142 76 2MB
Hungarian Pages [336] Year 2014
A. J. CHRISTIAN
A FÉRFIAKKAL CSAK A BAJ VAN?!
ÉDESVÍZ KIADÓ BUDAPEST
Szerkesztette Molnár Eszter Copyright © A. J. Christian, 2014 Hungarian edition © Neemtree Corporation AG., 2014 Cover design © Neemtree Corporation AG., 2014 ÉDESVÍZ KIADÓ, BUDAPEST Felelős kiadó Novák András igazgató Főszerkesztő és műszaki vezető Melher Viktor Borítót készítette Édesvíz Kiadó Kft.
TARTALOM Bevezető helyett Az ember és a Férfi kialakulása (avagy miképp lesz a csődörből hintaló?) A Hímbilmbi (avagy mi volt előbb, a szemétdomb vagy a kiskakas?) 1. Vaddisznó (Hím) 2. Kakas (Pasi) 3. Farkas (Fickó) 4. Tigris (Majdnem) 5. Férfi I. Önértékelési kényszer II. Társkényszer III. Függőségkényszer Pár(bajok) (avagy miért akkor nyomul, amikor már elveszített?) I. Ismerkedés II. Randevú III. Az első szexuális élmény IV. Közös élet V. Szexualitás VI. Szakítás VII. Gyógyulás Energetika (avagy mi van az atomok mögöt?) Végszó helyett ANIMUS
Kedves Olvasó! Az Édesvíz Kiadó célja megalakulása, 1989 óta, hogy útmutatást, támaszt, kihívást nyújtson azoknak, akik a tudatos önismeret és önfejlesztés egész életen át tartó útjára léptek. A Kiadó csapata azóta is minden nap azon dolgozik, hogy megtaláljuk és megjelentessük azokat a könyveket, amelyek céljai elérésében (vagy keresésében) leginkább segítik Önt. Ahogy az élet minden területén, könyvkiadói hivatásunkban is a megújulás, az innováció az egyik legfontosabb szempont. Elkötelezettek vagyunk a nyomtatott és az elektronikus könyvkiadásban egyaránt. Ezért használjuk ki az e-book kínálta lehetőségeket is: ezzel a XXI. századi technikával környezetkímélőbben és az Ön számára is olcsóbban tudjuk eljuttatni Önhöz azt, amit szeretne, mint a nyomtatott verzióval. Ráadásul a régi, boltokban talán már nem is kapható könyveinket digitálisan ismét megtalálhatja. Az olvasás élménye és szeretete az Édesvíz Kiadó hitvallása: legyen az nyomtatott vagy elektronikus, megvásárolt vagy illegálisan letöltött. Lényeg, hogy az Üzenet, a Könyv eljusson Önhöz. Ugyanakkor mire Ön ezeket a sorokat olvassa, addigra akár ezernél is több órányi munkánk és jelentős kiadásaink vannak a megjelentetésben. Ezért hálásan megköszönjük, ha könyvünket illegális letöltés helyett megvásárolja, és ezzel hozzájárul Kiadónk fenntartásához és további könyvek kiadásához. Cserébe mi igyekszünk minden kiadványunkat egyre könnyebben és olcsóbban elérhetővé tenni az Ön számára. Szívesen fogadunk minden visszajelzést, amelyet megfontolva még többet tehetünk azért, hogy Ön, kedves Olvasó, elégedett legyen
Kiadónkkal és könyveinkkel. Köszönjük együttműködését! Jó olvasást kíván: Novák András alapító tulajdonos Kapcsolat: [email protected] www.edesviz.hu
Bevezető helyett Alapvetően csodálatosnak tartom a férfiasságot. Az erőt, amely éppúgy megnyilvánulhat az izomzatban, mint az elmében: a hím teremtőerejével megvalósított felfedezések és találmányok felmérhetetlen mértékben lendítették előre az emberiség fejlődését. Arról nem is beszélve, hogy milyen sokat jelent egy erős, biztonságot adó férfiváll egy nőnek és a gyermeknek. S noha a legtöbb fehérnép áhítja és élvezi a férfitársaságot, napjaink tudományos/szociológiai felmérései szerint a házasságok fele válással ér véget. S míg ez a szám magasnak tűnhet, valójában sokkal rosszabb a helyzet! Gondolkodj tisztán és logikusan: ha most szingli vagy, a kapcsolataid száz százaléka végződött szakítással, ha nem – és korábban már voltak partnereid –, akkor „csak” kilencvenkilenc. Bizony, a szív titkait nem érdekli az elméleti matematika. Hölgyeim, ez a könyv elsősorban hozzátok, a szépség és kellem letéteményeseihez szól – nem véletlen, hogy a nőt első szám második személyben szólítom meg. S hogy miről? Természetesen a férfiról. A következő lapok, mint afféle párkapcsolati kiskáté, bemutatják a férfi árnyékos és fényes oldalát. Azt, hogy miképp lehet tartalmas párkapcsolatot kialakítani és fenntartani vele most, amikor a válás a mindennapok része lett. Mivel az univerzális elvek általánosítás útján jönnek létre, próbáld ne szó szerint értelmezni a leírtakat. Sokszor akkor kerülhetsz közelebb az igazsághoz, ha felcseréled a „férfi” és „nő” szavakat: mivel mindkét nem magában hordozza a másikat, megeshet, hogy a férfias gondolkodás említésekor magadra, míg a nőies érzelmek kapcsán a párodra ismersz. Arról nem is beszélve, hogy nem létezik – és nem is fog – olyan könyv, amely teljesen bemutathatná az
ember működését; mivel minden férfi más, ne a konkrét példákat, az elveket igyekezz megragadni. Ne feledd: a határtalan Valóság ábrázolásakor az általánosságok messzebbre mutatnak a kikristályosodott törvényeknél, mert a mindennapi igazságok nem kötik gúzsba az elmédet, nem ölik meg a képzeletedet, nem pusztítják el a kreativitásodat. S végül egy baráti jó tanács. Nehéz könyv ez. Első olvasásra csak felszínesen érthető. S nem csak összetettsége, inkább húsba vágó tartalma miatt. Mert a Valóságot adja a kezedbe. Mert összetöri az illúziók és hazugságok világát. Ha valamiért nem akarsz szembesülni a Valósággal, tedd félre, és csak akkor vedd elő, ha már vágysz a valódi felismerésre. Ám ha kíváncsi vagy a hétköznapok mögött megbúvó elvekre és a párkapcsolat valódi mozgatórugóira, a következő oldalak tanulságosak lehetnek. Könnyen lehet, hogy sok mindennel nem értesz majd egyet. Ez nem baj, sőt, kifejezetten előnyös: nem az a lényeg, hogy elfogadd és ész nélkül alkalmazd a leírtakat, hanem az, hogy olvasás közben új gondolataid szülessenek. Ha zsigerből elhiszed a saját elméleteidet, biztosan tévedsz, ha az enyémeket, akkor mindketten tévedünk, ám ha hagyod, hogy a könyv új lehetőségeket ébresszen benned, közelebb kerülhetsz ahhoz a kapcsolathoz, amelyben élni szeretnél. S noha egy párkapcsolat két emberen múlik, ha te már készen állsz, a párod is könnyebben indulhat meg önmaga és közös boldogságotok útján.
Az ember és a Férfi kialakulása (avagy miképp lesz a csődörből hintaló?)
A férfi teljes megértése lehetetlen. Meg se próbáld. S nem azért, mert nő vagy (a férfi önmaga számára sem érthető), egyszerűen csak arról van szó, hogy semmit sem láthatsz át teljesen. A tökéletes megértéshez ismerned kellene vizsgálatod tárgyának kezdetét és végét, mert amíg a múlt és a jövő ismeretlen, mindig találsz olyan információkat, amelyek megváltoztatják az elméletedet. Ám az univerzumban semminek sincs vége. Minden változik, formát vált. Úgyhogy… úgyhogy a férfi is olyan mondat, amelynek a végére sosem kerül pont. Viszont, mint minden folyamat, a hím is megismerhető és a törvényeit megtanulva kezelhető. Bizonyára te is tudod, milyen fájdalmas a magány vagy a visszautasítás, az elválás vagy a kényszer fenntartotta, rossz házasság; a kapcsolat születése előtt tapasztalható nehézségek – „Miért nem hív már?!” – éppúgy megkeseríthetik az életed, mint az évek alatt bekövetkező érthetetlen változások: „Miért ücsörög itthon egész nap, régen mindig mentünk valamerre!” Rossz tapasztalatokért egyetlen nőnek sem kell a szomszédba mennie, ám egy kis odafigyeléssel, tudatos szavakkal és tettekkel a bajok nagy része kezelhető, sőt, olykor meg is oldható. Nos, ha a Valóságot akarod megélni vagy megérteni, a vizsgálódást azzal a területtel kell kezdened, amelyet most valóságnak élsz meg. Logikus, hogy ha már az első lépésed az elképzelések, a hitek vagy az álmok földjére vezet, az utad csak ezekre a területekre vihet. Előbb-utóbb természetesen rá fogsz jönni, hogy az, amit most valóságnak gondolsz, nem az – később pedig arra is, hogy de igen, az –, azonban az igazságot csak akkor tapasztalhatod meg, ha az általad valóságnak felfogott alapból indulsz ki. A Valóság pedig nem a hited, a gondolataid, az érzéseid vagy a véleményed, hanem az Élet. Az életed. Jelen pillanatban csak az a biztos, hogy élsz. Hogy létezel. Hogy olvasod ezt a könyvet. Az, hogy ez a könyv jó vagy
rossz, csak nézőpont kérdése. Az, hogy papírt tartasz a kezedben, vagy atomok halmazát, csak nézőpont kérdése. Az, hogy okos vagy buta ember vagy, megint csak nézőpont kérdése. Jelen pillanatban minden élőlény számára csak egyetlen momentum, a létezés ténye valóságos. Az a pillanat, amelyet megélsz. S mivel létezésed jelenleg materiális, az ismeretlen területeket az anyag megismerésével fedezheted fel. Természetesen belemenekülhetsz bármely vallás, tudomány, filozófia vagy mester tanításaiba, de számodra a Valóság valósága akkor is a létezésedből indul, abból a piciny gömbből, amelyben látni, hallani, szagolni, ízlelni és tapintani tudod az életet alkotó matériát. Mivel vizsgálatunk tárgya (a hím) szintén az anyagi létezésben található, nincs nehéz dolgod az erősebbik nem valóságának megismerésével. Egyszerűen csak oda kell figyelned rá, és meg kell tanulnod fájdalom és önhittség, elvárások és önámítás nélkül elfogadni azt, amit látsz. Tehát, kezdjük az elején. Egy ember megszületett. Az a folyamat, ahogy felnőtté és a lehetőségeihez mérten egyénné válik, három fő hatásnak köszönhető. Természetesen nem megyünk bele a különféle determinációk teljes elemzésébe, csak annyira boncoljuk fel a témát, hogy a lényeg érthető legyen. A fent említett hatások pedig a genetika, az energetika és a környezet. A genetika a tudomány új, felfedezésre váró területe. Maga a „gén” kifejezés a görög genosz (eredet) szóból származik. A gén végül is nem más, mint a sejtmag kromoszómájában lévő nukleinsavszakasz-láncolat. A tudomány mai állása szerint ez az öröklődés egysége, amely általában DNS-ből, olykor RNS-ből áll. A gyors megértésre a klasszikus genetika a legalkalmasabb: J. G. Mendel a géneket önálló részecskéknek képzelte el. Ezek a kromoszóma azon részeit alkotják, amelyek egy adott tulajdonságot határoznak meg, és különféle alakokban – úgynevezett allélekben – léteznek. Voltaképp a génektől függ, hogy az utódon milyen tulajdonságok jelentkeznek; tehát itt dől el, hogy milyen magas lesz
egy pici anyuka és egy langaléta apuka gyermeke. Úgyhogy a genetika nem más, mint az öröklődés tana. Létezése valódi: gondolom, nem nehéz felfedezni a rokonok és a rasszok közötti hasonlóságot. Mivel napjainkban már feltérképezték az emberi génállományt, a legtöbb tanult elme hajlamos mindent a gének hatásával megideologizálni. Azonban ingoványos talaj ez, amely alkalmas arra, hogy mindent belemagyarázzanak. Nagyjából úgy, mint amikor egy vallási fanatikus a mocskos tetteit egy szerinte isteni eredetű könyvre vagy a fejében sutyorgó hangokra fogja. Azonban tény, hogy a genetika ereje az élet minden területén jelentkezik, akárcsak az, hogy az egyént a gének nem meghatározzák, csak hatással vannak rá. S bizony, itt kezdődik a dolog izgalmas része, ugyanis sok kísérlet és tanulmány bizonyítja, hogy a gyermek akkor is tükrözi anyja vagy apja szokásait, ha sosem találkoztak. Nem csak külsejükben, olyan viselkedésformákban is (kedvenc étel, szóhasználat, gesztikuláció stb.) hasonlítanak, amelyeket az utód csak nevelés útján sajátíthatna el. Úgy tűnik, a genetika mélyebb összefüggései túlmutatnak a hétköznapi fizikán. Az energetika kategóriájába azon hatások sorolhatók, amelyek megelőzik a genetikát. Ha megfigyeled, minden gyermek egyéniség. Már a csecsemőknél is észrevehetők az egyedi én jelei, hisz ugyanarra a helyzetre eltérően reagálnak: míg bizonyos hangok megnyugtatják az egyiket, sírásra késztetik a másikat. Arról nem is beszélve, hogy mindegyik gyerkőcnek máshoz van tehetsége. S noha a tehetségért felelős gént már megtalálták, arra nem leltek magyarázatot, hogy az a bizonyos DNS-láncolat az adott egyénben miért tudta kifejteni hatását. Igen, a nagy kérdés az, hogy noha sok ember hordozza a hajlamot a művészetre, miért lesz az egyikből Mozart, míg a másikból kocsmai szájharmonikás. S mielőtt félreértenél: nem az számít, hogy ki hol játszik, vagy mennyit alkoholizál előtte, esetleg közben. A lényeg az, hogy míg Mozart új csodákat alkotott, addig kocsmás barátunk csak régi klasszikusokkal szórakoztatta úri közönségét. Genetikájában mindkettő hordozta a
zsenialitást, mégis, míg egyikükben megjelent az igény a teremtésre, a másikban nem. S noha sokan védekeznek azzal, hogy egy szerető, gondoskodó és támogató családban ők is sokra vitték volna, a valóság az, hogy rengeteg sikeres, zseniális ember indult nehéz, hátrányos környezetből. Úgyhogy a genetikai hatás mögött van egyfajta különleges katalizátor, amely beindítja a DNS adta lehetőségeket, olyan, senkitől sem tanult tulajdonságok (vágy, türelem, akaraterő stb.), amelyek függetlenek minden fizikális hatástól, és egyesekben megtalálhatók, míg másokban nem. A tények azt mutatják, hogy mindenkinek van olyan egyénisége is, amelyet nem határoznak meg a gének; a valóság szintjén a genetika csak okozat, az energetika pedig – amelyből az anyag „megszilárdul” – az ok. Az ember énjének ezt a részét mintha születésekor „hozná” magával, mert hát benne van, valahonnan oda kellett kerülnie. Van, aki a lélekben, van, aki az előző életekben hisz. Mások a sejtemlékezésre vagy a csillagok hatására esküsznek, megint mások a faj kollektív tudattalanjára… Mivel jelen pillanatban minden magyarázat csak elmélet, nem foglalkozunk velük; ha érdekel a téma, a könyv végén megtalálod az energetika hatásait. Most megmaradunk a valóság talaján, ami az, hogy minden emberben van egy „másolat” (a szülőktől, rokonoktól és az adott rassztól hozott genetikai hatások összessége), és van egy valamilyen okból kifolyólag egyedi, csak rá jellemző én is. A környezet határozza meg leginkább az ember személyiségét és viselkedését. Nem az érzéseit és a gondolatait, csak azt a formát, ahogy önmagát kifejezi a világban. Márpedig a viselkedés fontos, mert egy embert a szavaival és a tetteivel azonosítasz; valójában sosem tudhatod, hogy mi van a barátod vagy a férjed fejében, mert számodra csak az a valóság, amit a szavairól és a cselekedeteiről gondolsz. Amit hiszel. Ezért a kezdet kezdete előtt a következő valóságot, a Valóságot kell megértened. Minden, ami fizikai formát ölt, az Élet része. Atom, kavics, papucsállatka, virág, bogár, madár, farkas, ember, marslakó, üstökös vagy épp galaxis… egyszerűen minden a Természet megtestesülése. A Valóság materiális vetülete.
Ezért minden, élő és holt engedelmeskedik az Élet törvényeinek. Akkor is, ha csak az anyag létezik, de akkor is, ha van Isten vagy valamilyen Teremtőerő a háttérben: a fizikai világban még akkor is a materiális törvények szerint létezik mindenki, ha ezeket a szabályokat „valaki” létrehozta. Ha mindezt megértetted, olvass tovább nyugodtan. Ám ha nem, egy kicsit állj meg és gondolkodj, mert csak akkor tudod önmagadról és a többi emberről felfogni az igazságot, ha képes vagy megélni a Valóságot. Azt, hogy az ember a Természet része, és ha akarja, ha nem, alapállapotában engedelmeskedik a törvényeinek. Ezek pedig a túlélés és a változásfejlődés. Minden faj azért létezik, hogy létrehozza a következő generációt, ami – többek között a túlélés miatt – egyre összetettebb, fejlettebb formában igyekszik megnyilvánulni. Ezért minden olyan materiális alakzat, amelyet élőlénynek nevezel, a túlélés és a fejlődés tekintetében legyőzhetetlen hajtóerővel, úgynevezett ösztönnel rendelkezik. Ennek a fogalomnak nincs általánosan elfogadott tudományos definíciója, de leginkább a tanulás nélkül alkalmazott, öröklött viselkedésmintákat illetik ezen a néven. Életösztön, szexuális ösztön, anyai ösztön… bár ez utóbbi épp tanult viselkedésformákat is tartalmaz. Úgyhogy nehezen meghatározható/megérthető igazság ez, de attól még letagadhatatlan és valódi. S ha mindezt tudomásul vetted, ha tényleg kíváncsi vagy a férfi és a nő valóságára, a Valóság „szemüvegén” keresztül kell vizsgálnod az életet. Az embert irányító erők-ösztönök fontossági sorrendben a következők. EGY: életösztön. Idetartoznak a vegetatív, idegpályák adta folyamatok (légzés, nyelés, reflex stb.) éppúgy, akár a gondolkodást igénylők, mint például a harc, a birtoklás vagy a pénzkeresés. KETTŐ: utódnemzés. Ez az ösztön hozza létre a szexuális vágyat, és motiválja a párkeresés folyamatát. Ez még akkor is így van, ha az egyén a saját neméhez vonzódik. HÁROM: igény. Ez az ösztön biztosítja a folyamatos agyi/szellemi fejlődést. Mert
az addig rendben van, hogy „a majom lejött a fáról, és eszközöket kezdett használni”, ám ezt csak azért tehette meg, mert a fajban megjelent az igény. A változásra ösztökélő igény. Minden, mi túlmutat a fizikai/antropológiai rendszereken (tudományok, művészetek, nyelvek, filozófiák, vallások stb.), ezen hatás miatt jöhetett létre. Úgyhogy e három ösztön – a túlélés, az utódnemzés és az igény – megformálásából áll az emberi élet. Azért, hogy a Homo sapiens léte szárba szökhessen, az agy „kifejlesztette” az elmét és az egót, s noha ez a megfogalmazás nem teljesen fedi a valóságot, a megértés kedvéért maradjunk ennél. Míg az elme a változástfejlődést (megértést és rendszerezést), az ego az egyéni és a szociális életet biztosítja. Ezért számunkra most az ego megértése a lényeges. Miért? Mert az egód határozza meg a személyiséged határait. Amikor érzel, gondolkozol, dolgozol, vitázol, szórakozol vagy épp kommunikálsz, csak az egóddal foglalkozol, mert a Természet törvénye miatt mindenki az egóját és a személyiségét hiszi önmagának. Tehát ez a kezdet. Minekután egy ember megszületik, két környezeti hatás, a szülői-nevelői és a társadalmi kezdi létrehozni. Ez a két erő lefekteti egód alapjait, majd te felépíted személyiséged árnyaltabb megnyilvánulásait. Fontos, hogy a lehető legteljesebben megértsd ezt a folyamatot, ugyanis az a férfi, akivel randizni akarsz, vagy akihez már hozzá is mentél, illetve a nő, akit önmagadnak tartasz, a környezeti hatásnak köszönhetően „gyártódik”; mindenki önálló, különleges egyéniségnek hiszi magát, pedig csak a szülei és a társadalma lenyomatát csodálja a tükörben. Mivel a könyv a férfi megértése/kezelése kedvéért született, a következő oldalakon a férfiego létrejöttét vesszük górcső alá, azonban a teljes megértés kedvéért elkerülhetetlen, hogy a női ego bizonyos aspektusait is megvizsgáljuk. A következő oldalakon azt az átlagos alaphelyzetet elemezzük ki, amikor a megszületendő egyén egészséges, s noha alapvetően a hím felépítését mutatom be, megesik, hogy egy nő is férfitudattal rendelkezik. Amúgy nem csak a következő sorok, a teljes könyv is azokról a felnőtt pasasokról szól, akik már markáns
éntudattal rendelkeznek. Ez az esetek többségében a huszonötödik születésnapjuk után következik be, addig folyamatosan változó, stílust és énképet kereső formában léteznek. Egy felnőtt pasas megismeréséhez a gyermekkorában kapott hatások közül a következőket kell megértened: a) Mentális alap b) Párkeresési kényszer c) Érzelmi elzáródás d) Teljesítménykényszer e) Férfikép kialakulása a) Mentális alap A férfiakkal kapcsolatban gyakran teszed fel a következő kérdéseket: „Miért nem érzi, hogy ezzel a tettével megbánt? Miért hezitál, amikor teljesen egyértelmű, hogy cselekednie kellene? Miért tétovázik, amikor világos, hogy mit kellene tennie? Miért hisz annak a másik nőnek, amikor egyértelmű, hogy hazudik?” Nos, embrionális állapotban minden ember nőneműként kezdi a pályafutását. A hím létrejötte végül is nem más, mint egy „törés” a kromoszómában – egyes rosszindulatú genetikusok szerint a férfi csak egy „DNS-torzulás”. Természetesen ez nem igaz, mert a férfiasság energetikája csecsemőkorban halványan, három-négy éves kor körül pedig már markánsan megfigyelhető: míg a fiúk az óvodában olyan kemény tárgyakkal szeretnek játszani, amelyeken sok nyomkodható, csavargatható „kütyü” található, addig a lányok inkább a lágy, selymes tapintású, csillogó dolgokat szeretik. Úgyhogy az embrionális állapot ellenére, amikor elkezdődnek kifejlődni a nemi szervek, a magzat már rendelkezik a Férfiúi vagy Női alapenergetikával. Azonban fontos, hogy megértsd: míg a nőiesség megnyilvánulása ösztönösen végbemegy, a férfiasság formafejlődése nem. Magyarán míg nőnek születsz, férfivá válni kell. Ezt a kérdést később még rendesen kivesézzük, most csak azt kell megértened, hogy egy hímnemű egyed az Élet törvényszerűsége miatt már a születése pillanatában rendelkezik a Férfiúi alapenergetikával. Ez pedig azt jelenti, hogy a férfi mentális, tudati alapú élőlény. Mindez annyit tesz, hogy a) a férfi gondolkodásmódja alapvetően tárgyszerű, ok-okozati logikát követ; b) a férfielme igényli a megértést, amelyet analizálással és rendszerezéssel ér el; c) alapvetően óvó-felfedező-létrehozó erőt
képvisel, amely éppúgy megnyilvánulhat a családfenntartásban, a kíváncsiságban és az építésben, mint a magányban, a passzivitásban és a rombolásban. Ám öltsön bármilyen formát, a lényeg az, hogy a férfi az értelemmel felfogható információk elemzésével biztosítja önnön túlélését. Ezzel szemben te nőként érzelmi alapú élőlény vagy. Ezért képes vagy felfogni olyan érzéseket/gondolatokat is, amelyek túlmutatnak az információk elemzésén; mivel az érzelmek nem igénylik a logika korlátait, te már akkor is képes vagy megélni bizonyos helyzeteket, amikor egy hím még csak a felfogás-elemzés állapotában toporog. b) Párkeresési kényszer Amikor a férfiakkal kapcsolatba kerülsz, gyakran kérdezgeted magadtól, hogy: „Miért nem veszi már észre, hogy nem érdekel? Miért nyomul még mindig? Miért nem érti, amit mondok neki? Miért nem fogadja meg a tanácsomat, amikor jót akarok neki?” Tehát a fiúcsecsemő világra jött. Mivel mentális alapú élőlény, a megfogható tapasztalatokhoz szüksége van éntudatra. Ezért a születés pillanatában és az azt követő hónapokban egy kisfiú nem él meg tudatos, férfiasan tudatos tapasztalatokat. Természetesen a különféle hatásokat felfogja, tanul és fejlődik. Az ilyenkor történt események lerakódnak a tudattalanjába, és befolyással lesznek a későbbi életére, de a világgal és önmagával való közös, tudatos tapasztalata csak akkor következik be, amikor már van egyfajta éntudata. Amikor már valamilyen formában felismeri önmagát. Ez általában két-három esztendős kora körül történik. Amikor már tudja, hogy hozzá szólnak, mert felismeri azt a hangsort, amelyik a nevét jelenti. Amikor már valamennyire tisztában van a beszéd rejtelmeivel. Amikor már nem csak tettekkel, szavakkal is ki tudja fejezni az akaratát. Ki tudja mondani, hogy: „Nem.” S most visszakanyarodunk a társkényszer problémájához. Tehát a kisfiú önmagával és a világgal való első tudatos impressziója az anyjához kötődik. Egy nőhöz. Mert hát az első tudatos tapasztalata
az, hogy őt egy női energia megpróbálja irányítani. Nevelni. Befolyásolni. Nem véletlen, hogy a legtöbb felnőtt férfi két csoportra osztható: míg az egyik csoport egyede szereti, ha kézben tartod a dolgokat, a másik kifejezetten gyűlöli, és akkor is elutasítja a szavaidat, ha tudja, hogy igazad van. Amikor egy kisfiúnak kialakul az énképe és az öntudata, az sosem csak róla szól; egy fiú a saját lényét mindig egy női rezgéssel, egy női elme frekvenciájával együtt éli teljesnek. Ez akkor is így van, ha anya nélkül nőtt fel, mert az így megtapasztalt hiányérzet a szebbik nem felé vezeti, sőt, még akkor is így van, ha homoszexuális. Úgyhogy a férfi azért nyomul rád veszettül, vagy épp azért habzsolja ész nélkül a nőket, mert a személyisége alapjaiban feszülő női rezgések miatt igényli a szebbik nem jelenlétét. S bizony mindezt felerősíti az Élet alaptörvénye, a fajfenntartás szülte szexualitás. c) Érzelmi elzáródás Amikor egy férfi megjelenik az életedben, gyakran teszed fel a következő kérdéseket: „Miért fél egy komoly kapcsolattól? Miért fél felvállalni az érzéseit? Miért nem mondja el, ha valami baja van? Miért nem mer sírni? Miért hisztizik és balhézik folyton?” Tehát a fiúgyermek megszületett. Két-három esztendős kora körül kialakult az éntudata, amelyben a női energia – vagy annak hiánya – is szerepet játszott. Ekkor, öt-hat esztendős korában éri a következő hatás, amely igen komolyan determinálja későbbi létezését. Nos, sokszor hiszed, hogy egy férfinak nincsenek valódi, mély érzései. Ez így, ebben a formában nem igaz, de tény, hogy az érzelmi elzáródás miatt az asztrális világban nehezebben boldogul. Nézd meg az általános élethelyzetet: ha egy kislány elesik és beveri a térdét, miután sírva fakad, a szülei addig ölelgetik és vigasztalják, amíg megnyugszik. Amíg a saját természetes módján, a saját ritmusában ki nem adja magából a fájdalmat és a feszültséget. Ezzel szemben a kisfiú egy kis ölelés után már azt hallja, hogy: „Katona dolog, ne sírj, fiam, mert a férfiak sosem sírnak!”, vagy rosszabb esetben megrázzák és ráordítanak, hogy: „Hagyd már
abba!” Ezzel elveszik tőle a lehetőséget, hogy a fájdalmakat/ érzelmeket a saját ritmusában dolgozhassa fel. Egy kissrác hamar megtanulja, hogy a fájdalmát el kell rejtenie, mert ha nem teszi, csak tetézi a bajt; mire egy fiú eléri a kamaszkort, azt hiszi, hogy akkor lesz férfias, ha nem látszódik rajta a szenvedés. S mivel még nem képes kezelni a lelki problémáit, elfojtja azokat, miközben kialakul benne az érzelmek megélésével szembeni szégyenérzet. Úgyhogy a férfinak éppolyan összetett, erős érzelmei vannak, mint neked, épp csak a megélésüket olyan gátak akadályozzák, amelyeket a férfiasság alapkövének tart. S a látszat ellenére a túlérzékeny, nőies típus is ebből a problémakörből születik: ha egy hím valamiért kiszakad az érzelmi elfojtás alól, sokkal intenzívebben éli meg a különféle lelki hatásokat. Ha a pasasnak elfátyolosodik a tekintete a naplemente láttán, vagy ha már a szakítás gondolatától is sírva fakad, a benne lévő szégyenérzetet próbálja feloldani, épp csak egy kicsit túlkompenzálja a dolgot. S bizony ezt a problémát úgy „orvosolják” azon kultúrákban, ahol a nevelésben megengedett az erőszak, hogy a kisfiú az élet egyéb területein szabadon kiélheti az agresszivitását. Ha másokkal erőszakos a bőrszíne vagy a vallása miatt, megdicsérik; ha fennhangon üvölt, mert nyert a csapata, befogadják; ha egy elfogadott probléma miatt felhergeli magát, és nekiáll a tömeggel együtt rombolni, elismerik. Ebben az esetben az érzelmi elzáródás a hamis, ego kreálta gátláshalmazok eltúlzott megéléséről szól. Ilyenkor a férfi úgy ismeri el emocionális sivárságát, hogy vehemensen és túlgesztikulálva, amolyan „olaszosan” próbálja eltitkolni azt. d) Teljesítménykényszer Ha egy pasas megjelenik az életedben, sokszor teszed fel a következő kérdéseket: „Miért fontosabb neki a barátai véleménye, mint az enyém? Miért akar még drágább autót venni? Miért iszik folyton? Miért nincs benne annyi ambíció, hogy végre elérjen valamit az életben?” Nos, ott tartunk, hogy a kisfiú körülbelül ötesztendős. Ahogy
telnek az évek, a nevelés és a társadalmi elvárások megkülönböztetik a két nem egyedeit. Ha megfigyeled, a kislányokat mindig megdicsérik a szépségükért; ha a kislány bájos, fennhangon közlik vele, sőt, külön törődéssel vagy ajándékkal jutalmazzák. Néhány éve végeztek egy kísérletet ezer olyan anya bevonásával, akiknek négy-öt éves kislányuk volt. A kísérlet végén kiderült, hogy a szép gyerekes anyukák közel kétszer többet figyeltek porontyaikra, mint a többiek. Miután a végeredmény nyilvános lett, a „csúnya gyerekes” szülők sírva fakadtak, pedig nem tehettek a viselkedésükről, mert őket is arra a szamárságra nevelték, hogy csak a szép kislány különleges. Ezzel szemben a kisfiúknál nem a külsőt helyezik előtérbe, vagy ha mégis, általában csak akkor, amikor a kis krampusz tetőtől-talpig mocskosan állít haza, és az anyja „Hogy nézel ki, fiam?!” felkiáltással lekever neki egy nyaklevest. A fiúk csak akkor kapnak dicséretet, ha bátran másznak fára, ha ügyesen birkóznak az apjukkal, vagy ha feltűnően jól teljesítenek – lehetőleg nyernek – egy olyan játékban, amelyet az adott kultúra felnőttjei elismernek. Elismerés és győzelem. Ebben a két szóban megtalálható a létező összes férfiprobléma működésének elve. Miről is van szó? EGY: a kisfiú már eszmélésekor megkapja azt a hatást, hogy különbnek kell lennie a többieknél, hogy maga mögé kell utasítania a társait – a legtöbb férfiban megfigyelhető buta agresszió és értelmetlen „ki a legényebb a gáton” típusú kakaskodás innen gyökerezik. KETTŐ: míg egy kislány csak azért is megkapja a figyelmet és elismerést, hogy létezik, egy fiú csak akkor, ha cselekszik. Ha tesz valamit, amivel lenyűgözi a felnőtteket. HÁROM: ki a győztes? Az, akit a környezete, a társadalma annak nevez. A férfiakban megfigyelhető, gyakran ostobaságba hajló hiúság, illetve az, hogy mindig meg akarják venni a legújabb technikai csodát, a legdrágább órát vagy autót (vagy épp a feltűnő igénytelenség, amikor görcsösen próbálnak nem foglalkozni a világ róluk alkotott véleményével), ebből a hatásból ered. Noha szépíthetném, az az igazság, hogy égetni való kölök voltam. Emlékszem, az óvodában – ötéves lehettem – mindig megrángattam
a lányok haját, akik némi pityergés után élvezettel és visongva kergettek az udvaron. Nem is lett volna baj, de egy idő után „ráálltam az idősebb nőkre” is: minekután az óvónők haját is megráncigáltam, lett nagy haddelhadd. Emlékszem, a környékbeliek az ablakokban könyökölve figyelték a műsort, ahogy a tucatnyi kislány és a fél tucat felnőtt kergetett kiabálva. Nem tudtak elkapni persze, mert kicsi voltam, és fürge, amikor meg végül sarokba szorítottak, pikk-pakk átmásztam a kerítésen is – csak az ebédre készült tejbegríz ígéretével tudtak visszacsalogatni. Amikor délután értem jöttek a szüleim, jóanyám igen lekapott a tíz körmömről, míg az apám csak torka szakadtából röhögött. Mindaddig, amíg az anyám tekintete rá nem villant… Az öregem összerendezte a vonásait, és próbált szigorú képet vágni, de a szeme akkor is nevetett; tetszett neki, hogy sem a többi gyerek, sem a felnőttek nem tudtak elkapni, akárcsak az, hogy a néhány kilótól megszabadult óvónők egy életre megjegyezték a fia nevét. e) Férfikép kialakulása Amikor egy férfi viselkedésén morfondálsz, gyakran teszed fel a következő kérdéseket: „Miért ilyen tutyimutyi? Miért ilyen agresszív? Miért nem elég szenvedélyes? Miért nem hajlandó gyengéden bánni velem?” Egy kisfiú a nemisége szempontjából nemtelennek minősül. Általában két-három esztendős koráig nem mutat férfias tulajdonságokat, mi több, még a külsejében is androgün jegyeket hordoz – lányosan szép vonások, nagy szempillák, magas hang stb. –; a legtöbb bölcsődés kisfiút az elsődleges nemi jegyet leszámítva csak a ruházata és a hajviselete alapján lehet megkülönböztetni a kislányoktól. S noha az ösztön szintjén már megfigyelhető a későbbi férfiasság, ebben a korban mindez még nem jelentkezik. Tudom, hogy fiús anya lévén ezzel nem feltétlenül értesz egyet („Az én fiam már az óvodában is nagy szívtipró volt, kész férfi!”), ám ha tárgyilagosan emlékszel vissza a srác gyermekkorára, megláthatod, hogy a fenti tétel igaz. Nos, a legtöbb apa nem vagy csak tessék-lássék képes foglalkozni
csecsemő gyermekével. Hogy miért, azt később megbeszéljük. Ám tény, hogy míg a nők általában ösztönből megélik az anyaságot, a férfiak leginkább csak akkor fordulnak a gyermekük felé, amikor már – ahogy mondani szokás – „csinál valamit”. Ne feledd, a férfi a logikus elméje miatt alapesetben csak a kézzel fogható dolgokkal tud foglalkozni. Persze a legtöbb férfi is megél egyfajta szeretetet, és próbál jó fej apa lenni. Igyekszik ott lenni a fürdetésnél, örömmel ringatja és ölelgeti a gyermekét, elszántan felteszi az orrcsipeszt, és nekiáll pelenkázni, de ilyenkor csak a szívében érzi az apaságot. Az elméjével még nem fogta fel. Tudatosan csak akkor válik apává, amikor a kölyök már érthetően, látványosan reagál a hozzá intézett szavakra és nevelői hatásokra. Ebből a valóságból két újabb fedezhető fel. EGY: ha egy kislány anya nélkül nő fel, ösztönszerű nőiessége általában nem szenved csorbát, mert felnőttként éppúgy ringatja a csípőjét, éppúgy szépítkezik vagy él szexuális életet, mint teljes családban felnövekvő társai. Az igaz, hogy feleségként vagy anyaként már problémát jelenthet a viselkedésminta hiánya, de a nemiségét különösebb gond nélkül megélheti. Míg a nőiesség megformálása születési adottság – természetesen tanulni is kell, de a lényeget már kisgyermekként magadban hordozod –, addig a férfiasság megtestesítését el kell sajátítani. Ha egy kisfiú apa nélkül nő fel, gyakran sérül a férfiassága. Ha az ilyen fiúk nem kapnak férfimintát valaki mástól, felnőttként gyakran anyámasszony katonái vagy ennek ellentéteként nőgyűlölő, agresszív vasmacsó-paródiák lesznek. Megfigyelhető, hogy ha a fiú apa híján csak az anyával érintkezik, később problémái lehetnek a nőkkel, és kapcsolatfüggő (folyton szerelmes) vagy mizogin (nő- és házassággyűlölő) válik belőle. KETTŐ: a férfi létrejöttét a természet is segíti azzal, hogy az apa akkor fordul a fiú felé, amikor már cselekvőképes, és képes elsajátítani nevelője viselkedését. Ahogy két-három esztendős kor körül a fiú elméje
elkezdi létrehozni az egóját és a személyiségét, az apja ott terem, és valóban foglalkozni kezd vele. Tehát hölgyeim, mit is jelent mindez? Azt, hogy minden tudatos férfiviselkedés tanult! Nem az ösztönszerűek, a szándékosak. Ezért egy pasastól olyan dolgokat vártok el – nemcsak ti, de saját maga is –, amelyeknek semmi köze hozzá! Hogy álljon ki önmagáért, hogy bátran kezdeményezze az udvarlást, hogy ne legyen nyámnyila stb. Értsd meg: a klasszikus férfiviselkedések közül egyik sem férfias viselkedés! Nincs természetes forma! Létezik eredendő férfienergia – a teremtő, óvó és megoldó erő –, létezik a genetikán, a faji közös tudaton átgyűrűző férfiasság, de forma nincs. Nem véletlen, hogy a történelem folyamán az „igazi férfi” fogalma mindig változott. Volt, amikor a vad, magányos farkast, volt, amikor a békésebb családszeretőt, volt, amikor a nyers, harcos típust, míg volt, amikor a finom, gondolkodó hímet tartották férfiasnak. Ezzel szemben a nőiesség képe hellyelközzel állandó maradt: a legtöbb kultúrában és korban a szépség, a kellem, a báj és az anyaság jelentette a nőt. Úgyhogy míg a nőiesség eredendő, a férfiasság tanult. A formákat a pasas gyermekkorban kapja, illetve felnőttként akarva-akaratlan elsajátítja. Tudom, mindez furcsán hangozhat, de ha el tudsz szakadni a beléd nevelt és elvárt elvektől, ha képes vagy tisztán, logikusan megérteni a folyamatot, meglátod, hogy mindez igaz. Nos, ezek voltak azok a legáltalánosabb hatások, amelyek a férfiegót és a férfi személyiségének kényszerességeit meghatározzák. Ezt követően meg kell értened azon törvényszerűségeket, amelyek az ego és a személyiség működéséért felelősek. Mivel ezek az Élet adta fizikális/antropológiai szabályok, kivétel nélkül minden emberre érvényesek. A következő sorokat a saját tapasztalatom okán tudtam papírra vetni, mert a pszichológia által tudattalanak nevezett énrészem jelentős részét tudatos szinten is birtoklom. Magyarán emlékszem. Mindezt csak azért mondtam, hogy tudd: a szubjektivitás miatt a leírtakat neked kell objektívvé, számodra is használhatóvá tenni.
Az emberi ego az éntudat kialakulása előtt jön létre. Energetikai szinten már a születés előtt is létezik, de most maradjunk a materiális valóság talaján. Amikor megszületsz, már a szülőcsatorna elhagyásakor rád zúduló fizika ingerek (hideg, meleg, fény stb.) miatt megélsz egyfajta öntudatlan létállapotot: alapszinten tudatába kerülsz a testednek és az idegpályák biztosította impulzusoknak. Még nem tudsz magadról, de már tudod, hogy létezel. Hogy vagy. Megjegyzem, ez a folyamat kezdetleges szinten már a „pocakban” kialakulhat, de az esetek többségében csak a születés után realizálódik. Mindez azt jelenti, hogy a csecsemőkorban megélt eseményeid nem válnak tudatossá, de attól még az egód, a személyiséged határait meghatározzák: mondjuk, ha ebben a korban rendszeresen bántalmaznak, a fájdalom beépül a lényedbe, és felnőttként könnyen szadista-mazochista leszel, vagy épp olyan konfliktuskerülő, aki a feszültség legkisebb jelére elmenekül, szélsőséges esetben el is ájul. Mindebből csak azt kell megértened, hogy az egód és a személyiséged már a kezdetek kezdetén a külvilág, a környezeted hatásaiból épül fel. Előbb a külső ingerekből, utóbb az ezen impressziók által megélt saját tapasztalataidból. Azt az embert tartod egoistának, aki a) csak magával törődik; b) csak a többi ember róla alkotott véleménye érdekli, és mindent megtesz azért, hogy felfigyeljenek rá. Ez utóbbi személyiséget nevezed exhibicionistának. Az Élet törvénye miatt azonban minden ember egoista. Mindenki igényli a külvilág figyelmét. A születésed után éppúgy szükséged van a környezeted válaszreakciójára, mint a levegőre és a vízre. Miért? Mert a személyiséged nem belőled, hanem a külvilág figyelméből és visszajelzéséből épül fel. Ezért nem tudsz neki energiát adni. Az ego és a személyiség nagyjából úgy működik, mint a napelem: a többi ember figyelme (az egód formáján múlik, hogy az elismerése vagy a megbotránkozása), mint a napfény, életenergiával tölt fel. Nem véletlen, hogy a legtöbb ember szinte mindent megtesz, hogy a rivaldafénybe kerüljön; az
elme sok szenvedést képes elviselni, de az elismerés hiányától, a mellőzés tényétől és a magánytól lassan, de biztosan megőrül. Azokat a lépéseket, ahogyan az ego és a személyiség meghatározza egy felnőtt ember életét, most nem tárgyaljuk meg. Egyrészt, mert számodra a férfiego megismerése szempontjából irreleváns (a lényeges dogokat úgyis megbeszéljük), másrészt már sokszor leírtam a folyamatot, ha érdekel, utánaolvashatsz. Most mindössze az ego Janus-arcát, kettősségét kell megértened. Mert egód az, ami végtelenül önzővé, kicsinyessé és mohóvá tesz, miközben meggátolja, hogy megélhesd az igazságot, és átélhesd a Valóságot, a szeretet adta határtalanságot – a Valóság maga a szeretet és a visszképéből teremtődő minden más. Viszont egód az is, ami fejlődésre sarkall, gondolkodásra késztet, és fizikai formába önti lelked határtalan részeit; a személyiségednek köszönheted, hogy egy megismételhetetlen csodával, önmagaddal tudod megajándékozni a világot. Így hát, ha meg akarsz ismerni egy férfit és a közös jövőtökben rejlő lehetőségeket, már a kapcsolat elején fel kell fognod, hogy az egója romboló vagy építő aspektusát éli-e meg. Azaz, hogy „alacsony” vagy „magas formanívón” létezik-e (e két fogalom jelentését a következő fejezetben pontosan kifejtem). Nos, az alacsony formanívó tankönyvbe illő példájával évekkel ezelőtt találkoztam. Történt egyszer, hogy egy néven nem nevezett, távoli országban a kerékpárosok és egyéb környezetvédő szervezetek felemelték szavukat a bicikliutakért, a tisztább levegőért és az élhetőbb környezetért. A természet megmentéséért. Ez jó cél. Támogatni való. Én is támogatom. Minden értelmes ember támogatja. Mindezt úgy tették, hogy a bringáikkal felvonultak, és lezárták a fővárost. Így hát az autósok egész nap a dugóban ültek, veszettül szidták a felvonulókat, és a többségük az álló kocsijában csak azért is túráztatta a motort, hogy: „Fulladnának meg a rohadékok!” Este pedig az egyik szervező elégedetten nyilatkozta, hogy akciójuk bizony elérte célját, mert hát az emberek szembesültek a problémával, ráadásul egy napra a város levegője is
tisztább lett, s miközben elégedetten rázta a bringáját, megköszönte a politikusok részvételét és támogatását. Ez tehát az alaphelyzet. S most nézd meg a valóságot. EGY: a város levegője a várakozó autósok miatt sokkal mocskosabb lett – a szervező jól tükrözte az alacsony formanívót: a korlátolt férfiego előbb önmagának, utóbb másoknak hazudik, ha pedig szembesül terve kudarcával, a többi embert hibáztatja, mert önmaga helyett őket akarja megváltoztatni. KETTŐ: a felvonulással csak ártottak az ügynek, mert az alapvetően nem kerekező autósok még jobban megutálták őket, azok pedig, akik amúgy szívesen pattantak kerékpárra, a dugóban senyvedve megfogadták, hogy soha többet nem ülnek nyeregbe, és még a gyerek háromkerekűjét is eladják – a szervező ismét „bizonyított”: az alacsony formanívó egója nem képes hosszú távon gondolkodni, és még rövid távon is csak a rombolásban találja meg a kielégülést. S végül HÁROM: komolyan hitték, hogy a politikát tényleg érdekli a céljuk, noha csak arról volt szó, hogy akkortájt az EU (látván az egyre gyakoribb visszaéléseket) elkezdte figyelni a lehívott pénzeket, és különböző okok miatt csak a kerékpárutakra felvett összegekkel lehetett „okoskodni” – a szervező megint jól tükrözte a lényeget: az alacsony nívó egója információ, tudás és éleslátás nélkül hoz döntéseket, mert valódi tájékozottság híján a saját elképzeléseit hiszi igazságnak. Ezzel szemben a magas formanívó férfiegója másképp cselekszik. Majd két évtizeddel ezelőtt véletlenül vetődtem el abba a belvárosi kávéházba, amelyik akkortájt a színészek, zenészek közkedvelt törzshelyének számított. Ott hallottam a következő történetet Alfonzó édesapjáról. A fiatalabb olvasók kedvéért: Alfonzó a magyar humor egyik legismertebb, legzseniálisabb alakja volt, akit változatos szerepek és igen kalandos élet jellemzett. Nos, apjának a ’20-as években több étterme is volt, s noha sokat dolgoztak, jól szituált, kényelmes életet éltek. Ám a gazdasági válság és az aktuálpolitika hatása miatt mindenüket elvesztették: mint akkortájt
rengetegen, egyik napról a másikra ők is elszegényedtek. Akkoriban ezért sokan az öngyilkosságba menekültek, s noha először a család is kétségbeesett, a férfi nem. Maga köré gyűjtötte a családtagjait, megbeszélte velük a dolgot, majd elkezdte eladni személyes tárgyaikat. Mindent, még az ágyak matracát is árúba bocsájtotta, majd megvett egy lepukkant vendéglátóegységet. Éjt nappallá téve azon dolgozott, hogy felfuttassa a helyet, s bizony az étterem hamarosan a művészek és értelmiség kedvelt célpontja lett. Ez tehát az alaphelyzet. S most nézd meg a valóságot. EGY: a váratlan katasztrófa ellenére a férfi cselekvőképes maradt, s miután lerázta magáról az első kétségbeesést, tette a dolgát – a magas forma egója előbb elfogadja, utóbb megoldja a problémákat, miközben új lehetőségeket, utakat keres. KETTŐ: azzal, hogy eladta mindenüket, a szentimentalitás és a búskomorság helyett, képes lett elengedni a múltat – a magas nívó egója sosem ragaszkodik ostobán a kincseihez, mert képes felfogni, hogy mi a fontos, és mi a valóban lényeges. S végül HÁROM: azzal, hogy újra beállt a taposómalomba, a férfi megteremtette mindazt, amit elvesztettek – a magas forma egója sosem ragaszkodik hajdanvolt nagyságához és valaha megélt „rangjához”, mert képes a jelenre fókuszálni a múltba menekülés helyett. Nos, ezek voltak azok a hatások, amelyek megalapozzák egy férfiember egóját/személyiségét. Mindezt csak azért kellett a legelején tisztázni, hogy tudd, amikor a barátod vagy a férjed viselkedése kiveri nálad a biztosítékot, arról általában nem ő tehet. Ugyanis ő, a férfi és a férj nincs sehol, te csak az egójához, a szülei és a társadalma lenyomatához mentél hozzá. S noha tudom, hogy ez az adott helyzetben nem sok vigaszt nyújt, a megoldás lehetőségét közelebb hozza, mert hát csak akkor tudod megállítani a lakásodat elárasztó szennyvizet, ha képes vagy megtalálni a törött csövet.
A Hímbilmbi (avagy mi volt előbb, a szemétdomb vagy a kiskakas?)
Mivel minden férfi más, nem lehet megalkotni hozzájuk egy általános használati utasítást. Nincs tipikus férfi! Az általános tévhit ellenére nem egyszerű, mint a raklap, és nem is örök gyerek; asztrális/mentális világát nézve éppoly bonyolult és összetett, mint te. Az igaz, hogy a fiziológia és az elme törvényszerűségei miatt a viselkedése besorolható bizonyos keretek közé, de alapvetően mindegyik más; nemhogy embert, még két egyforma hópelyhet sem találsz. Ha meg akarod érteni a férfit, ha fel akarod fogni működésének valóságát, felejts el minden sémát, táblázatot, sőt, még a tapasztalataidat is! Ne az élményt – mert az valós –, hanem az elméd kreálta tanulságot és ítéletet. Mert az hamis. S hogy miért? Mert a tanulságot azzal az elméddel vontad le, amelyet a környezetedtől kaptál. Azzal az egóddal értékelted, amelyiknek semmi köze hozzád. Úgyhogy nem éri meg általánosítani. Ám vannak olyan hatások, amelyek az Élet törvényei miatt minden esetben megállják a helyüket, mert egyazon helyzetben hasonló reakciókat hoznak létre. Az embernek – jelen esetben a férfinak – éppúgy léteznek meghatározott törvényei, mint mindennek, ami a fizikai rendszerben megnyilvánul. Ha megtanulod felismerni ezeket, nemcsak hogy megérted a sokszor érthetetlen vagy félreértett férfiviselkedést, de akár még kezelni is tudod. S noha a férfiak megértése és kezelése az elmúlt évezredek alatt kevés nőnek sikerült (leginkább a látványos elnyomás vagy észrevétlen irányítás jutott nekik osztályrészül), ne add fel a reményt, mert… Mert hát egyszer mindent el kell kezdeni. Ahogy a neve is mutatja, a genetikai, energetikai és környezeti hatás csak hatás. Mint a szél a tenger közepén, amely csak fújdogál, és kész. Az, hogy okosan használod-e és boldogan hajózol, vagy épp küszködsz, mert széllel szemben próbálsz haladni, az, hogy a Paradicsom-szigeteken kötsz ki, vagy épp a kannibálokén, már rajtad múlik. Magyarán, ugyanazon hatásoktól függetlenül a pasas lehet férfias, téged és a családot védő férfi éppúgy, mint agresszív,
mindenkibe belekötő Vaddisznó. Ezért a férfi minden cselekedete, érzelme és gondolata mögött, lénye megnyilvánulásában létezik alacsony és magas formanívó. A formanívó megértése fontos, mert ha nem vagy tisztában vele, félre fogod értelmezni a jeleket, és nem fogsz boldogulni abban a labirintusban, amelyet egy párkapcsolat létrejötte/megtartása jelent. Amikor mész az utcán, elcsúszol, elesel, megütöd a bokád, és egy idegen férfi elvisz a karjában a közeli kórházba, ugyanazt a teremtőerőt használja, amelynek hatására a vasárnapi ebédnél üvöltve felpofoz, mert kihűlve tetted elé a húslevest. S bár ez előbbit férfiasnak, az utóbbit inkább szánalmasnak tartod, valójában mindkettő ugyanannak a megoldó férfierőnek a megtestesülése, épp csak magas, illetve alacsony formanívón. Természetesen a példa szélsőséges; a legtöbb esetben csak hajszálnyi különbségek figyelhetők meg, de bizony nem csak az ördög, az igazság is a részletekben bujkál. A formanívó az egyik kulcs a férfiviselkedés megértéséhez, és „A már megint egy idiótát fogtam ki!” mondat elkerüléséhez. Először is: a minőségjelző ellenére az alacsony nem a társadalom által elfogadott rosszat, a magas pedig nem a jót jelenti. Ezek az egyénre vonatkoznak, és azt mutatják, hogy mennyire éli önmagát és az életét, hogy mennyire valódi az adott a helyzetben: megesik, hogy egy egyetemi tanár tettei alacsony, míg egy bankrablóé magas formanívót tükröznek. Másodszor pedig, a formanívó nem a tanultságot vagy a sikeresnek nevezett állapotot tükrözi: van, amikor az ünnepelt sztár alacsony, míg a lenézett hajléktalan magas formanívón cselekszik. Mint mondottam volt, ez a „minősítés” az egyénre vonatkozik, tehát adott helyzetben mindig más és más. Egyetlen általános szabályt lehet felállítani: az alacsony formanívón cselekvők általában kevésbé intelligensek, mint magas rezgésszinten élő társaik. Mielőtt belevágnánk a Valóság átlényegítésébe, még egy fontos apróság. Mivel az emberi gondolkodásmód létrehozott egy illúzióvilágot, úgy fog tűnni, hogy a férfi tetteinek 99 százaléka beteges, kényszeres és hazug. Ám ez nem igaz: ne feledd, hogy ebben a fejezetben olyan hatásokat fogunk
megbeszélni, amelyekről a legtöbb férfi nem tud, csak öntudatlanul engedelmeskedik nekik. Most nem a férfit, csak a mániává torzult okokat és következményeket elemezzük. Ha valamelyik kényszerességet felismered kedvesed vagy férjed viselkedésében, ne menekülj a mindentudás felsőbbrendű pózába, és ne is akard görcsösen megváltoztatni őt. Arról nem is beszélve, hogy azzal sincs baj, ha a férfi tudatosan játszik/játszmázik, ugyanis az Élet határtalan. S mivel a határtalanság nincs igazságokra vagy hamisságokra osztva – épp a végtelenségéből adódóan nem lehet felosztani –, a Létezésben minden lehetséges, minden különleges élményeket teremt, és mindennek megvan a létjogosultsága. Nagyon sok nőtől hallottam már a „Csak a hülyéket vonzom!” meg az „Olyan jó fejnek tűnt, ki hitte volna, hogy ekkora kretén!” típusú mondatokat. S noha a legtöbb szakember és női magazin töméntelen tanácsot ad ezekre az esetekre, a valóság az, hogy egy kapcsolatot boldoggá tenni nem lehet. Megtartani talán. Összetartani igen. De boldoggá tenni nem. A legtöbb párkapcsolatod azért végződik szenvedéssel és válással, mert egyszerűen nem vagytok egymáshoz valók. A szívetek nem képes együtt dobbanni. A lelketeknek nincs közös rezdülése. Belétek ég az a hazug szerep, amelyet az ismerkedés és az udvarlás szakaszában magatokra erőltettek, s noha közösen élitek a hétköznapokat, valójában nem olvadtok össze. Mert nem együtt, csak egymás mellett léteztek. A férfiakkal való boldog (rövid és hosszú távú) kapcsolatnak igazából kevés sarokköve van. Mindössze néhány apróságot kell szem előtt tartanod. A probléma csak az, hogy minden férfinál más apróságokat kell szem előtt tartanod. Ha világéletedben odavoltak érted a pasik, ha minden kapcsolatodat te szakítottad meg – vagy még mindig boldogan éled az elsőt –, ha hiába hajítottad ki őket az ajtón, visszamásztak az ablakon, akkor te ösztönszerűen tudod, melyik férfitípusnak mire
van szüksége. Ha azonban nem ez a helyzet, olvasd figyelmesen a következő sorokat. Mert ahogy a női, úgy a férfiúi viselkedési formák is osztályozhatók. S noha a valóság szempontjából nincs értelme különféle statisztikákat, táblázatokat felállítani, a már korábban említett kényszerítő hatások miatt a férfiviselkedés 99 százaléka kategorizálható. Ezzel a módszerrel nem én találtam fel a spanyolviaszt: a modern pszichológia éppúgy felállít bizonyos archetípusokat, mint az évezredes hagyományokkal bíró védikus vagy klerikus irányzatok. Az általam felállított rendszer két „apróságban” tér el a már létezőktől. EGY: a mai, hétköznapi nyelvezet miatt érthetőbb és használhatóbb; ahol kell, ott egyszerűbben, máshol részletesebben és gyakorlatiasabban tárgyalom a kérdést. KETTŐ: a legtöbb rendszer nem számol azzal, hogy az adott kategóriát megtestesítő férfi nem minden esetben cselekszik a skatulyája szerint: megesik, hogy egy alacsony formanívón, mindig agresszívan reagáló Vaddisznó bizonyos esetekben a magas formájú Farkas intelligenciájával fog cselekedni. A következő oldalakon csak bemutató jelleggel ábrázolom a Férfitípusokat. Csak hogy ráérezz az ízére. A teljes könyvre és soksok figyelemre lesz szükséged, hogy már az első találkozás alatt megtudd, milyen alakkal sodort össze a sors. A következő oldalakon folyamatosan árnyalom a képet, de nem feledd, hogy a legtöbb hímben mindegyik típus viselkedése, reakciómintája megtalálható. S mielőtt belevágunk a megismerésbe, néhány apróság. EGY: minden hímnemű kisfiúként a Vaddisznó (Hím) kategóriában kezdi a pályafutását, majd egyéniségétől, neveltetésétől és a tudatosságától függően fejlődik típusról típusra, bár tény, hogy a többség megreked a Kakas (Pasi) szintjén. KETTŐ: ahogy már mondottam volt, a legtöbb férfiember nem szorítható bele egyetlen kategóriába, és a személyisége bizonyos területeit Kakasként, míg másokat mondjuk Farkasként éli meg. Azonban a többségüknél van egy domináns forma. Ha ezt meglátod, akkor már az első találkozásnál megtudhatod, hogy a
következő években hellyel-közzel mire számíthatsz. Hölgyek-urak, itt kell megemlíteni a Küszködők fogalmát. Küszködőnek nevezhető az a pasas, aki épp átlép – vagy átlépni próbál – egyik kategóriából a másikba. Vagy azért, mert olyan életkorba/élethelyzetbe került, hogy magától megindult benne a változás, vagy azért, mert tudatosan szeretne „jobb” ember lenni. A kialakulása leginkább három okra vezethető vissza: a) a férfi barátnője/párja hirtelen teherbe esett, és ő megpróbál felnőni a feladathoz; b) amikor tudatosan, valamely tudomány vagy szellemi, vallási irányzat tanait követve próbál megváltozni; s végül c) az az érzés, amelyet kapuzárási pániknak nevezel. Csendben megjegyzem, hogy a legtöbb kapuzárási pánik nem az. Amikor középkorú párod kilép az évtizedes kapcsolatból, előszeretettel használod ezt a közhelyessé vált fogalmat, mert nem mered meglátni az igazságot, hogy a pasas nem a másik nőhöz ment, hanem tőled menekült el. Azonban ennek a témának az igazsága bővebb kifejtést igényel, később még visszatérünk rá. HÁROM: a látszat ellenére nincs minőségi, nincs hierarchikus különbség; hiába kapott a Férfi ötös számot, hiába abból van a legkevesebb, nem az ér a legtöbbet. Fontos, hogy megértsd: ezeket a kategóriákat azért állítottam fel, hogy képes legyél felismerni azt a pasast, aki neked tényleg megfelel, akivel valóban harmóniában tudtok együtt élni; könnyen lehet, hogy neked egy csendes Kakas, míg másnak egy alacsony formanívón dübörgő Vaddisznó a tökéletes. Soha ne azt nézd, hogy mások szerint milyen a jó pasi, mert neked csak az lesz jó, akivel jól érzed magad. Ne feledd: az okos nő magának, a buta a világnak választ társat. Nos, a klasszikus Férfitípusok a következők: 1. Vaddisznó (Hím) 2. Kakas (Pasi) 3. Farkas (Fickó) 4. Tigris (Majdnem) 5. Férfi
1. Vaddisznó (Hím) Ezt az osztályt azok a pasasok alkotják, akik nyersen, aggodalom
és empátia nélkül valósítják meg a nemiségüket; az ivarérett egyedek körülbelül 15 százaléka tartozik a Hím kategóriába. Természetesen ez egy irányszám, amely a klasszikus, civilizáltnakdemokratikusnak nevezett kultúrkörre érvényes. Ez a típus különösebb kifinomultság vagy stílus nélkül éli a hormonjai üzenetét. A klasszikus Vaddisznó alacsony formanívón agresszív, kötekedő alak, aki előbb üt, és aztán sem kérdez; a legtöbb erőszakos bűnöző, nőverő vagy a „házastársi kötelezettséget” tíz másodperces keféléssel letudó ide sorolható. A Vaddisznó kialakulása a természet adománya, csírájában minden pasasban fellelhető, mert születésétől fogva mind magában hordozza: ahogy már korábban említettem, a férfiasságot tanulni kell, de a Hím-energia minden emberben megtalálható. A Vaddisznó viselkedésforma először akkor figyelhető meg, amikor a kisfiúk felfedezik, hogy a lányok mások, de még igazából nem tudják hova tenni őket. Ebben a korban már máshogy érdeklődnek irántuk, de még nem fogják fel a nőiességüket, mert nincs férfiasságuk, amivel megélhetnék a másik nemet. Kialakulásának legklasszikusabb jele az úgynevezett „hajhúzogatós” korszak. Amikor a kisfiúk érdeklődésüket a cibálással fejezik ki: hajat, fület, ruhát… mindegy, csak a lányokon valamit rángatni lehessen. Amikor a Hím-korszak elkezd megjelenni, a fiúk egymással is agresszívebbek lesznek, de megfigyelhető, hogy egymás haját vagy ruháját sosem azzal a játékos kíváncsisággal rángatják, mint a kislányokét. Ilyenkor a Vaddisznó már megtestesül, de a természetéből adódóan stílus nélkül. S mivel ősereje az építésben és a rombolásban nyilvánul meg, tudás híján csak az utóbbi jöhet számításba. Azonban már itt is megfigyelhető, hogy a férfiba kódolt alapenergia a nő megszerzése és megóvása: a legtöbb kisfiú nem akar fájdalmat okozni a lányoknak – míg az állatoknak vagy a nemtársaknak gyakran –, egyszerűen csak szeretné felkelteni a figyelmüket. Úgyhogy a lányok figyelmének cibálással történő
felkeltése a kisfiúknál természetes. A baj az, amikor ez egy felnőtt pasasnál is megmarad… Tehát a Vaddisznó „felesleges” gondolkozással, lelkiismeretfurdalással vagy épp empátiával nem bonyolítja az életét; ez a típus testesíti meg azt az ősférfit, aki zsigerből próbálja eltiporni azt, ami nagyobb nála vagy különbözik tőle, és minden nőstényre ráveti magát, amelyik nem tud időben kereket oldani. Általában tanulatlan és műveletlen, mivel csak az élet megfogható területeit (étel, ital, pénz, szex stb.) képes felfogni és élvezni, de láttam már ebben a kategóriában brókert, tanárt, ügyvédet, papot és politikust is. Megfigyelhető, hogy mindezen vadság ellenére a legtöbb nő számára vonzó. Bizony, egy leplezetlen Vaddisznó láttán még akkor is képes vagy elgyengülni, ha tudod, hogy az embernek olykor el fog járni a keze. Ennek az az oka, hogy a zabolátlan erő felébreszti a benned rejtőző nőstényt, és olyan energetikai/hormonális változásokat indít el (pusztító szenvedély, vad szexuális kalandvágy, gyermekvágy stb.), amelyek ellentmondanak a józan észnek. Ebből a valóságból ered az a klasszikus tévhit, hogy a nők azokhoz a férfiakhoz ragaszkodnak, akik aljasul bánnak velük. S noha ez természetesen nem igaz, tény, hogy a Hím állati magnetizmusa legyőzhetetlen vonzalmat jelenthet egy egzaltált teremtés számára. A Vaddisznó alacsony formanívón agresszív, kötekedő alak, aki mindent és mindenkit maga alá akar gyűrni; egy olyan ős-egoizmus, ős-önzés irányítja, amely az ételért és a túlélésért marakodó vadállatoknál figyelhető meg. Mindig megalázással, elnyomással és fájdalomokozással próbál uralkodni; a nőkkel kapcsolatos életérzését leginkább az „Ezek a hülye picsák tényleg azt hiszik, hogy bárkit is érdekel a véleményük?! Jaj már, tegye szét a lábát, kussoljon, és örüljön, hogy eltartom!” mondattal fejezi ki. A Hím ezen a szinten csak magával törődik. Betonkemény falai miatt nem képes szociális kapcsolatokra: barátai inkább csak ivócimborák vagy alattvalók (esetleg hasonszőrű Vaddisznók, akikkel közös falkát alkot), míg a női pedig csak a kielégülését szolgáló tárgyak. Ha
valamiért rá is erőltetnek egyfajta civilizációs mázat, amikor kikerül az ellenőrzés alól, azonnal lefoszlik róla: amikor áramszünet vagy zavargás dúl egy városban, az alacsony formanívó Hímje azonnal fosztogatni és erőszakoskodni kezd, mert… mert egyszerűen ilyen a természete. Alacsony formanívón általában nem jó apa: vagy fenyegetést lát a gyermekeiben, és testi-lelki terrorban tarja őket, vagy az önzése miatt nem törődik velük. Ráadásul ezen a megtestesülési szinten mindig rendelkezik valamilyen szenvedélybetegséggel-függőséggel, amely mindennél és mindenkinél fontosabb számára; a Hím többet van a kocsmában, a játékteremben, a munkahelyén vagy az edzőteremben, mint otthon. Ezzel szemben a Vaddisznó magas formanívója általában az a férfi, akit amolyan ősférfinek nevezel. Ezen a szinten is hajlamos az agresszivitásra, de általában csak akkor, ha veszélyben érzi magát, az elveit és a szeretteit – a legtöbb terepen szolgáló katona vagy a törvény betartásáért harcoló rendőr ezt a formát testesíti meg. Ezen a nívón már képes egyfajta „szeretetre”, amely leginkább a kutyák hűségére és a vadállatok ösztönszerű összetartozására hajaz; a tolvaj, aki a szegények megsegítéséért a gazdagoktól lop, vagy a férj, aki a családjáért ölni is képes, ebbe a kategóriába sorolható. Itt már megfigyelhető egyfajta kezdetleges empátia és lelkiismeret; ha valamiért nem tud parancsolni az indulatainak, általában rosszul érzi magát, és próbálja jóvá tenni a dolgot. Mivel a magas formanívó Hímje is csak módjával éli a civilizációs kontrollt, érzelmei tekintetében nyers marad. Nem véletlen, hogy sok nő választja társául és gyermekei apjául, mert tudja, hogy a maga állati mivolta miatt megbízható és viszonylag könnyen idomítható – ha a Vaddisznó egyszer elfogad valakit, bármire képes érte. Ez hatványozottan igaz a gyerekekre: a magas formanívó Hímje a zsigereiből feltörő fajfenntartás miatt mindent megtesz a porontyaiért. S noha ezen formanívó képviselője sem a műveltségéről és a pallérozott elméjéről ismerszik meg, általában megvan a magához való esze: meglehet, hogy Adyt csak azért ismeri, mert valaha rajta volt a képe az ötszázason, ennek ellenére
rendelkezik egyfajta állati ravaszsággal, amelynek segítségével eléri céljait. Mivel az ismerkedés során a férfiak éppúgy próbálják fényezni a személyiségüket, mint a nők, leírok pár jelet, amelyről azonnal felismerheted, milyen típust sodort utadba a sors. Természetesen ezek csak irányadók, ne vedd őket véresen komolyan. Ha azonban megérted az elvet, a helyén tudod kezelni a pasast, és eldöntheted, miképp viselkedj vele. Nos, a Vaddisznó külsejét tekintve mindig szélsőséges: vagy feltűnően erőteljes testalkatú – nem feltétlenül kigyúrt –, vagy épp ennek ellentéteként cingár alak; mivel a túlélést az állati énje biztosítja, ezért az előbbi kategória a vadkan, az utóbbi a patkány allegóriájaként modellezhető. Általában ápolatlan, és feltűnő igénytelenséggel vagy harsogó ízléstelenséggel öltözik; külsejét tekintve mindig valamely sztereotip egyenformát erőlteti (olaszos dzsigoló, öltönyösaranyláncos maffiózó, katonás, trendisen gazdag stb.), amelyet férfiasnak és lenyűgözőnek gondol. S noha a külső jegyek megtévesztők lehetnek, a határtalan önzés, gátlástalanság és agresszivitás mindig leleplezi. Viselkedését tekintve a klasszikus Hím az, aki a szórakozóhelyen egy perc alatt beléd szuszmákol két italt, aztán már rángat is a férfimosdó felé, hogy a piszoár mellett jól megszeretgethessen. Gátlástalansága még a magas formanívón is tetten érhető: amikor az első randin beültök egy étterembe, egyáltalán nem zavartatja magát, hogy a Cordon Bleu-t „gordon bleu-nak” ejti, mi több, még kedélyesen el is röhögcsél a helyes kiejtéssel rendelő „urizáló majmokon”. A klasszikus Vaddisznó szinte mindig Tiszteletmániás, és úgy gondolja, hogy csak akkor tisztelik, ha félnek tőle. Hamar előtör belőle a leplezetlen agresszivitás: ha nem ért veled egyet, túlzott keménységgel próbál meggyőzni, vagy ha a másik asztaltól rád néz egy férfi, hőbörögve szól be neki. Ha egy Vaddisznó a fejébe veszi, hogy megszerez magának, már akkor a tulajdonának tekint, ha csak öt perce ismer, és a maga módján mindig „körbepisil”, hogy mindenki számára
világossá tegye territóriuma határait. S most jön a kardinális kérdés, hogy vajon kell-e ez neked. Ez a típus viszonylag könnyen kezelhető, mert kevés számára fontos sarokkő van az életében. Ám majdnem biztos, hogy terror alatt fog tartani – az alacsony formanívójú testi, a magas formanívójú lelki erőszakot fog alkalmazni. Ráadásul a Hím sosem képes elismerni, ha hibázott, a megbocsátásról pedig azt sem tudja, hogy eszik-e vagy isszák. Az biztos, ha egy Vaddisznó letette melletted a voksát, nagy valószínűséggel veled marad – még az alacsony formanívón megtestesülő is –, de az is biztos, hogy a testi hűséget még hírből sem ismeri; a legtöbb Vaddisznó kiéli az ösztöneit más nőkön, majd hazamegy. Szinte mindig hazamegy. Mert a nők semmit sem jelentenek neki. Te sem. Ám ennek ellenére hazamegy, mert az az „ő” otthona, te az „ő” felesége vagy, a gyerekek pedig az „ő” gyerekei.
2. Kakas (Pasi) A Kakas kategória hímje az, akit átlagembernek vagy szürke, unalmas alaknak nevezel. Ő az, aki az életét amolyan kispolgári módon éli. Alacsony formanívón azért, mert nem képes kitörni, magasan pedig azért, mert így érzi jól magát. A legtöbb irodai alkalmazott, monoton, kétkezi munkát végző férfi éppúgy ezt a mintát testesíti meg, mint a pacientúrájukba belemerevedett orvosok vagy ügyvédek. Félre ne érts: ne kövesd el azt a hibát, hogy egy férfit a munkájával azonosítasz (napjainkban a legtöbb ember már nem azt a munkát végzi, amit akar, hanem azt, amit muszáj), de tény, hogy a mód, ahogyan az ember pénzt keres, erősen meghatározza a személyiségét. Egy szónak is száz a vége: a Kakas általában olyan munkát végez, amelyben a rutin és a megszokás nagyobb szerepet játszik a kihívásnál és az izgalomnál. Jogosan merül fel a kérdés, hogy az említettek fényében ezt a kategóriát miért nevezzük Kakasnak. Nos, ennek a típusnak mindig van egy-két rögeszméje, amelyik meghatározza és irányítja az életét.
Mivel alapvetően a kispolgári attitűdöt, a „rendes ember” figuráját játssza, csak hónapok múltán derül ki, hogy az élet mely területén van komoly defektje. Amikor ez a rögeszme valamiért sérül, a szürke csinovnyik mázát szétrepeszti az elfojtás, és megjelenik a tomboló kiskakas. Ezt a férfitípust a legnagyobb hisztik, az egekig korbácsolt, értelmetlen viták jellemzik: egy Kakas ismerősöm képes volt hajnalban felkelteni a feleségét, és azon veszekedni vele, hogy az ágy mellett nem jó helyre tette a papucsát; míg egy másik napokig üvöltözött a barátnőjével, mert véletlenül az alsógatyás fiókba tette a zokniját. Nem véletlenül használtam a „hiszti” szót: megfigyelhető, hogy fejhangon, felismerhetetlenségig torzult arccal képesek üvölteni, ha kiborul a bili. A Pasi az élet minden mozzanatába képes belekötni, de legklasszikusabb rögeszméje a féltékenység, a politika, a pénz és a régi családja, egész pontosan az édesanyja személye; ezt a férfitípust még felnőttként is irreálisan képes befolyásolni az a nő, aki a világra hozta. Urak, nem véletlen, hogy a civilizáltnak nevezett társadalmak hímjei 60 százalékban idetartoznak. Ugyanis nemcsak a hagyomány, de a legtöbb politikai rendszer is ezt a férfiképet támogatja. Mert ez a szürke férfitömeg, amely nem akar vagy nem tud tenni az élete megváltoztatásáért, ez irányítható a legkönnyebben. S mivel a rögeszméi általában olyan általánosan elfogadott elvek, mint a féltékenység, a politika vagy a sport, a törvényes és morális kereteken belül könnyen manipulálható. Amúgy a legtöbb anya egy Pasit képzel el a lánya mellé, mert kiszámítható, amolyan „rendes” ember. Már a kialakulásában is észrevehető, hogy ez a karakter a rendszer csinálmánya: a Kakas általában úgy születik, hogy az iskola után, viszonylag fiatalon megházasodik, vagy olyan komoly párkapcsolatba bonyolódik, amely miatt gyorsan stabil munkára, a lakás miatt hitelre, a gyerekek miatt kiszámítható életformára van szüksége. Te férfiként akkor leszel Pasi, ha olyan korán kerülsz bele a
mókuskerékbe, hogy észre sem veszed. S felnőttként csak taposod, taposod, taposod… Sose feledd: nem akkor vagy menthetetlenül rabszolga, ha megállás nélkül lapátolsz a gályán. Mert akkor tudsz a béklyóidról, és megszabadulhatsz tőlük. A valódi rabszolgaság az, amikor nem tudsz a láncaidról, amikor természetesnek és valódinak hiszed azt az reménytelenséget, amelyet a világ rád erőltetett. A Kakas karaktere akkor alakul ki, amikor egy fiú elvégzi az iskoláit, és kilép az életbe. Ebben a korban a férfiasság fejlődése általában kettéválik, s ha az egyén nem ragad meg a Vaddisznó szintjén, akkor Kakas vagy Farkas (Fickó) lesz belőle. Alacsony formanívón amolyan teszetosza, szerencsétlen alak. A klasszikus lúzer. Gyakran tartáshibás, azaz teljesen egészséges, mégis görbe a háta, és a földet nézve jár, ráadásul a testállagát tekintve amolyan „puhatestű”. Általában örök elégedetlen, s mivel tisztában van röghöz kötöttségével, irigy és rosszindulatú – az alacsony formanívó embere mindig mást hibáztat a problémáiért. Épp ezért, noha alapvetően kerüli a konfliktust, ha lehetősége van rá, mindig belemegy a „hisztijátszmáidba”, de csak azért, hogy megpróbáljon meggyőzni az igazáról. A női nemhez való hozzáállása leginkább a következő: „Ezek a harmincas vénasszonyok nem értik, hogy nem kellenek egy férfinak? Ha nem sportolnak, kövérek, ha edzenek, akkor meg ocsmányul eresek. Miért nem veszik észre, hogy tizenhét évesen volt két jó hetük, és azóta csak értéktelenednek, s a kutyának se kellenek?!” A Pasi a sok elfojtott álma miatt elképesztően agresszív (az otthon csak a „klasszikus” szexet szerető, ám titokban szado-mazo partikra járó legtöbb férfi idesorolható), de a megélés hiánya miatt sokáig csak sunnyog, és elviseli a megaláztatást, majd váratlanul és érthetetlenül kitör. Ilyenkor értelem, logika nélkül acsarog és támad, valahogy úgy, mint a pincsikutya, amelyik vad ugatással ugrik neki a nálánál tízszer nagyobb dobermannak. Abban az esetben pedig, ha egy fokkal értelmesebb, dühét a gyengébbeken, családján és beosztottain vezeti le, vagy azokon, akik a társadalom szerint alacsonyabb szinten helyezkednek el: a gyerekeit és nőit folyton megalázó vagy az étterem személyzetét feltűnő
hangoskodással ugráltató, az „Én fizetek, azt csináld, amit mondok!” felkiáltással csettintgető alak idesorolható. Mindezek ellenére az általánosan ismert „sírós” pasas is a Kakas alacsony nívójából kerül ki: amikor az ember, miután megbántott, sírva kér bocsánatot, vagy ha valami feszültség van köztetek, összekuporodva zokog az ágy szélén. De idesorolható a manapság divatos pénzember/üzletember „lúzer” kategóriája is, az a férfi, aki mindig milliárdos üzletekről beszél, de örökké üres a zsebe, vagy az, aki mindig tervez-szervez valamit, de az utolsó pillanatban mindig meghiúsul az „évszázad üzlete.” S végül, ezen formanívó klasszikus képviselői azok is, akik képesek csak a szenvedés öröméért bántani másokat, s ha a rögeszméjük valamiért a másik nemhez kötődik, akkor a nőket. Ez a szadizmus általában nem lépi át a törvényes kereteket: a Kakas olyan erősen éli az elfogadott jó ember szerepét, hogy nemigen mer kilépni a jog alkotta falak közül. Az esetek többségében csendes, de folyamatos lelki terrort alkalmaz. Ezt általában az élet hétköznapi, jelentéktelen dolgainak törvényesítésével teszi: megköveteli tőled, hogy a főzelék után edd a levest, mert szerinte úgy egészséges, vagy elvárja, hogy ha nem tudtad felvenni a telefont, legkésőbb öt percen belül hívd vissza. Ha ilyenkor nem engedelmeskedsz, következetesen szidalmaz, és addig nyomja a „te vagy a hibás” szöveget, hogy a végén magad is elhiszed – megfigyelhető, hogy ezen típus mellett a nők mindig elhalványulnak, elfonnyadnak és elszürkülnek. Ráadásul, ha a Pasi a szadizmusát nem tudja elfojtani, megideologizálja. A legtöbb fanatikus vallásos, aki szerint az Úr neki jogot adott arra, hogy verje a feleségét és a családját, ebből a kategóriából kerül ki, akárcsak az „Én keresem a pénzt, azt csinálod, amit mondok!” felkiáltással keménykedő alakok is. A Pasi magas formanívón a szürke hivatalnok. A klasszikus csinovnyik. Aki közönyös közönnyel végzi a munkáját, majd hazamegy, és csendben etetgeti az akváriumban a halait, olvasgat, rejtvényt fejt, vagy épp minden idejét a felesége szoknyája és a
gyerekei mellett tölti. Ő is örök elégedetlen, épp csak ennek ritkán ad hangot, mert a hőbörgés helyett inkább elfogadni igyekszik az élet igazságtalanságait. Ezen formanívó Kakasa általában megbékél sorsával, mert a társadalom kondicionálása miatt el sem hiszi, hogy másképp is élhetne: addig ismételgeti az „Olyan király vagyok, csak sosincs szerencsém!” vagy a „Nagyon jó vagyok, de a világ mindig keresztbe tesz!” mondatokat, hogy a végén maga is elhiszi. Látszólagos nyugalma ellenére ezen a formanívón is tombol benne az agresszivitás, épp csak tudatosan visszafojtja; a magas nívójú pasas ritkán vitázik, inkább megvárja, hogy a másik kitombolja magát. S mivel örök konfliktuskerülő, csak elméletben vezeti le a feszültséget: a napi nyolc órát tévéző-számítógépező, fotelbe ragadt férfiak ebből a kategóriából kerülnek ki. Sérelmeiknek szökőévenként egyszer adnak hangot, és utána is azonnal bocsánatot kérnek – a magas formaívó Pasija még a létezéséért is elnézést kér. Nem véletlen, hogy mindezek ellenére könnyen talál magának párt, mert hát ő a legtökéletesebb „papucsanyag”. A Pasi karakter viszonylag könnyedén felismerhető: testformáját és öltözékét tekintve átlagos, vagy az adott rögeszméjének megfelelő típusruházata van – ha irodista, akkor mindig öltöny, ha sportoló, akkor mindig melegítő –, mert megtanulta, hogy ha nem szúr szemet, ha el tud bújni a többi birka közé, kevesebb feladattal szembesül. Testalkata és kisugárzása nem férfias, inkább az a fajta, akit „nyunyókának” vagy „ákombákom” pasasnak nevezel, de ebben a kategóriában láttam már Dávid-szobor testű élsportolót is. Mivel nincs problémamegoldó képessége – ez még akkor is igaz, ha látszólag sikeresen vezeti a vállalkozását –, a nehézségek elől igyekszik elhátrálni, a felelősségét pedig másokra testálni. Ennek ellenére a legtöbb eszetlenül kigyúrt és a diplomáival kérkedő is ebbe a kategóriába tartozik: ha a Kakas tisztába kerül a saját gyengeségével, mindig túlkompenzál, és nem csak az izomzatával, az okoskodásával is igyekszik leplezni középszerűségét. A sok elfojtás
klasszikus jelei a különféle orálisfixáció-formák – körömrágás, ajakharapdálás vagy a folyamatos rágcsálás –, illetve az enyhe mazochizmus: a Kakas gyakran tépdesi a sebeit vagy a szőrszálait, vagy valamely extrém sporttal kínozza magát. Egy randin a Pasi félszeg, visszahúzódó, vagy olyan könnyed, laza stílust próbál erőltetni, amit sikeresnek gondol, ám annyira esetlenül, mesterkélten csinálja, hogy az egész személyisége zavarossá válik. Ennek ellenére sármos is lehet, ha elég komolyan veszi magát. Ha a beszélgetés a lelke sérült részét érinti, hevesen reagál: alacsony formanívón kötekedni kezd, magasan visszabújik csigaházába. Ráadásul általában nincs humora, vagy ha mégis, rosszkor és rossz helyen alkalmazza. A humor hiányát az alacsonyabb formanívójú mások folyamatos kritizálásával és gúnyolásával, míg a magasabb csendes kesergéssel, amolyan „szar az élet” attitűddel leplezi. S most jön a kardinális kérdés, hogy vajon kell-e ez neked. Az biztos, hogy ez a típus a legkönnyebben irányítható és elnyomható: ha akkor érzed magad biztonságban, ha a párod azt teszi, amit mondasz, hajrá. Az is biztos, hogy a Kakas megbízhatóan húzza az igát: mivel elfogadta, hogy az élet számára csak keveset adhat, ezért benned és a családban találja meg léte értelmét (az „Élet értelme a gyerek!” tipikus Kakas-frázis). Viszont az is biztos, hogy a sok elfojtás miatt okozhat kellemetlen meglepetéseket: a folyamatos, de észrevétlen lelki terrorral képes elvenni a nőiességedet. Ráadásul a Kakas az, aki látszólag örökké engedelmes, aztán egyszer csak kiderül, hogy a hátad mögött már vagy tíz éve nem csak a szomszédasszonyt, de a környék összes nőjét „kezelgeti”.
3. Farkas (Fickó) A Farkas az a férfitípus, akire azt mondod, hogy „jó faszi”. Az, aki felkelti az érdeklődésedet.
Mert érdekes. Mert van benne valami. Ez a karakter erős személyiséggel rendelkezik; sem a munkája, sem az életvitele nem átlagos, ráadásul nem csak túlélni, élni is remekül tud. A Fickó nagy elánnal veti bele magát az életbe, olyan lelkesedéssel, amely téged is könnyen magával ragadhat. Ez a férfitípus általában két módon jön létre. EGY: megesik, hogy egy fiú már az általános iskolában is olyan erős személyiség, hogy nem képes/akarja elfogadni a társadalom kereteit. Ezért szigetemberré válik, nem csak a tanárok, a társai szemében is különc lesz. Ez a hozzáállás még inkább a személyisége korlátai felé vezeti, befelé fordul – vagy még deviánsabb viselkedést produkál –, s amikor kikerül az életbe, csak a saját elméletei által kreált utat tartja elfogadhatónak. Kihagyja a Kakas (Pasi) beszürkülését és rendszerbe tagozódását, és azonnal a saját kezébe veszi sorsa irányítását. KETTŐ: amikor egy Kakas úgymond felébred, rájön, hogy mindazon társadalmi értékek, amelyeknek addig engedelmeskedett, nem a sajátjai, és nekilát szétfeszíteni a korlátait. Kilép a korábbi konzekvens, elfogadott világából, és megpróbálja megélni azokat az élményeket, amelyeket addig elszalasztott – nem véletlen, hogy a legtöbb Farkas zabolátlan, nyers vadsággal habzsolja az életet. A Fickó alacsony formanívón erőszakos, de általában nem fizikálisan. A túlélésre kifejlesztett eszköze leginkább a lelki-szellemi terror, az érzelmi zsarolás és az intellektuális elnyomás – ez a karakter képes mindent megmagyarázni, és mindent úgy forgatni, hogy neki legyen igaza. Végtelen makacsság jellemzi, amelynek köszönhetően csak az ő törvényei szerint lehet vele élni. A női nemhez való hozzáállását leginkább a „Mi? Hogy a korához képest jól néz ki? Ugyan már, a korához képest Ramszesz múmiája is jól néz ki, mégse kívánom meg!” mondattal fejezi ki. Általában kerüli a nyílt erőszakot, inkább sunyi manipulálással érvényesíti az akaratát. Ám mindezt stílusosan teszi, ráadásul minden aljas húzását képes megideologizálni. A Fickó nem hétköznapi rágcsáló. Úri patkány. Ha
pedig mégis eljár a keze, igyekszik úgy alakítani a helyzetet, hogy önmaga és a világ szemében is jogosan rázhassa a pofonfát. Mindezek ellenére a nők kedvelik, mert „bolondsága” különleges élményekben képes megnyilvánulni: a hirtelen utazások, a nagy meglepetések, a filmekben látott, „nyálasan romantikus” húzások zsigerből mennek neki. A Fickó magas formanívón is agresszív, épp csak saját magával. A legtöbb maximalista, munkamániás éppúgy idetartozik, mint a fanatikus sportoló vagy a társadalommal direkt szembehelyezkedő hippi, „meg nem értett” művész. De idesorolhatók azok az okos bűnözők (gengszterek, ügyvédek, politikusok stb.) is, akik csak a saját törvényeik szerint képesek élni, ezért a maguk képére formálják a jog alkotta törvényeket. A Fickó magas formanívón egzaltált egyéniség, félelem és aggodalom nélkül képes a lényével fellobbantani és befolyásolni a körülötte lévő embereket – született rendszerellenessége miatt mindig karizmatikus. Ezen a formanívón leginkább önmarcangoló, és általában olyan világfájdalomban él, amelyből sosem vagy csak hirtelen tud kilépni. Minekután évekig minden erejével követ egy utat, egyszer csak gondolkodás nélkül változtat: a munkahelyén váratlanul felmondó vagy a tízéves házasságát szó nélkül otthagyó ebbe a kategóriába tartozik. Egy randin a következő jelek alapján ismerheted fel ezt a típust. A Fickó mindig feltűnően, színesen öltözik, a legújabb trendnek megfelelően vagy direkt azzal szemben. Általában ápolt, odafigyel a külsejére, és ha épp „rongyos” imázsban tetszeleg, akkor is észreveheted, hogy a látszólagos nemtörődöm, kócos hajszerkezete csak gondos munka eredménye lehet. Az esetek többségében kisportolt, vagy látszik rajta, hogy hajdanán az volt. Beszélgetés közben is tetten érhető: a Fickó folyamatosan saját magáról beszél, vagy rengeteget hallgat, ám ilyenkor nagy szemekkel mered rád, mint valami kígyó, mert mindig arra törekszik, hogy egyénisége bűvkörébe vonjon. Ez a férfitípus véresen komolyan veszi magát – látványosan megsértődik, ha nem
értékeled eléggé a munkáját vagy a gondolatvilágát –, és irreális, túlzott manírokkal próbálja eljátszani azt a szerepet, amelyet magára erőltetett. Az esetek többségében nincs humora, vagy ha mégis, általában alpári: viccesnek szánt beszólásai a szex és a bélműködés körül forognak. Leginkább a túlzásokból ismerhető fel. Az arca például vagy túlságosan kedves, vagy túlságosan szögletes, a stílusa túlságosan laza vagy túlságosan merev, míg a randin túlságosan lágy és megértő, vagy csak hallgat és mély tekintettel figyel. A klasszikus Farkas szeret a társaság középpontjában lenni, ám ezt nem nyilvánvaló, hanem passzív agresszióval, leginkább jópofasággal, sztorizgatással vagy lexikális tudásának csillogtatásával éri el. Ennek az eltúlzott viselkedésnek az az oka, hogy az évek alatt megtanulta, a szélsőség sok nő/férfi számára vonzó. Ebbe a kategóriába leginkább akkor futhatsz bele, ha olyan pasassal randizol, aki valamilyen zárt kör (iskola, zene, művészet, vallás, sport, spirituális vagy baráti társaság, politikai párt stb.) elismert alakja. Csak a példa kedvéért: egy hímnemű hallgatóm éveken át meditált, jógázott és különféle divatos szellemi irányzatokat gyakorolt. Néhány év alatt eljutott arra a szintre, hogy a kezdők tőle tanultak, felnéztek rá. Innentől fogva a partnereit mindig a nyájból szemezgette ki; a közös érdeklődési körnek és az őt körülvevő pátosznak köszönhetően a nők akaratlan hajoltak meg előtte. S ő ki is használta ezt: míg az aktuális partnerei dolgoztak, ő otthon ült és „meditált”, mert hát „isteni” lényét nem szennyezhette be oly földi hívságokkal, mint a munka. S míg a női rá sem nézhettek más férfiakra, addig ő bárkivel összefeküdhetett, mert hát amit ő csinált, az nem szex, csak az „öntudatlan halandók alsó csakráinak megnyitása”. S minekután a lányok sorra fellázadtak, éveken át képes volt elhitetni velük, hogy csak akkor igazi nők, ha elfogadják alárendelt szerepüket, mi több, még lelkiismeret-furdalást is képes volt ébreszteni bennük, amiért megkérdőjelezték „isteni” küldetését… A Fickó képes arra, hogy a nőket teljesen kiforgassa az egyéniségükből, oly ügyesen mosva ki az agyukat, hogy évekig vagy akár egy életen át a rabszolgái legyenek.
S most jön újra a kardinális kérdés… Nos, a Fickó alapvetően teremtő pasas. Ez azt jelenti, ha megtanulja – vagy megtanítod neki –, hogy az erejét az anyagi, hétköznapi dolgok felé fordítsa, tartalmas férj vagy apa válhat belőle. Természetesen ez nem könnyű, de ezt a típust úgy irányíthatod, hogy hagyod, azt higgye, ő irányít: „a férfi a fej, de a nő a nyak, ami a fejet forgatja” mondást róla mintázták. Ha pedig rövid távú kapcsolatban gondolkozol, a Fickó akkor is ideális, mivel unatkozni nem fogsz mellette; ez a karakter annyira „bolond”, hogy az élet olyan mélységeit és magasságait is megjárhatod vele, amelyekről nem is álmodtál. Ezzel szemben jó, ha tudod, hogy folyamatos felügyeletet igényel, mert annyira a saját elméjében tekereg, hogy hajlamos életellenes döntéseket is hozni, ha épp úgy tartja kedve. Ráadásul a kapcsolatait tekintve is „érdekes”: az esetek többségében arra törekszik, hogy holdudvara női a közelében éljenek – a klasszikus Farkas szereti, ha a volt és az aktuális felesége a barátnőjével együtt egy asztalnál vacsorázik vele úgy, hogy a nők ezzel a helyzettel tisztában vannak és elfogadják. Jó, ha tudod, hogy a Farkas életében sosem te leszel az egyetlen.
4. Tigris (Majdnem) Ennek a kategóriának a hímjei általában a nők kedvencei: a manapság divatos „alfahím” jelző hellyel-közzel rájuk illik. Idetartoznak a profi nőcsábászok éppúgy, mint a tökéletesen megbízható férjek és apák. A Majdnem magas formán hozza – és ami még fontosabb, nem eljátssza, hanem valóban megéli – azokat az értékeket, amelyeket a nők általában a férfiakban keresnek. E kategória hímje leginkább az adott társadalmi rendszer csúcsterméke. A legtöbbször tanult, tehetős és sikeres: sok jól menő ügyvéd, üzletember, orvos vagy politikus tartozik ebbe a kategóriába. Hangsúlyozom, nem mind, de sok; ebbe a típusba tartozhatnak szegény, a társadalom elvárásaival egyáltalán nem foglalkozó alakok is. Általánosságban azt lehet mondani, hogy a Majdnem pasas jól
érzi magát a bőrében, és olyan lelki-szellemi – és gyakran anyagi – biztonságot sugároz, amilyet egy férfinak kell. Természetesen, ahogy a neve is mutatja, még nem nevezhető férfinak. Csak majdnem. A Tigris osztálya általában két úton-módon jön létre. EGY: amikor egy fiú szülei – főleg az apja – ezt a típust képviselik, és olyan hátteret biztosítanak neki, hogy a srác már gyermekkorában a társai fölé emelkedik. A jobb iskolák, a pénz és a kapcsolatok olyan hatások alá vonják a gyermeket, hogy felnővén kihagyja a Kakas és a Farkas kategóriáját. Ebben az esetben a fiú továbbviszi a család hagyományait, és fiatal férfiként már abban a „kasztban” kezd természetesen létezni, amelyet a szülei akarva-akaratlanul kijelöltek számára – a több generáción átívelő sztárcsemeték, ügyvédek, orvosok, bankárok és politikusok tipikus képviselői ennek a férfiformának. KETTŐ: minekután az ifjú Vaddisznó kitör a Pasi szürkeségéből, és túllép a Farkas pezsgő életén – erre szoktad azt mondani, hogy a férfi már kiélte magát –, megállapodik, és teremtőerejének köszönhetően Tigris (Majdnem) férfivá válik. Ilyenkor minden szülői, társadalmi háttér nélkül, a saját erejéből lett sikeres. Ezért képes megoldani a problémákat, kezelni a konfliktusokat, és megteremteni azt, amire neki vagy a családjának szüksége van. A Tigris típus alacsony formanívón az a férfi, akit általában pszichopatának nevezel. Nem a szó tudományos, inkább pejoratív értelmében – ámbár e formanívó férfijaira gyakran ráillik az orvosi terminus technicus is. A Majdnem alacsony formanívója az, akivel látszólag minden teljesen rendben van: nagyon szeret téged, nagyon figyelmes és kedves; ha kell, gyengéd, ha kell, férfiasan erős; tisztelettel hallgat, de ha úgy alakul, képes befejezni a mondataidat. Már az első randin bizalmat és/vagy perzselő vágyat ébreszt, ha pedig a külseje számodra nem vonzó, addig erőlteti a találkozásokat, amíg elfeledkezel a kezdeti viszolygásról, és teljesen a hatása alá kerülsz. Mi több, pillanatok alatt lenyűgözi a barátnőidet és a
szüleidet is. Azonban mindez csak illúzió. A valóság az, hogy a Tigris alacsony formanívón képtelen a társas érzelmek megélésére, mert belénevelték, hogy csak a saját világképe, gondolata és élete az, ami számít. Ezért előbb vagy utóbb benyújtja a számlát: ha nem válsz teljesen az elképzelése/ életformája részévé, ha nem úgy cselekszel és reagálsz, ahogy ő akarja, azonnal nekilát az elnyomásodnak. Mindezt a testi-lelki terror útján, mert ez a típus szereti a kegyetlenséget. A kínt. Mert a benne lévő feszültség miatt az érzelmek „mindkét” oldalát önmagára kivetítve éli meg. Magyarán, amikor ellentmondasz neki, komolyan gondolja, hogy egy „mocskos kurva” vagy (és izgalmat okoz neki könnyeid látványa), majd a következő pillanatban már komolyan gondolja azt is, hogy csak te kellesz, és bocsáss meg neki (s ekkor gyönyört ad neki, hogy újra boldognak hihet). Ezen típus nőkhöz való hozzáállását az „Eh, ti, nők csak azért éltétek túl az evolúciót, mert körbenőttétek azt a bizonyos lyukat, és így lett bennetek valami említésre érdemes!” mondattal fejezi ki. A Majdnem alacsony nívón szélsőségesen éli az életével kapcsolatos érzelmeket (más fájdalmával vagy boldogságával nem törődik, csak eljátssza), de csak azért, mert valójában képtelen megélni ezeket. Azonban a Vaddisznó nyers, állati egyenességével szemben mindezt kiszámíthatatlanul teszi: a vacsora közben megfenyeget, hogy tönkretesz, ha elhagyod, a következő percben már őszintén örül, amikor a kedvenc desszertedet extrán feldíszítve hozza a pincér. Ez a típus végletekig kiszámíthatatlan, de nem izgalmasan. Csak félelmetesen. Nőként fontos, hogy megértsd: az a férfi, amelyik valóban képes téged szeretni, ritkán mondja. Mert éli. A valódi férfi nem dumál. Cselekszik. S noha senki sem tudhatja, hogy mi is a szeretet – pont határtalansága miatt lehet bármilyen –, az biztos, ha egy férfi szándékosan okoz neked fájdalmat, nem képes megérinteni a lelkedet. Ne feledd: egy valódi férfi sosem aláz meg, mert a szeretet nevében nem veszi el a büszkeségedet. Magas formanívón szadizmus és kiszámíthatatlanság nélkül
képviseli az alacsonynál már említett értékeket. Valóban megéli ezeket, nem csak eljátssza. Tényleg szereti a nőket, valóban figyel rájuk; nála az udvariasság és a gyengédség nem trükk, és nem is álca. Ez a férfi általában könnyed, izgalmas életet él, mégis képes felelősségteljesen cselekedni és dönteni. Általában jó humorral és kommunikációs képességgel rendelkezik, bár megesik, hogy „pötit” zárkózott, és csak akkor élvezheted lénye mélységeit, ha már megbízik benned, és közel enged magához. E kategória hímje is erős kezű, a saját törvényei szerint élő alak, de nem ostobán makacs, és képes elfogadni a te látásmódodat is. Általában folyamatosan figyeli önmagát, s noha közel sem hibátlan, próbál tanulni a tévedéseiből, hogy jobb ember lehessen. Ezen a nívón a férfi folyamatosan új utakat, lehetőségeket keres, hogy minél inkább kiteljesíthesse önmagát. Nehéz dolgod lesz, ha egy randin különbséget akarsz tenni az alacsony és a magas formanívó között. Mert hát stílusukban, viselkedésükben megegyeznek. Ám az apró jelek megmutatják a valóságot: az alacsony formanívó sokat beszél magáról, s noha nem demagóg módon próbálja megláttatni veled a sikereit, egyszer csak azt veszed észre, hogy már megint kiderült, milyen sok a pénze, és mennyi híres embert ismer. Az alacsony formanívó pasasa túlságosan tökéletes: még véletlenül sem viccelődik a nők korával, még véletlenül sem néz rá a pincérnő dekoltázsára; ha a pasas a randin hibátlan, majd miután elváltatok, tizenkét hívással vagy SMS-sel bombáz, ne feledd a cserkészek jelszavát, és légy résen. Ráadásul az alacsony nívó karakterén mindig kiütközik egyfajta feszültség: az olykor-olykor idegesen megrebbenő tekintet, a folyamatos lábrázás és ujjpercropogtatás vagy a gesztikulációkból áradó zavartság elég biztosan megmutatja, hogy a veled szemben álló pasas valóban teremtő férfi, vagy csak majdnem az. Öniróniára, illetve természetes férfiasságának felvállalására csak a magas formanívó képes – a magas nívó hímjének biztos, hogy lesz egy-két olyan beszólása, amely meghökkent. Ha ezzel a típussal randizol,
lesz benned némi ambivalens érzés: egyrészt a szíved mélyén érezni fogod, hogy tetszel neki, viszont az elméd azt sutyorogja, hogy igazából nem kellesz. Ez azért lesz, mert a magas nívó hímje nem mániákus, így nem fogod érezni azt a kétségbeesett férfikapálódzást, amelyet más hímeknél áhítatnak – vagy tévesen vágynak/szerelemnek – aposztrofálsz. Tudom, hogy elsőre furcsán hangzik, de ha végiggondolod, logikus: csak az a férfi képes neked harmóniát adni, amelyik harmóniában él önmagával. Amelyik nem keres mániákusan semmit. És senkit. Még téged sem. S most jön a jó öreg kardinális… Még egy alacsony formanívót megtestesítő Tigris mellett is sokat tanulhatsz, bejárhatod a világot, és rendkívüli napokat élhetsz meg. Hosszú távú kapcsolatban az alacsony forma pszichosága biztos, hogy megjelenik; nem azt mondom, hogy kezelhetetlen, de tény, hogy igen nehezen megváltoztatható. Amúgy mindkét formanívó alakja megbízható apa, még az alacsony formanívón létező Majdnem sem bántja szándékosan a gyermekeit. Mert a feszültségét rajtad vezeti le. Ezzel szemben a magas nívó Tigrise a klasszikus álompasi. Férfiasan erős, de nem erőszakos, megbízhatóan kiszámítható, mégis tele van izgalmas meglepetésekkel; a Tigris az, kinek látványától a nők többségéből elégedett macskadorombolás és „Gyere a mamához!” sóhaj szakad fel. Általában ez a típus már nem tejfelesszájú – negyven körül mozog –, mert férfiasságát épp a tapasztalata, a tudatos tapasztalata adja. De azért tudd, hogy ez a férfi igen erős személyiség; ha te önmagaddal nem vagy elégedett, sosem fogod biztonságban érezni magad mellette. Mert mindig benned lesz a félelem, hogy elveszíted.
5. Férfi Nos, elérkeztünk a legritkább, legsajátosabb kategóriához – nem véletlen, hogy a Férfi megnevezés mellett nincs állati jelző. Megpróbálom tényszerűen bemutatni ezt a típust, de nem lesz könnyű, ugyanis ennek a férfiosztálynak nincs általános, kézzel
fogható tulajdonsága vagy viselkedésformája. Mert a Férfi önmagát éli. Azt, aki. A Férfi egyéniség. Ez azt jelenti, hogy bármilyen formában megnyilvánulhat. Lehet jólmenő bankár vagy ügyvéd, lehet nincstelen munkanélküli vagy épp barlangban élő remete; lehet hat diplomával rendelkező és ugyanennyi nyelven beszélő professzor, de lehet analfabéta koldus is. S ahogy külső formája, úgy belső lelkivilága sem determinált: lehet monogám és családszerető éppúgy, mint nőfaló Casanova vagy épp egy teljesen aszexuális lény; lehet két lábbal a földön álló, materiális felfogású alfahím, de lehet mélyen vallásos, spirituális, a világ felett lebegő alak. Lehet bármilyen. A Férfit egyetlen dolog jellemzi. Az, hogy megéli önmagát. Hogy csak önmagát éli. Nem játszik szerepeket – nem azért, mert nem szeretne, hanem mert nem tudja, hogy mi az. Nem hazudik illedelmesen – nem azért, mert nem akar, hanem mert nem tudja, hogy mi az. Nem vállal kényszerből semmilyen munkát – nem azért, mert lusta, hanem mert nem tudja, hogy mi az. Mindezen túl viszont bármikor képes kedves vagy rideg, udvarias vagy bunkó lenni – nem azért, mert úgy akarja, csak épp úgy önmaga. Bármikor képes bármilyen társadalmi szerepet eljátszani, vagy épp gerincesen egyenes lenni – nem azért, mert exhibicionista, csak épp úgy önmaga. Bármikor képes egy életen át másokért dolgozni és a családjáról gondoskodni – nem azért, mert azt tartja jónak, épp csak úgy önmaga. A Férfi lehet bármilyen. Épp csak nem lehet más, mint ami. Az említett ellentmondások látszólagosak – pont ez különbözteti meg minden korábbi kategóriától –, mert a Férfi tökéletesen megéli a feketét és a fehéret, a prót és a kontrát. Onnan tudod, hogy ezzel a kategóriával hozott össze a sors, hogy vonzódni fogsz hozzá. De nagyon. Függetlenül a külsejétől, a korától vagy a társadalmi helyzetétől. Csak akkor nem lesz rád hatással, ha szándékosan úgy viselkedik, hogy elfordulj tőle, mert akkor
valamiért épp úgy éli önmagát. S bizony ebben rejlik az a probléma, ami neked mint nőnek a legnagyobb csapda: a Férfi annyira vonzó, hogy bármilyen, rövid vagy hosszú távú kapcsolatot el tudsz képzelni vele. Azonban a Férfi annyira önmagát éli, hogy egy hajszálnyit sem tudod befolyásolni vagy megváltoztatni: ha épp úgy önmaga, veled él életed végéig – és még azon is túl –, ha viszont épp úgy önmaga, akkor az első randi után soha többé nem hallasz felőle. Ennek a magnetikus vonzásnak az az oka, hogy a Férfi benned is feléleszti a valódi egyéniségedet. A lelkedet. Lényednek azt a részét, amelyik mindig is arra vár, hogy megélhesd. A Férfi mellett azt veszed észre, hogy több vagy, mint korábban. Hogy mellette színesebb a világ. Édesebb a méz. Határtalan a lét. Végtelen a gyönyör. Hogy át tudjam adni a lényeget, picit beszélnem kell magamról. Alig tizenöt esztendősen kezdtem el tanítani azt a megnevezhetetlen, filozófiai–pszichológiai–spirituális–szakrális „valamit”, amit csak kényszerből illetek ezen a rövidke néven. Mire befejeztem a középiskolát, nemcsak profán, hanem szakemberekből álló csoportjaim is voltak; egy-egy este féltucatnyi pszichiáter, pszichológus ücsörgött a házunk előtti padon vagy valamelyikük nappalijában. Az egyik ilyen csoportban volt egy akkor negyvenes pasas. Jóban lettünk. Ritkán tudtunk találkozni, de akkor jókat dumáltunk; tetszett, hogy pszichológus létére el bírt szakadni a kánontól, és új utakat, új módszereket mert kipróbálni. Majd’ egy évtizeddel később ott voltam a temetésén. Sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor késve – amúgy nem szokásom – megérkeztem: a közel százfős gyászoló tömegben legalább nyolcvan nő szipogott csendesen. Magasak és alacsonyak, karcsúk és teltek, fiatalok és érettek; életemben nem láttam még annyi feketébe öltözött nőt egy rakáson. Meglepődtem – amúgy ez sem szokásom. S minekután a halotti toron a hölgyek némi pezsgő hatására feloldódtak és elkezdtek mesélni, akkor lepődtem meg csak igazán: minden szégyenkezés
nélkül, könnyedén beszéltek a cimborámmal ápolt kapcsolatukról. Mind. Az egy időben létező kapcsolatukról. Ahogy a kandalló tüze előtt megcsókolta az egyiküket, majd odafordult a másikhoz, miközben a harmadik épp vetkőzött, a negyedik meg hozta az italokhoz a jeget… S eközben mind azt mondta – a feleségével egyetemben –, hogy a cimborám olyan csodálatos férfi volt, hogy ezt minden nőnek meg kellett volna tapasztalnia. Őszintén bevallom, annyira megdöbbentem, hogy majd’ kiesett a kezemből a pezsgőspohár. Hihetetlen volt, hogy annyi különféle egyéniség, annyi tartalmas és értékes nő mindenféle görcsös birtoklás, féltékenység és hiszti-dráma nélkül tudta megélni a hétköznapinak nem nevezhető helyzetet. S ahogy visszapörgettem az emlékeimet, felfedeztem cimborám Férfi kisugárzását, azt az aurát, amely annyira valódi volt, hogy mindenki – önmaga és a nők – számára boldogságot adott. S uraim, mielőtt a feleségetek orra alá tolnátok ezeket a sorokat, olvassatok tovább. Évekkel később találkoztam egy ilyen kisugárzású Férfival. A Férfival. A „srác” akkor volt körülbelül hatvanéves, a felesége szintén. Az első könyvem megjelenése után jöttek el hozzám, mint mondták, kíváncsiságból. Ahogy ott ültek a kanapén, feltűnt, hogy ritkán láttam két ilyen kiegyensúlyozott embert. Kiderült, hogy ötesztendős koruk óta ismerik egymást. Együtt nőttek fel. Vidékiek lévén, az akkori szokásoknak megfelelően a szüleik mindkettejüknek kinézték a „tökéletes” párt, de ők csak egymást akarták, kvázi megszöktek a szülőfalujukból, a fővárosban telepedtek le, és… és sosem volt más partnerük. Csak a másik. Persze, ahogy most te sem, én sem hittem el, de a testük és az aurájuk rezgéséből láttam, hogy nem hazudtak. S a nő mosolyogva mondta, hogy negyven éve arra kel fel, hogy a férfi egy szál virággal végigsimítja az arcát… Amikor volt pénzük, vette, amikor nem volt, egy kertből lopta, de minden reggel azzal köszöntötte… S ahogy néztem a Férfi mosolyát és auráját, nyomát sem találtam a hazugságnak vagy az elfojtásnak. Számára tényleg nem létezett más nő, mint az akkor már hatvanéves felesége, akinek a kezét fogta a
kanapén, miközben tökéletes férfiassággal, a szervilitás leghalványabb jele nélkül ült boldogan a párja mellett. Újra mondom, a valódi Férfi formátlan. Bármilyen formában megtestesülhet. Nos, a Férfinak nincs magas vagy alacsony formanívója. Mert még ebbe a kategóriába sem lehet besorolni. Igazából felesleges is a további szócséplés: ha már találkoztál ezzel a típussal, tudod, hogy miről beszélek, ha nem, akkor a találkozás után tudni fogod. A kérdés inkább a már jól megszokott kardinális… Figyelj, ha egy Férfival hoz össze a sors, akkor jársz a legjobban, ha nem agyalsz. Akkor jársz a legjobban, ha végiggondolod a helyzeted, majd döntesz: belemész a kapcsolatba, vagy nem. Ha nem akarsz hozzá kapcsolódni, ne találkozz vele többet – egy Férfi sosem fog zaklatni. Ha azonban igent mondasz, minden elvárás és tervezgetés nélkül élvezd az együtt töltött időt, oszt’ majd meglátod, mi lesz. Lehet, hogy egy életen át tartó házasság, lehet, hogy csak egy gyors numera. Lehet, hogy végtelen boldogság, lehet, hogy hosszan tartó szenvedés. Nem tudhatod. Senki sem tudhatja. De az biztos, hogy mindenképp olyan tapasztalatokkal, olyan élményekkel leszel gazdagabb, amelyeket máshogy nem tudnál megszerezni. S bizony, ezek egy életen át meghatározóak lesznek. Ezzel megbeszéltük a férfi kialakulásának általános lépéseit és azt a klasszikus öt típust, amelyben megnyilvánulhat. A következő kérdés ugye az, miképp ismerheted fel, hogy a pasas melyik formanívót képviseli. Nos, két olyan megbízható jel létezik, amelyet különösebb szaktudás nélkül, a tévedés minimális lehetőségével felismerhetsz. EGY: a kritika. Csak az alacsony nívó hímje (nője) az, aki másokról kérdés nélkül megmondja a véleményét. A kritikus mindig az, aki nem mer szembenézni saját élete sikertelenségével, és azzal, hogy testi/szellemi hiányosságai miatt képtelen naggyá válni önmaga és a környezete számára. Sose feledd: az ember azért bírálja mások teljesítményét, mert a kritizálással a tudás látszatát keltheti ott, ahol nincsen. Egy randi
során a kevésbé betegek a közéleti és a környezetükben lévő idegen személyeket, a közepesen betegek önmagukat és a volt partnereiket, míg a nagyon betegek az ismerőseiket és téged fognak kritizálni. KETTŐ: egy másik férfi anyagi helyzetéhez való hozzáállás. A férfielme jelenleg a férfiasság legjelentősebb fokmérőjének a pénzt tartja, hogy miért, hamarosan megbeszéljük. Alapesetben tehát megismerkedhetsz egy szegényebb vagy gazdagabb férfival – az utóbbi kategóriába most belevesszük azon középosztály tagjait is, akiknek nincsenek milliárdjai, ám anyagi gondjai sem. Ha egy szegényebb pasassal randizol, a következőre figyelj: a tag akkor képviseli az alacsony formanívót, ha egy gazdagabb hímet (vagy nőt) látva az első reakciója az, hogy „Nekem miért nincs!?”, vagy valamilyen szidalom-irigység típusú megjegyzés: „Dögölne meg, biztos lopta a rohadék!” Ha pedig egy nálánál szegényebbet lát, lenéző megjegyzéseket tesz: „Nem értem, miért engednek ide ilyen csórókat!” vagy „Bezzeg, ha tanult volna, nem itt tartana!” Ezzel szemben, ha a magas formát képviselő szegény pasas egy nálánál gazdagabbat lát, teljesen közömbös marad (nem foglalkozik másokkal, mert jól megvan a saját bőrében), vagy arra gondol, hogy: „Nekem hogy lehetne ennyi pénzem?!” Ha pedig egy nálánál szegényebbel találkozik, egyáltalán nem nézi le, mert kiegyensúlyozottsága miatt nincs szüksége arra, hogy mások nyomorúságán keresztül próbáljon különlegesnek tűnni. Ha egy tehetős, de alacsony formanívót képviselő pasassal randizol, a nálánál gazdagabbakat ellenfélnek tekinti, az elismerés helyett hibát keres bennük, és folyamatosan csak arról beszél, hogy te miért is nem járnál jól egy pénzesebb hímmel. A nálánál szegényebbeket pedig mindig megalázza; szavakkal és tettekkel olyan helyzeteket teremt, hogy mindenki számára nyilvánvaló legyen jól szituált anyagi helyzete – az alacsony formára általánosságban jellemző, hogy noha veled randizik, mindenki mást is le akar nyűgözni. Mert hiába téged néz, csak saját magát látja. Ezzel szemben, ha egy magas formán élő tehetős emberrel
találkozol, az a nálánál gazdagabbakat mindig elismeri, mert hát tudja, milyen sok munkába kerül a vagyonosodás. Ha pedig egy nálánál szegényebb hímet lát, sosem nézi le, sosem alázza meg, mert tisztában van vele, hogy a szerencse forgandósága okán a legmagasabb hegy csúcsáról is le lehet zuhanni. S uraim, az említett igazságokkal sok nő zsigeri, tudattalan szinten tisztában van. Évekkel ezelőtt voltam tanúja a következő jelenetnek. Egy parkolóházban gyalogoltam épp. Mellettem egy fiatal pár haladt; beszélgetésükből és apró gesztusaikból tudtam, hogy az első randik egyikét élik éppen. Elsétáltunk egy feltűnő, csillivilli sportkocsi mellett, s noha különösebben nem értek az autókhoz, még én is láttam, hogy a verda ára legalább két családi házéval vetekedett. Ráadásul tényleg szép darab volt, s noha én az az antiautós férfi vagyok, aki már az óvodában sem szeretett autóskártyával játszani, még nekem is tetszett. A pasas mindezek ellenére a következő megjegyzést tette: „Eh, milyen ronda ez az autó!” S abban a pillanatban elkaptam a nő tekintetének villanását, amelyben benne volt, hogy a tag sosem fogja meztelenül látni… S a félreértés elkerülése végett: nem arról volt szó, hogy a nő a pénzre hajtott, mert pont nem érdekelte, hogy a pasasnak mennyi van. Azonban az irigységbe szőtt tehetetlenség elé tárta a férfi gyengeségét, azt a sötét jövőt, ahol majd a sikertelensége okozta feszültséget rajta vezeti le. Uraim: egy valódi nő számára a pénz fontos, de nem lényeges, mert tudja, hogy az érték nem a pénztárcádban, hanem a fejedben van, s bizony tudja azt is, hogy egy szegény, de valódi férfi többet ér a gazdagságot hazudónál. S még valami. Urak, ha a férfikategóriák valamelyikénél magatokra ismertetek, nincs értelme a tagadásnak vagy a hőbörgésnek; a leírások nem téged hivatottak megítélni, csak eléd tárják azon lelki/szellemi problémáidat, amelyek meggátolnak abban, hogy megélhesd azt a sok-sok lehetőséget, ami benned van. Ha magadba nézel, és nem tetszik, amit látsz, változtass. Az erős
férfi előbb meglátja, utóbb feloldja saját gyengeségét. Természetesen akkor sincs semmi baj, ha nem akarsz változni. Sose feledd: attól nem leszel kevesebb, ha nem akarsz több lenni. Most pedig térjünk rá a férfiakat befolyásoló kényszerességek tárgyalására. Alapvetően három olyan mániákus hatás létezik, amelyik minden hímnemű egyedet valamilyen formában irányít. Természetesen ezek más-más mértékben befolyásolják őket – függően az egyéniségüktől és attól, hogy felnőtt fejjel mennyire tudtak túllépni a nevelés adta gátlásokon –, de majd’ mindegyikükben megtalálhatók. Mielőtt belevágnánk, néhány apróság. EGY: noha már említettem, újra kihangsúlyozom, hogy a következő oldalakon található kényszeres viselkedéseknek vannak egészséges, természetes változatai is. Nehogy azt hidd, hogy egy férfi csak ilyen mániákusan élheti meg a lényét, ezek a normális érzések és vágyak beteges aspektusai. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a természetes férfienergiák és - viselkedésminták eltorzulnak, és anélkül irányítják a hímek életét, hogy tudnának róla. A következő oldalakon feltehetőleg gyakran ráismersz majd férjed vagy barátod viselkedésére, de ha rám hallgatsz, nem dörgölöd az orra alá – egy férfi az éhezésnél csak a kritikát viseli rosszabbul. KETTŐ: mivel a legtöbb pasas felnőttkorára sem tudja feloldani a neveltetése adta kényszerességeket, a vázolt mániák mindegyike megtalálható benne. Ennek ellenére van egykét olyan problémakör, amely markánsan befolyásolja az életét, de ne lepődj meg, ha olykor-olykor egy rá nem jellemző mánia is felüti a fejét. S végül HÁROM: mivel minden férfi önálló egyéniség, csak a probléma jelenlétét tudom eléd tárni, az összes megnyilvánulási formát nem. Magyarán biztos, hogy találkozni fogsz olyan helyzetekkel, amelyek, mondjuk, a Tiszteletmánia problémakörébe tartoznak, mégsem említettem őket. De hát, gondolom, érthető, hogy tízezer oldal sem lenne elegendő, hogy az összes mániaformát be tudja mutatni. Arról nem is beszélve, hogy nem is kell: ha ráérzel a dolog elvére, minden férfiviselkedésnek meg fogod találni az okát.
S egy kis szerencsével a megoldását is. Nos, a férfi személyiségét befolyásoló problémák a következők: I.Önértékelési kényszer a) Teremtőmánia b) Közönymánia c) Tiszteletmánia II.Társkényszer a) Vadászatmánia b) Anyamánia c) Gyermekmánia III.Függőségkényszer a) Pénzmánia b) Hatalommánia c) Szexmánia
I. Önértékelési kényszer Az önértékelés természetes folyamat. Az ember fejlődését szolgálja: e képesség nélkül nem tudnál új dolgokat alkotni, tudatosan változni és fejlődni – végül is az önértékelés volt az egyik olyan hatás, amelynek köszönhetően „lejöttünk a fáról”. Nincs is vele semmi gond, amíg át nem veszi az életed irányítását, de mivel az öntudatlan önértékelést már gyermekkorodban beléd nevelik, sajnos ez elég korán bekövetkezik. Ez a kényszerítő erő leginkább a környezeti hatásból eredeztethető, magyarán neveltetésed és társadalmad felelős azért, hogy életed jelentős részében próbálsz másoknak megfelelni, a figyelmüket magadra irányítani, és igazolni az önmagadról alkotott képet. Mielőtt belevágnánk, egy apró megjegyzés: mivel ez a hatás kultúrafüggő, a következő sorok a fejlettnek nevezett, demokratikus-civilizált társadalmakra értendők, de azért alapjaiban érvényesek a legeldugottabb törzs tagjaira is. Nos, a férfi önértékelési zavara könnyen tetten érhető, ha megvizsgálod a szülői-társadalmi hatásokat. A legjelentősebb a teljesítménykényszer-elismerészavar. Ezt már említettem, de megéri bővebben kifejteni, mert párod/férjed legtöbb komplexusa, irreális hisztije és sokszor érthetetlen érzéketlensége innen fakad. Nézzünk pár példát. Ha megfigyeled, a legtöbb férfinak komoly gondjai vannak a munkával. Vagy lusta – megígéri, hogy a gyerek ötödik születésnapi bulija előtt kicseréli a kiégett villanykörtét, és ki is cseréli, épp csak a kölyök akkorra már befejezte az egyetemet –, vagy mániákus, és miután a munkahelyén lehúzta a nyolc órát, otthon csak egy percig látod, mert megy barkácsolni a műhelybe, vagy leül a számítógép elé. Vagy nézd meg a folyamatos ígérgetésmániájukat: a legtöbbjük profi szájkaratés, ám ha már cselekedni kellene, mindig van valami „nagyon hiteles” mentsége, hogy most miért nem lehet. Vagy épp komoly gondjuk van a realitással: az intelligens, kitartó pasas az életben zéró
karriert/pénzt teremt önmagának és a családjának, viszont egy számítógépes játékba képes minden idejét és energiáját beáldozni, hogy az ő barbár harcosa, a Sötét Ökör legyen a virtuális világ legnagyobb alakja, a többi tizenéves játékos áhítatának tárgya. A probléma oka Végül is arról van szó, hogy egy kisfiú az apjától vagy a többi vele kapcsolatban álló felnőtt férfitól ritkán kap figyelmet csak úgy. Csak azért, mert létezik. Amikor egy kisfiú már beszéd- és cselekvőképes, szinte mindig teljesítenie és a lehetőségekhez képest nyernie kell, hogy büszkék lehessenek rá. Mivel a gyermek a kapott figyelem erejéből és mennyiségéből érzi a szeretetet, ezért egy kisfiú hamar levonja azt a téves következtetést, hogy őt csak akkor szeretik, ha felé fordulnak a felnőttek. Ha elég feltűnővé válik, hogy figyeljenek rá. Egyetlen olyan kivételes helyzetet tapasztal meg, amikor teljesítmény nélkül is megkapja a figyelmet. Ha a szülei számára is elfogadható mentsége van. Ha a kudarcért nem ő a felelős. Ha „nem tehet róla”. Tehát a férfi önértékelési problémái mindig gyermekkorból származnak. Általában az apa vagy az apakép hiányából, a szülő elvárás–megfelelés–feléfordulás hozzáállásából és bizony olykor a rideg vagy túlságosan ragaszkodó anya személyéből. Nézd csak meg, hogy a pasi milyen rosszul tűri a kritikát, azt, amikor a teljesítményét megkérdőjelezik. Vagy az elismerés hiányát. Vagy hogy milyen görcsösen menekül a felelősség elől. Ha például egy Vaddisznó típust nem dicsérsz eleget, mindig igyekszik téged porig alázni: alacsony formanívón fizikai erőszakkal, magasan lelki terrorral, például nyilvános megalázással. Egy alacsony formanívón létező Fickó elvárja, hogy akkor is áhítattal csodáld, ha épp egy jót böffentett az ebédlőasztalnál, míg egy magas formanívón élő nem erőszakoskodik, de ha nem ismered el a teljesítményét, kötekedni és
kritizálni kezd. Vagy ott van a klasszikus Tigris, aki alacsony formanívón megpróbálja elhitetni veled, hogy egy senki vagy, és olyan tökéleteset, mint ő, sosem találsz, míg magas formán finoman az orrod alá dörgöli a saját erényeit, mégpedig oly észrevétlenül, hogy észre sem veszed, és már megint őt dicséred. S bizony az sem véletlen, hogy a férfiak jelentős része képtelen elismerni, ha hibázott; ha egy pasas sokszor érzi magát bénának/férfiatlannak melletted, elhagy, vagy nekilát az agymosásodnak, hogy te még nálánál is bénábbnak, életképtelenebbnek érezd magad. Ha egy alacsony formanívón létező Vaddisznó hibázott, azonnal neked támad, és addig veszekszik/verekszik, amíg el nem hallgatsz és meg nem hunyászkodsz. Vagy ott van a Fickó, aki alacsony formanívón üvöltve próbál meggyőzni arról, hogy rosszul emlékszel, és pszichopata vagy, amiért kötekedsz vele, míg magas formanívón addig csűri-csavarja a beszélgetést, hogy rájössz, végül is neki volt igaza, és már megint te voltál a hibás. De a „kedvencem” a klasszikus Tigris, aki alacsony formanívón a képedbe röhög, és megbeszélés helyett vállrándítva rád hagyja, míg magas formán elismeri, hogy hibázott. Szinte mindig elismeri. Ám mindezt oly trükkösen, hogy a békülő szex után arra gondolsz: „Nahát, milyen tök jó pasim van, mert elismerte, hogy hibázott.” Tehát megint ő nyert, és megszerezte magának az elismerésedet. A következő alaphelyzettel is megéri tisztában lenned, ha férfiakkal szeretnél kapcsolatot fenntartani. A közhelyes igazság szerint a legtöbb apa elképesztő elvárásokat támaszt a fiával szemben – sok férfi megélte azt, hogy az apja erővel próbálta az általa jobbnak tartott iskola, munka felé terelni. A teljesítménykényszer-elismerészavar másik, klasszikus kialakulása ebben a problémakörben gyökerezik. Vegyük az alaphelyzetet: egy ifjú hím kilép az iskolapadból. Dolgozni kezd. Ilyenkor azt éli meg, hogy már nem gyerekként tekintenek rá: a szüleivel való konfliktusokat egyenrangú félként vívja, arról nem is beszélve, hogy
a nők sem a kisgyereket, hanem a lehetőséget látják benne, és a korosztálya lánykáin túl már a felnőtt nők számára is kívánatos lesz. Ráadásul életében először megéli az igazi szabadságot. Elköltözik otthonról, a munkájának köszönhetően már irányíthatja a mindennapjait: nem kell zsebpénzt kérnie a szüleitől, nem kell stikában, a garázsban vagy a parkban söröznie. Ura lesz a saját életének. S ekkor bizony ráköszönt a szerelem, majd hirtelen azt veszi észre, hogy hamarosan apa lesz. Ilyenkor egy fiatal pasas – bár ezt sem neked, sem önmagának nem fogja bevallani – bizonytalanságot, félelmet él meg. Mert kiesik a magabiztos életéből, hiszen egy olyan szerepben kell helytállnia, amelyről fogalma sincs. Mert tapasztalat híján senki sem tudja, milyen is apának, szülőnek lenni. Ezért amikor egy fiú megszületik, apja az esetek többségében nem tud mit kezdeni a helyzettel. Az okosabbja próbálkozik, de a többség inkább dolgozik és a gyerek nevelését az asszonyra bízza. Mindaddig, amíg a fia nem képes vele kommunikálni. Ilyenkor az apa már szívesen fordul a fia felé, mert újra nyeregben érzi magát: azáltal, hogy a fiát megtaníthatja beszélni, horgászni vagy sakkozni, azt éli meg, hogy ő valaki. Mert a gyermek csüng minden szaván, és a fejlődésén, a viselkedésén nap-nap után megtapasztalhatja saját férfiasságának erejét. Nos, telnek az évek. Mire a gyermek öt-hét esztendős lesz, az apa rájön, hogy bizony öt-hét évet elveszített a férfilétből. Mert hát apa volt. Nem pedig férfi. S ilyenkor a legtöbbjük szeretné bepótolni az elvesztegetett éveket. Azt azonban már nem lehet. Mert a gyermek nem egy üres sörösüveg: nem lehet visszaváltani, ha úgy hozza a kedvünk. A gyermek ott van, és míg világ a világ, gondoskodást igényel. Tehát az apában megjelenik – hangsúlyozom, általában tudat alatt – az az ambivalens érzés, hogy élvezi az apaságot, de szeretne önálló, független férfi is lenni, és bepótolni az elvesztegetett éveket. S ha nem hagyja el a családját, akkor a legtöbb apa akaratlanul a fián keresztül akarja megélni azt, amit nem élhetett meg. Ezért a legtöbbje merev, kimódolt életet és gondolkodásmódot (elvet) erőltet a fiára. Például egy alacsony formanívón létező apa erővel, akár fizikai kényszerrel veszi rá a
gyerekét, hogy vigye tovább a családi vállalkozást, vagy épp higgyen abban a vallásban, amelyik szerinte üdvösséget hoz: a legtöbb fanatikus, aki veri a gyerekeit, hogy szeressék Krisztust és vasárnaponként menjenek templomba, ebbe a mániákus kategóriába sorolható. De ebben a kérdésben a magas nívón létező apa is kényszerítő erejű: az „azt akarom, hogy neked jobb legyen, mint nekem” mondat jól példázza ezt a típust. Ha egy fiúgyermeket ilyen hatás ér, szinte biztos, hogy önértékelési zavarban fog szenvedni. Egyrészt egész életében meg akar felelni a belé nevelt elveknek, másrészt folyamatosan ki akar belőlük törni, hogy megélhesse önmagát. Hogy megélhesse a saját életét. Azt, amit akarva-akaratlan elvettek tőle. S még egy apróság. Hölgyeim, figyeljetek, mert a következő levezetés első olvasásra nem tűnik nagy titoknak, de ha egy kicsit kifejtitek, a férfimániák nagyjának okát meglelhetitek. Nos, az általános közhiedelem szerint a nők mindenkinek tetszeni akarnak. S bizony ebben van valami. Ez azonban így teljesen természetes és egészséges, mert a nőiesség egyik alapeleme a feltűnés; a nőbe kódolt gyermekvágy öntudatlanul arra sarkalja a nőt, hogy minél több ember figyelmét felkeltse, hogy a következő generációt a lehető legtökéletesebb génállományú pasassal hozhassa létre. Ezzel szemben a férfi energetikai-genetikai kódja más. Az egészséges férfi is le akarja nyűgözni a környezetét, de csak azokat az embereket, akikre céljai eléréséhez szüksége van. A példa kedvéért nézzük meg a következő helyzetet. Amikor elmész egy partira vagy egyéb társadalmi eseményre, terembe lépésed pillanatában a következő történik. Nőként a tekinteteddel egyetlen pillanat alatt végigsvenkeled a tömeget. Azonnal tudod, hogy a többi nőn milyen ruha, cipő és táska van, tudod, hogy melyik száj vagy mell igazi, és melyik szilikon; pikk-pakk felméred a potenciálisabb nőstényeket, akik valamilyen formában veszélyesek lehetnek rád vagy a kapcsolatodra. Pár pillanattal később a jelen lévő férfiakat is megnézed, majd kihúzod
magad, és a helyzetnek megfelelő pillázással, csípőringással és mosollyal libbensz be a tömegbe abban a hibátlan ruhakompozícióban, amelyet otthon órákig tartott összeállítani, és bizony a belépő misztikus pillanatában még arról is elfelejtkezel, hogy a tökéletes cipő kegyetlenül nyomja a lábad, mert noha a bokádat vékonyabbá, a vádlidat pedig formásabbá teszi, a járásra teljesen alkalmatlan. Ezzel szemben, ha egy egészséges férfi lép be a terembe, első körben a nőket nézi meg. A nőknek akar tetszeni, de nem mindegyiknek. Csak azoknak, akik neki is tetszenek. Egy normális férfi is szereti, ha minél több nőt képes lenyűgözni, de a számára érdektelen teremtések figyelméért nem tesz semmit. Elégedetten fogadja a hódolatot, de csak a számára kívánatosaknak „rázza a tollait”. Ezután a többi hím felé fordul. Ekkor következik be az úgynevezett falkaharc. Ilyenkor a hímek néhány mondattal felmérik a másikat, hogy a hierarchiában ki áll felettük és ki alattuk – természetesen erről a játszmáról a legtöbb pasas nem tud, mert öntudatlanul teszi. Az ilyenkor kialakult folyamat kétirányú: a férfi személyiségétől függően próbálja maga alá nyomni azt, akit tud, és jópofizni, technikus terminus „benyalni” annak, akiről úgy gondolja, hogy még valamilyen formában a hasznára válhat. A mai társadalmak legjellemzőbb férfi-fokmérője a pénz (hatalom), az ismertség és bizonyos körökben a tanultság-lexikális tudás: a férfi azon nemtársaihoz dörgölődzik, akiket az általa preferált területen valamilyen módon felhasználhat. Tehát az első férfikommunikáció után megindul a falkaharc, a pozicionálás. Ezt minden hím máshogy teszi. A Vaddisznó típus például mindenkit maga alá akar gyűrni, alacsony formanívón erőszakkal is, míg magasan a korábban említett értékek (pénz, tudás) felnagyításával. A Kakas alacsony formanívón megpróbálja kigúnyolni a másikat, míg magasan inkább visszavonul, és a konfrontálódás helyett csak egy-egy olyan beszólást szúr a beszélgetésbe, amelyben látszólag semmi sértő nincs, mégis
hátrányos helyzetbe hozza a másik, pozícionálni igyekvő hímet. Vagy ott van a klasszikus Farkas, aki alacsony formanívón fenyegetőn próbálja elriasztani a másik férfit, míg magasan inkább addig ügyeskedik, hogy vetélytársa nyilvánosan leégesse magát. Végtelenségig lehetne folytatni a sort, ám a lényeg az, hogy a látszat ellenére ez a játszma egy férfinál teljesen természetes és egészséges. Zavarról, mániáról akkor beszélhetünk, ha egy férfi a teljes környezetét le akarja nyűgözni. Amikor mindenkitől, a vadidegenektől is elvárja a csodálatot, és éppúgy hatással akar lenni a férfiakra, mint a nőkre. Ha a párod háromszor annyi ideg cicomázza magát a fürdőszobában, mint te; ha a pasid jobban ismeri a ruha- és parfümmárkákat, mint te, ne feledd a cserkészek jelszavát. De akkor is, ha idegen társaságban tíz perc elteltével már mindenki tudja, hogy milyen drága az autója, mekkora a háza, és mennyire nagy emberek a barátai. S bizony a legfőbb intő jel az, amikor egy pillanatra sem mozdul mellőled, és mindenféle erőltetett manírral (állandóan fogja a kezed, ölelget, csókolgat, és mindenkinek csak rólad áradozik, téged dicsér) a világ tudtára adja, milyen csodálatos vagy. Mert ebben az esetben csak azt fejezi ki, hogy hozzá tartozol. Hogy az övé vagy. Ez a látszat ellenére azért komoly probléma, mert a pasas nem is lát téged. Nem látja a nőt. Ilyenkor csak egy tárgy vagy, amellyel igazolni szeretné a férfiasságát. Te csak egy szépen felöltöztetett óra, egy kétlábú autó vagy, amelynek csak azért hangoztatja a különlegességét, hogy a birtokviszony hatására ő is különlegessé váljon. S hogy mindez miért is probléma? Mert ebben az esetben a férfi egójának túlságosan sok, természetellenesen sok figyelemre van szüksége a külvilágtól, hogy igazolhassa önmagát. Ez pedig azt jelenti, hogy asztrálisan/mentálisan nem egészséges. Hogy sérült, és a benne lévő hiány pótlását igyekszik kifacsarni a környezetéből. Márpedig te is a környezete vagy. Tudom, hogy lenyűgöző, ha egy férfi, akinek sokszor nemet mondasz, minden újabb próbálkozását száz szál rózsával kíséri; tudom, hogy tetszetős, amikor szabályosan
rád erőlteti, hogy a plázában vegyetek meg minden drága ruhát, táskát és ékszert. Tudom. Ám az ilyen esetek szinte kivétel nélkül azzal végződnek, hogy a kezdetben sármos pasas agresszív, kezelhetetlen lesz, és egyre kevesebbet törődik azzal, amit valójában akarsz, mert csak a saját elképzelése szerint tudja elfogadni a kapcsolatotokat. Az önértékelési zavarban szenvedő férfinak mindig a látszat a fontos: az idegenek, a vendégek előtt mindig eljátssza a nyájas úriembert, ám ha kettesben maradtok, a négy fal között előtör belőle a sebzett vadállat. A probléma megoldása Nos, ezt a férfiproblémát te nem tudod feloldani. Fontos, hogy megértsd: az önértékelési zavarral küszködő férfiak általában vonzók. Pont azért, mert van bennük valami beteges. Mert kiszámíthatatlanok, és lelki sérüléseik miatt a szürke tömeghez képest egyéniségnek tűnnek – a női „majd én megmentem” attitűdöt leginkább az önértékelési zavarban szenvedő pasasok váltják ki. Semmi értelme azonban ezt a felelősséget a nyakadba venned, mert ezt a problémát csak ő oldhatja fel önmagában. Mert az övé. S a feloldás csak akkor lesz valódi, ha a férfi önszántából szeretne változni, mert felfogja, hogy a lehetőségeihez képest sokkal kevesebb örömöt, boldogságot tud megélni. Ez általában két úton következik be. EGY: a férfi magától rájön a helyzetére – például látja a szülein vagy a barátain a problémát, és rádöbben, hogy neki is önértékelési gondjai vannak –, és próbál cselekedni. KETTŐ: az irántad érzett szeretete felnyitja a szemét. Mert boldognak akar látni. Mert minél többet szeretne adni neked. Mert valóban figyel rád. Ha az első eset következik be, különösebben ne csinálj semmit, ne szólj bele, ne értékeld vagy ítéld meg, hagyd, hogy egyedül (esetleg a barátai vagy az általa választott tanító/szakember segítségével) jusson dűlőre. A második lehetőségnél viszont lehetsz dominánsabb, mert ilyenkor a pasas el is várja, hogy megmondd, mit szeretnél. Mert így érzi, hogy
napról napra férfiasabbá válik. Ám azzal légy tisztában, hogy a hatásod, amely a férfit efféle változásra ösztönzi, egy idő után gyengül, majd elmúlik. Ha egy férfi szerelmes, az érzés szétfeszíti a korlátait, és valóban szeretne változni, ám ha nem jól kezeled a helyzetet (túl sokat vársz tőle, túl sokszor ítéled meg, ha a támogatás helyett kritizálod stb.), a pasas belefárad, majd a tudattalanul megélt kudarcélményét rád vetíti. Ne feledd: egy problémás férfi mindig menekül a saját felelőssége elől. a) Teremtőmánia Ez a mánia a férfi természetes megoldó erejének eltorzult verziója. Ha megfigyeled, a férfiasság megtestesülésének külső formája kultúránkét/társadalmanként változó, ám alapenergetikája állandó. Ez pedig az az óvó/teremtő erő, amit a család vagy a családnak választott barátok irányában megél; a férfi-teremtőenergia mindig a problémák megoldásában, a veszélyhelyzetek elhárításban és a biztonság megteremtésében csúcsosodik ki. Mániáról akkor beszélhetünk, ha a férfi képtelen elfogadni a gondolkodásmódodat, és a meggyőzésed kedvéért testi/lelki erőszakot alkalmaz. Ez általában azért következik be, mert a hím annyira bizonytalan a saját férfiasságában, hogy folyamatos győzelemérzést kell produkálnia. A legtöbb fiókzsarnok, családját vaskézzel irányító alak éppúgy ebbe a kategóriába tartozik, mint az országok, népek sorsáról önkényesen döntő diktátorok. Sose feledd: egy valódi férfi nem fél veszíteni, mert tudja, hogy a vereség a győzelem kapuja. A mániákus pasasokat a következő jelekből ismerheted fel. EGY: képtelen elfogadni a segítséget. A nagyon beteg férfiak senkitől, a közepesen betegek csak a párjuktól, míg a legkevésbé betegek csak attól a hímtől nem, akit maguknál férfiasabbnak hisznek. KETTŐ: amikor a pasas képtelen nemet mondani. Mindenkinek mindent megígér, majd egyszer csak összeroppan a feladatok súlya alatt. HÁROM: amikor kérés nélkül belebeszél ismerősei életébe, mint
valami fogadott prókátor, és a saját – vagy a kapcsolatai – erejére hivatkozva igyekszik megoldani gondjaikat. Nem véletlenül nevezi a modern pszichológia e mentális averzió egyes formáit keresztapakomplexusnak. A probléma oka Ez a mániaforma több okból is kialakulhat. EGY: már említettem, hogy a kisfiúknál általában elnyomják az érzelmek valódi megélését azzal, hogy kialakítják bennük a fájdalommal és a gyengeséggel kapcsolatos szégyenérzést. Megesik, hogy egy felnőtt férfinál átszakad ez a gát, és hirtelen rázúdulnak az elfojtott érzelmek. Ilyenkor betegesen empatikussá válik, és elsodorja a többi emberből kapott fájdalom, szenvedés. Mivel egész életében csak elfojtotta az emócióit, nem tudja kezelni a hirtelen rászakadt impulzusrengeteget, így teremtőereje eltorzulva zúdul a világra. Úgy, hogy mindenkin szeretne segíteni, hogy mindenkinek a problémáját szeretné megoldani. Tudom, furcsán hangzik, de a legtöbb diktátor, aki hatalma csúcsán már végtelenül önző, elmebeteg szociopata, ebből az állapotból, az eltorzult segítőszándék állapotából kezdte karrierjét. KETTŐ: amikor egy kisfiú ezt a mintát látja otthon vagy a környezetében. Ha egy gyermek apja vagy a környék „nagyfiúi” Teremtőmániában szenvedtek, a probléma valószínűleg a felnövekvő hímnél is megjelenik. Azért, mert azt látta, hogy a mindent megoldó férfierő a többiektől sok figyelmet (elismerést, tiszteletet, női rajongást stb.) kapott. Ilyenkor felnőttként követi a tanult sémát, mert egyszerűen nem tud jobbat. S végül HÁROM: ha egy kisfiút folyamatosan kiközösítenek a kortársai, gyakran menekül ebbe a mániába. Ha valamiért nem felel meg az általános sikerfeltételeknek (túl kövér vagy túl sovány, túl magas vagy túl alacsony, nincsenek szülei vagy épp folyton körülötte vannak), a folyamatos gúny céltáblájává válik. Azonban az állandó elszeparálódásba és kritizálásba az emberi elme beleroppan.
Ezért, hogy a többieknek szükségük legyen rá, és megkapja a hőn áhított figyelmet, amolyan ügyeskedő, mindent megszerző, minden problémát elsimító seftessé válik. Ha elismert lesz ebben a szerepben, és megvan hozzá a megfelelő intelligenciája, felnőttként gyakran „sikeres bűnöző”, ügyvéd, üzletember vagy politikus lesz belőle. A legtöbb tudományos felmérés szerint a komoly karriert befutó felnőttek az iskolában rossz, öntörvényű gyerekek voltak, akiknek a tanáraik nem jósoltak nagy jövőt. Annak, hogy a férfi ebben a mániában szenved, egyértelmű jelei vannak, és már az első randikon könnyen felismerhető. Például, ha egy Vaddisznóval találkozol, minekután elmesélted neki a családi problémáidat, kerek perec az arcodba vágja a „megoldást”, hogy rúgd ki a pasid, költözz el az anyádtól, és szívesen megveri az apádat, aki gyerekként olykor felpofozott téged, csak szólnod kell. Vagy ott van a Farkas, aki ha a randin megtudja, hogy épp lakásproblémáid vannak, azonnal hívja a bejárónőjét, hogy az egyik gardróbot szabadítsa fel, mert este már költözöl – ezt az eltorzult teremtőerőt már az első találkozásokkor könnyedén felismerheted a túlzott segítőszándékból és okoskodásból. A probléma megoldása Ezzel a mániával leginkább az a baj, hogy vonzónak találod. Mert azt érzed, hogy a férfi törődik veled. Hogy gondoskodik rólad. Hogy ha bajban vagy, akkor nemcsak a te, de a szüleid/gyermeked problémáját is felvállalja. A valóságban azonban ilyenkor nem rólad van szó. Még csak nem is a férfi egójáról. Csak a mánia kielégítéséről. Ráadásul az esetek többségében csak a szája jár, és ha valóban cselekedni kell, kifalcol. Ha pedig mégis képes elintézni a dolgot, maximális hálát vár el, mert úgy érzi, egy életre lekötelezett. Hogy kvázi „megvett”. Az általa elvárt hálát életetek minden részére kivetíti, és még évek múlva is a fejedhez vágja, hogy anno segített rajtad.
Nos, ez a mánia nem megoldható, de egy kis odafigyeléssel kezelhető. Amikor érzed, hogy a pasas kérés nélkül, túlságosan markánsan akar beleszólni az életedbe, egyszerűen állítsd le. Mindenképp tudasd vele, hogy értékeled a szándékát, de szeretnéd te megoldani a dolgot. Megjegyzem, ez már csak azért is szerencsés, mert a Teremtőmániás férfiak szeretik, ha egy nő képes gondoskodni magáról, és megoldani a problémáit – valahol kihívást is látnak abban, hogy egy minél öntudatosabb nőnek segíthessenek. Mindenesetre évekig tartó játszmákra számíthatsz, ráadásul igen következetesnek kell lenned, mert a sima hárítás nem vezet eredményre. A pasasnak ebben az esetben éreznie/tudnia kell, hogy tiszteled az erejét. Megéri lejátszani a meccset, mert ha a férfinak ez a mániája kicsit gyengül, az ember megszelídül, és úgy tudja kamatoztatni teremtőerejét, hogy az valóban mindenki számára hasznos lehet. b) Közönymánia Az a férfi közönymániás, aki ledolgozza a napi nyolc óráját, majd utána beül a kocsmába, és csak este megy haza, ahol még részegen sem balhézik, csak csendesen elalszik, majd másnap zokszó nélkül tapossa újra a mókuskereket. Hétvégén pedig, ha nem tud a munkába menekülni, egész nap kocsmázik, vagy csak csendben ücsörög a tévé előtt. Természetesen a forma függ a nívótól: a könyveihez, a monitorhoz vagy épp a munkájához menekülő antialkoholista is ebbe a kategóriába tartozik, mi több, sok Casanova vagy adrenalinfüggő próbál a folyamatos pezsgéssel menekülni lelke szürkesége elől. Ebben a mániában szenvedő férfi az, aki nem törődik önmagával és a világgal, vagy ha mégis, általában csak kesereg, és az élet értelmetlenségét hangoztatja. Az esetek többségében nem túl intelligens, és valamilyen szokás – alkohol,
cigaretta, munka, kényszeres hazudozás, sport, vallás stb. – rabja. Ez az a típus, aki sosem fog a gyermekeitek kedvéért nagyobb lakásba költözni vagy más munkát vállalni, mert annyira közönyös, hogy a napi rutinjából csak a földrengés képes kimozdítani. Ha pedig mégis rá tudod venni a változtatásra, fásultan, amolyan robot módjára fog tovább élni új környezetében is. A közönymániás pasas már a kapcsolat elején, az első randin felismerhető. EGY: a fásult, merev arckifejezés és a hozzá társuló elégedetlenség. Semmi sem jó neki, és vagy egyáltalán nem képes élvezni az életet – észre sem veszi a finom ízeket, a napfényt vagy a szép nőket –, vagy mindenre csak kritizálással és lefitymálással tud reagálni. KETTŐ: a túlzott életvidámság, a túlzott őrültség. Amikor már az első randin elképesztő kalandokba rángat bele. Ilyenkor ezzel a vad szereppel csak túlkompenzál, s miután már együtt jártok/ életek, megmutatja valódi személyiségét, és lassan apátiába süllyed. Mindezek ellenére megfigyelhető, hogy a legtöbb közönymániásnak nincs problémája a szebbik nemmel, magyarán a többségnek van élettársa/felesége. Ugyanis kevés vizet zavar, viszonylag könnyen irányítható, és az esetek többségében hűséges, mert még a csajozás sem érdekli. Ám olykor-olykor rájön, hogy elrontotta az életét, és rádöbben önnön szürkeségére. S ilyenkor kitör. De nagyon. A legtöbb őrjöngő, a családját vagy az idegeneket lemészárló ámokfutó ebből a kategóriából kerül ki. A probléma oka Ez a mentális zavar azon kevés lelki sérülés egyike, amely nem gyermekkorban alakul ki. A Közönymánia abban a pár évben születik, amikor az ifjú férfiember otthagyja az iskolapadot, és dolgozni kezd. A kialakulás klasszikus lépései a következők: amikor egy fiú az iskola elismert sztárja, mert bevállalósan lilára festi a haját, nyilvánosan mer füvet szívni, jóképű vagy épp feltűnően
agresszív, megszokja, hogy a világ elismeri. Nem a teljesítményét, csak azt a szerepét, amelyet az adott kultúrközegben elismerésre méltónak tartanak. Igen ám, épp csak a klasszikus kamaszfiúértékek a felnőtt életben már nem érnek semmit. Ne feledd: férfivá válni nem lehet. Azért meg kell dolgozni. Miután az ilyen „sikeres” fiú kilép az életbe, azzal szembesül, hogy már nem sztár. Hogy a megszokott trükkökkel már nem elismerést, csak szánalmat vált ki az emberekből és a szebbik nemből. Mivel az esetek többségében nem intelligens – vagy ha az is, lusta tanulni –, általában olyan munkakörbe kerül, amelyet a társadalom sem anyagilag, sem szellemileg nem becsül meg; a hajdani nagy gimisztár egyszer csak azt veszi észre, hogy már nem tudja megvenni a legdivatosabb telefont, a legmárkásabb ruhákat. Mivel a figyelem hiánya miatt az egója nem kap energiát, fiatalként még lesz egy-két szélsőséges húzása – kisebb-nagyobb bűnügyek, verekedések stb. –, de miután lenyugszik, beletörődik a sorsába. Mindezek ellenére a Közönymánia akkor is kialakulhat, ha a fiú gyermekkorában azt élte meg, hogy mindenki keresztülnézett rajta. Hogy soha senki sem fordult felé, mert nem találtak benne semmi érdekeset. Ilyenkor megesik, hogy felnőttként elfogadja a helyzetet, és meg sem próbál változtatni. Ez a típus általában a pénztelenség, illetve a karrier hiánya miatt könnyen felismerhető, de újra mondom, csak ez alapján ne ítélj, mert egy „szegény, egyszerű” hím is lehet egészséges lelkű, tökéletes férfi. A problémásabb példányok inkább abba a kategóriába tartoznak, akiket a szüleik még felnőtt korukban is pénzelnek, ezért a randin el tudják adni magukat. Az alacsony formanívós Fickó például azért nem dolgozik, mert a szülei tényleg minden költségét fedezik, és még negyvenévesen is megkapja havi apanázsát. A Farkas alacsony formán dolgozik ugyan, épp csak egy fillért sem keres, mert valamiért sosem jön össze a nagy üzlet, míg a Tigris alacsony nívón pénzt is keres, épp csak ezt egy olyan munkahelyen, ahová a szülei/barátai kapcsolatai révén került. Ez utóbbi, „pénzes”
közönymániás azért nevezhető problémásabbnak, mert azt hiszi, hogy képes teremteni. Hogy van képessége és ereje boldogulni a világban. Ám ha a háttér egyszer eltűnik, összeomlik, azon túl, hogy depresszióba süllyed, folyamatos hisztivel és érzelmi zsarolással támadja majd az egyetlen embert, akit hibáztatni tud: téged. A probléma megoldása Hát, nehezen kezelhető mánia ez – a közönymániás az a szerencsétlen, teszetosza alak, akit általában a „Taigetosz-pozitív” kifejezéssel illetsz. Ez a kényszeresség az esetek többségében feloldhatatlan, magyarán, ha szereted az embert, akkor fogadd el, akárcsak azt, hogy a közös életetekben neked kell hordanod a nadrágot. Ha szerencséd van, a mániája mellett lesz egy olyan hobbija, amellyel segíteni tudja a közös életeteket (szeret barkácsolni, és a házban mindig megjavít ezt-azt, szereti a gyerekeket, és sokat foglalkozik velük stb.), de tudd, hogy a család boldogulása leginkább a te döntéseiden, tetteiden múlik majd. Mi több, magánéletetek boldogsága is: ez a mániás férfitípus még szexualitását tekintve is közönyös. Magyarán, miután elmúltak a mézeshetek, ha szeretnél legalább hőemelkedést diagnosztizálni a hálószobában, neked kell kezdeményezned. A probléma csak akkor oldható fel, ha a férfi ráébred, és változtatni akar. Ehhez mindenképp szükség van rád is; a mondást, hogy „a férfinak erőskezű feleségre van szüksége”, erről a típusról mintázták. Azonban figyelj oda magadra, mert a folyamatos nyaggatás nem vezet eredményre. Ha állandóan hajtani próbálod, megunja, vagy a túl nagy tempó miatt sikertelenséget él meg, és visszazuhan a közöny falai közé. Ám a következetes, jól adagolt noszogatással – és a változások elismeréssel jutalmazásával – a legtöbbjük cselekvőképessé tehető. Itt inkább a saját elvárásaiddal légy tisztában. Nagyon sok nőtől hallottam, hogy férfira van szüksége, nem pedig egy nagy gyerekre; sok nő egy beérkezett,
kiteljesedett hímet szeretne maga mellett tudni. Ha te is így gondolkozol, ez a típus nem neked való. Ám ha szereted a problémás pasast, és valamiért vele akarsz élni, az említett módon kezelheted a helyzetet. c) Tiszteletmánia Ennek a mániaformának a megnyilvánulása kétirányú. Vagy a férfi önnön léte, vagy a külvilág felé mutat. Az első esetben a férfi magamutogató, hiú majommá változik, és mindent megtesz azért, hogy híressé vagy hírhedtté váljon. Mert számára e két fogalom ugyanazt jelenti. A legtöbb celeb, a mai média percemberbazárimajmai éppúgy idetartoznak, mint azok, akik csak a szűkebb környezetükben futtatják görcsösen önmagukat. A forma leginkább az öndicséretben, az önnön, általában nem létező testi-szellemi értékek hangoztatásban, illetve az extrém öltözködésben, hajviseletben érhető tetten. E mánia csíráját megfigyelheted, amikor a fiatal fiúk (és lányok) olyan bandákba tömörülnek, ahol valamely extrém, de egyenhajviselettel, -ruházattal fejezik ki összetartozásukat. S amikor a sok egyformára festett, egyentetoválást vagy frizurát viselő sráctól megkérded, hogy miért is ez az érdekes külső, mind azt mondja, hogy így fejezi ki az egyéniségét. Rezzenéstelen arccal hiszik el ezt a szamárságot, miközben ott áll mellettük vagy még harminc másik fiatal, aki pont úgy néz ki; egyéniségnek gondolják magukat, miközben a világ tele van a „stílusukban” gyártott másolatokkal. A második eset a külvilág felé forduló forma, ami szinte kivétel nélkül erőszakban nyilvánul meg. Talán volt már olyan párod, aki mindig talált okot arra, hogy beleköthessen egy másik férfiba. Mert megnézte a fenekedet, az útkereszteződésnél nem adta meg neki az elsőbbséget stb. Vagy olyan, aki folyamatosan hencegett a pénzével. Egy gyerekkori ismerősöm két drága karórát hordott. Mindkét kezén egyet. Vagy bárhová is mentetek, mindig vitába bonyolódott, mindig
be akarta bizonyítani a többi férfinak, hogy ő a legokosabb, és megpróbálta intellektuálisan legyőzni őket. Nos, ez a mentális probléma felelős az összes kakaskodásért. Megnyilvánulási formája minden esetben erőszakos, főleg, ha Hatalommániával párosul. Azonban az erőszak sosem öncélú; a tiszteletmániás tudatosan törekszik a másik lelkének összetörésére, és arra, hogy elismertesse vele a saját nagyságát. A probléma oka Ez a mániaforma a teljesen egészséges tisztelet/megbecsülés/ értékesség érzelemkombináció eltorzult változata. Gyermekkorban alakul ki általában két módon. EGY: amikor a kisfiú nem képes megfelelni a szülei, a társadalom elvárásának – nem tud olyan jó tanuló, olyan erős, sikeres lenni, hogy elismerjék és figyeljenek rá –, kénytelen átállni a „másik oldalra”. Agresszív, verekedős, balhés gyerek lesz; tudatosan hajt végre olyan, általában törvénytelen cselekedeteket, amelyek az adott kultúra értékrendjével nem egyeznek. Mivel így már képes figyelemenergiát kicsikarni a környezetétől, az egója rászokik a félelem- és zavarkeltésre. Ráadásul, mivel tisztában van vele, hogy a képességei/tulajdonsága okán a társadalom nem tartja kiemelkedő embernek, különösen érzékeny a megítélésére, és sérült lényével görcsösen törekszik az elismerésre. KETTŐ: amikor a kisfiú azt látja, hogy a szülei erőszakosak, s amikor követi a mintát, tőlük pozitív megerősítést kap; ha mondjuk a gyerek agresszív szülei elől kitérnek az emberek, félreértelmezi az eseményeket, és azt hiszi, hogy az így kapott figyelem miatt ők már „nagy” emberek. Amikor az utcán verekedő anya elégedetten nevet a kisfiú harciassága láttán, vagy amikor a garázda, kisebb-nagyobb lopásokból élő apa elégedetten
öleli gyermekét, amikor az sikeresen viszi tovább a „családi vállalkozást”… nos, ilyen esetekben ennek a mániaformának a kialakulása elkerülhetetlen. Itt éri meg beszélni arról a férfitípusról, aki a félelemből, a rettegésből táplálkozik, mert noha ő technikailag nem tiszteletmániás, a viselkedése annyira hasonló, hogy a megértés kedvéért idevehetjük. Nos, sokszor hallhattad, hogy ha egy kutya vagy egy vadállat körülötted settenkedik, és morog vagy acsarog rád, akkor ne félj, mert megérzi a félelmet, és azonnal megtámad. Persze nem túl hasznos tanács ez: nehéz nem félni, amikor a szavannán eléd toppan egy oroszlán, s miközben sárga szemével a testedet gusztálja, elégedetten nyalogatja a bajuszát… A vadállatok ilyetén reakciójának egyik oka fizikai jellegű: a félelem átitatta verejtéknek más szaga van, mint a normál izzadságnak. A másik viszont energetikai: a rettegő agy más frekvencián rezeg, és más hullámokat bocsájt ki, mint a nyugodt elme. Nos, vannak emberek, akik születésük okán áhítják ezt a rezgést. Úgymond ebből a félelemenergiából táplálkoznak. Ezért mindent megtesznek, hogy rettegjenek tőlük. S míg a tiszteletmániás valamilyen módon kezelhető, ez a típus nem. Mert nála ez nem viselkedés. Tulajdonság. Azt, hogy a pasas Tiszteletmániában szenved, már az első találkozások alkalmával könnyen felismerheted. Például egy alacsony formán létező Vaddisznó mindig konfrontálódik egy másik hímmel, míg a magas formán élő csak nyilvánosan megalázza. A „Fontos, hogy tiszteljenek!” tipikus Vaddisznó-mondat. Az alacsony formát megtestesítő Farkas fennhangon ismételgeti a véleményét, és közben figyel, hogy ki gondolkodik máshogy, ki veszi fel a kesztyűt, míg magas formán inkább háttérbe vonul, és eljátssza a bölcs hallgatót, éreztetvén, hogy ő mindenkinél okosabb és nagyobb titkok tudója, épp csak valami még nagyobb titok miatt nem beszélhet – ez a típus a személyét szereti a misztikum fátylába csomagolni. Vagy ott van a Tigris, aki alacsony formán állandóan vágyik a fizikai erőszakra, de mindezt úgy próbálja megélni, hogy erkölcsileg is
győztes maradjon. Ezért a verekedésre mindig talál egy olyan indokot, amellyel magának és másoknak is megideologizálhatja a kiosztott pofonokat. S még egy klasszikus, a Kakas. Megfigyelhető, hogy a Tiszteletmánia nem mindig harsányan, agresszíven jelenik meg az egyénben. A Pasi csendes, visszafogott karakteréhez nem megy az erőszak – alapállapotában nem is képes rá. Mániáját hónapokig, akár évekig is képes eltitkolni, mert sosem kéri ki magának a tiszteletet, sosem balhézik az elismerésért. Azonban vágyik rá. Mindennél jobban. A sokáig tartó elfojtás miatt egyszer csak kitör, és mindenkivel kötekedni kezd. Összeveszik a családjával, a barátaival, még veled is; mivel középszerűsége miatt semmi olyat nem tett, amivel kivívhatná a környezete figyelmét/tiszteletét, megpróbálja mások érdemeit degradálni. Ilyenkor nemhogy felvállalja, ki is provokálja a nyílt konfrontációt. S hölgyeim, jogos a kérdés, hogy nektek miért baj ez. Miért baj az, ha a pasas mindig győzni akar, ha mindig kész arra, hogy bizonyítsa férfiasságát. Miért is kellene változtatni azon, hogy megköveteli magának a tiszteletet; végül is egyetlen nő sem szeret egy nyámnyila hím mellett élni. Nos, meg kell értened, hogy e mánia létrejöttéhez szükség van egyfajta eltorzult egoizmusra. Nem az egészségesre, a torzra. Hiába éled azt, hogy a hím érted verekszik, hiába vagy büszke pasasod keménységére, amiért képes kivívni magának a tiszteletet. Ugyanis ez nem rólad és még csak nem is róla szól. Csak a torz önképről. Ebben az esetben a mánia már a pasast is felzabálta. Egyre többet és többet akar, így hát előbb-utóbb feléd fordul. Veled lesz agresszív és erőszakos, mert azt hiszi, hogy akkor válik különlegessé a szemedben, akkor ő az „egyetlen”, ha félsz tőle. Ezért a mániás hím néhány hónap, év után mindig neked esik, és addig nem nyugszik, amíg nem érzi folyamatosan a belőled áradó rettegést. Sose feledd: egy valódi férfi nem követeli magának a tiszteletet. Csak elfogadja. Ha pedig nem kapja meg, akkor is csak kéri. Mert a valódi férfi csak azt kéri, amit el tud venni.
A probléma megoldása Ezt a kényszerességet megoldani nem lehet, de nem is kell. Ha egy tiszteletmániás valamilyen trauma hatására meggyógyul, általában életképtelen alakká változik – a legtöbb hirtelen kolostorba vonuló vallásos, a „Megtaláltam Istent, és most már a légynek sem ártok, mert a szeretet fényében élek” pasas ebből a kategóriából kerül ki. Viszont a mániákusság formája megváltoztatható, és a hangsúly eltolható. Magyarán azzal az erővel, amellyel korábban ész nélkül hajhászta a tiszteletet, valódi teljesítményt is ki lehet csikarni belőle. Mert a tiszteletmániásnak van ereje, csak torzan használja. Ha rá tudod venni, hogy rombolás helyett építsen, valódi tiszteletet fog kapni. S mivel a valódi tiszteletben is van egy csipetnyi egészséges félelem, lénye mániás része is megkapja azt, amire szüksége van. A kérdés sokkal inkább az, hogy te mint nő milyen vagy. Ha te is szereted megélni a benned lévő erőszakot, ha te is szereted agresszíven elnyomni a környezeted, ha szeretsz tányérdobálósan, amolyan „olaszosan” élni, akkor hajrá. Mert ezt a vehemens párkapcsolatot ezzel a mániás egyeddel meg tudod valósítani. Ám ha nyugodtabb típus vagy, de szereted a mániás pasast, neki kell látnod a tudatos változtatásnak. A folyamat nem nehéz, de következetességet és kitartást igényel: első lépésben meg kell tanulnod azokat a trükköket, amelyek hatására az ember azt hiszi, hogy az általad sugallt gondolatok a saját fejében születnek. Ez azért fontos, mert a tiszteletmániás sosem hallgat senkire, sőt, még akkor is a kapott tanács ellen cselekszik, ha a lelke mélyén egyetért vele. Második lépésben rá kell vezetned, milyen tettekkel érheti el, hogy valódi tiszteletet kapjon – újra mondom, ne mondd neki, hagyd, hogy „saját magától” jöjjön rá. Harmadik lépésben pedig, miután nekilátott a változásnak, mindig dicsérni, elismerni kell, különben nem tudja megtanulni, hogyan fogja fel a valódi tiszteletet. Azt, amelyet nem a rettegés szül.
II. Társkényszer A közhiedelem úgy tartja, hogy a nők a társfüggők. A közhely szerint a pasasok hajtják a rövid, szexuális jellegű viszonyokat, míg a nők inkább a komoly kapcsolatot keresik, azt a férfit, akivel családot tudnak alapítani – s míg az oltár előtt álló menyasszonynak gratulálnak, az ifjú vőlegényt heccelik a barátai, és azzal ugratják, hogy vége az életének. Ez azonban így, ebben a formában nem igaz, mert a Társkényszer mániájában egyforma arányban szenved mindkét nem. Kezdetben meg kell értened, hogy a társ- és párkeresés teljesen egészséges. Mindenképp támogatni való. Semmi rossz nincs abban, ha egy másik emberrel szeretnéd megosztani a mindennapjaidat. Az életedet. A Társkényszer mentális betegségéről akkor beszélhetünk, amikor egy férfi (vagy nő) valójában nem párt keres, csak olyan érzelmi, szellemi élményeket, amelyeket csak egy másik emberen keresztül élhet meg. Mondok pár példát: ha a hím boldog akar lenni egy nővel, ha szüksége van valakire, vagy ha mániákusan családot, gyereket akar… Igen, tudom, hogy a fenti példák meglepőek lehetnek, mert hát egészséges vágyaknak tűnnek. De gondolkodj szabadon és logikusan: amikor a pasas kijelenti, hogy boldog akar lenni egy másik ember oldalán, ezért egy értelmes, tisztességes nőt keres, valójában mit is akar? Hát nem boldogságot. S nem is egy nőt. Nem. Akkor csak az általa boldogságnak nevezett érzelmet keresi, és az általa megfelelőek tartott személyt akarja maga mellett tudni. Nem a valóságot akarja megélni, csak a fejében lévő elveket, elképzeléseket. Vagy amikor azt mondja, hogy: „Szükségem van rád.” Nőként gyakran elalélsz ettől a mondattól, összebútorozol a delikvenssel, majd néhány év elteltével már azon agyalsz, miképp menekülhetnél. Mert ez a mondat valójában mit is jelent? Azt, hogy a pasas olyan lelki/szellemi sérülésekben szenved, amelyeket egy
másik emberrel akar orvosolni. Veled. A férfi ebben az esetben nem lát téged, sőt, nem látja saját magát sem; azzal, hogy szüksége van valakire, azt fejezi ki, hogy az életében még saját magának is kevés. Vagy amikor mániákusan családot, gyereket szeretne. Tudom, manapság nem könnyű komoly férfit találni, olyat, aki megbízható társ és apa lesz. Ezért, amikor a randin kijátssza a „Komoly kapcsolatot keresek, mert családot szeretnék” aduászt, az esetek többségében megörülsz. Azonban gondolkodj tisztán és logikusan: az a férfi, akinek nincs gyereke, nem gyereket szeretne. Mert hát nem tudja, hogy mi az. Nem tudja, milyen apának lenni. Ebben az esetben a férfi csak valamely mániáját próbálja megélni és akaratlan kezelni. Például szüksége van arra, hogy egy család fenntartója legyen, hogy felnézzenek rá és elismerést kapjon; arra vágyik, hogy valaki továbbvigye a nevét és mindazt, amit felépített, hogy így is igazolhassa önmaga előtt a saját nagyságát stb. S mielőtt félreértenél: a legtöbb említett mániának van egészséges verziója is, amikor egy férfi valóban szeretne veled élni, és valóban vágyik a családi tűzhely melegére. Azonban a többség mániákus, és csak a saját lelki-szellemi problémáit igyekszik – általában öntudatlanul – orvosolni egy másik emberrel. Nem véletlen, hogy a kapcsolatok/házasságok jelentős része válással végződik; minekután a románc és a várva várt gyermekáldás bekövetkezik, a férfi mániája kielégül. Számára ebben az esetben már nem gyógyszer, csak méreg vagy, s bizony előbbutóbb lépni fog, vagy ha marad is, megkeseríti a közös életeteket. A probléma oka Nos, hogy tisztába kerülj a helyzettel, a megismerést a nővel kell kezdjük. Ha lányos anya vagy, a következő sorok láttán ne sértődj meg: általános törvényszerűségről beszélek, nem pedig rólad. A saját életed helyett inkább az ismerős anyukákat vedd górcső alá, és akkor meglátod, hogy az alább írtak mennyire fedik a valóságot.
Megfigyelhető, hogy a legtöbb anya-lánya kapcsolatot egyfajta feszültség terheli. Míg az apa általában elfogadja a lányát, és képes felhőtlenül megélni a közös pillanatokat – kivéve, ha fiút akart –, az anyák többsége folyamatosan „cseszegeti” nőnemű utódát. Sokszor indokolatlanul szidalmazza, teljesíthetetlen elvárások elé állítja, vagy már gyermekként megköveteli tőle, hogy felnőtt módjára vegye ki a részét a házimunkából. S amikor az eladósorba került lánya mellett megjelenik a potenciális férjjelölt, viszonylag könnyű szívvel elengedi – ha pityereg is, inkább csak saját fiatalságának elmúlását siratja. Ezzel szemben, ha a fiát viszi el valami nősténydémon, sok anya képes erőszakosan ragaszkodni hímnemű gyermekéhez; a legtöbb anyósvicc azért vicces, mert bizony igaz… Ezen alapállapot miértjére sok elmélet, magyarázat született, de a legtöbb szakember, filozófus vagy tanító nem képes megélni a valóságot. Első lépésben a következőt kell megértened. Ahogy már mondottam volt, nőként érzelmi alapú lény vagy. Sokkal teljesebben, színesebben éled az élet jelentette emocionális skálát; míg a gondolkodást megköti a logika fala, az érzésáramlást nem. Magyarán, ha intellektuálisan akarsz megérteni valamit, szükséged van adatokra, információkra. Ezzel szemben az érzelmek túlmutatnak a fizikai korlátokon; akkor is képes vagy megérezni, hogy a párod milyen hangulatban van, ha épp a szomszéd szobában szötymörög. Nem látod, nem hallod (az elméd számára semmilyen információd nincs), mégis érzed, éppen milyen a kedve. Ráadásul mindezt a születésed jogán: ezt a képességet nem kell tanulnod. Benned van. Ezért te, a férfiakkal ellentétben, már a világrajöveteled pillanatában érzelmi alapú, tudatos tapasztalatot élsz át. S mivel anyukád, aki a világra hozott, szintén érzelmi alapú lény, ezért az első érzelmi tapasztalatod hozzá kötődik. Vele együtt éled meg. Márpedig egy nő a szülés közben általában mit él meg? Fájdalmat. Szenvedést. Megaláztatást. Ezért, az első öntudatlanul megélt közös élmény miatt a legtöbb anya-lánya kapcsolatot olyan feszültség terheli, amely az említett problémákat létrehozhatja.
Az esetek többségében megfigyelhető, hogy azon anyáknak van harmonikus, kiegyensúlyozott kapcsolatuk a lányukkal, akik szüléskor a fájdalom helyett az új élet hihetetlen gyönyörét élték meg. S nem azért, mert altatásban vagy epidurált állapotban szültek. Nem. Egyszerűen csak olyan tudatállapotba kerültek, amelyben a szenvedés fölé emelkedtek, és a Valóságot élték meg. Azt a csodát, amit a gyermek jelent. A harmonikus anya-lánya kapcsolat másik oka pedig az, amikor az anya olyan érzelmi intelligenciával rendelkezik, hogy a szülés után képes valóban szeretni a lányát – megjegyzem, ez nem olyan magától értetődő, mint sokan hiszik. Ilyenkor a szeretet feloldja az első összekapcsolódás fájdalmát, és a két nő valóban képes kiegyensúlyozottan együtt élni. Ezzel szemben a kisfiúknál máshogy alakulnak a dolgok. Ahogy már korábban is említettem, a férfi mentális alapú lény. Megfigyelhető, hogy inkább logikusan gondolkodik; a legtöbb hím szereti a világot lépésről lépésre felfedezni, megismerni és megérteni. A két nem közötti konfliktusok jelentős része ebből a különbségből adódik – igaz, épp ez adja a különleges izgalmat is –; amíg a férfi csak próbálja összerakni a jelzéseid, szavaid adta képet, te türelmetlenül toporogsz, hogy miért nem cselekszik már. Mivel egy kisfiú az első tudatos tapasztalatát két-három esztendős korában, az anyjával való szembehelyezkedés közben szerzi, a legtöbb nemileg érett hím görcsösen próbál párt találni; minek okán a férfi személyiségének kialakulásakor markáns szerepet játszott a női energia, egy férfi akkor is „nőt” keres, ha csak saját magára gondol, ha csak a saját bőrében próbál ellenni. S mivel felnőttként már megvannak a személyisége korlátai, olyan nőt keres, aki ezeknek a korlátoknak megfelel. Vagy épp beleerőltethető. Nos, még néhány apróság. EGY: ez a folyamat akkor is determinálja egy férfi társas kapcsolatát, ha anya nélkül nőtt fel; a női energia hiánya a megszerzés folyamatában őt is mániákussá teszi. KETTŐ: egy nőnél a Társkeresés kényszere és mániává fajulása később, öthat esztendősen alakul ki, illetve a genetikai
hatásnak köszönhetően akkor torzul el, de ezt itt most bővebben nem tárgyaljuk ki; ha érdekel a téma, e könyv „testvérkönyvében” már kifejtettem. HÁROM: az említett elv a homoszexuális férfiakra is érvényes, de náluk máshogy alakul a folyamat, később kifejtem. S végül NÉGY: nehogy most átmenj őrült diktátorba, aki az emberi faj minden hibájáért a születés folyamatát okolja, és nekiláss megszervezni a szektádat, ahol szigorúan csak kémcsövekben, anyai nevelés nélkül hozzák létre a tökéletesen steril utódokat. Az említettek ellenére a szülés folyamata gyönyörű és hibátlan. Maga a csoda. Nem megszüntetni kell, hanem az esetlegesen felmerülő problémákat korrigálni. Soha ne hidd, hogy a gondokat csak radikálisan lehet megoldani – az emberi elme hajlamos a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni. A Társkényszer egyrészről könnyen, már az első találkozások alkalmával felismerhető, másrészről viszont képes rejtőzni is. A komoly mániákus már az első randin félreérthetetlenül tudtodra adja, hogy kellesz neki. Hogy csak te kellesz. Már ekkor észrevehető, hogy a férfi-nő kapcsolatot maximális kontrollal képzeli el, mégpedig úgy, hogy minden lépésedről tudni akar; az alacsony formanívó hímje kerek perec megmondja, hogy hova mehetsz és hova nem, míg a magas formanívó inkább mindig hazahoz a munkahelyedről, vagy „közös program” címén elkezd veled járni edzésre. A masszív mániákus két hét ismeretség után meg akarja ismerni a családodat, négy hét után már összeköltözne, két hónap után pedig megkéri a kezed. Ezzel szemben a rejtőzködő kényszeres teljesen normálisnak tűnik, nem sürget, nem akar ész nélkül magához kötni. Mindaddig, amíg meg nem érzi, hogy lazul a kapcsolatotok. Hogy elveszíthet. Ilyenkor megvadul: alacsony formán erőszakosan, magasan érzelmi zsarolással próbál magához kötni – ez utóbbi klasszikus trükkje az, hogy noha hallani sem akart a gyermekvállalásról, amikor te komolyan fontolgatod, hogy emiatt
elhagyod, hirtelen meggondolja magát, és a születésnapi ajándékod mellé becsomagol egy pici babacipőt. A probléma megoldása Ez a probléma megoldhatatlan, de igazából nem is kell megoldani. Mert az esetek többségében olyan fontos, kardinális szerepe van egy férfi életében, hogy ha erőszakkal megváltoztatják, képtelen lesz megélni önmagát. Ráadásul a legtöbb társkényszeres olyan tettekben éli ki a mániáját, amelyek általában egy nő számára pozitívak: sok-sok törődés, folyamatos együttlét, figyelmességgel való elhalmozás stb. Itt csak a következőt kell megértened: ha az együtt töltött évek alatt a férfi nem tud változtatni a mániáján, előbb-utóbb elhagy, vagy diktátorrá változik. Miért? Mert ha beteljesíti veled a kényszerességét, új kapcsolatra lesz szüksége, ahol megint végigélheti a játszmát. Ha pedig mégsem keres új nőt, a mentális problémája lassan fölébe kerekedik, és zsarnokivá torzítja a személyiségét. Számodra ebben a kérdésben is te vagy a lényeges. Ha szereted a pasast, és vele akarsz élni, akkor vágj bele, de tudd, hogy a kényszerességét előbb-utóbb kezelni kell. Ezt csak úgy teheted meg, ha találsz neki olyan értelmet az életében, amely nem hozzád kötődik. Valami sportot, hobbit vagy művészeti ágat… Még véletlenül sem szabad „leválasztanod” a barátairól vagy a családjáról, hagynod kell, hogy más emberek is fontosak legyenek neki. Ezáltal megtanul másokból és saját magából töltekezni, a függősége gyengülhet, és egész tartalmas pár, férj vagy apa válhat belőle. a) Vadászatmánia Az általános tévhit szerint a férfiak minden nőre rá akarnak
mászni, és sokszor nem is a nőt, csak a megszerzését, csak a vadászatot élvezik. S noha ez (mint minden általánosság) nem igaz, azért (mint minden általánosság) valahol mégis az. A klasszikus mániákus állandóan csajozik, hajtja a nőket. Teszi mindezt annak ellenére, hogy az esetek többségében van tartós párkapcsolata. Három fő formája létezik. EGY: a hím igényli, hogy a meghódított nőkkel testi kapcsolata is legyen. Vagy csak az legyen. KETTŐ: a férfi igényli a szexualitást is, de igazából csak az motiválja, hogy egy újabb nőnek adhassa el önmagát. Hogy újra elmesélhesse a történeteit, hogy ismét begyűjthesse a „különleges személyének” szóló figyelem-elismerés energiáját. HÁROM: a pasasnak az is elég, ha csak megérzi a nő vonzalmát. Ha tudja, hogy ha akarná, elvihetné. Ez a mániákus az, aki mindennap képes más nőkkel randizni, de utána sosem hívja fel őket, mert valójában nem akar semmit. Szinte sosem lép félre, azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb évtizedes kapcsolatot felrúgó, a kapuzárási pánikban családját elhagyó férfi ebből, a harmadik kategóriából kerül ki. Bizony, ha a párod folyamatosan csajozik melletted, általában nem őrül meg, ha még egy új fruska tűnik fel az életében. Mert számára ez természetes. Tudom, ez nem túl vigasztaló – nem azt mondom, hogy ez a folyamat jó, csak azt mutatom be, hogy milyen. S még egy apróság, amit talán első hallásra nehéz lesz megérteni. A vadászatmániás pasasok jelentős része szenved ettől a helyzettől. A látszat ellenére ő is áldozat. Mert szégyelli, amit tesz, mert bűntudata van, hogy nem bír ellenállni a vérének; a legtöbb mániákus folyamatosan őrlődik, és olyan feszültséget teremt, amellyel előbb a saját, utóbb a családja életét is megmérgezi. Majd’ két évtizede ismertem meg egy klasszikus vadászatmániás pasast, épp, amikor harminc év házasság után elvált a feleségétől. Pontosabban a felesége vált el tőle. Emberünk egész életében csajozott, az a típus volt, aki ha egy héten nem tudott új nőt felszedni, fizikai rosszulléteket produkált.
Azonban… azonban csak a feleségét szerette. Csak őérte volt oda. „Okos” férfi lévén azt hitte, hogy képes eltitkolni az asszony elől viselt dolgait, de persze a nő mindent tudott – egy férfi csak akkor tud hazudni a párjának, ha a nő nem akarja meglátni az igazságot. Ám a felesége mindenről tudott, csak elfogadta, hogy a pasas ilyen. Aztán egyszer csak az egyik friss hódítását látva besokallt és lépett. Az emberünk pedig csajozott tovább, ötven felett is hajkurászta a fiatal lyánykákat, de mindig azon kesergett, hogy elvesztette a feleségét. Hiába volt sikere a nőknél, hiába élt úgy, ahogy a vére diktálta, nem volt boldog. Nem tudta élvezni az életet. Több szívinfarktuson is átesett. A környezete „bölcs ezoterikusai” szerint azért, mert igazából nem tudott szeretni, és csak kihasználta a nőket. Ám ez nem igaz. Azért ment tönkre a szíve, mert utálta önmagát. Azért betegedett meg, mert folyamatosan szenvedett attól, hogy nem bírt hűséges lenni ahhoz a nőhöz, akihez hűséges akart lenni. A probléma oka A Vadászatmánia az egészséges kalandvágy, szenvedély és társkeresés eltorzult verziója. Két fő formája figyelhető meg, a kialakult és az adott. A kialakult gyermekkorban gyökerezik. Már beszéltünk róla, hogy egy férfi folyamatos teljesítménykényszerben nő fel. Ehhez párosul, hogy férfias viselkedése tanult, amelynek alapjait a külvilágtól, továbbfejlesztett verzióját pedig az elképzeléseiből sajátítja el. Ebből egyenesen következik, hogy egy pasi önnön férfiasságát jelentős mértékben a külvilág visszajelzéséből szűri le. Mivel mindenki tudja, hogy egy kapcsolatban a „férfinak kell meghódítania a nőt”, ezért egy nő elcsábítása számára pozitív megerősítés, mert azt jelzi, hogy van benne olyan férfias érték, amely miatt te a többi hím ellenében őt választottad. Minél bizonytalanabb önmagában egy pasas, annál több külső megerősítésre van szüksége; minél több nőt tud
elcsábítani, annál férfiasabbnak érzi magát. E helyzet speciális formája az, amikor a férfi kifejezetten a férjes nők meghódítására fókuszál. Ilyenkor a sikeres vadászatban azt élvezi igazán, hogy a párkapcsolatban élő nő elcsábításával le tudott győzni egy másik hímet. Ezzel szemben az adott Vadászatmánia az a tulajdonság, amelyet bizonyos férfiak magukban hordoznak. Ők nem sportból vagy az énképük miatt hajtják a nőket, egyszerűen csak ilyen a természetük. Ennél a típusnál arról van szó, hogy igényli a folyamatosan változó, idegen női energiát. Az állandó újdonságot. Az új nő érintését, csókját, humorát… Ez a típus a klasszikus és valódi Casanova; általában nincs állandó párkapcsolata – nem is vágyik rá –, s mivel a maga módján valóban szereti és tiszteli a nőket, sikeresen hálózza be őket. E mánia másik formája az, amikor a hím igazából nem érdeklődik a nők iránt, csak a trófeagyűjtés kedvéért viszi ágyba őket. Ez a típus folyamatosan dicsekszik a hódításaival, és a barátainak – betegesebb esetben idegeneknek is – mindig részletesen beszámol arról, hogy mi történt a hálószobájában. Vagy a parkban. Vagy akárhol. Egy hallgatóm, aki ezt a típust képviselte, a szexuális légyott alatt mindig lefotózta a nőket – sejted, hogy nem az arcukat –, majd ha egy vadidegen férfival a strandon vagy az étteremben beszélgetésbe kezdett, az ötödik mondat után „Véletlenül van nálam egy fotóalbum!” felkiáltással elővette a gyűjteményét… S végül: ezen adott kényszeresség legismertebb, speciális verziója a Házasságmánia. Amikor a férfi mindig szerelmes lesz, és minden nőt el akar venni – egy ismerősömnek, aki ebben a mentális problémában szenvedett, harmincéves korág 19 (!) menyasszonya volt. Mielőtt továbblépünk, fontos, hogy megérts valamit. Annak ellenére, hogy neked mint nőnek nem fog tetszeni. A legtöbb Vadászatmániás pasas nem vágyik hosszú távú kapcsoltra, vagy ha
mégis, akkor nem nőt, csak társat keres. Ugyanis ezek a kényszeres pasasok tudják, hogy a libidójuk milyen ingerekre működik, és bizony tudják azt is, hogy a megszokás megöli a vágyukat; a „Tényleg jó ez a nő, de ezt is unja valaki” mondat jól tükrözi ezt a típust. Ráadásul a mániákus úgy gondolja, hogy ha megöregszel, éppúgy nem fog kívánni téged, mint te őt. Néhány évvel ezelőtt egy kávézó teraszán hallottam a következő férfibeszélgetést, amelyik alapvetően nem tűr nyomdafestéket, mégis szó szerint idézem, hogy átérezhesd a lényeget. Tehát, a két hím fennhangon beszélte, hogy: „Monogámia meg házasság? Ugyan már! Ahogy én sem fogom megkívánni a hetvenéves feleségem löttyedt testét, ő sem fogja az én földig lógó heréimet! S ha már mindenképp olyan nővel kell keféljek, aki undorodik tőlem, inkább undorodjon egy tizennyolc éves kis ribanc, nem?!” A probléma megoldása Figyelj, ez a helyzet megoldhatatlan. Bizonyos helyzetekben magától feloldódik, de tudatosan sem te, sem a férfi nem tehet a változásért – a klasszikus és modern terápiák is csak arra jók, hogy ideig-óráig elfedjék a problémát. A kérdés itt is inkább az, hogy a pasas problémája által megtapasztalható élmények neked elfogadhatók-e, vagy sem. A klasszikus Vaddisznó például különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül, ráadásul nyíltan fogja kiélni melletted vadászatmániáját. A Kakas típus a maga csendes, konfliktuskerülő módján, stikában fog csajozni; alacsony formán ész nélkül, míg magasan arra is figyel, hogy a szeretőivel még véletlenül se találkozz, és csak a direkt erre a célra fenntartott kégli falai között ölelkezik majd a hölggyel. A Pasi típuson amúgy nem látszik, hogy mániákus: az „alamuszi nyuszi nagyot ugrik” mondást róluk mintázták. Vagy ott van az alacsony formanívójú Tigris, aki általában fix szeretőket tart melletted, ráadásul előszeretettel
válogat a közös ismerősök, a barátnőid vagy a családtagjaid közül, mert számára az ad kielégülést, ha egy társaságban neki minél több nő „megvolt”. Ezzel szemben a magas formanívójú Tigris gátlás nélkül megéli a mániáját, amit ráadásul veled is meg akar osztani; simán megszervez olyan csoportos szexpartikat, ahová téged is meginvitál, sőt, még azon se problémázik – noha nem biszexuális –, ha te harmadiknak egy másik férfit szeretnél. Úgyhogy a lényeg megint az, hogy te milyen helyzetben tudod megélni önmagad. Ebben a kérdésben ne a férfit akard megváltoztatni. Ez a mánia két esetben oldódhat. EGY: a legtöbb nőcsábász pasas retteg. Retteg, hogy az évek múltával a nők szemében megváltozik, és a kívánatos trófeából olyan eleven relikviává válik, akit nagyobb dicsőség visszautasítani, mint megszerezni. Ilyenkor a férfi egy bizonyos kor után abbahagyja a vadászatot, és megállapodik, hogy ne kelljen szembesülnie a visszautasítással. KETTŐ: ha a férfi kiéli magát. Megesik, hogy egy bizonyos kor és kaland után a férfit már nem érdekli a vadászat. Úgymond kiég. Ha azonban ez nem természetesen következik be, a férfi a sok elfojtás miatt vagy elhagy, vagy a mániája tovább torzul, és egyre vadabb perverziókba hajszolja. b) Anyamánia Gyakran megfigyelhető, hogy egy férfi a felnőttkora ellenére görcsösen próbál megfelelni az édesanyja elvárásainak: egy vitában még veled szemben is mindig neki ad igazat, a közös programjaitokat mindig hozzá igazítja, vagy épp nem hajlandó összeköltözni veled, és még tízévnyi kapcsolat után is a „kedves mamával” él. Mi több, az esetek többségében csak azt a női viselkedésformát képes tolerálni, amit tőle megszokott: úgy kell megfőznöd a pörköltet, ahogy a mama csinálta – persze sosem lesz olyan jó –, úgy kell kivasalnod az inget, úgy kell nevelned a gyereket…
E mentális zavarnak két klasszikus megjelenési formája van. EGY: a férfi szabályosan rajong az anyjáért, minden szavát szentírásnak tekinti, és az életét mindig úgy alakítja, hogy a mama a középpontban legyen. Ráadásul a legtöbb ilyen esetben ez a fajta imádat kölcsönös, és a pasas anyja is tevékenyen részt vállal felnőtt fia hétköznapjaiban: mos, főz, takarít rá, pénzeli vagy épp részt vesz a vállalkozása fenntartásában. KETTŐ: a férfi gyűlölve/félve tiszteli az anyját. Azért írtam így, mert igen meghatározhatatlan érzés ez – erről általában a férfi sem tud. Ilyenkor görcsösen próbál megfelelni a szülője elvárásainak, s noha maga sem élvezi a helyzetet, nem tud ellene tenni, mert gyermekkorában belé égett, hogy kaparnia kell a szeretetért. Érdekes probléma ez. Sokszor már az első randikon azt figyeled, hogy a pasas miképp gondolkozik az anyjáról. S elégedett vagy, ha tisztelettel beszél róla, mert úgy gondolod, hogy akkor tiszteli a nőket is. S amúgy ebben van is valami: amelyik férfi nincs kibékülve az anyjával, és felnőttként sem ismeri el az érdemeit, a szebbik nemmel való kapcsolatát tekintve lelki sérülésekben szenved. A lényeg ebben a kérdésben is a mérték. Ismertem olyan pasast, aki tízévnyi együttlét után sem volt hajlandó összeköltözni a barátnőjével, mert a mamával akart érni, sőt, ismertem olyat is, aki még harmincévesen is – noha már évek óta tartó, komoly párkapcsolata volt – egy ágyban aludt az anyjával! A probléma oka E kényszeresség kialakulásában több egymással szemben álló tényező játszik szerepet, de az alaphelyzet mindegyikben ugyanaz. Arról már beszéltünk, hogy a kisfiúk korán szembesülnek azzal, hogy a világ a teljesítményükért figyel rájuk. S mivel egy fiúgyermek a szeretet nagyságát a figyelem mennyiségéből, a törődésből és annak formájából fogja fel, viszonylag hamar, cirka ötéves kora körül levonja azt a téves következtetést, hogy csak akkor szeretik,
ha csinál valamit. Ha megfelel az elvárásoknak, főleg a szülei elvárásainak. Amúgy ez a probléma nálad, a nőnél is megfigyelhető: sok fehérnép még felnőttként is görcsösen próbál megfelelni annak a képnek, amellyel szerinte kiérdemelheti/megkaphatja a szülei szeretetét. Ahogy a kisfiú növekszik, ösztönösen keresi a férfimintát, ezért kezdeti anyarajongását felváltja az apja felé fordulás. Az apa azonban akarva-akaratlan tovább erősíti benne a teljesítménykényszert, mert hát ő az, aki leginkább embert akar faragni belőle. Egy fiú számára ez a folyamat kamaszkéntfelnőttként egyre markánsabbá válik, mert az iskolában/munkahelyen éppúgy elvárásoknak kell megfelelni, mint a nőknél. Mert hát valljuk be őszintén, mindig okkal szeretsz egy férfit. Azért, mert jóképű vagy izmos, mert okos vagy sármos, mert jó vele a szex, és utána is figyelmes, mert megbízhatóan hűséges vagy gondoskodó apa stb. Nos, ha megnézed, egy férfi életében egyetlen olyan nő létezik, aki őt feltétel nélkül tudja szeretni. Ez pedig az anyja. Vagy ha ő nem is, akkor a nagymamája, illetve más nőrokona. Mert amikor egy kisfiúnál eltörik a mécses, az apja rászól, hogy hagyja abba a sírást, míg az anyjához odabújhat, és gond nélkül pityereghet; míg egy apa hajlamos egy átbulizott éjszaka után másnaposan kirángatni az ágyból, hogy segítsen neki a munkában, az anyja lábujjhegyen jár a lakásban, és reggelivel, kávéval várja; még ha az apja támogatja is a munkájában, általában csak szavakkal teszi ezt, ezzel szemben az anyja fizikális tettekkel (kivasalja az ingét, kikészíti a nyakkendőjét), szolgálattal fejezi ki megbecsülését. A probléma másik klasszikus gyökere a rideg anya személyében található. Ha a kisfiú nem kapott anyai szeretetet – vagy csak olyan formában, ami számára nem megfelelő –, folyamatosan pedálozni fog a mama figyelméért, elismeréséért. Ennek az esetnek a speciális helyzete az, ha a fiú valamiért anya nélkül nőtt fel. Ilyenkor a személy híján rád, a párjára vetíti ki a komplexusát, és ragaszkodó, a szoknyád mellett sertepertélő pasassá válik. Rajongó, fojtogató
szeretettel fog feléd fordulni, ami eleinte jólesik, ám később megőrülsz tőle. Arról nem is beszélve, hogy érthetetlen/kezelhetetlen féltékenységi rohamai lesznek, mert a tudattalanjában mindig benne lesz a félelem, hogy téged is elveszíthet. Sajnos ez a mánia nehezen ismerhető fel. Legalábbis a kapcsolat elején. A következő jeleket látván azonban gyanakodhatsz: egy alacsony formán élő Vaddisznó már az első randikon szóba hozza, mi több, hozzád hasonlítja az anyját, s még akkor is vehemensen védelmezi, ha ő is tudja, hogy a mamának nincs igaza. A Kakas alacsony formán általában nem beszél róla, még ha rákérdezel, akkor is kitér a válasz elől, míg a magas nívójú már két hét ismeretség után be akar mutatni neki. Az alacsony formán létező Farkas még a randiról is képes elmenni, ha az anyja rátelefonál, ezzel szemben egy alacsony nívójú Tigris a sajátjáról nem beszél, de a tiédet már a második randi után meg akarja ismerni. A probléma megoldása Hát, ez a kényszeresség nem igazán oldható fel. Tudod, Taigetoszpozitív… Ha látod, hogy a pasas ebben a mániában szenved, vagy elfogadod és vele maradsz, vagy nem és lépsz. Jó, ha tudod, hogy ezen a mánián még a mama halála sem változtat, mert ilyenkor a pasas még görcsösebben ragaszkodik az emlékéhez, az általa idealizált képhez. Ráadásul az esetek többségében a probléma nem csak a hímben, a mamában is megtalálható: sok nő, amikor anyává válik, az életét teljesen a gyermeke köré szövi – amikor egy fiatal nő azt mondja a hároméves fiára, hogy „Ő az egyetlen pasi, akiért élni érdemes”, idősebb korában nem akarja majd elengedni maga mellől. Érzelmileg zsarolja a fiát, ha az veled akar családot alapítani, mert ha a már felnőtt gyermeke elmegy mellőle, tartalmatlanná válik az élete. Ez az állapot csak akkor javul, ha a hím magára talál. Ha ettől a helyzettől függetlenül elkezdi megélni önmagát. Ilyenkor
természetesen minden erőltetés nélkül oldódni kezd a kettejük közötti abnormális kapcsolat; ha a férfi elkezdi élvezni önnön lényét, ha tartalmat talál a saját életében, lassan felszabadulhat a mániája alól. Ezt azonban te semmilyen praktikával nem tudod elérni, mert a „másik nő” azonnal észreveszi a trükköket, és támadásnak fogja fel. Elkezd sutyorogni a fia fülébe, és uszító szavai bizony mindig célba találnak. c) Gyermekmánia Ez a probléma azért különleges, mert az esetek nagy többségében te, a nő erénynek hiszed. Amíg nincs gyermeketek, addig e mánia megnyilvánulásait félreérted, és azt hiszed, hogy a pasas jó apa lesz. Majd miután megszületett a kis trónörökös, néhány év elteltével már menekülnél, és nem tudod, mi is romlott el… A probléma oka A megértés kedvéért magasabb, tárgyilagosabb rálátással kell szemlélned a helyzetet. Ahogy már mondottam volt, a látható univerzum legnagyobb ereje az Élet. Minden és mindenki az Élet része, ezért minden élő és holt engedelmeskedik az Élet törvényeinek. S noha ezek a különféle rendszerekkel együtt változnak, alapjában véve minden létformánál ugyanarról beszélhetünk: a túlélésről. Az Élet mindig túlélésre törekszik. Hogy holnap is legyen. Ezért folyamatosan változik, egyre összetettebb, fejlettebb formákban nyilvánul meg, s noha olykor a fejlődés előtt pusztulás következik be, a célja akkor is az, hogy a következő generációk nagyobb eséllyel élhessenek tovább. Ez a törvényszerűség leginkább a fajfenntartásban érhető tetten. Az
embernél ez a következő: a nő genetikailag-energetikailag kódolt az anyaságra. Ez nemcsak azt jelenti, hogy képes vagy fizikailag kihordani a gyermeket, de azt is, hogy megjelenik benned az anyai ösztön, amelynek köszönhetően törődsz is vele. Természetesen van olyan nő, aki sosem akar gyermeket, van, aki a szülés után simán elhagyja vagy akár még meg is öli, azonban a nőnemű emberek többségénél az anyai ösztön legyőzhetetlen, elnyomhatatlan erő. Ezzel szemben a férfi egyedben az apai ösztön (általában) nem jelenik meg. Ugyanis a természet törvényei szerint ez csak igen ritkán létezik – az apaság, mint minden férfias megnyilvánulás, tanult folyamat. Bizony a férfiakban leginkább a nemző ösztön dolgozik. Gondolkodj logikusan: az Élet a faj fenntartására törekszik. A természetet nem érdekli a moralitás vagy az erkölcs, a szerelem vagy a házasság. Nem érdekli más, csak az, hogy a faj minél életképesebb legyen. Az Élet számára az a fontos, hogy a faj minél több egyeddel rendelkezzen, mert így a várható betegségek, katasztrófák ellenére is biztosított a túlélése, illetve a nagyobb populáció számából nagyobb eséllyel jöhet létre összetettebb, fejlettebb egyén. Ezért a beléd kódolt anyai ösztönnel elintézi, hogy létrehozd, majd biztosítsd a következő generáció fennmaradását, míg a férfibe kódolta a létrehozást. A férfi kódja a nemző, nem pedig a nevelő. Tudom, hogy ez elsőre szörnyen hangzik, de gondolkodj tisztán: ha a férfiból a gyermek létrejötte után kiveszne a nemzővágy, és ösztönösen veled maradna, a faj már réges-rég kihalt volna. S most jogosan mondhatod, hogy emberek vagyunk, nem pedig állatok, és igenis mindenki uralkodjon magán. Igen, jogosak ezek a szavak. Épp csak semmi közük a Valósághoz. A romantikus párkapcsolati ábránd szerint egy ivarérett párnak csak annyi gyermeke lehetne, amennyit közösen létre tudnak hozni. Ez a szám nagyjából egy és húsz között mozog. Ezzel szemben a jelenlegi felállásban egy férfi több száz utódot is létre tud hozni – ráadásul így, hogy a férfit az ösztön nem köti egyetlen családhoz, egy párját vesztett nőnek is lehet még
gyermeke. Arról nem is beszélve, hogy két ember genetikai kódjának keveredéséből nincs esély olyan mértékű variációra és megújhodásra, mint több száz ember esetében. S félre ne érts: nem a férfi poligámiáját vagy hűtlenségét akarom igazolni. Nem. Egy felnőtt egyén, egy Valódi Egyéniség képes tudatos döntést hozni, és vállalni a következményeket; ha egy férfi valamiért leteszi a voksát egy nő és a család mellett, akkor megteheti, hogy betartja az ígéretét. Mert képes rá. Azonban tény, hogy jelen pillanatban az Élet fajfenntartásra vonatkozó törvénye a leírtak szerint működik. Mindezt csak azért kellett megbeszélni, hogy megértsd: az apai ösztön nem rendelkezik az általad ismert anyai ösztön jellegével. Egy férfiban általában nincs meg az a benned megjelenő, belülről fakadó őserő, amellyel a gyermeked létrejötte és nevelése iránt viseltetsz; az esetek többségében az apai ösztön kimerül a család megvédésében és ellátásában. Ha egy férfi valamiért gyermeket akar, akkor – ahogy a kifejezésben is benne van – azt akarja. Van rá oka. S ha a férfi valamiért, a családalapítástól függetlenül lelkileg/szellemileg sérült, gyermekvállalásának oka könnyen mániává torzulhat. E leggyakoribb kényszerességek a következők. EGY: a férfi azért akar gyereket, hogy továbbadhassa a nevét/ örökségét. Az ilyen mániákus pasi mindig dinasztiában gondolkodik, és az utódait vaskézzel próbálja az általa választott irányba terelni. Amúgy ebben a mániában fellelhető a halhatatlanság ősi kérdése/vágya is, mert az emberi elme általában úgy gondolja, hogy az utódaiban még akkor is tovább élhet, ha a teste már rég elporladt. KETTŐ: elismerésre vágyik. Ha a férfi azt hiszi, hogy a képességei okán nem ismerik el a kortársai, gyakran akar gyereket, mert hát a kölyök akkor is úgy néz rá, mint liba az istenre, ha megtanítja számolni, ha felemeli a földről vagy épp hangosan böffent az asztalnál; egy férfinak nem kell különleges teljesítménnyel lenyűgöznie néhány esztendős kisgyermekét, elég, ha jelen van. HÁROM: szeretetre vágyik.
Ha egy felnőtt pasas nem kap szeretetet, gyakran akar gyereket. Mert hát egy gyermek három-öt esztendős koráig képes a feltétel nélküli szeretetre; a férfi általában csak gyermeke ezen korszakában élheti meg azt, hogy különleges teljesítmény nélkül is szeretik, csak azért, mert létezik. NÉGY: borzalmas gyermekkor. Ha egy pasas a saját gyermekkorában szörnyűségeket, traumákat élt meg, gyakran a saját porontyán keresztül szeretné bepótolni az elvesztegetett éveket. ÖT: a kötés. Megfigyelhető, hogy a mániákus férfi szereti a gyermekkel maga mellé kötni a nőt, mert úgy gondolja, hogy a család ténye miatt toleránsabb leszel, többet tűrsz és nem hagyod el olyan könnyen. E mánia másik formája az, amikor különösebben nem akar gyermeket, de ha te szeretnél, belemegy, mert úgy gondolja, hogy ez az élet rendje. Idetartozik még az az eset is, amikor a környezete (vallása, politikai nézete stb.) elvárásai miatt csak akkor számít komoly embernek, ha apa lesz. S végül HAT: menekülés. A Gyerekmánia legszélsőségesebb formája az, amikor a férfi irtózik még a családalapítás gondolatától is, és ha valamelyik partnere szóba hozza, oly veszettül menekül, mintha az Apokalipszis összes lovasa űzné. Ezt a típust általában nem is tartod férfinak. Azonban az efféle hím is lehet férfi, épp csak arról van szó, hogy egyéb lelki sérülései miatt ebben a kérdésben betegesen kényszeres. A probléma megoldása Most jön a jogos kérdés, hogy miért is baj ez? Miért baj az, ha a férfi okkal akar gyermeket, ha jó apa lesz? Kit érdekel, hogy miért akar, ha veletek marad, és nemcsak anyagilag, de érzelmileg és szellemileg is helytáll? Nos, meg kell értened, hogy a mániákus nem akar gyereket. Csak a mániáját akarja jól lakatni. Ezért, ha létrejön a család, nem tud mit kezdeni vele. Az évek alatt vagy tönkremegy – és tönkretesz titeket is
–, vagy egyszer csak elmegy. Alacsony formanívón agresszív lesz, és belső feszültségét rajtatok vezeti/veri le, ha pedig elváltok, a pereskedés alatt fröcsögve harcol a láthatási jogért (valójában nem törődik a kölyökkel, csak rajtad akar bosszút állni), de ahogy telnek a hónapok és az évek, a látogatásai egyre inkább elmaradnak, s amint új családja lesz, végleg megszűnnek. Magas nívón meg annak ellenére eltűnik, hogy a teste veletek marad. Bezárkózik, és a munkájába, a saját világába menekül, vagy kerek perec kijelenti, hogy elválna, de nem fog, mert nem akarja, hogy a gyermeke csonka családban nőjön fel. Ilyenkor a házasságotok voltaképp megszűnik, és egyfajta érdekszövetséggé változik, s bizony azt senki sem tudja, hogy vajon a gyerek tényleg jól járt-e azzal, hogy a szülei vele élnek ugyan, épp csak, mint két idegen. Mindezt csak azért mondtam el, mert ez a probléma nem oldható meg. Sehogy. Van esély a változásra, de igen csekély. Te ezt a problémát csak elkerülheted, mégpedig úgy, ha már a kapcsolatotok elején felfedezed a jeleket. Ebben az esetben tudatosan dönthetsz, hogy a várható gondok ellenére a férfival maradsz-e, vagy inkább másik partnert keresel. S végül: most nehogy nekikezdj a párod vizslatásának, majd a könyvet lobogtatva a leépítésének. A férfi éppoly csodálatos teremtménye az életnek, mint a nő, s bizony a legtöbb egészséges példány éppúgy vágyik a család melegségére és a gyermekek kacagására, mint te. S igen, az ösztön hiánya ellenére éppoly tökéletes szülő is válhat belőle, mint belőled. A fejezet végén leírom a mániák egészséges megnyilvánulásait – mielőtt kolostorba vonulsz vagy hivatásos leszbikus leszel, olvasd el azokat a sorokat is.
III. Függőségkényszer Noha a Függőségkényszer rád, a nőre is kifejti hatását, azért a férfiak mániájaként tárgyaljuk, mert a klasszikus, betegségnek tartott függőségek a férfielmét jellemzőbben uralják. Tanulságos téma ez, ezért a lehető legjobb megértés kedvért tisztességesen körüljárjuk a kérdést. A tudományos technikus terminus a függőséget (addikció) olyan kényszeres, mentális/fizikális szenvedélybetegségként definiálja, amely az adott esemény kitartó megélésével jár annak ismert negatív hatásai dacára. A mentális függőség az, ahol nem külső kemikália játszik szerepet (játékszenvedély, szexmánia, sportmánia, adrenalinfüggőség stb.), míg fizikális az, ahol valamilyen anyag bevitele történik (alkohol, kávé, drog, csokoládé stb.). Természetesen minden meghatározás valahol sántít. Nem véletlen, hogy a tudomány rendszeresen újradefiniálja ezt a mániát: míg régebben kifejezetten az akaratgyengeségben és a mentális sérülésekben látták a problémát, manapság már hajlamosak az agy bizonyos diszfunkcióit emlegetni. Magyarán inkább betegségnek tartják, és úgy gondolják, hogy egyesek a fiziológiájuk révén hajlamosabbak rá. Nos, a használható, a változásra esélyt adó megértés kedvéért haladjunk sorjában. EGY: minden ember függő. Mert mi is a függőség? Egy rendszer. Egy olyan rendszer, amely téged irányít, és nem te őt. Márpedig valamilyen rendszerrel minden ember rendelkezik. Tehát mindenkinek van egy olyan cselekedetrendszere, amelyet ha nem tud megélni, rosszul érzi magát. Kávé, alkohol, drog, játék, internet, csokoládé, párkapcsolat, szex, család… De ott vannak a kevésbé ismertek, mint például az orrváladék, a köröm vagy a varevés, és az elfogadottabbak, mint mondjuk a munkaholizmus, a mozgásmánia, az olvasás- és grafománia vagy az a gyerekmánia, amikor a szülő kényszeresen próbálja napjában
többször is megölelni a gyermekét. KETTŐ: azért is nehéz definiálni a függőség fogalmát, mert megítélése társadalmanként, kultúránként és egyénenként változik. A legtöbb orvosi definíció szerint például a rendszeres alkoholfogyasztó alkoholistának minősül. Ezzel szemben, mondjuk, Olaszországban nincs olyan ebéd, ahol a helyiek ne innának egy pohárka könnyű bort az étkezés után. Akkor most egy teljes kultúra népessége alkoholistának degradálható? Tehát minden ember függő. Mániáról azonban akkor beszélhetünk, ha az adott függőség meggátolja az egyént a mindennapi élete megélésében. Amikor nem tudja végrehajtani azon a cselekedeteket (munka, emberi kapcsolatok stb.), amelyeket valójában szeretne. A folyamat teljes megértése kedvéért az alkoholizmus példáját tárgyaljuk ki, de a bemutatott elv a legtöbb mániákus kényszerességre alkalmazható. A probléma oka Az alkohol két, fizikális és mentális hatásával okoz függőséget. EGY: a tested olyan, mint egy számítógép. A bevitt adatokkal operál. Ha hozzászokik egy rendszeresen bevitt anyaghoz, igényelni fogja. KETTŐ: az alkohol hatására megváltozik a mentális állapotod. Egyfajta felszabadultabb, kitágultabb létezésbe kerülsz. Ez azért vonzó az elméd számára, mert a legtöbbször mereven ragaszkodsz az általad elfogadott, valódinak gondolt egyéniségedhez. Azonban az agy áhítja a változást: azzal, hogy mindig kontrollálod magad, és a mindennapokban igyekszel „önmagad” lenni, körülbelül úgy nyomorítod meg az elmédet, mintha a testeddel egész nap mozdulatlanul, egyetlen pozícióba merevedve léteznél. HÁROM: a rendszeres alkoholfogyasztás olyan rituálé, amellyel kiszakítod magad a szürke mókuskerék árnyékából. S végül NÉGY: a megváltozott tudatállapot menekülést biztosít az életed és a
problémáid elől. Az alkoholizmus több úton-módon alakulhat ki. EGY: elsajátított minta. Amikor egy gyermek olyan környezetben nőtt fel, ahol az alkoholfogyasztás a mindennapok része, éppúgy megtanulja ezt a szüleitől vagy a barátaitól, mint bármi mást. KETTŐ: vircsaft. Megfigyelhető, hogy a legtöbb férfi szemében egyfajta férfiasságpróba, hogy mennyire bírja az italt. Megjegyzem, ennek az égadta világon semmi alapja nincs: láttam már olyat, hogy a kétméteres, százhúsz kilós benga izomhegy kifeküdt egy konyakos meggytől, és olyat is, hogy az alig ötvenkilós leányzó tizenhét tequila elfogyasztása után a saját lábán, mi több, minden dülöngélés nélkül ment haza. A szesz feldolgozásáért nem az izomerő, hanem egy úgynevezett ADH nevű enzim a felelős, ami kortól és nemtől függetlenül található meg a májban. HÁROM: társadalmi kapcsolat. Ha megfigyeled, amikor két ember elkezd beszélgetni, isznak is. Nem feltétlenül alkoholt. Kávét, teát, vizet… A lényeg, hogy igyanak valamit. Ennek úgymond poszttraumás oka van: a legtöbb ember gátlásosan kommunikál, amit társas szerveik, a száj, a torok és a vese megolajozásával próbálnak feloldani. Ha olyan kultúrkörben mozogsz, ahol a társalgáshoz az adott nemzeti alkohol fogyasztása kötelező, könnyen rászoksz; aki már próbált oroszokkal vagy mexikóiakkal üzletet kötni, tudja, miről is beszélek. NÉGY: lelki problémák feloldása. Mivel mindenki, még a legkiegyensúlyozottabb ember is asztrális/mentális sérüléseket hordoz, valamilyen úton fel kell dolgoznia azt. Fontos, hogy megértsd: semmilyen függőséggel nem dolgozhatod fel a lelki nyavalyáidat! Azonban amíg az alkohol hatása alatt állsz, nem tudsz róluk, és egy ideig fellélegezhetsz. Ezt a szabad tudatállapotot minden ember áhítja és a maga módján használja is: van, aki a feszültségét oldja, van, aki az alkotáshoz használja, és van, aki egyszerűen csak iszik, mert így tudja elfelejteni önmagát. S végül ÖT: a kapcsolatban megélt folyamatos elfojtás. Amikor egy pasas érted és a gyermekitek kedvéért eljátssza a jófiút, olyan szerepet
erőltet önmagára, amelynek fenntartása folyamatos figyelmet és energiát igényel. S bár eleinte a kisebb elfojtások miatt nem él meg feszültséget, az évek alatt fellépő komolyabb tagadások önértékelési problémákhoz vezetnek. Ilyenkor a férfi azt érzi, hogy fuldoklik a kapcsolatban, hogy a bőrébe égett szerepe elvette az életét. Amikor ezt nem képes/meri belátni, megpróbál elmenekülni a valóság elől, s bizony a pohár feneke könnyen meglelhető menedék. Az alkohol fizikális hatásairól folyamatosan vitázik a tudomány, s noha bizonyos területeken van konszenzus, sok a homályos folt. Azonban megállapítható, hogy mértéktelen fogyasztása tönkreteszi a testet. A kérdés csak az, mennyi is az a bizonyos mérték. Azonban a lelki/szellemi hatása egész jól feltérképezhető, s mivel a férfival való megismerkedéskor inkább erre van szükséged, rávilágítok a folyamatra. Egy átlagos, egészséges hím iszogatás közben a következő fázisokon megy keresztül. Az első néhány korty lebontja a felszínes gátlásai okozta falakat. Ez azt jelenti, hogy kedélyesebb, nyitottabb lesz. Megered a nyelve, sőt, a szíve is megnyílik: megfigyelhető, hogy még a zárkózottabb példányok is kitárulkoznak, és szívesen ölelgetik a másikat. Ha a pasas tovább ürítgeti a poharat, eléri a második fázist, amikor az úgynevezett középgátlásai oldódnak. Ezt nevezik az „okos” állapotnak. Amikor a pasas hirtelen mindenkinél okosabbnak hiszi magát: mindet „tud” és mindenről meg is mondja a véleményét. Ha ebben a fázisban rászólsz, hogy ne igyon többet, csak rád mordul, hogy: „Hallgass már, asszony, nem vagyok részeg!” Pedig ilyenkor már az; a „Nem vagyok részeg” mondat a részegek krédója. Ezt követi a harmadik, az úgynevezett „bevállalós” fázis. Például a pasas, aki sosem énekel, kiereszti a hangját, vagy botlábai ellenére szívesen táncol még akkor is, ha annyira tiszteli az ütemet, hogy sosem lép rá. Megjegyzem, a férfi ebben a fázisban a legkönnyebben elcsábítható, mert azon túl, hogy a gátlásai feloldása miatt nem fél megélni a szexualitást, még produkálni is tud valamit. A legtöbb férfi ilyenkor nem képes ellenállni a pillanat varázsának,
és olyan nőt is megpróbál megfektetni, akitől józanul úgy menekül, mint hóember a szolárium elől. Ezután lép életbe a negyedik, az úgynevezett „erős” fázis. Ilyenkor a férfi mindenkinél erősebbnek, ráadásul sebezhetetlennek hiszi magát; a legtöbb baleset és verekedés ebben az állapotban következik be. Ha tovább folytatja az italozást, eléri az ötödik stációt. Ekkor feloldódnak az úgynevezett mély gátlások. Ilyenkor a valódi személyiségéhez méltón viselkedik: van olyan férfi, aki elcsendesedik, van, aki sírdogálni kezd, és van, aki eszetlenül erőszakossá válik. Ebben az állapotban minden hím megéli azt a lényét, amelyet a hétköznapok során viselkedésével, civilizált moralitásával elfed. S ha még ezek után is képes tovább inni, eléri a hatodik fázist. Itt már jelentős mértékben elszakad az anyagi valóságtól, és a fizikalitásának megfelelően reagál: vagy az elméje, vagy a teste mondja fel a szolgálatot. Ha az elméje adja fel, teljesen elveszti a kontrollt: dülöngél, artikulátlanul beszél, és azt sem tudja, hol van – ekkor már a memóriája sem működik rendesen. Ha pedig a teste készül ki, simán elalszik, összecsuklik, vagy helyetted már csak a vécécsészét ölelgeti… Nos, ha egy férfival rövid távú kapcsolatot tervezel, különösebben nem számít, hogyan is áll az alkoholizáláshoz. Hosszabb kapcsolatban azonban már kardinális kérdés lehet. Fontos, hogy megértsd: nem az a lényeg, hogy a férfi mennyit iszik. A lényeg az, hogy mikor hagyja abba. Mert van, aki két pohár bor után eléri a hatodik fázist, míg van, aki két üveg whiskytől is csak kedélyesen nevetgél, miközben tökéletesen tisztában van önmagával és a környezetével. A férfi teremtőerejéről és férfiasságáról mindent elmond, hogy mennyire befolyásolja a függősége. Újra mondom: minden ember függ valamitől. A kérdés az, hogyan kezeli. S végül megéri megbeszélni az antialkoholista férfiakat is. Van, aki azért nem iszik, mert nem szereti sem az ízét, sem a hatását. Amúgy ez is egyfajta gátlás, épp csak a függőség szempontjából építő
jellegű: általában olyan gyermekkorban alakul ki, ahol a környezetében mindenki ivott, és a fiatal ember meggyűlölte az alkoholt, vagy pedig a kortársai szokásai miatt a nemivással tudott különlegessé válni. Ebben az esetben a piesszel nem lesz problémátok, de azzal légy tisztában, hogy a pasasnak ilyenkor más mániával kell feloldania a feszültségét. Az antialkoholista másik típusa alkoholfüggő. Ő az úgynevezett „száraz” alkoholista. Vágyik az italozásra, de nem teszi, mert tudja, hogy nem bírja abbahagyni, és bizony tudja azt is, hogy részegen előtör belőle az állat. Ez a látszat ellenére azért probléma, mert önmaga folyamatos kordában tartása rengeteg energiát igényel. Ilyenkor az emberünk élete/gondolata éppúgy az alkohol körül forog, mint részeges társaié, s noha látszatra ő jobb, mert nem iszik, az állandó elfojtástól előbb-utóbb más függőségbe, mániába menekül. A probléma megoldása Hát, igen nehezen feloldható probléma ez. A következőt javaslom: mielőtt egy férfival összeköltöznél, itasd le – kivéve, ha tényleg antialkoholista. Ugyanis ha eléri az ötödik, a mély gátlások feloldódásának fázisát, jobban megismerheted néhány óra, mint félévnyi találkozgatás alatt. Ilyenkor megjelenő viselkedése elég jól tükrözi, hogy mire számíthatsz, ha később egy vita hevében elszakad nála a cérna. Ha a párod alkoholista, de te vele akarsz élni, a következőket kell megértened. A legtöbb ember azt hiszi, hogy az alkoholisták akaratgyenge emberek: sok nő vágja a férfi fejéhez, hogy azért nem tudja letenni a poharat, mert gyenge. Ám ez nem igaz. Saját szememmel láttam, hogy miután egy alkoholista összekéregette a pénzt egy üveg borra, remegő testtel magához szorította, majd dugóhúzója nem lévén, a dugót puszta kézzel, a hüvelykujjával tolta bele az üvegbe! Ez minden emberi számítás szerint lehetetlen – ha nem látom, én sem hiszem el. Úgyhogy egy alkoholistának
elképesztő akaratereje van. Épp csak eltorzult, és függősége kielégítésére használja. Ez azt jelenti, hogy ha az alkoholista egyszer a leszokás mellett dönt, képes rá. A probléma az, hogy meg kell várnod a döntését: ha megpróbálod szép szóval vagy erővel, hisztivel vagy érzelmi zsarolással rávenni a változásra, csak azért is inni fog. Ez már csak azért is gyakori, mert sok férfi épp azért iszik, mert a párkapcsolatában, épp melletted nem tudja megélni önmagát… Ha azonban a férfi úgy dönt, hogy leszokik, nincs más dolgod, mint teljes mellszélességgel támogatni. S akkor meg kell értetned vele, hogy fogadjon el külső segítséget. Ez nem könnyű, mert a legtöbb függőségmániás többek között azért iszik, mert önmagát kevésnek tartja, emiatt az átlagos férfinál is nehezebben fogadja el a segítséget. Ráadásul te sem tudsz segíteni neki, mert ha épp miattad és a család miatt akar leszokni, valamilyen formában szégyelli magát – egy férfi számára nincs annál rosszabb, mint amikor a szeretett nő szemében szánalmat lát. Azonban egy ilyen komoly függőségtől egyedül nemigen lehet megszabadulni. Sok évvel ezelőtt foglalkoztam függők rehabilitálásával: el sem tudod képzelni, hogy a leszokás kezdeti stációiban milyen mértékű szenvedéseken, testilelki kínokon mennek keresztül. Napjainkban a szakemberek elég magas szinten és hatékonyan képesek kezelni ezt a problémát, úgyhogy bátran forduljatok a különféle rehabilitációs központokhoz. S noha a szakemberek többsége a következő állításommal nem ért egyet, gondolkozz logikusan, és meglátod, hogy igazam van. A legtöbb exalkoholista azt hiszi, hogy akkor szabadult meg a függőségétől, ha már évek óta „tiszta”, mert nem iszik egyetlen kortyot sem. Ez azonban nem igaz. Ilyenkor száraz alkoholista lesz; ha valaki fél a pohártól, akkor függ tőle. Miután a párod néhány évig tiszta maradt, el kell érnie azt a fázist, hogy olykor-olykor, mondjuk, az ebédhez igyon egy kortyot. De többet nem. El kell jutnia oda, hogy ne féljen az alkoholtól, ne tartson a korábbi függőségétől; egy problémát csak akkor oldhatsz fel teljesen, ha a tagadás helyett
képes vagy irányítani. Ha az összeköltözés fázisában kiderül, hogy a párod iszik, a következő tényezőket vizsgáld meg. EGY: miért iszik? Ha nem nyakló és válogatás nélkül gargalizál, mert csak bizonyos alkoholokat fogyaszt az ízük kedvéért, akkor nincs nagy baj, mert az emberi ízérzék előbb-utóbb telítődik. Ha azonban a hatásáért szittyózik, légy résen, mert az elme folyamatosan vágyik a rendszeresen módosult tudatállapotra. KETTŐ: felvállalás. A nyilvános piásnál sokkal rosszabb a zugivó, még akkor is, ha kevesebbet iszik, és ezért sosem részeg. Ha ugyanis stikában kortyolgat, az arra utal, hogy a szégyenérzet ellenére sem tudja letenni a poharat, ez pedig a látszólagos józansága ellenére igen komoly önértékelési zavarról árulkodik. S végül HÁROM: figyeld meg a viselkedését, amikor részegen hazajön. Ha simán elalszik vagy elvonul a kis olvasó-tévénéző sarkába kómázni, akkor nincs nagy gond, mert ez azt jelenti, hogy az ember alapban nem agresszív. Ha meglesznek a gyerekek, sosem fogja illuminált állapotban terrorizálni a családot; ha olykor-olykor a barátaival elengedi a gyeplőt, de másnap simán elvégzi a munkáját, és az efféle kilengések csak ad hoc jellegűek maradnak, ne szívd a vérét azzal, hogy hagyja abba. Ha azonban részegen agresszív, kötekedő lesz, jól gondolod meg, hogy vele maradsz-e – már ha nem hajlandó a függőségén változtatni –, mert ebben az esetben te és a gyermekitek fogjátok meginni a részegeskedés levét. Szüleim és nagyszüleim is vidéken nőttek fel, s noha én születésem jogán „pösti paraszt” vagyok, sok történetet meséltek az ottani életről. Az egyik ilyen klasszikus adoma szerint a nagyszüleim szomszédságában élő emberről mindenki tudta, hogy részeges, kötekedő alak, aki még józanul is rendszeresen megverte a családját. Persze most mondhatod, hogy a nő miért tűrte és miért nem vált el, de akkortájt, főleg vidéken nem is ismerték azt a szót, hogy „válás”. Tehát a pasas még józanul is igen vaddisznóban tolta, részegen meg kifejezetten kezelhetetlen volt, és az élő fába is belekötött. Ennek
ellenére a felesége nem pörölt vele az alkohol miatt. Mi több, még itatta is: ha az ember a kocsmából már igen gömbölyű talpon hazaért, mosolyogva tette elé a következő pohár lőrét. Senki sem tudta, miért csinálja, mígnem egyszer kiderült a turpisság: minekután a ház ura részegen beesett az ajtón, a nő azzal kerülte el a várható pofonokat, hogy ájulásig itatta a férfit. Majd amikor az összecsuklott, bement a kamrába, leakasztotta a szögről a sodrófát, és úgy elverte a pasast, mint szódás a lovát. Másnap az ember nem értette, miért fáj mindene, és miért van tele kék-zöld foltokkal, mert hát nem emlékezett semmire – s amikor a legközelebb nekiállt terrorizálni a családot, a nő mosolyogva tűrte, mert tudta, hamarosan eljön az ő ideje is… Azt hiszem, nem erre a helyzetre találták ki a klasszikus mondást, de az asszony biztosan egyetértene azzal, hogy bizony, minden rosszban van valami jó. a) Pénzmánia A Pénzmánia végül is nem más, mint az egészséges teremtőerő eltorzult formája. Megnyilvánulhat túlzott zsugoriságban éppúgy, mint eszetlen költekezésben, ám a fizikai formán túl a valódi definíciója az, hogy a férfi (vagy a nő) egy olyan semleges tárgyhoz, mint a pénz, érzelmigondolati eseményeket, élményeket köt. Olyanokat (megbecsülés, szeretet, szerelem, gyengédség, elismerés, tisztelet stb.), amelyeknek semmi közük a pénzhez. Első lépésben meg kell értened a fizetőeszköz valóságát. Nos, napjainkban a fejlettnek nevezett, civilizált társadalomban a pénz az élet. Mert ételt, vizet, ruhát, cipőt, iskolát és lakást pénzért kapsz; önmagadról és a családodról nem tudsz pénz nélkül gondoskodni. S noha a jelenleg leginkább elfogadott/elterjedt demokratikuskapitalista pénzszerzési rendszer tisztességéről lehet vitatkozni,
tény, hogy a pénz léte önmagában megkönnyíti, mi több, fenntartja a civilizált életet. A különféle fizetőeszközök eredetileg azért jöttek létre, hogy megkönnyítsék a kereskedelmet: sokkal egyszerűbb volt néhány aranytallérral fizetni egy munkáért, mint az ország másik felébe terelni a csereként szolgáló marhacsordát. Ráadásul az egyén az élet olyan örömeit is élvezhette, amelyek megteremtésére nem volt képes: aki például nem tudott zenélni, élvezhette a muzsikát, mert valamivel képes volt jutalmazni azt, aki játszott neki. Azonban ez a rendszer csak addig működött tisztességesen, amíg a pénz értékét az adott társadalom egyénei határozták meg – ez ma már nem így van –, illetve amíg az élet jelentős területein bankók nélkül is lehetett boldogulni. Azonban ahogy a pénz a túlélés egyetlen eszközévé vált, úgy torzult el az emberiség hozzáállása is; ma már akkor is áldoznod kell az aranyborjú előtt, ha minden porcikáddal undorodsz tőle. Nos, a Pénzmánia három, fizikális, érzelmi és mentális formában nyilvánulhat meg. A fizikális probléma a már korábban említett értelmetlen túlköltekezésen vagy zsugoriságon érhető tetten. Egy alacsony formán létező Vaddisznó például üvölt veled, ha a közértben nem a legolcsóbb felvágottat vetted meg, ám az teljesen rendben van, hogy ő a kocsmában újra meg újra meghívja a „barátait”; vagy ott van a Kakas, aki ragaszkodik ahhoz, hogy négyéves fia a legdrágább, legmárkásabb ruhákban randalírozzon a játszótér homokozójában, mert hát ott látják a szomszédok. A klasszikus, alacsony formán létező Farkas méregdrága sportautóval jár, miközben otthon vaságyon alszik a csupasz lakásban, és ki sem látszik az adósságokból; vagy az alacsony Tigris, aki rengeteg pénzt költ rád – miközben szegény, mint a templom egere –, épp csak annyira meg akar szerezni magának, hogy nem képes józanul gondolkodni. Az érzelmi torzulás azt jelenti, hogy a férfi a pénzzel vagy annak hiányával érzelmeket próbál okozni vagy kapni. Míg a pénzével alacsony formanívón félelmet, megaláztatást vagy szerelmet próbál
kifacsarni az emberekből, magas nívón elismerést, csodálatot vagy tiszteletet vár el. A két forma között leginkább az a különbség, hogy ha nem éri el a célját, a magas könnyedén túllép rajta, míg az alacsony bosszúálló és megszállott lesz, és mindent képes megtenni azért, hogy megkapja az áhított érzelmet. Évekkel ezelőtt voltam tanúja a következő jelenetnek: egy nagydarab, fekete terepjárós alak az agyonszilikonozott párjával megállt egy benzinkúton – azért is ragadták meg a figyelmemet, mert annyira sztereotip párost alkottak. Miután a kutas srác megtankolta az autójukat, emberünk lehúzta az ablakot, maréknyi gyűrött papírpénzt és aprót dobott a földre, majd egy „Szedegesd, te mocskos rabszolga!” kiáltással röhögve elviharzott. A fiú pedig – lévén, hogy nem tehetett mást – a szégyentől vörös arccal kapkodta fel a pénzt… A Pénzmánia mentális megnyilvánulása pedig az, amikor a férfi a szegénysége miatt nem képes élvezni az életet, illetve ha a gazdagsága okán különleges figyelmet igényel. Ha a mánia egy szegény embernél alakul ki, az esetek többségében nem képes változtatni az anyagi helyzetén, mert az életét csak a szenvedéssel, mások kritizálásával vagy irigy gyűlölködéssel képes elfogadni – egy ismerősöm gyakran dicsekedett azzal, hogy aznap hány drága autót karcolt meg. Ez amúgy egy klasszikus, alacsony nívójú Vaddisznó (Hím) reakciója; míg egy alacsony Kakas (Pasi) férfi inkább csak kritizálja a nálánál tehetősebbeket, a Farkas (Fickó) kategória meg is indokolja, hogy miért veti meg (kizsákmányolók, kapitalisták, önzők stb.) a nálánál gazdagabbakat. Ezen mániákus általában azért nem képes változtatni az anyagi helyzetén, mivel munka- és energiabefektetés nélkül, azonnal akar mindent, mert úgy érzi, hogy a mások által megszerzett gazdagság neki alanyi jogon jár. Ezzel szemben a gazdag mentális zavarban szenvedők mindig büszkélkednek a pénzükkel. Egy tehetős Vaddisznó például mindig megalázza a nálánál szegényebbeket. Egy gazdag Pasi csak beáll a méregdrága autójával a szórakozóhely kirakatába, majd órákon át a
kocsi oldalának dőlve dohányzik, hogy mindenki lássa, melyik is az ő verdája. Ezzel szemben egy magas formanívón élő Tigris csak olykor-olykor megy a csilli-villi kocsijához – ha egy csinos nő feltűnik a színen –, hogy újra meg újra kinyissa az autót, mintha valami nagyon fontos dolgot pakolászna az amúgy tök üres csomagtartóban. Amúgy ez a kényszeresség már az első randikon könnyen felismerhető. Ugyanis a mániákus nem képes nem szóba hozni a pénzt. Ha nincs neki, a gazdagokat vagy épp a rendszert/politikát szidja, mert a szegénységéért másokat tesz felelőssé. Ha pedig tehetős, valahogy mindig a tudtodra adja: az alacsony nívójú a feltűnően drága öltözködésével és ékszereivel, a magas a „Hát, nem tudom, én is akartam venni egy hajót, de rájöttem, hogy igazából nincs szükségem rá” típusú mondatokkal. A probléma oka A Pénzmánia kialakulása általában a felnőttkor kezdetének (20– 25 év) környékére tehető, bár szélsőséges esetekben megjelenhet gyermekkorban is. Az oka szinte mindig a teljesítménykényszerben keresendő. Amikor egy férfi felnőttként beleszagol az életbe, hamar nyilvánvalóvá válik számára, hogy a pénzzel sok minden elérhető és megvehető. Mivel az egész élete a verseny, a győzelem és az elismerés jegyében zajlik, logikus, hogy a kiemelkedést biztosító eszközből minél többet akar birtokolni, vagy legalább azt mutatni, hogy rendelkezik vele. Megjegyzem, ezt a mániát erősíti benne az a tapasztalat, amelyet a Pénzmániában szenvedő nők által kap… Egy férfihallgatóm mesélte a következő történetet: minekután feltűnő, igen drága sportkocsijával megállt a piros lámpánál, átnézett a mellette várakozó, öreg és kopott autóba. Az anyósülésen egy csinos lány üldögélt a barátja mellett. A pasas lehúzta az ablakot, és egy „Bébi, hagyd ezt a lúzert, gyere, ülj át mellém!”
felkiáltással szólította meg a hölgyet. S bizony a lány fogta a táskáját, majd a párjához fordulva egy „Végeztünk” tőmondattal lezárta a kapcsolatot, kiszállt a roncsból, és tétovázás nélkül beült a srác mellé… Kialakulásának okai a következők. EGY: szegény családi környezet, amikor a hím olyan családban nőtt fel, ahol minden fillérnek megvolt a helye, és a vágyait sosem élhette meg. Ilyenkor felnőttként átesik a ló túloldalára, és úgy érzi, csak akkor lesz potens férfi, ha értelmetlen túlköltekezéssel mutathatja meg az embereknek, hogy neki mindent lehet. KETTŐ: a gazdag családi környezet, ha egy pasas úgy nőtt fel, hogy az apja mindent megtehetett, mert az anyja – a nő – mindent benyelt, mivel az anyagi függés miatt kénytelen volt megalkudni. Ilyenkor számára az a természetes, hogy a nő mindent megtesz azért, hogy eltartsák, ezért azt hiszi, hogy a szeretet/szerelem is megvehető, vagy ha az nem is, a nő teste mindenképp. HÁROM: a rendszeres kiközösítés, megalázás vagy félelemben tartás. Amikor egy hím fiatalon az előbb említett események valamelyikét szenvedte el, felnőttként gyakran válik pénzmániássá, mert azt tapasztalja, hogy a gazdag embert körülrajongják, ráadásul félnie sem kell, mert mindenkit (bűnözőt, rendőrt, erőset és gyengét) megvehet. Ebben az esetben két irányba szokott eltorzulni az egyén: a) gazdag lesz, és amolyan tahó kiskirállyá válik, aki gátlástalanul próbál mindenkit megvenni, megalázni a pénzével; b) szegény marad, és a rendszer ellensége lesz. Ilyenkor fennhangon támadja a gazdagságot, mert minden pillanatban szembesül azzal a kudarcérzéssel, hogy nem bírt vagyonossá válni – ezt a mentális zavart használhatja ki az a politikus, aki szintén a szegények Pénzmániájában szenved, ám van annyi esze, hogy a többi mániákus érzelmét felkorbácsolva rajtuk keresztül meggazdagodjon. S végül NÉGY: a szerelmi csalódás. Ha a férfi úgy hiszi, hogy „élete szerelme” a szegénysége miatt hagyta el, gyakran mániákusan próbál meggazdagodni, vagy épp kényszeresen próbál juszt is
szegény maradni. Hölgyeim, mivel a pénz az élet, ezért minden férfi valamilyen mértékű Pénzmániában szenved; az a hím, aki nincs tisztában a „cash” létével és mibenlétével, elmebetegnek tekinthető – mintha nem tudná, hogy az ég „fent”, míg a föld „lent” van. Ám a hím az esetek többségében irigykedve áll a pénzhez, pláne akkor, ha a képletben egy nő is megjelenik. Ha megfigyeled, a legtöbb mániákus pasas minden nőt kurvának nevez, még akkor is, ha a nő többet dolgozik nála. Megéri megértened ezt a folyamatot, mert jól mutatja, hogy a hosszú távú kapcsolatban az anyagiak terén mire is számíthatsz. Vegyünk egy alaphelyzetet: egy pasassal beülsz az étterembe. Mellétek lép a férfipincér. Ha csak egy kicsit is csinosabb vagy az átlagnál, a felszolgáló (és a férfivendégek nagyja is) arra gondol, hogy: „Hát igen, ez kell ezeknek a riherongyoknak, csak a pénz, csak hogy eltartsák őket!” Ha pedig egy kicsit is jelentéktelenebb vagy az átlagnál, figyelemre se méltatnak, és arra gondolnak, hogy: „Mi van ezzel a szerencsétlen pasassal, még a pénzéért sem kapott jobbat?!” Értsd meg: ha egy dolgozó férfi ebben a szituációban rád néz, azt látja, hogy te csak azért, mert hosszú a lábad, kerek a popsid és nagy a melled, ugyanolyan szinten élhetsz, amiért ő megdolgozott. Vagy hogy munka nélkül is jobban élhetsz nála. Hogy te teljesítmény nélkül megélheted az ő álmait, csak azért, mert nem lóg semmi a lábad között, és egy másik férfi minden kívánságodat teljesíti. S még akkor is így gondolkodik, ha te keresed meg a pénzt; hiába van saját vállalkozásod vagy vezető beosztásod, az egóját ez nem érdekli, mert a valóság helyett csak a mániája rémálmait éli. A probléma megoldása Hát, igen, ebben az esetben is az a kérdés, hogy te milyen férfit képzelsz magad mellé. Ha ugyanis a Pénzmánia kórossá válik, általában kezelhetetlen; bizonyos események finomíthatják az
embert, de teljesen megváltozni sosem fog. Inkább magadat nézd meg, hogy neked mennyire fontos az anyagi jólét, és olyan pasast keress, aki hasonlóan gondolkodik; ha támogatod a párod anyagi törekvéseit, közben lágyíthatsz rajta. Sok nőtől hallottam, hogy azért nem randizik gazdag pasikkal, mert azok mindig „meg akarják venni”, és a pénzük miatt elvárják, hogy az legyen, amit ők mondanak. Hölgyeim, ez ebben a formában nem igaz: egy magas formán létező, tehetős pasas sosem fogja a fejedhez vágni, hogy mennyit költött rád, és sosem várja el, hogy kussolj, mert ő tart el. Arról nem is beszélve, hogy egy szegény férfi is lehet mániákusan szadista; az alacsony forma hímje akkor is kínozni fog, ha egyetlen krajcár sem lapul a zsebében. Azonban tény, hogy az alacsony nívón élő tehetős hímek előbb-utóbb téged is éppúgy fognak alázni, mint a környezetüket; ha a randik alatt azt veszed észre, hogy a pasas meg akarja vásárolni a környezetét, és lenézi a nálánál szegényebbeket, a mániája később téged is megpróbál majd maga alá gyűrni. Ha pedig a párod a szegény Pénzmániás kategóriába tartozik, jó, ha tudod, hogy valószínű nem fog meggazdagodni, mert a gyűlölködés, az önsajnálat és mások hibáztatása elviszi a teremtőerejét. Ilyenkor néhány hónap vagy év múlva ellened fordul, mert azt hiszi, hogy miattad vagy a gyerekek miatt nem tudott meggazdagodni. Tehát ebben a kérdésben ne a pasast akard megváltoztatni, hanem olyan férfit keress, akinek a pénzhez való hozzáállását elfogadhatónak tartod. Ilyenkor sose azt figyeld, hogy a pasas mit dumál – a legtöbb mániákusnak őrült nagy tervei vannak, azonban a szája helyett a keze sosem jár –, csak azt, amit cselekszik. Ha pedig számodra a gazdagság fontos, válj tehetőssé: az okos nő szerint a pénz nem boldogít, de inkább egy sportkocsiban sír, mint a villamoson. b) Hatalommánia
Érdekes betegség ez, s noha a következő sorokban a férfioldalt mutatom be, a nők is szenvednek tőle. Ugyanis minden ember hatalommániásnak nevezhető, épp csak vannak, akikben olyan gyenge ez a motiváció, hogy ritkán irányítja az életüket. A látszat ellenére azonban ők is mániások. Ugyanis ez a lelki-szellemi zavar a félelem, a halálfélelem gyermeke. Márpedig mindenki féli a halált. Van, akinek naponta eszébe jut, van, aki csak nagyon ritkán éli meg, de tudattalan szinten mindenki féli a pusztulást, mert minden egészséges elme tudja, hogy ami megszületik, meg is hal egyszer. Csak a bolondokban és a tudatos jelent megélőkben, a buddha-típusú fickókban nincs halálfélelem, és csak az utóbbiakban nincs Hatalommánia. Nos, a Hatalommánia nem más, mint az emberi test, érzések és gondolatok feletti uralkodni vágyás. Az, amikor az egyén túl akar lépni az Élet törvényein, és másokra is megpróbálja ráerőltetni az akaratát, hogy azokat az elveket, erkölcsöket kövessék, amelyeket ő jónak lát. Két fő formája létezik: vagy kifelé, a többi ember, vagy befelé, önmaga irányában nyilvánul meg. Az első esetben mást akar irányítani, a másodikban saját magát akarja legyőzni. Még az indiai bóklászásom alatt ismerkedtem meg egy nagyon, de nagyon kövér emberrel, aki a helyiek elmondása szerint valami olyan vallás vagy szekta követője volt, amely a megvilágosodás érdekében előírta követőinek, hogy havonta csak egyszer vehetnek magukhoz szilárd táplálékot. Emberünk állítólag tíz évig követte valamelyik nagy szentjük nyomdokait, és csak havonta egyszer evett. Mivel a pasas egy növendék ámbráscet méreteivel rendelkezett, kicsit kétkedve álltam a dologhoz – s mivel a helyiek látták az arcomon a hitetlenkedést, gyorsan hozzátették, hogy nemrég „megvilágosodott”, és azóta csak zabál… Nos, hogy ki megvilágosodott és ki nem az, senki sem tudja eldönteni. Én sem. Ám az tény, hogy emberünk tíz évig kínozta magát, tíz hosszú évig élte a Hatalommániát saját magán. A férfi
önmaga felé forduló mániája határai elmebeteg feszegetésében nyilvánult meg. Ha egy ember nem tudja megélni a hatalom érzését, ha nincs lehetősége vagy csak gyáva mások felett uralkodni, saját magát próbálja elnyomni. A probléma oka A Hatalommánia mindig együtt jár az úgynevezett „übermensch” életérzéssel, amikor a mániákus önmagát a többség fölé helyezi, és úgy gondolja, hogy többet ér másoknál. Az esetek többségében a kiskamaszkor környékén, tízesztendős kor körül alakul ki, amikor a gyermekek társadalmában már megjelenik a másokhoz való viszonyítás, az elismerésre és a feltűnésre vágyás. Igaz, ilyenkor csak a magja vetődik el, és később, a felnőttkor küszöbén válik mániává. Megjelenésének számos oka lehet. EGY: ha a kisfiú nem felel meg az általánosan elfogadott frankó gyerek képnek, és azt látja, hogy más fiúkat a teljesítményük, a külsejük vagy épp a szüleik miatt elismernek. Ilyenkor erőszakkal vagy intelligenciával elnyomja a nálánál még gyengébbeket, hogy a befolyásolásukkal bezsebelhesse a figyelmet. KETTŐ: ha a kisfiú érzékeny, ebben a korban megtanulja, hogy a többi gyerek és a felnőttek milyen viselkedéssel irányíthatók. Amelyik srác nem tudja megélni/kezelni az agresszivitást, a túlélése érdekében gyakran manipulátorrá válik: felméri, hogy melyik tanárnál, diáknál milyen viselkedés a nyerő, és különféle szerepeit váltogatva érvényesíti az akaratát. Ilyenkor megtanulja, miképp kerítheti hatalmába az embereket, és bizony megtanulja azt is, hogy irányítással mindent elérhet. HÁROM: ha a fiút valamiért körülrajongják a társai, hamar felfogja, hogy mások irányításával könnyebb lesz az élete. NÉGY: ha a fiú rendszeres fizikai bántalmazást szenved el – kiváltképp, ha a szüleitől –, felnőttként gyakran törekszik mások irányítására, mert csak akkor érzi biztonságban magát, ha ő lehet a vezér. A Vezér. S végül ÖT: ha egy
fiatal férfinak a lelke sivár, tartalmatlan marad felnőttkorára, a lényében lévő űrt csak mások irányításával, elnyomásával tudja kitölteni. Ebben az esetben azért éli meg a Hatalommániát, mert a többi ember befolyásolásával úgy érzi, hogy neki is van élete; amikor egy férfi megszabja a családjának, a követőinek vagy egy egész országnak, hogy miképp éljenek, voltaképp nem csinál mást, mint menekül a saját lélektelen lénye elől. Az első randikon nehezen felfedezhető probléma ez. Egyrészt, mert gyakran összekevered a férfiassággal és a határozottsággal, másrészt, mert a legtöbb mániákus megtanulta elrejteni problémás énjét. Az, hogy az alacsony termetű férfiak Hatalommániában, afféle Napóleon-komplexusban szenvednek, csak egy általános tévhit; tény, hogy a legtöbb mélynövésű férfi gátlásos a termete miatt, azonban a langaléták között is láttam mániákust szép számmal. Inkább a viselkedés az, ami árulkodó lehet, ugyanis a hatalommániás nem tudja elfogadni a nemet. Egy alacsony nívón létező Vaddisznó erőszakos lesz, ha visszautasítod; egy alacsony Pasi megsértődik és hisztizik, ha nem az elvárásai szerint reagálsz, míg a klasszikus Farkas fizikai erővel – nem erőszakkal, csak amolyan fogdosós, tapogatós módon – próbál az általa elvárt irányba terelgetni. A magas formanívón élő mániákust pedig onnan ismerheted fel, hogy szellemileg próbál maga alá gyűrni, és mindenképp a saját életfelfogását, elveit és gondolkodásmódját próbálja rád erőltetni; egy Vaddisznó általában vitával, a Pasi gúnyolódással, míg egy Tigris amolyan leereszkedő, „te veszítesz, ha nem kellek” attitűddel próbál elnyomni. A probléma megoldása Hát, igen nehezen kezelhető probléma ez, ugyanis a legtöbb mániákus hím a személyisége részeként tekint a betegségére. Ha a férfi sikeres, visszaigazolva látja a mániáját, és eszébe sem jut
változni, míg ha sikertelen, a sok elfojtás miatt nem képes uralni azt. Ebben az esetben is inkább azt nézd meg, hogy a férfi által megélt kényszeresség számodra mennyire tetszetős. Általánosságban megállapítható, hogy hosszú távon azzal a pasassal jársz jobban, amelyik a tagadás helyett megéli ezt az eltorzult teremtőerőt. Ugyanis ebben az esetben jobban kézben tartja, s mivel tudatosabb rá, ritkábban fogja egy nehézség miatt rád és a gyerekeitekre zúdítani. Ezzel szemben, ha a férfi elnyomja magában a hatalomvágyat, nem képes kontrollálni, és az évek alatt egyre gyakrabban fog érthetetlen módon kitörni, miközben fokozatosan próbálja elvenni a szabadságodat. Ha a párod hatalommániás, de te szereted és vele akarsz élni, a következőt teheted: figyeld meg, hogy az élet mely területein vannak olyan megváltoztathatatlan, merev elvei, amelyekből nem képes engedni. Ezeket hagyd, hogy a saját feje szerint élje – természetesen csak akkor, ha ez a kompromisszum nem veszi el a szívedet és a lelkedet –, így a számára kevésbé fontos paradigmákon finoman változtathatsz. Ha elég következetes vagy, az ember megszokja, hogy vannak dolgok, amiket irányíthat, míg vannak, amiket nem. Feltehetően még ebben az esetben is lesznek erőszakos kitörései – a Hatalommánia mindig erőszakban nyilvánul meg –, de nem olyan mértékben, ami lehetetlenné tenné a közös életet. c) Szexmánia Érdekes, nehezen meghatározható problémakör ez. Két fő formája figyelhető meg. EGY: amikor a pasas a szexfüggősége miatt képtelen „nem csinálni” (napi 4-6 aktust is lezavar), és a nő személyétől függetlenül csak a kielégülést hajszolja. KETTŐ: a hím az orgazmust kergeti ugyan, azonban tisztában van vele, hogy a gátlások/érzelmek hiánya miatt képtelen normálisan megélni a szexualitást. Szenved a folyamatos felismeréstől, épp csak a mániája miatt nem tud leállni – ilyenkor igazából nem akarja csinálni, épp csak csinálja, mert a teste
mechanikusan működik. Több stádiuma létezik. Az első, leggyakoribb formájában a pasas nem képes nyugton maradni szexualitás/orgazmus nélkül. Gondolkodás nélkül lefekszik mindenkivel, vagy állandó partnere és rendszeres szexuális élete mellett is napjában 6-8 alkalommal maszturbál. A klasszikus párkapcsolatban élő hím napjában többször is rámászik a párjára, miközben több hivatásos és ad hoc jellegű szeretőt is tart. Ezzel szemben az egyedülálló folyamatosan, napi szinten több partnerrel is igyekszik nemi életet élni; az ilyen rögeszmés nem összekeverendő a hagyományos csajozós típussal, akit a vére hajt, sőt, még a vadászatmániással sem. A második stációban a férfi élete csak a szex körül forog, és már a hétköznapi valóságát (munka, barátok, sport, család) is feladva, csak a pornográfia, a különféle szexuális segédeszközök és az egyre rafináltabb perverziók érdeklik. S végül, a harmadik állapotban a fizikális kielégülést felváltja az érzelmi/mentális betegségek megélése: ilyenkor az egyén valamely egyéb mániát (hatalom, szadizmus, gyilkolásvágy stb.) köt az orgazmusa élményéhez. Az esetek többségében itt már elvész az általános erkölcs és jog szabta kontroll, és olyan szexuális bűnök jönnek létre, mint a kiskorúak molesztálása vagy a kéjgyilkosság. A probléma oka Több ok is szóba jöhet a genetikán át egészen a környezeti/nevelő hatásig. Itt az általános elvek nemigen húzhatók rá az emberekre, ezt a mániát személyre szabottan, egyedileg kell vizsgálni. Mivel a genetika/fiziológia hatásai nem ezen könyv témája, forduljunk a pszichés/lelki traumák felé – amúgy a témát majd bővebben kifejtem a szexualitás megéléséről szóló fejezetben. EGY: gyermekkori szexuális trauma. Ha egy kisfiút valamilyen formában
molesztáltak, felnőttként könnyen mániássá válhat. KETTŐ: túl korán jött elméleti tapasztalat. Ha egy fiú például megleste a szüleit szeretkezés közben, vagy a tévén, interneten keresztül még éretlenül szembesül a szexualitással, könnyen félreértheti, és olyan lelki töréseket élhet meg, amelyek felnőttként tovább torzulva mániássá tehetik. HÁROM: agresszív, terrorizáló anya vagy női családtagok. Ha a fiút gyermekkorában a női családtagjai túlságosan sokat gyötrik, testileg/lelkileg rendszeresen bántják és megalázzák – pláne, ha nincs apja vagy férfimintája –, könnyen mániákussá válhat az adott nőtípusra, majd ezen keresztül a szexualitásra. NÉGY: a „kis pöcs” probléma. Ha egy férfi a nemi szervét túlságosan kicsinek éli meg, gyakran menekül abba a tagadásba, hogy: „Én vagyok a férfiisten.” Ez a helyzet bizonyos extrém estekben Szexmániává torzulhat, akárcsak az, ha a férfi felfogja méretbeli problémáit, de elfogadni nem tudja. Ha hüvelyknyi nemi szerve miatt a nőktől túlságosan sok negatív hatás éri, képes olyan, általában erőszakos helyzeteket teremteni, ahol szabadon „büntetheti” a nőt, illetve ahol megteheti, hogy a nő élvezetével (véleményével, ítéletével) nem kell törődnie. S végül ÖT: orgazmuszavar. A férfiak leginkább két averzióval küszködnek, a túlságosan korai (ejaculatio praecox) vagy a megkésett ejakulációval. S noha megfigyelhetők fizikális problémák is (az előbbi esetben az extrém makk/idegi érzékenység, az utóbbiban alacsony tesztoszteronszint vagy a szimpatikus idegrendszer elégtelen működése), az esetek többségében lelki okok állnak a háttérben. Amennyiben a fiú gyermekkorában pszichésen sérül, és felnőttként orgazmuszavara alakul ki, egyes szélsőséges esetekben mániákussá válhat. A probléma megoldása Hát, nehezen kezelhető mánia ez. Noha rengeteg klinika, szakember foglalkozik a kérdéssel, és a gyógyszeres kezelésen át a meditációig mindent bevetnek, általában csak felszínes vagy rövid
távú változást képesek elérni. Ugyanis az esetek nagy részében nem a Szexmánia a probléma. Az csak a tünet. A mánia valódi feloldásához a férfinak teljes egészében kell megváltoznia, erre pedig az ember csak nagyon ritkán képes. A következőt teheted: ha a problémát már a kapcsolat elején felismered, eldöntheted, hogy a pasas ezzel a defekttel kell-e vagy sem. Ha a mánia csak később, az együttélés vagy a házasság során jelentkezik, a tagadás vagy a fejed homokba dugása helyett beszélned kell vele. Nem erőszakosan, számonkérőn vagy okoskodón. Nyugodtan. Könnyedén. Ha a pasas nem képes belátni a problémát, sosem fog változni. Élete végéig ez a mániája fogja rángatni, ha pedig elfojtja, akkor más, még pusztítóbb kényszerességbe menekül. Ha azonban belátja „betegsége” tényét, dönthet a változás mellett. S a kardinális kérdés itt a pasas szabad, tudatos döntése, ugyanis csak akkor van esélye a változásra, ha valóban akarja. Ebben az esetben nincs más dolgotok, mint minden szakembert, terápiát kipróbálni mindaddig, amíg valamelyik működőképes lesz. Javaslom a külső segítséget, mert a Szexmániát nagyon nehéz egyedül feloldani. A mániák egészséges formái Nos, az említett mániák egészséges verziói nem mások, mint hajtóerők. Ezen esetekben a férfi nem él kényszerességet, mert a teremtéshez felhasználja az elméjében lobogó tüzet. Az egészséges hímet a következő jelekből ismerheted fel. EGY: a pasas nem akarja mindenáron megélni a mániáját, és akkor is jól elvan a bőrében, ha az adott vágya nem teljesül. KETTŐ: nem akarja veled, a párjával elfogadtatni az igazát, s noha bizonyos elveiért határozottan, ellentmondást nem tűrőn kiáll, sosem válik erőszakossá. S végül HÁROM: a férfi képes mások véleményét is meghallgatni, s noha nem feltétlenül fogadja el azt, tanul belőle és képes változtatni mániája megnyilvánulásain.
A leggyakoribb férfimániák egészséges megnyilvánulásai a következők – természetesen most is csak az általánosság talaján tudunk mozogni; egy-egy adott hímre levetítve lehetnek eltérések, de hát, mint tudjuk, a közhely azért közhely, mert igaz. Nos, az Önértékelési kényszer normális esetben megismerésre sarkallja a hímet. Hogy felfedezze a világot és önmagát. Ezáltal tisztába kerül személyisége kisebb-nagyobb gondjaival és egyénisége rejtett aspektusaival. Valóban látja az erényeit és a hibáit, és míg az előbbivel szinte sosem, az utóbbival gyakran „kérkedik”: amikor egy pasas képes kifigurázni önmagát, és nem próbálja elrejteni a gyengeségeit, egészséges énképpel rendelkezik. A humorérzék ebben az esetben is fontos, mert sokkal többet elárul, mint a hagyományos ismerkedés/játszmázás: ha a férfi egy társaságban azzal viccelődik, hogy ő a klasszikus „félperces”, biztos lehetsz benne, hogy nincsenek potenciaproblémái, és ha egyszer magad alá gyűröd, igen sokáig bírja a gyűrődést. A valódi mániákus sosem tud ironizálni a saját problémáján, mert görcsösen védi azt a képet, amelyet összetákolt és eladni próbál. Ezen kényszeresség természetes formájában könnyedséget, lazaságot ad, mert a férfi – látván a valóságot – nem veszi túlságosan komolyan önmagát. Az önértékelés nem összenyomja vagy eltorzítja, hanem kiteljesíti a hím egyéniségét. Mert a pasas képes változtatni azon, amin tud, ám elfogadja azt, amin nem. Ilyenkor már nem engedelmeskedik a belé nevelt gátlásoknak, iskolai, politikai vagy vallási befolyásoknak. Sose feledd: az igaz férfi számára önmagán kívül nincs más mérce. A Teremtőmánia eredendő, szabad állapotában önismeretet és cselekvőképességet jelent. Hatására a férfi tisztába kerül a társadalomban betöltött szerepével, úgymond tudja, hogy hol a helye. Nem esik hazug túlzásokba, nem próbálja nagyobbnak mutatni önmagát, de nincs kisebbségi komplexusa sem: mivel tisztában van az értékeivel, nem fényezi önmagát az álszerénység hazugságával. Ebből az állapotból
születik a valódi teremtés. Ilyenkor a hím tudja, hogy valójában mire van szüksége, és nem akar drága autót vagy házat csak azért, mert a szomszédnak és a testvérének is van. Ez számodra azért lehet fontos, mert ha összekötöd vele az életed, valóban képes lesz megteremteni azokat az anyagi/érzelmi/mentális értékeket, amelyeket az ismerkedés során megemlített. Ha pedig ezekkel már rendelkezik, egy esetleges krach után képes újra létrehozni őket. A teremtő pasas értékeli a teljesítményedet, és sosem féltékeny a sikereidre. A valódi férfi támogatása nem kényszer, és nem is aranykalitka, mert pontosan tudja, hogy te is képes vagy vinni a terheket, épp csak ő szívesen cipeli helyetted. A pasas e mánia természetes megnyilvánulásakor pontosan tudja, hogy mit akar az élettől, nem esik túlzásokba és túlkompenzálásokba. S a realitásának (plusz a folyamatos tanulási, fejlődési képességének) hála, meg is valósítja céljait. A Közönymánia eredendő, tiszta formája a kiegyensúlyozottság és a nyugalom. Két formában szokott megnyilvánulni. EGY: amikor a férfi tisztában van vele, hogy az életetekben mi a felesleges és a lényegtelen, s hogy mi a fontos és a valójában lényeges. Csak az utóbbiakra fókuszál, s míg a lényegtelen dolgok felett könnyed természetességgel átlép, a lényeges élményeket minden görcs és aggodalom nélkül éli/teremti meg; ebben az esetben, ha a férfi sikert, közös életet vagy családot akar, azt valóban akarja, nem pedig csak a hazug szerepét próbálja megvalósítani. KETTŐ: amikor a férfi azon hirtelen felmerülő problémákat, katasztrófákat nyugodt erővel képes megoldani, amelyek téged kiborítanak és cselekvőképtelenné tesznek. Ilyenkor a pasas nem érzéketlen, egyszerűen csak képes félretenni az érzelmeit, hogy tisztán átláthassa és helyrehozhassa a helyzetet. Ilyenkor első ránézésre közönyösnek tűnhet, azonban szó sincs erről, épp csak nem törik meg a váratlanul megjelenő feladatok súlya alatt, és a szenvedés helyett megoldja a gondokat. A Társkényszer eredendő férfimegnyilvánulása az egyedüllét kiegyensúlyozottságában és a család valódi élvezetében érhető
tetten. Fontos, hogy megértsd: az egészséges férfi boldog egyedül, jól érzi magát a bőrében. Tudom, hízelgő az érzés, hogy egy férfinak nagyon kellesz, és mindent képes megtenni érted, de próbálj tisztán gondolkodni: ha egy hím minden gondolata a megszerzésed körül forog, az azt jelenti, hogy nem érzi jól magát a saját létezésében. Hogy a lelkében nincs olyan tartalom, amitől boldog lehetne. Márpedig, ha nincs benne semmi, akkor neked mit adhatna?! Megmondom én: semmit. Tőled ilyenkor csak elvenni tud. Ha egy férfi nem mániákus, boldog egyedül, viszont, ha tényleg rád vágyik, boldog lesz veled is. S te is boldog lehetsz vele, mert a kapcsolatotokban nem egymás elfojtott gátlásait és mániáit fogjátok megélni, hanem azt a különleges csodát, amelyet lelketek összeolvadása jelent. A Vadászatmánia tiszta formájában nem más, mint a valódi férfiasság, kommunikáció és siker megélése. Ebben az esetben szó sincs vadászatról, épp csak a hím lenyűgöző a nők, mi több, a többi pasas számára is. Mégpedig azért, mert gátlások és félelem nélkül megéli önmagát. Nyitottan, falak nélkül kommunikál az emberekkel, miközben erőszak és önzés nélkül mutatja meg azt a tartalmat, amelyet magában hordoz. Te csak azt látod majd, hogy a pasas könnyedén elbeszélget a pénztárosnővel, nevetve bókol az étteremben a felszolgálónőnek, simán megtalálja a hangot az őt igazoltató rendőrnővel. S míg a mániákusok komoly sebeket ejtenek vadászat közben, a valódi Férfinál erről szó sincs – hacsak te nem vagy mániákus –, mert közvetlensége és kisugárzása csak feltölti a nőket ahelyett, hogy hiú ábrándokba hajszolná őket. Az egészséges hím azzal, hogy megéli önmagát, lelkileg/szellemileg a többiek „felett” áll, ám miközben beszél velük, az emberek nemhogy kevesebbnek, hanem inkább többnek érzik magukat – a valódi férfi akarva-akaratlan felemel másokat azzal, hogy jelenlétével eléjük tárja rejtett értékeiket. Abban az esetben pedig, ha a pasas valóban több nővel osztja meg az életét, mindenki jól érzi magát. Egy valódi férfi képes úgy boldogságot adni neked, hogy a figyelmét több nővel osztja meg, mert éli a valódi szeretet. Ugyanis a szeretet olyan
kör, amelyet bármennyi szeletre osztasz is, nem lesz kisebb. A valódi férfi még ebben az esetben sem hazudik. Meg sem próbálja kiszolgálni egód férjfogó, „te az enyém, én a tied” mániáját, és határtalan egyéniségének hála olyan élményeket ad neked, amelyekről korábban csak álmodtál. Vagy még álmodni sem mertél. Az Anyamánia eredendően a nők elismerését, tiszteletét jelenti, azt az állapotot, amikor egy hím a szebbik nemben képes meglátni és elismerni azokat az erényeket, amelyekkel ő születése okán nem rendelkezhet. Mivel nincs benne kisebbségi komplexus, nincs benne féltékenység sem, így hát pontosan tudja, mely területek azok, ahol megéri meghallgatni a véleményedet. Épp ezért az anyja személyével és értékével is tisztában van, s noha törődik azzal, aki erre a világra hozta, anyagilag és érzelmileg nem függ tőle; ilyenkor a hím tisztán éli a nőkkel való kapcsolatát, és nem lesz mizogin vagy kodependens. Benned nem az anyját keresi, mert meglátja azt, aki valójában vagy, ráadásul nem retteg az elvesztésedtől vagy a kapcsolatotok komolyságától. Az egészséges hím figyelme és udvariassága valódi, nem pedig megjátszás vagy szokás, s noha élvezi veled az együttlétet, nem akar magához láncolni. Egy valódi férfi képes úgy szeretni, hogy miközben a kapcsolatotok szorosabbá válik, te egyre szabadabbnak érzed magad. A Gyermekmánia egészséges megnyilvánulása a gyermek tiszta szeretete és az a valódi apaállapot, amikor a férfi tisztán éli a gondoskodás/nevelés vágyát. Ilyenkor egy hím nem okkal vágyik utódokra, egyszerűen csak érzi, hogy szeretne gyermeket. Ahogy már korábban említettem, az apaösztön nem az anyaösztön férfiverziója; az apaságot, mint a legtöbb férfimegnyilvánulást, tanulni kell. Az a férfi, aki e mánia tiszta, egészséges formáját éli, örömmel tanul, ám emellett rendelkezik egyfajta „női”, született képességgel is. Például egy barátom már tizenhat esztendősen leveleket, amolyan „memoárokat” írt majdan megszületendő gyermekinek. S félreértés ne essék, az ilyen típusú férfi egyáltalán nem az az elbutult arccal gügyörésző apaparódia – előbb említett
barátom is kifejezetten férfias teremtőerővel rendelkezik. A Függőségkényszer tiszta állapotában a tudatos hedonizmus. Az, amikor a pasas élvezi az élet nyújtotta örömöket, de ha bizonyos problémák miatt erre nem képes, nem esik kétségbe; az a gazdagság örömeiben lubickoló férfi, aki a csőd után képes a futószalag mellé állni, hogy újra felépítse az életét, és eltartsa a családját, klasszikus képviselője ennek a típusnak. Egy valódi hím nem tagadja le a függőségeit – minden ember függ valamitől. Együtt él velük, s mivel a tagadás hiánya miatt megélheti a tudatosan létezést, a függőségélmény nem válik élete elengedhetetlen részévé. Az ilyen férfi izgalmasan él, ám sosem válik felelőtlenné vagy önpusztítóvá, mert ahogy észreveszi, hogy a természetes örömállapotból egészségkárosító mánia válik, túllép rajta és befejezi. A Pénzmánia tiszta formája az, amikor a férfi pontosan tudja, hogy milyen materiális életet szeretne. Nem próbál görcsösen meggazdagodni a szülei, a gátlásai vagy a látszat kedvéért, ráadásul a vágyaihoz szükséges pénzmennyiséget képes megteremteni. Ilyenkor a hím hosszú távon gondolkodik, képes tanulni és mások véleményét elfogadni; tudatosan építi fel a tanulmányait és a karrierjét, hogy elérhesse céljait. Ennek ellenére a lelkéből nem öli ki a humanitást és az empátiát (gyakran segíti a nálánál szegényebbeket), és a pénz megszerzése miatt nem áldozza fel önmaga és a családja életét. Ezen állapotban a férfi nem kuporgat, mert tudja, hogy a pénz csak akkor ér valamit, ha élményeket ad, de nem is költekezik ész nélkül, mert tisztában van az adott társadalomban elfogadott ár-érték aránnyal. A Hatalommánia egészséges állapotában a férfi teremtőerejének kiteljesedett megnyilvánulása. Amikor a hím képes mások életéért, sorsáért is felelősséget vállalni. Mindezt anélkül, hogy akarná: az a férfi, aki tiszta teremtőerővel bír, sosem vágyik uralkodásra, s amikor a sors a kezébe ejti a hatalom kardját, maga is elcsodálkozik rajta, milyen jól bánik vele. Ilyenkor felelősséget vállalva képes mások életéről is döntést hozni:
nem akármilyen terhet cipel az a cégvezető, akinek az alkalmazottai a kezébe tették az életüket. S a családjaik életét. Egy tiszta hatalommal bíró férfi ellentmondást nem tűrőn hoz döntéseket, de képes meghallgatni mások véleményét, és az egója kedvéért sosem ragaszkodik a rossz lépéseihez. Ráadásul a munkáját képes különválasztani a magánéletétől – egy valódi férfi sosem parancsolgat otthon, mert nem kell erőszakkal megszereznie a tiszteletet. A Szexmánia eredendő formájában a szexualitás élvezetét jelenti minden kényszeresség és függőség nélkül. Ilyenkor a férfi mentes az egoista mániáktól – nem hajtja ész nélkül a nőket, de nem is fél új kapcsolatot kezdeményezni –, s noha a szeretkezés művészetében kifinomult, képes a spontaneitásra. A valódi férfi úgy veszi komolyan a szexualitást, hogy könnyed és játékos marad, és anélkül képes gyönyört adni és kapni, hogy destruktív, romboló érzelmet (hatalommánia, szadizmus stb.) társítana a testi szerelemhez. Sose feledd: a valódi férfi tudja, hogy sikeres hódításait csak a nőknek köszönheti, mert a gyönyör forrását ők mutatták meg neki. S végül néhány apróság. EGY: bizonyos típusú mániákkal, szellemi/lelki problémákkal és kisebb-nagyobb mentális averziókkal minden férfi (és nő) rendelkezik. Soha ne egy teljesen tiszta, sterilen tökéletes pasast keress, mert a nagy vágyakozás közben egyszer csak azt veszed észre, hogy kilencvenévesen még mindig a szüleid erkélyén állva fésülgeted a hajad, és várod, hogy a fehér herceg a szőke lovon elvágtasson a ház előtt. Inkább azt nézd meg, hogy a) a pasasban meglévő mániák mennyire erősek, mert a gyengébb problémák még férfiasabbá is tehetik; b) hogyan kezeli őket; és c) mennyire passzolnak hozzád és az elvárásaidhoz. Fontos, hogy megértsd: egy életen át boldog lehetsz egy mániákus férfival, ha a lelki problémáitok passzolnak egymáshoz. KETTŐ: azért írtam le ilyen formában a mániákat, hogy viszonylag könnyedén felismerhesd őket. S noha egy rövid távú kapcsolatnál nem annyira fontos az éleslátás, a hosszú távú együttéléskor, pláne,
ha közös gyerekeitek is lesznek, már lényeges, hogy ne évek múlva szembesülj azokkal a problémákkal, amelyeket a második randin is észrevehettél volna. Sose feledd: míg a saját életedet szabadon tönkreteheted, a gyermekeidét nem. Ha már nagyon szeretnél társat és családot, az esetek többségében kompromisszumot kell kötnöd. Arra azonban figyelj, hogy ne a férfi olyan lelki/szellemi problémáival alkudj meg, amelyek biztos, hogy a szakadékba vezetnek. S végül HÁROM: egy hosszú távú kapcsolatban neked, a nőnek kell hogy több eszed legyen. Tudom, hogy egy kapcsolat mindig két emberen múlik. Tudom. Azonban a férfi, a már korábban kifejtett nevelői/környezeti hatások miatt, nem olyan tudatos az érzelmeire, mint te. Arról nem is beszélve, hogy a genetikai hatás miatt hajlamos korábban feladni a kapcsolatot, mert az egója elhiteti vele, hogy egy másik nővel jobb lesz. Egy hosszú távú párkapcsolatban az esetek többségében a nő az, aki képes az asztrális/mentális húrokon játszani. S bizony ez azt jelenti, hogy jelenléteddel, szavaiddal és tetteiddel csökkentheted a pasas mániáit. Vagy épp előhozhatod belőle. Tudom, hogy elsőre rosszul hangzik, de ha tiszta elmével figyelsz, megláthatod, hogy sok férfi a párkapcsolatában válik mániákussá. Attól, amit a nőtől kap. Vagy attól, amit nem.
Pár(bajok) (avagy miért akkor nyomul, amikor már elveszített?)
Ebben a fejezetben a lehetőségekhez képest megbeszéljük a párkapcsolat minden csínját-bínját. Természetesen a teljesség igénye nélkül; a határtalan emberi kapcsolatokat semmilyen formában sem lehet teljesen ábrázolni. Ennek ellenére, ha a konkrét elvek, törvényszerűségek és példák mögé látsz, a klasszikus emberi játszmák jelentős részét felismerheted, a kisebb-nagyobb buktatókat pedig elkerülheted. Úgyhogy ingoványos terület ez tele meglepetésekkel és váratlan fordulatokkal, azonban bármennyire kiszámíthatatlan az ismerkedés vagy a közös élet, mivel emberek között jön létre, vannak olyan alapszabályok, amelyek a legtöbb viszonyra alkalmazhatók. Természetesen attól még, hogy bemagolod a következő oldalakat, nem válsz boldog nővé; ha túlságosan komolyan veszed a leírtakat, a szíved helyett az elmédben fogsz élni, és akkor is csak okoskodni fogsz, amikor lángolnod kellene. Mindenekelőtt a következőt kell megértened. Olyan tényeket fogok közölni, amelyek nemcsak a férfiról, de rólad is szólnak. Jogosan gondolhatod, hogy neked senki se akarja megmagyarázni, hogy mi van benned, hogy milyen vagy valójában. S igazad is van. Azonban emlékezz az életedre: volt, hogy megismerkedtél egy pasassal, majd három hónap múlva már szabadulni akartál, és csak arra tudtál gondolni, hogy milyen jó lett volna, ha mindezt előre tudod… Nos, én nem fogom megmondani, hogy mi van benned. Mert nem tudhatom. Senki sem tudhatja. Még te sem. A következő oldalakon csak azt fogom leírni, ami minden nőben (férfiban) a fiziológia és az antropológia okán benne van, épp csak nem a megfelelő pillanatban tudatosul benne. Csak később, hónapok, évek múlva. Ez a könyv nem egy elméleti/vallási alapon működő demagógiahalmaz, csak a lehetőségek tárháza. Olyan ösvény, amely csak arra kanyarog, amerre szeretnéd. Ha olyan nő vagy, akit a férfiak lépten-nyomon leszólítanak, ha eddig minden párkapcsolatodat addig élted, ameddig akartad, és akkor szakítottad meg, amikor szeretted volna, ez a fejezet nem
neked szól. Természetesen te is találhatsz benne értékeket és segítséget azokra a helyzetekre, amikor egy viszonyban nem találod a helyed, de ha mindig is képes voltál azzal a férfival kapcsolatot teremteni, amelyik valóban tetszett, különösebben nincs mit tanulnod. Bizony, hölgyeim, van olyan nő, akinek sosem kellett megalkudnia, mert mindig azzal a számára tökéletes férfival jött össze, amelyikkel akart; van olyan nőtípus, amelyik semmit sem tesz egy hosszú távú párkapcsolatért, mégis minden férfi az élete végéig vele akar élni. Ám az ilyen meglehetősen ritka. Az esetek többségében cselekedned kell, ha egy számodra kívánatos férfival szeretnél megismerkedni, járni, szeretkezni vagy épp családot alapítani. Ez a fejezet segíthet neked, mert eléd tárja a párkapcsolat buktatóit az ismerkedés elejétől a szakítás utánig. Első lépésben megéri megértened, hogy az emberek miért is akarnak párkapcsolatban élni. A válasz egyszerű, érthető és igencsak velős: senki sem tudja. Sokan hiszik, hogy ismerik a titkot, de én óvakodnék hinni nekik; mivel a saját gondolatain senki sem tud túllépni, senki sem tudja, hogy mi a Valóság és mi nem az. Azonban az emberi faj testi/lelki fiziológiáját vizsgálva bizonyos tények megállapíthatók. Tény, hogy az előző fejezetben leírt nevelőikörnyezeti hatások, kényszerességek és mániák miatt nem csak a párkapcsolat fizikai, érzelmi okai is tanultnak minősíthetők. Tudom, első hallásra hihetetlennek tűnhet, de az általad ismert szeretet- és szerelemformáknak – monogámia, poligámia, hűséges, örökké tartó stb. – sincs közük a valósághoz, mert ezek sem mások, mint elsajátított sémák. Nevelési korlátok. Képzelet szülte alakzatok. Emellett tény, hogy az emberi faj (lásd a falkák és az ősközösségek működését) alapvetően még a párkapcsolatban sem ismerte a magántulajdon fogalmát. A közösség gyermekeinek minden felnőtt apja és anyja volt: a Homo sapiens eredendő állapotában a társadalom minden tagja szülő módjára törődött az utódokkal, mert a vér szerinti, rokoninak nevezett birtokviszony semmit sem számított; az emberi faj valódi
utódnevelése szerint egy gyermek sosem maradhatott magára, mert mindig volt körülötte egy felnőtt, aki tanította és védte. S bizony, a tény az, hogy a házasság és a család formája, amely adott egyének birtokviszony-kapcsolatát megteremti, az ember számára nem természetes, és csak az ego megerősödése és a populáció növekedése hozta létre. Ezek tények. Azonban csak részei a határtalan Valóságnak. Mert az, hogy te miképp akarod megélni a párkapcsolatodat, csak rád tartozik; az eredendő állapot épp oly isteni és tökéletes, mint a katolikus egyház által kreált „ásó, kapa, nagyharang”, vagy épp a más kultúrák preferálta „több feleség/több férj” forma. Sose engedd, hogy mások akarata, elvárása szabja meg a párkapcsolatodat: a Vágy tiszta, eredendő állapotában formátlan, épp ezért bármilyen formában megélheted. Megélhetitek. A valódi vágy megszületésének okára, arra, amelyet nem a mániák okoznak, senki sem tudja a választ. S ez így van jól: a vonzalom, a szeretet vagy a szerelem lényege nem más, mint a misztikum titokzatosságában megélhető hétköznapi valóság. Úgyhogy, ha boldogan akarsz élni a pároddal, nincs értelme okokat keresgélni, ahogy nincs értelme okoskodni sem; az agyalás a fejedben, míg a Valóság az Életben zajlik. Ezért ebben a fejezetben nem az elmélettel, hanem a gyakorlattal foglalkozunk, mert attól még, hogy tudod, miért nem szabad ciánt rakni az ételbe, éhen halsz, ha nem tudsz főzni. Nos, az emberi párkapcsolat alapvetően három fő részből áll. EGY: a kapcsolat létrehozása. KETTŐ: a kapcsolat megélése és fenntartása. HÁROM: az esetleges szakítás és gyógyulás. Hogy ez a három stádium érthető legyen, megéri jobban megismerni a folyamatot. Ezért az alapvetően leírhatatlan és végtelen párkapcsolatot hét fő lépésben elemezzük ki. Hangsúlyozom, a következő oldalak nem adhatják kezedbe a Valóságot, de segíthetnek, hogy felfedezd és megéld. Nos, a párkapcsolat hét fő lépése a következő: I. Ismerkedés
II. Randevú III. Az első szexuális élmény IV. Közös élet V. Szexualitás VI. Szakítás VII. Gyógyulás Ezek a lépések egy általános helyzetet tükröznek. Tehát nem mindegyik fázis található meg a kapcsolatokban, mert van, amelyik nem végződik szakítással, és van, ahol az első szexuális élmény előtt elmarad a randevú, sőt olykor még a beszélgetés is… Ez a fejezet arról szól, hogy megismerhesd ezeket a lépéseket, mégpedig úgy, hogy a lehető legtöbb örömöt jelentsék neked és a párodnak. Ezt csak akkor érheted el, ha egyrészt tudod, mikor mit gondolnak a férfiak, másrészt ha megtanulod, hogy tetteid és szavaid milyen hatást válthatnak ki. Akkor vágjunk bele. A kapcsolat létrehozása (Ismerkedés, Randevú, Az első szexuális élmény) Hétköznapi nyelven a kapcsolat létrehozása az ismerkedés és a randevúzás. A legtöbb nő – és férfi – problémái itt kezdődnek, ugyanis az ismerkedés misztikus művészetét nem lehet megtanulni. Mert nem az a lényeg, hogy mennyire tudod jól, hanem hogy mennyire tudod nem rosszul csinálni. A férfiakkal való ismerkedés problémája még az első lépés, az ismerkedésed szándéka előtt kezdődik. Mégpedig akkor, ha egy pasas, aki számodra egy meztelencsiga vonzerejével bír, nem hajlandó elfogadni a nemet. A legtöbb zaklató hím polip módjára
képes köréd fonni tapogató mancsait, s miközben a testedet taperolja, a lelkedet is igyekszik megfojtani. Ezt az igen kellemetlen helyzetet a férfi önképének torzulása okozza. Ez voltaképp nem más, mint önértékelési probléma, amely a deformálódott énkép miatt személyiségzavarhoz vezetett. Emlékezz: a férfias viselkedés a külvilág adta visszajelzéshalmaz. A nő meghódítása sok férfinak visszaigazolás, arról nem is beszélve, hogy van olyan férfitípus, aki igényli a „vad” becserkészésének/elejtésének izgalmát. A klasszikus zaklató mindig az alacsony formanívót képviseli, mert csak e férfitípus egója oly sérült, hogy a visszautasítást személyes sértésnek vegye. Leírok pár példát, de csak azért, mert nőként hajlamos vagy a „Hagyd magad, előbb szabadulsz” elvet alkalmazni, és a gyors lekoptatás reményében megadod a telefonszámodat. Ha pedig csak egy kis flörtöt, játékot szeretnél megélni a férfival, nem veszed észre a jeleket, aztán meg csodálkozol, amikor sátrat ver a házad előtt, és esténként a szerenád címszavával takarózva részegen kornyikál. S itt nem a flört/játék a probléma, hanem az, hogy nem a megfelelő férfit választottad. A mániákus visszautasításának mindig erőszak a vége: van, hogy csak szavakkal (lehord mindenféle szemét kurvának), de van, hogy tettekkel próbál kényszerhelyzetbe hozni. Például bejár a munkahelyedre, követ az utcán, vagy megvár a lakásod előtt. Tehát, ha egy Vaddisznó (Hím) akaszkodik rád, erőszakosan fog nyomulni, ráadásul fizikálisan, tapogatással, a karod rángatásával vagy a feneked taperolásával is kifejezi „hódolatát”. A Kakas (Pasi) a közhelyes udvarló trükkökkel próbálkozik: virágokat tesz a kocsid szélvédőjére, ha nem adod meg a számodat, elkéri valaki mástól, de téged első lépésben nem fog megszólítani, mert általában fél beszélni. Úgymond hátulról, kanyarfúróval próbál a közeledbe férkőzni, és csak a legvégső esetben nyilvánítja ki félreérthetetlenül a szándékát. S teszi ezt mindaddig, amíg a folyamatos visszautasítástól elszakad nála a cérna, és hisztizve neked támad: téged hibáztat majd, és frigidnek,
leszbikusnak vagy őrültnek nevez, amiért nem fogadtad a hódolatát. A Farkas (Fickó) mindig megszólít, és valamilyen jól begyakorolt, stílusos szöveggel próbálja ledumálni rólad a bugyit, azonban a sorozatos visszautasítás hatására kötekedő, ellenséges lesz, s mindig igyekszik meggyőzni, hogy nem vagy egészséges nő, amiért nem fogadtad a közeledését. Ezzel szemben a Tigris (Majdnem) típus látszólag könnyedén elfogadja a visszautasítást, a szeme sem rebben, vagy épp mosolyogva biztosít, hogy nincs semmi gond, és megérti… azonban egy életre az ellenséged lesz. Ne feledd: a gyenge férfi egy életen át képes pocskondiázni azt a nőt, aki egyszer megsértette a hiúságát. Ha egy környéken laktok, pletykálkodni kezd a szomszédoknak, ha egy munkahelyen dolgoztok, sosem lesz elégedett veled, és mindig megpróbál keresztbe tenni, ha pedig a főnököd, szinte biztos, hogy a munkatársaid előtt folyamatosan lejárat, megaláz majd. Mindezekkel szemben a magas formanívó férfija nem lesz ellenséges, de a maga kulturált módján folyamatosan próbálkozni fog; a magas forma pasija az, aki úgymond barátkozik veled. Segít a kisebb-nagyobb gondjaidban, meghallgat, elmegy veled ebédelni, és csak finom célzásokat tesz, hogy rátehetnétek egy lapáttal a kapcsolatotokra. Sosem lesz bunkó vagy erőszakos, mert a görcsös akarat helyett a jelenlétével próbálja kitaposni azt az ösvényt, amelyik hozzád vezet. S itt már elkezdhetünk beszélni a Férfiról. Figyelj, egy Férfi sosem fog nyomulni vagy zaklatni, de még úgy isten igazából udvarolni sem. Mivel annyira vonzódni fogsz hozzá, hogy a magad visszafogott vagy heves módján te fogsz kezdeményezni. Ha pedig a kapcsolatotok olyan fázisba ér, hogy „udvarolni” fog, akkor sem mesterségesen vagy szándékoltan teszi a szépet, mert valóban komolyan gondolja mindazt a szót vagy tettet, amellyel téged az egekbe emel. Hölgyeim, e probléma elkerülése végett meg kell értenetek a saját ismerkedés-energetikátokat is. A „mindig a nő kezdeményez” közhely nem igaz, azonban mégis az. Nos, egy valóban mániákus
akkor is zaklatóvá válhat, ha észre sem veszed, és semmilyen jelzést nem adsz neki. Azonban ez ritkán következik be. Az esetek többségében arról van szó, hogy a férfi észrevesz, majd valamilyen formában (a tekintetével, a körülötted való sertepertéléssel stb.) ezt távolról, verbális kommunikáció nélkül a tudtodra adja. S ilyenkor te, a nő tudattalan szinten reagálsz. Apró fizikai, energetikai jelekkel, amelyeket észre sem veszel, mert ezek olyan genetikaienergetikai kódok teremtette, ösztönszerűen végrehajtott cselekedetek, amelyek nincsenek az elméd irányítása alatt. A mániákus pasas ilyenkor azt hiszi, hogy te kezdeményezel. Ekkor a teljesen semleges viselkedésedbe belemagyarázza, hogy akarsz valamit, vagy csak olyan, idealizált képet kreál rólad, amelyben a számára vonzó tulajdonságaid a valódinál hangsúlyosabbak lesznek. Ezek után picivel markánsabban lép fel, amit már te is észreveszel. S te ilyenkor döntesz, hogy elfogadod-e a közeledését, vagy hárítod; sokszor mondod, hogy ha egy számodra semleges férfival kedves vagy, és nem küldöd el „bunkón a fenébe”, félreérti, és azt hiszi, hogy kapcsolatra vágysz vele. A legtöbb zaklató azonban nem ennyire mániákus, csak azért válik azzá, mert a második lépésben – amikor már te is észreveszed a vonzódását – nem vagy elég határozott a visszautasítással. Félre ne érts: teljesen egészséges, ha nő létedre élvezed a hódolatot, és a flörtenergia kedvéért gerjesztesz egy kis feszültséget. Nincs ezzel semmi baj. Ha azonban egy közepesen sérült férfit (akitől nem akarsz semmit) nem utasítasz vissza egyértelműen és következetesen, ha csak egy picit is „rázod a hajad, és ringatod a csípőd”, felerősíted a rögeszméjét. Az ismerkedés előtti második probléma pedig az, amikor a pasas neked is tetszik, számára is jól látható jeleket adsz (hozzálépsz, beszélgetést kezdeményezel), mégsem lép semmit. Mi több, el is menekül. Az ilyen esetekben általában a pasas gyengeségét, gyávaságát vagy férfiatlanságát szapulod, azonban a Valóság ennél sokkal összetettebb. Ahogy már az előbb említettem, a „mindig a nő
kezdeményez” elv nem igaz, de mégis az. Abban az esetben, ha te fordulsz a férfi felé, az energiáid nyílvessző módjára összpontosulnak, amely szándékod miatt belecsapódik az elméjébe. S a lelkébe. Ezt a pasas korábban megbeszélt érzelmi problémái végett majdhogynem támadásként érzékeli. S noha van olyan hím, aki élvezi ezt, és feléd fordul, a többség ösztönösen védekezni kezd, és zavart, magamutogató vagy ellenséges lesz. Ne feledd, a férfiasság énképe mindig a külvilág visszajelzéseiből épül fel. Magyarán, ha egy pasas felé fordulsz, ő tudja, hogy valamilyen formában értékelni fogod. Megítéled. S mivel a férfi az esetek többségében nehezen tudja kezelni az érzelmeket, inkább bezáródik a nyitás helyett. Mindezek ellenére a valóság gyakran csak annyi, hogy nem tetszel neki. Tudom, nem szívesen szembesülsz ezzel a ténnyel, de hát megesik. Ilyenkor csak azt értsd meg, hogy attól, mert a férfi nem fogadta a kezdeményezésedet, nem lettél kevesebb. A nőiességednek nincs köze egy férfi ízléséhez, mert a rólad alkotott kép az ő fejében van, semmi köze hozzád. S végül az is megeshet, hogy a pasas valóban monogám típus, és van valakije. Ebben az esetben nem fog elsomfordálni, könnyedén beszélget veled, ám szavaival és tetteivel két percen belül a tudtodra adja, hogy más nővel már megtalálta a boldogságot. Csendesen megjegyzem, hogy egy egészséges nő számára általában a harmonikus párkapcsolatban élő férfiak a legvonzóbbak (nem hiszem, hogy ezen helyzet okát nagyon magyaráznom kellene), illetve azok, akik jól érzik magukat a saját bőrükben. Ez utóbbi, valódi férfiakkal csak az a probléma, hogy nincs szükségük senkire; élvezni fogják a társaságodat, de nem fognak nyomulni, hogy kapcsolatba kerülhessetek. Hölgyeim, a női elme gyakran azért fél ismerkedni, mert a visszautasítást a saját hibájának tekinti, ráadásul szégyenérzetet él meg, mert azt hiszi, ha nem kell egy hímnek, a férfiak megvetik, míg a többi nő kineveti. Azonban ezt a folyamatot nem lehet elméleti szinten megélni. Magyarán, ha csak ücsörögsz egy szórakozóhelyen,
és csak a fejedben értékeled a pasasokat, nem fog történni semmi. Nem fogsz sérülni, de nem fogsz fejlődni sem. Arról nem is beszélve, hogy már nem a középkorban élünk: semmi szégyellnivaló nincs abban, ha a zsebkendőd leejtése és a szempillád rebegtetése helyett markánsabban fejezed ki a szándékodat. Ha tetszik egy férfi, ne félj cselekedni, mert a szívedet csak a tetteidben találhatod meg – míg a visszautasítás életet is adhat, a magány csak halált.
I. Ismerkedés Minden ember ismerkedni vágyik. Mindent megtesz azért, hogy meta- vagy verbális kommunikáció útján felhívja magára a figyelmet – emlékezz az ego működési elvére. Ám a legtöbb próbálkozás már a kezdeti szakaszban kudarccal végződik. Ennek leginkább az az oka, hogy a férfiak/nők nem ismerik egymás lelkének rezdüléseit. Ezért a következő oldalakon átvesszük azokat az ismerkedési formákat, amelyeket a legtöbb férfi követ, majd megbeszéljük, hogy a tetteiddel miképp érhetsz el kudarcot vagy sikert. Tehát a férfi ismerkedési szándékának mindig van oka. E tétel alól három kivétel van. EGY: amikor nem akar megismerkedni veled, de a sors úgy hozza, hogy a közös élethelyzet miatt (iskola, munkahely, baráti társaság stb.) lassan összemelegedtek. KETTŐ: amikor a pasas komplett elmebeteg, s noha látszólag ismerkedni próbál, valójában nem akar/képes kialakítani társas kapcsolatot. Ez könnyen felismerhető azon „érdekes” viselkedéséről, amelyet udvarlásnak nevez: egy hölgyismerősöm mesélte, hogy miközben egy szórakozóhelyen táncolt, valami pasas az ismerkedés szándékával mögé lépett, megnyalta az ujjait, majd a nyálas mancsával végigsimította a vállát… S végül HÁROM: amikor váratlanul szerelmes lesz, és mindenféle szándék vagy tervezgetés nélkül lép hozzád; az általános tévhit ellenére a legtöbb férfi is vágyik a szerelemre. Azonban mivel ezekben az esetekben nem kell tudatosan cselekedned, forduljunk az általános helyzet felé, amikor valahol meglátsz egy számodra szimpatikus férfit, aki valamilyen formában feléd fordul. Nos, a férfiak ismerkedésének okai a következők: a) Szexuális vágy b) Kíváncsiság vágya
c) Társra vágyás d) Családra vágyás e) Egyéb vágyak a) Szexuális vágy A lehetőségekhez képest tisztességesen kivesézzük a kérdést, ugyanis a kapcsolatotokban megjelenő szexualitás nem csak a közös életeteket, az önértékelésedet is markánsan meghatározza – sok nő hiszi hibásnak, csúnyának vagy épp aszexuálisnak önmagát, mert nem tudja izgalomba hozni a partnerét. A férfi nemi vágya alapvetően két formában nyilvánul meg a külvilág felé: az első esetben adott célszemélyre irányul, azaz a férfi csak rád gerjed, míg a másodikban a személy mellékes, a vágy egyszerűen csak meg akar testesülni. Magyarán a férfi csak le akar feküdni valakivel. Azonban, mint már mondottam volt, ez csak a külvilág felé történő megnyilvánulás. A férfi szexuális vágyának, a megjelenésének oka már teljesen más tészta. Ez esetben három formáról beszélhetünk: az ösztönös, a természetes és a kapcsolt. Az ösztönös nemi vágy megértése azért fontos, mert rengeteg félreértés kapcsolódik a kérdéshez. Nos, a vágy alapszintű megszületéséhez nincs szükség semmire. Nem kell hozzá női test, erotikus helyzet, pornográfia, fétis vagy ábránd. Egyszer csak megjelenik: a férfi érzi a bizsergést, és kész. Ennek biológiai és energetikai oka van; nem véletlen, hogy a legtöbb szexuálpszichológus vagy szakember köteteket tud megtölteni olyan semleges tárgyak/alakzatok nevével (kalapácsnyél, női cipő, barack, kard, puska stb.), amelyek egy férfi számára szexuális szimbólumnak tekinthetők. Ám ilyenkor már lemaradtak az első lépésről; a valóság az, hogy a nemi vágy egyszer csak megjelenik a férfiban kifejezett képzettársítás nélkül. Hogy megértsd, nézd meg az önkielégítés folyamatát: amikor egy férfi „nekilát”, a kezdet előtt
nincs a fejében erotikus kép, és nem is használ semmilyen külső ingernövelőt. Ez már csak akkor következik be, ha a nemi vágy megjelent. Megjegyzem, e folyamatról a legtöbb férfi nem tud, mert az elméjük a vágy születésének pillanatát nem képes érzékelni, csak azt az állapotot, amikor már „ott van”, és próbál megindulni a kiteljesedés útján. Neked nőként e valóság megértése a hosszú távú kapcsolat szemszögéből lényeges, majd abban a fejezetben visszatérünk rá. Természetes nemi vágyról akkor beszélhetünk, amikor a fajfenntartás szülte folyamatot az egyén számára ösztönszinten izgató testek/helyzetek hozzák létre. Arc, haj, fenék, mell, szeméremajak vagy láb látványa; illat, hang, „feromon”, ruha, viselkedés, érintés, kukkolás, tánc… ahány férfi, annyi izgató kép létezik. A valóság szempontjából a természetes nem az általánosan elfogadottat jelenti, magyarán minden olyan fiziológiai hatás és forma idesorolható, amelyet egészségesnek vagy perverznek nevezel. Értsd meg: a Valóság szempontjából nem a forma, a forma léte a lényeges. A kapcsolt nemi vágy pedig az, amikor egy férfi a közösülés közben érzelmi/fizikai eseményt él meg, majd ezt akaratlan beépíti a szexualitásába. Innentől fogva, ha ez a beépült esemény felbukkan az életében, afféle pavlovi reflexként megjelenik benne a vágy is. Csak a példa kedvéért: ha a férfi nemi aktus közben megtapasztalja a hatalom érzését, beépíti a szexualitásába. Megfigyelhető, hogyha a hímek homogén közegben alkotnak közösséget (börtönben, katonaságban stb.), gyakran hoznak létre egymással is nemi kapcsolatokat annak ellenére, hogy alapvetően heteroszexuálisak. Ennek az az oka, hogy ilyenkor nem a tiszta nemi vágyat élik, hanem azt, amelyet a hatalom érzésének megjelenése vált ki. S noha a szakemberek éppúgy a szexualitás természetes részének tekintik a hatalommániát, mint a laikusok, a valóság az, hogy a nemi vágynak alapállapotában semmihez nincs köze. Csak a nemi vágyhoz. Bizony, nincs köze félelemhez, hatalomhoz, örömhöz, bánathoz… de még a
szerelemhez sem. A helyzet kezelése Ha megérzed, hogy egy férfi a szexualitás szándékával/energiájával közeledik feléd, három dolgot tehetsz: elutasítod, incselkedsz (látszólag belemész, majd mégsem, megint zöld jelzést adsz, majd megint pirosat) vagy belemész. S noha mindez evidenciának hangzik, megéri megbeszélni a dolgot, mert elképesztő félreértések vannak az emberek fejében. Kezdetnek értsd meg a következőt: jogod van nemet mondani. Bármikor nemet mondhatsz. Bárkinek nemet mondhatsz. A nők jelentős része még mindig azt hiszi, hogy akkor is engednie kell, ha igazából nem vágyik a hímre, mert hát „ez a dolga”. Főleg a tartós párkapcsolatban élők hiszik ezt, s bizony a nők jelentős része a nemi erőszakot az élettársától/férjétől szenvedi el. A férfiak egy része (az alacsony formanívón létező Vaddisznó, Farkas és Tigris) úgy gondolja, hogy a női „nem” valójában „igen”, és az „incselkedő asszonyállat” csak arra vágyik, hogy egy „igazi férfi jól megmutassa neki”. Ez a férfitípus komolyan hiszi, hogy tiltakozásod és sikításod a játék része. S noha az tény, hogy van, amikor a párod kedvéért megteszel valamit, amit korábban nem akartál, és tényleg jó élményeket élsz meg, egy valódi férfi pontosan tudja, hogy mikor kell átlendítenie a bizonytalanságodon az erejével, és mikor kell visszalépnie. Egy valódi férfi sosem kényszerít a változásra, de veled van, amikor változni akarsz. Ha az incselkedés mellett döntesz, a következőket tartsd szem előtt. Nem az a baj, ha élvezed a nemiség teremtette feszültséget, hanem az, ha nem tudod, hol a határ. Figyeld a férfit, és még azelőtt lépj hátra, hogy túlságosan beleélné magát. Ez neked mint nőnek a személyes biztonságod miatt fontos, arról nem is beszélve, hogy egy
megvezetett pasi szavaitól akkor is komoly lelki sebeket szerezhetsz, ha egyetlen ujjal sem ér hozzád. A férfi szempontjából pedig azért lényeges, mert ha a szexuális játszma azon szakaszából lépsz ki, amelyet normális esetben már a beteljesülés követ, a pasas olyan traumákat szenvedhet el, amelyek komolyan megnyomoríthatják az énképét. Évekkel ezelőtt egy férfihallgatóm a merevedési problémáira kért tőlem tanácsot. Fizikálisan teljesen egészséges, harmincesztendős, jól szituált, jóképű pasas volt, senki sem tudta, miért mondott csődöt az ágyban. Jó pár találkozásba került, mire elő tudtam hozni belőle a releváns emléket: korábban megismerkedett egy nővel, minden jól alakult, felmentek a lakására, volt lágy zene, pezsgő és eper, elkezdtek lekerülni a ruhadarabok, és… és amikor az emberünk ott állt kivont karddal ádámkosztümben, a hölgy egy „Áh, meggondoltam magam!” felkiáltással elviharzott. Hónapokba telt, mire az emberrel fel tudtam dolgoztatni ezt az élményt, és még egyszer ennyi időbe, mire elmúlt a problémája. Ahogy korábban mondottam volt, bármikor meggondolhatod magad. Jogod van hozzá. Ha azonban csak játszani akarsz, ha nem vágysz valóban a férfira, ne a legutolsó pillanatig feszítsd a húrt. Ha pedig belemész a játékba, a következőt kell megértened. Nos, a férfi a szexualitásától hajtva feléd lép. Vagy te kellesz neki, és valamiért veled akar ágyba bújni, vagy bárki jó neki, épp csak te vagy kéznél. S itt a „vagy” a kulcsszó, mert sosem fogod biztosan tudni, hogy melyik eset áll fenn. Sokszor tévedsz ebben a kérdésben, és ha a férfi komoly kapcsolatot szeretne, akkor is azt hiszed, hogy csak „kefélni” akar, és elüldözöd magadtól; míg az is gyakran megesik, hogy szerelmesnek hiszed a hímet, miközben az csak arra a másfél percre volt „szerelmes”. Tudom, hogy bízol a női megérzésedben, a tapasztalatodban és az intelligenciádban, de a tény az, hogy e kérdés megítélésében sosem lehetsz biztos. Mert még a férfi sem lehet biztos benne. A legtöbbször vallod a közhelyet, hogy
a férfiak „mindig csak azt akarják”. Ez azonban tévhit. Na jó, a tétel egyik része igaz: egy egészséges férfit legyőzhetetlen erővel hajt a nemi vágy. Ám ezt végtelen okból képes megélni; sosem tudhatod, hogy a pasas szerelemből, trófeaszerzésből, unalomból vagy egyéb mániája miatt akar az ágyába cipelni. Ezért érdemes megfontolnod a következőt: nincs értelme agyalnod ezen. Ha egy hím vonzó a számodra, dönts, és ha úgy döntesz, cselekedj; ha minden szándék és cél nélkül, csak a gyönyör kedvéért boldog vagy egy férfival, attól nem leszel kevesebb. Ha az egyéjszakás kaland után a boldogság és a pezsgés helyett azért szenvedsz, mert nem hívott többet, és csak „használta a tested”, akkor valamit elrontottál. S nem azért, mert megélted a szexualitást. Dehogy. Azzal hibáztál, hogy nem adtad át magad az életednek teljesen, s így a végtelen gyönyör helyett csak a gátlásaid, a félelmeid és a fóbiáid vezettek. Úgyhogy ha az igen mellett döntesz, ne görcsölj a múlton vagy a jövőn, mert ha a folyamatos agyalással szétzúzod a pillanatot, meglehet, hogy életed végéig egyedül tekeregsz a fejedben saját elvárásaid, emlékeid és ábrándjaid árnyai között. Egy cimborám ránézésre a klasszikus álompasit testesíti meg: jóképű, izmos, intelligens, jó humorú és igen stabil egzisztenciával rendelkezik – sokszor láttam, ahogy piros sportkocsijával grasszált a városban. Tanulságos történetet mesélt: randevúzott egy nővel, akit már évek óta ismert. Minden tekintetben, kívül-belül tetszett neki, ezért hosszú távú kapcsolatban gondolkodott. Ám amikor a randin ez a kérdés szóba került, a nő egy óra alatt háromszor nevezte hazugnak. Nem virágnyelven, hanem így, konkrétan. Mert a hölgy „női megérzése” szerint ő nem akarhatta komolyan a kapcsolatot. Mert ahhoz túl jó pasi. Ezek után gondolom érthető, hogy emberünk nem erőltette többet a randit… Hölgyeim, tényleg megbízható a női megérzés, épp csak az élet megélése még biztosabb. S még egy apróság: sok tanító, szakember, vallási vezető és normális halandó próbálja megideologizálni, hogy a szexualitás mely formája „a jó, az Istennek tetsző, a megengedett”.
S noha a nálad idősebbek, tapasztaltabbak szavait megéri meghallgatni, a Valóság az, hogy a szexualitás az Élet adománya. A Teljesség formája. A Mindenség része. S bárhogy éled meg, ha neked és a partnerednek/partnereidnek örömöt okoz, az összes álszent okostojás befoghatja, mert a gyönyörben nem csak a párod, a jóisten is megéli a csodát. Félre ne érts: nem azt mondom, hogy ész nélkül engedelmeskedj a libidód hívásának. A lemondás is ad: akaraterőt, öntudatot, kényelmes nyugalmat, sőt, egy olyan tisztességérzetszerűséget is, amelyet az emberi ego szeret, mert megadja számára a különlegesség érzését. Én csak azt mondom, hogy sose szégyelld magad szexualitásod megéléséért; ne engedd, hogy természetes nemi vágyad miatt szenvedést vagy lelkiismeret-furdalást mérjenek rád. A legtöbb szellemi-lelki tanítás ellenére a nemi vággyal nincs semmi probléma, ha azonban úgy döntesz, hogy bizonyos okból (vallási, erkölcsi, szellemi stb.) meg akarsz szabadulni tőle, az utad akkor is a beteljesülésen keresztül vezet. b) Kíváncsiság vágya Ebben az esetben a férfi a nemi vágy megjelenése nélkül fordul feléd. Mert valamiért kíváncsi lesz rád. Érdekled mint ember. Általában két fő formája van. EGY: amikor tisztán kíváncsi a gondolataidra és az életedre, mert minden hátsó szándék nélkül érdekli az a tartalom, ami benned van. Halkan jegyzem meg, hogy a legtöbb ilyen helyzetet félreérted, és a férfi passzív nemi vágya miatt akaratlanul vonzalmat érezel. Ennek az az oka, hogy a belőled áradó természetes nemiség nem keveredik a férfi vágyával, visszacsapódik beléd, s mint a hullámok a tengerparton, felkorbácsolja libidód rezgéseit. KETTŐ: a férfi valamiért vonzódik hozzád. Nem (csak) a testedhez, hanem hozzád. Mert lát benned valamit. Igen kellemesen bódult állapot ez. Amióta világ a világ, a legtöbb bölcs és filozófus erre a talányra keresi a választ, de szerencsére még senki sem jött rá, hogy miért is alakul ki két ember között a
vonzalom. Sok mindennel megideologizálták már (lélekpár, előző életek, genetika, feromonok stb.), de az igazságot nem tudja senki. Tegyük hozzá, hála a jó égnek, ugyanis a vonzalom lényege épp az ismeretlenből felbukkanó csoda. Két ember kapcsolatának ez a testet-lelket remegtető misztikum a sava-borsa, a többi csak hab a tortán. A helyzet kezelése A vonzalom esetében a következő szituációk és alapigazságok jelenhetnek meg. EGY: a vonzalom kölcsönös. KETTŐ: a pasas vonzódik hozzád, de te nem látod férfinak. HÁROM: te vonzódsz a férfihoz, de ő nem lát benned semmi nőieset. S végül NÉGY: a férfi vonzódik hozzád, de csak mint „baráthoz”. Nos, az első helyzetről nincs mit beszélni, ha az érdeklődés vágya kölcsönös, tedd, amit tenni akarsz; különösebben nincs mit okoskodnod, trükköznöd vagy épp pánikolnod, hagyd, hogy az isteni vonzalom vezesse lépteidet. Ebben az állapotban gyakran azért húzod be a féket, mert a hímet „magasabb kategóriának” gondolod magadnál, és nem érted, hogy mit lát benned. Ilyenkor ne agyalj; sose találd ki, hogy mi van a férfi fejében, mert az igazság helyett csak a saját félelmeiddel szembesülsz. Ha egy férfi vonzódik hozzád, teljesen felesleges megítélned magad, és arra gondolnod, hogy: „Biztos látja, milyen vastag a bokám!” Mert hát persze, hogy látja. Épp csak tetszik neki. Vagy nem érdekli. Mert te érdekled, mert rád kíváncsi. A második helyzetről, amikor a férfit csak embernek látod, a következőt éri megértened. Nos, férfi-nő barátság nemigen létezik. A szeretkezés után már talán, de anélkül nemigen, mert a dimorfizmus garantálja a szexuális vonzalmat. Kivéve azt a helyzetet, ha a felek valamiért nem látják a másik nemét, mert a genetikai/energetikai rezgéseik miatt,
teljesen aszexuálisak a másikra. Ám az esetek többségében valamelyik fél akarva-akaratlan elfojtja a vágyat. Ez még akkor is igaz, ha a férfi eleinte valóban csak a lelkedre kíváncsi. Tehát, ha tényleg csak barátkozni kezdesz egy idegen pasassal, előbb-utóbb megjelenhet benne a szexualitás vágya. S még akkor jársz a legjobban, ha ostromolni kezd, mert ha nem, hamar az ellenségeddé válik – az elfojtott vágyakozás előbb őrlődéssé, utóbb fájdalommá, végül gyűlöletté fajul. Ha valamiért szükséged van egy olyan pasas barátságára, akit nem látsz férfinak, barátkozz vele, de mindig légy résen, hogy női kisugárzásod ne lépjen túl egy bizonyos mértéket. Ámbár, csak úgy barátilag megjegyzem, hogy e tanácsom nem túlságosan pragmatikus, mert ha a „csak barátodban” egyszer megjelenik a nemi vágy, akkor is próbálkozni fog, ha egy sírkő melegségével fordulsz felé. A harmadik esettel találkozhatsz a leggyakrabban. Sokszor megéled, hogy egy hím valóban szeret téged, mindent megtesz érted, odaadó, kedves és az életed végéig veled élne, de neked nem kell, míg az a másik, akiért megveszel, akiért mindened, még a lelked is odaadnád, magasról kakkant a fejedre. Vagy még azt sem. Amióta világ a világ, a legtöbb ember nem érti ezt a dolgot, pedig a válasz egyszerű, ha képes vagy elfogadni a valóságot. Nos, az egód a maga módján a fejlődésre, a korlátaid tágítására törekszik. Arra, hogy a többi embernél „jobb”, kiemelkedőbb legyél. Így van ez a párkeresésben is: az elméd egy nálad „jobbat” keres, aki mellett több lehetsz. Aki a lényével képes tágítani a határaidat. S mivel a másik ember egója is így működik, az az ember is önmagánál „jobbat” keres, aki tetszik neked… Hát, ebben az esetben nemigen tehetsz semmit. Ugyanis a vonzalmat semmilyen trükkel nem hozhatod létre. Egy férfit elcsábíthatsz, megvezethetsz, befolyásolhatsz vagy irányíthatsz, de hogy vonzódjon hozzád, azt nem tudod elérni. Ha az ismerkedésetek elején nem alakult ki, idővel talán megjelenhet, bár a tapasztalat azt mutatja, hogy ha a kapcsolatot nem a tiszta vonzalom szüli, később sem üti fel a fejét.
S végül a negyedik alaphelyzet az, amikor a férfi tényleg csak a másik embert, a lehetséges barátot látja benned. Ez csak akkor lehetséges, ha a) a pasas számára valamiért teljesen aszexuális vagy; b) az emberünk aktív vagy látens homoszexuális; c) gyermekkorában olyan környezetben nőtt fel, ahol a nőnemű családtagok markánsabban hatottak rá. Az ilyenkor fellépő apahiány miatt személyisége kialakításakor csak női energiákat használt fel, ezért a mindennapi életében igényli a hölgytársaságot. S mivel anno a családja nőtagjaival sem élt szexuális életet, a lényedből nem a „nőstényt”, csak az embert élvezi. Ebben az esetben jó cimborák lehettek, azonban jó, ha tudod, hogy ez a felállás beindíthatja az egódat, és a bizonyítási vágy miatt akarva-akaratlan nekilátsz a férfi megszerzésének. Mert a női elmét gyakran kíváncsivá teszi az a hím, akiből nem érez szexuális vágyat. Ám ha ilyenkor összejön a kapcsolat, a kezdeti eufóriát hamar felváltja a feszültség, mert nem egy férfi, csak egy nagyra nőtt gyerek kerül az életedbe. c) Társra vágyás Az általános tévhit ellenére sok férfi társfüggő. Sokan nem tudnak egyedül élni, mert igénylik, hogy a munkából hazaérve szólhassanak valakihez, eléjük kerüljön a meleg vacsora, vagy épp kiszámítható legyen az érzelmi/szexuális életük. Arról nem is beszélve, hogy a férfiasság egyik alapeleme a gondoskodni vágyás; a legtöbb hím (bizonyos kor után) igényli, hogy törődjön másokkal, hogy a személye valakiknek fontos legyen. Annak, hogy a férfi közös életre vágyik veled, több oka is lehet. EGY: jól érzi magát a társaságodban, kiegészítitek egymást, és érdekli mindaz a lelki-szellemi tartalom, ami benned van. KETTŐ: nem tud egyedül élni, ezért folyamatosan igényli, hogy egy társaság (család) középpontjában legyen. HÁROM: gyermeket szeretne, és úgy gondolja, hogy jó anya leszel.
NÉGY: ha gyermekként sok szenvedést élt meg otthon, vágyik a valódi család melegségére, és mindennél fontosabb számára, hogy megállapodhasson valaki mellett. ÖT: a környezete társadalmi/vallási okból csak akkor tekinti férfinak, ha van párja/felesége. HAT: az életben már mindent megtapasztalt, ami érdekelte, unatkozik, és olyan élményre vágyik, amelyet még nem élt meg. HÉT: olyan mentális averziókban, lelki problémákban szenved, amelyek természetes kezelésére egy másik ember a legalkalmasabb. NYOLC: olyan sajátságos mánia-gátlás kombinációban él, amelynek hatására képtelen nemet mondani. Ilyenkor a nőkkel nem képes konfrontálódni, csak sodródik a kapcsolatotokban, és hagyja, hogy te dönts a közös jövőtökről. S végül KILENC: minden egyéb indok, amelyet nem említettem meg. A férfiakkal való társas élet legklasszikusabb problémája a hűség. Mert hát a férfit a genetikai/energetikai kódja folyamatosan hajtja előre – ne feledd, amit a nemző hatásról beszéltünk. Emiatt a férfiak jelentős része ambivalens érzéssel éli meg a társas kapcsolatot: egyrészt vágyik rá, hogy állandó, stabil párja/családja legyen, másrészt áhítja a kalandokat is. E kérdés megértése azonban bővebb kifejtést igényel, később visszatérünk rá. A helyzet kezelése Ha egy férfi kifejezi abbéli szándékát, hogy a párkapcsolat valamely formájában (szexuális együttlét, közös élet, házasság) veled szeretne lenni, a következő alaphelyzeteket élheted meg. EGY: az érzés kölcsönös, te is szeretnél valamilyen formában hozzá tartozni. KETTŐ: a férfi számodra egyáltalán nem vonzó. HÁROM: a férfi vonzó, de csak kaland jelleggel, nem akarsz tőle semmi „komolyat”. S végül NÉGY: te is szívesen lennél vele, de valamiért ellenállsz, és lebeszéled magad róla.
Nos, az első esetben nincs mit magyarázni, és különösebben tenni sem; ha te is szeretnél a rád vágyó férfival együtt létezni, cselekedj bátran, és meglátod, mi lesz. Ilyenkor csak arra törekedj, hogy az ismerkedés hónapjai alatt mindkettőtök számára váljon világossá, hogy mit vártok el egy hosszú távú kapcsolattól. Természetesen ez nem arról szól, hogy szerződésbe foglaljátok a leendő gyermekeitek számát, de ha ebben a fázisban letagadjátok a valódi vágyaitokat, és nem hozzátok meg a közös szabályokat, a kapcsolatotok zátonyra fog futni. A második esetben, amikor a férfi ostromol, de te nem akarsz tőle semmit, légy résen és figyelj. Gondolom, az teljesen egyértelmű, hogy ha a pasas már a második randin a lelki társának nevez, tuti mániákus, de akkor is annak tekinthető, ha hónapokig nyomul, s noha még a kezedet se foghatta meg, mégis megkéri. Ebben az esetben még véletlenül se „használd” a pasast: magyarán, ha biztosan nem akarsz tőle semmit, ne menj el vele vacsorázni, ne hagyd, hogy ruhát vagy ékszert vegyen neked. Mert ilyenkor megerősítést kap a mániájára, és egyre erőszakosabb lesz. S noha az ilyen szembeszökően problémás példányt könnyű észrevenni, ennek a fázisnak van egy számodra veszélyesebb helyzete is. Amikor a pasas okosan, diszkréten nyomul, s noha te még hónapok után sem érzel iránta semmit, egy „Miért ne, végül is lassan kifutok az időből!” felkiáltással hozzámész. Félre ne érts: senkinek sincs joga el- vagy megítélni téged azért, hogy kinek miért leszel a felesége. Azonban az ilyen típusú házasságoknak mindig az a vége, hogy a páros női tagja lassan elsorvad, és szürke kisegérré vagy hisztis sárkánnyá változik. Ha csak unalomból, félelemből vagy észérvek miatt kötöd össze valakivel az életed, előbb a szabadságodat, utóbb a másikat, végül önmagadat veszíted el. A régi mondás szerint házasodni szívvel és ésszel kell. De nem csak ésszel. A harmadik eset az, amikor egy kis flört szintjén te is érdeklődsz a férfi iránt, de tudod, hogy ő többet akar. Ezt a helyzetet azért nehéz kezelned, mert az elméd sokszor törekszik arra, hogy a férfi jobban
ragaszkodjon hozzád, mint te hozzá; gyakran hiszed azt a szamárságot, hogy akkor biztos a kapcsolatod, ha a férfi jobban szeret téged, mint te őt. Nos, ez a helyzet nem támogatni való. S most nem valamiféle erkölcsi/morális magasságból beszélek. Azért nem szerencsés az ilyen kapcsolat, mert a látszat ellenére mindenki vesztes benne. Hogy miért? Ha egy pár szíve nem együtt dobban, ha két ember érzelmei nem egyenrangúak, a boldogság helyett előbb szenvedést, utóbb közönyt teremtenek, olyan szürke, üres teret, ahol nem csak az életük, a gyermekeik is elsorvadnak. Ezért javaslom, hogy ebben az esetben önts tiszta vizet a pohárba, és ha a pasas így is szívesen van veled, akkor hajrá – ha pedig néhány hónap múlva meggondolod magad, és már nem csak könnyed kapcsolatot szeretnél, irányítsd úgy a dolgokat, hogy ezt ő is észrevegye. S végül a negyedik állapot az, amikor te is szeretnél kapcsolatba kerülni a pasassal, de valamiért lebeszéled magad róla. Erről a folyamatról nincs mit mondani, mert benned zajlik, a tiéd. Azonban a férfioldalról vizsgálva a kérdést, megéri tisztában lenned néhány aprósággal. Sokszor hiszed azt, hogy a férfi akkor akar téged igazán, ha sokáig udvarol, ha legyőzi a sok visszautasítást, és csak azért is el akar venni feleségül. Hölgyeim, noha ez az állítás nem nélkülöz minden alapot, azért a valóság ennél összetettebb. Ugyanis van olyan típus (a magas formanívón élő Farkas, Tigris és a Férfi), aki nagyon szeret, nagyon veled akar élni, de ha ezt nem érzi kölcsönösnek, nem képes tovább feléd közeledni. S nem azért, mert gyengék az érzelmei, egyszerűen csak ilyen a természete. Ha egy férfival kölcsönösen együtt akartok élni, jól gondold meg, hogy végül miért is nem teszed – vannak olyan okok és elvek, amelyek ma roppant fontosnak látszanak, míg holnap már nem is emlékszel rájuk. Szenvedsz, ha nem találod a párodat, de akkor szenvedsz majd igazán, ha megtaláltad ugyan, épp csak valami ostobaság miatt ellökted magadtól. S végül még egy apróság: sok nő megtapasztalja azt, hogy
dekoratív külseje, intelligenciája és jól szituált anyagi helyzete ellenére sem talál társat. Ezt az állapotot szeretik megideologizálni leginkább a „férfiak félnek az okos, szép és sikeres nőktől” frázissal. Természetesen ez nem igaz: egyetlen férfi sem fél attól, hogy jól érezze magát. Nos, ha te is e nők táborát gyarapítod, jó ha tudod, hogy nem lehet az összes pasas defektes. Miközben épp a fitneszteremben izzadsz, vagy üvöltve rángatod a kutyád pórázát, gondolkodj egy kicsit: ha minden pasas hülye, talán lehet, hogy a probléma nem a férfiakban van. Hanem a fejedben. Mivel e kötet nem arra hivatott, hogy a női elme problémáira adjon választ, ha kíváncsi vagy a megoldásra, olvasd el a „testvérkönyvet” is, vagy csak őszintén nézz magadba. S merd elfogadni azt, amit a lelkedben találsz. d) Családra vágyás Noha az előbb, a társra vágyásnál már említettem, a valóság megértése miatt külön kell kezelni a férfilélek e területét. Amióta világ a világ, a férfiakkal kapcsolatos női dilemmák jelentős része e téma köré csoportosul. Hogy a pasasból milyen apa lesz. Hogy ha meglesz az áhított család, veletek marad-e vagy sem. Örök kérdés ez, és igazából nincs rá általános, mindenki számára elfogadható válasz. Mert hát az elme azt mondja, hogy ha egy férfi egyszer bevállalja a családot, akkor évekkel később ne falcoljon ki, és ne hagyjon magadra a közös gyermeketekkel. Azonban nem biztos, hogy azzal valóban nyer a család, ha a férfi csak becsületből tart ki melletted, és a folyamatos feszültséget, amelyet a boldogtalan élete miatt érez, a gyermeketeken és rajtad vezeti/veri le. Az elkövetkezendő oldalakon megvitatjuk még ezt a témát, de már most leszögezem, hogy erre a kérdésre valódi választ csak önmagadtól kaphatsz. Az ismerkedés e szakaszában a következő indokokkal találkozhatsz. EGY: gyermekmánia.
Amikor a hím a személyedtől függetlenül csak a gyermek kedvéért választ téged társnak; megfigyelhető, hogy sok utódra vágyó férfi nem igazán akar párkapcsolatot, és a nő személyét csak afféle kötelező rossznak tekinti. KETTŐ: hatalom. Sok férfi azért akar családot, hogy egy adott embercsoport felett hatalmat gyakorolhasson, mert a sérült énképe miatt csak így tudja sikeresnek érezni magát. HÁROM: félelem a haláltól. Noha a legtöbb ember hisz valamilyen túlvilágképben, alapvetően mindenki fél a haláltól. Sokan hiszik, hogy a családdal kijátszhatják a feledést, mert tovább élnek a gyermekeikben és a rájuk emlékezőkben. NÉGY: az öröklődés vágya. Az emberi genetika/energetika engedelmeskedik az Élet törvényeinek. Az egyik legerősebb ilyen hatás a faj szaporodáson keresztüli túlélése; megesik, hogy a férfi öntudatlanul engedelmeskedik a nemzőhatásnak anélkül, hogy valóban gyermeket szeretne. Idetartozik még az a helyzet is, amikor a pasas tényleg gyermeket szeretne, de csak azért, hogy a tudását/tapasztalatát továbbadhassa valakinek. Ez is a fajfenntartás hatása, épp csak nem fizikális, hanem mentális szinten hajtja a hímet. ÖT: szeretet. Ha egy férfi gyermekkorában nem élte meg a feltétel nélküli szülői szeretetet, majd felnőttként is azt tapasztalta, hogy a nők csak a teljesítményéért (pénz, szex, hűség, erő, hatalom, intelligencia stb.) szeretik, azért vállal gyermeket, hogy megélhesse. Mert egy kisgyermek feltétel nélkül, tiszta szívvel szereti az apját. Akkor is, ha megérdemli, és akkor is, ha nem. A probléma kezelése Ebben a helyzetben semmi értelme az okoskodásnak, de még a mély, többrétegű analízisnek sem. Ha egy férfi a családalapítás vágyával közelít feléd, nem leszel képes tiszta logikával átlátni a helyzetet. Ugyanis nőként zsigeri és tudattalan szinten van egy radarod, amely jelzi, hogy a hím genetikai/energetikai állományát
tekintve megfelelő-e apának vagy sem. Természetesen ezt a képességedet elnyomhatja a te esetleges gyermekmániád, de attól még működik. Ez még akkor is így van, ha tudatosan, anyagi, testi vagy intellektuális okok miatt választottad ki a gyermekeid apját, épp csak ilyenkor a radarod nem a rejtett, a mindennapi éned szintjén működött. Úgyhogy ebben a kérdésben magad hozd meg a döntést. S noha a szüleid, más gyakorló anyák vagy épp egy jól képzett szakember szavait megéri meghallgatni, te legyél az, aki felteszi a pontot az „i”-re. A legtöbb ember a bölcsőtől a sírig menekül a felelősség, saját életének felelőssége elől. Azonban neked, a nőnek ez a luxus nem adatik meg, mert ha elérkezik a pillanat, már nemcsak a saját, de a gyermekeid sorsát is eldöntheted a lelked egyetlen rezdülésével. e) Egyéb vágyak Míg cinikusabb pillanataidban azt hiszed, hogy a férfiak csak a szex kedvéért akarnak megismerkedni veled, addig lágyabb állapotodban már elfogadod, hogy talán szerelmesek is tudnak lenni, és az egyperces romantika helyett komoly kapcsolatra is vágyhatnak. Azonban a férfiak ismerkedésének okai között léteznek olyan, kevésbé preferált motivációk is, amelyeket „egyéb vágyak” néven illethetünk. Nos, ebben az esetben a férfi nem a testi/lelki vonzalom miatt akar megismerkedni veled, csak az elméje szülte, számító okból. A leggyakoribbak a következők. EGY: hímverseny. Ilyenkor azért próbál összejönni veled, hogy minél gyorsabban lefektessen, mert bizonyítani akar más férfiak előtt. KETTŐ: győzelem. Azért akar lefeküdni veled, mert olyan férfi élettársa/felesége vagy, akit önmagánál alacsonyabb vagy magasabb rangúnak tekint. Ilyenkor azzal, hogy téged rávesz a hűtlenségre, igazolva látja saját férfiasságának erejét. HÁROM: azért ismerkedik
meg veled, mert feltűnően szép/közismert vagy, és mutogatni akar; ha sok férfinak kellesz, őt is felértékeled, amikor vele jelensz meg. NÉGY: bosszú. Megesik, hogy egy férfi gyermekkorában vagy felnőttként olyan asztrális/mentális sérüléseket szerzett, amelyek miatt a szebbik nemet hibáztatja önnön nyomorúságáért. Ilyenkor minden nőn bosszút akar állni, és csak azért teremt kapcsolatot veled, hogy a szex után vagy közben megalázhasson – szélsőséges esetben tudja, hogy valamilyen nemi betegségben szenved, és csak megfertőzésed szándéka miatt bújik veled ágyba. ÖT: pénz. Ha te vagy a családod komoly egzisztenciával vagy kapcsolati tőkével rendelkezik, egyes férfiak számára „vonzó” lehetsz. A probléma kezelése Ha rövid távú kapcsolatot keresel, a férfi kapcsolatteremtő okai mellékesek. Mert hát az életed rólad szól; ha élvezed a férfi társaságát, teljesen mindegy, hogy miért van veled. Ezzel szemben, ha hosszú távban vagy közös életben gondolkozol, már nem mindegy, hogy a pasas téged lát-e, vagy csak a pénztárcádat. Ebben az esetben csak az a probléma, hogy a férfi nemigen mondja el, hogy milyen hátsó szándékból akar megismerkedni veled, ráadásul ez a típus (az alacsony formán létező Pasi, Farkas vagy Tigris) profin hazudik. Az esetek többségében egyetlen olyan biztos pont létezik, amely leleplezheti a trükköző hímet. Ha képtelen a változásra. Amikor te szólsz neki, hogy a viselkedésével fájdalmat okoz, mégsem képes változtatni rajta. Ez azt jelenti, hogy az emberünk nem képes túllépni a szerepén, mert csak azon keresztül tudja kiélni a mániáját. Azt, amiért anno megismerkedett veled. Nos, ezzel befejeztük azon okok megtárgyalását, amelyek a férfiakat az ismerkedés misztikus útjára vezetik. Most meg kell beszéljük azon félreértéseket és problémákat, amelyek akkor jelentkezhetnek, ha te akarsz megismerkedni egy hímmel. Ezt a folyamatot csak akkor fogod megérteni – és az esetleges
kudarcélményeket csökkenteni –, ha megérted, hogy a férfiak elméje az ismerkedés fázisában nemigen különbözteti meg a rövid és a hosszú távú kapcsolatot. Ezért egy férfi mindig tudni véli, hogy mit akar tőled. Nem véletlenül fogalmaztam így: a legtöbb pasas egyrészt félreérti saját lelkének rezgéseit, másrészt pont úgy képes önmagának is hazudni, mint a nők. Ám abban a pillanatban, amikor számára is nyilvánvalóvá válik, hogy akarsz tőle valamit, az esetek többségében csak rövid távú gondolatok fogalmazódnak meg benne. Leginkább szexuális jellegűek. S nem azért, mert a „mai férfiak képtelenek a hosszú távú kapcsolatokra”. Nem. Egyszerűen csak arról van szó, hogy – a már korább említett nevelői/környezeti hatás miatt – ha egy nő mint érzelmi alapú élőlény megjelenik az életében, a logikus elméje leblokkol, és csak rövid távon képes gondolkodni. Ez azonban természetes alapállapot. Magyarán, ha egy férfi már korábban eldöntötte, hogy csak rövid vagy csak hosszú távú kapcsolatot keres, ragaszkodni fog az elvárásaihoz, és csak akkor fog reagálni a közeledésedre, ha a céljainak szerinte megfelelsz. Mielőtt továbblépünk, meg kell ismerned a rövid és hosszú távú kapcsolat Valóságát. Nos, az év egy percből születik, a madár a tojásból lesz, egy hosszú kapcsolat pedig a rövidből jön létre. Magyarán, hogyha már kezdetben tartós kapcsolatot akarsz, a lehetetlent akarod. Mintha éveket akarnál megélni a percek nélkül, mintha madarat akarnál tojás nélkül. Ha már régóta nem tudsz kialakítani tartós kapcsolatot, annak az az oka, hogy az ismerkedés szakaszából ki akarod hagyni az első lépést: ha a fejedben előre elhatározod, hogy te csak életre szóló kapcsolatot szeretnél, akkor az Élet rendje szerint a saját elvárásaiddal záródsz el az álmaidtól. Mert hát a hosszú távú kapcsolat a rövid távúból születik. E tétel alól csak az úgynevezett mesterséges viszonyok képeznek kivételt. Amikor az egyének eldöntik, hogy két embernek együtt kell élnie. Például, amikor a gyermekek szülei megállapodnak, hogy a fiatalokat
egymáshoz adják, vagy amikor a társkereső irodák/weboldalak segítségével a felek már előre lefektetik az elvárt kapcsolatuk formáját, és csak olyanok közeledését fogadják, akiknek ez a korlát megfelel. Ám ha a hagyományos, természetes módon akarsz megismerkedni egy férfival, sose agyalj azon, hogy a kapcsolatotok milyen lesz. Ha vonz, akkor lépj, ha nem, akkor ne, de semmiképp ne döntsd el előre, hogy mit akarsz. Már csak azért se tedd ezt, mert a férfiak is pont így élik meg a kapcsolatteremtés valóságát. S bizony ez azt jelenti, hogy ha a férfi a randi során kerek perec kijelenti, hogy: „Egy rendes nőt keresek, akivel komoly kapcsolatban élhetek”, akkor hazudik, mániákus, vagy éppúgy képtelen lesz megélni a kapcsolatot, mint az a nő, aki szintén csak hosszú távban gondolkodik. Mert ebben az esetben a pasas is úgy szeretne sassá válni, hogy nem vesz tudomást az első kötelező lépésről, a tojás állapotáról. Tudom, hogy ez első olvasásra furcsának tűnhet, de nézz szét a világban, és megláthatod, hogy a nagy dolgok apróságokból indulnak. Mindezt csak azért kell megértened, mert a legtöbb félresikerült ismerkedés/kapcsolat ebben a problémában gyökerezik. Megesik, hogy egy férfi visszautasítja leplezetlen közeledésedet, vagy hogy néhány órás beszélgetés után – ami látszólag tökéletesen sikerült – nem keres többet. Ilyenkor magadat tartod kevésnek, vagy a férfit szapulod, ám egyszerűen csak arról van szó, hogy más ritmusban rezegtetek a rövid-hosszú távú kapcsolat kérdésében. Tehát ott tartunk, hogy tetszik neked egy pasas, akivel szeretnél összejönni, vagy ha már ismered, egyszer csak azon kapod magad, hogy a férfit is látod benne. Ezért megbeszéljük azokat az alapigazságokat, amelyek a hímek ismerkedését motiválják. Így sikeresebben teremthetsz kapcsolatot, arról nem is beszélve, hogy tisztába kerülhetsz az erősebbik nem olyan törvényszerűségeivel, amelyeknek egy hosszú távú kapcsolatban is hasznát veheted. A következő oldalakon sok olyan igazságot találsz, amelyekkel már most is tisztában lehetsz, de megéri figyelmesen böngészned a
sorokat, hogy a közöttük lévő lényeget is megérthesd. Mivel minden természetes kapcsolat rövid távúnak indul, a megismerést kezdjük ezzel. Az okok, amelyek miatt a férfiak általában érdeklődnek irántad, a következők: a) Szexualitás/szexuális kisugárzás b) Fizikai formák c) Belső formák a) Szexualitás/szexuális kisugárzás Adott az alaphelyzet: egy férfiban látsz valamit, és meg akarsz ismerkedni vele. Ha azonban „többet” látsz benne, hamar megfordul a fejedben, hogy milyen lehet magad alá gyűrni. A női szexuális vágy éppúgy kétirányú, mint a férfié, magyarán lehet, hogy az adott pasasra gerjedsz, de az is lehet, hogy egyszerűen csak meg akarod élni a nemi vágyadat, és ezt rávetíted az előtted álló hímre. Mivel most a problémák megoldására fókuszálunk, kihagyjuk a sikeres kapcsolódást; a következőkben azon szituációk felé fordulunk, amikor nem sikerült az ismerkedés, és nem tudod az okát, „pedig minden olyan jól alakult”. EGY: ahogy már korábban beszéltük, a férfi nemi vágya „magától” jelenik meg. Egyszer csak felbukkan, és kész. Ezt követően már szüksége van azokra a fizikai/lelki/szellemi élményekre, amelyek a vágyát tovább szítják és megindítják a beteljesülés felé. Azonban az első lépés független mindezektől. Ez mit is jelent? Azt, hogy a szexualitás törvényszerűsége miatt minden férfi minden nő számára elcsábítható! Lehetsz alacsony vagy magas, vékony vagy molett, fiatal vagy érett… teljesen mindegy. Csak az számít, hogy abban a pillanatban találkozz a férfival, hogy abban a pillanatban lépj felé félreérthetetlenül, amikor a vágya épp megjelent. Urak, ha most ellenkezés jelent meg bennetek, egy kicsit nézzetek magatokba. Volt olyan, amikor csak azért mentél le egy szórakozóhelyre, hogy valakit arra az estére felszedj? Volt olyan,
hogy hazavittél egy nőt, de csak azért, mert a másikat, aki tetszett, nem sikerült becserkészni? Volt olyan, hogy egy szórakozóhelyen megismertél valakit, s noha különösebben nem a te típusod volt, pár órával később már a mosdóban, a pólója alatt kotorászva próbáltad a lelkét megismerni? Volt, hogy reggel, amikor felébredtél egy nő mellett, megriadtál a látványtól, és hanyatt homlok menekültél? Volt, hogy egy nővel nem szívesen mutatkoztál az utcán és az ismerőseid előtt, mert nem tartottad elég csinosnak? Volt olyan, hogy egy randi kedvéért „kék tablettával” vagy egyéb kemikáliával felturbóztad magad, és amikor nem jött össze, hazavitted azt, aki hagyta magát, nehogy pocsékba menjen a méregdrága ajzószer? Volt olyan, hogy csak azért találkoztál egy exbarátnőddel, mert tudtad, hogy a múltatok miatt könnyebb lesz az ágyadba csábítani? S ha az említett esetek egyike sem ismerős, semmi gond, csak nézz magadba és figyelj… Tehát egy egészséges férfiban a nemi vágy magától megjelenik, még akkor is, ha ennek nincs tudatában, de még akkor is, ha valamilyen averzióval küzd ebben a kérdésben – a legtöbb szexuális vagy potenciazavar a második fázisban, a megéléskor jelentkezik. Ugyanis a „férfi mindig képes a szexre” közhely nem igaz. Hangozzék bármennyire hihetetlenül, a hím nemi vágyának csökkenését általában a női partner viselkedése okozza. Jó, ha tudod, hogy a legtöbb férfi a szexualitását tekintve a legsebezhetőbb, ugyanis a sikeres kiteljesedéshez (erekció) a számára megfelelő viselkedéssémák és olyan környezet szükséges, ahol nem kezd el „agyalni”. Ez annyit jelent, hogy nem kell félnie a kudarctól és teljesítménye megítélésétől, attól, hogy az esetleges felsülés negatívan befolyásolja a megítélést, mert nem derül ki a közvetlen és tágabb környezete számára. Magyarán, ha a neked tetsző férfival – akinek első látásra te is szimpatikus vagy – nem jön össze a rövid távú kapcsolat, az nem a testformádnak köszönhető. Ennek csak két oka lehet: vagy nem kaptad el azt a pillanatot, amikor a vágy benne megjelent, vagy elkaptad ugyan, de szavaiddal és tetteiddel lelohasztottad benne.
Pestiesen szólva elbaltáztad. Leírok néhány példát, csak hogy ráérezz a dologra; ha valódi válaszokat akarsz, ne ítélkezz a többi nő felett, maradj tárgyilagos. A Vaddisznó (Hím) típus formanívótól függetlenül szereti a feltűnően harsogó nőiességet: felpumpált ajkak, szilikoncicik, bélyegnagyságú szoknya stb. Nem csak a külső, a viselkedés területén is: a harsogó nevetés, a fenék hozzányomása és a fogdosás (minden olyan eltúlzott manír, amelyet közönségesnek neveznek) az ismerkedés szempontjából éppúgy sikeres lehet, mint az obszcén, a szexuális tartalmat nyilvánvalóan kihangsúlyozó kéz-, mellés nyelvmozdulatok. A Kakas (Pasi) típus általában a visszafogottabb nőiességet szereti, a fent említett trükköktől megrémül és elmenekül, vagy valamilyen kreált dumával a felsőbbrendűség, az erkölcs illúziója mögé bújik. Amúgy ez a típus megtévesztő lehet, mert sokszor nagy hanggal, nagy dumával hirdeti, hogy a harsogó nőiességet kedveli, de ez nem igaz, és ha tettekre kerül a sor, fülét-farkát behúzva elinal. A Pasi általában a visszafogott hölgyekre gerjed (akiket te szürke, „tizenkettő egy tucat” nőnek nevezel), és a kifejezetten fiús vagy az általános szépségideálnak egyáltalán nem megfelelő külső kelti fel a figyelmét. Ennek nem csak az ösztön, a tapasztalat adta visszacsatolás is lehet az oka: a legtöbb Pasi azt élte meg, hogy a feltűnő nők nemigen állnak szóba vele. A Farkas (Fickó) típus általában az elegáns nőiességet szereti, azt, amikor a mozdulataidból árad az erotika és a vágy, ám mindezt visszafogott kellemmel és gráciával adod a tudtára: a halk nevetés, a megfelelő pillanatban keresztbe rakott lábak, a finom öltözet és a lágy kézmozdulatok mindig felkeltik a figyelmét. Ennek ellenére ez a típus szereti a „művész-tarisznyás-egyetemista” nőiességet is, amikor extravagánsan fejezed ki magad. A Tigris (Majdnem) kifejezetten az aktuális társadalom által idealizált formákat szereti, azokat, amelyeket a legtöbb férfi megnéz. Ha pedig valamiért az adott közösség vagy a nagyközönség előtt is ismert vagy, szinte biztos,
hogy hozzád lép – a Tigris szexualitásának egyik alapköve az a tény, hogy a párja más férfiak számára is vonzó. Viselkedésben is az általános „jó nő” formákat várja el, mindezt úgy, hogy azok ne felé irányuljanak; a Tigris gyakran képviseli azt a közhelyes hímet, aki csak akkor lép egy nő felé, ha élvezheti a vadászat izgalmát. S végül a Férfi. Ez a típus kategórián kívüli. Magyarán, ha valamiért tetszel neki, nincs szükséged semmilyen figyelemfelkeltő viselkedésre, ha azonban valamiért nem érdeklődik irántad, akkor a fejed tetejére is állhatsz. Ráadásul ez a típus nem rabja, társa a szexualitásának. Ez azt jelenti, hogy képes mindenféle gátlás és képzettársítás nélkül megélni a nemi vágyát, viszont bármikor túl is tud lépni rajta, és a megélés helyett befelé fordul, saját belső világa felé. KETTŐ: legyen bármennyire is erős a női/szexuális kisugárzásod, van, amikor nem elegendő. Ugyanis a férfiak jelentős része testforma-függő. Ezt azt jelenti, hogy bizonyos női idomok látványára szükségük van, hogy megéledő nemi vágyuk tovább emelkedjen. Alapesetben kijelenthető, hogy a Farkas és a Tigris típusú pasasnak olyannyira fontos a fejében lévő forma látványa, hogy csak akkor tudja felfogni a belőled áradó energiát, ha rendelkezel azokkal. Ezzel szemben a Vaddisznó, a Pasi és a Férfi nem függ ennyire a formától, és a testalkatodtól függetlenül élvezni/értékelni tudja a közeledésedet. Ilyenkor e három típus egyedei jobban képesek felfogni a Valóságot, azt, ami a külsőség mögött van; klasszikus mondásuk szerint: „Nem az a lényeg, milyen a nő teste, hanem az, amit művelni képes vele.” S zárásnak még egy apróság. Hölgyeim, ha figyelmesen olvastátok e sorokat, megérthettétek, hogy a férfi nemi vágyának eredendő formája miatt, a legtöbb pasas a női szexualitás kisugárzásával lázba hozható. A pillanat heve éppúgy hatással van rájuk, mint a szebbik nemre. Sok megcsalt nőn láttam, hogy nem is a férfi hűtlenségén, hanem a szerető minőségén akadtak ki; az „Értem, hogy lefeküdtél
mással, de pont egy ilyen lepattant nővel!?” típusú mondatok jól tükrözik a helyzetet. Magyarán hiába tudod biztosan, hogy a barátod/társad milyen típusú nőre gerjed, ha a nemi vágya a semmiből megjelenik, könnyedén táncba vihető. Nézd és láss: ha a férfiak olyan környezetbe kerülnek, ahol a nemiségük megélése nem ütközik akadályokba (sztriptízbár, bordély, házibuli stb.), olyan nőkkel is képesek szexuális kapcsolatot létesíteni, akik alapvetően nem tetszenek nekik. Sokszor megesik, hogy az otthon impotens férfi egy futó kapcsolatban vagy fizetett művésznővel tökéletesen működik, mert a szexualitása sokkal szabadabban áramlik, ha nem érzi a felelősség terhét. b) Fizikai formák Három olyan fizikai forma létezik, amely a férfit a kapcsolat kialakítása felé vezeti. Ezek a test, a mozgás és az öltözet. Gondolom, a test fontosságát nem kell ecsetelnem. A legtöbb férfinak van olyan testforma ideálja, amely automatikusan – legalábbis addig, amíg a túl sok tapasztalat miatt nem telítődik és ki nem ég – kézzelfoghatóvá teszi a vágyát; a haj, arc, nyak, váll, mell, kéz, fenék, vagina, comb vagy a boka „megfelelő” formája fetisizmus nélkül növelheti a libidóját. Az általános közhiedelem ellenére az, hogy egy férfinak milyen női láb, fenék, mell vagy arcforma tetszik, nem lelki eredetű, hanem tanult és szerzett. Ebben az esetben szerepet játszhat az anya külseje, a tinédzserkorában elfogadott szépségideál, illetve azon nő testformája, akivel először élte meg sikeresen a szexualitást. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a pasas minden probléma nélkül „működött”, miközben a nő látványos orgazmusokkal és szavakkal ismerte el a teljesítményét. Csak néhány példa, hogy megérthesd a folyamatot. A klasszikus Vaddisznó szereti a rubensi formákat, azt, amikor a nőn van mit fogni. Leginkább azért, mert egója vastag falai miatt szüksége van az erősebb ingerekre. A Pasi inkább az átlagos vagy valamely
problémával rendelkező női testformákat szereti, mert mellettük biztonságban érzi magát. A Fickó a társadalom által elismerten szép nőkért van oda, míg a Tigris a kifejezetten feltűnő, mások által csodált idomokért. S itt kell megbeszélni azt a klasszikus férfigátlást, ami a legtöbbjük ízlését észrevétlenül irányítja. Ahogy a nők jelentős része is azt hiszi, hogy a termetes férfiak nagyobb hímvesszővel rendelkeznek, úgy a pasasok is azt gondolják, hogy egy magas nő hüvelye „tágabb” az alacsonyabb, filigránabb társaiénál. Természetesen mindkét gondolatmenet téves, mert a nemi szervek méretének semmi köze a test magasságához vagy súlyához. Ennek ellenére sok férfi a pénisze nagyságának függvényében éli a meg a „tetszés” folyamatát, magyarán tudattalanul olyan nőt lát kívánatosnak, amelyik nemi szervének méretével szerinte nem lesznek „problémái”. Mindezt csak azért kell megértened, hogy tudd: ha a külsőd egy férfi számára nem vonzó, az nem a te hibád. Ne vedd magadra, mert nem rólad szól. Csak róla. Ide, a test kategóriájához tartozik a nő hangja, illata is. Mindkét inger zsigeri/energetikai szinten mozgatja a hímet, mert ez a két fizikális impresszió (mint minden a materiális világban) a látszat ellenére rezgés. Hangod és illatod végigrezeg a pasas testén, és ha a frekvenciák megfelelőek, épp úgy megemelkednek a nemi energiái, mint a tenger dagály idején. Mindez azt jelenti, hogy e két fizikai hatás áll legkevésbé az ego befolyása alatt – a pasas a hangodra és az illatodra reagál a legőszintébben. S még egy apróság: a legtöbb esetben a férfi „jó nő” kategóriamegítélése eltér attól, amit te erről gondolsz, megesik, hogy míg a hím odavan egy nőért, te csak annyit látsz, hogy „semmi különös”. Ennek az az oka, hogy a legtöbb pasas még akkor is „elnézőbb” a nő testi problémáival, ha formafüggő. Mivel beléd nevelték anno, hogy csak a szép nő az igazi nő, általában a társadalom által elismert formához kötöd az ítélkezést (90–60–90 mánia). Ám a férfi, még ha formafüggő is, sokkal inkább részleteiben nézi a női testet, és ha valami megfogja benne, ideig-
óráig nem zavartatja magát, és képes élvezni azt, amit a kapcsolat jelenthet. Mindezzel csak azért éri meg tisztában lenned, hogy ha bizonyos testrészeiddel nem vagy elégedett, ne görcsölj különösebben, mert meglehet, hogy a pasasnak pont az tetszik benned. A mozgás megértésének első stációja természetesen az erotikus mozdulatokról szól, azokról, amelyek valamilyen formában imitálják a szexualitást. Csücsörítő ajkak, ringó csípő vagy kebel, a harisnyás lábat végigsimító ujjak stb. S mivel sok férfiego szereti a rejtett utalásokat, a legjobb vágykeltő a tánc, amikor a tested ritmikus mozgása megmozdítja a nemi energiáit; a legtöbb pasas nem csak azért szereti nézni, ahogy táncolsz, mert szégyenlős vagy botlábú. Nem. Azzal, hogy messziről csodálnak, jobban tudják élvezni a mozdulataid látványát, a kisugárzásod okozta tüzet. A mozgás erejének második lépcsője pedig a hétköznapi, a minden erotikát nélkülöző mozdulatok. Amikor beszélsz, mosolyogsz, komoly arcot vágsz, megfogsz egy tárgyat, vagy épp csak felállsz. Ezek azért lehetnek egy férfi számára vágy/érdeklődés növelők, mert a lelke mélyrétegeiből előhoznak olyan emlékeket, amelyek csak érzés formában léteznek benne. Ezek lehetnek az ő, de lehetnek családi/genetikai, faji, kollektív tudati vagy „előző életeinek” emlékei is. Csendesen megjegyzem, hogy e számodra teljesen jelentéktelen mozdulataid sokkal inkább befolyásolhatják a férfi vonzalmát, mint a szerinted hatásos csábító trükkök. Mindezt csak azért kell tudnod, mert sok nő rontja el az ismerkedés fázisát azzal, hogy túljátssza az amúgy sikeres mozdulatait. Természetesen ha tudod, hogy melyik profilod a szebb, akkor mutogasd felé azt, ha tudod, hogy ragyogó a fogsorod, mosolyogj teli szájjal. De ne vidd túlzásba a dolgot, mert a legtöbb férfi átlát a mesterséges trükkökön, bár az igaz, hogy nem tudatosan. Ám a tudattalan szintjén felfogott hamisság lelohasztja a vágyát, és odébb áll. Az öltözet egyrészt azért fontos egy férfi számára, mert a
megfelelően kiválasztott ruhadarabokkal beindíthatod a fantáziáját; nem véletlen, hogy az okos nő nem pakol ki mindent a kirakatba, inkább csak sejteti mindazt a csodát, amit a teste jelent. Arról nem is beszélve, hogy a ruházatod olyan érzelmi hatásokat válthat ki belőle, amelyek a tudattalan szexuális vágyaira vannak hatással. Például, ha a pasas azt a viselkedést tartja férfiasnak, amelyet egy idealizált középkori lovag képviselt, akkor ha olyan estélyiben lát, amelyik emlékezteti őt a szintén idealizált középkori királynőre, azonnal feléd fordul. Újra hangsúlyoznám, e folyamatról a legtöbb hím nem tud, mert az elméje határain túl játszódik. Amúgy az öltözet a férfivágy számára azért is fontos, mert a hiányos ruhadarabok azt sugallják, hogy „akarsz valamit”; amikor télvíz idején falatnyi sortban és szűk, mellkiemelő pólóban cirkálsz a plázában, nem csak a fedetlen idomaidért bámulnak meg. A hím ilyenkor zsigeri ösztönétől hajtva azt hiszi, hogy minden gátlás nélkül nemzőképes vagy, s miközben elégedetten gusztálgat, élvezi meglóduló fantáziáját. S végül ruházatod alapján a pasas akarvaakaratlan információt szerez a stílusodról, ezáltal pedig szexualitásod mértékéről. S noha az aktuális divat miatt ez a látásmód manapság már tévedésekhez vezethet, ha egy fiatal, jó alakú nő apácás ruhaszerkezettel, lehajtott fejjel ücsörög egy szórakozóhelyen, az azért elárul valamit… Természetesen ebben az esetben is akadnak mániákus pasasok. Egy gyermekkori, nem túl jóképű cimborám (aki leggyakrabban az „Egyszerű vagyok, mint egy vonalzó!” mondattal jellemezte önmagát), férfias attitűddel hajtotta a nőket, de mindig azért nyüszögött, hogy nem talál magának komoly kapcsolatot. Ám történt egyszer, hogy lelkendezve rám telefonált, mert megismerkedett egy csinos, okos ügyvédnővel, akivel nem csak a szex, a beszélgetés és a közösen eltöltött idő is mennyei volt. Egy héttel később találkoztam vele, de amikor rákérdeztem a dologra, csak a vállát rángatta. – Na – néztem rá meglepetten –, mi történt?
– Áh – legyintett lemondón –, kirúgtam. Elmentünk sétálni, és képzeld, halásznadrágot vett fel a flipflop papucshoz! Nem tudtam értelmesen megszólalni. Csak pislogtam, mint hal a szatyorban. – Mi!? – Mondom – bólogatott olyan arccal, mintha egy anyagyilkosról beszélne –, halásznadrágot a flipflop papucshoz! Nem lehetek egy olyan igénytelen nővel, aki halásznadrágot vesz fel a flipflop papucshoz! Hát, az ilyen esetekkel nem tudsz mit kezdeni, mert ha a pasas az öltözet kérdésében ennyire mániákus, komoly lelki traumákban szenved. Egy egészséges férfit érdekel, hogy a rajtad lévő ruha mennyire hangsúlyozza a szépségedet, de nemigen van képben a márka/trend kérdésében – még ma sem tudom, mi a cöcc az a flipflop papucs… Amúgy a férfi öltözködése mindig árulkodó, mert a legtöbb hím a ruhadarabok kiválasztásával éppúgy kompenzál, mint a szebbik nem képviselői. Csak a példa kedvéért: az alacsony formanívón létező Vaddisznó gyakran visel olyan férfiasnak gondolt (bőrdzseki, izompóló, katonamintás ruházat stb.) ruhadarabokat, amelyek a keménységét hivatottak kifejezni, mert ez a típus folyton a férfiasságát bizonygatja önmagának és a világnak. Az alacsony forma Pasija szürkén, míg a Farkas feltűnő színekben pompázik. Ezzel szemben a Tigris mindig kényesen ügyel, hogy a legtrendibb darabokat viselje, amelyeket úgy válogat össze, hogy a színek még festett hajához is passzoljanak – ezzel általában a merevedési zavarát próbálja kompenzálni. Ezzel szemben a magas formanívó hímjei lazán, feltűnés nélkül öltöznek, vagy olyan természetes eleganciával, amely nem szemkápráztató, csak harmonikus. S még egy apróság: a legtöbb pasas látszólag észre sem veszi, ha fodrászhoz mész, és egyáltalán nem reagál a tökéletesen megválasztott kiegészítőkre. Azonban ez így nem igaz: egy hím a tudattalan szintjén mindig reagál arra a harmóniára, amit öltözködésed kisebb-
nagyobb trükkjeivel teremtesz. Tudom, hogy az esetek többségében magadnak és a többi nőnek tökéletesíted a megjelenésedet, de a pasasra akkor is hat a megfelelően kiválasztott hajcsat-fülbevalóövcsat-karkötő-körömszín kombináció, ha nem tud róla. c) Belső formák Az ismerkedés folyamán a férfi számtalan belső tulajdonságot tarthat kívánatosnak. Ilyenkor természetesen nem a te személyes tulajdonságaidról van szó, hisz azokat a szemezés és az első beszélgetés fázisában még nem ismerheti. Az egód ezért általában azt sugallja neked, hogy csak a testedet akarja, és a vonzalom ellenére behúzod a féket, hogy a férfi „megláthassa a lelked”. Azonban, ahogy te sem tudsz valóban megismerni valakit, úgy téged sem lehet megismerni igazán: mindazt, ami a lelkedben van, még évek alatt sem láthatja meg senki. Mindezek ellenére több olyan belső tulajdonság létezik, amelyeket egy férfi az ismerkedés első perceiben vonzónak láthat, mert ezeket tudattalan és tudatos szinten is felfogja a gesztikulációdból. Megbeszéljük ezeket, mert rengeteg félreértés van a témával kapcsolatban. EGY: öntudat/életképtelenség. Amikor tudod, hogy mit akarsz, és azt a világ előtt is felvállalod, amikor nem hagyod, hogy az akaratod ellenére tegyenek veled valamit, a lényed valódi aspektusát éled. A klasszikus közhely szerint a férfiak félnek az öntudatos nőktől. Ám ez nem igaz. Tény, hogy a többség nem tud mit kezdeni veled, ha markánsan felvállalod önmagad, de félni nem fél, sőt, a valódi önöntudat a legtöbbjük számára vonzó. Nos, első körben forduljunk az alacsony formanívó hímpéldányai felé. Ha öntudatos nő vagy, az alacsony formán élő Vaddisznó nem kezdeményez kapcsolatot, mert egyszerűen nem érti a viselkedésedet. Ezt leplezendő, a legtöbb esetben gúnyolódással, lelki terrorral és fizikai erőszakkal próbálja
megmutatni, „hol a helyed”. A Pasi az, aki általában valóban elmenekül, mert érzi, hogy nem tudja kezelni az erődet, és élete végéig csak az árnyékodban létezhetne. A Farkas típus kifejezetten kedveli, ha valódi öntudattal rendelkezel, azonban csak akkor, ha a formád számára emészthető, magyarán, ha a munkád/érdeklődésed megegyezik az övével. S végül a Tigris, akinek szintén kívánatos az öntudatod, de csak azért, hogy betörhessen; ez a típus csak azért kezd kapcsolatot veled, mert élvezi, ahogy maga alá gyűrhet. Velük szemben a magas formanívó hímjét valóban lenyűgözi az, amit az öntudatodban lát. Egy magas formán létező Vaddisznót vonzani fog, ha markánsan képviseled magad, mert értékelni fogja az erődet. Ezen a formán már a Kakas sem menekül, inkább felhasználja az erődet, és még a kapcsolatotok menetét, alakulását is rád bízza. A Fickót lenyűgözöd az öntudatoddal, mert érzi, hogy melletted ő is több lehet: a „minden sikeres férfi mögött egy erős nő áll” mondást róla mintázták. A Tigris típusból is csodálatot válthatsz ki valódi lényed képviselésével – már ha nem vagy ostobán makacs –, s nemhogy elnyomni, támogatni fog, hogy megvalósíthasd mindazt, ami benned van. S végül a Férfi. Ez a típus csak a valóságot keresi, ezért számára akkor is vonzó lehetsz, ha letagadod a lényedet, és bizony akkor is, ha megéled az öntudatodat. S hölgyeim, még egy apróság. Nem véletlenül beszéltem valódi öntudatról. Ugyanis, amikor önmagadat tudatosnak hiszed, általában csak az elfojtott agresszivitásodat és énképzavarodat vetíted rá a környezetedre, a férfiakra. Csak a példa kedvéért: miután megcsaltak, jól megmondod a magadét a szeretőnek, és felpofozod a téged felszarvazó férfit, majd méltóságosnak gondolt fejtartással elvonulsz; vezetőként kiosztod a beosztottjaidat, az asztalra csapva megmondod nekik, szerinted mit rontottak el, majd határozott léptekkel elviharzol a kiskosztümödben; egy társaságban néhány pohár ital után kijavítod a beszélgetésben elhangzó tárgyi tévedéseket, majd a saját „sikereidet” ecsetelve a társalgás fonalát az
órád, ruhád, utazásaid, esküvőd vagy a végzettséged felé tereled. Az efféle esetekben azt hiszed, hogy a férfiak csodálják öntudatos nőiességedet, és kívánatosnak tartanak, míg nemtársaid elismerik karakánságodat, és nagyra becsülik határozottságodat. Ám ez csak az ostoba, amerikai nyálfilmekben van így. A valóság más. Teljesen más. A valóság az, hogy ilyenkor a férfiak csak röhögnek rajtad és sajnálnak, míg a nők csak legyintenek és szánnak. Morzsányi tiszteletet sem éreznek. Mert ahogy a férfi, úgy a női agresszivitásban sincs semmi tiszteletre méltó. A valódi női öntudat olyan, mint a tenger, amely lágy hullámaival végtelen erő kifejtésére képes. Sose feledd: a valódi nő képes megvalósítani a szándékát, ám eközben élvezi és hasznosítja mások akaratát. Mindezekkel szemben sok hím számára épp az életképtelenség vonzó. Az, amikor első ránézésre is látszik, hogy a nő olyannyira szerencsétlen, hogy minden pillanatban támogatást igényel. A férfiak (a magas formán létező Vaddisznó, Fickó és Farkas) számára azért izgalmas ez a nőtípus, mert a megmentésével felértékelődik a maszkulinitásuk, ráadásul ezt viszonylag kevés munkával elérhetik. Úgyhogy a saját lábában is elbotló teremtés, a szomorú tekintet és a könnyektől ragyogó szempillák beindítják ezt a típust. Amúgy a szebbik nem megmentése a férfienergia klasszikus megnyilvánulása, nem véletlen, hogy a legtöbb kamasz fiú álmodozik arról, hogy afféle szuperhősként megmenti az iskolája lányait. S végül még egy apróság: a hímek jelentős része e két tulajdonság keveredését szereti. Azt, amikor a világgal szemben határozottan felvállalod magad, de a karjaiban képes vagy ellágyulni. KETTŐ: könnyedség/terheltség. A pasasok szeretik, ha könnyedén tudod képviselni nőiességedet. A közhely szerint azért szeretik a laza nőkkel kialakítható futó kapcsolatokat, mert nem kell felelősséget vállalniuk. Ez azonban így nem igaz, bár tény, hogy egyes sérült hímek valóban így éreznek. A férfiak két okból kedvelik a könnyed nőket, mégpedig a) mert ilyenkor nem érzik a megfelelési kényszer terhét – ne feledd, hogy egy férfi gyermekkorában milyen
lelki töréseket szerez ebben a kérdésben; és b) úgy gondolják, hogy ha alapvetően gátlások nélkül éled meg magad, akkor intenzíven fogod megélni a szexualitást is. Fontos, hogy a fesztelenséget ne keverd össze a mesterséges őrültséggel! Amikor a magadról gyártott fényképeken görcsösen mosolyogsz a kamerába, amikor egy koncerten üvöltve rázod magad egy falatnyi bikiniben, egyáltalán nem vagy könnyed. Még vonzó sem. Azonban tény, hogy a laza humorral és a szexualitását fesztelenül felvállaló nővel szeretnek ismerkedni a férfiak. Ezzel szemben sok pasas épp a terhelt női kisugárzásra bukik. Arra a rezgésre, amelyet a szomorú, bánatos vagy épp rettegő nő áraszt. E férfitípusok (az alacsony rangú Vaddisznó, Fickó és Tigris) azért buknak a terhelt teremtésekre, mert a nő problémáival eltakarhatják saját gyengeségüket, mivel az életükben megjelenő még szerencsétlenebb által megélhetik a „vakok közt a félszemű a király” közhelyet. HÁROM: elégedettség/önmarcangolás. Azzal, hogy elégedett vagy, és jól érzed magad a bőrödben, a férfi számára ritka, értékes örömforrássá válsz. Ez már akkor bekövetkezik, amikor még hozzá sem szóltál, vagy csak néhány mondatot beszéltetek. Ráadásul ebben az esetben a hím azt is megérzi, hogy nem csak adni, kapni is tudod a mámor és a szexualitás gyönyörét. Ugyanis sok nő képes boldogságot adni, ám élvezni és elfogadni már nem. S míg az alacsony formanívó férfijának csak a saját, a magas nívó pasijának a partner öröme is kell a boldogsághoz. Ezzel szemben sok férfi megindul a leplezetlen női önmarcangolás láttán. Ennek az az oka, hogy a küszködő nő megindítja a teremtőerejét, azt az alapenergiát, amellyel minden hím rendelkezik, csak a szürke hétköznapok alatt elveszítette. Amikor egy labilis teremtés megjelenik az életében, azzal, hogy a maga módján megpróbálja kezelni, megéli azt az erőt, amelyet elnyomott magában, hogy képes legyen taposni a mókuskereket. Nos, forduljunk a hosszú távú kapcsolat irányába, azon
szándékod felé, amikor a komoly kapcsolat reményében ismerkedsz, és olyan pasast szeretnél magad mellé, aki hasonlóan gondolkodik. Mint már mondottam volt, a legtöbb valóban tartalmas, hosszú távú kapcsolat a könnyed, rövidnek induló viszonyokból születik. Természetesen e szabály alól is vannak kivételek, mert megeshet, hogy különböző okok miatt tudatosan próbáltok „egy életre” párt találni. a) Szexualitás/szexuális kisugárzás b) Fizikai formák c) Belső formák a) Szexualitás/szexuális kisugárzás Ha a férfi kifejezetten élettársat keres, a szexualitást tekintve komoly elvárással rendelkezik. Ez a legtöbb férfiego számára (az élvezeten túl) a megbízhatóságot, a közös jövőben megvalósuló hűséget jelenti. Magyarán, a legtöbb férfi ilyenkor a visszafogottabb nőiességre nyitott, mert úgy gondolja, ha túl harsányan hívod fel magadra a figyelmét, olyan forró a véred, amit nem lehet kordában tartani. Csak a valóban magabiztos, kiegyensúlyozott hím hiszi el a veled kialakítható komoly kapcsolat tényét, ha az ismerkedés fázisában erős, feltűnő szexualitással lépsz felé. Csendben megjegyzem, a lehetséges együttélés szempontjából nem mindig baj, ha a nőiességeddel lehengerled és zavarba hozod a hímet, mert az ilyen esetekben arra vágyik, hogy a nő valamilyen formában lenyűgözze. Márpedig a beszélgetés előtt erre kevés lehetőséged adódik… Ha már a kezdetek előtt hosszú távú kapcsolatban gondolkozol, tudnod kell, hogy kompromisszumokat kell kötnöd. S nem a férfival. Önmagaddal. S nem a kapcsolat alatt, hanem már itt, az ismerkedés
fázisában. Csak hogy értsd: a szexuális vonzalom az egyik legjelentősebb erő, amely létrehozza a kapcsolatokat. Az évtizedekig tartó monogám viszonyokban azonban az esetek többségében gyengül vagy teljesen eltűnik. Ám a szeretet, a tisztelet és a megbecsülés olyan értékek, amelyek ha az ismerkedéskor valóban léteztek, nem múlnak el – amikor a válás folyamán a felek támadják és meggyűlölik egymást, sosem tisztelték a másikat igazán. Arról nem is beszélve, hogy egy olyan férfival, akivel közös az érdeklődésetek és a beszédtémátok, valóban tartalmas éveket élhettek meg. Ezzel szemben, ha a korábban kötőanyagként szolgáló nemi vágy eltűnik, ha nincs bennetek semmi közös, a közös életetekben sem lesz semmi; egy értelmes nő tudja, hogy a hosszú távú kapcsolatban a „tűzijáték” fontos, ám a mindennapi élet megélése a lényeges. Mindez azt jelenti, hogy ha az ismerkedéskor számodra csak a komoly, hosszú távú kapcsolat az egyetlen alternatíva, akkor bizony a szexuális vonzódás nem lehet prioritás. S noha e paradigmával a legtöbb nő tisztában van, sokan félreértik, és az ismerkedés alatt mesterségesen visszafojtják a szexualitásukat, hogy: „Engem ne csak a testemért szeressen!” Ezzel pedig az a probléma, hogy a legtöbb férfi a hosszú távú kapcsolatra is olyan nőt keres, akiről úgy gondolja, hogy még évek múlva is megkívánja majd. Úgyhogy, ha rám hallgatsz, az ismerkedés alatt nem agyalsz azon, hogy miképp adagolod a nőiességedet és a szexualitásodat. Maradj természetes, aztán meglátod, mi lesz. b) Fizikai formák Ha az ismerkedés szakaszában te és a férfi is hosszú távú kapcsolatban gondolkodtok, a fizikai formáknak tudatos szinten nincs akkora jelentősége. Természetesen tudattalanul befolyásolja a választást, ám ilyenkor a férfiak jelentős része nem a formákra, a vonzalomra vágyik. Hogy jól érezze magát veled, és képes legyen élvezni a nőiességedet; a test, a mozgás és az öltözet fontos lesz
számára, de nem lényeges. Mivel az ismerkedés ezen fázisában még nem tudhatod, hogy a férfi hosszú távú kapcsolatelvárásai milyenek, a folyamatot szándékosan nem tudod befolyásolni. Magyarán nincs semmilyen általános elv vagy szabály, mert minden férfi más-más okból keres évtizedekre társat. Azonban a férfi fizikai formája általános értelemben is árulkodó lehet. Ha a pasas külseje mesterségesen feltűnő, feltehetőleg sérült az énképe. A klasszikus példa az eszetlenül túlgyúrt hím, aki a szteroidok szülte parázsvasaló állal és dömpernyi vállal hörög a fejed fölött. Ebben az esetben mindig arról van szó, hogy a férfi tudattalan szinten tisztában van a saját lelki problémáival (kisfiúként általában megaláztatást, testi/lelki gyötrelmeket szerzett), de tudatossá nem meri tenni, mert a felszabaduló érzelmek okozta fájdalmat gyengeségnek véli. Abban az esetben pedig, ha már az életében is manifesztálódtak a traumái, feltűnően túlnövelt testével próbálja leplezni az esetleges potenciazavarait és intellektuális hiányosságait. Idetartoznak az egyéb külsőségek, a túlzásba vitt tetoválások és testékszerek, a festett haj és körmök éppúgy, mint a születéskor szerzett fizikai jegyek is. Például, ha a pasas túlságosan jóképű, az esetek többségében megszokta a női rajongást, és tőled is elvárja majd, hogy mindent megtegyél érte. Ilyenkor a kapcsolatotok első éveiben komoly meccsekre számíthatsz mindaddig, amíg a pasas szépsége idővel megkopik. Ellentétes esetben, ha a külseje feltűnően nem felel meg az általános szépségideálnak (alacsony termet, ragyás arc, sántaság, túlzott vékonyság vagy kövérség stb.), egyfajta túlérzékeny, sértődött attitűdöt képviselhet. Ennek leginkább az az oka, hogy nem érzi magát teljes értékű férfinak, mert hite szerint nem képes az élet minden területén helytállni, önmagát, téged és a többi nőt lenyűgözni. Ilyenkor csak akkor lesz egészséges mentalitású, ha megtalálja magát az életben. Az így meglelt kiegyensúlyozottság legfőbb ismérve a humor, a nyíltság és az önirónia. Ha pedig a férfinak olyan feltűnő testi
problémája van, amit képes elfedni, figyeld meg, miképp igyekszik eltitkolni. Ugyanis, ha görcsösen próbálja rejtegetni a számára problémás területeit (a három szál haját úgy fésüli oldalra a fején, hogy minél több bőrfelületet takarjon el; testmagasságát vastag talpú cipővel igyekszik megemelni stb.), az arra utal, hogy nem tudja elfogadni önmagát. Márpedig, ha önmagát nem tudja elfogadni, téged sem tud majd. S ahogy telnek az évek, személyiségének diszharmóniája előbb őt, utóbb téged, végül a kapcsolatotokat zabálja fel. c) Belső formák Az ismerkedés kezdeti szakaszában a belső formák nemigen játszanak szerepet, mert hát nem derülnek ki. Ha egy hímmel a hosszú távú kapcsolat reményében fordultok egymás felé, a kezdeti fázisban egyetlen lényeges momentum létezik, mégpedig az, hogy úgy nyűgözd le, hogy ne vegye észre. Nos, ez a mondat némi kifejtést igényel. Ha egy férfi a komoly kapcsolat szándékával ismerkedik, éppúgy elvárásokkal fordul feléd, mint te felé. Ezek egyrészt fizikai, leginkább szexuális jellegűek, másrészt lelki érzetek. S mivel a szexuális vágy megjelenéséért nemigen tehetsz (vagy van kémia, vagy nincs), forduljunk a lelki paradigmák irányába. A lenyűgözés azt jelenti, amit jelent. Magyarán, hogy a férfi elvesszen benned. Hogy minél többet kapott belőled, annál többet és többet akarjon; egy férfi akkor fog veled hosszú távon gondolkodni, ha elámul a lelkedben található távlatokon. Viszont fontos, hogy számára mindez ne legyen nyilvánvaló. Sose feledd: a férfiego mindig irányítani akar, mert csak akkor érzi biztonságban magát, ha átlátja és kézben tarthatja az életében megjelenő folyamatokat. Ha az ismerkedés fázisában rájön, hogy elveszett benned, görcsösen próbál visszatalálni a biztonságot jelentő énképéhez. A Vaddisznó agresszív és nagyképű, a Pasas félénk és gátlásos lesz; a Farkas a szabadságát féltve hátralép, míg a
Tigris neked támad, mert csak akkor érzi magát biztonságban, ha valamilyen formában képes uralni téged. S hogy miképp nyűgözheted le? Alapvetően bárhogy. A rövid távú belső hatásoknál korábban már említett formák bármelyike működhet. Csak arra figyelj, hogy ne légy túlságosan mesterséges vagy erőszakos; ne akard már a második mondatodban a férfi arcába tolni a lelkedet. Próbáld ne megfojtani: a férfinak ebben a fázisban arra van szüksége, hogy képes legyen csodálni téged, ám eközben erősnek érezhesse magát. Tehát ezek voltak azok a lépések és elvek, amelyek még az ismerkedés fázisa előtt, illetve az első néhány mondat elhangzásakor megjelenhetnek. Az esetek többségében a férfi észreveszi az érdeklődésedet, és valamilyen formában feléd lép. Ha azonban valamiért nem mozdul, neked kell cselekedned. Sok nő vallja a közhelyet, hogy: „Ha akar valamit, legyen már annyira tökös, hogy hozzám lép, ne nekem kelljen nyomulnom!” S noha e kijelentés nem nélkülöz minden alapot, nem feltétlenül fedi a valóságot. Hölgyeim, nem váltok nőietlenné azzal, ha kézzelfoghatóan kezdeményeztek. Már csak azért sem kell félnetek a külvilág megítélésétől, mert az esetek többségében mindenki észreveszi, ha tetszik neked egy férfi, kivéve őt… Ha azonban túlestek az ismerkedés első, olykor valóban kínos szakaszán, eljuthattok oda, hogy a pasas elkéri a számodat, vagy feléd fordul, és zavart arccal eldadogja, hogy: „Nem innánk meg valamikor egy kávét?” S ekkor kezdetét veszi a randevú.
II. Randevú Mielőtt rátérnénk a sikeres Randevú felé vezető útra, meg kell értened néhány apróságot. Először is a következő oldalakon a mániák/gátlások adta hibákat tárgyaljuk ki, de csak azért foglalkozunk a sötétséggel, hogy felfedezhessük a fényt. S noha ez egy szerencsétlen oximoronnak hangzott, gondolom, érthető, hogy azért a problémás területeket vesszük górcső alá, mert a siker érdekében azokat kell megváltoztatni. Tehát a randevú és a párkapcsolat megélése nem csak a következőkben leírtakról szól; két ember találkozása olyan csoda, amelyet az „isteni” jelzővel sem lehet méltón kifejezni. Azonban hazudni sem akarok. Igaz, a Valóságot hazugságokon keresztül is megismerheted, de míg a megtévesztés lábakat, az igazság szárnyakat adhat neked. Másodszor pedig meg kell értened, miért hiszel bizonyos randevúformákat nőiesnek vagy férfiasnak. A klasszikus séma szerint – legalábbis egy demokratikus-civilizált néven csúfolt társadalomban – egy férfi megtetszik neked, de mindezt nem mutatod ki, csak amolyan „nőiesen” finom jelzéseket adsz. A hím ezeket észleli, és ha tetszel neki, feléd lép. Megszólít, majd udvarolni kezd; kultúrától függőn elhív bálba vagy étterembe, esetleg engedélyt kér az apádtól, hogy együtt sétálhasson veled, miközben a családod is ott lépdel mögöttetek. Ezek után te finoman visszautasítod, de persze úgy, hogy tudja, valójában biztatod. A pasas egyre férfiasabban, markánsabban fejezi ki a szándékát: virágot, kisebb-nagyobb csecsebecséket hoz, esetleg verseket ír hozzád, vagy szerenádot ad. Ilyenkor már a világ számára is egyértelműen kifejezi, hogy nem csak az érzései, a szándékai is „komolyak”: ezzel amolyan férfias tanúságot tesz, így egyértelműsítve mindenki számára különlegességedet és azt, hogy olyan értékek vannak benned, amelyeket – mivel más nőkben nem
találta meg – szeretne egy életen át a magáénak tudni. Ekkor már te is markánsabban biztatod (megfoghatja a kezed, esetleg meg is csókolhat), s minekután az ember tényleg elkötelezte magát kettőtök mellett, mert felépítette a házat, elvett feleségül, és már elkezdte ácsolni a bölcsőket is, te kitárod előtte az utolsó kapukat, és boldogan éltek, míg világ a világ… No, most a nyál és egyéb testnedveket termelő tündérmese után lépjünk a valóság talajára. Először is meg kell értened, hogy az udvarlás szempontjából sem létezik férfias/nőies viselkedés, csak tanulás útján elsajátított formák. A hagyományosnak nevezett „a férfi udvarol” variánsnak két oka van, egy antropológiai és egy civilizációs. A fiziológia eredete az, hogy a férfi hordozza azt az utódnemzéshez szükséges anyagot (spermium), amelyet a nő testébe tud juttatni. Ezért a hím dolga a keresés és a „közeljutás”, mert hát a fogantatás folyamatában csak ő képes a mobilitásra. A civilizációs hatás pedig a következő: a XX. század elejéig a legtöbb kultúrában a nő nem lehetett szabad. S ez nem csak azt jelentette, hogy nem élhetett a vágyai szerint; a legtöbb eladósorban lévő lány az utcára sem mehetett ki, vagy ha mégis, csak a rokonai kíséretében. S noha az esetek többségében az álszent vallási/társadalmi moralitást legyőzte az egészséges vágy (a fiatalok mindig megoldották, hogy kettesben lehessenek), a lényeg az, hogy ha a férfi közel akart kerülni egy nőhöz, kénytelen volt a fizikai akadályokat legyőzve felé lépni. Legyőzni az apa szigorát, a közösség ítéletét vagy a vár falát. Megjegyzem, ennek a hozzáállásnak gyakorlati oka is volt: amikor egy család léte csak a férfi teremtőerején múlott – ne feledd, hogy néhány évszázaddal ezelőtt a legtöbb nő nem tanulhatott/dolgozhatott, tehát vagy a férje tartotta el, vagy az apácazárda –, egy apa számára fontos volt, hogy még az udvarlás szakaszában megismerhesse leendő veje elszántságát és képességeit. A családi legendárium szerint, rokonságom egy férfitagja a II. világháború hajnalán leszólított az utcán egy fiatal lányt – későbbi
feleségét és gyermekei anyját. Kölcsönös volt a szimpátia, ám egyszer csak a semmiből felbukkant a hölgy apja, és igen vehemensen próbálta megakadályozni, hogy az udvarlás továbbgyűrűzhessen. Szó szót követett, míg végül a rokonom csak annyit mondott halkan, hogy ha nem tisztelné az idősebbeket, már rég az öklével vetett volna véget a vitának. Ekkor a leendő após szeme állítólag felcsillant, majd egy „Hát akkor lássuk!” felkiáltással levette a kalapját, épp csak a bunyó előtt elfelejtette megemlíteni, hogy fiatalkorában profi ökölvívó volt… S miután felrepedt szájjal, egymás mellett kómáztak a járdán, a pasas a rokonomhoz fordult és csak annyit hörgött halkan: „Holnap várunk ebédre.” Mindezt csak azért kellett tisztázni, hogy megértsd: az udvarlás hagyományos formájában a hím az, aki hazudik. Nem feltétlenül szándékosan, de mindig hazudik, mert a testében munkálkodó ösztön miatt mindenképp le akar nyűgözni téged. Idealizált képet próbál festeni önmagáról, olyat, amelyet szerinte kívánatosnak tarthatsz. Ezért öltözködik fel elegánsan, aggat magára drága órát vagy ékszert, mi több, ha valóban elszánt, a randi előtt megtalálja a borotvát és a fésűt is. S újra mondom, ezt nem feltétlenül szándékosan teszi, egyszerűen csak arról van szó, hogy a kezdeményezés miatt így manifesztálódik a zsigereiből meginduló folyamat. Ezzel szemben ma már egy nő függetlenül élhet. Egyedül is kimehetsz az utcára, tanulhatsz, dolgozhatsz, és párt is szabadon választhatsz. S mivel a legtöbb társadalomban szám szerint több nő él, mint férfi, mivel a legtöbb „fejlett” civilizációban több nő akar családot, mint férfi, ezért a kezdeményezés is a te kezedbe került. Ez pedig azt jelenti, hogy a randin már te is hazudsz. S te sem feltétlenül szándékosan, egyszerűen csak engedelmeskedsz a zsigereidből feltörő ösztöneidnek. A félreértések elkerülése végett: ez az ösztön diktálta hazugság teljesen normális és egészséges. Akár a természetben, ahol a párzási időszakban az állatok megszépülnek: a madarak tollai színesebben, a szőrrel borított emlősök bundája fényesebben tündököl. S most mondhatod, hogy az ember nem állat. Ez azonban csak az asztrális/mentális felépítésre igaz; biológiai
szinten az ember sem más, mint a természet egy öntudatlan vetülete. Zárásnak még egy apró gondolat: mivel az ismerkedés folyamatában a két nem egyenrangú, nincs értelme elvárnod a hagyományos udvarlási szertartást. S noha senki, én sem mondhatom meg, hogy miképp éld a kapcsolatnak ezt a fázisát, a lényeg az, hogy a férfiak jelentős része már a randi szakaszában is egyenrangú félként kezel. Vagy legalábbis megpróbál. Tehát el is várja, hogy ne kelljen a kegyeidért ész nélkül harcolnia és köröket futnia: a legtöbb férfi már tudja, hogy ha valóban akarsz valamit, akkor azt te is kézzelfoghatóan kifejezheted. S noha a Randevú folyamatát a hagyományos mód alapján fogom eléd tárni – mert leginkább így tudhatod meg néhány óra alatt, hogy mit is várhatsz el a következő évek folyamán –, a következő alábbi sorokban megemlítek egy-két olyan elvet is, amelyet akkor alkalmazhatsz, ha te akarsz kezdeményezni. Tehát ott tartunk, hogy az ismerkedés első lépcsője sikeresen megtörtént: a külső-belső értékeitek vonzók voltak egymás számára, így a férfi feléd lépett. Most a klasszikus helyzet nyomán haladunk (a pasas kvázi idegen, és próbál megismerkedni veled), de az elv akkor is használható, ha már régóta ismerősök vagytok, épp csak hirtelen megjelent a szikra. Nos, a férfiak jelentős része izgalmat és némi szorongást él meg, ha feléd lépve felvállalja szándékát. Mert az egója gyengeségnek tartja, ha elismeri a vonzalmát. Ha a világ tudtára adja a szándékát. Kivételt képez – már ha józan férfiakról van szó, ugyanis az alkohol felbátorítja őket – az alacsony formán létező Vaddisznó és Tigris: míg az előbbi annyira érzéketlen, hogy nem jut el hozzá a zsigeri félelem, az utóbbi olyannyira felsőbbrendűnek tartja magát, hogy nem különösebben érdekli a „hangyák” véleménye. A többségük tehát a vonzalom kellemes bizsergése ellenére kellemetlen emóciókat él meg. Megjegyzem, ez nem az az érzés, amelyet te félelemként aposztrofálsz, pusztán csak a férfiasságkép
felépüléséből adódó bizonytalanság: mivel a hímek énképe a külvilág véleményezéséből jön létre, a többségük sérülékeny, amikor eléd áll. Mert tudja, hogy mérlegre kerül. Egy nő tekintete a férfi számára olyan tükör, amely mutasson bár torz vagy tiszta képet, befolyásolhatja minden pillanatát. Ha figyelsz, már a feléd közeledő férfi járásából, hanghordozásából megállapíthatod, hogy alacsony vagy magas formanívót képvisel-e. Az alacsony nívó típusa feltűnő, férfiasnak tartott (kihúzott váll, kitolt mellkas és behúzott has) járással, vagy ennek ellentéteként, amolyan „bocsánat, hogy élek” csoszogással közelít meg. Ez a tendencia a beszédükben is megfigyelhető: nagy hangon, alpári beszólással, vagy épp cincogva, valami teljesen értelmetlen szöveggel kezdik a kommunikációt. Ezzel szemben a magas forma hímjei természetesen, viszonylag könnyedén lépnek feléd. S noha stílusos dumájukkal egyértelműen kifejezik szándékukat, finoman bókolnak. Ráadásul, miután túlestek a belépő kényes részén, képesek valóban rád figyelni és kapcsolatot teremteni. Ezért, ha egy magas nívójú pasassal beszélsz, mindig megjelenik benned a kíváncsiság. Mert megérzed, hogy a pasas lényében vannak lehetőségek. Mert van benne valami, amit szívesen felfedeznél. Ha már a társalgás megindult, a következő szempontokat érdemes szem előtt tartanod. EGY: ha a pasas hibátlanul, lenyűgöző módon szövegel (semmitől nem jön zavarba, minden szóviccedre képes reagálni stb.), valószínűleg profi, azaz már nem először csinál ilyet, és feltehetőleg nem is utoljára. E tétel alól csak az a hím kivétel, aki alapban nem csajozós típus, viszont annyira kiegyensúlyozott, hogy nem érzi magát zavarban egy nő közelében. Magyarán, ha a tag az ismerkedéskor bénázik egy kicsit, ne írd le egyből, hagyd, hogy megtalálja a saját ritmusát. KETTŐ: a próbálkozás fázisában egy egészséges hím hétköznapi dolgokról társalog. Szórakoztatón ugyan, de általános témákat tesz a terítékre.
Ezzel szemben a mániákus már pár perc múlva a szexre, a szülei halálára vagy épp a rohadék főnökére fogja terelni a szót. HÁROM: figyeld meg a szóhasználatát, mert abból kiderül a műveltsége. S itt nem az a lényeges, hogy össze tudjon fűzni egy „a gyermeki lelkineoténia preventív aspektusa a temperamentum által” típusú szószerkezetet. Mi több, a mániákus klasszikus tünete az, ha már az ötödik mondatában olyan szakkifejezéseket használ, amelyeket egy normális halandó nem érthet. Csak azt nézd meg, hogy a tag olvasottsága mennyire felel meg az elvárásaidnak, ugyanis ez arra a szellemi harmóniára utal, amely később a hosszú távú kapcsolat kötőanyaga lehet. Ha a hím csendes típus, finoman rákérdezhetsz az érdeklődési körére, de ne legyél túl direkt, hagyd, hogy magától nyíljon meg. NÉGY: jó ha tudod, hogy ha egy férfi hozzád lép, és beszélgetést kezdeményez, az esetek többségében még aznap este „hazavihető”. Ez azt jelenti, hogy tudatosan vagy tudattalanul, de készen áll valamiféle szexuális élményre. Ha érdekel a tag, de nem akarsz egy órán belül mély ismeretséget kötni vele, jelezd neki, hogy értékeled, de amikor elkezd az együttlét felé terelgetni, konzekvensen lépj hátra. Ha viszont te is még aznap magadra akarod rántani, ne dumálj feleslegesen; hagyd a fenébe Platónt meg a kiskutyád szokásait, hagyd a gyermekkori emlékeidet meg a tegnapi veszekedésedet a barátnőddel. Ha rá akarsz mászni a pasasra, nincs más dolgod, mint felvenni a beszélgetés ritmusát: amikor a szépségedet dicséri, te is dicsérd a külsejét, amikor szexuális megjegyzéseket tesz, te is tegyél olyanokat. Ha kinyitod a kapukat (megadod a telefonszámodat vagy egyéb elérhetőségedet), utána már ne csinálj semmit, hagyd, hogy cselekedjen. Ne legyenek elvárásaid sem; ettől a pillanattól fogva a kapcsolat létrejöttéért már nemigen tehetsz. Több klasszikus problémával találkozhatsz. EGY: a pasas, miután megszerezte a számodat, a randi után öt percenként hívogat. Megjegyzem, ez nem a vonzalom mértékét, csak az elmebetegségét mutatja, azt, hogy a józan ész határán túl vágyik a szexre vagy egy kapcsolatra. KETTŐ: ha még három nap után sem hív. Ebben az esetben arra gondolsz,
hogy nem tetszel neki, vagy hogy taktikázik. Ám ez általában nem igaz. Egy valódi férfinak van saját élete. Az ismerkedés fázisában te nem válsz az élete részévé. S ez nem azt jelenti, hogy ne lennél neki fontos. Nem. Épp csak megvan a maga dolga, s majd akkor fog hívni, ha már képes lesz rád fókuszálni. Ha a férfi nem a te elvárt időterminusodban lép feléd, ne agyald túl a dolgot, egyszerűen csak éld te is az életed, oszt’ majd meglátod, mi lesz. A hibák Hölgyeim, az amerikai nyálromantika-nedvesbugyi filmek szerint egy randin magadat add, hogy a férfi megismerhessen, mert csak akkor szerethet téged igazán, ha megtudja, milyen is vagy valójában. Természetesen ez egoista szamárság. Mégpedig azért, mert nem született olyan nő, aki egy randevún képes lenne önmagát adni. Mi több, nem született olyan ember sem, aki képes lenne a valódi lényét adni. Mert egy felnőtt Homo sapiens nem önmagát hiszi önmagának, csak a személyiségét, amelyet önmagának gondol. Ha tehát valóban szeretnél sikeresen randizni, igenis oda kell figyelned a férfira, és olykor olyasmit is meg kell tenned, ami belőled fakad ugyan, de nem a hétköznapinak gondolt érzelmeidből születik. Nos, e fázist jó pár kisebb-nagyobb hibával teheted tönkre. EGY: csiki-csuki. Amikor felé lépsz, majd hirtelen kihátrálsz, és várod, hogy ő lépjen feléd. Ez a taktika csak az alacsony nívójú pasasoknál működik: míg ilyenkor a Vaddisznó, a Farkas és a Tigris nagyobb fordulatra kapcsol, és veszettebbül teszi a szépet, addig a Fickó összecsuklik, és amolyan puha, kezelhető agyaggá válik. Ezzel szemben egy magas nívójú pasas nem fog nyomulni. Ha ezt a típust a találkozás folyamán azért hagyod magára, hogy utánad menjen, hát nem fog. S nem azért, mert nem tetszel neki, és nem is holmi eszetlen büszkeség miatt. Csak azért, mert a valóságban él. Mert hisz
neked: ha te nemet mondasz, akkor az nem, és kész. Ilyenkor, ha mégis szeretnél tőle valamit, nincs mese, neked kell kezdeményezned: vagy ott, még a helyszínen újra megszólítod, vagy napokkal később felhívod/megkeresed. KETTŐ: az okoskodás. Sok nő mondja – általában azok, akik vért izzadva sem tudnak maguknak párt találni –, hogy a férfiak elmenekülnek az okos nőktől. Hölgyeim, ez nettó ostobaság. A férfi az intelligens fehérnépet szereti, csak az okoskodótól áll fel a hátán a szőr, mert míg az előbbi izgalmat és örömöt, az utóbbi fájdalmat és szenvedést ad. HÁROM: ha túlságosan erőszakosan akarod ráerőltetni az egyéniségedet. Figyelj, a férfi ebben a fázisban meg akar ismerni. Nem kell az arcába tolni a határozottságodat, az intelligenciádat vagy a lelkedet; mivel a legtöbb férfi felfedező típus, szüksége van arra, hogy a saját tempójában haladjon. Ha bölcs vagy, nem csinálsz mást, mint hogy reagálsz a megnyilvánulásaira és a kérdéseire; ha tízpercnyi csacsogás után már arról beszélsz, hogy a te életérzésed a sas szabadsága és a tigris vadsága, és csak a legtitkosabb tibeti szertartással emelhetik majd a lelkedet a fény felé, elrontottad a dolgot. Ne feledd: a férfi hajlamos a tapasztalat hiányát az elméje elképzeléseivel palástolni, hogy ne derüljön ki a hiányossága. Magyarán, ha túlságosan mélyen beszélsz önmagadról, a fejében alkot rólad egy képet, és azt hiszi, hogy ismer. S ekkor már nem akar megismerni. NÉGY: a saját lelki problémád. Ha a pasas vonzó, de épp nem vagy nyitott semmilyen kapcsolatra (épp túlvagy egy szakításon, gyászolsz stb.), ne trükköz. Add meg a számodat, és mondd meg neki, hogy szimpinek tartod, és el tudsz képzelni bármit, de lelkileg most épp nem vagy a csúcson. Ugyanis a hímek jelentős része nem tud mit kezdeni a bizonytalansággal. Ezt sok nő tudja, és gyakran beépíti a nemi játszmájába, azonban az ismerkedés e korai szakaszában ez nem vonzó, csak taszító. Hölgyeim, a férfiak bizonyos téren valóban olyan egyszerűek, mint a kettes legó, azonban nem hülyék. A többségük igen fejlett érzelmi intelligenciával rendelkezik (bár ennek kifejezésével valóban akadhatnak gondjaik), és pontosan meg tudják különböztetni azt,
amikor csak „macskásan húzódozol”, és azt, amikor valóban bizonytalan vagy. Azonban egyik pasas sem gondolatolvasó: tehát, amikor te egy korábbi szakításod miatt valóban instabil vagy, információ híján azt hiszi, hogy vele kapcsolatban hezitálsz. Márpedig, ha egy hím nem mániákus, ilyenkor hátralép, és ha nem vagy vele őszinte, elveszíted. S végül ÖT: a saját testképzavarod. Ha azt gondolod magadról, hogy valaha szép nő voltál, de most már elmúlt a varázsod, mert öregedtél pár évet vagy felszedtél néhány kilót. Ebben az esetben a férfi is ezt gondolja rólad. Ha ilyenkor uralni próbálod a beszélgetést, és igyekszel az intellektusoddal, a műveltségeddel vagy az egzisztenciáddal kitűnni, a hímek jelentős része elmenekül. Mert nőiességed csodája helyett a problémáidat tolod előtérbe. A két klasszikus hiba a következő: a) amikor a mellettetek elhaladó idegen nőkre lekicsinylő, degradáló megjegyzéseket teszel. Ilyenkor a pasas tudattalanul/tudatosan felfogja, hogy nem tudod élvezni önmagad, így nem tudod majd élvezni őt sem; b) amikor a mellettetek elhaladó nőket a „korához képest tök jól néz ki” frázissal dicséred. Ilyenkor egy intelligens férfit elriaszthatsz, mert a pasas tudja, hogy ez a dumád nem a nőről, csak rólad szól. Egy afféle segélykiáltás az idő múlása miatt. Mert ha még fiatal vagy, a hím pozitív visszajelzésére azért van szükséged, mert félsz, hogy öregen már nem kellesz neki. Ha pedig a középkorodat taposod, akkor ez a „dicséret” csak egy olyan labda, amelyet azért dobtál fel, hogy a pasas leüthesse, mert ha elismeri a veled egykorú nő szépségét, akkor az egód még érzi, hogy van remény… Egy hosszú távú kapcsolatban azok az értékek/tulajdonságok számítanak, amelyek valóban meghatározzák egy ember személyiségét. A probléma ott kezdődik, hogy lénye mélységeit mindenki ösztönszinten próbálja titkolni. Ennek oka a túlélésben keresendő: egy olyan összetett faj egyedének, mint az ember, potenciálisan több esélye van a túlélésre, ha több társával képes (baráti, társas, munka stb.) kapcsolatot kialakítani. Ezért a legtöbb ember disztingvál, udvariasan hazudik, hogy minél több egyeddel élhesse meg a szimpátia adta előnyöket. Arról nem is beszélve, hogy
a randevú kezdeti fázisában mindenki igyekszik jobbnak gondolt képet festeni önmagáról. Hogy elkerüld a felesleges szenvedéseket és azon elpocsékolt éveket, amelyeket egy értelmetlen viszonyba ölsz, néhány találkozás után meg kell tudnod, hogy a pasas valójában milyen. S mivel az ember a testével, az apró, nonverbális jelekkel nemigen képes hazudni, a szavai helyett ezekre figyelj. A következő oldalakon a klasszikus „éttermi szituációval” világítom meg a helyzetet, azonban ne ragadj le a példa formájánál. Az elvet bármely társadalmi eseményre (szórakozóhely, fogadás, sportmérkőzés, baráti összejövetel stb.) kiteljesítheted, és már az első randinál észreveheted/eldöntheted, hogy a férfi életelvei számodra megfelelőek-e, vagy sem. Nos, vágjunk bele. Az első randin elmentek egy étterembe. Ha a pasas elég férfias, akkor – és most jól figyelj – nem kéri ki a véleményed, hogy hova menjetek. Sokszor a kapcsolat szemszögéből már ekkor elvérzel, mert sértve érzed magad, hogy kihagytak a döntésből. Azonban bármit sugalljon is gátlásaid szülte, feminista éned, a valóság az, hogy egy valódi férfi érzi/tudja, hogy mire van szükséged, és olyan helyre visz, ahová sokat jár – s így a törzsvendég státusza miatt különleges kiszolgálást kapsz –, vagy olyanra, ahol légy bár húsevő, vegetáriánus vagy épp paleo, bármilyen ételt elkészítenek neked. Megjegyzem az első randi helyszínének kiválasztása sok mindent elárul: ha a hím olyan helyet választ, amelyik nem csak róla szól, azt igen jó előjelnek tekintheted. A belépés pillanatában sok minden kiderül. Az alacsony nívó hímje (Vaddisznó és Farkas) nagy hangon, feltűnően köszön; a Kakas általában csendesen motyog, míg egy Tigris nem szólal meg, mert nem ereszkedik le azokhoz, akiket önmagánál alacsonyabb rangúnak tart. Ezzel szemben a magas nívójú pasas higgadtan, de érthetően köszön, mindezt úgy, hogy téged nem hagy magadra. Magyarán nem fogsz az asztalok között ácsorogni, amíg végigmancsol a teljes
személyzettel… Az asztal és a szék kiválasztása fontos momentum. Tudom, hogy jelentéktelennek látszik, de figyelj egy kicsit: amikor étterembe mentek, valójában az ősi „ember öl mamut, hús hoz haza” játszmát élitek. Épp csak civilizált formában. A férfi határozottsága vagy bizonytalankodása tökéletesen előrevetíti, hogy később, az együttélésetek alatt milyen hatékonysággal tud majd valóban ételt tenni a család asztalára. Hagyd, hogy ő válasszon helyet, és hagyd azt is, hogy a számára szimpatikus székre üljön le; a hím ősi, védőmenekülő ösztöne miatt csak akkor érzi jól magát, ha számára megfelelően belátja a terepet. Tudom, mindez számodra értelmetlenül hangozhat, de sok randi ment tönkre azért, mert amikor a pasas elment a mosdóba, a nő elfoglalta a székét, s noha a férfi a „Semmi gond, maradj csak” mondattal reagált, órákon keresztül feszült volt, mert nem érezte (hangsúlyozom, öntudatlan szinten) biztonságban magát. Hogy az elhelyezkedés fázisában mennyire udvarias (leveszi a kabátodat, alád tolja a széket stb.), csak neveltetés kérdése, úgyhogy e jelekből ne vonj le fajsúlyos következtetéseket. Csak arra figyelj, hogy a gesztusai mennyire őszinték: jobban jársz egy olyan valódi surmóval, aki nem segíti le a kabátodat, mint egy olyannal, aki csak szerencsétlenkedik az udvariasnak gondolt manírjaival, és úgy toporog körülötted, mint egy tojógalamb. Tehát leültök, és várjátok a pincért. Ilyenkor egy pillanatra nézz szét, és értékeld a helyzetet. Ha tudod, hogy a pasas milyen egzisztenciával rendelkezik, itt már minden kiderül. Ugyanis, ha van pénze, de szerény helyre vitt, komoly gondjai vannak a valutával – az „engem ne a pénzemért szeressenek” férfihozzáállás komoly mentális zavarra utal. Ha azonban szegény, mégis az ország legdrágább helyére ültetek be, tuti, hogy Pénzmániában szenved. S bizony ez nem azt jelenti, hogy érted minden áldozatot vállal. Nem. Ez utóbbi esetben csak arról van szó, hogy a kényszeressége miatt elveszítette a realitásérzékét. Ha egy férfival hosszú távú kapcsolatot szeretnél, mindig a valóság
megélésre fókuszálj. Márpedig, ha a valóság az, hogy az anyagi helyzete miatt csak egy hamburgerre tud meghívni, akkor ha egy hambisbódéhoz visz, sokkal jobban jársz. Mert ez a férfi tisztában van a pénz értékével, s ha évekkel később gyermekeitek lesznek, nem fogja a gátlásai kedvéért megvenni a legújabb hifit vagy autót, miközben azon sakkoztok, hogyan fizessétek ki a hiteleket. Sose feledd: a valódi szegénység sokkalta messzebbre mutat a hazug gazdagságnál. Nos, megjött a pincér. Az alacsony nívó pasasa mindig lekezelően viselkedik azokkal az emberekkel, akik kiszolgálják. Mert tudatosan vagy tudattalan szinten tisztában van a saját gyengeségével, erkölcsi-morális hiányosságaival, és a gátlásai miatt folyamatosan túlkompenzál. Ezzel szemben a magas nívó pasasa gyakran használja a „köszönöm” szót, és sosem nézi le azokat, akik a pénzéért érte dolgoznak. Egy valódi férfi pontosan tudja, hogy sikereit és kényelmes életét nem csak önmagának, a többi embernek is köszönheti. Az alacsony forma hímje hagyja, hogy te rendelj, vagy győzködni próbál, hogy mit egyél ahelyett, amit választottál. Ezzel szemben a magas formanívón rezgő pasas, miután megbeszéltétek, hogy mit szeretnél, rendel neked is. Mégpedig valódi teremtőereje okán: ez a momentum – hogy ő beszél a felszolgálóval helyetted – is a klasszikus megoldó-óvó ösztön megnyilvánulása. S ha egy Férfival találkozol, anélkül is rendelni fog neked, hogy választanál. Mégpedig olyat, ami kifejezetten ízleni fog. Miért? Mert abban a tíz percben, amíg eljuttok a rendelésig, észrevétlenül kifaggat, hogy milyen ételt kívánsz. Mert valóban figyel rád. Mert az akarja, hogy mindketten jól érezzétek magatokat. Ezek után megindul a beszélgetés. Ilyenkor a legtöbbször arra figyelsz, amit a pasas mond. Mert azt gondolod, hogy a szavak útján megismerheted. Azonban sokkal jobban jársz, ha arra figyelsz, ahogy mondja. Míg az alacsony nívó férfija erőszakos, ellentmondást nem tűrő hanghordozással, vagy épp ennek ellentéteként félénk cincogással kommunikál, addig
magas formán élő nemtársa nyugodt, érdeklődő-befogadó hangszínen társalog. Természetesen a téma is lényeges, azonban nem a tartalma, hanem a formája: az a férfi, aki már a randevún is csak magáról képes beszélni, a kapcsolatotok későbbi szakaszában még önzőbbé válik. Ha pedig a tartalomra akarsz koncentrálni, olyan tematikát válassz, amely észrevétlen tárja eléd a pasas valódi énjét. Mondok egy példát. Tegyük fel, hogy épp sok milliárdot lehet nyerni a lottón. Ha a pasas azt mondja, hogy ha megnyeri a pénzt, nem dolgozik többet, csak utazni, vásárolgatni és élni fog, az arra utal, hogy nem képes megteremteni azt az életet, amelyet szeretne. Ha azt mondja, hogy: „Áh, ilyen sok pénzt nem is akarok nyerni, elég nekem csak néhány százmillió!”, az arra mutat, hogy az ember a gátlásaival és a kisebbségi komplexusaival még az álmaiban is bekorlátozza önmagát. Ha nem akar nyerni, mert csak azt a pénzt szereti, amelyért megdolgozott, az azt jelenti, hogy az életet csak a saját, betonmerev elveivel képes elfogadni. Ha azt mondja, hogy a nyeremény után semmit sem változtatna az életén, az arra utal, hogy jól érzi magát a bőrében, és kiegyensúlyozott, mi több, boldog. Ha pedig azt mondja, hogy egy csomó pénzt szétosztogatna a családtagjai és a barátai között, az azt jelenti, hogy hajlamos az álomvilágába menekülni, és nincs tisztában az élet gazdasági/társadalmi törvényszerűségével. Újra mondom: ne a példát, az elvet értsd meg, s akkor bármely témával feltérképezheted azt az embert, akit az asztal túloldalán találsz. A beszélgetés fázisában a következő alaphelyzetek jöhetnek létre. EGY: a kölcsönös érzelem megélése. Amikor egyszer csak azt veszed észre, hogy már fél napja ültök az asztalnál, és olyan jól érzitek magatokat, hogy fel sem akartok állni. Ilyenkor kettőtök lénye olyannyira összehangolódott, hogy elvesztettétek az időérzéketeket. Ez általában akkor következik be, ha a „pozitív” érzelmeken (vonzalom, vágy, szeretet, szerelem) túl, olyan mentális kapcsolat is keletkezett, amelyet a kölcsönös lenyűgözés hozott létre. KETTŐ: a szexuális vágy megjelenése. Amikor azt veszed észre, hogy az értelmes társalgás ellenére csak a pasas inge alól megvillanó bőrére
tudsz gondolni, és csak az jár a fejedben, hogy: „Jaj, hagyjuk már a francba az előételt, és húzzunk fel hozzád!” Ez a helyzet akkor alakul ki, ha a férfi teste-lelke számodra izgató, vagy ha már rég éltél meg igazán gyönyörteli szexuális élményt. Ezen állapot megjelenéséhez általában szükség van a férfi profizmusára is: egy gyakorlott hím pontosan tudja, milyen nonverbális (kézmozdulatok, borostasercegtetés, apró érintések stb.) és verbális (dicsérő szavak, sejtető félmondatok, meghökkentő szókimondások stb.) trükköket kell a megfelelő sorrendben összefűzni, hogy a vágyad szép lassan megerősödjön. HÁROM: a tökéletesség érzése. Amikor a pasas és a randi teljesen hibátlan. Ez kialakulhat spontán, természetesen is, de az esetek többségében arról van szó, hogy az ember vérprofi, és tudja, milyen lépéseket igényelsz a teljes ellazuláshoz. Ahogy már korábban is mondottam volt: ha a hím maximálisan rád figyel, ha még véletlenül sem nézi meg a szomszéd asztalnál ücsörgő nőt, akinek a tökéletes dekoltázsa még téged is lenyűgöz, ne feledd a cserkészek jelszavát, mert az emberünk feltehetőleg kényszeres. Egy kis kitérővel megéri megbeszélni ezt a dolgot. Általában ideges leszel, ha a melletted álló férfi mereven bámulja a szembejövő nőt, főleg, ha még utána is fordul. Ilyenkor nem érted, miért ekkora tahó, miért nem tud diszkrét lenni, hiszen te is meg tudod nézni úgy a pasasokat, hogy senki sem veszi észre… A következő alapigazságokat kell megértened. EGY: a férfi periferikus látása általában gyengébb. Nem érzékel olyan jól a szeme sarkából, mint te, ezért igényli a fókuszálást. Ennek számtalan (tudati, civilizációs és fiziológiai) oka van. KETTŐ: a keresőösztön miatt egy hím mindig megnézi a nőket. Nem képes nem megnézni őket. Ezért mondtam, hogy ha a pasas a randin látszólag nem figyeli a többi nőstényt, akkor mániákus. Miért? Mert hazudik. Mert ha szándékosan, ha a kedvedért nem néz rá egy másik nőre, akkor már ránézett! Akkor már tudja, hogy mire nem szabad ránéznie. HÁROM: a
„tapló” forgolódás a hím figyelemfelkeltő ösztönének megnyilvánulása. A tetszés ilyetén kifejezésével olyan kémiai, érzelmi és hormonális folyamatokat, változásokat indít el a nőben, amelyek mindkettőjük számára világossá teszik az utódnemzés lehetőségét. Úgyhogy, ha a randin a pasas görcsösen bámul a fejedbe, és csak téged akar, vigyázz, mert az emberünk elfojtani igyekszik önmagát. Márpedig ez arra utal, hogy előbb-utóbb te leszel a mániája. S még valami: az ilyen típusú kereső ösztön nálad is működik. Néhány évvel ezelőtt rendszeresen bejártam a lakásom mellett lévő egyik közértbe. Összehaverkodtam a pultos lánnyal, s mivel egyikünk sem látta a másik nemiségét, tényleg jó cimborák lettünk. Egy reggel igen álmos fejjel szédelgett a boltban. S amikor már az ötödik ásítását nyomta el, mondtam, hogy: „Itt van a kávézó mellettünk, úgyis iszom egy kávét, hozzak neked is?” A lány hálásan rám mosolygott: „De rendes vagy, köszönöm!”, majd a következő pillanatban kibontotta a haját. S miközben apró, észrevétlen mozdulatokkal szétterítette hosszú fürtjeit, csak annyira húzta ki magát, hogy szétnyíló inge két centivel jobban megmutassa a dekoltázsát. S újra mondom: nem akart tőlem semmit, eszébe sem jutott a játszmázás vagy a szex. A váratlan férfigondoskodás azonban beindította benne a nő figyelemfelkeltő ösztönét. NÉGY: bizonytalanság. Amikor tetszik a hím, de valamiért hezitálsz, mert a megérzésed óva int. Ilyenkor az esetek többségében nem a pasasban, a fejedben van a probléma, mert a tudattalanod olyan korábbi tapasztalataid képeivel/érzéseivel bombáz, amelyeknek semmi közük az aktuális helyzethez. Ha rám hallgatsz, a megérzésed miatt ne dobd el magadtól az új lehetőséget, de természetesen itt is, mint mindig, te döntesz. ÖT: a majdnem. Amikor magadban azt mondod, hogy: „Hát, végül is jól éreztem magam.” Ez a helyzet akkor szokott kialakulni, ha a hím nem tudott a lényed közelébe férkőzni. Vagy azért, mert igazából nem
érdeklődött irántad, vagy azért, mert te nem álltál készen a kapcsolatra. Ilyenkor megéri adnod még egy-két találkozásnyi esélyt a történetnek, mert lehet, hogy csak időre van szükségetek. Ám nem erőlködj túlságosan; az esetek többségében megfigyelhető, hogy ha az első találkozások alatt nem alakul ki valamiféle vonzalom, később sem fog. HAT: az unalom. Amikor azt veszed észre, hogy már mennél haza, de nem akarsz udvariatlan lenni, és figyelmet színlelsz. Ilyenkor nincs értelme erőltetni a következő randit, bár nagy ritkán megesik, hogy egyszer csak máshogy nézel a hímre, és érdekelni kezded. HÉT: az undor. Amikor szabályosan rosszul vagy a férfi közelségétől. Ez a zsigerből feltörő utálkozás elég stabilan jelzi, hogy nincs közötök egymáshoz. Rád bízom, hogy ilyenkor mit csinálsz, de jól gondold meg a következő lépéseidet, mert ha a pasas a folyamatos nyomulással megváltoztatja az érzéseidet, és eléri a célját, a benned megjelenő első, ösztönös emóció elég stabilan előrevetíti a csúf jövőt. Nos, eljött a randi vége, a tag kéri a számlát. Fontos momentum ez, megéri tisztességesen átbeszélni. Tegyük fel, hogy a férfi ki akarja fizetni a te számládat is. Ez a helyzet egyrészt kultúrafüggő: vannak országok, ahol természetes, hogy egy randin a nő is fizet. Másrészt azonban… Figyelj, egy valódi férfi sosem hagyja, hogy te is fizess. S nem azért, mert gazdag; egy szegény, de valódi pasas olyan helyre visz, amelyet elbír a pénztárcája. Ha a tag egyedül akarja rendezni a számlát, eszedbe se jusson ész nélkül tiltakozni: egy kicsit, amolyan „cicásan” húzódozhatsz, de hagyd, hogy fizessen, majd egy „Jót főztél, köszönöm!” mondattal zárd le a kérdést, és ne is foglalkozz ezzel többet. Sokszor azt hiszed, hogy meg akarnak venni egy vacsorával, vagy épp nem tartanak egyenrangú félnek. Azonban az esetek többségében erről szó sincs. Az, hogy a férfi kifizeti az ételeteket, a már korábban említett teremtő-megoldó erő aspektusa: azzal, hogy elfogadod a figyelmességét, férfiasnak érzi magát. A számla rendezése olyan gesztus, mint a virágküldés, az ajándékozás
vagy épp az, hogy kiveszi a kezedből az ötvenkilós bőröndödet. Újra mondom, egy udvarias hím nem néz le téged, és még véletlenül sem tart életképtelennek vagy gyengének. Egy valódi férfi tudja, hogy a nő olyan különleges rózsa, amelyik a tüskéivel képes megvédeni önmagát, ám a figyelmességnek köszönhetően kinyílik, és az egész világot elvarázsolja. Ebben az esetben inkább azt figyeld meg, hogy a pasas miképp fizet. Általában azt hiszed, hogy ha látványosan lobogtatja a pénzköteget, csak téged akar megvenni. S noha az esetek többségében ez így is van, azért itt is akadhatnak kivételek. Ugyanis egy valóban gazdag pasas számára természetes, hogy mindig egy ház árát tartja a pénztárcájában/bankszámláján. Eszébe sem jut, hogy számodra vagy mások számára visszatetsző lehet a vastag pénzköteg. Úgyhogy itt is azt figyeld, hogy az emberünk mennyire természetes. Ha könnyedén fogja a pénzt, ha a beszélgetés közben gondolkodás nélkül fizet, akkor nem lényeges, mennyit tart a kezében. A borravaló nagysága is árulkodó, a túl sok éppúgy mániákusságot jelez, mintha nem ad egyetlen fillért sem. Elindultok hazafelé. Itt a következő helyzetekre kell odafigyelned. A klasszikus esetben a pasas hazavisz/hazakísér. Ha te ezt valamiért nem akarod, a magas nívó hímje minden esetben taxit rendel neked – amelyet természetesen kifizet. Ha pedig autóval vagy, mindenképp elkísér a verdádig. Ez a már korábban említett óvóvédő energia megnyilvánulása. Abban az esetben, ha ő visz haza, elkísér a kapuig, vagy ha ezt valamiért nem szeretnéd, addig nem megy el, amíg be nem lépsz az ajtón. Tudom, hogy első olvasásra ez értelmetlennek, sőt, olykor kellemetlennek is tűnhet, de ha tisztán végiggondolod a dolgot, megértheted, hogy az ilyen fokú, de nem erőszakos figyelem igen jó jel a közös életetekre nézve. Az efféle apró gesztusok sokkal biztosabban jelzik a férfi valódi érdeklődését, mint az „Egy életre kellesz!”, a „Nélküled nem tudok élni!” vagy a „Te vagy a lelkem másik fele!” típusú giccsesen mániákus szalagcímek.
Az első randi örök női kérdése az, hogy: „Meddig menjek el?” Nem túl bonyolult probléma ez, de a valódi válaszhoz meg kell értened a férfioldal működésének elvét. Nos, te a legtöbbször olyan férfival randizol, aki „csak” érdekel, és a találkozás alatt lejátszódó események hozzák elő (vagy tüntetik el teljesen) a szexuális vágyadat. Ezzel szemben a férfiak többsége csak akkor találkozik veled, ha már szexuálisan is érdekled. Ha már testileg is vonzódik hozzád. Magyarán az esetek többségében a férfi az első találkozások valamelyikén már vár valamiféle szexuális élményt. Fontos, hogy megértsd: csak akkor menj bele ebbe a játékba, ha benned is van vágy, az elhagyástól való félelmed miatt ne bújj össze vele. Azonban hazug, álszent módon sincs értelme erkölcsösnek lenned: ha te is vágysz a pasasra, nyugodtan hívd fel egy kávéra. Mindezek fényében gondolom érthető, hogy ha az első randin nem adsz olyan jelet, amelyik egyértelműen jelzi szexuális vonzalmadat, a pasas az esetek többségében egyfajta kudarcélményt él meg. S noha a mániákus típusokat felkorbácsolhatja az efféle visszautasítás, a normális pasasok általában behúzzák a féket. Ha tehát a férfi testileg-lelkileg is vonzó, de nem akarsz egyből ágyba bújni vele, adj valami olyan félreérthetetlen, fizikális jelet, amelyből megértheti, hogy a vonzalom kölcsönös. Ez lehet több apró érintés, a vállak és a csípő összesimulása éppúgy, mint az ölelés vagy egy csók. Ebben a kérdésben nem lehet általános tanácsot adni, de az tény, hogy ha a randi e fázisában a hím nem kap valamiféle fizikális biztatást, nem biztos, hogy meg fogja tenni a következő lépést. Még akkor sem, ha valóban vágyik rád. S még egy apróság: általában azt hiszed, ha a férfi már az első randin megkap, nem lesz folytatás. Azonban ez nem igaz: láttam már olyat, hogy két fiatal egy bulin megismerkedett, tíz perc múlva a fürdőszobában egymásnak estek, majd harminc év múlva megünnepelték az ezüstlakodalmukat. S bizony láttam már olyat is, hogy a pasas három évig udvarolt egy nőnek, majd az első szex után nem kereste többet. Ebben a
kérdésben csak sztereotípiák vannak, igazságok nem. Az, hogy a kapcsolatotok mennyire lesz tartós, nem azon múlik, hogy milyen gyorsan bújtok ágyba. Csak rajtatok. Nos, mielőtt továbblépnénk az első szexuális élmény felé, megbeszéljük azon paradigmákat, amelyeket akkor kell szem előtt tartanod, ha te akarsz megismerkedni a férfival, illetve azon hibákat, amelyekkel a rád vágyó hímet annak ellenére elkergetheted, hogy te is szeretnéd vele a kapcsolatot. A folyamat a már korábban is említett figyelemfelkeltéssel indul. Megfigyelhető, hogy egy szórakozóhelyen a szingli egyedek a saját nemű, homogén környezetükben léteznek. Magyarán a férfiak együtt ácsorognak, és leginkább egymással beszélgetnek-iszogatnak, míg a nők kisebb-nagyobb csoportokba verődve táncolnak-lézengenek. Ezen folyamatnak állati/antropológiai oka van: a hímek a nemtársaik közelében nagyobb biztonságban érzik magukat (külső támadások, ragadozók elől stb.), míg a hasonlóság adta ellazulás miatt meg tudják élni önmagukat. A nők szintén a biztonságérzet miatt verődnek össze, illetve azért, mert ösztönszinten tudják, hogy csoportosan felerősödik a kisugárzásuk. Ragyogóbb a szépségük. Ha egy ilyen szituációban megtetszik neked egy férfi, valahogy el kell érned, hogy észrevegyen. Nincs túl nehéz dolgod, egyszerűen csak természetesen kell viselkedned. Ugyanis a keresőösztön miatt a férfiak mindig megnézik a nőket. Hölgyeim, a férfi nem vak, és nem is ostoba. Pontosan tudja, ha neki rázod a hajad, ha épp a kedvért rakod keresztbe a lábad, vagy a barátnőid vicce ellenére épp neki nevetsz. Számtalan oka lehet, ha valamiért mégsem lép feléd – alább, a nyitottság felmérésénél megemlítek párat. Azért mondtam, hogy maradj természetes, mert ha tetszel neki, és kapcsolatot kezdeményez, az egoista, „ki, ha én nem” fellépéseddel elriaszthatod. Ha viszont nem tetszel neki, akkor sem fog lépni, ha az asztalán állva előadod a „hét fátyol” táncot. Ezt követően a nyitottság felmérése alapigazságot kell
megértened. Megesik, hogy a férfi néz, tetszel neki, mégsem lép. Mert valamiért nem nyitott egy kapcsolatra. A következő esetek a leggyakoribbak. EGY: a pasasnak van valakije, és tényleg monogám típus. Ilyenkor nem lesz mereven elutasító, de hamar tudtodra adja, hogy boldogan él mással. KETTŐ: van valakije, de attól még szívesen rád mászna. Ám nem teszi, mert fél. Fél az asszony haragjától, a balhétól, vagy épp attól, hogy elveszíti azt a társadalmi/anyagi pozícióját, amelyet gazdag vagy befolyásos felesége által szerzett. Ilyenkor fogadja a közeledésedet, de csak azért, hogy a saját hazug élete erkölcsi/morális „magasságából” kioszthasson. HÁROM: még érzelmileg sérült a korábbi kapcsolata miatt. Ebben az esetben levegőnek néz, vagy ha mégsem, gyűlölködni fog, ha észreveszi a szándékodat. NÉGY: lefoglalják a saját élete aktuális gondjai. Ilyenkor is elfogadja a közeledésedet, de csak azért, hogy lerázhasson, mert azzal a tudattal, hogy „elvihetett” volna, energiát és önigazolást nyer. ÖT: valamilyen szexuális zavarban szenved. Ha nemrég negatív tapasztalatokat (merevedési zavar, ad hoc jellegű impontencia stb.) szerzett, a vágya ellenére el fog utasítani. HAT: betegség. Ha valamely olyan, szemmel nem látható kórban szenved, amely miatt nem érzi magát teljes értékű férfinak. Az esetek többségében azonban mindezek ellenére táncba vihető, ha a közeledéseddel finoman, lépésről lépésre feloldod a falait. Itt már a természetességen túl tudatosan kell cselekedned és betartanod bizonyos elveket. Csak hogy értsd: néhány évvel ezelőtt, egy edzőterem futógépén izzadtam. Mellettem egy feltűnően csinos hölgy kocogott. Egyszer csak belépett a terembe egy pasas. Én is ismertem a srácot, amolyan társaság középpontja figura volt; jóképűen és kulturáltan adta elő magát, ráadásul az éttermében egész jó pizzákat tettek az asztalra. Láttam, hogy a hölgynek felragyogott a tekintete – alább megpróbálom autentikusan ábrázolni a történteket. – Sziijjaaa! – üvöltötte „bájosan”, mert a srác a terem másik
végében lépett be az ajtón. A fiú mosolyogva visszaintett. – Sziiiijjjjaaaa! – sikított immár fejhangon, már kevésbé „bájosan”. – Nem jössz ide futni?! – Nem tudok most – mondta a srác halkan, miközben mellénk ért –, nincs elég időm és… – Ugyan, gyere máááár! – Tényleg nem tudok, sajnálom, de legközelebb szívesen… – Naaaaa…! Ekkor a fiú megértette, hogy ha hagyja magát, előbb szabadul. Felmászott mellénk a gépre. Ezt követően majd’ tíz percig csak a lány hangja hallatszott; el sem tudom képzelni, hogy tudott futás közben folyamatosan beszélni, biztos a bőrén keresztül vett levegőt. A pasas mindössze néhány szót tudott szólni, de egyetlen mondatát sem tudta befejezni. Végül a hölgy az aznapi vacsorájára terelte a témát, s miközben újabb tíz percig ecsetelte, hogy milyen sokat kell rohangásznia az iszonytatón fontos munkája miatt, megkérte a srácot, hogy estére küldjenek neki egy pizzát. – Persze, szívesen – bólogatott a tag, miközben elővette a telefonját. – Add meg a címed és a számod, megadom a futárnak, és kiviszi. A lánynak felcsillant a szeme, mert hát elérte a célját. Gyorsan megadta az adatokat, majd incselkedőnek szánt hangsúllyal a srác felé fordult. – Szerinted melyik a legjobb? – Hát, legyen négysajtos, azt jól csinálják, és én is nagyon szeret… – Áh, azt nem kérek – nyafogta a hölgy „édesen” –, legyen inkább az a különleges szarvasgombás, de kérek rá olivát is, mert hát anélkül olyan hétköznapi…
A srác rezignáltan bólintott. Majd menekülésbe kezdett, miközben a lány tovább ecsetelte, hogy ő bizony olyannyira különleges, hogy egy átlagos pizzával nem éri be. Eközben a fiú elkezdett oldalazni a súlyzók felé. – De most, hogy megszerezted a számom, nem fogsz állandóan hívogatni, ugye? – kiáltott utána a leányzó erotikusnak szánt hatvanfogas vicsorral. – Nem, nem, dehogy is… – Akkor jó – bólogatott a hölgy, majd: – De tényleg nem fogsz állandóan hívogatni, ugye!? – sikította meg egyszer, mert hát ekkor a fiú már messze járt. A srác pedig csak intett, hogy „áh, dehogy”. Ezek után a hölgyemény elégedett mosollyal futott tovább, és biztosra vette, hogy a tag viszi majd neki házhoz a pizzát. Természetesen nem így lett: a srác onnantól fogva menekült, ha meglátta, mert hát úgy hiányzott neki, mint pestis a lepratelepre. Hölgyeim, a leányzó az össze klasszikus hibát elkövette. EGY: nem vette észre, hogy a srác a kezdetek kezdetén nem állt befogadó állapotban, s noha nem volt elutasító, noha máskor nyitottan kezelte volna a helyzetet, az erőszak hatására még jobban bezárkózott. KETTŐ: egy felnőtt nő nyifi-nyafi-nyuszi-vagyok affektálása úgy hat a férfi lelkére, mint hideg zuhany a nemi szerve méretére. HÁROM: mindezek ellenére a pasas még mindig felé fordult, ám ezt tönkretette azzal, hogy nem engedte szóhoz jutni, és az ismerkedés helyett csak a saját különlegességét próbálta hangoztatni. S végül NÉGY: az utolsó esélyét azzal játszott el, hogy a férfi egyetlen nyitó gesztusát (hogy ő választott neki pizzát) az egoizmusa hangoztatásával eltaposta. Ebben az esetben, ha örömmel elfogadja a pasas „ajándékát” (majd utána odaadja a szomszédnak, és rendel egy másikat), a férfi szemében nőies maradt volna. Értsd meg: ha egy férfi kommunikálni kezd veled, tetszel neki. Valamilyen formában biztos, hogy tetszel. Ha egy egészséges pasas a randi után nem keres többet, belemenekülhetsz bármely közhelybe, és megideologizálhatod a történteket, ám a valóság az, hogy a
viselkedéseddel elüldözted magadtól. Nos, a beszélgetés fázisa az, amikor a legtöbb kapcsolatot meghiúsul. Újra mondom: ha egyszer eljuttok idáig, az esetek többségében már nem kell csinálnod „semmit”. Mi több, akkor jársz a legjobban, ha nem csinálsz semmit. Tudom, milyen ostobán hangzik ez, de értsd meg: egy normális pasas csak akkor találkozik veled, ha tetszel neki. Ilyenkor már kvázi megszerezted. Természetesen vannak mániákusok, akik a kapcsolat kialakításának szándéka nélkül folyamatosan randiznak, ám az esetek többségében a beszélgetés megindulásakor már nyert ügyed van. A klasszikus férfiriasztó viselkedések a következők. EGY: amikor folyamatosan a volt pasidról beszélsz. Tudom, hogy ez a megállapítás evidenciának hangzik, ám rengetegszer találkoztam olyan esetekkel, hogy a nő a randevún órákon át csak az előző kapcsolatát szidalmazta. KETTŐ: ha folyamatosan elbizonytalanítod. Amikor megállás nélkül a hawaii utad méregdrága szállodáiról, az exed jachtjáról vagy az órádban ragyogó brillek számáról beszélsz. Ilyenkor a pasasban (a versenyszellem/teljesítménykényszer miatt) olyan feszültséget generálsz, amelynek köszönhetően képtelen lesz könnyedén, jól érezni magát. Ha pedig neki is van jachtja, arra fog gondolni, hogy csak a pénz érdekel. HÁROM: az alpári szexuális megnyilvánulás. Noha az alacsony forma bizonyos hímjei értékelik, a férfiak többségét elriasztod a vulgáris, obszcén dumáddal. Ha mindenképp ki akarod fejezni a benned tomboló vágyat, inkább valami könnyed, laza szöveget vess be, majd utána túrj bele a hajába, vagy csókold meg; ha nem mocskos szavakkal, hanem meghökkentő tettekkel, öntudatosan fejezed ki magad, az esetek többségében izgalmasnak, vonzónak találnak. NÉGY: ha csak magadról beszélsz. Ilyenkor a pasas elveszíti az érdeklődését, mert megnyilvánuló önzésed miatt nem tud kiteljesedni. ÖT: a már korábban is említett nyomulás, amikor ész nélkül próbálod a saját értékeidet, tulajdonságaidat az arcába tolni. HAT: eszeveszett rajongás más irányába. Ha órákon át
csak arról beszélsz, mennyire szereted a kutyákat, a lovakat vagy valamelyik épp felkapott fiúzenekart, a legtöbb férfi elmenekül, mert megérti, hogy az életedben mindig más lesz a legfontosabb. HÉT: merev jövőkép. Amikor a randin kerek perec kijelented, hogy miképp képzeled el a komoly kapcsolatot. Ilyenkor a férfi még akkor is elszalad, ha ő is hosszú távú kötődést szeretne, mert felfogja, hogy az önzésed szülte elvárások kiölték lelkedből a szeretetet. S végül NYOLC: túlzott komorság, komolyság. Ha beszélgetés közben nem tudsz ellazulni, a pasas azt hiszi, hogy „egyéb” helyzetekben sem fogsz. Úgyhogy egy szónak is száz a vége: ha már beszélgettek, nincs szükség trükkökre. Felejtsd el azon húzásaidat, amelyeket lenyűgözőnek tartasz – ahogy egy hölgyismerősöm mondta egyszer, csak „maradj cukker”.
III. Az első szexuális élmény Ebben a fejezetben nem a szexualitás mélységét és valóságát vesézzük ki, hanem azt, hogy mit is jelent a férfinak az első alkalom, illetve hogy miképp éljétek meg minél boldogabban. Kezdetben a következőt kell megértened: mivel a szexualitás természetes folyamat, nem lehet tanulni. Természetesen valamilyen formában képezheted magad – sőt, bizonyos tekintetben kell is –, ám azt a harmóniát és tüzet, amely két ember lelkéből az érintés nyomán felszakad, semmilyen trükkel nem érheted el: a tapasztalat szerint a szexuális műveltség nem garantálja a partner kielégülését, és a „tűzijáték” gyakran olyan felek között következik be, akik semmilyen anatómiai ismerettel nem rendelkeztek. Az izzás és az eksztázis (pestiesen szólva a „jó szex”) olyan elveken és valóságokon múlik, amelyek vagy megtalálhatók két emberben, vagy sem – ahogy mondani szokás: „Vagy van kemisztri, vagy nincs kemisztri.” A tartalmas párkapcsolat egyik alapja az, hogy a két ember mennyire képes önmagát élni a közös szexualitásban. Egy női hallgatóm mesélte a következő történetet: miután a randit követően sikeresen felcsalta magához a pasast, nekiláttak a huncutkodásnak. Minekután a helyükre kerültek a megfelelő testrészek, egy percig reménykeltő mederben haladtak az események, majd… majd a srác hirtelen felpattant, leugrott az ágyról, és meredező férfiasságával mit sem törődve, törökülésben leült a földre. Nagy levegőt vett, becsukta a szemét, majd egyszer csak „zümmögni” kezdett. A lány először nem mert megszólalni. Megmoccanni sem. Arra gondolt, a pasas vajon mikor kapja elő a baltát… Azonban a folyamatos nyöszörgés felkeltette a kíváncsiságát, úgyhogy odament a sráchoz, és megbökdöste a vállát. – És… és most? – Most befejeztük – szólt a pasas misztikusnak szánt, reszelős
hangon. – Most nincs kedvem az orgazmushoz, energiát áramoltatok inkább… Nos, hogy elkerüld az efféle őrülteket, a következő elveket kell megértened. Az első szexuális élmény általában az első csókkal indul. Ez az esemény egy férfi számára is különleges, épp csak nem úgy, mint neked. Ha a pasas szerelmes, az első csók közben egyfajta érzelmi eufóriát él meg, amely hasonló a te emocionális tapasztalataidhoz. Ám ha nem, a csók számára csak azt jelenti, hogy kinyílt a kapu. Hogy haladhat tovább. Míg te nőként az ajkaitok első érintkezéséből hajlamos vagy messzemenő következtetéseket levonni, addig a férfiak jelentős része csak azt éli meg, hogy „jó” volt, vagy sem. És kész. Tehát ott tartunk, hogy a randit követően a helyzet kezd egyértelművé válni. Ilyenkor, ha rám hallgatsz, az első légyott helyszínének kiválasztását a férfira bízod. Ugyanis az ismeretlen környezet az esetek többségében feszültté teszi – márpedig a stressz mindig meggátolja az erekciót. Már csak azért se magadhoz cipeld fel, mert ha az együttlét után (vagy helyett) lépni szeretnél, sokszor könnyebb elmenekülni a pasastól, mint kirakni. S most jön a fekete leves. Sajnos azt kell mondjam, hogy nem létezik olyan jel, amely a szexualitás előtt biztosan jelezné, milyen is lesz az együttlét. Mégpedig azért, mert a te gyönyöröd sokkal inkább rajtad, mintsem a hímen múlik. Ezért ebben a kérdésben a megérzéseden kívül másra nem hagyatkozhatsz. A fejezet végén azért leírok egy-két olyan apróságot, amely árulkodó lehet, de ebben az esetben ne higgy senkinek; csak akkor lehetsz biztos egy pasas képességében, ha már túl vagy rajta. S azért, hogy ez a tapasztalat minél örömtelibb legyen, meg kell értened a hímek első szexuális élményekor bekövetkező lelki/szellemi eseményeket. Az első együttlét sikerességének érdekében a férfi szexualitásának következő sarokpontjait éri meg ismerned. EGY: a legtöbb pasas vizuális típus. Ez az jelenti, hogy leginkább a tested és az összekapcsolódó nemi szerveitek látványa hozza izgalomba. Ezért
nem túl szerencsés, ha csak sötétben vagy a takaró alatt akarsz szeretkezni: ha a pasas nem kap vizuális ingert, az esetek többségében elmúlik vagy elmarad a merevedése. Ez gyakran akkor is bekövetkezik, ha te olyan pozitúrát erőltetsz, ahol a testetek minden porcikája összeér; míg a férfi vágyik arra, hogy a kezeddel és a lábaddal átöleld, időnként látnia is kell a történéseket. KETTŐ: a legtöbb hím pozitúrafüggő. Ez azt jelenti, hogy van egy-két kedvenc testhelyzete. Ezek általában azért alakulnak ki, mert megtapasztalta, hogy mely pozitúrákban működik a legbiztosabban. S bizony megesik, hogy ha csak egy picit is változtatni próbálsz (pár centivel arrébb tartod a lábadat, nem a „megfelelő” magasságig tolod fel a csípődet stb.), görcsössé válik, és lelohad a férfiassága. HÁROM: sok férfi vágyformafüggő. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a partnere elégedettségére, de elvárt formákra is szüksége van az erekcióhoz. Például, ruháid gyors ledobásából, heves csókjaidból vagy épp nyögéseid hangszínéből éreznie kell, hogy nagyon kívánod. Ha túlságosan gátlásos, szégyenlős, esetleg szűz vagy, e férfitípus egyedeivel nem lesz produktív az együttlét, mert ha elmaradnak a számára fontos testi visszajelzések, feszültté válik, és lelohad a merevedése. NÉGY: sok hím gátlásfüggő. Az ilyen típusú pasas kifejezetten a szégyenlős, gátlásos vagy szűz nőket kedveli. Mert csak akkor tud izgalomba jönni, ha érzi a benned megjelenő vágyat, ám közben érzi azt is, hogy „félsz” odaadni magad. Az ilyen hím szereti, ha lelkileg „sérült” vagy, mert a merevedését az az érzés biztosítja, hogy képes lesz bevenni a falaidat, és felszabadítani a problémáid alól. ÖT: az összes hím vérkeringésfüggő. Magyarán, ha az együttlét előtt órákig játszadozol vele, több erekciót is megélhet. Azonban a test fiziológiája miatt az egymást követő merevedések egyre nehezebben jönnek létre, mert hát a vér rövid időn belül nem képes többször oly „hatékonyan” áramolni, mint az első alkalommal. HAT: sok férfi „gumiallergiás”. Ezt leginkább azzal a dumával magyarázzák, hogy „senki sem szeret zokniban fürödni”. Ám a valóság az, hogy az erekciójuk nem elég stabil, és az óvszer használatával járó bíbelődés miatt elmúlik.
Ráadásul, ha egy pasas hímvesszője nem elég érzékeny, a gumi használata csökkenti az élvezetét. Komoly probléma ez, mert hát a védekezés a férfi számára fontos, de neked aztán tényleg lényeges: nemcsak hogy a nemi úton terjedő fertőzésekre vagy érzékenyebb, de a nem kívánt terhesség terhét is te cipeled. A biztonság kérdésében dönts bölcsen, de az tény, hogy az óvszer sok férfit pszichésen képtelenné tesz a szexualitásra. HÉT: a legtöbb férfi ritmusfüggő. Magyarán, ha a behatolás után nem a számára természetes sebességgel mozgatja a csípőjét, a merevedése szép lassan lelohad. Sajnos a legtöbbször feloldhatatlan probléma ez: mivel a férfit a természet a minél gyorsabb elélvezés felé tereli, az esetek többségében a tempója túl gyors neked. S most mondhatod, hogy nem vagyunk állatok, és a férfinak legyen már annyi szexuális kultúrája, hogy képes legyen rád, a nőre is figyelni. S bizony, igazad van. Ám a legtöbb pasas nem vagy csak rövid ideig képes lassítani a nemi vágya diktálta tempón. Ha pedig a teljesítménykényszere miatt megteszi, az esetek többségében elmúlik a merevedése. Tehát ott tartunk, hogy az udvarlás fázisa után félreérthetetlenül haladtok a testi beteljesülés felé. Ilyenkor a férfi több olyan pszichés/lelki esetet élhet meg, amely meggátolhatja az erekcióját. Ezek – nem fontossági sorrendben – a következők: a) Fizikális félelem b) Testi félelem c) Teljesítményfélelem d) Érzelmi félelem a) Fizikális félelem Ez a félelem abból adódik, hogy míg te fizikálisan bármikor képes vagy a szexualitásra, a férfi nem. Mert a te nemi szerveid az irányításod alatt állnak. A férfi azonban semmit sem tehet az erekciója kedvéért. Természetesen vannak olyanok, akik a
születésük vagy bizonyos tanulmányaik okán képesek akarattal befolyásolni a merevedésüket, de az ilyen hím ritka, mint a fehér Zorró. Magyarán minden férfi tudja, hogy a szexualitás folyamatában ő a gyenge láncszem. Mert hát csak ő tud felsülni. Mivel ezzel a problémával minden férfi szembesül, valamilyen formában mind kezelni próbálja. Például az alacsony formán létező Vaddisznó és Farkas annyira az anyagra, a testre fókuszál, hogy a merevedéséhez elég egy női mell vagy nemi szerv látványa, illata. S noha a szexualitás szempontjából ez a fajta „primitívség” előnyös, ezt az állapotot csak akkor tudja elérni, ha nem figyel semmi másra. Ha nem figyel az érzelmeidre, a gondolataidra… ha nem figyel rád. Egy Kakas típus a saját fejében tekereg, ezért ha úgy érzi, hogy nem működik a férfiassága, igyekszik olyan izgató képekre gondolni, amelyek beindítják, míg egy Tigris inkább olyan számára izgató formákba kényszerít (pozíciók, helyszínek, ruhák stb.), amelyekről biztosan tudja, hogy életet lehelnek petyhüdt férfiasságába. Ezzel szemben a magas nívó pasasa képes benned elveszni. Amikor megcsókolja a nyakadat, amikor végigsimítja a combodat, valóban megkíván, mert a bőröd illata, a lelked vágya őt is felkorbácsolja. Ebben az esetben neked kell döntened, hogy kvázi mire akarod „használni” a férfit. Ha csak gyors kielégülést keresel, akkor az alacsony forma tagjai tökéletesek lehetnek, mert nagy valószínűséggel működni fognak. Természetesen ne várj egész éjszakás, romantikus, rózsaszirmos gyönyört, amelyben az előjáték és az utójáték is szerepel, de a „lényeggel” feltehetőleg nem lesz problémátok. Ám ha hosszabb távra tervezel, a következőket tartsd szem előtt. EGY: e félelem miatt az első néhány szexuális együttlét számodra feltehetőleg nem orgazmussal ér véget. Már csak azért sem, mert egy csúcshímnek is időre van szüksége, hogy kiismerje a testedet, és tudja, mikor hova nyúljon. A férfi az első együttlétek alatt leginkább akkor él meg „jó szexet”, ha a számára merevedést biztosító pozíciók és a ritmus, amelyet a csípője mozgásával képvisel, neked és neki is megfelelő. Ne feledd: az orgazmus
számára biztosított, így a különlegességet az jelenti, mennyire tudod élvezni az együttlétet, s ennek függvényében milyen „extra” eseményeket éltek meg. KETTŐ: hagyd, hogy az első alkalmakkor ő irányítson. Még véletlenül se légy passzív, de ne próbálj irányítani (kivéve, ha a férfi épp a dominanciádat igényli). Ez még akkor is igaz, ha olyan pozitúrákat erőltet, amelyeket különösebben nem kedvelsz – az első lepedőharc alatt próbálj alkalmazkodni. S most a lelki szemeimmel látom, hogy az esetleges feminista olvasók felhördülnek, falra akasztják a fényképemet, s miközben a jobb kezükkel a homlokomba hajigálják a késeket, a baljukkal tűzre vetik a könyvet. Azonban gondolkodj tisztán és logikusan: mivel az első szexuális élmény alatt a férfi a gyenge láncszem, valamilyen formában támogatnod kell. Ha a pasas azt éli meg, hogy még a harmadik szeretkezésetek közben is működött (és te élvezted), akkor már képes lesz a gondolkodásra. Mert megnyugszik. Ilyenkor már te is irányíthatsz, sőt, két együttlét között el is mondhatod, hogy mit szeretsz, mert magabiztos lesz. Ha azonban az első huncutkodás alatt megpróbálod irányítani az eseményeket, a hím elkezd azon kattogni, hogy a képességei nem megfelelőek. S mivel egy férfi nem szívesen szembesül a problémáival, az esetek többségében úgy oldja meg a kényes helyzetet, hogy elmegy. HÁROM: az, hogy az első együttlétek mennyire lesznek élvezetesek, nem a férfin és nem is rajtad múlik. Csak kettőtökön. Kettőtök lelkének/egyéniségnek olyan aspektusain, amelyekről nincs tudomásotok. Magyarán, ha a szex számodra kimerítette az abszolút kudarc kategóriáját, ezt ne kösd a férfi orrára. Ha nem érdekel mint ember, ne találkozz vele többet, de ne tedd felelőssé. Ne feledd, hogy ami neked katasztrófa, más nőnek a mennyország lehet. b) Testi félelem Köztudott, hogy a férfiak énképe szempontjából a hímvessző
mérete kardinális kérdés; a falkaharc egyik aduásza az, hogy melyiküknek „mekkora”. Csak hogy megértsd, ez a pasasok között nagyjából olyan, mint az, amikor a nők a mellméretük alapján értékelik egymást. Természetesen a Valósághoz egyik elméletnek sincs köze, de hát az emberi elmét nem érdekli a Valóság, csak az, amit valóságnak lát. Ám, noha a mellméretnek tényleg nincs köze a szexualitáshoz, a hímvessző méretének van. S noha sokan hangoztatják, hogy a méret nem számít, a férfiak megtapasztalják, hogy de igen. Ezért a legtöbb pasas az első együttlét előtt azon kattog, hogy a méreteitek megfelelőek lesznek-e, vagy sem. Gondolom, az számodra sem titok, hogy minden férfi hímvesszője más érzékenységi fokra reagál. Van, amelyik az erősebb ingereket szereti, míg van, amelyik a finomabbakat. Mindez azt jelenti, hogy az erekció fenntartása nagyban múlik azon, hogy a hüvelyed milyen erővel öleli körbe a férfiasságát. Nőként gyakran találkozhatsz azzal a helyzettel, hogy a pasas keményen kezd neki a „feladatnak”, ám pár perc után lelohad. Ezzel a problémával a hímek is tisztában vannak, ezért szeretkezés közben arra törekszenek, hogy a különböző pozitúrák és izgató képek segítségével folyamatos legyen a merevedésük. Egy pasas az első szexuális élmény előtt azért aggódik a méretproblémán, mert tudja, hogy milyen szorítóingerre van szüksége. S tudja azt is, hogy ha ez nem következik be, bizony „gondok” lehetnek… Hát, ezt a helyzetet nemigen oldhatod meg. Ha a férfit túl nagy „termettel” áldotta meg a jóisten, a problémát már az első szeretkezés folyamán tedd szóvá. Fontos, hogy megértsd: ha az aktus közben fájdalmat érzel, azt ne viseld el! Sok nő hiszi, hogy mindent tűrnie kell. Ha azonban a szexualitásodban rendszeressé válik a fizikai fájdalom, előbb magadat, utóbb a szeretkezést gyűlölöd meg. Tehát ebben az esetben szólj. Ezt már csak azért is megteheted, mert ezzel csak a hiúságát legyezgeted, és anélkül fog óvatosan, türelmesen bánni veled, hogy elmúlna a merevedése. Ha azonban a férfiassága számodra túl kicsi, egy rövid távú
kapcsolatban erről nincs értelme beszélned. Mert a szavaid hatására a helyzet csak rosszabb lesz; ha számodra fontos a megfelelő méretű férfiasság, olyan pasast keress, aki hozza az elvárt léptéket. Ám egy hosszú távú kapcsolatban megéri valami megoldást keresned. Bizonyos trükkökkel (intim torna, a hüvelyizmok fejlesztése, speciális pozitúrák stb.) javíthatsz a helyzeten, azonban az sem megoldás, ha a szeretkezés alatt folyamatosan a hüvely-gátizmaid feszengetésére kell figyelned. Ha számodra a pasas ebben a kérdésben nem megfelelő, nézd meg, hogy mennyire érdekel mint ember. Ha vele akarsz élni, ne beszélj a méretproblémáról mindaddig, amíg ő nem hozza szóba, mert valamiféle megoldást keres. Sok terapeuta és szakember hisz a megbeszélés erejében, azonban a férfiak jelentős része a teljesítmény-méret kérdésében olyannyira gátlásos, hogy a kibeszéléssel csak rontasz a helyzeten. Ebbe a problémakörbe tartozik az a helyzet is, amikor a férfi rögeszmésen elégedetlen a teste bizonyos területeivel. Magyarán szégyelli. Ilyenkor olyan testképzavara alakul ki, amely már akkor feszültséget teremt, ha csak megjelenik a fejében a meztelenség gondolata. Ha például egy izmos férfi hirtelen meghízik, gyakran csak sötétben mer levetkőzni, s mivel ilyenkor elmaradnak a vizuális ingerek, könnyedén csődöt mondhat. Az első szeretkezésnél a hím bármely testi „hibája” hátráltató tényező lehet mindaddig, amíg meg nem érzi, hogy képes vagy a problémájával együtt maximálisan elfogadni. S bizony itt kell megemlíteni azt a helyzetet is, amikor a férfi számára bizonyos testformád olyannyira nem megfelelő, hogy képtelenné válik az erekcióra. Szándékosan nem használtam minősítő kifejezéseket, ugyanis az ilyen helyzet nem rólad szól. Csak róla. S noha nőként rengeteg olyan „trükköd” lehet, amellyel elfeledtetheted a problémáját, és izgalomba hozhatod, bizonyos esetekben a hím annyira formafüggő, hogy a merevedéséért semmit sem tehetsz. c) Teljesítményfélelem
E probléma megértéséért a következő alapigazsággal kell tisztában lenned. A közösülés folyamatát tekintve az Élet számára csak az a lényeges, hogy a férfi minél gyorsabban öntudatlan állapotba kerüljön és ejakuláljon. Ennek két oka van. EGY: a hím szex közben a legvédtelenebb. Ilyenkor nem tud figyelni a környezetére, tehát nem tud védekezni a ragadozók vagy egyéb ellenfelek támadása ellen; a gyors férfiorgazmus úgy támogatja a faj fennmaradását, hogy közben növeli a felnőtt egyedek túlélési esélyeit. KETTŐ: azáltal, hogy a hím nem tud gondolkozni a szexualitás közben, nem fél utódot nemzeni. Ne feledd, hogy a természet törvénye szerint a következő generáció potenciális veszélyforrás a már felnőtt egyedek számára. Magyarán: ha izgató vagy egy férfi számára, akkor erekciója lesz. Ha viszont erekciója lesz, már nem képes gondolkodni, és bizony pikk-pakk elélvez. Mivel a mai, modern társadalmakban a nő szexuális gyönyöre is releváns, a hímek jelentős része a férfiassága mércéjévé tette párja orgazmusát. Tisztában vagyok vele, hogy nőként nem könnyű megértened/elfogadnod mindezt. S mielőtt a férfiakat lehúznád a vécén, értsd meg a következő elvet is: amikor a pasas valóban lángol érted, amikor tested/lelked minden porcikája tényleg feltüzeli a vágyát, ezek a problémák nem jelentkeznek. Ha megvan közöttetek a testi-lelki „kémia”, minden görcs vagy gátlás nélkül képes élvezni a szexualitást. Ráadásul sok férfi éppúgy igényli a partnere gyönyörét, akárcsak az odáig vezető utat. Azonban az első aktus élményét leginkább az újdonság érzése motiválja, az, hogy a férfi számára egy addig nem tapasztalt impulzust jelentesz. Tehát azzal, hogy a saját orgazmusod bekövetkeztét a férfi vállára teszed, a legtöbb hím olyan terhet kap, amelyet nem bír el. Mert hát a természete ellen való. S mivel az első aktusok alatt próbál lenyűgözni, felvállalja ezt a helyzetet. Azonban sokáig nem képes elviselni – a hosszú távú kapcsolatokban eltűnő szexualitás egyik
oka éppen az, hogy a férfi „munkának”, tehernek éli meg párja kielégítését. S noha ez a probléma az első alkalmakkor nem fog jelentkezni, javaslom, kezdetben ne arra figyelj, hogy a pasas mennyi orgazmust okozott neked, csak arra, hogy mennyi lehetőséget látsz benne – ha a hím „lelkes” és képes a változásra, a későbbiek folyamán még sok örömöd telhet benne. Ám ha csak rövid távú, szexuális kielégülésre vágysz, olyan pasast keress, aki a természetednek/fizikális adottságaidnak a leginkább megfelel. d) Érzelmi félelem Gyakran megesik, hogy a teljesen egészséges, potens pasas az első alkalmakkor annak ellenére csődöt mond, hogy kíván téged, és vágyik az együttlétre; sok férfi megéli, hogy amíg csak otthon, a lakásában álmodozik rólad, könnyedén erekciója lesz, ám ahogy az ábránd valóra válhatna, beüt a „krach”. Ezen eseteknek számos érzelmi/mentális oka van, s mivel a pasi előbb-utóbb tisztába kerül velük, sokszor már a légyott előtt tart tőlük. S így persze azok meg is jelennek, és leblokkolják a szexualitását. Mivel a férfi impotenciáját a hosszú távú kapcsolatban kell kezelned, ezért később beszéljük meg ezt a kérdést, most maradjunk az első alkalmak előtt felmerülő érzelmi zavaroknál. EGY: a már korábban említett testi, fizikális és teljesítményfélelmek. Ha a pasas tudja, hogy e problémák valamelyikében szenved, az új szexuális partner mindig stimulálja az aggodalmát, amely néhány alkalomig (amíg el nem lazul) merevedési zavarokat okozhat. KETTŐ: a túlzott vágy. Előfordulhat, hogy a férfi annyira kíván, hogy emiatt elmarad a merevedése – a mondás szerint a szerelem elvette az erejét. Ilyenkor ne lihegd túl a dolgot, próbálj elvárások nélkül könnyed maradni, és hagyd, hogy a pasas a saját ritmusában lásson újra „munkához”. HÁROM: félelem a szándékodtól. Sok pasas azért nem tud ellazulni, mert azt gondolja, hogy komolyak a szándékaid, és a légyott után „maradni” akarsz. Ebben
az esetben fél belekezdeni, mert úgy hiszi, biztos balhé lesz a vége, amiért a testiségen túl nem akar tőled semmilyen kapcsolatot. NÉGY: félelem az elhagyástól. Megesik, hogy a férfi attól fél, hogy az együttlét után lelépsz. Sok, főleg érzelmi problémákkal küszködő hím már a randin mániákusan ragaszkodik egy általa kreált, romantikus ábrándképhez, amelyben egy nővel szerelmet él meg. De sok pasas akkor is érzékeny a nő irányításvágyára, ha semmit sem akar tőle; sokszor még az a férfi is megsértődik, ha szex után te küldöd haza, amelyik igényli, hogy az orgazmust követően egyedül maradhasson. ÖT: félelem önmagától. Megfigyelhető, hogy a férfiak bizonyos esetben agresszívvá válnak szex közben. Nem betegesnek nevezett módon (nem az erőszakra, fájdalomra gerjednek), egyszerűen csak az orgazmus felé közeledve elveszítik a kontrollt. Amikor egy hím tud erről, félelemmel állhat a szexualitáshoz. Ilyenkor nem tud ellazulni, így könnyen elmaradhat az erekciója. Nos, mielőtt rátérnénk azon jelekre, amelyek az első szeretkezés előtt előrevetíthetik, hogy mire is számíthatsz, megéri megbeszélni a mai kor teremtette, speciális hímkategóriát. Ez pedig az úgynevezett Viagrás . Ez a típus általában az a középkorú, harminc fölötti pasas, akinek nincs komoly potenciazavara – igaz, a szer rendszeres használata miatt könnyen kialakulhat –, épp csak biztosra akar menni. Az esetek többségében a teljesítménykényszer okán sérült az egója, ezért énképzavarát a „kiemelkedő hím” titulusával próbálja elfedni önmaga és mások elől. A klasszikus Viagrásnak két formája ismeretes: a Vadász és a Férj. A Vadász általában sokat dolgozik (munkája a szellemi kihívás mellett komoly stresszel jár), majd péntek/szombat este vadászni kezd, és beleveti magát az éjszakába. Ezt követően elviszi azt a nőt, aki hagyja magát (ha lehet, egy este többet is), és hajnalig huncutkodik. A legtöbbször onnan ismerheted fel, hogy bevallottan egyedül él, s noha a sok munkától fáradtnak kellene lennie, órákon át egy pillanatra sem lankad az erekciója. Ez a típus azért használ kemikáliákat potenciája megnövelésére, mert a) olyan nőket is le akar teperni, akik különösebben nem izgatják fel,
ám mindenképp húzni akar még egy strigulát; b) a lakókörnyezetében vagy épp az egész ország előtt közismert, és nem akarja, hogy csorbuljon a férfiassága képe; c) valójában már nem vágyik a hódításra, épp csak a mániákus énképe miatt szüksége van rá. S hogy mindezt miért kell felismerned? Tény, hogyha csak egy forró éjszakára vágysz, teljesen mindegy, hogy a pasas miért működik. Csak működjön. Azonban az alkalmi szexen túl a Viagrás Vadásszal semmit sem tudsz kezdeni. Szexuális frusztrációja miatt képtelen lesz hosszú távú párkapcsolatra, mert hát nem szedhet napi szinten afrodiziákumokat, arról nem is beszélve, hogy a közös életetek folyamán kiderülne a titka. Ráadásul, mivel az erekcióját az ajzószerek biztosítják, bizonyos idő elteltével képtelen lesz értékelni/élvezni a bőröd finomságát és a tested formáját, sőt, a lelkedből felszakadó nemi vágyra is immunis lesz. Azért fontos, hogy mindezzel tisztában legyél, mert a Viagrással megélt pásztorórát könnyen félreértheted. Mert azt hiszed, hogy a különleges szexuális teljesítmény neked szól; az éjszakán át tartó „romantika” azt a képzetet keltheti benned, hogy a férfi számára a tested és a lelked különleges. Ilyenkor könnyen egy komoly kapcsolat vágyába lovalod magad, azonban ennek a fent említett okok miatt számodra csak szenvedés lehet a vége. A Viagrás Férj típusa pedig az, akinek otthon van felesége, épp csak kalandokra vágyik. Azonban a félelem, a szorongás és a feleségével megélt megszokás-nyugalom miatt, egy új nővel idegen környezetben merevedési problémákkal küszködhet. Ha te vagy a „másik nő”, cselekedj belátásod szerint. Ám ha te vagy a feleség, jó ha tudod, hogy a Férj az esetek többségében bármilyen nőre rámászik, ha már egyszer bevette az adagját. Arról nem is beszélve, hogy a tablettát otthon nemigen fogja használni, mert nem akarja arra a nőre elpocsékolni, akit már nem akar lenyűgözni. Tehát most, a fejezet végén megbeszéljük, hogy már az első randi folyamán miképp foghatod fel a férfi potenciáját, vagyis hogy milyen
lesz vele az első szex. Kezdetnek meg kell értened, hogy a klasszikus közhely, miszerint a nők orgazmusa leginkább rajtuk múlik és a fejükben dől el, bizony igaz. Ez azt jelenti, hogy a lehetséges gyönyörre a férfi személyéből/viselkedéséből nemigen következtethetsz. Az esetek többségében megfigyelhető, hogy orgazmusod a vágyad mértékén múlik, mert minél inkább akarod a pasast és/vagy a légyottot, annál gyengébbek személyiséged, gátlásaid falai. Ezért érzékenyebbek lesznek az idegpályáid, és szabadabban áramolhatnak az energiáid. Végső soron kijelenthető, hogy ha asztrálisan/mentálisan egészséges vagy, és vágysz a szexuális együttlétre, különösebben nincs szükség a férfi tehetségére. Úgy is mondhatnám, hogy csak ronthat a helyzeten. Hogy az efféle problémás példányokba ne fuss bele, a következő általános jelekre figyelhetsz. EGY: a nemiségét tökéletesen megélő hím nem jön zavarba a férfiasságát illetően. Mi több, könnyedén viccelődik is vele; az a pasas, amelyik elpoénkodik a saját kétcentis méretein, biztos, hogy ilyen problémákkal nem küzd. KETTŐ: nyugodt területfoglalás. A szexuálisan potens férfi nyugodtan ácsorog vagy ücsörög, lazán, mégis határozottan uralja intim és személyes zónáját. Egyfajta kiegyensúlyozott erővel. A nagy hangon, nagy gesztikulációval rendelkező hímek általában potenciagondokkal küszködnek – e típusra szoktad mondani, hogy „nagyobb a füstje, mint a lángja”. HÁROM: tapasztalat. Ez nem egy biztos jel, de az esetek többségében megfigyelhető, hogy az a hím, akinek sok nő volt az életében, technikailag képzettebb, ráadásul az aktus előtt/közben nem él meg akkora feszültséget, mint kevesebb hódítással rendelkező társai. Ennek ellentmond a klasszikus közhely, miszerint az a tuti pasi, akinek hosszú távú kapcsolata van, mert a futó viszonyok nőit nem kell kielégítenie, míg a vele élőt igen. Azonban ez csak a leendő feleségek hiú ábrándja: az esetek többségében megfigyelhető, hogy az évtizedekig együtt élő emberek nem a nő szexuális gyönyöre miatt tartják fent a kapcsolatukat. S
végül NÉGY: a dicsekvés hiánya. A valóban potens pasas sosem dicsekszik a szexuális teljesítményével – a legjobb esetben is csak vicces öniróniát gyakorol – és a hódításai számával. Nem sztorizik nagy hangon az ágyjeleneteiről, a nők személyét pedig kifejezetten titokban tartja. S mindezt nem a neveltetése, a tisztelete okán. Egy valódi férfi sosem kérkedik a hódításaival, mert pontosan tudja, hogy a sikereit a nőknek köszönheti. S még egy apróság. Ha valóban meg szeretnéd ismerni a férfiakat, szükséged lesz bizonyos számú tapasztalatra. S lehetőleg ne mindig a kedvenc típusodból szemezgess. Erre neked nőként leginkább azért van szükséged (a gyönyörön és a gátlások oldásán túl), mert a szexualitáskor megjelenő férfiviselkedésből jobban megismerheted az erősebbik nemet, mint több hónapnyi csevegés után. Egy hölgyhallgatóm mesélte, hogy miután összejött a pasassal az első szex, az orgazmus után a férfi felpattant, gumikesztyűt húzott, majd előkapta kis kézi porszívóját, és miközben a nő még ott feküdt az ágyon, nekiállt kitisztítani a lepedőt… Nos, ha megismersz ilyen fokú kényszerességgel küzdő hímeket, és megjegyzed az ismerkedéskor tapasztalható jeleket, elkerülhetsz olyan komoly, beteges alakokat, akik a fájdalmas évek alatt nemcsak a lelkedet, a testedet is meggyötörhetik. A kapcsolat megélése és fenntartása (Közös élet, Szexualitás) Ebben a fejezetben átbeszéljük azt a folyamatot, amelyet végül is férfi-nő kapcsolatnak nevezel. Igyekszem teljes képet nyújtani, de mivel a Valóság szempontjából ez lehetetlen, ne ragadj le az általam említett példáknál. Ne a szavaimra keress visszaigazolást, mert míg biztos van olyan férfi és élethelyzet, amely túlmutat az általam leírtakon, ha képes leszel meglátni a Valóság elveit, minden helyzetre találhatsz megoldást. Na jó, majdnem mindre.
IV. Közös élet Az általános jó tanácsok ellenére a boldog, hosszú távú kapcsolat vagy házasság megéléséhez nincs recept. S most a „boldog” szón van a hangsúly, mert hát rengeteg olyan eszköz létezik, amely összetarthat két embert egy fájdalmas, szenvedős kapcsolatban. Megjegyzem, még ezek sem feltétlenül rossz kapcsolatok. Tanulni három módon, boldogan, unatkozva és szenvedve lehet. Általában az utóbbi két állapotot próbálod elkerülni, de vannak olyan fontos tapasztalatok, amelyeket csak ezek által szerezhetsz meg: néha a rossz kapcsolatból tanulod meg, hogy milyen a jó. Természetesen a közös életetek elején még nem tudhatod, milyen lesz a helyzet néhány év múlva. Ahogy már korábban említettem, egy egészséges hím az ismerkedés folyamán nem agyal azon, hogy a viszonyotok rövid vagy hosszú távú lesz-e. Ezen elv alól csak az a pasas képez kivételt, aki valamely – általában mánia vezérelte – okból kifolyólag csak adott formához kötődve képes ismerkedni. Ám történjék bárhogy, ha figyelsz, a kapcsolatotok kezdetén olyan ismereteket szerezhetsz, amelyek viszonylag megbízhatóan elárulják, hogy a hím milyen lesz az elkövetkezendő évek folyamán. Mivel a könyv a férfiproblémák kezelésére hivatott, szokás szerint megint a mániákus hímeket vesszük górcső alá. S noha már többször említettem, újra mondom: sok férfi nem küzd a vázolt mániákkal és kényszerességekkel, csak azért ábrázolom ezeket, hogy képes legyél bölcsen választani. Mert sokuk viszont igen. A kapcsolat első hónapjaiban a következő klasszikus férfimintákba futhatsz bele: a) Fatökű (Párkereső) b) Puhapöcs (Despota) c) Kispöcs (Bosszúálló)
d) Eunuch (Gyűjtő) e) Tejbetök (Sodródó) a) Fatökű (Párkereső) Ezt a típust szoktad úgy jellemezni, hogy: „Ha kirakom az ajtón, visszamászik az ablakon.” E mánia esetében a hím valamiért ragaszkodni kezd hozzád. S nem a valódi vonzalom miatt; gyakran már a kapcsolat elején, az első néhány randi után képes szerelmet vallani. Mindeközben a lehető legtöbb férfigesztussal próbálja elhitetni veled (virágok, ajándékok stb.), hogy komolyak a szándékai. Ha ilyenkor visszautasítod, hisztizni kezd, és folyamatosan a nyakadra jár, hogy a csillagok mellé még lehozhassa neked a műholdakat is, csak add be a derekad. Az esetek többségében hízelgőnek találod a heves közeledést, azonban légy résen, mert az efféle ragaszkodásnak mindig nyögés a vége. S nem izgalmasan, csak fájdalmasan. E típussal a legnagyobb gond az, hogy évek múltán, miután már megkapott, kielégül a mániája, és kiürül. Mert hát mindig is üres volt, csak amikor megismerkedtetek, a lényedből és az elképzelt jövőtökből feltöltekezett. S míg jobb esetben ez csak azt jelenti, hogy később unatkozni fogsz mellette, és amolyan cimborákként, a nemi vágy morzsája nélkül éltek egymás mellett, rosszabb esetben erőszakossá válik. Ugyanis, ahogy a Párkereső a megszerzésedet követően kiürül, újra szembesül a saját egyénisége hiányával. Azzal, hogy az élete nem ér semmit, mert kimerül az evés-ivás, illetve a másik két „-ás” végű ige gyakorlásában. Ilyenkor hajlamos téged hibáztatni, s mivel a mániája miatt ragaszkodik hozzád, nem fog elválni, inkább addig gyötör, amíg te akarsz elmenni. Az esetek többségében erre azért van szüksége, hogy erkölcsi győzelemmel léphessen ki a kapcsolatból, magyarán, hogy elmondhassa a világnak, valójában ő az áldozat. Ilyenkor látványosan szenved, és
élvezi, hogy az önmarcangolásához közönséget talált. Ez a fajta szado-mazo énje a kapcsolat közben is megfigyelhető: a legtöbb Fatökű nem képes harmóniában élni, és mindig olyan helyzeteket teremt, amelyekben vitákat, veszekedéseket provokálhat. Mert csak így, a folyamatos lelki feszültség közepette érzi azt, hogy él. Ezt a típust onnan ismerheted fel, hogy már a kapcsolatotok elején csak rád fókuszál. Minél több időt próbál veled tölteni (gyakran elfordul a barátaitól, de még a családjától is), és folyamatosan azt erőlteti, hogy minden este aludjatok együtt. Minden lépésedről tudni akar – az esetek többségében betegesen féltékeny. Állandóan férfigesztusokat tesz (mindig téged dicsér, ajándékokat hoz, meglepi utazásokat szervez stb.), ám eközben folyamatosan figyel, és ha nem az általa elvárt módon örülsz, megsértődik és/vagy hisztirohamokat produkál. Légy résen, mert mindezen problémák ellenére vonzódni fogsz hozzá, mivel a rögeszmés vonzalmát félreérted, és azt hiszed, hogy valóban szeret. Ez a kategória azért veszélyes, mert megszerzésed/megtartásod miatt bármire képes. A klasszikus Vaddisznó erőszakra is – simán lepofozza a körülötted sertepertélő férfiakat –, míg egy Pasi inkább csak téged gyötör majd (szavakkal és érzelmi zsarolással). S bizony, egy Farkas/Tigris, hogy magához köthessen, még a gyermeket is bevállalja veled, és mivel ilyenkor saját magának is hazudik, nem tudod megérezni, hogy valójában nem családot, csak drámát akar. A beszélgetések folyamán a következő jelekből ismerheted fel. EGY: a Párkereső az esetek többségében olyan csonka családban nőtt fel, amelyben korán elvesztette az apját. Gyermekkorában általában nők vették körül, vagy a nagyszülei nevelték, ámbár ez a típus kialakulhat egy hagyományos apávalanyával rendelkező, ám feltűnően rideg család miatt is. KETTŐ: munkáját tekintve az esetek többségében nem vezető, mert míg a férfiakkal a félelem, a nőkkel a rajongás miatt képtelen munkakapcsolatot kialakítani. HÁROM: általában konfliktusmániás. Ez azt jelenti, hogy sok jelentéktelen apróságon
képes veszekedni csak azért, elismerhesse, hogy „hülye” volt.
hogy
utána
megalázkodva
A probléma megoldása Nos, ezt a helyzetet csak a kapcsolat elején tudod kezelni, mert ha a hím mániája az évek alatt kiteljesedett, általában már nem képes a változásra. A megoldás egyszerű: amikor az első néhány hónapban észreveszed, hogy a pasasnak rajtad kívül nincs élete, találj neki. Észrevétlen vezesd valamely sport, hobbi vagy baráti társaság felé. S itt az „észrevétlenség” a kulcsszó, ha ugyanis felfedezi a szándékodat, hisztizni fog, mert azt hiszi, hogy leépíteni próbálod. Ha azonban sikeresen kezeled a helyzetet, az ember tartalmas férj és apa lehet. Ám feltehetőleg életetek végéig irányítást igényel, úgymond neked kell hordanod a nadrágot. Ám ha a Fatökű mániája kiteljesedett, nemigen változtathatod meg. Mivel már a megszerzéseddel kielégült, az évek alatt egyre inkább elfordul tőled, ám ezt saját magának sosem fogja bevallani. Ezért egyre több értelmetlen veszekedést produkál, hogy a balhé hatására még érezzen valamit. S mivel az esetek többségében a szexuális életetek ellaposodik és a klasszikus félpercesre redukálódik, a viták száma folyamatosan nőni fog, mert csak így tud megkívánni – e típus legklasszikusabb jele a folyamatos „békülő szex”. b) Puhapöcs (Despota) Ez a típus szintén markánsan és félreérthetetlenül kifejezi, hogy az élete részévé akar tenni. Épp csak nem férfigesztusokkal vagy romantikus trükkökkel, hanem erővel. Nyers erővel. A Despota a klasszikus korbács-méz technikával uralkodik rajtad: viselkedésével folyamatosan fájdalmat,
szenvedést okoz, majd amikor már porig alázott, valamilyen kedves gesztust tesz. Ekkor te kivirulsz, mert hát „Mégis szeret!”, majd ezt követően újra elviseled a folytonos megaláztatást. E karakter legjellemzőbb tulajdonsága, hogy már a kapcsolatotok elején lefekteti közös életetek szabályait, amelyeket minden erővel betartat veled. Mindezt olyan terrorral (beteges féltékenység, veszekedések, verés, intellektuális elnyomás stb.), amelyben a korbács mellett csepegtet egy kis mézet is. Ez a karakter általában a „férfiassága” miatt válik vonzóvá. Nem véletlenül használtam az idézőjelet, ugyanis a Puhapöcs , miképp a neve is mutatja, nem férfias, csak gátlástalan, agresszív és antiszociális. Például egy Vaddisznó fizikai erőszakkal és üvöltéssel nyomatékosítja az akaratát, míg a Pasi folytonos kritizálással, nőiességed permanens megalázásával próbál uralkodni. A klasszikus Farkas érzelmeid elnyomásával operál, és elhiteti veled, hogy másnak úgysem kellesz, míg a Tigris mentálisan tipor el, mert olyan trükkösen erőlteti a vitákat/veszekedéseket, hogy végül mindig ostobának gondolod magad. A Despota kialakulásának okai nagy általánosságban a következők. EGY: feltűnő termet. Ha egy férfi alacsony, cingár alak, vagy épp nagydarab, dömper típus, gyakran ezzel a mentális averzióval kompenzál. KETTŐ: ha olyan munkát végez, amelyben kiemelkedő, fontos embernek gondolja magát. Sok orvos, ügyvéd, politikus vagy rendőr képviseli ezt a kategóriát, illetve azok, akik ma már semmit sem csinálnak, de valaha „nagyok” voltak. HÁROM: ha az apja szintén Puhapöcs volt, pusztító erejét csak azzal tudta elkerülni, hogy ő még erősebb elnyomóvá vált. NÉGY: amikor tisztában van vele, hogy olyan testi/lelki problémával küszködik, amely meggátolja férfiassága kiteljesedését; sok potenciazavarral küszködő próbálja elnyomással titkolni/kompenzálni a problémáját. Ilyenkor azért próbál eltiporni, mert a szenvedésed hatására elfelejtkezik a nyavalyájáról, és a megalázásod miatt olyan győzelmi
mámort érez, amellyel kezelni képes énképe sérüléseit. S végül ÖT: pénz. Ha a férfinak pénze/hatalma van, gyakran ebbe az irányba torzul el a személyisége, mert azt éli meg, hogy neki mindent lehet. Fontos, hogy megértsd: ha egy Despotával hosszú távú kapcsolatot tervezel, nemigen fog megváltozni. Pontosabban meg fog, épp csak még elnyomóbbá válik. Ez a folyamat akkor teljesedik ki, amikor megérzi magán az idő múlását, és szembesül fizikai/mentális ereje csökkenésével. Ilyenkor kifejezetten erőszakossá, ráadásul az estek többségében függővé (alkohol, drog, szerencsejáték, szadizmus stb.) válik. Ráadásul, ha az évek alatt apa lesz, a gyermekei felé is csak „őrmesterként” képes fordulni. Eltiporja őket, vagy ha ez nem sikerül, nem vesz róluk tudomást. S most kell megbeszéljünk egy „apróságot”. A Puhapöcs kapcsolatformát élő hím rendszeresen veri a párját. Mindezt mindig képes megideologizálni. Hogy te provokáltad ki, hogy megaláztad a barátai előtt, hogy biztosan megcsaltad, hogy addig hisztiztél, amíg nem volt más választása… S mindez mit jelent? Hogy a pasas sosem fog megváltozni. Mert ilyen a természete, mert növekedése folyamán férfiatlan és gyenge maradt. Mert a saját komplexusait és elfojtott mániáit csak a beteljesült agresszióval tudja kompenzálni. Értsd meg: egy valódi férfi sosem emel kezet a nála gyengébbre. Ha valamilyen tetteddel fájdalmat okozol neki, szól, hogy ne tedd többet. Ha mégis megteszed, szól még egyszer, és megpróbálja megbeszélni, majd a harmadik esetnél elmegy. Egy beteljesedett férfi nem szeret szenvedni, de sosem az öklével vet véget a vitának. Évekkel ezelőtt egy hölgyhallgatóm hatalmas napszemüvegben jelent meg az előadásomon. Azonnal láttam az auráján, mi történt. A sors úgy hozta, hogy másnap ugyanabban az étteremben ebédeltünk. Amikor meglátott, leült mellém. Megérezte, hogy tudom. Levette a napszemüvegét – meg sem próbálta elrejteni a szeme alatt éktelenkedő, lila foltokat. Nem szóltam semmit, tudtam, hogy hagynom kell megnyílni. Hamarosan mesélni kezdett: kicsiny hazánk egyik ismertebb
pénzemberének a szeretője volt. A pasas rendszeresen verte, ő pedig zokszó nélkül tűrte. Nem kezdtem el okoskodni, mert intelligens, öntudatos nőnek látszott, de amikor felállt, nem bírtam ki, és megkérdeztem, hogy miért viseli el a rendszeres veréseket. – Miért, mit csináljak? – rántotta meg a vállát. – Menjek el dolgozni havi százezerért?! Most egy nap alatt többet költök… Majd feltette a napszemüveget, és elsétált. Van olyan nő, aki még a rendszeres bántalmazás ellenére is egészséges lelkű marad, de a többség tönkremegy. Ha az utóbbi típust képviseled, jól gondold meg, meddig tűröd a terrort, mert a rendszeres kínszenvedés miatt elveszted az önbecsülésedet és a ragyogásodat. Ráadásul a folyamatos szenvedés könnyen fájdalomfüggővé tesz, és már igényelni fogod a megalázó veréseket. S tudom, hogy vannak olyan anyagi vagy családi helyzetek, amikor nem tudod elhagyni a férfit. Tudom. De mindig van választás. Mindig van más lehetőség. Csak cselekedned kell. Nőként sose feledd: az első pofonnál még áldozat vagy, de a másodiknál már cinkos. A probléma megoldása Hát, ezt a problémát nemigen lehet kezelni. Ha te is hasonlóan erőszakos vagy, a kölcsönös pofozkodással kivívhatod a tiszteletét, és érvényesítheted az akaratodat. Ilyenkor előbb-utóbb eljuthatsz arra a szintre, hogy ha a világ felé nem is, de otthon, a négy fal között egyenrangúnak ismer el. Ám ha nem akarod felvenni a kesztyűt, vagy nem vagy az a harcias típus, a Despota mindig föléd kerekedik, és előbb a szabadságodat, utóbb az életedet zabálja fel. Ha mindezek ellenére vele akarsz lenni, nincs más lehetőséged, mint hogy elfogadod a helyzetet. Ezzel csak az a probléma, hogy ha fejet hajtasz, sosem fog tisztelni, és az évek alatt egyre több megaláztatást kell elviselned. S noha senki, én sem mondhatom meg neked,
milyen hipotézisek szerint válassz társat, azért azt nem hiszem, hogy a szenvedés lenne a te utad. Bármit mondjon is elnyomó párod, te is megérdemled a boldogságot. c) Kispöcs (Bosszúáló) Ez a típus az előbb említettekkel ellentétben nem akar veled lenni. Nem csak veled, senkivel sem akar párkapcsolatot. Csak azért fordul a nők felé, hogy bosszút állhasson rajtuk. Mindezt természetesen tudattalanul teszi, magyarán, ha szembesíted a tetteivel, tagadni fog, sőt, még téged akar majd pszichológushoz küldeni. Ez a karakter alapvetően három módon jön létre. EGY: ha az édesanyjától a szeretet helyett csak elvárásokat, büntetéseket és szenvedést kapott. KETTŐ: ha a „nagy szerelemmel” nem jött össze a kapcsolat. Ilyenkor fájdalmát a teljes női nemre kivetíti; nem irtózik tőlük betegesen, csak arra vágyik, hogy a megbántásuk által fölébük kerekedhessen. HÁROM: nem volt nagy szerelme, épp csak a kisebb-nagyobb kapcsolataiban folyamatosan azt élte meg, hogy a nők kihasználták, megsebezték és otthagyták. S ebben az esetben teljesen mindegy, hogy ez tényleg így volt-e, vagy csak képzelte. A lényeg az, amit valóságosnak élt meg. Ezt a típust a következő viselkedésformákból ismerheted fel. A munkájára vagy egyéb indokokra hivatkozva hetente-kéthetente csak egyszer találkozik veled, ráadásul az esetek többségében csak nálad, mert nem akar a magánéletében felvállalni. Mindezek ellenére elvárja, hogy más férfiakkal ne találkozz, mert a ritka láthatások ellenére az ő „barátnője” vagy. Barátainak, családjának sosem mutat be, mert nem érzi jól magát, ha ott vagy. Nőies, figyelmes gesztusaidat (főzöl neki, átöleled, ajándékot veszel neki stb.) nem értékeli, sőt, a legtöbb próbálkozásodat kritikával illeti. Mindezek mellett úgy tesz, mintha nem tudná, hogy tetteivel milyen fájdalmat okoz, s miután a tahóságával porig alázott, őszinte
pillázással teszi fel a „Mi a baj, kicsim?” kérdést. Fontos, hogy megértsd: a Kispöcs azzal a nővel, akit a párjának gondol, nem képes szociális kapcsolatra. A barátaival, ismerőseivel jól elvan, de „A” nővel nem. Mivel nem tudja kezelni a felé áramló érzelmeket, a tőled kapott szeretetet ellöki magától, míg a konfliktusokat úgy kerüli el, hogy elhiteti veled saját értéktelenségedet. Ha pedig nem mész bele a játszmába, és kiállsz magadért, téged hibáztatva elmegy, és egy hét múlva, mintha mi sem történt volna, újra megjelenik, s elölről kezdi az egészet. Úgyhogy, a Bosszúálló alapvetően nem vágyik párkapcsolatra. Legalábbis nem veled. Mert ha a mániája megjelent, már csak flastromnak használ a sebeire. Ennek ellenére, ha a sarkadra állsz, és szakítani akarsz vele, ideig-óráig jó fiú lesz. Azonban néhány hónap után visszatér jól bevált szadizmusához. Ráadásul, mint a legtöbb pszichopatának, neki is igen fejlett a megérzése, és ha mégis úgy döntesz, hogy találkozol más férfiakkal, biztos lehetsz benne, hogy a tudta nélkül megszervezett randi előtt felhív. De nem azért, mert kellesz neki, egyszerűen csak meghúzza a pórázt. A probléma megoldása Ezt a problémát nem oldhatod fel. Mert te vagy a mánia megnyilvánulása. Ebben az esetben a férfi csak akkor változik, ha újra szerelmes lesz. Ha azonban rögeszméje már megjelent az életetekben, beléd már nem lesz szerelmes. Sosem. Ilyenkor csak annyit tehetsz, hogy lezárod a kapcsolatot. Természetesen ezt mondani könnyű, megtenni nehéz; ha érzelmileg kötődsz a Bosszúállóhoz, hosszú menetre számíthatsz. A szakítás után is sokáig hívogatni, próbálkozni fog, s nem azért, mert téged akar, csak hogy tovább kínozhasson. Ilyenkor csak azt teheted, hogy következetesen megszakítasz vele minden kommunikációt, és nem reagálsz a megkeresésére. Ez a módszer működhet, mert néhány hónap múlva új áldozatot talál, akit ismét szabadon gyötörhet. Ha
fiatal vagy, ne hidd el az itt leírtakat, próbálkozz vele nyugodtan – a valóságot csak a saját bőrödön tapasztalhatod meg. Ha azonban már kinőttél a tinédzserkorból, és komoly kapcsolatra, családra vágysz, a Kispöccsel ne foglalkozz, mert ha hagyod, hogy a mániájával irányítsa a lépteidet, elpocsékolod az életedet. d) Eunuch (Gyűjtő) Ez a típus valóban kapcsolatot szeretne veled. Azonban veled is. Két fő formája létezik. EGY: a klasszikus bigámista, aki több komoly kapcsolatot igyekszik egy időben fenntartani. KETTŐ: amikor sok, akár nyolc-tíz nővel is fenntart olyan viszonyt, amely nem csak a szexualitásról szól. Próbál mindegyikkel időt és közös programot eltölteni; a Gyűjtő az, aki kedden veled megy moziba, míg szerdán ugyanarra a filmre beül a másik barátnőjével is. Nem a klasszikus csajozós típus, mert nem az újdonságot és a vadászatot, a kapcsolatot keresi, épp csak több nőt akar az oldalán tudni. Nos, ez a karakter a látszat ellenére nem vágyik párkapcsolatra. Csak a társaságot és a női elismerést igényli. Azért habzsolja ilyen esztelenül az életet, mert a gátlása-kényszeressége szülte falak miatt szüksége van az erős ingerekre. Ez a mánia általában akkor alakul ki, ha a férfi képtelen valóban megnyílni. Eljátssza azt a szerepet, amellyel a legtöbb nőt maga köré tudja gyűjteni, de igazából nem képes másokhoz kapcsolódni. Kialakulásának nincs kézzel fogható, logikával meghatározható oka. Létrehozhatja a szülők deviáns viselkedése éppúgy, mint a klasszikusan meleg családi fészek. A Gyűjtő az esetek többségében szimpatikus lesz számodra, mert képes egyfajta „megbízható kisugárzást” generálni. Onnan ismerheted fel, hogy vagy túlságosan kiszolgálja az igényeidet, vagy ennek ellentéteként állandóan szembehelyezkedik a szándékoddal. Az esetek többségében utazós, időigényes munkája van, vagy nem dolgozik, mert eléri, hogy a női eltartsák. Ha a pasas néhány hónap
után különféle pénzügyi zavarokra hivatkozva kölcsönkér tőled vagy a családodtól, esetleg a kapcsolataidat felhasználva próbál érvényesülni, ne feledd a cserkészek jelszavát – sok intelligens, komoly karrier előtt álló nő ment tönkre, mert a szeretete miatt nem vette észre az Eunuch szándékát. Figyelj, és még időben reagálj a jelekre, mert az esetek többségében elhiteti veled, hogy apának is tökéletes lesz, s bizony, a gyermekek sem változtatnak bigámista hozzáállásán. A probléma megoldása Ez a helyzet kezelhetetlen. Egyrészt, mert a Gyűjtő profin hazudik, szinte sosem bukik le, de ha mégis, az esetek többségében kimagyarázza a dolgot – a „Nekem higgy, drágám, ne a szemednek” mondat tipikus Eunuch frázis. S az esetek még nagyobb többségében elfogadod a védekezést, mert hinni akarsz neki. Mert nem akarsz szembesülni azzal, hogy éveken át csak felhasznált. Ha rájöttél a többi nő jelenlétére, de a Gyűjtő tetszik neked, vagy elfogadod a helyzetet, vagy odébb állsz. Nincs értelme balhéznod vele, mert ha elég erőszakos vagy, mindent megígér, ám valójában semmi sem fog változni, és idővel újra felépíti a háremét. Ha pedig folyamatosan szemmel tartod, és beleerőlteted a monogám életbe, az évek alatt lassan elsorvad. Elveszti azt a kisugárzást, amiért megszeretted, mivel a nők hiánya miatt energiaforrás nélkül marad. E típust csak a nőktől szerezett elismerés/vonzódás táplálja, és légy bármennyire is tökéletes, egymagad sosem leszel elég neki. e) Tejbetök (Sodródó) Ez a típus, miután kialakította veled a kapcsolatot, az árnyékoddá változik. Mindig azt teszi, amit mondasz, mindig ott van, ahol akarod. Nincs akarata, nincs saját élete – csak sodródik veled, és
arra vár, hogy megmondd, mi legyen. A látszat ellenére a Tejbetök nem akar kapcsolatot veled, épp csak ha már ott vagy, akkor csinálja. Mert neki mindegy. Azért találhatod vonzónak, mert szervilis hozzáállását a szeretet jelének hiszed, arról nem is beszélve, hogy igen kényelmes, ha egy kétlábú kutya egészíti ki az életed. S bizony a probléma gyökere is itt található: a Sodródó néhány év múlva az idegeidre megy. Megőrülsz tőle. Sikítófrászt kapsz tehetetlenségétől és folytonos bólogatásától. Ha pedig elfogadod a helyzetet, lassan elveszíted a nőiességedet. Az évek alatt észrevétlenül elsárkányosodsz, és egyre férfiasabb, erőszakosabb leszel. A Tejbetök formát leginkább azon fiúbarátaidon és férfirokonaidon ismerheted meg, akiket egy nő „bekebelezett”. A hím ebben az esetben olyannyira az új kapcsolata hatása alá kerül, hogy szembefordul veled és a családjával. Úgymond kivetkőzik önmagából, és még akkor is vakon követi a párját, ha az egész világ számára egyértelmű, hogy a nő tönkreteszi. E forma kialakulásához általában olyan gyermekkorra van szükség, ahol a fiút ért lelki/szellemi elnyomás meggátolta cselekvőképessége megjelenését. Ez lehetett az anya személye, aki túlzottan óvta, és mindent megtett érte (esetleg korán elvesztette), egy markáns apa személye, vagy épp egy barátságtalan környezet, ahol megtanulta, hogy jobban jár, ha elbújik a nyájban, és hagyja, hogy a problémáit megoldják helyette. Ebben az esetben felnőttként is inkább az árnyékban marad, és nálánál erősebb nőket keres, akik képesek megszabni és biztosítani az életét. Ezt a típust a mániákus konfliktuskerülésből ismerheted fel (bár az is megesik, hogy kényszeres, túlzott büszkeséggel konfrontálódik mindenkivel); annyira nem tudja kezelni a súrlódást, hogy még legalapvetőbb jogaiért sem képes kiállni: hiába veszi észre, hogy a közértben kevesebb pénzt kapott vissza, nem szólal meg, inkább csendben elkullog. Veled pedig, a párjával szemben abszolút feladja önmagát, és életetek minden területén elfogadja a döntéseidet. Csak
nagy ritkán, évente egyszer lázad fel: ilyenkor odacsap az asztalra, kicsit hisztizik, majd másnap már megint a szoknyád szélénél sertepertél. Megjegyzem, a Tejbetöknek az esetek többségében nincs kiforrott személyisége, amelyet te vagy a világ elnyomhatna, mert a folyamatos sodródás miatt semmit sem hozott létre az életében. A probléma megoldása Hát ez a helyzet hosszú, kitartó munkával kezelhető. Ha képes vagy nem idegrohamot kapni a pasas tehetetlensége láttán, és az évek alatt nem válsz dominává, sok odafigyeléssel életet verhetsz belé. Nincs más dolgod, mint fokozatosan terhelni, előbb kisebb, utóbb nagyobb feladatokat bízni rá. Fontos, hogy ne szólj bele az ügyintézése menetébe, és a sikeres végrehajtás után mindig ölelgesd meg. Sose légy vele lekezelő, a hiányosságait ne dörgöld az orra alá; ha az évek alatt sikerélményeket él meg, a teremtőereje lassan megjelenik, mert elhiszi magáról, hogy képes létrehozni valamit.
Nos, ezzel megbeszéltük azokat a klasszikus férfiviselkedészavarokat, amelyekkel a kapcsolat elején találkozhatsz. Természetesen a legtöbb hím a bemutatott problémákból többet is magában hordoz, és bizonyos helyzetekben Puhapöcs , míg más szituációkban Tejbetök módjára reagál. Azonban az esetek többségében (leginkább a gyermekkora és a neveltetése okán) markánsan éli valamelyik típus gondjait. Ha megfigyeled a szavait és a tetteit, néhány hónap alatt rájöhetsz, hogy melyik karaktert képviseli. S bizony rájöhetsz arra is, hogy képes lesz-e változni, vagy sem. Tehát ott tartunk, hogy túl vagytok az első randikon és szexuális élményeken. Rövid távú viszonyotok lassan elkezd komolyodni. Mostantól már nem számít, hogy a pasas melyik férfitípust
képviseli, mert a közös élet miatt már te „elhelyezheted a térképen”. Ám mindenekelőtt megéri tisztázni, mi is motiválja az embert a hosszú távú kapcsolatok keresésében és megélésében. S míg a közös életre vágyás valódi okát nem lehet megtudni, az megállapítható, hogy a hosszan tartó kapcsolatokat mi motiválja. Hogy mi az az erő, amely összetartja. Ha megtanulod felismerni az okokat, szabadon eldöntheted, hogy szükséged van-e a kapcsolatra, vagy sem. S noha a szakítás sokszor nem megoldás, az tény, hogy az öntudatlanul fenntartott kapcsolat nem más, mint vegetálás, amely sok szenvedésen át vezet a biztos halál felé. A tudatos szakításban mindig benne van a lehetőség, mert az olyan, mint a tél: egy ideig fagyott a levegő, és csak pislákol az élet, de egyszer csak előbújik a nap, és megszületik a tavasz. Az első ok, amely a hosszú távú párkapcsolatot létrehozhatja, a szeretet-szerelem. Ha ebben az állapotban képes vagy megfigyelni magad, a világ legellentmondásosabb helyzetével szembesülhetsz. Mert szerelmesként egyszer a mennyben, másszor a pokolban jársz, és éppúgy éled a finom érintések mámorát, mint a harag őrjöngő csapkodását. Ám történjék bármi, az érzés benned van. Te éled, nem más. Ez pedig azt jelenti, hogy egy férfi sosem úgy éli meg a szeretetet, mint te. Sosem képes úgy beléd szerelmesedni, mint te őbelé. Ha a Valóság ezen alaptételét nem fogadod el, sosem leszel boldog egy pasas mellett sem, mert szíve elfogadása helyett a fejedben lévő elvárásaidat kergeted. Tudnod kell a következőt: te (és minden ember) a szeretet-szerelem érzésének két fő formájában létezel. Az egyik, amikor éled, a másik, amikor tudod. S noha a két állapot egynek látszik, valójában az érem két oldaláról van szó, s bizony ez a kettősség okozza azokat a hatalmas érzelmi viharokat, amelyeket ilyenkor megélsz. Amikor éled a szeretetet, boldog vagy. Ilyenkor igazából nem tudsz az érzésről, sőt, még magadról sem tudsz. Mert az vagy. Ez általában csak pillanatokig szokott tartani, mert – noha az érzés megmarad, és olykor újra megjelenik – az elméd visszaveszi az irányítást. Ilyenkor már tudsz az érzésről. Ezért nem éled. Mert hát csak arról tudhatsz, ami már elmúlt.
Ugyanis a felfogás időbe telik. Ha most az előtted heverő könyvet nézed, valójában a múltban jársz, mert azért vagy képes felfogni a tárgyat, mert a lapokról visszaverődő fény eljutott hozzád. S noha ez az idő igen csekély, a valóság akkor is az, hogy amiről tudsz, az már a múlt. Úgyhogy, amikor már tudod, hogy szerelmes vagy, akkor már nem vagy az. Akkor már nem éled. Ennek legklasszikusabb jele az agyalás. Amikor azon gyötrődsz, hogy a másik mit csinál, amikor nincs veled. Amikor azon ábrándozol, hogy de jó lenne, ha melletted lenne. S ez nem azt jelenti, hogy ilyenkor nincs benned szeretet, csak azt, hogy ezekben a pillanatokban nem éled. Mert tudod. Tudnod kell, hogy a kapcsolatokat/házasságokat ez az indok motiválja a legritkábban. Mert hát, ahogy mondani szokás, a szerelem elmúlik, a szeretet kihűl. Sokan kérdezik, hogyan lehet a már tovaszállt érzést visszahozni. Nos, a válasz egyszerű, tömör és érthető: sehogy. Van, hogy a szerelem eltűnik, majd újra megjelenik, de ez magától következik be; ahogy azért sem tudsz tenni semmit, hogy ne legyél szerelmes, úgy arról sem dönthetsz, hogy az legyél. Az érzés magától jön-megy, s ha egy kis távollét után visszatér, fogadd áldásként, ha azonban a parázs önmagától nem lobban lángra, ha belegebedsz sem tudod felszítani a tüzet. Különféle praktikákkal elérheted, hogy a férfi újra szívesen legyen veled – talán még azt is, hogy te is vele –, de ez ekkor már nem szerelem, csak a hiányérzet okozta fellángolás. A második ok a megbecsülés-tisztelet. Ez a forma akkor jelenik meg, ha lenyűgözitek egymást. Ha a lényetekben olyan értékek vannak, amelyek a másik számára kívánatossá tesznek. Ilyenkor a különféle mániák és kényszerességek ellenére valóban megélitek egymást, és ha a vonzalom elég erős, a közös életeteket is együtt képzelitek el. Ez az eset már csak azért is szerencsés, mert ha a jövőtök formájáról nem is egyezik a véleményetek, képesek lesztek tisztelni a másik álláspontját, és idővel úgy élhettek meg harmóniát, hogy az összeolvadás ellenére is megmaradtok egyéniségnek.
A harmadik ok, amely a hosszú távú kapcsolatot motiválhatja, a megszokás. A legtöbbször ez az évekig tartó kapcsolatok fenntartó ereje. Kialakulása leginkább két okra vezethető vissza. EGY: közöny. Amikor a melletted élő pasas már férfiként, emberként sem érdekel, csak a napi rutin, a közös anyagi érdekeltség tart össze benneteket. KETTŐ: közös élet. Amikor a létezésetek annyira egymásra épül, hogy a másikat szinte a saját testrészedként kezeled, s noha már rég kihűltek az érzelmek, oly kényelmesen elvagy a langyos vízben, hogy eszedbe sem jut változtatni ezen. Ám ha szeretnél többet kihozni a kapcsolatodból, megteheted. Egyszerűen csak emlékezned kell azon álmaidra, amelyeket nem sikerült elérned, és neki kell látnod a megvalósításuknak, mégpedig úgy, hogy a párodat is bevonod. S noha meglehet, hogy eleinte berzenkedni fog, a belőled és a sikereidből nyert energia őt is megmozgatja majd, s aztán már nincs más dolgod, mint hogy közösen megéljétek az ő felbukkanó vágyait is. Nem lesz könnyű dolgod, mert ha egy férfi egyszer közönyössé válik, igen nehéz kilendíteni; amikor egy hímnek az érdektelenség miatt kialakulnak bizonyos szokásai (tévét néz, számítógépezik, iszik stb.), ezek megélését a valódi élete részének hiszi. Ám a pozitív változáshoz nincs szükséged másra, csak figyelemre, kitartásra és következetességre. S bizony a legfontosabb, hogy szeresd a pasast – vagy legalább szexuálisan vágyj rá –, mert ha már téged sem érdekel a másik, ha belekezdesz a változtatásba, valószínűleg nem lesz eredménye, és még a kudarc élményével is terheltek lesztek. A negyedik klasszikus fenntartó ok a család. Sok férfi szeretettel/ragaszkodással fordul a csemetéi felé. Megesik, hogy az unalomba fulladt kapcsolatot azért nem szakítja meg, mert nem akarja elveszíteni őket. Ezzel a legtöbb nő is tisztában van, és bizony megesik, hogy csak azért vállalsz gyermeket, hogy magadhoz kösd a hímet. S noha senki sem ítélheti meg a döntéseidet, azért nem túl szerencsés dolog ez, mert a kényszeresség csak ideig-óráig képes összetartani egy kapcsolatot. Természetesen, ha nem a férfi
személye, csak a gyerektartás nagysága lebeg a szemed előtt, akkor az efféle manőver a te szemszögedből sikeresnek nevezhető; egy hölgy hallgatóm mesélte, hogy minekután az első alkalmat összehozta kicsiny hazánk egyik legismertebb/leggazdagabb üzletemberével, észrevétlenül megkaparintotta a használt óvszert, majd a férfi spermájával stikában megtermékenyítette magát. Így hát, minekután egy év múlva megvolt az apasági teszt, a pasas, hogy ne derüljön fény félrelépése gyümölcsére, fizetett. S fizet a mai napig. Újra mondom: ez a könyv nem a véleményalkotás és a judikálás emlékműve. Tényeket közlök, semmi mást. Az ötödik általános ok a vagyon. Megfigyelhető, hogy sok hosszú távú kapcsolat gazdasági társaságként funkcionál. Vagy mert egyedül, a másik keresete nélkül képtelenek lennétek megélni, vagy mert a közösen összegyűjtött vagyon elforgácsolódna a válás során. A hímet ez esetben akkor motiválja a pénz, ha neki nincs, és általad esélyt lát a meggazdagodásra. S ezt nem csak úgy akarja elérni, hogy kölcsönkér tőled vagy eltartatja magát. Sokszor csak rávesz, hogy a képességeidet/kapcsolataidat az ő érdekében használd; a legtöbb mániákus olyan „bukóemberként” gondol rád, akire csőd esetén ráterhelheti a felelősséget. Ha pedig számodra összetartó erő a pasas pénze, a következőn éri meg elgondolkodnod. A pénz maga az élet, de az Élet nem a pénz; a bankókkal megvásárolhatod a túlélésed eszközeit, ám nem vehetsz vele életet. Ha csak a vagyonszerzés motiválja létezésed minden pillanatát, gazdagon temetnek el ugyan, épp csak nem akkor halsz meg, amikor betesznek a gödörbe; ha csak a pénzszerzés motiválja az életed, a vágyad felzabálja a lelkedet. S tudom, hogy olykor azért nem tudsz elszakadni a hímtől, mert a válás miatt szó szerint az utcára kerülnél. Tudom. Azonban mindig van megoldás. Mindig van választás. Mindig van más lehetőség. Sose feledd: a pénznek csak akkor van értelme, ha te fizetsz vele, nem pedig megfizetsz érte. S végül a hatodik összetartó erő a félelem. Számtalan oka lehet. EGY: a férfi fél egyedül élni.
Nem szereti a lakás csöndjét, mert az üres falak között nem hall mást, csak démonai gúnyos kacagását. KETTŐ: a pasas fél az élettől. Bizonytalan önmagában, nem találja helyét a világban. Ráadásul pár/család híján az életében nincs egy olyan katalizátor, amely változásra sarkallná; megfigyelhető, hogy néhány évnyi kényelmes együttélés után a pánikoló hím nem mer kilépni a számára kényelmetlen kapcsolatból. HÁROM: félelem a tehetetlenségtől. A legtöbb pasas nem is a haláltól, a kiszolgáltatottságtól retteg. Attól, hogy valami betegség, baleset vagy csak az életkora okán képtelen lesz ellátni önmagát. Ilyenkor mindenáron szeretne párt találni, olyat, akire bizton számíthat. NÉGY: a pasas tőled fél. Megesik, hogy a férfi már rég elhagyott volna, de nem meri megtenni, mert retteg tőled. Retteg a rázúduló női haragtól, gyűlölettől, szánalomtól. Ezt a már korábban említett érzelmi gátak okozzák, azok, amelyek gyermekkorában létre hozták benne az érzelmekkel kapcsolatos szégyenérzést. Rajtad múlik, hogy ez esetben mit teszel. Ha jól érzed magad egy efféle kapcsolatban, éld, ha nem, változtass. Ha azonban a kapcsolat fenntartása mellett döntesz, valamivel légy tisztában: ha a pasast a félelem tartja a kapcsolatban, néhány év alatt elveszíted a nőiességed. Mert nem a szeretet és a megbecsülés, csak a félelem és a rettegés energiáját olvasztod magadba. S légy bármennyire érzéki, lágy vagy öntudatos, a rád zúduló romboló érzelmek előbb-utóbb tönkretesznek. Sose feledd: a nő az élet örök forrása, ám cseppenként a legtisztább patak is megmérgezhető. Zárásnak csak annyit, hogy mint mindig, most sem éri meg ítélkezni. Mert hát valakinek ez, míg másnak az a kapcsolatforma a tökéletes. Sose azon agyalj, hogy a többiek miért élnek szerinted rossz kapcsolatban, inkább törődj a sajátoddal; aki valóban boldog, nem foglalkozik mások valós vagy vélt boldogtalanságával. Nos, sokan keresik a jó kapcsolat titkát. Ám erre a kérdésre nincs
válasz, már az is teljesen relatív, hogy mi a jó. Azonban általánosságban megfogalmazható, hogy a tartalmas együttlétben az egyének harmóniát élnek meg. Ám, hogy mindezt milyen formában, szerelemben, unalomban vagy épp félelemben teszik, arra nincs előírás. Egy kapcsolat csak akkor lehet harmonikus, ha a benne élőket tükrözi. Sokan, főleg a nők hisznek abban, hogy a valódi kapcsolat egy életen át tart. Vagy még azon is túl. Azonban az igazság az, hogy a jó kapcsolat addig tart, ameddig tart, mert sosem a formája lényeges, csak az ember, aki benne él. Épp ezért két olyan alapelv létezik, ami egy boldog párkapcsolat sarokköve lehet. A közös érdeklődési kör és az együtt változás. A közös érdeklődési kör nagyjából annyit jelent, hogy legyenek olyan események az életetekben, amely mindkettőtök számára tetszetősek. Például sport, munka, olvasás, zene, állatszeretet, számítógépes játék… akármi. Emellett pedig az élettel szembeni elvárásaitokat is közösen éljétek meg. Magyarán hasonló egzisztenciában, családi életformában gondolkodjatok – természetesen nem kell azonos séma szerint léteznetek, mert olykor épp a különbségek hozzák a valódi harmóniát. S mindemellett meg kell maradnotok egyéniségnek is. Meg kell hagynotok egymásnak azt a személyes teret, amit minden intelligens ember igényel. Nem szabad mindig a másik nyakán lógni és elszámoltatni; ha a párod olykor egyedül akar lenni, engedd, mert minden embernek szüksége van arra, hogy rendszeresen megélhesse önmagát. Egyedül. Az együtt változás pedig a következőről szól. Gondolom, egyértelmű, hogy minden, ami él, változik. Te is, a másik is. Persze vannak olyan férfiak, akik büszkék arra, hogy ötven éve nem változtak semmit, és ma is úgy látják a világot, mint fél évszázaddal ezelőtt. Ám ez nem erény. Csak gátlás szülte önámítás – egy embernek nehéz elfogadnia, ha elpocsékolta az életét. Tehát, ha a változásaitok a házasságban együtt/egyszerre következnek be, különösebb gond nélkül megélhetitek kiteljesedettebb lényeteket. Ráadásul megújhodásotok miatt képesek lesztek még évtizedek múlva is felfedezni valami izgalmasat egymásban. Ha e két állapot –
vagy legalább az egyik – nem következik be, a hosszú távú kapcsolat megszakad, vagy csak kényszerből, megszokásból marad egyben. Mivel a rövid és hosszú távú kapcsolatok okait megbeszéltük, forduljunk a közös élet fenntartása felé. Az esetek többségében kijelenthető, hogy ha a férfi veled akar élni, akkor veled fog élni. Semmi sem tarthatja vissza. Ezért, ha a párodnak van felesége és vele él, de a „Nyugalom, szívem, már nagyon rossz a kapcsolatom vele, nemsokára elválok” dumát tolja, miközben minden este hazamegy, ne feledd a cserkészek jelszavát. Mert ha egy férfi valóban veled akar élni, veled fog. Azért, mert szeret téged, és tökéletesen illetek egymáshoz, de meglehet, hogy a korábban említett mániák valamelyike miatt. Azonban lényeg a lényeg, hogy veled akar lenni. Magyarán, ha a kapcsolat megszakad, akkor bizony valami „elromlott”. A hosszú távú kapcsolatok alapvetően három okból érnek véget. EGY: a közös élet évei során a férfi lassan megváltozott. Más ember lett. Erőszakos, agresszív, félős vagy épp lusta. Amennyiben ez a változás neked nem tetszik, némi próbálkozás és tűrés után úgy döntesz, hogy megszakítod a kapcsolatot. Ilyenkor az esetek többségében a hímet okolod, pedig a valóság a te szemszögedből az, hogy te hibáztál. Azzal, hogy az ismerkedés alatt nem ismerted fel a jeleket. Nem véletlen, hogy a könyv jelentős része arról szól, hogy miképp ismerheted ki a férfiakat még a randevú előtt, közben vagy épp közvetlenül utána. Természetesen akkor is tévedhetsz, ha bemagolod és tökéletesen alkalmazod a leírtakat, mert ha nagyon akarsz egy férfit, elveszíted a józan látásodat, és olyan tulajdonságokkal is felvértezed, amelyekkel sosem rendelkezett. Mindez azt jelenti, hogy a férfi egy kapcsolat folyamán igen ritkán változik meg teljesen, az esetek többségében csak olyan „rossz” tulajdonságai jelennek meg, amelyek korábban is benne voltak, épp csak te nem vetted észre. KETTŐ: a pasas egyszer csak el akar menni. Ő akarja megszakítani a kapcsolatot. S noha ilyenkor gyakran őt vagy a
megjelenő „harmadikat” okolod, a valóság az, hogy a pasas nem másért megy el. Csak miattad. Attól, amit kapott, vagy attól, amit nem. Sose feledd: a férfi nem elmegy a nőtől, csak elmenekül. Újra mondom: ha a férfi kialakít veled egy hosszú távú viszonyt, akkor veled akar lenni. Veled akar élni. Ezért nem azt kell megtanulnod, hogy miképp tartsd össze a kapcsolatot, mert azt nem kell összetartani. Azt kell megértened, hogy miképp ne szakítsd szét, hogy melyek azok a szavak és tettek, amelyek hatására egy hím eltávolodik tőled. S végül HÁROM: a kapcsolat egyszerűen csak eltűnik. Nem problémák vagy hibák, a lényetek természetes változása miatt. Mert mindkettőtöknek megadta azt, amit adhatott. Ilyenkor már lelkileg és szellemileg sem tudtok új élményeket nyújtani egymásnak, s azzal, hogy együtt maradtok, elzárjátok magatokat a további fejlődéstől. Ha ebben az esetben intelligensen tudjátok kezelni a helyzetet, különösebb viták nélkül, tisztelettel válhattok el, és a közös élmények hasznos tapasztalataival kezdhettek új életet. Nos, a következő oldalakon megbeszéljük, melyek azok a problémás területek, amelyek figyelmetlen kezelése miatt elszakadhattok egymástól. a) Hétköznapok – ünnepnapok b) Féltékenység – bizalom c) Férfiasság elvétele – nőiesség elvesztése d) Pénz – munka e) Változás – állandóság f) Szexualitás a) Hétköznapok – ünnepnapok A hosszú távú kapcsolatok legismertebb és egyik legjelentősebb
problémája az az unalom, amit a hétköznapok megélése jelent. Amikor a napi robotba beleszürkülsz, és előbb a párod, utóbb a saját tekintetedből ölöd ki a fényt. A férfi több okból is elérheti azt az unalmi szintet, amikor már nem érzi jól magát a kapcsolatban, és lépni akar. EGY: önámítás. Amikor az ismerkedés fázisában próbált neked megfelelni, és olyan szerepet erőltetett magára, amit rengeteg energiába került fenntartani. Ilyenkor, ha már elérte a célját, és megszerzett magának, lassan, mint a lufi, leereszt, és apátiába süllyed. KETTŐ: az álmok feladása. Amikor egy pasas azt éli meg, hogy az élete a családja miatt „átlagossá” vált, beletörődik abba, hogy nem valósíthatja meg az álmait. Ilyenkor hajlamos feladni az egész életét, elfásul és csak húzza az igát. HÁROM: szexuális unalom. Mivel a férfi az esetek többségében a szexualitását az énképével azonosítja, ha a kapcsolatban évek alatt ellaposodik az ágyjelenet, vele együtt eltűnik ő is (legalábbis akkor, ha hűséges marad, mert a szeretőt tartó férfiak kiélik magukat titkos viszonyaikban). S végül NÉGY: a férfiatlanná tétel. Amikor a kapcsolatban akarva-akaratlan elveszed a férfiasságát. Ilyenkor az árnyékoddá vagy az ellenségeddé válik, és a helyzetére reagálva papucs lesz, vagy elhagy. Megfigyelhető, hogy az elfásult kapcsolatban a párod nem szervez közös programokat. Természetesen mindig talál valamiféle indokot (sokat dolgozik, fáradt stb.), de a valóság az, hogy az elszürkülés miatt már nem kíváncsi rád, és bizony nem kíváncsi a saját eltompult lényére sem. Ezért, ha a hétköznapok adta unalom megjelenik, a férfi az ünnepnapokat sem tudja megélni. Mert a közös programjaitokat munkának éli meg, olyan tehernek, amely kiszakítja megszokott életéből. S ha azt hiszed, hogyha egy gazdag pasassal folyamatosan utaztok, vásároltok és különleges élményeket éltek meg, nem fog rátok törni a mókuskerék adta szürkeség, akkor tévedsz. Mert ezt az állapotot – az általános tévhit ellenére – nem életetek fizikai formája adja. Mert ha valóban szereted a párodat, ha valóban képes
lenyűgözni, akkor a monoton mindennapok alatt is boldog leszel vele. Az egyhangúság sosem az életedben, a lelkedben születik. A probléma megoldása Ahogy már mondottam volt, egy hosszú távú kapcsolatban az esetek többségében a férfi a gyenge láncszem. Mert a genetikaienergetikai kódja őt az újabbnál újabb kalandok felé hajtja; a legtöbb hím azt hiszi, hogy a veled megélt problémák egy másik nővel nem fognak előkerülni. Tehát ebben az esetben neked kell több eszednek lennie. S bizony, ha együtt akarsz maradni vele, neked kell cselekedned is. Amikor erőlteted a közös programokat és az általad különlegesnek gondolt élményeket, az az esetek többségében nem vezet eredményre. Mert ilyenkor a férfi vagy azt érzi, hogy kevés neked, vagy azt, hogy erőszakos vagy vele. Mindkét esetben leblokkol, és előbb önmaga, utóbb ellened fordul. Ha a párod passzivitása miatt neked kell cselekedned, akkor légy finom, és érd el, hogy ő akarjon kilépni a hétköznapjaitok unalmából. Ha pedig a párod nélküled is cselekszik, nincs más dolgod, mint elismerni a próbálkozását, még akkor is, ha olyan eseményeket szervezett, amelyek nem nyerik el maradéktalanul a tetszésedet. S ez utóbbi helyzet nem hazugság: ha te utálod a focit, de szereted a pasit, akkor is boldog leszel vele, ha egy meccsre fog elrángatni. S ha ilyenkor „szemmel láthatóan” jól érzed magad, a következő, neked is tetsző programot már gond nélkül megszervezheted. b) Féltékenység – bizalom A féltékenység akkor jeleneik meg benned, amikor önmagadat egy adott szituációban kevésnek érzed. Lehetsz féltékeny mások szakmai, anyagi sikereire vagy épp boldog magánéletére. Egy
párkapcsolatban általában akkor üti föl a fejét, ha úgy érzed, hogy egy másik nő „elviheti” a barátodat/férjedet. A férfiak féltékenysége különböző formákban szokott megnyilvánulni. Ha a hím személyisége sérült, akkor már a kapcsolatotok, a randevú előtt pánikol. Egy hölgyhallgatóm mesélte, hogy miután egy szórakozóhelyen megadta a számát egy pasasnak, a tag öt perc múlva már rátelefonált, hogy mit képzel, amiért más férfival beszélget a pultnál. Ha kevésbé beteges, csak a randi alatt kezd féltékenykedni, amikor egy másik férfira is ránézel. Ilyenkor gyakran megsértődik a „taplóságodon”; ne feledd, a sérült férfiego már akkor a tulajdonának tekint, ha szóba állsz vele. Ezzel szemben, ha a pasas egészséges, csak a kapcsolatotok azon fázisában fog féltékenykedni, amikor már a világ előtt is egy párt alkottok. Ilyenkor nem csak azért pánikol, mert elveszíthet. Mivel az énképe a külvilág ítéletéből épül fel, ha egy másik férfival kokettálsz, a többiek előtt degradálod a férfiasságát, és megsérted a hiúságát. E probléma valóságáról a következőket kell megértened – ne feledd, hogy most a kényszeresség szülte formákat vesszük górcső alá. EGY: sosem rólad szól. A féltékeny pasas csak attól retteg, hogy elveszíthet. Magyarán, hogy az ő élete kevesebb lesz. Minél féltékenyebb az ember, annál tartalmatlanabb a saját élete. KETTŐ: sosem a szeretetről szól. Ha egy férfi szeret téged, a legjobbat akarja neked. Azt, hogy boldog légy. Amennyiben tényleg szeret, elfogadja, hogy téged egy másik férfi tud boldoggá tenni. Nem mondom, hogy örül neki, de nem próbál veszekedéssel, hisztivel vagy erővel maga mellett tartani. HÁROM: a féltékenység megöli a szeretetet. Ugyanis bizalmatlanságra utal. Márpedig bizalom nélkül nincs szeretet. Ha a párod sokat féltékenykedik, előbb vagy utóbb sem tisztelni, sem szeretni nem tudod, és csak valamilyen függés (félelem, anyagi stb.) miatt maradsz vele. A bizalom az az állapot, amikor hiszel. Nem úgy, mint a legtöbb vallásos, hívő ember; a valódi hitnek nincs szüksége formára,
istenképre, imára, törvényekre és szertartásokra. Amikor bízol, anélkül tudod, hogy tudnád. A legtöbbször azt mondod, hogy a bizalmat ki kell érdemelni. Ez azonban nem igaz. Mert ha valaki „rászolgál” a bizalmadra, akkor abban már nem hiszel. Akkor már csak éled azt az üzletet, amit emberi kapcsolatnak nevezel. Értsd meg: a bizalom belőled fakad. Nem egy élethelyzetből, és nem is egy kapcsolatodból. A legtöbb férfi folyamatosan figyel. Értékel. Rendszerez. Épp azért nem képes a valódi lojalitásra, mert ebben az érzésben nincs logika. Mert ésszel fel nem fogható. Ha a pasas már információt keres, ha meg akarja érteni a kapcsolatotok jelentette odaadást, képtelen a valódi bizalomra. Tény, hogyha nyitottan állsz egy férfihoz, könnyen megsérülhetsz, mert leveszed a páncélzatodat. Bizalom nélkül azonban nincs szeretet, míg szeretet nélkül nincs élet. S miképp a bizalom, a szeretet is benned van. A tiéd. Ha egy emberben csalódsz, arról nem ő tehet. Csak te. Mert olyan tulajdonságokkal ruháztad fel, amelyekkel nem rendelkezett. Épp ezért a bizalom elvesztése mindig megöli a kapcsolatot: van, amikor lassan mérgezi meg, és van, amikor azonnal váláshoz vezet. S noha valóban megbocsátani nemigen lehet, ha tényleg szeretsz valakit, képes leszel azután is bízni benne, ha egyszer megsebzett. Nos, a férfiféltékenység több okból is megszülethet. Egyrészt tapasztalat útján. A legtöbb pasas megélt olyan viszonyokat, ahol a partnerének barátja, férje volt otthon. Emiatt azt hiszi, hogy minden nő képes megcsalni a párját, így hát akkor is féltékenykedni fog, ha te erre sosem adsz okot. Egy férfi hallgatóm mindig azt mondta, hogy azokra a játszóterekre megy csajozni, ahol a kisgyermekes anyukák „legeltetik” a srácaikat. Mert ott mindig akad olyan nő, aki már unja a férjét és a hétköznapok szürkeségét, s mivel az embere egész nap dolgozik, ideje is van a kalandra. Nemegyszer mondogatta, hogy: „Minek nekem feleség, amikor ott a másé!”, s bizony nem egy olyan
esete volt, hogy amíg a nő gyermeke csendesen szuszogott a szobájában, ő a nappaliban tette boldoggá a mamát… Másrészt az önismeret okán. Amikor egy férfi rendszeresen megcsalta a korábbi partnereit, hajlamos azt hinni, hogy te is ilyen vagy; ahogy az ősi közhely tartja: mindenki magából indul ki. Harmadrészt a már korábban is említett sérült férfikép miatt. Amikor egy hím bizonytalan önmagában, mindig féltékenykedni fog, mert a többi hímnél kevesebbnek érzi magát, és nem meri elhinni, hogy te látsz benne olyan értékeket, amelyek miatt kitartasz mellette. Negyedrészt pedig azért, mert minden férfi tisztában van vele, hogy a nemi vágy irányíthatatlan és fékezhetetlen. Ilyenkor nem attól fél, hogy elhagyod, csak attól, hogy más férfival is ágyba bújsz. S noha a legtöbb nő vallja azt a közhelyet, hogy csak akkor tud lefeküdni egy férfival, ha szerelmes, a pasasok pontosan tudják, hogy ez nem igaz – bizony, a legtöbb férfi már látott éjjeliőrt nappal meghalni. Mindezek ellenére létezik a féltékenységnek egészséges megnyilvánulása is. Az emberi szeretet a birtokláson alapul. Ez azt jelenti, hogy ha a pasas egyáltalán nem féltékeny, ha egyáltalán nem fél az elvesztésedtől, feltehetőleg nem kötődik hozzád. Az egészséges féltékenység nem beteges, sőt, azt mutatja, hogy jelentős tényező vagy a férfi életében. Természetesen vannak olyan tudatos, a jelent megélő Férfiak, aki megélik a birtoklás-féltékenység mentes határtalan szeretetet. Ám kevés ilyen buddhapasas van. Nagyon kevés. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogyha a hímet egyáltalán nem érdekli, hogy merre jársz, és kivel mit csinálsz, nem tekint az élete részének. A probléma kezelése
A mániás pasas nem kezelhető. Mert olyannyira elhiszi a saját tévképzeteit, hogy képtelen meglátni a valóságot. Egy hölgyismerősöm mesélte, hogy amikor esténként a munkából hazaért, a férje olyan táblázattal várta, amelyben időrendbe szedte a napját. S amikor fáradtan lezuhant a fotelbe, a pasas leült vele szemben, és tételesen végigkérdezte, hogy: „Tehát akkor ötkor végeztél a munkával, elmentél edzeni, az a munkahelyedtől tizenöt perc. Átöltöztél, másfél órát ugrabugráltál, majd tizenöt perc alatt felöltöztél. Hét óra tízkor kiléptél a teremből, ami ide húsz perc, de most háromnegyed nyolc van. Tehát mit is csináltál abban a tizenöt percben?!” Nos, az ilyen súlyos mánia kezelhetetlen. Ám a férfiak jelentős része nem ennyire kényszeres. Azonban könnyen azzá teheted, ami még könnyebben váláshoz vezethet. A következő hibákat ne kövesd el, ha a párod az átlagosnál egy kicsit is féltékenyebb. EGY: ne legyenek olyan férfibarátaid, akiket nem mutatsz be neki. Akikről csak mesélsz. Mert hiába nincs szexuális kapcsolatod velük, az embered gyanakvását nem tudod elaltatni. S a gyanú előbb félelmet, utóbb féltékenységet, végül gyűlöletet szül. KETTŐ: ne tartsd a kapcsolatot a volt partnereiddel. A legtöbb férfi mániákus ebben a kérdésben, és csak a kimondottan intelligens, érzelmileg fejlett hímek tudják elfogadni, hogy az exeid az életed részét képezik. Ha a párod allergiás a korábbi kapcsolataidra, de te valamiért nem tudod őket kizárni az életedből, legalább arra figyelj, hogy a tudta nélkül ne találkozz velük. HÁROM: klasszikus probléma, hogy az a barátod, aki tényleg csak a barátod, hajnal kettőkor felhív, és te csapot-papot otthagyva, órákon át cseverészel vele. Ilyenkor a párod azt éli meg, hogy csak másodhegedűs a kapcsolatban, mert érzelmileg jobban kötődsz a másikhoz. S végül NÉGY: ha egy társaságban kerülgetni kezd egy idegen pasas, még akkor se beszélgess vele kettesben, ha tényleg csak beszélgetni akarsz. Tudom, nevetségesen hangzik, de ha a párod gyengébb a féltékenység kérdésében, ilyenkor azt hiszi, hogy épp a megcsalását
tervezed. Természetesen az említett példák csak példák. Ne a formát, az elvet vedd észre. S tudom, hogy a probléma ilyetén leírása banálisnak tűnik, azonban az a féltékenység, amely őrült veszekedésekhez, verekedésekhez, megcsaláshoz, majd szakításhoz vezet, az ilyen jelentéktelen pillanatokból születik. Ha te tudod, hogy a párodnak nincs oka a féltékenységre, attól ezt ő még nem tudja. Ilyenkor nincs mese, ha az ember fontos neked, úgy kell viselkedned, hogy mindezzel ő is tisztában legyen. Természetesen ne erőszakold meg magad, de tudd, hogy ebben a kérdésben neked kell több eszednek lenni. S csak hogy átérezd a férfiféltékenység összetett, mély rétegeit: Néhány évvel ezelőtt egy ismerősöm esküvőjére voltam hivatalos. Mivel nem csak az ifjú párt, a vendégek jelentős részét is ismertem, tudtam, hogy a vőlegény és a menyasszony egy-két korábbi partnere is jelen volt. Mivel a pap a „hosszú” szertartás választotta, az emberek aurájának, érzelmeinek és gondolatainak olvasgatásával töltöttem az időt. Nos, a menyasszony tudta, hogy az embere volt szeretői is ott vannak. S épp ezért diadalt élt meg. A győzelmi mámor kitöltötte az auráját, mert hát ő kellett a férfinak, nem a többi nő. Ezzel szemben a vőlegény, aki szintén tudott párja volt palijairól, vesztesnek érezte magát. Auráját az izgalom és a félelem mellett a „lúzer vagyok” rezgése töltötte ki. Mert ő azt élte meg, hogy a nőjét más férfiak úgy tudták megizélni, hogy nem kellett elvenniük. Hogy csak élvezték a dolgot anélkül, hogy ráment volna az életük. S félre ne érts: voltam olyan esküvőn is, ahol a menyasszony tanúja az előző férje volt, s mindezek ellenére nyoma sem akadt a fent említett emócióknak. Ám az ilyen eset olyan ritka, mint trójai faló a Párizs–Dakar-ralin. Mert a féltékenység valódi feloldásához olyan mértékű érzelmi intelligencia szükséges, amellyel kevés ember rendelkezik. Úgyhogy, ha a párod egy kicsit is gyenge az énképe megélésben, ne nagyon emlegesd az exeidet. S egyáltalán ne tartsd meg őket a közös életetekben.
c) Férfiasság elvétele – nőiesség elvesztése A hosszú távú kapcsolatok jelentős része azért megy tönkre, mert míg a párod a férfiasságát, te a nőiességedet veszíted el. S noha ez a folyamat olykor természetesen megy végbe, az esetek többségében arról van szó, hogy a tetteitekkel (vagy annak hiányával) kiölitek egymásból a nemiségetek adta lényeteket. Egy férfi csak akkor lesz boldog veled, ha megélheti önmagát, és azt, hogy a létével örömöt, különleges élményeket adhat neked. Ám erre csak akkor lehet képes, ha a férfiasságát formanívótól függetlenül, a maga módján teljesítheti be. A férfiasság elvétele a következő esetekben szokott bekövetkezni. EGY: túlzott kritika. Amikor a pasas minden tettét megítéled, gúnyolod és elégedetlenkedsz. KETTŐ: görcsös öntudat. Amikor azzal próbálod bebizonyítani értékességedet, hogy sosem fogadod el a párod segítségét. HÁROM: szexuális terheltség. Amikor anélkül pocskondiázod a teljesítményét, hogy esélyt és alternatívát kínálnál a változásra. NÉGY: ha beleszólsz az „autóvezetésbe”, azaz a hétköznapjai megélésébe. A példánál maradva: amikor folyamatosan veszekszel vele, hogy merre menjetek, azzal azt az érzeted kelted benne, hogy még a legelemibb szinten sem irányíthatja az életét. ÖT: ha megpróbálod leválasztani a barátairól. Ha a folyamatos sutyorgással a barátait kritizálod, még akkor is magad ellen fordíthatod, ha igazad van. A nőiesség elvesztése az az állapot, amikor már nem figyelsz magadra. Arra, hogy az a kívánatos nő legyél, akit az ember valaha megismert. S noha megesik, hogy a hétköznapok mókuskerekében sem időd, sem energiád nem marad önmagadra, ha elveszted nőies kisugárzásodat, a férfi a saját világa vagy egy másik asszony felé fordul. Ez az állapot több úton is bekövetkezhet. EGY: miután
megszületett a gyereketek, csak vele foglalkozol. Elveszíted a nőt, és csak az anyát éled. Ennek olykor biológiaihormonális oka van, de az esetek többségében lelki trauma áll a háttérben. KETTŐ: az együtt töltött évek alatt annyira megszokod a párod jelenlétét, hogy már nem is látod férfinak. Ilyenkor csak a napi rutinra, a túlélésre fókuszálsz, és csak azon idegen férfiak elismerését fogadod el, akik az újdonság varázsát hozzák az életedbe. HÁROM: ha a férfi valamiért nem fordul feléd, nőiességed a figyelme híján elgyengül. Ha ilyenkor elfogadod a helyzetet, és csak az életetek fenntartására koncentrálsz, előbb önmagad, utóbb a párod veszíted el, és elváltok vagy csendesen elvegetáltok egymás mellett. A probléma megoldása Első lépésben azt kell megértened, hogy a párod csak akkor érzi férfinak magát, ha megélheti az alapállapotában létező óvó-teremtő erőt. Tehát igenis éreznie kell, hogy képes olyan tettekre, amelyek előrébb viszik közös életeteket. Nem véletlen, hogy egy gyengébb pasas nem bírja elviselni, ha te több pénzt keresel. Mert ilyenkor tévesen azt éli meg, hogy nincs szükség az erejére. Hogy nem tudod értékelni a férfiasságát. Néhány évvel ezelőtt külföldön, egy húszemeletes társasházban laktam. Élt ott egy fiatal házaspár: a pasas informatikus, a nő élsportoló volt. Érdekesen mutattak egymás mellett, mert míg a srác csapott vállal és beesett mellkassal, a lány széles háttal és elképesztő izmokkal rendelkezett. Történt egyszer, hogy összefutottam velük a ház mélygarázsában. Épp bevásárlásból jöttek. Amikor kiszálltak a kocsiból, a lány halk nyögéssel vette ki a telepakolt szatyrokat. A srác odarohant, és kivette a kezéből a pakkot. A lány hálásan rámosolyogott, majd elindultak a lift felé… Elismerően bólintottam. Miért? Mert a lánynak olyan kondija volt, hogy még akkor is simán
felszaladt volna a huszadik emeltre, ha rápattanok a hátára. A megpakolt zacskó meg sem kottyant neki, mégis hagyta, hogy a pasija segítsen neki. Hagyta, hogy férfinak érezhesse magát. Hölgyeim, értsétek meg: ha nem hagyjátok, hogy a párotok megoldja az életetek kisebb-nagyobb problémáit, ha mindig kiveszitek a kezéből a kalapácsot, előbb az intimitást, utóbb őt veszítitek el. Ha pedig hagyod, hogy cselekedjen, nincs más dolgod, mint hálásnak lenni – a legtöbb férfi egy életen át veled marad, ha olykor-olykor elismered a teljesítményét. S nem azt mondom, hogy hazudj: ha nem látsz semmi tiszteletre méltót az emberben, nincs értelme színlelned. S talán vele maradnod sem. Ha azonban csak a saját lelkedben tomboló feszültséget kell kieresztened, ne rombold le a pasas férfiképét; míg egyes sérült hímek benne maradnak az életedben, ha lábtörlővé alázod őket, a többség előbb-utóbb elmenekül. d) Pénz – munka A pénz valóságáról a következő elvekkel éri meg tisztában lenned. Gondolom, azt nem kell magyaráznom, hogy egy „civilizált” társadalomban a pénz biztosítja a túlélés lehetőségét. Ezért minden ember valamilyen módon (munka, lopás stb.) próbálja megkeresni azt a mennyiséget, amelyre szüksége van. Vagy épp annál sokkal többet. A legtöbb hím kényszeresen áll a pénzhez, mert a mennyiségétől teszi függővé a férfiasságát. Ráadásul e mániájukat a legtöbb, szintén kényszeres nő is megerősíti. Amikor a férfiak beszélgetnek, és szóba kerül valamelyikük új barátnője, a harmadik kérdés általában az, hogy: „Na, és mennyibe kerül a tartása?” E témával kapcsolatban a sérült férfielme leggyakoribb problémái a következők. EGY: a többségük elfogadja, hogy az ismerkedés pénzbe kerül. Mert meg kell hívnia egy italra, moziba vagy
vacsorára. S ez még akkor is így van, ha te fizeted a saját költségeidet, mert hát, ha a pasas a tévé vagy a számítógép helyett randizik veled, akkor is plusz költségeket vállal. Ám a többség erre szívesen áldoz, mert hát tudja, hogy csak így találhatja meg a testedhez/lelkedhez vezető zárt ajtók kulcsait – ebben a fázisban csak az igazán betegesek kattognak azon, hogy csak a pénzért találkozol velük. KETTŐ: amikor egy férfi előrébb akar jutni az életben, szeretne lakást, házat, autót vagy épp utazásokat, tudja, hogy mindehhez pénzre van szüksége. Hogy tervei megvalósításához anyagi források kellenek. Ha akkor jelensz meg egy férfi életében, amikor még az álmai megvalósítása érdekli, téged „tehernek” fog érezni. Persze ezt az esetek többségében még magának sem vallja be. Főleg a kapcsolat elején, amikor még az újdonság izgalmát éli. Azonban néhány hónap, év után spórolni próbál rajtad, mert a zsebe olyan szakadásának lát, amelyet nem tud bevarrni; ismerek olyan férfit, aki havonta fél milliót költ a saját hobbijára, miközben a párja heti ezer forintnyi „zsebpénzt” kap tőle. Ezért a legtöbb mániákus pasas ragaszkodik ahhoz, hogy te is pénzt keress, és az együttélés ellenére külön kasszán legyetek. HÁROM: a legtöbb kényszeres hím a pénz miatt még akkor is tehernek érez, ha már megvannak a közös gyerekek. Mert ha ellepi a hétköznapok szürkesége, ha meggyűlöli taposni a mókuskereket, arról ábrándozik, hogy ha ti nem lennétek, akkor épp sportkocsival száguldozna, az új lakása teraszán pezsgőfürdőzne, vagy a tengerparton ölelgetné a bennszülött nőket. A legtöbb kényszeres, korlátolt férfiego úgy gondolja, hogy egy prostituált tisztességesebb a „normál” nőnél, mert csak pénzt kér a szexért, nem pedig az életét. S mivel a fentiekkel te is tisztában vagy, azt hiszed, hogy egy gazdag pasasnál az ilyen problémák nem jelentkeznek. S noha olykor valóban ez a helyzet, az esetek többségében egy tehetős pasas azért tehetős, mert több esze van annál, mint hogy egy nőre sokat költsön. S mert általában zsugoribb, mint a szegény társai. Újra mondom: a legtöbb mániákus, zavarodott elme „egyférfis kurvának” tartja a feleségeket, akik azon túl, hogy többe kerülnek, nemcsak örömöt, de
szenvedést (balhék, elvárások, viták stb.) is jelentenek. Tény, hogy egy teremtő hím akkor érzi magát férfinak, ha képes egyedül eltartani a családját. Napjaink gazdasági helyzetében azonban erre nemigen van lehetősége: manapság egy családban az esetek többségében mindkét felnőttnek dolgoznia kell. Épp ezért a világ szemében felértékelődött az a pasas, aki képes egyedül eltartani a nőt és a gyermekeket. Megesik, hogy ebben az esetben a férfi egója eltorzul, és azt hiszi, hogy kenyérkereső státusza miatt neki mindent lehet. Hogy neked kussolnod kell, amiért ő eltart. Urak, ha a munkátokkal képesek vagytok egyedül eltartani a családotokat, a következő igazsággal legyetek tisztában. Tételezzük fel a hagyományos alaphelyzetet: amíg te a gyárban vagy a vállalkozásodban robotolsz, a párod nem dolgozik, „csak” háztartást vezet és gyermekeket nevel. Nézd meg egy napját: korán kel, reggelit csinál, felügyeli a srácokat, felöltözteti és megeteti őket, becsomagolja az uzsonnájukat, elrohan velük az iskolába, bevásárol, főz, takarít, berakja a mosógépet, elmegy a gyerekekért, tanul velük, megvacsoráztatja őket és téged is… és persze eközben még edzésre, kozmetikushoz, fodrászhoz is el kell járnia, mert hát egy nőnek „otthon anyának és feleségnek, míg az ágyban kívánatos szajhának” kell lenni… Uraim, egy család mindennapjainak fenntartása, az otthon melegének létrehozása elképesztő munka. Napi huszonnégy órás feladat. Ha nem hiszed, cserélj egy hónapra a pároddal, és majd meglátod, hogy sírni fogsz. Férfiként sose feledd: lehet, hogy technikailag te keresed a pénzt, de mindketten megdolgoztok érte. Egy hosszú távú kapcsolatban a pénz akkor lehet a válás oka, ha egyáltalán nincs, vagy ha túl sok van. Az előbbi esetben a folyamatos létbizonytalanság miatt egy idő után egymást hibáztatjátok a problémáitokért (a nyomor hajlamos megölni a szerelmet), míg az utóbbiban nem lesztek képesek a kompromisszumra, mert azt hiszitek, hogy a világ és a másik csak azért létezik, hogy körülöttetek
forogjon. S bizony a munka is csak akkor képes közétek állni, ha nincs vagy épp túl sok van. Az esetek többségében megfigyelhető, hogy ha egy páros egyik tagja nem dolgozik, és a négy fal között él, előbb-utóbb elveszik az egója árnyai között, mert nem kap új ingereket a saját életéből. Ha viszont mindketten sokat dolgoztok, elveszítitek egymást, mert elmaradnak azok az intim pillanatok, amelyek tartalommal töltik fel a kapcsolatot. A probléma megoldása A klasszikus női mondás szerint „amelyik férfi szeret, az nem számol”. Azonban ez így, ebben a formában nem igaz. Ha a férfi nyakló nélkül költi rád a pénzt, komoly mániában szenved. Mert elvesztette a realitásérzékét. Egy kapcsolat csak akkor marad évtizedeken át harmonikus, ha hasonló a hozzáállásotok a pénzhez. Ha vannak közös célok. Ebben az esetben, még ha túl sokat dolgoztok is, meglesznek azok az érzelmi/szellemi kapcsolatok, amelyek biztosítják a folyamatos élményeket. Ha a párod (vagy te) már a kapcsolat elején komoly vagyonnal rendelkezett, csak arra figyelj, hogy a gazdagság ne váljon természetessé. Hogy az élmények ne váljanak rutinná. Ugyanis, ha tudatosság nélkül használjátok a pénzt, előbb-utóbb a csillogás dacára is beszürkül az életetek. S ilyenkor a legtöbb férfi azt hiszi, hogy az életében felbukkanó új, szegény, de természetes nővel megtalálhatja a fényt. e) Változás – állandóság Noha sok elmélet született arról, hogy mi a hosszú távú kapcsolat titka, a meglátások az esetek többségében csak szubjektívek és adott egyének alkotta párokra érvényesek.
Általánosságban egyetlen olyan elv létezik, amely biztosíthatja az évtizedekig tartó együttélést. Ez pedig, ahogy már korábban is említettem, a közös változás. Mert hát idővel mindenki változik. Te is, a másik is. A kérdés csak az, hogy személyiségetek megújulása közös lesz-e, vagy sem. Gyakran megéled, hogy a férfi, aki a kapcsolat elején izgalmas, változatos élményeket okozott neked, néhány év múlva csak otthon ücsörög. Vagy a hajdan nyugodt, kiegyensúlyozott pasas egyszer csak megvadul, és állandóan csak bulira és vad szexuális élményekre vágyik, vagy épp az egykor józan életet élő férfi egyszer csak inni, dohányozni kezd. De olyat is láttam már, hogy a férfi az ismerkedés fázisában a klasszikus családapa állapotot élte, majd, miután meglettek a gyerekek, hirtelen „megtalálta önmagát”, és onnantól fogva csak a fa alatt ücsörgött és meditált… A közös változás folyamatának egyetlen problémás része van: hogy szándékosan nem lehet elérni. Magyarán vagy magától létrejön, vagy nem. Abban az esetben, ha megpróbálod szándékosan előidézni, nem változni, csak megalkudni fogsz. Akarva-akaratlan meghajolsz párod új igényei előtt, és eljátszod, hogy azok neked is jók. Ha pedig te nem, akkor a férfi fogja becsapni magát. És elhiszi, hogy bizony valóban kívánja veled a vegetáriánus konyhát, a napi négy óra fitneszt vagy a legújabb balettelőadást. S persze most sarkosítom a dolgot, de a lényeg az, hogy ha a férfi az évek alatt kénytelen úgy változni, hogy elveszíti önmagát, az estek többségében háttérbe szorul, és lábtörlő lesz, vagy egyszer csak elmegy. Ezen érme másik oldala az állandóság, az, amikor a férfi makacsul ragaszkodik az elveihez. Azokhoz, amelyek már neked és neki sem okoznak örömet. De ő köti az embert a karóhoz, mert nem képes elengedni a múltat – sok pasas az emlékeibe menekül, azon „boldog” időkbe, amikor még a világ és önmaga szemében volt valaki. Az ilyen esetek többségében nemigen tudsz változást elérni, mert a férfi annyira a múltban él, hogy nem képes felfogni a jelent.
A probléma megoldása A legtöbb hím igényli a női támogatást. Azt, hogy a párja elismerje és felnézzen rá. Ha a férfi változása neked nem tetszik, első lépésben – néhány hónapig – csak figyelj. Ne ítéld és ne is véleményezd, csak figyeld. Próbáld megérteni, hogy miért történt. Ha ezt megteszed, nem fogod az ösztönöd vagy a gátlásaid miatt elutasítani a változást; meglehet, hogy a tudatos felismerés után elfogadod a helyzetet. Mert rájössz, hogy nem rólad vagy a kapcsolatotokról szól. Hogy nem állhat közétek. Ilyenkor nincs más dolgod, mint nagyvonalúan átlépni felette – meglátod, a pasas hálás lesz. Ha azonban az „új” ember nem jön be, beszélj vele. Ebben az esetben csak a helyet és az időt válaszd meg bölcsen: sose mások, főleg ne ismerősök vagy a család előtt kérd számon. Mert ilyenkor az egója miatt csak védekezni/támadni fog. Négyszemközt hozd elő a témát, és próbálj nem számon kérő lenni; hagyd, hogy ő ossza meg veled az új élményeit, és inkább csak olyan megjegyzéseket tegyél, amelyek a kívánt irányba terelhetik a változását. Újra mondom: egy hosszú távú kapcsolatban neked, a nőnek kell tudatosabbnak lenned. f) Szexualitás Noha erről a kérdésről már beszéltünk, újra elővesszük, mert teljesen más problémákkal nézel szembe egy hosszú távú együttlét, mint egy futó kaland során – arról nem is beszélve, hogy a férfi-nő kapcsolat egyik legfontosabb, olykor legellentmondásosabb része ez. S mivel a kérdés igen összetett, külön fejezetben vizsgáljuk meg a helyzetet.
V. Szexualitás Mielőtt belemegyünk a lehetséges problémák ismertetésébe és megoldásába, meg kell értened, hogy a szexualitás miért lényeges egy pár számára, akárcsak azt, hogy miért nem az. Sokan mondják, hogy a jó kapcsolat alapja a jó szex. Ám azt már általában nem tudják, hogy az összeillő testek tökéletesen árulkodnak az összeillő lelkekről is. Magyarán nem azért rossz a kapcsolat, mert nem jó a szex. Azért nem jó a szex, mert nem jó a kapcsolat. Mert kettőtök lénye valamiért nem passzol össze. Nem véletlen, hogy gyakran olyan (olykor idegen) emberrel lesz orgazmusod, akit nem ismersz, és nem is akarsz megismerni, mert ilyenkor a szexualitásból kihagyod az érzelmeket/gondolatokat. Kihagyod azt a részt, ahol a diszharmónia létrejöhet. Ám ha a pároddal, azzal az emberrel nem működik az ágyjelenet, akit jól ismersz, valami hibádzik a lelki/szellemi harmóniában; ha egy házaspárnál nincs közös öröm a hálószobában, teljesen értelmetlen dolgokon képesek rágódni, és felesleges veszekedésekkel kínozzák egymást. A szexualitás egy pár számára több okból is fontos. EGY: a szerelem megélése. Amikor a szerelem megjelenik két egyénben, az esetek többségében vágyat is éreznek. Mégpedig azért, mert a szeretkezés, a testek egybeforrása nem más, mint az érzelmek és a gondolatok, a lélek és a szellem összeolvadása. Majd minden férfi megélte azt, hogy szerelmesen szeretkezett, s bizony – az általános közhiedelemmel ellentétben – folyamatosan vágynak erre az élményre. Természetesen ezt sokszor még maguk előtt is tagadják, de attól még így van; a Vadászatmánia, a nők habzsolásának egyik oka az, hogy a férfi görcsösen keresi ugyanazt az érzelem-szexet, amelyet valaha megélt. Bármit is gondoltál eddig (a tapasztalatod és a könyv olvasása okán) a férfiakról, még a legvaddisznóbb, legönzőbb,
legbetegebb példányok is áhítják a szerelmet, azt az érzést, amikor eggyé válhatnak egy másik emberrel. KETTŐ: megtisztulás. A legtöbb emlős számára a szexualitás és a közben megélhető orgazmus a legtökéletesebb stresszoldó. Ha megfigyeled, néhány szexmentes nap, hét után egyre növekvő feszültséget érzel. S noha valamilyen formában (munka, sport, alkotás, veszekedés stb.) képes vagy levezetni az így felgyülemlett stresszt, előbb-utóbb igényled a fizikális orgazmust. Amúgy, az általános közhiedelem ellenére, a legtöbb férfi jobban elvan szexualitás nélkül, mint a nők. Ennek a vágyuk megjelenésének már korábban említett folyamata az oka: mivel a férfi nemi vágya nulladik szinten magától, minden külső inger nélkül üti fel a fejét, könnyebben képesek bármire rávetíteni. Több tanulmány is bizonyította, hogy míg a férfiak sokáig képesek csak önkielégítéssel levezetni a vágyaikat, a nők egy idő után igényelni kezdik a valódi szeretkezést, azt, amikor egy másik ember bőre, illata és hangja is megjelenik az életükben. S noha e tétel alól is akadnak kivételek, az esetek többségében megállja a helyét. HÁROM: társra vágyás. Ha nem túl erősek a gátlásaid, szívesen beszélgetsz az emberekkel, jól érzed magad a különféle szórakozóhelyeken, mert képes vagy feloldódni a közösségben. Ilyenkor megéled a társas létezést, de igazából csak a szexualitás közben vagy képes arra, hogy valóban megéld a másikat. Hogy miért? Mert szeretkezés közben nincs ott a hétköznapi egód, amely a félelmekkel és a szorongásokkal korlátok közé szorít. Ha nem gyakorlod a szexualitást, általában még lelkileg sem tudsz eggyé válni másokkal, és akkor is magányosnak érzed magad, ha sokan vesznek körül. A magány pedig előbb az elmét, utóbb a lelket pusztítja el: a legtöbb egyedülálló ember öregkorára rosszindulatú, gonoszkodó alakká változik. S végül NÉGY: az energiacsere. Ezt a kérdést a következő fejezetben rendesen kivesézzük, most csak maradjunk annyiban, hogy a szexualitás folyamán lényetek olyan területeit is megélitek, amelyekről hétköznapi életetekben nincs tudomásotok. S hogy miért nem fontos az egyén életében a szexualitás? Nos,
ahogy már korábban említettem, a nemi vágynak valójában egyetlen dologhoz van köze: a nemi vágyhoz. Ez pedig azt jelenti, hogy a szeretet és a szerelem nem feltétlenül jár együtt a szexualitással. Gondolom, sok olyan esetről tudsz, amikor felnőtt emberek szerelem nélkül is szexuális kapcsolatot éltek meg, ugye? Márpedig ez azt jelenti, hogy a szerelem loboghat a szexualitás vágya nélkül is. Nem egy olyan párt ismerek, akik szerelemben élnek, ennek ellenére sosem szeretkeznek. Sőt, olyan házaspárokról is tudok, akik másokkal szexelnek ugyan, de csak egymást szeretik, és el sem tudják képzelni az életüket egymás nélkül. Mindezt csak azért kell megértened, mert sok férfi (és nő), aki valamiért nem kívánja a szexualitást, nem érzi magát teljes embernek, és vagy gátlásokkal fordul a párkapcsolat felé, vagy teljesen el is utasítja. Ám értsd meg a lényeget: teljes értékű, tiszta lelkű és szerelmes ember is lehetsz a vágy legkisebb morzsája nélkül is. Ne engedd, hogy a világ csak azért szenvedést mérjen rád, mert más vagy, mint a többiek. A szeretetben és a szerelemben a forma fontos, de a tartalom a lényeges, mert míg az előbbit beléd nevelték, az utóbbi valóban a tiéd. Mindezt csak azért kellett tisztázni, hogy megértsd: a szexualitás bármely formája tökéletes lehet, ha a felek jól érzik magukat benne. A legtöbb ember túlmisztifikálja a dolgot, és olyan elvárásokkal ruházza fel a szexualitás fogasát, amelyek túl nagyok rá. S mivel napjainkban a nő orgazmusa a férfiasság egyik sarokköve lett, a legtöbb férfi belemegy a játszmába, és a Teljesítménykényszer hatására előbb a spontaneitását, utóbb a potenciáját veszíti el. Mert az önfeledt gyönyör helyett csak a küszködést éli meg. Ha neked fontos a szexualitás, olyan férfit keress, akinek szintén az, ha pedig nem, akkor olyat, akinek szintén lényegtelen. Tisztában vagyok vele, hogy komoly probléma ez, mert megesik, hogy miután megtaláltad az életed szerelmét, néhány hónap/év múlva már nem kívánod igazán. Ha szereted a párodat, és a jövődet vele képzeled el, mindenképp próbáld megoldani a helyzetet – a továbbiakban
nyújtok hozzá némi segítséget. Ha viszont nem érdekel a pasas, inkább engedd el, mert meglehet, hogy különösebben semmi probléma sincs veletek, épp csak a nemiség kérdésében nem passzoltok össze. A szexualitásra hatványozottan igaz, hogy a zsáknak meg kell találnia a foltját, mert a vérmérsékletetek különbsége miatt nem tudjátok élvezni a közös életeteket. Évekkel ezelőtt egy ismerősöm születésnapi partijára voltam hivatalos. A pasas ötvenes, jól szituált, értelmes alak volt, ám mindenki tudta, hogy amióta évtizedekkel korábban megözvegyült, nem volt párkapcsolata. Egy hajón zajlott az ünnepség, amely fel-alá cirkált a Dunán; a tömeg a svédasztalok és a táncparkett között hömpölygött. Egyszer csak észrevettem, hogy az ünnepelt hosszan szemez egy hölggyel, akinek láthatóan ő sem volt közömbös. Megindult a játszma, s noha azt hitték, senki sem veszi észre a kokettálást, természetesen mindenki látta, hogy mi folyik a látszólag semmitmondó mozdulatok mögött. Hamarosan eltűntek. Az emberek szórakoztak tovább, ám egy áramkimaradás miatt elhallgatott a zenekar. A váratlanul beállt sötétségben egy pillanatra csend lett, és akkor a hajó egyik kabinjából meghallottuk a nő elégedett sikolyát: „HÚZD, HÚZD, TE SZÉNASZAGÚ DISZNÓ!” Nos, hirtelen mindenki megértette, hogy az emberünk miért nem talált magának megfelelő párt. Ám ott, akkor este megtalálta. Azóta is együtt élnek. Boldogan. Valóban boldogan. Tehát, ha számodra fontos a szexualitás, olyan partnert keress, akivel megélheted, vagy legalább lelkes és fejlődőképes. Amúgy a legtöbb ember szerencsésnek mondható, mert általában megtalálja azt a partnert, akivel képes izgalmasan összegyűrni a lepedőt. Legalábbis néhány hónapig, évig. Mert hát az esetek jelentős részében az idő elkoptatja a vágyat. Pontosabban nem is az idő, csak az emberi álszentséggel, gátlásokkal és ostobasággal megfűszerezett vakság. Hogy mindez ne következzen be – vagy ha mégis, legalább ne okozzon felesleges
szenvedést –, nagy vonalakban megbeszéljük a hosszú távú párkapcsolatban felmerülő szexuális problémákat és az esetleges megoldást. Ezek hellyel-közzel a következők: a) Hazugság b) Unalom c) Impotencia d) Megcsalás e) Változás Mielőtt nekilátnánk a téma kivesézésének, kezdjük azzal, hogy a közös szexualitásban megjelenő gondokat nagyon nehéz megoldani. Hiába írja le a sok „bölcs” blogger öt mondatban a tutit, a valóság az, hogy ezek a problémák igen nehezen kezelhetők. Ugyanis az orvoslás közben épp az a folyamat erősödik fel, amelyik a gondokat okozza. A szándék és az agyalás. Ilyenkor elvész a szexualitás valódi titka, az irányíthatatlan vágy spontán megélése; minél inkább teljesíteni, „trükközni” akar egy férfi, annál inkább csak a lelke merevedik meg a megfelelő testrésze helyett. Mindezt csak azért szögeztem le a legelején, hogyha valami nem klappol a szexuális életetekben, ne vedd magadra egyedül a megoldás terhét, és beszélj a pároddal. De óvatosan. Okosan. Mert ha a férfi alapvető szexuális szokásait kell megváltoztatni, azokat, amelyeket az ösztöne diktál, könnyen lehet, hogy csak romlani fog a helyzet. Ha már a párbeszéd fázisában vagytok, és hónapok alatt sem juttok dűlőre, addig ügyeskedj, hogy a pasas „jöjjön rá”, hogy külső segítségre van szükségetek, ugyanis a legtöbb férfi olyannyira hiú a potenciájára, hogy már a „terápia” szó hallatán is összeugrik a férfiassága. Ha azonban belemegy a dologba, keressetek olyan szakembert, aki a nyugati orvoslás mellett a keletiben is jártas, és a felsőbbrendűség gőgje helyett boldogságot áraszt.
a) Hazugság Ha a szexualitás szabadon áramlik, nincs benne hazugság. Ez egy férfinál akkor következhet be, ha természetesen élheti meg a nemi vágyát. Ilyenkor úgymond „nem figyel” rád. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem figyel rád, csak azt, hogy a teljesítménykényszer nem befolyásolja; a hím eredendő vágya téged is magával ragad, és azt veszed észre, hogy mindenféle tantrikus és egyéb trükkök nélkül is orgazmusod van. Mert egyszerűen összepasszoltok. Ezzel szemben, ha a pasas már a kapcsolat elején csak arra törekszik, hogy neked „jó legyen”, ha mindenáron le akar nyűgözni, a szándékával eltapossa a természetes vágyát. S félre ne érts, nem arról van szó, hogy a férfinak önzőnek kell lennie az ágyban. Dehogyis. De tény, hogyha az elején a kedvedért hazudik önmagának, a kapcsolatotok néhány hónap, év alatt zátonyra fut, vagy szép lassan eltűnik belőle a testi szerelem. A hazugság által létrejött szexuális érdektelenség, az úgynevezett hipoaktív vágyzavar gyakorta vezet a kapcsolat ellaposodásához vagy váláshoz. Leginkább a következő okokra vezethető vissza. EGY: túlérzékenység. Ha egy pasas az érzelmi gátak feloldódása után túlságosan empatikussá válik, gyakran csak akkor érzi jól magát, ha neked az általa elképzelt módon volt orgazmusod. Ezért minden együttlétben az általa elvárt forma létrejöttére törekszik; ha neked más úton-módon, de jó volt, el sem hiszi. Ebben az esetben, ha nem kapja meg az elvárt visszajelzést, egy idő után begörcsöl, és nem tud természetesen, könnyedén közeledni feléd. KETTŐ: a kívánás hiánya. Amikor valamiért nem kíván téged igazán, de ezt nem akarja bevallani neked (sokszor még saját magának sem), mert valamiért szeretne veled lenni/élni. Ilyenkor ideig-óráig képes a hazugságra (más nőre gondol, az együttlétetek előtt pornográfiával felturbózza magát, rávesz szerepjátékra stb.), de rövid időn belül elfárad. S vagy téged kezd el szapulni, és frigidnek/undorítónak nevez, titokban
félrelép, vagy szép lassan szexuális apátiába süllyed. HÁROM: a már korábban is említett teljesítmény-, megfelelési kényszer. NÉGY: ha a pasas a már korábban tárgyalt Viagrás típus. ÖT: elfojtott szexuális álmok, ábrándok. Ha a párod sosem meri elmondani a vágyait, az elfojtás előbb-utóbb nemisége elzáródásához vezethet. A vágyott szexuális élmények megélése fontos, az Unalom című alfejezetben tisztességesen átbeszéljük. S végül HAT: megjátszott orgazmus. Bizony, hölgyeim, az orgazmus eljátszása nem csak női kiváltság. Egy férfi akkor csinálja ezt, ha a) testi/lelki problémái miatt képtelen vagy csak igen nehezen képes az ejakulálásra; b) amikor tehernek, munkának éli meg veled a szexualitást, és minél gyorsabban túl akar esni rajta, mert fárasztja a „fűrészelés”; és végül c) amikor valamilyen szellemi-lelki iskola gyakorlója, és emiatt nem akar fizikálisan is elélvezni. Azonban sok nő igényli a férfi „kézzel fogható örömét”, és csak akkor érzi boldognak/nőiesnek önmagát, ha látja a gyönyörét. Ha a párod ezzel tisztában van, gyakran eljátssza a kedvedért, s bizony ez hosszú távon vágya elvesztéséhez vezethet. A probléma megoldása Ez a probléma valamilyen szinten kezelhető. A gond nem is a megoldásban, a felismerésben rejlik. Ugyanis a legtöbb férfi, főleg, ha szerelmet vagy mély szeretetet érez, még saját magának is hazudik, és azt hiszi, hogy a beteljesült boldogságotok csak a te örömödből fakad. Ilyenkor észrevétlenül záródik el a saját szexuális energiáitól, s amikor már a tünetek megjelennek, keveset tehettek. Ha úgy érzed, hogy a párod nem őszinte önmagával, ne kezdj bele valami „mély megbeszélésbe”, mert azzal csak rontasz a helyzeten. Inkább éreztesd vele, hogy te könnyedén, felszabadultan éled a nőiességedet, mégpedig úgy, hogy vele a szexualitás
viszonzatlan formáját is élvezed. Magyarán, ne csak a klasszikus hálószobás formát erőltesd. Olykor, amikor mondjuk tévét néz vagy olvas, különösebb teketóriázás nélkül csak tedd „boldoggá” anélkül, hogy megélnétek a közösülést. Ha ez többször is bekövetkezik, a férfi egója megnyugszik (megéli, hogy maximálisan elfogadod), és gyengül/elmúlik a megfelelési kényszere. S félre ne érts: nem arról van szó, hogy szorítsd magad a háttérbe vagy alázkodj meg. Dehogy! Egy férfi sosem azért fog lenézni téged, amit csinálsz. Nem. Csak azért lesz lekezelő, mert sérült a lelke. Mert beteg a személyisége. Az alázásnak semmi köze hozzád, mert az érzés belőle fakad. Úgyhogy, ha szereted a párodat és el akarod kerülni, hogy az önbecsapása miatt tönkremenjen a kapcsolat, teljesítsd ki a szexualitásotokat. Mégpedig úgy, hogy felhőtlen, elvárásoktól és formáktól mentes örömöket élsz meg te is, és ő is. Szerintem nem olyan keserű gyógyszer ez… S ilyenkor felejtsd el a pornófilmeket és hagyományos kliséket. Nem kell macskásan, négykézláb kúsznod felé a földön, és nincs szükség combfixre meg ostorra sem. Egyszerűen csak szégyenlősség és gátlás nélkül mutasd meg magad. Hagyd, hogy a férfi csodálhasson téged, majd kényeztesd, és utána ne várj el semmit. Sose feledd: egy férfi a szexualitását illetően azért hazudik saját magának, mert szeret. Mert nem akar elveszíteni. b) Unalom Gondolom, nem kell túlragozni a magyarázatot. Tény, hogy az ember előbb-utóbb telítődik az ingerekkel; a legfinomabb ételt, a legszebb ruhádat vagy a legizgalmasabb pasast is megunod, ha folyamatosan enned, hordanod vagy „élned” kell. S noha gyakran hiszed, hogy a szeretet és a szerelem folytonos izgalmat biztosít, a helyzet ennél egy fokkal bonyolultabb. Az unalom megjelenésének több oka lehet. EGY: megszokás.
Amikor az évek alatt annyira megszokod a másik testét, hogy amikor megsimogatod a fenekét, olyan, mintha a sajátodat fogdosnád. Ez megjelenhet lelki/szellemi szinten is; megesik, hogy a párod telítődik a személyiségeddel, és amikor este találkoztok, inkább kényszernek, mintsem örömnek érzi az együttlétet. Természetesen az unalom megjelenése nem törvényszerű, van, amikor olyannyira egymásra találtok szexuálisan, érzelmileg és gondolatilag, hogy folyamatosan izgalomba jöttök a másik közelségétől. Számtalan oka lehet az efféle szerencsének: ritka találkozás, a másik testének tökéletes illata, a szerelem, a nemi szervek tökéletes passzolása stb. Egyetlen közös van bennük, mégpedig a természetesség. Ez a folyamat nem befolyásolható, mert hát senki sem tud akarattal vágyat érezni. Úgyhogy el kell fogadnod a tényt, hogy a férfi szexuális vágyát leginkább az újdonság táplálja. Ez alól egyetlen kivétel létezik: amikor a pasas azt éli meg, hogy bármiképp forduljon feléd, az neki és neked is jó lesz. Ha egyperces menetet vág le, akkor is, ha órákig tartó tantrikusat, akkor is. S mivel az efféle harmónia ritka (hogy évekig tartson, még ritkább), megéri elfogadnod, hogy légy bármennyire tökéletes, egy dolgot nem tudsz neki megadni. Nem lehetsz más. KETTŐ: biztonság. Ez a probléma leginkább technikai jellegű. Ahogy már mondtam, a legtöbb férfiban motoszkál egy kis félsz a szex előtt, hogy működni fog-e az a végtag, amelynek működnie kell. Megfigyelhető, hogy minél nyugodtabb egy pasas (nem a szeretkezéskor, hanem előtte), annál könnyebben jön létre a merevedése. Így hát, a legtöbb férfi megél egyfajta biztonsági szexet, magyarán, ha tudja, hogy melyik pozíciókban működik biztosan, azokat erőlteti. Ezért gyakran kialakul az a fajta szexualitás, hogy „nyit a misszionáriussal, jobbra fordít, balra teker, és kész”. S ez a látszat ellenére a férfi vágyának elsatnyulásához is vezet. HÁROM: ha képtelen vagy az orgazmusra. A legtöbb férfi – bármit mondjon is nagy hangon barátainak vagy ivócimboráinak – igényli, hogy a partnere elélvezzen. Hogy lássa a tekintetedben a
gyönyört és azt az érzést, hogy „még sosem volt senkivel ilyen jó”. Azonban az általános közhely, amely szerint a női orgazmus nagyrészt fejben dől el, igaz. Az unalom megjelenése és a szakítás sokszor abban a problémában gyökerezik, hogy nem vagy csak „nagyon sok munkával” tudsz elélvezni. Néhány év után megesik, hogy a férfi azért unja meg a szexualitásotokat, mert tudja, hogyha egyszer belekezdtek, órákig kell dolgoznia rajtad, vagy ha nem, akkor napokig kénytelen elviselni szemrehányó tekintetedet. S tudom, hogy ez – és amit még mondani fogok – nem igazságos; amikor a szakemberek helyett a nagyközönségnek szoktam szexuálterápiás előadásokat tartani, a nőknek mindig elmondom, hogy miután képesek lettek orgazmust átélni, tanulják meg „lerövidíteni” az időt. S ilyenkor a nők nagy része felháborodik. Jogosan. Abszolút jogosan. Ám vagy éled a jogos felháborodásodat, és várod, hogy egy férfi majd csak boldoggá tesz, vagy megtanulsz a fizikai törvények szerint játszani, és gyönyörben élsz, amíg meg nem halsz. Választhatsz. S végül NÉGY: az elfojtott ábrándok. Minden embernek vannak olyan szexuális vágyai, amelyeket szeretne megtapasztalni. Ez már csak azért is fontos, mert egy felnőtt vágyát (a sok egyéb tapasztalat miatt) ezek a lelkéből felszabadított energiák emelik tovább. A legklasszikusabbak a következők: először is a férfi szerelemmel szeretne szeretkezni. A legtöbb pasas, noha ezt sokszor még saját maga előtt is tagadja, vágyik arra, hogy teljes lelki/szellemi eksztázisban váljon eggyé valakivel. Nagyjából úgy, ahogy a nőknek szánt romantikus regények és nyálfilmek főhősei. Ezt a vágyukat amúgy a gyermekkorukban megtapasztalt állapot, a feltétel nélküli szeretet hiánya motiválja. Másodszor egyszerre több nővel szeretne szeretkezni. Klasszikus férfiálom ez: ha a párod azt mondja, hogy neki ez nem kell, akkor vagy fél, hogy nem bírna el két nővel, vagy szimplán hazudik. Természetesen létezik a valóban monogám pasas is, akinek csak te kellesz, és más nőre ránézni sem bír, de azért ne feledd, mit is mondtak a cserkészek… S még egy apróság. Jó, ha tudod, hogyha a párod számára fontos vagy, akkor gyakran arra
vágyik, hogy a több nőből te legyél az egyik. Hogy megoszthassa veled az élményt. S bizony az is megesik, hogy a párod harmadiknak egy másik férfi jelenlététre vágyik, noha teljesen heteroszexuális. Ez azért alakul ki, mert szeretné teljesen felfogni, amolyan „távolról” átlátni a belőled kiáramló gyönyört. Harmadszor a hatalomérzet, amikor arra vágyik, hogy uralkodjanak rajta, vagy arra, hogy ő uralkodhasson. Míg az előbbi esetben egyfajta domina irányítását, az utóbbiban egy szolgálólány alázatát keresi. Ezen ábránd kialakulása az egója gátlásaiban keresendő, és az esetek többségében feloldhatatlan. Negyedszer az istenkirály állapot. A legtöbb férfiábránd szerint, amikor egy prostituálttal huncutkodik, a nő sosem tapasztalt orgazmusokat él meg, majd a végén visszaadja a pénzt, alázatosan hozzádörgölőzik, és onnantól fogva nemhogy ingyen áll a rendelkezésére, de még a húgát is elhozza… Ez az álomkép a már sokat emlegetett teljesítménykényszerből születik, és a legtöbb férfi saját bizonytalanságát hivatott feloldani. Ötödször a klasszikus iskoláslány-szindróma. Ebben az esetben a férfi nem pedofil (nem a nemileg éretlen gyermekekre vágyik), csak a tinédzser lányok ösztönös szexualitását, illetve a lányok „ismeretlentől való húzódozását” áhítja. Nagyjából úgy, mint amikor ő volt tinédzser. Ez az ábránd akkor is megszülethet, ha tiniként sikere volt a lányoknál, de akkor is, ha a gimiben keresztülnéztek rajta. Ez utóbbi esetben egyszerűen csak arról van szó, hogy vágyik nem tapasztalt élményekre. Hatodszor a klasszikus tanárnőszindróma. A legtöbb férfiábrándban azért jelenik meg egy hajdanvolt nő képe, mert a kiskamasz fiúk feltörekvő nemi vágyukat egy felnőtt nőre vetítik rá. Ugyanis korosztályuk lányainak még nincs beélt, tapasztalat szülte szexuális nőiessége. Hetedszer szex a nő családtagjaival – anyjával vagy lánytestvérével –, illetve egy ikerpárral. Ez a vágy a legtöbb férfi önértékelési zavarára és kisebbségi komplexusára vezethető vissza. S végül nyolc: minden olyan ábránd, kép és játszma, amit
nem említettem. A probléma megoldása A legtöbb közismert, általános jó tanács nem használ. Sok főleg női szexuálpszichológus javasol különféle praktikákat (új, szexis fehérnemű, epilált szeméremtest, sportosabb testalkat stb.), de a valóság az, hogy ezek általában nem működnek, és csak azért tanácsolják őket, hogy mondjanak valamit a pénzedért. S persze azért, mert hinni akarnak abban, hogy még van remény saját unalomba fulladt házasságuk megmentésére. Ha azonban tudatosan, nyitottan és ítélkezés nélkül állsz a helyzethez, e férfigond feloldása nem nehéz. Csak a kivitelezése az. Első lépésben meg kell tudnod, hogy a férfi milyen ábrándokat dédelget. Ez sokszor nem könnyű, mert ha az ismerkedéskor eljátszotta a jó fiút, görcsösen ragaszkodhat a szerepéhez, mert azt hiszi, hogy a lehetséges csalódás miatt elveszíthet. Ez kifejezetten igaz, ha az „erkölcsös” szerepét nyilvánosan is játssza, és a sok hazugság miatt olyannyira eltorzult ábrándjai lettek, amelyeket te már nem élhetsz meg vele. Kicsiny hazánk egyik közismert, harminc éve házasságban élő férfija nyilvánosan mindig kikelt a prostitúció ellen, mert csak „az az Istennek tetsző nemi élet, amely a házasság szentségében fogantatik, és ezek a mocskos nők erkölcstelenné teszik a fiatalokat, és egyáltalán, micsoda perverz, undorító dolgokat művelnek, és fújj, fújj és még mindig fújj”. Nos, a mi „erkölcsös, vaskeresztény” emberünk gyakran utazott Afrika egy igen szegény országába – otthon azt hazudta, hogy Olaszországban horgászik a fiúkkal. S a bőröndjébe a készpénz mellé, mindig egy fehér álszakállt is csomagolt. Amikor megérkezett, pár dollárért vásárolt három-négy helybéli prostituáltat, egy ágyba rakta őket, és rájuk parancsolt, hogy „szeressék” egymást. Majd amikor a hölgyek nekiláttak, elbújt a szobában felállított spanyolfal mögé. Olykor-olykor kikandikált,
miközben a szőrös, igencsak méretes pocakja alatt veszettül rángatta azt az apróságot, amit egy férfinak ilyen helyzetben rángatni illik. A lányok csodálkoztak a „furcsa fehér emberen”, de különösebben nem foglalkoztak vele… mindaddig, amíg hüvelyknyi kukacával és felragasztott, fehér szakállával, egy „ÉS MEGJÖTT A MIKULÁÁÁS!!!” üvöltéssel rájuk vetette magát… A szállodában még ma is emlegetik, ahogy a lányok a röhögéstől sírva-fuldokolva futottak szerteszét. Tehát az ilyen fokú mániát már nem tudod feloldani. S ha már a nem működő módszereknél tartunk, idevehetjük a szerepjátékot és a kiéheztetést is. A klasszikus szerepjáték az, amikor megszemélyesíted a férfi ábrándját. Fontos, hogy megértsd: sose csinálj olyasmit, amitől irtózol! Ha megerőszakolod a lelked, attól semmi sem fog változni. Már csak azért se erőltess olyasmit, amit nem akarsz, mert a szerepjáték csak a kapcsolatok csekély hányadánál működik, s ott is csak rövid távon. Ha valóban képesek vagytok megvalósítani a pasas fantáziáját, a kapcsolatotok szorosabbá válhat, de csak akkor, ha valóban kötődtök egymáshoz, épp csak hullámvölgyet éltek meg. Ha azonban már lelkilegszellemileg nincs közötök egymáshoz (vagy sosem volt), hiába öltözöl Leila hercegnőnek, a pasi nem fogja előkapni a fénykardját, mert az elméje mélyén folyamatosan ott kattog majd a gondolat, hogy mindezt csak azért csinálod, mert ami van, az kevés. Hogy neked ő kevés. Úgyhogy próbálkozz bátran – nyugodtan légy törzsvásárló a jelmezkölcsönzőben –, de tudd, hogy a probléma valódi feloldására a szerepjáték általában kevés. S bizony a kiéheztetés sem működik, mert ha már tudjátok, hogy a szexualitásotokban valami nem kerek, ha szándékosan nem engeded magadhoz az embert, ő azt fogja hinni, hogy nagyobb a baj, mint gondolta. Hogy egyáltalán nem kívánod, és végleg lehúztad a rostélyt. A férfiszexualitás olyan, mint a tűz: minél gyakrabban lobbanhat lángra, és minél több táplálékot kap, annál intenzívebben ég – természetesen csak az egészséges gyakoriságról van szó. Ha
otthon csak kerülgetitek a nászágyat, meglehet, hogy egy hónap múlva kiéhezett farkasok módjára estek egymásnak, ám ez csak pillanatnyi megoldás lesz, és hamarosan újra az unalom falába ütköztök majd. Nos, az unalom által létrejött szexuális fásultság és az ebből következő szakítás négy úton is elkerülhető EGY: apróságok megváltoztatása. Amikor a szexualitásotokban „jelentéktelen” dogokon változtatsz. Például, ha mindig csak este szeretkeztek, akkor egyszer csak reggel rámászol az emberre – megjegyzem, a legtöbb férfi szeret napközben huncutkodni, mert az esetek többségében este már fáradt. Ha mindig ő kezdeményez, olykorolykor megleped egy kis kényeztetéssel. Ez a változás azért is működhet, mert a férfi számára természetesnek hat, és nem hozza elő a teljesítmény-, megfeleléskényszer görcsét. Ez a trükk még a probléma, az unalom első fázisában vezethet eredményre, bár az esetek többségében csak elodázza a valódi megoldást. KETTŐ: valódi változás. S noha a külsőd megújítása is segíthet, a lényeg a belsőd megváltoztatása. Ha mondjuk eddig félénk voltál, állj a sarkadra, ha kemény, engedj neki teret; ha sokat ültél otthon, menj bulizni, és hozz haza új „illatokat”, ha viszont partiarc voltál, maradj otthon, és fedezd fel a meghittséget. A lényeg az, hogy ne csak eljátszd, éld a változást! Ha valóban új emberré válsz, a férjed újra megélheti azt a vonzalmat, amit anno a lényed felfedezése jelentett. Ez a szerepjátékkal szemben azért hozhat valódi, hosszú távú eredményt, mert – ahogy a neve is mondja – valódi. S hogy miért neked kell változni? Ha a probléma kettőtök között jött létre, miért neked kell cselekedni? Azért, mert te tudsz változni. Míg a párod csak változ hat. A férjedből erőszakkal nem faraghatsz új embert, ha ellenben te több leszel, ő is többé válhat. S ilyenkor azt veszed észre, hogy miközben csak a fotelben ülve olvasol, a pasas tekintetében megjelenik „az” a ragyogás. S hogy miképp változhatsz? Bárhogy. Szakemberek, könyvek vagy tanfolyamok segítségével.
Vagy egyedül. A lényeg az, hogy ne csak elmélkedj. Cselekedj. Ne csak gondolkodj, hogy mit kellene tenni. Tedd meg. HÁROM: a férfi vágyainak közös megélése. Amennyiben kiderült, hogy a pasas mire vágyik, és a dolog neked is tetszetős, hajrá. Fontos, amit már korábban is mondtam: a hezitálás ilyenkor természetes, ettől még vágj bele nyugodtan. Ha azonban még a megélés gondolatától is irtózol, mondj nemet. Ám a probléma nem is itt szokott jelentkezni; ha megfigyeled, a férfiak legtöbb szexuális ábrándjában egy másik nő is szerepel. Vagy épp több. Fiatalabb vagy idősebb, vékonyabb vagy teltebb, erkölcsösebb vagy kurvásabb… De ott van. Egy másik. Ezen helyzet megértése bővebb kifejtést és tiszta, valódi gondolkodást igényel. Hölgyeim, a férfi nemzőösztön és szexualitás Valódi Törvényszerűsége miatt egy nő megjelenése mindig felszítja a hím nemi vágyát. S ez azt jelenti, hogy ha a pasas szenvedélyének tüze egy idegen nő érintésére felszítódik, otthon is újra feléledhet a láng. S ezzel nem én találtam fel a spanyolviaszt: ebben a kérdésben jó pár olyan közvélemény-kutatást tartottak, amelyet az antropológia törvényei szerint csak az ember fizikai valóságára alapoztak. Kiderült, hogy azok a párok, akik hosszú távú kapcsolatot tudtak megélni, 82 százalékban (titokban vagy épp a társukkal együtt) másokkal is éltek nemi életet. Félre ne érts: nem a poligámiát akarom reklámozni. Én nem szentesítek és nem ítélek el semmit, a fenti állítás sem más, mint szimpla tény. Te úgy élj, ahogy neked jó. Ha azonban már nem jó, merj kilépni elvárásaid démonai közül. S noha nőként az erkölcsre, a moralitásra vagy a hűségre hivatkozva tiltakozhatsz, a valóság az, hogy a gátlásaid szülte félelmek azok, amelyek távol tartanak a megértéstől. Ezek a következő okokban gyökereznek. Egyrészt félelem az elhagyástól. Amikor azt hiszed, hogy a korábbi „harmadik”, egyszer csak második lesz. Hogy lecserélnek arra, aki korábban csak oldalkocsi volt. Másrészt a másik szépsége. Hogyha nem vagy teljesen elégedett önmagaddal, a másik nő megjelenése frusztrálni fog; mivel „annak”
nagyobb melle, kisebb feneke vagy vastagabb ajka van, a szíved és az elméd körül az egód megerősíti a gátlásaid szülte falakat. Harmadrészt a territórium sérülése. Ha úgy hiszed, hogy a párod/férjed csak a tiéd volt, az egód a veszteség érzetét méri rád azáltal, hogy egy másik nő is megjelent a színen. Ilyenkor elveszted az önbecsülésedet, mert azt hiszed, hogy a társadnak kevés vagy. Negyedrészt a létbizonytalanságtól való függés. Ha a párod a pénzkereső a családban, s tudod, hogy gondok vannak a kapcsolatotokban, félsz, hogy a másik megjelenésével az ember „túl jól” érzi magát. S noha te tudod, hogy az efféle eufóriát mindig koppanás követi, a férfiak ezzel nincsenek tisztában, és azt hiszik, hogy a kapcsolat elején megjelenő „minden tökéletes” állapot megmarad. S végül ha a fejedben a szerelem-szeretet és a szexualitás összekapcsolódik, az egód azt sutyorogja, hogy ha a párod más nővel huncutkodik, már nem szeret. Nos, ha az említett problémák megjelennek benned, nehéz lesz a változtatás. Erre a folyamatra nincs általános jó tanács. Az esetek többségében megfigyelhető, hogy az egód makacsul ragaszkodik a hatalmához. Magyarán, ha mégis úgy döntesz, hogy a pároddal megélsz egy efféle vágyat, eleinte szenvedni fogsz, mint a kutya. Újra mondom: ha minden porcikáddal irtózol a férfi vágyának megélésétől, ne erőltesd. Viszont azzal légy tisztában, hogy az esetek többségében elveszíted, vagy hazudni fog neked, és olyan emberrel fogsz együtt élni, akit egyáltalán nem ismersz. S végül NÉGY: a saját vágyaid megélése. Amikor a kapcsolatotokban megjelenik az unalom, próbálj őszintén, tisztán fordulni önmagad felé. S bátran fogadd el, amit a lelkedben találsz. Ugyanis az esetek többségében te is azért szürkülsz be, mert nem mered/tudod megélni azt, aki valójában vagy. Ilyenkor te is bátran mesélj a párodnak mindarról, amit meg szeretnél élni a kettőtök kapcsolatában. Ha a vágyaidat az embereddel megélheted, ne habozz, csak ne légy erőszakos vagy követelőző: ne feledd, a férfiego
mániákussága miatt csak akkor érzi magát biztonságban, ha irányíthat. Ha viszont a te szexuális ábrándjaidban is szerepelnek más férfiak (vagy nők), el kell döntened, hogy titokban lépsz, vagy a párod tudtával. Ez utóbbi esetben a férfiego következő alapigazságaival kell tisztában lenned: egyrészt a sértett büszkeség. A legtöbb pasas mániákus ebben a kérdésben, és azt hiszi, ha egy másik férfival is összefekszel, ő veszített, míg az a hím nyert. Másrészt a birtoklásvágy. Azzal, hogy egymás és a világ felé felvállaljátok az összetartozásotokat, létrehoztok egy birtokviszonyt: „Te az enyém, én a tied.” Ilyenkor a pasas azt gondolja, hogy az övé vagy. Így hát, ha egy másik hím a „területére téved”, haragot, féltékenységet és megaláztatást érez. Ezt amúgy gyakran hiszed a szeretet jelének, pedig valójában arról van szó, hogy királysága határainak megsértését nem tudja elviselni. S végül mivel a kapcsolatotok elején előszeretettel hangoztatod, hogy nő lévén csak azzal szeretkezel, akit szeretsz, ha évek múlva megtörténik az affér, a párod jogosan agyalhat azon, hogy már nem szereted. Vagy hogy korábban hazudtál. A pasas ilyenkor azért nem tudja elfogadni egy „második” hím megjelenését, mert ragaszkodik a múlt egy olyan, általa idealizált képéhez, amelynek már híre-hamva sincs. Nos, ha a vágyaidban egy másik férfi is szerepel, az esetek többségében már akkor komoly vitákra, érzelmi zsarolásokra számíthatsz, ha csak megemlíted a dolgot. Akkor jársz a legjobban, ha bedobsz valamilyen cserealapot. Magyarán, ha te megkapod azt, amit szeretnél, akkor megkaphatja ő is, amit szeretne. S tudom, hogy ez játszmázásnak tűnik. Mert hát az is. Azonban a férfielme logikusan gondolkodik. Ok-okozati összefüggésekben. S bizony egy köztetek feszülő probléma nem más, mint egy képlet, amelyet ha meg akartok oldani, el kell fogadnotok a feladat szabályait. Azon szabályokat, amelyek szerint játszhattok. Az emberek azért nem tudják megoldani a gondjaikat, mert nem hajlandók elfogadni, hogy adott helyzetre adott megoldás létezik. Csak az a megoldás. Olykor fájdalmas megoldás. Ahogy már
korábban mondottam volt, mindig van választás. Döntésből sokféle van. De megoldás csak egy. Sose feledd: a hal azért él szabadon a tengerben, mert rabja a víznek. c) Impotencia A férfi számára problémás kérdéskör ez, olyannyira, hogy a szakemberek – elkerülvén a gátlásokat merevítő, szégyent adó megbélyegzést – már nem is használják ezt a kifejezést. Csak átmeneti vagy tartós potenciazavarról beszélnek. Maga a szó (erectilis dysfunctio) azt jelenti, hogy a férfi nem tudja elérni/fenntartani az erekciót. Megjelenését tekintve több formája létezik. EGY: a kapcsolattól független. Ilyenkor a férfi már akkor is e problémával küzd, amikor először találkozik veled. KETTŐ: a kapcsolatban megjelenő átmeneti. Megesik, hogy néhány hétighónapig nem kívánja a szexualitást. Nem csak veled, mással sem. Azonban egyszer csak újra megjön a kedve, és különösebb gond nélkül működnek a dolgok. HÁROM: a kapcsolatban megjelenő tartós. Ilyenkor, az átmenetivel szemben, hónapok múlva sem lesz erekciója. Abban az esetben, ha a férfi és a kapcsolatod fontos neked, kezelnetek kell a helyzetet. Előre leszögezném, hogy az esetek többségében csak az átmeneti zavart oldhatjátok meg külső segítség nélkül. De gyakran még azt sem. Úgyhogy, ha a probléma megjelenik, és már a férfit is elkezdi zavarni, a sunnyogás helyett beszéljetek róla, majd keressetek fel egy olyan szakembert – lehetőleg férfit, mert a női „doki” csak konzerválja a hím gátlásait –, aki nem csak a tankönyvekből, a saját életében is megtapasztalta már az impotenciát. S persze ki is gyógyult belőle. Ha azonban ketten akarjátok megoldani a helyzetet, tudnod kell, hogy az impotencia alapvetően három ok miatt jön létre. EGY: pszichés, lelki traumák. Ezek szinte kivétel nélkül
gyermekkorban alakulnak ki olyan élmények hatására, amelyeket a fiú a tapasztalatlansága okán nem tudott a helyén kezelni és feldolgozni. Ahogy már korábban is mondottam: a férfi a szexualitását tekintve a legsérülékenyebb. S tudom, hogy mindezt nehéz elhinni, amikor a hódításaikkal dicsekszenek, amikor az „egyperces” végeztével elégedetten fütyörészve távoznak, vagy amikor csoportos erőszak után röhögcsélnek a megkínzott nő teste felett. Ám értsd meg, hogy a dicsekvés, az érzéketlenség vagy az erőszak éppúgy lelki/szellemi sérülésekre utal, mint a bizonytalanság vagy az impotencia. S mindezzel azért kell tisztában lenned, mert az esetek többségében a férfi nem „komoly” trauma miatt válik impotenssé, csak egy olyan apróság miatt, amit „komolynak” élt meg. Amikor a múltjáról beszélgettek, figyelned kell, mert lehet, hogy az az élmény, ami egy másik férfiismerősödnek semmit sem jelentett, őt tönkretette. Egy gyerekkori barátom tizenhat évesen a „hagyományos” módon esett át a tűzkeresztségen: az apja elvitte egy bordélyházba. S miután „végzett”, a férfi vigyorogva lapogatta a vállát, hogy: „Jó volt, fiam?” A srác bólogatott, hogy igen, mert nem merte bevallani, hogy életében nem élt meg akkor szenvedést. Gyűlölte a közösülés minden pillanatát, és az élmény évtizedekre megpecsételte a nőkkel és a szexualitással való kapcsolatát. Ezzel szemben egy hallgatómnak tinédzserként hasonló tapasztalatban volt része, neki élete egyik legcsodálatosabb élménye volt, és a férfiképét pozitívan befolyásolta. Újra mondom: a látszat ellenére nincs két egyforma férfi. KETTŐ: fizikális/organikus okok. Ezek lehetnek a stressz kiváltotta testi tünetek, gerincdeformitás, cukorbetegség vagy magas vérnyomás épp úgy, mint az életmód kiváltotta túlsúly vagy a túlzásba vitt alkoholizálás, dohányzás és drogfogyasztás. E problémákat közösen nem oldhatjátok fel, mert az esetek többségében a párodnak kell megváltoznia, vagy orvosi beavatkozásra van szükség.
S végül HÁROM: a két előbbi ok kombinációja. Amikor az organikus problémákra ráterhelődnek a lelki tényezők. Ha a fent említett fizikai vagy egyéb okok miatt átmeneti potenciazavar keletkezik, majd a szégyen- és kudarcélmény félelmet szül. Fontos, hogy megértsd: noha a férfi nem szívesen beszél a problémájáról, és úgy tesz, mintha nem létezne, attól még tud róla. Ha az átmeneti zavar több kudarcélményhez vezet, a pasas elkezdi figyelni magát. De nem egészségesen, csak kórosan – a szakemberek ezt aggályos önfigyelésnek nevezik. Ilyenkor a szeretkezés kezdete előtt a férfi már görcsösen figyeli az erekcióját, és ez az állapot előbb kóros szorongáshoz, utóbb újabb kudarchoz vezethet. A probléma megoldása Ha a potenciazavar megjelenik, a következőt teheted. Először is ne csinálj semmi direkt, túlzásba vitt, erotikusnak gondolt cselekedetet; ha a férfi merevedése érdekében kurvás ruciban riszálod magad, csak rontasz a helyzeten, mert a pasas tudni fogja, hogy a „bajt” próbálod orvosolni, és csak még görcsösebbé válik. A megváltás ilyen esetben a könnyedség és a természetesség. Egyszerűen ne csinálj semmit, csak a természetességeddel próbáld lenyűgözni: felejtsd el a klasszikus (fenékrázás, szexi mozdulatok stb.) formákat. Ha például eddig mindig felöltözve tévéztél otthon, akkor egy apró bugyiban ülj a kanapén, és takard be legalább az egyik lábadat; ha eddig mindig rohantál, akkor ücsörögj előtte rövid szoknyában és olyan ruhában, ami kihangsúlyozza az alakodat. Mindezt anélkül, hogy vele foglalkoznál – hagyd, hogy nézegethessen, és a saját ritmusában észrevehesse, milyen csodálatos párja van. Ha így teszel, nem frusztrálod a türelmetlenséggel (ne feledd, a férfi nemi vágya magától születik), ha pedig az erekciója újra megjelenik, és neked esik, még az arcodról is próbáld eltüntetni a „Na végre!” vigyort…
Ha azonban a probléma állandósul, fogadjatok el külső segítséget. Ha a férfi impotenciája hozzád kapcsolódik (korábban nem volt, csak a kapcsolatotok alatt jött elő), hagyd, hogy egyedül menjen a szakemberhez. A természetes férfigátlás akkor válik traumává, ha a hím egy kellemetlen eseményt társít az emlékhez, majd ezt magába fojtja. Ha nem beszél róla. A legtöbb férfi a párja elől is rejteget pár efféle emléket – sose hozd a férfit olyan helyzetbe, hogy kénytelen legyen megnyílni, ha nem akar. d) Megcsalás E fogalom alatt általában azt érted, ha a párod szexuális viszonyt folytat mással, és/vagy érzelmileg is kötődik hozzá. Mivel a megjelenési formájáról már beszéltünk, csak az alaphelyzet megértése maradt hátra. Nos, kezdjük a monogámiával. A szó az egynejűség/egyférjűség kapcsolatformára utal. Egy férfinál – leszámítva a kapcsolat elején megjelenő „szerelmi” állapotot – a következő okokból jöhet létre. EGY: a valóság. Megesik, hogy a férfi tényleg monogám. Nem kell eljátszania vagy megfogadnia: valóban csak egy nő közelségét igényli, mert egyszerűen ilyen a természete. Ha megértetted az Élet törvényeit, megérthetted azt is, hogy az ilyen férfi igen ritka. KETTŐ: szándékosság. Amikor a férfi kikacsingat más nőkre, de a „mindent a szemnek, semmit a kéznek” elvet vallja. Ilyenkor gátlás, félelem vagy különösebb elfojtás nélkül él veled, mert ragaszkodik az elveihez. Ez a férfitípus nem csajozik, csak akkor fog félrelépni, ha valamilyen tudatbefolyásoló szer (alkohol, drog stb.) hatása alatt állva elsöprő erejű vágyat él meg. HÁROM : félelem. Fél, hogy a félrelépés miatt elveszíthet téged, a gyermekeit vagy a pereskedés folyamán a vagyonát. Ez a típus csak eljátssza a monogámiát, mással is szívesen huncutkodna, de a rettegés miatt nem bonyolódik kalandokba. NÉGY: rossz
tapasztalat. Amikor a férfinak sosem volt sikere a nőknél, ha végre „talál” egyet, gyakran monogámmá válik, mert úgy gondolja, hogy jobb úgysem lesz; a legtöbb férfi hisz abban, hogy a hűsége olyan érték, amely kompenzálhatja egyéb hiányosságait. S végül ÖT: nyugalom. Ahogy már mondottam volt, a legtöbb férfi az ismerkedés folyamán egyfajta feszültséget él meg. Sok hím azért lesz monogám, mert melletted idővel megnyugszik; a „Kiismertem már a jó öreg asszonypajtást, minek kezdeném elölről az egészet?” mondat tökéletesen jellemzi ezt a helyzetet. Ez a forma pedig megerősödik, ha a pasas testi, lelki vagy szellemi problémában szenved, ám mindezt melletted nem érzi. Mert a gondja számodra egyáltalán nem probléma, vagy mert maximálisan elfogadtad és nem érdekel. Ha például a férfi más nőknél azt tapasztalta, hogy a hímvesszője „túl kicsi”, ám a te testi adottságaid miatt neked pontosan megfelel, gyakran választja veled a monogámiát, mert végre férfinak érzi magát. De idetartozik a lustaság is: amikor egy férfi kényelmesen elvan a fizikális életében, akkor sem keres másik társat, ha különösebben nem boldog veled, mert egyszerűen lusta csajozni. S itt kell megemlíteni az „üzletembert”, aki úgy gondolja, hogyha nem lép félre, tőled is elvárhatja a hűséget; ez a típus a kényszerességei miatt annyira fél a megcsalástól, hogy így, a saját élete korlátozásával próbálja elkerülni. Tudom, hogy fájdalmasan hangzik, de a legtöbb monogám pasas, aki valóban nem jár félre, lelkileg és szellemileg sérült. Újra mondom, nem mind, csak a többség. Ha a párod éveken át tényleg csak veled éli meg a szexualitást, mindenképp tudnod kell, hogy monogám vagy csak kényszeres. Ugyanis az utóbbi esetben a férfi az évek alatt olyan feszültséget él meg, amely garantáltan váláshoz vezet. S ekkor még jobban is jársz, mert ha a tag veled marad, az elfojtás-hazugság keltette feszültséggel előbb önmagát, utóbb téged és a családot teszi tönkre. A középkorú férfiaknál jelentkező testi betegségek és pszichés traumák jelentős része éppúgy ebből az
állapotból fakad, mint az unottan vagy gyűlölködve megélt házasság. Ezzel szemben a poligámia a többnejűség/többférjűség elnevezése, azon állapoté, amikor egy ember több partnerrel is folytat szexuális vagy épp lelki/szellemi viszonyt. Jó pár formája ismert. EGY: az öntudatlan. Ezzel a típussal találkozhatsz a leggyakrabban, mert a hímek majd 80 százaléka idetartozik. Ez a típus a lelke legmélyén komolyan hiszi, hogy ha egyszer megállapodik, képes lesz a valódi monogámiára. De nem képes. Soha nem is lesz. Mivel próbálja eljátszani a vállalt szerepét, alapban nem csajozik, de az „egyértelmű helyzetek” elől nem szalad el: ha úgy alakul, az irodában vagy egy szórakozóhelyen kihasználja az alkalmat. Ám ezt csak ad hoc jelleggel teszi, magyarán nem tart sem szeretőt, sem állandó barátnőt. KETTŐ: a hazudós. Ez a típus az, aki mindig is csajozós volt, és pontosan tudja, hogy a kedvedért sem fog megváltozni. S amennyiben te elvárod tőle a monogámiát, látszólag bevállalja, de a hátad mögött tovább hajtja a nőket. Kvázi hazudik. Ez a típus sosem fog megváltozni – talán csak akkor, ha megöregszik és kiég, de még erre se vegyél mérget –, és stikában randikra, kisebb-nagyobb szexuális légyottokra/orgiákra jár. Általában nem tart melletted fix barátnőt; a pasas mindig hozzád megy haza, de hogy honnan, azt sosem tudhatod. HÁROM: a klasszikus. Ez a típus az, aki több kapcsolatot él meg egy időben. Tehát a „másik” nőt is a párjának tekinti, és igyekszik minél több időt eltölteni vele – ezen állapot legismertebb formája a bigámia. S végül NÉGY: a bevállalós. Ez a férfitípus sosem titkolja a poligámiáját. Életformaként éli. Sosem fog megcsalni, de csak azért, mert nem értelmezi ezt a fogalmat: arra törekszik, hogy te és a barátnői jóban legyetek. Hogy elmenjetek közösen vásárolni vagy szórakozni, ahol az egész világ előtt (mindkettőtöket egyszerre ölel, megcsókol stb.) megéli önmagát. Ez a hím a szexualitását tekintve is „oldalkocsis”, magyarán minimum két nővel próbál szeretkezni egyszerre.
Ha számodra fontos az az életérzés, amit testi hűségnek nevezel, fel kell ismerned azon jeleket, amelyeket a poligám pasasok magukon viselnek. Azért ezeket, mert a valóban monogám pasasokat egy randi vagy néhány hónapnyi kapcsolat alatt nem ismerheted fel. Mert hát, ha komolyan monogámnak hiszi magát, de nem az, nem tudod leleplezni, mert az ismerkedéskor nem fog hazudni. Arról nem is beszélve, hogyha nagyon szeretnél a pasassal élni, akkor képes vagy meggyőzni magad arról, hogy ő „rendes” ember. Bármiről képes vagy meggyőzni magad. Nos, a poligámiának nincs általános fizikális jele. Magyarán lehet poligám egy „csúnya”, férfiatlan hím éppúgy, mint egy dögös pasas. Felejtsd el a sztereotípiákat: sokszor hiszed, hogyha a pasid „semmilyen”, csak a tiéd lesz, mert más nőnek úgysem kell. Természetesen ez éppúgy nem igaz, mint amikor egy csúcshímet, akire ragadnak a nők, csak azért gondolsz poligámnak, mert: „Minden nőt megkaphat, miért hagyná ki?!” A belső jegyek is igen széles skálán mozoghatnak. Leírok egy párat, de ne vedd szentírásnak őket. EGY: a megcsaló férfi szinte sosem dicsér meg más nőt a jelenlétedben. Nem ismeri el mások szépségét. S mindezt nem azért teszi, mert rajtad kívül senki sem nyűgözi le, egyszerűen csak attól fél, hogy a hangjából/viselkedéséből felfogod a vágyakozását. KETTŐ: az, aki rajtad kívül titokban más nőt is az ágyába enged, az esetek többségében betegesen féltékeny. Mert hát magából indul ki. S ha nem is ostoba, veszekedős-balhézós módon, de azért mindig a tudtodra adja, hogyha te félrelépsz, fel is út, le is út. HÁROM: ha a pasas megcsalós, az első randin anélkül is elmondja, hogy ő monogám, hogy kérdeznéd. Szabályosan bizonygatja, mert hát neki ez az állapot nem természetes. NÉGY: ha a pasas bevállalós, már az első randikon tiszta vizet önt a pohárba. Hogy többen vagytok. S lesztek is. Ilyenkor nincs más dolgod, mint dönteni. Ha nem fogadod el ezt a
felállást, ne erőltesd a dolgot, mert nincs rá garancia, hogy a tag valaha is megváltozik. A probléma megoldása A megcsalás ténye kezelhetetlen. A legtöbbször azt hiszed, hogyha erővel (hiszti, balhé, veszekedés) uralkodsz a pasas felett, ha mindig pontosan tudod, hogy merre jár, és esténkét mindig veled alszik, akkor nem fog félrelépni. Ám ez nem igaz: a legtöbb pasas napközben oldja meg ezt a dolgot, méghozzá mindenféle látványos trükközés nélkül. Ennek ellenére elég könnyen rájöhetsz, ha félrelép. Már ha rá akarsz jönni. Ugyanis a férfiak jelentős része szörnyen hazudik. Pláne a párjának. Ennek dacára, ha konkrétan sosem bukott le, ne állítsd pellengérre, és ne szívd a vérét, mert ha túl sokat balhézol, még akkor is elzáródik tőled érzelmileg, ha valóban félrelép. Ne feledd, a férfi nem elmegy tőled, csak elmenekül. Ha nem akarod, hogy a házasságod a monogámia/poligámia kérdése miatt menjen tönkre, alapesetben két dolgot tehetsz. EGY: ha neked fontos a hűség, olyan pasast keress, akinek szintén az. Csendesen megjegyzem, hogy az esetek többségében ez a hím nem az álmaid lovagja lesz, magyarán, ha számodra valóban a hűség a prioritás, más területeken kell megalkudnod. KETTŐ: elfogadod a valóságot. Azt, hogy a párod feltehetőleg nem monogám, azt, hogy olykor-olykor félrelép. Ha bölcs vagy, nem arra figyelsz, amikor nincs veled, hanem arra, amikor veled van. Mert te csak akkor lehetsz vele boldog, ha együtt vagytok – amikor nem vagytok együtt, attól nem leszel boldogabb, ha azt hiszed, hogy a micsodájára csomót kötve vár rád. Ha okos vagy, a jelenben élsz: amikor együtt vagytok, élvezed a közösen töltött időt, amikor meg dolgozik vagy épp utazik, nem agyalsz feleslegesen, és éled az életed. S végül egy apróság. Abban az esetben, ha te lépsz félre, a
következő helyzeteket élheted meg. EGY: titokban csinálod. A legtöbb hím nem képes megbocsátani, ha megcsalod. Az egója túl merev ebben a kérdésben; a férfiassága lekicsinylését éli meg, ha más férfit is az ágyadba engedsz. Mert azt hiszi, hogy kevesebb lett, hogy becsaptad, és egy másik férfi legyőzte. Mivel ezzel tisztában vagy, az „amit a szem nem lát, a szívnek nem fáj” elvet követve a háta mögött félrejársz. KETTŐ: titokban csinálod, majd bevallod. Azért tudd: ha éveken át hazudsz, majd egyszer csak elmondod az igazat, a látszat ellenére nem vagy őszinte. A vallomásoddal megint hazudtál, épp csak magadnak. Általában három indok motiválja az efféle „őszinteségi” rohamot: a) már nem tudod tovább cipelni sunyiságod tényét, nem bírod egyedül a lelkiismeret-furdalás szenvedését, ezért a másik nyakába zúdítod; b) a szeretőd elhagyott, és annyira megbántódtál, hogy a párod/férjed féltékenységi dührohamát felhasználva akarsz neki kellemetlen perceket szerezni; c) amikor a párodat/férjedet akarod bántani, az arcába vágod, hogy megcsaltad, aztán csak várod, hogy mi lesz – ez az állapot gyakran akkor is megszületik, ha a házasságod unalomba fulladt, és szeretnél egy kis pezsgést. HÁROM: titokban csinálod, de jól érzed magad az életedben. Sok nő azt hiszi, hogy ha a párja mellett félrelép, már nem is szereti az emberét. Ám ez nem igaz: egy nő éppúgy áhíthatja az újdonság izgalmát és gyönyörét, mint egy férfi. S amit most mondok, első hallásra valószínűleg érthetetlen lesz: ha a monogám kapcsolatod mellett félrelépsz, ha kiegyensúlyozott vagy, ha szereted önmagad és a párodat, nem érzed rosszul magad és nem lesz lelkiismeret-furdalásod sem. S hogy miért? Mert a szeretet nem ismeri a szenvedés fogalmát. A fájdalom csak akkor jelentkezik, ha a szeretet megélése helyett az elvesztése miatt aggódsz. Úgyhogy, nem ítélkezem, és ha bölcs vagy, te sem teszed. A következő javaslatom is csak az Élet törvényszerűségén és a tiszta tudatosságon alapul: ha a kapcsolatotok monogámnak indult, ha te kifejezetten ragaszkodtál a hűséghez anno, akkor, ha a párodon kívül más férfiakkal is van szexuális kapcsolatod, ne mondd el neki. Még akkor sem, ha kifejezetten kéri. S természetesen ez sem kőbe vésett szentírás:
láttam már olyat, hogy a vallomás után jobb lett a kapcsolat, mert a megbocsátást követően mindkét fél élvezte az őszinteség szülte új, szabad állapotot. Azonban ez az eset olyan ritka, mint hullaházban a tömegverekedés. S végül NÉGY: az őszinteség. Amikor egyáltalán nem csinálsz titkot abból, hogy olykor szükséged van egy kis huncutkodásra. Ilyenkor csak a kettőtök kapcsolatán múlik, hogy milyen élményeitek/játszmáitok lesznek. Ha a házasságotok nem a testi hűségen, hanem a szereteten, a tiszteleten és a megbecsülésen alapul, feltehetőleg nem lesz probléma abból, ha a párod tisztába kerül a kalandjaiddal. Feltehetőleg. e) Változás Ez a probléma mindig megjelenik a hosszú távú kapcsolatokban, és bizony, ha nem kezelitek a helyzetet, az életetek ellaposodásához vagy váláshoz vezet. A tartós kapcsolatokban megjelenő szexuális problémák egyik oka, hogy nem veszitek észre – vagy csak nem vagytok hajlandók elfogadni – a változást. Azt, hogy már nem azok az emberek vagytok, akik évekkel ezelőtt kimondták az igent. Azt, hogy már olyan dolgokra vágytok a hálószobában, amelyekre korábban nem. Ha nem meritek megélni azon vágyaitokat, amelyek a közös kapcsolatotok alatt születtek, nemcsak önmagatokat, a másikat is megtagadjátok. S noha a szexuális vágy idővel és korral gyengül, az esetek többségében nem a természetes folyamat során vesztitek el. Csak a változás, a valódi lényetek megtagadása miatt. A férfi változásellenessége a következő okokra vezethető vissza. EGY: az érzelmi viharok elkerülése. A legtöbb hím azért nem mondja el új keletű vágyait, mert fél, hogy a beismerés vitához, balhéhoz vezet. Ezt a legtöbbször azzal indokolja, hogy nem akar téged bántani, mert „amiről az asszony nem tud, abból nem lehet probléma”. Ám ez az esetek többségében csak süket duma. A valóság az, hogy a pasas (a neveltetése okán) nemigen tudja kezelni az érzelmi
konfliktusokat. KETTŐ: a félelem. Amikor a párod ragaszkodik hozzád, attól fél, hogy új vágyai miatt elhagyod. Megfigyelhető, hogyha a férfi nem meri megélni veled a szexuális álmait, veszettül próbálja kiszolgálni a tieidet. S noha ez eleinte jólesik, egy idő után unalmas lesz, ráadásul potenciazavarokhoz is vezethet. HÁROM: megcsontosodott férfikép. Megesik, hogy a pasas nem tud ellazulni melletted, mert attól fél, hogy ha megismered lelke elzárt szegleteit, visszaélsz vele. Elpletykálod másoknak, kiteregeted az interneten, vagy a válóperben felhasználod ellene. Az esetek többségében ezt a férfi még magának sem vallja be, és inkább a „Minden rendben, nincs semmi baj!” hazugságába menekül. NÉGY: félelem a te változásodtól. Megesik, hogy a párod azért nem meri bevallani új keletű szexuális ábrándjait, mert fél, hogy te is benyújtod a jogos igényeidet: minekután rábólintottál a több nő felállásra, már nem mondhat nemet, amikor egyszer csak kijelented, hogy: „Apjuk, akkor kérem azt a három izmos tűzoltót…” S végül ÖT: a már emlegetett unalom. Amikor a férfi elfásul, és előbb a saját, utóbb a közös életeteket unja meg. S a férfioldal után forduljunk a szebbik nem felé. Ha olyan vágyaid jelennek meg, amelyekről korábban nem tudtál, a következőket teheted: nem foglalkozol velük, letagadod vagy megéled őket. Ha az előbbi két lehetőség mellett döntesz, ne agyalj az elvesztegetett álmaidon, és ne is keseregj, éld azt, amit választottál. Ha pedig a megélés mellett döntesz, beszélj nyíltan a pároddal, és éljétek meg mindazt, amit csak szeretnél. A gondok általában akkor kezdődnek, ha a vágyaid nem a saját párodról/férjedről szólnak. Ebben az esetben is neked kell döntened. Ám azt tudnod kell, hogy a valódi vágy letagadhatatlan és elfojthatatlan. Ez azt jelenti, hogy elnyomhatod, de a lelkeden elkövetett erőszak mindig szenvedéshez vezet. Vagy a lényed torzul el (elsárkányosodsz/elférfiasodsz), vagy évekkel később mégis a vágyad megélése mellett döntesz. Azonban meglehet, hogy akkor
már nem teheted meg. Csak hogy értsd: majd’ tíz évvel ezelőtt egy hölgyismerősöm nagyon odavolt egy fickóért. Kölcsönösen élték a vonzalmat, de a nő nem engedett a kísértésnek, mert férjnél volt. Ennek ellenére vágya folyamatosan hullámzott benne. Majd kilenc év után – mivel a házasságából teljesen eltűnt a szexualitás – elhatározta magát. Odalépett a pasashoz, és… és akkor a férfinak már nem kellett. Úgyhogy, ha a megélés mellett döntesz, ne halogasd a dolgot. S félre ne érts: nem szentesítem a házasságtörést, de nem is támogatom a hazug kapcsolatot. Akkor jársz a legjobban, ha nem foglalkozol velem és a leírtakkal, és a belátásod szerint cselekszel. Ez a könyv csak arra jó, hogy eléd tárja a „jövőt”, azt az állapotot, amelyet a döntésképtelenséged miatt megtapasztalsz majd. A probléma megoldása Mindenképp megéri orvosolni a helyzetet, még akkor is, ha a párod új keletű vágyainak köszönhetően a féltékenység és megbántottság fájdalmát méred magadra. Mert ha a pasas elfojtja szexuális ábrándjait, mindketten szenvedni fogtok. Ha a párod az álmait veled szeretné megélni, dönts, hogy megy-e vagy sem. Az esetek többségében megfigyelhető, hogy ha képes vagy megélni – és élvezni – a férfi vágyait, a kapcsolatotok erősödni fog. Ahogy az is megfigyelhető, hogy a hímek nem ragaszkodnak minden álmukhoz, és a jelentéktelenebb formákról képesek lemondani. Ám a valódi vágyaikat nem tudják letagadni, s ha veled nem élhetik meg, megélik valaki mással. A döntés a te kezedben van. EGY: nem törődsz a párod szexuális ábrándjaival. Megteheted. De ahogy korábban említettem volt, ilyenkor a köztetek lévő izzás gyengül vagy eltűnik. KETTŐ: megpróbálod beteljesíteni az álmait. Meglehet, hogy
könnyen fogod venni az akadályt, de az is lehet, hogy a gátlásaid és a hiúságod szétmarja a lelkedet. Ha úgy döntesz, hogy vállalod a kihívást, sose húzd be a féket a vergődésed miatt: ha a párod őszintén megosztotta veled az álmait, egy életre tönkreteheted a kapcsolatotokat, ha sértettségeddel vagy megbántottságoddal újra börtönbe zárod. A probléma általában akkor szokott megjelenni, ha a pasid egy másik nőre vágyik. Nem helyetted, csak melletted. Értsd meg: egy kapcsolatot sosem tesz tönkre egy „harmadik”. Ezzel csak magadat hitegeted, mert nem mered belátni, hogy a házasságod nem azért ment tönkre, amit a férjed egy másik nőtől kapott. Hanem azért, amit tőled. Gondolkodj tisztán: ha két ember valóban egységet alkot, egy harmadiknak nincs hová belépnie; ha te a pároddal valóban együtt vagy, nincs rés, ahol egy másik nő megvethetné a lábát. Ha a párod álma netalán egy harmadik nő megjelenése, a kapcsolatotok csak erősödni fog, ha ezt megteremted neki. Már ha a szeretetetek valódi. Már ha van minek erősödnie. Nos, befejezésként megbeszélünk három olyan klasszikus változásproblémát, amelyeknek alapvetően nincs köze a szexualitásotokhoz, de mivel a nemiségben nyilvánulnak meg, idesorolhatók. Az egyes számú probléma a kapuzárási pánik. Ezt a kifejezést a köznyelv általában pejoratív értelemben használja arra az esetre, ha a középkorú férj/feleség hirtelen megőrül, és az életkorához nem megfelelő tetteket hajt végre. Klasszikus tünetei a következők: a középkorú férfi/nő fiatalabbra cseréli vele egyidős párját; olyan élethelyzeteket él meg, amelyeket egy korábbi életszakaszban kellett volna; mániákusan hajhássza az élvezeteket, nem törődve a barátai vagy a családja érzelmeivel. Első lépésben azt kell megértened, hogy a kapuzárási pánik az esetek többségében nem kapuzárási pánik. Ugyanis ezt a fogalmat csak az irigység szülte. Mert a legtöbb ember nem él, csak túlél, és a valóság megtapasztalása helyett csak gyáván vegetál. Ezért nem képes felvállalni a változtatás, a tudatos döntése felelősségét. Csak irigykedik és kritizál. Valójában arról van szó, hogy a férfi –
általában a középkorúsága kezdetén – rádöbben, hogy nem valósította meg önmagát. Hogy milyen sok álmát-vágyát nem élte meg. Akkor beszélhetünk pánikról-mániáról, ha a pasas ész nélkül, öntudatlanul habzsolja az életet. Ám az esetek többségében erről szó sincs, és csak azért degradálod „pániknak” a folyamatot, mert úgy érzed, hogy ellened szól. Mert téged hagynak el egy fiatalabbért. Mert a férjed megteheti azt, amit te nem. E problémának két megoldása van. Ha nem tudod elfogadni, hogy a párod más, fiatalabb nők és őrült élethelyzetek felé fordul, válj el. Ám ezt ne zsigerből, hirtelen felindulásból tedd. Figyelj, és az események bekövetkeztekor nézz magadba. S ha három hónap múlva sem tudsz túllépni a dolgon, akkor cselekedj. Mert ilyenkor a válással új életet adhatsz magadnak is. Ezzel szemben, ha valóban szereted a pasid, és vele akarsz élni, engedd el. Hagyd, hogy tegye, amit a vére diktál, és hagyd azt is, hogy esténként hozzád jöjjön haza. Ne frusztráld, ne követelőzz és ne is hisztizz. Tudom, hogy ez nem könnyű, de sajnos nincs más megoldás: ha ebben a helyzetben is társa tudsz lenni az embernek, előbb-utóbb észreveszi, hogy te vagy a valódi társa. S a félreértések elkerülése végett: ez a helyzet nem megalázó számodra. Nem válsz másodrendűvé vagy szolgává. Királynő maradsz. Hogy miért? Mert te engeded el a párodat. Te adsz neki engedélyt. Te vagy az, aki a látszat ellenére új élményeket engedsz az életébe. S természetesen ez a hozzáállás sem garantálja, hogy a férfi veled marad, de legalább esélyt ad rá. A kettes számú probléma a szexuális deformitás. Sok csinos, kívánatos nő megélte már, hogy miközben este a hálószobában várta a férjét, a pasas kint ragadt a nappaliban, s amikor hajnalban kiment a mosdóba, rajtakapta az emberét, ahogy épp egy netes pornó előtt „szereti magát”. A többség ilyenkor kétségbe esik, mert hát: „Már nem kíván?!” Ráadásul ebben az esetben a legtöbb szakember is megkongatja a vészharangot. Nos, a valóság sokkal komplexebb az emberi elképzeléseknél.
Mivel a férfi nemi vágya nulladik állapotában magától, mindenféle inger nélkül jelenik meg, a hímek jelentős része nem csak szexualitásra használja. Orgazmussal vezeti le a feszültségét, lép túl teremtőereje aktuális stagnálásán, vagy épp megéli elfojtott fantáziáját. Egy egészséges férfi akkor is rendszeresen maszturbál, ha párkapcsolatban él. Ilyenkor nem arról van szó, hogy nem kíván, egyszerűen csak megéli azt az energiát, amit a nemisége jelent. Természetesen bizonyos esetekben arról van szó, hogy a párod veled nem tud felszabadulni, hogy közös szexualitásotokban nem képes könnyed lenni, mert valamiért (teljesítménykényszer, bizonyítási vágy stb.) tehernek éli az ágyjelenetet. Ilyenkor csak annyit tehetsz, hogy finom célzásokat teszel, és várod, hogy megnyíljon. Figyelj, ez a probléma igazából nem probléma. Csak azért tárgyalom külön, mert sok nő szembesül vele, és az esetek többségében félreérti. Ha rajtakapod az embert, különösebben ne problémázz. Légy könnyed, maradj laza, és ha úgy érzed, vedd ki a kezéből a „lényeget”, és te tedd boldoggá. Sőt, ha valóban egyek vagytok, te is beszállhatsz a játékba… Értsd meg: a szexualitás olyan játék, amely a könnyedségével komolyságot, az önteremtésével közösséget, az istentelenségével Istent teremt. Ha most egy pillanatra megakadtál, gondolkodj el ezeken a szavakon. Ha nem, olvass tovább nyugodtan. S végül, a hármas számú probléma a szexuális orientációs zavar. Ez annyit jelent, hogy a pasas az évek alatt a szexualitás más területei felé fordul. Leggyakrabban akkor találkozhatsz ezzel, ha a férfi tíz év házasság és két gyerek után „hirtelen kitalálja”, hogy ő valójában homoszexuális. Ez a folyamat több okból is bekövetkezhet. Egyrészt, ha egy férfi néhány évig csak habzsolta az életet, és túlzásba vitte – ráadásul érzelmek, intimitás nélkül – a különféle szexuális formák/aberrációk megtapasztalását, meglehet, hogy megcsömörlik. Nem csak a vágy terén; a legtöbb kiégett, magába forduló, depresszív alakká változik. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy azért
nem érdekli semmi, mert mindent kipróbált; az úgynevezett „burn out” probléma akkor is megjelenhet, ha a férfi évtizedeken át csak egyetlen partnerrel gyakorolta a misszionáriust. Ám tény, hogy az esetek többségében az új ingerek elmaradása áll a gondok hátterében. Ilyenkor a férfiak kis hányadánál megjelenhet a vágy az „új”, sosem tapasztalt forma iránt, és a saját neme felé fordul. Másodszor a férfi mindig is homoszexuális volt, csak különféle okok miatt olyannyira elfojtotta magában, hogy ő sem tudott róla. Ilyenkor megesik, hogy egyszer csak ráébred és felvállalja. S végül három: tisztában volt a nemi orientációjával, de a szülői/társadalmi nyomás miatt letagadta. Amíg tudta. Hát, ez a probléma nem megoldható. Mert hát csak a számodra probléma. A párodnak nem. A döntés a te kezedben van: elfogadod vagy elhagyod. Vagy akár mindkettő. Egy dolgot érts meg: ne hallgass a sértett hiúságodra, amely azt duruzsolja majd, hogy annyira vacak nő vagy, hogy a férjed homoszexuális lett melletted. Ennek a folyamatnak semmi köze hozzád. Mert míg egy férfi potenciáját valóban komolyan megtörheted, ha akarva-akaratlan destruktívan viselkedsz, az irányultságát nem befolyásolhatod. Természetesen olykor megesik, hogy egy homoszexuális férfi lát benned valamit, és eltölt veled egy pásztorórát, de attól még nem válik heteróvá. Zárásnak egy apró gondolat. Meglehet, hogy túl sok volt mindaz, amit most olvastál. Bizony, első olvasásra mindez sarkosnak és szélsőségesnek tűnhet. Ám ha szétnézel magad körül, ha elég bátor vagy, hogy őszintén belenézz a párod és önmagad lelkébe, megláthatod, hogy az általam leírtak igazsága ott figyel a többi emberben éppúgy, mint bennetek. Szakítás (Szakítás, Gyógyulás)
Hát igen. Majd’ minden ember megtapasztalja a szakítás áldatlan – vagy épp áldásos – állapotát. Az elválás nem szükségszerű, de fontos része a párkapcsolatnak. Megéri tisztán látnod a kérdésben, mert az emberek akkor okozzák egymásnak a legtöbb fájdalmat, amikor szakítani kellett volna, de nem tették meg, vagy amikor megtették, pedig nem is volt rá szükség. Ám legyen bármilyen is a helyzet, ezt a folyamatot megéri megismerned, mert noha fájdalom nélkül elválni nem lehet, kevesebb vagy épp értelmes fájdalommal igen.
VI. Szakítás Nos, az elválás akkor szokott bekövetkezni, ha a páros legalább egyik fele már nem akarja fenntartani az adott kapcsolatformát. Nem véletlenül fogalmaztam ilyen körülményesen, ugyanis a legtöbb szétmenő párnál megfigyelhető, hogy nem egymással van problémájuk, csak azzal a hétköznapi életnek nevezett elváráshalmazzal (együttélés, házasság, hűség stb.), amelybe önmagukat belekényszerítették. Természetesen megesik, hogy az évek alatt elkopnak vagy megváltoznak az érzelmek, ám a legtöbb hirtelen, heves indulatokkal tarkított szakítás ide vezethető vissza. Mert hát, akivel indulatosan szakítasz, az iránt még érzel valamit; akit tegnap még szerettél, ma nem tudod érzelmek nélkül elhagyni. Úgyhogy az esetek többségében nem a szívetekkel van a probléma, csak azzal az életformával, amelyet éveken át magatokra erőltettetek. Mielőtt megbeszélnénk azon okokat/formákat, amelyeket a férfi a szakítás folyamán követ, meg kell értened az alapokat. A szakítás öt fő – és számtalan mellék – okból jöhet létre. EGY: a kapcsolatotoknak természetes módon, mindkettőtök számára vége lett. Úgymond lefőtt. Ilyenkor a szakadás hónapok alatt megy végbe; a köztetek lévő érzelmi szálak úgy száradnak el, mint a virágok aszály idején. S mivel mindketten lépni akartok, minimális feszültséggel megtehetitek, a problémákat csak a vagyon- és gyermekmegosztás formája adhatja. KETTŐ: a pasas válna, de te nem akarod elhagyni. Később tisztességesen kivesézzük a kérdést. HÁROM: te mennél, de a pasas nem enged. Ezt is kivesézzük. NÉGY: igazából nem akartok elválni, de az életetekben olyan események következnek be, amelyek miatt nem tudtok együtt élni. Egy női hallgatóm évekkel ezelőtt mesélte a következő történetet: boldogan, szerelemben éltek a férjével, amikor a házukban egy balesetben meghalt a hároméves
kisfiuk. S noha egyikük sem hibáztatta a másikat, önmarcangolásuk olyan erős volt, hogy nem bírtak egy légtérben maradni; ha csak egymásra néztek, újra meg újra átélték a tragédiát. ÖT: amikor nem akartok elválni, de megteszitek, mert önmagatokkal sem tudtok együtt élni. Ez azt jelenti, hogy nem a másikkal, saját magatokkal van problémátok, épp csak ezt nem meritek elfogadni, és azt hiszitek, egy másik emberrel jobb lesz. Ezen állapot speciális formája az, amikor már szenvedtek attól az unalomtól, amely a házasságotokban évek alatt felütötte a fejét, és a „harmadik” megjelenésekor azt hiszitek, hogy vele ez nem következik be. Kezdjük az elején, mégpedig abban a helyzetben, amikor a férfi egyszer csak „váratlanul” válni akar. Te viszont nem. Természetesen az alábbi elvek nem a futó viszonyról, hanem arról a kapcsolatról szólnak, ahol már legalább ideig-óráig együtt éltetek. Ebben az esetben nincs „váratlan” válás, csak te nem akartad/tudtad felfogni a helyzetet. S így nem tudtad kezelni sem. Arról az esetről, amikor a párod akar elválni, a következőt kell megértened: ha egy férfi valóban menni akar, nem tudod visszatartani. Lehet, hogy lassú vergődéssel, lehet, hogy hirtelen szakítással, de lépni fog. Természetesen harcolhatsz érte. Nőként megélheted azt, hogy a párod elmegy, majd te addig trükközöl, amíg visszatér hozzád. Ám ez csak látszat. Valójában a pasas azért állt újra össze veled, mert ő azt akarta. Vagy mert nem talált jobbat. S ha a férfi egyszer lépni akar, erősen gondolkodj el az újrakezdésen. Mert az esetek többségében a felmelegített töltött káposzta ehető ugyan, de nem finom. Az esetek többségében te sem akarsz a volt pároddal lenni, épp csak a félelmeid-szorongásaid miatt nem mersz változtatni. Nem mersz élni. Természetesen ne higgy nekem, és ne higgy másnak se: ha akarod, csábítsd vissza az embert, oszt’ majd meglátod, mi lesz. Ahogy a mondás is tartja, „ha megnyerte, hadd vigye”. A férfi klasszikus válási formái és okai a következők:
a) Valódi b)Sérült c) Trükkös d) Hazudós a) Valódi Ebben az esetben a pasas valóban nem érzi jól magát a kapcsolatotokban. Semmit sem rontottatok el, egyikőtök sem hibázott, és nincs is „harmadik”; a hím egyszerűen csak menni akar, mert melletted már nem önmagát, nem a saját életét éli. Nincs is értelme tovább ragozni a kérdést, megesik az ilyesmi. Ilyenkor általában csendes, békés válás következik, már ha te harag, sértődés vagy gyűlölködés nélkül el tudod engedni. Az alacsony nívó hímje általában szó nélkül lelép (vagy téged rak ki a lakásból), vagy olyan élethelyzetet teremt, amely számodra is egyértelművé teszi a dolgot (nyilvánosan mutatkozik más nővel, a közös ismerősöknek elmondja, hogy válni akar stb.). Az esetek többségében nem lehet beszélni vele, mert a már korábban említett mániái miatt nem képes kezelni a felé áramló érzelmeket; a szakításhoz való hozzáállását a „Kiraktam az asszonyt, mert nem kell a balhé!” mondat jellemzi. Ezzel szemben a magas nívón létező férfi leül veled szemben, és a maga módján ugyan, de higgadtan tárja eléd a helyzetet. Nem hibáztat senkit és semmit, egyszerűen csak közli, hogy elég volt. A helyzet kezelése E folyamat megindulásának számos jele van. EGY: a pasas, aki korábban sok időt töltött veled, észrevétlen (viták és veszekedések nélkül) kizár az életéből. Idejét és energiáit egyre inkább munkája, barátai vagy hobbija felé fordítja. KETTŐ: noha látszólag beszélget
veled, sosem kérdez. Meghallgat, a tanácsaival segít is, ha kell, de nem kérdez tőled semmit. HÁROM: olyan apróságokba köt bele, amelyek addig sosem zavarták. S végül NÉGY: a szeretkezés vagy a mindennapok alatt már nem temetkezik bele az illatodba, már nem szaglássza a bőrödet, hajadat. Ez annak ellenére intő jel, hogy napjainkban a férfi szaglása (evolúciós okok miatt) már tompább, mint a tiéd. Azonban a női illat az, ami a férfit tudattalan szinten lenyűgözi, mert a tested kipárolgásából fogja fel – az esetek többségében öntudatlanul – legtisztábban a lelked rezdülését. Abban az esetben, ha még a kezdeti stádiumban érzékeled a jeleket, a leggyakrabban öntudatlanul és az esetek többségében értelmetlenül reagálsz: a) megpróbálod megbeszélni vele, hogy mi a baj, és görcsösen nyaggatod, hogy mondjon már valamit; b) vitákat, veszekedéseket teremtesz, mert félsz, hogy elveszíted, ami persze a viták és a veszekedések miatt be is következik; c) „ráteszel egy lapáttal” a kapcsolatra: megpróbálod extrán kiszolgálni, szerelmetesen bámulod, folyamatosan ölelgeted, és állandóan vele próbálsz lenni. Természetesen ebben az esetben is elmegy, mert megfullad melletted. Nos, a fenti példákkal ellentétben egyetlen megoldás működhet. Mégpedig az elengedés. Ha érzed, hogy az ember távolodik, ne nyúlj görcsösen utána, de ne is zárkózz el tőle, ne lökd el magadtól. Ne állítsd választás elé, és ne érezze a nyomást: néhány hónapig csak adj neki teret. Ebben az esetben meglehet, hogy újra felfedezi benned és a kapcsolatotokban azt az értéket, ami mindig is benne volt, épp csak a megszokás és az idő pora elfedte előle. Ha azonban a folyamat már kiteljesedett, ha már az ember lépett, vagy kimondta, hogy menni akar, különösebben nem tehetsz semmit. Ilyenkor akkor jársz a legjobban, ha hagyod menni, és néhány hét-hónap gyógyulás után te is új életet kezdesz. Természetesen megteheted, hogy valamilyen trükkel vagy veszekedéssel maradásra próbálod bírni – vagy csak megkínzod, hogy nehogy már olyan jól érezze magát –, a döntés a te kezedben
van. De azért sose feledd, hogy ha vihar idején jusztis egy fémrudat kötsz magadra, csak te tehetsz róla, ha beléd csap a mennykő. b) Sérült Ez a férfi legáltalánosabb szakításformája, a válások közel 80 százaléka így zajlik. Kialakulásának egyetlen oka – és számtalan megnyilvánulási formája – van, még pedig az, hogy a kapcsolatotok folyamán a pasas egy vagy több mániája olyannyira megsérült, hogy a számára kezelhetetlenné vált. A korábban említett kényszerességek bármelyike elérheti azt a fájdalomszintet, amikor a hím nem képes veled maradni tovább, s mivel lelki-szellemi sérülését hozzád köti, az irányodba haragot, dühöt vagy épp gyűlöletet fog megélni. Ebben az esetben teljesen mindegy, hogy valóban te „gyilkoltad” a lelkét, vagy csak úgy érzi. A lényeg az, hogy a szakítás folyamán felszabadítja az addig elfojtott sérelmeit, és akarva-akaratlan igyekszik rajtad bosszút állni. Az alacsony nívón létező hím a váláskor mindig erőszakos lesz. Személyes sértésnek veszi, ha el akarod hagyni, de még akkor is kínozni fog, ha ő akar elmenni, mert úgy érzi, hogy mindent megtett érted, te pedig csak kihasználtad. Míg a Vaddisznó és a Tigris majdnem biztosan, a Kakas és a Farkas csak valószínűleg fog fizikálisan bántalmazni. Ám a lelki terror mindegyik típusnál garantált. A klasszikus formái; a) miközben otthon éli melletted a normális életét, levegőnek néz, és egy szót sem szól hozzád; b) folyamatosan veszekedést provokál, és be akarja bizonyítani, hogy minden a te hibád; c) kérlel, sír, könyörög, átkozódik és ígérget, csak ne váljatok el; d) artikulátlanul üvöltözik a gyerekek előtt, hogy: „Ez az én házam, húzzál innen, te mocskos ribanc!” Ezzel szemben a magas nívó pasijával lehet értelmesen beszélni. Olykor-olykor még ez a nívó is megdöfköd kicsit a szavaival, ám az esetek többségében
észbe kap, és különösebb gyilkolászás nélkül külön utakra léphettek. A magas formanívó hímje csak akkor fog támadóan fellépni, ha te kezded el a fájdalomokozást; megfigyelhető, hogy váláskor a felek jelentős része csak azért kezdi el piszkálni a másikat, mert zavarja, hogy a párja látszólag érzelemmentesen tudja elhagyni. Ha egy magas nívójú Vaddisznótól válsz el, lesz egy kis feszültség, de különösebb gond nélkül elenged. Egy Farkas még támogatni, segíteni is fog, míg egy Tigris kifejezetten értelmesen kezeli a helyzetet – az estek többségében ezzel a típussal még a válás után is jóban maradsz, mert valahol mindig törődni fog veled. Egy valódi férfi sosem felejt el örökre, és ha együtt életetek, valamilyen formában mindig segíteni, támogatni fog, mert a közös múltatok miatt fontos maradsz neki. Tehát, általánosságban kijelenthető, hogy e válásformában a férfi mindig támad, mert a sértettsége/sérülése miatt jogosnak érzi a bántásodat. Csendben megjegyzem, annyira ne tekintsd magad áldozatnak, mert az esetek többségében a nők is pontosan e forma szerint cselekszenek. Ám visszatérve a férfioldal problémáira: alapvetően két olyan fegyver létezik, amelyet a hím ilyenkor biztosan bevet. A pénz-gyerek és az érzelmi zsarolás. Megfigyelheted, hogy váláskor a pénz-tartásdíj témájában még az a hím is eszetlenül zsugori, mi több, kegyetlen tud lenni, amelyik a kapcsolatotokban nagyvonalúan, gálásan állt a kérdéshez. Hogy megérthesd a folyamat okát, ismerned kell a klasszikus férfimondást, miszerint „a nőt az öltöztesse, aki vetkőzteti”. Magyarán egy egészséges férfi elfogadja, hogy plusz költségeket jelenthetsz, ha az élete részévé válsz, mert a viszonyotok alatt ezt nem érzi kidobott pénznek. Mert ott vagy neki, és biztosítod azon szükségleteit – rendszeres szex, odaadás, hűség, főzés, mosás, gyermeknevelés stb. –, amelyekért fenntartja a kapcsolatot. S mivel a legtöbb férfi csak úgy tudja előteremteni a családnak szükséges pénzt, hogy az élete jelentős részében dolgozik, a válás esetén elkezd számolni. Megpróbálja a „rád pocsékolt” éveket forintosítani. Az
alacsony nívó férfija mindig úgy érzi, hogy az eltartásoddal – még ha te is dolgoztál, sőt, még akkor is, ha nála többet kerestél – feláldozta a férfiasságát. Mert hát lehetett volna sportkocsija, sikeres karrierje vagy tucatnyi szeretője. Ezért ebben az esetben egy alacsony formájú Vaddisznó üvöltve kihajít a közös lakásotokból, a Farkas simán eladja a ruháidat és az ékszereidet, míg a Tigris kölcsönkér tőled vagy a családodtól, majd sosem adja meg. Mert hát az neki jár. Egy ismerősöm a Kakas alacsony formanívóját képviseli. Amikor a felesége bejelentette, hogy el akar válni, nem szólt egy szót sem, csak felment a padlásra. Egy darabig szöszmötölt, majd visszajött egy akkora dobozzal, amibe a Tádzs Mahal is belefért volna tokkalvonóval. De nem az volt benne. Csak gondosan, időrendi sorrendben összerakott éttermi számlák, repülőjegyek, pénztári blokkok…S ekkor elővett egy számológépet, majd: „Semmi gond drágám, akkor kezdjük az elején: ez a mozijegy hat évvel ezelőttről, a második randinkról van, én fizettem, a fele 360 Ft, akkor ezt leszel szíves leperkálni. A következő a mozi utáni kávézásunk, azt is én fizetettem, tehát…” Ezzel szemben a magas forma hímjével nem lesz ilyen gondod. Ő simán feláll, és mindent rád és a gyerekekre hagy (nem aggódik a jövőn, mert tisztában van vele, hogy újra képes megteremteni az anyagi biztonságát), vagy korrektül elszámol, figyelembe véve az igényeidet. Ilyenkor csak arra figyelj, hogy ne legyél túl mohó, és ne engedd, hogy sértett hiúságod és a magánytól való félelmed irreális mértékben befolyásoljon; egy magas nívójú pasas sosem lesz erőszakos, de ha megsérted az igazságérzetét, harcolni fog. S még egy apróság: váláskor az alacsony nívójú hím azért is próbál anyagilag ellehetetleníteni, hogy belásd, milyen jó is volt vele. Hogy lásd, milyen különleges, hogy lásd, mennyit vesztettél. A többségük még a gyerektartás kérdésében is mániákus – akkor is, ha valóban szereti a porontyait –, mert úgy gondolja, hogy az anyaság nevében te rajta ne élősködj tovább. Az alacsony nívón létező Vaddisznó a
gyermekeinek mindent megvesz, de rajtad igyekszik minden fillért megspórolni, és arra vár, hogy éhen halj, miközben a kölykök szobája tele van a legújabb játékokkal. A Farkas is mindent megad a gyermekének, miközben folyton a fejedhez vágja, hogy rossz anya vagy; a Tigris pedig valóban tisztességesen fizet még neked is, ám eközben mindig prédikál egy sort, hogy mennyire értéktelen, szánalmas ember vagy. Egyedül az alacsony formán létező Kakas (a leggyakoribb férfitípus) az, aki nem törődik az utódaival, vagy ha mégis, csak azért harcol a láthatási jogért, hogy téged bántson vele. A Pasi a válás után sokáig hőbörög, gyakran találkozik a gyerekeitekkel – ilyenkor mindig ellened uszítja őket –, ám ahogy új családja lesz, lassan eltűnik az életetekből. Ezzel szemben a magas forma hímjével nem lesz ilyen problémád, bár tény, hogy a váláskor megsérült férfiképe miatt hajlamos belemenni a játszmába. Nem erőszakosan, de különféle intellektuális trükkökkel eléri, hogy megbánd a döntésedet: akkor is trükközni fog, ha valójában nem akar visszakapni, mert csak azt szeretné, hogy vissza akarj menni. A másik klasszikus férfiego-támadás az érzelmi zsarolás. Szinte minden váláskor találkozhatsz vele, főleg ha stabil, kiegyensúlyozott egzisztenciával rendelkezel. Abban az esetben, ha a hím a pénzzel nem tud meggyötörni, mindig előveszi a „senki sem fog úgy szeretni, mint én”, meg a „nálam jobbat úgysem találsz” kártyát, majd a végén kivágja az „amúgy is már öreg vagy, egy gyerekkel kinek is kellenél” aduászt. S ez még az egyik legkonszolidáltabb forma: egy alacsony Vaddisznó simán elkezd zaklatni, s miután már egy új férfival élsz, még akkor is terrorizálni próbál. Egy Farkas folyamatosan meg-megjelenik az életedben, és különféle trükkökkel (feltűnően csinos nőkkel mutatkozik, megveszi álmaitok házát, vagy elmegy egy másik nővel a veled tervezett utazásra stb.) próbál fájdalmat okozni; a Tigris pedig minden alkalmat megragad, hogy beszólásaival a földbe döngöljön és megalázzon, s mivel évekig éltetek együtt – ráadásul a kényszeressége miatt jók a megérzései –, pontosan tudja, hogy a szavaival hová szúrjon.
A helyzet kezelése Hát… hát. Ha a válás már eddig, az adok-kapok szintjéig süllyedt, nemigen mentheted meg a kapcsolatot. S talán nem is kell. Ennek ellenére, ha szereted a pasast, és vele akarsz maradni, egyetlen dolgot tehetsz. Megéled azt, aki vagy. Ha nyugodtan tudsz szakítani, akkor maradj nyugodt még akkor is, ha az ember a lelkedbe gázol. Ha heves vérmérsékleted van, pörölj vele te is. Ez azért működhet, mert sok Sérült válásforma nem a szakításról szól, csak az éveken át elfojtott problémák felszakadásáról. Ha ez az eset áll fenn, némi kölcsönösen őszinte vita után tisztábban látjátok a helyzeteteket; ha egy heves vita felégeti a bozótos nagyját, könnyen rájöhettek, hogy valójában együtt akartok élni, csak más feltételekkel. Ám ha valóban megindult az elválás folyamata, itt már csak arra érdemes figyelned, hogy minél gyorsabban, minél kevesebb szenvedéssel menjen végbe. Ez pedig csak akkor következhet be, ha nem vagy túlságosan makacs/erőszakos; a bölcs nő tudja, mikor álljon ki magáért, de tudja azt is, mikor kell engednie. c) Trükkös Megesik, hogy a férfi szakítani akar, de ezt nem meri meglátni vagy épp kimondani (ne feledd a lényébe kódolt érzelmi elzáródást). Ilyenkor addig provokál, addig gyilkolja az életedet, hogy te nyújtod be a válókeresetet. Alacsony nívón olyan helyzeteket teremt, amelyeket már megalázkodás nélkül nem tudsz elviselni, míg magasan elejt egy-két olyan, látszólag lényegtelen mondatot, amelyek hatására ráébredsz, hogy jobb lesz neked nélküle. Ez több okból is kialakulhat. EGY: a pasas egyszerűen nem akarja „megbeszélni” a dolgot vagy azért, mert nem tud kommunikálni, vagy azért, mert feleslegesnek tartja a szócséplést. KETTŐ: erkölcsi
győztesként akar kikerülni a kapcsolatból, hogy később neked – és a világnak – is azt mondhassa, hogy te akartál elválni. Hogy önmaga és a környezete szemében áldozat lehessen. Erre azért van igénye, mert csak így tudja elfogadni/feldolgozni az egója sérülését. Egy alacsony nívós Vaddisznó mindenkinek ócsárolni fog; a válás után biztos lehetsz benne, hogy még a kocsmában, az ivócimborák száján is a neved lesz a szitokszó. Egy Kakas csak a családjának, ismerőseinek fog panaszkodni, egy Farkas az egész világot telekiabálja a hazugságaival, míg a Tigris a barátaidat és a családodat is megpróbálja ellened fordítani. Ezzel szemben a magas nívó hímje ritkán követi ezt a formát. Ha pedig mégis, egy idő után észhez tér, és egyszer csak elmondja, hogy menni akar. HÁROM: bizonytalan a válással kapcsolatban, ezért figyeli, miképp reagálsz a trükközésével teremtett helyzetekre, majd a viselkedésed függvényében hozza meg a döntést – kvázi rád hárítja a felelősséget. A helyzet kezelése Ez a szituáció kezelhetetlen. Ugyanis a látszat ellenére a férfi ilyenkor már döntött. Van, amikor ő sem tud róla, de döntött, s ha belemész a játékba, és próbálod „visszahódítani”, az egója úgy játszik majd veled, mint macska az egérkével. Ha azt veszed észre, hogy folyamatosan olyan eseményeket éltek meg, amelyek újra meg újra a szakítás gondolatát hozzák fel benned, ne feledd a cserkészek jelszavát. Főleg akkor, ha a párod éveken keresztül „tökéletes” férfi volt; ha egy férfi figyelmes (vagy csak képes eljátszani), mindig pontosan tudja, hogy szavaival és tetteivel milyen hatást vált ki. Ha hónapok alatt sorozatban történnek azok a „véletlen” események, amelyek téged szakításra ösztönöznek, azok nem véletlenek. Trükkök.
d) Hazudós Gyakran megesik, hogy a párod nem foglalkozik veled, vagy épp kifejezetten bánt, esetleg be is jelenti, hogy el akar válni, majd a szakítás után hirtelen meggondolja magát. Veszettül nyomul és mindent megpróbál, hogy visszakaphasson, te meg nem érted, hogy miért nem addig becsült meg, amíg lehetett. Nos, a Hazudós szakításformában a férfi nem neked hazudik. Önmagának. Általában akkor alakul ki, ha a hím a kapcsolat elején annyira le akart nyűgözni, hogy egy olyan szerepet erőltetett, amelyben megtagadta önmagát. Ám mindezt nem érezte, mert annyira meg akart szerezni, hogy valódinak hitte az életében bekövetkező változásokat. Amúgy klasszikus probléma ez: mivel a legtöbb férfi nem képes megfelelően kezelni az érzelmeket, gyakran hiszi, hogy számodra akkor lesz tökéletes, ha minden téren maximálisan megfelel. Ilyenkor teljesen alárendeli magát az elvárásaidnak, ám a bőréből senki sem tud kibújni: ha a hím évekig próbál öntudatlanul megfelelni neked, előbb-utóbb fojtogatni kezdi a saját szerepe, és azt hiszi, hogy miattad/veled érzi rosszul magát. Ha ilyenkor elmegy, néhány hétig eufóriát él meg (felszabadul a saját elnyomása alól), ám hamarosan rádöbben, hogy a kapcsolatotokban volt teljes az élete. S akkor megpróbál visszatolatni… A helyzet kezelése Nehezen feloldható probléma ez. Leginkább azért, mert a férfi önbecsapása az esetek többségében számodra tetszetős. Mert azt hiszed, hogy szeret. Mert azt hiszed, hogy a feszültség hiánya azt jelenti, hogy összeilletek. Ha ennek ellenére még a kapcsolatotok elején résen vagy, és hagyod, hogy az ember melletted önmagává váljon, elkerülheted ezt a helyzetet – korábban, a Férfitípusok
leírásakor már említettem, hogy az „önfeladó” férfit miképp vezetheted vissza önmagához. Ám az esetek többségében az efféle Hazudós szakítás bekövetkezik. Ilyenkor neked kell döntened, hogy visszafogadod-e a pasast, vagy sem. Erre a helyzetre nincs univerzális recept, minden „bölcs” tanács számodra ostobaság – rajtad kívül senki sem tudhatja, mit érzel. Ám egy dolgot tarts észben: ha a szakítás folyamán elvesztetted a bizalmadat, különösebben nincs értelme erőltetned a dolgod. Emlékezz: a bizalom a tiéd, a lelked adománya, nincs szüksége külső megerősítésre. Ha azonban egy másik emberrel osztod meg a szívedet és a lelkedet, könnyen eltörhet az az érzés, amely már nem csak a tiéd. Amely már kettőtöké. Most megtárgyaljuk azt az esetet, amikor te akarsz szakítani. Nos, minden előadásomon és kurzusomon megkapom azt a kérdést, hogy: „Nagy baj van a kapcsolatomban, szakítsak vagy ne?” S bizony minden alkalommal azt is elmondom, hogy ez a kérdés megválaszolhatatlan. Mert a válásnak éppúgy nincs általánosan meghatározható oka, mint annak, hogy egy kapcsolatot mikor kell létrehozni. Ez a folyamat, mint minden az életben, egyénfüggő. Általánosságban csak azt lehet megfogalmazni, hogy egy kapcsolat akkor nevezhető harmonikusnak, ha mindkét fél számára építő jellegű. Ám senki, még te sem tudod eldönteni, hogy az adott élethelyzetedben számodra mi is az építő. Gondolkodj logikusan: nem egy olyan helyzet volt már az életedben, amikor szenvedtél ugyan, de néhány évvel később azt mondtad, hogy akkor tanultad a legtöbbet, és most nem lehetnél az az ember, ha nem éled meg azokat a fájdalmas eseményeket. Sose feledd: az élet olyan gyorsan telik, hogy ha nem figyelsz, csak a végén veszed észre, mit is adott neked. Úgyhogy hitelt érdemlően nem lehet tudni, hogy egy kapcsolatot
az adott pillanatban mi visz előre. Persze sokan okoskodnak, és a gátlásaik szülte félelmeiket a tanácsadással próbálják visszaigazolni. Úgymond önmagukat meggyőzni. Azonban, hogy neked valójában mire van szükséged, rajtad kívül nem tudhatja senki. S olykor még te sem. Így hát, a „mikor szakítsak” kérdésre nincs válasz. Ám léteznek olyan jelek, amelyek jól tükrözik, hogy el kell gondolkodnod az esetleges váláson. EGY: ha egyedül jól érzed magad, csak otthon nem. Ha a párod jelenléte miatt egyfajta kellemetlen feszültséget élsz meg, ha már nem tudsz ellazulni a társaságában, ne feledd a cserkészek jelszavát. Ez az állapot általában arra utal, hogy nem önmagaddal vagy az életeddel, hanem a kapcsolatoddal vannak gondjaid. KETTŐ: ha azt veszed észre, hogy nem élvezed a nőiességedet. Amikor már nem törődsz magaddal, és nem fordítasz figyelmet a külsődre/öltözködésedre. Amikor már nem élvezed, hogy megnéznek a férfiak, amikor már nem számít, hogy otthon a párod megdicsér-e, vagy sem. HÁROM: amikor arról álmodozol, hogy a jövőben egy nagy házban vagy egy kies tengerparton élsz, s noha a gyermekeid veled vannak, a párod nem. S bár ezt a jelet sem kell készpénznek venned (meglehet, hogy csak egy kis levegőre, saját térre vágysz), mindenképp figyelmet érdemel. S végül NÉGY: ha a valaha rendszeres, vad és gyönyörteli szexualitásod a nullára redukálódott. Ha a fenti jelek valamelyike felbukkan, figyelj, mert valami – legalábbis számodra – nem működik jól a közös életetekben. Ha viszont mindegyik állapotot megtapasztalod, akkor szíved szerint már szakítanál, csak még nem vagy elég bátor, hogy elfogadd a helyzetet. S még egy apróság: ha megjelenik egy másik férfi az életedben, csak a kedvéért ne válj el gondolkodás nélkül. Mert ha a problémáid benned vannak, azokat az új kapcsolatodba is magaddal viszed. Ráadásul egy új viszonyban könnyű jól érezni magad. Mert hát nincs benne a megszokás adta szürkeség: egy új férfi istennőnek lát, és akképp is kezel. Azonban a döntés előtt figyelj. Nézd meg, hogy az új pasas milyen típus, és melyik formanívón létezik, mert akkor felfoghatod, hogy az évek múlva bekövetkező hétköznapokban
mire számíthatsz. Ahogy egy hölgyismerősöm fogalmazta egyszer: „A fingós-böfögős pasast nincs értelme lecserélni egy böfögősfingósra.” Ha te akarsz válni, de a párod nem, hellyel-közzel a következőkre számíthatsz. EGY: az intelligens. Ebben az esetben – miután közölted a pároddal, hogy menni akarsz – a férfi mindenféle balhé, erőszak és érzelmi játszmázás helyett utadra enged. Természetesen megpróbálja megérteni/megbeszélni a dolgot, de nem fog ész nélkül „harcolni érted”. S nem azért, mert nem szeret, hanem azért, mert szeret. Általában a magas nívójú Kakas, Farkas és Tigris követi ezt a mintát; ha csak valamiért te nem vagy mániákus a válás kérdésében, különösebb gond nélkül le tudod zárni a kapcsolatot. KETTŐ: a szenvedő. Ez a típus látványos érzelmi manírokkal (hisztiroham, sírás, önsajnálat stb.) próbál maradásra bírni. Leginkább az alacsony forma Kakas és Farkas pasija használja ezt a játszmát. Klasszikus fegyvere a „nélküled semmit nem ér az életem” és a „tönkretetted az életem” mondatok, illetve az öngyilkossággal való fenyegetőzés. Fontos, hogy megértsd: felelősséget vállalhatsz egy másik ember életéért, de a benne végbemenő érzelmi/szellemi folyamatokért nem. Mert az, ami egy másik lény fejében és szívében van, az az övé. Az efféle érzelmi zsarolás csak azért következik be, mert a hím rád akarja testálni önnön léte felelősségének terhét. S ezt könnyen megteheti, mert szakításkor a világ mindig a szenvedőt sajnálja. Hogy az a másik tönkretette. Szegényt. Azonban ez nem más, mint egy olyan közösségi hazugság, amelyet az emberek azért fogadnak el, hogy az esetleges saját szakításukkor a saját tehetetlenségükért jogosan hibáztathassák a másikat. Ha elhagyod a pasast, és az neki fáj, az természetes. Ha sír vagy szenved, az egészséges. Ám ha a fájdalmáért téged – vagy bárki mást, akár önmagát – okol, az csak beteges. HÁROM: a közönyös. Ebben az esetben a férfi eljátssza, hogy semmit sem jelentesz neki, hogy nem érzi rosszul magát. Természetesen belül fortyog, de az indulatait nem mutatja ki, inkább levezeti a munka, a barátok, a
csajozás vagy a sport segítségével. NÉGY: a harcos. Ez a típus mindent megtesz azért, hogy maradj. Alacsony formán lelki terrorral, veszekedéssel – ha vannak gyermekeitek, velük is zsarolni fog – vagy erőszakkal, míg magasan intellektuális meggyőzéssel vagy figyelmessége növelésével (virágotajándékot vesz, megígéri, hogy megváltozik stb.). S bizony itt kell megbeszélnünk a válás legjelentősebb sarokkövét. A gyereket. Hát igen. Nehéz ügy. Sok embertől hallottam, hogy már rég elvált volna, ha nem lenne a gyerek. Tény, hogy egy kölyöknek legalább egy apára és egy anyára szüksége van. Teljesen egyértelmű, hogy a „csonka” családban felnövekvő gyermek emocionálisan/mentálisan olyan sérüléseket szerezhet, amelyek tönkretehetik felnőtt életét. Jogos a kérdés, hogy mi a jobb, elválni, vagy csak a gyerkőc kedvéért egy fagyos, fájdalmas kapcsolatban élni… Nos, erre a kérdésre senki sem adhat választ neked. A döntés a tiéd. Ám az biztos, ha a kapcsolatotok annyira megromlott, hogy már rá sem bírsz nézni a párodra, ha már azért is veszekszel vele, mert a vizes törölközőjét véletlenül ledobta a földre, megéri elgondolkodnod a folytatáson. Ám előtte gondolkodj tisztán és logikusan. Amikor két embernek gyereke van, különleges módon kapcsolódnak össze, és az általános közhiedelem ellenére nem a vér szerinti, a lelki-szellemi kapocs miatt. Ha van gyermeketek és már a válás felé kacsingattok, a lépés helyett próbáljátok felemelni a kapcsolatotokat. Menjetek el szakemberhez vagy próbáljatok otthon, együtt változni és cselekedni; nincs nagyobb ostobaság annál, mint ha egy jól működő szerkezetet a szemétre dobtok azért, mert eltörött az egyik fogaskereke. Ám ha nincsenek markáns, kézzelfogható bajok, csak egyszerűen nem működik a kapcsolat, nem éri meg görcsösen összetartani. Hogy miért is mondom ezt? A legtöbben azt hiszik, hogy az emberek a komoly problémák miatt válnak el. Ám ez nem igaz. Ugyanis a nagy problémák épp a természetükből adódóan felfedezhetők és viszonylag könnyen feloldhatók. Már ha mindketten képesek
vagytok cselekedni. Tudatosan változni. Ám ha egyszerűen csak nem működik a kapcsolat, a probléma annyira pókhálószerű, hogy nemigen lehet megragadni és feldolgozni, ráadásul az ilyen rejtett feszültségek arra utalnak, hogy alapvetően nem passzoltok össze, épp csak ezt korábban elkendőzte a vágy. Ebben az esetben azért éri meg külön megpróbálnotok, mert nincs annál rosszabb a gyermeketek számára, mint ha mindketten otthon vagytok, épp csak egyikőtök sincs vele. A gyerek az gyerek, nem pedig hülye. Pontosan érzi, ha valami nincs rendben, és érzékeny lénye miatt hajlamos önmagát hibáztatni mindenért. A ti gondjaitokért. Ráadásul lelkileg egy életre megnyomorodhat, ha nem kapja meg azt a szerető környezetet, amire szüksége van. Márpedig, ha nem érzed jól magad a pároddal, ha nem akarsz otthon lenni, hiába szereted a gyermeked, nem tudod átadni azt, ami a szívedben van. Természetesen ilyenkor sem a szakítás az egyetlen lehetőség, ám ha nem tudjátok felemelni a kapcsolatotokat, a válás azért működhet, mert esélyt adtok magatoknak – és a gyermekeiteknek –, hogy szeretetben éljetek. Valaki mással. S noha a gyerkőc valamilyen formában mindig megszenvedi a szülei válását, ha az új apukával és anyukával el- és befogadják egymást, különösebb törés nélkül nőhet fel. Sőt, olykor még kiegyensúlyozottabb, boldogabb is lehet: a legtöbb tudományos felmérés bebizonyította, hogy a megfelelő környezetbe kerülő gyermekek sokkal egészségesebb felnőtté válnak, mint akik a folyamatosan vergődő, vér szerinti szüleikkel nőttek fel. Mindazonáltal jól gondold meg, mielőtt megbontod a családot. S itt nem a döntésre célzok, hanem arra, hogy ne bosszúból vagy fájdalomból csináld. Tudatosan cselekedj: ha megfelelő lépéseket teszel, ha a megfelelő szavakat használod, új esélyt adhatsz magatoknak. Olyan különleges lehetőséget, amelynek köszönhetően magasabbra emelkedhettek, mintha továbbra is együtt maradnátok.
VII. Gyógyulás Nos, ez az utolsó lépés. Ilyenkor is megéri tudatosan cselekedni, mert nemcsak hogy sok felesleges bajtól kíméled meg magad, de az újrakezdést is könnyebbé teheted. A lezárásnak két útja van. Az egyik a fokozatos, a másik a hirtelen; van ember, aki a nyári melegben lassan, lépésről lépésre megy bele a hideg vízbe, míg van, aki inkább fejest ugrik. Mindkét módszer tökéletes lehet, de mielőtt belevágsz, javaslom, olvasd el a következő sorokat. A kapcsolat lezárására nincs univerzális recept. Ám a legszerencsésebb az, ha fájdalmad és félelmeid tombolása helyett valamilyen formában képes vagy alkalmazkodni a másik elvárásaihoz. Kivéve, ha a pasas kezelhetetlenül kényszeres. Magyarán, ha tudod, hogy párod a szakítás után sosem beszélt az exeivel, akkor ezt tartsd tiszteletben, és akkor se hívogasd, hogy: „Mi van veled, kicsim?”, ha te a finomabb, lágy leépítés híve vagy. Ugyanez igaz fordított helyzetben is: ha te a hirtelen halál pártján állsz, de tudod, hogy a párodnak szüksége van arra, hogy valamilyen formában megmaradj az életében, akkor vedd fel a telefont, még ha nehezedre esik is. Azért javaslom ezt, mert noha szakítani nem lehet fájdalommentesen, felesleges szenvedések nélkül igen. Egy hosszabb, évekig tartó kapcsolatot nem szabad értelmetlen kínokozással lezárni, mert a hónapok alatt kialakuló érzelmigondolati kötés nem szakad meg azonnal, és a megmaradt szálon még sokáig áramlanak oda-vissza az érzelmek. Magyarán, minél rosszabb bőrben van a másik, annál több fájdalmat fogsz megélni te is. Ezt az elvet élik meg azok, akik kéjelegnek abban a fájdalomban, amelyet párjuk a szakításkor átél. A legtöbb férfi (és nő) a válás után arról ábrándozik, hogy a másik most biztosan sír valahol, hogy átkozza a percet, amikor elhagyta, és egyáltalán, most biztos elképesztően rosszul érzi magát. Ha megfigyeled, a legtöbb mániákus, kényszeres pasas igyekszik
csúnyán szakítani. Próbál a lehető legtöbb fájdalmat okozni még akkor is, ha két gyötrő hullám között sírva kér, hogy maradj. Ha szembesíted a tetteivel, azt mondja – vagy csak hiszi –, hogy azért teszi mindezt, mert ha szenvedsz a szakítás miatt, akkor biztosan szeretted, és fontos volt neked. Ám a valóság az, hogy ha szenvedsz, a férfi egója még kaphat tőled egy kis figyelemenergiát. Onnan fogod tudni, hogy az exed még ebben a fázisban van, hogy ha a szakítás után összefuttok valahol, valamilyen trükkel igyekszik megbántani (keresztülnéz rajtad, jelenetet rendez, „véletlenül” vele van az új barátnője stb.), vagy épp görcsmosollyal és mesterséges vidámsággal próbálja elhitetni veled, mennyire jól van. Azonban megesik, hogy te nem akartál szakítani, a másik mégis kidobott. Ilyenkor ez fáj. Mert az a dolga, hogy fájjon. Rengeteg okos tanács létezik a feldolgozásra, de alapvetően egyik sem ér semmit, mert a lélek kínja a saját tempójában gyógyul, gyógyírnak pedig csak egyetlen áfiumot ismer. Az időt. S félre ne érts: az idő nem gyógyítja be a sebeket. Ám ahhoz, hogy az életedben bekövetkezzen a valódi változás, szükséged van a természetes eltávolodásra. Ez pedig csak akkor következhet be, ha megéled a valóságot. Márpedig, ha a valóság a fájdalom, akkor azt kell megélned. Ne tagadd le. Ha túl büszke vagy mások előtt sírni, akkor vonulj a lakásod mélyére, de ha zokognod kell, akkor zokogj, ha üvöltened kell, üvölts. Ha megéled a szenvedés valóságát, viszonylag gyorsan túllehetsz a nagyobb hullámokon, és olyan állapotba kerülhetsz, amely már valamilyen formában kezelhető. Amúgy a lelked tudja ezt: nem véletlen, hogy ilyenkor beveti az önsajnálatot. Ez a fájdalomjátszma gyógyír lehet, ha nem viszed túlzásba. Amikor csak az ágyadban fekszel, könnyezel a sötétben, és a lelkedben a nosztalgiázás kését forgatod, valójában nem történik más, mint hogy igyekszel elvágni a múltadhoz kapcsolódó érzelmi szálakat. S noha könnyű beleveszni a „mártíromságba”, ha képes vagy a mélyére hatolni, hamar odébbáll.
Ha a szakítás után megéled azt, ami van, nem fogsz ragaszkodni a szenvedéshez. A legtöbb ember úgy dédelgeti a fájdalmát, mintha a gyermeke lenne. Görcsösen ragaszkodik hozzá, mert az ego élvezi a szenvedést. Hogy miért? Mert a fájdalom megélése/elviselése ráirányítja a többi ember figyelmét: egy gyermekeit elvesztő anya, a testi fogyatékosságával harcoló ember vagy az üldözött ellenzéki szerepe mindig elismerést vált ki. Még az újságok címlapjára is csak akkor kerülhetsz fel, ha valami baj történt veled – vagy ha valami szennyet írnak rólad –, mert az alacsony nívó egóját a szenvedés és az ítélkezés élteti. Láttál te már olyan címlapot, amelyen a „Julcsi virágot ültetett, és boldog!” szalagcím virított? Ugye, nem. Mert az ego csak azt érzi komolynak és nagynak, amiben megjelenik a kihívás adta nehézség és küszködés. Sokszor hiszed, hogy a gyógyuláshoz a pasizás vezet, és miután kirúgtak, felcsábítasz magadhoz néhány kigyúrt szeneslegényt, s belecsapsz a lecsóba… Ám ez a „kutyaharapást szőrivel” elv nem szokott működni, és a vad szexualitással csak elkendőzöd a problémát. Akárcsak azzal, ha már a szakítás másnapján új, „komoly” kapcsolatba bonyolódsz. Ha a kapcsolatod nem magától száradt el, ha váratlanul ért a szakítás, akkor jársz a legjobban, ha gyógyulásod érdekében a következő lehetőségeket követed. EGY: sport-táncmozgás. Ha a testedből kiégeted a salakot, a lelked is megtisztul valamelyest. Arról nem is beszélve, hogy az egészségesen elfárasztott test lecsendesíti a kattogó elmét; sok szellemi iskola azért írja elő a rendszeres testedzést, mert a mozgás energiája segíti a szellem kiteljesedését. KETTŐ: munkaterápia. Hasonló elven működik, mint a sport, épp csak megadja azt a pluszt, hogy segít visszarázódnod a mindennapi életbe. Ráadásul mivel a munka nem csak a testet, a szellemet is lefárasztja, még kevesebb energiád lesz agyalni a történteken. HÁROM: a természet. A sok kirándulás komoly segítség lehet, mert a hegyek, a növények és a természetes vizek regenerálják az idegrendszert és az energiaháztartást. A tudomány
ezt úgy fogalmazza meg, hogy lelki bajok esetén javasolt az aktív pihenés. Valójában arról van szó, hogy a természet (bizonyos határokon belül) képes helyrepofozni szétesett energiarendszeredet, de ezt majd a következő fejezetben tisztességesen átbeszéljük S végül NÉGY: barátok-barátnők. Nincs is annál jobb, ha egy pohár bor mellett ki tudod beszélni magadból a fájdalmat. A barátnők ideálisak – már ha tényleg azok –, mert meghallgatnak és nem ítélnek el semmiért; ha a szüleiddel valódi, mély harmóniát élsz meg, velük is beszéld át a szakításodat, mert a vér-energia kapcsolat miatt lényükkel segítik a megtisztulást és az újrakezdést. S az új kezdetről a következőt kell megértened. Gyakran, még hónapok kesergése után is azt mondod, hogy nem vagy kész a továbblépésre. S ez így igaz. Mert a továbblépésre sosem leszel kész. Azért nevezik továbblépésnek. Magától sosem fog bekövetkezni. Erővel kell meghoznod a döntést, majd cselekedned kell. Általában az első próbálkozások, randik során nosztalgiázni és hasonlítgatni fogsz, de előbb-utóbb képes leszel élvezni az életed. A szakítás sebei csak akkor gyógyulhatnak be, ha magad mögött hagyod a múltat, a jövőbe nézel, és megéled a jelent. Nos, véget ért ez a fejezet is. A párkapcsolat minden területét átbeszéltük, a megismerkedéstől kezdve az esetleges szakításig. Természetesen sok forma kimaradt, de ha a nő-férfi játszma minden csínját-bínját megpróbálnám megvilágítani, a világ összes könyvét teleírhatnám. Ám azon főbb csapásirányokat, amelyeken keresztül megindulhatsz a férfiak felé, vagy épp kezelheted a pároddal felmerülő problémákat, megtalálhatod a lapokon. Ha szeretnéd jobban megismerni a férfiakat, vagy épp változtatni a kapcsolatodon, nincs más dolgod, mint észben tartani a leírtakat, figyelni őket és önmagadat, majd felfedezni azokat az apróságokat, amelyekről nem beszéltem. Vagy ha mégis, te másképp látod. Mert a kulcsot a saját életedben találod. Az általam felvázolt elvek a Valóságot tükrözik ugyan, de Te és a Férfi mindig több lehetsz,
mint a valóság.
Energetika (avagy mi van az atomok mögöt?)
Nos, a könyv vége felé elérkeztünk az Energetika hatásának megtárgyalásához. A létezés azon valóságához, amely jelen pillanatban az anyagi univerzumot leginkább befolyásolja, formába önti és létrehozza. E téma magyarázata messzebbre mutat a materiális valóságnál, s noha a következőkben megjelenő igazságok közül a tudomány már sokat bizonyított, sokat még majd csak fog. Ha nyitott gondolkodású ember vagy, fontos, hogy ne fogadd el a szavaimat, hagyd, hogy új, saját gondolataid szülessenek. Ha pedig materiális mentalitással rendelkezel, és az empirizmus a te utad, akkor is olvass tovább nyugodtan – elég logikusan tudom megfogalmazni a logikán túlmutató elveket –, épp csak mindig tartsd észben: noha senki sem bizonyította a születés előtti és a halál utáni létezés tényét, még senki nem tudta megcáfolni sem. A végtelen létezésben minden lehetséges. S mindennek az ellentéte is. Nos, az első lépés előtt meg kell értened, hogy az eléd tárt igazságok közvetlenül az Anyagi és a hozzá kapcsolódó energetikai dimenziókra (halál, köztes lét, az általad teremtett tér-idő stb.) vonatkoznak. Magyarán, a szavaim nem fedik a Valóságot, de ha majd egyszer elhagyod ezt a világot, a leírt törvények hatásaival fogsz szembesülni mindaddig, amíg életed a lét olyan multidimenziós vetületei felé nem fordul, amelyek elmagyarázására nincsenek szavak. S bizony, itt kell tisztába tennünk az „energia” kifejezés fogalmát. A jelenlegi kultúrák ősei olyan istenképben gondolkodtak, aki/ami valamilyen formában felelős a teremtésért. A tudomány fejlődésével elvetették ezt az elméletet, megindultak az anyag építőkövei felé: előbb felfedezték az atomot, majd az „oszthatatlant” alkotó elektront, protont és neutront, majd azt a kvarkot, ami a proton és a neutron építőköve… Ha a tudomány nem hagyja abba a felfedezést, előbb-utóbb túllép az anyag szubsztanciális határán, és megtalálja azt a „semmit”, amiből az első elemi részecske megszilárdul. Ezt az első megnyilvánulás előtti okot nevezem energiának. Azt, ami a megfogható és a megfoghatatlan
világegyetem megszületésének az oka. Mindez azt jelenti, hogy ha képes vagy meglátni az energiát/energiákat, még a megjelenése előtt vehetsz észre olyan dolgokat (betegségek, gondolatok, érzések stb.), amelyeket emberszemmel csak a materiális világban érzékelhetsz. Ráadásul olyan eseményekre is megoldást találhatsz (véletlen, sors, szerelem, halál, Isten stb.), amelyekre emberi ésszel nincs magyarázat – míg az elméd számára sok minden véletlennek tűnik, az energia felfogásával felfedezheted a törvényszerűségeket. Az első lépésben tisztába kell tenni a lélek/szellem/tudat kifejezéseket, mert az emberi képzelet által létrehozott rendszerek (szellemi iskolák, vallások, egyházak, ezoterikus társaságok, tudományok stb.) rengeteg félreértést teremtettek a kérdésben. S most félre ne érts: az általánosan ismert elvek létével sincs semmi baj. Szükség volt/van rájuk, mert sok elme/ego csak ezeken az „isteni” vagy „titkos” tudásnak nevezett tanmeséken keresztül tud haladni. Tehát haladjunk sorjában. EGY: amikor megszülettél, a testedbe nem bújt bele semmilyen lélek vagy/és szellem – megjegyzem, a legtöbb vallás és spirituális iskola tanításai ellenére a lélek és a szellem nem különbözik egymástól, mindkettő az Egyéniség vetülete. A tudat nem belemászik az anyagba. Megtestesül benne. S ez óriási különbség: nem arról van szó, hogy a „mocskos sár-anyagot” a belé bújó lélek élettel tölti fel; a matéria minden porszeme, legkisebb atomja is maga a lélek, maga a tiszta, tökéletes energia. Éppoly isteni, mint minden más. KETTŐ: a különféle vallások és hitrendszerek közhelyes tanításai ellenére, valójában te nem léteztél a születésed előtt; a tested létrejöttekor nem bújsz bele, és nem játszod el azt az életedet, amelyet a „sors” neked rendelt. Dehogy. Gondolkodj tisztán, szabadon és logikusan: te, aki most olvasod a könyvet, gyermekkorodban nem léteztél, tíz évvel ezelőtt nem léteztél, még öt perccel ezelőtt is más voltál. S bizony az, aki ebben a pillanatban
most vagy, tíz év múlva már nem fog létezni, még akkor sem, ha a tested él és virul. Az, aki most vagy, már öt perc múlva sem fog létezni, mert már öt perc múlva is más leszel. HÁROM: a valóság „csak” annyi, hogy az Egyéniséged számtalan olyan része is létezik, amelyről nem, vagy csak a megérzés szintjén tudsz. Azt, ahogy te mint ember a lelkedhez viszonyulsz, nagyjából úgy képzeld el, ahogy felnőtté váltál. A kisgyermek, aki voltál egykor, létezik? Már nem. Valójában pedig igen, mert benned van. Abból lettél az, aki most vagy. Tehát te mint emberi személyiség nem vagy más, mint a lelked (Önmagad) gyermekkori állapota. Mindig is létezel. Azért fontos, hogy ezt megértsd, mert sokan azért tagadják a tudat/lélek létét, mert hát: „Semmi közöm valami misztikus izéhez, aki talán egyszer voltam, és majd egyszer leszek.” Sose feledd: te, a lélek nem egy parazita vagy, aki kvázi megszáll egy testet és egy személyiséget, hogy fizikai tapasztalatokat szerezzen. Dehogy. Te önmagad vagy. Mindig is az leszel. S mivel minden, mi létezik, változik, te is változol. Az anyagi dimenzióban éppúgy, mint más létsíkokon. És kész. Mivel ez a könyv a férfilélek megismeréséért született, második lépésben forduljunk az erősebbik nem felé. Az emberi fogalom szerint a lélek/tudat nemtelennek minősül, azonban alapállapotban minden egyéniség rendelkezik egyfajta teremtőerővel. Ám mivel a materiális dimenzióhoz „közel” rezgő létsíkokon olyan tudatok léteznek, akik valamilyen formában élték/élik az anyagi világot, ha a halálod után – vagy a születésed előtt – összefutsz velük, többségük nőies vagy férfias formában fejezi ki önmagát. A formát önnön lényük és teremtőerejük biztosítja. Jelen pillanatban az anyagi univerzum két, egymástól látszólag eltérő teremtőerőnek köszönhetően jön létre. Az egyik a direkt, egyenes hatóerő (Férfias), a másik a lágy, kör alakú befogadóerő (Nőies). E két energia találkozásából jön létre minden olyan forma (spirál, pont, piramid, hullám, aranymetszés stb.), amely már a térben, azaz az anyagban is
képes megnyilvánulni. Ezért jelenthető ki, hogy a fogantatás pillanatában már eldől, hogy a testet férfi vagy női energia lényegítette át, hiába csak később, a „kromoszómatöréssel” jön létre az új ember neme. A harmadik lépés az embrió fejlődése. Általános esetben a férfienergia folyamatosan alakítja ki a testet. Ám olykor megesik – a véletlenek, a „korábbi életek” vagy a test-tudat genetikai/családi tapasztalatai miatt –, hogy a tudat nem képes maradéktalan harmóniában megtestesülni. Magyarán az egyén teste beteg lesz. Ebben a fázisban megeshet az is, hogy egy alapvetően Női energiát képviselő tudat férfitestben, férfilétben akar megtestesülni. Erre számtalan oka lehet, nagyjából pont úgy, ahogy te sem egyetlen személyiséget „viselsz” életed végéig. Ez az állapot nem keverendő össze a homoszexualitással. Csendesen megjegyzem, hogy az azonos neműek vonzalma nem betegség. A homoszexualitás több okból (genetika, tanult vagy felvett) is kialakulhat, ám alapjaiban mindig itt, a férfienergia megtestesülésénél jelentkezik. Az emberi test elképzelhetetlenül összetett, ha a tudat valamiért húzódozik a szilárd forma átlényegítésétől, bizonyos területeken kevesebb vagy több energia halmozódhat fel. A negyedik lépésben már megszületett az ember. A hímnemű egyed. Egy csecsemőt megvizsgálva láthatod, hogy az aurája még képlékeny, amolyan füstszerű – tökéletesen tükrözi személyisége grandiózus távlatait. A majdnem határtalan állapotot. Itt kell kitérni az aura fogalmára: a legtöbb tanítás ellenére az aura nem a lelked, nem az eredendő állapotod. Az energiamező, amely benned létezik, és az adott térben „körbevesz”, lényed, teljes egyéniséged/személyiséged kiterjedtebb aspektusa – nem a testednek van aurája, az aurádnak van teste. De az aura nem a „teljes lelked”, csak az egyéniséged része: megjelenik benne az aktuális érzelmed/gondolatod éppúgy, mint a múltad vagy épp a lehetséges jövőd. Ahogy a fiúgyermek növekszik, hároméves kora körül a fejlődése kettéválik. A kisfiúk egyik része „lányosan”
érzékeny lesz – megfigyelhető, hogy a stressz legkisebb jelére az anyjuk háta vagy az apjuk karjai közé bújnak, hogy a szüleik aurája felfogja a számukra túl erős érzelmeket –, míg a másik részük már markánsan éli teremtőereje ösztönszerű megnyilvánulásait. Ezek a fiúk félelmet nem ismerve képviselik az akaratukat, és makacsul képesek ellenállni még a szüleiknek is: ha megelégeled az ilyen harcias kissrác rosszaságát, és ráhúzol a fenekére, dacosan néz rád, és a tekintetében benne van, hogy: „Mi van, csak ennyit tudsz?!” S most, ötödik lépésben kell megvizsgálni a növekedést. Szoktad mondani, hogy: „Minden nőben van egy kis férfi, míg minden férfiban van egy kis nő.” Ez így igaz. A kérdés a mérték. Ha egy fiúgyermek a fent említett érzékeny kategóriát képviseli, akkor valamivel több feminin energia szorult belé. Ezért az aurája a feje, a szíve és a lágyéka körül felnőttkoráig nyitottabb marad. Falak híján jobban hatnak rá a környezete eseményei – megjegyzem, ez így egészséges, ha felnőttként megtanulja kezelni az így felfogott érzelmeket. E fiútípust sokszor már egy szigorúbb tekintettel meg tudod bántani, míg ha ráüvöltesz vagy vered, lelkileg egy életre megnyomorodhat. Természetesen nem kell óvni még a széltől is: az elmédnek/lelkednek éppúgy van egy kiválasztó-feldolgozó rendszere, mint a testednek. S ahogy a gyomrod, a beleid, a májad és a veséd kilökik a már felesleges méreganyagot, az aurád bizonyos területei is megtisztítják lényed finomabb aspektusait. Probléma csak akkor jelentkezhet, ha a fiú rendszeres testi-lelki szenvedéseken megy keresztül. Ilyenkor előbb az aurájában jelennek meg a káros, energiaelzáró falak, majd a testében különféle nyavalyák, betegségek manifesztálódnak. Ezzel szemben a keményebb, több férfienergiát fókuszáló fiúgyermek több külső hatásnak képes ellenállni. Az aurája három-öt esztendős korára annyira megszilárdul, hogy a támadások jelentős része lepattan róla. Neki később épp az érzékenység, az empátia hiánya és a szociális kapcsolódás lesz a gyenge pontja. S mielőtt azon agyalnál, hogy miképp lehet az efféle lelki elváltozásoktól megóvni a gyereket,
megnyugtatlak. Sehogy. Szülőként nem az a dolgod, hogy bura alatt neveld, csak az, hogy olyan képességeket adj neki – vagy ha benne van, erősítsd meg –, amelyekkel felnőttként feldolgozhatja a gyermekkora hatásait, s míg a számára hátráltató események alól felszabaduljon, a kívánatosakat minél inkább felhasználhassa. Az, hogy a fiúgyermek miképp éli meg a nevelést, a következőképp zajlik: amikor hozzá vagy rászólnak, megrázzák vagy ráüvöltenek, a szülő energiája, mint egy dárda, becsapóik a lelkébe. Ez az esetek többségében nem fájdalmas folyamat mindaddig, amíg nem lépi túl az egészséges mértéket. Az érzékenyebb fiúk akkor fogják fel jobban a szándékodat, ha az erő helyett türelemmel operálsz – ilyenkor az aurád lassan körbefonja az övéket és lágyan, erőszakmentesen juttatja el a szándékodat. A keményebb srácok szeretik, ha erővel – nem erőszakkal! – fordulsz feléjük. Ilyenkor szándékod energiái átütik az aurája falait, és lerombolják azon káros, számára is hátráltató gátakat, amelyek meggátolják a lelki/szellemi növekedésben. Ha ez nem következik be, a kissrác még kamaszkorára sem lesz képes az empátiára – ezt az állapotot használják azon társadalmakban, ahol a kisfiúkat ötesztendős koruk körül elrabolják, és gyerekkatonákat faragnak belőlük. A hatodik lépés akkor jelentkezik, amikor a kissrác a nemisége megélése és a szebbik nem felé fordul. Ha egy ifjú testben elkezdenek dolgozni a hormonok, az aurája megváltozik: sokkal nagyobb teret foglal el, és az alsó, a nemiségért felelős zónája kinyílik. Ez a folyamat gyakran együtt zajlik a test változásával is (testszőrzet megjelenése, a váll-mellkas szélesedése stb.), de nem mindig: megesik, hogy egy kamasz fiú testileg már kész a szexualitásra, ám lelkileg-energetikailag még nem. A túl korán – vagy túl későn – bekövetkező szexuális tapasztalat mindig eltorzítja az aurát, és olyan sebeket ejt, amelyek felnőttként markánsan befolyásolják hozzáállását a párkapcsolathoz. Ebben az esetben hiába állsz tiszta érzelmekkel a férfihoz, a korábban szerzett gátak miatt nem képes téged és önmagát megélni a viszonyotok alatt.
Az ismerkedés valójában a következőképp zajlik. Amikor nőként megjelensz a színen – és vágysz valamilyen kapcsolatra –, az aurádat kilököd, kvázi beteríted vele a teret. Úgymond ösztönszinten (női megérzés) felméred a potenciális hímeket, majd a kiválasztott/kiválasztottak felé fordulsz. Ezt követően már az elméd is megjelenik: elvárásaid szerint osztályozod őket, majd valamilyen formában foglalkozol velük. A férfi ezzel szemben, amikor megérzi kitágult aurádat, tudattalan szinten reagál. Mégpedig annak függvényében, amilyen gátakat, falakat cipel a saját lelkében. Van, amelyik blokk félénké teszi, ám van olyan gátlás is, amelyik gátlástalanná. Az, hogy a reagálása milyen formát ölt, a személyisége függvénye – emlékezz a már bemutatott Férfitípusokra. A megértés kedvéért vegyük az alaphelyzetet: találkozol egy idegen férfival. Elkezdtek beszélgetni. Látszólag semlegesek vagytok, játsszátok a szokásos udvarlás-elfogadás játszmátokat, futjátok a megszokott ismerkedés-csábítás köreiteket, ám a valóság egészen más. Mert ilyenkor az aurátok és az energiátok már lágyéki szinten összefolyt. Úgymond csatáznak; heves felvillanásokkal és kisebb-nagyobb „elektromos” kisülésekkel egymásnak feszülnek. S bizony mindig a lágyéki energiák csapnak össze először. Még akkor is, ha apáca vagy, akkor is, ha eszedbe sem jut a szex, mert csak a pasas lelke/szellem/pénze/hatalma érdekel, sőt még akkor is, ha sosem akarsz gyermeket, vagy épp teljesen aszexuális vagy. Ne feledd, az Élet mindig a túlélésre játszik. Mindig. S bizony te is az Élet része vagy. Aurád, energiáid és lelked is az Élet része. Úgyhogy mindig a lágyéki energiák folynak össze először. Ilyenkor a következő eseteket élheted meg. EGY: a pasas hirtelen szexuálisan vonzó lesz. Ha a gátlásaitok nem merevek, az energiáitok összekapcsolódnak és megindulnak felfelé, a szívetek és a fejetek irányába. Ha az érzés kölcsönös – vagy csak elég erős –, szétrepeszti a mell-fej falakat, és berobban a teljes energiamezőtökbe. Gyakran láttam, ahogy két idegen aurája ebben a formában összeolvadt, majd, mintha bomba robbant volna, szétrepesztette személyiségük
korlátait. E folyamat fizikai síkon bekövetkező formája az, hogy alig húsz perc múlva már a pasas kocsijában száguldotok a lakása felé, s bizony meglehet, hogy el sem éritek a kéglit, mert már az autóban egymásnak estek. KETTŐ: a hím számodra nem vonzó, de ő mindenképp akar tőled „valamit”. Ebben a fázisban – már ha látod/érzékeled a lelke kiterjedtebb megnyilvánulásait – tökéletesen, a tévedés legkisebb esélyével megállapíthatod, hogy a pasas milyen Típust és formanívót képvisel. Mert az aurájával senki sem tud hazudni. Csak az elmebetegek. Az orvosi értelemben vett elmebetegek, akik a zárt osztályon tengetik a napjaikat, akiket emberszemmel is könnyen felismerhetsz. Nos, egy alacsony formanívó aurája egy kicsit mindig érdes, mint a smirgli. Egy Vaddisznó (Hím) érdeklődő/nyomuló aurája olyan, mint egy nagy sündisznó, meg-meg szurkod, de igazából a környezetét támadja vele, hogy elriassza a többi potenciális hímet. Egy alacsony nívójú Kakas (Pasi) aurája szétfolyik, a leggyakrabban olyan formát ölt, mint egy medúza: a csápjaival igyekszik körbefonni és folyamatosan fojtogatni – nem véletlen, hogy a legtöbb klasszikus zaklató ebből a kategóriából kerül ki. Ezzel szemben a klasszikus Farkas (Fickó) sok kisebb-nagyobb kardszerű nyúlványt növeszt, és ezekkel igyekszik szétszabdalni a falaidat, felőrölni az ellenállásodat. S végül a Tigris (Majdnem), aki a nevével ellentétben az energiáival eleinte nem szokott támadni. Csak körözget körülötted, mint egy nagymacska. Majd egyszer csak, afféle mocsárszerűen szétteríti, majd várja, hogy elvessz benne. Ha ez bekövetkezik, neked esik, és aurája „teljes súlyával” próbál maga alá gyűrni – ennek jele lehet a féktelen udvarlás éppúgy, mint a tágra nyílt szemmel bólogató, „megértő-érdeklődő” férfiarc. Ezzel szemben a magas nívón létező pasasoknak nincs vagy csak ritkán van bevett játszmaaurája. Mert az esetek többségében nem nyomulnak mániákusan. Általában úgy hullámzanak körülötted, mint a tenger, és csak biztatnak – szavaikkal és tetteikkel –, hogy megfürödj a hullámaikban. Csak később, a kapcsolat kezdetekor élik meg azon energiaformáikat, amelyekkel felfedezik és teremtik a világot. Mert akkor már, a közös
döntésetek miatt, valamilyen formában az életük részének tartanak. S végül HÁROM: neked tetszik a férfi, de ő nem akar tőled semmit. Ebben az esetben a férfi aurája megkeményedik – a fizikai világban általában távolabb megy tőled, vagy udvarias/tapló módon nemet mond. Ilyenkor te ösztönszerűen körülfonod a pasas lényét, és az energiáiddal próbálod megtalálni a rést a „páncélzatán”. Ha sikerül, rezgéseiddel beszivárogsz a lágyéka, a szíve vagy a feje felé – ilyenkor a hím lassan feléd fordul és érdeklődni kezd. Ám, ha valóban nem akar tőled semmit, vagy nem tetszel neki, a próbálkozásaidat megunva odébbáll. Az, hogy gyakran mániákusan próbálsz megszerezni egy húzódozó hímet, annak köszönhető, hogy a visszautasítás miatt a saját energiáid nem tudnak elkeveredni az övével, visszacsapódnak beléd, és még jobban felszítják a vágyadat. A hetedik lépés a szexualitás megélése. Ez a következőképpen történik: az energiáitok összefolynak. Ekkor már észrevehető a szándék, hogy miért akartok összefeküdni. Például, ha valóban vonzódtok egymáshoz, az aurátok minden szinten teljesen összeolvad – szeretkezés közben mély harmóniát éltek meg. Ha valami kézzelfogható (anyagi, mentális, munka stb.) okkal bújtok ágyba, az energiáitok csak a lágyékrészen kapcsolódnak, a szívetek és a fejetek körül nem – a szándék ilyenkor meggátolja a valódi egység megszületését. Ha pedig szerelemmel/szeretettel fordultok egymás felé, a lényetek az összeolvadás után együtt, közösen lüktet – szeretkezéskor létrehoztok egy olyan különleges rezgést, amely, mint a napfény, élettel tölti fel az univerzumot. A nyolcadik lépés a kapcsolat megélésekor figyelhető meg. Ha a kapcsolatotok harmonikus, akkor ha egy térben álltok egymás mellett, az energiáitok könnyedén összefolynak – ennek az a jele, hogy boldogságot, biztonságot érzel a párod közelségétől –, ám mégis megmaradtok önmagatoknak. Ám ha a harmónia eltűnik, megváltoznak a dolgok; megfigyelhető, hogy a legtöbb párkapcsolatban az egyik fél maga alá gyűri a másik auráját, és az évek alatt szép lassan felzabálja. Ahogy a nagyobb amőba magába
olvasztja a kisebbet. Ilyenkor az ember, aki már nem tudja kiteljesíteni az energiamezejét, a fizikai világban elszürkül, és félelemben élve, lehajtott fejjel csak vegetál. A kilencedik lépés a szakítás. Ilyenkor a korábban eggyé vált aurátok fokozatosan – vagy épp hirtelen – kettészakad. Általában két oka van a fájdalomnak. EGY: ha a kapcsolatotok még az elején tart, csak kisebb-nagyobb energiaszálakkal kötődtök egymáshoz, olyanokkal, amelyeket nem az idő adta érzelmek, csak a jövőtökkel kapcsolatos lehetőségeitek hoztak létre. A szakítás ilyenkor azért okoz fájdalmat, mert nem élhetitek meg álmaitok beteljesülését: az így tapasztalt energiavesztés olyan szenvedést okoz, mintha elvennék előled a vizes flaskát három nap szomjazás után. KETTŐ: ha a kapcsolat sokáig tartott, a lényetek összeolvadt – már mentálisan és érzelmileg is egymásban léteztetek. Ilyenkor a szakítás azért okoz fájdalmat, mert a másik kiszakad belőled. Mintha kitépnék belőled egy testrészedet. A szívedet. Bármelyik eset következzen is be, a lelki fájdalom abból adódik, hogy a titeket összekötő energiaszálak elszakadtak. A váláskor azért jön elő belőletek könnyedén az „állat”, mert ezek a szálak összevissza csapkodnak az aurátokban, és felpiszkálják a mélybe temetett emlékeket, indulatokat: az általános közhely ellenére nem azért szenvedsz, mert szereted a másikat, egyszerűen csak nem tudsz megbirkózni a lényed mélyéről felszakadt érzésekkel. Ha fájdalom nélkül szakítasz, az azt jelenti, hogy az évek alatt elszáradtak azok az energiaszálak, amelyekkel korábban egymáshoz kötődtetek – ennek látható jele a fokozatosan kialakuló közöny. Mivel az esetek többségében csak az egyikőtök akar elválni, a fájdalom elkerülhetetlen. Ennek ellenére megéri tudatosan, a másik gyötrése nélkül továbblépni, mert a szakítás ellenére még évekig benne maradtok egymás aurájában. Még akkor is, ha a fizikai világban nem találkoztok. Magyarán a másik érzelmei akkor is megjelennek benned, ha már nem érzel iránta semmit; ha felesleges fájdalom, marcangolás és harag nélkül tudtok elválni,
megkönnyítitek az életeteket most és a jövőben is. Nos, véget ért ez a fejezet is. Mindezt csak azért mondtam el, hogy megértsd: lehetőséged van arra, hogy a párkeresés és a kapcsolat megélése ne a véletlenen múljon. A tudatosság egy bizonyos fokán minden ember képes arra, hogy valamely formában (érzés, látás stb.) felfogja az Energiát, és még azelőtt tisztába kerüljön az igazsággal, hogy az a fizikai világban bekövetkezne. Ám ezt a tudatossági szintet nem lehet könyvből elsajátítani: sok-sok tanulásra, gyakorlásra és figyelemre van szükség ahhoz, hogy az ember képes legyen felfogni és elfogadni a Valóságot. S mint eddig bármikor, most sem az a lényeges, hogy igazat mondtam-e vagy sem. A lényeg az, hogy te lásd és éld meg a saját életedet, mégpedig úgy, hogy az energia elvét önnön lényedben és a hétköznapjaidban kiteljesíted. Ha nem ragadsz le az általam leírtaknál, hanem továbbfejleszted őket, és újabbnál újabb tanulságokat tudsz levonni belőlük, a fejlődésed sosem fog megállni. S honnan fogod tudni, hogy igazad van? Onnan, hogy tudod, hogy nincs igazad.
Végszó helyett Ezt a könyvet azért írtam, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb embernek – néha nekem is – gondjai vannak saját nemisége és párkapcsolata megélésével; a sarki fűszeres vagy a miniszter, az üzletember vagy a spirituális gyógyító is szenved olykor, mert nem tudja, hogy a problémái hol gyökereznek, ahogyan azt sem, hogy mi lenne a jó megoldás. Míg a legtöbb „szakemberről” és lelki útkeresőről kiderül, hogy noha az elme és a lélek gondjai foglalkoztatják őket, a problémáik teljesen evilágiak; minél tanultabb elme vagy, annál nehezebben érted, hogy ha nem vagy kerek a mindennapi életben, nem leszel az a lélek világában sem, mert hát ott is csak önmagadat találod. Ez a könyv csak akkor fog hasznodra válni, ha képes leszel nem elfogadni vagy megtagadni a benne foglaltakat, csak használni őket ítélkezés és okoskodás nélkül. Természetesen az sem baj, ha ítélkezel és okoskodsz, de ha nem merevedsz a mindentudás pózába, a benned megszülető változás sosem áll meg. Egyszer csak az égig emel, aztán… Aztán majd meglátod, hogy mi lesz. A. J. Christian
ANIMUS (szeminárium)
A legtöbb szellemi ember, a legtöbb tudatosságot, megvilágosodást vagy Istent kereső hajlamos elnyomni, megtagadni a nemiségét. Mindazt a lehetőséget, csodát és örömöt, mit a nőiesség/férfiasság jelent. Ezzel elpocsékolják a Lét egyik legnagyobb ajándékát, arról nem is beszélve, hogy ha valaki tényleg túl akar lépni a nemisége korlátain, azt csak a megéléssel teheti – a görcsös lemondás rabságot, az öröm könnyedsége szabadságot ad. Sose feledd: valójában csak azon korlátaidtól tudsz megszabadulni, amelyeket képes vagy szívből szeretni. Az ANIMUS olyan komplex, többlépcsős szeminárium, amely a nőiesség/férfiasság és a párkapcsolat/család harmonikusabb, boldogabb megélését biztosítja. A teljes szeminárium három lépésből áll (Feminin-, Maszkulin- és Nexus-módszer), amelyekből a valódi változás érdekében kettőt végezhetsz el. A Feminin-módszer a Nőre mint emberre fókuszál – értelemszerűen csak nők végezhetik el. A Maszkulin-módszer a Férfi kiteljesedését szolgálja – csak férfiak lehetnek jelen. A Nexus-módszer a párkapcsolat, a család harmonizációját segíti: bárki részt vehet rajta, aki szeretné teljesebben megélni a kapcsolata adta lehetőségeket. A változáshoz nem követelmény mindkét módszer elsajátítása: tehát, ha te a nőiességeddel/férfiasságoddal elégedett vagy, de a kapcsolatodon vagy a családi életed minőségén szeretnél javítani, a Nexusmódszert akkor is elvégezheted.
Bővebb információt a www.ajchristian.hu weboldalon találsz.
A. J. CHRISTIAN Mit keresett Isten a nappalimban?
Tudatosság és teljes szabadság 304 oldal Keresd a weboldalunkon! www.edesviz.hu E-könyv formátumban is kapható! Ha már meghallgattál minden papot, ha már kívülről fújod a szent szövegeket, ha már megjártad az egyházakat, de még mindig csalódott vagy az Életben, akkor Egyszerűen csak láss – mert csak Te találhatod meg a boldogságod, csak Te teremtheted meg a biztonságod, csak Te láthatod meg az igazságod, csak Te élheted az Életed. Te. Senki más.
A. J. CHRISTIAN Mit keresett Isten a hálószobában? A szerelemről és a szexualitásról őszintén 336 oldal Keresd a
weboldalunkon! www.edesviz.hu E-könyv formátumban is kapható! Sokat hezitáltam e könyv kiadásán: nem tudtam eldönteni, hogy a mennyet vagy a poklot adom az emberek kezébe… Olvass bátran, de tudd, hogy az érzelem, a párkapcsolat vagy a szexualitás tényszerűen, kényelmes hazugságoktól mentesen jelenik meg a lapokon. Vigyázz, mert az őszinteség mindig megváltoztatja az életedet, az igazság mindig felkavarja lelked szunnyadó parazsát – de ne félj, mert míg e kötet a hamis tüzet eloltja, a valódit fellobbantja.
A. J. CHRISTIAN A nőkkel csak a baj van? Ismerd meg A NŐT Christian szemén keresztül 312 oldal Keresd a
weboldalunkon! www.edesviz.hu E-könyv formátumban is kapható! Ez a könyv a Férfinak térkép, a Nőnek tükör. Arra hivatott, hogy valóban megismerhesd a szebbik nemet, hogy valóban élvezhesd a párkapcsolatot a szenvedés helyett. Most a Nő tettei mögött megbúvó érzéseket és gondolatokat tárom eléd. Őszintén, egyenesen. Olykor nyers brutalitással. Nem véletlenül írtam meg így; a megértés kedvéért néha meg kell rázni az embert. S nem azért, mert buta lenne. Ó, nem! Az ember nem ostoba, csak hajlamos arra, hogy bölcsőtől a sírig meneküljön a felelősség elől.
A. J. CHRISTIAN A Teljesség tekintete 120 oldal Keresd a weboldalunkon! www.edesviz.hu
E-könyv formátumban is kapható Mivel az élet körülötted létezik, ezért a látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés eszközei azok, amelyek közvetítik számodra a környezetedet. Ha mersz bátran gondolkodni, rájöhetsz, hogy a Mindenségből csak azt ismerheted meg, amit az érzékeid felfogni képesek. S noha sok bölcs tanítja, hogy a szem vagy a fül hazudik, alapvetően az érzékszerveid nem tévednek, csak a Mindenséget egy bizonyos formában tárják eléd. Te vagy az, aki az élet és a teremtés kedvéért szűk ösvényen tartod felfogásodat.
A. J. CHRISTIAN A Teljesség hangja 136 oldal Keresd a weboldalunkon! www.edesviz.hu
E-könyv formátumban is kapható A könyvet négy nagy egység alkotja. Az első a mindennapok misztériumain vezet önmagad felé. A második már korlátlanabb, nem-anyagi létezéseket láttat meg veled – ha már gyakorlott útkereső vagy, akkor ezek a sorok jelenthetik számodra a legnagyobb örömöket. A harmadik fejezet a Mindenség és a Létezés végtelen szerkezete felé vezet. S végül ott a negyedik rész, amely a történelem folyamán először, gyakorló buddháknak és haladó messiásoknak íródott – biztos, hogy remekül fognak szórakozni olvasás közben. Búcsúzásképp egy határtalan szellő: noha már most eldöntötted, hogy melyik fejezet szól neked, azért tudd, ha figyelve olvasol, a Teljességet bármelyik sorban meglelheted.
A. J. CHRISTIAN A Teljesség illata 104 oldal Keresd a weboldalunkon! www.edesviz.hu
E-könyv formátumban is kapható „Az életszag… Ha megfigyeled, az illat az egyik legcsodálatosabb és legmisztikusabb valami a földön. Nem látható, nem hallható és meg sem fogható, mégis tökéletesen kifejezi azt, amiből árad. Mi több, míg a látvány csak a felszínről árulkodik, a szag elkendőzhetetlenül fejezi ki a mélységben rejlő titkokat. Az Érzelmeknek is van szaguk. Mi több, az orroddal sokkal előbb felfogod a feszültséget, mint a szemeddel, csak nem vagy tudatos a feléd áramló hatásra. Ha egy picit magasabb szintről nézed a valóságot, észreveheted, hogy az érzelmeknek nincs szaguk, mert az érzelem maga a szag.”
A. J. CHRISTIAN TALEN – A válaszok könyve Könyv és 30 db tábla dobozban 224 oldal Keresd a weboldalunkon! www.edesviz.hu
„Különleges könyvet tartasz a kezedben, egy olyan tudást, amelyet ismerői az írott történelem egyik legjelentősebb munkájának tartanak. A TALEN segítségével megoldást találhatsz életed problémáira, mert a Táblák és a Könyv megvilágítja önmagad és a múltad eltemetett zugait, ráadásul kézzelfogható és megvalósítható megoldásokat kínál az életed problémáira, sőt, arra is rávezet, hogy – a cselekedeteidtől függően – mire számíthatsz a jövőben.”
PAPP ERVIN A. J. Christian 262 oldal Keresd a weboldalunkon! www.edesviz.hu
E-könyv formátumban is kapható! A kötetben egy „különlegesen átlagos” fiatalember élete jelenik meg, aki olyan mélységében tárja elénk az Életet, hogy akaratlanul is tanulunk belőle. Valódi kérdéseket és őszinte válaszokat kapunk a napi politiká tól kezdve a vallás évezredes misztériumá ig, s noha Christian gyermekkora és magánélete is megelevenedik a lapokon, az élet és a halál, a család és a magány, a dimenziók és a mágia valósága is új értelmet nyer. Christian legnagyobb „titka” írásaiban is érződik: beszélget velünk.
ÉDESVÍZ WEBÁRUHÁZ AKCIÓK • INFORMÁCIÓK [email protected] 00-36-1-320-3642 www.edesviz.hu
ÉDESVÍZ MAGAZIN EZOTÉRIA • SPIRITUALITÁS • ÉLETMÓD Interjúk a szerzőkkel, érdekességek a könyvtémákról csak nálunk! www.edesviz.hu