Az ó-ind epika [PDF]

Zitiervorschau

ETHIKA-KÖNYVTÁR

GÁg Ag SNS CG SAE CAK OY

Tao

ző rő rö ara aira

AZ Ó-IND EPIKA e

IRTA

SCHMIDT JÓZSEF

BUDAPEST, 1921 KIADJA:

AZ ETHIKA TUDOMÁNYTERJESZTÖŐ ÉS KÖNYVKIADÓ R. T.

FÖBIZOMÁNYOS;: LANTOS R.T. KÖNYVESBOLTJA IV... MUZEUM-KÖRUT 3. SZÁM

ELŐSZÓ. Az ó-ind. epika, az ind géniusznak egyik legsajátosabb alkotása, régisége és világirodalmi jelentőssége folytán a művelt közönség legszélesebb rétegeinek érdeklődésére is számot tarthat. Ami e tárgyra vonatkozólag eddig magyar nyelven megjelent, részinf elavúlt, részint oly kevés, hogy

mivoltáról és jelentősségéről alaposabb adhat.

Ezen

jelesül

a

úgy

akarta

akarna

elérni,

nagy

kivonatokban

segíteni

e művecske

hogy egyrészt

eposzok

ismertette,

fogalmat

tartalmát,

az ó-ind

másrészt

nem igen

szerzője.

epika

részletesebben,

igyekezett

Célját

anyagát,

az

bővebb

ó-ind

epika történetére és értékére vonatkozó szakszerű megállapításokat — első sorban M. WINTERNITZ, aztán H. OLDENBERG, R. PISCHEL, V. HENRY, A. A. MACDONELL stb. művei nyomán — minél hívebben s egyben a szakszerüsködés lehétő. mellőzésével minél népszerűbben közölni. Ha sikerült volna a művelt magyar közönség figyelmét az ind irodalom exotikus szépségeire: irányítania,

mindent

elért, amit

"Budapesten,

elérni akart.

1920 november havában. Schmidia József.

Előzetes Az ind szavak

észrevételek. kiejtési

szabályai.

A magánhangzó-jegyek,

pl. a, á stb., úgy

A

közt

ejténdők,

mint

a magyarban;

ai és au,

mássalhangzó-jegyek

ejtendő, mint ch), j— dzs,

mint

a németben.

a legtöbb

úgy

a magyarban, de e— cs, h— erős h (német s—sz, h—s, y—j; — a dűlt betűk

közül d, n, t, h, s úgy ejthetők, mint a megfelelő magyar betűk, dem — francia szóvégi n (pl. am— fr. en, orrhangú magánhangzó) és "—őr (az angol nature szó -ure végződése).

Hogy az itt használt átírás-mód csak kiút a mai nyom-

dai viszonyok okozta líteni. Kl

szorúltságból,

j

nem

kell

külön

em-

Az ind szók tőalakjukban vannak adva, nem az alanyesetben, tehát pl. Nala (nem:-Nalas v. Nalah), Rámávan a (nem: Rámáyanam) stb. — Összetett

szavak

jobbára

elemeikre

vannak

bhárata.

bontva,

I "Rövidítések.

Mbh.—Mahá-bhárata.

R.—Rámáyana. RV.—Rg-véda. p. —purána.

sv

pl.

M ah á-

BEVEZETÉS. Az ó-ind vagy tágabb értelemben vettszanszkcrit . irodalom körülbelül a Kr. előtti 2. évezred közepén kezdődik,

mintegy

félezer

évvel

korábban,

mint

a görög iro-

dalom, $ körülbelül a Kr. utáni 12. századig tart. E hosszú,

mintegy oszlik.

Az

harmadfélezer egyik

évre terjedő idő két fő korszakra

a védik

ben vett szanszkrit A

mintegy

ezer

us,

a másik

korszak.

évig

tartó

a szükebb

védikus

(Kr: e. 1500—500) irodalmi terméke a Véda

j

értelem-

korszak

(tkp. ctu-

dásv, aztán a par excellence tudás, a vallási tudás) — nem egy könyv, hanem egész irodalom, a brahmanizmusnak,

az ind cnemzetis

samhitá,

jur-véda,

samhitája, (yajus),

vallásnak,

egyűjteményv, a

azaz

szent irodalma.

négy

ú. m. az Rg-véda, a Ya-

Sáma-véda

a. himnuszok

melódiák

Gerince

(sáman)

és

az

(rc),

Atharva-véda

áldozati

mondások

és varázsdalok -(ath a r-

van) gyűjteménye. E négy gyűjteményhez. aztán nagyszámúbráhmana, áranyaka és upanishad nevű . theologiai, illetőleg theozófiai értekezések és sútra nevű rituale-tankönyvek

járúlnak.

túlnyomóan

vallási

első

az

A védikus

s külalak

korszak

tekintetében

nyomóan

verses, -később kizárólag prózai.

az Indus

és mellékfolyói vidéke

egész

felében

Hindustán

ind

az

kultúra

Industól

székhelye

irodalma

eleinte

északnyugati

(a mai

a Gangesig,

túl-

E korszak

Panjáb),

India,

később

a Himálayától

a

Vindhyáig. E terület legszentebb részzaMadhya-désa, ca közép földjes, jelesül ennek nyugati része, a K ur u-

ks.hétra, közt),

cak uru nép földjev (a mai Sutlej és a Jumna

amelynek

folytatása

kelet

felé

a

pancála

nép

földje (a Jumna és a Ganges köze, az ú. n. Doáb). A Kuru-

kshétra

a

kulásának varta,

ban

brahmani

vallási

és

középpontja,

amely

cbrahman-földv

nevet

társadalmi

rendszer

mint ilyen a viseli,

s

a

kiala-

Brahm á-

Mahá-bháratá-

leírt nagy ütközetnek színhelye. A védikus korszak útán a (szűkebb értelemben vett) szanszkrit korszak következik, India középkora — egy több mint másfélezer éves időszak

1100),

amelynek

folyamán

tetben

lényegesen

(Kr. e. 500 —

az ind kultura

átterjedt

Kr. u.

á De-

khanba, az ind félsziget déli részébe. E korszak sok -fekinkülönbözik

az

előbbitől,

ami

szerves,

összefüggésben van azzal, hogy az Indiába bevándorlott fehér indo-árja nép a fekete bennszülöttekkel keveredve

hindu

aimely az

jelleget kezdett felvenni. A kaszt-rendszer, előző korszakban még

csak

alakulóban

volt, tél-

jesen kialakult: megvannak abrahmanok vagy bráhmanák (papok), kshatri yák (nemesek, harcosok),

vaisyák (földmívesek, iparosok, kereskedők) és sú drák (jogtalan rabszolgák) fő kasztjai, valamint ezeknek számtalan alosztályai, amelyek szinte kínai falakkal vannak egymástól

elkülönítve

s amelyek

közt

a papok

szinte

isteni rangra emelkedtek. Az istenek világa is álaposan megváltozik. . A kúltura fő tárgya most a három nagy istenség: Brahman, a névleges főisten, a brahmanok kedvence,

nagy

a

jóságos WNishnusa

istenei.

Indra,

a védikus

rettenetes . Siva, a nép

korszak

főisténe, móst

csak a harcosok mennyországának ura. Mellettük egész légiója áll a részben régi, részben új, magasabb És alsóbbrendű istenségéknek. j

"

"Nem "kevésbbé

beállott változások. nyamóan profán den faját, legelőbb

mélyréhatóak

"az irodalom" terén

A szanszkrit korszak irodalnia — túljellegű: művelik a világi: költészet minaz épőszt, - valamint aj legkülönbözőbb

tudományokat, főleg a nyelv- és jog tudományt. Míg vábbá a védikus korszak irodalma, legalább eleinte,

toaz

optimizmus jegyében állott, a szanszkrit poézis tele van világfájdalommal, amely a. lélekvándorlás tanában gyökerez. Bélyegző vonása még a szanszkrit költészetnek a természetfeletti, csodás, fantasztikus elemek kedvelése s a túlság és szertelen-

ség

hajhászata.

arány,

Összefügg ezzel az,

forma

hogy a

és harmoniairánt

való

mérték,

érzék,

a görög géniusz bélyegző vonása, az indeknél rendkivül fogyatékos, ami végzetessé lett a képzőművészetekre is.

Nem

kevésbé

szembeszökő

a

lelki

élet

bens

ő-

sége: a magába vonuló szemlélődés, a természet életébe való szerető elmélyedés, az érzés mélysége, az odaadó és önfeláldozó

az

szerelem,

elérhetetlen

célok

az

álmodozás,

után

rajongás,

vágyakozás

—

vallásosság,

inegannyi

lágy

és nőies vonás, az ind költészet. legtöbb erényének és hibájának forrása. A szanszkrit poézis tartalom és jelleg tekin-

tetében

nagyban

és egészben

romantikus.

Külalak tekintetébenj is nagy az eltérés. A védikus

irodalomban próza: is volt, amely a féjlődés bizonyos fokára : is jutott. A szanszkrit irodalomban a próza csaknem

egészen eltűnik; majdnem

minden

irodalmi műfaj és tudo-

mányszak formája a vers. A nyelvtan és a bölcselet terén úgyan a próza járja, dé kuszasága és talányszerű rövidessége miatt alig érdemli a próza nevet. Műpróza csak a

regényekben,

van,

mesékben,

de .a prózai

bályoknak lévén

regékben és részben

regényék

alávetve,

stílusa

is szigorú

mesterkélt,

a drámákban poetikai

ügyefogyott,

sza-

nehéz-

kes. A szanszkrit irodalom tehát jóformán egészen m e trikus. . Versmértékei jó részben á védikus metrumokon alápúlnak, de szintén eltérők. Az uralkodó versforma a $lóka; a védikus anush tubh útóda, a par excellence epikai metrum. A slóka két 16 szótagú sorból áll, amelyek

mindegyikében

a 8.

szótag

után ssormetszet

van

s a

10

szótagok tehát

időmértéke

meglehetősen

csak

könnyen

részben

van

meghatározva,!

kezelhető,

egyszerű

vers-

forma. Ellenben a klasszikus szanszkrit poézis többi nagy.számú

metrumai

sokkal nehezebbek

és

művésziesebbek,

mint védikus mintáik, és sajátos szépségükben más nyelven alig vagy éppen nem adhatók vissza. A stílus a

régi nagy eposzokban még elég egyszerű, de a későbbi műköltésben épp oly mesterkélt, mint a prózai regényekben, anyelv pedig a grammatika igájába van görbesztve, amire érdemes egy futó tekintetet vetni. Az 6-ind nyelv, éppúgy mint az-irodalom, védi-

kus

és szanszkrit,

de a védikus

irodalom

nyelve

jó

részben szanszkrit. A két nyelv körülbelül úgy áll egymás mellett, mint á homerosi és az attikai görög, vagy mint az ó és a klasszikus latin. .

:

A

védikus

varázsmondások mint

ugyan,

a többi

énekesek

védákban.

de. már

körében

ószerűségében

ind

nyelve,

nem

a

védikus

amely

Ez

az

a nyelv

voeltaképi

himnuszok,

Rg-védában

élő tájszóláson

népnyelv,

nemzedékről-nemzedékre

mesterségesen

imák

konzervált

és

ószerűbb,

hanem

alapúl

papi

öröklődött

irodalmi

nyelv,

s

amelynek alaktana sokkal gazdagabb, mint a szanszkrité — amint a homerosi alaktan is gazdagabb, mint az attikai irodalmi nyelvé. A szanszkrit nyelv szintén élő. tájszóláson alapúl, talán Brahmávarta dialektusán, de szintén irodalmi nyelvvé lett, amelynek három fejlődési alakja van: a xrégis, az

epikus

és a klasszikus

védikus

prózai művek

dok és sútrák)

szanszkrit.

(hráhmanák,

A égi

szanszkrit

áranyakák,

nyelve — velejében ugyanaz

a

upanisha-

a nyelv, ame-

lyet Pánini híres ind grammatikus (Kr. e. 350" körüly az ő híres grammatikájában tanít s amelynek a védikus

ind

nyelvből

való

megkülönböztetésére

Pánini

elődei

a

1 Az egyik sor ,schéimája : sssz]l5st—-—-llsmszszljodiu os.

.

bháshá

11

cbeszéds nevet adják. Ez a régi szanszkrit vagy.

bháshá a szanszkrit irodalom elején, a Mahá-bhárata

eposz

és Manu törvénykönyve keletkezése idejében, már nem volt

igazi

élő

nyelv,

hanem

irodalmi

nyelv,

amelyet

azonban

a papok és tudósok s általában a műveltek beszéltek is és tágabb körök is megértettek. Csak a szanszkritnak általános elterjedtsége mellett érthető, hogy a klasszikus

szanszkrit drámákban az előkelő és művelt ernberek szanszkrit nyelven beszélnek, a többiek népies tájnyelveken, s hogy a rhapsodosok a királyok palotáiban, előkelők és gazdagok

házaiban

a nagy

A nagy népies eposzok nyelve az ú. n. epikus szanszkrit,

mint

a későbbi

népies

klasszikus

eposzokat

récitálták.

t. i. szintén szanszkrit — csak valamivel ószerűbb,

szanszkrit,

kevésbbé

szigo-

szanszkritnak

népies

alakja.

rúan ragaszkodik a nyelvtani szabályokhoz s inkább a nép. nyelvéhez

közeledik,

Hogy azonban az nevéből

tehát

a szanszkrit

is kitűnik,

a

nem

volt valóságos

mertsamskrta

a. m.

népnyelv,

celkészített,

felékített, ékes, művelt, finom: nyelv, amellyel szemben a népies tájszólások a prákrta, cxeredeti, természetes, közönséges, műveletlen; jelzőt kapják. A szanszkrit valóban természetes

fejlődésében

mesterségesen

megakasztott,

a

grammatika bilincseibe vert, megmerevült nyelv — egy rendkívül kifejlett nyelvi műipar terméke, amint ezt többek közt a kínos pontossággal kiszabott s megvalósított mondatfonetikai szabályok mutatják. Ennek ellenére, vagy épen

ezért

a

szanszkrit

minden

elkövetkező

korok

nor-

mája, amelyhez a klasszikus irodalom költői és tudósai szolgailag alkalmazkodtak s amely még ma is körülbelül oly szerepet játszik Indiában, mint a latin a középkori Európában. A szanszkrit periodusban az eposz a legelőször mű-

velts később is mindvégig buzgón

Az epikai alkotások két fő csoportba

csoportban

vannak

az

xcepikuss

ápolt irodalmi műfaj. oszthatók.

-Az egyik

szanszkrit nyelvű

régi

12

nagy

népies

époszok,

a Mahá-bháráta

és a

Ráimáyvana, bár az utóbbiban már a műköltés kezdetei jelentkeznek. Mind a két eposz a Kr. előtti időkben kelet-

kezett, de csak a Kr. utáni első százádokbari jutott mai

alakjához. A Mahá-bháráata népies epikájához csátlakoznak a nagyszámú puránák, bár voltaképpen vallási

művek. A jelentősebbek köztük a Kr. utáni 5. század körül nyerték

jelenlegi

alakjukat.

—

A

másik

tiagy

csopórtba

ban keletkeztek. A műeposzok

a Rátnáyanához

csatlakoz-

velük

prózai

tartoznak. a klasszikus. szanszkrit nyelvű mű-eposzok, amelyek a Kr. utáni 5—11. századok folyamán nagy szám-

nak, amely a műeposzókhoz

belső

rúlnak.

népies a Kr.

és a műeposz között áll. E verses utáni 6. és 7. század folyamán "a

rokonságban

áló

regények

já-

I. A népies eposzok

és a puránák.

Az epikus költés kezdetei, Az gazdag

eposz Indiában csak a szanszkrit periodus irodalmi fejlődés után jelentkezik, míg

országban

ban

nem

epikai

minden

más

oly éles, mint

költés

persze

műfajt. megelőz.

Az

ellentét

elején, Görög-

azon-

első tekintetre látszik. Nagy stílusú

csak

későn

fejlődött ki, aminek

oka

részben az, hogy a védikus korszak folyamán az irodalom a brahmanok kezében volt, részben az, hogy a történeti

érzék

Indiában úgyszólván

teljesen

hiányzik.

Epikai

nyo-

jelen egyes

alakjukban többé-kevésbé érthetetlenek, mért az strófák közt kevés vagy semmi összefüggés nincs.

mok azonban már a védikus irodalomban vannak — talán már az ARg-védában is, de egészen biztosan a bráhmana nevű théologiai értekezésekben. Az Rg-védában van vagy húsz olyan himnusz, amelyek

E himnuszok párbeszédes alakban egészen töredékes és balladaszerű módon egy történetet, mondát, legendát mon-

danak el, s egyes tudósők (pl. J. Hertel, L. v. Sehr o eder) szerint misztériumok, kultusz-drámák, mások (pl. H. Oldenberg, epikai művek,

nnszek.

ú.

K.

n.

Homályos

F.

Geldner, ákhyána-

voltuk ebben

R. Pischel) szerint vagy itihása-him-

az esetben a következő

módon volna magyarázható. Az epikai költés legrégibb alakja Indiában, valamint Irországban is, verséspróza

elegye

volt,

mint

a páli nyelvű buddhista

játakák-

14

ban,

aminek

a Mahá-bháratában

az események

is maradtak

prózában voltak elbeszélve,

nyomai:

ellenben

a ki-

magasló mozzanatok s jelesül a dramatikusan váltakozó párbeszédek versekbe : voltak szedve, amelyeket, gyakran kísérete mellett, énekeltek. bizonnyal húros hangszerek

A verses, párbeszéd

volt az elbeszélés

szilárd váza s tehát

Rg-véda

kérdéses

himnuszaiban "már

prózai

részletek

nem

.cssak ez volt szigorúan kötött alakban hagyományozva, míg az általánosan ismert prózai történetet az elbeszélő a körülményekhez képest tetszése szerint a maga szavaival

mondhatta

Csupán

most

el.

magyarázó

helyzetet

gyüjteménybe s

azáltal

Az

a verses

képesek

párbeszédek

maradtak

fönn,

vétették

míg

fel

a

így elvesztek. Néhány ilyen himnuszt mind-

vágyunk,

legalább

részben,

a

a bráhmanák

vagy a későbbi epikai irodalom vagy kommentárok segélyével kiegészíteni. "E dialogikus himnuszok : egyike, kétségkívül a legés Purúravas szebb valamennyi között, " a halandó

apsaras (égi nimfa) 18 strófás története (RV. Urvasíi X. 95). Az apsarás négy őszön (azaz: éven) át időzött a földön mint Purúravas kedvese s teherbe is esett tőle. Egv

napon lámot.

aztán, mikor támasztottak

czenészek embertelen szándékkal vileltűnt, hallattaks, s báránybégetést

cmint az első hajnalpírs. Purúravas most keresésére indúl s mikor végre feltalálja, Szívreható szavakkal esedezik neki,

hogy térjen vissza hozzá. Urvasí hideg marad és hajthatatöngyilkóssággal felan, s mikor Purúravas kétségbeesve nyegetőzik, erre is csak ezt feleli: cNőkkel nincsen barátHasztalan kéri még egyszer ság: hiénáknak szívei őks.

Purúravas:

cTérj vissza!

Ég a szívems. Urvasí

(vagy a

dalos?) csak a mennyei boldogsággal bíztatja. — Ez körülhelül minden, amit a homályos, gyakran egészen érthetet-

len párbeszédből csére egész sereg

—

többek

közt

Az ősrégi mese szerenki lehet venni. világosabb feldolgozásban is fönnmaradt

egy

bráhmanában, a Mahá-bhárata

Hari-

vamsa nevű. függelékében, Kálidása Vikramórvasíya cimű szép drámájában stb. De nincs feldolgozás, amely megközelítené az ősrégi védikus himnusz egyszerű nagyságát, pathoszát és tragikumát: a legrégibb ind és indo- -európai szerelmes: történet a legjobb maradt Indiában. 1 A játakák,

hőse vagy

szemtanúja

, Születési történetek", oly történetek, amelyeknek Buddha

valamely

korábbi

létformájában.

t

15

A bráhmanák ságos elbeszélések

theologiai irodalmában már valóis vannak. A bráhmanák főtárgya

részeikben

rituális

ugyan az áldozati szertartások, de exégétikus egyik-másik

cselekmény

(magyarázó)

megokolására

történetek, mondák, legendák vannak elbeszélve — valóságos oázisok a theologiai spekulációk. sivatagában, az elbeszélő próza legrégibb példái, amelyekben

a próza méggyakran s a prózába beszúrt

és versmérték

hoz

tekintetében

közelednek.

Íveknek

előadása

versekkel váltakozik strófák (gáthá) nyelv

Ezek

áldozati

az

néha

elbeszélő

és családi

az

epeosz-

részletek,

ünnépeken

ame-

a

v a l-

I á si szertartások része volt, az ákhyána celheszéléss, rendesen az itihása etörténetv és purána erégi tör-

ténets neveket viselik, amelyek néha különböző elbeszélésfajokat jelölnek, néha ugyanazon értelemben vannak hasz-

nálva, amint a Mahá-bhárata is mind a három elnevezést alkalmazza magára. Amennyiben különbséget tesznek köztük, az itihásák mondák és legendák, amelyek -istenekről, démonokról, régi szent bölcsekről (rshi), őskori királyokról szólnak, a puránák pedig kozmologikus és kozmogonikus míthoszok s bizonyos dolog vagy intézmény

eredetével vel)

népies

(főleg

foglalkoznak.

a kasztok

Mindezek

mondákra,

eredetével,

legendákra

az

a világ

elbeszélések

és

teremtésé-

részint

míthoszokra

régi

mennek

vissza, részint áldozati szertartások magyarázatára vagy indokolására vannak. kitalálva. A történetek egyike Purúravas és Urvasí Ős-

régi

meséje

(Satapatha-bráhmana

Rg-véda-himnuszban

amelynek

prózájába

van szúrva. A megvilágítására tása.

is

elbeszélt

e himnusz

XI.

mese

18

5. 1)

—

teljesebb

strófája

a föllebbi doubletja;

közül

öt -be

bráhmanák nyelvezetének és szellemének álljon itt a mese egy részének hű fordí,

Urvasí apsaras szerette Purúravast, Idá (istennő) fiát. Mikor ez (Purúravas) megkapta őt, amaz (Urvasí) így

szólt hozzá:

cNapjában

bottal (phallos). lém. Mezítelenül asszonyoknál!s

háromszor

érinthetsz

De akaratom ellenére sem akarlak látni. Ez

Sokáig

élt vele. Teherbe

engem

a nád-

ne feküdjél mela szokás nálunk, is

esett

tőle,

oly

sokáig élt vele. Ekkor a gandharvák (égi zenészek, az apsarasok társai) így szóltak egymáshoz: cSokáig élt bizony

,

16

már ez az Uryasí az emberek között. Eszeljetek ki.valamit, hogy: megint visszatérjenh Az ő (Urvasí) ágyához pedig egy anyajuh volt hozzákötve két bárányával.! Ekkor

a gandharvák elragadták az egyik bárányt. Urvasi így: szólt: cOh jaj, elragadják a fiamat, mintha nem is volna itt férfiú, mintha nem is volna itt ember! Elragádták a másikat is. Urvasí ugyanígy szólt. Purúravas pedig erre ezt gondolta magában: cMár hogyne volna itt férfiú, hogyne volna itt ember, mikor én itt vagyok?! Meztelenül felugrott: nem akart időt veszteni azzal, hogy ruhát egyen magára. Ekkor a gandharvák villámot támasztottak. Urvasí mezítelenül látta őt, mintha nappal volt volna.

Erre eltűnt (Urvasí). cVisszajöttem már!) (kiáltotta Purúravas). De ime, ő (Urvasí) nem volt sehol. Purúravas só-

várgásában sóhajtozva bolyongott a Kuru-kshétrán. Van itt egy Anyatah-plaksá nevű látuszos tó, ennek a partjára jutott. Rajta (a tó tükörén) pedig apsarasok úszkáltak vízi madarak alakjában. Urvasí felismerve Purúravast, így szólt: cEz az a férfi, akivel éltem. Ők (a többi apsarasok) pedig így szóltak: cJelenjünk meg neki! cIgens (mondta Urvasí). És megjelentek neki. Purúravas pedig felismerve őt, így szólt hozzá: i

Hah,

szót

tisztán

egymással!

látok!

Ki

nem

Állj

meg,

mondott

te

gonosz!

szó nem

Váltsunk

nyújthat

eny-

het majdan nékünk (RV..1). — Maradj hát, beszélgessünk egymással! Ezt mondta neki. Ő (Urvasí) pedig így felelt: cMit kezdjek ezzel a te beszédeddel? Eltűntem, mint az első hajnalpír. Eredj haza, Purúravas! Elérhetetlen vagyok,

mint Most

a szél (RV. 2). — Nem tetted elérhetetlen vagyok számodra.

Ezt mondta neki.

Ő

(Purúravas)

meg, amit mondtam. Eredj megint hazat.

erre gyötrődve

így szólt:

cTársad most a mélységbe veti magát, hogy messzemessze menve vissza ne térjen. Aztán az enyészet ölében. fog feküdni, aztán vad farkasok fogják felfalni (RV... 14). —;

Társad felakasztja magát. (!) vagy a mélységbe ugrik. ÁZg : tán farkasok vagy kutyák fogják megenni) Ezt mondtg:

Ő (Urvasí) pedig ezt válaszolta -neki: ne

cNe halj meg, Purúravas, ne vesd magad

faljanak

fel gonosz

1 A mese legrégibb,

apsaras,. aki minden

farkasok!

ma

Nőkkel

elveszett verziójában

a mélységbe,

bizony

nincs. ha-

az anyajuh maga: az

alakot képes felvenni, s a bárányok az ő gyermekei.

,

rátság: hiénák szívei ők Nökkel nincsen barátság! § még hozzátette: c Mikor megváltozott éjjelenkint

egy

négy

őszön

17

(RV.. 15). — Ne törődjél vele! Menj megint hazat Ezt mondta alakban

át,

napjában

éltem

az

emberek

egyszer

közt

fogvasztottam

csöpp vajat. Jól laktam veles (RV. 16). E strófa után Urvasí az Rg-véda-himnuszban eltűnik, a bráhmanában megkönyörül Purúravason s ezt a tanácsot adja neki: kérje-a gandharvákat, hogy változtassák őt is

gandhárvává. Ezek áldózatra, amelynek

gándharvák

erre megtanítják egy bizonyos tűzbemutatása által a halandó ember a

közé emelkedhetik.

szönhető, - hogy

Ez

áldozat

leírásának

a csodaszép történet belekerült

manába. . . Ugyancsak

a Satapatha-bráhmanában

(I. 8.

7

kö-

a bráh-

1)

van

az

ind. vízözön- monda legrégibb alakja, amely .kétségkívül sémi eredetű s a Mahá-bháratában is előkerül...

Manu, ősrégi szent bölcs (rshi) egy napon egy halacskát talál mosdóvizében, aki arra kéri, hogy mentse meg életét, s.ennek fejében megigéri, hogy kimenti az eljövendő vízözönből. Manu fazékba tette a halacskát, később, mikor megnőtt, egy gödörbe s végül, mikor már igen nagy lett,

a tengerbe

segítségével

minden

hogy

kezett

vitte.

Aztán

megmenekült

embert

Ebből

folytatódott

égy idá nevű áldozat rült be a bráhmanába.

.:

a

elpusztított.

utódot nyerjen.

s általa

hajót

épített

a hal utasítására

vízözönből,

Erre

egy

az

amely

áldozatot

Idá

nevű

emberi

nem.

rajtakívül

mutatott

női lény

Az

Sunah-sépa

be,

kelet-

elbeszélés

jelentőségének megvilágítására

Több szempontból érdekes

s

története

ke-

(Aita-

réya-bráhmana VII. 13—18), amelyhiek recitálása a királyavatási szertartás része volt s amelynek egy verziója a Rámáyanában is. előkerül. A gyermektelen Hari-scandra

király

runa

megfogadja,

istennek.

De

hogy

ha fia . születik,

mikor . fia,

Róhita,

feláldozza

megszületik,

Va-

egyre

halogatja igérete beváltását. Mikor. végre a fiú felnőtt, az apa Varuna. sürgetésére . előkészületeket tesz feláldozására. De a fiú most a vadonba menekül, ahol hat évig bolyong, mialatt atyja a: Varunától reá mért vízkórságban szenved. Róhita végül egy szegény brahmannal találkozik, aki bele-

egyezik

abba, hogy Sunah-sépa nevű

feláldozzák, sőt Az

ó-ind

epika.

I.

maga

kötözi

(Ex

.BIDLCfy zo

oda

küdpostijensis

az

fiát a királyfi helyett áldozati

cölöphöz

s

13

,

mikor

senki

sem

"Varuna beleegyezik mint

a kshatriyav.

lóbb

istenekhez.

"Sunah- -sépa csőítette

élete

három

vállalkozik

a cserébe,

Az

áldozat

rá,

már

megmentésére

Mikor

versben,

mága

akarja

feláldozni.

cmert többet ér a brahman,

utoljára

kezdetét

imával Ushas

egymásután

fordúl

veszi,

mikor

a legkivá-

hajnalistennőt

hullanak

le

róla

di-

a

kötelek s a király visszanyeri egészségét. A Kr. előtti 5. században már rendkívül sok ilyen Pr Ózai és verses elbeszélés r(ákhyána, itihása, purána gáthá) volt, amelyek az epikai költők számára forrásul szolgáltak, sőt talán Itihása vagy Itihása-purána nevű gyüjtemények, illetőleg könyvek is léteztek. Igen valószínü az is, hogy már igen régi időben voltak aitihásika vagy pauránika nevű hivatásos elbeszé-

lők,

akik

az

itihása-irodalom

recitálásából

éltek.

.

Ezen inkább vallási jellegű itihása-irodalom mellett továbbá minden bizonnyal voltak voltaképeni gpikai költemények, hősi énekek és epikai dal-ciklusok is. A védikus irodalomban felemlített férfi-d i-

csöítő

énekek

(gáthánárásamsí)

kétségkívül

hősi eposz előfutárai. A nagy. eposzok egy csapásra keletkezhettek: jóval előttük kellett már énekeknek

a

nem len-

niök a Mahá-bhárata nagy csatájáról s Ráma tetteiről, azonkívül más nagy eseményekről és hősökről is. ták

A

—

legrégibb

epikai költészet

istállómesterek,

művelői

és

ápolói

fejedelmi heroldok, egyben

a

s ú-

udvari

bardok, akik királyi udvarokban nagy ünnepeken régi énekeket adtak elő s uraik és az egykorú hősök dicsőségére újakat készítettek. E dalosok kshatriya és brahman

vérből keveredett, tehát mind a két rendhez közel álló keverék-kasztot alkották, amelyben az epikai dalok apáról fiúra öröklődtek. Dalaikat a nép között kusílava nevű vándor-énekesek terjesztették, akik a dalokat betanulták s

lant kisérete mellett nyilvánosan énekelték, mint a görög rhapsodosok a homerosi" eposzokat. Ilyen előzmények után jelenik meg a Mahá-bhárata és a Rámáyana. De nem szabad azt "gondolni, hogy e nagy eposzok a régi sútáktól és. kusílaváktól énekelt régi epikai énekek gyűjteményei. Az eposzok magvát régi hősi dalok képezik ugyan, de e régi elemekhez századokon keresztül folyton újak járúltak — nem csupán hősi dalok, hanem itihásák és puránák s jelesül a Mahá- bhárátában még niás,

5

19 )

nem epikai elemek is. A nagy népies eposzok tehát igen különböző természetű s igen különböző értékű költeményekből álló gyűjtemények, amelyek századok alatt folytonos változtatások -és betoldások útján jöttek létre. A

másod

és harmad

kézből

való

részletek

óriási

tömege

az

oka, hogy a nagy ind eposzok olvasása oly gyakran kiábrándító: az. átalakító és bővítő fűzfa-poéták miatt kell az ind eposznak a göröggel szemben a rövidebbet húznia. Ennek ellenére a Mahá-bhárata és a Rámáyana hatalmas alkotások az Ihashoz és Odysseiához hasonlóan határkövek a -világirodalomban, mérföldkövek az: emberi kultúra országútján. A későbbi szanszkrit irodalom nagy része rajtuk alapúl s nélkülük érthetetlen. A. régi ind nép mondavilága, egész szellemi élete és műveltsége . egységes összképpé van bennük kialakúlva, amelyen egész India két évezreden át lelkesedett és nevelődött s ma is lelkesedik és nevelődik. Az eposzok csaknem valamennyi ind népnyelvre le vannak fordítva s gazdag és szegény, tudós és tudatlan, brahman és pária számára hozzáférhetők. Aki

olvasni nem tud vagy nem akar, az is megismerkedhetik velük, mert lépten-nyomon felolvasnak belőlük: felolvas a

nagyapó a pihenés óráiban a családi körnek, a falusi pap a községnek, a vidéki szatócs a vevőinek, sőt nyilvános felolvasásokat rendeztek belőlük a templomokban az ájtatoskodóknak s a k athak "E szanszkrit kathaka) celheszélőv vagy páthak (— ak a) cfelolvasói nevű brahmani kasztú recitátorok részleteket adnak elő. belőlük a köréjük gyülekezett falusiak tömegei-

nek is. A szebb epizódokat színre is alkalmazzák s gvakran előadják a yátrá nevű népies színművekben, amelyek szinte lázba ejtik a köznépet: egész falvak özönlenek elő látásukra és hallgatásukra egész publikum könnyekre

eposzok

jelentőssége

úgy

s megindító jeleneteknél az fakad. Egyáltalában a nagy

irodalmi,

mint

művelődési,

val-

lási és erkölcsi szempontból szinte mérhetetlen. Aki az ind szellemet és jellemet alakító erőkről fogalmat akar magának szerezni, első sorhan a nagy eposzokhoz forduljon.

uz

A) A Mahá-bhárata. A

Mahá-bhárata

Mahá-bhárata

mivolta.

az

eposzban

előkerülő

24)

előkerülő

M a h á-

bhárata-ákhyána (Il. 62. 39) szó rövidítése s így annyit tesz, mint ca Bháratákról szóló nagy elbeszéléso, amelynek tágya a Mahá- bhárata- yuddha (XIV. 81. 8), ca Bháraták nagy harcas. — Kik voltak ezek, a Bháraták? A Bháraták, cBharata-utódoks, egy ősrégi, inár

az Rg-védában

(III. 53.

Bharata

nevű

királynak leszármazottai, tehát egy északnyugat-indiai Uuralkodó család tagjai, s egyúttal a Bharata királyról elneve-

zett bharaták harcias néptörzsének (RV. III. 33.. 11; VII. 33. 6) utódai, akik a Gangá (Ganges) felső folyása és Yamuná (Jamna) mellékén tanyáztak s később egy Kuru

nevű királyról, illetőleg ennek Kaurava nevű utódairól a Kuru, illetőleg Kaurava nevet kapták. Róluk van elnevezve a fölebb említett Kuru-kshétra, cKkKurufölds, szent földje, a Bháraták nagy harcának színhelye —

a Satadru (Sutlaj) és a Yamuná (Jumna) folyók között lévő lapályon, a mai Delhi táján, Ambála és Sirhind váro-

sok környékén. A Kuru-dinasztia idősebb és ifjabb ága, a Kauravák és a Pándávák, között családi viszály tört ki s ennek folytán élethalál-harc támadt, amely nem csupán

az

eladdig

szédos

egységes

törzset,

néptörzset,

sőt egész

királyát két táborra szakította sebb ága s vele semmisült. Ezt

hanem

Hindustán

valamennyi

valamennyi

s amelyben

a Bháraták családja csaknem egészen mega bizonnyal történeti harcot régi bar-

meg, amelyeket

egyesíteté.

hősköltemény

nagy.

költő

Ez

és

a dinasztia idő-

dok dalokban. örökítették retlen

szom-

népét

a

egy

kisebb. terjedelmű

régi

aztán

egy isme-

hőskölteménnyé

a

Mahác-

bhárata eredeti magva. Ez a mag az, amely a Mahá-bháratát eposszá teszi nemzeti eposszá, amilyen az Ilias vagy a Nibelung-ének, amelyekben a voltaképeni tárgy szintén egy élethalál-küzdelem tragikuma. . E régi hősköltemény köré aztán századok folyamán a legheterogénebb anyagoknak óriási tömege rakódott le.

vült

A régi mag mindenekelőtt rokon anyagokkal bő— olyan hősi mondákkal és hősi mondakörök

töredékeivel, amelyek

csak

többé-kevésbé

laza

általában semmiféle kapcsolatban sem állottak mondával. A Mahá-bhárata tehát nem csupán ták nagy hárcáróly szóló hősköltemény, hanem költészet termékeinek gyűjteménye általában, a

költészet repertóriuma A hősköltészethez

(Winternitz). aztán. roppant

vagy

eg

a Bhárata. a cBháraa régi hősrégi bard-

tömegű

vallási,

illetőleg papi költészet járult: brahmani mondák, legendák, mithologiai elbeszélések, tehát további epikai itihá § a-anyag, valamint bradh-

mani

tehát

bölcseleti,

didaktikus

jogi

anvag

és erkölcstani

—

még

pedig

darabok,

részben

a

súták közreműködésével, de velejében a brahmanok jóvoltából. A brahmani papság ugyanis a világ legönzőbb

és legnagyravágyóbb papsága, befolyásának és hatalmának kiterjesztése és megszilárdítása végett az eposzra is rávetette magát s teletömte vallási költészettel s papi tudománnyal. .Az eposszal foglalkozó papok pedig túlnyomó

részben nem tudós Dbrahmanok : voltak, hanem kevésbé művelt puróhiták —-királyok házi papjai, akik utóbb Vishnu és Siva istenek kultuszában nagy szerepet játszottak s a későbbi purána-irodalmat művelték. Nem csoda tehát, hogy a Mahá-bhárata is erősen purána már csaknem purána. A hevezetésben, amely

jellegű, sőt Ugrasravas,

a purána-ismerős (pauránika), szájába van adva "(I. 1. 1), az eposz egyenesen a cpuránas neret adja magának . (I. 62. 16), úgy is kezdődik, mint egy pu-

rána, t. i. a világ, az istenek, félistenek és emberek keletkezésének élbeszélésével, a hősök származásának elmondásával stb., s teli van purána-stílusú. helyi mondákkal, Vishnu- és Siva-míthoszokkal s egyéb purána-szerű részletekkel. Vishnu annyira előtérben áll, hogy az eposz helyenkint valóságos vishnuita imakönyv. benyomását teszi, amint hogy a bhágavaták vishnuita felekezetének tényleg

szent könyve . is volt, s talán ezért viseli a Kárshnavéda, aKrshna (Vishnu megtestesülése) védájas nevet íde v. ö. alább, 23. 1.). i A herőikus, brahmani és didaktikus részleteken kívül lénvegés alkotórész mesék, példázatok,

még az erkölcsös

aszkéta-költészet: elbeszélések az aszkétikus

22 bölcseség és erkölcs példákkal megvilágítására, bölcs mondások a világtól elfordulás, lemondás, önfeláldozás és min-

den

élő

lény

iránt

való

szeretet

ajánlására.

E

részletek

szerzői aszkéták, erdei remeték, kolduló szerzetesek, felekezet- és: szerzetesrend-alapítók, akik régi időktől fogva fejtettek ki irodalmi tevékenységet s a brahmanokhoz hasonlóan szintén törekedtek a tömegek rokonszenvének megnyerésére. A hősi és vallási epikai anyagnak a mindenféle (vallási, erkölcsi, jogi, bölcseleti) didaktikus részletek rengeteg tömegével való keveredése folytán a Mahá-bhárata szinte már nem is egy költői mű, hanem egész irodalom, mindenesetre a világ legsajáltságosabb irodalmi terméke, amelyre az eposz elnevezés már alig illik rá. A didaktikus elem annyira túlteng benne, hogy J. Dahlmann jezsuita páter ezt tartja a Mahá-bhárata magvának (Das Mahá-bhárata als Epos und Rechtsbuch. Berlin 1895. Genesis des Mahábhárata. Berlin 1899). Ez több, mint amennyit be lehetne bizonyítani, de nagyon érthető, hogy valaki bizonyítására vállalkozott. cAz eposz oly Iliashoz hasonló, amelybe nem csupán az gave és Ovidius Metamorphosisai vannak beledolgozv: , hanem még hosszú kivonatok Hesiodosbóls az egész soloni törvényhozás iss, mondja A. Baumgar tner (Die Literaturen Indiens und Ostasiens 75 I.) és igá-

zán — nagyon

keveset mond vele. A Mahá-bhárata

szinte

nem is eposz már, hanem es gy morális jellegű enciklopédia. Ez. körülbelül a mai indek nézéte is. Szemükben a Mahá-bhárata költői mű ugyan, de egyúttal ta n-

könyv

(sástra)

is —

az erkölcsnek,

jognak

és höl-

cseletnek ősi hagyományon (smrti) alapuló s tehát megtámadhatatlan tekintélyű tankönyve, amely nem csupán

mulattatásra

A a

szolgál,

hánem

okulásra

és lelki

épülésre

mai ind felfogás legalább másfélezer esztendős, Mahá-bhárata bevezetéséből kitűnik. Eszerint a

hhárata

kávya,

műkölteményv

(I. 2.

388),

de

is.

amint Mahá-

egyúttal

dharma-sástra, artha-sástra, káma-sástra és móksha-sástra, azaz az erkölcs és jog, a gyakorlati élet, a szerelem és a megváltás tankönyve (I. 2. 381; I. 62. 23): ami az erkölcsre és jogra, a gyakorlati életre, a . szerelemre és a megváltásra vonatkozik, az mind meg-

van benne, s ami nincs meg benne, az sehol sincsen meg (I. 62. 53. A Bhárata páratlan bűnoszlató, érdemhozó

283

tisztító-eszköz (pavitra): aki reggel vagy este olvassa, megszabadúl vele minden gondolattal, szóval és cselekedettel elkövetelt bűnétől s aki szent történeteit (káthá). naponkint hallgatja, oly vallási érdemet szerez vele, mintha egy véda-tudó brahmannak száz aranyozott szarvú tehenet

ajándékozna A

(I. 2. 390—393).

Mahá-bhárata

tehát idővel egy

magvát

képező

epikai és didaktikus

kis

hőskölteményből

elemekből

álló mon-.

strum keletkezett — monstrum méreteinél fogva is, mert Hari-vamsa című függeléke nélkül is közel 1090.000 slókából, tehát 200.000 verssorból áll,! s így a leghosszabb költemény, amelyről a világirodalom története tud, csaknem nyolcszor akkora, mint az Ilias és az Odysseia együttvéve. Az óriási mű rengeteg terjedelme ellenére csak 18 parvan cszakaszp nevezetű könyvre van felosztva.? Az egyes könyvek igen különböző hosszúságúak: a legnagyobb a XII. könyv, közel 14.000, a legkisebb, a XVII. könyv, csak 312 slókából áll. A legtöbb parvan al-parvanokra oszlik, ezek. fejezetekre (ladhyáy a), amelyeknek száma összesen 2109.. Ez óriási mű szerzője az eposz szerint, amelynek tanúságát a mai indek is elfogadják, egyetlen egy ember, egy

ősrégi

bölcs

és szent

rshi:

Krshna

Dvaipáyana

—

talán az a Krshna, akirőla Mahá-bDhárata a Kárshnavéda, cKrshna védájas, nevet viseli (de v. ö. följebb, 21. I.). Ugyanez az rshi a hagyomány szerint az egész purána- -irodalom szerzője s azonfelül a négy véda rendezője, amiért réndesen a Vyása, crendezős, néha V éd avyása, cvéda-rendezős, nevet viseli, . egyúttal a Mahábhárata főhőseinek kortársa, sőt igen közeli rokona, atyja,

illetőleg nagyatyja,

aki alkalmilag

maga

is

belenyúl

az

eposz cselekményébe. Vyása a .hagyomány szerint három év alatt készítette el az óriási költeményt (I. 62. 41 és 52), j

de csak fiái halála után közölte Vaisampáyana nevű tanítványával, aki aztán Janam-éjaya király nagy kígyóáldozatának szüneteiben előadta (I. 1. 96—98). Vaisampávana

elbeszélését

1 A calcuttai

ez

alkalommal

kiadásbana Mahá-bhárata

a

hallotta

Hari-vamsával

UÚU gr aegyütt

106.466, e nélkül 90.092 slókából áll. , 2? Az egyes parvanok neveit 1. alább: 26, 32, 35, 36, 37, 39, 40, 41, 42, 43, 44, 45, 46. I..

.

24

sravas

Sáuti

(a

súta-fi)

s ez

Janam-éjaya kigyó-áldozatát, yana elbeszélését azoknak az

aztán

elbeszéli

először

majd elmondja Vaisampárshiknek, akik a Naimisha

erdőben egy tizenkét évig tartó nagy áldozat bemutatására gyülekeztek össze (I. 21).

Hogy mindez, jelesül az a egységes eredet, mese, az magának az eposznak bevezetéséből is kitűnik (I. 1). Eszerint Vyása részletes előadásban (v4i-stírya) s rövid

összefoglalásban (sam-kshipva) közölte művét (I. 1. 52). Különböző brahmanok (vipr áh) három különböző helyen

kezdik

a költeményt

recitálni

(I.

1. 53).

Sáuti

egy

helyen azt mondja, hogy ő 8000 slókát ismer (I. 1. 81), de kevéssel alább kijelenti, hogy Vyása két gyűjteményt (samhitá) készített, egy 24.000 strófásat (I. 1. 101) s egy 60 százezer strófából állót, amelyből 30 százezer strófa az istenek világában ismeretes, 15 százezer az catvákvs (a holtak lelkei) közt, 14 száz-

ezer rek

a gandharvák között és 1 százezer az em b eközt (I. 1. 104—105), s hogy ezt a százezer strófás

költeményt

recitálta

Vaisampáyana,

Vyása

tanítványa,

ő maga, Sáuti, is. (I. 1. 107). Ezekben az adatokban tehát fönnmaradt annak emlékezete, hogy a .(Mahá-bhárata eredetileg

kisebb

fokozatosan

terjedelmű költemény

érte

el jelenlegi

volt

gerjedelmét.

s

csak

Erről

s

később

később

többet. A Mahá-bhárata az indek szemében befejezett és felülmulhatátlan műremek, amint ez az eposz bevezetésének hiperbolikus kifejezéseiből is kitűnik. A Bhárata drágaságok lelőhelve (í(nidhi), mint a- nagy óceán és Méru, a

világhegy (védaih náluk .(!), zebb volt kapta (I. a tehén

(I. 62. 48). A Mahá-bhárata felér a védákkal sam-itam: I. 62. 16 és 49), sőt többet ér mert .az istenék mérlegén a Bhárata nehea négy védánál, s ezért a Mahá-bhárata nevet 1. 268—270). Amilven az óceán a vizek. között,

a négylábúak

itihásák

között

védát, des nem

380).

másik

Aki

sem

ezt

ezt

az

tetszik,

(I.

az

legkiválóbb

miriden

ákhvánát,

mint nem

nincs

a varjú

hangját

itihásából

purána:

stb., olyan

1. .262— 263).

upákhvánát

a kókila (ind fülemile) a

között

a

Aki

az

fakad

Bhárata

ismeri

nem

hallotta,

károgása

hallotta

világon

a

bölcs

az

a négy

annak

annak,

(I.

2.

egy

aki

(I. 2. 282). Ebből

minden

elbeszélés.

költői

ihlet,

(kath á),

20

a

amely

nem

ezen

az ákhvyánán

386). Mint a szolgák kiválóbb költők ebből

ben van is valami, mert szívesen veszik anyagukat

lesleg

Aiskhylos

tragédiái

csak

költeményt

alapulna

(I. 2. 383—

egy előkelő úrból, úgy élnek a legazákhyánából (I. 2. 387), ami-

ama

az ind epikusok és drámaírók a Mahá-bháratából, s ami mel-

mondására

morzsák

Homeros

(kávva)

költők

emlékeztet,

dús

felül

hogy

asztaláról. Ezt

nem

múlhatják

az

ő

(I.

2.

a mű-

388]. -A nyugati kritika szemüvegén nézve azonban a Mahábihárata mint egész nem hogy műremek volna, ellenkezőleg: irodalmi képtelenség, amely nem bámuló elragadtatást, "hanem nyugtalan meglepetést kelt, nem lángelméjű költő, még csak ügves gyűjtő vagy rendező műve sem, hanem rendezetlen khaotikus töimeg, amelyet kibékíthetetlenül diszharmonikus. elemekből mesteremberek gyúrtak össze, labirint, amelyben alig lehet eligazodni, írdatlan őserdő, amelynek úttalan utain lépten-nyomon eltéved és

halálra fárad

a vándor.

De

ez írdatlan

őserdőben

vannak

tisztások, ahol igazi poézis, szívből jövő jámborság és mélységes bölcseség gyönyörű virágai nyílnak. Nehéz hozzájuk férkőzni, de megérdemli a fáradságot.

A Mahá-bhárata

tartalmi vázlata.

A mai Mahá-bháratának

mintegy fele (1070 adhyáya)

a Kauravák és Pándavák történetével, foglatkozik, másik fele (1039 adhyáya)

illetőleg harcával másféle epikai és

didaktikus részleteket tartalmaz. Az áttekintés megkönnyítésére külön adjuk a főelbeszélés tartalmi vázlatát, külön

a többi

részletekét.

§

a) A Mahá-bhárata főelbeszélése. A főelbeszélés fonala az egész eposzon

de a XII. és XIII.

énekekben

megszakad

végig húzódik,

s csak -a XIV.

énekben folytatódik. Középpontja, a Mahá-bhárata képeni magja, a VI.—IX. könyv, a 18 napos csata leírása,

amely

Sanjaya

Kaurava

bard

szájába

voltanagy

van

adva. A főelbeszélés valamikor. a mai XI. énekben végződ-

hetett az elesett hősök elsiratásával, úgyhogy XVIII. énekek, amelyek az életben maradt

a mai XIV.— hősök sorsát

tovább űzik-tűzik, bizonnyal későbbiek. Az aránylag könvnyen kiszámítható kező:1!

főelbeszélés

(I. Ádi-parvan, A Kauravák

A bharaták Hástina-pura

tartalmi

kivonata

a

követ-

Hastiná-pura hajdanában egy

-vagy Sán-

a ckezdet könyves.)

és a Pándavák

országában, városában?

eredete.

tanu nevű Kuru-nemzetségbeli erényes király uralkodott, aki Gangá folyó-istennőtől született fiát, az óriási erejű és bölcs Bhíshmát tette trónja örökösévé. Egy nap

megpillantotta

a halból

született

s a halászok

királyától

fiú lesz a trónörökös.

A nemes-

felnevelt szépséges Satyavatít atyjától, aki hajlandó is volt hozzá

ha a leánytól születendő

s kezét kérte nevelőadni a leányt, de csak

lelkű Bhíshma erre atyja kedvéért lemondott trónöröklési jogáról, sőt szűzességi fogadalmat tett, hogy egészen magva szakadjon. Sántanu erre nőül vette Satyavatít, akitől két fia született: Citrángada és Vicitra-vírva. Sánlanu és Citrángada halála után Bhíshma mint a nemzetség legidősebb tagja Vicitrá-víryát avatta királlyá, aki azonban szintén meghalt — fiatalon és gyermektelenül, noha két felesége is volt:t Ambiká és Ambáliká. A Kuru-nemzetség ezzel tényleg kihalt, de jogilag még fönnmaradhatott. A leviratus jogi szokása alapján ugyanis a gyermektelen özvegy megbízást (niyóga)

kaphatott

elhúnyt

férjének

rokonaitól

arra, hogy

férjének

fitestvérével vagy ilyennek hiányában bármely rokonával fiutódot szülhessen, aki az elhúnyt férjnek jogszerű utóda és örököse volt s mint ilyen gondoskodott az xcatyjav lelki üdvére elengedhetetlenül szükséges halotti áldozatok be-

1 Lit. I. 35—74. 2

Bő kivonatokat nyújtanak: M. Winternitz, Gesch. der ind. 275—319. I. és A. Baumgartner, Die Literaturen Indiens. 1. Ezen , Elefánt-város" (vagy ,Hastin király városa" ?) romjait a

Ganges egy

kihalt ágához

angol mérföldnyire keresik.

közel,

Delhitől

északkelet

felé mintegy

57

21

mutatásáról. Ilyen apahelyettesítő sógor a Mahá-bháratában Salyavati fia, akit Satyavati Sántanuval való házassága előtt szűzessége megtartásával Parásara rshitől a Yamuná (Jumna) folyó egy szigetén (dvípa) hozott a

világra tetbb,,

s

s aki arca

erről

a Dvaipáyana,

feketeségéről

a

ca szigeten szüle-

Krshna,

ca

feketes,

nevet

s Bhíshma

bele-

kapta, aki mint a védák crendezőjes rendesen Vyása Véda-vyása) néven szerepel s a hagyomány. szerint a Mahá-bhárata szerzője. . Saátyavati tehát magához hívatta a hegyek között re-

metéskedő

és vezeklő

fiát, Dvaipáyanát,

egyezésével megbízta, hogy támasszon utódokat sógornőinek, Vicitra-vírya két özvegyének. A tiszteletreméltó rshi azonban egyáltalában nem megnyerő külsejű és megjelenésű férfiú: bozontos hajú és szakállú, komor tekintetű,

fekete arcú s hozzá rossz szagú. Amikor

tehát a szent fér-

fiú Vicitra-vírya egyik özvegyéhez, Ambikához, közeledett, a nő iszonyodásában lehúnyta szemeit, minek folytán fia, a későbbi Dhrta-ráshítra. kwály, vakon született a

világra. A másik özvegy, Ambáliká, pedig a szent közeledtére félelmében elhalványodott, minek következtében fia halavány arcúnak születetts a Pánd u, chalvány, sápadt, nevet is kapta. Mikor még egyszer akart közeledni Ambikához, ez most már megokosodva, maga helyett egy rabnőjét küldötte hozzá a maga ruháiban, akitől egy teljesen normális

fiú

született:

donba

s három

bölcs és jóakaró

Vidura,

meghasonlott

barátja. A szent aztán

fiának

neveltetéséről

rokonainak

visszavonúlt

Bhíshma,

a va-

nagybáty-

juk, gondoskodott. I Az idősebb, de vak Dhrta-ráshtra helyett eleinte. öccse, Pándu, uralkodott. Később azonban, mas hadjáratok után a Himálaya

vissza s itt csak Dhrta-ráshíra

mikor Pándu déli lejtőjére

a vadászatnak és más

vette

át

és

vitte Bhísma

diadalvonúlt

mulatságoknak

támoggatásával

élt,

a

kormányt, Gándháríi nevű nejétől, Subala gándhára király leányától, 101 gyermeke született: 100 fia, akik közt Duryódhana volt a legidősebb, s egy Buh-salá nevű.

leánya,

Pándunak

—

valamennyi

szerencsétlen

két felesége volt: Kuntí

vagy

előjelek

Prthá,

között.

Súra

vádraa király leánya, Vasu-déva nőtestvére, és Mádrí, Saly a madra király " nőtestvére. E két nőtől születetta

öt Pándava

—

és pedig

Kuntítól

Vudhi-shthira,

28

Bhíma

és

Arjuna,

s Mádrítól

Nakula

és

Sah a-

déva. Az öt Pándava atyja eredetileg kétségkívül maga Pándu volt, de a mai eposzban már egy-egy isten. Pándu ugyanis egy ízben vadászaton halálra sebzett egy gazella alakjában szerelmeskedő rshit, aki ezért azt az átkot

mondta. a fejére, hogy

szerelmeskedés

közben haljon meg.

Pándu erre lemondott a szerelemről, mire feleségei istenektől kaptak fiakat: Kunti Dharmától, az igazság és halál istenétől, Yudhi-shthirát, Vávu szélistentől Bhímát s Indrától, az istenek királvától, Arjumát, Mádrí pedig az Asvinok-. tól, az égi lovasoktól, az ind Dioskurosoktól, Nakula: és Sahadéva ikreket. De Pándu még sem kerülte el végzetét: egy ízben nem tudott ellenállani szerelmi vágvának s Mádrí karjaiban halt meg, aki aztán az .özvegv-elégetésnek (még

nem

aztán

kötelező) az

öt

szokása

szerint

Pándt-fiúval

követte a

Dhrta-ráshtra

halálba.

király

Kunti

udvarába

Hastiná-purába ment, ahol a fiúk Bhíshma felügvelete alatt Dhrta-ráshtra 100 fiával együtt nevelkedtek. A Pándavák

és a Kauravák

ifjúsága.

A bölcs Vyása már most megjövendöli anyjának, Satvavatínak, hogy a királyi családot rettenetes balvégzet fenyegeti. E balvégzet csirája az az irígység és gyűlölet volt, amellvel Dhrta-ráshtra fiai a Pándavák iránt viseltettek,

akik

már

a gyermekjátékokban

különbeknek

bizonyúltak

náluknál. Jelesül Duryódhana fenekedett rájuk, különösen az Óriási erejű és nyers Bhímára, akit több ízben, el .akart tenni láb alól. Mikor a fiúk felserdültek, közös tanítók ok-

tatták őket

a

fegvverforgatás

mesterségében:

Krpa

és

Dróna bratimanok, akik közölt az előbbi Sántanu király fogadott fia volt, az utóbbi pedig előbh Drupada pancála király udvarában élt, de ettől megsértve Hastinápurába jött s itt nőül vette. Krpa nőtestvérét, Krpít. Tanítványaik voltak man, Drána

leg

Súrya

még a királyfiakon kívül Asvattháfia, s Karna, közhit szerint súta-fi, tény--

napistennek

Kuntítól

született

és

kitett

fia,

tehát a három legidősebb Pándu-fiú féltestvére és bátyja. Az ifjak között leginkább kitűntek: Dúryódhana és Bhíma

a buzogányharcban,

és Sahadéva

Asvattháman

a kardvívásban,

a varázslatban,

Yudhi-shthira

Nakula

á szekérharc-

ban, Arjuna mindenben, de főleg a nyilazásban, Kauravák rendkívül irígykedtek reá. . Magasra lobogott a vetélykedés lángja azon

amiért a a

fényes

versenyen, amelyet Dróna rendezett, hogy tanítvánvai ügyességüket kimutassák. A Pándu-fiak minden tekintet-

ben felülmúlták vetély társaikat. Arjuna csodákat vitt végbe íjjával, kardjával és buzogányával. De Karna minden te-

kintetben rodva.

anga

de

nép

felveszi

vele

Duryódhana

királyságát,

párbajra hívja Arjunát, kot kigúnyolják.

A Kauravák

a versenyt. megöleli

magához

de a

Arjúna

fel

van

hábo-

bilincseli. Karna

most

Karnát

Pándu-fiak

s

neki

mint

összeesküvése. s a Pándavák

adva

az

súta- ivadé-

menekülése.

A tornajáték után a Kauravák és a Pándavák közös hadjáratot indítanak Drupada, pancála király ellen, amelyben a Kauravák vereséget szenvednek, de a Pándavák

fényes diadalt aratnak. Dhrta-ráshtra tetben kiváló

Yudhi-shthirát,

idősebb

tagját,

uralkodó

lákkból

és más

gyúlékony

ges nő

s ennek

öt fia.

mint

társának

erre a. minden

a Kuru-nemzetség

és utódának

tékin-

leg-

teszi meg.

Duryódhana. dühe és irígysége most tetőpontjára hág, s mivel a Pándu- fiak további győzelmeket aratnak, Dhrtaráshíra maga is aggódni kezd a maga ágának jövőjéről s gyanúval és ellenszenvvel telik el a Pándav ák iránt. Mikor tehát - Duryódhana, ennek öccse, Duh-sásana, barátja, Karna, s anyai nagybátyja, Sakuni, összeesküvést, szőnek a Pándu-fiak megsemmisítésére, az öreg király maga is elősegíti tervüket: rábeszéli a Pándavákat, hogy ránduljanak ki a Gangá melletti Váranávatába, ahol Durvódhana

anyagokból

építtetett

számukra

házat, hogy éj idején fejükre gyújttassa. -A Pándu-fiak, Vidura útján. mindenről értesülve, beköltöznek ugyan a lakk-házba, de aztán egy földalátti folyosón kimenekülnek az erdőbe, miután felggyújtották a házat, amelynek lángjaiban ott veszett a ház építője, egy alacsony kasztú részeMialatt az emberek természetesen azt hiszik, hogy a Pándavák anyjukkal együtt odaégtek s Dhrta-ráshíra udvarában halotti "ünnepet tartanák, azalatt a Pándavák a

30

Gangá túlsó partján az erdőben bolyonganak —- fáradtan, éllesen, szomjasan, mígnem. kimerülten leroskadnak s egy

banán-fa alatt mély álomba merülnek, miközben Bhíma őrködik álmuk fölött. Hidimba, egy rettentő emberevő óriási rákshasa (démon) fel akarja őket falni s kémke-

désre

küldi

ki Hidimbá

nevű

nőtestvérét,

aki azonban

első látásra beleszeret az óriási erejű Bhímába, nejének ajánlkozik s valamennyiüket meg akarja menteni. Hidimba, raki ezalatt oda érkezett, haragjában meg: akarja ölni szerelmes nőtestvérét, de Bhíma párbajban agyonüti, majd Hidimbával is el akar bánni, de Yudhi-shthira intésére, hogy nőt ne öljön meg, eláll szándékától, sőt az óriásleány esedezésére együtt él vele, míg fia nem születik tőle. Éz a fiú, egy Ghatótkaca nevű hatalmas rákshasa, a 18 napos csata folyamán nagy szolgálatot tett a Pándaváknak.. i I A Pándavák most vezeklőknek öltözve anyjukkal

együtt

mindenféle

erdőre

s. végül

kalandok

Éka-cakrá

közt

városában

bolyonganak

egy brahman

erdőről-

házá-

ban húzzák meg magukat. E város közelében megint egy emberevő óriás tanvázik, az óriási Bak a, akinek a város lakói kénytelenek időről-időre egy kocsirakomány rizst, két bivalyt és egy embert küldeni adóba. A sor most éppen a brahmanon volna, de helyette Bhíma vállalkozik rá, hogy az ételeket kocsin az erdőbe szállítsa. Ide érve nyugodtan

kezdi

magába

evett,

aztán

tól

sem

hagyja

hányni

magát

az ételeket s a megérkező zavartatni,

buzogányával

míg

mindent

leteríti a rákshasát.

1

rákshasá-

meg

nem

1

.

A Pándu-fiak

házassága.

Egy idő múlva a Pándavák a pancálák országába mennek, ahol Drupada király éppen férj-választást (Sv ayam-vara) rendez leánya Draupadívagy Krshná számára, s brahmanoknak öltözve megjelennek Drupada széxvárosábán az ünnepségen. A királyleány kezét csak az nyerheti meg, aki képes egy igen erős íjjat felajzani s égy

a

levegőben

magasan

sorra

kudarcot

sútát

nem

vonni

s már

lévő

vallanak.

lőni

választ

akar,

célt

Karna

mikor

férjéül. : Most

eltalálni. ugyan

fel

Draupadi Arjuna

A

lép

próbálkozók

tudja

az

kijelenti, elő,

íjjat

hogy

felhúzza

31

az

íjjat

az

öltözetéről

kshatriya

s eltalálja szokás,

az

a célt.

Mivel

egybegyűlt

brahmannak

vélt

azonban

királyok

Arjuna

á svayam-vara

kifogást emelnek

ellen

s Drupadát

meg akarják ölni. Arjuna .és Bhíma segítségére mennek s leverik az ellenállást, mire a királyok haza mennek s a

Pándavák

jelenti,

is

hogy

csupán

elvonulnak

Draupadií

az ő, hanem

Draupadíval.

crégi

családi

Arjuna

szokás

otthon

szerinti

ki-

nem

a többi testvér feleségévé is lesz. Ezt

a kijelentést Yudhi-shthira másnap megismétli Drupada előtt. Ez nem igen örül a dolognak (a polyandria nem brahmani szokás!), de utoljára belenyugszik, mire Draupadít ünnepélyesen , összeadják. először Yudhi-shthirávál, aztán sorhan a többi testvérekkel. A Pándavák

visszatérése

és dicsősége.

Annak hírére, hogy a Pándu-fiak élnek, sőt házasságuk útján újabb szövetségesre tettek szert, Duryódhana és hívei aggodalommal. telnek el s azon törik fejüket, hogy áruló

ban

azt

módon

akar

eltegyék őket

velük

ajánlják

mérkőzni.

láb alól,

De

míg

Bhíshma

Dhrta-ráshtrának, hogy

ság felét a Pándu-fiúknak

Karna

nyílt harc-

és a. józanabbak

engedje

át

a

s éljen velük békességben.

király-

Ezek

meg vannak elégedve az ajánlattal s haza térnek. Velük jő Krshna is, egy yádava törzs főnöke, a Pándavák rokona, akinek atyja, Vasu-déva, Kunti fitestvére volt. A

testvérek (a

mai

aztán

Jumna)

a Khándava-prastha

Indra-prastha

jobb

partján

a

pusztában

mai

városát alapítják.

Delhi

a Yamuná

közelében

A Pándu-fiak új székvárosukban boldogan és megelégedetten élnek közös feleségükkel. Arjuna azonban. egyszer kénytelenségből megzavarja Yudhi-shthira és Draupadí együttesét, mire közös megállapodásuk értelmében, bár bátyja vissza akarja tartani, 12 évre száműzetésbe megy és szűzességi fogadalmat tesz. Miután e hosszú idő alatt a kalandok egész sorozatán esett át, haza érkezik — feleségül hozva magának Subhadrát, Krshna nő-

testvérét, akitől Abhímanyu

születik, atyjának és nagy-

bátyjainak kedvence. Draupadií is egy-egy fiút ajándékoz az öt fivér mindegyikének. Egy idő múlva Arjuna és Krshna segédkezet nyújta-

nak

Agni

fegyvereket

tűzistennek

kapnak:

egy

Arjuna

erdő

leégetéséhez

a hatalmas

s 6 végre

Gándív

égi

acíjjat

két kifogyhatatlan puzdrával s egy harci szekeret egy fehér lovakkal és majmos zászlóval, Krshna pedig eg

biztosan

találó diskust

(cakr a) és buzogányt.

(II. Sabhá-parvan,

ca játékcsarnok

könyves.)

Idővel aztán Yudhi-shihíra a nagy királyavatási áldozatot (rája-súya) akarja bemutatni, amelyet csak ca világ meghódításai (dig-vijaya) után mutathat be egy fejedelem. E végből a Pándu- fiak diadalmas hadjáratokra kelnek a világ mind a négy tája irányában s számtalan

fejedelmet

és

népet

kényszerítenek

nek elismerésére. Erre a királyi palotában rokonaik tartják a királlyá avatás

végén

persze Vyása

megint

Yudhi-shthira.

főségé-

Mava démon építette Csodás és sok király jelenlétében. megfényes ünnepségét, amelynek

vészt jósol.

1

Az első kockajáték. A nagyszerű ünnep csakugyan közelebb gető végzetet. Duryódhana a legkeserűbb gyűlölettel eltelve tér haza Hastiná-purába: akar vetni életének, mint hogy ellenségeinek kelljen. látnia. Nagybátyja, Sakuni, erre azt hogy hívják meg kockázásra Yudhi-shthirát:

rajta lesz, hogy elnyerje Dhrta-ráshtra csak nagy

hozta a fenyeirígységgel és inkább véget sikereit tovább indítványozza, ő maga majd

tőle egész királyságáti nehezen egyezik bele

a

Az

ősz meg-

hívásba. Yudhi- shthira is rosszat sejt, de a kikerülhetetlen végzeíre hivatkozva elfogadja a kihívást s egész háza népével Hastiná-purába megy, ahol másnap a játékteremben

(sabhá)

megkezdődik

Yudhi-shthira

a kockázás.

Sakuni ellenében

egymásután

teszi koc-

kára kincseit, rabjait és rabnőit, szekereit, elefántjait, lovait s mindent elveszít. Vidura móst figyelmezteti. Dhrta-ráshtrát, hogy fordúljon el Duryódhanától, aki az egész család

végpusztulását kosok

1 A régi voltak.

fogja felidézni, s tiltsa meg a játék folyta-

indek, a régi

germánokhoz hasonlóan,

szenvedélyes játf-

33 ! tását. De a végzet "feltartóztathatatlan. Sakuni gúnyolódva kérdi Yudhi- shihirától, hogy van-e még valami veszteni valója. A király erre felteszi minden vagyonát, városát, országát, felteszi Draupadítól való öt fiát, aztán saját tést-. véreit, előbb Nakulát és Saha-dévát, majd Arjunát és Bhímát, végül saját magát is és — mindent elveszít. Sakuni gúnyos mégjegyzésére, hogy- kár volt magát eljátszania, mert hiszen volt még egv tétje: Draupadíi, Yudhi-shthira a jelenlévő jobb érzésű vének .általános elszörnyedésére Draupadít is felteszi. Irtózatos izgalom fogja el a jelenlévőket. A Pándu-fiak elteltek szorongással. Bhíshmát,

Drónát és Krpát kiverte. a verejték. A jó Vidura fejét kezei közé

fogva

úgy

ült

ott, mint

aki

eszét

vesztette,

s magán-

kívül kígyóként sziszegett dühében. Dhrta-ráshtra, a vak király, leplezetlen örömmel kérdezgette, hogy meg van-e

már nyerve a tét. Karna, Duhsásana" s mások újjongtak, dé a többiek szeméből kicsordúlt a köny. Sakuni most eldobja a kockákat s nyomban győzelemiltasan felkiált: cNyertem!? (II. 65. 40—45.) Duryódhana most felszólítja Vidurát, hogy hozza elő

Draupadít,

hogy

a

szobákat

söpörgesse

s

a

cselédekkel

együtt lakjék. Vidura felháborodva veti szemére gonoszságát, amellyel a Kauravák pusztulását fogja felidézni, S figyelmezteti, hogy Draupadi nem is rabnő, . mert Yudhishthira akkor tette föl, amikor önmagát már eljátszotta. Duryódhana erre égy sútát küld Draupadíért, s mikor ez vonakodik megjelenni, Duhsásana hiányos öltözetben hajánál fogva hurcolja be a játékcsarnokba. Draupadínak szé-

gyentől

és haragtól

lángoló

pillantására a Pándu-fiak

égő

-dühvél és fájdalommal telnek el. . Bhíma keserű. szemrehányásokat tesz Yudhi-shthirának s már tettleg akarja bántalmazni, de ÁArjuna visszatartja: Yudhi- shzhira a legidősebb testvér, akit minden körülmények közt tisztelni kell Vikarna, Duryódhana egyik öccse, megint felveti a kérdést, vajjon csakúgyan el van-e játszva Draupadi, s mikor mindenki hallgat, ő maga tagadó feleletet ád. De Karna azt bizonyítgatja, hogy Yudhí-shthira mindent elveszített — tehát Draupadít is, sőt a rajtuk lévő ruhákat is. A Pándavák erre le is vetik felső ruháikat, Draupadi testéről pedig Duhsásana akarja letépni az utolsó leplet, amit azonbán Vishnu. isten meghiúsít. Bhíma most szörnyű esküt esküszik: c Halljátok szavamat, világbiíró kshatriyák, . Az ó-ind epika.

,

3

;

34 amelvhez foghatót emberek még . nem. mondtak, nem 1s fognak mondani! Ne jussak őseim útjára, -ha be. nem váltom e szót, miután kimondtam: ha e gonosz és ostoba Bhárata-söprédék mdllét fel nem szakítom s vérét nem

iszom a harcban (II. 68. 51—53). A jelenlévők eliszonyodnak a rettentő szavak hallatára. A főkérdés azonban, hogy el ván-e játszva Draupadi

vagy

sem,

továbbra is. eldöntet-

len marad. A bölcs Bhíshma. Yudhi-shthirára, az igazságos-

ság mintaképére, bizza a döntést. Duryódhana egyenesen felszólítja őt, hogy feleljen a kérdésre, s mikor Yudhishthira hallgat, Duryódhana a Pándavák becsmérlésére Draupadi szemei láttára megmezteleníti bal combját, mire. Bhíma megint szörnyű fogadást tesz: cNe lakjam egy világ-

ban őseimmel, ha ezt a combodat buzogánvommal össze nem zúzom a nagy. harcban! (II. 71. 14). . A szóváltás még tovább folyik egy darabig, mikor

sakál-ordítás és baljóslatú madár-víjjogás hangzik föl. Dhrta- ráshíra most végre közbe lép: heves szemrehányásokat tesz Duryódhanának s Draupadi kiengesztelésére három kivánságát akarja teljesíteni. Draupadi csak Yudhishthira, aj a többi négv testvér szabadságát kéri tőle:

más kívánsága nincs, mert a Pándavák szabadságuk. birtokában úgyis boldogúlni fognak erényeikkel. KarnRa még

egy gúnyos megjegyzést tesz: cDraupa dí a sajka, amelyen a bajok tengerébe merült Pándavák megmenekültek (IT. 72. 3). Bhíma újra dühöngeni kezd:s a: Kauravákat az utolsó emberig ki akarja írtani. De Yudhi-shthira: lecsillapítja s Dhrta- ráshíra visszaaúja neki országát s kéri, hogy ne tartson haragot. Á Pándavák erre megbékülnek s búcsút véve

útra

kelnek haza

A második .

De

alig

felé.

.

1

kockajáték s a Pándavák számüzetése. távoztak

a Pándavák,

Duryódhana

hangoztatni kezdik Dhrta-ráshtíra előtt, megsértett és boszúért lihegő Pándavák

és hívei

hogy a súlyosan részéről nagy ve-

szélv . fenyegeti őket, s egy második kockajátékot indítvánvoznak — a következő feltételekkel: a vesztes. menjen 12 évre száműzetésbe, a 13. évben még. ismeretlenül tartóézkodjék valahol s csak a 14. évben térhessen haza;

.

ab

Gándhári, " Dhrta-ráshtra

dúljon el

fiától,

neje;

óva

Duryódhanától,

dönteni a Kauravákat,

küld a Pándavák

de

hiába.

inti férjét,

aki

hogy

végromlásba

A, gyönge király

után, akik. még. útban

for:

fogjá

követet

vannak haza felé.

Yudhi-shthira visszatér övéivel; újra kockázik, újra veszít. A Pándu-fiak erre Kuntít, ősz anyjukat, Vidura gondjaiba ajánlva Draupadívat együtt gazella- bőrökbe öltözve elhagyják országukat .§ koldusokként száműzetésbe mennek. Duryódhana és Duhsásana az utolsó pillanatig gúnyolódnak rajtuk. Bhíma újra niégesküszik, hogy keservesen meglakoltatja őket, s a többi Pándu-fiak is, a szelídlelkű Yudhi-shihira kivételével, mind megfogadják, hogy a 14. évben szörnyű boszút fognak állani ellenségeiken. Bal-

jóslatú jelek

s Nárada

égi követ

profétikus" szavai

jelzik

Dhrta-ráshtra, nemzetségének végromlását. Áz ŐSZ király keservesen bánja, hogy beleegyezett a. kockajátékba s a Pándavák száműzetésébe; ő at

(IL.

Vana-parvan,

-xaz erdei

A Pándavák

majd

A

Pándavák

a kalandoknak,

át Indra,

mennyei

davák

most "42

a Dvaita-erdőségben. melyeket

a vadonban.

ezalatt

Draupadíval

rt.

Kámyaka-,

szakadatlan

itt mellőzhetünk.

szerez

4

évet töltenek: a

Életük

az. istenek királya,

fegyvereket

könyvv.)

sorozata

Árjuna öt éven

mennyében tartózkodik

a nagy.

kalandok

csatára... A

többi

és nélkülözések

ide s tóva bolyonganak a vadonban s felé a Kailása isten-hegy: felé indúlnak,

Pán-

s

közt

az ötödik év vége ahol megint talál-

koznak Arjunával, s áztán négy évet töltenek Kubéra, a gazdagság istene, ligeteiben. Majd.a Yamuná melletti hegyekbe és érdőségekbe mennek, aztán vissza a Kám-

vaka-erdőbe. Itt nemesletkűen kiszabadítják á gandharvák királyának fogságába: esett Duryódhanát, aki csak azért

jött ide, hogy "szenvedéseik látásában gyönyörködjék, most

annyira megalázva

gyilkossá akar lenni.

A

érzi magát,

hogy

s-aki

minden árón ön-

12.-évben, mialatt

a Pándavák

vadásznak, Jayad-ratha sindhú király, Dhtta-ráshtra vejé, elrabolja Draupadít.: A testvérek nyomban utána erédnek,

kiszabadítják

feleségüket

s

a

nemeslelkű

Yuvdhi-

36

shthira

megkegyelmez

Dvaita-erdőben

a rablónak

azzal végződik, hogy

is.

Az

utolsó

kaland

a

a testvérek feleségük-

kel együtt egy yaksha (Kubéra isten környezetéhez tartozó félisten) kegyéből a. most következő 13. év folyamára felismérhetetlenekké lesznek. a

(IV.

Viráta-parvan, cViráta

A. Pándavák Viráta király

.

A Pándavák a

Viráta

matsya

13.

király

évben

álruhában

udvarába

shthira, aki kiváló kockajátékosnak társalkodójává

és

meghittjévé

könyves.) udvarában.

lesz,

és álnév

mennek.

alatt

Itt Yudhi-

adjá ki magát, a király Bhíma

szakáccsá,

Ár-

juna, aki Brhan-nalá nőnév alatt eunuchnak . adja ki magát, Uttará királyleány -tánémesterévé, Nakula lóido-

mítónak áll be, Sahadéva barom-felügyelőnek, Draupadi a királyné komornájának. Ebben az alárendelt helyzetükben. nagyon megkedveltetik magukat. A 13. év vége felé a trigarták s egyidejűleg a Kauravák is betörnek Viráta országába. A Pándavák, még mindíg ismeretlenül, egészen könnyű szerrel visszávérik és tönkre teszik a támadókat. Három nappal utóbb letelik a 18. Év, mire a Pándú-fiak a maguk. alakjában jelennek - meg a király előtt és felfedik kilétüket. Viráta igen megörül s nyom-

ban. felajánlja leánya, Uttará, kezét Arjunának, aki él is fogadja, de fia Abhimanyu, számára. Azonnal megülik a menyekzőt, amelyen sok király. jelenik meg, többek közt Drupada, a pancálák királya, a Pándavák apósa, és Krshria, egy vádava törzs főnöke. ke "CV.

Udyóga- parvan;

Békealkudozások

ca

készülödések. könyves.)

és előkészületek

a háborúra.

. A Pándavák és barátaik még a menyekző előtt elhatározzák, .hogy követet küldenek. "Duryódhanához . —- azzal,

hogy adja át a. Pándu-fiúknak a .királyságnak .őket megillető . felét. Még: a tárgyalások megkezdése. előtt mind a két fél szövetségeseket . keres. Krshna, a . Pándavák. meghitt barátja, megigéri Duryódhanának, hogy közvetlenül nem

I

37

vesz részt a harcban, hanem csak mint Arjuna kocsisa tanácsaival támogatja a Pándu-fiúkat. Salya madra király abban állapodik meg a derék Yudhi-shthirával, hogy a Kauravák" oldalán harcol ugyan, de mint Karna kocsisa ingoványos talajra fog hajttatni kocsijával s ezzel vesztébe dönti Karnát. Krshna mindent elkövet, hogy Karnát megnyerje a"Pándavák ügyének: hivatkozik arra, hogy Karna tulajdonképpen a Pándavák bátyja, sőt a trónt is felajánlja neki, csak azt köti ki, hogy Yudhi-shthira legyen a trónörökös. De Kárna hallani sem akar barátja, Duryódhana, elárulásáról s- nyersen " elutasítja Kuntít, anyját, is: anyja megtagadta őt, ő sem akar most már fia lenni. j Maguk a. béketárgyalások egészen eredménytelenek

voltak,

noha a Pándu-fiak öt faluval is beérték

volna.

De

Duryódhana annyi földet sem akar nekik adni, amennyit egy tű hegye betakar. Erre mind a két részről megindúlnak a hadi készülődések. A két ellenséges táborban "benne van csaknem valamennyi északindiai nép, a Kauravák táborában néhány külföldi nép is, többek közt a v avanák (—iónok, azaz: görögök).. A Pándu-fiak D hrshta-d yumnát, Drupada király fiát, a Kauravák Bhíshmát választják fő-

vezérül s felállítják

Duryódhana a Pándavák

előtt a hőseit,

a csatarendeket.

Bhíhsma

felsorolja

hősöket — előbb a kauravák, aztán s kijelenti, hogy kész mindenkivel

szembe szállani, csak Sikhandinnal. nem, aki t. i. mint nő, mint Drupada királv leánva, jött a világra.s csak úgy lett férfiúvá, hogy egy vaksha nemet cserélt vele. . — A hadi készülődések befejezése: után a Kauravák fenyegető és gúnyos hadüzenetet küldenek a Pándaváknak, akik nem kevéshé dacos és gúnyos feleletet adnak. A két hadsereg aztán a Kuru-kshétra felé indúlt. A

evi

18 napos

Bhíshma-parvan,

Miután a hadakozó

jönnek

a vak

létre, még

világát, hogy mikor az ősz

cBhíshma

i

könyves.)

felek közt népjogi megállapodások

az ütközet

Dhrta- ráshíra

nagy csata.

előtt megjelen

király előtt

a bölcs

s felajánlja

neki

Vyása

szeme

a nagy csatát láthassa s végig nézhesse, s király elutasítja e. fájdalmas kegyet, Sanjaya

38

súta személyében: sebezhetetlen és bámulatosan gyors: kövyetet rendel melléje, aki aztán apróra leírja .neki az egész ütközetet. Az. ütközet aztán dörgő harckiáltással s dübörgő harci zene hangjai niellett megkezdődik s csakhamar szörnyű öldöklés támad; A Kauravák részén leginkább. kitesz . ma-

gáért. Bhíshma. az ősz fővezér, a hadakozó felek dédnagybátyja, a Pándavák részén- Arjuna, akik oly vitézül

verekednek - e gymással, hogy istenek és démonok is bámulattak nézik.: A győzelem majd a Kauravák, majd a Pándavák felé. hajlik. Ha a Kauravák vannak hátrányban, Duryódhana vádolja Bhíshmát,. : hogy : igen: . kíméletesen bánik a Pándu-fiakkal, -s ha ezek. veszítenek. tért, Kífshna tesz . szemrehányást: Arjunának, hogy nem ő harcol teljes erejébők Duryódhana utoljára azt mondja. Bhíshmának; hogy vagy verje le az ellenséget vagy mondjon le a fő-

vezérségről, Az ősz Bhíshma erre fájdalmas dühében így szól: caAludjál..nyugodtan, . Gándhári fia!. Holnap nagy

csatát vívok, amelvet emlegetni fognak "az. emberek, míg a wxilág:-világ lesz.) . A csata kilencedik napján a Pándnftak csakuggyan óriási vereséget szenvednek s az éj beálltával : táborukba vonúlnak vissza. Éjjel tanácsot ülnek s elhatározzák, hogy Sikhandin szálljon szembe Bhíshmával, de. háta mögül Arjuna borítsa el. nyilaival; Arjuna fájdalmas szégyenkezéssel :szánja el magát erre az árulásra, de Krshna bebizonyítja néki, hogy kshatriya kötelessége megölni ellenét, akivel rajta "kívül senki sem tud elbánni. A csata 10. napján, miután a harc már sokáig folyt, Sikhandin végre szembe kerül Bhíshmával s. "hevesen kezdi . nyilazni. Bhíshma mosolyogva védekezés nélkül tűri a nyilazást, amelv mit sem árt neki. De nmiost a Sikhandin háta mögött álló Arjuna horítja el rettenetes- nyilaival, amelyek mennykövekként csapnak belé, nyelvöltögető dühös mérges kígyókként fúródnak tagjaiha, Vama (halálisten) követeiként semmisítik meg életerejét. Bhíshma ráismer Arjuna nyilaira s imost védekezni: ákar: dárdát, kardot, pajzsot ragad, de Arjuna minden fegyverét pozdorjává zúzza - nyilaival. A Pánd: avák most Yuúdhi- shthira parancsára minden oldalról raz eg rvedül álló hősre rohannak, aki végre napnyugtakor számtalan sebből vérezve lezuhan szekeréről; "de annyi nyílt van testébe lőve, hogy nem a földön. hanem a testébe Tőtt nvílakon fekszik. A haldokló

.§

39 hős tiszteletére a Kaurávák és Pándavák fegyverszünetet kötnek s szomorkodva és gyászolva csoportosúlnak köréje. Hátra hánvatló feje alá finom vánkosokat akarnak tenni, amit Bhíshma elutasít. Arjuna erre három nyíllal támasztja alá fejét, amivel a haldokló nagyon meg van elégedve: kshatrivának a csatatéren nyílágyon kell feküdnie. Bhíshma aztán lelkére beszélt. Duryódhanának, hogy kössön békét. De ez nem fogadja még a bölcs és jóakaratú tanácsot. Így lesz a nemes Karna is: hűséget fogadott Durvódhanának s. imóst kötelessége a Pándavák elleni harcban mellette végig kitartani. Bhíshma meg is engedi rieki, hogy tovább harcoljon, "bármennyire fáj is neki, hogy hiába fáradozott a békéért. ) $ — Bhíshma ezek. után a régi költeményben mindén bizonnyal kiadta. lelkét. A mai Mahá- bháratában azonban nem hal meg, hanem 538 napig él még nyílágyán, hogy

a XII.

korra

és

XIII.

könyvekhen az

hagyományozhassa.

ősök

hölcseségét

áz utó-

A

éves

( VI.

Bhíshma Dróna

Abhimanyu,

Dróna-parvan,

cDróna

könyves.)

eleste után a csata 11—I5. a Kauravák fővezére. A 13.

Arjuna

fia

—

és

pedig

napján a 85 napon elesett

Duhsásana

fia

kezé-

től. Mivel Jayad-ratha sindhu király volt az, aki az ellenség közé szorúlt Abhimanyu kivágását lehetetlenné tette a Pándu-fiaknak, azért Arjuna a csata 14. napjának estéjén hosszas küzdelem után Jayad-rathát öli meg. Ez-

úttal

nem

szakad meg

a harc,

mint

éj

beálltával

egyébkor,

hanem :fáklya- és lámpafény mellett folyik tovább: Karna erősén szorongatja a Pándavákat; akik erre Krshna taná-

csára

szembe.

Ghatótkaca A

rákshasa.

rákshasát, oly.

Bhíma

rettenétesen

fiát,

dühöng,

állítják vele hogy

Karna

utoljára kénytelen elejtésére felhasználni Indra istentől kapott biztosan találó dárdáját, amelyet pedig Arjuna élete kioltására tartogatott. A csata végső kimerülésig tovább folyik, mígnem Arjuna fegyverszünetet indítványoz. A két tábor erre a csatatéren halálra fáradtan roskad!á földré s a hold felkeltéig alszik, aztán folvlatja a harcot a nap felkeltéig, amikor néhánv péreet a reggeli ájtatósságnak szentel; "majd megint tovább harcol. Dróna fővezér elejti

40 Drupada árbajba

Arjuna

pancála és Viráfa matsya királyokat s bámulatos bocsátkozik Arjunával, volt tanítványával. Mikor

nem

Asvattháman

bír vele, Bhíma nevű

elefántot

Krshna ejt

Drónának, hogy Asvattháman a hiszemben,

az

hogy

még

az ő Asvattháman

igazságszeretetéről

híres

Dróna

Aa Kauravák

Karna-parvan.

eleste

után

fővezére.

oda

van ölve. Dróna nevű

fiáról

egy.

kiáltja

abban

van

fordúl,

szó,

aki

a hazugságot. Dróna erre pillanatra fölhagy a harcDrónától megölt Drupada leüti az öreg hadvezér: fejét akik erre megfutamodnak. hoszút esküszik a pancálák v. p

aKarna könyves.)

az ütközet

A

tanácsára

Yudhi-shthirához

Krshna tanácsára megismétli mély fájdalommal eltelve egy cal, mire Dhrshta-dyumna, a fia, Arjuna tiltakozása. ellenére s a Kauravák közé hajítja, Asvattháman, Dróna fia, véres és a Pándavák ellen,

(VIII.

ördögi

el s aztán

Kaurava

16. és

hősök

17.

napján

csodálatra

Karna

méltó

módon harcolnak, de a diadalt nem bírják nosza koli. A 17. nap reggelén Karna azt kívánja, hogy Salya madr: .király legyen szekerének hajtója, mert csak Így mérkőzhetik Arjunával, akinek szekerét Krshna hajtja. Salya nem

akar

a

csúta-fisv

(súta-putra)

Karnának

szolgálni

s

csak azzal a feltétellel enged, ha azt beszélhet Karna előtt. amit akar. Erre gúnyos és: becsmérlő megjegyzéseket tesz Karnára és népére, az angákra, amelyeket Karna kamatostul visszafizet neki. Végre. Durvódhana szavaira lecsillapodnak s a hárcba mennek. Mialatt Arjuna Karna közelébe akar férkőzni, Bhíma rettentő vérfürdőt rendez Dhrtaráshíra fiai közt: többek. közt irtózatos buzogánvával leüti Duhsásanát szekeréről, aztán rárohan, azt a kezét, amelvlyel Draupadít karjánál fogva a játékterembe hurcolta, kiszakítja, fejét léüti. mellét felszakítja s szíve vérét issza — amint megfogadta. Arjuna végre összekerül Karnával S szörnyű párbajba bocsátkozik. vele, amelvbe az istenek 15 beleavatkoznak — Indra Arjuna mellett. Súrva napisten

Karna

mellett.

nek

egyik

tán.

Karna

kereke

A

párbaj

a földbe

folyamán süpped

—

Karna

Salya

harci szekeré-

árulása

keztében. (v..ő. V. k.). itt azonban egy brahman most felszólítja

Arjunát,

hogy

a hadi

követ-

átka folyjog

alap-

!

ján egy időre szüntessesbe

a Narcot.

Miközben

41

azonban

szekerével bajlódik, Arjuna, egyébként a lovagiasság mintaképe, Krshna alávaló tanácsára orozva lenyilazza Karna fejét. Karna fejetlen testéből, amely a halálbán-sem veszti el szépségét, fény sugárzik ki s az égen keresztül a napba hatol. A Pándavák örömújjongásba törnek ki, a Kauravák

eszeveszetten

KS

menekülnek.

"( IX.

Salya-parvan,

cSalya

van

köntyves.)

Az ütközet 18. és utolsó napján Salya madrg király lesz a Kauravák fővezére s. sorban megmérkőzik a Pándavák legkiválóbb vezéreivel, többek közt Yudhi-shthirával, aki dél tájban isteni eredetű hajítódárdájával leteríti. A Kauravák megfutamodnak. Csak Durvódhana és .Sakuni

fejtenek ki még

egy kis

csapat

élén

kétségbeesett

ellen-

állást, mígnem Sakuni is elesik s az egész sereg felbomlik. Arjuna és Bhíma szörnyű vérfürdőt rendeznek, "amelyből csak Durvódhana s kivüle még három ember menekül meg: Asvattháman, Krpa és Krta-varman. Duryódhana egv tóhoz menekül, .ahol a Pándu-fiak napnyugtakor ráakadnak s halálos: fáradtsága ellenére kényszerítik, hogy. Bhímával huzogány-harcra álljon ki, amely az istenek csodálkozását is felkelti s egy ideig. el-

döntetlen.

Ekkor

Arjuna,

megint

Krshna

hitvány

taná-

csára Bhíma láttára combjára üt, amivel a játékteremben tett fogadalmára akarja emlékeztetni. Bhíma elérti s a buzogány-harc szabály aiba ütköző csapással szétzúzza Durvódhana , combjait. Bala-déva, Krshna fitestvére, a harc egyik szemtanúja, magából kikelve vágja Bhíma szemébe, hogy becstelenül harcolt, s Krshna minden szofizmája ellenére megmarad mellette, hogy Bhíma mint becstelen, Dur-vódhana mint becsületes harc os fog a világ előtt állani. Asvattháman, Dróna fia, két társával az éj beálltakor felkeresi a vérében fetrengő Duryódhanál, megindító búcsút vesz tőle s megesküszik, hogy a pancála hadsereget még ma az ulolsó emberig kiirtja. A haldoló király erre Asvatthámant Krpa brahmannal (ünnepélyesen fővezérré avattatja — oly fővezérré persze, akinek egész hadserege mindössze két emberből áll.

42.

!

(x. Sauptika-parvan,

caz éjjeli megrohanás

Az utolsó Kauravák,

Asvattháman" és két

könyves.) társa,

Dur-

yódhanátób elbúcsúzva. a csatatértől nem messze egy fa tövében térnek nyugalomra. De Asvattháman fájdalmas

haragjában

és

boszúszomjában

ay szerre azt látja, hogy karmú,

hatalmas.

nem

egy izzó zöldes

bagoly

suhan

is

elő,

gonidol

szemű,

alvásra.

erős csőrű

nesztelenül

a

fa

ágain. alvó varjakra veti magát, rakásra öldösi őket s véres munkáját elvégezye elégülten szemléli áldozatait. Asvattháman elgondolkozik s rájön, hogy úgy kell tennie ellenségeivel, mint a bagoly a varjakkal: alvás közben kell . velük

végeznie:

Felkölti

társait s közli velük

tervét.

Krpa

vetésére, hogy nem járja álvókat és védteleneket támadni, .azt feleli, hogy az er ényt hirdető, becstelen. cálákkal szemben minden Jogos s hogy minden áron kell boszúlnia átvja halálát, még ha féreg vagy rovar jában is kellene újraszületnie. Ezzel, útnak ered az

ellen-

megpanmeg alak: ellen-

séges tábor felé s társait a bejárathoz . állítva maga Dbelopózik az alvó pancálák közé. Először Dhrshta- -dvumnával, atvja gyilkosávál, végez: egy rúgással felébreszti, hajánál a földre rántja s, esedezése ellenére, nem fegyverrel öli meg, hanem lábaival. tapossa ki belőle a lelket. Aztán SOTrra" veszi a sátrakat és ágyakat s könyörtelenül legyilkolja az alvó vagy álomíttas harcosokat, köztük Draupadíi öt fiát és Sikhandint. Éjfél beállta előtt az egész pancála hádsereg le vam mészárolva. Csak egvetlen ember, .§ tá

vaki,

Dhrshta-dvúmina

.kocsisa,

menekül

a. vérfürdőből

Az egész tábor vérben úszik s vérszopó és emberevő démonok rajzanak elő a legyilkoltak húsán és vérén hízni. Pitvmallatkor

táborában.

a

Asvattháman

halál

néma

aztán két

csendje

társával

uralkodik

visszasiet

a

pancálák

oda,

Duryódhana a halállal vívódik, s így szól hozzá: a. kedves . hírt, "Durvódhana, ha van még benned

Pándavák pártjából csak heten öt testvér, Krshna és Sátyaki..:

vannak Halva

ahol

cHalljad élet! A

még életben: az feküsznek" Drau-

padíi fiái, Dhrshfa- dvümna és fiai, a pancálák és matsvák mindnyájan. Mindent visszafizettünk nekik. Éjjel behatoltaín táborukba s mind leöltem őket, mint az"áldozati barmokat.) Duryódhana így felel: -cAmit sem Bhíshma, sem Karna, sem a te atyád nem ludott megtenni, megtetted. te

43

magad két társaddal . . . Ezért nem cserélnék Indrával sem. Legyetek szerencsések, éljetek boldogul! Az égben megint találkozunk... E szavak után elhallgatott s megvigasztalódva lehelte ki lekét, amely az égbe szállott (X; 9. 55—56). l

—

Ezalatt

Dhrshta-dyumna

s a

látottak hatása

a Pándaváknak. és

fivéreitől

Yuúdhi-shthira alatt

megfosztott

kocsisa

megvitte: a rémhírt

elájul, majd

csaknem

Draupadi

a táborba megy

összeroskad. ..-A

keserű

gúnnyal

. fiaitól

kíván

férjének szerencsét a dicső győzelemhez, de egyben boszút liheg a gyilkos Asvattháman ellen. A Pándu-fiak utána

erednek s utól is érik, mire előbb Bhíma, majd Arjuna harcba bocsátkozik, derneért hír velet : Erre Krshna átkot mond Asvattháman fejére; minden. embertől kerülve, mindenféle betegséggel megverve, vér- és genyszagot ferjesztve bolyóngjon a . földön "háromezer : esztendeig. Asvattháman erre megtörve a vadonba menekül.! az (XI.

StríZzparvan,

cíi

nők" könyves.)

A hösök élsiratása. Mikor: az ősz .Dhnta-ráshtra:. király - meghallja, hogy egész nemzetsége vesztét túlélte, nem tud hová lenni fájdalmában s minden vigasztalás ellenére újra: még újra összeroskad. Májd a csatatérre indúl, hogy: az elesetteknek a végső tisztességet megadja. Vele megv neje, Gándhárí, s az udvar egész asszonynépe — sírva és jajgatva. Útköz-

ben találkoznak mannal és

ténteket

az életben maradt Kaúravákkal;

két társával,

s aztán

tovább

akik

elmondják nekik. az

iménekülnek -a Pándavák

Asvatlháéjjel

tör-

Boszúja

elől. A gyászolók nemsokára a Pándavákkal találkoznak össze, s Krshna ús gy-ahogy helyre állítja a békességet a

Pándavák

leírja

a

és az

csatatér

a hősöket.

Ősz. uralkodópár:. között.

borzalmait

Aztán fájdalmában

s megrázó

eszméletét

Gándhári . aztán

szavakkal

elsiratja

veszti, majd

ma-

gához térve vad haraggal fordúl Krshna ellen, hogy, bár módjában lett volna, "nem igyekezett a Kauravákat és

Pándavákat

kibékítent"

végül "átkot mond

a fejére, hogy

36 év múlva legyen a saját népe vesztének okozója és szemtanúja, hogy a nemzetségebeli nők épp úg gy sirassák roko-

o: Hogy. mi sorsra jutott Asvatthárhan, azzal nem igen lehet tisztába jönni (v. ös XI. k.), mert a X. könyv vége képtelenüt el van torzítva.

44 naikat, mint a Bharata nemzetség női, s utoljára elhagyatottan vesszen el a vadonban. Aztán az összes halottak számára máglyákat emelnek, vajat és olajat öntenek rájuk s a tetemeket jószagú. fákkal. drága selyemruhákkal, széttört szekerekkel és fegy-

verekkel " együtt elégetik.

hajtása s a

nek

holtak

a holtaknak

(XIV.

A

elsiratása

a szokásos

a

szertartások

Gangá

partjára

végre-

víz-áldozatot bemutatni.

Asvamédhika-parvan., . at A Pándavák

bharál

temetési

után

lóáldozat

men-

könyves.)

megtisztulása.

Yudhi-shthira annak tudatában, hogv annyi rokon és vesztét okozta, lelkiismeretfurdalásoktól kínozva az-

zal "a

gondolattal. foglalkozik,

lésére:

nagy

hogy

lemond

a trónról

s

visszavonúl a vadonba bűnetért vezekelni, de aztán a nála megjelent Vyása tanácsára elhatározza,:hogy bűnei eltör-

elrendeli

ló-áldozatot

az előkészületeket

(lasva-médha)

az

áldozatra.

A

mutat

be,

feláldozandó

s

fehér lovat szabadon bocsátják, hogy egy álló éven át menjen, ahová gkar. Arjuna nyomon követi a lovat a világon iindenfelé s minden országot, ahová csak a ló eljut, meghódít, minden népet leigáz s minden legyőzött királyt meghív az áldozatra. Miután a ló egy év múlva haza talált, a hr ahmani rituále szábálvainak pontos betartása mellett

lénves ünnepség keretében feláldozzák. Az elégetett velő füstjének belehellésétől a Pándu-fiak minden bűntől megtisztúlnak. Az áldozat után Yudhi-shthira az xegész földet,

Vvásának ajándékozza. Ez na gylelkűen visszaadja neki s felhívja, hogy csak adjon jó sok aranyat a papoknak. Ennek megtörténtével Yudhi-shthira minden bűnétől megszabadúlva, mint jámbor és jó király uralkodik országában. (XV.

Ásrama-vásika-parvan. : . Dhrtaráshítra

ca

remetéskedés

könyves.)

es híyei vége.

Az öreg. Dhrtaráshíra. király, mint a nemzetség . feje, s neje, Gándhári, még 15. évet töltenek Yudhi-shtfira udvarában nagy tiszteletben s a Pándu-fiakkal a legjobb egyetértésben. Az ősz király csak Bhímámak nem tudott soha

45 egészen megbocsátani, aki valamennyi fiát megölte s azóla is nem egyszer" keserítette meg életét durvaságával. Mivel Dhrtaráshíra egyébként is ráúnt az világra, Ösrégi brah-

mani szokás szerint a vadonba ment remetéskedni, ahová néhány híve is elkísérte: féltestvére, a jó Vidura, . SÓLOTrnéja, Kunti, s kocsisa, Sanjaya. Egy idő múlva, épen a Pándavák látogatása alkalmával, meghalt Vidura. Két év múlva a Pándavák hírét veszik, hogy Dhrtaráshíra, Gán-

dhárií és Kunti. egy erdő-égés ték s Sanjaya a (XVI.

Himálayába

Mausala-parvan, i

Krshna

ca

alkalmával

életüket

ment.

búzogány-harc

és népe

vesztet-

könyves.)

vége.

96 évvel a nagy csata után híre érkezik, hógy (Gándhári átka beteljesült: Krshna, aki eddig mint hatalmas

király uralkodott Dváraká nevű székvárosában, egész népével együtt elpusztúlt. Egy dáridó alkalmával általános buzogány-harc keletkezett s a yádava törzs férfiai agyon-

verték egymást. Krshna érezve, hogy az ő végórája is közel van, a vadonba vonúlt s mély góndolatokba merült. Miközben sárga ruhájában a földre kuporodva üldögélt, egy Jará ( köregségv) nevű vadász gazellának vélve őt, nyilat röpített a talpába, ahol egyedül volt sebezhető, s halálos sebet ejtett rajta. Arjuna, aki ezalatt a hely színére érkezett,

ünnepélyesen

eltemettette

barátját

s

az elesett

férfia-

kat. Temetés után a tenger. kiáradt s elnyelte a várost. Arjuna nagy kínnal-bajjal Indra-prasthába hozta az öregeket, nőket és gyermekeket, aztán szomorúságában felkereste Vyását, aki azzal vigasztalja, hogy minden, ami nagy és erős, mulandó. és veszendő e világon s hogy nemisokára hetelik a Pándu-fiak ideje is. ( XVII.

e

Mahá- prasthánika parvan, . könyves.)

A Pásdavák

ca nagy

útra

indulás

utolsó útja.

Arjuna elbeszélése hallatára a Pándu-fiak minden élet-

kedvüket elveszítik s -csakhamar elhatározzák, hogy "elindúlnak utolsó útjukra. Yudhi-shthira Parikshit, Abhimanyu : fia, Arjuna unokája, kezeibe teszi le az uralmats

46

!

[a

N

,

elbúcsúzik

alattvalóitól. .A

Pándu-fiak

aztán

feleségükkel

együtt háncs-ruhába öltözve s csak egy kutvától kísérve a Himálayába mennel$ s .ezen átkelve a Méru isten- -hegy tövébe érkeznek. Itt Draupádi, az asszonyok legjobbika,

holtan .rogyik a földre, cmert amint Yudhi-shthira kijelenti — ca többi testvérekkel szemben előnyben részesítette Arjtinnáts. Aztán egymásután roskadnak holtan a

földre a testvérek: először Saha-déva, cmert á legbölcsebbnek hitte magát, aztán Nakula, kmert a lJegdaliásabbnak vélte magát, majd Arjuna, mert el volt bizakodva íjjában és hősiességébens, végül Bhíma, cmert nagyra volt az

erejével

s

evésnél

csak

magára gondolts.

Yudhi-shthira

magára marad kutyájával. Most mennydörgés között megjelen Indra, hogy Yudhi-shthirát isteni szekéren. a mennybe gye. Yudhi- shzhira azonban nem akar övéi nélkül a mennybe menni s mikor Indra azt mondja, hogy ezek már az. égben vannak, kutváját is magával akarja vinni. Indra ezt nem akarja megengedni, Yudhi-shzira viszont inkább kész az égi boldogságról lemondani, mint kutyáját szeretetlenük elhagyni. Erre a kutva helyett Dharma, az igazság és hálál istene, áll előtte, megdicséri minden élő lény iránt való részvétéért s sziklaszilárd hűségéért s azzal jutalmazza érte, hogy. elevenen juthat az égbe, mint senki más előtte. A két istenhez most .más égi lények csatlakoznak s diadalmenetben viszik be a jámbor Yudhií-shthirát a meny-

nyek országába.

I

ar

( XVIII.

Svargáróhana:-parvan, ca. mennybemenetel könyves.)

A Pándavák

mennybemenetele

és megdícsőülése.

Yudhi-shthira azonban sehol sem találja az égben övéit, ellenkezőleg azt kell látnia, hogy Duryódhana, halá-

los ellenségük s minden. bajnak okozója, az istenek között fénvben és dicsőségben trónol. Most .már semmit sem akar tudni az égről, hanem arra a helyre akar jutni, ahol övéi, az Ő barátai és hívei vannak. Az istenek rendeletére egy követ el is vezeti — a sötétség és a borzalmak helyére,

ahol kárhozottak gyötrődnek. Menekülni akar innen, mikor

hangok

puszta

hallatszanak,

jelenlétével

amelyek

enyhülést

maradásra

nyújt

az

itt

-kérik,

mert

szenvedőknek.

fg

N

Mélységes szánalomra gerjedve. kérdi, hogy hozzája, s megrendülve hallja: cÉn Bhíma

Arjuna!

Én

Nakula!

Én .Saha-déva!

Én

47

kik szólnak vagyok! Én

Draupadi!t

Mi

Draupadi fiai vaggyunk! Yudhi-shthira fájdalmas haragra gerjed az istenek íigazságtalanságán, akik pokoli szenvedést mérnek a legjobbakra és legnemesebbekre s mennyei bol-

dogságban

részesítik

a bűnöst.

Visszaküldi a követet :—

azzal, hogy ő nem tér vissza az égbe, marad. elhag yatottan gyötrődő övéinek . De alig távozott a követ, sugárzó a komor sötétséget: eltűnik a pokol s megjelennek Indra és: Dharma istenek

hanem a pokolban enyhülésére. fényesség váltja fel minden borzalma s teljés dicsőségük-

ben. a többi istenek és üdvözültek környezetében. Indrakijelenti, hogy gonoszoknak és jóknak egvaránt a pokolba

kell jutniok, de a gonoszok előbb. az éghe jutnak s aztán a kárhozatba, a jók előbb a pokolban levezéklik bűneiket s aztán mennek be az égi boldogságba: Yudhi-shthirának azért kellett a pokolba jutnia, mert Drónát a csatában rászedte, s"sövéi és barátai szintén nem voltak minden bűntől mentesek. Dharma pedig azt mondja, hogy csak próba volt az egész: övéi nincsenek is a pokolban, mert a pokol csak. egy Indrától támasztott varázslat. volt. Yudhi-shfhira. aztán Dharma felszólítására az égi Gángá vizébe merül s megdicsőült alakban kel ki a hullámokból. Feltárúl előtte az igazi menny egész pompájá és dicsősége. Ott van Krshna

mint

ben,

Vishnu brahman

mellette Arjuna;,

kere:

Nakula

Bhíma

Váyu

és Sahadéva

alakban,

közöttük

szélisten

az. Asvinok

fényes

isteni

mellett

ül

a tizenkét

fegyverzet-

Áditya isteni

megdicsőülten,

mellett.. Lótusz- virágokkal

koszorúzva, sugárzó fényességben rágyogva lebeg az egykor sokat szenvedett Draupadi, most Sri, a szépség istennője, aki

a földre.

Yudhi-shthira,

Ott vannak

iránt

v: aló

szerelmében

szállott

alá

Yudbi-shzhira :többi rokonai és hará-

lai is: a bölcs és tiszteletreméltó Bhíshma, az öreg "Dhrtaráshíra, az ifjan elhúnyt Pándu s két nemes felesége, Kunti

és Mádri, a kedves Abhimanyu, a harcedzétt Dróna, a vitéz

Karna s számtalan más harcos és hős. Bizonvos idő múlva a legkülönbözőbb változások és: sorsfordulatok után vala-

mennyien a földre: Ezzel

davák

visszatérnek

még

valamely

a misztériummal

végződik

története.

sajátos

jétformádan;

a Kauravák

és

Pán-

48

b) A Mahá-bhárata többi tartalma. A Mahá-bháratában a főelbeszélés, a Kauravák és Pándavák . története, mellett körülbelül u gyanolyan terjedelmű

hősi, papi, aszkétikus és didaktikus poézis van. Ez a rOppant anyag epizódikus mivolta ellenére sem mellőzhető — nemcsak azért, mert velejében ez adja a mai Mahá-bháratának jellegét, hanem azért is, mert vannak benne oly részletek, amelyek világirodalmi jelentősségre vergődteks s jóformán híresebbek, mint maga a Mahá- bhárata. i 1. Hősköltészet

kívül

A

hősköltészeti

a legrégibb

jobbára A

részletek

részben

súta-poézis

kis vannak

régi

a Mahá-bháratában.

vetközletve

bardok

költészetében

szerepet játszottak vamsa-slóka).

igen

régiek, kétség-

maradványai,

erödeti

minden

amelyek

alakjukból.

a genealogiai Ilyenekből a mai

persze

:

bizonnyal

nagy

versek (a n uMahá- bháratában

jókora gyüjtemény van: a Sambhava-parvan, caz eredetek szakasza) .((Mbh. I. 55—142), amelyben a hősök

eredete monda

és

első isteni ősükig fel van is

van

Sakuntalá

-ata

vette.

.

szülőinek

Dushyanta

elbeszélve,

többek

története

(Mbh.

története,

tűntetve

érdekes

Dushvanta

I. 68—74),

akitől a

.

és sok

között

ama

Bha-

Mahá-bhárata

király egyszer vadászat közben

nevét j

Kanva

rshi

remetelakába jut, ahol az .rshi távollétében Sakuntalá fosadja — Visvámitra rshi és Ménaká , apsaras. leánya, akit Kanva leányaként nevelt fel. A király első látásra bele sze-

ret s kezét tendő

ban

fia

a

kéri.

királvi

Sakuntalá- beleegyezését trón

gandhárva- házasságot

vele! aztán azonnal

örökösévé

lesz.

A

adja, -ha

(gándharva- viváha)

majd

érte küld. Évek

nek, a király nem teljesíti igéretét. Sakuntalá rozza, hogy közben született és felnőtt fiával megv s felszólítja Szavániak beváltására. A 1 A gandharva-házasság, . azaz házasság

szüle-

nyom-

visszatér fővárosába, Hastinápurába

azzal az igérettel, hogy

szerelmi

király

köt —

jönnek-men-

erre elhatáa királyhoz .királv, aki

a. szülői beleegyézés nélkül kötött

a kshátriyák "privilégiuma.

49

udvarnépe

előtt minden

fia származására

vonatkozó

két-

séget el akar oszlátni, tetteti magát, hogy Sakuntalát nem is ismeri, s fiáról sem akar tudni semmit, mígnem egy égi szózat kijelenti, hogy Sakuntalá valóban igazat mon-

dott s gyermeke A

csakugyan

a király fia.

történet, amelyet Kálidása" is feldolgozott Sakuntalá című híres drámájában, a Mahá-bháratában, sajna, égészen el. van paposítva s beszédekkel és leíró részletekkel van tteletömve. Egyes epikai részletek oly terjedelmesék s oly zárt

egészet alkotnak, hogy valóságos eposzok az eposzban. Közéjük tartozik a Ráma-upákhyána, cRáma-epizóds (Mbh. III. 273—290), a Rámáyanának meglehetősen késői s művészietlenül rövidített visszaadása.

Hasonlíthatatlanúl értékesebb, kétségkívül. a legértékesebb kis eposza Nala-upákhván a, .cNala-epizóds

(Mbh.

III. 52—79),

vadonban

a

sorsán

amelyet

talmi vázlata a következő: Damayanti, Bhíma

rályok,

sőt istenek

és vitéz nishadha

nem

Nála egyszer

mulasztást

követ

Brlrad-asva

szomorkodó

közül

királyt.

j vidarbha

király

választja férjéül

Egy

véletlenül

el (elfelejti

rshi

mond

el a

Yudhi-shthirának. Nalát,

ideig boldogúl

egészen

leánya,

ki-

a jámbor

élnek,

míg-

mire

Kali

jelentéktelen

lábait megmosni),

Tar-

rituális

kocka-démon, aki .szintén pályázótt Damayanti kezére, megszállja Nalát s kockázásra ösztönzi. Nala érre hónapokig tartó kockajátékba bocsátkozik öccsével, Kashkarával, s folyton veszít. Damayanti előre látja a véget s két kis gyermekét Kundinapurába szülei házába viteti. Balsejtelme valóra válik. Nala úgy jár, mint Yudhi-shthira: eljátssza mindenét, de mikor feleségére kerülne a Sor, fölhagy a játékkal, elhagyja palotáját, székvárosát s Damayanti kiséretében a vadonba megy. . Egy napon, mikor már nagyon éheznek; aranyos szárnyú madarakat akar megfogni s.rájuk borítja utolsó ruhadarabját, amellyel a madarak elrepülnek. .Erre egészen kétségbeesik: -egy éjjel ketté vágja alvó felesége ruháját, hogy felével meztelenségét befödje,s félőrülten világgá megy. Az elhagyott Damayanti a kalandok egész sorozatán megy át. Bolyongás közben egy óriási boa gyűrűibe kerül. Egy vadász kimenti, de szerelmi ajánlatokkal kezdi ostromolni. Damayanti csak úgy tud tőle szabadúlni, hogy hitAz ó-ind

epika. .

4

50 vesi hűségére hivatkozva átkot mond fejére, mire a vadász holtan rogyik a földre. Aztán egy az erdőn átvonuló karavánhoz csatlakozik, amelyet éjjel vad elefántok semmisítenek meg. Mivel az életben maradtak minden bajt neki tulajdonítanak s halálra keresik a boszorkányt, Dama-.

yant, elmenékül

tőlük. Végre

Subáhu

cédi király városába:

ér, ahol az anya-királyné szolgálatában talál menedékre. :-—

Nala pedig ezalatt a tőle megmentett Karkótaka kigyődémon segélyével megváltoztatja alakját s Ayódhyá városába

megy,

ahol

Váhuka

néven

mint. istállómester

és sza-

kács Rtuparna király szolgálatába áll. Ezalatt Bhíma, Damayanti atyja, brahmanokat küldött ki veje és leánya felkeresésére, Egyikük .meg is találja Damayantít, aki erre haza tér atyja házába.s nyomban brahmanokat küld szerint úton-útfélen a

cHová

mentél,

játékos,

ki férje keresésére, következő verseket

miután

ruhám

akik utasítása mondogatják:

felét levágtad

s á

vadonban elhágytad alvó "hűséges hitvesedet, . hitvesem?) Nagy idő múlva egy brahman azzal a hírrel érkezik vissza, hogy az Rtuparna király szolgálatában álló Váhuka, egy

torzalakú ember, versek hallatára

de páratlanúl ügyes kocsis és szakács, a" könyékre fakadt s arról beszélt, hogy

nemeslelkű nő elhagyatva sem neheztel sokat szenvedett férjére, akinek ruháját elragadták a madarak. Damayanti mindent sejt s követet küld Rtuparnához — azzal az üzenettel, hogy férjválasztást fog tartani, még pedig már holnap . este Rtufarna erre felszólítja Váhukát, hogy egy nap alatt hajttasson Ayódhyából Kundinapurába Damayanti férjválasztására. Nala keserű fájdalommal telik el arra a gon-

dolatra,

hogy

Damayanti

már

elfelejtette, "de vállalkozik

a nagy dologra s csakhamar útban van Rtuparnával Vidarbha felé. Útközben megszerzi .Rtuparnától a kockajáték tudományát,

mire

kocka-démontól,

s

megszabadúl

estére

az

csakugyan

eladdig

benne

behajttat

lakozó

Kundina-

púrába — mennydörgő robajjal, amelynek hallatára Nala régi lovai felnyerítenek, mintha urukat éreznék, s amely-

ben Damayanti is rögtön ráismer Nala hajtá$-módjára,. Szívszakadva siet elő férje látására s mikor Nala. helyett Váhukát. látja, egy cselédleányával minden tettét-vettét megfigyelteti. A hírül hozott jelekből biztosra veszi, hogy Nala lappang Váhuka alakjában, akit aztán magáhóz hivat.

51

Arra a kérdésére, hogy tatlan nejét az erdőben

van-e kötelességtudó férj, aki árelhagyja — Nala kivételével, Vá-

huka viszont azt kérdi, hogy van-e szerető nő, aki férjét elhagyja s mást választ helyette. Damayanti erre elmondja,

hogy

a férjválasztás csak arra való volt, hogy. Nalát ide

csalogassa: a sohasem nyugvó szél oltsa ki életét, ha valaha Nala ellen vétett.A szél erre megszólal a lévegőben

s tanúságot

tesz

Damayanti rmellett,

akinek

virágeső

hull

a fejére. Nala meg van győzve s felveszi régi alakját. A hit-

vesek. az

öröm és

fájdalom

könnyeit

hullatva

karolják

át

egymást — első ízben három évi távollét után. Egyesülésük hírére másnap

az egész város örömünnepet

Nala egy

Pushkarát rel, amint

hónap

múlvá egy

ül.

kis sereg

élén

felkeresi

s játékot ajánl neki — kockával vagy fegyverneki tetszik. Öccse biztosra veszi,. hogy ezúttal

Damayantít is elnyeri, de ehelyett mindent elveszít — nem csak azt, amit Nalától elnyert, hanem a maga országát is. De Nala nagylelkűen visszaadja neki, ami jogosan meg-

illette,

s barátságot

és békességet

ajánl

neki.

alattvalói örömújjongása . mellett bevonúl cMiután visszanyerte országát, dicsőséggel

Aztán

régi

székvárosába. uralkodott s

annak rendje-módja szerint mindenféle áldozatokkal tisztelte az isteneket s kellő áldozati ajándékokkal a papokat. A Nala-epizód a Mahá-bhárata régibb részei közé tartozik

és-sok

betoldása

ellenére

a régi súta-költészet

becses

maradványa. Csak régi védikus istenek (Indra, Agni stb.) szerepelnek . benne, Vishnu és Siva, az ind középkor. nagy istenei, még nem, s a benne uralkodó műveltségi viszonyok is . egészben véve meglehetősen egyszerűek és ószerűek.

Másrészt

megvan

benneá

szerelmi: romantika,

amely

a

legrégibb ind költészetbed oly ritka s később annyira ked-

veltté

lesz.

szerűségre

újra

meg

nyugaton

Ennek

jutott

újra

köszönheti, anyagát

is, mert

kevés

De

ind

Indiában költők,

rendkívül

népies

az epizód,

mesemondó

óriási

epikusok

népszerűvé

költemény felel

mint ez

s igazán

hogy

későbbi

feldolgozták,

a nyugati ízlésnek, egyszerűséggel

s

meg

amely

is,

lett

annyira

megindító

hangon

beszélve. A költémény azóta, hogy F. Bopp

nép-

van

el-

100 év előtt

latin fordítással először kiadta .(1819), a világirodalom egvik gyöngye, amelyet csaknem minden európai: nyelvre

lefordítottak —

Manó

(1886);

magvarra

németre

Fiók K.

igen

(1885)

sokan,

és Michalek

többek

közt H.

G.

92

Kellner

(1885),L. Fritze

(Nala und Savitri, 1910) stb.

A nyugati egyetemeken e kis eposz olvasásával szokás kezdeni a szanszkrit tanulmányokat. Kezdők számára való kiadások: H. C. Kellner, Das Lied vom Könige Nala

(1885)

és W.

Caland,

Sávitrí und

Nala

(1917).

A Nala-epizód hellyel-közzel papi befolyás nyomait tűnteti föl, mint általában a régi hősköltészet legtöbb terméke. Ama kisszámú darabok "között, amelyek . majdnem

egészen mentesek a papi befólyástól, említésre méltó a Vidulá-putra-anusásana, cVidulá intelme fiához, című, sajnos, töredékes epizód (Mbh.. V. 133—136), amelyben Vidulá kshatriya nő vereséget szenvedett s: elérnyedt fiát új tevékenységre és kshatriya kötelességeinek

teljesítésére

sarkalja

s végre

lelket

is ver

beléje.

Egyéb-

ként nem ajin dig lehet eldönteni, vajjon régi súták elpaposított alkotásaival, vagy. önálló brahmani költeményekkel van-e dolgunk. :

2. Papi költészet a Mahá-bháratában. Mikor a brahmanok a Mahá-bháratára tették kezüket, természetesén gondoskodtak róla, hogy istenmondák

"és

legendák,

valamint

kus alkotásaiis e nemű termékekben

brahmani

költők

epi-

kerüljenek be az eposzba.. A régibb Brahman a legfőbb isten, az ifjab-

bakban Vishnu és Siva. Ez utóbbiak mind csekély értékűek. A papi

költészet bélyegző

vonása

a túlzás

és szertelen-

. ség mellett a szentek, vezeklők, brahmanok "hatalmának hiperbolikus kiszínezése A . brahmanok papi hatalmukkal, jelesül vezeklésükkel, min-

dent a világon el tudnak érni, az isteneket is megfélem. lítik, Indra trónját is megrendítik, aki úgy - védekezik a veszedelmessé válható vezeklők ellen, hogy szép apsarasokat küld ki elcsábításukra. 7 E papi alkotások egyike Ja nam-é jaya kíg y Óáldozatának kerételbeszélése (Mbh. I. 3. és

13—58), amelybe egész sereg más elbeszélés (kígyó-monda stb.) van beleágyazva. Janam-éjaya király, , akinek atyja,

Parikshit, Takshaka kígyó-király marásától veszett el, atyja halálának megboszúlására nagy. áldozatot rendez,

amelynek

szüneteiben

a Mahá-bháratát

előadták.

E kígyó-

08

áldozat, helyesebben kígyó-bűvölés, folyamán a papok ráolvasásának hatása alatt a világ összes kígyói kénytelenek

előjönni s a tűzbe rohanni (Mbh. I. 52). E jelenet leírása igen szemléletes. " KN A Matsya-upákhyána, ca hal-epizód, (Mbh.

III. 187) a .Satapatha-bráhmanában is meglévő vízözönmondát adja elő; de sokkal részletesebben s poetikusabban, olykor lendületesen. A befejezés itt más: a hal kijelenti, hogy ő Brahman isten s felhívja Manut, hogy teremtse újra -a világot, amit ez vezeklése hatalmával meg is tesz. j

Mély

értelmű

a.

Halál:istennő

míthosza

(Mbh. VII. 52—54-és XII. 256—258). A földi lények eredetileg úgy voltak teremtve, hogy folyton szaporodtak és nem halta meg. Ezért a föld panasszal fordúlt a teremtő Brahmanhoz, hogy már nem bírja el a terhét. Brahman sokáig töri a fejét, hogy miként segítsen s arra a gondólatra jön, hogy a lényeknek el kell "pusztúlniok. E gondolat hatása alatt egy Sötétszemű, vörös ruhás nő jött ki pórusaiból — Mrtyu, a halál istennője, akit Brahman az élő lények megsemmiisítésére utasít. Az istennő sírva kéri, hogy ne kelljen ártatlan lényeket megsemmisítenie. Brahman nem engedhet, de azt. megengedi, hogy bűnök rontsák meg az embereket s Mrtyu könnyei öl-

döklő betegségekké váljanak.

Így aztán

nak,

(dharma)

bűneik

által

pusztúlnak

mert ő" maga

el s a halál nem

az igazság

az emberek oka

saját

elmúlásuk-

s az igázságos-

ság, úrnője fdharmas$ya ísá), aki szeretettől és gyűlölettől menten ragadja el az élő lényeket. : A papi epika legszebb terméke kétségkívül a Sávitr íÍupákhyvána, cSávitrí-epizód;, vagy Pativratá- m áhátmya, ca hűséges feleség fennköltséges -(Mbh. III.

293—299),

amelyet

az ezer éves,

de örökifjú

Márkándéya

rshi beszél el Yudhi-shthirának — arra a kérdésére, hogy élt-e valaha, nő a világon, aki fennköltség és hitvesi szeretet tekintetében Draupadíval niérkőzhetnék. Sávitri, Asvapati madra királynak erényes és szép leánya, Satyavantot, a vak, száműzött és családjával a vadonban élő Dyumat-séna királynak derék és erényes fiát,

választja férjéül, akinek — mint Nárada égi bölcs kijelenti —

minden

jó

tulajdonsága

ellenére

nagy. hibája, hogy egy év múlva meg

megvan

az

kell halnia.

az

egy

Sávitrí

84

ennek

ellenére megniarad

választása

mellett,

mire

atyja

némi ellenkezés után beleegyezik a dologba s felajánlja leánya kezét Satyavantnak. Menyekző után a fiatal asszony lerakja ékszereit s vörösbarna vezeklőruhába öltözve megosztja férjével az erdei élet nélkülözéseit és: fáradalmait.

Így érkezett

el a Náradától megjósolt

végzetes

nap

—

Satyavant halála napja. Sávitrí a megelőző három nap és három éjjel szigorú önsanyargatásnak vetette magát alá s

mikor férje az erdőbe indúlt fát vágni,, hozzája csatlakozott — cmosolyogva, de szívében gyászolvav. Miután Satyavant fát hasogatott, elfáradva és főfájástól kínozva

Sávitri ölébe hajtotta fejét s elaludt. Most egy vörös ruhás, ragyogó megjelenésű, de mégis félelmes, sötét arcú, izzó szemű férfi alak közelgett feléjük —- fején koronával, kezében kötéllel: Yam a, a halálnak, de egyben az igazság-

nak (dharma) istene is, aki egyébként követeivel szokta az embereket magához szólítani, de az erényes Satyavantért

maga

velyknagyságú aztán

dél

felé

vitrí nyomon

jött el.

Kötelével

megkötözte

lelkét (purusha)

indúlt vele —

s

Satyavant

kirántotta

a holtak

hü-

testéből,

birodalma

felé.

követi. Hasztalan küldi őt vissza Yáma:

Sá-

cLe-

róttad, amivel férjednek tartoztál; elmentél, ameddig mehettél! Sávitri azt feleli, hogy bárhová kerül is férje, örök

törvény szerint vele kell mennie, aztán magasztalja az igazságot (dharm a), a barátságot, a jóságot, az erényes életet s dicsőíti Yamát, az erények istenét, s birodalmát, az erények országát, — oly lelkes meggyőződéssel és ékesszólással, hogy Yama elragadtatva egymásután adja meg

a legnagyobb kegyeket:- Satyavant atyja számára elvesztett Szeme világát és régi trónját, Sávitri atyja s maga Sáv itri számára száz-száz fiút s végül Satyavant számára száz éves

életkort. cÍgy mentette ki Sávitrí a bajból magát, atyját, anyját, apósát, anyósát s férje egész nemzetségét. A Sávitrí-epizód mai alakjában brahmani legendának látszik,

de. nem

lehetetlen,

hogy

a régi

súta-poézis

vallási

terméke, mert Sávitrí. nem a brahmáni Griseldis-tipus, hanem inkább kshatriya heroina, mint Draupadi, Vidulá,

aki

egészen. önállóan beszél és cselekszik.

műve,

hatalmas

alkotás —

meglepő

De

és fölemelő

akárki

fia

képe egy

dicső asszonynak, aki szerelmével és hűségével, jóságával és bölcseségével a végzet és halál felett is diadalmaskodik.

A költemény manapság

is rendkívül

népszerű

Indiában.

90

Recitálása lényeges része annak a Sávitrí-vrata nevű ünnepnek, amelyet a férjes nők házassági boldogságuk

biztosítása végett ma is megülnek a férjéhez hű Sávitríi emlékére. Európában nem kevésbé népszerű: Bopp után (1829) igen sokan lefordították — többek közt magyarra Fiók K. (Budapesti Szemle 59 k. 1889. 401—439. I.) és Vértesy Dezső (Makói főgymn. ért. 1903—4. 3—22 I.), németre H. C. Kellner (Reclam 1895), L. Fritz e (Nala und Sávitri, 1910) stb. — A szöveget átírásban; szótárral és jegyzetekkel kiadta H. C. Kellner (Sávitri, 1885) és W.

Caland (Sávitrí und Nala, 1917). Jámbor és erkölcsös legendák mellett

vannak sikamlós

elbeszélések is. Ezek

srnga története (Mbh. aGazella-szarvo , Vibhándaka

szép

számmal

közül való. Rs h y a-

III. 110—113). Rshya-srnga, rshinek egy gazellától szüle-

tett fia, a vadonban nőtt fel és soha életében nőt még nem

látott. Egyszer Lómapáda király országában nagy szárazság támad, amely a bölcsek szerint csak úgy szűnhetik meg, ha sikerül Rshya-srngát az ország területére csalo-

gatni. E feladatot egy bizonyítottan magának

hetéra (vésyá, de eredetileg bea királynak Sántá nevű leánya)

vállalja magára s a következő módon hajtja végre. Fákból és cserjékből készített gyönyörű úszó remetelakban a víz hátán Vibhándaka remetelakához jut. Itt az apa távol-

létében

ARshya-srngához

lopózik

s

magát

hozzá

hasonló

remetének adja ki, aki saját módján végzi a vezeklést. Mikor Rshya-srnga vendégül akarja látni s erdei gyümölcsökkel kínálja, a hetéra (vagy királyleány) félreteszi ezeket s a magával hozott ízletés gyümölcsökből ád neki, erős szeszesitalokkal itatja, labdázik, nevetgél, újra meg

újra karjaiba

szorítja s megcsókolja,

aztán eltűnik.

Távo-

zása után Rshya- -srnga magánkívül van az utána való vágyakozástól. A közben visszatért .apa észréveszi a fiú levertségét s kérdésére Rshva-srnga mindent előad: egy dús" fürtű, közepes termetű, aranyos bőrű, lótusz-szemű,

gyönyörűséges

brahman-tanítvány

jött hozzá, aki egészen más módon

(brahma- cárin)

vezekelt, mint ahogyan

atyja őt tanította; hozzá akar menni, hogy vezeklése mód-

ját megtanúlja s vele együtt gyakorolja magát a vallásosságban, mert fáj a szíve, ha nem láthatja. Az apa figyelmezteti, hogy vannak csodaszép alakú rakshasok (démonok),

akik

csak a

remeték

vezeklésének

megzavarására

56

törekszenek.. De Rshya-srnga atyja távozása után nyomban találkozik a fiatal tanítvánnyal, aki remetelakába

hozza s aztán Lómapáda

országába szökteti. Amint Rshya-

srnga az úszó remetelakból a partra lép, nyomban patakokban kezd zuhogni a zápor, Lómapáda aztán leányát

nőül adja a fiatal remetéhez s a haragvó apát gazdag aján-

-dékokkal lecsillapítja. — A történet egyebütt is előkérül az ind irodalomban, többek közt a Rámáyanában is. Egyes legendák célja annak megmutatása, hogy az rshik,

a

Mikor

brahmani

szentek,

pl. az istenek

arra

isten

kérik

és

ember

Agastya

tegye szárazzá az óceánt, mert a fenekén len akarnak harcolni, a szent egyszerűen

felett

állanak.

rshit,

hogy

lévő démonok elkiissza az óceánt,

mire az istenek imádják (Mbh. III. 105). A Visvámitra

és Vasishtha

rshikhez

fűződő

nagy

mondakör

szintén

irodalmi

értékük

a brahmanok dicsőítésére szolgál, bár egyes mondáiban még világos nyomai vannak annak, hogy a papoknak valamikor harcolniok kellett az elsőbbségért a kshatriyákkal. E mondák verziói a Rármnáyanában is megvannak. — Van-

nak

végül

vagy

egy

nincs

s

legendák,

amelyeknek brahmani

amelyeknek

kizárólagos

tan

ajánlása.

semmi

célja

Annak

a

papok dicsőítése

illusztrálására

pl.,

hogy napernyőt és cipőt ajándékozni érdemhozó, a következő történet van elmondva: Jamadagni rshi egyszer haragjábán le akarja lőni a napot az égről, mikor Súrya napisten még idejekorán kiengeszteli — azzal, hogy nap-

ernyőt.s egy pár cipőt ajándékoz neki (Mbh. XIII 3.

A papi

lesebb

Aszkéta-költészet

a Mahá-bháratában.

költészettel ellentétben, amely

rétegeiben

már

95—96).

félédésbe

régi s a nép

szé-

maieerült- istenmondákhoz

fűződik s papi érdekek szolgálatában áll vagy papi morált tanít, vannak a Mahá-bháratában oly mesék, parabo-

fák, erkölcsi elbeszélések is; amelyek szorosabban csatlakoznak a népies meseirodalomhoz s amelyek a felekezetnélküli egyetemes emberi morál magaslatára emelkedve a minden "élőlény iránt való szeretetet s a világról való lemondást hirdetik. Ezt az anyagot Winternitz nyomán —- jobb kifejezés híjában — aszkéta-költészetnek nevezhetjük.

í

a

A mesék

az életbölcseség

57

és politika

(níti),

mint az erkölcs (darma) szolgálatában nagyobb részük, mint valamennyi parabola

vala-

állanak. Legés erkölcsi el-

beszélés, a Mbh. didaktikus fejezeteiben és. könyveiben van, de egyesek a Tőeélbeszélésbeniselőfördülnak: Egy mesében egy öreg álszent flamingo (harm s a)" azzal, hogy: mindíg erényt prédikál, megnyeri a madarak bizalmát s aztán megeszi a reá bízott tojásokat (II. 41. 31—34). A asz kandúr mint vezeklő oly jámbornak és jónak tetteti magát NOgy 7 egerek is ótalmába menekülnek, mire felfalja őket s meghízik (V. 160. 16—40). Egy kapzsi király agyonüti

arany-okádó

rait, mire nincs sem

Két madár

mikor

varjú

szerencsésen

összevész,

(káka)

(hamsa) A

(hiranya-shthívin)

aranya,

versenyt

s csúfos

parabolák

madara

kezére

kerül

(V. 64.. 1—9).

(VIII.

41.

elröpül

a vadász

a vadász

akar

röpülni

a

leghíresebb,

kudarcot közt

mada-

sem

vall

(II. 62. 13—14).

hálójával,

a

de A

flamingóval

12—70)..

amely

persav.

közegen keresztül nyugatra is eljutott, caz ember. a . k útbana (Mbh. XI. 5—6). Egy bráhmana "vegyszer. egy járhatatlan nagy vadonban (a földi lét körforgásában) találja magát, amelyben hemzsegnek a ragadozók (a Detegségek) s amelyet (az öregség) fog

egy borzalmas Külséjű óriási körül .karjaival. A vadonban

vénasszony tpj—bezét

tal és liánokkal benőtt kút van (az élőlények teste), amelybe a brahman

beleesik,

de

estében

föltartja

egy

lelógó

lián

tizenkét

hó-

(az élethez való rágaszkodás) — úgyhogy az ember fejével lefelé lóg vég és föld között. A kút fenekén egy sárkány van (az idő) s a kút széléhez egy hat szájú, tizenkét láhú óriási

fekete

elefánt

közelít

(a hat

ból,

napból álló öv] 4-kúT- fölé borUTÓ-fa ágai között félelmes külsejű méhek rajzanak (a vágyak) s a tőlük készített méz csöppjei (az érzéki élvezetek) alácsordúlnak a kútba. -Az ember mohón elvezi a inézcsöppeket, mert még mindíg nem únta-meg az életét, még mindíg reménykedik a megmenekülésben,

noha a liánt is, amelyen

fejjel lefelé csügg,

fehér és fekete egerek (a nappalok és éjjelek) rágják. Az erkölcsi elbeszélések között nagy szám-

ban vannak az önfeláldozási történetek, lyek részben buddhisztikus eredetüek. Egy ilyen király töürtéxete,

elmondva

(Mbh.

TII.

amely három

130—131.

III.

változatban

197.

XIII.

32).

is

ameSibi

van

Egy

58

-

héja

(syéna)

üldözte

galamb

Sibi

királyhoz

menekül.

A

héja követeli zsákmányát, mert húsétel nélkül családjával együtt

éhenökell

halnia.

A

király

arra

hivatkozva,

hogy

kötelessége megvédenie azt, aki védelmet keres nála, nem adja ki a galambot, de kárpótlást ajánl föl a. héjának — előbb négylábú állatok (marha, bivaly stb.) húsát, majd minden vagyonát és egész királyságát — mind hiába. A héja végül azt kívánja. tőle, hogy saját testéből vágjon ki annyi húst, amennyi a galamb súlyával felér. A király ki-

vág egy darab húst a testébőls a mérlegre galamb

még

mindíg

lenyomja

rabot metsz ki, aztán még legre.

Egy

lamb-pár vé

másik

nőstény

teszi. Mikor

serpenyőt,

még

egyet... végül maga

hasonló

történet

története

"vadász

merevedett

a

(Mbh.

rettentő

a vadász

XTI.

zivatarban

galambot

egy

egy

áll a " mérés

115—- 149], hidegtől

talált a földön.

a

da-

a-

.Égy

meg-

Zsákmányát

kalitkába téve éjjeli szállást kerésett s éppen az alá a fa alá telepedett le, amelynek ágai közt az elfogott galamb

párja fészkelt. Mikor

a hím

hajnalban

kesérvesen panasz-

kodik, hogy felesége a szörnyű időben nem tért haza, a kalitban lévő nőstény felkiált hozzá, hogy az a vadász, aki őt elfogta, átfázva és éhesen fekszik a fa alatt: teljesítse kötelességét s bánjék vele vendégszeretettel. A hím galamb erre tüzet hoz csőrében a vadász számára s mivel semmije sincs, amivel vendégét megkínálhtiatná, beleröpül a meg-. rakott tűzbe s megsüti magát számára. A vadász megille-

tődve és mégszég

éve határozza,

hogy fölhagy foglal-

kozásával s vezeklőnek megy, s"kibocsájtja a nőstény galambot a kalitkából. Ez azonbán nem akar párja nélkül tovább élni: utána röpül a tűzbe s tűzhalála után párjával együtt: az égbe emelkedik. A vezeklővé lett vadász egy erdőégés alkalmával szintén tűzbe rohan.s bűneitől megtisztúlva"szinfén. AZ: Éégbe- jut"

"Sok mélyértelmű1 elbeszélés tárgya a sermanitet t) am lY

szerint

az

ember

sorsa

saját

cselekedetettől

99. A legszebbek egyike a következő (Mbh. XIII. 1): Gautami, egy öreg és jámbor brahman nő, egy napon holtan találja fiát, akit egy mérges kígyó mart halágra. Egy vadász megfogja a kígyót s megkérdi az anyától, hogy

miképen .- ölje meg: tűzbe dobja-e vagy darabokra vágja? Az anya azt feleli, hogy bocsássa szabadon: gyermeke nem, támad föl, ha megöli is a kígyót, s élő lény megölése kü-

59

lönbén is bűn. Erre mert ő csak Mrtyu

megszólal a kígyó is: ő nem bűnös, (a halál) parancsára ölte meg a gyer-

meket s csak eszköz volt a halál kezében. Erre megjelen Mrtyu s ezt mondja: a kígyó csakugyan nem -oka a gyermek halálának; de ő maga sem, mert ő csak Kála (a végzet) parancsát teljesítette: minden, ami a világon van és történik, a végzet hatalma alatt van és történik. Most Kála is fellép s így védekezik: a kígyó, Mrtyu és ő maga csak közvetve okozták a gyermek halálát; a közvetlen ok xkarman, a gyermeknek tulajdon cselekedetei, a gyermek saját maga: az ember csak arra a sorsra jut, amelvet tetteivel kiérdemelt. Az aszkétikus és a brahmani erkölcs közti. különb-

séget szépen megvilágítja Tuládhára és Jájali története, illetőleg párbeszéde (Mbh. XII. 261—-264). Jájali brahman szörnyű vezeklést végez a vadonban. Egy

ízben oly sokáig áll cölöpként mozdulatlanúl, hogy egy madárka-pár fészket rak megcsomósodott hajzatában s ott fészkel a fiókák szárnyra keltéig. Jájali újjongva kiáltja, hogy nála jámborabb ember nincsen a világon. De egy égi

szózat kioktatja, hogy ezt még Tuládhára, a benáresi szatócs, sem mondhatja el magáról. Jájali most "a szatócshoz megy, aki hosszú beszédben fejtegeti az igazi erkölcsiség mivoltát:

az

örök

törvény

a minden

élő lény iránti

szere-

tet (maitra); a legfőbb jámborság: minden élő lénynek oly mértékkel mérni, mint magunknak; a legfőbb erény: minden élő lény kimélése (ahimsá); az igazi áldozat az, amelyet élő. lények megölése nélkül, papi hókusz-pókusz nélkül, jutalomra való kilátás nélkül mutat be az. ember. Beszéde végeztével Tuládhára felszólítja Jájalit, hogy hívja magához az ő gyermekeit — azokat a madarakat, akik hajában fészkeltek. S e madarak. a brahman felszólítására

a szatócs

mellett tesznek tanúságot. "

4. Tanító költészet a Mahá-bháratában. A didaktikus

részletek

thémái:

életbölcseség

és poli-

tika (níti), jog és erkölcs (dharma) s megváltás ím óks ha), t. i. kiszabadulás a lét örök körforgásából, miriden ind bölcselkedés végcélja. Ilyen thémák sok helyütt előkerülnek, jelesül az aszkéta-poézisben is, de csak mint elbeszélő részletek elemei vagy mint szép mondások. Van-

60

a

nak

azonban

tisztán

didaktikus

részletek

—

hosszú

lére

.eresztett fejezetek, amelyek. elejétől végig csupa, jobbára elviselhetetlenül száraz erkölcsi, jogi, bölcseleti fejtegetések. A tisztán didaktikus fejezetek óriási tömegét tartalmazzák mindenek előtt a terjedelmes XII. és XIII. k ön vvek — későbbi betoöldások, amelyeknék tartalmát a. haldokló Bhíshma az elestétől haláláig terjedő hosszú idő alatt nyíl-ágyán mondja el Yudni-shfhirának, hogy azősök böl-

csesége veszendőbe

.az

utókorra

könyves,

című

ne

menjen,

maradjon.

XII. könyv

A

hanem

drága

Sánti-parvan,

13.940

slókát

örökségként ca

vigasz

(27.880 sort)

tár-

talmaz — tehát terjedelmesebb, mint az Ilias és az Odysseia együtt véve. E könyv egyik felének tárgyai: a király méltó-

. sága és kötelességei, a négy kaszt és a négy életkonx köteles-

ségei, a szülők és a tanítók iránti kötelességek, a helyes magatartás baj és veszély idején, önfékezés, vezeklés, igazságszeretet, a három életcél, ú. m. a gyakorlati élet

(artha),

a

jog

és

erkölcs

(dharma)

és

a

szerelem

(káma) viszonya egymáshoz stb. A könyv másik felének tartalma: kozmogonia, lélektan, erkölcstan és a megváltás tana — velejében tehát bölcséleti tárgyú, hosszú, száraz, gyakran zavaros fejtegetések sorozata, amelybe

azonban

igen

sok

szép

legenda,

parabola,

párbeszéd

és

erkölcsi mondás van beággyazva. — Az Anusásanaparvan, ca tanítás könyves című XIII. könyv, 7759 sló-

kát

(15.518

sort) tartalmaz,

tehát nagyobb,

mint az Ilias.

Ez a könyv velejében a jo g tankönyve, amely csak abban tér eladharma-sástra nevű metrikus jogi művektől, hogy a száraz fejtegetések közé sok, de jobbára együg yű és ízléstelen legenda van beékelve, ámilyen pl. Jamad-agni föllebb említett története.

Hosszabb

és XIV]

didaktikus

könyvekben

részletek más

(a II., V., VI., XI.

is vannak. A leghíresebb és legked-

veltebb közöttük a 18 énekre terjedő ca Magasztosnak TETT. a RTSRfia alakjában

megtestesült

Vishnu istenek] -énekerztetjes-eéímérBTTAGATAU- Bit á

upaniYiírrTatTn,

röviden

Gítá,

a

cMagasztostól

ka dal, par

énekelt

excellence

(Mbh.

titkos

tanok,,

VI. 25—42).

Ez a részlet talán. a legnagyobb becsben álló könyv Indiá. ban: a bhágavaták vishnuita felekezetének szent könyve

s

minden,

amelvet

bármilv

sokan

betéve

felekezetű tudnak,

hindunak

amelyet

1809

óta,

amikor

61 először jelent meg Calcuttában nyomtatásban, csaknein minden évben újra kiadtak s számos új-ind nyelvre lefordítottak. Európában a költemény Ch. Wilkins angol fordítása (London 1785) útján lett ismeretessé. Első kriti-

kai kiadását A. W. v. Schlegel adta latin fordítással együtt (1823). Sokan lefordították — többek közt újab-

ban

R.

Garbe

Seéehroeder A

(1905),

(1912). —

költemény

előtt harci

P. Deussen

TT

előzménye

szekerén

az, hogy

a két had

között

(1906,

hl

Arjuna

1911),

a nagy

seregszemlét

L.

v.

csata

tart s

megborzad arra a gondolatra, hogy rokonok és barátok fognak egymás ellen harcolni. Most Krshna, kocsisa, veszi át a szót — először mint harcos, aztán. mint bölcselő, végül

mint isten, s nagyon különböző eredményekre jut. Először gyengeséget vet Arjuna szemére. s a cselekvés ethikáját fejtegeti. Mindenkinek teljesítenie kell köteles-

ségét, a harcosnak tehát harcolnia kell és ölnie. Különben is csak a testet tehet megölni, a lélek örökkévaló és. megsemmisíthetetlen. Ha Arjuna kshatriya létére nem harcol, halálnál rosszabb Szégyent von a fejére; ha harcol és győz, a föld urává lesz, s ha elesik, a mennybe jut. Tehát

. harcolni kell minden körülmények közt! Ez az álláspont később oda módosúl, hogy kötelességből kell ugyan csele-

kedni, de egyúttal teljes. egykedvűséggel, minden tekintet nélkül a várható sikerre vag erre — olyan gondoa———— " . § . . e .lat, amely előszor és utoljára jelentkezik az ind filozofiá-

ban

s a nagy

königsbergi

filozofus

kategorikus

i

ati-

yusára emlékeztet Am sétekvéretz e eTTekájával. azonban homlokegyenest -ellenkezik a most következő guietista

aszkéta-morál, amely szerint az üdv útja (mint upánishádokbar—ertétlen szemlélő a legfőbb megismerés és főleg a bhakti, az isten szeretete, amely erősen emlé "Ke mi isten-szeretetre, miért is Fr. L 0rinser keresztény befolyást tételezett föl a Bhagaradgítában (1869), de valószínűleg helytelenül. Az összes ethi9

kai

tanok

magva

a következő

Mat-karma-krn,

(Mbh.

XI. 55):

mat-páramó,

bhaktah

ni-vairah

vers

mad-

sanga-varjitah,

sarva-bhútéshu yah, . mám éti, Pándava.

sa

62

cAki az én műveimet cselekszi, akinek én vagyok a legfőbb, aki engem szeret, aki nem ragaszkodik (a világhoz), aki egy élő lénynek sem árt, az én hozzám jut, oh Pándu-fi! A legfőbb üdv, a megváltás tehát az istennel egyesülés, amelynek elérésére három út van: a kötelességszerű cselekvés, a megismerés és az iste tet.

Mindezr őleg

bhakti

személyes istenben

De e szigorúan t nyomon felmerül az

sTő hitre utal.

gas mellett léptenpantheisztikus

upanishadok

felfogása, amely szerint a legfőbb principium a-brahman, az egyéni lélekkel (átman) azonos világlélek, A

ményen

theizmus

végig

és

vonúl.

pantheizmus

Egyáltalában

ellentéte

az

egész

a legkülönbözőbb

költe-

böl-

cseleti és. vallási nézetek vannak benne összekeverve, úgyhogy minden ind bölcseleti .iskola és felekezet megtalálja benne a magáét s hivatközik is T1 MNTT-TEKÍNTEISTE Ez a magyarázata aimiak a nagy népszerűségnek, amélynek a

költemény Indiában örvend. Európában a költemény szintén nagy tetszéssel találkozott. W. v. Humboldt, aki.egy külön nagy értekezésben is foglalkozott vele (1826), a világirodalom

legszebb,

talán egyetlen

y

v

igazán

filozofiai

költe-

eussen

is

osztja. A Bhagavad-gítá mint költői inm ű valóban kiváló alkotás, mert megvan benne a . nyelv. lendületessége és ereje, a képek és hasonlatok szépsége, de mint filozoufiai mű nem áll magas színvonalon, mert velejében csok mindenünnen összehordott filozofiai elemek egyvelege (v..

ö. A magy.

mondhatni

a

filoz. MI

társ::

obbi

közl.

XLVI.

filozofiai

122—124).

részleteiről,

Ugyanezt

amelyeket

többek közt Deussen fordított le (Vier philos. Texte des Mahá-bháratam. 1906). Költőiség tekintetében egyik sem mérkőzhetik meg a Bhagavad-gítával, bár mindegyikben vannak szép helyek, bölcs mondások. v

c) A Mahá-bhárata függeléke. A

vamsa (khila)

Mahá-bhárata

18 könyvéhez

még

egy

Hari-

cHari (— Vishnu) nemzetsége, című cfüggeléko, járúl — persze jókora: 16.374 slóka (32.748 sor),

jóval több, mint az Ilias és az Odysseia együtt véve. Irodalmi értéke azonban semmi arányban sincs terjedelmével.

a

A

munka,

amelyet

S.

A.

Langlois

63

franciára

fordított

(1834—1835) nem egységes: nem is egy költő vagy gyüjtő műve, hanem igen különböző korú szövegek (miíthoszok, legendák, himnuszok) egyvelege. A Mahá-bháratával csak egészen külsőleg függ össze, amennyiben t. i előadója, Vaisampá ana, a nagy eposz előadója is s a mű ű néhány helyen a Mahá- bháratával együtt van hiperbolikus módon dicsőítve és ajánlva. Tartalmilag azonban a Hari-vamsa

csak annyiban függ össze a Mahá-bháratával, mint bármely más purána, amennyiben t. i. a Mahá-bhárata sok mondája, főleg brahmani míthosza és legendája, előkerül benne, ép úgy mint a puránákban. is. A Hari-vamsa tényleg valóságos purána s alkalmilag a Hari-vamsa-purána nevet ís viseli. : A három részből álló mű 1. könyve a Hari-vam s a-

parvan s a mű neve voltaképen csak erre illik rá. A világteremtés zavaros leírása s egy sereg mithologiai elbeszélés után el van mondva a Nap- és a Hold- dinasztia genealogiája. A Hold-dinasztiából származik Yadu, a yá-

dava törzs ősatyja. Utódainak egyike Vasu-déva s ennek fiaként születik a világra Vishn-u isten, aki mint ember a Krshna nevet viseli. A

2. rész.

a Vishnu-parvan,

csaknem

kizárólag

Krshnával, az emberrel, foglalkozik. Nagy részletességgel van itt elmondva Krshna születése, gyermekkora, valamennyi hőstette és ee ea a. Kzshag — úgy mint néhány más puránában is. a Krshna? nem pedig a Bhagavad-sítárészvishunuita őlite Krsinála, a vishnuita milIliók nagy istene vagy legalá eszményképe. " E Krshna

rövidre

fogott története

Mathurá (a nevű gonosz király

jövendölte,

hogy

a követkéző:

mai Muttra) városában egy Kamsa uralkodott, akinek Nárada rshi meg-

Dévakí

(atyja

nővére,

Vasudéva

neje)

(később Bala-ráma

vagy

nyolcadik fia meg fogja ölni. Kamsa. erre elhatározza, hogy Dévakíi minden gyermekét megöleti. De miután hatot már

megöletett, a hetedik, Ráma

Bala-déva),

csodás módon

megmenekül

s a nyolcadik

gyermeket, Krshnát, Vasudéva egy vele. egyidejűleg született pásztor-leánykával cseréli ki. Krshna és Ráma a

pásztorok között nőnek

feltaszít egy kocsit, névelőanyja

fel..Krshna

amelv

már

csecsemő

alá névélőanyja

kicsi. gyermek - .:korában

korában

fektette. Mikor

pajkossága.- miatt. mo-

64 N

zsárhoz

köti,

Krshna

elhúzza

a mozsarat

s két

óriási

fát,

amelyek közé a mozsár beszorúl. Hét év múlva megúnja az egy helyen időzést s farkasokat varázsol elő testéből,

amelyektől megrémülve

nak.

KÉSRTIATIT

egy 7 mély

geti. Aztán

tóból

egész

egy

más helyre

vándorol-

kígyó-hadával

tartja

pásztorok

és

nyájaik

rettentő

felett,

Őszkör

ker-

kapja a Góvardhana hegyet s hét napig esernyőként

erre

öl meg.

a tengerbe

Indra

a

démont

együtt

meggátolja

üfinepét s mikor

.

a pásztorok

KAITYa ötfejű, tűzokádó Kigyő-királyt zivatar tör ki, mire

Indra

Krshna

fel-

alázatosan

el-

ismeri benne Vishnu istent. A pásztorok erre istenként magasztalják és tisztelik, de Krshna-mint pásztor él velük tovább is és éli világát egyszer velük mulatott,

a szép pásztor-leányokkal. Mikor megjelent a bikaalakú Arishta

démon, akit Krshna. a fejéből kicsavart szarvával ölt meg.

Aztán Kamsát ölte meg, aki újból életére tört. Leszáll az alvilágba, legyűri Yamát, a halál istenét, s visszahoz egy halott gyermeket atyjához. Visszáveri Jarásandha, Kamsa apósa, támadásait Mathurá ellen. Rukminít, Bhíshmaka vidarbha királY leányát, Sisupála király meny-

asszonyát,

letik

tőle.

más

nőt,

elrabolja

akiktől

sére megöli Párijáta

Aztán

Aztán

s Dvárakában

nőül vesz

ezer meg

Naraka démont, mennyei fáért

megint

démonokkal

még

ezer

nőül veszi. Tíz

hét

királynét

fia születik.

és

fia szü16.000

Indra

kéré-

akivel az istenek sem bírnak. harcba keveredik Indrával.

harcol.

Az

utolsó

kaland

az,

hogy Krshna és Siva isten védenceik: érdekében szörnyű harcba "keverednek, amely az egész vilá got megsémmisí-

téssélrferryepgettr Brahman isten kibékíti őket s kijelenti, hogy Krshna-Vishnu. és Siva egy és ugyanazon istenség. A

3. rész

Bhavishya-parvan,

onnan

vette

a nevét,

hogy

ca

jövő

könyves,

című

első éneékeiben

az el-

jövendő világkorszakokra vonatkozó jöveridölések vannak. Egyébként puráná-SZÖV SZ. hosszú énekben fel van említve a "Mahá- bhárata. olvasásának érdemhozó volta, .a felolvasások díjazása, dicsőítve

van a Mahá-bhárata

mindenütt

Hari

s az van mondva,

dicsőségét

énekli.

hogy Mahá-bhárata

Legvégül

következik

a Hari-vamsa tartalmának összefoglalása s ama vallási érdemek felsorolása, amelyeket e cpuránav hallgatásával

szerezni lehet. A Hari-vamsa:-

tényleg

elejétől

végig

purána

s

csak

65,

azért került itt szóba, mert a hagyomány szerint a "Mahábháratá cfüggelékes. Ez tényleg úgy is van, mert a Hüari-

. vamsa

csatolva,

legalább

másfélezer

amint

ez

A

az

eposz

év óta

a Mahá- bháratához

történetéből

Mahá-bháraáata

van

kitűnik.

története.

A Mahá- bhárata ind hagyomány

szerint e gyetlen

em-

ber egységes műve volna. Az eposz maga is e hagyomány álláspontján van, de egyben ellenkezésben is áll vele (13. és 14. 1.). A Mahá-bhárata tartalmának elemzése tényleg

arra

az

eredményre

vezet,

hogy

nem

csupán

az

eposz

egésze, . de még főelbeszélése, a Kauravák és Pándavák története, sem lehet egy szerzőtől való. Már egészen fútólagos tekintetre: felötlik, hogy a derék,

j lovagias

árulással

és nemeslelkű és

becstelen

hősöknek

harcban

mondott Pándu-fiak csak

tudnak

rosszakarattal vádolt Kaurava hősök

Yudhi-shthira,

minden

erények

az

álnoksággal

és.

felett diadalmaskodni.

e jeles edénye

(V.

8.. 36), alávaló tervet főz ki Salyával, amelynek Karna később áldozatúl esik (VIII. b, S tudaios-hazugsággal bénítja meg Dróna lelki erejét (VII. 194),, minek folytán ez életét

is veszti. Arjuna, a kshatriyák-e virága, Sikhandin. háta mögül áruló módon "borítja el nyilaival az ősz Bhíshmát (VI. 120) s mint Yudhi-shthira tervének megvalósítója

orozva gyilkolja: meg a Szekerével bajlódó Karnát (VIII. 91). Bátyjainak méltőrtfesívére Bhimű; akt Duryódhanát

Arjuna útmutatása szerint a buzogány-harc szabályai ellenére köldökön alul sújtja halálra (IX. 58), de vadállati

kegyetlenségben még felül is múlja őket, mikor Duhsásana mellét felszakítja s szíve vérét becstelenség és. árulás értelmi

: (K

a, aki Maní-Pnárata A

issza (VII. 83). S minden szerzője és kimagyarázója

sök részében,

főleg a Hari-

vamsában, a nagy Vishnu isten megtestesülése S. mindén erény mintaképe. eltunó ellenmondások a következő módon mágyarághatók. A Mahá-bhárata hátterében minden mzdiy

történeti

esemény

van —

egy

nagy

ly

: valamikor északnyugati Indiában folyt le s amelynek eredménye az uralkodó család megváltozása lett.. Ezt a nagy. harcot a régi Kauraya- dinasztiához közel álló bard-hősök " Az ó-ind epika.

Tk

5

96

dalokban énekelték meg s e dalokat később egy tehetséges költő egy kisebb terjedelmű hőskölteményben egyesítette, amelyben a jog és igazság a legyőzött Kauravák részén

volt,

amelyben

Dur-yódhana,

XI.

15. 7 stb.),

ca rossz harcosv,

még

Su-yódhana, xjó harcos, volt (így még pl. IX. 56. 16; uralmának

tésÉSŐL

még

diesőítéséről

szó

(XIV.), vagy

sem

volt

épen

a Pándavák

apotheozisáról

. (XVIII.). Ez a kis hősköltemény, a Mahá-bhárata magva, idők folyamán az új Pándaya-dinasztia szolgálatában álló

. bard-körökre ment át, amelyek

természetesen-a Pándavá-

kat kedvező, s ellenfeleiket, a Kauravákat, kedvezőtlen . színben igyekeztek feltű i — már akár úgy, hogy a régi dalokat ten enciózus módon átdolgozták, akár — ami . valószínűbb — úgy, hogy a régi Kaurava-párti dalokhoz új Pándava-párti dalokat toldottak Hozzá-Bármint-történt is, az eltentétek"rmegmarudták — akár mert nem birták, akár mert egyáltalában nem is akarták őket eltűntetni. Összhangban

van ezzel

az, hogy

kozó VI.—IX. könyyeket,

a nagy ü ütközetre

vonat-

a "Máhá:-bhárata Kaurava-párti

régi mágját "§aanjaya, Dhrtaráshtra sútája, tehát K a urava bard adja elő, rellenben az egész Mahá-bháratát,

amely nagyban és egészben a Pándavák pártján van, Vaisampáyana a Pándava-eredetű Janam-éjaya, Ár-

juna dédunokája, kígyó-áldozata alkalmával beszéli el. Ami pedig Krshnát illeti, ez eredetileg kétségkívül csak aa

vádavák

dúrya.pásztornépének. xezére, volt

lett istenné — Krshna alakjá

akár mert

s csak , később

alakja egy másik, már istenített e, akár mert Krshna, a törzs-

főnök, vallás- vagy felekezetala ító is volt, akit . tőlük. tisztelt VisRnu isten inkarnációjává tettek. —

hívei a A poh-

tikai és vallási viszó üyok e fejlődése, : a dínasztia-változás és Krshna istenítése, jó hosszú időt feltételez.

A főelbeszélés ov nnak egymással.

részletei is gyakran ellenmondásban Különösen szemet szúrnak a Pánda-

/ vák poliandriájának igazolására feltalált történetek. Mivel t. ii a s ég a brahmanizmus szempontjából

J. az:ősi szokásokkal homlokegyenest ellenkező s a védákba (a-dharm a: T 197. 28; k. ütköző törvénytelenség 198. 6—9), azért később igazolni akarták s igazolására . mindenféle történeteket gondoltak ki, amelyeknek Össze-

"egyeztetésére. azonban még csak kisérletet sem tettek. Egy ilyen történetben a Pándavák, , mikor raz Arjuna által meg-

(

67

nyert Drauppadíval haza térnek, azzal állítanak be anyjukhoz, hogy megjöttek az alamizsnával, mire Kunti, munká- : járól föl sem tekintve azt feleli, hogy célvezzék mind

együttesen)

már

(I. 193. 1—2),

késő,

mert

az

s aztán

anya

veszi észre

szavának

közt igaznak kell maradnia

minden

a bajt,

de

körülmények

(I. 198. 16—-18). A bölcs Vyása

ellenben egyénesen annak a Pándavák poliandriája

kimutatására vállalkozik, hogy örök törvény (dharm a :

I. 198. 19), s evégből egy másik zűrzavaros és fantasztikus történetet beszél el, amelynek az. a veleje, hogy az öt Pándu-fiú voltaké csak az gy irdra iten egétedtesüléseé

s

következőleg,

isténnő "Mhkarnációja,

Dráupadínak,

voltaképen csák

aki

meg

"férje

Lakshmi

van

(I.

199). — Kézzel fogható ellenmondások még a következők: ÁArjuna 12 évre szűzességi fogadalmat brahma-carvaj) tesz s ezt úgy tartja meg, hogy egyelőre ca törvényt szem

előtt

tartva

([dharmam

ud- disya)

teljesíti

séges Ulúpi, a. kígyó-király..leápya, kivánságát de később

tölt

fogadalmáról

együtt. . Citrángadá

rabolja

és. nőül

221—223).

A

teljesen megfeledkezve

királyleánnyal

(I.

217),

nagy

csata

a szép-

(I. 216. 33), három

majd

évet

veszi Subhadrát, Krshna nőtestvérét

Kauravákat,

akik a

el-

(I.

folyamán

becsületes harcban győzhetetlenek, "előzőlég" Arjuna egészen könnyen

megveri

"és

megszalasztja:

mennyiüket (VI. 62—66)." Árjuna és szeretettel

emlékezik meg

—:

egymaga

vala-.

túláradó györigédséggel

arrólra. Bhíshmáról (VI.

108.

90—94), akit pár énekkel később áruló módon halálra sebez (VI. 120. 85—86). Bhíshma, a verhetetlen hős, diadalai középette egyszerre minden ok nélkül kijelenti, hogy

megúnta életét s el akar esni (VI. 116..14), s Yudhi-shthira. képtelenül naiv kérdéséré, hogy "miképen lehetne őt -láb alól eltenni, maga adja-azt a tanácsot, hogy Arjuna álljon Sikhandin háta mögé nyilazni (VI. 108. 73—84). Karna

halála oka egyszér Salya árulása (V.- 8. 45—48),, máskor egy brahman átka (VETI. 42. 41; 90. 80—81). Gándhári Vyása jóvoltából cégi szemmel) (divyéna cakshushá) nagy távolságból látja a.csatatért (XI. 16. I, 3—4)

s alig

szemeivel

pár

strófával

a közelből

(XI.

alább

16.

normális

10—12).

módon

saját

. Napnál. világosabb, hogy már a Mahá-bhárata főelbeszélése sem egységes s már ez sem lehet egy költő : műve.

Az első bardok még

nem zenghették

mind

a két fél dicső-

68:

ségét s mivel. Kaurava-pártiak voltak, a" főelbeszélés valámikor kétségkívül "a Kaurava-hősök elsiratásával (XI.). végződött s nem volt több, mint a nagy ütközetnek, a: "Bhárata- yuddhának, illetőleg a Kuruk tetteinek élbeszélése, ai agából mkitűnik. Janami: éjaya arra kéri Vyását, hogy mint szemtanú beszélje el a ús. Kauravák és Pándavák töszmtémnetét (carita: I. 60. 18), mire Vyása felszólítja Vaisampáyanát, "hogy beszélje el

a Kaurdvák

és Pándavák

s Vaisampáyana sát

és

(Ssarvam

Pándavák

tulását

röviden

lyát, a Kauravák Janam-éjaya

így

meghasontását

itihásam

purátanam),

meghásónlását I. 60. 23—24).

Mimtán

a. Kauravák

a Kuruk

S teljes

sarva-vinásam

elbeszélte

p us z-

ca

Kuru-

Vajsampáyana

és Pándavák

kiirtását s a Pándavák

szól

(bhéda),

elhészétmeéTESZTégi itihá-

(bhédam

pándavayóh: egészen

aztán

hozzá: : cElbeszélted

diadalát

viszá- ..

(I. 61),

röviden:

az

egész Mahá-bháratát (sarvam Mahá-bháratam ákhyánam), a Kuruk nagy tetteit (Kurúnám caritam maha l részletesen e csodás törté etet Eszerint a B hárata-yuddíra, ca Bháraták harcav, illetőleg a K UT ucarita,

ca Kauravák törtértetes,

a főelbeszélés

magja -

ép úgy, mint az Akhilleus haragjával foglalkozó Akhilleisaz Iliasé.. Amint az Akhilleist, úgy a Bhárata-yuddhát is.

megpr

ák

rekonstruálni

s egy körülbelül 7000 :Slókás

kis költeményt hámoztak ki a rengeteg eposzból:. valóban.ez a Mahá-bhárata régi és eredeti magja, bajos" volna teljes határozottsággal állítani, :de minden esetre

ilyenfé éle lehetett. — elég egységes és elég rövid hogy egy költőnek vT

ható, amit a főelbeszélés elképzelni is alig.. Ha . pedig már "ez

költő

műve,

EgÉSZETŐT-etmrortekerfűi

eposz

"hogyan. Tehetne

főetbészélése

az egész

k sem

ahhoz,

nem lehet

lehet,

Mahá-bhárata?

egy

A

nagy főelbeszéléshez épen olyan -nagy, rendkívül különnemű s rendkívül különböző értékű anyag járúltr hősi, vallási és papi epika sverkölcsi, bölcseleti és jögi. tanító poézis, szép, érdekfeszítő, lebilincselő; megrázó és. lapos, unalmas, szellemtelen, képtelen részletek. Ha rez az egész ányag egyetlen embertől : való, akkór ez az ember egy Személyben miriden volt: költő és polihisztor, nagy költő és

: 69

:fűzfa-poéta, isten-áldotta művész s szőrszálhasogató mesterember, s hozzá még a legkülönbözőbb és legeltérőbb vallási és

bölcseleti

hiszik, hogy

rendszerek

híve.

Orthodox hinduk,

a Mahá-bhárata

a legkülönb irodalmi

akik

azt

alkotás...

a világon, hihetik azt is, hogy ez azsegész alkotás egyetlen költő műve. Európaiak: között eddig csak egyetlen ember, a különben nagy tudományú és szellemes J. D a hlmann jutott erre a képtelenséggel . határos gondolatra.

. — Külalak, nyelv,

stílus és metrika

,

tekintetében. a Mahá-.

bhárata. szintén nem egységes. "(A nyelv nagyjában az cepikais de hellyel- -közzel ószerűbb s! 54T e zi sSzanszkri thoz közelít, azonkívül. olykor népies tájszólási jelensége-

ket is tűntet fel, sőt valóságos. nyelvhibákat —

olyanokat,

aminőket műveletlen és kontár pRuránasszaszők szoktak elkövetni. — A stílus nagyban és egészben véve egyszerű s. igen távol áll a későbbi műköltészet stílusától, de hébehóba már közeledik hozzá, olykor naiv, mint a régi itihásákban, olykór lompos, mint 7

rüm

a slóka, a védikus

de ennek

is vannak

elkerül mellette a szótagú, illetőleg

ugyancsak . régibb

már.

anushtubh : folytatása

régibb

és

újabb

alakjai.

és újabb

változásokban, . sőt

jelentkeznek.

A metrikus részek Tömegében

koznak..

igen

is. vannak,

Ez

I.),

védÍKÜSTT sh7-úübDh-strófa, két 22. négy. 11 szótagú: sorbjól. álló .xersszak;!

a .klasszíikus szanszk

darabok

(VI.

Gyakrabban

amelyek

régi

elbeszélés vers és prózá

néha

i d

itt-ott pr ózai

strófákk

vonás, :mert

hébe-hóba

aT vana

a legrégibb

keveréke. volt: az események

epikai

pró-

zában voltak elmondva, a párbeszédek versbe xoltak szedve

(I. föllebb 1. I.). Erre mutat az is; hogy a Mahá-bhárata tartalma majdnem csupa: beszéd: keretelbeszélését és

bevezetését Ugrasravas .Sáuti adja elő, a többit Vaisampávana; akinek elbeszélésébe aztán megint számtalan, különböző személyek szájába-adott beszéd van beletoldva. Home-. rosnál az eposz: nagy-része szintén beszédekből áll,-de a Mahá-bháratában a"leíró és a voltaképpeni elbeszélő rész

is bizonyos személyek" o : beszédék pedig, úgyszintén Az elbeszélések -is, nincsenek áthidaló. versekkel. összekötve: — olyanféle. stereotip, . TÓT

s

70 de mindíg igazi epikai formulákkal, mint Homerosnál (pl. Tove inapeBójtsvog "TEpOGÉT) 7pzlwy ATrgpépyov), hanem

ilyen prózai formulákkal vannak bevezetve: Sáutir uváca, cSáuti Szólt, Vaisampáy ana uváca, WWaisampáyana szólt, rshaya úculh, caz rshik szóltak), .

déva úcuh, caz istenek szóltak, stb. Ezek aprózai formulák nem részei a versnek s kétségkívül a régi epikai énekekül üsszékapssolú br "0ő

zai

elbeszélés

maradványai

—

azok a szavak,

ametfyi a recitáló a prózát megszakította s a kövejkező verseket bevezette .7ATTrécifáló rhapsodos neve: granthik a, cösszefűző, összekapcsolós, Szintén világosan mutatja,

hogy

főfeladata

volt

a

strófákat

és az

általánosan

ismert prózai szöveget összekapcsólni. Az eredeti Bháratayuddha

próza

vagy

Kuru-carita

elegyéből

állott.

minden

Később

bizonnyal

aztán

végül csaknem egészen kiszorította született meg a mai Mahá-bhárata. a

Tar talom

. és

külalak

sok-sok

nemz

Mahá-bhárata

tehát

a

a vers

prózát. 7

egyaránt arra

nem: egy

szerző

ája,

még

vers és

mindinkább, Csak

most.

utal,

hogy

műve,

ha-

különböző

korú, régibb és újabb .darabok gyüjteménye, amelynék megteremtésén századok fáradoztak. Hogy mennyi idő alatt S mikor jött létre a mai Mahá-bhárata, azt természetesen

ném

lehet

alapján

pontosan

meglehetős

Mahá-bháratá

4.

megmondani,

biztossággal

a"Kr.

utáni

de különböző.

feltételezhető,

4.

és

a Kr.

század közt nyerte mai alakját. Irodalmi és felirati adatokból következik, hogy

bháráta a Kr.

utáni 4. században már. m

létezett. Brá n a"Köftő; aki Kr. után

b arr cimű -tegenyében (ma: Ujjain)

émlíti; hogy

a

előtti

a Mahá-

000-körül élt, K ád a m-

egy királyné Ujjayini

városában egy ünnepnapon

Siva) templomában

adátok

hogy

Mahá-kála

(azaz:

hallgatta a Mahá-bhárata nyilvános. fel-

olvasását, ami arra műtat, hogy az eposz már

akkor hagyo-

mányon (smrti) alapuló, nagy tekintélyű szentkönyv volt. Egy a Kr. utáni 600. év körüli időből s a hátsó-indiai Kam-

bódsa terülétéről való templomi felirat arról értesít, hogy egy jámbor ember Mahá-bhárata-, Rámáyana- : és Purána-

kéziratokat ajándékozott a templomoknak s alapítványt tett, hogy a naponkénti . felolvasás. minden időre biztosítva legyen. Végül egyes 5. és 6. századból váló földadományo-

j

11

zási feliratokban az eposz XII.. könyvének egyes fejezetei szent szövegként vannak idézve s egy ily feliratban a Mahábhárata ezt a nevet viseli: satasahasrií samhitá, c100

ú.

gyüjteményv,

manapság. — Ha tehát

a

—

tehát

akkora

volt,

mint

Mahá-bhárata Kr. után 600 táján

már nagy tekintélyű szentkönyv volt, még pedig nem csupán Indiában, hanem az oly távoli Kambódsában is, s ha Kr. után 500 táján már jelenlegi terjedelmével bírt, akkor egészen jogos az a föltevés, hogy két századdal

a Kr.

.

utáni

Másrészt

4. század

táján, már

a Mahá-bhárata

nem

jelen

előbb,

alakjában

tehát

létezett.

nyerhette mai alakját

a Kr. előtti 4. század előtt. : Az eposzban ugyanis bőven vannak célzások abuddhizmusra, amely a Kr. előtti 4. század előtt keletkezett és.terjedt el. Sőt a mai eposz későbbi, mint N. Sándor indiái hadjárata (Kr. e. 326),

gyakran

ció

vannak

ez

bénne

említve

örögök;

a

yavanák

ö€PpuúuletékTŐT.is

(líroves), van

szó,

holott a görög időszak előít csakTaépuületek voltak Indiá-

ban. A mar Mahá-btiráratír TeENáT neni igen lehet korábbi a

Kr. előtti 4. századnál. Egy hasonló nevű eposz első nyomai tényleg 4. századbéli sútra-művekben vannak: az egyikben , előkerül a cBhárata; és a cMahá-bhárata; cím, egy másikban említve van egy a Kauravákra nézve szerencsétlen

kimenetelű

ütközet

a. Kurushé tra

földén,

Pánini

nyelvtani sútráiban pedig a Mahá-bhárata néven kívül. a eposz főhőseinek nevei is megvarmak. Hogy KT. előtti

1—3--százád folyamán

Kánonban

a mondábDól

(Tipitaka) i

as,

Keletkezett páli nyelvű

buddhista

a Mahá-bhüráta üetvemitttve s

jóformán semmi

semi

£

ennek

csak az az oka, hogy az északnyugati Indiában k ezett epdsz még nem jutott el a buddhista irodalom szülőföld-.

jére, keleti Indiába—india—myugati Tészében az eposz

még "a" Kr:élőtti4. századnál is jóval régibb időbe mehet vissza. A voltaképeni védikus irodalomban a Mahá-bhá-

rata vagy a Kurukshétra TöldénrVÍVOTT harc nmég egy szóval sincs ugyan említve, de már fel-feltűnnek az eposz egyes

álakjai:- Bharata,

gyakran. vannak

Parikshit,

említve

Janam-éjaya,

a Kuruk

Dhrtaráshtra,

és pancálák

vagy

Kuru-

pancálák. Egyes mondai elemek tehát a. védikus periodusba nyúlnak" vissza" Egy másik jele az epősz régiségének az-c"körütífiény, hogy a. Mahá-bháratában említett dinasztiák és királyok ME

ends slza A

nevei

között egyetlen MGYÉTSÉJNB

egy

sem

kerül

s

72 Tf

-

elő India történetében, ámint megfordítva a történeti ind "dinasztiák és királyok 111 körül), Ajáta"satru 1500 j Candragupta, a görögöknél Sandrokottos (325 körül) stb. , az. eposzban égy árva szóval sincse"nek említve. 4.

A Mahá-bhárata

század.

hogy

között

az epikai

nye

tehát

al Kr. el őtti

költés szülőföldjéről

4. És

a Kr.

más vidékekre

utáni

került,

más idők szelleméhez, más közönség ízléséhez alkalmaz:kodott s hagy ományozása és ápolása Aa régi. kezekbőlk-más

kezekbe-amment át. A régi birodalmak és uralkodó családok,

. amelyek tak, az

mint"T.

az új

Can

eposz hőseiből fejedelmek —

EgDE

nem törődtek

a

lemű bardok

detű

szolgálatban

Mahá-bhárata

alsóbb

továbbá

álló

Asóka (250. körül) —

megszűntével

színvonalú

is. foglalkozó, félig

súták,

körül),

Bharata-ufódokkal. A régi kshatriva

a hőskor

léptegk-ireljükbe:

zással

(325

származtatták magukat, elmúlfelkapászkodott szerencsefiak, .

sem

kshatriya,

igazi

félig

Innen

hősi,

szél:

s mások

s purána-hagyományo-

brahmanok,

puróhiták.

nem

elnémúltak

sem

brahmani

különösen van,

nem

hogy a

igazi

ere-

királyi mai

papi

költészet: már nem eposz, de még nem burána. A Kr. utáni 4. század után az .eposz jelénték enyebb mér vben már nem gyarapodott s vagy obb átdolgozáson nein esett át, noha a rhapsodosok, akiknek köretben az eposz századokon át élőszóval hagymányozódott, kétségkívül később. is engedtek meg maguknak recitálás közben a publikum kedvéért szabadságokat, nyújtottak, kurtítottak — mindaddig, míg az eposzt, minden bizonnyal brah- .

manok, írásba nem foglalták. Változtatások. és betoldások azonban később is voltak, úgyhogy egységes. Mahá-bhárata"szövegünk. egyáltalában

kevésbé

eltérő

nincs

is,

hanem

recenziónk (1. 85.-1.).

csak

két

többé-

r

. A Mahá-bhárata

méltatása.

A Mahá-bhárata cselekvénye valamikor igen egyszerű volt -— összeéhásonlíthatatlanul tömörebb, mozgalmasabb, . erővel és élettel teljesebb, mint ma. Középpontjában "nem egyének "állottak, hanem egész nemzetségek, amelyek csellel és erővel üralomért. harcoltak. -A hősök mind: erősek

783

voltak, szenvedélyeikben, mulatságaikban féktelenek, egyesek ravaszok is, egyébként a jók. sem átallottak csaláshoz és cselhez folyamodni. Belső. lelki: történések és összeütkö-

zések nem voltak. Emberfeletti as. elem csak a hősök emberfeletti ereje volt. Mikor aztán idővel a brahm aC! és lettek az eposz ápolói és folytatói, nok

érdekeiknek Ő artalom kerult amely ennek folytán egészen ata , a hindu Szertelenség áldozatává: s a világirodalom leghosszabb költeményévé vált. A régi hőstettek most már titokzatos, természetfeletti

varázserő eredményeinek

vannak

feltűntetve.

A régi eposz

1

immorális, vonásait szofizmakkal igyekeznek eltűntetni agy elleplezni. A cselekvény mozgása mindinkább lassúl, .A. régi erő mindinkább lankad, s az erő és mozgás végső maradványait végnélküli beszédek semmisítik meg. Minden lehető és lehetetlen alkalommal epikai vagy didaktikus epizódok jelentkeznek, eposzok az eposzban, vallási, ethi-

.:kai, jogi, bölcseleti, metafizikai részletek — polipokként :"fojtogatva a hősköltészeti elemeket. A nagy harc elbeszé-

lése utoljára "óriási keretté válik, amelybe minden isteni és emberi dologra vonatkozó ismeret és tudomány bele van

foglalva.

ember üröm papság . Az nére a

—

Ha

a mai Mahá-bháratá

olvasásától

a nyugati

visszariad, ha az esztétikai öröm poharába annyi vegyül, ennék első sorban és legfőképén az ind az oka. össze nem férő részletek zavaró sokfélesége ellemai Mahá-bhárata felettelegvs é S jellegű.

Miben áll ez az egységes jelleg?" A mai Mahá-bhárata ugy; in

E

kotása, mint a vele körülbelül egykorú s úra: " Epiző jainak és kitéréseinek kusza Ses zavaros tömegével, aláki -és tartalmi fantasztikájával oly/ benyomást tesz, mint a

templomii épttteteknek. gröteszk emberi,

állati alakok ,—

sokfejű,

reliefjei, amelyeken so ezrű

isteni,

ásten-szörnyete-

gek, harcosok és bajadérok, elefántok, oroszlánok, leopárdok, vadkanok, majinok, kígyók — . hemzsegnek khaotikus összevisszaságban, minden. távlat és részleteket egyesítő elv nélkül. A Mahá-bháratában sincs centrális momen-

tum, lása:

nincs meg az ikái mozgás 1 gyorsulása és lanyhuegyhangúan, egyformán, vég :nélkül jönnek-mennek

az istenek és hősök, -özönlének a többé-kevésbé, inkább többé, mint kevésbé hosszú epizódiküs betétek, -epikai és

74

didaktikus

kesek

időben,

és

kitérések

—

unalmasak,

véletlentől

fontosak

a

kellő

függő

vagy

és nem

fontosak,

nem

összevisszaságban

léssel oly laza kapcsolatban,

hogy

kellő

érde-

helyen

és

s a főelbeszé-

az ember

nem

igen éérti,.

miképen kerülhettek bele. Egyes kisebb. terjedelmű epi-. kai epizódok (Nala, Sávitri stb.) kevésbé túlterheltek, át- látszóbbak és egységesebbek, mozgalmasabbak és elevenebbek is, de az eposz maga mint egész hihetetlenül fárasztó és sokszor kegyetlenül, lélektelenül unalmas — természe-

tesen csak a mi szemünkben, mert az ind szemében minden kitérés érdekes s az egész eposz, ősi. hagyomán alapúlván, csaknem isteni kinyilatkoztatás szárába Tégy. ban

Z

van

epikai

mozgás

örökös

az örökös slóka

egyenletességével

egyforma

összhang-

kadenciája

—

egy ki-

apadhatatlan: patak egyenletes csörgedezése. Itt persze nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy: az elbeszélések. és beszédek végtelen sorozata nem olvasó, hanem hallgató

közönség számára készült s ehhez képest a próza egy ne mébefr KelleiT készülnie, mert mözgalmasabb, változatosabb,

szökellő

veszendőbe

ritmus

mellett

niént volna.

milag és alakilag teljesen egy

irodalmi

alkotás

Az

az

értelemből

eposz

úgy,

acgtdtol]

értékének

igazi

sok

amint van,

minden

az ind ízlésnek, mértéke

tartal-

s ha

a siker. —

a tartós siker, akkor a Mahá-bhárata nagy alkotás, mert hiszen jelen alakjában, tehát legalább másfélezer év óta, cminden szavazatot megnyert hazájában s a legnagyobb

csodálatnak és Hepszertségnek kritika szemüvegén sőt

csodaszép,

bájos,

részlet, de ha még

telenségében: zia

A

keresztül

megindító,

is sok benne

megragadó

a szép,

és

megrázó

annyi volna is, elmerülne az eposz vég-

Mahá-bhárata

féktelen

örvend. A nyugati ízlés és

nézve

h

j

legszembetűnőbb

csapongása,

Voónása a fantá-.

szinte

félelmes

szerfe-

lenségé; es-TdőbDEIT ánrety Tér Körlátokat, lehetetlenségeket egyáltalában nem ismer, valósággal és lehetőséggel egy-

általában. nem

egy találomra

XII.

343. XIII.

is törődik. Ennek .megvilágítására elég lesz kiragadott 99—100).

epizód

(Mbh.

I. 75.

V. 11—17.

Indra, az istenek királya,

a, brah-

man-gyilkosság (brahma-hatyá) szörnyű bűriébe esve annyira megrémült, hogy odahagyta égi trónját s egészen kicsire összezsugorítva alakját egy lótusz szárában bújt el. Menekülése

-után

a világban

minden

Tenekestül

Teatfordúl.

16

Az

istenek

akart az

és

az

istenek

égi

rshik

királyává

megrémültek,

lenni,

végre

mert

Nahusha

senki

sem

földi ki-

rályt kérik fel, hogy legyen az istenek királyává, a mindenség urává s a világ. védelmezőjévé. Nahusha vállalkozik a dologra s eleiríte általános megelégedésre uralkodik, de aztán zsarnokoskodni kezd; feleségül kívánja Sacít, Indra, nejét, sőt mennyei rshiket fog kocsija elé s ezekkel húzatja

magát.

Egy

ízben theologiai

(1) vitába keveredik

velük

dühében fejbe vágja Agastya rshit, aki ezért átkot mond rá. Nahusha erre lezuhant az égből s kígyó alakjában 10.000 évig. élt a földön. Ez idő leteltével Yudhi-shthira

s

megváltja — azzal, hogy a Nahushától feladott filozófiai (!) kérdésekre kielégítő feleletet ad. Ilyen és hasonló történeteknek se szeri, se száma. Mindenütt, lépten-nyomon, vannak

az- eposzban

óriási,

képtelen,

lehetetlen

események,

jelenetek, méretek, hiperbolikus jelzők, alaktalan hasonlatok. Arjuna annyi embert nyilaz rakásra, hogy vérükből, velejükből és zsirjukból óriási áradat keletkezik — egy itéletnapi vízözön, amelynek harsogása olyan, mint a vadállatok. üvöltözése, amelynek felszínén páncélruhák és fövegek úsznak, amelyben a gyöngysorok a hullámfodrok, az ékszerek a buborékok, a nyilak a forgók, az elefántok

a krokodilok,

a harci szekerek a szigetek

(IV. 62. 17—22).

Karnának fejetlen vérző törzse olyan, mint egy vörös mészkőből. való hegy, amelynek csúcsába mennykő: ütött s lej-

tőin vöröses vizű folyamok zuhognak alá (VIII. -91. 53). — A folytonos hiperbolizálás folytán minden szilárd körvonal

elmosódik. Ami a jellemeket illeti, a főalakok túlnyomóan eggyéniek: élesen és határozottan vannak rajzolva, s még világosan meglátszik, hogy igazi népies

alakok, amelyeket későbbi idők ipárkodtak, de nem tudtak átalakítani, legalább teljesen nem.. A Kauravák általában mind

vitéz, nemeslelkű, lovagias hősök.

Igazán

alak közöttük a tiszteletre méltó ősz Bhís ségének legöregebb és legbölcsebb tagja, médes egy akarja, de

tősgyökeres

hm a, Nestor

nemzetés Dio-

személyben, aki az utolsó pillanatig a békét harcra mihelyt a kardok, ki vannak rántva,

tüzeli és vezeti övéit, verhetetlen vitézséggel harcol értük összeomlásig s nyílágyán haldokolva is a békét ajánlja s

hogy .csak arra gondol még, "amely égész életét áthatotta,

a" kötelességtüdás szelleme, vele el ne múljék, hanem

6 drága

örökségképen

nemzetségére

maradjon,

Az

öreg

és

vak Dhrtaráshíra király szintén a béke képviselője: Szívesen kibékülne, ha fia, Durvódhana, engedné, s visszautasítja azt a Vyásától felajánlott fájdalmas kegyet, hogy Szeme világát visszanyerve, lássa a tesfvérgyilkos harcot, amelyben végtelen fájdalmára minden fiát elveszti. Alakja Priamos trójai királyra emlékeztet. Fia, Duryódhana,

a Kauravák ellenállásának lelke, a régi eposzban vitéz és igazságos fejedelem, az egész világtól. tisztelt igazi király, a mai Mahá-bháratában persze gonosz, irígy, elbizakodott, nagyravágyó zsarnok, aki csak ellenei vesztét akarja s

ininden békülési kisérletet gyűlölete ellenére is még szépen tud harcolni s még kocsis-fi (súta-putra),

Kaurava-párti

régi eposz kedvence, a Kauravák

hőse,

Arjuna

torra

emlékeztet.

méltó

ellenfele,

a halálban is megtartja ősz hadvezér,

hírére man,

atyai

nyakasúl elutasít, de minden mindíg lovagias ellenfél, aki szebben meghalni. Karna, a tőről metszett népies alak,. a

Minden

maga

szépségét

is

rokonérzésre

fájdalmának esik vitéz

és

áldozatúl.

lovagias,

szülötte,

aki

méltó

Dróna,

az

s ezzel is a trójai :Hek-

aki nagyszerű harc után

szintén

legvitézébb

isten

fia halálának hazug Fia,

amellett

Asvatthá-

művelt

és

élet-

vidám harcos, mint a Kauravák általában. Velük szemben a Pándavák eredetileg atacsony gondolkozású. s hozzá műveletlen

ványságuk viselői.

borodó

öccse,

elemek,

ellenére

Nakula

és

alakok.

amit "poliandriájuk

a mai

eposzban

Sahadéva

kivételével

Yudhi-shthira,

Arjuna,

szerint),

szájhős,

is

elárul,

de

a jog és igazság

aki

a

mind

csak

jól

legidősebb

hit-

kép-

kidom-

(saját

hallás-távolság-

nyira közeledik a csatatérhez, barátaitól védelmezteti magát

s Karnától való

félelmében

tizenhárom

éven át nem

tudott

aludni, s aki tényleg Salyát csak égy ellenállhatatlan meny-

nyei varázsfegyverrel öli meg, javíthatatlan kockajátékos, aki két ízben is elkockázza trónját s Viráta udvarában

mégis

a kockázás tanítója; hitvány jellein, aki

Ez az

ember

vesztésére

"gyalázatos

a mai

tervet

eposzban

főz kis

mégis

tüdatosan

úgy

mint minden tökéletesség jeles: edénye, lovagja, az eposzban uralkodó jogérzék

van

Karna elhazudik.

feltűntetve,

a jog és. igazság és igazságszeretet

tipikus kifejezése, Dharmia. isten földi megtestesülése, aki a végzetes kockajátéktól kezdve minden .megpróbáltatáson át rendületlenül bízik igazában s az igazság diada-

17

lában. Ő az istenektől kedvelt hős, a papok szája íze szerint való fejedelem, akinek alakja -a papi diaszkmaszták művészetét dicséri. Arjuna, a legvitézebb és leglovagia-

"sabb a Pándavák közt, a kshatriyák virága, az ind Akhilleus, aki az Indrától kapott győzhetetlen íjjal harcol. Egyéb-

ként igazi don Jüan, egy sereg szerelmi kaland hőse, aki Viráta. udvarában

női

néven

és

női

ruhában

éneket,. zenét és táncot tanít, s szintén elég

aki győzhetetlen

áruláshoz

íjja

és jobb

is folyamodni.

belátása

Bhíma,

szakosabb és legműveletlenebb

tősgyökeres vasgyúró,

népies

vadállatok,

alak,

majd

óriások és

a :":hárembán

gyönge jellem,

ellénére

sem

a legdurvább,

a Pándavák

komikus,

démonok

közt,

majd

átall

legerő-

különben

félelmes

réme,

győzhetet-

len buzogány-harcos, aki azonban brutális ereje ellenére becstelenül is tud harcolni. Kitűnően megrajzolt alak még

Krshna, a Pándavák ördögi tanácsadója és rossz szelleme, a szofizmák nagymestere, minden álnokság és becs-

telenség

kieszelője

Egészben

és védőügyvédje.

véve azonban

a.

konvencionálisak.

az eposz alakjai tipikusak,

Valamennyien

egyformán

széles

vállú, hosszú karú hősök, férfi-tigrisek, bátrak, lojálisak, udvariasak, bölcsek, önfékezők, minden élő lény javán ör-

vendők.

Valamennyiükben

lovagiasság,

a

hitvesi

és

egyformán

gyermeki

megvan

szeretet,

a

a. hősiesség, tekintélyek

(szülők, papok) tisztelete, a baráti hűség, becsületesség, s első sorban. a vallási buzgóság. A: hősök a csata előtt sem feledkeznek meg. a reggeli imáról s rituális lelkiismeretes.ség dolgában a jámbor Aeneas nyomukba sem hághat. A vallásossággal

szemben

a

régi

harcias

szellem

már meg-

lehetősen háttérbe szörúl. 44. Egészen tipikusak a brahmanok is, akik a világi pompát

és

jólétet

átengedik

a

fejedelmeknek,

"veszélyét és dicsőségét a: harcosok rendjének beérik

az isteni méltóság

egy nemével

—

a

csatatér

s szerényen

azzal,

hogy

az

istenek oltárainál s ezért a nép egész életében.is az első helyet foglalják el. Mind egyformán csordúltig tele vannak véda-tudással s mérhetetlen varázserővel, amely minden emberi fogalmat . meghaladó, évezredes vezeklésük eredménye.

Jámborságuk

kukkal

sujtják

és

szentségük

ellenére

nem

csendes,

békeszerető emberek, hanem minden legkisebb; még szán"déktalan sértésre is szenvedélyes haragra lobbannak s áta. bűnöst,

isteneket is megfogja.

amely.

föltétlenül foganatos

j

s az

18

Amily csodás a férfiak hősiessége vagy vezeklés adta varázsereje, oly csodás a nők szépsége s ép oly tipikus i5. A nők mind egyformán karcsúak, széles csípőjűek, teli keblűek, arcuk mint a holdvilág, - szemük mint a lótusz, mosolyuk és bájuk elragad s megőrjít embert és- istent egyaránt. Általánosan ünnepelt, bár csak epizódikus női ala-

kok: Sakuntalá,

Damayantí,

Sávitri.

Egyénieb-

bek a főelbeszélésben egyes erélyes, részben szenvedélyes heroinák, hőslelkű anyák, mint Kuntíi, aki figyelmezteti fiait, hogy ne feledkezzenek meg kshatriya kötelességükről s ne vonakodjanak életüket kockára tenni, aztán az olykor vadúl szenvedélyes Draupadí, aki mind az öt fiát elveszíti, s főleg Gándháríi, aki mind a száz fiát. siratja s haláluk okozóját megátkozza. Meghatóan gyöngéd és bájos alak Uttará, Abhimanyu ifju felesége. Valamennyiükkel közös különböző mértékben az igazi nőiesség, a legyőzhetetlen. szerelem, a változatlan hűség és odaadás s a szilárdság a szenvedésben. A nők általában a bráhmani Griseldis-tipus képviselői, ami annál feltűnőbb, mert

az eposzban

uralkodik.

csaknem

A

a Pándavák poliandriája női

jellem

kizárólag

az

árnyoldalai

mellett

apsarasok

a poligamia

sajátságos

(égi

módon

nimfák) szá-

mára vannak fönntartva, akiket az istenek sikeresen szoktak felhasználni a vezeklésükkel rájuk veszélyessé válható

szentek elcsábítására. A Mahá-bhárata . hősei

egészben

tipikusok :

mind

és

hősnői

egyformán

tehát

ragyogó

nagyban

és

fényesek,

minden testi és lelki tökéletességgel ékések — összefolynak. A főelbeszélés alakjaival némileg másképen áll a dolog. Jelesül a Kauravák és Pándavák alakjai a későbbi átalakítások ellenére.is még mindíg elég egyéniek, határozottak, jellegzetesek. és. változatosak, úgyhogy többé-kevésbé Homeros utánozhatatlan szépségű alakjaira emlé-

keztetnek: Dhrtaráshíra pl. oly alak, mint Priamos; Gándháríi, mint Hekabe; Draupadi vagy Uttará, mint Andromakhe;

Arjuna,

mint

Akhilleus;

Karna,

mint

Hektor

stb.

Ilyféle párhuzamokon alapúl Dion Chrysostomos rhetor (Kr. útáni 1. század) ama híradása, hogy az indek

a maguk nyelvén éneklik a. homerosi eposzokat s Priamos fájdalma, Hekabe és Andromakhe keserve, Ákhilleus és

Hektor

vitézsége

nem

Homeros-fordításról

ismeretlen

természetesen

előttük szó

(Orat,

sincsen:

II.

253).

Dion

e

19

helye bizonnyal a Mahá-bháratára vonatkozik régibb hír nyugaton az ind eposz létezéséről.

Az

alakokhoz

hasonlóan

összefolynak

az

s

I

a

esem é-

nyek is, amelyeknek menetét nem irányítja szilárd rat, erélyes és céltudatos" cselekvés: csaknem mind

formán

hatalmasok,

meglepőek,

hajmeresztőek,

legakaegy-

hátbor-

sóztatóak. A hősök jobbára titokzatos "varázsfegyvereket forgatnak, mindíg nyílzáporokat zúdítanak egymásra, mindíg vérfolyamokat támasztanak, mindíg bámulatra ragadják véle az embereket.és isteneket. Épp ily állandó s foly-

ton megismétlődik a nagy papi hősök,

az aszkéták, sorsa:

mindíg megreszkettetik az isteneket vezeklésük ellenállhatatlan hatalmával, imindíg beleesnek a nyakukra . küldött szépségés apsarasok hálójába s aztán mindíg: elülről kez-

dik

a vezeklést.

Folytonos

változás

és mégíg örökös egy-

formáság, mint a mókus sürgése-forgása a kerékben. Egyszerű, nyugodi, szemléletes leírás ritka, mint fehér

holló,

de

nem

példátlan.

a

Igen plasztikus és költői szépségekkel teljes pl. a: következő éjjeli jelenet (VII. 185. 37—55): Az álom-

tól leterítve elhallgattak a férfi- tigrisek, a nagy szekérharcosok. Némelyek lovak hátán feküdtek, mások harci szekerek kasában, némelyek elefántok vállain, mások a földön. Fegyvereikkel, buzogányaikkal, kardjaikkal, harci

bárdjaikkal, lándsáikkal, teljes fegyverzetükben altidtak a hősök — némelyek itt, mások ott... A földön szuszogó elefántok. olyanok voltak, mint hegyek — tele sziszegő óriási kígyókkal... Teljesen kimerülve pihentek a csatatéren, felhagyva a csatával. Az álomba merült sereg olyan volt, mint egy elragadó kép, amelyet ügyes művész vá-

szonra festett... Aztán felkelt a -hold, a :szemek öröme, a liliomok ura, megvilágítva az Indrától kormányzott világtájat... Aztán egy pillanat alatt megvilágosodott a föld s gyorsan elillant a sötét, komor homály... A hold sugaraitól felébredt a sereg, mint a nap sugaraitól a százlevelű ltótuszok ligete. Miként a tenger felemelkedik, úgy : emel-

kedett fel ez a nép-tenger is a hold felkeltekor. Hasonló

szemléletességgel

van

leírva

a nagy

csata

kezdete (VI. 44. 4—11). Mind a két seregben felhangzik a harckiáltás, mint az oroszlán-ordítás, a kürtök harsogása, a réz-tányérok csörömpölése, a dobok pergése. A

két roppant sereg egymás felé hullámzik, mint erdő. hajla-

80 dozik a viharban, A királyok,

nák

elefántok

és lovak csapatai-

tomboló .zaja olyan, mint a vihár korbácsolta

tenge-

reké. A fülsiketítő és hajmeresztő zsivajban a hosszú karú Bhíma bikaként ordít s. ordítása mint mennydörgés harsogja túl a kürtök és.dobok hangját, az elefántok ordítását, a harcosok kiabálását.

, Csúcspontjára emelkedik az ind elbeszélő művészet, ha oly dolgokat kell leírni, mint khaotikus összevisszaság vad j

éjaya

zűrzavar, rettentő szerencsétlenség, páni .rémület stb. tűzhalála JanamEgy ilyen Igírás a kígyók

(I. 52). Az áldozó

kígyó-áldozata. alkalmával

papok

fekete ruhában, füsttől kivörösödött szemekkel, varázsigéolvasztott vajat öntenek Agni szájába (a ket mormolva tűzbe) — megreszkettetve a kígyók szívét s név szerint említve. a megest A kígyók egre. egymás után a lobogó elkábúlva és sigalmasan sziszegve egytűzbe róhannák zihálva,

Erősen

máshoz.

nagyságúra

óriási

duzzadva,

fe-

jükkel és farkukkal egymásba fonódva nagy tömegekben A fehér, a fekete, a jönnek elő s a lobogó tűzbe esnek. kék, az öreg, a fiatal — mind összevissza süvöltözve zuhan a lobogó tűzbe. Százak és ezrek, tízezrek és százezrek jönnek elő elkábúlva s vesznek el ez alkalommal.. Némelyek olyanok, "mint a lovak, mások mint az" elefántok, még: mások isznyű külsejűek s vad elefánt erejűek. A minden-

féle

színű,

rettentő

mérges,

rendkívül

tekintetű

kígyók,

vashegyű buzogányhoz. hasonlók, roppant: erejűek s felette harapósak, a tűzbe estek — anyjuk átka következtében. Visszataszító realizmussal és fantasztikusan van leírva a pokol. A borzalmas. sötétség helye tele van iszappal,

rothadó

hússal

és vérrel,

állanak

(XVIII.

2. 14—25).

csontokkal

és hajzattal.

A

fel-

oszló hullákat undok. legyek, rovarok, férgek lepik be, hollók és keselyűk vagdossák érc-csőrükkel, gonosz szellemek szurkálják tű-szájukkal. . Véres emberi tetemek hevernek szanaszét — levágott kezekkel és. lábakkal, kicsavart belekkel. Egy forró vizű folyó mellett erdőség van oly fákból, amelyeknek lombjai éles kardok és borotvák, és síkság terül el — tele finom, fehér, izzó homokkal, vasból való sziklákkal és kövekkel, köröskörül forró olajjal tele vasüstök vannak s hatalmas tövisekkel teli fák és cserjék

járt utána

(XVIII. 4).

feltárúl

—

az. ég minden M

3

Megkapó

fényével

ellentétül mindés dicsőségével

81

Rendkívül kedveltek és képtelenül fantasztikusok: a végnélküli csataleírások. E leírásokban topografiai háttér (mint pl. az Iliasban Troia stb.) egyáltalában ninegy beláthatatlan

csen, csak

szekerekkel,

harcosokkal,

óriási csatatér tárul fel —

elefántokkal,

paripákkal,

tele

ahol

pitymallattól alkonyatig rend és terv nélküli eszeveszett dulakodás és öldöklés folyik, sáska-rajokként zúdulnak a nyilak, dárdák, lándsák, villognak a kardok, zuhognak A buzogányok. Mindenütt megcsonkított testek, levágott fejek, egész halmok hullákból, sóhajtozó haldoklókból, jajgató sebesültekből. A vér patakokban, folyamokban özön-lik s a vérszagra mindenfelől dögmadarak, farkasok, sa-

kálok

elő

jönnek

lakmározni.-

a szókészlet

Az

és

lelkes

festve vannak, minden amellyel e csataképek . páthosz, európai fogalmat meghalad. és Bhíma buzogány- harcát isten-ember Duryódhana "bámulva nézi. A hősök úgy mennek egymásnak buzogá-

mint bikák

nyaikkal,

úgy

hangzanak,

mint

tagjaikkal olyanok,

szarvaikkal,

mennydörgés.

mint

A

s buzogánycsapűsaik hősök

vérpirosítótta

(vörös) virágokkal borított k i m-

suk a- fák, úgy dulakodnak, mint vad elefántok, akik egy akik egy mint macskák, elefántért harcolnak, nőstény

. darab húson marakodnak, mint sasok, akik egy kígyóért verekednek, mint vihar űzte óceánok. Összecsapódó buzogányaik úgy hangzanak, mint egymásba ütő villámcsapások, s megrendítik a földet: Duryódhana Bhíma ütésére

lezuhan,

mint

egy

(vörös)

vihartól. kicsavart,

virágoktól

borított s ál a-fa, Duryódhana buzogánya viszont mint villám zúzza össze Bhíma páncélingét. Mikor a párbaj végén

, Duryódhana

összezúzott

combokkal összeomilk, vad

vihar

" tör ki, a föld megrendül, mennykőcsapások hullanak, meteorok zuhannak. alá az égből, véres és poros zápor zuhog, rettentő sok. karú, sok démonok és vadállatok ioltöznee . Jábú fejetlen lények, tódúlnak elő s kisérteties táncot lejtenek, a tavak és források vérrel folynak, a folyók vissza-

felé hömpölyögnek (IX. 57—58). A legművészibb csataképet Gándháríi

siralma

el az egészet (XI. 17—25). A csatatér véres .tetemekkel van

amelyeket

foglalja Hatását

ragadozó Az

ó-ind

magában, az elegikus költészet e mesterműve. fokozza, hogy az ősz anya mint szemtanú mondja

madarak,

epika.

sakálok

borítva,

és emberevő

démonok

rajza6.

82

nak körül s amelyek közt anyák és feleségek bolyonganak jajveszékelve. Gándhárií egyszerre megpillantja fia, Duryódhana, véres holttestét, ájultan rogyik össze, majd föl-. eszmélve átkarolja, könnyeivel öntözi s elsiratja: akit egykor szép nők legyeztek szép legyezőikkel, most ragadozó madarak legyezik szárnyaikkal, s alszik most, mint oroszlántól megölt, elefánt. . Aztán megpillantja száz fiának holttestét, akiket Bhíma terített le buzogányával, majd menyeit, akik kibomlott hajjal vad kétségbeeséssel. futkosnak ide s tova férjeik és fiaik tetemei között. A csupasz földön rettentően szétzúzva agyonvert elefántok között hever Vikarna, fia, cmint a hold az őszi égen sötét felhőktől körülvéves, mellette fiatal neje, aki folyton, de hiába iparkodik

a keselyűket tőle elhajtani. Látja Abhimanyut,

Arjuna fiát,

aki holtában is szép maradt. Boldogtalan neje, az ifjúi. Uttará, hozzája lép, cirógatja, leveszi róla a páncélt, össze-

fogja véres fürteit, ölébe veszi a fejét s a leggyöngédebb szavíkkal kéri, hogy szóljon hozzá, hiszen sohasem vétett neki, s hogy ha majd az apsarasokkal a mennyben lesz, emlékezzék meg néha ő róla is. Ott hever Karna — lobogó

tűz a csatában, amelyet most kioltottaka Pándavák, hever, mint vihartól kicsavart fa, mellette neje sírva és jajgatva. Ott fekszik Jayad-ratha — keselyűktől tépdesve, amelyeket hasztalan hessegetnek el hűséges feleségei. Gándháríi ifjú leánya, Duhsalá, jajgatva simogatja férjének megcsonkított tetemét s fejét keresi a levágott testrészek között.

Ott fekszik Salya, akinek madarak

rágják,

körülötte

szájából kilógó nyelvét ragadozó ülnek

feleségei,

cmint

nőstény

elefántok a mocsárba sülyedt. hím körül. Ott hever nyiílágyán Bhíshma, akinek feje három nyílvésszővel. van alátámasztva,

—

most pihenni

a legnagyobb

hős, ragyogó

tér, mint § leáldozó nap...

mint

a nap,

E csataképekben .a ta és háború félelmessége borzalmassága összehasonlíthatatlanúl szemléletesebben

aki

és és

megkapóbban jelentkézik, mint pl. az IHiasban. E képek Verestsaginnak szinte brutálisan realisztikus képeire emlé-. keztetnek s elragadó "hatásúak. volnának, ha nem volná-

nak

oly

gyakran

Arra

túlzottak

és

túlterheltek: s ha. alkotó elemeik. oly

nem. ismétlődnének. a. kérdésre,

hogy

milyen

viszonyban áll

az

em-

beri akarat és cselekvés az istenséghez vagy a végzethez, az eposzban égységes felelet nincsen. Az emberi sors leg-

s

főbb

vák

83

intézője .gyakran

a jog

és a Kauravák nagy

és

igaz S á 8. Így

harca

az igazság

diadalmaskodik

a jogtalan

a Pánda-

(dharm a)

és

az igazságtalanság (a-dharma) küzdelnie. A jog és igazság el lehet nyomva, de csak ideig-óráig, s végül min-

den

Ez

bizonnyal

a moralizáló

az emberi

erő,

cselekedet

világnézet

akarat

(karman)

(phala),

messze

jobbára

úgy

és cselekvés hatása

erőszak

felett.

jelentkezik, mint

dicsőítése.

és eredménye,

Az

emberi

együmölcses

túl megy: a földi lét határán,

amennyi-

ben t. i. ez határozza meg a cselekvő ember sorsát úgy jelenlegi létformájában, mint a halál utáni újraszületésé-

ben, s az a hatalom, amely a cselekedetnek

eredményét emberi erő,

teszk varázserő, s minden

győzhet

(jó vagy rossz)

megszabja, az igazságosság. Olykor akarat -és cselekvés úgy jelentkezik,

világrendet

t. I. évezredes fenyegető

le, de egy szépséges

és közönségesen végzet (kála)

persze az mint gro-

vezekléssel megszerzett

hatalom,

amelyet

isten sem

égi nimfa igenis.

Általában

azonban a mindenható vak sors, a a világ ura, aki kikutathatatlan önkény-

nyel játszik az emberrel, mint gyermek a játékszerével: kálah pacati bhútáni sarváni, ca sors főzi (ér-

leli, fejleszti) mind a lényekets (XVII. 1. 3). Az emberek, kicsinyek és nagyok, úgy jutnak a sors hatalmába, mint vadak a vadász vermébe és hálójába. Sorsuk tragikus, de nem az antik tragikum, mert közreműködésük nélkül, érdemükre vagy érdemtelenségükre való tekintet nélkül

bekövetkezhetik.

Mindenki

ságból

bűnt,

tragikus

sorsra

juthat — az

is,

aki ártatlan vágy aki voltaképpen nem is követett el rosszaszármazó

metlenségből

eredő

kis

csak

szórakozottságból

hibát,

amely

azonban

vagy

figyel-

keservesen

megboszúlhatja magát. Az ember pedig az elháríthatatlan és kiszámíthatatlan végzettel szemben vagy félelemmel és

rettegéssel

telik

el vagy

fáradtan és. apathikusan

belenyug-

szik mindenbe, s ha bölcs, akkor a végzet hatalma elől a brahmannal (a világlélekkel) való egyesülés örök békéjébe

igyekszik menekülni. Olykor ázonban megesik, hogy az állhatatos, kitartó esedezés lefegyverzi a sorsot vagy a határtalan türelemmel szemben a balsors kifárad és magá-

tól megszűnik.

Ennek az

állhatatosságnak

és türelemnek

képviselői általában a nők (Sávitrí, Damayanti). passzivitás az ind néplélek bélvegző : vonása

berg).

A nőies (Olden-

Rendkívül jellemző vonása még az eposznak "a didaktikus elem túltengése. A tudásban talált öröm s egyben a tudással hivalgó fontoskodás oly mértékben nyilatkozik meg, hogy a roppant eposz roppant tanköltemény benyomását - teszi. A fegyvercsaták szócsatákkal váltakoznak: a hősők minden lelhető és lehetetlen alkalommal érvekkel és ellenérvekkel küzdenek egymás ellen, istenségről és világról, erényről, akaratszabadságról vitáznak és értekeznek. A tanító elemek csak egészen lazán függednek az epikai elemekhez. A leghosszabb köztük a nyílágyán haldokló Bhísma oktató beszéde — egy óriási enciklopédikus í(velejében filozófiai és jogi) tanköltemény, amelyben minden a világon szóba kerül: a király kötelességei, a hadviselés és politika szabályai, az isteni őslény s ennek evolúciója, elmélyedés, lemondás, megváltás, házas-

sági és örökösödési stb.

stb.

A

témák

jog, Vishnu

zűrzavaros

és Siva istenek

tömegében

ezer neve:

a voltaképeni

fő-

téma, az újra meg újra tárgyalt fődolog:"ra brahmanoknak, e földi isteneknek, kiváltságos helyzete, igényük mindén kiméletre, tiszteletre, elsőbbségre s főleg kegyes adományokra. Ez a tárgy egymagában is mutatja, miféle poéták voltak azok, akik a. mai Mahá-bhárata kialakításában közreműködtek. Az epikai epizódok halmozása s a tanító részletek túl-

tengése folytán a mai Mahá-bháratában szó sincsen szígorúbb egységről és művészi tökéletességről — még abban

az esetben sem, ha fel lehetne tenni, hogy az egésznek vezéreszméje a jog diadala a jogtalanság felett, amely esetben t. i. az oktató jelleg jobban harmonizálna az epikai tervezettel. Ennek ellenére az eposz egyes részletei: a Sabhá-parvan élettől és erőtől duzzadó játékjelenete, nagy harc, a Kaurava vezérek tragikus vége, Vudhi-shthira fényes áldozata, az istentelen Dváraká város pusztulása s

Krshnának

és egész népének

elveszte,

a Pándavák

lemon-

dása a világról, az ind életnek e felette jellegzetes, részben nagyszerű epikai képei, folytonosan, bár igen lassan kialakuló poétikus egésszé tevődnek össze, amelyben hatalmás költői szellem : leng s amely igazi romantikus epopoea ingerével hat. Az eposz ugyan újra meg újra fantazmagóriák világába téved, amelynek zűrzaváros összevisszasága elképeszti és visszariasztja a nyugati olvasót, de újra meg újra ki is kerül belőle s egy nagy családi

85

és nemzetikatasztrófa elénk.

Egyes

epizódjai

megrázó tragikumát állítja

egységesebbek

tragikus nagyszerűségben meg sem szélést, a Kauravák és Pándavák

s kerekdedebbek,

de

közelíthetik a főelbesorsának elbeszélését,

amely a mai. eposz intenciója szempontjából felette kielégítő és megnyugtató befejezést nyer a pokol és menny . grandiózus . végjelenetében. Ezzel a komoly vallásos végső akkorddal, amely:a Divina Commediára emlékeztet, az

eposz a brahmani

theologia és filozófia magaslatára lendül

s az istenség miszteriumának

szemléletében

csúcsosodik

ki,

"amivel persze újra veszít valamit világosságban és harmóniában,

de nyer tartalomban

és mélységben

(Baumgartner).

. Mahá-bhárata-könyvészet. 1. Kiadások,

recenzlók.

Európai

kritikai

ki-

már régebben (1905) tervbe vette. De teljes kéziratok Európában is vannak (London, Oxford, Paris, Berlin) . A közkézen forgó kiadások mind Indiában ind tudósok közreműködésével

jelentek

meg.

A legnevezetesebbek

a

cal-

cuttai kiadás, az editio princeps (4 köt., 1834—1839), és a bombayi kiadás (7 köt., 1862, 1890), amelyek

igen keveset különböznek e gymástól s egy és ugyanazon észak-indiai recenzióra mennek vissza. Ugyanezen forrásból való még Protáp Chandra Roy kiadása

(Calcutta

1862), a bangalor ei egy kötetes foliokiadás

(1867) stb. A dél-indiai recenzión alapul a m a drasi telugu alfabétájú kiadás (4 köt., 1855—1860) és a hombayi Nirnaya-Ságara Press folyamatban lévő kiadása. — A két recenzió meglehetősen eltér egymástól, bár az eltérések gyakran csak abban állanak, hogy a versek" sortTendje

énekek,

nek

más;

de mindegyikben

vannak

versek,

amelyek a másikban hiányoznak;

szövege jobb, néha 2. Fordítások.

a másiké. Teljes. angol

sőt

egész

néha az egyik-

prózai

fordításokat

adtak Protáp Chandra Roy (Calcutta 1883—1896) és Manmatha Náth Dutt (Calcutta 1895—1905). Nem teljes és nem pontos H. Fauche francia prózai fordítása (Paris 1863—1870). Folyamatban van S. D. Mukhóőpádhváva teljes angol prózai fordítása (Cal-

86

cutta 1899—). Részben metrikus fordítás, részben prózai tartalmi kivonat Romesh Dutt szép munkája (London 1899). — Kisebb-nagyobb részletek fordításai szép számI ; mal vannak. 3. Az eposz tartalmáról legjobban tájékoztat H. Mahá-bhárata

Jacobi,

problémáiról India

(New

óvatosan

York

(Bonn

1903),

E. W. Hopkins,

1901).

használandó

A.

Bő

a

Mahá-bhárata

The Great Epic of

anyaggyüjteményt

Holtzmann,

Das

nyújt,

de

Mahá-bhá-

A Rámáyana

p:

"A

B) A Rámáyana.

m-a

rata und seine Teile (4 köt., Kiel 1892—1895). — V. ö. még általában M. Winterniz, Geschichte der ind. Litte. ratur. I. (Leipzig 1908), 263—403 I.

mivolta.

A. Rámávana, a Rámára vonatkozó (Rám aayana), ivel. a. hőskö ény, Aa második nagy népies eposz a Mahá-bhárata mellett,

amelynez körülbelül úgy viszonylik,

mint az Odysseia

az

Iliashoz. A különbség azonban az ind eposzok közt sokkal nagyobb. A Rámáyana mindenekelőtt sokkal kisebb, mint a Mahá-bhárata, ennek körülbelül negyedrésze, s már ezért is sokkal egységesebb. S míg a Mahá-bhárata szerzője,

Vyása, egészen biztosan mithikus alak, a Rámáyana szerTETT ei történeti ..személyiség, A zője, Válmíiíki,

hagyomány szerint előbb útonálló volt, aki sok gazságot követett el, majd mieégtért s a világtól visszavonúlva mint

eredei férűéte K óVATA kelet-indiai országban a Gáng á

déli partjához közel a" Tamasá fólyó partján élt (R.T. 2. 2) s

Brahman

isten megbízásából megénekelte Ráma

tetteit. E hagyomány veleje nyilván az, hogy Válmiki volta az első költő, aki a régi bardok ajkán. élő Ráma-énekeket egységes költemény formájába öntötte. Válmíki az indeknél caz első műköltős (ádi-kavi) s műve, a Rámávana, caz első műköltemény, (ádíi-kávyaj nevet szet

viseli. A Rámáyana valóban az epikai műköltéelső terméke, a későbbi klasszikus szatiszkrit mű-

87

költészet mintaképe s jó részben forrása is. A Rámáyana tényleg magán viseli a műköltés bélyegző vonásait: az énekek

neve

pl.

a

Rámáyanában

sarga,

ép

úgy

mint

a

műeposzban; a IV. könyv egész 1. éneke, Ráma vágyakozása neje után, kávya-stílusú elégia; az V. könyvben hem-

zsegnek a költői, részben egészen kávya-stílusú leírások; gyakori a hasonlat és nem ritka az azonosítás; az V. könyv

5. és A

7. énekei közép-

Rámáyana

és a műeposz

nem

közt

és

is tiszta

végrímekben népies

álló műfaj.

eposz,

vannak

hanem

írva stb. a népies

" -ÉRmek ellenére a Rámáyana nnépies eposzis — nem

csupán azért, mert az. egész. ind. -nép.. életének. És. gondalkozásának fükörképe, hanem. azért is, mert az..egész—ind. nép, tulajdonába . ment

át

ART a AE

s századokon. keresztül a mai

napig halfátlan ntértékben "befolyásolta . az ind . nép szellemi életét. Á költemény, amelyből a 15. század óta mindenféle népnyelvi (drávida és új-ind) fordítások és feldolgozások készültek, egész Indiában a nép minden rétegében és osztályában páratlanul népszerűvé vált — sokkal népszerűbbé mint a Mahá- bhárata; úr és szolga, férfi ÉS nő, gyermek tálók

(

Sz szanszkrit

páthak — szanszkrit

páthaka

athak. a,

cfelolvasóv),

elbeszélő

vagy

akik. a Rámá-

vanából részleteket adnak elő, városban és faluban egyaránt osztatlan és páratlan érdeklődésre találriak: hallgatóik Ráma száműzetése vagy nejének elraboltatása előadásánál sóhajtoznak, könyeznek vagy hangosan: zokognak s mikor az elbeszélő oda ér, hogy Ráma nejével visszatér

királyságába,

kivilágítják

és

virágfüzérekkel

diszítik

a

házakat. Benaresben egy évenkint visszatérő .Ráma-ünnepen az egész eposzt elejétőől végig felolvassák. Vallási ünnepeken városokban és falvakban dramatizált Ráma- törté-

neteket

(Rám-lílá)

adnak

elő —

helyenkint nagy pom-

pával, mindenütt nagy külső és erkölcsi sikerrel. Brahman isten valóban prófétai ihlettel mondotta: . Yávat sthásyanti girayah saritasca lókéshu távad Rámáyana-kathá mahítalé, semeddig hegyek") (R. I. 2. 36—37). prac arishyati

és folyók

. nete

15

lesznek

tTönnmarad

a föld

színén, addi

a. világon.)

egy elmúlt világ alkotása,

A Rámáyana

nem

:

csupán —

fi Tólögtisok. öröme, iskolai cklasz-

,

88

N

szikusjn,

hanem

valóban

élő

hozzá. valóságos szentkönyv

—

népköltemény

tiszta, bűn-eloszlató,

s

élet-osztó, a védákhoz hasonló szent történet r(ákhyán a),

amelynek

olvasója

minden

bűnétől. megtisztúl

s: holta

után egész háza népével üdvözül (R. I. 1. 98—99); amelynek leírója Indra egébe jut, amelynek hallgatója

hosszú

életet, egészséget,

122). Mindenféle

belőle

s mint

dicsőséget nyer

felekezetek

tekintélyre

Rám-carit-manás,

hivatkoznak

a

(R. VI.

128.

tanítói és mesterei

híres

rá.

A

120—

merítenek

rajta

Tulsí-dás

alapuló

(16—17.

század) keleti-hindí dialektusú vallásbölcseleti. költeménye, az indek millióinak valóságos bibliája. , De épen ez az óriási népszerűség lett az okává annak, hogy a Rámáyana, a Mahá-bháratához hasonlóan, nem eredeti alakjában, hanem változtatásokkal eltorzítva, betoldásokkal gyarapítva miaradt az utókorra. A költemény mai alakjában hét könyvből (kán d a) áll,! amelyek mindegyike 67— 119 rövid, áttekinthető, csaknem románc-szerű

énekre (sarga) oszlik, s mintegy 24.000 slókát, 48.000 xerssort, tartalmaz — tehát körülbelül h háromszor BKKOTAT mint az Ilias, TT

A Rámáyana tartalmi vázlata. A mai Rámáyanána

lalkozi

integy megyed része

s

a letteivel. három

negyed

része

f

epizódokból

áll, amelyeknek kevés vagy. semmi közük hozzá. Az eposz tartalmi átnézetének megkönnyítésére ajánlatos a főelbeszélést az epizódoktól külön választani.

a) A Rámáyana főelbeszélése. A

Rámáyana

egész eposzon

véget

ért.

A

főelbeszélésének

végig húzódik,

főelbeszélés

I. Bála-kánda,

ifjúkori története.

fonala

manapság

az

de eredetileg a VI. könyvvel

tartalmi

vázlata

a

következő.

ca gyermekség könyves, —

Ráma

a

.Kósala országban (a Himálaya és a Gangá között)

Ayódhyá. (a mai

bp asaratha nevű Team

gy mt

t Az egyes kándák

Oudh

vagy. Oude). .xárosában " egy

király uralkodott — - jámbor, . bölcs és-. neveit I. alább 88, 89, 91, 93, 94, 97. I.

,

89

hatalmas, de gyermektel Hogy jtódot. en. nyerjen, felkérte

.Rshyasrngarshit, hogy evégből egy különö varázserővel, s

bíró. .nagy 1ló-áldozatot mutasson. be. .az isteneknek. Ehhen AZ időben az istenek azzal a- kéréssel -fordúltak Vishnu. az istenhez, hogy emberi alakban. szálljon alá a földre s ölje

meg Rávanát, a rák shasák (démonok) fízfejű királyát, akinek Brahman.isten. jóxoltából. istenek és más. "eniberfelettilények nem, árthattak.. Vishnu beleegyezett" s elhatározta, hogy . mint Dasaratha . király fia születik a. világra. Miután Rshyasrnga 7rshi az áldozatot. bemutatfa,.a.,

király

három

nejétől négy. fiú született:

K aus alyátál

"Káma, " Vishm , megfestesülése, Kai kéyítől Bh ATata, Sumitrától Lakshmana és Satrughna Köztük. Ráma volt az atya. legkedvesebb fia, akihez Uakshmana is rendkívül Tagaszkodott.

Mikor. a fiúk afjakká serdültek, Visvámitra rshi Dasa-

ratha .Subáhu

és

királ

udvará hogy Ráma segítségét kérje Máríca rákshasák ellen, akik folyton" "zavarták

az . áldozatok

bemutatásában. . Ráma ,Lakshmana . kiséreté-

sat 8 Tamat

ÉÉÜL maa a teme stee

"Máricát isteni nyilai egyikével "megsébezve a 2 tengerbe hajította s démoni seregét megsemmisítette. ,.

"TA két királyfi aztán Mithilá városábaa Janaka vidéha király üdvarába ) jutott. Ennek volt eggy "Sítá nevű.

Jfőgadott leánya

— nem

földi anya szülötte, Hüiném

ém

"berfelettr Tény, aki égyszer szátítás közben a "barázdából TSÍtá) csúszott elő s a király udvarában Csodaszép szűzzé

serdűlt föl. Sokan versenyeztek már kezéért, de Janaka "csak ahhoz akarta adni leányát, aki égy Siva istentől szár-

mazó őriási nyilat fel tud ajzántr-ATKkirály most megmuTzÉE en aaz mg ETT

tatja az . íjjat a királyfiaknak. -Ráma kezébe vel

feszíti

meg,

hogy

az íjj kettétörik.

A

-bámulattat" felüti ánlja Sá. kezét Rámának .atvja beleeg yezett A

azték "ék TEN

veszi s oly

erő-.

király örvendező ező

s miután

házasságba s s udvarával

ithilá váro-.

.sáha Jött "megülik a menyekzőt— négyes menyekzőt, mert Ráma

öccsei

is. megházasodtak

nőül, Janaka király édes

pedig a. királyn ak

egy- egy

LCakshmana Ürmilát

leányát, Bharáta ÉS

unokahúgát.

Ráma és Sítá aztán

évekig boldogúl éltek.( Ayódhyá városában. 7 TI. Ayődhvá-kánda, cAyódhyá könyves Ayódhyá . városában

a

királyi

vette

Satrughna"

udvarban

történt halála.

—

az

dolgok:

90

mére

A

kösévé

megöregedett

Dasaratha

akarta

Minden

kedves

fiát, Rámát, tenni.

király az

uralkodó

társává

egész

nép

örö-

s trónja

örö-.

előkészület megtörténik

Ráma

a

király

királlyá avatására, de a kitűzött napon, az utolsó pillanatban minden meghiúsúl. Kaikéyí királyné ugyanis, aki kivánsággal

a két

született Bharatát

s akinek

életét

teljesítését igérte meg, most egyszerre

ezért két kivánsága azzal

a király

megmentette

valamikor

tegye

áll

elő,

hogy

trónörökösévé

a

Dasaratha

s Rámát küldje

tőle

14

I . ; száműzetésbe. . A király először nem talál szavakat fájdalmas meglepetésében, aztán szenvedélyesen kitör a szívtelen asszony

évre

ellen, majd térdre borulva esedezik neki, hogy vonja vissza kívánságait. De Kaikéyí kérlelhetetlen marad, sőt öngyil-

kossággal fenyegetőzik, ha kivánságai ném teljesülnek. A király végül egészen megtörve magához hivatja Rámát, de mikor ez megjelen előtte, egy szót.sem tud neki mondani. teljesíteni hogy Kaikéyíi erre először megesketi Rámát, fogja azt, amit Dasaratha neki igért, aztán előadja két

hogy Ráma

kivánságát,

ratának,

s maga

menjén

engedje át a trónt öccsének, 14 évre

száműzetésbe.

Ráma

Bha-

ren-

dületlen nyugalommal kijelenti, hogy mindenre kész, sőt atyjának parancsa nélkül is hajlandó trónját öccsének. át-

engedni, sőt nejét és életét is érte feláldozni, csak azt az egyet kivánja, hogy atyja maga jelentse ki neki akaratát.

Be Dasaratha erre képtélen, csak fájdalmas jajkiáltásokat tud hallatni. Ráma erre a felindulás és fájdalom egyetlen

jele

nélkül távozik,

Anyja, Kausalyá,

hogy

a szörnyű

övéit

a

történtekről

hírre elájul,

majd

értesítse..

szívszak-

gató panaszra fakad. Lakshmana, a rajta esett méltatlanságon felháborodva, fegyveres ellenállást ajánl neki. Ráma nem

jő ki

atyjának

sodrából:

nyugodtan

engedelmeskedni,

kijelenti,

s kéri anyját,

hogy

hogy

kötelessége

ne

nehe-

zítse meg neki e kötelesség teljesítését. Neje, Sítá, is na-a gyon :meg van lepetve, de nyugodtabban veszi a dolgot, nyomban kész férjéta száműzetésbe követni, cmint Sávitrí

Satyavantots, s Ráma minden ellenvetése ellenére imegmárad "velhatározása méllett. A hűséges Lakshimana sem

tud

Rámától

elválni.

Így

aztán

mind

a hárman háncs-

ruhába öltözve az egész város mély szomorúságára s a polgárság egy részétől elkísérve kivonúlnak a városból s hosszú vándorlás után az ország határán túl a Citra-

91

k úfa hegy erdőségeiben telepednek le, ahol kis kunyhót építenek maguknak. . Ayódhyában ezalatt Rámával minden öröm eltűnt. :"Dasaáratha nem tud hoyá lenni fájdalmában s egyik ájulásból a másikba esik. Egy éjjel álmából felriadva rájön arra a bűnére, amely ezt a mostani megpróbáltatást reá hozta. egyszer

Ifjúkorában

egy

fiatal remetét,

véletlenül

vadászaton

szüleinek. egyetlen

öreg

sebzett

halálra

támaszát,

nek atyja ezért azt az átkot mondta a fejére, hogy mikor ő is fia elvesztésén való fájdalmában haljon Az átok most teljesül: Dasaratha, miután megvakúlt,

fia után

nappal

ajkán

sóvárogva

nevével

aki-

valameg. éjjel-

kileheli lelkét.

Dasaratha halála után Kaikéyi és az országnagyok felszólítják Bharatát a trón elfoglalására. Ez azonban nemes-

kijelenti, hogy

lelkűen

a trón Rámáé,

s a király temetésé

nyomban nagy kisérettel a Citra-kúta hegyre megy, Rámát visszahozza s a trónra ültesse. Ráma azonban

után hogy

kijelenti, hogy atyja halála után is teljesíteni akarja kiváns

ságát

visszatérni,

fog

nem

s

Bharata,

elhatározásához

az országnagyok és a bölcs Vasishtha rshi rábeszélése elleis hű marad, Bharatára ruházza a hatalmat s átadja saruit, mint az uralom jelvényeit. Bharata Ayódhyába

nére neki

visszatérve

a király

mint

saruit,

Ráma

ünne-

képviselőit,

pélyesen a trónra helyezi s maga átköltözik Nandi-gráma városába, ahol mint Ráma helyettese viszi a kormányt.

. 7"

IMI Aranya-kánda,

űzöttek

élete

Bharata

a vadonban..

látogatása

után

caz. erdei könyv; a

száműzöttek

.

—

a

a szám-

Dandaka,

erdőbe mennek át, amely hemzseg a rákshasáktól. Az erdei remeték védelmet kérnek ellenük Rámától, aki ettől fogva folytonos küzdelemben áll velük s evégre Agastya rshitől külön égi fegyvereket kap — magának Vishnu istennek

fegyvereit.

lyével

egy

Már

ezt megelőzőleg

Virádha

nevű

megölt

emberevő

Lakshmana

rákshasát,

aki

segé-

Sítát

el

akarta rabolni s a testvéreket meg akarta gyilkolni. Most megjelen Súrpa-nakhá, cLapát- körműv, Rávana rákshasa nőtestvére, egy irtózatos és csúf vén szörnyeteg, aki

"első látásra beleszeret Rámába és szerelmét kívánja. Ráma nyugodtan a még nőtelen (?) Lakshmanához utasítja, akiMikor nek az óriásnő nyomban fel is ajánlja szerelmét. Lakshmana gúnyosan elutasítja, újra Rámához fordúl, majd Sítára rohan, hogy Ráma szemei előtt felfalja, mire Laksh-

92. mana orrát és füleit levágja. Súrpanakhá most üvöltözve Khara nevű fitestvéréhez menekül, aki 14, majd 14.000 rákshasával rohan Rámára. Ez azonban égi fegyvereivel

"három óra alatt végez velük s fogadja az istenek szerencse:kívánatait. Súrpanakhá most az óceánon túl. fekvő Lanká

.országba röpül, hogy a tíz fejű Rávana rákshasát, fitestvérét, Ráma ellen boszúra tüzelje s Sítá szépsége leírásá-

val. ennek

Rávana

elrablására

bírja.

erre légi szekerén

Ráma

.Máríca démonnal tervet főz ki Sítá csodaszép gazella alakjában a kunyhó s magára" vonja Sítá figyelmét, aki szerezze meg neki az állatot. Ráma

j

kunyhójához

megy

s

elrablására. A démon körül kezd legelészni felkéri Rámát, hogy üldözőbe veszi a ga-

zellát, amely egyre messzebb-messzebb csalogatja a kuny"hótól s mikor Ráma nyilától találva lerogyik, a belőle hir-. telen kibújt démon Ráma hangját utánozva Lakshmanát

hívja

segítségül.

Mikor

aztán

Lakshinana,

Ráma

utasítása

ellenére, de Sítá esedezésére elhagyja a kunyhót, hogy Ráma segítségére siessen, Rávana remete alakjában a kunyhóba lép s hízelgésekkel és nagy igéretekkel igyekszik Sítá kegyeit megnyerni. Mikor Sítá megvetéssel elutasítja, ha:ragra lobbanva igazi alakját veszi fel, megragadja Sítát s elvágtat vele légi szekerén. Az öreg Jatáyus keselyű, Dasaratha régi barátja, Sítá segélykiáltásaira megrohanja Rávanát, "szétzúzza szekerét s csőrével és karmaival sebeket zuhan

a földre.

Rávana

most

karmai

közt

cipeli

tovább-

Sítát a levegőben Lanká felé. Röpülés közben- kihullanak Sítá hajából a virágok s leesnek lábairól a drágaköves

kötők, később maga Sítá dobja le ékszereit s felső ruháját a földre. Rávana Lankába érkezve háremében megmutatja

Sítának minden gazdagságát s hizelgő szavakkal kéri, hogy.

legyen

nejévé.

Mikor

Sítá

méltatlankodva

csaival

darabokra vágatja s reggelire

vana kijelenti, hogy ha 12 hónap alatt nem fákból álló

ligetben rákshasa

nők

megeszi,

elutasítja,

Rá-

enged, szakás egy asóká-

szigorú felügyelete

afá

helyezi. Mikor Ráma visszatérve nem tálálja nejét séhol, kesérves panaszokba tör ki s szemrehányásokkal halmozza el fitestvérét. Aztán Sítá keresésére indulnak. Hosszú keressélés után megtalálják Sítá virágait és ékszereit, majd Rávana összetört szekerét és fegyvereit. Ráma nem gondolhat

4

is üt a rákshasa királyon, de aztán halálosan megsebesülve

48 h

mást, mint hogy Sítá életét vesztette, s ezúttal kijő a sodrából: őrjöngő dühében kijelenti, hogy megsemmisíti az

egész világot, magukat

az isteneket is, ha Sítát vissza nem

adják. Lakshmana alig bírja lecsillapítani. Most rábukkannak a vérében fetrengő Jatáyus keselyűre, aki haldokolva

belekezd a történtek elmondásába, de elbeszélésének vége előtt meghal. A fitestvérek most dél felé fordúlnak s egy . Kabandha,

cTörzss,

tegre bukkannak,

nevű

aki el akarja

fejetlenül

ordítozó

őket nyelni,

szörnye-

akinek

azon-

ban a fivérek mind a két karját levágják, amiyel megszabadítják egy régóta reá nehezedő átoktól... A szörnyeteg erre hálából azt a tanácsot adja Rámának, hogy szövetkezzék Sugríva majom-királlyal, aki majd segédkezet nyújt

neki

Sítá visszaszerzéséhez.

IV. Kishkindhá-kánda, cKishkindhá könyve, — azok az események, amelyek színhelye Kishkindhá, a majom-király székvárosa. j

A testvérek a Pampá-tóhoz koznak Sugríva majom-királlyal, től"és

trónjától

megfosztva

érkezve csakhamar akit fivére, Válin,

elkergetett

országából.

találnejé-

Ráma

és Sugríva védő- és dac-szövetséget kötnek egymással: előbb Ráma segít Sugrívának, aztán Sugríva Rámának. Kishkindhá székváros előtt az ellenséges majom-testvérek harcba keverednek, amelyet Ráma azzal dönt el, hogy megöli Válint — még pedig nem nyílt harcban, hanem OroZzva. Sugríva bevonul székvárosába s annak rendjemódja szerint királlyá avatják. A trónörökös azonbán Angada lesz, Válin fia.

Most Hanúmant (Hanumant), cNagyállús, Sugríva bölcs tanácsosa és fővezére, Váyu szélisten fia, a

világ minden részéből összehívja a majmokat s négy nagy seregre osztva mind a négy világtáj irányában kiküldi Sítá

felkutatására.

hadak

Angada,

Észak,

eredmény

Válin

nélkül

fia,

kelet

dél

és

térnek

felé

nyugat

felől

a kiküldött

vissza. Maga. Hanúmant

fordúlnak

és

majom- -seregükkel

Sítá keresésére. Jó ideig ők is hiába kutatnak s már-már kétségbeesnek, mikor sok kaland után végre Sampáti keselyűre bukkannak — Jatáyus testvérére, aki valamikor vele versenyezve Ikarosként a naphoz akart felrepülni s szárnyainak elégése után most tehetetlenül a Vindhyahegységben tanyázik. Sampáti saját szemeivel látta, hogy Rávana Sítát a levegőben Lankába vitte, amely 190 mér-

.

94

föld (yójana) majmok most a

le s tanácsot

távolságban, a tengeren túl fekszik. A hegységből az óceán partjára vonúlnak

ülnek,

hogy

miképen

át Lan-

juthatnának

kába. Senki sem mer a 100 mérföldes ugrásra vállalkozni — az egy Angada kivételével, akit azonban Jámbavant medve-király lebeszél a dologról. De ugyanő Hanúmantot Hanúmant szólítja fel, hogy kockáztassa meg az ugrást. hogy tetejére megy, vállalkozik rá $ a Mahéndra hegy

innen van

átugorja

j

k

az óceánt.

cszép könyvi — mert tele V. Sundara-kánda, szép költői leírásokkal és mesés elemekkel: Hanúmant

küldetése. jában

Hanúmant

felpattan

megrendíti

a Mahéndra

s minden

rajta

élő

j

hegyről,

;

amivel

lényt halálos

alap-

rémü-

letbe ejt, s négy napig röpül az óceán fölött, amely idő alatt a csodás kalandok egész sorozatán esik át. Lankába érkezve naplemente után macska (vagy bögöly) alakjában

behatol a városba, tövirül-hegyire megnéz mindent, megnézi Rávana palotáját és csodás légi szekerét s behatol háremjába,

ahol Rávana

sem látja. Már-már

a nők

kétségbeesik

között alszik, de Sítát sehol

és öngyilkosságra

gondol,

mikor végre az asóka-ligetben megtalálja a búsongó Sítát, megismerteti magát s megtudja tőle, hogy két hónap múlva Rávana fel fogja falni, ha Ráma addig meg nem szabadítja. Hanúmant biztatja, hogy Ráma okvetetlenül eljő. ki szabadítására. Hanúmant aztán az ellenség hadi erejének megismeaz ellene küldött rése végett. feldúlja az asóka-ligetet, rákshasák ezreit megsemmisíti, de végül Indra-jit, Rávana

fia, legyőzi s fogva Rávana

elé viszi. Hanúmant

most mint

Ráma követe Sítá visszaadatását követeli s elég. bátor fenyegetőzni is. Rávana ezért meg akarja öletni, mindazáltal követi voltát tekintve megkegyelmez neki, de olajba már-

tott gyapotrongyokat kötöztet a farkára s ezeket meggyújt-

tatja. Hanúmant azonban Sítának Agni tűzistenhez int€zett esedezésére sértetlen marad, varázserejével kiszabadul " béklvóiból, .aztán házról-házra szökellve égő farkával az egész várost lángba borítja, végül az . Arishta hegyről az hegyre s a. búsuló óceánon át visszaugrik :a Mahéndra jú c . Rámát mindenről értesíti,

VI. Yuddha-kánda,

Rávana harca.

ca harc könyves:

Ráma

és

95

Hanúmant

tart. Ő maga

visszaérkezése

meglehetősen

után

Ráma

el van csüggedve

hadi

tanácsot

s nem

tudja,

hogyan jusson át az óceánon. Sugríva. ellenben tele van bizakodással s azt tanácsolja, hogy. egyszerűen verjenek hidat az óceánon. Hanúmant hozzáteszi, hogy a majom-

sereg vezérei egymagukban is képesek volnának Lankát elfoglalni s Rávanát leverni. Ráma erre felbátorodva harcra

szánja el magát s kiadja a parancsot az indulásra. Adott jelre a majmoknak százezrei, sőt milliói özönlenek elő s dél felé a. tenger partjára vonulnak, ahol.tábort ütnek.

Rávana Lankában

szintén hadi tanácsot ül a rákshasa

fejedelmekkel. Vibhíshana, cFélelem- -gerjesztős, Rávana fitestvére, most is, mint előbb mindig, azt ajánlja neki, hogy adja vissza Sítát s kössön békét. A többi vezetők ellenben harcra tüzelik Rávanát. Egyikük azt ajánlja

neki, hogy Sítá ellen erőszakot alkalmazzon, mire Rávana kénytelen bevallani, hogy ezt nem teheti, mert ebben az esetben átok folytán rögtön életét vesztené. Vibhíshana megújítja indítványát s mikor Indra-jit, Rávana fia, gyávaságot vet szemére, éretlen gyerkőcnek mondja, akinek nem

volna szabad tanácskozásban részt vennie. Mikor Rávana a szóváltásba avatkozva szintén szemrehányásokat tesz Vibhíshanának, ez négy más rákshasával. együtt átröpülve az óceánon Rámával szövetkezik. Ráma még mindíg nem tudja, hogyan jusson át a tengeren. Vibhíshana tanácsára Ráma Ságar a tenger-isten-

hez fordúl azzal a kéréssel, hogy segítsen neki. A tengeristen némi vonakodás után megbízza N al a majmot, Visvakarman égi építőmester fiát, hogy verjen hidat az óceánon.

Ráma parancsára a majmok fákat, sziklákat, sőt egész hegyeket cipelnek a tegerpartra, öt nap alatt elkészítik a hidat s átkelnek Lankába. Erre nyomban megkezdődik

Rávana fővárosának ostroma. Rávana kiront a városból

bajra

kerül

gada

és Jámbavant

részén van.

a dolog.

Ráma

A hadi

seregében

s most

szerencse

j : csatára és sok pár-

egészben

Lakshmana,

medve-király

véve

Hanúmant,

Ráma

a legkiválóbb .hősök,

ÁAnRá-

vana seregében a minden varázslatban jártas Indra-jit, Rávana fia, és Kumbha-karna, cFazék-fülűs, egy félévenkint csak egy napig ébren lévő, rettentő étvágyú, tagba szakadt rákshasa. Rávana dárdájával megsebzi Lakshmanát,

dé Rámá

visszakergeti

a városba.. Kumbha-karna

roppant

96

pusztítást visz végbe a majmok seregében s csapatostúl nyeldeli le őket, míg végre Ráma megöli. Indra-jit is nagy vér-

fürdőt

rendez. a majmok

Lakshmanát

és

Hanúmant

Rámát

erre

a

közt

is.

Kailása

s veszedelmesen hegyre

röpül

megsebzi

négy

külö-

nösen. hatásos gyógyfüvet elhozni, s mikor e füvek elrejtőznek, Hanúmant az egész hegyet a csatatérre viszi,

ahol a gyógyfüvek gyógyúl,

s aztán

illatától minden sebesült

megint

visszaszállítja.

azonnal

Egyszer

meg-

Indra-jit

a városból kijőve harci szekerén Sítá csalképét hozza magával, amelyet Lakshmana s a majmok láttára bántalmaz és

lefejez. Sítá halála hírére Ráma elájúl s Lakshmana káromló beszédben fakad ki az erénnyel mit sem törődő sors ellen. De Vibhíshana felvilágosítja őket, hogy az egész csak Indra-jit varázslata. Indra-jit végül heves harc után Lakshmana kezétől elesik. Rávana, fia halálán felbőszülve, most maga áll serege élére. Rámával rettentő párbajba bocsátkozik, amely egész

nap és éjjel. tart s amelyben Rámát istenek is segítik, főleg Indra.

Ráma

a legsűrűbb

nyílzáporban

is sértetlen

marad

s a tízfejű Rávanának egyik fejét a másik után nyilazza le. De valahányszor egy fej a porba hull, nyomban másik

mok

és az istenek újjonganak. Ráma

elternetteti

názza.

Csak

Rávanát

mindezek

a diadalhírt

—

s aztán

s Vibhíshanát

után

aztán

Lanká

hivatja elő Ráma

a majmok

koro-

Sítát, közli vele

és rákshasák

eltaszítja: boszút állott érte, úgymond,

ünnepélyesen

királyává

jelenlétében

de ezentúl semmi

köze hozzá, mert oly nő, aki más férfiú ölében ült s akire

idegen

férfiú

vetett buja

pillantásokat,

nem

lehet

Ráma

neje. Sítá nyugodt méltósággal erősíti tisztaságát és hűségét, aztán megbízza Lakshmanát, hogy emeljen számára máglyát, mert nincs más hátra, mint meghalnia. Ráma beleegyezésével máglyát raknak, meggyújtják, s Sítá a

tüzet

Most

híva

Agni

fel

ártátlansága

tűzisten

kél elő

tanújáúl a lángokba

a lobogó lángokból

rohan.

s Sítát sér-

tetlenül adja vissza Rámának — ünnepélyes . beszédben. biztosítva őt, hogy Sítá mindíg hű volt hozzá s Rávana háremében is tiszta és ártatlan maradt. Ráma kijelénti;

tX

nő helyébe. Ráma végre egy maga Brahman isten készítette fegyverrel szíven találja Rávanát. Rávana holtan roskad a földre, mire a rákshasák ijedten elmenekülnek, a- maj-

97

hogy ebben maga sem kételkedett, de szükség volt a súlyos

próbára, hogy . minden rágalmat csirájábán elfojtson. megajándéaztán a majom-sereget gazdagon Ráma ahol rokonai :kozva övéivel visszatér Ayódhyá városába, tárt. karokkal fogadják s az udvar és a nép öröműjjongással

üdvözli,

s

koronáztatva

királlyá

megelégedésére uralkodik. VII.

Ráma

Uttara-kánda,

boldogan

cutolsó

és

alattvalói .

könyvo.

a legnagyobb boldogságban él Sítával, de nem-

sokára észreveszi, hogy az a tűzpróba, amelynek Sítá alávetette magát, nem hallgattatta el a rágalmat: alattvalói fel vannak akadva azon, hogy nejét a vele történtek után visszafogadta, -s attól tartanak, hogy ez rossz hatással lesz Ráma nem akar. rossz példát adni a a nők erkölcseire. népnek, miért is, nehéz szívvel bár, utasítja Lakshmanát,

hogy sejtő

a mit sem távolítsa el Sítát az udvartól. Mikor tehát Sítá a Gangához akar zarándokolni, Lakshmana el-

kíséri s a tolyó partján közli vele, hogy Ráma az emberek -őt magától. Sítá mély fájgyanúsításai miatt eltaszította dalommal, de sorsába belenyugvással üdvözletét küldi Rámának s. egy remete-fiú kalauzolása mellett eljut Válmiki vezeklő és dalos remetelakába, ahol egy idő múlva K u s a és Lava ikreknek ád életet. A gyermekeket azlán Válmiki megtanítja .a. tőle szerzett Rámáyanára s így atyjuk

emlékezetében

neveli

őket, akit még

nem. láttak.

Évek múltával Ráma a nagy ló-áldozatot akarja bemutatni. Az ünnepélyen Válmíki is megjelen tanítványai-

val, Kusa és Lava ikertestvérekkel, akik előbb Ráma és a fejedelmek, majd az összegyülekezett nép előtt lant-kíséret-

tel előadják a Rámáyanát. Ráma el van ragadtatva s gazde a fiúk semmit dagon meg akarja őket ajándékozni, sem fogadnak. el s minden tisztességet Válmíkire hárítanak. Csak most tudja meg Ráma, hogy Kusa és Lava az. ő és Sítá fiai. Erre Válmiíki úlján felkéreti Sítát, hogy az előtt ünnepélyes. esküvel tisztáz za nép összegyülekezett: magát minden gyanútól. de még mindíg .szép és kedves A sokat szenvedett, Sítá másnap . csakugyan megjelen Válmiki kíséretében, aki ünnepélyes beszédben hangoztatja Sítá ártatlanságát, Ráma

meg

vánja.

van

győződve

neje . ártatlanságáról, de esküjét. is kí-

sítá. még egyszer

a földre leszállott Az ó-ind epika.

istenek

engedelmeskedik

jelenlétében

és

s az emberek

leteszi

—

az esküt

7

98

de ezúttal így: cAmily igaz, hogy soha egy: gondolattal sem gondoltam másra, mint Rámára, úgy nyissa meg. -nekem ölét a Föld istennő! Amily igaz, hogy gondolattal, szóval, cselekedettel csak Rámát tiszteltem, úgy nyissa meg nekem ölét-a Föld istennő! Amily igaz, amit mondtam, -s

amily. igaz, hogy

Rámán

kívül

férfiút nem

úgy

ismerek,

nyissa meg nekem ölét a Föld istennő! (VII. 97. 14—16). Alig hangzott el az eskü, megnyílik a föld s kígyó-démonok fején nyugvó trónusán .megjelen a Föld istennő, karjaiba veszi Sítát, maga mellé trónusára ülteti s lassan eltűnik vele a mélységben. Sítá fejére virágeső hull az égből. Ráma kérve-kéri a Föld istennőt, hogy adja vissza neki Csak Brahman isten jelen meg s mind hiába! Sítáját a jobb világban való viszontlátás reményével vigasztalja.

aztán csakhamar

Ráma

fiainak. s elindúl

oldalán

istenek

utolsó

átadja az "uralmat Kusa és Lava

útjára.

Előtte

lépdelnek, mögötte

a szent

tüzet viszik,

Bharata. és Satrughna

fivérei (Lakshmana már előbb meghalt), Sugríva és majmai, Ayodhyá egész népe, sőt az állatok is. Az ünnepélyes menetet a Sarayú folvónál Brahman isten fogadja valamennyi isten. élén. Ráma isteni alakot ölt s.mint Vishm

egész

kiséretével együtt az égbe megy.

kgátie

b) A Rámáyana többi tartalma.

A Rámáyana főelbeszéléséhez körülbelül háromszor akkora anyag járúl, amelynek kevés vagy semmi köze sincsen hozzája. E részletek részben didaktikus természe-

":tűek (életbölcseségre oktató beszédek. stb.), de túlnyomóan

epikai epizódok. Ezek két csoportba. oszthatók. Az egyik csoportba olyan epizódok tártoznak, amelyek nem idegenek

a főtárgytól,

hanem

nagyban

és

egészben

a leg-

szebb és legkedveltebb helyek elnyújtásai és kibővítései, —

"részint járulékos

elbeszélések,

amelyekben

maguk

az eposz

hősei esnek át csodás kalandokori, részint és java részben egyszerű dublettek. E csoport főfészkei a II.—VI. könyvek. A imásik

csoportba

a főelbeszéléstől,

olyan epizódok. tartoznak, amelyek

a Ráma-mondától,

:"brahmani míthoszok

teljesen idegenek,

és legendák, amelyek

részben

t. i.

a Maliá-

bháratában is előkerülnek s amelyeknek főfészkei. az I.. és VII. könyvek. Ilyenek többek közt az I. körtyvben: Rshyasrnga története (9), Vishnu istennek törpe alakjában való

"99

megtestesülése (29), Sagara fiainak története s a Gangá alászállása az égből (38—44), -az óceán kiköpülése (45), Visvámitra és Vasishtha rshikre vonatkozó történetek (51—65), Sunah-sépa legendája . (62) stb.; — a VII. könyvben:

a

Vrtra

démon

zeklő

fejét

(1—34), ifjúsága

rákshasák

keletkezése

s

Indra

és

Rávana

harca

a Jacobi-féle Rávaneis, aztán Hanúmant története (35—36), Urvasí mondája (56—57), megöletése

Indra

által; aki

ezzel

a brahman-

gyilkosság bűnébe esik (84—-87), Ila király mondája, aki mint . Iá Purúravast szüli (87—90) stb. Vannak egészen vaskos, brahmani célzatú legendák, mint a :Mahá-bhárata XIII. könyvében. .Az.egyikben Ráma leüti egy súdra vegyakorolhat

—

az

istenek

vezeklést;

egy

helyeslésével,

másikban

mert

egy

súdra

isten

nem

a maga

húsát kénytelen fogyasztani, mert egy korábbi létformájában vezekelt, de elmulasztotta a brahmanokat megajándé-

kozni (VII.

Eredeti

73—81) és

stb.

mélyértelmű

a

.

j

slóka

versmérték

keletkezése története (R. I. 2). Válmíki az imént hallotta Nárada rshitől Ráma .nagy tetteit s bámuló tisztelettel eltelve a Tamasá folyó partjára megy rituális fürdőt venni. A közeli erdőben egy kraunca (tantal-madár) édeleg vidá-

man párjával, mikor egy vérszomjas vadász hirtelen lelövi S párja jajveszékelve kezdi siratni. Válmíki a vérében fetrengő madárka láttára s párjának siralma hallatára mély-

séges részvéttel telik-el és megátkozza a vadászt... Az átok szavai, anélkül hogy maga akarta. volna, maguktó . verses l alakot . vettek: fel: a. fájdalomból (sók a) megszületett a slóka. Brahman isten aztán meghagyja neki, hogy. ebben

a versmértékbén énekelje meg Ráma tetteit. — A monda alapja talán az, hogy az epikai slóka végleges alakja Válmikire megy: vissza. . Fantasztikus túlzásokkal s képtelenségekkel teli, igazi

ind történet a Sagara-:fiak története s.Gangá folyó-istennőnék, a . Himavant (— Himálaya) : :Jeányának és Umá vagy Párvati, : Siva neje, nőtestvérénék, alászállása az égből (R. I. 38—44). :

Ayódhyá városában valamikor... Sagara király: uralkodott, akinek két felesége volt: Késiníi és Suinati. Az előbbi-

től egy Ásaimanja nevű fiú született, a másiktól egy tök alakú embryo (garbha-tum ba), amelyből aztán 60.000 fiúcska kelt ki. Mikor a .gyermekek ifjakká serdültek, Sa-

gara ló-áldozatot akart bemutatni. Ez alkalommal Amsumant, Asamünja trónörökös fia, őrizte a lovat, amelyet azonban Indra elrabolt. Sagara 60.000 fiát küldte ki a rabló. és a ló keresésére. A fiúk bekalandozzák egész Indiát egyik tengértől a "másikig, s mikor a föld hátán mit sem találnak, 60.000: mérföldnyire lehatolnak a föld. gyomrába, amelyet. össze-vissza túrnak-fúrnak. Másodízben még mélyebbre. ássák le magukat — egészen odáig, ahol a négy "világ- -elefánt. a földet. tartja a hátán, s ezektől északkeleti irányban fordúlva megpillantják Vishnut Kapila rshi alakjában s közelében a lovat. A Sagara-fiak düliösen. rárohánnak -á vélt rablóra, ki azonban "egyetlen haragos felkiáltásával. valamennyiüket hamuvá égette. Mikor a fiúk nem tértek haza, Sagara Amsumantot

ki nagybátyjai. és a ló keresésére.

küldötte

Amsumant

hamu-

egy

helyett csak

lovat meg is találja, de nagybátyjai

a

.halmazt talál. Víz-áldozatot akár.értük bemutatni, de azt kell hallania, hogy földi víz e célra nem alkalmas: csak ha Gangá . folyó-istennő

alászáll.az

.Sagara-fiak. Sagara

ezt

vaikat, tisztúlhatnak

évig élt, ép

meg a

így utóda

már

s megnedvesíti

égből

hamvak

élte

neni

meg,

noha

Amsumant,

és unokája,

ham-

égbe

s juthatnak

a

30.000

valamint

dédunokája, Dilípa, sem, noha. amaz . 32.000, emez 30. 000 évet vezekelt. érte. Dilípa fia, Bhagíratha, végre cél.hoz ér. Évézredes szigorú vezeklésével- megnyeri Brahman isten tetszését, aki kérésére megengedi, hogy .-a Gangá vize

a Sagara-fiak hamvait. megnédvesítse. Mivel azonban a füldinem bírta volna el a. lezuhanó Gangá terhét, előbb még Siva istent is meg kellett kérni, hogy engedje az égi folyót fejére szákadni. Miután Bhagíratha. szigorú önSiva beleegyezését sanyargatásá.val

is kiérdemelté,

a :Himá-

laya ormára hág s felszólítja Gangát, hogy szálljon alá -az égből. A folyó nyombán leszakad Siva szent fejére s onnan

.4. Himálaya. lejtőin lefelé rohan a síkság felé. hárci . szekerén istenek és emberfeletti lények

élül. halad

Jahnu

s kiszabja a.folyó

lakóhelyét

Mikor a víz a.szent

útját.

is "elárasztja,

Bhagíratha kíséretében

a. szent . az

egész

folyót

neégissza s Csak az istenék kérésére s. amaz igéretére, hogy "a folyó. ezentúl a Jáhnaví, cdahnu leáryas, nevet fogja viselt bócsátja ki a fülein keresztül. A folyó aztán :a

"téhgerig. követi: Bhagírathát. .Itt. alámerül s -az alvilágban - megtisztítja a Sagara-fiak hamvait, akik erre az égbe men9)

101 nek. Bhagíratháról Brahman a Gangát B hágírathú nak nevezte el. Felette kalandos és az. ind középkor világnézetét ÍS kitűnően megvilágítja Visvámitra király törté-

nete

(R. I, 51—65).

Visvámitra sistha brahmant

királyi módon cTarkas, nevű

l

király egy ízben: meglátogatja Va remete-lakában, aki királyi veridégét

megvendégeli — és pedig:-egy Sabalá, csoda-tehén (káma-dhéntu): segítségé-

vel,..aki minden kívánságát teljesíti.: A különben. jámbor és erényes király minden áron meg akarja szerezni.a tehenet: először udvariasan kéri, majd követeli, s mikor nem kapja: meg, egyszerűen, elvezetteti. De á tehén visszaszökik gazdájához s hangsúlyozva, hogy a brahmanok: égi hatalma

messze

felülmúlja

a: királyokét,. . ellenállásra:

szólítja

fel

Vasishthát. Erre. a tehén egy pillanat alatt egy hadsereget varázsol elő, s mikor Visvámitra ezt megsemmisíti, egy

másodikat,

majd egy

harmadikat

is. Most. Vasishtha. is."ki-

mutatja hatalmát: a királynák :reéá-rohanő száz. fiát egyétlen pillantásával hamuvá változtatja s egész seregét megsemmisíti. A király erre lemond az uralkodásról s vezekelni kezd, hogya vezektésből származó varázserő segélyével a brahman fölébe kerekedjék. Miután ezzel Siva kegyét és támogatását megszeregte, újra Vasishthára támad, de a brahmannal vívott párbajban "BBrahman és Siva. istenektől kapott győzhetetlen fegyverei. ellenére is kudarcot -vall s kénytelen elismerni, hogy a brahman hatalmasabb a kshatrivánál. Erre: újra vezekelni. kezd — ezúttal azért; hóggy a brahmani méltóságra emelkedjék. j Ezer évi önsanyargatás után Brahman arája-rs hi ckirálvi bölcs (v. szent) , méltóságával akárja: félruházni. De a király nem éri bé ennyivel, mert brahman akar lenni, s "azért továbh folytatjai a vezeklést, amellyel már riagy hatalomra tett szert. Mikor. Trisanku: elevenén -akar az égbe jutni, Visvámitra.. az égig emeli; s-mikor Indra.letaszítja

az :

égből,

délen

Visvámitra : feltartóztatja: estében." $: haragjában

új. eget és csillagókat és újijisteneket

kezd

teremteni;

úgyhogy. végül az istenék. kénytelenek helenyu godni abba; hogy Trisanku az új csillagok között ragyogjon (mint az

: Déli" kereszt).

Újabb. ezer. évi : vézéklés: után. :Visvá-

mitra az rshi méltóságára emelkedik. - Ekkor : azonban :a szépséges Ménaka japsaras láttára fölhagy a. vezékléssels

102 tíz: évet

tölt karjaiban, amiért további

ezer

évig kell

veze-

kelnie. Erre maha-rshi, cnagy bölcs (v. szent); ), lész bélőle, de még nem brahma-rshi, cbrahmani bölcs, mert még nem tudja eléggé "fékezni érzékeit. , Mikor -az

istenek Rambhá apsarast küldik ki elcsábítására, a csábításnak ellenáll, de. még dühbe jő s á csábító nimfát Hogy haragját is: el10.000 esztendőre kővé változtatja. nyomja, újabb ezer évig vezekel és bőjtöl, s mikor ez idő leteltével Indra brahman alakjában elkéri tőle az első ételt, amelyet magához akar venni, szó nélkül oda adja s megint

ezer évig sanyargatja magát, még lélekzetét is visszatartva.

Ekkor füst tódúl ki a fejéből, a világok megreszketnek, a nap ki akar aludni, s az istenek :Brahmanhoz fordúlnak, hogy teljesítse Visvámitra kívánságát, különben vezeklése erejével az egész világot megsemmisíti. Brahman isten erre megadja a brahma- rshi, cbrahmani bölcs, mél-

tőságát Visvámitrának, akit Vasishtha

is örömmel

mannak üdvözöl. — Visvámitra diadalmaskodik, dalaa papság diadala a királyság fölött.

A Rámáyana A Rámáyana

egy

költő

brah-

ce dia-

története. művének

mondja

magát,

épp

úgy, , mint a Mahá-bhárata, de sokkal több joggal, mert az egésznek egységes, világos tervezete van, amelyet az epizódok sokasága sem homályosít el, továbbá mert a jellemek rajza határozott és belső eéellenmondás nélkül való, végül mert szellem, hang, nyelv és metrum tekintetében messzemenő összhang uralkodik. benne.

.

Azzal a föltevéssel. azonban,

egyetlen

"kezik: simán

ban

az

szerző

műve,

a részleteknek

a szövegbe,

egésznek

nem

sok

egész

minden

egész

homlokegyenest

sorozata nem

igen vagy

tervezetével

hogy az

éppen

s úgy

eposz

ellen-

illeszkedik. bele

nem

tartalom,

áll összhang-

mint

stílus

és nyelv tekintetében idegenszerű elemnek bizonyúl: Különösen áll ez az I. és VII. könyvekről. E két könyvben.

nyüzsögnek a brahmani míthoszok és legendák, amelyek részben a Mahá-bháratában is megvannak s"amelyek okvétetlenül későbbi betoldások., De az I. könyvnek Ráma ifjúkorát tárgyaló eseményeire soha

részé sem igen lehet eredeti. E könyv sincs célzás a II.—VI.. könyvekben, sőt

.

4

egyes részletei

egyenesen

Janaka

leánya

tainak. Az I. könyvben király

193

ellentmondanak e könyvek

pl. Lakshmana

(R. I.

73),

holott

ada-

nős: neje Úrmilá; a HL

köny vben

Ráma a beléje szerelmes Súrpanakhá rákshasít a még nőtlen Lakshmanához utasítja. (R. ÍII. 18). Fontosabb ennél,

hogy Ráma az I., valamint a VII. könyvben is-Vishnu isten megtestesülése, holott a II.—VI. . könyvekben (egyes betoldott helyektől eltekintve) II.—VI. könyvek mithologiai részleteiben

a legfőbb isten, hanem

Indra,

mint

emberi hős. A nem is Vishnu

a védákban.

Ráma

ifjuságának . elbeszélését. is. egész sereg brahmani miíthosz és legenda szakítja meg, ami a II.—VI. könyvekben a legnagyobb ritkaság. A VII. könyv tele van oly darabokkal, amelyeknek a Ráma-mondához semmi közük. A könyvnek csak mintegy harmadrésze foglalkozik Ráma és Sítá történetével, de az elbeszélés menetét megint egész sereg míthosz és legenda akadályozza, amelyek minden bizonnyal későbbi adalékok. . De a VII. könyvnek Ráma és Sítá történetével

foglalkozó harmadrésze is későbbi, mert hiszen a VI. könyv egészen

kielégítően

úgy

végződött,

hogy

Ráma

a tűzpróbán

átesett Sítával visszatér fővárosába s boldogságban uralkodik. Ezek után Sítá második megpróbáltatásának.és el-

tűnésének semmi értelme. i Betoldások bőven vannak a II.—VI. könyvekben IS, de ezek más természetűek: főképen a legszebb és legkedveltebb helyek nyújtásai és bővítései. A költemény itt vázolt jelen állapotának magyarázatára nincs más feltevés, . mint hogy a Rámáyana sokáig, valószínűleg századokig hivatásos vándordalosok, ú. n. kusílavák,. körében élőszóval h a-

gyományozódottiát. is megerősíti

azon

Ezt, a feltevést az eposz maga.

adatával, hogy

Válmíki Rámának

K u s a

és Lava nevű fiaiban rhapsodosokat nevelt magának, akik művét betanultáks lant kisérete mellett nyilvánosan énekelték (R. I. 4). A Kusa és Lava nevek természetesen

költöttek s csak a kusílava szó értelmezésére vannak kitalálva. A hivatásos vándordalosok (természetesen mindenkori hallgatóságuk szája íze szerint mindenféle változ-

tatásokat és betoldásokat

engedtek

meg

maguknak:

heroi-

kus, elégikus, komikus, didaktikus részleteket bővítettek vagy ékeltek be, a tehetségesebbek és becsvágyóbbak műköltészeti babérokra törekedve kávya-stílusú leírásokat köl-

-

A

104

töttek. Ez a bővítő és alakító tevékenység ) jó. ideig tarthatott — mindaddig, míg a Rámáyana szövegét le nem

írták. Ez pedig csak jó későn :következhetett be —

abban

az időben t. i., ámikor már vallási érdem volt az eposzt hallgatni, olvasni és leírni. Mivel pedig ez az érdem annál naggyobb volt, minél többet írt le valaki, azért az első gyüjtők és rendezők. mindént leírtak, amihez : csak hozzájutottak. A - szóbeli hagyományozás és a késői leírás föltevése kielégítő

módon : magyarázza

azokat

a különbségeket,

ame-

Ivek a ránk mar: adt "három recenzióban vannak: egyes részletek terjedelmesebb vagy. művészibb kezelését, a kifejezésbeli eltéréseket, egyes részek áttételeit, a hozzátéte-

leket stb. Mind a három recenzió tűnteét fel.későbbi elemeket, egyik sem a Rámáyvanáa eredeti szövege. Mindazonáltal

az

eposz

eredeti

egysége

kétségbevonhatáatlan

s

eredetit a későbbitől elválasztani nem. túlságosan nehéz sokkal

könnyebb,

mint

a Mahá-bháratában.

Apró

az

részle-

tekig meghatározni, hogy mi Válmíki és a későbbi rhapso-

dosok tulajdona, kétségkívül oly feladat, amellyel. a filologiai kritika még sokáig foglalkozhatik, "de a régi mag velejében elég könnyen felismerhető s H. Jacobi "vizsgálatai alapján a mai: Rámáyanának miintegy negyedrésze,

körülbelül 6000 versre rúg.

v

I

Arra a kérdésre, hogy mikor jutott mai alakjához, csak többé- kevésbé valószínű félelhetünk. Mindenekelőtt nieg kell állapítani, hogy

e

a Rámáyana feltevésekkel j a Rámávana

eredeti. alkatrészei (velejében a II.—-VI. könyvek). s későbbi be- és hozzátoldásai (jelesül az: I. és VII. könyvek) közt

hosszú időnek kellett eltelnie. Ráma, eredetileg bizonnyal törzs-hérosz, a mai Rámáyanában: úgy tép fel, mint nem-

zeti hős. s (az I. és VII. könyvekben) épen inint Vishnu isten megtestesülése. -Válmíki, kétségkívül történeti sze-

mélyiség, áz I. és VII. könvvekben erdei remete, rshi és Ráina kortársa, tehát. mondai alak. Mind a két átálakúlás csák hősszú idő alatt volt lehetséges és" századokat vehetett igénybe. o t gli : Az: "a kérdés már

most, hogy mely

yana inái alakja, a. Mahá-bhárata

Míg

uggyanis a Rámáyana

nem

idő ből való aa Rámá-

segélvével vihétő dülőre.

ismeri" a Pátidavák

mondá-

ját, : sem: a. Mahá-bliáráta : fő hőseit, áddig a Mahá-bhárata

105 ismeri nem csupán.a Ráma-mondát, hanem a i5. Van benne mindenekelőtt. egy valóságos beszélés (III. 273—290), amely minden szerint nem. más; mint a mai vagy legalább a

közel

álló Rámáyana

Ráma-eposzt Rám a --e 1valószínűség maihoz igen

rövidített reprodukciója, mert benne

Ráma már Vishnu megtestesülése (Mbh. III. 275..5;v III. 147. 31). Van benne továbbá égy miniatűr Rámávana (Mbh. III, 148), amelyben Hanúmant cfelégette Lankát, (Mbh. III. 148. 9), amely részlet a mai. Rámávanában "bebizonyítottan késői betoldás. Válmiki a. Mahá-bhárata több helyén mint. tiszteletreméltó rshi hajdankori nagy

rshikkel

együtt

bhárata

egy. helyén

valóban

megvan

XII.

207.

4).

van

Végül

énekeltvers van idézve s ez a yad bravíshi majom, hogy nőket Mindebből

—

említve:

egy

s ez

(Mbh.

II. 7.

16;

V.

döntő . fontosságú —- a

chajdanában

83.

27:

Mahá-

Válmíkitől

(purágítah slókó Válmíkináj vers: na hantavváh striyaiti, plavajm-gama, cazt mondod, -oh nem szabad. vernis (Mbh. VII. 143. 66),

a mai Rámávanában

következik,

hogy a

(R. VI. 81. 28). .—

mai Rámáyana

már. rég:

híres mű volt, mielőtt a Mahá-bhárata jelen alakját: nyerte. Mivel pedig a Mahá-bhárata a Kr. utáni: 4. században jutott mai alakjához, a Rármáyana egy-két századdal korábban, körülbelül a Kr. utáni. 2.. században nyerhette mai alakját. Sokkal nehezebb a Rámáyana felső határát meghatározni. Aletékes . szakemberek nézetei e részben jelentékenyen eltérnek. e

.

Az uralkodó felfogás

szerint

a Rámáyana

a buddhiz-

mus előtti periodusból való s a Kr. előtti 6—5. :században vagy még előbb keletkezett. A" Rámávanában ugyanis nyoma sincs a buddhizinmusnak — egy etlen egy hely kivételével, amely azonban, amint már A. W. v. Schlegel

látta, kétségtelenül hamis.! nyelvű

buddhista

kánonba

Másrészt a.Tipitaka nevű páli felvett

játakák

(születési

történetek) egyike, az egyébként késői Das: arathakél Rá (461. szo), 12 régi verset tartalmaz," amelyekel. Ráma halt atyjukért. szomórkodó testvéreit vigasztalja, mint"a mai . Rámáyanában, féltestvérét, Bharatát 1 Ez a hely a következő: Vathá hi córak, sa tathá H. Buddha$ Tathágatám nástikám atra viddhi (R. III 109. 34) Buddha olyan, " "mint aa tölváj; "a Tökéletes 3 Büddha), tüdd

meg,

nihilista".

106;

(

(ÍR. II.. 105. 15—41), s amelyek között-egy vers (az 5. slóka) nem csupán. értelmileg, hanem csaknem szórólszóra megvan a mai Rámáyanában (R. II. 105. 17).! Egy további bizonyíték még az eposzok népies szanszkrit nyelve. Mivel t, i. a szanszkrit Buddha korában (Kr. . e. 5360—480) már nem volt népnyelv, ennélfógva oly n épies eposznak, minő a Rámáyana, oly időben kellett keletkeznie, mikor a szanszkrit még. élő népnyelv volt — tehát. még. Buddha kora előtt s mindenesetre korábban,

mint a mai Mahá-bhárata, amielynek felső határa a Kr. előtti 4.- század. Másrészt azonban sok minden szól amellett, hogy a Rámáyana magja a Kr. előtti 5. század után keletkezett — későbben, mint a Mahá-bhárata magja. A Rámáyana epikai költése ugyanis több tekintetben előhaladottabb. A. Mahá-bháratában a beszélő személyek prózai formulákkal vannak bevezetve (pl. Ráma uváca, cRáma szólta), ellenben a Rámáyanában a versekben vannak felléptetve

(pl.

étac

manam Így szólt

szokban

chrutvávacas

tasya,

Rámó

Laksh-

abravít, cennek ezt a beszédét hallva Ráma Lakshmanához?), épúgy mint a homerosi epo-

(pl. Tóv ö. dnapetjdójtevos TposégpT) apetíov Ayapépvoy),

A Mahá-bhárata egészben véve még messze. áll a kávyastílustól, a Rámáyana már feltűnteti e stílus sajátosságait. A Mahá-bháratában továbbá, legalább. a magjában, a szellem harciasabb, az erkölcsök durvábbak, a hősök és hős-

nők erélyesebbek, szenvedélyesebbek, tőrül metszettebbek. Mindez -arra látszik utalni, hogy a Mahá-bhárata. durvább ítehát régibb), a Rámáyana finomabb (tehát későbbi) kori

nak terméke, Arra is léhetne persze gondolni, hogy a különbségek helyi eredetüek, hogy t. i. a Mahá-bBhárata a

durvább

túrát

ezek

nyugati,

tűnteti

fel.

erősek,

a Rámáyana

Ami

de nem

1 A Dasaratha-játaka

pakkánam

maccánam

nicca

niccam

a finomabb

a buddhizmusból

teljesen meggyőzőek. e slókája

a

következő:

papataná bhayam, maranató

mindig

a haláltól

kell félniök".

keleti ind érveket

Hogy

évam

kul-

illeti,

a Rámác-

Phalánam

bhayam.

gyümölcsőknek mindig a lehullástól kell félniök, bereknek

vett

íva

játánam

Miként

az érett

úgy a született

em-

." A Rámáyana megfelelő slókája (R. II. 105. 17) ez: Yathá phalánám pakvánám nányatra patanád bhayam, évam narasya játasya nányatra maranád bhayam.

107

yanában

nincsenek

célzások .a- buddhizmusra,

"a költemény miliője miatt ként nem épen lehetetlen,

az igaz,

de

nem is igen lehetnek. Egyébhogy Rámának Buddha-szerű

jelleme, rendkívüli szelídsége és lelki nyugalma,

tudattalan.

a játaka nem

eredeti és

buddhista befolyásokból magyarázandó. Ami a Dasarathajátakát illeti, feltűnő, hogy 12 verséből csak egyetlen egy van meg.a Rámáyanában, minélfogva nem lehetetlen, hoggy

a .Rámáyanától

régi Ráma-ákhyána.

lődési

A

függ, hanem

Rámáyana

fokot tüntet fel, mint

métrikája

a páli nyelvű

egy

is ifjabb

buddhista

fej-

köl-

tészet. Ami végül az eposznak népies szanszkrit nyelvéből vett érvet illeti, a szanszkrit mint irodalmi nyelv min-

díg

célt,

minélfogva

a népies

tájszólások

(páli,

prákrit)

korában is lehetett még szanszkrit nyelvű. eposzokat költeni és hallgatni. A népies:eposz különben nem szükségkép népies nyelvű is, amint ezt a . homerosi eposzok ó-ión műnyelve mutatja. Mindezt összevéve lehetséges, hogy a Rámáyana csak Buddha fellépése után, a Kr. előtti 5. század után keletkezett. Ez az idő közelebbről is meghatározható. Asva-ghósha híres buddhista költő Kr. előtt 100 körül Buddha-carita, cBuddha történetes, című műeposza

számára egészen biztosan a Rámáyanát választotta mintá. jául. Ha tehát a Rámáyana Kr. előtt 100 körül már mintaeposz volt, akkor jóval régebben keletkezett — a Kr. előtti 4. vagy. 3. század körül. Jól egyezik ezzel az, hogy az eredeti Rámáyanában görög befolyásnak vagy a göröőgökkel való ismeretségnek semmi nyoma sincs, valamint,

hogy a védikus irodalomban egy Ráma-eposz még isme"retlen s magának a Ráma-mondának is csak kevés és gyönge nyoma van. E nyomok közt a legerősebb az, .hogy Sítá, aki

a Rámáyanában

szántás-vetés

közben a barázdá-

ból (sítá) kerül elő s. a föld mélyében tűnik el (R. I. 66. VII. 97), az Rg-véda egy himnuszában mint a szántás-vetés istennője van segítségül híva (RV. IV. 57. 6). Egyébként

.a védikus

és az

epikus

Sítá

között

mély

űr

tátong.

A végeredmény teliát a következő: a Rámáyana valószínűleg a Kr. előtti 4: vagy 3. században keletkezett s a Kr. utáni 2. században nyerte mai alakját. Ez az eredmény azonban nem tekinthető. véglegesnek: a Rámáyaána eredetére és történetére vonatkozó kutatások még .nincsenek befejezve. ) §

108

A Rámáyana

méltatása.

A Rámáyana ssök tekintetben a Mahá-bhárata ikertestvére s a rokonvonások egész . sorozatát. tűnteti fel, mintha. a Mahá-bhárata szolgált volna mintájául. A Mahábhárata sok motivuma.- visszatér a Rámáyanában: Rámá-

nak

14

évi

száműzetése

szép,

harmonikus,

s testvére,

Lakshmana,

és neje,

Sítá, társaságában fólytatott erdei élete a: Pándu-fiak 14évi száműzetésére s nejük, Draupadíi, társaságában eltöltött erdei életére emlékeztet; Sítá és Draupadi kezé egy hatalmas íjj felajzásának jutalma: Ráma tanácsadója, Hanúmant, olvanféle szerepet játszik; mint a. Pándavák tanácsadója, arshna: a nagy csata leírása a két eposzban hasonló; a Rámáyana is: komoly vallásos akkordban harnngzik. ki, minta Mahá-bhárata. A Rámáyanában is megvan. a. fantázia szertelensége, amely nem éri be azzal, ami égy-. szerű,

hanem

erőnek

erejével

keresi azt,

ami "emberfeletti, réndkívüli, csodás, ami furcsa, groteszk, szörnyűséges, sőt rút és torz. . Mind a két eposznak közös bélyegző. vonása a bőséges részletezés, az ismétlés, a gyakran elviselhetetlen hosszadalmasság a -hősök beszédeiben és. tetteik elmondásában. Az epikus kifejezésmód állandóan

visszatérő : fordulataiban

is .sokszor: nagy

latosság: szólásmódok, félversek; egész mondások közösek. Nyelv,

ben

szintén közel áll a Rámávana

a családi hason-

közmondásos. fordúlatok, stílus, metrum tekinteté-

a Mahá-bháratához.

A két eposz közt azonban igen hagy különbségek is vannak, . amelyek részben az Odysseia és az Ilias közt lévő. különbségekre eiímlékeztetnek. A. Mahá-bhárata, .az Iliashoz hasonlóan, "egy nemzeti harc emlékét őrzi, történeti hátterű epopőa, aimelynek főhősei eléggé éles egyéni

fiziognomiájú emberek. A" Rámáyana ellenben, bár egyes epizódjái (a meghiusúlt királyávatás. és a száműzetés) történeti hátterűek lehetnek; nagyban és egészbeh, az Odysseiához: hasonlóan, mése, amelv minden nemzeti vonat-

kozástól menten

s -a. valóság : világától

távol

a- fantázia

csodás birodálmában- játszik, amelyben a" hadakozó felek egyrészt rettentő erejű s bűbájos démoni óriások : egv tíz-

fejű szörnyeteg

mok

vezérlete. alatt; másrészt

egy isteni. eredetű

emberfeletti

s:varázifegyverekkel

maj-.

harcoló: ki:

rályfi vezetése alatt. A csodás elem egyáltalában tűrhetétlenül vastagon var felkenve; ami természetesen az epikai 4

a

109 érdekesség rovására megy. Olyan históriák; mint pl. hogy egy tízfejű démonnak minden leütött feje újra kinő, vagy hogy egy majom átugorja az-óceánt s hegyet szállít ide és oda, egészen meseszerűek $ az epikai érdekesség híjával vannak. Valamikor feltették, hogy a Rámáyana hátterében történeti esemény. van, t. i. a földmívelő és civilizáló árja foglalók terjeszkedése dél felé: Sítá az árja földmívelés, amelyet az árjaság a rabló őslakók támadásai ellen. védelmez, akik démoni óriások. alakjában . jelentkeznek, mig. az árjá . kultúrával

lépnek De ha

rokonszenvező

őslakók

majmok

képében

fel. Mások nap-míthoszt kerestek a Rámáyanában. a Ráma-mond a allegória vagy nap-míthosz volna

is, Válmíki költeménye már

csak

fantasztikus . mese, mint

az Odysseia, amelyhez abban is hasonlít, hogy a hős csodás kalandok után egyesül hűséges élete párjával. j Egy további jellemző különbség a nagy eposzok között az, hos gy míg

a Mahá-bhárata

epikai

epizódokkal

és didak-

tikus részletekkel. túlterhelt, belső ellenmondásokkal teljes, szétfolyó szerkezetű esetlen kolosszus, amely nagy múltnak s hosszú és lassú növekedésnek nyomait viseli magán, addig a Rámáyana meglehetősen egységes, tervszerűen felépített, jól tagolódó műeposz, amelyből a későbbi alakítók és bővítők keze nem tudott hasonló alaktalan mon-

strumot csinálni. Beszédek bőven vannak ugyan, -de jobbára, ha nem is mindíg, egy-egy kis lépéssel előbbre. viszik

a .kimért lassúsággal haladó eselekményt. Többé-kevésbé fölösleges epizódok, tanító részletek sem hiányoznak,. de ha meg-megállítják is, nem nyomják el. a főcselekményt. Az egyes énekek jól ki vannak kerekítve s rendszermt oly záróversekkel végződnek, amelyek. az epikus slóáka

helyett

másféle, néha

igen

művészi

metrumokat

tüntetnek fel — ékes keretbe foglalva a cselekmény. egyegy részletét vagy egy-egy epizódot. Emberek, állatok, . déimonok egyaránt válásztékos nyelven: fejezik ki magukat. Hanúmant, a. majom, oly. cédes szavakkal; s.a nyelytan

:(vyákarana)

szigorú . betartásával

dákat,

legalaposabb filologiai ismeretek

s nem

kételkedik

egészen

-óly

hogy

től

Ráma

szabályainak:

beszél,

benne,

el van: ragadtatva hogy.

Hanúmant

műveltségé-

ismeri

a yé-

birtokában. van-:S,

szavaival lefeg yverezmé a.kivont karddal reá rohanó ellenséget is (R. IV. : 33). Szóval; .a: Rámáyána. minden ízében mod ern, sima, : ügyes, -élegáns, áz. ind.:poetika és

1110

"rhetorika . reflektáló

szabályainak megfelelő költemény, tudatos művészet semmi esetre sem

amelyben a kisebb, mint

az Isten adta költői ihlet. A Rámáyana már határozottan a következő századoknak művészileg raffinált, szavakkal : pompázó s lágy érzésekben tobzódó műköltészetére utal s, óriási

népszerűsége. ellenére,

nem

Mint a későbbi műköltésben,

a tömegeknek

a Rámáyanában

való.

is meg-

van a leíró elem túltengése. A nagyszámú leírások különböző értékűek. Az emberi kultúra világából való képek nem konkrétek, nem szemléletesek, csupa általános . vonásból állanak s mindíg csak. anagyság, pompa, hatalom és szépség benyomását akarják felkelteni, sablonosak s kevés változatossággal: folyton megismétlődnek. A feje-

delmi székhelyek, Ayódhyá, Mithilá, Lanká, mind egyformán nagyok, erősek, templomokkal, palotákkal, ligetek-

kel, tavakkal ékesek — hajszálnyira hasonlók egymáshoz. Sablonos a ruhák, fegyverek, ékszerek .leírása is: nrinden csillog-villog, mint a nap vagy a hold, de világos körvonal, határozott szín híjával van. Ráma fegyverei, amelyeket . Agastya rshitől kap, aranytól és drágakövektől csillognak, mint a napsugár — de ez az egész: művészi képet nem

:kapunk

róluk s festő nem tudná

őket elénk

állítani, mint

Homerosnál Akhilleus pajzsát. Valamivel szemléletesebben . vannak leírva a szokások és szertartások: ima, áldozat, eljegyzés, menyekző; királyavatás, . temetés stb., de ezekben is nem annyira a festői, mint inkább a vallási. és rituális elem a túlnyomó. Ellenben pazarúl s igen poétikus

módon

érvényesül

írásokban,

dületes

.benső

és

amelyek

a pittoreszk gyönyörű

hasonlatokban szerető

e leírásokban

az

elem a természeti

képekben,

bővelkednek

elmélyedésről

ember

megértő

s

kellemes

természetbe

tanúskodnak.

barátja:

és

le-

len-

való

A. természet

négylábú

állat,

madár, fű, fa, virág, szikla, levegő, ég, csillag — minden együttérez az, emberrel, részt vesz örömében és fájdalmá-

ban. A Rámáyana szemléletes és-érzésset teljes leírásai, a legelsők az ind irodalomban, mintaképül szolgáltak az. egész

klasszikus

szanszkrit

műköltés.

számára s ennek

egészen

sajátos ékessége, amely a régi görög és római költészetben ismeretlen. Túlságos terjedelmükkel s nagy számukkal

gátolják

bag

persze az

epikai. cselekvény

haladását; de maguk-

véve igen hatásosak. Mutatványúl álljon itt az. esős évszak leírása (R.

111 II. 63.

15—19).

A

nap,

amely

felszívta a földi

nedveket

. és sugar aival égette a világot, most a" holtaktól lakott félel-mes vidékre (dél felé) távozott. A hőség rögtön megszűnt,

sötét felhők tűntek fel. Örvendtek akkor a. békák, az anti-

"lopok

és a pávák.

A

nedves

szárnyú,

megázott

madarak

alig tudtak. felröpülni a fákra, . amelyeknek koronáit a zápor és a szél ingatta. Az örvendező. állatokkal teli: hegy a már

lehullott s még

színű,

tiszta

tóként . tündöklött. és

A

agyagos

folyton

hulló

hegyoldalakon patakok

vízcsöppektől

fehéres

ömlöttek

alá

és

borítva

vöröses

kígyózva.

Ime még az erdei tájkép-részlet (III. 15. 11—15). Nem messze bájos tó látszik — tele nap-szerű, illatos lótuszvirágokkal . . . Itt folyik a bájos Gódávaríi. Partján virágok és fák, tükörén hattyúk, vadludak és vad-

"kacsák, nem messze tőle gazella-csapat. Magas; sok üregű, bájos hegyek látszanak — páváktól hangosak, virágzó fáktól borítottak, arany-, ezüst- és réz-színű sávjaikkal olyanok, mint a homlokukon csíkokkal ékített elefántok.

A békés

masabb

ban

írásai

természet-festő jelenetekkel" élénkebb,

harci

leírások

erő és szemléletesség mögött

látszat. szerint,

maradnak.

nem

A

váltakoznak,

amelyek

izgalazon-

tekintetében a Mahá-bhárata Rámáyana

csataképei,

személyes tapasztalatokon

le-

minden

alapúlnak:

nem egyéni szemléletből vagy élő emlékezetből vannak merítve, hanem tisztára fantázia szüleményei, amelyekben -emberi tulajdonságok, mint erő, bátorság, vitézség, ügyes-

. ség a fegyverforgatásban, ravaszság, is játszanak szerepet, . de a "döntő szerepet emberfeletti lényeknek csodás erői és

"csodás fegyverei játsszák. Így áll a dolog jelesül a döntő "ütközetben is, amely persze ennek ellenére vagy épen ezért rnagyon megfelel az ind. ízlésnek, mert a költemény maga :-ezt mondja: lehet a tengert az éghez, az eget a tengerhez . hasonlítani, de Ráma és Rávana harca csak Ráma és. Rá-

"vana harcához hasonlítható (R. VI. 107. 51—52).. Mirid-azáltal a harci jelenetek is művészi módon vannak be"illesztve a költeménybe, s ha tekintetbe vesszük, hogy a csodás,

kalandos,

romantikus,

meseszerű

elemeknek

is van

költői jogosúltságuk, megteszik a hatásukat. E hatást persze erősen gyöngíti a sűrű. ismétlés iés terhes: részletezés. Különösen a majmok

sak

és rákshasák

harcai

felette hosszadalma-

s fárasztóan egyhángúak. : .A Rámáyara fényoldalai ind. szempontból

a . leírások

112 !

szépségeés gazdagsága, az. elbeszélések érdekessége és változatossága, "a. kalandok csodássága, de élső sorban a bámulatos erkölcsi tisztaság, az egyoldalú és ex-

kluziv brahmanizmus erényessége. A. Rámáyana teljesen cfehérs poéma, amelyben (legalábba régi és eredeti

részletekben). a legszigorúbb

hatna

valami

kivetni

erkölcsbíró is nehezen

valót. . Benne

talál-

elejétől végig

a. leg-

ideálisabb, a maga tökéletességének teljes tudatában lévő, szelídségggel és hősiesség ggel párosúlt erényesség uralkodik s diadalmaskodik a legfeketébb színekkel. festett. bűn felett -— persze csak hosszú megpróbáltatások után, minél fogva ai Rámáyana alaphangulata fájdalmasan pathetikus. Ennek az eszményi erényességnek főképviselője ter-

mészeteseen

ságosan,

Ráma

szinte

—

a legtökéletesebb,

emberfeletti

mértékben

akinek hősies$ége, jámborsága,

gyermeki

mondhatni

tökéletes.

túl-

ember,

engedelmessége;

testvéri szeretete, hitvesi hűsége, fennkölt némeslelkűsége szinte csodával határos. Mikor mostohája szívtelenségének áldozatává lesz, nem neheztél reá; mikor atyja száműzi, nyomban engedelmeskedik; mikor-atyja halála után féltestvére felajánlja: neki a trónt, visszautasítja. Jóformán

sohasem . zugolódik s ha hébe-hóha kislelkűen panaszkodik

is, jámbor Aeneasként mindíg belenyugszik végzetébe — szóval egészen a brahmanok szája íze szerint való ember, cder richtige fromme Duckmüusers (Pischel), nozzá poétikus, melancholikus és szentimentális lélek, aki tavaszkor az ébredező természet láttára távollévő kedvese után

epekedik

(IV.

1) s Sítá, halála hírére

elájul

(VI.

83.

10).

szofizmákkal. s. Manu

tör-

Sajátságos, hogy ez a tökéletes ember, a Mahá-bháratabeli Yudhi-shthira párja, egyízben ehhez hasonlóan aljasságot is. képes elkövetni, amennyiben Válint.-orozva gyil-

kolja meg, sőt tettét bőbeszédű

vénykönyvéből,

is igazolja

(IV.

a

brahmani

18). Nem

nek

ez a mintaképe isteni

ják

azokat

dhyá, a mai

Oudh

a helyeket,

elégették s ahol

megtartott

vagy

nagy

jogi

kódexből,

is csoda, ha rangra

Ráma

nevű

ma

régi Ayó-

is mutogat-

született, ahol holttestét

áldozatát bemutatta.

Rám-námi

idézettel

a brahmani. erény-

emelkedett; A

Oude, városában

ahol

vett

nagy

Egy

vásáron

évenkint

fél , millió

hindu csődül itt össze: Egész Indiában mindenfelé vannak Ráma—Vishnu emlékének szentelt,..romokban heverő és

inég ép

teniplomok, látógatott fürdő-

és búcsújáró-helyek.

113 v

A. legnat gyszerűbb,

Ráma

legszebb

és "legtiszteltebb . szentély,

nevével és tiszteletével

amely

kapcsolatos, az India és Ceyr

lon .között fekvő kicsiny, honmiokos Rámésvaram szi: geten van — állítólag azon a helyen, ahol Ráma egyko?

a majmok

seregével

Lankába

átkelt!

Rámának méltó életpárja Sítá, minden női tökéletesség mintaképe, . jószívű mint egy gyermek, gyöngéd és -:szemérmes mint egy leány, szerető, odaadó; hűséges és hőslelkű. feleség mint a Mahá-bhárata-beli Damayanti és. Sávitrí (II. 30..6. V. 24..12), aki törhetetlenül kitart férjével a, száműzetésben, semmi esábításnak sem enged Rávana fogságában, férjétől meggyanúsítva sem háborodik föl, hanem mindjárt a legkeményebb próbára kész s másodszori eltaszíttatása után sem inog meg hűségében — ártatlan Helena és vándorló Penelope egy személyben (V. Henr wy). Rámának egész családja csupa tökéletes ember. Átyja;

D asaratha,

a meat

atyai

szeretet, aki fia után .

való vágyódásába belehal, a becsületesség mintaképe 15, aki adott szavát a legnagyobb áldozat árán is megtartja. Édesanyja, Kausalyá, ép oly hűséges feléség, mint jó anya. Egyik féltestvére, Bhara ta, versenyez vele nemeslelkűségben, mikor felajánlja neki a trónt, amelyet anyja, Kaikéyi, megszerzett számára, s.kkeserű szemrehányáso-

kat.tesz

anyjának,

hogy

Rámát jogos

örökéből

kitudta.

Másik féltestvére, Lakshman a, . egyúttal leghűbb Dbarátja, mint Patroklos Akhilleusé, életénél jobban szereti bát6ját s minden baját hűségesen megosztja vele. Kai kéyí, Bharata anyja, nagyravágyásában minden baj okozója ugyan, de nincs más bűne, mint hogy a maga fiát jobban szereti, mint a másét. . Nyugati ember meglehetősen meg van akadva a m a jmok és rákshasák alakjaival, akik elejétől végig. úgy vannak felfogva és. feltűntetve, mint : emberi. népek: a majmok (vánara) népe, bár istenek..és apsarasok véréből

származott, alacsonyabb műveltségi fokon

áll, de jólelkű, ,

bátor, okos, vállalkozó :szellemű;. a. rákshasák népe körük belül az indo-árja kultúra színvonalán . áll, ravaszság és

varázserő

minden

tekintetében felül

is múlja

az

emberi

fajt, .de

ízében gonosz, . kegyetlen. titáni rablóbanda.

a két nép jól van

l 1 Lankás eredétileg

jellemezve,

szigetével azonosították. .Az 6-ind epika.

egészén

7

Mind.

úgyszintén egyes alakjai - is.

mesés, "ország, volt, késő bb

Ceylön 8

114

"A majmók

hősökhöz illő komolysággal. viselkednek,

halálmegvetéssel küzdenek a jó és igaz ügyért s csak egyet-

len alkalommal, részégségükben, mutatják ki pajzán arcát-

lansággal majom-foguk

fehérét (V. 61—-62). Jól megrajzolt

Sugríva,

királya,

s a

egészen érdekes alakok jó sorsban elbizakodott

a becsvágyó

a majmok

trónrabló,

lékony,

ügyes

majom.

Hanúmant

köztük: a bajban csüggeteg s s : kötelességéről megfeledkező

valamint testvére

s mindenekelőtt

és ravazz Hanúmant,

Válin,

a hűséges, . talá:a fáradhatatlan

nyomozó, alkudozó, hídépítő, hadvezér — szóval: a mintatisztelete

s általában

a majom-kultusz

Indiában rendkívül el van terjedve. Hogy ez a kultusz a Rámáyanára megy-e vissza vagy eposz-beli majmok szerepe régibb majom-kultuszhól magyarázandó-e, nem tudjuk, de tény, hogy Hanúmant majom-király szobra egy nagyobb indiai faluban sem hiányzik s Ayódhyá (Oudh,

Oude)

városában

a legjelentékenyebb templomok:

neki van szentelve, valamint hogy sok városban templomok, amelyekben nyüzsögnek a majmok

kimélettel

és szeretettel bánnak

velük.

Egész

egyike

vannak s nagy

Közép-Imdiá-

ban el van terjedve az a hit, hogy a Bandélkhand területén lévő dombok azok a sziklák, amelyeket a majmok a "nagy híd építésére a tengerpartra akartak vinni, amelyeket azonban, mivel a híd már elkészült, a földre ejtettek. A rákshasák mint démonok részben az isteni, részint

az emberi terimészet torzképei. Fejük, a tízfejű Rávana, erőszakos emberi zsarnok, a keleti tirannus tipikus képviselője, dölyfös, kéjvágyó, kegyetlen, de nővel és követtel szemben nem

oly

vére, Vibhíshan

erőszakos,

mint

gondolni

lehetne. Tést-

a, emberi tulajdonságokkal bíró minta-

démon, aki Sítá visszaadását s a békét ajánljá s utoljára elfordúl népétől és égészen Ráma jó és igaz ügyéhez áll. ügyes rákshasák, mint Tádaká, a rettentő emberevő nő,

Súrpa- nak há,

:az" utálatos

vén

megaera,

a

Bhímára

emlékeztető félig borzalmas, félig kómikus Kumbh akarna stb. fantasztikus és visszataszító alakok, de hozzájuk hasonlók Dante Poklában is akadnak. ő

Ind mértékkel mérve a Rámáyana teljesen kifogás: talan, minden tekintetben elsőrangú költemény s ha nyu-

gati szemmel nézve ném is ennyiré tökéletes, de" minden esetre hibái ellenére is, az egész:ind irodalom legértékesebb terméke. A stílus klasszikus tisztasága,

115 világossága és , egyszerűsége, a természeti, jelenetek lebilincselő leírása, az igazi mély költői érzés, az emberi szív ismerete mindez a világirodalom legszebb költői alko-

tásai között

helyet

biztosít a Rámáyanának.

Rámáyana-könyvészet. .1, Kiadások, recenziók.

három,

meglehetősen

A. Rámáyana

eltérő recenzióban

nük nem. esupán variáns lekciók vannak

sek

sorréndje

versek,

is

hosszabb

más,

hanem

részletek,

sőt

maradt

Ben-

s gyakran-a ver-

mindegyikben

egész

legalább

fönn.

énekek,

vannak

oly

amelyek

a

másik kettőben. hiányoznak, A legelterjedtebb északi és déli Indiában az ú. n. észak-indiai recenzió, amelyet (Calcuttában (1859—1860) és Bombayban (1359) nyomtattak ki több, ízben, legutóbb Kásínáth Pándurang

P ar a-b (Nirnaya-Ságara Press. 2. kiad..1902) s amelynek mintegy harmadrészét A. W. v, Scehlege!l adta ki latin fordítással együtt (Bonn 1829, 1838). A bengáliai Per

jCenzión.

pare

alapúl

az

Gorresio

egyetlen

ediciója

teljes

(Torina

európai

Az: úsn nyu ga t-indiai recenzió. "még . 2. Fordítások. Az-eposzt többen

olasz prózában. G. Gorresio francia prózában H. Fauche szép angol versekben Ralph Benares

és

London

1870-—1874;

kiadás,

G as-

1843 —. "Parigi 1870). nincs kiadva. lefordították:

(5 köt. Parigi 1847—1850), (9 köt. Paris 1854—1858), T.. H. Griffith. (5 köt. rövidítve

1. kötetben

Be-

nares 1895),. angol prózában Manmatha Náth Dutt:: (7.köt. Calcutta 1892—-1894). Rövidített szép angol; verses. fordítást adott Romesh Dutt (London. 1900). Rész-... leteket sokan fordítottak — magyarra is Fiók K. (Egy..:: Phil... Közl. 1900. 62—64 1l. Budapesti . Szemle 1903. 294

290 I.).

kese

.3. Az eposzra vonatkozó alapvető. imű:. H. Jacobi, Das Rámiáyana (Bonn 1893). Jó észrevételeket tett.C. V. Vaidya, The Riddle of the Rámáyana (Bombay: és London 1906). Az:egész Ráma-irodalom áttekintése: A, B a u mgartner, Das Rámáyana und .díe Ráma-Literatur der Inder. (Freiburg im Breisgau- 1894). Y. ö, még általában M. Winternitz, Geschichte. der ind. Lit. ... (Leipzig 1908) 404—440 I. c:

116

2

A. Purána-irodalom. ám

A

purán ák mivolta.

Az óriási, több mint másfél millió slókára rúgó purána-

irodalom vallási elbeszélések, mondák; "legendák, miíthoszok, himnuszok, kozmogoniai, kozmologiai, geografiai, genealógiai. és chronologiai fejezetek s mindenféle didak-

tikus (vallástani, rituális, erkölcsi, bölcseleti)

részletek kép-

telenül tárka:barka bizarr egyvelege, amely a Vishnu és Siva istenek tiszteletében kicsúcsosodó hinduizmüssal kapcsolatos és úgy viszonylik ehhez, mint a védikús irodalom a brahmanizmushoz. A purána-irodalom tehát voltaképen

vallási, illetőleg felekezeti

(jelesül: vishnuita)

jel

legű, de az épikai irodalon:mal 1$ érintkezik. Az-intd hagyomány szerint 18 cVyása"szereztev purána van, amelyek. isteni vagy félisteni lényekről (Vishnu, Siva vagy Váyu, Agni, Brahman, Skanda hadisten, Garuda mithikus madár), Vishnuú megtestesülé-

seiről (varáha, cvadkany, váman a, ctörpes, kúrma, cteknős béka, mátsya, chals) és egyik felekezetéről (bhágavata,

cBhagavant— Vishnu

hivev),

régi

ből-

csekről (Nárada, Márkandé vy a), dolgokról (padma, dótúszo, lin ga, ephalloss, Siva szimboluma) stb. vannak

elhevezve. E 18 puránához azonban még nagyszámú u p aburána, cmellék- vagy al-puránas, nevezetű, de nagy-

jában.

úgyanazon

helyek,

ünnepek,

jellegű

művek

járúlnak,

amelyeknek

száma egyes adatok szerint szintén 18, de a valóságban sökkál nagyobb s meghatározhatatlan, mert egész sereg mindenféle, egészen modern vallási szöveg (búcsújáró-

szertartások

dicsőitése és Teírása

stb.)

szintén az upá-purána nevet viseli vagy ca. 18 purána9 alkatrészének adja ki magát. "Püurlária eredetileg a. m. erégi) (Pp trára) törté-

net vagy elbészélés (ákhyána). Dé eza szó egyáltalábán" nem födi a puráfák hagyományos meghatározását, még

kevésbé a mai

Fánák tartalma

rint. a. következő

puráriák

tényléges

tartalmát. "A pu-

t. Í. a bennük található: meghatározás

öt tárgy. volna:.-i.

sarga

sze-

etéremítésö,

azaz. kozmogonia, 2. prati-sarga, cújratéremtéso, azáz a világok periódikus megsemmisülése ésvimegújílásás: 3 "

11 vamsa,

ccsaládfav,. azaz

4. Manv-antlaráni,

világ- periódusok,

istenek

és

rshik

genealogiája,

cManu-korszakoko, azok :a :nagy

amelyek . mindegyikében

(az emberiség , törzs-atyja)

áll a dolgok

egy-egy . Manu

élén, 5. vam s a-

anucarita, cnemzetségek .történetes, t. i. a "Napra. és Holdra visszavezetett régi és, új dinasztiák története. Ennek a meghatározásnak. azonban egyetlenegy mai purána. sem felel meg egészen. (legjobban még a Vishnu-purána). Egyes puránákban. sokkal több van ennél, másokban: sokkal. ke-

vesebb, illetőleg egészen más valami —

jobbára olyan -dol-

gok, . mint a.kasztok.-és életkorok kötelességei, brahmaúi, vishnuita és $ivaita. áldozatok, szertartások és: ünnepek,

gyakran

bölcseleti A

A puránák

az epikai

tanok

puránák

anyag

zűrzavaros érdekel —

is.

I

épikai

anyaga.

tartalmából bennünket

itt. csak

a. mindenféle. míithoszok,

dák, . legendák, . amelyek részben vannak, még pedig néha régibb

mon-

a nagy eposzban -is- megés eredetibb alakban. Ér-

: tékük igen különböző: némelyek. egészen . .jók és a. nyugati ízlésnek megfelelők, mások sületlenek és élvezhetetlenek. A .legenda-költészet gyöngye Vipascit. király

története nyes

. miatt

Vipascit

egészen

(Márkandéya-purána király. holta

rövid időre

után. egy

15).

A jámbor

egészen

és. eré-

kicsiny

a pokolba .kerül., Mikor

hiba

már

távozni akar innen, szívszakgató jajgatás hangzik fel. — a pekolbelir.kárhozottak jajgatása, akik. kérve kérik, hogy maradjon még közelükben, mert jelenléte enyhíti - szörnyű kínjaikat. A király erre a pokolban marad. Hasztalan sürgeti Yama, a halál istene, hogy menjen már az égbe; hasz-

talan mondja neki Indra

isten, hogy e bűnösök

,.meg-

érdemelték szenvedéseiket: a király csak szenvedőket lát bennük s mikor kérdésére Yama kijelenti, hogy. jó. cselekedeteinek; . mennyisége: annyi,. mint cyízcsöpp..a.:tenger-

ben, . csillag..az égen,. fővényszemr. .a . Gangábano,,:a, király

csak

janák

azt;kívánja,. hogy, az ;ő.. jó

:"meg.

cselekedetet. : által, szabadul-

e kárhozottak :kírjaiktól, : Kívánsága. teljesül, s

ő. maga égbe. száll; —:- A; Mahá-jbhárata 18..könyvében lévő Yudhi-shihira-epizód-. csak e. legendának gyönge: doubletja. j Nagyszerű , módon juttatja. kifejezésre. a hit. hatalmát

Pr a hládajmondája: (Váshnu-purána: 1A. 17-20)... H.i-

118 ranya- kasipu, egy ,kevély démon:király, a mindenség urává lesz .s leveri-és szétkergeti az isteneket. De fia, a

jámbor

Prahláda;

jelenlétében

den

módon

hű marad

is folyton.őt

el ákarja

Vishnu

istenhez

s atyja

dicsőíti. Atyja felháborodva min-

vészíteni. De

hiába

minden:

fegy-

verek, méges kígyók, dühös. elefántok, tűz, méreg, varázsmondások. — semmi sem árt neki, mert Vishnu mindenben és. mindenütt jelen van. Levetik a palota tetejéről: a

föld . gyöngéden felfogja. Megkötözve a tengerbe dobják: s hegyeket halmoznak fölébe: Prahláda a tenger fenekén is himnuszt énekel Vishnura, lerázza bilincseit, Tedobja magáról a hegyeket s kijő a tengerből, mindenkinek mindent

megbocsát

s hite által

scandra

király

születéstől. Minden. ízében

Hari-scandra

vonta

véglegesen. megszabadúl-

.ind,

. megindító

története

mint. az.: elnyomottak

Visvámitra, a nagy

shi

.és

az

megrázó

(Márkandéya-p.

újra-

Hari-

7—8).

védelmezőjé magára

haragját.

Megbékítésére

Ci.

király mindent felajánlott neki, ami neki kedves volt: vagyonát, királyságát, feleségét, fiát, önmagát. Visvámítra egyelőre elvette tőle királyságáts minden vagyonát s nem hagyott egyebet neki, mint egy háncs-ruhát, . feleségét és kis : fiát. A király erre távozott országából, de Visvámitra nyomon követte s útközben botjával verte a kimerültségtől roskadózó királynét, hogy tovább-menésre sarkalja, végül

valamennyiüket

eladta

—

a királynét

fiacskájával

e gyütt

egy brahmannak, aki hajánál fogva hurcolta el, magát: á királyt egy candálának (páriának), aki nyomban botütésekkel bántalmazta s kényszerítette, hogy a temetőben halotti rúhákat lopjon: számára. Tizenkét hónapot töltött a "király e borzalmas -és lealázó helyzetben, mikor -egy napon tálálkozott a temetőben feleségével, aki. épen kígyó-

marástól meghalt fiacskáját jött eltemetni. A boldogtalan hitvesek egymásra ismernek s némi habozás után, hogy van-e joguk uraik beleegyezése nélkül magukat életüktől megfosztani,

elhatározzák,

hogy

fiacskájuk

gukat is elégetik. De móst megjelennek

kön

Dharma, kiséretükben Visvámitra.

álljon el szándékától,

fia elnyerték

s Indra

élü-

hogy ő,

neje és

Hari-scandra azon-

ban ellenveti, hogy nem mehet be az égbe urának delme - nélkül. Mikor -aggodalmát Dharma eloszlatja, b

ma-

Dharma - kéri, "hógy

kijelenti,

az "egét jó cselekedetéikért.

máglyáján

az istenek —

engeHaris

119 scandra azt hozza fel, hogy. nem mehet az égbe alattvalói nélkül. Índra ezt a kegyet is megadja, s miután Visvámitra a király fiát királlyá és. utódává avatta, Hari-scandra minden bar áljával és hívével a mennybe jut. A szertelenségre és túlzásra való hajlandóság, a vaskos te ndencia a puránákban is megnyilatkozik — néha oly mérvbén, hogy egy-egy történet szinte karrikatúra be-

nyomását teszi.

An-asúyá, cNem-zúgolódós, egy Sávitríhez hasonló hűséges feleség, a legnagyobb szeretettel és odaadással ápolja férjét, egy. útálatos bélpoklos és hozzá durva és aljas brahmant, s mikor a derék férj egy napon egy kedvére való

szajhát

man

annyira

akar. meglátogatni,

a

hű

nő

készséggel

vállal-

kozik arra is, hogy járni nem tudó urát a hátán vigye hozzá. Eközben azortban a. brahman. véletlenül megtaszít a lábával egy szentet, aki" nyomban megátkozza: haljon meg, mielőtt a nap fölkel. An-asúyá. természetesen rögtön kimondja a nagy szót: cNe keljen fel a nap! Ily hűséges és jámbor feleség kívánsága nem maradhat. teljesítetlen : . a nap csakugyan nem kel föl, mire az istenek nem része: sülnek áldozati ajándékokban s így, kénytelenék a férj élete megmentésére a szentet megkérlelni (Márkandéva-p.).. A. szent. B hrgu az rshik nevében meg akar győződni róla, hogy melyik isten a legjobb s tehát. leginkább méltó a tiszteletre, s e végből meglátogatja az isteneket. Az. épen nejével szerelmeskedő Siva nem is fogadja. Brah-

el van

telve magával,

hogy

ügyet

sem

vet

rá. Vishnu ellenben, akit a szent rúgással kelt fel álmá"ból, . gyöngéden simogatva a bölcs lábát, kijelenti, hogy a rúgás által felette megtisztelve és "boldognak érzi magát. Bhrgu természetesen kijelenti, hogy Vishnu az egyedüli isten, aki a legfőbb. tiszteletre érdemes (Padma-p.).

A

purána-stílus

története,

(ÍV. 4).

amint

a

megvilágítására

Vishnu-puránában

v

álljon el

itt Ráma

van

beszélve

" Khatvánga fia Dírgha- báhu volt, ennek fia Raghu volt, ennek fia Aja volt, ennek fia Dasaratha volt. A dicső. isten, akinek köldökéből a lótusz nőtt ki (Vishrtu), úgy született meg a világ védelmére, mint Dasaratha. négy. fia: Ráma, Lakshmana,, Bharata és Satrughna. Ráma már. gyermekkorában elkísérte Visvámitrát, hogy ennek áldozatát védel-

mezze,

s megölte

Tádákát.

Az

áldozat

folyamán

megölte

120

Ni -

és. leverte Márícát.

Megölte Subáhut

és másokat

is. Puszta

ránézéssel megtisztította ,Ahalyát: (Gautama rshinek Indrától elcsábított nejét) bűneitől. Janaka palotájába. érkezve

könnyen

jutalmáúl

széttörte :Mahésvara elnyyerté Sítát,

(— Siva) íjját s hőstettei

Jariaka királyriak

önmagától

szü-

letett leányát. "Megálázti a dölyfös Parasu-rámát (Vishnu istennek egy inás. megtestesülését) , a haihaya nép fejedel-

mét, a.kshatriyák rémét." Atyja parancsa előtt meghajolva s királysága elvesztését nem sajnálva testvére, Lakshmana,

és neje-társaságában a vadonba ment, ahol harcban megölte Virádhát, Kharát, Dúshanát s más ráksShasákat, a fejetlen

Kabandha

démont

s

Válin

majoni- királyt.

Hidat

verve a tengeren s megölve:a rákshasákat visszahozta nejét, Sítát, akit a tízfejű Rávana elrabolt. Miután nejét tűzpróbávai

megtisztította s erénye

midtt

talták,

visszatért vele Ayódhyába.

miután

megölte Lavana rákshasa

gandharvát "megölt,

urává

lett

az

istenek magasz-

Bharata,

országuknak,

fejedelmet,

miután

sok

Madhu

fiát,

és Satrughna,

birtokába vette fővárosát, Mathurát. Miután páratlan vitézségükkel és erejükkel kiragadták a világot a gonosz szellemek hatalmából, Ráma, Lakshmana, .Bharata és Satrughna

megint visszatértek az égbe s őkét követték Kósalá (— Avódhyá) azon lakói, akik" odaadással tisztelték Vishnunak e megtestesült részeit. .

A ténet

purána-irodalom története.

A pur ána vagy

:

szó-s a vele megjelölt műfaj

elbeszélés)

már

a

védikus

kő (régi t tör-

irodalomban,

a

bráhmanákban és az upanishadokban, élőkerül —- még pedig rendesen az itihás a szóval kapcsólatban, báf ilyen rtevű és jéllegű történetekből állógyüjtemények akkor még

aligha voltak s csak a védikus: időszak" végén; n sútrairodalomban "vannak: eimlítvé. - A: műfaj : régisége abból is kitűnik, hogy a Mahá-bhárata túlnyomó részben, a Hári-

vamsa esnknem egészen : puráná s 4-Rámáyanában is akadHak -puráhasszérű részlétek: : A Máliá-bhárata égyehesen a purána nevet fija: magának (Mbh. I. 62. 16)-:stele ván puráia-szérű anyagokkal; "sok" mondája; : "legendája, : tanító darabja. megvan " a: puránkkbán is." Lómaharshána; Ugra$rávas Sáuti ! aty já; ismeri téazregész puránráty-ípu ránam

ak hil amatoeMbh.

T..524). Egy: helyen etőkérül ca Váyu

121

hirdette

purána

(Mbh.

III.-191.

16),

másutt már

ca 18

puránav is említve van (Mbh, XVIII. 6. 95). Purána nevű "művek tehát már a. Mahá-bhárata: befejezése előtt, a Kr.

utáni 4. században voltak. Be a ránk maradt puráriák . mindenesetre csak régibb ilynentű műveknek ifjabb recen.ziói. A puránák, az eposzokhoz hasonlóan, nem. egységesek, hanem régibb és újabb alkatrészekből állanak. Hogv a mai puránák nem a régi ilynemű művek, az már-abból

világos,

hogy

egyiküknek

tartalma sem

felel meg a sáját

maguk adta hagyományos purána-fogalomnak. A minden egyes puránában meglévő egy és ugyanazon c18 puránábób álló jegyzék is bizonyítja, hogy: egyetlen régi purána sem .maradt fönn eredeti alakjában. . A mai puránák korának meghatározására nézve fontosak a bennük lévő király-jegvzék ek, amelyek: ben történeti dinasztiák is szerepelnek, mint -pl. a

Maurvák

(Kr.

előtt 326—184),

a Gupták

(Kr.

útán

320—550) stb. E jegyzékek alapján a legfontosabb puránák korát újabban a Kr. utáni 4—5. vagy 6. századra szokás tenni. Az a- korábban általános és még mindíg elterjedt nézet, hogy a puránák csak az utolsó ezer év alatt keletkeztek, tarthatatlan. Sok purána azonban késői keletű, részben egészen új, s a ré-

gibb

lások

szövegek

sem

nélkül. . Ind.

maradtak

hagyomány

ránk. változtatások : és pótszerint

persze

a

puránák

ősrégiek volnának:.V y ása. (a Vishnu-purána. szerint ma-

gának Vishnunak megtestesülése!), a védák rendezője s a Mahá-bhárata szerzője, készítette a 18 puránát a mai világ-

korszak

(Kali-yuga)

shana sútával. az epikai, úgy a . megteremtői

kezdetén

s

közölte : Lómatiar-

Ebből csakugyan -igaz annyi, hogy miként a púrána-irodalomnak: is a súták voltak s egy. ideig az ápolói is. Erre utal. az is,

.hogy csaknem valamennyi púránában. Lómaharshána :súta S ennek fia, .Ugra-sravas::Sauti: (—a súta- fi); az elbeszélő. Később

azonban

a papok

lettek

a purána-irodalom : hor-

dozóivá :— még pedig nem véda-tudó:. brahmanok, hanem a templomokbán és. búcsújárórhelyeken összeverődött -m-űveletlen.:papo:k,: akik. aztán arra. használták. fel. a puránákat;: hogy: . dicsőítsék . azok at: az isteneket, -akiket-szol-

gáltaks s később azokat; a, :szent:helyeket, amelyekből

élték

. és -megtollasodtak, s beléjük: .gyömöszöltek mindent, : ami:a hívők nagy tömegének gyönyörködtetésére;-: épülésére és

122 okulására szolgálhatott. A purána-irodalom " ekként századokon át az indek" millióinak szellemi táplálékává lett $ az egyszerű műveltségű orthodox hindunak ma is az élet ." minden körülményei közt vezérfonala. A puránákat mánapság, épúgy mint az eposzokat, külön brahmani kasztú

celbeszélőki adják elő.

(kathaka)

" A nyugati

kritika

tetlen történeti, de irodalmi. emészthetetlenek,

vagy

szemében

cfelolvasóks; (pátfhaka) . i

a puránák: megbecsülhe-

főleg. vallástörténeti.

szempontból értéktelenek,

források,

meglehetősen unalmasak; alaktalanok. Bétyegző -vVvo-

násuk a tartalom zűrzavaros sokfélesége, a túlzás és szertelenség, a lompos stílus, a művészietlen verselés. Mind-

azonáltal az eredeti súta-költészetből is maradt fönn bennük egy és más: régi mondák, legendák, genealógiai versek, énekstrófák (gát há), mélyértelmű dialogusok stb. — oázisok a :sivatagban, ainelyekben az irodálom-történész is megtalálja a magáét. . : NN

A

purána-irodalom

1. Kiadások

könyvészete.

és fordítások.

A nagyszámú

pu-

ránák egy kivételével nind Indiában jelenték meg nyomtatásban s közülük csak égy-kettő van európai nyelvre 1le-

fordítva.

A Vishnu - puránát, Calcuttában

(1888)

amely

1887)

és

jelent

1912).

A Bhágavata-puránát,

fordította. angolra (London 1840; utánn ManmathaNáthDutt meg több ízben (1887, és

franciára

fordította

meg,

Bombayban H.

H.

2. kiad. 1864—-1870), (Calcutta 1894; 2. kiad.

amely

Bombayban

1894 stb.), E. Búurnouf (Páris

(1867,

Wilson

1840—1898).

A

jelent

is kiadta

Máck

a n-

d év a-puránát kiadta: K. M. Bajerjea (Calcutta. 1862) s angolra fordította F. E. Pargiter (Calcutta 1888— 1895); C. CC Mukharji (Calcutta 1894) és M anm a th a Ná Lt hDutt. 2. A puránák még. nincsenek gozva. Legbéhatóbban foglalkozott

tudományosan feldolvelük H. HK. Wilson

Essays on Sanskrit Literature művében by . R.

mint

Rost.1864)

E... Burnouf

s föllebb

említett

idézett művében.

Winternitz, (Geschichte Jig 1908), 450—-483 1.

der. ind.

/London

1832; ed.

fordításában,

—

V. ö. még

Literátur. I.

vala:

M.

(Leipj

:

II.

A műeposz és a prózai regény. . A műköltészét. A m üköltésze -s8 az. ind költői géniusznak a maga. módján cklasszikuss; megnyilatkozása, de

utolsó, kora

a. Kr. utáni. 5—12. század) a régibb felfogással ellentétben nem válik el élesen a nagy "népies eposzok korától. A. műköltészet.a Kr. utáni 5. század folyamán Kálidása epikai, lírai és. dc$ámai műveiben már tetőpontján áll, ami magában is mutatja, hogy. sokkal régibb időkben kellett

keletkeznie. De felirati és irodalmi bizonyítékaink is. vannak arra nézve, hogy a műköltészet legalább is a Kr. előtti 2. századból származik, mikor a nagy eposzok még alakulóban voltak, s a következő századokon át a klasszikus periódusig állandó és folytonos fejlődésben volt. Egyes feliratok, részben királyokra írt verses vagy. prózai

panegirisek (prasasti)

a Kr.

utáni

350—550. közti idő-

ből oly stílusban vannak írva, amely a klasszikus műköltés stílusától nem különbözik. Két a Kr. utáni 2. századból való jó hosszú prózai felirat stílusa felette közel áll a klaszszikus műprózához. Asva-ghósha költőnek Budd h acarita, cBuddha történetes, című műve a Kr. születése

körüli időből már a kávya, tműkölteménys,. illetőleg mahá-kávya, cnagy műkölteményö, nevet adja maágának

s tényleg

Rámáyana

a Kr...előtti

kávya-stílusú

lehetett.

Végül

2. századból

műeposz,

amelynek

Patanjali

való M

mintája

grammatikusnak

a h á - bháshy

a

a, Nagy

kommentárs, című művében költői idézetek vannak, amelyek a klasszikus műköltés művészi metrumait és sajátosságait tűntetik fel. Az a régibb nézet, hogy. az irodalmi fejlődés

Kr.

születése.:körül

teljesen

elakadt s a

Kr.

utáni

6. százddban irodalmi renaissance állott -be, teljesen tarthatatlan: a Kr. előtti : időben. kifejlődött epikai

194 technika

tovább

is fennmaradt

s némileg

. tovább is fejlő-

dött. Mindenesetre feltünő, hogy a nagy: népies eposzok és Kálidása közt léfolyt nagy időnek, csaknem egy évezrednek, . irodalmából alig maradt fönn valami. Az ind költői géniusz alkotó ereje, úgy látszik, mégis csak megcsappant,

ha

nem

is merült ki.

is, hogy

Összefüggésben

van

a. klasszikus periódus jó részben

ból- meríti. .anyagát , s: túlnyomóan tűnik ki. KGY

ezzel

a nagy

talán

az

eposzok-

technikai. : készségével . , .

A korábbi irodalommal szemben, amely túlnyomóan vallási, legalább is erősen papos . színezetű volt, a műköltés egészen vilá gis erősen érzéki jellegű. Forrása. az élet,

első sorban a királyi udvarnak s a magasabb köröknek élete: s főtárgya a s£erelem minden megnyilatkozási

formájában, mint gyöngéd epekedés, emésztő szenvedély, buja érzékiség. Az ellentét nagy, :bár.: részben .csak látszat, amely azon alapúl; hogy a. régibb kor. . világi, költészetéből alig maradt. ránk valami. Részben azonban-az irodalom valóban világiasabbá és. érzékiesebbé vált, : mert az: élet, gondolkozás és érzés is ilyenné lett: a régi vallásosságot és erkölcsiséget. felváltotta a finom, .elegáns és. raffinált élni-tudás művészetet —. előbb a fejedelmi udvarokban, aztán a jómódú városi "körökben, ahol az -elegáns. világfi s a nagyműveltségű courtisané (ganiká, chetéravs) ját-

szották

a főszerepet.

A. túlérett

túráriak költészete is elegáns

elegáns és

és dékadens:

dekádens

kul-

cselekvést, ér-

zést, jellemet, mindentkonvencionális és banális módon vázol, természettel, valósággal..és igazsággal - mit sem

törődik,

ellenben rendkívül

kedveli

a lírai

elemet,

valósággal tobzódik az érzésekben, azonkívül. egéfzében. és

részleteiben .a legszigorúbb műszabályókhoz alkalmazkodik s majdnem teljes összhangban vana poétikai és retorikai. tankönyvekkel.t A műköltemény bélyegző vonása,

hogy. benne nem "annyira az anyag, .a tartalom á fontos, mint inkább a külalak. Ennélfogva nagy,- sőt. túlságós mértékben vannak benne alkalmazvár:az.-ú. n. rékességeks

faltam - kk ár a; cornatúsá): —-r oly: elemek, amelyek: szép-

séget. és. . díszt. adnak [a

.

MAGNY ÉNYT

ss

va: " költeménynek,

(1.

vita;

i-.

f:

: mint. aí Jeírások,

hoga

nprertt

dr ea hl

a In többék közt -aDandin:! regényírótiak : (ő. sz2) tulajdont töté Kávyá darsa ,a műköltemény tüköre", amelyet 0. . Böbtlingk adott.ki és fordított: le; (Leipzig :1890.). 7.2 gjágtez űr

125

képek, gondolati és szó-alakzatok;. metaforák, Tiasónlatok, azonosítások. (pl. páni-padm a,. akéz-lőtúszo; azaz coly lótusz, . amely. kéz), . díszítő jelzők, alliterációk, nőiesen lágy

és

bájos

ca virágokkal

ékességes, krántá,

művészi

ékítetb,

metrumok

(pt:

pushpitágrá,

vasanta-tilaká,

ca

tavasz

háriní, . ca. gyöngyfüzérrel ékítetb,, mandáca nesztelenül közelgő), közép- és vég-rímek,

bizonyos hangok, magán- és mássalhangzók)

nek.. halmozása folytán (suvarna-kára)

a műköltemény

az

stb. , amélyek-

ind

ötvösök

filigrán-muúnkájához válik hasonlóvá.

Annt a stílus a poétikának, a. nyélv a Pánini-féle grammatikának igájába van: görbesztve." Bélyegző vonása még, egyben Achilles-sarka. a műköltésnek az affektáltság, teresettség (préciosité), amely folyton éleselméjűségre és szellemességre törekszik, agyafúrt mesterkedéssel folyton gondolat- labirintüsokat épít, talányokat. ád föl,

kétértelműségeket hajhász,

bujósdit játszik a szavakkal, —

az a művészet, amely sohasem nevezi nevén a gyereket, hanem mindíg csak jelez, sejttet, elleplez, s A nágy tömeggel nem törődve csak"életművészet és a poétika titkaiba beavatott jó társaság tetszésére pályázik. " E. raffinált, körmönfont, -aprólékoskodó, formákkal játszó, velejében lírai poézis bélyegző vonásai minden műfajban megvannak az epöszban is. Ugyancsak min-

denütt előkerül

ázegyeszártstrófának

voltaképen

lírai formája, amely . az épikai elbeszélést folyton váltakozó egyes képek sorozatára bomlasztja. s -tehát á. folytonos haládást. és mózgást kívánó epikai. költés mivoltával ellenkezik. De az ind műeposz ném is európai értelemben vett eposz, hanem épiko-lírai műfaj, amelyben elbeszélő; léíró és lírai elemek vannak egyesítve. Aprózai reg ény, a külalaktól eltekintve, .egészen a iműéposz színtjén. áll .

-

"4

A) A

műeposz.

i

Zraw 7 A " Amint Aa. puránák: Áá" "Mahá:bhárata népies épikájáhoöz, csatlakoznak; úgy. a nagyszámú- műeposzok a Rámáyaná:

hoz; amely a műépösz előfutára, sőt. sok tekintetben maga is műepösz, mert stílus: "dolgában: "meglehetősen messze án

a naiv. népjes- öposztól s egyés énekei "és" szakaszai immár a

436 műeposz

szellemét

tűntetik

nyal a Rámáyana-recitáló

fel. A. műeposz

minden

bizonyr-

rhapsodosok művészetének egye

nes folytatása és fejlődése, bár persze.a tartalom mindinkábh a forma jut benne előtérbe:

rovásárá

a) A hat mahá- -kávya. A hat leghíresebb . műeposznak az indek kávya, cnagy műkölteménys, nevet adják —

a m ah ánem nagy-

ságuk, azaz hosszúságuk miatt, mért e részben. egyikük sem vetekedhetik a nagy népies . eposzokkal, hanem nyilván formai . tökéletességük és tárgyuknak fontossága. miatt. Európai

nagy:

szemmel

alkotások,

nézve

hanem

persze aA cnagy?

régi nagy

kávyák nem

igazi

alkotásoknak gyönge

visszhangjai, finomkodó reflexei... Minék későbbi időkből valók, annál inkább igyekeznek a lelemény: fogvatékos-

ságát a dikció

ötletességével

pótolni s mindirikább

a fej-

hez, mint a szívhez szólva a megállapított műszabályokhoz. alkalmazkodni. . . A mahá-kávya tárgya az ind "poétika meghatározása

szerint vagy epikai. elbeszélés (itihása) vagy valamely valóban megtörtént dolog (Dandin I. 15), s a ránk maradt mahá-kávyák anvaga véve vagy fejedelmek

ben jóformán költő

a

maga

tényleg vagy a nagy. eposzokból van tétteinek dicsőítése. Az anyag külön-

egészen mellékes

s csak

retorikai, grammatikai,

arra való,

verselési

hogy a

ismereteit

és : ügyességét rajta kimutassa. A fődolog az lak ségeks — a poétika receptje . szerint .cleírások: (w a rnana): "városok, tengerek, hegyek, nap-kelték leírásai, játékok a parkban

sal

és

szerelmi

élvezettel

szedések,.. menyekzők,

évszakok, -hold-.. "és vagy a vízben, ivás-.

egybekapcsolt

fiúgyermek

ünnepélyek,. rá-

születése,

tanácskozás,

követség-küldés, hadjárat, ütközet, a hős diadala (Dandin I. 16—18) — mindez kifogástalan, igen művészi metrumokban, az eposz,

ronalott.

tele mindenféle poétikai mesterkedésekkel. Ez amely nem volt eposz, feltartóztathatatlanúl le-

Már

a

strófák, .amelyek

7.

századbeli

mahá-kávyákban

kard-, lótusz- vagy

ákadnak

kerék-alakúak;, : ame-

lyek hátulról előre-s felülről lefelé olvasva mindíg- úgyanazon szavakat eredményezik, amelyekben -csak két mássalhangzó van, amelyek egyszerre több: nyelven: érthetők stb.

Egy

műeposz a nyelvtani szabályok

illusztrálására készült,

,

egy

másik

ugyanazon

sok,

amelyek

127

szavakkal

a Mahá-bhárata

és

a

BRámávana tartalmát adja stb; A niahá-kávyák tehát meg$ehetősen sajátságos, mesterkélt; "természetellenes alkotáa nyugati

ízlésnek igen

kevéssé

felelnek meg:

Mindazáltal ezek sincsenek költői szépségek nélkül. A leírások, főleg a természeti képék igen hangulatosak, a be-

szúrt hasonlatok

ismeretről

olvasás

valamit

és mondások

éles megfigyelésről és. ember-

tanúskodnak... Persze

után

hatnak.

szépségéből,

csak

Fordításban

de

az,

ami

eredetiben

minden

s ismételt

eredeti. veszít

a mahá-kávyákban

fordításban já részben veszendőbe megy.

Szép,

A mondottak megvilágítására , álljon itt. Káli-dása Raghu-vamsa, cRaghu nemzetséges, című műeposzá-

nak. bevezetése (I. . 1—10) Párvatít. (Siva

a: világ

szülőit,

akik

nejét) oly

szószerinti prózai

fordításban.

és a legfőbb Urat. (Siva

szorosan

vannak

egyesülve,

istent), mint

a szó és értelem, hódolattal üdvözlöm, hogy megleljem a (kellő) szót és értelmet. (1) . Hogy kerül össze a Naptól született nemzetség (Raghu

nemzetsége) és az én szűk látókörű szellemem?- Elvakúltságomban sajkában akarok átkelni a nehezen áthajózható

tengeren! (2) n, . együgyű,

j nevetségessé:

elérhető

felé nyújtja

ségre :vágyakozásomban, De

amelyhez.

gyümölcs

hátha

nyeikkel, —

régi

gyémánt-tű Meg:

mégis

fogok

mint egy

már

(már)

átfúrt?!

tehát

(4)

költői egy

dicső-

óriástól

e. nemzetség. történetén,

kaput

amint a fonál is átjuthat

akarom.

aki

ki kezeit! :(3)

átjuthatok

mesterek

válni

törpe,

készítettek költemé-

A

a gvöngvön,. amelyet

énekelni .a Raghu- nemzetség

fiait,

akik születésüktől tiszták. voltak, akik tetteik gyümölcsének eléréséig (folyton) törekedtek, akik az óceánig terjesztették uralmukat a földön, akik szekereinek útjai felvezettek az égig, akik annak rendje-módja szerint mutatták be a tűzáldozatokat, akik az esedeézőket kívánságaik szerint meghallgatták,a bűnt megfelelően büntették s a kellő. idő-

ben-keltek fel (imádkozni stb.), akik kincseket halmoztak

fél, hogy elosztogassák, akik kevég beszédűek voltak, hogy igazmondók legyenek, akik (csak) a dicsőségért kívánták

a győzelmet,

akik

háztűzhelyet alapítottak,

hogy

utódot

nyerjenek, akik gyermekkorukban a tudományoknak szentelték magukat, ifjúságukban az érzékek tárgyaival. törőd-

128 tek, öregkorukban remetékként éltek, életük lést gyakorolva hagyták el testüket. . (5—8)

végén

vezek: €

Ezt a nemzetséget akarom megénekelni, ha szavaimi nak ereje gyönge is; füleimbe jutott erényeik által csábít:

tatva

erre a könnyelműségre. Méltassák meghallgatásra

(santa h),

akik

tetni! . Tiszta-e

a jót

az

arany

és

(9) ezt

(a költeményt)a

rosszat meg

tudják

vagy tisztátalan,

cjók,

különböz-

csak a

tűzben

ismérszik. fel. (10) . hl A kávyva-poézis művelői természetesen ném széle: sebb néprétegek, mint a nagy népies eposzok alkotói vagy

alakítói, hanem névleg ismeretes és megkülönböztethető egyének, akiknek néha korát is meg lehet határozni.. A legkiválóbb mahá-kávya-költő, egyúttal elsőrendű lírikus és "drámaíró is, Káli-dása, a legünnepeltebb iríd

költő, a világ legnagyobb költőinek egyike, aki talán leg: közelebb. áll a nyugati ízléshez. A nagy költő újabb kuta-

tások szerint a Kr. utáni 5. században élt — válószínüleg e század közepén (1. Nyelvtud. VI. 235). "A hagyomány szerint műveletlen bivalypásztor volt, akit Kálí, Siva neje,

megokosított s aki ezért az istennő tiszteletére a Kálídása, cKálí rabszolgája, nevet vette fel. Minden foórrás

szerint

kicsapongó

től veszett is Kumára-dása

életet

élt-s

állítólag egy hetéra

el. A déli buddhizmus ceyloni" király egyszer

kezé-

hagyománya szerint egy hetéránál volt

látógatóban s a következő fél-strófát írta a falra: cEgy virágból más virágók nyílnak ki. Ezt mindenki hallja, de

ki érti?s

Kálí-dása,

aki

szintén

meglátogatta

a

hetérát,

a fél-strófát így egészítette ki: cArcodnak fehér lótuszán, szép leány, szemednek lótuszpárja sötétlik.; Mikor á király e kiegészítést a ház. falára. írva meglátta, nagy tűzött ki a szerzőnek, s ennek "megkaparítására

megölte

Kálí-dását

kétségkívül nem

s magát

igaz, de

jól

adta ki szerzőnek. van

kitalálva:

jutalmat a hetéra

A történet

azokban

a ka-

landos elbeszélésekben, amelyek az indéknél a költők élet-

rajzait helyettesítik, mindíg nők a főszemélyek s az ő szet relmük vagy. álnokságuk játssza a főszerepet. Ebben"

megnyilatkozik az ind poézis erótiküs szelleme. A Káli-dásának tulajdonított mahá- kávyák közül ésak kééttő.: biztosan tőlé való: 4 Raghu-vamsa és a :K umára-sámbhav a. Az előbbi. szigorúan: alkalmazkodik a "maáahá- -kávya- -szahályokhoz, az ütóbbi. csáknermi égészen

;

129

függetleníli magát tőlük. Egyébként sok tekintetbén hasonlók egymáshoz: sok strófa közös, sok csak egyszerű variáció; egyes helyek, bár " kifejezésben eltérnek, feltűnő goridolati rokonságot - árúlnak el, ugyanazon helyzet festéséré ugyanazon mietrüni van alkalmazva stb. Az uralkodó met-

rumok

a slóka és az upajáti

—— . egy Sor sémája:

. A

-.-l—sus

(négy 11 szótagú

[o

—-)

Raghu-vam sa, cRaghu nemzetséges,

sor;

19 énekes

műeposz, "amely Ráma életéről, valamint elődeinek és utódainak sorsáról szól, tehát nem csupán a Ráma-mondát adja, hanem azokat i a móndákat is, amelyek az Ayódhyában uralkodó Nap-dinasztiára vonatkoznak, A 9 első ének

tárgya Rámának négy "előde: Dilípa (I.—II.), Raghu (IHI.—IV.), Aja (V.—VIII.) és Dasaratha (IX.). A következő 6 ének Ráma története (X.—XV.), a következő két éneké Rámának két utóda: Kúsa (XVI.) és Atithi (XVIII. A két utolsó ének (XVIII.—XIX.) 24 ki-

rálynak

van

krónikaszérű

összeszorítva,

a

története:

XIX.

a XVIII. énekben

ének

a-buja

19 király

Agni-varna

király halálával ér véget — még pedig meglehetősen hirtelen, " talán mert: elveszett valami, vagy mert a költő nem fejezte be művét. . , Az eposz középpontjábán tehát R ám a története áll. A költő itt körülbelül Válmíki csapásán halad, akinek

az ádi-kavi, celső költős nevet adja (XV.

41). De

ami

a Rámáyanában hosszadalmas bőbeszédűséggel van előadva, itt mindössze csak hat ének — az egész Rámáyana

szívesén látott

részlet is

összefoglalása,

amelyben

szükségképen veszendőbe

megy.

persze A

sök

szép

többi énekek,

a XVIII. énektől eltékintve, jobbára egy-egy főeseményt emelnek ki, amely körül a többi események tetszetősen vannak "csoportosítva, ".5 hallada- "koszorúként fonódnak Ráma alak ja köré...

-— Káli-dása e műve tele van ragyogó természeti képekkel, megkapó lírai helyekkel, bővelkedik költői szépségekben, ügyes és találó hasonlatokban, diszítő jelzőkben stb.,

$ talán a legszebb, legtökéletesebb és legélvezhetőbb" mahá-

kávya, . de

szerzőjének

minden

szépérzéke ellenére

ís csak.

— mahá-kávya, emúzsájának halva született gyermekes (H. Oldénberg). Stílusa — tekíritetbé vévé, hogy: kávyá —. "elég egyszerű, de nem ritkán "túlságosan mesterkélt. Az

ó-ind epíka.

.9

i

150

A Raghu- vamsa szövegét kiadták többek között: § h. S. Pandit (Boinbay, Sánskrit Séries) és K. P. Parab (Bombay, Nirnaya- Ságara. Press, . 1892), . latin fordítással együtt A F. Stenzler (London 1832), angol fordítással Jválaprasá.d (Bombay.. 1895).. Német prózai fordítását adta O. Walter (München-Leipzig 1914). Részletes tarfalmi vana,

ismertetést 94—102 I.

közől

A. Baumgartne

r, Bas

Rámá-

. A Kumára-sambhava, " caz ifjúnak. (t. i. az örökké ifjú Skanda vagy Kárttikéya hadistennek)

születéses, 17 énekből álló műeposz. De csak. a 7 első ének biztosan eredeti, esetleg még a 8. is, a többi nem. . A 7 első ének Siva és Párvati vagy Umá (a Himálaya. leánya), a hadistennek szülői, szerelmével és házasságával foglal-

kozik.

A 8—17.

énekek

az. elbeszélést Táraka. démon meg-.

öletéséig "nyújtják, amely végre a hadisten született, s túlságosan erótikus jellegűek, úgyhogy a nyomtatott .kiadásokban többnyire: hiányoznak. A költemény bővelkedik leírásokban, költői miniatűr- képekben S. gazdag és eredeti fantázia terméke. A Kumára-sambhava. szövegét kiadták többek között:

K.M. Banerjea (Calcutta 1867) és K. P. Par3ab (Bomhay 1893), latin fordítással együtt A. F. Stenzler (London 1838), az első hat éneket angol fordítással együtt S. G. Despamde (Poona 1887). Angolra fordította Ralph T.

H.

Griffith

(London

(München-Leipzig Káli-dása

1913).

említett

két

1879),

,

eposzán

németre

kívül

j

0.

még

Walter

négy

I

eposz

viseli az indekriél a: mahá-kávya névet: a Biattikávya, a Kirátárjuníva a Sisupála- vadha és

a Naishadhíva.

Mind

a négy iműeposznak : anyaga

a nagy népies. -eposzokból van véve. Az. anyag mindinkább lírai,

jára

.erótikus

már

hordozója,

csak

és

didaktikus

poétikai

szójáték

elemekkel

furfangóok,

és szódagály.

keveredik/ s . utol-

lélektelen

ügyeskedések

e

A Bhatti-k áv va, cRhatti költeménye, vagy: Rá: vána-yadha, Ráv: ana megöletéses, 22 . énekes. 1521 slókából álló. műeposz a 6. század végéről vagy a.7.. század elejéről. Szerzője, úgy látszik, egy Bhatti nevű- költő, de

több

kommentár. szerint Bhartr-hari,

az erótikus és

gnómikus; költészet. terén egyaránt kiváló költő

és eramma-

tikus. (6—7. sz.). Ifjúságában kicsapongó életet élt, de atyja

131 as

halálós

ágyánáb megfogadta, . hogy

buddhistává

"világba s ezt hét ízben

zetesnek

kapuja

letnond

a világról, :

és" szerzétessé. lett, .de. aztán megint visszatért megismételte. . Valahányszor

állott, mindíg.egy kocsi várakozott

előtt, hógy . elvigye, ha megint

szer-

rá a: kolostor

ráúnt á szerzetesi

életre. Ez bizonyosan mese, amelyre Bhartr-harinak életöröm és lemondás közt csapongó költészete adhatott alkalmat, de mindenesetre kitűnően. jellemzi a" Bhartr-hari keb:

lében. élő két lelket, valamint a korabéli komolyság és belső

igazság mértékét is. . . Hl -.. A mű az egész. Rámáyana tartalmát adja Ráma születésétőt Ayódhyába visszatértéig, de nem netalán ázért, hogy a gazdag anyágnak. rövidebbre fogott tárgyalásával vagy más. valamiképen új szépségeket hozzon ki belőle, hanem hagy: anyelvtaniszabályokat jelesüla Tend-

hagyó

alakokat

példákkal

világítsa

meg.

A 13 első énekben ar főnévre, melléknévre stb. "vonatkozó általános nyelvtani szabályok vannak illusztrálva, a 14.— 17. énekekben az igének 10 ideje. és módja, a 18.—22. énekekben a praesens, a potentialis, az imperativus; á conditionalis, a precativus és az celsős; futurum használata. Nem hiányoznak természetesen a költői kxékességék , jelesül a hasonlatok és.a tropusok sem. . Egy példa elég lesz a.költő eljárásánák megvilágítására. Sítá megparancsolja Hanúmantnak, - hogy jelentse Rámának, hogy egyetlen óhaja, őt minél előbb: látni,

mire: Rána megparancs

olja

Hanúmantnak; :hogy

azonnal hozza hozzá Sítát, s Hanúmant Ráma nevében megparancs-olja Sítának, hogy : készüljön az útra.

Ekként : magától adódik alkalom.a párancsolómód (imperativus) különböző alakjainak . használátára. Mikor

aztán. Sítá megjelen Ráma. előtt, az-inegint egy rakás imperativusi alakkal taszítja el őt magától s Sítá mögint egy rakás imperativusi alákban hívja fel az égi .hatalmakat ártatlansága tanúiúl, pl. cégess mieg, oh tűz, ha vétkes

vagyok, vagy ments-imeg; ha ártatlán vagyok! A grámmatikai mesterkedés -éllenéré a mű épen nem tesz rossz. benyomást:. a költő formai Ügyessége jó részhen diadalmaskodott a sablon nehézségein . § az elbeszélés folyása természetesebb, kevésbé túltérhelt, " érdekkeltőbb

mint riéhány Hiás Rámáyana-feldolgözásban. . ; s. A Bhafti-kávya szövegét kiadták többek között: B a:

182 . mm.

.

p a.ta-(Bombay 1887) ésiK. P. Trivédf: (Bombay: 1898),

angol fordítással együtt K. K. Bhattácárya ( Calcutta 1881), az öt első éneket. angol fordítással. együtt M. R. Kale (Rombay 1897), — A 18-22. énekeket németre fordította

C. Schütz. . (Bielefeld

1837).

A. Kírátárjuníga ,(Kíráta- arjuniya),

(tuk

kiráta és Arjuna történetes, 18. énekes műeposz, vmely .a 6. század végén vagy; a 7.. . század elején keletkezett, . . mert szerzője, Bháravi, egy a 634. évből váló. feliraton -em-

lítve van, A mű a .Mahá-bhárata-beli Kiráta-parvan (Mbk. III. 38—41) nyomán azt a harcot írja le, amely a kiráta (vad hegyi lakó) alakjában. megjelent Siva. isten és Arjuna között

folyik

le. Arjuna:t.

i. égi

a Kauravák : elleni harcra.

fegyvereket

akar szerezni

Ezért Yudhi-shthira

Indrához

küldi, ez meg Sivához. utasítja,: Kkogy. engedje meg a fegyverek kiszolgáltatását; Arjuna a :hegységben a fegyverek megszerzése végett erős vezeklést folytat, mire megjelen

Siva, "hogy - őt

próbára

tegye.

Egyidejüleg

"egy

rohanja meg Árjunát vadkan alakjában. Arjuna mindketten "megölik . a vadkant s összevesznek

mágnyon.. Arjuna

A

harc

eldöntetlen.

Végül

Siva

démon

és Siva a zsák-

felfedi. kilétét:

felismeri, lábaihoz borúl s. átveszi kezeiből. Aa győz-

hetetlen Pásupata. fegyvert. .

A.15. énekben egész sereg. imponálóan szánalmas, fogás jelentkezik: a 14. slókában pl. csak egyetlenegy fajta mássalhangzó van: n, a: 25. slókában minden fél-sor úgy van összetákolva, hogy szótagjai elülről hátra s hátulról előre

"olvashatók.

(pl. dé-vá-ká-ni-ni

A Kirátárjuníyva szövegét: kiadták

ká-vá-déj).

a

többek- között: T.

Vidyáságara (Calcutta -. 1875) : és a: Nirnaya-Ságara Press. (Bombay 1885). Az I. és II. éneket fordította C. S € h: ütz- (Bielefeld 1833). , A

é

TA

M ágha

Sisu p á T a-vadha,

nevű

szerzőjéről

sSisupála . megöletése, ,. vagy,

Mágha-kávya

20 énekes

műeposz a 7. vagy a 9. századból. "Tárgya, Sisupála: gonosz cédi- király halála Krshna kezétől, a Mahá-bhárata-beti Sisupála-vadha-parvanból (Mbh.. II. 40—45)- "van. véve. Miután Yudhi-shthira világ-királlyá. lett és. "királlyá avatása ünnepét: megülte, . az áldozat végén" : tiszteletajándékokat

osztogatnak szét a jelenlévő - "hősök: között :xzelsőt Bhíshma

133

indítványára

Krshnának akárják adni, amit Sisupála elle-

Rez.

Erre

harc: tárnad,

fája

(34.)

visszafélé

fejét. 7 A

L 19. ének

amelyben

tele. van . poétikus

olvasva

Kishna

leüti

Sisupála

fogásokkal; : Egyik

azonos

az

előzővel.

stró-

A mű

mindazáltal nincsen költői szépségek és megkapó: gondolatok. híjávat7 "A Sisupál: a-vadha: szövegét kiadta. JVi dyáságara (Calcutta 1884). — A 9 első. éneket fordította C. s chü tz

(Bielefeld A

1843):

Náishadhíya

vágy

Naishadha- carita,

ca. nishadha. története, a nishadha Nala és Damayantíi története, a Mahá-bhárata" ismeretes epizódjának. (Mbb. II. 52—79) feldolgozása . 22 énekben. Szerzője Tr í-

Harsha,

aki állítólag

a 12.

században élt.

A Naishadhíya szövegét. kiadta többek Sivadatta (Bombay 1894).

közt: P an dit

b) A többi műeposzok. . Az itt tárgyalt hat elismert és. ünnepelt maliá-kávyán kívül még egész sereg műeposz van — . egyik mesterkéltebb

a másiknál. Ismeretesebbek köztük-a Nalódaya, a Rághava- pándavíya és a Rávana- v aha vagy Sétu-bandha.

4

S

4

Az Nalódaya

(N al a-udaya),

kedéses, négy

könyvből

Nalópákhyána

(Mbh.

és Damayvanti

.

ne

aNala

(sar.ga) álló eposz,

o,

felemel-

amely Nala

történetét-mondja-el. a Mahá-bhárata-beli III. . 52—79) .nyomán,

de

teljesen el-

térő módon. A régi epikus egyszerűség hélyett a formai ügyeskedés uralkodik - benne: egy : sereg mindenféle. mestér-

séges metrum, .közép- .és vég-, páros és ölelkező rím, alliteráció stb. A tulajdonképeni. epikai elem gyakrani egészen röviden

van

adva, ellénben

vannak

hosszú lélekzetű lírai

ömlengések és leírások; így pl. a 2. (leghosszabb) ének, az új pár. boldogságának: leírása, tisztán lírai jellegű s tele van mindenféle oda nem való; elemekkel. Az -éposz. -állítólag: Kálidása műve,

tériyteg

ben mesterkélt termék;-

igazi .későip

minden

tekintét-

es

184 A

Nalódaya

szöyegét" "kiadta többek. között

J-Vőgd-

yás ág ara (Calcutta 1893): Fordította, az eredeti mestérkedések

szerencsés

visszaadásával, Ad.

(stimmen "von . Ganges.

(0,

A

2. kiad.

1877.

Rághava- pándavíya,

Fr.

v.

Anhang).

Scha írk

ca: Raghu- és . Páriltu-

utódok történetes, című eposznak szerzője K avi-ráj a, " vagy. inkább egy kavi-ráj a) cköltő- király? —- egy ismeretlen udvari költő, aki fejedelmétől -a kavi-rája címet. kapta s a 8. század körül élt.- Ez a. mű a granmatiko-

poétikai kötéltánc netovábbja, amennyiben egy.idejü-. leg a Raghutól származó Ráma és a Pándú-fiak tetteit

ünnepli; , azaz ugyanazon szavakkal. a Ráimáyana és a Mahá- bhárata. történetét beszéli el...Ez. természeteésén csak úgy volt lehetséges, hogy. 4 költő minden józan nyelvhasználatról lemondott, : ugyanazon: szócsopórtokat és szavakat más-más módon elemezve a helyzetnek megfelelően kettős értelemben használt. Hozzáfogható munka bizonynyal nincs a világirodalomban. Kiadása: Bávya- "málá, 32... sz.

A

Rávana-vah a,

eRávana

megöletéses, - vagy.

Sétu-bandha, . sa. híd-építéss, prákrit (mahár.ás.h. tré). dialektusban írt 15 énekes mahá-kávya. A

mű -szerzőjé állítólag Kálidása; de valószínűleg; másvalaki, aki a Kálidása nevet. vette fel, vagy. tényleg ezt a nevet viselte. .Az. ismeretlen szerző csak a Ráma-monda végét tárgyalja, a Lanká körül folyó harcot — attól fogva; .

hogy

egészen

Ráma

addig,

Hanúmant míg

más benyomást. tesz,

útján

Rávanát

Sítá - elrablásáról: tértesül, .

neg riem- öli. A

mű. egészen

mint. a Kálidása írta. Ráma-történet:

csínos miniatűr. képek és természeti leírások helyett. egész. énekeket; : :kitöltő dagályos elbeszélések vannak benne,:

finomság és mérték helyett buja. fantázia, túlzás, bombaszt..

A mű. tervezete ugyan. jól van mégcsinálva, egészen egységes, az egyes énekek jól kikerekített égészet képeznek, a jelenetek : és. "hangulatok, : változatosak, az egyes részletek

szimmétrikusak;"

de a . festői "elem: határtalanul. fúlteng 5

elakasztjaa : cselekmény

haladását.

: Az . óceán - leírása: pl.

egy. egész 46.strófás. éneket (2.) tölt-kis bár elég szemlé-

letes,. tele: van a légsajátságosabb: tropusokkalk. hasonlatok-

kal

és

mithologiai

reminiszdenciákkal.

A

Lanká . melletti

. Suvéla. (— Trikúta)

ket

(9.)

vesz

hegy

igénybe

leírása egy

egész:96

s utoljára bombasztikus

strófás

Á85. éne-

szóözönné

lesz, amelyben az égész hegy elmerül A Rámáyanában lengő vallási és erkölcsi szellem jóformán égészen hiány-

zik. Ráma nem emberfeletti hős, hanem csak" gyászoló férj; aki. szeretett nejével minden boldógságát elveszítette,

csupa

érzelgősség. . "Vele

szemben

Sugríva:

majóm-király

heróikus -s egyben, talán szándékosan, kómikus alak. A főszérepét általában démonok és majmok játsszák,. főleg

Hánúmant és Sugríva, valámint Jámbavant medve:király, "a majom-sereg nesztora. A költemény középpontja, a híd-

építés leírása sonlatokban,

(8.), bővelkedik szép képekben és találó ha: de tűrhetetlenül - hosszadalmas.- Egy ériék

(10.), Rávana utolsó éjjelének leírása, eleinte sikamlós és érzéki, majd. egészen obscén. Az utolsó négy ének (12.— 15.), a harc és Rávana halála leírása, megint rendkívül túlterhelt és keresett: Az ember szinte fellélekzik, mikor a költő végül így szól: edtt végződik ez a Rámának Sítá visszanyerésében álló boldogságát tartalmazó, a szerelem jegyében álló, minden embert felvidító Rávana- vaha kölli ki temény.9

A

Rávana- vahátő

sc hmídt.

A

(Strassburg

felsoroltákon

kiadta

1880).

kívül

és

i

fordította vo

imég egész

"jelentéktelen mahá- kávya van, a" Ráma-mondából van véve.

S.

Gold

!

sereg többé- kevésbé

amelyeknek tárgya jobbára . Egyik közülük a Rámá-

ctaritra, cRáma élményeis, amelynek szerzője Abhi nanda (9. sz.) meg van róla győződve, hogy műve addig fog fényeskedni, ameddig a nap és a hold. — Egyes mű; eposzok . ind fejedelmek sáhasánka című 18

tetteit ürineplik. Így énekes eposz, amely

a Navatöbb mint

1500 strófát tartalmaz 19 különböző metrumban, . égy Nava-sáhasánka vagy. Sindhu- -rája nevű király tetteit énekli

"meg; Szerzője, Padnia-gupta

(1000 körüt) tártózko-

dik a poétikus fogásoktól, de az elbeszélésbe végnélküli leírásokat és beszédeket told bele. Bilhana (11. sz költő

Vikráamánká-déva:ctarita

eposzábán"

Vikramáiditya

című

18.:.Énekés

Tribhuvana-matla

fejedelmet, a Dekhan belsejében fekvő Kalyána urát ünnepli — sokszor történetietlen és bombasztikus módon.

186 B) A prózai regény. zo

A

prózai rregény mivolta

A- verses történetileg a t. í. vers és campú semmi.

és kora.

műeposz . és a prózai regény között. fejlődésc amp ú nevű műfaj áll. Formája igen régi, próza keveréke. Külalakjától eltekintve a lényeges tekintetben nem különbözik a ver-

ses műeposztól. A tárgy a campúban is mellékes, a fő-a hatásos leírások, amelyekben hemzsegnek a poétikai cékességek és szójátékok. Egy ilyen mű a Ráma-mondát tárgyaló

3

Rámávana-campú,

(11. sz.?).

amelynek

szerzője

Bhója

A prózai regény; amelynek virágkora a 6. és 7. század, szintén belső rokonságban. áll a verses műeposszal s az ind poétika szerint is a kávvák közé tartozik: A kor ízlésének megfelelő mesterkéltség a prózai regényben a szélső végletekig van fokozva. A regénystílusnak legbélyegzőbb vonása az óriási hosszúságú szóösszetétedeknek kiterjedt használata — az. -ind szellem szertelenségének egyik megnyilatkozási formája, amely persze a verses

műeposzban

s általában az egész klasszikus szanszkrit iro-

dalomban széltiben megvan, de.a prózaregényben valóságos otgiákat ül. Az. ind szellem. logikai: ereje és, élénk fantáziája, amely: az összetartás külső jele nélkül egvmáshoz sorakozó .szótövek halmazait gyorsan érthető és

szemléletes. képekké tudja alakítani, valóban bámulatra méltó, de egyike azoknak a tényezőknek, amelyek a klaszszikus ind termékek olvasását annyira fáradságossá teszik s a prózaregények olvasását még fordításban is annyira megnehezítik. Cselekvény kevés van a prózaregényekben, annál. nagyobb szerepet. játszanak egyes jelenétek, amelyek

"csak egészen lazán

sel, és hosszú

szójátékokkal.

és- külsőleg függnek

leírások, "tele

végnélküli

A. regény fek tehát, már

lúlt stílusuk miatt ízlésnek, de azért akad bennük.

is; sehogy

sok

szellem

össze az. elbeszélés-

hasonlatokkal és

mesterkélt

sem felelnek meg és igazán A

és bonyo-

a nyugati

költői "gondolat s

is

137 /

Az. .egyös regények.

;

A legrégibb s egyúttal a legjobb prózaregény. a Da sa-

kumára-cari

ta,

ca tíz ifjú története

című

pikareszk

regény, amelynek szerzője a délindiai eredetű Dandin, a föllébb említett poétika szerzője (6. sz.). A regényforma

itt még: nem jutott magasabb tökély fokára: a mű meglehetősen egyszerű, naiv keretelbeszélés, amely egy

sereg történetet és kalandot fűz össze úgy-ahogy egy egésszé, mint a mesekönyvek (Pancatantra, Hitópadésa stb.) keretelbeszélései. A regény keretelbeszélése talán a Gunádhyától való híres, de elveszett Brhat-kathá című műből van véve (1—2. sz.),7 ahonnan a Sómadévától

származó

mesegyüjteménybe

Kathá-sarit-ságara

(11. sz.) is bejutott.

című

híres

A többi történetet

Dandin maga csinálhatta, de egyes részleteket egyebünnen is kölcsönözhetett: A mű 13 fejezetből áll, de első öt feje-

zete

(a púrva-píthiká,

. cbevezetésv)

Dandintól. való. A regény jó hosszú:

jában. mintegy

harmadfélszáz

esetleg nem

a mi regényeink alak-

lapot töltene meg.

"., A kéretelbeszélés tartalmi vázlata a következő. R áj ahamsa magadha király a málavák : királyától legyőzetve a Vindhya erdőségébe menekül. Itt fia születik: R áj aváhana, aki kilenc kitett és elhagyott ifjúval, királyok

és miniszterek. fiaival,

együtt nevelkedik

föl. Az

ifjak. 16

éves korükban kalandokra indúlnak. Rája-váhana azonban

titokban elválik társaitól; hogy egy segítséget "kérő brahman szolgálatára legyen. Erre társai is elválnak egymástól

s külön-külön keresni. kezdik. Mindenféle kalandok -és, élmények. után megint találkoznak s elmondják, ami velük történt s ami a regény voltaképeni anyaga. . "Ami a részleteket illeti, Dandin találékonysága minden elismerésre méltó, bár egyik-másik motivuni több-ízben is

előkérül:

a gyilkos pl. két ízben felveszi megölt ellenfelé-

nek alakját, földalatti folyosó s derűre-borúra. megesik, hogy

háromszor játszik szerepet, a hősök őrök kezeibe esnek

s. arcképbe vagy álomképbe szeretnek bele: Ennek ellenére a kalandok igen változatosak és fantasztikusak. Egy rabló-

gyilkos

kiráta

(vad hegyi

lakó);

aki

brahman védelmében

veszti el életét, ezért újra fölkerül Yama országából, hogy a földön bűneit megbánhassa (2.). Egy leány egy a levegőben röpülő rákshasa karjaiból az egyik ifjú kitárt kárjaiba

138 A

esik.s abban

a pillanatban

bele szeret- (11.).

A vállalkozó

szellemű Apahára-varman egész buzgalommal Ilopásra adja magát s egy várósban oly alaposan kifosztja .a. zsugori gazdagokat, "hogy ezek kénytelenek alamizsnás

szilkével

a "kezükben

házról-házra

koldulni — még

pedig

olyanoktól; akiket. ők koldusbotra juttattak s akik -Apahára- -varman jóvoltából megint jjómódúakká lettek (7.h "Egy. örömleány; fogad egy. társnőjével, hogy horgára kaptat, egy. jámborságáról híres erdei remetét. Kimegy hozzá áz erdőbe azzal, hogy eddigi életmódjával felhagyva vezeklő életet akar folytatni: Anyja; aki leányából élt, utána megy s feltárja helyzetét a remete előtt, aki erre figyelmezteti.a leányt a családi kötelességekre s inti, . hogy jó.anyja kívánsága szerint éljen. Mikor a hetéra mégis áz. erdőben marad, lelkiatyjának. csap föl, mire a leány hamarosan elcsábítja, aztán csúfosan szélnek ereszti (7.). Hasonló

humoros helyzetek bőven vannak. A legjobb és leghosszabb

Apahára-varman történte (7.), amelyben nagy szerepet játszik egy Főrtunatus kincses zacskójához hasonló bűvös bőrerszény. A. , cselekmény és a bonyodalom persze. inkább naiv. és fantasztikus, mint mély lélektani felfogáson alapuló. A finomabb jellemzés egyáltalában hiányzik, de egyes jellemvonások pompásan vannak kidoniborítva.

A regény rendkívül -érdekes bepillantást enged a társa-

dalmi életbe. A hősök részben közönséges gazfickók, mindenféle. zsírral megkent -csalók, vakmerő. tolvajok, akik az író hallgatólagos helyeslésével űzik: mesterségüket. Elvük, amelyet az író diadalra juttat: a cél szentesíti az eszközör ket. Az úgynevezett költői. igazságszolgáltatás legföllebb

abban

jelentkezik,. hogy - áldozataik

jobbára - semmirevaló

és hitvány alakok, akik iránt nehéz részvéttel lenni. Egyébként szemesé a világ, vaknak az alamizsna: az ügyes: gazfickók, elejétől végig- zöld- ágra vergődnek, az együgyűség és ostobaság zsákmánya az ő bölcseségüknek — mint. az

életben. Abban, hogy ezek a hősök mind előkelő ifjak; van valami célzatos vagy önkénytelen humor. Míg a nép mélyen benne van a tudatlanságban és a babonában, ők

egészen cfelvilágosodottako; akik sem Istentől, sem -emberr től nem félnek. Egyébként nincsenek jó tulajdonságok. nél-

kül: "hűséges

és önfeláldozó barátok -és szeretők, . bátrak,

de nem. vérszomjas -bestiák. A.szolgák is ragaszkodnak uraikhoz, : a dajkák és komornák -úrnőikhez. Az. -éjjehi

!

-

150 t

reüdőrség, a köckázás, a labdázás, a kakasviúdal, a baja: .dérok nevelése; a formaszerű. clague alkalmazása és a kritika megvesztegetése- a táncelőadásokon s más .hasonló

vonások. rendkívüli... műv.elődéstörténeti . érdeket

kölcsönöznek . e regénynek. Da a . A regény-stílusáról nyújtsanak . fogalmat a. következő részletek. . Azt, hogy az éj. beállott, "az. író Így

fejezi ki:. ca világosság folyama kiapadt s csak fekete iszap maradt a. medrébenv. Az, hogy:esteledni kezdett, így

van

:Leáldozás

körülírva;

smikor.

(mithikus)

. hegye

a nappal

lejtőjénék

főura

(Ma nap)a

vörös: krétájához

hasonló színt.vett fels olyan volt, mint egyik vörös szantálporral .hehintett korsó-alakú. emlője Esti-pír asszonynak; aki.a hegyek: fejedelme leányának (a: Himálaya-: leányának, Párvatínak, Siva nejének) hoszúságára Sivának égtéstével egyesült, (7.). Ahelyett, hoggy .egyszerűén ezt monmondaná: tavasz idején, az:író így. fejezi ki magát: cabban .. az évszakban, mikor a :"feleségeiktől távollévők szíve fáj,. mikor a sűrű virágporzó-szálak a mohó méhek érintésétől - elhervadnak, mikor a (virágzó) tilaka-fa :szép-

ség-jegyként pompázik. §. gyönyörű

erdei

tájék homlokán,

mikor a kedves testetlen király (Káma, a:szerelem istene) egy kinyílt karnikára-virágot használ aranyos napernyő-

nek, mikor

a tűz dél felől jövő. kocsisának

(— a déli szék:

nek). rohama mágával sodorja a mango-fa lengeteg bimbóit, mikor - minden harci előkészület meg van téve a piros-

ajkúak . (a nők). ellensége -(t. i. a tél) ellen, akiket a. fekete

tojásból-szülött (a fülemüle) hángjának: kedves hevülete izzó szerelmi hevületbe ejt, mikor: a. széi gyenlős leányok keblét átható. szenvedély leveti a szeimérmességet, mikor a Dardura-hegy-lejtőjén növő szantál átölelése folytán .léhült

szél táncmestetként. táncjátékokat adat elő. a mindenféle

indákkali (7). Az író tehát, hacsak nevén a gyereket. Párvati (Siva. neje)

teheti, nem nevezi helyett ezt mondja;

cehben a (dátimaliptá-i) templomban lakó s emiatt a Vindhya-hegységben. lakás után való: szenvedélyes vágyakozás-

ról. megfeledkező

Viúndhya-lakó nős" (11.).

áron elmés akarlenni,

művében.

egész sereg

Mivel

miriden

többé-kevésbé

sikerült éle és elménckedés. van. Egy: ifjú . pl.. egy szép leáríy láttára::így kiált. fel: cKi ez itt? Nem Lakshmií: fá

szépség: és:. szerelem istennője)? "Nem, nem!. Hiszen. Lak: shmíriak. a kezében van lótusz-virág, ennek itt pedig a kegye

140

A

k

maga lótusz-virág!s: (11.). Egy. ember így szól jótevőjéhez;

Nekem adtad" ez éjjel:a kédvesentét, de elloptad a beszé-. det tőlem, mert íme nem tudom, mit mondjak. neked.)

Erré tényleg egy féltucat köszönő frázist mond, ban

vissza

is vonja —

e . jócselekedeted

ez. értelmednek

nagy

ilyenformán:

de nyom-

(Mondhatnám,

hogy

árán.- rabszolgát. vásároltát magadnak, de

kigúnyolása. volna, mert: annyit tenné, hogy

áron értéktelent. vásárolszó

(7.). Az író. nagy barátja

a szójátéknak, alliterációnak, asszonánciának közönséges halandók ..szórendje és: mondattana

Így. pl. ehelyett:

tavá mrdu- bháshítayá

cakalitaváVasumatyá

— még a ellenére is.,

matyá

(ca szelídszavú és értelem-

mel. ellátott Vasumati általb) ezt mondja: mrdu-bháshitayátayáVasumatyá matyá ca kalitayá, — vagy pedig ehelyett: athatayóratha-turaga- stb. (caztán kettejüknek kocsija, lovas stb.) ezt: tavór ath a. ratha-

turaga- stb. A hangtani mesterkedések náló .a következő

erőmutatvány:

egy

között szinté.impoifjú,

akinek

ajkai

(szerelmi) sebekkel vannak borítva s aki tehát nem tudja kiejteni az ajak-hangokat (p, ph, b, bh, m, v), lapokat kitöltő elbeszélésében egyetlenegy ajak-hangot sem hasz-

nál; noha ezek a hangok a szanszkrit nyelvben igen közönségesek. — Mindezek ellenére Dandin: műve (a leírásokat

mindenesetré kivéve)

elég : könnyen és jól folyó : szanszkrit

nyelven van, írva, amit utódainak műveiről nem leltiet: el-. moridani, miért 185 a munka a prózai nyelv története szem: . pontjából is fontos. . A regény kis adagokban élvezve . meglehetősen érdek- keltő. Kalandjainak - rendkívülisége. foglalkoztatjá a szelle-

met, stílusának

elmét, : ötleteinek

engedi lankadni

mes .- elolvasni

e

modorossága

újszerűsége,

és talányszerűsége néha

az érdeklődést. Mindent regényt,

ámelynek

ingérii - az

szellemessége" is nem világa

összevéve érdeoly

különböző .

a nirienktől s mégis oly: "hásonló.. . " A Dása-kumára-carita szövegét sokan kiadták — töb bék között Bühler és Peterson (Bombay Sanskriít Series." 1888-—1891),

Táranátha

Tarkavácaspáti.

(Calcutta 1883), P. Baánerjea (Cálcutta 1888) K. P. Parab (Bomhay 1889), N. B. Godabole és K. -P. P-arab:.(1898). Többen le is fordították: angolra H.H. Wilson. (Lóndon 1846), franciára H. Fawuche-(Páris 1861—1863),

németre

J..Jacéc. Meyer

(Leipzig

1902: —

"úi

NN

terjedelines

zését

bevezetéssel):

adta A.. Weber,

308—351

1.

—

A

regénynek részletes

elem-

ind. . Streifen VI. (Berlin: 1888), I

ht

A hetedik. századból való S uband h u prózaregénye: a Vásava-dattá: amely dágályos nyelve 5 mestersége-

sen elnyújtott rhetorikai előadásmódja miatt Indiában igen népszerű. Tárgya mesés szerelmi történet, amilyen tömegesen van a Kathá-sarit-ságara mesegyüjteményben. ENE T

rály

Vásava-dattá, leánya, megjelen

Srngávasékhara kusumapura-i ki:Kkandarpa- kétu királyfinak

álmában, mire ez: Makararida nevű barátja társaságában keresésére indul. A Vindhya erdőségében égy széphangú

madár

(sáriká) nyomra

dalma

előtt. való napon - megszökteti.

tálálja. a királyleányt, ben

vezeti : őket. "Kandarpa-kétu . meg-

akihek hasonló álma

azonban, -ahol megpihennek,

A

volt, s lakö-

Vindhya

erdőségé-

a királyleányt elrabolják

s, mialatt két fegyveres karaván verekszik érte, egy remete kőszoborrá . "változtatja. Kandarpa-kétu ezalatt az erdőben bolyong s már csaknem vízbe akarja magát" ölni, mikor

végre

rátalál kedvese

kőszobrára.

Mikor

átkarolja,

a kő

hirtélen ban. A

megelevenül, s a királyfi. kedvesét tartja karjaiszerelmesek . végre elérnek a királyfi városába S

1874).

-

boldogul. élnek. A: Vásava-dattá szövégét kiadta E. F. Hall (Bibliotheca Ind. 1855—1859) . és J. Vidyáságara (Calcutta

A. regény klasszikus mestere : Bána, aki. Srí-Harsha királynak (606—-648). udvari költője volt s tehát a 7. század első felében .élt.- Két regényében erősen felhasználta Subandhu

re gényét,

amint

a hagyomány

festi, aki szivesen nyúlt a máséhoz, . Bána

regényei-a

is oly

ha pénzt

embernek

kereshétett.

hindu poétika mértékével

mérve a

tökéletesség: tetőpontját jelentik, amelyen túl már nem lehet: menni. . Hémzsegnek bennük a túláradó érzések, a megindító és retténetes végzetszerű. sorsfordulatok, elvarázslások .s a varázslástól- való megszabadulások, -elképesztő föl- és előbukkariásai mindenféle hősöknek, akik

szívrepedésben "már. tég: elhalt hősöknek új megtestesülései. " Lélektani "tartalomban": -mind szegény:

Dé nem

a. két regény: koldírs-

is ez-e fődolog, haném:-az egymást

űző-

148 hajszoló, végnélküli leírások

és az öncéllá lett nyelv: Van:

nak. hatalmas képek:, nap- és holdkelték;. a. királyi. udvar öröme egy királyfi születésekor s gyásza a király : halála-. kor, , földöntúli s minden holdvilágot s szép: virágot el-.

homtályosító

.női

szépség;

elháríttiatattanúl bekövetkező,

élettelenül. banális fülig-belebolónduúlás — mindíg ugyanazon játszi, gáláns, borzalmas retorikai hiperbolák: polyvahalmai. Ép ilyen kegyetlenül egyhangú a stílus .szépsége. Minden van benne, csak olyasmi nincs, aminek az élethez és természethez valami kis köze volna. Vannak benne vég nélkül: és gépiesen . egymáshoz sorakozó jelzők és. háson-.

latok, sorokat kitevő, negyven-ötven szótágból álló. összetett

szavak, lapokat kitevő mondatok — gerinctelen:. óriási puhányok, . csontnélküli alaktalan hústömegek s bennük: lélek helyett valami sajátságos kísérteties lidérc, már. mint a folytonos. kétértelműség, amely más nyelven jobbára visszaadhatatlan. 7 : Bána egyik műve a Harsha- carita, Harsha királynak, pártfogójának, . élete; egy dagályos : nyelvű. nyolc fejezetes, de befejezetlen mű, velejében prózai mahá- -kávy a. A műnek körülbelül a felé különben magának az: írónak önéletrajza... A mű. többi része: történeti anyagnak regényes.

feldolgozása:

dása: idejéből.

röbh a leírás.

néhány De

esemény

a híres fejedelém uralko-

elbeszélés csak kevés: ván

benne,

-annál

Így a 8. fejezet 25 lapján öt hosszú leírás

van — átlag kétlaposak, a rövidekről nem is szólva. Van egy néggylapos, hasonljatoktól nyüzsgő értekezés a szolgai sors nyornorúságáról, egy: kétlapos leírás az:erdőben. lévő

fákról. Egy: helyen: mindenféle tanulók: vannak" felsorolva, akik az erdőbe tódulnak egy körülményesen leírt. büddhista

bölcsnek. tanításait hallgatni — közöttük. majmok, akik rituális. cerimóniákkal foglalkoznak, - jámbor papagályok,

akik egy Buddhista szótárt magyarázriak, baglyok, akik Buddha születéseit adják elő, tigrisek, akik Buddha erkölcsnemesítő

tanának befolyása -alatt lemondtak

a

húsevésfől

stb. A. hosszú. leírások téle vannak: szójátékokkál:" Egy. kétségbeesett királyleány pl. az "erdőben fekszik elterülve

—

.eelveszve az

erdőben és gondolataiban,

közel "a. halál-

hoz. és. egy -fa győkeréhez;, szérencsétlenségbe ég dajkája ölébe: esve, . férjétől és boldogságától: távol, , a. tűzés napsugártók és az özvegység fájdalkmaitól égetve, Szája elzárva

148 7

hallgatással és kezével. .. rokonsága és" bájossága elhagyta, kafkötői és reményei összetör tek, sóhaja. és -haja hosszú,

öreg szolgálói és könnyei lábaihoz hullottak; stb. -. . A Harsha-caritát kiadta többek között J. Vidyáságar a (Calcutta 1883). Lefordította Co well és-T hó mas (Roval Asiatic Society. London 1897). —" , első

. Bána másik felét

írta

ő

műve

maga,

a

a

Kádambari,

többit

halála

után

amelynek a

fia.

A

csak cím-

ben megnevezett hősnő egy királyleány, aki mondhátatlan szenvedéseken megy keresztül, míg kedvesét fel nem találja s szerelmével, az. elbűvöltség tetszhalálától meg nem váltja. A történet, amely a Kathá-sarit-ságara mesegy vüjteményben is megvan, egy kimondhatatlanúl. nemeslelkű: királyfinak s egy ép oly kimondhatatlanúl szép és.erényes tündérkirályleánynak. romantikus és szentimentális históriája, "amely lélekvándorlások távolságaira riyúlik ki. A megindító, gyakran igen pathetikus szerelmi történetnek nagy baja persze "hogy. egy papagály szájába, már.mint csőrébe; van adva; még pedig nem is mint ennek közvetlen tapasztalata, hanem mint azon elbeszélésnék előadása, amelyet a bölcs Jábáli mondott el tanítványainak. E beskatulyázás folytán

gyakran alig lehet tudni, sthogy ki beszél. A legfurább invenciók ggyermeki, gyakran gyerekes elevenségét :erősen le-

lohasztja a nőies és elpuhult érzelgősség, valamint a. kiállhatatlanúl hosszadalmas -és túlterhelt előadás. Az elbeszélés bélyegző vonása a bombasztikus dagályosság: a Dasa-kumára-caritában csak kezdődő modoros: ság itt.tetőpontjára emelkedett. " Egyes mondatdkban -az állítmány csak a második, . harmadik, negyedik, sőt egy

ívben csak a hatodik

lapon kerül

elő, s-ami

közbül

esik,

tele van jelzőkkel s e jelzőknek, jelzőivel, úgyhogy gyakran több soros összetétel-szörnyetegek állanak. elő. Ez a próza a legjobb ind filologusok számára is igazi indiai őserdő, amelyben a mindenféle kúszónövényektől lehetetlen. előbbre jutni, amelyben először: a legnagyobb erőfeszítéssel csapást kelt vágni s amelyben azonkívül álnok vadállatok, már mint érthetetlen szavak, is rettegtetik az embert. Egyes "igazán szép "helyek, . amelyekben a szenvedély ereje diadalmaskódik az. unalmasan terjengő banális páthosz fölött, s egyes kedves leírások nem- tudják. az. általános benyomást eloszlatni, . :még..gyöngíteni. sem.

144

. . A Kádambarí szövegét sokan. kiadták" —

Peterson

(Bombay,

többek közt

1883, 1889), K. P. Par.ab. (Bóm-

bay 1896), M. R. Kale (Poona 1896). A szöveget: (kihagyásokkal) lefordította C. M. Ridding (Royal As. Soc. London 1896). Elemzését adta A. "Wéber, Ind, Streifen. I. 352—368. ,

TARTALOMJEGYZÉK. ELŐSZÓ. vs s vsz e s sze sz Me ll se s e la Le Előzetes észrevételek : Kiejtési. szabályok, rövidítések vaz sa

Bevezetés . Az

ó-ind

le e e e Lee irodalom

e e e e e e le el a.

korszakai;

a védikus korszak és iro-

3 5

7—12

dalma; a szanszkrit korszak. és irodalma; a védikus 6-ind nyelv és a szanszkrit nyelv. A szanszkrit epikai alkotások

két csoportja: népies eposzok és puránák, műeposzok és prózai regények.

I. A népies eposzok és a puránák

-.. -. ---.-

13—19

. Az epikai költés kezdetei... ... ... ..- ... --- .-. --. .-. --- -.. — 13—19 Az Rg-véda ákhyána- v. itihása-hímnuszai; az epikai költés

legrégibb . alakja;

Purúravas

és

Urvasí

története

az

Rg-védában. A bráhmanák elbeszélései (ákhyána, itihása, purána): Purúravas és Urvasí története, a vízözön-monda,

. Sunah-sépa története. Voltaképpeni epikai költemények: hősi énekek, férfi-dicsőítő énekek. A legrégibb epíkai költés művelői és hordozói: súták, kusílavák. A népies eposzok viszonya a régi epikai költeményekhez. A népiés eposzok jelentősége.

A) A Mahá-bhárata . .

A Mahá-bhárata-mivolta

A ze zel lelt eee sen

mes -

hehe

.. .. ... ... 2... 22... -- ...

A Mbh. neve, főelbeszélése és többi elemei. A Mbh. költői mű és tankönyv. A Mbh. terjedelme és felosztása. A Mbh. állítólagos szerzője: Kfshná Dvaipáyana v. Vyása: A Mbh. ind és európai nézőpontból.

e

,

g

A Mahá-bhárata tartalmi vázlata JERNNNNNNNNNNNNNNKENNTNKENNKE a) A Mahá-bhárata főelbeszélése(1—XI., XIV—XVIII. könyv) A Kauravák és a Pándavák eredete. és ifjúsága. A Kauravák összéesküvése és a Pándavák menekülése.

20—86

20—25

25—62 25—47

A Pándavák

házassága, visszatérése és dicsősége. Az első kockajáték; A második kockajáték és a Pándavák számüzetése. A Pári-

davák a vadonban és Viráfa király udvarában. Békealkudozások és előkészületek a háborúra. A 18 napos nagy Az é-ind epika.

10

146

csata. A Kaurava hősök elsiratása. A Pándavák megtisztulása. :Dhrta-ráshtra és hívei vége. Krshna és népe A Pándavák utolsó. útja, mennybe. menetele és dicsőülése. s 7

vége. meg-

Hősköltészet

2-2 eg

b) A Mahá-bhárata többi tartalma 1.

Genealögiai Ráma

a

versek.

története. Nala

... ... ... 2... 2...

Mahá-bháratában

Dushyanta . és

Vidulá intelme fiához.

és

..

Sakuntalá

Damayantí

Lap

48—62 48—52

története.

története.

j

2. Papi költészet a Mahá-bháratában... .-. ,.. I

52—56

A Mbh. keretelbeszélése: Janam-éjaya kigyó-áldozata. A viz- , özön-monda. A Halál-istennő mithosza. Sávitrí története. Rshya-srnga története. Legendák a brahmani.s szen-

. tek hatalmának megvilágítására. 3.

Aszkéta-költészet

a

Mahá-bháratában-..

Mesék. Parabolák. Erkölcsi elbeszélések: önfeláldozási tör-

. ténetek,

a

karman

tanát. megvilágító

elbeszélések,

dhára, és Jájali párbeszéde.

4.

Tanító

költészet

a

"Tulá-

Mahá-bháratában.....

A Mbh. XII. és XIII. könyve. A Bhagavad- gítá c) A Mahá- bhárata függeléke: a Hari-vamsa

... .. ... ...

A Mahá-bhárata története... ... 2 La sal ll san sa sa Ellenmondások az eposzban, még a főelbeszélésbén. is. A főelbeszélés magva. A főelbeszélés "sem egy költő műve,-. annál

kevésbé

az egész eposz. Nyelv, stílus, metrika, prózai -

részek 5 a beszédeket bevezető prózai

számtalan nemzedék alkotása. nyozása.

formulák.

A Mbh.

A Mbh. kora és hagyomá7 .

A Mahá-bhárata méltatása... . .. 2. 22 22 2. 22. A Mbh. diszharmonikus elemei ellenére is. eléggé. egységes jellegű alkotás. Az epikai mozgás lanyhasága. A fanttázia féktelensége. Jellemzés: a főalakok eléggé egyéniek, a többiek tipikusok. A történés egyformasága. A leírások. Az ember viszonya felsőbb hatalmakhoz. A didaktikus elem túltengése.

Végső itélet.

Mahá-bhárata-bibliografia :

kiadások,

56—59

recenziók, fordítások : .

59—62 62—65 65—72

147 Lap

B) A Rámáyana.- .. ... 2. 02. 22 2. 22 22 ves nen en 86115 A§ Rámáyana mivolta... 0. 02 222 02 222 2 s 22. 2. mg 2ó .. 86—88 "A R. neve és szerzője, . Válmíki. A R. . műköltemény: és népies eposz. A R. jelentősége és népszerüsége, terjedelme és felosztása.

A. Rámáyana

s

tartalmi

a) A Rámáyana . Ráma

vázlata

-.222 -- e

főelbeszélése

ifjúsága,

Sítá. kezének

--- seg pr sa

......2 0... --- --- c cc c. --elnyerése.

Ráma

:88— 98

számüzetése

és atyjáriak halála. Ráma és övéi élete a vadonban, Sítá. elraboltatása :Rávana által Lankába. Ráma Szövetsége a majmokkal Sítá felkeresésére. Sítá feltalálása Hanúmant majom által Lankában. Az oceán áthidalása, Lanká ostroma,

:Ráma és Rávana

párviadala, Rávana eleste, Sítá tűzpróbája

és egyesülése Rámával. Sítá eltaszíttatása Ráma által, utolsó megjelenése és eltűnése, "Rámá mennybe menetele.

b) A Rámágyana Didaktikus

többi tartalma... 0.30.

részletek

02. 02 2. 0. sz

és epikai epizódok.

Az epikai

98—102

epizó- -

dok két csoportja. A slóka versmérték keletkezése. A Sagarafiak története és

Gangá

folyóistennő

Visvámitra király története.

alászállása Az. égből.

A Rámáyana története... ... 02 2. 22 222 222 22. 2 22 --- 102-—107 Ellenmondások és betoldások az eposzban. A R. hagyományozásának módja, eredeti egysége és magyar b R. kora.

A Rámáyana méltatása c... 0... 2... o... 3. h.. lí. 12. sas c d 108—115 Hasonlóságok és különbségek a R. és a Mbh. közt. A R.. mese és egységes műeposz. A leíró elem . túltengése és .sablonós volta. Természeti és harci leírások. A R. erkölcsi ,

tisztasága

és

Végső itélet.

erényessége. , A

R.

alakjainak

jellemzése.

I

Rámáyana-bibliografia: kiadások, recenziók, fordítások ..

115

C) A pufrána-irodálom- ... ... 2... 2.222. 22. 222 22. 22. 2 116—122

A puránák mivolta

(22 2. 22. 222 2. 2 22 22 22. 22. 2. "116—117

. A purána-irodalom tartalma és terjedelme. ,A

18 purána"

és az al-puránák. A puránák neve, hagyományos meghatározása és tényleges tartalma. .

148 . Lap

A puránák epikai anyaga .. ....... 2 sz 22 2... 117—120 Vipascit király története. Prahláda mondája. Hari-scandra király története. An-asúyá hűsége. Bhrgu rshi és az istenek. Ráma története.;

A purána-irodalóm-története... ... ... ... 7 ... ... ... ... 120—122 A purána műfaj régisége. A purána-irodalom kora, meg7 teremtői,

hordozói,

A purána-irodalom

II. A műeposz

mai

előadói, értéke.

bibliografiája: kiadások, fordítások...

és a prózai

regény

--- 2

122

2 co 123—144

A műköltészet ... ... 2. 22. 2. -r —- c 2. 2 -. -. eg ... 123—125 .A műköltészet kora és bélyegző vonásai. A műeposz és a prózai régény epiko-lirai jellege. " j A)

A műeposz

-.. 00

a) A hat mahá-kávyá

0... 20. cc

c. --- 1

élne

022.

125—135

.. ... ... .2. 2. 2. 22. 22... ... ... 126—133

A mahá-kávya meghatározása és mivolta. Káli-dása eposzai: a Raghu-vamsa és aKumára- sambhava. Bhatti v. Bhartr-hari eposza: a Bhatti-kávya v. Rávanavadha. Bháravi eposza: a Kirátárjuniya. Mágha eposza: a Mágha-kávya v. Sisupála-vadha. Srí-Harsha epósza: a Naishadha-carita v. Naishadhíya. Bibliografia az egyes eposzok után.

b) A többi műeposzok.. ......... ... 2.

ő

133—-135

A Nalódaya A Rághava. pándavíya. A Rávana-vaha v. Sétu-bandha. — Abhinanda eposza: aRáma-caritra.

Panegirikus

B) A prózai regény

eposzok.

-.. ... ... ... --- --- -- —- --- -— .-- 136—144.

A prózai regény mivolta éskora ...... Az egyes regények .. ..- o... 20. 20. --. 2 --- 2 Dandin

regénye:

,

a

S...

Dasa-kumára-carita. Sur

bandhu regénye: a Vásava-dattá. Bána regényei:a Harsha-caritaésa Kádambari. ,

136 . 137—144