A testünk nem felejt 9789639718395 [PDF]

Zitiervorschau

Joachim Bauer

A testünk nem felejt Kapcsolataink és életmódunk hatásai idegrendszerünk és génjeink működésére

Ursus Libris

2011

Tartalomjegyzék

Előszó .......................................................................................... 11 1. fejezet A gének és a környezet kölcsönhatása: hogyan szólal meg a zongorából a zene? ................................... 13 Ami megváltoztathatatlan és ami megváltoztatható. A génműködés szabályozása és az epigenetika ..................................................................... 15

2. fejezet A hétköznapi helyzetek és a test biológiája: az emberek közötti kapcsolatok jelentősége ............................... 19 Az emberek közötti kapcsolatok és az egészség .......................... 20 Hogyan alakulhatnak ki nehézségek a kapcsolatokban? ................................................................... 24

3. fejezet A gének világa .............................................................................. 27 Gregor Mendel génelméletétől a modern genetikáig.......................27 Genetika, Charles Darwin és a „darwinizmus” ............................ 28

A génszabályozás elve: a gének irányítanak, de őket is irányítja valami ........................................................ 30 Epigenetika. Amikor a környezeti hatások tartósan megváltoztatják a gének leolvashatóságát………………….33

4. fejezet A stresszgének aktiválása ............................................................... 39 A stresszgének működésének hatása az egészségre ...................... 43 A stressz alatt megtapasztalt szélsőséges élmények biológiai következményei ......................................................... 47

5 . fejezet A saját stresszreakció kialakulása. Az egyéni élet során szerzett tapasztalatok biológiai következményei ........................ 49 A stresszreakció. A külvilág ingereinek útja az agy belsejébe ...................................................................... 50 A kora gyermekkori törődés és a későbbi stressz biológiája ............................................................................... 58

6 . fejezet Szinapszisok, idegsejthálózatok, életmódok és emberi kapcsolatok ............................................................ 64 Hogyan tárolja és dolgozza fel az agyunk az élményeket? ....................................................................... 64 Hogyan hat a működés a hálózatok szerkezetére? A használat stabilizálja a szinapszisokat .................................... 70 A csecsemő környezete és idegsejthálózatai ............................... 73

7 . fejezet A szubjektív élmény- és tapasztalati mintázatok a pszichében. Mindennapi személyiségtípusok ........................... 83 Az idegsejthálózatok nem képesek érezni. A psziché saját világa .............................................................. 83

A színházi székből nézve. Egy kis bemutató a „ mindennapi típusokból” ...............................84

8. fejezet Környezet és neurobiológia egy betegség példáján keresztül: a depresszió .............................................. 92 Depresszió: széles körben elterjedt „emberi” betegség ....................................................................92 Ki fogékony a depresszióra? ......................................................98 A többször átélt depresszió biológiai „ pályái”. Megelőzés pszichoterápiával ................................................... 104 A depresszió több, mint stresszélmény ...................................... 106

9 . fejezet Milyen veszélyeket jelent a stressz és a depresszió a szívre? ....................................................... 110 A testi diagnosztika az első ..................................................... 110 A központi idegrendszer és a szív összeköttetései ...................... 111

10. fejezet A stressz és a depresszió testi kockázatai. Az immunrendszer védelme és a rák kockázata ........................ 1 2 1 A depresszió és a láz (hiánya) .................................................. 121 Az immunrendszer fegyverei: az immunsejtek és az immunjelzőanyagok ............................................................ 123 A stressz és a depresszió a daganatos sejtek elleni immunvédekezést is gyengíti ................................................... 129

11. fejezet Orvos és beteg vakrepülése? A pszichológiai problémák gyógyszeres kezelésének kritikája .......................... 136 Anyagok, amelyek nyomokat hagynak hátra az agyban .............................................................................. 136

7

Pszichofarmakonok. Amikor van értelmük ................................ 138 A gyógyszerek egyéni toleranciája. Honnan tudjuk, mennyi a „ megfelelő adag"? ............................. 143 Gyógyszerfelírási szokások a figyelemzavaros (ADS) gyerekek esetében ............................. 149

12. fejezet A fájdalmas élmények és a fájdalom emlékei. A „minden alapot nélkülöző" krónikus fájdalmak ....................... 153 A fájdalomjelzések „leképezése" az agyban .............................. 154 Amikor megfigyeljük vagy átérezzük mások fájdalmát. A fájdalmas élmények érzelmi oldala .......................................163

13. fejezet A traumák hatásai a génekre és az agyi struktúrákra: a trauma utáni stresszzavar ........................................................ 171 William James és a „heg az agy szövetében” ............................. 171 A szorongá s- és félelemélmények tárolása az amygdalában ..................................................................... 176 Hogyan változtatja meg a trauma a gének aktivitását? ................................................................180 A traumák pszichoterápiás kezelése ........................................ 181

14. fejezet Az erőszak és abúzus neurobiológiai következményei gyermekeknél ............................................................................ 184 Ami különösen súlyos a gyerekeknél: az emberi kapcsolatokban tapasztaltak neurobiológiai következményei ............................................... 184 Disszociáció. Amikor a lélek kilép az itt és mostból……………....186 A fájdalomcsillapítás saját rendszere. Hogyan szabályozza a lelki élmény az opioidok génjeit?....…………………………………………….....189

A traumától a disszociatív betegségig ...................................... 192 Milyen

élmények

betegségekhez?

vezetnek Erőszak

a

disszociatív

és

visszaélés

a gyermekekkel szemben ........................................................ 197

15. fejezet A munkahelyi problémák testi nyomai. A kiégési szindróma ............................................................ 205 Kiégés: az új munkahelyi betegség .......................................... 206 A kiégés éllovasai: az iskolai tanárok ...................................... 209 A kiégési szindróma megelőzése és terápiája ............................ 213

16. fejezet A pszichoterápia hatásai a pszichére és a neurobiológiai struktúrákra ............................................ 215 Mi a pszichoterápiás kezelés tárgya? ........................................ .215 A pszichoterápia munkamódszere ............................................ 2 2 1 Hogyan mutatták ki a pszichoterápia hatásait? .......................... 222

Függelék A gének működése ....................................................................... 228 A fehérjék a gének irányítása alatt állnak ................................. .228 Hogyan épül fel egy gén? ....................................................... .235 Hogyan történik a gének szabályozása? A génreguláció………………………………………………………...239 A kívülről érkező jelek. Kommunikáció a gének és a környezet között………………………………………………….241

9

Előszó Amikor

A testünk

nem felejt

2002-ben

először

megjelent,

szinte

eretnekségszámba ment az a nézet, hogy a gének nemcsak irányítanak, hanem őket is irányítják. Csak most, jó néhány esztendővel később kezd általánosan elfogadottabbá válni az a felismerés, hogy az élettapasztalatok és az életmód szabályozó hatást gyakorolnak a

génjeink

sorban

tevékenységére.

ennek

a

Ε

könyvnek

felismerés volt

elterjedése

köszönhető,

nem

utolsó-

amelynek

legfőbb

üzenetét úgy foglalhatnánk össze, hogy amit az emberek a környezetükben átélnek - és ahogyan az életüket alakítják -, az óriási hatást gyakorol a testükre és a génjeikre. A

gének

sem

nem

„önzőek",

sem

nem

„autisztikusak",

hanem

folyamatos párbeszédben állnak a környezettel. A testünkre hatással lévő környezeti jelzések jelzésláncolatokat hoznak létre, amelyek továbbítódnak a testünk belsejébe - egészen a sejtmagokba, vagyis

oda,

ahol

„génkapcsolója", amelyek

-

génkapcsoló

a

a

gének találhatóak.

amely gének

mellett

fogadóállomás szempontjából

található

gén

a

Minden génnek

van

olyan

számára,

-

jelzések

„kívülről"

jelzések

érkeznek.

fajtájától

egy A

függően

aktiválódik vagy nyugalmi helyzetbe kerül. A környezet tanítottak

és

nekünk

a -

gének - szemben

azzal,

nem

hanem

ellentétben,

amit

évtizedekig

kölcsönhatásban

állnak egymással. De vajon mi jelenti, a gén szempontjából, egy ember „környezetét"? Ez a könyv igyekszik tisztázni, hogy a jó „környezet"

nemcsak

a

tisztább

levegőből,

vízből

és

vitamindús

táplálékból áll, hanem a modern ember életében legalább ugyanil yen fontos „környe zeti ténye zők" az e gymás közötti kapcsolata-

11

ink is. Amit ezen a téren átélünk, azt az agyunk észleli és biológiai jelzésekké alakítja át. Agyunk

a

pszichológiát

biológiává

változtatja.

Amit

gyer-

mekként átélünk az emberek között, az hatással van a génjeinkre, így a testi egészségünkre is. Ennek fényében ma már a pszichés megbetegedésekre a

traumák

is

új

felfogásban

következményeképpen

tekinthetünk.

fellépő

A

betegségek,

depressziók, a

szorongá-

sos zavarok, de még a fiatalok körében egyre nagyobb arányban előforduló

határeseti

(borderline)

zavarok

is

új

megvilágításban

tűnnek fel és érthetőbbé válnak. Ezekről fog szólni a könyvem. Egy

olyan

szerző,

aki

a

legújabb

tudományos

eredményeket

igyekszik bemutatni, aligha kerülheti el a régi, megszokott gondolkodásbeli

minták

és

hiedelmek

megkérdőjelezését.

Ez

termé-

szetesen kritikát vált ki másokból. Ebben az élményben legalább annyira volt részem A testünk nem felejt megjelenése után, mint néhány másik könyvem esetében. A fontos felismerések azonban - ahogyan azt ma már tapasztalom - előbb-utóbb mégiscsak tért hódítanak.

12

1. fejezet A gének és a környezet kölcsönhatása: hogyan szólal meg a zongorából a zene?

A mi.

gének

nemcsak

Helytelen

módon

az

irányítanak, a

működnek,

felfogás, és

őket

hanem hogy

ennek

a

is

gének

alapján

irányítja

mereven

programozzák

vala-

rögzített az

egész

életünket. Sokkal inkább az a helyzet, hogy a génekre számtalan tényező

hat,

amelyek

tevékenységüket,

ami

megfigyelésekből

és

rendkívül a

nagy

mértékben

neurobiológia

felfedezésekből

kutatási

derül

ki

befolyásolják területén

a

végzett

legvilágosabban.

Ε

könyv lapjain ezekkel szeretnék foglalkozni. A pszichés tevékenység, akárcsak az emberek közötti kapcsolataink

során

átélt

érzések

és

élmények,

biológiai

változásokkal

járnak az agyunkban, amelyekről időközben egyik-másik területen meglehetősen részletes ismeretekre tettünk szert. Ha lehetőségünk adódna

évente

egyszer

kirándulni

elektronmikroszkóppal

körülnézni,

lommal

fogadna

az

más

„tájkép"

események,

az

a génműködésre,

élmények

egyet akkor

minket. és

az

és megváltoztatják 13

az

agyunkban,

minden

Ennek

az

életmódunk

egyes az

oka,

hatással

és

ott alkahogy

vannak

az agyi struktúrákat. Hogy

mindez

miként

történik,

azzal

az

elkövetkezendő

fejezetekben

fogunk foglalkozni. Minden, emberek

amit

közötti

megtanulunk, kapcsolatok

idegsejthálózatok

tárolják

megtapasztalunk

összefüggéseiben

az

emberek

és

átélünk,

történik.

közötti

Az

az agyi

kapcsolatainkban

átélt tapasztalatainkat és mindazt, ami ezekkel érzelmi és tapasztalati téren együtt jár. Könyvünk azzal a fantasztikus jelenséggel foglalkozik,

hogy

az

idegsejthálózatok

egyúttal

a

saját

finom-

struktúrájukat is megváltoztatják, amikor észlelik és tárolják az új benyomásokat és tapasztalatokat. Ezek re

az

nézve.

érhetnek

összefüggések

Mivel

az

minket

tudományosan

például is

testi

azok

hogy

a

a szívbetegségek

szívbeteg

kockázata,

emberek

számos

meglepetésként

egyébként Az

fontosak

agyunk

igazolják,

megemelik lálozás

nagyon

ha

közötti

pácienseknél a

testi

a

egészségünk-

funkciót

irányít,

vizsgálatok,

depressziós

nem

amelyek

megbetegedések

kockázatát,

és hogy a

jelentősen

megnő

betegséghez

kapcsolatokban

az

átélt

depresszió

az

már elha-

is

társul.

az

egész

tapasztalatok

testünkre hatással vannak, amit a könyvünk számos részlet kifejtésével fog szemléltetni. Az

Egyesült

Államok

olyan

neurobiológiai

sztárkutatói,

mint

a Nobel-díjas Eric Kandel, arra hívják fel a figyelmet, hogy az elme/lélek (mind) és az agy (brain) közötti kapcsolatról szóló legújabb tásra

felfedezések lenne

fényében

szüksége.

Minden,

az

orvostudománynak amit

a

fejünkkel

szemléletválvégzünk,

amit

a lelkünkkel érzünk, és ami a kapcsolataink terén alakul, hatást gyakorol a testi struktúrákra. Ahogyan Thure von Uexküll szokta volt mondani: éppen olyan kevés értelme van „lélek nélküli testet"

gyógyítani

orvostudománnyal,

gyógyítani pszichológiával.

14

mint

„lelket

test

nélkül"

Ami

megváltoztathatatlan

és

ami

megváltoztatható.

A génműködés szabályozása és az epigenetika Milyen

szerepet

játszanak

a

gének?

Az

orvostudományban

sok-

szor minden baj okozójának kiáltják ki őket. Jens Reich génkutató

és

molekuláris

amelyek

biológus

köztudomásúan

zongorához

az

hasonlította

örökítőanyagunk

részei.

a

géneket,

A

zongora

önmagában nem tud megszólalni, a hangszer egyedül még kevés, kell valaki, aki játszik rajta. No de ki „játszik" a géneken? Ezzel a kérdéssel foglalkozik ez a könyv. A Humán Genom Projekt keretében a 2000. év elején befejezték a teljes emberi génállomány (genom) feltérképezését. A projekt lezárulta után egyre nagyobb horderejű és egyre merészebb következtetéseket vontak le, azonban az is kiderült, hogy az átlagemberek is

-

genetikai

Gregor

ismeretei

Johann

-

de sokszor

még a

Mendel

(1822-1884)

Ágoston-rendi

műveltebbekéi szerze-

tesnek, az öröklődéstan ősatyjának és alapítójának szintjén állnak. Eszerint a génekről szóló ismereteink gyakran csupán arra korlátozódnak,

hogy úgy

véljük: a

szervezet

biológiai

alapfelszere-

lését a gének szigorú szabályok által irányított módon átadják az utódoknak. A

gének

vennünk: amelyet s

működésénél

a

génfunkciók

azonban egyik

DNS-szekvenciának

mindenkorra

„kőbe

van

is

két

oldala

dolgot az

neveznek.

vésve"

adott

Ez a

minden

kell

figyelembe

gén

„szövege",

„szöveg" egyszer

egyes

élőlény számá-

ra, és ezt adja tovább az utódainak is. Ha azonban eltekintünk a nagyon

ritka,

hogy az

valóban

örökletes

egészség szempontjából

betegségektől,

akkor

jelentős

működések

testi

azt

tetében sokkal fontosabb a gének működésének másik génműködés aktiválódik

szabályozása. egy

gén,

és

Hogy

mi

hogyan

a

keletkeznek

az

15

tekin-

oldala, a

DNS-szekvencia, öröklött

ségek, azzal a későbbiekben egy egész fejezet foglalkozik majd.

látjuk,

hogyan beteg-

A génműködés szabályozása nagymértékben a szituatív hatásoktól függ, és javarészt nem öröklött. Az éppen aktuális környezeti feltételekhez igazodik, amelyek egyrészt az adott sejt környezetét, másrészt

az

egész

élőlény

környezetét

jelentik.

Csupán

a

leg-

utóbbi időkben fedezték fel ezenkívül még azt is, hogy az egyéni

tapasztalatok

reakciómintákat

hozhatnak

létre

az

élőlényben,

amelyek hosszú távon hatással vannak a gének leolvashatóságára, vagyis zajló

szabályozó

hatást

génműködésre.

tapasztalatok

révén

gyakorolnak

Kísérletileg bizonyos

a

jövőbeli

igazolták,

genetikai

helyzetekben

hogy

élmények

reakciómintákat

és

hosszú

távon állandósítani lehet. Az efféle jelenségek összefoglaló neve az epigenetika. Nemcsak

az

elkövetkezendő fejezetekben fogjuk

eze-

ket megvizsgálni, hanem a Das kooperative Gen (Az együttműködő gén) című könyvemben is részletesen foglalkoztam velük. A

mindenkori

külső

környezetből

származó

észlelések

az

öt

érzékszerv idegsejtrendszerének útján jelzéseket küldenek a nagyagykéregbe (az egyik kat

és

„érzelmi

a

vele

legérdekesebb biológiai

vizsgálatokból

összeköttetésben

intelligencia

vonatkozása,

jelzésekké kiderült

tudja -

álló

központjába"). hogy

alakítani.

könyvünkben

Az az A

limbikus az

rendszerbe

agytevékenység

élménybenyomásokomoly

részletesen

tudományos foglalkozunk

majd velük -, hogy az emberek közötti kapcsolatok óriási hatással lehetnek számtalan gén szabályozására,

és nemcsak lelki,

hanem

messzemenő biológiai következményekkel is járnak. Időközben nagyszámú vizsgálat célozta meg a támogató vagy tehertételt jelentő emberi kapcsolatokból származó pozitív és negatív biológiai hatások feltérképezését. A társas kapcsolatok biológiai jelzésekké alakítása révén az agy nemcsak számtalan testi funkcióra gyakorol hatást, hanem az általa előállított biológiai jelzőanyagok révén a saját mikrostruktúráját is megváltoztatja. Leon Eisenberg, nagy amerikai

tudós,

a

Harvard

Orvosi

Egyetem

kutatója

ezért

egyik cikkében a z „emberi agy s zociál is konstrukció jár ól" beszélt .

16

Ha

felismertük,

hogy

milyen

mértékben

alakulhatnak

biológiai

jelzésekké az agyunkban az emberek között szerzett élményeink, akkor képesek leszünk megérteni egészen sok súlyos, a legutóbbi időben tek

sajnos

arról

sziót,

egyre

szólnak,

a

jobban

terjedő

hogyan

poszttraumás

betegséget.

foghatjuk

stresszzavart

fel

A

8-14.

másképpen

(PTSD),

de

a

akár

fejezedepresz-

a

fiatalok

körében egyre terjedő határeseti (borderline) zavart is a modern neurobiológia is,

milyen

ismereteinek katasztrofális

fényében. biológiai

Részletezni

nyomokat

fogjuk

hagyhatnak

azt hátra

mindenekelőtt az erőszakos cselekedetek és a szexuális visszaélések - akár a génműködést is megváltoztathatják. Annak is biológiai hatásai vannak, amit a pszichés egészségzavarok

megszüntetése

fejezetben

azokkal

a

érdekében rendkívül

teszünk súlyos

a

terápiában.

gondokkal

fogunk

A

11.

foglal-

kozni, amelyek még mindig rányomják a bélyegüket a gyógyszeres kezelésekre. A 16. fejezetben a pszichoterápia hatásairól szóló fantasztikus új felismerésekről lesz szó.

Összefoglalás A

gének

nem

önmagukra

korlátozódó,

„autisztikus",

önálló

életet élnek. Az élőlény és a külvilág, a gének és a környezet

„túlélési

biológus, értelmetlen

egységet"

alkotnak,

viselkedéskutató szembeállítani

és a

ahogyan

filozófus géneket

a

Gregory

Bateson

megfogalmazta. környezeti

Ezért

hatásokkal.

Ez a könyv azzal a fantasztikus jelenséggel foglalkozik, hogy a géneket irányító és az egészségünkre hatást gyakorló tényezők nagyrészt az emberek közötti kapcsolatokból származnak. Összefoglalásképpen

azt

mondhatjuk,

hogy

a

más

embe-

rekhez fűződő kapcsolataink alakítása révén magunk is nagymértékben

irányítani

tudjuk,

hogy

mi

játszódik

le

bennünk

b i ol ó gi ai s zi nte n. A felel őss é g új di men zi ója sej li k föl mi nd ab 17

ból, amit a társas kapcsolatok biológiai jelentőségéről ma már tudunk. Ennek a könyvnek az a célja, hogy megismertesse az olvasókkal, melyek a legújabb izgalmas tudományos eredmények és felismerések ezeken a területeken.

18

2. fejezet A hétköznapi helyzetek és a test biológiája: az emberek közötti kapcsolatok jelentősége

Érdekes

tények

megállapításakor

gyelések

ismertetésekor

(a

és

következő

új

tudományos

fejezetekben

megfi-

bőven

lesz

majd részünk ilyenben) a közönséget leginkább az érdekli, amit „objektív"

mérésekkel,

lehetőleg

jó

nagy

berendezésekkel

végez-

nek (e tekintetben nem fogunk csalódást okozni az olvasóknak). Messziről nem

jött

ember

hazudnak.

milyen

szerepet

azt

mond,

Ragadjuk

meg

játszanak

amit

az

az

akar,

alkalmat

emberek

de és

közötti

a

berendezések

határozzuk

meg,

kapcsolatok

egy

„objektív" világban. Az egyik érdekes kísérlet, amelyet egy olasz kutatócsoport

végzett,

meglehetősen

mellbevágó

bizonyítékot

szolgáltatott rá, hogy az agy nem osztozik velünk a berendezésekbe vetett hitünkben. Giacomo munkacsoportja

Rizzolatti fedezte

és fel

az

időközben

az

híressé

úgynevezett

vált

parmai

„tükörneuronokat"

( t ü k r ö ző i d e g s e jt e k , an gol u l : mi r r o r n eu r o ns ), a me l ye k n e k e g y

19

egész

könyvet

tudják

vésni

lünk,

hogy

jobban

szenteltem. 1 az

mi

tudjuk

viselkedése anya

6.

is is.

fejezetben.)

a A

akkor egy

és

érzik

kenységet

azt,

(A

hogy magukat,

végezné,

az ha

„tükrözni" lásd

tudósok

rokonainkkal) a

végzi.

segítségükkel kommunikatív

bővebben

dolgozó

megfigyelt

egy csak

cselekvést

ugyanezt

semmilyen

a

vég-

tükörneuronjai

Ha

be

megfigye -

igyekeznek

agy

akkor

a

első

csengését; együtt

személyesen

eszköz

sőt

csecsemők amellyel

olyannyira

másoknál

neurobiológiai

felfedezték,

fajtársuk

egy

átérezzük

Rizzolattival

„megszólítva"

eleven

idegsejtek amit

hangja

(legközelebbi

kísérletben

az

mindazt,

próbálkozás,

arckifejezéseit

majmokkal zett

magunk utánozni

az

az

Ezek

agyunkba

a

tevé-

reakciót

nem

mutatnának.

Az emberek közötti kapcsolatok és az egészség Giacomo

Rizzolatti

felismerésnek hoz, van

akárcsak szükség,

a

úttörő

kísérletekben

neurobiológiai az

és

emberi hogy

alapját,

mely

élményekhez,

a

tanulás

fedezte

fel

szerint

személyes

végső

soron

annak a

a

tanulás-

kapcsolatokra

eredménytelenebb

lesz, amint egyre kevesebb lesz a közvetlen kapcsolat az emberek

között a nevelés, a

gyermekjáték, az iskolai tanítás során,

a családi életben és a munkahelyen. A stresszkutatás egyik legfontosabb

felismerése

-

a

könyvben

még

sokat

fogunk

vele

foglalkozni -, hogy az emberek közötti jó kapcsolatok nemcsak „leképeződnek" és „tárolódnak" az agyban, hanem egyben a leghatásosabb

és

mindenféle

mellékhatást

nélkülöző

„gyógyszerek"

is a lelki és testi stressz ellen. Az interperszonális kapcsolatok jelentik azt a közeget, amelyben nemcsak a lelki életünk zajlik, h an em a me l yb en a t e st i e gé s zs é gü n k et i s me g t u dj u k őr i z n i .

1

Mi é rt é r z em a z t , ami t t e ? Ursus Libris, Budapest, 2010. 20

Ahol csökken az emberi kapcsolatok mennyisége és romlik a minőségük, ott mindig megnövekszik a betegségek kockázata. Egy női páciens példája Egyik betegem arról számolt az

utóbbi

időben

vasárnap

be az első találkozásunkkor, délutánonként

rendszeresen

hogy

pánikál-

lapot uralkodott el rajta, ő pedig egyáltalán nem tudta irányítani az

eseményeket.

A

szíve

vadul

vert,

már-már

attól

félt,

hogy

infarktust kapott, nyugtalanságot és szorongást érzett, a bőrén főleg a nyakán és az arcán - vörös foltok jelentek meg, és úgy érezte, szervi

nem

kap

elváltozást

levegőt. vagy

A

háziorvosa

rendellenességet

vizsgálatai

nem

semmilyen

mutattak.

A

szív-,

a pajzsmirigy- és a veseműködése, illetve a vérképe átlagos volt, mégsem

lehetett

kérdés,

hogy

a

panaszait

nemcsak

„beképzel-

te", hanem azok tényleges testi folyamatokon alapultak. Ezek a folyamatok azonban nem ott játszódnak le, ahol az egyetemeken oktatott

orvostudomány

őket.

keresi

Megkértem

hogy meséljen egy kicsit arról, hogyan

a

betegemet,

zajlanak a hétvégéi, és

miket szokott gondolni és érezni ezeken a nyilvánvalóan kritikus vasárnap

délutánokon.

Elmesélte,

hogy

tulajdonképpen

nagyon

örül a hétvégéknek, amelyeket többnyire a párjával szokott tölteni, és általában ki tudja pihenni magát. A

negyvennyolc

éves,

életerős

110

esetében

valami

nagyon

érdekes dolog derült ki: az általa leírt tünetek - számára addig teljesen

váratlanul

-

akkor

jelentek

meg,

amikor

az

ellazult

vasárnap délutáni hangulatban egyszer csak eszébe jutott a hétfő reggel. A hosszú idő óta végzett munkáját szívesen látta el, mégis megváltozott valami az emberi kapcsolataiban. A korábbi főnökét egy fiatal főnökasszony váltotta fel, és néhány új, fiatal kollégája is lett. A munkatársakkal és az új főnökével való viszonyában egyaránt féltékeny és ellenséges hangulat uralkodott el, pedig számára mindig nagyon fontos volt, hogy jó légkör legyen. Amikor közölte, hogy szeretné tisztázni a helyzetet, azzal a tanáccsal hárították

21

el a kérését, hogy menjen korkedvezményes nyugdíjba. Ő azonban ezt megalázónak tartotta, mivel büszke volt a foglalkozására (nehéz családi körülmények között nőtt fel, és a munkájában nagy szorgalommal

küzdötte

egyre

feljebb

magát).

A

férjének

még

nem beszélt ezekről a fejleményekről, mivel az ki nem állhatja a „panaszkodást" meg a „problémázást". A biológiai vészreakciók és azok kiváltó okai A vészhelyzetek kívülről nézve nem feltétlenül hatnak drámainak. Így voltam ezzel én is, amikor a betegemet hallgattam. Az orvos csak

akkor

tartja

a

veszi

komolyan

beszélgetésen

ezeket

alapuló

a

helyzeteket,

kapcsolatát

a

ha

fontosnak

betegével.

Az érin-

tetteknek viszont jó okuk van rá, hogy erős fenyegetésnek éljék meg

őket.

még

önmaguk

A

vészhelyzet előtt

is

tényleges

tagadják,

fennállását

vagy

azonban

legalábbis

sokáig

tudatosan

nem

észlelik mindaddig, amíg aztán a testük, amely tudattalanul már nyilvánvalóan

fölfogta

a

veszélyt,

intenzív

vészreakciókat

nem

kezd el küldeni. Az emberi szervezetnek megvan az a képessége, hogy tudattalanul észleljen, és nem tudatosuló lelki és biológiai reakciókat mutasson. Ezzel később még foglalkozni fogunk. A tipikus

vészreakciók,

mint

helyzetekben

a

lépnek

föntebb fel,

említett

például

betegem

amikor

az

esetében, embernek

többet kell teljesítenie, mint amennyire az erejéből futja; a párkapcsolati,

családi

vagy

munkahelyi

konfliktusokban;

amikor

a

gyerekek félnek az iskolától, amikor a tanárok félnek a diákoktól vagy a szülőktől, és úgy érzik, a kollégáik vagy a főnökeik cserbenhagyják

őket;

amikor

valaki

akarata

ellenére

munkanélkülivé

válik; amikor a fiatalok elvesztik a szüleikbe vetett bizalmukat; amikor valakinek az önfeláldozásig gondoskodnia kell egy ápolásra szorulóról (pl. egy fogyatékos gyerekről vagy egy Alzheimerkóros idős emberről); vagy amikor váratlanul elhagyják az embert, illetve

egy hozzá

közel

A stresszbete gséggel

álló

sújtott

személy halála csoport ok

22

meglepetésként

különleges

esetei

éri. közé

tartoznak

azok

az

emberek,

akik

a

velük

szembeni

erőszak,

a

háború vagy az otthonuk lerombolása miatt élnek át szenvedést. A

szervezet

nemcsak

akkor

ad

biológiai

vészreakciót,

amikor

egy kő az ember fejére esik, tehát amikor „kemény" fenyegetés éri a testi épségét vagy az életét. Az újabb munkapszichológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy az egészségünkre manapság sokkal inkább az ún. „puha tényezők" (soft facts) veszélyesek, például az emberek

közötti

konfliktusok,

a

hiányzó

társas

támogatás

vagy

az egyik

társas

egyéb stresszfaktorok. A

fentebb

említett

páciens testi

állapotában

helyzet kiéleződése alapvető változásokat okozott. Az ő esetében szoros időbeli és helyzeti összefüggés látszott a testi tünetek és a külső, általa veszélyesnek ítélt helyzet között. Az efféle összefüggéseket azonban az érintettek gyakran alig veszik észre. Ha a lelki eredetű azok

testi

hosszú

panaszokat ideig

nem

kezelik

fennmaradnak,

pszichoterápiával,

akkor

egyre

jobban

hanem

elveszhet

az időbeli összefüggés a tehertételt jelentő külső szituáció és a megterhelésre adott testi reakció között. Azok a testi panaszok, amelyek egy

a

betegség

emberek

lóbbakká"

elején

közötti

válhatnak,

hétköznapjain.

A

még

szoros

problémás és

könyv

egyre egy

„összeköttetésben"

helyzettel, jobban

későbbi

idővel

eluralkodhatnak részében,

a

álltak

egyre

„önál-

a

beteg

depressziónál

fogunk foglalkozni ennek okaival. A stressz okai és a kiutak Nemcsak a lelkiállapotunk, hanem - s ez talán sokakat meglep az agyunk neurobiológiai felépítése is a jó emberi kapcsolatokon múlik,

amint

a

következő

fejezetekben

látni

fogjuk.

Amikor

egy ember életében felbukkan a szorongás, a tartós szomorúság, a ez

stresszérzések rendszerint

csolatában

vagy azzal

jelentős

valamilyen

más

függ össze,

hogy

érzelmi

igények

tek veszélybe. Előfordul, hogy il yen 23

érzelmi egy vagy

nehézség,

fontos

emberi

szükségletek

hel yzetben a z ember

akkor kapkerülsem

azt

nem

tudja,

azt,

hogy

melyik

Vannak,

akik

hogy

mely

kapcsolat

bűnbakot

érzelmek okozza

keresnek,

jelentenek

gondot,

tulajdonképpen bár

ilyen

a

sem

problémát.

legtöbbször

nincs,

még ha látszólag éppen ellenkező is a hel yzet. Sokan, akik egy ilyen

helyzetben

„coachingból",

rengeteget

profitálhatnának

visszarettennek,

mert

a

egy

pszichoterápiás

büszkeségük,

a

félelmeik

emberi

kapcsola-

párkapcsolatok

futhatnak

vagy az előítéleteik nem engedik, hogy részt vegyenek rajta.

Hogyan alakulhatnak ki nehézségek a kapcsolatokban? Sokféle

érzéshez

társulhatnak

tokban.

Különböző

okokból

problémák főként

a

az

zátonyra. A legtöbb esetben ezek a kapcsolatok akkor nem folytatódhatnak a

megfelelően

megbántások

vagy

külső

segítségnyújtás

megaláztatások

miatt

nélkül,

megszakad

amikor

a

beszélő

viszony két ember között. Ha a páciens érdekelt a kapcsolat folytatásában, vagy rászorul a kapcsolatra, akkor az lesz a pszichoterápia első lépése, hogy helyreállítsa az érintettek közötti kommunikációt, hogy kiderüljön, miről is van szó valójában. Legtöbbször az derül ki a beszélgetések során, hogy a kapcsolatban a ki nem mondott kívánságok (vagy ki nem élt vágyak) miatt éltek át csalódást vagy szenvedtek sérülést az érintettek. Számos

oka

lehet

annak,

hogy

miért

nem

elégülnek

ki

a

kívánságok vagy vágyak egy kapcsolatban: vannak emberek, akik (mélyen bizonyos észlelni

gyökerező előzetes

félelmeik

vagy

tapasztalataik

bizonyos

érzéseket.

szégyenérzetük

hatására)

Előfordul,

miatt,

egyáltalán nem

hogy az érzelmi

máskor mernek kívánsá-

gokat más érzések - pl. büszkeség, harag vagy szorongás - akadályozzák, és „nem tűnnek fel jó fényben" mások vagy saját magunk előtt.

Általában

a

korábbi

miatt

alakulnak

ki

olyan

kapcsolatokból álláspontok,

származó

amelyekben

tapasztalatok az

ember

-

g ya k r an t udt a nél kül - a saj át útjá ba n (il let ve : saj át é r ze lmi s zük 24

ségleteinek útjában) áll. Az eredeti helyzetben kénytelen volt az adott álláspontot kialakítani, de most már saját magát akadályozza vele. Öt jó tanács a (kapcsolati) stressz kezelésére Mihez kezdhet az ember, ha szorong, stresszes, és kapcsolati problémái vannak, de még várni akar azzal, hogy pszichoterapeutához forduljon?

Egy

nyugodt

percében

gondolkodjon

el

azon,

hogy

(1) melyik kapcsolatában szokott jelentkezni a probléma. Gyakran előfordul,

hogy

az

egyik

kapcsolatból

származó

problémát

egy

másikba „helyezzük át", például ha a főnökünkkel gyűlik meg a bajunk,

akkor

a

párkapcsolatunkban

jelentkezik

valami

probléma,

vagy fordítva. Természetesen az is lehet, hogy egyszerre több kapcsolatunkban

vannak

gondok.

Utána

(2)

próbálja

meg

nyugodt

körülmények között kitalálni, milyen fontos, de egyúttal elérhető részcélt tudna kitűzni maga elé, amelyet kívánságként fogalmazna meg a kapcsolatban részt vevő másik fél számára. Minél inkább érzelmi töltetű a kívánság tárgya (pl. kritika, düh, illetve vágy az

elismerésre,

kedvességre

vagy

gyengédségre),

annál

jobb.

Ez

azonban nem azt jelenti, hogy érzelmileg felfokozott módon kellene közölni az adott vágyat. (3) Hozza a partnere tudomására egy minden

feszültségtől

mentes

pillanatban,

hogy

„nyugodtan

akar

vele beszélni", és erre olyan időpontban kerüljön sor, amikor nem szorít az idő. Próbálják meg barátságos mederben tartani a beszélgetést,

és

gondoljon

bele,

hogy

a

beszélgetőpartnere

vélhetően

ugyanolyan félelmeket és stresszt él át, mint ön. Kezdje azzal a beszélgetést, hogy először is röviden elmondja neki, hogy miért becsüli őt nagyra (érdemes ezt előbb átgondolni). Utána térjen rá közvetlenül a tulajdonképpeni témára, és mondja el neki az óhajait. (4) Beszélje meg a gondjait a hozzátartozóival vagy a barátaival. Azok

a

barátok,

véleményüket,

akik

többet

megfontoltan

segítenek,

mint

és

nyugodtan

azok,

akik

akarnak vonulni ön mellett. (5) Tegyen valamit

25

elmondják

azonnal saját

a

harcba

magáért:

sportoljon

(pl.

hetente

egyszer-kétszer

menjen

el

futni,

kerékpá-

rozni vagy úszni), vagy tanuljon meg egy lazítási technikát (pl. a Jacobson-féle izomrelaxációt, az autogén tréninget vagy a jógát), és ezt rendszeresen gyakorolja is. Ha nem jut messzire ezzel az öt lépéssel, akkor még mindig vannak lehetőségei. Valószínűleg nem önön múlik, ha a kapcsolat kívánt tisztázása és javulása nem történik meg. Lehet, hogy itt az idő elmerészkedni egy pszichoterapeutához és kikérni a tanácsát. A

könyv

utolsó

fejezetében

fogunk

azzal

foglalkozni,

hogyan

működik a pszichoterápia, és milyen hatásokat ér el.

Összefoglalás Az emberi kapcsolatok többek a kulturált életmódnál, amelyről szükséghelyzetben

le

is

tudnánk

mondani.

A

kapcsolatok

nemcsak a lelki életünk közegei, hanem a biológiai egészség meghatározó rendszerről az tak,

agyi

tényezői szerzett

is.

Az

agyban

ismereteink

struktúráinkban

hogy kapcsolatokat

bizonyos

felfedezett

alapján

kijelenthetjük,

rendszerek

létesítsenek,

és

tükörneuron-

arra

azokat

hogy

szakosod-

alakítsák.

Az

újabb munkalélektani vizsgálatok azt mutatják, hogy a „puha tényezők" időközben

a

betegségek

vezető okaivá

váltak, ami

azt jelenti, hogy ahol az emberi kapcsolatok intenzitása csökken és minőségük romlik, ott egészségproblémák alakulnak ki.

26

3. fejezet A gének világa

Gregor Mendel génelméletétől a modern genetikáig Johann

Gregor

köszönhetjük

Mendel

azt

az

örökítőanyag

kat

követ,

a

felismerést,

hordozza,

amelyeket fogalmát

lógus,

a

szót

nikus

alkotta

és

Maclyn

egy

Néhány

1909-ben

ismerte

később,

fel,

fedezte

tulajdonságait szabályo-

el.

A

Bateson

az

genetika

angol

bio-

dán

bota-

Johannsen

Avery,

hogy nevű

szerzetesnek

szigorú

neveztek

Wilhelm

Oswald

1953-ban

élőlények

William

(dezoxiribonukleinsav)

évvel

az

átörökítés

Mendelről

1944-ben

McCart y

DNS

az

1906-ban

pedig

meg.

Ágoston-rendi

hogy

és

azóta

(öröklődéstan) gén

(1822-1884)

Colin

MacLeod

öröklés

információi

molekulában

tárolódnak.

fel

James

D.

Watson

és

Francis Crick, hogy milyen elv alapján kódolta bele a természet az öröklődési molekula alapján a

„szövegét", „ki

benne

ba

információkat kell tárolt

ültethetők

a

DNS-be.

vagyis

olvasni"

a

öröklődési

legyenek

az

ők

Ők

fejtették

DNS

meg

meg

a

molekulájának

információk adott

fejtették

kódot,

örökítő amelynek

információit,

ténylegesen

élőlényben.

az

(Ennek

a

hogy

gyakorlatrészleteit

a

Függelékben olvashatják el.) Az inek

örökítőanyag,

illetve

az

öröklődés

kutat ása páratlan sikertörténet. Éppen 27

szabályainak enn yire

és

törvénye-

vitathatat lan az

is, hogy a génekről szóló tudásunk sok-sok évtizeden át - egészen mostanáig - annyira korlátolt volt, hogy számtalan olyan tévképzetnek

nyújtott

búcsút

venni. A génekről egészen a közelmúltig azt gondoltuk,

táptalajt,

amelyektől

csak

mostanában

kezdünk

hogy ugyanazt a szerepet játsszák a szervezetben, mint a karmester a

zenekarban:

irányítják

és

meghatározzák

az

élőlényben,

hogy

mi, hogyan és mikor játszódjon le. Évtizedekig szigorúan kizárták annak lehetőségét, hogy a környezeti tényezők is hatással lehetnek a gének működésére. Aki ilyesmit állított, azt fantasztának kiáltották ki. A gének merev, megváltoztathatatlan egységnek számítottak, amelyek a külvilág eseményeitől teljesen függetlenül végzik a dolgukat. Hogy egy gyermek tehetségesnek bizonyult-e az iskolában, hogy sportos volt-e, hogy az apa alkoholista lett-e, és az anya depresszióban szenvedett-e, az mind „örökletes'' volt - és ez a hit évtizedekig tartotta

magát.

Csupán

a

legutóbbi

években

kezdjük

felismerni, hogy a gének nem a szervezet főparancsnokai, hanem inkább olyanok, mint egy billentyűzet, amelyen a szervezet játszik.

Genetika, Charles Darwin és a „darwinizmus" „Jó

géneket", „rossz géneket"

kal

rengeteg

Különösen tását Sok

sületlenséget

fatális

volt

összekapcsolni kortársunk

-

a

örökölt

hordanak

az

öröklődés

azzal,

amit

legtöbb

valaki: ezekkel össze

mind

a

a

szavak-

mai

napig.

törvényszerűségeinek „darwinizmusnak"

biológussal

kuta-

nevezünk.

egyetemben -

nem

tud

arról, hogy Darwin evolúcióelmélete és a darwinizmus két teljesen

különböző

hogy révén ménye.

az

élet

jött

dolog. nem

létre

ezen

Semmilyen

Vitathatatlan

egy

hat-

a

érdemi

Darwinnak

vagy

bolygón,

hétnapos hanem

kételyünk

nem

az

a

felismerése,

teremtési

hosszú lehet

folyamat

fejlődés azzal

ered-

kapcso-

latban, hogy bolygónkon az élet kb. 3,5 milliárd éves, és hogy minden kialakult élőlény

családfája

28

közös.

Darwin azon a véle-

ményen

volt,

hogy

az

örökítőanyag

új

élőlények

kialakulásához

vezető változásai csupán a véletlen művei lehetnek. A természetes kiválasztódás (más néven szelekció) dönti el, hogy a számos véletlenszerűen fennmaradni. egyfelől

keletkezett A

új

kiválasztódás

az élőlények

egymás

háborúkról [wars of nature]

képződmény

közül

Darwin

eredeti

közötti

harca

melyik

véleménye (Darwin

tud

szerint

természetes

beszélt). Szerinte működik még egy

szelekciós elv - legalábbis a kétnemű fajoknál: minden párzásnál több választási lehetőség adódik (rendszerint a nőstény számára). Amiről

eddig

írtam,

az

Darwin

evolúcióelmélete,

nem

pedig

a

darwinizmus. Darwinizmusnak ki

igyekszik

azt

Darwin

a

próbálkozást

felismeréseit

nevezzük,

világnézetté

amikor

alakítani,

valavagyis

amolyan valláspótlékká tenni. A darwinizmus atyja Ernst Haeckel (1834-1919) német orvos és biológus volt, aki úgy vélte, hogy a

humanizmus

eszménye nép

(zsidó-keresztény

ellentmond

genetikai

dalmakban,

a

természetes

degenerációjához

amelyekben

előzményekkel

a

-

kiválasztódás

fog

vezetni.

szociális

rendelkező)

elvének,

Azokban

intézkedések

és

és

a

a

társa-

az

orvosi

ellátás révén - segítenek a gyengéknek, a fogyatékosoknak és a betegeknek, a gyengék éppen olyan jól tudnak szaporodni, mint az erősek. Ennek az a következménye, hogy a faj egyre inkább degenerálódik. A darwinizmus ezért az ún. eugenika mellett tört lándzsát, és azt követelte, hogy csak a genetikailag „jó" emberek

hozhassanak

Fajtisztasági

világra

Társaság

utódokat.

(Deutsche

Az

1905-ben

Gesellschaft

für

alapított

Német

Rassenhygiene),

amelynek Ernst Haeckel tiszteletbeli tagja volt, és amely - már jóval

Hitler

németországi

színre

lépése

tudományos

előtt

-

elitet,

soraiban

megkövetelte

tudhatta a

az

tagjaitól,

akkori hogy

csak egy önkéntes orvosi vizsgálat után adják tovább utódaiknak faji-genetikai „minőségüket". A

darwinizmus

történetét

részletesen

M en sc hl i ch kei t ( Az e mb e r i e s s é g e l ve ) 29

kifejtem

a

Prinzip

cí mű k ö nyv e mb e n , e zé r t

itt

nem

bonyolódom

bele.

A

Haeckellel

szövetkezett

darwiniz-

mus 1880 és 1933 között tért hódított a németországi akadémiai körökben, és - fontos további egyik

szellemi

előkészítése

történelmi tényezők

volt

az

1933-tól

mellett - az

uralkodó

nemzeti-

szocialista rendszernek. A darwinizmus nagy trükkje az volt, és maradt mind a mai napig, hogy elsőként ültette át a korai kapitalizmus elveit a biológiába, és tette meg a „túlélésért folytatott harcot" a legfelsőbb biológiai axiómának. Második lépésként ezt az állítólagos biológiai alapelvet arra használják, hogy visszamenőleg igazolják vele a szociális rendszerek nélküli társadalmi berendezkedést és a megzabolázatlan gazdasági rendszert.

A génszabályozás elve: a gének irányítanak, de őket is irányítja valami Génnek

a

DNS

hosszú,

fonálszerű

örökítő

molekulájának

egy

kicsiny szakaszát nevezzük, amely egy bizonyos testi fehérje (ún. protein)

felépítésének

terveit

tartalmazza.

A

szervezet

fehérjéi,

vagyis proteinjei szabályozzák az anyagcserét minden élőlényben, így az emberekben is. Mivel az örökítőanyagban lévő gének tartalmazzák

a

fehérjék

felépítésének

terveit

minden

élőlényben,

a

gének valóban nagyon fontos szerepet játszanak. Évtizedekig tartotta magát az a vélemény, hogy a génekben nincs is más, mint a „saját" fehérjéjük tervrajza. Az élőlény szempontjából az a fontos, hogy „jó" géneket örököljön, mert akkor lesz rátermett és marad fenn a túlélésért (illetve a legjobb párzópartnerért) folytatott harcban. Bár ez nagyszerűen beleillett a fentebb említett darwinizmus elméleti

kereteibe,

mégis

csak

féligazságot

tartalmazott

a

gének

valódi működéséről. A gének nem csak egy DNS-szeletből állnak, amelyből le kell olvasni egy protein tervrajzát, mielőtt elkészülne az adott fehérj e . ( E g yé b i r á n t a D NS -n e k e zt a r és zé t a gé n k ó d ol ó r é g ió j á n a k

30

nevezik.)

A

gének

ennél

bonyolultabb

felépítésűek:

minden

gén

előtt található egy „génkapcsoló"; a szakemberek regulátorszekvenciáknak nevezik ezeket a kapcsolókat. A génkapcsolók is a DNS építőköveiből

(nukleotidokból)

jelzőanyagok

(az

tényezők) olyan hoz,

ún.

transzkripciós

„leszállópályái"

jelzőanyagok, akkor

épülnek

vagy

amelyek

„landolnak"

a

fel,

és

a

faktorok,

kívülről

átírást

„fogadóállomásai".

illeszkednek kapcsolón,

egy vagyis

gén

érkező

szabályozó Ha

vannak

kapcsolójá-

hozzákapcsolód-

nak, aminek az lesz a következménye, hogy az utána következő gén

„bekapcsolódik"

(kevésbé

fejeződik

(jobban ki).

Hogy

kifejeződik) vannak-e

vagy

„kikapcsolódik"

megfelelő

jelzőanyagok,

az már a környezeti feltételektől függ.

1. áb ra

Magyarázat az ábrához Minden gén előtt található egy génkapcsoló. A környezeti hatások döntik el, hogy a jelzőanyagok hozzákapcsolódnak-e a kapcsolóhoz, és be- vagy kikapcsolják-e az utána következő gént. Minden

élőlény

örökítőanyaga

testének

összes

sejtjében

megta-

l á l hat ó . A s e jt ma gb a b ek er ü l ő é s ot t a gé nt b e- va gy k i ka pcs ol ó

31

jelzések csaknem mindegyike a környezetből érkezik. Az egysejtű lények

(pl.

baktériumok

vagy

amőbák)

esetében

a

környezet

rögtön a sejtfalon kívül kezdődik. A többsejtű élőlényeknél egyegy sejt környezetét egyfelől a többi testi sejt, másfelől a testen kívüli világ jelenti. A többsejtű élőlényeknél a - több közbülső lépés után - végül a gének génkapcsolóin landoló jelzések éppúgy kiindulhatnak a test többi sejtjéből, mint a külvilágból. A külvilágból

érkező

jelzések

egyébként

nem

hathatnak

kényük-kedvük

szerint bármelyik génre, hanem az egész szervezet megszűrésükben

és

irányításukban.

Saját

részt vesz a

génműködésének

fel-

ügyeletét tehát az egész szervezet látja el. A

gének

környezeti

nem

autisztikus

hatásoktól

kommunikálnak.

A

„magányos

mentesen

többsejtű

róják

a

élőlények

farkasok", maguk

sejtjei

amelyek

útjait. állandó

A

a

gének

„párbeszé-

det" folytatnak mind a szervezet többi részével, mind pedig a környezettel.

Egy gén

önmagában

semmire

sem képes. Csak

akkor

lehet aktív, ha az egész szervezet ezt megengedi, s a megfelelő jelzőanyagot az események színhelyére szállítja. De utána is csak akkor lehet leolvasni a gént, ha számtalan segítő molekula működik közre, illetve együtt (a génnel és egymással). A gének ezért nemcsak azt

kommunikálnak, jelenti,

hanem

hogy lenne

kooperálnak

valamilyen

is.

Ez

„szellemük",

azonban

vagy

nem

valamilyen

ismeretlen „szellem" irányítaná őket - ennek nincs semmi értelme. Teljesen biológiai történésekről van szó. A gének tehát „biológiai

kommunikátorok"

és

„biológiai

kooperátorok".

Abszurd

az a némelyek által vallott nézet, mely szerint a gének „önzőek" lennének (ezt a Das kooperative Gen [Az együttműködő gén] című könyvemben egyébként

bővebben

egy

olyan

kifejtem). biológus

Az állított

„önző fel,

gén" aki

tézise maga

(amelyet soha

nem

kutatta a géneket), a fent említett darwinizmus mai kifejeződése. A gének tehát nemcsak irányítanak, hanem őket is irányítja valami. Ám még e z s em min de n. A gén eke t u gya n i s nemcs ak a fi zi ka i va gy 32

kémiai környezeti tényezők (pl. környezeti mérgek, sugárzás, táplálkozás) szabályozhatják, hanem a lelki élmények és az emberek közötti tapasztalatok is. Mindazt, amit az emberek közötti térben átélünk, az agyunk észleli, és - akár akarjuk, akár nem - biológiai jelzésekké alakítja át. Az agy folyamatosan „biológiává" alakítja át a „pszichológiát". Az agyunk idegsejtjei - mindenekelőtt a limbikus rendszer

sejtjei

-

által

kiválasztott

jelzőanyag-keverék

összetétele

attól függően változik, hogy mit élünk át. Az

agyban

kiválasztott

jelzőanyagok

(neurotranszmitterek)

nemcsak az agyra hatnak vissza, hanem a testi sejtekre is: mindenütt,

ahol

a

neurotranszmitterek

kifejtik

a

hatásukat,

géneket

aktiválnak, és megváltoztatják az anyagcserét. Számos vizsgálat áll rendelkezésünkre,

amelyek

egyértelműen

mutatják

és

bizonyítják,

hogy a lelki élmények (pl. a pszichés feszültségek) számos fontos gén és

szabályozására

hatnak.

Angelika

Bierhaus

német

munkatársai

egyik

különlegesen

szép

bebizonyosodott,

hogy

azoknál

embereknél,

az

biológusnő

vizsgálatában akik

például pszichés

stresszt élnek át, a legrövidebb időn belül aktiválódik egy olyan jelzőanyag, csolóját

amelyről

köztudott,

aktiválja. Más szerzők

hogy

számos

vizsgálatai azt

stresszgén

kap-

mutatják, hogy a

fenyegetettség és a félelem aktiválja a stresszgéneket az embernél (és minden más emlősállatnál). Ezzel szemben az inspiráló szellemi élmények, az érdekes tevékenységek, a társas támogatás és az

emberek

aktiválnak,

közötti amelyek

pozitív serkentik

kapcsolati a

tényezők

neurális

olyan

növekedési

géneket faktorok

képződését és az idegsejtek szaporodását.

Epigenetika. Amikor a környezeti hatások tartósan megváltoztatják a gének leolvashatóságát A környezeti tényezők és a pszichés élmények hatásai nem korlát ozó d nak cs up án a z akt uá li s, ad ott p il la nat ba n za jl ó gé nm űk öd és

33

szabályozására. A gének tevékenységét nemcsak az „itt és most" kapcsolja be és ki, hiszen a környezeti hatások tartósan - így jóval

alapvetőbb

megvan

rá

a

csoportokat DNS-hez.

módon

-

lehetősége,

(pl. Ha

az

egy

hogy,

ún. gén

megváltoztathatják. úgyszólván

szervezetnek

mellékesen,

metilcsoportokat) kapcsolójához

A

funkciós

kapcsoljon

több

ilyen

hozzá

funkciós

a

cso-

port tapad, és mintegy „lepecsételi", akkor ezek elzárják az utat a

jelzőmolekulák

előtt,

amelyek

a

génkapcsolóhoz

kötődhetnek,

és a gén működését aktiválhatják. A gén ilyenkor mintegy „leválasztódik" és bezárul. Így olyan helyzet állhat elő az egész szervezet számára, mintha ez a gén egyáltalán nem is létezne. A környezeti tényezők egyébként fel

is

nemcsak

oldhatják

ilyen

hosszan

a

gén

zárat.

tartó

epigenetikának csoportot

a

lepecsételéséhez A

géntevékenység

lepecsételést

nevezik.

Az

epigenetikus

vezethetnek,

(vagy

szabályozásában

a

örökítőanyaghoz

„változásoknak"

hanem

pecsét

kapcsolódó

hívják.

Ezek

az

eltávolítását) funkciós

a

funkciós

csoportok egy mintázatot alkotnak, az ún. epigenetikus mintát. Sok

biológiai

lehetőség

a

forgalomból egy az

jelenség gének

való

bizonyos élőlény

petesejtből

epigenetikus hosszan

időpontban növekedése.

embrió,

felnőtt

ember,

először

be-,

Nagyon

elképzelhetetlen

a

majd

kikapcsolni

szemléletes

példa

a

a

egy

majd

nem

lenne

vagy

arra,

Ilyen

a

hogy

jelenség

megtermékenyített

kisgyermek

és

lenne lehetősége

növekedést

hernyó,

nem

tehát

vagy

legyenek.

válna

csecsemő,

szervezetnek

ha

szabályozására, kivonásukra,

bevethetők Hogyan

később

ha

tartó

lenne,

szabályozó

amelyből

végül

végül például

géneket? pillangó

lesz. Hiába olyan, mintha a világoszöld hernyó és a tarkabarka lepke az mert

az

két

teljesen

különböző

örökítőanyaguk! különleges

A

táplálékot

élőlény

méhkirálynő kap

egy

lenne, azért adott

valójában válik

ugyan-

királynővé,

időpontban.

Ez

a

k ül önl e ges t ápl álé k ( és ne m más !) k ap cs ol ja be a gé náll omá n y 34

2 . ábra

Magyarázat az ábrához A környezeti hatások és a pszichés élmények befolyásolni tudják, hogy milyen mértékben kapcsolódjanak a DNS-hez bizonyos funkciós csoportok (az ábrán csillagocskák jelzik őket). Ha a génkapcsolót sűrűn befedik a funkciós csoportok, akkor a gén sokáig leohashatatlan marad, így nem működik. megfelelő génjeit és tereli a méhkirálynővé válás irányába a növekedést azoknál a ritka egyedeknél, amelyeket fiatal korukban ezzel etetnek.

Embereknél

történésekre

-

és

is

ezáltal

bebizonyosodott, az

hogy

egészségünkre

-

az

epigenetikus

hatást

gyakorol

a

táplálkozás. Az utóbbi évek vizsgálatai azt támasztják alá, hogy korántsem egyedül

a

táplálkozás

az

emberek

egészségére

ható epigenetikus

hatás. A tudományos vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a lelkileg átélt

események

zatokat

az

meg

tudják

változtatni

örökítőanyagunkban,

gyakorolhatnak

a

fontos

és

gének

tartós,

az

epigenetikus

hosszú

leolvashatóságára.

távú

mintá-

hatásokat

Mindenekel őtt

a zok at a hat ás oka t si ker ült i ga zolni, a mel ye k et a sze re t ő - va gy

35

éppen hiányos - kora gyermekkori gondoskodás fejt ki az agyi génekre.

Az

e

kanadai

Michael

cikksorozatot

területen Meaney

közölt

folyóirataiban.

tevékenykedő

ebben

Michael

egyik

vezető

neurobiológus

nagy

a

világ

témában

Meaney

a

kicsi

kutató,

feltűnést legjobb

emlősállatokkal

a

keltő szakmai

bizonyítot-

ta, hogy a szerető, gyengéd anyai gondoskodás fel tudja oldani kora

gyermekkorban

lódott,

fontos

egy

születéskor

antistresszgén

agyi

epigenetikus

blokkolását.

módon

Azoknál

záro-

a

gyere-

keknél, akik az élet korai szakaszaiban nem részesültek szeret ő gondoskodásban, nevén:

blokkolva

marad

glukokortikoid-receptorgén).

az

antistresszgén

Ez

azt

jelenti,

(hivatalos

hogy

azok

a

gyerekek, akiknek az életük korai szakaszában nem volt részük szerető,

biztos

sokkal

nagyobb

eseményekre,

gondoskodásban,

az

életük

stresszgénaktivitással

mint

mások.

Ennek

a

későbbi

reagálnak

a

szakaszaiban

nehezebb

depressziós

és

élet-

pszichoszo-

matikus megbetegedések nagyobb kockázata lesz az eredménye. Abból

kell

kiindulni,

hogy

nemcsak

a

kora

gyermekkori,

hanem a későbbi tapasztalatok is epigenetikus hatásokkal járnak. Nem

lehet

matikus

kétséges,

hogy

élményeknek

a

fájdalmas,

tartós

erőszakos,

következmények

illetve

vannak,

trau-

aminek

epigenetikus változások állnak a hátterében (lásd a 12-14. fejezeteket). Másfelől fel kell tételeznünk, hogy az új, gyógyító kapcsolatok

élménye

kedvező

hatást

gyakorol

genetikai

állományunk

epigenetikus mintázatára.

Összefoglalás A

fehérjék

vegyületcsoportja

folyamatában hormonként és

meghatározó

a

szervezet

végrehajtó

összes

szerv.

anyagcsere-

Jelzőanyagként,

biokémiai „munkásként" a test minden bioló-

giai folyamatában lényeges szerepet játszik. A géneknek jutott az a szerep, hogy a fehérjék előállításának terveit hord ozzák. 36

Minden gént részben az azt tartalmazó sejt környezete, részben a kívülről (a környezetből) érkező jelzések szabályoznak. A gén

szabályozása

meghatározza,

hogy a

génnek

megfelelő

„saját" fehérje elkészüljön-e, s ha igen, milyen mennyiségben. Egy fehérje előállítása a neki megfelelő gén be- vagy kikapcsolásán múlik. A géntevékenység szabályozása és vele együtt a fehérjék előállításának mértéke a döntő fontosságú változó a betegségekre hajlamos testi rendszereknél: a szívszernél, ponti

a

és

hormonrendszernél, környéki

az

és érrend-

immunrendszernél,

idegrendszernél.

A

génműködés

a

köz-

szabályo-

zása nem autonóm módon történik, vagyis nem maga a gén határozza meg (a gének nem „autisztikusak"), hanem minden egyes

génnél

vetíti

a

az

„elé

„parancsot".

kapcsolt" Hogy

ún.

a

regulátorszekvencia

regulátorszekvenciák

köz-

milyen

parancsokat adnak az utánuk kapcsolt géneknek, az azoktól a jelzőanyagoktól amelyek

a

(az

ún.

szabályozó

S

hogy aztán

a

regulációs

az

átírást

szabályozó

szekvenciákhoz

átírást

szabályozó

szekvenciákhoz,

és

tényezőktől)

tudnak

tényezők

aktiválják-e

függ,

kapcsolódni. kapcsolódnak-e

a

géneket,

az

azoktól a jelzésektől függ, amelyek magából a sejtből, az egész szervezetből vagy a környezetből érkeznek. Az agyban számos gén szabályozása a pszichésen releváns jelzések állandó hatásának van alárendelve. Ezek a jelzések a külvilágból származnak, az öt érzékszerv közvetíti őket, és az agy bizonyos struktúráiba jutnak, majd a nagyagykéreg és a limbikus

rendszer

idegsejt-hálózatai

kiértékelik

és

biológiai

jelzésekké alakítják át őket - beleértve azokat a jelzéseket is, amelyek

átírást

szabályozó

tényezőket

aktiválnak.

A veszély-

helyzeteket és az emberek közötti konfliktusokat az agy biológiai jelzésekké alakítja át, amelyek aktiválják a géneket az agy riasztó- és stresszrendszereiben (a mandulamagban [az ún. amygdalában],

az

agytörzsben

és

hipotalamuszban).

A

pozi-

tí v hel yze t ek , külö nö se n a jó e mber i ka p cs ola t ok, bi ol ó giai 37

jelzésekké

alakulnak

jelzőanyagaiért

és

át, az

amelyek idegi

többek

között

a

boldogság

növekedési

tényezőkért

az

most"

felelős

gének aktiválásához vezetnek. A

génműködést

nemcsak

„itt

és

szabályozza

(génreguláció), hanem a szervezetnek arra is lehetősége nyílik, hogy vel

funkciós kivonja

a

csoportok géneket

(metilcsoportok) a

forgalomból.

DNS-hez Ugyanígy

kötésélehetőség

adódik az ilyen hosszú időre elnémított gének aktiválására is (a funkciós csoportok eltávolítása révén). A gének hosszú távú elnémítása vagy aktiválása az epigenetika. Az újabb vizsgálatok azt mutatják, hogy a lelki élmények és az emberek közötti tapasztalatok

szempontjából

fontos

úton módosítani lehet.

38

agyi

géneket

epigenetikus

4. fejezet A stresszgének aktiválása

Néhány évvel ezelőtt egészséges emberek önkéntesen részt vehettek a

trieri

ahol

Egyetemi

a

Laboratórium egyik

jelentkezőket

Clemens

érdekes

Kirschbaum,

stresszkísérletében, Dirk

Hellhammer

és munkatársaik fogadták, akik egytől egyig kiváló tudósok, és már

évek

óta

Hellhammer

a

olyan

stresszreakció vizsgálati

titkait

helyzetet

kutatják.

Kirschbaum

teremtettek,

amely

és

kevés-

bé szórakoztatónak bizonyult a fiatalok számára, mint várták. Tíz percet kaptak arra, hogy egy szobában felkészüljenek egy másik szobában való fellépésre, ahol egy háromfős bizottság előtt kell öt

percen keresztül szabadon beszélniük

magukról, mintha állás-

hirdetésre jelentkeztek volna. Azt is megtudták, hogy az ötperces előadást állva, bekapcsolt mikrofon és kamera előtt kell megtartaniuk, és a háromfős bizottság nemcsak az előadásra, hanem a közben megnyilvánuló testbeszédre

is figyelni

fog. Miután meg-

tartották az előadást, még nem ért véget a feladat, mert a bizottság arra kérte őket, hogy további öt percen át a lehető leggyorsabban számoljanak

visszafelé

vonjanak

13-at

ki

az

tizenhármasával előző

számból).

1022-től kellett újrakezdeniük.

39

1022-től Amikor

(tehát hibáztak,

mindig mindig

A stresszgének „atyja", a CRH-t (kortikotróp homont) kódoló gén Mint

az

várható

volt,

és

ahogyan

a

trieri

stresszvizsgálat

kísérletvezetőinek szándékában is állt, a legtöbb jelentkezőt sikerült

alaposan

annyira lak"

a

megizzasztani.

szorongatott

félelmei

A kortizol

érdekelték,

olyan

mennyiségben

a

Kirschbaumot

helyzetben mint

lévő,

inkább

anyag,

amelyet

csak

testünk,

amikor

az

Hellhammert

nem

önkéntes „kísérleti

és

nyu-

a

kortizol

akkor agyban

nevű

hormon.

elő

nagyobb

állít

bekapcsolódik

egy

CRH-t (corticotropin releasing hormone) kódoló gén. A jelentkezők nyálából volt

már

a

a

tízperces

kortizol

felkészülési

koncentrációjának

időszakban

emelkedése,

is

ami

kimutatható az

előadás

alatt jelentősen tovább fokozódott. A a

pusztán

CRH-t

pszichés

kódoló

gént.

feszültséghelyzet Az

egyik

tehát

mélyebb

működésbe

agyterületen,

hozta az

ún.

hipotalamuszban találhatóak azok az idegsejtek, amelyek a CRH-t kódoló

gént

bekapcsolják,

így

képesek

CRH-hormont

előállítani.

A CRH nemcsak az emberben termelődik, hanem minden gerincesben, mivel minden gerincesnek van agya és hipotalamusza. Az állatok megfigyeléséből tudjuk, hogy náluk is rövid időn (perceken) belül működésbe lép a CRH-t kódoló gén, amikor veszélyben érzik magukat. A CRH-t kódoló gén aktiválása után láncreakció indul be: a megtermelt CRH a hipotalamusz egyik szomszédos agy területére, az ún. agyalapi mirigybe (hipofízis) kerül, ahol a CRH bekapcsol

egy

másik

melanocortin)

gént,

nevezünk.

amelyet A

POMC-kódoló

POMC-kódoló

gén

génnek egyik

(proopio-

terméke

az

ACTH (adrenocorticotrop hormon), amely bekerül a véráramba, mindenhová eljut a szervezetben, és beindítja a kortizol termelését a mellékvesében. A CRH-t kódoló gén aktiválása tehát dominószerű láncreakciót indít be. A külső stresszhelyzet érzékelésétől a CRH-t kódoló

gén

bekapcsolásán

át

a

kortizol

termelődéséig

folyamat mindössze néhány percet vesz igénybe. 40

az egész

Stresszgének, párkapcsolat és szexualitás

A

CRH-t

kódoló

gyakorolnak génjeinkre.

gén

konkrét A

aktiválása

hatást

az

CRH-hormon

kitűnően

emberek

működése

szemlélteti,

közötti azonban

hogyan

kapcsolataink nem

a

korlátozó-

dik csupán a POMC-kódoló gén bekapcsolására és az így termelt kortizolhormon

koncentrációjának

fokozására.

A

CRH-nak

szá-

mos egyéb hatása is van, különösen az idegrendszerben, a vérkeringésben és az anyagcserében. Az önkéntes kísérleti személyeknek

adott,

mesterségesen

előállított

CRH

belső

nyugtalanságot

és szorongást vált ki. Emellett megszünteti az étvágyat, megemeli a vérnyomást, és előidézi a stresszhelyzetben az emberek nyakán és

arcán

gyakran

megfigyelhető

bőrpírt.

Ugyanerről

a

bőrpírról

beszélt a 2. fejezetben emlegetett betegem, aki vasárnap délutánonként hétfő

pánikállapotba munkahelyi

került,

amint

feszültsége.

(A

eszébe

jutott

szaknyelvben

a

következő

egyébként

az

angol flush [elpirulás] szót használják erre a jelenségre.) Ha ez a beteg nem vett volna igénybe pszichoterápiás segítséget, a hosszú időn át fennálló stresszterhelés a CRH közreműködésével további tüneteket okozott volna. Ha a CRH-t kódoló gén hosszú ideig van bekapcsolva, megbetegíti az embert, de ezenkívül kihat a párkapcsolatra és a szexualitásra is. A CRH-ACTH kortizol „tengely" stressz általi aktiválása a férfiaknál és a nőknél egyaránt a nemi hormonok termelésének csökkenését vonja maga után. A svédországi Lund Egyetem tudósa, Peter Nilsson mutatta ki, hogy a pszichés stresszterhelés a férfiaknál együtt jár a tesztoszteron, a férfi nemi hormon csökkent

koncentrációjával.

A

férfiaknál

ez

a

nemi

késztetés

és

a

nemzőképesség csökkenésével járhat, a nőknél pedig kimaradhat a havi

ciklus,

Neugebauer

és

gondok

lehetnek

munkacsoportja

a

megtermékenyüléssel.

(Columbia

Egyetem,

New

Richard York)

ezenkívül azt is igazolta, hogy a terhes nőknél a stressz megemeli a koraszülés kockázatát.

41

Az

„atya"

(CRH)

és

„családja":

további

stresszgének

Az biztos, hogy a CRH az egyik legfontosabb stresszgén, azonban távolról sem ez az egyetlen, amely a stressz esetén működésbe lép. Ha egy külső helyzetet veszélyesnek ítél meg a nagyagy és vele együtt a limbikus rendszer, akkor nemcsak a hipotalamusznak (ott kapcsolódik be a CRH-t kódoló gén) küldi el a jelzéseit mindkét agyterület, hanem az agy legalsó területének, az ún. agytörzsnek is. Ott többek között olyan idegsejtek találhatóak, amelyek a légzés- és pulzusszámot, valamint a vérnyomást szabályozzák. A bolygóideg, a szív, a gyomor és a belek szabályozásának egyik legfontosabb idege is innen, az agytörzsből indul. Az agytörzsbe érkező vészjelzések az adrenalin és noradrenalin nevű idegi jelzőanyagok kiválasztásához vezetnek, amelyek megemelik a légzés- és pulzusszámot, továbbá fokozzák a vérkeringést. Kiválasztásukkal együtt jár olyan

gének

aktiválása, amelyek e jelzőanyagok termeléséről gondoskodnak. A stressz esetén az agytörzsben aktiválódó gének közé tartozik például a c-Fos és a tirozin-hidroxiláz enzimet kódoló gén is. Ejtőernyős ugrás a stresszkutatás érdekében A

stresszkutatók

bizonyságot, ben

mindig

amikor

tudományosan

hatalmas

kreativitásról

olyan

helyzeteket

kutatható,

hogyan

kell hat

tesznek

találniuk,

a

stressz

tanúmelyek-

az

embe-

rekre. Az esseni Manfred Schedlowski, aki szintén a legkiválóbb stresszkutatók közé tartozik, azt találta ki, hogy ejtőernyős tanoncokat fog vizsgálni. Az első ugrásuk előtt mérőműszerekre kötötte őket, és kielemezte az első ugrás előtti, közbeni és utáni vérképüket. Már az ugrás előtt néhány perccel, tehát az elkövetkezendő eseményeknek

a

puszta

pszichés

észlelésétől

is

meredeken

kedett az adrenalin, a noradrenalin és a kortizol

emel-

koncentrációja.

Ennek megfelelően az ugrás előtt megemelkedett a légzésszám, a pulzus és a vérnyomás, amit az adrenalin és a noradrenalin véráramba kerülése okoz.

42

A stresszgének működésének hatása az egészségre Tehát a tehertételt jelentő interperszonális helyzetek (mint a trieri kísérleti személyeknél) vagy a pusztán lelki eredetű feszültségek (mint

az

számos

ejtőernyősöknél) biológiai

hatást

aktiválják

a

váltanak

géneket,

ki.

és velük

Megint

együtt

bebizonyosodott,

hogy az agy biológiává változtatja a pszichológiát. Ha összefoglaljuk az egyedül a CRH, a kortizol, az adrenalin és a noradrenalin okozta hatásokat, akkor újra megtaláljuk az összes olyan gondot, amelyre

a

korábban

említett

betegem

panaszkodott,

akinek

a

munkahelyi problémáira majdnem ráment az egészsége. Ha

gyorsan

enyhül

a

helyzet

okozta

megterhelés,

akkor

többnyire visszafordulnak a genetikai és más testi változások (az olyan

rövid

ideig

részletezendő

tartó

traumás

események

élmények).

kivételével,

Ha

azonban

mint a

a

később

terhelések

tar-

tóssá válnak vagy újra fellépnek, és az érintett nem tudja őket megoldani, vagy

akkor

pedig

tudományosan noradrenalin

az

komoly

betegségek igazolt

példát

magas

következményekkel ki

sorolhatnánk

vészjelzőanyagai

déshez vezethetnek. A magas megemelt

testi

alakulhatnak például

járhat,

belőlük.

Erre

fel.

adrenalin

tartós

Az

számos és

vérnyomás-emelke-

vérnyomás, a stressz által szintén

koleszterinértékkel

párosulva,

érelmeszesedésre

visszavezethető szív- és érrendszeri betegségeket okozhat. Annika

Rosengren

(Göteborgi

Egyetem,

Svédország)

kutató-

csoportjának vizsgálatai azt mutatták, hogy a rövid stresszélmények jelentősen

csökkentik a

várható

élettartamot.

Nagyon

érdekes

és

jelentős a svéd kutatócsoport azon megfigyelése, miszerint a jó emberi a

kapcsolatok

várható

megvédhetik

élettartamra

az

gyakorolt

embert negatív

a

stresszélményeknek

hatásaitól.

Összecseng

ezzel az, amit Selye János, a stresszkutatás egyik ősatyja mondott válaszként

arra

a

kérdésre,

hogy

„Érdemeld ki embertársaid szeretetét!" 43

mit

tehetünk

a stressz

ellen:

A stresszgének és a test saját védelmi rendszere (az immunrendszer) A

kortizol

nevű

stresszhormonnak

tartós

hatásai

vannak

a

test

saját védelmi rendszerére, amelyet immunrendszernek nevezünk. A kortizol

termelése

-

mint

már

említettük

-

annak

következmé-

nye, hogy aktiválódik a CRH (a központi stressztényező), utána a

POMC-kódoló

gén,

az

pedig

többek

között

ACTH-t

termel.

Maga a kortizol nagyszámú más génre gyakorol hatást, amelyek működését jeiben

vagy

fokozza,

mindenekelőtt

immunjelzőanyag nekrózis-faktor)

vagy

gátolja.

rengeteg

(pl.

egyes

nem

gén

ún.

koncentrációjú

kortizol

fontos

immunjelzőanyagok

immunrendszer

működését

interleukinok

termelődhet

magas

Az

a

kívánt

blokkolja

(mindenekelőtt

a

gátolja. és

Számos

az ún.

tumor-

mértékben,

megfelelő az

sejt-

amikor

géneket.

interleukin-1

és

A az

interleukin-8) géntevékenységének visszafogása miatt a pszichés terhelés alatt álló embereknél nehézségekbe ütközik például a sebgyógyulás. Olyannyira nagy horderejű a pszichés terheléseknek, illetve a stressznek az immunrendszer génjeire gyakorolt hatása, hogy kb. huszonöt esztendővel ezelőtt különálló, pszichoneuroimmunológiának nevezett kutatási ág kezdett foglalkozni ezzel a területtel. A stressz és a fertőzésekre való fogékonyság Az

immunrendszernek

gyengülése

a

magyarázza

figyelést,

hogy

a

megfázást

okozó

kortizol azt

stressz

a

okozott

tudományosan

kedvez

fertőzéseknek,

által a

általános

meg-

alátámasztott

meg-

fertőzéseknek,

valamint

a

különösen

herpesznek

és

a

egyéb

vírusoknak. A megfázást okozó vírusok nagyobb eséllyel „landolnak"

olyan

Cohen

angol

embereknél,

akik

kutatócsoportja

lelki

feszültségben

megállapította,

hogy

élnek. a

Sheldon náthavíru-

sok (az ún. rhinovírusok és a respiratory syncytial vírus [RSV]) jelentősen gyakrabban vezetnek megfázásokhoz a lelki teher alatt élő

emberek

k özö t t . Eg y

között, má s i k

mint

a

lelkileg

mu nk acs op or t ,

44

kiegyensúlyozott

a me l ye t

emberek

Ron al d Gla s e r és

Janice

Kiecolt-Glaser

állapította,

hogy

fogékonysága

a

(Ohiói nagy

jelentősen

Állami

vizsgadrukk

Egyetem) miatt

megemelkedett

az

vezetett,

meg-

szenvedő

hallgatók

EBV-re

(Epstein-

Barr vírus). Sokan hordozzák magukban ezt a kórokozót, amely a legtöbb embernél szunnyadó állapotban van, de ha aktiválódik, megfertőzheti a nyirokcsomókat. A stressz azonban nemcsak az egyes kórokozókra való fogékonyságot növeli meg, hanem abban is akadályozza a testet, hogy hatékonyan felvegye a harcot ezekkel a kórokozókkal. Ha fellép egy fertőzés, a stressz hatása alatt álló emberek nem lesznek „igazából" betegek, mert a kortizol nemcsak az immunjelzőanyagokat nyomja el, hanem a lázreakciót és egyéb fontos és a gyógyulás érdekében szükséges immunreakciókat is. A stressz és a testi betegségek A vizsgálatok azt mutatják, hogy ha a betegeket stressz éri, akkor azoknak a testi betegségeknek a lefolyása is kedvezőtlen lesz, amelyeket nem közvetlenül a stressz okoz. Ez mindenekelőtt a szív- és érrendszeri, amelyeknél

valamint vagy

az

olyan

gyulladásos

krónikus

folyamatok

betegségekre

jellemző,

játszódnak le,

vagy az

immunrendszer is érintett. A

tudományos

vizsgálatok

eredményei

alapján

megállapíthat-

juk, hogy a lelki terhek, illetve a stressz negatívan befolyásolhatja az

ilyen

multiplex;

betegségek reumás

lefolyását

(közéjük

ízületgyulladás;

tartozik

bőrbetegségek,

pl.:

szklerózis

például

a

pik-

kelysömör [psoriasis]; szívbetegségek, beleértve a szívinfarktust is; cukorbetegség [diabétesz]; asztma; de bizonyos daganatos megbetegedések is, pl. a mellrák). Fontos kiemelni, hogy ezeket a megbetegedéseket - legalábbis a tudomány mai állása szerint - nem a stressz okozza! Azonban a stressznek hatása van ezek lefolyására, tehát a test azon képességére, amellyel felveszi a harcot a kórokozókkal szemben. A szív- és daganatos betegségekre gyakorolt hatást később még részletesen tárgyalni fogjuk. 45

Amikor α stressz az agyat károsítja A géneknek a tehertételt jelentő társas élmények vagy stressz általi aktiválása nem marad hatástalan az agyra sem. Ennek több oka is van. Az első megint csak a már említett kortizol. A lelki teher alatt

élőkre

komoly

jellemző

mértékben

meghatározó

huzamosan

károsíthatja

helyein.

az

megemelkedett idegsejteket,

Mindenekelőtt

ség idegsejtpusztuláshoz,

amikor

a

kortizolszint

mégpedig

akkor

vezethet

kortizol

magas

ez

a a

test jelen-

koncentrációja

együtt lép fel egy glutamát nevű ingerületátvivő anyaggal. A

Stanford

éven

át

Egyetem

tanulmányozta

stresszkutatója,

Afrikában,

Robert

milyen

Sapolsky

több

következményekkel

jár

a kapcsolati stressz az emberszabású majmokra. Egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy a majomhordán belüli konfliktusok és

terhelt

nál

agyi

kapcsolatok károsodást

egy

idő

okoztak,

után

a

mégpedig

legstresszesebb éppen

a

állatok-

hippokampusz

nevű agyi struktúrában, amely különösen az emlékezetben játszik nagyon fontos szerepet. Időközben kiderült, hogy ez nemcsak az emberszabású majmokra, hanem az emberekre is igaz. A kanadai Michael Meaney kutatócsoportja ismerte fel, hogy a magas koncentrációjú van

kortizol

közvetlen

letnek

nemcsak

kapcsolatban,

(hippokampusz)

a

a

későbbi

hanem

emlékezeti

éppen

csökkenésével

annak

is,

zavarokkal

az

amely

agy

terü-

meghatározó

jelentőségű az emlékezés szempontjából. A tehertételt azonban

nemcsak

jelentő a

élmények

CRH-t

kódoló

által gén

okozott

agyi

aktiválása

és

károsodást az

általa

megemelt kortizolszint okozza. Míg a stressz egyrészről sok gént „bekapcsol" a

(az

eddigi

tirozin-hidroxilázzal

„kikapcsol",

példákban találkoztunk),

a

CRH-val, sok

más

a gént

c-Fosszal

és

ugyanakkor

illetve leszabályozza ezek működését. Az agykutatás

legújabb felfedezései közé tartozik, hogy az idegsejtek ún. idegrendszeri

növekedési

faktorokat

termelnek,

amelyek

segítségével

k öl csö nö se n „ me gfelel ő han gu lat ban ", h el ye s eb ben : é let ben ta rt -

46

ják magukat. Ezek az idegi növekedési faktorok más fehérjékhez hasonlóan

akkor

termelődnek,

amikor

a

nekik

megfelelő

gének

aktiválódnak a megfelelő idegsejtekben - vagyis genetikai információik alapján részt vesznek a fehérjék előállításában. A

lelki

stressz

eredményeként

kikapcsolódik

egy

BDNF

(brain-derived neurotrophic factor - agyból származó idegi növekedési faktor) nevű fontos idegi növekedési faktor. Ε gén stressz általi ben

szabályozása játszott

mindenekelőtt

szerepe

hippokampuszban

miatt

a

már

említett,

különösen

okozhatja

a

az

jelentős

legnagyobb

emlékezés-

agyterületen,

károkat.

Hogy

a

aztán

a lelki tehertételek mekkora szerepet játszanak az agy öregedésében, az abban is megmutatkozik, hogy a mentális stressz egy bizonyos

fehérjét

(az

ún.

tau-proteint)

az

Alzheimer-kórra

jellemző

módon tud megváltoztatni.

A stressz alatt megtapasztalt szélsőséges élmények biológiai következményei Ezeknek az egészen új, csupán a legutóbbi években megszerzett tudományos néhány

ismereteknek

régi

lenségbe

beszámoló,

és

a

fényében

amelyek

hitetlenségbe

viharos

világháború tengeren,

csökkenése tak

be

a

figyelhető vietnami

rokban

fogva

orvosok

is.

(war

sailor

idején

súlyos

tartott A

meg. és

syndrome),

sokáig

1976-ban

Hasonló

lelkileg

és

az

a

megkínzott

értet-

be

róla

akik a

veszélyben

a

agyállomány

megfigyelésekről és

szakirodalomban illetve

számolt

halálos

zavarok

válik

még

tengerésznél,

voltak

veteránjait

érthetővé

idejében

hogy számos

emlékezeti

háború

régebbi

egyszerre maguk

ütköztek.

Finn Askevold norvég orvos, második

a

számol-

koncentrációs embereket

tábo-

vizsgáló

„haditengerész-tünetnek"

„koncentrációstábor-szindrómának"

(concentration camp syndrome) nevezték el a két csoportnál orvos il a g me gfi gye l t j ele nsé gk ört. S zá mos t ová bb i vi zsgá la t al apj án

47

időközben orvosi bizonyítást nyert, hogy a hosszan tartó stressz negatív hatással

van

az agy megfelelő működésére,

szerkezetére

és öregedésére. Ennek az áll a hátterében, hogy az interperszonális terhek, küzdelmek és stressz bekapcsolják a stresszhormonok génjeit,

ugyanakkor

gátolják

azon

gének

működését, amelyek

az

idegrendszeri növekedési faktorokat állítják elő.

Összefoglalás A félelem, a veszélyhelyzetek és a velük összefüggő lelki stressz aktiválják az agyban a stresszgének „családját". Ε stresszgének produktumai testi reakciókat váltanak ki. A tudományos vizsgálatok

alapján

ennek

következményei

többek

között

a

szív-

és érrendszert, valamint az immunrendszert érintik, és a már meglévő testi betegségek lefolyását számos esetben rossz irányba terelik. Ezenkívül az aktivált stresszgének termékei tartósan képesek befolyásolni azt a szervet, amely aktiválja az adott stresszgénláncot: az agyat. Számos e tárgyban végzett vizsgálat mutatja, hogy a stressz és a lelki tehertételek tartósan káros hatást gyakorolhatnak az idegsejtstruktúrákra.

48

5. fejezet A saját stresszreakció kialakulása. Az egyéni élet során szerzett tapasztalatok biológiai következményei

Az emberek nem szabványos sémák alapján dolgozzák fel a tehertételt jelentő helyzeteket, hanem nagyon eltérő reakciókat mutatnak. Ezek a különbségek az újabb vizsgálatok tükrében nem a véletlen művei. Két szinten figyelték meg, hogy az ember valamilyen aktuális új helyzetben egyedi stresszreakciót mutat: az egyik a szituáció elején mutatkozó helyzetértékelés, a másik az általa kiváltott

biológiai

stresszválasz.

A korábbi

élmények

kétszeresen

esnek itt latba, amit egy friss és nagyon izgalmas vizsgálat igazol : először - viszonyítási alapként - abban játszanak szerepet a régi élmények, ahogyan az ember a helyzetet megítéli. Ezenkívül közvetlen

„lenyomatot"

tázatban.

A

két

is

tényező

alkotnak

a

biológiai

kombinációja

stresszreakció-min-

eredményezi

a

tehertételt

jelentő helyzetekre adott nagymértékben egyéni reakcióformákat.

49

A stresszreakció. A külvilág ingereinek útja az agy belsejébe Amikor az ember új helyzetben találja magát, a jelzések felfogásával veszik kezdetüket az események. Az öt érzékszerv az emberek közötti tapasztalatok „belépési kapuja". Az öt „csatornán" keresztül

érkező

„bevitel"

(input)

a

másodperc

törtrésze

alatt

„belső

képpé" áll össze és kiértékelődik. A képalkotást és a kiértékelést a nagyagykéreg és az egyik, vele szoros kapcsolatban álló agyi rendszer végzi, amelyet limbikus rendszernek neveznek, és amelyet az „érzelmi intelligencia központjának" tartunk. Különböző

tudományos

módszerekkel

lehet

követni,

hogyan

találják meg az utat az agyba a környezeti ingerek. Az egyik módszer,

amely a

benyomások

agyban

lejátszódó

feldolgozási

folya-

matának hihetetlen gyorsaságába is bepillantást enged, az agy által kibocsátott

elektromos

(elektroenkefalográf)

jelek

vagy

kiértékeléséből

MEG

(mágneses

áll,

amelyeket

enkefalográf)

EEG

segítsé-

gével érzékelnek és szűrnek ki. Ha valaki pontosan meghatározott időben kap egy bizonyos ingert (pl. egy hangot, fényjelet, tapintási ingert, egy számára jelentős szót, illetve egy képet egy képernyőn), akkor az agy hullámgörbéből olyan jelek számolhatók és mutathatók ki, amelyeket a szaknyelv kiváltott potenciálnak (KP; AΡ - akciós

potenciál)

vagy

eseményfüggően

kiváltott

potenciálnak

(EKP;

angolul ERP - event related potential) nevez. Az akciós potenciálok, illetve az eseményfüggően kiváltott potenciálok tehát olyan jelek, amelyek az agy intellektuális vagy emocionális észlelési és feldolgozási folyamatát tükrözik. Ezek az inger megjelenése után néhány ezredmásodperccel

(milliszekundum)

kezdődnek.

Kb.

400,

max.

600 ezredmásodperc alatt befejeződik egy jel ideiglenes kiértékelése. Egy külső helyzet értékelésének folyamata A jelek, az új helyzetek és az emberek között történő események kiértékelése,

amelyet

az agy

megállás nélkül végez, a hétköz-

50

napokban

összefüggő

folyamat.

Az

értékelés

rengeteg

nagyon

különböző mérce szerint megy végbe, és nagyrészt az egyén eleve meglévő motivációitól és szándékaitól függ. Az új jelek agyunk által

végzett

feldolgozási

folyamata

többnyire

észrevétlenül

zaj-

lik, vagyis rendszerint nem vezet erős testi reakciókhoz. Akár az egészségünkre is kiható reakciót csak akkor ad a szervezet, amikor, szélsőséges esetben, egy új helyzetet azzal az eredménnyel értékel ki a nagyagykéreg és a limbikus rendszer, hogy valamilyen veszély vagy vészhelyzet áll fönn. Abban, hogy mi jelent valós veszélyt, és mi nem, csak akkor egyezik

meg

különösen szó.

A

a

különböző

veszélyes, korai

szemben

a

emberek

vagy

akár

stresszkutatások hétköznapokban

helyzetértékelése,

életveszélyes idején

helyzetekről

felmerült

nagyon

amikor van

feltételezésekkel

különbözőképpen

ítéljük

meg, hogy egy helyzet fenyegetést hordoz-e. Az óriási különbségeket az okozza, hogy az új helyzet kiértékelése az egyén korábbi

tapasztalataitól

függ,

amelyek

éppen

ott

tárolódnak,

ahol

az

aktuális, új helyzet kiértékelése zajlik: a nagyagyban és a limbikus rendszerben. Az értékelés mércéje: az idegsejthálózatokban tárolt kapcsolati élmények Az agy az aktuális új helyzeteket az értékelés során a másodperc törtrésze vel.

alatt

Egy

veti

értékelés

össze akkor

a

hasonló

jelentkezik

helyzetek

tárolt

veszélyként,

ha

emlékeiaz

aktuá-

lis helyzet egy olyan régi emléket hív elő, amikor egy hasonló helyzetből minősülnek

nem

jó

élmények

veszélyesnek,

maradtak

amelyek

meg.

olyan

Azok korábbi

a

helyzetek helyzetekre

hasonlítanak, melyeken az ember vagy a vele fontos kapcsolatban állók nem tudtak uralkodni, vagy amelyekben nem kapott másoktól segítséget; illetve amelyekben a vele szoros kapcsolatban állók egyértelművé tették: nem bíznak abban, hogy az érintett le fogja küzdeni az akadályokat.

51

Az egyéni korábbi élményei - mint már említettük - a nagyagy idegsejthálózataiban az

emléknyomok

állnak, ben

és

amelyek pedig

a

olyan

limbikus korábbi

részben

rendszerben

személyes

sikeres

kudarcokból,

tárolódnak.

élmények

Ezek

keverékéből

problémamegoldásokból,

tehetetlenségélményekből,

rész-

magányból

és fájdalomból tevődnek össze. A kellemetlen és félelemmel teli, ún. averzív élmények különös erővel vésődnek be, és a limbikus rendszer itt

egyik

tárolt

sajátos

élmények

részében,

különösen

az

amygdalában

tárolódnak.

nagy

mértékben

befolyásolják

Az a

tárolt élményeket. A

pozitív

köddé",

vagy

hanem

fájdalmas

hozzáadódnak

idegsejthálózatokban,

s

korábbi a

például

élmények

tárolt

nem

„válnak

emléktartalmakhoz

magabiztossá

és

megértővé

az

tehet-

nek, vagy éppen szorongásra és lemondásra hajlamosíthatnak bennünket. Az így keletkezett értelmezési és cselekvési minta fontos tényező, amikor új helyzetet kell értékelnünk. A kísérleti adatok nem

igazolják

gének

azokat

„szövegében"

kódban)

előre

a

spekulációkat,

(vagyis

meghatározott,

a

melyek

szerint

DNS-szekvenciában,

öröklött

módon

„kőbe

a van

bizonyos genetikai vésve",

hogy az ember túlzott vészreakciót adjon bizonyos helyzetekre. Az anticipáció: egy helyzet „elővételezett" értékelése Vélhetően

már

régen

eltűnt

volna

az

emberiség

az

evolúció

térképéről, ha az agy csak akkor kezdene az új, éppen aktuális helyzetek maga

felmérésével

következményeivel

foglalkozni, együtt,

amikor

már

az adott

előállt.

szituáció,

Sok helyzetet

a

csak

annak a képességünknek köszönhetően élünk túl, hogy a meglévő jelzésekből felismerjük a még csak fenyegető veszélyeket, hogy a várható dolgokat képzeletben előre vetítjük, és a korábbi tapasztalataink fényében felmérjük a kockázatok és a siker valószínűségét - s mindezt mielőtt még maga a helyzet előállna. Ezt, az anticipációnak nevezett

képességet

konkrét területének

a homloklebeny (frontális kortex) egyik

köszönhetjük. Az anticipáció képessége azzal

52

a következménnyel jár, hogy a stresszreakció meg is előzheti a helyzetet, mint az ejtőernyősöknél láttuk, akik már az ugrás előtt „bevetették"

a

stresszgénjeiket.

A

homloklebeny-sérülést

elszen-

vedett embereknek nem sikerül megbirkózniuk azzal a feladattal, hogy felismerjék azokat a szabályokat, melyek alapján előre láthatnák és felmérhetnék a kockázatos lépéseket. Azokban a helyzetekben, amelyekben egy veszélynek csak az előjelei ismerhetők fel, ők nem félnek, és nem éreznek stresszt. Ha viszont megtörténik

velük,

ami

addig

csak

veszélyként

fenyegetett,

akkor

az

rendkívül káros (adott esetben halálos) kimenetelű lehet. Amikor megáll az ész. Helyzetértékelés tudattalan emléknyomok alapján Valamikor

-

evolúciós

felismerés,

elegendő

még jóval Sigmund

ahhoz,

hogy

hogy

a

Freud előtt

tudatos

megvédje

az

- kialakult

észlelés embereket

önmagában a

az az nem

nehézségektől.

Így fejlődött ki egy zseniális neurobiológiai adottságunk, amelynek segítségével az új helyzeteket akkor is össze tudjuk vetni a korábbi

tapasztalatokkal

-

s

így

azokkal

megtámogatva

tudjuk

felmérni őket -, amikor ezek a mértékadó tapasztalatok már nem állnak a rendelkezésünkre tudatosan. Ezt az „intuíció" vagy „sejtés" néven ismert jelenséget Antonio Damasio amerikai orvos és agykutató vizsgálta. Damasio többek között egy olyan fiatal férfi esetében mutatta ki tében

teljesen

az intuíciót, akinek egy betegség következ-

elpusztult

a

hippokampusznak

nevezett

agyterüle-

te. Akármilyen tragikusak legyenek is az ilyen betegségek, néha éppen ezek adnak alkalmat arra, hogy megértsünk valami nagyon fontosat. A hippokampusz kétoldali károsodása miatt a beteg képtelen volt tudatosan emlékezni bármire, amit éppen átélt (emlékezetkiesése alól csak a hippokampuszpusztulás előtti életének eseményei képeztek kivételt). Elhatározták, hogy a Damasio klinikájára frissen felvett kolléganő, akit a beteg még nem ismert, egy ideig barátságtalanul fog vele bánni. A hölgy igyekezett a lehető legjobban

53

megfelelni ennek a feladatának. Bár a beteg még néhány hetes „ismeretség" után sem emlékezett a hölgyre, nem ismerte fel, és nem tudta megmondani, ki ő, egyre inkább kezdte elkerülni vele a kapcsolatot, és a kérdésekre azt felelte, hogy nem kedveli ezt az embert (pedig, mint többször megerősítette, egyáltalán nem is ismerte őt!). A hippokampuszpusztulás miatt a férfi egyáltalán nem emlékezett tudatosan a valódi és kellemetlen élményekre, amelyeket a vele szándékosan rosszul bánó hölggyel átélt. Ennek ellenére egy idő után képessé vált arra, hogy a hölggyel szerzett tapasztalatai alapján intuitív módon helyesen mérje fel a helyzetet. Ezeket a tapasztalatokat a beteg amygdalája tárolta, amely nem áll tudatos ellenőrzésünk

alatt,

azonban

szívesen

„feljegyez"

mindent,

ami

kellemetlen és veszélyes. A beteg ennek alapján tudatos emlékezet nélkül is képes volt a „veszélyhelyzetet" (jelen esetben a hölggyel való találkozást) intuitív módon helyesen megítélni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen intuíciók a hétköznapokban

is

fontos

szerepet

játszanak.

Ezzel

a

jelenséggel

találkoztunk a 2. fejezetben is, amikor a hölgybetegem nem volt azzal tudatosan tisztában a vizsgálat előtt, hogy a vasárnap délutánonként fellépő panaszai intuitív reakciót jelentenek a rá váró hétfői megpróbáltatásokra. Mi történik egy helyzet felmérése után? Az amygdala szerepe Ha

a

nagyagykéreg

és

a

limbikus

rendszer

idegsejtrendszerei

a

korábbi hasonló élményekkel való összevetés után azt a következtetést vonják le, hogy veszélyes a helyzet, akkor a nagyagykéreg és a limbikus rendszer vészhelyzetet hirdet ki. A „vezető szerepet" itt az amygdala játssza (mindkét agyféltekében, mélyen a homloklebenyben található egy-egy mandulamag, azaz corpus amygdaleum). Ezek

tárolják

idegsejtjei

a

veszély

korábbi

érzelmi

észlelésekor

tapasztalatokat.

nagy

Az

mennyiségben

amygdala választanak

ki egy glutamát nevű idegi ingerületátvivő anyagot, és lefut az a reakció, amelyet a 4. fejezetben részleteztünk: az amygdala

54

3. ábra: Az agy, annak „kiértékelő-rendszere" és „vészjelző központjai" A jobb agyfélteke hosszanti szeletének ábrázolása, az elülső rész bal-, a hátulsó rész jobboldalt látható

Magyarázat az ábrához Az öt érzékszerven keresztül belépő jeleket a nagyagykéreg „alkotja meg" a világ „belső képévé". Az aktuális helyzeteket az „érzelmi intelligencia központja" (az ábrán pontozással jelölt limbikus rendszer) méri fel és hasonlítja össze a korábbról származó és eltárolt élményekkel. Az amygdala és a hippokampusz az agy jobb és bal halántékterületén található (az ábrán csak a jobb oldali látszik). A gyrus cinguli jobb és bal fele a középponti metszésvonal közelében található (a képen csak a jobb oldali látható). 55

Stressz és szorongás esetén aktiválódik a hipotalamusz, tehát bekapcsolódik a CRH-t kódoló gén, amit az agyalapi mirigy (hipofízis) aktiválódása követ, amely az ACTH nevű jelzőanyagot kiválasztja. Amint az ACTH a véráramban eléri a mellékveséket (ez nem látszik az ábrán), ott kortizolt (stresszhormont) szabadít fel. A második figyelmeztető rendszer az agytörzsben található, ahol különösen a locus coeruleus aktivál géneket és szabadít fel noradrenalint, ami vészüzemmódba kapcsolja át a szívet és a vérkeringést. a

glutamát

lódik

a

figyelmezteti

CRH nevű

agytörzsi erre

révén

stresszfaktor)

vészközpontokat.

noradrenalint

a

(és

Az

egyéb

hipotalamuszt

és

a

mélyen

agytörzsben

(ahol

az

agyban

található

jelzőanyagokat)

aktiválévő

idegsejtek

szabadítanak

fel,

és aktiválják a tiroxin-hidroxilázt kódoló gént (az erről a génről kifejeződő

fehérje

besegít

a

noradrenalin

nevű

hormon

létreho-

zásába). A noradrenalin hatással van a pulzusra, a vérkeringésre, a vérnyomásra és a légzésre. A noradrenalin ilyen helyzetekben kifejtett

hatásait

gátolni

lehet

az

ún.

bétablokkoló

gyógyszerek-

kel, ezért az előadók, az ejtőernyősök, sőt alkalmanként még a vizsgázók is szedik ezt a készítményt (azonban mindenkit lebeszélek

arról,

hogy

orvosi

rendelvény

nélkül

ilyesmivel

kísérle-

tezzen). A stresszreakció bevésődése. A jövőbeli szorongásra való hajlamot befolyásoló tapasztalatok és a gének A

veszélyhelyzetek

azonban

nem

nagyagyban sének

és

kialakulása

korlátozódik a

limbikus

után

csupán

következő glutamát

rendszerben.

idegsejt-aktiváció felszabadítására

A vészhelyzet

a

kihirdeté-

pillanatában tömegesen lépnek működésbe a gének ezeken

a területeken. Az először aktivált gének az azonnal reagáló gének (immediate early genes; közvetlen korai gének) csoportjába tartoznak,

amelyek

géntermékei

a

lavinaelv

alapján

további

géneket

aktiválnak a sejteken belül. A limbikus rendszer „közvetlen korai

56

génjei" között van néhány furcsa nevű is, amelyeket a pszichés stressz hoz működésbe, például a c-Fos, a zif268, a c-jun stb. A veszélyhelyzetekben aktivált és magukban bizonyos géneket bekapcsoló

idegsejtek

valamit.

gének

A

növekedési és

faktorként

megerősítik

amelyek

a

saját

fennmaradásuk

érdekében

tesznek

következtében

előállított

fehérjék

aktiválásának működnek

azokat

segítségével

a

az

közre

kapcsolódási idegsejtek

az

idegsejtek

pontokat

hálózatba

életében,

(szinapszisokat),

szervezik

magukat.

A nagyagykéreg és a limbikus rendszer idegsejtrendszerei, amelyek együttműködtek saját

a

vészhelyzet

tevékenységük

hosszú

távon

veszélyes

révén

jelentős

felismerésében

stabilizálódnak.

hatásokkal

tapasztalatok

vagy

járhat:

kudarcok,

és

Ez ha

akkor

kihirdetésében,

az

önmegerősítés

megszaporodnak az

a

(amygdalában)

erre szakosodott idegsejthálózatok átveszik az irányítást az olyan idegsejthálózatok fölött, amelyeknek az a dolguk, hogy felismerjék a helyzetekben rejlő cselekvési és leküzdési lehetőségeket. az

utóbb

említett

idegsejtek

az

övtekervényben

(gyrus

Ezek

cinguli)

találhatóak (lásd az 51. oldalon lévő ábrát), és fölülről lefelé irányuló hatást gyakorolnak az amygdala félelem-idegsejtrendszereire. A meghatározó vagy gyakran ismétlődő korábbi veszély-, kudarc-, félelemtokat,

és

hogy

menekülésélmények meggyengüljön

tehát

vagy

úgy

módosítják

megszűnjön

a

a

hálóza-

fölülről

lefelé

tartó kontroll, így a jövőbeli új helyzetek értelmezésében azok a félelmen alapuló értelmezések uralkodnak el, amelyek mindig egy irányba

mutatnak.

A

pszichoterápia

legfontosabb

feladatai

közé

tartozik az ilyen fejlemények feltartóztatása vagy visszafordítása. A CRH-t kódoló gén „egyéni" reakciója A korábbi tapasztalatok hatalmas változatossága azt hogy

a

óriási

mértékben

talatainak

neurobiológiai ezért

stresszrendszerek

különbözik. egyéni

nyei. A müncheni

reakciója

Az egyes

emberek

stresszreakciók

lesznek

Max Planck

57

eredményezi, egyénenként

korábbi a

tapasz-

következmé-

Pszichiátriai Intézetben

néhány

évvel ezelőtt végzett vizsgálataiban Mathias Berger azt az eredményt

kapta,

hogy

nagymértékben

különböznek

a

későbbi

testi

stresszreakciók, ha az emberek különböző intenzitású stresszt éltek át.

Mindenekelőtt

POMC-kódoló

a

gén

felszabadításában

CRH-t

kódoló

aktiválásában, látszanak

nagy

gén

és

a

az ACTH

és

különbségek

hozzá

kapcsolódó

végül

a

azok

kortizol

között,

akik

összehasonlítható mértékű stressz átéléséről számolnak be. A már említett,

időközben

Clemens

Kirschbaum

a

Düsseldorfi ikrekkel

Egyetem

végzett

állományába

vizsgálatai

nem

kerülő igazol-

ták azt a feltevést, mely szerint az egyéni stresszválasz öröklött tényezőkön hogy

a

múlik.

stresszre

Kirschbaum adott

egyéni

eredményei

alapján

CRH-válasz

nem

úgy

tűnik,

öröklődik,

ami

szintén azt támasztja alá, hogy az ember élményei egyedileg alakítják a stresszrendszert.

A kora gyermekkori törődés és a későbbi stressz biológiája Mivel

a

gyerekeknél

stresszvizsgálatokat kenységének

természetszerűleg

végezni,

mértékéről

a

szóló

megfigyeléseiből

nyertük.

egy

kísérletsorozatot

szenzációs

miatt

bekerülhetett

Meaney utáni kal

abban,

később

a

folytatott,

sikerült törődés

fog

kifejlett

kanadai amely

nemzetközi

kimutatnia, mértéke

reagálni állatban.

a

megterhelő

különböző

felismeréseinket

Meaney

legrangosabb

anyai

hogyan már

fontos

Michael

munkacsoportjának

(posztnatális)

játszik

a

tilos

stresszreakció

állatok

stresszkutató a

jelentősége

folyóiratokba. a

születés

meghatározó

szerepet

CRH-t (Ezért

érzé-

hogy kódoló

az

gén

sok-

ún. epigenetikus

változások a felelősek - lásd a 3. fejezetben.) A vizsgálat során objektív módon mérték az anyai törődés intenzitását, amely például

bizonyos

gondozási

rítusokban

mutatkozik

meg

(mint

a

kölyök nyalogatása). A posztnatális anyai törődés mértéke tartósan bevésődött, és befolyásolta az utód biológiai stresszrendszerét.

58

Kiderült, tal

hogy

állatoknál

stresszfeltételek a

CRH-t

az

intenzív

később, mellett

kódoló

anyai

kifejlett határozottan

stresszgén,

törődésben

részesült

állapotukban

mint

kevesebbszer azoknál,

fia-

szabványosított aktiválódott

amelyeknek

újszü-

löttként kevesebb anyai törődésben volt részük. Legalább ekkora jelentőségű volt az a megfigyelésük is, hogy a nagymértékű anyai törődés

szignifikánsan

erősebb

géntevékenységhez

vezetett

a

kis

állatok azon génjének esetében, amely a BDNF nevű idegi növekedési faktort termeli. Azok az állatok, amelyekkel többet foglalkozott az anyjuk a születésük után, sokkal kevésbé voltak félősek, és jóval könnyebben megoldották a tanulási feladatokat, kontrollcsoport

tagjai.

Az

agyi

idegsejtek

közötti

mint a

kapcsolatok

(szinapszisok) száma is több volt a nagyobb anyai gondoskodásban részesült csoportnál, mint a velük összehasonlított állatoknál. A gyerek biztos kötődése: a hosszú távú stresszcsökkentő Számos megfigyelés mutatja, hogy az anya jelenléte és törődése a

legjobb

mára és

„nyugtatószer"

a

csecsemő

(„stressztengelynek"

a

hipotalamusz,

a

két

mellékvesekéreg

rendszerét

CRH-stressztengelye az

szá-

agyalapi

mirigy

amely

bekap-

nevezzük,

csolja a CRH-t, és kiváltja a kortizol stresszhormon termelését). A születés után az anya tartós nélkülözése olyan erős biológiai stresszt jelent az állatkölyköknek, amely hosszú távon érzékennyé teszi

a stresszrendszerüket.

nem

sokkal

a

születésük

A Stanford Egyetem stresszkutatói a után

elszigetelten

nevelt

emberszabású

majmoknál azt találták, hogy egy három évvel későbbi utóvizsgálatban által

-

a

normálisan

szabályozott

felnevelt

stressztengelyük

utódokhoz sokkal

képest

-

intenzívebben

a

CRH

reagált,

amikor stressz érte őket. Ezeknek az állatoknak nemcsak a biológiai

stresszmutatóik

emelkedtek

meg,

hanem

általánosságban

is

félősebbek voltak. A

gyermek

korai

élményei

-

különösen

az

kötődése - hosszú távú biológiai következményekkel

59

anyjához

való

járnak: ezek

az élmények szabályozzák, illetve hangolják be a neurobiológiai stresszrendszer érzékenységét még nagyobb korukban is. Többek

között

a

Minneapolisi

és

Madisoni

Egyetemek

stresszkutatóinak gyerekvizsgálatai is azt mutatták, hogy a

gyer-

mek anyjához való kötődése döntő módon befolyásolja a gyermek stresszgénjeit. tan

A

nagyobb

bizonytalanul

volt

a

kortizol

kötődő

kisgyerekeknél

stresszhormon

határozot-

koncentrációja,

mint

a biztosan kötődőknél. (A bizonytalan és biztos kötődés objektív megítélésére

nemzetközileg

elismert

teszteket

alkalmaztak,

vagyis

szabványos tesztfeltételek között vizsgálták meg a gyerekek viselkedését.) Születés közbeni stressz A neurobiológiai rendszer korai bevésődései a jelek szerint már a születés közben megkezdődnek. Douglas Ramsay és Michael Lewis amerikai

gyermekorvosok

olyan

gyermekek

stresszrendszerét

vizsgálták négy és hat hónappal a világra jövetelük után, akik nagyon

nehéz

születésen

mentek

át,

és

eredményeiket

könnyen

született gyerekek értékeivel vetették össze. Ε célból a csecsemők ACTH- és amelyeket

kortizolkoncentrációját vizsgálták négy

és

hat

hónapos

meg két

korukban

oltás után,

mindenképpen

meg

kellett kapniuk. Azoknak a csecsemőknek a stressztengelye, akik nagyon nehéz születésen mentek keresztül, és így feltételezhetően nagyobb

stresszt

éltek

(egyébként

szükséges)

a

után,

születés

mint

át,

jelentősen

oltásokra a

négy

különösebb

erősebb vagy

választ

akár

problémák

hat nélkül

adott

az

hónappal született

csecsemők szervezete (a születés nehézségi fokát az egész világon elterjedt Apgar-pontrendszer alapján határozták meg). Stressz a terhesség alatt Az anyának védelemre és támogatásra van szüksége a terhesség alatt. Ezt azok a kutatások is megerősítik, amelyek azt vizsgálták, milyen hatással van az anyai stressz a gyerek neurobiológiai rend-

60

szerére. Több különböző tudományos munkacsoport

is

megfigyelt

vemhes állatokat, többek között rhesusmajom anyákat. A Wisconsini Egyetem főemlőskutató központjában fizikai stressznek tették ki a majomanyákat a vemhesség alatt. (Jogosnak tartom azt a kritikus kérdést,

hogy

denképpen üzenetet tették

vállalhatóak-e

ismertetni tartogatnak

ki

stressznek,

vizsgálatok,

azonban

szeretném

az ilyen az

eredményeket,

mert

számunkra.)

A

vemhes

hogy

többször

rövid

minfontos

majomanyákat időre

úgy

elválasztották

őket a fajtársaiktól, és sötét szobába vitték őket, ahol többször megijesztették

őket

hangszórókon

át

hallatott

zajokkal.

Bár

az

ilyen vizsgálatokat problémásnak kell tartanunk, a terhes nők és a

gyermekeik

egészségének

megőrzése

szempontjából

rendkí-

vül fontos felismeréssel zárultak: a terhesség alatti anyai stressz tartósan

megnövekedett

utódoknál

későbbi,

CRH-stresszreakciót

tehertételt

jelentő

eredményezett

helyzetekben.

az

Vajon

mi

ennek a magyarázata? Lehet, hogy a magzatok azért kapták meg az anya által átélt stresszkeltő ingerek egy részét, mert már méhen belül is hallanak (egyébként nemcsak hallanak, hanem a tapintási és ízlelési képességük is kifejlődik). Ugyanakkor az is lehetséges magyarázat,

hogy az

anyai

stresszhormonok

közvetlenül

befolyá-

solják a gyermek szervezetét a terhesség alatt. Egészen hasonló eredményt kapott Jeremy Copland és Charles Nemeroff szintén

is, a

akik

egy

gyermeki

New

York-i

stresszrendszerre

főemlőskutató gyakorolt

központban

hatásokat

vizs-

gálták. Ők ugyancsak azt az eredményt kapták, hogy a stresszes anyák

utódai

mutattak,

később

amikor

magasabb

(a

korábbi

biológiai

stresszreakció-értékeket

kölyökállatok)

kifejlett

állapotuk-

ban stressz hatása alá kerültek. Az anyai stressz és a gyermeki stresszrendszer

közötti

ellés

után

képp

viselkednek

stressznek a

összefüggésről kitett

anyák

kicsinyeikkel.

a

azt

feltételezik,

stresszélményük

A lényeg

viszont

hogy miatt

az más-

továbbra

is

az, hogy az anya által átélt stressz befolyásolja az utódok biológiai stresszrendszerét. 61

Az oltalmazó emberi kapcsolatok. Vajon a nők nagyobb oltalmat nyújtanak? Nemcsak a gyermek számára érvényes, hanem később is az életben, giai

hogy

az

emberek

közötti

kapcsolatok

megóvják

a

bioló-

stresszrendszert. Az emberek közötti kötődések és a társas

támogatás

számos

védőhatásnak

a

vizsgálatban biológiai

bizonyult

az

stresszreakciók

egyik

legfontosabb

szélsőséges

kilengései

ellen. Ha igaz az, hogy a társas támogatás segít, akkor annak is igaznak kell lennie, hogy a „megfelelő" embertől kell érkeznie. A már említett trieri stresszkutatók érdekes kísérlete valóban ezt erősítette

meg.

A

kísérlet

eredményein

érdemes

elgondolkodni-

uk a férfiaknak: felnőtt férfiak és nők csinálták végig a fentebb már részletezett trieri stressztesztet (tíz perc felkészülés után öt perc szabad előadás egy bizottság előtt, majd öt perc fejszámolás). Minden tokon

résztvevőnek (két

kétszer

különböző

kellett

napon): először

végigmennie egyedül,

a

tesztfelada-

másodszor

pedig

a (házas)társukkal, aki jelen lehetett a felkészülési idő alatt, és támogatást

nyújthatott.

Amikor

az

egyetemi

előadásaimon

ennek

a vizsgálatnak az eredményeit kivetítettem, mindig nagy derültség tört ki a hallgatólányok soraiban (de ha van humorérzékük, akkor a fiúk is derülnek). A férfi résztvevőknél jól mérhetően csökkent a

kortizolnövekedés

szintje

a

felkészülési

a

időt

kortizolértékekre amikor

a

nők

gyakorolt férfi

a

próba

párjukkal.

alatt,

A női

stresszcsökkentő

partnerei

ha

együtt

résztvevőknél hatás

jelen

lehettek,

adott

biológiai

hogy

tölthették viszont

zéró

maradt,

„támogatást"

nyújtsanak a felkészülési idő alatt.

Összefoglalás A

megterhelésre

(stresszre)

reakciók

egyé-

nenként eltérnek. A külső helyzetre adott lelki és testi reak-

62

a

ció

- eltekintve

a szélsőséges

helyzetektől

- nem „objektív"

tény, hanem a psziché és az agy szubjektív értékelésén alapul. Az aktuális, új helyzetek felmérését a nagyagykéreg és a

vele

összeköttetésben

utóbbi

az

tékelés

kimenetele

amelyekre

„érzelmi

álló

limbikus

intelligencia azoktól

az egyén

a

hasonló

az idegsejthálózatokban

rendszer

végzi

központja").

korábbi

A

és

helyzetér-

tapasztalatoktól

helyzetekben tett

tárolódnak,

(amely

szert,

amelyekkel

függ,

amelyek

az agy az

aktuális helyzetet az értékelés során összeveti. Az egyéni élettörténet különbségei miatt ez az összehasonlítás akkor is eltérő eredményt hoz az egyes emberek esetében, ha az adott helyzet „objektíve" azonos. Ha egy külső helyzetet a korábbi hasonló élmények miatt a

nagyagykéreg

meg,

amygdaleum) (a

és

a

limbikus

rendszer

fenyegetőnek

akkor a limbikus rendszerhez tartozó amygdala vezetésével

hipotalamusz

hatalmas külső

testi

és

nagyon

mennyire

aktiválódnak agytörzs),

változásokat

helyzeteket

keljük,

az -

mint

indítanak már

különbözni

aktiválja

az

az

fog,

amygdala

agy

amelyek el.

a

hogy a

vészközpontjai maguk

Mivel

említettük az

-

ítél

(corpus részéről

azonban

egyénileg

egyes

a

érté-

embereknél

vészközpontokat.

A

tudo-

mányos vizsgálatok azt mutatták, hogy az élet korai fázisában (csecsemő-

és

kisgyermekkorban)

a

gondozókkal

átélt

biztos

kötődés megvédi az ember biológiai stresszrendszerét, mert ez esetben az élet későbbi szakaszában fellépő, tehertételt jelentő eseményekre között"

adott

marad.

kezménye

a

És

fordítva:

biológiai

(szenzibilizálódása). gyermekkorban

biológiai

A

védenek

stresszreakció a

korai

stresszrendszer biztos

kötődések

meg a

„normális

stresszélmények fokozott azonban

stressztől: a

keretek követ-

érzékenysége nemcsak

a

társas támogatás

és az emberi kapcsolatok az egész életünk során fontos védelmet

nyújtanak

a

felfokozott

és

stresszreakcióktól. 63

az

egészségre

esetleg

káros

6. fejezet Szinapszisok, idegsejthálózatok, életmódok és emberi kapcsolatok

Hogyan tárolja és dolgozza fel az agyunk az élményeket? Az emberi agy a születéskor a legújabb becslések szerint húszmilliárdnál is több (vagyis több mint 20 x 10 9 ) idegsejtből áll. Ebből több

mint

tízmilliárd

idegsejt

az

agykéregben

(kortex)

található

tekervényekben és a vele szoros kapcsolatban álló limbikus rendszerben

helyezkedik

el.

Az agykéregben

székelnek

a

„magasabb

rendű" észlelési és irányítási funkciók, itt tárolódnak a külvilágról szerzett tényszerű adatok, és itt honol az intellektuális intelligenciánk. Az agykéreg közvetlen szomszédságában található az ún. limbikus rendszer, amely közvetlen idegi hálózatokon keresztül szoros működési egységet alkot az agykéreggel. A limbikus rendszer az

érzelmi

intelligencia

központjaként

érzelmileg

jelentős

jel-

zéseket regisztrál és küld ki. A limbikus rendszer intenzív kapcsolatban áll a mélyebben fekvő agyterületekkel (különösen az agytörzzsel

és

a

hipotalamusszal),

amelyektől

„online"

információ-

kat kap a test belső állapotáról. A limbikus rendszer a test belső állapotairól szóló hírek és az agykéreg által a külvilágról adott 64

tudósítások összekapcsolásával alakítja ki a hangulati

állapotokat,

az érzelmeket, a motivációkat és késztetéseket. A limbikus rendszer része a jobb és bal oldali halántéklebenyben

található

arról

tárol

egy-egy

mandulamag

emléknyomokat,

kellemesek, illetve

hogy

(corpus az

amygdaleum),

események

vagy

kellemetlenek (averzívek) voltak-e

amely

helyzetek

az élőlény/

szervezet 2 számára. A „tudása" és azon képessége révén, hogy a mélyebb

agyterületeket

riasztani

tudja,

az

amygdala

zó szerepet játszik az új helyzetek és események Szintén

a

amelyről talán

limbikus

csak

a

rendszerhez

legutóbbi

legfontosabb

agyi

tartozik

időkben

felelőse.

egy

derült

Ez a

ki,

meghatáro-

felmérésében.

olyan

agyterület,

hogy emberlétünk

magyarul

övtekervénynek

nevezett gyrus cinguli, amely szintén egy párból áll, és a központi barázda két oldalának jobb és bal oldalán fut elölről hátra. Az újabb vizsgálatok során derült ki, hogy a gyrus cingulinak köszönhetjük az énérzésünket, a másokkal való együttérzést, s az felel alapvető életérzésünkért is. Az agy tevékenység első alapszabálya: képzetalkotás az idegsejtek összekötése révén Az agy egy koherens alapszabály alapján végzi el a gondolkodás és az érzés, az észlelés és a megítélés, a tervezés és a cselekvés

folyamatait.

Minden

elmebeli

műveletet

az

idegsejtek (vagy

idegsejtcsoportok) összeköttetései tesznek lehetővé. Ezek az összeköttetések

azáltal

bocsátanak végén

ki

végződnek, szisok

2

a

található

közeli

és

apró

idegen

nyelvű

van:

az

meg;

„szervezet"

hogy az

távoli

kicsi

nevezünk;

felületéhez

kapcsolódnak

szakirodalom

organizmusról

inkább inkább

mint a

belső

utal. (A ford.) 65

a

nyúlványokat melyeknek

érintkező

szinapszisoknak

„élőlény" pedig

idegsejtek

környezetükbe,

elágazódások

idegsejtek

jelentése a

létre,

amelyeket

más

Az

jönnek

beszél,

külvilág

ezek

folyamatokra

és

a

szinap-

hozzá. Minden

amelynek

része,

a

felületekben

magyarul

két

mint

egyén

jelenik

azok

szerveződéseire

4. ábra: Idegsejtek (neuronok), szinapszisok és hálózatok

Magyarázat az ábrához Az ábra a nagy agykéreg két idegsejtjét mutatja. Jól látható a sejttest és benne a sejtmag (a sejtmagban található a DNS a genetikai örökséggel). Mindkét idegsejten számos nyúlványt láthatunk, amelyek faágszerű elágazódásokat mutatnak. Az apró nyúlványok (dendritek) más, szomszédos idegsejtekkel létesítenek kapcsolatokat (az ábra csak néhány ilyen kapcsolatot jelöl a két sejt között). Az idegsejt fő hosszanti nyúlványa (az ábrán lefelé nyúlik) az axon nevet viseli. Az idegsejtek nyúlványai és más idegsejtek közötti kapcsolódás helyét szinapszisnak nevezzük. Az idegsejtek közötti szinoptikus kapcsolatok idegsejthálózatok kiépüléséhez vezetnek, amelyekben információk tárolódnak (pl. az emberi kapcsolatokból származó tapasztalatok emléknyomai). 66

Az idegsejtek a szinapszisokban váltanak egymással jelzőanyagokat (neurotranszmittereket). Az egymás között sok információt cserélő szinapszisok bekapcsolnak bizonyos géneket a két érintkező idegsejtben. A sokat használt szinapszisok szerkezete megszilárdul, a nem használt szinapszisok viszont megszűnnek működni. Ekképpen a gyakran vagy intenzíven átélt tapasztalatok azoknak az idegsejthálózatoknak a megerősödéséhez vezethetnek, amelyekben ezek a tapasztalatok tárolódnak. Az izgalmi állapotokból származó tapasztalatok az idegi növekedési tényező génjeinek (pl. BDNF, CNTF, NGF) megelevenedéséhez vezetnek. A vészhelyzetekben átélt tapasztalatokat rögzítő szinaptikus tevékenység az ingerületátvivő anyagok (pl. glutamát) túlzott felszabadulásához vezethet, ami idegkárosító hatású. idegsejt akár 10 ezer ilyen érintkező felületet is kialakíthat más idegsejtekkel,

ekképpen

„érintkezésbe

lép"

„összekapcsolódik", velük.

A

„összeköttetésbe

szinapszisokban

történik

kerül", az

idegi

jelzőanyagok (neurotranszmitterek) cseréje az idegsejtek között. A kívülről, az öt érzékszerv közvetítésével érkező jelek közösen aktiválódnak az agyban, így a szorosan egymás mellett lévő idegsejtek

összekapcsolódnak.

Ily

módon

apró

idegsejtcsoportok

alakulnak ki, amelyek révén képesek vagyunk egyszerű észleletek kialakítására. mozog

(pl.

Amíg az a

hallás

észlelés révén

egyetlen

észlelünk

érzékszervi modalitásban

valamit),

addig

unimodális

észlelésről beszélünk. Az agy azáltal tud egy tárgyról elképzelést alkotni, rejött

hogy

a

különböző

idegsejtcsoportokat

érzékszervi

modalitások

idegsejthálózatokká

kapcsolja

nyomán

lét-

össze.

Ha

több, egy-egy tárgyat leképező idegsejthálózat szinaptikus kapcsolatba kerül egymással, akkor több tárgy észlelése, azaz egy helyzet elképzelése is kialakulhat. Ha most ezeket a helyzeteket leképező idegsejthálózatok

is

összekapcsolódnak

egymással,

akkor

folya-

matok szubjektív elképzelése is lehetővé válik, magasabb síkokon pedig végül elvont elképzelések, például az ok-okozati viszonyok és más absztrakt mentális műveletek is megtörténhetnek.

67

Hogyan vezetnek észlelésekhez és elképzelésekhez az idegsejtek közötti kapcsolatok? Az észlelések és az elképzelések tehát az idegsejtek közötti, hálózatokat nyos

létrehozó

szubjektív

szinaptikus észlelet

kapcsolatokon

vagy

elképzelés

alapulnak. megfelel

Egy bizo-

az

idegsejtek

között speciálisan kialakult kapcsolódási mintának, aminek az az alapfeltétele,

hogy

összefüggést

(asszociációt)

a

különböző

észlelések

tudjunk

kiépíteni

között a

gondolatban

hozzájuk

tartozó

idegsejthálózatok között. Az

összefüggésekről

(asszociációkról)

alkotott

elképzeléseket

az emberi agy három dimenzióban állítja elő: egyrészt a külvilág

elemei

nak)

gondolati

egymással.

síkon

Ezeket

összefüggésbe

az

asszociációkat

kerülnek olyan

(asszociálód-

idegsejthálózatok

közötti kapcsolatok alapozzák meg, amelyek belső képet tárolnak a külvilágról, és azt szubjektív elképzeléssé tudják tenni. Az ilyen „belső képet" reprezentáció (leképeződés)

néven is szokták emlí-

teni. Az észlelések második dimenziójában az észlelések egy „testsémához" mára

kapcsolódnak

első

hallásra

(asszociálódnak),

talán

meglepő

így

módon

-

-

a

laikusok

a

saját

szá-

testünk

is

„leképeződik" az agyunkban „belső képként". Különös lódásai,

jelentőségűek

amelyek

révén

a

a

harmadik

testi

dimenzió

állapotainkról

szóló

idegi

kapcso-

észleletek

a

külvilág tárgyaival és helyzeteivel kerülnek kapcsolatba (asszociálódnak). A testi életünk és a külvilág tárgyai közötti kapcsolatok Antonio

Damasio

szerint

nagyon

fontosak

pszichoszomatikus

szempontból. A test belső szférájából származó jelzések és a külvilág helyzeteinek összekapcsolása a limbikus rendszerhez tartozó gyrus cinguliban zajlik, amelyről már szó esett az „énérzés" és az érzelmi alaphangulat székhelyeként.

68

Az agy tevékenység második alapszabálya: elképzelések előállítása egyidejűség révén Akármilyen

zseniális

és

egyúttal

egyszerű

is

az

az

elképzelés,

hogy az észleletek és az elképzelések egymással összekapcsolódó idegsejthálózatok

révén

jönnek

létre,

ez

mégsem

lenne

elegendő

ahhoz, hogy rendezett kapcsolatba kerüljünk a világgal. Mivel az idegsejtek szintjén végtelen számú idegsejthálózat kerül kapcsolatba végtelen számú más idegsejthálózattal, amikor közösen kerülnek

„áram

alá",

csak

eredményeznének az öt

a

érzékszervi

káoszt,

illetve

szubjektív csatornán

meghatározhatatlan

észlelésekben

keresztül,

ami

„zajt"

(ráadásul

vélhetően

mindezt

nem lenne

valami kellemes élmény). Az egész csak akkor működhet, ha sikerül szelektíven aktiválni az elhatárolt elképzelési és észlelési tartalmakat. Ez a megfelelő idegsejthálózatok lyek

korlátozott,

működését

tartósan

szelektív

ki

kell

aktiválását

emelni

a

jelenti,

végtelenül

ame-

sok

más

hálózat háttérben futó működése közül. És ez így is történik: az adott pillanatban zajló észlelésben vagy elképzelésben részt vevő idegsejthálózatok (szimultán), séget

-

folytatnak,

működésbe.

a

azonos Ε

közös

fázisú amelyet

az

bioelektromos

(másodpercenként

40

tevékenység

(szinkron),

váltás)

pillanatában

ritmikus

összekapcsoltságuk tevékenység körül

van.

-

egyidejű

elektromos révén

frekvenciája A

tevékenyhoznak

40

Hertz

szinkronizáció

tehát

a tevékenység időbeli és fázisbeli összehangolása, így az agytevékenység

„kötőanyaga

és

rendjének

jele"

-

jelentette

ki

Wolf

Singer frankfurti agykutató, aki vezető szerepet játszott ennek a mechanizmusnak

a

felfedezésében.

„kilengés"

rövid

az

csoportot,

aktív

pillanata

után

miközben

Az

egy időben

egyik-másik újabb

történő

részhálózat

részhálózatok

közös

elhagyja

érkeznek

és

kapcsolódnak bele a csoport bioelektromos ritmusába. Így alakul ki egy folyamatos, önmagát működés közben megváltoztató gondolat-, illetve észlelésfolyam.

69

Hogyan hat a működés a hálózatok szerkezetére? A használat stabilizálja a szinapszisokat Az egymással szinapszisok révén összekötött és az érkező jeltől együtt a

és

egyszerre

szinaptikus

azok

a

ket.

kapcsolatot.

hálózatok,

megerősítik Az

aktiválódó

Ugyanez

amelyek

egymással

amerikai

idegsejtek

a

megerősítik

történik

a

bioelektromosan

belső

szinaptikus

neurobiológusok

így

egymással

hálózatokkal együtt

is:

„tüzelnek",

kapcsolatrendszerü-

mondják

ezt

frappánsan:

„Cells that fire together wire together" („Az együtt tüzelő sejtek hálózatot

alkotnak").

Minden

olyan

szinapszis,

amelyben

jelzések

cserélődnek, szerkezetileg megerősödik, mert a szinapszis bioelektromos aktiválásának az lesz a következménye, hogy a „szinaptikus rés"

két

oldalán

lévő

idegsejtek

egyike

idegi

jelzőanyagot

(neurotranszmittert) választ ki. Ez a két részt vevő idegsejt biokémiai ingerlését vonja maga után, aminek az lesz az eredménye, hogy a két idegsejtben aktiválódik néhány gén (hogy mely gének lépnek

ekkor

működésbe,

arról

kicsit

később

lesz

majd

szó).

Ezek a gének olyan fehérjéket kódolnak, amelyek megerősítik a szinapszisok szerkezetét. A tüzelő szinapszisoknak nemcsak a szerkezete erősödik meg, hanem később, az erősebb struktúra révén, erősebb jelzéseket is közvetítenek egymásnak (ez utóbbi jelenséget long term potentiation [LTP] néven említik a szakirodalomban). Az

észlelések

napszisok nált

tehát

szinapszisok

neurobiológusok

vagy

tevékenységek

stabilizálódnak, viszont a

„Use

egészen it

or

keretében

megerősödnek. lose

A

elenyészhetnek. it"

használt kevésbé Az

szabályaként

szihasz-

amerikai határozzák

meg ezt a jelenséget (ami azt jelenti, hogy amit nem használunk, az megszűnik). észleléseket,

Ez azt

eredményezi,

gondolatokat

vagy

hogy a

gyakran

tevékenységeket

előforduló leképező

idegsejthálózatok szerkezete megszilárdul, míg a kevésbé „edzett" gondolati műveletek vagy tevékenységek saját hálózatai meggyen70

gülnek, sőt teljesen meg is szűnhetnek. Hogy a többször használt szinapszisok stabilizálódnak és megerősödnek, míg a nem használt szinapszisok agykutató

megszűnnek,

már

az

azt

1940-es

Donald

években

O.

Hebb

gyanította.

pszichológus ő

Az

és

feltevéseit

csak a legutóbbi években sikerült megerősíteni. Szinaptikus plaszticitásnak nevezzük az agynak azt az alapvető tulajdonságát, hogy a működése során képes megváltoztatni a szinaptikus kapcsolatait és ezzel együtt átépíteni a saját finomstruktúráját. A változatos és ingergazdag környezet neurobiológiai következményei Az emberi kapcsolatok területéről származó észlelési és viselkedési mintázatokat

is

idegsejthálózatok

tárolják.

A

gondolkodásmó-

dot, az értelmezési stílust és a különböző helyzetekkel szembeni hozzáállást Az

addigi

alakítanak

idegsejtek

kódolják

élmények

és

ki,

amelyek

és

úgynevezett

tapasztalatok

egyúttal

a

olyan

jövőbeli

sémák

tárolják.

idegsejthálózatokat

helyzetek

felmérésé-

nek és leküzdésének mintái is lesznek. Az idegsejthálózatok tehát kódolják az emberi kapcsolatok mintáit is. Már nek

a

során

születéssel a

kezdetét

kapcsolatok

idegsejthálózatok.

veszi

hatásának

Szenzációs

az

a

folyamat,

megfelelően

vizsgálatokkal

mely-

kialakulnak

bizonyították,

az

hogy

az ingerek és a tapasztalatok befolyásolni tudják a gyerekek agyi struktúráit. az

Számos

kutató

életkörülményeknek

tikailag

azonos

az

állatokat

többek agyra két

között

gyakorolt

csoportba

azzal

tanulmányozta

hatásait,

osztottak

hogy az

gene-

anyjukról

való leválasztás után, és életük hátralévő részében külön nevelték

őket.

fényből tak.

Az

tották,

is

Mindkét

csoportot

ugyanannyit egyik

csoport

amelyekben

ugyanúgy

kaptak,

és

tagjait

rengeteg

táplálták,

ugyanakkora

azonban

izgalmas

olyan és

melegből

és

ketrecekben

lak-

ketrecekben

tar-

változatos

„játékszer"

és foglalkozási lehetőség kínálta magát (a szaknyelvben enriched environmentnek, ingergazdag környezetnek nevezik ezt a vizsgálati feltételt). A másik csoport tagjainak ketrecében viszont egyáltalán

71

nem

voltak

ilyen

szerkezetek

zetnek

[impoverished

állatok

agyát,

környezetben

és

(ezt

environment] ).

markáns

tartott

nevezik

Haláluk után

különbségeket

állatok

ingerszegény környe-

vastagabb,

felboncolták

találtak.

nehezebb

A

az

változatos

agykérget

fej-

lesztettek ki, több idegsejtjük volt, több elágazódást mutattak az idegsejtnyúlványaik,

és

sűrűbbek

az ingergazdag környezetben

voltak

nevelt

a

szinapszisaik,

állatok

sokkal

ráadásul

jobb

eredmé-

nyeket értek el az intelligenciájukat próbára tevő teszteken, ahol pl. ki kellett találniuk egy útvesztőből, stb. Az ingergazdag és izgalmas környezet kedvező hatásait nemcsak a fiatal állatoknál, hanem a kifejlett példányoknál is ki lehetett mutatni. Constance nemrég

Scharff

végzett

(Rockefeller

tudományos

Egyetem)

kutatássorozatot,

összefoglalt amelyből

egy

még

egy

további fontos újdonság derült ki: az edzés, a szellemi tevékenység és a tanulási feladatok az embereknél és az állatoknál egyaránt az idegsejtek szaporodásához vezetnek az agykéregben, ami a sejtosztódás eredménye. Ezzel megdől egy réges-régi tankönyvi vélemény, amely tévesen abból indult ki, hogy az idegsejtek a testi sejtekkel

ellentétben

egyértelműen

képtelenek

képesek

rá,

szaporodni. mindenekelőtt

Korlátozott akkor,

mértékben

ha

ingergazdag

környezetben vannak, és az agy elvégzi a tanulási folyamatokat. Mindezek a megfigyelések megerősítik a „Use it or lose it" (használd, vagy elveszíted) elvét. Az izgalmas környezeti feltételek és tevékenységek szaporítják az idegsejteket és a szinapszisokat. Az izgalmas környezeti feltételek aktiválják az idegi növekedési tényezőkért felelős géneket A változatos (ingergazdag) és egyhangú (ingerszegény) környezeti feltételekkel sikerült

azonosítani

nyezetben tója, egy

végzett

olyan

bekapcsolódnak.

Claire állatot

vizsgálatok

Rampon

és

ingerszegény

segítségével

géneket, A

amelyek

Princetoni

munkatársai környezetből

72

az a

utóbbi

időben

változatos

Egyetem

egyik

megállapították, ingergazdag

körkuta-

hogy

ha

környezet-

be

helyeznek

át,

tucatnyi olyan

az

agyában

már néhány

óra

elmúltával

gén aktiválódik, amelyek aktiválódása a kutatások

tanúbizonyságai (és

akkor

szerint

semmiképpen

csupán

sem

más

a

környezetváltásnak

tényezőknek).

Olyan

tudható génekről

be van

szó, amelyek termékei jelentősen hatnak az idegek növekedésére, a szinapszisképződésre és a jelzőanyagok előállítására. Felsorolok néhány

gént

szeretnék

azoknak

tudni,

az

mely

olvasóknak

gének

a

kedvéért,

aktiválódnak:

akik

nerve

pontosan

growth

factor

(NGF), brain-derived neurotrophic factor (BDNF), ciliary neurotrophic factor (CTNF), nerve growth factor induced gene (NGFI), zif268, rafli, C/EBPß (a felsorolás korántsem teljes).

A csecsemő környezete és idegsejthálózatai Vajon

milyen

szegény kal

szerepet

környezet

fontosabb,

és

játszik az ingergazdag,

az a

emberi

csecsemőnél?

különböző

zavarok

illetve

az inger-

Esetében

lehetősége

ez

miatt

soksokkal

érzékenyebb a környezeti hatásokra, mint az állatok. Az emberi csecsemő miatt

életrevalósága

egyértelműen

a

alulmúlja

születéskori az

viszonylagos

újszülött

állatokét.

éretlensége A

környe-

zethez való sikeres kapcsolódáshoz ezért sokkal inkább szüksége van egy olyan egyénre, aki „közvetít" a környezet és a csecsemő között (általában az anya tölti be ezt a szerepet). Ezt az egyént a továbbiakban anyának fogjuk nevezni, holott ezt a feladatot sokszor más látja el. Az anya fontos része a csecsemő környezetének. Az ingergazdag környezetet ezért elsősorban az a kapcsolat jelenti, amelyet az anya a gyermekének nyújt. Hogyan sek

a

kicsi

találnak agyába,

utat és

a

környezetből

milyen

hatást

származó

gyakorolnak

a

jelzé-

csecsemő

idegsejthálózataira? Melyek azok a neurobiológiai feltételek, amelyekkel a csecsemő a születése után belép a „környezetbe", vagyis az anyjával való kapcsolatba? Az idegsejtekből álló neurobiológiai 73

„alapfelszerelés" csaknem teljesen rendelkezésre áll a születéskor. A szinaptikus kapcsolatok kialakítása már az anyaméhben töltött második és harmadik hónap környékén elkezdődik. A terhesség utolsó hónapjaiban végzett vizsgálatok azt mutatják,

hogy ilyenkor

a

magzat

agyában

robbanásszerűen

szaporod-

nak a szinapszisok, ami a születés után tovább folytatódik, és csak az első életév végén zárul le. Ez az ún. természetes genetikai előny, amelyet egyébként el lehet veszíteni, ha nem sikerül stabilizálni

a

megfelelően

gazdag

ingerek

biztosításával.

Az,

hogy

később mennyi szinapszis épül még ki, a környezeti feltételektől és az egyéni fejlődéstől függ. A születéskor aktív idegsejthálózatok A csecsemő már az anyaméhben hallani kezdi az anyja hangját, bár még másképpen, mint a születése után. Ilyen és más észlelések számára már az anyaméhben megvannak a magzat idegi hálózatai, ami érthetővé teszi, hogy miért ismeri fel az akár néhány órás újszülött is az anyja hangját. A szinapszisok révén megnyilvánuló agytevékenység vizsgálatai azt mutatják, hogy a nem

„tabula

rasa".

Ezeket

a

vizsgálatokat

csecsemők agya

modern

képalkotó

eljárásokkal végezték, amelyek megkímélik a gyerekek testi épségét, és nem avatkoznak be a testük működésébe (a vizsgálatokat pozitronemissziós tomográffal újszülött

agyában

már

olyan

[PET]

végezték). Kiderült,

idegsejthálózatok

aktívak,

hogy az amelyek-

ben számtalan szinapszis „tüzel". Az aktív idegsejtek azonban a születéskor még leginkább azokra a nagyagyi területekre korlátozódnak, amelyek a tapintás és testérzékelés észleleteit, valamint az izomzat mozgási mintázatait reprezentálják. A „megfelelő " mennyiségű inger biztosítása a csecsemő számára Milyenek is azok a jelzések, amelyek olyan ingergazdag környezetet

biztosítanak

neurobiológiailag

a

csecsemőnek,

hasznosnak

melyek

bizonyultak?

74

az

állatkísérletekben

Milyenek

lennének

azok az ingerek, amelyek elősegítik a csecsemők lelki, szellemi és

neurobiológiai

növekedését?

Milyen

a

megfelelő,

tehát

nem

túl

gyenge és nem is túl intenzív „ingerellátás"? Ha a neurobiológiai rendszer az ingerelárasztás vagy a túlzott igénybevétel miatt stressz alá kerül, akkor olyan negatív stresszreakciók jelenhetnek meg a csecsemőnél, amelyeket a korábbi fejezetekben már részleteztünk, és amelyekben a kortizol és a glutamát túl magas szintje elpusztítja az idegsejteket és a szinapszisokat. Csak a megfelelő ingerek biztosításától várhatjuk, hogy az érintett idegsejtek és szinapszisok működése megszilárdul. A csecsemő és a környezet közötti kapcsolatfelvétel ezért olyan ingerek biztosítása mellett lesz sikeres, amelyeknek a fajtája és mennyisége megfelel annak, amit az adott csecsemő képes befogadni. Jelek a gyermek „tükörneuronjainak". Az anya-csecsemő kommunikáció Az anya általában intuitív módon „érzi", hogy milyen jelekre és kommunikációs

interakciókra

van

szüksége

a

gyermekének.

Ez

azonban nem vette el a kutatók kedvét attól, hogy pontosabban is

tanulmányozzák

a

csecsemő

és

az

anya

közötti

kommuniká-

ciót. Számos kiváló tudós, többek között a német Mechthild és Hanus Papousek, valamint az amerikai Daniel N. Stern, fedezett fel

olyan

„rejtett"

törvényszerűségeket,

amelyek

az

anya

és

a

csecsemő közötti jelcserét irányítják. Az anya és a csecsemő közötti kapcsolat egy ide-oda áramló, tehát körkörösen zajló jelzéscseréből áll (szaknyelven ezeket interakciós ciklusoknak nevezzük). A jelek cseréje olyan ritmust követ, amelyet

a

csecsemő

befogadási

képessége

megkíván,

és

amelyet

az anya ösztönösen érez, ha figyel a gyermekére. A csecsemő és az anya felváltva küldenek egymás felé hangokat, érintéseket és mimikai jeleket. A

kölcsönös

interakció

sikere

megértésből érdekében

és

egymásra

kulcsszerepet

75

hangolódásból

játszik

álló

egy nemrégi-

ben

felfedezett

agyi

idegsejthálózatok, reknél

észlelt

magunk

is

Rizzolatti

idegsejtrendszer.

amelyek

jeleket

képesek által

arra

tárolják,

legyünk

felfedezett

Az

agyban

szakosodtak, mégpedig

átélni

és

vannak

hogy a

úgy,

hogy

reprodukálni.

idegsejtrendszereket

olyan

más

embe-

azokat

mi

A Giacomo

tükörneuronoknak

nevezzük, és egy egész könyvet szenteltem nekik (lásd a második fejezetét).

A

megfigyeléseken

alapuló

csecsemővizsgálatokban

már régóta ismert, hogy a csecsemő „tükrözi" a jeleket, például megpróbál

utánozni

Rizzolatti

felfedezései

bizonyos

arckifejezéseket

neurobiológiai

vagy

hangokat.

magyarázatot

nyújtanak

arra a megfigyelésre, hogy a csecsemő döbbenetes módon már a születése után is képes felfogni és visszatükrözni a jelzéseket. A utáni

tükörneuronok tanulás"

tükörneuronjai ket re

teszik

visszatükrözze. vonatkozik

egyszerűbb dezései

a

a

már

alapját.

lehetővé,

hogy

Különösen

mindez,

hangok

szerint

biztosítják

neurobiológiai

az

például

képzésére.

A

legegyszerűbb

A az

régóta anyjától

arckifejezések a

mosolygásra modern

jelzések

ismert

csecsemő

„modell

számára

kapott

jelzése-

mimikai vagy

jelei-

bizonyos

csecsemőkutatás (tekintet,

a

felfe-

arckifejezések,

hangok, érintések) ide-oda tükrözése a nyitja a korai anya-gyermek kapcsolat „titkának". Az anyai megérzések. A saját csecsemőkori élmények későbbi haszna A legújabb vizsgálatok tanúsága szerint semmiképpen nem „anyai ösztönként" öröklődik az anyának az a képessége, hogy érzelmi kapcsolatba tud lépni a csecsemővel, és a jelzések cseréjét, valamint a kommunikációt a csecsemőhöz tudja igazítani. Az anya intuíciója olyan emléknyomokból származik, amelyekre saját csecsemőkorában tett szert, és amelyek az idegsejthálózataiban tárolódtak. Darlene Francis (McGill Egyetem, Kanada) nemrégiben számolt be a rangos Science folyóiratban egy vizsgálatról, amely szerint azok az anyák, akikkel nem sokat törődött az anyjuk annak idején, maguk is kevésbé voltak intuitívak, amikor a saját utódaikat gondozták. 76

Eddig nem világos, hogy ezek az összefüggések kapcsolatban vannak-e egy szerencsére csak nagyon ritkán fellépő betegséggel, amely a szülés után teljesen váratlanul csaphat le a vétlen anyákra: a szülés utáni (gyermekágyi) depresszió. Az érintett gyermekágyas anyák

hirtelen

önmagukkal

tehetetlennek

szemben,

és

érzik

magukat

érzelmi

a

ürességet

gyermekükkel

éreznek.

A

és

pácien-

sek egyáltalán nem tehetnek erről a betegségről, amely a nőnek nagy lelki és

tehertételt

önostorozó

depresszióban

jelent,

mivel

rendszerint

szemrehányásokkal szenvedő

anyáknak

jár

kínzó

együtt.

erőteljes

A

bűntudattal gyermekágyi

támogatásra,

segítség-

re és tehermentesítésre van szükségük. Mivel a betegség nagyon komoly lehet,

feltétlenül

érdemes

pszichoterapeutához

vagy

pszi-

chiáterhez fordulni. Egy gén, amely biztosítja a csecsemő és a család közötti kötődést Ha egy felnőtt foglalkozik a csecsemővel, akkor ezzel fantasztikus

biológiai

mechanizmusokat

indít

el,

amelyek

gondoskodnak

róla, hogy még jobban megerősödjön a csecsemő és a gondozója közötti

kötődés:

felnőtt

személyes

csak

nemrégiben

kapcsolatba

fedezték

kerül

egy

fel,

hogy

amikor

a

akkor

az

csecsemővel,

agyalapi mirigye (hipofízis) aktivál egy gént, amely az oxitocin nevű

hormont

szülés

termeli.

Mivel

az

orvostudomány

közben vizsgálta az oxitocint

sokáig

csak

a

az anyáknál, egészen mos-

tanáig csak azt tudtuk róla, hogy meggyorsítja a szülés után a nőnél a tejelválasztást, és összehúzza a kitágult méhet (e célból még mesterségesen is előállították ezt a hormont, és a szülés után orvosságként használták). Időközben

azonban

általános

meglepetésre

kiderült,

hogy

az oxitocin az apákban (!) is termelődik a gyermek születése után. Ezt

követően

nagyszabású

az

oxitocintermelésért

be,

amikor

tokba

az

felelős

emberek

bonyolódnak

kutatásokban gén

erősen

egymással,

mindig

érzelmi például

77

megállapították, akkor

hogy

kapcsolódik

„színezetű"

kapcsola-

beleszeretnek

valakibe.

(Állatoknál

mindez

megszilárdulnak biztosítják

ugyanígy

azok

(lásd

magyarázatait).

a a

Az

viselkedésminták,

Prinzip

Ennek

„működik".)

Menschlichkeit zseniális

oxitocin

amelyek

című

hatására

a

kötődést

könyvem

neurobiológiai

további

mechanizmusnak

az az „értelme", hogy megerősíti a kötődésre való készséget, a törődést, valamint az anya, az apa és a csecsemő közötti szükséges interakciókat. Hogyan tanulja meg a csecsemő agya „megérteni" a jelzéseket? Hogyan „érti meg" a csecsemő azokat a jelzéseket és ingereket, amelyek

az

anyával

való

lelési

ingergazdag

környezetéből

interakcióiban?

mintázatokat

alakít

A

ki,

származnak,

csecsemő

amit

a

különösen

először

megfelelő

egyszerű

az ész-

idegsejthálózatok

kiépülése kísér; ezekkel regisztrálja és reprezentálja azt, ami az akusztikus, optikai, tapintási és mozgási jelzésekből eljut hozzá. Ez a külvilág azonban, amelyet a csecsemő (saját idegi hálózatainak kialakítása „öncélú"

révén)

egyre

külvilág

jobban

maradna,

képes

ha

a

észlelni,

csecsemő

egy

nem

leválasztott, vonatkoztatná

valami olyasmire, amihez neki valamilyen módon köze van (ezt szintén

a

megfelelő

idegsejthálózatok

kialakítása

kíséri).

Milyen

azonban önmagában a csecsemő észlelése? A saját testéből érkező jelzések és észlelések először egészen homályosak számára - teljesen mindegy, hogy averzív vagy kellemes ingerekről van-e szó. Nem „tudja",

hogy éhes,

tusra

az

vágyik

bepisilt

anyjával,

hanem

vagy

valamilyen

mindhárom

testi

esetben

kontakerőteljes

kellemetlenséget él át (a testből származó jelzések „gyűjtőhelye", a

hipotalamusz ezt

riasztórendszere,

és

a

jelentést

kiabálni

küldi),

kezd.

mire aztán aktiválódik a

Azok

az

idegsejtrendszerek,

amelyek majd a „megértést" lehetővé teszik, a születés pillanatában még nem léteznek. A csecsemőnek az a „feladata", hogy a belső (a testből származó) és a külső (a külvilágból származó) jelzéseket megtanulja lassanként

megérteni, de korántsem

78

egyedül kell

ezt

megolda-

nia. Hogy az agy hogyan oldja meg ezt a problémát, az csupán néhány évvel mányos egyik

ezelőtt

kutatást

derült ki,

amikor

egyesítettek. Számba

legelismertebb

neurológus,

számos vették

Antonio

elszigetelt tudo-

többek

között az

Damasio

vizsgálatait,

de a csecsemőkutatókat sem hagyták ki, így például Daniel Stern vizsgálatait is figyelembe vették, aki ragyogó felismerésekkel gazdagította

a

csecsemőkről

szóló

tudásunkat.

Az

említett

felada-

tot a csecsemő agya azáltal tudja megoldani, hogy a saját testi közegéből érkező jelzéseket összekapcsolja az anyától (és a többi gondozótól) cióik

érkező

jelzésekkel

kölcsönöznek

-

és

úgyszólván

tevékenységekkel. -

ő

Az

visszamenőlegesen

is

reak„jelen-

tést" 3 a csecsemő homályos érzékeléseinek, ha ezek a reakciók a csecsemő számára testre szabottak és megoldják a problémáit. Az éppen aktuális helyzethez illeszkedő anyai reakciók hozzájárulnak ahhoz,

hogy a csecsemő az érzékeléseit érthető összefüggésekbe

szervezze. Ezeket az összefüggéseket a csecsemő idegsejthálózatai képezik le, amelyek a hol „belülről" (a testből), hol „kívülről" (az anyától) érkező jelzéseket összekötik egymással. Ez az összekötés Antonio Damasio szerint a gyrus cinguliban (övtekervény) kus

zajlik.

Korábban

elhelyezkedésű

már

agytekervényt,

említettük

amely

ezt

mélyen

a az

szimmetriagyat

ket-

téosztó árok alatt húzódik előre- és hátrafelé. A gyrus cinguli a legújabb

kutatások

szerint

a

központi

érzelmi

„kapcsolóállomás"

a külvilág (beleértve az emberek közötti kapcsolatokat is) és a saját

test

rozatban „tüzelnek"

belső

világa

kiderült, (vagyis

hogy

között.

Egy

az

található

itt

aktiválódnak),

újabb,

amikor

impozáns

kísérletso-

idegsejthálózatok együtt

érzünk

akkor valaki-

vel, például mi is átéljük egy másik ember érzéseit. Itt találhatóak a

„tiszta

kötődés",

illetve

a

„tiszta

kapcsolat"

idegsejthálózatai.

Úgy tűnik, hogy a gyrus cinguli az énérzésünk és az önértékelésünk székhelye. 3

És jelentőséget. (A ford.)

79

Érdekes, hogy a képalkotó eljárásokkal (pl. a pozitronemissziós tomográfiával gyrus kor

[PET])

cinguliban

végzett

vizsgálatok

megváltozik

drasztikusan

az

megváltozik

az

azt

idegsejtek ember

mutatják,

hogy

tevékenysége,

hangulata

és

az

a

amiáltalá-

nos életérzése, például súlyos depressziónál (ezek az elváltozások megszűnnek, amint az ember a pszichoterápia révén kigyógyul a depressziójából). Amikor hiányzik a csecsemő életéből a változatos környezet Azokon a gyerekeken láthatjuk, hogy az emberek közötti kapcsolatok milyen meghatározó jelentőségűek a gyermek és a gyermeki agy fejlődése szempontjából, és hogy ezek mennyire nem csupán „mendemondák", gondozókat,

akik

akik

hosszabb

időn

ingergazdag

át

nélkülözték

környezetet

tudtak

az

volna

olyan biztosí-

tani számukra. Előfordul például - mint már említettük -, hogy az anya önhibáján kívül gyermekágyi depresszióba esik. Ilyenkor alapvetően

megváltozik

az anya

és

a

gyermeke

közötti

helyzet,

mivel a pszichés betegségeket sajnos még ma is sok helyütt negatívnak anya

tartják. és

Emiatt

gyermeke

sok

nem

gyermekágyi

kap

azonnali

depresszióban támogatást

és

szenvedő segítséget,

holott ezekre sürgősen szükségük lenne. Ha az anya és gyermeke nem kap segítséget, akkor a gyermek számára nem lesz pótmama, aki az anya ideiglenes kiesését helyettesíteni tudná. Voltak

olyan

vizsgálatok,

gyermekekkel

foglalkoztak,

depresszióban

szenvedett,

Ezek

a

gyerekek

rendellenességeket

amelyekben

akiknek de

egyrészt

nem

az

orvosok

édesanyja

állt

többszörös

mutattak,

az

gyermekágyi

rendelkezésre

pótmama.

neuropszichológiai

különösen

a

olyan

fejlődési

mozgásfejlődés

terén,

másrészt pszichésen, illetve érzelmileg is károsodtak: főleg annak a

kockázata

nőtt

meg,

hogy

lesznek.

Még az idegsejtek

hatások:

az

jaiban

anyaian

tartósan

törődő

nélkülöző

később

szintjén is gondozókat gyerekek

80

maguk

is

depressziósak

kimutatathatóak az

életük

agyhullámai

voltak a

első

hónap-

(EEG-görbéi)

furcsaságokat

mutattak,

„koherencia"), és

amelyből

tások

mégpedig egy olyan

amely az

tanúságai

a

szinaptikus

változó

esetén (ún.

kapcsolatokra

vonatkozik,

idegsejthálózatokra lehet szerint

az

ezeknél

a

következtetni.

gyerekeknél

A kuta-

fellépő

pszi-

chés és neuropszichológiai problémákat nagyon jól lehet kezelni különböző terápiás

formákkal

(zene-

és

mozgásterápia,

gyermek-

pszichoterápia). Miért nem szabad a gyerekeknek nyomorban élniük? A

gyermekágyi

súlyosabb

depresszióban

zavarok

alakulnak

szenvedő anyák ki,

mint

gyerekeinél sokkal

azoknál

a

gyermekeknél,

akiknek a társadalmi nyomor vagy a családi körülményeik miatt súlyos mellőzésben, rossz bánásmódban, sőt

akár bántalmazásban

van részük. Az újabb vizsgálatok szerint gyakran súlyosan károsul a tanulási képesség és a szociális viselkedés, sőt még az agyhullámok

(EEG-görbék)

is

megváltoznak.

Az

állandó,

törődő

és

szerető gondoskodás ezért nemcsak emberi és társadalmi követelmény,

hanem

a

gyermek

zavartalan

neurobiológiai

fejlődésének

is a záloga.

Összefoglalás Az érzés, a gondolkodás és a cselekvés fejlődése párhuzamosan fut az agy idegsejthálózatainak kialakulásával, melyek a több mint

20 milliárd agyi

nek.

Az

apró

érintkezési

soknak

nevezünk.

egymással

idegsejt kapcsolódásai révén keletkez-

összekapcsolódás

az

felületeken Az

idegsejtek történik,

idegsejtek

jelzőanyagokat

a

felszínén amelyeket

szinapszi-

szinapszisokban

(neurotranszmittereket),

létrejövő cserélnek

amikor

az

egyik olyan hálózat aktiválódik, amelynek részét képezik. Az érzés, a gondolkodás és a cselekvés, illetve az idegsejthálózatok kölcsönösen

függnek

egymástól:

81

az egyén és

a

környezet

közti interakció által életre hívott lelki és szellemi tevékenység azokat

az idegsejthálózatokat

tevékenységhez

tartozó

észlelési

aktiválja, vagy

amelyekben

cselekvési

az e

mintázatok

tárolódnak. Az idegsejthálózatok aktív használata a részt vevő idegsejtekben olyan géneket aktivál, amelyek a használt hálózatok az

megszilárdításáért

idegi

növekedést

és

kiépülésért

felelnek

(különösen

géneket),

valamint

szaporítják

serkentő

ezek szinaptikus kapcsolódásait. Fordítva pedig: a világról hálózatokban

tárolt

„belső

kép"

minden

aspektusa

a

lehetővé

teszi, hogy az aktivált hálózatok szubjektív észlelésekké alakítsák át az emlékeket, az elképzeléseket, a gondolatokat és az érzéseket. Az agy „tapasztalattól függő plaszticitása" alatt azt értjük, hogy az agyi idegsejtek kapcsolódásai folyamatosan keletkeznek és átalakulnak. A tapasztalattól függő plaszticitás mechanizmusai

már

az

anyaméhben

működésbe

lépnek,

a

születés

után pedig óriási szerepet játszanak - nemcsak az érzelmi és intellektuális, csolódó előre az hogy

hanem

neurobiológiai „telepített"

oxitocin

az

azzal

elválaszthatatlanul

fejlődésben

rendszer,

„kötődési

például

hormon"

nemcsak

a

pszichés

neurobiológiája

is

az

is.

Sok a

kötődésektől függő rendszer.

82

tükörneuronok

aktiválódása

érzékelésünk,

emberi

összekap-

neurobiológiailag azt

hanem

kapcsolatokon

az

alapuló

vagy

mutatja, agyunk és

a

7 .fejezet A szubjektív élmény- és tapasztalati mintázatok a pszichében. Mindennapi személyiségtípusok

Az idegsejthálózatok nem képesek érezni. A psziché saját világa Bár a gondolataink és az érzéseink nem tudnának megjelenni szubjektív

élményeink

lehetővé

az

között,

átélésüket,

ha

idegsejtjeink

érzéseinknek

hálózatai

és

nem

tennék

gondolatainknak

mégis

megvan a maguk sajátos világa. Annak a drámának a valósága, amelyet során

a

nézőközönség és

együtt

mértékben színpadi

átélnek,

függ

a

olyan

színház

dolgozóknak,

a

a

színészek

világot

egy Shakespeare-előadás

teremt,

vezetőségének,

világosítóknak,

a

amely a a

legnagyobb

technikusoknak,

maszkmestereknek

a és

a takarítószemélyzetnek a világától, akiknek a tökéletesen összehangolt

háttérmunkája

lehetővé

teszi

a

színészeknek

a

színpadi

megjelenést, mégsem hasonlít semmiben az ő világukhoz. Bár az érzéseink és a gondolataink sokkal szorosabb viszonyban állnak az agyunk hálózataival, mint a színdarabot játszó színészek a színfalak mögötti személyzettel, ez a példa jól szemlélteti, hogy a psziché (a lélek) teljesen más világba tekint, mint neurobiológiai háttere.

83

Mivel az adott ember pszichéjében keletkező átélési és viselkedési

mintázatok

írhatóak

le

neurológiai

junk:

a

egyik

darabját,

Bertolt

egészen

színpadi

más

fogalmakkal.

munkások

hogy

világba

Hogy

azzal

nyolc

Brecht-darabhoz

kell

a

kell

csak

marad-

Samuel

bekészíteniük,

készíteni

részben

példánknál

„jellemzik"

széket

elő

tartoznak,

egy

Beckett míg

egy

cápatámadást

és

egy kést. Ezzel persze „valami" lényegbevágót fogalmaznak meg (amit a törzsasztalnál a barátaik még izgalmasnak és érdekesnek is találhatnak). Ami azonban a két darabban a nézőkkel történik, az egy másik világhoz tartozik, jóllehet a nézők és a színpadi dolgozók által közösen átélt élmény ugyanaz. A neurológiai kutatásokkal is így van ez. Amit az egyik ember érez, az soha nem írható le pusztán (a

neurobiológia

„eszközök"

csak

megléte

azt

tudja

szükséges

neurobiológiai eszközökkel

feltárni,

ahhoz,

hogy milyen

hogy egy

biológiai

gondolatot

vagy

egy érzést a szubjektív átélés színpadára tudjunk állítani). Amit valaki érez, az - rajta kívül - csak egy másik ember beleérzése révén

írható le.

A neurobiológia

a

tükörneuronokkal

az

együtt-

érzéshez is biztosítja az „eszközöket". Az idegsejtek és az idegi jelátvivők

(neurotranszmitterek)

azonban

önmagukban

képtele-

nek érzésre, ezért a pszichés „típusokat" - bár azok kétségkívül a neurobiológiai

struktúrákkal

állnak

összefüggésben

-

nem

írhat-

juk le pusztán az idegsejthálózat mintázataival, hanem csakis saját szubjektív

észlelésünkkel,

még

ha

persze

eközben

törekszünk

is

az objektivitásra.

A színházi székből nézve. Egy kis bemutató a „mindennapi típusokból" Egyik-másik

olvasóm

számára

talán

lesz, ha pár percre helyet foglal

érdekes,

sőt

fenti színházi hasonlatnál maradjunk), és szemügyre

84

szórakoztató

egy színházi széken (hogy a vesz néhány

mindannyiunkban

meglévő

„típust".

Mindazt,

amit

az

ember

másoknál megfigyel - még ha más „dózisokban" is -, önmagában a

is

megfigyelheti

kiváló

lyozta, sét

egy

is

nem az

másik

ember

szélsőséges egy kis

ezekhez

illetve

amelyekre

alábbiakban már

a

törekszünk

(1856-1939)

rá.

az

mások egy

érzéseit

kis

és

fogunk

válogatást

azonban

„típusokból",

azokból

kapcsolatban

többé-kevésbé

viselkedé-

jellemzően

valamint

amint hangsú-

foglalkozni,

hétköznapi

általuk

velük

hogy,

A továbbiakban

rögtönzünk a

problémáikból,

csupán

jelenti,

Bleuler

bemutatásával

énképekből,

mondottam,

Ez azt

legszokatlanabb

bemutatót

tartozó

talatokból, Mint

ha

Eugen

kóresetek

dolgokból, Az

valamennyire.

pszichiáter,

megérthetjük, a

hanem

svájci

a

szert

adunk

a

kedvelt tapasztesznek.

típusokból.

mindannyiunkban

megvan

mindegyikük. „A különleges" Amikor N. (mindegy, hogy férfinak vagy nőnek képzeljük) reggelente belépett az osztályra, a munkatársai úgy hegyezték a fülüket, mint egy kutyafalka, amikor megjelenik az idomár. A munkatársakkal kollégákkal való megbeszélések olyannyira az ő fellépéseit jelentették - hiszen senki sem tudta olyan jól előadni a lényeget, mint ő -, hogy a kollégák már nem is tudták elkülöníteni az osztály feladatait és a főnök hangulatait. Érdekes módon a családjában ugyanígy volt ezzel mindenki. Szilárd elképzeléssel rendelkezett arról, hogy ki

ő,

és kegy

volt a fényében sütkérezni (ezt már az iskolatársai is így érezték). A

végzete

osztál yáról

egy szóló

vállalati

könyvvizsgáló

jelentésében

megjelenése

megemlített

egy

-

lett,

aki

egyébként

N. nem

különösen súlyos - hiányosságot. N. azonban határtalanul bosszús lett, a könyvvizsgáló személyes támadására gyanakodott, és igyekezett

őt a cégen belül ellehetetleníteni. Legnagyobb meglepeté-

sére azonban a cégvezetés arra használta fel a könyvvizsgáló ellen folytatott hadjáratát, hogy elmozdítsa a pozíciójából. 85

Ν. mély személyes válságba került, és átmenetileg az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében. A hozzá hasonló embereknek még a legnagyobb szerencsétlenségek közepette sem jutna eszébe,

hogy

pszichoterápiába

kellene

menni,

mert

úgy

vélik,

arra semmi szükség. A feleségének volt köszönhető, hogy végül mégiscsak

rászánta

magát.

Miután

már

hetek

óta

elviselhetet-

lennek érezte a helyzetét, a felesége válással fenyegette meg, ha nem

kér

ki,

segítséget.

hogy

sérelmektől, meg.

Érdekes

gyerekkorában hogy

apja

ő a

amilyeneket

Felfedezte,

módon

az

a

pszichoterápiában

rendszeresen

munkahelye

felnőttkori

derült

szenvedett

elvesztése

fellépésével

olyan

hatására

azt

a

élt

tudattalan

célt igyekezett elérni, hogy megvédje magát az ilyen megaláztatásoktól. Az „N. típus" a nárcisztikus oldalunkat képviseli, amely többé-kevésbé mindannyiunkban jelen van. „A bűbájos" Amikor H. (szintén lehetne akár férfi is) eleget tett egy meghívásnak, az olyan volt, mintha felkelt volna a nap. H. rendkívül kifejező

személyiségének

lett

mintha

volt,

gyakran

gyakran

odavetett

ajánlatokat „Kedves" módon

a

hiú

pillantásától.

tettek társait

azonban

kapcsolataiban,

kisugárzása

más

mulattatta

együgyűbbek egy

a

mindenki

neki,

a

testbeszéde

volna.

többieket

tréfálkozással,

reményekre

ragadtatták

Amikor

az ő

az

nyelve

olykor

„háztartási

érzelmileg

mindig

amelyekből

és

elhomályosult

ilyen

éles

mint

használatba" „hoppon

rendszerint

miközben magukat

„unalmas

lett,

a

az egy-

fráterek" beretva.

vette.

maradt"

összetört

mel-

Szórakoztató

Furcsa

ezekben

szívvel

a

kecmer-

gett ki. A „valami

különöset"

felmutató

partnereinek

egyszerűen

kép-

telen volt nemet mondani, még akkor is, ha - mint a barátnőinek gyakran mesélte - nem érezte mellettük boldognak magát. A H.-t már voltak

régóta

és

némileg

bensőségesen

vele (habár nyíltan

ismerő

nem merték

86

barátnői

tisztában

ezt megmondani neki),

hogy

„a

ő

olyanná

is

gyenge

pillanataiban"

váljon,

amit

végtelenül

másoknál

retteg

annyira

attól,

nehogy

gyűlöl: unalmassá.

Valahogy úgy fogta fel saját magát, mint egy mindennap újra létrehozandó műalkotást, ami nem kevés fáradságába került. Élete krízisét akkor élte át, amikor beleszeretett egy férfiba, aki

rendkívüli

együtt fel

bűverőt

töltött

szerette

mesés volna

nak,

akit

„házi

hatta

el,

milyen

sugárzott,

azonban

óra

után,

és

venni

vele

a

használatra" gondok

hetekre

visszautasította kapcsolatot.

tartott,

gyötrik.

eltűnt

néhány

H.-t,

amikor

Aktuális

természetesen

Végül

barátjá-

nem

mond-

és

eljutott

lebetegedett,

a pszichoterapeutához. Itt került szóba az apja, egy fantáziadús, csupa szellem ember, akit imádott, és aki otthagyta a családot, amikor

ő

tizennégy

éves

volt.

Apja

elvesztése,

aki

hébe-hóba

még mindig eszébe jutott, soha nem csillapodó vágyakozást keltett

benne,

ugyanakkor

állandó

bizonytalanságra

is

kárhoztatta

azzal kapcsolatban, hogyan alakul majd a férfiakkal a kapcsolata. A pszichoterápia segítségével meg tudta oldani a férfiakkal való kapcsolati

problémáit.

lálható

és

-

kisebb

A „H.

típus"

vagy nagyobb

a

psziché

mértékben

sokakban

megta-

kifejezésre

jutó

-

hisztrionikus oldalára utal. „A jótét lélek " Egy D.-hez akiket

hasonló

igazából

soha

ember

(nő is

lehetne)

azok

nem

tudnak

felidegesíteni.

közé

tartozik,

Legalábbis

ezt

mondja D. mostani barátnője, de vélhetően így tartja a családja is. A legkellemesebb tulajdonságai: a gondoskodása és a megbízhatósága. D. nagyon fontosnak tartja a párkapcsolatát és a barátságot - akiket szeret, azok kedvéért szinte mindent megtesz. Bár gyakran

kicsit

sértődötten

vagy

féltékenyen

reagál,

nagyon

könnyen

kiengesztelhető. Senki sem látta még igazán dühösnek vagy haragosnak. A barátnője megbízhat a hűségében, de a ragaszkodása és az

alkalmankénti

hétvégén,

féltékenysége

az

idegeire

amikor nincs semmi tennivaló,

87

megy.

Sajátos,

hogy

süt a nap, és mások

pihennek, D. gyakran tanácstalan, és fogalma sincs, mihez kezdjen magával. Feladatokra van szüksége, mindig szeretne tenni valamit (lehetőleg másokért). D. megbízhatósága idővel azt az érzést keltette a partnernőjében, hogy „társa úgysem fog elszaladni", ami miatt néha - de csak titokban - megfordult a fejében, hogy nyugodtan megtehet vele mindent (ezt a nő soha nem vallotta volna be!). A barátai

számára

nyilvánvaló

volt,

hogy

nem

mondhatnak

rosszat

a

barátnőjére: amikor beszámoltak neki arról, hogy a lány - mások előtt is - újra meg újra bántóan, sértően beszélt róla, D. nem hagyta, hogy befeketítsék előtte. Bár D. már a kapcsolat elején érezte azt a félelmetes érzést, hogy a barátnője esetleg nem szereti őt, soha meg sem fordult volna a fejében, hogy a lány elhagyhatja. Amikor egy napon rájött, hogy a barátnője megcsalta, fel sem tudta fogni, mi történt. Egy világ omlott össze benne. Oda

lett

az

életöröme,

pszichoterapeutához

fordult

alvási

zavarai

segítségért.

Az

alakultak

ülések

során

ki, a

és tera-

peuta megtudta, hogy D.-nek súlyosan terhelt volt az anyja, aki mellett

ő

évekig

azért

aggódott

gyerekként,

nehogy

meghal-

jon. Mivel minden tekintetben az anyjára kellett figyelnie, soha nem tudott többi

igazi

gyerek

fiúként

vadságát).

élni

(sőt

Megértette,

gyerekként áhítozva hogy

ezek

a

nézte

a

tapasztalatok

adták a hátterét a későbbi kapcsolatainak. A kezelés során megtanulta, hogyan tudja határozottabban képviselni a saját érdekeit. Elhatározta, hogy szakít a lánnyal, és újabb kapcsolatba kezdett. A „D. típus" a lelki élet depressziós oldalára utal - csaknem minden

ember

hordozza

ennek

lehetőségét,

bár

különböző

mérték-

ben. „A kételkedő amazon" B. fiatal nő (férfi is lehetne), aki mindig hamar szimpatikussá válik a vele kapcsolatba kerülőknek, mivel csodálatos tehetséggel tud

lelkesedni

az

új dolgokért (emberekért is). Nagyon 88

kevesen

tudnak annyira elfogadni egy újdonságot

vagy síkra szállni egy

jó ügyért, mint ő. Az új ismerősök meglepően gyorsan érezték meg

mellette,

hogy

„közös

hullámhosszon"

mozognak.

Időnként

azonban derült égből villámcsapásként rátört egy elviselhetetlenül feszült lelkiállapot: az az érzés, hogy már nem bírja tovább, és távolságra van szüksége. Ő sem tudta mivel magyarázni ezeket a hirtelen

hangulatváltozásokat

(mások

számára

pedig

még

érthe-

tetlenebbek voltak). B.

közelségre

irányuló

furcsa

vágyott.

hajlama

A

fennálló

azonban

oda

dolgok

vezetett,

szétrombolására hogy

egyszerűen

nem voltak tartós barátságai. Az egyetlen, akit már régóta ismert, de

vele

sem

állt

párkapcsolatban,

egy

drogproblémákkal

küzdő

fiatalember volt, aki - hozzá hasonlóan - szintén korán kiszakadt a családjából. Ő volt az egyetlen, aki belelátott B. életének abba az oldalába is, amely rejtve maradt a családja, a munkatársai és a többi

ismerőse

előtt: B.

egyedül

lakott,

és

otthon

rendszeresen

olyan furcsa belső állapotokat élt át, amelyekben összevagdosta a karján a bőrt. Éppen ilyen furcsa volt, hogy - főleg falásrohamok után - a vécében kihányta, amit megevett. A klinikára nem a bőre felvagdosása miatt vették fel (ezek „csak" felszínes vágások voltak), hanem egy tablettákkal elkövetett valódi öngyilkossági kísérlet miatt, amelyet a kábítószerfüggő ismerősének halála váltott ki belőle, aki túladagolásban halt meg. Miután az orvos, aki felvette a klinikára, kimosta a gyomrából a

tablettákat,

a

vizsgálat

során

feltűntek

neki

a

vágásnyomok

a nő karján, amelyek között voltak frissek is. B. élt a felkínált lehetőséggel, hogy egy pszichoterápiás klinikán kezeltesse magát, és

többéves

mazták

a

pszichoterápiába

családtagjai.

A „B.

kezdett. típus"

Gyerekkorában

az úgynevezett

bántal-

borderline-

zavar (határeseti zavar) rövidítése. A férfipáciensek többnyire nem önmagukat sebzik meg, hanem impulzívan megszegik a szabályokat, vagy erőszakos cselekményeket követnek el.

89

„La dominante" A. (ebben a példában legyen férfi) szerencsés ember: olyan feleséget talált, aki megtanulta szeretettel és humorral elviselni a férjének azokat a tulajdonságait, amelyek az egész világot kétségbe ejtik. Az utóbbi években olyan könyörtelenül üldözte a hanyagságot és a házirend megsértését, hogy teljesen megfagyott a levegő közte és a ház másik négy bérlője között. Amit a bérlőtársakkal nap mint nap átélt, az - az ő szempontjából - maga volt a pokol. Amikor

a

főbérlő

már

megint

kint

hagyta

a

gyerekkocsiját

a

folyosón („Ez volt az utolsó csepp a pohárban!"), akkor az estéje hátralévő része és a következő napja el volt rontva. Egyszerűen könnyelműek, Élete

képtelen amikor

legnehezebb

ő

fölfogni,

hogyan

minden

döntést

döntéseivel,

lehetnek annyira

nevezetesen

mások

olyan

komolyan

vesz.

hogy

megházasod-

jon-e, olyan sokáig kínlódott, hogy a felesége akkoriban majdnem egy másik férfihoz menekült, ha ő - szó szerint a legutolsó pillanatban - „rá nem szánja magát". A munkatársai is megtanulták, hogy az a legjobb, ha távolságot tartanak tőle, és nem avatkoznak bele az „élükre hajtogatott" elképzeléseibe. A végzet úgy hozta, hogy a helyszűke miatt olyan kolléganővel került egy szobába, aki sajnos nem volt hajlandó a férfi túlságosan precíz

elképzelései

szerint

végezni

a

munkáját.

Belebetegedett,

hogy ez a nő telefonálgatott, és olyan szemtelen volt, hogy munkaidőben! háború,

-

amibe

viccelődött A.

szó

meg

szerint

kacarászott. belebetegedett.

Kitört Olyan

közöttük

a

szerencséje

volt, hogy egy női pszichoterapeutánál „kötött ki", akinek - a feleségéhez hasonlóan - megvolt az a képessége, hogy szimpátiával és

melegséggel

fogadja

el

azokat

a

nehézségeket,

amelyekkel

pokollá tette a saját életét. Néha A. számára is egészen ijesztő volt, hogy a hölgy hatására szinte más ember lett, és - ez már évek óta nem „esett meg" vele - olyan csintalan életörömet fedezett fel magában, amelyet

gyerekkorában a rendkívül szigorú és

90

büntető

nevelés hatására elvesztett. Az „A. típus" a személyiség sokakban meglévő kényszeres, anankasztikus oldalát jeleníti meg.

Összefoglalás A

kapcsolati

tanak

ki,

élmények

hanem

belső

nemcsak

idegsejthálózatokat

beállítottságokat,

ún.

alakí-

„sémákat"

is

létrehoznak az ember gondolkodásában és érzéseiben. Bár az idegsejthálózatok és a lelki érzések a legszorosabb kapcsolatban vannak egymással, mégis két teljesen külön világról van szó, és - divatos kifejezéssel - ez így is van jól. A psziché (a lélek) tere.

teljesen A

két

más

világot

lát,

mint

a

világ

közötti

összefüggések

neurobiológiai megértése

hát-

fantasz-

tikusan izgalmas. Egyre jobban elemezni tudjuk a lelki élet neurobiológiai

előfeltételeit

és

korrelátumait,

ám

a

psziché

élményvilága csak két ember találkozása által válik érthetővé. A belső beállítottságok, az ún. sémák minden embernek bizonyos a

pszichés

sémáink

struktúrákat

segítenek

kölcsönöznek.

abban,

hogy

a

A

legjobb

másokkal

való

esetben együtt-

élést optimálisan alakítsuk, és leküzdjük azokat a kihívásokat, amelyek elé az élet állít minket. Sok esetben az látszik, hogy a

gyermek-

életet

és

biztosítanak

ifjúkorban később,

megszerzett a

belső

felnőttkorban.

sémák

Amikor

boldog azonban

ezek a sémák fokozott szenvedést okoznak valakinek (vagy az embertársainak), a pszichoterápia segíthet megtalálni a kiutat.

91

8. fejezet Környezet és neurobiológia egy betegség példáján keresztül: a depresszió

Depresszió: széles körben elterjedt „emberi" betegség Nem

mindig

beszélhetünk

depresszióról,

amikor

valaki

rosszul

érzi magát lelkileg, de a depressziós érzések, tehát az életerő csökkenése

vagy

elvesztése

mindenkinek

ismerős

valamennyire.

Még

az olyan művészek is átéltek olykor depressziós időszakokat, mint a festőművész és szobrász Michelangelo, a zeneszerző Schumann, Rahmanyinov és Horowitz, vagy az író Balzac. Mivel olyan széles körben elterjedtek a depresszió különböző formái, a legtöbb ember

könnyen

gondoljuk,

hogy

ráérez, elvileg

mit

nevezünk

mindenkivel

depressziónak.

megeshet,

hogy

Jogosan

depressziós

állapotba zuhan, ha úgy alakulnak a dolgok. Ahol egy terület teljes népességét megvizsgálták, azt találták, hogy

a

népességnek

több

mint

15%-a,

tehát

nagyjából

minden

hetedik ember legalább egyszer átélt már depressziót az életében. Ha

ehhez

hozzávesszük

még

az

enyhébb

depressziós

állapoto-

kat is, akkor már ott tartunk, hogy a népesség 30%-a élt át már legalább

egyszer

depressziót.

Jules

Angstot,

a

Zürichi

Egyetem

kutatóját a világ „nagy" depressziókutatói között tartják számon. 92

Az ő vizsgálatából az derül ki, hogy a depresszió a huszadik és harmincadik, valamint az ötvenedik életév táján a leggyakoribb. A depresszió ékes példája az olyan egészségzavarnak, amelyben az élettapasztalatok nemcsak a lelkiállapotot, hanem a gének aktivitását is alaposan meg tudják változtatni, a testi folyamatokkal együtt. Ulrich Hegerl (Lipcsei Egyetem, de korábban sokáig Münchenben

dolgozott),

a

téma

egyik

német

szakértője

jogosan

mondja a csak Németországban évi 11 ezer öngyilkosság alapján, hogy

a

depresszió

az

„első

számú

népbetegség".

Hozzáadódnak

még ehhez a számhoz a depresszió miatti elhalálozások, amelyek szív- és rákbeteg embereknél következnek be (ezzel később még foglalkozni fogunk). Nem tudunk eleget a depressziós megbetegedésről Bár

valamikor

kénytelen

az

életünk

megismerkedni

a

során

nagyon

depresszió

sokunk

közelebbről

is

valamilyen

formájával,

a

legtöbb ember mégis korán eljut megértésének korlátaiig, amikor a

másik

depresszióban

szenved.

Hamar

eljutunk

a többé-kevésbé

bosszús türelmetlenségig, ha valakinek állandósul a rosszkedve, a levert hangulata, vagy folyton kétségek között hánykódik. Ε türelmetlenségnek az az egyik oka, hogy jogosan érezzük: embertársunkkal valami olyan történt, ami megváltoztatta és elzárta őt az élet apró örömeitől,

amelyekkel

nap mint

nap jókedvre

derítjük

magunkat és egymást. Egy depresszióban szenvedő emberrel gyakran két olyan dolog történik, amitől még rosszabb lesz a helyzet. Az első, hogy kijelentik neki: „nincs is semmi bajod". A hozzátartozók vagy munkatársak ekkor gyakran tehetséges hobbipszichológussá válnak, és azt diagnosztizálják, hogy a páciens „csak beképzeli magának", és esetleg

azzal

az

„értékes"

tanáccsal

egészítik

ki

mondandójukat,

hogy „ne hagyja el annyira magát". A második esetben - amikor így szólnak: „ha ez így megy tovább, el kell menned a pszichiáterhez" -, egyértelműen

kiderül az érintett 93

számára,

hogy

kire-

kesztés, stigmatizálás és lenézés fenyegeti, ha valóban problémák vannak az egészségével. Igaz kérni kell

ugyan,

hogy

a

depressziónál

egy pszichoterapeuta venni

a

minden

vagy pszichiáter

segítségét,

de

esetben

tanácsát,

semmiképpen

sem

ki

és

kell

igénybe

büntetésképpen.

A fent említett két hibás megközelítés nem megoldás, sőt mivel alulértékelik

az

érintettet,

még

rontanak

is

szorult

helyzetén.

A depresszió kiindulópontja és lényegi összetevője a saját értéktelenségünk érzése. Amint még látni fogjuk, a depresszió kezdetekor az önértékelés elvesztésének többnyire rejtett okai vannak, amelyek részben a sokkal korábbi emberi kapcsolatokból származnak. A lehető legnagyobb stressz az az érzés, hogy fabatkát sem érünk többé. A depresszió hatásai

erőteljesen

megjelennek

a

test

és

a

gének

szintjén.

A

továbbiakban megvizsgáljuk, miben is állnak ezek a testi reakciók, és milyen gének aktiválódnak a depresszió következményeként. A depresszív megbetegedés különböző formái A depresszió a legkülönbözőbb formákban léphet fel. A legtöbb esetben

azt

nevezzük vagyis hónapok

a

mélyreható

depressziónak,

egy

adott

múltával

hangulatváltozást amely

időszakban -

magától

ún.

lép

fel,

eltűnik.

és

életerő-csökkenést

„epizódként" majd

-

Vannak

jelentkezik,

többnyire olyan

hetek,

emberek,

akiknél a depresszió nem jön és megy, hanem tartósan befolyásolja az életérzést - ezt disztimiának nevezik. A szakaszokban fellépő depresszió egy lassan fokozódó belső nyugtalansággal és azzal az érzéssel kezdődik, hogy az élet által elénk

állított

kihívásoknak

már

nem

tudunk

megfelelni.

Az

életerő, a vállalkozó kedv s többnyire az étvágy is drasztikusan lecsökken, és átadja a helyét egy kínzó életérzésnek, amely a meg nem felelés, a bűntudat vagy a belső üresség érzéseiből fakad. A

koncentrációs

képesség

csökkenhet a depresszió

olyan

számottevően

fellépésekor, hogy egyesek

és

az

attól félnek,

94

emlékezet

hogy

Alzheimer-kór

nagyon

támadta

jellegzetesek

ébredésben gyakran

jelentkezik.

szorongva

őket.

meg

az alvászavarok, Az

és

A

érintettek

visszatérő

depresszió

ami

kezdetekor

csaknem mindig korai aggodalmak

gondolatokkal

közepette,

forgolódnak

az

ágyban. Jelentősen alábbhagy a teljesítőképességük. Az alvászavarok a krónikus fáradtság ellenére megmaradnak. A „könnyű" és „közepes" depressziónál a szenvedés - eltérő mértékben - nagyjából az imént leírt tartományban marad. A „súlyos" depressziónál a gondolkodás teljesen a bűntudat és értéktelenség szubjektív

meggyőződése

körül

forog,

az

érintetteket

többnyi-

re teljesen eltölti a szűnni nem akaró nyugtalanság, az érzelmi merevség és a benső üresség érzése. A beteg az egyszerű, mindennapi tevékenységeket is alig tudja elvégezni. Ε kínok közepette sokan

-

néhányan

alig

kontrollálható

módon

-

küzdenek

azzal

a folyton felmerülő gondolattal, hogy meg kell ölniük magukat, gyakran

abbéli

meggyőződésükben,

hogy

nem

terhelhetik

már

tovább a környezetüket. A depresszió szokatlan, furcsa formákat is ölthet: a ritka, ún. atipikus

formája

nem kevesebb, hanem szokatlanul több alvással

jár; ezekben az esetekben nem elvész az étvágy, hanem megnövekszik. A világtól való elfordulás atipikus formájú depressziója amolyan

„téli

további,

csupán

álmot"

jelent.

Az

orvosok

néhány napig tartó

okkal

tartanak

depresszióformától

is,

egy amely

rendszerint hirtelen csap le az áldozatára, és rettenetesen elrontja az ember hangulatát (a szakemberek recurrent brief depression [visszatérő rövid depresszió] néven említik ezt a betegséget, amelyet

először

a

korábban

már

idézett

zürichi

depresszió-szakértő,

Jules Angst ismert fel). A különösen magas öngyilkossági mutatók miatt ezt a betegséget rendkívül komolyan kell venni. Bánkódás és depresszió Vajon van-e különbség a „normális" szomorúság és a depresszió között? A válasz egyértelműen

igen. A depressziót a

95

s zomorú-

ságtól elválasztó egyik meghatározó érzés az értéktelenség, tehát az

önértékelés

elvesztése.

Ettől

eltekintve

sok

a

hasonlóság

a

depresszió és a bánat között. Közös például, hogy a depresszió legelső fellépését mindig egy fontos

megterhelő élmény előzi meg

- ugyanúgy, mint

Amikor az orvostudomány a

a szomorúságnál.

megbetegedést megelőző eseményekről jelent ki valamit, ma már - a korábbiakkal ellentétben - igen helyesen nem az „egészséges emberi

értelemre"

zavarait

hagyatkozik.

túlságosan

gyakran

Egykoron

ugyanis

összefüggésbe

hozták

az

egészség

mindenfélével,

az akkor uralkodó „egészséges" emberi értelmet hívva segítségül. Nem is volt olyan régen, hogy a betegségeket még „Isten büntetéseinek" tartották. (Egyes szektákban még mindig így gondolják!) Mi váltja ki a depressziót? Az utóbbi dozása a

években, sok szorgalmas orvos és

révén,

depresszió

alapos

vizsgálatokkal

legelső jelentkezése

sikerült

előtt

pszichológus fárabebizonyítani,

hogy

eseményeket

lehet

tipikus

megállapítani: házassági vagy párkapcsolati problémákat; fenyegető vagy lát;

valóban és

túlzott

nem

megtörtént

megterhelést

ismertetőjegye,

elválást;

utolsósorban vagy

hogy

kapcsolattal

függ

kötelékeket

veszély fenyegeti,

is

Ezen

mindegyik

másrészt

azt

vagy

hozzátartozó

kapcsolatos

sérelmeket.

először

össze,

egy közeli

munkával

események valamilyen

jelentik,

már

kárt

hogy is

halá-

konfliktusokat,

az

közös emberi emberi

szenvedtek.

Az

emberek közötti kötelékek - mint már láttuk - védelmet nyújtanak a stresszgének feléledésével szemben. Úgy tűnik, hogy ennek a védelemnek a hiánya alkalmas a depresszió kiváltására. A

depresszió

tulajdonképpeni

„titkát"

egyáltalán

nem

fedtük

fel azzal, hogy utaltunk azokra a bizonyítottan tehertételt jelentő eseményekre,

amelyek

kiválthatták.

Mindenekelőtt

két

okból

vetődnek fel fontos kérdések. Az első az, hogy bár a depresszió legelső

jelentkezése

előtt

történnek

súlyosan

megterhelő

esemé-

nyek, azonban egyáltalán nincs arról szó, hogy az átlagnépességben 96

mindenki depresszióssá válna, akivel ilyesmi történik. Sőt, mivel a kapcsolati krízisekben, a válásban és a közeli hozzátartozók halálában csaknem mindenkinek része van valamikor az életben, majdhogynem

azt

mondhatnánk,

hogy az

egész

népesség

depressziós

lehetne legalább egyszer. Az egész népességre kiterjedő vizsgálatok azonban

azt

mutatják,

hogy 20%-nál

is

kevesebb

ember

reagál

depresszióval a súlyos tehertételt jelentő eseményekre. Hogyan „önállósul" a depresszió? Van még egy oka annak, hogy a depressziót alaposabban szemügyre

kell

vennünk,

mégpedig

egy

igazán

meglepő

jelenség,

amely már régóta rejtély, és eddig teljesen téves orvosi feltételezésekhez vezetett: az egyszer már depresszióssá vált embereknek kb. a fele bizonyos időn - többnyire kettő-öt éven - belül újabb depressziót él át. Egy részüknek a későbbi életük során, gyakran újabb

kettő-négy

év

múlva,

újabb

depressziós

„fázisok",

illetve

„depressziós epizódok" köszöntenek be (ezek orvosi kifejezések). Ebben

az

a

meglepő,

hogy

depresszióknál

nagymértékben

súlyossága.

harmadik

A

a

kiváltó

csökken

depressziós

a

eseményeket kiváltó

epizódnál

követő

események

vagy

szakasznál

már egyáltalán nem is jellemző a jelentős „külső" megterhelés. Ez a furcsa jelenség oda vezetett, hogy a pszichiátriában néhány évtizedig az a nézet tartotta magát, hogy a depressziónak két teljesen különböző fajtája létezik: az egyiket terhelés váltja ki (ezt reaktív depressziónak nevezték el), a másik pedig valamilyen rejtélyes módon „belülről származik" (ezért endogén), és úgyszólván velünk születik. Amikor az első depresszió „kikövezi" az utat a többinek A reaktív és endogén depresszió közötti különbségtétel már teljesen

idejétmúlt,

miután

a

kutatások

során

egyértelműen

kiderült,

hogy minden depresszió legelső megjelenését megelőzi egy súlyos esemény.

Az érintettek egy részénél 97

azonban szemmel láthatóan

„önállósul" a depresszió, vagyis akkor is felléphetnek náluk további

depressziós „szakaszok",

tényezők

nem is

léteznek.

Ε

annyira

ritka

illetve

„epizódok",

megterhelőek,

jelenségnek

csak

amikor

a

kiváltó

vagy egyáltalán

akkor

sikerült

nem is

kideríteni

az

okát, amikor felfedezték, hogy nemcsak az emberek közötti kapcsolati élmények, hanem a betegség élménye (ebben az esetben a depresszió átélése) is nyomokat hagy hátra a testben, mégpedig az agyi idegsejthálózatokban. Felismerték, hogy az először fellépő depresszió - mindenekelőtt akkor, ha nem kezelték pszichoterápiásán - „kikövezi" az utat az utána következőknek. A szakemberek biológiai

„kondicionálásról"

beszélnek;

az

amerikai

agykutatásban

a kindling (gyújtós) nevet kapta ez a jelenség.

Ki fogékony a depresszióra? Először vizsgáljuk meg azt a kérdést, hogy a fent említett típusba tartozó, nyos li

tehertételt emberek

stresszreakcióval.

külső

eseményeknek

hatásai

attól

jelentő

eseményekre

depresszióval,

mások

A

stresszreakció

a

testre

függnek,

és

a

miért pedig

példájánál megfelelő

hogy ezeket

reagálnak

az

bizo-

depresszió láttuk, génekre

eseményeket

nélkühogy

a

gyakorolt

hogyan

ítéli

meg az ember. A megítélést az agykéreg és a limbikus rendszer (az érzelmi intelligencia már említett központja) végzi. Ezek az idegsejthálózatok tek

közötti

olyan

szinaptikus

összeköttetéseket)

mintázatokat

tartalmaznak,

(vagyis

idegsej-

amelyekben

minden

alapvető egyéni tapasztalat tárolódik, amelyekre az ember a kapcsolataiban

és

az

egyéb

külső

eseményekkel

kapcsolatban

szert

tett. Ezek a mintázatok folyamatos „készenlétben" vannak, nagyrészt

tudattalanok,

és

mindig

akkor

aktiválódnak

automatikusan,

amikor új és aktuális eseményeket kell fölmérni. Az

aktuális

események

egy

szempillantás

alatt

automatikusan

lezajló és nagyrészt tudattalan felmérését tehát az agy összeveti az

98

ember saját korábbi élményeivel, amelyeket az agykéreg és a limbikus rendszer idegsejthálózataiban tárol. Ezzel az agy az élőlény belső

„bölcsességét"

lésénél

követi,

az élőlény saját

vagyis

korábbi

az

újabb

tapasztalatait

helyzetek

megíté-

tartja az egyetlen

értelmes mércének. Hogyan „méri fel" a psziché a helyzeteket? Mint már a stresszreakciónál is láttuk, az agykéreg és a limbikus rendszer

idegsejthálózatainak

belső

felmérő

rendszere

dönti

el,

hogy egy aktuális, új helyzet megköveteli-e a testi vészreakciót, vagy nem. Ha az újabb helyzeteket a korábbi tapasztalatok alapján úgy ítéljük meg, hogy nem jelentenek veszélyt számunkra, és sikerülni fog ellenőrzésünk alatt tartani őket, akkor csak egészséges ingerlést jelentenek az agynak. Az efféle helyzetek az agy számára az ingergazdag környezet (enriched environment) kategóriájába tartoznak.

Mint

korábban

már

láttuk,

az

ilyen

helyzetek

olyan

géneket aktiválnak az agyban, amelyek többek között növekedési faktorokat termelnek (pl. neuronal growth factor: NGF, brain-derived neurotrophic factor: BDNF, ciliary neurotrophic factor: CNTF). Egészen másképp fest azonban a helyzet, ha az agykéreg és a limbikus rendszer által végzett értékelés azzal az eredménnyel zárul, hogy a korábbi tapasztalatok alapján az új helyzet veszélyt jelent, és az ember vélhetően nem fogja tudni ellenőrzése alatt tartani.

Ekkor

a

limbikus

rendszer

erőteljes

vészjelzéseket

küld

az idegpályákon keresztül az agy két mélyebben fekvő központjába:

a

CRH-t

hipotalamuszba, kódoló

stresszgén

amelynek

idegsejtjeiben

(mint

stresszről

a

aktiválódik

szóló

a

fejezetekben

már említettük, a CRH a corticotropin releasing hormone rövidítése). A hipotalamusszal is,

ahol

egy időben

megy a

„sürgöny"

az idegsejtek veszélyjelző anyagokat

olyan

géneket

gént),

amelyek

kapcsolnak ezeknek

be a

(többek

vészjelző

gondoskodnak. 99

között

az agytörzsbe

választanak a

anyagoknak

ki,

és

tirozin-hidroxiláz a

termeléséről

Mely gének aktiválódnak a depresszió átélésekor? Mivel

a

jellegzetesen

depressziót

kiváltó

események

természet-

szerűleg stresszélmények, felvetődik a kérdés, hogy a depresszió esetében

tényleg

bekapcsolódnak-e

a

biológiai

stresszrendszerek

is. Ha így van, akkor a psziché (illetve az agykéreg és a limbikus rendszer) milyen megítélése esetén következik be ez az aktiválás? Csak

ha

ezt

megértjük,

akkor

lesz

nyilvánvaló,

hogy

meghatá-

rozó lépés volt a depresszió megértése felé vezető úton, amikor Florian

Holsboer

pszichiáter

egy

úttörő

kísérletsorozatban

felfe-

dezte a 80-as években, hogy a depresszió során valóban a CRH-t kódoló

stresszgén

ményeként

a

aktivációja

depressziós

következik

emberek

be,

aminek

következ-

kortizolkoncentrációja

meg-

emelkedik. Florian Holsboer,

akit

a

világ legelismertebb

neurobiológusai

között tartanak számon, és aki az egyik müncheni Max Planck Intézetet vezeti, korábban még csak közvetett bizonyítékot tudott szolgáltatni

a

zseniálisan

összerakott

dexamethazon-CRH-teszttel).

A

lenül

a

sikerült

kimutatnia

funkciótesztjévcl

későbbi

vizsgálatokban

CRH-koncentráció

(az

ún.

közvet-

megemelkedését

az agyi-gerincvelői

folyadékból (liquor). Más munkacsoportok azt

mutatták

az

ki,

hogy

agytörzs

vészközpontjai

szintén

aktiválód-

nak, és a depresszió során a már említett idegsejti noradrenalin mellett kiválasztódik egy második anyag, az acetilkolin is. Ε megfigyelések

alapján

világossá

vált,

hogy a

depresszió

esetében

a

stresszbetegség különleges fajtájáról van szó. Mikor vezet a stressz depresszióhoz, és mikor nem? Mivel

a

legelső

depressziót

rendszerint

bizonyítottan

megelőzik

a már említett típusba tartozó megterhelő tényezők, azt a következtetést is levonhatjuk, hogy ezek a külső tényezők indítják be a

stresszreakciót.

Ezzel

azonban

elérkezünk

ahhoz

a

kérdéshez,

hogy miért tudnak sokan depresszió nélkül is úrrá lenni a konf-

100

liktusokon,

a

válásokon

és

a

közeli

hozzátartozóik

elvesztésén,

miközben másoknak ez nem sikerül. Az új külső helyzetek, az emberi kapcsolatokban bekövetkező változások és egyéb események csak bizonyos

feltételek megléte

esetén vezetnek a stresszrendszer vészreakciójához: ha a psziché belső

értékelő

rendszere

úgy

ítéli

meg,

hogy az

adott

helyzet

veszélyt jelent az emberre nézve. A megítélés mércéje az egyén korábbi tapasztalatain alapul, amelyek az agykéreg és a limbikus rendszer idegsejthálózataiban tárolódnak. Tételezzük fel, hogy egy ember idegsejthálózataiban a válások, a veszteségek és a kétségbeesett reménytelenség korábbi tapasztalatai tárolódnak egy korábbi életszakaszból, amelyben az illetőnek még

nem

voltak

még

különösen

meg nagy

az

eszközei

mértékben

önmaga

függött

megsegítésére,

az

emberi

tehát

kapcsolatai-

tól. Ebben az esetben a psziché, illetve az agy értékelő rendszere vészreakcióval veszély

reagál

fenyegeti

az

minden emberek

későbbi

új

közötti

helyzetre,

kapcsolatokat

amelyben

(még

akkor

is, ha csak úgy tűnik); ha azonban valóban elvesznek ezek a kapcsolatok, akkor teljes erővel bekapcsol.

A depresszióra hajlamos

embereknél vajon ez lenne a helyzet? Érdemes-e embereket

a

azzal

megkülönböztetni

többiektől,

hogy

ők

-

a

depresszióra

másokhoz

képest

hajlamos -

olyan

élményeket tárolnak, amelyek érzékennyé teszik a pszichés, illetve

neurobiológiai

értékelő

rendszereiket,

ezért

a

kritikus

élmé-

nyeket könnyebben ítélik meg oly módon, hogy a stresszgénjeik „vészriadót fújnak"? A korábbi évtizedekben ezeket a kérdéseket sajnálatos módon lényegében csupán az egyes páciensek esetében tudtuk eldönteni, egyébként azonban csak találgattunk. Bár a spekulációk rendkívül okosak és szellemesek lehetnek, mégis megvan az

az

árnyoldaluk,

hogy

bizonytalanságot

azonban már nem csak rájuk hagyatkozhatunk.

101

szülnek.

Napjainkban

Az idegsejthálózatokban tárolt korábbi tapasztalatok és ezek összefüggése a depresszió kockázatával Annak

a

kérdésnek

a

tisztázásához,

jellemezhető

emberek

másképp

tikus

eseményeket

a

korábbi

külső

érdemes

bepillantani

emléknyomokat.

abba

Nem

tárolt a

memóriába,

egyszerű

a

hogy

kockázatával

csak

úgy

depresszió

ítélik-e

tapasztalataik amely

magas

meg

a

kri-

alapján,

„megőrzi"

bepillantást

az

nyerni

a

psziché, illetve az agykéreg és a limbikus rendszer hálózatainak működésébe. Először is az okoz gondot, hogy a nyeket

attól

függetlenül

tároljuk,

korábbi élmé-

hogy hozzáférhetőek-e

a

tudat

vagy a tudatos emlékezés számára, vagy sem (mint korábban már említettük,

többek

között

az amerikai

Antonio Damasio bizonyí -

totta be ezt egy elegáns vizsgálatsorozattal). Ez azt jelenti, hogy a memória egy része anélkül működik, hogy az ember tudatosan emlékezne. A másik gond az, hogy a belső értékelő rendszer a működés pillanatában, tehát az aktuális új helyzetben is nagyrészt automatikusan

és

az

ember

irányítása

nélkül

végzi

a

munkáját.

Mindezek ellenére kétféleképpen is sikerült felfedezni valami újat a depressziós emberek korábbi élményeiről. Az

élettörténet

megbízhatóbb

objektív

kijelentéseket

vizsgálatai

alapján

azokról

korábbi

a

tehetjük

a

leg-

tapasztalatokról,

melyeket a depresszió nagyobb kockázatának kitett egyének tárolnak az idegsejthálózataikban. Valóban az derült ki, hogy a később depresszióban

megbetegedett

emberek

az

első

életéveikben

az

átlagosnál több válási élményen estek át, vagy komoly veszélybe kerültek az alapvető, védő kapcsolataik. Ezek az objektív vizsgálatok hiszen

tehát a

megerősítik

a

pszichoterapeuták

rendelőkben már

régen

végzett

megfigyeléseket,

egybehangzóan

nyilatkoz-

nak a depressziós páciensekről. Vitán felül áll, hogy az agykéreg és a limbikus rendszer szinaptikus kapcsolati mintái kódolják és tárolják az ilyen élményeket.

102

Bepillantás az élettörténeti tapasztalatokat tároló idegsejthálózatokba A

depressziós

páciensek

Samuel

Slipp

és

Orvosi

Központjának

korábbi

Steven

élettörténetének

Nissenfeld,

kutatói

egy

a

New

egészen

kutatásában

York-i

Egyetem

zseniális

trükköt

vetettek be annak vizsgálatában, hogy miként reagál a depreszsziós és nem depressziós emberek belső értékelő rendszere (ezt a módszert

Lloyd

Silverman

dolgozta

ki

néhány

évvel

korábban).

Egy képernyőn elválásról és veszteségről szóló képeket és szavakat

mutattak

a

vizsgálati

személyeknek,

ideig (80 ezredmásodpercnél is résztvevői

„láttak

megmondani, küszöb

hogy

alatti

ugyan mit.

ingerlésnek

azonban

olyan

rövidebb ideig), hogy

valamit", Ezt

a

mégsem

a

tudták

kutatás pontosan

módszert

szubliminális,

mivel

kínált

nevezik,

a

rövid

jelek

azaz elérik

ugyan az agyat, és befolyásolják is a neurobiológiai rendszereket, de nem történik tudatos észlelés és kontroll (mivel a módszer nagyszerűen

működik,

megtiltották

a

használatát

a

reklámok-

ban). Samuel Slipp és Steven Nissenfeld azzal a szellemes ötlettel állt

elő,

hogy

az

emberek

belső

értékelő

rendszerét

vizsgálják

meg ezzel a módszerrel. A küszöb alatti, tehát a tudati kontroll megkerülésével felkínált, az elválás és a veszteség témáiról szóló szavak és képek a depressziót már átélt (de időközben tökéletesen

meggyógyult)

embereknél

jelentősen

nagyobb

arányban

váltottak ki depressziós érzéseket, mint a nem depressziós embereknél.

Más

összefüggésekben

(pl.

a

poszttraumás

stresszzavar

témájában) végzett számtalan vizsgálatból tudjuk, hogy a küszöb alatt

(szubliminálisan)

nek"

a

limbikus

amygdalába, ahol a ban

szenvedő

levonhatjuk kockázatának

kapott

rendszer korábbi

embereknél

azt

a

kitett

ingerek

értékelő

„sürgönyözkülönösen

az

élmények tárolódnak. A depressziótett

megfigyelésekből

következtetést, emberek

ténylegesen

központjába,

olyan

103

hogy

a

korábbi

ezért

valóban

depresszió

nagyobb

kapcsolati

tapasz-

talatokat tárolnak, amelyek az újabb kritikus történések másoknál gyorsabban riasztják az értékelő rendszerüket.

esetén

Hogyan befolyásolja a kapcsolat elvesztése miatt érzett félelem a személyiséget? A

korábbi

tartós

kapcsolatok

hatás

érdekes

elvesztésének

módon

a

tapasztalatai

depresszió

által

nagyobb

kiváltott

kockázatának

kitett emberek „normális" életvitelében is megmutatkozik. A vizsgálatokból

kiderült,

pillanatnyilag olyan a

nem

hogy

a

emberek

átlagon

emberénél

a

irányulnak

(lásd

lélek"

alfejezetet).

Itt

elszenvedett, felül

mindennapjaikban,

hangsúlyosabban

megerősítésére című

már

depressziós

viselkedésmintázatokat

többi

depressziót

ehhez

a

mutatnak

amelyek

az

emberi

7.

fejezetben

semmiféleképpen

de -

kapcsolatok

nem

a

„Jótét

problémás

vagy ellenszenves tulajdonságokról van szó: az átlagon felüli lelkiismeretességet, Hubert

értékorientációt,

Tellenbach,

pszichiátere emberek

a

ismerte

70-es

fel

a

mindennapjaiban.

szorgalmat

évek

heidelbergi

depresszió A

magas

statisztikailag

és

segítőkészséget

iskolájának

kitűnő

kockázatának rendkívül

kitett

megala-

pozott - főként a müncheni Detlev von Zerssen által végzett követővizsgálatok alátámasztották a megfigyeléseit.

A többször átélt depresszió biológiai „pályái". Megelőzés pszichoterápiával A depresszió egyik sajátos vonása, hogy (többnyire kettő-öt éven belül)

másodszor

is

jelentkezik

azoknak

az

embereknek

nagyjá-

ból a felénél, akik egyszer már átélték. Ebben az a már említett megfigyelés a furcsa, hogy az első depressziót követő depressziós „epizódoknál"

kimondottan

kevésbé

jelentős

kiváltó

tényezőre

van szükség, hogy újabb és nagy depresszió alakuljon ki. Mivel ezt a megfigyelést objektív vizsgálatokkal támasztották alá, joggal

104

feltételezzük,

hogy

ez

a

jelenség

valamilyen

törvényszerűségen

alapul. A

viselkedéskutatásból

jól

tudjuk,

hogy

egy

kiváltó

ingerre

nemcsak úgy lehet kondicionálni a reakciókat, hogy a kiváltott biológiai reakció is,

hogy

a

gyorsabban és „jobban" fusson le, hanem úgy

megfelelő

kondicionálás

esetén

a

biológiai

reakció

akkor is ugyanolyan erősen lefusson, ha a kiváltó jelzések közben egyre gyengébbek. Ezt a jelenséget részletesen vizsgálták és neurobiológiailag

alátámasztották

állatok

esetében.

Kiderült,

hogy

testi láncreakciókat lehet „kiépíteni". A központi idegrendszerben azáltal történik meg ez, hogy az ilyen testi-lelki láncreakciókban működő

idegsejtek

összeköttetései

(a

szinapszisok)

strukturálisan

megszilárdulnak, és a használat révén növelik a hatékonyságukat. Egy

egyszer

„könnyebben" ugyanazt hogy an

van

a

(Minnesotai Tracie

Shea

jelenti

depresszió a

alapján

teljesen

depresszió

érintettek

számára

újra).

Érdekes

pszichoterápiás

második

úgy

„végigjátszott" (az

másodszor

szenvedést első

csökkenti

Ezek sal

a

az

már

lefut

depresszió

tűnik,

depressziót Egyetem), (Chicagói

hogy okozó

a

az

a

kezelése

idegsejthálózatokra.

Annie

Simons

Egyetem)

megfigyelés, bizonyítható-

kialakulásának

pszichoterápia (Pittsburghi

körültekintő

sajnos azonban

kockázatát.

pozitív

hatás-

Mark

Evans

Egyetem)

vizsgálatai

és

szerint

az első depresszió gyógyszeres kezelése viszont megnöveli annak kockázatát, hogy a későbbiekben újabb depresszió fog kialakulni. Ezt

a

hátrányt

néhány pszichiáter

azzal

a

korántsem

probléma-

mentes javaslattal szeretné ellensúlyozni, hogy hosszú, akár évekig tartó gyógyszeres kezelést ír elő (vagy antidepresszánsokkal, vagy ún.

fázisprofilaktikumokkal).

A

nagyon

hosszú

vagy

korlátlan

ideig tartó gyógyszeres kezelés azonban rengeteg vizsgálat szerint súlyos

problémákat

vet

fel,

méghozzá

különböző

okokból.

Ε

helyütt azonban az a tanács a fontos, hogy a depresszió ellen használt gyógyszerek szedését soha nem szabad hirtelen abbahagyni, hanem csak rendkívül lassan (tehát több héten vagy hónapon át 105

húzódó őket,

folyamat különben

során,

szinte

nagyon

komoly

„észrevétlenül")

szabad

és

veszélyes

alkalmasint

elhagyni követ-

kezmények lehetnek.

A depresszió több, mint stresszélmény A

depresszió

közelebb

átfogó

jutunk,

depresszió

a

megismerésében,

nem

szabad

amelyhez

átsiklanunk

„stresszbetegség"

minden

lassanként

afölött,

elemét

hogy

egyre bár

tartalmazza,

a

azon-

ban mégis „csak" a stresszre adott reakció. Emellett két nagyon fontos eleme van: az önértékelés összeomlása miatt, ami a depreszsziós

szenvedés

középpontjában

áll,

az

ember

központi

magja

sérül meg, és megváltozik az ember önmagához való viszonya. A depressziós ember saját magának e mély megkérdőjelezése következtében elviselhetetlenül gyötrelmes állapotba kerülhet. Az se

énérzés

révén

kialakulása

következik

be

énérzéseket

„tároló"

-

cinguliban,

a

gyrus

rájában

találhatók.

énérzés

súlyos

az

szintén

élettörténeti

hálózatok a

Ezért

idegsejthálózatok

-

mint

limbikus nem

fejlődésünk

korábban

rendszer

megváltozásai,

amelyek

a

során.

már

egyik

csodálkozhatunk

kiépülé-

agyi

azon,

depresszióban

Az

említettük struktúhogy

az

bekövet-

keznek, megváltoztatják ezeket az idegsejthálózatokat. Ez kiderült a modern képalkotó eljárásokkal végzett vizsgálatokból (az egyik ilyen vizsgálat a már említett pozitronemissziós tomográfia, vagyis PET). A depresszió során a gyrus cinguliban történő változások érdekes

módon

egy

pszichoterápiás

kezelés

keretében

visszafor-

díthatok. A depresszió kommunikatív „üzenete" A depresszió azonban nemcsak az önmagunkhoz való viszonyunkat

(énérzet)

átalakítja a

változtatja

meg,

környezetünkhöz

hanem

való

106

ugyanennyire

alapvetően

viszonyunkat is: ennek

kom-

munikatív funkciója van, amit az érintettek sokszor nem is vesznek

észre.

A

legfrissebb

felvetések,

amelyeket

például

Rudolph

Nesse, a michigani Ann Arbor Egyetem kutatója publikált a neves Archives of General Psychiatry című folyóiratban, odáig merészkednek,

hogy

kijelentik:

a

depressziónak

nemcsak

„rejtett

üzenete"

van, hanem „titkos értelme és célja" is. Nesse szerint a rejtett üzenet

abban

a

segítségkérésben

rejlik,

amelyet

a

depresszióban

szenvedő ember a társai felé küld. A depresszió „titkos értelmét és célját" pedig abban látja a kutató, hogy az érintettek kénytelenek visszavonulni a hétköznapokból, és ezzel megkapják a lehetőséget, hogy

elbúcsúzzanak

mukra

kellemetlen

az

addigi

túlzott

körülményektől,

követelményektől

majd

új

irányok

és

szá-

felé

moz-

duljanak el. A depresszió kezelése Nem hangsúlyozhatjuk eléggé a kezelés fontosságát a depresszió esetében. -

Ami

nemcsak

objektív

a

az

kezelés orvosok

vizsgálatokra

hasznosságát illeti, intuícióira

kell

támaszkodhatunk.

-

jogosan

hagyatkoznunk,

ma

hanem

Több

már

vizsgálat

egybe-

hangzóan azt mutatja, hogy az enyhe depresszió esetében a legjobb

a

pszichoterápiás

gyógyszeres depresszióknál

kezeléseknek a

kezelés.

Az

semmilyen

antidepresszánsokkal előnyük

placebokezelésekkel

nincsen

szemben,

végzett

az

enyhe

ugyanakkor

sok-

kal nagyobb a mellékhatások veszélye (mint minden más gyógyszernél).

A

súlyos

depresszióknál

azonban,

amelyekről

már

az

elején szó esett, a mai tudásunk szerint - legalábbis sok esetben csaknem a felelőtlenség határát súroló kockázatot jelent elhagyni az

antidepresszáns

gyógyszereket.

Ε

téren

minden

vizsgálat

azt

mutatja, hogy a gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés kombinációja vezet a legnagyobb mértékű gyógyuláshoz. Ami a depresszió pszichoterápiáját illeti, több kiváló, részben a híres amerikai NIH (National Institute of Health) által támogatott vizsgálat a következőket mutatja: a különféle megfelelő pszichote107

rápiás formák egyike a pszichodinamikus pszichoterápiából kifejlesztett

verbális terápia,

az interperszonális

pszichoterápia

(IPT).

Ez a legalább huszonöt ülésből álló kezelési forma két amerikai terapeuta, Gerald Klerman és Myrna Weissman nevéhez fűződik. Más kezelési eljárások (sémákra fókuszált terápia [SFT], pszichoanalízis, viselkedésterápia vagy családterápia) mindazonáltal szintén megfelelő kezelési formái a depressziónak.

Összefoglalás A

depresszió

lenését

összetett,

rendszerint

testi-lelki

az

emberi

betegség.

Az

első

kapcsolatokban

megje-

bekövetkezett

változások idézik elő, amelyek az érintettből a félelem, a meg nem felelés és a reménytelenség érzéseit váltják ki, és gyakran

összefüggésben

veszteségekkel.

állnak vélt

Az

testi reakciót

emberi

váltanak

ki

vagy valós

elválásokkal

kapcsolatokban a

depressziós

beállt

vagy

változások

betegből, és

egyben

aktiválják a stresszgénjeket is. Az első életévek során a kapcsolatokat

ért

fenyegetések

vagy

veszteségek

azt

eredménye-

zik, hogy a depressziós ember érzékenyebb lesz a kapcsolatait veszélyeztető történésekre. A korai veszteségélmények, magány és az oltalmat nyújtó kapcsolatok veszélyeztetése az agykéreg és a limbikus rendszer idegsejthálózataiban az

első

tárolódik.

életévekben

Mivel

abszolút

az

ilyen

veszélyhelyzetet

tapasztalatok

jelentenek

-

a

felnőtteknél ez már nincs így, de a gyerekeknél testi vészreakciót a Az

váltanak

depresszióra érintett

depresszióba

ki

-,

a

hajlamos

ilyenkor

később ember

testi-lelki

torkollhat.

Ha

a

fellépő kritikus különösen

veszélyesnek

vészreakcióval korábbi

eseményeket

reagál,

ítéli. amely

veszteségélmények

-

különböző okokból - már nem tudatosíthatók is, az élmények és a viselkedés szintjén mégis nagymértékben meghatározóak.

108

A vizsgálatok tanúsága szerint az először fellépő depreszsziós

megbetegedést

előzik

meg.

A

mindig

betegek

egy

súlyosan részénél

megterhelő az

első

élmények

depresszió

a

később kialakuló további depressziók számára „kövezi ki" az utat. Az ilyen ún. következményes depressziókat már nagyon enyhe sikerül

megterhelések ilyet

is

kiválthatják

azonosítani).

Enyhe

(előfordul,

hogy nem

depressziónál

az

is

optimális

kezelés a kutatások szerint a pszichoterápia. A súlyos depressziónál kombinálni kell a gyógyszeres és pszichoterápiás kezelést. A kutatások azt mutatják, hogy az először fellépő depresszió pszichoterápiás

kezelése

csökkenti

annak

kockázatát,

később újabb depressziós „epizódok" következzenek be.

109

hogy

9. fejezet Milyen veszélyeket jelent a stressz és a depresszió a szívre?

A testi diagnosztika az első Mielőtt még elkezdenénk azzal foglalkozni, mit jelent a szív- és érrendszer számára a pszichés terhelés, először szögezzük le, hogy akinek először

meghatározatlan ne

eredetű

pszichoterapeutához

vizsgáltassa

meg magát

akut

mellkasi

forduljon,

fájdalmai

hanem

egy szívspecialistával,

vannak,

haladéktalanul

hogy

ki

lehessen

zárni a koronaér-megbetegedések, a szívinfarktus vagy más zavarok

meglétét.

pácienseket latlan

Azokat

is),

mellkasi

akik

a

betegeket

nálam

fájdalmakra

(beleértve

a

pszichoterápiás

jelentkeznek

kezelésre,

panaszkodnak,

azonnal

és

kivizsgá-

elküldöm

egy

kardiológiai kivizsgálásra. Szó sincs arról, hogy minden mellkasi fájdalom szívkoszorúér-megbetegedésre

utalna.

Ezt

azonban

először

egy

testi

kivizs-

gálással, tehát legalább egy EKG-vizsgálattal és laboratóriumi vérvizsgálattal van

kell

szükség.

Ha

tisztázni.

Előfordul

azonban,

egy fájdalomhullámot

hogy

valóban

a

ennél

többre

szívkoszorúér-

megbetegedés vagy akár egy szívinfarktus okoz, akkor az azonnali kezelés nemcsak

szükséges, hanem 110

gyakran életmentő is. Ha a

szívkoszorúér-betegség,

illetve

az infarktus

már

ki

van

zárva

a

lehetséges betegségek köréből, akkor viszont nincs értelme újabb kardiológiai

kivizsgálásokat

végeztetni,

ha

rövid

időn

belül

újra

felbukkannak ugyanazok a tünetek.

A központi idegrendszer és a szív összeköttetései A pszichének a szívbetegségekre gyakorolt hatását vizsgáló tudományos

kutatások

(ezekről

később

lesz

még

szó)

csak

akkor

érthetőek, ha megnézzük a szív működését. A szív létfontosságú vérpumpálási nél

a

teljesítménye

pszichés-idegi

két

hatások

olyan -

mint

tényezőtől

függ,

majd

fogjuk

látni

amelyek -

nagy

jelentőségűek. Az első tényező a zavartalan vérellátással és vele együtt a szívizom korlátlan energiaellátásával kapcsolatos. A szívizom

vérellátását

az

ún.

szívkoszorúerek

(koronaerek)

végzik,

vagyis olyan erek, amelyek közvetlenül a szív fölött ágaznak le a

legnagyobb

verőérről,

az aortáról,

és

érhálózatukkal

az egész

szívizmot átszövik, oxigént és energiát szállítva neki. A koronaerek falát - a test többi eréhez hasonlóan - izomrostok és finom idegvégződések hálózzák be. Az idegi alapú, tehát az idegrendszer által okozott feszültségek (az ún. spazmusok, görcsök)

ideiglenesen

hogy

lecsökkenhet

erei,

akkor

ezek

oly a az

mértékben vérellátás. idegi

összeszűkíthetik Ha

eredetű,

egészségesek rövid

idejű

az a

artériákat, szívkoszorú

összeszűkülések

rendszerint semmilyen negatív hatással nem járnak (bár ez ritka kivételnek számít). Ezek az idegi eredetű görcsök akkor válnak veszélyessé, amikor a szívkoszorúerek keresztmetszetét már eleve mészlerakódások vagyis

ha

(ún.

arterioszklerotikus

szívkoszorúér-betegség

áll

plakkok) fenn.

A

szűkítik

le,

koronaér-beteg-

séget a tartósan magas vérnyomás, a zsír anyagcseréjének zavarai,

az

ismétlődő

gyulladásos

folyamatok,

a

mozgáshiány

és

-

mindenekelőtt - a dohányzás okozhatja (ezen okok mögött szintén

111

komoly

szerepet

játszanak

a

lelki

tényezők,

amelyeket

azonban

jelen esetben figyelmen kívül kell hagynunk). A

szív

vérpumpálási

teljesítményét

meghatározó

második

tényező éppen ilyen fontos: ez pedig a ritmus vagy ütem, amelylyel

a

szív

percenként

60-80-szor

összehúzódik.

A

szívritmus

irányítását a szív saját idegrendszere végzi (az ún. ingerlőközpont), amely viszont az agy és a psziché ellenőrzése alatt áll. Az agy egyidejűleg két gyeplővel irányítja a szív idegrendszerét: az egyik az ún. szimpatikus idegrendszer idegeiből áll,

amelyek a nyak-

csigolyák között lépnek ki a gerincvelőből, és onnan vezetnek a szívhez. A szimpatikus idegrendszer meg tudja emelni a pulzusszámot,

ha

az

agytörzsben

lévő

riasztóközpontok 4

A második gyeplő az ún. bolygóideg , szívbe

vezet.

A

szívdobogást

amely az

csökkenteni

tudó

aktiválódnak. agytörzsből

bolygóideg

-

a a

szimpatikus idegrendszer idegeihez hasonlóan - szintén az agytörzsi

riasztórendszereknek

engedelmeskedik,

amelyekről

részletesen

beszéltünk a korábbi fejezetekben. Tudásunk megalapozása. A nagy tudományos vizsgálatok Az újabb vizsgálatok előre nem várt módon szoros összefüggést mutatnak a pszichés tényezők, különösen a depressziós megbetegedések és a szívbetegségek között. A korábbi ezzel kapcsolatos becslések

kevéssé

ellenőrzött,

részben

ellentmondásos

adatokon

alapultak. Az utóbbi időből származó, több ezer ember bevonásával végzett és bizonyos esetekben éveken át tartó körültekintő kutatások

viszont

Államokban

és

világos

képet

festettek.

Németországban

is

Sajnos

meglehetősen

az

Egyesült

visszafogottan

támogatják azokat a kutatásokat, amelyek a lelki tényezőknek a testi betegségekre gyakorolt hatásait vizsgálják (ennek meg kellene változnia). A

4

legtöbb vizsgálat

Kanadából és

Nagy-Britanniából

Nervus vagus, vagyis 10-es agyideg, amely a p araszimpatikus id egrendszerhez

tartozik. (A szerk.) 112

származik.

A

legfontosabb

kutatásokat

azzal

kapcsolatban,

hogy

milyen hatással van a depresszió a szívbetegségekre és a szívbetegség

következtében

Frasure-Smith,

beállt

az

új

halálra,

egy

törékeny

pszichoszomatikus

hölgy,

Nancy

szívkutatás

úttörője

végezte, aki új utakat megnyitó kutatásaival még a hagyományosan „keményvonalas" orvosok között is nagy tiszteletet vívott ki magának.

Munkacsoportjával

Egyetemének

Kardiológiai

a

kanadai

Intézetében

Montreal

dolgozik.

város

Már

McGill

az

1990-es

évek közepén, majd 1999-ben és 2000-ben közölte a kutatásait az iránymutató, legnevesebb tudományos folyóiratokban. A depressziós szívbetegeknél többszörösen megemelkedik szívhalál kockázata Nancy

Frasure-Smith

több

száz

beteget

vizsgált

meg,

akiket

szívinfarktussal vettek fel a klinikára, és legalább egy esztendőn át követte az egészségi állapotuk alakulását. Megállapította, hogy a

szívinfarktust

léka Smith sági

elszenvedett

kétségkívül ezután

a

kockázatát

elszenvedett, egyértelmű

is

ráadásul

illetve

százaFrasure-

betegek

halandó-

súlyos

infarktust

depressziós

jutott,

30

Nancy

ugyanolyan

1999/2000-es)

megállapításra

mint

infarktusos

össze

még

több

szenvedett.

depressziómentes hasonlította

de

(1995/1996-os,

betegeknek

depresszióban

betegekével.

vizsgálatsorozatban

hogy

a

depressziós

A

két

arra

az

szívbetegek

esetében háromszor (!) akkora a kockázata annak, hogy az infarktus

utáni

első egy-másfél

Frasure-Smithtől tökéletesen val,

teljesen

megerősítette

mégpedig

mind

depresszió

arányait,

kockázatot

illetően.

ket

kaptak

amikor

a

a

a

belül

meg

függetlenül ezeket

a

pedig

vizsgálatok

számokat

depressziós

depressziómentes

a

fognak

dolgozó

szívinfarktusos

mind Ε

éven

a

betegek

Több,

saját

vizsgálatai-

között

előforduló

megnövekedett

némelyikében

halni.

munkacsoport

halandósági

négyszeres

érté-

szívbetegek

halandósági

kockázatára,

infarktusos

betegekkel

hasonlították

össze őket.

113

Mind a

többi

Nancy

Frasure-Smith

kutatócsoport

gálatokhoz,

akik

rizikótényezőket

olyan

a

és

munkacsoportja,

szívbetegeket

szívbetegségük

a

korukat,

mind

választott

súlyosságát,

nemüket

tekintve

pedig

ki

a

a

meglévő

hasonlók

vizsvol-

tak, csupán a depresszió megléte vagy hiánya különböztette meg őket.

Ennek ellenére eleinte mégis

kétségeik voltak: vajon nem

arról van-e szó, hogy a legrosszabb életben maradási prognózissal bíró depressziós szívbetegek éppen azok az emberek, akik a legsúlyosabb infarktust szenvedték el? Vajon a nagyobb halandóságra mégsem a depresszió, hanem a súlyosabb szívbetegség a magyarázat? További vizsgálatokat kellett végezni annak a kérdésnek a tisztázásához,

hogy

a

depresszió

valóban

okozhat-e

szívbetegsé-

get. Rengeteg kutató vette a fáradságot, és néhány esetben több ezer egészséges szívű - ráadásul depressziós és depressziómentes emberekből álló csoportot vizsgált sok éven át „követve" és újra meg újra megvizsgálva, hogy milyen mértékben lépnek fel náluk szívbetegségek.

Néhány

döbbenetes

felfedezést

köszönhetünk

nekik. A depresszió az egyébként egészséges embereknél is megnöveli a szívbetegségek kockázatát Az

egyesült

Egyetemének te

1190

államokbeli Klinikáján

ember

sorsát,

Baltimore néhány

város

orvos

akik

híres

John

negyven

éven

orvostanhallgató

Hopkins át

követ-

korukban

alapos

egészségi ellenőrzésen estek át, és akkor makkegészségesnek számítottak.

Ennek

a

csoportnak

a

12

százalékánál

a

negyvenéves

követés során valamikor depresszió alakult ki. A depressziós alcsoport

mind

a

szívkoszorúér-betegségek,

tus

tekintetében

több

mint

kétszer

mind olyan

pedig

a

szívinfark-

nagy

megbetegedési

veszélynek volt kitéve, holott csupán a depresszió fellépése utáni szívbetegségeket vették figyelembe. Még azok az

egyértelműbbek

voltak

ugyanennek

a

eredményei, amelyeket

1500 ember

megfigyelése

114

kutatócsoportnak alap-

ján

kaptak.

Ezek

az emberek

a

vizsgálat

kezdetén szintén

nem

voltak szívbetegek, és tizenhárom éven át figyelték őket a kutatók.

Azoknál

(ún.

major)

időszakban farktus,

a

vizsgálatban

depresszió négy

mint

a

és

szereplő egyéneknél,

lépett félszer

fel,

a

depresszió

gyakrabban

depressziómentes

akiknél után

következett

alcsoportban.

súlyos

következő be

Hasonló

szívineredmé-

nyeket mutatott több más vizsgálat is: a depresszió hosszú távon legalább

a

kétszeresére

növeli

mind

a

szívkoszorúér-betegség,

mind pedig a szívinfarktus kockázatát. A férfiaknál nagyobb a kockázat Érdekes, hogy a férfiaknál valamivel nagyobb kockázat mutatkozik, mint a nőknél. Mint már régóta ismeretes, a depresszió kialakulása esetén a férfiak sokkal kevésbé osztják meg gyötrődésüket a hozzátartozóikkal vagy az orvosokkal, ezért kevesebb emberi és társas támogatásban részesülnek,

ami

jukat

a

(vagy hatására

eljutnának

csökkenthetné a depresszió-

terápiába).

Orvosi

tevékenysé-

gem hosszú évei alatt mindig feltűnt, hogy a férfiak mennyire hibának vagy szégyennek tartják a depressziót. Főleg azok hallgatnak inkább a depresszióról, akár az öngyilkosságba - vagy a szívhalálba - kergetve végül magukat, mintsem hogy nyíltan beszéljenek róla az orvosnak, és igénybe vegyék egy pszichoterapeuta segítségét, legyenek

akiknek

gyerekkorukban

„anyámasszony

katonái",

azt

mondogatták,

hogy

hogy

„katonadolog",

ne meg

hogy „egy fiú nem sír, csak a lányok". Az érzelmi problémák és a szívbetegségek kockázata Azok a helyzetek is a közvetlenül a szívroham vagy szívinfarktus kialakulásához

vezető

lelki

tényezőkhöz

tartoznak,

amelyekben

erős dühöt érez valaki, vagy hiábavaló küzdelmet folytat (reménytelenség), illetve hasztalanul tesz erőfeszítéseket, úgyis akadályba ütközik (frusztráció).

A

gozó orvosok 1300-nál

Harvard

Egyetemen

is több olyan ember

115

(Boston,

USA)

pszichés

dol-

helyzetét

vizsgálták meg, akiknek a vizsgálat kezdetén még nem volt koronaér-betegségük.

Azok,

akiknél

objektív

vizsgálati

eljárással

tar-

tósan fennálló haragérzést („a high level of anger") találtak, hétéves időtartamon belül 2,6-szor

gyakrabban szenvedtek el szívrohamot

és háromszor olyan gyakran szívinfarktust. Az

ismert

stockholmi

egyik kutatócsoport

Karolinska

Egyetemi

Klinikán

dolgozó

700 szívinfarktusos betegnél vette szemügyre

az infarktust megelőző egy óra eseményeit. Az adatok kiértékelésekor azt kapták, hogy az infarktust közvetlenül megelőző egy órában ezeknél a betegeknél rendkívül gyakran lépett fel hirtelen és erőteljes düh. Statisztikai szempontból az átélt düh több mint kilencszeresére növelte a szívinfarktus kockázatát. Az

egyesült

államokbeli

Észak-Karolina

állam

Duke

Egyetemének klinikáján arra kértek több mint 130 diagnosztizált szívkoszorúér-beteg készülékre nap

embert,

kapcsoltak,

alatt

arról,

akit

hogy

mikor

48

órára

vezessenek

jelennek

meg

hordozható

jegyzőkönyvet

bennük

erőteljes

EKGa

két

negatív

érzelmek, belső feszültségek vagy mélységes harag és frusztráció. A

betegek

jegyzőkönyveinek

az

EKG-görbékkel

való

össze-

hasonlításakor (a görbén az ún. isémiás jelek révén látszanak a vérhiányos érzelmek hogy

a

állapotok) nagyjából következő

azt

az

eredményt

háromszorosára órában

vérhiány

kapták,

hogy a

növelték

annak

(isémia)

következzen

negatív

kockázatát, be

a

szívizomban. Miközben si

a

eredmények

depresszió alapján

a

rendelkezésünkre

egyértelműen

a

álló

kutatá-

szívkoszorúér-betegség

előfutárának látszik, a düh, a kilátástalanság és a frusztráció pillanatnyi érzései a jelek szerint azok az „utolsó cseppek, amelyek után túlcsordul a pohár", vagyis beáll az infarktus, sőt akár leáll a szív, és meghal a beteg. Az agy - itt is, mint korábban - biológiává változtatja a pszichológiát. A düh és a harag érzéseit az agy a noradrenalin kiválasztásának és a stresszgének aktiválásának testi

folyamataivá

alakítja át. A noradrenalin összeszűkíti a 116

test

bizonyos szerveinek ereit, ami által megemeli a vérnyomást, ezzel együtt a vérkeringés ellenállását, amelyet a szívnek le kell győznie. Ha a koronaerek már régóta összeszűkültek, akkor a noradrenalin által

pillanatnyilag

kiváltott

nagyobb

vérpumpálási

vezethet, hogy a szívizom megnövekedett

munka

oda

vérellátási igénye nem

fedezhető, ezért bekövetkezik a szívinfarktus. Miért növekszik meg a szívbetegségek kockázata depresszió esetén? Régóta közismert a depresszió, az érzelmi problémák és a szívbetegségek közötti statisztikai összefüggés. Mégis felmerül a kérdés, hogy a depresszió mely biológiai hatásai teszik tönkre a szívet. Az újabb kutatások itt is érdekes eredményre jutottak: a depresszió „megmerevíti" és

enyhén

a

szívritmust,

magasabb,

de

leszűkíti

a

rugalmatlanabb

pulzusszám

tartományát,

pumpálási

frekvenciára

kényszeríti a szívet. Ez azt jelenti, hogy a szív sem a megnövekedett terheléshez, sem pedig a nyugalmi időszakokhoz nem tud megfelelően alkalmazkodni. A depresszió által kiváltott szűkebb pulzustartománynak az az oka, hogy a depresszió állapotában az agy erősen meghúzza mindkét fentebb említett „gyeplőt" (a szimpatikus idegrendszer idegeit és a bolygóideget), amelyek a szívritmust irányítják. Már régóta közismert, hogy a pulzustartomány (angolul : heart rate variability, HRV) szűkülése szívbetegeknél a szívinfarktus és a szívhalál legsúlyosabb kockázati tényezője és előfutára. Ε jelenség oka azonban mostanáig tisztázatlan maradt. Csupán az utóbbi években ismertük fel, hogy általánosságban a lelki stressz és különösen a depresszió vezet a pulzustartománynak a szív számára olyannyira veszélyes szűküléséhez. A leszűkült pulzustartomány

és

a

depresszió

közötti

kapcsolatot

egyébként Wolfgang Kaschka német pszichiáter ismerte fel.

117

legelőször

Vajon elér-e a szívig a pszichoterápia a depressziós szívbetegek esetében? Ha - ahogyan ma már tudjuk - az emberi kapcsolatok élményeit az agy messze ható testi változásokká tudja átalakítani, és ha ez depresszió

esetén

egészen

a

szívbetegségig

fokozódhat,

akkor

abban kellene reménykednünk, hogy ez fordítva is igaz: az emberi kapcsolatok javulása éppen annyira messze ható pozitív hatással jár majd. Pontosan így is áll a helyzet. Több mint ségben

húsz vizsgálatban,

szenvedő

betegek

amelyek a szívkoszorúér-beteg-

pszichoterápiás

kezelésének

hatásait

vizsgálták, azt az eredményt kapták, hogy az emberi kapcsolatok javulásához

vezető

pszichoterápiás

kezelések

nemcsak

szubjektív

szinten csökkentették az átélt stresszt, hanem - és ez sokkal fontosabb

-

a

pszichoterápiás

kezelésen

átesett

betegeknél

csökkent

az angina pectoris rohamok gyakorisága, ezenkívül a felére csökkent a szívbetegség következtében beállt halál. (Az ezzel kapcsolatos

vizsgálatokat

Wolfgang

Linden

[Brit

Columbiai

Egyetem,

Vancouver, Kanada] foglalta össze a tekintélyes Archives of Internal Medicine című folyóiratban.) Ebben az összefüggésben különösen érdekes, hogy a pszichoterápia biológiai

hatásai

- fordított irányban

- nyilván ugyanazt

az utat követik, mint a depresszió: a St. Louis Egyetem klinikáján (USA) gyelte,

a

Robert

hogy

a

Carney

által

vezetett

szívkoszorúér-betegekkel

újra kitágította a korábban a depresszió zustartományt.

Mivel

a

lecsökkent

terapeutacsoport végzett

megfi-

pszichoterápia

hatására beszűkült

pulzustartomány

pul-

nyilvánva-

lóan az egyik olyan tényező, amely miatt a depresszió megemeli a szívbetegségek kockázatát, ez az eredmény azt jelenti, hogy a pszichoterápia biológiai értelemben is hatékony. Ami részben gondot jelent a szívnek: az antidepresszánsok A depresszióban és szívkoszorúér-betegségekben egyszerre szenvedő embereknél pozitív hatást elért pszichoterápiával szem-

118

ben

számos

antidepresszáns

gyógyszer

időnként

egyértelműen

súlyosbítja a problémát. A depresszió ellen használt gyógyszerek olykor

nagy

megkönnyebbülést

okozhatnak

a

súlyosan

depresszi-

ós és egészséges szívű embereknek, de csupán nagy körültekintéssel

adhatóak

vagy teljesen

elkerülendőek

azok

esetében,

akik

egyúttal szívbetegek is. A

szívbetegek

eljárni

az

esetében

azért

antidepresszánsok

depresszánsok

egyrészt

kell

rendkívül

használatánál,

közvetlenül

mert

negatív

körültekintően bizonyos

hatást

anti-

gyakorolnak

a szívre és a szívritmusra, másrészt pedig rendkívül kedvezőtlen kölcsönhatásba

léphetnek

gyógyszerekkel.

(A

egyes

szívbetegségek

szívbetegek

által

kezelésére

szedett

elviselt

antidep-

legjobban

resszáns a jelek szerint a Paroxetin nevű - csak orvosi rendelvényre

adható

-

anyag;

mindazonáltal

a

legtanácsosabb

lenne

pszichoterápiával együtt alkalmazni.) Fordítva pedig bizonyos szívgyógyszerek, például a bétablokkolók

vagy

a

gyakorolhatnak

kalciumantagonisták a

depresszióra.

A

kimondottan

negatív

hatást

szívkoszorúér-betegségben

és

depresszióban egyszerre szenvedő embereknél ezért mindig szoros és jó együttműködésre van szükség a kardiológus és a pszichiátriai, illetve nunk

pszichoterápiás kell,

szenvedő

hogy

páciensek

szakértők

a

között.

Végezetül

szívkoszorúér-betegségben optimális

kezelése

mindig

és a

hangsúlyozdepresszióban

kardiológiai

pszichoterápiás megközelítés összehangolásából áll.

Összefoglalás A depresszív betegségek zatát.

Egészséges

távon

kétszeresére

ségük

alakul

ki.

megnövelik

embereknél emeli A

már

a

annak

a

szívbetegségek

kezeletlen kockázatát,

depresszió hogy

szívkoszorúér-betegségben

kockáhosszú

szívbetegszenvedő

vagy szívinfarktust átélt embereknél az emellett jelentkező és 119

és

kezeletlen

depresszió

nagyjából

háromszorosára

emeli

annak

kockázatát, hogy a beteg a szíve miatt fog meghalni. Ennek az összefüggésnek az az alapja, hogy a depresszió megváltoztatja azoknak az idegeknek (bolygó- és szimpatikus idegek) a működését, amelyek az agyból indulnak és a szívet irányítják. A

depresszió

között

a

által

pulzusszám

okozott

működésbeli

tartományának

változások

leszűküléséhez

többek vezetnek,

amiről már régóta köztudott, hogy növeli a szívhalál kockázatát. Ha a szívbetegeknél depresszióra vagy más érzelmi terhelésre utaló jeleket fedeznek fel, a kardiológiai kezelés mellett pszichoterápiás kezelést is igénybe kell venni.

120

1 0 . fejezet A stressz és a depresszió testi kockázatai. Az immunrendszer védelme és a rák kockázata

A depresszió és a láz (hiánya) A

legtöbb

si

hatásaik

latoknak

ember vannak

vagy

nap az

mint

nap

érzéseknek,

életmódoknak

védekezőrendszerére)

és

tapasztalja,

az

annak

a

hogy

különféle

immunrendszerre

génjeire:

a

milyen

emberi (a

munkahelyi

óriá-

kapcso-

test

saját

feladatok

és célok nyomása alatt összeszedett fertőzés nem ritkán egy hétig is lappang, de aztán hétvégén lázzal, gyengeséggel és levertséggel ágynak dönti az embert, pedig akkor végre kirándulni akart, és alaposan kipihenhetné magát. A szabadság kezdete is kedvelt célpontja az ilyen meglepetéseknek. Az anyák gyakran nem értik, hogy a gyermekük születése utáni első években miért nem voltak betegek, de aztán rájönnek, hogy akkor egyáltalán nem volt „szabad" nekik lebetegedniük, mivel pótolhatatlanok voltak a családban. Olyan

emberekkel,

akik

éveken

át

nem

„lehetnek"

betegek,

illetve nem „tudnak" betegek lenni, én többnyire a depresszióklinikán szoktam találkozni. A súlyosan

121

depressziós betegek csaknem

kivétel

nélkül

arról

számolnak

be,

hogy - bár

gyakran

számos

egészségi problémájuk is van - több éve nem volt lázuk, vagyis már régóta nem tudtak úgy „igazából" megbetegedni. Mivel korábban több éven át dolgoztam az immun- és lázrendszer génjeinek alapkutatásaival, érdekelni kezdett, miért van az, hogy bizonyos emberek évekig nem lesznek lázasak. Amikor annak idején utánaolvastam a szakirodalomban, rájöttem, hogy nem én vagyok az első, akinek feltűnt a láz (hiánya) és a depresszió közötti összefüggés. A bécsi Julius Wagner von Jauregg volt az első olyan pszichiáter,

aki

annak

idején

orvosi

Nobel-díjat

kapott.

A

kitüntetést

1927-ben azért a felfedezéséért ítélték oda neki, mert a depreszsziót láz aktív kiváltásával szorította vissza. (Eric Kandellel, aki 2000-ben kapta meg a Nobel-díjat, csak ők ketten pszichiáterek a kitüntettek között.) Wagner von Jauregg így írt erről később: „A figyelmem már pszichiátriai pályám elején is a láz hatásainak kérdésére

irányult.

Történt,

hogy

1883.

január

l-jén

assziszten-

si állást vállaltam el a pszichiátriai klinikán, és január 28-án M. K., egy vidéki napszámos 46 éves felesége, aki már hónapok óta depresszióban

szenvedett,

erysipel-fertőzést

(bakteriális

eredetű

bőrfertőzést) kapott, amely meglehetősen magas lázzal járt, és teljesen kigyógyította a lelki betegségéből. Nekem rögtön az jutott eszembe, hogy ezt a természetes kísérletet a pszichiátriai zavarok gyógyításában is utánoznunk kellene." A Bécsi Egyetemen tevékenykedő Julius Wagner von Jauregggel nagyjából egy időben (1893 táján) fedezte fel a New York-i William

Coley

belgyógyász,

hogy

bizonyos

daganatos

megbete-

gedések meggyógyulnak, ha a beteg szervezetébe kis mennyiségű megölt baktériumot („Coley mérgét") adnak, és ezzel lázat váltanak ki. Az eleai Parmenidész (i. e. 540-480), az ókori Görögország egyik „ősi" orvosának kijelentése talán nem is jár nagyon meszsze az igazságtól: „Adjátok meg nekem a hatalmat, hogy lázat válthassak ki a betegből, és kigyógyítom minden betegségből!" 122

Az immunrendszer fegyverei: az immunsejtek és az immunjelzőanyagok A láz csak az egyik a számos olyan fegyver közül, amely a test saját védekezőrendszere,

az

megóvja

a

testünket

immunrendszer behatoló

rendelkezésére

kórokozóktól

áll,

hogy

(baktériumoktól

és

vírusoktól), valamint a daganatos megbetegedésektől. A test saját immunrendszerének - pontosan úgy, mint a pszichének - megvan az a kulcsfontosságú képessége, hogy megkülönböztesse az „ént" és a „nem ént". A falósejtek, továbbá az antigéneket vagy idegen anyagokat bemutató sejtek jelentik az első frontvonalat, amellyel a kórokozók találkoznak, miután behatoltak a testbe. Ezek a sejtek nemcsak a véráramban találhatók meg, hanem több szervben és testi szövetben is „leparkolnak" (a vérben monocitáknak hívják őket, a szervekben és a szövetekben pedig makrofágoknak). Amint kapcsolatba őket

kerülnek

megkötni,

jelzőanyagokat

a

felfalni (ún.

kórokozókkal, és

citokineket)

nemcsak

megemészteni, előállítani

megpróbálják

hanem

és

a

elkezdenek

környezetükben

leadni, amelyekkel riasztják az immunrendszer összes többi részét. A jelzőmolekulák előállítása olyan gének működésén alapul, amelyek akkor kapcsolódtak be, amikor a faló- és antigént bemutató sejtek kapcsolatba kerültek a kórokozókkal. (Ez is jó példa arra, hogy a „környezeti tényezők" - ebben az esetben a vírusok és baktériumok - hogyan irányítják a test saját génjeit.) A jelzőmolekulák (citokinek) felszabadulása először is azoknak a sejteknek (B-sejtek) az aktiválásához és szaporodásához vezet, amelyek

a

aktiválódnak vezetni

a

betolakodók az

ún.

elleni T-sejtek,

kórokozókkal

antitesteket amelyek

szembeni

állítják

elő.

Másrészt

kamikazeszerűen

közelharcot,

mégpedig

tudják főleg

azok ellen, amelyeket korábban az antitestek „megjelöltek". A citokinek azonban az agyat is aktiválják (különösen a hipotalamusz idegsejtjeit), ami után a hipotalamusz felviszi a szervezet lázát (a láz 123

megakadályozza a kórokozók szaporodását, és megöli a daganatos sejteket). A citokinek a májat és a csontvelőt is aktiválják. Végezetül az

olyan

az

immunrendszer

egyedi

falósejtek

egészen

(az

ún.

különleges

természetes

fegyverei

ölősejtek

vagy

ΝK-sejtek), amelyek külső segítség nélkül is képesek elpusztítani a

vírusok

A

különböző

által

megfertőzött

fehérvérsejtek

vagy

elfajzott

(monociták

és

daganatos

sejteket.

makrofágok,

T-sejtek,

B-sejtek és NK-sejtek) és az általuk kilőtt rakéták (citokinek és antitestek) sítik

a

általában

testbe

rendszer

rendkívül

bekerült

azonban

a

kellemetlen

vírusokat

fent

és

meglepetésben

baktériumokat.

ecsetelt

fegyvereivel,

Az

részeimmun-

különösen

az

NK-sejtekkel, akkor is akcióba tud lendülni, ha daganatos sejtek keletkeznek a szervezetben. Hogyan tartja ellenőrzése alatt a test az immunrendszert? A mindig és mindenütt jelen lévő kórokozók kisebb általában hogy

olyannyira

alig

vesszük

önállóan észre.

védi

A

ki

a

nagyobb

test

támadásait

immunrendszere,

támadások

esetén

azon-

ban az immunválasz olyan agresszívre sikerülhet, hogy a dolgot nemcsak

a

veszélybe a

kórokozók kerül.

érzik

Az

jelzőmolekulák

meg,

hanem

immunrendszer

aktiválásainak

maga

a

különböző

kölcsönhatásai

szervezet

is

összetevői

-

révén

-

annyira

„kilenghetnek", hogy nemcsak a láz lőhet túl a célon, hanem az immunrendszer

széteső

sejtjei

révén

túlságosan

sok

fehérjebontó

enzim (ún. proteáz) szabadulhat fel. Az nek

elszabadult,

széteséséhez,

sokkos a

halálhoz

mentőorvosok

lemben tudnia

féktelen a

vezethet

(ezt

szótárából

használjuk). kell

immunválasz

szervműködés

Ebből

csökkenteni

az

a

a

vér

sejtes

összeomlásához szakkifejezést

kölcsönöztük,

és

egyértelművé

válik,

immunrendszer

és

itt

nem

elemei-

végül

ún.

természetesen pszichés

hogy

„kilengési

a

érte-

testnek

fokát".

Ez

a hatékony immunfék egy olyan hormon, amelyet az olvasók már alaposan

megismertek a korábbi

fejezetekben. Ez a hormon 124

képes

az

immunrendszer

összes

jelzőmolekulájának

génjeit

(citokinjét)

kikapcsolni (amelyeket - mint korábban láttuk - a vírusok és a baktériumok

kapcsoltak

be).

A

kortizol

nevű

stresszhormonról

van szó, amely le tudja kapcsolni a behatoló kórokozókra adott immun- és gyulladási választ. A kortizol tehát egy olyan anyag révén fejti ki a legfontosabb ellenőrző

hatását

az

immunrendszerre,

amelynek

a

termelődését

az agy irányítja. Ezt úgy éri el, hogy, amint a könyv más fejezeteiben már kimerítően ecseteltem, a hipotalamusz idegsejtjei bekapcsolják a CRH-t kódoló központi stresszgént (CRH: corticotropin releasing hormone), s vele együtt a szervezet „stressztengelyét": a CRH

révén

fízis)

az

aktiválódik ACTH

a

szomszédos

(adrenocorticotrop

agyalapi hormon)

mirigyben termelése,

(hipoaminek

következtében a mellékvesékben kortizol választódik ki. A stressz- és az immunrendszer egyensúlya. A cirkadián bioritmus Az

immunrendszer

„sakkban

tartják"

és

a

egymást

stresszrendszer az

nemcsak

egészséges

kölcsönösen

szervezetben,

hanem

24 órás ritmusban váltják is egymást. Ezzel „bioritmust" hoznak létre: a kortizoltermelés minden reggel 4 és 6 óra között éri el a tetőpontját a stressztengely működése révén, amely 14 és 15 óra között („szieszta") éri el a köztes mélypontját, majd 16 óra után eléri a második csúcsát, és éjjel jut nyugvópontra. Az egészséges

szervezetben

az

immunrendszer

alaptevékenysége

éppen

ennek ellenkezője: nemcsak a vérben jelen lévő védősejtek száma, hanem

az

immunrendszer

jelzőmolekuláinak

(a

citokineknek)

a

nyugalmi termelése és a test hőmérséklete is megemelkedik a nap második felében, és éjfélkor éri el a mélypontját. A citokineknek az agy idegsejtjeire gyakorolt hatása „találóan" abból áll, hogy fáradtságot okoznak, és mély alváshoz vezetnek. Ezzel

szemben

a

kortizol

nevű

stresszhormon,

amelynek

ter-

melése kora reggel éri el a csúcspontját, nagyszerű ébresztő, és kitűnően

aktiválja az összes

teljesítményfunkciót. Az ún. cirkadián 125

ritmus azt jelenti, hogy az egészséges ember pszichéje, illetve agya által irányított stressztengely mindig kora reggel és a nap első felében aktív, míg az immunrendszer génjei (különösen a faló- és antigénbemutató rendszer

sejtekben

jelzőmolekuláit

található állítják

gének,

elő)

a

amelyek

második

az

immun-

napszakban

és

éjjel aktívabbak. A cirkadián ritmusnak az immunrendszer és a kortizol között ingázó

rendszerét

két

külső

tényező

tartja

megfelelő

„ütemben":

egyfelől a Nap, illetve a nappali fény 24 órás ritmusa, másfelől a

szociális

tok).

impulzusok

Érdekes,

kortizolrendszere

hogy

a

már

(mindenekelőtt stressztengelynek

pirkadatkor

az az

emberi agy

aktiválódik,

kapcsola-

által

vezényelt

vagyis

az

agy

képes a napkeltét (csakúgy, mint számos más előre látható vagy „fenyegető" eseményt) elővételezni - anticipálni - a reakcióiban. Amikor a stressz akadályozza az immunrendszert Ha

a

stressztengely

(a

kortizol

stresszhormonnal

együtt)

és

az

immunrendszer egyensúlya megbomlik, annak káros hatásai lehetnek az egészségre. Az emberi kapcsolatokban érzékelt megoldhatatlan problémák, a krónikus stressz és a depressziós megbetegedések aktiválják az agyban a CRH-t kódoló központi stresszgént, s vele együtt felszökik a kortizoltermelés is. Ez azzal a következménnyel

járhat,

hogy az

immunrendszer

nem

képes

megfelelően

működni, amikor egy fertőzést kellene elhárítania vagy egy sérülést kellene meggyógyítania. A stressztengely tartós aktiválódása ahhoz vezethet, hogy az immunrendszer

akadályokba

ütközik,

amikor

pedig

a

normális

nyugalmi állapotában „rendben" végezné a feladatait. Ide tartozik például az a feladata is, hogy a szervezetben lappangó vírusokat ellenőrzése alatt tartsa. Jó példa az ilyen „téli álmot alvó" vírusokra a herpeszvírus (amely fájdalmas kiütést okozhat az ajkakon és más testrészeken), de egyéb vírusok is (pl. a cytomegalovírus [CMV] vagy az Epstein-Barr vírus [EBV]). 126

Az

immunrendszer

között

felborult

és

a

egyensúly

stresszreakciót

tehát

már

koordináló

akkor

rendszer

észlelhető,

amikor

nincs akut betegség. Nagy bajt csak akkor okoznak az immunrendszer

előtt

tornyosuló

akadályok,

amikor

kórokozók

(víru-

sok vagy baktériumok) okozta akut fertőzések állnak fenn, vagy ha

egy sebesülést

kortizolnak

kell

ilyenkor

meggyógyítani.

biztosítania

kell

A stressztengelynek a

megfelelő

és

játékteret

a az

immunrendszer számára, hogy az jóval a cirkadián ritmuson túlmutató gyulladásos vagy immunválaszt tudjon mozgósítani. A

stressztengely

túlzott

aktivitása

és

a

szervezet

saját

kortizolja azt a hatást válthatja ki, hogy az immunválasz bizonyos

részei

egyszerűen

elmaradnak

(különösen

az

immunrendszer

jelzőmolekuláiért felelős gének aktiválása és a láz többek között ezeknek és

köszönhető

immunválaszok

felszökése). számos

Az

krónikus

ilyen

„fékezett"

egészségi

gyulladásos

zavarhoz

vezetnek,

és vélhetően ezek okozzák a krónikus kimerültség tünetegyüttesét (chronic fatigue syndrome, CFS, korábban disztimia). A stresszt fokozó és az immunrendszert gátló terhelések Számos

lelki

tudományos

stresszel

munkacsoport

és

depressziós

felismerte,

betegségekkel

hogy

a

foglalkozó

pszichés

terhelések

nagymértékben befolyásolni tudják az immunrendszer és a gének működését.

A

többek

között

Janice

és

pszichoneuroimmunológia az

Ronald

amerikai

Ohiói

Kiecolt-Glaser

úttörői

Állami kutatópár,

közé

tartozik

Egyetemen

dolgozó

valamint

Michael

Irwin és Chris Gillin a kaliforniai San Diegóból. Janice és Ronald Kiecolt-Glaser nemcsak a fontos védősejtek (különösen

a

T-sejtek

és

az

ΝK-sejtek)

számának

csökkené-

sét és működésének gátlását találta olyan nőknél, akik éppen a szétköltözés vagy a válás állapotában voltak, hanem a lappangó vírusok

aktiválódását

is

kimutatta

(herpeszvírusokat

és

EBV-t).

A lelki terhelésnek kitett nőknél a kisebb sérülések sebgyógyulása is rendellenes volt. A San Diegó-i Michael Irwin olyan nők

127

immunrendszerét

tanulmányozta,

akiknek

a

férje

rákbetegség-

ben szenvedett. Amikor a párjuk betegsége a végső stádium felé közeledett, de főleg a férj halála után, az érintett asszonyokban nemcsak

a

természetes

ölősejtek

(NK-sejtek)

száma

csökkent

le

drasztikusan, hanem ezek működésének hatékonysága is. Ezek az ölősejtek

az immunrendszer

legfontosabb

katonái

közé

tartoznak,

mivel képesek elpusztítani a fertőző és rosszindulatú sejteket. Több vizsgálat is tanúskodik arról, hogy milyen hatást gyakorolhatnak Ronald

az

emberi

egyértelműen séges

kapcsolatok

Kiecolt-Glaser csökkent

embereknél,

mentesek

voltak,

az

immunrendszerre:

megemelkedett funkciójú

akik

mind

viszont

védősejteket

testi,

akaratuk

Janice

kortizolkoncentrációt

mind

talált

olyan

pszichés

ellenére

és és

egész-

betegségektől

magányosan

éltek.

Ugyanezt lehetett megfigyelni olyan embereknél, akik számára egy Alzheimer-kórban

szenvedő

hozzátartozójuk

ápolása

jelentett

ter-

het. A segítség és a támogatás visszafordíthatja ezeket a hatásokat: azoknál az embereknél, akik magánytól vagy családi terhektől szenvedtek, egy lazító gyakorlatokat is alkalmazó beszélgetős csoportban való részvétel a védősejtek (T- és NK-sejtek) jobb működéséhez vezetett, és javult a lappangó vírusokkal szembeni védekezésük is. A depresszió hatása az immunrendszerre Úgy tűnik, az immunrendszer saját génjeire a depresszió gyakorolja a legnagyobb hatást, mégpedig a lelki terhek és az emberi kapcsolatok tozik az

által.

Ε

terület

legmeghatározóbb

kutatói

közé

tar-

Antwerpenben dolgozó Michael Maes belga pszichiáter,

aki számos más munkacsoporttal egybehangzóan azt találta, hogy a depresszió a védősejtek (T- és NK-sejtek) számának csökkenéséhez és alulműködéséhez vezet. A lappangó (herpesz- és CMV) vírusok elleni védekezés is csökken a depressziós időszakban. Ahogyan

a

megállapította, szer több

tel-avivi a

olyan

Ronit

depresszió

Weizman

okozta

lelki

a

vizsgálatai

stressz

génjét is lekapcsolja, amely a

128

az

alapján

immunrend-

jelzőmolekulák

termeléséért

felelős.

A

depresszió

által

lekapcsolt

gének

között

van az interleukin-1 nevű jelzőanyag is, amely többek között az agyban fejti ki tevékenységét, és meghatározó szerepet játszik a láz kiváltásában. Ez megmagyarázza a fejezet elején már említett megfigyelést,

mely

szerint

a

súlyosan

depressziós

emberek

alig

számolnak be lázas állapotról. Ronit tett

Weizman

bécsi

által

kidolgozott,

depressziósoknál lés

megfigyelései

Nobel-díjas

egyik

korábban

teszik

Julius

Wagner

már

alkalmazott.

hatása

érthetővé

pszichiáter,

abból

A

áll,

említett

szándékosan

hogy

a

a

már

Jauregg

lázterápiát,

amelyet

lázat

depresszió

kiváltó által

Ulrich

évvel

ezelőtt

Frommbergerrel

Fritz és

Hohagennel,

Mathias

keze-

elnyomott

interleukin-1 újra működésbe lép. Ezt találtuk akkor is, néhány

emlí-

von

amikor

Dieter

Riemann-nal,

újra

megvizsgáltuk

Bergerrel

Wagner von Jauregg lázterápiáját. A lázterápia valóban javít a depresszión. Az eljárás egyszeri alkalmazása esetén azonban a hatása csak rövid ideig tart. A módszer körülményes, nagyon kell figyelni a betegre, és a depresszió leküzdése érdekében többször is alkalmazni kell; ezért a szokványos klinikák nem megfelelőek erre a kezelésre. Néhány természetes

gyógymódokkal

foglalkozó

és

antropozófiai

irányultságú 5

klinikán azonban még ma is használják a lázterápiát, mégpedig egyértelműen jó eredményekkel.

A stressz és a depresszió a daganatos sejtek elleni immunvédekezést is gyengíti Milyen

egészségre

kortizolhoz

5

Julius

hasonló

Wagner

von

gyakorolt

hatásai

stresszhormonok

Jauregg

az

Osztrák

volt. (A ford.) 129

lehetnek hosszabb

Antropozófiai

annak, ideig

Társaság

ha

a

nincsenek

prominens

tagja

összhangban

a

akadályozzák

annak

szervezet

védekező-

működését?

és

Úgy

immunrendszerével,

tűnik,

ez

a

és

szervezetnek

azt a képességét érinti leghátrányosabban, amely megöli a daganatos a

sejteket,

tudományos

vagyis

elhárítja

kutatások

a

alapján

rákos

megbetegedéseket.

kiderült

(lásd

alább),

Mint

bizonyos

daganatok kockázatát azért növeli meg a depresszió, mert a krónikus fő

stressz

oka

a

és

depresszió

alatti

csökkent

tumorelhárítás

természetes

ölősejtek számának akár

csökkenése

lehet

NK-sejtek

különleges

egységet

(az

képeznek,

az

50%-ot

immunrendszeren

amely

a

daganatos

egyik

is

elérő

belül sejtek

egy ellen

veszi fel a harcot). A

helsinki

vezetett

Országos

orvoscsoportja

Egészségügyi 1978

és

Intézet

Paul

Knekt

által

között

több

mint

7000

1980

testileg egészséges férfit és nőt vizsgált meg, és további tizennégy éven keresztül követte nyomon az egészségük alakulását. A kezdeti

kivizsgálás

dohányoznak-e, dott

tesztet

keretében de

is,

többek

kitöltettek

hogy

között

velük

megállapítsák,

egy

megkérdezték, nemzetközileg

szenvednek-e

hogy elfoga-

depressziótól.

A tizennégy éves megfigyelési időszak végén azt találták, hogy a kezeletlen depresszió 3,3-szorosára

emelte annak a kockázatát,

hogy valaki a tizennégy év során tüdőrákot kapjon. A

depresszió

tüdőrákkockázata

ezzel

pontosan

ugyanabba

a

tartományba kerül, mint a szintén ebben a vizsgálatban szereplő dohányzásé,

amely hasonlóképpen

kockázatát.

Azoknál

a

vizsgálati

3,3-szorosára

emelte

személyeknél,

akik

a

tüdőrák

kezeletlen

depresszióban szenvedtek, és egyúttal dohányoztak is, a rák kockázata csaknem hússzorosára nőtt. Ez azt jelenti, hogy a krónikus feszültség

és

depresszió

elleni védekezést

nemcsak

önmagában

a

daganatos

sejtek

csökkenti, hanem különösen akkor bénítja meg

a szervezet védekezőrendszerét, amikor a rákot kiváltó tényezők, például

a

dohányzás,

megterhelik

a

szervezetet

(vagyis

már egyébként is nagyon igénybe van véve az immunrendszer).

130

amikor

A kezeletlen depresszió és a mellrák kockázata közötti összefüggés A mellrák kockázatait is megvizsgálták. A Paul Knekt által vezetett helsinki

munkacsoportéhoz

Ronald

egészen

Grossarth-Maticek,

Hans

hasonló

Eysenck

eredményt

kapott

néhány

munka-

és

társuk, akik egy tizenöt esztendőt felölelő folyamatos vizsgálatot végeztek hozták

8000-nél

is

nyilvánosságra:

több a

nővel.

kutatók

Az

eredményeiket

elsősorban

akkor

2000-ben

mutatták

ki

a pszichoszociális terhelések és a depresszió erőteljes, a szervezet védekezését gyengítő hatásait, amikor a nők ráadásul általánosan

ismert

túlsúly, Ilyen

karcinogén

bizonyos rákkeltő

hatásoknak

voltak

hormonkészítmények

kockázatok

megléte

kitéve

szedése,

mellett

a

(dohányzás,

alkohol

lelki

stb.).

terhek

akár

ötszörösére növelték a rák - már egyébként is magas - kockázatát. A Grossarth-Maticek által vezetett vizsgálatok eredményeit később kétségbe vonták (hogy jogosan-e, vagy sem, azt máig vitatják). Vitán felül állnak viszont egy másik kutatás adatai: egy szintén 2000-ben

publikált

alakulását

követte

amerikai Jacobs

vizsgálatban

1200

Gregory

Bovasso

és

nő

egészségének

tizennégy

éven

keresztül. Azok a nők, akik már a vizsgálat elején is kezeletlen depresszióval gyakrabban

küszködtek, lettek

rákosak,

tizenöt mint

évvel a

később

depressziótól

tizennégyszer nem

szenvedő

nők. Jacobs és Bovasso kutatásai ezenkívül még egy dologra felhívták a figyelmet. Már a depresszióról szóló fejezetben is említettük,

hogy

elvesztése

a

a

fontos

depresszió

emberi

kapcsolatok

legfontosabb

kiváltó

veszélyeztetése okai

közé

vagy

tartozik.

A megfigyelt 1200 nőnél azt találták, hogy az egyik szülő elvesztése az első életévekben a depressziótól függetlenül is kockázati tényezőt

jelentett

a

rákbetegség

kialakulásában

(a

későbbi

mell-

rák kialakulásának kockázatát az egyik szülő elvesztése csaknem megduplázta).

131

A „rákos személyiség" - aki nem létezik Ε helyütt szeretnék utalni arra, hogy nem létezik „rákos személyiség", tehát nincsenek olyan jellemvonások, amelyek megnövelik a rák kialakulásának kockázatát. Reinhold kutató

orvosnak

személyiségről"

köszönhetjük szóló

annak

korábbi

Schwarz heidelbergi rák-

felismerését,

feltételezések

hogy a

nem

„rákos

állják

meg

a

helyüket. A megbetegedésre való hajlam szempontjából nem egy bizonyos karakter vagy bizonyos személyiség a fontos, hanem a szubjektíve -

átélt

néhány

terhelés,

modern

ezért

vizsgálatra

a Frankfurter Allgemeine Zeitung hivatkozva

-

helyesen

írta

2001.

január 10-i számában, hogy „a pszichés terhelés kedvez a mellrák kialakulásának - amit pszichoterápiával meg lehet előzni". Vajon az antidepresszánsok megnövelik a daganat kockázatát? A

pszichoterápiás

arról

kezelések

tanúskodnak,

hogy

pozitív

fontos

hatásáról

lenne

szóló

levonni

a

vizsgálatok

következtetése-

ket a depresszió, az immunrendszer gyöngítése és a rák kockázata közötti összefüggésekből. Ezzel szemben néhány új vizsgálat eredménye

alapján

gyógyszerek

megnövelik

Adamantios mi

gyanítható,

Serafeim

a

és

során

rák

John

immunológuscsoport

kísérletek

hogy

a

depresszió

kialakulásának

Gordon

rákos

által

sejtekkel

megfigyelte,

hogy

ellen

kockázatát.

vezetett

folytatott

bizonyos

használt Az

birmingha-

laboratóriumi

antidepresszánsok

megvédik a rákos sejteket, így a szervezetben termelődő szerotonin A

nevű

fluoxetin

jelzőmolekula (többek

révén

között

nem

olyan

sikerül

elpusztítani

gyógyszerekben

őket.

használják,

mint a Fluctin ® vagy a Prozac ® ) és a citalopram (Cipramil ® vagy Sepram ® )

esetében

gálatukban,

tehát

még

szabad

nem

Brandis

kanadai

mutatták nem túl

ki

élő

ezt

korai

hatást

laboratóriumi

Serafeimék

következtetéseket

gyógyszerkutató

rá a figyelmet, hogy bizonyos

a

betegeknél. azonban

tanulmányok

132

már

vizs-

kísérleteiből

levonni. 1992-ben

Lorne felhívta

arra utalnak, hogy az

antidepresszánsok

-

beleértve

az

Amitryptilin

nevű

„klasszikus"

gyógyszert is - hosszú távon rákkeltő hatásúak lehetnek. A pszichoterápia pozitív hatást gyakorol az immunrendszerre és a betegség lefolyására, valamint csökkenti a rák kockázatát A pszichoterápia számos vizsgálat szerint pozitív hatást gyakorol az immunrendszerre, és csökkenti a rák kockázatát. A pszichoterápia haszna az olyan, már kialakult rákbetegségeknél is beigazolódott, amelyeknél vizsgálat

a

beteg

ráadásul

egybehangzóan

depresszióban

állítja,

hogy

a

is

szenvedett.

rákbetegeknek

Több

nagyjából

35%-a egyben depressziós is. A pszichoterápia csökkentheti azokat a terheket és hatásokat, amelyeket

a

rákbetegeknél

a

párhuzamosan

fennálló

depresszió

okoz. Ez azért fontos, mert a depresszióval súlyosbított rákbetegek tovább maradnak a klinikán, nagyobb fájdalmakat élnek át, és a

jelentősen híres

rövidebb

londoni

ideig

Royal

maradnak

Marsden

életben.

Rákkutató

Maggie

Központ

Watson,

kutatója

a

Lancet című vezető folyóiratban publikálta nemrég azt a megfigyelését,

hogy

a

pszichoterápia

meghosszabbította

a

rákbetegek életét. A kontrollcsoportot az ugyanolyan

depressziós súlyos rák-

ban szenvedő, de nem depressziós betegek alkották. Ezen adatok alapján döntő fontosságú orvosi segítséget jelent az a pszichológiai támogatás,

amelyet

számos

modern

rákklinikán

már

alkalmaznak

is az ún. pszichoonkológiai szolgálat keretében - kiegészítésképpen a szó szoros értelmében vett tumorterápia mellett. A mellrák génje, a BRCA. Vajon milyen szerepet játszanak az örökölt génmutációk? A

nőknél

előforduló

leggyakoribb

rákos

megbetegedés,

a

mell-

rák példáján már néhány évvel ezelőtt megfigyelhető volt, hogy rendszeres időközönként szárnyra

kapnak azok a

a

elkerülhetetlen,

rákos

tozás

megbetegedéseket

előre

egy

meghatározza. 1994-ben néhány

133

rémhírek, sorsszerű

mellrákos

hogy elvál-

betegnél

elváltozásokat

mutattak

ki

az

egyik

gén

„szövegében"

(DNS-

szekvenciájában). (Ezt a gént már 1990-ben felfedezte az amerikai Marie Claire King.) Igaz, hogy az il yen elváltozások (mutációk) öröklődnek

a

gének

„DNS-szövegében",

ami

általában

50%-os

kockázattal jár. Ennyiben megalapozott volt az a feltételezés, hogy a vizsgált betegeknél a mellrákos megbetegedés öröklött fajtájáról volt szó. Bár 1994-ben még fogalmunk sem volt arról, hogy az összes mellrákos

megbetegedésben

mekkora

szerepet

játszanak

az

örök-

lött genetikai elváltozások, akkoriban már attól harsogott a világsajtó, hogy „megtalálták a mellrák genetikai okát". Ezáltal azt a látszatot keltették, mintha a mellrák alapvetően öröklött betegség volna.

Több milliónyi fiatal nő, akiknek az édesanyja mellrákot

kapott, az ilyen hírek hallatán nyugtalankodni kezdett, sőt pánikba esett, számos nő pedig azonnal műtétileg el akarta távolíttatni a mellét, mintegy „profilaktikusan" (tehát megelőzésképpen). Időközben

egyértelműen,

tudományosan

is

bebizonyosodott,

és ma már senki sem vitatja, hogy 5%-nál is kevesebb (!) azoknak a mellrákos betegeknek az aránya az összes mellrákos beteg között, akiknél

olyan

mellrák

örökletes

genetikai

elváltozások

formájának

mutathatóak

kialakulásához

ki,

melyek

vezethetnek.

a

BRCA1 ,

BRCA 2 , és BRCA 3 a neve annak a három génnek, amelyek kedveznek a mellrák öröklött formájának (a BRCA a breast cancer, a mellrák

angol

megfelelőjének

rövidítése).

A

mellrákban

megbete-

gedett nők több mint 95%-a nem örökletes betegségben szenved. A

betegségért

felelős

gének

jelentőségének

groteszkül

eltúlzott

bemutatása mára már sajnos általánossá vált. Ezekből állnak össze azok a téves ismeretek, amelyekről a könyv elején beszéltünk.

134

Összefoglalás A het

lelki

terhek

a

szervezet

és

a

depresszió

következményeképpen

immunvédekezése.

Az

sérül-

immunrendszernél

is

igazolódott, hogy az emberi kapcsolatok hatást gyakorolnak a génműködésre és a biológiai folyamatokra. A stressz és a depreszszió

nemcsak

az

(citokinjének) az

immunrendszer

génműködését

immunrendszer

ölősejteket)

számos

is,

sejtjeit így

jelzőmolekulájának

változtatja

(a

meg,

T-sejteket

rendkívüli

és

a

mértékben

hanem természetes

csökkenti

azok

védekezőképességét a kórokozókkal szemben. Ha a stressz és a

depresszió

például

által

okozott

pszichoterápiával

terheket

nem

akkor

megnő

-,

sikerül leküzdeni a

betegségek

-

koc-

kázata, ráadásul a halálos betegségeké is. Míg egyes utalások arra engednek következtetni, hogy a depresszió ellen használt gyógyszerek

tovább

gyengítik

védekezését,

számos

vizsgálat

pia

nemcsak

már

rákban

az

a

immunrendszer

megbetegedett

szervezet

kimutatta,

működését

emberek

is pozitív irányban befolyásolja.

135

rákkal

hogy

szembeni

a

pszichoterá-

erősíti,

hanem

betegségének

a

lefolyását

11. fejezet Orvos és beteg vakrepülése? A pszichológiai problémák gyógyszeres kezelésének kritikája

Anyagok, amelyek nyomokat hagynak hátra az agyban Nemcsak tudják

bevésődő

élmények,

a

képesek

hátrahagyni

mokat vagy

a

aktiválni

központi

gyógyszerekről

küszködő képest

emberek -

óriási

-

van-e életét

hanem

bizonyos

idegrendszer függetlenül

szó. -

a

mértékben

génjeit,

A súlyos hatvan

attól,

vegyületek és

hogy

pszichés

évvel

megkönnyítő

tartós

is

nyo-

drogokról

problémákkal

ezelőtti

helyzethez

pszichofarmakonokról

folytatott korábbi vita ma felelőtlenség lenne. El kell utasítanunk egyes

csoportok

általánosító,

könnyelmű

hangulatkeltését,

mely

a pszichés betegeken segítő gyógyszerekre irányul. Az ilyen

gyógyszerek alkalmazásával szembeni kritika annyi-

ban mégis jogos, hogy e

gyógyszerek felírói egyszerűen figyel-

men kívül hagyják azt a tényt, hogy a medicinák nagy részénél a népesség akár 40%-a képtelen elviselni az ajánlott adagot (lásd a 147. oldaltól). Meggondolandó az is, hogy a pszichofarmakonokat nemcsak

azokban az esetekben szokták felírni, amikor a pszichés

136

megbetegedés

súlyossága

okán

elkerülhetetlenek,

hanem

akkor

is,

amikor jobb lenne kizárólag pszichoterápiát alkalmazni. Ami a droghasználatot illeti, az újabb tudományos vizsgálatok semmi kétséget nem hagynak afelől, hogy a kábítószerek tartósan káros hatást gyakorolnak az agyra. Ez nemcsak a „kemény" drogokra

(opiátok

és

kokain)

vonatkozik,

hanem

olyan

anyagokra

is, mint az ecstasy (melynek kémiai neve MDMA) és a hasis (a kémiai neve THC). Drogok: „nyomok az agyban" Elsősorban

a

kábítószerek

agyra

hatni

jelen

könyvünkben

Anna

Gamma

végzett

tudó

esetében

anyagok csak

(Zürichi

agyvizsgálatai

sikerült

nyomokat

két

anyag

Egyetem) azzal

az

kimutatni,

hagynak esetével

modern

maguk

hogy után.

az Ezt

fogom

szemléltetni.

képalkotó

eljárásokkal

eredménnyel

zárultak,

hogy

az

ecstasy komoly elváltozásokat okoz és hagy hátra az agy érzelmi központjaiban Morgan

(az

(Walesi

amygdalában Egyetem)

és

azt

a

gyrus

találta,

cinguliban).

Michael

hogy az ecstasyfogyasztók

még hónapokkal később is alvás- és emlékezetzavarban szenvednek. Különös nyomot hagy az agyban a kokain: az újabb vizsgálatok

- többek

között

Janet

Neisewanderé

(Arizonai

Egyetem)

és

Mark Unglessé (Stanford Egyetem) - azt mutatják, hogy a kokain nemcsak a fent említett érzelmi központokban változtatja meg a génaktivitást, amelyet

az

hanem utóbbi

még

egy

években

olyan

amolyan

agykéreg

alatti

részben is,

„függőségkialakító

központ-

(tetrahidrokannabinol)

esetében

ként" kezdtek számon tartani. A több

hasisban vizsgálat

fréniára

meglévő is

hajlamos

THC

egyértelműen embereknél

bebizonyította, drasztikusan

hogy

a

megnövekszik

szkizoannak

kockázata, hogy valóban ki is tör rajtuk a betegség. Heinz Häfner (a

mannheimi

Központi

Mentálhigiénés

Intézet

korábbi

igazga-

tója) vizsgálatainak adatai alapján is megerősítést nyert, hogy a hasisfogyasztás minden, csak nem problémamentes. 137

Pszichofarmakonok és más gyógyszerek. Az elkerülhetetlen és az elkerülhető mellékhatások Néha

elkerülhetetlen,

mellékhatásai téke

azonban

hogy

is legyenek. a

a

hatásos

gyógyszereknek

A komoly mellékhatások

vizsgálatok

nyugati

valóban szerint

országokban

nemcsak

is

túlzott

mér-

Németországban,

hanem

más

dokumentáltan

elkerülhető

okokra

vezethető vissza. Neves gyógyszerszakértők becslései sze-

rint Németországban évente 15-25 ezer ember hal bele a gyógyszerek mellékhatásaiba. Ehhez még hozzáadódik a fel és el nem ismert esetek egyre növekvő sötét tömege, amelyre olyan farmakológusok

figyelmeztetnek

professzor

(Hannoveri

újra

Orvosi

meg

újra,

Főiskola)

mint és

Jürgen

Peter

Frölich

Schönhöfer

professzor (Brémai Egyetem). Ezt a helyzetet nem a gyógyszerek elkerülhetetlen mellékhatásai okozzák, hanem az egyes emberek eltérő gyógyszer-toleranciája, amely genetikailag meghatározott (örökletes). Bár egy beteg egyéni

gyógyszer-toleranciája

meghatározható

lenne,

és

a

egyszerű

diagnosztikai

vércsoport-igazolást

ki

vizsgálattal lehetne

egé-

szíteni ezzel az információval (amit az Európai Unió már évek óta szorgalmaz), akár 40%-ra is rúghat azok aránya a népességben, akik

sok gyógyszerből

téves, többnyire túlságosan magas

adagot

kapnak. Ezt nemsokára még bővebben is ki fogjuk fejteni.

Pszichofarmakonok. Amikor van értelmük Először is szögezzünk le valamit: a pszichofarmakonok vészhelyzetben és súlyos pszichés betegségek esetén nemcsak fontos segítséget jelentenek,

hanem

életmentőek

lehetnek.

Vészhelyzetben

(pl.

ext-

rém szorongásos állapotokban vagy akut öngyilkossági veszély esetén) gyakran nem mondhatunk le róluk, elsősorban azért, mert egy darabig elviselhetővé

teszik az elviselhetetlen helyzetet a páciens

138

számára, és áthidalják azt az időszakot, amikor a - többnyire pszicho- - terápiának még nem sikerül a probléma gyökeréig hatolnia. A gyógyszerek a súlyos pszichés betegségek esetén is hasznosak és sokat segítenek, például a depresszió súlyos formáinál, de mindenekelőtt

a

pszichotikus

szkizofrén

és

egyenesen

felelőtlenség

mániás

megbetegedéseknél

pszichózisoknál). lenne

(különösen

Ezekben

lemondani

a

az

a

esetekben

pszichofarmakonok

segítségéről (ami természetesen addig lesz igaz, amíg az orvostudomány állása szerint lehetőségek).

Még

nem állnak rendelkezésünkre jobb terápiás

valamit

figyelembe

kell

vennünk:

aki

hosszú

időn át (vagyis több mint két vagy három hétig) pszichogyógyszert szed, az nagy veszélybe sodorhatja magát, ha hirtelen abbahagyja a szedését. Sok

pszichofarmakon

veszélyes (ez

az

megvonási ún.

szedésének

tüneteket

rebound-jelenség),

vagy

hirtelen

abbahagyása

visszacsapási

következésképpen

hatást a

néha

okozhat

gyógyszerada-

got lassan, vagyis napokon vagy heteken át kell lépésről lépésre csökkenteni (szinte észrevétlenül). Ha egyáltalán abba kell/szabad hagyni. Ezért van szükség orvosi ellenőrzésre és javaslatokra nemcsak a pszichofarmakonok felírásakor, hanem a róluk való leszokás időszakában is. A pszichoterápia és a pszichofarmakoterápia eltérő stratégiái Vajon miben különbözik a pszichoterápia és a gyógyszeres kezelés stratégiája a pszichés zavarok gyógyításában? A jó pszichoterápia először támogató kapcsolatot alakít ki a terapeuta és a páciense között, majd azon fáradozik, hogy javítsa a páciens egyéni problémamegoldó

képességeit,

mégpedig

célzottan

és

specifikusan

azo-

kon a területeken, amelyekben a beteg - az emberi kapcsolatokban korábban szerzett tapasztalatai alapján - hiányosságokat érez. Ezek

a

hiányosságok

mutatkoznak

meg

egészen

például

konkrét,

szorongásban,

specifikus

szükségleteihez való túlzott alkalmazkodásban stb. 139

helyzetekben

elkerülésben,

a

mások

Ha

a

páciens

a

terapeuta

támogatásával

megtanulja,

hogyan

kell új, eddig nem ismert módon megoldani az emberi kapcsolataiban felmerülő gondokat, akkor olyan új helyzetekkel is sikerrel megbirkózhat,

amelyekben

korábban

szorongani

kezdett,

és

ame-

lyek aktiválták a neurobiológiai vész- és riasztórendszereit. Ezzel nemcsak dó

az

agykérgi

képességei

idegsejthálózataiban

változnak

anyagcseréjének

rossz

meg,

hanem

szabályozási

tárolt

egyúttal

problémamegola

jelzőmolekulák

mechanizmusai

is

normalizá-

lódnak (lásd ehhez a 1 6 . fejezetet a pszichoterápiáról). A

pszichofarmakonok

hatása

abban

áll,

hogy

helyreállítják

az idegi jelzőmolekulák szélsőségesen rossz szabályozását, valamilyen

pszichés

esetekben,

zavar

amelyekben

következtében

ez

a

hibás

állt

elő.

szabályozás

amely

Azokban

túlzott

az

méreteket

öltött, ez a hatás fontos segítséget nyújthat (pl. alkalmassá teszi a

pácienst

a

pszichoterápiára).

pszichofarmakonok változtatják

meg,

magát hanem

a

A pszichoterápiával ellentétben problémamegoldó

továbbra

is

képességet

érintetlenül

hagyják

a

nem azokat

a hiányosságokat, amelyek az ember korábbi tapasztalatai nyomán jelentek meg és az idegsejthálózatokban tárolódtak. A benzodiazepin függőséget okozó hatásai A gyógyszeres terápia kritikus pontja az a kérdés, hogy a szorongást

és

hatást sos

depressziót

gyakorolnak vagy

rövid közép-

depressziós

Valium ® -hoz

hasonló

távon és

csökkentő

hosszú

távon

megbetegedésre. anyagok,

az

ún.

A

gyógyszerek magára

a

milyen

szorongá-

legegyértelműbbek benzodiazepinek.

a

Ezek

a szorongáscsökkentő és altató hatású anyagok rövid távú csillapító hatással bírnak. Leszokás után azonban rendszerint visszatér az a probléma, amelyet elvileg le kellett volna győzniük. Ezzel azonban még nincs vége a történetnek, mert ha valaki három hétnél tovább

rendszeresen

alakítanak

ki

az

szedi

agyi

őket,

akkor

neurotranszmitterek

új

egyensúlyi

körében,

ami

állapotot azzal

a

hatással jár, hogy leszokás után még erősebbek lesznek a tünetek

140

(szorongás,

belső feszültség,

időszakban.

Leszokás

amelyek

miatt

az

után

álmatlanság), ún.

érintettek

mint

megvonási

nemcsak

a kezelés

tünetek

arra

előtti

jelentkeznek,

kényszerülnek,

hogy

tovább szedjék a gyógyszert, hanem még az adagot is meg kell emelniük.

A

benzodiazepinek

nagymértékben

képesek

függőség

illetve

sóvárgást

kialakítására. Leszokás néhány pszichofarmakonról A

benzodiazepin

előidéző hatása depresszió

alapú

gyógyszer

annak,

szánsoknál

a

aki

Ezeket

figyelembe,

esetén

sokáig

leszokás

„megvonási

syndrome).

függőséget,

nem jellemző az antidepresszánsokra,

elleni

leszokással amelyet

gyógyszerek

őket.

szedi

következtében

tüneteknek"

a

szintén

tüneteket

amit például

gondjai Bizonyos

olyan

tünettan

neveznek gyakran

Steven

nem

Disalver

és

de számos lehetnek

a

antidepreszléphet

fel,

(angolul:

withdrawal

veszik

kellőképpen

John Greden (Ann

Arbor Egyetem, USA) vizsgálatai is igazolnak. Emiatt a szorongás és depresszió ellen alkalmazott gyógyszerek adagját lassan és fokozatosan kell csökkenteni, szinte „észrevétlenül" kell elhagyni őket, ha három hétnél tovább szedte őket valaki. Az antidepresszánsok nem kívánt mellékhatásai A

tudományos

hogy a száns tát,

szakirodalomban

depressziós

betegek

gyógyszerekkel hogy

a

egyik

végzett

depresszióval

nagyon komoly,

kóros,

egyértelműen alcsoportjánál

kezelés

ellentétes

megnöveli

dokumentálták, az

antidepresz-

annak

„felpörgetettség,

kockáza-

izgatottság"

mániának nevezett állapotába kerül át a

beteg. Lori Altshuler és Robert Post (National Institute of Health [NIH], USA) depressziókutatók vizsgálatai szerint az antidepreszszánsok

megduplázzák

a

mániás

fázis

kialakulásának

kockázatát.

A kutatók megállapítják, hogy a mániás betegek nagyjából egyharmadánál vezethető vissza a mániás szakasz a depresszió elleni gyógyszeres

kezelésre.

Több

más szerző

141

(pl. Thomas Wehr és

Frederick adatokat.

Goodwin, Susan

NIΗ,

Jick

USA)

(Bostoni

kutatásai

Egyetem)

igazolták

egyik

ezeket

kutatása

az

alapján

ezenkívül arra is találunk utalásokat, hogy bizonyos antidepreszszánsok

paradox

módon

megnövelik

az öngyilkosság veszélyét

a

depressziós betegeknél. Vajon növelik-e az antidepresszánsok a későbbi megbetegedés kockázatát? Komolyan veendő jelek mutatnak arra, hogy a depresszió gyógyszeres kezelése megnöveli annak a kockázatát, hogy a beteg újra depressziós epizódokat fog átélni. Nemzetközileg ismert pszichiáterek, például Giovanni Fava és mások felhívják a figyelmet arra, hogy ezt a problémát szintén ritkán veszik komolyan. Anne Simons és munkatársai (Pittsburghi Egyetem) nagy terápiás vizsgálatukban azt találták, hogy a gyógyszerekkel kezelt depressziós pácienseknél - a pszichoterápiával kezeltekhez képest - többszörösére nőtt azoknak tőlük

az

aránya,

függetlenül

akik

végzett

újból

megbetegedtek.

vizsgálatokkal

Eredményeiket

bizonyította

be

Mark

Evans (Minnesotai Egyetem) és Tracie Shea (Chicagói Egyetem). Ha

összehasonlítjuk

a

kimagasló

német

pszichiáter,

Emil

Kraepelin XX. század elejéről származó megfigyeléseit a depreszszió

elleni

gyógyszerek

bevezetése

(60-as

évek)

utáni

időszak

adataival, akkor azt látjuk, hogy a pszichofarmakonok bevezetése után

megduplázódott

azoknak

a

visszaeséseknek

a

száma,

ame-

lyet a betegek egy része az első depressziós epizód után tapasztal. Ez a

rendkívül

Egyetem,

USA)

fontos egyik

összehasonlítás tanulmányában

John

Greden (Ann

olvasható.

Néhány

Arbor füg-

getlen tudós - többek között a korábban már idézett Jules Angst (Zürichi

Egyetem),

szaktekintélye

- ezt

a

betegséglefolyás

rendkívül

komoly,

zatlan kérdésnek tartja.

142

kutatásának végső soron

európai

hírű

még tisztá-

A gyógyszerek egyéni toleranciája. Honnan tudjuk, mennyi a „megfelelő adag"? Térjünk most vissza az ebben a fejezetben korábban már érintett

kérdéshez:

gyelt,

mivel

különösen

pszichofarmakonokra, Azzal, hogy nem tékben

változó

magyarázhatóak

heves

az

mellékhatások,

hanem

az

ismételten

amelyek

összes

megfi-

nemcsak

gyógyszerre

a

jellemzőek?

veszik figyelembe az egyénenként óriási mérgyógyszer-toleranciát.

A

genetikai

különbségek

alapján néhány kutatócsoport arra a megállapításra jutott, hogy a népesség

egy

része

sokkal

érzékenyebb

bizonyos

gyógyszerekre.

Ez nemcsak számos széles körben felírt orvosságot érint, hanem mindenekelőtt az erős hatást kiváltó pszichofarmakonok nagy részét. Paracelsus orvos ság,

óta

szer

ismert

nagy

gyakorlata

(1493/4-1541), az

a

mértékben abból

az

„megfelelő"

az

mondás,

méreg." adagolási

egyéni

egyik

leghíresebb

hogy

Az

„Kis

mértékben

orvostudomány

elvből

adagjának

indul

kora

ki,

újkori orvos-

mai

felírási

hogy a

gyógy-

meghatározásához

csupán

a

beteg testtömegét és vesefunkcióit kell figyelembe venni, és hogy egyébként mindenkinél

a

naponta

beszedhető

hatóanyag

egyforma.

Hamarosan

látni

mértéke

fogjuk,

hogy

nagyjából egyáltalán

nem így áll a helyzet. A kiválasztás és a gyógyszerek „méregtelenítése" Az optimális gyógyszeres kezelésnek az a célja, hogy meghatározott,

pontosan

szervezetébe

a

mérhető

koncentrációban

hatóanyagokat.

Ezért

a

juttassuk

naponta

be

bevehető

a

beteg gyógy-

szeradagot elsősorban az határozza meg, hogy mekkora testtérfogatban oszlik majd el a hatóanyag, és naponta milyen mértékben fog lebomlani, majd a testből kiürülni. A napi adagot úgy kell megállapítani, hogy a naponta lebontott és kiválasztott hatóanyagmennyiséget pótolni tudja.

143

A gyógyszerek lebontásáért és kiválasztásáért néhány fontos, a májban termelődő enzim a felelős (az enzimek fehérjék, tehát az anyagcserét

szabályozó

proteinek).

Az

enzimek

révén

a

gyógy-

szerek kémiája úgy változik meg (elsősorban a májban), hogy a vizelettel vagy a széklettel távozni tudjanak a szervezetből. A gyógyszerkiválasztást miatt

végző

„méregtelenítő

enzimeket

a

enzimeknek"

is

„méregtelenítő" szokták

funkciójuk

nevezni

(szaknyel-

ven Cytochrome P450 enzimcsalád - CYP450). Az orvos „vakrepülése Gyógyszeradagolás az egyéni gyógyszer-tolerancia ismerete nélkül A méregtelenítő enzimek teljesítőképessége nagyon eltér a népesség

egészséges

tagjai

között,

aminek

genetikai

(tehát

öröklött)

alapja van. A népesség több mint 30%-ánál a CYP45 0 -enzimeknek közepesen csökkent

csökkent, a

további

10%-ánál

teljesítőképességük.

megfelelően

csökkent

A

pedig

népesség

e

gyógyszer-toleranciát

szélsőségesen

40%-ánál

ennek

figyelhetünk

meg.

Mivel a gyógyszerek orvosok által javasolt adagjai a teljes gyógyszer-toleranciával méregtelenítő

rendelkező

enzimek

többségre

működésétől

vonatkoznak,

függő

a

megfelelő

gyógyszerek

esetében

szisztematikusan túladagolják a népesség 40%-át; a népesség 10%át

pedig

egyszerűen

megmérgezik

ezeknek

a

gyógyszereknek

a

„normális" adagolásával. A gyógyszerek adagolására vonatkozó javaslatok alapját képező méregtelenítő

hatás

60%-a

tartozik.

gyártó

cégek

mélyek

között

(Az

„normális" új

gyógyszerek

gondoskodni csak

és

emberek

legyenek!)

gyenge

méregtelenítők"

szoktak kizárólag

Azok

az

adagokra

van

képesek. szükség

A

akik

csoportjába

népesség

144

hogy

normális

tartoznak,

bizonyos

tehát

csak

tesztelésénél

róla,

emberek,

30%-os

ban: intermediate metabolizers) méregtelenítésre

típusába

e

a a

a

gyógyszer-

vizsgálati

módon az

népesség

méregtelenítő

ún.

(a

négyszer 30%-ának

sze-

„közepesen

szakirodalomkisebb jóval

gyógyszerekből. Azok,

arányú kisebb akik a

népesség

10%-ára

rúgó

ún.

„gyengén

méregtelenítők"

csoportjá-

ba (a szakirodalomban: poor metabolizers) tartoznak, századannyi (!), tehát

szélsőségesen

lecsökkent

méregtelenítő

képességgel

bírnak.

Ezek az emberek bizonyos gyógyszerekből csak drasztikusan csökkentett kent

adagokat

kaphatnak,

gyógyszer-kiválasztási

nehogy

megmérgeződjenek

képességük

miatt.

A mai

a

csök-

gyógyszerek

többsége, s közöttük a felírt pszichofarmakonok nagyobbik része, azon gyógyszerek körébe tartozik, amelyeknél ezek a kiválasztási különbségek komoly szerepet játszanak. A népesség egy másik kisebb csoportja az ellenkező irányban tér el az átlagtól, és az ő eltéréseiknek is genetikai (öröklött) alapjuk

van: a

népesség

kb.

2%-a

tartozik

a

„nagyon

erősen"

méregtelenítők (szaknyelven: rapid metabolizers) közé. Az ő esetükben magasabb napi adagokra van szükség, de ők is egységes adagolásban

részesülnek,

ami

oda

vezet,

hogy

bizonyos

gyógy-

szereknél az orvos és a beteg által remélt hatás teljes mértékben elmarad. Emiatt gyakran azzal gyanúsítja meg az orvos a beteget, hogy be sem vette a felírt gyógyszereket. Azoknál az embereknél, akik a gyengén vagy közepesen gyengén

méregtelenítők

közé

tartoznak,

azok

a

pszichofarmakonok,

amelyek kiválasztása a „méregtelenítő enzimektől" függ (az erős hatású gyógyszerek nagy része ide tartozik), már néhány napon belül ja,

olyannyira

megemelkedhet

hogy jelentkezni

bonyolítja

a

kezdenek

helyzetet,

hogy

a

a

gyógyszer

mellékhatások.

több

gyógyszer

koncentrációRáadásul

szedése

az

is

esetén

az

egyik orvosság méregtelenítése és kiválasztása gátolhatja vagy akár fokozhatja valamelyik másikét. Mely pszichofarmakonokról van szó? A

CYP 450 -méregtelenítőrendszer

pszichofarmakonok

összes

kölcsönhatásait

hatóanyagánál

a

figyelembe

ma kell

használt venni.

Mind a klasszikus, mind az újabb, ún. atípusos neuroleptikumokat (a neuroleptikumok a pszichózisok kezelésére szolgáló eszközök)

145

ilyen CYP 450 -enzimek bontják le, amiben a népesség egyes tagjai eltérő toleranciát mutatnak. Megint

másfajta

-

genetikai

típusnak

megfelelő

-

lebon-

tás zajlik a klasszikus (ún. triciklikus és tetraciklikus) depresszió elleni

gyógyszereknél

(pl.

az

amitryptilinnél,

Saroten ® -

illetve

®

nél, a trimipraminnél, illetve a Stangyl -nél és másoknál), de ez a helyzet néhány modern depresszió elleni szernél is, például a nefazodonnál

(ill.

Nefadar ®)

és

a

mirtazapinnél

(ill.

Remergil ® ).

A nefazodonnál, a mirtazapinnél és egy másik új antidepresszánsnál, a reboxetinnél (ill. Edronax ® ) a méregtelenítésben részt vesz még

egy

CYP 450 -es

enzim,

amelyet

3A4-nek

hívnak.

Ennek

az

enzimnek nincsenek genetikai alapú eltérései, viszont ennek ellenére szélsőségesen és sajnos előre nem látható módon ingadozva végezheti a munkáját. A

méregtelenítő-rendszer

depresszánsoknál

is

ninvisszavétel-gátlóknak Ebbe

a

néven

csoportba

ebbe

a

(a

csoportba

az

részben

tartozó

[Fevarin ® ])

azoknál

venni,

anyagok

neveznek. Prozac ®

Államokban

néven

vált

dobtak

(elsősorban különböző

a

anti-

szeroto-

SSRI-nek)

divatgyógyszerré

gátolják

az

amelyeket

Egyesült

Fluctin ®

Németországban

fluvoxamin

kell

szaknyelvben

tartozik

forgalmazott,

amelyet

kölcsönhatásait

figyelembe

fluoxetin, piacra.

Fluctin

®

méregtelenítő

Az és

a

enzi-

mek működését, és ezáltal erőteljesen akadályozhatják más bevett gyógyszerek

lebontását

is,

ami

veszélyes

mértékben

megnöveli

azok hatását. Miben jelennek meg a gyógyszer-tolerancia genetikai különbségei? Elsősorban a

népesség

a

genetikai egyes

gyógyszereket:

a

tagjai bevett

felépítés milyen

(örökség)

határozza

mértékben

gyógyszerek

kémiai

képesek

meg,

hogy

elviselni

átalakítása

a

(méreg-

telenítése), mint már említettük, nagyrészt a májban történik az ún.

méregtelenítő

az enzimek az ún.

enzimek

(CYP 450 -enzimek)

CYP 450 -gének

146

segítségével.

termékei. Az embernél

Ezek eddig

csaknem

40

különböző

CYP 450 -enzimet

ismertünk

fel,

amelyek

minden egyes ember szervezetében megtalálhatók. A

CYP 450 -es

méregtelenítő

enzimek

az

evolúció

során

ala-

kultak ki, hogy a táplálékunkkal felvett számos mérgező anyagot le tudjuk bontani és ki tudjuk választani. Egy részük a ma használatos gyógyszerek lebontásában játszik fontos szerepet. Minden CYP 450 -enzim lebontására legtöbb

bizonyos

idegen

„szakosodik".

gyógyszer

elnevezései: 2B6, pontosan

Az

anyagok,

orvosok

méregtelenítését 2C9,

tisztázni,

2C19,

hogy

öt

gyógyszerek

napjainkban

CYP 450 -enzim

2D6 és

melyik

illetve

által

3A4).

használt

végzi

(ezek

Időközben

sikerült

melyik

CYP 45 0 -

gyógyszert

enzim semlegesíti. Az öt fontos méregtelenítő enzim génjét is azonosította már a tudomány,

a

„szövegüket"

megfejteni

(másképp

(nukleotidsorrendjüket)

kifejezve: a

DNS-üket

régen

sikerült

sikerült szekvenálni).

Ε gének DNS-szekvenciájának tisztázásakor derült ki, hogy a legfontosabb

CYP 450 -enzimek

(nevezetesen

a

2C9,

a

2C19,

a

2D6

és vélhetően a 2B6) eltérő változatokban találhatók meg a népességben. Némelyikük eltérő számban van meg az örökítőanyagban, amit

a

szaknyelvben

neveznek.

(Ezzel

copy

number

részletesebben

variation

foglalkozom

(CNV-)

jelenségnek

a

kooperative

Das

Gen című könyvemben.) Ezek a variációk az okai a népesség említett

négy

típusnak,

gyógyszertolerancia-típusának: a

méregtelenítő

közepesen típusnak,

gyenge

a

normál

méregtelenítő

valamint

a

méregtelenítő

típusnak,

túlságosan

erős

a

gyenge

méregtelenítő

típusnak. A gyógyszertolerancia-diagnosztika szükségessége A

betegek

nagyon

pszichofarmakonokat

nagy és

számának

más

írnak

gyógyszereket

fel

napi

anélkül,

használatra hogy

meg-

határoznák, melyik típusba tartoznak. Emiatt nem lehet meglepő, hogy egyes szakértők szerint a gyógyszer-intolerancia a klinikán történt

halálesetek

leggyakoribb oka

147

(pl. Davis Bates [Torontói

Egyetemi Klinika] egy nagy tiszteletnek örvendő amerikai folyóiratban utalt erre). Aligha lehet kisebb a gond az ambuláns ellátásban, de e téren nem folytak vizsgálatok. Egyértelműen szükség van rá, hogy meghatározzuk a páciensek egyéni gyógyszer-toleranciáját, mielőtt olyan szert írnánk fel neki

terápiaként,

amelynek

lebontása

és

kiválasztása

valamelyik

fentebb említett enzim működésétől függ. Bár a mai diagnosztikus

eljárásokkal

betegek

éppen

méregtelenítési

ellátásból

mégis

olyan

könnyen

típusát,

mint

hiányzik

ehhez

az

meg lehetne a

határozni

vércsoportját,

infrastruktúra.

az

a

orvosi

Ráadásul

sok

orvos maga sem igazodik el az egyéni méregtelenítési képességek szakterületén. vérvételt zálása,

A

betegek

jelentene amely

a

számára

saját

éppen

csak

egy

méregtelenítési

olyan,

mint

egyszeri,

képességük

bármelyik

másik

aprócska diagnoszti-

laboratóriumi

vizsgálat. Az egyéni gyógyszerérzékenység diagnosztikai meghatározásának lehetőségei A

gyógyszer-tolerancia

kellene

elvégezni

lehetne

tüntetni

óta

olyan

Michel

az a

szakértők, lehet

ember

meghatározását

életében,

vércsoport-igazoláson

Eichelbaum.

segítségével

típusának

mint

Matthias

Napjainkban meghatározni

az

egyszer

az

eredményt

pedig

-

javasolják

már

Schwab,

már

csak

Ulrich

olyan

egyéni

modern

fel évek

Zanger

és

technikák

gyógyszer-toleranciát,

amelyek ötvözik a géntechnológiai és a lézeroptikai módszereket (pl. a Roche cég AmpliChip 450 nevű eljárása). Az életben egyszer szükséges vizsgálat költségei sokszorosan megtérülnének, mivel az információ

birtokában

sokkal

hatékonyabban

lehetne

végezni

a

kezeléseket, és el lehetne kerülni a mellékhatásokat. Jelenleg csak néhány

laboratórium

kínál

ilyen

vizsgálatokat

(többek

között

a

kölni Awenydd). A gyógyszeripar ellenállása talán még érthető is lenne az első gyógyszeradag bevétele előtti kötelező diagnosztikával szem-

148

ben

(az

anyagi

veszteségtől

való

félelem

miatt),

azon

viszont

csak csodálkozhatunk, hogy a költségviselők, a politikusok és az orvostársadalom, milyen

tehát

hozzáállást

elégszer

génmutációk közönybe

népesség

tanúsítanak.

hangsúlyozni,

öröklött teljes

a

hogy (és

óriási

Miközben mennyire

többnyire

ütközünk

kivételesen tényleg

egészségéért

ott,

sok

felelős orvos

fontosak

túlbecsülik

ahol

jelentőségű

a

nem

a

győzi

genetikailag

ezek

genetikai

lenne a

szereplői

szerepét),

meghatározás

betegek

egészsége

szempontjából.

Gyógyszerfelírási szokások a figyelemzavaros (ADS) gyerekek esetében Külön érdemes megemlíteni a pszichogyógyszerek felírási gyakorlatát abból a szempontból, ahogyan az utóbbi években a gyerekek és

fiatalok

esetében,

főként

a

figyelemhiány-zavarral

kapcsolat-

ban alakult (a betegség amerikai és nemzetközi szakirodalomban elterjedt neve: attention deficit [hyperactivity] syndrome - AD[H]S). Ennek a zavarnak az a lényege, hogy az érintett gyermekek képtelenek egyetlen tárgyra összpontosítani és egy ideig ezzel az egy dologgal

foglalkozni.

járulékosan nyugtalanság

A

megtalálható és

figyelemhiányos még

egy

izgés-mozgás,

tartós

amit

gyerekek

egy

és

befolyásolható

alig

túlmozgásos

részénél

(hipermotoros)

viselkedésnek (hiperaktivitásnak) neveznek. Olyan (Országos

neves

gyermekpszichiáterek,

Elmeegészségügyi

Intézet

mint

Peter

[NIMH],

Jensen

USA),

abból

indulnak ki, hogy az ADS, illetve az ADHS azért alakul ki, mert a

gyerekeknek

kodniuk,

túlságosan

amelyben

egyrészt

nyugtalan sok

környezethez

ingerhez

kell

kell

alkalmaz-

egyszerre

igazod-

niuk, másrészt ezek az ingerek túl gyorsan váltakoznak. Az amerikai

gyermekorvosok

a kora

gyermekkori

vizsgálatai

egyértelmű

képernyő-„fogyasztás" 149

összefüggést

találtak

(főleg tévénézés)

és

a

későbbi

ADS/ADHS-tünetek

között.

Az

ingerek

túláradása

és

a túl gyakori ingerváltás a többi környezeti váltáshoz hasonlóan szintén a

változásokat

gyerekek,

ben

akik

nőnek

fel,

idéz

elő

ingerekkel nem

az agy idegsejthálózataiban. elárasztott

tudják

és

nyugtalan

megtanulni,

hogyan

Azok

környezet-

kell

egyetlen

dologra koncentrálni, így nincs is erről szóló tudásuk, amit az idegsejthálózataikban tárolni tudnának. Az

ADS-tünetegyüttes

kezelési pia,

eljárások

integratív

terápiájára

állnak

hatékony

rendelkezésre

mozgásterápia

vagy

(pl.

gyógyszermentes

gyermekpszichoterá-

családterápiás

intervenciók),

ezeket például a téma Heidelbergben dolgozó szakértője, Helmut Bonney foglalta össze. Néhány éve egy kutatássorozatból tudjuk, hogy az ADS-es

gyerekeknél

és

sos

nyugtalanság

csillapítható

a

gal,

illetve a

Atomoxetin ® kereskedelmi

nyosodott, hogy a Ritalin ®

methylphenidat

nevű

hatóanyag-

a Ritalin ® nevű gyógyszerrel. A methylphenidatot a

Medikinet ®, árulják

fiataloknál észlelhető túlmozgá-

képes

és

Concerta ®

forgalomban.

nevű

A

kémiailag az amfetaminok

csökkenteni

a

gyógyszerekben

vizsgálatokban

túlmozgásos

bebizo-

csoportjába tartozó

nyugtalanságot

és

a

figyelemhiányt - viszont csak a gyerekek egy részénél és csak egy bizonyos

mértékben.

kapcsolati

zavarokat

Az és

e a

gyerekeknél

társas

rendszeresen

viselkedés

feltűnő

meglévő

furcsaságait

azonban a gyógyszer nem orvosolja, legalábbis ezt állapította meg a Shaywitz kutatópáros (Yale Egyetem) az eddigi adatok összegzésével.

A

methylphenidatnak

mellékhatásai

lehetnek,

(Ritalin ® )

például

ezenkívül

alvászavarok

és

nagyon

komoly

gyomorpanaszok.

A Ritalin ® különösen erős mellékhatása az akaratlan rángó mozgások, tikkek fellépése. A csak

methylphenidatot pszichoterápiával

(Ritalin ® ) együtt

-

ha

szabadna

elengedhetetlen

javasolni.

Egy

-

híres

gyógyszerszakértő, Ernst Mutschler jogosan írja Arzneimittelwirkungen (Gyógyszerhatások)

című

könyvében

a

Ritalin ® -terápiáról:

,,A

gyerekek kedvezőtlen pszichés fejlődésének veszélye miatt párhu150

zamosan

történő

jegyeznünk

intenzív

továbbá,

pszichoterápia

hogy

az

utóbbi

is

szükséges."

években

Meg

egészen

kell

felelőtlen

felírási gyakorlat alakult ki. Ez a fejlemény olyan súlyos, bogy a Deutsches Ärzteblattban többször is rámutattak mostanában. A tarthatatlan

helyzet

gattatni,

hogy azzal

kritikusait

szemérmetlenül őket,

vádolják

úgy

hogy a

próbálják

elhall-

szcientológia

szekta

hívei. (Ezért szeretném itt nyomatékosan leszögezni, hogy e könyv szerzője soha nem volt tagja ennek a szektának, és jelenleg sem az.) A

pszichofarmakonokat

németországi a

Ritalin

A

2000.

fogyasztása évben ®

tonna dott

®

intézmény

Ritalin -t a

a

és

13-szorosára

németországi

írtak

fogyasztása.

narkotikumokat

(Bundesopiumstelle)

fel,

2001-re

Számos

nőtt

1993

gyerekek

és

között.

összesen

csaknem

normális

szerint

2000

számára

pedig

izgő-mozgó,

engedélyező

információi

fél

megduplázó-

módon

eleven

gyereknek is gyakran felírják, előzetes átfogó diagnosztika nélkül, még akkor is, ha nem szenvednek figyelemzavarban. Igaz ugyanakkor,

hogy

a

figyelemhiányos

gyerekeknek

nem

gyermekorvo-

sok és gyermekpszichiáterek írják fel a gyógyszert, hanem tömegesen kapnak nem szakemberektől (pl. háziorvosoktól) recepteket, és felelőtlen módon semmilyen kiegészítő nem gyógyszeres (tehát pszichoterápiás) kezelésben nem részesülnek. Mindenekelőtt

azért

elképesztő,

hogy

micsoda

gyógyszerfel-

írási gyakorlatot alakítottak ki egyes orvosok, mert még teljesen tisztázatlan, hosszú

távú

következtetni, vezetbe

hogy milyen

adatok

(mellék)hatásokat. hogy a

bevitt

Ritalin

®

támasztják Az

alá

az alig kutatott

állatkísérletek

hosszan

methylphenidatmennyiség

tartó miatt

arra

szedésével a

megnövekszik a Parkinson-kór kialakulásának kockázata. Ennyit a figyelemhiány-zavarról és a methylphenidatról.

151

engednek a

szer-

későbbiekben

Összefoglalás A

felelősségteljes

és

alapos

orvosi

szaktudással

alkalmazott

gyógyszeres terápia pótolhatatlan segítség lehet a pszichés vészhelyzetekben (pl. szélsőséges szorongásos esetekben vagy akut öngyilkossági veszély esetén) és a pszichés megbetegedéseknél (elsősorban a súlyos depressziónál, a súlyos szorongásos megbetegedéseknél és az akut vagy krónikus pszichotikus megbetegedéseknél).

A

pszichogyógyszerek

gondot,

az

orvostudományban

hogy

veszik

kellőképpen

határozott

figyelembe

mind

az

gyógyszerérzékenységet,

használatában a

az

mai

jelent

napig

egyéni,

genetikailag

aminek

következtében

nem megaz

összes gyógyszer tekintetében az emberek 40%-át az a veszély fenyegeti, hogy helytelenül állapítják meg a gyógyszeradagját. A

terápia

egyszer

„vakrepülésének"

szükséges

lenne

elkerülése

meghatározni

az

végett

az

egyéni

életben

gyógyszerér-

zékenységet (és a vércsoport-igazolás mellett hordani a vizsgálat eredményét), mielőtt valakinek pszichogyógyszert írnak fel, de eddig még nem történt előrelépés ezen a téren. További problémát okoz az, hogy ezek a gyógyszerek nem fejtenek ki célzott hatást: a pszichoterápiával szemben a pszichogyógyszerek nem

befolyásolják

amelyek

minden

az

egyéni

emberben

problémamegoldó

tanulási

képességeket,

folyamatok

és

korábbi

a

pácien-

emberi tapasztalatok alapján alakultak ki. A

pszichoterápiával

ellentétben,

amely

javítja

sek egyéni képességeit az emberi problémák megoldására és a saját hatáskörük tágítására, a pszichofarmakonok azáltal fejtik ki

a

hatásukat

tatják az

és

agyban

szempontból

azt

pszichofarmakonok

csökkentik

a

tüneteket,

az ingerületátvivő anyagok a

végkövetkeztetést használatát

csak

kell

hogy

megváltoz-

kiválasztását.

levonnunk,

vészhelyzetekre

hogy és

súlyos pszichiátriai megbetegedések esetére szabadna korlátozni.

152

Ε a

csak

12. fejezet A fájdalmas élmények és a fájdalom emlékei. A „minden alapot nélkülöző" krónikus fájdalmak

Milyen nyomokat hagynak hátra a testi vagy lelki fájdalmak az agy struktúrájában? Vajon a fájdalmak átélése - a többi élményhez

hasonlóan

-

megváltoztatja

a

neurológiai

struktúrákat

is?

Szokványos esetben a laikusok és az orvosok a sérülés (bőrsérülések, vérzések,

zúzódások,

csonttörések

vagy

ízületi

sérülések,

nyílt

sebek vagy a belső szervek sérülése) arányában szokták megítélni a fájdalmat. Ha egyáltalán nincsenek ilyenfajta sebesülések, vagy pedig

már

„nyomtalanul"

meggyógyultak,

de

a

beteg

később

mégis panaszkodik, akkor a beteg és az orvos egyaránt gondban van. Nem ritka, hogy még veszekedésre is sor kerül közöttük. A

genfi

egyetemi

klinikán

dolgozó

Anne

Françoise

Allaz

doktornő megállapította, hogy a - hagyományos kifejezéssel szólva - „negatív leletet

produkáló",

de

fájdalomra

panaszkodó

betegek

30 százaléka azt a diagnózist kapta az orvosától, hogy „kveruláns", „szimuláns" vagy egyszerűen csak nyavalyog.

Az orvos il yenkor

tanácstalanságában gyakran nyúl a receptkönyvéért és ír fel valami fájdalomcsillapítót vagy nyugtatót, aminek nemcsak 153

komoly mel-

lékhatásai

lesznek,

hanem

alkalmanként

még

gyógyszerfüggősé-

get is okozhatnak. A tapasztalt orvos bizonyos kritériumok alapján gyorsan felismeri azokat az embereket, akik csak színlelik a panaszokat. Az ilyen

esetek

emberek nem

azonban

gondolják.

megoldás,

szenved an

egy

olyan

tapasztalataim

Az,

amikor

év

hogy azt

leforgása

testi

valakit kellene

alatt

panaszoktól,

szerint

a

szimulánsnak megértenünk,

népesség

amelyek

viszont „minden lelet negatív".

ritkábbak,

átélt

mint

az

bélyegzünk, hogy

miért

15%-a

bizonyítható-

tünetei

valóságosak,

Valójában ezeknek a betegeknek

is objektív a leletük, amelyet semmilyen tekintetben sem kellene jobban lenézni, mint a többi leletet.

A fájdalomjelzések „leképezése" az agyban Hogyan szok

jutottunk

nyomára?

Birbaumer,

az

a

A

„negatív 90-es

egyik

lelet"

években

vezető

mellett

a

német

megnyilvánuló

Tübingeni agykutató

Egyetemen Herta

panaNiels

Florral

(ő

ma Mannheimban professzor) a fájdalomingerre adott agyi elektromos

változások

(EEG) 6

detektálásával

foglalkozott.

Azok

az

ingerek, amelyeket az öt érzékszervünk egyike vesz föl a külvilágból, először az öt olyan agykérgi (kortex) terület valamelyikére kerülnek, amelyek az egyes érzékszervek számára tartva".

A

megfelelő

helyen

mindegyik

inger

vannak „fenn-

„leképeződik"

az

apró idegsejthálózatokban. Amikor a testből egy bizonyos inger eléri az agykérget, akkor egy A

meghatározott, „tüzelés"

kapcsolódási

során pontjai

hozzá

tartozó

aktiválódnak

idegsejthálózat a

(szinapszisai).

hálózat Az

újabb,

„tüzelni"

idegsejtjei az

adott

és

kezd. azok

személy

által korábban még nem érzett ingerek hatására a már meglévő

6

EEG: elektroenkefalográfia. (A ford.) 154

idegsejthálózatok

átalakulnak

vagy

kibővülnek.

Ha

egy

ingert

sokszor érez az ember, s emiatt a neki megfelelő idegsejthálózat sokszor belső

„tüzel",

akkor

kapcsolódási

nemcsak

pontjai

ennek

az

(szinapszisai)

idegsejthálózatnak

erősödnek

meg,

a

hanem

ki is bővül a hálózat (a szinaptikusan kapcsolódó újonnan „toborzott"

idegsejtek

pályákkal

révén).

összekötött

Azáltal,

hogy

idegsejthálózat

számos, együtt,

egymással

illetve

ideg-

egyidejűleg

„tüzel", „hálózatok hálózatai" jönnek létre. Mint alapján

korábban működik:

már 1.

ecseteltem, A

az

agytevékenység

szinapszisokon

keresztül

két

elv

kommunikáló

idegsejtek hálózatokat építenek ki, az egymással idegpályák révén összekapcsolt hálózatok pedig „hálózatok hálózatait" hozzák létre. 2.

A teljes

aktiválódnak.

hálózat Az

meghatározott

egyes

hálózatok

részei az

egyidejűleg (szimultán)

észlelés

bizonyos

részeit

tárolják. A több hálózat egyidejű aktiválása révén az agy összetett tárgyakat vagy folyamatokat is „belső képpé", például gondolattá vagy elképzeléssé tud alakítani. „Kiváltott potenciálok." Hogyan mérhetők a fájdalom jelei az EEG-görbén? Niels Birbaumer és Herta Flor úgy jutottak a „negatív lelettel" rendelkező

panaszok

nyomára,

hogy

közelebbről

megvizsgálták

azokat a jelzéseket, amelyeket a testi fájdalom a pszichének, illetve az agynak küld. A kívülről érkező tapintási és fájdalomérzékelési ingereket először olyan idegsejtek fogják fel, amelyek a bőrben vagy az izmokban találhatóak. A belülről - például a gyomorból vagy a belekből - érkező fájdalmak ingerei az ottani idegsejtek révén kerülnek be az agyba. A bőrben és az izomzatban lévő idegsejtek a gerincvelőn át juttatják el a jeleket az agykéregnek arra a részére, amely a tapintási- és fájdalomérzékelés számára van fenntartva. Ezt az agyterületet

szomatoszenzoros

agykéregnek

nevezik,

és

a

középvonal

két oldalán a fejtető alatt helyezkedik el (anatómiai szaknyelven:

155

az elülső parietális kortexben). Amikor a tapintási és fájdalomingerek

az

agyba

jutnak,

szomatoszenzoros

tüzelni

agykéregben

kezdenek

lévő

az

itteni,

tehát

idegsejthálózatok.

a

Tüzelés

közben megváltozik többek között az idegsejtek felszínének elektromos töltése. Ezek az elektromos töltések (ún. mezőpotenciálok) elvezethetőek az

érintett

a

fej

felületéről,

agyterületről,

mégpedig

egy

agyi

lehetőleg

közvetlenül

elektromospotenciál-változást

mérő (EEG) készülékkel. A célzott ingerlés révén a testből az agyba érkező ingerek megváltoztatják

az

elektromosságban (KP)

nevezik.

agykéreg rejlő

mezőpotenciáljait.

változásokat

Többek

között

így

Ezeket

„kiváltott lehet

az

agyi

potenciáloknak"

elvezetni

a

fájdalmas

ingerek révén kiváltott potenciálokat is az EEG-vel, és egy oszcilloszkópon megtekinteni. A fájdalmas esemény és a fájdalominger révén

kiváltott

milliszekundum

potenciál (tehát

megjelenése

kevesebb,

között

mint

a

kevesebb,

mint

másodperc

300

egyharmad

része) telik el. Hogyan szabályozza a fájdalom a géneket, és hogyan változtatja meg a központi idegrendszer működését? A test tetszőleges pontján alkalmazott fájdalmas ingerek a másodperc törtrésze alatt aktiválják az agykéregben az idegsejthálózatokat, aminek

következtében

elektromos

agyhullám

keletkezik

(ez

a

kiváltott potenciál), amelyet egy EEG-készülékkel el lehet vezetni

a

szomatoszenzoros

oszcilloszkópon

nemcsak bizonyos ennél

sokkal

különösen

agykéreg

láthatóvá

tenni.

fölötti Az

idegsejthálózatok

fontosabb,

erőteljes

hogy

jeleket

jutott

jelek

„tüzelését" váltják

géneket kapó

koponyarészről,

agyba

aktiválnak

a

és

egy

azonban

ki,

hanem

külvilágból

idegsejthálózatokban

-

ami-

nek többek között az lesz a következménye, hogy az idegsejtek közötti kapcsolódási pontok (szinapszisok) sokasodni kezdenek és megerősödnek.

Ennek

következményeképpen

idegsejthálózatok egyre erőteljesebben tüzelnek.

156

a

gyakran

használt

Birbaumer és Flor régóta testi fájdalmakban szenvedő embereknél figyelte meg, hogy milyen hullámgörbét (kiváltott potenciált) rajzol ki az agykérgükben a kutatók által adott plusz fájdalominger. Miután a résztvevőktől megkapták az önkéntes beleegyező nyilatkozatot,

a

krónikus

hátfájdalmaktól szenvedő emberek hátá-

ba plusz szabványfájdalmat vezettek, és a készülékkel kirajzoltatták a fájdalom által kiváltott agyhullámokat. Ugyanilyen korú és nemű egészséges emberekkel is elvégezték ugyanezt a kísérletet, akiknek

semmilyen

hátfájdalmaik

nem

voltak

(ők

voltak

az ún.

kontrollcsoport). Birbaumer és Flor döntő fontosságú felismerésre jutottak: bár séges

a

emberek

krónikus

hátfájdalmaktól

tökéletesen

azonos

szenvedő,

szabványos

illetve

egész-

fájdalomingereket

kaptak, a mesterségesen adott fájdalomingerre az EEG-vel felvett agyhullámok

jóval

erőteljesebbek

voltak

a

krónikus

betegek-

nél. Ez a neurobiológiai kísérlet bebizonyította, hogy a hosszan tartó fájdalom megváltoztatta az agyi idegsejthálózatokat, s ezáltal fölerősödött

az

következtetést

újonnan

beérkező

képalkotó

fájdalmas

eljárásokkal

ingerek

végzett

észlelése

kiegészítő

(a

vizsgála-

tokkal támasztották alá). A „fájdalomemlékezet" mellett szóló bizonyíték Niels Birbaumer és Herta Flor vizsgálatai jelentősen hozzájárultak az

ún.

fájdalomemlékezet

bizonyításához:

az

intenzív,

ismételt

vagy hosszan tartó fájdalmak - a többi élményhez hasonlóan megváltoztatják az agyi idegsejtek génjeinek tevékenységét, így a kapcsolódási

pontok

(szinapszisok)

és

az

idegsejthálózatok

átala-

kulnak. A fájdalmas élményeket a psziché, illetve az agy tárolja: testbe

„vésett"

jeleket

hagynak

hátra

(amelyeket

a

neurológiai

szakzsargonban engramnak neveznek). Az átélt

fájdalmak

a

következményük,

az

ismételt

során

amit

fájdalmak

kialakult

Birbaumer

által

kiváltott

engramoknak és

Flor

nemcsak

megfigyelt

erőteljesebb

(tehát

fájdalomjelzés),

hanem az is, hogy hosszabb időn át „szunnyadhatnak"

157

az

amolyan

„téli álomban", és közben semmilyen panaszt nem okoznak. Ha azonban az ember évekkel vagy évtizedekkel később súlyos lelki stresszt

él

át

vagy

tehertételt

jelentő

helyzetbe

kerül,

hirtelen

újra aktiválódik a fájdalom emléke, és újra fölbukkan a „tárolt" fájdalomtünet. Amikor a „fájdalmas emlék" fájdalmakat okoz. Egy nőbeteg példája Egy

negyvenkét

éves,

kétgyermekes

tanárnő

jelentkezett

nálam

kezelésre súlyos hátfájdalmai miatt, amelyek két évvel korábban, röviddel a nyári szünet előtt léptek fel. Az intenzív ortopédiai, belgyógyász-reumatológiai,

nőgyógyászati

és

neurológiai

vizs-

gálatok semmilyen lelettel nem tudták alátámasztani a panaszait. Nem hoztak javulást a különböző kezelési kísérletek sem, hiába végzett végül

gyógytornát, hiába

ment

szedett el

gyógyszert,

akupunktúrára

is.

kapott A

injekciókat,

fájdalmak

és

olyannyira

intenzívek voltak, hogy a beteg - fél esztendővel az előtt, hogy nálam tehát magát,

jelentkezett hirtelen

a

volna

-

próbanyugállományba

korkedvezményes

fokozódtak

a

fájdalmai.

nyugdíjasok (A

saját

vonult.

Miután

táborában

találta

tapasztalataim

szerint

súlyos tévedés az a széles körben elterjedt nézet, hogy mindig jót teszünk azzal, ha a beteget kiemeljük a munka világából.) A beteg jó testi állapotnak örvendett, céltudatos és talpraesett volt, és egyáltalán nem volt nyafogós. Elmesélte, hogy mindent megtett

a

fájdalmak

leküzdése

érdekében.

Kemény asszony

volt,

aki nem szenvedhette a nyavalygást. Az anyja képe lebegett a szeme előtt,

aki

„hihetetlenül

erős

nőként" élt

az emlékeiben.

Először

szükség volt néhány terápiás ülésre, amíg felépült a szükséges bizalom, és egy komoly szenvedéséről is beszélni tudott előttem anélkül, hogy attól félt volna, hogy „rossz fényt vet rá", amit mond. Közvetlenül a fájdalmak fellépése előtt - tehát két évvel korábban - egy számára rendkívül megalázó és szégyenteljes esemény történt az iskolában, ahol őt mindenki szorgalmas tanárnőként ismeri. Amikor elbeszélte nekem a történteket, sírt (évek óta először). 158

A terápia egyik későbbi szakaszában derült ki, hogy szülei a kamaszkoráig

éveken

át

a

legkülönbözőbb

„eszközökkel"

gyak-

ran és erősen verték a hátát. Feltételezem, hogy az iskolában átélt sértés

a

gyermekkorában a

hátára

két" hívta elő benne. Amikor a

gyermekkorában

megbántás

átélt

élményéről,

mért

ütések „fájdalmas emlé-

sikerült a terápiában beszámolnia

megaláztatásokról és

életében

és

először

a

későbbi,

őszinte

iskolai

szomorúságot

tudott érezni ezek miatt, a fájdalmak el is múltak. A beteg ezek után fájdalmak nélkül folytatta a hivatását, és ugyanolyan sikeres tanárnő maradt, mint korábban volt. A pszichoterápia tehát visszaküldte „téli álmot aludni" a fájdalmas emléket. Na de hogyan? Azáltal, hogy az asszony - a pszichoterápiában kialakult,

egy másik

viszonyban,

a

emberhez (a

segítségnyújtás

terapeutához)

emberi

fűződő bizalmas

élményében

-

"kienged-

hette" a lelki fájdalmat, és megélhette, hogy szabad úgy éreznie, ahogy érez. Tehát a gyógyulás azért következett be, mert sikerült mélyrehatóan megvizsgálni, majd leküzdeni a lelki feszültségeket. A pszichoterápia során egy éven át folytatott „munka" hatására

a

fiatalkorában

alszik"

ugyan,

minden jel

kialakult

azonban

erre

„fájdalomemlék"

semmiképpen

sincs

újra

föloldva

mutat. Fennáll a lehetősége,

„téli

álmot

- legalábbis

hogy ha a beteg

valamikor újra tehertételt jelentő vagy bántó helyzetbe kerül, újra jelentkezni fog nála a fájdalomemlékezet. Kínzás során keletkezett fájdalmak Bernd férfit és éve

Bonorden küldött

egy

üldözött

fogadta

belgyógyász

hozzám, be

aki

kollégám egy

kisebbség

egy

közel-keleti

népcsoportjának

menekültként

Németország,

nap

egy

ország tagja ahová

középkorú

állampolgára volt.

Nyolc

akkor

szö-

kött, amikor a hazájában kiengedték a börtönből. A szakmájában helyezkedett született.

el,

Néhány

német

nőt

hónappal

vett

feleségül,

korábban

még

majd

két

gyermekük

semmilyen

panasza

nem volt, de ekkor olyan fájdalmak léptek fel nála, amelyek rejté-

159

lyét egyik kezelőorvosa sem tudta megfejteni. Hirtelen megjelenő fájdalmakat élt át a teste két oldalán a hónaljától a csípőjéig. Alapos vizsgálatokkal sem sikerült szervi elváltozást kimutatni. A

beteg

hallgatag,

magának

való,

büszke

és

kemény

férfi

benyomását keltette, aki nem szívesen bocsátkozott beszélgetésbe. Mégis sikerült kihúzni belőle, hogy egy ideje nagy nyomás alatt tartja őt egy Németországban élő honfitársaiból szerveződött radikális politikai csoport, és sürgetik, hogy kötelezze el magát mellettük. Neki esze ágában sincs csatlakozni, de nem látja a kiutat, mert

nem

tudja,

hogyan

háríthatná el

honfitársai

kitartó

sürge-

tését és fenyegetéseit. A felesége megfenyegette: elválik tőle, ha csatlakozik ehhez a politikai csoportosuláshoz.

Ebben a számára

megoldhatatlannak tűnő helyzetben léptek fel először a fájdalmak, amelyeknek semmilyen szervi alapját nem találták. Igen ám, de miért éppen ezek a fájdalmak jelentkeztek ebben a

számára

kilátástalan

helyzetben?

A

további

beszélgetésből

a

következők derültek ki: az apja pásztor volt, az anyja pedig örökölt egy szerény kis földet, amelyen tyúkokat és kecskéket tartott, illetve a háztartást vezette otthon. A családot gyakran zaklatta a rendőrség és a katonaság a hovatartozásuk miatt. Ezek a razziák váratlanok és gyakran megalázóak voltak. A szülők mindent megtettek, hogy a gyerekeiket taníttassák. A zaklatások miatt a fiatalemberben felébredt a politikai öntudat. Nem sokkal az után, hogy a fivérével csatlakozott egy ellenzéki mozgalomhoz, letartóztatták (a továbbiakban többször is letartóztatták rövid időszakokra). A idején és

legutolsó,

több

megkínozták,

villanykábellel

hónapos

például

a

kegyetlenkedtek

katonabörtönbeli

fogva

bokájánál

felakasztották,

vele,

fogva

amellyel

a

törzse

tartása mind-

két oldalát feltépték. Az embertelen kínzások külső nyomai már réges-régen a

begyógyultak,

fájdalomemlékezetbe

de

(vagyis

az

átélt

gyötrelmek

engramot

hoztak

„bevésődtek" létre).

Miután

ez a fájdalomemlékezet éveken át „téli álmot aludt", a mostani akut és számára

megoldhatatlannak 160

tűnő teher alatt „felébredt",

és pontosan ott váltotta ki a fájdalmas panaszokat, ahol évekkel korábban fájdalmakat okoztak neki. (A kiváltó ok az itt élő honfitársainak

zsarolással

felérő

politikai

nyomása

volt,

valamint

a

felesége fenyegetőzése, hogy ha enged ennek a nyomásnak, akkor elválik tőle.) A fájdalomemlékezet és az annak megfelelő betegségek Azok

az

éltek

át

krónikus

emberek,

akik

intenzív

korábban,

sokkal

és

nagyobb

fájdalombetegségben

életük

hosszan

tartó

fájdalmakat

valószínűséggel

szenvednek

későbbi

részében.

Csak

az

utóbbi években végzett vizsgálatokból derült ki, hogy a fájdalmas, erőszakos

élmények

játszanak

a

vizsgálat

bizonyítja,

különösen

azon

alhasi

eddig

krónikus

el

ismert,

fájdalombetegségek hogy

betegek

fájdalmakra

nem valódi

(fibromyalgia-szindróma),

szerepet

kialakulásában. akik

akiknek az

valamint

óriási

Számos

fájdalomélményeket

előtörténetében,

panaszkodnak,

ámde

krónikus

találunk

krónikus egész

arc-,

hát-

és

izomzata

fáj

illetve

állka-

(Ann

Arbor

pocsfájdalmaik vannak (orofaciális fájdalomszindróma). Steven

Linton

Egyetem, USA),

USA),

valamint

Egyetem,

(Svédország), Timothy

Roger

USA)

Carmen

Toomey

Fillingim

nagyszabású

és

Green

(Észak-karolinai Robin

tanulmányai

Egyetem,

Alexander -

de

(Alabamai

vannak

német

vizsgálatok is, például Ulrich Egle (Mainz) vagy Christine Heim, Ulrike Ehlert és Dirk Hellhammer (Trier) kutatásai - azt mutatják, 50

hogy az százaléka

lekményeket

összes

krónikus

korábban élt

át.

fájdalomtól

súlyos

szenvedő

fájdalmakat

Freiburgban

a

vagy

beteg

erőszakos

Pszichoszomatikus

közel cse-

Orvoslás

Tanszéken, ahol dolgozom, a saját vizsgálatunkkal erősítettük meg a fenti eredményt. Mivel

a

betegségeknek,

fájdalmas

élmények

nemcsak

korlátozni

a

fájdalmakkal

lenne az

egészségpolitikai

kedveznek

humanitárius járó

okokból

eseményeket,

gondoskodás 161

a

későbbi

fájdalom-

lenne

érdemes

hanem

szempontjából

nagy

lépés

is. Annak

fényében, nagyon

amit is

a

fájdalombetegek

támogatandóak

az

azok

előtörténetükről

a

mesélnek,

kezdeményezések,

amelyek

igyekeznek elejét venni a testi fenyítés és rossz bánásmód alkalmazásának a gyermeknevelésben. Az Alsó-szászországi Kriminológiai Kutatóintézet egyik vizsgálata szerint abból kell kiindulni, hogy Németországban fenyítésben,

a

gyermekek

5%-uk

pedig

30%-a

objektív

még

mindig

mércével

részesül

mérve

is

testi

abúzus,

vagyis szexuális visszaélés áldozata lesz, ami jól mutatja, hogy milyen óriási problémák, illetve visszásságok vannak ezen a területen.

A

gyermekek

felmérésénél

elleni

(beleértve

testi

ebbe

a

erőszaknak

hátrányos

kedvező

szociális

tényezők

helyzetet

is)

számításba kell vennünk azok későbbi egészségre gyakorolt hatásait és orvosi költségeit is. Fájdalmas orvosi beavatkozások és azok következményei A sebészeti vagy fogorvosi beavatkozások során érzett fájdalmak is

gyakran

fogorvosi)

okoznak

későbbi

beavatkozásokat

fájdalombetegségeket. Az

csak

lett lenne szabad elvégezni.

erőteljes

orvosi

fájdalomcsillapítás

(és mel-

A heidelbergi Manfred Zimmermann

és a müncheni Walter Zieglgänsberger (Max Planck Intézet) felfedezte, a

hogy nemcsak

gerincvelő

az agyban

idegsejtjei

is

működését és az idegsejtek

van

meg

fájdalomemlékezet, hanem

tudják

változtatni

számos

gén

közötti kapcsolatokat (a szinapsziso-

kat). A

fájdalmak

a

a

felfedezés

rengeteg

Ez

gerincvelőbe beteg

is

„bevésődnek"

számára

óriási

(engramként).

jelentőségű

volt

(és az mind a mai napig): csak így vált érthetővé, hogy a teljes altatás

(tehát

szeti

beavatkozások

amelyek

az

hatalmas

agy

érzéstelenítése) esetében

fájdalommal

nem

(különösen járnak.

Ha

elegendő

azon

sebé-

végtag-amputációnál), az érzéstelenítés

ilyen

műtéteknél csak a teljes altatásra korlátozódik, akkor az altatásban a

-

olyan

nem

érzéstelenített

fájdalomemlékeket

-

gerincvelőbe

vésnek

162

be,

érkező

amelyek

fájdalomjelzések később krónikus

fájdalomszindrómához Walter lás

vezethetnek.

Zieglgänsberger

tudományágában

érdeme,

levonták

Manfred

hogy

a

Zimmermann

időközben

az

következtetéseket,

és

altatóorvos-

ami

az

összes

beteg érdekeit szolgálja.

Amikor megfigyeljük vagy átérezzük mások fájdalmát. A fájdalmas élmények érzelmi oldala Emlékeznek

olyan

helyzetre,

amikor

kénytelenek

voltak végignéz-

ni, hogy valaki véletlenül mélyen megvágja magát egy késsel? Mit érez az ember, magát? egy

Mit

éreznek

közeli

meghal,

amikor szemtanúja annak, azok,

családtagjuk

például

akik

véletlenül

váratlanul

szívinfarktust

hogy valaki

és

kap?

jelen

nagy

megsebzi

vannak,

fájdalmak

(Egyeseket

nem

amikor

közepette

kímél

meg

ettől az élet.) A legtöbb embernek az a tapasztalata, hogy (rendszerint

akaratlan)

éreznek,

megfigyelőként

mégpedig

olyan

ők

fájdalmat,

is

„valamiféle

amely

fájdalmat"

szokatlanul

mélyen

„érinti" és benyomásként többnyire hosszan és intenzíven a hatása alatt tartja őket. Egyes balesetekről szóló képek vagy elbeszélések - sokszor még hosszú idő elteltével is - ugyanazt az erős, fájdalmas (együtt)érzést váltják ki belőlünk. Ennek

a

„fájdalomnak",

amelyről

beszélünk,

van

egy

erős

érzelmi összetevője. Érzelmi fájdalom (közel van az ijedség és a félelem érzéséhez), s egyúttal szoros kapcsolatban áll egy olyan érzéssel, nénk.

amelyet

Ennek

magától fájdalmat,

a

a

„együttérzésnek" fájdalomérzésnek

fájdalomingertől, hogy ő maga

mivel

vagy

„empátiának"

természetesen a

nevezhet-

különböznie

megfigyelő

testi sérülést szenvedne

anélkül el.

kell

érezhet

Nem lehet

azonban, hogy ez a fájdalomérzés olyasvalakinél is bekövetkezik, aki maga él át egy testi fájdalmat? Aki vágta már meg mélyen a kezét egy kenyérszeletelő késsel, és utána ránézett a tátongó és vérző sebre, az nem tud úgy tenni, mintha ez a kérdés nem 163

létezne. Ilyen helyzetben a fájdalom gyakorlatilag kettős természetű (fizikai

és

csodálatos,

érzelmi hogy

fájdalom).

az

olyan

A modern

bonyolult

neurobiológiában

kérdéseknél

sem

az

a

vagyunk

már kénytelenek beérni az okoskodással, mint amilyet az imént megfogalmaztunk.

Ezzel

nemsokára részletesebben is fogunk fog-

lalkozni. Az érzelmi fájdalom észlelésének megfigyelésére szolgáló módszerek Annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy pontosan mi történik az agyban a fájdalomérzés során (és a fájdalom megfigyelésekor), egy kicsit „bele kell kukkantanunk" ebbe a szervbe. Az orvostudomány

a

Harvard

Egyetem

és

az

ottani

Massachusettsi

Általános Kórház néhány biofizikusának köszönheti azt, hogy ma már nemcsak ábrázolni tudjuk a test belső szerveit (mint a röntgenfelvétellel),

hanem

a

tevékenységüket

is

le

tudjuk

képezni.

Gordon Brownell a 70-es évek végén fejlesztett ki egy módszert, amelynek segítségével képet alkothatunk arról, hol használódik fel a testben az „üzemanyag" (vagyis a vércukor, illetve a glükóz). Mivel az agy kizárólag a vércukorból meríti a saját energiáját, Brownell e módszere azt jelenti, hogy most már „vágás" nélkül is pontos képet tudunk alkotni arról, hogy az agyunk mely részei dolgoznak Brownell

fokozottan módszere

(mert a

ott

PET

nagyobb

a

vércukor-felhasználás).

(pozitronemissziós

tomográfia)

nevet

kapta. A 90-es évek elején egy másik képalkotó eljárást is kidolgoztak, amely arról ad képet, hogy egy adott pillanatban milyen az agy vérellátása és oxigénfelhasználása. A testben mindenütt, ahol aktiválódnak a sejtek, fokozódik a vérellátás és az oxigénfelvétel. Ezért nagyon értékes lehetőséget nyújtanak az agy működés közbeni

megfigyelésére

azok

a

képek,

amelyek

metszés

nélkül

„hatolnak be" és tudják megmutatni, hol fokozódik az adott pillanatban a vérellátás és az oxigénfelhasználás. A módszert, amellyel ezt

láthatóvá

lehet tenni,

f-NMR-nek 164

(funkcionális

mágnesesre-

zonancia-vizsgálatnak) nevezték el (a rövidítés az angol functional nuclear magnetic resonance kifejezésből származik). Ezt a módszert is

a

Harvard

Belliveau-nak

Egyetem -

orvosainak

sikerült

először

-

az

Ken

Kwongnak

agyműködés

és

Jack

megfigyelésére

használniuk. A fájdalom érzelmi oldalának „leképezése" A fenti módszerekkel előállított agyi képek tehát lehetővé teszik annak

ábrázolását,

hogy

egy

élmény

(pl.

valamilyen

fájdalom),

egy bizonyos gondolat vagy érzés pillanatában mely agyi részek fokozottan aktívak. A PET vagy az f-NMR technikájával végzett vizsgálatok révén bepillantást nyerünk abba, hogy egy adott pillanatban (vagy egy adott szellemi tevékenység közben) mely agyi régiók aktiválódnak. A kiváltott testi fájdalom esetében Niels Birbaumer és Herta Flor,

a

agynak

már

említett

azon

részéről,

két

tübingeni

amely

az

kutató

érintési

jeleket

és

rögzített

fájdalmas

az

ingereket

regisztrálja, tehát a szomatoszenzoros agykéregről. Mivel az agykéregnek ezt

a részét

tapintási

és

zésének"

helyeként

a

és ennek idegsejthálózatait már régóta

fájdalmas ingerek

PET-felvételek

tartják fokozott

regisztrálásának

nyilván, aktivitást

az

sem

és

volt

mutatnak

a

„belső leképemeglepő,

ezen

a

hogy

területen,

amikor a vizsgálati személyek testi fájdalmakat élnek át. Jelek az „érzelmi intelligencia központjában" Az viszont már érdekes volt, amit 1991-ben a londoni Anthony Jones és a montreali Jean-Denis Talbot fedezett fel: a kiváltott testi fájdalom a szomatoszenzoros agykéreg aktiválása mellett egy ettől teljesen eltérő agy terület aktiválásához is vezetett. Ez az agyterület

a

cinguláris

kortex, 7

amely mindig fokozott

mutat, amikor a psziché egy olyan

7

A gyrus cinguli kérgi területe. (A ford.) 165

aktivitást

alapvető életérzést (pl. élet-

örömet), érzést vagy érzelmet él át, amely saját magunkra vagy a másokhoz

fűződő

viszonyunkra

vonatkozik.

A

cinguláris

kortex

a már említett limbikus rendszer egyik része, amelyet az érzelmi intelligencia Denis

központjának

Talbot

nevezhetünk.

időközben

Anthony

többszörösen

Jones

és

megerősített

Jean-

vizsgálatai

azt bizonyítják, hogy a cinguláris kortex az az agyterület, amely lehetővé teszi a „fájdalom érzelmi átélését", tehát a „kínzó oldalát" (amelyről fentebb már szóltunk). Egy

ötletes

Egyetem

vizsgálatban

klinikáján

William

dolgozó

Hutchinsonnak,

agykutatónak

a

sikerült

Torontói

kimutatnia,

hogy valóban a cinguláris kortex idegsejtjei aktiválódnak a fájdalom érzelmi oldalának érzékelésekor. Ő olyan betegeket vizsgált, akiken a betegségük miatt agyműtétet kellett végrehajtani. Mivel maga az agy nem érez fájdalmat (!), a műtéteket helyi érzéstelenítés mellett lehet elvégezni az éber betegeken. A beteg tehát az agysebészeti

beavatkozás

szóba

vele

lehet

közben

elegyedni,

éberen

és

fekszik

egyáltalán

nem

a

műtőasztalon,

érez

semmiféle

fájdalmat. William Hutchinson némelyik betegétől (no meg a klinika etikai bizottságától) engedélyt kapott arra, hogy az operáció közben rövid kísérletet végezzen az egyik szünetben: először a betegnek okozott fájdalmat, majd - a beteg szeme láttára - saját magának is, mégpedig úgy, hogy tűvel szúrta meg az ujjbegyét. Ily módon ki

tudta

mutatni,

hogy

a

már

említett

cinguláris

kortex

bizo-

nyos idegsejtjei akkor is tüzeltek, amikor magát a beteget szúrta meg, és akkor is, amikor a beteg csak nézte, hogy Hutchinson a saját ujjbegyét böki meg a tűvel. Később Tania Singer német neurobiológus

f-NMR-vizsgálatokkal

igazolta,

hogy

az

agyunk

fájdalom központjai nemcsak akkor aktiválódnak, amikor a saját testünkben

élünk

át

fájdalmat,

hanem

akkor

is,

amikor

mások

fájdalmának vagyunk tanúi. Ezek a megfigyelések egyértelművé teszik, hogy a másoknál megfigyelt

fájdalmak a megfigyelő agyában is aktiválnak idegsej166

teket. A megfigyelt fájdalmak tehát „objektív" testi reakciót váltanak ki a megfigyelőből. A fájdalmas élmények megfigyelése által aktivált idegsejtek a gyrus rezentálja

az

cinguliban találhatóak; ez az agyterület rep-

érzelmi

alaphangulatokat

és

az

önmagunkkal

kap-

csolatos érzések különböző aspektusait. Az a tény, hogy a gyrus cinguliban olyan idegsejtek vannak, amelyek akkor nak, azt

amikor mutatja,

mások

éreznek

valamit

hogy a

gyrus

cingulinak

(a

is aktiválód-

példánkban:

is

vannak

fájdalmat),

tükörneuronjai,

amelyek révén megérezhetjük, amit mások éreznek. Amikor az „érzelmi fájdalomemlékezet" okoz fájdalmat. Egy páciensem esete Az

egyik

régóta

betegem,

jelentkező

amelyeknek

egy

negyvennégy

szívtáji

semmilyen

fájdalmak

szervi

éves

mérnök

miatt

alapjuk

ismételt

jelentkezett

nem

volt

és

nálam,

kimutatható.

Sem a szívspecialista, sem az ortopéd orvos nem talált semmilyen testi

problémát,

amely indokolhatta

volna a

fájdalmait.

A páci-

ens tüdején sem látszott kóros elváltozás, és ki lehetett zárni az immunbetegséget és a daganatos problémákat is. A

fájdalmak

öt

hónappal

korábban

kezdődtek.

Nem

sokkal

azelőtt halt meg hetvenkét éves korában a huszonhét évet özvegyen leélt édesanyja, hosszan tartó daganatos betegség következtében. Ő éveken át gondozta, de amikor a halál bekövetkezett, a cége ügyei miatt éppen külföldön tartózkodott. Anyja nem sokkal a halála előtt mondta neki, hogy érzi, közeledik a vég. A férfi intézkedett,

hogy

gyorsan

hazarepülhessen,

de

a

munkája

miatt

erre csak néhány nappal később kerülhetett sor. Édesanyja az ő hazaérkezése

előtt

halt

meg.

Azt

mondja,

azóta

bűntudata

van

(azzal kínozza magát, hogy előbb hazajöhetett volna, ha időben hangsúlyozza a cégvezetésnek, hogy mennyire sürgős a helyzet). Az még érthető, hogy depressziós, de vajon mitől fáj a szíve? A kezelés során kiderült, hogy nagyon jó és szerető kapcsolata volt az apjával. Mivel az apja

rendkívül körültekintően gondoskodott 167

az anyjáról, betegem határozottan úgy érezte az apja halála után, hogy az ő kötelessége törődni az édesanyjával. Csak a kérésemre beszélt arról, hogy milyen körülmények között halt meg az apja: az akkoriban tizenhét éves páciensem futni ment az ötvenkét éves apjával, aki szívinfarktust kapott az erdőben, és meghalt. Szeretett édesapja a szeme előtt hunyt el. Ez az élmény mélyen bevésődött ott

az

érzelmi

tárolódott,

és

a

fájdalomemlékezetébe mostani

gyötrelmei

tehertételt

közepette

(a

gyrus

jelentő

-

újra

cinguliba),

helyzetben aktiválódott.

-

a

mély

bűntudat

Egy

rövid

pszichoterápia keretén belül teljesen megszűntek a páciens

tünetei. Már ben,

régóta

hogy

az

panaszok, fikációnak) a

a

emberek

testében

amelyeket

szemtanúként hatnak

köztudott egy

átéltek. nevezett

pszichoterápiát hozzájuk

A

közel

pszichológiában

folyamat

tükörneuronok.

során

A

végző

orvosok

megjelenhetnek álló

azok

köré-

a

testi

ember

mellett

azonosulásnak

(identi-

meghatározó

pszichoszomatikus

szerepet

és

játsz-

neurobiológiai

ismeretek együttesen azt támasztják alá, hogy számos olyan beteg panasza, akik végeláthatatlan orvosi vizsgálatok után azt hallják, hogy

biztosan

csak

„beképzelik"

olyan komoly szervi

alapokon

a

betegséget

fejlődik ki,

maguknak,

mint

a

többi

éppen orvosi

tünet. A krónikus fájdalomszindrómák és a „fájdalomtól való rettegés" Nemcsak egy másik

ember testi

fájdalmának a látványa,

hanem

a fájdalomhoz kötődő más érzelmek is a cinguláris kortex idegsejtjeiben (tehát az érzelmi A

krónikus

beszámolnak tisztában

fájdalmakra egy

vannak

olyan a

intelligencia panaszkodó

jelenségről,

fájdalommal

központjában) betegek

amellyel

foglalkozó

székelnek.

nagyon már

orvosok: a

gyakran

réges-régen hétközna-

pokban előfordul, hogy a beteg fájdalmai anélkül szűnnek meg, hogy

ez

egyáltalán

váratlanul

tudatosul

feltűnne

neki.

Hirtelen

benne, hogy szinte nem

168

azonban

észreveszi,

is érez fájdalmat.

Azon nyomban belehasít a félelem, hogy újra fel fog bukkanni a fájdalom, és alighogy megjelenik a félelem, máris visszatért a fájdalom!

Van

még

egy

ehhez

hasonló

jelenség,

amely

nagyon

jellemző a fájdalombetegekre: rettegve és figyelmesen „végigpásztázzák" az egész testüket, hogy megtudják, hol fáj (a szaknyelvben ezt „ellenőrző viselkedésnek" [checking behavior] nevezik), aminek következtében a fájdalmaik általában fokozódni szoktak. Arthur

Craig

(Phoenix,

Arizona,

USA),

Nobukacu

Szavamoto

(Kiotó, Japán) vizsgálatai - és a már említett William Hutchinson kísérletei

-

azt

fájdalomtól

mutatják,

való

hogy

félelemben

a

vesz

cinguláris részt,

kortex

hanem

nemcsak

a

a

küszöbönálló

fájdalom anticipációjában is, mégpedig akkor is, amikor az ember csak elképzeli a fájdalmat.

Összefoglalás Az

intenzív

(engramként)

vagy

lomemlékezetnek". fájdalmak

hosszan

„bevésődnek"

a

Nemcsak

hagynak

nyomot

tartó

fájdalmas

testünkbe; a

a

saját

ezt

élmények

nevezzük

testünkben

„fájda-

elszenvedett

fájdalomemlékezetben,

hanem a

látott, illetve közvetlenül mások mellett átélt fájdalmas élmények is. A

korábban

átélt

fájdalmas

élmények

lelki

megterhelések

hatására évekkel később újra aktiválódhatnak, és „szervi alapot

nélkülöző"

krónikus

fájdalmakat

hívhatnak

elő.

A

testi

megbetegedés által okozott krónikus fájdalmakat a testi alapbetegség

(pl.

betegedések,

reumás

ízületgyulladás

daganatos

betegségek,

vagy más

reumás

idegbetegségek

és

megegyéb

betegségek) kezelésével kell gyógyítani. Ezekben az esetekben többnyire A

„szervi

érdemes alapot

és

jogos

a

nélkülöző"

fájdalomcsillapító krónikus

a fibromyalgia-szindrómát is) azonban

169

fájdalmak az

esetek

alkalmazása. (beleértve zömében a

fájdalomemlékezettel

állnak

kapcsolatban.

A

fájdalombeteg-

ség e formájánál a javasolt gyógymód a pszichoterápia. Ezt rendszerint

kórházi

pszichoszomatikus

kezeléssel

kell

kezdeni,

mivel a lelki gyógymód mellett szükség lehet testi eljárásokra is,

amelyek

nösen

a

krónikus

hatékonynak

fájdalmak

bizonyulnak.

A

esetében kórházi

egészíteni ambuláns pszichoterápiás kezeléssel.

170

rendszerint kezelést

ki

külökell

13. fejezet A traumák hatásai a génekre és az agyi struktúrákra: a trauma utáni stresszzavar

William James és a „heg az agy szövetében" Néha

évtizedek

is

eltelnek,

mire

az

új

vizsgálati

technikákkal

sikerül egy-egy olyan régi feltevést igazolni, amely az első megfogalmazásakor ésszerű volt ugyan, de bizonyíthatatlan. A néhán y éve

lehetségessé

vált

olyan

dolgot,

amelyet

James

(1842-1910),

a

neurobiológiai már

vizsgálatok

évtizedek

tudományos

óta

tisztáztak néhány

gyanítottunk.

pszichológia

egyik

William

ősatyja,

a

Harvard és a Stanford Egyetem professzora már 1890-ben megfogalmazta: „Egy benyomás olyan izgalmas lehet érzelmileg, mintha heget hagyna hátra az agy szövetében" (,,Αn impression may be so exciting emotionally as almost to leave a scar upon cerebral tissue"). Csak néhány éve jelenthetjük ki, hogy ez a mondat megállja a helyét. A psziché életébe és az agy működésébe tett lebilincselően izgalmas bepillantásaink csak az utóbbi időben váltak lehetségessé, és úgyszólván másodszor kell most felfedeznünk azt, amit olyan pszichológus kutatók, mint Ivan Pavlov,

171

William James, Sigmund

Freud, Eugen Bleuler, Emil Krapelin, Franz Alexander és mások a klinikai tapasztalataik alapján már sejtettek, illetve felismertek. Amit az elmúlt néhány évben a traumatikus élmények egészségre gyakorolt

hatásairól

megtudtunk

-

most

ezekkel

fogunk

foglal-

kozni -, az mindenesetre nem más, mint William James fentebb idézett kijelentésének izgalmas megerősítése. Érzelmi panaszok és rémálmok. Egy páciensem példája Egy napon felkeresett egy gyógyszerész: negyvenes évei közepén járó, karcsú, sportos alkatú férfi, aki - mint megtudtam tőle vidéken

él,

jól

menő gyógyszertárat

vezet,

és

gondoskodó

apja

három gyermekének. A családjával semmi gond, és jó barátai is vannak.

A

„pszichodolgokról"

egyébként

nincs

nagy

vélemény-

nyel, mégis az én segítségemet kéri most, mert már régóta különösen ingerlékennyé vált, és néha szinte a semmiből hirtelen rátör egy szörnyű érzés. Figyelmeztető volt számára az alábbi eset: egy rövid franciaországi kiruccanáson volt a feleségével, amikor a szálloda

erkélyén

állva

meglepetésszerűen,

alig

leküzdhetően

jelent-

kezett az a késztetés, hogy ugorjon le, és zúzza halálra magát. Ugyanolyan

gyorsan

el

is

múlnak

ezek

az

állapotok,

amilyen

gyorsan jönnek. Az alaphangulata egyébként jó és magabiztos. Semmi olyan

nem

jutott

helyzeteket,

eszébe

arra

amelyekben

a

a

kérdésre,

hogy

megszokottnál

felismer-e

gyakrabban

lép-

nek fel az említett tünetek, kivéve a következőt. A hosszú vidéki autóutakon

hirtelen

mindig

rájön

egy

szorongó

és

pánikszerű

állapot, zakatol a szíve, és erősen remeg, ezért muszáj félreállnia és megszakítania az utazást. Ezt sem érti, mert nemcsak szívesen, de sportosan is vezeti a nagy teljesítményű autóját - tette hozzá mosolyogva. Csak

akkor

történethez, kétszer

kerültünk

amikor

rémálom

teljesen kivan",

egy kicsit

rákérdeztem

gyötri,

amelyből

olyannyira,

az

ehhez

álmaira:

átlagosan

izzadtan

hogy a 172

közelebb

ébred,

feleségének

a rejtélyes és

hetente „idegileg

kell megnyug-

tatnia.

Ehhez azonban

el

kell

mesélnie

egy történetet,

amelyet

„már régen befejezett és elrendezett" - tette hozzá mintegy félvállról. (A pszichoterápiás gyógyításban az ilyen kijelentések után kezdődnek az igazán izgalmas dolgok.) A rémálom mindig ugyanaz, és egy autóbaleset utolsó röpke pillanatát idézi fel, amely hét évvel korábban történt vele önhibáján

kívül: egy hosszan

elnyúló

balkanyarban

viszonylag

gyor-

san, de szabályosan haladt a saját sávjában, amikor egyszer csak felbukkant egy szemből jövő teherautó, amely kisodródott a saját sávjából. A frontális ütközésből borzalmas baleset lett. A súlyos sebesülésekkel

és

csonttörésekkel

járó

következményeket

egy

több hónapos kórházi kezelés és az utána következő, vasfegyelmet

követelő

rehabilitációs

tréning

segítségével

sikerült

teljesen

leküzdenie. A büntetőeljárás azt állapította meg, hogy száz százalékban a szembejövő fél a hibás. Azok a panaszai, amelyek miatt engem felkeresett

(beleértve

kezdődtek.

Csak

tünetei

nagyjából

a

ekkor

rémálmokat jutott

két-három

eszébe,

évvel

is),

csak

hogy

korábban

az

évekkel

később

aktuális

érzelmi

jelentek

meg,

még-

pedig akkor, amikor a baleset által keletkezett anyagi kár miatt bírósághoz

fordultak,

mert

a

felek

nem

tudtak

egymás

között

megegyezni. Ez a polgári peres eljárás a beszélgetésünkkor még mindig zajlott. Három évvel korábban nagyon nehezére esett (és ez mind a mai napig így van), hogy az eljárás aktáiban kénytelen volt szembesülni a baleset számos részletével. A poszttraumás stresszzavar (PTSD) A rémálmokkal a

szorongás

tarkított

vagy a

alvászavarok,

pánikállapotok,

az

érzelmi

amelyek

ingerlékenység,

felbukkantak

ennek

a férfinak a tünettanában, egy sokszor fel nem ismert egészségi probléma,

a

poszttraumás

stresszzavar

(angol

rövidítéssel:

PTSD

[post traumatic stress disorder]) részei. Nemrégiben ismerték fel, hogy a PTSD egyik gyakori tünete - és nagy rizikófaktora - a

173

hirtelen ötlettől vezérelt öngyilkosság gondolata. Csak a legutóbbi időben figyeltek fel azokra a tünetekre, amelyek a fentebb említett páciensem esetében okot adtak a jelentkezésre (többek között Marcello Ferrada-Noli

[Harvard

Egyetem] és

Moshe Kotler

trau-

makutató [Olaszország] vizsgálatainak köszönhetően). A PTSD további tünetei, amelyek azonban az én betegemnél nem

voltak

rémképek

az

előtérben,

(úgynevezett

pontosítási

nehézségek,

alapuló

elkerülő

további,

nagyon

a

következők:

flashbackek

vagy

ijedősség,

viselkedés jelentős

napközben intrúziók),

emlékezetkiesés,

vagy

az

érdeklődés

tünetet,

az

ún.

felbukkanó

figyelemösszszorongáson

elvesztése.

disszociációt

Egy

hamarosan

külön fogjuk tárgyalni. A balesetek áldozatai - mint a betegem - a PTSD-betegeknek csak

egy

részét

képezik

(az

autóbalesetek

áldozatainak

szenved benne), azonban a megerőszakoltak vagy a bántalmazást tünetek. azt akik

átélt

Többek

emberek

vizsgálatai

lévő

egy súlyos

és

ilyen

PTSD-ben,

szemtanúi

Kessler

súlyos testi vissza

mások

katasztrófabevetésen

Ronald

maradnak

mutatják, hogy azoknak a 7%-a is megbetegszik „csak"

között

45-65%-ánál

6-8%-a

erőszakos

mentőszolgálatosok).

cselekménynek Mivel

a

(pl.

népesség

25%-a átesik életében valamilyen súlyos traumán vagy erőszakos eseményen, egyáltalán nem ritkák az ilyen problémák. Nem mindenkinél alakul ki a PTSD, aki átél egy traumát. A teljes népesség csaknem 8%-a szenved életében valamikor poszttraumás rendőrök,

stresszzavarban. a

Különösen

mozdonyvezetők

(ha

érintettek valaki

a

mentőorvosok,

öngyilkossági

a

szándékkal

a vonat elé veti magát) és mostanában - amióta a német hadsereg egyre nagyobb szerepet vállal a háborús területeken - a katonák. A katonaság adatai szerint a balkáni bevetés első évei alatt, amíg nyugodtabbá nem vált a helyzet, 300-nál is több bevetett katonánál

jelentkeztek

PTSD-s

tünetek.

Időközben

egyre

nő

sek száma az afganisztáni hadszíntéren bevetett katonák között.

174

a

PTSD-

Mintha elkülönülne az ember a saját testétől. Trauma következtében fellépő disszociáció A

fentebb

PTSD-ben nagyon

említett,

autóbalesetet

megbetegedett

jelentőségteljes

szenvedett

páciens élményt:

a

terápia

miután

az

és

évekkel

során

később

elmesélt

ütközés

egy

pillanatában

megszűnt az észlelése, és egy idő után magához tért, olyan volt, mintha elvált volna önmagától és a saját testétől. Kívülről látta saját magát. Lebegett,

odament

a körülötte lévő emberekhez,

és meg-

kérdezte, mi történt. Ez a jelenség egy tipikus lelki reakció azokban a helyzetekben, amelyeket az ember már képtelen elviselni, illetve lelkileg nem bír

feldolgozni.

való

eltávolodást,

Disszociációnak amikor

nevezzük

igyekszünk

ezt

kikerülni

az az

önmagunktól elviselhetetlen

helyzetből. A disszociációval néhány éve átfogó és népszerű irodalom foglalkozik, az állítólagos „túlvilági élményeket" és hasonlókat helyezve figyelme homlokterébe. Pszichológiai

és

neurobiológiai

szempontból

a

disszociáció

a

psziché önvédelme az elviselhetetlen lelki vagy testi fájdalommal szemben.

Ε

jelenség

neurobiológiai

aspektusaival

részletesebben

fogunk foglalkozni a 14. fejezetben, amikor a gyerekek traumaélményeit taglaljuk. (A psziché itt ugyanis olyan géneket aktivál, amelyek a test saját fájdalomcsillapítóinak, az ún. endorfinoknak a termelését szabályozzák.) Pszichológiai szempontból a disszociáció egy „elhárító mechanizmus", illetve „leküzdési kísérlet" arra, hogy az ember kikerüljön egy érzelmileg elviselhetetlen helyzetből. Mi jelent „traumát" a pszichének és az agynak? Térjünk vissza William James állítására és ezzel ahhoz a kérdéshez, hogy milyen következményei vannak a lelki traumáknak az agy neurobiológiai struktúráira nézve. Vagyis hogyan szabályozza ebben az esetben a psziché a géneket? Az agykéreg idegsejthálózatai jelenítik meg és tárolják a külvilágból az öt érzékszerv segítségé-

175

vel

felvett

ingereket,

idegsejthálózatok

élményeket

bonyolult

és

tapasztalatokat.

összeköttetésben

Mivel

állnak

az

egymással

az idegpályák révén, az agy belső képpé tudja alakítani a külső helyzeteket (ez a „leképeződés" vagy belső kép nem grafikus kép, hanem

csupán

olyan

idegsejthálózatokhoz

kapcsolódik,

amelyek

bizonyos pillanatokban egyszerre aktiválódnak). Az agy által a külső helyzetnek megfelelően folyamatosan frissített belső kép „online" (értsd: pillanatról pillanatra) kiértékelődik, attól függően, hogy az aktuális külső helyzet összhangban van-e a

saját

vésre,

szükségletekkel, vagy hogy

Az „online" matos nak.

értékelés

összevetése

tárolt

hogy alapja

a

az

aktuális szintén

amelyek

akkor

van-e

valamilyen

leküzdhetetlen,

korábbi,

tapasztalatokkal, „Traumáról"

szükség

teljességgel

belső az

hasonló

beszélünk,

illetve

leképezés

folya -

idegsejthálózatokban

helyzetekből

amikor

cselek-

veszélyes-e.

olyan

származ-

aktuális

külső

helyzetet észlelünk, amellyel borzalmas (testi vagy lelki) fájdalmak járnak együtt, vagy életveszélyt jelentenek, és amelyekből egyáltalán nincs menekvés.

A szorongás- és félelemélmények tárolása az amygdalában A korábbi nyek

az

limbikus

helyzetekből

származó

„érzelmi

intelligencia

rendszernek

nevezzük,

kellemes és

kellemetlen élmé-

központjában" amely

rendkívül

tárolódnak. szoros

Ezt össze-

köttetésben áll az agykéreggel. A limbikus rendszerben az érzelmi emlékek

egyik

legfontosabb

tárolóeszköze

a

mindkét

agyfélteké-

ben helyet foglaló amygdala. Szakterülete a kellemetlen és veszélyes korábbi tapasztalatok tárolása. Az amygdala vigyáz rá, nehogy bajunk essék: amikor úgy „véli", hogy vészhelyzet állt elő, riasztja az agy vészközpontjait (a hipotalamuszt és az agytörzset), és ily módon

képes

az egész

testet

a

együtt „megbolondítani".

176

vérkeringéssel,

szívveréssel

stb.

Hogyan reagálnak a gének és az agyi struktúrák

a veszélyekre?

A

interperszonális

pozitív

kihívást

jelentő

ingerek

és

azok

az

élmények, amelyek leküzdhető feladatokat állítanak elénk, és így kellemes

élményekhez

idegsejthálózatokat,

vezethetnek,

valamint

stabilizálják

strukturálisan

és

kibővítik

megerősítik

a

az

kapcso-

lódási pontokat (szinapszisokat), amelyek révén az egyes idegsejtek más idegsejtekkel összeköttetésben állnak. Az élmények agyra gyakorolt

pozitív hatása azon alapul,

hogy az idegi növekedési

tényezők génjei a leküzdhető ingerek és élmények révén aktiválódnak, amint korábban már részletesen ismertettük. Azok a külső helyzetek és emberek közötti élmények, amelyek agyi kiértékelése azzal az eredménnyel zárul, hogy leküzdhetetlen tik

a

akadályt

gördítenek

szervezetünket,

a

lehetőségeink

cselekvésre

serkentik

elé,

az

és

fenyege-

amygdala

érzelmi

emlékezetért felelős központját: az amygdala idegsejtjei a veszély észlelésekor (különösen

azonnal

aktiválódnak:

glutamátot)

választanak

aktiváló

ki,

és

jelzőmolekulákat

veszélygéneket

hoznak

működésbe (pl. a c-Fos gént). Az idegpályák révén az agy vészközpontjai (a hipotalamusz és az agytörzs) a másodperc törtrésze alatt aktiválódnak. A neurobiológiai „pánikzenekar" A hipotalamuszban az amygdala két magja - mint korábban már taglaltuk együtt ki a

a

-

a

aktiválja

a

központi

stresszgént

test

teljes

hormonális

kortizol

nevű

stresszhormon

trauma

betegek

átélése a

közben;

további

a

(a

CRH-t),

stressztengelyét. (egyébként

később

emelkedett

vele

választódik

valószínűleg

kialakuló

CRH-értékek

Így

s

PTSD ellenére

csak

esetén

a

csökkent

kortizolértékeket mutatnak - lásd alább). Az agytörzsi idegsejtek, amelyeket olyan

az

izgató

amygdala

szintén

jelzőanyagokat

riasztott

választanak

már, ki,

ezzel

mint

a

egy időben noradrenalin

és az acetilkolin, és működésbe hozzák a saját vészgénjeiket (pl.

177

a tirozin-hidroxiláz gént, amely a noradrenalin termelését szabályozza). Ε

A noradrenalin

„pánikzenekar"

a szívverést

összehangolt

és

működése

a

vérkeringést

lehetővé

teszi

serkenti. a

szer-

vezet számára, hogy vagy különleges erőfeszítéssel fordulhasson a fenyegető helyzet

felé,

és

reakcióképpen

megküzdjön

vele,

vagy

pedig a lehető legrövidebb úton elmeneküljön előle. A gond csak az, hogy a traumahelyzetben nincs kiút. Amikor a trauma beállítja az „alapértéket". A neurobiológiai struktúrák fokozódó érzékenysége A

fentebb

említett

betegnek

az

jelentett

problémát

a

balesete

előtti utolsó pillanatban, hogy abban a szempillantásban világossá vált előtte: semmiféleképpen, sem erőfeszítéssel, sem harccal, sem pedig meneküléssel nem tudja elkerülni azt az eseményt, amely a halálát

jelentheti.

Ugyanilyen

traumahelyzetben

találják

magukat

a megerőszakolás vagy a komoly testi fenyítés áldozatai, a fronton lévő katonák, valamint a kínzás vagy túszejtés áldozatai. Ezek az emberek a teljes kontrollvesztés tudatosan átélt állapotát szenvedik el a kívülről fenyegető veszély közepette. A külső veszélyhelyzetet (a traumát) az agykéreg és a limbikus

rendszer

alakítják

át,

idegsejthálózatai amely

beleég

a

az

szuper-GAU 8

érzelmi

riasztási

intelligencia

képévé

központba,

vagyis az amygdala emlékezetébe. Ezáltal egyrészt tartósan fokozódik a vészjelző idegsejtek válaszkészsége („érzékenyülnek", azaz szenzibilizálódnak), tek

közötti

másrészt

kapcsolatok

(a

tartósan

megerősödnek

szinapszisok),

mégpedig

az

idegsej-

főleg

azok,

amelyek az agyi riasztóközpontok (a hipotalamusz és az agytörzs) irányába tartó jelzőmolekulák kiválasztásáért felelnek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az amygdala a traumás élmény után fenntartja a fokozott

8

érzékenységet. Feljebb kerül az

G A U : gröβter anzunehmender Unfall, azaz a feltételezhető legnagyobb baleset.

(A szerk.) 178

„alapérték": ettől kezdve az amygdala, mely mind a psziché, mind pedig az érzelmi emlékezet tárolója, érzékenyebben reagál,

mint

korábban. Előfordul, hogy már akkor is akcióba lép, ha látszólag semmi veszélyes nincsen a külső helyzetben. A tudat kontrollja alól kikerülő szorongáskiváltók A

modern

neurobiológiai

kutatási

módszerek

segítségével

felismerhető, hogy mekkora testi változásokat okozhatnak a lelki traumaélmények. korán

(Már

alkalmazott

változásokat,

és

meg kell

pszichoterápia mindenekelőtt

következmények (PTSD)

itt

alakuljanak

szenvedő

betegek

jegyeznünk,

nagyrészt

hogy

eltüntetheti

megakadályozhatja,

ki.)

A

poszttraumás

PET-felvételén

az

az

ideje-

ezeket

hogy

a

további

stresszzavarban

látszik,

hogy

az

amygdala aktivitása tartósan megemelkedik. Paul egy

Whalen,

roppant

emlékeztető

a

érdekes képeket

Wisconsini

Egyetem

jelenségre: mutatott

a

kutatója

figyelt

PTSD-betegeknek képernyőn,

fel

traumára

mégpedig

olyan

rövid ideig (kevesebb mint 50 ezredmásodpercig), hogy a páciens nem tudta megmondani, mit is látott. A neurobiológiában küszöb alatti

ingerlésnek

(szubliminális

stimulációnak)

nevezik

az

olyan

ingerlést, amely bár eléri az agyat (és részben a pszichét), mégsem vezet tudatos észleléshez. Noha

a

Paul

Whalen

által

megvizsgált

PTSD-betegek

nem

„tudták", mit látnak, a „küszöb alatt" bevitt ingerek nemcsak teljes szorongás- és pánikreakciót váltottak ki belőlük, hanem jelentős, a PET-képen látható amygdalaaktivációt is (ezzel szemben a nem a traumára emlékeztető képek

semmilyen

hatást

nem váltottak

ki).

Ez az izgalmas megfigyelés azt mutatja, hogy a lelkünk elképzelései és képei akkor is roppant erővel bírhatnak, amikor a tudatunk mit sem sejt (zárójelben jegyzem meg, hogy ez a felismerés volt Sigmund Freud legfontosabb felfedezése). Térjünk most vissza a betegemhez: ő sem tudta, hogy - évekkel a baleset után - miért tör rá autóvezetés közben hirtelen a 179

szorongásutat.

és

pánikroham,

a

pszichoterápia

Csak

mindig ban

akkor

autózik

lépnek (mint

amely során

fel,

a

miatt

fedezte

amikor

balesete

meg

kell

fel,

hosszan

előtt).

A

szakítania

hogy a

elnyújtott

gyorsan

az

rohamok kanyarok-

maga

mögött

hagyott, hosszan elnyújtott kanyarok a tudatos észlelését kikerülve, küszöb a

alatti

ingerként

neurobiológiai

PTSD-betegek

hatottak

az

riasztóközpontjait

PET-vizsgálatán

amygdalájára

-

pontosan

látszik,

és

úgy,

miután

aktiválták ahogyan

megkapták

a

a tra-

umára emlékeztető küszöb alatti képeiket.

Hogyan változtatja meg a trauma a gének aktivitását? Az

amygdala

sége a

érzelmi

emlékezeti

(szenzibilizálódása)

traumának,

amely

nem

tárolójának

az

sokáig

egyetlen

fennmarad

fokozott

olyan

a

érzékeny-

következménye

PTSD-betegeknél.

A

lelki élmények a génjeinkre is hatnak a trauma közben: a PTSDbetegeknél -

tartósan

állapítja

meg

aktiválódik Dewleen

a

központi

Baker

stresszgén

traumakutató

a

(a

CRH)

Cincinnati

Egyetemről. A

CRH-termelés

emelkedése

tehát

„normális

esetben"

szok-

ványos stressz és depresszió esetén is nagyobb kortizoltermeléssel jár. A poszttraumás stresszzavarnál viszont - a depresszióval szemben - hiába magas a CRH-szint, a kortizol nevű stresszhormon koncentrációja keztethetünk, hatására

nagyon hogy

gyakran

a

összeomlanak

alacsonyabb.

rendkívül a

súlyos

stressztengely

Ebből

arra

traumatikus megszokott

követ-

élmények szabályozó-

körei. Rachel a

Yehuda

PTSD-betegeknél

tartósan

New a

megemelkedik

York-i CRH-t

a

traumaszakértő kódoló

gén

noradrenalinszint

kimutatta,

aktivációja is,

amit

az

hogy mellett okoz,

hogy az amygdala riasztja az agytörzset. A noradrenalinkiválasztás változásai

megmagyarázzák a némelyik 180

traumás betegnél

fellépő

testi

panaszokat,

amelyek

különösen

a

szívet,

a

vérkeringést,

a

figyelemösszpontosítást és az alvást érintik. A kezeletlen PTSD esetén bekövetkező agyi károsodások Ha nem kerül sor idejében a pszichoterápiára (sajnos sok betegnél nem sikerül rögtön felállítani a diagnózist), akkor a PTSD mellett

kialakulhatnak

járulékos

neurobiológiai

következmények

is: az emberek egy részénél egy éven belül csökkenni kezd az idegsejtek száma és tömege (degeneráció) azokban az agyi struktúrákban,

amelyek

funkcióban is

ként

(Yale

a

másutt hatású

szerepet

játszanak

hippokampuszban).

főleg

Murray

Egyetem).

megfigyelt

már tó

(főleg

megerősítette,

Bremner

meghatározó

A

Stein

Ezt (San

trauma

idegsejt-károsodásokban

részletezett glutamát

idegsejtpusztító

fokozott

kiválasztása

az

több

munkacsoport

Diego)

későbbi

és

okoz

Douglas

következménye-

szerepet hatás,

emlékezeti

játszik

amelyet (a

egy

az

izga-

kortizol

nevű

stresszhormonnal együtt).

A traumák pszichoterápiás kezelése Azonnali segítségnyújtás katasztrófáknál Közvetlenül a trauma (pl. túszul ejtés, megerőszakolás vagy katasztrófa)

megtörténte után az érintetteknek

pszichológiai

támogatásra

is szükségük van az orvosi ellátás és az általános elsősegély után. Ennek

a

pszichológiai

végbemennie,

és

minden

támogatásnak

nyugodt

környezetben

kell

felesleges

formaságot

nélkülöznie

kell.

A támogatás abból áll, hogy minden sürgetés nélkül felajánlunk egy beszélgetést. Az elsősorban az Egyesült Államokban propagált és gyakran nem megfelelőképpen képesített segítők által nyújtott debriefinget

az

lennek érzik,

érintettek ezért

legtöbbször

tolakodónak

vagy kellemet-

végeredményben inkább káros, mintsem hogy

használna.

181

Α poszttraumás stresszzavar pszichoterápiás kezelése A poszttraumás stresszzavar hónapokkal, sőt akár évekkel a trauma után is felléphet. Ilyenkor, ha egy mód van rá, haladéktalanul kezelni

kell

választani,

pszichoterápiával. amelyek

Több kezelési

mindegyike

gondosan

eljárás

közül

előkészített

lehet

érzelmi

újraéléssel (expozícióval) jár: a beteget újra kitesszük a trauma élményének.

Edna

Foa

traumaszakértő

nagyon

hatékony

kezelést

dolgozott ki (az ő eljárásával tudtam én is sikeresen kezelni a fent említett pácienst). A traumaesemény részletes feldolgozásával várni kell mindaddig, amíg jó, stabil és bizalmas viszony nem alakul ki a páciens és a terapeuta között, s amíg a páciens el nem jut oda, hogy képes újraélni a megrázkódtatást, és elviselni a közben fellépő szélsőséges érzéseket.

A

traumaáldozatok

terápiájának

művészete

abban

áll,

hogy jól elő kell készíteni a trauma tematizálásának kezdetét, és szakmailag úgy kell alakítani a sérüléssel való újratalálkozást, hogy a

betegnek

túlságosan kódtatás

sikerüljön korán

ennek

és/vagy

élményével,

akkor

révén

kontár

leküzdenie

módon

a

tüneteket.

szembesítik

újratraumatizálásra

kerülhet

a

Ha

megrázsor,

ami

súlyos járulékos károkat okozhat. Nem

minden

szakértő

üdvözli

azt

a

módszert,

amelyben

egy rituálé keretében a páciens a terapeuta vezetésével bizonyos módon ide-oda mozgatja a szemét. Az eljárás EMDR (eye movement desensitization reprocessing) névre hallgat. A szakértői ajánlásokat (Expert

Consensus

Guidelines)

egy

nemzetközi

szakemberekből

álló szakértői bizottság állította össze 1999-ben, amelyet Edna Foa vezetett - ők mindenesetre nem ajánlják.

182

Összefoglalás Traumának kiváltott

azt

a

szélsőséges,

veszélyhelyzetben

erőszak

fellépő

vagy

élményt

életveszély nevezzük,

által

amely-

ben nem tehetünk semmit a helyzet befolyásolása érdekében. A poszttraumás stresszzavar következők: (ún.

érzelmi

flashbackek

gásállapotok,

(PTSD)

labilitás,

vagy

tünetei

hirtelen

betolakodó

képek),

figyelemösszpontosítási

többek

között

felbukkanó rémálmok,

és

a

rémképek szoron-

emlékezeti

problé-

mák, visszahúzódás és elkerülő viselkedés, sok esetben hirtelen fellépő öngyilkossági (szuicid) késztetések. A súlyos balesetet (ide tartoznak az autóbalesetek is) átélt emberek kb. 8 százaléka szenved poszttraumás stresszzavarban. Az

erőszakos

cselekmények,

például

a

megerőszakolás

vagy

a testi bántalmazás esetén az érintettek 45-65 százaléka lesz a PTSD áldozata. A balesetek vagy látványos katasztrófák sokszor nagy nyilvánosság előtt zajlanak. A traumák leggyakoribb okai

azonban

az

emberi

kapcsolatokban

megjelenő

erőszakos

helyzetek. A traumás élmények az agyi riasztórendszerek (amygdala, hipotalamusz, nek.

A

lelki

agytörzs)

szélsőséges

traumaélmény

agyterületeken

a

neurobiológiai

struktúrákat.

vedés

gének

nyomására

a

betegek

nagyon

függővé

(alkoholtól

choterápiás -

kezelés

bizonyíthatóan

megváltoztatja

tevékenységét, A

tüneteik

poszttraumás

gyakran

lesznek

-

főleg

ha a

183

a

fent

által

nevezett

okozott vagy

gyógyszerektől).

idejekorán

vezet-

megváltoztatja

depressziósak

traumák

teljesen meg is szüntetheti azokat.

és

stresszzavarban

vagy különböző javíthat

aktiválódásához

sort

a

szen-

szenvedő válnak A pszi-

kerítenek

következményein,

rá sőt

14. fejezet Az erőszak és abúzus neurobiológiai következményei gyermekeknél

Ami különösen súlyos a gyerekeknél: az emberi kapcsolatokban tapasztaltak neurobiológiai következményei Ennek a könyvnek az az egyik fő mondanivalója, hogy az emberek

közötti

kapcsolatok

milyen

nagy

mértékben

képesek

befo-

lyásolni a testi folyamatokat, egészen a gének működéséig. A gyerekeknél különösen nagy a - rendszerint a szülőkhöz vagy más fontos

emberekhez

fűződő

-

kapcsolatok

jelentősége.

Biztos

tudományos ismeretek alapján tudjuk, hogy a korai gyermekévek tapasztalatai szállást csinálnak a későbbi testi és lelki folyamatoknak,

vagyis

„kikövezik

előttük

az

utat".

Erre

a

legjobb

példa

- amit nemrégiben tudományosan is igazoltak -, hogy a szerető anyai törődés hogyan hat a felnőttkori stresszreakciókra. A totta,

kanadai hogy

stresszgénjeit

Michael

az

aktív

attól,

Meaney anyai

hogy

zseniális

gondoskodás felnőttkorban

kísérletekkel megvédi túl

bizonyí-

a

csecsemő

élénken

reagálja-

nak. Gyermek- és fiatalkorban alakulnak ki az agyban azok az idegsejthálózatok, amelyek később eldöntik, hogy milyennek ítéli meg és hogyan értelmezi az ember a környezetét, hogyan alakítja 184

a kapcsolatait, és mihez kezd az élet által elé állított kihívásokkal. Az idegsejthálózatok „kiépítése" és a velük együtt járó pszichés sémák kialakulása olyan tapasztalatoktól függ, amelyeket a gyermek az első életéveiben szerez az emberi kapcsolataiban. Sajnos a gyerekek egy részét - még nálunk, Németországban is - rendkívüli módon elhanyagolják, de sokuk súlyos erőszakos cselekményekkel

is

kénytelen

szembesülni.

A

gyermekekkel

való

rossz bánásmód és a szexuális visszaélések mértékét csak az utóbbi években sikerült teljesen feltárni szisztematikus vizsgálatokkal. Ez a fejezet ennek a tarthatatlan állapotnak a lelki és neurobiológiai következményeivel

foglalkozik;

különösen

a

gyermek

azon

reak-

cióját fogjuk részletesen taglalni, amellyel az erőszakos élményekkel

szemben védekezik: a

korábban már említett disszociációval

és néhány abból következő betegséggel. Hadd hibázhassanak a szülők! A legtöbb gyerek szerencsére jól fejlődik. Nincs tökéletes nevelés. És kell is, hogy a szülők hibázhassanak, hiszen az is hozzátartozik az emberséghez, amelynek meg kell határoznia a gyermekeinkhez fűződő

viszonyunkat.

A

kitéve:

aggódnak

munkahelyi

mények,

a

szülők

a

családok

egészségi

többfajta gondok,

problémái,

a

terhelésnek a

nehéz

balesetek,

vannak

lakáskörülaz

iskolai

nehézségek miatt, de testi betegségek is hátráltathatják a gyerek fejlődését. A gyerekeknek fantasztikus képességeik vannak a nehézségek leküzdésére.

Rendkívül

fontos

számukra

a

komoly

problémákkal

való szembesülés, valamint az, hogy megtapasztalják: összefogással, összetartással és szeretettel le lehet küzdeni ezeket. Nagyon fontos tapasztalat számukra emellett az is, hogy a szülő húzza meg az anyagi kényeztetés határait, és ezt lehetőleg barátságos légkörben beszélje meg a gyerekkel.

185

Amikor szükségállapot van a családban Ha a családi problémák súlyossága meghalad egy bizonyos mértéket,

akkor

veszélyt

a

gyermekek

jelenthet: a

gyerekek

rendkívüli készek

alkalmazkodóképessége

bármikor

bármit

megtenni

és mindenről lemondani (arról is, ami a fejlődésükhöz nélkülözhetetlen lenne), hogy részesülhessenek abban, ami számukra a legfontosabb: a szülőkhöz való kötődésben. Amikor a gyerekek nagy bajban lévő családban élnek, kénytelenek tartósan „segítővé" vagy „lelki szemetesládává" válni a szüleik mellett, ami lelkileg igen káros hatással van rájuk. Ilyen esetekben elengedhetetlen, hogy a szülők pszichoterápiás segítséget kérjenek. Előfordul azonban, hogy a sanyarú családi helyzet még annál is rosszabb, mint amiről eddig beszéltünk: amikor a gyerekek súlyos erőszak vagy szexuális visszaélés áldozataivá válnak. Ezekből az élményekből bi

évek

súlyos

testi-lelki

vizsgálatai

azt

problémák

mutatják,

adódhatnak.

hogy a

A

traumatikus

legutóbélmények

egészen sok betegségre hatást gyakorolnak. Ide tartoznak többek között a határeseti (borderline) zavarok is. Mivel az utóbbi években egyre szaporodnak azok a betegségek, amelyek nagymértékben a

gyermekkori

áttekintenünk, nak

traumaélményekből milyen

birtokunkban

a

pszichés

és

gyermekekkel

származnak,

fontos

neurobiológiai szemben

részletesen

ismeretek

elkövetett

van-

erőszak

következményeiről.

Disszociáció. Amikor a lélek kilép az itt és mostból Idézzük fel először, mit mesélt az előző fejezetben említett beteg, aki frontális ütközést élt át, és súlyos sérüléssel tért magához, még mindig a saját autójában. Azt mondta, elvált magától és a saját testétől, kívülről látta magát, és lebegett. Ez a leírás segíthet annak megértésében,

186

mi történik a gye-

rekekkel

a

szélsőséges

helyzetekben:

„eltávolodnak

saját

maguk-

tól", aminek az a célja, hogy kikerüljenek egy lelkileg és testileg elviselhetetlenné

vált

helyzetből.

Mivel

itt

a

psziché

egy

része

távolodik el önmagától, és mivel az elválás latinul dissociatio, nem véletlen, hogy orvosi szakkifejezésként is a disszociáció terjedt el erre a jelenségre. Ezzel a szemlélettel talán jobban meg tudjuk érteni a traumahelyzetet átélő betegek disszociatív reakcióit. A

disszociáció

pszichés

és

neurobiológiai

védőmechanizmus,

amelynek célja a testi és lelki fájdalom elkerülése, illetve kikapcsolása.

A

disszociáció

pszichobiológiai

keletkezéséről

szerzett

ismereteink nagy része egészen friss. A disszociáció a mintapéldája annak, hogy a külső helyzetek nemcsak lelki és testi élményeinket befolyásolhatják, hanem a testi funkciókat is, egészen a génműködés

szabályozásáig.

megértésének Fonagy,

olyan

úttörői

A

disszociáció

vannak,

mint

mai

pszichobiológiai

Fónagy

Péter

(Peter

London) vagy Bessel van der Kolk (Harvard Egyetem).

Ma már jóval többet tudunk a korábbi nézeteknél, amelyet például a híres párizsi pszichiáter, Pierre Janet (1859-1947) is képviselt, aki bevezette a disszociáció fogalmát a pszichiátriába. A disszociáció mint hétköznapi jelenség és mint egészségi probléma Ha meg akarjuk érteni, milyen hatásuk van a gyerekekre a súlyos traumatikus élményeknek, akkor alaposabban szemügyre kell vennünk, hogy mi is történik a disszociáció alatt. Az enyhe disszociatív jelenségekkel hozzá

a

hétköznapokban

traumaélményre.

volodást

jelent

az

Pszichés

éppen

is

találkozhatunk,

szempontból

aktuális

helyzetből,

a

nincs

szükség

disszociáció amikor

az

eltáember

„mintha nem lenne jelen", vagyis eltávolodik a saját érzékelésétől. A disszociáció legenyhébb, egészségeseknél is megfigyelhető formája az éber állapotban jelentkező rövid ábrándozás (álmodozás): ilyenkor „nem vagyunk jelen", és nem halljuk például, ha szólnak hozzánk. Vagy csinálunk valamit, és utólag fogalmunk sincs, mi játszódhatott le.

187

A

disszociáció

erősebb

formáinál

idegennek

vagy

„zsibbadt-

unk" érzi magát az ember, nincs megfelelő kapcsolata a helyzettel vagy a saját testével - ez az ún. derealizációs vagy deperszonalizációs élmény. Az egészséges emberek olykor akkor is átélnek ilyet, ha nagyon

elfáradtak

vagy

kimerültek.

A

disszociáció

erőteljesebb

formáinál a tudat és az érzés teljesen eltávolodik a pillanatnyi valós helyzettől. Egyfajta zsibbadtságérzés is felléphet az egész testben vagy csak bizonyos testrészekben (pl. csak az alsó testfélen vagy csak

az

nyek

között

ban

a

alkarokban). nem

traumák

Ilyen

súlyos

történnek

meg

áldozatainál

disszociációk egészséges

gyakran

rendes

körülmé-

emberekkel,

megfigyelhetőek.

azon-

A tartósan

súlyos disszociációs állapotok messzire eltávolítják az érintetteket a másokkal való érzelmi kapcsolatoktól, és a magány kibírhatatlan érzéséhez ról

-

vezethetnek.

például

leginkább

A

határeseti

azt

nehezen

érthető

személyiségzavarban

feltételezzük,

hogy

viselkedésmódok-

szenvedőknél

kétségbeesett

-

ma

próbálkozások

a

disszociációtól való megszabadulásra. A disszociációkat többnyire olyan jelek váltják ki, amelyek a félelemhez

kapcsolódnak.

Ezek

a

jelek

gyakran

fel

sem

tűnnek

egy harmadik félnek, többek között azért, mert a traumák áldozatainak már egy gondolat, egy belső kép vagy egy hirtelen felbukkanó emlékkép is kiváltó erejű lehet. A súlyos disszociációknak két formája figyelhető meg: az első változatban hirtelen egy olyan reflex váltódik ki, amellyel az ember holtnak tetteti magát, és egyáltalán nem reagál (angolul ezt freezingnek, lefagyásnak nevezik), miközben - mint a disszociáció összes fajtájánál - az éber tudat megmarad. A másik változatnál az ember közvetlenül „átvált" egy némileg len,

megváltozott,

impulzív

léphet

fel

távoli

tevékenységekre

(pl.

transzban

tudatállapotba, kerülhet

elkövetett

falásrohamok).

188

sor,

amelyben illetve

önsebzések

érthetet-

számos vagy

tünet

impulzív

Λ disszociációk hajlamosak „tartós jelenséggé" válni A valós helyzetből való disszociatív eltávolodás csak akkor „hasznos" vagy „értelmes" az élőlény számára, ha olyan külső helyzetbe

kerül,

amely

kibírhatatlan,

amelyből

nincs

valóban: jelenleg minden tudományos adatunk

menekvés.

És

támasztja

alá,

azt

hogy az ember életében a legelső súlyos disszociáció mindig egy szélsőséges, traumatikus helyzetben következik be. Egyébként ként

már

nem

az

első

traumatikus

szükségesek

további

esemény

utáni

traumaélmények

következményahhoz,

hogy

disszociatív, eltávolodott állapotok lépjenek fel. Ha az első súlyos traumaélmény

gyermek-

vagy

fiatalkorban

történik,

akkor

köny-

nyebben „önállósodik" a disszociáció, azaz könnyebben válik betegséggé. Ha ugyanannál az embernél megismétlődnek a súlyos traumás élmények, az kedvez a felnőttkori disszociatív betegségeknek. A disszociáció ilyen „önállósodása", tehát betegséggé fejlődése egyebek mellett azzal függ össze, hogy a rendkívül szélsőséges trauma- és fájdalomélmények többek között a géneket is aktiválják. Egy, a rendkívül rangos Science folyóirat 2001. júliusi számában közölt

szenzációs

cikk

(szerzője

Jon-Kar

Zubieta,

Ann

Arbor

Egyetem, USA) szerint bebizonyosodott, hogy az átélt fájdalmak hatására az agy olyan géneket aktivál, amelyek nagyon hatékony fájdalomcsillapítókat (ún. endogén opiátokat vagy endorfinokat) állítanak elő. Időközben az is kiderült, hogy a test saját endorfinjai a legszorosabb kapcsolatban állnak a disszociációval és annak kísérő tüneteivel.

A fájdalomcsillapítás saját rendszere. Hogyan szabályozza a lelki élmény az opioidok génjeit? A

test

saját

opioid-jelzőanyagai

nagyon

hasonlóan

hatnak,

az opiátok, amelyeket az orvosok fájdalomcsillapításra,

189

mint

a drogo-

sok

pedig

kábítószerként

stresszállapotok test

saját

és

használnak.

szélsőséges

fájdalomcsillapítóit

Az

átélt

fájdalmak

traumák,

aktiválják az

előállító géneket

-

pszichés agyban

ezt

már

a

tudjuk

néhány éve az állatkísérletekből. Mértékadó ezen a téren például Ella

Nikulina

vagy

Guy

(Boston),

Drolet

Schedlowski

Fred

(Québec)

már

korábban

Helmstetter

(Wisconsini

munkássága. kimutatta,

A

hogy

Egyetem)

hannoveri fokozódik

Manfred a

vérben

az endorfinkoncentráció, ha az embert stressz éri, azonban csak Jon-Kar

Zubieta

kísérletei

derítették

ki

egyértelműen,

hogy

a

fájdalom és a stressz megnöveli az endorfinszintet az agyban. Két

munkacsoportnak

Anthony

Roth

szolgáltatnia szoros

[Yale

arra,

a

hogy

tudtak egy

Sonne

sikerült

disszociáció

mutatnak

fokozódásával: azzal állapotainak,

Egyetem])

hogy

kapcsolatot

(Susanne

a

test

véget

olyan

[Charleston]

elegáns

lelki

és

bizonyítékot

élményei

valóban

endorfinkoncentrációjának

vetni

a

gyógyszert

betegeik disszociációs (Naltrexone-t)

adtak

nekik, amely blokkolja az opiátok és velük együtt a test saját opioidjainak (endorfinok) a hatását. Ezt az 1996-ban tett megfigyelésüket

Martin

Bohus

német

munkacsoportja

is

Sajnos az opiátblokkolók

csak

rövid

ideig hatnak.

nem

mert

magát

a

alkalmas

kezelésre,

disszociatív

megerősítette. A

gyógyszer

zavart

nem

győzi le. Az endorfinok és a megváltozott testérzékelés A test saját fájdalomcsillapítóinak (endorfinok) a génjeit a fájdalmas és feszültséggel járó élmények kapcsolják be, hatásuk pedig nagyon eltér a szokványos fájdalomcsillapítók hatásától. Éppen ez az eltérő hatás teszi érthetővé azokat a problémákat, amelyek a disszociatív zavarokból keletkeznek. Amint

már

a

12.

fejezetben

a

fájdalommal

kapcsolatban

elmondtam, az agy kétféleképpen regisztrálja a fájdalmat: először is felfogja a beérkező ingereket, amelyeket a tapintó-, érintő- és fájdalomérző

idegek

rendszeréből a

190

gerincvelőn

át

a

központi

idegrendszerbe juttat. Ezeket az ingereket regisztrálja és leképezi a szomatoszenzoros agykéreg. Ez a fájdalomnak mintegy objektív, diszkriminatív oldala. Emellett

azonban

a

fájdalomnak

van

egy

szubjektív,

érzelmi

oldala is: ami az általános hogylétünkre vonatkozik, ami a fájdalomnál érzelmileg „az idegeinkre megy", azt az agy az érzelmi fájdalomközpontjában

jegyzi

fel,

amely

az

„érzelmi

intelligencia

központjának" (a limbikus rendszernek) a része. Az érzelmi fájdalomközpont az amygdalából és a gyrus cinguliból áll. Mint másutt már említettem, ezek a lelkileg és testileg kellemetlen élmények emlékezeti tárolói (ezek a hálózatok „tudják", hogy mely emberek

vagy mely külső helyzetek

okoznak

szenvedést

és

ártanak).

A gyrus cinguli idegsejthálózatai bizonyos értelemben a „legfőbb lelki

hatóságok":

ember

számos

élményeinek

új

keletű

összességét

kísérletből

ezek

tudjuk,

integrálják,

és

hogy

az

ugyancsak

ezek reprezentálják a központi énérzést, az önértékelés élményét és az érzelmi alaphangulatot. Jon-Kar

Zubieta

vizsgálatának

egyik

meghatározó

megfigyelé-

se a következő volt: az agy különösen az agy érzelmi fajdalomközpontjában aktiválja nagyon erősen a test saját fájdalomcsillapítóit (az

endogén

opioidokat,

illetve

endorfinokat),

konkrétan

kétol-

dalt az amygdalában és a gyrus cinguliban. Ennek megfelelően az itt kifejtett érzéstelenítő hatás nem annyira terjed ki az objektív fájdalomingerekre: sokkal inkább a test fájdalmas történéseinek érzelmi részére hat. Most már látjuk, hogy az erőszakos traumánál és a

szélsőséges

fájdalomélményeknél

nemcsak

pszichésen,

hanem

neurobiológiailag is elválásra vagy disszociációra kerül sor, nevezetesen az énérzet elválik a testben jelen lévő fájdalmaktól. A „normál" fájdalmak rendszerint nem aktiválják olyan nagy mértékben az endorfinrendszert, hogy disszociációra Az

ismétlődő

zetben,

és

fájdalmak

többek

között

azonban idült

eltárolódnak

a

fájdalombetegséget

kerüljön sor.

fajdalomemlékeokozhatnak

-

mint korábban már láttuk. Disszociációra viszont csak akkor kerül 191

sor, amikor a psziché egészen szélsőséges, és testileg-lelkileg elviselhetetlen külső helyzetet él át, amelyből ráadásul nem lát kiutat. A szinte elviselhetetlen fájdalom és a teljes kiúttalanság kombinációját a felnőttek - ha nem olyan országban élnek, ahol megszokott

a

kínzás

-

rendszerint

balesetek,

bűncselekmények

és

katasztrófák során élik át. Egészen másképp van ez gyermekeknél: nagyjából

a

gyerekek

7-15

százaléka

számára

a

traumahelyzet

olyan élmény, amelyet a hétköznapokban élnek át. Ezzel hamarosan részletesen is foglalkozunk.

A traumától a disszociatív betegségig Mint

láttuk,

tompítják

le

az

endorfinok

az

agyban,

átélését. Az érzelmi valós

helyzettől

nem

hanem

az a

„objektív"

fájdalom

átélés tompítása és a

azoknál

az

embereknél

tudat

is

fájdalomjelzést

személyes,

érzelmi

eltávolodása

megfigyelhető,

a

akik

disszociatív betegségben szenvednek. A betegeknek az az érzésük, hogy elváltak a testüktől. A traumahelyzetben ez volt az „utolsó

mentsváruk".

A disszociáció

tehát

„segített" túlélni egy alig

túlélhető helyzetet. Az

egyszer

már

„bejáratott"

biológiai

disszociációs

reakció

hajlamos a trauma utáni időszakban is megismétlődni, és akkor is

fellépni,

először

amikor

szó

gyerekkorban

disszociatív zavarnak, élmények nek.

Ez

jobbára derül

ki

sincs

traumahelyzetről.

megtörtént míg a

traumák

felnőttkorban

„csupán"

poszttraumás

Marylene

Cloitre

és

Mindenekelőtt

kedveznek

az

a

későbbi

bekövetkezett

trauma-

stresszzavarhoz Karen

Heffernan

vezet(New

York) újabb tanulmányaiból. Amikor

egy

gyermekkorban

átélt

traumahelyzet

következté-

ben tartós disszociatív zavar alakul ki, akkor az elkövetkezendő időszakban nem drámainak tűnő szituációk is disszociációt okozhatnak. Már akkor is disszociációhoz vezethet egy helyzet, ha csak 192

távoli az

hasonlóságot

erőszakot

mutat

átélt

az

eredeti

traumatizált

traumával.

embereknél

Előfordul,

elegendő

egy

hogy másik

ember puszta jelenléte, hogy teljesen aktiválni tudja a disszociáció teljes lelki és testi folyamatát. A depresszióhoz hasonlóan azt látjuk itt, hogy az egyszer már megszerzett tapasztalat „kikövezi az utat"

egy testi-lelki

folyamatnak,

és

megkönnyíti

annak

ismételt

jelentkezését. Ez mind szép és jó, mondhatják, na de miért fontos ez, és mi köze ennek az orvostudományhoz? Disszociációs betegségek. A határeseti személyiségzavar Nagyjából évre

harminc

egyre

korábbi

több

éve

minden

olyan

diagnosztikus

ember sémák

nyugati

ország

jelentkezik, alapján

klinikáin

akiket

besorolni:

évről

képtelenség főként

a

tizenöt

és huszonöt év közötti fiatal nőkről van szó, akik azért kerülnek kórházba,

mert

szörnyű

vágott

sebeket

okoztak

saját

maguknak,

jobbára az alkarjukon, de gyakran az egész testükön. Mások azért kerülnek kórházba, mert veszélyes mennyiséget vettek be valamilyen szerből: gyógyszerből, alkoholból vagy a kettőből egyszerre. Legtöbbször nem igazolódik náluk az a gyanú, hogy depresszió vagy szenvedélybetegség miatti öngyilkossági kísérletről van szó. Más diagnózisok is felmerültek, például a hisztéria és a szkizofrénia, de azok sem bizonyultak helytállónak. Csaknem

húszévnyi

intenzív

orvosi

kutatásra

volt

szükség,

mire rájöttünk, hogy olyan fiatal betegcsoportról van szó, akik egy nagyon súlyos pszichés zavarban szenvednek, és akiknél a kórházba kerülés kiváltó motívuma (tehát az önsebzés, az önmérgezés stb.) csak a jéghegy csúcsát jelenti. A betegek arról számolnak be, hogy

valamikor

a

pubertáskoruk

körül

rendszeres,

de

hirtelen

kialakuló belső állapotok léptek fel náluk, amelyeket csak nagy nehézségek

árán

tudnak

jellemezni:

hol

alig

elviselhető,

belső

feszültséggel járó agresszív érzelmi állapotok, hol a szorongással és magánnyal telített leírhatatlan belső üresség állapotai uralkodnak el rajtuk. Ha valaki más is jelen volt, akkor az ilyen hirtelen 193

fellépő

állapotok

gyakran

heves,

többnyire

rendkívül

turbulens

veszekedéshez vezettek, máskor viszont a kapcsolat megszakítását eredményezték. A betegek arról számolnak be, hogy nem érezték saját magukat, mintha elzsibbadt volna a testük. Van, amikor a legsúlyosabb disszociatív állapotokat írják le. Ezek a nőbetegek bevallják, hogy paradox módon úgy tudnak megszabadulni a rendkívüli belső feszültségeiktől, hogy megsebzik magukat, például a fejüket a falba verik, vagy késsel hasítják fel a bőrüket. A testi zsibbadtság miatt szinte nem is éreznek fájdalmat. A férfi betegek viszont a nőktől eltérően inkább kockázatos vagy erőszakos utcai el).

viselkedéssel reagálnak (pl. veszélyesen viselkednek az

forgalomban,

verekednek

és

A határeseti férfi betegek

bűncselekményeket

ezért

többnyire

követnek

nem a

klinikákon

kötnek ki, hanem a börtönben. Vannak olyan határeseti betegek, akik

arról

számolnak

kábítószerekhez,

hogy

be,

hogy

azért

nyúltak

megszabaduljanak

alkoholhoz

ezektől

az

vagy

elviselhetet-

len belső állapotoktól. Kiderült

a

határeseti

betegek

egyik

tipikus

jellegzetessége:

nem tudnak stabil kapcsolatokat fenntartani másokkal. Bár sóvárognak a szeretet után, és végtelenül szoronganak a magánytól és az elhagyatottságtól, mégis rövid idő után azt élik meg a kapcsolataikban, hogy nem tudnak uralkodni az elidegenedés, a leértékelés, sőt a gyűlölet érzésein. Ennek amikor

a

nem

kórképnek sikerült

több

az

mint

egyik

harminc

akkori

éve

adtak

diagnosztikus

nevet,

kategóriába

sem beilleszteni. Mivel e zavar tünetei a pszichózisnak és neurózisnak

nevezett

kategóriák

határmezsgyéjén

helyezkednek

el,

a

határeseti személyiségzavar (angolul borderline disorder) nevet adták neki. Manapság az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a világ minden

más

orvosi

egyesülete

sajátos,

súlyos

pszichés

zavarnak

tartja a határeseti személyiségzavart. A keresnek

borderline-betegek orvosi vagy

sajnos

pszichoterápiás 194

többnyire segítséget,

egyáltalán ami a

nem beteg-

ség

keletkezéstörténetéből

Rendszerint a

mások

sürgősségi

méregtelenítés

adódik

viszik

ambulanciákon és

(erre

őket

el

az

„kötnek

néhány órás

hamarosan orvoshoz,

ki",

kitérünk).

és

többnyire

ahonnan

megfigyelés

után

sebellátás,

kiengedik

őket,

többnyire valódi terápia nélkül. Az orvosnál, illetve a klinikán csaknem kizárólag a női határeseti

betegek

bukkannak

fel.

Mint

már

említettük,

ez

annak

köszönhető, hogy a férfi páciensek többnyire nem önmaguk megsebzése révén csökkentik a kibírhatatlan, beteges belső feszültséget, hanem

impulzív

viselkedéssel

börtönbe kerülnek.

reagálnak,

ezért

általában

inkább

A vizsgálatok tanúsága szerint a börtönökben

a fiatal elkövetők többsége határeseti személyiségzavaros férfi. A

bonyolult

helyzet

miatt

rendkívül

költséges

vizsgálatokra

volt szükség annak tisztázására, hogy mennyire gyakori ez a nyilvánvalóan

évről

évre

egyre

több

fiatal

embert

érintő

betegség.

Henri Chabrol (Toulouse) és Raz Gross (New York) nagyszabású, nemrégiben végzett

európai

vizsgálatai

fiataloknak

iskolákban azt

legalább

és

mutatják, 7

amerikai

hogy a

százaléka

orvosi

nyugati

határeseti

praxisokban

országokban

a

személyiségzavarban

szenved (bizonyos becslések egészen 18%-ig elmennek). A disszociáció a borderline-zavar egyik központi tünete, amit Mary

Zanarini

(Belmont,

borderline-szakértők

USA)

vizsgálatai

és is

Beth

Brodsky

mutatnak.

Az

(New a

York)

disszociatív

érzés, hogy az ember nem azonos saját magával, hogy belső ürességet és idegenséget érez a saját teste iránt, a legszorosabb kapcsolatban

van

azokkal

a

kibírhatatlan

állapotokkal,

amelyektől

a

határeseti betegek szenvednek. A disszociációval függ össze az is, hogy

a

betegek

mintha

transzállapotban

követnének

el

magukon

impulzív önkárosítást. Fennáll a gyanú, hogy az önsebzés valójában kísérlet arra, hogy az elkövetője kikerüljön a kibírhatatlan, érzelemmentes disszociatív állapotból. Vajon milyen szubjektív szenvedést élnek át a határeseti vagy más disszociatív

zavarban szenvedő emberek? Az 195

teszi kínszen-

védéssé az életüket, hogy érzelmileg instabilak, hogy kiszámíthatatlanul váltakoznak a saját érzéseik, hogy képtelenek stabil baráti kapcsolatok ápolására, hogy a végtelen magány borzalmas érzései kínozzák őket, hogy belül üresnek érzik magukat, és szüntelenül rettegnek attól, hogy elhagyják őket. A disszociáció egyéb egészségi problémái. A „falásroham" Néhány éve tudjuk, hogy a határeseti zavar nem az egyetlen olyan fiatalkori betegség, amely összefüggésben áll a disszociációval. Az evészavarok disszociatív

is

a

legszorosabb

állapotokkal

kapcsolatot

ebben

a

mutatják a

korcsoportban.

transszerű

A

hirtelen

fellépő „falásrohamokról" van szó, amelyek csak akkor jelentkeznek, amikor a zavarban szenvedő ember egyedül van. Ezt a zavart binge eating disorder (BED) néven említi a szakirodalom, ami falásrohamot jelent. A betegség ugyanúgy érintheti a normális testsúlyú nőket,

mint a kövéreket vagy az anorexiáso-

kat. A falásrohamok hirtelen, rohamszerűen lépnek fel, és szinte lehetetlen befolyásolni őket. Együtt járnak egy zsibbadt érzéssel, és mindenfajta valódi élvezettől mentesek. Jeffrey Johnson (New York) és Jennifer Jones (Toronto) nemrégiben a vizsgálataik alapján megállapították, hogy a nagyvárosokban legalább 3 százalékra (egyes

becslések

15%-ig

is

elmennek)

tehető

azoknak

a

fiatal

lányoknak és nőknek a száma, akik a falásrohamokban szenvednek. Csupán a legutóbbi időben ismerték fel, hogy azok a nők, akik

a

élnek

falásrohamok

át,

mennek

áldozatai,

nagyon

keresztül,

rohamokban áció

ami

miközben

szenvedő

elviselhetetlen

hasonlít

transszerű arra,

kárt

betegeknél érzésétől

amin

tesznek nem

disszociatív a

önmagukban.

világos,

szeretnének-e

állapotot

határeseti hogy

menekülni

a

betegek A

falás-

disszocia

roham

révén (amit rövid időre el is érhetnek ezzel), vagy maga a diszszociáció okozza-e a történéseket, és a falásrohamban valójában a disszociáció talál utat magának. 196

Milyen élmények vezetnek a disszociatív betegségekhez? Erőszak és visszaélés a gyermekekkel szemben Németországban rekek

10

a

komoly

százaléka

vizsgálatok

szenved

szerint

disszociatív

csaknem

tünetekkel

a

gye-

jellemezhető

pszichés egészségzavarban. Mivel az orvosi és pszichológiai ismereteink olyan

világosan

mutatják,

helyzetekből

hogy

alakulnak

a

ki,

disszociatív

amelyekben

megbetegedések szélsőséges

lelki

vagy testi fájdalmat élt át az ember, és közben nem volt lehetőség a

menekülésre,

Ε helyütt

ellentmondásos

csak a

kérdésekkel

kell

szembenéznünk.

gyerekekkel történt, komoly tudományos

vizs-

gálatok által igazolt visszaélésekkel fogunk foglalkozni. Bár ezeket az eseteket igazoltnak kell tekintenünk, a téma kapcsán rendelkezésünkre

álló

adatokat

mégis

sokan

tagadják,

mivel

az

ilyen

tények - bármilyen okból is - nyilvánvalóan nehezen elviselhetők bizonyos emberek számára. Karin Schoetensack és Gerhardt Nissen (a Würzburgi Egyetem pszichiáterei) több mint 2000 fiatalra kiterjedő vizsgálata azzal az eredménnyel

zárult,

hogy

Németországban

-

területenként

vál-

tozó mértékben - a lányok 10-15 százaléka és a fiúk csaknem 6 százaléka szexuális visszaélés áldozatául esett, illetve fog esni. Ezek

az

Halperin

adatok (Genfi

tökéletesen Egyetem)

egyeznek

Paul

vizsgálataival,

Bouvier

akik

több

és mint

Daniel 1100

helyi fiatalt kérdeztek meg: a lányok 14, a fiúk 7 százaléka volt szexuális visszaélés áldozata, pedig csak az olyan súlyos abúzusokat értékelték, mint a genitális behatolást. (A genfi számok jóval magasabb értéket adtak, ha tágabban határozták meg a szexuális visszaélés fogalmát.) A legtöbb visszaélési eset a családban, illetve a rokonságban vagy az ismeretségi körben történik meg. Ha ehhez hozzávesszük, hogy

az

alsó-szászországi

kriminológiai

intézet

egyik

vizsgálata

szerint a gyerekek csaknem 5 százaléka él át súlyos testi (nem 197

szexuális)

bántalmazást,

németországi

gyerekek

akkor

abból

rémisztően

kell

nagy

kiindulnunk,

arányban

bogy

a

vannak

kitéve

erőszak

és

traumás élményeknek. Összefüggések a határeseti zavar, a disszociáció és a traumaélmények között Valóban imént

van

összefüggés

tárgyalt,

Ahhoz,

a

fiataloknál

hogy

ezt

kiegészítenünk

az

gyermekkorban megfigyelhető

biztosabban

meg

adatokat,

átélt lelki

tudjuk

amelyeket

zavarok

ítélni,

a

között?

azzal

normál

az

kellett

összetételű

népesség körébe tartozó fiataloktól kaptunk a traumatizáló hatású erőszakos élményekről és visszaélésekről, hogy a határeseti zavarban vagy más disszociatív betegségben szenvedő fiatalok milyen mértékben sem

kell

voltak a

traumatikus

spekulációkra

élmények

szenvedő

hagyatkoznunk,

mivel

alanyai.

Itt

rendelkezésünkre

állnak tudományos adatok. Különböző nagyszabású vizsgálatok alapján 70 és 90 százalék közé becsülik azoknak a borderline-betegeknek az arányát, akikkel szemben súlyos abúzust, vagyis szexuális visszaélést követtek el.

Ezen

(Belmont, (Boston)

a

téren

USA), és

a John

Carl

legfontosabb Oldham

Salzman

vizsgálatokat

(New

York),

(Harvard

Mary

Richard

Egyetem)

Zanarini Famularo

traumaszakértők

végezték. Ugyanilyen magas az aránya azoknak a határeseti betegeknek, akiket súlyosan elhanyagoltak a szüleik. Figyelemre egyik

méltó

megfigyelése,

harmadik

féllel

cselekménynek fejezetben

már

Randy

mely

szemben volt

Sansone

szerint

(Oklahomai

Egyetem)

a

határeseti

betegek

elkövetett,

rendkívül

súlyos

szemtanúja.

megtárgyaltuk,

Mint egy

a

fele

fájdalomérzésekről

drámai

helyzet

egy

erőszakos szóló

megfigyelése

szintén eltárolódik az idegsejthálózatokban (többek között a gyrus cinguliban, amely az érzelmi intelligencia központjának része), és ezek az eltárolt tartalmak nyilvánvalóan képesek a későbbiekben betegségtüneteket előidézni.

198

Nem

csak

akkor

mutatkozott

meg,

hogy

mennyire

meg-

terhelőek az erőszakos cselekmények és abúzusok korábbi megtapasztalásai, amikor azokat a határeseti zavarral diagnosztizált betegeket

vizsgálták,

tünettan

akik

általános

általánosságban

kritériumának

megfeleltek

(függetlenül

a

attól,

disszociatív hogy

határ-

eseti zavarról, evészavarról vagy más disszociatív megbetegedésről volt-e

szó

tünetektől kanadai

náluk). szenvedő

pszichiáter

Több beteg és

mint

száz,

gondos

a

legsúlyosabb

vizsgálata

traumaszakértő

alapján

(Manitobai

disszociatív Colin

Ross

Egyetem)

arra

jutott, hogy a betegek 95 (!) százalékával szemben szexuális viszszaélést

vagy súlyos testi abúzust követtek el gyermekkorukban.

A vizsgált esetek pontosan felében az ötödik életév előtt történtek ezek az esetek. A

német

Franz

Resch

Martin

munkacsoportok

-

például

gyermekpszichiáterek

Schäfer

vezette

müncheni

a

Romould

vezette

Brunner

heidelbergi

munkacsoport

-

vagy

és a

eredményei

ugyanebbe az irányba mutatnak. A rendelkezésünkre álló vizsgálatok tehát nemcsak konkrétan a határeseti zavar, hanem általánosságban a disszociatív betegségek esetében is szoros ok-okozati összefüggést mutatnak a gyermekkori abúzusélményekkel. A gyermekkori traumák neurobiológiai és későbbi következményei Mostanra rek

már

közötti

mély

minden

bizonnyal

traumatikus

nyomokat

világossá

kapcsolati

hagynak

a

vált,

élmények

gyerekekben,

hogy az

nemcsak

hanem

embe-

rendkívül

megváltoztatják

a neurobiológiai struktúrákat és a génregulációt (elsősorban a test saját endorfinrendszerében). A már említett súlyos traumaélmények által előidézett változások

rendszerint

ségtünetek

mellett,

megtárgyaltunk. ményt ráadásul

átélt a

Ez

kiegészítésképpen amelyeket azt

betegek

a

jelenti, nemcsak

poszttraumás

jelennek

poszttraumás hogy

a

199

azon

gyermekkori

disszociatív

stresszzavar

meg

lelki

beteg-

stresszzavarnál

traumaél-

zavarokban, és

már

hanem

neurobiológiai

következményeitől

is

ben

Lelki

már

láttuk.

tünetek, nása,

(az

átélt

rémálmok,

Neurobiológiai lyozása

szenvedni

fognak,

értelemben

traumával

valamint

megváltozik

a

ezek

az

a

korábbi

elsősorban

kapcsolatos)

hangulati

szempontból

mint

és

fejezet-

szorongásos

rémképek

felbukka-

összpontosítási

zavarok.

abúzust

átélt

emberek

génszabá-

stressztengelyen,

amit

Christine

Heim

és

Charles Nemeroff (Emory Egyetem) is igazolt. A gyermekkori traumatizálás későbbi következményei az agy makrostruktúráiban A

gyermekkori

traumatizáltság

mérhető

funkciózavarokat

okoz

a

limbikus rendszerben - állapította meg Martin Teichert a Harvard Egyetemen.

Douglas

Bremner

(Yale

Egyetem)

ezenkívül

emlé-

kezetzavarokat is talált az érintett betegeknél. Nyilvánvaló, hogy hosszú távon akár az agy makrostruktúráiban is fellelhetőek egy abúzusélmény (Manitobai agyi

neurobiológiai

Egyetem)

MR-felvételeit

annyi

a

hasonlította

idősek voltak, és

keztek). lékkal

A gyermekkori csökkent

(érdekes

az

módon

következményei.

gyermekkori össze

más

Stein

átesett

nők

nőkével (akik

ugyan-

ugyanolyan iskolai végzettséggel

rendel-

abúzusélményen

emlékezetért

a

Murray

abúzusélményen

átesett

felelős

volumencsökkenés

és

nőknél

5

ágystruktúrák a

száza-

térfogata

disszociatív

tünetek

mértéke együtt járt náluk). Ennyit az objektív vizsgálati adatokról. Vajon fel lehet-e ismerni a traumatizált gyerekeket és fiatalokat? A pubertáskor fa:

az

előtti

abúzusnak

folytatnak.

Sok

években

áldozatul

ilyen

csendben esett

gyermek

zajlik

gyerekek

nyílt

vagy

a

lelki

katasztró-

védekező

életmódot

rejtett

fenyegetések

árnyékában éli az életét („megöllek, ha eljár a szád!"). Ám még a

ténylegesen

minden

tőlük

elhangzó

fenyegetések

telhetőt,

hogy

az

árnyékában

elszenvedett

is

megtesznek

traumák

ellenére

megtartsák a szüleikhez fűződő kapcsolatuk maradványait, nehogy szétessen a család.

200

A

traumatizált

gyerekek

hallgatnak.

Diann

Ackard

amerikai

gyermekorvos egyik vizsgálata azt mutatja, hogy a súlyos szexuális visszaélést átélt lányoknak csak a 38 százaléka osztotta meg az anyjával

az

elszenvedett

bűncselekmény tényét.

Pubertás

előtt

ezért

nagyon ritkán kerül napvilágra az elszenvedett abúzus. Nem léteznek biztos jelei rosszul

bánnak.

depresszív

jeleket,

értelmezhető dóak,

Vannak

testi

félénkek

annak,

olyanok

súlyos tüneteket

társaságban,

hogy egy gyerekkel az

érintettek

viselkedészavarokat mutatnak. és

nem

A

nagyon

között, vagy

legtöbben

akik

nehezen

visszahúzó-

megszólíthatóak,

nincsenek

barátaik, és rosszul teljesítenek az iskolában. Azonban az összes imént felsorolt ismertetőjegy előfordulhat olyan gyerekeknél is, akikkel nem bántak rosszul, és akikkel szemben nem követtek el szexuális visszaélést. Csak pubertáskor alatt és közben, a 12. és 25. életév között kezdenek

el

megjelenni

a

belső

gyötrelmek

jelei.

Csak

ekkor

lépnek fel a külsőleg is felismerhető, egyértelmű tünetek: súlyos zavarok a társas kapcsolatokban, függőségi problémák, önkárosító viselkedés, súlyos evészavarok (főleg a lányoknál) vagy erőszakos, illetve

szélsőségesen

kockázatvállaló

viselkedésmódok

(főleg

a

fiúknál és fiatalembereknél). Mit (ne) tegyenek a nem szakemberek? Vajon mi segíthet a traumák fiatalkorú áldozatainak? Először is: sok kárt okoztak az utóbbi években a túlságosan lelkes laikusok, akik a legcsekélyebb feltűnő jeleket is detektívekhez méltó nyomozómunka tárgyává tették, a gyerekeket hozzá nem értő módon faggatták, és a bíróságot megszégyenítő vallatással számos esetben szenvedést

okoztak

az

állítólagos

áldozatoknak

és

családjaiknak.

Az elvakult, lázas vadászat hevében sok ilyen hozzá nem értő segítő maga is traumát okozott. Ahhoz azonban, hogy valóban segíteni tudjunk a traumatizált családoknak, de főleg a trauma áldozatainak - a gyanú felmerülé-

201

sekor és a már bizonyítottnak vehető abúzusnál egyaránt -, megfontolt és professzionális eljárásra van szükség, amit csak szakemberek képesek

lefolytatni.

Először

főleg

a

háziorvosokkal,

gyermekor-

vosokkal és nőgyógyászokkal érdemes beszélni, de jó, ha a lehető legkorábban

bevonjuk

a

gyermek-

és

serdülőpszichológusokat,

illetve felnőttekkel foglalkozó pszichoterapeutákat is. A nem szakemberek abban tudnak segíteni, hogy igyekeznek felvenni

a

ménnyel

(anyaotthon,

kapcsolatot

serdülőpszichiátria,

a

családdal

gyámhivatal),

nőgyógyászati

és

valamelyik

segítő

egy

klinikával

(gyermek-

klinikák

intéz-

traumarendelése)

és

vagy

egy működési engedéllyel rendelkező terapeutával. Az, hogy rossz bánásmód vagy szexuális visszaélés gyanúja esetén megfontoltan és mindenképpen nem

szakértők

jelenti

azt,

bevonásával

hogy

az

kell

egyértelmű

és

eljárni,

természetesen

világosan

bizonyítható

határeseti

zavarok

esetekben tétlenül nézzük az eseményeket! A kezelésről: első a pszichoterápia! A

traumák

következményeképpen

fellépő

és

a vele rokon betegségek kezelésének az az alapszabálya, amit az Edna

Foa

vezette nemzetközi

poszttraumás first", hogy

stresszzavar

vagyis a

első

a

pszichoterápia

szakértői

kezelésével

a

kapcsolatban: „Psychotherapy

pszichoterápia. hathatós

bizottság megállapított Tudományosan

segítséget

tud

bizonyított,

nyújtani

a

határ-

eseti zavarok, az evészavarok és más disszociatív zavarok esetén. Tehát

mindenképpen

speciális

pszichoterápiás

eljárásokat

kell

alkalmazni. Több dolgozott Zlotnik mint (USA)

szakértő ki, (USA),

Helen

is

hatékony

többek

között

Kaveh

Zamanian

Martha

Kennerley (Anglia).

kimondottan

abúzust

pszichoterápiás és

Linehan

Caren

Cheryl

szenvedett

eljárásmódokat (USA),

Adams

Lanktree gyerekek

(USA), és

Caron vala-

John

Biere

esetében

alkal-

mazott terápiás eljárást ismertet. Még az evészavaros betegek számára is kidolgoztak egy speciális terápiás eljárást, német oldalról

202

többek

között

Frankfurtban

Thomas

Herzog.

dolgozta

ki,

Martin

Martha

Bohus

Linehans

90-es

években

módszere

a

alapján,

az egyik első olyan kezelési projektet, amely a határeseti zavarban

szenvedő

2009-ben

-

betegek

igényeihez

Mannheimban

vezeti

igazodik.

(Bohus

a

Egészség

Lelki

jelenleg

-

Központi

Intézetének Pszichoszomatikus Osztályát.) A

konkrét

traumaélmény

módszertől áll

a

függetlenül

határeseti

semmiféleképpen

betegek

terápiájának

nem

a

középpont-

jában - pedig a nem szakember ezt gondolná -, hanem az indulatkezelés.

Ha

a

határeseti

betegnek

már

sikerült

megtanulnia

viszonylag stabil kapcsolatot kiépíteni a terapeutával, és be tudja tartani a terápiás szabályokat, akkor a terápiás munka oroszlánrészét sikerült elvégezni. A határeseti zavaroknál a munka meghatározó része az, hogy fenntarthatóvá tegyük a terápiás kapcsolatot (páciens és terapeuta között), és olyan segítséget nyújtsunk számára,

amellyel

visszanyerheti

elveszett

uralmát

az

önkárosító

viselkedésmódjai fölött.

Összefoglalás A

gyermekekkel

szemben

elkövetett

rossz bánásmód

és

sze-

xuális zaklatás következményei súlyosabbak, mint amit a traumák

a

súlyos

traumák

felnőttekből

változások amelyet

a

mellett

kiválthatnak.

poszttraumás olyan

disszociációnak

A

gyermekkorban

stresszzavarnál

pszichés nevezünk.

vészreakciót A

átélt

megfigyelhető is

kiváltanak,

disszociáció

során

a

szubjektív tapasztalás eltávolodik az itt és mosttól, hogy megvédje az egyént az elviselhetetlen lelki vagy testi stressztől. Azok a jelek, amelyek az agykéregben és a vele összeköttetésben test

álló

saját

(saját)

idegsejthálózatokban

érzéstelenítő-rendszerét.

opioidjaiból

(endorfinok)

203

kiváltódnak, Ez a és

rendszer a

aktiválják az

a

endogén

fogadómolekulákból

(opioidreceptorok) áll, amelyek az idegsejtek felületén helyezkednek

el.

A

disszociáció

ezért

nemcsak

pszichés

folyamat,

amelyben a lélek eltávolodik önmagától és a testi érzékeléstől, hanem egyúttal neurobiológiai aktus is, amellyel az agy „érzésteleníti saját magát". A

traumaélmények

mosak szó

a

sincs

későbbiekben külső

miatt

kialakult

megismétlődni

traumahelyzetről.

disszociációk -

akkor

Súlyos,

is,

hajlaamikor

disszociatív

tüne-

tekkel együtt járó pszichés zavarok (főleg határeseti zavarok és bizonyos evészavarok) alakulhatnak ki azokból a pszichés és

neurobiológiai

umák

élményei

nyomokból, hagynak

amelyeket

hátra.

pszichoterápia alkalmas.

204

Ezek

a

gyermekkori

kezelésére

kizárólag

traa

15. fejezet A munkahelyi problémák testi nyomai. A kiégési szindróma

A

munkahelyi

emberi

kapcsolatok

ugyancsak

nyomot

hagynak

a testünkben és a lelkünkben. Nagyon sok időt töltünk a munkahelyünkön, a nyilvánosságban mégis alig kap figyelmet a testi és lelki munkahelyi egészség. Csupán az utóbbi időben lett újra aktuális a munkahelyi egészség témája, amikor egyértelművé vált, hogy

bizonyos

szakmákban

az emberek egészsége.

milyen

aggasztó

mértékben

Néhány átfogó vizsgálat

leromlott

- többek között

a 2000-ben végzett nagyszabású AOK-vizsgálat 9 - során kiderült, hogy napjainkra a betegségek első számú okaivá „léptek elő" a munkahelyi kiváltó

kapcsolatok,

tényezők

miközben

(egészségkárosító

a

korábban

anyagok,

vezető

eszközök,

betegségzaj

stb.)

szerepe jelentéktelenebbé vált. Sajnos az orvostudomány még nem tart lépést ezzel a változással.

9

Az AOK (Allgemeine Ortskrankenkasse) egy helyi egészségbiztosítási intézet

Németországban. (A ford.) 205

Kiégés: az új munkahelyi betegség A kiégési szindrómánál (burn-out syndrome) egy időközben nemzetközileg elismert betegségképről van szó, amely mind az okait, mind Három

pedig

a

fő

ismérve

exhaustion),

hatásait van:

negatív

tekintve érzelmi

vagy

és

végzett

értelmének

(low personal

munkahelyhez

kimerültség

cinikus

munkatársakhoz munka

a

ügyfelekhez

(angolul:

viszonyulás

a

minőségének A

kiégési

emotional

felettesekhez,

(deperszonalizáció),

és

accomplishment).

kapcsolódik.

valamint

negatív

szindróma

a

megítélése meglétét

és

mértékét objektív teszttel (pl. kérdőívvel) lehet mérni. A

kiégési

szindróma

az

orvostudományra

tartozó

egészségi

probléma. Ennek ellenére az orvos, ha foglalkozik vele egyáltalán, többnyire

különböző

szindróma,

egyéb

depresszió,

krónikusfáradtság-szindróma a

kiégési

ségekkel,

diagnózisokat

alvászavar és

tünetegyüttesnél mindenekelőtt

vagy

hasonlók).

mindig a

állít

fel

(kimerültségi

pszichoszomatikus Tény

vannak

depressziós,

zavar,

azonban,

átfedések

hogy

más

szorongásos

beteg-

zavarokkal

vagy alvászavarokkal, valamint a fájdalombetegségekkel és egyéb pszichoszomatikus zavarokkal. A kiégési tünetegyüttes testi következményei Bár az

a

kiégési

emberek

tünetegyüttes

közötti

okai

tartományban

az

esetek

döntő

keresendőek,

a

többségében

hatásai

nagy-

részt testi panaszokban mutatkoznak meg. Az új vizsgálatok azt bizonyítják,

hogy

az

ebben

a

betegségben

szenvedőknek

nagy

arányban vannak testi és pszichoszomatikus panaszaik. A vizsgálatok

szerint

stresszhormon

a

kiégési tünetegyüttesben megváltoznak

értékei,

rendszer működésében.

valamint

zavarok

A nőknél

jelentkeznek

ráadásul

zavarok

a

kortizol

az

immun-

léphetnek

fel

a menstruációs ciklusban. Egyes jelek szerint a kiégés-kimerülés kedvez a szívkoszorúér-megbetegedéseknek is.

206

A terhelés új formái a munkahelyen A munkahelyen - a korábbiakkal ellentétben - a lelki terhelések kezdik utolérni, sőt időnként meg is előzni a testi-fizikai terheléseket. a

Egy

tizenötezer

munkavállalók

emberre

30-35

kiterjedő

százaléka

AOK-vizsgálat

panaszkodott

erős,

szerint

objektíven

mérhető pszichés terhekre. Ennél jóval magasabb azoknak az aránya, akik pszichoszomatikus testi tünetektől szenvednek: 60 és 80 százalék

között

zavarokról,

vannak azok,

idegességről,

akik

depresszív hangulatról,

nyugtalanságról

és

alvás-

ingerlékenységről

számoltak be. Azok

a

ségekre,

munkavállalók,

hátfájdalmakra

akik

vagy

az

AOK-vizsgálatban

kimerültségre

feszült-

panaszkodtak

(az

összes munkavállalónak több mint 70%-a számolt be legalább az egyikről!), zeti

többek

légkör,

között

azt

igazságtalanul

emlegették,

bánnak

velük

hogy a

rossz

feletteseik,

a

szerveegyhangú

a munka, folyamatos rohanás az életük, és ezért szívük mélyén elutasítják a munkát. Az

„emberi

tényező"

kahelyeken: az

időközben

AOK-vizsgálatban

főszerephez

a

jutott

megkérdezettek

52

a

mun-

százaléka

mondta azt, hogy „különösen fontos", hogy jó viszonyban legyenek a munkatársaikkal; az összes megkérdezett 30 százaléka vélte úgy,

hogy

fontos

jóban

lenni

a

felettesekkel.

Ennek

fényében

még fatálisabb, hogy a 15 ezer megkérdezett 12 százaléka nagyon rossznak tartja a munkahelyi légkört, és 11 százalékuk úgy érzi, hogy a főnöke igazságtalanul bánik vele. Azonban a munkahelyre vonatkozó ellenére

panaszok mégis

csak

magas a

objektív

panaszkodók

és

szubjektív

egyharmada

panaszaránya

szenved

kiégési

szindrómában. Milyen további tényezőkről van még szó tehát? 1. számú megterhelő tényező: munka nehéz ügyfelekkel A

kiégésnek

negatív-cinikus

az

érzelmi

kimerülésből,

hozzáállásból

és

207

a

a

saját

más

emberekhez

munkájukkal

való

szembe-

ni

kételkedésből

elsősorban

álló

azokban

veszélyes

a

"elegyétől"

szakmákban

szenvedő

dolgoznak,

emberek

amelyekben

érzel-

mileg nagyon rá kell hangolódni más emberekre. Ha elmaradnak a látható sikerek azok részéről, akikkel az ember a munkája során foglalkozik, és ezt nem kompenzálja a másik oldal (munkatársak, elöljárók) elismerése, akkor bekövetkezik az ún. gratifikációs krízis. Egy ilyen helyzet - egyébként többnyire tudattalanul - ahhoz a

végkövetkeztetéshez

vezethet,

hogy az ember

nem

elég ráter-

mett erre a munkára, vagy hogy a munka egyszerűen értelmetlen. Ráadásul

rendszerint

negatív

érzések

kezdenek

kialakulni

azok

iránt, akikkel dolgozik. A

viselkedéskutatás

területéről

származó

megfigyelések

(külö-

nösen a tanult tehetetlenség modelljei) azt mutatják, hogy semmi sem olyan romboló hatású a motivációra és a munkakedvre, mint az elmaradt pozitív visszajelzések (pl. a saját munka látható sikerei, a dicséret vagy az elismerés). Ezért elsősorban azok a szakmák

járnak együtt

emberekről

kell

magas

kiégési

gondoskodni,

kockázattal,

akik

kevés

amelyekben

pozitív

olyan

visszajelzést

adnak, sőt gyakran nem is tudnak adni: például a gyógyíthatatlan

betegségekben

osztál yokon, kórosok) valamelyik gozók

a

vagy

szenvedő

betegek

demenciában a

fogyatékos,

ápolóintézményben.

komoly

fáradozása

az

onkológiai

szenvedő

betegek

illetve

krónikusan

Van

még

ellenére

vagy

(pl.

olykor

mégis

Alzheimer-

beteg

egy hely,

AIDS-

gyerekek

ahol

a

dol-

elmaradnak

a

sikerélmények: ez pedig az iskola (erre hamarosan visszatérünk). 2. számú megterhelő tényező: a rossz munkafeltételek és a munkatársak támogatásának hiánya Ahol kevés a munkából származó pozitív érzelmi visszajelzés, ott meghatározó a

magas

jelentőségre

kiégési

veszélyt

tesznek

szert

elsősorban

a ott

külső

munkafeltételek:

állapították

meg,

ahol

nagy nyomás alatt történik a munkavégzés, és az egyén csak kis mértékben tudja alakítani a saját munkáját. A szakirodalomban a

208

„magas követelményszint - alacsony befolyás" (high demand - low influence) kifejezéssel utalnak erre, ami magas kiégési rizikóval jár. Legalább hiányzó

ugyanennyire

támogatása.

A

fontos

kollégák

a

munkatársak

támogatása

vagy

egyébként

felettesek csak

ott

védhet meg a kiégéstől, ahol a munkavállalók készek ezt igénybe is venni. Nem ritka azonban, hogy éppen ez okoz gondot a kiégésben érintettek számára: sokan közöttük korábban éveken át magas teljesítményigénnyel dolgoztak, nagyra törő szakmai céljaikat

azonban

„magányos

harcosként"

akarták

elérni,

így

csekély

értéket tulajdonítottak a munkatársi kapcsolatoknak. 3. számú megterhelő tényező: a személyes hozzáállás Több

év

alatt

munkafelfogás,

kiégési

szindrómához

amellyel

a

dolgozó

vezethet

önmagára

a

perfekcionista

gyakorol

nyomást

és önmagát teszi tönkre (gyakran anélkül, hogy tudatosan átélné ezt a túlzott igénybevételt). Éppen az olyan rendes és (túlzottan) lelkes munkatársak esetén kellene a feletteseknek szem előtt tartaniuk a későbbi kiégés veszélyét, akik készek a saját érdekeiket is alárendelni a vállalati céloknak, és akiknek érthető módon először nagyon örülnek a felettesek és a munkatársak.

A kiégés éllovasai: az iskolai tanárok A munkára való alkalmatlanság és a korai nyugállományba helyezések miatt a tanárok gyakran a lapok címoldalára kerülnek. Mivel magyarázható alkalmazott nek

vajon, tanárok

korkedvezménnyel

miatt,

mint

hogy akár

például

10

százalékkal

nyugdíjba

ugyanannak

a

a

a

Baden-Württembergben nagyobb

munkára

szövetségi

való

államnak

a

arányban

men-

alkalmatlanság többi

alkalma-

zottja? Ez óriási költségeket jelent az államháztartás számára. Úgy tűnik, a kiégés a tanárok első számú közellensége. A nürnbergi

Munkaügyi,

Társadalmi

és 209

Környezeti

Orvostudományi

Intézet

egyik

munkatársa,

Andreas

Weber

5500-nál

is

több

olyan tanár orvosi kartonját nézte át, akiket 1996 és 1999 között korábban

nyugdíjaztak

Bajorországban.

A

a

munkára

korábban

való

alkalmatlanságuk

nyugállományba

vonult

miatt

tanárok

52

százalékánál a vezető diagnózis pszichés probléma volt, ennek az 52 százaléknak a kétharmada pedig depresszióban, túlzott terheltségi vagy kimerültségi szindrómában szenvedett. A

pályájuk

megerősítik, egészen

a

delén

hogy

lévő

kritikus

közelmúltig

a

a

tanárokkal helyzet:

Potsdami

végzett

Uwe

vizsgálatok

Schaarschmidt

Egyetemen

dolgozott),

(aki vala-

mint a saját freiburgi munkacsoportom is kimutatta, hogy nagyjából 30 százalékra tehető azoknak a tanároknak az aránya, akiknél fennáll a kiégés tünetegyüttese. A tanárok rendkívül nehéz és nagy tehertételt jelentő helyzetébe

objektív bepillantást

kiváló

vizsgálatok,

professzor

és

nyújtottak

melyeket

munkacsoportja

Uwe

az utóbbi

időben

Schaarschmidt

végzett.

A

kiégési

azok

a

pszichológiaszindrómában

szenvedő aktív tanárok állnak az élen a pszichés és a testi panaszok terén egyaránt, és ugyancsak ők töltik a legtöbb napot betegszabadságon. Jelentősen csökkent az a képességük, amellyel igénybe tudják venni munkatársaik segítségét - itt köszön vissza a korábban már említett személyiségtényező -, és általában a magánéletükben

sincsenek

(már)

abban

a

helyzetben,

hogy

fel

tudjanak

töltődni vagy ki tudjanak kapcsolódni. Különösen jellemző, csak

tragikus,

a

kiégési

szindrómára

hogy a kiégésben szenvedő,

kimerültek

és

motiválatlanok,

azonban

nagyon

de dolgozó tanárok nem-

hanem

nagyon

nagy

mérték-

ben el is utasítják a diákjaikat. Olyan jelenség ez, amilyet a kiégett orvosok éreznek a betegeikkel szemben (lásd alább). Tanárok: rendkívül nehéz munka az osztályteremben A tanároknál kialakuló kiégési szindróma egyik legfontosabb oka a jelek szerint magában az általuk végzett rendkívül nehéz fel-

210

adatban rejlik. Nemcsak a szubjektív terhelésbecslés támasztja alá ezt, amelyeken a tanárok a nehezen nevelhető tanulók viselkedését, az osztálylétszámot és az óraszámot jelölték meg a három legnagyobb alig

stressztényezőként. kezelhető

Hogy

„ügyfeleket"

a

diákok

jelentenek,

nagyon

az

nehéz,

kiderül

az

olykor objektív

vizsgálatokból is. Ez elsősorban a szülői törődéssel függ össze, amit

szintén

meghatároz

a

családok

egyre

nehezebb

helyzete.

A saját munkacsoportom azt találta a (Szövetségi Munkavédelmi és Munkaorvostani Intézet által képviselt) berlini szövetségi kormányzat

megrendelésére

végzett

vizsgálatokban,

hogy

a

pedagó-

gusok nagymértékben szembesülnek a diákok agresszivitásával, és az iskolai agresszivitás az a tényező, amely a legerősebben befolyásolja a pedagógusok egészségét. Bajban a diákok Nemcsak

a

a

iskolákban.

német

pedagógusok, A

hanem diákok

a nagy

diákok

helyzete

számban

is

kritikus

szenvednek

testi

és pszichoszomatikus tünetektől, amit az a stuttgarti felmérés is igazolt,

amelyet

körében.

Mivel

2001-ben a

szülők

gyermekorvosok egyre

kevesebbet

végeztek

a

foglalkoznak

fiatalok a

gye-

rekekkel, a környezet pedig egyre nyugtalanabbá válik, és nő a video-

és

tévéfogyasztás,

ijesztő mértékben

megnőtt

a

figyelem-

zavaros gyerekek száma (ráadásul a gyerekek a szükséges pszichoterápia

helyett

gyakran

metilfenidátot

[Ritalin ® -t]

kapnak,

hogy

„lenyugodjanak"). Egy újabb vizsgálat szerint a diákok több mint 15

százaléka

szenved

valamilyen

pszichiátriai

zavarban.

Emellett

- nem utolsósorban annak következményeiként, amit a diákok a családjukban és a képernyőn látnak - aggasztó mértékben hajlamosak erőszakra. További rizikócsoportok: ápolók és orvosok Sajnos az orvosokat és az ápolókat sem kíméli a kiégési szindróma triásza (érzelmi kimerültség, a rájuk bízott betegekhez való nega-

211

tív hozzáállás és kételkedés

a

munkájuk

értelmében).

Különösen

az onkológiai és intenzív osztályokon dolgozó orvosokra leselkedik a kiégés nagy veszélye. A teljes kiégés gyakorisága különösen az erősen megterhelt orvoscsoportoknál magas, amit - vizsgálattól függően - 15 és 30 százalék közé tesznek, de ha ehhez hozzáveszszük azokat is, akiknél a kiégésnek még csak a veszélye áll fenn, akkor eléri az 50 százalékot. Az AIDS-, onkológiai és intenzív osztál yokon dolgozó és kiégésben szenvedő ápolók aránya 30 és 40 százalék közé tehető. Az lés

orvosok

tűnik

a

lehetőségük tartozik

kiégésének

legfontosabb

arra,

az

hátterében

a

oknak,

a

megfigyelés,

eljárások,

egyértelműen

amelyeket

megnöveli

az

az

az

alig

Amerikában be

stressz-

van

történéseket.

betegbiztosítók

orvosoknak

orvosok

munkaterhe-

gyakran

terápiás

hogy

körben bevezetett case management (a kezelési

túlzott

miközben

hogy befolyásolják

fontos

a

és

széles

által

kell

Ide előírt

tartaniuk)

kiégési

szintjét.

Németországban is hasonló fejlemények zajlanak mostanában. Egy

orvosok

körében

végzett

vizsgálatban

a

megkérdezet-

tek 36 százaléka válaszolta azt, hogy súlyos hibákat követett el a munkateher

okozta

stressz

következtében

-

amelyekbe

akár

bele

is haltak a betegeik. Különösen a fiatal, főleg egyetemi klinikákon dolgozó orvosokat sújtja (nem mindenütt, de sok helyen) az óriási teljesítménykényszer végezniük: a

és

munkaszerződésük,

kell

az,

munkanapjaik

folytatniuk

a

hogy

valóságos

rendszeresen

ráadásul

„publikálj

még vagy

12

rabszolgamunkát

órásak,

tudományos pusztulj!"

Kimondottan nyugtalanító az orvosok kiégése

rendkívül

kell rövid

tevékenységet

mottó

is

szellemében.

a betegekre

nézve:

a vizsgálatok tanúsága szerint a pszichiáterek a kiégés miatt kevésbé

hajlandóak

pszichoterápia

végzésére.

Éppen

ennyire

félelmetes

az a megfigyelés is, melyre egy vizsgálat jutott: az orvosoknál megfigyelhető

kiégési

szindrómával

iránti szimpátia is.

212

együtt

megnő

az

eutanázia

A kiégési szindróma megelőzése és terápiája Az elkövetkezendő kiégés az

elleni

iskolákban,

ményekben.

években

rendszeressé

folyamatos a

A

végtelenségig

prevenciós

kórházakban

és

munkaterhelést fokozni.

az

kell

ápolással

alapvetően

Ahol

csak

válniuk

a

programoknak,

szakmai különösen

foglalkozó

nem

lenne

lehetséges,

(az

intéz-

szabad

a

egyhangúság

helyett) sokszínűvé kell tenni a feladatokat, és gondoskodni kell arról

a

álljon

egyénileg

túllépő ne

lehetőségről,

a

munkavégzőknek

alakítaniuk

a

munkájukat.

farkasok

és

túlzottan

magányos

legyenek

hogy

példaképek,

sokkal

inkább

A

szabadságukban határokat

messze

becsvágyó

munkatársak

úgy

befolyásolni

kell

őket, hogy megerősítsék a kollégáikkal való együttműködést és a kommunikációt. A az

kiégés-kimerülés

ún.

szupervíziós

munkatársak

közötti

(tehát

az

nem

megelőzésének csoportok

számú

kialakítása.

beszélgetőkörök,

adott

első

kollektívában

Ezek

amelyeket dolgozó)

lehetősége voltaképpen

azonban

külső

beszélgetésvezető

moderál (moderátor lehet pl. szociális munkás, pszichológus vagy pszichoterapeuta). ápolóknál,

Az

valamint

il yen

szupervíziós

tanároknál

is

csoportok

nagyon

jó

orvosoknál

hatásfokkal

és

akadá-

lyozzák meg a kiégési szindróma kialakulását. A személyi edzők és „motivációs

guruk"

kimondottan

ellenjavallottak,

mivel

többnyi-

re legfeljebb rövid ideig tartó lelkesedést és a munkahatékonyság rövid távú fokozását érik el. A kiégés-kimerülés veszélye középtávon ezért inkább megnövekszik. Ha

azonban

szenved,

a

munkavállaló

pszichoterápiás

vagy

már

klinikai

pszichoszomatikus

szintű

kiégéstől

kezelésre

van

szükség. A bizonytalan kúrák nem segítenek, sokkal hatékonyabb a célzott pszichoszomatikus kezelés, amelynek során az érintettek megtanulhatják károsodjon

úgy

alakítani

az

emberi

kapcsolataikat,

hogy

ne

a munkahelyükön a testi és lelki egészségük. A pszi213

choszomatikus

kezelés

alkalmazásával

kellene

szembeszállni

azzal

a széles körben elterjedt felfogással, mely szerint a kiégési szindrómából

egyetlen

kivezető

út

van:

a

korkedvezményes

nyugdíj

vagy a leszázalékolás.

Összefoglalás A

munkahelyi

kapcsolatok

élményei

is

nyomot

hagynak

az

emberben. Az újabb németországi vizsgálatok szerint az összesen

36

millió

egészségi

foglalkoztatottnak

állapotban

Freudenberger

van,

1974-ben

akár

amelyet

a

a

„kiégési

25

százaléka

New

York-i

tünetegyüttesnek"

olyan Herbert

nevezett

el. A tünetek: kimerültség, alvászavarok, fejfájás vagy szédülés, szorongás vagy depresszív hangulat - szervi okok nélkül. A nagy

kiégési

szindróma

megterhelés,

kockázati

monoton

tényezői

munka,

a

kevés

következők : elismerés

és

hiányzó összetartás a kollégák között, valamint hiányzó pozitív

visszajelzések

azok

részéről,

tevékenykedik.

A

megelőzést

szupervíziós

a

kiégési

akik

szindróma csoportok

érdekében elleni

az

ember

leghatékonyabb

(munkatársak

közötti

beszélgetőcsoportok) nyújtják a kollégák és feletteseik számára,

amelyeket

lehetőleg

munkahelyen

kívülről

érkező

mode-

rátorok vezessenek. A már fellépett kiégési szindróma esetén az

ambuláns

pszichoterápiás

vagy

terápia javallott.

214

osztál yos

pszichoszomatikus

16. fejezet A pszichoterápia hatásai a pszichére és a neurobiológiai struktúrákra

Ha

valaki

nagy

biztonsággal

veszekedésbe

akar

fullasztani

egy

asztal melletti beszélgetést vagy egy bulit, akkor elég, ha felveti a „pszichoterápia"

kérdését.

Úgy tűnik,

ennek

a

témának

páratlan,

titkos, eleddig azonban nem vizsgált ereje van, amely izzásig hevíti a kedélyeket. Vajon miért van az, hogy a többi izgalmas orvosi dilemma

(javaslat:

műtét

vagy

konzervatív

terápia

a

gerincsérv

esetén?) olyan kevéssé kavarja fel az értelmes embereket? De félre a tréfával: a pszichoterápia érdekfeszítő téma lesz a jövőben is, és ennek így is kell lennie. Megérett az idő azonban arra, hogy ezt a

-

pszichológusok

tulajdonságaival

és

által

is

hatásaival

művelhető együtt,

-

orvosi

gyógymódot,

megszabadítsuk

a

a

kávéházi

hangulattól, és szemügyre vegyük a tudományos adatok, valamint a neurobiológiai ismeretek fényében.

Mi a pszichoterápiás kezelés tárgya? A pszichoterápiának nélkül az emberi

olyan

jelenségek

kapcsolatokhoz 215

a

tárgyai,

amelyek

kivétel

kötődnek: nehézség az érzések

feldolgozásában,

szorongás,

lelki

kimerültség

vagy

az

életöröm

elvesztése, párkapcsolati vagy családi gondok, kényszeres gondolatok vagy cselekvések, szexuális problémák, testi megbetegedések okozta lelki feszültségek vagy testileg kiváltott lelki zavarok. Ε tünetek

kétféleképpen

kapcsolatokkal: fűződő

egyfelől

kapcsolatokat,

is

összefüggnek

közvetlenül

másfelől

az emberek

befolyásolják

pedig

az

emberi

a

közötti

másokhoz

kapcsolatokból

származó tapasztalatok részt vesznek a lelki tünetek előidézésében. Az emberi kapcsolatok - és valójában róluk szól ez a könyv -

mély

nyomot

hagynak

bennünk:

nemcsak

a

lelkivilágunkat

befolyásolják, hanem - az agy révén - a génjeinket, a biológiai funkcióinkat

és

a

testi

struktúráinkat

is.

Ezért

nem

meglepő,

hogy az emberi kapcsolatok nemcsak a tünetek kialakulásában és fenntartásában vesznek részt, hanem a tünetek és az emberi kapcsolatok közötti összefüggés egyben a pszichoterápia meghatározó beavatkozási felülete is (és itt mindegy, melyik terápiás iskoláról van szó). A psziché keletkezéstörténetéhez A

modern

neurobiológiai

módszerekkel

végzett

vizsgálatok

azt

mutatják, hogy az ember korábbi kapcsolatainak tapasztalatait és kapcsolatai jelenlegi alakulásának mintáit az agy idegsejthálózatai megőrzik.

Röviddel

a

születés

után

működésbe

lépnek

azok

a

hatások, amelyek a psziché, az agy és a test fejlődését az emberi kapcsolatok

révén

befolyásolják.

A

pontos

megfigyelések

és

a

kísérleti vizsgálatok tanúsága szerint a csecsemőnek elég néhányszor találkoznia az anyja arcával, hangjával és illatával, hogy ezek a benyomások eltárolódjanak az idegsejthálózataiban, s így fel tudja ismerni az anyját más emberek között. A kölcsönös mimikai és hangjelzések, valamint a felkínált mell hatására kialakul az érzelmi kötődés. A kötődés kialakulásához szükséges tanulási folyamatok révén idegsejtek

közötti

kapcsolódási

216

pontok

(szinapszisok)

épülnek

ki

a

csecsemőben,

agykéregben

és

és

a

megfelelő hálózatok

limbikus

rendszerben,

formálódnak a

az

érzelmi

nagy-

intelligencia

központjában. Az

anyai

jelzések

neurobiológus csak

és

a

nemrégiben

tárolásában

kanadai

az

olasz

William

felfedezett

Giacomo

Hutchinson

Rizzolatti

agykutató

tükörneuron-rendszer

segít:

által

az

ún.

tükörneuronok (tükröző idegsejtek) segítségével az agy úgy tárolja

a

külvilágból

tudja egy

azokat

re

(a

mimikai

derített

felvett csecsemő

jelzés

fényt,

beállított

folyamatokat, esetében

lehet).

hogy

a

ez

William

limbikus

tükörneuronok

is,

hogy

maga

például

egy

Hutchinson rendszerben

amelyek

is

utánozni

hang

vagy

felfedezése vannak

lehetővé

arra

érzések-

teszik,

hogy

az érzelmi beleélés és együttérzés tapasztalatait is eltároljuk az idegsejthálózatokban

-

ez

az

előfeltétele

annak,

hogy az

ember

empátiát tudjon érezni. Ha a csecsemő nem kap kapcsolati ajánlatokat, akkor nincs is mit tárolnia, ami komoly lelki és agyi károsodásokhoz vezethet. Az

anya

részéről

a

megfelelő

ingerkínálat

nemcsak

a

gyermek

lelki érését segíti elő, hanem számos növekedési gént kapcsol be és sűrű szinaptikus kapcsolatrendszert épít ki az idegsejtek között a csecsemő agyában. A hiányzó kapcsolatok, az anyától való elválás (ha nincs senki, aki

helyettesítse)

tanúsága részt nak

szerint

erőteljes

és

egyrészt

között (Japán)

és

tudományos

Gerd

Elizabeth

Poeggel

Gould újabb

a

legsúlyosabb

idegsejtpusztuláshoz,

degenerációjához

egyértelmű

az ingerszegény környezet

a

szinapszisok

megfigyelések és

Katharina

(Princeton, vizsgálatai,

lelki

az

(Lipcse,

ezenkívül

Robert

más-

nyúlványai-

leépüléséhez támasztják

valamint

vizsgálat

tünetekhez,

idegsejtek

Braun

USA),

számos

vezet. alá,

Ezt

többek

Magdeburg),

Maszumi

Icsikava

Struble

amerikai

neurobiológus „klasszikus" vizsgálata is. Hiába fantasztikus a csecsemő genetikai felszereltsége, ha nincs megfelelő

környezet, és

nincsenek 217

emberi

kapcsolatai,

amelyek

működésbe hoznák. Az anyával (és másokkal) közösen fenntartott kapcsolat által kialakított hálózatok lépésről lépésre építik fel azt a programot, amellyel a gyermek a saját kapcsolati aktivitását alakítani fogja (miáltal tovább változnak az idegsejthálózatai). Mitől lesz szükség a pszichoterápiára? A különböző életkörülmények

és

hányattatások

(a

szülők

beteg-

ségei vagy lelki problémái, a gyerekek testi megbetegedései, balesetek,

szociális

befolyása

az

körülmények

embernek,

és

és

hasonlók),

amelyek

amelyekre

esetében

épp

alig

emiatt

van

aligha

lehet „vétkest" találni, a lelki fejlődés károsodásához vezethetnek, bár többnyire csak részterületeken. A

pszichés

problémák

elbizonytalanító bízhatóságával,

a

mekkel

tényleges

vagy

(vagy

kialakulásának

tapasztalatok,

parancsaira

kapcsolati

személyek

elvesztésével),

vonatkozó

gyakori

amelyeket

magas

a

okai

elvesztésétől a

azok

kapcsolatok mások

alkalmazkodási

való

az

megfélel-

szükségleteire nyomással,

a

saját szükségletek túlságos háttérbe szorításával és nem utolsósorban

az

erőszakkal

Katharina

Braun

való

találkozásokkal

neurobiológus

és

kapcsolatban

Bernhard

Bogerts

szereztünk. pszichiáter

(Magdeburgi Egyetem) egyfelől a különféle kapcsolati tapasztalatok, másfelől a génaktivitás, valamint a neurobiológiai struktúrák között bizonyítottan fennálló szoros összefüggések alapján arra a következtetésre

jutott

egy

2001-ben

publikált

ragyogó

tanulmá-

nyában, hogy a pszichés zavarok alapja „a funkcionális kapcsolókörök rossz és csökkent működése, különösen a kognitív, illetve az

érzelmi

teljesítményekért

felelős

limbikus

rendszerben",

s

e

zavarok „a korai társas érzelmi események hatására vésődnek be". Ennél szebb összefoglalást jelenleg nem adhatunk. Ez a fejezet azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a pszichoterápia

képes-e

cionális

kedvezően

kapcsolókörök

kapcsolati tapasztalatok

befolyásolni

vagy

rossz

csökkent

vagy

megszüntetni

a

működését".

„funkHa

a

bevésődnek a pszichés és neurobiológiai

218

struktúrákba, ne

tudnia

akkor

a

pszichoterápiának

segíteni

a

pszichés

enyhüljenek is

el

a

lelki

kellene

érnie.

adatokra

tettünk

szemügyre

problémáik, Ε

szert

fogunk

de

kérdéskörben az

utóbbi

venni.

nemcsak

zavarokban

neurobiológiai fantasztikus

időkben,

Előtte

abban

azonban

kelle-

szenvedőknek,

változásokat

új

tudományos

amelyeket nézzük

hogy

hamarosan

meg,

hogyan

működik a pszichoterápia. Az „implicit tudás" érzelmi „sémává" válik Az emberi kapcsolatok hálójában élt élet, annak megtapasztalása és alakítása alkotja azt az „anyagot", amelyekből megjelennek azok a problémák, panaszok és egészségzavarok, amelyek miatt a beteg felkeresi a pszichoterapeutát. Ez az élet, annak megtapasztalásával és alakításával együtt, az összes addigi kapcsolati élmény hatására alakult ki. A társas hálóban szerzett számtalan élményből és tanulási tapasztalatból belső „tudás", illetve érzelmi „séma" alakult ki, amely meghatározza azt a belső alapot, ahogyan a kapcsolatainkban mozgunk és viselkedünk. Nézzük meg egy kicsit közelebbről ezt a belső sémát. Ez egy bevésődött,

ún.

folyamatokat

„implicit"

irányítunk

tudás,

amelynek

anélkül,

hogy

segítségével

tudatosítanánk

összetett

magunkban

az egyes lépéseket, és azokba bele kellene gondolnunk (utóbbi azt jelentené, kellene nem

hogy

„explicit",

támaszkodnunk).

tudnánk

galomban. „tudás"

A

gondolkodás

A

révén

azaz

bevésődött, nélkül

beidegződött, képesek

tudatosan

megfontolt

implicit

irányítani

messzemenően

vagyunk

tudás

az

hiányában

autónkat

automatizált

biztonságosan

tudásunkra

vezetni

a

for-

vezetési és

ezzel

egy időben az utasainkkal csevegni. Hasonló a helyzet a pszichés dolgok terén is. Némelyik - de nem az összes - tanult képességünket először explicitté néha

nagy

kell

tennünk,

fáradságok

vagyis árán

gyakran

újra

meg

tudatos újra

gondolkodással,

gyakorolnunk

kell,

mielőtt - idővel és megfelelő gyakorlással - implicit tudássá nem 219

válik (pl. amikor megszerezzük a jogosítványunkat). Vannak olyan tudástartalmak - ez főként a személyes kapcsolatokra és a társas együttlét tudás

mikéntjére

vonatkozik

megkerülésével

amelyek

észrevétlenül

és

viszont

közvetlenül

az

explicit

belopóznak

a

burkolt tudás memóriájába, és érzelmi sémává válnak. Neurobiológiailag az implicit tudás - mint minden tudás - a nagyagykéreg

és

a

limbikus

rendszer

idegsejthálózataiban

táro-

lódik, az implicit tudásnál, illetve az érzelmi sémáknál azonban a mélyebben fekvő agyi központok is szerephez jutnak. Számos olyan dolgot, amelyet implicit módon tudunk és gondolkodás nélkül alkalmazunk nap mint nap, alig vagy csak nagy nehézségek árán tudunk explicit módon elmagyarázni (kivéve, ha azok közé tartozunk, akik mindig tudják, mely szabályok alapján alkotják meg a kimondott vagy leírt mondataikat). És végül, de nem

utolsósorban:

számos

olyan

implicit

tudástartalom

létezik,

amely befolyásolja a cselekvéseinket, ám explicite nem is tudjuk, hogy tudás

tudjuk.

Tény,

nagyrészt

amelyek

alapján

hogy az

tudattalan

-

implicit,

automatikusan

akárcsak

azok

az élményeink

és

az

viselkedéseink

alkalmazott

érzelmi

sémák,

strukturálódnak

-, vagyis nem vagy csak nagy nehézségek árán hozzáférhető az explicit gondolkodásunk számára. Egyes valamint

neurobiológusok, pszichoanalitikus

mint orvosok,

a

Nobel-díjas mint

Glen

Eric Gabbard

Kandel, (Karl

Menninger Pszichiátriai Egyetem, Kansas, USA), számos új tanulmányukban

egyértelműen

arra

utalnak,

hogy az

emberek

közötti

kapcsolatok átélése, megtapasztalása és alakítása implicit, intuitív, tehát

automatikusan

alkalmazott

tudás.

Ennek

megfelelően

az is

elsősorban implicit tudás, amivel a pszichoterápiás munka foglalkozik. A pszichoterápiás munkának tehát mindenekelőtt az érzelmi sémáinkkal, a legbenső beállítottságainkkal kell foglalkoznia.

220

A pszichoterápia munkamódszere Miért

változtatja

meg

az

implicit

tudást

az

emberi

kapcsolatok

alakulása? És továbbmenve: hogyan lehet azt megváltoztatni? Az érzelmi kerül

sémánk

szóba,

megváltoztatásának

ha

az

alapját

alapja

képező

rendszerint

eljárások

már

csak nem

akkor

képesek

ellátni azokat a feladatokat, amelyek elé az élet állít bennünket. A pszichoterápia szempontjából ez azt jelenti, hogy az embernek akkor

kell

pszichoterapeutához

fordulnia,

ha

a

korábbi

implicit

megélési és viselkedési mintái nem felelnek meg annak a célnak, hogy

kielégítően,

boldogan

és

egészségi

panaszoktól

mentesen

tudja átélni és alakítani az emberi kapcsolatait. Vegyünk

egy

Németországban,

hasonlatot:

azonban

ennek

valaki

évekig

ellenére

is

vezet

autót

bizonytalan

sofőr,

majd egy új párkapcsolata miatt Londonba költözik. Aligha lesz elegendő

a

sikeres

londoni

vezetéshez,

ha

valaki

figyelmezteti,

hogy Angliában a másik oldalon kell vezetni (bár a legelső angliai vezetése során nyilván még nagyobb gondban lenne, ha egyáltalán nem kapta volna meg ezt az explicit figyelmeztetést). Ez a sofőr ugyanolyan

helyzetben

van,

mint

néhány páciens

a

pszichoterá-

piával: bár senki nem kötelezi vagy kényszeríti rá, mégis érdemes lenne néhány leckét vennie autóvezetésből. Egy jó oktató sok mindent meglehetősen hasonlóan tesz, mint egy pszichoterapeuta. Eleinte felvilágosításokkal szolgál, és megállapodásokat köt önnel. Utána elengedi. (A pszichoterápiában ez azt jelenti, hogy a terapeuta terápiás emberi kapcsolatba bocsátkozik önnel.) Önnek fontos azt éreznie, hogy az oktató ön mellett áll, és segíteni akar. Minél nagyobb az összhang a két ember között, annál gyorsabban haladnak majd. (A pszichoterápia sem működik a jó és támogató kapcsolat nélkül.) Ha elindult, lesz majd néhány kérdés, amelyekről úgy akar beszélni, hogy közben nem kell attól tartania, hogy nevetségessé teszi vagy szégyenbe hozza magát. 221

Mindazonáltal

a

jó

oktató

alaposan

megfigyeli

önt

vezetés

közben, és szóvá tesz néhány apróságot a vezetési stílusában, amelyek önnek talán még fel sem tűntek. Jót tesz azonban, ha nem „beszél lyukat a hasába", vagy „engedi szóhoz jutni önt", mert végső soron önnek kell megtanulnia vezetni. Hasonlóan viselkedik a jó pszichoterapeuta is az üléseken. Az

ön

vezessen

számára

az

eleinte

azonban -

az

logikus

a

legfontosabb,

módon

-

hogy

szokatlan

valóban

környezetben

és némileg más szabályok között. A „szokatlan környezet" és a „némileg

más

szabályok"

a

pszichoterápiában

azt

jelentik,

hogy

a beteg más reakciókkal viszonyul a pszichoterapeutájához fűződ ő kapcsolathoz,

szokatlan

latokra

szert.

tesz

lehetősége

az a

kérdéseket

Az

új

meghatározó

kap,

érzelmi dolog,

és

új

érzelmi

tapasztalatok amellyel

a

tapaszta-

megszerzésének terápia

megvál-

toztatja az intuitív, implicit tudást - és vele együtt a páciens belső sémáját. szorongási

Néhány

különösen

tüneteknél

gyakorlatokat

-

és

az

szaknyelven:

nehéz ún.

probléma

esetén

kényszerzavaroknál)

expozíciós

(bizonyos a

terapeuta

gyakorlatokat

-

ír

elő,

hogy valamilyen új élményben részesítse a beteget. Mivel azonban az oktató mellett is azt kell megtanulni, hogyan vezessen egyedül az ember, ezért az oktató arra biztatja önt, hogy a segítsége nélkül vezessen. A pszichoterápiában az a cél, hogy a páciens a terápia során szerzett új élményekre támaszkodva új szemlélet-

és

viselkedésmódokat

merjen

alkalmazni

a

hétköznap-

jaiban, főleg olyan területeken, amelyeken addig a szorongás, a szégyen vagy mások túlzott tekintetbe vétele dominált korábban.

Hogyan mutatták ki a pszichoterápia hatásait? Neurobiológiai

szempontból

a

pszichoterápia

fentebb

ecsetelt

változási folyamatai nem a légüres térben zajlanak. A modern vizsgálati eljárásokkal már néhány éve képet tudunk alkot-

222

ni

arról,

hogy

az

agy

mely

részei

milyen

mértékben

aktívak

egy bizonyos időpontban. Az egyik ilyen diagnosztikus eljárás a pozitronemissziós tomográfia

(PET),

amely egyáltalán

nem jelent

megterhelést a betegek számára. Hasonló eljárás a single photon emission computer tomography (SPECT). Manapság a legtöbb vizsgálatot

az

f-NMR-készülékkel

végzik

(f-NMR: functional

nuclear

magnetic resonance). A súlyos depresszió állapotában lévő betegek agya változásokat mutat azokon az agyterületeken, amelyekben a depresszió kialakulásáért felelős idegsejthálózatok találhatóak. Az egyik ilyen agyterület a gyrus cinguli, a limbikus rendszer egyik részét képező agyi struktúra (a limbikus rendszer pedig, mint már tudjuk, az érzelmi intelligencia központja). A súlyosan depressziós betegeknél a PET és a SPECT segítségével láthatóvá vált agytevékenység-változás a gyrus cinguli környékén csak az egyik jele volt annak, hogy ez az agyterület

reprezentálja,

illetve

tárolja

az

idegsejthálózataiban

az

élőlény pszichés, illetve érzelmi alapállapotát. Arthur Angeles)

Brody a

állapotából (és

és

PET látható

néhány másik

sikeres Martin

IPT

(Kaliforniai

megfigyelte,

visszarendeződések agyterület)

nevű

hasonló

Baxter

segítségével

pszichoterápián

fejlesztett

Lewis

vesz

eljárást

megfigyelést

hogy

zajlanak

(ők

a

a

depresszió

gyrus

amikor

Los

cinguli

a

páciens

mélylélektanból

tovább-

alkalmazták). tett

a

a

tevékenységében, részt

Egyetem,

Az

angol

Stephen

SPECT-módszerrel.

A

pszi-

choterápia által kiváltott, a PET és a SPECT segítségével láthatóvá

tett

gyan

a

agyi

anyagcsere-normalizálódás

csupán

rendeződtek

gyógyszeres

az

terápiával

anyagcsere-folyamatok.

megfelelt

kezelt A

annak,

páciensek

aho-

agyában

pszichoterápia

pozitív

hatásai látszanak abban az f-NMR-vizsgálatban is, amelyet Anna Buchheim, ulmi,

az

Innsbrucki

heidelbergi

(ebben az

esetben

és

Egyetem

brémai

professzora

kollégájával

pszichoanalízis

rápiás módszer). 223

volt

az

végzett

néhány

depressziós

embereken

alkalmazott

pszichote-

Hasonlóan

sokatmondónak

bizonyultak

a

pszichoterápia

bio-

lógiába „átváltó" hatásairól a kényszeres betegekkel végzett vizsgálatok.

A

kényszeres

zavarok

olyan

pszichés

betegségek,

ame-

lyekben a betegek mély és kontrollálhatatlan szorongást élnek át a világ kiszámíthatatlanságával kapcsolatban. A betegek csak azzal tudnak nyos

szubjektív újra

meg

biztonságérzést újra

teremteni

elvégzendő

maguknak,

ha

(kényszer)cselekvéseket

bizo-

hajtanak

végre, vagy ha egy bizonyos séma szerint ismételten végighaladnak

a

nem

(kényszeres)

sikerül

ezeken

a

gondolataik

kizárólag

a

kényszeres

során.

saját

A

erejükre

folyamatokon,

betegeknek

rendszerint

támaszkodva

amelyekről

a

úrrá

lenni

szégyenérzet

miatt többnyire nem beszélnek. A

nagymértékű

kontrollhoz,

amelyet

a

kényszerbetegek

moz-

gósítani kénytelenek a rejtett szorongásuk ellen, be kell kapcsolniuk az ún. nucleus caudatus (az egyik agykéreg alatti struktúra)

idegsejthálózatait

betegeknél

a

is:

a

kezeletlen

PET-vizsgálat

a

nucleus

kényszerzavarban caudatus

szenvedő

megnövekedett

aktivitását mutatja. A már említett Lewis Baxter 1992-ben tette azt a megfigyelést, miszerint a sikeres viselkedésterápiás kezelésen átesett páciensek PET-vizsgálata során azt találták, hogy helyreállt a nucleus caudatus anyagcseréje. Ez volt a legelső utalás arra, hogy a pszichoterápia „eléri" az agy biológiai struktúráit is. Úgy tűnik, a sikeres pszichoterápia a pszichés zavar fajtájától függetlenül hat a neurobiológiai folyamatokra: egy páciensnél, aki borderline-zavarban

szenvedett,

(pszichodinamikus,

illetve

piával azt

kezelték,

figyelte

Heimo

meg a

és

egy év leforgása

mélylélektani Viinamäli

módszerrel

(Kuopio

SPECT-módszerrel,

alatt végzett)

Egyetem,

hogy helyreállt

sikeres terá-

Finnország) az egyik

idegi jelzőanyag (a szerotonin) szintje. Nem csak a modern képalkotó eljárások mutatták meg, hogy a pszichoterápia - mint minden fontos emberek közötti kapcsolati élmény - a psziché mellett a testet is képes befolyásolni. Az alvás az a másik „biológiai marker",

amely 224

számos

pszichés zavarnál

mérhetően

megváltozik.

Az

egészséges

emberek

normális

alvási

profiljával szemben (az éjszaka első felében mély alvás, utána, az éjszaka második felében egyre több álomfázis, illetve REM-alvás) a pszichés zavarokban szenvedő betegek olyan változásokat tapasztalnak,

amelyeket

közben

EEG-vel

aki

az

gyelte, de

mérni

amerikai hogy

a

tudunk

leképezik

az

Minneapolis korábban

pszichoterápiával

az

alváslaborokban

agyhullámgörbét). egyik

klinikáján

poszttraumás

sikeresen

kezelt

(ahol

Brad dolgozik,

stresszzavarban

betegeknél

alvás

Engdahl, megfi-

szenvedő,

mérhetően

javult

az alvásprofil. Az

orvostudomány

többi

ágához

hasonlóan

a

pszichoterá-

pia szakmai közösségének is újra meg újra tisztáznia kell, hogy nem

mérési

gyógyászatban

eredményeket, pl.

hanem

néhány év

embereket

kellett

annak

kezelünk.

(A

szív-

felismeréséhez,

hogy

bizonyos gyógyszerek javítják ugyan a szívritmust, de a betegek korábbi

elhalálozását

okozzák).

A

meghatározó

mérce

semelyik

terápia esetében sem valamiféle mért érték, hanem a beteg szubjektív állapota, és még meghatározóbb a rá váró évek száma. Ez a pszichoterápiára is vonatkozik. A vizsgálatok tanúsága szerint bizonyos daganatos megbetegedéseknél lerövidül a betegek túlélési ideje, ha a daganatos betegséghez pszichés zavar, különösen depresszió társul. Ε tekintetben fontos, hogy két statisztikailag kifogástalanul végzett vizsgálat is kimutatta,

hogy a

pszichésen

terhelt

rákbetegekkel

végzett

pszi-

choterápia meghosszabbította a túlélési időt: a tekintélyes Lancet orvosi folyóiratban David Spiegel (Stanford Egyetem) által közölt cikk arra mutatott rá, hogy a pszichoterápiával kezelt mellrákos betegek átlagosan 18 hónappal élték túl a kontrollcsoport tagjait. Fawzy Fawzy és munkacsoportja (Los Angeles-i Egyetem) szintén fontos,

a

rosszindulatú

bőrrákban

szenvedő

hosszabbító hatást ért el a pszichoterápiával.

225

betegek

életét

meg-

Összefoglalás Egy

német

szövetségi

kormány

által

1991-ben

készíttetett

felmérés során a hamburgi Adolf Ernst Meyer pszichoszomatikus

orvos

(1925-1995)

(1943-2005) és

arra

vezetésével

az

A

száz

pszichoterápia

viselkedésterápiás, technikák

Grawe

és

hogy a

egyaránt

a

ún.

értékeltek

viselkedésterápia

sémákra

ki,

pszichodinamikus/

bizonyítottnak

pszichodinamikus

az

pszichoterápia-kutató

tanulmányt

jutottak,

tudományosan

származó

Klaus

több

eredményre

mélylélektani konysága

és

és

haté-

tekinthető.

Gestalt-terápiából

fókuszáló

terápia

(SFT)

kidolgozásához vezettek, amely viszonylag új, de sokat ígérő terápiás eljárás. Nemrégiben valamint a

a

frankfurti

stockholmi

Marianne

Leuzinger-Bohleber,

Rolf Sandell által vezetett munkacso-

port gondos és nagyszabású vizsgálatai egyértelműen igazolták a pszichoanalitikus kezelés hatékonyságát is, amely pedig heves ideológiai Gerhard

viták Roth,

kereszttüzében Anna

áll

Bucchein

és

már

egy

ideje.

(Jelenleg

Manfred Cierpka vezetésé-

vel további vizsgálatokat végeznek a pszichoanalitikus kezelés hatékonyságával egy

kapcsolatban.)

pszichodinamikus,

illetve

A

legtöbb

betegnek

mélylélektani

ajánlható

orientációjú

vagy

viselkedésterápiás kezelés, mivel ezek időtartama behatárolt. Korábban a pszichoterápia területe éveken át olyan piacként

működött,

képzésben dett.

nem

A 90-es

amelyen

számos

részesült

sarlatán

évek

végén

képesítés és

elfogadott

nélküli,

szektatag

komol y

tevékenyke-

pszichoterápiás

törvény

azonban mára olyan helyzethez vezetett, amelyben a betegek nyugodtak után és

lehetnek

vizsgázott orvos

és

afelől,

hogy

működési

terapeuták

megfelelő

a munkájuk végzéséhez.

226

a

törvény

engedélyt

hatályba

lépése

szerzett

pszichológus

előképzettséggel

rendelkeznek

Mint az imént részletesen taglalt új vizsgálati eredmények is mutatják, a pszichoterápia nemcsak a lélekre, illetve a bennünk

működő

érzelmi

sémákra

hat,

hanem

a

neurobiológiai

struktúrákra is. A pszichoterápia során visszafejlődnek az olyan neurobiológiai ségzavar

változások,

amelyek

kísérőjelenségeként

valamilyen

alakultak ki.

pszichés

egész-

Kijelenthetjük tehát,

hogy a pszichoterápia olyan gyógyító eljárás, amely nemcsak a lélekre, hanem a testre is hat.

227

Függelék A gének működése

A fehérjék a gének irányítása alatt állnak A gének jelentőségét az adja, hogy azokat a terveket hordozzák, amelyek séhez

a

végrehajtó

szükségesek.

funkciót

betöltő

Foglalkozzunk

ezért

vegyületcsoport először

röviden

termeléezzel

a

vegyületcsoporttal, mivel ez viszi át a testbe a gének „utasítását". Minden

egyes

élőlény

élete

a

sejtek

együttműködésén

alapul,

és közismert, hogy a szervezet sejtekből „épül fel". Az agyunk, amelyben a gondolkodás, az érzések és a tapasztalások zajlanak, szintén sejtekből épül fel (ezeket a sejteket idegsejteknek nevezzük). Az élő szervezet - és így a sejtek - egyik építőanyaga egy olyan

vegyületcsoportból

áll,

amelyet

fehérjéknek

(proteineknek)

nevezünk. A fehérjék szabályozzák a szervezet sejtjeiben a legtöbb meghatározó biokémiai folyamatot, és irányítják az egész szervezetben

az

pontján

találunk

a

anyagcsere-folyamatokat.

proteinek

irányítják idegi

a

példát

nemcsak

a

biokémiai

ingerületátvivő

a

fehérjék

véráramban, „termelés"

anyagként

A

test

minden

működésére: hanem

a

folyamatait.

ún.

szabályozóenzimekként

sejteken

belül

Hormonként

(neurotranszmitterként)

jeleket

is és és

üzeneteket közvetítenek a sejtekben és a sejtek között, valamint a véráram segítségével a távoli testrészek között is. A célállomásnál a 228

jelzőanyagokat

aprócska fogadóállomások várják, amelyek a befo-

gadó sejt külső felszínén találhatók. Ezek a receptoroknak nevezett

fogadóállomások

ezernyi

is

feladatának

fehérje

szükséges.

alapvetően

fehérjék.

Az

mindegyikéhez

egy-egy

sajátos,

Nemrégiben

határozták

anyagcsere

meg,

sok

specializált

hogy

az

ember

esetében 30 ezernél is több különböző fehérje lép működésbe a fogantatás és a halál között, amelyek segítségével a szervezet ellátja sokrétű biokémiai tevékenységét. Azé a hatalom, aki a fehérjéket irányítja Mivel

a

fehérjék

matot,

magától

szervezetben, jék

bonyolítják

adódik,

ahol

előállításának

szekvenciában)

hogy

a

le a

proteineket

az

összes

„távirányító"

ott

szabályozni

lehet.

A

fehér-

(az

ún.

DNS-

terve

a

gének

található.

A

szervezet

szinte

fehérjéket.

Ha

talmaz

géneket

hogyan

irányítják

és

előállít

a

gének

a

anyagcsere-folya-

„szövegében"

fehérjéket,

található

minden meg

akkor

sejtje

akarjuk először

a

tar-

érteni,

tekintsük

át röviden, hogyan keletkeznek. A fehérjéket a szervezet sejtjei az

aminosavaknak

fehérjék

nevezett

aminosavláncok.

különböző

építőelem

„építőelemekből"

Húsz

áll

különböző

építik

fel,

aminosav,

rendelkezésre

(minden

tehát

tehát

a

húsz

aminosavnak

saját neve van, és a biokémiában egy- vagy hárombetűs rövidítéssel

jelölik).

mint

egy

kövessék amihez

Egy konkrét

arra

vonatkozó

egymást

az

természetesen

melyiknek

kell

fehérje „tervrajza" nem áll

az

aminosavláncát

nevezik.

A

fehérje

és

hogy

milyen

aminosavakból

az

kezdenie

fehérje

utasításból,

egyes

információ melyiknek

álló

is

az

fehérje állandó tulajdonságai

sorrendben építőelemek,

hozzátartozik,

kell

zárnia a

aminosav-szekvenciának

hossza

sort.

hogy Egy

(aminosavsorrend)

aminosav-szekvenciájával

közé tartozik.

másból,

együtt

a

A testben előforduló

fehérjék hossza a néhány aminosavból álló lánctól a több száz aminosavból

álló

láncokig

váltakozik.

Miután

egy

fehérje

létre-

jött egy sejtben, a feladatától függően vagy ott marad a sejtben,

229

vagy

kikerül

állomások

onnan.

Vannak

(receptorok)

olyan

lesznek,

fehérjék,

és

más

amelyek

anyagok

fogadó-

befogadására

rendezkednek be a sejtben. Az örökítőanyag A fehérje fölötti „ellenőrzés" (a fehérje irányítása) nemcsak azt jelenti,

hogy

rendelkezésre

hanem

annak

meghatározását

áll

a

is,

tervrajz hogy

(az

aminosavsorrend),

kell-e

termelni

az

adott

fehérjét, s ha igen, akkor milyen mennyiségben. Az emberi test örökítőanyagában 20-25 ezer tervrajz (gén) létezik. Mivel számos tervrajzot

különbözőképpen

lehet

„leolvasni"

(szaknyelven:

átír-

ni), a fehérjék száma meghaladja a génekét (30 ezer fölött jár). Az örökítőanyag, amely - mintegy miniatűr formában - minden sejt magjában

megtalálható,

tartalmazza.

Minden

a

szervezet

sejt

összes

magjában

fehérjéjének

megtalálható

tervrajzát

tehát

mind

a

20-25 ezer tervrajz. Egy adott sejt azonban csak azokat a fehérjéket állítja elő, amelyek előállításáért a saját különleges feladata révén és az adott helyen felelős. A sejtmagban tárolt örökítőanyag az

embernél

insav)

és

nevezett,

található.

az

állatvilágban

spirálszerűen

Pontosabb

a

DNS-nek

tekeredő,

megfogalmazásban

a

(dezoxiribonukle-

fonalszerű DNS

kettős

molekulában spirál,

ezt

a tulajdonságát azonban - bár nagyon fontos tényről van szó - a saját céljainkat tekintve a továbbiakban figyelmen kívül hagyhatjuk. A DNS (kettős) spirálja olyan pici, hogy csak elektronmikroszkóppal látható. A sejtek magjában található és feltekert, illetve gombolyag

formában

előforduló

DNS

különálló

részekből

(ún.

kromoszómákból) áll össze. Ha teljesen kihúznánk, akkor a minden

egyes

sejtünkben

megtalálható

emberi

DNS-fonal

mintegy

két métert tenne ki a maga húszezernél is több fehérjetervrajzával. A gének „szövege" De

hogyan

hogy - a

kell benne

úgy

leolvasni

található

az

örökítőanyagunkat,

tervrajznak

230

a

DNS-t,

megfelelően - fehérjéket

sikerüljön felépíteni? Az elv zseniálisan egyszerű. A DNS-nek van egy „szövege". A DNS-szál négy különböző biokémiai építőelem változatos

sorrendjéből

áll,

amelyeket

nukleotidoknak

nevezünk,

és kezdőbetűikkel rövidítünk. A szöveg tehát elvileg négy „betű" felhasználásával nukleotid mögé.

a

A

készül.

Ez

nyaklánc

fehérje

nukleotidlánca

a

négy

gyöngyeihez

korlátozott

sokkal

alapvető

hasonlóan

hosszához

hosszabb:

építőelem,

viszonyítva

sokmilliónyi

illetve

rendeződik

egymás

a

DNS-szál

nukleotid

láncolata

alkotja. A DNS-t alkotó négy nukleotidot az A, T, C és G biokémiai rövidítésekkel jelölik. 1961-ben fedezte fel az amerikai James Watson

és

Francis

elhelyezkedő genetikai stb.).

Crick,

nukleotid,

információegységet

Mivel

64

hogy

amelyeket

különböző

három-három együtt

képez

(pl.

tripletet

lehet

egymás

tripletnek

is

mellett

neveznek,

AAG-ATT-TCT-GGAlétrehozni

a

meglévő

A, T, C és G nukleotidból, a tripletek legfeljebb 64 különböző genetikai információt

tudnak

kódolni.

Hogy mit

kódolnak,

azzal

kicsit később fogunk foglalkozni. Azt azonban már itt megjegyezzük, hogy a tripletet azért nevezzük kodonnak, mert információkat kódol. A nukleotidok egymás utáni sorrendje és az általuk felépített tripletek (más néven kodonok) alkotják a DNS-szálban a nukleotidszekvenciát vagy DNS-szekvenciát. A „gének szintjétől" a „fehérjekifejeződés szintjéig". A genetikai kód Az imént ábrázoltak alapján tehát a sejtben van egy „génszint" és egy „fehérjeszint": a gének szintjét a nukleotidsorrend, illetve DNS-szekvencia nukleotid

létezik

szinten

olyan

-

van

húsz

fejezi -

ki,

egy

fehérjék belőlük

amelynek „szöveg"

épülnek -

a

elemei

„betűit"

fel,

génszint

-

alkotják.

amelyeknek által

négy az

különböző A

fehérje-

építőelemei

meghatározott

sorrend-

be rendeződnek. Már csak az a kérdés, hogy a génben tartalmazott

információt

hogyan

használja

fel

a

szervezet

a

fehérje

előállításához. Már Mendel is gyanította, hogy a gének bizonyos részei adott fehérjéket határoznak meg. Az tehát a kérdés, hogy a

231

5. ábra: Hogyan íródnak át a gének, és hogyan kell „lefordítani" a bennük tartalmazott információkat a fehérjék előállításához?

Magyarázat az ábrához A fehérjék (proteinek) az anyagcsere főszereplői. A gének tartalmazzák a fehérjék felépítéséhez szükséges terveket. Az emberi szervezet örökítőanyaga nagyjából 23 ezer tervet tartalmaz 30 ezernél is több fehérje felépítéséhez (mivel több tervet különbözőképpen is „le lehet olvasni", a tervek - gének - száma kevesebb, mint a fehérjéké; a test egyes sejtjeiben csak azokat a fehérjéket állítják elő, amelyekre az egyes sejtek specializálódtak). Egy-egy fehérje terve megváltoztathatatlanul bele van írva a megfelelő gén által tartalmazott örökítő információ „szövegébe". Ez a terv öröklődik. Hogy azonban egy gén be- vagy kikapcsolódik-e, az a legtöbb gén esetében nagymértékben függ az adott környezeti feltételektől. Az ábra azt mutatja, hogyan fest a gén „szövege": az örökítőanyag DNS-szála négy építőelemből (nukleotidból) áll, amelyeket az A, C, Τ 232

és G rövidítéssel jelöljük. A gén „szövege" a nnkleotidok meghatározott sorrendjéből áll össze. Ez a „szöveg" nem más, mint a DNS-szekvencia vagy másképpen nukleotidsorrend. A nnkleotidok hármasával tripletet alkotnak, amelyet kodonnak nevezünk. Az A, C, Τ és G nukleotidból 64 különböző triplet vagy kodon épül fel. Minden triplet (kodon) egyegy aminosavat határoz meg a fehérjék felépítéséhez. A szaknyelvben rövidítésekkel jelölik a fehérjéket felépítő aminosavakat, például a Met a methionint, az Asn az asparagint, a Ser a serint jelenti, és még folytathatnánk a sort. Húsz aminosav áll rendelkezésre a fehérjék felépítéséhez. Mivel több triplet (kodon) van, mint aminosav, több adott triplet kódolhat egy adott aminosavat. Miközben a tripletek egymás után kerülnek sorra a gén „leolvasása" folyamán (ez a sejtmagban történik), a sejt (a sejtmagon kívül, de a sejten belül) ezzel párhuzamosan felépíti a megfelelő fehérjét. Az aminosavak sorrendjét aminosav-szekvenciának nevezzük. DNS-szekvencia meghatározott

„szövegét"

hogyan

lehet

aminosavsorrenddel

„lefordítani"

jellemezhető

az

fehérjék

egyes felépí-

téséhez. Az volt James Watson és Francis Crick döntő felfedezése az 1960-as évek végén, hogy a DNS már említett tripletjei (melyek három

egymást

követő

nukleotidból

téséhez,

vagyis

maznak.

Így

a

nukleotidsorrendjét.

DNS

tehát

bizonyos

lehet

aminosavakhoz

„lefordítani"

elvileg úgy történik,

állnak)

A

egy

sejt

fehérje

tartozó

fehérje

fehérjék

hogy a

egy

„kódot"

elkészítartal-

aminosavsorrendjére

sejten

belüli

előállítása

a megfelelő sorrendben

„leolvassa" (átírja) a tripleteket, egyiket a másik után, és ez alapján egy

aminosavláncból

aminosavról

aminosavra

felépít

egy

fehér-

jét, mégpedig annak megfelelően, hogy az adott tripletek milyen információt kódoltak az egyes aminosavak előállításához. Mielőtt még a géntevékenység szabályozása felé fordulnánk, már most világosan láthatjuk, milyen alapelv szerint történik a génekben tartalmazott információk lehívása: egy fehérje előállítása attól

233

függ, hogy a sejt mit olvas le a DNS-szekvencia „szövegének" adott részéről, és hogyan alkalmazza ezt a fehérje lépésről lépésre történő

felépítéséhez.

A

fehérje

aminosavsorrendjét

tehát

szövege, vagyis a DNS nukleotidsorrendje határozza a

munkának

a

„szerszámos

lebonyolításához

ládája",

amelyet

a

sejtnek

mára

számos

van

a

gén

meg. Ennek

egy

biokémiai

részletében

ismerünk,

jóllehet ebben a könyvben nem szükséges foglalkoznunk vele. Talán néhány olvasónak feltűnt, hogy 64 különböző triplet áll rendelkezésre

a

gének

szintjén

ahhoz,

hogy

a

DNS-szekvenciát

lefordítsuk egy fehérje aminosavsorrendjére, és ezzel 64 különböző lehetőség fehérje

adódik szintjén

egy csak

információ húszféle

kódolására.

aminosav

Ezzel

létezik,

szemben

amelyek

a

közül

mindig csak egyet kell kódolni, hogy soron következőként hozzá lehessen fűzni az épülő fehérje láncához. Tripletekből tehát „többlet" van (pontosabban: kódolási lehetőségekből van többlet). A

természet

tripletekkel

arra

kódolja

használta

egy-egy

ezt

a

többletet,

fehérje kezdetét

és

hogy

bizonyos

végét.

Mivel

a

tripleteket kodonoknak is nevezik, a megfelelő tripleteket „startkodonnak"

és

„stop-kodonnak"

hívják

(ez

utóbbiból

három

is

van - a szaklektor). A még így is megmaradó felesleges tripletekre azt hagyta a természet, hogy egy bizonyos aminosavat több triplet is kódolhat, amit másképpen úgy is kifejezhetünk, hogy ugyanazt az

aminosavat

több

DNS-triplet

kódolhatja.

Természetesen

nem

véletlenszerűen, hanem pontosan meghatározott módon. Craig Venter „holdraszállási projektje" James Watson és Francis Crick azzal a felfedezésével törte fel a „DNS-kódot", a

sejt

egy

felépítéséhez.

hogy

a

bizonyos Ezért

DNS-szekvencia aminosavsorrendre

a

felfedezésükért

olyan „fordít kapták

„szöveg", le" meg

amelyet

egy

fehérje

az

1962-es

Nobel-díjat. Azonban csak a 2000. év elején sikerült az amerikai Craig Venter cégének és egy nemzetközi konzorciumnak (amelynek többek között német kutatók is a tagjai voltak), a két első

234

munkacsoportnak hosszúságú (genom) tudós

humán

munkássága Az

az

összesen

DNS-szekvenciát.

nagy részeit

térképezték. nagy

tisztáznia

Az

milliárd

emberi

nukleotid

génállomány

már korábban sikerült tisztázni. Számtalan

révén emberi

hasonlatosságot

3,9

a

legfontosabb

génállomány

mutatott

a

funkciógéneket teljes

holdra

már

szekvenálása

szálláshoz,

feltehát

mivel

óriási

génen kívüli DNS-szakaszok is beletartoztak.

Hogyan épül fel egy gén? Eddig nem beszéltünk arról,

hogyan épül

fel

egy-egy különálló

gén. A gén a DNS-szekvencia egyik szakasza, amelynek genetikai szövege egy bizonyos fehérje tervét hordozza. Egy különálló emberi gén átlagosan 3000 nukleotidból áll, tehát nagyjából 1000 tripletből; de nem az összes

triplet

hasznosul,

vagyis

az adott

fehérje sokkal kisebb számú aminosavból épül fel. A teljes emberi DNS-szekvencia

felfedezésével

kiderült,

hogy

kb.

23

ezer

gén

van a humán genomban. Az első becslések még 30 ezer génről szóltak, de ezt később jelentősen módosították. Egy-egy gén eddig tárgyalt DNS-szekvenciája először csak a hozzá

tartozó

fehérje

szekvenciáját

és

alapstruktúráját

határozza

meg, azt azonban már nem, hogy ez a fehérje valóban el fog-e készülni. Hogy milyen fehérjék készülnek el, és melyik szervben (illetve ezeknek a szerveknek a sejtjeiben), az pontosan szabályozott. A test különböző szerveiben, illetve azok sejtjeiben mindig csak bizonyos

gének

„fejeződnek

ki",

és

még

egy-egy

sejt

„kifeje-

zett" génjeiben is szabályozott a fehérjeszintézis mértéke. Vannak olyan gének, amelyek az élőlénynek a fogantatástól a halálig tartó fejlődése során csak bizonyos időszakokban aktiválódnak. A sejtben „kifejeződő" géneknek csak egy része aktív tartósan és ingadozások nélkül. A tartósan 235

magas

szinten

tevékenykedő

gének a sejt alapfelszereléséhez tartoznak (pl. a sejt szerkezetének fenntartását

látják

el

vagy minimális

energiaellátását

biztosítják),

ezért „háztartási géneknek" (house-keeping genes) nevezik őket. Minden egyes sejt génjeinek nagy, meghatározó része azonban szabályozottan működik: ez azt jelenti, hogy a gén aktivitása olyan jelektől függ, amelyek a sejtből, a sejten kívülről vagy a szervezeten

kívülről

(vagyis

a

külvilágból)

érkezhetnek.

Ezzel

később

még foglalkozunk. Ember és ember - hasonlóságok és különbségek a gének között Nem egy kortársunk nagy meglepetésére az derült ki az emberi genom teljes megfejtése után 2001-ben, hogy a DNS-szekvencia, tehát húszezernél is több emberi gén „szövege" minden embernél 99,9%-ban (!) azonos. Bár mi emberek - szerencsére - sok mindenben kívül

eltérünk nagy

egymástól,

mértékben

különbségek

tehát

„szövegén".

genetikai

hasonlóak

csupán

A valódi

csekély

genetikai

értelemben

vagyunk.

Az

mégis

emberek

rendközötti

mértékben

alapulnak

a

betegségektől

eltekintve

az hatá-

gének

rozza meg a különbséget, hogy melyik gén kapcsolódik be és ki, és hogy a bekapcsolt gének mennyire lesznek aktívak. Abban a kérdésben, hogy a gének be- vagy kikapcsolódnak-e, óriási (bár nem

kizárólagos)

epigenetikának

szerepe

nevezzük

van

a

azokat

a

környezetnek, tényezőket,

összefoglalóan

amelyek

a

gének

hosszú távú be- és kikapcsolásával függnek össze. Abban a kérdésben,

hogy

a

bekapcsolt

(„génszabályozás"), felelősek.

A

gének

csaknem

génreguláció

ténylegesen

kizárólag aspektusa

a

aktiválódni

környezeti

nagyrészt

nem

fognak-e

tényezők

a

örökölhető

genetikailag. Mindenekelőtt

két

területen

találkozunk

a

DNS-szekvencia

0,1 százaléknál is kevesebbre tehető, örökölhető részével,

amely

megkülönbözteti az embereket egymástól: először is vannak a teljes egészséges népességre jellemző genetikai eltérések; ezek felelősek azért, hogy bizonyos

fehérjék a normál népesség egyes alcsoport236

jaiban

apró

eltéréseket

mutatnak

a

saját

aminosavsorrendjükben,

tehát ugyanannak a „típusmodellnek" a „különleges kiadásai". Az ilyen eltéréseket a szakemberek - a DNS szintjén - polimorfizmusnak

nevezik,

amelyek

akkor

lehetnek

fontosak

a

hétközna-

pokban, amikor egy-egy ilyen egyedi kiadás kisebb (vagy éppen nagyobb) szerephez jut az anyagcserében az adott fehérje átlagos változatához képest. Fontos változatai vannak például a májfehérjék egyik csoportjának, amelyek az idegen anyagok és a gyógyszerek kiválasztásában segítenek. A második olyan terület, ahol a 0,1

százaléknyi

genetikai

eltérés

érzékelhető az emberek

között,

nem más, mint a valódi örökletes betegségek, amelyeknél a gén „szövege"

úgy

módosul

egy

nélkülözhetetlen

génben,

hogy

egy

fehérje nem tudja ellátni a saját feladatát a megfelelő módon (pl. a különböző vérbetegségek, a cisztás fibrózis vagy a Huntingtonkór esetében). Az emberek

közötti

etnikai

és alkati különbségek túlnyomó-

részt a gének hosszú távú leolvashatóságán (epigenetika) múlnak -

amelyet

a

környezet

is

epigenetikában

előforduló

harmadik,

utóbbi

az

befolyásol.

években

megkülönbözteti

az

gének

(de

génszakaszok

a

nagyobb

egyes

is

embereknek

emberek

létrejöhetnek. mennyi

DNS-szövegben

mellett

felfedezett

amely

többféleképpen

A

különbségek

létezik

befolyásoló

génállományát: is)

Nagyon

„példányuk"

nemcsak eltérő

van

az egy

tényező, az

egyes

egy-,

hanem

lehet,

egy-egy

és

még

hogy

az

génből

(ez

a jelenség az ún. copy number variation [CNV]). Ez éreztetheti a hatását a betegségekre való fogékonyságban, de akár az élelmiszerek és a gyógyszerek feldolgozásában is. Egy gén „példányszáma" a stabilan öröklött tulajdonságok közé tartozik. Örökletesek vagy nem örökletesek a betegségek? A

valódi

Csupán

a

szekvencia

örökletes valódi vagy

betegségek

genetikai bizonyos

szerencsére

betegségeknél génszakaszok

237

rendkívül

beszélhetünk örökölhető,

ritkák. a

DNS-

betegséghez

vezető

módosulásairól.

Gyakran

csak

arról

van

szó,

hogy

egy

meghatározó helyen az egyik nukleotid helyett egy másik áll (A, T,

G

vagy C).

Az

ilyen

eltéréseket

pontmutációknak

nevezzük.

A mutációk következmények nélkül maradhatnak, ha nem a génen belül következnek be, vagy ha nem döntő módon befolyásolják a fehérje tervét. Az örökletes betegségeknél azonban a mutáció olyan

fehérjét

változtat

meg,

amelyből

anyagcserezavar,

abból

pedig betegség alakul ki. Az za

összes

emberi

genetikai mutáció

betegségnek

csupán

1-2

vagy CNV.

A 98

a

gének

jelentősége

nem

változtatásában

rejlik,

hanem

abban,

hogy

(indukálják),

illetve

hogyan

betegségnél vagy

aktiválják

százalékát

okoz-

százalékra tehető többi a

DNS-szekvencia miként

meg-

kapcsolják

kapcsolják

le

be

vagy

deaktiválják (reprimálják) őket a különböző tényezők. Néhány

viszonylag

elterjedt

betegségnél

(pl.

a

mellráknál

vagy az Alzheimer-kórnál), amelyek a sajtó minden híresztelésével

ellentétben

jórészt

semmilyen

öröklött

tényezővel

nincsenek

kapcsolatban, van a betegeknek egy kicsi, 1 és 5 százalék közötti alcsoportja,

akiknél

Ezért

az,

rek

van 1

amely

hogy

százalékánál három

presenilin-1

és

szerephez

gén

az

egy

jutnak

az

öröklött

Alzheimer-kórban genetikai

egyikénél

mutáció

léphet

presenilin-2).

A

fel

mellrák

(e

tényezők

megbetegedett okozza

a

gének

embe-

betegséget,

nevei:

betegségénél

is.

5

APP,

százalék

alatt marad a genetikai hátterű változat (ezekben az esetekben a három (és

ún.

BRCA-gén

egyikét

érinti

a

mutáció).

Tény azonban

a hozzátartozók számára ennek van legnagyobb

jelentősége),

hogy a mellrákban szenvedő nők 95%-a és az Alzheimer-kórban szenvedők 99%-a nem örökletes betegségben szenved. Az egészség titka a betegségek nagy többségénél nem a gének szövegében, hanem

a

tevékenységük

szabályozásában

érkeztünk a következő kérdéshez.

238

keresendő.

Ezzel

el

is

Hogyan történik a gének szabályozása? A génreguláció Hogyan aktiválódik vagy deaktiválódik egy bizonyos gén? Ki dönt a géntevékenység szabályozásáról? Ehhez vetnünk kell egy pillantást a „környezetre", amelybe egy-egy gén „beágyazódik" a „végtelen"

DNS-szálon.

Minden

génnek

van

egy

kezdete,

amely

a

start-kodonnak nevezett tripletet is tartalmazza, és ahol elkezdődik az adott DNS-szakaszról a fehérje kódolása, valamint a szekvencia alapján az adott fehérje aminosavláncának felépítése. S van egy vége is, amelyet egy stop-kodonnak nevezett triplet jelöl, amely a gén leolvasása során a fehérje előállításának végét jelenti. Ne

feledjük,

hogy

a

DNS-szál

látszólag

„végtelenül"

hosz-

szú, vagyis a DNS nukleotidlánca egy-egy gén mindkét végénél tovább halad. Egy gén DNS-szekvenciáját csak egy irányba lehet leolvasni, ezért a gén kezdete előtti szakaszt „felső szakasznak" (angolul: upstream), a gén vége utáni szakaszt pedig „alsó szakasznak" (downstream) nevezik a génkutatók. Egy-egy gén előtt és után tehát tovább folytatódik a DNS-szál, amelyben nagyok ra

a

szomszédos

lehetnek.

becsülhetők

Az a

gén

emberi

kezdetéig

terjedő

DNS-szálnak

„génpöttyök"

szakaszok

összesen

(génlokuszok)!

A

2

nagyon

százaléká-

gének

közötti

szakaszokon a DNS-szál szintén az A, C, Τ és G nukleotidokból áll,

de

ezek

nem

a

fehérjék

terveit

hordozzák,

hanem

egyéb

információkat. A génszabályozás helye. A „regulátorszekvenciák" A gén leolvasásának kezdetét jelző hely előtt a DNS-szálon, az úgynevezett

nem

kódoló

területen

többnyire

rövid

szekvenciák

találhatók, amelyek rendkívüli jelentőségűek. Ezek a rövid és az adott

gén

„előtt"

elhelyezkedő

DNS-szakaszok

azt

szabályozzák,

hogy kifejeződjön-e az utánuk következő gén, s ha igen, akkor milyen

mértékben. Ezért kapták

239

a

„regulátorszekvencia"

(ango-

lul:

regulatory

sequences)

nevet.

Két

formájukat

különböztetjük

meg: az adott gén elejétől nem messze találhatóakat promoternek nevezzük

(az

angol

fogalom

a

aktiválják

az

utánuk

következő

funkciójukra gént).

Az

vonatkozik:

adott

géntől

ezek

távolabb

esőeket enhancernek nevezzük (melynek fordítása hasonló, mint a promoternek).

A

promoter-

és

enhancerszekvenciáknak

ugyanaz

a dolguk: „be" és „ki" tudják kapcsolni a szabályozásuk alatt lévő gént,

s

bár

működési

mechanizmusaik

némileg

eltérőek,

ezekkel

e helyütt nem kell részletesen foglalkoznunk. Az a tény sem érdekes most számunkra, hogy az enhancerszekvenciák olykor a gén „utáni" vagy „előtti szakaszon", sőt néha a génen belül találhatóak. A gének irányítói. Az „átírást szabályozó faktorok" Az

a

promoterszekvenciák

különlegessége,

gok kapcsolódási, illetve kötési helyei.

hogy

bizonyos

anya -

Ezek az anyagok érkez-

hetnek a sejtből, a sejten kívül a szervezet többi részéből vagy a

környezetből

anyagok

nagyon

kapcsolódnak kenységet, gyengébben átírásnak csolódó

(a

környezetből

gyakran

a

és

a

ki.

(transzkripció) anyagokat

promoterszekvencia

ami

továbbiakban

fejeződik

saját

összetalálkoznak).

promoteren,

vagyis

a

Mivel hívják, és

Ezen

a

gén

vagy

érkező

anyagok

megváltoztatja

a

összegéntevé-

erősebben,

a

gén

leolvasását

a

promoterszekvenciákhoz

transzkripciófaktoroknak létezik,

szervezetből

éppen

nevezik.

ilyen

sok

vagy

szaknyelven kap-

Sok

különféle

átírást

szabályo-

zó faktor is. A lerakódás csak ott történhet meg, ahol „illeszkedik"

egymáshoz

géntevékenység,

a

két

amikor

anyag.

egy

Csupán

megfelelő

akkor

változik

átírást

meg

szabályozó

a

faktor

hozzákötődik a DNS neki megfelelő promoterszekvenciájához. Egy

bizonyos

szabályozó

promoterszekvenciához

az

vagy

vezethet.

kikapcsolásához

utána

faktor következő

Ha

a

kapcsolódása gén

a

bekapcsolásához

promoterszekvencia

eldobja

a transzkripciós faktort, vagy az magától válik le róla (sok transzkripciós faktornak

korlátozott az életideje), akkor a génműködés 240

visszaáll az alapállapotába. Amennyiben a gén több elé kapcsolt promoterszekvencia „parancsnoksága" alatt áll (gyakran ez a helyzet), akkor ezek a szakaszok kölcsönhatásba léphetnek egymással, például

felerősíthetik

egymás

hatásait.

Ekképpen

a

legtöbb

gén

esetében több hatás is befolyásolhatja a génműködést, ami nagyon finom szabályozást tesz lehetővé.

A kívülről érkező jelek. Kommunikáció a gének és a környezet között Mint már említettük, azok a jelek, amelyeket az átírást szabályozó

faktorok

küldenek

a

szabályozó

szekvenciáknak,

s

így egy-

egy gén be- vagy kikapcsolásához vezetnek, érkezhetnek a saját szervezetből vagy a külvilágból. Némelyik kívülről érkező transzkripciós faktor például a táplálkozás során kerül be a szervezetbe (nem mindegyikük jó a test számára: például bizonyos rákkeltő mérgek szabályozóként működnek). Nagyon

gyakori,

a környezetből

hogy

egy

transzkripciós

és a szervezetből

faktor

bekötődése

érkező jelek együttműködésétől

függ. A transzkripciós faktorok nem anyagszerű jelek (pl. az UV fény)

hatására

is

a

regulációs

promoterszekvenciákhoz

kapcso-

lódhatnak. A gének szabályozására azonban az agyban hatnak leginkább a nem anyagszerű hatások: az öt érzékszerv által észlelt társas helyzeteket

az

idegsejthálózatok

folyamatosan

biológiai

jelekre

fordítják le, amelyek a maguk részéről óriási hatást gyakorolnak a transzkripciós az

agyunk

faktorok kötődésére.

biológiává

alakítja

át

a

Úgy is

mondhatnánk, hogy

pszichológiát.

Ez

magyaráz-

za meg, hogy a lelki élmények miért tudnak nagyon rövid idő alatt számos gént aktiválni vagy deaktiválni. Előfordul, hogy egy gén bekapcsolása és a megfelelő fehérje előállítása között csupán néhány perc telik el.

241

6. ábra: Gének aktiválása kívülről érkező jelek révén, a pszichés tényezőket is ideértve

Magyarázat az ábrához A

példánkban

szereplő

interleukin-6

nevű

immunjelzőanyag

génjét

egyaránt aktiválhatják szabályozó faktorok és a pszichés stressz. A 242

gének pszichés stressz általi aktiválása nemcsak az interleukin-6, hanem számos további gén (pl. a CRH-t kódoló stresszgén) esetében is megtörténhet. A pszichés stresszt az agy biológiai jelzésekké alakítja át, például azáltal, hogy idegi ingerületátvivő anyagok (pl. noradrenalin vagy glutamát) választódik ki. A stressz számos gént aktiválhat vagy kapcsolhat ki. Az ábra az interleukin-6 példáján mutatja meg a gének aktiválásának alapvető mechanizmusát. Az örökítőanyag „végtelen" DNS-szálát az ábrán egy balról jobbra kanyargó szalaggal szemléltettük. A DNS-szálat az A, T, G és C kémiai jelzésű négy lehetséges építőelemből (nukleotidból) álló sorozat (szekvencia) alkotja. A DNS-szálon található géneket az aktiválja a sejt magjában, hogy transzkripciós faktorok kapcsolódnak a DNS „kapcsolóihoz", amelyek egy gén előtt találhatóak. Promoterszekvenciának nevezzük

az

ilyen

DNS-kapcsolókat,

amelyek

közvetlenül

szabályoz-

zák az utánuk következő gén aktivitását. Ha a transzkripciós faktor egy megfelelő promoterszekvenciához kapcsolódik, akkor ez oda vezet, hogy az „utánakapcsolt" gén átíródik. A számos promoterszekvencia egyike, amely példánkban az interleukin-6 génjét

szabályozza,

meg tudja kötni az

NFkB nevű

transzkripciós

faktort. Az NFkB transzkripciós faktor aktiválását, vagyis promoterhez való kötődését olyan jelzőanyagok is kiválthatják, amelyeket a lelki stressz szabadít fel. A fontos, sok gén esetében szerepet játszó NFkB transzkripciós faktor aktiválását több kutatócsoport is igazolta.

243