a t ó h o z j u t u n k . A K á r p á t - m e d e n c e 330 000 négy­ zetkilométeréből m i n t e g y 2 0 0 négyzetkilo­ méter lehetett l a k o t t

(a

hegyvidéket és

a m o c s a r a s részeket n e m s z á m í t v a ) , a n é p ­ sűrűség 1,25-1,75 fő/ k m 2 lehetett, és el­ oszlása s e m volt egyenletes.

a királyi vármegyék zömét, Kristó pedig

Az u t ó b b i évtized kutatásai i r á n y í t o t t á k

mindössze 25-30-at sorolt ide. Ő - újabb

arra a figyelmet, hogy a m e g y é r e alkal­

megyék

-

m a z o t t latin szóhasználat n e m egyértel­

az 1070-es évekre vélte elérni a 45-50 kö­

m ű : egyaránt jelenti a királyi vármegyét

folyamatos

megszervezésével

zötti vármegyeszámot, majd a 12. század

és a várispánságokat. A k e t t ő közötti fon­

közepére a 72-t. A további változások in­

tos különbség, hogy területileg n e m fed­

kább szerkezeti átalakulást jelentettek.

ték egymást. A királyi u r a l o m eltérő m ó ­

A király hatalma a megyék katonai ere­

d o n volt jelen az ország m á s - m á s p o n t j a i n :

jére épült, ezért a megyeszervezés során

„az Á r p á d o k korai királyságát k ü l ö n b ö z ő

a katonai s z e m p o n t o k érvényesítését gon­

jellegű - és rendeltetésű - ispánságok hal­

doljuk elsődlegesnek. Várak ott létesültek,

maza jellemezte" (Zsoldos Attila). A vár­

ahol az a királyi hatalom szempontjából

ispánsághoz kizárólag királyi földek tar-

A

világi igazgatás megszervezése: a

vármegyék és a

királyi u d v a r

toztak, a megye pedig azon túl, hogy m a ­

o k o k ma m á r h o m á l y b a n vannak előttünk.

gában

felölelt

Az csak mai szemmel nézve ötletszerű, ami

„ . . . m i n d e n olyan területet, amely a megye

a középkori mentalitást általában jellemez­

határain belül feküdt, á m n e m é r t ő d ö t t

te, hogy tudniillik n e m teoretikus megol­

bele a királyi v á r b i r t o k o k összességének fo­

dások felől közelített a gyakorlathoz, ha­

galmába, vagyis az egyházi, a világi magán-

n e m fordítva. M i n d i g a konkrét feladatok

foglalta

a

várispánságot,

és más jellegű ( m i n t például udvari szerve­

megoldásán munkálkodva születtek a meg­

zetben

birtokokat".

oldások. Nagyobb számú hasonló eset nyo­

Bonyolította a helyzetet, hogy a két intéz­

m á n kristályosodott ki egy általánosabb

m é n y hivatali a p p a r á t u s a összefonódott,

gyakorlat.

összefogott)

királyi

miközben az ispán joghatósága k ü l ö n b ö ­ zött a két területen. A megyés ispán hatal­ ma alá t a r t o z t a k a n e m e s e k és egyházak népei is, de csakis a pénz, azaz valutáris ügyekben, továbbá a tized és b ű n ü g y e k te­ kintetében. Ez is csak a későbbi adatokból állapítható m e g . A megye és a várispánság között funkcióbeli különbséget is ki lehet m u t a t n i : a várispánság alapvetően katonai feladatokat ellátó i n t é z m é n y volt.

Valószínűleg

az

elsődlegesen

katonai

okokból létrehozott várszervezet - mivel az országot behálózta - alkalmas volt egyéb feladatok ellátására is: így a királyi jogható­ ság megtestesítésére, a vár melletti vásárok vámjainak beszedésére, a törvények betar­ tásának ellenőrzésére stb. N e m véletlen, hogy az elsődleges feladatok esetében egy­ séges a szervezet egésze (például tisztségvi­ selők és feladatkörük), a másodlagos funk­

A várszervezet k a t o n a i feladatokat szol­

ciók esetében nagyobb a szóródás és he­

gáló i n t é z m é n y k é n t jött létre, és m i n t ilyen

lyi sajátosságok is megfigyelhetők. N e m

a királyi h a t a l m a t testesítette meg. N e m

mindegyik várszervezetre ruháztak egyéb

feltételezhető, h o g y m i n d e b b e n spontanei­

funkciókat: ebből a d ó d h a t o t t a várszerve­

tás érvényesült volna, legfeljebb a konkrét

zet és a vármegye közötti különbség.

Nyugati

típusú,

kori lándzsa

Ispáni

államalapítás

Törtelről

vár romjai

Visegrádon.

Légi felvétel

Szent István lovas szobra. Stróbl Alajos alkotása

1906 óta áll a budai Várban, a Halászbástyán. A századforduló kiemelkedő alkotóegyénisége a Hartvik-legenda szellemében ábrázolja első királyunkat az apostoli kettős kereszttel.

A vármegyék megszervezésében nagyon fontos, hogy István n e m vérségi (nemzetsé­ gi) alapon szervezte újjá a hadsereget, amely biztosította m i n d az uralkodó akara­ tának érvényesítését országon belül, m i n d pedig a határvédelmet kifelé. Mindebből

indokolatlannak látszik a vármegye és a ha­ tárvármegye megkülönböztetése, hiszen az alapfeladat m i n d e n ü t t a k a t o n a i volt. Az egységes, és csak a királyi a k a r a t n a k e n ­ gedelmeskedő hadsereg megszervezésére pedig csakis a k o r á b b a n nemzetségi alapon m ű k ö d ő h a d e r ő felszámolásával kerülhe­ tett sor, tehát a törzsi-nemzetségi hadszer­ vezet felbomlasztása valószínűleg széttelepítéssel történhetett, ahogy Györffy György feltételezte. A m ó d ismeretlen, csak a vég­ e r e d m é n y biztos. M á s k é p p fogalmazva: Ist­ ván király a nemzetségeket megfosztotta egy fontos társadalomszervező funkciótól, és helyére egy ú j o n n a n szervezett, mester­ séges alakulatot állított. Ez végső s o r o n tel­ jes szakítás volt egy k o r á b b i gyakorlattal, joggal tarthatjuk „ r e n d s z e r v á l t ó " lépésnek. Ezzel a nemzetségek visszaszorultak a m a ­ gánszférába, de o t t a nemzetségi alapon birtokolt földeken és a n e m z e t s é g egészére kiterjedő ö r ö k ö s ö d é s i r e n d s z e r e n keresztül a 13. századra ismét virulens tényezőjévé váltak a magyar t á r s a d a l o m n a k . A 13. szá­ zadban azzal p á r h u z a m o s a n , a h o g y a vár­ megye elvesztette „királyi" jellegét, a m e ­ gyei szervezet m i n d i n k á b b a m a g á n (nagy)birtok befolyása alá került. Az István k o r i hadsereg ilyen m ó d o n t ö r t é n t átszervezésének jelentőségét igazán csak a k k o r érthetjük me g , ha összehason­ lítjuk azokkal a s z o m s z é d o s területekkel, ahol ilyen átalakításra n e m került sor, pél­ dául Lengyelországban vagy a Kijevi Ruszb a n . M i n d k é t esetben a n n a k l e h e t ü n k tanúi, hogy a törzsi keretek „túlélték" az ál­ lamszervezés időszakát, és alapját képezték a kiformálódó k o r m á n y z a t i s t r u k t ú r á n a k . Azaz Lengyelországban a keresztény ki­ rályság, a Kijevi Ruszban a nagyfejedelmi k o r m á n y z a t alkotóelemeivé válnak. Erről t a n ú s k o d i k a törzsnevek hosszabb m e g m a ­ radása, illetve az egykori törzsi kerületek lassú ü t e m ű területi egységekké formáló­ dása egy-egy k ö z p o n t körül. Ezek a köz­ p o n t o k - m i v e l a k ö z p o n t b ó l való irányítá­ suk továbbra is n e m z e t s é g i - r o k o n i szálak „hálóján" keresztül t ö r t é n t - k ö n n y e n ö n -

A világi igazgatás megszervezése: a vármegyék és a királyi udvar

I. Istvánnak tulajdonított tarsoly

állósultak, és bekövetkezett az úgynevezett széttagolódás. Az, hogy Magyarország ezt a típusú széttagolódást elkerülte, vélemé­ nyünk szerint, a Szent Istváni-i vármegye­ szervezésnek köszönhető. A vármegyék - létrejöttük elsődlegesen katonai szempontja mellett - alkalmasak voltak a királyi hatalom egyéb feladatainak átvételére is - helyi szinten. Így a katonai­ irányítási feladatkör mellé társult a megyé­ ben keletkező királyi jövedelmek kezelé­ se, összegyűjtése és az igazságszolgáltatás. Az ispánok a királyi hatalom teljes körű le­ téteményesei voltak megyei szinten. A ki­ rálytól kapott - mai fogalmakkal m o n d h a t ­ nánk „átruházott" - igen nagy hatalom megfelelő működésének többféle garanciája volt: a király iránti hűség és a jelentős jöve­ delmek, mivel a megye bevételeinek egyhar­ m a d a az ispánt illette meg. A hűséget garan­ tálta, hogy az uralkodó homo novusokat bí­ zott meg ispáni feladatok végrehajtásá­ val, vagy külföldről idekerülteket (például a H o n t - P á z m á n y testvérpár egyik tagját), vagy saját rokonsága kevésbé p r o m i n e n s tagjait (Doboka, Csanád). Ahol a szemé­ lyeket ismerjük, tudjuk, hogy így történt, és hasonlónak véljük a forrásokban nem szereplő eseteket is. A királyhűséget támasz­ totta alá, hogy olyan jövedelemmel rendel­ keztek, amelyet magánbirtokaikból n e m várhattak, noha funkciójukból eredően a magyarországi elithez tartoztak. Az igazság­ szolgáltatásban azokat a törvényeket kellett érvényesíteni, amelyek megalkotásában al­ kalmasint maguk is részt vettek a királyi ta­ nácsban. Gyanítjuk, hogy a korábbi szoká­ soktól eltérő adóztatás végrehajtása és a döntések érvényre juttatása egyaránt igé­ nyelte azt a katonai támaszt, amellyel az is­ pán m i n t katonai vezető rendelkezett. A vármegyék területe változó és bizony­ talan volt, legbiztosabb pontját a megyének nevet adó vár jelentette. Az úgynevezett ispánsági várak a kor építési technikájának megfelelően cölöpvárak (lásd Zalavár), ge­ rendafalú várak (lásd Nyitra, Szabolcs, M o ­ són stb.), esetleg keskeny talpú várak kőfal-

lal megtámogatva. A régészek a második tí­ pusba sorolják a magyarországi várak többségét, és építési idejük első periódusát a 10—11. század fordulójára datálják, ami lényegében a Szent István-i vármegyeszer­ vezéshez kapcsolja létrejöttüket. A korabeli várépítési technika sajátossága, hogy ahol lehetett, felhasználták a római e r ő d ö k kő­ anyagát (Bóna István). Az ispán alá tartozó harcos várjobbá­ gyokat tízes-százas szervezetbe osztották, élükön tisztjeik, a tizedesek (decurio) és szá­ zadosok (centurio) álltak. A határvármegye valóban speciális feladatait őrök és lövők (speculatores, sagittarii) látták el. N y o m u k a t mindmáig őrzik a nyugati határszél földraj­ zi nevei, az Őrség és a Lövérek. A vármegye harcosait a várnépek látták el élelemmel, a mindennapi élet szükséges eszközeivel és fegyverzettel. A várnépek tehát földet m ű ­ veltek, állatokat tartottak, azonkívül sokféle m u n k a elvégzésére kötelezték őket az önel­ látás keretei között. A füstpénzt, m i n d e n szabad termelőre szólóan, István király ve­ zette be (a veszprémvölgyi oklevél említi), összege nyolc dénár volt. Bizonyára folya­ matosan szedték, de a mikéntről nincs tu­ domásunk, csak akkor bukkant fel ismét, amikor Kálmán király változtatott rajta.

ISTVÁN

KIRÁLY

ORSZÁGA

Az ispán felügyelte a vár mellett (váralja)

n e m fogadhatják el. Ez a félig szabad, félig

zajló vásárokat, kezelte az i n n e n származó

függő csoport, ha gazdasági tevékenységét

bevételeket. Az ispáni k ö z p o n t o k vásárjain

nézzük, a királyi u d v a r h o z kötött úgyneve­

bizonyára megjelentek a külföldi kereske­

zett szolgálónépekből állhatott. Az udvari

dők. A kereskedelem élénk lehetett, hiszen

birtokok szerkezetéről csak közvetett értesü­

ennek forgalmából származhatott a pénz­

léseink vannak. Például Pécsvárad és Ba-

beli jövedelem, amely a királyi kincstárba

konybél alapításakor az u r a l k o d ó egy-egy

folyt be. A külkereskedelemben - az adatok

udvarházat a d o m á n y o z o t t a m o n o s t o r n a k ,

alapján kétségtelen - a keleti és balkáni

ami jövedelmeinek alapját képezte. A m o ­

kapcsolatok voltak a meghatározók; de va­

nostor javait, többek között szolgálónépeit

lamekkora belső forgalomnak is lennie kel­

név szerint és a rájuk rótt kötelezettségekkel

lett. A külkereskedelem, amelyre keleti

együtt összeírták az alapítólevélben. Problé­

szláv forrás utal, az Al-Duna vidékére

mát jelent, hogy az említett m o n o s t o r o k ok­

irányult Magyarországról, d ö n t ő e n ló-

levelei interpoláltak, azaz a későbbi átírás so­

és ezüstkivitelt jelentett. A belső forga­

rán későbbi adatokkal is kiegészültek, így

lomra utal, hogy voltak, akikről azt állí­

a Szent István kori állapot csak feltételesen

tották, hogy „ebből élnek", és olyan is, aki „saját és házilag termelt dolgaiból ad el va­ lamit". Ők Kálmán korában is Szent István törvénye szerint tartoztak adót fizetni. Saj­ nos István törvényei között erre vonatkozó passzus nem maradt fenn. A pénzforgalom egésze a kora középkorban elég talányos. Kétségkívül létezett, de hogy h o n n a n tettek szert pénzre, akik ezzel fizettek, n e m is­ mert. Szent Istvántól kezdve minden ural­ kodó veretett pénzt. N e m tudjuk, milyen mennyiségben, és azt sem, hogy mire hasz­ nálták a mindennapi forgalomban. Kálmán idején Esztergomban bizonyosan műkö­ dött pénzverőműhely, valószínűleg István idejében is itt verték a király érméit. A tör­ vények alapján kirajzolódó értékmérő a bi­ zánci arany volt (pensa auri), és a tinó, amely egy aranypénznek felelt meg. A natu­ rális gazdálkodás viszonyai között bizonyá­ ra a természeti pénz mint értékmérő lehe­ tett gyakoribb. A kor viszonyait jellemzi, hogy a kereskedelemben továbbra is fontos szerepet játszott a rabszolga. Magyarország szomszédságában, Bizáncban és Prágában voltak jelentős rabszolgapiacok. A királynak a királyi vármegyeszervezet­ től független birtokát az udvarházak alkot­ ták. Az udvari birtokszervezet gazdaságában az udvarnokok dolgoztak, akikről István törvénye úgy rendelkezett, hogy szabadok ugyan, de a bíróság előtt tanúvallomásukat

rekonstruálható. Az ország nagy része a király javai közé tartozott. Sem az e g y h á z n a k tett a d o m á ­ nyok, sem a m e g a d o m á n y o z o t t magánsze­ mélyek javai n e m voltak e h h e z m é r h e t ő k . A K á r p á t - m e d e n c e fokozatos megszerzése során azok a nemzetségek, amelyek ellen­ szegültek vagy s z e m b e k e r ü l t e k Istvánnal, akár

szállásterületüket

is

elveszíthették

(Ajtony, Gyula); amelyek t á m o g a t t á k , azok pedig g y a r a p o d h a t t a k . Az esetek többségé­ ről csupán sejtéseink v a n n a k . K o p p á n y le­ győzése u t á n a s o m o g y i t e r ü l e t e n k a p o t t jelentős b i r t o k o k a t Vecelin, akitől a későb­ bi Rád nemzetség származik. A 13. század­ ban az úgynevezett ú r i nemzetségek ősi, többnyire m é g m i n d i g osztatlanul meg­ lévő közös b i r t o k a i n a k gyökerét itt kell keresnünk. M á s k é p p n e h e z e n l e n n e értel­ m e z h e t ő Kálmán t ö r v é n y é n e k azon paszszusa, mely a Szent István által a d o m á n y o ­ zott birtokról szól. A d o m á n y o k b a n n e m ­ csak a jövevények részesültek, h a n e m az ősi és Istvánt t á m o g a t ó előkelők is; de en­ nek okleveles n y o m a n e m m a r a d t fenn. A vagyon örökléséről viszont rendelkezik Szent István törvénye, szó van az öröklött vagyonról és a királyi a d o m á n y r ó l egy­ aránt. A vagyonról (proprium) n e m derül ki, hogy birtok vagy ingóság, illetve állatvagyon; a királyi a d o m á n y t (dona) is össze­ foglaló m ó d o n nevezik meg.

Új

eszközök

az

államszervezés

szolgálatában:

az

írásbeliség

Új eszközök az államszervezés szolgálatában: az írásbeliség A kereszténység felvételével együtt járt

emléke maradt: a veszprémvölgyi apácák

az írásbeliség, ami a római egyház-

m o n o s t o r á n a k Szent István korából szár­

hoz tartozás miatt természetesen

mazó alapítólevele, amelynek ma ismert

latin nyelvű volt. Emellett a korábbi ha­

átirata Kálmán udvarában készült. A görög

gyománnyal rendelkező ortodox egyház

nyelvű oklevél Kálmán kori átírása a görög

Magyarországon továbbra is m ű k ö d ö t t .

nyelv jelenlétéről tanúskodik, mindenek­

A bizánci térítés n y o m á b a n kialakuló gö­

előtt a görög rítust követő m o n o s t o r o k ­

rög nyelvű

ban. Az oklevél egyedisége a latin ~ görög

írásbeliségnek csak egyetlen

István

király adománylevele

Pannonhalmának

ISTVÁN KIRÁLY O R S Z Á G A

a görög rítusnak a vulgáris nyelvű (itt: magyar) változata n e m t u d o t t kialakulni úgy, m i n t a szláv népeknél. Ezen túl három latin nyelvű oklevél minősíthető hitelesnek István korára vonatkozóan: 1002-ből Pan­ n o n h a l m á é , 1009-ből a pécsi püspökség alapító és a veszprémi egyházmegye hatá­ rait összeíró oklevél. A hiteles oklevelek mellett fennmaradt még n é h á n y István korinak látszó oklevél, amelyekről kimu­ tatta a kutatás, hogy hamisak: n e m István király korában keletkeztek. Az 1015-ben alapított pécsváradi apátság alapítólevele n e m m a r a d t fenn, az alapítólevélnek látszó hamisítvány 1220 körül keletkezett, ebből az időből való a bakonybéli apátságé is. A zalavári apátság 1019. és 1024. évekre da­ tált oklevelei a 14. században készültek. Végül hamisítvány az úgynevezett Szil­ veszter-bulla is, amely azt rögzíti, hogy István király és u t ó d a i országukban a pápa helytartójaként intézkedhetnek. Ez az irat

A

veszprémvölgyi

alapítólevél

Kálmán

kori

átirata

rítus arányait is jelezheti. A korábban in­ dult bizánci térítés visszaszorulását, illetve rövid életű voltát pedig az mutatja, hogy

Odilo, clunyi apát levele István királyhoz „Uramnak és az Isten békességes szolgájának Istvánnak, a királyok legkeresztényebbikének Odilo testvér a mennyek Királyát és országát kívánja. Hogy lelketekben az isteni vallás tisztelete iránt mekkora szenvedély áradozik, miként szinte az egész világ, úgy leginkább azok tanúsítják rólatok a leghűségesebben, akik az isteni sírtól térnek vissza. Ezt mi magunk is bőségesen megtapasztaltuk... Előző levelünkben, amelyet a mi M. testvérünk és a ti követeitekkel küldtünk, megfelelően beszámoltunk kegyelmességednek. A szentek testével kapcsolatban pedig, amelyekből valamennyit számotokra küldeni rendeltetek ... [Szent Marcell pápa] testéből származó ereklyéket találtunk, amelyet örvendező lélekkel küldünk el uraságtoknak."

II. Szilveszter pápa bullájának látszik, de 1630 körüli hamisítvány, amely VII. Ger­ gely pápa leveleinek formai kereteibe a Hartvik-legenda gondolatait ülteti. Tudjuk, hogy Szent István udvarába került III. O t t ó császári írnokai közül He­ ribert C, akinek az 1002. évi p a n n o n h a l m i oklevél megfogalmazását köszönhetjük. Heribert néven t ö b b személyt is ismerünk III. O t t ó császár kancelláriájában, akiket csupán kézírásuk jellegzetes vonásai alap­ ján t u d u n k m e g k ü l ö n b ö z t e t n i egymástól. Heribert C III. O t t ó halála u t á n távozha­ t o t t a kancelláriából, és került István király udvarába. Nemcsak István korából, h a n e m az egész 11. századból fennmaradt oklevelek száma csekély, a világiak számá­ ra tett királyi a d o m á n y o k bizonyára szó­ b a n t ö r t é n t e k - és ezt megfelelőnek tar­ totta m i n d e n k i . N e m véletlen, hogy a f e n n m a r a d t oklevelek mindegyike egy­ házi alapításhoz kapcsolódik. N e m tud­ juk, hogy m i n d e n esetben keletkezett-e írás az egyház számára tett királyi ado­ m á n y o k r ó l . Feltételezhetjük, hogy az egy­ ház igényelte, és akadtak későbbi peres

Új

eszközök

az

államszervezés

szolgálatában:

az

írásbeliség

I. István király I. törvénykönyve (1001 körül) ELŐSZÓ A KIRÁLYI TÖRVÉNYHEZ Az isteni kegyelem uralkodása alatt. A királyi méltóságnak a keresztény hit tápláló erejével véghezvitt alkotásai fényesebbek és erősebbek szoktak lenni más méltóságok műveinél. És mivel minden nép saját törvényei szerint él, ezért mi is, Isten akaratából országun kat igazgatván, a régi és új császárok példáját követve, törvényhozó elmélkedéssel meghatároztuk népünk szá mára: miképpen éljen tisztességes és békés életet. Hogy amiként isteni törvényekkel gazdagabbá lett, ugyanúgy világiakkal is legyen ellátva, hogy amennyire ama isteni törvények által a jók gyarapodnak, ugyanúgy bűnhődjenek a gonoszok emezek által. Amiket pedig elhatároztunk, a következő sorokban jegyeztük le. 1. Az egyházi javak állapotáról Bárkit is, aki a kevélység gőgjétől pöffeszkedve, az Isten házát megvetendőnek véli és az Istennek szentelt és az Is ten tiszteletére a királyi mentesség védelme alá helyezett birtokokat gyalázattal illeti, vagy megkárosítani merészke dik, mint Isten házának megtámadóját és megsértőjét, kö zösítsék ki. Illik, hogy magának a király úrnak a haragját is érezze, akinek jóakaratát megvetette és intézkedését megsértette. Azért nem kevésbé parancsolja meg a király, hogy az általa engedélyezett mentességet mindenki, aki uralma alá tartozik, sértetlenül tartsa meg, és ne adja bele egyezését azoknak, akik meggondolatlanul azt állítják, hogy nincs szükség egyházi vagyonra, vagyis olyanra, amit az uralkodók urának adtak át. Éppúgy a király oltalma alatt állnak azok, mint az ő saját örökségei, és még na gyobb gondot fordítson rájuk, mert amennyivel nagyobb az Isten az embernél, annyival előbbre való a vallás ügye a halandók birtokainál. Azért csalatkozik az, aki inkább a saját dolgaival dicsek szik, mint sem az isteniekkel. Eme egyházi javaknak isteni rendelésből odaállított védelmezője és őre, azokat szorgal mas gondoskodással nemcsak megőrizni tartozik, hanem szaporítani is, és szükséges, hogy inkább azokat védel mezze és gyarapítsa, melyeket előbbrevalóknak mondot tunk, mint a sajátját. Ha pedig valaki esztelenül, a maga gonoszságának helyte lenségével megkísérelné, hogy a királyt helyes szándékától eltérítse, és úgy látszanék, hogy őt semmi szerrel nem le het lecsendesíteni, még ha ideiglenesen valamely szolgá latokra alkalmas lenne is, le kell őt metszeni, és eldobni az evangélium ezen szavai szerint: ha a te lábad, kezed,

vagy szemed megbotránkoztat téged, vágd le vagy vágd ki azt, és vesd el magadtól. 2. A püspököknek az egyházi javak feletti hatalmáról és a világiakkal való egyetértéséről Akarjuk, hogy a püspököknek legyen hatalmuk az egyházi javakat gondozni, igazgatni s kormányozni, és azok felett rendelkezni az egyházi törvények határozatai szerint. Akar juk, hogy a világiak is engedelmeskedjenek a püspökök nek szolgálataikban az egyházak igazgatása, az özvegyek és árvák védelmezése érdekében, és hogy engedelmesek legyenek kereszténységük megtartásában. És legyenek egyetértők az ispánok és a bírák főpapjaikkal, az igazság nak az isteni törvény parancsai szerint való kiszolgáltatá sában. És semmiképpen meg ne rontsák az igaz törvényt valamely részében, valakinek a hazugsága, hamis tanúbi zonysága, avagy esküszegése, vagy megvesztegetése folytán. 3. Milyeneknek kell lenniök az egyházi személyek tanúinak és vádlóinak Az egyházi személyek tanúi és vádlói pedig feddhetetlen erkölcsű, nős és családos emberek legyenek, és akik teljesen Krisztus tanítását vallják. 4. Hasonlóképpen ugyanarról Világi személy tanúbizonyságát egyházi személy ellen senki ne fogadja el. Senki se merje ugyanis egyházi személy ügyét világi nyilvánosság előtt kivizsgálni, hanem csak az egyházban. 5. A papok munkájáról Tudjátok meg testvérek valamennyien, hogy a pap mind nyájatoknál többet dolgozik. Közületek ugyanis mindenki csak a saját munkáját végzi, ő pedig mind a magáét, mind az összesekét. És azért, miképpen ő mindnyájatokért, úgy ti is mindnyájan őérte a legnagyobb buzgalommal tartoztok dolgozni, olyannyira, hogy ha szükség lenne rá, életeteket is feláldozzátok érte. 6. A magánvagyon királyi engedélyezéséről Királyi hatalmunknál fogva elhatároztuk, hogy mindenkinek álljon szabadságában vagyonát felosztani, feleségének, fiainak és leányainak és rokonainak vagy az egyháznak adományozni, és ezt halála után se merje senki érvényte lenné tenni. 7. A királyi javak megtartásáról Különösen akarjuk, hogy miképpen mi másoknak megad tuk a lehetőséget, hogy javaik felett szabadon rendelkez hessenek, úgy azok a javak is, valamint katonák, szolgák,

ISTVÁN KIRÁLY ORSZÁGA

és bármi, ami királyi méltóságunkhoz tartozik, maradjanak meg változatlanul, s azokból senki semmit el ne raboljon vagy el ne vegyen, sem pedig valaki az említett dolgokból magának valamiféle előnyt szerezni ne merészeljen.

És ha mindezek után is konoknak és makacsnak találtatik, adják át a király bíróságának - tudniillik mint a keresztény ség védelmezőjének.

8. A vasárnap megtartásáról

Ha valaki haragra gyulladva vagy dölyfösségtől kevélyen szándékos gyilkosságot követ el, tudja meg, hogy taná csunk végzése szerint száztíz aranypénzt fog fizetni. Ebből ötvenet a király kincstárába kell vinni, ötvenet adjanak a rokonoknak, tízet pedig a bíráknak és a közben járóknak ajándékozzanak. A gyilkos ezenfelül az egyházi törvények rendelkezése szerint vezekeljen.

Ha valamely pap vagy ispán avagy valamely más hívő sze mély valakit vasárnap ökrökkel lát dolgozni, vegyék el tőle az ökröt, és adják a várnépnek elfogyasztásra. Ha pedig lovakkal dolgozik, vegyék el tőle a lovat, amit gazdája, ha akarja, ökörrel megválthat, és az ökröt egyék meg, ahogy mondottuk. Ha pedig valaki más szerszámokkal dolgozik, vegyék el tőle a szerszámokat és ruháit, amelyeket - ha akarja - bőrével megválthat. 9. Ugyanarról más A papok pedig és az ispánok hagyják meg az összes falusi bíróknak, hogy ezek parancsára vasárnap mindenki men jen a templomba, öregek és fiatalok, férfiak és nők, kivéve azokat, akik a tüzet őrzik. Ha pedig valaki amazok hanyag sága folytán nem (tűz-) őrzés végett marad otthon, az ilyet verjék meg, és nyírják le. 10. A négy böjti időszak megtartásáról Ha valaki hús evésével megsérti a mindenki előtt ismeretes négy böjti időszakot, akkor egy héten át bezárva böjtöljön.

14. A gyilkosságokról

Ugyanarról más Ha pedig valaki véletlenül öl meg bárkit is, tizenkét arany pénzt fizessen, és ahogy az egyházi törvények parancsol ják, vezekeljen. Szintúgy a rabszolgák meggyilkolásáról Ha valakinek a szolgája másnak a szolgáját megöli, a (gyil kos) szolgát adják a (megölt) szolga helyébe, vagy váltsa meg (ura), és (a gyilkos) vezekeljen, ahogy mondottuk. Ugyanarról más Ha pedig szabad (ember) öli meg valakinek a szolgáját, ad jon más szolgát, vagy az értékét térítse meg, és az egyházi törvények szerint vezekeljen.

11. A péntek megtartásáról

15. Azokról, akik feleségüket ölik meg

Ha valaki pénteken, amelyet az egész kereszténység meg tart, húst eszik, egy héten át sötétbe zárva böjtöljön.

Ha valaki az ispánok közül, megrögzött szívvel és lelkéről megfeledkezve - ami távol legyen a hűséget megtartók szívétől - felesége meggyilkolásával mocskolja be magát, a királyi tanács határozata szerint ötven tinóval egyezzék meg az asszony rokonaival, és vezekeljen az egyházi tör vények parancsai szerint. Ha pedig valamelyik vitéz vagy gazdagabb ember esik ugyanazon bűnbe, ugyanazon tanács végzése szerint fizessen a rokonoknak tíz tinót, és vezekeljen, ahogy mondottuk. Ha pedig a népből való ember követi el ugyanezt a bűnt, öt tinóval egyezzék meg a rokonokkal és vessék alá az említett böjtöknek.

12. Azokról, akik gyónás nélkül halnak meg Ha valaki oly megkeményedett szívű - ami távol legyen minden kereszténytől -, hogy bűneit jótanács ellenére sem akarná a papnak meggyónni, az ilyen minden egyházi szertartás és könyörgések nélkül feküdjön, mint a hitetlen. Ha azonban rokonai és hozzátartozói mulasztották el a pa pokat hívni, és ezért hal meg gyónás nélkül, gazdagítsák őt imádságokkal és vigasztalják könyörgésekkel, rokonai azonban hanyagságukért böjtöléssel vezekeljenek a pa pok ítélete szerint. Akik pedig hirtelen halállal halnak meg, azokat temessék el minden egyházi végtisztességgel, mivel az isteni végzések előlünk el vannak rejtve, és számunkra ismeretlenek. 13. A keresztény vallás megtartásáról Ha valaki a keresztény vallás megtartását elhanyagolva és hanyag ostobaságtól megátalkodva az ellen bármi vétsé get követ el, a vétek természetének megfelelően ítélje meg a püspök az egyházi törvények szabályai szerint. Ha pedig ellenszegüléstől indíttatva a reá rótt büntetést vonakodnék nyugodtan elviselni, ismét ugyanazon büntetéssel fegyel mezzék, és ezt is megismételve összesen hét ízben.

16. A kard kirántásáról Hogy minden tekintetben erős és sértetlen béke honoljon mind az idősebbek, mind a fiatalabbak között, bármilyen jogállásúak legyenek is, teljességgel megtiltjuk, hogy valaki másnak a bántalmazására kardot rántson. Ha ezt a jövőben vakmerőségétől ösztönöztetve megkísérelné, ugyanazzal a karddal öljék meg. 17. A hitszegőkről Ha valaki a hatalmasok közül hitét beszennyezve, szívét bemocskolva, s esküjét megtörve, hitszegés bűnét követi el, az esküszegésért keze elvesztésével fizessen, vagy ötven tinóval váltsa meg a kezét. Ha pedig a népből való

Új

eszközök

az

államszervezés

ember lesz hitszegő, keze levágásával bűnhődjék, vagy ti zenkét tinóval váltsa meg azt és böjtöljön, ahogy az egyhá zi törvények rendelik. 18. A szabadosokról Ha valaki könyörületességtől vezéreltetve, saját rabszol gáit vagy szolgálóleányait tanúbizonyság mellett szabad sággal ajándékozza meg, úgy határoztuk, hogy halála után azokat, irigységtől vezéreltetve, senki szolgaságba vissza vetni ne merészelje. Ha pedig szabadságot ígért, de halála miatt ezt kinyilvánítani nem tudta, hátramaradt feleségé nek, illetőleg fiainak legyen joga ugyanezt a szabadságot kinyilatkoztatni, és a férj lelkiüdvéért szeretetlakomát rendezni, ahogyan akarják. 19. A templomba járásról és azokról, akik mise alatt mormognak és beszélgetnek Azok, akik az istentisztelet hallgatására a templomba menvén, ott a misék szertartása alatt egymás közt mor mognak, és másokat zavarnak, haszontalan történeteket mesélgetve és nem figyelve a szent olvasmányokra és a lelki táplálékokra, ha idősebbek, dorgálják meg őket, és gyalázattal űzzék ki a templomból, ha pedig fiatalabbak és közrendűek, e nagy vakmerőségükért a templom elő csarnokában mindenki szeme láttára kötözzék meg, s ostorozással és hajuk lenyírásával fenyítsék meg őket. 20. Arról, hogy a rabszolgák és rabszolganők vádaskodását vagy tanúskodását uraikkal vagy úrnőikkel szemben ne fogadják el Hogy ennek az országnak a népe a rabszolgák és rabszol ganők mindennemű támadásától és vádaskodásától men tes és nyugodt maradjon, a királyi tanács határozata sze rint teljességgel megtiltottuk, hogy bármiféle bűnügyben valamely szolgaszemélynek urával vagy úrnőjével szem ben vádaskodását vagy tanúbizonyságát elfogadják. 21. Azokról, akik más rabszolgáinak szabadságot szereznek Ha valaki meggondolatlanul másnak a rabszolgáját urának tudta nélkül a király vagy az ország vénei és főemberei elé vezeti, hogy levéve a szolgaság jármát, számára a szabad ság könnyebbségét szerezze meg, tudja meg, hogy ha gazdag, ötven tinót fog fizetni, amiből negyvenet a király nak kell adni, tízet pedig a szolga urának. Ha pedig sze gény és alacsony rendű, 12 tinót, amiből 10 a királynak jár, kettő pedig a szolga urának. 22. Azokról, akik szabadokat szolgaságba hajtanak Mivel tehát Istenhez méltó, és az embereknek legjobb, hogy ki-ki életének futását a szabadság serénységével végezze, a királyi végzés szerint elhatároztuk, hogy ezután az ispánok vagy katonák közül senki se merészeljen sza

szolgálatában:

az

írásbeliség

bad személyt szolgaságba hajtani. Ha ezt dölyfösségének vakmerőségétől ösztönözve megtenni merészelné, tudja meg, hogy ugyanannyi kártérítést fog fizetni a sajátjából, s ez a kártérítés a király és az ispánok között osztassék szét, mint a többi. Hasonlóképpen ugyanarról De ha valaki, akit idáig szolgaságban tartottak, szabadsá ga védelmére törvényes ítélethez folyamodván, szabaddá lesz, elégedjék meg szabadsága élvezésével, és az, aki öt szolgaságban tartotta, semmi kártérítést ne adjon. 23. Azokról, akik más vitézeit magukhoz fogadják Akarjuk, hogy mindegyik úrnak legyen meg a maga vitéze, és senki se beszélje rá valamelyik vitézt, hogy régi urát el hagyja, és hozzá jöjjön, ebből ugyanis civakodás támad. 24. Azokról, akik más vendégeit magukhoz fogadják Ha valaki jóakarattal vendéget fogad be, és ennek eltartá sáról tisztességesen gondoskodik, a vendég, ameddig a megegyezésnek megfelelő eltartásban részesül, ne hagy ja el eltartóját, és ne vigye másvalakihez az ő szolgálatát. 25. Azokról, akik megostorozzák a saját (embereiket) keresőket Ha valakinek vitéze vagy szolgája máshoz szökik, és az, akinek vitéze vagy szolgája elszökött, követet küld ezek visszahozására, és ezt a követet ott bárki megveri és megostorozza, előkelőink gyűlésén úgy határoztunk, hogy az ilyen verekedő tíz tinót fizessen. 26. Az özvegyekről és árvákról Különösképpen akarjuk, hogy az özvegyek és árvák is legyenek a mi törvényünknek részesei ilyen módon, hogy ha valaki özvegyen marad hátra fiaival és leányaival, és ígéretet tesz, hogy őket felneveli és velük marad, amíg csak él, legyen meg neki az a tőlünk nyert joga, hogy ezt megtehesse, és senki ne kényszerítse őt újabb házasság ba. Ha azonban fogadalmát megváltoztatva, ismét férjhez akar menni, és az árvákat el akarja hagyni, az árvák vagyo nából egyáltalán semmit ne követelhessen magának, csupán az őt illető ruhákat. Hasonlóképpen az özvegyekről Ha pedig valaki gyermek nélkül marad özvegyen és azt ígéri, hogy megmarad özvegységében újabb házasság nélkül, akarjuk, hogy legyen hatalma minden javai felett, és bármit akar azokkal tenni, megtehesse. Halála után azonban e javak szálljanak vissza férje rokonaira, ha van nak rokonai, ha pedig nincsenek, a király legyen örököse. 27. A leányrablásról Ha valaki a vitézek közül szemérmetlenségtől bemocskol va, valamely lányt szüleinek engedélye nélkül feleségül

I S T V Á N KIRÁLY O R S Z Á G A

elrabol, elrendeltük, hogy a leányt adja vissza szüleinek, még akkor is, ha valami erőszakot követett el rajta, és a rabló tíz tinót fizessen a rablásért, még ha később ki is békül a leány szüleivel. Ha pedig valamely szegény és a népből való merészkedik ezt elkövetni, öt tinó kártérítést fizessen a rablásért. 28. Más szolgálóival fajtalankodókról Hogy a szabadok mocsoktalanul megőrizzék szabadságu­ kat, miheztartás végett, szabályt akarunk nekik adni. Aki ezt áthágva, másnak a szolgálójával fajtalankodik, tudja meg, hogy bűnben vétkes, és ezért a bűnért első esetben korbácsolják meg, és nyírják le. Ha pedig másodszor is faj­ talankodik ugyanazzal, ismét korbácsolják meg és nyírják le. Ha pedig harmadszor is, legyen rabszolga a szolgálóval együtt, vagy váltsa meg magát. Ha pedig a szolgáló teher­ be esik tőle, és szülni nem tud, hanem szülésben meghal, kárpótolja őt másik szolgálóval. A rabszolgák fajtalankodásáról Ha valakinek a rabszolgája másnak szolgálójával fajtalan­ kodik, őt is korbácsolják meg, és nyírják le. És ha a szol­ gáló tőle teherbe esik, és a szülésben meghal, a szolgáját adják el, és árának felét adják a szolgáló urának, másik fele pedig maradjon a szolga urának. 29. Azokról, akik rabszolganőt vesznek feleségül Hogy senki azok közül, akiket szabad névvel becsülnek meg, valakinek valami jogtalanságot ne merjen okozni, ti­ lalmat és szabályt állítottunk fel, amennyiben ezen a királyi gyűlésen elhatároztuk, hogyha valamely szabad ember a rabszolganő urának tudtával másnak a rabszolganőjét választja feleségül, elveszítvén saját szabadságának élve­ zését, örökös rabszolgaságra vettessék. 30. Azokról, akik feleségük elől külföldre menekülnek Hogy mindkét nem meghatározott törvény alatt maradjon, és minden jogtalanság nélkül élhessen, ebben a királyi törvényben elrendeltük, hogy ha valaki szemtelenségből feleségének megutálása miatt hazájából elmenekül, az asszony mindent, ami férjének birtokában volt, bírjon mindaddig, amíg férjét vissza akarja várni, és senki se me­ részkedjék őt más házasságba kényszeríteni. És ha magá­ tól férjhez akar menni, szabad legyen neki, az őt megillető ruhákat magához véve, és egyéb javakat otthagyva házas­ ságra lépni. És ha a férj ezt hallván visszatér, ne legyen neki szabad más feleséget venni az övén kívül, csak a püspök engedélyével. 31. Asszonyok tolvajlásáról Mivel már az is mindenki számára visszataszító és min­ denki előtt utálatos, ha a férfinem lopást követ el, és még sokkal inkább, ha az asszonyi nem: a királyi tanács szerint

elhatároztatott, hogy ha valamely férjes asszony lopást követ el, férje váltsa meg, és ha másodszor ugyanabba a bűnbe esik, hasonlóképpen váltsa meg, ha pedig har­ madszor is, adják el. 32. A szállások felgyújtásáról Ha valaki ellenségeskedésből másnak az épületeit tűzzel elhamvasztja, úgy határoztunk, hogy mind az épületeket építse fel, mind pedig ami felszerelés elégett, és azon kívül adjon tizenhat tinót, ami negyven solidust ér. 33. A boszorkányokról Ha valami boszorkányt találnak, bírói szokás szerint vezes­ sék az egyházba, és adják át a papnak böjtölés végett és a hitben való oktatásra, böjtölés után pedig menjen haza. Ha másodszor is ugyanebben a bűnben találják, hasonló vezeklésnek vessék alá, vezeklés után pedig az egyház kulcsát a mellére, homlokára és vállai közé kereszt alakjá­ ban süssék rá, és menjen haza. Ha pedig harmadszor is, adják át a bíráknak. 34. A varázslókról Hogy az Isten teremtménye a rosszindulatú embereknek minden ártalmától mentes maradjon, és senki mástól ne kelljen veszteséget elszenvednie, csupán az Istentől, aki a gyarapodást is adja, a tanács végzése szerint nagy tilal­ mat és rendszabályt állítunk a kuruzslók és varázslók elé, hogy semmiféle személy ne merjen varázslással vagy kuruzslással bárkit is elméjének állapotában megrontani vagy megölni. Mégis ha valaki, akár férfi, akár nő, a jövőben ezt merészelné, adják át a varázslással megrontott kezeire vagy rokonai kezére, hogy azok akaratuk szerint ítélkezze­ nek fölötte. Ha pedig jóslással foglalkozókat találnak, amit a hamuban csinálnak, vagy hasonló módon, a püspökök ostorozással javítsák meg őket. 35. A házak megtámadóiról Akarjuk, hogy erős béke és egyetértés legyen öregek és fiatalok között, mint az apostol mondja: Mindnyájan egyet­ értők legyetek stb. És senki se merjen mást megtámadni. Ugyanis, ha ennek az általános gyűlésnek a határozata után valaki az ispánok közül olyan konok lenne, hogy ott­ honában keresne fel valakit, hogy őt elveszítse és javait feldúlja, ha a tulajdonos otthon van, és (az illető) vele har­ colni kezd, vagy őt megöli, bűnhődjék a kard kirántásáról hozott törvény szerint. Ha azonban az ispán esik el, elégté­ tel nélkül feküdjön. Ha pedig nem személyesen megy el, hanem katonáit küldi, száz tinóval tegye jóvá a támadást. Ha pedig valamely katona támadja meg a másik katoná­ nak udvarát és házát, tíz tinóval tegye jóvá a támadást. És ha a népből való ember támadja meg valamely hozzá hasonlónak a kunyhóját, öt tinót fizessen a támadásért.

Új

eszközök

az

államszervezés

szolgálatában:

az

írásbeliség

elveszett

be sűrítették, a második törvénykönyvhöz

oklevelekre. E n n e k ellenére n e m zárhat­

pedig az Intelmeket sorolták. Egy 12. szá­

juk ki, hogy az egyház részére n é m e l y k o r

zadi kódex, amely egyben a legrégebbi is,

ugyancsak szóbeli rendelkezés útján tett

István király rendelkezéseit két törvény­

adományt az u r a l k o d ó .

könyvre b o n t o t t a , az Intelmeket n e m tar­

ügyek,

amelyben

hivatkoznak

A keresztény t e m p l o m b a járás gyakorla­

talmazza. Ez a kódex az országhatárokon

ta, illetve az egyházi szertartások celebrálá-

kívül, A d m o n t b a n (Stájerország) m a r a d t

sa megkívánta, hogy a p a p o k rendelkezze­

fenn. A magyarországi kódexekből ismert

nek a szükséges liturgikus i r o d a l o m m a l .

56 paragrafus helyett csak 50-et ismert

Szent István törvénye megkívánta, hogy

az A d m o n t i kódex másolója. Az eltérő pa­

„könyvekről

a

püspök

gondoskodjék",

ragrafusszám tartalmilag is

különbözik:

de n e m ismert, hogy ez milyen mértékben

a magyarországi kódexekből

ismert hat

valósult meg. Az pedig végképp homályba

passzus egyáltalán n e m került ide, viszont

vész, hogy a falusi plébániák papjai hogyan

szerepel kettő, amelyik ott

használták a könyveket. Feltehetőleg el

Az eltérő szám a szöveg más-más csopor-

tudták olvasni a sokszor ismétlődő-ismé­ telt sorokat, de ezen t ú l m e n ő írás-olvasás ismereteik aligha lehettek. A

monostorok

alapításakor

oklevél

rögzítette az alapító által tett adományt. Szent István idejében még csak az uralko­ dó, a l l . század folyamán a király mellett világi személyek k ö r é b e n is megjelennek az alapítók (például O t t ó somogyi ispán a százdi m o n o s t o r alapítója). A korai okle­ velek többsége átiratban m a r a d t fenn, en­ nek ellenére biztosra vehető, hogy a korai a d o m á n y t is írásban rögzítették. A püs­ p ö k n e k a d a t o t t az egyházi javak feletti ren­ delkezés, de a javak részletezésére a törvény szövege itt sem tér ki. Keletkeztek ebben a k o r b a n valódi leve­ lek (missilis = elküldésre szánt)

is. István

király a clunyi a p á t h o z címzett levélben ereklyéket kért. A levélváltásból Odilo apát válaszlevelét ismerjük. Az egyházszervezés kezdeti gondjairól árulkodik Bonipert püs­ pök

levele,

amelyben

Priscianus

latin

nyelvtanát szerette volna megszerezni - bi­ zonyára oktatás céljából. Priscianus latin grammatikája Európa-szerte elterjedt alap­ m u n k á n a k számított, amelyre a latin nyelv oktatását alapozták. István király nevéhez két törvénykönyv keletkezését kapcsolja a kutatás. A törvé­ nyek szövegét kései, 15-16. századi kóde­ xek tartották fenn. Ezek a kódexek m i n d az 56 paragrafust egyetlen törvénykönyv-

ismeretlen.

I. István

törvényei

az A d m o n t i k ó d e x első lapján,

12. század

ISTVÁN KIRÁLY ORSZÁGA

A Pozsonyi évkönyv egy

kat, hogy II. Ulászló király (1490-1516) p a r a n c s o t a d o t t a korábbi jogi d o k u m e n t u m o k összegyűjtésére.

lapja a Pr ay-kód ex oe n, 12. század

tosításából is származik. N e m tudjuk, mi lyen körülmények között került az István király törvényeit tartalmazó írás az ország határain kívülre. Mivel László korabeli törvényekről m á r nincs az A d m o n t i kó dexnek tudomása, vélhető, hogy a m e n e külő Salamon király - vagy környezetéből valaki - vihette magával, amikor Salamon IV. H e n r i k császárnál keresett menedéket. A Magyarországon fennmaradt késői má solatok sem egységesek, és született olyan törvény - például a vasárnapi vásártartás ról -, amelyre eltörlésekor utalnak, de az eredeti rendelkezés hiányzik. Az aktualitá sukat vesztett passzusokat később m á r n e m másolhatták. A magyarországi szöve gek a n n a k köszönhették fennmaradásu-

Leviratus Sógorházasság. A barbár társadalom szokása szerint a férj elhunyta után az özvegyet a férj fivére vagy közeli hozzátartozója feleségül vette. Ennek hátterében az a szándék húzódott meg, hogy a közös vagyon és a gyermekek a nemzetségen belül maradjanak.

A kéziratok t ö r t é n e t e - sajnos - a paszszusok keletkezésére n e m világít rá. Abban mégis biztosak lehetünk, hogy a törvényal kotás n e m egy-két, h a n e m többszöri ren delkezést jelentett. A törvényalkotás módja lehetett a király egyszemélyi döntése, a ki rályi tanáccsal való megbeszélés n y o m á n kialakult döntés, egy-egy külföldi szabályo zás átvétele. Azaz parancsokat és szokáso kat rögzít, m i n t a korai törvények általában: „gondolkodás e r e d m é n y e k é n t előírtuk", „királyi h a t a l m u n k n á l fogva elrendeltük", „hozzájárultunk az előkelők kéréséhez". Az egyháziak - ekkor szinte kizárólag kül földiek - hozták a k á n o n j o g és a nyugati jogalkotás szokásait és a t e r m i n o l ó g i á t ; a vi lágiak a helyi szokások ismeretét; a megol d a n d ó p r o b l é m á k a t m i n d k é t fél láthatta. A tanácskozás magyar nyelven folyhatott, csakúgy, m i n t a törvények kihirdetése. A döntések szóban születhettek, írásba fog lalt verziójukkal - talán - a p ü s p ö k ö k ren delkeztek. A törvényeket m i n d e n k i n e k is m e r n i kellett. A királyi t a n á c s b a n megfo galmazott döntéseket szóban hirdették ki, bizonyára úgy, ahogy László törvényeiben többször előfordul: „a király követe menjen el m i n d e n egyes várba", „a király követe menjen faluról falura". A törvényalkotás István végiggondolt cselekedete volt, a h o g y az első törvény be vezetőjében írták: „a régi és új császárok példáját követve" járt el. Az egyházra vo n a t k o z ó a n helyet kaptak b e n n e a 847. évi mainzi zsinat határozatai, az egyház birto kainak és jogainak védelme, illetve a ke resztény mentalitás kialakításában játszott szerepe. A korai törvények számos elemet megőriztek a korábbi szokásjogból, lásd a leányrablás büntetését a korábbi házas sági szokásokból. A korai törvényeknek m i n d e n ü t t sajátja, hogy rögzíti az élet elle ni vétségek és a lopások b ü n t e t é s é n e k m é r tékét, csak itt „kiegészítő b ü n t e t é s k é n t " egyházi penitenciát is ró a vétkesre. A szo-

Új

eszközök

kásjog elemei korábban is érvényesültek, ekkor az írásos rögzítés mellett az is fontos volt, hogy az ügyek ne a nemzetségek szint­ jén rendeződjenek el, h a n e m a királyi bíró­ sági fórumokon: István idején az ispánok és a király előtt. A kiszabott büntetések n y o m á n fizetett „kártérítés" egy része a ki­ rályt, egy része a bírót, más része a károsul­ tat illette. Az önbíráskodást büntették. István király néhány esetben a szokásjog megváltoztatására is törekedett. Például az özvegyeknek adott szabad döntés lehető­ sége, hogy köt-e újabb házasságot vagy sem, a leviratus szokása ellen hatott, ame­ lyet a pogány többnejűség feladása mellett amúgy sem lehetett érvényesíteni. Csak a l l . század második felében kelet­ keztek az első történeti feljegyzések. Ek­ korra született meg a latin nyelvű iroda­ lom. A történetírás lakonikusabb műfaja az annales (évkönyv), amely egy-egy esz­ t e n d ő történetéből egy-egy eseményt emel ki. Magyarországon egyetlen ilyennel ren­ delkezünk, ez a Pozsonyi évkönyv, amely 997 és 1203 közötti feljegyzéseket tartal­ maz. Az évkönyv korai részéről a kutatók azt feltételezik, hogy valószínűleg Pannon­ h a l m á n készült. Ez a rész lenne korsza­ k u n k h o z kapcsolható. Az első írásművek a legendák voltak, amelyek a keresztény gondolkodásmód el­ terjesztéséhez is nagyban hozzájárultak. A 11. századi szentté avatások kivétel nél­ kül m i n d 1083-ban történtek és László ki­ rály nevéhez köthetők. A szentté avatáso­ kat viszont megelőzte a kultusz létrejötte, esetenként a legenda keletkezése is. Legko­ rábban a Nyitra melletti zobor-hegyi re­ meték, András-Zoerard és Benedek alakja körül formálódott kultusz. Legendájukat M ó r pécsi püspök (1036-1075 k.) írta le, aki tanulóéveit P a n n o n h a l m á n töltötte és ott találkozott Benedekkel. Tőle értesülhe­ tett András-Zoerard remeteéletéről. A le­ gendát m á r pécsi püspökként írta, és való­ színűleg ápolta a remeték kultuszát. Mór püspöktől kapott Géza herceg 1064-ben egy darabot András-Zoerard vezeklőövé-

az

államszervezés

szolgálatában:

az

írásbeliség

Ősgeszta A legrégebbi magyar krónikás alkotást nevezzük így. Az ősgeszta keletkezési ideje vitatott, létrejöttét I. András, Salamon, Szent László vagy Könyves Kálmán korára is teszik. Az elveszett krónikás alkotás töredékeit a 14. századi krónikakompozíció őrizte meg, de az átvett szövegrészek azonosításában nincs megegyezés a kutatásban.

ből. A bizonyítottan korai kultusz és élet­ rajz ellenére a legenda szövege csak 15. szá­ zadi kódexekből ismert. Miután M ó r 1036-ban lett püspök, nem valószínű, hogy a legendaírás abban a két évben tör­ tént, amikor még István király is élt. Na-

Remetebarlang melletti

a

Nyitra

Zobor-hegyen

ISTVÁN

KIRÁLY

ORSZÁGA

gyobb a valószínűsége, hogy csak

1038

u t á n keletkezett. Ahogy István király életé­ ről keletkezett legendák s e m a király ural­ kodásához, h a n e m a halála u t á n i hagyo­ m á n y történetéhez kapcsolhatók. Az egyházépítés szerves részét alkották az építkezések, amelyek a magyarság ha­ gyományától eltérő környezet kialakítását jelentették. A t e m p l o m - és m o n o s t o r é p í t ­ kezések kezdettől fogva a kialakult keresz­ tény m i n t á k a t követték. A k o r a i a k közül az esztergomi Szent A d a l b e r t - t e m p l o m o t , a székesfehérvári Boldogasszony tiszteleté­ re emelt bazilikát m i n t fejedelmi és királyi építkezéseket ismerjük. A m o n o s t o r o k kö­ zül P a n n o n h a l m a és Pécsvárad m o n o s t o ­ rai szintén a n y u g a t - e u r ó p a i keresztény építészet h a g y o m á n y a i t vették át. Emellett k i m u t a t h a t ó k a bizánci térítés építészeti nyomai. Ezekre utal a szegedi D ó m téren álló D e m e t e r - t o r o n y , a bizánci szentek áb­ rázolása freskórészleteken, p é l d á u l K o z m a és D á m j á n orvosszentek C s a r o d á n . Sajnos,

Új

eszközök

az

államszervezés

szolgálatában:

az

írásbeliség

a „minden tíz falu" által felépített korai templomok közül egy sem m a r a d t fenn, a ma ismert falusi Árpád-kori t e m p l o m o k a 13. századból származnak. István király a koronázása u t á n ezüstdenárt veretett, amelynek felirata {lancea re­ gis = a király lándzsája, regia civitas = ki­ rályi város, Stephanus rex = István király), súlya (1,26 g) és ábrázolása (kápolna) lé­ nyeges egyezést m u t a t sógora, II. H e n r i k császár érméivel. Az országon belül csak kevés lelet került elő (szám szerint 46), de Kelet- és Észak-Európa, illetve Lengyel­ ország területéről ennél többet ismerünk. Az ezüstdenárok eszerint inkább a távolsá­

merjük, a h o n n a n - m i n t a pogány hagyo­

gi kereskedelemben forogtak. A magyaror­

m á n y relikviái - a halott szájába helyezett

szági forgalomban kisebb értékek cseréltek

példányok kerültek elő. Az egyes é r m é k

gazdát, erre utal az o b u l u s o k jelentős szá­

keletkezési

ma, n o h a ezeket i n k á b b sírleletekből is-

jelentős véleményeltérés van a kuta

idejét

és

helyét

Szent Dalmát és Szent Kozma

a

csarodai

templom

falképén

tekintve

tők között, számolhatunk például Istvánt követő magyar királyok utánvereteivel, illetve külföl­ dön

készült

másolatokkal.

Még inkább vitatott - ere­ detét és funkcióját illetően az

a

egyetlen

külföldön

előkerült,

példányban

ismert

aranypénz, amely szintén Sí phanus rex (előlapján) és Pannónia (hátlapján) feliratot visel. Szent István királyhoz köthetősége annyiban kérdéses, hogy nem t u d u n k magyarázatot adni arra, miért is volt (lett volna) szükség aranypénzveretésre, amikor a törvé­ nyek tanúsága szerint az aranypénz ér­ tékmérő funkcióját a bizánci solidus teljes mértékben betöltötte. Az írásbeliség megteremtése, az írás­ m ű v e k tartalma alátámasztja, hogy István király tudatosan megtervezett intézkedé­ sek sorával folyamatosan törekedett egy cél

I. István ezüstdenárja

felé: a keresztény magyar királyság

megalkotására. Ebben számos alkalommal vett m i n t á t a bajor szomszédságból. Ezt a m i n t á t ötvözte a szokásjognak a keresz­ ténységhez illeszthető elemeinek megtar­ tásával, illetve ennek hiánya esetén meg­

A

változtatásával.

Szegeden

Szent

Demeter-torony

István király műve A társadalom átalakulása • 78 Magyarország és szomszédai • 85 A trónutódlás kérdése • 89 Az államszervezés „mérlege" • 92

ISTVÁN

KIRÁLY

MÜVE

A társadalom átalakulása

A magyarság keresztény hitre térítését

m i n ő s í t h e t ő k . A k a d h a t t a k ilyenek m á s tár­

Szent István nevéhez köti a történet-

sadalmi c s o p o r t o k b a n is, de a m í g külsősé­

A kereszténység felvétele azon­

gekben alkalmazkodtak, a d d i g ez n e m de­

írás.

ban egy gyűjtőfogalom, amely számos ele­

rült ki. Az ispán ellenőrző m u n k á j a nyilván

met foglal magában. Az kétségtelen tény,

e r e d m é n n y e l járt. István halála u t á n a ha­

hogy a d ö n t ő lépés első királyunk életében

talom

történt. N e m ismerjük az egész magyar

a felszínre e n g e d t e a k o r á b b a n rejtőzködő

társadalom

p o g á n y jelenségeket. A k e z d e t b e n sikeres

megkeresztelkedésének

ese­

csúcsán

kialakult

bizonytalanság

ménytörténetét, de az egyházi hierarchia

keresztény térítés u t á n n é h á n y évtizeddel

megteremtése, a tizedfizetés elrendelése,

kirobbant

a törvényekben foglalt számos elem, amely

gyarországon, h a n e m m á s u t t is rendsze­

pogányfelkelés

nemcsak

Ma­

a keresztény hit életvitelszerű gyakorlására

rint bekövetkezett. L a p p a n g ó p r o b l é m á k

irányult, nyilván számottevő eredményt

kerültek felszínre 1046-ban a V a t a nevével

hoztak István uralmának évtizedei alatt.

fémjelzett m e g m o z d u l á s k o r is.

Tudjuk azt is, hogy a hittérítés támaszkod­

A pogányság visszaszorításában nagyon

h a t o t t a Kárpát-medence keresztény ha­

fontosak azok a h a g y o m á n y o k , a m e l y e k az

gyományaira, illetve a bizánci előzmé­

új, a keresztény szokások m e g e r ő s í t é s e irá­

nyekre. A sokféleség iránt tanúsított tole­

nyába h a t o t t a k . A Szent István korabeli

ranciát az Intelmeken kívül a gyakorlat is

térítésnél is k i m u t a t h a t ó , h o g y az egyház

mutatja: az elit körében Vazul és Aba Sá­

támaszkodott

muel csak „látszatkeresztényeknek" voltak

nyokra, amelyek a k e r e s z t é n y m e n t a l i t á s

olyan

korábbi

hagyomá­

terjedését és megszilárdulását is segítették. Ilyenek voltak p é l d á u l

a korai

pannó­

niai kereszténység szentkultuszai ( M á r t o n , Adorján) és helyszínei (Zalavár, Pécs), va­ l a m i n t a bizánci h a g y o m á n y o k folytatásá­ n a k lehetősége ( o r t o d o x m o n o s t o r o k ) . Ko­ rábbi, p o g á n y kori hitbéli elemre támasz­ k o d o t t a korai Mária-kultusz, a m i t a sajátos Boldogasszony névalak és a dinasztia szak­ rális

központjának

szánt

székesfehérvári

egyház védőszentjének megválasztása is je­ lez. A pogány kori legendaképződés tehát folytatódott a 11. században is, értelemsze­ rűen az egyik legnépszerűbb alakja az or­ szág első királya volt. A m i n t m á s közösségek esetében is az el­ I. a

István arcképe

koronázási

paláston

sőként írásban rögzített törvényekben az élet elleni vétségek m i n d e n formája ( e m ­ berölés, testi sértések), az ö n b í r á s k o d á s megakadályozása és az igazságszolgáltatás

A

társadalom

átalakulása

intézményi csatornákba terelése, valamint

ti választóvonal éles volt, de n e m áthágha­

a szabadság és szolgaság közti társadal­

tatlan: lehetséges volt a saját szolgák felsza­

mi mozgás szabályainak rögzítése, illetve

badítása, de a szabadok büntetésként szol­

a magántulajdon védelme kapott helyet.

gasorba kerülése is. Megjelenik a kötött

A magántulajdon védelmében kiemelt sze­

szabadság állapota az udvarnokok hely­

rep jutott a királyi javaknak, hiszen azokat

zetében:

a király által megbízott személyek kezelték.

de nem tanúskodhatnak.

Az egyházi és világi javak feletti rendel­

ők azok, akik szabadok ugyan,

A társadalom mindennapi életébe első­

kezést az előbbi esetben a k á n o n o k szerint

sorban a

rendelte el, az utóbbiban pedig a háborí­

keresztül avatkozott be. István törvénye ha­

tatlanságot, a szabad rendelkezési jogot és

tározottan állást foglalt a keresztény nor­

keresztény szokások előírásán

az öröklést biztosította. A magántulajdon

mák megtartása mellett. Megnevezte a tör­

védelmét szolgálta a lopások differenciált

vény szövege azt, amit kívánatosnak tartott,

büntetése. A törvény ügyel arra, hogy az is­

és megszegésüket szankcionálta, de szöveg

pánok ne élhessenek vissza hatalmukkal,

szerint nem tiltotta a korábbi pogány gya­

ugyanakkor védi is őket a rágalmazókkal

korlatot. Tilos volt például a vasárnapi

szemben. A szolgaság és a szabadság közöt-

munka, kötelezően el kellett m e n n i a t e m p -

A

feldebröi

altemploma, közepe

templom 11. század

ISTVÁN KIRÁLY M Ű V E

Senioratus A barbár társadal­ makban érvényes szokásjog, mely szerint a nemzetsé­ gen belül a legidő­ sebb férfi örökölte a hatalmat. Ez vonat­ kozott az uralkodás rendjére is a sztyep­ péi népeknél.

Bizánci

eredetű

szenteltvíztartó. Beszterec, második

10. század

fele

lomba és ott megfelelő magatartást kellett tanúsítani (tilos volt a beszélgetés), be kel­ lett tartani a böjtöt, gondoskodni kellett a haldoklók gyóntatásáról. Idesorolhatjuk a boszorkányokról és a varázslókról szóló passzusokat is, mint a pogány szokások háttérbe szorításának eszközeit. A felsorol­ tak közül legfontosabbnak a vasárnapi munkaszünetet, a templomba járást és az ottani magatartást tartotta a törvényalkotó, mivel törvényszegés esetében súlyos világi büntetést helyezett kilátásba: a munkaesz­ közök elkobzását és nyilvános megszé­ gyenítést (verés, hajlenyírás). A büntetés szempontjából átmenetet alkottak a bo­ szorkányság megítélését tartalmazó paszszusok, ahol két alkalommal csak egyhá­ zi büntetés (böjt, vezeklés) volt kiszabható, és csak harmadszori visszaesőként került az elkövető a világi törvényszék elé. Kizáróla­ gosan egyházi megítélés alá esett a böjt és a gyónás betartatása. Kegyetlennek - és emiatt talán elrettentőbbnek - tűnik, mi­ dőn a rontással megvadultakat kiszol­ gáltatták a vádlók önbíráskodásának, ami ténylegesen törvényen kívülisé­ get jelentett. A keresztény szokások - vagy még inkább a pogány szokásokkal való szakítás - kikényszerítését je­ lentette a családi viszonyok terüle­ tén az özvegyekről és árvákról szóló rendelkezés. A barbár társadal­ makban dívó leviratus intézményét akarta megszüntetni az özvegyek­ nek adott döntési lehetőség, amely szerint nem kötelez­ hetők újabb házasságra, ha­ nem özvegyi állapotban ma­ radva élvezhetik javaikat. Ha viszont ismét férjhez akar­ nak menni, csak személyes ingóságaikat vihetik ma­ gukkal, az elhunyt férj va­ gyonából semmit. A leány­ rablás elkövetőit vagyoni helyzetüktől függően bün­ tették. A büntetéseknek

egy sajátos kombinációját jelentették azok az esetek, amikor az elkövetőt világi és egy­ házi fenyítékkel egyaránt sújtották. Ilyen „minősített" esetnek számított az ember­ ölés vagy a keresztény életmóddal kapcso­ latos rendelkezések megszegése. Vélhetően gyorsabb eredményt várt ettől az uralko­ dó; hiszen az egyházi fenyíték önmagában nem eredményezett volna nagyobb hajlan­ dóságot a keresztény szokások alkalmazá­ sára. István király a keresztény szokásrend és gondolkodásmód elterjesztése érdekében tudatosan szembeszállt a pogány hagyomá­ nyokkal az életmód területén is, de nem úgy, hogy tiltotta a régit, h a n e m előnyben részesítette az újat. A keresztény országok mintáját követte a törvényekben csakúgy, mint az egyéb - akár presztízscélokat szol­ gáló - intézkedéseiben. A cél Magyarország­ nak az európai keresztény országok sorába illesztése volt. Ez hosszú távon csak úgy le­ hetett reális célkitűzés, hogy István király is megszegte a n o m á d u r a l o m n a k legitimitást biztosító elvet, a senioratus öröklési rendjét. Olyan utódot jelölt ki, akiről feltételezhető volt, hogy István király intézkedéseinek szellemét követve fog uralkodni. István király u r a l m á n a k megszilárdítá­ sa a törzsi-nemzetségi keretek széttörésére épült, illetve környezetében csak azokat juttatta h a t a l o m h o z , akik elfogadták a ki­ rály törekvéseit. A nemzetség elvesztette a társadalmat irányító szerepét az igazság­ szolgáltatásban és a hadseregszervezésben, helyébe közvetlenül a királynak alárendelt intézmény került. Erre utalnak azok a lé­ pések, melyek során István sorozatban vállalta a hagyományokkal, a szokásjoggal való szembefordulást. Ugyanakkor nem állíthatjuk, hogy ne lett volna toleráns a szokások olyan elemeivel, amelyek össz­ hangba hozhatók voltak a keresztény ki­ rályság megszervezésére irányuló törekvé­ sekkel. Legkevesebbet a gazdaságról t u d u n k . Azt bizonyosan, hogy a királyi javakat szá­ m o n tartották, az ispánt hűtlen kezelés ese-

A

társadalom

átalakulása

tén büntették. Az egyház a számára átadott

totta. Az uralkodó személyesen n e m vé­

ingatlanokon szervezett gazdálkodást foly­

gezhette sem a terület irányítását, sem

tathatott, hiszen a m o n o s t o r o k első lakói

a keletkező természetbeni javak, sem

a világi klerikusokhoz hasonlóan külföl­

a vásárokból származó nemesfémbe-

diek voltak. Az egyház birtokain élő szol­

vételek összegyűjtését

gák, illetve szolgálónépek nagy valószínű­

Az ispánok kezében jelentős hata-

és

kezelését.

séggel folytatták korábbi tevékenységüket

lom koncentrálódott, amely alkalmas

és azzal szolgáltak földesuraiknak. A vilá­

volt a királyi javak kezelésével való

giak vagyona továbbra is az állatállomány­

visszaélésre. A tiltás nem véletlenül sze­

ból állt, feltehetően folytatódott a pogány

repel a törvények szövegében.

korszak nagyállattartása, erre utal a tör­ vényekben a t i n ó általános értékmérőként szolgáló funkciója. A t e m p l o m b a járást vonzóvá

tehette

a

vásárok vasárnapra,

a t e m p l o m közelébe helyezése az ispáni k ö z p o n t o k b a n . Ámbár ezt a passzust csak a későbbi tiltások n y o m á n ismerjük. István törvényeinek 12. századi, első ismert má­ solata ( A d m o n t i kódex) m á r n e m tartotta fenn, m i u t á n aktualitását vesztette. A vásá­ rokon

megjelenhettek külföldi

kereske­

dők, tőlük származhatott a pensa auri, azaz a bizánci aranypénz, amelyet a törvények említenek. A só a korai árucikkek közé tar­ tozott, bizonyára n e m csak saját fogyasz­ tást szolgáltak a M a r o s o n érkező királyi sószállítmányok, amelyek akadályozása az Ajtony és István közti konfliktus egyik ele­ me volt. Az árukról és a kereskedelemről szóló a p r ó adatok alapján úgy gondoljuk, hogy a keleti, délkeleti irányú kereskede­ lem továbbra is élénk volt. Másrészt a jeru­ zsálemi zarándokút (a D u n a vonalát kö­ vetve) megnyitása, illetve biztonságának garantálása nyugat felől nemcsak zarándo­ kokat, h a n e m kereskedőket is vonzott. Szent István idején a gazdálkodási rend legszembetűnőbb változása a magántulaj­ d o n megjelenése, és annak védelme volt. Az Árpádok törzsének szállásterülete, illet­ ve Géza és István terjeszkedése az egykori törzsszövetség irányába, a dinasztia - azaz a m i n d e n k o r i uralkodó - rendelkezésére álló

terület

növekedését

A magántulajdon védelme a lopások til­ tásában és büntetésében öltött testet. M i n d a szabadok, m i n d a szolgák esetében a har­ madszori

elkövetést

halállal

büntették.

A szabadok az első két alkalommal meg­ válthatták magukat, azaz m e g m e n e k ü l ­ hettek a szolgasorba kerüléstől - ha volt vagyonuk;

harmadízben

azonban

már

a vagyon sem adott felmentést a halálbün­ tetés alól. A szolgák lopását csonkítással büntették, hacsak nem volt öt tinó értékű vagyona az elkövetőnek, amivel testi épsé­ gét megválthatta. Az öt tinó érték akkora összeg

volt,

amekkorával

egy

„népből

való" (szegény) szabad a feleséggyilkosság esetében az áldozat rokonaival kiegyezhe­ tett. A felsorolt intézkedések jelzik, hogy megkezdődött a csekély vagyonnal rendel­ kezők, illetve a vagyontalan szabadok szol­ gasorba süllyedése. A vagyon elleni vétsé­ gek (lopások) esetei a Szent István u t á n i időszakban folytatódtak, illetve jelentősen növekedtek. Az irányító (és vele együtt a

végrehajtó)

hatalom

bizonytalanságai

következtében ki lehetett bújni a törvény előírásai alól. A pogánylázadásokban pedig kifejeződhetett a szabadságuktól megfosz­ tottak vagy vagyonukat vesztettek elége­ detlensége is. A lopások számának jelentős növekedése, amire a törvény növekvő szi­ gorából következtethetünk, a tulajdonvi­ szonyok drámai átalakulását sejteti. A 11. század elejéig a magyar társada­

eredményezte.

lomban minden szabad ember valamely

Az ilyen m ó d o n kiterjedt ország egésze

nemzetséghez tartozott. A 13. század okle­

fejedelmi, királyi tulajdonnak számított.

veleiben m á r csak a birtokkal rendelkező

A területnek értéke ott és akkor volt, ahol

úri nemzetségek szerepelnek. A nemzetség

lakosság is élt rajta, amely a javakat előállí-

átalakulása, amely a nemzetséghez tartozás

I.

István aranypénze

ISTVÁN

KIRÁLY M Ü V E

szűkülő kereteit mutatja, ezt megelőzően

nagyon

olyan m ó d o n képzelhető el, hogy a nem­

a szabadság elvesztését, illetve az élettől

zetségek előkelőbbjei (például a nemzet­

való megfosztást jelentette. Végül is egyfaj­

ségfők) rátették kezüket a nemzetségi va­

lovag.

Miniatúra

a K é p e s Krónikából, 1 3 5 8 után

könnyen

további

szegényedést,

ta védekező reakciónak tekinthetjük azt,

gyon jelentős részére. Erre módjuk volt, hi­

hogy a nemzetség kitaszított, de szabadsá­

szen mint a nemzetség seniorjai a szokás­

gát megőrizni akaró tagjai elhagyták ko­

jog alapján rendelkezhettek a nemzetség

rábbi lakóhelyüket, ami nem ütközhetett

közös vagyonával. Annak kellett érvényt

különösebb nehézségbe, hiszen a létező

szerezni,

Idegen

pás volt a nemzetségi vagyon elvétele, ami

történt meg. A különbségek kialakulása

hogy a nemzetség tulajdonát

vagyont állatállományuk alkotta. Az elsze­

(vagy annak egy részét) saját magánvagyo-

gényedés és helyben maradás a szolgai álla­

nukká tegyék. Amikor ez bekövetkezett,

pot vállalását jelentette, meglehet, a nem­

attól a pillanattól kezdve a nemzetség más

zetség vagyonosabb tagjainak alárendelve.

tagjai nem jogosultak részesülni belőle,

Valószínű, ez is egy olyan helyzetet ered­

úgy, mint korábban. Ha viszont a szokás­

ményezett, a h o n n é t nem kínálkozott más

jog alapján mégis hozzányúltak, azt már

kiút, mint a szökés.

lopásnak minősíthették. A nemzetségek elitje rendelkezett fegyveres erővel, kíséret­ tel, saját vitézekkel, akik segítségével akara­ tát rá tudta kényszeríteni nemzetsége alá­ rendelt tagjaira. „Akarjuk, hogy minden úrnak legyen meg a saját vitéze" - fejezi ki a törvény Szent István akaratát. A nemzet­ ségi tulajdon magántulajdonná alakulási fo­ lyamatára világít rá a lopások - vagy lopás­ nak minősíthető esetek - növekvő száma.

Ha n e m is a szabadság elvesztését, de a korlátozását jelentette az is, amikor a vár­ megyék megszervezésekor az ispán számba vette a vármegyéhez tartozó katonaságot és a vár ellátásáról g o n d o s k o d ó szolgáló né­ peket. A lajstromba vétel függősége a sza­ badságot n e m vette el ugyan, de a szabad­ ságot jelentősen korlátozta, főleg a javakat termelő várnépek esetében, de a hadakozó csoportoknak is kötöttséget, kötött liber

Az István kori törvények nyomán az raj­

állapotba kerülését jelentette. További kö­

zolódik ki, hogy a társadalmon belül a sza­

töttséget jelentett az egyház számára fize­

badok és a szolgák között húzódott egy éles

t e n d ő tized is.

határvonal, de emellett a szabadok vagyoni

A társadalom felső szintje is átalakult.

különbségei is jól láthatók. A 11. század fo­

Az István kori előkelők többféle eredetű

lyamán a szabad és szolga ellentét továbbra

csoportból kerültek ki. Az egykori törzsi­

is meghatározó, de a szabadok szolgává vá­

nemzetségi (vérségi) előkelők közül azok

lásának folyamata felgyorsult a lopások so­

tartották

rán hozott ítéletekkel. A szabadokon belül

kaptak tisztségeket, akik támogatták az

is folytatódott a vagyoni differenciálódás.

uralkodó törekvéseit. Másutt úgy figyelhe­

Egyre inkább nyilvánvalóvá vált a kettő

t ü n k fel erre a tehetős csoportra, hogy

meg

befolyásos

pozíciójukat,

kapcsolata, nevezetesen, hogy a szabadság

nemcsak szolgákat tudtak tartani, hanem

valójában csak vagyonnal párosulva jelent

vitézeik is voltak és vagyonuk, amelyről

valódi szabadságot. Vagyon nélkül előbb

a szabad rendelkezést István törvénye biz­

vagy utóbb „valakinek a szabadjává" kellett

tosította. A vagyonról való rendelkezés

válni. Tapasztalati szinten ezt nyilván érzé­

a növekvő számú jövevényre is vonatko­

kelte minden szabad, és igyekezett a füg­

zott, akik a királytól kapott birtokkal te­

gés vállalását elkerülni. Az egykor közös

remtettek

nemzetségi vagyonhoz a hozzáférés a több­

gyarországon. Ők az István kori vendégek.

ség számára korlátozódott vagy megszűnt,

Az előkelők közül, akik csak úgy követték

ami eleve a szegényebbé válást jelentette.

István államszervező munkáját, hogy nem

Az egykori jogaikból kizártak számára lo-

fordultak szembe vele, azok is háborítatla-

maguknak egzisztenciát Ma­

A

társadalom

átalakulása

I. István király II. törvénykönyve (1030-1038 között) 1. A király adományáról az egyháznak Tíz falu építsen egy templomot, amelyet két telekkel s ugyanannyi rabszolgával lássanak el, lóval és kancával, hat ökörrel és két tehénnel, harminc aprómarhával. Ruhák ról és oltártakarókról a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspök. 2. A királyi adományok öröklőiről Hozzájárultunk tehát az egész szenátus (azon) kéréséhez, hogy mindenki szabadon rendelkezzék mind a saját (örök lött) vagyona, mind a királytól nyert adományok felett, míg él - kivéve ami püspökséghez és ispánsághoz tartozik -, és halála után fiai hasonló tulajdonjoggal örököljenek. És senkinek se kelljen valamely vétek miatt birtokainak pusztulását szenvednie, kivéve ha a király halálára vagy az ország elárulására összeesküvést szőtt, vagy idegen országba menekült; ekkor ugyanis javai a király birtokába jussanak. De ha valakiről törvényesen megállapítást nyert, hogy a király halálára vagy a királyság elárulására töreke dett, az ilyen halálos ítélet alá essék, javai azonban válto zatlanul szálljanak át ártatlan gyermekeire, akik bántódás nélkül maradjanak. 3. A rabszolgákról és a rabszolgák gyilkosairól Ha valakinek a rabszolgája másnak a rabszolgáját megöli, a gyilkosnak az ura a szolga értékének felét fizesse kártérí tésül a megölt rabszolga urának, ha tudja, ha pedig nem, akkor negyven nap elteltével adják el a szolgát, és árán osztozzanak meg. 4. Az ilyennek a megszabadításáról Az olyan rabszolgát, aki szabad embert ölt meg, ura, ha úgy tetszik, száztíz tinóval váltsa meg, vagy adja át. 5. A rabszolgák felszabadításáról Ha valaki idegen rabszolgáknak megkísérel szabadságot szerezni, ahány rabszolgát akart felszabadítani, ugyan annyi szolgát adjon, akik közül kétharmad rész a királynak, egyharmad a rabszolgák urának (adassék). A király pedig a maga részéből egyharmadot adjon az ispánnak. 6. A rabszolgák tolvajlásáról Ha valaki a rabszolgák közül lopást követ el, első esetben adja vissza a lopott dolgot és orrát, ha tudja, váltsa meg öt tinóval, ha pedig nem tudja, vágják le azt. Ha orra levágása után ismét lopást követ el, füleit váltsa meg öt tinóval, ha tudja, ha pedig nem, vágják le azokat. Ha pedig harmadszor is lopást követ el, életét veszítse.

7. A szabadok tolvajlásáról Ha valaki a szabadok közül lopást követ el, úgy határoz tunk, hogy eme törvény szerint adjon elégtételt: ha először, váltsa meg magát, ha tudja; ha pedig nem tudja, adják el. Ha pedig eladása után is lopást követ el, a rabszolgákról szóló törvény szerint bűnhődjék. Úgyszintén Ha másodszor (követ el lopást szabad ember), hasonló törvény alá essék; ha pedig harmadszor is, élete vesztésé vel bűnhődjék. 8. A királynak nyújtandó elégtételről Ha valaki az ispánok közül a király részét elsikkasztja, adja vissza a csalást, és annak kétszeresével adjon elégtételt. 9. A megokolatlan fellebbezésről Ha valaki a vitézek közül az ő ispánja által igazságosan hozott Ítéletet megvetve, a királyhoz fellebbez, azért, hogy ispánját igazságtalannak tüntesse fel, tíz arany penzát fizessen az ő ispánjának. 10. Az ispán hatalmaskodásáról Ha az ispánok közül valaki valamilyen ürüggyel egy vitéztől elvesz valamit, adja vissza, és azonfelül sajátjából ugyan annyit (adjon). 11. A hazugság büntetéséről Ha pedig a vitézek közül valaki az általa önként adott aján dékról hazug módra azt állítja, hogy azt erőszakkal vették el tőle, veszítse el ezt, és ezenkívül ugyanannyit fizessen (büntetésül). 12. A kard (-rántás) büntetéséről Ha valaki karddal embert öl, ugyanazon karddal öljék meg őt. 13. A testcsonkitásról Ha pedig valaki kirántott karddal más valakit megcsonkít, akár a szemén, akár a lábán, akár a kezén, testének hasonló sérelmét szenvedje. 14. A karddal való megsebesítésröl Ha pedig valaki karddal megsebez valakit, és a megsebe sített a sebből teljesen felgyógyul, az, aki a sebet ejtette, a gyilkosságra kiszabott elégtételt fizesse meg. 15. A kard kirántásáról, ha sebesítés nem történik Ha valaki dühtől eltelve kardot ránt, de nem üt meg senkit, csupán a kardrántásért a gyilkosságra kiszabott elégtétel felét fizesse meg.

ISTVÁN KIRÁLY M Ü V E

16. A királyi udvar vagy a vár élére állított rabszolgák tanúbizonyságáról Ha (a király) a rabszolgák közül valakit királyi udvar vagy vár élére állít, annak tanúskodását az ispánok között kell elfogadni. 17. A király és a királyság elleni összeesküvésről Ha valaki a király vagy a királyság ellen összeesküvést sző, menedéket ne találjon az egyházban. És ha valaki a király élete vagy méltósága ellen bármilyen módon bármiféle összeesküvést szőni megkísérel, avagy olyannal, aki effé lét megkísérel, tudva egyetért, ki kell átkozni és az összes hívek közösségéből kirekeszteni. És ha valaki ilyesféle sze mélyt ismer, és - bár bizonyítani tudná - nem jelenti fel, az előbb mondott büntetés alá essék. Úgyszintén ha a szolga urát, ha a katona ispánját megöli. 18. A tizedről Ha valakinek az Isten tízet adott egy évben, a tizedik részt adja az Istennek, és ha valaki tizedét elrejti, kilenc részt

fizessen. És ha valaki a püspöknek elkülönített (félretett) tizedet meglopja, mint tolvaj ítéljék meg, és az ebből eredő jóvátétel teljesen a püspöké legyen. 19. Az ispánok álnokságáról Ha valaki álnokságból azt mondja valamely ispánnak vagy más hű személynek: „Hallottam a királyt a te vesztedre szólni", és ez rábizonyul, vesszen el. 20. A cselszövőkről Ha valaki hamis tanúbizonyságot vagy cselszövő beszédet terjeszt mások között, és hallgatásra kéri őket, hogy az ör dög ravaszsága által őket egymástól szétválassza, hazug nyelvének kétszeres váltságdíját fizesse a hazugság vétké ért. Ha csak egy személynek szólt, nyelvétől fosszák meg. 21. Hogy a tolvaj tanúbizonyságát ne fogadják el Ha valaki azok közül, kiket közönségesen udvarnokoknak mondanak, lopást követ el, a szabadok törvénye szerint ítéljék meg, az ilyenek tanúbizonyságát azonban (ezután) a szabadok között ne fogadják el.

nul maradhattak birtokaikon, amíg n e m szálltak szembe az uralkodóval (lásd Vazul esetét). Sejthető, hogy Vazulon kívül má­ sok is voltak, akik nem helyeselték István lépéseit, rájuk utalhat a törvény azon passzusa, amely bünteti azt, aki „...a király élete vagy méltósága ellen bármilyen m ó ­ don bármiféle összeesküvést szőni megkí­ sérel". Magával Vazullal is csak feltételesen lehet e rendeletet összekapcsolni; az, hogy nemcsak őróla szól, az a későbbi pogánylázadások miatt feltételezhető. A királyi tanácsba a király döntése nyo­ m á n bárki bekerülhetett, a tanács személyi összetételét n e m szabályozta semmi. Bizo­ nyosan helyet kaptak b e n n e az ispánok, akik csak alkalmanként lehettek a király közvetlen közelében, hiszen a törvényben leírtak szerint a megyéjükben számos fel­ adatot személyesen kellett végrehajtaniuk és elvégezniük. Ennek fejében viszont olyan jövedelemhez jutottak, amely vagyonilag jelentősen a többi előkelő fölé emelte őket. A megyében keletkező királyi javak egyharmada az ispánt illette meg. A me­ gye jövedelmeinek egyharmad-kétharmad

megosztása az ispán és a király között vala­ milyen régi szokásra t á m a s z k o d h a t o t t . Ist­ ván idején csak tiltják az i s p á n o k n a k , hogy a királyéból elvegyenek, de n e m tudjuk, mennyit k a p n a k belőle. Az ispánok a világi előkelők legtehető­ sebb csoportját alkották. Magánvagyonuk nagyságáról csak Kálmán k o r á b a n k a p u n k képet: „Azok az ispánok, akiknek saját fal­ vaikban olyan szabad e m b e r e i k vannak, akiktől lovakat k a p h a t n a k és száz penzát t u d n a k összegyűjteni, ebből a jövedelem­ ből egy páncélos k a t o n á t adjanak a király­ nak. Ha pedig negyven penzát, egy páncél nélküli katonát adjanak; ha ennél keveseb­ bet (kapnak), ezt saját hasznukra tartsák meg." Az i s p á n o k o n kívül a vagyonnal rendelkezőkhöz tartoztak a vitézek (miles), akik az ispánoknál sokkal kevésbé tehető­ sek lehettek. Vagyonuk arányára az Ist­ ván kori törvényekből következtethetünk, amikor a feleséggyilkosságért egy ispán öt­ ven, egy vitéz tíz tinó árával tartozott a ro­ konságnak. Az István kori állapotokhoz képest az ispánok vagyona gyarapodott; a vitézek csoportjáról nem t u d u n k .

Magyarország és szomszédai A szomszédos országokkal való kapcso-

egység irányítójaként szerepelt (dux Rui-

lat alatt napjainkban a külpolitikát

z o r u m ) , akkorra m á r el kellett érnie a fel­

értjük. A középkorban azonban

nőttkort. Házasságkötését is e körüli idő­

- főleg a kora középkorban - a „külpoliti­

pontra datálhatjuk. Miután gyermeke n e m

k a " a dinasztikus érdekek mentén kiala­

született, Imre halála után a feleség vissza­

kuló kapcsolatokat jelentette. Ilyen érte­

tért szülőföldjére.

lemben a „külpolitika" egyik legjobban

nyomán keletkezett legendája a herceget

Imre szentté avatása

észrevehető megnyilvánulása a házasság­

a szüzesség példájául állítja, így házassága

kötés, amely egyszerre volt egy szövetség

- ha volt is - nem kerülhetett szóba. 1083-

megteremtése, és (vagy) szolgálta a konf­

ban, szentté avatásakor a szüzesség eré­

liktusok lezárását.

nyének hordozójává vált, amit tükrözött

A dinasztikus-családi

kapcsolatokat n y o m o n kísérhetjük a név­ adási szokásokon keresztül is. István ki­ rálynak egyetlen felnőttkort megért gyer­ meke I m r e herceg volt. Imre neve a német Henrikre vezethető vissza: Heinricus > Emericus > I m r e , amely utalhatott anyai nagyapjára,

de

császári

nagybátyjára is.

Említik a források, hogy Istvánnak volt egy O t t ó nevű fia is, aki kisgyermekként meg­ halt. Az O t t ó név ugyancsak a német-ró­ mai császárokhoz fűződő jó viszonyról árulkodik.

István és

Gizella

házasságá­

ból bizonyára t ö b b gyermek is született, de n e m érték m e g a felnőttkort. Egy kései, a 13. századból való forrás azt adja hírül, hogy Imre herceg egy bizánci hercegnőt vett feleségül. Más forrás len­ gyel, megint m á s horvát hercegnő-feleség mellett teszi le voksot. A találgatásoknak az ad táptalajt, hogy Imre hercegről igen keveset t u d u n k . M i n t egyetlen - és ural­ kodásra kiszemelt - utód, a felnőttkort el­ érve bizonyára megházasodott. Hogy erre m i k o r került sor, azt n e m tudjuk, mivel születési éve sem ismert. Ha abból indu­ lunk ki,

hogy az

1018

körül

Magyar­

országra érkezett Gellért Imre herceg neve­ lője volt, akkor Imre ifjú évei az 1020-as évekre

estek.

1031-ben

pedig

a

nyu­

gati határszélen egy speciális határvédő

I. István uralkodói díszben. Miniatúra a K é p e s Krónikából,

1358 után

I S T V Á N KIRÁLY M Ü V E

A

német birodalmi

kereszt, 11. század első

harmada

a 12. század első felének gondolatköre. Ekkor keletkezett Imre legendájának első változata is. A szüzesség erényét Imre alakjában erősítette az is, hogy a 12. század elején terjedt el anyai nagybátyjának,

Henrik

császárnak

a hasonló tartalmú kultusza is. A le­ genda írójának nem volt fontos, hogy Imre herceg f -

S i

c

éleiéről - fo­

gáról - pon­ tos adatokat jegyezzen le. István király országának szomszé­ dai nem azonos súlyú hatalmat tes­ tesítettek meg. A két császárság volt az a politikai tényező, amely Magyaror­ szág sorsát befolyásol(hat)ta, mint a keresztény Európába való beillesz­ kedés során erre rámutattunk. Nyu­ gatról egy alkalommal volt István or­ szága támadásnak kitéve, de ezt siker­ rel verte vissza. Bizánccal csak 1018 után jött létre közös határ, és a követ­ kező húsz évben Magyarországgal nem támadt konfliktusa. Nem eredményezett gyakorlati lé­ péseket az sem, hogy a kons­ tantinápolyi pátriárka által tartott 1028-as zsinaton egy Ioannész nevű klerikus mint „Turkia" (Magyarország neve a korabeli bizánci for­ rásokban) metropolitája szerepelt. Ez alig­ ha volt több a jogigény megfogalmazásá­ nál, amely az erdélyi Gyula és Ajtony terü­ letén működő görög rítusú egyházi intéz­ ményekre vonatkozott. Hasonló szándék vezérelhette a „Turkia püspöke" pecsétet használó két püspököt (Antoniosz és Theophilaktosz) is. A bizánci egyházi fennhatóság érvényesítésének nem volt realitása, hiszen az egyházszervezel kialakí­ tásával István király a magyar egyháztarto­ mányt a latin kereszténységhez kötötten alakította ki. Ezzel együtt tovább működ­ tek - egyikük-másikuk egészen a 12. szá­ zad végéig - a már meglévő görög rítusú

monostorok. Semmiképp sem szabad Ist­ ván király uralma idejére visszavetíteni az 1054. évi egyházszakadás eseményeit, amelynek következményei a Kárpát-me­ dencében csak a 12. század végén lettek érzékelhetőek. Mindkét császársággal jó kapcsolata volt István királynak 1018 táján, aminek lénye­ ges szerepe volt abban, hogy megnyílhatott a Jeruzsálem felé vezető zarándokút ma­ gyarországi szakasza. A működéshez az is szükséges volt, hogy a Balkánon abbama­ radtak a bolgár-bizánci háborúk, és Bizánc fennhatósága alá tartozott a magyar­ bizánci határtól továbbvezető útszakasz. A Róma felé vezető zarándokút - az Alpok megkerülésével ugyancsak keresztülhaladt Magyarországon. Ennek déli - a magyar határt elhagyó - szakasza n e m volt prob­ lematikus. Mindkét zarándokút „forgal­ m a " alkalmas volt arra, hogy a Magyar Királyság stabilitását hírül vigye a keresz­ tény világban. A zarándokút „megnyitása" az ú t o n való biztonságos közlekedést je­ lentette, elsősorban a korabeli „közbiz­ tonságot", a zarándokok védelmét, amit akkor értékelhetünk igazán, ha összevet­ jük a tengeri utazás bizonytalanságaival. A 11. század közepén a tihanyi alapítólevél (1055) híres sorai „Feheru varu meneu h o d u utu rea" szerint a zarándokút álta­ lánosan ismert hadiút is volt, amelyet a zarándokok mellett a kereskedők is hasz­ náltak. A zarándokok áthaladásáról be­ számolnak a tőlünk nyugatra keletkezett források, amelynek szerzői és informátorai nyilván nem minden véleményüket hagy­ ták az utókorra. Egy kései forrás szerint István király maga is részt vett zarándok­ laton, de ez adatokkal nem támasztható alá. István király uralma idején lengyel terü­ leten I. Boleszláv (992-1025), II. Mieszko (1025-1031, 1032-1034) és I. (Odnowiciel = Megújító) Kazimierz (1034-1037, 1039-1058) uralkodtak. István királynak I. Boleszláwal való viszonyát az határozta meg, hogy István - miután 11. Henrik császár rokona volt - nem volt kitéve

Magyarország

a Német-római törekvéseinek;

Birodalom

terjeszkedő

számára n e m eredményezett területszer­ zést, bár a mai lengyel történetírás Bo­

II. H e n r i k császárhoz való viszonyuk ma­

leszláv hosszabb felvidéki uralmát vallja.

gyarázza, hogy Boleszláv befogadta a le­

II. Konrád megváltozott politikája egy­

győzött erdélyi Gyulát, majd az 1010-es

aránt érintette Magyarországot és a lengyel

években a G a r a m völgyében előre nyo­

fejedelmet. II. Mieszko elmenekülése után,

és

megtámadta

viszont

szomszédai

igen.

mult,

Boleszláv

és

Magyarországot.

1031-ben megjelent az a Bezprym (Veszp­

A Garam-völgyi támadás a német-lengyel

rém) herceg, aki István király unokaöccse

konfliktus „hozadéka" volt, és Boleszláv

volt. Uralma nem t u d o t t gyökeret ereszte-

A Szent Lándzsa krakkói

másolata.

Az eredetit III. ajándékozta

Ottó Vitéz

Boleszlávnak

Matildé és II.

sváb Mieszko.

hercegnő Miniatúra,

11, század első fele

ter-bazilika

A cseh herceg Szent Adalbert-legendájából a

magyar k á p o l n á j á b a n .

Igaz,

ez m á r a 20. századi keresztény felfogás

gnieznói székesegyház

e r e d m é n y e . György, M ó z e s (és h a r m a d i k

bronzkapuján

testvérük, Jefrém) Ruszba kerülése azt m u ­ tatja,

hogy

Magyarországnak

a

keleti

szomszédsággal való kapcsolata a l l . szá­ zad első felében a k o r á b b i kapcsolat szer­ ves folytatásának t e k i n t h e t ő . Az 1019-ben h a t a l o m r a j u t o t t (Bölcs) Jaroszlav 1054-ig u r a l k o d o t t , az Á r p á d o k k a l való dinasztikus kapcsolata István király halála u t á n i időből adatolható. Az

északnyugati

szomszéd,

Csehor­

szág a N é m e t - r ó m a i B i r o d a l o m részeként n e m volt ö n á l l ó , m é g i s csak I. Bfetislav (1034-1056) t u d t a stabilizálni a dinasztia u r a l m á t . A Pfemysl-dinasztia fejedelmei m i n d i g a császári t ö r e k v é s e k mellett álltak a b i r o d a l o m keleti h a t á r a i n á l . A sztyeppe felől egyszer érte t á m a d á s ni, egy n é m e t krónikás híradása szerint

M a g y a r o r s z á g o t István király u r a l m a alatt

megölték. Beszédes Mieszko fiának, Kazi-

a besenyők részéről, a m e l y r ő l István na­

mierznek a ragadványneve Megújító. Való­

gyobb és kisebb legendája ad hírt, de évhez

b a n a n é m e t támadások és a pogánylázadá-

n e m k ö t h e t ő m ó d o n . A király m i n d k é t

sok következtében szétzilálódott lengyel

a l k a l o m m a l á l m á b ó l é b r e d v e r e n d e l t e el, hogy riasszák az erdélyi seregeket, m e r t

fejedelemséget újra kellett szerveznie. A lengyel I. Boleszláv 1018-ban had­

a b e s e n y ő k t á m a d á s a v á r h a t ó . A legenda

j á r a t o t vezetett Kijev ellen, beavatkozva

c s o d á n a k tulajdonítja a l á t o m á s t , melynek

a Rusz belső hatalmi konfliktusaiba, amely

e r e d m é n y e k é n t a m a g y a r sereg felkészül­

Vlagyimir halála (1015) után következett

ten várta és vissza is t u d t a v e r n i a besenyő

be. Vlagyimir fiai a szomszédos országok

t á m a d á s t . Ismerve a b e s e n y ő k mozgását

u r a l k o d ó családjaiból házasodtak, ebből

a Fekete-tenger m e n t i t é r s é g b e n a t á m a d á s

következett a lengyel fejedelem Kijev elleni

az 1020-as években, sőt az 1030-as évek

támadása, csakúgy, m i n t az a tény, hogy

elején is b e k ö v e t k e z h e t e t t .

Vlagyimir

felé

István király u n o k a ö c c s e i k ö z ü l meg

m e n e k ü l t . Talán a segítségkérés reményé­

kell m é g e m l í t e n i egyik leánytestvérének

b e n . Ez utóbbit csak vélelmezhetjük, mivel

a bolgár t r ó n ö r ö k ö s t ő l , Gábriel R a d o m i r -

őt a K á r p á t o k b a n ellenfelei meggyilkolták.

tól született fiát, P e t e r

U g y a n e n n e k a belviszálynak következté­

h a s o n l ó a n alakult a lengyel gyökerekkel

ben lelte halálát Vlagyimir másik két fia,

r e n d e l k e z ő B e z p r y m é h e z . Anyját eltaszí­

Borisz és

t o t t a a bolgár t r ó n ö r ö k ö s , és a h e r c e g n ő

avattak.

egyik

Gleb,

fia

Magyarország

akiket

később

Borisz szolgálatában

szentté

Deljánt.

Sorsa

állott egy

M a g y a r o r s z á g o n a d o t t életet Peter Del-

György nevű magyar származású szolga,

j á n n a k , aki felnőve m e g p r ó b á l t bolgár föl­

akinek tettei ismertté váltak a keleti szlávok

d ö n h a t a l m a t szerezni, de 1041-ben éle­

körében. Testvére, Mózes a kijevi Barlang­

tét vesztette, a m i k o r egy Bizánc elleni

kolostor egyik alapítója volt. Őt később

bolgár

szentként tisztelték. Kevésbé ismert volta

egyetlen időbeli f o g ó d z ó n k vele kapcso­

ellenére ott találhatjuk a római Szent Pé­

latban.

felkelés

élére

állt.

Sajnos

ez az

A

trónutódlás

kérdése

A trónutódlás kérdése A dinasztikus hatalomátadás zavarai egyrészt abból adódtak, hogy István n e m t u d t a követni a Géza által si­ keresen keresztülvitt primogenitúra gya­ korlatát. A felnőttkort megért egyetlen fia, Imre herceg egy vadászat alkalmával bal­ esetet szenvedett (1031). Halálával a köz­ vetlen u t ó d n a k t ö r t é n ő hatalomátadás le­ hetősége megszűnt. Ugyanakkor nem akart visszatérni a pogány senioratus szokásához, hiszen a távolabbi rokonságot kellett volna h a t a l o m h o z juttatnia: neki magának fiú­ testvére n e m lévén az unokatestvéri körbe tartozó Vazulra és leszármazottaira került volna a sor. Vazulról keveset t u d u n k . Neve alapján vélekedik úgy a magyar történetírás, hogy bizánci rítus szerint keresztelkedhetett meg. Ennek valószínűségét növeli, hogy testvé­ re, Szár László Rusciából hozott feleséget magának, tehát a hagyományokkal rendel­ kező keleti irányú kapcsolatokat ápolták. Joggal vélhető tehát, hogy István király azért zárta ki őket a hatalom örökléséből, mivel feltételezhette, hogy n e m az általa képviselt irányvonalat követik. A később keletkezett krónikaszöveg a már szentté avatott királyt ki akarta kapcsolni Vazul megvakításának történetéből. Emiatt Gi­ zella királynét tette meg a megvakíttatás értelmi szerzőjének, aki a király tudta nél­ kül cselekedett. Azt állítja - nyilván valót­ lanul -, hogy a megvakítás hírére maga Ist­ ván biztatta Vazul fiait menekülésre. Vazul megvakításának tényét, fiai elmenekülését a király haragja elől, kapcsolatba szokták hozni az 1030-as években István király ellen elkövetett merénylettel, azzal indokolva a kombinációt, hogy a t r ó n ­ öröklésből való kitagadás váltotta ki Vazul elkeseredett tettét. De felmerült az is, hogy

nem is egy, hanem két merényletet követ­ tek el a király ellen, a másodikra pedig a király idős kora, legyengült fizikai és - Imre herceg halála után - feltehető­ leg rossz lelki állapota szolgáltattak vol­ na okot. A merénylet megtörténtét pedig a II./17. passzus támasztja alá, amely az öszszeesküvők büntetését helyezi kilátásba.

Primogenitúra Az öröklési jogban az elsőszülöttet illető elsőbbség. A keresz­ tény uralkodócsalá­ dokban a hatalom átadásának - több­ nyire érvényesülő rendje.

Vazul fiai, András, Béla és Levente m e ­ nekülése a Nyitra körüli lakóhelyükről ap­ juk megvakításának idejére tehető, de mi­ után a Vazul-történet háttere ismeretlen, a menekülésről sem sokat t u d u n k . Vazult Nyitrán vakították meg, kézenfekvő, hogy fiai innét a csehekhez menekültek, o n n é t Lengyelországba, majd Bélát hátrahagyva András és Levente továbbmentek a Kijevi Rusz területére. Mindhármukról azt állítja a krónika, hogy Szár László fiai voltak, de olyan ellentmondásosan magyarázva, hogy a kutatásnak nem volt nehéz észrevenni a krónikaíró ellentmondást feloldani akaró szándékát. Egyrészt tompítani kellett a Va-

Imre és

herceg

temetése

Vazul megvakítása.

Miniatúra a K é p e s Krónikából, 7358 után

Gizella királyné arcképe a koronázási paláston

A Hartviklegenda A legenda szerint István király halála előtt Szűz Mária oltalmába ajánlotta Magyarországot. A legenda szövegé­ ben ez a haldokló király imádsága, amit inspirálhatott Nagyboldogasszony napjának (augusztus 15.) közeledése. Nagyboldogasszony különleges magyar­ országi tisztelete a névadásban is megnyilvánult.

I. István halála. Miniatúra a Képes Krónikából, 1358 után

zul és Szent István között támadt konflik­ tus emlékét, hogy az 1046-ban visszatérő testvérek uralmát a szent királytól való ere­ deztetés támasztja alá; másrészt ki kellett küszöbölni származásuk keresztény szem­ pontból nem elfogadható voltát, ami ural­ kodásukra árnyékot vethetett volna. A ma­ gyar krónika híradása nyomán sejthető, hogy Vazul fiai nem keresztény házasság­ ból származtak. E kettős feladatba belebo­ nyolódva árulja el magát a krónikás a kései olvasó előtt; az Altaichi évkönyv pedig megerősíti a Vazul fiakról kikövetkeztetett

véleményt. Másutt azt is megtudjuk, hogy a legidősebb testvér, Levente, hazatérése­ kor még mindig pogány volt és úgy is te­ mették el, magányosan álló sírba, és nem monostorba vagy a templom melletti te­ metőbe. Ebből a tényből kiindulva alakult ki az a vélemény, hogy m i n d h á r m a n (és bi­ zánci keresztény neve ellenére apjuk, Vazul is) pogányok lehettek. Béla Lengyelföldön, András pedig a Kijevi Ruszban állt a nagy­ fejedelem szolgálatába. István unokaöccsének, Orseolo Péter­ nek a felkarolása tehát mind a régebbi szo­ kásjoggal, mind a Géza által érvényre jutta­ tott gyakorlattal szemben állt. Nem csoda, ha István döntése nem találkozott környe­ zete osztatlan támogatásával. Nem tudjuk, mikor került Péter a magyar királyi udvar­ ba. Imre halálát követően kezdte viselni a „dux R u i z o r u m " címet, ami a nyugati határvédelem ellátását jelezhette. De az sem kizárt, hogy Péter m á r akkor Magyar­ országra került, amikor apját, Orseolo Ot­ tót II. Konrád császár Velencéből elűzte (1026). Konrád császár és Orseolo Ottó konfliktusa pedig egyáltalán nem vetítette előre azt, hogy Péter magyar királyként császári hűbért fog vállalni. Péter előtérbe kerülése azt a benyomást keltheti, hogy Ist­ ván király mintegy „fiává fogadta" Pétert. Ebben a gondolatkörben Péter utódlása fiktív m ó d o n akár a p r i m o g e n i t u r a érvé­ nyesüléseként is felfogható. A trónöröklés kérdésének dilemmája, nevezetesen, hogy igazán megnyugtató megoldást nem talált, valamint az életkora miatti betegeskedés (abban a korban a mi­ n i m u m 58, inkább a hatvanas évei közepén járó király) valós képét örökíthette meg a nagyobbik legenda. A kínálkozó trón­ öröklési megoldás szkeptikussá is tehette életműve folytatását illetően. Teljes mér­ tékben valósnak gondolhatjuk azt az „or­ szágfelajánlás" történetet, amit a Hartvik püspök által írott életrajzban olvashatunk. Hasonlóan cselekedett a 990-es évek elején a lengyel Mieszko is, amikor a trónutódlás kérdésében Szent Péter egyházához fordult.

A

trónutódlás

kérdése

Szent István felajánlja az országot Szűz Máriának, oltárkép a székesfehérvári bazilika főoltárán

Székesfehérvár, Székesegyház A főoltárt Mária Terézia megbízásából a császári főépítész, Franz Anton Hillebrandt készítette 1772-1775 között. Az oltárképet a bécsi akadémia tanára, Vinzenz Fischer festette 1775-ben. A király arcvonásain Mária Terézia ekkor már elhunyt férjének, Lotharingiai Károlynak képmása fedezhető fel. Az oltárhoz tartozó domborművön Mária Terézia arca Szent Erzsébet portréján látható.

ISTVAN KIRÁLY M Ü V E

Az államszervezés „mérlege"

I

stván

király

uralkodásának

mérlegét

m i n d e n bizonnyal első királyunk m a ­ ga is levonta. Hogy milyen koncepció

ható.

Noha

a

törvények

a

keresztény

életmódot, a kereszténységnek megfelelő szokások

kialakulását

és

megerősítését

alapján folytatta átalakító munkáját, azt az

segítették, a mentalitás megváltozásához

Intelmek és a törvények elemzése során

kevés lehetett István király négy évtizedes

láttuk. Az a törekvése is egyértelmű, hogy

uralma. A pogány g o n d o l k o d á s m ó d fenn­

a királyi hatalmat egyetlen felnőtt fiának

maradását segítette a továbbra is domináló

akarta átadni a primogenitúra jegyében.

állattartás, amely a téli-nyári szállásváltó

N e m tudjuk, hogy ez a szándéka kiváltott-e

é l e t m ó d o t fenntartotta. Az állattartás do­

konfliktust, vagy ahhoz vezetett volna, hi­

minanciáját m u t a t j á k a t i n ó értékében

szen I m r e herceg apját hét évvel megelőzve

kiszabott büntetéstételek a törvényekben.

távozott az élők sorából. A király környe­

Az állattartással együtt járó, kevésbé hely­

zetében élő elitnek (királyi tanács) nyilván

hez k ö t ö t t é l e t m ó d r ó l árulkodik az a pasz-

az volt az elképzelése a hatalom öröklésé­

szus, amely megszabja, hogy „ne menjen

ről, hogy amíg a dinasztiának van élő tagja,

messze a falu a t e m p l o m t ó l " . A kevésbé

addig a dinasztián belüli öröklés a termé­

helyhez k ö t ö t t é l e t m ó d o t fenntartotta to­

szetes. A dinasztián belül - a korábbi törzsi

vábbá a földművelésnek az a formája is,

hagyományok és a keresztény királyság

amit vad talajváltó gazdálkodásnak ne­

szempontjából is - csak a férfiági öröklés

vezünk; azaz a m i t a földet kimerülésig m ű ­

volt elfogadható, ezzel István királynak is

velő, majd t o v á b b v á n d o r l ó faluközösség

tisztában kellett lennie. N e m lephette meg

jelent. Végül is m i n d az állattartás, m i n d

Vazul törekvése, mégsem kívánta utódjává

a földművelés korabeli szintje egy kevés­

tenni.

bé szilárd településszerkezetet eredménye­ vélekedése

zett, amelyből csak a 11. század végére

szerint István a megkezdett politikának

A

szakirodalom

általános

kezdett kialakulni a letelepedett életmód és

folytatását szerette volna biztosítva látni.

a falu m i n t a település egysége. A letele­

M i n t fentebb u t a l t u n k rá, Vazul erre n e m

pülés folyamata m á s u t t (a környező kö­

látszott alkalmasnak. Másik oldalról nézve

zép-európai országokban) is hasonló volt,

t u d n i a kellett a királynak, hogy a meg­

azzal a különbséggel, hogy ott n e m volt

kezdett szervezőmunkája befejezetlen m a ­

jelen a n o m á d állattartás hagyománya.

radt. Ezen a p o n t o n j u t u n k vissza a h h o z

Magyarországon a falurendszer kialaku­

a kérdéshez, hogy vajon meddig j u t o t t

lása a l l . század utójára esik - a század kö­

István király az államszervezésben, hol tar­

zepének krízise u t á n .

tott ez a folyamat, és az a struktúra, a m i t

A várak köré szerveződő adminisztratív

létrehozott, kimeríti-e m á r az állam fo­

k ö z p o n t o k kialakítása jelentős mértékben

galmát? Befejeződött-e az ország keresz­

lezajlott István király idején, de n e m feje­

ténnyé válása?

z ő d ö t t be. A vármegyék számát illetően

Erre az utóbbi kérdésre k ö n n y e b b a vá­

hallgatnak a források, de bizonyos, hogy

lasz: n e m . Elég csak az 1046-ban bekö­

a l l . század folyamán számolhatunk újab­

vetkezett pogánylázadásra vagy az 1061.

bak létrejöttével, sőt nagy valószínűséggel

évi megmozdulásra g o n d o l n u n k , ez belát­

még a 12. században is. Ez újfent a né-

Az

államszervezés

„mérlege"

I. István lovagi díszben.

pesség 11. század közepi mobilitásából kö­

A K é p e s K r ó n i k a miniatúrái

vetkeztethető ki. A comitatusok élén álló

a

ispánok kezében összpontosult a katonai

14. századközepén

készültek, a lovagi

hatalom, a tisztségviselők kinevezésén ke­

öltözetben

való ábrázolás

resztül az irányítás teljes egészében a király

az Anjou-kor szokása

kezében volt, és lényegében a királyi ha­

szerinti. A szent királyelödök

talom alapját képezte. Az uralkodó ezzel

kultuszának a

katonai téren megszüntette a nemzetségek befolyását,

és az ország

ügyeiben

mindenütt

csak

volt

azok jutottak szerephez, akik a király iránt hűséget tanúsítottak. Mivel István uralko­ dásában

meghatározó jelentése volt az

úgynevezett

államszervező

harcoknak,

a győzelmet követően az uralkodó hatal­ mát a katonai jelenlét biztosította. Mivel a várak rendszere alkalmas volt egyéb fel­ adatok ellátására (igazságszolgáltatás, adó­

falunként) összevetve ugyancsak a kezde­

szedés, törvények végrehajtatása, illetve an­

tekről tanúskodik. A közép-európai orszá­

nak ellenőrzése) is, az uralkodó élt ezzel

gokkal összevetve viszont jelentős az egy­

a lehetőséggel, de a váraknak (illetve az is­

házi hierarchia alsó szintjének kiépítése.

p á n o k n a k ) n e m mindegyikét ruházta fel

Az egyházkormányzat középső szintje vi­

n e m katonai jellegű feladattal. Az intéz­

szont még teljességgel hiányzik. Megjelent

ményrendszer kialakulása felé ez egy jelen­

továbbá az írásbeliség, a pénzverés, de

tős lépés volt, de úgyszintén nem fejező­

a fennmaradt oklevelek és érmék száma

dött be. Mivel a vármegyék alapfunkciója

nem jelentős. Ezen a téren is azt állapíthat­

a katonai volt, és erre épült a többi fel­

juk meg, hogy megjelentek az államiság­

adat végrehajtása, kulcskérdés volt a királyi

nak fontos jellemzői, de csak a kezdeti lé­

hatalom szilárdsága; azaz ezért nem volt

pések szintjén.

mindegy, milyen legitimációval rendelkezik

A fentiek miatt úgy véljük, hogy a bar­

a következő uralkodó. Az 1038 utáni konf­

bár törzsi viszonyok jelentős átalakítása,

liktusokból

az intézményi struktúra kialakítása meg­

kiderül,

hogy a

kialakított

rendszer nagyon erősen függött az uralko­

kezdődött, de nem fejeződött be István

dó személyétől (nemcsak Magyarországon,

király uralkodásának négy évtizede alatt.

h a n e m a korszakban másutt is), a rendszer

Első királyunk jelentős sikereket ért el

intézményjellege nem tekinthető szilárdnak.

a

katonai

szervezet

átformálása

terén:

A nemzetségek előkelőit - a királyi ado­

ennek köszönhető az ország függetlensé­

mányokkal - megerősítette vagyoni hely­

gének megvédése mind nyugatról, m i n d

zetükben, de a nemzetségen belüli viszo­

a sztyeppe irányából. Ennek köszönhető az

nyok átrendeződése valójában nem történt

is, hogy szomszédos országoknál sikere­

meg, erre csak a 11. század közepének­

sebb t u d o t t lenni például a kereszténység

második

terjesztésében, mivel igénybe vette az ispá­

felének

társadalmi

viharaiban

kerül majd sor.

nok kezében összpontosuló katonai erőt.

Az egyházi intézményrendszer kiépü­

Ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy az

lése sem fejeződött be: a középkori ti­

államszervezés nem fejeződött be, és az ál­

zenkét

lehet

lami intézményrendszer megalapozásának

bizonyosan István alapításának tekinteni.

csak a kezdetei történtek meg. A rendszer

A tízfalunkénti plébániaszám a

sérülékenységét az 1038 után bekövetkező

püspökség

közül

nyolcat

12-13.

századi t e m p l o m o s helyek számával (3-4

krízis mutatta meg.

ápolása

14. századi Európában nagyon

intenzív

István király az utókor szemében Az új dinasztiaalapító: a szent király • 96 A szent király mint jogforrás • 100 Tárgyi és szellemi örökség • 102

ISTVÁN

KIRÁLY A Z U T Ó K O R S Z E M É B E N

Az új dinasztiaalapító: a szent király

A

székesfehérvári bazilika

romjai.

Légi felvétel

A keresztény államot megszervező Géza

tette István is: Orseolo személyében ráadá­

és István hatalma az őseiktől örökölt

sul női ágú r o k o n á b a n találta meg utódját.

karizmával rendelkezett. Elődeik

István trónra kerülve a koronázással meg­

uralmát helyreállítandó indítottak harcot

teremtette a maga új, keresztény alapokon

a Kárpát-medence más törzsei ellen. Min­

nyugvó legitimációját. Orseolo Péter szá­

den bizonnyal élt még az Árpád-ház és

mára István jelölése n e m jelentett általános

a honfoglalás hagyománya is. A barbár tár­

elfogadottságot, két részre b o m l ó uralma

sadalmak senioratus rendje szerinti hata­

egyik szakaszában sem sikerült helyzetét

lomátadást Géza megszegte, és ugyanezt

megszilárdítania.

Az

új dinasztiaalapltó:

a

szent király

A 11. század második felében uralomra

rázatot igényel. Imre herceg tragikus, va­

jutott Vazul fiak: I. András (1046-1060) és

dászbalesetben elszenvedett halála (1031)

I. Béla (1060-1063) legitimációs problé­

akár a m á r t í r o m s á g megvilágításába is ke­

mával küszködtek. Az ő esetükben ural­

rülhetett, de az aszketikus életmód hang­

m u k jogszerűségét a krónikás azzal kísérel­

súlyozása 1083-ban még n e m feltétlenül

te meg alátámasztani, hogy István király

volt aktuális. A h á r o m k ü l ö n b ö z ő beve­

- számukra pozitív - döntéséből vezette le.

zetővel ellátott, de lényegében egyetlen

Ehhez meg kellett alkotni egy olyan törté­

szövegváltozatot tartalmazó Imre-legenda

netet, melyben Vazul megvakítása István

a 12. század első felében keletkezhetett.

király akarata ellenére történt. Így született

Ennél pontosabban határozta meg az I m ­

az a fikció, amely Vazul megvakítását Gi­

re-legenda keletkezésének idejét Szovák

zella királyné ármánykodásaként tálalta.

Kornél, aki 1109-1116 közöttinek gondol­

Később a m e g k o r o n á z o t t Salamon ki­

ja. A legenda szerzője ismeretlen, de sok­

rályt (1063-1074) legyőzve jutott trónra

szor felmerül azonosítása azzal a Fulcóval,

I. Géza (1074-1077) és I. László király

aki elkísérte Álmos herceget a szentföl­

(1077-1095). A jogszerűség tekintetében

di zarándokútra. A legenda keletkezésé­

az ő helyzetük is problematikusnak volt

re hatással lehetett az a körülmény, hogy

mondható.

II. Henrik császár (aki I m r e herceg anyai

László uralma jogosságának

alátámasztására

fordult

az

államalapító

nagybátyja volt) és felesége, K u n i g u n d a

király felé, akinek ekkorra m á r s p o n t á n ki­

önmegtartóztató

alakult kultusza lehetett. Ez vezetett a szent­

épp a 12. század elején kezdett népszerűvé

té avatások eseménysorozatához.

válni. A rokoni kapcsolat okot, az I m r e

A keresztény hagyományteremtés fon­ tos állomásának tekinthető az 1083. évi szentté avatások sora. A dinasztia szem­ pontjából legfontosabb István király testé­ nek felemelése volt.

Mivel

László nem

egyenes ági leszármazottja volt Istvánnak,

házasságának

kultusza

herceg életéről való hiányos ismeretek pe­ dig lehetőséget teremtettek a szentkultusz formálásához. Gellért püspök ü n n e p e m á r szerepel a szabolcsi zsinat szerinti megtar­ t a n d ó ünnepek között, a fennmaradt le­ gendaszöveg pedig csak a 12-13. század

a szentté avatással mégis hozzá való kötő­ dését erősítette és saját uralmát tette törvé­ nyessé általa. A szentté avatások sora Gellérttel kez­ d ő d ö t t , majd István király és I m r e herceg következtek; végül a Nyitra környéki re­ meték, András-Zoerard és Benedek kano­ nizálására került sor. Az utóbbiak megma­ radtak a lokálisan tisztelt szentek sorában, de a másik h á r o m frissen kanonizált szent ü n n e p é t a kötelezően m e g ü n n e p l e n d ő k között sorolja fel a szabolcsi zsinat (1092) határozata. A kanonizálásokra VII. Ger­ gely pápa tudtával került sor, aki helyesel­ te, hogy „ m i n d a z o k n a k testét felemeljék, kik P a n n ó n i á b a n a keresztény hit mag­ vait. .. h i n t v e " térítettek. István király térítő tevékenysége és Gel­ lért m á r t í r halála elégséges feltétel a szent­ té avatáshoz, I m r e kanonizációja magya­

Imre

herceg

szerzetesek

pannonhalmi között.

Jelenet Szent Imre a M a g y a r Anjou Legendáriumban

életéből

ISTVÁN KIRÁLY AZ U T Ó K O R S Z E M É B E N

tudósít a szentté avatás eseményeiről, míg a kisebb legenda (Legenda minor) igen. Igaz, a nagylegenda n e m említi sem a király halá­ lát, sem a temetését, n o h a a szerző számára e tények ismertek voltak. Felvetődött annak lehetősége is, hogy a nagylegenda szövege megcsonkulva m a r a d t ránk, de a h a r m a d i k életrajz készítője, Hartvik p ü s p ö k még is­ merhette. Az általánosan elfogadott datálás szerint a nagylegenda 1077-1083 között készülhetett, a kislegenda pedig 1083 körül. A két szöveg felhasználásával és kiegészíté­ sével alkotta meg Hartvik a róla elnevezett legendaváltozatot K á l m á n király megbízá­ sából. A megírás időpontjául legújabb ku­ Szent István és Szent Imre

fordulójáról származik. Az a feltételezett

képe III. András házi oltárán

őslegenda sem datálható egyértelműen, amelyből mindkét szövegváltozat levezet­ h e t ő : van olyan vélemény, mely szerint a szentté avatás körüli időpontra helye­ zi, de olyan is, amely csak a 12. század kö­ zepére. Ugyancsak megelőzte a szentté avatást István király kultusza és legendája. Szent István életéről készült h á r o m legenda közül az első, a nagylegenda (Legenda maior) ke­ letkezhetett 1083 előtt, mivel a szöveg n e m

tatásaiban Thoroczkay G á b o r az 1097-1099 közötti éveket jelölte meg. 1201-ben a Hart­ vik készítette legendát m u t a t t á k be a pápai kúriában, ezzel ez a változat vált autenti­ kussá. A f e n n m a r a d t m á s o l a t o k száma, illetve az a tény, hogy a b r e v i á r i u m o k b a n csak a Hartvik-féle István-legenda szere­ pel, arról t a n ú s k o d i k , hogy a későbbiekben a h á r o m legenda közül ez vált a legnépsze­ rűbbé. É r d e m e s arra is figyelnünk, milyen elemekkel bővült H a r t v i k szövege a két elő­ zőhöz képest. A h á r o m legenda közül csak Hartviknál olvasható a k o r o n a k ü l d é s törté­ nete, amely nagyvalószínűséggel a megbízó Kálmán királynak, illetve u d v a r á n a k felfo­ gását tükrözte; nevezetesen azt, hogy a ki­ rállyá k o r o n á z á s jelenti a törvényes hatal­ m a t - megváltoztathatatlanul. Ez a felfogás Álmos herceggel szemben Kálmán király u r a l m á n a k eszmei alátámasztásául szolgált. A válságok korát lezáró és a királyságot megerősítő

uralkodó,

Könyves Kálmán

volt az első, aki Székesfehérvárra temetke­ zett Szent István király mellé. Ezzel hagyo­ mányt teremtett, illetve véglegessé tette azt, hogy az Árpád-házi magyar királyok Szent Istvánt tekintették dinasztiaalapító ősüknek, és a szent királytól való szárma­ zásukat hangoztatták. Szent István nyugvóhelye, Székesfehér­ vár m á r a 11. század folyamán igazolha­ A Szent István legendáit őrző E r n s t - k ó d e x egy lapja

tóan a királlyá k o r o n á z á s o k helyszínévé vált, a m i n t erről Péter és I. András k o r o n a -

zása tanúskodik. Kálmántól kezdve a kirá­

Szent

lyi temetkezések is itt történtek. Szent Ist­

fejereklyetartója,

István

18. század

ván kultusza a László kori szentté avatással hivatalossá vált, majd Kálmán további in­ tézkedéseivel (például a Hartvik-legenda megíratása, törvények áttekintése) meg­ erősödött. N e m véletlen, hogy Kálmán ki­ rály volt az első, aki egyik gyermekét István névre keresztelte. Joggal tette fel a kérdést Györffy György, hogy vajon a Szent Koro­ na mint tárgy megalkotása nem Kálmán nevéhez fűződik-e? A kutatás jelenlegi ál­ láspontja szerint azonban inkább III. Béla jöhet szóba, aki a császári zárt koronatípus mintáját követhette. A Kálmán által felvállalt István-hagyo­ mány, illetve a Hartvik-legendában kife­ jezésre juttatott elképzelés a koronázás és a legitim uralom összefüggéséről egyértel­ m ű e n a regnum hagyomány meglétéről és kiforrottságáról tanúskodik. Ennek meg­ felelően a Magyar Királyság regnum, amely­ nek megkoronázott

uralkodóját örökle­

tesen rexként ismerik el a korabeli Euró­ pában. Jelentősége különösen abban az összefüggésben domborodik ki, hogy örökletes jogú királykoroná-

zás, ellentétben a szomszédos cseh terület­ tel, ahol a királyi cím csak a 12-13. század fordulójától nem személyhez kötött, Len­ gyelországban pedig csak 1320-tól létezett; a Balkánon a Bizánci Birodalomból kisza­ kadó területek (Bulgária, Szerbia) uralko­ dói pedig csak Bizánc hanyatlása következ­ tében érték el ezt. A királykoronázás esetében maga a tény és a jog a fontos, másodlagos, hogy milyen koronával történik. Szent Ist­ ván személyének a koronával mint tárggyal való összekapcsolása nagy valószínűséggel csak a 13. században következett be, amikor a szent király nyomán a korona is megkapta a „sacra" jelzőt.

Szent István őrző

lábszárcsontját

ereklyetartó

ISTVÁN KIRÁLY AZ U T Ó K O R S Z E M É B E N

A szent király mint jogforrás

Szent

István

fejereklyetartója

dubrovniki

A zzal, hogy I. László király véghez vitte

köztárába. A 12. században új keretbe fog­

István király, Imre herceg, Gellért

lalták azt a kristálygömböt, amelyhez el­

püspök és a nyitrai remeték szentté

ső u r a l k o d ó n k n a k szintén köze lehetett.

avatását, az 1092. évi szabolcsi zsinaton

Az idő múlásával így kapta szent jelzőjét

pedig törvénybe iktatta ü n n e p ü k éven­

a k o r o n a , amiről a 13. században senki

kénti kötelező megünneplését, megterem­

nem tudta, de m i n d e n k i hitte, hogy való­

tette a n n a k lehetőségét, hogy a magyar

ban István királyé volt. A hagyomány ki­

társadalom a keresztény közegben meg­

alakulása

találja saját példaképeit. I. László személy

embereket n e m érdekelte. A koronázási

szerint uralmát István uralkodásának foly­

szertartás körülményei - a szent királyhoz

valóság

a

középkori

k ö t ő d ő tárgyak szimbolikája - így vált

nasztiaalapítóvá tette. Kálmán pedig azzal,

jogforrássá az

hogy Székesfehérváron temetkezett, újabb

pontjából. A későbbi uralkodók, nemcsak

elemmel gazdagította Szent István kultu­

az Árpád-háziak, h a n e m például a ma­

szát. A szent király nyugvóhelye a koro­

gyarországi Anjouk is a „szent királyok

u r a l o m birtoklása szem­

názások kizárólagos helyszínévé kezdett

nemzetségéből valónak" t a r t o t t á k magu­

válni, és m i n d e n tárgy jelentőséget ka­

kat; azaz István király a keresztény uralko­

p o t t , amelynek köze lehetett István király

dóház megalapítójává vált.

nyozott miseruha, amelyen István egyet­ len hitelesnek tekinthető ábrázolása talál­ Szent Jobb

a

tatásaként értelmezte, ezzel mintegy új di­

személyéhez. A P a n n o n h a l m á n a k adomá­

A

után

h a t ó , bekerült a koronázási jelvények esz­

M i n d e n tárgynak jelentősége volt, ami­ hez Szent Istvánt kapcsolták. A 12. század közepén (1152-ben) II. Géza király a halicsi hadjáratában is magával h o r d o t t egy keresztet, amelyről állította, hogy Szent Istváné volt. meg

Békekötéskor arra eskette

ellenfelét.

Kitüntetett

helyük volt

a Szent István testéből származó ereklyék­ nek, a Szent Jobbon kívül koponyaerek­ lyékről van t u d o m á s u n k . A Szent Jobb történetére a szentté ava­ táskor derült fény, amikor a székesfehér­ vári bazilika középvonalában elhelyezett szarkofágot felnyitották, azaz a szent testét „felemelték". A Hartvik-legenda elbeszé­ lése szerint egy gazdag bihari családból származó előkelőt, Merkúrt László király kitiltott a ceremóniáról, „nehogy a szent ereklyékből valamit ellopjon". A kitiltás oka egy korábbi lopás lehetett, amelyre a Bihar megyei Szentjobb-apátság alapító­ levele utal, hogy Merkúr a Szent Jobbot saját családi monostorába vitte. A Szent

A

Jobb tehát nem a szentté avatáskor, h a n e m korábban tűnt el. Györffy György vélte úgy, hogy a l l . századi zavargások során a Szent Jobbot a királyi kincstárba vitték, o n n é t lopta el Merkúr. A király megbo­ csátott Merkúrnak és egy új m o n o s t o r építését engedélyezte a Szent Jobb tisz­ teletére, innét kapta a Szentjobb nevet az apátság szomszédságában létrejövő falu. A Szent Jobbnak a magyarországi török uralom kezdetén nyoma veszett. A 18. szá­ zadban (1771) vásárolta vissza Mária Te­ rézia a raguzai (ma Dubrovnik) d o m o n ­ kosoktól, ahová a rend adatai alapján a 16. század végén került. A kultusz eredményeként szaporodott azoknak a településeknek a száma, ame­ lyek Szent István nevét viselték, de István királyhoz k ö t h e t ő az az 52 település is, amely a Szentkirály nevet viselte. Az ilyen típusú helynév annak nyomán alakult ki, hogy a település t e m p l o m á n a k védőszent­ je Szent István király volt. A kultusznak a magyar h a t á r o k o n kívüli hatásáról ta­ núskodik, hogy III. Boleszláv lengyel feje­ delem Szent István székesfehérvári sírját tekintette zarándoklata céljának. Az idő múlásával Magyarországon jog­ forrásnak kezdtek számítani István király adományai is, nemcsak az írásbeliek, ha­ n e m a szóbeliek is. Kálmán törvénye, ami­ kor 1100 körül szabályozta az öröklés rendjét, kiemelte, hogy a Szent Istvántól kapott a d o m á n y o k ősi birtoknak számí­ tanak, és így az egész nemzetségen belül öröklődnek; a későbbi adományok örök­ lési lehetősége pedig ennél szűkebb körre terjedt ki. Kálmán király törvényeiben több helyen István rendelkezéseit tekin­ tette mérvadónak. A 13. század elejétől terjedt el a szent király szabadjai elnevezés a várjobbágyok egy csoportjára. Mivel a hagyomány sze­ rint Szent Istvánhoz kötődött a vármegyék létrehozása, a vármegye előkelőbb vár­ jobbágy rétege a saját szabadságát a szent királytól eredeztette. E várjobbágyok való­ jában szegényebb réteghez tartoztak, ők

szent

király

101

mint jogforrás

A Szent Jobbot őrző budapesti Szent István-bazilika

Hild József 1845-ben kapott megbízást a plébániatemplom megtervezésére, s a terveket klasszicista stílusban készítette. 1851 -ben újabb tervváltozatot készíttettek, ez már a klasszicista elemek mellett romantikus jegyeket is mutatott. Hild halála után Ybl Miklós folytatta a munkát. Megtartotta a Hild-féle alaprajzi rendszert, de már az érett reneszánsz elemeit felhasználó, festői kialakítású, monumentális épületet tervezett. Megváltoztatta a portikuszt, megnyújtotta a kupoladobot, és áttervezte a romantikus torony­ lezárásokat. Kauser József tervei alapján készült el a templom végleges belső dekorációja. Hatvan évvel a tervezés megkezdése után, 1905-ben fejezték be a bazilika építését.

maguk, mint „senkinek sem a szolgái", kö telezettséggel tartoztak a királynak, valója ban a királytól függő népességbe tartoz­ tak. A 13. században szabad útjuk nyílt a köznemesség soraiba való felzárkózásra. A törvényhozáshoz kapcsolódik az 1222. évi Arany­ bullának az a passzusa, amely­ ben a király ígéretet tesz, hogy minden évben Szent István ü n ­ nepén (augusztus 20-án) Szé­ kesfehérváron fog tartózkod­ ni, és a hozzá fordulók ügyében intézkedik - vagy a király helyett a nádor.

A Szent Jobbot a régi ereklyetartóban emlékérem,

1773

ábrázoló

ISTVÁN

KIRÁLY AZ U T Ó K O R S Z E M É B E N

Tárgyi és szellemi örökség

E

lső királyunk személyes tárgyaiból s e m m i sem maradt, csupán néhány olyan tárgy, amelyről vélelmezzük, hogy köze lehetett hozzájuk. Az egyik a Bécsben őrzött úgynevezett „Attila kard­ ja" (más legenda szerint Nagy Károly kard­ ja), amely valójában egy 10. századi fe­ jedelmi szablya. Elképzelhető, hogy ez az a fegyver, amelyet Anasztázia királyné ajándékozott a német császári udvar­ nak, amiért fiát, Salamont visszasegítették a magyar trónra (1063). A legenda pe­ dig m á r német földön alakulhatott ki. A másik ilyen tárgy a prágai Szent Vidkatedrálisban őrzött kard, amely talán a 13. században került a cseh fővárosba, amikor IV. Béla leánya, Anna hercegnő bátyja elől oda menekült, és magával vitte a királyi kincstár számos értékes darabját. (Sajnos, konkrétan nem tudjuk, hogy mit.) Ennél kétségesebb a Prágában őrzött úgynevezett Vencel-sisak és a Bécsben őrzött tarsoly. A sisak 10. század végi, így Szent Vencelé egészen biztosan nem lehetett. A Bécsben található tarsoly bi­ zánci és szláv hatásokat ötvöző m u n k a , kétes az eredete. Csak közvetett kap­ csolata lehetett a később koronázási pa­

Szent István

szarkofágjának

hosszanti

oldala

lástnak nevezett miseruhával, amelyet Ist­ ván Gizella királynéval együtt adományo­ zott P a n n o n h a l m á n a k . A miseruha nagy valószínűséggel bajor földön készült. A tárgyak közül legbiztosabban Szent Istvánhoz kötődik a Székesfehérváron megtalált kőkoporsó, amelyet egy antik szarkofágból faragtak át, és a bazilika köze­ pén került elő, ahová a Hartvik-legenda szerint István királyt eltemették. Az építkezések közül kiemelkedik a szé­ kesfehérvári társaskáptalan alapítása és a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt bazilika, amelyből a magyar királyok pan­ teonja lett. Nagy veszteség, hogy a török hódoltság idején megsemmisült. Székes­ fehérvár esetében n e m tudjuk, de való­ színű, hogy itt is a 11-15. századi átépítés lett a sorsa, mint a többi István kori épít­ kezésnek. Legfeljebb egy-egy részlet őriz valamit a 11. századi eredetiből (Eszter­ gom, P a n n o n h a l m a , Pécsvárad, Székes­ fehérvár). Ha tágítjuk a kört, és István kor­ társainak építkezéseiről is említést teszünk, akkor szélesebb a kör. Mindenekelőtt a püspöki székesegyházak felépítésére gon­ dolhatunk, de egyáltalán nem biztos, hogy az István király korában alapított püspöki

Tárgyi

és

szellemi

örökség

székesegyházak a király életében el is ké­ szültek, hiszen a nagyobb t e m p l o m o k fel­ építése évtizedeket vett igénybe. Például az 1009-ben alapított pécsi püspökség szé­ kesegyházát csak Péter király uralma ide­ jén szentelték fel. Megemlíthetjük a király nádora, Aba Sámuel által épített feldebrői t e m p l o m o t , amely bizánci jellegzetessé­ gekkel rendelkezik. Jó lenne ismerni a király lakhelyét, a palotát, de erre csak az Árpád-kor későb­ bi századaiból vannak adatok. A legkoráb­ bi uralkodói k ö z p o n t b a n , Esztergomban végzett ásatások a 12. század végi, III. Béla kori palota maradványait tárták fel. Az első ezredfordulón ennél egyszerűbb, a római Castrum maradványait felhasználva épült fel a legkorábbi vár. A királyi udvar folyton mozgásban volt, István korára vonatko­ zóan az oklevelek alacsony száma miatt ez sem rekonstruálható. Azok a helyszínek, amelyek Szent István idején

az ország

fontos

pontjai

lettek,

az Árpád-házi királyok idején továbbra is fontosak maradtak. Ebben szerepet ját­ szott a Szent István személyéhez k ö t ő d ő hagyomány. N e m c s a k a közvetlen utókor, h a n e m a későbbi évszázadok is példának tekintették István király személyét és tisz­ telettel vettek körül m i n d e n t , ami hozzá fűződött. A források gyér száma, a szent u r a l k o d ó valós és a szentek legendájára jellemző toposzokkal teli életrajza lehetővé tette,

hogy m i n d e n

korszak

megtalálja

alakjában azt, ami az adott időben fontos és kiemelendő. N e m csoda, ha Szent István országot

alkotó

munkájáról,

tevékeny­

ségéről sokféle kép élt és él a köztudatban, az ábrázolásokban, az i r o d a l o m b a n és az egyházi tradícióban. A maga módján mind­ egyik igaz, de csak részigazság, hiszen a tel­ jes kép megrajzolása a forrásadottságok miatt nem lehetséges. A csekély mennyiségű forráson is átszű­ rődik egy nagy f o r m á t u m ú , koncepciózus uralkodó alakja, aki világos célokat tűzött maga és kortársai elé. Támaszkodott azok­ ra, akik elfogadták célkitűzéseit, de félre­

állította azokat, akik n e m . Egyszerre őrzött meg hagyományokat, és m e n t velük szem­ be, hogy elinduljon a korabeli magyar valóságból egy keresztény királyság megte­ remtésének útján.

Szent István szobra Esztergomban. Miklós

alkotása

Melocco

AJÁNLOTT

IRODALOM

Ajánlott irodalom Forrásközlések A honfoglalás korának írott forrásai. Szerkesztette: Kristó Gyula. Olajos Teréz, H. Tóth Imre, Zimonyi István közreműködésével. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 7. Szeged, 1995. Az államalapítás korának írott forrásai. Szerkesztette: Kristó Gyula. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 15. Szeged, 1999. Árpád-kori legendák és Intelmek. Szerkesztette: Érszegi Géza. Budapest, 1983. István király emlékezete. Szerkesztette: Györffy György. Fordította: Kurcz Ágnes. Budapest, 1973. Karácsonyi Béla-Szegfű László (ford.): Szemelvények Gellért Deliberatio-jából. In: Világosság 77(1976) 97-99. old. Moravcsik Gyula: Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Budapest, 1988. Szent István király Intelmei és törvényei. Fordította: Bollók János, Kristó Gyula. Zlinszky János előszavával. Budapest, 2000. Szakirodalmi feldolgozások Bakay Kornél: A magyar államalapítás. Magyar História. Budapest, 1978. Bogyay Tamás: Stephanus rex. Budapest, 1988. Bóna István: Az Árpádok korai várairól. Debrecen 1995. Bónis György: Szent István törvényeinek önállósága. In: Századok7\ (1938) 433-487. old. Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. I-III. Budapest, 1938. Font Márta: Új rend és ősi hagyomány. Gondolatok a Szent István kori kormányzati struktúráról. In: Milleniumi Muratáj, Lendva, 2000. 19-25. old. Font Márta: Korona és/vagy kard. Az uralkodáshoz való jog elismer(tet)ése Közép- és Kelet-Európában. In: Ezredforduló-századforduló-hetvenedik évforduló. Ünnepi tanulmányok Zimányi Vera tiszteletére. Szerkesztette: J. Újváry Zsuzsanna. Piliscsaba, 2001. 15-46. old. Gizella királyné (985 k.-1060). Szerkesztette: Koszta László, Homonnai Sarolta. Veszprém 2000. Györffy György: István király és műve. Budapest, 2000. Jánosi Mónika: Törvényalkotás a korai Árpád-korban. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 9. Szeged 1996. Klaniczay Gábor: Az 1083. évi magyarországi szentté avatások. In: Művelődéstörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerkesztette: Fügedi Erik. Budapest, 1986. 15-33. old. Koszta László: Írásbeliség és egyházszervezet. Fejezetek a középkori magyar egyháztörténetből. Capitulum III, Szeged 2007. Kovács Éva-Lovag Zsuzsa: A magyar koronázási jelvények. Budapest, 1980.

Kristó Gyula: Levédi törzsszövetségétől Szent István államáig. Budapest, 1980. Kristó Gyula: Tanulmányok az Árpád-korról. Budapest, 1983. Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Budapest, 1988. Kristó Gyula (szerk.): Az államalapító. Budapest, 1988. Kristó Gyula: Magyarország története 895-1301. Budapest, 1998. Kristó Gyula: A tizenegyedik század története. Magyar századok. Budapest, 1999. Kristó Gyula: Írások Szent Istvánról és koráról. Budapest, 2000. Kristó Gyula: Magyarország népei Szent István korában. In: Századok 134 (2000):1. 3-44. old. Kristó Gyula-Makk Ferenc: Az Árpád-ház uralkodói. Budapest, 1996. Makk Ferenc: Magyar külpolitika (896-1196). Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 2. Szeged, 1996. Mályusz Elemér: I. István születési éve. In: Levéltári Közlemények 39 (1968) 199-204. old. Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Budapest, 2007. Mesterházy Károly: Régészeti adatok Magyarország 10-11. századi kereskedelméhez. In: Századok 127 (1993) 450-468. old. Püspöki Nagy Péter: Piacok és vásárok kezdetei Magyarországon 1000-1301. I. Az Árpád-kori vásártartás írott emlékei és azok kritikája az államszervezéstől a tatárjárásig. Bratislava, 1989. Ripoche, J. P.: Bizánc vagy Róma? Magyarország vallásválasztási kérdése a középkorban. In: Századok 111 (1977) 79-92. old. Szegfű László: Sarolta. In: Középkori kútfőink kritikus kérdései. Szerkesztette: Horváth János-Székely György. Budapest, 1974.239-251. old. Szent István és az államalapítás. Szerkesztette: Veszprémi László. Budapest, 2002. Székesfehérvár évszázadai. 1-2. Szerkesztette: Kralovánszky Alán. Székesfehérvár, 1967-1972. Szűcs Jenő: István király Intelmei - István király állama. In: Nemzetes történelem. Budapest, 1984. 359-379. old. Tóth Endre: A magyar koronázási jelvények. Budapest, 1996. Tóth Endre: A magyar koronázási jelvényekről. In: A magyar államiság első ezer éve. Szerkesztette: Font Márta-Kajtát István. Pécs 2000. 53-66. old. Zsoldos Attila: Az Árpádok és alattvalóik. Debrecen 1997. Zsoldos Attila: Confinium és marchia. (Az Árpád-kori határvédelem néhány intézményéről.) In: Századok 134 (2000) 99-116. old.

MAGYARORSZÁG T Ö R T É N E T E Főszerkesztő Romsics Ignác

I. ő s t ö r t é n e t és honfoglalás

3. Válság és m e g e r ő s ö d é s 1038-1196 4 . N a g y u r a l k o d ó k ó s kiskirályok a 1 3 . s z á z a d b a n 5 . A z Anjouk b i r o d a l m a 1 3 0 1 - 1 3 8 7 6. Luxemburgi Zsigmond uralkodása 1 3 8 7 - 1 4 3 7 7. A Hunyadiak kora 1 4 3 7 - 1 4 9 0 8. M o h á c s felé 1 4 9 0 - 1 5 2 6 9. A három részre szakadt ország 1 5 2 6 - 1 6 0 6 10. Romlás é s megújulás 1606-1703 II. A R á k ó c z i - s z a b a d s á g h a r c 1703-1711 1 2 . M e g b é k é l é s é s újjáépítés 1711-1790 13. A n e m z e t i é b r e d é s kora 1 7 9 0 - 1 8 4 8 14. Forradalom ó s s z a b a d s á g h a r c 1 8 4 8 - 1 8 4 9 1 5 . Polgári átalakulás é s n e o a b s z o l u t i z m u s 1 8 4 9 - 1 8 6 7 16. A dualizmus kora 1867-1914 17. Világháború é s forradalmak 1914-1919 18. A Horthy-korszak 1920-1941 19. Magyarország a második világháborúban 2 0 . Demokráciából a diktatúrába 1 9 4 5 - 1 9 5 6 2 1 . A z 1 9 5 6 - o s forradalom é s s z a b a d s á g h a r c 2 2 . A Kádár-korszak 1 9 5 6 - 1 9 8 9 2 3 . A Harmadik Magyar K ö z t á r s a s á g 1 9 8 9 - 2 0 0 9 2 4 . Időrendi á t t e k i n t é s