Cristiano Ronaldo 9789634062356 [PDF]

Zitiervorschau

Cristiano Ronaldo Luca Caioli Gabo (2016) Címke: Sport, Életrajz Sportttt Életrajzttt

Amikor a fiatal portugál tehetség 2003-ban megérkezett a Manchaster Unitedhoz, Sir Alex Fergusson hezitálás nélkül a 7-es számú mezt választotta neki-melyet előtte George Best, Éric Cantona, és David Beckham viselt. Az elvárás egyértelmű volt, Ronaldo pedig nem okozott csalódást. Cristiano Ronaldo 2008-ban- az angol bajnokság szereplői közül elsőként- elnyerte a FIFA Év Játékosa díját és az Aranylabdát is. A rekordértékű, 94 millió eurós átigazolása után a Real Madridnál töretlenül folytatta gólszerzési sorozatát, miközben a Barcelonában játszó Lionel Messivel való párharca még intenzívebbé vált. Luca Caioli ennek a világsztárnak a történetét meséli el, mind a pályán, mind a pályán kívül, közelről mutatva be a modern labdarúgás egyik legkiemelkedőbb játékosának életét- egy olyan focistáét, aki szinte rögeszmésen és megállíthatatlanul küzd azért, hogy a világ legjobbja legyen.

Luca Caioli CRISTIANO RONALDO Szenvedélye a tökéletesség

1. ÉN Hogyan vélekedik Ronaldo Ronaldóról? „Imádok Cristiano Ronaldo lenni.” „Győztesnek tartom magam. Gyakrabban győzök, mint vesztek. Igyekszem mindig előre tekinteni. Tudom, hogy nem könnyű, de az életben semmi sem könnyű. Különben nem sírnánk, amikor születünk.” „Nagyon kompetitív személyiség vagyok, és ez sohasem fog megváltozni. Nyilván az évek múlásával én is érettebb lettem, de a gondolkodásmódom ugyanaz maradt.” „Hiszek a saját képességeimben. Ez mindig így volt.” „Az vagyok, aki vagyok, amit mutatok, amit az emberek látnak, ez a valódi énem.” „Sohasem próbáltam mások kedvéért megváltozni. Ha valaki így szeret, annak örülök, ha nem, az majd elkerül, vagy nem nézi a meccseimet.” „Akik ismernek, azok tudják, hogy milyen a személyiségem, ki vagyok igazából.” „A családom nagyon fontos számomra. Az édesapámhoz is nagyon közel álltam, az édesanyámhoz és a testvéreimhez most is nagyon közel állok. A családom a váram. Mindig támogattak, mindig számíthattam rájuk, amikor kellett. Rengeteget kaptam tőlük, amit szeretnék viszonozni.” „Akik jól ismernek, szeretnek. Az a néhány ember, akikkel együtt élek, akikkel mindennap együtt edzünk, együtt dolgozunk, azok sokra tartanak, mert pontosan ismernek. Nyilván másoknak, akik nem ismernek, megvan a saját véleményük. Ez természetes.” „Nekem ami a szívemen, az a számon. Mindig őszintén megmondom a véleményemet, ami nem feltétlenül tetszik mindenkinek.” „Azt hiszem, a szüleim jól neveltek, édesanyámtól és édesapámtól azt tanultam, hogy mindig legyek őszinte, és ne próbáljak mások

kedvéért megváltozni. Ha másnak így tetszem, akkor jó, ha nem, akkor sem történt semmi.” „Ha Isten sem felel meg mindenkinek, nekem hogy sikerülne?” „Nem érdekel, hogy mit mondanak rólam. Nem követem az újságokat. Mindenkinek joga van saját véleményt alkotni.” „Sok mindent írnak rólam, ami nem igaz. Ez a hírnév ára.” „Azt gondolom, hogy sokan egyszerűen irigyek, mivel gazdag vagyok, jól nézek ki és kiemelkedő játékos vagyok – csak ez lehet az oka.” „Mindig igyekszem meghallgatni a többiek véleményét, tanulni belőle.” „Olyasvalaki vagyok, akivel nem nehéz együtt élni. Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert ha valamit meg kell beszélnem, itt vannak a fantasztikus barátaim.” „Ugyanolyan vagyok, mint bárki, ugyanúgy vannak érzéseim, mint bárkinek.” „Az a fajta ember vagyok, aki szereti a kihívásokat – mindig is szerettem. Egész életem az új kihívások kereséséről szól.” „Általában kiegyensúlyozott és optimista vagyok.” „A többi emberrel való kapcsolatom sokkal fontosabb, mint a pénz.” „Nem a pénz számít, hanem az élet minősége.” „Örülök, ha azt látom, hogy a körülöttem élők boldogok, mosolyognak, elégedettek.” „Az életben semmit sem lehet nyerni, ha nem gyűri le az ember az akadályokat, ahogy tettem.” „Amikor kisgyerek voltam, Lisszabonban majdnem mindennap sírtam. Még mindig sokat sírok – bánatomban, örömömben. A könnyek nem hagytak el. Sírni jó dolog. A sírás az élet része.” „Ki nem állhatom, ha hazudnak nekem. A hazugság az egyik legrosszabb jellemvonás. Az ilyesmi nagyon fel tud dühíteni.” „Nem szeretek folyton beszélni, az nem az én stílusom. A túl sok nyilatkozat csak rombolja az emberről kialakult képet.” „A magánéletemről nem szeretek beszélni. Nem hivalkodom és nem rejtegetek semmit. Ha az emberek pletykálkodni akarnak, lelkük

rajta. Ha valaki el akarja adni az ilyesmit, ha talál rá vevőket – lelke rajta. Engem nem érdekel.” „Értelmes vagyok, de senki sem tökéletes, én sem vagyok az.” „Vannak napok, amikor nem könnyű Cristianónak lenni, amikor hétköznapi dolgokat szeretnék csinálni, mégsem lehet. De tudom kezelni az ilyesmit, valójában nincs okom panaszkodni semmire.”

2. A FOCI Hogyan vélekedik Ronaldo a játékáról? „Aki szereti a focit, az valószínűleg szereti Cristiano Ronaldót figyelni.” „Azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek az életben: futballozom.” „Az életem gyakorlatilag a futballról szól. Ugyanakkor a foci mellett igyekszem teljesen normális életet élni a családommal és a barátaimmal, amennyire ez lehetséges. Szeretek étterembe, moziba járni, bár ez sajnos, ritkán jön össze. De én választottam ezt az életet, úgyhogy el kell tudnom fogadni.” „Már mindent megnyertem, amit meg lehet nyerni, de sohasem fogom megunni. Amíg vissza nem vonulok, mindig nyerni akarok. Egyszerűen ilyen vagyok. Elfogadom, hogy lehetnek rossz sorozatai az embernek, de ettől nem szabad feladni. Koncentráció nélkül nem lehet elérni a célokat. A dolog kulcsa, hogy az embernek mindig célokat kell kitűznie maga elé.” „Az a célom, az motivál, hogy én legyek a legjobb. Ha végül közel kerülök ehhez, az csodálatos, de amit igazán szeretnék, hogy bekerüljek a történelem valaha volt legjobb játékosai közé. Hálás vagyok Istennek, amiért megnyerhettem a világ legjobb játékosa címet, de szeretném újra megnyerni. Igen, meg fogom nyerni az Aranylabdát.” „Azt hiszem, jól képzett játékos vagyok, bár az ember mindig tud tovább javulni. Nem konkrét dolgokra gondolok, általánosságban mondom – úgy vélem, globálisan kell gondolkozni. Nem szeretnék leragadni csak a rúgásnál, vagy csak a cseleknél.” „A cselezés a játékom lényegét jelenti. Gyerekkorom óta így játszom. Szeretek cselezni, legyőzni az ellenfelet. Tudom, hogy sokan idegesek lesznek, egy-egy biciklicseltől vagy sarkazástól. Nem az ellenfeleimből akarok bohócot csinálni, egyszerűen ilyen a játékstílusom. Ezen Angliában sem változtattam, és nem fogok rajta változtatni se Spanyolországban, se Brazíliában.”

„A góllövő technikám olyan titok, amit sohasem fogok felfedni. Egyszerűen eldöntöm, melyik oldalra fogok lőni, felmérem a kaput, a kapust és a védőket, majd lövök. Közben azt mondom magamnak: lőj egy szépet, Ronaldo!” „Mindig törekszem a gólszerzésre, a jó játékra, a csapat segítésére. De nem szoktam azt gondolni, hogy minden egyes mérkőzésen köteles vagyok gólt lőni. Aki így gondolkodik, az a végén egyáltalán nem fog gólt szerezni. Ha megvannak az adottságok és a megfelelő felkészültség, akkor a gólok maguktól jönnek. Úgyhogy nem is szoktam kétségbe esni, ha éppen nem sikerül. Ha jól játszom, ha a csapat is jól játszik, akkor a gólok sem maradnak el sokáig.” „Nem számít, hol játszunk, ki ellen játszunk, minden meccsen azért megyek ki a gyepre, hogy mindent beleadjak, a legjobbat hozzam ki magamból, mindent megtegyek a győzelemért.” „Egy vesztes meccs után hazaérve néha még anyámmal sem beszélek. A családom ismer, tudják, milyen a hangulatom ilyenkor. Nehezen viselem, és volt már párszor, hogy elsírtam magam egyegy vereséget követően.” „Mi a leggyengébb pontom? Nem is tudom. Igyekszem minden téren elérni a legjobb formát, nemcsak a kondíciómat tekintve, hanem mentálisan is. Nem tudok egyetlen dolgot kiemelni, amin sokkal többet szoktam dolgozni. Igyekszem egyre jobb lenni.” „A focisták is emberek, és ami a hétköznapokban történik velünk, azok ugyanúgy befolyásolnak minket, mint bárki mást. De minél professzionálisabb szinten tart valaki, annál erősebbnek kell lennie, annál jobban oda kell figyelnie, hogy ezek a dolgok a pályán ne látszanak. Ezért fizetnek minket.” „A szezon közben nagyon nyugodt az életem, minden száz százalékig a fociról szól. A munkának és a szórakozásnak is megvan a maga ideje. A szabadságot bőségesen ki szoktam élvezni a barátaim társaságában, de amikor dolgozni kell, senki sem mondhatja, hogy nem adok bele mindent. Szeretnék példaértékű profi játékos lenni, és ez a játékomon is látszik. Aki minden hétvégén partizik, az nem lesz képes a maximumot nyújtani a pályán.”

„Igyekszem odafigyelni a testemre, ez fontos része az életemnek, a szakmámnak. Nincs szó semmilyen különleges gyakorlatokról, egyszerűen csak edzek. Azt eszem, ami jól esik, de mindig csak mértékkel. Szerencsés génjeim vannak, nem vagyok hízékony, de a kemény edzésekre szükség van, hogy fenntartsam a kondíciómat.” „Amikor a pályán vagyok vagy edzek, mindig jól érzem magam, mert imádok focizni. Ez a szenvedélyem, ezt élvezem.” „A csapattársaim a barátaim, hiszen minden nap együtt vagyunk. A csapat a második családom. Az otthoniakon kívül velük töltöm a legtöbb időt együtt.” „Szeretem, amikor az öltözőben vidám a hangulat, amikor mindenki jól érzi magát, jó a légkör.” „Amikor a pályára lépek, nincs bennem félsz. Az ellenfél védői nem zavarnak, egyszerűen a dolgukat végzik ők is. Nem hiszem, hogy bárki is szándékosan sérülést akarna okozni. A játékosok kilencvenkilenc százaléka őszinte, és egyszerűen mindent bele akarnak adni a saját csapatukért. Nyilván van, aki szabálytalanul próbál szerelni – máshogy nem tudnának. De ezzel nem foglalkozom túl sokat.” „Azt hiszem, a labdarúgás fontos feladata lenne, hogy olyan játékosokat neveljen, akik igyekeznek alkotni valamit, akik szórakoztatni tudnak, és igyekeznek látványos dolgokat mutatni a nézőknek. Hiszen a rajongók nélkül sehol sem tartana a foci. A Real, a Manchester United, a Barcelona csak nekik köszönhetik, hogy ilyen világhírű csapatok lettek.” „A provokációt igyekszem ignorálni, egyszerűen a fociban nincs helye az ilyesminek. Aki ezzel tölti az idejét az hibát követ el.” „Ha rossz dolgokat mondanak rólam, becsukom a fülem, és csak azt hallom meg, amikor azt kiabálják: ez a portugál gyerek, hát, ez milyen jó játékos! Nincs szükségem sértegetésekre, hogy motiváljam magam.” „Akik sértegetnek, azok az utcán azután mindig az elsők között fognak autogramot kérni. Értem, miért tartanak tőlem, de azt nem, hogy miért sértegetnek. A csapattársaim is szokták mondogatni: hogy van ez, a reptéren mindenki imád és letámad, aztán a lelátókról meg jön a gyűlölködés?!”

„Hát, nem vagyok az a fajta ember, aki egész nap otthon tud ülni, hogy végignézzen egymás után négy vagy öt meccset. Nem mintha nem imádnám a focit, csak nem szeretem tévén nézni. Inkább játszani szeretek. Amikor nem vagyok a pályán, csak a Real Madridot követem, meg az igazán nagy meccseket.” „Ha nem focista lennék, szívesen folytatnám a tanulást, de amikor tizenhat éves koromban elkezdtem a Sporting Lisszabon A csapatával edzeni, be kellett fejeznem az iskolát. Különben marketinget tanultam volna, vagy testnevelő tanár szerettem volna lenni.” „Tudom, hogy sok gyerek csodál, és miattuk is mindig igyekszem a lehető legjobb játékot bemutatni. Személy szerint nincs konkrét példaképem más sportolók között, bár elismerem, van pár fantasztikus karrier a labdarúgásban, a kosárlabdában, az atlétikában, a Formula–1-ben, a teniszben… ezeket mind követem és csodálom.” „Szeretném, ha példaképként emlékeznének rám, nagy focistának tartanának, aki mindig a maximumot adta a nézők kedvéért, és aki mindent megnyert, amit csak lehetett.” (Az első két fejezet idézetei interjúkból és sajtónyilatkozatokból származnak, a következő médiumokból: RTVE, Antena 3, Telecinco, Intereconomía TV, Cadena Ser, Cadena COPE, Real Madrid Televisión, Marca, As, Don Balón, A Bola.)

3. „ABELHINHA” Boldog kisfiú egy szerény családban A háromszobás szociális lakást, ahol Cristiano meglátta a napvilágot, manapság hiába is keresnénk. A valaha Funchal – a madeirai főváros – Santo António negyedében, a Quinta do Falcão utca 27/A szám alatt álló épületet az önkormányzat a túl sok önkényes lakásfoglaló miatt 2007-ben lebontatta. Az Aveiro család azonban addigra már rég nem ott élt. Cristiano édesanyja, Dolores jelenleg egy nagy, kétszintes fehér házban lakik, panorámával az Atlanti-óceánra, a város másik végében, São Gonçalóban. Az impozáns épületet a fia vásárolta neki, közel testvérei, Hugo és Cátia lakásához. A korábban elszegényedett környéknek számító Quinta do Falcão, domboldalon sorakozó önkormányzati lakásaival, szintén nagy átalakuláson ment keresztül. Az Európai Unió támogatásának köszönhetően mindenfelé új épületek állnak, s a városrészbe beáramlott a portugál középosztály, a tengerpart csillagászati ingatlanárai elől menekülve. Manapság a keskeny utcácska végén, ahol a focista háza állt régen, már csak sűrű bozót található, mellette egy kisméretű focipálya és egy büfé áll. Mégis, a mai napig akadnak elkötelezett rajongók, akik felkeresik a helyszínt, a taxisok pedig néhány euróért szívesen tartanak egy kis idegenvezetést, bemutatva, hol született, hol nőtt fel, melyik iskolába járt, hol kezdett először focizni. A portugálok közös tudatában Ronaldo megelőzi Madeira olyan illusztris látogatóit, mint Winston Churchill, Sissi (Erzsébet királyné), IV. Károly magyar király, G. B. Shaw, Rilke, Kolumbusz és Napóleon. A Madeira-szigetcsoport az Atlanti-óceánban, Lisszabontól 1000 kilométerre délnyugatra, Afrikától 800 kilométerre található. Két nagyobb, lakott szigetből áll – Madeira és Porto Santo –, valamint három kisebb, lakatlan szigetből. Madeira az Atlanti-óceán virágoskertje, ahogy a prospektusok hívják. Az 57 kilométer hosszú és 22 kilométer széles szigetet vulkáni eredetű kőzet alkotja.

A tenger mélyéből kiemelkedő hegység legmagasabb csúcsa, a Pico Ruivo 1862 méteres. A székhely a 110 000 lakosú Funchal. Itt, a Cruz de Carvalho kórházban, 1985. február 5-én, délelőtt 10 óra 20 perckor született Cristiano, 4 kilóval és 52 centivel. Maria Dolores dos Santos és José Dinis Aveiro negyedik gyermeke volt, testvérei: Hugo, Elma és Cátia. Nem tervezett terhesség volt, Cátia és közte több mint nyolc év a korkülönbség. No és nevet is kellett adni neki. „A testvérem, aki akkoriban egy árvaházban dolgozott, ő javasolta, hogy ha fiú lesz, nevezzük Cristianónak” – emlékezik vissza Dolores. „Egyetértettem vele. A Ronaldo nevet pedig a férjemmel közösen választottuk, Ronald Reagan amerikai elnök után. Cristiano Ronaldo dos Santos Aveirót tehát annak rendje és módja szerint megkeresztelik a Santo António-templomban. Igaz, az eseményre véletlenül rögtön rányomja a bélyegét a foci. Az édesapa, José Dinis szabadidejében szertárosként segédkezik a Santo Antónió-i amatőr fociklubnál, a CF Andorinhánál. A keresztapaságra Fernão Barros Sousa csapatkapitányt kéri fel. A ceremónia délután 6-kor kezdődik, de 4-kor a Ribeiras Bravas játszik az Andorinhával. António Rodríguez Rebola tiszteletes kezd ideges lenni. A többi gyereket már megkeresztelte, és a sorban még három másik vár rá, miközben se az apa, se a keresztapa sehol. Dolores és a leendő keresztanya kezét tördelve követik a templom körül, próbálják megnyugtatni. Végül Fernão és Dinis fél óra késéssel befutnak, és végre kezdetét veheti a szertartás. A családi album első képein Cristiano kisbabaként néz a kamerába, hatalmas szemekkel, kék-fehér ruhácskában, mindkét csuklóján arany karkötő, ujján aranygyűrű, a nyakában lógó hosszú láncon kereszt. Dinis a városházán kertész, Dolores pedig szakácsként dolgozik, hogy megkeresse a mindennapi betevő falatot a család számára. Sok ezer honfitársához hasonlóan ő is kivándorolt Franciaországba, még húszévesen. Három hónapot húzott le takarítónőként, ám amikor kiderült, hogy férje nem fogja tudni követni, inkább hazatért Madeirára. Akkor már két gyerekük volt.

Az Aveiro család élete nem könnyű – senkinek sem könnyű, aki távol él a sziget partjait behálózó szállodaipartól. Otthonuk igen szerény méretű egy hatfős család számára, esőben pedig tucatnyi helyen szivárog be a víz a tetőn keresztül. Dolores a városházáról kér téglákat és maltert, hogy saját kezébe vegye a probléma megoldását. De bármilyen szegények voltak is, Cristiano boldogan gondol vissza gyerekkorára. Két-három évesen, az udvaron vagy a Lombinho utcában töltött órák során fedezte fel legkedvesebb barátját, a focilabdát. „Egyszer karácsonyra távirányítású autót kapott, azt gondoltam, azzal majd elfoglalja magát egy darabig – emlékszik vissza keresztapja, Fernão Barros Sousa. – De a focit jobban szerette. Az ágyába is magával vitte a labdát, soha sem engedte ki a kezéből. Mindig ott volt a hóna alatt, akárhova ment, a labda követte.” Hatévesen beíratják a Gonçalves Zarco, vagy másik nevén Barreiros iskolába, mivel a Barreiros Stadion közelében van, ahol a Maritímo de Funchal csapata játszik. Cristiano nem kiemelkedő tanuló, igaz, nem is különösebben rossz, de semmiképpen sem egy könyvmoly, a lényeg, hogy meglegyenek a jegyei. Egyik akkori tanára, Maria dos Santos úgy emlékszik vissza régi tanítványára, mint aki „rendesen viselkedett, vidám volt, és barátságos az osztálytársaival”. Kedvenc időtöltése? „Attól a naptól kezdve, hogy először belépett az iskola kapuján, a foci volt a mindene. Másból is kivette a részét, megtanulta az énekeket, megcsinálta a leckéjét, de előbb-utóbb mindig az udvaron kötött ki, ahol kedvére focizhatott. Ha nem volt rendes labdája – ami gyakran előfordult –, rongylabdával játszott. Semmi sem állíthatta meg.” Foci a játszótéren és foci az utcán. „Amikor hazaért az iskolából, rá szoktam szólni, hogy menjen a szobájába, és csinálja meg a házi feladatát” – mondja Dolores. „Ilyenkor mindig azt mondta, nem adtak leckét. Amikor elkezdtem főzni, ő azonnal kihasználta a helyzetet. Kimászott az ablakon, felkapott egy joghurtot, vagy egy gyümölcsöt, és elszaladt, hóna alatt a labdával. Este kilencig-tízig kinn maradt játszani.”

De mintha mindez nem lett volna elég, kezdett kimaradozni az órákról, hogy még többet játszhasson az utcán. „A tanárai azt mondogatták: meg kellene büntetnem, de én sohase tettem. Muszáj volt annyit gyakorolnia, hogy világsztár lehessen.” A fia utólag maga is elismerte: „Folyton fociztunk a barátaimmal, semmit sem szerettem jobban csinálni, csak ezzel tudtam tölteni az időmet.” Az utcán játszik, mert a környéken nincs focipálya. A Quinta do Falcão környékén nagy a forgalom, sok az autóbusz, motorkerékpár. Ha jön egy jármű, kénytelenek arrébb rakni a kapukat jelző köveket, mielőtt folytathatnák a játékot. Minden meccs komoly küzdelem, családok, baráti körök között. A játéknak sosincs vége. Legfeljebb akkor szünetel, amikor a labda valamelyik szomszéd udvarán landol – különösen, ha Agostinho úrnál, aki mindig azzal fenyegeti őket, kipukkasztja a labdát, és szól Doloresnek meg a többi édesanyának, hogy ügyeljenek jobban a lurkóikra. Amikor egyedül van, órákon keresztül rugdossa a labdát egy falnak. Itt, a járdák, az autók között, az aszfalton, fiatalabb és idősebb gyerekekkel játszva tanulja meg azokat a trükköket és technikákat, amik később naggyá teszik és játékának egyedi jellemzőjévé válnak. „Egész nap az utcán szokott lenni, cselezett, trükközött a labdával. Mintha csak a lábához lett volna ragasztva” – emlékezik vissza Adelino Andrade, az Aveiro család egyik szomszédja. „Veleszületett tehetség volt” – jelenti ki Cristiano nővére, Elma. „Jól játszott, de azt sohase gondoltuk volna, hogy egyszer ilyen sokra viszi.” Hatévesen megteszi első lépését a labdarúgás világa felé. Unokatestvére, Nuno az Andorinhában játszik – Cristiano édesapjával volt már párszor a csapat pályáján. Nuno elhívja, mert kíváncsi a tudására. Megkérdezi, lenne-e kedve játszani. Cristiano beszáll az edzésbe, de azután a meccsre is marad. Dolores és Dinis örülnek a fiuk döntésének – mindig is kedvelték a focit. Dinis és az idősebb fiú, Hugo a Benficának szurkolnak, Dolores pedig rajong Luís Figóért és a Sporting Lisszabon csapatáért. Az 1994–95-ös évadban az akkor kilencéves Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro megkapja első játékosigazolványát, 17182-es

számmal, a funchali labdarúgó-egyesülettől, és magára ölti az Andorinha világoskék mezét. A helyi klubnak hosszú története van, 1925. május 6-án alapították. Az Andorinha portugálul fecskét jelent, a legenda szerint egy játékos hibátlan rúgása nyomán kapta a nevét, melyet egy fecske követett a röptével. Francisco Alfonso általános iskolai tanár, aki Cristiano testvérét, Cátiát tanította, 25 éven keresztül dolgozott edzőként a madeirai ifjúsági csapatoknál. Ő volt Ronaldo első edzője, és sohasem felejti el az első napot, amikor az Andorinha pályáján látta játszani, hétévesen. „Cristiano számára a foci jelentette a mindennapi betevő falatot” – mondja. „Gyors volt, technikás és ráadásul mindkét lábával egyformán jó. Vékony volt, de a vele egykorú gyerekeknél egy fejjel magasabb. Nyilvánvalóan nagyon tehetséges volt – veleszületett tehetség, a génjeiben hordozta. Mindig a labdát üldözte, ő akarta eldönteni a meccset. Folyamatosan összpontosított, igyekezett a pálya minden részén egyformán jól teljesíteni. Ha ki kellett hagynia egy meccset, vagy nem játszhatott, teljesen összeomlott.” A klub elnöke, Rui Santos ma is élénken emlékszik az 1994–95-ös szezon egyik mérkőzésére: az Andorinha játszott a Camacha ellen, amely akkoriban az egyik legerősebb csapat volt a szigeten. A félidőben 2-0-s vesztésre állt az Andorinha, és „Ronaldo olyan elkeseredett volt, hogy sírni kezdett, mint egy kisfiú, akinek elvették a játékát. A második félidőben őrültként robbant be a pályára, és két gólt szerzett, a csapat pedig végül 3:2-re nyert. Egy meccset sem akart elveszteni. Minden alkalommal muszáj volt nyernie, és sírva fakadt, ha nem sikerült.” „Bőgőmasinának csúfolták, pont ezért” – magyarázza Dolores. Könnyen elsírta magát, és könnyen elfutotta a méreg, mondjuk, ha egy csapattárs nem passzolt neki, vagy valaki elhibázott egy gólhelyzetet vagy átadást, esetleg a csapat nem úgy játszott, ahogy szerette volna. Ráragadt még az „Abelinha” becenév, azaz Méhecske, mivel sohasem állt le egy percre sem, végig fel alá száguldott a pályán. Évekkel később, már Madridban, Cristiano ugyanígy nevezte el yorkshire terrierjét.

„Nem mindennap születik ilyen focista, mint Ronaldo” – mondja Rui Santos. „Amikor megpillantja az ember, azonnal látja, hogy egy sztárral áll szemben, aki teljesen más, mint az összes addigi gyerek, akit addig láttunk.” Balszerencséjükre az Andorinha a bajnokság egyik leggyengébb csapata volt, olyanokkal kellett volna szembeszállniuk, mint a Marítimo, a Camara de Lobos vagy a Machico. Gyakran leradírozták őket a pályáról. Ronaldo nem is igen akart játszani, mert már előre tudta, hogy veszíteni fognak. De amikor édesapja hazaért, igyekezett lelkesíteni és meggyőzni, hogy vegye fel a mezét, a cipőjét és csatlakozzon a csapathoz a pályán. Csak a gyengék adják fel – mondogatta –, és a kis Ronaldo alaposan megtanulta ezt a leckét. Néhány éven belül az egész szigeten megismerték a nevét. Két nagy helyi csapat, a Nacional da Madeira és a Marítimo is érdeklődött a kis Méhecske iránt. Cristiano keresztapja, Fernão Sousa fülébe is eljutott a szóbeszéd a gyerekről, aki tudja, hogy kell bánni a labdával. „Nagyon megörültem, amikor kiderült, hogy a keresztfiamról beszélnek. Tudtam, hogy focizgat, de fogalmam se volt róla, ennyire jó. Utcahosszal előzte meg a többieket. Gyönyörűen kezelte a labdát, és egyértelmű volt, hogy szép karrier állhat előtte. Azonnal láttam, hogy ez a gyerek egy istenadta ajándék lehet a családja számára.” Fernão a Nacional da Madeira ifjúsági csapatának edzője volt, és azonnal elhatározta, hogy beveszi a fiút a csapatba. „Beszéltem az édesanyjával. Megmondtam, hogy ez lesz a fiúnak a legjobb, és sikerült megállapodni az Andorinhával.” Valójában azonban nem volt a dolog ennyire egyszerű. Dinis azt szerette volna, ha a fia a Marítimóhoz csatlakozik. A csapat otthona, az Almirante Reis közel volt az otthonukhoz. Ráadásul az ifjú játékos szíve a zöld-vörösekért – a Marítimóért – dobog. Nem tudnak egyezségre jutni, ezért Rui Santos találkozót szervez, ahol mindkét klub képviselteti magát, és megbeszélhetik az ajánlatokat. A Marítimo ifjúsági edzője azonban nem jön el, így Cristiano a Nacionalhoz kerül, cserébe az Andorinha ifjúsági csapata húsz labdát és két szerelést kap. Nem nagy ajánlat, de az Andorinha később úgy kerül be a történelemkönyvekbe, mint egy Aranylabda-győztes játékos első

klubja, és támogatást kapnak az önkormányzattól. Ma az eredeti helyén egy mesterséges borítású, világítással ellátott pályát találunk. Cristiano még csak tízéves, amikor megérkezik a Nacionalba, édesanyja aggódik is érte egy kicsit. „A férjem mindig csak biztatta, hogy játsszon az idősebb gyerekekkel. Én féltettem, nehogy megsérüljön, eltörje a lábát vagy ilyesmi, de Dinis sosem… »Ne aggódj, úgysem tudják utolérni, gyorsabb annál« –mondogatta.” A Nacional edzőinek sem kerüli el a figyelmét, hogy a srác viszonylag vékony, csontos. Azt javasolják neki, egyen többet, hogy felszedjen néhány kilót. De az eredményeit látva nem érheti szó a ház elejét. „Azonnal láttuk, hogy fantasztikus képességei vannak” – mondja António Mendoça, Cristiano edzője a fekete-fehér színekben töltött két évad során. „A képességei már akkor igen fejlettek voltak. Sebesség, cselezés, lövés, villámgyors végrehajtás. Az utcai foci megtanította, hogyan kerülje el a közvetlen támadásokat, miként kerülje ki az ellenfeleket, hogyan szálljon szembe a nála sokkal nagyobb gyerekekkel. A jelleme is megerősödött – hihetetlenül elszánt volt.” Mendoça és a többi edző feladata most az, hogy megtanítsák neki: a futball egy csapatjáték. Hogy miért? Ronaldo hajlamos megszerezni a labdát a saját térfelén, és addig vezetni az ellenséges vonalakon keresztül, amíg kapura nem tud lőni – anélkül, hogy bárkinek is lepasszolná a csapattársai közül. Az ellenfél nem zavarja. A vereség lehetősége ki van zárva, mindig, minden körülmények között nyerni akar. Sír, kifakad a csapattársaira, ha valami nem sikerül. „Eltűrték, mert annyi gólt szokott szerezni” – mondja Mendoça. „Minden meccsünket kilenc-nullra, tíz-nullra nyertük.” De az individualizmusa, a büszkesége problémát jelent. Úgy viselkedik, mint aki a többiek fölött áll. Nem könnyen viseli a tanácsokat sem, csak négyszemközt lehet beszélni vele, amikor a csapat nem hallja. A Nacionalnál töltött 1995–96-os évadban Cristiano megszerzi első regionális címét a tíztől tizenkét évesekig terjedő korosztályban. Olyan klubok kezdenek felfigyelni rá, mint a Porto és a Boavista – a nagy klubok, a „téglalapban”, ahogy a szigeten a kontinentális Portugáliát hívják.

Fernão Sousa érzi, lassan ideje, hogy megadják a lehetőséget a keresztfiának a nagy ugrásra. Így igazságos. Másodszor is felveszi a kapcsolatot valakivel, aki hatással lesz a fiú jövőjére: ez João Marques Freitas madeirai főügyész segédje, a Sporting Lisszabon funchali képviselője. Ő tájékoztatja a felsőbb „hatalmakat” a zöldfehéreknél erről a hihetetlen képességű fiúról, a Quinta do Falcãóból. A Sporting küld egy embert, hogy beszéljen a családdal. Ronaldo rövidesen búcsút int a gyerekkorának, barátainak és a szigetnek. Ideje, hogy megismerjék a kontinensen.

4. TÁVOL A SZIGETTŐL A legnehezebb időszak Még sohasem ült repülőgépen. Még sohasem hagyta el a szigetet. Ez eddig élete legnagyobb kihívása, ideges, az utazást megelőző éjszaka álmatlanul forgolódik. Keresztapja, Fernão Sousa kíséri el Lisszabonba. 1997-et írunk, éppen húsvét van. Hamarosan „letesztelik” a Sporting Lisszabonnál. Jobban örült volna, ha a Benficához kerül, amelynek apja és bátyja is nagy szurkolója. Anyja viszont mindig a Sportingnak drukkolt, s arról álmodik, hogy fia egy nap talán olyan elismert játékos lesz, mint kedvence, Luís Figo. Akárhogy is, valljuk meg, az ember nem mondhat nemet a főváros egyik legjobb klubjának. A Sporting rendelkezik a legjobb futballakadémiával az egész országban, olyanok kerültek ki a kezük alól, mint Paolo Futre, Figo és Simão – vagy később João Pinto, Quaresma, Hugo Viana és Nani. Biztos benne, hogy sikerülni fog a bemutatkozása. Tudja magáról, hogy jó játékos, és meg fogja tudni győzni a zöld-fehérek vezetőit. De csak nemrég töltötte be a tizenkettőt. Amikor megérkezik az ifjúsági csapat edzőpályájára, nehezen tud uralkodni az érzelmein. Paulo Cardoso és Osvaldo Silva edzők feladata, hogy figyeljék a játékát. Első pillantásra nem különösebben nyűgözi le őket Ronaldo testalkata – vékony, gyenge fiú. De amint elhangzik az első sípszó, rögtön megváltozik a véleményük. A Quinta do Falcãóból érkezett fiú megszerzi a labdát, és rögtön szembeszáll két-három védővel. Aztán újra. Valóságos egyszemélyes show-t mutat be, cselez, átver, végigvezeti a labdát a pályán. „Osvaldóhoz fordultam, és azt mondtam: »ez a srác más, mint a többi, fantasztikusan nyomja«” – emlékszik vissza Cardoso. „De nem csak mi gondoltuk így. Az edzést követően az összes fiú köré csoportosult. Ők is érezték, hogy ő a legjobb.” A Sporting edzőit meggyőzte a próba, olyannyira, hogy a következő napon is szerették volna látni a régi José Alvalade

Stadion melletti gyakorlópályán. Ezúttal az ifjúsági akadémia vezetője, Aurélio Pereira is ott lesz. „Tehetséges volt, mindkét lábával jól kezelte a labdát, hihetetlenül gyorsan mozgott, miközben a labda mintha a saját testének a kiterjesztése lenne” – mondja Pereira. „De ami ennél is jobban lenyűgözött, az az eltökéltsége volt. A személyisége, a vakmerősége minden mozdulatán átsütött. Szellemileg megrendíthetetlen. Nincs benne semmilyen félelem, a nála idősebb játékosoktól sem ijed meg. Igazi vezéregyéniség, amilyen csak a legnagyobbak között fordul elő. Amikor visszatértek az öltözőbe, az összes srác vele akart barátkozni. Megvolt benne minden, ami kell, és nyilvánvaló volt, hogy ennél még csak jobb lesz.” 1997. április 17-én Paulo Cardoso és Osvaldo Silva megírják a Cristianóra vonatkozó jellemzést: „Kiemelkedő tehetségű játékos, fejlett technikával. Kiemelendő a cselezése, legyen szó mozgó vagy álló helyzetről.” A „felvenni” mellett egy x az „igen” mezőben. Középső középpályás, mondják az edzők. Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro átment a próbán, a Sporting játékosa lehet. Először azonban meg kell egyezniük a Nacional da Madeirával. Az egy hét után, amit Lisszabonban töltött, Ronaldo visszatér a szigetre. Egyelőre folytathatja a megszokott életét, amíg az edzők kidolgozzák az átigazolás részleteit. A Nacional 4 500 000 portugál escudóval (22 500 euró) tartozik a Sportingnak egy Franco nevű fiatal labdarúgó átigazolásáért. Cristiano szerződtetése remek lehetőség lenne, hogy a lisszaboniak elengedjék a tartozást, de 22 000 euró egy tizenkét éves fiúért óriási összeg lenne. „A Sporting sohasem fizetett még csak hasonló összeget sem egy gyerekjátékosért” – ismeri el Simões de Almeida, a klub volt vezetője. Aurélio Pereira és a többi edző igyekeznek meggyőzni a vezetőséget, hogy érdemes befektetni ekkora összeget. 1997. június 28-án Pereira új beszámolót készít, levele végéhez a következőt csatolja: „Bár túlzónak tűnhet ekkora összeget fordítani egy alig 12 éves fiúra, mégis, valamennyi edző előtt bebizonyította, hogy kiemelkedő képességekkel rendelkezik. Jó befektetés lenne a jövőre nézve.”

Ez a néhány sor elég ahhoz, hogy meggyőzze a klub pénzügyi igazgatóját, és az átigazolást aláírják. Augusztus utolsó hetében Cristiano Ronaldo elhagyja Madeirát, és beköltözik a Sporting ifjúsági akadémiájára. Hihetetlenül kemény változás ez egy tizenkét éves fiú számára. A mai napig emlékezik arra a nehéz napra, amikor búcsút kellett intenie a családjának. „A nővéreim és édesanyám sírtak. Én is sírtam. Amikor már a gépen ültem és elkezdtünk felszállni, megint a síró családomra gondoltam, és újra eleredtek a könnyeim.” Ronaldo az akadémia szállásán fog lakni, melyet az ország más részeiből érkező ifjúsági játékosok számára alakítottak ki. Hét szobából áll, valamint egy közösségi térből, ahol tévét lehet nézni. Mindez a José Alvalade Stadion épületében helyezkedik el, a három gyakorlópálya mellett. Ronaldo a legfiatalabb lakó, szobatársai Fábio Ferreira, José Semedo és Miguel Paixão lesznek. Vannak még itt Mozambikból (volt portugál gyarmat), Algarvéból és Vila Realból érkezők is. Szigorú napirendet követnek: délután 5-ig iskola, utána edzés. Az első nap az iskolában traumatikus élmény. Ronaldo késik az óráról, a tanár már a névsort olvassa, ő az ötödik. Amikor feláll, és a nevét mondja, a terem végéből kuncogást hallani: madeirai akcentusán nevetnek. A kiejtés jócskán eltér a fővárosban beszélttől, szinte másik nyelv. Idegennek hangzik. És szegénynek. Mint egy szigetlakó, akit nem értenek rendesen, akármit mond. Cristianót elönti a méreg, és felkap egy széket, azzal fenyegeti a tanárnőt. Az egész osztály rajta köszörüli a nyelvét, úgy érzi magát, mint egy bohóc. Néhány nappal később visszaszól egy edzőnek, aki kéri, hogy rakjon rendet az öltözőben. „Én a Sporting játékosa vagyok, nem fogok semmit se felszedni a padlóról.” Nem egy bölcs lépés. Büntetésből ki kell hagynia pár mérkőzést. Természetesen sír – szinte mindennap sír. Hiányzik neki a családja, a sziget, a barátok. „Rettenetesen nehéz volt” – mondja. „Pályafutásom legnehezebb időszaka volt.” Képtelen megszokni az embereket, az életet a szálláson, a szabályokat, a nagyvárosi feszültséget. Minden más, minden bonyolultabb. Lisszabon egy másik világ. Hetente kétszerháromszor telefonál haza.

Vesz egy 50 egységes telefonkártyát, és lesétál a telefonfülkéhez. Amikor édesanyja hangját hallja, elszomorodik, és sírni kezd; ilyenkor még jobban hiányzik neki. Dolores megpróbálja felvidítani, azt mondja, ügyet se vessen a gúnyolódókra. Sokszor kell vigasztalnia, meggyőznie, hogy Lisszabon és a Sporting akadémiája jelenti az igazi jövőjét. Végül kénytelen a fővárosba utazni, mert Cristiano nem bírja tovább. Fel akarja adni, otthagyni az álmát, és visszatérni a szigetre, a családjához. „Cristiano édesanyja kulcsszerepet játszott abban, hogy fia azzá válhatott, ami” – véli Aurélio Pereira. „Sokszor állt a mi oldalunkra, a fiával szemben. Sokat segített nekünk és sokat segített Cristianónak.” Amikor a fiú hazautazik, esze ágában sincs visszatérni Lisszabonba. Keresztapjának is be kell avatkoznia, hogy ne hagyja ott az akadémiát. Az első év komoly megpróbáltatás, de fokozatosan megtanul alkalmazkodni. „A nehéz pillanatokban az ember alaposan megismeri önmagát” – mondja Ronaldo évekkel később. „Erősnek kell maradni, és biztosnak lenni abban, hogy pontosan mit akarunk elérni.” „Egy álma volt az életben: valakivé válni, profi futballistává. Teljes szívéből akarta” – mondja Paulo Cardoso. Az első évek során van egy madeirai nevelője, Leonel Pontes, aki elkíséri az edzésekre és az iskolába. „Ronaldo mindig határozott volt, bármit csinált” – emlékezik vissza. „Mindenben a legjobb akart lenni, legyen szó pingpongról, teniszről, biliárdról, csocsóról, dartsról, atlétikáról. Mindenkit le akart győzni, meg akart előzni. Bármilyen sportról volt szó, nyernie kellett. Azt hiszem, az egyik oka, hogy ilyen messzire tudott jutni, éppen ez: mindig egyre többet akart.” Éjjel egykor a konditeremben találják, súlyzózik, engedély nélkül. A szobájában is fekvőtámaszokat és felüléseket csinál, a bokájára súlyokat köt, hogy megerősödjön, még jobbak legyenek a cselei. Amikor a csapattársai az edzés végén a zuhanyzóba rohannak, ő kint marad a pályán, a szabadrúgást gyakorolja, életnagyságú célpontokkal. Minden étkezésnél két tányér levest eszik: azt mondták neki, jól játszik, de túl vékony.

Vasárnaponként, ha Sporting otthon játszik, ő a „labdaszedő”, aki a játékból kiguruló labdákat visszahozza. Közelről láthatja a klub néhány híres játékosát, magába szippantja az atmoszférát, miközben keres öt eurót. A meccs végén a barátaival bedobják a pénzt a közösbe, és a pizzériába indulnak. Egyet helyben megesznek, míg kettőt hazavisznek. Első fizetése a Sportingnál tízezer escudo – nagyjából 50 euró. Ebből kitelik a füzetek, könyvek és az iskolatáska ára, még ruhákra és költőpénzre is futja. Egy nap azonban Dolores hívást kap a klubtól: Ronaldo nem vett ebédet a menzán, az összes pénzét csokoládéra költötte. Édesanyját megmosolyogtatja a történet. Bár rákényszerült, hogy a szokásosnál korábban nőjön föl, szinte gyerekkor nélkül, mégis csak egy kisfiú. „Utólag sajnálom, hogy nem élveztem ki jobban az ifjúságomat” – mondja később egy interjúban Ronaldo, a dél-afrikai világbajnokság előtt. Elvárják, hogy úgy viselkedjen, mint egy független felnőtt, a mosást, vasalást is ő intézi saját magának. Azért van itt, hogy focistává váljon. Nem egy kisgyerekre van szükségük. Tizennégy évesen a családi problémákkal is kénytelen szembenézni. Cristiano ráébred, hogy apja, Dinis krónikus alkoholista, bátyja, Hugo pedig kábítószerfüggő. Sokkoló tény, de erősnek kell maradnia. Bátyját felveszik egy lisszaboni drogrehabilitációs klinikára, és többszöri visszaesés után végül sikerül leszoknia. Nem így édesapjának. Szerencsére az akadémián közben javulni látszik a helyzet. „Különleges képességeinek és a nehéz munkának köszönhetően kezdett alkalmazkodni az új élethez, és ő lett a csapat közepe” – mondja segítője, Pontes. „A többiek elkezdtek egyre többet passzolni neki, mert tudták, hogy ő a legjobb.” A pályán és azon kívül is vezető egyéniség. A SIC portugál tévécsatornán leadott Planeta Ronaldo című dokumentumfilmben Pontes elmeséli, hogy egyszer, amikor Cristianót és három csapattársát az utcán megtámadták, ő volt az egyetlen, aki nem próbált elfutni, hiába volt közülük a legfiatalabb. Harcosan védte azt a kis pénzt, amiről a rablók végül lemondtak, és eliszkoltak. A Sporting akadémiája nem csak az edzőpályán irányítja az ígéretes fiatal játékosok életét. A melléjük kijelölt nevelő feladata,

hogy figyeljen oda rájuk, felügyelje teljesítményüket a helyi, külső iskolában. Ronaldo a focit imádja, az iskola inkább csak hobbi. A reál tárgyakat szereti, de az angolt utálja. Rendes tanuló, teljesíti a kötelességét, ám a foci, a barátok, a felkészülés elterelik a figyelmét a tanulásról. A végén kénytelen választani: sport vagy továbbtanulás. Beszél az édesanyjával, majd meghozza a döntést: a kilencedik osztály után, a Sporting engedélyével, abbahagyja a tanulást. A klub igyekszik segíteni fiatal játékosainak, hogy leküzdjék az alkalmazkodás nehézségeit, többek között pszichológusok segítségével. Ugyanakkor az akadémián vasfegyelem uralkodik. Egy példa azokból az időkből, amit Ronaldo sosem felejt el. Az évad vége felé a Sporting a Marítimóval fog játszani, a szülővárosában, Madeirán. A lehetőség, hogy hazalátogathat a szigetre, a saját városába, a stadionba, ahol az első meccseit játszotta – és találkozhat a családjával, az iskolai barátaival – több, mint amiről álmodni mert volna. De Cristiano rosszul viselkedett az iskolában, és az igazgatók fájdalmas büntetést mérnek rá. Nem utazhat a csapattal Madeirára. „Megpillantottam a listát, és láttam, hogy hiányzik róla a nevem” – meséli. „Négyszer is ellenőriztem, de semmi. Sírni kezdtem, berontottam az edzőközpontba, dühösen magyarázatot követeltem. Szörnyű volt, de megtanultam egy fontos leckét.” Az akadémián szigorú előírásokat kell követniük a játékosoknak, s az orvoscsapat folyamatosan figyeli fizikai fejlődésüket. Cristiano esetében például nyomon követik a csontsűrűségét, hogy megállapítsák, milyen testmagasságot fog várhatóan elérni. A helyzet ígéretes, ha minden jól alakul, elérheti a 185 centit. Tizenöt éves korában azonban komoly problémára bukkannak. „A klub tájékoztatott minket, hogy túl gyors a szívverése” – árulta el édesanyja a The Sun című brit lapnak. „Egy rakás papírt alá kellett írnom, hogy elvégezhessék rajta a szükséges vizsgálatokat egy kórházban. Végül úgy döntöttek, operálni kell. Lézerrel rendbe hozták a sérült részt a szívében, és néhány nappal később már újra otthon volt. Mielőtt kiderült volna, mi is a helyzet, aggódtam, hogy talán vége a karrierjének.”

Születési rendellenességről volt szó, amelynek következtében a normálisnál magasabb volt a pulzusa, de szerencsére ugyanúgy focizhat, mint előtte. „Pár nappal a beavatkozás után már csatlakozhatott a társaihoz, újra együtt edzettek. Még gyorsabban is futott, mint előtte” – teszi hozzá édesanyja. Nem csak gyorsan fut, a kategóriákban is gyorsan lépked előre. A klub történetében ő az egyetlen, aki egy évadon belül játszott az U16, U17, U18, a B csapat és az A csapat tagjaként is. 2001 augusztusában aláírja első profi szerződését. Négy év, havi 2000 euró, valamint 20 millió eurós kivásárlási záradék. Az akadémia szállásáról átköltözik egy turistaszállóba a Lisszabon közepén található Marquês de Pombal tér közelébe, arra a pár napra, amíg talál magának megfelelő albérletet, ahol a családja gyakrabban meg tudja látogatni. A fiú felnőtt, függetlenebbé vált – és úgy dönt, ideje új menedzsert keresnie. Elhagyja Luis Vegát, aki Figót is menedzseli, és Jorge Mendes kezébe helyezi jövőjét. 2001-ben a Sporting első csapata új menedzsert kap az erdélyi Bölöni László személyében, aki a Steaua Bukarest korábbi híres középpályása volt, 1986-ban Bajnokok Ligáját nyert. Bölöni nyolc évadot töltött Franciaországban az AS Nancy kispadján, majd rövid ideig a román válogatott edzője volt. Első évében a Sporting megnyeri a portugál bajnokságot és kupát. Közben figyelemmel kíséri Cristianót, Ricardo Quaresmát és Hugo Vianát. Szeretné, ha Cristiano mielőbb csatlakozhatna az A csapathoz – valójában Cristiano olykor már együtt edzhet velük. Az orvosok egyelőre nem javasolják a váltást, mivel még mindig növésben van. De egy dolog biztos, a madeirai kölyök hamarosan bemutatkozhat.

5. 17 ÉV, 8 HÓNAP ÉS 2 NAP „Még semmit sem láttak az igazi Ronaldóból, ez csak a kezdet” Egy zöld-fehér színű autóbusz tart Alcochetébe, a Sporting akadémiája felé. 2002. július 1-je van. Ez lesz Cristiano Ronaldo első napja az A csapatban. Bölöni László az előszezon idejére átemelte őt és három másik B csapatbeli játékost: Custódiót, Carlos Martinst és Paítót. „Remélem, jól fog menni, és benn maradhatok az első csapatban. Mindent bele fogok adni, és igyekszem meghálálni az edző belém vetett bizalmát” – jelenti ki Ronaldo alázatosan. „Azzal, hogy João Pinto és Jardel mellett játszhatok, egy álmom vált valóra. Valódi példaképet jelentenek bármely focista számára.” Az első meccsre öt nap múlva kerül sor, a Samoquense ellen 9-0ra győznek. A következő a Rio Maior, a Sporting Lions ezúttal 5-0-ra nyer. Ronaldo csúcsformában van, gólt is szerez, de Bölöni egyelőre óvatos. A fiú megszokta, hogy elöl játszik, de az edző a bal oldalra helyezi – itt élni tud a sebességével, de egyelőre fizikailag még nem tart ott, hogy szembeszállhasson az ellenfél középpályásaival. Nem is okoz csalódást. Gyors, jól kezeli a labdát, megnehezíti a ráállított emberek dolgát. Bölöni ugyanezt a taktikát választja július 14-én, a 2002–2003-as szezon hivatalos bemutatkozó mérkőzésén a Sporting rajongói és részvényesei előtt, a José Alvalade Stadionban. Ellenfelük az aktuális francia bajnok, az Olympique Lyon. A végeredmény döntetlen (egy-egy góllal mindkét oldalról), de a nézősereg végre megcsodálhatja, hogyan sziporkázik az új gyémánt a sportakadémia koronáján. „Figyeljünk erre a fiúra” – írja a Record. „Tudja, hogyan szabaduljon meg az őt fogóktól, remekül cselez, és benne van a lábában a gól.” És tény: Cristiano máris gólt szerez, első

bemutatkozása során azon a pályán, ahol nemrég még labdaszedő volt. Sajnos a bíró nem ítéli meg – tévesen. Kevesebb, mint egy héttel később újabb francia csapat, a Paris Saint-Germain ellen készülnek. A végeredmény ezúttal 2-2, és Cristiano Ronaldo ismét meglepetést okoz. A játék után mindenki arra számít, hogy hálás lesz, meghatódott, azt fogja mondani, ez volt élete legboldogabb estéje. A madeirai csak ennyit nyilatkozik: „A részvényesek még semmit sem láttak az igazi Ronaldóból, ez csak a kezdet.” Nyers, neveletlen, rettenetesen magabiztos – ez a minimum, ami elmondható. Kétségtelen viszont, hogy remekül játszott a bal szárnyon, három kapura lövése is volt, s Lisszabonban már az „oroszlánok” új csillagáról beszélnek. Az edző gyorsan lehűti a kedélyeket: „Ronaldo egy kitűnő képességekkel megáldott fiatal ígéret, de még korántsem érett játékos.” Arról mindenesetre meggyőződhetünk, hogy egyelőre csak rövid időre, tizenöt, legfeljebb húsz percre engedi a pályára, és pillanatnyilag csak a nyári barátságos mérkőzésekről van szó, például július 27-én a Benfica, vagy augusztus 1-jén a Pontevedra ellen. A fiú azonban fokozatosan szerves részévé válik az „oroszlánok” játékának, és az eredmények egyre gyorsabban érkeznek. Augusztus 3-án a Sporting egy másik zöld-fehér csapattal, a sevillai Real Betisszel méri össze erejét a portugáliai Maiában. A 77. percben Bölöni négy játékost cserél. Barbosa helyére Danny, Quaresma helyére Luís Filipe, Niculae helyére Diogo és végül Rui Bento helyére a 28-as számú játékos érkezik – „Ronaldo Cristiano”, olvasható a programfüzetben. Quaresma a 27. percben gólt szerzett, Alfonso a 30.-ban egyenlített, majd Barbosa az 53. percben megszerezte újra a vezetést. A 84. percben azonban Alfonso másodszor is a kapuba talál, az állás ismét döntetlen. Már-már úgy tűnik, marad így, amikor két perccel később Casas megpróbálja megszerezni a meccset eldöntő gólt, de César Prates fantasztikus módon képes megállítani a labdát. A játék a hosszabbításban folytatódik, ideje látnunk, mire képes ez a tizenhét éves fiú.

Védekezési hiba a magabiztos Juanito részéről. Csapattársa szabadrúgást végez el, ő pedig mellel veszi le, de nem irányítja megfelelően, a labda elpattan tőle, és Cristiano egy szemvillanás alatt ott terem. Sarokkal ér bele, maga elé teszi, majd megindul a bal oldalon. A Betis védője, Toni Prats felé tart, de a bal szélről, lehetetlen szögből megtalálja a rést, a távolabbi sarokba céloz, megkerülve a hiába érkező és felugró Rivast. Fenséges gól, kellett hozzá minden, a technika, az erő, labdakezelés, a térlátás. Cristiano ünnepelni kezd, körberohan a pályán, csókokat szórva a lelátó felé. Első gólja a Sporting mezében, egyben a csapat győzelmét is jelenti. A portugál sajtó igazi műremeknek nevezi a megvalósítást. Ezzel megerősödik az önbizalma, eddigi félelmei eltűnnek. Korábban ideges volt az első csapatban – úgy érezte, még nem egészen tartozik közéjük, csak egy nagyra nőtt fiú a felnőttek között. Most végre minden megváltozott, még akkor is, ha egyelőre nem ismerik, ki is ő. A televízió Custódiónak tulajdonítja a gólt, a spanyol sajtó pedig folyamatosan ismételgeti, milyen hihetetlen gólt szerzett Custódio, aki egyébként csak pár perccel korábban lépett a pályára. „A gólt a családomnak, különösen édesanyámnak, Doloresnek ajánlom, aki itt van velem Lisszabonban” – mondja Cristiano Ronaldo a Correio da Manhã napilapnak. Köszönetet mond az edzőnek is, „aki nagy kockázatot vállalt a fiatal játékosok beemelésével, és segített beilleszkedni az első csapatba”. A szurkolókról sem feledkezik meg: „Tudom, figyelemmel követnek, és keményen fogok dolgozni, hogy meg tudjam hálálni a belém vetett bizalmat.” Tizenegy nappal később, augusztus 14-én az istenek ismét rámosolyognak. Végre debütálhat egy hivatalos mérkőzésen, BLselejtezőn, a José Alvalade Stadionban. Ellenfelük a Héctor Cúper vezette Internazionale. Ronaldo a spanyol Toñito helyére érkezik az 58. percben. Azonnal két veteránnal, Javier Zanettivel és Marco Materazzival kell szembenéznie, akik együttesen régebb óta profi futballisták, mint ahány éves Ronaldo. Alaposan megnehezítik a dolgát, de végül bravúros teljesítményt nyújt, hiába 0-0 a vége.

Megvillanásai alaposan felvillanyozzák a lelátó közönségét. Korántsem rossz kezdet. A portugál sajtó a túl sok cselezést, az egy-egy elleni játékot rótta fel Ronaldónak és Kutuzovnak, a támadások másik fiatal résztvevőjének. Röviden összefoglalva, nem hajlandó lemondani a labdáról, amikor kellene. Fiatalos hiba, amelyről évekig tarthat leszokni. A következő találkozón, 2002. október 7-én ismét bizonyíthat. A portugál Szuperligában címvédőként fogadják otthonukban a Moreirense FC-t, amely ebben az évben jutott fel az első osztályba. Maga a meccs nem túl különleges. Cristiano Ronaldo azonban, aki életében először a kezdő tizenegyben szerepel, történelmet ír, mint a Sporting legfiatalabb gólszerzője. „Monumentális, fenséges, hihetetlen gól… nincs jelző, ami visszaadná ennek a fiatal csodagyereknek a teljesítményét” – lelkendeznek a portugál Sport TV kommentátorai. A 34. percben járunk, amikor az ellenfél térfelén Toñito sarokkal passzol Ronaldónak, aki leráz két védőt, és 60 méteren át vezeti a labdát. Egy biciklicsellel megtéveszt még egy védőt, majd a kétségbeesetten kirohanó João Ricardo kapus mellett finoman a kapuba küldi a labdát. Cristiano letépi a mezét, a csapattársait ölelgeti, és a lelátó felé integet. Bölöni a kispadon ünnepel a többiekkel. Ő volt az, aki vállalta a kockázatot, és megváltoztatta Ronaldo pozícióját. Bebizonyosodott: neki volt igaza. De vissza a meccshez, mert a 28-as játékos még nem fejezte be. Hiába tért vissza négyhónapos sérülése után a Sporting brazil csatára, a 2001-ben európai Aranycipővel díjazott Jardel „Szuper Márió”, a nap főszereplője Cristiano, aki látványos fejesgóllal beállítja a 3-0-s végeredményt. A nagy ünneplést legfeljebb az ronthatja el, hogy édesanyja, Dolores rosszul lesz a nézőtéren. Talán csak az izgalom, látva fia teljesítményét – szerencsére a nagy ijedtségen túl nem történt semmi. Másnap Ronaldo és „monumentális” gólja uralja a portugál újságok címlapját. Az újságírók megragadják a lehetőséget, hogy elmeséljék az egész történetet, egészen az első utcai labdázástól

Santo António „nyomornegyedében” a tegnapi mérkőzésig. Interjút készítenek gyerekkori edzőivel. Megpróbálják apját is szóra bírni, aki szegény csak az összefoglalókat látta, egyébként rádión követte az eseményeket, mivel az Andorinhánál volt dolga éppen. José Dinis szerint fia egy természeti erő, aki gyerekkora óta éjjelnappal csak a labdának él. Reméli, hogy szép jövő vár rá, és továbbra is ilyen szépen fejlődik, mint ember és mint játékos. Ő maga nem szeretne attól lenni híres, hogy történetesen az „oroszlánok” 28-as játékosának az apja. Az viszont biztos, hogy következő mérkőzést nem fogja kihagyni, már meg is vette a repülőjegyet, hogy lássa a Belenenses stadionjában játszani. Hat év óta az első alkalom, hogy Lisszabonba látogat. Nem csak a portugál sajtó kíváncsi az új felfedezettre. Európaszerte emlegetik, köszönhetően a góljának. Meg a nevének is, hiszen a másik Ronaldo (Ronaldo Nazário de Lima) sokadik visszatérését élvezi, és pár hónappal korábban, június 30-án hozzásegítette Brazíliát egy újabb vb-címhez a koreai–japán világbajnokságon, amelynek 8 találattal a legeredményesebb gólszerzője volt. Az olasz La Gazzetta dello Sport máris az „új Ronaldóról” beszél. Mit szól a madeirai fiú ehhez az összehasonlításhoz? „Eszembe se jutna ilyesmi. Ronaldo egy igazi világsztár, ő a legjobb. A kedvenc játékosom” – jelenti ki Cristiano. Ronaldo Nazário de Lima nem sokkal korábban, 2002 augusztusában igazolt a Real Madridhoz. Cristiano kiemelkedőt alakított az első csapatban, a rajongók kedvencévé vált. Bölöni László abszolút hisz benne, de nagy a versengés: a csatárok között már ott van Jardel, Quaresma, João Pinto, Toñito és Niculaeis. Az évad végére 25 meccsen játszott, melyek közül csak 11 alkalommal volt benne a kezdőcsapatban. Három gólt szerzett a ligában és kettőt a Portugál Kupában. A Sporting mögött nem túl sikeres sorozat áll. A Bajnokok Ligájából kiestek a zöld-fehérek, miután a San Siróban, a visszavágón 2-0-ra kikaptak az Intertől. Az UEFA-kupáért szintén nem küzdhetnek, mert Portugáliában 3-1-re megverte őket a szerb FK Partizan, a visszavágó pedig 3-3-as döntetlen lett. Május 1-jén a Naval a negyeddöntőben kiütötte őket a Portugál Kupából.

Ráadásul még a ligában sem tudták megvédeni a címüket. A harmadik helyen végeztek, huszonhét ponttal a José Mourinho vezette Porto és tizenhat ponttal a második Benfica mögött. Bölöni távozik a kispadról. Szomorú pillanat ez a 28-as számú játékosnak. „Nagyon szerettem vele dolgozni” – mondja Cristiano. „Nélküle valószínűleg még mindig a B csapatban lennék.” Az új edző Fernando Santos. Cristiano még nem ismeri, de azt mondják, rendes ember, aki nagy hangsúlyt fektet a fegyelemre, és komoly tekintélynek számít a labdarúgás világában. Érkezésével megindulnak a pletykák: maradhat-e az akadémia új felfedezettje az első csapatban? Santos kénytelen nyilatkozni: „Ronaldo a Sporting egyik kulcsfontosságú játékosa.” Cristiano reméli, tényleg ez a helyzet, és ő maga is nyilvánvalóvá akarja tenni, hogy a Sportingnál szeretne maradni. „Minden erőmmel azon szeretnék dolgozni, hogy megszerezzük azokat a címeket, amiket az idén nem sikerült. Tizenkét éves korom óta a Sportingnál játszom, ezzel a klubbal szeretnék bajnok lenni. Ha mégse jön össze a győzelem, az nagy csalódás lenne. De legalább megpróbáltuk. Meglátjuk, mit hoz a jövő…”

6. TOULONI FESZTIVÁL Mindenki őt akarja [leigazolni]. „A cél nem a legjobb játékos cím megszerzése volt” 1985: A Valenciennes-ben játszó Jean-Pierre Papin a legeredményesebb góllövő, és megszerzi a franciáknak az első helyet. 1991: Zinedine Zidane az AS Cannes játékosaként a döntőig jut, ahol Angliával szemben maradnak alul a franciák. A torna királya Alan Shearer, aki négy meccs alatt hét gólt szerzett. 1992: Rui Costa kivételes teljesítményt nyújt a Benficával – a torna legjobb játékosa és gólszerzője. 1997: Az AS Monacóban játszó Thierry Henry a legjobb játékos, legeredményesebb gólszerző, és a franciák megnyerik a tornát. 1998: Juan Román Riquelmét, az argentín Boca Juniors játékosát választják a torna játékosának – az európai klubok fel vannak háborodva.

A touloni ifjúsági labdarúgótornát (ahogy a franciák nevezik, a Reménységek Versenye Touloni Nemzetközi Fesztivál) 1967-ben rendezték meg először, a klubcsapatok mérhették össze erejüket a 21 év alatti korosztályban. 1974-ben aztán változtattak, azóta az ifjúsági válogatottak csapnak össze. A tornát a FIFA nem ismeri el, de hagyományosan olyan rendezvény, ahol meg lehet pillantani a jövő fiatal csillagait, néhány évvel azelőtt, hogy berobbannának a köztudatba. A 2003. június 10. és 21. között rendezett 31. torna sem kivétel. Az összes jóslatra rácáfolva Javier Mascheranót választják a legjobb játékossá. A fiú, aki később a Barcelona egyik ásza lesz, valamint az argentin válogatott tagja, a torna idején a River Platéban játszik. Mascherano hozzásegíti az argentinokat a harmadik hely megszerzéséhez. (Két évvel később aztán a brazil Corinthianshoz igazol, majd az angol bajnokságban láthatjuk, ahol a West Hamet és a Liverpoolt erősíti.) Mindenki Ronaldót, az olasz Paganót, vagy az argentin Rivast várta volna győztesnek, így azonban Cristiano kénytelen beérni a legfiatalabb döntős címével.

„A cél nem a legjobb játékos cím megszerzése volt” – jelentette ki Cristiano. „A lényeg az volt, hogy a csapat elérje a célját, és megnyerjük a tornát. Ami sikerült is.” Valóban, Portugália 1992-es és 2001-es győzelme után újra hazaviheti a díjat, miután a döntőben 31-re megverte Olaszországot, és sorozatosan meggyőző teljesítményt mutatott. Legalább ilyen fontos, hogy a 28-as játékos képes az önelemzésre. „A torna során azt tettem, amit tennem kellett. Három mérkőzésen, azt hiszem, elég jól hoztam magamat. A másik kettőn egy kicsit fáradt voltam” – vallja be. „Nem csoda, ha belegondolunk, hány meccset kellett játszani ilyen rövid idő alatt.” A különböző ifjúsági válogatottakban Ronaldo mindig nála egy-két évvel idősebbekkel játszott együtt. Tizennégy évesen került az U15be, tizenhat évesen az U17-be. Toulonban tizennyolc évesen szerepel az U20-ban, mégis rögtön az első, Anglia elleni mérkőzésen – június 11-én, Nîmes-ben – felhívja magára a figyelmet. Rui Caçador portugál edző támadóformációt ígért, és tartja is a szavát. Danny és a gigászi Hugo Almeida dolgoznak elöl, Ronaldo és Lourenço pedig oldalt. A luzitánok dominanciája az elejétől fogva érvényesül, bár a három gól csak a második félidőben érkezik. A harmadikat Cristiano szerzi, de nem csak a portugál kispadon nagy az öröm, mély nyomot hagy a legjobb csapatokat képviselő tehetségkutató szakértőkben is. Egyikük a Barcelonának dolgozó Juan Martínez Vilaseca. Miután látta Ronaldo játékát, a következő a véleménye: „Rendkívül érdekes játékos, olyan egyedi jellemzőkkel, amelyek igen ígéretessé teszik. Ha a helyén van az esze és igyekszik kézben tartani a pályafutását, egy nap még valamelyik nagy európai klubban fogjuk viszontlátni. Biztos vagyok benne, hogy rövid időn belül az egyik legjobb portugál labdarúgó válik belőle.” Ez a fiatal játékos már nem ismeretlen a foci felsőbb köreiben, nem is Vilaseca az egyetlen, aki ilyen sokra tartja. Egy ideje már megkörnyékezték a legnagyobb klubok: az Arsenal, a Manchester United, a Liverpool, a Chelsea, a Juventus, a Parma, az Atlético Madrid, a Barça, a Valencia – mind érdeklődést mutat iránta.

Arsène Wenger, az Arsenal edzője mindenkit megelőzve meghívja Cristianót, hogy édesanyjával együtt látogassanak el Londonba 2003 januárjában, beszélgessenek a jövőről, nézzék meg a klubot. Ha kedvük van, megismerkednek Thierry Henryval, akinek – Wenger jól tudja – Ronaldo nagy csodálója. A látogatás után folytatódik a beszélgetésük, de Wenger azt szeretné, ha a fiú egy évet még Lisszabonban maradna, mielőtt bekerül az angol bajnokságba. Az Internél hasonlóképpen gondolkoznak. Hajlandóak kifizetni az átigazolási díjat, de egyelőre még gyakoroljon Lisszabonban. Luis Suárez, az Inter tehetségkutatója – 1960-ban aranylabdás, az Inter és a Barça volt középcsatára – egy ismerősétől kapta a tippet telefonon, hogy van itt egy kiváló ifjú játékos, akit a Sporting futballakadémiáján neveltek ki. Egy-két alkalommal már látta, mielőtt bemutatkozott az első csapatban. Nincs kétsége afelől, fel kell venni a kapcsolatot a családjával, és a lehető leghamarabb le kell igazolni. Egyes források szerint a Valencia 500 millió pesetát ajánlott. De úgy néz ki, Ronaldo az Atlético Madriddal is tárgyal, amely a többi ibériai csapattal versengve próbálja megszerezni a fiatal játékost. Még Gérard Houllier, a Liverpool menedzsere is hallgatott a szakértők tanácsára, akik áradoznak a madeirai csodáról, és személyesen utazott Franciaországba, a pályán is megtekinteni. Miután látta játszani, nem marad kétség benne: az egyik legnagyobb európai ígérettel állnak szemben, akit jó lenne az Anfieldben viszontlátni. A sajtóban elindulnak a pletykák, állítólag egy liverpooli játékost és 7,5 millió eurót ajánlottak Ronaldóért. Ügynöke, Jorge Mendes találkozott a Liverpool képviselőivel, és a lisszaboni klub hajlandó beleegyezni, hogy a 28-as játékos a Beatles szülővárosában folytassa. Cristiano a maga részéről nagyon szereti az angol futballt, ha neki személy szerint nem is ez a kedvence (mindig is a spanyolok által játszott stílust gyakorolta). „A Liverpool az egyik legjobb angol klub, minden játékos ilyen lehetőségről álmodik.” Másfelől, annyira azért nem sietős elhagynia a Sportingot. A sajtó azonban kíváncsi. Milyen érzés egy tizennyolc éves fiúnak, hogy ráharapott az összes tehetségkutató, és egymást taposva versengenek érte a klubok? „Nem érzek magamon nyomást” –

válaszolja. „Egyszerűen örülök neki, hogy ennyi jelentős csapat és szakértő van, akik felfigyeltek a munkámra. Ebből erőt tudok meríteni, arra bátorít, hogy mindennap egyre jobb legyek. De még senkivel sem beszéltem, senki sem nyújtott be konkrét ajánlatot a Sportingnak. Tudom, hogy a sajtóban sok mindent írnak, de jelenleg a legfontosabb célkitűzésem, hogy a csapatommal eljussunk a döntőig, és megnyerjük azt. Minden erőmet erre kell fordítanom.” És így is tesz. Cristiano ismét sziporkázik szélsőként, Argentína ellen, amelyet sokan egyenesen a dobogó legfelső fokára vártak. Portugália azonban 3-0-ra veri a Mascherano vezette csapatot. Ezután Japánt kell legyőzniük, Fréjus-ben, ám itt egy kellemetlen meglepetés vár rájuk. A legnehezebb meccsel a hátuk mögött túlságosan kiengedtek, s Rui Caçador emberei váratlanul 1-0-ra kikapnak, Mogi góljának köszönhetően. „Nem olyan színvonalon játszottunk, mint a másik két mérkőzésen” – kommentálja Ronaldo. „Nem ugrottuk meg a mércét, nem tettük oda magunkat, egy csomó lehetőséget kihagytunk. A törököket viszont le kell győznünk, ha szeretnénk eljutni a döntőbe.” Nuno Viveiros és Danny góljai aztán sikeresen felőrlik a Rasit Çetiner vezette török csapatot. „McGyőzelem a spagetti ellen” – szól a Record portugál sportnapilap szalagcíme június 21-én, a döntő napján. Az olaszok elleni meccset megelőző éjszaka az edző úgy döntött, megpróbálja oldani a a feszültséget, és a húsz játékossal együtt beültek egy gyorsétterembe Big Macet falatozni. A srácok kérlelték, és nem is ártott ennyi kikapcsolódás – így a hotel borzalmas kosztjától is megmenekültek. Maga a mérkőzés nem szívbajosoknak való látvány volt: 90 percen keresztül szinte folyamatosan pörögtek az akciók. Mindez igencsak kemény másfél óra volt a portugálok számára. A 25. percben már csak tíz emberrel játszanak, miután Hugo Almeidát kiállították, a kékek pedig ki is használják a helyzetet. Az első félidő végén az állás nulla-nulla, a csapatok pedig ismét egyenlő eséllyel játszanak, miután az olasz csapatból kiállították Bovót egy Pedro Ribeiro elleni szabálytalanság miatt. A második félidőben már egyértelműen látszik, hogy az olaszok pihentebbek – 24 órával több

idejük volt regenerálódni az utolsó, Lengyelország elleni meccsük óta. A kékek uralják a játékot, a 67. percben pedig Francesco Ruopolo ellentámadásból megszerzi az olasz vezetést. A portugáloknak nem lesz könnyű felzárkózni, különösen ilyen erős védővonallal szemben. Úgy tűnik, el is dőlt a mérkőzés. De ne siessük el. Csupán tíz perccel a befejező sípszó előtt két csere érkezik, akik megfordítják a mérkőzés menetét. A pályára lépő João Paiva első labdaérintéséből gólt szerez. Öt perccel később Danny egy olasz játékostól szerzi meg a labdát, és akciója nyomán már Portugália vezet. A rövid hosszabbítás alatt Paiva újra a kapuba talál, ezzel 3-1 a végeredmény. Hatalmas ünneplés kezdődik. A győztes csapatról készült képen Ronaldót hullámos, szőkített tincsekkel látjuk, félmeztelen teste meglepően vékony – hol van még az azóta kigyúrt felsőtest. Arcáról sugárzik a boldogság, karjait a levegőbe emeli. Bal kezében hadizsákmányt szorongat: egy kék olasz mezt. „Nehéz küzdelemben szereztük meg a győzelmet, egy rendkívül komoly csapat ellen, akik nagyon sok akadályt állítottak elénk” – mondja Cristiano. „Előtte is tudtuk, hogy az olaszok ellen nem lesz könnyű, egy nagyon erős csapatról van szó. De jól játszottunk, és volt néhány kiemelkedő akciónk, mint ahogy az egész torna során mindig.” A portugál sajtó ünnepli az U20-as válogatottat, egy új generáció felemelkedéséről beszélnek, akik felérnek Figóhoz és Rui Costához. A csapatot hősként fogadják Lisszabonban, a rajongók a Portela reptéren megtapsolják, megéljenzik őket. Cristiano Ronaldo azonban nincs köztük, nem utazott haza a társaival. Franciaországban maradt, ahol testvéreivel és édesanyjával nyaralnak pár napot délen, majd Párizst is megnézik. Megérdemelt már egy kis pihenőt, mielőtt a megkezdődik a Sporting előszezonja. Augusztus 6-án aztán, egy, a Manchester United elleni barátságos találkozót követően élete váratlan fordulatot vesz.

7. A HETES SZÁM Egy legendás mez A mérkőzés előtti éjszaka már meg is köttetik a megállapodás. A Quinta da Marinha Hotelben a Sporting és a Manchester United képviselői megegyeznek Cristiano átigazolásáról: a vörös ördögök 15 millió euróért szerzik meg. Alex Ferguson, az MU edzője, Simões Almeida, a Sporting pénzügyi igazgatója és Jorge Mendes, Cristiano ügynöke elvarrták az összes szálat, gyakorlatilag csak a játékos aláírása hiányzik. Cristiano már tisztában van vele, a következő időszakban a Manchester Uniteddel fogja összekötni a sorsát, de ezt csak augusztus 12-én jelentik be – a megelőző héten még mindenki tagadja, hogy megállapodás született volna. Senki sem akarja elrontani a Sporting ünneplését. 2003. augusztus 6-án felavatják az oroszlánok új stadionját, az Alvalade XXI-et. Az épületet Tomás Taveira tervezte, részben a 2004-es Európa-bajnokságra, amelynek Portugália ad otthont. A stadionavató mérkőzést a Manchester Uniteddal játsszák, amely korábban szerződést kötött a lisszaboni klubbal: az angoloknak elsőbbségi joguk van az alcochetei ifjúsági akadémián felbukkanó ígéretes játékosok kivásárlására a többi egyesülettel szemben. A látványos ünnepség kezdetét az új létesítmény felavatása jelenti, az este csúcspontja pedig a mérkőzés, amelyen Cristiano a főszereplő. A ceremónia háromnegyed kilenckor kezdődik. Lehullanak a függönyök, és a pálya közepén Dulce Pontes énekesnőt pillantjuk meg, aki előadja Amor a Portugal című dalát, majd a pályán több száz ember élőképben kialakítja a klub címerét. Végül a játékosok is megjelennek. A légkör vibrál, a nézőtéren egy gombostűt sem lehet leejteni. Cristiano Ronaldo fehér nadrágba és vízszintesen zöld-fehér csíkos mezbe öltözött, amelyen a 28-as szám virít. Felkészült rá, hogy megmutassa a tudását a Manchesternek. Alakítása olyan jól sikerül, hogy ez, a Sportinggal játszott utolsó meccse egyben

a legjobb az eddigiek közül. Fürgén kezd, a United védői azonnal kénytelenek foglalkozni vele a szélen. Kapusukat, Fabien Barthezt alaposan próbára teszi, hol távolról, hol az egy-egy elleni harcban, melyet aztán a francia nyer meg. A 25. percben Luís Filipének ad gólpasszt – megvan az első találat. De mindenekelőtt a gyorsasága, a biciklicselei, a ritmusváltásai, az ellenfelek lerázása az, amivel felhívja magára a figyelmet. A félidőben Sir Alex már biztos benne, hogy muszáj szerződtetni. „Nem mehetünk el innen e nélkül a srác nélkül” – mondja a klub volt ügyvezetőjének, Peter Kenyonnak. Hasonló beszélgetésre emlékszik Phil Neville hátvéd az öltözőben: „Mindenki azt mondta a Főnöknek, hogy »le kell szerződtetnünk«”. Ferguson, a Főnök, nem szól semmit. Még nem akarja elárulni játékosainak, hogy az üzlet gyakorlatilag nyélbe üttetett. Öreg róka már, szeretné, ha a fiút az elejétől kezdve elfogadnák – és mi is lehetne ennek jobb módja, mintha úgy érezhetik, ők maguk választották Ronaldót. A londoni hazaúton Rio Ferdinand, Paul Scholes és Roy Keane – a Manchester United veteránjai – rámutatnak a fiú erősségeire, és felteszik a kérdést, van-e esély az átigazolására. Sir Alex csak magában mosolyog. A mérkőzést követően (amelyet a Sporting 3-1-re megnyert), miután kikérte Jorge Mendes véleményét, közvetlenül Cristianóval is beszél, elárasztja dicsérő jelzőkkel, és személyesen is elhívja Manchesterbe. Ronaldo biztos benne, hogy miután megérkezik, aláírja a papírokat, átesik az orvosi vizsgálaton, megtekinti az Old Traffordot és a többi létesítményt, aztán először egy évre visszatér Lisszabonba a Sportinghoz, kölcsönszerződés keretében. Fergusonnak azonban más tervei vannak vele. Miután Manchesterbe ér és aláírja a szerződést (évi közel kétmillió euróról – ez havi 150 000, szemben a havi 2000-rel, amit a Sportingnál keresett), Ferguson újra leül Jorge Mendesszel beszélgetni. „Én egy szót sem értettem az angoljából, fogalmam sem volt, mit beszélnek” – meséli Cristiano évekkel később a Público portugál lapnak. „Mendes mondta meg, hogy Ferguson azt akarja, maradjak Manchesterben. Ez jól esett, de egyben ideges lettem.” Nem tudja, mit csináljon – eleve nem hozott magával a fogkeféjén kívül szinte

semmit. De semmi gond, Carringtonban elkezdheti az edzéseket, aztán később majd hazaugrik a csomagjaiért. Augusztus 13-án mutatják be hivatalosan az Old Traffordban, a 24 éves brazil José Klébersonnal együtt, aki az Atlético Paranaense csapatától jött. Ronaldo majdnem átlátszó fehér ingben, farmerben, hajában festett tincsek. A kommentátorok nincsenek igazán lenyűgözve tőle. Kivetnivalót találnak a kinézetében, a korában, de mindenekelőtt az összeg nagyságában, amit a Manchester United fizetett érte. Ezzel a 12 millió fonttal a brit labdarúgás történetének legdrágább tinédzserkorú játékosa. Meglehetősen magas ár egy 18 éves fiúért, aki eddig egyetlen A csapatos évadot, 25 mérkőzést és három gólt tud felmutatni az önéletrajzában. Ferguson azonban nemrég adta el Beckhamet a Real Madridnak 25 millió fontért, valamint Juan Sebastián Verónt a Chelsea-nek 15 millióért. Lecsúszott viszont Ronaldinho igazolásáról (a brazilt a Barcelona vitte el). Meg van róla győződve, hogy jó vásárt csinált. Hisz benne, hogy Cristiano többet hoz majd nekik, mint Beckham, és ő lesz a kirakós játék utolsó darabja, amit eddig hiába keresett a Manchester. Eusébio, a portugál labdarúgó-legenda, az 1965-ös Aranylabda győztese egyetért vele: „Ronaldo nem csak egy egyszerű focista. Egyszer még igazi ikon válhat belőle. Bármelyik csapat, bármelyik ligában jól járna vele. Ebben biztos vagyok.” Ferguson és a neki dolgozó tehetségvadászok nem az Alvalade Stadionban játszott meccsen fedezték fel. Már tizenöt éves kora óta követik a teljesítményét. „Carlos Queiroz volt az, aki felhívta a figyelmünket a Cristiano Ronaldóban rejlő potenciálra” – magyarázza Ferguson, elismerve volt asszisztensének szerepét a történetben. „A portugál ifjúsági csapatok követése volt a feladata, és azonnal látta, hogy egy értékes játékossal áll szemben. Javasolta, hogy igazoljuk át.” Bár csak most köttetett meg az egyezség, a United már jó ideje megkörnyékezte a lisszaboni klubot. Pini Zahavi izraeli üzletember és játékosügynök, akinek a United számos komoly megállapodásában szerepe volt, szemtanúja Cristiano játékának a Moreirense ellen 2002 októberében, az Alvalade Stadionban.

A mérkőzés után találkozik a klub vezetőivel, kipuhatolni a szerződtetés lehetőségét a 28-as játékossal kapcsolatban. De nem ő az egyetlen. Az utóbbi hetekben fel kellett gyorsítaniuk az eljárást, mivel az a bizonyos meccs teljesen megváltoztatta a helyzetet: kezd a konkurencia is komolyan érdeklődni a fiú után. A portugál sajtó szerint a Sporting vezetői tízmillió euró feletti ajánlatokat kaptak a Parmától és a Juvétől. Az olasz Tuttosport lap egyenesen ezzel a szalagcímmel jelenik meg: „Juve: Ronaldo a tiétek”. Több tucat klub kezdett el érdeklődni, a Barçától a Milanig, a Real Madridtól a Chelsea-ig. Az eleinte legnagyobb érdeklődést mutató Liverpool kilépett a versenyből. Ezt Gérard Houllier évekkel később így magyarázta a Daily Mail című lapnak: „Megvolt a saját fizetési táblázatunk, és nem szoktunk olyan összegeket fizetni, mint amennyit kért. Úgy éreztem, ez feszültségekhez vezetne az öltözőben.” Végül a Manchester United megelőzi a konkurenciát, övé a zsákmány. A Sporting gyenge gazdasági helyzetében a portugál csapat igencsak örülhet az azonnali bevételnek, melyet az akadémiájukból előlépő fiatal sztárnak köszönhetnek. Hasonlóan ahhoz, ahogy Ricardo Quaresmát adták el a Barcelonának hat hónappal korábban 6 millió euróért. A klub vezetői tudják, hogy Ronaldo a 2003–2004-es szezon végén akár el is hagyhatja a klubot, és nem szeretnék elveszteni a nevelésébe fektetett összeget és energiát. Sir Alex Ferguson a következőképpen jelenti be az új igazolást: „Ronaldo egy kivételesen tehetséges játékos, kétlábas támadó, aki bárhol tud küzdeni az első vonalban: jobb oldalon, bal oldalon, középen. Az egyik legizgalmasabb fiatal játékos, akit valaha láttam.” Nem rossz egy „portugál tinédzsertől”, ahogy a brit sajtó továbbra is nevezi. A tinédzser maga megmarad az udvariassági formuláknál: „Nagyon boldog vagyok, hogy a világ legjobb csapatához igazolhatok. Különösen büszke vagyok rá, hogy az első Portugáliából érkező játékos leszek a Manchester United együttesénél. Remélem, hogy az elkövetkező években még több sikerhez segítem hozzá a csapatot.”

Ezután fotózkodás következik az Old Trafford gyepén. Ferguson középen mosolyog, sötét zakóban, fehér ingben és vörös nyakkendőben. Jobb kezével Klébersont, bal kezével Ronaldót öleli át. Mindketten a csapat mezét viselik. Cristiano – mind közül a legkomolyabb – a 7-es számot kapta, amelyet előtte a United legendái viseltek: George Best, Steve Coppel, Bryan Robson, Eric Cantona és David Beckham. Az miként lehet, hogy egy ilyen fiatalon vásárolt játékos azt a számot kapja, amely ennyire fontos szerepet játszott a klub történelmében? Ronaldo később előadja a történetet a Sunnak: „Megkérdeztem, hogy szabad-e még a huszonnyolcas szám, amit a Sporting Lisszabonnál viseltem. Alex Ferguson azt mondja nekem: „Nem, nem, te a hetes leszel.” „Rendben, Főnök” – válaszoltam. Nem mondhattam neki, hogy „nem lehet, én a huszonnyolcas vagyok”. Sir Alex a következőképpen magyarázza a döntés hátterét a sajtónak: „Azért adtuk Ronaldónak ezt a számot, mert még fiatal és nagy dolgokat fog véghezvinni. A klub történetében egy sor nagy játékos viselte ezt a mezt. Ronaldo nagyon is biztos a képességeiben, és hosszú időt fog eltölteni ennél a klubnál. A hetes mez az övé.” „A hetes számot viselni nagy megtiszteltetés, és egyben nagy felelősség is” – válaszolja Cristiano. „Remélem, szerencsét fog hozni.” A portugál sajtónak így magyarázza: „Manchesterben mindenki Bestet és Cantonát emlegette, büszke vagyok rá, hogy az ő nyomdokaikban járhatok. De van még valami, amiről a britek nem tudnak: a hetes azért is kedves számomra, mert Luís Figo is ezt viselte a Sportingnál. Kisgyerekkorom óta olyan akartam lenni, mint ő, és persze a hetes mezt hordani, ugyanúgy, ahogy régi barátom, Quaresma is, aki most ezt viseli a Barcelonánál. Mindketten elmondhatjuk, hogy valóra vált az álmunk.” Az álma valóra vált, de vajon nem ijesztő egy 18 éves fiúnak ilyen legendás mezben játszani a United színeiben, egy ennyire kompetitív bajnokságban? „Nem félek, egyáltalán nem” – válaszolja Ronaldo. „Tudom, hogy nehéz lesz, de a világ legjobb játékosai mellett nagyon sokat fogok tanulni.” Évekkel később megerősíti

a mondottakat, hozzátéve, hogy az első lisszaboni éve után már semmitől sem félt. Ronaldo három nappal a hivatalos bemutatkozó után debütál az Old Traffordban. Az évad első meccse, az MU az otthonában fogadja a Boltont. Cristiano először a kispadon ül, de a 60. percben Fergusonnak fel kell ráznia a játékot, amely 1-0-s állásnál beragadt, és pályára küldi őt Nicky Butt helyett. A nézőtéren üdvrivalgás harsan a tiszteletére, a kommentátorok pedig készségesen emlékeztetnek mindenkit, hogy „a bajnokság egyik legdrágább tinédzserét” látják. A 67 647 nézőnek nem okoz csalódást a következő 30 percben, a 7-es mozgása, cselei jól érzékeltetik, mire képes a szélen. Két gólhelyzet köszönhető neki, és kiprovokál egy büntetőt, amelyet Van Nistelrooy végül kihagy. A mérkőzés legjobbjának választják, első alkalom, hogy pezsgőt bonthat. Roy Keane gratulál neki először, majd a többi csapattársa. A lelátókon állva ünneplik. „Úgy tűnik, a rajongók új kedvencet találtak maguknak. Pompázatos bemutatkozás volt, szinte hihetetlen” – állapítja meg Ferguson a 4-0-s győzelem után. Valóban remek bemutatkozó, de korai volna még ítéletet mondani. Nem sietünk sehova, és fölöslegesen stresszelni sem érdemes az ifjú játékost – ezzel tökéletesen tisztában van a tapasztalt Ferguson. „Óvatosan kell bánnunk vele. Nem felejtsük, hogy még csak tizennyolc éves – mérlegelnünk kell, mikor használjuk fel.” Így is történik. Ugyanúgy óvja, mint előtte Beckhamet, Giggset vagy Scholest. Megvan az ideje a játéknak és a pihenésnek is. Vannak mérkőzések, amelyeket a kispadon ül végig. A madeirai srácnak alkalmazkodnia kell ehhez az új élethez, és ami különösen fontos: az angol focihoz. A stílushoz, a szabályokhoz, a Manchester United játékához és a csapattársaihoz – csakúgy, mint az éghajlathoz, az ételhez, a nyelvhez. No, és az angol sajtóról se feledkezzünk meg, amely árgus szemekkel követi, és nem fukarkodik a kritikával – legyen szó modoráról, öltözködéséről, állítólagos barátnőjéről, a múltjáról, a családjáról és végül a pályán végzett munkájáról.

Az egyik első sportszempontú kritika a műesés. Egy Charlton elleni bajnoki meccs után kerül elő a téma, amikor Chris Perry a következőket nyilatkozza: „Egy vagy két esés, oké, rendben. De Ronaldo a játék alatt ötször vagy hatszor esett, és ebből többnyire egészen biztosan ő dobta el magát.” Ferguson tömören reagál: „Újra végignéztem a videót, és Cristianónak Atlasz ereje kellett volna, hogy ne essen el.” Ennek ellenére a vádak nem szűnnek meg, a szezon és a következő évek során egyre csak sokasodnak: szabálytalanság, műesések, színészkedés, vitatkozás a bíróval és a közönséggel. Cristiano számára nehéz feladat a durvább angliai játékhoz való alkalmazkodás, ahol a védők olyasmit is megengedhetnek maguknak, amit Portugáliában nem. A csatároknak rengeteg mindent kell kiállniuk, az ő pimasz, trükkös játéka pedig csak felhergeli az ellenfeleit; a panaszkodásnak viszont nincs helye. Szeptember 21-én kap egy kis ízelítőt abból, hogy mik is fordulhatnak elő a Premier League-ben. Az Arsenal elleni mérkőzés gól nélkül fejeződik be, ám utána lökdösődés alakul ki a két csapat játékosai között. Ronaldót végül 4000 fontra bünteti az angol szövetség. Bár annak fényében szerencsésnek mondható, hogy négy Arsenal-játékos egytől négy meccsig tartó eltiltást kapott. Október 1-jén a 7-es játékos a Bajnokok Ligájában is bemutatkozik a VfB Stuttgart ellen. Tagja a kezdő tizenegynek. A 67. percben kiharcol egy büntetőt, melyet ezúttal Van Nistelrooy érvényesít, s ezzel felzárkóznak a német csapathoz. A GottliebDaimler Stadion eredményjelzője 2-1-es állást mutat a befejezés pillanatában. Egy hónappal később, november 1-jén, az Old Traffordban a Portsmouth ellen megszerzi első gólját a hetes mezben, egy szabadrúgásból, a büntetőterület széléről. Erőteljes rúgás, a labda elszáll a védők és csatárok feje felett, megpattan a gyepen és a hálóba vágódik. Nagy ünneplés kezdődik, a kommentátorok pedig azonnal Beckham legjobb pillanataihoz hasonlítják a lövést. A madeirai fiú karrierje biztatóan indul. Az évad végéig azonban csupán négy gólt tudhat magáénak, 25 bajnoki szereplés alatt.

2003 karácsonyának másnapján a Manchester United az Evertonnal játszik. A vörös ördögöknek nagy szükségük van minden pontra, hogy ne maradjanak le az Arsenaltól. Cristiano fantasztikus teljesítményt nyújt: a védők minden energiáját leköti, egy megmozdulása nyomán Nicky Butt gólt szerez, és David Bellionnak is asszisztál a harmadik találat előtt. Mindez a szélen folyó folyamatos szabálytalanságok és lökdösődések ellenére, melyeket Wayne Rooney-tól kell elszenvednie. Az angol bajnokság két fiatal ígéretének párharca ez, amely a későbbiekben rengeteg beszédtémát ad a futballrajongóknak. Másnap Ferguson három hét szabadsággal jutalmazza a 7-es játékost, aki hazalátogat Madeirára. Bár a döntéssel nem mindenki ért egyet, az edző szeretné, ha kicsit oldódna a Ronaldóra nehezedő nyomás. 2004. február 25-én újra visszatér Portugáliába, de ezúttal nem kikapcsolódni. A BL-ben a tizenhat között fognak játszani a Portóval. José Mourinho csapatától nem sokat várnak az elemzők. Ferguson biztos benne, hogy győzni fognak a Dragão Stadionban. Ezúttal azonban téved, Mourinho embereitől 2-1-re kikapnak. És mi a helyzet Cristianóval? Csak tizennégy percet van a pályán, ami alatt nem mutat sokat. A meccs végén Ferguson legfeljebb Vítor Baía portugál kapusra panaszkodhat, akinek szerepe volt Roy Keane kiállításában. Ekkor kezdődik a Mourinho és Ferguson közötti végeláthatatlan szópárbaj. „Szomorú érzés lehet, ha egy olyan ellenfél uralja a mérkőzést, amely tizedannyi pénzből dolgozik.” A vörös ördögök csak abban bízhatnak, hogy a visszavágón, az Old Traffordban jobb eredményt érnek el. Paul Scholes neve felvillan az eredményjelzőn, amikor a 31. percben fejes gólt szerez. A Porto nem nagyon tud helyzeteket kidolgozni, szerencséjére Scholes újabb találatát a bíró nem adja meg. Ferguson azonban magabiztos, és a 74. percben Darren Fletcher helyére Ronaldót küldi be. Nyolc perccel később bokasérülés miatt búcsút mondhat a meccsnek. A kispadról nézi végig, ahogy Francisco Costinha az utolsó percben egyenlít, és ezzel a Porto bejut a negyeddöntőbe. José Mourinho méltán ünnepelhet, egy lépéssel közelebb kerültek a BL-címhez. A Manchester United május 15-én játssza az évad utolsó bajnoki meccsét az Aston Villa ellen, a Villa Parkban. Ronaldo megszerzi

negyedik gólját a bajnokság során, egyben először állítják ki, amióta Angliába érkezett. Már kapott egy sárga lapot fájdalom színleléséért, aztán a 80. percben dühében belebikáz a labdába. Nem szép befejezése ez az évadnak. A csapat 79 ponttal a harmadik helyen végez. Négy ponttal előzi meg a Chelsea és tizenöttel az Arsenal. Az FA-kupa döntője még hátravan, ez az utolsó lehetőségük a címszerzésre, miután az összes többiről lecsúsztak. A cardiffi Millenium Stadionban játszanak a Millwall ellen. Ronaldo ezúttal sziporkázik. A 44. percben Neville átadását egyenesen a kapuba fejeli, és majd támadásokat vezet. Az MU 3-0-ra nyer. A mérkőzés emberének azonban nem őt választják meg, hanem Ruud van Nistelrooyt, aki két gólt is szerzett. Mégis mindenki róla beszél. Gary Neville szavaival, „Ryan Giggs és Ruud van Nistelrooy részéről láttunk néhány szép megmozdulást, de Cristiano igazán kiemelkedő volt. Azt hiszem, rövidesen a világ egyik legjobb játékosa lesz.” „Ronaldo produkciója fantasztikus volt” – osztja a véleményt Sir Alex is. „Nagyon kell rá figyelnünk, mert különleges labdarúgó lesz belőle.” De nem csak az edző és a csapattársak gondolják így. Az újságok tízből kilenc pontra osztályozzák – a legjobbra a csapatban. A játékát a veteránok Sir Stanley Matthews 1953-as FA-kupa-döntőben mutatott teljesítményéhez hasonlítják. Így Cristiano első vörös ördögként végigdolgozott szezonja pozitív hangulatban ér véget. Összesen 39-szer lépett pályára különböző tornákon, és nyolc gólt szerzett. A Manchester United szurkolóinak több mint tízezer szavazatával megnyeri a Sir Matt Busby-díjat az évad során nyújtott teljesítményéért. Sir Alex Ferguson a következőképpen kommentálja a díjat: „Ronaldo még nagyon fiatal játékos, aki komoly munkát végzett az elmúlt évadban. Abszolút megérdemli a Sir Matt Busby-díjat. Sir Matt hitt benne, hogy érdemes esélyt adni a fiatal játékosoknak, s ez tökéletesen illik Ronaldóra.” Ronaldo pedig hamarosan megmutathatja, hogy portugál színekben is tud hasonlót nyújtani.

8. GÖRÖG TRAGÉDIA Tizenkilenc évesen Európa-bajnok akart lenni „Hinnünk kell” – olvasható az O Jogo (A játék) portugál sportújság címlapján 2004. június 13-án. Mellette Cristiano Ronaldo képe, aki sírva néz a magasba, kezei összekulcsolva, mintha imádkozna. A kevés reménykedő hang egyike a nemzeti sajtóban. A lapok többsége inkább „idegösszeomlás szélén álló országról”, „könnyekben úszó Portugáliáról” ír. Az Európa-bajnokság nyitómérkőzésén kikaptak Görögországtól. Még sohasem volt rá példa, hogy egy rendező ország a nyitómérkőzésen vereséget szenvedjen. A görögök pedig még sohasem voltak eredményesek az Európa-bajnokság döntőiben. Mi történhetett? „Hatalmas várakozások közepette léptünk a pályára, és úgy tűnik, az izgatottság erőt vett rajtunk. A légkör nem vált a javunkra” – magyarázza Luís Figo, a csapat kapitánya. „Nem bírtuk a ránk nehezedő nyomást” – ért vele egyet Rui Costa, a portugál labdarúgás „aranygenerációjának” tagja, aki 1989-ben és 1991-ben ifjúsági világbajnokságot nyert. „Nagyon idegesek voltunk” – teszi hozzá Simão. „Fel sem merült bennünk a lehetőség, hogy veszíthetünk.” Kétségtelen, hogy az egész ország hatalmas várakozásokkal nézett a válogatott bemutatkozása elé, és ez túl nagy nyomást jelentett a játékosok számára. De az is igaz, hogy az új portói stadion, a Dragão nemrégiben történt felavatásakor mindenki egy nagyon szervezett, összeszedett görög csapatot láthatott, amely fegyelmezetten védekezett, mindenáron megpróbálta megakasztani az ellenfél játékát, miközben az összes apró lehetőséget igyekezett kihasználni. Remek példája az olaszok által a hatvanas években alkalmazott catenaccio védekező stílusnak. Egyszóval meglehetősen unalmasan folyt a mérkőzés, miközben az egyik csapat hiába próbált kikeveredni a másik által készített labirintusból. Ez történt tehát Figo embereivel. A portugál játékosok csapdába estek a görögök pókhálójában, Otto Rehhagel edző terveinek

megfelelően. Kicsúszott a kezükből a játék irányítása, mivel a veterán oroszlánok, mint Figo, Rui Costa és Couto nem voltak formában, sőt Costinha és Maniche sem. Mindezzel Luiz Felipe Scolari edző is tisztában van. A félidő végén 1-0 az állás, miután a görögök a hetedik percben megszerezték a vezetést – az Interben játszó Karagunisz távolról a kapuba talált, Ricardónak nemigen volt esélye megállítani a labdát. A szünetben aztán Deco és Cristiano Ronaldo utasítást kap: kezdjenek bemelegíteni. A 17-es számot viselő Ronaldo felpattan. Haja felnyírva, fülében csillogó fülbevaló. Még rajta a zöld melegítő. Tesz pár mozdulatot, végighallgatja Scolari taktikai utasításait, majd bemegy a pályára. Láthatóan lelkes. Öt perccel később, mint egy forrófejű gyerek, ledarálja Jurkasz Szeitaridiszt. Pierluigi Collina büntetőt fúj, Angelosz Baszinasz érvényesíti, s a görögök így már két góllal vezetnek. A tömeg elégedetlen, Rui Jorge és a borzasztóan elfáradt Figo mozdulatai nyomán füttykoncert indul, míg a görög rajongók játékosaik minden átadását megtapsolják. A portugálok 17-es játékosa megkétszerezi az erejét a bal oldalon. Ott van elöl, ott van hátul, folyamatosan kicselezi az ellenfeleit. Nem nagyon bírnak vele, és ő rendre adná a labdákat, csakhogy alig van portugál játékos, akit el tudna érni. A 83. percben úgy dönt, szerencsét próbál, erőteljes lövése éppen csak súrolja a kapufát. Cristiano Ronaldo felnéz az égre, mintha imádkozna. Úgy tűnik, odafenn meghallgatást nyert az ima, mert tíz perccel később Figo bal oldali szögletéből sikerül gólt szereznie – ez az első találata a nemzeti válogatottban, hivatalos meccsen. Ronaldo a levegőbe emelkedik, meglendíti a fejét, és a labda tökéletes ívben a kapuba száll, Nikopolidisz tátott szájjal figyeli. Hatalmas boldogságot jelent ez a még mindig csak tizenkilenc éves fiúnak, aki csupán kilenc hónappal korábban mutatkozott be a portugál válogatottban. 2003. augusztus 14-én hívta fel édesanyja, hogy közölje vele a hírt: hamarosan részt vehet az első barátságos mérkőzésen, Kazahsztán ellen. Nem sokkal később ügynöke, Jorge Mendes is megerősíti ezt. „Boldog vagyok, és büszke, amiért engem is kiválasztottak” – mondja Ronaldo. „Hálás vagyok a válogatást

végzőknek. Különleges pillanat ez az életemben, úgy tűnik, minden összejött, először a Manchester és most a nemzeti válogatott. Nagyon szeretnék köztük játszani, és bízom a győzelemben.” Ronaldo 2003. augusztus 20-án a portugáliai Chavesben öltheti először magára a vörös-zöld mezt. Luiz Felipe Scolari a második félidőben küldi pályára, Luís Figo helyett. Igen, tényleg igaz: ott játszik azok között a bajnokok között, akikre egész életében felnézett. Szerencsére Luís Figo és Rui Costa igyekeztek megnyugtatni – játsszon csak ugyanúgy, ahogy szokott, ne hagyja, hogy az érzelmei felülkerekedjenek, és túlságosan meghatódjon. Követi a tanácsukat, a sajtó pedig később a meccs legjobb játékosának nevezi. Két hónappal később, október 11-én, Lisszabonban Albánia ellen játszanak a portugálok, amikor – első alkalommal – ott van a kezdő tizenegyben. Fokozatosan kiérdemli a helyét az Eb-válogatottban. Az Európa-bajnokság azonban egy megalázó, váratlan vereséggel indul számukra. „Ez egy rövid verseny, ahol az ember legfeljebb egyszer hibázhat. És mi már hibáztunk” – mondja Scolari. „Mostantól az Oroszország és Spanyolország elleni meccsek élet-halál kérdése számunkra.” Szerencsére a hátralévő A csoportbeli meccseken Portugália magára talál. Scolari változtat a stratégián, és olyan veteránokat küld a kispadra, mint Couto és Rui Costa. A légióra hagyatkozik, amelyet Carvalho mint középhátvéd és Deco mint támadó középpályás alkot, valamint Cristiano Ronaldóra. Eusébio, a Benfica és a portugál válogatott korábbi sztárja könyörgött a csapatnak, hogy szedjék össze magukat, aminek meg is van az eredménye. A következő két találkozó során kiemelkedő formában vannak. Oroszország ellen Maniche és Rui Costa góljaival 2-0-ra győznek, Spanyolországgal játszva Nuno Gomes találatával 1-0-ra. Sikerült továbbjutniuk a következő szakaszba, csakúgy, mint a görögöknek. Az orosz csapat elleni meccsen Ronaldo a 78. percben váltja Figót, és tizenegy perccel később egy keresztbeadásából Rui Costa könnyedén szerez gólt. A spanyolok ellen aztán ismét ott van a kezdő tizenegyben, már az elején nehéz perceket okoz a La Roja védelmének, Puyolt és Raúl Bravót is szétcincálja. Lehetőségeket

teremt, kapura lő, remek labdákat ad a csapattársainak – amit csak Scolari kíván. A negyeddöntőben ismét Angliával mérik össze az erejüket. Négy évvel korábban, Eindhovenben a portugál válogatott 3-2-re megverte az angolokat, köszönhetően Figo, João Pinto és Nuno Gomes góljainak. A történelmi rivalizálástól eltekintve a találkozó három érdekes párharcot is tartogat. Az egyik a Scolari és Sven-Göran Eriksson közötti, akik a brazil, illetve az angol válogatottat vezették a legutóbbi világbajnokságon. Akkor Ronaldinho szabadrúgásból szerzett gólja nyomán – mely részben David Seaman kapusnak volt köszönhető – búcsúzniuk kellett az angoloknak. Aztán ott van a két Real Madrid-játékos, Figo és Beckham várható versengése. Eddigi teljesítményük az Eb-n rímelt az előző szezonra, amit a fehéreknél töltöttek: Figo a legnehezebb pillanatokban mindig kisegítette a portugál válogatottat, míg Beckham, bár néha láthattuk villantani, többnyire mégis csak mint mellékszereplő volt jelen. Végül a harmadik Ronaldo és Rooney párharca, amely talán a legígéretesebb, ha a jövőt szeretnénk kifürkészni. Míg az európai tornával olyan veteránok búcsúztak, mint az olasz Vieri és a spanyol Raúl, egyben új arcok is bemutatkoztak, például Milan Baros, Schweinsteiger és Robben. Rooney és Ronaldo valóban megfeleltek a várakozásoknak. A tizennyolc éves Rooney szeptemberben fogja elhagyni az Evertont, miután aláírt egy 25,6 millió fontos szerződést a Manchester Unitednál. A portugálok ellen ott van a kezdőcsapatban, ami nem is csoda: már négy gólt szerzett, kettőt Svájc és kettőt Horvátország ellen, s ezzel az Eb-k történetének eddigi legfiatalabb gólszerzője. A 9-es számú játékos az angol válogatott nehezebb pillanataiban a csapat irányítójává vált. Ami Ronaldót illeti, bár az első két meccset még a kispadon kezdte, a spanyolok elleni találkozóra már kiérdemelte a helyét a kezdőben, és a teljesítményével nem is okoz csalódást a rajongóknak. Deco és Nuno Gomes mellett ő alkotja majd a portugálok támadósorát, míg az angolok részéről Rooney és a 2001-es aranylabdás Michael Owen fognak elöl rohamozi. Utóbbi rögtön a harmadik percben megszerzi a vezetést, Costinha buta hibájának köszönhetően. A 17-es portugál mezt viselő Cristiano

azonban lehengerlően kezd, uralja a bal oldalt, jócskán leizzasztva Ashley Cole-t. Mi a helyzet eközben Rooney-val? Egy szabadrúgásból majdnem megszerzi a második gólt is, Beckhamnek köszönhetően. Játékát azonban sajnos csak 23 percig élvezhetjük. Jorge Andrade taposását követően a földön marad, és bár először nem tűnik komolynak a sérülése, láthatóan sántít, és három perccel később Eriksson kénytelen lecserélni, Darius Vassell érkezik a helyére. Mint később kiderül, talpcsonttörést szenvedett a jobb lábán. Ronaldóval való párharcára így legalább a 2006-os világbajnokságig várni kell majd. Eközben a portugál rohamokat derekasan állja az angol válogatott – egészen a meccs nyolcvanharmadik percéig, amikor Simão precíz passzát Hélder Postiga a kapuba fejeli, kiegyenlítve ezzel az állást. A játék a hosszabbításban folytatódik. Mindkét csapat fáradt, bár úgy tűnik, a portugáloknak több tartalékuk maradt. Cristiano olyan aktív, mintha csak az első percekben járnánk, Phil Neville be is gyűjt egy sárgát, miközben megpróbálja megállítani. A 115. percben Rui Costa fantasztikus gólt varr David James halójába. Ezzel látszólag minden eldőlt, ám az angolok összeszedik magukat, és öt perccel később Frank Lampard révén 2-2-re egyenlítenek. A végeredményt a büntetőpárbaj fogja eldönteni. Beckham az első – lövése messze a kapufa fölé száll. Rui Costa szintén az égbe küldi a labdát. Most Cristiano következik. Aprólékos gondossággal helyezi le a labdát, majd az idegesség bármilyen látható jele nélkül, középmagasan a hálóba küldi. Darius Vassell kísérletét a portugál kapus, Ricardo megállítja; majd ő maga vállalja a következőt, méghozzá sikerrel – bejuttatva ezzel Portugáliát az elődöntőbe. Ott a portugáloknak a Dick Advocaat vezette Hollandiát kellene legyőzniük, akik szintén nehéz utat tettek meg idáig. Csak a pótselejtezőn sikerült kvalifikálniuk magukat, és az első három csoportmérkőzésük igen kemény volt. A negyeddöntőben Svédország ellen büntetőkkel nyertek, és most a házigazdákkal szemben igazán szeretnének győzni. Advocaat nem csak

a csapatban gondolkodik – szeretné megmutatni az egész világnak, hogy egy kis ország is eljuthat a labdarúgás legmagasabb csúcsaira. Wilfred Bouma holland középhátvéd azonban biztos benne, hogy a portugál csapatban Cristiano Ronaldo jelenti majd az igazi veszélyt számukra. Igaza is van – a játék még alig kezdődik el, amikor csak hajszálon múlik, hogy a 17-es játékos nem szerez rögtön gólt Figo tökéletes beadásából. Percekkel később Ronaldo újabb lövése nem bizonyul elég pontosnak, Van der Sar könnyedén megállítja. Az első félidő 26. percében járunk, amikor Luís Figo vállalja a szögletrúgást. Cristiano megszabadul őrzőjétől a tizenhatoson belül, és – a görögök elleni mozdulatához hasonlóan – felugrik, majd a hálóba fejeli a labdát, Van der Sar és Edgar Davids tehetetlenül nézi végig a mozdulatot. A madeirai fiú lerántja magáról a pólót, és meglengeti a levegőben, második válogatottbeli gólját ünnepelve a hazai közönség előtt. Anders Frisk svéd bírótól kap is a gesztusért egy sárga lapot. A 67. percben Ronaldo helyére Petit érkezik. Az állás 2-1 Portugália javára (Maniche hihetetlen átlós lövésből szerzett gólt, a másik pedig Jorge Andrade öngólja), és ez a meccs végéig már nem is változik. Erősebbnek bizonyultak a rozsdás „mechanikus narancsnál”, lenyomták a hollandokat, és történelmük első döntőjét játszhatják. Július 4-én, vasárnap a lisszaboni Estadio da Luzban Görögországgal játszanak. Érdekesség, hogy az Eb-k során ez az első alkalom, hogy a nyitómeccsen játszó két csapat találkozik a fináléban is. Csupán 23 nappal korábban volt előző találkozásuk – akkor még kevesen gondolták volna, hogy mindkét csapat döntős lesz. A bajnokság előtt a házigazda portugálok nagy favoritnak számítottak, a görögök győzelmi esélye azonban a fogadóirodák szerint egy a nyolcvanhoz körül volt. Ami igaz, az igaz, nem volt könnyű útjuk idáig. A portugálok elleni győzelem után másodikként végeztek az A csoportban, miután a spanyolokkal döntetlent játszottak, az oroszoktól pedig kikaptak. A negyeddöntőben azonban a címvédő Franciaországot megverték, az elődöntőben pedig Csehországot győzték le.

Scolari csapata televízión követte a csehek elleni meccset, amelynek végén csak a fejüket rázták: „Már megint a görögök?” – mondogatták egymásnak. Ugyanazzal a csapattal kell játszaniuk a döntőt, amelytől az első meccsen csúfos vereséget szenvedtek. Ezúttal azonban biztosak benne, hogy más lesz a történet vége: meg fogják nyerni Portugália első Európa-bajnoki címét. Az egész ország nekik drukkol. Lisszabonban mindenki az utcán van és integet, buszukat rajongók óriási hada követi a stadionig. Odabenn szikrázik a levegő. Vasárnap este háromnegyed nyolckor az egész országban megáll az élet. A mérkőzés előtt a görögök edzője, Otto Rehhagel a következőt nyilatkozza: „Messzire jutottunk, és már ezzel is rengeteg örömet szereztünk az embereknek Görögországban. Nincs mit veszítenünk. A nyitómérkőzésen a portugálok alábecsültek minket – ezúttal azonban tudják, mire számíthatnak. Nyilvánvaló, hogy ők az esélyesek, és ötvenezer néző támogatását tudhatják maguk mögött.” Azt se felejtsük el, hogy a portugálok Lisszabonban tizenhét éve nem vesztettek, sem az Alvalade Stadionban, sem az Estadio da Luzban. Ők a rendező ország, ami sokat számított ’64-ben Spanyolországban, ’68-ban Olaszországban és ’84-ben Franciaországban.” Csakhogy hiába az otthoni terep, hiába a rendezőség, a portugálok ugyanazokba a csapdákba esnek, mint az előző találkozón. A történet ugyanúgy ér véget, ahogy kezdődött, Görögország 1-0-ás győzelmével, miután Angelosz Hariszteasz az 57. percben fejes gólt szerez. A görögök sikere egy igazi „maracanazo”. A kifejezés – a váratlan tragédia szinonimája – a riói Maracanã Stadionban játszott 1950-es világbajnoksági döntő, nevezetesen Uruguay Brazília elleni váratlan győzelme nyomán született. Egy egész ország ivott előre a medve bőrére. A házigazdák pedig ugyanúgy fejezik be az Európa-bajnokságot, ahogy kezdték – Cristiano Ronaldo könnyeivel. Elveszettnek, magányosnak tűnik a pálya közepén, csapattársai hiába próbálják vigasztalni. Megsiratja a végeredményt, és megsiratja a kihagyott lehetőségeket – amikor az 59. percben Nikopolidisz megakadályozta

a gólszerzésben, vagy amikor a 74. percben semmi sem állt közte és a kapu között, mégis a léc fölé lőtt, s az egész stadion egy emberként hördült fel. Sír, mert fel sem merült benne, hogy alulmaradhatnak Görögországgal szemben, mert „fantasztikus csapatunk volt, remek formában játszottunk végig a tornán, nem érdemeltük meg, hogy így veszítsünk.” Mert becsvágyó, és mert szeretett volna „Európa-bajnok lenni, tizenkilenc évesen”. „De most tovább kell lépnem” – teszi hozzá Cristiano. „A jövő a fontos. Még sok lehetőségem lesz európai győzelemre a pályafutásom során, amikor kárpótolhatom magam ez után a szomorú csalódás után.”

9. MARTUNIS „Egy aranyos, szívós, bátor fiú” Azon a reggelen egyedül kergette a labdát a tengerparton. Kedvenc pólója volt rajta, a portugál válogatott vörös-zöld meze. Egyszer csak felbukkant egy hatalmas hullám, amely elragadta. Messzire, nagyon messzire, ki tudja, hová. Rajta kívül házakat, pálmafákat, csónakokat, állatokat, autókat, turistákat. Sok ezer más gyerekkel, férfival, nővel és a családjával együtt, akik hiába próbáltak menekülni az árhullám elől egy kisteherautó platóján. Martunis tizenkilenc napig tévelygett. Azt ette, amit talált, és pocsolyákból ivott. Őrangyala egy brit újságíró, Ian Dovaston képében jelent meg, aki a Sky Newsnak dolgozott. Ő talált rá a hétéves fiúra, aki egyedül kószált Banda Aceh valamelyik partszakaszán, az indonéziai Szumátra északi részén, amelyet a legerősebben sújtott a cunami. Gyenge volt, kiszáradt a szervezete, nem tudta, hol van. Testét rovarcsípések borították, de – élt. Dovaston a tolmács segítségével kommunikált vele. Vizet és ételt adtak neki, és elvitték a Save the Children alapítvány táborába. Ott lemosdatták, és elsősegélyt kapott. „Csoda, hogy túlélte” – mondták az önkéntesek. A kórházban megállapították, hogy jók a túlélési esélyei, nem szenvedett semmilyen komoly sérülést, és nem betegedett meg. Megtalálták édesapját, a halász Sabrinit és nagymamáját. Édesanyja és két lánytestvére nem élte túl a 2004. december 26-i katasztrófát, melyben 230 000 ember vesztette életét Délkelet-Ázsiában. Amikor a Sky News híradása a kisfiúról, aki a válogatott mezét viselte, eléri Portugáliát, a történet hatására az egész ország meghatódik. Martunis története nem hagy hidegen senkit, nemcsak az ország, hanem az egész labdarúgóvilág megmozdul. Gilberto Madaíl, a Portugál Labdarúgó-szövetség elnöke megszervezi, hogy a bajnokságban szereplő csapatok közös humanitárius segélyt

küldjenek Indonéziába. Kapcsolatba lépnek a brit riporterrel, hogy megtudják, mivel segíthetnek legtöbbet a fiún és családján. Közben a válogatott néhány tagja elhatározza, hogy „örökbefogadják” a kisfiút. „Amikor megláttuk a felvételeket, azonnal elhatároztuk, hogy megpróbálunk segíteni. Vásárolunk nekik egy darab földet, és finanszírozzuk, hogy új otthont építhessenek, ez tűnt a leghasznosabbnak” – mondja Luiz Felipe Scolari. „Gondoljunk bele, mi mindenen kellett átmennie, micsoda küzdelem kellett ahhoz, hogy életben maradjon, mint ahogy küzdelem kell majd felépíteni, amit megsemmisített a cunami. Martunis minden sportoló és egyáltalán minden ember számára példakép. A nehézségek legyőzésének jelképe – ugyanerről szól a sport szellemisége is” – teszi hozzá. „Egyszerűen lenyűgöző, hogy egy hétéves gyerek képes volt ilyen hosszú ideig életben maradni” – állapítja meg Cristiano Ronaldo, akit láthatóan megindított a történet. „Hihetetlen. Ebből mindannyian erőt meríthetünk, mert azt mutatja, hogy még a legnehezebb körülmények között is lehetséges a helytállás. Az edzővel együtt szeretnénk, ha el tudna jönni Manchesterbe és Portugáliába, hogy láthasson néhány meccset az Old Traffordban és az Estádio da Luzban. Már dolgozunk azon, hogy ez mielőbb megvalósulhasson. Remélem, tényleg sikerül megoldani, mert ez a srác a bátorság jelképévé vált, és mivel a válogatott mezét viselte, biztos vagyok benne, hogy örülne egy ilyen ajándéknak.” Hat hónap múlva megvalósul Cristiano álma, hogy a fiú láthasson élőben egy meccset. 2005. május 31-én Martunis megérkezik Portugáliába, édesapja és egy pszichológus kíséretében, aki megmenekülése óta foglalkozik vele. Látogatása harmadik napjára a portugál szövetség meghívja egy U21-es meccsre Rio Maiorba, a negyedik napon pedig láthatja a válogatott összecsapását Szlovákiával. Martunis megnézheti a hotelt, ahol a csapattagok laknak, és együtt ebédelhet velük. Példaképével, Cristiano Ronaldóval is találkozhat személyesen. Már jól ismeri, hiszen nagy Manchester United-szurkoló. Cristiano ad neki egy puszit, majd

átadja a vörös és zöld mezt, melynek hátán az 1-es szám és a neve, „Martunis” áll. Másnap a Benfica pályáján az indonéz fiú Rui Costa mellett ül, portugál sapkában, sálban és pólóban. A labdarúgó-szövetség elnöke, Madaíl átad neki egy 40 000 eurós csekket. Az összeget a válogatott tagjai adták össze. Sepp Blatter FIFA-elnök kezet ráz vele, és együtt nézik végig a mérkőzést, melyen 2-0-ra veri meg Portugália a szlovák csapatot. A második gólt a félidő végén Cristiano Ronaldo szerzi szabadrúgásból. A 17-es megígéri Martunisnak, hogy nemsokára újra találkoznak. Valóban, június 11-én megérkezik Banda Acehbe, és ellátogat az Ulèë Lheuë partszakaszra, amely a cunami által egyik legjobban sújtott terület. A pusztítás mértéke megdöbbentő, de Ronaldót megindítja a helyiek küzdelme, akik igyekeznek a romokon újra felépíteni korábbi életüket. Bármerre megy, mindenhol nagy szeretettel fogadják. Látogatása során Martunis is vele tart, és egész tömeg kíséri gyalogosan, biciklivel, robogókon. Alig bír leszállni a buszról, amikor megérkezik a helyi iskola pályájához, ahol a gyerekekkel fog focizni – a tömeg mindent ellep, mindenki szeretné megpillantani a Manchester United sztárját. Martunisszal mutogatva, illetve egy tolmács segítségével kommunikál. Odaadja a 17-es számú válogatott mezét és egy mobiltelefont is. Előveszi a laptopját, fényképeket nézegetnek, videojátékokat játszanak. Meglátogatják az OIKOS portugál civil szervezetet, amely Acehben segíti a rászorulókat. Martunis örül a helyzetnek, hogy a sziget hősévé vált és hirtelen egy ilyen híres barátja lett. Félénk és keveset beszél, de a szeme boldogan csillog. „Egy aranyos, szívós, bátor fiú” – mondja Cristiano. „Azt hiszem, talán még egy felnőttben sem lett volna ennyi erő, hogy megbirkózzon mindazzal, amin ő ment keresztül. Tiszteletet érdemel. Bátornak, érettnek bizonyult. Különleges srác.” A szombatot együtt töltik. A fiú apja, Sabrini azt mondja, Martunis fantasztikusan érezte magát, örült neki, hogy a híres focista szinte testvéreként kezelte. Vasárnap Ronaldo Jakartába repül, ahol egy jótékonysági vacsorán vesz részt Jusuf Kalla indonéz alelnökkel. A vacsorát aukció követi, ahol többek között három portugál,

valamint egy Manchester United-mezt árvereznek el, egy pár cipőt és egy aláírt focilabdát. A bevétel egymilliárd rúpia, kb. 80 000 euró, amit Aceh újjáépítésére fordítanak. Három évvel a cunami, illetve Cristiano látogatása után egy FIFAdokumentumfilmhez meginterjúvolják Martunist. „A foci a kedvenc hobbim” – mondja. „Nagyapám focista volt, és ha nagy leszek, én is az szeretnék lenni.”

10. LEGSZOMORÚBB NAP ÉDESAPJA HALÁLA „Ő volt az első számú személy az életemben. Örökké a szívemben fogom őrizni az emlékét” Moszkvában este kilenc óra, Cristiano a szobájában van, filmet néz, amikor a portugál válogatott edzője, Luiz Felipe Scolari hívatja. 2005. szeptember 6., kedd van, a csapat másnap Oroszországgal találkozik. Fontos mérkőzés számukra a 2006-os világbajnokságra való kvalifikáció során. Ha győznek és Szlovákia pontot veszít, akkor egy lépéssel közelebb lesznek Németországhoz. Luís Figo csapatkapitány szintén ott van az edző szállodai szobájában. Kicsit furcsának tűnik Cristiano számára, hogy így találkoznak, de nem sejt semmit. Feltételezi, hogy valamilyen stratégiai kérdésről lesz szó, amit az edző és a kapitány meg szeretnének beszélni vele. A hír azonban, amit közölnek vele, nem más, mint édesapja halála. Dinis Aveiro elhunyt egy londoni klinikán, ahová néhány hónappal korábban vonult be. Júliusban a Manchester United 7-es számú játékosának édesapját súlyos máj- és veseproblémákkal szállították be a funchali központi kórházba. Állapotával kapcsolatban az orvosok semmi biztatót nem mernek mondani. A megmentése érdekében Ronaldo elintézi, hogy átszállítsák Angliába, májátültetés céljából. Bár egy időre javul az állapota, ez nem tart sokáig. Korai halálát az alkohol okozta. Cristiano teljesen összeomlik. „Olyan volt, mintha az egész világ megszűnt volna körülöttünk” – mondja nővére, Cátia. Scolari és a portugál szövetség vezetői felajánlják Ronaldónak, elhagyhatja Moszkvát, hogy a családjával lehessen. CR7 azonban nemet mond – szeretne a csapattal maradni, és azt kéri Scolaritól, hadd játszhasson másnap. „Szerettem volna a pályán lenni. Csak azt tudtam, hogy játszani akarok” – magyarázza később. „Meg akartam mutatni mindenkinek, hogy szét tudom választani a dolgokat. Egy igazi profi nagyon komolyan veszi a munkáját. Én

játszani akartam az apám emlékére. Szerettem volna gólt szerezni. Érte. Próbára kellett tennem magamat, és azokat, akik szeretnek.” „Remélem, hogy a focin keresztül meg tud birkózni az érzelmeivel” – mondja Gilberto Madaíl, a portugál futballszövetség elnöke. Amikor a sajtó Ronaldo állapota felől érdeklődik, a következőt válaszolja: „Egy húszéves férfit láttam, akit összetört az édesapja halála. Nehéz helyzet ez. Bár számítani lehetett a hírre, senki sem gondolta, hogy ilyen hamar bekövetkezik. Szomorú pillanatok ezek.” A döntést, hogy Cristiano benne lesz-e a kezdőcsapatban, Scolarinak kell meghoznia, aki nagyon közel áll hozzá ebben a nehéz időszakban. Emlékezteti a fiút arra, hogy a család az első, a foci csak a második, és igyekszik erőt önteni belé. Együtt érez vele, megosztja az emlékeit saját édesapjának haláláról. Eusébio, aki szintén Moszkvában van, ugyancsak szárnyai alá veszi a csapat fiatal sztárját. Visszaemlékszik, amikor ő volt hasonló helyzetben, édesanyja halálakor – ugyanaznap három gólt szerzett a pályán. A csapat – és a személyzet összes tagja – ott van mellette, mindenki igyekszik könnyebbé tenni a helyzetét. A meccs napján azonban a sajtó támogatása ellenére („Portugália veled van”, írja az A Bola) szokatlan a légkör a Lokomotív Moszkva öltözőjében. A szomorú hangulat szinte kézzelfogható. Mindenki a padlót bámulja, keveset beszélnek, nincsenek viccek, hiányzik a fontos mérkőzések előtti izgatott várakozás. Cristiano látja a helyzetet, és minden lelkierejét összeszedve elkezd zsonglőrködni a labdával, ahogy a meccsek előtt mindig szokott. Be akarja bizonyítani, hogy az élet és a játék nem állhat meg. Később azonban, ahogy felsorakozik a gyepen a csapat és megszólal a himnusz, a 17-es nem tudja elfojtani az érzelmeit. Az Oroszország elleni mérkőzés nulla-nullára végződik, Ronaldónak nem sikerül megszereznie a gólt, amit édesapjának akart dedikálni. Erre csak Németországban, a világbajnokságon kerül sor, amikor Anglia ellen értékesít egy büntetőt az elődöntőben. Karját a magasba emeli: „Ezt neked szereztem, apa”. Most, szeptember 7-én, a Lokomotív-stadionban nem szerez találatot, de így is ő a meccs legjobb játékosa. Csapattársa, a Barcelonában játszó Deco később így nyilatkozik: „Azt hiszem, jót tett neki, hogy

velünk lehetett. Aznap egyszerűen igyekeztünk nem rágódni ezen túl sokat. Tudtuk, hogy amint a pályán leszünk, jobban fogja érezni magát. A foci boldoggá teszi. De sohasem fogom elfelejteni, ahogy megbirkózott a fájdalmával. Csodálatra méltó, különösen ha belegondolunk, milyen fiatal, és hogy mekkora nyomás nehezedett rá.” A meccs után Cristiano visszatér Madeirára. Édesapját a funchali Santo António temetőben helyezik nyugovóra. Dinis Aveiro halála az egész zárt közösséget megrengette. Barátai és szomszédai szerint Ronaldo apja „szerény, egyszerű emberként élt, aki mindenkivel jóban volt, sohasem keveredett konfliktusba senkivel”. Fia sikerei ellenére nem változott semmit. Szokásai és barátai ugyanazok maradtak, mint amikor még senki sem ismerte a nevét a nagyvilágban. Cristiano ugyan vett neki egy gyönyörű házat, amely az óceánra nézett, és bármilyen elképzelhető luxust meg tudott volna vásárolni, de ő ugyanúgy hajnalban kelt, hogy segítsen a Santo Antónió-i újságosnak. Erről a hobbijáról sosem mondott le. A napot barátaival szokta tölteni a törzshelyén, vagy az Andorinhánál segédkezett – az első klubnál, ahol fia játszani kezdett. Délután mindig busszal ment haza, egy átszállással. A temetésen több százan vesznek részt, barátok, szomszédok, rokonok, egy sor helyi intézmény, valamint a labdarúgás világának képviselői, köztük Luiz Felipe Scolari, Paulo Bento, a Sporting igazgatója és az Andorinha vezetői. Cristiano Ronaldo fekete inget és napszemüveget visel. Családja, valamint ügynöke, Jorge Mendes mindig ott van mellette, nyugodtnak tűnik. De amikor meglátjuk a szemeit, látszik, hogy sokat sírt. A család kérésére nem készül fénykép a ceremónián. A sajtó négy napon keresztül címlapon foglalkozik édesapja halálával. Cristiano utólag csak annyit jegyzett meg: „Ez akkor nagyon sok fájdalmat okozott nekem és a családomnak. Békére, nyugalomra lett volna szükségünk, a végén kellemetlenül sok volt a ránk irányuló figyelem.” Ennek ellenére a kicsiny funchali temetőben el kellett búcsúznia édesapjától, akire később így emlékezett: „Édesapám mindig biztatott és támogatott. Mindig azt

mondta, hogy törekedjek minél többre, és nagyon büszke volt a labdarúgásban elért sikereimre. Szeretem, mindig is szeretni fogom. Mindig itt lesz velem. Mindig példakép lesz számomra. Igyekszem elképzelni, hogy bárhol is vagy, látod, amit csinálok, látod, mi mindent értem el.” Dinis nem szerette a kamerákat és a rivaldafényt. Igyekezett mindig a háttérben maradni, de közben végig szoros kapcsolatot ápolt a fiával. Mielőtt a „Méhecske” a kontinensre költözött, a Sporting Lisszabonhoz, elválaszthatatlan páros voltak. Amikor a Manchesterhez került, akkor is közel maradtak egymáshoz. Dinis sok időt töltött vele, gyakran látogatta meg, támogatta és biztatta, amíg egészségügyi állapota lehetővé tette. Cristiano időről időre megpróbálta rávenni édesapját, hogy keressen fel egy klinikát, ahol kezelni tudják az alkoholizmusát, de végül nem tudta megmenteni az életét. Dinis tovább ivott, és végül a legjobb angliai kórházak is tehetetlennek bizonyultak. Halálával nehéz időszak kezdődött a Manchester United 7-es játékosának életében.

11. CSAPDA Az erőszak vádja A Scotland Yard nem árul el neveket. Csak annyit erősítenek meg, hogy egy húszas éveiben járó férfi megjelent egy londoni rendőrőrsön, miután egy nő feljelentést tett. A brit sajtó azonban tudni véli, kiről van szó. „Ronaldo őrizetben. Cristiano Ronaldo futballsztárt nemi erőszakkal vádolják” – olvasható a Sun címlapján. A hír 2005. október 20-án robban be a köztudatba, és hamarosan bejárja az egész világot. A következőket tudjuk. Egy francia nő azt állítja, hogy a londoni Sanderson Hotelben október másodikán Ronaldo megtámadta. A szexuális támadást szenvedett nő egy barátnőjével együtt találkozott a United sztárjával a Movida nevű divatos szórakozóhelyen, az Oxford Circus közelében. Cristiano azért van a fővárosban, mert délután a Fulham ellen játszottak angol bajnoki mérkőzést – a Manchester United 3-2-re nyert. A Movidából Ronaldo és egy barátja a két lánnyal átmennek a West Endben található Long Barba, amely a Sanderson Hotelhez tartozik. Két órán át beszélgetnek és fogyasztanak, majd felmennek a szállodai szobába. A lány szerint itt került sor a nemi erőszakra. Hajnali ötkor a két lány távozik a hotelból, és a kórházba mennek. Hétfőn a West End Central rendőrkapitányságon feljelentést tesznek. A rendőrök kikérdezik őket, s a vádakat igen komolyan veszik. Október 19-én Ronaldo a Manchester United ügyvédjének kíséretében megérkezik a manchesteri West Didsbury rendőrkapitányságra, miután beidézik egy londoni hotelben történt szexuális támadással kapcsolatos vizsgálat miatt. A Scotland Yard Zafír egysége, amely elsősorban nemi erőszak és szexuális támadások ügyében végez nyomozásokat, egy 30 éves férfit is kikérdez, akit később elengednek. Ronaldo azonban marad. Ujjlenyomatot és nyálmintát vesznek tőle, majd kihallgatják.

Kategorikusan tagadja a nemi erőszak vádját. Majdnem kilenc órát tölt a rendőrségen, mielőtt vád nélkül elengedik. A rendőrség azt fontolgatja, hogy az ügyet a Királyi Ügyészi Szolgálathoz továbbítják, amennyiben szükségesnek ítélik a játékos elleni vádemelést. „Jelenleg nincs mit mondanunk” – nyilatkozza Phil Townsend, a Manchester United kommunikációs vezetője. Egyedül Carlos Queiroz igazgatóhelyettes válaszol a kérdésekre, aki a portugál RTP közszolgálati tévécsatornának adott interjújában tagadja, hogy Cristianót letartóztatták volna. Önként jelent meg, amire a rendőrség és a Manchester United képviselői közötti együttműködés keretében került sor. „Azért volt ott, hogy elmondja, amit tud, ahogy az elvárható is volt. A nyilatkozata alapján a hatóságok majd levonják a megfelelő következtetéseket. Cristiano teljesen nyugodt, bár nagyon zavarja a hamis vád, és hogy egy ilyen ügybe próbálják belekeverni. Ezeknek a történeteknek nyilván mindig két oldala van, de ez a vád teljesen nevetséges.” Egyben megragadja az alkalmat, hogy a sajtó szenzációéhségét kritizálja, amely anélkül írt „őrizetbe vételről”, hogy erre bármilyen bizonyítékuk lett volna. „Ez a hír persze rengeteg olvasót hoz, és hát, mindig igyekeznek botrányt kreálni, akkor is, ha annak semmi köze a tényekhez, és csak másoknak ártanak vele” – jelenti ki Queiroz. „Valójában azokat az újságírókat kellene őrizetbe venni, akik figyelmen kívül hagyják, mekkora károkat tudnak okozni, amikor ilyeneket írnak.” Cristiano ügynöke, Jorge Mendes is beszáll a beszélgetésbe kliense védelmében. Állítása szerint a nemi erőszak, amivel Cristiano Ronaldót vádolják, „csupán a fantázia terméke”, és „teljes mértékben és kategorikusan elutasítjuk. A nyomozás során ki fog derülni, hogy a vádak nem valós tényeken alapulnak.” Cristiano Ronaldo ügyét megelőzően egy sor eset járta be a sajtót, melyek során az angol bajnokság különböző szereplői keveredtek állítólagos szexuális zaklatásos ügyekbe. 2003-ban a Leeds United játékosát, Jody Morrist vették őrizetbe nemi erőszak ügyében. Később megszüntették az eljárást. Ugyanazon év szeptemberében a Chelsea és a Newcastle United játékosait vádolták azzal, hogy egy fiatal nőt megerőszakoltak a londoni Grosvenor House Hotelben.

A lány egy másik Chelsea-játékos barátnője volt, aki ismerte a megvádolt férfiakat. Az ügy hatalmas botrányt kavart Angliában, ám később szintén megszüntették az eljárást. 2004-ben a másodosztálybeli Grimsby Town védője, Terrel Forbes keveredett négy barátjával együtt egy tizenöt éves lány megerőszakolásának ügyébe. Mind az ötüket felmentették. Szintén 2004-ben a spanyolországi Cartagenában a Leicester City három játékosát vádolták azzal, hogy megerőszakoltak három nőt. Őket is felmentették. Végül az Arsenal holland játékosát, Robin van Persie-t Rotterdamban tartóztatták le, szintén nemi erőszak miatt. Két héttel később vádemelés nélkül bocsátották szabadon. Rengeteg ügy van tehát, de kevesen hiszik, hogy Ronaldo valóban bűnös lehet. Hogy miért? Bár a mérkőzéseken nagyon feltűnő és provokatív, a pályán kívül leginkább úgy hívják: „a Hallgatag”. A brit sajtó számára ez persze csak olaj a tűzre. Szerencsére Cristiano minden támogatást megkap a klubtól, a rajongóktól és a portugál szövetségtől is. November elejére fejlemények történnek az ügyben. A Sun szerint Cristiano unokatestvérét, Nuno Aveirót ugyanazon a rendőrkapitányságon hallgatják ki, ahol a Manchester United 7-es játékosát. A nő szerint azon az estén, a Sanderson Hotelben Nuno volt az, aki leszorította őt, miközben Cristiano megerőszakolta. Nuno Aveiro tagadja a vádakat, óvadék ellenében elengedik. A másik nő közben visszatért Franciaországba, és visszavonta a vallomását. November 25-én az ügyet lezárják. Cristiano Ronaldo ellen nem emelnek vádat. „A Metropolitan Police átküldte az október 2-án egy londoni hotelben történt feltételezett súlyos szexuális támadás ügyét a Királyi Ügyészi Szolgálathoz” – nyilatkozik a Scotland Yard szóvivője. „Az ügyészi szolgálat ma arról tájékoztatott minket, hogy nem látják elegendőnek a bizonyítékokat. A nyomozás során őrizetbe vett két férfival szemben semmilyen további lépés nem várható ebben az ügyben.” Cristiano Ronaldo is kiad egy nyilatkozatot: „Mindig is fenntartottam, hogy maximálisan ártatlan vagyok, és örülök, hogy végre lezárult ez az ügy, és minden erőmmel a Manchester Unitedban való teljesítményemre koncentrálhatok.”

CR7 barátainak nemcsak azt mesélte el, hogy a vádak hamisak, hanem hogy csapdába csalták. Az azóta megszűnt News of the World lap is ezt a verziót támogatta. Szerintük egy gazdag és híres emberek behálózásával foglalkozó prostituált állított neki csapdát. Minden jó, ha a vége jó, ám amint Ronaldo rámutat: „Az összes újság a címlapon írta meg az ellenem felhozott vádakat. Amikor az igazság kiderült, az valahol a sokadik oldalon egy kis betűs hír volt csak.” Az utóbbi időben nem csak jogi problémákkal kell szembenéznie. A Manchester United és a Manchester City rangadóján piros lapot kapott. Egy edzésen összeszólalkozott csapattársával, Ruud van Nistelrooyjal. A Bajnokok Ligájában pedig egy lisszaboni meccs során belengeti a középső ujját a Benfica-szurkolóknak, amikor lecserélik. Úgy tűnik, pillanatnyilag az egész világra haragszik. „A nemi erőszak hamis vád volt. Ez nem érdekel” – mondja pár hónappal később egy interjú során Joel Neto portugál újságírónak. „De nyilvánvaló, hogy ami a többit illeti, édesapám halála eléggé megviselt. Látom magamon, hogy miként viselkedek másokkal. Néha szinte azt mondom magamnak: most nagyon nem vagyok jó fiús hangulatban, mutasd csak meg nekik. Sohasem akartam, hogy emiatt figyeljenek fel rám. Tudtam, hogy előbb-utóbb ez is eljön, de a legfontosabb, hogy továbbra is keményen dolgozzak. Ám nem tagadom, nehéz időszak volt, és hiába tudom, mennyire fontos megtanulni kezelni a nehéz pillanatokat, mondani sokkal könnyebb, mint csinálni. Különösen ha a fociról van szó. Iszonyatosan nehéz úgy játszani, hogy az ember fejben nincs megfelelő állapotban.”

12. ADJ EGYET RON SZEMÉRE! Botrány a németországi világbajnokságon Látott felvételeket az 1966-os világbajnokságról, amikor az Eusébio fémjelezte portugál csapatot csak a végső győzelmet megszerző Anglia és Bobby Charlton tudta megállítani az elődöntőben. Első emlékei azonban az 1994-es egyesült államokbeli tornához fűződnek. „Kilencéves voltam, a döntőt a családommal együtt néztem, Madeirán. Mindenki Brazíliának drukkolt. De örökre belém égett az a pillanat, amikor Roberto Baggio elrontotta az utolsó büntetőt.” Nem felejtette el a 2002-es világbajnokságot sem, ahol Portugália nem jutott tovább a csoportkörből, miután kikapott DélKoreától. Négy évvel később Cristiano már nem csak tévén követi a vb-t, Németországban maga is részese lesz a küzdelemnek. Huszonegy éves, és a világ futballrajongói a hat jelölt egyikének választották a torna legjobb játékosa díjra, Leo Messi és Luis Antonio Valencia mellett. A másik három jelölt – akiket a FIFA választ ki – a katalán Cesc Fàbregas, a svájci Tranquillo Barnetta és a német Thomas Podolski. Csak 1985. január 1. után születetteket lehet jelölni, a győztest pedig olyan szempontok alapján választják ki, mint a technikai képességek, a fiatalos lendület, a taktikai érettség, az ötletesség és a sportszerűség. Cristiano harmadik szezonja a Manchester Unitednál keménynek bizonyult, mind a pályán, mind azon kívül. Fergusonnal fogadást kötött, hogy legalább tizenöt gólt fog szerezni, ám végül csak tizenkettőt sikerült. A madeirai srác sokat fejlődött, de ez már a második év, hogy a Manchester United a José Mourinho vezette Chelsea mögött végez. A BL-ből a csoportkörben búcsúznak a Benfica elleni vereség után, decemberben az európai álmoknak is vége. A klub egyetlen díjat tehet a vitrinbe, a Carling-kupát, miután a döntőben 4-0-ra megverik a Wigant. A harmadik gólt Ronaldo szerezte, aki a rajongói szavazatok alapján elnyeri a 2005-ös évben

a profi labdarúgókat tömörítő nemzetközi szervezet, a FIFPro legjobb játékos díját. Csapattársát, Wayne Rooney-t ugyanennek a díjnak a hivatalos kategóriájával tüntették ki. Még nem tudják, hogy Németországban főszerep jut majd számukra – jó és rossz értelemben is. Luiz Felipe Scolari, a portugál válogatott edzője sokat vár a Manchester United 7-es játékosától. Ronaldo is bízik magában és társaiban. „Azt hiszem, remek csapatot sikerült összeállítani, kiváló játékosaink vannak és kiváló edzőnk. Én magam remélem, jobban fogok teljesíteni, mint az európai bajnokságok során.” A D csoport viszonylag könnyűnek tűnik, ellenfeleik Angola, Mexikó és Irán lesznek. A portugálok mindhárom összecsapást megnyerik: a volt gyarmat Angola ellen 2-0 az eredmény, Iránt 2-0ra, Mexikót 2-1 győzik le. Az Irán elleni második gólt Ronaldo szerzi büntetőből. Csoportelsőként, kilenc ponttal jutnak tovább a tizenhatba; az 1966-os csoportkörből. 2006. június 25-én, Nürnbergben Hollandiával játszanak, akárcsak a 2004-es Eb elődöntőjében. Felipe Scolari később történelmi győzelemnek nevezi ezt. Luís Figo csapatkapitány szerint az eredmény „a csapategységnek köszönhető, valamint annak, hogy egy egész ország támogatta a válogatottat”. Sajnos a mérkőzés leginkább a második félidő miatt marad emlékezetes, melynek során sok lökdösődés, sportszerűtlenség és kiállítás történt. A hollandok részéről Gio van Bronckhorstnak és Boulahrouznak el kell hagynia a játékteret, a portugálok pedig elveszítik Decót és Costinhát, akik jól jönnének a negyeddöntőben. Valentyin Ivanov játékvezető rekordnak számító négy piros és tizenhat sárga lapot oszt ki. Portugália a középpályás Maniche 22. percben szerzett góljának köszönhetően jut tovább. A 33. percben a dühös Ronaldónak könnyek között le kell bicegnie a pályáról, miután Boulahrouz lerúgta. Az utolsó pillanatig kérdéses marad, hogy egyáltalán játszani fog-e az Anglia elleni negyeddöntőben. Kihagyni semmiképpen sem szeretné, és érdekesnek is ígérkezik a találkozó, hiszen az ellenfelek között ott lesz néhány csapattársa a Manchester Unitedból, a szélen valószínűleg Gary Neville-lel vív majd nagy párharcot.

A gelsenkircheni Arena Aufschalke Stadionban hirdetik ki a csapatösszeállítást július 1-jén, délután ötkor. Ronaldo végül rendbejött, 17-es számmal fog játszani. Anglia egy Ecuador elleni egy-nullás győzelemmel jutott be a negyeddöntőbe. A „háromoroszlánosok” edzője, Sven-Göran Eriksson tart az ellenfelektől és Luiz Felipe Scolaritól. A 2002-es dél-koreai–japán világbajnokság során Scolari ült a brazilok kispadján, amikor kiütötték az Eriksson vezette angol válogatottat. Miután Scolari átigazolt a portugálokhoz, 2004-ben Portugália verte ki az angolokat az Eb-n. A stadionban negyvenötezer angol és ötezer portugál szurkoló figyeli a játékot. Mégis, úgy tűnik, az utóbbiak lehetnek elégedettek. Az angol válogatott játéka erőtlen, szomorú. Lampard, Gerrard és Rooney nem igazán képesek irányítani az eseményeket. A portugálok tartják a labdát, de nem tudnak átjutni az angol vonalakon és támadásba lendülni. Deco hiánya fájdalmas, Pauleta és Postiga nehezen fog gólt szerezni. Cristiano mindent belead, igyekszik oldalt beindítani a játékot. Lassan de biztosan felőrli a védelem idegeit a bal oldalon, Gerrard és Lampard kénytelenek Gary Neville segítségére sietni. De középre érve a 17-es is elveszti a lendületét. A feszültséget a 62. percben egy olyan incidens növeli, amely hónapokkal később is vitatott marad. Ricardo Carvalho szorosan tapad Wayne Rooney-ra, szinte semmilyen manőverezési teret nem enged számára. Rooney megpróbál Carvalho és Petit között elmenni, de némi küzdelem után Carvalho a földre kerül, a háttal álló Rooney pedig pont a legérzékenyebb pontjára tapos. A szabálytalanságot követően némi lökdösődés alakul ki a két csapat játékosai között. Cristiano levág egy sprintet, és ő ér először a helyszínre. A bíróval próbál vitatkozni, de Rooney „ne szólj bele” szavakkal félrelöki. Owen Hargreaves megpróbálja szétválasztani őket, míg Maniche igyekszik mindenkit megnyugtatni. A dolog Horacio Elizondo orra előtt történt, aki rövid hezitálás után piros lapot ránt elő a zsebéből. Rooney-t kiállítja. Az angol válogatott 9-es játékosa, Cristiano csapattársa a Manchester Unitedból, az öltözők felé indul. Az angol szurkolók felháborodnak az ítéleten,

„csaló, csaló” – kiabálják Carvalhónak, akit hordágyon visznek le a pályáról. A következő hónapokban a brit sajtóban nem kerülnek le a napirendről a Cristiano és Rooney között történtek. De először lássuk a meccs hátralevő részét! Eriksson lehívja Joe Cole-t és Peter Crouchot küldi be helyette. Egyemberes hátrányuk ellenére kitartanak. Mindenki hátrahúzódik, csak Crouchnak küldik előre a hosszú labdákat. Scolari közben Simãót átirányítja balra, Cristianót pedig középre teszi támadni. De úgy tűnik, ebben a pozícióban nem működik, úgyhogy vissza is rakja az eredeti helyére. Az angolok végül sikeresen vetnek gátat minden támadásnak, a kilencven perc gól nélkül telik el. A portugálok nem tudták érvényesíteni az emberelőnyt, Eriksson játékosai pedig így is vezettek néhány veszélyes kontrát. A hosszabbításban hatalmas rohamokkal támadják Robinson kapuját, de az szinte hozzáférhetetlennek tűnik, és a portugál játékban nincs meg a kellő fantázia. Az angolok ezt is kihúzzák, jön a tizenegyespárbaj. A Sporting kapusa, Ricardo az egyik oldalon, akit 2004-ben hősként ünnepeltek, miután az angolok két büntetőjét is kivédte. Lecövekel a gólvonalon, nyugodtak tűnik, mint akit hidegen hagy a pályán érzékelhető feszültség. Frank Lampardé az első kísérlet. Ricardo nem hibázik. A második lövés Hargreavesé, amely éppen csak, hogy kicsúszik a kezei közül. Steve Gerrard a következő, az ő lövését ismét megállítja Ricardo. Utána jön Jamie Carragher. Hirtelen fordul vissza, és lő – olyan hirtelen, hogy meg sem várja a bíró sípszóját. Elizondo megismételteti a büntetőt. Ricardo ezúttal az utolsó pillanatig vár, mielőtt a labdáért ugrik, amely imbolyogva pattan vissza a kapufáról. Portugália 2-1-re vezet, s most Cristianón a sor, hogy bejuttassa csapatát az elődöntőbe. A kamera ráközelít, minden grimaszát látjuk. A száját rágja, idegesnek tűnik. Ugrál egy kicsit a füvön, elegyengetve a labda helyét, majd megcsókolja a játékszert, és óvatosan lehelyezi. Hosszú várakozás után neki fut, egy pillanatra megtorpan, majd lő. Gól! Ronaldo hátraszegi a fejét, és az ég felé kiált, miközben a rajongók hatalmas zajt csapnak. Felfelé mutat, apjának szenteli

a találatot. „Biztos voltam magamban, erős lövés volt” – mondja utólag. Anglia ismét búcsúzik, csakúgy, mint 2004-ben. Akkor David Beckham hibázott, aki ezúttal sérülés miatt nem játszott. A portugáloknak július 5-én, Münchenben Zinédine Zidane francia válogatottjával kell szembenézniük, akik komoly meglepetést okoztak a vb-esélyesnek tartott Brazília kiütésével. A luzitánok jól kezdenek, feltrancsírozzák a gallokat. Figo, Cristiano Ronaldo és Deco kiváló játékot mutatnak be. A 33. percben azonban a tizenhatoson belülre betörő Thierry Henry felbukik Ricardo Carvalho lábaiban. Az uruguayi bíró, Jorge Larrionda büntetőt fúj. Scolariék hitetlenkednek, de nincs mit tenni. A büntető elvégzését a csapatkapitány, Zidane vállalja. Rövid nekifutás után a kapufa közelébe küldi a labdát, Ricardo Pereira hiába nyújtózkodik utána. Ezzel 1-0 az állás, és a végső sípszóig nem változik a helyzet, miután a továbbiakban Patrick Vieira és Claude Makélélé jól dirigálják a francia védelmet. A portugáloknál sokat van a labda, mindent megpróbálnak, Figo és Cristiano támadnak a széleken, de a francia Maginot-vonalon megtörnek a kísérleteik. Fabien Barthez számára csak egy veszélyes pillanat van, egy szabadrúgás, amit azonban Cristiano egyenesen a kapus kezei közé lő. Barthez kiejti a labdát, ezzel esélyt ad Figónak, aki kapura fejel, és csak egy hajszállal véti el. A mérkőzés végén Cristiano ugyanúgy sír, mint a 2004-es Ebdöntőt követően. Zidane volt madridi csapattársát, Luís Figót vigasztalja, akinek ez volt az utolsó mérkőzése a válogatottban. A franciák ismét a portugálok orra elől happolják el a döntőbe jutást. Legutóbb, a 2000-es Eb során Henry góljának és a hosszabbításban Zidane büntetőjének köszönhetően győztek. Ők játszhatnak majd Berlinben Olaszország ellen. A döntőt Zidane végül piros lappal fejezi be, az olasz válogatott pedig megszerzi negyedik vb-címét. A portugálok július 8-án játszanak Németországgal a harmadik helyért. A stuttgarti pályán 3-1-re kikapnak, s ezzel ér véget Scolariék számára a 2006-os világbajnokság.

Térjünk vissza most egy kicsit a portugál–angol mérkőzés 62. percéhez, amikor elszabadultak az indulatok. Az angol szurkolók és kommentátorok meggyőződése, hogy Ronaldo vette rá Horacio Elizondót „Roo” kiállítására, őt tartják felelősnek a csapat vereségéért. Rooney és Cristiano a Manchester Unitedban együtt játszanak, jól ismeri hát csapattársát, alighanem mindent megtett, hogy a megfelelő pillanatban elpattanjanak az idegei. Cristianót azonban nem érdeklik a pletykák. „Nem vagyok bíró, nem én küldöm le a pályáról a játékosokat. Nem én tehetek róla, hogy piros lapot kapott” – jelenti ki. Elizondót sem különösebben hatják meg a panaszok. A The Timesnak csak ennyit nyilatkozik: „Bárki bármit mondhat Ronaldóról, nem volt befolyása a döntésre. Ezek a dolgok lepattannak rólam, a meccs során nem engedhetek a rám nehezedő nyomásnak, befolyásolási kísérleteknek. Egyszerűen sportszerűtlen játéknak láttam, egyértelmű piros lapnak.” Ricardo is nyilatkozik, ami szintén nem segít csillapítani az indulatokat: „Ha egy csapat veszít, mindig megvannak a bűnbakok. Nem hiszem, hogy Ronaldo befolyásolta volna a játékvezetőt, aki pontosan ott állt, maga is látta, mi történt.” Rooney a maga részéről ehhez a következőt teszi hozzá: „Nem haragszom Cristianóra, de sajnálom, hogy beleavatkozott a dologba.” A brit napilapok hosszasan elemzik a kérdést, mindenkinek megvan a saját verziója. A Sun szerint Rooney megfenyegette a csapattársát, hogy ketté fogja hasítani, amikor Manchesterben újra találkoznak. Sőt, állításuk szerint Cristianónak hamarosan távoznia kell a klubtól a világbajnokságon tanúsított „szégyenletes” viselkedéséért. Bár a dolognak semmi alapja, Cristianónak nem esik jól. Sir Alex megpróbálta utolérni, de állítólag nincs meg neki az új száma, legalábbis ezt rebesgetik. Mindenki fontosnak érzi, hogy hozzászóljon az ügyhöz. A válogatott korábbi csatára, Alan Shearer például azt javasolja, hogy amikor Ronaldo legközelebb felbukkan az MU edzésén, Rooney nyugodtan húzzon be neki egyet.” „A saját csapattársának?” – kérdezi Steven Gerrard, a Liverpool kapitánya. „Hihetetlen. Ha egy csapattársam ilyet tenne, soha többet nem állnék vele szóba.”

A Tottenham menedzsere, Martin Jol szerint „Amit Cristiano Ronaldo csinált, az az igazi szégyen. Megpróbálta befolyásolni a játékvezetőt… hát hol a sportszerűség?” Az angol rajongók reakciója kemény: nem szándékoznak megbocsátani a Manchester United 7-esének. „Nem szeretném, ha a Manchesterben folytatná”, „A labdarúgás szégyenfoltja”, „Az ember nem árulja el a barátját” – hogy csak néhány internetes kommentet idézzünk. Ronaldo azonnal visszavág, rácáfolva, hogy bármilyen keserűség vagy feszültség lenne ő és Rooney között. „A végén SMS-t váltottunk, és mindent tisztáztunk. Sok sikert kívánt nekem a vb hátralévő részéhez” – mondja. „Nagyszerű csapatunk van, mondta, és ha így játszunk tovább, messzire juthatunk. Nem volt haragos, és ami fontosabb, azt mondta, ne figyeljek a sok hülyeségre, ami az angol sajtóban megjelenik. Az újságírók egyetlen célja, hogy minél nagyobb káoszt keltsenek, de ezt már megszoktuk.” Hozzáteszi: „Hihetetlen dolgokat hordtak össze rólam és Rooney-ról, aki a csapattársam és a barátom.” De a történetnek még nincs vége, hiába ígéri Ronaldo, hogy telefonon mindent meg fognak beszélni. A rajongók, a média, mindenki egyetlen pillanatra koncentrál. A tévékamerák elkapták a pillanatot, amikor Rooney kiállítását követően Ronaldo a portugál kispad felé kacsint, mintha csak azt mondaná „a küldetés teljesítve, sikerült megszabadulnunk tőle”. Hiába magyarázza, hogy a kacsintás azt jelezte Scolari felé, értette az utasítást, tudja melyik pozíciót kell felvennie a pályán. Senki sem kíváncsi rá. A sajtó a szívére veszi a sérelmet, és offenzívát indít Ronaldo ellen. Június 3-án a Sun címlapján Ronaldo feje egy dartstábla hátterét képezi, a közepén a kacsintó szemével. „Adj egyet Ron szemére!” – javasolja a szalagcím. A cikk így folytatódik: „Most minden angol szurkoló bosszút állhat a világ legnagyobb kacsintgatóján. Dartstáblánkat a portugál cukifiú, Cristiano Ronaldo képe díszíti. A kamerák lekapták a Manchester United középpályását, amint csapattársai felé kacsint, miután elérte, hogy a válogatott és az MU sztárját, Wayne Rooney-t kiállítsák. A cél

Ronaldo sunyi szeme. Akaszd ki a táblát az irodában, és küldj egyet a szemére.” Nehéz ehhez bármit is hozzáfűzni. Úgy tűnik, a dráma nem akar véget érni, a július és az augusztus is így telik el. Alex Ferguson és a United igazgatója, David Gill repülőgépre ülnek, hogy személyesen beszéljenek Cristianóval Vale do Lobóban, Portugáliában. Ronaldo megmondja nekik: nem szeretne visszatérni Angliába, inkább Spanyolországban folytatná, a Real Madridban vagy a Barçában. Úgy érzi, a klub nem állt ki mellette a sajtótámadások közepette. Nem bízik a média és a konkurens csapatok rajongóinak reakciójában, ha ismét angol földön lép pályára. Sir Alex biztosítja róla, hogy a Manchester United tudja, miként kell kezelni az ilyesféle helyzeteket. Volt, amikor az angol kocsmák előtt Beckham-mezeket égettek az emberek, miután az 1998-es világbajnokságon kiállították az argentin középpályás, Simeone megrúgásáért. Azt is sikerült megoldaniuk. Amelyik kutya ugat, az nem harap – utal az angol szurkolókra. Majd kifütyülik a lelátókról nyilván, de más következménye nem lesz. Megoldják, hogy másik házba költözzön, a klub saját területére, ahol teljesen védve lesz a kívülállóktól. Végül sikerül rávenniük, hogy térjen vissza, és nézzen szembe a kritikákkal. Macclesfieldben, ahol a Manchester United az előszezon edzéseit folytatja, Cristiano és Wayne Rooney kibékülnek. Az edző azt kérte tőlük, hogy töltsenek el egymással negyvenöt percet négyszemközt, ahol mindenki elmondhatja a saját álláspontját. A portugál csatár nem nyilatkozik a médiának, oldalajtókon keresztül jön és megy. Később megtöri a hallgatását, és interjút ad a FourFourTwo magazinnak. „A világbajnokság során ellenkező oldalon játszottunk, de ez akkor volt” – mondja. „Nincs köztünk semmilyen probléma, semmilyen feszültség. Ez már a múlt. Nem számít, az élet megy tovább.”

13. PEZSGŐ „A nyomástól csak erősebb leszek” Nehéz helyzetben az embernek két lehetősége van: vagy a szenvedésre, saját nyomorúságára koncentrál, vagy megpróbál minden erejével felülkerekedni a nehézségeken. Cristiano Ronaldo az utóbbit választja. A sajtó vádaskodásai, a fenyegetések, az akkoriban divatos, anthraxot utánzó fehér porral töltött levelek – mindezek nem tudják megingatni elhatározásában, hogy felvegye a harcot. Visszatér Angliába, és nemcsak szakmai képességeiről tesz ismét tanúbizonyságot, hanem arról is, hogy lelkiekben mennyire megedződött legnehezebb lisszaboni évei során. „Megmutattam, hogy a nyomástól csak erősebb leszek” – írja Pillanatok című önéletrajzában. „Próbának vetettem alá magam, amiből győztesen kerültem ki. Az évad elejétől igyekeztem kikapcsolni, jégfalat húzni magam köré azokon a meccseken, amikor mindenki folyamatosan fújolt. Ignoráltam őket, sőt, újabb motivációt jelentettek számomra.” Az egyik ilyen eset 2006. augusztus 23-án történt, az angol bajnokság második fordulójában. A Manchester United a Charltonnal játszik a The Valley Stadionban. Amikor Ronaldo pályára lép, megtapasztalja a lelátó kollektív bosszúját. Az egész nézősereg fütyül, fújol, sértéseket kiabál. Az első félidő vége előtti utolsó pillanatokban azonban a Manchester United 7-ese labdát szerez, leráz egy védőt, és kapura lő, ám a labda hatalmas erővel pattan le a keresztlécről. A tömeg hirtelen elhallgat. Mintha megijedtek volna tőle, jobbnak érzik, ha nem provokálják tovább, mielőtt a csapatuk issza meg a levét. A meccs végén (melyet 3-0-ra nyer a Manchester United) Ferguson félrehívja Cristianót. „Megtaláltad a helyes választ” – mondja. „A tehetségeddel el tudod hallgattatni őket. Sohase félj megmutatni, mire vagy képes. Mutasd meg az elszántságodat.” Ronaldo pontosan így tesz a szezon hátralevő részében. A németországi világbajnokság és a folyamatos kritika, amit ki kell

állnia, hamar megtanították, hogy fel kell nőnie. Egy kicsit másnak tűnik, mint akár csak pár hónappal korábban. Komolyabbnak, határozottabbnak, már nem csak egy rátarti kisfiú. Keményen dolgozik, az edzéseket ő veszi a legkomolyabban. Fizikai és taktikai szinten is fejlődik. A pályán összeszedettebb, átgondoltabb és jobban kijön a csapattársaival. Igyekszik megfogadni Ferguson és Carlos Queiroz tanácsait (utóbbi a Real Madrid gyenge évada után visszatért Manchesterbe). Cristiano tudja, mennyit kell futni, mikor kell driblizni, mikor kell passzolni és mikor lőni. Jobban átlátja a játékot, és mérlegelni tudja, mire, mennyi energiát fordítson. Az eredmények is kezdenek beérni, egyéni és csapatszinten is. 2007. április 22-én az Angol Hivatásos Labdarúgók Szövetsége (PFA) az Év Játékosának választja. Megelőz olyan jelölteket, mint csapattársai közül Ryan Giggs és Paul Scholes, az ellenfelei közül pedig Steven Gerrard, Didier Drogba és Cesc Fàbregas. Ő a hetedik MU-játékos, aki kiérdemli ezt a kitüntetést, Mark Hughes, Gary Pallister, Eric Cantona, Roy Keane, Teddy Sheringham és Ruud van Nistelrooy után. Ronaldo azonban a PFA-tól az Év Fiatal Játékosa díjat is megkapja, ezzel 30 év óta ő az első, aki mindkettőt hazaviszi (ez utoljára az Aston Villa labdarúgójának, Andy Graynek sikerült 1977-ben). Természetesen a PFA „Az év csapata” 2007-es összeállításában is szerepel. Ez az első alkalom, hogy egyéni elismerésben részesül. Tudta, hogy jól sikerült az elmúlt évada a Manchester Uniteddal, de nem gondolta volna, hogy ilyen komoly nevek között bármiféle kitüntetést fog kapni. Meglepetésként éri a hír, és az átadóünnepségen, amelyre egy londoni hotelben kerül sor, láthatóan kissé izgatott. Jorge Mendesen kívül mellette van az MU ikonja, Bobby Charlton, valamint Sir Alex is. A skót edző feladata kihirdetni a győztest és a többi helyezettet. Először Paul Scholest nevezi meg, mint harmadikat, majd Didier Drogbát, a másodikat. Ezután mosolygó arccal mondja ki: „Az első helyezett pedig… Cristiano.” Ronaldo fekete öltönyben, csokornyakkendőben, fehér ingben, feláll az asztaltól, megöleli Mendest és sógorát, Zét, majd felmegy az emelvényre. Átveszi a díjat Fergusontól, ezután pedig lejátsszák azt a videoklipet, amelyben a szervezők elmondják, miért rá esett

a választás. Köszönetet mond a rá szavazó PFA-tagoknak, „mert a játékosok ismerik a legjobban egy-egy futballista kvalitásait”. Ezt követően válaszol a konferanszié kérdéseire. – Mit jelent számodra ez a díj? – Hihetetlen, és hatalmas megtiszteltetés, hogy ilyen kitüntetésben részesülök az angol bajnokságban. Nagyon büszke és boldog vagyok. Szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, a családomnak is, a csapatomnak és az edzőmnek. – Mit szeretsz annyira az angol fociban? – Nos, igen, ezért írtam alá újabb öt évet. Imádom ezt a futballt, élvezem ezt játszani. Azt hiszem, ez a legjobb foci az egész földön. Szeretném továbbra is itt folytatni.

Ronaldo kilenc nappal korábban, április 13-án újabb öt évre meghosszabbította a szerződését a Manchester Uniteddal. A Real Madrid és az Internazionale esetleges érdeklődése miatt a klub vezetői fontosnak érezték, hogy a portugál sztár helyzetét megerősítsék. A konferanszié Fergusont is kifaggatja, aki nem fukarkodik a pozitív jelzőkkel saját játékosával kapcsolatban: „Véleményem szerint jelenleg ő a legjobb játékos a világon, és egy hihetetlen szezont tudhat a háta mögött.” Az utolsó szó Cristianóé: „A továbbiakban is keményen fogok dolgozni, hogy egyre jobb legyek. Ezekből az elismerésekből újabb motivációt tudok meríteni.” Az ünnepség után Ronaldo és az MU különítménye egy magángépen azonnal visszatér Manchesterbe. Két nap múlva, április 24-én játszanak az Old Traffordban, az AC Milan elleni BL-elődöntő első mérkőzése vár a csapatra. Ronaldo már a hatodik percben megszerzi az első gólt. A feltüzelt Kakának köszönhetően Carlo Ancelotti emberei képesek 1-2-re fordítani, ám végül Wayne Rooney két góljának köszönhetően a vörös ördögök kerülnek ki győztesen az összecsapásból, 3-2-re nyernek. A visszavágóra május 2-án kerül sor a San Siróban. A „rossonerik” ezúttal alaposan elpáholják a Manchester Unitedot, 30 a vége. Ezzel Ronaldóéknak búcsúzniuk kell a Bajnokok Ligájától. Itt az idő, hogy a Premier League-re koncentráljanak, ahol már csak három meccs van hátra. Az MU öt ponttal előzi meg a José Mourinho vezette Chelsea-t, amely szintén kiesett a BL-ből, az

elődöntőben Rafa Benítez Liverpoolja győzte le őket. Ferguson játékosai számára az első kihívás május 5-én, szombaton lesz: a Manchester Cityvel játszanak rangadót. Az „égszínkékeknek” nincsenek komoly várakozásaik, legalábbis ami az angol bajnokságot illeti. De tisztában vannak vele, mekkora örömet szereznének rajongóiknak, ha sikerülne ősellenségük, az MU megleckéztetése az európai kudarcok után. Ronaldo és Van der Sar azonban gondoskodnak róla, hogy ez ne történhessen meg. Rooney és Giggs szempontjából viszonylag nyugodt meccsről beszélhetünk, Cristiano azonban felvillanyozza az Etihad Stadiont. Michael Ball megnehezíti az életét, de Ronaldo erőfeszítései a 33. percben beérnek, amikor a balhátvéd a tizenhatoson belül szabálytalankodik ellene. CR7 értékesíti a büntetőt, ezzel 1-0 az állás a Manchester United javára. Van der Sarnak köszönhetően ez a játék végét jelző sípszóig nem változik. A mérkőzés utolsó perceiben a holland kapus sikeresen blokkolja a Manchester City csatára, Darius Vassell tizenegyesét, ezzel garantálva az MU győzelmét. Ronaldo tizenhetedik találatát szerezte az angol bajnokságban, így a harmadik legeredményesebb a Chelsea-ben játszó, húszgólos Drogba, illetve a Blackburn Roversben szereplő, tizennyolc gólos Benni McCarthy mögött. A legfontosabb azonban, hogy utóbbi találatának köszönhetően az MU továbbra is versenyben van a tizenhatodik bajnoki címért. Ronaldo számára ez lenne az első komoly siker. Végül egy vasárnap délután, a tévé előtt, karosszékből szerzi meg a hőn áhított címet. A bajnokságban második helyen álló Chelsea az Arsenallal játszik az Emirates Stadionban. Ha a kékek veszítenek, vagy döntetlen lesz az eredmény, azzal az MU a bajnok. A játék kedvezően indul. Az Arsenal értékesít egy büntetőt, a Chelsea holland védőjét, Khalid Boulahrouzt pedig kiállították. Cristiano, sógora, Zé és unokatestvére, Nuno eksztázisban vannak. A meccsnek azonban még koránt sincs vége – Michael Essien pedig egyenlít. Az utolsó húsz percet lélegzet-visszafojtva figyeli. Milyen jó lenne, ha nem kellene még egy hetet várnia, amíg bajnok lehet! Végül nem is kell. A Chelsea nem tud javítani a döntetlen álláson, és

a Manchester United ezzel bajnok, Ronaldo pedig kibontja a bekészített pezsgősüveget. Édesanyjának, barátainak telefonál, egy tucat gratuláló üzenetet kap, majd berohan a városba, ahol a csapattársaival együtt ünnepelnek. Hajnalig mulatnak, és a hangulat másnap, az öltözőben sem ül el. Az igazán megható ceremónia azonban csak ezután következik. Május 9-én, szerdán a Stamford Bridge-en a Chelsea játékosai folyosót alkotnak, ellenfeleik előtt tisztelegve. A Manchester United négy sikertelen év után nyerte el újra az angol koronát, megszakítva a kékek uralmát, akik 2005-ben és 2006-ban is elsők lettek. Mi több, igen meggyőző statisztikát tudnak felmutatni: a legjobb támadójáték a bajnokságban (83 gól), második legjobb védekezés a Chelsea után (csupán 26 kapott gól), és mindössze négy vereség – ráadásul az első naptól kezdve a dobogó csúcsán vannak. Ferguson a támadójáték mellett döntött, és igaza lett – ez még a hibátlan formációban, áthatolhatatlan védelemmel játszó Chelsea ellen is bevált. Sir Alex kilencedszer szerzett bajnoki címet, feladva a leckét Mourinhónak. A „Special One” nem habozik, az első adandó alkalommal visszavág. Május 19-én a Chelsea az FA-kupa döntőjében Drogba góljával 1-0-ra veri majd a Manchester Unitedot. Mindenesetre május 13-án, az angol bajnokság utolsó napján akkor is az MU ünnepelhet az Old Traffordban, saját szurkolói előtt. Ronaldo egy portugál zászlót csavart magára, így emeli a magasba a trófeát, és édesanyjával, testvérével, Hugóval, sógorával, Zével, unokatestvérével, Nunóval együtt ünnepli a győzelmet. Bőrig áznak az esőtől és a pezsgőtől, mielőtt felsorakoznak a pálya közepén egy családi fotóhoz. A mosolygó Ronaldót felemelt hüvelykujjal kapja le a fényképész, szerettei körében.

14. EGY REMEK ÉVAD A világ legpusztítóbb csatára 2008. május 21. A Bajnokok Ligájában a két brit nagyhatalom, a Chelsea és a Manchester United találkozik egymással a moszkvai Luzsnyiki Stadionban, miután az angol bajnokságban is az utolsó pillanatig harcoltak egymással. A huszonhatodik percben Paul Scholes megtalálja a rést a kékek védelmén, Wes Brown középre adja a labdát, amit Cristiano Ronaldo Petr Čech mellett a hálóba fejel – 1-0 az állás a Manchester javára. A huszonhárom éves madeirai fiú, aki már öt évet töltött a vörös ördögökkel, valódi csillaggá vált. Mindeközben megőrizte korábbi játékstílusát, megmaradtak sprintjei a szélen, labdakezelése, sarokkal rúgott labdái, esernyőcselei. Sokat fejlődött, remekül lő jobbal, ballal, fejjel és szabadrúgásból is eredményes – de nem csak a technikája javult, jobb csapatjátékossá is vált. A BL-döntő pedig kiváló lehetőség, hogy elfoglalja méltó helyét a csúcson. „Ahhoz, hogy a világ legjobb játékosa legyek, olyan trófeákat kell szereznem, mint a Premier League és a Bajnokok Ligája” – mondja a meccs előtt. „Győztes vagyok, és ebben az évadban két bajnoki címről álmodom.” Úgy tűnik, minden esélye megvan valóra váltani az álmait. Megszerezte az első gólt, és végig nagyon aktív. Csakhogy néhány perccel az első félidő vége előtt Essien távoli lövése lepattan két MU-játékosról, és Frank Lampard nem hagyja ki a lehetőséget, kis szerencsével, miközben Van der Sar megcsúszik, sikerül egyenlítenie. Meg is jön a Chelsea önbizalma, Makélélé, Lampard, Ballack, Cole és Essien komoly támadásba lendülnek. Cristiano nem tud szabaddá válni, a José Mourinho helyét átvevő Avram Grant vezette ellenfél pedig folyamatosan lehetőségeket teremt. Drogbának és Lampardnak köszönhetően a mérkőzés keménnyé, izzasztóvá válik, és 120 perc után ugyanezt az állást mutatja az eredményjelző. Tizenegyespárbajjal kell eldönteni a mérkőzést.

Carlos Tévez az első. Nem hibázik, 1-0 a Unitednak. Utána Ballack jön – 1-1. Michael Carrick és Juliano Belletti szintén belövik, ezzel 2-2. A harmadik tizenegyes a Manchester 7-esére hárul. Cristiano tíz nappal korábban a büntetőpontról lőtt gólt a Wigan ellen, ezzel megszerezve a klub tizenhetedik bajnoki címét. A szezonban ezt megelőzően egyet már kihagyott a BL-elődöntőben a Barça ellen a Camp Nouban. Az angol tévékommentátorok viszont még emlékeznek arra, amelyet 2006 nyarán, Gelsenkirchenben lőtt az angol válogatott kapujába, kiejtve őket a világbajnokságról. A portugál játékos 42 gólt szerzett egyetlen évadban. A közönség kedvence, és mindenki izgatottan várja, mire készül. A világ legjobb játékosa a világ legjobb kapusa ellen, mondják a szakértők. Ronaldo megcsókolja a labdát, és elhelyezi a büntetőponton. Ahogy szokta, kezét csípőre teszi, fejét leszegi, mély levegőt vesz, és a sípszóra vár. Nekifut, majd brazil stílusban megtorpan, hogy megzavarja a kapust. Čech azonban előre látja a mozdulatot, és meg tudja állítani a labdát. „Kivédte!” – kiáltja a kommentátor a mikrofonba. Cristiano a tenyerébe temeti az arcát, és lassan sétál le a fűről, összetörve, miközben Čech újra átadja a helyét Van der Sarnak. Rengeteg kiváló játékos hibázott már el kulcsfontosságú büntetőt – Roberto Baggio, Raúl, Michel Platini és Zico, hogy csak néhányat említsünk. Ez azonban aligha vigasztalja a madeirai fiút. „Miután nem sikerült belőnöm, azt hittem, veszíteni fogunk” – mondja CR7. „Úgy éreztem, ez életem legrosszabb napja. De a hiba ellenére a csapattársaim továbbra is bíztak a győzelemben.” És valóban, Hargreaves, Nani és Giggs is betalál. A Chelsea csapatkapitánya, John Terry esélyt kap rá, hogy bebiztosítsa a győzelmet. Ha belövi, övék a serleg. De megcsúszik a nedves füvön. Végül az utolsó, hetedik kísérletet, Anelka lövését Van der Sar kivédi, és ezzel a United ölébe hullik a győzelem. Cristiano arcán örömkönnyek, és miközben csapattársai a kapu felé rohannak, ő marad egyedül a kezdőkörben, a gyepet rugdossa örömében. „Végül életem legszebb napja lett. A tizenegyespárbaj egy nagy

szerencsejáték. De megérdemelten nyertünk, mert a megelőző százhúszperc során mi voltunk a jobbak.” Ötven évvel a müncheni tragédia után (1958. február 6-án a Bajnokcsapatok Európa-kupája negyeddöntőjében szerzett győzelme után a United csapatát szállító repülőgép balesetet szenvedett, és a 44 utasból 23-an életüket vesztették) és negyven évvel a klub első európai címszerzését követően – a legendás George Besttel – a Manchester United együttesét harmadszor is a kontinentális labdarúgás királyává koronázzák. Győzelmük a megbízható védelmen és Cristiano Ronaldo zsenialitásán alapult. A vörösök 7-ese kétségtelenül a sorozat sztárja, nyolc találatával a legeredményesebb gólszerző és a BL legjobb játékosa. Az elsőt még 2007. szeptember 19-én szerezte a José Alvalade Stadionban, korábbi klubja, a Sporting Lisszabon ellen, az F csoport első mérkőzésén. 2003-as távozása óta ez az első alkalom, hogy volt klubjával szemben játszik. Wes Brown átadása után fejjel küldi a labdát a hálóba, de nem kezd ünneplésbe – a Sporting szurkolói iránti tiszteletből, akik a kezdőrúgás előtt, amikor a hangszórókból elhangzik a neve, állva ünnepelték. A meccs végül 1-0-ra végződik. Ezt követően a Dinamo Kijev ellen három gólt is szerez, kettőt Ukrajnában – az egyik tizenegyes – és egyet az Old Traffordban, a 4-0-s eredménnyel záruló mérkőzés utolsó gólját. A Manchester United ezzel bekerül a legjobb tizenhatba. November 27-én Ferguson méltatja a találatát, miután egy szabadrúgásból a meccs utolsó percében győzelmet jelentő gólt szerez a Sporting ellen. „Fantasztikus gólt láthattunk Ronaldótól” – mondja a sajtónak az edző. „Igyekezett szép játékot bemutatni volt klubja ellen. Nagyon sokkal tartozik a Sportingnak, és nagyon tiszteli őket. Náluk kezdett játszani, mi csak segítettünk neki, amíg ilyen éretté vált.” Ronaldo pedig besegíti a Unitedot a negyeddöntőbe, 2008. március 5-én, az Olympique Lyon elleni visszavágó során, nem tisztelve Grégory Coupet kapust. Lapos, ballábas lövése, egy visszapattanó labdából, megpecsételi a franciák sorsát. A negyeddöntőben aztán ismét Francesco Totti és Luciano Spalletti edző Rómájával kell szembenézniük. A csoportkörben már

találkoztak az olasz csapattal, otthon legyőzték őket, idegenben döntetlent játszottak. A negyeddöntő első mérkőzésén, a Stadio Olimpicóban nem nagyon brillíroznak, a levegőben ott a vereség szaga. Cristiano azonban egy sprint után lerázza Cassettit, és Paul Scholes beadását a kapuba fejeli. Harminchatodik gólja ez az évadban. A második félidőben Rooney megszerzi a második találatot, ezzel a vörösök 2-0-ra győznek. A visszavágó már csak puszta formalitásnak tűnik, melyet Tévez gólja koronáz meg. Ronaldo végig a kispadon marad; az elődöntőben Lionel Messi várja a Camp Nouban. A Barça védői természetesen kicsit félnek a Cristianóval való találkozástól. Gianluca Zambrotta szavaival: „Meg kell próbálni kitalálni, mit fog Ronaldo csinálni. Messihez hasonló képességei vannak, és a csapattársai azt várják, hogy gólhelyzeteket alakítson ki. Nem könnyű őt fogni, védekezni ellene, mert különböző szögekből érkezik, sok szempontból dominálja a játékot, sok mindenben részt vesz. Az embernek nagyon oda kell figyelnie, mert rendkívül gyorsak a lábai, és szeret cselezni, trükközni. Egy-egy elleni küzdelemben lehetetlen megállítani, ha nincs egy támogató középpályás vagy hátvéd. A legjobb az lenne, ha egyáltalán nem jutna labdához.” Természetesen Messitől hasonlóképpen rettegnek a United védői. A sebessége is ijesztő, de amit különösen szeretnének elkerülni, az az egy-egy ellen küzdelem az alacsony argentinnal. Arra koncentrálnak, hogy tudják megállítani, mielőtt megszökik és levág egy szokásos sprintet. Mindkét csapat veretlen, amikor április 23-án találkoznak, bár eltérő volt az útjuk idáig. A United mindenkit megsemmisített, aki elé került, míg a Barça két elég lapos, eredménytelen szezon után jutott a Bajnokok Ligájába. A Camp Nouban 96 000 néző előtt mutatkozhat be Ronaldo. Első labdaérintései egy szabálytalanságot, egy szögletet és egy büntetőt hoznak. Massimo Busacca játékvezető még csak két perce indította el a játékot, és CR7 már a büntetőpontra helyezheti a labdát, miután Gabriel Milito kézzel ért bele a szögletet követő kapura fejelési kísérletébe. Cristiano Víctor Valdés ellen. A portugál mély levegőt

vesz, és felméri a kapus helyzetét. Elvéti. A léc fölé lő. Nem sikerül rögtön az elején vezetést szerezni. De a United továbbra is gőzhengerként megy előre. Ferguson rábízta a támadást, és ő nem lankad… különösen, amíg riválisa, Lionel Messi is a pályán van. Az argentin nincs százszázalékos formában, de igyekszik a lehető legtovább játékban maradni, javítva a csapat esélyeit. Fél óra múlva végül átadja a helyét Bojan Krkicnek. Úgy tűnik, ezzel Ronaldo motivációja is csökken. A két csillag, a földkerekség két legveszélyesebb játékosa hiányában a játék unalmassá, kiszámíthatóvá válik. A Barça uralja a mérkőzést, de nem tudja döntésre vinni a dolgot, míg a United védekezően játszik. A végeredmény 0-0. A visszavágón, az Álmok Színházában dől el, hogy Cristiano vagy Messi jut életében először a Bajnokok Ligája döntőjébe. Végül Paul Scholesnak köszönhetően Cristiano az, aki hihetetlen lövéssel gólt szerez a tizennegyedik percben, amely végül elegendőnek bizonyul a Manchester United továbbjutásához. Amikor később a moszkvai esőben Cristiano mosolyogva az égbe emeli a trófeát, élete álma válik valóra. Tökéletes szezont tudhat maga mögött, egyre-másra szerezte a gólokat, többszörös bajnok és valódi sztár. Az évad során 42 gólt szerzett. Ő az angol bajnokság legeredményesebb játékosa, 31 találattal, megelőzve Adebayort és Fernando Torrest, akik mindketten 24-et értek el. 2008. január 12-én mesterhármast szerez a Newcastle ellen. Március 19-én, a Bolton elleni játék előtt Alex Fergusontól megkapja a csapatkapitányi karszalagot, és utána rögtön két gólt is lőtt. November 15-én, a Stoke City ellen még kettőt szerez, s ezzel megvan a századik gólja a Manchester Unitednál. A 2007–08-as évad során elért eredményei közé tartozik a Charity Shield-trófea, a PFA adományozta Év Legjobb Játékosa díj (zsinórban másodszor), az angol bajnoki cím (az MU 87 ponttal a táblázat élén végez, kettővel megelőzve a Chelsea-t és az Arsenalt). No, és természetesen a BL-cím. „Többé nem vitatható, hogy a világ legveszélyesebb csatárává vált” – írja az angol Guardian. És nem is vitatja senki.

15. ARANYLABDA „Ez csak egy lépés valami még fontosabb felé” A lehetséges 480 pontból 446-ot kapott. Cristiano Ronaldo az egyetlen a harminc jelölt közül, aki mind a 96 zsűritag szavazólapján szerepel. Fényévekkel Lionel Messi előtt végzett – a Barcelona sztárja csupán 281 pontot zsebelhetett be. A fiatal argentinnak remek szezonja volt, de a Barça egy fontos címet sem nyert. Egyetlen jelentős győzelmét az Albicelestével, az argentin válogatottal érte el, amely a 2008-as pekingi olimpián bajnok lettek. Az Aranylabda-szavazáson Fernando Torres lett a harmadik, 179 ponttal, köszönhetően többek között remek évadjának a Liverpoolban, ahol 24 gólt szerzett, valamint nem utolsósorban a spanyolok Németország elleni, 2008-as Eb-győzelmében játszott szerepéért. A nemzetközi sajtó Cristianót klasszisnak nevezi, kategóriájában a legjobbnak. A díjat 1956-ban megalapító France Football magazin által felkért újságírók Pekingtől Los Angelesig, Johannesburgtól Reykjavíkig egyöntetűen dicsérik képességeit. Az Európa-bajnokságon való sikertelensége és pályán kívüli különcségei ellenére vitathatatlanul kiérdemelte a legjobbnak járó díjat. Többek között az angol bajnokságban szerzett 31 góljával és a Manchester Uniteddal nyert angol bajnoki címmel és BLgyőzelemmel. Huszonhárom évesen, miután 2007-ben Lionel Messit megelőzve, Kaká mögött második lett, (2006-ban még tizennegyedik, 2005-ben huszadik, 2004-ben tizenkettedik), Cristiano Ronaldo az ötödik legfiatalabb játékos, aki hazaviheti a trófeát. Nála csak a brazil Ronaldo volt fiatalabb, aki 1997-ben huszonegy évesen nyerte el a díjat, George Best (1968) és Michael Owen (2001), akik huszonkét évesen, valamint az ukrán Oleg Blohin (1975), aki szintén huszonhárom évesen kapta meg. Eusébio (1965) és Figo (2000) után a ő harmadik Aranylabdát nyerő portugál játékos.

A portugál elnök, Aníbal Cavaco Silva személyes üzenetben gratulál neki: „Ronaldo sokat tett a portugál sport hírnevének öregbítéséért szerte a világon, és hatalmas inspirációt jelent az ifjú portugál sportolók számára.” Ronaldo a negyedik Manchester United-játékos, akit Aranylabdával tüntettek ki, Denis Law (1964), Bobby Charlton (1966) és az említett George Best (1968) után. Egyben Owen óta az első díjazott, aki az angol bajnokságban játszik. 2008. december 2-án a France Football a honlapján közzéteszi az 53. Aranylabda-szavazás eredményét, és egy különkiadást szentel Cristianónak. Mindenki előre számított a győzelmére, mindenki őt várta befutónak, Zidane-tól kezdve („Ő a favorit, megnyerte a ligát és a BL-t, és ő legeredményesebb gólszerző is”) Kakáig („Megérdemli, kulcsszerepe volt a United győzelmében”), a 2006-os győztes Fabio Cannavarótól („Nyilvánvaló, hogy meg fogja kapni”) Ibrahimovićig („Én neki adnám, bár az Eb-n nem remekelt”) és végül Torresig („Igazi góllövőgép”). Maga Cristiano is meg van győződve róla, hogy 2008 az ő éve lesz. Esélyeiről a következőképpen vélekedik: „Igaz, van még kéthárom másik focista, aki megérdemli. De ha az egész idény alatt nyújtott teljesítményt nézzük, azt hiszem, bárki másnál eredményesebb voltam. Mi egyebet kellene még tenni az Aranylabdáért, azon kívül hogy angol bajnok és BL-győztes lettem?” Költői kérdésére válaszként a Gazzetta dello Sport újságírója figyelmezteti, lehet, hogy korai még ünnepelni, és emlékezteti a 2008-as Európa-bajnokságra, amit Cristiano bokasérüléssel játszott végig, nem akarva csalódást okozni az országnak és Luiz Felipe Scolarinak. („Olyan érzés volt, mintha kést forgatnának bennem. Sohasem szeretném újra átélni, fájdalmas volt, fizikailag és pszichológiailag is.”) Torres után a jelöltek között szerepel még a 2008-es Európabajnok spanyol csapat többi tagja is, rögtön a negyedik helyen Iker Casillas, az ötödiken Xavi Hernández, a hetediken David Villa. Hátrébb a listában, a tizenegyedik helyen ott találjuk Marcos Sennát, tizenkilencedikként Cesc Fàbregast és huszonegyedikként Sergio Ramost.

Végül azonban úgy tűnik, az osztrák–svájci torna – melyen a portugál válogatott csak a negyeddöntőig jutott – nem bizonytalanította el zsűrit alkotó 96 újságírót. Egyikük, Michel Dubois, a belga La Dernière Heure munkatársa így fogalmazott: „Bár az Eb-negyeddöntőn nem sikerült odatennie magát, minden egyéb, amit az idény alatt csinált, fantasztikus volt.” Mindez a szavazatokban is tükröződik: a kilencvenhat tagból 77-en az első helyen jelölik meg. Ronaldót csak az utolsó pillanatban, a bejelentést megelőző nap értesítik. Legalábbis a France Football ezzel magyarázza, hogy a korábbi győztesekkel szemben Ronaldóról miért nem találni fényképet a sajtóanyagban, ahogy átveszi az Aranylabdát. Kénytelen lesz december 7-ig várni, hogy magasba emelhesse a trófeát, amikor a családjával együtt megérkezik Párizsba. A France Football főszerkesztője, Denis Chaumier élő adásban nyújtja át a kitüntetést. Az ünnepséget a TF1 francia állami tévé közvetíti. Ronaldo öltönyben, nyakkendőben, haja hátrasimítva. Izgatottnak tűnik. Szabadkozik, amiért nem ért ide hamarabb, valamit mond a repülőgép késéséről és a párizsi közlekedésről, majd szemügyre veszi a trófeát. Boldogan emeli fel, megköszöni – ez egy fantasztikus kitüntetés, és nagyon boldog. „Mint azt mindenki tudja, egészen kisgyerekkorom óta álmodom az Aranylabdáról, ezért most nagyon meghatott vagyok, ez egy gyönyörű pillanat számomra. Szeretném a családomnak ajánlani, akik itt vannak velem” – mondja, szerettei irányába integetve. „Ajánlom édesanyámnak, édesapámnak, nővéreimnek, Elmának és Cátiának, bátyámnak, Hugónak, és legjobb barátaimnak, Rodrigónak és Zének, ügynökömnek, Jorge Mendesnek… Ez most nem fog menni, túl sok embert kellene felsorolni – mindenkinek hálás vagyok!” Még jobban zavarba jön, amikor végig kell hallgatnia a felvételeket, a rengeteg dicsérő szót, Patrice Evra, Kaká, Nicolas Anelka, Karim Benzema, Samuel Eto’o, Pedro Miguel Pauleta, Luís Figo, Francisco Alonso, Luiz Felipe Scolari és Alex Ferguson részéről, végül pedig nővérétől, Elma Aveirótól, keresztapjától, Fernão Sousától, és édesanyjától, Dolorestől, aki ennyit mond

a kamerába: „Büszke vagyok rád. Te vagy a legjobb gyerek a világon. Csókollak, kisfiam.” A stúdióban közben az édesanyát mutatják a közönség soraiban, aki elsírta magát a meghatottságtól. És még nincs végük az elismeréseknek. A színpadon Alex Ferguson jelenik meg. „A hetes számú mezt korábban Best, Robson, Eric Cantona és David Beckham viselte. A Manchester United arisztokráciája. És Cristiano egyértelműen megérdemli. Ez a klub negyven éve erre a pillanatra várt” – teszi hozzá. „Ronaldo kiváló játékos. Olyan gyorsan ért meg, amire még én magam sem számítottam, amikor öt évvel ezelőtt megérkezett. Ami különösen szimpatikus számomra, az Ronaldo elszántsága, kitartása. Az elszántság a fociban ugyanolyan, mint az életben: különféle formákban jelenhet meg. Ronaldo elszántsága, amivel egy-egy labda megtartásáért tud küzdeni, valóban egyedi. Nincs benne semmilyen félsz. Nagyon kevés játékosban van ekkora eltökéltség. Aki azt hiszi, hogy a fociban a legnehezebb dolog elvenni a labdát az ellenféltől, az téved. Az igazi bátorság a labda megtartásához kell. Ehhez szellemi nagyság kell, és Cristiano Ronaldóban mindez megvan. És még csak huszonhárm éves.” A sok dicséret után újra Cristiano kap szót. Megerősíti, hogy nagyon jól érzi magát a Manchester Unitednál, otthon van a klubnál. „Sokat szeretnék elérni. Erős egyéniségem van, és szeretnék más nagy játékosok nyomában járni, minél több egyéni és csapatcímet nyerni.” 2008. december 21-én egy újabb csapatdíjat zsebelhet be. Cristiano Ronaldo és a Manchester United Japánban, a jokohamai stadionban győzedelmeskedik a FIFA-klubvilágbajnokságon. A döntőben 1-0-ra verték meg a dél-amerikai Libertadores Kupa győztesét, az LDU Quitót, Wayne Rooney 72. percben szerzett góljának köszönhetően. 2009. január 12-én pedig az Aranylabda mellé a FIFA-tól az Év Labdarúgója címet is elnyeri. Az eredmény 155 nemzeti válogatott edzőjének és kapitányának szavazatain alapul. Az átadóünnepségre a zürichi operaházban kerül sor. Először levetítenek egy-egy rövidfilmet az öt döntősről. A 2007-es győztes Kakát láthatjuk

a labdával zsonglőrködni, majd Lionel Messit, Cristianót, Fernando Torrest és Xavi Hernándezt. Peléé a megtiszteltetés, hogy átadhatja a serleget. Felmegy a színpadra, kicsit megbotlik, majd kezébe kapja a győztes nevét tartalmazó borítékot. A mikrofonba beszélve elmondja, ő maga jobban izgul, mint a tisztelethelyeken ülő jelöltek. Kinyitja a borítékot, elolvassa a nevet, de mielőtt bejelentené, egy rövid kitérőt tesz. „Tavaly Kakának adtam át a díjat. Utána Cristianóval is kezet ráztam, és azt mondtam neki portugálul: jövőre majd te kapod.” Ezzel felemeli a papírlapot, és bejelenti a győztes nevét: „Cristiano Ronaldo”. A 7-es mosolyog, felpattan, begombolja a zakóját, és fellép az emelvényre. Megöleli Pelét, majd felemeli a 2008-as trófeát. A háttérben elindul egy újabb rövidfilm, idénye legjobb momentumaival. Ezután övé a mikrofon. „Különleges pillanat ez számomra, egy nagyon megindító pillanat” – portugálul beszél a közönséghez. „Először is szeretnék köszönetet mondani édesanyámnak, édesapámnak, a családomnak és barátaimnak, Jorge-nak… nem fogok mindenkit egyesével felsorolni, akikre gondolok, azok tudják. És szeretném a csapattársaimnak ajánlani ezt a kitüntetést. Nélkülük sohase nyerhettem volna el” – közben mosolyogva pillant a serlegre. „Nagyon boldog vagyok, életem egyik legboldogabb napja ez. Remélem, hogy egy nap majd ismét itt állhatok. Köszönöm, nagyon köszönöm.” A közönség tapsol. A műsorvezető, Sylvie van der Vaart, a jelenleg a Tottenhamben játszó Rafael felesége, felolvassa a részleteket: „Cristiano Ronaldo a FIFA 2008-as Év Játékosa. 935 szavazatot kapott, Messi 678-at, Torres 203-at, Kaká 183-at és Xavi 155-öt.” És hozzáteszi: „A világ legjobb labdarúgója.”

16. RÓMA „Győzni akarok, és ezzel történelmet írni” „Egy álomdöntő lesz” – mondja Ryan Giggs. „A United és a Barcelona két olyan klub, amelyek a legnagyobbak közé tartoznak. Mindkettőnek hosszú történelme van, tudják, hogyan kell látványosan focizni, és rengeteg kiemelkedő játékosuk van.” A walesi labdarúgó tud egy-két dolgot a Bajnokok Ligájáról, hiszen két döntőt nyert már a Manchester Uniteddal – egyet a Bayern München és egyet a Chelsea ellen, éppen az előző évadban. A Barcelona elleni döntőre Rómában kerül sor, 2009. május 27-én, és az európai labdarúgás egyik legizgalmasabb mérkőzésének ígérkezik. Mindkét csapat az elképzelhető legjobb felállással kezd, s várhatóan mindkettő káprázatos dolgokat fog mutatni. Az egyik csapat spanyol bajnok, 2006-os győztes, a másik a Premier League királya, a címvédő. Azt se felejtsük, hogy Sir Alex Ferguson és Pep Guardiola ül majd a két kispadon. Előbbi 1941-ben született, és rengeteg tapasztalatot, hihetetlen eredményeket tud már maga mögött. Utóbbi 1971-es születésű, és az évad egyik sztárja. Egyben két olyan csapatot láthatunk majd, akik kivételes labdarúgókat sorakoztathatnak fel. A Barcelona kezdő tizenegye: Valdés, Puyol, Touré, Piqué, Sylvinho, Busquets, Iniesta, Xavi, Messi, Henry és Eto’o. A Manchesteré: Van der Sar, O’Shea, Ferdinand, Vidić, Evra, Anderson, Carrick, Giggs, Pak, Rooney és Cristiano Ronaldo. A sajtó természetesen kiemeli Cristiano Ronaldo és Leo Messi párharcát. Cristiano azonban nem szereti a szenzációhajhászást. „Messi kiváló játékos, de a holnapi meccs a Barcelonáról és a Manchester Unitedról szól” – mondja a mérkőzést megelőző este. Leo hasonló véleményen van. Az egyéni párharcra koncentrálni „tiszteletlen dolog a két óriási csapattal szemben, akik jelenleg a világ legjobb fociját játsszák. Rengeteg más játékos lesz a pályán, bármelyikük eldöntheti a mérkőzést”.

A Cristianóra és Messire irányuló figyelem persze ennek ellenére sem lankad. Még Sir Alex Ferguson is nyilatkozik a kérdésben, igaz, nem akar egyértelműen állást foglalni: „Mindketten fantasztikus játékosok, akikben mindig benne van egy gól. Amikor egy játékos már ilyen szintre emelkedik, minden az apró részleteken múlik. Lehet például, hogy holnap egyikőjük éppen nem lesz a legjobb formájában. Mi mást mondhatnék két ilyen játékosról?” A sajtó szerint most fog eldőlni – kettejük között – a 2009-es Aranylabda sorsa. „Bárki is nyer holnap, nyilván sokkal jobbak lesznek az esélyei” – ismeri el Ronaldo. „De ez nem számít. Ami igazán fontos számomra, az a Bajnokok Ligája-győzelem.” A United zsinórban második diadala lenne ez, amivel történelmet írna a klub. A BL létrehozása óta még sohasem volt rá példa, hogy egy klub két egymás követő évben győzni tudott volna. Cristianónak az átlagosnál jobb idénye volt: 53 mérkőzés alatt 26 gólt szerzett, ebből tizennyolcat az angol bajnokságban és négyet a Bajnokok Ligájában. A római döntő előtt a Manchester Unitednak sikerült megvédenie angol bajnoki címét, négy ponttal a Liverpool előtt végezve, március 1-jén pedig a Ligakupa-döntőben, a Wembley Stadionban legyőzte a Tottenhamet. Az egyetlen cím, ami kicsúszott a kezeik közül, az FA-kupa, amelyben az Everton büntetőkkel ütötte ki őket az elődöntőben. Annyira ugyan nem volt erős Cristiano szezonja, mint egy évvel korábban, de ő a regnáló aranylabdás, és szeretné megmutatni, hogy továbbra is megelőzi az egyre javuló Messit, aki nyolc gólt szerzett a BL-ben és 23-at a La Ligában, döntő szerepet vállalva a Barcelonánál mind a spanyol bajnoki címért, mind a Copa del Reyért folyó közdelemben. A kezdőrúgásra este háromnegyed nyolckor kerül sor a római olimpiai stadionban. 1. perc: Yaya Touré fellöki Andersont. A meccs első szabadrúgása, több mint 32 méterről. A szokásos öt lépés hátra, majd Ronaldo nekifut, és lő. A pörgő labda eltalálja Víctor Valdést, aki nem tudja kézben tartani. A melléről lepattanó labdát Pak hiába igyekszik a kapuba juttatni, Piqué az utolsó pillanatban odaér, hogy blokkolja. Ronaldo a fogát szívja.

A Manchester United nyomás alá helyezi a Barçát, a játék áttolódik a katalánok térfelére. Ronaldo kivételes teljesítményt nyújt – az angolok játékának ő a motorja. 7. perc: Cristiano 35 méterről megkísérel egy kapura lövést, azonban célt téveszt, Valdés kapujától egy-két méterre hagyja el a pályát. 8. perc: Az Anderson és Evra közötti passzolgatás után Ronaldo megereszt egy ballábas lövést, amely ezúttal éppen csak súrolja a jobb oldali kapufát.

Úgy tűnik, a Barcelona teljesen beszorult. A látszat azonban néha csal. A tizedik percben Eto’ónak sikerül a tizenhatoson belül elmennie Vidić mellett, és Van der Sarnak nincs esélye megállítani a lövést – 1-0 a Barçának. 13. perc: Messi pontatlan átadása nyomán a Manchester United kontratámadásba lendül. Előre passzolnak Cristianónak, aki a kapu felé kezd száguldani. Gerard Piqué megpróbál elé állni, amivel ki is érdemel egy sárgát. 18. perc: Pep Guardiola a hamis kilences posztján játszatja Messit, igyekszik megzavarni az MU védelmét. „Meglepett minket, és igencsak megnehezítette a dolgunkat” – mondja később Ferguson. A Bolha a jobb szélről középre indul, és 30 méterről bal lábbal lő kapura. A labda alig valamivel a keresztléc fölött süvít el. 20. perc: Cristiano egy csellel lerázza Tourét, de végül nem tudja befejezni az akciót, a szög nem megfelelő. 22. perc: A Manchester United végez el szögletet. Giggs a távolabbi kapufa felé küldi, Cristiano felugrik a fejeshez, de végül kapu fölé megy a labda. Huszonkét perc alatt ez a hatodik kapura lövési kísérlete a 7-es játékosnak. Úgy tűnik, ha kell, kész akár egyedül is győzelemre vinni csapatát. 36. perc: Touré tartóztatja fel Cristiano támadását. 41. perc: Ezúttal Valdés állítja meg, kijőve a kapuból a gőzmozdonyként érkező portugál elé. 42. perc: Sir Alex megcseréli Rooney-t és Ronaldót. A portugál most a jobb szélen, Rooney középen, Giggs a bal szélen játszik. Azonban nem változik semmi, a Barça továbbra is a helyzet ura. 44. perc: Remek megindulás Messitől, aki a térfél közepéről lódul meg, és majdnem az alapvonalról teremt Van der Sar számára veszélyes helyzetet. 46. perc: Cristiano és az épp most pályára lépő Carlos Tévez előre húzódnak. 55. perc: Pompás átadás Rooney-tól, s Ronaldo alig véti el a célt. A Barcelona továbbra is vezet. 59. perc: Keresztlabda a bal szélről Michael Carricktől, de Ronaldo lövése megint nem talál kaput. 65. perc: A Manchester United kontráját Cristiano elrontja, pontatlanul adja a labdát középre. 68. perc: Carrick túl hosszú passzt ad Ronaldónak. CR7 kezd ideges lenni.

70. perc: Az angol védők által elvesztett labdát Xavi még eléri. A tizenhatos felé tart, felnéz, és átlósan előre adja. Messi a magasba emelkedik, és a pörgő labdát a kapu felé irányítja, miközben a kapus a rossz irányba mozdul. A mindössze 169 centis csatár a legalacsonyabb az egész pályán, de ez az ugrás sokat ért: 2-0 a Barcelona javára. 72. perc: Víctor Valdés bravúros védése. Ronaldónak majdnem sikerült lefaragnia a hátrányból egy hihetetlen bombával. 73. perc: Massimo Busacca bíró nem bünteti Cristiano ideges szabálytalanságát Puyol ellen. 78. perc: Cristiano fáradtnak, reményvesztettnek tűnik. Rooney-val vitatkozik, majd sárga lapot kap, amiért Puyolra támaszkodott, hogy elérjen egy labdát. Értelmetlen hiba. A 90. percet három perc hosszabbítás követi, majd megszólal a játék végét jelző sípszó. A Barcelona megszerezte harmadik Bajnokok Ligája-győzelmét. A Blaugrana-rajongók ünnepelhetnek. Leo Messi elsőnek öleli át Guardiolát.

Cristiano Ronaldónak nem sikerült történelmet írnia, hiába dolgozott érte keményen. Amikor Michel Platini, a FIFA elnöke átadja neki az érmét, a közönségből füttyszó hallatszik. Személye a Barçarajongók számára máris a Real Madridot jelképezi, amely komoly lépéseket tett, hogy átigazolja. Később, már öltönyben, de még mindig szomorúan így nyilatkozik: „Ez a meccs nem köztem és Messi között játszódott. De az ő csapata jobb volt, mint a mienk, és ő is, hiszen gólt tudott szerezni”. Leo Messi boldogan ölelgeti a trófeát, körbehordozza a pályán, csapattársaival, barátaival, családjával együtt örül neki. „A világ legboldogabb emberének érzem magam” – mondja. Valamivel később Cristiano elárulja: „Aznap este teljesen kifacsarva éreztem magam. Közel voltam hozzá, hogy könnyekben törjek ki a pálya közepén, a több millió tévénéző előtt. Gyűlölök veszíteni, különösen egy ilyen döntőn.” Ez volt az utolsó döntője a Manchester United színeiben.

17. KILENCVENNÉGYMILLIÓ EURÓ A világ legdrágább focistájának lenni „A Manchester United világrekordnak számító, 94 millió eurót érő, feltétel nélküli ajánlatot kapott a Real Madridtól Cristiano Ronaldo kivásárlására. Cristiano kérésére, aki ismét kifejezésre juttatta, elhagyná a klubot, a játékos képviselőivel való tárgyalás után a United engedélyezte a Real Madridnak, hogy közvetlenül is beszéljenek a játékossal. Várhatóan június 30-ig tisztázódik minden kérdés. A klub addig nem ad ki további nyilatkozatot.” 2009. június 11-én, reggel fél tízkor került fel ez a tájékoztatás az MU hivatalos honlapjára, amelyben gyakorlatilag igent mondanak a Real Madrid 94 millió eurós ajánlatára. Nem sokkal később a Real Madrid is kiad egy nyilatkozatot, megerősítve, hogy a klub „ajánlatot tett a Manchester Unitednak Cristiano Ronaldo kivásárlására. Reméljük, hogy a következő néhány napban sikerül megállapodásra jutni.” Cristiano Ronaldo Los Angeles-i nyaralásán, éjjel 2-kor kapja meg a hírt, amikor Jorge Mendes felhívja, hogy ismertesse vele az aktuális helyzetet. CR7 édesanyjának mondja meg először a jó hírt. Röviddel később ő is hivatalos nyilatkozatot tesz. „A Manchester Unitednál remekül éreztem magam, de úgy gondolom, ideje új szakaszt nyitni a karrieremben, és várakozással nézek a Real Madriddal való munka elé. Ez egy történelmi erejű szerződés – 94 millió euró az nem kis pénz.” Kétségtelenül nem kis pénz – a legtöbb, amit valaha egy labdarúgóért kifizettek. Cristiano azonnal a legdrágább igazolások listájának élére ugrott, amivel illusztris társaságba került. (A következő táblázatban az összehasonlíthatóság végett euróban átszámolt összegek szerepelnek.) 1. Cristiano Ronaldo, a Manchester Unitedtól a Real Madridhoz (2009): 94 millió 2. Zinédine Zidane, a Juventustól a Real Madridhoz (2001): millió 3. Kaká, a Milantól a Real Madridhoz (2009): 65 millió 4. Luís Figo, a Barcelonától a Real Madridhoz (2000): 61 millió

5. Hernán Crespo, a Parmától a Lazióhoz (2000): 56 millió 6. Gaizka Mendieta, a Valenciától a Lazióhoz (2001): 48 millió 7. Rio Ferdinand, a Leeds Unitedtól a Manchester Unitedhoz (2002): 47 millió 8. Andrij Sevcsenko, a Milantól a Chelsea-hez (2006): 46 millió 9. Juan Sebastián Verón, a Laziótól a Manchester Unitedhoz (2001): 46 millió 10. Ronaldo Nazario da Lima, az Intertől a Real Madridhoz (2002): 45 millió

A 94 millió eurós transzferdíjon kívül a szerződés részét képezi, hogy Cristiano nettó 9,5 millió eurós éves fizetést kap, ügynöke, Jorge Mendes pedig 10 millió eurót tehet zsebre. Az ügylet minden szempontból rekorddöntő, az összes újság címoldalas hírként közli, nem beszélve a reakciók és megjegyzések áradatáról, melyek egy része elítéli, mások csak megdöbbennek tőle. Gordon Brown brit miniszterelnök is elmondja személyes véleményét a BBC-n: „Cristiano Ronaldo a világ egyik legkiemelkedőbb labdarúgója. Azt hiszem, mások is sajnálni fogják, hogy ezentúl nem lesz az angol foci szereplője. Másrészt Sir Alex Fergusont jól ismerem, biztos vagyok benne, hogy megvannak a megfelelő tervei a klub megújításához, újraépítéséhez. És bízom benne, hogy az angol foci és a Manchester United végső soron nem válik gyengébbé, csupán másmilyen lesz, akár meg is erősödve hosszú távon.” Míg a miniszterelnök a sport felől közelíti meg a hírt, Gerry Sutcliffe sport- és turisztikai miniszter üdvözli a kivételes üzletet, amit a United kötött, és a Real Madrid átigazolási politikájáról, az ágazat jövőjéről beszél. „Láttuk, ahogy a Real nemrég 63 millió eurót költött Kaká megszerzésére az AC Milantól, ezért határoztuk el, hogy levelet írunk a Premier League és az Angol Labdarúgó-szövetség vezetőségének. Ugyanis aggódunk a labdarúgás fenntarthatósága miatt. Hatalmas üzletek köttetnek, és rengeteg pénz forog, de szeretnénk biztosak lenni benne, hogy ezek nem mennek a fenntarthatósággal szemben, mivel senki sem akarja, hogy valamelyik klub csődbe menjen.” „Az ilyen transzferek megkérdőjelezik a kiegyensúlyozott finanszírozást és a fair play szellemiségét” – vélekedik Michel Platini, az UEFA elnöke. Platini szerint a Madrid ajánlata túlzó, és „elég

meglepő pont egy olyan időszakban, amikor a labdarúgás egyre nehezebb gazdasági helyzetbe kerül.” Vele szemben a FIFA elnöke, Sepp Blatter abszolút üdvözli a megállapodást: „Amit látunk, az kitűnő befektetés. A gazdasági világválság ellenére a labdarúgás továbbra is szárnyal.” A Manchester City menedzsere, Mark Hughes is osztja véleményét – szerinte a kérdéses szerződés felpezsdíti a piacot. Hozzáteszi: „Rengeteg pénz ül itt-ott, és a világ legjobb játékosainak elcsábításához nagyon komoly összegekre van szükség.” Konkrétan a városbeli konkurens klub ügyletét úgy kommentálja, hogy „a Manchester United remek üzletet kötött, minden okuk megvan az ünneplésre. Sir Alex Ferguson képes igen gyors döntéseket hozni. Pontosan azt tette, amit a klub szempontjából a legjobb lépésnek tartott. Ezt tiszteletben kell tartanunk.” Adriano Galliani, az AC Milan ügyvezetője (aki Kakát eladta a Real Madridnak) meg van róla győződve, hogy „Cristiano átigazolása ismét csak azt jelzi, hogy a spanyol foci – az erős pénzügyi alapoknak köszönhetően – Európa legjobbjává vált.” Spanyolországon belül ugyanakkor Jaume Ferrer, a Barça alelnöke szerint „nincs olyan játékos a világon, aki megérne 94 millió eurót”. Ez az összeg „nincs összhangban a jelenlegi piaci helyzettel. Egy ilyen kifizetés nyomán más klubok is elkezdenek hatalmas összegeket követelni, ami gyors inflációt okozhat a piacon.” A spanyol sportállamtitkár, Jaime Lissavetzky mossa kezeit: „Az, hogy milyen csillagászati összegeket fizetnek ki egy-két játékosért, az teljes mértékben a klubokra tartozik. Közpénz nem cserélt gazdát.” A vitát csak egy ember zárhatja le: Florentino Pérez, a Real Madrid elnöke. Ő indította el a piac megbolygatását, amikor megvásárolta a 2007-es aranylabdás Kakát és a 2008-as aranylabdás Cristianót. Néhány nappal később 35 millió eurót fizet Karim Benzema francia csatárért. Véleménye szerint „a legdrágábbnak tűnő átigazolások valójában a legolcsóbbak.” De mit ért ez alatt? A klub vezetői szerint Ronaldo és Kaká – csakúgy, mint Messi – azok a játékosok, akik a legnagyobb bevételt generálják.

„Cristiano hihetetlen játékos. Azért fizettünk érte annyit, mert megéri. A befektetés kamatostul meg fog térülni számunkra. Ez a klub a világszínvonalra van beállva, ebbe szeretnénk befektetni” – mondja Jorge Valdano, a Madrid általános igazgatója. „Azzal, hogy nálunk játszik Cristiano Ronaldo vagy Kaká, házhoz jön a nemzetközi piac. Ez olyan gazdasági előnyt biztosít számunkra a válságban, amire máskülönben nehezen tudnánk szert tenni.” A klubnál mindenki egyet ért vele. CR és a többi milliós árú játékos megvásárlása alkalmas arra, hogy meggyőzze a Real Madrid befektetőit: a klub a jövőben is képes lesz profitot termelni. Ezekkel a játékosokkal a birtokában a Madrid újratárgyalhatja a CocaColával, az Audival, az adidasszal, a spanyol Telefónicával és a Mahou–San Miguellel kötött reklámszerződéseit, vagy éppen a Bernabéu VIP-helyeinek árusítását. A vezetők szerint a Ronaldóra költött 94 millió euró (melyet nagyrészt bankok, a Caja Madrid és a Banco Santander finanszíroztak) olyan befektetés, ami meg fog térülni. Ennek csatornái a telt házas Bernabéu, a nyári turnék, a tévéközvetítési jogok (melyek 700 millió eurót tesznek ki a következő öt év alatt), a merchandising-termékek, a reklámszerződések (a Bwin internetes fogadóiroda például 30 millió eurót fizet a következő három évben azért, hogy a logójuk ott legyen a fehérek mezén). Egy befektetés, amelyet évente 15 millió euróval számolva a következő hat év során remélnek megtérülni látni. És ez csupán a legrosszabb forgatókönyv, amely minden területen mindössze kétszázalékos növekedéssel számol. Ugyanakkor David Beckham 2003-as igazolását követően 137 százalékkal nőttek a merchandising-bevételek. Ha a dolgok hasonlóan alakulnak, a klub akár 400-ról 500 millió euróra is növelheti éves bevételét. Érdemes megjegyezni, hogy a Deloitte egyik vizsgálata szerint a Real Madrid a világ összes klubja közül a legnagyobb bevételt kaszáló egyesület, amely a 2007–2008-as szezonban bevételt könyvelhetett el. Florentino Pérez első elnöki megbízatása alatt (2000–2006) 100 millió euróról 300 millió euróra tudta növelni a bruttó bevételt, olyan sztároknak köszönhetően, mint Zidane, Figo, Beckham, Owen és a brazil Ronaldo. Pérez hősként, nemzeti

megmentőként tért vissza a klubhoz egy második megbízatásra, és ugyanezt a filozófiát igyekszik követni ezúttal is. Meggyőződése, hogy a pénzügyi válság során a legjobb, amit tehetnek, hogy olyan sztárokat igazolnak le, mint Cristiano, akik rengeteg szurkolót, követőt vonzanak. Ronaldo megvásárlásával az elnök ugyanakkor elődjével és riválisával, Ramón Calderónnal szemben is sikert könyvelhetett el. Az egy összegben kifizetett 94 millió eurós szerződés ugyanis valójában a két klub között 2008-ban kötött megállapodáson alapul. Ennek egy záradéka szerint 2009. július 1-jét követően, amennyiben a Madrid ajánlata még áll, akkor a Manchester United köteles elengedni Cristianót. Ezáltal a portugál játékos megszabadul korábbi kötelmeitől, és új szerződést írhat alá. Florentino pedig az első pillanattól kezdve világossá tette, hogy Cristianót elnöksége prioritásának tartja, learathatja az előző vezetés erőfeszítéseinek gyümölcsét, sikeresen lezárva a CR7-es műveletet. A kötélhúzás jóval korábban, még 2006 nyarán kezdődött, 2007 végére pedig tetőzött a feszültség. De lássuk csak apránként, mi is zajlott Ronaldo körül. 2007. január 4. A Madrid szeretné Cristianót megszerezni a januári átigazolási időszakban. Közleményt adnak ki a spanyol sajtónak, amelyben Ramón Calderón, Peđa Mijatović sportigazgató és Fabio Capello edző kijelentik, közösen dolgoznak Ronaldo megszerzésén. A Manchester United vezetői nem szeretnék elveszíteni a februárban 22 éves, 70 millió euróra értékelt sztárjátékosukat. A Madridot azonban nem zavarja a vörös ördögök álláspontja, 40 millió eurót szívesen kifizetnének érte. 2007. január 27. Alex Ferguson válasza: „Azokat a játékosokat adjuk el, akiket szeretnénk, és Cristiano Ronaldo semmilyen körülmények között nem fog távozni a klubtól. 2007. január 29. Ronaldo is megszólal: „Tudom, hogy a Real Madrid érdeklődik irántam, de nem kommentálhatom az eseményeket. Megbeszéltem Alex Fergusonnal és Carlos Queiroz asszisztenssel, akik megtiltották, hogy bármit is beszéljek a Madriddal.”

2007. február 16. Ferguson mindenkit megnyugtat: teljesen biztos benne, hogy meg fogják tartani Ronaldót. 2007. február 19. Az Inter elnöke, Massimo Moratti is kifejezésre juttatja érdeklődését a játékos megszerzése iránt. 2007. március 8. Ronaldo nyilatkozik: „Mindenki tudja, nagyon szeretem Spanyolországot. Remélem, egy nap ott fogok játszani. Egyelőre azonban jól érzem magam a Manchester Unitednál. Örülök, ha még két, három, négy vagy öt évig itt fogok játszani. Ez egy csodálatos klub.” 2007. április 13. CR7 új szerződést ír alá a Manchester Uniteddal, újabb öt évre. 2008. január 11. Az MU ügyvezetője, David Gill kijelenti: „Nulla az esélye, hogy eladjuk. Teljesen ki van zárva, bármennyit is fizessenek.” 2008. január 22. Ronaldo édesanyja, Dolores megemlíti, hogy „boldogan halna meg”, ha a fia a Real Madridhoz igazolna. Lencsevégre kapják a Madrid fehér mezében. 2008. január 23. Peđa Mijatović szerint „ez a transzfer reménytelennek tűnik”. 2008. április 2. Bernd Schuster, a Real Madrid új edzője: „Ilyen ügyekben érdemes realistának maradni. Cristiano Ronaldo jelenleg a világ legjobbja. Csakhogy nem hinném, hogy a Manchester United el akarná adni.” 2008. április 14. „Szeretnénk, ha Cristiano a Madrid jelképévé válna” – mondja Mijatović. 2008. május 16. Ronaldo újra megerősíti a korábbiakat: „Már ezerszer elmondtam, minden álmom Spanyolországban játszani. Az álmok néha nem valósulnak meg, de én tovább álmodom. A Manchester Unitednál jól érzem magam, azt viszont, hogy a jövő mit hoz, senki sem tudja.” 2008. május 23. Ferguson a Real Madrid etikátlanságáról beszél, és a Franco-féle diktatúrához hasonlítja őket. 2008. május 25. A Marca spanyol napilap megszellőzteti, hogy a Real Madrid évi 9,5 millió eurót ajánlott Cristianónak, és 80 millió fontot (94 millió eurót) a tulajdonos Unitednak.

2008. május 27. Az angol klub főnökei azzal fenyegetőznek, hogy panaszt nyújtanak be a FIFA-hoz a Real Madrid Ronaldo vonatkozásában tanúsított „teljes mértékben elfogadhatatlan” viselkedése miatt. 2008. június 9. Az MU valóban feljelenti a Madridot a FIFA-nál. 2008. június 19. A Real Madrid képviselői azt nyilatkozzák, remélik, hogy Ronaldo megteszi azokat az első lépéseket, amely lehetővé teszi számukra a tárgyalások megkezdését a Manchester Uniteddal. 2008. június 19. A portugálok németek elleni 2008-as Eb-veresége után Ronaldo elismeri a sajtónak, hogy „könnyen elképzelhető [a Madridhoz való igazolás], ez a vonat csak egyszer jön az ember életében, és mindenki, beleértve a Manchester United vezetését, tisztában van azzal, mit szeretnék, hogy miről álmodunk én és a családom.” 2008. június 20. Az MU ismét megerősíti álláspontját, mely szerint Ronaldo nem eladó. „A nyár folyamán folyamatosan hallhattunk a találgatásokról, amelyek szerint Ronaldo a spanyolokhoz kerülne” – szól a közlemény. „A klub ezért szeretné újból megerősíteni álláspontját az üggyel kapcsolatban. A United továbbra sem kíváncsi semmilyen ajánlatra.” 2008. július 4. A Real Madrid „utolsó ajánlata” 85 millió euró. 2008. július 5. A spanyol sajtó szerint az angolok 100 millió euróért engednék lelépni Cristianót. 2008. július 9. A FIFA elnöke, Sepp Blatter szerint az MU-nak el kellene engednie a játékost, a labdarúgók helyzetét az átigazolások tekintetében a rabszolgasághoz hasonlítja. Cristiano később maga is szívesen használja a kifejezést. 2008. július 17. A Santander Bank elérhetővé tesz több, mint 100 millió eurónyi hitelt, amely lehetővé tenné, hogy a Real Madrid megvegye Ronaldót. A dolog csupán napok kérdése. 2008. július 18. Ferguson mindenkit megnyugtat: Ronaldo nem fog sehova sem menni. 2008. augusztus 5. A Real Madrid leigazolja Rafael van der Vaartot, ami arra utal, hogy lemondtak Ronaldóról.

2008. augusztus 6. „Mindenkit biztosítok róla, hogy a következő idényt a Manchester Unitednál fogom tölteni” – mondja Ronaldo a Público portugál újságnak. „Alex Fergusonnak elmondtam a véleményemet, és én is meghallgattam az övét. Számomra a legjobb megoldás, ha Angliában maradok. Mielőtt valaki azt mondaná, hogy boldogtalan vagyok, hadd mondjak el valamit. Bárki is ír vagy mond ilyet, az téved. Teljes szívemből fogok játszani. Száz százalékot fogok nyújtani a klubnak, és ugyanúgy tiszteletben fogom tartani a vörös mezt, mint eddig. Igaz, a kialakult helyzet, a sajtóhírek részben nekem köszönhetők, hiszen nyilvánosan beszéltem arról a vágyamról, hogy a Madridban játsszak. És egy darabig bíztam benne, hogy a United zöld utat ad. Hazudnék, ha nem ezt mondanám. Vagyis úgy érzem, sajnos akaratomon kívül én is felelős vagyok a két klub közötti konfliktusért.” 2008. augusztus 7. A Marca szerint CR7 pályafutása a Madridnál fog folytatódni. „A játékos és az angol klub megegyezésre jutott, mely szerint 2009. július 1-jétől jogában áll távozni.” 2008. december 18. Pedro Trapote, a Madrid igazgatója kijelenti, hogy a klub már szerződést kötött Ronaldóval, de hivatalos formában még nem közölhetik a hírt. 2009. január 2. „Szeretnék itt maradni. Otthon érzem magam. Nagyon boldog vagyok itt. Aki szerint el akarok menni, az hazudik. Mindig rengeteg a pletyka, nemcsak velem, hanem a világon az összes játékossal kapcsolatban is.” 2009. január 16. A spanyol sajtó címlapjaira kerülő korrupciós vádakat követően három nappal később Ramón Calderón lemond. 2009. február 17. Vicente Boluda ügyvivő megerősíti a klub álláspontját, mely szerint Ronaldo a Real Madrid játékosa lesz. A klubelnökválasztás jelöltjeit tájékoztatja, hogy az ügylet gyakorlatilag már megköttetett, és csak le kell zárni a tárgyalásokat. 2009. április 18. Ronaldo még további trófeákat szeretne nyerni a Manchester United számára. 2009. május 27. A Bajnokok Ligája-döntőben az MU kikap a Barcelonától. 2009. május 29. A frissen megválasztott új elnök, Florentino Pérez első interjújában közli, nagyon örülne, ha megvalósulna Ronaldo

átvétele. Tökéletes üzlet lenne. 2009. június 11. Az MU megerősíti, hogy elfogadták a spanyolok 94 milliós ajánlatát Ronaldóért. 2009. június 26. „A Real Madrid és a Manchester United végleges szerződést kötöttek Cristiano Ronaldo átigazolásáról, július 1-jei hatállyal” – olvasható a királyi gárda honlapján. „Az új játékost a következő hat idényre szerződteti a Real Madrid, és július 6-án, a Santiago Bernabéuban mutatja be.”

18. HISZTÉRIA A BERNABÉUBAN Egy lenyűgöző nap „Nagyon jó estét kívánok, üdvözlök mindenkit a Bernabéu Stadionban! A ma este itt lévők a Real Madrid legjobbjait képviselik. A madridistákat, a részvényeseket és a rajongókat a világ összes zugából. Önök nélkül nem lehetnénk ilyen tiszteletet és csodálatot keltő klub.” A Real Madrid elnöke, Florentino Pérez az ünnepély házigazdája. A stadion déli végében emelt ideiglenes emelvényre lép, mellette Alfredo di Stéfano, a Szőke Nyíl. A tömeg hangosan üdvözli őket. Este 9 óra van. Pérez integet a nézőknek, és ülőhellyel kínálja Alfredót. Ő maga elfoglalja helyét a pulpitus és a mikrofon mögött, hogy megkezdje a hivatalos ceremóniát. Ez lesz a harmadik bemutatkozó mérkőzés, mióta megkezdte második megbízatását a klubnál. A ma este arról a csapatról fog szólni, amelyet felkészített a látványos előadásokra, a címszerzésre. És persze arra, hogy behozza a csillagászati kiadásokat. Legalábbis mindenki erre vár. Mint ahogy a ma este bemutatásra kerülő új játékostól, Cristiano Ronaldótól, a világtörténelem legdrágább labdarúgójától is sokat várnak. 2009. július 6. van, szép, meleg nyári este, ahogy az Madridban lenni szokott az évnek ennek az időszakában. Sok rajongó egész nap sorban állt a stadion bejáratánál, hogy itt lehessen ma. Este 7kor nyitották ki a kapukat, és egy órával később zárták be – ötezer ember le is maradt a benti ülőhelyekről. Ők kénytelenek egy kivetítőn nézni CR7 bemutatkozását, melyet az utolsó pillanatban állítottak fel a B toronyban. Odabent csak egy szektor maradt üresen, amely éppen karbantartás alatt áll. A maradék helyet kitölti a 80 000 néző – alaposan felülmúlva például Ronaldinho bemutatkozóját a San Siróban, amikor a Barçától az AC Milanhoz érkezett, amelyre 40 000-en voltak kíváncsiak, vagy a brazil Ricardo Izecson dos Santos Leite, azaz Kaká június 30-i debütálását a Bernabéuban,

amikor búcsút intett a Milan vörös és fekete mezének, és a szerény, 65 milliós szerződéssel átigazolt a Madridhoz, amelyre 50 000 néző vásárolt jegyet. A Ronaldót látni akarók száma még az előző rekordot is megdönti – 1984. július 5-én ugyanis 65 000 Napolirajongó várakozott a tűző napon a bebocsátásra a San Paolo Stadionba, hogy megpillanthassa Diego Armando Maradonát. Ilyenre még nem volt példa a labdarúgás történetében. A következő napon az újságok címlapján világszerte az eseményről való híradások szerepelnek, Portugáliától („Madrid a lábai előtt hever… Ronaldo a Bernabéuban, egy őrült este” – Record) Angliáig („A Real Madridhoz igazolt Cristiano bemutatkozását őrjöngő tömeg üdvözölte a Bernabéuban” – Daily Telegraph), Franciaországtól („Nyolcvanezren voltak kíváncsiak C. Ronaldóra… Új klubjában a 9es számot fogja viselni” – L’Équipe) Olaszországig („Ronaldo megelőzi Kakát: 80 000 rajongó a Bernabéuban” – La Gazzetta dello Sport), de még Brazíliában is („A portugál fenomén, Cristiano Ronaldo bemutatkozása a Real Madridnál megdönti Kaká rekordját” – Globoesporte). Florentino tudja, mennyire különleges esemény ez, amit igyekszik ki is hangsúlyozni: „Amit ma este láthatunk, arra eddig még nem volt példa. Ez a hihetetlen nézőszám a Real Madrid élő szellemiségéről tanúskodik. Szeretném mindenkinek megköszönni, aki eljött ma, hogy személyesen láthassa ezt a különleges pillanatot, melyben minden álmunk és reményünk valóra válik. Köszöntöm a portugál rajongókat is, akik saját fiukat jöttek el megnézni. Jelenlétük megtiszteltetés számunkra. Mint ahogy megtiszteltetés, hogy minden idők egyik legjobb játékosát köszönthetjük a színpadon, aki a portugál és az európai labdarúgás kivételes képviselője. Kérem, üdvözöljék szeretettel a legendás Eusébiót.” Az 1965-ös Aranylabda-győztes, a „Fekete Párduc” a színpadra lép, bézs színű öltönyben. Integet a tömegnek, amely a nevét skandálja, majd átöleli Alfredót és Florentinót. „Köszönöm szépen” – szól a mikrofonba. A tömeg újra üdvözli, majd Florentino folytatja: „Az itt lévők közül sokan nagyon fiatalok. De szeretném, ha mindenki tudná, hogy milyen hihetetlen barátságok köszönhetők a labdarúgásnak. Ma két

olyan ember van velünk, akik életre szóló jó barátok, és történetesen mindketten a valaha volt legjobb játékosok közé tartoznak: Eusébio, és tiszteletbeli elnökünk, Alfredo di Stéfano. Kevés játékosnak adatik meg, hogy az őket megelőző nagy legendák szeme előtt játsszanak. Ma este e két legendán kívül egy ilyen fiatalembert is üdvözölhetünk. Ma este a Real Madrid szeretne szeretettel bemutatni egy olyan embert, aki világszerte rajongók millióinak álmát és reményét képes valóra váltani. A pillanat elérkezett, kérem, köszöntsék új otthonában Cristiano Ronaldót!” A 94 millió eurót érő sztár előbukkan az öltözőfolyosó bejáratából. Fehér mezt visel, rajta a Ronaldo felirat, hátán a 9-es szám. A legendás számú mez Javier Saviolának a Benficához való távozásával szabadult fel. Korábban Di Stéfano hordta a Madridnál 1953 és 1964 között, valamint Carlos Santillana, a mexikói Hugo Sánchez, a chilei Iván Zamorano, Fernando Morientes és a brazil Ronaldo Luís Nazário de Lima. Híres csatárok előkelő sora, és most Cristiano örökölte meg ezt a mezt, akinek az arcán hatalmas mosoly, miközben végighalad a zöld folyosón, integetve a nevét kiabáló rajongóknak. Este 9 óra 17 perc van, de CR7 „menete” még reggel tízkor kezdődött, amikor Lisszabonba megérkezett egy magánrepülőgép, hogy őt és tizenkét családtagját, illetve barátját Madridba szállítsa. A Torrejón de Ardoz katonai reptéren szálltak le húsz perccel később. Három hónapnyi vakáció után meglehetősen lebarnult, haja rövidre nyírva, csak a feje tetején állnak fel a kis tüskék a szokásos módon. Fülében gyémánt fülbevaló, farmert visel, vörös kabátot és fehér pólót, melyen szponzora, a Nike logója díszeleg. Cristiano kilép a gép ajtaján, de azonnal aláírást kell osztania, majd elkészül az első fotó róla spanyol földön. Két biztonsági őr kíséri a hivatalos autóhoz, egy sötétített üvegű fehér Audihoz. Egyik oldalán barátja és ügynöke, Jorge Mendes, aki több mint nyolc éve képviseli, másik oldalán barátja és sógora, Zé. Az út során végig rászegeződik a hivatalos Real Madrid-televízió kamerája. Nyugodtnak tűnik, mosolyog, Jorge spanyol tudásán viccelődik, még egy kicsit el is szunnyad, amikor a kocsi felhajt az

autópályára. A távolból látják a négy üvegtornyot, ahol régen a Real Madrid-féle Sportváros terült el. Az első megálló a Sanitas de la Moraleja klinika, ahol elvégzik az orvosi vizsgálatot. Csupán formalitásról van szó, tíz nappal korábban már átesett egy teljes körű vizsgálaton, még Portugáliában. A klinikát megrohamozza a kamerák, mikrofonok és rajongók hada vár rá. Egy tizennyolc éves lány vadul lenget egy táblát, melyen az áll: „Szeretlek, Cristiano”. A biztonsági őrök helyet nyitnak neki a tömegben, mielőtt átadják a kórház személyzetének, illetve a Real Madrid orvosainak. Cristiano megáll egy pillanatra a bejáratnál, egy gyors családi fényképhez. Odabent a személyzet és a betegek a lépcsőn várják, hogy üdvözöljék, az egész épületet körben ellepik az emberek. Mindenki szeretné megpillantani az új sztárt, akit Florentino leigazolt. Útja során mindenhová követik a kamerák, miközben leveszik a vérét, vizeletmintát ad, EKG-t néznek, MRI készül, mellkasröntgen, valamint lábait, ízületeit is megvizsgálják. Az ágyon fekszik, testén kék elektródák, miközben mosolyog, int, hogy minden rendben, félmeztelen felsőtesttel pózol a következő fényképhez. Nyakában fehér lánc kereszttel, bal kezén gyémántgyűrű, csuklóján hatalmas karóra. A félórás vizsgálat minden eredménye tökéletes. „A játékos egészségi állapota kifogástalan” – erősíti meg a Real Madrid orvoscsapatának főnöke, dr. Carlos Díez. „A tüdeje és a szíve kiemelkedően erős. Mindent újra átnéztünk, amit Portugáliában vizsgáltunk, és néhány célirányosabb tesztet is elvégeztünk. Innentől kezdve a jövőbeli vizsgálatokat ennek megfelelően fogjuk végezni, hozzájárulva a teljesítményjavulásához.” Miután elengedték, ideje indulni, de előbb még néhány újabb autogram és fénykép – közben odakinn egy kis tolakodás támad –, néhány fiú átjutott a kordonon, és körbevették az autóját. Cristiano az ablakból integet nekik. A következő állomás már a Santiago Bernabéu Stadion. Az úton az autó pirosat kap, a semmiből két lány tűnik elő. „Te vagy a legjobb” – kiabálják, miközben megpróbálják lencsevégre kapni. Cristiano letekeri az ablakot: „gyertek, csináljátok gyorsan” – és elkészül a fotó, a boldog rajongók megrázzák a kezét. „A bemutatón

találkozunk” – ígérik. Mások menet közben, mozgó autóból próbálkoznak. A Paseo de Castellana, a stadion nyugati oldalán futó sugárút közepén kiabálják neki: „Csinálhatunk egy fotót?” Megint kinyitja az ablakot, és integet nekik: „Sziasztok”. A fehér Audi végül eltűnik a stadion belsejében, és Cristiano a lifttel felmegy a klub irodájába. Úgy tűnik, ma egész nap ez megy, megint bemutatják valakiknek. Először megnézheti a spanyol sportlapokat – mindegyik címlapján ő szerepel. Aztán aláírja az első, saját nevét viselő Real Madrid-pólót. Kevesebb mint egy óra alatt több ezret vettek meg belőle a klub boltjában. Dübörög az intergalaktikus marketinggépezet. A Real Madrid általános igazgatója, Jorge Valdano végigveszi vele az aznapi programot, elmagyarázza, hogyan fog folyni a bemutatás, miközben a pálya fölötti hatalmas üvegablakon át mutogat. Alattuk a személyzet az utolsó simításokat végzi a színpadon. Délután 2-kor a sajtó kíséretében átvonul az étterembe az 57-es kapuhoz, ahol Di Stéfanóval, Eusébióval és a klub más veteránjaival találkozik, mint például Zoco, Santamaría, Pachín és Amanio. Cristiano és Valdano egy foglalt asztalnál ülnek, mellettük Jorge Mendes, Zé és a klub régi sztárjai. Még néhány fénykép és felvétel, majd az ajtók bezárulnak, és a sajtó végre hagyja egy kicsit pihenni az új játékost. De néhány óra múlva folytatódik a program. Hétkor már ismét a nyomában járnak. A Mirasierra Suites Hotelben sziesztázott egy rövidet, de most már kész folytatni ezt a sűrű napot. Átöltözött, most bézs öltönyben van és fehér ingben, nyakkendő nélkül. A rajongók már a hotel várójában gyülekeznek, ahol rocksztárhoz méltó üdvözlést kap. Kezet fog és ad néhány autogramot, majd beül az autóba, ami visszaviszi a stadionhoz. A Bernabéuhoz közeledve csodálkozva nézi a hatalmas sorokat: a szurkolók türelmesen várnak, hogy jegyhez jussanak a fő eseményre. Az épületen belül találkozója van a Real Madrid-televízióval: smink, spotlámpák, a színpad spanyol és Real Madrid-zászlókkal díszítve. Íme. a kérdések özöne: – Jól gondolom, hogy ez egy hihetetlenül fontos nap a karrieredben?

– Természetesen, ma fognak bemutatni a klub előtt, ez egy emlékezetes nap lesz számomra… nagyon boldog vagyok. – Huszonnégy óra múlva elmondhatod, hogy elérted az egyik legnagyobb álmodat. – Igen, pontosan, nagyon sokszor mondtam már, hogy régi álmom a Real Madridnál játszani. Hálát adok Istennek, hogy ez valóra válhatott. Szeretnék sok címet nyerni a klubnak, és bízom benne, hogy így is fog történni.

Egy negyedóra beszélgetés spanyolul, egy másik negyedóra angolul (a klub csatornájának két hivatalos nyelvén), aztán már ideje is indulni. Az elnök vár rá. Florentino a királyi páholyba viszi. Az üveg mögül nézik, ahogy kezd megtelni a stadion. „Elnök úr, csak nem meccs lesz ma este?” Florentino mosolyog. Hát igen, megérkezett a világ legdrágább játékosa, beragaszthatja az albumba. Az ülésteremben megünneplik a szerződés aláírását, amely hivatalosan is a Madridhoz köti. Az ovális asztalnál ott ül Pérez, Cristiano, Alfredo, Eusébio és a klub többi igazgatója. Négy dosszié, négy aláírás az elnöktől és a játékostól, megpecsételendő a megállapodást. Kész. A szobában mindenki tapsol, újabb fotók készülnek. Florentino odaajándékozza Cristianónak a tollat, amivel aláírta a szerződést, a Bernabéu egy kis mását és egy új karórát. Ideje beöltözni. Az öltözőben a szekrénye előtt áll, Kaká 8-asa és Sneijder 10-ese között. Megszabadul az öltönytől. Az elkészülés valódi rituálé, mint amikor a bikaviadalon a torreádor felkészül a porondra lépéshez. Rövidnadrág, zokni, cipő – előbb a jobb, aztán a bal – és végül a mez, rajta a nevével. Kisimítja, a tükörben megnézi, minden rendben van-e. „Jól áll a fehér” – mondja neki Florentino. Ideje egy hivatalos képet készíteni a realos azonosítókártyájához, illetve a reklámanyagokhoz. Nevével kínai, japán, arab nyelven feliratozott pólókkal is lefotózzák. Kap egy labdát, hogy zsonglőrködjön vele, majd egy sállal pózol, mintha csak gyakorolta volna. Ezután a színpad következik. Kezd kicsit türelmetlen lenni, ezért inkább bemelegít, mintha meccsre készülne. Hallani a stadion hangosbeszélőit, a zenét, a klub hivatalos dalát. Megkérdezik, ideges-e. „Nem, most nem” – mondja. De a várakozás végtelennek

tűnik, a kamerák sem támasztják alá, amit mond. Leül, leveszi a cipőjét, visszaveszi, feláll, megigazítja a haját… míg végül Florentino hangját hallani: „Kérem, üdvözölje mindenki: Cristiano Ronaldo!” A pillanat elérkezett. Végigsétál a pályához vezető folyosón, felmegy a gyepszintre vezető lépcsőn, és az igazgatók, a VIPvendégek, a sajtó, a videokamerák és fényképezők felé közeledik. Amikor odaér, megöleli Florentinót, Eusébiót és Di Stéfanót… megfordul, mosolyog. „Sí, sí, sí … Cristiano ya está aquí”. Igen, Cristiano megérkezett, énekli nyolcvanezer torok. Az elnök hozzá intézi szavait. „Kedves Cristiano, mától kezdve ők itt a rajongóid. Ugyanazok, akik a történelem során hozzájárultak, hogy a Real Madrid a labdarúgás világának csúcsához érjen.” A hatalmas képernyőn bevágásokat pillantunk meg, Cristiano legszebb pillanatairól. A Manchester United pólójában, mosolyog, magasba emeli a BL-trófeát, megcsókolja az Aranylabdát… „Ezek a rajongók 110 százalékot fognak követelni tőled. De cserébe az összes tudásodat, a profizmusodat, a sport iránti rajongásodat, a tagadhatatlan tehetségedet nyújtod nekik, melyek mind hozzásegítettek, hogy megvalósítsd életed egyik nagy álmát. Hihetetlenül boldogok vagyunk, hogy úgy döntöttél, a Real Madridnál fogsz játszani. Köszöntünk a Real Madridban!” Az elnök üdvözlő szavai befejeződtek. Most Cristianón a sor. Keze a derekán, háta mögött kilenc európai kupa. A mikrofon előtt meg kell várnia, amíg a nevét kiabáló rajongók elhalkulnak. A portugál fiú láthatóan igen meghatódott. Alig tud megszólalni. „Jó estét… örülök, hogy itt lehetek…” Meg kell állnia. A rajongók sikoltozása hihetetlen hangorkánt teremt. A kamera a tömegben felbukkanó számos portugál zászlót pásztázza. „Ma egy olyan álmom teljesül be, amire kisgyerekkorom óta vágyom. Vagyis hogy a Real Madridnak játsszak….” Megint megáll. „Fogalmam se volt róla, hogy ennyien itt lesznek, csak hogy lássanak. Ez hihetetlen. Köszönöm.” Ezután, megfogadva az újságíró tanácsát, aki korábban meginterjúvolta, úgy dönt, hogy meglepi a tömeget. „Most pedig háromig számolok, és mindenki mondja velem együtt: Hajrá,

Madrid!” Egy, kettő, három… Hajrá, Madrid!” A Bernabéuban ülő összes néző kórusban mondja utána. Pusztán néhány szó, de megszelídítette az összes rajongót. Utána tovább szórakoztatja őket, a labdával játszik, lábbal-fejjel dekázik. Egy kisfiúnak aláírja a labdát. Most valószínűleg a 80 000 néző bármelyike szívesen lenne a kisfiú helyében. Egy másik kisfiúnak mezt ajándékoz, aki azonnal fel is veszi. A szurkolók azt szeretnék, hogy csókolja meg a klub címerét. Azzal is pózol, majd elindul, hogy közvetlen közelről üdvözölje a tömeget. A lelátó szélén kezeket fog, labdákat ír alá, megcsókol egy riportert, és integet a távolabb állóknak. A stadionban tett tiszteletkör után visszatér a színpadra. Közös kép készül a klubigazgatókkal. A háttérben a Radetzky-mars szól. Hirtelen több mint ezer rajongó lepi meg a biztonsági őröket, elkezdenek átugrálni a kerítéseken, a színpad felé rohannak, hogy megérinthessék az idolt. A helyzet kezd kicsúszni a szervezők keze közül, Cristianót teljesen körbeveszik. A Real Madrid biztonsági személyzete segít neki kijutni a pályáról. De a partinak még nincs vége. A világsajtó izgatottan várja a konferenciateremben, ezek lesznek az első kérdések, amelyeket spanyol földön kap. A sajtóasztalt körbeveszik a fényképészek és operatőrök. Tíz óra 17 perckor Cristiano ugyanabban az öltözetben érkezik, amiben a szerződést írta alá, mellette Valdano és Antonio Galeano, a klub kommunikációs vezetője. Mielőtt bárki is megszólalhatna, várniuk kell pár percet, amíg a vakuk villogása alább hagy. Cristiano mosolyog, leül, és udvariasan megvárja, hogy Galeanót kérdezzék. Utána rajta a sor, hogy megválaszolja a hozzá intézett kérdések sorát: – A Bajnokok Ligája döntőjében panaszkodtál arra, hogy csatárként kell játszanod. Manuel Pellegrini egyik első nyilatkozata volt a Madrid vezetőjeként, hogy szeretné, ha elöl játszanál. Ez probléma lesz? – Sohasem mondtam, hogy nem szeretek elöl játszani. Csak azt mondtam, hogy azon a meccsen nem éreztem jól magam ott, mert még nem játszottam abban a pozícióban. Ha választhatnék, a széleket választanám, de az se baj, ha elöl kell lennem. Csak meg kell szokni, ennyi.

–

Ha össze kellene foglalnod egy szóban a ma estét, ami a bemutatásodon történt, mi lenne az az egy szó? – Hihetetlen. – Mire gondoltál, amikor beléptél a pályára, és azt láttad, hogy több, mint nyolcvanezren vannak a nézőtéren? – Hihetetlen érzés volt, nagyon jól esett. Meg sem fordult a fejemben, hogy tele lesz a stadion. Egy álom vált valóra, és az, hogy közben ennyien ott voltak… hihetetlen volt. A családomra, édesapámra és édesanyámra is sokat gondoltam. – Tisztában vagy vele, hogy azonnal beloptad magad az emberek szívébe, amikor ennyire megindultan, meghatódottan, törékenyen jelentél meg a színpadon, miközben inkább a magabiztosságodról vagy ismert? – Én érzem, hogy az emberek nagyon szeretnek. Tudom, hogy itt még több nyomás fog rám nehezedni, mint a Manchester Unitednál, de ettől még magabiztos vagyok. Mindent meg szeretnék tenni, hogy bebizonyítsam: képes vagyok száz százalékot nyújtani a legelső pillanattól kezdve. – Üzensz valamit korábbi manchesteri csapattársaidnak és edződnek, Sir Alex Fergusonnak? – Szeretnék mindenkinek köszönetet mondani a klubnál. Hat évet töltöttem ott, és néhány nagyon jó barátot kellett otthagynom. Hihetetlen kapcsolatok alakultak ki ott. Azt hiszem, megértik a döntésemet, tudták, ez egy fontos cél volt számomra, hogy itt játszhassak. Ilyen az élet. Most új életet kezdek, egy új klubban, ahol száz százalékot fogok nyújtani. – Milyen érzés volt találkozni Di Stéfanóval, a Real Madrid egyik leghíresebb, legendás játékosával? – Nagyon különleges pillanat volt számomra, mivel a klub egyik legismertebb játékosa. Olyan érzés volt, mint találkozni Bobby Charltonnal, amikor megérkeztem Manchesterbe. Sok sikert kívánt nekem. Ez az egész nap életem egyik leghihetetlenebb napja. – Amikor gyerekként arról álmodtál, a Real Madrid színeiben játszol, gondoltál volna rá, hogy a klub ekkora befektetést tesz a megszerzésedért? – Az a klub, amelyik a legjobb játékosokat akarja, kénytelen fizetni értük. A Real Madrid jó döntést hozott, és remélem, be tudom bizonyítani, hogy ez tényleg így van. – Amikor beléptél az új öltöződbe, felötlött benned, hogy mi mindenen kellett átmenned, amíg ide jutottál? – Igen, mivel mindig álmodoztam róla, hogy itt legyek, egész életemben. És mindaz után, amit a Manchester Unitednál elértem, szerettem volna egy kis változást, és véleményem szerint ez a legjobb klub. Úgyhogy természetesen nagyon különleges érzés, amikor életében először magára ölti az ember ezt a mezt, és kimegy a pályára, hogy találkozzon a drukkerekkel… – Itt egy kép rólad, a kilenc Európa-kupa előtt. Számítasz rá, hogy meg tudod törni az átkot, nyolcaddöntős átkot, ami a Madridot az elmúlt néhány évben kísérte?

– Nem egyedül játszom. Ma este persze egyedül voltam a bemutatón, de a mérkőzések alatt ott lesz tíz másik csapattársam és persze a többiek a kispadon. Remek csapatunk van és remek edzőnk. Mindössze nyugodtan kell megközelítenünk a kérdést, keményen dolgozni és a Bajnokok Ligájára koncentrálni. – Az elmúlt idényben huszonöt gólt szereztél a Manchester Unitednál. Mit gondolsz, a Madridnál az első évben mennyit fogsz lőni? – Először is szeretnék minél gyorsabban alkalmazkodni az itteni körülményekhez, utána a gólok már maguktól fognak érkezni. Nem fogok semmiféle célt kitűzni, szeretnék minél többet lőni, és minél több gólpasszt adni, amennyit csak tudok. – Láttad a lelátón a sok portugál zászlót? – Voltak ott portugál zászlók és madeirai zászlók, és nagyon nagy büszkeséggel töltött el, hogy a saját hazámon kívül láthattam őket. – Szívesen játszottál volna a Real Madridban az előző vezetés alatt? – Nem tudom. Ez a kérdés nem igazán az én ügyem. – Az új edződ Manuel Pellegrini, mit tudsz róla? – Remek dolgokat hallottam róla, és ha itt van, akkor annak megvan az oka. Játszottam a Villareal [Pellegrini korábbi csapata] ellen párszor, és eléggé megnehezítették a dolgunkat, azt hiszem, ez elég jó próba volt. Örülök, hogy vele dolgozhatok. Keményen fogok edzeni, hogy minél több címet szerezzünk közösen. – Fel vagy készülve arra a nyomásra, ami a Madridnál rád fog nehezedni? Gondolom, tisztában vagy vele, hogy Madridban meglehetősen pezsgő az éjszakai élet… – Keményen dolgozom, hogy sikeres legyek, a többi dolog azután következik. Nem úgy értem ide, ahol most vagyok, hogy csakis a kemény munkával foglalkoztam, és azon kívül soha semmivel. Mindennek megvan a maga ideje, a munkának és a szórakozásnak is. De elsősorban a munkának, azért, hogy mind egyéni, mind klubdíjakat nyerjek. – Mit gondolsz Franck Ribéryről, aki talán csapattársad lehet a Real Madridnál? – Remek játékos, de ez nem az én dolgom, hogy kitaláljam, átigazol-e egy játékos vagy nem. Az én dolgom, hogy játsszak, jól játsszak, semmi más. – Ramón Calderón két éven át próbálkozott átigazolni téged, aztán mégsem sikerült. Ezek szerint Florentino döntő tényező volt abban, hogy idejöttél? – A sajtóban rengeteg mindenfélét írnak. Össze-vissza találgatnak a vaksötétben – néha eltalálják a dolgokat, néha nem. Az elnök tett egy ajánlatot, amit aláírtunk, ennyi. Itt vagyok, és nagyon boldog vagyok. – Szomorú érzés, hogy a hetes számú mezt nem hordhatod többet? Mostantól a kilences leszel, mind annak idején Ronaldo. – Szerettem volna a hetest, de tudom, hogy a kilencesnek nagy jelentősége van a klub életében. Arra koncentrálok, hogy jól játsszak, nem arra, milyen szám van a mezemen. Én játszom, nem a szám a hátamon.

– Tudtál beszélni az itteni barátaiddal, Heinzével, Pepével, Di Salvóval…? – Mindenki üdvözölt, örültek, hogy itt vagyok, hiszen nagyon régi barátok ők. Remélem, maradnak, mert ez segítene az átállásban, az alkalmazkodásban, bár nem hiszem, hogy nagy problémáim lesznek. Beszélek egy kicsit spanyolul, és tudom, hogy rengeteg új barátot fogok szerezni. – Van olyan Real Madrid-játékos, akivel régóta szerettél volna együtt játszani? – Az álmom egyszerűen az volt, hogy a Madridnál játsszak. Minden szezonban remek játékosok vannak. Kitüntetés, hogy itt lehetek, és azokkal játszhatok, akik itt vannak, vagy akik a jövőben érkeznek. Ez egy nagyon erős csapat, keményen fogunk dolgozni azért, hogy címeket szerezzünk. Pellegrini nem fogja tudni majd eldönteni, melyik a kedvenc trófeája a sok közül… – Úgy érzed, nehéz év után érkeztél a Madridhoz? – Nem, mert a Unitednál az utolsó évem jó volt. Megnyertük a bajnokságot és a kupát, és azt hiszem, helyes döntés volt, hogy ott maradtam. – A Barcelona hármas győzelmet ért el éppen most. Mit gondolsz, a Real Madridnak sikerülhet ugyanez? – A lehető legnagyobb célokat kell kitűzni. Mindent megteszünk, hogy sikerüljön, bár örülnék a spanyol bajnokságnak és a Bajnokok Ligájának. Szervezett csapatként kell játszani, jó hangulatban, erős formációban. Ha ez mind megvan, akkor lehet álmodozni. Ha keményen dolgozunk, akkor megnyerhetjük mind a három címet. – Vannak ellenérzéseid a Barçával kapcsolatban az elvesztett BL-döntő után? – Az én szótáramban nincs olyan szó, hogy bosszú. Nyilván szeretnék a Barcelona ellen játszani, és megverni őket. Fantasztikus érzés lesz, hogy részese lehetek – két óriási csapat, a rajongóknak hatalmas élmény. – Az angol bajnokságot hat évad után cseréled a spanyolra… – A La Liga egészen más. Az angol bajnokságban sokkal gyorsabb a játék, de mind a kettő nagyon kompetitív. Spanyolországban még a kisebb csapatok is mindig mindent megtesznek, hogy remek focit játsszanak. Nagyon várom már, hogy kipróbálhassam magam a La Ligában. – És a bírók tekintetében? – Angliában nagyon jók. Spanyolországban kitűnőek. – Még sohasem játszottál a Bernabéuban – milyen érzés volt először megérkezni ide? – Ilyet még soha nem éreztem. Remek benyomásaim voltak. Remélem, be tudom bizonyítani a világnak, hogy megérte a sok erőfeszítés. – Te és Kaká nagyon különböző emberek vagytok, nagyon különböző életvitellel. Mit gondolsz, milyen lesz a kettőtök közötti kapcsolat? – Remekül ki fogunk jönni egymással, természetesen. Remek barátok leszünk, és ha őt kérdezné, akkor biztos vagyok benne, hogy ő is ezt mondaná. – Mennyire zavar a bulvársajtó és a paparazzók?

– Nem jelentenek problémát. Amikor edzek, általában nem feltűnősködöm, szeretnék a focira koncentrálni. Itt is ugyanez lesz, magammal törődök, azzal, hogy formában legyek az edzéseken és a meccseken. – Mit gondolsz Karim Benzemáról, aki szintén az egyik új csapattársad lesz? – Nagyon jó játékos, remek választás volt. Mindenki sokat vár tőle, hiszen nagyon jól ment neki a Lyonban. Ő is új még itt, úgyhogy együtt tanulhatunk bele a dolgokba. – Mit mondanál egy kisfiúnak, aki azon töpreng, hogy a Real Madrid vagy a Barcelona játékosa legyen egy nap? – A Madrid nagyon sokat jelent számomra. A Barcelona is remek klub, de a Real Madrid különleges. Mit mondanék a kisfiúnak? Azt mondanám neki, hogy kövesse az álmait, bármelyik klubhoz húzza is a szíve. – Melyik ellenféllel való találkozót várod leginkább itt, Spanyolországban? – Mindenki ellen szeretnék játszani. Nyilván minden focista szereti a nagy, komoly meccseket. A derbiket, a Clásicót a Barcelona ellen… de mindenki ellen játszani akarok, és mindenki ellen nyerni akarok! – Mi a fontosabb, a rajongók szórakoztatása, vagy a mérkőzések megnyerése? – A győzelem. A pontszerzés a legfontosabb. Ha mindenkit szórakoztatni tudunk közben, annál jobb. De a célunk a pontgyűjtés. – Mit gondolsz az idei egyéni díjakért folyó versenyről? Az Aranylabdáról, a FIFA Év Játékosa címről? – Nem gondolok erre. Csak arra koncentrálok, hogy jó szezonom legyen. Az egyéni díjak is fontosak, de nem ezek a legfontosabbak. – Szeretnél továbbra is szabadrúgásokat vállalni? – Ez az edző döntésén múlik, de igen, szeretnék. – Végül, mert már tizenegy óra öt perc van, még egy utolsó kérdés: Ki a legjobb a világon Messi vagy Kaká? – A Real Madrid a legjobb.

Mindenki nevet. „Köszönjük szépen mindenkinek, és akkor jó éjszakát.” A kommunikációs vezető lezárja a sajtókonferenciát. A labdarúgás történetének legdrágább játékosának bemutatója véget ért. A Real Madrid TV kamerái még követik a folyosón. „Hihetetlen nap volt” – mondja Cristiano. „Nagyon élveztem. Mindenkinek köszönöm.” Integet, majd távozik.

19. SIR ALEX ÉS CRISTIANO „Sir Alex olyan, mintha az apám lenne” „Cristianónak sokat köszönhet a Manchester United” – mondja Sir Alex Ferguson. „A klub akkoriban elért sikereiben meghatározó szerepe volt. Tehetsége, személyisége, képessége, hogy szórakoztassa a nézőket, sok millió rajongót szerzett.” Az MU edzője csupa pozitív dolgot fogalmaz meg Ronaldóról, midőn kettéválnak útjaik. A lehető legjobbakat kívánja számára profi pályafutásának következő fázisában, a Real Madridnál. A pletykák ellenére – miszerint Sir Alex nehezen viseli, ha egy sztártól meg kell válnia a klubnak – Cristiano búcsúztatásába nem keveredtek negatív felhangok. Az edző szavai is ezt bizonyítják, és Ronaldo ugyanezt erősíti meg első sajtónyilatkozataiban a Bernabéu sajtótermében. „Teljesen nyíltan tudok beszélni a Sir Alex és köztem lévő kapcsolatról, a múltban se volt soha és most sincs semmilyen feszültség köztünk. Mindent megbeszéltünk, és minden a legnagyobb rendben. Az élet megy tovább…” Az élet megy tovább, de Ferguson nem felejtette el sztárjátékosát. „Tudtuk, hogy Ronaldót nem fogjuk tudni helyettesíteni” – mondja a 2009–2010-es szezon elején. „Bárki bármit is mond a srácról, számomra ő a legjobb focista az egész világon. Miután olyasvalakivel dolgozott az ember, aki olyan színvonalon csinálja, amit csinál, mint ő, nos, utána nem sok esély van még egy ilyen játékost találni, aki ugyanezt tudná nyújtani. S ha az ember tudja, hogy valamit vagy valakit nem lehet helyettesíteni, akkor valami mással kell próbálkozni.” Hozzáteszi: „Ronaldo góljai hiányozni fognak, ez nyilvánvaló. De Berbatov jó lesz idén, Wayne Rooneyban és Michael Owenben pedig simán benne van húsz gól.” Az edző számára egyértelmű, hogy Cristiano távozása komoly veszteséget jelent a klub számára, a portugál 7-es nélkül nehezebb lesz az élet, de meg kell védenie a csapatot. Ez a dolga, legalább annyira, mint a csapat újraépítése, amely elvesztette egyik kulcsfiguráját. Ugyanezt végigcsinálta, amikor 1995-ben Paul Ince

átment az Interhez, illetve Mark Hughes a Chelsea-be, 1997-ben, amikor Eric Cantona szögre akasztotta a cipőjét, és 2003-ban, amikor Beckham a Real Madridba távozott. Akárhogy is, semmi meglepő nincs abban, hogy egy frissen távozott játékos űrt hagy maga után, különösen, ha az ember maga nevelte ki, amíg fiatal, ígéretes tehetségből világklasszissá vált. Sir Alex azonban később sem felejti el Ronaldót. 2010 márciusában, amikor úgy tűnik, Ronaldo nehezen éli meg az új helyzetet, volt edzője a következőt mondja a Daily Express című lapnak: „Cristiano tudja, miért jó a Manchester Unitednál játszani, és ez egy fontos dolog, amiről beszélek. A játékosok itt egyfajta védelmet kapnak. Mindennap úgy érkeznek az edzésre, hogy tudják, senki és semmi nem fogja zavarni őket. Azt hiszem, a Real Madridnál nem ilyen egyszerű az élet. Azt a klubot egyfajta cirkusz veszi körül. A rengeteg rajongó és a sajtó folyamatosan követi őket.” Mintha csak Ronaldónak üzenne: nyitva áll az ajtó a visszatéréshez. „Igen, szeretném hinni, hogy egy nap visszajön, de nem tudhatjuk. Nem hiszem, hogy az egész életét a Real Madridnál fogja tölteni. Lesznek más kihívások, és ő az a fajta játékos, aki szereti a kihívásokat… A személyes kapcsolatunk most is kitűnő. Jó ember, akit nagyon kedvelek.” A 2011-es BL-elődöntő első mérkőzése, a Real Madrid és a Barça találkozója, Cristiano és Leo párharca előtt Sir Alex ismét hangot ad a véleményének. „Ronaldo itt játszott nálunk, és azt gondolom, hogy ő a világ legjobb játékosa” – olvashatjuk szavait a klub hivatalos honlapján. „Mindkét lábával jó, fantasztikus a labdakezelése, az ereje, az eltökéltsége, és jól fejel. Másfelől Messi is egy egészen fantasztikus játékos. Nehéz kettejük közül választani, mind a kettő kiemelkedő.” „Attól függ, hogy mi alapján ítélünk meg egy játékost. Nyilván mivel Ronaldóval olyan hosszú ideig dolgoztam együtt, igen jól ismerem. Pontosan tisztában vagyok vele, milyen elkötelezett és eltökélt minden egyes edzésen, mindent megtesz azért, hogy ő legyen a legjobb játékos a világon. Ezért nemcsak mint játékost, hanem mint embert is ismerem. De ha az ember ezt a másik fiatal srácot, Messit nézi, akkor azt látja, hogy igen, ez is egy nagyon

komoly játékos. Imádja a focit. Olyan bátor, mint egy oroszlán, bármilyen helyzetben a labda után megy. Különböző karakterű játékosok, de a végeredmény mindkét esetben fantasztikus.” „Messi vagy Cristiano?” – szegezik neki újra a kérdést a 2011-es Copa del Rey után, melyet a Madrid Cristiano fejesével nyert meg. Ferguson azt mondja, mindkettő nagy formátumú játékos, de ő személy szerint inkább Ronaldo felé hajlik. „Elfogult vagyok iránta, és pontosan tisztában vagyok az összes tulajdonságával” – mondja. Miként lehetséges, hogy a mogorva skót ennyire elkötelezett a portugál iránt? Mert 2003-ban tulajdonképpen komoly kockázatot vállalt. Carlos Queiroz tanácsának köszönhetően – aki a jobbkeze volt akkoriban –, előre látta, hány klub fog versenyezni a madeirai fiúért. Ronaldo pedig bebizonyította, sohasem dől hátra, mindennap azon dolgozik, hogy jobb legyen. Egy-egy trófea után is rögtön a következőre gondol. Mindezt hat éven keresztül, konzisztensen nyújtotta. A kemény munka azt jelenti, hogy az ember elmerül a csapatban. Ronaldo mindig elsőnek érkezett az edzésekre és utoljára távozott. Ferguson egyszer megemlítette, hogy amíg a többiek már zuhanyoztak, Cristiano még kinn volt a pályán, szabadrúgást gyakorolni, kapura lövést, büntetőt. Vagy éppen a konditeremben edzett, hogy megerősödjön, megizmosodjon (az ott töltött idő alatt 75-ről 85 kilóra gyarapodott), és mindenekfelett arra törekedett, megtanulja, hogyan játsszák a focit a legjobbak. Ferguson szimbolikus módon rá fogadott, amikor a 7-es mezt választotta neki. Mint elmondta egy edzői konferencián, fokozatosan megtanította kedvencét, hogyan tudja önbizalmát a csapat javára fordítani. A kísérlet sikerült: gólokat, címeket, trófeákat szereztek. Ferguson számára Cristiano egy különleges játékos, különösen a döntéshozói képessége. „Sohasem fél, sohasem érzi magán a nyomást. Mindig pontosan azt csinálja, amit a legjobbnak gondol.” Ferguson tudja, hogy Ronaldo képes magával ragadni a tömeget, megteremteni azt a varázslatos hangulatot a pályán, amit az angol szurkolók annyira imádnak. Denis Law, a United veteránja hasonlóan gondolja. Az 1956-os Aranylabda-díjas szerint Ronaldo igazán ért a drukkerek lelkivilágához. Az 1966-ban aranylabdás

Bobby Charlton szerint az első naptól kezdve „elkápráztatta” az Old Trafford közönségét. Ugyanakkor az edző és a United 7-ese közötti kapcsolat nem volt mindig felhőtlen. Mint minden kapcsolatnak, ennek is voltak könnyebb és nehezebb időszakai. A 2008-as Aranylabda gyönyörű pillanat volt, különösen miután Sir Alex és az egész város 40 éve vártak rá, hogy egy United-játékos megkapja a tekintélyes elismerést. A 2009-es BL-győzelem egy hihetetlen évad betetőzését jelentette, melynek során Cristiano bebizonyította, hogy Ferguson összes leckéjét megtanulta. Mindez a gólstatisztikákon is meglátszott. De megvoltak a nehezebb időszakok is. Például amikor Ferguson rögtön az elején a kispadon hagyta Ronaldót – annak érdekében, hogy a fiatal fiú megszokja a környezetét, ne nehezedjen rá túl nagy nyomás már az első naptól fogva, legyen ideje alkalmazkodni, fejlődni. Ugyanakkor Ronaldo dühe, amiért nincs benne a kezdőcsapatban, példátlan volt. Aztán ott volt a Rooney-féle vbincidens 2006 júliusában, ami szintén igencsak próbára tett mindenkit. Szerencsére a klubvezetők segítségével a tapasztalt edzőnek sikerült meggyőznie, hogy térjen vissza a klubhoz. Aztán 2008 júniusában Cristiano kijelentette, hogy szeretne a Real Madridnál játszani. A brit sajtó nyíltan cikkezni kezdett az edző és sztárjátékosa közötti feszültségről, állításuk szerint Cristiano kijelentette, Ferguson nem lesz szívesen látott vendég a portugál táborban a 2008-as vb-n. Sir Alex pozitív véleményét azonban az említett incidensek egyike sem befolyásolta. Miközben búcsúzni kényszerült Cristianótól, ragaszkodott ahhoz a nézetéhez, hogy a 7es játékos legjobb évei még előtte állnak. És mit gondol Ronaldo, mi a véleménye korábbi edzőjéről? „Sir Alex olyan, mintha az apám lenne” – mondja a Madrid játékosa a Sky Sportsnak. Amióta csak 18 évesen megérkezett Manchesterbe, így érezte. Mindez többről szól, mint a világ egyik legjobb labdarúgóedzője iránti tiszteletről. Ronaldo tényleg olyasfajta szeretet érez Sir Alex iránt, mint egy fiú az apja iránt – sokkal több ez, mint egy játékos és egy edző közötti kapcsolat.

„Olyasmiről is szokott mesélni nekem, aminek semmi köze a focihoz, és én mindig figyelmesen hallgattam, mert amit mondott, attól én is jobb ember lettem” – magyarázza. Ami a focit illeti, „egész pályafutásom során meghatározó tényező volt. Mindig biztatott arra, hogy fejlődjek, javuljak. Minden nap tanultam tőle, segített azzá válnom, aki ma vagyok.” Cristiano visszaemlékszik rá, hogy a United edzője mindig támogatta, és megtanította, miként kezelje a problémáit. Számtalan módon motiválta, például fogadásokkal, hogy hány gólt szerez majd a következő évad során. „Csodálatos emlékeim vannak a Manchesterről, és amikor látom őket játszani, mindig hiányzik egy kicsit. Egy részem ott maradt Angliában” – mondja a Sky Sportsnak. „Csak mert Madridban játszom, nem jelenti azt, hogy ne hiányoznának a régi fiúk. Amikor lehetőségem van rá, szoktam beszélni Sir Alexszel. Nagyon fontos volt számomra, amikor ott éltem, amikor a United volt az életem. Mindig öröm beszélgetni vele. Sohasem fogom elfelejteni, hogy ki az, aki igazán segített nekem.”

20. EGY IGAZI DON JUAN A [szenzációhajhász] kitalációk és a valóság Jordana Jardel, Alice Goodwin, Mirella Grisales, Gemma Atkison, Bipasha Basu, Imogen Thomas, Daniele Aguiar, Gabriela Entringer, Luciana Abreu, Alyona Haynes, Olivia Saunders, Marina Rodríguez, Núria Bermúdez, Merche Romero, Karina Ferro, Nereida Gallardo, Fernanda, Marija Sarapova, Caroline Wozniacki, Paris Hilton, Raffaela Fico, Kim Kardashian, Letizia Filippi, Luana Belletti… Cristiano Ronaldo szeretőinek, barátnőinek listája – legyen szó valódiakról vagy csupán feltételezettekről – szinte végtelen. A bulvármagazinok szerelmi rovatában évről évre új trófeákról regélnek az újságírók. Egész katalógust állítottak már össze angol, spanyol, brazil, kolumbiai, olasz, portugál, dán és orosz nőkről, akik valamilyen kapcsolatot ápoltak a futballistával. Egyeseket egyenesen várható jövendőbelijeként mutattak be, másokat inkább csak mint romantikus partnert. Néhány év alatt hosszú lista jelent meg, de hát Cristiano híres, gazdag, jóképű játékos, aki szeret büszkélkedni a testével és szeret hódítani. Egy igazi csábító, egy Don Juan, egy playboy. Legalábbis a bulvársajtó ebbe a kategóriába sorolja. Maga Ronaldo azonban ragaszkodik a privát magánélethez. Azért hozzáteszi: „Vannak romantikus pillanataim… érzékeny ember vagyok.” A nőkkel kapcsolatban, amit igazán szeret, az a mosoly, a humor, a szerethetőség, és a jó beszélgetések. „A nevetés az egyik kedvenc hobbim.” De a testről sem feledkezik meg, mert az is „fontos, nagyon fontos, még akkor is, ha a legfontosabbak az adott nő belső tulajdonságai, akkor is, ha egy angyalról van szó, mint például Angelina Jolie.” Az elv világos. Őszinteségét könnyen ellenőrizhetjük, ha végigpillantunk a – valódi vagy feltételezett – barátnőkön: modellek, színészek, teniszezők, egyetemisták, tévésztárok, akikkel gyakran találkozik, miközben reklámügynökségekkel, divatlapokkal vagy férfimagazinokkal dolgozik.

Kezdjük rögtön Jordana Jardellel, a 17 éves brazil modellel, aki Mario Jardelnek, a Sporting Lisszabon csatárának testvére. „Csak egy barát” – mondja Cristiano a lányról, akit az angol sajtó rögtön a barátnőjeként mutatott be, amikor Manchesterbe érkezett. Egy igazi barátnő hosszú időre témát szolgáltatna a lapoknak, mint Victoria Adams és David Beckham kapcsolata. Ha a sajtó úgyis összehasonlítja Ronaldót és Beckhamet, Jordana él a lehetőséggel, és Victoriával kapcsolatban így nyilatkozik a Daily Starnak: „Nem szeretnék úgy kinézni, mint ő. Aranyos, de szerintem a férje tartja el. Én nem szeretnék úgy kinézni, anorexiásnak tűnik, ami nem túl attraktív, legalábbis a portugál, brazil férfiak nem ezt szeretik. Imádom a brazil és az olasz zenét. Egyetlen Spice Girls-lemezem sincs. Akinek nincs tehetsége, az ne énekeljen.” David Beckhamet is kiosztja: „Jó játékos, és nagyon jóképű, de Ronaldo egy tökéletes, természet adta tehetség, és biztos vagyok benne, hogy jobb futballista.” A másik modellről, Gemma Atkinsonról azt írják, hogy ő segített Ronaldónak megtanulni angolul, ami az iskolában nem éppen a kedvenc tárgya volt. Atkinson egyébként Lisa Huntert alakítja a Hollyoaks című szappanoperában. Cristiano azonban sohasem erősítette meg, hogy kapcsolata lenne – akár vele, akár Merche Romero modellel. Utóbbi kilenc évvel idősebb nála, spanyol szülőktől származó andorrai lakos, a portugál divatvilág és tévé egyik legismertebb személyisége. Merche előtt a portugál futballista szívét a spanyol Nuria Bermúdez dobogtatta meg, aki egyebek mellett játékosügynökként tevékenykedik. A románcnak azonban Merche miatt vége szakadt. De Luciana Abreu színész- és énekesnővel is kapcsolatba került, aki „egy jó katolikus lány, szereti a Bibliát forgatni”. De ott volt Raffaella Fico is, az olasz tévé ifjú sztárja, aki az olasz Chi hetilapnak adott interjújában ismeri el, hogy viszonyt folytat Ronaldóval. A riporthoz fényképeket is mellékelnek, ahol egy Porto Cervó-i diszkóban, illetve Lisszabonban látjuk őket. Raffaella könnyes szemekkel vallja be, mennyire komolyan hisz a kapcsolatukban.

Az angol bulvárlapok szintén sokat foglalkoznak Cristiano szívügyeivel. Például kapcsolatba hozzák a brazil Luanával, Juliano Belletti, a Barcelona és a Chelsea volt játékosának testvérével. A 24 éves Luana kíváncsi volt a portugálra, és testvére elintézett neki egy randevút: egy romantikus vacsorát a manchesteri Lowry Hotel éttermében. Az ismertebb barátnők közé tartozott még Nereida Gallardo kórházi nővér, aki éppen táplálkozástant tanul. Nyolc hónapot volt együtt Ronaldóval. Állítólag a munkáját otthagyva öt napot töltött Manchesterben a játékossal, majd további kettőt a családjával Mallorcán. 2008 áprilisában, két hónappal a kapcsolat kezdete után Nereida az Interviú című lap címlapján szerepel. Egyre több kép jelenik meg róla, olykor különböző ruhákat mutatva be. Az ismerőseivel készült interjúk alapján olyan nő, aki bármire képes a pénzért és a hírnévért. Ronaldo édesanyjának egyáltalán nem tetszik, amit lát és különösen, amit olvas Nereidáról, de a futballista kitart mellette. Nereida a nyilvánosság előtt fenntartja, hogy ha Portugália megnyeri az Európa-bajnokságot, össze fognak házasodni. Az angol sajtó előszeretettel hasonlítja össze Nereidát Victoria Bechammel. Mind a ketten valóban szerelmesnek tűnnek. A 2008 nyarán egy szardíniai strandon készült képek is ezt látszanak igazolni, az olasz paparazzók nagy örömére, akik értékesítik az ölelkezésről készült exkluzív képeket. De a történetnek nincs szép befejezése. Néhány nappal később vége mindennek. Ronaldo megunja a barátnője múltjával kapcsolatos pletykákat (melyek Sergio Ramosról szólnak), és SMS-ben szakít vele. A lány nem akarja feladni, és mindent megtesz, hogy Cristiano meggondolja magát. Hónapokkal később Nereida egy mallorcai diszkóban éri utol a fiút, egy szerelmi témákkal foglalkozó műsor segítségének köszönhetően. A dologból azonban nem lesz semmi, és Nereida kénytelen pénzzé tenni a románcot, interjúk formájában. Pont akkor, amikor Ronaldo a Real Madridhoz igazol, előáll egy „leleplezéssel” az Interviú számára: „Cristiano nagyon megváltozott, amióta együtt voltunk, már szinte rá se ismerek.” Szomorú, hogy milyen emberek környékezik meg a sztárt, pusztán a hírnév és a pénz miatt. Mindenki a maga jussát szeretné, aztán ha megkapta, amint lehet, lelép. Állítólag, amíg együtt voltak, Cristiano nem járt

ennyit partizni, most viszont azt hallani, hogy tízezer eurókat szór el diszkókban. Letizia Filippi és Cristiano Ronaldo Capri szigetén ismerték meg egymást. A futballista és az Olaszország szépe verseny ’94-es döntőse egy étteremben futottak össze, ahová külön érkeztek. „Amint beléptem az étterembe, éreztem, hogy engem néz, egész idő alatt beszélni akart velem. Amikor végre odajutott, folyamatosan bókokkal árasztott el” – meséli az olasz hölgy, akit az Interviú, majd később az olasz Max magazin oldalain is ruha nélkül lehet látni. Filippi hosszasan beszél kapcsolatukról, többek között egészen sikamlós témákról. Mint például arról, hogy mit csináltak egy magánrepülőn kettesben, vagy amikor napokon keresztül nem léptek ki a játékos manchesteri házából. A Chiambretti Night olasz tévéműsorba is meghívják, ahol elmondja: „Be kell hogy valljam, Cristiano minden értelemben rendkívüli – ebben az értelemben is.” Paris Hiltonról sokat el lehet mondani, de azt nem, hogy Ronaldóban a pénze vonzotta. Conrad Hilton szállodalánc-alapító ükunokája számára nem a pénz az, ami hiányzik. Paris Hiltont először Hollywoodban, a My House diszkó VIP-szobájában látják együtt a Cristianóval, néhány órával azután, hogy kiderült, megvalósult milliós átigazolása a Real Madridhoz. A lány néhány nappal korábban szakított barátjával, Dough Reinhardt baseballjátékossal, és az újságok szerint rögtön levadászta a portugált. Az előszeretettel nyomozó brit sajtó a helyi pincéreket kérdezgeti, akik nagyon szívesen mesélnek: „Ronaldo és Paris egy pillanatra se álltak le. Egész este csókolóztak, ölelkeztek, egy üveggel játszottak, amit Ronaldo a lába közé vett. Rögtön párként könyvelik el őket. Hol kézen fogva sétálnak, hol a vállára ültetve viszi. Ronaldo egy pillanatra sem tűnik el Paris mellől. Az említett források szerint Cristiano 17 000 eurót költött el ez idő alatt. A hírességekkel foglalkozó TMZ portálon olyan fotók jelennek meg, ahol egymással kokettálnak. A képek bejárják a világot, még a barcelonai sportlapok címlapján is felbukkannak, melyek az elejétől fogva kiemelt érdeklődést mutatnak a Real Madrid új playboyának viselt dolgai iránt.

Az ölelkezések és pezsgők után Paris testvére, Nicky házába távozik, akárcsak Ronaldo, miután beugrott a saját szállására. A történetnek még nincs vége. A My House-beli találkozásuk után újra együtt látják őket egy privát buliban, Paris Hilton Beverly Hills-i házában. Igazi love story, ünnepelhet a sajtó. Elsőnek maga Paris Hilton cáfolja a dolgokat. Csupán „jó barátok”, és a Twitter-oldalán arra panaszkodik, milyen „nevetséges ez, mindenféléket kitalálnak, amik ugyan egyáltalán nem igazak, de nagyon bántóak.” Az angol lapokat azonban nehéz leállítani. A Daily Star forrásai szerint a lány egyszerűen csak jól érezte magát Cristianóval, de sohasem fontolgatott semmilyen komoly kapcsolatot. Csupán két éjszakáról volt szó Los Angelesben. „Nagyon szereti a macsó férfiakat, de Ronaldót túl nőiesnek találta. Úgy érezte, kinevetnék, ha egy olyan férfival járna, aki virágot tűz a saját hajába.” Mert valóban megjelent Ronaldóról ilyen fénykép, amiről aztán sokat cikkeztek. De ő is elutasítja a pletykákat, már Madridból: „Paris egy nagyon aranyos lány, és sokat nevettünk együtt. Ebben a korban ez normális, mindenki ezt csinálja. De sok ezer kilométerre él innen, mindig elfoglalt, nekem meg dolgom van itt, Madridban, nem biztos, hogy lesz időnk újra találkozni. Egyszerűen csak ki akartam élvezni azt a rövid kis időt, ami még hátra volt a nyárból.” Ez tehát a történet vége. De nem minden feltételezett barátnő gazdag, híres vagy modell. Hódításai közé tartozik egy 18 éves diáklány is, Olivia Saunders. Egy manchesteri night clubban találkoztak, ahol a lány promóciósként dolgozott, hogy finanszírozza tanulmányait. A város legjobb éttermeibe mennek vacsorázni, és folyamatos SMS-kapcsolatban állnak. Olivia barátai szerint „Ronaldónak szerencséje van, hogy megismerte Livet, aki egy nagyon értelmes, ambiciózus, független – és gyönyörű – nő. Egyáltalán nem olyan, mint a futballista többi barátnője.” Az újságok rögtön kiemelik a különbséget kettejük között: CR7 egy négymillió fontot érő villában lakik, Olivia heti száz fontot fizet a szobáért az albérletben, melyet más diákokkal együtt bérel. Cristiano egy 150 000 fontot érő Bentley-vel jár, Olivia egy Ford KA-val. Nem tudni, pontosan hogyan ért véget a kapcsolatuk, mindenesetre különösebb botrány nélkül.

Voltak viszont olyan kapcsolatai is a portugál labdarúgónak, amelyek szexbotrányban végződtek, bár ezt azután rögtön cáfolták. Ott van például Fernanda esete. Az azóta megszűnt The News of the World botránylap szerint a brazil Fernanda luxusprostituált volt. 2008 szeptemberében a lány azt nyilatkozta, hogy „Cristiano és én már évek óta jó barátok vagyunk, volt a kliensem is már”. Ronaldo sajtóközleményben válaszol: „Ez tökéletes hazugság és a jó hírnevem rontása. A szóban forgó hölggyel egyszer találkoztam, úgy két évvel ezelőtt.” A többit már az ügyvédek elintézik. 2011 februárjában Ronaldo neve Karima El Maghrouggal kapcsolatban merül fel. A „szívtipró rubint” ügyével kapcsolatban Silvio Berlusconit is bíróság elé idézték, hatalommal való visszaélés és fiatalkorúak prostitúciója miatt. Ruby kijelentése szerint 2009. december 29-én találkozott Ronaldóval egy étteremben. A lány akkor még kiskorú, tizenhét éves volt. „Flörtölt velem, aztán telefonszámot cseréltünk. Úgy három héttel később találkoztunk, és egy hotelszobában szeretkeztünk. Együtt aludtunk, és másnap reggel, amikor felébredtem, Cristiano már nem volt ott. Csak egy üzenetet kaptam: »Remélem, mire hazaérek, már nem leszel a szobámban.« És otthagyott egy borítékot 4000 euróval.” A La Repubblica napilap szerint Ruby néhány héttel később Milánóban, a The Club diszkóban újra találkozott a játékossal, és számon kérte rajta a viselkedését. Nagy vita kerekedett, a lány a fiú arcába öntött egy pohár pezsgőt, és hozzávágta a négyezer eurót, ötszázas címletekben. Utoljára 2010 júniusában találkoztak, amikor összefutottak a milánói Ibiza étterem előtt. Ruby azt mondja, hogy Ronaldo akkor így kért bocsánatot a viselkedéséért: „Azt hittem, olyan vagy, mint az összes többi lány, hogy csak a pénzem érdekel”. Cristiano Ronaldóval való találkozása azonban tökéletesen illik Ruby összes többi ügye közé, és maga a játékos a következő szavakkal zárja le a dolgot: „Nem ismerem ezt a lányt. Egyetlen randevúnk volt. Megint csak áldozat vagyok, nem száll le rólam a romantikus sajtó, szokás szerint. Semmire sem tartom azokat, akik efféle piszkos történetet találnak ki. Nem tisztelik mások méltóságát, sem a szakmájuk szabályait.”

De nem hiányozhatnak azok a rajongók sem, akik elöl menekülnie kell. A legismertebb az a történet, amit Ronaldo maga mesélt el a Hello! magazinnak. „Manchesterben egy holland lány szó szerint letáborozott a házam előtt. Átmászott a kerítésen, odajött, és azt mondta, hogy egyszer látott engem Hollandiában, és látta, máshogy nézek rá. Úgyhogy most itt áll az ajtóm előtt. Nem volt semmi pénze, se szállása.” A futballista 200 fontért vett neki egy jegyet haza Hollandiába, és megkérte barátját, Rodrigót, hogy kísérje ki a reptérre, és győződjön meg róla, felszállt-e a gépre. „De aztán kevesebb mint egy hónap múlva újra felbukkant a házamnál” – meséli. „Akkor elvesztettem a türelmemet, és megfenyegettem, hogy hívom a rendőröket. Erre elment, és azóta nem láttam.” Mindez azonban már a múlté, mert a nagy csábító 2010 tavasza óta állandó kapcsolatban él Irina Sajk orosz modellel. Irina Sajkliszlamova 1986. január 6-án született Jemanzselinszkben, amely egy kis falu Oroszország európai részének keleti szélén. A Guess, a Lacoste és a La Perla reklámkampányaiban dolgozott, az olasz Intimissimi fehérneműk reklámarca volt. 2011. február 15-én a Sports Illustrated fürdőruhás különkiadásának címlapjára került – ő volt az első orosz modell, akinek ez sikerült. Szakmai pályafutását 18 évesen kezdte, amikor megnyerte a 2004-es Miss Cseljabinszk szépségversenyt. Felajánlották a lehetőséget számára, hogy modellként dolgozzon, és egy évvel később már Párizsban volt, ahol a Traffic ügynökség szerződést kötött vele. Egyre feljebb és feljebb került a divat világában, mígnem nemzetközi körökben az egyik legmagasabban jegyzett modellé vált. Egyszerű családból származik, akárcsak Cristiano. Édesapja bányász volt, tizennégy éves korában halt meg, édesanyja pedig egyedül hiába próbált javítani a család helyzetén. Irina úgy tűnik, más, mint a korábbi nők. Egyedül neki sikerült az, ami másoknak nem: elérni, hogy Cristiano megállapodjon. Olyannyira, hogy 2011 eleje óta együtt is élnek Cristiano Madrid környéki villájában, La Fincában, melyet havi 15 000 euróért bérel. Együtt nyaraltak a Maldív-szigeteken, New Yorkban, és Madeirán Cristiano családjával, beleértve a kis Cristiano Juniort. Maria Dolores is örül ennek a kapcsolatnak, és már a közelgő esküvőről beszél.

A New York Post szerint a pár 2011 júliusában eljegyezte egymást egy törökországi romantikus út során. A lány jobb kezén gyémánttal díszített gyűrűt láttak. A portugál sajtónak több se kell, be is jelentik az esküvő feltételezett időpontját: 2012. július 12 – pár nappal a lengyel–ukrán Európa-bajnokság befejezése után. Erre azonban 2013 tavaszáig nem került sor.

21. CÍMEK NÉLKÜL Szomorú és frusztrált Az ébresztőóra korán szólal meg. Péntek van, július 10-e, Cristianónak pontban 8.30-kor van találkozója a Real Madrid sportkomplexumában, Valdebebasban, tizenöt kilométerre a várostól. Mielőtt megkezdené a szezon első edzését, át kell esnie a kötelező vérvizsgálaton a reggeli előtt, majd a szabókkal találkozik, akik leveszik a méreteit a hivatalos Hugo Boss öltönyéhez. Itt egy tű, ott egy tű, és kész is egy fényképhez. Amolyan „első nap az iskolában” jellegű ideges mosollyal néz a kamerába. Ezek után a 29 fős csapat a pálya felé indul. Néhányan hiányoznak, például Florentino másik sztárja, Kaká, aki a Konföderációs Kupán játszik éppen a brazil csapattal. A gyep rikító zöld, a kapufa fehér, az égen fecskék szállnak, a lelátó ülései a „Real Madrid” feliratot adják ki. A távolban kivehetők a környező lakónegyedek épületei és a napfényben csillogó négy toronyház. Az edzőkomplexum második szintjén, a sajtószobában kamerák és mikrofonok hada várja türelmetlenül a világ legdrágább játékosának megjelenését a pályán. Az első a kapitány, Raúl, aki felbukkan 9:30-kor, majd egymás után a többiek is megérkeznek. Végül Cristianót is megpillantjuk, fehér pólóban és fekete nadrágban. A vakuk villogni kezdenek. A játékosok körbegyűlnek a pálya közepén, Manuel Pellegrinivel és kollégáival együtt az első csapatmegbeszéléshez. Egy ötperces bemelegítéssel indítanak, elkezdik a nyújtást és a labdás gyakorlatokat. Cristiano a brazil szélsővel, Marcelóval, az argentin védővel, Gabriel Heinzével és a brazil védővel, Pepével áll össze. Heinzét jól ismeri a Manchester Unitedból, ahol 2004 és 2007 között játszott, valamint a Sportingból, ahol 1998–99-ben, amikor Ronaldo még labdaszedő fiú volt. Tizenöt perccel később elsötétítik a sajtószoba ablakait, eltakarva az edzés további részét a média elől.

Július 13-án, háromnapnyi edzést követően a csapat Dublinba repül. Négy éven át mindig Irdningben edzettek, egy osztrák kis faluban, de most váltanak. Az új úti cél Maynooth, amely 22 kilométerre fekszik az ír fővárostól, ide helyezik át az előszezonos edzőtábort. Bázisuk a Carton House Hotel, egy régi, tizennyolcadik századi épület, a leinsteri hercegek korábbi otthona, ahol megszállt már Viktória királynő, a monacói Rainier herceg és Grace Kelly is. Ronaldo a figyelem középpontjába kerül. A rajongók szeretnék megpillantani a golfpályán, a sajtó mindent megtesz, hogy valahogy hozzáférjen. Eleinte a hotel biztonsági személyzete kíséri mindenhova, de így elég kényelmetlenül érzi magát, ezért a klub vezetése úgy dönt, visszahívják az őröket. Az előszezon első napjaiban járunk, és Cristiano máris meglepi a csapattársait. Michel Salgado spanyol védő szerint „Ronaldo úgy száguld, mint egy vadászrepülő” és „az egész csapatot új szintre emeli, magasságban, gyorsaságban, dinamikában”. A nemrégiben átigazolt argentin Ezequiel Garay azt mondja, Ronaldót látni edzeni önmagában egy élmény, Raúl pedig kijelenti, hogy egy igazán „egyszerű és dolgos” fiúról van szó. Az új edző, Pellegrini véleménye a következő: „Láthattam Cristianót úgy játszani, ahogyan tud. Az a személyiség, amit a nyilvánosság számára kialakított, az egy dolog – a pályán, játékosként viszont valaki egészen más ő. Teljesen normális, átlagos, egyszerű játékos, nincsenek sztárallűrjei. Mindig elsőnek érkezik az edzésre. Nagyon gyorsan integrálódott a csapatba, és jóban van a társaival.” Cristiano a 223-as szobában lakik, az ebédlőben főleg Raúl, Heinze, Guti, Salgado és Benzema azok, akikkel egy asztalnál ül. Az étkezéseknél sokat beszélgetnek, és nem csak a fociról. Írországban adott első nyilatkozatában a portugál azt meséli: „Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. Nagyon jó a társaság, és kellemes érzés, hogy a csapatban mindenki ennyire kedvesen fogadott. Nem számítottam ilyen meleg fogadtatásra. Olvastam az újságokat, és nem túl kedves dolgokat írtak. De most, hogy itt vagyok, el kell mondjam, nagyon boldog vagyok. Aki azt mondja,

hogy a Real Madrid öltözőjében rossz a hangulat, az egyértelműen téved.” Július 20-án játsszák az első barátságos mérkőzést a Shamrock Rovers ellen a Tallaght Stadionban, amely csordulásig telik a nézőkkel. Mindenki szeretné látni a Real Madridot a legsikeresebb ír csapat, a „Hoops” ellen, amely tizenöt bajnoki címmel és 24 kupagyőzelemmel rendelkezik, és az előző évadban második volt. Cristiano a jobb szélen kezd. A meccs előtt a Rovers kapusa, Barry Murphy figyelmeztet mindenkit, hogy egyetlen Real Madrid-játékos, még Ronaldo se lesz képes túljárni az eszén. S végül valóban sikerül megakadályoznia Cristiano gólszerzését, bár tegyük hozzá, hogy a 45 perc alatt, amíg a pályán van, a portugál játékos az, aki a fehérek legígéretesebb helyzeteit megteremti, miközben bemutatja összes képességét és trükkjét. Remek debütálás, amely végül Benzemának köszönhetően a Madrid 1-0-ás győzelmével ér véget. Az előszezon hosszúnak ígérkezik. Peace Cup, amerikai turné, Santiago Bernabéu-kupa – nyolc mérkőzés. Cristiano összesen 603 percet tölt a pályán, és három gólt lő (kettővel kevesebbet, mint Raúl és Benzema). A Marca spanyol sportlap azt írja, Cristiano még nem találta meg a helyét a Madridban, a portugál sztár „Zidaneszindrómában” szenved – a hatalmas ránehezedő elvárás és az adaptáció nehézsége miatt. De a szezon kezdetével a dolgok a helyükre kerülnek, teljesítménye és gólátlaga lényegesen javulni kezd. Augusztus 29én, az első spanyol bajnoki mérkőzésén belövi első hivatalos gólját a Bernabéuban a Deportivo de La Coruña ellen, büntetőből, amivel a csapat megszerzi a vezetést. Örömében a lelátó felé fordulva nagyot ugrik, a magasba lendítve az öklét. Öt meccs után már hét gólnál tart. A Villarreal ellen a középvonaltól indul meg szlalomozva, három védőt rázva le, mielőtt szembenéz Diego López kapussal, aki képtelen hárítani a lövését. Első Bajnokok Ligája-mérkőzésén, a Zürich ellen kettőt szerez, szabadrúgásból – a labda sebessége eléri a 100 km/órát. Fantasztikus kezdet, pályafutása legszebbje, de a Real Madrid történetében is kiemelkedőnek számít.

Csak egyetlen dolog zavarja az első hetek során: ha lecserélik. Pellegrini egyszer már lecserélte, és szeptember 26-án a Tenerife elleni mérkőzésen a 79. percben ismét úgy dönt, hogy lehozza. Ez az első meccs, amelyen nem szerzett gólt, és dühösen lépked a kispad felé, amikor leül, nem szorítja meg az edző kezét, inkább belerúg egy közelben heverő labdába. Nem világos, hogy Pellegrinivel van-e baja. Az edző nem tulajdonít jelentőséget az incidensnek: „Nem lényeges. Senki sem szereti, ha lehívják a pályáról. Nem hinném, hogy probléma lenne itt.” A chilei edző már elhatározta, elkezdi cserélgetni a játékosokat, több pihenést hagyva a legjobbaknak, tekintettel arra, hogy még hány meccse lesz a szezonban a Madridnak. Cristiano azonban nem szereti az ilyesmit. Jorge Valdano szerint „Ronaldo nagyon elszánt játékos. Tényleg alig várja, hogy mindig gólt szerezzen, hogy lényegesen segítse a csapat játékát.” Más szóval, ő akar a középpontban lenni, és minél több időt tölteni a pályán. Három nappal később, szeptember 30-án nem a csere, hanem a balszerencse az, ami megakadályozza, hogy a második BLmeccsén kitöltse a 90 percet. Két gólt szerez az Olympique Marseille ellen, de az ideges védő, Souleymane Diawara a kapu előtt fellöki, és a jobb bokájára tapos. Ronaldo fájdalmasan kiált fel, megpróbál felállni, de csak sántikálni tud, a büntetőt Kakára hagyja. Sérülése ellenére egy harmadik gólt szerez, de a 66. percben Gonzalo Higuaín jön a pályára helyette, ő maga pedig bokáján egy nagy zacskó jéggel kénytelen végignézni a mérkőzés hátralévő részét. Az orvosok szerint a zúzódások mellett enyhe húzódása is van, két-három hetet bizony ki kell hagynia. Nem játszhat a Sevilla elleni találkozón sem, ahol a fehér mezesek elszenvedik a bajnoki évad során első vereségüket. Lisszabonba repül, hogy csatlakozzon a portugál nemzeti válogatotthoz, amely a 2010-es világbajnokság kvalifikációs mérkőzéseire (Magyarország és Málta ellen) készül. Bár nincs százszázalékos formában, azt mondja, elég jól érzi magát, mindent megtesz azért, hogy a számára különösen fontos csapat rendelkezésére álljon. Október 10-én, a Magyarország elleni

meccsen azonban csak 27 percet játszik, mielőtt ismét romlik az állapota. „Valószínűleg elvesztettük Ronaldót a Málta elleni meccsre” ismeri el Carlos Queiroz. „Beszéltem az orvosokkal, azt mondják, nem néz ki túl jól.” A Portugál Labdarúgó-szövetség megengedi, hogy elhagyja a csapatot, és visszatérjen az eredeti klinikára, ahol újra felmérik az állapotát. A Real Madrid orvosai szerint első- vagy másodfokú húzódása van, a bokája begyulladt, megdagadt. A sérülés három-négy hétre kivonja a forgalomból. Ez alatt az időszak alatt klubja kikap az Atlético Madridtól a bajnokságban és a Milantól a BL-ben. „Nagyon elkeserít, hogy rosszabb lett az állapotom” – mondja Ronaldo az O Jogo („A Játék”) portugál napilapnak. „Nem én vagyok a megváltó, de szerettem volna segíteni a csapattársaimnak.” Sajnálatára azonban 55 napig kénytelenek nélkülözni őt. E két hónap alatt sok minden történik: megjelenik Pepe, a varázsló, az „Alcorconazo” a Copa del Reyen, egy amszterdami út és a Real Madrid összeveszése a portugál szövetséggel. De kezdjük az elején. Szeptember közepén Florentino Pérez a Real Madridnál levelet kap, amelyet hozzá címeztek: „Nem vagyok anti-madridista. Személy szerint semmi bajom ezzel a remek klubbal. Egy szakértő vagyok, aki nagyon jó pénzt kapott azért, hogy használja a képességeit. Arra kértek fel, hogy garantáljam Cristiano Ronaldo lesérülését. Nem feltétlenül valami komoly sérülést, éppen csak akkorát, hogy több időt töltsön a pályán kívül, mint a pályán.” A dolgot elhessegetik, valami őrült írta nyilván, „a Real Madrid naponta kénytelen foglalkozni hasonló zakkantakkal.” A játékoshoz közel állók sem tulajdonítanak neki semmilyen jelentőséget, de pár nappal később bekövetkezik Ronaldo állapotának romlása, miközben a portugál válogatottal játszik. „Pepe, a varázsló” átka mintha kezdene hatni, legalábbis aggodalmat kelteni. Az 57 éves málagai férfi, aki állítása szerint 30 000 eurót kapott azért, hogy elérje Ronaldo lesérülését, minden egyes interjúval egyre fenyegetőbbé válik.

Októberben a spanyol varázsló azt nyilatkozza a Correio da Manhã portugál lapnak, hogy a mostani sérülés után Ronaldónak olyan balesete lesz, ami három-négy hónapra is kiüti a játékból. Azt követően pedig egy másik sérülés következtében soha többet nem játszhat majd. „Ki fizet ennek az embernek, hogy tönkretegyen egy focistát?” „Egy fiatal nő, aki bosszút akar állni Cristianót” – állítja a sámán. „Nem portugál, nem beszél spanyolul, de befolyásos családból származik. Volt egy kis afférja Ronaldóval, akit bemutatott néhány előkelő személynek. De Ronaldo később elutasította.” Azt állítja, tudja, hogy Cristiano anyja felbérelte Fernando Nogueirát, egy portugál varázslót, aki fehér mágiát használ. Megkezdődött a vudu és a fehér mágia abszurd csatája. A felépülni próbáló Cristianónak most már úgy tűnik, egy átokkal is meg kell birkóznia. A rajongók gyertyát gyújtanak érte, Szűz Máriához imádkoznak, hogy óvja meg a Real Madridot és űzze el a gonoszt a portugál játékos közeléből. A Madrid másik problémája az AD Alcorcón elleni mérkőzés a 2009–10-es Copa del Reyen. Alcorcón egy 168 000 fős alvóváros 15 percre Madridtól. Labdarúgócsapatát 1971-ben alapították, és a harmadik osztályban játszik. Október 26-án a Real Madrid a Santo Domingo Stadionban játszik ellenük a kieséses szakasz első meccseként. A két klubot szinte össze se lehet hasonlítani – az Alcorcón legmagasabban fizetett játékosa évente 6000 eurót keres, és részmunkaidőben pizzasütőként dolgozik, míg például Ronaldo ebben az évben tizenhárommillió eurót vághat zsebre. Cristiano nincs ott a kezdőcsapatban. Szintén hiányzik Casillas, Sergio Ramos, Xabi Alonso és Kaká. Ennek ellenére Pellegrini csapata több mint elegendőnek tűnik a kérdéses találkozóra: Dudek, Arbeloa, Albiol, Metzelder, Drenthe, Granero, Guti, Diarra, Van der Vaart, Raúl és Benzema. Rövidesen azonban megtörténik a katasztrófa: az Alcorcón a látogatókat megdöbbentő különbséggel, 4-0-ra veri meg. „Megalázás”, „Történelmi vereség”, „A század szégyene” – hogy csak pár szalagcímet említsünk a következő napi újságokból. A Marca címlapján Pellegrini fotóját közli, alatta a felirat: „Menj haza!” Alig négy hónapja, hogy szerződtették, és az edző pozíciója

máris bizonytalanná vált. Azt mondja, erős lesz, és elutasítja a lemondást, de a pletykák szerint már meg is kezdődött a háttérben a keresés, hogy ki legyen az utódja. Valószínűtlen, hogy karácsony után is ő lesz az edző. Eddig is komoly kritikákat kapott a csapat teljesítményéért a Sevilla és a Milan elleni vereségek miatt. Most úgy tűnik, elbúcsúzhat a Realtól. Két mérkőzés következik, ahol még bizonyíthat: a bajnokságban a Getafe ellen, valamint a Milan elleni visszavágó a San Siróban. Miután a szomszédok ellen győznek és a Milannal döntetlent játszanak, Pellegrini fellélegezhet egy kicsit. November 4-én, miután a doktorok megállapítják, a bokáján végzett kezelés nem járt a kívánt eredménnyel, Cristiano Amszterdamba utazik, hogy beszéljen egy traumatológus és ortopéd specialistával, Cornelis van Dijkkal. A holland orvos már jól ismeri Cristiano bokaproblémáit, mivel a portugál válogatott Eb-kiesését követően, 2008. július 8-án ő operálta. Akkor négy hónapig tartott a felépülés, és két hónapon keresztül még az edzéseken se tudott részt venni a Manchesternél. Az első pletykák szerint Ronaldo ismét két-három hónapot lesz kénytelen kihagyni, s ez aggodalmat kelt. Mindenki Pepe, a varázsló sötét jóslataira gondol. Végül azonban kiderül, a helyzet nem olyan súlyos, mint elsőre tűnt. Mindössze húsz nap múlva ismét ott lehet a Bernabéu gyepén. Egyetlen gond, hogy eközben elmérgesedik a viszony a Real Madrid és a portugál szövetség között, miközben a Madrid kiesik a Copa del Reyből. Carlos Queiroznak szüksége van rá a Bosznia-Hercegovina elleni világbajnoki selejtezőmérkőzésen. Pellegrini igyekszik diplomatikus lenni: „Természetesen Ronaldo szeretne ott lenni, és érthető, hogy a válogatott edzői is ezt szeretnék. Azonban kénytelenek vagyunk figyelembe venni az egészségügyi szempontokat. Azt hiszem, rossz ötlet lenne, ha játszana – mind játékosként, mint portugál válogatottként. Cristiano jelenleg orvosi kezelésen vesz részt.” A klub adminisztrátorai – akik eleve nem értették, miért engedték el Ronaldót a magyarországi meccsre – levelet írnak, amelyben részletesen kifejtik aggodalmuk okait. A levelet Cristiano, Jorge Valdano, a klub orvosai és Van Dijk professzor is aláírja. Úgy tűnik,

hosszú küzdelem lesz megakadályozni, hogy a 9-es játékos Lisszabonba utazzon. A kötélhúzást végül a klub nyeri, és Cristiano marad, a gyógyulásra koncentrálhat. November 10-én azonban még mindig nincs olyan állapotban, hogy játszhasson az Alcorcón ellen. Nélküle a csapat egyetlen gólt szerez – ami távolról sem elég ahhoz, hogy az első meccsen elszenvedett vereséget ellensúlyozza. A Real Madrid ezzel kiesett a Király-kupából. Az első megszerezhető cím máris kicsúszott a kezük közül. November 25-én, a Bernabéuban, a Zürich ellen a 70. percben Raúl helyett Cristiano Ronaldo jön fel a pályára. A tömeg hangosan üdvözli, akár egy hosszú útról hazatérő hőst. A jelek szerint meggyógyult a bokája, ami már elég a drukkereknek az azonnali ünnepléshez. A hátralévő húsz percben Cristiano bemutat pár cselt, köztük egy nem túl jól sikerült rabonacselt, és egy kapura lövéssel is megpróbálkozik, amit Johnny Leoni svájci kapus csak nehézségek árán tud védeni. Úgy tűnik, ismét formában van. Összesen tíz Real Madrid-mérkőzést hagyott ki: hatot a bajnokságban, kettőt a Bajnokok Ligájában, és az Alcorcón elleni két Copa del Rey-meccset. Számítások szerint hiánya 1,7 millió euró veszteséget okozott a klubnak. De eltekintve a hazai kupától, az évad hátralevő része minden más tekintetben nyitott még. A Madrid egy ponttal megelőzve a Barcelonát vezeti a La Liga táblázatát, míg a BL-ben bejutott a tizenhat közé. Négy nap múlva pedig az El Clásico várja őket. A Camp Nouban esik az eső. Cristiano hátrafésült hajjal rohan ki a gyepre. Úgy tűnik, jó formában van. A Barça-szurkolók az eredetileg Luís Figónak szánt rigmussal hergelik (aki annak idején a barcelonai klubtól a Madridhoz igazolt), ami az este folyamán nem csillapodik. A 9-es játékos azonban mindent elenged a füle mellett, és az előtte álló meccsre koncentrál. Az első félidőben a Real lendületesen kezd, gyors, hatékony játékot és életveszélyes kontrákat mutat be. Jó ideig úgy tűnik, teljesen kézben tartják az irányítást, köszönhetően Kakának, aki kiváló második csatár, illetve Ronaldónak, aki kedvenc posztján játszik. Fél óra elteltével Ronaldo az, aki előreviszi a Madrid

támadásait. Manuel Pellegrini felpattan, és úgy kiabál felé: „Gyerünk, gyerünk, így tovább!” A 9-es engedelmeskedik az utasításnak, Henry és Abidal közé helyezkedik. Marcelo Kakának passzol, aki szembeszáll Alvesszel és Puyollal, és mindkettőjüket lerázza. Üres helyet lát elöl, és az egyedül álló Cristianónak adja a labdát, akiről Piqué úgy tűnik, megfeledkezett. Most már csak Cristiano és Valdés áll szemtől szembe. A kapus előrejön, megpróbálja elállni a lövés útját. Veszélyes helyzet. Cristiano jobb lába belső oldalával lő, és bár a kapura céloz, korábbi sérülése miatt a mozdulat kicsit ügyetlenre sikeredik, túlságosan középre megy a labda. A Barça hálóőre gond nélkül elkapja. A Camp Nou lelátójáról hatalmas sóhaj hallatszik. A negyedik alkalom, hogy Ronaldónak nem sikerült gólt szereznie az örök rivális ellen. Az alatt a 66 perc alatt, amit a pályán tölt – mielőtt Benzema váltaná –, megmutatja, hogy elég jó állapotban van, nem fárad el könnyen, és probléma nélkül néz szembe a védőkkel. A második félidőre azonban a katalánok kezdenek a fejére nőni, egyre kevesebb mozgástere marad. A Barça mindinkább átveszi az irányítást. Alves az újonnan igazolt Ibrahimovićnak passzol (akiért 45 millió eurót és Eto’ót adta a Barcelona az Internek), ő átvágja Casillast, és máris 1-0-ra vezetnek a hazaiak. A Barça ezzel megelőzi a Madridot a bajnokságban. De a végső győzelem még nem dőlt el, és körömszakadtáig fognak küzdeni érte a felek. December 6-án újabb kellemetlen hír jön Cristiano számára. A France Football Aranylabda-díját Messinek ítélik. A szavazás eredménye elég egyértelmű: Messinek 473 pont, Ronaldónak 233. Az argentint ráadásul december 21-én, a zürichi operaházban ismét megkoronázzák: őt választotta a FIFA az Év Játékosának – 1073 ponttal, több mint háromszor annyival, mint Ronaldo 352 pontja. Úgy tűnik, senki sem érhet a Bolha nyomába, különösen a Barça hihetetlen évada után, mely során hat címet nyertek: a spanyol bajnokságot, a Bajnokok Ligáját, a Copa del Reyt, a Spanyol Szuperkupát, az UEFA-szuperkupát és a FIFA-klubvilágbajnokságot. Januárban a Blaugrana aztán elveszti az istenek kegyeit, és

a Sevilla kiejti őket a Copa del Reyből. De a La Ligában még mindig igen jól állnak, öt pontra növelve előnyüket a Madrid előtt. Cristiano közben január 25-én nem a legjobb okokból kerül ismét a hírekbe. A Real Madrid a Málagával játszik a Bernabéuban, és a portugál uralja a mérkőzést. Három bajnoki meccs után, ahol nem tudott gólt szerezni, két pompás találatot is szerez. Sajnos azonban lekönyökli mezét rángató Patrick Mtiligát, amiért nem marad el a büntetés: piros lap. Az évadban már a második – az elsőt az Almería elleni meccsen szerezte, egy Juanma Ortiznak szánt rúgásért. Akkor este rögtön elnézést kért: „Elragadott a pillanat heve, nagyon győzni akartam. Szeretnék mindenkitől elnézést kérni.” Egy mérkőzésre eltiltották, így ki kellett hagynia a Valencia elleni találkozót. A Mtiliga lekönyökléséért járó piros lappal azonban úgy tűnik, nem ért egyet. Először letérdel a gyepre, nem akarja elhinni a büntetést. A bírónak és a nézőknek mutatja, hogy ellenfele a mezét rángatta. Amikor a Málagában játszó Toribio azt mondja neki: „Nézd meg, mit csináltál a csapattársammal!”, azt válaszolja: „Miről beszélsz? Nem láttad, hogyan rángatott?” Végül fejét rázva az öltöző felé indul. „Szinte megmozdulnom se szabad. Alig érek hozzá egy védőhöz, máris piros lapot kapok” – panaszkodik később a sajtónak. „Ez nem érdemelt kiállítást. Akárhogy is értelmezi az ember, aki bármit is tud a fociról, az tisztában van vele, hogy ez nem ért ilyen büntetést, hiszen nem akartam szándékosan sérülést okozni az ellenfelemnek.” Pérez Lasa bíró viszont másként gondolja: „Úgy éreztem, hogy jogosan mutattam a piros lapot, mivel a kezével vágott a védő arcába, aki vérezni kezdett, és végül le kellett cserélni.” Cristianót azonban nem győzi meg ez az érvelés, úgy érzi, ellene irányuló összeesküvés van a háttérben. „Azt hiszem, ezt a büntetést azért kaptam, mert én vagyok az, aki.” Később a Málaga öltözőjébe látogat, hogy bocsánatot kérjen a védőtől. Ekkor derül ki, hogy Mtiliga orra eltört, amitől kicsit megszeppen. Ennek ellenére a piros lappal kapcsolatos véleményén nem változtat. Ez a fajta vita jól jön a sportsajtónak és a bulvárlapoknak, amelyek azonnal ráharapnak, hőst és áldozatot választva. Az El País cikke így indul: „Cristiano önkontroll nélkül.

A Real Madrid vezetősége elismeri, hogy a portugál erős személyiségét néha nehéz megbéklyózni.” Valter di Salvo, aki első edzője volt a Manchester Unitednál, így vélekedik: „A Real Madridnál mindig ilyen lesz a karrierje – folyamatosan váltakoznak a legszebb pillanatok és a nehezebb időszakok. Mindaddig, amíg nem tud hátradőlni egy kicsit, pihenni, kikapcsolni a feszültséget, ami körülveszi. Az összes idejét és energiáját arra fordítja, hogy ő legyen a legjobb, hiszen ezt várják tőle az emberek. Nagyon nehéz irányítani valakit, aki az egész életét ilyen nyomás alatt tölti. Márpedig ő így tölti az életét. Angliában jó, ha kéthetente cikkezett róla a bulvársajtó. Itt viszont folyamatos a nyomás, hogy tartsa a lépést Benzemával és Kakával.” Jorge Valdano igyekszik megvédeni sztárjátékosát: „Ez része a személyiségének. Minden alkalommal hihetetlen izgatottsággal lép a pályára. Ezért képes megfordítani egy-egy meccset.” De nem mindenki gondolja így. Sokak szerint – még a Real táborában is – aggasztó Ronaldo egója, nem beszélve arról, hogy mindössze tizenkét bajnoki mérkőzése alatt máris feleannyi piros lapot gyűjtött be, mint a Manchester Unitedban öt év alatt. Akárhogy is alakulnak a vélemények és a statisztikák, február 16án megkezdődik BL kieséses szakasza. A szezon egyik kulcsfontosságú pillanata, mivel a Real Madrid már öt éve nem tud továbbjutni a tizenhatból. A BL-döntőt ráadásul a Bernabéuban fogják játszani, május 22-én. Szép alkalom lenne, hogy a klub megszerezze tizedik címét. Ellenfelük Karim Benzema korábbi csapata, az Olympique Lyon. Az első mérkőzésre a Gerland Stadionban kerül sor, ahol a fehéreknek még sohasem sikerült gólt szerezniük, sőt 2-0-ra, illetve 3-0-ra kaptak ki. Ezúttal mások az esélyek, Florentino „álomcsapatának” köszönhetően. Ennek ellenére az este nem úgy alakul, ahogy szeretnék. A Real Madrid nem úgy játszik, ahogy szokott, és nem tudja ugyanazt a teljesítményt nyújtani, amit a spanyol bajnokságban megszokhattunk tőle. A madridiak nem tudják, hogy lehetne megfogni Claude Puel csapatát, amely élvezi a hazai pálya előnyét, és nagyon kimerítő játékot játszik, mindenhol lezárja a réseket.

Az első félidőben a spanyol csapatnak csak egy kísérlete van, és az is bőven mellé megy. Tehetetlennek tűnnek Jean Makoun góljával szemben (ami a kapu bal sarkába vágódott), amire úgy tűnik senki, még Casillas se számított. Pellegrini emberei csak az utolsó tizenöt percben tudnak kialakítani néhány veszélyes helyzetet, megostromolva Hugo Lloris kapuját. A francia fantasztikus vetődéssel tudja csak kivédeni Cristiano egyik lövését. Senki sem kételkedik benne, hogy a Bernabéuban a Real Madrid képes lesz majd megfordítani az állást – mindenesetre megnehezítették a saját dolgukat a fehérek. A visszavágó előtt Cristiano meg is szólal: „Mindent meg fogunk tenni, az első perctől az utolsóig. Meg kell mutatnunk a Lyonnak, hogy a Bernabéuban mi vagyunk a főnökök.” Az első félidőben úgy tűnik, igaza is van. Hihetetlenül erőteljesek, szinte megállíthatatlannak tűnnek. Cristiano forgószélként száguld végig a pályán, nincs akkora erő, amely képes lenne feltartóztatni. De az összes támadó kiváló munkát végez, felaprítják a Lyon védelmét. Guti észreveszi, hogy Ronaldo rést talált Révellière és Cris között, és próbál minél előrébb jutni. A portugálnak passzolja a labdát, aki ballal kapura lő. A labda szegény Lloris lába között jut a hálóba. Még csak a tizenhatodik percnél tartunk, de a gól csak egyike volt a Madrid tucatnyi kísérletének. Először úgy tűnik, hogy a Lyon búcsúzni fog, de valahogy a következő találat sehogy sem jön össze. Végül Florentino csapata keserű emlékeztetőt kap, hogy a sok pénz és Aranylabda nem sok hatással van ennek a játéknak a kimenetére. A 75. percben Miralem Pjanić egyenlít, kiejtve ezzel a Real Madridot a Bajnokok Ligájából – immár egymás után a hatodik alkalommal. Hatalmas kudarc, katasztrófa… bár akkor még senki sem ismeri el a klubnál. Másnap az újságírók nem ismernek kegyelmet. „Katasztrófa” – panaszkodik az As, a Marca pedig ismét lemondásra szólítja fel Pellegrinit a címlapon. Az El País szerint „A focit nem lehet megvenni. A Lyon újabb mélységekbe taszította Florentino Pérez extravagáns projektjét.”

Az álomcsapat számára már csak egy cím megszerzésére maradt esély, a spanyol bajnokságra. A Barcelona ellen azonban igen kemény lesz a küzdelem. Minden az évad 31. meccsén fog eldőlni, amikor a két rivális a Bernabéuban találkozik. A mérkőzést követően Cristiano, miközben áthalad a sajtónak fenntartott szekción, elmondja, hogyan látja a dolgokat: „Ha egy csapat nyer, az azért van, mert ők a jobbak. El kell fogadnunk a kritikákat. Ma a Barcelona jobb volt nálunk, attól a pillanattól kezdve, hogy megszerezte az első gólt.” Lionel Messi az, aki belövi az első gólt, negyven másodperccel azután, hogy Sergio Ramos szabálytalankodik ellene – egy kis dulakodás után az arcába ad egyet. Az argentin lerázza, Maxwellnek adja a szabadrúgást, azután amilyen gyorsan csak lehet, fogadja az érkező labdát, Xavinak továbbítja, akitől a tizenhatoson belül visszakapja, és már a kapuban is a vezető gól. A fehérek le vannak taglózva. A kis Messi játéka pont az ellenkezője volt Ronaldóénak – szinte láthatatlan maradt a gól pillanatáig. Eltűnt valahol a pálya közepén, látszólag nem vett részt a játékban. Cristiano ellenben mindent megtett, hogy kitűnjön, számos hosszú átadást fogadott, fejelt, vezette a labdát, irányította a játékot, labdát szerzett, ritmust adott a csapatnak, egy-egy ellen szállt szembe a védőkkel – főleg Piquével –, és általában mindent megtett a támadásokért. Jelenléte folyamatos, feltűnő, határozott, minden labdaérintésénél látszanak a képességei. De valahogy mégsem működnek a dolgok, és minden erőfeszítése ellenére nem tudja megfordítani a derbi eredményét. A második gól, amit Pedro szerez, végleg megpecsételi a Real sorsát. Messi és Pep Guardiola megverték Ronaldót és Pellegrinit. A Barça ismét előnyben. A gránátvörös-kékek három ponttal megelőzik riválisukat, nyolcvan van nekik a Real Madrid hetvenhét pontjával szemben. A Madrid persze még nem adja fel. A 35. mérkőzésnapon történelmet írnak a fehérek, megszerezve a 29. győzelmet egyetlen évadon belül. A siker Cristianónak köszönhető, aki az egész bajnokság során sokat tett azért, hogy egyben tartsa a csapatot, gyakran kihúzva őket a legnagyobb csávákból és tartva a lelket

a társakban. A néhai Juanitóra hasonlít: a mérkőzések utolsó pillanataiban tud fordítani, mint például május 2-án, az Osasuna ellen. Messi két egymást követő mesterhármasára (a Valencia és a Zaragoza ellen) egy saját mesterhármassal válaszol (a Mallorca ellen). Egymaga képes nyomás alatt tartani a Barçát, amelyet Mourinho Milanja épp most ütött ki a Bajnokok Ligájából. Az utolsó előtti fordulóban csupán egy pont választja el a két óriást egymástól. A Barça és a Real Madrid olyannyira megelőzi a többi csapatot, hogy a harmadik Valencia hatalmas távolságban, 28 ponttal kullog mögöttük. Május 16., vasárnap – a szezon utolsó mérkőzése. A célvonal már karnyújtásnyira. A Barcelona 4-0-ra megveri a Valladolidot, míg a Real Madrid idegenben csupán döntetlent ér el a Málaga ellen. A Blaugranának sikerült, a katalánok otthon ünneplik huszadik bajnoki címüket és rekordnak számító 99 pontjukat (a Madrid 96-ot gyűjtött össze). Az egész bajnokság az ország két legerősebb klubjának hihetetlen küzdelméről szólt. Cristiano két hónapot sérüléssel töltött, mégis 33 gólt tudott szerezni: 26-ot a bajnokságban (szemben Messi 34 góljával) és hetet a BL-ben (Messi nyolcat). Ami azt illeti, a Real Madrid néggyel több gólt szerzett, mint a Barça, 102-t. Cristiano elkápráztatta a rajongókat a Bernabéuban, és a csapattársai is meggyőződhettek róla, hogy különleges játékossal van dolguk. Bárki, akinek fenntartásai voltak vele kapcsolatban – miszerint narcisztikus személyiség, egy díva –, most megtapasztalta, hogy nem egy fennhéjázó ember, hanem nagyon is barátságos, önzetlen játékos, őszinte és mindenekfelett született versenyző. Casillas a következőképpen foglalja össze az öltözői hangulatot: „Cristiano rendelkezik ezzel a győztes mentalitással. Mindig biztos lehet benne az ember, hogy hozzáteszi a játékhoz azt a hiányzó kis pluszt. Nagyon ért hozzá, hogyan billentse ki az ellenfeleket az egyensúlyukból. Szellemileg mindig nagyon koncentrált.” Egy szóval azt a kis adrenalint vitte a csapatba, amire nagyon szükség volt. Manuel Pellegrini különösen le van nyűgözve. „Azt mondtam a csapatnak, hogy játsszanak neki” – még ha kicsit túloz is.

Cristiano bizonyított a klub igazgatói felé is, akik aggódtak, hogy túl sok időt tölt majd az éjszakai életben, botrányokba keveredik a lányokkal, és minden héten a bulvárlapok címlapjára kerül. Valójában igen kevés időt töltött szórakozással, igazi profinak bizonyult, aki tudja, mi a kötelessége. A szabadnapok persze egészen más tészta. Cristiano összességében megosztotta az embereket, nagyjából felük megrögzött Cristiano-ellenes lett, másik felük kitartó híve – mindenki hosszasan tudna érvelni egyik vagy másik álláspont mellett. Ami a klub számára a legfontosabb, hogy a labdarúgás történetének legdrágább játékosa messzemenőkig jó befektetésnek bizonyult, köszönhetően ismertségének, gólszerzési képességének és a marketingerejének. Bőven megelőzte Florentino másik két „csillagászati” igazolását, Kakát és Benzemát, akik nem tudtak felnőni a velük szemben támasztott elvárásokhoz. A mérleg egyértelműen pozitív. Ugyanakkor maga a játékos korántsem ilyen elégedett, bár elismeri, hogy sohasem tud megelégedni a saját eredményeivel. „Szomorúnak és csalódottnak érzem magam, amiért egyetlen címet sem szereztünk” – mondja a Públicónak egy interjúban, röviden összefoglalva első idényét. „Egy kicsit mi is hibásak vagyunk. De nem csodálkozom, hogy mindenki Pellegrinire mutogat. A labdarúgás egy gyönyörű sport, ám megvannak a saját szabályai és szokásai. Az egyik ilyen, hogy a csapat leggyengébb tagja mindig az edző. Ez mindig így volt, és mindig is így fog maradni. Nehéz ehhez bármit hozzátenni.” Az új csapattal való munka „még mindig tart. Rengeteg új átigazolás volt, és egy csapatot nem lehet egy nap alatt felépíteni. Remek játékosaink vannak, ez tagadhatatlan. De a gárda még nem alakult ki teljesen, még nem csiszolódtunk igazán össze, úgy mint például a Barcelona.” A riválisokkal kapcsolatban hozzáteszi: „A Barcelona kilencvenkilenc pontot szerzett a spanyol bajnokságban. A győzelmük egyértelmű, vitathatatlan. Bárki, aki szereti a focit, fejet hajt egy ilyen teljesítmény előtt. A Barça nagyon látványos és jól kivitelezett játékot nyújt. Futballrajongóként hazudnék, ha azt

mondanám, nem élvezem nézni a játékukat. Szeretem nézni őket, de a Real Madridot is szeretem. A csapatunk még nem tökéletes, nem olyan összeszokott, mint az övéké, de hamarosan az lesz. Csupán időre van szükségünk, és jönni fognak a trófeák is. Biztos vagyok benne, hogy a következő évad egészen máshogyan alakul majd.” De mielőtt a következő idényre ugranánk, még ott van a dél-afrikai világbajnokság. A legjobb lehetőség, hogy véget vessen a kudarcsorozatnak, és valami szebbet mutasson.

22. SPANYOLORSZÁG–PORTUGÁLIA „Azt hiszem, Spanyolországnak jó esélye van a világbajnoki győzelemre, de csöppet sem félek tőlük” Ronaldo teljesítménye a portugál válogatottal a kvalifikáció során jócskán hagy maga után kívánnivalót – már tizenöt hónapja nem szerzett gólt. Mégsem aggódik túlságosan, Van Nistelrooy véleményét osztja, aki azzal vidította a gólszegény időszakot átélő Gonzalo Higuaínt, hogy „a gólszerzés olyan mint a ketchup: nehezen indul meg, de utána egyszerre rengeteg jön”. 2010. június 13-án Magaliesbergben, első dél-afrikai sajtótájékoztatóján a mosolygó, nyugodtnak tűnő portugál kapitány kijelenti, hogy a „csapat remekül van, mindenki felkészült és motivált. Mindenki remekül érzi magát.” Saját teljesítményével kapcsolatban pedig hozzáfűzi: „Szeretnék a torna legjobbja lenni. Nem állítom, hogy feltétlenül én leszek a legeredményesebb gólszerző vagy ilyesmi, de mindent bele fogok adni, és igyekszem a legjobbat kihozni magamból. Elszánt vagyok, ami azt jelenti, felkészültem a játékra, igyekszem jól játszani és hozzásegíteni a válogatottat a győzelemhez, de ez nem jelenti azt, hogy bárkinek bármit bizonyítanom kellene.” A G csoportban Portugália Brazíliával, Észak-Koreával és Elefántcsontparttal játszik. Nem könnyű csoport. Cristiano szerint a torna legnehezebb csoportja, és az Elefántcsontpart elleni meccs döntő lehet. „Nagyon fontos, hogy jól kezdjük a csoportkört.” Ha a portugálok továbbjutnak a csoportból, találkozhatnak a spanyolok „vörös dühével”. „Nagyon érdekes lenne a spanyol csapat ellen játszani” – mondja Ronaldo a spanyol sajtó legelső kérdésére. „Először is ez azt jelentené, hogy túljutottunk a csoportkörön, ami a legfontosabb célunk. Azt, hogy mi történik utána, majd meglátjuk. Spanyolország az egyik favorit, azt hiszem, jó esélyük van a végső győzelemre. Remek csapatuk van, de csöppet sem félek tőlük, és ha találkozunk velük, megpróbáljuk legyőzni őket. A kieséses szakaszban bármi előfordulhat.”

A portugáloknak valóban sikerül bejutniuk az egyenes kieséses szakaszba, méghozzá veretlenül, az egyetlen kapott gól nélküli csapatként a legjobb 16 közül. Remek sorozat folytatása ez: tizenegy meccs alatt csak egy gólt kaptak (egy Kamerun elleni barátságos találkozón), és tizennyolc mérkőzés óta veretlenek. Carlos Queiroz portugál edző – Sir Alex Ferguson korábbi asszisztense és a Real Madrid volt edzője – áthatolhatatlan védelmi vonalat épített fel. A kapus, Eduardo kellemes meglepetésnek bizonyult, akin nehezen tudtak átjutni a támadók. Elefántcsontpart ellen 0-0-t, Észak-Korea ellen 7-0-t, Brazília ellen 0-0-t játszottak, s ezzel a brazilok mögött másodikak a csoportban, öt ponttal. Június 29-én a fokvárosi Green Point Stadionban Spanyolországgal fognak találkozni. A hispánok a H csoport élén fejezték be az első szakaszt, annak ellenére, hogy első mérkőzésükön kikaptak Ottmar Hitzfeld svájci csapatától. Ahogy a torna elején sokan jósolták, megvalósul a két ibériai válogatott közötti találkozó. A spanyol–portugál különleges mérkőzés a két szomszédos ország közötti, hosszú időre visszanyúló, történelmi, kulturális és társadalmi rivalizálás miatt, amely természetesen a focira is kiterjed. Az ibériai derbi „ugyanolyan intenzív, mint egy Argentína–Brazília találkozó” – mondja Queiroz. A két nemzeti válogatott még sohasem csapott össze világbajnokságon. A 32 alkalom közül, amikor egymásnak feszültek, tizenötször a spanyolok nyertek, ötször a portugálok, míg tizenkétszer döntetlent játszottak. A 2004-es Eb-n a portugál házigazdák június 20-án egy 1-0-ás győzelemmel kiütötték a spanyolokat. Hat évvel később a „vörös düh” kész a megtorlásra. A Cristiano-faktorról sem feledkezhetünk meg. A spanyol bajnokságban terrorizálta a védőket, egész meccseket nyert meg egymaga. Lionel Messi mellett a vb egyik nagy sztárja, aki most bizonyíthat a portugál válogatottban. Eddig ugyan nem tündökölt különösebben, és egyelőre nem tudott olyan dolgokkal szolgálni a portugál rajongóknak, mint a spanyol bajnokságban töltött első éve alatt. Észak-Korea ellen azonban megtört az átok, a hét portugál találat közül a hatodikat ő szerzete. Különösen látványos találat volt: miközben elhaladt Ri Mjong Guk kapus mellett, a felpattanó labda

Ronaldo tarkóján landolt, de sikerült kontrollálnia, visszafejelnie a levegőbe, majd lábbal a hálóba vágta. A spanyol csapat edzője, Vicente del Bosque dicséri a portugál sztárt, de hozzáteszi: „Nem mondanám, hogy túlzott figyelmet szentelünk neki. Fontos, hogy ne csak rá, az egész portugál válogatottra koncentráljunk. Már láttuk, hogy nagyon is jól tudnak játszani a védelemben és elöl is. Csúcsformában érkeztek a világbajnokságra, és készek a harcra.” Cesc Fàbregas egyetért vele. Az El Paísnak így nyilatkozik: „Portugália mint csapat sokkal több, mint pusztán Ronaldo. Nagyon erősek, a kontráik különösen veszélyesek. Kiváló együttes, olyan védelmük van, amit nagyon komolyan kell venni. Alves, a Porto kapitánya, míg Carvalho a Chelsea-ben bizonyított…” Ennek ellenére mindenki Cristiano Ronaldóval foglalkozik. A spanyol szurkolók számára a portugál válogatott igenis azonos Ronaldóval, bármit is mond Vicente del Bosque és kollégái. Mindenki kíváncsi rá, hogyan fog teljesíteni saját csapattársai, Sergio Ramos és Iker Casillas ellen, valamint a Barça védői, Piqué és Puyol ellen, akikkel volt már néhány komoly párharca még a Manchester Unitednál és később a Real Madridban is. A spanyol védelem retteg tőle. Álvaro Arbeloa még a Liverpoollal játszott ellene: „Nincs olyan varázsszer, ami megállítja Ronaldót. Pontosan ezért ő a világ egyik legjobbja. A legtöbben, akik megpróbálják megállítani, kudarcot vallanak. Ha a tizenhatos közelében van, fölötte kell lenni, megpróbálni megzavarni a lövésben. Ha elég teret kap a meginduláshoz, hihetetlen veszélyt tud okozni. A megindulásai halálosak.” A rivális válogatott kapitánya, Casillas ismeri Cristiano minden technikáját és kísérletét, de ő is csak osztani tudja csapattársai véleményét: „Ha egy ilyen játékos jó passzban van, szinte lehetetlen megállítani.” François Pienaar dél-afrikai rögbikapitány, 1995-ös világbajnok úgy látja, „talán nem ők a favoritok, de bennük van a győzelem lehetősége.” A férfi, aki Clint Eastwood A legyőzhetetlen című filmjét inspirálta, a mérkőzést megelőző este a portugál táborba látogat, hogy javítsa a csapat hangulatát. Carlos Queiroz hívta meg, hogy

beszélgessen a játékosokkal. Pienaar „Dél-Afrika szimbóluma, ő volt az első kapitány, aki feketékből és fehérekből álló vegyes csapatot vezetett. Esélytelennek gondolták őket, és mégis világbajnokok lettek. Annak a felfogásnak a szimbóluma, hogy bármi lehetséges, bármi elérhető.” Az ibériai derbire a Green Point Stadionban kerül sor, 63 000 néző előtt. A háttérben a város fölé magasodó Tábla-hegy és az egymással találkozó két óceán. A portugáloknál Almeida a középcsatár helyére kerül, így Ronaldo szabadon mozoghat a szélen. A portugál csapatkapitánynak tehát sikerült meggyőznie Queirozt, hogy kapja meg a kedvenc posztját. A Brazília elleni találkozó után – ahol a centerpozícióban játszott – Cristiano igyekezett diplomatikus maradni: „A főnök tudja, hogy nem szeretek elöl játszani, nem ez a legkényelmesebb poszt a számomra. A lényeg, hogy azért sikerült kvalifikálnunk magunkat.” Az edző csak annyit válaszolt, hogy „ha arra lett volna szükségünk, hogy Cristiano kapus legyen, akkor kapusként játszattam volna.” Mindenesetre most olyan szerepet kap, amiben igazán jól érzi magát. A spanyolok ugyanazt a felállást választják, mint Chile ellen. Xabi Alonso felépült, és Del Bosque úgy dönt, ismét Fernando Torres és David Villa támadnak majd. A himnuszok alatt Cristiano néma marad. Nem jó ómen – talán az egész mérkőzésének az előjele. Ami tragikusan alakul. Négy kísérlet, amiből kettő a kaput is elvéti. A tizenhatodik percben egy hosszú szabadrúgás egyenesen Casillas kezében landol. A 27. percben megismétli a próbálkozást 30 méterről, és a spanyol kapitánynak ezúttal nem sikerül tökéletesen elkapnia, de a portugál csatárok így sem érik el a labdát. Ettől eltekintve Cristiano két passzt adott a tizenhatoson belülre, egyszer szabálytalankodtak ellene, volt két megindulási kísérlete, ami nem jött össze. Az egyetlen említésre méltó pillanat egy rabonacsel. Ez minden. A jobb szélen kezd, majd átmegy a bal oldalra, aztán középre, a centerpozícióba, miután Queiroz lehívja Almeidát és Dannyt küldi helyette. De bárhol játszik, nem igazán van hatással a játékra. Capdevila, Sergio Ramos és Puyol is sikeresen állítja meg, Villa, Busquets és Xabi Alonso segítségével. „Gyakorlatilag elérték, hogy Ronaldo láthatatlan maradjon. Teljesen

lefegyverezték” – mondja Del Bosque. „Azt hiszem, ez nem Cristiano hibája, hanem inkább őket dicséri.” Az első félidő végén, amikor az állás még 0-0, a portugál 7-es az első, aki elindul az öltöző felé. Nem elégedett a csapat játékával: túl visszafogottak, túl kényelmesek, miközben beragadtak a saját térfelükre. A második félidőben David Villa gólt szerez a 67. percben. Ronaldo egyedül áll, csípőre tett kézzel, a kispad felé pillantgat, valami tanácsért, hogy miként tudnák megfordítani a játék menetét. Carlos Queiroz azonban nem tudja a választ. A befejezést jelző sípszót követően a spanyol csapat ünnepli a győzelmet, mellyel bejutott a negyeddöntőbe. A portugál kapus, Eduardo, aki korábban csodákra volt képes, Villa dupla lövésével szemben tehetetlennek bizonyult. Most a földön ül, arcát a kezébe temeti. Iker Casillas próbálja vigasztalni. Ronaldo legyőzve, összetörve jön le a pályáról. A spanyol, sőt még a portugál szurkolók egy része is kifütyüli. A kamera közelről követi, miközben az öltöző felé tart, ám arcáról semmit sem lehet elolvasni. Egyszer csak megfordul, és köp egyet – nem világos, hogy a föld volt-e a cél vagy a kamera. Akárhogy is, nem éppen elegáns gesztus, a barcelonai sajtó azonnal rá is harap a témára. A meccs utáni rövid, de velős nyilatkozata is vihart kavar: „Hogyan magyarázom a meccset? Kérdezzék inkább Carlos Queirozt.” Nem túl szép módja a távozásnak a világbajnokságról. Az edző a sajtókonferencián ad választ: „Amíg én vezetem a nemzeti válogatottat, ha valaki számára túl kicsi ez a mez, annak nem kell itt lennie a csapatban… Senki sem emelheti magát a válogatott fölé, és amíg itt vagyok, addig nem is lesz ilyen.” Amikor felmerül, hogy esetleg nem kellett volna a csapatkapitány szerepét Cristianóra osztani, más hangnemet üt meg: „Ilyesmi szóba se jöhet. Ennek a csapatnak a kapitánya Cristiano… Tökéletesen megbízom benne.” Luís Figo, korábbi válogatott kapitány azonban máshogy látja: „Kiesés ide vagy oda, egy kapitánynak mindig védelmébe kell vennie a csapatot. Még akkor is, ha személy szerint az ő hírnevén esett a legnagyobb csorba. És különösen az ilyen nehéz pillanatokban kötelessége, hogy példát mutasson a csapatnak.”

Cristiano új edzője, José Mourinho egy, a portugál sajtóirodának adott nyilatkozatában védelmébe veszi a játékost: „Nálunk nem Cristianónak kell viselnie a felelősséget. Az én csapatomban, amikor győzünk, mindenki győztes. Amikor vesztünk, én vagyok az, aki veszít… ezért tud Ronaldo kikapcsolódni, és élvezni a szabadságát. Senkinek sem engedem, hogy nyomást gyakoroljon rá. Egy játékosból azért lesz sztár, mert ő a legjobb, de mindenki mögött áll egy csapat. Portugália azért vesztett, mert Spanyolország jobb volt.” Jorge Jesus, a Benfica elismert edzője szintén Cristiano mellett foglal állást – szerinte semmi meglepő nincs a kijelentésében. „Ronaldóban megvan minden, és itt nem csak arról van szó, hogy a sajtó értékeli-e: egész Spanyolországban tisztelik. Itt Portugáliában sokkal kevésbé… de hát, ilyenek vagyunk mi, portugálok.” Végül Cristiano megpróbálja megnyugtatni a kedélyeket, és a GestiFute ügynökségen – Jorge Mendes cégén – keresztül kiad egy nyilatkozatot: „Most szenvedek, és jogom van egyedül szenvedni. Amikor azt mondtam, kérdezzék az edzőt [a kiesésről], csak azért mondtam, mert ő épp sajtókonferenciát tartott, és én nem voltam olyan állapotban, hogy bármit is tudjak mondani. Mindig is komolyan vettem a csapatkapitányi feladatokat, és ez továbbra is így van, de semmi értelmeset nem tudtam volna megfogalmazni. Nem gondoltam volna, hogy ennek a pár szónak ekkora feneket fognak keríteni. Felesleges ennél bármi többet belelátni.” Amit viszont nehéz nem látni, az a világbajnokságon nyújtott teljesítménye. A világ legdrágább játékosa, a válogatott kapitánya, az univerzális szupersztár, aki a Sportingnál, a Manchester Unitednál és a Real Madridnál töltött ideje alatt 159 gólt szerzett, a világbajnokságot szánalmas egyenleggel fejezte be. Németországban nem igazán érte kritika, mert még csak 21 éves volt, és a portugálok teljesítménye egyébként is jó volt. Ezzel együtt csupán egy Irán és egy Anglia elleni büntetőt tett hozzá a végeredményhez. Dél-Afrikában négy meccset játszott végig az elejétől a végéig, és 21 kapura lövése volt (amivel Messi és a ghánai Gyan után a harmadik), de csak egyetlen egy gólt szerzett. Ahogy Messi sem tud eredményes lenni az argentinokkal, Cristiano sem brillírozott

a portugál válogatottban. Nem láttuk a sziporkázó játékost, az elszánt versenyzőt, a tehetséges sportolót, a focistát, aki sohasem adja fel a küzdelmet. „Talán a formáció korlátozta Ronaldót, vagy ő volt az, aki nem volt képes többet nyújtani?” – kérdezi a lisszaboni Record. Jogos kérdés.

23. APASÁG, MEGLEPETÉS ÉS REJTÉLY „Persze, hogy én cserélem a kisfiam pelenkáját. Nem ez a kedvenc időtöltésem, de megcsinálom” „Nagyon boldog vagyok, hogy bejelenthetem, nemrég egy kisfiú édesapja lettem. A gyermek édesanyjával való megállapodásnak megfelelően – aki nem szeretné kilétét felfedni a nyilvánosság előtt – a gyermek az én kizárólagos gyámságom alatt marad. Az üggyel kapcsolatban a továbbiakban nem tervezek nyilatkozni, és kérek mindenkit, hogy tartsa tiszteletben a saját és gyermekem magánéletét, legalább az ennyire személyes ügyekben.” 2010. július 3-án Cristiano Ronaldo a Facebookon és a Twitteren bejelenti, hogy apa lett. A hír – amely pár nappal azután érkezik, hogy Portugália kiesett a dél-afrikai világbajnokságon – hatalmas meglepetést kelt világszerte. A meglepetés oka, hogy senkinek még csak fogalma sem volt róla, Ronaldo bármiféle hosszú távú kapcsolatban élne, nem hogy gyereket várna. Az utolsó fotók, amelyen női társaságban látható, még májusban készültek róla, amikor egy paparazzo Irina Sajk orosz modellel együtt kapta le, egy luxusjachton, Korzika közelében. Irina azonban nem tűnt terhesnek a kérdéses képen, és azt sem mondhatnánk, hogy különösebben lelkesnek tűnt Ronaldo gyermekének hírére. Miután a hír bejárja a világsajtót, Irina a következőket írja a Facebookon és a Twitteren: „Hogyan tehetted ezt? Gyereket vártál egy másik nőtől, anélkül, hogy elmondtad volna. Összetörted a szívemet. Köszönöm, hogy sírnom kell miattad.” Hamarosan azonban kiderül, hogy az üzenet hamis. Irina modellügynöksége hivatalos közleményt ad ki, véget vetve a spekulációknak: „Sajnos valakik hamis profilokat és üzeneteket készítettek, ki tudja milyen indíttatásból. Sajk kisasszony felfüggesztette saját Twitter-azonosítóját arra az időre, amíg ilyen pletykák terjednek.” De nem is annyira a hivatalos közlemény az, ami véget vet a pletykák egy részének, hanem a pár viselkedése. Kapcsolatuk

egyértelműen harmonikusnak és sértetlennek tűnik. Miután Ronaldo nyilvánosságra hozza gyermeke születését, New Yorkban együtt látják őket Irinával. A futballista vásárlással és pihenéssel tölti az időt, barátnője más modellekkel együtt szórakozik. Manhattani szállodájuk medencéjénél egymást ölelgetik, este együtt vacsoráznak egy előkelő étteremben. A fényképek és a források megerősítik, hogy továbbra is együtt vannak, és úgy tűnik, nincsenek titkaik egymás előtt, nincs köztük semmilyen nézeteltérés. De mi a helyzet a kisbabával? Jelenleg Marina de Vilamourában van, Portugáliában, ahol Ronaldo édesanyja, Dolores felügyel rá. Testvére, Cátia szintén ott tölti a nyarat, és elárulja: „Ronaldo nagyon-nagyon boldog. Melyik apa ne lenne az?” A gyermeknek pedig „fekete szeme és barna haja van, mint Cristianónak, és nagyon nyugodtnak tűnik, egyelőre csak eszik és alszik.” Az RTP portugál tv-csatornán elhangzik, hogy a gyermeket Cristiano Juniornak hívják, születésekor 53 centi és 4,3 kiló volt. Június 27-én született, mindössze két nappal azután, hogy édesapja Elefántcsontpart ellen játszott Dél-Afrikában. Mindez kétségtelenül érdekes információ, de a brit bulvársajtót – csakúgy, mint a portugál médiát – sokkal jobban érdekli az anya kiléte körüli rejtély. Ki lehet az? Miért mondott le a gyermek felügyeletéről? Az összeesküvéselméletek sorra követik egymást. A Diário de Notícias portugál napilap szerint a gyermek mesterséges megtermékenyítéssel fogant egy San Diegó-i klinikán, és egy amerikai béranya hordta ki. Mindez akkoriban történt, amikor Kaliforniában töltötte a nyaralását, és a Real Madridhoz való igazolását Los Angelesben ünnepelte egy privát partin, ahol Paris Hilton is jelen volt. Az újság szerint Dolores, Cátia és Cristiano másik nővére, Elma az Egyesült Államokba repültek a jogi formaságok elintézése végett, lehetővé téve, hogy magukkal vihessék a gyermeket Portugáliába. A Correio da Manhã napilap szerint Cristiano Ronaldo fizetett a gyermekért, míg a Sun szerint a játékos tizenhatmillió eurót adott az édesanyának a hallgatásáért, illetve a láthatási jogról való lemondásért. De ez csak egy elmélet a sok közül. Más portugál

újságok szerint Cristiano Junior egyéjszakás kaland eredménye, és a fiatal anya eleve nem akart kezdeni semmit a gyerekkel. A szappanopera azonban nem ér véget itt. Hat hónappal később a Daily Mirror bejelenti, hogy azonosították Ronaldo gyermekének édesanyját. A lap szerint egy húszéves londoni diákról van szó. Az elméletet ráadásul Cristiano exbarátnője, Nereida Gallardo is megerősíti a spanyol tévének egy interjúban. A mallorcai modell szerint a lány a Facebookon vette fel vele a kapcsolatot, hónapokkal a szülés előtt, hogy elárulja, gyermeket vár Ronaldótól. Pár hónappal később a sajtóban megjelenik egy állítás, miszerint a lány megbánta, hogy lemondott a gyermekről. Ezért aztán kész mindent megtenni, hogy visszaszerezze. Egyes források, akik állítólag kapcsolatban vannak vele, elárulják: „Úgy érzi, mintha eladta volna a lelkét. Úgy él, mint egy milliárdos, de sohasem mondhatja el a barátainak, a családjának, hogy mi történt, és ettől érzelmileg nagyon magányossá vált.” A rejtély hamarosan tovább fokozódik. A Sun brit bulvárlapnak adott interjújában Cátia Aveiro azt nyilatkozza, hogy „Nincs semmilyen nő, aki telefonálgatna. Nincs anya, nincsenek telefonhívások, nincs semmi”. „Az anya meghalt. A gyereknek nincs anyja. A mienk. Nem árulom el, hogyan jött a világra, de biztosítok róla mindenkit, hogy a testvérem gyermeke, az unokaöcsém, a mi vérünk. Most édesanyám az anyja, ő az, aki napi 24 órában gondoskodik róla.” A kis Cristianóról készült első képek a portugál TV Mais magazinban jelennek meg. A gyermeket nagymamája karjában látjuk. Arca ki van kockázva, de kivehető, hogy édesapjáéhoz hasonló, viszonylag barna bőre van. Dolores nagymama Cristiano madridi otthonában neveli. December 8-án a Bernabéu Stadionba látogatnak, ahol a gyermek megpillanthatja édesapját játék közben. Ronaldo már egy sor gólt szentelt a fiúnak. De a mostani különleges alkalom. Az 50. percben, miután az Auxerre elleni BLcsoportmeccsen megszerzi a Madrid második gólját, ujját a szájába veszi, mintha cumizna, és a privát bokszok felé integet. A kamerák egy pillanatra megtalálják a kisbabát, és az est fénypontja immár

nem az apa, hanem Cristiano Junior. Az egész stadion a gyermeket figyeli. Nem sokkal később a fehérek 7-ese a Real Madrid TV-nek adott interjújában megtöri a hallgatást. Az apaságról úgy nyilatkozik, mint ami megváltoztatta az életét: „Ez egy másfajta felelősség. Még mindig tanulom. Olyan érzés, amit nem lehet szavakkal kifejezni. Amikor reggel felébred az ember, és olyasvalakit lát, aki a saját véréből származik… Nagyon is különleges szakasza ez az életemnek. Azt hiszem, nagyon boldognak lehet nevezni. Mindig jobban érzem magam, amikor jól mennek a dolgok – a családom, a klub, a barátaim dolgai…” Elárulja, hogy nem okoz számára nehézséget az apasággal kapcsolatos kétkezi teendők sem: „Persze hogy én cserélem a kisfiam pelenkáját. Nem ez a kedvenc időtöltésem, de megcsinálom.” A jövőről, esetleges további gyerekekről, a házasságról is beszél. Hogy mit szeretne, mi legyen a fiából, ha nagy lesz? „Szeretném, ha focizni kezdene, és az utódom lenne, de ezzel még várni kell. A fiam azzal fog foglalkozni, amivel szeretne.” Bár elmeséli, egy alkalommal, amikor apja meccsen volt, a gyerek egész nap csak sírt, és nem bírták megnyugtatni és elaltatni, amíg nem látta, hogy Cristiano szerzett egy gólt.

24. 2010–11-ES TÉLI–ŐSZI KOLLEKCIÓ „Imádok reklámokat forgatni” A „Ronaldo-brand” kulcselemei az izmos test, a futball, a versenyszellem, az élvezet, a szemtelenség. Azt mondják, fotogén alkat, „világsportoló”, olyan termék, amelyet minden országban és társadalmi rétegben felismernek. Egy Cristianóhoz hasonló ikon évente tizenötmillió eurót is kereshet, köszönhetően a különböző reklámszerződéseknek, köztük a következő cégekkel: Nike, Banco Espírito Santo, Castrol, Clear, Soccerade, EA Sports, Fuji Xerox, Extra Joss, Suzuki, Pepe Jeans és Konami. A Real Madrid a közvetítési és reklámjogokon, pólóeladásokon keresztül pedig évente potom 60 millió euróhoz jut – meglehetősen jól megtérülő befektetés tehát. Elég egyértelmű, hogy Cristiano szereti a reklámforgatásokat. Nemcsak a futballtehetségét csillogtathatja meg, hanem a saját testét is. Jól érzi magát a kamerák előtt, csöppet sem zavarja az unalmas sminkelés és a hosszú fényképezkedés. Ha sokszor meg kell ismételni egy pózt az újabb képek miatt, annyi baj legyen – úgy tűnik, jól érzi magát a színész, a modell bőrében. Számára a díszletek csupán a focipálya kiterjesztései. Egy helyszín, ahol megpróbál a legjobb lenni. Bemutatót tart, ugyanúgy, mint minden hétvégén, ugyanolyan professzionalizmust próbál vinni ebbe is, mint amikor a gólszerzés a feladata. Ügynökeit folyamatosan felkérésekkel bombázzák. Ezek kilencven százalékát kénytelen visszautasítani, részben mert ütnének más márkákat, vagy csupán mert nem igazán illenek a labdarúgáshoz. De bőven akadnak olyan megrendelések, amelyek olajozottan működnek. Az üzlet nem sokkal azután indult be, hogy megérkezett a Manchester Unitedhoz. Még csak tizennyolc éves volt, ígéretes tehetség, aki még távol állt a különféle trófeáktól és díjaktól. De első szponzora, a Banco Espírito Santo fantáziát látott benne. Egy évvel azelőtt, hogy Portugália adott volna otthont a 2004-es Európa-

bajnokságnak, kiválasztották az egyik reklámkampányukhoz. Paulo Padrão reklámigazgató szerint a cég a következőképpen gondolkodott: „Szerintünk a futballban a legjobb dolog a játék élvezete, a látványosság, amit a játék nyújt. Ezt pedig senki sem képviseli jobban, mint Cristiano Ronaldo. A portugál fiatalság jelképe, példa arra, hogy ha az ember tehetséges és keményen dolgozik, akkor eljuthat a csúcsra.” A reklámfilmben a nemzeti válogatott 11-es mezét viseli. A madeirai fiú folyamatosan próbál kapura lőni, de az folyton elugrik, amíg végül sikerül betalálni, és a kapu ledől. A szlogen szerint „éppen edz”. Az első kampány óta Ronaldo a bank tizenkét másik reklámfilmjében szerepelt, melyeket a portugál és a spanyol piacra szántak. A téma minden esetben a versengés és a győzelem akarása volt. Egy 2011 novemberében készült kampányban ezt mondja: „Ha kételkednék, sosem nyernék ennyit.” Azaz Ronaldo igyekszik minden lehetőséget kihasználni, sohasem hezitál vagy bizonytalankodik. „Légy olyan, mint Ronaldo. Ne hagyd ki a nagy lehetőséget” – halljuk a reklámban. Egy 2010-es filmben dartsozni látjuk, pingpongozni és csocsózni, de fokozatosan elkezd trükkökhöz folyamodni, hogy nyerjen. „Utálok veszíteni. Még az üveggolyózásban is” – mondja a klip végén. A portugál bank igyekszik megmutatni, hogy a győzelem áhítása nélkülözhetetlen, ha az ember eredményeket akar – legyen szó akár az üzleti életről, akár a reklám világáról. A „Hová tartok?” és a „Mit mondanak rólam?” kampányok díjat is nyertek. Különösen a sportmárkáknak készített hirdetésekben visszatérő téma a versenyszellem. A Nike egyik reklámjában egy Bugatti Veyron EB 16.4 sportkocsival – a világ leggyorsabb autójával – veszi fel a versenyt. Más klipekben Ronaldót hol egy bikaviadal porondján látjuk, ahol labdatrükköket mutat be, miközben igyekszik kikerülni a bikát, hol éppen Zlatan Ibrahimovićcsal bohóckodik, hol egy hűtőgép belsejében rugdos fel-alá egy jégkockát, hol pedig egy reptéri kifutót változtat focipályává. A Castrol reklámjában a professzionalizmus példájaként szerepel. Egy autót vezet a sivatagon, majd egy havas falun keresztül, miközben azt

magyarázza: pályafutása során voltak forró, fagyos és kegyetlen pillanatok, de mindig mindenre fel volt készülve – akárcsak a motorolaj. Rengeteg sportoló profitált már a versenyszellem és a professzionalizmus értékeinek hangsúlyozásából a különböző reklámszerződések kereteiben. Ronaldo számára azonban rengeteg egyéb mód is akadt globális ismertségének növelésére. Számtalan modellügynökséggel áll kapcsolatban, és mára igazi divatikonná vált. Az öltözködés iránti érdeklődése miatt 2007-ben elindított egy saját ruhamárkát, a CR7-et, amelybe pólók, farmerek, övek és cipők tartoznak. A legnagyobb sikertörténet Cristiano számára – már ami a reklámokat illeti – a különböző ruhavilágmárkákhoz kapcsolódik. Az első a londoni Pepe Jeans, amelynek reklámfilmjét Barreiróban, egy Lisszabon melletti kisvárosban forgatták. Az ipari környezet jelentette posztapokaliptikus tájban gyárakat, füstöt, fehér homokot, farkasokat és kiégett autókat látunk. A fiatal Ronaldo haját szőke tincsek tarkítják, meztelen, és akkoriban még kigyúratlan felsőtesttel viszi végig szerepét, egy igazi profihoz méltó módon, melyet később a stáb külön kiemelt. Jakartában és Balin az Extra Joss üdítőitalhoz forgat reklámklipet az indonéz piacra, amelyben ismét megpillanthatjuk impozáns testalkatát. Mezítláb és félmeztelenül, egy régi templom előtt egy tűzgömbbel mutat be trükköket, miközben a helybeliek köré gyűlve kántálnak. A Time Force karórareklámban ismét félmeztelenül látjuk, ahol Elsa Pataky spanyol színésznő figyelmét próbálja felkelteni. Egy ágyon fekszik, miközben a színésznő fölé lebeg, és a fülébe súgja, hogy mindenét el fogja venni. Ahogy csodálkozva felébred, gyorsan ellenőrzi, a divatos karórája megmaradt-e. Ronaldó modellimázsát igazán a 2010–11-es Armani-kollekció reklámkampánya betonozta be. Akárcsak a Manchester Unitednál, itt is David Beckham helyét veszi át, aki az alsónemű márkát feleségével, Victoriával együtt 2007 óta képviselte. Az üzletileg is sikeresnek bizonyuló kampány gyakorlatilag egy új férfiikon trónra lépését jelenti.

A fekete-fehér videóban Cristiano alsónadrágban lép elő a hotel fürdőszobájából, miközben lakosztályát egy fiatal takarítónő rendezgeti. Vagy 25 másodpercen át keresgéli az ingét, miközben a takarító megtalálja azt egy párna alatt – de inkább visszateszi, hogy tovább nézhesse. A mashable.com közösségi médiablog szerint – amely a világ egyik legnépszerűbb blogja – ez a második legnézettebb divat témájú reklámvideo a Youtube-on. Egyedül Lady Gaga „Bad romance” című dalának premierje tudja lenyomni, amely Alexander McQueen – öngyilkossága előtti utolsó – 2010-es tavaszi–nyári kollekciójának bemutatóját kíséri. Aligha vitatható, hogy Cristiano előtt nem csak a focipályán áll globális karrier.

25. ÖTVENHÁROM GÓL „Egy tökéletes gép” Nem egy középcsatár. Szinte sohasem szerepelt ezen a poszton, Mourinho is a széleken játszatja. Ennek ellenére a spanyol labdarúgás történetében példátlan rekordot állított be: a 2010–11-es évad három sorozatában (spanyol bajnokság, Copa del Rey és Bajnokok Ligája) 53 gólt szerzett. Ezzel az európai bajnokságok legeredményesebb gólszerzője, övé az európai Aranycipő. Huszonnyolcszor jobb lábbal lőtt kapura, nyolcszor ballal, négyszer fejjel, nyolcszor a büntetőpontról és négyszer közvetlen szabadrúgásból. Május 21-én, a liga utolsó mérkőzésnapján csupán öt percig tart, amíg túljár az Almería kapusa, Esteban eszén. A második félidőben még egy gólt szerez, a Bernabéu lelátóin pedig azonnal ünnepelni kezdik. Ronaldo a VIP-szektor felé integet, ahonnan családja és barátai követik a mérkőzést. Ezzel harmincnégy meccs alatt megszerezte 40. gólját a spanyol bajnokságban. „Egyesek szerint 41, mások szerint 40… egyet szívesen Pepének adok” – mondja viccelődve a 8-1-re végződő találkozó után. Arra a szabadrúgásra céloz, amely a védő hátáról pattant a hálóba, s így bizonyos statisztikákban az ő góljaként könyvelik el, másokban Pepééként. Részletkérdés – a lényeg, hogy a spanyol bajnokságban senki sem tudott a nyomába érni. Túlszárnyalta Telmo Zarrát, az Athletic Bilbao játékosát, aki az 1950–51-es szezonban harminc mérkőzés alatt 38 gólt szerzett a bajnokságban, illetve a korábban szintén a Real Madridnál játszó Hugo Sánchezt, aki az 1989–90-es évad során harmincöt meccs alatt 38 alkalommal talált a kapuba. A mexikói átlagosan 80 percenként lőtt egy gólt, Zarra 71 és fél percenként, Ronaldo 72 percenként. „Cristianónak valóban hihetetlen évada volt – nagyon hálás játékosnak bizonyult. Aki negyven gólt lő, az nagyon hálás a csapatának, és életveszélyes fegyvernek számít” – jelenti ki Jorge Valdano klubigazgató. „Ma azzal a várakozással érkeztem, hogy

végignézhetem, amint futballtörténelmet ír. Ronaldo lenyűgöző játékos.” Még a Real Madrid utolsó négy bajnoki meccsén is – miközben a Barça már biztos első – összesen tizenegy gólt szerzett, négyet a Sevilla ellen a Sánchez Pizjuán Stadionban (2-6), hármat a Getafe ellen a Bernabéuban (4-0), kettőt a Villarreal ellen az El Madrigalban és kettőt az Almería ellen. Egy valódi gólszerző gép. „Nos, lássuk, ezek után ki tudja megdönteni a rekordomat” – mondja Ronaldo, aki az összes saját korábbi csúcsát is megjavította. A 2007–2008-as szezonban a Manchester Uniteddal 42 gólt szerzett, első évadjában a Real Madridnál pedig rögtön 33-at. Góljainak számával nemcsak az összes többi játékost előzi meg, hanem néhány csapatot is. Negyven gólja több, mint amennyit a Sporting de Gijón (35), a Deportivo de La Coruña (31), a Hércules (36) és az Almería (36) szerzett. Más országok bajnokságaival összehasonlítva egészen kiemelkedő klasszisnak számít. Például majdnem annyiszor talált a kapuba, mint az angol bajnokság góllövőlistájának két első helyezettje: Berbatov a Manchester Unitedből és Tévez a Manchester Cityből (mindketten 21-szer voltak eredményesek). „Boldog vagyok, hogy megnyertem a Pichichit és megdöntöttem a spanyol rekordot” – mondja Ronaldo. (A Pichichi a Marca sportújság által a spanyol liga legeredményesebb gólszerzőjének ítélt díj.) „Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, akik segítettek, az edzőnek, aki hitt bennem, és a csapattársaimnak. Nem tudnék ennyi gólt lőni, ha a csapattársaim nem segítenének hozzá – a futball csapatsport. A Pichichi és az Aranycipő gyönyörű ajándék, mert közösen értük el, közösen a csapattársaimmal, az edzőkkel, a klub dolgozóival és a szurkolók támogatásával.” A Madrid 7-ese annak is örül, hogy a csapat 102 gólt szerzett a spanyol bajnokságban, a három sorozatban együtt pedig 148-at, amivel a fehérek történetének második legeredményesebb együttesévé vált. (Az 1959–60-as társaság negyvenhat mérkőzésen 158 gólt ért el.) „Szeretnék gratulálni a csapatnak” – mondja Cristiano. „A főnök azt szerette volna, ha minél több gólt szerzünk, és pozitív hangulatban zárjuk le az idényt, mielőtt elkezdődik a következő.” Mert, tegyük hozzá, a rekordoktól eltekintve az évad

nem egészen úgy alakult, ahogy a portugál szerette volna, teljesen nem lehet elégedett. Az általa szerzett gólok közül csupán egy volt döntő – az, amit a Copa del Rey döntőjében fejelt a hálóba, a hosszabbításban, a Barcelona kapusa, Pinto mellett, hozzásegítve ezzel a Madridot egyetlen címéhez a szezon során. Ez azonban kevés Ronaldónak. „A Madrid célja, hogy minden címet megszerezzen. Nagyon örültem volna, ha csak feleennyi gólt szerzek, de megnyerjük a bajnokságot és a BL-t” – mondja egy interjúban a Cadena COPE rádiócsatornának az „Éjféli mérkőzés” című műsorban. Egyéni csillaga azonban úgy tűnik, emelkedőben van. „Az idén sokkal jobban éreztem magam, sőt, azt hiszem eddig ez volt a legjobb szezonom.” Saját és a csapat teljesítményét tízből nyolc vagy kilenc pontra értékeli. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy nehéz évük volt, köszönhetően az örök riválisnak, a Barcelonának, illetve Pep Guardiolának és Lionel Messinek.

26. CRISTIANO ÉS LEO „Nem Messivel, hanem önmagammal versenyzek, és a bajnokság összes csapatával” Két futballista ül a kanapén, és beszélget. „Engem azért küldött Isten a Földre, hogy megtanítsam az embereket focizni” – mondja Cristiano Ronaldo. „Nem igaz, nem, én nem küldtem senkit” – válaszol Messi. A vicc bejárta az internetet, és remekül tükrözi a két sportoló versengését, legalábbis a rajongók szemszögéből. A portugál 27 éves, az argentin 24, és mindketten hasonló pályát futottak be, győzeleméhségük is egyforma. Stílusuk ugyanakkor – mind a pályán, mind azon kívül – igencsak eltérő. „Cristiano Ronaldo Euklidész tételét követi, miszerint két pont között a legrövidebb út az egyenes. Ezt az egyenest pedig legjobb fénysebességgel megtenni, amíg meg nem születik a gól” – filozofál Manuel Vicent spanyol zsurnaliszta az El País hasábjain. „Leo Messi inkább Einstent részesíti előnyben: két pont között a legrövidebb út mindig a görbe, melyet az ember csak akkor tehet meg sikeresen, ha megjósolhatatlan módon cikázik, mint egy bárd elöl kitérni próbáló jószág a vágóhídon. Ronaldo szenvedélyt ébreszt, Messi csodálatot.” Ezért tekinthetők a mai labdarúgás isteneinek. Bizonyos fokig persze igaz, hogy nem egymással versenyeznek, hanem önmagukkal. Ha a Messivel való összehasonlításról kérdezik, Cristiano így válaszol: „Engem ez legkevésbé sem érdekel. Az én személyiségem, az én játékstílusom teljesen más, mint az övé. Az egyetlen dolog, ami érdekel, hogy minél több győzelmet szerezzek a Real Madridnak.” Ragaszkodik hozzá, hogy nem irigykedik Messire – mindenesetre Leo kicsit olyan számára, mint Supermannek a kriptonit. Nem véletlen, hogy ha a szurkolók fel akarják hergelni, mindig az argentin rivális nevét kántálják. Tudják, hogy ez az érzékeny pontja. Ronaldo és Messi évek óta folyamatos összehasonlítások tárgya. Lényegében egymás legnagyobb konkurensei a világ legjobb

futballistája címért való versengésben. Bár a portugál a nyilvánosság előtt nevetségesnek tartja a feltételezést, hogy bármiféle irigységet érezne az argentin iránt, sokan állítják, kettejük között nagy a feszültség, különösen amióta Messi átvette az első helyet a korábbi aranylabdástól. A Real Madridhoz közel állók azt mondják, szórakoztató dolog Ronaldót látni, amikor a tévén Messit nézi, és Jorge Mendesnek kell nyugtatgatnia. John Carlin szerint Rafael Nadalnak nem esett nehezére elismerni, hogy riválisa, Federer a világ legjobb teniszezője, és onnantól kezdve minden győzelemnek külön örült – Ronaldo azonban sohasem ismerhet el ilyesmit, ez ellentmondana győzelemcentrikus személyiségének. Kétségtelen, hogy a 2010–11-es szezonban Cristiano bőven megelőzte Messit a spanyol bajnokságban, kilenccel több gólt szerzett. Messi viszont nem igazán érezte úgy, hogy a legeredményesebb gólszerző címére kellene törekednie, sokkal inkább a Bajnokok Ligája döntőjére koncentrált. Cristano több gólt szerzett és többfélét. Többet is szabálytalankodnak ellene, amit hívei sosem felejtenek el megemlíteni. Ami viszont a cseleket és passzokat illeti, Messi megelőzi, sőt, egyenesen a gólpasszok királya (19-cel, szemben Ronaldo 9-ével). A három fő sorozatban azonos eredményt produkáltak: mindketten 53 gólt szereztek, bár a Bolha hazavihette a spanyol bajnoki címet és a BL trófeáját is. A sorban a harmadik Aranylabdáért folyó párharcban fej fej mellett állnak. A díjat Cristiano nyerte el először, de szeretne belőle a következő öt év alatt legalább még kettőt. Amióta csak elkezdtek sziporkázni a Manchester Unitedban, illetve a Barcelonában, folyamatosak a kettejük közötti összehasonlítások. Eleinte csak a futballról szólt a dolog, de mára életük minden területére kiterjed. Egyetemi kurzusok indultak, melyek kettejük médiában való megjelenését elemzik, és a szponzormárkák is harcban állnak. Cristiano a Nike-t támogatja, Messi az adidast; Cristiano ruhamárkája az Armani, Messié a Dolce & Gabbana; Cristiano Time Force karórát hrd, Messi Audemars Piguet-t; a portugál Castrolt tölt az autójába, az argentin Repsolt; végül

a fehérek 7-ese Soccerade-et iszik, a Blaugrana 10-ese pedig Gatorade-et. A Sports Illustrated szerint a bevételek terén Messi vezet évi 31 millió euróval, szemben Ronaldo 27,5 milliójával. A közösségi médiában viszont Cristianónál az előny, több mint hárommillió Twitter-követővel és 30 millió Facebook-rajongóval, alig maradva le a legnagyobb popsztárok, például Lady Gaga mögött. Messi csak 2011 tavaszán hozott létre Facebook-oldalt, így nem meglepő, hogy csupán hétmillió rajongója van a közösségi oldalon. De a sok összehasonlítás leglényegesebb kérdése: melyikük a legjobb? Újságokban, rádióban, tetelvízióban, blogokon ezerszer elemezték már ki a kérdést, edzők, futballisták, szakértők és egyszerű focirajongók. Mindenkinek megvan a saját véleménye. Johan Cruyff, a Barça korábbi edzője, háromszoros aranylabdás szerint Ronaldónak jobbak a fizikális adottságai, de Messi technikásabb. A holland szerint a portugál nehezen fogja tudni Pelét, Maradonát, Di Stéfanót utolérni, akik mind nagyon technikás játékosok voltak. Fabio Capello, korábban a Real Madrid, később az angol válogatott edzője szerint „Nehéz eldönteni, ki a jobb. Mind a ketten nagyon jók, de mind a ketten másképpen. Messi mozgása teljesen megjósolhatatlan, ezt senki sem tudja utána csinálni. Cristiano viszont nagyon erős és gyors.” De melyiket választaná kettejük közül a saját csapatába? Capello csak nevet: „Cristiano beszél angolul. Messi viszont beszél a labda nyelvén.” „A magam részéről Messit tartom a jobbnak, de mindketten ott vannak a legjobbak között” – mondja Sergio Batista, korábbi argentin edző. „Leónak hihetetlen képességei vannak, a ballábas lövéseit bármelyik játékos megirigyelhetné. De Cristiano is nagyon jól lő, erős és gyorsan mozog a pályán.” „Mindketten csúcsjátékosok” – ért egyet Paulo Bento, a portugál válogatott edzője. „Ha nem egy országban játszanának, nem lenne vita, hogy melyikük a jobb. Büszke vagyok rá, hogy olyan játékos edzője lehetek, mint Cristiano, aki egy tökéletes profi.” Iker Casillas, a Real Madrid kapitánya szerint „Ők ketten a világ két legjobb játékosa. Egyeseknek jobban tetszik Cristiano ereje és fejesei, másoknak Messi gyorsasága és driblije. Én természetesen

Ronaldót választom, hiszen csapattársam.” Ángel Dealbert, a Valencia védője szintén Ronaldóra szavazna: „Összetettebb, teljesebb játékos, mint Messi, mivel mindkét lábbal és fejjel is ugyanolyan jó. Támadást vezet, kapura lő. Ha a fejeseket és a jobb lábat is figyelembe vesszük, ott Messi elveszt néhány pontot.” José María Gutiérrez korábbi Real Madrid-játékos szerint „Cristiano néhány fontos meccsen nem tudta a legjobbat hozni, ami Messivel sohasem fordul elő. Az igazi szupersztárok olyan játékosok, akik mindig fel tudnak nőni az adott pillanathoz.” A Santosban játszó brazil tehetség, Neymar mindkettejüket kedveli: „A labdarúgás ikonjai ők, bár a jelenlegi állás szerint Messi a legjobb a világon.” Vélemények, statisztikák, videók, értékelések. Minden egyes részlet segíthet a tartalmas összehasonlításban. A Marca sportlap kifejezetten a technikai kérdésekre koncentrál. Csapatjáték: Cristiano Ronaldo 7–8 Lionel Messi Egyéni játék: Cristiano Ronaldo 9–9 Lionel Messi Fizikai erőnlét: Cristiano Ronaldo 10–7 Lionel Messi Sebesség: Cristiano Ronaldo 9–8 Lionel Messi Cselezés: Cristiano Ronaldo 8–10 Lionel Messi Lövés: Cristiano Ronaldo 9–8 Lionel Messi Passzolás: Cristiano Ronaldo 9–9 Lionel Messi Vezetői képesség: Cristiano Ronaldo 9–7 Lionel Messi

Az eredmény egyértelmű, csak hát a Marca olvasói elsősorban a Real Madrid-drukkerek, és a lap írásai általában a fehérek felé hajlanak. Nem valószínű, hogy Messi valaha is elsőként kerüljön ki bármilyen összehasonlításukból. Az olasz La Gazzetta dello Sport szintén tízes skálán osztályoz. Taktikai képességek:

Cristiano 8,5– 9 Leo Cselezés: Cristiano 9–10 Leo Sebesség: Cristiano 9–9 Leo Fejelés: Cristiano 7,5–6 Leo Jobb láb: Cristiano 9–8 Leo Bal láb: Cristiano 8–10 Leo

Ezúttal Messi nyer egy ponttal. Párharcuk mára olyan, mint egy klasszikus derbi. A sport tele van különböző emberek, csapatok és országok közötti rivalizálással, valamint különböző korok közötti összehasonlításokkal. A játékhoz elválaszthatatlanul hozzátartozik az emlékezet; a játékosok méricskélése régi szórakozás, amely a médiának is kenyeret ad. A bokszolók közt ott volt Ali és Foreman, az autóversenyzőknél Prost és Senna, ott volt a két olasz kerékpáros, Gino Baretali és Fausto Coppi, a teniszben Borg és McEnroe, a kosárlabdában Magic Johnson és Larry Bird, a motorkerékpározásban Valentino Rossi és Jorge Lorenzo, az atléták között Ben Johnson és Carl Lewis… Érdekes módon a labdarúgásban viszont ritkán találunk olyan legendákat, akiket megelőzhet egy riválisuk. Pelé, Cruyff, Maradona és Di Stéfano a maguk idejében, amikor a csúcson voltak, mind körökkel verték valamennyi kortársukat. Most mégis párharc kezd kibontakozni két sztár között, különösen amióta egy bajnokságban játszanak. A legutóbbi szezon valódi hullámvasút volt, öt klasszikus derbivel és egy Portugália–Argentina barátságos meccsel. Az El Clásico első felvonása 2010. november 29-én, hétfőn kezdődik. A hétfő szokatlan időpont, de vasárnap választások vannak Katalóniában, és senki sem szeretné a politikát megterhelni az örök riválisok küzdelmével. A mérkőzés reklámja szerint évek óta az egyik legnagyobb érdeklődés által kísért derbit fogjuk látni. A levegőben van, hogy a Barcelona uralma megtörik, és a Real Madrid veszi át a hatalmat. Miért? Mert – érvelnek egyesek – Cristiano jobb, mint Messi, mert Mourinho nem egy Manuel

Pellegrini, se nem egy Bernd Schuster, Juande Ramos vagy akár Fabio Capello. A portugál edző az egyetlen, aki – az Inter kispadjáról – képes volt megállítani a Blaugrana menetelését, mindössze hat hónappal ezelőtt, melynek következtében Guardiola társulata búcsút inthetett a madridi BL-döntőnek. A Real Madrid elnöke őt választotta a katalán mágia ellenszeréül. Az edzőt, aki a bajnoki ponttáblázat éléről (veretlen csapattal, amely egy ponttal előzi meg a Barçát) megkérdőjelezi a Barcelona sikereit, a bírókat és a többi edzőt azzal vádolva, hogy ők engedték át a terepet. Cristiano nem nagyon tesz megjegyzéseket, csak annyit mond, hogy a gránátvörös-kékek inkább „tikitakát” játszanak, míg a fehérek kifejezetten a minél gyorsabb gólszerzésre törekednek. Azt mondja, hogy a Barcelonát továbbra is nagyon nehéz megverni, még ha idén nem is nyertek hat címet. „Ugyanolyan jók, mint az elmúlt néhány évben, egy nagyon erős csapat, különösen otthon. Már bebizonyították, hogy nagyon össze kell szednünk magunkat a bajnokságban ellenük.” Lionel Messit meg sem említi, inkább a Real Madridra fókuszál: „Tudjuk, hogy jó formában vagyunk, ezért jó meccsre számíthatunk. Nyerjen a jobb csapat a Camp Nouban. A legjobb csapat pedig a Real Madrid lesz.” Sajnos ezt a fogadást elveszíti. November 29-én, a Camp Nouban a Barça gyönyörű focit játszik, míg a fehéreknek nem sikerül megoldást találniuk az ide-oda adogatás ellen, vonalaik felszakadoznak. A hideg, esős éjszaka végére ötször került be a labda a kapujukba, de könnyen lehetett volna hat, hét vagy akár nyolc is. A Real Madrid nagy slamasztikában találja magát. És Cristiano Ronaldo? Szinte láthatatlan. Az árral szemben próbál küzdeni, sokszor azonban hiába várja az esőben állva a soha meg nem érkező passzokat. Egyedül egy 40 méterről megeresztett szabadrúgást érdemes megemlíteni, illetve Valdésszel volt egy párharca, amely nem vezetett sehova. Ez Ronaldo hatodik mérkőzése, hogy nem sikerül a Barça hálójába találni (ötször a Manchesterrel és egyszer a Real Madriddal). De Messi sem lőtt gólt, sőt Mourinho által vezetett csapat ellen még sohasem sikerült neki, legyen szó a Chelsea-ről,

az Interről vagy most a Real Madridról. Ezzel tíz meccsen át tartó sorozata nem szakadt meg, ugyanakkor igen önzetlen volt, és David Villa a két gólját is neki köszönheti. Érdekes tény, hogy Mourinho által vezetett csapat még sohasem kapott ki 5-0-ra. „Ez egy olyan vereség, amelyet nagyon nehéz megemészteni. Nem ez az a meccs, amikor nyernünk kellett volna, de nem volt szerencsénk. Itt az egyik csapat mindent beleadott, a másik pedig nagyon rosszul játszott. Ha az ember úgy veszít, mint ma, akkor nem sírhat, akkor el kell kezdenie keményen dolgozni. Nem bánnám, ha már holnap újra játszhatnánk.” A valóságban azonban majdnem öt hónapot kell még várni a következő találkozóra a Barcelonával, akkor viszont egy hónapon belül négy alkalommal is összemérhetik erejüket. Ronaldo és Leo azonban már korábban, 2011. február 9-én játszanak egymás ellen Genfben, egy portugál– argentin barátságos mérkőzésen. Hatalmas az érdeklődés, a 33 000 jegy percek alatt elkel, utólag pedig már csak az eredeti ár hatszorosáért, 600 euróért lehet hozzájutni belépőhöz. A mérkőzést öt kontinensen közvetítik, és tizenhat ország 250 újságíróját akkreditálták. A két főszereplő nem nyilatkozott a meccs előtt, a két edző pedig igyekszik mindenki számára hangsúlyozni, hogy nem Ronaldo–Messi párharcot fogunk látni, hanem a portugál és az argentin csapat játékát. Massimo Busacca bíró megadja a jelt, és Michael Schumacher hétszeres Formula–1-es világbajnok elvégzi a kezdőrúgást. Tizenkilenc percnyi játék után Messi bemutat a nézőknek egy látványos szlalomot. A bal szélről, saját térfeléről indul el, lerázza a védőket, és éles szögből passzol Di Maríának. A Real Madrid játékosa bevarrja a labdát Eduardo hálójába: 1-0 Argentína javára. Nem sokkal később Cristiano egyenlít, bár inkább a szerencsének köszönhetően. A tizenhatos szélén Nani összezavarja az argentin védelmet. Passza nem éri el Almeidát, és a labda a kapu elé kerül, Cristianónak csak le kell futnia Romerót, hogy berúghassa. Ezzel 11. A szurkolók el vannak kényeztetve, és ezek után senki sem tagadhatja, hogy az igazi sztár az Albiceleste 10-ese és a luzitánok 7-ese. A gyepen lévő többi húsz játékos csak asszisztál.

A 60. percben azonban Paulo Bento edző lehívja Ronaldót, és Dannyt küldi helyette. Úgy érzi, a mérkőzés nagyjából véget ért. Az argentinok azonban küzdeni szeretnének, meg akarják szerezni a győzelmet. Az utolsó percben Coentrão szabálytalankodik, melyért büntető jár. Messi értékesíti, s ezzel a dél-amerikaiak nyernek. A show-nak vége, ideje visszatérni a spanyol bajnokság hétköznapjaiba. Az El Clásico visszavágóját 2011. április 16-án tartják a Bernabéuban. Az utolsó alkalom óta semmi sem változott: Pep Guardiola csapata még mindig vezeti a bajnokságot. Zsinórban tizenhat győzelemmel megdöntötték a rekordot, melyet a Real Madrid állított fel az 1960–61-es idényben (olyan játékosokkal, mint Puskás, Di Stéfano, Gento és Santamaría), és egyúttal nyolcpontos előnyre tettek szert. Nyolc nappal korábban a Sahtar Donecket verték meg, bejutva ezzel a Bajnokok Ligája elődöntőjébe, ahol a sorsolás alapján szintén a Real Madriddal találkoznak majd. A Madrid a tizenhat között megverte az Olympique Lyont, megtörve egy régi átkot, és 2562 nappal, 74 játékossal, 9 edzővel és 5 elnökkel az előző alkalom után újra továbbjutott. A negyeddöntőben könnyedén verik a Tottenham csapatát, otthon 40-ra, idegenben 1-0-ra. A fehérek kezdik úgy érezni, visszatért a szerencséjük, és már a tizedik európai kupájukról álmodnak – amely a 2002-es glasgow-i döntő óta nem díszítette a vitrinjüket. Mindezek előtt azonban le kell játszaniuk még egy teljes klasszikus derbit ősellenfeleikkel. Az első találkozó április 27-én lesz, a visszavágó május 3-án a Camp Nouban. Ezen kívül a Copa del Rey döntőjét is a Barçával játsszák, április 20-án. Kezdjük először a 32. bajnoki mérkőzésnappal. Ez Mourinho csapatának utolsó esélye, hogy versenyben maradjon a bajnoki címért. Nyolc pont az nyolc pont, de ki tudja, mit hoz a jövő. A fehérek győzelme lerombolhatja riválisuk önbizalmát, ami a rányomhatja bélyegét a szezon hátralevő részére. Mourinho úgy készül, mintha színházi bemutató lenne. A derbit megelőző nap Valdebebasban megjelenik egy sajtókonferencián, de egy szót sem szól. Jobbkeze, Aitor Karanka beszél helyette. Még az

újságírókat sem üdvözli, akik közül néhányan tiltakozásuk jeléül távoznak. A Madrid edzőjének némaságával szemben Guardiola szívesen beszél, dicsérve az ellenfél játékát „Még sohasem láttam olyan jó csapatot, mint a jelenlegi Real Madrid. A labda négy-öt másodperc alatt Casillastól az ellenfél kapujáig juthat. Jobbak, erősebbek, mint amikor utoljára találkoztunk. Többet lőnek, többet passzolnak, az év második felében javult a csapatjátékuk. Sokféle taktikát alkalmaznak, így nehezebb felkészülni ellenük.” Az edzővel kapcsolatban pedig ezt mondja: „Mourinho kiemelkedő. Nagyon sokféle formációban tudja játszatni a csapatait. Nagyon résen kell lennünk, mert eszerint kell támadnunk, védekeznünk.” Messi fantasztikus statisztikával érkezik. Negyvenöt mérkőzés alatt negyvennyolc gólt ért el, ő a Barça legeredményesebb gólszerzője egy szezonon belül, megdöntve Ronaldo Nazário 1996– 97-es rekordját. Összességében pedig tizenhárom góllal előzi meg Cristianót. A portugál azonban döntő szerepet játszott a Madrid BLsikereiben, például a Tottenham ellen is kapuba talált a negyeddöntőben. A Bernabéuban mindkét játékos szeretné megszerezni azt a gólt, amit eddig sohasem sikerült: Cristianónak a Barça ellen, Leónak a Mourinho vezette csapat ellen. Az edző pedig a legutóbbi katasztrofális eredményt szeretné elkerülni, különösen a hazai közönség előtt. Özilt a kispadon hagyja, csakúgy, mint Higuaínt, Adebayort, Benzemát és Kakát, helyettük a védelmet erősíti, középen pedig Pepe fog barikádként szolgálni. Az elképzelés egyszerű: az ellenfél játékának blokkolása, az olaszoktól megismert catenaccio stílusban, a kontrákból pedig lesz esélyük gólt szerezni. Cristiano feladata az ellentámadások vezetése, ami nem egyszerű, hiszen a többiek nagyon messze lesznek, távol a Barça kapujától. Az első félidő végén azonban majdnem gólt szerez, egy szöglet és Ramos fejese után. Adriano az utolsó pillanatban ment. A szünet után Ronaldo ismét akcióba lendül egy szabadrúgással, mely a kapufáról pattan ki. A játék még éppen csak kezd beindulni, amikor Albiol szabálytalankodik David Villa ellen, közvetlenül a kapu előtt. Büntetése piros lap, és tizenegyes a Barcelonának, melyet

Messi nem tud elrontani. Fél órával később azonban Cristianón a sor, hogy egyenlítsen. Ismét büntető következik, és ő sem hibázik. Hét mérkőzés alatt ez az első gólja a Barça ellen. A játék végén 1-1 az állás. Csúnya, fájdalmas meccset láttunk. A döntetlen révén a Barçától továbbra is karnyújtásnyira marad 21. bajnoki címe, a Madrid pedig egy kis önbizalmat nyer. Olyannyira, hogy a Bernabéuban a drukkerek győzelemként ünneplik az eredményt. A sajtóban azonban más a téma: Mourinho nyilatkozata, aki szokás szerint a sajtókonferencián a bírót kritizálja, mintha valamiféle rejtélyes hatalmak dolgoznának minden csapat ellen, ahol éppen edzősködik, legyen szó a Chelsea-ről, az Interről vagy a Madridról. „Unom már, hogy a Barça ellen minden mérkőzést tíz emberrel kell befejeznem. Teljesen kiegyensúlyozott volt a játék, amíg mindkét oldalon tizenegyen játszottak. Aztán, ahogy szokott lenni, tíz emberrel tizenegy ellen, egy olyan csapattal szemben, amely a világon a legjobb labdabirtoklásban, gyakorlatilag a lehetetlennel kellett próbálkoznunk. Nem az első alkalom, hogy a bírók kettős mércét alkalmaznak.” Ha eltekintünk Mou véleményétől, van egy másik meglepő vita is, melynek középpontjában Leo áll, aki a meccs végén a nézőtérre lövi a labdát. Az oldalvonalnál, ahelyett, hogy hagyná kigurulni a labdát, nagyot rúg bele, eltalálva néhány szurkolót a tömegben. A bíró nem foglalkozik a dologgal, de Pepe kérdőre vonja: „Megőrültél?” A rajongók alig hisznek a szemüknek. Mi történt az argentin fiúval? Ritka dolog, hogy elveszti a lélekjelenlétét a pályán. Mi az oka ennek a viselkedésnek? A tettes nem ad magyarázatot, nem kér elnézést, csapattársai veszik védelmükbe. Az indokok között szerepel a pályán uralkodó érezhető feszültség, Leo tehetetlensége a szorosan ráragadó Pepével szemben – arra panaszkodnak, a madridi középpályás öt szabálytalanságot követett el a 10-es ellen anélkül, hogy egyetlen egyszer is felelnie kellett volna. Ugyanazok a vádak, amik a teleregény következő fejezeteiben is visszatérnek. Április 20., a Copa del Rey döntőjének napja, Valenciában. Ezen a napon szerzi meg Cristiano azt a gólt, amely a rajongók kedvence lesz, a gólt, amellyel a Real Madrid megnyeri egyetlen címét az idény során. A középcsatár pozíciójában játszik, ahol kevésbé érzi

jól magát. Nem szereti a kapunak háttal fogadni a labdát, és nehéz a magányos középcsatár dolga. A szokásosnál sokkal többet kell szaladnia, fáradoznia, hogy előre kerüljön a labda, és kezd kimerülni. Az első félidő vége felé egy remek passzt ad Pepének, aki a kapufát találja el. Az első félidő során a Real Madrid uralja a pályát, a Barçának egyetlen egy kísérlete sem volt. Ronaldo viszont magányosnak tűnik elöl, és a helyzet a második félidő során sem javul, amikor a Barça kezd magára találni. Kilencven kimerítő perc után a 7-es még mindig csak egyetlen egyszer lőtt egyenesen a kapura. A hosszabbításban, a 100. percben azonban végre megtörténik, amit szeretett volna. Di María kényszerítőzik Marcelóval, megindul, és végül Cristiano pontosan érkezik a beadásra. A levegőbe emelkedik, Adriano fölé – a tizenhatoson belül dominál, ahogy a Manchester Unitedban megtanulta –, és erősen a kapura fejeli a labdát. A Barça kapusa, Pinto tehetetlen. A látványos góllal a Real Madrid majdnem két évtized után újra megnyeri a Copa del Reyt. A Barcelonát ezúttal alaposan, szépen elverték. Messi személy szerint is így érezheti. Minden helyről próbálkozott, de valahogy mindig elakadt a madridi védők között. Túl sokat volt a labda nála, anélkül, hogy tudott volna mit kezdeni vele. A Barçának pedig Guardiola irányítása alatt ez az első döntőbeli veresége. Hét nappal később következik a BL-elődöntő első mérkőzése. Az ezt megelőző sajtókonferencián, a Bernabéuban Pep Guardiola elveszti higgadtságát. Mourinho üzent neki ezt-azt a Mestalla során tapasztalható játékvezetés minőségéről és az elődöntőre kijelölt bíróról, Pep pedig majd felrobban. Kétperces monológot ad, amilyet ritkán hallani. „Mivel senor Mourinho egyszerűen Pepnek szólít, én is csak Josénak fogom hívni” – kezd bele. „Holnap este háromnegyed kilenckor találkozni fog a két csapat. Ő egész évben nyerésre állt a pályán kívül. Most megkaphatja a BL-címet. Az övé lehet. Vigye csak haza. Mi játszani fogunk, akár nyerünk, akár veszítünk. Ő általában nyerni szokott, hiszen ki van kövezve az útja. Mi örülünk, ha az emberek élvezik azt a néhány apró-cseprő sikert, amit össze tudunk hozni. Ebben a teremben ő a főnök, ő az úr, a kedvenc, aki

mindenkinél okosabb. Egy percig sem szeretnék versenyre kelni vele.” Másnap a pályán Lionel Messi a főnök. Az argentin két gólja megakasztja a madridiakat, akik ismét konzervatív, védekező játékot mutatnak – nagyjából ugyanazt, amit a bajnoki meccsen is. A fehérek minden energiájukat a Barça akadályozására fordítják, de saját kísérletük nincs. Negyedóra elteltével Cristiano Ronaldo kétségbeesetten mutogat a csapattársainak, hogy bújjanak már elő, kövessék, adjanak neki gólpasszokat. Ő hozza össze az első félidő végén a Madrid legveszélyesebb helyzetét. Távoli lövését Valdés komoly bravúrral tudja csak hárítani. Messihez képest azonban ismét háttérbe szorul, aki uralja a játékot. A hatvanadik perctől kezdve megváltozik a hangulat. Pepe teljes lendülettel Dani Alves jobb lábára tapos. Azonnali kiállítás – vitatható, de a német bírónak, Wolfgang Starknak szemernyi kétsége sincs. Mint ahogy két perccel később sem, amikor kiküldi a kispadról integető José Mourinhót is a túlzott reakciójáért. A Barcelona tizenegy emberrel játszik tíz ellen, Leo letáborozik az ellenfél térfélén. A 77. percben a büntetőterület szélén, miközben zümmögő dongóként cikázik a fehér pólósok között, megpróbálkozik egy kapura lövéssel. A visszapattanó labdát Xavi gyűjti be, és oldalt Afellaynak passzolja. A holland középpályás eléri, és a büntetőpont felé küldi. Messi ér oda legelőször, megelőzve Sergio Ramost, és csőrrel küldi a kapuba a labdát – 1-0. Tíz perccel később a Bolha megadja a kegyelemdöfést. Ezúttal elegáns módon: a kezdőkört elhagyva Busquetsnek passzol, aki visszaadja a labdát, ő pedig végigcselezi magát a pályán, lerázva Ramost és Albiolt, irányt változtat, a tizenhatoson belül kikerüli Marcelót, és mielőtt Ramos utolérhetné, látványos befejezéssel koronázza meg az akciót. A sajtókonferencián Mourinho ezúttal nem húzódik a háttérbe, jól megmondja a véleményét. „A Madrid kiesett a Bajnokok Ligájából” – mondja. „A Camp Nouba megtépázatlan büszkeséggel fogunk érkezni, az egész világ tisztel minket, a futball világa. Még ha ez olyan világ is, amitől néha hányingerem van. Pepe nélkül fogunk megérkezni, aki egyébként semmit sem csinált.” Meg Ramos nélkül, aki szintén nem csinált semmit, és az edző nélkül, aki nem tud ülve

maradni a kispadon, no, meg olyan állással, ahonnan gyakorlatilag lehetetlen fordítani. „Ha véletlenül szerzünk egy gólt, és megnyílik az esély a továbbjutásra, biztos, hogy megint kicsinálnak minket. Csak azt nem értem, miért. Miért nem hagyják, hogy játsszon velünk a többi csapat? Nem értem! Ha megmondom a véleményemet a bírónak és az UEFA-nak arról, ami ma itt szerintem történt, egészen biztos, hogy azonnal véget ér a pályafutásom. Nem tudom, hogy azért van-e, mert támogatják a UNICEF-et, vagy egyszerűen szimpatikusabbak, vagy mert Villar (a Spanyol Labdarúgó-szövetség elnöke) hatalmas befolyással rendelkezik az UEFA-ban. Olyasmi van a birtokukban, amivel szemben nehezen tudjuk felvenni a versenyt: hatalom.” „Miért állították ki Pepét? Miért van, hogy a Chelsea ellen négy büntetőt nem ítéltek meg nekünk? Miért kapott pirosat Van Persie? Miért zárták ki Mottát? Hogyan lehet ekkora hatalmuk? A focin keresztül kellene, hogy megmutassák az erejüket. Mert igenis ott van bennük. Így kellene győzniük, úriember módjára. Guardiola fantasztikus edző, de én szégyellnék úgy nyerni BL-t, ahogy ők nyertek. Tisztességes ember nem képes élvezni egy ilyen győzelmet. Mert azt a Stamford Bridge-i botránynak köszönhették. És ha az idén megint megszerzik a címet, az a Bernabéuban látott botránynak lesz köszönhető.” Mou szép kis produkciót adott elő. Igazi lavinát indított el, de ez később még sokba kerül neki. Az UEFA fegyelmi bizottsága május 6án ötvenezer eurós büntetést és öt mérkőzésre szóló eltiltást szab ki rá. Ám addigra már késő, úgy tűnik, utat mutatott a csapatnak és az összes madridistának, milyen álláspont a követendő. Cristiano például így nyilatkozik: „Mindenki látta, mi történt. Ha tizenegy ember játszik tizenegy ellen, talán akkor sem játszottunk volna olyan nagyon jól, de irányításunk alatt maradt volna a meccs. A Barcelona ellen valahogy mindig ugyanez történik. Talán véletlen? A nulla-nulla nem lett volna olyan rossz eredmény, a visszavágón nyerhettünk volna. Az utolsó húsz percben fel akartuk hozni Kakát, kicsit többet támadtunk volna. De aztán Pepét kiállították… Ez mindannyiunknak nagyon rosszul esik, valahogy ez ellen a klub ellen mindig ez

történik. És ez ellen az edző ellen mindig ez történik, bárhol játszik velük szemben.” Május harmadikán van a BL-elődöntő visszavágója a Camp Nouban, ahol Mourinhót a nézőtéren sem látni, a hotelből nézi a meccs közvetítését. Tapasztalhatja, hogy csapata bátrabb, ambiciózusabb, mint az előző három találkozón. Játékosai szinte gúzsba kötik a Barçát, amely az első negyedórában a felezővonalat sem tudja átlépni. A katalánok csak lassan rázódnak bele szokásos stílusukba, és Messi hamarosan megmutatja magát Casillasnak, aki öt percen belül egymás után három káprázatos védéssel akadályozza meg, hogy gólt szerezzen. A szünet után a Madrid beleerősített. Cristiano, aki eddig nem nagyon kapott jó labdákat, a meccs legvitatottabb eseményének középpontjában találja magát. Piqué löki fel, épp amikor Higuaínnak passzol, estében pedig Mascheranót is a földre juttatja. Higuaín közben gólt szerez, de a partjelző – aki csak az események második felét látta – Cristiano részéről szabálytalanságot jelez, a bíró pedig nem adja meg a találatot. Ez ahhoz elég, hogy a Barça kicsit megrémüljön, és rákapcsoljon. Valdesnek Iniesta passzol, majd Pedrito Casillasszal néz szembe, megszerezve a vezetést. A Madrid azonban nem adja fel. Di María lő – kapufa –, majd a lepattanót megszerzi és Marcelónak továbbítja, aki egyenlít. Az utolsó húsz perc rendkívül intenzív, de több gól nincs, a Barcelona végig ellenőrzése alatt tartja a játékot. Messi ezúttal nem lőtt gólt, de összesen nyolc kilométert futott, és hozzájárult az ellenfélre nehezedő nyomáshoz. Kiprovokált egy figyelmeztetést Carvalhónak, valamint egy-egy sárgát Xabi Alonsónak, Marcelónak és Adebayornak. A Barça játékosai ünneplik a győzelmet, a fárasztó hónap befejezését. Ronaldo a játékvezetést bírálja és Mascheranót, aki miatt ártatlanul megbüntették. „Liverpoolban nem ilyen volt. Én mondom, a Barcelonában tanult meg csalni.” Messi semmit sem mond. Szinte soha sem beszél. Ez is egyike a különbségeknek Cristiano és Messi között. A két legjobb között.

27. CRISTIANO ÉS MOU Elválaszthatatlanok A legjobb férfi sportoló: Cristiano Ronaldo. A legjobb edző: José Mourinho. Ők a tizenhatodik Globos de Ouro (a Golden Globe díj portugál változata) férfisport kategóriájának győztesei. A spanyol bajnokságban szerzett rekordszámú góljának köszönhetően Ronaldo olyanokat előzött meg, mint Armindo Araújo négyszeres ralivilágbajnok, a Benficában játszó és hamarosan a Real Madridhoz igazoló Fabio Coentrão, valamint João Pina cselgáncs világ- és Európa-bajnok. Mourinho pedig maga mögé utasította Jorge Jesúst, a Benfica edzőjét, Domingos Paciênciát, a Sporting trénerét és Rui Rosát, a nemzeti cselgáncsválogatott vezetőjét. Ez már sorozatban a második győzelme: 2010-ben az Internazionaléval szerzett BLelsőség után kapta meg a kitüntetést. A gála időpontja 2011. május 29., bár a Real Madrid két győztese nem tud ott lenni a lisszaboni díjátadón. Ronaldo a nemzeti válogatottal készül a 2012-es Eb-selejtezőmeccsre Norvégia ellen, a díjat nővére, Cátia Aveiro veszi át helyette. Mourinho Madridban maradt, a klub következő szezonjára készül. Jorge Valdano általános igazgató távozásával jelentős feladatokat bíztak rá. A gálán barátja, João Graça képviseli. A Globos de Ouro csak egy a sok díj közül, amellyel Cristianót, illetve Mout kitüntették. Mindketten a nemzet büszkeségei. A Real Madridnál jelenleg kollégák, és mint ilyenek, szoros – bár olykor viharos – barátságot ápolnak. 2010 áprilisában a még Mourinho vezette Internazionale 3-1-re verte meg a Barçát a San Siróban, a BL-elődöntő első meccsén. Egy valdebebasi sajtókonferencián az egyik újságíró megkérdezi Cristianót, mit gondol honfitársáról. „Őszinte leszek: nagyon szeretem azokat, akikben megvan a győztes mentalitás” – válaszolja. „Nem mintha nem lennék elégedett Pellegrini eredményeivel. Erről egyelőre ennyit mondhatok.” Pár héttel később felröppennek a pletykák a „fehér házban”, hogy Mourinho lehet a Madrid új edzője. A Sky Sports News már

megtörténtként beszél a megállapodásról. „Ő egy különleges edző” – állapítja meg Ronaldo. „Már bebizonyította, hogy a világ egyik legjobbja. Egyesek talán nem kedvelik a személyiségét, vagy azt, hogy akkora a felhajtás körülötte. Én jól ismerem, és nagyon is kedvelem. És tudom, milyen a személyisége: egy igazi győztesé.” Amikor azt kérdezik, szeretné-e, ha Mourinho megnyerné a BL-t az Interrel, és aztán átjönne a Real Madridhoz, így válaszol: „Nem a legmegfelelőbb időpont megbeszélni ezt a kérdést. Én személy szerint pillanatnyilag arra koncentrálok, hogy a világbajnokságon minél jobban szerepeljünk a portugál válogatottal, nem pedig a különféle transzferekkel, vagy a Real Madrid jövőbeli vezetésével foglalkozom. Ami a Bajnokok Ligáját illeti, szeretnék sok sikert kívánni neki. Honfitársam, persze, hogy örülnék, ha győzne.” Május 22-én Mourinho csapata a Santiago Bernabéuban a magasba emelheti a trófeát, miután 2-0-ra megverte a Bayern Münchent. Négy nappal később Florentino Pérez bejelenti Manuel Pellegrini elbocsátását és José Mourinho érkezését a madridi kispadra. Cristiano közben már Dél-Afrikában van a portugál válogatottal. Úgy tűnik, nagyon örül a hírnek. „Szeretem az olyan edzőket, akik akarják a győzelmet” – mondja a Público lapnak. „A díjak, amiket Mourinho az előző klubjaival nyert, azt hiszem, magukért beszélnek. Remélem, hogy még sok nagy győzelmet ünnepelhetünk vele közösen. Éppen ez volt az egyik oka, amiért a Madridhoz igazoltam: szerettem volna címeket szerezni itt. Abszolút biztos vagyok benne, hogy fantasztikus eredményeket tudunk majd elérni.” Eközben a kérdéses személy Ronaldót dicsőíti a Marca interjújában: „Cristiano egyszerűen fenomenális. Azt hiszem, senkinek se lehet egy szava sem, amiért Paris Hiltonnal akar nyaralni, vagy elugrik Los Angelesbe egy Ferrarit venni. Aki olyan keményen dolgozik, mint ő, az a professzionalizmus egészen más szintjét képviseli. Ő maga a formálódó futballtörténelem. És ha olyan akar lenni, mint Pelé, Maradona vagy Di Stéfano, akkor már csak több címet kell nyernie.” A „Special One” tudja, hogy Cristiano első szezonja a Madridnál nem egészen úgy alakult, ahogy szerette volna, amit nem fél

felemlegetni. „Egyetlen címet sem nyert. Nem hiszem, hogy elégedett lenne pusztán a remek szezonnal, a huszonhat bajnoki góllal.” Nyilvánvaló, hogy Mou jól ismeri leendő játékosát. Cristianóval már a Sporting Lisszabonnál találkozott, amikor az még csak tinédzser volt. „Az União Desportiva de Leiria elleni meccs volt” – emlékezik vissza Mourinho. „Úgy volt, hogy utána edzünk, ezért ott maradtunk megnézni a meccset. Amikor elsétált előttünk, azt mondtam az asszisztensemnek: »Ott megy Van Basten fia.« Csatár volt, nagyon elegáns mozgású és nagyon technikás. A hollandra emlékeztetett. Furcsa… nem tudtam, hogy hívják, de el kell ismernem, mindannyiunkat lenyűgözött, teljesen kilógott a többiek közül.” Az óta a nap óta sokszor keresztezte egymást útjuk. Először a portugál első osztályban, ahol Mourinho két bajnokságot és egy BL-t nyert az FC Portóval. Ronaldo eközben került be a Sporting első csapatába. Aztán az angol bajnokságban is összefutnak, ahol Mourinho a Chelsea padján ül, Cristiano pedig a Manchester United 7-ese. Utóbbi 2003-ban érkezik Angliába, és két éven belül már meglehetősen ismertté válik. Mourinho 2004 júniusában érkezik a Stamford Bridge-re, és egymás után két bajnoki címet szerez. A riporterek azt kérdezik Ronaldótól, nem szorítja-e Mourinho a háttérbe, mint Anglia leghíresebb portugál importja. „Egyikünk tréner, másikunk játékos, mindenkinek megvan a saját szerepe” – válaszolja Ronaldo. „Mourinho kiváló edző, az egyik legnagyobb név az angol bajnokságban. De ettől még bőven van terem nekem is érvényesülni. Portugáliának pedig nagyon jó, hogy két ilyen ember is van, akiket mindenhol ismernek. Igazából csak olyankor szoktunk találkozni, amikor egymás ellen játszunk, de egyébként baráti a viszonyunk.” Egy évvel később azonban a sajtó azt állítja, kitört a „szavak háborúja” kettejük között. Utólag visszatekintve Cristiano úgy látja, ami történt, elmúlt – akkoriban viszont a vitát elemző újságírók tengernyi tintát folyattak el. 2007. április 22-én a Manchester United a Chelsea-vel találkozik, méghozzá a Premier League első helyéért folyik a versengés.

A kékek döntetlent játszottak Newcastle-ben, miután a játékvezető nem adott meg nekik egy jogos büntetőt. Egy nappal korábban az Old Traffordban a vörös ördögök megúsznak egy hasonló esetet, amikor a Middlesborough egyik játékosa elleni szabálytalanságért nem ítél büntetőt a bíró. A Chelsea sajtótájékoztatóján Mourinho dühös: „Az angol fociban új szabály van érvényben. A United ellen sohasem szabad büntetőt ítélni, és Chelsea javára sohasem szabad büntetőt ítélni.” Hozzáteszi: „Nem hiszem, hogy jogos kritika érhet, amiért kimondom az igazságot… Ha valaki ezért megbüntet, hát büntessen meg. Az lesz a demokrácia vége és az anarchia kezdete.” Ezzel megkezdődik a háború Mourinho és a Manchester United között. Elsőnek Cristiano Ronaldo válaszol, akit nemrégiben, április 22-én tüntettek ki az Év Játékosa díjjal. „Nem szeretném, ha engem is belerángatnának ebbe a vitába Mourinho és a játékvezetők között. Azt hiszem, mindenki ismeri őt…” – mondja a portugál RTP TV-nek. „Valamit mindig kitalál, mert nem bírja elismerni a saját hibáit.” Mourinho azonban rögtön reagál. „Ronaldo remek játékos, ha nem a legjobb. De fel kell nőnie, meg kell tanulnia, hogy a tényekkel nem lehet vitatkozni. Ha azt mondja, hazugság, hogy a Manchester United megúszott bizonyos büntetőket, akkor nem mond igazat. Ha pedig nem mond igazat, akkor sohasem fog olyan magasságokba jutni a fociban, mint szeretne.” Sir Alex Ferguson egy sajtótájékoztatón védelmébe veszi játékosát, hosszasan elemezve a Chelsea trénerének bogarait. „Nem tisztel senkit, csak önmagát. Őszintén szólva, csodálkozom, amiért nem indult ellene eljárás. Úgy látom, ez a hozzáállás nem akar véget érni. José Mourinho azt hiszi, valamifajta egyszemélyes keresztes hadjáratot folytat. Mindenkinek joga van a saját véleményéhez. Ronaldónak is megvan a saját véleménye. Ez nem jelenti azt, hogy hazudna. Mourinho szerint a háttérben megváltoztak a szabályok. Kíváncsi vagyok, ki áll szerinte e mögött. Mi? Az FA? A Premier League? Az UEFA? Azt hiszem, ezeket a vádakat nem lett volna szabad büntetés nélkül hagyni.” „Mindenkinek vannak jó és rossz döntései, ezzel mindannyian együtt élünk. Vajon emlékszik Paul Scholes góljára, amit nem adtak

meg, amikor a Porto ellen játszottunk? Nem örültünk neki, és mi is panaszkodtunk. De azért nem indítottunk háborút miatta.” Ferguson a játékvezetők befolyásolása miatt is aggódik. „Az a helyzet, hogy José nagyon is okos ember. Egyesek szemében egy hős. A magam részéről nem tudom, ki a hős és ki a cselszövő… Ez egy jól átgondolt húzás. Még hátra van négy mérkőzés. Ha ez alatt büntetőt ítélnek ellenünk, akkor Mourinho megnyerte ezt a harcot, és ez nem helyes.” Carlos Queiroz, Ferguson akkori asszisztense is megnyilatkozik: „Mourinhónak megvan a saját stílusa. Igyekszik a figyelmet úgy irányítani, ahogy az neki előnyös. Ez egy taktika, ezért viselkedik úgy, ahogy.” Miután a Chelsea otthon 2-2-es döntetlent játszik a Bolton ellen, és öt ponttal lemarad az MU mögött a ponttáblázatban, Mourinho folytatja a Cristiano elleni támadásokat. „Csak egy fiú, aki éretlenül, tiszteletlenül viselkedett, nyilatkozott. Talán a nehéz gyerekkor, a műveletlenség az oka. Sir Alex persze úgy érezte, védelmébe kell venni a kisfiút… de ez természetes. Részemről semmi bajom se a Fergusonnal, se a sráccal.” Ezzel végleg sikerül felhúzni a United edzőjét: „Ez igazán övön aluli ütés, ilyesmivel nekirontani a srácnak. Nem tudom, miért csinálja ezt Mourinho, talán megpróbálja destabilizálni… Csak mert valaki szegény munkáscsaládból származik, még nem jelenti, hogy műveletlen. Ronaldónak vannak elvei – ezért nem reagált a provokációra. Lehet, hogy mások nagyon műveltek, de nincsenek elveik. Maradjunk ennyiben.” A szópárbaj végül csak akkor ér véget, amikor Mourinho bocsánatot kér Cristianótól. „Bocsánatot kért, a részemről nincs több nézeteltérés közöttünk. A dolog a múlté.” Jorge Mendes később elárulja, hogy az edző telefonon kért bocsánatot, közvetlenül a Chelsea és a Manchester United közötti bajnoki meccs előtt. Pár héttel később, május 19-én a két klub újra találkozik az FA-kupa döntőjében, a Wembley Stadionban. A mérkőzés éjszakáján megkérdezik Mourinhót, mit üzen Ronaldónak. „Azt, hogy játsszon jól, legyen sportszerű az ellenfelekkel, és ne sérüljön le, mert nem

örülök a sérülésnek, se a saját játékosaim, se az ellenfelek esetében.” Mire 2007. szeptember 20-án Mourinho távozik a Chelsea-től, a vita rég véget ért. Cristianónak még hiányzik is, szerinte a vezetése nélkül „a Chelsea egy egészen más csapat. Teljesen sohasem lehet leírni őket, de attól félek, nem lesz könnyű idényük” – mondja a bécsi Heute napilapnak. Három évvel később Mourinho és Ronaldo útjai ismét keresztezik egymást a Real Madridnál. A játékos az első pillanattól kezdve egészen pozitívan ítéli meg az új edzőt. Mout szinte hibátlannak tartja. „A mód, ahogy megnyerte az Interrel a Bajnokok Ligáját, bizonyíték mindenre. Tavaly végignéztem az olasz klub néhány meccsét, és el kell, hogy mondjam, Mourinhónak döntő szerepe volt a BL-győzelemben, a bajnokságban, a kupában.” Abszolút megbízik benne, „együtt fogunk dolgozni azon, hogy minden versenyt megnyerjünk. Mourinho már nyerni tudott az Interrel és a Portóval. Semmi akadálya, hogy velünk is sikerüljön.” Októberben, miután a Real Madrid – többek között Cristiano szabadrúgásának köszönhetően – 2-0-ra megveri a Milant a csoportkörben, elárulja, hogy mindenki elégedett Mourinhóval. „Amikor nem jönnek az eredmények, természetes, hogy az emberek elkeseredettek. Ez a szezon viszont fantasztikusan alakul. Hála istennek, jól mennek a dolgok. Mourinho csodálatos, nagyon örülök, hogy itt van velünk. Hatalmas tapasztalata van, egy sor címet nyert már, és öröm dolgozni vele. Mindig is azt mondtam, örülnék, ha Mourinho lehetne az edzőm, és ez most valóra vált. Nemcsak én vagyok elégedett, hanem a csapattársaim is örülnek, hogy vele dolgozhatnak. Bízok benne, hogy megszerezzük a BL-győzelmet.” A maga részéről Mourinho érinthetetlenként kezeli Cristianót: helye a kezdőcsapatban sziklaszilárd. Vélemény szerint Cristiano „szorgalmas és szerény játékos. Az igazi személyisége teljesen más, mint amit a médiából ismerni.” Ami a focit illeti, honfitársa „a világ legjobb játékosa. Két lehetőség van: Messi és Cristiano. Ha valaki szerint Cristiano a legjobb, akkor Messi a második legjobb, és fordítva. Számomra a választás egyértelmű: Cristiano a legjobb.”

A „Special One” meggyőződése, hogy játékosa még hosszú éveken át a csúcson lesz, és a közeljövőben senki sem fog a közelébe érni. 2011. január 10-én Messit választják a 2010-es Aranylabda győztesének – immár másodszor –, megelőzve két csapattársát, Andrés Iniestát és Xavi Hernándezt. Cristiano nincs ott a három dobogós között. Egy évvel később a második helyen végez, miközben Messi egymás után a harmadik Aranylabdát is megkapja. José Mourinhót közben a 2010-es év legjobb edzőjének választják – olyanokat utasítva maga mögé, mint Vicente del Bosque és Pep Guardiola. A Madrid edzője így vélekedik az eredményről: „Számomra Messi, Iniesta és Xavi olyan játékosok, akik egy egészen más szintet képviselnek. Egy olyan szintű játékost, mint Messi, csak tisztelni lehet. Nyilvánvalóan örültem volna, ha Sneijder nyer, tekintettel az elmúlt éves teljesítményére – vagy Cristiano, hiszen ő az egyik jelenlegi játékosom, vagy éppen Diego Milito, de tiszteletben tartom a végső döntés eredményét.” Mou most sem fukarkodik a dicsérettel, ami saját sztárjátékosát illeti. Sőt, egész évben védte a támadásoktól és provokációktól. Amikor szeptemberben Cristianót kifütyülte a közönség a Bernabéuban, az Osasuna elleni mérkőzésen, azt kérte a rajongóktól, hogy „kifütyülés helyett inkább támogassák.” Hozzátette: „Ez a srác testét-lelkét beleadja a játékba a Madridért, minden felelősséget ő vállal. Csak annyi hiányzik, hogy a csapat és a rajongók jobban megértsék egymást.” Februárban, miután Ronaldo és Walter Pandiani egy másik Osasuna-meccs során összeakaszkodtak, ellenfelei azzal vádolják, hogy „elgurult a gyógyszere”. Mou így reagál: „Pandianinak ma megadatott a tizenöt perc hírnév, annyit beszélt Cristianóról. Ezért a főműsoridős önreklámért akár fizethetne is. Az adáspercek nincsenek ingyen, de ő ravasz gyerek, nem került neki semmibe ez a kis hírnév.” Pandiani hasonlóan csípős stílusban válaszol: „Apuci a kisfiú védelmére kelt! Reklám, nekem? Tizenegy éve játszom Spanyolországban, nem hiszem, hogy reklámra szorulnék, főleg ettől a két figurától.” Mourinho szokás szerint számos alkalommal panaszkodik a játékvezetőkre. Állítása szerint egyes védők megijednek a többi

sztárcsatártól, Cristianónak viszont keményen nekimennek. Ronaldo osztja véleményét, miután a 2011–12-es BL első, Dinamo Zágráb elleni meccsén Leko megrúgja. „Amikor én játszom, a bírók sohasem védenek” – mondja. „Egyesekre úgy figyelnek, hogy soha senki nem mer hozzájuk érni! Engem akár egy bottal is leüthetnének, akkor sem történne semmi. Nem értem, miért kell ennek így lennie.” Nyilvánvalóan a Barcelonára és Messire utal. Ami a Barçát illeti, Cristiano és Mou első komoly nézeteltérése a BL-elődöntő első meccse, a nagy rivális elleni 2011. április 27-i összecsapás után támad. „Mint támadójátékos, tetszik ez a játék, amit a csapatod ma játszott?” – kérdezi egy riporter Cristianót 0-2-es vereségük után, védekező taktikájukra utalva. Szokásos őszinte stílusában válaszol: „Nem, nem tetszik, de ez van, alkalmazkodnom kell.” A kissé tömör válasz némi vitát kelt a sajtóban. Mourinho nincs lenyűgözve. Az első alkalom, hogy a Real Madrid öltözőjéből kap kritikát, ráadásul pont a sztárcsatártól. „Bármit mondhat, nyugodtan lehet saját véleménye. Nincs ezzel semmi baj” – mondja a sajtónak Valdebebasban. Ezzel látszólag le van zárva az eset. Három nappal később viszont megbünteti Cristianót: kihagyja a Zaragoza elleni fontos bajnoki meccsen a kezdőcsapatból. „Technikai döntés volt” – állítja: pihentetni szerette volna Ronaldót a Barça elleni visszavágó előtt. Mégsem hisz neki senki. A 7-est az egész évad folyamán csak egyszer hagyta technikai okokból a kispadon, egy könnyűnek ígérkező Copa del Rey-meccsen a Levante ellen. Sokan úgy érzik, Mourinho azért bünteti a játékost, mert kritizálta a stratégiáját. Cristiano dühös, amiért így bánnak vele, Mourinhót pedig a nyilvános kritika zavarja. Az El País szerint „a Barça elleni mérkőzés előtti felkészülés során az egész tábor számára nyilvánvaló volt, hogy nagy a feszültség kettejük között. Egy forrás szerint Mourinho még fel is hozta a többiek előtt: »Cris, ne kritizáld a védekező stratégiát. Tudod, hogy a te hibád, ha így kell játszanunk, mert te nem szeretsz védekezni.«” Mourinho meggyőződése, hogy Cristiano az ő stratégiájának köszönheti, hogy a világ legeredményesebb gólszerzője lehet. A formáció a csatár köré épül, így könnyen tudja fogadni a labdákat,

anélkül, hogy túlzottan kifáradna, és marad energiája a megindulásokra, támadásokra. Különösen attól a játékostól nem szeretne kritikát hallani, aki köré az egész csapatot építette. Az egyszerű elszólás hatalmas vitává dagadt. A sajtó persze örömmel ugrik a koncra, mindkét oldalt alaposan kivesézik. Még az archívumokat is feltúrják, az annak idején Angliában köztük zajló szócsata után kutatva. A kettejük közötti feszültséget a vég kezdetének tekintik. Ez azért talán egy kicsit túlzás. A szezon végére lecsillapodnak a kedélyek. Amikor a spanyol Cadena COPE rádió Cristianót arról kérdezi, hogy a Zaragoza elleni meccsen büntetésből kellett-e a kispadon ülnie, így válaszol: „Nem tudom. Ezt csak Mourinho tudja. Amikor legközelebb itt ül egy interjúban, kérdezzék meg őt.” A Barça elleni mérkőzés előtti megjegyzéseknek sem tulajdonít már jelentőséget: „Mindez a múlté. Mindent megbeszéltünk a csapattal és az edzővel. Néha jobban oda kell figyelnie az embernek, hogy mit mond. Néha olyasmiket mondunk, amit nem kellene. Nem akartam senkit sem megbántani, csak dühös voltam Pepe kiállítása miatt. Néha olyasmiket mondok, amit magam sem gondolok komolyan. De ezt a fejezetet lezártuk. Senki sem tökéletes.” Megvolt tehát az önkritika, és kapcsolatuk Mouval helyreállt. „Nagyon fontos dolog volt számomra a klubhoz érkezése. Nem csak mert portugál edző – ez nem olyan fontos. A legfontosabb az, hogy eddig bármelyik ligába került, bebizonyította, ő a legjobb. Aki igazán jó, az egynél több bajnokságban tud bizonyítani, és itt nem csak az edzőkre, a játékosokra is gondolok. Ha jó vagy Portugáliában, jónak kell lenned Spanyolországban vagy Olaszországban is. Számomra ő a legjobb, mert eddig minden bajnokságot megnyert, ahol dolgozott. Nagyon erős benne a győztes mentalitás.” „Sok játékost hallottam beszélni róla, de csak azok tudják, mennyire kiváló edző, akik dolgoztak vele. A többieknek fogalmuk sincs, hogy mi történik az öltözőben vagy az edzésen – mégis kialakítanak egy véleményt róla. Imádják vagy utálják. Kicsit olyan ez, mint ahogy hozzám szoktak viszonyulni. A magam részéről úgy érzem, hogy nagyon jó edző, fenomenális. Remélem, hogy még sok évig dolgozhatunk együtt.”

Vajon ki a jobb, Mourinho vagy Ferguson? „Különböző személyiségek. Nem lehet egy Ferrarit összehasonlítani egy Porschéval. Egyesek a Ferrarikat szeretik, mások a Porschékat. Mindenkinek megvan a saját ízlése. Ők a legjobb edzők, akikkel valaha dolgoztam. Mourinho nagyon meggyőző volt számomra, az edzési módszerei a legjobbak, amivel valaha találkoztam. De nem lehet összehasonlítani kettejüket.” A 2011–12-es szezon kezdetén adott Marca-interjújában még elmondja: „Mou elsősorban a barátom, másodsorban az edzőm, és harmadsorban olyasvalaki, akit csodálok. Fantasztikus érzés, hogy vele dolgozhatok, hogy mindennap tanulhatok tőle.”

28. HOBBIK ÉS SZENVEDÉLYEK HOBBIJAI ÉS ÉRDEKLŐDÉSI KÖRE

Labdarúgás, asztalitenisz, atlétika, tenisz, úszás, zene, autók, család, Madeira… AMIVEL SZENVEDÉLYESEN FOGLALKOZIK

Felülések, a szemöldöke, a frizurája, a dohányzás elleni harc, a táplálkozás, a fű hossza a kertjében, a magánélete, a 7-es szám, a foci, a gólok, a trófeák, Messi, az Aranylabda, a legjobbnak lenni, a tökéletesség… AMIÉRT LELKESEDIK

Egy kis gyakorlat: írjuk be egy böngészőbe a „Cristiano Ronaldo” szavakat és a „szenvedélyek” kifejezést spanyolul („pasiones”). Az előugró válaszok sorából az a kép bontakozik ki, hogy világszerte és a legkülönbözőbb társadalmi csoportok éreznek hatalmas „szenvedélyt” ez iránt a sportoló iránt – legyen szó Madridról, Portugáliáról, Spanyolországról, Angliáról, Washingtonról vagy Ázsiáról, a nőkről általában, a gyerekekről, akik arról álmodoznak, hogy egyszer híres focisták lesznek, vagy akár a melegközösségről (a Gay Times 2009-ben a „ma élő legszexibb férfinak” választotta). Bármerre jár, legyen szó stadionokról, repterekről, ruhaüzletekről vagy éttermekről, hatalmas rajongás és túlfeszített érzelmek veszik körül – istenítik, imádják, féltékenyek rá, szeretik vagy gyűlölik. Egyesek számára hős, mások szerint hitvány figura. Egyesek számára a modern labdarúgó és sztársportoló mintapéldája, mások ragaszkodnak hozzá, hogy egyszerűen egy elég jó játékos. Egyesek szerint isten, mások szerint maga az ördög. Amióta először lépett angol földre, kevesen tudtak közömbösek maradni iránta. Vannak, akik értékelik kegyetlen őszinteségét, mások szerint egyszerűen csak nagyképű. De mi iránt lelkesedik egy ilyen ember, aki iránt annyian mások lelkesednek? Részben a szokásos dolgok iránt, amivel annyi gazdag és fiatal focista foglalkozik: márkás ruhák és használati tárgyak,

gyors sportkocsik – például vásárolt egy fekete Ferrari 599 GTO-t, amely V12 motorjának köszönhetően 3,35 másodperc alatt gyorsul 0-ról 100-ra. Korábbi szerzeményei között szerepel egy Mercedes, egy Porsche 911, egy Bugatti Veyron, egy Bentley Continental GT, egy Aston Martin DB9 és egy Maserati Gran Cabrio. Aztán ott volt az előző Ferrari, melyet 2009. január 8-án leamortizált egy alagútban, a manchesteri reptér közelében – a balesetet sérülés nélkül úszta meg. Úgy tűnik, sok labdarúgó legalább annyira imádja az autókat, mint a focit. Cristiano második szenvedélye viszont a pingpong. Még gyerekként, Madeirán szerette meg, ahol komoly hagyománya van a sportnak, országosan is jó klubok foglalkoznak vele. Szeret barátaival, csapattársaival játszani, de mérkőzésekre járni is imád. Állítólag egész jó játékos, többször jelentette ki, hogy a Sporting asztalitenisz-edzője szeretett volna lenni, ha csatlakozik a csapathoz. Csak hát… inkább focista akart lenni. De szeret teniszezni – angliai szállásához saját teniszpálya is tartozott –, kedveli az atlétikát és az úszást (mindig olyan rezidenciát választ magának, ahol medence is van). ZENE

Édesem, életem végéig téged szeretlek. / Égi szerelem, / Teérted élek. / Édesem, nélküled üres az életem. / Szeretnélek magam mellett érezni, szeretnék a szemedbe nézni, édesem, / Szerelmem. Nos, igen. Cristiano még egy romantikus dalt is elénekelt a Banco Espírito Santo egyik reklámjában. A klip a Real Madridot övező pletykákra épít: szerepelnek benne női testőrök, egy ikertestvére, aki a meccsek félidejében felváltja, és a zenei pálya iránti titkos szenvedélye – állítólagos álma, hogy saját lemezt készítsen spanyolul. „Az éneklés nem tartozik az erősségeim közé” – vallja be egy interjúban a Real Madrid TV-nek. Ennek ellenére nemcsak a reklámokban énekel, hanem az öltözőben is, és biztatja Pepét, Marcelót, sőt még Casillast is, hogy csatlakozzanak. „Minden játékos szereti a zenét. Az edzéseken, az utazás alatt, a meccsek előtt mindig zenét hallgatunk. A zene része

az életemnek. Ilyen környezetben nőttem fel, nővérem énekes, és amikor Madeirán éltem, a családunk sokat járt a hagyományos zenei fesztiválokra. Nincs kedvenc zenei stílusom, minden nap más kedvem van, attól is függ, kikkel vagyok, egy csomó mindentől” – meséli. A meccsek előtt az erős ritmusokat szereti, gólszerzés után Marcelóval olyasmikre táncol, mint a brazil Michel Teló slágere, az „Ai se eu te pego”. CSALÁD

Nevezzük szenvedélynek, imádatnak, odaadásnak, gyermeki szeretetnek, a fiú számára, aki tizenkét évesen kellett, hogy elhagyja otthonát, a családja a legfontosabb dolog a világon: édesanyja, Dolores, nővérei, bátyja, sógora, unokaöccsei és unokahúgai (Rodrigo, Dinis, Beatriz és Eleonor) és unokatestvére, Nuno. A „klánhoz” tartozik még ügynöke, Jorge Mendes is. Mindig is hangsúlyozta, hogy életében édesanyja jelentette a legbiztosabb pontot, különleges a kapcsolata vele. Gyakran mondta, hogy édesanyja gyerekkorában kicsit elkényeztette, és a szülei mindig kitartottak mellette. Édesapja is messzemenőkig támogatta, egyenlő felekként számíthattak egymásra. A Manchester Uniteddal aláírt szerződése lehetővé tette édesanyja számára, hogy nyugdíjba vonuljon. Cristiano vett neki egy új házat, amikor beteg volt, mindig gondoskodott róla. Bár édesapját nem tudta megmenteni az alkoholizmustól, testvérét sikerült kirángatni a kábítószerfüggés spiráljából. Nővérének, Cátiának pedig segített beindítani énekesi pályafutását, aki azóta három lemezt is kiadott, Pronto pra te amar (Kész vagyok szeretni téged), Esperança (Remény) és De corpo e alma (Test és lélek) címekkel. Másik nővére, Elma Madeirán vezeti Cristiano CR7 nevű ruházati vállalkozását, Cátia férje, Zé pedig a jobbkezévé vált. Családtagjai mindig lelkesen segítették éppen aktuális szenvedélyében. Egyszóval, egész élete körülöttük forog. MADEIRA

Ha pihenésre van szüksége, szeret gyermekkora szigetére visszatérni, családja társaságába. Az egész világon reklámozta

Madeirát, barátnőjének, Irinának is megmutatta. 2010 februárjában hatalmas vihar csapott le a szigetre, amely hatalmas pusztítást végzett, 42 halálos áldozata és többtucatnyi sebesültje volt. Ronaldo együtt érez a lakosokkal: „Szeretném felajánlani a segítségemet, ha van rá mód, például a hivatalos helyreállítási munkákban, hogy a lehető leghamarabb leküzdjük ezt a tragédiát.” A Bernabéuban a Villarreal ellen szerzett gól után felemeli a mezét, és megpillantunk egy pólót alatta, melyen egyszerűen ennyi áll: „Madeira”. SZENVEDÉLYEI

Barátai és csapattársai Crisnek hívják. A Madrid öltözőjében viszont van egy beceneve is: „El Ansia” – magyarul kb. a vágyakozó, a törtető. Diego Torres elmondja: „A játékostársai tudják, hogy Cristiano milyen hihetetlen szenvedéllyel veti magát bele különböző dolgokba.” A lista hosszú. „A felülések, a szemöldöke, a dohányzás elleni harc, a cím- és gólszerzés, no, és természetesen a második Aranylabda megszerzése.” Számos dolog mellett saját fizikai felkészültségével és megjelenésével is sokat foglalkozik. A legutolsó részletig kordában tartja a táplálkozását, mindenben mértékletességet tart, és egyáltalán nem iszik alkoholt. Ha valamelyik nap nem sikerül mindenben követnie az önmaga számára előírt fogyasztást, másnap egészen biztos, hogy fél órával tovább marad a konditeremben. Felüléseiről pletykák születtek. Az újságírók imádják feltenni neki a kérdést, hogy naponta hány felülést csinál. Szoborszerű testalkatra törekszik, tökéletes fizikai erőnlétre. Igyekszik fenntartani azt a képet, ami kialakult róla a világban – illetve, amit kialakított magáról. Az ügynöksége sokat foglalkozik a brit bulvársajtó támadásainak visszaverésével, számtalan kártérítési pert nyertek már – például az ellen a lap ellen, amely azt írta, hogy egyik éjszaka 10 000 eurót szórt el partizásra. Nem szereti, ha a magánéletében vájkálnak, vagy a családja dolgaiba avatkoznak. Igyekszik kézben tartani az imázsát. Másfelől az is igaz, hogy sajtónyilatkozataiban nem szokott szófukar lenni.

Állítólag mániája, hogy a fű hossza megfelelő legyen madridi rezidenciájának kertjében. A kertészeknek különös gondossággal kell eljárniuk, hogy elérjék a tökéletes méretet. Azt mondják, a monogramjának és a 7-es számnak is fontos szerepet tulajdonít. De ami minden egyébnél jobban foglalkoztatja, az az, hogy ő legyen a legjobb. Jobb, mint bárki más, és főleg jobb, mint Messi, aki állandó riválisa a világ legjobb labdarúgója címért folyó versenyben. Az ilyen fokú szenvedély néha káros is lehet, mondja Patricia Ramírez pszichológus a Marca sportlapnak: „Néha annyira koncentrálunk egy dologra, annyira el akarjuk érni, hogy végül pont emiatt nem sikerül. A megszállottság miatt feszültek leszünk, megnő a ránk nehezedő nyomás, és ez nem feltétlenül optimális tudatállapot a versenyhez.” A pszichológusok szerint a sóvárgás, a türelmetlenség, a hipermotiváltság, az izgatottság állapotában nem vagyunk képesek a legjobb teljesítményt nyújtani. Az argentinok szerint az lenne a legjobb, ha Cristiano lehuppanna egy pszichoanalitikus kanapéjára, és megpróbálná feldolgozni a „szuperegóját”, elismerné megszállottságát, ami a Messivel való versengést illeti. Ronaldo szerint azonban nem csak a teljesítményéről van szó, nem csak Messiről, a gólszerzésről vagy akár az Aranylabdáról. Valódi vágya még ennél is elérhetetlenebbnek tűnik: a tökéletesség.

29. CRISTIANO RONALDO – HÁROM NÉZŐPONTBÓL A jelen és a jövő Három újságíró: egy argentin-spanyol, egy portugál és egy brit. Három szakértő, akik véleményt formálnak Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiróról, és arról, hogy mit tartogathat a fiatal sztár számára a jövő rövid, illetve hosszú távon. Igyekeznek minden lényeges témát körüljárni, mindegyikük más területre koncentrálva. Mindhárman végigkövették Ronaldo karrierjét – Portugáliában, Angliában és Spanyolországban. Diego Torres a spanyol El País újságírója, Manuel Pereira a portugál A Bola spanyolországi tudósítója, Ian Hawkey a Sunday Timesnak ír. Következzenek tehát ők. – Mi a véleményük Cristiano Ronaldóról mint labdarúgóról? Diego Torres: – Nagyon kedvelem. Csodálatos gólokat lő, s bár ő is öregszik és ennek megfelelően gyengül, még mindig napról napra jobb csatár. Mert azért huszonhét évesen már biztosan érez néha olyan fájdalmat, amit tizennyolc esztendősen még nem érzett – ugyanakkor egyre jobb játékos. Manuel Pereira: – Fantasztikus futballista. Hihetetlen az erőnléte, a gyorsasága, a lövései, még ha esetleg nem is olyan jó csapatjátékos, mint lehetne. Az alapokat a Sporting Lisszabonnál sajátította el, de a Manchester Unitednál, Alex Ferguson kezei alatt rengeteget fejlődött. Komoly energiát fektettek bele, és mindenekelőtt a fizikai kondícióján is sokat fejlesztettek. A vörös ördögök akadémiáján igazán kiemelkedő labdarúgójává vált. Amikor a Madridba érkezett, már teljesen érett játékos volt. Véleményem szerint a személye rá fogja nyomni egy korszakra a bélyegét. Ian Hawkey: – Pompás sportoló. Lenyűgöző a testfelépítése, a kondíciója, egyszerre erős és gyors, és hihetetlen mennyiségű gólt lő. Egy profi, aki karbantartja a testét, mint egy gépet – már-már hiúnak mondanám. De ez a legfontosabb eszköze. És fontos megjegyezni, hogy rendkívüli a magabiztossága, amely szintén nélkülözhetetlen tulajdonság egy futballista számára. Gyerekkora óta nagyon eltökélt. Mindig bátor volt, komoly célokat tűzött ki maga elé – ez ma is így van, és általában el is éri ezeket a célokat. A modern labdarúgó tökéletes példája. Ha valami kritizálnivalót szeretnénk találni, azt mondanám, hogy a Manchester Unitednál a lövéseknél néha a saját dolgát nehezítette meg, talán mert még nagyon fiatal volt. – Ronaldo milyen tulajdonságait tartják különösen lenyűgözőnek? D. T.: – Azt, ahogy a labdához ér. Hihetetlenek a lövései, legyen szó laposról vagy magasról. Nem csak a szabadrúgásokról beszélek: még egy-egy akció közben is úgy tudja

megrúgni a labdát, hogy tökéletes ívet ír le a magasban. A labda nem egyenesen száll, hanem szépen emelkedik és ereszkedik… a kapus számára igen komoly kihívást tud jelenteni. M. P.: – A fizikai erőnlét mellett a labdakezelést említeném. Mindenki tudja, hogy szokta elvégezni a szabadrúgást. Tökéletes az egyensúlya, tudja, hogyan rázza le a védőjét, és fontos, hogy megfelelően ki tudja használni a saját erejét. I. H.: – A gyorsasága különleges. A lövései pedig… úgy tudja meglőni a labdát, mint senki más. Egészen kicsinek tűnő lábmozdulattal hatalmas lendületet ad a labdának. – Mit gondolnak Cristiano Ronaldóról mint emberről? D. T.: – Úgy érzem, hogy egy kicsit naiv, kicsit éretlen fiú, aki sok téren kissé túl gyorsan nőtt fel, bizonyos dolgokban pedig még egyáltalán nem. Nehéz erről véleményt mondani, hogy mit is gondolok róla, mint emberről, hiszen egy olyan fiúról beszélünk, aki szegénységben nőtt fel, sok olyan dolog nélkül, ami másoknak adott volt. Amikor ifjú futballistákról beszélünk, sokan azt gondolják, hogy ha valaki európai, ha Portugáliából származik, nem Dél-Amerikából, akkor biztosan sokkal jobb körülmények között nőtt fel. A helyzet azonban nem ez. Rengetegen komoly gazdasági nehézségek és családi problémák között éltek, és Cristiano is közéjük tartozott. Nem volt könnyű gyerekkora. Ő persze azt mondaná, hogy boldog gyerekkora volt, hiszen igyekszik hálás és kedves lenni a szülei, a testvére iránt. Azért mondja, mert szereti őket, törődik velük. Egy nagyon őszinte fiú, de nem volt átlagos gyerekkora. Többé-kevésbé saját magát nevelte fel. Tizenkét évesen teljesen egyedül költözött Lisszabonba. Nagyon kemény élmény lehetett, különösen egy olyan fiú számára, aki egy kis szigetről, az Atlanti-óceán közepéről származik. M. P.: – Nem mindig tetszenek a nyilatkozatai. Tavaly például a Zágráb elleni Bajnokok Ligája-mérkőzés után azt mondta, „Gazdag vagyok, jóképű és kiváló futballista, ezért irigyek rám az emberek.” Talán sokan – köztük labdarúgók is – irigylik a gazdagságát. Ami a kinézetét illeti… a magam részéről nem bánnám, ha én is úgy néznék ki, de erről azt hiszem, mindenkinek más a véleménye. Az, hogy kiváló játékos, vitathatatlan, de örültem volna, ha valami mást mond. Nagyon nehéz környezetből érkezett, tizenkét évesen küldték a kontinensre, ahol teljesen egyedül volt, mindennap sírt. Édesapja alkoholista volt, a testvére kábítószerfüggő. Nem egészen ideális család. Mára gazdag, híres, és mindent egyedül, külső segítség nélkül ért el. Pont ezért érzem úgy, hogy más képet kellene kialakítania magáról, más üzenetet kellene megfogalmaznia. Különösen mostanában, amikor tudjuk, hogy rengeteg vele egyidős – vagy akár idősebb – portugál és spanyol fiatalnak nincs munkája, nincsenek kilátásai, nem tudják, mit kezdjenek az életükkel. Cristiano pedig egy idol. Azt mondhatná sok ezer fiatalnak: „Nézzetek rám, egy senki voltam, de a saját erőfeszítéseimnek, kitartásomnak, eltökéltségemnek köszönhetően nézzétek meg, hol tartok ma.” Követendő példa lehetne. Ha hisz magában az ember, ha küzd, ha keményen dolgozik, minden sikerülhet. Igen, a természet megáldotta a tehetséggel a futballhoz, de talán mindenkinek van valamihez tehetsége, csak nem él vele. Cristiano pozitív példa lehetne. I. H.: – A professzionalizmusa vitathatatlan – az összes edző, akivel valaha is dolgozott, legendákat regélt róla. És bár meglehetősen határozott elképzelése van, hogy hol a saját helye a pályán és milyen fontos szerepet játszik, az öltözőben népszerű karakter, legyen szó a Manchester Unitedról, a Real Madridról vagy a portugál válogatottról. Nincs túl sok

ellensége, csapattársai, akik irigyek rá. A Manchester Unitednál három éven keresztül, illetve a Madridnál az elmúlt években többé-kevésbé köré épült a csapat stratégiája. Az MU az ellentámadásokra játszott, melyek során kihasználták a gyorsaságát, a cselezését. Láthattuk például, hogy nélküle Rooney egészen más szerepbe került. A bűne az, hogy a játékstílusa egy kicsit talán túl individualista. A Manchester Unitednál, amikor még fiatalabb volt, voltak olyan pillanatok, hogy szívesebben lőtt kapura, minthogy passzoljon csapattársának. Ez most már ritkábban fordul elő, egy kicsit érettebb lett. De azt hiszem, egy kicsit ennél is jobban visszafoghatná az egóját. – Mi a véleményük Ronaldo imázsáról, amit kialakított magáról, amit kialakítottak róla? D. T.: – Amit látunk, az nem egy marketinggépezet terméke. Ezeket a képzeteket, illúziókat mind ő maga generálja. Sokan negatív figuraként szeretnének rá tekinteni, még többek számára egy hős. Természetesen egy kicsit arrogáns, nem szívesen követi az etikettet, nem szokott túl diplomatikus lenni. De hát nem is egy diplomatáról beszélünk, és nem igazán olyan életet él, ami lehetővé tenné számára, hogy láthatatlan maradjon. Talán nem a legokosabb dolog, hogy úgy viselkedik, ahogy, de van benne valami elnyomhatatlan. Erről nem tehet. És azt hiszem, hogy bizonyos dolgokat – különösen a pályán – nem igazán tud kezelni. A pályán nem a fejével gondolkozik, a szívével. Sok más játékoshoz hasonlóan könnyen elveszti a fejét. Ne felejtsük el, hogy nem egészen szokásos gyerekkora volt, mindig a maga ura volt, soha nem kellett senkinek sem számot adnia, csak önmagának. Biztos vagyok benne, hogy Cristiano énje valójában nagyon kemény önmagával, mint egy szigorú apa. Nagyon sokat követel magától, és nem igazán van békében önmagával, egy kicsit talán gyötri önmagát. A pályán pedig csak a szenvedély van, kiegyensúlyozatlanság, de ettől lesz ennyire jó versenyző. Ettől lesz ilyen hihetetlenül jó játékos. M. P.: – Igyekszik védőfalat húzni maga köré, amin senki sem léphet át, de ami ugyanakkor lehetetlenné teszi, hogy igazán önmaga legyen. Meggyőződésem, hogy egy nagyon jó ember, de kifelé arrogáns képet mutat. Valakinek szólnia kellene neki, hogy jöjjön le arról a piedesztálról, ahová az emberek helyezték. Több erőfeszítést kellene tennie, hogy ne legyen ennyire elszakadva az emberektől. Én örülnék, ha egy kicsit más kép alakulna ki róla. Számomra portugálként nem túl jóleső érzés, ha a lelátókról „portugál kurafinak” nevezik. Sokkal jobban tetszene, ha azt hallanám, hogy hihetetlen ez a „portugál csodagyerek”. I. H.: – Kívülről fölényesnek tűnik, és ezt ő is tudja. Az emberek hiúnak és kakaskodónak látják – de ez pontosan az a kép, amit szívesen mutat kifelé. Elég, ha csak meghallhatjuk, amit a Zágráb elleni meccs után mondott. – Beszéljünk Ronaldóról és Messiről! D. T.: – Messi jobb labdarúgó. Messi kimértebb, Ronaldo extrovertáltabb, ami a szívén, az a száján. Messiről talán sohasem fogjuk tudni, hogy pontosan mit érez. De focistaként jobb, mert jobb a stratégiája, és képes előre látni a történéseket. Gondolkodó típus, többet figyel az ellenfeleire, elemzi őket, jobb csapatjátékos, megtalálják őket a passzai, jobban értelmezi a játékukat, de ami nagyon fontos a fociban: passzol. Cristiano még csak most, huszonhét évesen kezdi megtanulni, hogy másoknak is adjon labdát. Az elmúlt szezonban szokatlan dolgot láttam tőle: átadja a labdát és várja a kényszerítőt. Cristiano nagyon önző, individualista játékos volt, sohasem értette a játékot annyira, mint Messi.

M. P.: – Az összehasonlítás sohasem könnyű. Szerintem mind a ketten nagyon jók, és mindkettőjüknek megvan a saját stílusa. Ami tényleg fantasztikus lenne, ha egy csapatban láthatnánk őket játszani. A spanyol foci mindkettőjükre büszke kell, hogy legyen: a világ két legjobb játékosáról beszélünk. Messi valami nagyon különleges jelenség, azért tudta eddig folyamatosan besöpörni az Aranylabdát. De furcsa, hogy mindketten ugyanattól szenvednek: úgy tűnik, saját nemzeti válogatottjukban nem igazán találják a helyüket. Ronaldónak jobban sikerült, akit jobban értékelnek a saját csapatában. I. H.: – Messi jó passzokat ad Xavinak és izgalmas dolgokat csinál a büntetőterületen kívül. Ronaldo nagyon jó passzokra képes, de nem hasonlítható össze Messivel, ha a csapatjátékról van szó. Messinek sokkal többféle játéklehetősége van. Ronaldo egyértelműen jobban fejel, magasabb is Messinél, és sokkal erősebb. De mindenki emlékszik Messi második góljára Rómában, 2009-ben, a Manchester United elleni BLdöntőn. Ronaldo jobb a szabadrúgásokban is, de összességében Messi felé billen a mérleg nyelve. – Mit jelent a Real Madrid számára Ronaldo? D. T.: – Jelenleg mindent. Egyrészt a marketing tekintetében, hiszen fontos bevételgeneráló, nélküle nem tudnának ugyanolyan szponzori szerződéseket kötni, vagy olyan áron értékesíteni a televíziós jogokat. Egyszerűen nem lennének üzletileg ennyire sikeresek, ez tény. De ezen túlmutatóan is nagyon fontos játékos: a gólok felét ő szerzi. Ha Cristiano helyét valaki más venné át, aki, mondjuk, fele annyit lő, akkor komoly problémát jelentene a csapatnak, hogyan tartsa a lépést a Barçával. Az utóbbi években az edzők úgy szervezték meg a csapatot, hogy az összes támadás Cristianóra alapul. – Mit jelent Portugália számára Ronaldo? M. P.: – Nagyon sokat. Egy igazi jelkép, mindenki imádja. De sokkal több is lehetne. Véleményem szerint a válogatottban még nem láttuk ugyanazt a sziporkázó Ronaldót, mint a Realban vagy az MU-ban. Ez nem meglepő: a portugál csapattársaival nem szokott mindennap együtt játszani. Egy klubban sokkal szervezettebbek, itt megérkezik, felkészülnek, de mindenre sokkal kevesebb idő jut. – Mit jelentett a Manchester United számára? I. H.: – Kétségtelen, hogy a huszonegyedik század eddigi legjobb játékosa volt az angol bajnokságban. Az angol futball nagyon népszerű, az egész világon nézik, rengeteg pénz forog benne, kitűnő klubok versenyeznek, és mégis… az az érzése az embernek, hogy technikailag még lehetne fejlődni. Cristiano érkezésével az angol labdarúgás tényleg elmondhatta: nálunk játsszák a legjobb focit a világon. Amikor a Manchester Unitedhoz érkezett, még nagyon fiatal volt, és sokat tanult, beérett, fizikailag is jobban kidolgozta magát. Az angol futball nagyon sokat köszönhet neki, és ő is sokat köszönhet az angol labdarúgásnak. Mindkét fél jól járt. Az a mód viszont, ahogy elhagyta Angliát – kimondva, hogy minden álma a Real Madridban játszani –, utólag nem tette népszerűvé Manchesterben. Az ember nem jelentheti ki – mint ahogy ő tette –, hogy az egyik klub fontosabb, vonzóbb, mint a másik. Akárhogy is, azt gondolom, hogy Fergusonnal megbeszélték a dolgokat, és még mindig jó a viszonyuk. Bizonyos fokig érthető ez az érzés, „arra született, hogy a Madridban játsszon”, ahogy Florentino Pérez mondja, hiszen

ugyanez a magabiztosság, a saját nagyságába vetett hit jellemzi a Real Madridot is. És az elmúlt évadok során elég jól teljesített. Még ennél is több sikert érdemelt volna, de az érkezése egybeesett a Barça hihetetlen, történelmi sikereivel. Néha azért felmerül az emberben, hogy a Madrid túlságosan Ronaldóra alapoz. Rengeteg más fiatal futballista van, például Özil és Kaká, akik nem tudják teljesen kihasználni a képességeiket, ha a az egész csapat az ellentámadásokra van beállva, és mindig Ronaldo kapja a labdákat. – Milyen Ronaldo kapcsolata Mourinhóval? D. T.: – A közös érdekeken alapul, mint mondjuk Kína és az Egyesült Államok kapcsolata. Nem mondanám, hogy tökéletesen megértik egymást, de szükségük van egymásra. Szerencsére van egy közvetítőjük Jorge Mendes személyében, aki mindkettejükkel barátságot ápol és mindkettőjüket képviseli. Ő a garancia rá, hogy bizonyos fokú személyes kapcsolat mindig meglesz köztük, és szakmai szempontból megértsék egymást. De egyik fél részéről sincs szó valódi empátiáról. Semmilyen más helyzetben nem tudom elképzelni, hogy spontán barátság alakul ki köztük, vagy akár egymás kölcsönös tiszteletben tartása. M. P.: – Mounak nagyobb szüksége van Cristianóra, mint fordítva, mert nem engedheti meg magának a kudarcot a Madridnál. Címeket kell szállítania, és ennek kulcsa Cristiano. Azt hiszem, bizonyos fokú kölcsönös megértés fennáll közöttük, de inkább érdekházasságról van szó. Előfordulhat-e, hogy elválnak? Csak meghatározott számú évre vannak egymáshoz kötve. Cristiano szerződése 2015-ig szól, de a futballban sosem lehet tudni. Bárhogy is, egyszerűbb lenne, ha Mourinho lenne az, aki távozik. I. H.: – Mindketten portugálok, de nagyon-nagyon különböző emberek. Cristiano egy kis szigeten nőtt fel, távol a kontinenstől, szegény családban. Mourinho Setúbalból származik, középosztálybeli környezetből. A focit illetően viszont hasonlók. Ami érdekes a Mourinho által szervezett csapatokban, az az öltözőbeli hierarchia. Szeret mindent az irányítása alatt tartani, de Ronaldónak több szabadságot adott, mint a többieknek. Cristiano nyíltabban beszélhet a nyilvánosság előtt, mint a csapattársai. És több lehetősége van befolyásolni, hogyan játsszon a csapat, ami érthető, hiszen ő a legfontosabb játékosuk. – Mi a véleményük, mit tartogat a jövő Ronaldo számára? D. T.: – Cristiano jövője meglehetősen bizonytalan, mivel egy üzleti termékről van szó, és így bizonyos fokig a piactól is függ. Sokkal inkább, mint a többi labdarúgó esetében, hiszen keveseknek van ekkora piaci értékük. Cristiano – csakúgy, mint Messi – az egyik legértékesebb játékos, ezért nagyon agresszív – és nyilvánvalóan csábító – ajánlatokkal bombázzák. Például a Manchester City szezononként húszmilliót ajánlott neki, ami több mint kétszerese a madridi fizetésének. Pénzügyi szempontból tehát rövid távon komoly kihívás lesz a Madrid számára, hogy megtartsa. Az öböl-menti országok érdeklődése, az emlegetett klubok számára kifogyhatatlan forrásokat ajánló személyek – mindez komoly szerepet játszhat esetleges távozásában, mivel nagyon is szereti a pénzt. Egy másik tényező, hogy a Real Madrid továbbra is képtelen lesz-e címeket szerezni. Nem hiszem, hogy fel tudná dolgozni, ha még egy szezont komoly címek nélkül fejeznének be. Ez a véleményem a labdarúgó-pályafutásáról. Mint játékos, még sok ideje van hátra, mert nagyon jó kondícióban van, és nagyon fegyelmezett, tényleg rengeteget törődik magával. Nem lesz mindig olyan villámgyors, mint mostanáig volt, kb. huszonnyolc éves korától

elkezd majd gyengülni. De mindig remek csatár marad, aki jól tud lőni, fejelni, és sok gólt fog szerezni. Amit nem tudok, hogy lehet-e újra a világ legjobbja. Talán csak akkor, ha Messi ráun az aranylabdákra. Ahhoz, hogy Cristiano legyen a legjobb játékos a világon, Messinek el kell fáradnia, vagy le kell sérülnie, valamelyik a kettő közül. A jövőre nézve ennyit tudok mondani. Kivéve, ha mégis egy sor címet nyer Mourinhóval… bár ezt nem tartom valószínűnek. M. P.: – Bizonyos szempontból Cristianónak szokatlan karrierje volt. Már játszott a spanyol és az angol bajnokságban, ami sok futballistának egész életen át tartó célja. Nem hinném, hogy visszatér Angliába. Azt sem hiszem, hogy Portugáliában fejezné be a pályafutását. Szerintem meg fog állapodni a mostani helyén, hacsak nem kap valami teljesen őrült ajánlatot. Cristiano a Real Madrid szimbóluma, nem hiszem, hogy távozna, feltéve, ha nem lesz katasztrofális szezonjuk. Ha így alakul, más sztárok, például David Beckham útját követheti Amerikába. Remélem, hogy nem sérül le, és semmi ilyesmi nem történik, mert még nagyon sokat adhat a labdarúgásnak, még sok éve van hátra a csúcson. Hihetetlenül jó formában van, amibe hatalmas munkát fektetett. Játékosként még fejlődhet. Idővel, amikor bizonyos mértékben elveszti a mostani robbanékonyságát, frissességét, akkor megváltozhat, többet koncentrálhat a csapatjátékra. Behúzódhat a középpályára, ahol több passzot ad a csapattársainak, mert egyelőre nem mindig ezt látjuk. I. H.: – Érdekes lesz látni, mikor lesz – és milyen lesz –, amikor kezdi elveszteni a gyorsaságát. Milyen játékossá válik utána, egy kicsit lassabb, de egy kicsit érettebb futballistaként? Nehéz elképzelni középpályásként. Minden a lelkiállapotán múlik. Ha sokáig kell Messit üldöznie a világ legjobbja pozícióért, akkor egy idő után felgyűlhet benne a feszültség. Egy dologban biztos vagyok, hogy visszavonulása után nem fogjuk edzőként viszontlátni. Bár a labdarúgásban sohasem lehet tudni.

29. TÉNYEK ÉS ADATOK Egy pályafutás számokban Név: Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro Becenév: CR7, CR9, Cris Születési dátum: 1985. február 5. Születési hely: Portugália, Madeira-szigetek, Funchal Nemzetiség: portugál Szülők: José Diniz (elhunyt 2005. szeptember 6-án) és Maria Dolores Testvérek: Cátia, Elma és Hugo Gyermeke: Cristiano Junior Testmagasság: 186 cm Testsúly: 85 kg Poszt: szélső Mezszám: 7 KLUBOK Andorinha (1993–95) Nacional (1995–97) Sporting Lisszabon (1997–2003) Manchester United (2003–2009) Real Madrid (2009–, jelenleg is) SPORTING LISSZABON Bemutatkozás az első csapatban: 2002. július 14., barátságos mérkőzés az Olympique Lyon ellen Bemutatkozás a portugál bajnokságban: 2002. október 7., a Moreirense FC ellen Első gól: 2002. augusztus 3., barátságos mérkőzés a Real Betis ellen Mérkőzések: Liga: 25 – gól: 3

Kupa: 3 – gól: 2 Nemzetközi: 3 – gól: 0 MANCHESTER UNITED Bemutatkozás: 2003. augusztus 16., angol bajnoki mérkőzés a Bolton Wanderers ellen Első gól: 2003. november 1., a Portsmouth ellen Mérkőzések Premier League: 196 – gól: 86 Kupa: 38 – gól: 17 Nemzetközi: 55 – gól: 16 REAL MADRID Bemutatkozás: 2009. július 21., barátságos mérkőzés a Shamrock Rovers ellen Bemutatkozás a spanyol bajnokságban: 2009. augusztus 29., a Deportivo de La Coruña ellen Első gól: 2003. július 29., barátságos mérkőzés a Liga Deportiva Universitaria de Quito ellen Mérkőzések (2011. december 31-ig) Spanyol bajnokság: 79 – gól: 86 Kupa: 11 – gól: 9 Nemzetközi: 22 – gól: 16 PORTUGÁL VÁLOGATOTT Bemutatkozás: 2003. augusztus 20., barátságos mérkőzés Kazahsztán ellen Első gól: 2004. június 12., Görögország ellen a 2004-es Európabajnokság nyitómérkőzésén Mérkőzések (2011. december 31-ig) Válogatottság: 87 – gól: 32 RÉSZVÉTEL TORNÁKON

2004-es Európa-bajnokság 2006-os világbajnokság 2008-as Európa-bajnokság 2010-es világbajnokság KLUBSIKEREK A Manchester Uniteddal: Bajnokok Ligája (2008) Premier League (2007, 2008, 2009) FA-kupa (2004) Ligakupa (2006, 2009) FIFA-klubvilágbajnokság (2008) Community Shield (2007) A Real Madriddal: Copa del Rey (2011) EGYÉNI ELISMERÉSEK Aranylabda (2008) FIFA: az „Év Játékosa” (2008) Európai Aranycipő (2008, 2011) PFA: az Év Játékosa (2007, 2008) PFA: az Év Fiatal Játékosa (2007) Sir Matt Busby-díj (2004, 2007, 2008)

IRODALOMJEGYZÉK KÖNYVEK BALL, Phil: Tormenta blanca. T&B Editores, Madrid, 2009. BEST, George, Blessed: The autobiography. London, 2002. CARLIN, John: Los ángeles blancos. El Real Madrid y el nuevo fútbol. Seix Barral, Barcelona, 2004. CUBEIRO, Juan Carlos és GALLARDO, Leonor: Mourinho versus Guardiola. Alienta, Barcelona, 2010. CUBEIRO, Juan Carlos és GALLARDO, Leonor: El Mundial de la Roja. Alienta, Barcelona, 2010. DE CALÓ, Alessandro: Il calcio di Cristiano Ronaldo ai raggi X. Gazzetta dello Sport, Milánó, 2010. GONZÁLEZ, Luis Miguel és GALLARDO, Juan Ignacio: Las mejores anécdotas del Real Madrid. La Esfera de los Libros, Madrid, 2011. LOURENÇO, Luis: Mourinho. Mondadori, Milánó, 2010. MODEO, Sandro: L’alieno Mourinho. Isbn Edizioni, Milánó, 2010. OLDFIELD, Tom: Cristiano Ronaldo. The 80 million man – The inside story of the greatest footballer on Earth. John Blake Publishing, London, 2009. ORTEGO, Enrique: Sueños cumplidos, Cristiano Ronaldo. Editorial Everest, León, 2010. RELAÑO, Alfredo: 366 Historias del fútbol mundial que deberías saber. Martínez Roca, Madrid, 2010. RONALDO, Cristiano és BRANDÃO, Manuela: Momentos. Ideias e Rumos, Lisszabon, 2007. SUÁREZ, Orfeo: Palabra de entrenador. Editorial Córner, Barcelona, 2011. TIDEY, Will: Life with Sir Alex: A Fan’s story of Ferguson’s 25 years at Manchester United. London, 2011. TORO, Carlos: Anécdotas del fútbol. La Esfera de los Libros, Madrid, 2004. VILLAREJO, Luis: Capitanes. LID, Madrid, 2010.

MAGAZINOK FourFourTwo, London France Football, Párizs Don Balón, Barcelona Guerin Sportivo, Bologna NAPILAPOK Spanyolország: El País, El Mundo, La Vanguardia, Marca, As, Sport, Mundo Deportivo. Anglia: The Times, The Guardian, The Independent, Daily Mirror, Daily Star, Daily Telegraph, The Sun, News of the World Portugália: Diário de Notícias, Público, Jornal da Madeira, Correio da Manhã, A Bola, Record Olaszország: Corriere della Sera, La Repubblica, La Gazzetta dello Sport, Il Corriere dello Sport Franciaország: L’Équipe ÉVKÖNYVEK Guía Marca de la Liga 2010 (Grupo Unidad Editorial) Guía Marca de la Liga 2011 (Grupo Unidad Editorial) Guía Marca de la Liga 2012 (Grupo Unidad Editorial) TELEVÍZIÓ-CSATORNÁK Spanyolország: RTVE, Antena 3, Tele 5, La Sexta, Intereconomia TV, Real Madrid Televisión Portugália: RTP, SIC Anglia: Sky Sports, MU TV DOKUMENTUMFILMEK Planeta Ronaldo (SIC), Cristiano Ronaldo al Límite (Castrol) RÁDIÓÁLLOMÁSOK Spanyolország: Cadena SER, Cadena COPE, Onda Cero, Radio Marca Anglia: BBC

HONLAPOK www.fifa.com www.uefa.com www.realmadrid.com www.manutd.com www.sporting.pt www.twitter.com/cristiano www.twitter.com/cr7web www.facebook.com/Cristiano www.cronaldo7.es www.ronaldofan.com www.ronaldoweb.com www.cristianoronaldo.com www.cr7.es www.ronaldoattack.com

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Szeretnék köszönetet mondani a következő személyeknek: Diego Torres, Manuel Pereira, Ian Hawkey, Manuel Montero, Carlos Ramos, Laure Merle d’Aubigné, Roberto Domínguez, Roberto Baldinelli. Könyvemet Elvirának, Lorenzónak, Olmónak, Aldának és Tulliónak ajánlom.

TARTALOM 1. Én 2. A foci 3. „Abelhinha” 4. Távol a szigettől 5. 17 év, 8 hónap és 2 nap 6. Touloni fesztivál 7. A hetes szám 8. Görög tragédia 9. Martunis 10. legszomorúbb nap Édesapja halála 11. Csapda 12. Adj egyet Ron szemére! 13. Pezsgő 14. Egy remek évad 15. Aranylabda 16. Róma 17. kilencvennégymillió euró 18. Hisztéria a Bernabéuban 19. Sir Alex és Cristiano 20. Egy igazi don Juan 21. Címek nélkül 22. Spanyolország–Portugália 23. Apaság, Meglepetés és rejtély 24. 2010–11-es téli–őszi kollekció 25. ötvenhárom gól 26. Cristiano és Leo 27. Cristiano és Mou 28. Hobbik és szenvedélyek 29. Cristiano Ronaldo – három nézőpontból 29. Tények és adatok irodalomjegyzék Köszönetnyilvánítás