Amikor a csillagok istenek voltak 9630927888 [PDF]

Zitiervorschau

RUDOLF DROSSLER

AlV[KoR A CSILLAGOK ISTENEKVOLTAK

ffior

acsill agok istenek voltak

I

l ü

om Amikor a sillagok istenek voltak a Afiotd: esőcsináló, bika és anyaöl 13 Miért halandók a holdlények? 3l Acsillagistenekvégzet-míÍoszai 47 A Nap szület&e 67 Az őstenger és a napszcntélyek 8l Napszekér és napbrtrka 95 Hiedelmek a meteorokról, üstökösökről és a

bolygókról

l13

A Tejút és az állatöv l29 Csillagképeink tOrténetéból l5l

' ! i]::

Amikor a

csillagok istenek voltak

Olvasóink közül nrár bizonyára sokan jártak plane,triikor a hatatmas terem már megtelt

táriumban.

a

a

várakozó nézőközönséggel, tassan kialszanak

fények, és a kupolán egymás utárr tűnnek fel

Az éjszakai égbolt képe összetévesztésig hasonlít azigazihoz, de itt egyetlen fénysugár, egyetlen ködfelhő sem zavarja a fenséges látványt. Vezetónk a vezérlópultnál a pislogó fénypontok között cikázó fénylő nyíllal sorra kirajzolja előtttink a csillagképeket. Megtudjuk, melyik csillag mikor, melyik évszakban látható, egyetlen pillanat alatt a csillagok.

nézhetjük végig az égbolt napi látszólagos mozgását.

Amit a valóságban nem látunk soha, itt láthatóvá varázsolható: egyre gyorsabb és gyorsabb mozgással rója útját a Nap az állatöv 12 csillagképe között - a valóságban egy év telt el. Majd a Hold különbözó fázisai tűnnek fel az égen, az égitestek bcrnyolult páiyáia bomlik ki előttiink, hultócsiltag suhan á,t fejiink fölött, üstökösök vonutnak méttóságteljesen pályájukon. Előttünk a végtelen... Amit most a p|arretáriumban töttött egy óra alatt a modern asztronómiai lilágképról megtudunk, ér,ezredek megfigyelósein nyugszik, amelyek csak lassan, fokozatosan álltak össze egységes képpé. Hiszen a csillagos ég tanulmányozása olyan idós, mint maga az emberiség. Már az őstársadalom embere sem létezhetett az idő meghatározása, az időszámítás nélkül. Ha helyesen értelmezziik a l0000-. 30 000 éves, sziklafalakra karcolt rajzokat, akkor már a paleolitikum vadászainak is volt naptáruk. amely a Holrt látszólagos mozgásán és fázisváltoásairr alapult. Pontosabbá vált az idómeghatározás a földművelésre való áttérésután, amikor a vetés és az aratás idejét csilla!ászati megfigyelések hatá_ rozták meg. Hogy milyen érdektőtléssel figyelte a neolitikum és a bronzkor embere az égitestek látszólagos mozgását, arról a legújabb leLtek is tanúskodnak. A rragy-britanniai, észak-franciaországi és észak-németországi megalitikus kultúrák kőépítményeinekfő tengelyei gyakran

a

Hold,

a Na.R és az állocsillagok pályájának kezdó- és végpontjait jelölték. Így az ember már akkor képes volt elóre kiszámítani az év hosszúságát, és ezzel meglehetősen ponto§ naptárat állíthatott magának össze.

Asztronómiai ismeretekre volt sztikségük a tájékozódáshoz a tenger hajósainak is. S nem kevésbé volt fontos a csillagászat az ókor nagy rabszolga-

,

tartó államaiban, például azért, hogy megfeleló

időben megkezdhessék a csatornák és gátak építését, beszedhessék az adókat és járandóságokat. Az írás és a szánrolás kialakulása után az ember megpróbál.5

_

ta addigi csillagászati ismereteit is rögzíteni, táb|á_

zatokat készített, számításokat jegyzett fel; az egyiptomiak már az i. e. III. évezred végén, Mezopotámia lakói a II. évezred első felében. Égijelerrségeket

rögzitő ,,naplókat" a babiloniaiak azonban csak azi, e.6. századtől készítettek.A kinaiak ebben két évszázaddal megelózték őket. EzeknéI a népeknél a csillagászat a ,,papok" -nak, az ókor tudósainak a feladata \,olt, akik tudásukat saját és az uralkodó osztály érdekébenoly ügyesen tudták felhasználni.

Az asztronómia legnagyobb eredményeit a görögök értékel, sok esetben felhasználva az egyiptonriak és a babiloniaiak megfigyeléseit és isnrereteit is. Görögök fedezték fel, hogy a Föld gönib alakú, kerületét elóször Eratoszthenész (i. e. 276-194\ számolta ki meg|epően ponto§an. A Szárnosz szigetén született Arisztarkhosz már i. e. 265-ben azt tanította, hogy a Föld forog a Nap körül (anélkül, hogy következetesen végiggondolta volna állitását) s megpróbálta nreghatározni a Hold és a Nap nagyságát és cgymástól való távolságát. Hipparkhosz (i. e. kb. l90--l25), az ókor legnagyobb csillagásza is ennek a problénrának szentelte életét. Felállított ezenkívül egy csillag-katalógust, arnit később Klaudiosz Ptolemaiosz (i. sz. 2. század elsó fele) is felhasznált művében. Ő Hipparkhosz hipotéziseit fejlesztette tovább az égitestek mozgásáról. Erre támaszkodtak később az arabok, akik a8. századtól sorra fordítják le a görög kéziratokat és bővítik ki saját megfigyeléseikkel. Az európaiak végül a 10. századtől az akkor arab uralom alatt levő Spanyolországban isn:rerkednek meg ezzel a tudással, így a görög csillagászat az arabokközvetítésévela középkori asztronómia kiindulópontja lett, amivel majd később Kopernikusz, Galilei és Kepler számol le, Az ő forradalmi tanításaik nyitják meg az asztronómia történetében azt a harcot, amely a lreliocentrikus világkép győzelmével ér véget.

Azak az ismeretek tehát, amelyekbe a planetá-

riumban bepillanthattunk, csak lassan, századokon

át jutottak az emberiség birtokába. Csak most,

a planeárium égboltján mozgó égitesteket követve sejthetjük meg, micsoda fejtorést okozhatott a ré-

gieknek a bonyolult mozgások és a változó konstellációk mögött meghúzódó törvényszerííségek, megfejtése. Azután az emberek nemcsak azért kezóték el a csillago'k megfgyelését,mert gyakorlati hasznuk volt betőle - hiszen a csillagok után tájékozódtak a szárazföldön és a vizen, és a csillagok mutatták az időt is -, hanem természetesen miir a régiek is kMncsiak voltak a Nap, a Hold és a csillagok leg-

bensőbb lényegére,igazi mivoltukra. Az ezzel kapcsolafos elképzeléseket egyes kultúrák esetében már

vizsgálta az etnográfia és a kultúrtörténet, összefoglaló történetüket azonban még nem írták meg, szemben az asztronómia történetével. Megpróbáljuk tehát bemutatni, milyen szerepet játszottak az éjszakai égbolton fénylö apró pontok a régmúltidökben élt népek világképeben es mindennapi életében. Az égitestekről vallott nézetek történeti elenrzése

azonban számos problémába ütközik. Azokban

az időkben, amikor a technikai fejlődés révénéppen csak megkezdődött az ember es természet szétválása, az ember és a leglágabb érte|emben vett környező világ, és ezzel az égitestek viszonya is más volt. A jelenkor természeti népei bizonyos mértékig még ma is hasonlóképpen gondolkodnak és éreznek, mint a régmúltembere. Számunkra is érdekes és tanulságos tehát, amit egy indián mesélt lehér

barátjának:

,,Minden dolog élő. A fák élnek, ahogy a kövek is, a hegyek, a viz. Minden Élet...Amikor idejöttem Téged meglá,togatni, beszélgettem velük. A házad végénélálló fával az első éjszaka beszélgettem, mielőtt lefeküdtem. Kimentem az erkélyre, dohány,oztam, s szivarom íiistjétmegmutattam neki... és azt mondtam: Fa, ne okozz nekem bánatot, én nem r,agyok rossz és nem azért jöttem ide, hogy valakit is hántsak. Fa, légy a barátom!

A

házaddal is beszéltem. A bázad is él, az is Aztán

>valaki