Videotechnikusi Ismeretek [PDF]

Zitiervorschau

Budavári Schönherz Stúdió Videotechnikusi Ismeretek

1. Alapfogalmak

1.1. Az emberi látás Az emberi szem a környezetét úgy látja, hogy a körülötte lévö tárgyakról megtörö és a szembe visszaverödö fénysugarakat fogja fel. Ezek a fénysugarak tulajdonképpen elektromágneses hullámok, az emberi szem számára látható tartomány, vagyis a látható fény tartománya kb. a 400 és 700 nm hullámhossz tartományba esik. Az emberi szem képes felfogni ezeket a különbözö hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásokat, és az emberi agy a különbözö hullámhosszúságú sugárzásokhoz különbözö szinérzetet társit. A minket körülvevö szinek tehát „agyunk szüleményei”, a valóságban a szinek nem léteznek, csak a különbözö hullámhosszúságú elektromágneses sugárzások. Szemünk további jellemzöje, hogy ha a különbözö szinpontok túl közel vannak egymáshoz, vagy ha ugyanabban a pontban nagyon gyorsan váltakozva jelennek meg, akkor szemünk egy szinné mossa össze a különbözö sziningereket. Vagyis a különbözö szinekböl kikever egy szint. Ezt a folyamatot additiv (összegzö) szinkeverésnek nevezzük, és a szemünkön kivül többek között a videotechnikában is ezt használjuk. Bebizonyitható, hogy ha alkalmasan választunk meg ún. alapszineket, akkor ezen alapszinekböl a látható szinek nagy része kikeverhetö. Hosszas vizsgálódások és kisérletezések után 3 alapszint választottak: a vöröset (Red, R, λ=700nm), a zöldet (Green, G, λ=564,1nm) és a kéket (Blue, B, λ=435,8nm). E három alapszin segitségével a televiziózásban a látható szinek nagy részét reprodukálni tudjuk, és mivel a nézönek nincs viszonyitási alapja (nem voltak ott a felvétel helyszinén), igy a TV-n látott képet szinileg helyesnek fogja elfogadni. 1 A kamerák jelelöállitása is az additiv szinkeverésen alapul: az optikán átjutó fényt prizmák segitségével felbontják a három alapszin hullámhosszának megfelelö hullámhosszúságú fénysugarakra, és ez a három adott hullámhosszú fénysugár jut három képbontó CCD-re. Az egyes CCD-k nem tesznek különbséget a rájuk jutó fény között, csak „mi” dedikáljuk az egyes CCD-ket az egyes alapszinekhez. Tehát a „vörös CCD”-böl érkezö jel ugyanolyan analóg feszültségjel, mint a „kék” vagy „zöld CCD”-böl érkezö. 1. ábra Additiv szinkeverés 1.2. Komponens és kompozit video jel A kamerák szinbontása következtében a CCD kimenetén három analóg feszültségjel áll elö: az egyik a vörös, a másik a zöld, a harmadik pedig a kék szintartalomnak (alapszinnek) megfelelö jelszint egy adott képpontban. A kamera elektronikája egyenként digitalizálja ezt a 1

Ez a kijelentés azért kicsit merész: az RGB alapszinek segitségével a látható szinek tartományának kb. a kétharmada adható csak vissza, de a TV képernyöjén reprodukálható szinek száma még ennél is kevesebb, mert a televiziózás kialakulásakor nem tudtak az RGB alapszineknek tökéletesen megfelelö szinhatást kiváltó foszfort gyártani, és ezért kompromisszumot kellett kötni a megvalósithatóság és a szinhüség között.

három jelet, majd különbözö mátrixmüveletekkel (összeadás, kivonás) állitja elö a kimenetén a megfelelö video jelet. A hosszadalmas vizsgálatok és matematikai trükkök eredményeképpen a mérnökök elérték, hogy az R, G, B alapjelekkel le lehessen irni a teljes aktiv képtartalmat úgy, hogy az R, G, B jelek csak pozitiv értékeket vegyenek fel. 2 Egy szines képet két információ jellemez: az egyik a világosságtartalom, ami nem más, mint maga a fekete-fehér kép. Igy a világosságjel (jele: Y) tulajdonképpen azt irja le, hogy az aktiv kép egyes képpontjai mennyire világosak, és hogy a TV képcsövének ebben a pontban mennyire kell világosnak lennie. A szines képhez szükséges másik információ az adott képpont szinezetére, szintartalmára utal. A vizsgálatok alapján kimutatható, hogy az R, G, B alapszin összetevökböl a szines képhez szükséges Y világosságjel is és a szintartalmat leiró ún. szinkülönbségi jelek is meghatározhatóak. Az eredmény: Y = 0,3R + 0,59G + 0,11B. Ebböl átrendezéssel adódik az (R-Y) vörös és (B-Y) kék szinkülönbségi jel, melyek: 0,59 0,11 0,3 0,59 R−Y = G+ B és B − Y = R+ G 0,3 0,3 0,11 0,11 Az Y, (R-Y) és (B-Y) jelek ismeretében elvben tetszöleges szines képtartalom reprodukálható, a három mennyiség kölcsönösen meghatározza egymást. (A szinkülönbségi jelek a nevüket onnan kapták, hogy a szin és világosság [fénysürüség] információ különbségét hordozzák.) Az additiv szinkeverés elvén müködö kamerákban a három CCD-böl kiolvasott jel tulajdonképpen az RGB jel. Ebböl a három jelböl mátrixmüveletek után áll elö az Y, (R-Y) és (B-Y) jel, vagyis a komponens jel. A komponens jelek kevésbé érzékenyek a zavarokra, ezért nagyobb távolságokra is elvezethetök. Elméletileg a komponens jeleken alapuló képfeldolgozás adja a legjobb képminöséget az R, G, B jelekkel történö feldolgozás után. Technikai értelemben az R, G, B is komponens jel, de ezeket általában megkülönböztetik az Y, (R-Y) és (B-Y) jelektöl. Ha a szinkülönbségi jeleket QAM moduláljuk, akkor kapjuk az (R-Y) és (B-Y) modulációjaként a C szinjelet, amit ha az Y világosság (fekete-fehér) jel mellé teszünk, akkor megkapjuk az Y/C jelet. Kompozit video jelröl akkor beszélünk, ha a világosságjelet és a szinkülönbségi jeleket összekeverjük (egymásba szöjük) egyetlen jellé és a két jelet együtt visszük át. Ilyen kompozit jel az analóg NTSC, PAL és SECAM jel.

2. ábra RGB, komponens és kompozit jelek a kamerában 2

Ismét egy csalás: már a vizsgálatok elején kiderült, hogy vannak olyan szinek, amik az R, G, B alapjelekböl nem keverhetöek ki, mert a kérdéses szin kikeveréséhez az egyik alapszint a kérdéses szin mellé kellene tenni (tehát a kérdéses szin és egy alapszin együttes hatása keverhetö ki a másik két alapszinböl). Ez az R, G, B jelek negativ értékeként jelentkezett a mérési adatokban. Az ilyen jellegü szineket a TV technika eleve nem tudja visszaadni. A gyakorlati megvalósitás érdekében emellett további matematikai transzformációkra is szükség van.

1.3. Interlace és progressziv képbontás Kezdetben a katódsugárcsöves megjelenitö eszközök úgy rajzolták fel a képet, hogy az elektronsugár elkezdte a rajzolást a kép bal felsö sarkában, végigment az elsö soron, majd visszatért a kép bal szélére és kezdte felrajzolni a második sort. Azt a letapogatást (illetve a kamerák esetén a képbontást), amikor az elektronsugár egy függöleges irányú lefutás alatt a kép összes sorát felrajzolja, progressziv letapogatásnak nevezzük. Az emberi szemnek azonban van egy olyan tulajdonsága, hogy érzékeny a villogásra. Ha a szemünk elött valami 40-50 Hz-nél lassabban villog, akkor noha nem érzékeljük a villódzást, rövid idö múlva fáradtságot, rossz érzetet érzünk. Ez ellen úgy védekezhetünk, ha másodpercenként legalább 50 képet villantunk fel. A televiziózás kezdetén ezt a problémát úgy oldották meg, hogy sávszélesség okok miatt nem kétszer annyi teljes képet továbbitottak, hanem egy képet két ún. félképre bontottak. Az egyik félkép a teljes kép páratlan sorait (1, 3, 5, …, 311 és a 313. sor fele), a másik félkép a teljes kép páros sorait (a 313. sor második fele, 2, 4, 6 sor…, a 625. sor vége épp a képernyö jobb alsó sarkában lesz) tartalmazza, igy egy teljes kép kettö félképböl áll. Ezzel a trükkel oldották meg, hogy a 25 képnek megfelelö adatmennyiség mégis másodpercenként ötvenszer villanjon fel a nézö szeme elött. A félképeket gyakran fieldnek nevezik, mig a teljes képet framenek. A félképek közötti különbséget szokták páros/páratlan paritással vagy alsó/felsö félkép kifejezéssel megkülönböztetni.

3. ábra Váltott soros (interlace) képbontás

2. A PAL norma

2.1. A fekete-fehér PAL jel Fekete-fehér kép továbbitásakor tulajdonképpen csak a világosságjel továbbitására van szükségünk, hiszen ez már önmagában megadja a képtartalmat. A világosságjelet önmagában nem sugározhatjuk ki, mert a földfelszini hullámterjedés sajátosságait figyelembe kell vennünk, és ehhez illesztenünk kell a világosságjelet is. Ezért a világosságjelet a hullámterjedésnek megfelelöen kell alakitanunk, modulálnunk, majd a modulált jelet kisugároznunk, végül pedig a TV vevöben demodulálnunk. A fekete-fehér kép felrajzolásához elegendö a világosságjel ismerete, de ha valóban helyes aktiv képtartalmat szeretnénk, akkor azt is tudnunk kell, hogy az éppen aktuális analóg feszültségjel-érték melyik képponthoz tartozik. Szerencsére nem szükséges minden egyes képponthoz pozicióinformációt is sugározni, mert ez óriási mértékben megnövelné a továbbitandó adatmennyiséget és igy a szükséges sávszélességet. Az elektronsugár vezérlését meg tudták már a kezdetek kezdetén is úgy oldani, hogy elegendö volt minden egyes új sor kezdetét jelezni, és innentöl kezdve az egy sornyi információ kb. helyes pozicióba került. Azt a jelet, ami azonositja minden egyes tv-sor elejét, sorszinkron jelnek nevezzük. A sorszinkron jel egy szabványban nagyon pontosan definiált impulzus, pontos amplitúdóval és idötartammal. A sorszinkron jel amplitúdója 300 mV, idötartama pedig 4,7 µs. A szabvány szerint a sorszinkron jel lefutó élének 50%-os pontja jelzi egyértelmüen a következö tv-sor kezdetét. Ha egy tv-sor idöfüggvényét nézzük, akkor a sorszinkron impulzus elött az ún. elövállat találjuk, ami 1,5 µs hosszú. Ez az idö azért kell, mert elöfordulhat olyan tv-sor, amelynek az utolsó képpontja nagyon világos, ami miatt a sor végén a világosságjel amplitúdója a csúcsérték körül van. A korlátozott sávszélesség miatt végtelen kis idö alatt a világosságjel amplitúdója nem tud a szinkronszintre lecsökkenni, ehhez idöre van szükség. Ezt az idöt biztositja az elöváll. A sorszinkron impulzus utáni 5,8 µs az ún. hátsóváll, aminek az ideje alatt az elektronsugár a kép jobb széléröl visszaér a kép bal szélére (sor irányú visszafutás). Ez egy „szükséges rossz”, ennél rövidebb idö alatt lehetetlen visszafuttatni az elektronsugarat a sor elejére. A szinkronizmus biztositására és az elektronsugár visszafuttatásához összesen 12 µs idöre van szükség minden tv-sor elején. A hátsóváll utáni 52 µs idö alatt továbbitjuk az aktiv képtartalmat, amelynek dinamika tartománya 700 mV. A kompozit videojel amplitúdója 0V és 1V közé eshet, ebböl a 0 – 300 mV tartomány az ún. szinkrontartomány, amelyben a sorszinkron jel foglal helyet. A 300 – 1000 mV tartomány az aktiv képtartalom amplitúdó tartománya. A korai technika megkövetelte a teljes dinamikatartomány 30%-át a szinkronizmus biztositására, erre ma már csak a kompatibilitás miatt van szükség. A képre kikerülö tartalom szempontjából a videojelnek csak a 300 mV feletti része számit, ami ez alatt a szint, az ún. szinkronszint alatt van, az nem kerülhet ki a képernyöre. Ezért a 300 mV szintet feketeszintnek is nevezik (a képen ez felel meg a fekete képpontnak). Ha egy teljes tv-sor idejét nézzük, akkor az a szinkron idejéböl és az aktiv képtartalom idejéböl áll össze, ami 64 µs. Ennek reciprokaként adódik a soreltérités frekvenciája, a sorfrekvencia, ami 15625 Hz.

A helyes képtartalom kirajzolásához sajnos a minden sorban megtalálható sorszinkron jelek nem elegendök. Egyrészt a félképek kezdetét is jelezni kell, másrészt az elektronsugárnak idöre van szüksége ahhoz, hogy függölegesen visszafusson a kép tetejére. Ezért minden félképben az elsö 25 sor ideje alatt ún. félkép szinkronjel található, ami jelzi valamennyi félkép kezdetét. A félkép kioltási idöben, vagyis a félképek elsö 25 sorában az elektronsugár függölegesen visszafut a kép aljáról a tetejére, igy ezalatt az idö alatt nincs képrajzolás. Ez azt eredményezi, hogy a 625 soros videojelböl a TV képernyöjén már csak eleve 625-2*25=575 sor jelenik meg. (A valóságban még ennél is kevesebb sort látunk, mert a rajzoló elektronsugár mérete nem teljesen egyezik meg a képcsö egy sorának méretével, és nem pontosan a sorokon halad. Az 575 sornak kb. a 70%-át jeleniti meg a TV képcsöve, legalábbis szemünk ekkora felbontást érzékel.)

4. ábra A fekete-fehér PAL jel egyetlen sorának idöfüggvénye

A fekete-fehér PAL jel esetén a moduláló jel a szinkronjelek és a világosságjel eredöje, a moduláció pedig csonka oldalsávos amplitúdó moduláció, AM-VSB. A moduláció vivöjét képvivönek nevezzük, a képvivö kezdöfázisa 0 fok, frekvenciája az alapsávban „0 Hz”. Ez azt jelenti, hogy a modulált jel spektruma a képvivö környezetében (0 – 0,75 MHz) kétoldalsávos („normál” AM), ezt követöen egy átmeneti sáv található, majd 1,25 MHz-töl kezdve a moduláció már csak egyoldalsávos. A teljes PAL jel spektruma a pozitiv sikon a képvivötöl számitva 5,5 MHz-ig3 terjed.

5. ábra A fekete-fehér PAL jel alapsávi spektruma 3

A PAL szabványos jelnek többféle variációja létezik, ezeket betükkel jelölik, pl. B, G, D/K, I. A fö különbség a videojel és az RF csatorna sávszélességében van, illetve ebböl eredöen a hang-kép távolságban. A PAL jel mellé külön vivöre moduláljuk az FM hangot, a képvivö és a hangvivö távolsága a hang-kép távolság. Tipikus videojel sávszélességek: 5 MHz, 5,5 MHz, 6 MHz és 6,5 MHz, az RF csatorna sávszélessége 7 vagy 8 MHz.

2.2. Szines PAL jel Szines kép továbbitásához a világosságjel mellett továbbitanunk kell a két szinkülönbségi jelet is. Mire a szines TV reális gondolata felmerült, addigra a fekete-fehér televiziózás már annyira népszerü és elterjedt volt, hogy lehetetlen volt a nagyszámú TV vevök komplett lecserélése a szines vétel miatt. Ezért csak azok a szines megoldások jöhettek szóba, amik a fekete-fehér TV-kkel kompatibilisek voltak. A kompatibilitás miatt a fekete-fehér PAL jelre kellett valamilyen módon ráültetni a szininformációt. A világon az elsö szines TV norma Amerikából származik, ez az NTSC (National Television System Committee), ami a két szinkülönbségi jel egy korrigált változatát egy második, ún. segédvivöre kvadratúra amplitúdó modulációval4 (QAM) modulálja fel és ezt a modulált vivöt ültetik rá a fekete-fehér NTSC jelre. A szines PAL jel elöállitásának az alapelve szintén ez: szükségünk van a két szinkülönbségi jelre, ezt kellene valahogyan a fekete-fehér PAL jelre ráültetni. A moduláló jelek az (R-Y) és (B-Y) szinkülönbségi jelek, tehát két jel. Elöállhat olyan szituáció, hogy egy nagyon világos képpontra (nagy Y) nagy szinkülönbségi jelek kerülnek, ilyenkor a kialakult eredö jel túllépheti a szabványban rögzitett 1V-os amplitúdó korlátot, ezért a PAL jel elöállitásakor csökkentett értékü, korrigált szinkülönbségi jeleket használnak. Ezek a korrigált jelek az U és a V. (A korrekció egy konstanssal való osztást jelent.) Mivel két moduláló jel van (U és V), ezért olyan modulációra van szükség, ami egyszerre egy vivöre rámodulálja mind a két moduláló jelet, tehát a PAL segédvivö modulációja is QAM. Mivel a QAM is amplitúdó moduláció, a demodulálásához szükség van egy fázishelyes vivöre. Ez a vivö lesz a második vivö a PAL jelben, amit szinsegédvivönek neveznek. A fekete-fehér PAL kompatibilitást az tette lehetövé, hogy a szinsegédvivöt vagy más néven burstöt a tv-sor elejére, a hátsóvállra ültetik be. A vizsgálatok kimutatták, hogyha a fekete-fehér PAL jelre nagy frekvenciájú szinuszos jelet szuperponálunk, amelynek a frekvenciája a sorfrekvencia felének egész számú többszöröse, akkor ez a szinuszjel a képen minimális mértékben jelentkezik. A kisérleti eredmények alapján a burst frekvenciája 4,43 MHz, ami igy nem zavarja a régi TV vevöket.

6. ábra A szines PAL jel egyetlen sora 4

A modulációs tartalmat elképzelhetjük egy derékszögü koordináta rendszerben is, jelen esetben ez az (R-Y) és (B-Y) szinkülönbségi jelek által kifeszitett szintér lesz, ahol az egyes pontok az egyes szineknek felelnek meg. Valamennyi pont az origóból a pontba húzott vektorral jellemezhetö, mig ez a vektor felbontható egy vizszintes és egy függöleges irányú komponensre. A vizszintes komponens a (B-Y), a függöleges az (R-Y) szinkülönbségi jel korrigált változata. Tehát egy képpont szinének a meghatározásához két összetevöre van szükség, ezt a két komponenst kell a segédvivöre modulálnunk. Az egyetlen moduláció, ami ezt lehetövé teszi, a QAM.

Amiben a PAL többet tud az NTSC-nél, az a következö: az amerikai NTSC normás TV vevök nagyon érzékenyek az átviteli úton fellépö torzitások okozta burst fázishibára. Ha a szinsegédvivö fázisa az átvitel során megváltozik, akkor a dekóder referenciája is sérül, mivel az AM demodulálás referenciája a burst fázisa. Ezért a vivö fázisának hibájától függö mértékben torzulnak a szinek. Innen ered az NTSC gúnyneve is: Never Twice The Same Colour. A PAL megalkotója, Walter Bruch azt találta ki, hogy a burst kezdöfázisa az egyik sorban legyen +135 fok, a következöben pedig –135 fok. Igy eredöként kijön a burst 180 fokos kezdöfázisa a képvivö 0 fokos fázisához képest, mig a dekódolás során megfelelö matematikai müveletekkel a burst pillanatnyi kezdöfázis-hibája okozta szinezet hiba telitettség hibává alakitható, ami sokkal kevésbé zavaró a szemnek. Vagyis a PAL rendszer szinei sokkal stabilabbak és helyesebbek, mint az NTSC rendszeré. Innen ered a PAL elnevezés is: soronkénti fázisváltás (Phase Alternation Line), hiszen a burst pillanatnyi fázisa soronként változik. Spektrumban a szininformáció beültetése a következöt jelenti: a fekete-fehér PAL jel spektrumára az jellemzö, hogy a sorfrekvencia egész számú többszöröseinél (n*fH) csomósodást mutat, az energia nagy része e frekvencia komponensek körül összpontosul. Vagyis az energiacsomók között „üres helyek” vannak. A szininformációt ezekre az üres helyekre ültetjük be azáltal, hogy a burst frekvenciáját speciális követelmények szerint választjuk meg (a szinsegédvivö frekvenciája a sorfrekvencia negyedrészének páratlan számú többszöröse kell legyen).

7. ábra A szinkülönbségi jelek beszövése a fekete-fehér PAL jel spektrumába

2.3. A PAL jel föbb jellemzöi A Magyarországon is használt PAL normás videojel technikai jellemzöi a következök: Sorok száma (összes/aktiv) Vizszintes felbontás (összes) Sorfrekvencia Burst frekvencia Y sávszélesség U és V sávszélesség

625 / 575 720 pixel 15625 Hz 4,43 MHz 5,5 MHz 1 MHz

A sorok számánál azért kell megkülönböztetni az összes és az aktiv sorok számát, mert a PAL videojel egy képe fizikailag 625 sorból áll össze. De a félképkioltás ideje alatt, ami félképenként 25 tv-sor, tehát képenként 50 sor, semmi nem rajzolódik a TV képernyöjére, tehát eleve 50-nel kevesebb sor hordozza a látható képtartalmat. Az analóg földfelszini sugárzásnál egy tv csatorna számára fenntartott sávszélessége 8 MHz. Ebbe a 8 MHz-es csatornába kell beleférnie az 5,5 MHz sávszélességü videojelnek, a képhez tartozó egy - esetleg több – FM hangnak, az egyéb járulékos információknak és a csatorna szélein az üres, védelmi célú sávoknak (hogy a szomszédos csatornák ne zavarhassák egymást).

Ezt a rádiófrekvenciás spektrumképet mutatja a 8. ábra, amelyen jól látszik az egyes PAL normák közötti különbség is: az Y jel sávszélessége és a hang-kép távolság eltér egymástól. Magyarországon a B/G PAL norma használatos.

8. ábra A különféle PAL normájú videojelek RF spektruma

3. Stúdió video rendszerek

Mivel egy stúdióban nem csak arra van szükség, hogy egyetlen kamerával készitsünk folyamatosan képet, hanem több kamerára, több nézöpontra, bejátszásokra, feliratokra és egyéb effektekre is szükség van, ezért egy stúdió video rendszere többféle eszközböl épül fel, melyek együttmüködése speciális megfontolásokat igényel. 3.1. A többeszközös video rendszer követelményei 3.1.1. A szinsáv ábra A videotechnikában mérési és beállitási célokra egy speciális ábrát, az ún. szinsáv ábrát használják. A szinsáv ábra egy olyan kép, amelyen balról jobbra haladva különbözö szinü sávok vannak.

9. ábra A szinsáv ábra és az ábrát létrehozó jelek

A videotechnikában minden szin három alapszinböl, az R, a G és a B komponens jelekböl áll elö. Ezt mutatja a jobb oldali ábra: a fehér szin például R=G=B=1 mellett áll elö, mig a bibor (Mg) G=0, R=1 és B=1 kombinációnál alakul ki. Levezethetö, hogy az R,G,B jelekböl az adott képpont világosságtartalma Y=0.3R+0.59G+0.11B formában áll elö. Ezért minden egyes szinhez jól definiálható világosságtartalom (Y) tartozik. Az elözö példánál maradva a fehér szin világosságtartalma Y=1, a biboré Y=0.3*1+0.59*0+0.11*1=0.41. Az ábra jobb alsó részében az egyes szinekre igy kapott világosság-értékek szerepelnek. Az egyes szineket a szinsáv ábrán úgy definiálták, hogy a világosságtartalmuk balról jobbra haladva csökkenjen, ezért nevezik csökkenö világosságértékü szinsáv ábrának is. Mindezek alapján az egyes szinek balról jobbra: a fehér, sárga, cián, zöld, bibor, vörös, kék és a fekete. (A 3 alapszin és a komplementer szineik, valamint a fehér és a fekete.)

Ha egy nagy világosságtartalmú képpont pont olyan szinü (például sárga), hogy a szin világosságtartalma is nagy, akkor elöfordulhat, hogy a szines képpont videojelének amplitúdója túllépné a szabványban megengedett 1V csúcsértéket (túlvezérlés). Ezért a szinkülönbségi jelekre korrekciós tényezöket vezettek be úgy, hogy a világosságjelre ültetett szinkülönbségi jelek szintje ne léphessék túl a 100%-os amplitúdó határt. A korrekciós tényezöket annak figyelembevételével határozták meg, hogy az alapszin összetevök amplitúdóját az eredeti érték 75%-ára csökkentették, mondván hogy ennél nagyobb amplitúdójú szinkülönbségi jelek csak ritkán fordulnak elö, és ha ezeket a csökkentett jeleket ültetjük a világosságjelre, akkor az idö nagy részében nem lépjük túl a határokat. Ezért megkülönböztetünk 75% és 100% szinsáv ábrát is, mi a stúdióban a 75% ábrát használjuk. 3.1.2. A szinkronizálás szükségessége Ha egy stúdiótérben többkamerás élö adást készitünk, akkor egyszerre használunk több kamera képet és bejátszó eszközt, általában magnót vagy számitógépet. Az adás minösége technikai értelemben csak akkor lesz megfelelö, ha a képváltások simán, hibamentesen történnek meg. Ahhoz hogy a képváltások zökkenömentesek legyenek, a tv képrajzolását kell megvizsgálnunk. A tv képcsöve úgy rajzolja fel a képet, hogy egy elektronágyú végigpásztázza a képcsö belsö felére felvitt foszforpontokat, és az adott képpontnak megfelelö foszforpontba becsapódó elektronsugár „erössége” határozza meg az adott képpont fényerejét és szinét. (Szines képcsövek esetén három elektronágyú bombázza a képcsövet és a három alapszin miatt három különbözö foszforpont alkot egyetlen képpontot.) Az elektronsugár mozgása a képbontásnak megfelelöen folyamatos: minden sort balról jobbra haladva pásztáz végig, majd a sorkioltás ideje alatt visszafut a sugár a kép bal szélére és kezdi az új sort. Ha a sugár leér a kép aljára, akkor a félképkioltás ideje alatt visszafut a kép tetejére. E mozgáson kivül az elektronsugárra semmilyen más jellegü mozgást vagy ugrást nem tudunk rákényszeriteni. Ezt pedig figyelembe kell venni a képvágáskor: ha például egy kameraképböl szeretnénk egy videoról beadott bejátszásba vágni, és a vágás pillanatában a tv a kamerakép 500. sorát rajzolja fel, de a magnó a saját képe 200. sorát adja, akkor az elektronsugár a következö helyzetbe kerül: a képváltás elötti utolsó pillanatban a képcsö aljánál, az 500. sorban rajzol, a képvágás utáni pillanatban viszont ugyanazon képcsö 200. sorában kellene folytatnia a képrajzolást. Ezt az ugrást az elektronsugár nem tudja megcsinálni, ezért a váltás csúnya lesz, a kép ugrál és egészen addig nem áll helyre, amig a magnóból érkezö jel és az elektronsugár poziciója ismét meg nem egyezik. Ennek elkerülésére szükség van az egy rendszerben müködö összes eszköz ún. szinkronizálására. Ez azt jelenti, hogy van egy központi jelgenerátor, ami elöállitja minden eszköz számára az ún. szinkronjelet vagy GenLock-ot. Ezt a szinkronjelet minden eszköznek biztositani kell! Ha az eszköz megkapja a szinkronjelet, akkor a saját müködését igazitani tudja a szinkronhoz: mindig akkor kell kezdenie egy újabb kép kiolvasását, amikor a szinkronjelben megérkezik az ezt jelzö impulzus. Az elméletben ez igy tökéletesen müködik, a gyakorlatban azonban a GenLock biztositása önmagában nem elég: az egyes eszközök különbözö hosszúságú kábeleken keresztül kapják meg a szinkronjelet, és az eltérö kábelhosszak, torzitások és reflexiók miatt csúszhatnak a szinkronjelek egymáshoz képest. Eme apró csúszások korrigálására szolgál a fázisolás folyamata, aminek az a célja, hogy az eltérö hozzávezetések miatti szinkronelcsúszást manuálisan kikorrigáljuk. A helyesen befázisolt eszközök már mindig

ugyanabban az idöpillanatban kezdik a következö kép rajzolását (tökéletes szinkronban járnak). A PAL videojel szinkronitását két fázis adja: a Horisontal (H) phase és a Sub-carrier (Sc) phase. A H-phase azt mondja meg, hogy idöben mikor kezdödjön az aktuális tv-sor, vagyis hogy mikor jelenjen meg a videojelben a kép bal felsö sarka. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a H-phase állitásával az egész képet vizszintes irányban toljuk el jobbra vagy balra. Az Sc-phase a képvivö és a szinsegédvivö közötti fáziseltérést állitja be. A PAL szabvány szerint a burst átlagfázisa a képvivöhöz képest 180 fok, a nem invertált sorokban +135 fok, az invertált sorokban –135 fok. Ha ez a fázis nem stimmel, akkor nem lesz a kép szinvilága helyes. (Ennek az az oka, hogy a demodulálás során a burst fázisából állitja elö a dekóder a referenciát, ezért ha a burst fázisa nem helyes, akkor a referencia is elcsúszik). Mivel most több eszköz müködik együtt, az a cél, hogy valamennyi eszköz képe ugyanolyan szinhatású legyen. Ezért mindig választanunk kell egy referencia eszközt (jelet), amit a szabványnak megfelelöen beállitunk jelszintben és fázisban is, és a többi eszköz képét ehhez a referenciához igazitjuk. Ebben az esetben ugyanis a képpult bemenetére minden eszköz jele helyes idöben és helyes szinekkel fog megérkezni, és igy a vágás két eszköz képe között problémamentes lesz. (A fázisolás gyakorlati lépéseit ld. késöbb.)

3.2. A stúdió video rendszerének eszközei A szükséges elméleti ismeretek birtokában nézzük sorra, hogy a BSS milyen eszközökkel tud dolgozni egy élö adás készitése során! 3.2.1. CCU (Camera Control Unit) A stúdió kamerák alapvetöen két nagy részböl állnak: a kamera fejböl (camera head) és a hozzá tartozó kamera vezérlö egységböl. Ez utóbbit a Sony Camera Control Unitnak (CCU), a Panasonic Remote Control Unitnak (RCU) hivja, mig más gyártók egyéb nevekkel illetik. A kamera fej fizikailag a kameramanok által kezelt kamerát, tehát az optikát és a hozzá kapcsolódó elektronikus részeket jelenti. A kamera vezérlö egység a kamera fejtöl fizikailag teljesen elkülönül, általában a rack szobában található. A kamera a vezérlö egységen keresztül érhetö el: itt található meg a kamera kimenete, bemenete (visszatérö video!), és a különféle vezérlö funkciók kapcsolói. A kamera fej és a vezérlö egység között hagyományos, sok eres vagy modern eszközök esetén triax kábel biztositja a kapcsolatot. (Elméletileg a kamerafej és a vezérlö egység között lehet rádiós (wireless) kapcsolat is, ám a gyakorlatban eddig csak kevés helyen alkalmazzák.) A stúdióban a hagyományos, sok eres kamerakábeleket használjuk. A BSS három kamerájához három CCU tartozik (mivel a BSS kameravezérlöi Panasonic gyártmányok, ezért a stúdió esetében RCU-ként hivatkozunk rájuk). Elméletileg a vezérlö egység kamerához dedikált: az RCU4 (a rackban a legalsó, vastag RCU) valóban a 350 kamera saját RCU-ja. Mivel a Sony kamerát is vezérlö egységgel szeretnénk használni, ezért az egyiket, történetesen az RCU2-t kicsit meghackelték (tápfeszültség-ellátás).5 A stúdiós RCU-kon állitható legfontosabb funkciók a következök: -

-

5

kábel kompenzáció (cable comp.): mivel a kamerafej akár több 10 méterre is lehet az RCU-tól, ez a kábelhossz már elég hosszú ahhoz, hogy rajta komoly feszültségesés és igy jelcsillapodás lépjen fel. A kábelkompenzáció ezen igyekszik segiteni: a potival fix távolságértékeknek (20m, 50m és 100m) megfelelö kompenzációt (a távolság okozta csillapitásnak megfelelö „extra” erösitést) választhatunk ki a megfelelö jelszint biztositása végett. H és Sc fázis (H-phase és Sc-phase) Iris: ezzel a potival a kamera irisze az RCU-ról is vezérelhetö, mi ezt a funkciót nem használjuk, ezért az Auto állás az alapértelmezett. Az irisz állitása a kameraman feladata. Auto/Man, R-Y, B-Y és Total Pad (csak az RCU4-en): ha az RCU-t Auto állásról Manual állásba kapcsoljuk, akkor a fehérezést kézzel állithatjuk be. Ilyenkor az ATW funkció a kamerán nem müködik! Manuális fehérezéskor a kamerának szintén fehéret kell mutatni, elhomályositani, majd a vektorszkóp alapján az R-Y és B-Y gombok állitásával a szkópon a fehérnek megfelelö pontot az origóba kell eltolni. Ha a pont az origóba került, akkor tökéletes a kamera fehérezése. A Total Pad poti a kamera feketeszintjét állitja, ld. a feketeszint beállitása lépést!

Hogy miért pont az RCU2? Azért, mert az RCU4-et mindenképpen a hozzá tartozó kamerával használjuk, az RCU1-nek pedig gyenge a tápja, de a tapasztalatok is azt mutatták, hogy a 370 az RCU2-vel müködik a legjobban együtt.

10. ábra A BSS egyik kamera vezérlö egysége

Egy modern RCU rengeteg funkcióhoz és paraméterhez való hozzáférést biztosit, ráadásul általában távoli vezérlö panelek (Remote Control Panel, RCP) kapcsolódnak hozzájuk a vezérlöben. Adás elött a képmérnök (külön poszt!) feladata a kamerák feketeszintjének helyes beállitása, a kamerák befehérezése és adás alatt az irisz állitása, ill. fehéregyensúly folyamatos korrekciója, ha szükséges. 3.2.2 TBC A Time Base Corrector (TBC) névre hallgató eszköznek többféle feladata van, a legfontosabb, hogy biztositsa az egy rendszerben müködö különféle eszközök szinkronban (fázisban) futását, ezért a TBC-ken állitható a rajtuk keresztül vezetett videojel H és Sc fázisa. Kezdetben az idöalap korrekciót az analóg videomagnóknál alkalmazták, ahol a lejátszott videojel üteme a magnó mechanikájától függött: a mechanika pontossága és a szalag vezetése ugyanis bizonytalanságot vitt a szalagra felirt sávok leolvasásába. Ez a bizonytalanság pedig azt eredményezte, hogy bizonyos sávokat rövidebb, más sávokat hosszabb idö alatt olvasott le a fej, ezért a kiolvasott sorok ideje eltért egymástól és a szabványos értéktöl. Ezt mindenképpen korrigálni kellett, ezért születtek meg az elsö TBC áramkörök. A TBC-ket késöbb arra kezdték használni, hogy a nagyobb rendszerekben, ahol több forrást kell szinkronban futtatni, az egyes eszközöket egymáshoz fázisban tudják járatni. Ez azt jelenti, hogy az egyes forrásokból érkezö videojeleket úgy csúsztatják el az idöben (késleltetik vagy siettetik), hogy azok a videopult bemenetén szinkronban (azonos fázisban) legyenek. Ezt a csúsztatást a TBC-k végzik. A TBC-nek két fö bemenete van: egy analóg kompozit video bemenet és egy szinkronjel bemenet. A TBC tulajdonképpen azt csinálja, hogy a kompozit bemenetéröl beolvas egy képnyi információt a memóriájába, ahonnan már a szinkronjel ütemében olvassa ki a képet. Igy a TBC a kimenetén stabil, a referenciával szinkronban lévö videojelet szolgáltat. Ha a forrás jel siet a referenciához képest, akkor a TBC egyszerüen késlelteti a videojelet és a képeket idöben késöbb játsza ki. Ha a bemenö forrás jele késik a referenciához képest, akkor a videojelet siettetni kell. Ezt a TBC úgy éri el, hogy kihagy egy (esetleg több) képet, igy utoléri a referenciát és innentöl kezdve már szinkronban tudja kiadni a forrás képét. A TBC-k a referenciával való szinkronitást a H-phase és Sc-phase állitásával tudják biztositani. A szinkronban futó és stabil videojel biztositása mellett a TBC-k képesek a videojel technikai paramétereinek, például a jelszinteknek az állitására is. A Video Level potival a világosságjel csúcsértékéhez (a fehér szinhez) tartozó jelfeszültség-értéket, a fehérszintet változtathatjuk. Ez azt jelenti, hogy a PAL szabványnak megfelelö 1V amplitúdót kell beállitani a potival a szinsávábra fehér sávjának szintjének. A Chroma Level csak a szinkülönbségi jelek amplitúdóját változtatja (gyengiti vagy erösiti), ezek szintjét a referencia

szintjével azonosra kell állitani. A Black Level a feketeszintet (szinkronszintet) állitja, részletesen ld. a feketeszint beállitása résznél. A TBC-k harmadik képessége, hogy meg tudják „fogni” a videojel egyetlen képét vagy félképét, igy a megfogott kép akkor is rendelkezésre áll, ha a forráseszközt közben másra használjuk. A funkció neve a Frame, illetve Field Freeze. Ha a TBC fog egy képet, akkor a gomb alatt egy zöld LED világit. Ezt a funkciót tipikusan logo generáláshoz használjuk. A rackszobában a TBC-k az RCU-k alatt helyezkednek el, a BSS négy TBC-vel rendelkezik, ebböl jelenleg három (TBC1, TBC2 és TBC3) müködik megbizhatóan. 3.2.3. A video mátrix A stúdiós videorendszer középpontjában egy ún. video mátrix áll, amely képes tetszöleges bemenetét tetszöleges kimenetével összekötni, akár többszörösen is (ugyanaz a bemenet egyszerre több kimenetre is kapcsolható). A BSS-ben egy 64x80-as mátrix van, ami azt jelenti, hogy a mátrixnak 64 bemenete és 80 kimenete van. Mivel a PAL kompozit videojel igen összetett (össze van szöve benne a világosság és a szinkülönbségi jelek), ezért nem osztható szét egyszerü párhuzamositással, mint az audio. A videojel szétosztásához a szétosztásra dedikált speciális eszközökre, ún. video szétosztó erösitökre (Video Distributor Amplifier, VDA) van szükség. Ezért a mátrix bemenetei tulajdonképpen ilyen szétosztó erösitök. A BSS mátrix bemenetei 64 darab VDA egy-egy bemenetét jelentik. Egy VDA az egyetlen bemenetét 8 kimenetre tudja szétosztani. Egy kapcsoló kártya olyan, hogy 16 bemenete és 10 kimenete van, ezért 4 ilyen kártya képes a teljes mátrix 10 kimenetének a kapcsolására. Mivel a 4 kártyán 4x16=64 bemenet van, igy a mátrix bármelyik bemenete rákapcsolható a kérdéses 10 kimenetre. A vezérlés gondoskodik arról is, hogy a négy kártya közül egyszerre csak egy lehessen aktiv. Mivel a teljes mátrixban 8 ilyen egység van, igy adódik ki a 80 kimenet. A mátrix kimenetei közül az utolsó 16 szabad, ezek a VDA-k fölé patch panelre vannak kivezetve a rackben. Ezekre a kimenetekre tetszölegesen kapcsolhatunk mi magunk bármit, majd a patchpanelröl elvezetve a jelet felhasználhatjuk. A mátrix elsö három kapcsoló egysége (az elsö 60 kimenet) MOC-on keresztül vezérelhetö (ld. következö pont), a legalsó, negyedik azonban nem, igy azt magán a mátrixon, manuálisan kell kapcsolni. 3.2.4. A MOC A MOC a Matrix Operation Console röviditésböl ered, a program egy grafikus felhasználói felületet ad a mátrix (az elsö három VDA) vezérlésére. Grafikusan megjeleniti a képpult bemeneteit, kimeneteit, valamint ad egy listát a rendelkezésre álló eszközökröl (RCU-k, TBCk, a pult be és kimenetei, VTR-ek). Igy a videotechnikusnak nincs más dolga, mint a megfelelö eszközt a megfelelö be vagy kimenethez húzni, és innentöl kezdve a kapcsolás teljesen automatikus. A MOC lehetöséget biztosit a szokásos elrendezésen kivül egyéni igényeknek megfelelö összeköttetések kialakitására is a Custom fül alatt. Itt egy tetszöleges eszköz kimenetét kapcsolhatjuk össze egy tetszöleges másik eszköz bemenetével.

A Monitors fül alatt a vezérlöben található monitorfalon elhelyezett monitorokra kiadott képet állithatjuk be. Egyenként megadhatjuk, hogy melyik monitoron melyik eszköz képét szeretnénk látni. A System Ops fül alatt érdemes elmenteni a beállitott konfigurációt, bár lefagyáskor a program automatikusan az utolsó kapcsolást tölti vissza. Idönként hasznos lehet a Reset Client parancs kiadása is. 3.2.5. A video pult A video pult egy olyan eszköz, amelynek több bemenete és egy fö program kimenete van. A pult kezelöje, a képvágó határozza meg, hogy az elérhetö bemenetek közül éppen melyik kerüljön a pult PGM kimenetére, illetve ezen keresztül adásba. Tehát a video pult határozza meg, hogy melyik eszköz képe kerüljön adásba. A stúdió JVC pultjának 8 bemenete van (ezek mindegyike a MOC-ból elérhetö), ez a 8 bemenet ki van vezetve a pult A, B és C sorára. A sorok mellett található két fader kar, amelyek a következöre jók: ha az alsó fader kar C állásban van, akkor a pulton a C sor aktiv, a pult PGM kimenetére az a bemenet kerül, ami a C soron van kiválasztva. Ha az alsó fader kar felsö állásban van, tehát a MIX/SE opció aktiv, akkor a felsö fader kar állásától függö képtartalom kerül a kimenetre. Ha a felsö faderkar felsö végállásban van, akkor az A sor aktiv, ha alsó végállásban van, akkor a B sor aktiv. Ha a kar valahol a két szélsö pont között van, akkor a kiválasztott effektnek megfelelö, összemixelt képtartalom megy a kimenetre, feltéve hogy az alsó faderkar továbbra is a felsö, MIX/SE állásban van.

11. ábra A BSS video pultja

A pult képes bizonyos effektek generálására, például úszás, wipe, stb. Ezeket az effekteket csak az A és B sor között lehet megcsinálni, tehát ha úszni akarunk a CAM2-böl a CAM3 képébe, akkor az A soron már aktiv a CAM2, a B soron kiválasztjuk a CAM3-at, majd a felsö faderkart lehúzzuk A-ból B-be. Ezzel megtörtént az úszás. Ezalatt az alsó faderkarnak végig MIX/SE állásban kell lennie. Ha áthúzzuk az alsó faderkart, akkor az mindig úszást végez a C sor és az A vagy B sor között. Más effektet az alsó faderkarral nem lehet csinálni.

Van a pulton egy negyedik sor is, ez a PVW vagyis preview. Alapvetöen, ha egy forrást kiválasztunk a PVW soron, akkor az a PGM kimenetre nem kerül ki, csak a PULT PVW kimenetre (kivétel: AUTOTAKE, ld. késöbb). Ezért ha monitorra kötjük a PULT PVW kimenetet, akkor a monitoron nézve az A és B soron összeállithatunk egy tetszöleges effektet (pl. Sörsor alatt a kérdés kék hátterére betesszük Pitypang fejét a bal felsö sarokba), majd ha készen vagyunk, akkor az alsó faderkarral átúszunk a C sorról az SE sorra (A és B sor együttes effektje). A PVW sor akkor is hasznos, ha a kamerák képét szeretnénk összehasonlitani. Mivel a monitorok beállitásai eltérnek egymástól, ezért célszerü ugyanazon a monitoron megnézni minden eszköz képét. Ezt könnyen megtehetjük a pult PVW során. Ha az alsó faderkar C állásban van, akkor müködik az ún. Autotake funkció: kiválasztunk egy tetszöleges forrást a PVW soron, majd az AUTOTAKE gombot megnyomva a pult PGM kimenetén megjelenik a PVW soron kiválasztott forrás képe. A hatás egyenértékü azzal, mintha a C soron választottuk volna ki ugyanezt a forrást. A video pult további szolgáltatása a downstream keyer vagy DSK, ami hasonlit a kulcsoláshoz. A DSK bemenetre adott fekete-fehér képböl a pult kiszüri a fekete vagy fehér (neg vagy pos kulcsolás) részeket és helyettesiti a PGM kimenet tartalmával, a másik szinü részt pedig felhelyezi a képre. A megmaradt rész tetszölegesen egyszinüre kiszinezhetö, illetve a megmaradt rész erössége beállitható. Tipikusan a BSS logo DSK-val szokott felkerülni a képre. A pult PGM kimenetére további két gomb is hatással van. Ezek az effektek pozicionálásához szükséges joystick alatt találhatók. A jobb szélsö gomb a MasterBlack, amelynek megnyomása után néhány másodperccel a pult PGM kimenete feketébe úszik! A pult normál üzemállapotba a középsö, EFF gomb megnyomásával hozható. A stúdió JVC pultja analóg kompozit PAL jelekkel dolgozik, ami azt jelenti, hogy a bemenetére adott PAL jeleket dekódolja, elvégzi a szükséges effekteket, majd az igy összeállt jelet újra PAL normájúvá kódolja. Ez a dekódolás-újrakódolás nem tesz igazán jót az elérhetö képminöségnek. 3.2.6. DME (Digital Multi Effect) A Digital Multi Effect berendezés a vezérlöben található a pult mellett, és arra jó, hogy két forrás képe között ne vágással, hanem látványos effektekkel váltsunk. A DME által megvalósitott különféle effektek számokkal azonositottak, hogy az egyes effektnek mi a száma, az egy görgöröl olvasható le, ahol az effekteket kis ábrák jelképezik. A DME-nek két bemenete van és egy kimenete, az eszköz a két bemenetére adott kép közötti váltás során valósitja meg a kiválasztott effektet, majd a kiszámolt képet a kimenetére adja. A DME alkalmazása néhány sajátos megfontolást követel, ezekröl bövebben a DME-s videorendszer összerakásánál lesz szó. 3.2.7. A hullámalak monitor (Waveform Monitor, WFM) A hullámalak monitor egy olyan speciális oszcilloszkóp, ami képes a PAL formátumú videojel egyetlen sorát megjeleniteni, igy lehetövé teszi a jelen különféle paraméterek beállitását. A waveform egyetlen tv-sor idöfüggvényét rajzolja fel, tehát a vizszintes tengelyen az idö van, a függölegesen pedig az amplitúdó, vagyis a világosságtartalom. Mivel a szinsávábra szinei egyre kisebb világosságtartalmúak, ezért a szkópon a sorszinkronjel után egy csökkenö

amplitúdójú, lépcsös jelet látunk (ld. 8. ábra). A jelnek 8 lépcsöje van, minden egyes diszkrét szint megfelel a szinsávábra egy-egy sávjának. Mivel a legbaloldalibb szin a fehér, ezért a sorszinkronjel után közvetlenül a világosságjel felveszi a lehetséges legnagyobb feszültség értéket. A waveform skálája különbözö a kijelzö két oldalán: a bal oldalon a 0 jelenti a szinkron- vagy feketeszintet, a 100 pedig a 100%-os amplitúdót, vagyis a fehér szint. A jobb oldali skála a videojel szintjét V-ban fejezi ki, igy a feketeszinthez a szabvány szerinti 0,3V tartozik, mig a 100%-hoz az 1V. A sorszinkronjel alja a 0V.

12. ábra A PAL szinsáv két sorának képe a hullámalak monitoron

Az ábrán egy olyan videojel két sorát látjuk, amely a szabványos szinsávábrát eredményezi. A videojel feketeszintje (vagy szinkronszintje) a % skálán a 0%-nál, a feszültségszint skálán a 0,3V-nál van, a fehér szinhez tartozó jelszintnek a 100%-nál van a helye (tehát ez a beállitás kicsit túlvezérelt videojelet ad). 3.2.8. A vektorszkóp (Vectorscope) A vektorszkóp a PAL jel szineinek ellenörzésére szolgáló különleges szkóp. A vektorszkóp vizszintes eltéritését az U szinkülönbségi jel, a függöleges eltéritését pedig a V szinkülönbségi jel vezérli. Igy a szkópon tulajdonképpen a szinteret látjuk. Minden egyes szinnek egy-egy pont felel meg ebben a derékszögü koordinátarendszerben, aminek a két tengelye az U és a V. Igy jól definiált helye van a szintérben a 3 alapszinnek és a komplementer szineiknek is. Mivel a fehér és a fekete pontban R=G=B, ezért U=V=0, tehát a fekete és a fehér szin a koordinátarendszer origójában van. A szkóp képernyöjén egy nagy négyzet és benne négy kis négyzet jelöli minden egyes alapszinre és a komplementer szinekre, hogy elméletileg hol lenne a helyük a szintérben. A beállitások célja az, hogy az egyes szineknek megfelelö képpontok ezekbe a kis négyzetekbe, de lehetöleg a nagy négyzeten belülre kerüljenek. Vagyis a szinsávábra 6 szinének megfelelö 6 szinpontot a neki megfelelö négyzetekhez kell igazitani, mert ekkor helyes a beállitás.

A vektorszkóp kijelzi a burstöt is, a képernyön 75% és 100% jelzi a kétfajta szinsávnak megfelelö pontot. A vektorszkóp kalibrálásakor a szkóp erösitését úgy kell beállitani, hogy a burst a 75% pontba kerüljön. A vektorszkópon minden egyes szinhez két képpont tartozik, ennek oka, hogy a PAL normában a burst pillanatnyi fázisa soronként invertálva van. Mindkét fázisú burst hordoz szininformációt ugyanarra a szinre, ezért tartozik két képpont minden szinhez. Helyes beállitás esetén természetesen mindkét sorban ugyanazt a szint kell kapnunk, ezért a két pont egymásra esik.

13. ábra A PAL szinsáv képe a vektorszkópon

3.3. A stúdió video rendszerének összerakása A videotechnikus feladata a BSS-ben az, hogy adás, illetve közvetités elött összerakja, kiépitse és beállitsa a video rendszert, adás alatt képvágóként tevékenykedjen, majd az adás után alaphelyzetre bontsa szét a rendszert. A videotechnikus feladatai a következök: 1. A videotechnikusnak elméletileg nem feladata a kamerák elöpakolása, az állványok összeszerelése és a kamerák állványra helyezése. Ez az operatörök dolga. 2. Feladata viszont az, hogy az elöpakolt kamerákra feltegye a kamerakábeleket. Elméletileg minden egyes kamerához dedikált CCU tartozik, ez a stúdióban csak részben teljesül. A Panasonic F350 kamerákhoz eredetileg az RCU4 tipusú kameravezérlök tartoznak, ezért az RCU4-et érdemes valamelyik F350 kamerához csatlakoztatni. Az RCU4-re a fekete szinü és CAM4 számozással ellátott kamerakábel csatlakozik, ezért a fekete kamerakábelt általában valamelyik F350 kamerára csatlakoztatjuk. Az RCU2-höz csatlakozó kamerakábel stúdiótér felöli végén olyan csatlakozó van, ami a Sony DSR370 kamerával kompatibilis, ezért az RCU2-re mindig a 370-et kell kötni. A másik piros kábel és igy az RCU1 a másik F350 kameráé. 3. A következö lépés a rendszer bekapcsolása: a rackszobában be kell kapcsolni a két monitort, a két szkópot, a három RCU-t, a három TBC-t (TBC1-TBC3), a video pultot, a szinkrongenerátort (ezek ilyen sorrendben, felülröl lefelé helyezkednek el a rackben), a video mátrixot (VDA1-VDA4) és a feliratozó gépet, a Dubnert. A Dubner fökapcsolója az eszköz hátulján van, a többi eszköz elölröl kapcsolható be. Ezek után bekapcsolhatjuk a kamerákat és a mátrixot vezérlö PC-t a pult alatt (a vezérlöben). 4. A szkópok kalibrálására azért van szükség, mert nem tudhatjuk, hogy a szkóp éppen milyen beállitásokkal üzemel. Ezért a rack aljában található szinkrongenerátor tesztábra kimenetéröl veszünk egy helyesen beállitott teszt szinsávábrát, amit a szkóp bemenetére kapcsolunk. A szinkrongenerátor teszt kimenete a mátrixra csatlakozik, ezt a jelet kell a mátrix 30-as bemenetére kötni, mert a 30-as bemenet össze van kötve a szkópok B bemenetével és a jobb oldali rack monitorral. Ekkor meg kell jelennie egy szinsávábrának a monitoron. Ha a waveform-ot Channel B-re állitjuk, akkor helyesen beállitott szkóp esetén látnunk kell a PAL videojel egy sorát. Ha nem látjuk, akkor a vizszintes és függöleges pozicionálást kell addig tekergetni, amig a jel meg nem jelenik a kijelzön. (Ha nem jön jel a szinkrongenerátorból, akkor csak egy vizszintes vonalat látunk.) Ha megtaláltuk, akkor a PAL jel szinkronszintjét (feketeszintjét) a szkóp 0 vonalához (vagy 0,3 V a jobb oldali skálán) kell függölegesen igazitani. Ha ez megvan, akkor a függöleges nagyitást úgy kell beállitani, hogy a fehér szinsávhoz tartozó videojel részlet a 100%-nál legyen. A vektorszkóp kalibrálása úgy történik, hogy miután Channel B-re állitottuk a szkópot, összehúzzuk a burstnek megfelelö két szinpontot, és a szkóp nagyitását úgy állitjuk be, hogy a már összehúzott pont a 75%-nak megfelelö pontba essen. A beállitások után a szkópokat visszaállitjuk Channel A-ra, mert normál müködéskor a szkópok A bemenetére érkezik a videojel. 5. A kamerákat szinsáv (Bar) üzemmódra kapcsoljuk, ha nem látunk valamelyik kamerán szinsávot, akkor a hozzá tartozó RCU Bar kapcsolóját is át kell kapcsolni.

6. Összeállitjuk magát a rendszert a MOC segitségével: egy szokásos adáson kezelnünk kell 3 kamera képét, a bejátszásokat a DSR45 DVCAM magnóról, DVD-röl és a BIT-röl. Ezek az eszközök mind egy rendszerbe kerülnek, ezért mindegyik eszköznek tökéletes szinkronban kell járniuk. Ezért mindegyik eszköz kap egy szinkronjelet (GenLock). Az RCU-knak adható szinkronjel, de a magnóknak és a DVD-nek nem, ezért öket át kell füzni a TBC-ken, amiknek már adható szinkronjel. Tehát a 3 RCU mellett szükségünk lesz annyi TBC-re is, ahány forrásból szeretnénk bejátszani. Ezért a pult bemenetére kapcsoljuk az RCU1-et, az RCU2-t és az RCU4-et (RCU3 jelenleg betegállományban van), valamint a TBC1-et, a TBC2-t és a TBC3-at. Ha ezzel megvagyunk, akkor konfigolt a pult bemenete a végsö beállitásokhoz. Következö lépésként a monitorfalat kell konfigurálnunk, hogy lássuk is az egyes eszközök képeit. Szokásosan a következö eszközök képeit tesszük a monitorokra: RCU1, RCU2, RCU4, TBC1, TBC2, TBC3, PULT PGM és PULT PVW. A Dubner három monitorát is a video technikusnak kell beállitania, ez a három monitor a Dubner kezelöje elött található és a MOC-ban is külön helye van. Végül a PULT PGM kimenetet a Rack Monitorhoz kötjük, hogy a rackszobában a szkópokon a pulton kiválasztott jelet lássuk (Channel A). Fontos, hogy a nyolcas monitor csak akkor müködik helyesen, ha bekapcsolás után az 1-es csatornára kapcsol. Ha nem igy tesz, akkor ki kell kapcsolni és újra kell próbálkozni. Végül kialakitjuk a rendszer pult utáni részét is: a PULT PGM kimenet közvetlenül kapcsolódik a Dubnerre, az adásrögzitéshez, ami általában VTR2 DVD-Recorder vagy esetleg a VTR4 DVCAM magnó az adás jellegétöl függöen. A pult kimenetét az RCU1 AUX IN bemenetére is rá szoktuk kötni, mert az RCU1 külsö jelek fogadására alkalmas bemenete tovább van füzve a többi RCU felé (loop), és igy az erre a bemenetre kötött programot a kameramanok a kamerán a RET gomb megnyomásával visszatérö videoként látják. Legvégül pedig adásba kötjük az egész rendszert azzal, hogy az ON_AIR_1-et a lánc végére kötjük. Igy ha az adáskapcsolót lekapcsoljuk, akkor az élö adás és a pult kimenete kerül adásba. 7. A következö lépés a fázisolás elvégzése: kiválasztjuk valamelyik RCU-t referenciának, ez általában az RCU4 szokott lenni. A pulton kiválasztjuk ezt az RCU-t, hogy a rackszobában a szkópon az RCU4 képe jelenjen meg (a MOC-ban a PULT_PGM kimenetet kötöttük a Rack Monitor (SCOPE_IN_A) bemenetére!). Ekkor ellenörizzük, hogy a szinkronszint a waveform monitor 0 szintjénél van-e (ez amplitúdóban 0.3V-ot jelent), majd beállitjuk a szinsáv felsö sávjának a szintjét 95-100%-ra. (Azért nem 100%-ra állitjuk, hogy az esetleges túllövéseknek maradjon egy kis tartalék, ugyanis az eszközök az 1V-nál nagyobb amplitúdójú jeleket levágják, illetve egyes eszközök érzékenyek a túllövésre. (Biztos ami biztos. ) Ezt az RCU Y erösitésével tehetjük meg. Ha megvan a fehérszint, akkor belöjük a H-phaset, akkor helyes a beállitás, ha a szinsáv két szélén ugyanannyi látszik a fehér és a fekete sávból is, tehát a szinsáv középen van. Ha ez is megvan, akkor következik a szinek helyrerakása. A szinsáv szineiböl látszik, hogy az Sc fázis nagyjából rendben van-e, ha a szinsáv szinei invertáltak vagy nem a szokványosak, akkor 90 fokot vagy még többet kell rajta forditanunk a „durva” Sc-phase potival. Ha a szinsáv szinei nagyjából helyesek, akkor a Chroma poti tekergetésével a vektorszkópon megjelenitett szinek amplitúdóját tudjuk állitani. A beállitás akkor helyes, ha kinézve egy szint, az adott szinhez tartozó pont benne van a neki megfelelö négyzetrácsban. Végül az Sc Fine potival összehúzzuk a vektorszkópon az adott szinhez tartozó két pontot, a rács közepébe. Ha ez is megvan, akkor a referenciánk beállitása kész. Következö lépésként kiválasztjuk valamelyik eszközt (általában valamelyik másik RCU-t) és beállitjuk a szintjeit. Az RCU1 és RCU2 esetében nincs Y és Chroma poti, ekkor a

mátrix megfelelö Gain és EQ potijai lehetnek a segitségünkre. A rack szoba falán lévö rendszerrajz alapján nyomon követhetjük, hogy az RCU1 és RCU2 COMP_OUT_1 kimenete melyik VDA hányas bemenetére kapcsolódik, és az ezekhez a VDA-khoz tartozó potikat kell tekernünk. Ha megvan a fehérszint és a szinek amplitúdója is jó, akkor a pulton összewipeoljuk az állitani kivánt eszköznek és a referenciának a képét, majd a referenciához igazitjuk a H-phaset. Ez azt jelenti, hogy addig tekerjük a H-phase potit, amig a két szinsáv közepe (a zöld és a bibor szin határa) a két szinsávon egybe nem esik. Ha ez megvan, akkor az Sc-phase állitásával a referencia szinpontjára húzzuk az aktuálisan állitott eszköz ugyanahhoz a szinhez tartozó pontját. Ezt a lépést kell megismételnünk a harmadik RCU-ra és a három TBC-re is. Mivel a TBC-k nem tudnak szinsávot kiadni, ezért a referencia RCU-t kell a TBC bemenetére kötni a fázisolás idejére. Ilyenkor tulajdonképpen a referenciát hasonlitjuk össze azzal a képpel, amit a referenciából a TBC csinál. Ha a kettö megegyezik, akkor helyesek a beállitások. A TBC-ket a következöképpen kell fázisolni: elöször H-phase-t állitjuk be úgy, hogy a két szinsáv közepe egyvonalba essen. Aztán a fekete szintet (Black Level), majd a fehér szintet (Luma Level) állitjuk be, végül pedig a szinek belövése következik: a Chroma Level potival a szinkülönbségi jelek amplitúdója állitható be, ezzel tudjuk elérni, hogy a vektorszkópon a megfelelö négyzetekbe kerüljenek be a szineket reprezentáló képpontok. Legvégül az Sc-phase beállitásával hangoljuk össze a TBC szineit a rendszer többi eszközének szineivel. A pultnak a B sora gyengiti a jelet, de a hiba javitása folyamatban van. Amúgy fázisoláshoz elég maga a szkóp. Mindenkinek a négyzetben kell lenni. Azért használunk referenciával összewipeolt képet, mert igy pontosabban be lehet állitani a fázisokat. A TBC-k fázisolásakor a fehérszintet a Video Level nevü potival tudjuk beállitani a mátrix Gainje helyett, a szinek amplitúdóját pedig a Chroma Level állitja az EQ helyett. A H és Sc fázis beállitása a TBC-k esetében is a H és Sc potikkal történik. 6 8. Feketeszint állitás: amikor a kamerának azt mondjuk, hogy feketézzen, akkor a neki beállitott feszültségértéket felelteti meg a kimenö videojelében a fekete szin szintjének. Ha ez a feketeszint túl magas, akkor a fekete szin kivilágosodik és szürkés lesz, ha pedig túl alacsony, akkor nem lesz a képen igazi fekete, mert a szabványban rögzitett feketeszint alá nem mehet a videojel szintje. Ezért fontos a feketeszint helyes beállitása. A feketeszintet úgy állithatjuk be, hogy a kamerának „feketét mutatunk”. Ezt a 350-nél úgy érhetjük el, ha a szinszüröt 4 zárt állásba forgatjuk és a kamerát kivesszük a Bar üzemmódból. A 370 esetén be kell érnünk az irisz becsukásával. Ekkor kiválasztjuk az állitandó kamerát a pulton, hogy a szkópon az ö képe jelenjen meg. A kamera fekete szintje a Total Pad potival állitható. Elöször feltekerjük a feketeszintet, majd lassan elkezdjük csökkenteni. A potit addig kell tekerni, amig a szkópon a feketeszint süllyed és rá nem fekszik a szinkronszintre. Az RCU4-en egy nagy fekete poti felel meg a Total Padnek, az RCU1 esetén ez a poti nem müködik, a feketeszintet a kamerán lévö Total Pad potival állithatjuk be. A 370 feketeszintje menüböl állitható, ha a 0-s érték nem felel meg, akkor adás után mindenképpen vissza kell tekerni nullára!!!

6

A fázisolásra egy másik eljárás is alkalmazható: elvileg a referencia és az éppen állitott eszköz képét összewipeolva kell a fázist is és a szinteket is beállitani. A pult B effektsora azonban csökkenti a jel világosságszintjét, ezért ha összewipeolva állitjuk be a szinteket, akkor a képet külön kivágva túlvezérelt jelet kapunk. Ezért ha a referenciát a B soron választjuk ki, majd ehhez wipeoljuk az A soron a többi eszközt, beállitjuk a fázist és a szinteket, majd végül a referencia szintjét az A soron beállitjuk, akkor minden eszközre fázisban és szintben is helyes képet kapunk.

9. A DSR45 DVCAM magnó (VTR4) fázisolása: a DVCAM magnó okos jószág és öt lehet fázisolni, ezért nem szükséges az ö képét TBC-zni. Szinkronjelre neki is szüksége van, ezért a PULT_BB kimenetét a VTR4-re kell kötni a MOC Customs fülén. A pult képes egy ún. BlackBurst7 jelet kiadni, ami semmi mást nem tartalmaz, csak a szinkronjelet, az aktiv képtartalom helyén végig feketeszint van (innen a neve). A magnó ebböl a jelböl tud rászinkronizálni a referenciára. Finom hangoláshoz a H és Sc-phase a magnó menüjében érhetö el. 10. Adásrögzités ellenörzése: ha az adást a DVD-Recorderrel rögzitjük, akkor a pult PGM kimenetét kell a VTR2-re kötni. Mivel a DVD-Recordernek többféle bemenete van (kompozit video és S-video is), ezért mindig ellenöriznünk kell, hogy a DVD-Recorder hátulján az Svideo kábel fizikailag is ki van-e húzva, mert ellenkezö esetben bezavarhat a rögzitett képbe. Továbbá ellenöriznünk kell azt is a recorder menüjében, hogy az L-1 inputnak a Video van-e kiválasztva (az S-video helyett). Végül a recordert L-1 input csatornára állitjuk. (Érdemes a recorder képét a monitorfalon is ellenörizni!) 11. A végleges rendszer összekapcsolása: utolsó lépésként véglegesitjük a kapcsolásokat. A TBC-k bemeneteiröl levehetjük a szinsávot adó RCU-t, helyükre a megfelelö források kerülnek: a BIT vagy a DVD lejátszó. A BIT-et csak a VTR1-en keresztülfüzve tudjuk elérni, ezért a BIT TBC-jére a VTR1-et kell kötni, és a VTR1-et Line üzemmódra kapcsolni. A TBC3 tipikusan összeakad a BIT-tel, ezért kerülni kell a VTR1-TBC3 párositást. A DVD lejátszó V2 DVD (VTR2) néven érhetö el. 12. Logo készitése: ha marad szabad TBC-nk, akkor ezzel a TBC-vel tudunk logot generálni. A szinsáv/logo kazettán kiválasztjuk a megfelelö logot, majd a DVCAM magnót PAUSE üzemmódba állitjuk. A magnót a szabad TBC-re kötjük és a TBC-n a Field Freeze funkciót kihasználva megfogjuk a képet. Ezután a DVCAM magnót bármire használhatjuk, hiszen a TBC megjegyezte a képet. A TBC képét a pult DSK_KEY bemenetére kapcsoljuk, majd a DSK On/Off kapcsolóval bekapcsoljuk a funkciót. A DSK Level potival állithatjuk be a logo „erösségét”, a POS/NEG kapcsolóval azt mondhatjuk meg a pultnak, hogy a fekete vagy a fehér szint cserélje le a képtartalomra. Végül ki is szinezhetjük a logot egyszinüre. 13. Adásmonitor: célszerü, ha a müsorvezetök látják egy monitoron, hogy éppen mi megy adásba, azért a pult kimenetét vagy a Dubner kimenetét ki szoktuk tenni nekik egy monitorra. A MOC-ban elérhetö például a hármas VDA egy szabad kimenete SPARE 3/58 néven, ezt a kimenetet a rackszobában kipatchelhetjük a VST valamelyik vonalára, majd a VST patchröl ráköthetjük a monitorra.

7

A normál VBS (Video, Burst, Sync) videojel és a Black Burst (BS: Burst, Sync) jel közötti különbség:

3.4. Négy kamerás adás vagy közvetités az elötérböl Ha szükségünk van a kakkancsra is vagy az elötérböl is közvetitünk és ott fixen a kakkancs dolgozik, akkor a „hagyományos” video rendszer annyiban változik, hogy a kakkancs képével is számolnunk kell. Mivel a kakkancsnak nem adható külön szinkronjel, ezért az ö jelét mindenképpen TBC-znünk kell. Ezzel egy TBC-t ellöttünk, viszont nyertünk egy kamerát. Ha az elötérben több kamerára van szükség, akkor például a fekete kamerakábel gond nélkül kiér, tehát a videorendszer különösebb megváltoztatása nélkül is tudunk többkamerás kinti felvételeket csinálni. 3.5. Blue-box (Chroma Key) A blue-box a stúdiótechnikában igen elterjedt technológia, amelynek a lényege, hogy a szereplöket egy kék háttér elé állitjuk, majd egy speciális trükk segitségével a képen a kék hátteret lecseréljük egy tetszöleges háttérre, ami egyaránt lehet álló- vagy mozgókép is. A blue-box elméletileg úgy müködik, hogy a stúdióteret (tehát a szereplöket) mutató kamera képét RGB komponens formában használjuk fel. Ez azért jó, mert a pult gyakorlatilag annyit csinál, hogy a bejövö képen figyeli a képpontok szinét, és ahol kék képpontot észlel (RGB formátumban ez annyit jelent, hogy az R=G=0 és B=1 összetevöjü képpontokat kell kiszürni), ott azt a képpontot lecseréli a háttér ugyanezen képpontjára. Az RGB komponens formátum alkalmazása a legegyszerübb a szin megállapitására. Az RGB formátum viszont veszélyeket is rejt magában: a pult és az RCU között három külön kábelen jut el a jel. Ha ezek a kábelek nem azonos hosszúak, akkor késleltetés lép fel a pult bemenetén az R, G és B jelek között, és ez zavart, hibás képpont szineket okozhat döntéskor. Ezért ügyelni kell arra, hogy mindig a három azonos hosszúságú, erre a célra szánt kábellel kössük össze az RCU-t és a pult RGB bemenetét. A stúdióban általában a 370 szokta mutatni az elöteret, ezért az RCU2 RGB kimeneteit kell összekötni a pult RGB bemeneteivel. A blue-box effekt bekapcsolásához a pulton a Chroma Key On/Off kapcsolót On-ra kell állitani, majd a lehetséges kulcsolási szinek közül a potival a B-t kiválasztani. Ezek után az elötér és a háttér az A illetve a B soron választható ki. A kulcsolás paraméterei, a döntési küszöb a potikkal beállitható, ezzel a szép effekt elérhetö. 3.6. DME-s videorendszer Ha adás közben a DME-t is használni szeretnénk, akkor az alábbiakat kell megfontolnunk: -

-

mivel a DME belsö feldolgozása miatt rontja a képminöséget, ezért az adásba került kép csak addig menjen a DME-n keresztül, amig a tényleges effekt megtörténik. Utána mindig érdemes visszaúszni közvetlenül a kameraképbe, hogy a DME-t kihagyhassuk a láncból. a DME-t is fázisolnunk kell. Nem elég a DME bemeneteire kötött eszközök fázisolása, illetve a bemenetek TBC-zése, mert magának a DME-nek is van késleltetése, hiszen szüksége van valamennyi idöre az effekt kiszámolásához és megjelenitéséhez. Ezért a DME bemeneteire direkt ráköthetjük a két forrás képét, majd a DME kimenetét kell egy TBC-re kötnünk. A fázisolás során a DME valamelyik bemenetére egy szinsávábrát kapcsolunk, igy az megjelenik a késleltetés után a DME kimenetére kötött TBC-n, amit igy már helyesen be tudunk fázisolni.

3.7. Közvetités az FNT-böl Ha az FNT-böl kell közvetitenünk, akkor a rendszer elméletileg semmit sem változik a hagyományos adáséhoz képest. Elvileg három kamerakábel csatlakozó van az FNT-ben: a két ajtónál és a diszkó pult fölött. Igy ha ezekre csatlakoztatjuk a kamerakábeleket, akkor a három kamera képe RCU-ról elérhetö. A bejátszások pedig a vezérlöböl történnek, igy a bejátszó eszközök TBC-zése semmit sem változik. A gyakorlatban azonban a beépitett három kamerakábelböl csak egy müködik: az amelyik a diszkó pult fölött van. Erre nyugodtan csatlakozhatunk kamerakábellel és egy kamerát igy elérünk RCU-ról. A másik két kamerát viszont nem tudjuk RCU-val használni. Ezért ezeknek a kameráknak külön tápra van szükségük, és a képüket a kamera Video Out kimenetén érhetjük el. Az FNT patchpaneljére szép sorban rákötjük a kamera video kimeneteit. Ezt a patchet a rackszobában is megtaláljuk FNT1-FNT8 néven. Az FNT-ben a video 2x4 sorban érhetö el, a fölsö sor balról jobbra az 1-4, az alsó pedig az 5-8. Ezzel a kamerák jelét elvezettük a rackszobáig, már csak a mátrixra kell rákötni. A mátrix IN49-IN63 bemenetei a MOC-ban PATCH1-PATCH15 néven érhetöek el. Ha tehát az egyik kamera képe az FNT1-en van, akkor azt a rackszobában összekötjuk az IN49 mátrix bemenettel, majd a PATCH1-et a TBC1 bemenetére kötjük. Ekkor a TBC-n megjelenik a kamera képe. Mivel a kamerák nem RCU-ról járnak, ezért mindenképpen TBC-zni kell öket a szinkronban futás miatt. A szinkronitást úgy is biztosithatjuk, hogy a kamera képét nem TBC-zük, hanem a szinkronjelet küldjük le az FNT patchre és onnan elvezetjük a kamerák GenLock bemeneteire, és ezután a kamerákat fázisoljuk. Ennek a megoldásnak az elönye, hogy marad két szabad TBC-nk, mert a kameráknak nem kell, viszont kétszer annyi kábelt kell felkötni és a fázisolás is macerásabb, mert a kamerák lent vannak, a szkóp pedig a rackszobában. Ha nincs olyan sok bejátszós forrás, akkor érdemes TBC-zni a kamerák képét. Ha a kamerák képét mégis TBCzük, akkor a szinsáv ábrát a kamerán kell kiadni (nem a referencia képpel kell beállitani a TBC-t!) és ezt kell a referenciához beállitani. Ebben az esetben a kérdéses TBC csak ehhez a kamerához használható! Adásképet az FNT-be is köthetünk, a Dubner vagy a pult kimenetét ekkor nem a VST patchre, hanem az FNT-re kötjük ki. FNT-s közvetitések esetén a kamerák tápegységeit mindig a patch aljára erösitett hálózati elosztóra kell kötni, mert ez a hálózat külön földelt és igy zavarmentes. Ha FNT-böl vagy ENT-böl közvetitünk, akkor soha sem szabad az erösáram mellé videokábelt kötegelni!

3.8. A BSS videorendszere Végezetül álljon itt a BSS video rendszerének egy egyszerüsitett rendszerrajza, a teljes kapcsolási rajz a rackszoba falán megtalálható.

A jegyzetet készitette: @ndris – 2006. június