Az eleve elrendelésről 9630740591 [PDF]

Zitiervorschau

rÁrvlN JÁxos AZ ELEVE ELRENDELÉSRŐL (DE PRAEDESTINATIONE)

nunÓpe rÖNyvrnpÓ BUDAPEST 1986

roRpÍrolre szasÓ A JEGYzETEKET

PIRoSKA ÖssznÁI-rÍToTTA

xrRÁry rÁszrÓ ezurÓszÓr Ínre xÓNye rsrvÁN

JsÜ """ r

- --'-

;\- _t' í\

IxxI.]

Az örök

elválasztásról, amellyel

Isten egyeseket az üdvösségre, másokat meg a kárhozatra rendelt el

l. Isten ítéleténekcsodálatos mélysége nyilatkozik meg abban a különbségben, hogy nem minden ember előtt hirdettetik

cgyformán az élet szövetsége' és akik előtt hirdettetik, ott sem egyforma fogadtatásra talál' Nem kétséges,hogy ez a különbségtétel Isten örök elválasztásának ítéletét szolgálja. Mert ha nyilvánvaló, hogy Isten akaratából lesz, hogy egyeseknek önként rnegadatik az üdvösség, mások elől meg

clzáratik az ehhez vezető út, akkor itt

azonnal nagy és súlyos kérdésekmerülnek Íiil, amelyeket csak úgy lehet megoldani, lra az istenfélő lelkek előtt világos, hogy rnit kell tudniuk az eleve elrendelés felől. LJgy tűnik, sokak előtt bonyolult e kérdés, rlrivel semmit sem találnak kevésbéésszerűnek, mint azt' hogy Isten az emberek kiizönséges tömegéből egyeseket az üd-

vösségre, másokat meg a kárhozatra rendelne el. De hogy ezekaz emberek milyen tévesen támasztanak nehézséget önmaguk

előtt, az kiderül majd a továbbiakból' mert ebben a rémületes homályban is

megnyilatkozik ennek a tanításnak nemcsak hasznossága, hanem édes gyümölcse is. Addig soha nem lesziink olyan világosan és kellőképpen meggyőződve arról, hogy a mi üdvösségünk Isten ingyen kegyelmének forrásából ered, amíg nyilvánvaló nem lesz előtttink örök elválasztása. Ez a megkülönböztetés mutat rá Isten kegyelmére, hogy nem egyformán fogad be mindenkit az üdvösség reményébe;némelyeknek megadja azt, amit másoktól megtagad. Nyilvánvaló előtttink' hogy ennek az alapigazságnak a nem ismerése menynyit von le Isten dicsőségéből, és mennyit vesz el azigazi alázatosságból. De aminek megismerését annyira szükségesnek tartjuk, arról Pá|azt mondja, hogy kifürkészhetetlen. Miért vá|asztja ki Isten tekintet nélkül a cselekedetekre azokat' akiket erre elrendelt? ,,Most is _ mondia (Róm. l l'5)* - van maradék a kegyelemből való * A bibliai idézeteket nem Kálvin latin nyelvű idézeteinek leforditásával, hanem a jelenleg használt

revideált Károlyi-forditás szerint közöljük. 8

választás szerint. Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé ke_ gyelem. Hogyha pedig cselekedetekből' akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.'' Ha vissza kell térnünk a kiválasztás eredetéhez, hogy nyilvánvaló legyen' nem máshonnan, hanem Isten puszta bőkezűségéből származik a mi üdvösségünk, akkor azok, akik ezt tagadják, gonoszul elhomá_ lyosítiák azt, amit hangos szóval és tinnepelve kellene dicsőíteniük, és gyökerestül tépik ki magát az a|azatot..Világosan tanúsitja ezt Pál, hogy amikor a maradék nép üdvösségét kegyelmi elválasztásnak tulajdonítjuk, akkor ismerjük fel, hogy Isten egyedül jóakaratából őrzi meg azokat, akiket akar, és nem jutalmakat osztogat, amivel nem is tartozik. Akik bezárják a kapukat, nehogy valaki ishozzáférjen ehhez a tanításhoz, azok nem kisebb igazságtalanságot követnek el az emberekkel, mint Istennel szemben. Mert semmi sem késztethet annyira a|ázatta bennünket, és lelkünkben sem érezhetjük jobban elkötelczve magunkat Istennek más által, mint éppen ezírtal. Nem is adhat más nagyobb tumaszt a bizakodásra, amint Krisztus is

tanítia' aki azt ígéri'hogy annyi veszedelem, csalárdság és halált hozó harc között megszabadít minket minden félelemtől' és legyőzhetetlenekké tesz, hogy épen megmaradjon, amit ő az Atyátől megőrzésre kapott (Iálrr. |0'25). Ebből arra köVetkeztethetiink, hogy örökös

rettegésben

élő nyomorultak azok, akik nem tudják' hogy ők Isten tulajdonai; és ezért' a lehető legrosszabbul gondoskodnak magukról is, a hivőkről is azok, akik vakon az említett három haszonnal szemben üdvösségünk alapját akarják semmivé tenni. Sőt szerintünk innen származik az egyház is, amely egyébként,mint Bernát helyesen tanítia'* nem jött volna létre, és nem is lenne fölismerhető a teremtmények,között' mert különben valahogy csodálatos módon aziidvőzitő eleve elrendelésnek oltalma és az elkárhozottak nyomorult tömege között rejtőznék.

Mielőtt azonban magára a tárgyra térnénk, a kétféleemberhez kétféleképpen kell szólanom. Az eleve elrendelésről való fejtegetést, mivel ez mát önmagában is nehéz valami, homályossá' sőt felettébb veszélyesséteszi az emberi kíváncsiság' * Bernát: Sermo in Cant. IO

78.

amelyet semmiféle korláttal megfékezni nem lehet, hogy egyrészt ne tévedjen tiltott ösvényekre, másrészt ne törjön a ma-

gasba, és ha módja van rá' semmi titkát ne hagyja Istennek, amit ne fürkészne és ne

forgatna ki. Mivel látjuk, hogy sokan vetemednek erre a vakmerőségre és gonoszságra, és vannak közöttük olyanok is, akik

egyébkéntnem rosszak, itt az alkalom' hogy figyelmeztessük őket, mi legyen a mértékeigyekezetiiknek ebben a dologban. Tehát mindenekelőtt vegyék eszükbe' hogy amikor az eleve elrendelést fürkészik, az isteni bölcsesség legmélyére akarnak hatolni, ahová ha valaki elbizakodottan és vakmerően betör, az nem azt fogja megtalálni, amivel kíváncsiságát csillapíthatná, hanem útvesztőbe bonyolódik, ahonnan semmi kivezető utat nem talál. Mert nem is 1||ő az,hogy amit Isten el akart rejteni önmagában ) azt az ember büntetlenül kutassa, és bölcsességének magasztosságát - amelyről azt akatta, hogy imádjuk, nem azt' hogy megértsük' hogy ezáltal is csodálatos legyen számunkra - magából az örökkévalóságból forgassa ki. Amikről Isten iónak látta' hogy kinyilvánítsa akaratáleak titkait, azokat Igéjébenránk hagyta, és annyit közölt TI

velünk, amennyiről látta' hogy sztikséges számunkra és hasznunkra van.

Eljutottunk a hit útiára - mondja Ágos_ ton* _, állhatatosan maradjunk meg raita. Ezfag elvezetni minket a király szobájáig, ahol a tudománynak és bölcsességnek minden kincse el van reitve. Mert maga Jézus Krisztus sem irigyelt a tanítványaitól semmit sem, mikor ezt mondta: ,,Még 2.

sok mondanivalóm vanÍtozzátok, de most el nem hordozhatjátok'' (Ján. 16'12). Ha-

ladnunk kell' előbbre iutnunk és növekednünk, hogy fogékonyak legyenek szíveink azokra a dolgokra, amelyeket most megérteni nem tudunk. Mert ha az utolsó nap ilyen növekedésben talál minket, akkor majd megértjük azt, arrljt itt nem érthetttirrk' Ha érvényesszámunkta ez a gondolat, hogy Isten Igéje az egyetlen út' amely elvezethet bennünket arra, hogy felkutassuk, amit róla tudhatunk, és az egyetlen világosság, amely megvilágíthatja számunkÍa azt' amit belőle meg kell látnunk, akkor ez könnyen visszatart bennünket minden vakmerőségtől. Mert tudni fogjuk, hogy mihelyt az Tge határain * Ágoston: Homilia in Joann.

t2

53.

túlléptünk, letértünk az Í:atőL és homályban botorkálunk, ahol szükségképpenel kell tévedniink. Azt tartsuk hát először is szem előtt, hogy az eleve elrendelésnek másfajta megismerésére való törekvés, mint amelyet az Ige ad számunkra' nem kisebb bolondság, mintha valaki úttalan utakon akarna járni, vagy sötétben akarna látni. Ésne szégyelljiik, ha valamit nem értünk abból, amiben a tudatlanság valamiképpen bölcsességnek szátnít. Sőt tartózkodjunk inkább e tudomány kutatásától, ami éppolyan ostoba, mint amilyen veszedelmes és végzetes tötekvés. Ha pe_ dig a lelki féktelenség mégis ilyesmire ösztönöz, ennek megzabo|ázására hivatkozzunk arra, hogy amint 'Igen sok méZet enni nem jó; hát a magunk dicsőségét keresni dicsőség?'' (Péld. 25'27). Megvan az oka annak, hogy miért tartózkod|unk attól a vakmerőségtől, amely nem hozhat ránk egyebet' mint romlást. 3. Vannak olyanok, ak1kazza| akarják or_ vosolni ezt a bajt, hogy szinte említésse

történjen az eleve elrendelésről. Sőt azt tanítják, hogy minden ezt érintő kérdéstől óvakodnunk kell, mint valami veszedelmes szirttől. Bár csakugyan dicséretes r3

ezeknek az embereknek a tartózkodása, minthogy úgy gondolják, hogy ehhez a szent titokhoz óvatosan szabad csak közeledni, mégis, ezek túlzottan a kellő mérték alá szállnak, nem veszik hasznát az emberi értelemnek, amely nem tűri' hogy korlátok közé szorítsák. Tehát hogy e iéren is illő határok között maradjunk, vissza kell térntink Isten Igéjéhez, atnely biztos szabálya értelmünknek. Mert a Szentírás a Szentlélek iskolája, amelyből ahogyan semmi sem hiányzik,

ami tudásra hasznos és érdemes, úgy semmi olyat nem is tanít, amit ne,rolna hasznos tudni. Vigyáznunk kell tehát, nehogy elzárjuk a hivőket attól, ami a Szentírásban ránk hagyatott a" .i.u. elrendelésrcíl: nehogy olyan színben tűnjünk fel, mintha rosszindulatúan meg akarnánk fosztani pket Isten jóságától, vagy mintha a Szentlelket vádolnánk és gúnyolnánk, hogy olyan dolgokat is ismeretessé tett, mely"eket hasznos volna valamiképpen ettitkttni..Mondom, engedjük -.g á keresztyén embernek, hogy feltárja szívét-lelkétIsten minden beszédére,melyek rá vonatkoznak; de azzal a kikötéssel, hogy amint előbb az Úr is becsukta az o .'.ii szájtát, az ember is zárja le a további tutatás u|ai Í4

maga előtt. Leghelyesebb határa tehát az

lesz a tartózkodásunknak, ha nemcsak a tanulásban követjük Istent, aki mindig előttünk jár, hanem akkor is - ha felhagyunk azzal,hogy tudni akarjunk -, amikor ő maga abbahagyja a tanítást. S nem is olyan nagy a veszély, amitől félnek' hogy emiatt távol kellene tartani elmé|üket Isten kijelentéseitől. Ismeretes Salamonnak az a mondása, hogy ,,Az Istennek tisztességérevan a dolgot eltitkolni'' (Péld. 25'2). De mikor a kegyesség és a jőzan ész azt diktálja, hogy ez nem érvényes egyformátr mindenre, keresnünk kell a megkülönböztetést, nehogy józanság és mértéktartásürügyével ostoba tudatlanság nyerje meg a tetszésünket. Ezt Mózes szavai röviden és világosan fejezik ki: ,,A titkok azIJréi,a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi fiainké'' (V. Móz. 29,29). Látjuk tehát' mennyire ajánlja Isten a népnek a törvény tanításához való ragaszkodást mennyei végzésefolytán, mert tetszett neki, hogy kijelentse ezt a törvényt; ugyanezt a népet azonban korlátok közé szorítja, pusztán azért, mert tilos behatolni Isten titkaiba halandó embereknek. r5

4.. Elismerem, hogy a világi emberek rögtön találnak olyasmit az eleve elrendelés kérdésében,amit ócsároljanat, g,i.ryáijan1k, megugassanak és gyalázzan*. ó. r'" elriaszt minket szemdlenségük, hitünk minden ftí dogmáját el kell titkoljuk, mert az ilyenek és a hozzájuk hasonlók ezek közül egyet sem hagynak káromlás néIttit. A nyughatatlan szellem nem kevésbégúnyolódik annak hallatára, hogy Isten"lényében három személy u".', Áir't amikor azthallja,hogy Isten amikor teremrette az embert, előre látta, hogy mi lesz a jövője. Nem fogják megállni nevetés íra hallják, hogy nem sokkal több, ''edrlt, mini oiezet év telt el a világ teremtésétől fogva; s azt kérdezik, miért volt csöndb.r, oi-y"r, sokáig Isten ereje, miért volt tétlen? Végül is semmit nem lehet felhozni előttük amit gúnyolódásukkal ne támaa"a"r.] Mivel fékezhetnénk meg szentségtörésüket? Talán azzal,hogy hallgatunk*a Fiú és a Szentlélek istenségéről? Vagy talán hallgatással figyelmen kívül hagyjuk a világ teremtését?Sőt, inkább, mint minden*ben, ebben is hatalmasabb Isten igazsá.ga,

semhogy istentelenek gyabxoaásaíoi kellene visszariadnia; amint Ágoston is erősen kitart emellett az Áltiatatosság r6

haszna című munkájában.* Mert látjuk,

hogy a hamis apostolok sem tudták elérni Pál igaz tanítását befeketítve és ócsárolva, hogy neki szégyenkeznie kellett volna miatta. Az pedig, hogy mindenféle ilyen beszélgetésveszélyes a hivő lelkekre nézve is, mert az intelmekkel ellenkezik, a hitet

megbolygatja, a szívet megzavaja és nyugtalanná teszi, csak üres beszéd. Ágoston nem titkolia, hogy ezek miatt az okok miatt őt is gyakran vádolták' hogy tul szabadon hirdeti az eleve elrendelést.** De ő ezeket, ami neki könnyű is volt, bőségesen meg is cáfolta. Mi pedig' mivel sok és különféle képtelenséget halmoznak össze, mindegyiket a saját helyén szeretnénk majd megcáfolni. Általában csak arról szeretném meggyőzni őket, hogy azokat a dolgokat, amiket Isten titkon rejtve hagyott, ne kutassuk; amiket pedig nyilvánossá tett, ne hagyjuk figyelmen kívül; nehogy egyfelől akár a túlzott kíváncsiság vagy a hálátlanság vádja alá essünk. Mert azt a mondását is tudjátok Ágostonnak, hogy biztonsággal képesek vagyunk követni a Szentírást, amely mint * Ágoston: De bono perseverantiae c. t5-20. ** Ágoston: De bono'persg;grantiae c. 14.

'

.l'

,.

',j"'

il';:,s,^-

17

egy anya' lassúbb léptekkel halad, nehogy

gyengeségünk miatt elhagyjon minket.* Akik pedig annyira óvatosak vagy félénkek,

s

azért akarják, hogy az eleve elrende-

lésről minden a homályban maradjon,

mert félnek, hogy az ingataglelkeket meg-

zavafiák, ugyan mi módon leplezik önhittségüket, amikor Istent nyíltan vádolják' mintha nem látta volna előre azt a véleményt,aminek, azt hiszik, bölcsen elejét vehetik. Aki tehát az eleve elrende_ lés tanítását gyűlölettel illeti, nyíltan szidalmazza fstent, mint aki meggondolatlanul cselekedett olyasmit, ami az egész egyházra ártalmas. 5.

Az eleve elrendelést, mellyel Isten

né_

melyeket az élet reményébe fogad, másokat pedig örök halálra ítél,senki nem meri egyszerűen tagadni, aki azt akarja, hogy istenfélő embernek tartsák, de sokféle álokoskodással kezelik, főleg azok, akik az Isten előre tudását teszik meg az eleve elrendelés alapjának. Azt ugyan mi is állítjuk' hogy Istenben mind a kettő meg_ van; de helytelen, ba azt mondjuk, hogy egyik a másiknak alá van rendelve. Ami* Ágoston:

r8

Libr. 5. de Genesi ad litter. c.

3.

kor Istennek előre tudást tulaidonítunk' czzel azt je\ezzik, hogy mindig is a szeme előtt volt minden' és marad is örökké; Irogy az ő tudása számára nincs |övő vagy ,r',úli, h"''.* minden ielen, mégpedig űgy, hogy nemcsak képzeletében lát (mint ,,nogy mi azoknak a dolgoknak a képét tátiut