A koleszterin nem ártalmas 9789638936448 [PDF]

A ma uralkodó felfogás szerint: A koleszterin egy ártalmas anyag. A dogma egyik meghatározása: Merev, megváltoztathatatl

136 72 603KB

Hungarian Pages [159] Year 2011

Report DMCA / Copyright

DOWNLOAD PDF FILE

Table of contents :
Mi a dogma és mi a tévhit?
Az uralkodó felfogás – I.
Az uralkodó felfogás – II.
Dogma vagy tudomány? – I.
Mit kell tudni a „vádlottról”? – I.
Mit kell tudni a „vádlottról”? – II.
Miért nélkülözhetetlen szervezetünk számára a koleszterin?
A D-vitamin
A nemi hormonok
A stresszhormon
Az idegrendszer és az agy
A sejthártya
Nem véletlenül!
Elgondolkodtató
Lehetséges..?
Tananyag
Megkockáztatok egy kérdést
Annál is inkább – I.
Annál is inkább – II.
Annál is inkább – III.
A magam részéről
Egy kis adalék
Vessük el a sulykot!
De nem ám!
Milyen módon?
Zsírt kell enni?
Állandóan fogy
A további 90%
Ezek szerint
Tízszer annyi!
Nem éppen a semmiért
Minél többen szedik,..
Ha mindenki szedi,..
Kiknek lenne szabad koleszterinszint-csökkentőt adni?
A tisztesség megkívánná...
Áttekintés
Pedig a puding próbája az evés
Annak idején
A receptor elmélet – I.
A receptor elmélet – II.
Van néhány észrevételem – I.
Van néhány észrevételem – II.
Van néhány észrevételem – III.
Van néhány észrevételem – IV.
Van néhány észrevételem – V.
Én így gondolkodnék
Van néhány észrevételem – VI.
Nehogy mellélőjünk!
Lehet, hogy...
Számomra elfogadhatatlan
Az igen nagyszámú teória ellenére
Érdekesség
Elburjánzott
Kiút a labirintusból
A legfontosabb, mégis figyelmen kívül hagyott adat
A verőerek sérülékenyebbek
Rugalmas és erős
Strapabíróság
Különleges feladat...
A frissen tartáshoz – I.
A frissen tartáshoz – II.
Dr. Matthias Rath
Ehhez képest
A skorbut
Lappangó skorbut
Aszkorbinsav
Toldozgatás-foldozgatás
Az, hogy nem zuhantunk le...
A tyúk vagy a tojás? – I.
Próbálja kijavítani
Mivel
A tyúk vagy a tojás? – II.
Dogma születik
Akkoriban így láttuk
Historia est magistra vitae
A négy legfontosabb szó
Nincs vita! Punktum!
Az a bizonyos hatalom
Bízva abban, hogy...
Uff
Mit szólnak ehhez az orvoskollégák?
Hogy ez egy nagy biznisz? Kétségtelen
Csak receptet írni tanítottak meg
De ez kinek az érdeke?
Amennyiben lehetőségem van...
Nem törekszem mindig fölírni...
Természetesen csak akkor, ha lehet
Fiatalabb koromban
Merre tovább?
Nehéz, de meg kell próbálni!
Dogma vagy tudomány? – II.
Eppur si muove
Dr. Lenkei Gábor eddig megjelent könyvei, előadásai

A koleszterin nem ártalmas
 9789638936448 [PDF]

  • 0 0 0
  • Gefällt Ihnen dieses papier und der download? Sie können Ihre eigene PDF-Datei in wenigen Minuten kostenlos online veröffentlichen! Anmelden
Datei wird geladen, bitte warten...
Zitiervorschau

A TUDÁS SZABADDÁ TESZ sorozat

Dr. Lenkei Gábor A koleszterin nem ártalmas

© Dr. Lenkei Gábor, 2011 Minden jog fenntartva! ISBN: 978-963-89364-4-8 Megjelent a Jog az Egészséghez Közhasznú Egyesület gondozásában. 2. átdolgozott kiadás, 2012 1. kiadás: 2011. Koleszterin címmel zsebkönyv formában Grafikai tervezés és tördelés: Lukács Emese Nyomta és kötötte: Belvárosi Nyomda Zrt. Felelős vezető: Derecskey László Jelen kiadványban közölt írások és tanulmányok, valamint jelen kiadvány mint gyűjteményes mű, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján szerzői jogi védelem alatt állnak. Erre tekintettel ezek bármilyen felhasználása (közlése, másolása, sokszorosítása, átdolgozása stb.) kizárólag a szerző kifejezett engedélyével lehetséges. Jelen kiadvány szerzője minden szerzői jogot kifejezetten fenntart.

Tartalom Mi a dogma és mi a tévhit? Az uralkodó felfogás – I. Az uralkodó felfogás – II. Dogma vagy tudomány? – I. Mit kell tudni a „vádlottról”? – I. Mit kell tudni a „vádlottról”? – II. Miért nélkülözhetetlen szervezetünk számára a koleszterin? A D-vitamin A nemi hormonok A stresszhormon Az idegrendszer és az agy A sejthártya Nem véletlenül! Elgondolkodtató Lehetséges..? Tananyag Megkockáztatok egy kérdést Annál is inkább – I. Annál is inkább – II. Annál is inkább – III. A magam részéről Egy kis adalék Vessük el a sulykot! De nem ám! Milyen módon? Zsírt kell enni? Állandóan fogy A további 90% Ezek szerint Tízszer annyi! Nem éppen a semmiért Minél többen szedik,..

Ha mindenki szedi,.. Kiknek lenne szabad koleszterinszint-csökkentőt adni? A tisztesség megkívánná... Áttekintés Pedig a puding próbája az evés Annak idején A receptor elmélet – I. A receptor elmélet – II. Van néhány észrevételem – I. Van néhány észrevételem – II. Van néhány észrevételem – III. Van néhány észrevételem – IV. Van néhány észrevételem – V. Én így gondolkodnék Van néhány észrevételem – VI. Nehogy mellélőjünk! Lehet, hogy... Számomra elfogadhatatlan Az igen nagyszámú teória ellenére Érdekesség Elburjánzott Kiút a labirintusból A legfontosabb, mégis figyelmen kívül hagyott adat A verőerek sérülékenyebbek Rugalmas és erős Strapabíróság Különleges feladat... A frissen tartáshoz – I. A frissen tartáshoz – II. Dr. Matthias Rath Ehhez képest A skorbut Lappangó skorbut Aszkorbinsav

Toldozgatás-foldozgatás Az, hogy nem zuhantunk le... A tyúk vagy a tojás? – I. Próbálja kijavítani Mivel A tyúk vagy a tojás? – II. Dogma születik Akkoriban így láttuk Historia est magistra vitae A négy legfontosabb szó Nincs vita! Punktum! Az a bizonyos hatalom Bízva abban, hogy... Uff Mit szólnak ehhez az orvoskollégák? Hogy ez egy nagy biznisz? Kétségtelen Csak receptet írni tanítottak meg De ez kinek az érdeke? Amennyiben lehetőségem van... Nem törekszem mindig fölírni... Természetesen csak akkor, ha lehet Fiatalabb koromban Merre tovább? Nehéz, de meg kell próbálni! Dogma vagy tudomány? – II. Eppur si muove Dr. Lenkei Gábor eddig megjelent könyvei, előadásai

Mi a dogma és mi a tévhit? Dogma: ■

Eredeti, a vallással összekapcsolódó jelentése: hittétel, 1

amelyet kételkedés nélkül el kell fogadni. ■ Ebből kialakult későbbi jelentése: bizonyítottnak, megfellebbezhetetlennek tekintett tudományos tétel, ideológia, elmélet.1 ■ További jelentése: merev, megváltoztathatatlannak hirdetett 2

kötelező erejű tétel/tan. ■

3

Aki dogmákban gondolkodik, annak nincs önálló véleménye.

Tévhit: ■ Valamivel kapcsolatban egy vagy több emberben kialakult téves meggyőződés.3

Az uralkodó felfogás – I. A ma uralkodó felfogás szerint a koleszterin egy ártalmas anyag. ■ A manapság elfogadott szemlélet azt állítja, hogy ha a vérünkben a koleszterin mennyisége meghalad egy meghatározott értéket, akkor az lerakódik az erekben. ■ A koleszterinből álló lerakódás idővel elmeszesedik. ■ Az elmeszesedő lerakódás beszűkíti a megtámadott eret, és ennek következtében lecsökken a beszűkült éren átáramló vér mennyisége. ■ Az elmeszesedett ér által ellátott terület a lecsökkent véráramlás következtében károsodik, és akár el is halhat. ■ Ennek egyik ismert megnyilvánulása a szívizomban bekövetkező elhalás, amit szívinfarktusként vagy szívrohamként ismerünk. Az uralkodó felfogás képviselői azt javasolják, hogy mindezek miatt el kell kerülni a koleszterinben gazdag táplálékok fogyasztását. Ilyen táplálékok bizonyos zsírosabb húsfélék, a zsíros tej és tejtermékek (tejszín, tejföl, sajtok stb.), a szalonnafélék, és a tojás is. Ügyelni kell tehát arra, hogy szervezetünket ne terheljük meg az élelmiszerekkel bejutó ártalmas koleszterinnel. A fenti felfogáshoz kapcsolódó propaganda azt javasolja, hogy rendszeresen méressük meg vérünk koleszterinszintjét, és

amennyiben az egy hajszállal is magasabb a hivatalosan normálisnak elfogadott értéknél, akkor koleszterinszintcsökkentő gyógyszereket kell fogyasztanunk. Egészségünk egyik kulcsa tehát a koleszterinben szegény táplálkozás és a koleszterinszint alacsonyan tartása, akár gyógyszerek igénybevételével is. A napjainkban uralkodó felfogás a fentieket könyveli el igazságként.

Az uralkodó felfogás – II. Összefoglalva: ■ A koleszterin veszélyes, ártalmas anyag. ■ A koleszterin lerakódik az erekben, érelmeszesedést, majd az érintett területek károsodását, elhalását okozza. ■ Kerülni kell a koleszterinben gazdag élelmiszerek fogyasztását. ■ A koleszterin szintjét a vérünkben alacsonyan kell tartani. ■ Ennek érdekében akár koleszterinszint-csökkentő gyógyszereket is fogyasztanunk kell. Ez a napjainkban uralkodó felfogás.

Dogma vagy tudomány? – I. Dogma vagy tudomány a koleszterin ártalmasságával kapcsolatban felállított elmélet? Napjainkban bizonyítottnak és megfellebbezhetetlen ténynek tekintik, hogy a koleszterin káros anyag. De vajon valóban helytálló ez? Mit kell megvizsgálnunk annak érdekében, hogy ezt eldönthessük? Az én megközelítésem egyszerű. Ha egy elmélet helyes, akkor egyfelől nagyon jó magyarázatot ad azokra a jelenségekre, amelyeket érthetővé illene tennie. Ha egy elmélet helyes, akkor másfelől annak alapján olyan kiváló megoldások születnek, amelyek segítségével sikerül azt a konkrét problémát elhárítani, aminek a magyarázatára és kezelésére az elmélet létrejött. Hogyan nézne ki ez a koleszterinteória esetében? Abban az esetben, ha a hivatalosan elfogadott elmélet helytálló, akkor: ■ Bizonyítható, hogy a koleszterin valóban ártalmas, és bizonyítható az is, hogy minél kevesebb van belőle az emberi szervezetben, annál jobb. ■ Csak azoknál az embereknél alakul ki érelmeszesedés, akiknek magas a koleszterinszintjük. ■ Náluk viszont minden esetben kialakul, hiszen a koleszterin

azért rakódik le, mert több van belőle a kelleténél. ■ Az alacsony koleszterinszinttel élő emberek teljes biztonságban vannak az érelmeszesedést, a szívrohamot, agyvérzést stb. illetően. ■ A zsírokban, koleszterinben szegény élelmiszerek elterjedésével minden bizonnyal csökkent a „koleszterin-betegek” száma. ■ A koleszterinszint széles körű csökkentésének magasabb szintű egészséget kellett eredményeznie. ■ A koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek több évtizedes, széles körű alkalmazása minden bizonnyal nagymértékben csökkentette a koleszterinnel kapcsolatos problémák és megbetegedések számát. Vizsgáljuk meg a fentiek igazságtartalmát.

Mit kell tudni a „vádlottról”? – I. A koleszterin sokak szemében olyan anyag, amelyre szervezetünknek semmi, de semmi szüksége. Sőt, kifejezetten veszélyes és ártalmas. Sokkal jobb lenne az egészségünk, ha koleszterinmentesen élhetnénk. Vegyünk valakit, egy olyan személyt, aki az uralkodó szemléletet követve „korszerűen” gondolkodik és él. Egyáltalán nem fogyaszt olyan élelmiszereket, amelyek koleszterinnel terhelnék meg szervezetét. Egy vegetáriánus4 tökéletesen megfelelne ennek a követelménynek. Nem enne húst, nem inna tejet, nem fogyasztana sem zsíros tejtermékeket, sem tojást. Az ő vérében a koleszterin szintjének nullának kellene lennie. Csakhogy! Még sohasem találtak olyan embert, akinek a vérében ne lenne valamennyi – nem is kevés – koleszterin. Még azoknak a személyeknek a vérében is kimutatható, akik életükben nem fogyasztottak el egy mákszemnyi koleszterint sem. Ráadásul náluk is legalább akkora mennyiségben mutatható ki, mint az átlagos koleszterint fogyasztó eseteknél. Ez miképpen lehetséges?

Hogyan kerül szervezetünkbe az „ártalmas koleszterin”, ha egyáltalán nem eszünk belőle? A válasz egyszerű!

Mit kell tudni a „vádlottról”? – II. Szervezetünk meglehetősen nagy mennyiségben termel koleszterint. Folyamatosan, minden áldott nap. Nem azért, mert elromlott. Nem azért, hogy tönkretegye magát. Nem azért, hogy felbosszantsa a kardiológusokat.1 Sokkal prózaibb oka van. Szervezetünk azért termel nagy koleszterint, mert szüksége van rá.

mennyiségben

Mint egy falat kenyérre – ahogyan azt mondani szokták. A szervezet számára a koleszterin ugyanolyan fontos és nélkülözhetetlen anyag, mint a víz vagy a levegő. A vizet és az oxigént csak a külvilágból tudja felvenni, de a kellő mennyiségű koleszterin biztosítását nem bízta a véletlenre. Képes saját maga számára megtermelni azt. Szervezetünk a koleszterint egy percre sem nélkülözheti, csakúgy, mint ahogyan az oxigént sem. 1. Kardiológus: A görög kardia=szív és a görög-latin lógus=valaminek a szakértője szavakból. A kardiológus a szív betegségeinek szakértője; szívgyógyász szakorvos, szívspecialista.

Ki lehet jelenteni, hogy koleszterin, mégpedig megfelelő mennyiségű koleszterin nélkül maga az élet válik lehetetlenné. Kellő mennyiségű koleszterin nélkül ugyanúgy elpusztulnánk, mint elegendő víz vagy oxigén hiányában. Felelőtlenség lenne tehát úgy beszélni a koleszterinről, mintha valamilyen ártalmas, kerülendő, szükségtelen anyagról lenne szó. Ennek éppen az ellenkezője az igaz. Koleszterin, mégpedig megfelelő mennyiségű koleszterin nélkül egyszerűen nem maradnánk életben.

Miért nélkülözhetetlen szervezetünk számára a koleszterin? A koleszterin létfontosságú alapanyag. Szervezetünk nagyon sokféle célra használja. Szükségünk van koleszterinre: ■ A D-vitamin előállításához. ■ A női és férfi nemi hormonok termeléséhez. ■ Az úgynevezett stresszhormon alapanyagaként. ■ Idegrendszerünk és agyunk építőanyagaként. ■ A sejthártya felépítéséhez. ■ És még sorolhatnám.

A D-vitamin A D-vitamin – eléggé közismerten – a bőrünkben keletkezik napfény hatására. Az már kevésbé köztudott, hogy csakis akkor tudjuk előállítani, ha elegendő koleszterin áll rendelkezésünkre, mert a koleszterin a Dvitamin úgynevezett előanyaga. A koleszterinből előállított D-vitamin nélkülözhetetlen a csontok és a fogazat épen tartásához. Ha nincs elegendő D-vitaminunk, akkor még a táplálékkal elfogyasztott kalcium sem szívódik fel rendesen az emésztőrendszerünkből. A D-vitamin kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy csontjaink képesek legyenek a folyamatos megújulásra, és ne öregedjenek el. Az USA egészségügyi hatóságai nemrégiben beismerték, hogy a lakosság általánosnak mondható és eléggé súlyos Dvitamin-hiányban szenved, és jócskán megemelték az ez idáig érvényben lévő úgynevezett „javasolt napi adagot”. Nálunk sem jobb a helyzet, mint az USA-ban. Ugyanúgy érvényesnek tekinthető az általános és meglehetősen súlyos D-vitamin-hiány.

Nem véletlen hát a sok fogászati probléma és a nagyon elterjedtnek mondható csontritkulás sem. Ezek gyakorisága és súlyossága közvetlenül visszavezethető – többek között – a D-vitamin elégtelen mennyiségére. Egyre több tudományos kutatás igazolja, hogy a D-vitamin alapvető szerepet tölt be immunrendszerünk erősítésében is.

A nemi hormonok A koleszterinből készülő nemi hormonok normális termelődése elengedhetetlen ahhoz, hogy a nők nők, a férfiak pedig férfiak lehessenek. Ezeken a hormonokon múlik a férfiak megtermékenyítő és a hölgyek fogamzó képessége. Hölgyeknél a menstruációk szabályossága, zavartalansága és panaszmentessége is nagymértékben függ a kiegyensúlyozott nemihormon-termelődéstől. A zökkenőktől mentes várandósságnak ugyancsak előfeltétele a zavaroktól mentes, harmonikus nemihormon- termelődés.

A stresszhormon Félreértés ne essék! A stresszhormon nem okoz stresszt. Éppen ellenkezőleg. Azt teszi lehetővé, hogy az átlagon felüli megterhelést jelentő időszakokban is talpon tudjunk maradni, és ne maradjunk alul a "küzdelemben”. Egy járvány közeledtével előre meg lehet jósolni, hogy kik lesznek az áldozatai. Nos, nem feltétlenül azok az emberek, akik nem kaptak védőoltást. Főként azok a személyek fognak megbetegedni, akiknek szervezete nem termel elegendő stresszhormont. A koleszterinből előállított stresszhormon az egyik kulcsa a megnövekedett stressztűrő képességnek.

Az idegrendszer és az agy Közismert, hogy idegrendszerünk kiemelkedően nagy mennyiségben tartalmaz különféle zsírokat, zsírszerű anyagokat. Ezek jelenléte az egyik legfontosabb előfeltétele annak, hogy idegi működéseink zavaroktól mentesek lehessenek. Az idegrendszer felépítésében részt vevő zsírok közül az egyik legfontosabb a koleszterin és azok a zsírok, amelyeket koleszterinből állít elő szervezetünk. Álljon itt mindössze egyetlen információ, ami rávilágít a szükséges mennyiségekre: Agyunk úgynevezett szárazanyag-tartalmának (tehát ha kivonjuk az agyból a vizet) 10%-a koleszterin! Nem nehéz belátni, mennyire fontos szerepet tölt be az ép gondolkodásban. A koleszterin!

A sejthártya Tudjuk, hogy testünk sejtekből épül fel.

Tanultuk azt is, hogy minden sejtünk egyik legfontosabb „alkatrésze” a felszínét borító nagyon finom réteg, az úgynevezett sejthártya. A sejthártya a sejtek működésének befolyásolásán keresztül minden életműködésünkre mélyreható befolyással van. Ha nincs ép sejthártya, akkor csak álmainkban létezhet az egészség. Ez a bizonyos sejthártya nagy mennyiségben koleszterint és koleszterinszármazékokat.

tartalmaz

Tehát sejthártyánk épségéhez és minden egyes sejtünk egészséges működéséhez sem nélkülözhetjük ezt a sokoldalú zsírféleséget: a koleszterint.

Nem véletlenül! Nem véletlenül tartalmaz az anyatej is koleszterint!!! Sokkal többet, mint a tehéntej, hozzávetőleg kétszer annyit, mint a kifejezetten zsíros tejként ismert kecsketej. A koleszterin ugyanis nélkülözhetetlen a cseperedő csecsemő ép idegrendszerének kialakulásához. És természetesen minden egyébhez, amiről a korábbiakban már szó esett. A szoptatás tehát sokkal jobban támogatja a babák ép fejlődését, mint a mesterséges, koleszterinben szegényebb tápszeres táplálás. Érdekesség: Még azt is megfigyelték, hogy amikor egy szoptatós, de dohányzó édesanya félreteszi a cigarettát, akkor az anyatejben megemelkedik a kicsinye fejlődéséhez nélkülözhetetlen koleszterin mennyisége. Érdemes tudnia, hogy az anyatej a koleszterinen túl egyéb zsírféleségekben is gazdag. Nem véletlenül rendelte így a természet!

Elgondolkodtató Ez az anyag lenne oly káros? Az a koleszterin, amelynek jelenlététől, mégpedig megfelelő mennyiségben való jelenlététől függ: ■ minden egyes sejtünk egészsége? ■ idegrendszerünk kiegyensúlyozott működése? ■ gondolkodásunk épsége? ■ csontjaink és fogaink jó állapota? ■ immunrendszerünk ereje? ■ nemi működéseink hibátlansága? ■ megtermékenyítő és fogamzó képességünk? ■ stressztűrő képességünk magas szintje? ■ a csecsemők ép fejlődése? Legalábbis elgondolkodtató! Tovább kell kutatni. További adatokat kell megvizsgálni ahhoz, hogy összeálljon a teljes kép.

Lehetséges..? Azt már tudjuk, hogy szervezetünk nagy mennyiségben termel saját maga számára koleszterint. Azt is láttuk, hogy miért. Lehetséges, hogy akkor kerülünk bajba, amikor a megtermelt mennyiségre még mi magunk is rádobunk egy lapáttal, azáltal, hogy koleszterinben gazdag élelmiszereket fogyasztunk? Lehetséges, hogy a megtermelt és az elfogyasztott mennyiség együtt már túl soknak bizonyul? Túl soknak, amivel szervezetünk nem tud mit kezdeni, és a felesleg kicsapódik az ereinkben? Furcsa lenne, ha a természet nem 'számolt volna ezzel a lehetőséggel. Hiszen hajdanában elődeink számára még nem volt elérhető koleszterinszegény mamut, a tehenekből sem 0,1%-os tej csordogált, és a piacon sem kínáltak zsírszegény tejszínt, tejfölt és „light” sajtokat. Őseink még nem süthettek sütőzacskóban egy cseppnyi zsír felhasználása nélkül „finom”, „omlós”, száraz csirkemellet vacsorára.

Tananyag Nézzük, mit ír erről az orvosi tankönyv1. Miként birkózik meg szervezetünk ezzel a feladattal? Idézem: „A tápcsatornából felszívódott és a szervezetben szintetizált (szintetizált=termelt) koleszterin mennyisége között fordított arány van, vagyis egészséges szervezetben a tápcsatornából felszívódott koleszterin szabályozza a koleszterintermelés sebességét. " Ez azt jelenti, hogy ha koleszterinben gazdagabb ételt eszünk, akkor a szervezetünk kevesebbet termel belőle. Minél több koleszterint tartalmaz az étrendünk, testünk annál kevesebbet állít elő belőle. Minél kevesebb koleszterint biztosítanak élelmiszereink, szervezetünk annál magasabbra emeli saját termelésének szintjét. Ez az egész folyamat nagyon egyszerű, nagyon ésszerű és nagyon logikus.

1. Guba Ferenc: Orvosi biokémia tankönyv (1988)

Ahogy ez el is várható egy olyan kifinomult és magas tökéletességű „szerkezettől”, mint amilyen – szerencsére – az emberi szervezet. Józan és takarékos. Csak akkor dolgozik, ha muszáj. Ha ellátjuk kellő mennyiségű koleszterinnel, akkor takaréklángon működik, vagy teljesen kikapcsol. Tökéletes!

Megkockáztatok egy kérdést Mint a gyermekek. Ártatlanul, tágra nyílt szemmel. Az eddigiek ismeretében nem lehetséges az, hogy annál egészségesebb egy szervezet, minél magasabb a koleszterinszintje? Hiszen oly sok mindenhez kell koleszterin. Biztos, hogy az a jó, ha alacsonyan tartjuk a szintjét? Nem jelenthet az veszélyt? Koleszterin hiányában esetleg nem termelődik elegendő Dvitamin, elegendő nemi hormon és elegendő stresszhormon? Esetleg károsodik az idegrendszer? Az agy? Minden egyes sejtünk? Tudom, hogy a közkeletű felfogás szerint tilos ilyet kérdezni. Tudom, hogy ezért körmöst osztogatnak, de gondoltam, megkockáztatom.

Annál is inkább – I.

Annál is inkább, mivel a vegetáriánusoknak is lehet „magas” koleszterinszintjük. Látja, idézőjelbe tettem a magas szót. Nem véletlenül. A „magas” ugyanis csupán a mai hivatalos felfogás szerint magasnak minősített értéket jelenti. Lehet, hogy a „magas” nem is magas? Lehet, hogy a „vega”1, aki egyáltalán nem eszik koleszterint, azért termel ennyit, mert a szervezetének pontosan ennyire van szüksége, és nem azért, mert elromlott valami odabent?

1. Vega: a vegetáriánus rövidítve.

Annál is inkább – II.

Annál is inkább, mivel léteznek olyan tudományos felmérések, amelyek azt bizonyították, hogy azok az emberek, akiknek magasabb volt a koleszterinszintjük, nagyobb valószínűséggel éltek hosszabb életet!

Annál is inkább – III.

Annál is inkább, mivel az alacsony koleszterinszint egyáltalán nem jelent biztosítékot és védelmet az érelmeszesedéssel és következményeivel szemben. Igen, jól érti. Azoknak az embereknek is lehet érelmeszesedésük, szívrohamuk, agyvérzésük stb., akik mindig dicséretet kaptak, amikor az orvosnál kézbe vették a hivatalos felfogás szerinti kiváló, azaz alacsony koleszterinszintjüket tanúsító laboratóriumi eredményt. Ráadásul ezen betegségek beköszöntének valószínűsége alacsony koleszterinszint mellett sem kisebb, mint a magas koleszterinszinttel rendelkező embereknél.

A magam részéről Én nem hiszem, hogy az úgynevezett koleszterinszintcsökkentő – valójában a koleszterin termelődését gátló – szerek nem gyakorolnak káros hatást: ■ a D-vitamin előállítására, ■ nemi működéseinkre, ■ megtermékenyítő és fogamzó képességünkre, ■ stressztűrő képességünkre, ■ idegrendszerünkre, ■ gondolkodási képességünkre, ■ minden egyes sejtünk működésére, ■ és még hosszan sorolhatnám. Rengeteg szakirodalmat tanulmányoztam át. Sehol, egyetlen utalást sem találtam arra, hogy bárki megvizsgálta volna ezt a kérdést, holott ez nagyon is elvárható lett volna! A koleszterinszint-csökkentőkkel kezelt emberek biztonsága érdekében! Ez az egyáltalán nem mellékes kérdés valahogy elsikkadt a mellett a törekvés mellett, hogy minél gyorsabban és minél nagyobb mennyiségben adjanak el koleszterinszint- csökkentő tablettákat. Én bátran ki merem jelenteni, hogy a létfontosságú alapanyagnak tekinthető koleszterin-szintjének mesterséges, erőltetett csökkentése meglehetősen kockázatos dolog! Az erre vonatkozó biztonsági próbák viszont elmaradtak.

Látni fogja, hogy más, joggal elvárható biztonsági próbákat sem végeztek el a forgalmazást megelőzően. Sőt, amikor később a koleszterinszint-csökkentőkkel kapcsolatban súlyos mellékhatásokra – például rákkeltő hatás – derült fény, már nagyvonalú magabiztossággal hagyták figyelmen kívül a riasztó információkat.

Egy kis adalék A tudományos irodalom figyelmes tanulmányozása felveti azt a nagyon is valószínű lehetőséget, hogy a koleszterin vérben mérhető mennyisége egyénenként változó. Így egyénenként más és más normálisnak és egészségesnek.

koleszterinszint

tekinthető

Az egyik személy alacsonyabb értékekkel működik jól, míg egy másiknak magasabb koncentrációra van szüksége a boldoguláshoz. Ez teljességgel logikus és szokványos, koleszterinszinttel kapcsolatban.

és

nem

csak

a

Határozottan ki merem jelenteni, hogy nagyon káros, ha az embereket beskatulyázzák egy „mindenki számára érvényes és kötelező normál koleszterinszint” keretei közé. Az ember ugyanis nem gép! Az orvosi irodalom leírja, hogy a koleszterin vérben mérhető mennyisége napszakról napszakra változik. A különböző időpontokban vett vérből más és más koleszterinszinteket lehet kimutatni. Így egy reggeli vagy éppenséggel egy délutáni vérvétel eredménye nem sokat árul el a teljes valóságról, hiszen az csak egy kiragadott érték a folyamatosan változó és a nap folyamán állandóan más és más értékeket mutató koleszterinszintből.

Érdemes tehát kellő intelligenciával és rugalmassággal kezelni ezt a kérdést.

Vessük el a sulykot! Keressünk olyan valakit, aki – úgymond – túlzó mértékben fogyaszt magas koleszterintartalmú ételeket. Szalonnás tojást, kolbászféléket, szalámikat, csülköt, körmöt, gulyást, pörkölteket, szaftos húsokat, tepertőt... Sokkal-sokkal több koleszterint nyel le annál, mint amennyit szervezete megtermelne saját maga számára. Azt már láttuk, hogy testünk érzékeli az élelmiszerekkel elfogyasztott koleszterin mennyiségét, és saját termelését ennek mértékéhez igazítja. De mi van akkor, ha még annál is jóval többet eszünk meg, amennyi bőséggel elegendő lenne ahhoz, hogy ellássuk testünket ezzel a nélkülözhetetlen alapanyaggal? Keressünk egy ilyen személyt. Vajon kockára teszi az egészségét és az életét? Még emlékszem azokra az információkra, amiket belgyógyászatból tanultam. Vajon mennyivel emeli meg a vér koleszterinszintjét az, ha zsírban és koleszterinben kifejezetten gazdag étrenden tartunk valakit? Megduplázza? Vagy még annál is jobban megemeli? A heteken át tartó zsír- és koleszterindús diéta – az orvosi tankönyv5 szerint – a vérben mérhető értéknek mindössze 10, esetleg 15%-os emelkedését eredményezi.

Ez, mondhatni, elhanyagolható mértékű változás. A tudósok egymás között úgy fogalmaznának, hogy ez a növekedés még nem nagyon haladja meg a mérési hibahatárt, azaz a mérőmódszereink tökéletlenségéből fakadó eltérési lehetőséget. Egy biztos. Még egy ilyen esetben sem tömény zsír fog folyni az erekben. Ezek szerint az emberi szervezet még az ilyen túlzó mértékű koleszterinbeviteltől sem omlik össze?

De nem ám! A természet nagyon bölcsen gondoskodott rólunk. Az evolúció6 elméletét ugyanaz a tudomány tanította meg nekünk, amelyik most – nagyvonalúan – figyelmen kívül hagyja azt. Az evolúció elmélete szerint azok a fajok, amelyek nem voltak képesek arra, hogy megtanuljanak az adott feltételek között élni, menet közben kipusztultak. Tudott Ön arról, hogy a koleszterinnek tulajdonított betegségek csak az utóbbi néhány évtizedben kezdtek el megsokasodni? Korábban, amikor az emberiség még – természetes táplálkozása révén – sokkal-sokkal több koleszterint fogyasztott, mint manapság, ezek a kórképek jóval ritkábban fordultak elő. Az nagyon valószínűtlen – így ki is zárhatjuk a lehetőségét –, hogy az emberi szervezet az utóbbi néhány évtizedben butult volna el, és vált volna képtelenné a koleszterin kezelésére. Ennek éppen az ellenkezője igaz. 1. Testünk képes arra, hogy akkor is hibátlanul működjön, ha táplálkozásunk egyáltalán nem biztosít egy grammnyi koleszterint sem, hiszen meg tudja termelni saját maga számára a szükséges mennyiséget. 2.

Ha az élelmiszereinkkel is veszünk magunkhoz koleszterint,

akkor szervezetünk ennek arányában csökkenti saját termelését. 3. Ha a szükséges mennyiségnél jóval többet ennénk meg, akkor pedig könnyűszerrel megszabadul az esetleges feleslegtől. Lássuk, milyen módon.

Milyen módon? Májunk egyszerűen megszűri a vért, és kiemeli abból az esetleges koleszterinfelesleget. Beleteszi az általa termelt epébe. Az epe a benne lévő koleszterinnel együtt a gyomor utáni bélszakaszba, a patkóbélbe ürül. Ebből a tényből fakad a patkóbél másik, ma már nem használatos elnevezése: „epésbél”. 7

Az orvosi tankönyv így ír erről: „Az epeképződés és -kiválasztás a szervezetből való eltávolításának fő útja.”

koleszterin

Majd ez olvasható: „Az epe tekintélyes mennyiségben tartalmaz koleszterint” Mellesleg! A koleszterin éppen erről kapta az elnevezését. A név kole tagja a görög kholé, azaz epe szóból származik. Az oka egyszerű. Ezt az anyagot élő szervezetben legelőször az epében mutatták ki. Mégpedig nagy mennyiségben. A szterin pusztán egy, a kémikusok által bevezetett elnevezés, amely egyfajta, meghatározott kémiai szerkezetű zsírféleség neve. A koleszterin szó jelentése tehát valójában csak ennyi: egy ismert szerkezetű zsírféleség, amelyet legelőször az epében mutattak ki. Nevezhetnénk egyszerűen „epezsír”-nak.

Zsírt kell enni? Tehát a koleszterinfelesleg az epével távozik. Mikor? Az epe akkor ürül ki a patkóbélbe (régi nevén: epésbél), ha az általunk elfogyasztott étel elegendő mennyiségű zsírt tartalmaz. A rendszeres, zsírban gazdag étkezés tehát segíti szervezetünket abban, hogy ezen a módon megszabaduljon az esetleges koleszterinfeleslegtől. 8

Idézek egy másik orvosi tankönyvet : „Az epe ürülését legerősebben kiváltó inger a zsírok, olajok bejutása a duodenumba.” (duodenum = patkóbél) Milyen bölcs a természet!!! A fentiekből az is logikusan következik, hogy a manapság olyannyira erőltetett zsírszegény étrend akadályozza az epe rendszeres kiürülését, így epepangást és következményes koleszterinpangást hoz létre. A zsírszegény étrend tehát lerontja a természet által kieszelt nagyon hatékony koleszterineltávolító mechanizmus hatékonyságát.

Állandóan fogy Vérünkből folyamatosan fogy a koleszterin. Elhasználódik. Egy részéből D-vitamin lesz, más részéből nemi és stresszhormonok. Sejtjeink is folyamatosan igénylik, hogy frissen tarthassák sejthártyájukat. Idegrendszerünk különösen jó étvággyal lakomázik belőle. Bizonyára emlékszik, hogy agyunk vízmentes anyagának 10%-át koleszterin teszi ki. Nem véletlen hát, hogy testünk – a táplálékkal elfogyasztott mennyiség figyelembevételével és ahhoz igazítva – folyamatosan termel koleszterint. Ha nem így történne, akkor nagyon rövid időn belül az intenzív osztályon kötnénk ki. Folyamatos utánpótlásra van tehát szükségünk. Fontos tudnia, hogy a fenti felsorolásban szereplő tételek csak kb. 10%-át teszik ki a koleszterinfelhasználásnak.

A további 90% 9

A belgyógyászat tankönyv beszámol egy fölöttébb érdekes kísérletről. Nagy mennyiségű koleszterint fecskendeztek be emberek vérébe. A kísérlethez felhasznált koleszterin úgynevezett "jelölt” koleszterin volt, ami lehetővé tette, hogy kövessék a sorsát a szervezetben. Azt találták, hogy a testünkben található koleszterin túlnyomó többségét – nagyjából 90%-át – a máj rövid idő alatt kivonja a vérből, és epesavakká alakítja át. Az epesavak rendkívül hasznos anyagok. Nélkülük nem létezik egészséges, ép emésztés. A táplálékkal felvett vagy a szervezetünk által megtermelt koleszterin túlnyomó része tehát emésztést segítő anyagokká epesavakká – alakul át. Rövid időn belül! Az epesavakká átalakított koleszterin a máj által megtermelt epébe kerül, és a gyomor utáni bélszakaszba, a patkóbélbe ürül. Itt fejti ki nagyon is jótékony hatását.

Ezek szerint Ezek szerint a koleszterin kellő mennyiségű jelenléte ahhoz is elengedhetetlen, hogy ép, egészséges emésztésünk lehessen? Akkor viszont szeretném kiegészíteni a korábbi listát. Én nem hiszem, hogy a koleszterin termelődésének erőltetett, gyógyszeres csökkentése nincs kártékony hatással az emésztésre.

Tízszer annyi! Térjünk vissza egy gondolat erejéig arra a tényre, hogy szervezetünk a testünkben megforduló koleszterin 90%-át rövid idő alatt epesavakká alakítja. Az epesavakká alakult koleszterint, azaz a 90%-ot, a mérőműszerek már nem érzékelik koleszterinként, csak a fennmaradó 10%-ot. Mivel is próbálnak riogatni minket? Hiszen szervezetünk tízszer annyi koleszterinnel bánik nap mint nap, mint amekkora mennyiség körül – egyesek – oly nagy ribilliót csapnak. A helyzet ahhoz hasonló, mintha szervezetünk egy olyan hordár lenne, aki minden áldott nap megemel és odébb rak 100 darab súlyos bőröndöt. Ez lenne a 100%. Kilencvenet epesavakká átalakított koleszterin formájában, tízet pedig tiszta koleszterin formájában mozgat meg. Orvosi mérőműszereink viszont csak a tiszta koleszterin formájú bőröndöket észlelik. Csak 10 darabot a 100-ból. Hordárunk tehát a napi mennyiségből 90 darabot úgy mozgat meg, hogy azt nem is látjuk, így figyelmen kívül hagyjuk. Csak tíz darab mozgását érzékeljük és figyeljük. Ebből azután úgy tűnhet, hogy hordárunk naponta csak tízbőröndnyi mennyiséggel dolgozik. Azon aggodalmaskodunk, hogy vajon sok-e már neki a 10-hez képest mondjuk 11 vagy 12, ne adj' isten! 13 bőrönd megemelése?

Azon törjük a fejünket, hogy kíméletképpen ne csökkentsük-e a megmozgatandó bőröndök számát 9-re vagy 8-ra, esetleg 7-re? Miközben 90-et már odébb tett. Könnyedén, a napi rutinja részeként. Anélkül, hogy mi tudomást vennénk erről. Érti, milyen vicces? Szervezetünk könnyűszerrel bánik nagyon nagy mennyiségű koleszterinnel. Zsonglőrként. Legkevesebb tízszer annyival, mint amennyivel a hivatalos elmélet számol. Miről is szól a koleszterin körüli nagy felhajtás? Sok hűhó semmiért?

Nem éppen a semmiért

A koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek – a piaci adatok szerint – a második helyen állnak a patikák forgalmában. Hatalmas bevételt jelent tehát a gyógyszergyártók számára, ha minél szélesebb körben forgalmazzák őket. Akkora biznisz, amekkoráról sokan még álmodni sem mernének.

Minél többen szedik,.. ...annál nagyobb biznisz. 2004-ben botrány tört ki az USA-ban. Idézem a téma egyik elszánt és elmélyült kutatóját, Szendi Gábort: „2004-ben Amerikában óriási patália volt, mert a nemzeti koleszterinszint program irányelveit meghatározó bizottság leszállította az addig érvényben lévő „normális” koleszterinszintet, ezzel további 7 millió amerikait ítélve arra, hogy statinokat1 kell szednie, ha élni akar.” Összeült tehát a bizottság, és másnapra 7 millió amerikai, aki előző nap még teljesen egészségesnek számított, máris „kezelendő beteggé” vált. Így lehet egyetlen tollvonással sok-sok gyógyszerfogyasztásra ítélt „beteg” embert előállítani. Anélkül, hogy mérget kevernénk az ivóvízbe, vagy valamilyen veszélyes vírust szórnánk szét a népesség körében. Egyetlen tollvonással! 1. Statin: a ma forgalomban lévő koleszterinszint-csökkentők egyik fajtájának kémiai neve.

Az ügy szépsége, ahogyan azt Szendi Gábor leírja, a következő volt:

„Hamarosan kiderült azonban, hogy a bizottság kilenc szakértőjéből nyolc anyagilag olyan gyógyszergyáraknak van elkötelezve, amelyek statinokat gyártanak."

Ha mindenki szedi,..

...az a legjobb biznisz. A hírt a BBC News-tól vette át az orvosi kérdésekkel foglakozó Informed nevű honlap, amelynek célja saját megfogalmazásuk szerint az, hogy: „orvosok által írt vagy ellenőrzött, szakmailag hiteles tartalommal szolgáljon". Lássuk: „Csak semmi pánik! Sokan feleslegesen csökkentőket”

szednek

koleszterinszint-

Két orvos tiltakozott: „A koleszterinszint küszöbértékeit a Kardiológusok Európai Társasága túlságosan alacsonyan állapította meg, ezért előfordulhat, hogy egészséges emberek fölöslegesen szednek gyógyszert. Azt állítják, hogy a jelenlegi határértékeknél az 50 év felettiek 90 százalékát veszélyeztetettnek lehetne nyilvánítani, és gyógyszereket lehetne velük szedetni. A két orvos aggodalmát fejezte ki, mondván, hogy a szívbetegség szempontjából kockázati csoportba nem tartozóknak a gyógyszerszedés nem használ, viszont költséges, és nem-

kívánatos mellékhatásokkal járhat. Az új határértékek szerint Norvégiában a lakosság 76 százaléka számítana veszélyeztetettnek, beleértve a 24 évesek felét is. Mindez annak ellenére, hogy Norvégiában a várható élettartam 78,9 év. 2005. március" Az átlátszó eljárásmód már orvosoknál is „kiveri a biztosítékot”.

Kiknek lenne szabad koleszterinszintcsökkentőt adni? Az egyik legnagyobb orvosi tudományos lapban (az Amerikai Orvosok Szövetségének Folyóiratában1) 1996. január 3-án megjelent egy – a megítélésem szerint – nagy jelentőségű közlemény a koleszterinszint-csökkentőkkel kapcsolatban. A cikk címét a következő fejezetben fogom elárulni. Idézem a szerzők összefoglaló figyelmeztetését: „Az állatkísérletek eredményei alapján el kell kerülni a zsírcsökkentő szerekkel történő kezelést – különösen a fibrátokkal2 és statinokkal3 történőt – kivéve azokat a pácienseket, akiknél nagyon magas rizikójú és rövid távon fenyegető a koszorúér-betegség. ” 1. Amerikai Orvosok Szövetségének Folyóirata: Angol nevén – The Journal of the American Medical Association; rövidítve JAMA 2. Fibrátok: Bezalip, Fenobrat, Fenofibrate, Feno-Micro, Fenoswiss, Innogem, Lipanor, Lipanthyl, Lipidil, Lipidil Supra, Minilip stb. 3. Statinok: Andever, Atorgamma, Atoris, Atorvanorm, Atorvastatin, Atorva-Teva, Atorvox, Atosener, Awestatín, Bombazol, Copator, Crestor, Decholest, Delipid, Dislipat, Fluvastatin, Gletor, Haepcard, Fiypolip, Lescol, Lipitifi, Liprimar, Lochol, Lopamol, Lovastatin, Luvinsta, Mertenil, Mevacor, Minicol, Nikron, Obradon, Pharmastatin, Prastin, Pravastar, Pravastatin Pliva, Pravator, Protegis, Rosutec, Rosuvastatin, Roxera, Selcol, Sicor, Simvacol, Simvagamma, Simvalip, Simvastatin, Simvep, Simvor, Sortis, Statonex, Stipatin, Stoplip, Tatinere, Torvacard, Torvalipin, Torvatec, Vasilip, Visacor, Voredanin, Xeter, Zavixin, Zocor stb.

A tudósok üzenete szerint tehát nagyon-nagyon szűkre kell szabni azon páciensek körét, akiknek koleszterinszintcsökkentőt szabad felírni.

A tisztesség megkívánná... A tisztesség megkívánná, hogy a koleszterinnel kapcsolatos propagandában az alábbi információk is megfelelő teret kapjanak. Az imént idézett tudományos közlemény címe1 ugyanis a következő: „A zsírcsökkentő gyógyszerek rákkeltő hatása” Bebizonyosodott, hogy a fibrátok és statinok csoportjába sorolható koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek rákot okoztak a kísérleti állatokban. A közleményből az is kiderül, hogy soha nem végezték el azokat a vizsgálatokat, amelyek biztonsággal ki tudnák zárni ugyanezen szerek rákkeltő hatását embereknél. Nem véletlenül intettek fokozott óvatosságra a cikk szerzői. Úgy vélem, elvárható lenne, hogy minden ember, akinek felírják ezeket a szereket, korrekt tájékoztatást kapjon erről a kockázatról.

1. A közlemény eredeti címe: Carcinogenicity of Lipid-Lowering Drugs

Áttekintés Foglaljuk össze röviden az eddig tanultakat: ■ A koleszterin létfontosságú alapanyag. ■ Koleszterin nélkül nem maradnánk életben. ■ Még az anyatej is tartalmaz koleszterint, ami elengedhetetlen a csecsemők ép fejlődéséhez. ■ Szervezetünk képes saját maga számára megtermelni a szükséges mennyiséget. ■ Szervezetünk észleli a táplálékkal elfogyasztott koleszterin mennyiségét, és saját termelését ehhez igazítja. ■ A zsírokban és koleszterinben gazdag táplálkozás csak minimális mértékben emeli meg a vérünkben mérhető értéket. ■ Testünk könnyűszerrel megszabadul az esetleges feleslegtől. ■ A koleszterintöbblet eltávolítását segíti a zsírokban gazdag étrend. ■ A zsírszegény táplálkozás akadályozza az epe és a koleszterin kiürülését. ■ Azoknak az embereknek is lehet „magas” a koleszterinszintjük, akik koleszterinmentes diétán élnek. ■ Kérdéses, hogy a manapság „magas”-nak minősített koleszterinszint valóban magas-e. ■ A koleszterinszint-csökkentőket forgalmazó gyárak nyomást gyakorolnak a „normális” szintet megállapító bizottságokra. A hivatalos felfogás által normálisnak tekintett koleszterinszintet már szakmabeliek is eltúlzottan alacsonynak minősítették. Nagyon is elképzelhető, hogy a magasabb koleszterinszint előnyösebb, mint az alacsony. A koleszterin normálisnak tekinthető szintje egyénenként változó.

A koleszterinnek a vérben mérhető értéke napszakonként eleve más és más. Szervezetünk zsonglőrként bánik tízszer akkora mennyiségű koleszterinnel, mint amennyivel a hivatalos felfogás kalkulál. Kifejezetten veszélyes lehet a koleszterin szintjének erőszakos csökkentése. A koleszterinszint-csökkentőknek nevezett gyógyszerek valójában a koleszterin természetes előállítását gátolják meg szervezetünkben, így helyesebb lenne őket koleszterintermelődésgátlóknak nevezni. Sokkal több embert kezelnek koleszterinszint-csökkentőkkel, mint amennyit indokolt lenne. A koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek forgalmazása nagyon komoly bevételeket jelent a gyógyszeripar számára. Eltitkolják az emberek elől a koleszterinszint-csökkentők rákkeltő hatásával kapcsolatos kutatási eredményeket. Az alacsony koleszterinszint nem jelent védelmet a koleszterinnek tulajdonított betegségekkel szemben. A több évtized óta erőteljesen propagált zsírszegény táplálkozás és a sok százmilliónyi emberre kiterjedő gyógyszeres koleszterinszintcsökkentés nem hozta meg a jogosan elvárható eredményeket.

Pedig a puding próbája az evés Van néhány fontos kérdésem: Az évtizedek óta tartó elkeseredett küzdelemben miért nem sikerült legyőzni a rettegett koleszterint? Miért nem csökkent számottevően a koleszterinnek tulajdonított megbetegedések (érelmeszesedés, szívroham, agyvérzés, stb.) száma? Miért nem lettek jóval egészségesebbek az emberek? Érdemes volt zsírszegény tejet inni, csökkentett zsírtartalmú tejszínt, tejfölt és sajtokat enni, kerülni a zsírosabb húsfélék és a tojás fogyasztását? Hasznosnak bizonyult-e gyógyszerek szedése?

a

koleszterinszint-csökkentő

Röviden: Miért nincsenek meggyőző eredmények, amelyek alátámasztják a hivatalos felfogás helytállóságát? Ön látott vagy hallott valaha olyan lelkes beszámolókat, amelyek számottevő javulásról számolnak be?

Vagy éppen ellenkezőleg? Nőtt a koleszterinnek tulajdonított megbetegedések száma és gyakorisága a világon? Azt hiszem, Ön is tudja az utolsó kérdésre a választ.

Annak idején Be kell vallanom, hogy annak idején, friss diplomás, fiatal orvosként jómagam is kételyek nélkül elfogadtam a hivatalos elméletet. Megkérdőjelezhetetlennek, tudományosan bizonyítottnak tartottam. Magától értetődőnek tekintettem, hogy minden úgy igaz, ahogyan azt nekem is tanították. Még csak fel sem merült bennem az a gondolat, hogy számon kellene kérnem az eredményeket. Pedig egyszerű. Ha nincsenek eredmények, mégpedig meggyőző eredmények, akkor valami nem stimmel a hivatalos elmélet körül. Nekiláttam hát, hogy részletesen megvizsgáljam az uralkodó leifogás egyes elemeit. Természetesen szigorúan tudományos alapon. Minél többet vizsgálódtam, annál több olyan tudományos ismeretre akadtam, amelyek azt a hátborzongató érzést keltették bennem, hogy a hivatalos elmélet csak egy megcsontosodott, ártalmas dogma.

A receptor elmélet – I. Miért is okoz a koleszterin érelmeszesedést? Megismertetem Önnel a hivatalos magyarázatot: Receptor elmélet. Ne ijedjen meg az idegen szótól. Esetünkben a „receptor” csupán annyit jelent, hogy „ajtónálló”. Olyasféle, mint a recepciós. Valaki, aki fogadja, felismeri a meghívottakat, és csak azokat engedi be az ajtón, akik jogosultak belépni. A receptor név a latin receptum = felvesz, befogad szóból származik. Sejtjeink egyik legfontosabb alkatrésze a felszínüket borító nagyon sokoldalú és intelligens sejthártya. Sejtjeink a sejthártyán keresztül veszik fel a működésükhöz nélkülözhetetlen tápanyagokat, és ugyancsak ezen keresztül távolítják el az életfolyamataik kapcsán keletkező, szükségtelenné vált salakanyagokat. A sejthártya egyik legfontosabb feladata az, hogy eldöntse, „kiknek” enged szabad belépést a sejtbe. A természet ezt úgy oldotta meg, hogy a sejtek felszínén, a sejthártyába olyan apró szerkezetek – receptorok, azaz ajtónállók – lettek beépítve, amelyek bizonyos anyagféleségek leiismerésére és beengedésére szakosodtak.

A sejthártyában sokféle receptor van, hiszen mindegyikük csak bizonyos anyagféleségeket ismer fel és enged be.

A receptor elmélet – II. Az életfolyamatainkhoz szükséges koleszterint legnagyobb mennyiségben a máj és a vékonybél termeli. Főképpen ezek a szervek látják el az egész testet koleszterinnel. A megtermelt mennyiséget a vérbe bocsátják, majd vérünk elszállítja testünk minden apró zegzugába. A sejtekhez. Az orvostudomány tanítása szerint a koleszterin sejtekbe történő bejutását a sejthártyában ülő aprócska koleszterinreceptorok – készséges ajtónállók – segítik. A receptor elmélet a következőt állítja: Azért alakul ki a magas koleszterinszint, mert a sejtjeink felszínéről vagy teljesen hiányoznak a koleszterinreceptorok, vagy a számuk nagymértékben lecsökkent. Ennek következtében sejtjeink nem tudják beengedni, azaz felvenni a megtermelt vagy a táplálékkal elfogyasztott és a vér által szállított koleszterint, így az a vérben reked, és a szintje a magasba szökik. A vérben túl sok lesz a koleszterin, ami azután kicsapódik és lerakódik az erekben. A lerakodott koleszterinben idővel mész halmozódik fel, és az egyre növekvő, terebélyesedő duzzanat beszűkíti az eret, lecsökkentve ezzel az adott terület vérellátását. Ezért aztán – megoldásként – elkerülhetetlennek tűnik a

koleszterinben szegény diéta és a koleszterin természetes termelődését meggátló, koleszterinszint-csökkentőnek nevezett gyógyszerek alkalmazása. Első ránézésre nagyon tetszetős elmélet.

Van néhány észrevételem – I. Ha a sejtjeink valóban nem jutnának hozzá az életfolyamataikhoz nélkülözhetetlen koleszterinhez – mert az a vérben reked akkor annak nagyon rövid időn belül nagyon súlyos következményei lennének. Hiszen napokon belül megszűnne a D-vitamin termelése, a nemi és stresszhormonok előállítása. Napokon belül súlyos kárt szenvedne a sejthártyák épsége, ami feltehetőleg az egész szervezet gyors összeomlását eredményezné. Talán még azelőtt, hogy egyáltalán megnyilvánulhatnának azok a súlyos idegrendszeri zavarok, amelyek ilyen esetben elkerülhetetlenül bekövetkeznének. Az agyunk károsodása miatt már időnk sem maradna azon tűnődni, hogy vajon mitől romlott meg olyan gyorsan az emésztésünk. Én úgy vélem, hogy ha ez a teória igaz lenne, akkor az embert a hozzátartozói már évekkel azelőtt elkísérhetnék utolsó útjára, mielőtt az érelmeszesedés legenyhébb jele megjelenhetne.

Ez egy olyan súlyos képtelenséget, hogy a sejtjeink nem tudják felvenni a koleszterint, egyszerűen lehetetlen lenne néhány

hétnél hosszabb időt meghaladóan túlélni.

Van néhány észrevételem – II. Ha a sejtjeink nem lennének képesek arra, hogy magukhoz vegyék a vérben úszó koleszterint, akkor a koleszterin vérben mérhető értékének napról napra folyamatosan emelkednie kellene. Hiszen csak termeljük és termeljük, miközben nem tudjuk felhasználni a létrehozott koleszterint. 10

Ahogyan azt az egyik orvosi könyv is leírja: „Ennek következtében [...] a koleszterin nem jut be a sejtbe, nem fejti ki reguláló (azaz a termelődést csökkentő) hatását: a koleszterinszintézis (azaz a koleszterintermelés) állandósul.” Ráadásul még eszünk is belőle. Nézzünk erre egy hétköznapi példát. Képzeljen el egy hordót, aminek nincs lefolyó nyílása, és abba, bármilyen lassan is, de folyamatosan csordogál a víz. Ha nincs elvezetés, akkor a hordóban a víz szintje egyre és egyre magasabbra fog emelkedni. Nem áll meg valahol félúton. Csak emelkedik és emelkedik és emelkedik... Végül kitölti az egész hordót. Ha a receptorhiány elmélet helytálló lenne, akkor az ettől a problémától szenvedő emberek vérében a koleszterin szintjének – logikusan – folyamatosan emelkednie kellene.

Vérvételkor minden áldott nap valamivel magasabb értéket kellene kimutatni, mint az előző napon. Idővel, ahogyan tör előre az egyre csak gyarapodó koleszterin, minden egyéb kiszorulna az erekből, és végül az ilyen betegek ereiben már színtiszta koleszterin folyna.

Van néhány észrevételem – III.

Ha – ahogyan azt az elmélet állítja – valóban a vérben felhalmozódó, majd onnan kicsapódó és lerakódó koleszterin okozná az érelmeszesedést, akkor az nem alakulhatna ki olyan embereknél, akiknek úgymond normális a koleszterin- szintjük. Márpedig kialakulhat, és ki is alakul!

Van néhány észrevételem – IV. Ha a koleszterin azért csapódna ki és rakódna le az erekben, mert több van belőle a vérben a kelleténél, akkor ennek a lerakódásnak az érrendszerünk minden egyes pontján létre kellene jönnie. Különösen azokon a szakaszokon, ahol a vér áramlása jócskán lelassul. Hiszen egy folyó is ott rakja le a hordalékát, ahol elcsendesedik a sodrása. Így az érelmeszesedésnek leginkább a lassú áramlású vénákban és hajszálerekben kellene megnyilvánulnia. De nem! Nem ezeken a szakaszokon, hanem épp ellenkezőleg: a leggyorsabb áramlású szakaszokon, az artériákban, azaz a verőerekben rakódik le. Sőt még azokban sem egyenletesen, hanem csak egyes kitüntetett pontokon. I Ez a jelenség azonban nem magyarázható meg a hivatalosan elfogadott és széles körben propagált koleszterinreceptor-hiány elmélettel. Márpedig ez az igazság. Az érelmeszesedés az artériákban, ráadásul azoknak csak bizonyos szakaszain alakul ki.

Van néhány észrevételem – V. Tételezzük fel, hogy helytálló a hivatalos receptorhiány elmélet. Induljunk ki ebből a feltevésből. Ha az elmélet helytálló, akkor viszont a koleszterin termelődésének megakadályozása sokkal inkább ártalmas, mint hasznos! Miért? Azért, mert ha a sejtek valóban nem tudják felvenni a vérből a koleszterint, akkor ebből a szempontból éheznek. Ez az éhezés viszont nagyon veszélyes állapot, ami nem tartható fenn hosszú ideig. Ha a receptorhiány elméletet igaznak tekintjük, akkor azt kellene elérni, hogy a sejtek valahogyan mégis képesek legyenek felvenni a vérből a számukra nélkülözhetetlen tápanyagot, a koleszterint. Hiszen tudható, hogy e nélkül nem fogják túl sokáig húzni. Vegyünk példaként egy kisgyermeket, aki nem eszik eleget, annak ellenére, hogy ott ül a terített asztal mellett, amelyen bőséges a kínálat. De ő étvágytalan. Nem eszik. Ilyenkor egy józan szülő nem amiatt aggodalmaskodik, hogy túl sok étel marad az asztalon, hanem amiatt, hogy csemetéje nem kapja meg a fejlődéséhez nélkülözhetetlen tápanyagokat. A jó megoldás tehát nem az, hogy lecsökkenjük a gyermek számára

elérhető ennivalók mennyiségét, hanem az, hogy kezeljük az étvágytalansága okát! A probléma ugyanis nem az volt, hogy túl sok étel volt az asztalon, hanem az, hogy nem fogyott, mert a csöppség nem evett belőle.

Én így gondolkodnék Ha azt próbálnánk meg elérni, hogy a sejtek mégis képesek legyenek valahogyan felvenni a számukra nélkülözhetetlen koleszterint, nos, egy ilyen beavatkozásnak lenne értelme. Ennek lenne terápiás értéke. Ha viszont a sejtek koleszterinéhezését megtoldjuk még azzal is, hogy erőszakosan visszaszorítjuk a szervezet koleszterintermelését, akkor igencsak súlyos helyzetet hozhatunk létre. Ugyanis mindaddig, amíg magasabb a koleszterinszint a vérben, legalább van némi esélye annak, hogy a receptorok vagyis a bejutást segítő ajtónállók – kisebb száma ellenére mégiscsak elegendő koleszterin jusson be a sejtekbe. Ha viszont leszorítjuk a koleszterinszintet, akkor még ezt a halvány esélyt is eltöröljük. A sejtek még kiszolgáltatottabbá, még esendőbbé válnak. Én legalábbis így gondolkodnék, ha a hivatalosan pártolt koleszterinreceptor-hiány elméletet képviselném.

Van néhány észrevételem – VI. Elképzelhető, hogy valóban vannak olyan emberek, akikre érvényes a receptorhiány elmélet. Ennek hátterében azonban csakis súlyos genetikai hiba állhat. Vagy hiányzik, vagy pedig hibás az a gén1, amelyik a receptor anyagának előállításáért felelős. Így egyáltalán nem képződik, vagy nem termelődik elegendő receptor, azaz „ajtónálló”, ami szervezetünkben a koleszterin beengedéséért lenne felelős. Egy ilyen genetikai hiba a lakosságból hozzávetőleg minden százezredik embert érinthetne. Százezerből egyet. Egymillióból tízet. Tízmillióból százat. Az biztos, hogy nem lehet genetikai beteg a lakosság 76%a! (Ld. a „Ha mindenki szedi...” fejezet Norvégiára vonatkozó részét.) 1. Gén: Az örökítő anyag, azaz a DNS azon szakasza, amely egy konkrét anyag- féleség elállításához szükséges tervrajzot tartalmazza. A DNS nem egyéb, mint gének, azaz tervrajzok sorozata.

Ha a többség genetikai beteg lenne, akkor az emberiség – ahogyan

azt korábban említettem – már réges-régen kipusztult volna. A számomra reális arány százezerből egy. Tízmillióból száz. Ha kis hazánkban száz vagy ne adj’ isten néhány száz embert próbálnának koleszterinmentes diétára fogni, ha csak ennyi embert vennének kezelés alá a receptorhiány elméletre hivatkozva, akkor biztosan nem írtam volna meg ezt a könyvet.

Nehogy mellélőjünk! De természetesen az ilyen, betegnek vélt emberek esetében is illenék elvégezni egy olyan megerősítő vizsgálatot, amely egyértelműen igazolná a ténylegesen fennálló genetikai hibát. Nehogy mellélőjünk. Egy ilyen bizonyító vizsgálat hiányában ugyanis barbárság lenne egy nagyon veszélyes és ráadásul életre szóló gyógyszeres kezelésnek kitenni olyan embereket, akikkel kapcsolatban csak feltételezzük, hogy betegek lehetnek. Én nagyon körültekintően járnék el, nehogy indokolatlanul rendeljek el egy olyan kezelést, amelynek rákkeltő hatása kísérleti állatokon már bebizonyosodott, viszont nem igazolt az ártalmatlansága embereken.

Lehet, hogy... De lehet, hogy még abban az esetben is megírtam volna a könyvet, ha a koleszterinszint-csökkentőkkel történő kezelés tízmillióból csak száz vagy néhány száz embert érintene. Ugyanis még rajtuk sem segítene a koleszterintermelés erőszakos visszaszorítása. Csak az segítene rajtuk, ha megtámogatnánk vagy helyreállítanánk sejtjeik koleszterinfelvevő képességét. Hiszen nekik sem az a bajuk, hogy sok koleszterint termelnek, hanem az, hogy nem tudják hasznosítani a megtermelt mennyiséget. Attól szenvednek, hogy a sejtjeik nem jutnak koleszterinhez, és emiatt a vesztükbe rohannak.

elegendő

Megítélésem szerint a koleszterinszint-csökkentők alkalmazása náluk is jóval többet ártana annál, mint amennyit használni tudna.

Számomra elfogadhatatlan Gondolom, hogy az eddigiek alapján nem fogja meglepni Önt a következő kijelentés: Számomra elfogadhatatlan a hivatalosan, különösen a gyógyszergyártók által támogatott koleszterinreceptor-hiány teória. Ha igaz lenne, akkor: ■ A koleszterinnek minden érben le kellene rakódnia, meglehetős egyenletességgel. ■ Különösen azokban az erekben, amelyekben lelassul a vér áramlása (vénák és hajszálerek). ■ Az alacsony vagy „normális” koleszterinszinttel rendelkező emberek szervezetében nem alakulhatna ki érelmeszesedés. ■ A receptorhiányban szenvedő embereknél a koleszterinszintnek állandóan, folyamatosan emelkednie kellene, egyre magasabb és magasabb értékre. ■ Szervezetünk általános koleszterinéhezése következtében már jóval az érelmeszesedést megelőzően nagyon súlyos tüneteknek kellene kialakulniuk. ■ Az ilyen problémával sújtott emberek már jóval azt megelőzően meghalnának, mielőtt az érelmeszesedésnek ideje lenne kialakulni. ■ Egy ilyen súlyos rendellenesség a lakosságból hozzávetőleg minden százezredik embert érinthetne, azaz egy tízmilliós népességből nagyjából száz embert.

■ Ha ez a rendellenesség olyan gyakori lenne, mint ahány embert koleszterinszint-csökkentők szedésére fogtak, akkor az emberiség – az evolúció törvényei szerint – már régen kipusztult volna. ■ Már réges-régen sikerült volna jelentős áttörést elérni a koleszterinnek tulajdonított problémák kezelésében. És még ha helytálló lenne is a hivatalos magyarázat, akkor sem a koleszterintermelés erőszakos visszafogása lenne a feladat, hanem az, hogy képessé tegyük a sejteket a koleszterin felvételére.

Az igen nagyszámú teória ellenére Álljon itt egy részlet a gyógyszertan hivatalos orvosegyetemi tankönyvéből1: „Az érelmeszesedés kialakulását, pontos patomechanizmusát2 – a rendkívül intenzív kutatások és az igen nagyszámú teória ellenére – lényegét illetően még nem ismerjük.” Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a mondat a gyógyszertan hivatalos orvosegyetemi tankönyvében olvasható!!! Érdemes tudnia arról, hogy az orvostudományi kutatások komoly pénzügyi finanszírozást igényelnek. Érdemes arról is tudnia, hogy ma már nagyon kevés a független kutatóintézet, hiszen a kutatások nagy részét valamilyen közvetlen vagy közvetett módon, nyíltan vagy burkoltan a gyógyszeripar pénzeli. A gyógyszeriparnak viszont gyors eredményekre van szüksége. Bevételt teremtő eredményekre. 1. Knoll József szerkesztésében: Gyógyszertan egyetemi tankönyv (1990) 2. Patomechanizmus: Egy kóros elváltozás kialakulásához vezető okok és lépések sorozata.

Olyanokra, amelyek rövid időn belül elvezetnek konkrét, a piacon nagy tömegben értékesíthető gyógyszerek előállításához, és így a pénzügyi befektetők igényeinek megfelelő nagyságú bevételekhez és profithoz. Így hát a gyógyszeripar olyan kutatásokat finanszíroz, amelyeknél reményt lát a befektetett pénz nagyon gyors megtérülésére. Ezért aztán egyre inkább figyelmen kívül hagyták azt a figyelmeztetést, amely az imént említett hivatalos gyógyszertan tankönyvben is olvasható volt. Egyre inkább azt próbálták elhitetni, hogy ők már rátaláltak a helyes válaszra, ők már megtalálták az üdvözítő megoldást. Ami abból áll, hogy az embereknek koleszterinszintcsökkentőnek nevezett gyógyszereket kell szedniük.

Érdekesség 1990. január 1-jén az Országos Gyógyszerészeti Intézet (rövidítve OGYI) engedélyezte a Mevacor nevű (a statinok csoportjába sorolható) koleszterinszint-csökkentő forgalmazását Magyarországon. (Ez a szer egyébként az Amerikai Egyesült Államokban már 1987ben forgalomba került.) Érdekes, hogy az előző fejezetben a gyógyszertan tankönyvből idézett részlet szintén 1990-ből származik: „Az érelmeszesedés kialakulását, pontos patomechanizmusát – a rendkívül intenzív kutatások és az igen nagyszámú teória ellenére – lényegét illetően még nem ismerjük. ” Úgy tűnik, hogy az engedélyezés útjában nem jelentett akadályt a hivatalos orvosi tananyag, amit 1990-ben és még azt követően is tanítottak. Így hát az ismeretlen kóreredetű betegség „orvossága” megkezdhette hódító útját. Állami támogatással.

Elburjánzott Idővel elburjánzott, mondhatni általánossá és megszokottá vall az ilyen szerek unos-untalan alkalmazása. Dacára a hivatalos orvosi tananyagnak. Dacára annak a tudományos intésnek, hogy szabjuk nagyon szűkre azon páciensek körét, akiknek ilyen szereket rendelünk. Dacára az el nem végzett biztonsági próbáknak. Dacára a tisztázatlan rákkeltő hatásnak. Dacára annak, hogy a koleszterinszint-csökkentők szükségességére és hasznosságára vonatkozó teória sohasem nyert tudományos igazolást. Sőt!

Kiút a labirintusból Szerencsére van kiút ebből a labirintusból! A gyógyszertan tankönyv az imént idézett figyelmeztetést követően azt is leírja, hogy a kutatók milyen területeket vizsgáltak meg tüzetesen annak érdekében, hogy rátaláljanak az érelmeszesedés okára. Nagyon sok területet tanulmányoztak, mégsem találtak rá a válaszra. Kiderül az is, hogy valamit azonban soha nem vizsgáltak meg!!! Valamit, amit pedig feltétlenül meg kellett volna vizsgálniuk, ha nem hagyták volna figyelmen kívül az érelmeszesedéssel kapcsolatos legfontosabb adatot. Ismerkedjen meg ezzel az adattal.

A legfontosabb, mégis figyelmen kívül hagyott adat Igen, valóban létezik érelmeszesedés. Igen, az elmeszesedett erekben valóban ki lehet mutatni nagyobb mennyiségű koleszterint. Már csak arra kellene magyarázatot találni, hogy a koleszterin miért az artériákban, azaz verőerekben rakódik le. És arra, hogy miért alakulhat ki bárkinél érelmeszesedés, függetlenül a koleszterin vérben mért szintjének nagyságától. Dr. Matthias Rath német kutatóorvos vizsgálatai és felfedezései nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy megérthessük ezt a rejtélyesnek tűnő kérdést. Rath doktor írásainak tanulmányozása nekem is sokat segített abban, hogy összeálljon a teljes kép. A legfontosabb figyelmen kívül hagyott adat a következő: A koleszterin lerakódását minden esetben meg kell, hogy előzze az ér sérülése!!! Így, három felkiáltójellel!

Azért, mert ha ezt a figyelmen kívül hagyott adatot megértjük, akkor máris megtaláltuk a labirintusból kivezető utat. Ezt az adatot viszont sohasem tették vizsgálat tárgyává

korábban.

A verőerek sérülékenyebbek Amikor a szívünk összehúzódik, akkor nagy erővel préseli bele a vért a verőerekbe, azaz artériákba. Ezek az erek ilyenkor nagyon kitágulnak. Nagyon! Ez a kitágulás olyan mértékű, hogy még az ujjainkkal is könnyűszerrel kitapintható. Csak helyezze az ujjait a csuklója tenyér felőli oldalára, a hüvelykujj vonalában, és érezni fogja. Az artéria lüktet. Kitágul, majd összehúzódik. Kitágul, majd összehúzódik. Ezt a lüktetést nevezzük pulzusnak1. Az artéria annyiszor tágul ki és húzódik össze, ahányszor összehúzódik, azaz megdobban a szívünk. Percenként átlag 70-szer. Óránként 4200-szor. Naponta több mint 100 ezerszer. Havonta több mint 3 milliószor. Évente közel 37 millió alkalommal. Tíz éves korunkig már közel 4 milliárdszor. A verőerek hihetetlenül nagy strapának van kitéve. Minden egyes artéria, de talán leginkább a szívhez legközelebb eső verőerek, amelyeket koszorúereknek szokás hívni. 1 Pulzus: a latin pulsus=verés, dobogás szóból.

Nem véletlen, hogy a leggyakoribb probléma az úgynevezett koszorúér-elmeszesedés, ami a szívinfarktus előfutára. A vénák és hajszálerek élete ehhez képest egy csendes, pihentető vakáció. A verőerek a rájuk nehezedő elképesztő terhelés következtében jóval sérülékenyebbek. A koleszterin lerakódását pedig minden esetben megelőzi az ér sérülése!!! Min múlik az, hogy a verőér jól bírja a rá nehezedő terhelést, vagy megsérül?

Rugalmas és erős A természet a tőle megszokott módon kiváló megoldással szolgált. Testünk alapvető, bár szabad szemmel nem látható vázát egy különleges fehérjeféleség alkotja. Ez pedig egy nagyon erős, szinte elszakíthatatlan és egyben rugalmas anyag. Kiváló megoldás. Ezt a fehérjeféleséget, amely az ereink falát is behálózza, kollagénnek nevezték el a tudósok. Ugyanez az anyag nagy mennyiségben fordul elő a szintén nagy megterhelésnek kitett ízületi porcokban, inakban, ízületi szalagokban is. Ugyancsak ez biztosítja bőrünk rugalmasságát is. Sőt! Csontjaink és fogazatunk szilárd anyagai is a kollagénháló közeibe, hézagaiba rakódnak le. így lesznek csontjaink és fogaink egyszerre kemények és rugalmasak. A kollagénfonalak olyannyira erősek, hogy egy 1 mm átmérőjű kollagénrostocska képes megtartani 40 kg-nyi terhet. Amennyiben jó a minősége. Egy 3 mm átmérőjű kollagénfonalacska képes megtartani egy igencsak megtermett, 120 kg-os férfi súlyát. Erős, mint az acélsodrony! Amennyiben igazán jó a minősége! Sejtheti, hogy ha ez az anyag ennyire alapvető építőelem, akkor jókora mennyiségre van szükségünk belőle ahhoz, hogy

egészségesek lehessünk. Egy 70 kg testsúlyú felnőtt testében kb. 12-13 kg-nyi fehérje található. Ennek legkevesebb 30-40%-át ez a speciális fehérjefajta, a kollagén teszi ki. Azaz egy 70 kg-os testsúlyú ember szervezetében hozzávetőleg 3,6-5,2 kg kollagénnek kell lennie. Mindazt, amit a kollagén általános szerepéről érdemes tudni, részletesen kifejtettem egy másik könyvben (címe: A szépség és a kollagén).

Strapabíróság Rendkívül egyszerű. Ereink a bennük található kollagén mennyiségével és minőségével arányos mértékben strapabíróak. Két fontos követelménynek kell teljesülnie: 1. Legyen elegendő kollagén. 2. Kiváló minőségű kollagén legyen. A kollagénháló átszövi az erek falát. A verőerek anyagának legkevesebb 14%-a kollagén!!! Nagyfokú rugalmasságot biztosít a verőerek anyagának, egyben arról is gondoskodik, hogy az ér ne táguljon ki jobban annál, mint ami biztonságos a számára. Ha a kollagén mennyisége vagy minősége elégtelen, akkor az artériák nem fogják sokáig bírni a rájuk nehezedő hihetetlen terhelést, és előbb-utóbb megsérülnek. A verőerek meggyengült fala túltágul, és az ér belsejében repedések keletkeznek. Különösen azokon a helyeken keletkeznek repedések, ahol a legnagyobb próbatételnek vannak kitéve az artériák. Ilyen, különösen nagy terhelésnek kitett erek például szívünk koszorúerei. Ez hát a hiányzó láncszem.

Azt tudtuk, hogy a koleszterin lerakódását minden esetben meg kell előznie az ér sérülésének. Az erek, főképpen az artériák, elsősorban akkor válnak sérülékennyé, amikor a falukban kevesebb vagy rosszabb minőségű kollagén van annál, mint amekkora mennyiség, illetve amilyen minőség kellőképpen strapabíróvá tenné őket. Már csak arra kellene fényt deríteni, hogy mi okozhatja a mennyiség csökkenését vagy a minőség hanyatlását.

Különleges feladat... Nem meglepő, hogy a kollagénnek különleges összetétellel kell rendelkeznie ahhoz, hogy különleges feladatának megfelelhessen. Fontos, hogy nagyon erős és egyben rugalmas legyen. Rendkívül ellenállónak kell lennie. A kollagén összetétele teljesen egyedi. Nagyon különleges. Annak érdekében, hogy a kollagén képes legyen betölteni a szerepét, állandóan frissen kell tartani. Máskülönben még ez az erős fonal is kifárad, veszít erejéből és rugalmasságából. A természet azonban erről is gondoskodott. A kollagénfonalak élettartama ugyanis – normális körülmények között – nem több néhány hétnél. Ezt követően lebomlanak, és szervezetünk új, friss, a feladatnak tökéletesen megfelelő fonalakat épít a helyükre. Megelőzi azt, hogy a kollagénháló elöregedjen. Így a fonalaknak csak néhány hétig kell kibírniuk a rendkívül nagyfokú megterhelést.

A frissen tartáshoz – I. Ahhoz, hogy a kollagént folyamatosan frissre tudjuk cserélni, alapvetően két dologra van szükségünk. Az egyik: A különleges összetételből következik, hogy előnyös, ha elegendő olyan élelmiszert fogyasztunk, amely eleve gazdag kollagénben. Például köröm, csülök, malacfüle, csirkeláb, bőr, tepertő, szaftos húsok, porcok, inak stb. A zsír- és koleszterinszegény táplálkozás divattá válása nagyrészt kizárta az étrendünkből az ilyesféle, kollagénben gazdag táplálékforrásokat. Ez a kisebb probléma. Szervezetünk ugyanis képes arra, hogy akkor is előállítsa a kollagén felépítéséhez szükséges anyagokat, ha azokat nem tálaljuk készen számára. Megkönnyítjük a dolgát, ha eleve hozzásegítjük ezekhez az alapanyagokhoz, de ez nem elengedhetetlen feltétel.

A frissen tartáshoz – II. A másik: Ami igazán fontos!!! Már nagyon régóta tudjuk, hogy csak akkor képződik megfelelő mennyiségű kollagén, ha szervezetünk elegendő C-vitaminhoz jut. De még ennél is fontosabb az, hogy csak abban az esetben lesz hibátlan, kiváló minőségű, valóban elszakíthatatlan és kellőképpen rugalmas kollagénünk, ha szervezetünk elegendő C-vitaminhoz jut. A kollagén folyamat.

előállítása

rendkívül

C-vitamin-igényes

Az emberek C-vitamin-igénye bizonyos fokig egyéni, hiszen függ az életformától is. Például a dohányzás nagyon sok értékes Cvitamint von el fontos életműködésektől. Mindazonáltal kapaszkodót.

tudok

adni

egy

mindenkire

érvényes



A szükségletünk: minden egyes testsúlykilogrammra számítva legkevesebb 30-50 milligrammnyi mennyiség. Egy 50 kg-os embernél: 50x30-50 =1500-2500 milligramm, azaz 1,5-2,5 gramm. Egy 70 kg-os embernél: 70x30-50 =2100-3500 milligramm, azaz 2,1-3,5 gramm.

Egy 100 kg-os embernél: 100x30-50 = 3000-5000 mg, azaz 3-5 gramm. Legkevesebb! Minden áldott nap.

Dr. Matthias Rath A kollagén előállítása tehát rendkívül C-vitamin-igényes folyamat. Mi, emberek, sajnos nem tudjuk saját magunk számára megtermelni a C-vitamint, így teljes mértékben a táplálékból származó mennyiségre vagyunk ráutalva. Dr. Matthias Rath így ír erről: „Ezután felfigyeltem arra, hogy a szív- és érrendszeri betegségek lényegében ismeretlenek az állatok között, miközben az embereknél ez a vezető halálok. ” „A következő felfedezés áttörést jelentett a természetes egészség terén az egész világon: az állatok saját testükben maguk állítják elő a C-vitamint, amire szükség van a testük és érrendszerük ellenálló képességét erősítő molekuláknak, az úgynevezett kollagéneknek az előállításához. ” „Minél több a C-vitamin, annál több a kollagén, annál stabilabbak az érfalak, és annál kevesebb a szívroham. ” „Az állatok azért kapnak igen ritkán szívrohamot, mert testükben elegendő mennyiségben állítanak elő C-vitamint. ” „Mi, emberek ebből a vitaminból egyetlen molekulát sem tudunk előállítani, ráadásul gyakori, hogy étrendünk túl kevés vitamint tartalmaz, ezért érrendszerünk meggyengül, és kialakulnak a lerakódások. ”

Ehhez képest Szükségünk lenne tehát testsúly-kilogrammonként legkevesebb 30-50 mg-nyi C-vitaminra. Minden egyes nap. Ehhez képest a hivatalosan közzétett adatok szerint a magyarok átlagosan mindössze 80 milligrammnyi C-vitaminhoz jutnak naponta. Még azok az emberek is, akik rendszeresen fogyasztanak nyers zöldség- és gyümölcsféléket. Ez viszont még egy 50 kg-os ember esetében is mindössze 5%-át biztosítja annak a mennyiségnek (1500 mg), amennyire a teljes egészséghez minimálisan szüksége lenne. Nem csoda, hogy ízületeink, inaink, csontjaink, fogaink, bőrünk és ereink átlagosan mintegy kétszeresére felgyorsult tempóban öregszenek el. Mihez képest? Ahhoz képest, amit a génjeinkben kódolt adottságaink lehetővé tennének. Alaposan felgyorsult tempójú elöregedés! Ez a következménye annak, ha nem biztosítjuk a kollagén folyamatos megújulásához szükséges feltételeket.

A gyorsabban elöregedő erek érzékennyé, sérülékennyé válnak, és megnyílik az út az érsérülések, majd a következményes koleszterinlerakódás és a később bekövetkező érelmeszesedés előtt. Függetlenül attól, hogy milyen a koleszterinszintünk! Nem állítom azt, hogy az érelmeszesedés létrejöttében a Cvitamin-hiány az egyetlen ok, de azt igen, hogy főszereplője ennek a nemkívánatos elváltozásnak. Szerepet játszik benne a mindannyiunkat szintén komolyan sújtó E-vitamin-hiány, és egyéb tényezők is. Mindezekről részletes képet adtam más könyveimben. De bátran kijelenthetem, hogy az összes tényező közül a C-vitamin hiánya a legfontosabb.

A skorbut A C-vitamin elégtelen mennyiségének létezik egy olyan legalsó értéke, amely alatt egyszerűen „elpattan a húr". Ez alatt a szint alatt a rendelkezésre álló C-vitamin mennyisége már annyira kevés, hogy szervezetünk csődöt mond a kollagén felújítása, karbantartása terén. Ilyenkor a kollagénállomány rohamosan elöregszik, szétesik, megszűnik az összetartó ereje. Ez nagy baj, hiszen a kollagénfonalak képezik szervezetünk legalapvetőbb, bár szabad szemmel nem látható vázát. Ennek a kollagénszétesésnek az egyik leglátványosabb megnyilvánulása az, amikor a meggyengült erek sorban elpattannak, és a test minden tájékán először kisebb, majd egyre komolyabb bevérzések jelennek meg. A folyamat rohamos előrehaladtával az erek fala egyszerűen szétmállik, és végül a vérzések életveszélyes mértéket öltenek. Nos, ezt a jelenséget nevezzük skorbutnak. Ez az az állapot, amikor a C-vitaminból a rendelkezésre álló mennyiség egy olyan szint alá esett, ahol már lehetetlenné válik a kollagénállomány fenntartása, és az egyszerűen szétesik.

Lappangó skorbut Mennyi az annyi? Úgy tűnik, hogy napi kb. 60 mg C-vitamin-mennyiség elfogyasztása megakadályozza, de éppen csak, hogy megakadályozza a szervezet összeomlását. Ezzel a mennyiséggel úgy vagyunk, mint a kötéltáncos a szakadék fölött, aki bármelyik pillanatban lezuhanhat, de ha egy kis szerencsénk van, akkor megússzuk érrendszerünk szétesése nélkül. Sajnos nem úszták meg azok a tengerészek, akik annak idején hosszú hajútra indultak, és elfelejtettek gyümölcsöket vinni magukkal. Ugyanis az egyszer felépített kollagén csupán csak néhány héten keresztül működőképes. Utána gyors romlásnak indul. Ezen leromlás következtében csak 1600 és 1800 között több mint egymillió tengerész halt meg skorbutban a hosszú hajóutakon. Ezért nevezték el a skorbutot „tengerészbetegség”-nek. Napjainkban az emberek túlnyomó többsége lappangó skorbutban szenved. A lappangó skorbut egyik megnyilvánulási formája az erek károsodása és ennek következményeként az érelmeszesedés kialakulása.

Aszkorbinsav Sokan tudják, hogy a C-vitamin kémiai neve az aszkorbinsav. Latinul acidum ascorbicum. Mit jelent a név? Az „acidum” jelentése: „sav”. Az „ascorbicum” előtag, nagyon bölcsen, a skorbutra utal. A „a” a latinban, szóösszetételben használva azt jelenti, hogy „nem”, és azt is, hogy „nincs”. „Scorbic” = „skorbut”. „A” plusz „scorbic” = „nincs skorbut”. Aszkorbinsav = skorbutellenes sav. És elegendő aszkorbinsav, azaz C-vitamin jelenlétében valóban nincs skorbut.

Toldozgatás-foldozgatás Ha naponta mindössze 60-80 mg-nyi C-vitamint adunk a testünknek, akkor, legalábbis ami a kollagént illeti, csak toldozgatásra-foldozgatásra lesz lehetőségünk. Ilyen alacsony adagok mellett nincs valódi karbantartás. Nincs hosszú távú biztonság. Csak kétszeresére felgyorsult tempójú öregedés! Szent-Györgyi Albert professzor, aki a C-vitaminnal kapcsolatos kutatásaival érdemelte ki a Nobel-díjat, így írt erről 1966-ban szintén Nobel-díjas barátjának, Linus Carl Pauling- nak: „Ami az aszkorbinsavat illeti, kezdettől fogva éreztem, hogy az orvostársadalom félrevezette a közvéleményt. Az orvosok ugyanis azt mondták, ha a táplálékban nincs Cvitamin, akkor skorbut lép fel, ha viszont nem jelentkezik skorbut, akkor minden rendben. Azt hiszem, ez nagyon súlyos tévedés.” „A skorbut nem a hiány első tünete. A skorbut a szervezet végső összeomlásának a jele, a halál előtti tünetegyüttes, és nagyon széles szakadék van a skorbut és az egészséges állapot között.”

Az, hogy nem zuhantunk le... Az, hogy nem zuhantunk le a szakadékba, még nem jelenti azt, hogy jól vagyunk! Élhetjük úgy az egész életünket, mint egy kötéltáncos. Mindig valahol az életveszélyes sáv környékén, valamennyivel a fölött egyensúlyozva. A napi 60-80 mg-nyi C-vitamin nagyjából ehhez elegendő. Az, hogy valamivel fölötte vagyunk annak a szintnek, ahol az ereink már elkezdenének szétesni, sovány vigasz. Nagyon messze vagyunk még attól az állapottól, amit teljes egészségnek lehetne nevezni. Bárki, akinek már vérzett a fogínye fogmosás közben, megtapasztalta – még ha nem tudta is, hogy mit lát –, hogy milyen az, amikor az erei nagyon sérülékenyek. Egy bizonyos C-vitamin-szint alatt nagyon gyorsan bekövetkezik az erek károsodása és szétesése. Ha ennél több, de még mindig nem elegendő C-vitamint juttatunk be szervezetünkbe, akkor ugyanez a folyamat megy végbe, csak lassabban, évek alatt, szinte észrevétlenül. Az erek ugyan nem esnek szét, de károsodnak. Kis repedések keletkeznek rajtuk.

Különösen az artériákban, azok közül is főként azokban, amelyek különösen nagy terhelésnek vannak kitéve, mint például a koszorúerek. Nagyon széles szakadék van a skorbut és az egészséges állapot között. Az egészséges állapot fenntartásához minden egyes kilogrammnyi testsúlyra számolva, legkevesebb 30-50 mg-nyi C-vitaminra van szükségünk. Minden áldott nap!

A tyúk vagy a tojás? – I. Melyik volt előbb? Nos, az érelmeszesedés esetében könnyű megválaszolni ezt a kérdést. A hivatalos teória azt az érzetet kelti, mintha a magas koleszterinszint önmagában elegendő lenne ahhoz, hogy az erekben elkezdődjön a koleszterin lerakódása. A teória azt állítja, hogy ez a lerakódás az első lépés, majd ennek következtében jön létre az erek károsodása. Csakhogy ez nem igaz! Ha igaz lenne, akkor, ahogyan azt már említettem: ■ Mindenkinél ki kellene alakulnia az érelmeszesedésnek, akinek magasabb a koleszterinszintje, de ez nincs így. ■ Senkinél sem lenne szabad érelmeszesedésnek kialakulnia, akinek úgymond normális a koleszterinszintje, sajnos azonban mégis kialakul. ■ A koleszterinnek minden egyes érben le kellene rakódnia, főképpen a lassú áramlású szakaszokon, de ennek éppen az ellenkezője történik meg. Csak bizonyos, kifejezetten gyors áramlású szakaszokon rakódik le. De Ön már tudja, hogy a koleszterin lerakódását minden esetben megelőzi az ér sérülése. Ön már azt is tudja, hogy ez miért az artériáknál jelentkezik elsősorban.

Válaszoljuk meg azt a kérdést, hogy miként kerül koleszterin a sérült érszakaszokba.

Próbálja kijavítani Ha szervezetünk nem jut elegendő C-vitaminhoz, akkor egész testünkben kevesebb és gyengébb minőségű lesz a kollagén. Csökken a rugalmasság és a strapabíróság. Ez a gyengeség legelőször azokon a helyeken mutatkozik meg, amelyek fokozott terhelésnek vannak kitéve. Ilyenek az ízületek, a fogak, a bőr és természetesen az artériák, azaz a verőerek. A verőerekben apró sérülések, repedések keletkeznek. Szervezetünk szeretné kijavítani ezeket a sérüléseket azzal, hogy több és jobb minőségű kollagént állít elő, de ehhez több Cvitaminra lenne szüksége. Mivel ezt nem kapja meg, más eszközhöz folyamodik. Az én elméletem a következő: A koleszterin egy kenőcsös anyag. Alkalmas arra, hogy a sérülések repedéseit kitöltse, kisimítsa. Így kerül a koleszterin a repedésekbe. Próbálja kijavítani a hibát. Ez természetesen csak egy szükségmegoldás, hiszen a helyzet valódi orvoslása a több és jobb minőségű kollagén lenne. De még ez is jobb, mint a semmi.

Mivel Mivel szervezetünk csak egy szükségmegoldást alkalmazhatott, a helyzet tovább romlik. Nem lett több és jobb minőségű kollagénünk. A „koleszterin-tapasz” nem teszi erősebbé az eret, csak annyit tud, amennyit egy jó púder. Elfedi a szépséghibát. Mivel az ér továbbra is gyenge, újabb és újabb sérülések jönnek létre. Még több koleszterin rakódik le, hogy kitöltse a réseket. De az ér még mindig gyenge. Szervezetünk végül – kétségbeesésében – úgy próbálja megszilárdítani a gyenge érfalat, hogy abba meszet hord. Hátha szilárdabb lesz. „Szegény ember vízzel főz.” A „szegény” szervezet – C-vitamin híján – kenőcsös koleszterinnel és később mész lerakásával próbálja korrigálni a hibát. Persze, hogy ezekből csak egy szerencsétlen tákolmányt képes összeütni.

A tyúk vagy a tojás? – II. Képzeljünk el egy rosszul megépített házat, amelynek gyengék az alapjai. A gyenge alapokon nyugvó falak elmozdulnak, és a falakon repedések keletkeznek. Csúnyák lesznek a falak. Tele repedésekkel. Szeretnénk újrafesteni a házat. Mi az első lépés? Vagy. felszedjük az alapokat, és újraépítjük az egészet. (Szervezetünk képes lenne erre!) Vagy: legalább kitöltjük a falakon keletkezett repedéseket. Jön a szaki1, és a résekbe glettelő2 anyagot tömköd. Valamilyen puha, jól kenhető és jól simítható anyagot, ami majd kitölti a réseket. Ott van a falunk, már nincsenek repedések, csak jól látható szabálytalan csíkok a repedések helyén, amelyeket a glettelő anyag tölt ki. 1. Szaki: Egy bizonyos szakma képviselője. A szakember szó vicces rövidülése. Eredetét a szaktárs szóra vezetik vissza. Szaktárs: valaki, aki ugyanabban a szakmában dolgozik, mint mi magunk. 2. Glettelő anyag: német eredetű. Glett=elsimított felület a festendő falon. A német

Glätte=simaság szóból.

Képzeljen el valakit, aki belép ebbe a szobába. Tegyük fel, hogy ez a valaki nem érti a lezajlott folyamatokat, nem tudja, hogy mi miért történt, csak azt látja, hogy a ház fala telis-teli van szabálytalan glettelőanyag-csíkokkal. Emberünk, aki nem látott még soha ilyesmit, nem érti pontosan, hogy került a falba a glettelő anyag. Annyit tud, hogy a glettelő anyag mögött repedések vannak. Nem érti, hogy a falak megrepedése volt az előzmény, így aztán megállapítja, hogy a glettelő anyag nagyon veszélyes, mert szemmel láthatóan megrepesztette a falakat. Majd kidolgoz egy elméletet, amely szerint a falak épségét csak úgy tudjuk megőrizni, ha nagy ívben elkerüljük a glettelő anyagot...

Dogma születik Az ember minduntalan válaszokat keres azokra a dolgokra, amiket megtapasztal. Ez természetes. Vagy felfedezi a valódi magyarázatot, vagy addig is, amíg ez nem történik meg, megfogalmazhat egy olyan feltételezést, azaz elméleti lehetőséget, amely úgy tűnik, hogy megmagyarázza a látottakat. A dogma egyik legfontosabb jellemzője az, hogy egy eredetileg ártalmatlan elméleti feltételezés válik megrendíthetetlen törvényszerűséggé. Bizonyítás hiányában. Ettől kezdve viszont már nem tekinthető ártalmatlannak! Hogyan történik ez? Ahogyan az idő múlik, generációkon keresztül, a tetszetős elméleti feltételezést megöröklő utódok megfeledkeznek arról, hogy a teória eredetileg csupán egy feltételezés volt. Csupán feltételezés és nem tudományosan bizonyított tény. így megfeledkeznek arról is, hogy egy elképzelésről idővel az is bebizonyosodhat, hogy az helytelen. Megfeledkeznek erről, és később már maguk is úgy vélik, hogy ők az igazság tudói és védelmezői. Még az is lehet, hogy teljesen őszintén hiszik ezt, minden rosszindulat nélkül.

De a tény ettől még tény marad. Amikor egy feltételezésről elfelejtik, hogy az csupán egy lehetséges elméleti magyarázat volt, a teória foggalkörömmel védelmezett dogmává kövülhet.

Akkoriban így láttuk Egykoron az ember távcsövek és korszerű csillagászati ismeretek nélkül valóban úgy láthatta, hogy a Föld áll a Világmindenség közepén. Számára nyilvánvalónak tűnt, hogy a Nap kering a Föld körül. Így látta, és csak így láthatta, mert akkoriban nem volt elegendő tudományos ismerete ahhoz, hogy megértse a tényleges valóságot. Azért nem lehet megróni az embert, mert magyarázatot keresett. Azért sem lehet elmarasztalni, mert megfogalmazott egy elméleti lehetőséget, amely – akkoriban úgy tűnt – jó válaszokkal szolgál. Akkor került kelepcébe, amikor az újabb ismeretek birtokában is elzárkózott attól, hogy beismerje, tévedett. Amikor a tudományos elemzés már bebizonyította, hogy az addig dédelgetett elképzelése nem helytálló. Amikor mereven védeni kezdte tévhitét.

Historia est magistra vitae A latin mondás szerint a történelem az élet tanítómestere. Történetírók tanítása szerint a dogmák megszilárdulásában általában szerepet játszik egy olyan hatalom, amelynek érdekében áll fenntartani az adott témához kapcsolódó tudatlanságot. Történelemkönyvek szerint a középkorban uralkodó egyház attól tartott, hogy hatalma meggyengül, ha az emberek elkezdenek kitekinteni a Világmindenség nagyobb távlataiba. Számukra hasznosabb volt, ha az emberek azt hiszik, hogy a Föld a Világ közepe, és nincs hová menni innen. Így aztán egy erős hatalom odaszögezte „a Föld a Világ közepe” dogmához az embereket.

A négy legfontosabb szó 1988-ban az orvosi tankönyvnek1 abban a részében, amely a koleszterin feltételezett ártalmasságát fejtegette, a legfontosabb mondat a következő volt: „A mai elképzelés szerint...” Ez a négy szó volt a kulcs akkoriban, és most is az! „A mai elképzelés szerint...” Az akkori tankönyv a tudományos élet tisztességes szabályai szerint még a többi szövegtől elkülönítve, apró betűvel szedve írta le azt, hogy mi is ez a feltételezés. Az a bizonyos koleszterinreceptor-hiány elmélet. Egy elképzelés, amely talán magyarázattal szolgál az érelmeszesedésre és a többi, a koleszterinnek tulajdonított megbetegedésre, talán nem. Akkoriban még csak elképzelésként emlegették, később vált – igaz, bizonyítatlanul – kötelező hittétellé.

1. Guba Ferenc: Orvosi biokémia tankönyv (1988)

Nincs vita! Punktum! Ha pedig a magyarázat csupán egy elképzelés, akkor lehet, hogy igaz, de az is lehet, hogy nem. Bármilyen tetszetős is az a teória. Csak elméleti feltételezés, de még nem bizonyított tény. A probléma a következő: Ez az elképzelés, ami csupán egy lehetséges elméleti magyarázat volt, pusztán egy feltételezés, mára már kötelező érvényű, megkérdőjelezhetetlennek tekintett „igazsággá” vált, amit kételkedés nélkül el kell fogadni. Pedig a teória azóta sem nyert igazolást. Nem vált minden kétséget kizáróan bizonyított tudományos ténnyé. Száz sebből vérzik, ahogyan azt be is mutattam. Ma már hatalmas piros betűkkel kellene kiírni valahová, ahol mindenki jól láthatja: Vigyázz, Pajtás!!! Mindez csupán elképzelés volt. Teória! Még ma is csak az! Vigyázz, ne vedd készpénznek!!! A hajdani lehetséges elméleti magyarázat napjainkra már megkérdőjelezhetetlen dogmává merevedett. Ebben kötelező hinni!

Nincs vita! Punktum!1

1. Punktum: „Befejeztem! Pont!” – azaz további vitának helye nincs. A latin punctum=pont szóból ered és a mondat végét lezáró írásjelre utal, jelezve, hogy „Ezzel vége”.

Az a bizonyos hatalom Én úgy látom, hogy ebben a folyamatban is nagy szerepet kapott a történetírók által fontos tényezőnek nevezett hatalom. Esetünkben az a hatalom, amelynek érdekében áll – többek között – a koleszterindogma fenntartása is. Ez a hatalom akkora erővel tolta ránk, orvosokra azt az állítást, hogy a koleszterinteória megkérdőjelezhetetlen, hogy a valamikori bölcs, bár apró betűs tankönyvi megjegyzés – „a mai elképzelés szerint. – mára már a ködbe veszett. Elnyomta a mindent túlharsogó propaganda. Talán már eszünkbe sem jut, hogy a hivatalos álláspontot meg lehetne kérdőjelezni. Hiszen mindenki elfogadta. Igaznak kell lennie, ha annyian hisznek benne. Az a bizonyos hatalom évtizedeken át beleadott apait anyait. Nem spórolt az energiával. Ahogyan manapság mondani szokás: „nyomta, ahogy a csövön kifért”. Számomra úgy tűnik, hogy ennek eredményeként ez a bizonyos hatalom jó alaposan odaszögezett minket, orvosokat ehhez „a koleszterin ártalmas” dogmához.

Bízva abban, hogy... Már 2003-ban elkezdtem feszegetni azt a kérdést, hogy a jövőnk szempontjából milyen mértékben lehet ártalmas ez a bizonyos hatalom. Az a hatalom, amelyik az egyre több és több gyógyszer eladásában érdekelt. Már akkor megpróbáltam megbecsülni, hogy milyen hatással lesz a jövőnkre a gyógyszergyártó nagyhatalom által felsorakoztatott 11

arzenál : ■ hamisított tudományos közlemények, ■ a döntéseikben anyagi érdekek által befolyásolt orvosok, ■ hatalmas reklámhadjáratok, ■ mindent lehengerlő propagandagépezet, ■ és még hosszan sorolhatnám. Milyen mértékben van mindez ellene annak, hogy mi, orvosok szabadok és függetlenek maradhassunk? Hiszen számunkra kötelező, hogy a ránk bízott emberek érdekét elfogulatlanul és kizárólag szigorúan tudományos alapokon képviseljük. Már akkor arra a következtetésre jutottam, hogy a függetlenségünk nagymértékben sérült. Már akkor arra a következtetésre jutottam, hogy ennek következtében sérült a tudományos gondolkodásunk is, amelynek mindentől függetlennek illene maradnia.

Számomra egyértelműnek tűnt, hogy már az orvosképzés is egyre inkább a koleszterinszint-csökkentők és másféle csodaszerek gyártóinak és forgalmazóinak érdekeit képviseli. Sokkal nagyobb mértékben, mint amennyi biztonságos és elfogadható lenne. Elemzésemet a Cenzúrázott egészség – futószalagján című könyvemben tettem közzé.

A

betegségipar

Bízva abban, hogy sikerül változtatni a kedvezőtlen irányt vett folyamatokon.

Uff Gyermekkorom bizsergetően izgalmas indián regényei szerint ezzel a szóval fejezte be mondanivalóját a bölcs indián. „Uff”, azaz „Én beszéltem.” Nem akartam ennél bővebb lére ereszteni. Még oly sok mindent mesélhetnék. Elmagyarázhatnám, hogy miért komolytalan az a kísérletsorozat, amit a múlt század tízes éveiben nyulakon végeztek el, és amely az egész koleszterinmítosz alapjául szolgált. Kifejthetném, hogy a későbbiekben miképpen kozmetikázták a statisztikai adatokat annak érdekében, hogy alátámaszthassák a koleszterinteóriát. Mesélhetnék arról, hogy miért nem hozzák a nagyközönség tudomására azokat a tudományos felméréseket, amelyek alapjaiban rengetik meg „a koleszterinszintet bármi áron csökkenteni kell” szemléletet. Úgy vélem, hogy ez szükségtelen. Ha valaki szeretné átbogarászni az erre vonatkozó tudományos tények gyűjteményét, akkor tisztelettel ajánlom figyelmébe Szendi Gábor könyvét. Abban több mint elegendő információra lelhet a fentiekkel kapcsolatban.

(Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás; IV. fejezet: Koleszterinmítosz 102-161. oldal) Én úgy érzem, hogy eleget mondtam.

Mit szólnak ehhez az orvoskollégák? Mivel számomra nyilvánvalóvá vált a koleszterin dogma helytelensége, eldöntöttem, hogy informálom erről az orvoskollégákat is. Ez a könyv eredetileg – 2011 -ben – még zsebkönyv formában jelent meg. A kis könyvecskét elküldtem 5000 háziorvosnak. Térítésmentesen. Majd vártam a reakciókat. A következő fejezetekben adok egy kis ízelítőt az orvoskollégáktól kapott válaszokból. Mindannyian szívesen fogadták azt, hogy levelüket megjelentetem ebben a könyvben. (Az aláírásukat betűkkel helyettesítettem, mert a nevüket nem akartam leírni.) Válaszaikból az az elkeserítő tény derül ki, hogy a koleszterinszint kezelésének tárgykörében gyakorlatilag megszűnt az orvosok döntési szabadsága. A gyógyszermaffia által befolyásolt „tudományos” bizottságok újra és újra alacsonyabb, majd még alacsonyabb értéket határoznak meg „elfogadható” koleszterinszint értékként. A kötelező protokoll1 szerint viszont az orvosoknak – úgy tűnik – nincs más választásuk, mint felírni a koleszterinszint- csökkentő gyógyszereket. Akkor is, ha nem értenek egyet ezzel az eljárással. Így aztán egyre több és több embert lehet arra kényszeríteni, hogy

szedje a koleszterincsökkentőket. Hol a végső határ?

1. Protokoll: olyan kötelező előírások összessége, amelyek egy adott területen szabályozzák, hogy ki mit tehet meg, és mit nem tehet meg, megszabják, hogy milyen szokásokat kell követni, miként kell viselkedni és cselekedni.

Hogy ez egy nagy biznisz? Kétségtelen „Tisztelt Dr. Lenkei Gábor Kollegám! Küldeményét köszönöm! A leírtakkal – magam is mint háziorvos – szembesülök. Véleményét osztom! Az előttünk járó orvosok, annak idején, sok mindent önkísérlettel ellenőriztek (Pettenkoffer, Röntgen stb.). A koleszterincsökkentőket magamon is kipróbáltam, már néhány éve. 12

Sortist

13

szedtem 1 hónapig. Észlelt mellékhatások: totális 14

15

16

impotencia , libidócsökkenés , myalgia , hátfájás, rossz közérzet. Ezek után, a pácienseket kérdezve, sok mellékhatást észleltem. Ezek a 34 féle koleszterinkészítmény majdnem mindenikénél előjöttek (csak rákérdezés folytán!). Sajnos, sok gyógyszert szakorvosi javaslatra fel kell írnunk, annyit tehetünk, hogy a páciensek figyelmét erre felhívjuk. Hogy ez egy nagy „biznisz”? Kétségtelen. Marad a dogma? Egyelőre igen, hiszen már tudományosan javasolják a koleszterincsökkentők minél alacsonyabb életkorban való szedését, s a normál értékeket folyamatosan lejjebb viszik! Üdvözlettel:”

Dr. A. B.

Csak receptet írni tanítottak meg „Tisztelt Dr. Lenkei Gábor! Nagy örömmel tiszteletpéldányt.

olvastam

a

könyvet,

és

köszönöm

a

Minden gondolatával egyetértek, és nagyon sok mindenre, amit a könyvben leírt, én magam is rájöttem, sőt, van egy olyan véleményem, hogy először a gyógyszert találják ki (a gyógyszercégek) utána kitalálnak a gyógyszerhez betegséget. 30 évi orvosi munka után rájöttem, hogy csak receptet írni tanítottak meg. Sajnos, az emberek agyát kimosták, nehéz a sugalmazott dogmák és tévhitek ellen harcolni. Ezt a könyvet minden betegnek el kellene olvasnia. Szívesen részt veszek a „Koleszterin” zsebkönyv terjesztésében. Tisztelettel, barátsággal:” Dr. C. D.

De ez kinek az érdeke? „Kedves Gábor! Köszönöm a könyvet a cholesterin1 kérdésről, azonnal el is olvastam. Azt hiszem, hasonló a véleményünk. A régi időkben, amikor nem is tudták, hogy van cholesterin, és nem is diétáztak, alig ismerték az infarktust. 25 éve egy Eger környéki faluban, ahol hagyományos paraszti életet éltek, azaz évente 1-2 x disznót vágtak, de sok mezőgazdasági, fizikai tevékenységet végeztek, ritka volt az infarktus, a mért cholesterinértékek kissé magasabbak voltak, de nem extrém mértékben. Persze, volt néhány 8 körüli cholesterin is, de visszagondolva, ők sem lettek hamarabb érbetegek, illetve tudomásom szerint most is élnek. Ezek után meglepett az is, hogy akik a falusi szokás szerint rendszeresen szalonnát és hurkát reggeliznek, sokszor alacsonyabb cholesterinértéket produkáltak, mint pl. én, aki éppen fogyókúráztam. Tény, hogy a statinok2 jelentik manapság a legnagyobb profitot. A gyógyszergyári látogatók meglehetősen agresszívak.

1. Cholesterin: Koleszterin, csak orvosi nyelven írva. 2. Statinok: a „statin” egy hatóanyagféleség neve. A legtöbb koleszterinszint csökkentő gyógyszerben ezt a hatóanyagot alkalmazzák. Már majdnem minden magyar állampolgár 50 felett – ilyen-olyan okból – statint szed,

17

és ez nem elég, állandóan a célértéket kérik számon, ami egyre lejjebb megy. Amikor rákérdeztem, hol a végső határ, azt válaszolták: az újszülöttnek 0.

Kedves Gábor! Amikor statint írunk, a szakmai irányelveknek megfelelően 18

tesszük. A klinikai vizsgálatokat világszerte a gyógyszercégek finanszírozzák. Magyarul, amit a gyógyszercégek finanszíroznak, sokszor és rendesen, abból akár szakmai irányelv is lehet. Ha abból a pénzből, amit statinra fordítanak, sportlétesítmények épülnének, egészségesebb lenne a világ. De ez kinek az érdeke? Üdvözlettel:” Dr. E. F, Belgyógyász háziorvos

Amennyiben lehetőségem van... „Kedves Kollega! Köszönettel nyugtázom a számomra küldött könyvet! A benne foglaltakkal teljesen egyetértek. Mint belgyógyász és háziorvos hasonló véleményen vagyok, és amennyiben lehetőségem van, igyekszem a betegeknek elmagyarázni e gyógyszerek szedésével kapcsolatos aggályaimat. Üdvözlettel:" Dr. G. H.

Nem törekszem mindig fölírni... „A könyvvel kapcsolatban nincs negatív kritikám, én is úgy gondolom, hogy nem kell megerőszakolni a természetet. Ebből következően nem törekszem mindig fölírni, mert a józan ész kritikáját igyekszem alkalmazni." Dr. I. J.

Természetesen csak akkor, ha lehet „Mindaz, ami a könyvben olvasható, a szakmai protokollal1 ellentétes. Így ha egy infarctusos betegnek a kórház a sok egyéb gyógyszer mellett előírja a koleszterin szintjének a csökkentését – legyen az akár csak 2 mmol2 –, nekem kötelező a kórházi ajánlás szerint cselekednem. Sajnos nagyon túllihegett a protokoll! Az olvasottakkal egyetértek, így igyekszem ennek megfelelően cselekedni, természetesen csak akkor, ha lehet.” Dr. K. L.

1. Szakmai protokoll: a protokoll olyan kötelező előírások összessége, amelyek egy adott területen szabályozzák, hogy ki mit tehet meg, és mit nem tehet meg, megszabják, hogy milyen szokásokat kell követni, miként kell viselkedni és cselekedni. A szakmai protokoll az orvosok számára kötelező előírások összessége. 2. mmol: a millimol rövidítése. A mmol egy mértékegység neve. Millimol/liter egységben fejezik pl. ki a vérben található koleszterin mennyiségét. A 2 mmol érték a töredéke a jelenleg „elfogadhatónak” minősített koleszterinszintnek. A kolléga arra utal, hogy a kórház ajánlása esetén akkor is fel kell írnia a koleszterinszintcsökkentőt, ha a páciens koleszterinértéke alacsony.

Fiatalabb koromban „Fiatalabb koromban megpróbáltam néhány dogmával szembeszállni, de ahogy az emberi butaságot és az orvosi szakmában föllelhető vazallusságot19 láttam, sok mindentől elment a kedvem. Szeretettel ölellek:” Dr. M. N.

Merre tovább? „Szeretnék kérni 100 db Koleszterin zsebkönyvet. Hamarosan szét fogom osztani a betegeim között. Kívánok minden jót! Tisztelettel:" Dr. O. P. „...az általam korábban említett másik két Kollégának is pozitív véleménye van a könyvről, valójában ők is azt nehezményezték, hogy sajnos már alaposan átmosták a nép – mi több, az orvosok agyát is – az ismert bolondsággal, így nem egykönnyen megy a betegek meggyőzése. Összegezve, itt nálunk (a kisváros neve) mindegyik Kollégának pozitív véleménye van a könyvről. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy valahogyan egy nagyobb, pontosabban egy nagy ellenkampányt kellene indítani, hogy minél szélesebb körben legyen ismert mindaz, amit a könyv, amit a józan paraszti ész és a logika diktál ebben a kérdésben!” Dr. R. S.

Kedves Gábor Kollegám! Sorait

köszönöm,

üzenetváltásunk

óta

próbáltam

itteni

kollegáknak is továbbítani a leírt szemléletét. Nehéz a profitra fókuszált gyógyszertermelőkkel szembemenni, de meg kell próbálni. Baráti üdvözlettel:” Dr. T. U.

Nehéz, de meg kell próbálni! Egyfajta összegzésként néhány figyelemre méltó gondolat a levelekből: ■ „Fel kell írnunk...” ■ „Marad a dogma? Egyelőre igen...” ■ „A normál értékeket folyamatosan lejjebb viszik...” ■ „Sajnos, az emberek agyát kimosták...” ■ „A klinikai vizsgálatokat világszerte a gyógyszercégek finanszírozzák...” ■ „Nekem kötelező a kórházi ajánlás szerint cselekednem...” ■

„Sajnos, nagyon túllihegett a protokoll!”

■ „Nehéz a profitra fókuszált gyógyszertermelőkkel szembemenni...”

„De meg kell próbálni!”

Dogma vagy tudomány? – II. A szótár szerint önálló véleményünknek kell lenni ahhoz, hogy elkerülhessük a dogmákban való gondolkodást. Gondolom, nem hagytam kétséget afelől, hogy nekem mi a véleményem. Mindazt, amit leírtam, egy jobb jövő reményében írtam. Egy jobb jövő reményében, amelyben a magasabban tündököl majd a józan ész csillaga.

mainál

Zárszóként, útravalóul, az én üzenetem az Ön számára a következő: És mégis mozog a Föld!

Eppur si muove Azaz: „És mégis mozog...” Pontosabban: „És mégis mozog a Föld”. A legenda szerint Galileo Galilei, a híres olasz csillagász és filozófus mondta ezt 1642. január 8-án bekövetkezett halála előtt. Galilei korában az egyház nyomására az a hivatalos nézet – dogma – uralkodott, hogy a Föld mozdulatlanul áll a Világmindenség közepén. A nagy tudós viszont azt állította, hogy a Föld kering a Nap körül. Tehát mozog. Nézeteiért bíróság elé állították, végül érdemeire és kapcsolataira való tekintettel a halálbüntetéstől ugyan megkímélték, de kilenc évig, élete végéig házi őrizetben tartották. Én a koleszterinre mondom ugyanezt, az éppen uralkodó orvosi dogmával szemben. „Eppur si muove...” A koleszterin nem ártalmas. Sőt..!

Dr. Lenkei Gábor eddig megjelent könyvei, előadásai 1. Cenzúrázott egészség - A betegségipar futószalagján (2003) 2. Élni jó – egy előadás felvétele DVD-n (2008) 3. Méltósággal megszületni és szülni (2008) 4. Egészségre ártalmas, avagy Cenzúrázott egészség Magyarországon (2009) 5. Mentőöv beteg emberek számára (2010) 6. Miért van szükségük az egészséges embereknek vitaminpótlásra? (2010) 7. A szépség és a kollagén (2010) 8. Egészségünk titkai – Amit még soha nem mondtak el Önnek – egy előadás felvétele DVD-n (2011) 9. A koleszterin nem ártalmas (2012) 10. Betegségnek tűnő állapotok (2012)

További információk www.drlenkei.org www.drlenkei.hu www.facebook.com/drlenkei www.facebook.com/drlenkeigabor

Megjegyzések [←1] Tótfalusi István: Idegen szavak etimológiai szótára

[←2] Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára (2006)

[←3] Eőry Vilma főszerk.: Magyar értelmező szótár diákoknak (2010)

[←4] Vegetáriánus: más szóval vegetáríus. Olyan személy, aki csak növényi eredetű táplálékot fogyaszt. A latin vegetarius = növényi szóból.

[←5] Magyar-Petrányi: A belgyógyászat alapvonalai tankönyv (1986)

[←6] Evolúció: a ma létező élőlények kifejlődése és további fejlődése. A latin evolutum=kihengerít, kibont, kibomlik szóból.

[←7] 1 Guba Ferenc: Orvosi biokémia tankönyv (1988)

[←8] Bálint Péter: Orvosi élettan tankönyv (1986)

[←9] 1 Magyar-Petrányi: A belgyógyászat alapvonalai (1986)

[←10] Guba Ferenc: Orvosi biokémia tankönyv (1988)

[←11] Arzenál: Fegyvertár, hadifelszerelés.

[←12] Sortis: az egyik leggyakrabban használt koleszterinszint csökkentő gyógyszer neve.

[←13] Totális: teljes.

[←14] Impotencia: amikor a férfi nemi szerv képtelenné válik a merevedésre.

[←15] Libidó: nemi vágy.

[←16] Myalgia: izomfájdalom.

[←17] Célérték: az a koleszterinszint, amit a gyógyszermaffia nyomására a befolyásuk alatt álló bizottságok „normális" koleszterinszintként meghatároztak.

[←18] Klinikai vizsgálatok: azok a vizsgálatok, amelyeket betegeken végeznek el, és amelyek alapján eldöntik, hogy egy gyógyszer elég hatékonynak és elég biztonságosnak tekinthető-e ahhoz, hogy forgalomba lehessen hozni.

[←19] Vazallusság: a vazallus = csatlós, függő helyzetben lévő személy szóból. Az orvosi szakmában a vazallusság szót arra a jelenségre használjuk, amikor egy orvos nem meri a saját nézeteit képviselni valakivel szemben, aki ragban fölötte áll, vagy valakivel szemben, akitől függ. A vazallus szó eredeti jelentése: hűbéres. Ez olyan személy volt, aki a földesúrtól (hűbérúr) földbirtokot kapott, amiért cserében elvállalta, hogy a földesúr érdekeinek védelmében katonai szolgálatot teljesít.