131 54 96MB
Hungarian Pages 180 Year 2003
'1\
~V
J4
L-'~A~ G' 'H
Í RÉS
HARCKOCSIIAI 1916-tól napjainkig
1.
ROGER
FORD
A VILÁG HÍRES HARCKOCSI]AI
20. SZÁZADI HADTÖRTÉNET Eddig megjelent kötetek: 1997
A Harmadik Birodalom hadviselése Adolf Galland Hitler gladiátora 1998
A huség a becsületem A szövetséges légiero ászai A NATO az ezredforduló küszöbén A Luftwatfe ászai Háború a tengeren A IG 26 hadmuveleti naplója, 1939-1942 Spitfire-ök, Thunderboltok és meleg sör Skorzeny A végso gyozelemig Véráztatta föld Az utolsó porosz A Wehrmacht A dieppe-i ütközet A Bodenplatte hadmuvelet Werwolf Kommando 1999
Az utolsó támadás Sötét éj, nagy mélység A Luftwaf(e Mennyország és pokol A II. világháború híres bombázói U-bootok harca repülogépekkel A Luftwatfe vadászlégiereje Halál keleten A diadaltói az összeomlásig A II. világháború híres vadászgépei A Waffen-SS képes története Vér és acél Az ardenneki offenzíva A II. világháború német titkos fegyverei Célpont: Anglia Az angliai csata A Watfen-SS fegyverei és harceljárásai A II. világháború német páncélosai A rettegés ötven napja Acélpokol Szingapúr, 1942 Küzdelem a gyozelemért 2000
Tizenkét nap májusban A Messerschmitt Bf 109-es története Focke Wulf A part két oldalán A Tigris harckocsi 1944 júniusa Panzer Ászok A T-34-es közepes harckocsi A Sherman harckocsi Stukák A II. világháború német harci repüloi A Párduc harckocsi Az Afrika Korps 1. Az ördög segédtisztje Katalógus-
és könyvrendelés:
A II. világháború német haditengerészete Az Afrika Korps II. Éjszakai vadászok Fallschirmjiiger A német katona 2001
A IG 26 hadmuveleti naplója, 1943-45 Sztálingrád Fegyvertársak Páncélosok a háborúban Hitler hadserege DAK - Deutsches Afrika Korps Rommel észak-afrikai hadjárata Hitlerjugend Német bombázók Anglia és Oroszország fölött Hadihajók Acélemberek Az olaszországi légi háború Az MP 40-es Kesselring SS-Totenkopf Véres Vizcaya A Luftwaffe bombázó ászai A német villámháború SS-Leibstandarte Harckocsi -hadviselés 2002
Az 1. világháború napról napra Kriegsmarine Berlin Repülok A flamand légi háború, 1918 Harckocsik A Luftwaffe utolsó éve A II. világháború napról napra A B-17 -es Flying Fortress Harc a Csendes-óceánon A keleti front Császári és királyi hadihajók SS-Das Reich Kurszk A birodalom bukása Anémet páncélgránátos Az amerikai tengerészgyalogos A krétai csata Harcok Normandiában Sasok Észak-Afrika és a Földközi-tenger felett A hazámért repültem A Focke-Wulf 190-es AzAK-47-es A Harmadik Birodalom napról napra 2003
Vijjogó sasok között A vörös kolostor A világ híres bombázói U-bootok ellenséges partok elott SS-Wiking Elit alakulatok Farkasfalka Hajja & Fiai Könyvkiadó,
4017 Debrecen, Pf. 32.
ROGER
FORD
~
~
A VILAG HIRES HARCKOCSIIAI 1916-tól napjainkig
Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen www.hajja.hu
Eredeti cím: The World's Great Tanks Copyright © Amber Books Ltd 1997 This translation of The World's Great Tanksfirst published 2003 is published by arrangement with Amber Books Ltd Hungarian edition and translation Copyright © Hajja & Sons, 2003 Ali rights reserved! A kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül tilos a mu bármely részének sokszorosítás a, illetve bármiféle adattároló rendszerben való rögzítése és feldolgozása, úgymint mikrofilmezés, fénymásolás, elektronikus vagy mechanikus kép- és szövegtárolás. Magyar kiadás: Hajja & Fiai Könyvkiadó Kft. 4017 Debrecen, Pf. 32. E-mail: [email protected] Internet: www.hajja.hu Felelos kiadó: Hajja Attila Fordította: Halmai Péter Az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztok Egyesületének tagja Tördelte a Hajja & Fiai Könyvkiadó Kft. Nyomta és kötötte a Grafika Press Nyomdaipari Rt. ISSN 1418-2467 ISBN 963 9329 72 X
Képek forrása TRH Pictures: 6.,9. (fent), ll. (lent), 12., 15. (fent), 16. (fent), 19. (lent), 20-21., 25. (lent), 26., 29., 31., 34. (fent), 37. (mind), 38. (fent), 39. (fent), 42--43., 44., 45., 47. (fent), 48., 49. (fent), 50., 52., 53. (fent), 56. (fent), 57. (fent), 58. (fent), 63. (fent), 65. (fent), 66., (fent), 67. (lent), 68. (fent), 69. (fent), 72. (fent), 76. (lent), 79. (fent), 81. (fent), 82., 83. (lent), 86.,89. (fent), 90. (fent), 91. (fent), 92. (fent), 94-95., 96. (fent), 98. (fent), 99., 101. (lent), 104. (fent), 107., 109., lll., 112.,114.,117.,119.,120. (fent), 123., 124., 129., 130. (lent), 132-133., 134-135., 136., 138., 141., 142., 145., 147., 149., 150., 152., 155., 157. (fent), 158., 161., 162. (fent), 165., 166., 167., 169., 170., 173., 174. Illusztrációk forrása Aerospace Publishing: 8-9., 10-11., 13. (lent), 14. (fent), 17. (fent), 18. (fent), 22., 23., 24., 26., 28., 30., 32., 33., 35., 36., 38.,40.,41.,45. (fent), 46., 48.,50.,53.,57.,59.,62.,62-63.,67.,71.,74.,75.,77., 78., 80., 83., 86.,87., 88., 89., 92-93., 93.,98-99., 100-101., 102-103., 104-105., 106-107., 108-109., 112-113., 115., 116., 118., 120-121., 122-123., 124-125., 126-127.,128.,130-131.,134-135.,137., 140., 142-143., 144., 148., 151., 152-153., 159., 162-163., 164-165. De Agostini: 110-111., 138-139., 146-147., 168., 171., 172 Ray Hutchins: 54-55.,60-61., 84-85., 97 Peter Sarson: 64.
TARTALOM ELSO
FEJEZET
NEHÉZ KEZDET
6 MÁSODIK
FEJEZET
HARCKOCSIK A KÉT VILÁGHÁBORÚ
KÖZÖTT
20
HARMADIK
A VILLÁMHÁBORÚ
FEJEZET
ÉS AZ AZT KÖVETO IDOSZAK
- A II. VILÁGHÁBORÚ
HARCKOCSIJAI
42 NEGYEDIK
FEJEZET
A HARCKOCSIK ÁTALAKULÁSA POTSDAMTÓL
94 ÖTÖDIK
FEJEZET
MODERN HARCKOCSIK
132
INDEX
175
VIETNAMIG
ELSO
FEJEZET
NEHÉZ KEZDET 1919 szeptemberében, páncélosok nehézkesen vonalakat, történetében. gondolta,
,
miközben az elso brit megközelítették
anémet
új fejezet nyílt a hadviselés Akkoriban még szinte senki nem
hogy ezek az idomtalan gépezetek
fogják meghatározni
a XX. század hadviselését.
Észak- és Kelet-Franciaországban
szemben álló had-
Ugyseregek tunt, közötti nincs lehetoség kilábalni a holtpontról. Az terület egyes helyeken gyakorlatilag még szögesdrót és védo géppuskák nélkül is átjárhatatlannak bizonyult. Fedezet nélkül próbáltak néhányan átjutni ezen az elpusztított fólddarabon, majd megálltak, elakadtak, és végül meghaltak. Jármu sem akadt, amelynek esélye lett volna az átjutásra, még akkor sem, ha valamiféle csoda folytán sebezhetetlenné válik a sarat temetové változtató géppuska- és mozsárágyú-lövedékekkel szemben. Az I. világháborúnak pedig még nem volt vége ... Amikor 1914 augusztusában kitört a háború, egyik szemben álló fél sem rendelkezett igazi gépesített szállítóeszközökkel. A nagy számban alkalmazott igáslovak jelentették a vonóero nagy részét a mögöttes vonalakban és az arcvonalon egyaránt, a lovaknak pedig a senki fóldjén még akkora esélyük sem volt, mint az embereknek. Léteztek azonban belsoégésu és gozgép által hajtott vontató jármuvek, melyeket a legnagyobb urméretu tüzérségi lövegekhez hasonló nehéz tárgyak mozgatására alkalmaztak. Ez utóbbiak közül néhányat kerék helyett lánctalpakkal szereltek fel. Az emlitett vontató jármuvek ritkán közelitették meg az arcvonalat 10 km-nél közelebb, de megjelenésük a mögöttes vonalakban, ahol a talajviszonyok ritkán voltak jobbak az elöl tapasztaltaknál, néhány embert gondolkodásra késztetett.
BALRA:
A brit "tank" bevezetését követoen gyors
fejlodésnek indult. Az Mk IV-es változat, melynél jelentos mértékben továbbfejlesztették a páncélzatot, a meghajtóerot és a kezelok védelmét, 1916 októberében jelent meg. A felvételen láth~tó példányt a maláj állam adományozta a brit kormányzatnak.
8
A
VILÁG
HíRES
HARCKOCSIJAI
Mk V-ös "férfi" harckocsi Fegyverzet: 2 db hatfontos löveg, 4 db .303-as géppuska Kezelok: 8 fo Hossz: 8,04 m Szélesség: 4,12 m Magasság: 2,64 m Páncélzat: 8-16 mm Motor: 150 LE-s benzinüzemu Hatótávolság: 73 km Sebesség: 7,4 km/h Származás: Nagy-Britannia
SWINTON JÁRMUVEI 1912-ben Lancelot de Mole ausztrál mérnök és feltaláló egy páncélozott lánctalpas jármu terveit nyújtotta be a brit hadügyminisztériumhoz. Elutasították. Már javában dúlt a háború, amikor egy brit tiszt, Ernest Swinton alezredes hasonló javaslattai állt elo. Az alapokról induló tervezés helyett azonban a tüzérségnél akkoriban bevezetett Holt lánctalpas vontató továbbfejlesztését javasolta. A megfeleloen páncélozott és felfegyverzett jármuvet önjáró géppuskák elleni eszközként lehetett volna alkalmazni. Swinton - aki akkoriban a Birodalmi Védelmi Bizottság másodtitkáraként tevékenykedett - elso kézbol tapasztalhatta meg, mire képesek a páncélozott harci jármuvek. "Hivatalos szemtanúként" egy ideig a Charles Samson vezette Királyi Haditengerészeti Légi Szolgálat (Royal Naval Air Service - RNAS) egyik századával tartózkodott Franciaországban. Akkoriban csak az ilyen haditudósítóknak engedélyezték a harci övezetben tartózkodást. Samson százada lezuhant pilóták kimentésévei és felderítéssei foglalkozott, mely utóbbi célra kezdetben saját maguk által páncéllemezekkel felszerelt túragépkocsikat alkalmaztak. Késobb ezeket a jármuveket maga az Admiralitás fegyvereztette fel és látta el páncélzattal. Swinton mindezen túl Sir lan Hamiltonnal együtt készítette el az orosz-japán háborúról
szóló hivatalos jelentést, melyben pontosan bemutatták, mire volt képes a géppuska a tömegesen bevetett gyalogság ellen. Swinton Maurice Hankey alezredeshez, a bizottság titkárához intézett feljegyzésében dolgozta ki javaslatát. Hankey átadta a Birodalmi Vezérkarnak és annak különösebb lelkesedést nem mutató fonökének, Lord Kitchenernek. Akkor, legalábbis egy idore, a javaslat elakadt. Hankeyt ugyanakkor meggyozte mindaz, amit olvasott. Következo lépésként jelentést készített Sir Winston Churchillnek, aki az Admiralitás elso lordjaként támogatta a javaslatot, hogy páncélgépkocsikat küldjenek Belgiumba és Franciaországba, és mély benyomást gyakoroltak rá az ott elért sikerek. Churchill rávette Asquith miniszterelnököt, hogy fejtsen ki nyomást a hadügyminisztériumra a javaslat újratárgyalása érdekében. Ott az a döntés született, hogy a Holt vontató a Shoeburynessben levo akadálypályán tartson bemutatót a vezeto tisztségviselok elott. A bemutató napján - 1915. február 17-én - esett az eso, és a talaj fellazult. A kísérlet valós körülmények között zajlott, attól eltekintve, hogy a páncélozatlan és fegyvertelen vontatónak a távot egy 2,5 t tömegu, hon;lOkzsákokkal megrakott teherautót vontatva kellett megtenni. Ezzel a páncélozott és fegyverzettel ellátott jármu tömegét kívánták érzékeltetni. A vontató azonban nem tudta a terhet áthúzni a lövé sz-
NEHÉZ
KEZDET
9
árkokon. Nagy különbséget jelent, hogy a súly az adott jármuvön helyezkedik-e el, vagy pedig vontatni kell, de ebben az esetben ezzel nem foglalkoztak. A hadügyminisztérium bizottságának véleménye szerint a vontató "megbukott", és mint megvalósíthatatlan ötletet, nem tartották további megfontolásra érdemesnek.
1"
\
A bizottság ugyanakkor nem számolt Churchill eltökéltségével. Ha a szárazföldi hadero nem érdeklodik, majd a haditengerészet magához ragadja a kezdeményezést. Churchill összehívta az általa az Admiralitás "szárazföldi hajó" bizottságának nevezett testületét, hogy ismételten vizsgálja meg a harctér gépesítésének lehetoségeit. A bizottság elnökévé a kétségbevonhatatlan szakértelemmel rendelkezo Sir Eustace FENT:Ez az elso hivatalos felvétel, melyen egy bevetés re Tennyson d'Eyncourtot, a haditengerészet építési részlegének vezetojét nevezték ki. A bizottság titkára egy lelkes ama- ' induló harckocsi látható (a jármu az oldalsó lövészállásba épített két géppuskáról "no" harckocsiként azonosítható) tor, Albert Stem, a City bankára volt. A LINCOLN-FÉLE
az 1916. szeptember 15-én Flers-Courcelette közelében vívott ütközet során.
GÉPEZET
A kezdetí balsikersorozat után, és azt követoen, hogy nem találtak megfelelo lánctalpas jármuvet, létrehoztak egy kis tervezocsoportot. A csoport a lincolni Fowler traktorgyár igazgatója, Sir William Tritton vezetésével tevékenykedett. Helyettesévé Walter Wilson haditengerészeti mémököt nevezték ki. Ezzel egyidejuleg az arcvonalbeli viszonyoknak jobban megfelelo, új követelményeket dolgoztak ki Swinton közremuködésével. Ettol kezdve mindenféle új jármunek képesnek kellett lennie 1,5 m magas akadály, 450-os emelkedo, valamint 2,5 m széles árok leküzdésére. Az 1. számú konstrukció, me ly Lincoln- vagy Tritton-változat néven ismert, 1915. augusztus ll-én mutatkozott be, és a jármuvet elso alkalommal szeptember 1O-én próbálták ki. A konstrukció nem volt alapvetoen rossz, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyesült Államokból importált Bullock traktorról származó lánctalpmegoldás strapabírását és teljesítményét tekintve sem felel meg egy ekkora méretu és tömegu jármu számára. A tervezok visszatértek a rajzasztalhoz, és Tritton volt az, aki megoldást talált. Javaslata szerint csuklós fémpapucsokat kellett hegeszteni a lánctagokhoz, hogy legyen egy belso szegély is, me ly a lánctalpat a futógörgokön tartja. Ennek köszönhetoen a lánctalp nem esett le a görgokrol, mikor nem volt alátámasztva, ami például az árkokon történo átkelés során elofordult. A rendszert egy átépített Lincoln-változaton próbálták ki, me ly a "Kis Willie" nevet kapta. A jármu a megoldás révén 1,5 m-es árokáthidaló és 1,4 m-es lépcsomászó képességgel rendelkezett. A TRITTON-WILSON-FÉLE
r
VÁLTOZAT
Az emlitett továbbfejlesztett változat azonban elavult, mivel Wilson már az eredeti jármu befejezése elott új jármu terveivel állt elo. A szeptemberi próba alkalmával egy fából készült modellt mutatott be, mely szerinte sokkal közelebb áll a Swinton által meghatározott követelményekhez. Swinton is egyetértett a javaslattal. Az egyértelmu volt, hogy anagy kerekek alkalmasabbak a lépcsomászásra, mint a lánctalp. Wilson is rájött azonban arra, hogy amennyiben a mellso és a
hátsó láncfeszíto kerekek földtol való távolságát megnöveli, úgy a lánctalp is kedvezobb lépcsomászó képességet mutat. Wilson a jármu elején a lánctalpat meredekebb ívben vezette el, mint azt bármely kerekes jármunéllehetséges lett volna. A lánctalp íve megfelelt egy 18 m átméroju keréknél alkalmazottnak. A második Tritton-Wilson-féle jármu jellegzetes rombusz alakja, melynél a lánctalp a test oldala mentén futott végig, az 1. világháborúban alkalmazott harckocsik jellegzetességévé vált. A bizottság 1915. szeptember 29-i ülésén fogadta el a Wilson- féle második változat jellemzoit magában foglaló mintapéldány követelményeit, és a részletes tervezomunka azonnal kezdetét vette. Ajármu - melyet "Nagy Willie" -nek, "százlábúnak" vagy "Wilson-változatnak" is neveztek - 1916. január 26-án gördült ki Foster muhelyébol. Az új harckocsi 9,9 m hosszú volt, beleértve a hátul elhelyezett stabilizáló, kormányzást elosegíto kereket is. Magassága 2,4 m, szélessége pedig a leveheto kihasasodásokat is beleszámítva 4,25 m, tömege több mint 28 t. Fo fegyverzetét az oldalsó kidudorodásokban elhelyezett két Hotchkiss L/40-es hatfontos löveg jelentette. A jármu homlokpáncélja 10 mm, oldalpáncélja 8 mm, és maximálisan 5,5 km/h sebességgel tudott haladni. Hatótávolsága országúton, teljes tankolással 40 km, mászóképessége 25°, lépcsomászó képessége 1,4 m, árokáthidaló képessége pedig 3,3 m. Kormányzásnál az egyik lánctalpat leállították a rézsút elhelyezett vezérlotengelyek között levo fogaskerékház és azt a jármu legvégén elhelyezett hajtókerékhez vezeto lánc segítségével. Kanyarodáshoz az adott irányba eso sebességváltót üresbe tették. A manover végrehajtását követoen ismét rácsatlakoztatták a meghajtást. Mindehhez négy fo, a parancsnok, az elöl levo kupolában elhelyezett vezeto és a két sebességváltót kezelo katona összehangolt tevékenységére volt szükség. Mivel a harckocsi belsejében akkora volt a zaj, hogy éloszóval nem lehetett kommunikálni (a motort ugyanis nem hangszigetelték), a parancsnok kézjeleket használt, vagy egyelore megbeszélt je-
10
A
VILÁG
HíRES
HARCKOCSIJAI
Mk IV-es "férfi" harckocsi Fegyverzet: 2 db hatfontos löveg, 4 db .303-as géppuska Kezelok: 8 to
Páncélzat: 8-16 mm Motor: 105 LE-s Hatótávolság: 55 km Sebesség: 6,0 km/h Származás: Nagy-Britannia
Hossz: 8,04 m Szélesség: 4,12 m Magasság: 2,49 m
let kopogott le kalapáccsal a motor burkolólemezén.
Kisebb
manoverezésekhez ideális esetben a hátul elhelyezett két külso kereket is alkalmazhatták, bár azok eredetileg a jármu stabilitásának és árokáthidaló képességének javítására szolgáltak. Nem meglepo, hogy ezek a kerekek az ütközetek során igen sebezhetonek bizonyultak, és 1916 novemberétol kezdodoen nem is alkalmazták azokat. A harckocsi parancsnoka bizonyos mértéku kanyarodáshoz az általa kezelt fékeket is igénybe vehette, bár ez majdnem emberfeletti erofeszítést követelt. A mindössze egy gyalogos sebességévei haladó harckocsit még ideális esetben is igen nehéz volt a megfelelo irányba fordítani. Mindez ütközetben majdhogynem lehetetlennek bizonyult.
zat szerint szállítható víztartályokat építettek, hogy azokat Mezopotámiában (a mai Irakban) vethessék be. Az elnevezés megmaradt, és az angol nyelvben a kezdetektol fogva tanknak nevezik a nehéz, lánctalppal ellátott páncélozott jármuveket. Röviddel azután, hogya bizottságot Lloyd-George minisztériumába olvasztották, a késobb hivatalosan Mark I-es (Mk 1) változatnak nevezett harckocsi rendelését 100 darabra, majd ISO-re emelték. Az elso példányok június utolsó hetében gördültek le a szereloszalagról. Bár a technikai problémákat nem sikerült megoldani, de legalább jelezték azokat, Swinton a harckocsik arcvonalon történo bevetésére fordította figyelmét. 1916 márciusában kinevezték a jármuveket muködteto egység, a gépesített géppuskásszolgálat páncélgépkocsis részlegének vezetojévé.
KITCHENER KÉTSÉGEl Az 1916 elején végrehajtott sikeres próbákat követoen hiva-
GÉPPUSKAHORDOZÓK
talosan megrendeltek 40 harckocsit. Bár elismerte, hogy a jármu megfeleloen szerepelt a próbák során, Kitchener még mindig nem volt meggyozve arról, hogy az általa "ügyes motoros játékoknak" nevezett harckocsik bármiféle harcászati értékkel rendelkeznének. David Lloyd-George loszerellátási miniszter ugyanakkor azon a véleményen volt, hogya harckocsi lesz az a harceszköz, mely képesnek bizonyul majd a harctéren a géppuska uralmának megtörésére. Jelentos politikai érveléssel Lloyd-George-nak sikerült a bizottság ot saját minisztériuma hatáskörébe vonni. Swintonjavaslatára az eredetileg "szárazfóldi hajó bizottság" elnevezésu testület a "tartály-utánpótlási bizottság" nevet vette fel, hogy az új fegyvernek még a létezését is titokban tartsák. A hivatalos válto-
Swinton eredeti elképzelése,
mely szerint a harckocsiknak
kell megsemmisíteni az ellenséges géppuskákat, még fontos volt, de felmerült a jármuvek önvédelmének kérdése is. Vajon az eredetileg tervezett négy darab, nem túl megbízható tölténykeretes adagolású Hotchkiss géppuska megbirkózik a rohamozó ellenséges gyalogsággal, vagy a kelloen eltökélt ellenséges egységek sikerre vihetik a rohamot, és megsemmisíthetik a páncélost? Valójában az emlitett géppuskák közül kettot csak rendkívüli esetben használtak, és azokhoz a hatfontos lövegek személyzetének második tagját osztották be. Swinton tisztában volt azzal, hogy nem vállalhat kockázatot, és 1916 áprilisában utasítására a harckocsik felét két .303-as Vickers Class C, hevederes
adagolású, vízhutéses
NEHÉZ
11
KEZDET
mérnöke, Eugene Brillié tervezte. Bár a mintapéldány teljesítménye nem bizonyult megfelelonek, a benne rejlo lehetoségekrol meggyozött Breton támogatólevelet írt a foszállásmester törzsének tisztjeihez. Néhány nap elteltével híre kelt, hogy a foparancsnok, Joseph Joffre tábornok támogatja a Breton jelentésében foglaltakat. December 20-án Brillié megkezdte a késobbiekben Schneider-féle harckocsinak nevezett jármu gyártását. A munkában számíthatott Jean-Baptiste Estienne közremuködésére, aki a páncélozott jármuvekkel végzett kísérletek felelose volt. A páros hat nap alatt megtervezte a jármuvet, és 1916. február 2l-én a francia foparancsnoknak bemutatták a Holt traktor lánctalpait felhasználó harckocsi prototípusát. Négy nappal késobb 400 darabos szerzodést írtak alá. Ugyanakkor azonban még egy évnek kellett eltelni ahhoz,
I L
hogya Schneider CA-l-es típusjelu harckocsi kello számban és harctéri bevetésre alkalmasan kerüljön a csapatokhoz. A Schneider-féle harckocsi hajóra emlékezteto, elkeskenyedo orral rendelkezett, melyen tereloket helyeztek el a drótakadályok elvágására vagy földbe tiprására. Ahogy az a brit harckocsi esetében is történt, a könnyebb jármuhöz tervezett lánctalpak teherbíró képessége egyáltalán nem volt megfelelo. A britekkel ellentétben azonban a franciák semmit nem
géppuskával szerelték fel, me ly akkoriban a világ legjobb ilyen fegyverének számított. A Vickers géppuskákat a hathüvelykes lövegek hordozására kialakított és módosított oldalsó állásokban helyezték el. Az így létrejött "no" harckocsik feladata az volt, hogyaharctéren megvédjék az ellenséges gyalogsággal szemben a hatfontos löveggel felszerelt "férfi" változatokat. A kifejezés meghonosodott, és az angol harckocsikat egészen az 1. világháború utánig fegyverzetük alapján "no"-nek és "férfi"-nak nevezték. 1918-ban ún. hermafrodita harckocsik is készültek, melyek egyik loállásában géppuska, míg a másikban löveg kapott helyet. FRANCIA FEJLESZTÉSEK Németország 1914-ben megvizsgálta és elvetette a páncélozott harci jármuvek alkalmazásának lehetoségét, Franciaország azonban - Nagy-Britanniához hasonlóan - az 1. világháború elso szakaszában már foglalkozott efféle harceszközök fejlesztésével. 1915 májusában Schneider, Franciaország legnagyobb nehézfegyver-gyártója két Holt traktort rendelt az Egyesült Államoktól, és kísérletezni kezdett velük. 1915. december közepén Schneider meghívta Jules-Louis Bretont, a francia fejlesztési osztály politikai vezetojét, tekintse meg a dobozszeru, páncélozott felépítménnyel ellátott 45 LE teljesítményu Baby Holt bemutatóját. A jármuvet Schneider foJOBBRA:
Hogy az ellenséges gyalogság ne tudjon
kézigránátokat dobni a harckocsira, a brit Mk I-es "férfi" harc kocsit fából és drótból készített háromszög alakú védotetovel látták el.
tettek a probléma kiküszöbölésére, így az elso generációs francia harckocsik egyáltalán nem voltak harcképesek. A Schneider által gyártott harckocsik megfelelo páncélzattal rendelkeztek, és a jogosan kiválónak tartott francia 75 mm-es gyorstüzelo löveg rövid csövu változatával szerelték fel azokat, a vezetoállástói jobbra elhelyezett állásban. Emiatt a löveg csak korlátozott kilövési szöggel rendelkezett - egyenesen elore és jobbra mintegy 600-ban volt képes tüzelni. A CA-1-ES
FEGYVERZETE
Védelemre két 8 mm-es Hotchkiss géppuska szolgált, mely hasonló a brit harckocsikon alkalmazottakhoz. A jármu igen sebezheto volt, ugyanis üzemanyagtartályát magasan kellett elhelyezni ahhoz, hogy a gravitáció segítségével biztosíthassa a karburátor üzemanyag-ellátását. A harckocsi emiatt az "önjáró krematórium" gúnynevet kapta. Két erosebb változat, a CA-2-es és a CA-3-as jutott el a tervezési fázisig, az
12
A
VILÁG
HíRES
HARCKOCSIJAI
harckocsit
hamarosan
háttérbe
szorította
a Renault
által
19l7-ben gyártott, kétszemélyes FT-17-es. Az 1917. május 5-én Moule de Laffaux térségében harcba vetett 16 St-Chamond egy kivételével mind elakadt anémet állások elso vonalában, és megsemmisült. Több ilyen típusú harckocsit nem gyártottak, és 1918 elejére a megmaradt néhány példányt kezeloik nagy megkönnyebbülésére kiképzési feladatokra osztották be. SOMME, 1916. SZEPTEMBER
FENT:
Néhány kiemelkedoen sikeres akció kivételével -
melyek közül a legjelentosebb a Cambrai térségében 1917 októberében végrehajtott támadás volt - a harckocsi nem játszott fontos szerepet az
1.
világháborúban. A muszaki
problémák akadályozták a kezeloket, és a jármuvek gyakran elakadtak a harctéren, melyet az ellenség gyorsan ki is használt.
elobbinél a 47 mm-es löveget forgatható toronyban helyezték el. A CA-l-esek elso bevetésére 1917. április l6-án Berryau-Bac térségében került sor. A bevetett 132 harckocsi közül 57 megsemmisült, nagyrészt amiatt, hogy anémet K-Patronénak nevezett puskalövedék képes volt áthatolni páncélzatukon. A ST-CHAMOND A Schneider-féle harckocsinak már gyártása elott riválisa akadt a St-Chamond harckocsiban. A hasonló kialakítású jármu nehezebb páncélzattal rendelkezett. Nevét arról a városról kapta, ahol az eloállító üzem, a Compagnie des Forges et Acieries de la Marine et Homecourt (FAMH) muködött. A Rimailho ezredes - aki a francia hadsereg gépjármu-beszerzési részlegénél, a Service Technique Automobile (STA)-nál teljesített szolgálatot - által tervezett St-Chamond-nál szintén a Holt traktor nem megfelelo lánctalpait alkalmazták, de van egy lényeges eltérés. A lánctalpakat külön elektromotorok hajtották, és mivel a meghajtást szabályozó ellenállással végezték, a kormányzás lényegesen könnyebbnek bizonyult. Ezt figyelembe véve a St-Chamond messze megelozte korát. Ha az elektromos motorok elég erosek ahhoz, hogy megbirkózzanak a jármu nagy tömegével, a St-Chamond sikeres harckocsi lehetett volna. A meglévo motorok azonban nem voltak elég erosek, és ez, valamint a 22 t tömegu test kialakítása, mely elöl és hátul egyaránt messze túlnyúlt a lánctalpakon, gondoskodott róla, hogy a harckocsi az elso akadálynál leragadjon. Amennyiben erre sor került, a vezeto hiábavaló kiszabadulási kísérletei közben leégette a villanymotorokat. Ahogy azt a Schneider harckocsi esetében is láttuk, a súlyosan túlterhelt francia iparnak több mint egy évébe került, hogy kello számú St-Chamond-t szállítson a csapatokhoz. A
15.
Az elso brit harckocsik - melyeket ofelsége szárazföldi csatahajóinak neveztek - 1916 augusztusában, röviddel a háború kitörés ének második évfordulója után indultak el Avonmouth kikötojébol Le Havre irányába. Erre az idore a nyugati fronton már több mint egymillió katona vesztette életét a Somme és Verdun térségében vívott anyagcsatákban. A hónap végére 50 bevetheto harckocsit vontak össze az Yvrench térségében kialakított fogadóállomáson. 1916 februárjában, mikor a harckocsi még ismeretlen fegyvernek számított, a franciaországi brit erok parancsnoka, Sir Douglas Haig javaslatot tett ezeknek a Swinton által írt memorandumban foglaltaknak megfelelo harcászati alkalmazására. Az emlitett dokumentumban Swinton kifejtette: a harckocsikat addig nem szabad harcba vetni, míg kello számú nem gyulik össze ahhoz, hogy tömegtámadást lehessen velük végrehajtani. Nyár közepére, mikor a Somme menti nagy támadás tervei már körvonalazódtak, Haig megváltoztatta álláspontját, és törzse parancsot adott, hogyaharckocsikat, amint rendelkezésre állnak, osszák be a támadásra. Alkalmazásuk célja az volt, hogy a már több mint egy éve elakadt támadó hadmuvelet kimenetelét megváltoztassák. A Thiepval és Combles közötti, mintegy 15 km széles arcvonalat 49 harckocsi érte el idoben ahhoz, hogy csatlakozzon a Somme menti támadás szeptember l5-én meginduló harmadik szakaszához. Itt, ahogy azt az egyik brit hadtestparancsnok, Sir Henry Rawlinson megjegyezte: "A fonök [Haig] aggódik amiatt, hogy kockára tegye az összes rendelkezésre álló erot ... a német vonalak áttörésére és a Bapaume-ig történo elonyomulásra." A harckocsiknak nem együtt kellett harcolniuk, hanem szétosztották oket a harcvonalban levo egységek között. Szeptember 13/14-én éjjel titokban és nagy nehézségek árán elfoglalták megindulási állásaikat. Az éjszakai vezetés legjobb esetben is kockázatos volt; az adott körülmények között egyenesen rémálommá vált. Szeptember l5-én 05.00-re a 49-bol 36 harckocsi volt állásban. Az egyik, a H. W. Mortimer százados parancsnoksága alatt álló D l-es jelzésu, a King's Own Yorkshire könnyugyalogos ezred 6. zászlóalja két századával együtt a delville-i erdonél eros géppuskafészekbe ütközött. AD l-es leküzdötte az akadályt - ez volt az elso lánctalpas jármu, mely bevetésen vett részt. Ám ugyanekkor egy lövedék megrongálta, és nem vett részt a további harcokban. A többi harckocsi nagy része állásában várakozott még 1 óra 20 percen keresztül, mire elérkezett a támadás idopont ja. Miután a kezdo zárótuz fel-
NEHÉZ
13
KEZDET
emelkedett, a gyalogság kimászott lövészárkaiból, és megkezdte halálos küzdelmét a senki fóldjén át. Eközben új zaj volt hallható a harctéren, a lánctalpak csörgése és a motorok bömbölése. A hang közelrol süketítonek tunt, de távolabbról beleveszett az általános hangzavarba. Ennek következtében mindkét oldal gyalogosai akkor vették észre az új fegyvereket, mikor azok szörnyetegek módjára hirtelen elotuntek a füstbol, átgázoltak az akadályokon, fóldre tiporták a drótakadályokat és az embereket, miközben veszélyesen kanyarogtak, ahogy a kezelok az egyenetlen talajon igyekeztek irányban tartani a jármuveket. A harckocsik lassan, de feltartóztathatatlanul elorenyomultak a suru sorokban támadó gyalogosok elott. A kézifegyverek tüze lepattogzott páncéljukról, saját géppuskáik és hatfontos lövegeik pedig tuz alatt tartották az ellenséget. A harckocsik persze nem voltak sebezhetetlenek, de ez volt a dönto lépés a helyes irányba, melynek köszönhetoen sikeriilt felszámolni a gyulölt, halálos veszélyt jelento géppuskafészkeket. A KEZELOK KÖRÜLMÉNYEI Ajármuvek belsejében a kezelok más szemszögbol figyelhették az eseményeket. Az Mk I-es belsejében nagy volt a zsúfoltság és az összevisszaság. A szuk helyen nyolc katonát és felszerelésüket, kezdetleges védofelszerelésüket (beleértve a páncéllemezeket és a páncélozott arcvédoket), ellátmányukat, a motort, a sebességváltómuvet, valamint egy 227 l-es üzemanyagtartályt zsúfoltak össze. Mindezeken kívül ott voltak még a fegyverek és a loszer - 336 db loszer a hatfontos lövegekhez, 6272 db géppuskaloszer a 8 mm-es géppuskákhoz a "férfi", és 33 000 db 8 mm-es és .303-as géppuskaloszer a "no" harckocsiknál. Mindegyik harckocsiban volt még ezenfelül többhordónyi kenoolaj és zsír, 90 1ivóvíz, egy
kosárnyi postagalamb, jelzolámpák és zászlók, egy kezdetleges tábori telefon, valamint kábeldob több száz méter telefondróttal, illetve tartalék alkatrészek a lövegekhez és a motorokhoz. Semmit nem rögzítettek, és a jármu rázkódása miatt (mint egy torpedónaszád a viharban, ahogy azt egy volt haditengerész kezelo mondta) a felszerelési tárgyak ide-oda csúszkáltak, ami azzal a veszéllyel járt, hogy eltörik valakinek a csontját, vagy betörik a fejét. A munkaköriilmények nyomorúságosnak mondhatóak a harckocsi belsejében. A motort nem hangszigetelték, semmiféle szelloztetés vagy hutés nem létezett. Az indulástói számított 10 percen belül az Mk I-es belsejében 40 oC volt a homérséklet, még télen is. A motor és a sebességváltó zajától "meg lehetett süketülni". A dülöngélo jármu ide-oda dobálta a kezeloket. A motor kipufogógázai és a lövegek loporfüst je megtöltötték a zárt teret, és a lélegzetvétel egyre nehezebbé vált. AZ ELSO SIKEREK Az elso páncélosok jelentos veszteségekkel ugyan, de sikeresen hajtották végre a rájuk bízott korlátozott célú harcfeladatot. A német gyalogosok közül sokan a harckocsikat megpillantva elfutottak, sokakat lelottek vagyeltapostak, ugyanakkor az addig sebezhetetlennek tuno védelmi állásokat a harckocsik és a kíséro gyalogság sikeresen áttörte. A Xv. hadtest arcvonalán a megindulási vonalakat elhagyó hét harckocsi közül (szeptember 15-én ez volt a legtöbb együtt bevetett harckocsi) négyet kilottek, de a többi elérte a célt - Flers falut majdnem 2 km-re a német arcvonal mögött. Ezen a helyen aratta a már közel két és fél órája tartó ütközetben az elso jelentos sikert. A britek szeptember 15-i csapása eredményeképpen az arcvonalat 9 km hosszan sikeriilt 2 km mélységben benyomni. A nap során elfoglaltak három megerosített falut -
t.
St·Chamond Fegyverzet: 1 db 75 mm-es löveg, 4 db 7,5 mm-es géppuska Kezelok: 9 to
Hossz: 8,08 m Szélesség: 2,72 m Magasság: 2,39 m Páncélzat: 11,5 mm
Motor: 90 LE-s Hatótávolság: 55 km Sebesség: 8,5 km/h Származás: Franciaország
14
A
VILÁG
HíRES
HARCKOCSIJAI
Renault FT-17-es (1917) Fegyverzet: 1 db 8 mm-es géppuska vagy 1 db 37 mm-es löveg Kezelok: 2 fo Hossz: 5 m (hátsó támasszal együtt) Szélesség: 1,74 m Magasság: 2,29 m Páncélzat: 6-16 mm Motor: 35 LE-s benzin üzemu Hatótávolság: 55 km Sebesség: 7,7 km/h Származás: Franciaország
ezen az egy napon több sikert értek el, mint a somme-i csata teljes idotartama során összesen. Az új fegyver elonyeit még nem ismerték el teljes mértékben. A harckocsik ellenzoi hatásosan érvelhettek azzal, hogy az Albert és Bapaume közötti sikert akkor is elérték volna, ha nem vetik be az új fegyvert. A harckocsik pártolói ezt az állítást semmivel nem tudták megcáfolni. Haig azonban a harckocsik elkötelezett hívévé vált, és további 1000 darabra tartott igényt. 150-et Mk I-esnek építettek, további 50 pedig az Mk II-es változathoz tartozott (ez alapjaiban az eredeti terv volt, csak megnövelték a tetoajtót és megemelték a peremét, illetve növelték a vonóerot), hasonló számban építették az Mk Ill-ast (melyek páncélzatát a standard Mk IV-eséhez hasonlóan megnövelték). A rendelés legnagyobb részét azonban az Mk IV-es változat tette ki.
lo lövegeket, de a kiváló L/n-as rövid csövut felváltotta az L/40-es. A Hotchkiss géppuskákat Lewis .303-asokkal váltották fel, és a két lövegállás hátsó részén további két géppuskát helyeztek el. A "no" harckocsik Vickers C osztályú géppuskáit is Lewisokra cserélték. Ezek azonban hamarosan alkalmatlannak bizonyultak, ugyanis a "férfi" harckocsik loréseit a korábbihoz képest meg kellett növelni. A géppuskák hutorendszere szintén benzingozöket juttatott a belso térbe, ami még szennyezettebbé tette a levegot. A Lewisokat módosított Hotchkiss géppuskákra cserélték. A "no" harckocsiknál kisebb oldalsó lövészállás okra volt szükség, és alattuk tartalék búvónyílásokat helyezhettek el. A "férfi" harckocsik lövegállásait is átalakították annak érdekében, hogy sarkaik ne akadjanak be az egyenetlen talajon. AZ MK IV-ES PÁNCÉLZATA
A BRIT MK IV-ES Az Mk IV-es az Mk I-es változattói páncélzatában és fegyverzetében is eltért. A hajtómuvet nem változtatták meg, bár az üzemanyagtartályt megnövelték, és a testen kívül helyezték el a hátsó "szarvak" közötti páncélozott részen. A "férfi" harckocsiknál megtartották a hatfontos Hotchkiss gyors tüze-
Az Mk IV-es páncélzatát elöl 16 mm-re növelték, máshol 12,5 vagy 8 mm vastag maradt. A páncélzat vastagítására azért volt szükség, hogyajármuvet megvédje a némét volfrámmagvas 7,92 mm-es K-Patrone nevu gyalo gsági loszertol, mely át tudta ütni az Mk I-es é~ Mk II-es páncélzatát. Az új harckocsi másikjellemzoje (bár azt csak a Messines el-
NEHÉZ
15
KEZDET
r.nur~/Ie mobtl~_ Mdr