A művészet eredete - Kultúra, evolúció, kogníció 9789632793597 [PDF]

Zitiervorschau

A M ŰVÉSZET EREDETE

A Z EVOLÚCIÓS GONDOLAT

A sorozat kötetei: Csányi Vilmos - M iklósi Adám (szerk.): Fékevesztett evolúció. M egszaladási jelenségek az emberi evolúcióban Darwin, Charles: A fajok eredete (Kampis György új fordítása) Jones, Steve: D arw in szelleme. A fajok eredete —m ai változat Kampis György —M und Katalin (szerk.): T udat és elme Kampis G yörgy - Ropolyi László (szerk.): Evolúció és megismerés M iklósi Adám: A kutya viselkedése, evolúciója és kogníciója Nelissen, M ark: D arw in a szupermarketben. Az evolúció hatása m indennapi viselkedésünkre W ilson, Edward O.: M inden egybecseng. Az em beri tudás egysége

A MŰVÉSZÉT EREDETE KULTÚRA, EVOLÚCIÓ, K0GNÍC1Ó

Szerkesztette: HORVÁTH MÁRTA

A könyv a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelent meg.

wiuw.nka.hu

Hungarian translation © Bandura Gabriella, Gyuris Petra, Kocsor Ferenc, Lengyel Zsuzsanna, Makai Péter Kristóf, Paál Tünde, Pataki G yöngyvér, Szabó Jud it, Szilvássy Orsolya, Typotex, 2 0 1 4 © Horváth Márta, Typotex, 2 0 1 4 E n ged ély n élk ü l sem m ilyen fo rm á b a n nem m á so lh a tó !

© Copyright Information Robert Boyd —Peter Richerson: N ot b y G enes A lone. Chicago, Chicago U niversity Press, 2 0 0 2 K arl Eibl: A n im a l P oéta. B a u stein e d é r b iolo gisch en K u ltu r- u n d L itera tu rth eo rie. Paderborn, Mentis, 2 0 0 4 Joh n Tooby - Leda Cosmides: Does Beauty Build Adapted Minds? Toward an Evolutionary Theory o f Aesthetics, Fiction, and the Arts, S ubS tance, 2 0 0 1/ 9 4 -9 5 . W infried Menninghaus: W ozu K u n st? Á sthetik n a ch D a rw in . Berlin, Suhrkam p, 2 0 1 1 K atja M ellmann: Literatur als emotionale Attrappe. Eine evolutionspsychologische Lösung des „paradox o f fiction”. U. Klein - K. M ellm ann —S. M etzger (Hrsg.): H eu ristik en d e r L itera tu n u issen sch a ft. D isz ip lin ex tern e P ersp ek tiven a u f L itera tu r. Paderborn, Mentis, 2 0 0 6 Lisa Zunshine: W hy W e R ea d F ictio n ? T h eory o f M in d a n d th e N ovel. Columbus, The Ohio State U niversity Press, 2 0 0 6 (Kindle Edition: March 2 0 1 2 ) Frederick Turner - Ernst Pöppel: M etered Poetry, the Brain and Time. I. Rentschler - B. Herzberger —D. Epstein (eds): B ea u ty a n d th e B ra in . B io lo g ic a l A spects o f A esth etics. Basel, Birkháuser, 19 8 9 Christa Sütterlin: From Sign and Schema to Iconic Representation. Evolutionary Aesthetics o f Pictorial A rt. E. Voland - K . G ram m er (eds): E vo lu tion a ry A esth etics. Berlin —New Y ork, Springer, 2 0 0 3 W . Tecumseh Fitch: The Evolution o f Music in Comparative Perspective, A n n a ls o f th e N eiv York A cadem y o f S cience. 10 6 0 ., 2 0 0 5

TA RTA LO M

- EVOLÚCIÓS ÉS KOGNITÍV KULTÚRATUDOMÁNY. BEVEZETŐ HORVÁTH MÁRTA

9

K ulturális evolúció

11

A nyelv eredete

15

Evolúciós esztétika: a szép és a m űvészetek

18

A történetmondás eredete

21

Az észlelés biológiája

25

■ NEM CSAK GÉNEK ALTAI. HOGYAN HAT A KULTÚRA AZ EMBERI EVOLÚCIÓRA PETER RICHERSON - ROBERT BOYD A kultúra, avagy információ az agyban

27

A viselkedést meghatározó készségek, meggyőződések, értékek és attitűdök

28

A kulturális variánsok és a társas tanulás

30

A kulturális evolúció darwini jellege

31

A kulturális evolúció dinamikája

35

Torzított információátadás

36

A ta n u lá s szerepe a to rz íto tt in fo rm á ció á ta d á sb a n A k u ltu rá lis vá ltoz a tok versen gése A kulturális variánsok természetes szelekciója

39 41 44

M iért fontos m egkülönböztetni a természetes szelekció és a kulturálisan közvetített torzított információátadás folyam atait? A kulturális variánsok populációs szintű értelmezésének jelentősége

47 49

■ ANIMAL POÉTA. ÉPÍTŐKÖVEK A BIOLÓGIAI KULTÚRAÉS IRODALOMTUDOMÁNYHOZ. TÁRGYI ÁSÍTÁS KARLEIBL

51

A nyelvi evolúcióról

52

D a rw in két okos g o n d o la ta

52

Az ered et k érdése

54

T erm in o ló gia i m egjegyz ések

58

Ó sztönny elvek

59

6

■

Tartalom

A tetvész k ed éstől a p letyk á lk o d á sig M ég egy sz er a sz o ciá lis k o n trollról Tárgy vonatkozás

60 63 65

A tá rgyvo n a tk o z á s k iv á la sz tó d á sa

66

A nem je le n lé v ő r ő l v a ló b esz éd

71

Tárgyiasítás

73

■ SZÉPSÉG ÉS MENTÁLIS RÁTERMETTSÉG. ÉPÍTŐKÖVEK AZ ESZTÉTIKA, A FIKCIÓ ÉS A MŰVÉSZETEK EVOLÚCIÓS ELMÉLETÉHEZ JOH N TOO B Y - LEDA COSMI DES Kezdeti rejtélyek: A művészetek anomáliája

77

M iért fejlődött ki az ember esztétikai érzéke? A belső világ alábecsült jelentősége

86

A szétcsatolás mint a kitágított esztétikai univerzum kapuja

92

A kultúra szerepe

96

■ MI VÉGRE VAN A MŰVÉSZET? ÚJDONSÁG, ELTÚLZÁS, VÁLTOZATOSSÁG A VÁLTOZATOSSÁG KEDVÉÉRT, SZIMMETRIA/RITMUS, BÉKÉS VERSENGÉS WINFRIED MENNINGHA US

10 1

■ AZ IRODALMI SZÖVEG ÉRZELMI HATÁSA. A „FIKCIÓ PARADOXONÁNAK” EVOLÚCIÓS PSZICHOLÓGIAI MEGOLDÁSA KA TJA MELLMA NN

11 8

I. Az emóciós modell

12 4

I. 1 É rzelm ek re v a ló képesség, a v a g y a z in g e r és a viselk ed ési rea k ció fe jlő d é s tö r té n e ti sz étv á lá sa

124

1.2. Érzelmek, a v a g y fö lé r e n d e lt p sz ich ik a i p ro gra m o k

12 5

1.3 K iv á ltó m ech a n iz m u s és le fu tá s i p ro g ra m

127

1.4 Iro d a lom m in t u tá n z a t

12 9

II. Az emocionális program ok specifikus program m enete

134

■ MIÉRT OLVASUNK KITALÁLT TÖRTÉNETEKET? ELMETEÓRIA ÉS A REGÉNY LISA ZUNSHINE Mi az elmeolvasás (más néven elmeteória)?

141

Elmeteória, autizmus és szépirodalom: három intés

147

Elmeolvasás erőfeszítés nélkül

150

M iért olvasunk szépirodalmat?

154

A regény m int kognitív kísérlet

16 1

Tartalom

•

7

■ AZ IDŐMÉRTÉKES VERSELÉS, AZ AGY ÉS AZ IDŐ FREDERICK TURNER - ERNST PÖPPEL

167

■ JEL, SÉMA, IKONIKUS REPREZENTÁCIÓ. AZ ÁBRÁZOLÓ MŰVÉSZET EVOLÚCIÓS ESZTÉTIKÁJA CHRISTA SÜTTERLIN Bevezetés

18 6

Az esztétika és a művészet platóni megközelítése

18 7

Az esztétikai észlelés szenzoros alapjai

18 9

Fajspecifikus adaptációk

20 2

K o g n itív m egk öz elítés: A sz elek tív ész leléstől a sz em a n tik a i in fo rm á ció ig

20 2

Az érz elm i és k o m m u n ik a tív m egk öz elítés: a m egk ü lön b öz tető je g y e k r e v a ló sz elek tív érz ék en ység

213

A stílus kulturális finomodása. A művészet és a természet ábrázolása

2 22

Összefoglaló

227

- A ZENE EVOLÚCIÓJA ÖSSZEHASONLÍTÓ SZEMSZÖGBŐL W. TECUMSEH FITCH Bevezető

230

Zene és nyelv - hasonlóságok és különbségek

231

A zene alaki jellemzői több összetevő együttes vizsgálatában

234

A zene evolúciójának összehasonlító tanulmányozása

2 37

Konvergens evolúció —vokális tanulás és az állatok éneke

239

A hangszeres zene lehetséges homológja: az emberszabású m ajm ok dobolása

242

A zene adaptív funkciói - a nemi kiválasztódáson túl

245

A zene mint túrótorta

247

A zene és a nemi kiválasztódás

2 48

A zene és a társas csoportok

250

A zene és az utódgondozás

251

A zenei készségek törzsfejlődése

252

Zárszó

256

■ A k ötetben sz erep lő ta n u lm á n yo k fo r r á s a

25 7

EVOLÚCIÓS ÉS KOGNITÍV KULTÚRATUDOMÁNY. BEVEZETŐ

H orv áth M á rta

A szellemtudományok hagyományos tárgya az ember mint kultúrlény. A szellemtudományoknak az 1990-es évek óta felerősödő kultúratudományi ága azonban gyakran túlhangsúlyozza az emberi viselkedésformák jelentésének kultúrafüggő­ ségét és viszonylagosságát, sőt, esetenként a kulturális meghatározottság kizáró­ lagosságát állítja. Ezzel a modern kultúratudományok a kiegészítő perspektívát, a kulturális jelenségek biológiai gyökereit teljes mértékben szem elől tévesztik, így a művészeti tárgyakat is pusztán társadalmi-kulturális szimbólumrendszerek megnyilvánulásaként értelmezik, és azokat az összetevőket, amelyek a kulturáli­ san kódolt jelentésen túlm utatnak, figyelmen kívül hagyják. Az utóbbi másfél évtizedben kezd körvonalazódni egy új kultúratudományi irányzat, mely ezt a hiányt igyekszik pótolni, és figyelmét a kulturális magatartásformák biológiai alapjaira összpontosítja. A célkitűzés azonban mindjárt felveti a kérdést, hogy melyek is ezek a biológiai gyökerek, hogyan azonosíthatók és mennyiben vizsgálhatók, hiszen a szocializáció folyamatában olyan mértékben el­ halványodnak a biológiai alapok, hogy sokan kétségesnek tartják, van-e egyálta­ lán jelentős szerepük az ember kulturális életében, valamint, hogy tanulmányozhatók-e tudományos módszerekkel. A biológiai kultúratudomány arra a cáfolha­ tatlan megfigyelésre építi következtetéseit, hogy léteznek egyetemes kulturális - például olyan, ma művészinek nevezett - magatartásformák, mint a történet­ mondás, verselés, hangszeres zene, ének vagy képi ábrázolás, amelyek kultúrától függetlenül minden népcsoportnál megtalálhatók, így hátterükben nyilvánvalóan valamiféle antropológiai állandók rejlenek. M aguk a magatartásformák és az álta­ luk létrejött tárgyak ugyan megjelenési formáikat tekintve végtelenül sokfélék, azok a képességek, készségek és hajlamok azonban (azok a kognitív algoritmusok), amelyek ezeket a tevékenységeket lehetővé és megjelenésüket szükségszerűvé te­ szik, minden ember biológiai apparátusának részei. Az evolúciós-kognitív kultúra­

1 0 ■ Horváth M árta

tudom ány1tehát azt a kérdést teszi fel, milyen biológiai adottságok állnak azon kul­ turális tevékenységek hátterében, melyek egyetemesen megtalálhatók az ember­ nél, érdeklődésének fókuszát így a megfigyelhető kulturális magatartásról annak biológiai-pszichológiai alapjaira helyezi. Arra az alapfeltételezésre épít, hogy kultú­ rára és művészetekre való képességünk genetikailag kódolt, minden ember kog­ nitív apparátusának része, és hogy ezeknek a készségeknek (diszpozícióknak, sőt, azok idegrendszeri és genetikai alapjainak) az azonosítása egy új transzdiszciplináris összefogással elvégezhető, bár kétségtelenül még előttünk álló feladat. A kérdésfeltevés, hogy milyen általános emberi képességek, hajlamok és igé­ nyek eredményezték ezeknek a kulturális viselkedésformáknak az egyetemes megjelenését, természetesen nem új keletű, és számos válasz született már rá pél­ dául a filozófiai esztétika részéről. A darwini evolúcióelmélet modern, a kognitív tudományokkal összekapcsolódó ága azonban jelentős mértékben m egújította a válaszadás lehetőségeit: egy jól kidolgozott és immár sok oldalról bizonyítottan alkalmazható természettudományos elméleti keretet és az utóbbi néhány évtized­ ben hihetetlen tempóban fejlődő kognitív pszichológia részéről számos jól haszno­ sítható eredményt ad, emellett módszeres empirikus vizsgálhatóságot nyújt, me­ lyek együttesen lehetővé teszik a kérdés tudományos igényű megválaszolását és új összefüggések felfedését. A kultúratudományok biológiai evolúcióelméletből és a kognitív tudományok­ ból merítkező ága tehát azt a kérdést teszi fel, melyek azok az univerzálisnak mu­ tatkozó kognitív képességek, amelyek az emberi evolúció során lehetővé, sőt, szükségszerűvé tették bizonyos kulturális magatartásformák kialakulását. Mik voltak azok az ősi környezeti hatások, amelyek kikényszerítették ezeknek a m aga­ tartásformáknak a kiválogatódását, és milyen adaptív funkciót töltöttek be ezek? Milyen utat írtak le a törzs- és írnak le az egyedfejlődés során? Felvillantja még a kérdést, hogy mindez hogyan viszonyul ezeknek a kulturális viselkedéseknek a mai megjelenési formáihoz, ezen a ponton azonban már átadja a stafétát a kultú­ ratudományok másik ágának, a kulturális antropológiának, amely a kultúra jelen­ ségeihez egy eltérő oldalról közelítve a kulturális sokféleség eredetét vizsgálja. A két perspektíva, a biológiai és a kulturális antropológiai (amennyiben nem a ra­ dikális és ebben a kötetben nem képviselt változatokról beszélünk) tehát nem egymással versengő vagy egymás téziseit kizáró, hanem ugyanannak a jelenség­ 1 A kettős meghatározás fontos, mert vannak evolúciós, de a kognitív tudományok eredményeit nem használó, valamint kognitív, de az evolúciós elméleti keretet nem alkalmazó kultúratudo­ mányi megközelítések is. Ebben a kötetben a két elméleti keretet együtt alkalmazó kultúratu­ dományos elméleteket mutatjuk be.

Evolúciós és kognitív kultúratudomány. Bevezető ■ 1 1

nek a két oldalát vizsgáló, komplementer megközelítések (kellene, hogy legyenek), melyek együtt képesek átfogó képet nyújtani az emberről mint kultúrlényről. A kognitív tudományok fejlődésével és a szellemtudományokba való átszivárgásával mindazonáltal az is nyilvánvaló lett, hogy a kultúra és a művészetek evo­ lúciójára vonatkozó kérdést nem lehet olyan általános formában feltenni, hogy például mi a művészet evolúciós eredete. Hiszen „művészet” fogalmunk kifejezet­ ten új keletű és messze nem univerzális terminus, ami abban az ősi környezetben, ahol a különböző művészeti viselkedésformák eredetét keressük, még távolról sem volt jelen a mai értelemben.2 Ehelyett a kognitív modularitás (feladatspecifikusság) elméletével összhangban abból kell kiindulnunk, hogy a szelekciós nyomás nem általában a művészetre irányult (és például nem is általában az „irodalomra” — szintúgy új keletű fogalom), sokkal inkább egy-egy specifikus, ma művészinek tartott magatartásformára, mint a korábban már említett történetmondásra, rím­ faragásra, éneklésre, hangszeres zenére vagy képi ábrázolásra, sőt, esetenként azok egyes összetevőire. Az evolúciós-kognitív megközelítésű kultúratudományok te­ hát első lépésben igyekeznek meghatározni azokat a jól körvonalazható speciális „viselkedésmagokat”, amelyek adaptív választ jelenthettek valamely ősi környeze­ ti kihívásra, majd azonosítani próbálják azokat a kognitív modulokat, az agy ge­ netikailag meghatározott információfeldolgozó eszközeit, amelyek együttese fele­ lős az adott viselkedéstípus működéséért. Emellett hipotetikus elméletet állítanak fel arról, milyen szelekciós nyomás eredményezte az adott viselkedésforma elterje­ dését, mi tehát az adaptív funkciója és mi az evolúciós története.

K ulturális evolúció A biológiai evolúcióelmélet mindig is azzal az átfogó igénnyel lépett fel, hogy az ember fejlődését az emberi lét minden aspektusára kiterjedően magyarázza, és ne csak a testi-morfológiai jegyek eredetére, hanem egyéb megfigyelhető tulajdonsá­ gainak kialakulására és fennmaradására is meggyőző elméleteket állítson fel. így az evolúcióbiológia már a kultúratudományokat megelőzve felvetette azt a kér­ dést, hogyan illeszthető be az evolúcióelméleti keretbe az a sajátosan emberi jelen­ ség, amit kultúrának nevezünk. Számos modell létrejött annak leírására, hogyan 2 A kognitív fordulat előtti evolúciós kultúraelméletek mégis gyakran így jártak el. Lásd például Dissanayakét, akit ezzel a kritikai megjegyzéssel semmiképp sem szeretnék „leírni”, mert tanul­ mányai nagyon fontos meglátásokkal járultak hozzá az evolúciós esztétika fejlődéséhez, ezen a ponton azonban feltétlen túlhaladta elméletét az evolúciós-kognitív kultúratudomány.

1 2 ■ Horváth M árta

alakult ki az ember esetében a kultúra abban a formában, ahogy semmilyen más élőlénynél nem figyelhető meg, és milyen kapcsolatban van egymással biológiai és kulturális evolúció. Ma, mondhatjuk, konszenzus uralkodik a biológiai és kultu­ rális evolúció viszonyának korábban még komoly csatározásokhoz vezető kérdésé­ ben:3 a kulturális átadás, bár bizonyos mértékig mára önálló életet élő folyamat, mégsem teljesen független a biológiai öröklődéstől. Azok a képességek, amelyek lehetővé teszik bizonyos tudásanyag megszerzését és annak továbbadását, illetve átvételét, a génekben vannak rögzítve. Ennek leírására szolgál a biológus Ernst Mayr „nyitott program ’' fogalma, melyet később az etológus Konrad Lorenz is át­ vett a „veleszületett” és „tanult” tulajdonságok éles megkülönböztetésének árnya­ lására és a tudásszerzési folyamatok filogenetikus programozottságának szemlél­ tetésére. Eszerint olyan „zárt genetikai programokon” kívül, melyek a meghatáro­ zott ingerekre mereven mindig fellépő reakciókért (reflexekért) felelősek, az egyre magasabb rendű élőlények mind több olyan „nyitott programmal” is rendelkez­ nek, amelyek érzékenyek a környezeti hatásokra, és teret adnak a változatos kör­ nyezeti hatásokra adott válasz kialakítására és tárolására. íg y például a kutyák azon képessége, hogy hidegebb klímájú helyen vastagabb bundát növesszenek, ugyan környezeti hatásra adott válasz, de nem egyedi reakció —ennek lehetősége minden kutyában genetikailag adott.4 A „nyitott genetikai programok” elmélete kapu a kulturális evolúció magyarázata felé. Az evolúciós és kognitív kultúratudományt éppen ez az alapszemlélet jellemzi: a kulturális evolúciót nem tekinti autonóm folyamatnak, hanem úgy gondolja, hogy a biológiai és a kulturális evolúció egyetlen koevolúciós rendszerben értelme­ zendő, hiszen amellett, hogy az ember biológiai adottságai meghatározók a kul­ túra fejlődésének tekintetében, az ember által alakított (kulturális) környezet is visszahat a szelekcióra, azaz arra, mely gének részesülnek előnyben. Ez a szemlélet hozza meg egy olyan elméleti keret megalkotásának igényét, amelyben ugyan­ azon elvek alapján tudjuk magyarázni mind a biológiai, mind a kulturális fejlődés mechanizmusait." Erről a csatározásról és az ebben való állásfoglalásról szól Szokolszky Ágnes: Öröklés - környe­ zet: mit is jelent az „is”? In Pléh Csaba —Boross Ottilia (szerk.): B evezetés a p sz ich o lógiá b a . Buda­ pest, Osiris, 2004, 13 4 —163. A Ez Konrad Lorenz példája, uő: V ergleichencle V erbaltensforschung. W ien — New York, Springer, 1978, 207. 5 A kultúra létrejöttének feltételeiről és a kulturális evolúció modelljeiről kiváló magyar nyelvű összefoglalót ad Kocsor Ferenc - Bereczkei Tamás: Kultúra. In Bereczkei Tamás - Paál Tünde (szerk.): A lélek eredete. B evezetés az evolúciós p sz ich o lógiá b a . Budapest, Gondolat, 2 0 10 , 3 6 7 -3 8 9 -

Evolúciós és kognitív kultúrát adomány. Bevezető ■ 1 3

Az egyik első kísérlet erre a biológus Richard Dawkins Az önző gén című könyvé­ nek utolsó fejezete, ahol Dawkins a kulturális evolúció és a biológiai evolúció folya­ matának egyszerű analógiájából indul ki, és a kultúra fejlődését az evolúcióelmélet fogalmaival és kategóriáival próbálja meg leírni. Abból a meglátásból indul ki, hogy a kulturális átadás analóg a genetikai átadással, hiszen mindkettő evolúciót idéz elő alapvetően konzervatív jellege mellett. Ez azonban Dawkins számára nem jelenti azt, hogy a kulturális viselkedésformák magyarázhatók volnának pusztán biológiai előnyeikkel. Dawkins újítása abban áll, hogy a kultúrát nem igyekszik a génszelek­ ció végső mechanizmusával magyarázni, a gén az ő elméletében pusztán analógia. A kulturális fejlődés alapegységeként a m ém tt határozza meg, egy nagyon tágan ér­ telmezett fogalmat, amelybe sokféle heterogén kulturális jelenség belefér, úgymint „egy dallam, egy gondolat, egy jelszó, ruhadivat, edények készítésének vagy bolt­ ívek építésének módja”.6 Gén és mém közös vonása értelmezésében a replikálódó képesség, ami Dawkins szerint a biológiai evolúció alapmechanizmusa: ahogy ágén képes testből testbe költözni, úgy terjednek a mérnek agyból agyba „egy olyan fo­ lyamat révén, amit utánzásnak nevezünk”.’ Dawkins elképzelésének azonban van egy problematikus pontja, amely akkor tűnik elő, amikor a mérnek kiválogatódását (a természetes szelekciót) részletezi. Ezen a ponton hosszabb és szerteágazó magyarázatba kezd, ahol egyrészt szemmel látható lesz, hogy a mémet nem lehet olyan jól körülhatárolható egységként ke­ zelni, ahogy Dawkins fogalma és a génnel való analógia sugallja. Másrészt egy kö­ vetkeztetési hézagot hagy maga után azáltal, hogy kihagyja érveléséből a pszicho­ lógiai tényezőt. Bár utal ennek szerepére, mikor azt írja, hogy „az isten-mém tú l­ élési értéke a mémkészletben nagy lélektani vonzerejéből fakad” (241), azonban, hogy honnan ered és mi is az a „lélektani vonzerő”, homályban marad, holott az agyból agyba való terjedés tézise szinte megköveteli a pszichológiai-kognitív szint bevonását a magyarázatba.8 Dán Sperber a dawkinsi és a hasonló biologista megközelítéseket kívánja ár­ nyalni, mikor a kulturális átadást a darwini evolúcióelmélet fogalmai helyett egy új fogalomrendszer segítségével írja le, mely a pszichológiai tényezőt állítja a kö­ zéppontba.9 Bár alapvetően osztja a gén—kultúra koevolúciós elméletét, hiszen ez 6 Richard Dawkins: Az önző gén . Ford. Síklaki István. Budapest, Gondolat, 1986, 2 4 1. Uo. s Vő. Pléh Csaba: A gondolatok terjedési mechanizmusai: mérnek vagy fertőzések, Replika, 40., 2000. június, 1 6 5 - 1 8 5 . ; Dán Sperber: A k ultúra m a gya rá z a ta . N aturalista m egközelítés. Ford. Pléh Csaba. Budapest, Osiris, 2001.

1 4 ■ Horváth M árta

képes magyarázni, „miért vannak az embereknek olyan képességeik, melyek sajá­ tosan a kulturális interakcióra vannak ráhangolva”,"1mégis kétli, hogy a biológiai evolúcióelmélet alkalmas lenne arra, hogy a történeti időben zajló kulturális válto­ zást magyarázza. A kulturális átadás leírására így a fertőzés metaforát használja, mely egy kétpillérű elmélet: úgy épül benne kórtan és járványtan egymásra, ahogy a kulturális epidemiológiában a kognitív pszichológia (gondolkodás-lélek­ tan) a reprezentációk terjedésének elméletére. A pszichológiának pedig elsősorban azért van lényegi szerepe ebben az elméletben, mert Sperber kiemeli, hogy a kul­ turális reprezentációk (az átadás egységei) csak a legritkább esetben másolódnak oly módon, ahogyan azt a gének teszik; ehelyett a kulturális átadásra sokkal in­ kább a variálódás jellemző: mások gondolatait és értékeit alapvetően nem azonos formában vesszük át, hanem a saját előzetes ismereteink és preferenciáink alapján újraalkotjuk. A gondolatok és értékek terjedésének egyik központi aspektusa így nyilvánvalóan az átvevő egyén pszichológiája. Ezért Sperber szerint a kulturális entitások terjedését sem lehet jól magyarázni a természetes szelekció biológiai me­ chanizmusával, szemléletesebb modellnek tartja a betegségek terjedésének me­ chanizmusát. A biológus Peter Richerson és az antropológus Robert Boyd bár korábbi mun­ káikban még inkább a biologista megközelítést képviselték, a 2005-ben megje­ lent Nem csak a gének á lta l című könyvükben már a pszichológiai szemlélet integrá­ lásával igyekeznek leírni a kulturális fejlődést újra csak a darwini evolúcióelmélet fogalmaival, és izgalmas gondolatkísérletet hoznak létre a kulturális fejlődésről a kultúraelmélet és a biológiai evolúcióelmélet összekapcsolásával.11 Egy, a dawkinsinál differenciáltabb magyarázatot adnak a kulturális evolúcióról, kiemelve a kulturális folyamatok sokrétűségét, így az analógia m egállapítása mellett részlete­ sen kifejtik a biológiai és kulturális fejlődés eltéréseit. Bár úgy vélik, hogy a kultu­ rális fejlődést is alapvetően a biológiai evolúció mechanizmusai irányítják, így fon­ tosnak tartják az evolúció alapegységét meghatározni (ez a kulturális variáns vagy kulturális változó), a szelekciós folyamatokat definiálni (torzított inform ációátadás), az evolúciós folyamat magyarázatában azonban mindig hangsúlyozzák, hogy a kul­ turális változót nem lehet egy az egyben a gén mintájára elképzelni, és hogy a kul­ turális információ átadása a genetikai öröklődéstől különböző módokon is meg­ valósulhat, amiről könyvükben részletesen írnak. 10 Uo. 160. 11 Peter J. Richerson - Robert Boyd: Not by Genes A lone. H oiv C ulture T ransform ed H um an E volution. Chicago-London, The University of Chicago Press, 2005. Jelen kötetben Pataki Gyöngyvér for­ dításában könyvük 10. fejezete olvasható.

Evolúciós és kognitív kultúratudomány. Bevezető •

75

Boyd és Richerson mindjárt művük elején hangsúlyozzák, hogy elméletük egyik alapköve az a tézis, hogy evolvált pszichológiánk messzemenőkig meghatá­ rozza azt, hogyan tanulunk és hogyan gondolkodunk, ezáltal pedig azokat a hi­ teinket és attitűdjeinket is, amelyek elterjedtek és fennmaradtak.12 Míg Dawkins mémmodellje nem tudott magyarázatot adni arra, mi okozza bizonyos kulturális egységek nagyobb vonzerejét (magasabb szelekciós rátáját), mint másokét, addig Richerson és Boyd - akik számára a kulturális változó egy-egy meggyőződés, el­ képzelés vagy érték —komoly szerepet tulajdonítanak a pszichológiai tényezőnek a szelekciós folyamatban. Elméletük így fontos lépést jelent a pszichológiai ténye­ zőnek a biológiai evolúcióelméletbe történő integrálása felé.

A nyelv eredete A kumulatív kulturális fejlődés egyik alapfeltétele a testen kívüli információtárolás lehetősége, ami elképzelhetetlen lenne az emberi nyelv nélkül. Éppen ezért a kulturális evolúció egyik alapkérdése a nyelv eredete: mikorra tehető az emberi nyelv megjelenése, milyen környezeti nyomás hatására alakult ki, mi az adaptív funkciója. Ezekre a kérdésekre azonban a mai napig nincs általánosan elfogadott válasz: még az evolúciós keretben gondolkodók körében is két alapvetően külön­ böző állásfoglalás vetélkedik egymással: a nativista felfogás szerint a nyelv a ter­ mészetes szelekció terméke, adaptív funkciója van, a nyelvi képességért pedig en­ nek megfelelően egy különálló neurális modul felelős, melynek hátterében egy humánspecifikus génállomány áll. Ezzel szemben &kulturális felfogás szerint a sze­ lekció nem közvetlenül a nyelvi képességre irányult, az már csak folyománya egy vagy több másik, alapvetőbb emberi képességnek. A nativista felfogás legjelentősebb képviselője Steven Pinker, aki könyvének cí­ mében a nyelvre való képességünket ösztönnék nevezi.1’ Az „ösztön” az ő szóhasz­ nálatában természetesen nem teljesen felel meg a fogalom hétköznapi jelentésé­ nek, Pinker részben provokatív céllal is használja a kifejezést, hogy felhívja a fi­ gyelmet az evolúciós pszichológia egyik alaptézisére. Míg ugyanis a filozófiai ant­ ropológia egyik elterjedt elmélete szerint az ember fajspecifikus jellemzője, hogy jóval kevesebb ösztönnel rendelkezik, mint az állat," addig az evolúciós pszicholó­ 12 Uo. 4. 13 Steven Pinker: A n y elvi ösztön. H ogyan hozza létre az elm e a n yelv et? Ford. Bocz András. Budapest, Typotex, 22006. 14 Az elmélet megfogalmazója Arnold Gehlen.

1 6 ■ Horváth M árta

gia abból indul ki, hogy számos emberi képességért már a születéskor adott kü­ lönálló modulok felelősek, melyek éppúgy tanulás nélkül, mintegy ösztönszerűen működnek, ahogy egy póknak sem kell hosszas tanulási folyamaton átmennie ah­ hoz, hogy képes legyen hálót szőni. Pinker szerint a nyelv is ilyen képesség: min­ den (mentálisan egészséges) ember számára adott; nem kell módszeres tanítás alá vetni a kisgyermeket, hogy elsajátítsa a nyelvet, mert ő ösztönösen kiszűri a kör­ nyezetében hallottakból azokat a szabályokat, amelyek segítségével maga is ön­ álló, előtte még soha ki nem mondott mondatokat tud létrehozni. Pinker azt is megmutatja, hogy a nyelv csak az emberi fajra jellemző képesség (humán univerzália), hiszen bár számtalan próbálkozás történt már arra, hogy például maj­ mokat is megtanítsanak beszélni, vagy legalábbis valamilyen jelrendszert követ­ kezetesen használni, ezek a kísérletek csak részleges eredményt hoztak. Erős érv egy különálló kognitív modul tézise mellett, hogy vannak olyan agyi sérülések, amelyek kifejezetten a nyelvi képességeket érintik, míg egyéb kognitív képessé­ geket épen hagynak, és fordítva is: bizonyos agyi sérülések komoly mentális fo­ gyatékosságot eredményeznek, míg a nyelvi képességet érintetlenül hagyják. A „nyelv mint ösztön” felfogás mégis olyan radikális tézis, hogy még az evolú­ ciós keretben gondolkodók számára sem feltétlen elfogadható. Azt ugyan egy evolucionista sem vonja kétségbe, hogy a nyelvi képesség biológiailag adott az ember számára, de az elképzelést, hogy az ember egy veleszületett nyelvi modullal jönne világra, és hogy lenne egy azonosítható gén, amely a nyelvi képességért felelős, már nem osztja. Bár nemrégiben azonosították a FOXP2 nevű gént, aminek nor­ mális működése nyilvánvalóan szükséges feltétele az emberi nyelvi képességnek, időközben kiderült, hogy ez a gén alacsonyabb rendű állatoknál is m egtalálható,15 így nem lehet ennek számlájára írni az emberi nyelv létezését. Ugyanakkor az az elképzelés sem igazolódott be, hogy a nyelvért egy bizonyos agyi régió lenne fele­ lős, hiszen korai agysérülteknél észrevették, hogy a nyelvi képesség, melyet ko­ rábban a Wernicke- és a Broca-mezőre tettek, sérülés esetén probléma nélkül át­ tevődik a bal féltekéről a jobb féltekére, azaz „a nyelv, mint egy amőba, megtalálja az agyban a számára legmegfelelőbb élőhelyet”.16 Az alternatív elképzelés szerint így a nyelv vagy egyetlen nála alapvetőbb kognitív képesség, a módszeres tanulás következményeként alakulhatott ki (Tomasello1"), vagy egy „adaptív csomag” áll 1 Vo. Fedor Anna - Ittzés Péter - Szathmáry Eörs: A nyelv evolúciójának biológiai háttere, M a­ g y a r T udom ány, 2010/5., 5 4 1 -5 4 9 ., itt 546. 16 Uo. 17 Michael Tomasello: Language Is Not an Instinct, C ogn itive D evelopm ent, 1995, 1., 1 3 1 - 1 5 6 . Il­ letve uő: G ondolkodás és k ultúra. Ford. Gervain Judit. Budapest, Osiris, 1999. Tomasello a mód­

Evolúciós és kognitív kultúratudomány. Bevezető ■ 1

7

a hátterében: az eszközhasználat, a hatékony tanítás, az imitáció, a fejlett elmeteó­ ria és a nagyméretű, nem rokoni csoportokon belüli kooperáció képességének koevolúciójával jöhetett létre (Szathmáry18). Kari Eibl Pinkerhez hasonlóan a nativista felfogást képviseli, de mivel úgy látja, hogy a nyelvi képesség evolúciós történetét az ún. „szilárd” leletek (fosszilis ma­ radványok) hiányában nagyon nehéz akár megközelítő pontossággal is rekonstru­ álni, egy másik útvonalat követ, és a nyelvet az adaptív funkció felől közelíti meg. A funkció tekintetében alapvetően két megközelítés verseng egymással: az egyik a partnervonatkozásban, a másik a tárgyvonatkozás ban látja a nyelv eredetét. Az első elmélet legismertebb képviselője Robin Dunbar, aki szerint a nyelv alapvetően an­ nak a környezeti nyomásnak a hatásaként jött létre, hogy az együtt élő emberi csoportok mérete ugrásszerűen megnövekedett, és a magas létszám már nem tette lehetővé a szociális kapcsolattartás majmoknál megfigyelhető formáját, a tetvészkedést (kurkászást), hiszen az ember idejének nagy részét lekötötte volna. Ennek alternatívájaként fejlődött ki az ember esetében a nyelv, amelynek elsődleges funkciója Dunbar szerint nem az információközlés, hanem a társas élet puszta fenntartása, a pletykálkodás.19 Eibl nem vitatja, hogy a nyelv egyik legfontosabb aspektusa a partnervonatko­ zás, azt azonban kétségbe vonja, hogy a szociális intelligencia lett volna a nyelv evolúciójának elsődleges hajtóereje, hogy erre lehetne visszavezetni a speciálisan emberi nyelv létrejöttét. Csatlakozva Kari Bühlerhez azt állítja, hogy mindenféle —emberi és állati —kommunikáció háromfunkciós, egyszerre célja a kifejezés, a fel­ hívás és az ábrázolás.20 Éppen ezért, ha ugrásszerű változásokat akarunk fellelni az állati és emberi kommunikáció között, ezzel igazolva egy speciálisan emberi nyelv meglétét, rossz úton haladunk, ahogy semmilyen más vonatkozásban sem fogunk tudni egy ilyen alapvetően új emberi képességet rekonstruálni; az evolúcióelmélet értelmében minden emberi tulajdonságunk fellelhető valamilyen kezdeti formá­ ban az állatvilágban. Eibl szerint a „kiválasztódás” (A usdifferenzierung) folyamata jelenti a magyarázatot: már az állati kommunikációban is fellelhető a m egnyilat­ kozás mindhárom funkciója, az ábrázoló funkció azonban az embernél egy csak rá jellemző speciális irányba fejlődött: míg állat és ember egyaránt képes jelekkel szeres tanulás képességét és így a kumulatív kulturális fejlődés lehetőségét is a szándéktulajdonítás képességére vezeti vissza, az emberi kultúra tekintetében legalapvetőbb kognitív modulnak tehát az elmeteóriát tartja. 18 Fedor-Ittzés-Szathmáry 2 0 10 , 544. 19 Robin Dunbar: G room ing, Gossip a n d th e E volution o f L anguage. Oxford, Harvard University Press, 1998. 20 Karl Biihler: Sprachtheorie. D ie D arstellungsfunk tion d erS p ra ch e. Stuttgart, Lucius und Lucius, 1999-

1 8 • Horváth M árta

a környezetében lévő tárgyakra utalni, velük kapcsolatos információkat közölni, ad­ dig csak az emberi nyelv teszi lehetővé azt, hogy az érzékileg nem adott világról is kommunikálni tudjunk, és nyelvileg kifejezzük a nem jelen lévőt, beszéljünk m últ­ ról és jövőről vagy térben távoli dolgokról. A nyelv ezen speciálisan emberi tulajdon­ ságát nevezi meg Eibl a „tárgyiasítás” fogalmával: a tárgyvonatkozás kiválasztódásá­ val és fejlődésével az ember képessé vált immár érzéseit és gondolatait is mintegy tárgyiasítva nyelvi jelekkel kifejezni, és a valóságtapasztalathoz közvetlen nem köt­ hető fogalmakat használni.21 A nyelv e sajátos emberi aspektusa teszi lehetővé Eibl szerint azt is, hogy a nyelv által fiktív, irodalmi világokat tudjunk konstruálni.

Evolúciós esztétika: a szép és a művészetek Bár az evolúciós-kognitív kultúratudomány a kulturális viselkedés minden formá­ jával foglalkozik, így témája például az altruista viselkedésformák evolúciós erede­ te vagy a vallások univerzalitása, a jelen kötet alapjául mégis egy szűkebb kultúra­ fogalom szolgál, mely kultúra alatt alapvetően az ember művészeti tevékenységét (és annak termékeit) érti, így a mai értelemben vett „magas” kultúra evolúciós eredetét tanulmányozza. Ennek oka semmi esetre sem valamiféle elitista viszo­ nyulás a kultúrához és elköteleződés a szűkebb kultúrafogalom mellett, pusztán egy praktikus behatárolása a kötet témájának. Emellett, a tágabb kultúrafogalom fő témáiról —mint az érzelmek általában, a csoportos lét kérdései, az önzetlen vi­ selkedés, az agresszió vagy a család —néhány évvel ezelőtt jelent meg átfogó kötet Bereczkei Tamás és Paál Tünde szerkesztésében,22 mely részletesen és az aktuális kutatási eredményeket bemutatva értelmezi ezeket a viselkedésformákat az evolú­ cióelméleti keretben. A szűkebb kultúrafogalom értelmében a kötet központi témája a művészi ma­ gatartásformák evolúciós eredetének és adaptív funkciójának magyarázata. Az újabb megközelítések, ahogy azt a bevezetőm első fejezetében kifejtettem, már nem általánosságban a művészetre vonatkozóan teszik fel az evolúciós eredet kér­ dését, hiszen a kognitív modularitás értelmében azt kell feltételeznünk, hogy a különböző művészi viselkedésformáknak eltérő adaptív funkcióik vannak. Az evo­ Ugyanezt a nézetet képviseli Donald Merlin, aki a tárgyvonatkozás kialakulásának négy fázisát rekonstruálja. Lásd uő: Az em beri gondolk odás ered ete. Ford. Kárpáti Eszter. Budapest, Osiris, 20 01. Eibl A nim al Poéta című könyvének tárgyiasításról szóló részlete Szilvássy Orsolya fordításában olvasható kötetünkben. 22 Bereczkei-Paál 20 10 .

Evolúciós és kognitív kultúratudomány. Bevezető ■ 1 9

lúciós pszichológia alapítóinak tekintett Léda Cosmides és John Tooby Szépség és mentális rátermettség —Építőkövek az esztétika, a fikció és a művészetek evolúciós elméletéhez, az evolúciós esztétika alapszövegének tartott tanulmányának címe mindazonáltal azt sugallja, hogy éppen a modularitás tézisét mindvégig hangsúlyozó elméletírók tesznek kísérletet a művészetek eredetének egységes magyarázatára. Hogy ez mégsem egészen így van, akkor válik egyértelművé, ha látjuk, mit értenek Cosmidesék „esztétika” alatt, ami az ő fogalomtárukban egészen más jelentést hordoz, mint hagyományos szóhasználtunkban. Cosmidesék abból a régi kérdésfelvetésből indulnak ki, hogy miért válhattak egyetemessé olyan viselkedésformák, mint például a fiktív történetek mondásahallgatása, a verselés vagy az éneklés, holott ezeknek látszólag semmi haszna nincs a természetes szelekció „könyörtelenül haszonelvű” értelmében, azaz látszó­ lag nem járulnak hozzá sem a túléléshez, sem a sikeresebb szaporodáshoz. Miért érzünk örömöt mégis ezek gyakorlásakor, mi motivál bennünket arra, hogy újra és újra belemerüljünk ezekbe a tevékenységekbe? A választ éppen az esztétika álta­ luk átértelmezett jelenségében találják meg: az emberi evolúció során kialakult egy olyan motivációs vagy esztétikai preferenciarendszer, mondják, mely azokat a tevé­ kenységeket jutalmazza, amelyek adaptívak voltak őseink számára. íg y például örömérzetet okoz a közös élelemszerzés, az evés, a lakhelykeresés vagy a cél nél­ küli testedzés, mert ezek mind javítják testi fitneszünket. Az emberi evolúció ese­ tében azonban az organizmusszintű fejlődés mellett legalább azzal egyenértékű adaptív problémát jelentett az agyi struktúrák kiépítése és működésük optimali­ zálása, ami az egyedfejlődés egyik központi aspektusa. Cosmidesék ezért azt állít­ ják, hogy számos olyan viselkedésformát alakított ki az ember, melyek feladata nem a már kifejlődött adaptáció rendeltetésszerű működtetése, mint például a lá­ tótér hasznos elemzése (látás), vagy a beszéd, hanem funkciójuk a neurokognitív adaptációk ontogenetikus szervezésében és teljesítőképességük maximalizálásában áll. Ilyen viselkedésformának tekintik a kisgyermek gagyogását, amely a beszéd­ fejlődésben játszik fontos szerepet, a kisgyermek játékát általában, különös tekin­ tettel a szerepjátékra, amely a szociális kogníciót hivatott fejleszteni, és ilyen ma­ gatartásformának tartják a fiktív történetek befogadását is. M eglátásuk szerint esztétikai preferenciarendszerünk azért jutalmazza örömérzettel mindezeket a te­ vékenységeket, mert ezek jelentős mértékben hozzájárulnak kognitív fejlődésünk­ höz, így közvetett módon befolyásolják túlélési és szaporodási lehetőségeinket. Mindebből jól látszik tehát, hogy Cosmides és Tooby az „esztétika” fogalmát nem pusztán a mai értelemben művészetinek nevezett tevékenységekkel kapcso­ latban használja, hanem kiterjeszti minden olyan cselekvésmódra, melyre belső

2 0 ■ Horváth M árta

motivációt érzünk, mégpedig azért, mert a cselekvés kivitelezése fejleszti kognitív rendszerünket. Esztétikai preferenciarendszerünk felelős szerintük azért, hogy fi­ gyelmünket olyan jelenségekre irányítjuk, illetve olyan cselekvésekre érzünk mo­ tivációt, amelyek fejlesztő hatással vannak elménkre. Az esztétika értelmezésük­ ben így végső soron az embernek egy olyan idegi struktúrája, mely az ontogenetikus, azaz életen át tartó fejlődés irányába tereli az embert. Ebben az értelemben nem meglepő, hogy tanulmányuk végén egyúttal művészetfogalmukat is kitágít­ ják: „Összefoglalva, úgy gondoljuk, hogy a művészet univerzális, mivel az evolú­ ció minden embert művésszé alakított, aki a saját elmebeli fejlődését az evolúció során kialakult esztétikai preferenciáknak megfelelően irányítja. A gyermekkortól kezdve a saját magunk által szerzett tapasztalatok jelentik az eredendő művészeti médiumot, és az én az eredeti és elsődleges közönség.”2S Ebben az értelemben te­ hát művészet a saját magunk tökéletesítésén való munka, és így minden ember sa­ játja, univerzális képesség. Hogy aztán egy adott kultúra mit tekint „művészet­ nek”, az már a társadalom sajátosságainak függvénye, és ily mód a kultúratudo­ mányok kultúrantropológiai ágának kutatási területe. Az evolúciós esztétikának van egy, a Toobyékénál jóval hagyományosabb és filológus szemléletűbb vonala is, amely Darwin nemi szelekciós elméletét tartja a diszciplína fő forráselméletének, és a darwini elveket igyekszik felfedni és alkal­ mazni a modern értelemben vett művészet jelenségeire is. Darwin esztétikaelmé­ letének kiindulópontját a testi díszítések megfigyelése jelentette, mert Darwin a modern értelemben vett művészetekben ugyanazokat a mechanizmusokat vélte felfedezni, mint amelyek a testi díszítő jellegek esztétikai megítélésében is meg­ nyilvánulnak, így például az újdonság, eltúlzás, változatosság a változatosság ked­ véért, szimmetria/ritmus stb. elveit. Darwin a nemi kiválasztás elméletét arra a megfigyelésre építette, hogy a legtöbb állat olyan külső jegyeket is kifejleszt ma­ gán, amelyek nem szolgálják közvetlenül a túlélést, azaz kialakulásuk nem tudha­ tó be a természetes szelekciónak. íg y például a pávakakasok hatalmas díszes tolla­ zata vagy a hím szarvasok tetemes agancsa nem hogy nem segíti túlélésüket, ha­ nem inkább akadályozza őket a szabad mozgásban, mondjuk, a támadó előli me­ nekülésben. Ezen morfológiai jegyek funkcióját keresve hozta létre Darwin a nemi szelekció, azaz a szaporodás jogáért folytatott küzdelem elméletét,24 mely szerint 23 John Tooby — Léda Cosmides: Does Beauty Build Adapted Minds? Toward an Evolutionary Theory of Aesthetics, Fiction, and the Arts, SubStance, 2 0 0 1, 9 4 -9 5 ., 6 -2 7 . A tanulmány kö­ tetünkben Kocsor Ferenc és Gyuris Petra fordításában olvasható. 21 Charles Darwin (1871): Az em ber szárm azása és a nem i k iválasztás. Ford. Katona Katalin. Buda­ pest, Gondolat, 19 6 1.

Evolúciós és kognitív kultúratudomány. Bevezető ■ 2 1

bizonyos külső jegyek funkciója kizárólag az, hogy a hím állat felhívja magára a nőstény figyelmét, és ezáltal megnövelje a párzás esélyeit. A nőstény ugyanis ezen jegyek alapján választ a hímek közül: a „szép”, azaz például szimmetrikus agancs vagy agyar bizonyítottan annak a jele, hogy a hím állat rátermettebb, így na­ gyobb eséllyel hoz létre egészséges utódokat, mint a felemás aganccsal rendelkező fajtársa. Az evolúciós esztétika a darwini gondolatmenet analógiájára abból indul ki, hogy mindaz, amit az ember szépnek lát, eredetileg nem érdek nélkül tetszett, hanem valamilyen funkció ígéreteként jelent meg, azaz összekapcsolható vala­ mely evolúciós előnnyel. Winfried Menninghaus Darwin művészetfogalmát elemezve mégis arra a kö­ vetkeztetésre jut, hogy habár az evolúciós esztétika első ránézésre talán kifejezet­ ten a hagyományos európai esztétikafelfogással szembemegy, azaz éppenséggel tagadja az „érdek nélkül való tetszés” kanti elvét, közelebbről megvizsgálva mégis számos párhuzam található a két alapvetően különböző szemlélet, az idealista filo­ zófiai és az evolúciós esztétikai között. Darwin ugyanis itt is hangsúlyozza a ter­ mészetes szelekció elméletének azóta egyik alaptételévé vált elvét: a genetikai vál­ tozatosságért a véletlen (mutáció) a felelős, azaz nem megjósolható, mely testi je­ gyek fognak tetszést kiváltani —„a szexuális díszeknek önmagukért kell tetsze­ niük”.25 Ugyanakkor Kant esetében sem beszélhetünk maximálisan érdekmentes tetszésről: bár „Kant és az idealista esztétika függetleníti a szépet a gyakorlati cél­ tól, nem függetleníti az ember kognitív és érzelmi működésétől”26 —ahogy Cosmidesék sem teszik.

A történetm ondás eredete A fik tív történet több szempontból is érdekes és első pillantásra zavarba ejtő prob­ lémát jelent bármely, tehát az evolúciós irodalomelmélet számára is: miért olyan vonzó a fikció az ember számára, mikor tökéletesen tisztában van azzal, hogy a fiktív történet nem igaz (kitalált, nagyrészt a szó hagyományos értelmében hamis) információk kötege? Mi lehetett egy ilyen, első pillantásra semmilyen hasznot nem hozó viselkedés adaptív funkciója, milyen evolúciós előnnyel járhatott a kita­ lált történetek mesélése és befogadása? És miért működik mindmáig a fikcióolva­ 5 W infried Menninghaus: Wozu K u n st? Á sthetik nach D arivin. Berlin, Suhrkamp, 201 1, 1. Jelen kötetben Kocsor Ferenc fordításában olvasható részlet belőle. 26 Uo. 3.

2 2 • Horváth M árta

sás: miért tudunk elmerülni kitalált világokba, és miért van az, hogy a fiktív szö­ vegek, habár jól tudjuk, hogy szereplőik nem léteznek, mégis hatnak érzelmeink­ re, azaz mélységesen együtt tudunk érezni egy kitalált történet főhősével: elkese­ redünk Anna Karenina sorsa miatt és rettegünk a vámpíroktól? Mindkét kérdésre —a történetmesélés és -befogadás adaptív funkciójára, valamint univerzálisan ér­ vényes mechanizmusára vonatkozóan is —született jól kidolgozott elmélet. A fiktív történetek érzelmi hatásának kérdése, illetve mindeddig megoldatlan problémája az irodalomtudományban a ,,paradox o f fictio n ”, azaz a fikció paradoxona néven híresült el, és számos kísérlet született megoldására. Ezek azonban alap­ vetően logikai-fogalmi szinten kezelve a problémát inkább csak álmegoldások, „fogalmi manőverek” voltak annak az ellentmondásnak a feloldására, hogy egy dolog iránt érzett érzelemnek szükségszerűen tartalmaznia kell a dolog létébe ve­ tett hitet, azaz, hogy csak akkor érezhetünk együtt Anna Kareninával, ha hiszünk létezésében. Az evolúciós-kognitív megközelítés erre, az irodalomtudomány szá­ mára (de valójában minden mediálisan közvetített tartalom vonatkozásában érvé­ nyes - tehát gondolhatunk filmre, színjátékra stb.) régi és mindeddig megoldat­ lan problémára is új választ kínál. A megoldás sarokköve, hogy nem fogalmi értel­ mezésekből indul ki, és nem logikai úton közelíti meg a kérdést, hanem konkrét pszichológiai jelenségeket igyekszik azonosítani. íg y jut el kötetünkben is olvas­ ható tanulmányában Katja Mellmann ahhoz a hagyományos gondolatmenet vi­ szonylatában talán meglepő, saját érvelését követve azonban nyilvánvalónak tűnő válaszhoz, hogy egyáltalán nem szükséges hinni egy dolog létezésében ahhoz, hogy érzelmeket tápláljunk vele kapcsolatban. Hiszen mind a valós élőlények, mind a fiktív alakok bizonyos jól azonosítható tulajdonságaik miatt váltanak ki bennünk érzelmeket: ezek ingerekként működnek számunkra, melyek érzékelésé­ vel automatikusan, mintegy reflexszerűen bekövetkezik az érzelem kiváltódása. Nem óvhatjuk meg m agunkat attól, hogy a sötétben hirtelen felbukkanó nagy­ méretű tárgytól megijedjünk, legyen ez valóságos élmény, olvasott történet jele­ nete vagy filmes ábrázolás. Hogy miért nem, arra az evolúcióelmélet tud választ adni: az evolúció során a főemlősökben kialakult a környezeti inger által kiváltott válaszadás egy új, a reflexhez képest rugalmasabb, mégis megbízható módja, az érzelem. Az érzelem evolúciós sikere abban áll, hogy ugyan megbízható módon mindig előkészíti a testet egy esetleges reakcióra (például, a félelem érzése együtt jár a szívverés felgyorsulásával, azaz az izmok oxigénnel való intenzív ellátásával), de nem vezet a cselekvés ösztönszerű kivitelezéséhez. Ennek oka, hogy a test elő­ készítése és a reakció kivitelezése közé beékelődött egy ún. késleltetési fázis, amelyben az embernek ideje és lehetősége van a helyzetet még egyszer felmérni,

Evolúciós és kognitív kultúratudomány. Bevezető ■ 2 3

és különböző válaszadási lehetőségeket mérlegelhet. Klaus Scherer, az elmélet megalkotója szerint az érzelem mint inger-reakció evolúciós sikere éppen abban áll, hogy bár növelte a viselkedés rugalmasságát, mégsem okozott veszteséget a potenciális reakciósebesség tekintetében, hiszen a test előkészítése lehetővé teszi a gyors cselekvést. Ez utóbbi az, ami a harmadik típusú, evolúciósán legújabb re­ akció, a racionális döntéshozatal esetében már nem adott: a nagyfokú rugalmassá­ got ebben az esetben a hosszas mérlegelés biztosítja, ami által a cselekvés kivitele­ zése időben jelentősen kitolódik. Mellmann tehát azt állítja, hogy mivel „a sötétben hirtelen megjelenő nagy tárgy” tulajdonsághalmaz elegendő inger arra nézve, hogy kiváltódjon a félelem­ érzés (ezt olyan fiziológiai jelek által azonosítjuk, mint a szapora szívverés vagy hirtelen légzés), a testi reakció beindul függetlenül attól, hogy az inger valóságos vagy fikcionális. Csak a késleltetési fázisban mérjük fel újra a helyzetet, és tudato­ sítjuk magunkban, hogy például egy moziteremben ülünk, így nincs mitől tarta­ nunk - ami rögtön le is zárja a félelemprogramot, ezért az érzelem kiváltódása nem vezet cselekvéskivitelezéshez, azaz nem szaladunk ki a moziteremből. A fik­ tív és valós helyzetre adott válasz különbsége tehát nem az érzelemkiváltódásban keresendő - az érzelmi reakció mindkét esetben megjelenik —, hanem a cselekvés­ kivitelezésben: az érzelmi reakció az egyik esetben cselekvéshez vezet, míg a másik esetben nem. A tört énét mondás adaptív funkciójára vonatkozóan számos elmélet született az utóbbi évtizedben, melyek egységesen abból indulnak ki, hogy a történetmondás és -hallgatás kétségkívül birtokolja a komplex adaptáció legfontosabb tulajdonságait: fajspecifikus, azaz csak az embernél megfigyelhető magatartásforma, fejlődési stá­ diumai stabil mintázatot adnak, vagyis minden gyermeknél nagyjából azonos kor­ ban és módon alakul ki a történetértés és -mondás kognitív képessége, komplexitási foka megfelelő, azaz olyan mértékű, hogy kialakulását és elterjedését nem írhatjuk a véletlen számlájára, valamint speciális struktúrával rendelkezik.2 Michelle Scalise Sugiyama ez utóbbi jellemzőt vizsgálva a strukturalista irodalomtudomány és a kognitív pszichológia által kidolgozott történetstruktúra (story grammar) szerkezeti elemeit azonosítja (esemény, események kauzális sora, szereplő, mely, ha nem is em­ ber, mindig humán tulajdonságokkal és humán lélekkel rendelkezik, konfliktus és téridő-koordináták). Mindezek alapján Sugiyama azt állítja, hogy a narratíva funk­ ciója a középső paleolitikumra (i. e. 10 000—5000) tehető megjelenése óta a humán 2/ Vö. Michelle Scalise Sugiyama: Reverse-Engineering Narrative: Evidence of Special Design. In Jonathan Gottschall - David Sloan Wilson (eds): T he L iterary A nim al. E volution a n d th e N ature o f N arra tive. Evanston (IL L ), Northwestern University Press, 2005, 1 7 7 -1 9 9 ., itt 178.

2 4 ■ Horváth M árta

viselkedés modellálása: információközvetítés, viselkedési stratégiák kipróbálása és készségek finomítása annak érdekében, hogy a valós életben adódó nehézségekkel és veszélyekkel nagyobb eséllyel eredményesen megküzdjünk.28 Már Sugiyama hangsúlyozza, hogy a fiktív történet szereplői mindig emberek vagy emberi szellemmel rendelkező lények, és a valós élet nehézségeire való felké­ szülés magában foglalja a társas élet kihívásaira való felkészülést is, azaz a törté­ netmondás és -befogadás fontos feladatai közé tartozik az elmeolvasási képessé­ geink gyakorlatoztatása.29 A történetmondásnak ezt az aspektusát emeli ki, sőt határozza meg fő funkcióként Lisa Zunshine Why We Read Fiction? Theory o f M ind an d the Novel című nagyhatású könyve.30 Kapcsolódva Toobyék esztétikaelméleté­ hez Zunshine azt állítja, hogy a fikcionális szövegek olvasásának funkciója a theory o f m ind (elmeteória, más szóval elmeolvasási) képességünknek és empátiánknak a trenírozása és fejlesztése. A fikcionális történetekben ábrázolt eseményeket ugyan­ is úgy értjük meg, hogy folyamatosan elméleteket gyártunk arról, milyen mentá­ lis állapotok állhatnak az irodalmi szövegben ábrázolt szereplők viselkedésének hátterében. A nyelvileg ábrázolt fiktív személyek viselkedésének motivációját te­ hát ugyanolyan módon igyekszünk megfejteni, ahogy valós embertársaink visel­ kedésének mentális hátterére következtetünk, az olvasás során így felkészülünk a valós helyzetek értelmezésére. A ToM és a fikcióolvasás összefüggését Zunshine azáltal is igazoltnak látja, hogy azok az autista személyek, akik képtelennek bi­ zonyulnak mások mentális állapotainak értelmezésére, egyúttal érdektelenséget mutatnak a fikció iránt is, és semmilyen motivációt nem éreznek fikcionális szöve­ gek befogadására.31 Csibra Gergely és Gergely György egy másik, az elmeteóriá­ val szorosan összefüggő, sőt, egyes értelmezések szerint annak megelőző stádiu­ maként értelmezendő kognitív képesség, az intencionális gondolkodás funkciójára hívták fel a figyelmet: a célirányos viselkedés felismerése, magyarázata és a visel­ kedés racionális menetének előrevetítése csecsemőkorban (6-12 hónapos korban, azaz jóval az elmeteória kialakulása előtt) megjelenő képesség, mely egyrészt elen­ gedhetetlen feltétele a történetmondásnak és -értésnek, másrészt a fiktív narratíva (mesék) befogadásával jelentős mértékben fejleszthető.32 28 Uo. 187. 29 Uo. 1 8 8 -1 8 9 . 30 Lisa Zunshine: W hy We R ea d F iction ? Theory' o f M in d a n d th e N ovel. Columbus, The Ohio State University Press, 2006. Jelen kötetben Kocsor Ferenc fordításában a bevezető fejezet szerepel. 31 Zunshine elméletéről lásd bővebben: Horváth Márta: „Megtestesült olvasás”. A kognitív narratológia empirikus alapjai, L iteratura, 37., 2011/1., 3 -1 6 ., itt 10—14. 32 Csibra Gergely - Gergely György: Teleologikus gondolkodás csecsemőkorban. Az egyévesek naiv racionális cselekvéselmélete, M a gya r T udom ány, 2005/11., 13 4 7 —1354.

Evolúciós és kognitív kultúratudomány. Bevezető ■ 2 5

Az észlelés biológiája Az evolúciós esztétika és az ún. neuroesztétika33 abból az elképzelésből indul ki, hogy esztétikai észlelésünk, az ún. művészi befogadás alapvető működését illetően nem különbözik a hétköznapi észleléstől. Ennek a tézisnek a belátásához azonban nem az esztétikai észlelés működéséről alkotott eddigi felfogásunkat kell felülvizs­ gálnunk, hanem, ellenkezőleg, a hétköznapi észlelésről ismert fogalmainkat kell újragondolni. Az ehhez vezető egyik legfontosabb lépést a huszadik század első felében az alaklélektan képviselői tették meg, akik a vizuális érzékelésre vonatko­ zóan m utatták meg, milyen nagy szerepe van az agynak a „valóság” mentális leké­ pezésében, azaz, amit valóságként érzékelünk, valójában agyunk erőteljes „alko­ tó” közreműködésével jön létre. Elég néhány elszórt pontot látnunk egy fehér la­ pon, ha ezek a „jó kontinuitás” elvének megfelelően viszonylag könnyen összeköt­ hetek egy képzeletbeli vonallal, hajlamosak vagyunk az így létrejövő formát látni a véletlenszerűen elhelyezkedő pontok helyett. Mindez az agy egyik legalapve­ tőbb tulajdonságának köszönhető: annak, hogy sokkal inkább értelemmel bíró és szabályszerű, mint véletlenszerű dolgok észlelésére törekszik, és ott is hajlamos ér­ telmet és szabályosságot tulajdonítani a látottaknak, ahol azt a vizuális ingerek kevésbé támogatják. A mentális működésnek ez az univerzális tulajdonsága ter­ mészetesen evolúciós előnyeivel magyarázható: az értelemmel rendelkező, szabá­ lyos formák az ember számára a kiszámíthatóság és a tudatos irányítás lehetőségé­ nek érzését adják, ami elengedhetetlen a racionális cselekvés szempontjából. Ez az alapszemlélet jellemző Christa Sütterlin tanulmányára is, aki —Winfried Menninghaushoz hasonlóan - számos példán keresztül igazolja, hogy a művészeti alkotások befogadási folyamatát ugyanazok az alapmechanizmusok irányítják, mint a hétköznapi észlelésünket, és agyunk működése meghatározza azt, mit tar­ tunk szépnek: a teljesen szabálytalan, értelem nélküli ábrák nem keltik fel érdek­ lődésünket, és taszítónak találjuk őket. A szabályos struktúrákat azonban vonzó­ nak érezzük, felkeltik figyelmünket, mert szándékosságot és nem véletlenszerűsé­ get sugallnak, így az ember hajlamos üzenetet vélni bennük, és valamilyen jelen­ tést tulajdonítani nekik. Frederick Turner és Ernst Pöppel tanulmányát szintén ugyanez a megközelítés jellemzi, akik a temporális érzékelés univerzális vonásait fedezik fel az időmértékes versek struktúrájában. Azt az érdekes megfigyelést teszik, hogy az időmértékes 33 A „neuroesztétika” fogalom Semir Zeki nevéhez köthető, aki kísérletesen is rámutatott arra, hogy esztétikai észlelésünk számos univerzális vonással rendelkezik, aminek oka az idegrendszer működésében keresendő.

26

•

Horváth M árta

vers alapegysége, a verssor recitálása általában körülbelül három másodpercet vesz igénybe, és ez gyakorlatilag minden kultúrában így van. A költő-neurobiológus szerzőpáros szerint az időmértékes versnek ez az univerzális tulajdonsága annak köszönhető, hogy az érzékelés szempontjából a három másodperces időtartam mérföldkövet jelent: ez az embernek az időre legérzékenyebb érzékszerve, a halló­ rendszer számára a jelen. Körülbelül három másodpercre van szükségünk ahhoz, hogy ne csak érzékeljük két hang egymásutániságát (azaz ne egyidejűnek érzékel­ jük őket), hanem reagálni is tudjunk az első auditív ingerre, valamint viszonyrendszert tudjunk felállítani a két egység között, vagyis képesek legyünk a hallot­ takról valamilyen fogalmat alkotni. A három másodperces időtartam jelenti tehát az ember számára az idegi jelent. Turner és Pöppel szerint azért érezzük „szépnek” az időmértékes verset, mert ritmusa harmóniában áll ezzel az idegi jelennel, az agyi ritmussal, és ezáltal optimálisan használja az agy információszerzési és emlé­ kezeti kapacitásait. A kötetben szereplő tanulmányok egyrészt lenyűgözően újszerű megközelítésben elemzik a nyelv, a történetmesélés, az éneklés és hangszeres zene, a képi ábrázolás és a verselés fejlődését, másrészt érvelésüket tekintve könnyen hagyhatnak hiány­ érzetet az Olvasóban, hiszen számtalan adat hiányzik még mind az idegtudo­ mány, mind az evolúcióelmélet oldaláról ahhoz, hogy valóban teljes képet kaphas­ sunk az itt tárgyalt kulturális viselkedéstípusok eredetéről és működési mechaniz­ musairól. Joggal érezhetjük esetenként azt, hogy spekulatív gondolatmenettel van dolgunk; mindez azonban nem kell, hogy elriasszon bennünket attól, hogy rálépjünk erre az új, a kultúratudományokat immár a természettudományokkal is összekötő interdiszciplináris útra. Az agykutatás évtizedében számíthatunk arra, hogy egyre újabb eredmények járulnak hozzá ahhoz, hogy kísérletesen is igazolttá váljanak olyan elképzelések, amelyek ma még esetleg merész gondolatkísérletnek tűnnek, és ahogy Darwint is igazolta a genetika, úgy a jövőben várható eredmé­ nyek által az evolúciós és kognitív kultúratudomány elméletei is bizonyítást nyer­ hetnek.

NEM CSAK GENEK ALTAL. HOGYAN HAT A KULTÚRA AZ EMBERI EVOLÚCIÓRA

PETER RICHERSON - ROBERT BOYD

A kultúra, a va gy inform áció az agyban Ha az emberi kultúrát evolúciós szempontból kívánjuk értelmezni, az első lépés az áthagyományozódó információ természetének leírása. A kultúrát olyan információ­ ként határozzuk meg, amely elsősorban a társas tanulás folyamatain keresztül hagyományozódik át és őrződik meg az emberi agyban. Minden emberi kultúra az évezredek során felhalmozódó számtalan információt tartalmaz. Gondoljunk csak arra, mennyi előzetes tudásra van szükség egy nyelv fennmaradásához! Egyetlen lexikon 60 000 jelentéstársítást tartalmaz. E szavak mondatokká való rendezése komplex nyelvtani szabályok ismeretét előfeltételezi. Bár néhány nyelvi struktúra genetikailag öröklődhet, a nyelveket egymástól el­ különítő nyelvtani szerkezetek zömében kulturálisan hagyományozódnak át. Az egyes kultúrákban már pusztán a túlélés is nagy mennyiségű információ ismeretét igényli. A dél-afrikai !kung sanoknak (közismertebben, a busmanoknak) a Kalahári sivatag természettörténetét leíró tudástára például annyira részletes, hogy a témát kutató európai biológusok nem tudták ellenőrizni az anyag megbízhatósá­ gát, mert számos kérdésben meghaladta a modern európai tudás szintjét.1 Bárki, aki valaha próbált egy használható kőbaltát készíteni, szembesülhetett a kőbaltakészítés nehézségeivel. Ha civilizációnk egyik legegyszerűbb vívmányának előállí­ tása ennyi előzetes ismeretet igényel, akkor mennyi tudásra lenne szükségünk a fejlettebb technológiák alkalmazásakor? Vagy képzeljünk el egy használati utasí­ tást, amely az Alaszkai-hegyek északi lejtőin hozzáférhető anyagokból egy tengeri utazásra alkalmas kajak összeállítását írja le! A társadalmi intézményekben folyó 1 Nicholas G. Blurton Jones - Melvin J. Konner: !Kung Knowledge of Animal Behavior. In R. B. Lee - I. DeVore (eds): K a la h a ri H u nter-G a th erers: S tudies o f th e !K u n g San a n d th eir N eighbors. Cambridge, Cambridge University Press, 1976, 3 2 5 —348.

2 8 ■ Peter Richerson

-

Robert Boyd

emberi interakciók e példáknál lényegesen több információt igényelnek. A tulaj­ donjogok ismerete, a vallási szokások követése, a különböző szerepeknek vagy kö­ telezettségeknek való megfelelés sok és részletes ismeretet előfeltételez. A kultúrákban jelen lévő információk egy része tárgyakba íródott át. Az írásos kultúrákat megelőző társadalmakban a kéznél lévő fő információtároló eszköz végső soron nem volt más, mint az emberi agy és az ember genetikai állománya. A kulturális információk egy része műemlékekben vagy műtárgyakban maradt ránk. Az ősi edények motívumait maguk az agyagedények őrizték meg. Egy agyagedény megformálásakor maguk az edények és nem alkotóik szolgáltak min­ tául. A tárgyakhoz hasonlóan templomaink architektúrája is őrizheti vallási szer­ tartások emlékeit. Az írás megjelenése előtt azonban minden hagyományos kultú­ rának szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy a tárgyak információtároló ka­ pacitása véges. A korábbi edények tanulmányozása nem teszi lehetővé az edények kiégetésének elsajátítását. A Kalahári sivatagban élő tarajos sül monogám viselke­ dését vagy egy bonyolult házasságkötési stratégiát egy tárgyban lehetetlen lenne megörökíteni. Bár az írás elterjedésével a kulturális információk könyvekben hal­ mozódtak fel,2 mind ez idáig úgy tűnik, hogy egy kultúra legmeghatározóbb sa­ játságai az emberi fejekben hagyományozódnak át.

A viselkedést meghatározó készségek, meggyőződések, értékek és attitűdök Az információtárolás fiziológiai folyamataival kapcsolatban a szakemberek véle­ ménye megoszlik. A társadalomtudományok bizonyos területein, különösképpen a történettudományban az emberi cselekedeteket értékek, ambíciók és meggyő­ ződések tükrében értelmezik. Más társadalomtudományi területeken az értékek és meggyőződések m atem atikailag formalizálhatókká váltak. A racionális döntési modellekben az individuum által megélt minden egyes léthelyzethez hozzárendel­ hető egy matematikai érték annak megfelelően, hogy az adott léthelyzetben az adott érték milyen gyakorlati funkciót tölt be. Ily módon az emberi meggyőződé­ sek leképezhetővé válnak a bayesi valószínűségi eloszlás alapján, amelynek segít­ ségével kiszámítható, hogy az adott egyén milyen valószínűséggel kerül egy bizo­ nyos léthelyzetbe. Ez a modell feltételezi, hogy az egyének döntéseik során maxi­ malizálják cselekedeteik várható hasznát. Elméleti eleganciája miatt a racionális Vö. Merlin Donald: O rigins o f th e M odern M in d : Three Stages in th e E volution o f C ulture a n d C ognition. Cambridge (MA), Harvard University Press, 1991-

Nem csak gének által. Hogyan hat a kultúra az emberi evolúcióra • 2 9

döntési modell sokak számára meggyőző; matematikusok számításai szerint az ésszerűtlen, irracionális emberi viselkedés —például, hogy valaki a jégkrémet job­ ban kedveli, mint a savanyúságot, a savanyúságot jobban, mint a pizzát, de a piz­ zát jobban szereti, mint a jégkrémet —csak ily módon, a várható haszon maximali­ zálása révén kerülhető el. A társadalomtudományokkal szemben a pszichológia az értékeket és meggyő­ ződéseket a kultúráktól függő népi pszichológia tárgyának tekinti,3 és az elegáns matematikai megoldásokkal ellentétben sokkal inkább az empirikus bizonyítható­ ságot értékeli. A pszichológusok úgy vélik, hogy az emberi viselkedés sajátságainak feltárásában az agyműködés elemzése az egyszerű vizuális jelek feldolgozásától egészen a magasabb szintű működési funkciók —a gondolkodás vagy a beszéd — megértéséig elengedhetetlenül fontos. Mivel az emberi agy működése összetett és alig feltárt terület, a kutatók között nincs egyetértés az információ tárolásának és a magatartásra tett hatásának kérdésében. A behavioristák fő kutatási területe maga a megfigyelhető emberi magatartás, a kognitív kutatók az emberi elme sza­ bályszerűségeire és a mentális reprezentációkra helyezik a hangsúlyt. * Más kuta­ tók ezzel szemben —kétségbe vonva e jelenségek fontosságát —az emberi viselke­ dés neurofiziológiai hátterének feltárására törekednek.5 Kérdéses, hogy a fenti megközelítések egységesíthetők-e az agyműködés integratív elméletében. A pszicholingvisztika egyik neves kutatója, Ray Jackendoff szavait idézve: A kérdés, amely napjainkban sokakat foglalkoztat, és amire jelenleg csak homályo­ san tudunk válaszolni, a nyelvészek által azonosított komplex nyelvi struktúrák neurofiziológiai hátterére vonatkozik. Az alacsonyabb rendű látásfunkciók feltárá­ sán kívül számomra nem ismeretes, hogy a tudomány valaha is képes lett volna öszszefüggésbe hozni a mentális reprezentációkat idegi struktúrákkal.6 3 Lásd Paul E. Griffiths: W hat Emotions R eally A re: The Problem o f P sych ologica l C ategories, S cience, a n d Its C onceptual F oundations. Chicago, The University of Chicago Press, 1997, és Anna Wierzbicka: Sem antics, C ulture, a n d C ognition: Flum an Concepts in C ulture-S pecific C onfigurations. New York, Ox­ ford University Press, 1992. 4 Lásd W illiam B. Baum: U nderstanding B eha viorism : Science, B eh a vior, a n d C ulture. New York, Harper Collins, 1994 az evolúciós megközelítésű behaviorizmus egy példájaként, valamint Steven Pinker: H ogyan működik az elm e. Budapest, Osiris, 2002 kognitív megközelítését. 5 C. Randy Gallistel: T he O rganization o f L earning: L earning, D evelopm ent, a n d C onceptual C hange. Cambridge (M A ), M IT Press, 1990 a mentális reprezentációról, illetve Patricia Smith Churchland: N europhilosophy: T o w a rd a U n ified S cience o f th e M in d -B ra in , C om putational M odels o f C ognition a n d Perception. Cambridge (M A ), M IT Press, 198 9 ellene. 6 Ray Jackendoff: W hat W ould a Theory of Language Evolution Have to Look Like?, B eh a v io ra l a n d B ra in Sciences, 1990, 13., 7 3 7 -7 3 8 .

3 0 • Peter Richerson — Robert Boyd

Ennek ellenére meg vagyunk győződve arról, hogy a témában jelentős tudomá­ nyos előrelépés születhet ennek a kérdésnek az érdemi megválaszolása nélkül is. Szükségünk van azonban egy munkahipotézisre az emberi agyban tárolt informá­ ció mibenlétével kapcsolatban. A probléma nem triviális voltát az emberi kogníció és a társas tanulás kérdéséről kialakult tudományos vita is jelzi. Bár az egy-egy tu­ dományágban honos terminológia átvétele természetesen segítene áthidalni a fo­ galmi bizonytalanságot, ezt a megoldást sem szükségesnek, sem kívánatosnak nem tartjuk. Ugyanakkor nem élhetünk folyamatosan a hosszú és pontatlan frázi­ sokkal. „Az emberek fejében rögzült jelentéstartalom” túlzott leegyszerűsítés. Né­ hány szerző Richard Dawkins evolúcióbiológus mém fogalmát használja, de ez a genetikai átíráshoz hasonló megbízható és jól körvonalazható információátadási folyamatok képzetét keltheti. Jó okunk van viszont azt feltételezni, hogy a kulturá­ lis információ átadása se nem jól körvonalazható, se nem megbízható. Ezért java­ soljuk egy új fogalom, a kulturális változó bevezetését. De használni fogunk olyan hétköznapi fogalmakat is, mint gondolat, készség, meggyőződés, attitűd vagy ér­ ték, anélkül azonban, hogy azt feltételeznénk, az introspekció biztos támpontot adna a saját agyunkban tárolt információval kapcsolatban, vagy, hogy mások köz­ lései megbízható források volnának az ő agyukban tárolt információról. A könynyebb érthetőség érdekében használjuk e fogalmakat, és hiszünk benne, hogy egy napon azok tudományosan megalapozott módon is definiálva lesznek.

A kulturális variánsok és a társas tanulás Az emberi viselkedést meghatározó meggyőződések, elképzelések és értékek je­ lentős hányadát társas tanulás révén szerezzük meg. Mondhatnánk egyszerűen, hogy az emberek a tanulás során egymást utánozzák, valójában azonban az infor­ máció áramlása bonyolult folyamatok összessége. Gondoljuk végig a csomókötés, mondjuk, egy szorító derékhurokkötés elsajátításának folyamatát! Önmagától senki sem képes egy ilyen egyszerű, ám egyszerűségében mégis bonyolult csomó kitalálására. Különböző módokon másoktól tanuljuk meg a csomó megkötésének mikéntjét. Egyesek szóbeli utasításokat követnek. Például, valaki elmagyarázza Pontosabban szólva a társas tanulás elmélete egy számos alelméletből álló koncepció, melyek közül csak néhány épít az utánzásalapú kultúra fogalmára. Erről a komplexitásról bővebben lásd B. G. Galef: Imitation in Animals: History, Definition, and Interpretation of Data from the Psychological Laboratory. In T. R. Zentall - B. G. G alef (eds): S ocia l L earning: P sych ologica l a n d B iolo gica l P erspectives. Hillsdale (NJ), Erlbaum, 1988, 3 -2 8 .

Nem csak gének által. Hogyan hat a kultúra az emberi evolúcióra ■ 3 1

nekünk, hogy a szorító derékhurok egy rendkívül erős csomó, ami mégis könnyen oldható. Vagy m egtanítják azt a mondókát, hogy „A nyuszi előbújik a lyukból, felmászik a fára, megkerüli a fát és visszabújik a lyukba”. A csomókötés m egta­ nulható utánzás révén is, ha az illető jelen van a csomó megkötésekor vagy auto­ didakta módon követ egy leírást egy könyvben. A társas tanulás fenti formáiban az a közös, hogy az az információ, amely az egyik ember agyában kivált valamifaj­ ta viselkedést —bizonyos szavak használatát vagy a csomó megkötését —, a másik ember agyában olyan információt generál, ami az előbbihez hasonló m agatartást eredményez nála. Ha bepillanthatnánk az emberek fejébe, azt tapasztalnánk, hogy bár mindenki ugyanúgy köti meg a csomót, a szorító derékhurokról mégis mindenkiben eltérő mentális képek rögződnek.

A kulturális evolúció d a rw in i jelleg e A kultúra populációszintű megközelítése lehetővé teszi, hogy összefüggésbe hoz­ zuk a kultúra egyéni szintű megőrzését és átadását a kulturális változók populá­ ciós szinten megjelenő két legfontosabb tulajdonságával: a hagyomány megőrzé­ sével és a hagyomány változásával. Vegyük Salamon egyszerű hipotetikus példáját a német és jenki farmerközössé­ gekkel kapcsolatban! Hangsúlyozzuk, hogy ezt a modellt a darwini elvek illuszt­ rációjának tekintjük, és nem a kulturális evolúció konkrét esetének Illinois állam ­ ból! Egy evolúciós probléma az alábbi módon modellezhető: gondoljuk végig az egyedi szinten megjelenő életciklus eseményeit, alakítsunk ki az életciklus során olyan szakaszokat, ahol egyetlen folyamat felelős az eseményekért, majd írjuk le ezeket a folyamatokat. Ezt követően fejlesszük ki azt a statisztikai módszert, ami­ vel e folyamatok nemcsak egyéni, hanem populációs szinten is értelmezhetővé vál­ nak. E statisztikai módszerek segítségével a kulturális variánsok eloszlása a popu­ lációban generációnként és időben követhetővé válik. Érdemes elmélkedésünket a probléma definiálásával kezdeni. Hol húzódnak a vizsgált populáció határai? Milyen kulturális variánsok lelhetők fel a populáció­ ban? Az illinoisi modellben a helyi gazdálkodó közösség tekinthető a teljes popu­ lációnak, mivel a farmra és a családra vonatkozó alapvető értékek csak a közössé­ gen belül sajátíthatók el. Ha más társadalmi jelenség, például a zenei ízlés evolú­ ciójára lennénk kíváncsiak, a vizsgált populációt másképp kéne meghatároznunk, hiszen a zenei ízlés és annak áthagyományozódása esetében a társadalmi preferen­ ciákat a közösség tagjain kívül számos más ember is befolyásolná. A modell kiala­

3 2 ■ Peter Richerson - Robert Boyd

kításakor azzal a további feltételezéssel élünk, hogy a populációban csak két kul­ turális variáns található: a gazdák vagy yeoman, vagy vállalkozói értékrendet kö­ vetnek. A való élet ennél sokkal összetettebb, és később kísérletet teszünk egy komplexebb kép felvázolására is. A modell egyszerűsége azonban az érvelés jelen pontján előnyös. Emellett fontos megadnunk a populációban egy adott időpont­ ban megjelenő kulturális variánsok eloszlásának leírási módját. Két kulturális va­ riánst feltételezve érdemes a kulturális variánsok eloszlását azon részszegmenssel közelíteni, amely az egyik vagy másik értékrendszert vallja sajátjának. Más ese­ tekben az értékrendszerek és meggyőződések leírására más statisztikai módszerek lennének alkalmasak. Második lépésben meg kell vizsgálnunk, hogy mi játszódik le kulturális szem­ pontból az egyéni „életciklus” egyes szakaszaiban (1. ábra, 33. o.). Abból a feltéte­ lezésből indultunk ki, hogy az utódok kezdetben osztják szüleik értékeit. Yeoman gazdák családjában élő gyerekek yeoman, a vállalkozó gazdák családjában élő gyerekek vállalkozói értékeket sajátítanak el. Azok a gyermekek, akiknek szülei a vizsgált kulturális variáns szempontjából különbözők, egyenlő valószínűséggel válnak yeoman vagy vállalkozó gazdákká. íg y tehát a generációk közötti értékát­ adás során populációs szinten nincsenek jelentős eltérések. E modell szerint a kul­ turális variánsok az egyik nemzedékről a másikra változatlanul hagyományozódnak át, a kulturális információátírás pontos, holott a valóságban a társas tanulás folyamata valószínűsíti a gyakori átírási hibák megjelenését.8 E hibák és a hasonló eltérések értelmezése érdekében a modell átalakítását javasoljuk. A szocializáció során a gyerekeket nem csak szülői befolyás éri, és a másokkal való érintkezés során meggyőződéseik alapvetően átformálódhatnak. Fiatal fel­ nőttként más farmokon segédkezve (például a 4-H fiatal farmerek csoportjának tagjaként) otthonosan mozoghatnak más mezőgazdasági kultúrákban is. Sokak számára hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a yeoman farmokon a szorosabb családi kötöttségek között élő farmerek több munkaórával kevesebbet keresnek, mint a vállalkozóként gazdálkodó nem yeoman társaik. E tapasztalatok értékeik elhagyá­ sára ösztönzik a fiatal felnőtteket —néhányan vállalkozókká válnak, és elfelejtik yeoman gyökereiket, míg mások épp ellenkezőleg cselekszenek. A legtöbb fiatal számára a családi összetartás nem ellensúlyozza az alacsony profitot termelő nehe­ 8 Scott Atran: The Trouble with Memes: Inference versus Imitation in Cultural Creation, H um an N ature - An In terd iscip lin a ry B ioso cia l P erspective, 2 0 0 1, 12., 3 5 1 —3 8 1.; Pascal Boyer: Cognitive Tracks of Cultural Inheritance: How Evolved Intuitive Ontology Governs Cultural Transmis­ sion, A m erican A nthropologist, 1998, 100., 8 7 6 -8 8 9 .; Dan Sperber: E x plaining C ulture: A N atura­ listic A pproach. Oxford, Blackwell, 1996.

Ne?n csak gének által. Hogyan hat a kultúra az emberi evolúcióra ■ 3 3

zebb fizikai munkát. Ezért a farmközösségekben többen lesznek vállalkozók, mint yeoman farmerek. Ez egy sajátos példája az általunk torzított kulturális információ­ átadásnak nevezett jelenségnek, mely akkor jön létre, ha az emberek döntéseik során bizonyos kulturális variánsokat előnyben részesítenek másokkal szemben. A torzítás adódhat veleszületett vagy kulturális preferenciákból. A kulturális pre­ ferenciák a társas tanulás egy korábbi fázisában alakulnak ki.

Szülők T orz ít a t la n in fo rm á ció á ta d á s

Gyerekek

Minden felnőtt T o rz ított in fo rm á ció á ta d á s

Fiatal felnőttek T erm észetes szelek ció

Szülők 1. ábra Az ábra az általun k bem utatott „ életcik lu st” illu sz trá lja , a gazdálk odáshoz kötődő értékek szülők ről utódok ra történ ő öröklődését. A gyerm ek k ori sz ocia liz á ció során az érték átadásban a szülők m ellett mások is fo n to s szerepet töltenek be. A házasodás és m unk aválasztás u tá n a közösség egy része elh a g yja a közösséget, és nekik nincs tová b b i hatásuk az értékek fo rm á ló d á sá ra

Bizonyos életkor után egyesek átveszik a farmok vezetését, és a közösség teljes jogú tagjaivá válnak, míg mások mezőgazdasági gépszerelőként, kereskedőként, ügyvédként vagy éppen kutatóként máshol próbálnak szerencsét. Salamon adatai alapján kimutatható, hogy a yeoman farmerekre a vállalkozókkal szemben inkább jellemző a közösséghez való hűség. Mivel a gazdálkodó közösségek értékeit és a következő generáció értékpreferenciáit csak a közösség jelen lévő tagjai formálják, a szelektív elvándorlás, amely a kultúra természetes szelekciójának egy formája, növeli annak esélyét, hogy a közösségben a yeoman értékek nagyobb arányban maradjanak fenn. Végül, a házasodási és gyermekvállalási szokások is befolyásolják az értékek po­ puláción belüli elterjedését. Míg a német bevándorlók leszármazottainak gyermekvállalási hajlandósága, Salamon adatai alapján, egy családra vetítve átlagosan 3,3

34

•

Peter Richerson — Robert Boyd

gyermek, addig ez az arány a jenki családokban csak 2,6 gyermek.9 Feltételezhető, hogy a családok méretének különbségéért, valamint a gazdálkodási és öröklődési szokások eltéréseiért ugyanaz az értékrendszer felelős. Mivel az értékátadás elsődle­ ges színtere a család, így a gyermekvállalási hajlandóság eltérései a yeoman értékek elterjedésének kedveznek. A gyermekvállalási és házasodási szokások a természetes szelekció egyik formájaként erős szelekciós hatással járnak a közösségben. Eddig a kultúra folytonosságának és változásainak okát egyetlen generáción belül vizsgáltuk. A modell kiterjesztése lehetővé teszi, hogy a kulturális variánsok viselkedését több generáción keresztül a populáció szintjén követhessük. Ezért e ponton érdemesnek tartjuk végiggondolni azokat a tényezőket, amelyek az egyik generációban kialakult kulturális változatok több generáción át történő fennma­ radásáért felelősek. Salamon kutatásai rám utattak arra az összefüggésre, hogy a jenki és a német telepesek esetében az értékrendszer különbségei azonos gazdasági és technikai viszonyok mellett és azonos talajviszonyokat feltételezve eltérő viselkedési m intá­ zatokat hoztak létre az egyéni gazdálkodásokban. A leegyszerűsített modell alap­ ján a populációban lejátszódó tanulási folyamatok összessége a populációt tulaj­ donképpen változatlanul újratermeli. A yeoman értékek egyik generációban való közkedveltsége valószínűsíti az ilyen értékek népszerűségét az utódgenerációban is. Ha viszont a vállalkozó gazdálkodóhoz köthető értékek az elterjedtebbek az egyik generációban, akkor azok lesznek meghatározók az utódjaik számára is. Ebben az esetben a kulturális változatok rekombinációja a populációt változat­ lanul hagyja. A modell segítségével értelmezhető tehát a kultúra tehetetlenségének, a „kul­ turális inerciának” a problémája, mely folyamat hátterében két különböző m agya­ rázat valószínűsíthető. A kulturális folytonosságot egyrészt előidézheti a többségi vélemény tisztelete, és az ennek megfelelő konform magatartás elterjedése. Az illinoisi farmerközösségek esetében azonban a torzítatlan mintavétel és a hű és pon­ tos utánzás hatása erősebb magyarázó erőnek tűnik. Abból a feltételezésből indu­ lunk ki, hogy a farmerközösségekben felnövő gyermek az előző generációra jel­ lemző értékrendszerek valamelyikével találkozik. A szülők lehetnek egyaránt yeo­ man gazdálkodók, vállalkozó farmerek, vagy a két szülő értékpreferenciája el is térhet egymástól. Amíg a yeoman értékeknek nincs túlzott szerepük a családnagyság meghatározásában, a gyerekek előtt álló szülői minta reprezentatív a po­ ;

Sonya Salamon: P ra irie P atrim ony: F a m ily, F arm ing, a n d C om m unity in the M idw est. Studies in R ural C ulture. Chapel Hill, University of North Carolina Press, 1992, 172.

Nem csak gének által. Hogyan hat a kultúra az emberi evolúcióra • 3 5

pulációra. A yeoman értékek szülői populáción belüli gyakoriságával megköze­ lítőleg azonos annak a valószínűsége, hogy a szülők yeoman farmerek. A társas tanulási folyamatok önkéntelen pontos utánzását feltételezve a yeoman értékek továbbélésének gyakorisága nagyjából megegyezik a yeoman értékek szülői popu­ lációban mért valószínűségével. Ilyen feltételek mellett a generációk közötti ér­ tékátadás nincs hatással a populáció kulturális összetételére. A fiatal felnőttek szá­ mára is adott a szülői populáció egy mintája. Ha ez a minta reprezentatív a szülői populációra, és a fiatal felnőttekben nem él erős vágy, hogy vállalkozó gazdákká váljanak, a kultúra átörökítése nem vezet nagyobb változásokhoz. A modell a kulturális folytonosság magyarázata mellett lehetővé teszi a kultu­ rális változások megértését is. E tekintetben három lehetőség tűnik kézenfekvő­ nek: 1) A kulturális információátírás torzítása lehet erős, tehát majdnem minden yeoman gazda átáll vállalkozóvá, míg a vállalkozó farmerek utódai megőrzik csa­ ládi hagyományaikat. Ebben az esetben a népszerű és előnyösnek bizonyuló vállal­ kozói értékek terjednek el. 2) A kulturális információátírás torzítása lehet gyenge, ami azt jelenti, hogy egy jelentéktelen kisebbségtől eltekintve a többség kitart szülei értékei mellett. Ebben az esetben a yeoman értékek elterjedése valószínűsít­ hető, hiszen az ilyen értékeket valló gazdák nagyobb valószínűséggel maradnak a közösségben és vállalnak utódokat. Ez a forgatókönyv tűnik valószínűnek Sala­ mon adatai alapján az illinoisi gazdák körében. 3) Végül, a két értékrendszer kö­ zött elképzelhető valamifajta egyensúlyi állapot kialakulása.

A kulturális evolúció dinam ikája Kulturális evolúciós erőknek azokat a folyamatokat nevezzük, amelyek egy-egy kul­ túra átalakulásáért felelősek. A kulturális evolúció rendszerét két részre oszthatjuk. Egyrészt az inerciális részre, amely azokat a folyamatokat fogja át, amelyek a popu­ láció sajátságait generációról generációra fenntartják. A kulturális inercia meghatá­ rozó folyamatai a torzítatlan mintaátvétel és utánzás. A másik rész tartalmazza azo­ kat az erőket, amelyek a populáció kulturális összetételét átrendezik. E folyamatok a kulturális állandóságot felülmúlva evolúciós változást idéznek elő. Ennek megfelelően a yeoman és vállalkozó gazdák leegyszerűsített modelljében két evolúciós erő azonosítható. A kulturálisan közvetített torzított információát­ írás a vállalkozói értékek, míg a természetes szelekció a yeoman értékek elterjedé­ séhez vezet. E két folyamat megfelel a kulturális evolúciót előidéző erők két alosz­ tályának. A kulturálisan közvetített torzított információátadás olyan erő, amely

3 6 ■ Peter Richerson — Robert Boyd

abból adódik, hogy az emberi psziché bizonyos meggyőződések átvételére hajla­ mos. A természetes szelekció ezzel szemben egy olyan erő, amely a különböző kul­ turális változatokat hordozó egyedekre hat. A kulturális evolúció elméleti modell­ jének bevezetése során különös figyelmet szentelünk a természetes szelekció és a kulturálisan közvetített torzított információátadás bemutatására, mivel e két je­ lenség segít megérteni a modell logikáját. A könyv későbbi fejezeteiben10kitérünk a kulturális evolúció 1. táblázatban (37. o.) feltüntetett más tényezőire is.

Torzított inform ációátadás Kulturálisan közvetített torzított információátadásról akkor beszélünk, ha az adott populáció bizonyos kulturális variánsokat előnyben részesít másokkal szem­ ben. Gondoljunk egy egyszerű vásárlásra! Az emberek termékek, értékek, ötletek széles választékából választhatnak, bár választásaik gyakran nem tudatosak.11 Az emberi innovációk terjedése egy olyan jól kutatott terület, amely számos példával szolgál a torzított információátadásra. E tudományterületen mérföldkőnek számít Bryce Ryan és Neal Gross szociológusok műve, akik a hibrid kukorica elterjedését vizsgálták az 1940-es években iowai farmerközösségekben. A mű publikálását kö­ vetően a témában számos esettanulmány jelent m eg.12 Az adatok igazolták azt a feltevést, hogy az innováció a hagyományos és a modern társadalmakban is szemé­ lyes kontaktus révén terjed. Az emberek akkor alkalmaznak egy újítást, például akkor térnek át egy új hibrid kukorica termesztésére, ha közvetlen szomszédaik és barátaik már átvették ezt a gyakorlatot.13 Az új termék bevezetését erősen befo­ lyásolja a vélt várható haszon, például az új fajta ellenálló képességére vagy a piaci pozíciójára vonatkozó adatok. Bármely új ötlet, gabonafajta vagy más kulturális variáns átvétele az újítást már alkalmazó egyének számától és társadalmi státuszá­ tól függ, ami a torzított információátadás negyedik fejezetben tárgyalt tipikus for­ máihoz vezet. 10 A szerzők itt könyvük kötetünkben nem közölt részeire utalnak - a fo rd . 11 Lásd Robert Boyd - Peter J. Richerson: C ulture a n d th e E volutionary Process. Chicago, The Univer­ sity of Chicago Press, 1985, 5. fejezet. 1_ Bryce Ryan - Neal C. Gross: The Diffusion of Hybrid Seed Corn in Two Iowa Communities, R u ra l Sociology, 1 9 4 3 ,8 ., 15 -2 4 . 13 Everett M. Rogers - Floyd Shoemaker: C om m unication o f Innova tion s: A C ross-C ultural A pproach. New York, Free Press, 19 7 1; Joseph Henrich: Cultural Transmission and the Diffusion of Inno­ vations: Adoption Dynamics Indicate That Biased Cultural Transmission is the Predominate Force in Behavioral Change, A m erican A nthropologist, 2 0 0 1, 103-, 9 9 2 -1 0 1 3 -

Nem csak gének által. Hogyan hat a kultúra az emberi evolúcióra ■

1. tá b láz a t A k u ltu rá lis e v o lú ció d in a m ik á ja

V éle tle n sz e rű e rő k K u ltu rá lis m u tá ció. Egyéni szinten megjelenő véletlenszerű eseményeknek köszönhe­ tő folyam at, például egy kulturális adat elfelejtése. K u ltu rá lis sod ród ás. Kis populációkban fellépő statisztikai anomáliáknak köszönhető folyamat. Ha feltételezünk egy egyszerű társadalmat, ahol csak néhány szakember képes bizonyos feladatok — például a hajóépítés — ellátására, és ők vagy fiatalon meghalnak, vagy egyéniségüktől távol áll a szakma gyakorlása, akkor a szakma kihal.

A személyes döntésre ható erők I r á n y íto tt k u ltu rá lis szelek ció. Az átörökített kulturális variánsok egyéni szinten oko­ zott nem véletlenszerű változásai. Irányított szelekcióhoz vezethet a társas tanulás fo­ lyam atában adódó transzformáció, a kulturális variánsok adaptív modifikációja, új k u l­ turális variánsok átvétele vagy megtanulása. K u ltu rá lisa n k öz vetített to rz íto tt in fo rm á ció á ta d á s D irek t to rz ítá s a k ö z v etített ta rta lo m a la p já n . Az egyének hajlamosak aszerint m egta­ nulni és megőrizni em lékezetükben egy kultúra különböző változatait, hogy az számuk­ ra milyen jelentőséggel rendelkezik. A kulturális információátadás e torzítása származ­ hat az előnyök és a hátrányok mérlegeléséből, vagy abból a tényből, hogy az emberi kogníció bizonyos variánsok elsajátítását és memorizálását elősegíti. G ya k o risá g okozta torz ítá s. A kulturális változatok gyakorisága befolyásolja az átvéte­ lükre vonatkozó döntést. A legelőnyösebb kulturális variáns általában a leggyakrabban jelen lévő is. A konform m agatartás során a legnépszerűbb társadalmi gyakorlat átvéte­ lével az egyén nem sokat veszíthet. M in ta k övetés ok ozta torz ítá s. Egy tulajdonság átvételéről hordozójának m egfigyelt vo­ násai alapján döntünk. A m intakövetéses torzítás egyik alapesete az emberek azon tö­ rekvése, hogy sikeres, magas presztízsű, hozzájuk hasonló társaikat utánozzák.

Természetes szelekció A populáció kulturális összetételének átalakulása a kulturális változatok ráterm ettségétől és fennmaradásától függ. A kulturális variánsok természetes szelekciója egyéni és csoportszinten érvényesülhet.

3 8 ■ Peter Richerson

—

Robert Boyd

A kultúra változásának mértéke függ a populáció sokszínűségétől, hiszen a tor­ zított információátadás a populációban jelen lévő kulturális változatok gyakran öntudatlan összevetésén alapul. Kezdetben az innovációk lassan terjednek, mert kevesen vannak, akik közvetlen tapasztalatokat szerezhetnek az újítás alkalmazá­ sával kapcsolatban, és összevethetik e tapasztalataikat bevett módszereik eredmé­ nyeivel. Ahogy az innováció terjed, egyre többen találkoznak vele, az eredmények összevethetővé válnak, és az innováció átvétele felgyorsul. Ezzel párhuzamosan a régi jól bevált módszerek alkalmazása ritkul, kevesebb alkalom nyílik a két elté­ rő gyakorlat összehasonlítására, ami az innováció terjedését lassítja. A számos esettanulmány által tanúsított folyamat egy S alakú görbével írható le. A torzított információátadás folyamata annak függvényében idéz elő változáso­ kat a populációban, hogy mennyire nehéz az egyes kulturális variánsok előnyös tulajdonságainak megítélése. Ha az új gabonafajta bevezetése lényegesen na­ gyobb terméshozamot garantál, az újdonság jelentősége könnyen felismerhető. A terméshozam 20 százalékos emelkedése az új gabona gyors elterjedéséhez vezet. Hasonlóképpen az ezerhétszázas években az újvilágból Uj-Guinea partjaira érkező édesburgonya-fajta gyorsan kiszorította a környező hegyvidéken honos haszonnö­ vényeket. Az édesburgonya egyszerűen jövedelmezőbbnek bizonyult más trópusi növényeknél. Ez a folyamat annak ellenére játszódott le, hogy a növényt a parti ré­ giókban meghonosító európaiak az 1930-as évekig nem hagyták el a part menti ültetvényeket, és tudomásuk sem volt arról, hogy a hegyvidék lakott." Gyakran azonban nehéz megítélni a bevezetésre kerülő újdonság előnyös tulajdonságait. Az ivóvíz felforralása számottevően csökkenti a hasmenés okozta csecsemőhalandóság arányát. Az ivóvíz felforralásának gyakorlata mégsem vált népszerűvé. A forralt víz jótékony hatását nehéz igazolni, a kór más módon is terjedhet, és a kórokozók jelenléte nehezen kimutatható. Nehéz meggyőzni a forralt ivóvíz jótékony hatásá­ ról azokat, akik hisznek a kór titokzatos terjedésében. Az előnyösebb kulturális változat kiválasztása akkor is gyakran gondot okoz, amikor egészen eltérő ered­ ményre vezetnek a folyamatok. Ha egy sajátság jótékony hatása csak hosszú idő elteltével mutatható ki, az összehasonlítás még problematikusabb. 11 Polly Wiessner - Akii Tumu: H istorica l Vines: Enga N etworks o f Exchange, R itual, a n d W arfare in P apua N ew G uinea. (Smithsonian Series in Ethnographic Inquiry.) Washington (DC), Smithso­ nian Institution Press, 1998; D. E. Yen: The Siveet P otato a n d O ceania: An Essay in E thnobotany. Honolulu, Bishop Museum Press, 1974; Alfred W. Crosby: The C olum bian E xchange: B iolo gica l a n d C ultu ral Consequences o f 1492. W estport (CT), Greenwood, 1972; uő: E cological Im perialism : The B iolo gica l Expansion o f Europe, 9 0 0 -1 9 0 0 . (Studies in Environment and History.) Cambridge, Cambridge University Press, 1986.

Nem csak gének által. Hogyan hat a kultúra az emberi evolúcióra • 3 9

Az információátadás torzulása nem mindig a populációban jelen lévő kulturális alternatívák és normák összevetéséből származik. A torzított információátadás gyakran az emberi érzékelés és kogníció sajátságaiból fakad. Nyelvészek egy jelen­ tős csoportja úgy gondolja például, hogy bizonyos nyelvi sajátságok „jelöltek”, azaz nehezebben képezhetők és érthetők meg, mint más, jelöletlen nyelvi formák. Az a nyelv, ahol a szórend határozza meg a mondat alanyát és tárgyát, kevésbé jelöltnek számít, mint az, ahol az alany és az állítmány kijelölése a főnévragozás segítségével történik. A jelöletlen nyelvi elemek egyszerűbbek, és a nyelvtanulás korai fázisait jellemzik. Számos nyelvész osztja azt a nézetet, hogy a nyelvek belső fejlődése során - eltérően attól az esettől, amikor a nyelv más nyelvekkel érint­ kezve fejlődik —a jelölt nyelvi formák jelöletlenné válnak. Ez a folyamat a nyelv használatát és megértését könnyíti. A nyelvtanulók, akik két hasonló nyelvi válto­ zattal találkoznak, hajlanak a jelöletlen változat használatára. E példa szerint a tor­ zított információátadás befolyásolhatja a nyelv alakulását.” Amennyiben ez a tu­ dományos feltevés beigazolódik, az emberi psziché működési sajátságainak kö­ szönhető torzított információátadás egyik iskolapéldájává válhat.

A TANULÁS SZEREPE A TORZÍTOTT INFORMÁCIÓÁTADÁSBAN A torzított információátadás iránya és ereje függ az újítást átvevők agyi folyama­ taitól. A vállalkozói gazdálkodás elterjedésének magyarázata az illinoisi farmokon a fiatal gazdák értékválasztásaiban rejlik. Vajon miért értékelik többre ezek a fia­ tal felnőttek a pénzt és a kényelmet a családi biztonságnál? Az esetek egy részében az értékek választása mögött általános emberi vágyak állnak - a jólét, a kényelem és az önállóság iránti vágy alapvető emberi beállítottsága. Más esetekben az érté­ kek egyéb kulturális variánsokra vezethetők vissza; Illinoisban napjaink farmer­ közösségeiben a kényelem és a jólét értékei válnak dominánssá, Kína vidéki terü­ letein ezzel szemben valószínűleg a családi összetartás bizonyulna fontosabbnak. W illiam Durham antropológus megkülönbözteti a genetikailag kódolt tanu­ lást - az „elsődleges értékszelekció”-t - a kulturálisan elsajátított tanulástól — a „másodlagos értékszelekció”-tól.16 A fenti megkülönböztetés jól illusztrálható a fonológia evolúciójával. Ha feltárjuk azokat a törvényszerűségeket, amelyek a sza­ vak kiejtésének változását, a fonológia evolúcióját irányítják, kiváló példákat talá15 Vö. W illiam Labov: S ociolin gu istic P a tterns. Philadelphia, University of Pennsylvania Press, 1994. 16 W illiam H. Durham: C oevolution: Genes. C ulture, a n d H uman D iversity. Stanford (CA), Stanford University Press, 1991.

4 0 ■ Peter Richerson

—

Robert Boyd

lünk az elsődleges és a másodlagos értékszelekcióra. A nyelv függőleges és vízszin­ tes elhelyezkedése szerint a magánhangzók képzése első megközelítésben egy két­ dimenziós térben képezhető le. Elegendő bizonyíték áll rendelkezésünkre annak megállapításához, hogy a fonológia evolúciója során a magánhangzók közötti tá­ volság e térben maximalizálódik. Feltételezhető, hogy a beszélők önkéntelenül is az egymástól távolabb eső magánhangzók ejtését preferálják, mert ezek kiejtése és megértése könnyebb.17 Egy-egy dialektus elsajátításakor a fiatalok hajlamosak azokat a nyelvi változatokat átvenni, ahol a magánhangzók egymástól a legtávo­ labb képződnek. Az a tény, hogy a magánhangzók képzésének e folyamatát szá­ mos nyelv esetében azonosították, jelzi, hogy e jelenség az „elődleges értékszelek­ ció” egy formájának tekinthető. A nyelv változásának tanulmányozása során azonban találhatunk példát a „má­ sodlagos értékszelekcióra” is. Különböző nyelvek érintkezése esetén a nyelvi válto­ zatok szabadon mozoghatnak egyik nyelvből a másikba. A nyelvi változatok átvé­ tele csak a nyelvek hasonlóságától függ. Közeli nyelveket feltételezve az új nyelvi változat első hallásra érthető, és használata az anyanyelv részévé válhat. Távoli nyelvek esetében viszont az idegen szavak és nyelvtani szabályok használata és át­ vétele nehézkes. Egy új nyelvi változat népszerűsége tehát függ a beszélő anya­ nyelvétől. Ez az eset kiváló példája a Durham által leírt „másodlagos értékszelek­ ciónak”. Az elsődleges és másodlagos értékszelekció relatív fontosságának megítélése el­ lentmondásos. Richard Alexander, Charles Lumdsen, Edward Wilson és számos más evolúcióbiológus az elsődleges értékek fontosságát hangsúlyozza.18 Durham terminológiája kialakításakor - bár a másodlagos értékek mellett tör lándzsát a másodlagos értékeket az elsődleges értékekből vezeti le. Mi amellett foglalunk állást, hogy az elsődleges és másodlagos értékszelekciók állandó interakcióban áll­ nak. Gondoljunk a nyelvek érintkezése során fellépő nyelvfejlődésre! Az új nyelvi forma érthetőségét és használatát a nyelvek közelsége befolyásolja, de vajon mi alapján feltételezzük, hogy a beszélőnek mindig érdekében áll hatékonyan kom­ munikálni? Miért ne választhatnák a beszélők a bonyolultabb nyelvi formákat 1 Björn Lindblom: Phonetic Universals in Vowel Systems. In J. J. Ohala —J. J. Jager (eds): Experim en ta l P honology. Orlando (FL), Academic Press, 1986, 13—44.; uő: Systemic Constrains and Adaptive Change in the Formation of Sound Structure. In J. Hurford (ed.): E volution o f H uman L anguage. Edinburgh, Edinburgh University Press, 1996, 2 4 2 -2 6 4 . 18 Richard D. Alexander: The Evolution of Social Behavior, A nnu al R eview o f Ecology a n d System atics, 1979, 5., 325—383.; Charles J. Lumsden —Edward O. Wilson: Genes, M ind, a n d C ulture: The Evo­ lu tion a ry Process. Cambridge (MA), Harvard University Press, 19 81.

Nem csak gének által. Hogyan hat a kultúra az emberi evolúcióra ■ 4 l

a könnyen érthetők helyett? A beszélők egy része, például ügyvédek, politikusok, de alkalomadtán a kutatók is, társadalmi helyzetük demonstrálására vagy más kulturális célok elérése érdekében néha bonyolult kommunikációs formákat vá­ lasztanak.19 A hétköznapi életben a beszélők ugyanakkor a jelöletlen nyelvi formá­ kat preferálják, hiszen az ember egyik alapvető pszichológiai igénye, hogy m eg­ értsék. Az elsődleges és másodlagos értékszelekció együttes hatása a forralt ivóvíz pél­ dáján is bemutatható. A szükségtelen munka elkerülése —a víz szükségtelen fel­ forralása —vagy pedig a gyermek jóllétének biztosítása olyan elsődleges érték, aminek a pszichében mélyen gyökerező, genetikai alapja van. A kórokozók jelen­ léte és fertőzőképessége másodlagos értékeken alapuló, kulturálisan közvetített meggyőződés. Döntésünket, hogy felforraljuk-e az ivóvizet, az elsődleges és má­ sodlagos értékek interakciója határozza meg.

A KULTURÁLIS VÁLTOZATOK VERSENGÉSE Eddig hallgatólagosan feltételeztük a kulturális variánsok dominanciáért folyó versengését;20 a gazdák vagy yeoman, vagy vállalkozói értékeket követnek, az em­ berek egyik vagy másik dialógust beszélik, az innovációkat vagy átveszik, vagy megmarad a bevált technológia. Az evolúciós versengés vagylagos, dichotóm logi­ kája jó közelítése a genetikai folyamatoknak, de nem magyarázza jól a kulturális eseményeket. A genetikai replikáció működésmódjából következően egy gén kü­ lönböző változatai között versengés alakul ki. Minden gén egy adott kromoszóma adott helyén, egy lókuszon helyezkedik el. Egy adott gén alléljai egy ezerfős popu­ lációt feltételezve kétezer kromoszómán helyezkedhetnek el. Ha az egyik generá­ cióról a másikra nő az egyik génváltozatot hordozó kromoszómák száma, az adott gén alternatív génváltozatainak száma csökken. A kulturális információ átírása, a kulturális replikáció ezzel szemben nem dichotóm. Egy populáció egyedei egy­ nél több kulturális változatot sajátíthatnak el és tárolhatnak memóriájukban. Pél­ dául, létezik olyan ember, aki két különböző dialektusban beszél. Az egyik dialek­ tus így anélkül terjedhet, hogy a másik dialektus populáción belüli előfordulása csökkenne. 19 Vö. W illiam Labov: P rinciples o f L in gu istic C hange: In tern a l F actors. Oxford, Blackwell, 1994. 20 A szociológus Gabriel Tarde dolgozta ki azt az elméletet, mely szerint az eszmék is versengenek egymással, és ez a verseny irányítja az emberi történelmet. Gabriel Tarde: T he L aws o f Im ita tio n . New York, Holt, 1903.

4 2 • Peter Richerson - Robert Boyd

Meggyőződésünk szerint a kulturális variánsok versengését két egymással összefüggő folyamat írja le. Egyrészt a társas tanulásban részt vevők kognitív erő­ forrásainak kiaknázásáért folyik a harc. A verseny érinti a tanulási periódust és az azt követő időszakot, hiszen az elsajátított kulturális változat emlékezetben tartá­ sa is komoly erőfeszítéseket igényel. A kulturális változatok elsajátítása idő- és energiaigényes tevékenység. A tanulás számos más értékes tevékenységet szorít­ hat háttérbe, és megnehezítheti a korábbi társadalmi gyakorlatok felidézését. Mindez nem vonatkozik a könnyen elsajátítható ismeretekre, hiszen ha egy hur­ kot szeretnénk kötni, akkor erre a célra a szorító derékhurok, a tengerészcsomó és a nyolcas csomó egyaránt alkalmas, és ezek mindegyike könnyen megtanulható. A szorító derékhurok megtanulása viszonylag rövid időt vesz igénybe, így nem te­ szi lehetetlenné a többi csomókötési technika elsajátítását. A nehezen hozzáférhető vagy komoly költségeket igénylő ismeretek megszerzé­ séért viszont éles verseny alakulhat ki. Egy új szak felvétele vagy egy új nyelv megta­ nulása időt és energiát követel, ami az alternatívák közti döntésre sarkall. Néhány évvel ezelőtt vendégkutatóként egy évet töltöttünk egy német egyetemen, és bár mindketten hasznosnak találtuk volna a némettanulást, az időt e könyv megírására fordítottuk. Az egy adott lókuszért folyó genetikai küzdelemhez képest a kulturális változatok között zajló vetélkedés nehezen modellezhető. Ez a vetélkedés nem csak egyetlen magatartási minta alternatíváit érinti, a verseny az összes kulturális variáns között zajlik, ami az egyén számára egy adott időben hozzáférhető. Kutatási évünk alatt, mivel korlátozott mennyiségű idő és energia állt rendelkezésünkre, a német nyelvtanulást nem a francia szorította ki, a német nyelvtanulásnak a nyelv- és tech­ nológiatörténeti stúdiumokkal kellett felvennie a versenyt. Az emberi időért és energiáért folyó bizonytalan kimenetű versengés a cselekvőt megakadályozza ab­ ban, hogy a készségek széles skáláját sajátítsa el, még egy olyan könnyű és hasznos tevékenység esetében is, mint a csomókötés. A kulturális variánsok versengésének másik, és véleményünk szerint szigorúbb, formája az emberi magatartás befolyásolásáért folyó küzdelem. Az emberek máso­ kat megfigyelve tanulnak, ezért ha egy kulturális variánsnak nincs hatása az em­ beri viselkedésre, nem él tovább. A génekkel szemben a kultúrának csak a tanulás révén elsajátított változatai öröklődnek. A kultúrában nem találhatók meg a fenotípust nem befolyásoló recesszív, lappangó gének analóg struktúrái. Ha bízunk a nyolcas csomó előnyeiben, és állandóan ezt a hurkot használjuk, környezetünk csak ezt a kötési technikát sajátíthatja el tőlünk, hiába ismerünk más csomózási technikákat is. Amennyiben a kulturális változatok az élet számos színterén jelen­ tős szerepet töltenek be, a verseny egyre élesebbé válik. íg y például az illinoisi

Nem csak gének által. Hogyan hat a kultúra az emberi evolúcióra ■ 4 3

yeoman és vállalkozó gazdák életvitele az élet minden lényeges aspektusában el­ tér. A katolikussá vagy buddhistává áttért protestánsok ismerik ugyan a protes­ táns hittételeket, de utódjaiknak nem adják már át a protestáns életmodellt. Azok a kulturális variánsok, amelyeket egy közösség hosszabb időn keresztül nem elevenít fel, a feledés homályába merülnek. Mindenkinek van személyes ta­ pasztalata olyan készségek elfeledésével kapcsolatban, mint amilyen egy hangszer megszólaltatása, apró eltérések közötti különbségtétel vagy egy motívum kifara­ gása. Ajánlatos gyakorlatban tartani készségeinket, különben elfelejtjük őket. Értékek és meggyőződések tanulás révén történő elsajátításának kimenete kér­ déses.21 Ugyanaz az erő, amely a kulturális variánsok átvételére ösztönöz, elősegíti megtanulásukat és későbbi alkalmazásukat. Ha meg vagyunk győződve a nyolcas csomó előnyeiről - olyan csomónak tartjuk, amely megbízható, de könnyen kiold­ ható —, akkor azt biztosan megtanítjuk másoknak is. Ha a nyolcas csomó mellett szóló érvek elég meggyőzők, a környezetünkben lévő emberek ezt a csomót alkal­ mazzák függetlenül attól, hogy hány más kötési technikát mutatunk meg nekik. Az emberi figyelemért folyó harc kevésbé kötött, mint az emberi magatartás befolyásolásáért folyó küzdelem. Ha egy társadalmi szituációban az emberek vi­ selkedését két kulturális változat befolyásolja, akkor tipikusan csak az egyik vál­ hat dominánssá. Bár vezethetünk az út jobb és bal oldalán, de csak a részegek és a tinédzserek próbálják ki mindkét lehetőséget. Kétnyelvű környezetben gyakori a két nyelv közötti gyors váltás, de a szavak vagy kisebb nyelvi egységek közti vál­ tás ritka. A nyelvhasználat során arra is találunk példát, miként kapcsolódik össze a figyelemért és az emberi magatartás befolyásolásáért folyó versengés. Egy könynyen elsajátítható adottság kis hatással van az emberi viselkedésre, nem igazán fontos, így elég, ha alkalmanként felidézzük. Mindezt jól példázza az alábbi tör­ ténet: Egyik barátunk ismer egy, a fuvarosok által használt, különlegesen ritka szorítóhurkot, amit évekkel ezelőtt egyszer valaki megmutatott neki. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor ezzel a csomóval találkozott, mégis mind a mai napig őrzi emlékezetében a kötési technikát. A hosszú időt igénybe vevő, nehezen hozzá­ férhető fontos ismeretek elsajátítását azonban jelentős mértékben befolyásolja az elsajátításukra fordítható idő és energia.

21

Castro és Toro hangsúlyozzák a tanítás humán kultúrában betöltött fontos szerepét az egyszerű utánzással szemben. Laureano Castro — Miguel A. Toro: The Long and W indig Road to the Ethical Capacity, H istory a n d P hilosophy o f th e L ife S ciences, 1998, 20., 77—92.

44

•

Peter Richerson — Robert Boyd

A kulturális variánsok természetes szelekciója A természetes szelekció nemcsak a génváltozatok, hanem a kulturális változatok esetében is értelmezhető. A kultúrát érintő természetes szelekcióra a következő állítások érvényesek: ■ A kultúra sokszínű, hiszen az emberek számos értéket és tudást sajátítanak el. « Ez a sokszínűség a kulturális változókon keresztül úgy hat az emberi m aga­ tartásra, hogy befolyásolja a meggyőződések átadásának valószínűségét. • A populációban jelen lévő kulturális változatok számának valamilyen módon korlátozottnak kell lennie. Ebből következően a kulturális változatok az erőforrások megszerzéséért egy­ mással harcban állnak. Ha nem is találjuk meg a kultúra esetében a genetikai öröklődés tankönyvi értelemben vett fogalmainak analóg struktúráit, az alaplogi­ ka azonosnak tűnik. Minden más tényezőt állandó szinten tartva egy populáció­ ban azok a változatok rátermettebbek és terjednek el gyorsan, amelyek úgy befo­ lyásolják a viselkedést, hogy ezek a változatok tovább éljenek. Egy meggyőződé­ sen alapuló utánzott magatartásminta az egyén életvitelét sok szempontból meg­ határozhatja. Befolyásolhatja, hogy kivel találkozik az egyén életútja során, hány gyereket vállal, milyen karrierre vagy várható élettartam ra számíthat. E faktorok hatással vannak arra is, hogy az adott egyén élete mennyire válik követendő min­ tává, élete során kerül-e olyan helyzetbe, hogy a fiatalok életét meghatározó taní­ tóvá váljon. A szülői minták követése tekintetében a természetes szelekció működési módja a gének és a kultúra esetében nagyon hasonló. Például a vallásos hit összefüggésbe hozható az életképesség és a termékenység sajátságaival. Susan Janssen és Robert Hauser szociológusok Wisconsinban nagy mintán vizsgálták meg a gyermekválla­ lás alakulását.22 A katolikusok esetében —férfiaknál és nőknél egyaránt - a vállalt gyermekek száma 20 százalékkal bizonyult magasabbnak a nem katolikusoknál. Ezzel egybehangzóan Larry McEvoy és Garland Land epidemológusok Missouri­ ban végzett kutatásaik alapján kim utatták, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházához tartozó hívek (vagyis a mormonok) között az életkor­ ral arányos elhalálozás húsz százalékkal alacsonyabb, mint a többi egyház híveiből Susan G. Janssen - Robert M. Hauser: Religion, Socialization, and Fertility, D em ography, 198 1, 18., 5 1 1 - 5 2 8 .

Nem csak gének által. Hogyan hat a kultúra az emberi evolúcióra ■ 4 5

kialakított kontroll csoportban.23 A magatartástudományi munkák szerint a vallá­ s o s s á g r a való hajlam —függetlenül az egyházi hovatartozástól —kulturálisan örök­ lődik.24Janssen és Hauser a szülők és utódaik vallásossága között erős korrelációt állapított meg. A magas gyermekvállalási hajlandóságért és várható élettartamért felelős kulturális variánsok terjedése annak köszönhető, hogy követőik nagyobb valószínűséggel érik meg a felnőttkort, több gyerekük van, és az utódok hajlanak a szülői életforma követésére. Abban az esetben, ha a tanítók, a kortársak és a közösség megbecsült tagjai je­ lentős kulturális hatást gyakorolnak az egyénre, a társadalomra ható természetes szelekció kedvez az olyan magatartásm inták elterjedésének, amelyek megnövelik a nem szülői befolyás lehetőségét. Amikor az értékek e társadalomban szembeke­ rülnek egymással, és a szülővé válás egy ponton kizárja a tanítóvá, pappá, elöljáró­ vá, egyszóval mintaadóvá válás sikerét, a természetes szelekció hatására maladaptív magatartásminták terjedhetnek el. Az etnográfiai korpusz egyik legbizarrabb esete egy olyan szubkultúra létezése, melynek tagjai büszkébbek publikációs listájuk terjedelmére, mint gyermekeik számára, és több gondot fordítanak publikációs listájuk ápolására, mint családjuk növelésére. E jelenség felfogható a természetes szelekció egyik hatásaként. Termé­ szetesen mi is tagjai vagyunk e különös csoportosulásnak, és tanúsíthatjuk a sze­ lekciós nyomás létezését. Néhány olvasónk, aki közelebbről is ismeri az akadémiai karrier rögös útjait, talán osztja nézeteinket. Képzeljük el a kezdő tanársegédre nehezedő szelekciós nyomás hatását! Egy tartalmas önéletrajz felmutatására irá­ nyuló erős szelekciós nyomás háttérbe szoríthatja a gyerekszülést sürgető elsődle­ ges és másodlagos ösztönzőket. Az új környezetben a fiatal tanársegéd rákénysze­ rül új gyakorlatok elsajátítására, és korábbi hallgatói nézeteinek felülbírálására. Pontosan fel kell mérnie, hogy mennyi időt fordítson egyetemi hallgatóira és a ta­ nításra. Tudnia kell, hogy mely szempontok szerint lesz a kinevezése elbírálva. Leginkább is tisztában kell lennie azzal, hogyan ossza fel idejét a család, a pihenés és az egyéni kutatás között. Döntései során a tanársegéd gyakran idősebb kollégái tapasztalataira hallgat. Egy egyetem vezető kutatóinak csoportja azonban nem tekinthető reprezentatív­ nak az egykori tanársegédek csoportja szempontjából, hiszen azok a tanársegédek, akik nem voltak elég rátermettek és nem rendelkeztek megfelelő számú publikáció23 Larry McEvoy - Garland Land: Life-Style and Death Patterns of Missouri RLDS Church Mem­ bers, A m erican J o u r n a l o f P u b lic H ealth, 1 9 8 1 ,7 1 ., 1 3 5 0 -1 3 5 7 . 24 Lindon J. Eaves —Nick G. Martin —Hans J. Eysenck: Genes, Culture, a n d P erson a lity: A n E m pirical A pproach. San Diego (CA), Academic Press, 1989-

46

■

Peter Richerson

—

Robert Boyd

val, nem is kerültek kinevezésre, vagy abba a helyzetbe, hogy tapasztalataikat átad­ hassák. Sikeresebb kollégáit utánozva az új tanársegéd igyekszik maximálisan telje­ síteni a kutatási projektekben, a családalapítást halogatni és a születendő gyerme­ kek számát korlátozni. Az a szelekciós erő, amely tanársegédek több generációját formálta, létrehozott egy olyan populációt, amely magasabbra értékeli a publiká­ ciókat, mint a gyermekvállalási hajlandóságot. Tegyük hozzá, hogy az akadémiai karrierút teljes összefüggésrendszerének ez csak egy apró részlete, hiszen e tanárse­ géd már iskolai karrierútja során is találkozhatott olyan tanárokkal, akik küszköd­ tek a családalapítás dilemmájával. Közülük a legsikeresebbnek és legbefolyásosabbnak a karrieristák bizonyultak. Nem zárható ki az sem, hogy a tanársegéd egy ha­ sonló családi hátterű és ambíciójú volt egyetemista társába szerelmes, ami tovább erősíti ezt a szelekciós hatást. Karrierje közepén az egyik sikeres antropológus is­ merősünk, egy afrikai barátja iránt érzett szimpátiáját kifejezve, megjegyezte, hogy barátja annyira büszke a nagy családjára, hogy fel sem képes fogni az egyetlen gyer­ meket vállaló, egészséges, modern nő szabad választásának jelentőségét.25 A kutatókra ható szelekciós nyomás más irányúnak bizonyul, mint amit geneti­ kai alapon feltételeznénk. Egy befutott akadémikus egyszerre tekinthető kulturá­ lis értelembe vett szülőnek és a társadalmi szelekció aktorának. A kulturális sze­ lekció során a kultúra áthagyományozásában aktívan részt vevő bármely szerep­ lő —szülő, barát, elöljáró, tanító, nagyszülő stb. —bizonyulhat rátermettebbnek. A biológiai rendszerek a természetes organizmusok esetében ennél sokkal egysze­ rűbbek. Csak két esetet, a férfit és a nőt kell figyelembe vennünk, hiszen mindkét szülő azonos mértékben járul hozzá az utódok genetikai állományához. A geneti­ kai átírás során is előfordul olyan eset, melynek komplexitása a kulturális átírás­ hoz hasonlítható. Ezek közé sorolható az Y kromoszómák apáról fiúra való átörö­ kítése vagy a mitokondriális DNS-ek anyai ági öröklődése.26 E példák azonban csak közelítik az emberi kultúra átörökítési folyamatainak komplexitását. 25 Néhány társadalomtudós amellett érvel, hogy az ilyen jelenségeket maradéktalanul lehet ma­ gyarázni hitek, vágyak és szándékok leírásával. Mi ezzel nem értünk egyet. Szerintünk ezek a hi­ tek, vágyak és szándékok proximatív magyarázatok, melyek még ultimatív evolúciós magyará­ zatra szorulnak. Lásd Alexander Rosenberg: P hilosophy o f S ocial Science. Boulder (CO), Westview Press, 1988, aki vitatja, hogy a népi pszichológia fogalmaival tudományos magyarázatokat le­ hetne adni. 26 W illiam D. Hamilton: Extraordinary Sex Ratios, Science, 1967, 156., 4 7 7 —48 8 .; Richard Daw­ kins: The E xtended P henotype: T he G ene As th e U nit o f S election. San Francisco, Freeman, 1982; Eva Jablonka - Marion J. Lamb: E pigenetic In h erita n ce a n d E volution: The L am arck ian D im ension. Ox­ ford, Oxford University Press, 199 5 ; W. R. Rice: Sexually Antagonistic Male Adaptation Trig­ gered by Experimental Arrest of Female Evolution, N ature, 1996, 381., 2 3 2 -2 3 4 .

Nem csak gének által. Hogyan hat a kultúra az emberi evolúcióra ■ 4 7

Természetesen döntései meghozásakor a fiatal tanársegéd figyelembe veszi saját személyes preferenciáit. Ha bizonytalan a gyermekvállalással kapcsolatban, könynyen magáévá teszi a legambiciózusabb kollégák kutatói „publikálj, vagy eltűnsz” mentalitását. Ha mindenképpen gyereket szeretne, akkor reménykedik abban, hogy a munkáját elbíráló kinevezési bizottság inkább minőség-, mint mennyiség­ párti, és amint lehet, családot alapít. A személyes indítékok torzítják az egyéni döntést, és a kulturálisan közvetített információátadás torzulásához vezetnek. Ha a preferenciák erősek, az átadás erősen torzít, és a természetes szelekció szerepe a magatartási minták kialakításában jelentéktelen. A gyerekszülés biológiai ösztö­ nei egy vagy maximum két gyermek vállalásával kielégíthetők, a munkahelyi si­ kerek utáni vágy hasonlóan mélyen beágyazott kulturális preferenciákon, torzí­ tásokon alapul. Az ilyen esetekben nehéz tisztán látni, és az érzelmek konfliktu­ sosak. A fiatal akadémikus esetében ez éppen ellenkezőleg alakul. A kutatók majdnem kizárólag másoktól veszik át személyes meggyőződéseiket, így a kutatói magatartás szinte kizárólag a kinevezésekre ható szelekciós nyomás eredménye. A személyes döntéseket a kulturálisan közvetített torzított információátadás, az egyéni preferenciák csak kevéssé befolyásolják. így a döntésben, hogy egy fiatal kutató mennyi időt fordítson családjára, nemcsak személyes preferenciái —jelen­ legi magánélete és közvetlen karriertörekvése - játszanak szerepet, hanem a ta­ nársegédtől független szelekciós folyamatok is meghatározónak bizonyulnak, pél­ dául gyermekei hosszú távú fejlődése.

M iért fontos megkülönböztetni a természetes szelekció és a kulturálisan közvetített torzított inform ációátadás folya m a ta it ? A kulturálisan közvetített torzított információátadás során az emberek személyes preferenciáik miatt bizonyos kulturális variánsokat szívesebben vesznek át. A ter­ mészetes szelekció ezzel szemben az emberi magatartásra hat, és úgy befolyásolja a kulturális variáns hordozóinak életét, hogy az mások számára követendő m intá­ vá váljon. A témában publikáló szerzők, Luigi Cavalli-Sforza, Marcus Feldmann, Richard Dawkins és W illiam Durham27 a kulturálisan közvetített torzított infor­ Luigi L. Cavalli-Sforza —Marcus W. Feldman: Evolution of Continuous Variation: Direct A p­ proach through Joint Distribution of Genotypes and Phenotypes, Proc. N atl. Acacl. Sci. U.S.A., 19 8 1, 73-, 16 8 9 —1692.; Richard Dawkins: Az önző gén . Budapest, Kossuth, '2 0 1 1 ; W illiam Durham: C oevolution: Genes, C ulture, a n d H um an D iversity. Stanford (CA), Stanford University Press, 1991.

4 8 • Peter Richerson

-

Robert Boyd

mációátadás folyamatát szinte kivétel nélkül a szelekció egyik formájának tekin­ tik, és „kulturális szelekcióként” utalnak rá. A kulturálisan közvetített torzított információátadás értelmezhető a stabilizáló szelekció aleseteként. Az emberi po­ puláció kulturális sokszínűségének köszönhetően néhány kulturális változat nép­ szerűbbnek bizonyul másoknál. Ezek nagyobb valószínűséggel terjednek egy po­ puláción belül, ami növeli a kulturális variáns relatív „kulturális rátermettségét”. Meggyőződésünk, hogy ennek ellenére fontos különbséget tennünk a termé­ szetes szelekció és a kulturálisan közvetített torzított információátadás folyamatai között. A kulturálisan közvetített torzított információátadás attól függ, mi játszó­ dik le a kulturális mintát átvevők fejében. A természetes szelekció esetében vi­ szont csak az életképesség és a termékenység befolyásolják a kulturális változatok rátermettségét, az emberi vágyak, preferenciák és választások nem. A csőr morfo­ lógiájának evolúcióját akkor érthetjük meg, ha vizsgáljuk, hogyan befolyásolja a csőr mérete és formája a táplálékszerzésre való alkalmasságát. Mivel a csőr méreté­ ért felelős géneket más gének működése is befolyásolja, a madárcsőr fenotípusának további aspektusait is figyelembe kell venni a morfológiai változás leírásakor, még ha a függőség itt jóval gyengébb is, mint a kulturálisan közvetített torzított információátadás esetében. A torzított információátadás inkább egy genetikai evolúciós folyamathoz, az ún. meiotikus „drive”-hoz hasonlítható, ahol „driver” gének felelősek azért, hogy az őket hordozó kromoszómák nagyobb valószínűség­ gel kerülhessenek be az ivarsejtekbe. A meiotikus „drive” esetében is kétségkívül a szelekció egyik formájáról beszélhetünk, a legtöbb biológus egyetért azonban abban, hogy a folyamat természetes szelekciótól való elhatárolása szakmailag kí­ vánatos. U gyanígy a kulturális öröklődés folyamatának feltárásában is hasznosnak bizo­ nyul a szelekció és a torzított információátadás hatásának elkülönítése. A drogfo­ gyasztástól való tartózkodás példája jól illusztrálja a két folyamat elhatárolásának szükségességét. Ha a drogfogyasztás széles körben elítélt, az értékátadás során fel­ lépő torzítás miatt a drogfüggőség visszaszorulhat. A drogot ellenzők között is elő­ fordul azonban, hogy valaki kipróbálja a szert, függővé válik, és börtönben végzi. A drogfüggő a börtönbüntetése révén vagy más események hatására olyan helyzet­ be kerülhet, hogy viselkedése nem lesz hatással a többiekre. A drogfogyasztás viszszaszorításában mindkét evolúciós folyamat szerepet játszik. A függőséget kialakító drogok használatától való elhatárolódás a kulturálisan közvetített torzított infor­ mációátadás egy esete, míg a természetes szelekció befolyásolja, hogy a drogfüggő életmód milyen valószínűséggel válik követendő mintává. Az empirikus kutatások­ ban néha nehéz különbséget tenni a szelekció és a torzított értékátadás hatása kö­

Nem csak gének által. Hogyan hat a kultúra az emberi evolúcióra ■ 4 9

két folyamat megkülönböztetése mégis fontos, hiszen ezek a folyamatok szempontból gyakran eltérő eredményre vezethetnek. Intuícióinkra hallgatva hajlam osak vagyunk azt hinni, hogy a kulturális evolú­ c i ó b a n a kulturálisan közvetített információátadás pszichés ösztönzői m eghatáro­ z ó b b szerepet játszanak, m int a természetes szelekció. Tapasztaljuk kultúránk korlátait és hiszünk az egyéni döntés fontosságában. Igazság szerint, ahogy azt Mark Twain kiválóan m egfogalm azta, sokkal kevesebb döntési lehetőség áll ren­ delkezésünkre, mint hinnénk: z ö tt. A

e v o lú c ió s

Tisztában vagyunk azzal, hogy a katolikusok miért katolikusok, a presbiteriánusok miért presbiteriánusok, a baptisták miért baptisták; a mormonok miért mormonok, a tolvajok miért tolvajok, a monarchisták miért monarchisták, a republikánusok mi­ ért republikánusok, a demokraták miért demokraták. Tudjuk, hogy e kérdéseket ismereteink és érveink helyett érzelmeink és szimpátiáink döntik el; nincs olyan em­ ber a földön, aki politikai, vallásos vagy morális nézeteit tudása és ne szimpátiája alapján követné.28 E ponton az alapvető kérdés nem más, mint hogy a két fenti folyamatnak m i­ lyen az egymáshoz viszonyított aránya a kulturális evolúcióban. Ha a pszicholó­ giai tényezők bizonyulnak fontosabbnak, akkor a kulturális evolúció visszavezet­ hető a „veleszületett” elsődleges kulturális értékekre, és minden komplex adaptív viselkedésforma magyarázható a természetes szelekciónak az ember veleszületett pszichológiai jegyeire tett hatásával. A kultúra hatása ebben az esetben elhanya­ golható. Ezzel szemben, ha a természetes szelekciót tekintjük dominánsnak —és érvelésünk ezt az utat követi - , akkor a Durham által leírt „másodlagos kulturáli­ san közvetített értékek” egyáltalán nem tekinthetők másodlagosnak.

A kulturális variánsok populációs szintű értelmezésének jelentősége A kultúra átörökítésének általunk ajánlott darwinista megközelítése nem feltéte­ lezi szükségszerűen azt a kultúrafelfogást, amely szerint a kultúra kis génekként értelmezhető egységek pontos átírásával hagyományozódna át. Az empirikus ku­ tatások alapján a kulturális variánsok gyakran génekhez hasonló, máskor azoktól Mark Twain: Corn-Pone Opinions. In Janet Smith (ed.): M ark T w a in on th e D a m ned H um an R ace. New York, Hill and W ang, 1962, 24.

5 0 ■ Peter Richerson

—

Robert Boyd

igen eltérő sajátságokkal rendelkeznek. Fontos azonban hangsúlyoznunk, hogy bármilyennek bizonyulnak is a kulturális variánsok, a darwinista megközelítés haszna megkérdőjelezhetetlen. Első megközelítésben a fenti kijelentés merésznek tűnhet, hiszen az utóbbi évti­ zedben számos publikációt szenteltek annak tisztázására, hogy a kulturális varián­ sok értelmezhetők-e genetikai egységekként. A vitában egyrészt olyan konzerva­ tív darwinisták vettek részt, mint Richard Dawkins biológus, Dániel Dennett fi­ lozófus és Susan Blackmore pszichológus. E kutatók amellett érveltek, hogy az adaptív evolúció elengedhetetlen és szükségszerű feltétele a pontos „genetikai” át­ írás. A kulturális variánsok diszkrét, pontosan átíródó génszerű egységekként, úgynevezett „mémekként” írhatók le. E publikációk azt feltételezték, hogy ha a kulturális variánsok és a gének között egyértelmű párhuzam vonható, akkor a darwini evolúció egy az egyben alkalmazhatóvá válik a kulturális evolúcióra. Dán Sperber antropológus és Christopher Hallpike ugyanakkor vitatják azt, hogy a kulturális variánsok jól körülhatárolható egységek és pontos átíródásra képesek. Véleményük szerint a variáció és a szelektív retenció elmélete nem értelmezhető a kulturális evolúcióra. Elhatárolódva e vitától amellett érvelünk, hogy bár a kulturális evolúció darwi­ ni elvek szerint működik, meghatározó alapegységei nem hasonlíthatók a gének­ hez. Arra ösztönözzük olvasóinkat, hogy ne a gének analógiáiként gondoljanak a kulturális variánsokra. Azokat olyan entitásokként kezeljék, amelyekről jelenlegi tudásunk szerint lehangolóan kevés információ áll rendelkezésünkre. Bizonyos mértékben a kulturális variánsoknak genetikai természetűeknek kell lenniük, hi­ szen ők hordozzák a kultúra átadásához szükséges kulturális információt. A kultu­ rális információ átadása azonban a genetikai öröklődéstől eltérő módokon is meg­ valósulhat, mint ahogy arra a későbbiekben rámutatunk. Fordította Pataki G yöngyvér

ANIMAL POÉTA. ÉPÍTŐKÖVEK A BIOLÓGIAI KULTÚRAÉS IRODALOMTUDOMÁNYHOZ. TÁRGYIASÍTÁS

KARL ElBL

Az előző eszmefuttatásokban' többször felmerült már a nyelv jelentőségének és a jelhasználatnak a kérdése, mindenekelőtt akkor, amikor az állatvilágban m egje­ lenő képességek ugrásszerű fejlődéséről beszéltünk az emberi kultúra feltételei kö­ zött. A rokonsági kapcsolatok társadalommá történő fejlődése, a hipotetikus szi­ tuációk szimulációjával megvalósuló tanulási folyamat, a pletyka mint a szociális ellenőrzés eszköze, a cselekvés során végbemenő értékrögzítés, az ellenségeskedés öröklődése és a vérbosszú kialakulása...: ezekben az esetekben mindig az informá­ ciófeldolgozásnak egy olyan fajspecifikus formájával találtuk magunkat szemben, amely, úgy tűnik, a nyelvvel áll összefüggésben. Éppen ezért legfőbb ideje, hogy a Homo sapiens beszédképességét állítsuk a vizsgálat fókuszába. Meghatározó ténye­ ző a vizsgált folyamatokban - ezt előre ki kell jelentenünk - az emberi nyelvnek az a fajra jellemző tulajdonsága, hogy létrejön a tárgyvonatkozás és ezzel együtt az érzések és gondolatok tárgyiasításának technikája. Az információk tárolásának a tárgyiasulás folytán médiumokra van szüksége, amelyek az információt rendszerezik és stabil formát kölcsönöznek neki. Itt nem az adattárolás olyan szisztematikus formájáról van szó - legalábbis nem közvetle­ nül —, mint amilyennel az utóbbi négyszáz évben kiadott természettudományos enciklopédiák vagy az utóbbi negyven évben kifejlesztett adatbankok esetében ta­ lálkozunk. Inkább olyan szövegfajtákról, amelyeket természetes módon állítunk elő és fogadunk be nap mint nap, de szövegösszefüggéseiket nemcsak egyszerű nyelvtani-szintaktikai szabályoknak és az adott beszédszituációnak köszönhetik, A szerző itt könyvének egy korábbi, kötetünkben nem közölt részére utal —a fo rd .

] 52 • K arl Eibl

hanem az „összefűzés” szövegbelső, mondatokon átnyúló eljárásainak is. Olyan eljárások ezek, amelyek irodalmi szövegek elemeiként különösen szembetűnnek, noha megjelenésük nem korlátozható erre a területre. íg y vezet majd az érvelés az irodalmi formák világába.

A n yelvi evolúcióról Talán nem meglepő, hogy a nyelvi képességet az evolúció termékének tartom, és ezért úgy gondolom, hogy az egyes természetes nyelvek hátterében univerzális nyelvi diszpozíciók állnak. (Mégis kerülöm az univerzális nyelvtan kifejezést, mert érvelésemet szeretném távol tartani a fogalom által implikált ellentmondásoktól.) Mindazonáltal ez csupán olyan keret, amelyben a további irányokat még meg kell találnunk.

DARWIN KÉT OKOS GONDOLATA A párizsi Societé de Linguistique 1866. március 6-án kiadott alapító okiratának második cikkelye a következőt tartalmazza: „ha Societé ríadm et aucune communica­ tion concernant, sóit l ’origine du language, sóit la création d ’une langue universelle. ”2 A ki­ jelentés a 18. században megerősödve fellépő filozófiai eredet- és lényegspekulá­ ciók fényében érthető, mégis korszerűtlen. Darwin már hét évvel korábban meg­ kezdte sikeres had járatát^ fajok eredetével, amelyben a nyelv eredetének kérdésére is újszerű választ adott —olyan választ, amely a tudományos igazolhatóság útjára terelte a problémát. Darwin m aga Az ember származása és a nemi kiválasztás című művében fejtette ki ide vonatkozó gondolatait. Ebben hivatkozott a paraguayi cebus azarea majomról szóló beszámolókra, mely legalább hatféle hangot ad ki, „amelyek más majmok­ ban is hasonló indulatot ébresztenek”,3 olyan kutyára, amely ötféleképpen képes ugatni, házi szárnyasok tucatnyi jelentéssel bíró hangjaira, majmok vészjelző kiál­ tásaira.4 Darwin meg volt győződve arról, hogy „a beszéd a különböző természetes 2 Andrew Lock —Charles R. Peters (eds): H andbook o f H um an S ym bolic E volution. Oxford, Claren­ don, 1996. („A T á rsa sá g nem f o g a d el sem m ilyen nyilatk ozatot a n yelv ered etére v a g y egy egyetem es n yelv keletkezésére vona tk oz óa n .") 3 Charles Darwin: Az em ber szárm azása és a nem i k iválasztás. Ford. Katona Katalin. Budapest, Gon­ dolat, 19 6 1, 135. 4 Uo.

A n im al Poéta. Építőkövek a biológiai kultúra- és irodalomtudományhoz. Tárgyiasítás ■ 5 3

hangok utánzásának és módosulásának, más állatok hangjainak és az ember ösztö­ nös, jelekkel és gesztusokkal kísért kiáltásainak köszönheti eredetét” (137). Nagy jelentőséget tulajdonított a lelkiállapot kifejezéseinek, melyek sokaságát már az állatoknál is megfigyelhetjük. A nyelv kialakulásának első lépését úgy képzelte el, hogy »>egy okos majomszerű állat a ragadozók morgását utánozta, hogy ily módon figyelmeztesse társait a veszélyre” (138). Gondolatai a kedélyállapotot kifejező protonyelv és a vészkiáltások szemantikájának eredetéről még mindig vagy már megint aktuálisak. A következőkben ezzel foglalkozunk. Darwin egyébként két régi problémára is szinte salamoni megoldást talált az­ zal, hogy kimozdította a vitát a vagy-vagy típusú válaszok patthelyzetéből. Az első az a kérdés volt, hogy lehetséges-e gondolkodás nyelv nélkül. Darwin úgy vélte, hogy az állatoknak is vannak gondolatai és általános fogalmai. Egy kutyá­ nak kétségtelenül van általános képzete a macskáról vagy birkáról. De nagyon va­ lószínű, hogy a beszéd állandósulása és fejlődése visszahatott magára az értelemre is azzal, hogy alkalmassá tette és serkentette a hosszabb gondolatsorok kialakítására. Bonyolult gondolatmenetek hangosan vagy némán kiejtett szavak nélkül éppoly lehetetlenek, mint hosszú számítások számok vagy algebra nélkül. Úgy látszik azonban, hogy még a közönséges gondolatmenet is megköveteli a beszéd valamilyen formáját, vagy legalábbis könnyítést nyer általa. (138) És egy másik vitatott kérdést, a nyelvelsajátítás veleszületett és szerzett aspek­ tusainak viszonyát is alapjában véve Darwin tisztázta: a filológia nemes tudományának egy alapítója megjegyzi, a beszéd mesterség, épp­ úgy, mint a sütés vagy a sörfőzés... A beszéd nyilvánvalóan nem igazi ösztön, mert minden nyelvet meg kell tanulni. Ennek ellenére a beszéd minden közönséges mes­ terségtől különbözik, mert az embernek ösztönös hajlama van a beszédre, amint ezt a kisgyermekek gügyögéséből is láthatjuk; viszont egy gyermeknek sincs ösztönös hajlama a sütésre, sörfőzésre vagy írásra. (136) Ezekre az alapvető különbségtételekre bukkanunk a következőkben, amikor e problémák helyzetét mai szemmel nézzük: gondolatok lehetségesek nyelv nél­ kül is, de bonyolultabb gondolatm enetek et mindenképpen jobban végig lehet vinni a nyelv segítségével (belső beszéd vagy jegyzetek formájában), mint nyelv hiányá­ ban. A nyelv, amit az ember megtanul, nem ösztönös, hanem kulturális (mester­

5 4 ■ K a rl Eibl

séges) termék, de a beszédre és a nyelv elsajátítására való hajlam (és a szabályrend­ szer, amivel a gyermek a hallottakból egy nyelvet felépít) ösztönös.

AZ EREDET KÉRDÉSE A nyelv eredetének kérdésében továbbra is csak meglehetősen hipotetikus megál­ lapításokat tehetünk. A problémát közvetlenül nem lehet megoldani, esetleg csak megközelíteni vagy körüljárni a megoldást, mert bár a korai szerszámhasználatból maradtak fenn leletek és a korai csontvázszerkezetre is következtetni lehet fosszilis maradványokból, a nyelvi képesség „puha”, vagyis nem utal rá szilárd lelet, ezért csak merész következtetésekkel közelíthető meg. A helyzet úgy néz ki, hogy né­ hány kutató már a jó kétmillió évvel ezelőtt élt Homo habilisnzk is nyelvet tulajdo­ nít,5 mások viszont azt gondolják, hogy az ember csupán a késői kőkorszakban, körülbelül 50 000 évvel ezelőtt jutott el a nyelvhasználat állapotába, és vannak a két évszám közötti időszakra vonatkozó egyéb javaslatok is. Noam Chomsky, aki bár megalkotta az univerzális gram m atika koncepcióját, szinte teljes érdektelenséggel kezelte ezt a kérdéskört: Valójában azok a folyamatok, amelyek révén az emberi elme összetettségének mai szintjét és öröklött szerveződésének sajátos formáját elérte, tökéletes rejtélyt jelente­ nek számunkra, ugyanúgy, mint bármely más komplex organizmus fizikai vagy mentális szerveződése kapcsán felmerülő hasonló problémák. Mindaddig semmi ve­ széllyel nem jár, ha ezt a fejlődést a „természetes kiválasztódás”-nak tulajdonítjuk, amíg tudatában vagyunk annak, hogy ez az állítás igazából semmit nem mond, és semmivel nem több, mint egy abbéli meggyőződés, hogy létezik valamilyen termé­ szettudományos magyarázat ezekre a jelenségekre.6 A kiválasztódásnak azonban nincs racionális alternatívája.7 Az egyik alternatí­ 5 Például Phillip V. Tobias: The Emergence of Spoken Language in Hominid Evolution. In J. D. Clark (ed.): C u ltu ra l B egin n in gs. A pproaches to U n d erstanding E arly H om inid L ife-W ays in th e A fri­ can Savanna. Bonn, Habelt, 19 9 1, 6 7 -7 8 . 6 Noam Chomsky: M on d a tta n i szerkezetek. N yelv és elm e. Ford. Zólyomi Gábor. Budapest, Osiris, 1995, 260. 7 Tomasello a MIT-nyelvészet és az univerzális nyelvtan felett gyakorolt (fejlődéspszichológiai irá­ nyultságú) általános kritikáját túlságosan is kiterjeszti (Michael Tomasello: Language Is Not an Instinct, C ogn itive D evelopm ent, 19 9 5, 1., 1 3 1 —156.). Bár Pinker ugyanúgy nativista, mint Chomsky, mégis markánsan szelekcionista elveket vall. Ez a hozzáállás magában rejti azt a lehe-

A n im al Poéta. Építőkövek a biológiai kultúra - és irodalomtudományhoz. Tárgyiasítás • 5 5

va, amit Stephen J. Gould képvisel, az, hogy a nyelv a törzsfejlődés egyik „mellékterméke”. Számomra ez képtelenség. Persze, vannak olyan adaptációk, amelyek „kicsin kezdték”, tehát evolúciós melléktermékként vagy még inkább m ellék­ funkcióként. A nyelvi képesség is rendelkezik bizonyára más eredetű alkotóele­ mekkel, de egy stabil, összetett rendszer, amely ráadásul összehangolt a többi rendszerrel, csak az alkotóelemek szelekció vezérelte koevolúciójával jöhetett lét­ re.8 Csak a sikerkontroll állandó finomhangolása vezethetett el az emberi nyelv mai alakjához. Chomsky maga is hangsúlyozza másutt —ott, ahol ez éppen kapóra jön neki —„az akár legparányibb nyelvi teljesítmény óriási szelekciós értékét”.9 Nem tűnik viszont eléggé meggyőzőnek az a gondolat, hogy rend keletkezhet és fejlődhet tovább a szelekció révén. Minden általunk ismert nyelv nagyon össze­ tett belső struktúrákkal rendelkezik, és nehéz elképzelni, hogy ezek folyamatosan alakultak volna ki, de még valószerűtlenebb az a feltételezés, hogy egy véletlenszerű makromutáció hozta volna létre őket. Az élőlények fejlődésénél a funkció ját­ szik meghatározó szerepet, ami szavatolja, hogy az egyes elemek egymással össz­ hangban legyenek. A madaraknak sem először egyetlen szárnyuk nőtt, és utána kapták hozzá a másikat. Először ágról ágra ugráló lények voltak, és közülük néhányan a többieknél messzebbre is képesek voltak elrugaszkodni, mert valamely anatómiai adottságuk lehetővé tette a légellenállás felhasználását. íg y fejlődött ki a fák közt lebegő siklás, majd végül megjelent az izmokat tevőlegesen hasznosító repülés. Mindig voltak véletlen mutációk, melléktermékek, evolúciós zörejek a folyamatban, amelyekből kiválasztódtak a későbbi szaporodást legkedvezőbben befolyásoló tulajdonságok. A kezdeti ugrabugrálásból olyan magas fokon fejlett repülő szervezet lett, mint amilyen az albatrosz vagy a kolibri. Nincs ez másképp a nyelvnél sem. A fentieket viszont ki kell egészítenünk az­ zal, hogy az egyes nyelveket mindig teljes rendszerekként igyekszünk leírni, pedig azok csak nagyon szűk értelemben foghatók fel teljesnek. Az „egyetemes nyelv­ tan” fogalma még feltételezi egy „igazi” nyelvi rendszer létét, amely az empiriku­ san tapasztalható kontingenciák mögött rejlik. De valójában a nyelv csak a fejek­ ben létezik reálisan, mégpedig abban a kiterjedésben, amelyben éppen használják. tőséget, hogy a veleszületett és a szerzett tulajdonságok általános viszonyának átgondolásán ke­ resztül a nyelvi univerzáliák mélyebb megismeréséhez jusson: egyetemesen veleszületett tulaj­ donságok bizonyos képességek, keresőimpulzusok, a figyelem, melyek a gyereket arra ösztöké­ lik, hogy a szülők világának zajaiból valamifajta nyelvet szűrjön ki. így érvel Pinker és Bloom is: Steven Pinker - Paul Bloom: Natural Language and Natural Se­ lection, B eh a vio ra l a n d B ra in S ciences, 1990, 4., 7 0 7 —784. Noam Chomsky: R eflexionen iiber d ie Sprache. Frankfurt am Main, Suhrkamp, 1977, 53- (Eredeti­ leg uő: R eflections on L an gu a ge, New York, Pantheon Books, 1975.)

5 6 ■ K a rl Eibl

A nyelv rendszerszerűségét mindig azon a kis aktuális területen működtetjük, amit az adott pillanatban megosztunk a kommunikációs partnerünkkel (és olykor ezt a területet éppen visszakérdezésekkel kell körülhatárolnunk). „A” rendszer összes maradéka virtuális: vagyis a rendszerszerűségre a nyelvhasználók módszere­ sen támaszkodnak, de a rendszer pusztán „mintha” értelemben értendő, amelynek vonatkozásában a nyelvi cselekvés végbemegy. Éppen ezért azt tartom megfelelő álláspontnak, ha nem a nyelvi rendszer kapcsolati struktúrájából, hanem az empi­ rikus beszélő generatív kompetenciájából indulunk ki (ezen nem egy „ideális” be­ szélőt értek, aki az idealizált nyelvrendszer hordozója lenne, mint Chomskynál). Vagyis, tömören fogalmazva: nem a nyelv eredetéről van itt szó, hanem a beszéd­ nek, azaz a beszéd képességének a kialakulásáról. Ha a testfelépítésnek a nyelv keletkezésével kapcsolatba hozható „szilárd” té­ nyeit tekintjük, két területet határolhatunk el. Az első a koponya térfogatának növekedése az emberré válás folyamán, ami egészen biztosan az agytérfogat növe­ kedéséből adódik. Ugyanakkor, az agy mérete nincs mindig összefüggésben az in­ telligenciával és a nyelvvel, különben az elefántok és a bálnák lennének a legértel­ mesebb állatok, ezeknek az agyaknak viszont hatalmas tömegű izmokat, csontokat és belsőségeket kell irányítaniuk. Érvényes kijelentéseket csak azonos felépítésű élőlények összehasonlításával tehetünk, például a főemlősök között testtömegü­ ket figyelembe véve.10 Az Australopithecus (az első olyan lény, amely az emberelő­ dök törzsfáján az emberhez képest elágazást jelent) és a Homo habilis között vi­ szonylag nagy ugrást tapasztalunk, továbbá a Homo habilis KNM-ER 1470 kopo­ nyájában m egtalálták a Broca-központ lenyom atát.11 Bár a Broca-központ nem „a” nyelv központja, mint ahogy korábban gondolták, de meghatározó szerepe van a beszédképesség tekintetében. A másik kézzelfogható testi bizonyíték az emberi hangképzés területe, amely mára olyan irányba fejlődött, hogy különösen a magánhangzók képzésében sokkal nagyobb variációs lehetőségekkel rendelkezünk, mint elődeink.12 Ezt a koponya­ alap megerősödött boltozata és a mélyen fekvő gégefő biztosítja, amelyeknek kö­ szönhetően a szájüreg megnőtt. Ennek azonban megvan az ára: míg a csimpán­ 10 Harry J. Jerison: E volution o f th e B ra in a n d In telligen ce. New York, Academic Press, 1973, 55. 11 Richard Leakey —Roger Lewin: D er U rsprung des M enschen. Frankfurt, Fischer, 1993, 264. (Ere­ detileg uők: O rigins: T he E m ergence a n d E volution o f O ur Species a n d Its Possible F uture, New York, Penguin Books, 1991.) Philip Lieberman: T he B iolo gy a n d E volution o f L anguage. Cambridge (MA), Harvard University Press, 1984. Azt a tézist, hogy a neandervölgyi azért nem volt képes beszélni, mert hangformáló szervei nem voltak erre alkalmasak, ma már újra kétségbe vonják.

A n im al Poéta. Építőkövek a biológiai kultúra- és irodalomtudományhoz. Tárgyiasítás • 5 7

z o k n á l a gégefő és a nyelvvitoría tökéletesen zárnak, tehát nem esik nehezükre, hogy egyszerre nyeljenek és lélegezzenek (akárcsak az emberi csecsemők), addig nekünk el kell döntenünk, hogy lélegezni vagy táplálkozni akarunk-e. Ha a dön­ tésbe hiba csúszik, félrenyelünk, köhögési roham jön ránk, és a legrosszabb eset­ ben meg is fulladhatunk. Ez mindenképpen nyomós bizonyíték, hogy itt a kivá­ lasztódás szempontjából nem semleges, véletlen fejlődésről van szó. A nyelv vala­ milyen formában már valószínűleg jelen volt a hangszervek fejlődésekor, külön­ ben nem lett volna indítéka egy ilyen kockázatos fejlődési vonal létrejöttének: a fulladás veszélyét a protonyelv szelekciós előnyeinek kellett kiegyenlíteniük. Ahogy a megnőtt agy esetében is azt mondhatjuk: ha a növekedés összefüggésben áll a nyelvvel, akkor a szülőcsatornában a miatta elszenvedett hátrány kiegyenlítő­ dik. Kiértékelve ezeket a jeleket arra következtethetünk, hogy már a Homo habi//jszal elkezdődött egy folyamatos változás,13 de mivel még mindig nem ismerjük a változás egyes fázisait, nem jutottunk tovább annál a régi igazságnál, hogy az evolúció, illetve koevolúció olyan folyamat, amely során az összetevők fejlődése egymással kölcsönhatásban áll. A „szilárd” vagy „félszilárd” leleteket hasznosíthatjuk kicsit másképp, ha azt kérdezzük, milyen tevékenységhez szükséges feltétlenül verbális kommunikáció. Itt vannak például az ebből a szempontból különösen érdekes kőékek. Nemcsak azért, mert előállításuk feltételez bizonyos mesterségbeli tudást, hanem, mert a leletek megtalálási helyei az előállítás koncentrációjára utalnak. A nyersanyagot tehát számottevő távolságból szállították, ezért óvatosan ugyan, de sajátos kőékiparról beszélhetünk. Ez a nyelvi képesség megléte nélkül aligha képzelhető el. Megint a Homo habilishoz értünk, amely durván pattintott köveket használt szer­ számként, és a Homo ergaster/'erectushoz, amely másfél millió éven át kőékeket állí­ tott elő, mielőtt finomabb szerszámokat tudott volna készíteni. A másik szélsősé­ ges álláspont szerint a késői kőkor ötven- és negyvenezer évvel ezelőtti „kulturális forradalma” volt az első olyan esemény, amely nyelv nélkül biztosan elképzelhe­ tetlen. Alig elképzelhető —elképzelhetetlen: a kettő közti térben helyezkedik el a be­ széd kialakulásáról szóló gondolkodás tétje. Minthogy mi magunk is szinte m eg­ állás nélkül beszélünk (ha a szükség úgy hozza, magunkban), és a tanulást, az együttműködést, a hagyományainkat teljes mértékben a nyelvre alapoztuk, képzelőerőnket gyorsan meghaladják az ilyen problémák, amiből arra következte­ tünk, hogy a nyelv ennek-annak valóban megkerülhetetlen feltétele. A csontlele­ 13 Leakey-Lewin 1993, 270.

5 8 ■ K arI Eibl

tekből megállapítható, hogy elődeink együtt vadásztak (a Homo habilis minden­ képp). Kell ehhez másokkal egyeztetni? A mai ember számára bizonyára, de ha az oroszlánok és farkasok az (emberi) nyelv nélkül is csodálatos együttműködésre ké­ pesek a vadászat során, akkor miért lett volna erre képtelen a korai ember?

TERMINOLÓGIAI MEGJEGYZÉSEK A különböző, jelenleg meghatározó jel- és kommunikációmodellek részletes tár­ gyalását most elhagyom. A következő elmélkedések gyakorlati céljai szempontjá­ ból elég lesz csupán felhívni a figyelmet két különbségre, amelyek minden mo­ dellben jelentkeznek. Egyrészt a „természetes” jelek és az „önkényes” (arbitráris, tetszőleges, konvencionális) jelek különbségére, másrészt a partner- és tárgyvo­ natkozáséra. Az első megkülönböztetés a konstrukció síkján helyezkedik el, és például Saussure alkalmazta, de ennél sokkal korábbi előfordulásai is vannak. A második a funkcióra vonatkozik, és W atzlaw ick14 kapcsolati, illetve tartalmi as­ pektusának, vagy Bühler kifejezés (Symptom), felhívás (Appell) és ábrázolás (Sym­ bol) hármasából az utóbbi kettőnek feleltethető m eg.15 Egy kis merészséggel a két megkülönböztetés akár egyesíthető is, mert Bühler az ábrázolási funkciót szimbólumnak nevezi, és a peirce-i ikon—index-szimbólum hármasból az utóbbi vonatkozik az önkényes jelekre.16 Lényegi tézisként kínálko­ zik tehát, hogy az emberhez hasonló állatok eredetileg háromfunkciójú protonyelvéből az önkényesség vezérvonalán az ábrázolási, azaz szimbolikus funkció vá­ lasztódott ki, és ez alapozta meg azt a képességet, amelynek a kultúra, mint tár­ gyiasult fogalmak hálója, viszonylagos önállóságát köszönheti.

11 Paul W atzlawik —Janet H. Beavin —Don D. Jackson: Az em beri érintkezés: form ák , zavarok, p a ra ­ doxonok. Ford. Balázs Piri Tamás. Budapest, Animula, 200913 Kari Bühler: S pracbtheorie. D ie D arstellungsfunk tion d ér Sprache. Stuttgart, Lucius und Lucius, 1999. 16 Saussure-nél viszont a szimbólum olyan jel, amely éppenséggel nem önkényes, értelmezésében természetes kapcsolat van jel és jelölt között —ezekkel a definíciós különbségekkel itt nem fog­ lalkozom.

A n im al Poéta. Építőkövek a biológiai kultúra- és irodalomtudományhoz. Tárgyiasítás

•

59

ÖSZTÖNNYELVEK Steven Pinker fogalmazott meg egy evolúciós szempontból találó hasonlatot a nyelvre, amely egyszerre érzékelteti a különbség és a hasonlóság mértékét: „A nyelv nyilvánvalóan ugyanúgy különbözik más állatok kommunikációs rendszerétől, mint amennyire az elefánt ormánya különbözik más állatok orrlyukaitól.”17 Néhány kutyatulajdonos meg van győződve, hogy állatbarátja érti a szavát és maga is félreérthetetlen jelnyelven kommunikál. Ez egyáltalán nem helytelen véle­ kedés, mert egy falkában élő állatnak egészen nagy jelkészletre van szüksége. Ebben az esetben ráadásul az állatnak néhány ezer (tizenötezer?) éve át kellett iskoláznia magát a farkasfalkából az emberfalkába is. Ilyen alapvető környezeti változás során a kiválasztódásban olyan egyedek élveznek előnyt, amelyek a nyitott programhe­ lyek különösen nagy hányadával rendelkeznek, és ezért különösen jól tudnak alkal­ mazkodni. Ha belegondolunk, milyen idomítási teljesítményekre képes az ember­ kutya team, nem is tűnik túlzásnak azt állítani, hogy a gazda és kutyája „beszélnek” egymással. Meglehetősen privát a nyelvhasználatuk, de elképzelhető, hogy tartal­ maz már olyan elemet is, amely kifejezetten emberinek számít, tudniillik azt a lehe­ tőséget, hogy egy szó jelentését önkényesen-konvencionálisan rögzítsék. De ezzel a példával itt túlságosan előreszaladtunk, később még visszatérünk rá. A fejlődéstörténetben azonban már sokkal korábban is találkozunk a megértés szükségletével. Azoknak a kétnemű lényeknek, amelyek nincsenek helyhez kötve, találkozásaikat meg kell szervezniük szaporodásukhoz. Ezért még a magányos faj­ táknak is élniük kell minimális kommunikációval. A társas állatoknál viszont külö­ nösen fontos a fajon belüli információcsere, hiszen elengedhetetlen, hogy reagálni tudjanak az együttélés változó tényezőire. A táplálékot találó hangya illatnyomot hagy, hogy a többiek odataláljanak, és ugyanígy illattal riasztja társait veszély ese­ tén. Mint általában a társas formában élő rovaroknál, a kommunikáció itt is kémiai jelek segítségével zajlik, de optikai és taktilis jelek szintén ismertek. Ilyen például a méhek potrohtánca, amellyel rajtársaikat informálják az élelemlelőhelyekről. Legalább ennyire fontosak azok a jelek, amelyek az állatok közti kapcsolatokról adnak információt: fenyegetések, dominancia- és behódolási gesztusok, üdvözlési, megnyugtatási és felhívó gesztusok, a játék jelzése, az érzelmi állapot mint düh, öröm, fájdalom kifejezése, és a tájékozódó hangok, amelyek „értelmetlenek”, csak az összetartozást jelzik, valamint a dürgés minden aktusa. Közös tulajdonsága ezeknek a jelzéseknek, hogy társas szituációkat strukturálnak. 17 Steven Pinker: A n y elv i ösztön. H ogyan hozza létre az elm e a n y elv et? Ford. Bócz András. Budapest, Typotex, 22006, 333-

Találhatunk köztük olyan jelenségeket is, amelyeket a viselkedéskutatók szemantizálásnak vagy ritualizálásnak neveznek: itt a jelek leválnak eredeti funkcio­ nális összefüggéseikről, és új jelentést kapnak.18 Ennek a hátterében azonban nem az önkényesség, vagyis a konvenció áll, hanem fix jelentéstársítások. Ismert tény, hogy a vizelés sok állatnál nemcsak az anyagcsere része, hanem jelzésként is szol­ gál, és széles körben elterjedt a szexuális jelzések szociális jelzésekként való értel­ mezése is. Több tarkasügérfajnál az ivarzó hímek „rázkódása” a násztánc. Olyan jellegzetes mozgásról van szó, amely során láthatóvá válik a halak színes oldalcsík­ ja. A Tropheus sügér esetében, akár hím, akár nőstény, ugyanez a mozgás az ag­ resszív fajtársakkal szembeni védekezést is szolgálja: „köszönéssé” vált. Hasonló­ képpen bizonyos majomfajoknál a nőstény anogenitális területének feltűnő elszí­ neződése a párzási hajlandóságot mutatja, míg ugyanez a változás a szavannai pá­ vián esetében az agresszió kifejezése. Magától értetődik, hogy az arcjáték-, gesztus- és hangjelzések legváltozatosabb skálája a majmoknál jelentkezik. Viszonylag izgalmas, individualizált társasági életet élnek, és ezért viszonylag intenzíven kell törekedniük arra, hogy jól kijöj­ jenek egymással. Nagyon fontos, hogy lássák, mikor van valaki rossz passzban, hogy ki kivel áll kapcsolatban, ki akar éppen bosszút állni vagy ki az, aki már elfe­ lejtette a régi sérelmet. Ha valamelyikük hosszabb kirándulást tett, újból be kell vezetni a csoportba; ha részesülni szeretne egy finomságból, kérnie kell. A játék szándékának arckifejezése segít elkerülni a fájdalmas félreértéseket.

A TETVÉSZKEDÉSTŐL A PLETYKÁLKODÁSIG Az a háttértevékenység, amely a legtöbb afrikai és ázsiai majomfaj szociális életét végigkíséri, a grooming, azaz a boldogító tetvészkedés. Ide kötődik az egyik leg­ újabb nyelveredet-hipotézis, amely azt állítja, hogy az emberi nyelv a majmok tetvészkedésénok pletykálkodásba való átmenetéből származik. Robin Dunbar kép­ viseli ezt a nézetet: a nyelv azért keletkezett, hogy pletykálkodjunk.19 Az emberi nyelv kezdete eszerint a partnerkapcsolatban gyökerezik (tehát a kapcsolati síkon 18 Vö. elsősorban W olfgang Wickler: S tam m esgeschichte u n d R itu a lisieru n g. Z űr E ntstehung tierischer u n d m ensch licher V erhaltensm uster. München, Piper, 1970. 19 Robin Dunbar: G room ing, Gossip a n d the E volution o f L anguage. Oxford, Harvard University Press, 1998, illetve Detlev Ploog: Epilog: Das soziale Gehirn des Menschen. In Heinrich Meier —Detlev Ploog: D ér M ensch u n d sein G ehirn. D ie F olgen d er E volution. München, Piper, 1997, 2 3 5 —252. gondolatmenetét követem.

A n im al Poéta. Építőkövek a biológiai kultúra- és irodalo?ntudományhoz. Tárgyíasítás ■ 6 1

a kifejezésben és felhívásban). A tárgyvonatkozás csak később jelent meg. A nyelv a majmok tetvészkedésének kiterjesztése nagyobb létszámú csoportokra. Az ide

vonatkozó számszerű érvelés a következő: ha összevetjük a különböző közepes méretű csoportokban élő nem humán ősök nagyagyának kerületét, akkor egyér­ telmű megfelelést találunk az agy mérete és az együtt élők száma között. A csim­ pánzok esetében ez alapján ötvenöt fős csoporttal számolhatunk, amit empirikus adatok is megerősítenek. Ha a számítást az emberre alkalmazzuk, százötven fős csoport lesz az eredmény. Dunbar több példát sorakoztat fel, amelyek empiriku­ san hivatottak alátámasztani az optimális csoportméretre irányuló számításait. Véleménye szerint a számításai a jelenben is érvényesek, mert egy ember ma is nagyjából százötven olyan ismerőssel rendelkezik, akiket név szerint ismer (ezek tehát „kognitív” csoportok, nem kell feltétlenül együtt is élniük). A számot m eg­ haladó egységeket a dezintegráció fenyegeti, ami csak a hierarchia erősödésével és szervezetek létrehozásával kompenzálható (ez nyitja majd meg az utat a munkamegosztás és a magasabb kultúra számára). Dunbar úgy gondolja, hogy az őseinktől öröklött nonverbális repertoár, akár­ mennyire is gazdag, nem elegendő nagyobb csoport esetében. Az emberszabású majmok idejük húsz százalékát töltik átlagosan tetvészkedéssel, azaz csevegéssel. Egy százötven fős csoportnál ez már negyvenkét százalék lenne, kétszáznál viszont már ötvenhét százalék. Ilyen mértékű szociális elfoglaltság mellett felborulna az arányegyensúly az egyéb tevékenységek —például a táplálékkeresés és táplálékfel­ vétel - vonatkozásában. Az emberek meg sem engedhették volna maguknak, hogy az agyuk méretének egyébként megfelelő nagyságú csoportban éljenek, mert túl sok időt kellett volna integrációs tevékenységekre fordítaniuk. Másképp fogalmazva: az emberré válás folyamán fellépő szelekciós kényszer elősegítette és meg is követelte, hogy létrejöjjön egy hatékony kommunikációs rendszer, ami a nyelv lett. Noha kétségbe vonhatjuk Dunbar némely számítási bravúrját, arról viszont a szemünkkel győződhetünk meg, hogy milyen óriási jelentősége van a tetvészkedés jellegű beszédnek az életünkben: elég csak megnézni, mit csinálunk a kocsmákban és a kávézókban. Miért olvassuk vajon millióan a müncheni egyetem egyetemi ta­ nácselnökének színes újságát?20 Miért nézünk meg tucatnyi, ilyen-olyan formátu­ mú talk show-t? Még ahol komolyan kellene szólni, például egy szakmai megbeszé­ lésen, ott is csak viszonylag kis mértékben használjuk denotatív módon, tárgyakról es tényállásokról szóló információ átadására a nyelvet. Az idő nagy részében az infor­ 20

Herbert Burdáról és a B u rd a magazinról van szó —a fo rd .

máció magáról a beszélőről szól, a véleményéről, saját szerepéről és arról a viszony­ ról, amely a többi beszélővel vagy a közösségi értékekkel összeköti. Tétele alapján Dunbar megpróbálkozik egy periodizációval is, háromlépcsős mo­ dellben foglalja össze a különböző lehetőségeket. A nyelv első formáját, a hangokkal kísért tét vészkedést (contact calling) a Homo erect us korára, vagyis kétmillió évvel ez­ előttre teszi. Ilyesmit más állatoknál is ismerünk. Ha például az egyes juhok a nyáj­ ból egymásnak csak úgy értelmetlenül odabégetnek, és biztosítják egymást, hogy minden rendben van, ez amolyan hangzó tetvészkedés. A következő fokozatot, a pletykanyelvet mintegy kétszázötvenezer évvel ezelőtt értük el, a teljesen szim­ bolikus nyelv pedig Dunbar szerint ötvenezer éve áll rendelkezésünkre.21 Dunbar érvelésének két gyenge pontja van. Ha valamit alkalmazkodásként fo­ gunk fel, akkor meg kell neveznünk a hatást kifejtő szelekciós nyomást: Miért kel­ lett az embernek nagyobb csoportokat alkotni? Miért nem maradtak ötvenen, miért kellett, hogy százötvenen legyenek? Dunbar egyrészt drámaian fogalmaz, és kegyetlen ökológiai kényszert emleget a nagyobb csoport kialakulásának oka­ ként, de amikor a kényszer mibenlétét is meg kellene világítania, azt mondja: „A válasz rövid és egyszerű: nem tudjuk.”22 Ez valóban így van, mégis gyenge érv. Továbbá az a válaszjavaslata, hogy az okok a szavannákon élő erősebb és veszélyt jelentő ragadozókkal szembeni védekezésben, az élelemszerzés miatt kialakult fa­ jon belüli ellenségeskedésekben, valamint a nomád életformába történő átmenet­ ben keresendők, ezek közül azonban egyik sem igazán kényszerítő. Dunbar maga is utal arra, hogy a százötven fős „kognitív” egység a valóságban valahol huszon­ öt-negyven fős csoportokra tagolódik,23 amivel a védekezés érve meg is gyengül. Itt rejlik tehát Dunbar érvelésének másik sebezhető pontja: noha sok példát említ arra, hogy a százötven fő a személyes kapcsolatok kritikus felső határa, amint a cé­ gek és a katonai szervezetek esetében is látjuk, de a gyűjtögetők és vadászók min­ dennapi élete huszonöt—negyven fős csoportokban zajlott, és a százötven fő egy olyan nagyszövetséget jelentett, ami csak egészen különleges helyzetekben, pél­ dául asszonycserénél jött létre. A mai gyűjtögetők és vadászók példája alapján is erre a következtetésre jutunk.24 21 Lásd Leslie C. Aiello - Robin Dunbar: Neocortex Size, Group Size, and the Evolution of Lan­ guage, C urrent A nthropology, 1993, 2., 1 8 4 -1 9 3 . 22 Dunbar 1998, 152. 23 Uo. 154. 24 A kiscsoport és a nagyszövetség viszonyának illusztrációjaképpen, íme, egy találkozás, amelyről Diamond számol be (Jared Diamond: H áborúk, já rvá n yok , technikák. A társadalm ak fá tu m a i. Ford. Födő Sándor - Vassy Zoltán. Budapest, Typotex, 42 0 10 , 2 6 6 -2 6 7 .): „Kiderült, hogy a fayuk ál­ talában családjaikkal szétszórtan élnek a lápon, és évente egyszer vagy kétszer jönnek csak össze,

A n im al Poéta. Építőkövek a biológiai kultúra- és irodalomtudományhoz. Tárgyiasítás ■ 6 3

Az érvelés gyengeségei azonban megszüntethetők, ha kicsit lazítunk az ok-oko­ zati láncon, és itt-ott meg is fordítjuk azt.

MÉG EGYSZER a SZOCIÁLIS KONTROLLRÓL A szociális kontroll, amint m egállapítottuk, az állatoknál csak spontán módon működik, nem jár együtt hosszú távú következményekkel. Az állatok nem macerálják tartósan azt, aki vétkezett. Ez megmutatkozik abban a különbségben is, amit az emberi nyelv megjelenése hozott magával a tetvészkedéssel és a hasonló társasági tevékenységekkel szemben, amelyek egyszerű jutalmazási gyakorlatként tulajdonképpen azt jelentik: bírlak téged. A tetvészkedés szemantikai árnyalatait csak a szituációra való vonatkozásából nyeri: „Bírlak, mert adtál ennem a banán­ ból”, vagy „Bírlak, mert te vagy a főnök!” stb. Ezzel a magatartás is megváltozik, méghozzá a jutalmazás általi kondicionálás iránya szerint. Viszont, ha ezek a programok nyitottabbá válnak, az egyszerű kondicionálás már nem bizonyul ele­ gendőnek. A jóváhagyott és megerősített magatartási formákat differenciáltabb formában kell rögzíteni - mondjuk, úgy, hogy a kommunikációnak tartalmaznia kell a jóváhagyás feltételeit is. Az erkölcsnek ezt a magasabb differenciálási szint­ jét itt a csevegés és pletykálkodás töltheti be. A harmadik személyről való társal­ gás döntő momentum a tetvészkedés jellegű társadalmi gyakorlat meghaladásá­ ban. Megteremtődik ugyanis a társadalmi ellenőrzés lehetősége, amire nincs példa az állatvilágban. A morális elvek explicit vagy implicit cseréje itt folyamatos, és körforgásuk teszi lehetővé, hogy a társadalomba be nem illeszkedőkkel szemben - akik a közösség szétesésének fenyegetését hordozzák —kizáró reakciók lépjenek érvénybe. A magatartás értékelése nem egyszerű igenlés vagy tagadás, a szabály­ nak való megfelelés vagy meg nem felelés indokolja az ítéletet. A jogi büntető eljárás, melyben a társadalom a jogsértőt kizárja vagy bizonyos feltételek mellett újból befogadja, a szociális fegyelmezés e formájának késői, explicit és intézmé­ nyesített megnyilvánulása. hogy menyasszonycserékről tárgyaljanak. Doug [Diamond forrása} látogatása véletlenül egybe­ esett egy ilyen összejövetellel, melyen néhány tucat fayu volt jelen. Számunkra néhány tucat em­ ber kisebb, hétköznapi találkozót jelent, a fayuk számára viszont ritka és ijesztő esemény. G yil­ kosok találkoztak váratlanul szemtől szembe áldozataik rokonaival. Az egyik fayu például észre­ vette azt a férfit, aki megölte az apját. {...] Más férfiak időnként sértéseket vágtak egymáshoz, dühtől és tehetetlenségtől remegve, és baltáikkal a földet döngették. A feszültség a találkozó több napján át tartott, miközben Doug csak azért imádkozott, nehogy erőszak legyen a látoga­ tás vége.”

6 4 ■ K a r! Eibl

így a kölcsönös segítségnyújtás mechanizmusát is sokkal szélesebb alapokra he­ lyeztük. Vannak, persze, az állatok között is szerződésszerű kötelékek, együttm ű­ ködések, ám a segítségnyújtás és ellenszolgáltatás közti időkülönbségnek szűk ha­ tárai vannak. A közép-amerikai vámpírdenevérek nyújtják a legjobb példát erre. A sikeres vadászatból visszatérő vérszívók a zsákmány egy részét hazatéréskor ki­ hányják a sikertelenül járt társaik számára (ez nagyon fontos, mert ezek az állatok élelem nélkül három nap alatt éhen halnának). Legközelebb majd a másik teszi ugyanezt. Ilyen kölcsönösségen alapuló nagylelkűség azonban csak olyan egyedeknél történik, amelyek szorosan együtt élnek, és többnyire rokonságban is áll­ nak egymással. A csimpánzoknál —akár azt is mondhatnánk, hogy magától érte­ tődően —a kölcsönös cselekedetek fejben tartásakor már egy kezdetleges hosszú távú memória figyelhető meg. Ez azonban csak egymással nagyon bizalmas vi­ szonyban lévő példányoknál fordul elő, ezért kérdéses, hogy a kölcsönösség ala­ pul-e a bizalmon vagy a bizalom a kölcsönösségen.2' Erre utal az is, hogy szerző­ désszegés esetén nincsenek észlelhető szociális szankciók, és az elégtételvétel min­ dig csak két egyed között zajlik. Kizárólag az embernek van a társadalmi bünte­ tésmechanizmus részét képező, csalást leleplező képessége (cheater detector). Az állatoknál a szó teljes értelmében vett szerződés három olyan feltétele nem teljesül, amely csak a beszéd szimbolikus funkciójának a megjelenésével alakulhat ki. Először is, nincs meg a szerződéskötés explicitása: „Add ide ezt a mérgezett nyilat, és ha majd legközelebb jössz, kapsz egy szép cserépedényt!” Másodszor, hiányzik a figyelmeztetés aktusa: „Megígérted nekem, és erre én oda is adtam ne­ ked, ezért most tartozol...” Harmadszor pedig, a kötelező értékmeghatározás sincs jelen az állatoknál, mert ehhez is elengedhetetlen a szimbólumok kialakulá­ sa. Az érték meghatározásához egy különleges teljesítményre van szükség: az el­ vonatkoztatásra. A tárgyak osztályait kell megképezni úgy, hogy csak a közöttük lévő ekvivalencia kapcsolja össze őket. Dunbar a hangsúlyt elsősorban a mennyiségi érvekre fektette magyarázatában: nagyobb embercsoportok nem működhetnek a tetvészkedés- és csevegésszerű kap­ csolatok útján. Ám a történelmi távlatnak nagyobb léptéket adva olyan minőségi érvet is találunk, amely az evolúciós vonalat kicsit másképp rajzolja meg: már az Australopithecusokk.&X kezdődően hosszú távú előnyben részesültek azok az egyedek, akik különösen rugalmas „nyitott programokkal” rendelkeztek, és ezért ügyeseb­ ben mozogtak más élőhelyeken is. Itt lépett érvénybe a másik szelekciós késztetés. A program nyitottsága megint olyan egyedeket hozott kedvező helyzetbe, akik 25 Eckart Voland: G rundriss d é r Soziobiologie. Heidelberg-Berlin, Spektrum, '2000, 107.

A n im al Poeta. Építőkövek a biológiai knit lira- és irodalomtudományhoz. Tárgy iasítás

•

65

különlegesen tehetségesen kommunikáltak, és így a környezeti tényezőknek meg­ felelő és azokkal együtt változó konszenzusos viszonyrendszert hoztak létre. Az ál­ láspontok ilyen cseréjét és az egyetértés megszilárdulását, vagyis az erkölcs létre­ jöttét leginkább a nyelv szavatolhatta. A pletyka funkciója nem vagy nem csak a csevegésjellegű gyakorlat kiszélesítése, ennél sokkal alapvetőbb a nyitott m aga­ tartásprogramok változóinak kitöltése, a magatartás paramétereinek állandó iga­ zítása. Ha nem működnének ilyen pozícionáló, konszenzusos folyamatok, a társa­ dalmi kötelékek gyorsan megszűnnének. Ennek megfelelően nem a csoport méretének növekedése volt elsősorban a nyelv kialakulásához vezető tényező, hanem az ember magatartásprogramjának egyedülálló mértékű nyitottsága, amely még kisebb csoportok esetében sem mű­ ködne megfelelő kommunikációs eszköz nélkül: az ösztönautomatizmus oldalán fellépő veszteségeket a pletykálkodás és erkölcs hozza egyensúlyba. A nagyobb csoportban történő kommunikáció lehetősége csak melléktermék volt, ami saját dinamikájának megfelelően ki is fejlődött, amint szükség volt rá: körülbelül tízezer évvel ezelőtt, a mezőgazdaság megszületésekor az ember letele­ pedésével és a falvak kialakulásával esett egybe.

Tárgyvonatkozás Tovább kell azonban még lépnünk, hogy szóba hozzuk a nyelv egy különleges tel­ jesítményét, amely meghaladja a pletykálással megvalósíthatókat. Detlev Ploog, Dunbar pletykaelméletének követője úgy gondolja, hogy az állati „kommuniká­ ciós repertoár szinte kizárólag a fajon belüli megértést szolgálja, nem pedig a kül­ világ tárgyairól vagy történéseiről szóló információcserét”.26 „Szinte”! Ez a „szinte” hatalmas jelentőségű. Ploog ugyanis a következőképpen folytatja: „A környezetre referáló kivételeket azok a vészjelzések képezik, amelyek az ellenségről vagy tá­ madó, idegen fajtársról tájékoztatnak, továbbá olyan hangjelzések, amelyek a táp­ lálékra vagy tápláléklelőhelyre hívják fel a figyelm et.” Ellenségek, fajtársak, táplá­ lék és tápláléklelőhely: a kivételek a szóban forgó élőlények releváns életvilágának összességét adják! A kérdést azonban mégis másképp kell megközelítenünk.

66

•

K a rl Eibl

A TÁRGYVONATKOZÁS KIVÁLASZTÓDÁSA Ismert tény, hogy bizonyos majomfajok a veszélyforrásokat különböző vészkiál­ tásokkal jelzik, és társaik különböző menekülési reakciókkal válaszolnak ezekre. A kérdés itt az, hogy a különbségek ténylegesen a tárgyvonatkozás szintjén ta­ lálhatók, vagy éppenséggel önkényes hangadásokról van szó, amelyek bár kü­ lönböző, de szintén önkényes menekülési módokat idéznek elő, vagyis Bühler után szabadon, ezek a félelemkifejezések és menekülésfelszólítások valójában nem a tárgyvonatkozás, hanem a társra való vonatkozás esetei. Részletes vizsgá­ latok történtek az afrikai zöld majmok körében.27 Ezek az apró testű majmok el­ térőképpen adják tudtul a leopárd, a sas vagy a kígyó jelentette veszélyt. A leo­ párdkiáltásnál a fákra menekülnek, mivel olyan könnyűek, hogy a leopárd oda nem tudja követni őket. A saskiáltásnál a bokrok közt keresnek menedéket, és a kígyókiáltásnál a hátsó lábukra ágaskodva vizsgálják a talajt. íg y történik ez rendszerint. Ugyanakkor előfordul, hogy a kiáltást nem követi a menekülési ref­ lex, mert az néha olyankor is elhangzik, amikor nem éles a helyzet. M egfigyel­ ték ugyanis, hogy az egyik példány egy sasra hívta fel a figyelmet, amely szá­ nunkra csak távcsővel volt kivehető, nem is történt meg a menekülési cselekvés, ám a többiek a következő tíz percben újra és újra az égre pillantottak. Máskor kígyóriasztás hallatszott, amelyre az egyik állat láthatóan nem is reagált, de amikor néhány órával később megint azon a területen fordult meg, hátsó lábaira állt és ellenőrizte a talajt.28 Az információ tehát mindenképpen célba ért, de, ki tudja, miért, nem váltott ki azonnali reakciót. Hozzá kell még fűznünk, hogy vannak kiáltások, amelyekre kifejezetten félrevezető szó a „riasztás”. Például, idegen emberekre hívják fel a figyelmet. Amikor a maszáj pásztorok kecskéikkel átvonulnak a megfigyelési területen, elhangzik az „idegen ember” kiáltás, és a zöld majmok biztonságos távolságra húzódnak. Nyilvánvalóan az a helyzet, hogy a megfelelő hangokkal egy adott tényállásra hívják fel a figyelmet, de a válaszreakciók egy bizonyos variációs lehetőség szerint mennek végbe a veszély sürgető vagy kevésbé sürgető voltára tekintettel. Klaus R. Scherer az idevágó kutatásokat fiziológiai szempontból összegezte, és a következő megállapításra jutott:

27 Vö. elsősorban Dorothy L. Cheney - Robert M. Seyfarth: W ie A ffen d ie W elt seben. D as Denken ein er a n deren A rt. München, Hanser, 1994. Különösen a 4. fejezet. (Eredetileg uők: H ow M onkeys See the W orld. Inside th e M in d o f A nother Species. Chicago, Chicago University Press, 1990.) 28 Uo. 149.

A n im al Poéta. Építőkövek a biológiai kultúra- és irodalomtudományhoz. Tárgyiasítás

•

67

A publikált kutatási eredmények nemigen hagynak kétséget afelől, hogy a zöld maj­ mok vészkiáltásai a ragadozók különböző fajtáira vonatkoznak. Érthető, hogy ez az újonnan felfedezett szimbolikus funkció nagy figyelmet és érdeklődést váltott ki, ugyanakkor nem lenne szerencsés, ha emiatt elhanyagolnánk a kiáltásoknak azt a kifejező funkcióját, amelynek mélyén az állatok érzelmi és motivációs állapota áll. Bühler szervezeti modelljéhez kapcsolódva meggyőzően lehet érvelni amellett, hogy a zöld majmok vészkiáltásai a Bühler által definiált három nyelvi funkció mindegyi­ kének megfelelnek: a kiáltás egyszerre az állat félelmének jelzése, a kiáltást előidéző ragadozó fajtájának szimbóluma, illetve a többi állatnak szóló felhívás a menekülésre vagy az ovatossagra. 29 /

✓

Scherer ebből általánosít, és úgy gondolja, hogy az állatok legtöbb hangzó meg­ nyilatkozása háromfunkciós. Mindez azonban azt jelenti, hogy a tárgyvonatkoztatás kezdettől fogva részét képezi az állatok kommunikációjának. Ez azért tűnik számomra fontosnak, mert itt két lényeges, de látszólag ellentmondó elképzelést békíthetünk ki egymással. Dunbar elméletének megjelenésével ugyanis valamelyest háttérbe szorult egy má­ sik elképzelés, amelyet azonban nemrég Derek Bickerton elszántan védelmébe vett egy vele készített Spiegel-'mte^úb&n. Bickerton: Képzeljék csak el azt a jelenetet, hogy egy ősember talál egy elhullott mamutot, és amikor visszatér az övéihez, talán ezt mondja: „Oöööhhhh”, és így csi­ nál.. . (a metszőfogára mutat). Spiegel: Vagyis az „Oöööhhhh” lehetett az emberiség első szava, és azt jelentette, hogy mamut? Bickerton: Miért is ne? Semmi esetre sem a „Szia” vagy a „Viszlát” volt az első szó, amire akkor következtetnénk, ha a szociális intelligenciát tartanánk a fejlődés hajtóerejének.10 Bickerton ezzel az emberi nyelv tárgyvonatkoztató aspektusának elsőbbségét állítja, azokra az etnológiai tanulmányokra támaszkodva, amelyek hangsúlyozzák a tárgyak lokalizálásának a jelentőségét, valamint kimutatják, hogy a nyelv a kis társadalmakban a környezet modellje is egyben. Volker Heschen kiemeli, hogy 29 Klaus R. Scherer: Vocal Affect Expression as Symptom, Symbol and Appeal. In Hanus Papousek —Uwe Jürgens - Mechthild Papousek (eds): N onverbal Vocal C om m unication. C om parative a n d D eveloptnental A pproaches. Cambridge, Cambridge University Press, 1992, 4 8 1. 30 D er Spiegel, 2002/43., 225.

6 8 ■ K a rl Eibl

a beszédben kifejezett utasítások és instrukciók a kis társadalmakban feltűnően cse­ kély szerepet játszanak. Itt leginkább apróságokról beszélnek, amit a partner már amúgy is tud. Tehát az az elképzelésünk, hogy a nyelv cselekvéseink aktuális állapo­ tára és új információk közlésére szolgál, nem vagy csak csekély mértékben egyezik ezeknek a népeknek a viselkedésével. A legtöbb kommunikációs tevékenység nem verbális. Az új-guineai pigmeus eipók a kérést a tekintetükkel fejezik ki, és ha valaki leül egy éppen evő társa mellé, már egyértelműen tudtára adja, hogy kér az ételből.31 A nyelv lényegében az állandó feltérképezés eszköze, a természeti és társas környe­ zet felmérése. Innen nézve a nyelvi kommunikáció inkább a tájékozódási apparátus fejlődéstörténeti melléktermékének, semmint ösztönző erejének tűnik.32 Különösen jó példával szolgálnak a dél-indiai paliyanok, akik egyébként is ke­ veset beszélnek egymással, de megközelítőleg negyvenévesen szinte teljesen elné­ mulnak. Nincs intézményesített tanulás. A gyerekek hamar átkerülnek az anyai védelem alól a rokonsági csoport kötelékébe, és már nyolc- vagy kilencévesen önállók, nem tartoznak engedelmességgel senkinek. Az együttműködés még a szűk családban is minimális, a barátságok pedig nem számítanak illendő dolog­ nak. Az eipóknál nincsenek versenyek, alig fordul elő, hogy valamilyen módon szabályoznák a konfliktusokat. Heschen úgy véli, hogy a paliyanok szocializáció­ jában nem megy végbe teljesen az általában szokásos váltás az anya és a nagyobb csoport között. Ez azt jelenti, hogy a felfedezésre sarkalló kíváncsiság korai szaka­ sza —a világ elemi feltérképezése —, amelyben tehát a jelen terminológia szerint a nyitott programhelyek az elemi információval feltöltődnek, megszakad, és nem érintkezik közvetlenül a későbbi társas kapcsolatokkal. Ebből arra következtet, hogy az egyedfejlődés és talán a törzsfejlődés esetében is a nyelv feltérképező funk­ ciója a kezdetekre jellemző, míg a partnerkapcsolatra irányuló funkció csak ké­ sőbb jelentkezik —és a paliyanoknál csupán kezdetleges formában.1" A két álláspont —a tárgyvonatkozás vagy a partnervonatkozás elsődleges a nyelv evolúciójában —nem összeegyeztethetetlen, s ezt Bickerton példáján be is mutathatjuk. Jane Goodall megfigyelte, hogy „a legtöbb csimpánz egymást tény­ legesen üdvözli, ha egy elválás után újból találkoznak”, és erre „az üdvözlések szé­ les skáláját” használják.’ 1 Le is vonhatjuk az általánosítást: az üdvözlés minden 31 Volker Heschen: Humanethologische Aspekte dér Sprachevolution. In Joachim Gessinger W olfert von Rahden (Hrsg.): T heorien vöm Ursp ru n g d ér Sprache. B a n d 2. Berlin, de Gruyter, 1988, 1 9 6 -2 4 8 ., itt 208. 32 Vö. Harry J. Jerison: E volution o f th e B ra in a n d Intelligen ce. New York, Academic Press, 1973. 33 Erről bővebben Heschen 1988, 214. 3^ Jane Goodall: W ilde Schim pansen. Reinbek, Rowohlt, 19 7 1, 103-

A n im al Poéta. Építőkövek a biológiai kultúra- és irodalomtudományhoz. Tárgyiasítás • 6 9

csoportban élő állatnál fontos bizalomképző eljárás. Ha nem vitatjuk el az ősem­ b e r t ő l a kutyák és csimpánzok gyakorolta udvariasságot, akkor azt kell monda­ n u n k , hogy a Bickerton által elképzelt szituációban valószínűleg az „első szavak” a „Szia, ööööhhhh” voltak. A tárgyvonatkozás és a partnervonatkozás sem az ember megjelenéséhez kötő­ d ő újdonság. Abból is látszik ez, hogy a környezet felmérése nemcsak a természe­ ti hanem a szociális környezetre is irányul, és ez utóbbinak a feltérképezésében a pletykálkodás különösen fontos eszköz. Inkább a kiválasztódás (A usdifferenzierung) egyik megnyilvánulásával találko­ z u n k itt. Számomra egyértelműnek tűnik, hogy az emberré válást, a sajátságosán e m b e r i tulajdonságköteg kialakulását legjobban a kiválasztódás felől lehet megér­ teni. A kiválasztódás problémaköre feleltethető meg ugyanis leginkább annak a sajátos ténynek, hogy mihelyt egy jellemzően emberi tulajdonságot megnevez­ nek, rendre az a (helyes) figyelmeztetés következik rá, hogy annak kezdeményei már az állatvilágban is felismerhetők. A konkrét esetben: a tárgyvonatkozás min­ dig, de legalábbis majomszerű őseinknél létezett már, miként a partnervonatkoz­ tatás is, csak egymással egyidejűleg valósultak meg. A tárgyvonatkoztatás csupán az emberré válás folyamán differenciálódott és jelentkezett önálló funkcióként. Ám ha már egy meglévő tulajdonság differenciálódásáról beszélünk, nincs is értel­ me keletkezésének prioritásaival foglalkoznunk, mint ahogy az is értelmetlen, ha a hüvelykujj vagy a többi négy elsőbbségét firtatjuk, netán azt kérdezzük, mikor jelent meg a többi mellé a hüvelykünk. A kiválasztódásnál alapvetően nem egy új jelenség áll elő, hanem a már meglévők specializálódnak a teljesítmény növelésé­ nek érdekében, és a kiválasztódó képességgel új csoportokat, új modulokat képez­ hetnek. Az emberi nyelvben a tárgyvonatkoztatás önálló, kiválasztódott funkció. Mind­ azonáltal manapság is háromfunkciósan beszélünk a legtöbb hétköznapi szituáció­ ban. Tárgy vonatkoztatásainkban is megtalálható a jelző és/vagy a felhívó elem. De arra is képesek vagyunk, hogy elkülönítsük a tárgyvonatkoztatást a személyes elemektől. Ezen a módon járunk el, amikor a tudást többkötetes lexikonokban tá­ roljuk. Az emócióktól messzemenőkig tartózkodó technikai kultúránk egész tár­ háza is ide tartozik, amely létre sem jöhetett volna a tárgyvonatkoztatás kiválasz­ tódása nélkül. A tárgyvonatkoztatás kiválasztódását valami más is segíti, nevezetesen a nyelv önkényessége, amelynek szintén m egtalálhatjuk előzményeit az állatok világában. Ide kapcsolódóan kellene szóba hozni az utóbbi évtizedekben minduntalan fel­ bukkanó „beszélő majmok” esetét, amelyek —noha beszédkészségük nem m utat­

7 0 • K a rl Eibl

kozott meg korábban - különböző fogalomkártyákkal vagy a siketek amerikai jelnyelvén állítólag hatalmas kommunikációs teljesítményeket visznek véghez. Még ha nem is utasítjuk el ezeket az adatokat a tudománytalanságra vagy ellenőrizhe­ tetlenségükre hivatkozva, ahogy Pinker tette, látnunk kell e jelenségek vizsgála­ tának korlátait. A beszélő majmok közül a legnagyobb eredményt Sue SavageRumbaugh Kanzi nevű bonobója érte el, amely egy számítógép-billentyűzettel összekapcsolt beszédszintetizátorral értette meg magát —állítólag a két és fél éves gyermekek szintjén.35 (Darwin arról volt meggyőződve, hogy kutyája egy tíz-tizenkét hónapos csecsemő fejlettségi szintjén állt, mivel több szót megértett, de egyet sem tudott kimondani.36 Ez megint csak a kritériumválasztás kérdése.) További elmélkedéseink szempontjából mégis jelentőséggel bír a majomnyelv egyik olyan eleme, amelyre az ide vonatkozó kutatások nem fókuszáltak eléggé: a majmok kívánságaikat (erről van ugyanis szó többnyire) ki tudják fejezni arc­ játékkal, de kártyákkal vagy éppen a számítógép-billentyűzet segítségével is. Ez viszont nem jelent többet annál, hogy a kifejezés médiuma önkényesen működik, vagy másképp mondva, hogy ezek az élőlények képesek kialakítani konvenciókat a jelölő és jelölt vonatkozásában. Az afrikai zöld majmok esetében ez a feltételezés kapcsolódhat ahhoz a megfigyeléshez, hogy az állatoknak előbb el kell sajátíta­ niuk a vészkiáltásokat, ezért hibáznak gyakran a fiatal egyedek. Ám ha ezeknek az állatoknak azt is meg kell tanulniuk, hogy a sasriasztás csak a vitézsas láttán érvé­ nyes, a feketemellű kígyászsasnál viszont nem,37 akkor mindenképpen egy általá­ nos kognitív érési folyamat játszódik le, s ez a programok alapvető alakíthatóságának tulajdonítható, amellyel a környezeti feltételek apró változásait képesek fel­ dolgozni. Hiszen nem arról van szó, hogy különböző kiáltásokat tanulnak meg, hanem megtanulják egymáshoz rendelni a kiáltást és a környezeti jelenséget. A „beszélő majmok” azonban még egy lépéssel közelebb állnak hozzánk, mert az önkényes jel-jelölet viszonyokat is el tudják sajátítani. Noha teljesen jogosak azok a kifogások, melyek megkérdőjelezik azt az állítást, hogy „nyelvük” az emberi nyelvre hasonlít, a nyelvi jelek konvencionalitása (önkényessége) tekintetében azonban egy olyan képességről tesznek tanúbizonyságot, amely az emberi nyelv közvetlen feltétele és az írásjelek alkalmazását is előkészíti. 35 Sue Savage-Rumbaugh - Roger Lewin: K anz, d ér sprechende Schim panse. Was den tierisch en vöm m enschlichen V erstand un terscb eid et. München, Droemer Knaur, 1995; Sue Savage-Rumbaugh Stuart G. Shanker —Talbot J. Taylor: Apes, L anguage a n d the H um an M in d. Oxford, Oxford Uni­ versity Press, 1998. A korábbi ide vonatkozó kísérletek Washoe-val, Sarah-val, Lanával Kanzi óta immár csak történeti értékkel bírnak. 36 Darwin 19 6 1, 243. 37 Cheney—Seyfarth 1994, 179.

A n im al Poéta. Építőkövek a biológiai kultúra- és irodalomtudományhoz. Tárgyiasítás ■ 7 1

A szimbolikus funkcióval rendelkező megnyilatkozások lehetőséghorizontja az önkényességgel robbanásszerűen bővül ki, mivel a jelek, amelyek használata a ha­ gyományon nyugszik, lehetővé teszik, hogy az érzékelés és a rámutató cselekvés szá­ mára aktuálisan nem adott tárgyak is szóba kerüljenek. A jel és jelölt közti „termé­ szetes” érzéki kapcsolat megszakad, és lehetővé válik a távoli dolgokról való beszéd. Ezzel bár nem időrendi, de funkcionális vonatkozásban megragadható az embe­ ri nyelvhez vezető átmenet. A trifunkcionalitás és az önkényesség tehát már —leg­ alábbis egy protonyelvi formában —az állatvilágban is jelentkezik. Ezen csak ak­ kor kell csodálkoznunk, ha úgy gondoljuk, hogy ember és állat között valamiféle forradalmi diszkontinuitás képez átmenetet, evolúciótörténeti nézőpontból vi­ szont mindez megfelel az elvárásainknak. A fejlődés meghatározó lépése a tárgyvonat­ kozás kiválasztódása —mely lehetővé tette, hogy kialakuljon a nyelvi jelek önké­ nyessége, valamint azt, hogy az ember hosszú gondolatokban beszéljen arról, ami nincs jelen, a múltról vagy a jövőről, a távoliról, és nem utolsósorban az absztrakt vagy képzelt dolgokról. A tárgyvonatkoztatás kiválasztódását emberi specifikum­ nak is nevezhetjük, amely az emberi kultúra kialakulását és fejlődését is m egala­ pozza. Csak ez a kiválasztódás teszi lehetővé, hogy a partnerre való vonatkozás és így a pillanathoz kötöttség meghaladható legyen, és létrejöjjön a képzetek egy stabil második valósága. Erről a „tárgyiasulás” címszó alatt beszélünk majd.

A NEM JELEN LÉVŐRŐL VALÓ BESZÉD A tárgyvonatkoztatás kiválasztódása új világot nyit meg számunkra. Csak a távo­ lit jelölni képes szimbolikus nyelv hozhat létre mélyen a múltba vezető utakat. „Akkoriban ilyenek és olyanok vo ltu n k ...” és „Itt egykoron...” vagy „En abban az időben.. . ” típusú mondatok csak egy ilyen nyelven fejezhetők ki. Még a szemé­ lyes emlékek sem kommunikálhatok szimbolikus nyelv nélkül, mint ahogy az ön­ magunkkal folytatott beszélgetés és a saját személyiségünkön végzett munka sem képzelhető el nélküle. Csupán a konvencionalizált ábrázoláson nyugvó nyelv te­ remti meg annak lehetőségét, hogy önmagunkat folyamatos lényként konstruál­ juk meg, és szert tegyünk egyéni és kollektív identitásra. így van ez a jövő esetében is. A konvencionalizált ábrázoláson nyugvó nyelv nélkül az idő távlata mindig a csak már elkezdett tevékenységekig érne, ilyen a készülődés a vadászatra, majd a zsákmány elosztása, vagy a kő kiválasztása és a kész kőbalta közti távolság. Ezeket a szekvenciákat nem lehet egyszerűen m eg­ törni, lévén olyan Gestaltok, alakzatok, amelyek be kell fejeződjenek. Noha ezek

1 2 ■ K a rl Eibl

az esetek már az idő egészen bonyolult szervezését, szinte óraszerű mérését igény­ lik, hiányzik annak lehetősége, hogy új cselekvésláncok iktatódjanak be. „Men­ jünk vadászni holnap!” vagy „Holnap csináljunk valami teljesen m ást!” —elkép­ zelhetetlen, mert a holnapi vadászat még nem hagyott nyomot a jelenben, és így nem lehet utalni rá és kapcsolódni hozzá. Ennek megfelelően a tervezés időtávlata is rövidre szabott. A fentiek érvényesek a térben távoli dolgokra is. A méhek tánca megmutatja a kaptárban maradottaknak, hol járt a táplálékkal hazaérkező. Távoli eseményről ad hírt. De ebben az esetben is egy kifinomult, ugyanakkor merev program áll a háttérben, amelyet leginkább egy szervezeten belüli ingertovábbításhoz hasonlít­ hatnánk. Alapvetően a korai emberek is képesek lehettek arra, hogy arcjátékkal vezessék el társaikat egy távoli forráshoz. Mindazonáltal a vízlelőhelyek csak ak­ kor váltak fontossá, amikor már a szavannákon éltünk. Mielőtt még kialakulha­ tott volna egy „vízlelőhelytánc”, már létezett a nyelv, amely sokkal differenciál­ tabb és racionálisabb adatokat közvetített, a távolságok, az útviszonyok, a lesel­ kedő veszélyek tekintetében is, és még sok másra is használható volt. Persze, meg­ lehet, hogy ezeket az információkat nem a mi hangképző szerveinkhez kötött nyelvvel közvetítették, hanem olyan nyelvrendszereken, amelyeken a napfelkelte, a vadászat vagy a vízlelőhely helye homokba rajzolt jelek vagy a gesztikuláció se­ gítségével nyertek kifejezést. Ám a fa vagy hegy ábrázolásai csak látszólag „termé­ szetes”, ikonikus jelek. Az, hogy hogyan ábrázolunk egy fát vagy egy hegyet, mi­ lyen méretben, milyen kontúrokkal és hogyan választjuk ki a fontos vagy mellé­ kes elemeket, vagy hogyan tájoljuk a rajzot az égtájak szerint —nos, e részletek mindenképpen a megegyezés hatókörébe esnek. Az érzékek számára nem jelen lévő dolgok közé tartoznak az absztrakciók is. Egyelőre nincs határozott válaszunk arra, hogy képesek-e az állatok elvonatkoz­ tatni, és ha igen, milyen mértékben. Darwintól tudjuk, hogy kutyája biztosan fel­ ismerte a macskákat és a birkákat, és ennyiben sikerült általános kategóriákat ké­ peznie. Magától értetődő, hogy az állatok különbséget tudnak tenni ehető és ehe­ tetlen, valamint kellemes és veszélyes dolgok közt is. De csak a szimbolikus nyelv teszi lehetővé, hogy általános fogalmak nagyobb készlete alakuljon ki, és hogy ezekkel gondolatmenetek formájában műveleteket tudjanak végrehajtani. Éppen a gondolatmenetek létrehozásának a képessége ruház fel minket kivételes ügyes­ séggel a nyitott programhelyek kitöltésében, és megadja nekünk a lehetőséget, hogy úgy építsünk fel gondolatmeneteket, hogy közben nem támaszkodunk a va­ lóságtapasztalatainkra, hanem csak általános fogalmak között állítunk fel reláció­ kat. Ezen a ponton ismét a nagy elbeszélésekhez érkeztünk.

A n im al Poéta. Építőkövek a biológiai kultúra- és irodalomtudományhoz. Tárgy iasítás

•

73

Néhány megállapítást már megelőlegeztem az imént, de maradt még valami, amit tisztáznunk kell. A szimbolikus nyelv feltételeként a tárgyvonatkozás kivá­ lasztódását és a nyelvi rendszer önkényességét neveztük meg. Az embernél ez még kiegészül egy sajátossággal, amely ezeknek a képességeknek a spontán vagy rövid hatótávolságú használatát stabilizálja. Terence W. Deacon az embert mint szim­ bolikus fajt határozta meg, és széles körű —az agykutatást, a szemiotikát és nyel­ vészetet ötvöző —interdiszciplináris kutatást folytatott. Deacon megkísérelte a peirce-i ikon, index, szimbólum hármasát az állat-, illetve az embernyelv kapcso­ latára alkalmazni, és az emberi nyelv többletét a szimbólumok használatában lát­ ta. Bizonyos szempontból joggal vetették ellen, hogy nem a szimbólumhasználat (főleg nem a peirce-i értelemben) a specifikusan emberi, hanem az absztrakció ké­ pessége. 38 Én magam sem találok a peirce-i fogalomhasználat alkalmazásában a tárgyat jobban megvilágító nyereséget, mivel az más kontextusban született és más célt szolgált. Jómagam egy új fogalmat vezetek be, amellyel megragadhatom az állatvilág­ ban már meglévő képességekhez hozzájáruló emberi többletet: a gondolatok és érzelmek tárgyiasítását, amely következményeivel együtt olyan jelentőségű, hogy ismertetése önálló fejezetet kíván.

T árgyiasítás Idézzük fel a következő megállapítást: az ember rendelkezik azzal a képességgel, hogy a számára hozzáférhető világ (az általa „konstruált” világ) reprezentációját egy külső raktárban (a kulturális emlékezetben) tárolja, amelyet a valóság minden igényesebb, nem csak reflexszerű értelmezése esetén használni tud. Ebből a külső, testen kívüli tározóból veszik az egyedek az anyagot, melyet a szemantikai emlé­ kezet-^ világmodelljeinek kidolgozásához használ fel. Anélkül, hogy a számítógépmodellt erőltetnénk, elmondhatjuk: a sikeres információkinyeréshez (information retrieval) rendkívül fontos, hogyan került raktározásra a tudásanyag és hogyan van megszervezve a hozzáférés. Ebben a fejezetben erről lesz szó. 38 Terrence W . Deacon: The Sym bolic Species. The C o-E volution o f L anguage a n d th e B rain. New York, Norton, 1997. A peirce-i terminológiai problémákhoz lásd Frederik Stjernfelt: Schemata, Abst­ raction, and Biology. Man as the Abstract Animal Rather Than the Symbolic Species? In Berit Brogaard - Barry Smith (eds): R a tion a lity a n d I rra tio n a lity . Wien, Ö B V & H P T , 2 0 0 1, 342—361. 39 Tulving terminológiája szerint. Endel Tulving: Episodic and Semantic Memory. In E. Tulving — W. Donaldson (eds): O rganization o f M em ory. New York, Academic Press, 1972, 3 8 1 -4 0 3 .

7 4 ■ K a il Eibl

A nyelvi funkciók közül kiválasztódott tárgyvonatkozás lehetővé teszi, hogy gondolatok tárgyiasuljanak.40 Még érzelmeinket is eltávolíthatjuk magunktól a nyelv segítségével, hogy a gondolkodás vagy a beszéd tárgyává váljanak. Azt mondhatjuk például: „Amikor meglátogatsz minket, a fegyvereidet tedd le, hogy az embereim ne féljenek tőled!” Első pillantásra ez teljesen egyszerű és magától ér­ tetődő jelenségnek tűnik, kicsit erőlködnünk kell, hogy észrevegyük benne azt a különöset, amely a nyelv nélkül nem jönne létre. Az érzelem nem egy közvetlenül működő késztetés már, hanem egy közösen megtervezett hipotetikus szituáció ré­ sze. Ha nem tudnánk a gondolatot, azaz az érzelem jelölését egy individuumfölöt­ ti vagy -közötti anyagba rögzíteni és ezáltal tárgyiasítani, még a leghétköznapibb kommunikációs aktusaink sem mehetnének végbe. Nem tudnánk érzelmekről be­ szélni, csak kifejezni, amíg érezzük is őket, és gondolatokról sem tudnánk beszél­ ni, még magunkban sem. Ludwig Jáger a következőképpen fogalmaz: Az emberi megismerés egyszerre egyének közti és szituációhoz kötött rendszert jele­ nít meg, amely a megismerés világa és az énazonosság (ezzel együtt pedig az ego és az alter-ego, azaz az ego mint másik ego) megkülönböztetését úgy hozza létre, hogy folyamatosan egy —a testhez kötött jeltevékenység szolgálatában álló - egyensúlyi helyzetet igyekszik megtartani.41 A testen kívüli tudástárról szóló megállapításokat ki is egészíthetjük ezzel. Mindaz, amit a raktárak —könyvek, rajzok, mások tudása stb. —tartalmaznak, le­ vált az egyénekről és azok individuális cselekvéseiről, vagyis tárgyiasult tudás. Nincs szükség arra, hogy egy tartósan rögzített anyaghoz (írás) kötődjék, elég az is, ha a tartalomra egy megismételhető, konvencionalizált hangalakkal (vagy gesztussal) utalunk. Az a fontos, hogy ezzel egy belső entitás váljon a gondolkodás 1,1 A filozófusok valószínűleg azt tanácsolják majd, hogy ezt a kifejezést a modernebb objektiváció fogalmával helyettesítsem. De én éppen azért kerülöm az objektiváció fogalmát, mert az utóbbi kétszáz év német filozófiatörténetében túl sok jelentésben került elő. Az általam használt jelen­ tés viszonylag szorosan kötődik a Berger és Luckman által használthoz, de ők olyan jelenségeket is idesorolnak, mint a mimika által kifejezett harag, én pedig olyan objektivációkról beszélek, amelyekre a két szerző a nyelv szituációkról való leválása kapcsán utal. Peter L. Berger - Thomas Luckman: D ie G esellsch aftlich e K onstruk tion d ér W irklichkeit. Eine T heorie d é r W issenssoziologie. Frankfurt, Fischer, 1977, 36. —A tárgyiasítás fogalma részben átfed a metareprezentáció fogal­ mával. Lásd Dan Sperber: Metarepresentations in an evolutionary perspective. In uő (ed.): M eta­ representations: A M u ltid iscip lin a ry P erspective. Oxford, Oxford University Press, 2000, 1 1 7 —137. 11 Ludwig Jáger: Medialitát und Mentalitát. Die Sprache als Medium des Geistes. In Ekkehard König - Sibylle Kramer (Hrsg.): G ibt es ein e S pracbe h in ter dem S prechen? Frankfurt am Main, Suhrkamp, 1979, 55.

r

— Animal Poéta. Építőkövek a biológiai kultúra - és irodalomtudományhoz. Tárgyiasítás • 75

vagy beszéd tárgyává, akár érzelemről, akár egy fogalomról van szó, amely levá­ lasztható lesz a személyről és az aktuális cselekvési helyzetről is. Ez a helyzet azért állhat elő, mert a nyelv a tárgyra vonatkozik, és ez tesz képessé minket arra, hogy a reprezentációknak és az érzelmeknek kváziobjektum státust tulajdonítsunk. A tárgyiasítás e koncepciója vázul szolgálhat egy használható kultúrakoncep­ ciónak, és itt emlékeztetni szeretnék Geertz „a jelentések saját szövésű hálója” el­ képzelésére. Ilyen háló csak úgy képzelhető el, ha a jelentések leválaszthatók az aktuális cselekvésekről. A tárgyiasítás lehetővé teszi a fogalmakkal való „offline” munkát, azt, hogy fogalmakon gondolkodjunk, közöljük őket vagy elmélkedjünk a kapcsolataikon, továbbá, hogy reflektáljunk jelen nem lévő dolgokra, és a testen kívüli sémákként őrizzük meg őket. Innen nézve feloldható egy majd’ félévszázados konfliktus, a Sapir—Whorf-féle hipotézis körüli vita. Edward Sapirnak és Benjamin Lee Whorfnak tulajdonítják ugyanis az 1950-es években lezajlott „nyelvi fordulat” egyik lényegi m egállapítá­ sát:42 nyelv és gondolkodás azonosak, vagy legalábbis majdnem teljes egészében átfedik egymást. A beszélt nyelv meghatározza a világképet. Ez annak a rendsze­ resen előkerülő és összességében bizonyosan nem is téves elképzelésnek egy variá­ ciója, hogy a gondolkodásunkat már „megelőzően” valami nem kognitív határoz­ za meg a szociális helyzeten, a különböző érdekeken, a biológiai adottságokon, az agy fiziológiáján stb. keresztül. A forgalomban lévő rengeteg determináló tényező mindenképpen óvatosságra kell, hogy intsen, és egyiknek sem szabad kizárólagos­ ságot tulajdonítanunk. Mint minden determinizmusnak, a nyelvinek is van erős és gyenge változata. Az erős változat szerint a nyelv a gondolkodás börtöne, a gyen­ ge változatban csupán lényeges részesedése van alakulásában. Az erős változat már csak azért is bírálható, mert egy performatív csapdát tartalmaz: ha a nyelv minden gondolatot maradéktalanul meghatároz, akkor ezt a gondolatot is m eg­ határozza, amely így semmivel sem igazabb, mintha az ellenkezőjét állítanánk. Emellett az, hogy a gondolkodás kapcsán mindig a nyelvet hívják tanúbizonysá­ gul, körben járó érveléshez vezet: a hopi nyelvben nincs idő, ezért az, hogy a hopik gondolkodása nélkülözi az időt, abból látszik, hogy nyelvük nem jelöli azt. De ezektől az esetektől eltekintve, a Sapir-W horf-tételt empirikus adatokkal is egy­ értelműen és menthetetlenül cáfolták. 42 Ezt a gondolatot már a húszas-harmincas években is képviselték, de csak az ötvenes években váltott ki valódi hatást egy posztumusz kiadás révén. A német eszmetörténetben Nietzsche, Mauthner, Vaihinger, de Wittgenstein nevéhez is köthető. 43 Összefoglaló jelleggel és az idevonatkozó irodalmi adatokkal lásd Pinker 2006. Speciálisan a hopikhoz: Ekkehart Malotki: Hopi Tim e: A L in gu istic A nalysis o f th e T em poral Concepts in th e H opi L anguage. Berlin —New York - Amsterdam, Mouton, 1983. A hopik állítólag „időtlen” nyelve

76

•

K a rl Eibl

Más a helyzet a gyenge verzióval. A hipotézis itt ugyanis sokat veszít erejéből és eredetiségéből. Azt, hogy a nyelv valamilyen mértékben meghatározza a gondol­ kodást, nem nagyon szándékozik cáfolni senki. A nyelv az a médium, amelyből egyéni tapasztalataink sztenderd formát kapnak úgy, hogy közölhetővé váljanak. A költők, a misztikusok és a szerelmesek panasza, hogy a nyelv túl szegényes ah­ hoz, hogy kifejezze, amit közölni szeretnének, a sztenderdtől való eltérést jelzi, és annak a belátásnak ad hangot, hogy vagy a nyelv alkalmazkodik a tapasztalathoz, vagy a tapasztalat a nyelvhez. Egy kultúra „jelentéseinek sajátszövésű hálóját” fel­ foghatjuk úgy is, mint a tárgyiasulások hálóját, a kultúrák különbségére pedig a tárgyiasulások rendszereinek különbségeként is tekinthetünk. Magától értetődik, hogy ezek a tárgyiasulások visszahatnak a tapasztalás módjaira, elvárásokat alkot­ nak, előzetes struktúrákat, amelyek nélkülözhetetlenek, ha nem akarunk elsülylyedni a benyomások káoszában. Ezzel a nyelv szelektív jellege —és itt a nyelvet tágan, mintegy a luhmanni sze­ mantika értelmében értjük —különös jelentőségre tesz szert a kultúrák leírásában. A nyelvi szelekció elárulja, hogy az adott kultúra milyen „világot” dolgoz magába, illetve tekint nyelvileg relevánsnak és saját környezetének. Itt csak másodlagosak azok a régi (és részben meg is cáfolt) példák, hogy az örök hó vidékein élők a fehér, a zöldellő vidékeken élők pedig a zöld több árnyalatát különböztetik meg. Sokkal fontosabb, milyen értékeket részesítenek előnyben, mely problémákat észlelik és fogalmazzák meg - a lehetőség, a szükség és a külső parancs szintjén - , melyek maradnak elhallgatva, milyen okokból, illetve milyen módon történik mindez. W ittgenstein mondatát ismerhetjük fel ezekben a folyamatokban: „Nyelvem ha­ tárai világom határait jelentik.”44 Csakhogy ezek a határok nem merevek. A sorssze­ rűén drámai felhang, amely a W ittgenstein-mondatból (és még inkább idézéseiből) kihallatszik, el is illan ezzel. Az állatok világát az érzékileg tapasztalható határolja (de az ő kognitív határaik sem fixek —éppen ezért képesek tanulni). A nyelvben megjelenő tárgyiasítási képesség egy olyan eszköz, amellyel kitágíthatjuk az aktuá­ lisan érzékileg tapasztalható határait, egy testen kívüli tárhelyre hagyatkozhatunk, ellenőrizhetjük az információkat, és át is szervezhetjük azokat, hogy —Popper sza­ vaival élve —helyettünk inkább hipotéziseink pusztuljanak.n Fordította Szílvássy Orsolya ismeri a napszakokat, évszakokat, a hét napjait, a hetet, hónapot, holdfázisokat, vannak feljegy­ zések egy szoláris naptárról, ünnepnapok pontos menetéről. 44 Ludwig Wittgenstein: L ogik a i-filoz ófia i értekezés. Budapest, Atlantisz, 2004, 5.6. paragrafus. 43 Karl R. Popper: O bjektíve Erkenntnis. Ein evoli/tiondrer E ntwurf. Hamburg, Hoffmann und Campe, 1973, 268.

SZÉPSÉG ÉS MENTÁLIS RÁTERMETTSÉG. ÉPÍTŐKÖVEK AZ ESZTÉTIKA, A FIKCIÓ ÉS A MŰVÉSZETEK EVOLÚCIÓS ELMÉLETÉHEZ

JO H N TOOBY - LÉDA COSMIDES

Kezdeti rejtélyek: A művészetek anom áliája A szerves evolúciónak két egymástól független összetevője van, melyek együtte­ sen adnak magyarázatot arra, miként jött létre az élőlények tulajdonságainak összessége az evolúció során. Az első a véletlenszerűség, mely változékony és sze­ szélyes természeténél fogva nem képes semmilyen szervezett dolog megalkotásá­ ra. A második a természetes szelekció, mely az evolúciós idők során előmozdította az adaptív tulajdonságoknak a fajok tervrajzába történő beépülését.1Az élő szer­ vezetek tele vannak tökéletesen szervezett funkcionális gépezetekkel (adaptációk­ kal), a szemektől és izmoktól kezdve a keringési rendszerekig és az idegrendszerig. A természetes szelekció a tudományos közösség által jelenleg ismert egyetlen ma­ gyarázat azokra a funkcionális rendszerekre, melyek sokkal rendezettebbek annál, mintsem hogy a véletlen termékei lehetnének.2 Ez fordítva is igaz: a valamely faj tervrajzának részeként azonosított funkcionális szerveződések mindegyike min­ den bizonnyal a természetes szelekció terméke. Ha mégsem így van, akkor önelé­ gülten ateista és materialista elméleteink komoly bajban vannak.1 Ezért a modern darwinizmusból levezetett logikai keretben egy faj kognitív vagy idegi struktúrájának összes tulajdonsága vagy adaptáció, vagy mellékter­ 1 Richard Dawkins: A vak órásm ester. Válaszok az U niverzum n a gy kérdéseire. Budapest, Kossuth, 22005. 2 George C. Williams: A daptation a n d N a tu ra l S election. Princeton, Princeton University Press, 1966. 3 John Tooby —Leda Cosmides: The Psychological Foundations of Culture. In J. Barkow —L. Cosmides —J. Tooby (eds): The A dapted M in d. New York, Oxford, 1992, 1 9 - 1 3 7 .

7 8 ■John Tooby — Led a Cosmides

mék, vagy genetikai zaj. Adaptációk azért létezhetnek, mert olyan funkciók betöl­ tésére szelektálódtak, amelyek végső soron hozzájárultak a genetikai anyag terje­ déséhez. Az a rendszer például, amelyik a vizuális elrendeződések közül felismeri a kígyószerűséget, és a félelemért felelős áramkörökhöz csatlakozik, egy olyan adaptáció, mely őseink körében csökkentette a mérges kígyók marása m iatti halá­ lozást. A melléktermékeknek nincs önálló funkciójuk, azért léteznek, mert okozatilag kapcsolódnak a szelektálódott jellegekhez: az ártalmatlan kígyók kerülése a mérges kígyók kerülésére létrejött adaptáció mellékterméke. A zaj az evolúció sztochasztikus összetevőinek eredménye - úgy tűnik, például, hogy a genetikai sodródás felelős azért a meglepő tényért, hogy az emberek egy kis százaléka a nap­ fénytől reflexesen tüsszög. A modern fizikához hasonlóan a darwini elmélet is nehezen megfogható, külö­ nös elmélet, magyarázó keretként azonban rendkívül sikeres. Sikeres magyaráza­ tot adott arra, miért olyan a fajok, köztük az ember funkcionális felépítésének je­ lentős része, mint amilyen. Mint arra az evolúciós pszichológusok rám utattak, az evolúcióelmélet pontos magyarázatot kínál az emberi elme számos tulajdonságára és ezeknek az emberi viselkedésben történő kifejeződésére is. Az egyes funkciók evolúciós elméletei elegánsan jósolják be és magyarázzák az együttműködés, az agresszió, a szexuális vágy, a gyerekek és a család iránti szeretet, a családon belüli konfliktusok vagy feszültségek, a szexuális féltékenység, a vérfertőzés kerülése, a csoportok kialakulása, és még több száz más, az emberi életet minden kultúrá­ ban alakító jelenség létét és részletes struktúráját.4 Mindemellett az állatoktól eltérően az emberi viselkedésnek és tapasztalásnak óriási területei vannak, melyek ellenálltak minden kényelmes vagy egyszerű dar­ wini magyarázatnak. Valójában a történelmet, filozófiát és nyelvészetet nem szá­ mítva (melyeknek a megállapításai és vizsgálatának tárgyai általában összhang­ ban állnak a darwinizmussal) az emberiség számára központi jelenségek szinte mindegyike zavarba ejtő rejtélynek tűnik evolúciós nézőpontból. Ezek közül a leg­ főbb a fikcióhoz (minden médiumban és műfajban) és a képzelet más termékeihez való vonzódásunk. (A fikció szót a legtágabb értelmében használjuk, ide értve bár­ mely olyan reprezentációt, úgym int elbeszélést, drámát, filmet, festményt, szob­ rot és így tovább, amelyet nem arra szántak, hogy valóságosként értelmezzük.) Ha ezek a jelenségek nem léteznének, tudásunk mai szintjén egyetlen evolúciós pszichológus sem érezné annak tudományos szükségességét, hogy létüket bejósol­ ja. Ha ezek ritka vagy kulturálisan korlátozott érvényű jelenségek volnának, léte­ 4 Lásd például Barkow-Cosmides-Tooby 1992.

Szépség és mentális rátermettség. Építőkövek az esztétika, a fikció és a művészetek evolúciós elméletéhez

•

79

zésük nem jelentene elméleti problémát. (Senki nem érzi szükségét annak, hogy evolúciós magyarázatot dolgozzon ki a rakétatechnikára vagy az eszperantóra.) Mindamellett az esztétikai érzéktől vezérelt tevékenységek nem tekinthetők sem a köznapi életre nézve jelentőség nélküli marginális jelenségeknek, sem csupán az elit kiváltságának. Az emberek minden kultúrában idejük jelentős részét olyan te­ vékenységekkel töltik, mint kitalált történetek hallgatása vagy mesélése,5 külön­ féle képzeletbeli szerepek eljátszása,6 kitalált világokról való töprengés, mások képzelőereje által létrehozott alkotások élvezete és olyan nyilvános reprezentációk létrehozása, melyeknek célja a fikciós élmények másokkal történő megosztása. Afikciós, elképzelt világokba való elmeriilés, úgy tűnik, kulturálisan univerzális, fajunkra jellemző jelenség. Másodsorban, úgy tűnik, hogy a művészi képzelőerő á lta l teremtett világokba való elmeriilés az ember természetéből fakadóan élvezetes, nyilvánvaló haszon nélküli tevékenység. Kevés kivételtől eltekintve (például a nagybátyját csapdába csaló Hamlet vagy egy forradalmi maoista opera) ezt nem könnyű köznapi értelemben vett célirányos tevékenységként értelmezni. Jövedelmük növekedésével az emberek egyre több és több időt kezdtek saját elhatározásukból ezekben a képzeletbeli világokban tölte­ ni. Az iparosodott társadalomban a mindennapos munka után esténként a kikap­ csolódás elsődleges formájává a kitalált életeket és eseményeket közvetítő progra­ mokba való belefeledkezés vált (valójában maga a kikapcsolódás utáni vágy is evo­ lúciós magyarázatot igényelne). Mielőtt még ezek a technológiák léteztek volna, az olvasni tudó népesség nagy része a regényekre és novellákra volt kiéhezve. 1841-ben hatezer New York-i állt sorban a kikötőben sóvárogva várva Dickens A régiségbolt című könyvének befejező részére, mélységesen aggódva a kis Nell sor­ sáért —akiről tudták, hogy nem létezik, s így nem is szenvedhet. A vadászó-gyűjtögetők sokszor mesélnek történeteket a tűz körül, miután végeztek a napi ke­ mény munkával.7 Az igényes próza iránti kereslet számos alkotó számára célirá­ nyossá teheti ezek létrehozását, a fogyasztói igényt azonban továbbra is az egyé­ nek által megélt belső jutalom hajtja. A művészetnek a művészet kedvéért és a didaktikai, propagandisztikus vagy más célokért történő művelése közötti feszült­ 5 Donald Brown: H uman U n iv ersa l. New York, M cGraw-H ill, 19 9 1; Paul Hernádi: Literature and Evolution, S/ibStance, 2 0 0 1, 1—2., 5 5 -7 1 .; Scalise Sugiyama: On the Origins of Narrative: Storyteller Bias as a Fitness-Enhancing Strategy, H um an N ature, 1996, 7., 4 0 3 —425. 6 Alan Leslie: Pretense and Representation: The Origins o f ‘Theory of Mind’, Psych. R eview , 1987, 94., 4 1 2 - 4 2 6 . 7 Nicholas Blurton Jones - Melvin J. Konner: !Kung Knowledge of Animal Behavior. In Richard B. Lee —Irven DeVore (eds): K a la h a ri H unter-G atherers. Cambridge, Harvard University Press, 1976, 3 2 5 -3 4 8 .

8 0 ■John Tooby — Lecla Cosmides

séget elsősorban a műalkotások létrehozói hangsúlyozzák érvelésükben. Ez a fe­ szültség azonban nyilvánvalóvá teszi, hogy nem értelmetlen dolog arról beszélni, hogy a művészet gyakran önmaga jelenti a célt —vagyis már természetéből faka­ dóan jutalmazó, nem pedig célirányos viselkedés, ha valaki művészettel foglalko­ zik. Valóban számos olyan szavunk van, mint élvezetes, gyönyörű, szórakoztató, mulatságos, lenyűgöző, lebilincselő, felüdítő és így tovább, melyek azt mutatják, hogy ezek a haszontalan tevékenységek „jutalmazott” mentális állapotot válthat­ nak ki. Ezek a jutalmazó elmeállapotok olyannyira természetesnek tűnnek szá­ munkra - olyan magától értetődően maguknak a műalkotásoknak a termékei hogy létezésük látszólag nem is igényel más magyarázatot. De ezek az élmények nem volnának lehetségesek, ha az elmének nem lennének jól fejlett jutalmazó rendszerei, melyek épp ezekre az ingerekre válaszolnak. így az az elgondolás, hogy az emberek azért hallgatnak meg történeteket, mert érdekesnek tartják őket, az első és nem az utolsó lépés a magyarázat láncolatában. Az evolúciós kutatók ép­ pen arra kíváncsiak, miért úgy épül fel az elme, hogy a történeteket érdekesnek találja. Harmadrészt viszont, bár a fikciót látszólag úgy dolgozzuk fel, mintha élmény­ pótlék volna, a pszichológiai alrendszerek némelyike mégis következetesen úgy reagál rá, mintha valóságos volna, míg más része nem. Konkrétan a fik tív világok az érzelmi rendszereket bekapcsolják, m íg a végrehajtó rendszert kikapcsolják (akárcsak az álmok). Kitalált események lebilincselő sorozata elmebeli mechanizmusainkból érzelmi válaszok sokféleségét hívja elő —épp azokat a válaszokat, melyek ugyan­ azokhoz az eseményekhez és személyekhez kapcsolódóan jelentkeznének valós esetben. Érdekelnek minket a benne szereplő emberek, sorsunkat azonosítjuk egy vagy több szereplőével, félünk, viszolygunk, elkeseredünk éppúgy, mintha (az ér­ zelmi csatornát tekintve) ezek az események velünk történnének. Buzognak ben­ nünk az érzelmek, mégsem teszünk egyáltalán semmit, sőt, annál kevésbé figye­ lünk a testünkre, lényegtelen érzékeinkre és cselekvéseinkre, minél lebilincselőbb a befogadott történet. Az éppen nekünk rontó oroszlán rémületet és menekülést váltana ki belőlünk - az érzelmi program és a viselkedés összekapcsolódik.8 Míg azonban az oroszlán moziváltozata kiválthat rettegést, a menekülési viselkedés, amit a rémületnek rendszerint ki kellene váltania, kikapcsolva marad: nem futunk ki a moziból. Az élmény új benyomásokat ad nekünk az oroszlántól vagy a sötét­ től való félelemről, de ezek a benyomások az ezt követő valós helyzet által kivál8 Léda Cosmides - John Tooby: Evolutionary Psychology and the Emotions. In M. Lewis —J. M. Haviland-Jones (eds): H andbook o f Emotions. New York, Guilford, 2000, 9 1 - 1 1 5 . (A továbbiak­ ban: Cosmides-Tooby 2000b.)

Szépség és mentális rátermettség. Építőkövek az esztétika, a fikció és a művészetek evolúciós elméletéhez • 8 1

tott valós viselkedésben fejeződnek ki, nem pedig a fiktív történet által irányított viselkedésben. Mentális alrendszereink válaszadásának ez a szelektivitása funkcio­ nális felépítést sugall. Negyedrészt, úgy tűnik, az embernél specializálódott kognitív gépezet fejlődött ki az evolúció során, mely lehetővé teszi, hogy belépjünk képzeletbeli világokba, és részt vegyünk történéseiben .9 A mintha-játékot ma az emberi kognitív felépítmény olyannyira alapvető kifejeződésének gondolják, hogy ha totyogó kisgyermekeknél hiányzik, azt neurológiai károsodás jelének tekintik.10 A színlelést lehetővé tevő gépezet ká­ rosodhat szelektív módon, miközben más készségek épek maradnak, ami arra utal, hogy ez egy specializált alrendszer terméke, nem csupán az általános intelli­ gencia mellékterméke. Vannak olyan autista gyerekek, akik nem képesek színle­ lésre annak ellenére, hogy normális IQ-val rendelkeznek, és fordítva: vannak gyer­ mekek, akik annak ellenére képesek színlelésre, hogy súlyos kognitív rendellenes­ ségekkel terheltek.11 A mintha-játék a viselkedés szintjén a normálisan fejlődő gyermeknél minden kultúrában 18 hónapos kor körül jelenik meg, abban az élet­ korban, amikor a gyermek elég éretté válik olyan kifinomult társas tevékenysé­ gekben való részvételre, melyek során fel kell ismerni mások elméjének létezését. A mintha-játék alapját jelentő kognitív gépezet a reprezentációk speciális formáit (a metareprezentációkat) foglalja magában, melyek a színjátékot különválasztják a környezetről meglévő ismeretektől.12 Ezek a szétcsatoló mechanizmusok olyan adaptációknak tűnnek, melyek funkciója tudásanyagunk megvédése a valótlan in­ formációknak attól az áradatától (a „fikciótól”), amit a képzeletbeli tevékenysé­ gekben való részvétel képessége szabadíthat ránk.11 Összefoglalva, a mintha-játék az emberi faj következetesen megjelenő jellem ­ zője, mely megfelelően komplexnek tűnik ahhoz, hogy bizonyos tevékenységekért felelős legyen. Sőt, abból, hogy a fiktív információk adatkeveredést okoznának, ha nem jöttek volna létre ezt megakadályozó adaptációk, arra következtethetünk, hogy volt valami haszna annak, hogy képesek vagyunk felfogni a fikciót. De m i­ lyen adaptív funkcionális végtermék szolgálatára jött létre ez a gépezet? Hogyan 9 Beleértve a színlelést (Leslie 1987) és a fikciót (Léda Cosmides - John Tooby: Consider the Source: The Evolution of Adaptations for Decoupling and Metarepresentation. In Dan Sperber ted.}: M etarepresentations: A M u ltid iscip lin a ry P erspective. {Vancouver Studies in Cognitive Sci­ ence.} New York, Oxford University Press, 2000, 53—115. {a továbbiakban: 2000a}). 10 Lásd autizmus; Uta Frith: A utism : E xplaining the E nigm a. Oxford, Blackwell, 1989Simon Baron-Cohen: M in dblin dness: An Essay on A utism a n d T heory o f M ind. Cambridge (MA), MIT Press —Bradford Book, 1995. 12 Leslie 1987. 13 Uo.; Cosmides-Tooby 2000a.

8 2 ■John Tooby - Leda Cosmides

járult ez hozzá az ősi körülmények között a gének továbbadásához? Ez igen nagy rejtély. Még érdekesebb, hogy a mintha-játék számos kulcsfontosságú ponton ha­ sonlít a felnőttek kitalált világokban való részvételére. Természetéből fakadóan jutalmazó, nem célirányos, és, legfőképpen, magában foglalja annak a helyzetnek a mentális reprezentációját, amelyről maga a mentális cselekvést véghezvivő egyén is tudja, hogy nem valós. Sőt, úgy tűnik, a kognitív felépítménynek ugyanazok a tulajdonságai játszanak benne szerepet, amelyek megvédik a gyerekeket attól, hogy a fikciót összetévesszék a valósággal.14 Kognitív és komputációs nézőpontból valóban alapvetően azonos folyamatoknak tűnnek, így a mintha-játék szerepének feltárása m egvilágíthatja a felnőttek képzelt világokba való bevonódásának funk­ cióját. Most már felvázolhatjuk, milyen problémát jelentenek a művészetek (és a mintha-játék) az evolúciós pszichológusok számára. A fajunkra jellemző idegi fel­ építmény olyan motivációs és kognitív programokkal van felszerelve, melyek, úgy tűnik, speciálisan úgy vannak kialakítva, hogy befogadhassuk a fikciós élménye­ ket, és más művészi tevékenységekben vehessünk részt." Az efféle adaptációk evolúciójának kedvező funkciók vagy szelekciós hasznok azonban homályban ma­ radnak. A természetes szelekció könyörtelenül haszonelvű az evolúció bizarr és szűkre szabott haszonfogalma szerint, komplex neurális gépezeteket pedig csak akkor hozott létre, ha ez a gépezet segítette őseinket ezeknek a jellegeknek a ge­ netikai terjesztésében. Tehát miért képezik ezek a neurokognitív programok az emberi természet részét? Evolúciós nézőpontból az elfogadható válaszok száma háromra korlátozódik: (1) A képzeletbeli élményekben, mintha-játékban és más esztétikai tevékeny­ ségekben való emberi részvétel olyan adaptációk funkcionális terméke, amelyek kifejezetten erre a célra jöttek létre. Ezért a képzeletbeli élmé­ nyekben és más esztétikai tevékenységekben való részvételnek hozzá kel­ lett járulnia vadászó-gyűjtögető őseink túléléséhez és szaporodásához, még ha jelenleg nem is tudjuk, miként. (2) A képzeletbeli élményekben, mintha-játékban és más esztétikai tevékeny­ ségekben való emberi részvétel olyan adaptációknak a véletlen, funkció nélküli mellékterméke —függvénye - , amelyek olyan funkciókra evolválódtak, melyeknek semmi közük a művészetekhez. E szerint a hipotézis 11 Cosmides—Tooby 2000a. 15 Uo.

Szépség és mentális rátermettség. Építőkövek az esztétika, a fikció és a művészetek evolúciós elméletéhez ■ 8 3

szerint a művészetekben való részvétel olyan, mintha elkapnánk egy be­ tegséget vagy kábítószerfüggők lennénk. Nem olyasvalami, amire az em­ ber kifejlődött, hanem olyasmi, amire hajlamos. Vagy ahogy W. H. Auden mondta: „A költészet nem vezet sehová.” (3) Ezeknek a tevékenységeknek a pszichológiai alapja olyan gének működése révén jött létre, melyek az evolúció során a véletlen hatására terjedhettek el. (Az esztétikai élményekhez és színleléshez kapcsolódó kognitív és motivá­ ciós jellemzőket túl jól szervezettnek és következetesen fejlődőnek tartjuk ahhoz, hogy megmagyarázhatók legyenek neutrális allélok véletlenszerű rögzülésével, így ezzel a hipotézissel a továbbiakban nem foglalkozunk.) Amennyiben az első hipotézis a helyes, fontos ezen adaptációk azon funkciójá­ nak vagy funkcióinak (vagyis adaptív következményeinek) az azonosítása, melyek miatt ezekre szelekció zajlott őseinknél. Érdemes megfejteni az adaptációk funk­ cióját, mert ezáltal rendszerint a szóban forgó jelenség struktúrájával és szervező­ désével kapcsolatban további felfedezések sorára nyílik lehetőség. Ebben az írás­ ban az esztétikai tevékenységekben, képzeletbeli világokban és mintha-játékban való részvétel lehetséges funkcióiról és jelentőségéről szeretnénk néhány hipotézist felvázolni.16 Evekig mi magunk is a második hipotézist —a melléktermék-hipotézist —tar­ tottuk helyesnek. Egy évtizeddel ezelőttig előadásainkon rendszeresen, minden aggály nélkül példálóztunk különböző művészeti tevékenységekkel, mikor az evolúciós melléktermék fogalmát magyaráztuk. Még ma is a melléktermék-hipo­ tézist tartjuk a kiindulási hipotézisnek, ami mellett tekintélyes mennyiségű bizo­ nyíték és logikai érv szól. Steven Pinker nemrégiben nagy meggyőző erővel érvelt amellett, hogy számos művészet olyan technológia, amely „feltöri” az agy öröm­ szerző áramköreinek zárát.17 Pinker felvázolta, hogy a képzőművészetek, a zene, az irodalom számos jól ismert jellemzője az elme olyan sajátosságaira épül, ame­ lyek nem azért szelektálódtak ki, hogy lehetővé tegyék a művészetek élvezetét, hanem, mert egyéb adaptív problémákat oldottak meg, mint a vizuális mintáza­ tok értelmezése, a nyelvi megértés vagy a társas környezettel való megküzdés. Bár ez az érvelés erőteljes, és továbbra is meggyőződésünk, hogy sikeresen ma­ gyarázza meg a művészetek számos sajátosságát, mégis fokozatosan arra a követ­ Uo.; Francis F. Steen —Stephanie A. Owens: Evolution’s Pedagogy: An Adaptationist Model of Pretense and Entertainment, J o u r n a l o f C ognition a n d C ultu re, 2 0 0 1, 1/4., 2 8 9 -3 2 1 . Steven Pinker: H ogyan működik az elme. Budapest, Osiris, 2002.

84 ■John

Tooby — Leda Cosmides

keztetésre jutottunk, hogy sok másra viszont nem ad magyarázatot. Úgy véljük, az emberi elmét további adaptációk hálózzák át, melyek arra szelektálódtak, hogy az embereknek esztétikai élményekben legyen részük, és elképzelt világokban ve­ hessenek részt, még ha ezek a tevékenységek látszólag nem is funkcionálisak, sőt, pazarlóan haszontalanok.IS Éppen ez a látszólag valószínűtlen lehetőség az a hipo­ tézis, amelyet írásunk fennmaradó részében meg szeretnénk vizsgálni. Annak érdekében, hogy megértsük, miért véljük, hogy a melléktermék-ma­ gyarázat nem elégséges, gondoljuk végig az emberi elmével kapcsolatos evolúciós elemzésekből levezetett egyik egyszerű elvárást! A cselekvés sikere a világról ren­ delkezésre álló hiteles információk hozzáférhetőségétől függ. Ennek megfelelően az élőlények vágynak a hiteles információkra, a valós és a hamis információk közti különbségtétel pedig fontos annak eldöntéséhez, hogy ezeket eltárolják-e vagy fi­ gyelmen kívül hagyják. A „valóság utáni vágy” e modellje látványosan képtelen az emberi információéhség jelentős összetevőinek bejóslására: ha fennáll a választás lehetősége, a legtöbb ember inkább regényeket olvas tankönyvek helyett, és kita­ lált eseményeket bemutató filmeket néz dokumentumfilmek helyett. Azaz mód­ felett érdekelnek minket a nyilvánvalóan valótlan történetek. Mivel jól ismerjük ezt a jelenséget, fel sem tűnik számunkra, mennyire különös is. A regények és fil­ mek nem véletlen mellékhatásai a hiteles információkat tartalmazó csomagok lét­ rehozására tett kísérleteknek. Nem mellélövések. A beérkező információkat ju­ talmazó rendszertől elvárható legalapvetőbb tulajdonság - az információ igazság­ értékének felismerése - nagyon sokféle körülmény között láthatóan teljesen ki­ kapcsol. Ha azonban olyan értesülésekről van szó, amelyeket igaznak kellene elfogadni, az emberek rendkívüli figyelmet fordítanak a hitelességre. így kizárha­ tó az a feltevés, hogy elménk túl ügyetlenül lenne ahhoz összerakva, hogy különb­ séget tudjon tenni igaz és valótlan között. Senki nem olvasná el a W all Street Jour­ nalt, ha számokkal teli lapjairól tudná, hogy tévesek, ahogy a régi, elavult utasí­ tásoktól hemzsegő számítógépes kézikönyveket sem. A valótlansággal szembeni viszolygás bejósolható körülmények közötti kikapcsolása olyan elem, ami látha­ tóan az emberi kognitív felépítmény alkotórészévé vált. Nem egy máskülönben ismert vagy várhatóan létező tulajdonság szükséges melléktermékéről van szó. Ha a túlélés kizárólag a hiteles információktól függne, akkor a gyermekeknek csakis a tényszerű közlésekre kellene figyelniük, és a szülők csak arra éreznének indítta­ tást, hogy gyermekeiket hiteles információkkal lássák el. Szülőkként mégis azt 18 Cosmides—Tooby 2000a; Steen-Owens 2 0 0 1; lásd még Cosmides—Tooby 2000b; Pinker 2002, 5 0 1 -5 0 3 .

Szépség és mentális rátermettség. Építőkövek az esztétika, a fikció és a művészetek evolúciós elméletéhez

•

85

vesszük észre, hogy kölcsönösen örömöt lelünk abban, ha valamilyen fantáziadús színjátékot kezdeményezünk lányunkkal, vagy ha ő kezd ilyenbe. Tulajdonkép­ pen a nagyon fiatal gyerekeknek létrehozott oktatási környezet egészét átitatja a fantázia —vagyis a valótlanság. Ez logikailag a gyerekekkel való rossz bánásmód­ nak minősülhetne, a szülők (feltehetően) evolúció során kialakult megérzésüktől vezérelve azonban érzik, hogy nem az. Miért? Hogy teljes egészében meg tudjuk érteni a problémát, fontos tisztázni, mit je­ lent az, hogy valótlan, mikor azt mondjuk, a fikció valótlan információ. Először is, a szokásos grice-i maximák gyökeresen megváltoznak. Mindenekelőtt, a fikció közlése nem azzal a szándékkal történik, hogy igaznak véljük —nem a világ valós eseményeinek hiteles leírása. Senkit nem kívánunk megtéveszteni vagy megvál­ toztatni a való világ speciális fényeiről meglévő ismeretei tekintetében. Még alap­ vetőbb, hogy a fikcióban a valóság, a létezés és a jelentés közti szemantikai kap­ csolat eltűnik.19 Nincs valóság —Bohémiának kizárólag a Téli regé ben van tenger­ partja. Nincs létezés —Oidipusz király nem kerül veszélybe, mert Oidipusz soha nem is élt. Jelentés sincs - Dr. Strangelove szóba hozhatja az Elnököt anélkül, hogy közben Kennedyre vagy Johnsonra gondolna, Oidipusz gondolhat arra, hogy együtt hál Iokasztéval, anélkül, hogy azt hinné, az anyjával hál. Bár a fikció gyakran tartalmaz valós tényeket, helyeket, eseményeket és embereket, ezeket nem szükségszerű, sőt a hallgatóság általában nem is képes elkülöníteni a többi, fiktív világban szereplő nem létező „ténytől”, helytől, eseménytől és embertől, ha­ csak nincs eleve tisztában ezekkel a különbségekkel. Andrej Bolkonszkij nem lép át Borogyinónál semmilyen, a történelmet a koholmánytól elválasztó metafizikai határt. A fikciós narratíván belül mindennek (legyen az valóságos vagy sem) ugyanolyan nem megkülönböztetett és jórészt nem megkülönböztethető helyzete van, és ez minden állítást szabadon átsző a hitelességre való legcsekélyebb tekintet nélkül. A fikcióba kerülvén a tények elvesztik a külső valóságtól való függésüket, és valami egészen mássá válnak. Kijelenthetjük, hogy a fikciók olyan állításhalm a­ zokat tartalmaznak, melyek (1) összetartoznak, (2) belső természetüknél fogva in­ kább egymásra, mint a világra vonatkoznak, és (3) elviselik a más valótlan állítá­ sok halmazán belüli irányítatlan burjánzást és a valós állításokkal való elegyedést éppen azért, mert (4) az egész halmaz kognitív módon úgy van elfalazva, hogy összetevői nem tudnak egykönnyen átvándorolni más tudástárakba, ahol azokat megrongálhatnák.20 Az az elképzelés, hogy a művészet valamiképp a valóság Bővebben lásd Cosmides-Tooby 2000a. 20

TI

8 6 ■John Tooby — Leda Cosmides

megtestesülése, régi és makacs hiedelem; Shakespeare Rózsák háborújának tény­ szerűsége nem szándékosan valószerű. Milyen típusú igazságot közvetít a művé­ szet, ha egyáltalán képes ilyesmire, és szükséges-e ezt a fajta igazságot paradox módon valótlan állítások közé ágyazni? Hogyan lehetne igaz, mint Picasso mond­ ta, hogy „a művészet olyan hazugság, amely rávilágít az igazságra”?

M iért fejlő d ö tt ki az ember esztétikai érzéke? A belső v ilá g alábecsült jelentősége Az organizmusok, beleértve az embereket is, az evolúcióelmélet szerint motivációt kell érezzenek arra, hogy olyan döntéseket hozzanak, olyan cselekedeteket hajtsa­ nak végre vagy olyan élményeket és interakciókat kezdeményezzenek, amelyek a dolgokat az adaptivitás irányába változtatják meg. Ügy véljük, hogy az ember­ nél kialakult egy olyan motivációs rendszer (más szóval, az esztétikai preferencia rendszere), mely arra jött létre, hogy jutalmazza azokat a cselekedeteket vagy ta­ pasztalatokat, amelyek adaptívak voltak őseink számára. Az adaptivitás irányába megváltoztatható körülmények három részre oszthatók fel: (1) változás a környe­ zetben, (2) változás a testben és (3) változás az agyban/elmében. A környezetben fitnesznövekedéssel járó cselekvések közé sokféle viselkedés so­ rolható, mint például: a szexuális viselkedés, az együttműködés ápolása, az ag­ resszív védekezés, a csecsemő táplálása, a társadalmi elismerés megnyerése vagy az élőhely kiválasztása. Az e területekhez köthető tevékenységekhez kapcsolódó pre­ ferenciák, illetve esztétikai érzék beilleszthetők a motiváció hagyományos adaptacionista elméleteibe. Az esztétikai elméletek olyan elemzésekből származnak, amelyek tartalmazzák a Symons és követői által a szexuális vonzerőről megalko­ tott elméleteket,21 valamint Orians és Heerwagen élőhely-esztétikai elméletét.22 A testben fitnesznövelő változásokat előidéző cselekvések közé tartozik az evés, a nyújtózkodás, az alvás, a nem célirányos testmozgás, a hőmérséklet-szabályozás, a masszírozás, a kiválasztás, a tüsszögés, a hányás és így tovább. Ezek a szomatoszenzoros esztétika külön területéhez tartoznak, mely mindezidáig még nem telje­ sen kidolgozott, leszámítva az ételpreferencia és az averzió elméletét. Mi azonban ezzel nem foglalkozunk. 21 Donald Symons: P la y a n d A ggression . New York, Columbia University Press, 1978. 22 Gordon H. Orians —Judith Heerwagen: Evolved Responses to Landscapes. In Barkow-Cosmides-Tooby 1992, 5 5 5 -5 7 9 .

Szépség és mentális rátermettség. Építőkövek az esztétika, a fikció és a művészetek evolúciós elméletéhez • 8 7

Azok a tevékenységek, amelyek az agyban/elmében idéznek elő fitnesznövelő változásokat, alkotják a harmadik kategóriát, és magától értetődően a játékot is tartalmazzák,23 valamint a tanulást és talán az álmodást is. Úgy gondoljuk, hogy az emberi fejlődés legnagyobb adaptív problémája az agy életen át tartó fizikai és információs szervezése. Az agy összeszerelése és minden egyes adaptációjának el­ készítése ahhoz, hogy a lehető legjobban végrehajtsa a feladatát, egy túlságosan alábecsült adaptív probléma. Úgy véljük, hogy az ontogenetikus fejlődés irányítá­ sára adaptációk egész sora jött létre, melyek funkciója egyedül ennek a feladatnak az elvégzésében áll. Ezeknek az adaptációknak az esetleges létezését mindeddig nagyrészt mégsem vizsgálták. így a külső világra és a testre irányuló esztétika mellett létezik az esztétikának egy, az elmére irányuló komplex területe is. Azt, hogy mennyire alulértékelt ez az adaptív probléma, a következő példákon keresztül illusztráljuk: Az olyan komputációs rendszerek teljesítménye, mint ami­ lyen az agy, természeténél fogva rendkívül érzékeny a hálózatok precíz elrendezésé­ re és az adatbázist ellátó információkra. Akinek a személyi számítógépe gyakran összeomlik, jól tudja, hogy a számítógépes rendszer milyen apró változásaitól függ az, hogy a gép sikeres számításokat végez vagy összeomlik. Összehasonlításképpen, a viszonylag homogén szövetek, mint például az izmok, a máj vagy a tüdő, funkcio­ nális teljesítménye sokkal kevésbé érzékeny a nagymértékben felcserélhető sejtpo­ pulációk pontos elrendezésére. Az agyat felépíteni, elkészíteni és karbantartani te­ hát bármely más fejlődési feladatnál nagyságrendekkel megterhelőbb fejlődési prob­ léma. Sőt, úgy tűnik, hogy az elme számos különálló alszámítógépből, komputációs specializációkból vagy modulokból áll a nyelvtől és látástól a társas intelligenciáig, a ragadozók elkerüléséig és a szexualitásig.2' Ezért mindegyiknek eltérő struktúrát kell kifejlesztenie, és különböző fejlődési problémákat megoldania. Ha ez a néző­ pont helyes, akkor minden egyes pszichológiai adaptációnak a nyelvi képességtől a hallás rendszeréig saját esztétikai preferenciarendszerrel kell rendelkeznie. Az egyénnek ugyanis motivációt kell éreznie arra, hogy olyan élményeket szerezzen, melyek fejlesztik, beállítják vagy behangolják a megfelelő neurokognitív rend­ szert, mint amilyen a gügyögés,2' a játékos verekedés26 vagy a fogócska.2" 23 Robert Fagen: A nim al P la y B ehavior. New York, Oxford University Press, 19 8 1; Symons 1978; Steen—Owens 2001. 24 Tooby-Cosmides 1992; Pinker 200 2 ; Dan Sperber: A k ultúra m a gya rá z a ta . N aturalista m egköze­ lítés. Budapest, Osiris, 200 1. 25 Steven Pinker: A n y elvi ösztön. H ogyan hozza létre az elm e a n y elv et? Budapest, Typotex, '20 0 6 . 26 Symons 1978. 27 Steen—Owens 2001.

8 8 ■John Tooby - Leda Cosmidas

A fizikai okság darwini világában az élőlényeket önreprodukáló kémiai robo­ toknak tekintik.28 Az organizmusok azért növekedhetnek, élhetnek túl és szapo­ rodhatnak, mert főleg adaptációkból épülnek fel: komplex funkcionális gépek, amelyeket arra terveztek, hogy végrehajtsanak minden olyan lépést, amely a sike­ resen reproduktív élethez szükséges. így az első adaptív probléma, amellyel az or­ ganizmus szembesül, hogy magát megfelelően szerelje össze.29 Minden kiforrott adaptáció az őt felépítő adaptációk előzetes létezésétől függ. A fejlődési adaptá­ ciók feladata (1) a fajspecifikus funkcionális felépítést alkotó minden más adaptá­ ció sikeres megalkotása, és (2) az adaptációk optimális készültségi állapotba hozá­ sa, hogy képesek legyenek megbirkózni a jövőbeli követelményekkel, amelyekkel szembe fognak kerülni az adott egyénben, az adott élettartam során, az adott he­ lyi fizikai, szociális, biotikus és kulturális környezetben. Az adaptációk alapjául szolgáló gének úgy szelektálódtak, hogy a fejlődés során a gének és a világ specifikus aspektusai interakcióba kerülnek és jól felépített adaptációk megbízható fejlődését idézik elő.30 Ez azt jelenti, hogy a megfelelő adaptáció fejlődéséhez szükséges információ és struktúra tárolódhat a környezet­ ben és a genomban is, és a szelekció úgy formálja a fejlődési programokat, hogy kihasználja a környezet információban gazdag tulajdonságait. Ez olyan adaptáció­ kat tesz lehetővé, amilyen a nyelvi képesség31 vagy a küzdelem,3" melyek sokkal bonyolultabbak lehetnek így, mint ha az összes szükséges információt a genom biztosítaná. Ami genetikailag meghatározott az adaptációkban, az az alapelemek gazdaságos magva, mely a gépezet megalkotását és elindítását irányítja a világ specifikus szerkezeteivel, helyzeteivel és ingereivel (például a testvérekkel birkó­ zás, véletlenszerűen megválasztott célpontokra történő kavicsdobálás, játék a sza­ vakkal) való irányított interakciók által. Ez azt jelenti, hogy az esztétikai motivációk az adaptációk ontogenetikus fejlő­ dését irányító rendszerek —tehát: a világ bizonyos aspektusainak felismerésére, megkeresésére és megélésére irányuló motivációk az agyi struktúrák olyan, az evolúció során kialakult jellemzői, amelyek feladata az, hogy segítsék az adaptá­ ciókat kiforrott formájuk elérésében. E nézet szerint neurokognitív adaptációk két különböző módon működhetnek.33 Az első a funkcionális üzemmód, amikor az adap­ 28 Dawkins 1986. 29 Leda Cosmides - John Tooby: Toward an Evolutionary Taxonomy of Treatable Conditions, J o u r n a l o f A bnorm al P sych ology, 1999, 108., 4 5 3 —464. 30 Tooby-Cosmides 1992. 31 Pinker 1994. 32 Symons 1978. 33 Tooby-Cosmides 2000a; Steen—Owens 20 0 1.

Szépség és mentális rátermettség. Építőkövek az esztétika, a fikció és a művészetek evolúciós elméletéhez ■ 8 9

táció a kialakult funkcióját végrehajtja (például a vizuális rendszer hasznos hely­ zetelemzést v ég ez , a nyelvi rendszer a kommunikációhoz képez hangokat). A má­ sodik a szervezési üzemmód. E szervezési üzemmód azért alakult ki, hogy felépítse az adaptációt, ellássa a megfelelő beállításokkal, információval és reprezentációkkal, és általában jobb szervezettséget alakítson ki a feladatának ellátásához (például gügyögéssel hatékonyabb nyelvi rendszert fejlesszen). Minden adaptáció szervezé­ si üzemmódja várhatóan rendelkezik a saját külön esztétikai összetevőjével. íg y ezek a motivációs irányító rendszerek szerves részei a fejlődési adaptációknak, amelyek segítik felépíteni az adaptív elme áramköreit, és ellátják információval, eljárásmódokkal és reprezentációkkal, amelyekre szüksége van az adaptív műkö­ déshez, amikor itt van az ideje.3* Ezért sok látszólag céltalan viselkedést a szervezési üzemmódban működő adaptációik irányítanak. Ezen elemzés szerint az esztétikailag vezérelt viselkedés csak azért tűnik úgy, mintha nem lenne haszonelvű, mert a funkcióról alkotott szokásos képünk a külső világ adaptív megváltoztatására irányuló küzdelemre fó­ kuszál, mint például a gyermekgondozás, a partner megszerzése, a táplálkozás és így tovább. De ha felismerjük, hogy sok tett célja ehelyett az, hogy adaptív válto­ zásokat hozzon létre az agy és az elme óriási és finom belső világában, a kirakós já­ ték összeáll, és (esetleg) megértjük, hogy a természetes szelekció hogyan alakítha­ tott ki értelmetlennek tűnő viselkedéseket létrehozó komplex rendszereket. Az, hogy az esztétikailag vezérelt viselkedés a külvilágban semmilyen haszonhoz nem vezet, rögtön érthetővé válik, ha a viselkedést irányító rendszer arra szolgál, hogy adaptív belső változásokat hozzon létre, ha a külső ár nem túl nagy ezért. A ter­ mészetes szelekció könyörtelen, de fondorlatos munkafelügyelő, aki elcsábítja az embert, hogy a szabadidejét neki örömet okozó tevékenységekre fordítsa. Tehát ezeknek az adaptációknak kell meghatározniuk az agyfejlesztő viselkedések vonz­ erejének az intenzitását, a testre és a külvilágra vonatkozó viselkedések közti ver­ sengés fényében. Az ilyen tevékenységek akkor igazán vonzók, amikor az ember biztonságban van és jóllakott,35 nincsenek nyilvánvaló reproduktív lehetőségei, a sötétség vagy más korlátok megakadályozzák a célirányos tevékenységek hajszo­ lását, vagy a (valódi) éretlenség gátolja a hasznos munkában. És valóban, az ilyen befektetések megtérülése nagyobb az életciklus korábbi szakaszában, amikor a versengésre való lehetőségek alacsonyabbak, az adaptációk kevésbé fejlettek, és az egyén életének ezt követő hosszabb szakaszában hasznot várhat a jobb neurokog34 Tooby-Cosmides 2000a; 2000b; Steen-Owens 200 1. Barbara L. Fredrickson: W hat Good Are Positive Emotions?, R eview o f G eneral P sychology, 1998, 2., 3 0 0 -3 1 9 .

9 0 ■John Tooby

—

Leda Cosmides

nitív szerveződésbe való befektetésétől. Emiatt érthető, hogy a gyerekek egy esz­ tétikával átitatott világban élnek, és viselkedésüket szinte kizárólag esztétikai mo­ tivációk határozzák meg (habár az ő mulatsággal és szépséggel kapcsolatos nor­ máik némiképp különböznek a mieinktől). A szépség, az áhítat, az elragadtatás, a szörnyülködés és így tovább olyan fogal­ mak, amelyek az esztétikának az evolúció során kialakult pszichológiai aspektu­ saira vonatkoznak. Ahogy Symons mondja: „A szépség a befogadó adaptációjában lakozik.”36 A szépség általános evolúciós elméletét egyszerűen meg lehet fogal­ mazni, de legáltalánosabb szintje nem nyújt túl sok információt: az emberek azért találnak valamit szépnek, mert az olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek az emberi evolúció környezetében jelezték, hogy még célirányos megfontolások nél­ kül is előnyös érzékszerveinkkel tartósan figyelmet fordítani rájuk. Ebbe beletar­ tozik minden az ellentétes neműektől és a vadállatoktól kezdve mások csodálatra­ méltó képességeinek bemutatásáig. (A célirányos okok által kiváltott figyelmet láthatóan eltérő alrendszerek vezérlik. Mark Twain például azon siránkozott, hogy a Mississippi folyón kormányosként való tájékozódásának képessége meg­ fosztotta őt a folyót szépségétől.37) Azonban a szép entitások kategóriája óriási és heterogén, s egyetlen közös vonásuk, hogy az evolúció során létrejött pszichológiai struktúránknak az a célja velük, hogy motiválják a rájuk irányuló tartós figyelmet azáltal, hogy örömérzéssel jutalmazzák az egyént. Ezért nem lehet általános elmé­ lete a szépnek talált dolgoknak —csak egymást kiegészítő elméletek, mint ami­ lyen a szexuális vonzerő,38 a tájesztétika39 vagy a fonológiai esztétika tana, hetero­ gén készlete jöhet szóba. Ezek a társelméletek szigorú alapelvekre épülnek, de ezek az alapelvek területenként különböznek. Ügy gondoljuk, hogy sok dolgot azért látunk szépnek, mert az adaptációk szervezési üzemmódban működnek. Pél­ dául, úgy gondoljuk, hogy sok állandó természeti jelenséget —a csillagokat, a tü­ zet, az arcokat, az összetett csillagképeket és tájképeket, a harmonikusan rezonáló akusztikai jelenségeket, a tiszta hangokat és színeket, a fraktálisan invariáns han­ gokat, mint a szél, az eső és a vízcsobogás —azért vélünk szépnek, mert a változat­ lan tulajdonságaik m iatt viszonyítási mintázatként működhetnek, így érzékszer­ veinket behangolják. Mivel az agy előre „tudja”, hogy milyennek kell lenniük 36 Donald Symons: Beauty is in the Adaptations of the Beholder: The Evolutionary Psychology of Human Female Sexual Attractiveness. In Paul R. Abramson - Steven D. Pinkerton (eds): Sexual N ature, Sexual C ulture. Chicago, Chicago University Press, 1995, 8 0 - 1 1 8 . 37 Mark Twain: L ife on th e M ississippi. Boston, Osgood, 188338 Symons 1995. 3; Orians—Heerwagen 1992.

Szépség és mentális rátermettség. Építőkövek az esztétika, a fikció és a művészetek evolúciós elméletéhez ■ 9 1

a generációkon át változatlan jeleknek, képes összehasonlítani az aktuális a velünk születetten elvárt inputtal, és a különbséget korrekciós visszajel­ z é s k é n t használja fel. Mindaz, amit e nem tudatos folyamatokból megtapaszta­ lu n k , pusztán a tiszta égbolt csillagaira, a levelek közti szélzúgásra, a tűz lángolá­ sára vagy a tetőt verő esőre irányított ellazult figyelem békés öröme. Természetesen a felkeltett figyelem élménye az evolúció során kialakult funk­ c ió k konfigurációjától függően változik. Például, valakinek a figyelmét magára vonhatja egy érzelmi állapot egy komponensének, a rémületnek az esztétikája.40 A rémületnek van esztétikai (azaz szervező és figyelemfelhívó) komponense, mert r e n d k í v ü l fontos, hogy alaposan megfigyeljük a váratlan, veszélyes szituációkat annak érdekében, hogy éles helyzetben azonnali, helyes döntéseket hozzunk a me­ nekülésre vonatkozóan, és olyan információkat tároljunk, amelyek befolyásolhat­ ják a későbbi találkozásokat. Hiszen a jól alkalmazkodott organizmusok nem tö­ rekedhetnek arra, hogy újra ilyen fenyegető helyzetekbe kerüljenek. Ezzel ellen­ tétben a szépség olyan szituációkat jelez, amelyek kibontakozására érdemes lehet figyelmet fordítani, és amelyeket előnyös lehet felkutatni és meghosszabbítani. A rettegés a potenciálisan veszélyes szituációk által kiváltott figyelem, hiszen ezek a veszélyes helyzetek kezdetben sok olyan jellemzőt mutatnak, akárcsak a bizton­ ságos és előnyös helyzetek, így erősen fókuszált figyelemre van szükség ahhoz, hogy különbséget tudjunk köztük tenni. Jó példa erre egy olyan látszólag bizton­ ságos szituáció, amely tulajdonképpen ellenfeleket vagy vadállatokat rejt. Ezeket gyakran használják is fiktív történetekben az érdeklődés fenntartása érdekében. A vérfertőzés egy másik példája a rettegést keltő szituációknak, amelyben bár az ellentétes nemű lény külső jegyei teljes mértékben harmonizálnak a fajspecifikus vonzó ingerekkel, éppen ez a személy szexuális partnerként mégis katasztrofális­ nak bizonyulna. Az is fontos, hogy megkülönböztessük a „szépet” mint valami figyelmet felkel­ t ő t a „széptől” mint a magas érték pszichológiai elismerésétől. Az elismert érték akár csak a megfigyelő számára fontos (mint amilyen a gyermek szépsége lehet a szülőnek), akár általános érvényű (mint amilyen a szexuális vonzerő lehet"), a szépségnek ez az értelmezése a mély értékelésnek és az értékelés tárgya érzék­ szervi reprezentációjának az együttes kognitív feldolgozására vonatkozik. Sőt, m i­ vel gyakran előnyös figyelmet fordítani a magas értékű emberekre, dolgokra vagy szituációkra, a magasra értékelt entitások gyakran érzékszervileg is jutalmazok. ezeknek in p u to t

40

Cosmides-Tooby 2000b. Symons 1995.

9 2 ■John Tooby

—

Leda Cosmides

Az átfedés ellenére a szépséget mint magasra értékelt dolgot továbbra is külön pszichológiai jelenségként kell kezelni, külön a szépségtől mint figyelemfelkeltő dologtól. Mindezek alapján az a kérdés vetődik fel, hogy miért tapasztalunk egy erős szépségérzetet —jutalmazó figyelemráfordítást - , amikor M elville-t vagy Murasakit, Shakespeare-t vagy Szophoklészt, a Kivonulás könyvét vagy az Eddákat olvas­ suk. Még pontosabban, miért vagyunk úgy felépítve, hogy mélyen átéljük a szép­ séget, amikor ezekkel a művekkel találkozunk?

A szétcsatolás m int a k itágított esztétikai univerzum kapuja Az emberi faj gyökeresen különbözik más fajoktól abban, hogy milyen mértékben használja a csak feltételesen igaz információkat —azokat az információkat, ame­ lyek lehetővé teszik a rögtönzött viselkedések szabályozását, és amelyek sikeresen igazodnak a helyi lehetőségekhez.42 Amikor emberőseink olyan kognitív adaptá­ ciókat fejlesztettek ki, amelyek által képesek lettek csak stabil és a teljes faj tekin­ tetében igaz információk helyett időben vagy helyileg feltételes információkat is felhasználni, a potenciálisan igaz információknak egy új és jelentősen kibővült univerzuma nyílt meg számukra. Ez az új univerzum az előnyös viselkedések sok­ kal változatosabb készletének a felismerését teszi lehetővé, mint amire más fajok képesek, s ebben rejlik az emberi lét egyedi komplexitása, változatossága és vi­ szonylagos sikeressége. Ezért az előrelépésért nagy árat fizettünk. A feltételes információk e robbanás­ szerűen kitáguló univerzumának a kihasználása mérhetetlenül megnövelte az olyan hibás felhasználásoknak a veszélyét, amelyekben a feltételek egy szűk köré­ ben hasznosnak bizonyuló információk e körön kívül hamisak, félrevezetők és ká­ rosak. E problémát súlyosbítja az a tény, hogy ha az információkat megfelelően kí­ vánjuk hasznosítani, akkor következtetések által kombinálni és alakítani kell őket. Nemcsak a forrásbemenetekben meglévő hibákat szaporítják a következte­ tések, de az eredmények is gyakran téves bemenetelekként szolgálnak más követ­ keztetések számára. Ez a terjedő hullámokhoz hasonlóan megsokszorozza a hibá­ kat az egymást követő lépések láncolatában. Ez a folyamat el tudja rontani az ala­ csonyabb szinteken lévő adathalmazokat a hibák sorának hálószerű terjedésével, a reprezentációk összefüggő halmazát hibák kibogozhatatlan gubancává alakítva. 47 Cosmides-Tooby 2000a.

Szépség és mentális rátermettség. Építőkövek az esztétika , a fikció és a miivészetek evolúciós elméletéhez ■ 9 3

Röviden, az emberi viselkedés szabályozásának feltételektől függő természetét fe­ lettébb veszélyeztetik a hibás, megbízhatatlan, elavult, kontextuson kívül eső, megtévesztő vagy határsértő reprezentációk. Mivel tehát olyan információkat is befogad az emberi elme, amelyek csak helyileg vagy időlegesen alkalmazhatók, ennek az új emberi komputációs stratégiának a sikere azon múlik, hogy képesek vagyunk-e azokat a határokat, amelyeken belül az adott információ hasznos ma­ rad, folyamatosan monitorozni és felülvizsgálni. Röviden, az új tudásért fizetett egyik ár az volt, hogy az emberek feladták a naiv realizmust, amely más fajok szü­ letési joga —más fajoké, amelyeket nem foglalkoztat az, hogy hiedelemrendszere­ ket állítsanak össze, sem annak a kérdése, hogy mennyire bízhatnak ezekben, és mikor kell ezeket félredobni. (Ebből a nézőpontból Alice és Hamlet olyan irodalmi művekben szerepelnek, amelyek középpontjában egy evolúciós szempontból ősi, de hamisítatlan emberi probléma jelenik meg: a koherenciáért és ésszerűségért ví­ vott küzdelem végletesen bizonytalan körülmények között.) Ennek eredményeképp az emberek olyan reprezentációk új könyvtárai között élnek, amelyek nem egyszerűen csak igaz információként tárolódnak. Ez a világ az „esetleg igaz”, „jobbára igaz”, „egykor igaz volt”, „amit mások gondolnak, az igaz”, „csak akkor igaz, ha én tettem ”, „itt nem igaz”, „amit mások akarnak, hogy igaznak véljek, az igaz”, „egy nap igaz lesz”, „bizonyára nem igaz”, „amit nekem mondanak, az igaz”, „ezek alapján igaznak tűnik” és ezekhez hasonló állítások új világa. Ezeknek az új típusú információknak a kezelése specializált kognitív adap­ tációk széles készletének az evolúcióját követelte meg. Például, magában foglalta olyan új információs formák evolúcióját, amelyek az általunk területszintaxisnak nevezett kognitív adaptáción alapulnak, és amelyek felcímkézik az információt és nyomon követik azokat a határokat, melyeken belül a reprezentációk adott kész­ lete biztonságosan alkalmazható következtetés és cselekvés céljából.4" Ennek a szintaxisnak az elemei közé olyan műveletek tartoznak, amelyek szét­ csatolják vagy kognitív módon izolálják a reprezentációkat egymástól, így nem tudnak egymással túl korán - azaz alkalmazhatósági területeik határaira tekintet nélkül - interakcióba lépni.44 Ez a szétcsatolás lehetővé teszi számunkra, hogy feltételezések és tényellenes érvelés segítségével oldjunk meg problémákat: ezek a kifejlődött következtető mechanizmusok megbízhatóan alkalmazhatók az állítá­ sokra, és lehetővé teszik a lehetséges kimenetelek feltérképezését annak kockázata nélkül, hogy a tényellenes előfeltevés vagy a láncolatban lejjebb álló feltételes kö­ 43 E kérdések átfogóbb megvitatását lásd Cosmides—Tooby 2000a. 44 Leslie 1987.

9 4 ■John Tooby - Leda Cosrnides

vetkeztetés megkérdőjelezhetetlen igazságként tárolódna el a világról alkotott tu­ dástárunkba. Katasztrofális lenne, ha például az ember kognitív apparátusa nem tudná megkülönböztetni a ténylegesen igazat a mások által igaznak vélttől, vagy attól, ami bizonyos feltételek mellett igaz lehet. Az emberi elme szétcsatolt formá­ ban őrzi meg azokat az információs raktárakat, amelyek igazságértéke átmeneti­ leg felfüggesztett, készen arra, hogy következtetéseket vonjon le belőlük (mond­ juk, arról, hogy mit gondolnak mások), vagy a viselkedést szabályozza általuk, amikor az egyed olyan feltételek között találja m agát, amelyekre az információ ér­ vényes. Szétcsatolni és újra összekapcsolni olyan, mint kiengedni vagy lenyomni a kuplungot, különböző valóságok mellett elköteleződni, hogy eltérő helyzetek­ ben is jól tudjuk szabályozni a viselkedést. Ezzel a nézőponttal szemben a fikció mint „hamis” információ többé már nem tűnik annyira különösnek vagy más olyan információktól eltérőnek, amelyek ak­ tív reprezentációjára és karbantartására az ember kognitív apparátusa berendez­ kedett. Ha egyes tények bizonyos szituációkhoz, eseményekhez, időhöz, helyek­ hez, tervekhez, lehetséges jövőkhöz vagy elmékhez kapcsolódnak, a fikció csak egy határeset, ahol a való világnak az a területe, amelyben a reprezentációk össze­ kapcsolt készlete igaznak számít, semmivé zsugorodik össze. Azt gondolhatjuk, hogy a jól megtervezett elme ezért elveti vagy figyelmen kívül hagyja az ilyen rep­ rezentációkat, de ez csak akkor lenne jó döntés, ha az ilyen felvett információknak nem lenne pozitív szervező hatása az agyra vagy az elmére. Úgy véljük, hogy a fik­ ció egy speciális, narratív formátumban tartalmazza a reprezentációkat, ami azért köti le figyelmünket, amit azért értékelünk, őrzünk meg és adunk át, mert az elme úgy észleli, hogy ezeknek a reprezentációcsomagoknak erőteljes szervező ha­ tása van a neurokognitív adaptációinkra nézve, még ha a reprezentációk szó sze­ rint nem is igazak.45 A területszintaxis és a reprezentáció szétcsatolásának mechanizmusa az emberi elmében lehetővé teszi, hogy az ember nagymértékben szélesítse azt a kontextust, amelyben az adaptációt szervező tapasztalatok megjelenhetnek. A területszintaxis és más tulajdonságok által az adaptációkat szervező tevékenységeket fel lehet szabadítani az aktuális feladat gyakorlásának kényszerétől, ami lehet nagyon korlátozott, veszélyes, vagy egyszerűen nem tartalmazza azt az információs viszszacsatolást vagy fontos adatot, amely szükségessé válik, ha az organizmus haté­ konyan akarja működtetni az adaptációt. Ahogy például Steen és Owens rámu15 A fikció evolúciós funkciójáról és a fikció lehetséges kognitív adaptációjáról szóló teljes vitát lásd Cosmides—Tooby 2000a.

Szépség és mentális rátermettség. Építőkövek az esztétika, a fikció és a művészetek evolúciós elméletéhez • 9 5

tat,46 a fogócska jól fejlesztheti a menekülési képességeket, amelyeket nem le­ hetne előnyösen kifejleszteni csupán a vadállattól való menekülés tényleges kon­ textusában. Az adaptációk szervezési üzemmódjának a funkcionális üzemmódjától való füg­ getlenedése akkor történhet meg, ha absztrakt izomorfizmus áll fenn a tapasztala­ tok néhány eleme és az adaptív feladat elemei között (például fenyőtobozra dobott kő és a zsákmányállatra dobott kő között; vagy kitalálni A félkegyelm ű szereplőinek pszichológiai tulajdonságait és kitalálni a családtagjaink pszichológiai tulajdonsá­ gait). A világ tele van ilyen jellegű izomorfizmusokkal, de a területszintaxis evo­ lúciója és a szétcsatolás nyitotta meg az ajtót ezek teljes körű kiaknázásához. Ez azért van, mert a legtöbb analóg szituáció hasznos és romboló párhuzamosságokat egyaránt tartalmaz. Ahhoz, hogy hasznosan tudjon szerveződni az ilyen helyze­ tekkel való interakciók során, az elmének képesnek kell lennie szétcsatolni, izo­ lálni vagy elkülöníteni a tapasztalatok nem izomorfikus részeit, így ezek az inkong­ ruens elemek nem kerülnek be a mentális adatbázisba vagy nem szabályozzák a kognitív adaptációkat. Az információnak nem minden része kerül regisztrálásra vagy tárolásra, és az a képesség, hogy az elme nem foglalkozik a szervezőerővel nem bíró bemenetek feldolgozásával, miközben megőrzi azokat, amelyeknek ténylegesen szervező hatása van, alapvető az efféle rendszerek működtetéséhez. E nélkül a képesség nélkül a tapasztalatok nem izomorfikus vonásai legalább olyan könnyen okoznának szervezetlenséget, mint az izomorfikus részek szerve­ zettséget. Mivel a szétcsatolás és a területszintaxis megoldotta ezeket a problémá­ kat, ezek az emberi evolúció során lehetővé tették az esztétikailag vezérelt szerve­ ződési tevékenységek nagymérvű terjeszkedését. így e lehetőségek kihasználására az ember kognitív apparátusának olyan adaptációkra van szüksége, amelyek ké­ pesek: 1. fellelni a felhasználható izomorfizmusokat tartalmazó tevékenységeket; 2. úgy irányítani a cselekvéseket, hogy ezek az izomorfizmusok nyereségesen legyenek felhasználva; 3. kivonni a tapasztalatokban lévő szervező információt; és 4. megakadályozni, hogy a szerveződési terület irreleváns, nem izomorfikus vagy zavaros aspektusait igazként vagy fejlődése szempontjából releváns­ ként dolgozza fel az adaptáció (például, Cordeliától megtanulhatjuk, hogy a nyílt érzelemkifejezés nem feltétlen a ragaszkodás megbízható jele, de ez 46

Steen-Owens 20 0 1.

96

•

John Tooby — Leda Cosmides

egy absztrakt összefüggés, mely a specifikus tulajdonságoktól függetlenül igaz, és nem vezethet például arra a következtetésre, hogy a „Cordelia” név viszont a ragaszkodás megbízható jele). Fontos felismerni azt, hogy az ember fejlődési adaptációi talán nem képesek észlelni azt, melyik tapasztalatnak van ténylegesen szervező ereje a modern világ­ ban - csak azokat a tapasztalatokat tudják figyelembe venni, amelyek evolúciós környezetünkben is szervezőerővel bíró kulcsingereket jelenthettek. Ahogy most kulturálisan létre tudunk hozni olyan ételeket, amelyeknek az íze esetleg már az ételből kivont tápanyagot jelez, lehetséges, hogy számos modern szórakozás, mu­ latság és esztétikai tevékenység ténylegesen nem fejleszti vagy csiszolja az adaptá­ cióinkat —habár sok kétségtelenül ezt teszi. Emellett a fejlődési folyamat az ősi vi­ lághoz illeszkedő felkészítési formákat hangsúlyozza, tekintet nélkül arra, hogy ezek a modern világban is érvényesek-e. Ez magyarázza a populáris médiában megjelenő olyan jelenségek túlsúlyát, mint a vadállatok támadása, az üldözési je­ lenetek, testi erőszak és a vérbosszú (ezeket a modern világban gyakran kontraproduktívvá tette a jogrendszer, a rendőrség és a börtön), és a kikapcsolódás sok más formája között a ma haszontalan atlétikai és érzékszervi képességek túlzott megjelenését.

A kultúra szerepe Legalább Aquinói Szent Tamás óta jelentős és gyakran uralkodó nézet volt, hogy az emberi elme egy üres palatáblára hasonlít, és csaknem valamennyi elmebeli tar­ talom érzékszervi tapasztalatból táplálkozik. Az alternatív nézet, amelyet az evo­ lúciós pszichológia egyre nagyobb mennyiségű bizonyítékkal támaszt alá, az, hogy az emberi elme az evolúciótól nagy mennyiségű úgynevezett veleszületett fogalmat, valamint olyan érzelmi programokat és más pszichológiai programokat örököl, melyek már önmagukban mentális tartalm akkal töltik fel az emberi el­ mét. Azaz elmetartalmaink nagy részét nem tapasztalattal szerezzük, csupán ezek váltják ki működésüket.47 Ez az evolúció során kifejlődött mentális öröklődés annyiban különös, hogy nem rendelkezik tartalm akkal, hanem absztrakt. így a fejlődés során az emberi elme számára elérhetők olyan veleszületett fogalmak, mint étel, anya, állat, tárgy, személy, férfi, nő, csere, csalás, szó, hiedelem, vágy, 47 Tooby—Cosmides 1992.

Szépség és mentális rátermettség. Építőkövek az esztétika, a fikció és a művészetek evolúciós elméletéhez ■ 97

ragadozó és így tovább - de a kognitív öröklődés nem biztosít túl sok információt sem róluk, sem arról, hogy milyen kapcsolatban állnak ezek egymással vagy a vi­ lággal. Más szóval, a veleszületett fogalmak (és motivációk) kidolgozatlan fogal­ mak, amelyeket be kell fejezni és a fejlődési folyamat során magasabb szintű rend­ szerekbe kell szervezni.48 Ügy gondoljuk, hogy a tapasztalat különböző formái hasznosak, mert fejlődési adaptációkat használva segítik kidolgozni a struktúrát és a fajspecifikus felépítésünkből hiányzó nagy információértékű részleteket. Evo­ lúciós örökségünk nagyon gazdag egy üres palatáblához képest, egy teljesen kifej­ lődött személyhez képest viszont elég szegényes. A „testet öltésnek” ebben a folyamatában az embereket szétcsatolásra képes társas és kommunikatív élőlények lévén már nem korlátozza a tényleges tapaszta­ lat lassú és megbízhatatlan áramlása. Ehelyett belemerülhetünk a helyettesítő, szervezett, képzelt vagy fikciós tapasztalat ennél gyorsabb áramlásába. Egy vadászó-gyűjtögető csoport több tucatnyi vagy akár több száz életnyi tapasztalatnak van birtokában, amihez hozzá tud férni, ha beszélni tud róla. íg y a különösen fon­ tos események mások közvetítésével megszerzett helyettesítő megtapasztalása esztétikai jutalmazásban részesül. Sőt, nem is kell, hogy a valódi események pon­ tos ábrázolásai legyenek, hogy értékes szervezőerővel rendelkezzenek. Az ember őseiben, például, akik kultúrával még nem rendelkező állatok voltak, olyan érzelmi programok fejlődtek ki, amelyeket bizonyos képek vagy szituációs helyzetek hoztak működésbe. Az élőlénynek csak azt kellett tudnia, hogyan visel­ kedjen, ha ténylegesen belekerült abba a helyzetbe. Mit tegyen, ha egy kígyót vesz észre? Milyen, amikor egyik testvérét támadják meg? Mivel az emberek olyan ál­ latoktól származnak, amelyek pszichológiai felépítése ilyen módon szerveződött, az értékek súlyozásáról szóló számos információ érzelmi válaszként rögzült, amely csak arra vár, hogy a helyzeti tényezők megfelelő konstellációja kiváltsa őket.49 A szimulált vagy elképzelt tapasztalatok formájában megjelenő fiktív információ helyzeti jellemzők számos konstellációját m utatja be, mely kiváltja ezeket a vála­ szokat, és így fontos információkat tesz elérhetővé az előrejelzés, tervezés és empá­ tia rendszerei számára. Mikor a fikció kiváltja a potenciális eseményekre és valósá­ gokra adott reakcióinkat, sokkal több mindent átérzünk olyan dolgokról is, ami­ ket ténylegesen nem éltünk meg. Ezáltal nemcsak arra leszünk képesek, hogy megértsük mások döntéseit és azt, hogy mi játszódik le bennük, hanem arra is, 48

Tamsin German —Alan Leslie: Attending to and Learning about Mental States. In P. Mitchell — K. Riggs (eds): R easoning a n d the M in d. Hove, Psychology Press, 2000, 2 2 9—252.

9 Cosmides— Tooby 2000b.

■

John Tooby - Leda Cosmides

hogy saját magunk is előrelátóbb, adaptívabb döntéseket hozhassunk.^0 Hogyan érezném magam, ha gyáván viselkednék, és a közösség tudna róla (L ordJim )?^ Hogyan érezném magam, ha a nővérem meghalna, és én lennék érte felelős? Nem is olyan régen olyan élőlényekből alakultunk ki, akik számára a (nem ve­ leszületett) információk megszerzésének egyetlen forrása a saját tapasztalat volt. Épp ezért az információszerzés és tanulás legjobb rendszerei még ma is úgy van­ nak beállítva, hogy a saját tapasztalatot használják fel. így magától értetődőnek tűnik, hogy bár ma kommunikáció által is információhoz tudunk jutni, ezt az in­ formációt mégis akkor tudjuk a leghatékonyabban feldolgozni, ha olyan formába öntjük, hogy az egyéni tapasztalathoz hasonlítson, holott semmilyen külső oka nincs annak, hogy ezt tegyük. Vagyis a bejövő információkból több mindent tu­ dunk kihámozni, ha ilyen formában strukturáljuk át. Mi is ez a forma? Az ember az információt történetek képében szereti megkapni. Azokat a tankönyveket, amelyek tele vannak igaz információval, de jellemzően hiányzik belőlük az elbe­ szélő szerkezet, szinte soha nem olvassuk élvezettel. Az olyan beszámolókat ked­ veljük, amelyekben van egy vagy több személy, akinek a nézőpontjából átélhetjük a közölt információkat, időben egymást követő eseményekben elmondva (ahogy általában mi is átéljük a dolgokat), ahol valakinek a cselekedetét valamilyen ese­ mény előidézi (ahogy ezt magunk is át szoktuk élni), és mindezt értelmes célok ve­ zérlik. Scalise Sugiyama, illetve Porter Abbott112 azzal az érdekes elgondolással áll- < tak elő, hogy az elbeszélő forma önmagában is kognitív adaptáció. Akár így van ez, akár nincs, úgy gondoljuk, hogy a történeteket olyan formában szokták el­ mondani, ami azt utánozza, ahogyan az átélt események elménkben reprezentálódnak, és ahogyan memóriánkban tároljuk őket, hogy így könnyebben befogadja az élményekből értelmet kihámozó elmegépezetünk. Úgy vagyunk például kiala­ kítva, hogy az epizodikus memóriánkból akkor is új információkhoz jussunk, ha azok érzékleti részleteikben nem teljesen kidolgozottak, a történetek iránti prefe-. renciáink pedig sokkal tartoznak annak a képességünknek, hogy a tapasztalatnak ezt a vázlatosan összetömörített árnyképét fel tudjuk dolgozni. E szerint az értelmezés szerint a művészetek által közvetített valóság köznapi értelemben nem propozicionális és nem referenciális. Jelentősége abban áll, hogy elménket az esztétikai megtapasztalás által nagymértékben szervezi, ezért tűnik 50 Cosmides—Tooby 2000a, b. 51 Joseph Conrad: L on/J im . Ford. Örkény István. Budapest, Palatínus, 2005. Sugiyama 1996, valamint H. Porter Abbott: The Evolutionary Origins of the Storied Mind:. Modeling the Prehistory of Narrative Consciousness and Its Discontents, N arrative, 2000, 8., 2 4 7 -2 5 6 .

Szépség és mentális rátermettség. Építőkövek az esztétika, a fikció és a művészetek evolúciós elméletéhez •

99

ez a fajta valóság olyan titokzatosnak, olyan bonyolultan megfogalmazhatónak

vagy nehezen meghatározhatónak. Ez a szerveződés abból áll, amit jobb szó híján képességeknek hívunk: a megértés képessége és az értékelés képessége, az érzés képessége és az észlelés képessége, a tudás képessége és a mozgás képessége. Picas­ so paradoxonáról - mely szerint „a művészet olyan hazugság, amely rávilágít az igazságra” - kiderül, hogy végül nem is olyan paradox. A művészetek „hazugság­ ként” való megnevezésével egyszerűen csak elismerjük, hogy az egyéni tapasztalás utánzása főként hamis állításokból vagy megtervezett látszatból jön létre. Az effé­ le hamisságok igazságot is közvetíthetnek, mivel nem igazságtartalmú állítások­ ként dolgozzuk fel őket, hanem olyan tapasztalásokként, amelyeknek hamis ele­ meit (gyakorlatilag) félredobjuk. Az igazság abban rejlik, amit a tapasztalás létre­ hoz bennünk. Összefoglalva, úgy gondoljuk, hogy a művészet univerzális, mivel az evolúció minden embert művésszé alakított, aki a saját elmebeli fejlődését az evolúció so­ rán kialakult esztétikai preferenciáknak megfelelően irányítja. A gyermekkortól kezdve a saját magunk által szerzett tapasztalatok jelentik az eredendő művészeti médiumot, és az én az eredeti és elsődleges közönség. Bár mások nem képesek megélni a magunk által létrehozott esztétikai élmények nagy többségét, a járástól és ugrálástól kezdve az elképzelt történetekig, mégis vannak a kifejezésnek olyan médiumai, amelyek mind az alkotó, mind más emberek számára hozzáférhetők. Ennek egy példáját az esztétikai célokkal előállított hangok jelentik —legyenek azok zenei formába öntve, hangutánzó szavak vagy jelentéssel bíró szavak. Ami­ kor a közönség részeként mások is meg tudják tapasztalni egy egyénnek az eszté­ tikai termékét, a művészet társassá válik, és létrehozásának mozgatórugói össze­ tettebbek lesznek. Sőt, annak a képessége, hogy emlékezünk arra (vagy valam i­ lyen hordozón rögzítjük azt), hogyan hozható létre egy élmény, lehetővé teszi az élmény újbóli átélését, és egyúttal további kidolgozását és tökéletesítését. A zene és a történetmesélés két olyan művészi forma, amely nem igényel technológiát, amelybe a közönség többet beleérthet, mint az alkotó, és amelynek rögzítésére és fejlesztésére elegendő a memória (és a képességek megszerzése). Ez lehetővé teszi az alkotó számára, hogy ő vagy egy későbbi művész továbbfejlessze a műalko­ tást.53 A művészet azon formái, amelyek eleget tesznek ezeknek a követelmények­ nek, ugyanúgy kulturálissá válnak, ahogy egyéniek is, létrehozva a „művészet” kulturális kategóriáját. Újabb rögzítő közegek feltalálása (festés, agyagozás, film stb.) lehetővé tette az emberi történelem során a közönség által elérhető művésze­ 53 Sperber 1996.

1 0 0 ■John Tooby - Leda Cosmides

ti formák folyamatos bővülését. Mindamellett úgy véljük, hogy a társadalmilag elismert művészetek csak töredékét képezik az emberi esztétika birodalmának, bár a hosszú távú rögzítés képessége a közönségnek címzett műalkotások arányát megnövelte és a legjobb példányait túlértékelte. Ezek a művek azért ilyen lenyű­ gözők, mert kísérletileg tesztelt társadalmi kidolgozásuk a fejlődés hosszú útján vezette át őket. De ezek is az evolúció során kifejlődött pszichológiánk talaján áll­ nak, amely az esztétikai tapasztalatokat az egész élet során arra használja, hogy el­ ménk felépítését folyamatosan tökéletesítse. Fordította Kocsor Ferenc —Gyuris Petra

MI VEGRE VAN A MŰVÉSZÉT? ÚJDONSÁG, ELTÚLZÁS, VÁLTOZATOSSÁG A VÁLTOZATOSSÁG KEDVÉÉRT, SZIMMETRIA/RITMUS, BÉKÉS VERSENGÉS

WINFRIED MENNINGHA US

Darwin azért töprengett évtizedekig a „szépség” kérdésén, mert problémát jelent a természetes szelekció elmélete számára. A szarvak és agancsok számos állatfajnál „bámulatra méltóan szélsőséges” méretet, illetve olyan formát öltöttek, hogy „ál­ talános életfeltételek között” inkább hátrányosak, fegyverként pedig alig használ­ hatók (I, 279).1 A filozófiai esztétikának van egy kardinális szövege, melyet Dar­ win többször explicit módon is idézett, és a szépséggel és ízléssel kapcsolatos kér­ déseit láthatóan egészen közvetlenül befolyásolta: Edmund Burke Filozófiai vizs­ gálódás a fenségesről és a szépről való ideánk eredetét illetően (1756) című műve. Bürke a páva díszítésének „szélsőséges szépségét” már a darwini fogalmak szerint, a ter­ mészetes „fitnesz” és a „megfelelő alkalmazkodás” konfliktusaként tárgyalta.2 Hogyan alakulhattak ki olyan jelenségek, mint a páva faroktolla? Az előnyös testdíszek kialakulása felé vezető első lépéseket Darwin alapvetően véletlenszerűnek tartotta. Valamilyen adott jelleget a (genetikai) variációk csekély mértékben felerősítenek. Ezeknek a „túlzásoknak” a puszta „újdonsága”, viszony­ lagos „ritkasága” és „egyedisége” magára irányíthatja a figyelmet. Azt, hogy a va­ lószínűtlen különbözőségek iránti effajta preferenciák melyik konkrét ismertető­ A tanulmányban saját fordításban adtam meg a Darwin-idézeteket, míg a zárójeles oldalszámok az angol eredetire vonatkoznak, lásd Charles Darwin: The D escent o f M an, a n d S election in R elation to Sex. Princeton, Princeton University Press, 19 8 1. (Legutóbbi magyar változata: Az em ber sz á r­ mazása és a nem i k iválasztás. Ford. Katona Katalin. Budapest, Gondolat, 1961.) Ugyanígy járt el a szerző a német nyelvű tanulmány megírásakor —a fo rd . Edmund Burke: F iloz ófiai viz sgá lód á s a fen ség esrő l és a szépről va ló ideánk ered etét illetően. Ford. Fogarasi György. Budapest, Magvető, 2008.

1 0 2 ■ W infried Menninghaus

jegyre irányulnak, Darwin elmélete nem tudja megjósolni, sőt, tagadja az efféle el­ várások létjogosultságát. Egy bizonyos csőrforma a természetes szelekció révén új táplálékforrások megszerzése érdekében adaptív módon módosulhat; ebből pon­ tosan következik, hogyan zajlik le a módosulás. A szexuális díszek ezzel szemben teljesen híján vannak az ilyen pragmatikus funkcióknak. Ezeknek elsősorban ön­ magukért kell tetszeniük és a figyelmet magukra vonniuk - és ezt alapvetően több­ féle módon is megtehetik. Ezért Darwin modelljében a „szépségük” miatt előny­ ben részesített tulajdonságokra nagymérvű változatosság és véletlenszerűség jel­ lemző. Ennek kulturális példája a „divat szeszélye” (II, 339)A figyelem és a vágyak felkeltése érdekében a díszítő jellegeknek semmiképpen nem szabad túlságosan eltúlzottnak lenniük; elegendők az apró, szinte minimális fokozatbeli különbségek. Ezért nincs is konfliktus a „puszta újdonság” {„mere no­ velty”), a „változatosság a változatosság kedvéért” („change fo r the sake o f change”) és a „puszta sokféleség” {„mere va riety”) iránti preferenciák (II, 230), valamint a faji sémának (prototipikusság) való hasonlóképpen alapvető megfelelés iránti prefe­ rencia között:3 Mindenki azt részesíti előnyben, amit megszokott. A hirtelen változások visszataszí­ tók; de az emberek kedvelik a változatosságot, és csodálják, ha egy jellegzetes ismer­ tetőjegy egy mérsékelten szélsőséges fokozatig fejlődik. (II, 354) Az eltérésnek (különbség, újdonság, eltúlzás) és a normához való igazodásnak az összekapcsolása4 pontosan megfelel az esztétikailag hatásos nyelvi művészet arisztotelészi alapelveinek. Eszerint a költőnek a szövegben egyrészt valami ide­ genszerűt (xenon) és túlzót (aúxeszisz) kell elegyítenie, másrészt meg kell őriznie a közhasználatú és jól ismert dolgokat. A különös kedvet ébreszt, amelynek forrása csodálatból és rácsodálkozásból táplálkozik (hedü dé tó thauszasztón); a köznapi is­ mét csak kellemes, mert könnyű feldolgozni, s e kettőt a kontextustól és a beszéd­ 3 Vö. Immanuel Kant: Az ítélő erő k ritik ája. Ford. Papp Zoltán. Budapest, Osiris-Gond, 22003; Gustav Th. Fechner: Vorschule d er Á stbetik. B a n d 2. Leipzig, Breitkopf & Hártel, 1876, 262.; Colin Martindale —Kathleen Moore: Priming, Prototypicality, and Preference: Anomalous Fin­ dings for Berlyne’s Psychobiological Theory, The A m erican J o u r n a l o f P sych ology, 1990, 103 -, 5 3 80.; Piotr Winkielman —Jamin Halberstadt - Tedra Fazendeiro - Steve Catty: Prototypes Are Attractive Because They Are Easy on the Mind, P sych ologica l Science, 2 006, 17., 7 9 9 —806. 4 Vö. Judith Langlois - Lori A. Roggman - Lisa E. Musselman: W hat is Average and W hat is not Average about Attractive Faces, P sych ologica l Science, 1994, 5., 2 1 4 —220.; David I. Perrett Keith A. May - Yoshikawa Sakiko: Facial Shape and Judgements of Female Attractiveness, N ature, 1994, 368., 2 3 9 -2 4 2 .

M i végre van a művészet? Újdonság, eltúlzás, változatosság a változatosság kedvéért... ■ 1 0 3

módtól függően kell elegyíteni.- Az „optimális innováció” mai elmélete az eszté­ tikai és retorikai formák kapcsán ugyanezt mondja ki.6 A minimális eltérések fokozatos előnyben részesítése az öncélú változások öngerjesztő és evolúciós lépték­ ben viszonylag gyors folyamatához (II, 35 1) —és végeredményben egy-egy testdísz gyakran szélsőséges felerősödéséhez vezethet. Ezt a gondolatot Darwin modelljé­ nek Robert A. Fisher általi újrafogalmazása óta messzemenően elfogadják. Az auditív és vizuális művészetekben Darwin ugyanazokat a mechanizmusokat látta működni, mint a testi díszítő jellegek megítélésében. A művészetek nyilván­ valóan gyorsabban és változatosabban tudják kiszolgálni az eltúlzás, a változatos­ ság és a sokszínűség iránti igényt, mint a természetes szexuális díszek. Ez annál in­ kább igaz, minél nagyobb az esztétikai megjelenítés tanulható, tehát egyénileg tökéletesíthető részének aránya. Darwin „művészet”-fogalmának fontos össze­ tevője a tanulás, amire például sok énekesmadárnak is energiát kell fordítania (I, 55—56). Az egyedfejlődési tényezők, általános tanulási képességek és helyi tra­ díciók ezzel komoly jelentőségre tesznek szert a szexuális testdíszek tisztán geneti­ kailag értelmezett változatosságával szemben. Darwin az önmagukat erősítő díszítési preferenciák „elvének” felfedezését Ale­ xander von Humboldtnak tulajdonította (II, 351). Humboldt úti beszámolói szá­ mos olyan néprajzi adatot tartalmaznak, amelyeket Darwin mind a természetes, mind a kulturális testdivatok vonatkozásában idézni tudott. Humboldt példái el­ sősorban a természetes testi jellemzőknek és a kulturális átalakításnak az egymás­ ra hatását mutatják be, mint például azt, hogyan erősítik fel az emberek a bőr­ színkülönbségek biológiai evolúció során kifejlődött különbségeit a bőr festése által (II, 346—347, 352). Különösen a férfiak szakállát kezelte Darwin ennek a törvényszerűségnek a példájaként: Figyelemre méltó, hogy az egész Földön azok a rasszok, melyek csaknem teljesen szőrtelenek, nem viselik el az arcukon és a testükön a szőrzetet, és folyton azon fára­ doznak, hogy ezt eltávolítsák. A kalmükök szőrtelenek, és közismert tény, hogy az amerikaiakhoz hasonlóan minden egyes szőrszálat kitépkednek. Ugyanez igaz a po­ linézekre, egyes maláj és sziámi népekre. {...} 5 Arisztotelész: Retorika. Ford. Adamik Tamás. Budapest, Telosz, 1999, 1404b. Rachel Giora — Ofer Fein: Weapons of Mass Distraction: Optimal Innovation and Pleasure Ratings, M etaphor a n d Sym bol, 2004, 19., 1 1 5 - 1 4 1 . Vo. még Geoffrey Miller: Evolution of Hu­ man Music through Sexual Selection. In Nils L. W allin - Björn Merker - Steven Brown (eds): The O rigin o j M usic. Cambridge (MA), MIT Press, 2000, 2 7 1 -3 0 0 . Ronald A. Fisher: The G en etica l T heory o f N a tu ra l S election. Oxford, Clarendon, 1930.

1 0 4 • W infried Menninghans

Másrészt az erős szőrzetű rasszok tagjai nagyon nagyra tartják és sokra becsülik szakállukat. Az angolszászoknál minden egyes testrésznek megvolt a maga értéke. „A szakáll elvesztését 20, egy combtörést viszont csak 12 sillingre taksáltak.” (II, 349) Ehhez hasonlóan vannak olyan kulturális fogások is, amelyek a kerekded vagy széles arcokat hivatottak kompenzálni (II, 344—345, 354). Az egészen apró láb (II, 352), a széles női ülep (II, 345-346), a bolondos hajviseletek (II, 340, 348) vagy mindenféle fog- és fejformadivatok (II, 340-341) érdekében alkalmazott szeszélyes praktikák jól példázzák a „Humboldt-elvet”. Sőt mi több: sok állatfaj feltehetően csak annak köszönheti létét, hogy a szexuálisan vonzó forma-, szín- és hangornamentumok iránti eltérő preferenciák kölcsönösen erősítették egymást, és ez végül különálló alfajok kialakulásához vezetett.s Darwin olyan madárfajokat említett, amelyek fejlődése során alakilag teljes mértékben megegyező, pusztán színeikben eltérő alfajok jöttek létre, mint például a fekete és fehér hattyúk vagy a gólyák és íbiszek (II, 230—231). A szexuális díszítések hangsúlyozásának tendenciája ennélfogva kifejezett esz­ tétikai ellentéteket eredményezhet a fajok között. Általában véve a díszítések iránt egyszer már kialakult preferenciák erősödése hosszú távon —egészen addig, míg a természetes szelekció ezt a látványos trendet nem fékezi le és/vagy nem állnak út­ jába az ökológiai élőhely fény- és láthatósági feltételeivel kapcsolatos érzékszervi hajlamok —kedvezhet a szexuális ornamentumok nagyon feltűnő színeinek, for­ máinak és mozgás- vagy megjelenésmintázatainak. Innen ered a sok színes, sőt élénk és excentrikus példa, amelyeket Darwin a díszítés iránti vágy valamifajta természetes panorámájaként mutatott be. A gyenge kontrasztokkal szemben az erőseknek, a kevert színekkel szemben a tisztáknak és ragyogóknak, a kevéssé ki­ dolgozott mintákkal szemben pedig a jól kidolgozottaknak az előnyben részesíté­ se az állatokkal és emberekkel (köztük gyerekekkel is) végzett vizsgálatok során sokszorosan megerősítést nyert.9 De az is kétségtelen, hogy a festményekben, a ruházatban és a belsőépítészetben megnyilvánuló emberi ízlés ezzel ellentétes irányt is vehet, és a csekély, finom fokozatú színkontrasztokat részesítheti előnyben. 8 James L. Gould — Carol G. Gould: Sexual Selection. New York, Scientific American Library, 1989. 9 Vö. Fechner 1876, 2. k., 2 3 1 - 2 3 4 .; Bernhard Rensch: Ásthetische Grundprinzipien bei Mensch und Tier. In Giinter Altner (Hrsg.): K rea tu r M ensch. M oderne W issenschaft a u f d er Suche nach dem H um ánum . München, Heinz Moos, 1969, 13 4 —144. A tiszta színek preferenciáját azonban végül is csak néhány állatfajnál találták meg. Vö. még Bernhard Rensch: Ásthetische Faktorén bei

M i végre van a művészet? Újdonság, eltúlzás, változatosság a változatosság kedvéért.

105

Darwin az ún. autonóm iaesztétikákhoz nagyon hasonlóan az esztétikai „szépér­ zék ”, illetve „ízlés” (I, 6 3 - 6 4 ) legalábbis részleges önállóságát hangsúlyozta a p rag­ m a t ik u s szem pontokkal szemben. Az esztétikai preferenciák fajon belüli helyi elté­

p j _ m int azt a férfiak szakállának példája m utatja —aligha hozhatók kapcsolatba g e n e t i k a i előnyökkel (hacsak nem bizonyosodik be, hogy az egyik populációban a s z a k á ll , a m ásikban ezzel szemben ennek hiánya jár együ tt „jó génekkel”).

A m ellett azonban, hogy K an t és az idealista esztétika függetlenítette a szépet a gyakorlati céltól, nem függetlenítette az em ber kognitív és érzelm i m űködésé­

től.10 Darwin hipotézise szerint a pragm atikus adaptációs kényszerekkel nem m a­ g y a r á z h a t ó díszítések funkciója az, hogy a szexuális figyelem felhívás specifikus

kontextusában versenyelőnyöket terem tsenek. Az általános életkörülm ények kö­

zött alapvetően hátrányos tulajdonságok a díszítések „autonóm iáját” alapozzák meg, a fajra jellem ző nemi szerepek adaptív vonatkozásai ezzel szemben ezek funkcionalitását. Az esztétikai ítéletek kanti érdekm entessége D arw in elm életében a fejéről a ta l­

pára állt, az idealista, tisztán „intellektuális érdek” helyét a m arkánsan szexuális érdek vette át." M indam ellett a pávatyúk preferenciája is egy közvetlen ízlés által alkotott ítélet. A tyúkok nem azért preferálják a legszebb pávát, m ert azt gondol­

ják, hogy ezáltal génjeik előnyösebben terjedhetnek. A szexuális figyelem felhívás és párválasztás proxim atív mechanizm usa és a viselkedés u ltim atív oka —a szapo­ rodásra kifejtett hatása —közé nem szabad egyenlőségjelet tenni. A z előnyös tu laj­ donságok bem utatása, az éneklés és a tánc néhány m adárnál és más állatfajoknál a szexuális figyelem felhívás és a párválasztás időszakára, nem pedig ezek lehetsé­

ges következm ényeire (a kopulációra, az utódok kihordására és felnevelésére) spe­ cializálódott viselkedésform ák. A viselkedésfajták e két köre között nincs szükség motivációs kapocsra, és rendszerint nem is áll fenn ilyen. Egy példát hozva a m ű­ vészetekből: az a m űvész, akit a m unkája iránti késztetésről kérdeznek, valószínű­

leg a lehetséges m otivációk széles körét fogja m egnevezni - új form ák kipróbálá­ Farb- und Formbevorzugungen von Affen, Z eitsch rift f ü r T ierpsychologie, 1957, 14., 7 1 - 9 9 .; Margarete Tigges: Farbbevorzugungen bei Fischen und Vögeln, Z eitsch rift f ü r T ierpsychologie, 1963, 20., 139—142.; Michael J. Ryan: Sexual Selection, Sensory Systems, and Sensory Exploi­ tation, O xford S urvery o f E v o lu tio n a l B iology, 1990, 7., 15 6 -1 9 5 ., valamint Miller 2000. Kant 22003, 1 1 8 - 1 1 9 ., 1 3 7 - 1 3 9 .; Reinold Schmücker: Funktionen der Kunst. In Bernd Kleimann - Reinold Schmücker (Hrsg.): Wozu K u n st? D ie F rage nach ih rer F unktion. Darmstadt, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, 2 0 0 1, 1 3 -3 3 .; Winfried Menninghaus: K unst a ls „B eförderungdes L ebens”. Perspek tiven tra n sz en d en ta ler u n d evolu tion d rer Á sthetik. München, Carl Friedrich von Siemens Stiftung, 2008. Kant 22003, 43.

1 0 6 • Winfried Menninghaus

sának vágya, bizonyos anyagok iránti megszállottság, a nagy példaképek általi inspiráció stb. Rendkívül valószínűtlen ezzel szemben olyan válasz, mely szerint génjei terjesztésének célja lelkesíti. Ebből azonban még nem következik, hogy egy sikeres művész ne köszönhetné társas lehetőségeinek legalább egy részét, beleért­ ve a szexuálisakat, különleges művészi képességeinek. A proximatív és ultimatíy mechanizmusok kategorikus különválasztása azért is fontos, mert Darwin sehol sem írta az emberi zenét a reproduktív siker evolúciós számlájára. Ezeknek a különbségeknek a figyelmen kívül hagyása számos félreértésért és látszólagos alternatív magyarázatért felelős.12 Különösen elterjedt az az ellenvetés, hogy Darwin evolúciós esztétikájában egyáltalán nem a „szépségről”, hanem csu­ pán a fizikai „vonzerőről” van szó. Az esztétikai észlelés szempontjából központi kérdés Kant szavaival „a jó ízlés érdekmentessége”; épp ez azonban nem adott a szexuális figyelemfelkeltés művészeteinek esetében. Ez az érv nem csak a modern érdekmentességi követelmény történeti sajátosságára mulaszt el rákérdezni. Épp; így elsiklik afelett is, hogy az ókortól napjainkig számos nyelv- és filozófiai elmélet nevezi a nők és férfiak szexuálisan vonzó megjelenését rendszeresen „szépség”-, nek. Csak a protestáns ízlés, amellyel különösen Kant próbált minden, az érzékiszexuális „vonzerővel” akár csak távoli kapcsolatban álló dolgot száműzni a transz­ cendens esztétika magasságából, tekintette a szépség „esztétikai” birodalmána leválasztását a szexuálisan vonzó szépség minden megnyilvánulásáról a magas (polgári) ízléskultúra tanúsítványának. A brit és francia esztétika nem ismerte a szexualitás ehhez hasonló kiátkozását, a kortárs irodalmi ízlés még kevésbé. A fizikai-szexuális szépség és a „tisztán” esztétikai ítélet különválasztásának el­ méleti ára magas: platóni, darwini, freudi és egyéb értelemben vett hipotetikus közös alapjuk kikerül a látóterünkből. Ezt az árat annál kevésbé éri meg megfizet­ ni, hogy a szépség szexuális funkciójának evolúciós magyarázata sem mossa el a fontos kategoriális különbségeket. Azokat az inherens mechanizmusokat, amelyek a magát felkínáló fél megjelenésének, táncának vagy énekelőadásainak esztétikai „megítélésére” szolgálnak, ez a modell sui generis adaptációnak tekinti. Ennek le­ hetséges időbeli és funkcionális következménye, nevezetesen a szexuális cselekvés kezdeményezése és kivitelezése, viszont már más viselkedésmintáknak engedel­ meskedik. E kettő logikai elkülöníthetősége, sőt különállósága végső soron ész­ lelési valósággá válik, mikor a művészi ábrázolások témája a testi szépség lesz;, ekkor lesz kézzelfogható a két mechanizmus különbsége, ami a szimbolikus kog12 Kari Eibl: Kultur als Zwischenwelt. Eine evolutionsbiologische Perspektive. Frankfurt am Main, Suhrkamp, 2009, 159-

M i végre van a művészet? Újdonság, eltúlzás, változatosság a változatosság kedvéért... • 1 0 7

íciót lehetővé tevő képességeinknek az alapja.13 Freud ezenkívül rámutatott, pgy a Darwin által leírt emberi szépség természetétől fogva hajlik arra, hogy a közetlen szexuális cselekvési késztetéseket „eltérítse”. Horst Bredekamp szerint pejg a darwini értelemben vett párválasztás akár ugyanazzal a képelmélettel is maarázható, amelyet Bredekamp elsősorban a festőművészet és más kulturális képi 'lágok magyarázatára fejlesztett ki.14 , Darwin szexuális testi „ornamentumokról” szóló okfejtése az evolúcióbiológiai jskurzust a filozófiai esztétika egy központi kategóriájával kapcsolta össze. A kéő 18. század esztétikája óta a díszítések az érdek nélküli szépség mintapéldái. Az rabeszkek, díszítő indák és egyéb „parergonok” voltak Kantnak a „szabad szép­ égre” hozott legfőbb példái Az ítélőerő k ritik ájában^ Az Owen Jones által írt gram m ar o f Ornament (1856) Darwin számára a díszítések esztétikájának kortárs 'örképét nyújtotta. Bizonyos testrészek evolúcióját Darwin ezekkel áz ornamenumokkal teljes analógiában képzelte el. Ez megfelel annak a biológiai ténynek, ogy számos testdísz gyakran csak a szexuális figyelemfelkeltés időszakában je­ lenik meg, aztán előbb-utóbb ismét eltűnik. Ennek a díszítésnek már nem egy teemtő isten a létrehozója, aki a természetet nemcsak bölcsen, hanem szépen „felíszítye” alkotta meg, sokkal inkább a másik nem szexuális preferenciái erősítet­ ek fel és tettek örökletessé nagyon hosszú idő alatt bizonyos „ornamentumoat”. Az esztétika történetében Darwin az első és talán egyetlen olyan szerző, ki a szép testet —és nem pusztán, mint Bahtyin, a szép test groteszk ellenpólu­ st —szigorúan az ornamentum, a groteszk és az arabeszk esztétikájának eszkö­ zeivel értelmezte.16 Darwin „szeszélyesről” szóló poétikája (,,caprice”; II, 230, 339) egy, a maga mód­ ján egyaránt sok befektetést igénylő és szigorú logikával bíró jelenség motiválat­ lanságát, véletlenszerűségét, sőt értelmetlenségét hangsúlyozza. Az eltúlzott tolldíszek iránti szeszélyes preferenciák Darwin számára végül is éppolyan talányosak voltak, mint az az ízlés, amelynek egyes majmok rózsaszín hátsójukat köszönhe­ 13 Emóciópszichológiai értelemben már a szexuális vágy érzése is —ellentétben a reflexszerűen ki­ váltódó párzási viselkedéssel —késleltetési fázist iktat be a vizuális inger és a válaszreakció közé. Vö. Klaus R. Scherer: Emotion Serves to Decouple Stimulus and Response. In Paul Ekman — Richard J. Davidson (eds): The Nature of Emotion. Fundamental Questions. New York — Oxford, Oxford University Press, 1994, 12 7—130. 14 Horst Bredekamp: Theorie des Bildakts. Berlin, Suhrkamp, 2 0 10 , 3 0 9 -3 1 6 . 15 Kant 22003, 14 5 —146.; W infried Menninghaus: Lob des Unsinns. Über Kant, Tieck und Blaubart. Frankfurt am Main, Suhrkamp, 199 5 , 9 4 —118 . Mihail Bahtyin: Francois Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája. Budapest, Osiris, 2002.

1 0 8 • Winfried Menninghaus

tik.17 Hóbortként, rögeszmeként és vesszőparipaként a szeszélyes hajlamokban éppenséggel van valami szeretetre méltó; az értelmetlen és szokatlan, sőt őrült mozzanatot azonban ez nem szünteti meg. Darwinnak az ízlés szeszélyességéről („capriciousness o f taste”) szóló elmélete az irodalomban közvetlenül is megjelenik abban a szeszélyes digressziópoétikában, amelyet Lawrence Sterne Tristram. Shandy (1759—1767) című regénye és ennek ro­ mantikus rokonai képviselnek. Sterne regénye főszereplőjének „életét és gondola­ tait” (Life a n d Opinions) ígéri, a cselekmény fő szálát azonban folyamatosan meg­ szakítják az elméleti, történeti és elbeszélő művészet egyre újabb, szaporodó és egymással összefonódó kitérői, valamint „szeszélyes” anekdoták és kerettörténe­ tek, s így még a főszereplő megszületésére is jó pár száz oldalt kell várni. A német romantika elbeszélésművészete bőven használta a hasonló megszakításokkal teli, arabeszk cselekményszövési technikákat. Mindkét esetben látszólagos párhuza- ; mos szövegek és kiegészítések nyomulnak újra és újra a művek előterébe, és ráte-« lepszenek a (vélt) narratív magra. Friedrich Schlegeltől Edgar Allan Poe-n kérész- j tül Charles Baudelaire-ig az arabeszk díszítési forma volt az efféle irodalmi prakti- J kák névadója, különösen a rokokó arabeszk sajátos esetében.18 Zenei arabeszkek és „capricciók” is születtek. Ezt a gazdag játékteret idézik fel Darwin szeszélyes ízlés­ ről és extravagáns díszítő divatról szóló meglátásai. És ez nem pusztán metafori-* kus kapcsolódás: némely paradicsommadár tolldísze lehetne akár egy rokokó dísz: is. Darwin a természetes testek vonatkozásában ugyanazokat a kategóriákat alkal-; mazta, amelyeket a történeti esztétika az olyan szélsőséges művészi jelenségek le­ írására használt, mint az arabeszk rokokó ornamentikája vagy Lawrence Sterne,^ Ludwig Tieck és E. T. A. Hoffman provokatív ábrázolásmódja. Darwin összes többi, az esztétikai ingerek leírására szolgáló fogalma is a filozó­ fiai esztétika és a retorika területéről származott (újdonság, sokféleség, ritkaság,' eltúlzás {novelty, variety, rarity, exaggeration}) P Ezeket a kategóriákat mindamel­ lett nagyon innovatív módon használta. Azok a fogalmak, amelyek a forrásukat’ jelentő esztétikában túlnyomórészt a művészet jelenségeire vonatkoztak, meglepő* alkalmazást nyertek természetesztétikai kategóriaként. Az „esztétikai ítélet” pe17 Charles Darwin: Sexual Selection in Relation to Monkeys. In Paul H. Barrett (ed.): The Collected Papers of Charles Darwin. Chicago, Chicago University Press, 197 7 , 2 8 5—2 9 1., itt 287. 18 Giinter Oesterle: Vorbegriffe zu einer Theorie der Ornamente. Kontroverse Formprobleme zwischen Aufklárung, Klassizismus und Romantik am Beispiel der Arabeske. In Herbert Beck-; Peter C. Bol —Eva Mack-Gérard (Hrsg.): Ideal und Wirklichkeit der bildenden Kunst ini spdten 18. Jahrhundert. Berlin, Gebr. Mann, 19 8 4, 1 1 9 —139., és Menninghaus 199 5 , 9 4 —190. j 19 Darwin 1 9 8 1 , 1., 6 3 -6 5 ., II., 230. sk., 339., 3 5 1., 354. Bredekamp úgy gondolja, hogy Darwii? elméletét a változatosságról elsősorban W illiam Hogarth The Analysis of Beauty (1753) című írá­ sa befolyásolta (lásd Bredekamp 2 0 10 , 3 14 . sk.).

M i végre van a művészet? Újdonság, eltúlzás, változatosság a változatosság kedvéért...

•

109

dig, amely a transzcendentális esztétikában pusztán reflektáló jelleggel rendelke­ zett,20 az esztétikai preferencia és a párválasztás összekapcsolása révén az ítélet tár­ gyának léte, folytatása és fokozatos erősödése szempontjából szigorú értelemben véve konstitutív lett. A hétköznapi esztétikára visszautalva, Darwin a „műbíráló­ nak”, egész pontosan a nőnemű műkritikus választásának {„female choice”, II, 273) rendkívüli szerepet tulajdonított: nemcsak a művészek adott műveit értékelik, ha­ nem a művészet teljes evolúcióját - ámbár cél és terv nélkül —irányítják, és pusz­ tán a választás aktusa révén lehetségessé teszik új „művek” megalkotását. A kísérletekből az a következtetés vonható le, hogy az állatok is hajlamosak az eltúlzott, szupernormális ingereket előnyben részesíteni, így minden külső hatás nélkül megindulhat egy egyszer már kialakult preferencia gyors megszaladása {peak shift hatás).21 Először patkányokat kondicionáltak arra jutalmazással, hogy a négyzetet előnyben részesítsék más geometriai formákkal szemben. A második lépésben téglalapot mutattak, és még nagyobb jutalommal kapcsolták össze, mint a négyzetet. A várakozásoknak megfelelően a patkányok megtanulták, hogy a téglalapot megbízhatóan előnyben részesítsék. A kísérlet harmadik része kevésbé volt előre látható. A patkányoknak felkínálták a lehetőséget, hogy a már ismert, jutalommal társítható téglalap és egy másik téglalap közül válasszanak, amelynek az arányai még az előzőnél is jobban különböztek a négyzetétől. A második tégla­ lapra semmilyen kondicionálás nem történt. Érdekes módon a patkányok mégis az új változatot választották. Egy lehetséges magyarázat szerint a kiindulási négy­ zettől való eltérés növelését választották, vagyis a „téglalapszerűség” hangsúlyo­ zását (eltúlzását). Ez a folyamat nagyon gyorsan a szélsőségesen elnyúlt, azaz a nem négyzetszerű téglalap preferenciáját eredményezi. Ramachandran ezt a meg­ állapítást a művészeti „karikatúra” törvényeként írta le,22 észre sem véve, hogy hajszálpontosan Humboldtnak és Darwinnak azt a meglátását igazolta, hogy bi­ zonyos jellegek előnyben részesítése m egjelenésbeli különbségeket eredményez. Éppúgy, mint Kant esztétikai ítéletről szóló elmélete szerint, e modell szerint sem lehet a szépségnek szilárd, objektív mércéje (vö. II, 353—354). Darwin sokkal inkább azt a nagymértékű változatosságot hangsúlyozta, amit az alapvetően vé­ letlenszerűen kialakuló tulajdonságok szeszélyes előnyben részesítésének imént le­ írt folyamata, ennek egyre szélsőségesebb eltúlzása, „divatszerű” kimerítése és el­ lentétébe fordítása eredményezhet (II, 338—354): 20 Kant 22003, 31., 92. 21 Vilayanur S. Ramachandran —W illiam Hirstein: The Science of Art. A Neurological Theory of Aesthetic Experience, Journal of Consciousness Studies, 1999, 6., 1 5 - 5 1 ., itt 18. 22 Uo.

1 1 0 ■ Winfried Menninghaus

Sok olyan képesség, amely az ember fejlődése során felmérhetetlenül hasznos volt —mint a képzelőerő, a csodálkozás, a kíváncsiság képessége, a szépség iránti megha­ tározhatatlan érzék, az utánzás hajlama és a kezdeményezés vagy újítás szeretete —, szinte bizonyosan hozzájárultak a szokások és divatok szeszélyes változásaihoz.

(II, 339) Darwin forrása itt is Alexander von Humboldt: Ha a testüket festő népeket —mint Humboldt megjegyzi —éppen olyan alaposan vizsgálták volna, mint a ruhában járókat, akkor észrevették volna, hogy az önfestés és az öltözködés divatját is felettébb termékeny képzelőerő és felettébb változatos hangulatok hívták elő. (Uo.)

A kulturális „divatokat” Darwin az ivaros élőlények testén a szexuális figyelemfelkeltés és párválasztás révén képződött szeszélyes jelek meghosszabbításának és helyettesítőjének tekintette. A divat a szexuálisan előnyben részesített külső díszí­ tések biológiai-evolúciós szelekciójának sebességét alaposan meggyorsítja. Már nem kellenek évezredek vagy évszázadok egy-egy változás stabilizálódásához, a kívánt ismertetőjegyek egyre rövidebb idő alatt jönnek létre, terjednek el és rög­ zülnek; a divat a biológiai testnél jóval nagyobb szabadságfokkal rendelkezik, sze­ szélyes irányváltásai pedig folyton meglepetéseket okozhatnak. Számos dokumentum tanúsítja, hogy az öltözködési divat és a fizikai megjele­ nés biológiai evolúciójának párhuzama Darwin idejében erős bizonyító erővel ren­ delkezett. Charles Darwin egyik rokona, George H. Darwin 1872-ben egy esszét tett közzé az öltözködési divatok fejlődéséről (Development in Dress), amely a követ­ kező hipotézissel nyitott: „A ruházkodás fejlődése erős analógiát mutat az élőlé­ nyek fejlődésével, ahogy azt az evolúció modern elméletei értelmezik.”23 Herbert Spencer a ruházkodási divatnak ezt az evolúciós szemléletét nem sokkal később jelvényekre és egyenruhákra is kiterjesztette.24 Darwin „szépérzékről” szóló elmé­ lete egyrészt egy filozófiai hagyományt követett, melynek megvolt a maga erős biológiai dimenziója; ennek emblematikus műve Kanttól Az ítélőerő kritikája .25 23 George H. Darwin: Development in Dress, Macmillan’s Magazine, 1872, 26., 4 1 0 . Köszönet J u ­ lia Vossnak, hogy felhívta a figyelmemet erre a szövegre! 24 Herbert Spencer: Ceremonial Institutions. (Principles of Sociology 4.) London, Williams and Norgate, 1879, 1 7 4 - 1 9 2 . 25 Vö. Reinhard Löw: Philosophie des Lebendigen: Dér Begriff des Organischen bei Kant, sein Grund und seine Aktualitdt. Frankfurt am Main, Suhrkamp, 19 8 0 ; Helmut Miiller-Sievers: Self-Generation. Biology, Philosophy, and Literature Around 18 0 0 . Stanford, Stanford University Press, 19 9 7 ; Ra­ chel Zuckert: Kant on Beauty and Biology: An Interpretation of the „Critique of Judgment”. London,

Mi végre van a művészet? Újdonság, eltúlzás, változatosság a változatosság kedvéért... • 1 1 1

Másrészt egy kiegészítő transzfer alakította, és ebben a vonatkozásban éppen az öltözködési divat kifejezetten kulturális jelensége tűnt a biológiai evolúciós folya­ matok különösen meggyőző és tanulságos analógiájának. Időközben számos, állatokkal végzett tanulmányban kimutatták, mennyire függ a szexuális figyelemfelkeltés sikere bizonyos külső jegyek különbségeitől. Ezeknek a jegyeknek a mesterséges felerősítése —sőt, további ingerek hozzáadása (például a pintyek fejére erősített sipkák) —jelentősen javítja a szaporodási esélye­ ket.26 Amit Humboldt az öndíszítés kulturális divatjánál megfigyelt, az Darwintól kezdve a természetes testek evolúciós törvényévé lett. Az esztétikai szeszélyek tör­ vénye átlépte a kultúra és a természet határvonalát: Nemcsak az emberek, hanem az alacsonyabb rendű állatok is szeszélyessé váltak hajlamaikban, ellenszenveikben és szépérzékükben a sokféle egymásnak ellentmon­ dó hatás eredményeként. Nem alaptalan a feltételezés, hogy az újdonságot önmagá­ ért szeretik. (I, 64-65)

Darwinnak az evolúciósán hatékony „szépérzékről” szóló elmélete a közönség figyelméért és tetszéséért folytatott vetélkedés törvényszerűségét hangsúlyozta. A gazdagon díszített vagy különösen jól éneklő állatfajoknál nagy a versengés nyo­ mása ugyanazon nem tagjai, általában a hímek között. A díszítettség ezért az egész állatvilágban szorosan összekapcsolódik a versenyképességgel és a harcra való kész­ séggel (II, 54). Másrészt Darwin hangsúlyt fektetett arra, hogy „a harc törvénye” ( J a w o f battle”) nem helyettesíti a szépségversenyt. A konkurenseiket a harc során le­ győző hímnemű állatok nem nyerik el automatikusan a nőstények párzási készségét is. Ezért még más eszközökkel is küzdeniük kell. Darwin tehát a testdíszek és ének­ előadások versengő bemutatásának kettős funkciót tulajdonított: egyszerre „a rivá­ lisok felé küldött kihívás” (I, 56) és a másik nemnek szóló figyelemfelkeltés. A külső jegyek vagy énekelőadások meggyőző erejére Darwin rendszeresen használta a felizgat („excite”), elbűvöl („charme”) v a g y csábít („allure”) kifejezése­ ket, és ezeknek az „érzelmekre” kifejtett hatásáról írt (I, 56). A nemek közötti esz­ Cambridge University Press, 20 0 7; valamint W infried Menninghaus: Ein Gefühl der Beförderung des Lebens. Kants Reformulierung des Topos lebhafter Vorstellung. In Armen Avanessian —W infried Menninghaus —Jan Völker (Hrsg.): Vita aesthetica. Szenarien dsthetischer Lebendigkeit. Zürich—Berlin, Diaphanes, 2009, 7 7 -9 4 . 26 Lásd például Nancy Burley egyik zebrapintyekkel végzett kísérletét: uő: W ild Zebra Finches Have Band-Colour Preferences, Animal Behaviour, 19 88 , 36., 12 3 5 —1237. A sipkás kísérletet lásd Helena Cronin: The Ant and the Peacock. Cambridge, Cambridge University Press, 19 9 1 , 210.

1 1 2 • Winfried Menninghaus

tétikai-érzelmi preferenciamechanizmusok hatalma számára a nemen belüli „harc törvényének” korlátozását jelentette: „Világosan látjuk, hogy tollaik és más dí­ szeik a hím állatok számára igen nagy jelentőségűek; és azt is látjuk, hogy a szép­ ség néhány esetben még fontosabb is a sikeres küzdelemnél” (II, 98). Darwin félreismerhetetlenül rokonszenvezett a harc törvényének, az esztétikai ver­ sengés („lato o f beauty”) általi trónfosztásával. Ennek a rokonszenvnek az oka a „szép­ érzék” civilizáló hatása: A nőstények választása a szép külső, ének és tánc alapján inkább a „békés versengésnek” kedvez, mint a harc gyakran kegyetlen törvényé­ nek. Az esztétikai megoldások civilizáló tényezőkként való értékelése megfelel az idealista esztétika klasszikus antropocentrikus feltevéseinek, amely a művészetek­ ben az ember legnagyobb vívmányát látta, és éppen a művészetekre való tekintet­ tel emelte ki az embert más élőlények közül. Darwin eközben a fajok összehasonlí­ tó rangsorát a feje tetejére állította. Megfigyelése szerint jó néhány rovarnál és ma­ dárnál a „békés” esztétikai versengés —a „harc törvényével” összemérve —jóval nagyobb mértékű és jelentőségű, mint a „magasabb rendű” állatoknál (I, 4 18 ; II, 332—333). Esztétikai értelemben az emlősök „nyers” állatok brute mammals”, II, 332): „Az emlősöknél a hím állatok sokkal inkább a harc törvényének meg­ felelve, mintsem vonzó tulajdonságaik bemutatásával igyekeznek meghódítani a nőstényeket” (II, 239). Darwin felfogása az emberi esztétikáról ebből a szempontból egyúttal egy idea­ lizáló felhangot is kapott. Minél inkább megtalálta az embernél a madarak jól ki­ dolgozott díszítéseit és műalkotásait, annál inkább kiemelkedett számára a „nyers emlősök” közül. Az „esztétikai választás” erőszakot mérséklő funkciója azonban csak a nemek közötti viszonyban működik, a nemen belüli versengés során nem. Mint a „díszítettség és harckészség” szoros párhuzama mutatja (II, 54), Darwin az ivaros élőlények mindenféle testi szeszélye iránti preferenciát csak mérsékelten különböztette meg a természetes szelekció fitneszkategóriáitól.27 Modellje már akkor is működik, ha a díszítések közötti finom különbségek jelentik a döntő té­ nyezőt, feltéve, hogy minden más ismertetőjegy megegyezik. Ezzel szemben a neodarwinista újrafogalmazások megkísérlik a szexuális és természetes szelekció kü­ lönbségeit messzemenően kiegyenlíteni. A költséges jelzések {costly sign al18) elmélete 27 W infried Menninghaus: Das Versprechen der Schönheit. Frankfurt am Main, Suhrkamp, 2003, 7 1-7 3 . 28 Vö. Amotz Zahavi: Mate Selection: A Selection for a Handicap, Journal of Theoretical Biology, 1975, 53., 2 05—2 14 .; uő: Decorative Patterns and the Evolution of Art, New Scientist, 19 7 8 , 80., 1 8 2 - 1 8 4 . Ezenkívül Amotz Zahavi —Avishag Zahavi: The Handicap-Principle: A Missing Piece of Darwin’s Puzzle. New Y ork —Oxford, Oxford University Press, 1997.

M i végre van a művészet? Újdonság, eltúlzás, változatosság a változatosság kedvéért...

•

113

a nagy esztétikai ráfordítás képességét maradéktalanul a „jó gének” indikátorának tekinti (az embernél azonban csak nagy megszorításokkal). A fizikai vonzerő egyéb indikátorelméletei más-más okokból hasonló következtetésekre jutottak az eszté­ tikai preferenciák megítélésének tekintetében. Egyelőre nincs elegendő bizonyí­ ték arra, hogy minden szexuálisan kiválasztott „szeszély” fitneszindikátor volna.29 Már maga Darwin is megjegyezte: „A legtöbb esetben aligha lehetséges a termé­ szetes és a szexuális szelekció hatása között különbséget tenni” (I, 256).30 Megha­ tározott külső és viselkedésbeli ismertetőjegyek szexuális szelekció jának hívják azt az evolúciós hatást, amely a párválasztás (sexual choice) számtalan egyedi aktusából adódik, ha ezek a választási aktusok sok nemzedéken keresztül előnyben részesí­ tenek bizonyos ismertetőjegyeket. Darwinhoz hasonlóan a párválasztás fogalmát a következőkben gyakran pars pro toto megnevezésként fogjuk alkalmazni, amely a szexuális szelekció evolúciós szintjét is magában foglalja. Darwin „szépérzék”-meghatározásai nemcsak velősek, hanem szemantikai meghatározásokban is jóval gazdagabbak, mint ahogy első ránézésre gondolnánk. Ezek —hol hangsúlyosan, hol inkább mellékesen —a „szépség” számtalan olyan alapvető ismertetőjegyét említik, amelyek viszonylag stabilan kitartottak a filozó­ fiai esztétikáktól napjainkig. Különösen gazdag visszhanggal és következmények­ kel bír az a képlet, amely a 18. század esztétikájában teljesen köznapinak számí­ tott, és még Fechner Vorschule dér Asthetik című művében is nagy szerepet játszott: „egység a sokféleségben” (uniformity am idst variety J.31 Az esztétika önálló filozófia­ ként történő megalapozása nem utolsósorban abból a motivációból táplálkozott, hogy az érzéki jelenségek sokféleségének absztrakt fogalmak alá rendelését saját jogaiba helyezze. A fogalmi egységesítés, szólt a kritikai diagnózis, mindig a sok­ féleség, konkrétság és elevenség kárára történik. Az érzékszervi tapasztalatok gaz­ dagabbak ismertetőjegyekben, mint a logikai kategóriák. Baumgarten esztétikai 29 Elvi szinten a mai napig érvényesek John Maynard Smith ellenvetései a handicap-elmélettel szem­ ben (uő: Sexual Selection and the Handicap-Principle, Journal of Theoretical Biology, 1976, 57., 2 39—242.). Számos empirikus kutatás is kétségessé teszi, hogy a szép díszek mindig a magas (ge­ netikai) rátermettség megbízható jelei lennének. Vö. még W illiam G. Eberhard: Sexual Selection and Animal Genitalia. Cambridge (MA), Harvard University Press, 19 85 ; Cronin 19 9 1 ; Uta Skamel: Beauty and Sex Appeal: Sexual Selection or Aesthetic Preferences. In Eckart Voland —Karl Grammer (eds): Evolutionary Aesthetics. Heidelberg, Springer, 2003, 17 3 —200.; Miller 2000. 30 A természetes és szexuális szelekció elméleti vitájáról lásd Russell Lande: Sexual Dimorphism, Sexual Selection, and Adaptation in Polygenic Characters, Evolution, 1980, 34., 2 9 2 —305.; Alan Grafen: Sexual Selection Unhandicapped by the Fisher Process, Journal of Theoretical Biology, 1990, 144., 4 7 3 —5 16 .; PaulH. Harvey —Jack W . Bradbury: Sexual Selection. In John R. Krebs —Nicholas B. Davies: Behavioural Ecology. Cambridge, Blackwell, 19 9 1 , 2 03 —233. 31 Fechner 1876.

1 1 4 • Winfried Menninghaus

cognitio sensitiva fogalma a fogalmi absztrakcióval az egyéniesítő ismertetőjegyek logikátlan gazdagságát helyezte szembe. Az ubertas (gazdagság, bőség32) és a copia (elegendő mennyiség) retorikai fogalmai mellett ezért különösen a variety, illetve sokféleség fogalma vált meghatározóvá. Darwin nagyon gyakran használta ezt a fogalmat —az elméleti esztétikával teljesen megegyezően —a testdíszekről és esz­ tétikai művészetekről szóló fejtegetéseiben. A madarak énekrepertoárja akár még példája is lehet a különbözőségek baumgarteni értelemben vett gazdagságának és bőségének. Jó néhány madár képes tucatnyi, sőt több száz bonyolult dallamot énekelni, egyesek akár kétezret is.33 Darwin modellje szerint a költséges esztétikai jelzések önmaguk fejlődését erősítik, mégpedig az önmagukért tetsző jegyek ked­ véért.34 Ez a modell végső soron azt jósolja be, hogy mindig „túl sok szerelmi dal” jön létre35 —nemcsak az emberi kultúrában, hanem a madaraknál is. A külső jegyek „gazdag” sokfélesége miatt az esztétikai észlelésnek toleránsnak és kifejezetten hozzáértőnek kell lennie az összetettséggel szemben. A kísérleti esztétika sem látja ezt másképp.36 A formai változatosság ellenőrizhetetlenségét és előre jelezhetetlenségét hagyományosan a „káosz” régi fogalmával kapcsolják öszsze.37 Azok a modern próbálkozások, amelyek az esztétikai komplexitást „káoszmatematikailag”, illetve Mandelbrot-halmazokkal modellezték, közvetlenül a mértéktelen változatosság áthagyományozódott elméleteire vezethetők vissza.38 Az ubertas és a variety a klasszikus elméletek szerint csak akkor lesz esztétikailag 32 Alexander Gottlieb Baumgarten: Esztétika. Budapest, Atlantisz, 1999. 33 Gregory M. W erner - Peter M. Todd: Too Many Love Songs: Sexuel Selection and the Evolution of Communication. In Phil Husbands —Harvey Inman (eds): Fourth European Conference on Artifical Life. Cambridge (MA), MIT Press —Bradford Books, 1997, 4 3 4 —443. 34 Uo. Vö. még Peter Todd: Simulating the Evolution of Musical Behaviour. In W allin—MerkerBrown 2000, 3 6 1 —388. 35 Újabb kutatások megmutatták, hogy a szexuális énekek a tojókra nem teljesen ugyanazokkal a jegyeikkel hatnak, mint a hím konkurrensekre. Vő. Albertine Leitáo —Katharina Riebel: Are Good Ornaments Bad Armaments?, Animal Behaviour, 2003, 66., 1 6 1 —167., illetve David Rothenberg: Warurn Vögel singen. Eine musikalische Spurensuche. Heidelberg—Berlin, Springer, 2007, 8 2 -9 7 . Az, hogy a madárdalok egyidejűleg több hallgatóságosztálynak szólnak, valószínűleg kedvezett az összetett dallamminták kialakulásának. 36 Dennis E. Berlyne: Aesthetics and Psychobiology. New York, Appelton—Century—Crofts, 1 9 7 1 ; és uő: Studies in the New Experimental Aesthetics. Steps Toward an Objective Psychology of Aesthetic Appre­ ciation. New Y ork - London, W iley, 1974.37 W infried Menninghaus: Mitologia do Caos no Romantismo e na Modernidade, Estudos Avanqados, 1996, 27., 12 7 —138., és Dietrich Mathy: Poesie und Chaos. Zur anarchistischen Komponente , der frühromantischen Asthetik. München, Aisthesis, 1984. 38 N. Katherine Hayles: Chaos Bound: Orderly Disorder in Contemporary Literature and Science. Ithaca, Cornell University Press, 1990.

M i végre van a művészet? Újdonság, eltúlzás, változatosság a változatosság kedvéért... ■ 1 1 5

vonzó, ha az ismertetőjegyek sokfélesége és - a fogalmak rendjéhez viszonyítva a logikai rendezetlenségre való nyitottság mellett egyúttal valamifajta saját rendet és egységet is közvetít. Csak a tendenciózusan ellentétes ismertetőjegyeknek ez a kombinációja teszi a valószínűtlenséget 39 és az izgalmat esztétikailag pozitívan érté­ kelt formákká. Az absztrakt fogalmak egyedi jegyekben szegény és ezért logikai­ lag világos egységességétől eltérően az esztétikai egységért nem áldozhatjuk fel a konkrét jegyek sokaságát. Ezért nem lehet a „szép” fogalmi értelemben véve „egyértelmű”, sokkal inkább lehet az alakészlelés értelmében „világos”.40 A klaszszikus képlet első fogalma, a „uniformity am idst va riety” („egységesség a sokféleség­ ben”) épp erre utal.41 Darwin esztétikáról szóló fejtegetéseiben az alakszerű „egységesség” jóval kisebb jelentőségű, mint a sokféleség. Számos megfigyelés támaszkodik azonban mindkét fogalomra. Erre példa a madaraknál a hívóhang és az ének (II, 51) megkülönbözteté­ se. Az énekek sokkal összetettebbek a hívóhangoknál, és sokkal több változatossá­ got tesznek lehetővé. AMvóhangoktól eltérően az énekelt szekvenciák egyes részei­ nek nincs dekódolható jelentése; komplexitásukban és sokféleségükben viszont egy esztétikailag meggyőző rend benyomását keltik, amelyre Darwin a „lekerekítve éneklik dalaikat” (,,to sin g their song round”) kifejezést használta (I, 55). A vizuális és egyéb módon érzékelhető rend legtöbbet vitatott ismertetőjegye a szimmetria, melyet az arányosság követ. Ennek az akusztika területén (zene és be­ széd) a ritmus és az ismétlés felel meg. Ezek a kategóriák egyúttal az esztétikai alko­ tás alapvető ismertetőjegyeit is jelölik. Madárdalok és majmok által festett képek42 leírásánál éppúgy használják, mint az emberi esztétika szűkebb kontextusában. A „szépérzékről” szóló fejtegetéseinek már a kezdetén alkalmazta Darwin a szim­ metria fogalmát: „A szem a szimmetriát vagy a valamilyen rendszerességgel vissza­ térő alakzatokat kedveli.”43 Az elemi szimmetriapreferenciát nyilvánvalóan mégsem 39 Arnold Gehlen: Über instinktives Ansprechen und Wahrnehmungen. In uő: Anthropologische Forschung. Zűr Selbstbegegnung und Selbstentdeckung des Menschen. Reinbek, Rowohlt, 19 6 1, 10 4 — 126., itt 109. 40 Alexander G. Baumgarten: Meditationes philosophicae de nonnullis adpoema pertinentibus. Philosophische Betrachtungen über einige Bedingungen des Gedichtes. Ford. Heinz Paetzold. Hamburg, Meiner, 19 8 3 , 1 1 2 - 1 1 3 . , 41 Francis Hutcheson: An Inquiry into the Original of our Ideas of Beauty and Virtue. New York, Adegi Graphics, 2002. 42 Bernhard Rensch: Malversuche mit Affen, Zeitschrift fü r Tierpsychologie, 1 9 6 1 , 18., 34 7 —364., itt [ 3 6 0 -3 6 2 .; és Rensch 1969, különösen 143. ! 43 Itt a némileg módosított, második angol kiadást használtam: Charles Darwin: The Descent of í Man, and Selection in Relation to Sex. New Y ork —London, Merril and Baker, 218 7 4 , 90.

1 1 6 • Winfried Menninghaus

tekintette elegendő magyarázatnak abban a kérdésben, hogy mit tartunk „szépnek”. Ebben is támaszkodhatott volna Edmund Burke-re. Az ő arányosságról és szimmet­ riáról szóló részletes fejtegetései44 rámutattak, hogy a szimmetria sok szépnek, de éppoly sok nem szépnek talált formában is előfordul. Tehát nem jellegzetes és elegen­ dő ismertetőjegye a szépségnek. Ezzel párhuzamban újabb tanulmányok azt mutat­ ják, hogy bár a szimmetrikus emberi arcokat és másodlagos nemi jellegeket előny­ ben részesítjük, az aszimmetria teljes hiánya sterilnek és jellegtelennek tűnhet.45 A szimmetria —és az ismétlődés más formái —egymagukban nem képesek a „szépséget” megmagyarázni. Esztétikailag nyilvánvalóan csak az ismétlődésnek és a különbségnek, illetve változatosságnak az együttese vonzó. Darwin még nem adott meg olyan képleteket, amelyek Fechner óta az empirikus esztétikában álta­ lánosan ismertek.46 Az ő képlete azonban —„figures w ith some regular recurrence” — szándékosan elnagyoltnak tűnik. Arra utal, hogy az ismétlődés törvényének egyúttal van egy erős, azt tendenciózusan megtörő, de legalábbis korlátozó ellen­ lábasa az esztétikai preferenciák területén: az előre jelezhetetlen változatosság és a normákkal és elvárásokkal való „szeszélyes” játék hasonlóan elementáris törvénye. Amikor a mai tudósok a szépség univerzális tulajdonságait kívánják definiálni, ezek a hagyományos fogalmak rendszeresen visszatérnek, néhány divatosan hang­ zó szinonimával bővítve: például változatosság/sokféleség/sokszínűség, valamint az önmagáért való újdonság, eltúlzás, komplexitás, rendezettség és rendezetlenség egyensúlya, szimmetria (önmagához való hasonlóság), arányosság, kontraszt, is­ métlődés, ritmus, redundancia, önszabályozás és önerősítés. Történeti perspek­ tívából nem könnyű meglátni, milyen említésre méltó előrelépések történtek az elméletalkotásban a 18. század óta. Számos újabb szerzőn szinte átsüt a hagyomá­ nyok ismeretének teljes hiánya, nagy lelkesedéssel fedezik fel újra a régi fogalma­ kat.47 Az olyan ígéretes próbálkozások, mint például az ismertetőjegyek mennyi­ ségének, azaz a komplexitás optimális szintjének meghatározása,48 többnyire olyan ingeranyagokkal dolgoznak (pl. fokozatosan növekvő komplexitású mértani formákkal), amelyek nem teszik lehetővé az eredményeknek a valós színekből, 44 Bürke 2008. 45 Friedrich Cramer: Chaos und Ordnung. Die komplexe Struktur des Lebendigen. Frankfurt am Main Leipzig, Insel, 19 88 , 2 0 3 -2 0 6 . 46 Fechner 18 7 6 ; Berlyne 19 7 1 ; 1974. 47 Vilayanur Ramachandran: The Emerging Mind. London, Profile Books, 2003, 50.; Frederick Tur­ ner: The Sociobiology of Beauty. In Baptist Bedaux —Brett Cooke (eds): Sociobiology and the Arts. Amsterdam, Rodopi, 19 99 , 63—82., itt 78. 48 Paul Aitken: Judgements of Pleasingness and Interestingness as Function of Visual Complexity, Journal of Experimental Psychology, 19/4, 103., 240—244.

M i végre van a művészet? Újdonság, eltiílzás, változatosság a változatosság kedvéért.

117

formákból és hangokból álló műalkotásokra történő átültetését. Gyakran a mes­ terséges kísérleti elrendezésben nyert hipotézisek - mint például Berlyne elmélete az optimális esztétikai izgalomszintről49 —sem állnak helyt valós ingerek eseté­ ben.50 Sokkal inkább a vélt szabálytól való eltérések és korlátozások kaszkádjait eredményezik. Darwin kiemelte Hermann von Helmholtznak az érzékelésfiziológia területén elért teljesítményét: „Helmholtz bizonyos fokig fiziológiai törvényszerűségek alapján magyarázta, miért kellemesek a harmóniák és bizonyos dallamok.”51 Az érzékelésfiziológiai diszpozíciók korlátozzák a lehetséges esztétikai észlelés játék­ terét. Az azonban, hogy evolúciósán mely tényleges díszítéselemek vagy mely spe­ cifikus madárdalok részesülnek a lehetséges játéktéren belül előnyben, ebből még nem vezethető le. A különösen tanulóképes és különösen rugalmas emberi faj ese­ tében például nem vezethető le a művészetek fejlődése egyszerűen az arcészlelés és hallás neurológiájából.52 Darwin esztétikája egy gondolati modellt kínál arra, mely mechanizmusok segítségével használták az egyes fajok korlátozott érzékelés­ fiziológiai játékterüket a konkrét esztétikai preferenciáik „szeszélyes” kialakítására és evolúciós megerősítésére. Ez azt is jelenti: az érzékelésfiziológiai esztétika Dar­ win modelljét ugyan korlátozó feltételekkel látja el, azonban nem versenyez e mo­ dellel.

Fordította Kocsor Ferenc

49 Berlyne 1971. 50 Colin Martindale —Kathleen Moore —Jonathan Borkum: Aesthetic Preference: Anomalous Fin­ dings for Berlyne’s Psychobiological Theory, The American Journal of Psychology, 1990, 103., 53— 80. 51 Darwin 21874, 90. 52 Zeki egy talán túlságosan is közvetlen kapcsolatot feltételez a látás neurológiája és a vizuális művészetek befogadása között. Vö. Semir Zeki: Inner Vision: An Exploration of A rt and the Brain. Oxford, Oxford University Press, 1999.

AZ IRODALMI SZÖVEG ÉRZELMI HATÁSA. A „FIKCIÓ PARADOXON ÁN AK” EVOLÚCIÓS PSZICHOLÓGIAI MEGOLDÁSA

K Á T JA MELLMANN

1975-ben egy filozófiai szakfolyóiratban vetődött fel a kérdés, hogy miért indít meg minket olyan mélyen az irodalmi hősök sorsa, mikor pedig jól tudjuk, hogy a szóban forgó események ténylegesen sosem történtek meg.1 A szerző, Colin Rad­ ford szerint az együttérzés bár ösztönszerűen működik az emberben, mégis mé­ lyen kötődik ahhoz az előfeltételezéshez, hogy a velünk szemben álló másik léte­ zik. Radford példák sorozatán keresztül szemlélteti, hogy az elbeszélések iránt megnyilvánuló érzelmi beállítottságunk az elbeszélt történet valóságosságával kapcsolatos járulékos információk függvényében megváltozik. A szerző azonban azt is megállapítja, hogy a fiktív alakokkal szemben táplált érzések, annak ellené­ re, hogy nem azonosak a nem fikcionális helyzetekben átélt érzésekkel, azokhoz mégis megdöbbentő mértékben hasonlítanak.2 Radford az említett tanulmányban nem nyújt megoldási javaslatot az általa vizsgált problémára: a kérdést rezignáltan azzal a következtetéssel zárja, hogy e teljesen természetesnek tűnő viselkedésmód magyarázata szükségszerűen ellentmondásokhoz vezet. A kognitív tudományok filozófiában és szellemtudományokban végbement széles k örű recep ciója , fo ly tá n a Radford által felvetett probléma a „fikció paradoxona” címszóval újra reneszánszát éli.3 A témával kapcsolatos újabb tanulmá­ 1 Colin Radford: How Can W e Be Moved by the Fate of Anna Karenina?, Proceedings of the Aristo­ telian Society, Suppl., 19 75 , 49., 6 7 —80. 2 Uo. 7 5 -7 8 . 3 A témában való gyors tájékozódáshoz lásd Jerrold Levinson: Emotion in Response to Art. In Mette Hjort —Sue Laver (eds): Emotion and the Arts. New York, Oxford University Press, 1997, 20—34.; továbbá Simone W inko: Kodierte Gefühle. Zu einer Poetik der Emotionen in lyrischen und poetologischen Texten um 1900. (Allgemeine Literaturwissenschaft 7.) Berlin, Erich Schmidt, 2003, 3 7 -4 0 .

A z irodalmi szöveg érzelmi hatása. A „fikció paradoxonának" evolúciós pszichológiai megoldása ■ 1 1 9

nyok a Radford által feltételezett ellentmondást három kijelentés kombinációjával azonosítják:

(a) Gyakran olyan szereplők és helyzetek is érzelmi hatást gyakorolnak ránk, amelyekről tudjuk, hogy tisztán flkcionálisak. (b) Az érzelmi hatás kiváltódásának logikai előfeltétele az adott tárgy létezé­ sébe vetett hit. (c) Nem hiszünk olyan tárgyak létezésében, amelyekről tudjuk, hogy flkcionálisak.4 Meglepőnek tűnhet, hogy az (a) és (c) kijelentésekben foglalL_tapasztalati állí­ tások nem tekinthetők egyszerűen a (b) propozícióban kifejezett törvényszerűség cáfolatának. Bár a folyóirat ugyanazon számában már felvetődik a kérdés: Miért ne lehetne cáfolni azt a kijelentést, hogy az érzelmi hatás kiváltódásának felté­ tele a létezésbe vetett hit, pusztán azzal az állítással, hogy a fikcionális karakterek érzelmi hatást gyakorolnak ránk?5

Néhány újabb, a „fikció paradoxonának” problémájáról szóló tanulmány6 ugyan­ csak azt az álláspontot képviseli, hogy a hiba a (b) feltevésben rejlik. Ezek az írások elsősorban az ellen a radikális kognitivista feltevés ellen irányulnak, hogy a létről kialakított meggyőződés („belief’) szükségszerűen szerepet játszik az érzelmi vá­ lasz kialakulásában, és ennek igazolására a spontán (reflektálatlan) érzelmi reak­ ciókra hoznak példákat. Mégsem vezettek ezek a vélemények mind ez idáig a vita 4 Levinson 1997, 22.; vö. Mette Hjort —Sue Laver: Introduction. In Hjort—Laver 1997, 3—19-, itt 11.

5 Michael Weston: How Can W e Be Moved by the Fate of Anna Karenina?, Proceedings of the Aris­ totelian Society, Suppl., 1975, 49., 8 1 —93., itt 8 1. Válasz Radford cikkére. 6 Pl. John Morreal: Fear W ithout Belief, TheJournal of Philosophy, 19 93 , 7., 359—366. Ugyancsak a (b) propozíció ellen irányul, de elsődlegesen szemiológiai alapon érvel Richard Walsch: W h y W e W ep t for Little Nell. Character and Emotional Involvement, Narrative, 199 7 , 3-, 306—3 21. Walsch a filozófiai esztétikában még most is domináns „mimetikus modell” ellenében érvel, amely a fikciót a valóság mimetikus reprezentációjaként, hatását pedig illúzióként értelmezi. Walsch a strukturalizmus és a formalizmus elméleteire hivatkozik, amelyek értelmében a fiktív figurák és tárgyak tulajdonságok hordozói, és nem pusztán utánzatok, az emóciók pedig a meg­ értési folyamat részei, és nem illuzionális hatások. Ennek megfelelően az emocionális részesülés két különböző aspektusát különbözteti meg: az emocionális jelentőség felmérését és azon tárgy valóságos létébe vetett hitet, amelyet ezzel a jelentőséggel felruházunk. Hasonlóképpen véleke­ dik Christopher New: Philosophy of Literature. An Introduction. London —New York, Routledge, 19 9 9 , 5 3 -6 8 ., kül. 5 9 -6 4 .

1 2 0 ■ Kát j a Mellmann

lezárásához. Meglátásom szerint ennek az az oka, hogy sem a (b) propozíciót meg­ kérdőjelező, sem az (a) vagy a (c) propozíciót átformáló vagy tovább differenciáló állásfoglalások (a legnevezetesebbek a „látszatkeltés” {„make-believe”} vagy „a hi­ tetlenség szándékos felfüggesztése” {„w illin g suspension o f d isb elief’} tézisei) nin­ csenek összekapcsolva egy jól kidolgozott emócióelmélettel. A szellemtudomá­ nyokban végbement kognitív fordulat hatására a kultúratudományok és a filozó­ fia ugyan fokozott érdeklődést tanúsít az emberi szellem mint kutatási tárgy iránt, az emberi psziché kérdéseit hagyományos módon tárgyaló tudományos diszciplí­ nák felismeréseit mégsem alkalmazzák kellő mértékben. íme, egy példa: Az elmúlt években két különböző elmélet született á fikció paradoxonának megoldására, az „antijudgm entalist” megoldás a (b) tézissel vitatko­ zik, és azt állítja, hogy nem kell hinnünk annak a dolognak a létében, ami iránt ér­ zelmeket táplálunk. Ezzel szemben a „make-believe” vagy „im aginary” elmélet az (a) tézist vitatja, mivel állítása szerint a fiktív dolgok iránt táplált érzelmeink nem te­ kinthetők azonosnak a valós dolgok iránt érzett emóciókkal. Jerry Levinson, aki a make-believe elmélet híve, a következőképp fogalmazott egyik cikkében:7 A fikcionális irodalomra adott reakcióink —mint a részvét, szomorúság, szerelem, cso­ dálat, harag, gyűlölet és remény —annyira magas kognitív komplexitással rendel­ keznek, hogy nem lehet őket minden további nélkül olyan reflexszerű vagy ösztö­ nös érzelmi válaszokkal egy kalap alá venni, mint az ijedség, az undor, a pók- vagy kígyófóbia, vagy egyéb „irracionális” érzésekkel, mint a nőgyűlölet és hasonló in­ dulatok. Vitatható ugyanakkor Levinson végkövetkeztetése, hogy egy érzelem nem gondolható el a létezésről való meggyőződés nélkül, amennyiben abban a kogníció akár leggyengébb formája is megnyilvánul. Ha úgy tekintünk vagy érzékelünk egy tárgyat, hogy ilyen vagy olyan jellemzői vannak, akár szigorúan véve elhisszük ezt, akár nem, a koherencia utáni vágytól hajtva mindenképpen létezőnek tartjuk vagy annak tekintjük. Semmit nincs értelme jellem­ zők hordozójának tekinteni, ha egyúttal nem tartjuk létezőnek.8 Ez mindaddig sem nem igaz, sem nem hamis, ameddig nem határozunk meg egy olyan pszichológiai mechanizmust, amely felelős bizonyos kognitív funkció­ kért (például egyrészt az érzékelésért, másrészt a hitért {„belief’} ).9 A probléma 7 Levinson 1997, 24. 8 Uo. 9 A szellemtudományokban végbement „cognitive turn" a kognitív tudományos érvelésben lemon­ dott egy fontos elemről: egy alapvető funkcionalista elgondolásról (vö. Neil Stillings et al.:

Az irodalmi szöveg érzelmi hatása. A „fikció paradoxonának” evolúciós pszichológiai megoldása • 1 2 1

egyértelműen abból fakad, Hogy a(z analitikus) filozófia és a szellemtudományok fogalmakból és nem pszichológiai modellekből indulnak ki.10 Levinson megoldása, a „make-believe, or im aginary, solution” az (a) propozíció el­ len irányul, és a következőképpen hangzik: a fikcionális irodalom vonatkozásában nem a szó szokványos értelmében vett érzelmekkel, hanem pusztán képzelt emó­ ciókkal („im aginary , or make-believe, emotions”) van dolgunk. Ezek Levinson szerint abban különböznek a szokásos érzelmektől, hogy nincs következményük a visel­ kedésre vagy a motivációkra nézve. A félelem képzeletbeli megtapasztalása például éppen olyan, mint a valóságosan megélt félelem, főként, mert az érző alany számára könnyen össze is téveszthető az­ zal, de amíg a képzeletbeli félelem kibékíthető, addig a valóságosan megélt félelem nem, hiszen a félelmet keltő fikciók nem gyakorolnak sem egzisztenciális, sem moti­ vációs befolyást. A fikció paradoxona így végre megoldódott.11

Ez a „megoldás” azonban tisztán fogalmi jellegű, és mint ilyen nem a dologra adott válasz, hiszen jogosan veti fel azt a kérdést, hogy pontosan mit is értünk „képzelt emóciók” alatt.12 Cognitive Science. An Introduction. Cambridge-London, MIT Press, 1987, 1-6 .), amely megenge­ di, hogy egy megfigyelhető kognitív funkcióból hipotetikus módon egy ahhoz tartozó mecha­ nizmusra következtessünk, és amely messzemenőkig összefügg az érintett mechanizmust meg­ oldani hivatott adaptív problémára vonatkozó evolúciópszichológiai kérdéssel. (Vö. John Tooby — Léda Cosmides: The Psychological Foundations of Culture. In Jerome H. Barkow - Leda Cosmides —John Tooby {eds}: The Adapted Mind. Evolutionary Psychology and the Generation of Culture. New York —Oxford, Oxford University Press, 1992, 19—136., itt 73.) Ezzel szemben a szellemtudományok területén aktív radikális konstruktivizmus az emberi szellemet még mindig „blackbox"-nak tekinti, vagyis ez az irányzat olyan értelemben behaviorista, hogy az érvelés alap­ jaként csak a megfigyelhető (tehát nyelvileg és tudatos-kognitív módon megnyilvánuló) visel­ kedést fogadja el. —A radikális konstruktivizmusról szóló informatív áttekintéshez —amely egy­ ben kritikusan viszonyul a „kognitív tudattalanhoz” —lásd Joseph LeDoux: Das Netz dér Gefühle. Wie Emotionen entstehen. München, DTV, 2 0 0 1, 29—31. 10 E rossz beidegződés, hogy nagyobb hangsúlyt fektetünk a fogalmi konzisztenciára (az igazság koherenciaelmélete), mint a —természetesen csak hipotetikus —valóságnak való megfelelésre (az igazság korrespondenciaelmélete), az „elmélet” szó gyakorta kifogásolt helytelen használatában is megmutatkozik, ami az újabb szellemtudományi irányzatokban terjedt el. 11 Levinson 1997, 26. 12 Levinson azzal kapcsolatban nem bocsátkozik feltételezésekbe, hogy az emóció eme új kategó­ riája hogyan jön létre és honnan származik. Ha egyszer mégis fel akarnánk térképezni a problé­ mát, akkor minden emocionális diszpozíció esetében kettős magyarázatra lenne szükségünk. A pszichikai apparátusban jelen lévő emocionális reakcióink mindegyikét szükségszerű reakció­ ként, egyúttal a reakció kényszerétől függetlenül is tételeznünk kellene. Egy ilyen jellegű felve­

122

•

Kát ja Mellmann

Levinson megoldása csak egy kiragadott példa a „make-believe” elméletek többékevésbé hasonló javaslatai közül. Ezek a megközelítések semmi esetre sem tekint­ hetők értelmetlennek, hiszen önmagukban véve koherensek. Mindazonáltal kon­ szenzusra való képességük magas fokát mindenekelőtt a csekély ráfordításnak kö­ szönhetik, hiszen idejekorán megelégszenek annak parafrázisával, amit közönsé­ gesen csak „képzeletnek” nevezünk. Ha azt mondom: „Nem valódi, hanem csak képzelt érzelmeket élünk át” - ez az (a) propozíció átfogalmazása lenne; ha azt állítom: „Bár nem hiszünk a fikcionális dolgok létezésében, ezek mégis arra kész­ tetnek, hogy higgyünk bennük” —ez pedig a (c) propozíció átfogalmazása lenne; vagyis nem mások, mint pszichológiai vonatkozást nélkülöző kitérő fogalmi ma­ nőverek.13 A fogalm i megoldások azonban mindaddig kicserélhetők maradnak egymással (a róluk folytatott vita pedig terméketlen), amíg nem kapcsolódnak az emberi pszichikai apparátus tényleges működésmódjáról felállított hipotetikus feltevé­ sekhez. Véleményem szerint a „fikció paradoxona” körüli vita hátterében álló ki­ tés azonban, amint arra már korábban utaltam, evolúciós szempontból kevéssé belátható. Hi­ szen, ha az emberi evolúció folyamatában egész emocionális apparátusunk ilyen módon ketté­ vált vagy megduplázódott volna, akkor elég kevéssé lenne valószínű, hogy az érzelmi élmény egyébként mindenfelől megengedett hasonlósága mind az egyik, mind a másik spektrumban is fennmaradt volna. A neuronális algoritmusok differenciálódásának ugyanis további differenciá­ lódás, specifikáció és újabb funkciók kialakulása lett volna a következménye. Teljesen elkülönült mechanizmusok azonosan zajló és párhuzamosan futó evolúcióját óriási véletlennek kellene tar­ tanunk, ami egyes esetekre nézve talán még megmagyarázható volna, de az összes emberi emo­ cionális programra aligha lehet kiterjeszteni. 13 Mindazonáltal még a pszichológiai referencia létrehozása sem nyújtana meggyőző magyaráza­ tot: ha például feltételeznénk egy olyan pszichikai mechanizmust, amely megengedné egy „make-believe” típusú tetszőleges elbeszélőnek való teljes kiszolgáltatottságunkat, akkor is csak üggyel-bajjal tudnánk megmagyarázni, hogy egy ilyen, vagyis az igaz és a hamis információkat megbízható módon elválasztani képtelen szervezet hogyan lett volna képes a túlélésre. (Vö. John Tooby —Léda Cosmides: Does Beauty Build Adapted Minds? Towards an Evolutionary Theory of Aesthetics, Fiction, and the Arts, SubStance, 2 0 0 1, 9 4 —95., 6—27. Jelen kötetben: 5 1 —74. o.) —A másik nagy csoportot a „willing suspension ofdisbelief’ kategóriája alá sorolt megol­ dások alkotják. Ha konkrétabban meg akarnánk határozni az itt feltételezett pszichikai mecha­ nizmust, akkor az igaz és hamis információk elkülöníthetetlenségét mégiscsak az „önkéntes oda­ adás” helyzeti feltételétől tennénk függővé. Mindazonáltal sem azok a feltételek nincsenek meg­ adva, amelyek között egy ilyen „önkéntes odaadás” megtörténhet, sem az a szelekciós előny nincs megnevezve, amely egy ilyen szabályozó jellegű járulékos mechanizmussal együtt járhatna. Mi­ ért kellett volna a Homo sapiensnek egy ilyen pszichikai mechanizmust kifejlesztenie? Miben áll az a túlélési vagy reprodukciós előny, amelyet az ilyen kognitív funkcióval rendelkező szerveze­ tek azokkal szemben élveznek, amelyeknek nincsen ilyen funkciójuk? Erre a „scope syntax” kon­ cepciója ad egy lehetséges választ, amely meghaladja az „önkéntes odaadás”-ról szóló diskurzust, mivel ebben az esetben már nem introspektív módon hozzáférhető tudati aktusokról van szó.

A z irodalmi szöveg érzelmi hatása. A „fikcióparadoxonának” evolúciós pszichológiai megoldása

•

123

hívás tulajdonképpen az, hogy a valóságos és fikcionális ingerek hatásmechaniz­ musa közötti hasonlóságot, illetve közösséget pszichológiai szempontból meghatároz­ zuk. Mert a mindennapi pszichológia szintjén nyilvánvalóan meghökkentő „pa­ radoxon” csak ezzel az — (a) propozícióban kifejezett mindennapi tapasztalatból adódó —tényleges hasonlósággal magyarázható. A megoldást egy olyan érzelem­ pszichológiai modell jelentheti, amely az érzelmi reakciókat úgy képes leírni, hogy a leírás első lépésben a fiktív és „valóságos” ingerekre egyaránt illik. Érzelmi reak­ cióink e „legalsó” szintjének leírásához a „kiváltó mechanizmus” etológiái fogal­ mát használom fel (I). A „reális” (vagy „szokásos”) érzelmek és a „fikcionális” (vagy „képzelt”) érzelmek lehetséges különbségeire vonatkozó kérdést a második lépésben teszem fel, és attól a lehetséges eredménytől sem zárkózom el, hogy talán egyáltalán nincs kategoriális különbség a két érzelemtípus között. E felvetés alter­ natívájaként az emberi szellem modularitásának,14 azaz területspecifikusságának15 evolúciós pszichológiai elképzelésével16 harmonizálva az emóciós programok elkü­ lönítését javaslom (II).

14 Az evolúcióelméleti koncepció W illiam James és W illiam McDougall munkáira támaszkodva abból indul ki, hogy az embernek nem kevesebb, hanem több „ösztöne” van, mint az állatnak. Az agy az evolúciópszichológusok szemében az információfeldolgozás moduláris módon felépí­ tett szerve. A „modularitás” témája kapcsán a vonatkozó szokásos művek mellett utalni kell a következő, bevezető jellegű, illetve kritikai tanulmányokra: Léda Cosmides —John Tooby: Evolutionary Psychology. A Primer, http:llimuw.psycb.ucsb.edulresearchlceplprimer.html (1997. ja-nuár 13-i változat), illetve K arl Eibl: Animal Poéta. Bausteine der biologischen Kultur- und Literaturtheorie. Paderborn, Mentis, 2004, 6 6 -7 0 ., 12 8 —130. 15 Vö. Léda Cosmides - John Tooby: Evolutionary Psychology and the Emotions. In Michael Lewis —Jeannette M. Haviland-Jones (eds): Handbook of Emotions. New York, The Guilford Press, 22 0 0 1, 9 1 —115 ., itt 98. (http:llwww.psych.ucsb.edulresearchlceplemotion.html); és Tooby—Cosmides 1992, 9 7 - 1 1 4 . 16 A kultúra-, szellem-, természet- és humántudományok közötti kommunikáció szempontjából alapvető jelentőségű a már említett evolúciópszichológusok munkája: Tooby—Cosmides 1992. Kifejezetten az evolúciópszichológiai emócióelmélethez lásd Cosmides—Tooby 2 0 0 1 ; W ulf-U we Meyer —Achim Schützwohl —Rainer Reisenzein: Einführung in die Emotionspsychologie. Band 2. Evolutionspsychologische Emotionstheorien. Bern, Huber, 219 9 9 ; és W ulf-U we Meyer: Zűr Geschichte der evolutionaren Psychologie. 2., átdolgozott kiadás. Bielefeld, Universitát Bielefeld, 200 2 (PDFdokumentumként az interneten is elérhető: http:llwww.uni-bielefeld.delpsychologielaelAE02lLEHREl EvolutionaerePsychologie. html).

1 2 4 • Katja Mellmann

I. A z emóciós modell17 1.1 ÉRZELMEKRE VALÓ KÉPESSÉG, AVAGY AZ INGER ÉS A VISELKEDÉSI REAKCIÓ FEJLŐDÉSTÖRTÉNETI SZÉTVÁLÁSA Klaus Scherer emóciópszichológus az érzelmek jelenlétét az ember pszichikai ap­ parátusában a biológiai evolúció szelekciós termékének tekinti.18 Scherer az embe­ ri viselkedési reakciók három alapformáját nevezi meg: reflex, érzelem és racioná­ lis problémamegoldás. A reflex a szervezet és a környezet kölcsönhatásának evolúciós szempontból legősibb módja, amely egy ingerdetektorból és egy ahhoz szorosan kapcsolódó motorikus reakcióból áll. A reakció spontán történik, egy merev minta alapján fut le, és megbízható módon mindig fellép, ha a vonatkozó inger jelen van. Az érzelmeket is nagyon specifikus ingerdetektorok váltják ki. Mindazonáltal ezek csak előkészítik a testet egy specifikus, evolúciós szempontból bevált viselke­ dési reakcióra, de nem vezetnek annak kivitelezéséhez. Számunkra a testi változá­ sok érzékelése az, ami az emóció (mint „érzés”19) tudatos élményének aspektusa­ ként saját testi érzékelésünkben megjelenhet. Ebből Scherer szerint egy olyan „késleltető fázis” adódik, amely által inger és reakció valamilyen módon „szétkapcsolódnak”.20 Ebben a késleltető fázisban a környezetből további információk fel­ vételére, feldolgozására és képzeletben különböző cselekvési lehetőségek kipróbá­ lására kerülhet sor. Ezáltal nő a kiváltott viselkedési reakció rugalmassága, ami ál­ tal a viselkedés jobban igazodik az adott körülményekhez. Egyúttal az azonnal fel­ lépő testi változások révén a test is felkészül a vészhelyzetben szükséges gyors reakcióra. A gyors reakcióképesség tehát ebben az evolúciósán újabb modellben is biztosítva van. Scherer a viselkedési rugalmasságnak ezt a növekedését, amely 17 A következő részben (többek között az I.3-as alfejezetben) kifejtendő emóciós modell részletes kidolgozásához, illetve irodalomtudományos kérdésfeltevések vonatkozásában való alkalmazá­ sához lásd Katja Mellmann: Emotionalisierung — Von der Nebenstundenpoesie zum Buch als Freund. Eine emotionspsychologische Analyse der Literatur der Aufkldrungsepoche. (Poetogenesis 4.) Paderborn, Mends, 2006. 18 Klaus Scherer: Emotion Serves to Decouple Stimulus and Response. In Paul Ekman —Richard J . ' Davidson (eds): The Nature of Emotion. Fundamental Questions. New York —Oxford, Oxford Uni- i versity Press, 199 4 , 12 7 —130. 19 Vö. a gyakorta hangsúlyozott fogalmi különbséget „emóció” és „érzés” („feeling”) között: az „emóció” egy objektív módon megfigyelhető folyamatot jelöl, függetlenül attól, hogy a szubjek-; tűm számára tudatosan hozzáférhető-e vagy sem; az „érzés” ellenben egy csak szubjektív módónt érzékelhető tudattartalmat jelöl. r 20 Scherer 1994, 128.

A z irodalmi szöveg érzelmi hatása. A „fikció paradoxonának” evolúciós pszichológiai megoldása • 1 2 5

a potenciális reakciósebesség vesztesége nélkül következik be, e biológiai variáns áttörő szelekciós sikerének tekinti. Az érzelmek mára a „magasabb rendű” emlős állatok filogenetikus alapfelépítésének részét képezik. Az emberi viselkedés harmadik módját, a racionális problémamegoldást bizo­ nyos mértékig az emocionális reakció mintájára kell elképzelnünk. Ekkor ugyanis az információfelvétel utáni késleltető fázisban a testtől és a veleszületett cselekvési tendenciáktól messzemenőkig függetlenedett gondolati műveletek kapnak he­ lyet, amelyek esetenként külön utat járnak. Más szóval, az emberek „érzéseik elle­ nében” is képesek dönteni és „önkényesen” cselekedni. Nyilvánvaló, hogy az evo­ lúciótörténet eme újabb vívmánya a Homo sapiens fejlődési vonalán az alkalmazko­ dó viselkedési lehetőségek rugalmasságát ismét óriási mértékben megnövelte. Ez azonban ezúttal az időtényező kárára történt, hiszen a gondolkodás időbe telik: ahol szükség van a gyors cselekvésre vagy nem segít a racionális megfontolás, ott vagy „erőszakosan” döntünk, azaz akaratlagosan megtörjük a reflexiós fázist, vagy „zsigerből”, tehát az általunk hordozott archaikus viselkedési diszpozícióinknak, illetve a bennük megnyilvánuló intuícióknak megfelelően.

1.2. ÉRZELMEK, AVAGY FÖLÉRENDELT PSZICHIKAI PROGRAMOK Léda Cosmides és John Tooby evolúciós pszichológusok a Handbook o f Emotions második kiadásában kidolgoztak egy olyan evolúciós emócióelméletet,21 amely jól illeszkedik Scherer keretelméletéhez. Cosmides és Tooby Schererhez hasonlóan az érzelempecifikus ingerdetektort (helyzetdetektor) megkülönbözteti a fiziológiai változások és kapcsolódó kogníciók egy sorától. Scherer modelljén túllépve Too­ by ék úgy látják, hogy a késleltető fázis ideje alatt az aktuális emocionális programok pontosan szabályozzák a kapcsolódó kogníciókat. Elméletük szerint tehát nem pusztán egy időbeli késleltetésről van szó, amelynek során az ingerhelyzetet másodszor is felmérjük, hanem meghatározott számú olyan lekérdező mechaniz­ must vagy keresési impulzust is feltételeznek,22 amelyek az emócióspecifikus szeml pontból fontos helyzeti feltételekre érzékenyek. Eszerint minden érzelem magasan r specializált relevanciaraszter, amely a helyzet második felmérése előtt lép műkö­ désbe. Célzott lekérdezéssel választja ki az egyes helyzeti tényezőket, a minden: kori realitás fényében vizsgálja felül az elképzelt válaszlehetőségeket, és a lehetsé­ ? 21 Cosmides-Tooby z2 0 0 1. i 22 A „keresőimpulzus” fogalmához lásd Eibl 2004, 8 6 —88.

1 2 6 • Kát ja Mellmann

ges környezeti visszacsatolásokhoz viszonyítva, irányozza elő a viselkedési tenden­ ciák alkalmazását. Cosmides és Tooby modelljében tehát az emocionális program nem egyszeri mechanizmus, hanem egy „fölérendelt program”, amely adaptív módon értelme­ sen szervezi az alárendelt mechanizmusok sokaságát.23 Az adaptív mechanizmu­ sok óriási száma (mint például arcazonosítás, élelemszerzés, párválasztás, a szívve­ rés frekvenciájának szabályozása, az alvásszabályozás, az ellenség azonosítása stb.) a magasabb rendű emlősök24 esetében már önmagában adaptív problémát jelent, mégpedig e mechanizmusok egymás közötti koordinációjának problémáját. Né­ zetük szerint az egyre differenciáltabb mikromechanizmusok evolúciójával párhu­ zamosan olyan fölérendelt koordinációs programoknak kellett kifejlődniük, ame­ lyek felismerik a fellépő helyzetet, majd megszervezik a helyzetnek statisztikusan leginkább megfelelő fizikai és kognitív viselkedést, ami azt jelenti, hogy bizonyos moduláris összetevőket aktiválnak, másokat pedig deaktiválnak. Illusztrációkép­ pen összefoglalom a szerzőknek a „félelem” emóciójára vonatkozó példáját: Az emócióprogramot a „fenyegetés, ellenség jelenléte vagy üldözés” helyzetdetektor aktiválja. Ekkor az észlelés és a figyelem rendszereiben azonnal változás történik (pl. a hallás kiélesedik halk, egyébként alig érzékelhető zajokra, amelyek ellenség je­ lenlétére utalhatnak). A motivációk és célok módosulnak (pl. a biztonság válik az egyetlen domináns céllá, a fáradtság- és éhségérzet eltompul, a szexualitás és a já­ téktevékenység iránti érdeklődés csökken, a múltra és jövőre irányuló gondok fele­ désbe merülnek, a fájdalomküszöb megemelkedik). Újjászerveződnek az informá­ ciógyűjtő programok (pl. „Hol van a gyerekem? Hol vannak a többiek, akik meg tudnának védeni? Hol találok olyan helyet, ahonnan jobban hallok vagy jobban rá­ látok a helyzetre?”). Módosulnak a keretkoncepciók és a különbségtételek (pl. a tér­ beli környezet egésze a „biztonságos”/,,veszélyes” különbsége alapján szerveződik újra). Az emlékezés funkciói az új keretelképzelésekhez igazodnak (pl. alkalmas rej­ tekhely az a fa, amely mellett az imént elhaladtam?). Megváltozik a kommunikatív viselkedés (pl. vészjelzések, félelemmel teljes hallgatás, félelmet tükröző arckifejezés jelennek meg). Speciális következtető rendszerek lépnek működésbe (pl. „az el­ lenség észrevett vagy továbbhalad?”). Speciális tanulási programok aktiválódnak (pl. elraktározzuk azokat a zajokat, fényjelenségeket, szagokat stb., amelyeket az el­ lenség megjelenésével egy időben érzékeltünk). Fizikai változások mennek végbe 23 Cosmides—Tooby 22 0 0 1, 93. 24 Vö. 14. lj.

Az irodalmi szöveg érzelmi hatása. A „fikció paradoxonának” evolúciós pszichológiai megoldása • 1 2 7

(stresszhormonok választódnak ki, amelyek a perifériás idegrendszert megterhelő menekülési vagy harcreakcióra késztetik). A viselkedés új szabályai lépnek életbe (pl. a menekülés vagy a harc közötti választás az ellenség jellegének és lehetőségei­ nek függvényében dől el). E folyamatok közül sok önkéntelenül és spontán módon megy végbe, néhány még tudattalanul is.25

Az idézett példa egyértelművé teszi, hogy a Cosmides és Tooby által leírt emo­ cionális program rendkívül komplex módon épül fel, és „magasabb rendű” kogni­ tív folyamatokat is felölel. Egy ilyen módon kidolgozott emóciós modellnek több előnye is van: elsőként, áthidalja a kogníció és emóció nem tudományos dichotómiáját. Másodszor, az érzelemre képes élőlények Scherer által megállapított ma­ gasabb rendű viselkedési rugalmassága az egyes alárendelt mechanizmusok tekin­ tetében konkretizálódik: a nagyobb fokú rugalmasságot nem pusztán az érzelem által (a reflexviselkedéssel szemben) igényelt hosszabb idő magyarázza, hanem mindenekelőtt a lefutási program szerkezeti komplexitása, amelynek algoritmusai immár hipotetikus módon felfejthetők. Mindemellett rekonstruálni tudjuk az adott adaptációs problémát is. E modell szerint ugyanis az emberi viselkedés lehe­ tőségei az evolúció folyamán nem egyszerűen csak „rugalmasabbakká”, hanem differenciáltabbakká is váltak. Más szóval, az egyes emocionális programok bizo­ nyos adaptív problémákra adott specifikus pszichikai válaszok, és az általuk kivál­ tott viselkedésformák mindegyike filogenetikusán megalapozott és a mindenkori helyzetben optimális reakciónak tekinthető. A következő lépésben különbséget teszek kiváltó mechanizmus és lefutási prog­ ram között, mivel ez a megkülönböztetés elősegíti az irodalmi ingerekre adott spe­ ciális reakciók leírását.

1.3 KIVÁLTÓ MECHANIZMUS ÉS LEFUTÁSI PROGRAM Scherer szerint a test adaptív szempontból bevált viselkedési reakciókra való fel­ készülése éppolyan spontán módon megy végbe, mint a reflexreakció; az inger és reakció „szétkapcsolása” tehát csak a végleges viselkedésre mint eredményre van hatással, az érzelem kiváltását még nem befolyásolja. Egy emóció „belső kom­ munikációs rendszerének” - amely Cosmides és Tooby szerint meghatározott alárendelt mechanizmusok emócióspecifikus aktiválásáról és deaktiválásáról gon­ 25 Vö. Cosmides—Tooby 22 0 0 1, 93-

1 2 8 • Katja Mellmann

doskodik26 —ugyancsak rögtön, azaz reflexszerűen kell működésbe lépnie ahhoz, hogy a helyzet második felmérésekor, a „késleltető fázis” ideje alatt be tudja töl­ teni funkcióját. Az alábbiakban ezeket a reflexszerű programösszetevőket a ki­ váltó mechanizmus21 etológiái fogalma alá foglalom, ezzel szemben az egyéb, kom­ binatorikusán variálható programösszetevőket —a „belső kommunikációs rend­ szer” alárendelt mechanizmusait - az emóció lefutási program jához sorolom.

Emocionális program ___ Helyzetdetektor

V)

-__

S ‘3

d Jh «

a

i

- -----, '

A test felkészítése

1

'■

'O