Star Wars 9630481006 [PDF]

Zitiervorschau

OLIVER DENKER: A Csillagok háborúja filmek

Midi-Music Kft. Budapest 1997

TARTALOM ELŐSZÓ A STAR WARS-CSODA avagy Hollywood újjászületése GEORGE LUCAS Álomvilágok A STAR WARS ELŐTTI TRILÓGIA George Lucas visszatér a Star Wars-univerzumba CSILLAGOK HÁBORÚJA (Star Wars — A New Hope) IV. epizód ÍGY KÉSZÜLT A CSILLAGOK HÁBORÚJA A BIRODALOM VISSZAVÁG (The Empire Strikes Back) V. epizód ÍGY KÉSZÜLT A BIRODALOM VISSZAVÁG A JEDI VISSZATÉR (Return of the Jedi) VI. epizód ÍGY KÉSZÜLT A JEDI VISSZATÉR A STAR WARS-UNIVERZUM A legfontosabb fogalmak, jellemek és helyszínek A SZTÁROK Mark Hamill Harrison Ford Carrie Fisher JOHN WILLIAMS „The Sound of Star Wars" INDUSTRIAL LIGHT & MAGIC A speciális effektusok reneszánsza John Dykstra Richard Edlund Ralph McQuarrie OSCAR-DÍJAK ÉS -JELÖLÉSEK IRODALOM

ELŐSZÓ Számtalan emlék merül fel bennem, emberek, tájak, dolgok, melyekre már évek óta nem gondoltam. Hullámokban tör rám a nosztalgia, hirtelen minden emlékezetembe tolul, ahogy megpróbálom felidézni első találkozásomat a Star Warsszal. 1978-ban történt. Éppen betöltöttem tizenkettedik évemet, s készen álltam arra, hogy a pubertáskor bizonytalan világába lépjek. A helyszín egy kis falucska. A legközelebbi mozi 20 kilométerre volt. Az egész úgy kezdődött, hogy az élelmiszerboltban belelapoztam az egyik színes tévémagazinba, és megláttam a két droid, R2-D2 és C-3PO fotóját. A Star Wars diadalútja csak hónapokkal később kezdődött. Ilyet még életemben nem láttam, teljesen lenyűgözött ez a fotó. Vajon emberek vannak ebben a szerkezetben, vagy valóban működő robotokról van szó? Megfejthetetlen talánynak tűnt. Ám aztán visszatettem az újságot a polcra, és hazamentem. Visszatértem a normális életbe. Legalábbis így gondoltam. Hónapokkal később, egy keddi délután egy kisvárosi mozi túlzsúfolt nézőterén szorongok. Kialszanak a fények, és a Fox-fanfárok után megjelenik a vásznon a Star Wars-logo. Egy birodalmi csillagromboló méltóságteljes lebegését látjuk. Önkéntelenül szakad fel belőlem az elragadtatás, és aztán megszűnik körülöttem a világ. 1997-ben a Star Wars születésének huszadik évfordulóját ünnepeljük. Rövidre szabott életünkben húsz esztendő nagy idő. A születésnapot a klasszikus mű átdolgozott változatának bemutatásával, egy Special Editionnel köszöntik. Nem tudom, miként vélekedjek arról a koncepcióról, amely szoftveráruvá süllyeszti a mozifilmet. Mindenesetre öröm újra látni az R2-D2 és a C-3PO droidokat, még ha közben átkozottul öregnek érzem is magam. Oliver Denker

A STAR-WARS-CSODA, avagy Hollywood újjászületése Csodákban sosem volt hiány Hollywoodban. Amikor 1977. május 25-én, egy nappal a Memorial Day ünnep (a háborús hősök emlékünnepe) előtt bemutatták a mozikban a Star Warst, George Lucas úgy gondolta, pontosan tudja, mennyit fog hozni a film: 16 millió dollárt. Nyolc héttel később a Star Wars bevétele már 54 millió dollár volt — mai értékén 125 millió. Tíz évvel később a trilógia szerte a világon 1,2 milliárd dollár jegybevételt, a könyvek, játékok, pólók, poszterek és alsóneműk 2,4 milliárd dollár bevétel hoztak — a filmipar pedig végérvényesen megváltozott. Az ünnep előtti szerdai nap a filmiparban George Lucas-napként vált ismeretessé. A Star Wars sikere után a filmipar másként kezdett vélekedni saját magáról. A merchandising, amit korábban félvállról vettek, sikeres üzletté vált. Megdőlt az a nézet, hogy sci-fivel egy lukas garast sem lehet keresni. Kiderült, hogy sztárok és bestseller nélkül is lehet sikerfilmeket csinálni. Újra felfedezték a vizuáiis speciális effektusokat, mindenekelőtt pedig megszületett a blockbuster-ötlet, s vele Hollywood is új életre kelt. Orson Welles sötét előérzete tökéletesen igaznak bizonyult a hetvenes évek Hollywoodjára: lehet, hogy Róma lángokban áll, de Néró zenekara gyönyörűen zenél tovább. A Lookban megjelent cikkében Welles idegbeteg öreg hölgyhöz hasonlítja a hetvenes évek Hollywoodját. „Ifjú kezekre van szüksége, akik tovább vezetik" — írja. A Csillagok háborúja sztárjai: Mark Hamill, Carrie Fisher és Harrison Ford

Ezek az „ifjú kezek" a különböző amerikai filmiskolákból kikerülő fiatal rendezők, forgatókönyvírók és filmkészítők voltak, akik számára Dennis Hopper Szelíd motorosok című filmje megnyitotta a kaput Hollywoodba. A filmeseknek ez a csoportja — Francis Ford Coppola (The Rain People, A keresztapa) Paul Mazursky (Alex in Wonderland), Peter Bogdanovich (Az utolsó mozielőadás), Bob Rafelson (Öt könnyű

darab), Steven Spielberg (A sugarlandi hajtóvadászat), Martin Scorsese (Aljas utcák), John Milius (Szél és az oroszlán), Terrence Malick (Sivár vidék), Brian De Palma (A Paradicsom fantomja), John Hancock (Bang the Drum Slowly), Michael Ritchie (Smile) és George Lucas (American Graffiti) — Új Hollywood néven vonult be a filmtörténetbe. A régi Hollywood, a hagyományos stúdiórendszer a hatvanas években befejezte pályafutását. Azon a napon, amikor George Lucas 1965-ben megkezdte gyakornoki működését a Warner Bros.-nál, Jack Warner épp az íróasztalát ürítette ki. A stúdiót a Seven Arts vette át. Lucas üres, használaton kívüli stúdiótermekben bolyonghatott. Az egész hatalmas területen egyetlen filmet forgattak, a The Rain People-t. A rendezője, Francis Ford Coppola nem sokkal volt idősebb Lucasnál. A televízió komoly csapást jelentett a stúdióknak. Hiába próbáltak meg a szélesvásznú filmektől a 3D-filmekig mindent a nézők visszacsalogatására, nem jártak sikerrel. A Hollywoodot fojtogató krízis

azonban nem csupán technológiai jellegű volt, hanem elsősorban tartalmi. A hatvanas évek társadalmi átalakulásai gyökeresen megváltoztatták Amerikát és az egész világot, ezt azonban Hollywood képtelen volt tudomásul venni. A stúdiófőnökök és a producerek elszakadtak a valóságtól. Korábbi nézőik inkább otthon maradtak és a tévét bámulták, a fiatal közönség viszont nem ismert magára a megszokott hollywoodi produkciókban. A régi, jól bevált figurák, sztorik és sztárok elvesztették vonzerejüket. Az American Graffiti reklámkampánya kérdést szegezett a nézők mellének: „Hol voltál 1962-ben?", de semmi jelentősége nem volt annak, ki milyen választ ad rá. Lucas minden szentimentalizmustól mentes módszere, amellyel az elvesztett ártatlanság jelenségét vizsgálta, azokat is megérintette, akik nem éreztek nosztalgiát a késő ötvenes évek iránt, nem a görkorcsolyás pincérnők és a versenyautók világában voltak középiskolások, és fogalmuk sem volt róla, mi fán terem a „cruising" (portyázás). Lucas így nyilatkozott a Graffitiről: „Nincs semmiféle üzenet, nincs sok beszéd, ám a történet végén az ember tudja, hogy Amerika mélyreható változáson ment keresztül. A hatvanas évek elejével egy időszak lezárult. Ez valamennyiünket elég érzékenyen érintett." Akcióban a Birodalom rohamosztagosai

Nos, ha Amerika valaha is ártatlan volt, hát a Disznóöbölnél történt invázió után már bizonyára nem maradt az. Lucas — akárcsak Scorsese a Who's That Knocking? és Aljas utcák című filmjeiben — a korabeli rockzenére hangszerelte történetét, melynek cselekménye egyetlen éjszaka alatt játszódik. Az Új Hollywood-csoport tagjai a

maguk egyéni módján jelenítik meg személyes víziójukat Amerikáról, filmjeik személyes filmek, ami elég szokatlan jelenség Hollywoodban, ám más megoldás nem volt. Darth Vader az Erő sötét oldalán áll

A stúdióvezetők vakrepülésbe kezdtek. Hopper alacsony költségvetésű produkciója, a Szelíd motorosok hatalmas sikere (50 millió dollár) hideg zuhanyként érte a stúdiókat. Miután a főnökök azon igyekezete, hogy valamiféle sikerreceptet találjanak, sorra kudarcot vallott, egyszer csak feltűnt ez a hippifigura, és pár dollárból csúcsbevételt produkált. A stúdióvezetők két kézzel kaptak az Új Hollywood tagjai után, s végső kétségbeesésükben hagyták, hogy azt csináljanak, amit akarnak. Szerencséjükre az Új Hollywood tagjai egy korosztályhoz tartoztak. Az ifjú filmkészítők nem akarták végleg romba dönteni Hollywoodot, csupán nagyobb függetlenséget kívántak, amit fogcsikorgatva bár, de meg is adtak nekik. A független produkciós cégek gombamód szaporodtak. 1970-ben a függetlenek már a filmipar összetermelésének 43 százalékát produkálták, míg a maradék 57 százalék a nagy stúdióktól származott. Míg 1968-ban csak 19 film készült független produkcióként, 1972-ben számuk 107-re emelkedett. Miben különböznek az Új Hollywood filmcsinálói a többiektől? Francia és olasz kollégáikhoz hasonlóan ők is kiválóan ismerték a filmet és a film történetét. Sokan közülük filmakadémiára jártak (Lucas, Coppola, Scorsese, Spielberg, Milius), míg mások filmkritikusként kezdték pályafutásukat. Európai kortársaikkal ellentétben nekik semmiféle politikai célkitűzésük nem volt (valószínűleg ez mentette meg Hollywoodot), amit filmjeikben igyekeztek volna megvalósítani. Sokan közülük Roger Corman B-filmjeiben kaptak először lehetőséget a

rendezésre (Coppola Dementia-13, Scorsese Boxcar Bertha, Bogdanovich Targets), és ezért mind a mai napig az akció/horrorfilmek bűvöletében élnek. Coppola, aki kezdetben készített néhány meztelenfilmet, még mindig játszik a gondolattal, hogy egyszer még leforgat egy pornót. Scorsese nem restelli, hogy a Who's That Knocking? című filmjébe azért vágott be egy pucér jelenetet, mert így kívánt támogatót szerezni hozzá. Hollywood kasszasikereket gyártott, és hamarosan egyre kommerszebb filmeket kezdett csinálni. Közben legtöbb álma, miként a hatvanas évek ideáinak nagy része, az adott körülmények között szertefoszlott. A Warner-főnök Ted Ashley visszautasította Coppola és Lucas forgatókönyveit, megakadályozva ezzel, hogy független filmprodukciós céget építsenek ki San Franciscóban, s az American Zeotrope nevű fiatal társaság 300 ezer dolláros adóssággal úszott el. Bár a filmkészítőknek sikerült kivívniuk bizonyos mértékű alkotói szabadságot, és saját felelősségükre dolgozhattak, a stúdiók még mindig minden szálat a kezükben tartottak. A forgalmazói csatornák révén változatlanul ők maradtak az amerikai filmipar központi irányítói. Senki meg nem kerülheti őket. Még ha teljesen független produkcióban készült is egy film, a stúdiókkal forgalmazási szerződést kellett kötni, s csak aztán kerülhetett a mozikba. A legtöbb független producer pénzforrásként használta a stúdiókat. Ha a filmnek valamelyik nagy (major) stúdió a producere, akkor a kockázat nagy részét ez a stúdió vállalja magára, ám ezzel együtt a profit jelentős részét is lenyúlja. Független producer esetében a tortát több szeletre osztják. Egy indie (independent producer — független producer) azonban egy jól sikerült bemutatóval vagy néhány zaftos hitellel rábírhatja a stúdiót, hogy finanszírozza a filmjét. Ha a stúdiónak tetszik a tervezet, a forgatókönyv kidolgozásáért akár 25 ezer dollárt is fizethet. Sokan ezt a megoldást választják, mert így nem kell nagyobb összeget megelőlegezni. A nagy stúdióknak lehetőségük van arra, hogy a filmeket maguk finanszírozzák, aminek megvan az az előnye, hogy a forgatás megkezdése után nem tartoznak felelősséggel egyetlen befektetőnek sem, és a veszteségeket is könnyebben viselik. Természetesen azért ők sem védettek a pénzügyi bajokkal szemben. Ahogy egy box office bukta

tönkretehet egy indie-t, ugyanúgy a sorozatos bukás alapjaiban rendíthet meg egy major stúdiót. 1980-ban A mennyország kapuja bukása az akkor már ingatag United Artists-t végleg padlóra küldte, s a Sony Corporationhöz tartozó Columbia/TriStar stúdió éppen a közelmúltban kényszerült 2,7 milliárd dollárt leírni, miután 1993-ban olyan buktaszériát engedett meg magának, mint Az utolsó akcióhős és a Frankenstein. A stúdiók szemmel láthatóan nem jöttek még rá, miként lehet megjósolni valamely film népszerűségét. Meg tudják viszont határozni a trendeket, és ki tudják számítani, mennyibe fog kerülni a film előállítása, milyen közönségre számíthat egy film, és mekkora ez a célcsoport, mekkora költségvetéssel lehet sikert elérni: kicsivel, közepessel vagy naggyal, kell-e hozzá sztár, beleillik-e a film a stúdió produkciós struktúrájába, hogyan kell reklámozni, és mennyibe fog kerülni a produkció előkészítése. Ha mindezeket a kérdéseket megválaszolták, elkészítik a tényleges költségvetést. A stúdiók hajlamosak nagy költségű filmek előállítására, mindent egy lapra téve fel. Ám ha menet közben jön rá az ember, hogy rosszul tervezett, már nincs menekvés: a gyártani kezdett film olyan, mint a lejtőn lefelé robogó vonat — megállíthatatlan. Amint a mozikba kerül a film, minden eldől. Bukás esetén kezdődik az egymásra mutogatás. A stúdiók vezetői reménykednek, hogy nem veszítik el az állásukat, és sűrűn fohászkodnak, hogy a külföldi bemutatás nyereségesebb legyen. Amennyiben sikeres a film, megkezdődik a profit felosztása. Darth Vadert még a birodalmiak is félik

1977 májusában még a 20th Century Fox döntéshozói sem tudták, mit is tartsanak erről a különös sci-fi filmről, amely bemutatás előtt állt. A Star Warst ugyanis nem volt könnyű forgalmazni. A mozitulajdonosok nem lelkesedtek a tudományos-fantasztikus filmekért, és az esélyeket latolgatva sokan a Silent Running bukásával példálóztak. A filmipar bizalma egy film iránt abban mutatkozik meg, hogy a mozitulajdonosok mekkora összeget hajlandók fizetni a film játszási jogáért. A Star Warsért a várt 10 millió dollár helyett mindössze 1,5 milliót ajánlottak fel.

Minthogy nem tudott jó mozikat lekötni a Star Warsnak, a Fox úgy döntött, hogy az ország minden nagyobb városában csak két mozi játszhatja. Ha ezekben jól megy, majd átveszik a többiek is. Nagyobb összeget fordított marketingkampányra a Fox, iskolai lapokban, helyi tévéadásokban és az egyetemeken hirdette. Mire eljött a premier ideje, hatmillió amerikai fiatal tudott róla. 1977. május 25-én a Star Warst az ország különböző részein mindössze 32 moziban mutatták be, de mozinként mégis több bevételt hozott, mint korábban bármelyik film. Egy héten belül a korábban oly tartózkodó mozitulajdonosok kezüket-lábukat törték érte. Valamennyi amerikai városban hosszú sorok kígyóztak a jegypénztárak előtt. A film minden létező rekordot megdöntött, és kulturális jelenség lett. Ezzel kezdetét vette a blockbuster-korszak. A filmipar ilyet még nemigen élt meg, ehhez fogható talán csak az Elfújta a szél volt. Kiderült, hogy egyetlen film több pénzt hozott, mint a múlt nagy nevei együttesen: Ford, Capra, Hawks (Richard Zanuck, a Cápa társproducere szerint ezen az egy filmen többet kerestek, mint a legendás apák összes filmjén). Ez az új jelenség felpezsdítette Hollywoodot és a filmgyártást. A célcsoport immár a televízión és képregényen nevelkedett ifjúság lett. Az Új Hollywood filmkészítői, akik látomásaikat nemritkán ugyanabból a forrásból merítették, mintha közvetlenebb módon érintették volna meg a nézőket. A stúdiók pedig az újgazdagok étvágyával vetették rá magukat a blockbuster-koncepcióra. A filmesek előző generációja gyakran

lázadozott, meg-megmakacsolta magát, attól tartott, hogy Hollywood magához láncolja. Az új csodagyerekeknek nem voltak efféle gondjaik, számukra ezek idejétmúlt, excentrikus aggodalmak voltak. Spielberg és Lucas pontosan azt mondta ki, amit hallgatóságuk hallani akart. A csillagászati összegű profit láttán új elnevezést kapott a film: event (esemény) lett belőle. Az egyszeri, befejezett produkcióból végtelen történet lett, melyben folytatás folytatást követett, s mindent kipréseltek belőle, amit csak lehetett. R2-D2 és C-3PO, a két droid küldetésben

Ám ezért elég magas árat fizettek a stúdiók: kénytelenek voltak lemondani a rendezők fölötti hatalonról és kiengedni őket ellenőrzésük alól. Az alkotóteória, amely szerint a film igazi teremtő erői a filmkészítők és a rendezők, megvalósult. A rendezők már nem csupán egyszerű filmcsinálók voltak, hanem maguk is mogulokká váltak, mágusokká, akik ismerték a titkot: adjatok pénzt, hagyjatok magamra, és engedjétek, hogy tegyem a dolgom. John Landis rendező a National Lampoon's Animal House-zal nyert arany belépőjegyet. A maga 2,7 millió dolláros költségvetésével 1978-ban 150 millió dollárt hozott, s ezzel minden idők legnyereségesebb vígjátéka lett. Landis az Animal House-zal nem lépte túl a költségvetést, és nem tért el a forgatási tervtől. Következő filmjével, a Blues Brothersszel viszont messze túllépte az előirányzott összeget, személyes viselkedésével és a veszély kihívásával pedig a szertelenség szinonimájává lett. Mindez azonban belefért — a film sok pénzt hozott. És megérett az újabb tanulság a stúdiók számára: előfordulhat, hogy egy-egy vállalkozás veszteséges lesz, mint A mennyország kapuja vagy az 1941 — Meztelenek és bolondok, de ha

nem hagyják félbe (mint például az Apokalipszis most esetében történt), végül mégis nyereségessé válik, annak ellenére, hogy túllépték a forgatásra előirányzott összeget. A Fox erőfeszítései a Star Wars esetében kifizetődőnek bizonyultak. Miként a felmérésekből kiderült, ennél a filmnél működött a leghatásosabban a szájpropaganda. Lucast meglepte, hogy milyen sok felnőtt nézte meg a filmet. A Star Wars vonzereje nem ismert sem etnikai, sem gazdasági határokat, a fekete gettóban éppoly jól ment, mint a fehér elővárosokban. 1977-ben igen gazdag lett a 20th Century Fox. Az eladott mozijegyek utáni 524 milliós bevételből 262 milliót ő kasszírozott. Miután a Fox a különféle illetékeket levonta, Lucasnak végül mintegy 40 millió dollárja maradt (adózás után 20 millió). Ez egyszer még elfogadta a stúdiók törvényeit, de következő filmjénél bizonyára már másképpen lesz. GEORGE LUCAS - Álomvilágok Az 53 éves George Lucas már hosszú idő óta élő Hollywood-legenda, ami meglehetősen paradox helyzet, hiszen eredetileg éppen azért menekült el Hollywoodból, hogy a kalmár szellemű város meg ne fertőzze. Végül azonban minden idők egyik legsikeresebb filmprodukciós vállalatának tulajdonosa lett. Ő hozta létre a Star Warst, ő írta a forgatókönyvet, és ő is rendezte. Ő hozta létre és finanszírozta a Lucasfilm Ltd. produkciójában készült A Birodalom viszszavág és A Jedi visszatér című filmeket, s ő állt az ugyancsak Lucasfilm-produkció, Az elveszett frigyláda fosztogatói hátterében is. Ám legsikeresebb filmjeinek — köztük az American Graffiti és az Indiana Jones-filmek — felsorolásával sem tudnánk elég érzékletesen szemléltetni azt a hatást, amelyet Lucas a filmiparra gyakorolt. Mind fizikailag, mind pedig anyagilag teljesen független Hollywoodtól. A Forbes magazin szerint 1996 márciusában személyes jövedelme több mint 100 millió dollár volt. Bár még mindig kénytelen a nagy stúdiók forgalmazási csatornáit igénybe venni, ha egy filmjét moziba akarja vinni, de már feltételeket szabhat. És nemcsak filmkészítőként függetlenítette magát, hanem új eszközöket

is alkotott: a számítógépes grafikák, a digitális vágások és a digitális hang forradalmasította a filmkészítést. A kaliforniai San Rafaelben van Lucas minibirodalma, a Skywalker Ranch, itt található többek között az a speciális effektusokat gyártó vállalat, az Industrial Light & Magic (ILM), amelyet azért alapított, hogy a Star Warshoz készítsenek trükköket. Minőségileg és technológiailag ma ez a világ legjobb trükkstúdiója. Az olyan filmprodukciók, mint a Star Trek, a Poltergeist, az E.T. és a Jurassic Park, az ILM trükkmestereit dicsérik. Lucas az egyik legmarkánsabb alakja annak az Új Hollywoodgenerációnak, melynek tagjai a filmiskolákból kerültek ki, s akiket a hatvanas évek végén magához vonzott Hollywood. „Ahogy betettük a lábunkat az ajtórésbe, átvettük a boltot" — nyilatkozta Lucas, nem kis túlzással, hiszen rajta és Spielbergen kívül másnak nem sikerült benyomulnia a hatalom csarnokaiba.

>Leia hercegnő, a lázadók egyik vezetője (Carrie Fisher)

Hollywood egész más volt, mint amilyennek Lucas elképzelte. „Véleményem szerint a filmipar 1965-ben meghalt — mondta Lucas. — Csak sokáig tartott, míg az emberek végül ráébredtek, hogy a hulla már merev. Jack Warner épp aznap ürítette ki az íróasztalát, és a stúdiót

átvette a Seven Arts, amikor gyakornokként elkezdtem a munkát a Warner Bros.-nál. Üres teremről üres teremre jártam, s arra gondoltam, itt a vég. Az ipar olyan emberek kezébe került, akik kiválóan értettek hozzá, hogyan kell szerződéseket kötni és irodát vezetni, ám a filmkészítésről halvány sejtelmük sem volt."

Han Solo (Harrison Ford), a rettenthetetlen corelliai csempész

Lucas egyszerűen berendezett irodájában ül a Hollywoodtól négyszáz mérföldre északra fekvő ranch főépületében, és dél felé mutat. „Odalent minden tisztességes, becsületes, igazi filmesre, aki megpróbálja előmozdítani filmje sikerét, száz kapzsi használtautó-kereskedő jut, aki csak elszedi a pénzedet. Hollywoodba menni annyi, mintha egy idegen országba utaznál." A legsikeresebb hollywoodi szórakoztató film alkotója ÉszakKarolinában, Modestóban született. Bár még mindig félénk, zárkózott ember, a korábbi évek szakadt diákját hiába keresnénk benne. Az anyagi siker velejárójaként szakállát és haját is rövidebbre nyíratta, ám beszédében és öltözködésében még mindig tetten érhető az American Graffitiben megörökített kisvárosi múlt. Farmerja és kockás pamutinge szupermarkettermékek. Soha nem érezte jól magát a szabótól öltözők

társaságában, akik „forró projektek" eladásával küzdötték fel magukat a csúcsra. Barátjához, a sokkal nyitottabb és szenvedélyes kockázatvállaló Francis Ford Coppolához képest Lucas óvatos és takarékos ember. Magánéletét szigorúan elzárja a nyilvánosság elől. „Francis azzal vádol engem, hogy nem tudok költekezni — mondja. — Igaza van." A takarékosság azonban nem azonos a fukarsággal, Lucas ugyanis nagyvonalúan juttatott „pontokat" (százalékot) filmjei bevételéből a kulcsszerepet játszó alkalmazottaknak, és egykori iskolájának, a University of Southern Californiának 5,7 millió dollárt ajándékozott. Coppola (akinek alkotókedvét épp az a veszélyérzet hozta meg, hogy akár mindent elveszíthet) Lucas tökéletes ellentéte. Lucas módszeres és elővigyázatos, a fenyegetettség érzése olyan nyugtalanná teszi, hogy képtelen tovább dolgozni. Szívesen játszik társasjátékokat, gyakran azonban túlságosan is óvatos a Monopolyban. Jellemzésekor leggyakrabban a „komoly" jelzőt használják. „Még akkor sem neveti el magát, ha történetesen hülyéskedik" — állítja róla a felesége, Marcia asszony. Saját magát nem tartja sem különösebben okosnak, sem szerencsésnek. Sikereit kitartásának tulajdonítja. Nem véletlen, hogy kedvenc meséje A tücsök és a hangya. A Birodalom visszavág elkészültéig Lucas Észak-Karolinában élt, és minden reggel a kilencórás géppel repült Los Angelesbe, hogy az utómunkálatokat ellenőrizze, és a szerződéseket megcsinálja. Amióta felépült Észak-Karolinában a Skywalker Ranch, Hollywood üzletemberei kénytelenek őt otthonában felkeresni. A Birodalom visszavág sikere hozzásegítette Lucast, hogy végleg elvágjon minden szálat, ami még Hollywoodhoz kötötte. Az Universal stúdióval szemben lévő irodáiból 1981-ben a Lucasfilm legutolsó részlege, a marketing is kiköltözött San Rafaelbe. Lucas már egy évvel korábban hozzákezdett az elszakadáshoz. Minden különösebb feltűnés nélkül kilépett az American Graffitiért és a Star Warsért őt Orscarra jelölő Academy of Motion Picture Art and Sciencesből, amikor az be akarta perelni, amiért a Star Warsban a rendezőt nem a főcímben, hanem csak a végefőcímben említette. Ugyanezen ok miatt tépte szét 1981 elején a Szerzők és Rendezők Szakszervezetének tagsági kártyáját.

„Hollywood szakszervezeteit és a stúdiókat ugyanazok az ügyvédek és könyvelők vezetik — magyarázza bosszúsan Lucas. — A Szerzők Szakszervezetének sztrájkja idején rendezői funkciómban nem léphettem át a sztrájkhatárt, és nem avatkozhattam be az American Graffiti sorsába, amikor a stúdió átvágta a filmet. Kiléptem a rendezők céhéből, mert a céh ügyvédjei öncélú harcba bonyolódtak a stúdiókkal, és közben nem foglalkoztak a tagok érdekeivel. Kizárólag azzal foglalkoztak, hogy hangzatos megállapodásokat kössenek, olyanokat, amik annyit sem érnek, mint maga a papír, amire leírták, s ráadásul még tökéletesen használhatatlanok is. Azt mondták, hogy a Lucasfilm személynév, nem pedig cég neve. Csakhogy engem nem George Lucasfilmnek hívnak, miként William Foxot sem Twentieth Century Foxnak. Ennek alapján 250 ezer dollárra pereltek. Az óceán szennyezéséért nem kell ekkora összeget fizetni." C3PO és R2D2, a két

elválaszthatatlan jóbarát

És aztán Lucas egyszer csak nem akar többet rendezni. „Nem szeretek filmet rendezni — jelenti ki indulatosan. — Ki nem állhatom, ha folyvást kolerikus természetű személyekkel kell bajlódnom. A rendezés állandó frusztráció, bosszúság és végeláthatatlan sok munka — heti hét napban tizenkét-tizenhat óra. Éveken keresztül faggatott a feleségem,

miért nem tudunk egyszer mi is elmenni együtt ebédelni vagy vacsorázni, mint más normális emberek. Csakhogy én egyszerűen képtelen voltam kikapcsolni, mígnem aztán rájöttem, hogy a rendezés árt az egészségemnek." A Csillagok háborúja, A Birodalom visszavág és A Jedi visszatér együttesen 1,2 milliárd dollár bevételt hozott. A Birodalom visszavág 25 milliós költségét a Csillagok háborúja bevételeiből finanszírozták, A Jedi visszatér 32,5 milliós költségvetését A Birodalom visszavág 92 milliós nyereségéből fedezték. Ehhez járult még a Lucasfiim részesedése a merchandisingból származó 2,4 milliárd dollár bevételből.

Luke Skywalker a birodalmi rohamosztagosok egyenruhájában

Hiba volna azonban Hollywoodhoz fűződő viszonyáért kétszínűséggel vádolni Lucast. Filmjei sikerében a szerencse is közrejátszott: elképzelései egybecsengtek ügyfelei szükségleteivel és kívánalmaival — miként ez jó pár filmkészítő elődjénél is előfordult. Első játékfilmje, a THX 1138 nem aratott túl nagy sikert. 1971-ben 750 ezer dollárból Coppola produkciójában készült, és San Franciscóban az egyik, akkor még épülőfélben lévő metróban forgatták. Más film volt ez,

mint az azonos című főiskolás film, amivel Lucas 1968-ban díjat nyert. A nagyfilm a mozikban teljes bukás lett. „A THX után jöttem rá, hogy vagy szórakoztató filmeket kell csinálnom, vagy bele kell törődnöm, hogy filmjeimet csak a kölcsönkönyvtárakon keresztül lehet terjeszteni — vallja be Lucas. — Nem akartam rongyos 3000 dollárért küzdeni, túlságosan beszűkített volna. Mintha egy festőnek csupán egyetlen ecset, egyetlen vászon és egy-egy tubus fekete és fehér festék használatát engedélyeznék. Nem akartam, hogy állandóan a feleségem támogatására szoruljak, így aztán hozzáfogtam egy rock'n'roll film előkészítéséhez." Ez a rock'n'roll film lett az American Graffiti. Lehet, hogy Lucas nem akart mást, mint pusztán kasszasikert forgatni, de filmjével felelevenített egy elfeledett időszakot. „Igen elcsodálkoztam, amikor először láttam az American Graffitit a közönség soraiból — meséli Lucas. — Arra gondoltam, alighanem mégiscsak van valami tehetségem az effélékhez." Ahogy hallgatja az ember Lucas meleg hangját, és elnézi, amint tekintetét a vászonra függesztve szinte beleolvad a székébe, egészen törékeny benyomást kelt. Sorozásnál derült ki, hogy cukorbeteg, ennek köszönheti, hogy nem került Vietnamba. „Marcia készít neki egy tonhalas szendvicset a héjától előbb gondosan megfosztott fehér kenyérből, és fél tízkor már ágyban van" — meséli róla filmes barátja, Philip Kaufman. Lucas kerüli a konfrontációt, és szinte sohasem mutatja ki mérgét. Nem kényszeríti alkalmazottait szolgalelkűségre, beosztottjai viszont gyakran beszélnek arról, hogy ő milyen alázatos. Értékítélet vagy prioritás dolgában azonban hajthatatlan, sikerének kulcsa éppen abban rejlik, hogy tántoríthatatlanul ragaszkodik elképzeléseihez, és megvesztegethetetlen. Lucas egy földimogyoró-ültetvényen nőtt fel mint a család harmadik gyermeke és az egyetlen fiú. Apjának volt egy kis üzlete. Tizenhetedik születésnapja előtt egy nappal Modesto határán kívül, az országúton jött el számára az igazság pillanata. „Balra fordultam, és belém rohant egy fickó. Amikor kihúztak a kocsiból, mindenki azt hitte, hogy végem van. Nem lélegeztem, és semmi pulzusom nem volt" — emlékezik vissza Lucas. Ez az eset fordulópontot jelentett Lucas életében. Lemaradt a főiskolai felvételi vizsgáról, és négy hónapba került, míg újra erőre

kapott. Két évet járt a Modesto Junior College-ba, majd Los Angelesben a University of Southern California hallgatója lett. A USC filmfakultásán Lucas végre magára talált. „Különféle elképzelések foglalkoztatták, szabadnak érezte magát, azt mondta, azt csinálhatunk, amit akarunk — mondja a Conan, a barbár rendezője, John Milius. — És azokban a napokban valóban úgy is gondoltuk, hogy mindent meg fogunk változtatni, hogy nagy műveket fogunk létrehozni. És egy bizonyos pontig valóban így is tettünk." A USC befejezése után Lucas asszisztensként dolgozott Francis Ford Coppola mellett, akivel egyre szorosabb barátságba került. Coppola segített neki létrehozni első játékfilmjét is (THX 1138; 1971). Ezután született meg az American Graffiti, melynek sikere meggyőzte a Foxot arról, hogy Lucas különleges robotjaiba és Jedi-lovagjaiba érdemes invesztálnia. A többi már legenda. Vajon Lucas most boldog? A válasz ugyanolyan bonyolult, mint Lucas észjárása. „Tegnap kivettem egy nap szabadságot — újságolja. — Kilenc órakor megnéztem egy vágás utáni jelenetet, tíztől tizenkettőig értekezleten voltam, több filmet megnéztem, majd egy újabb értekezlet következett. Reggel kilenctől délután hatig dolgoztam — a szabadnapomon." A Jedi visszatér forgatása után Lucas úgy érezte, kiégett. „A Graffiti után az sem rendített volna meg anyagilag, ha a Star Wars teljes kudarc lett volna. Érdekes választás elé kerültem, és belül teljesen kiégtem. Illetve tulajdonképpen már évekkel azelőtt elhagyott minden lelkierőm, s csak vonszolni tudtam magam. A Star Wars akaratom ellenére beleavatkozott az életembe, én pedig vissza akartam szerezni az életem, mielőtt késő lenne." „A hatvanas évektől kezdve, amikor a filmes szakmát elkezdtem — magyarázza Lucas —, nagyon meredek emelkedőn tolok felfelé egy 147 kocsiból álló szerelvényt: feljebb, feljebb, egyre feljebb. Feltoltam, s 1977-ben a Star Warsszal elértem a csúcsot. Felugrottam rá, a vonat pedig lefelé kezdett robogni a lejtőn. Azóta egyfolytában a féket taposom. Más sem volt, csak munka, munka, munka." A Jedi visszatér forgatásának megkezdéséig Lucas még felügyelte az Indiana Jones-trilógia második része, az Indiana Jones és a végzet temploma forgatási munkálatait, aztán kétéves szünetet akart beiktatni.

Csakhogy ott volt még a cége, a Lucasfilm. „Hirtelen szembetaláltam magam azokkal az emberekkel, akiknek egzisztenciája tőlem függött. Bejelentettem, hogy nem csinálok több sikerfilmet, nem bírom tovább cipelni a vállamon ezt az egész céget" — mesélte. Ám idáig soha nem jutott el, s ezért nagy áldozatot kellett fizetnie: többek között a házassága is ráment. A Millenium Falcon (Ezeréves Sólyom), a galaxis dicső ócskavasa

Hogyan látja Lucas a mozifilm jövőjét? „A filmkészítés technológiája egyre könnyebben elérhető lesz. Ma már egy tehetséges emberekből álló kis csapat kevés pénzből is forgathat filmet. Egymillióból profi filmet lehet készíteni. Csak idő kérdése, és a filmiskoláról kikerülő fiatalok visszatérnek Kansasba, és megcsinálják ott a maguk Rockyját vagy American Graffitijét. A forgalmazói hálózat valószínűleg még sokáig Los Angelesben marad, ám a kábeltévé és a digitális média mindent megváltoztat. Ma öt telefonnal bármit el tudsz adni a kábeltévének, anélkül hogy a szobádból kilépnél." „Már régóta mondom, hogy Hollywood halott. Ez nem jelenti azt, hogy maga a filmipar halott, de az az idő lejárt, amikor egyetlen régió birtokolta az egész üzletet, bár még legalább 15 évbe belekerül, míg erre mindenki ráeszmél. A filmkészítők még nem jöttek rá, hogy sem ügynökökre, sem stúdiófőnökökre nincs szükségük. Hollywood nem más, mint egy idejétmúlt forgalmazói apparátus, monopólium, a filmesek kizsákmányolását szolgáló rendszer. Ez a rendszer azonban az új technológiának köszönhetően összeomlik." Lucas a Skywalker Ranchon, kis birodalmának közepén épült, faborítású irodájában üldögél. A könyvespolcokon a Millennium Falconok különböző nagyságú modelljei sorakoznak. Meghódította a világűrt, és a Star Warsszal megváltozott Hollywood működési modellje. A sors

iróniája volna, ha ugyanaz a George Lucas, aki oly nagy energiával vett részt Hollywood felszámolásában, maga is mogulként lépne fel. Filmográfia 1971 THX 1138 (rendező-forgatókönyvíró) 1973 American Graffiti/A rock nagy évtizede (American Grafitti) (rendező-forgatókönyvíró) 1977 Csillagok háborúja (Star Wars) (rendező-forgatókönyvíró) 1979 More American Graffiti (executive producer) 1980 A Birodalom visszavág (The Empire Strikes Back) (executive producer/sztori) 1980 Árnyéklovas (Kagemusha) (executive producer) 1981 Az elveszett frigyláda fosztogatói (Raiders of the Lost Ark) (executive producer/sztori) 1981 A test melege (Body Heat) (executive producer, nincs feltüntetve) 1982 Twice Upon a Time (executive producer) 1983 A Jedi visszatér (Return of the Jedi) (executive producerforgatókönyvíró/sztori) 1984 Indiana Jones és a végzet temploma (Indiana Jones and the Temple of Doom) (executive producer/sztori) 1984 The Ewok Adventure: Caravan of Courage (tévéfilm; executive producer/sztori) 1985 Ewoks: Battle for Endor (tévéfilm; executive producer/sztori) 1985 Mishima (Mishima — A Life in Four Chapters) (executive producer) 1986 The Great Heep (tévéműsor; Lucas figurái) 1986 Labirintus (Labyrinth) (executive producer) 1986 Howard, a kacsa (Howard the Duck) (executive producer) 1986 Captain EO (executive producer-forgatókönyvíró) 1988 Willow (executive producer/sztori) 1988 Tucker: the Man and His Dream (executive producer) 1988 Őslények országa (The Land Before Time) (executive producer) 1988 Powaqqatsi (producer) 1989 Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag (Indiana Jones and the Last Crusade) (executive producer/sztori) 1992 Az ifjú Indiana Jones kalandjai (The Young Indiana Jones Chronicles) (tévésorozat; executive producer-alkotó)

1994 Radioland Murders (executive producer/sztori) Főiskolás és rövidfilmek 1965 Freiheit 1965 Look at Life 1966 A Man and His Car 1966 Herbie 1967 The Emperor 1967 The Electronic Labyrinth: THX 1138: 4EB 1967 Anyone Lived in a Pretty How Town 1967 6.18.67 1968 Filmmaker 1968 Herbie

A STAR WARS ELŐTTI TRILÓGIA - George Lucas visszatér a Star Wars-univerzumba „Sok szerencsét!" – kiáltja oda az egyik vendég a Skywalker Ranch zsúfolásig megtelt csarnokában az 51 éves George Lucasnak. A Star Wars-monda alkotója állva marad és integet. „Köszönöm, köszönöm" – mondja, és zavartan mosolyog. Az agyonmosott farmert és tornacipőt viselő férfinak sietős a dolga, idegesen áll egyik lábáról a másikra. „Valahogy fel kell jutnom oda" – súgja az egyik asszisztensnek, majd mély levegőt vesz, és keresztülfurakodik a tömegen. Merev derékkal, mint aki nyársat nyelt, áll fenn végül a színpadon: szűnni nem akaró ünneplés fogadja. Elegánsan meghajol a publikum előtt. Most minden laikus színészi képességét latba kell vetnie. A Lucasfilm meghívta a San Francisco melletti Skywalker Ranchra a Star Warstrilógia legfontosabb licenc-vásárlóinak képviselőit. Az üzletembereknek a kétnapos program alatt egy világméretű marketingstratégiában kell megállapodásra jutniuk. „Tegnap új Star Wars-filmet kezdtem írni" – kiáltja bele a tömegbe Lucas. A bejelentést tomboló taps követi: a hír a jelenlévők számára dollármilliókat jelent. Csaknem húsz év telt el Lucas legutolsó rendezése, a Csillagok háborúja óta. A film bevétele, valamint az olyan sikerfilmek, mint A Birodalom visszavág, A Jedi visszatér és az Indiana Jones-trilógia, melyeknek

Lucas volt a producere, lehetővé tették számára, hogy minimogulként vonuljon nyugdíjba. Őt azonban nem olyan fából faragták, hogy a kasszasikerek után a babérjain pihenjen. 1994 őszén bejelentette, hogy megcsinálja a második Star Wars-trilógiát. Azóta a Star Wars, különösen a merchandising területén, reneszánszát éli. A Lucasfilm merchandising részlegének hetente 40 licenc-szerződést kell feldolgoznia. A legnagyobb feltűnést azonban azzal a bejelentésével keltette Lucas, hogy világűroperájának útra bocsátása után húsz évvel az SW-klasszikus Special Editionjét kívánja a nagyközönség elé vinni. Ami meglepő, hogy ez a „különleges kiadás" nem lézerlemez- vagy videoformában fog megjelenni, hanem 1997-ben új mozibemutatója lesz. A csaknem általános szokássá vált Directors's Cut (rendezői változat) helyett Lucas azt tervezte, hogy a kilencvenes évekre hangolja át művét. A Star Wars több jelenetével ugyanis soha nem volt igazán megelégedve. Az a digitális számítógépes technológia, amit nagyrészt saját trükkfilmes cége, az ILM fejlesztett ki, lehetővé teszi, hogy olyan változtatásokat hajtsanak végre a filmen, melyek az 1976-os technológiával nem voltak megoldhatók. Így emlékszik arra, amikor Steven Spielberg Jurassic Park című filmjéhez néhány kísérleti trükkfelvételt mutattak be: „Amikor megpillantottam a trükköket a vásznon, kibuggyantak a könnyeim. Olyan történelmi pillanat volt ez, mint a villanykörte feltalálása vagy az első telefonhívás. Ettől kezdve már semmi sem olyan, mint régen." A Star Wars Special Editionben van néhány olyan jelenet is, ami 1976ban a vágóasztalon maradt. A legszenzációsabb kiegészítés alighanem Han Solo és a még humanoid (értsd: még nem annyira hájas) Jabba the Hutt találkozása a Docking Bay 94-en. Az ifjú Jabbát digitális Jabba helyettesíti, amit trükktechnikával A Jedi visszatér alapján rajzoltak meg. A film új jelenetei azonban mindösszesen nem hosszabbak négy percnél. A hangsávot is teljesen felújította a Skywalker Sound. „A Star Wars 1977-ben jóval megelőzte a THX-mozikat — vélekedik Lucas. — Azt akarom, hogy mindenki a mai hangtechnika segítségével végzett javításokkal élvezhesse újra a filmet." Lucas terveit a 20th Century Fox, az eredeti film forgalmazója, természetesen nagy lelkesedéssel fogadta. „Ez egy forgalmazói és marketing-álom" — vélekedett Tom Sherak

elnökhelyettes.

A Tatooine sivatagbolygó hátasállata a Special Edition számára készült

Időközben Lucas visszahúzódott a dolgozószobájába, és az új prequelshez (előtrilógiához) írja a forgatókönyv-vázlatot. Az új filmek tartalmára vonatkozóan csak elnagyolt információt ad. A történet 30-40 évvel a Star Wars előtt játszódik, és két fiatalemberről szól, Obi-Wan Kenobiról és Darth Vaderről. Azt mutatja meg, hogyan lett Darth Vaderből az, akinek a Star Warsban megismerhettük, és hogyan ragadta magához a hatalmat az Uralkodó a galaxis fölött. A prequels azzal végződik, hogy Obi-Wan Kenobi letelepedik a sivatagban, ahol majd a Star Warsban újra rátalálunk. Elképzelhető, hogy a különböző cselekményszálak nem időrendben futnak, hanem az elbeszélésnek azt a formáját választja majd Lucas, melyet barátja, Francis Ford Coppola alkalmazott A keresztapa 2-ben: a különböző időben játszódó két történet között ide-oda ugrált, mindegyik cselekményszál ellenpontozta a másikat, s ugyanakkor ki is emelte. A producer kiválasztása döntő jelentőségű a film sikere szempontjából. Lucas tapasztalt, keményen dolgozó személyt keresett, akivel kéz a kézben, lépésről lépésre elő tudta készíteni az új Star Wars-trilógiát.

Nem kellett hosszan keresgélnie: Lucas választása Rick McCallumra esett, aki Az ifjú Indiana Jones kalandjainak producere volt. Ezzel a döntésével egyben azt is jelezte, hogy a régi trilógia munkatársait nem kívánja újra foglalkoztatni. A kevéssé sikeres Ifjú Indy-tévésorozat öreg rókájaként McCallum egy nem-lineáris produkciós rendszert talált ki, hogy a sorozathoz szükséges folytatásokat finanszírozható keretek között tarthassa. Ezt az új produkciós eljárást fogják alkalmazni az új Star Wars Prequelsnél is, aminek következtében mind a három új filmet egyszerre leforgathatják. McCallum szeretne olyan emberekkel együtt dolgozni, akik ismerik ezt az eljárást. „Az ifjú Indy veteránjai a filmtörténet leghosszabb külső forgatásán vettek részt, és közben iszonyú dolgokat kellett elszenvedniük, ám soha nem panaszkodtak — magyarázza McCallum. — Csakhogy mindaz, amin mi akkor keresztülmentünk, a kéjek kéje ahhoz képest, ami most vár ránk, az új Star Wars-filmek forgatása során." Lucas annyira meg van győződve róla, hogy ez a gyártási eljárás kiváló, hogy azt fontolgatja, az első részt maga rendezi. 1996 elején kezdődött a szereplőválogatás mindhárom rész számára. Még nem kértek fel ugyan egyetlen színészt sem, de Lucas és McCallum már hosszú kívánságlistát állított össze.

Birodalmi rohamosztagosok a megszökött droidok nyomában a Tatooine homokbuckáin - új jelenet a Star Wars Special Editionben

Az ifjú Indy állandó stábján kívül benne van a csapatban David Tattersall operatőr, Frank Darabont forgatókönyvíró (A remény rabjai) és Gavin Bocquet látványtervező (Kafka, A Nap birodalma). Gavin Bocquet már 1995 eleje óta dolgozik egy kis csapat illusztrátorral az új kreatúrák, járművek, tárgyak és kosztümök tervezésén. Hogy Lucast mi bírta rá a Star Wars-mese folytatására, azt csak találgatni lehet. Saját állítása szerint csak arra várt, hogy a trükktechnika elérje azt a szintet, amely elképzeléseinek megfelel. Valószínűbbnek tűnik azonban, hogy Az ifjú Indiana Jones kalandjai című tévésorozat sikertelensége anyagilag erősen megviselte a Lucasfilmet. A Star Warsfilmek új sorozata biztos bevételi forrás a cég számára, melynek ez idáig egyetlen jövedelmező részlege az Industrial Light & Magic volt. Ennek ellenére nagy kockázatot vállal Lucas az új trilógiával, melyben a C3PO és az R2-D2 robotokon kívül egyetlen ismerős arc sem tűnik fel a régi Star Wars-szereplők közül. Mark Hamill, aki Luke Skywalkert játszotta, így vélekedik: „Ez George édes gyermeke. Talán jobban érdekelne, ha mélyebben benne lennék. Mindenesetre sok sikert kívánok neki."

Ha a filmek csak mérsékelt sikert aratnak, vagy teljesen megbuknak, Lucas csaknem mindent elveszít, amit az évek során felépített. Elveihez híven saját vagyonának nagy részét most is erre a lapra tette fel: pénzét mindig álmai megvalósítására fordította. Munkáját és álmait a legbiztosabb befektetésnek tartja. „Vállalom ezt a rizikót, mert a semmiből indultam — magyarázta A Birodalom visszavág forgatásakor. — Öt évvel ezelőtt valóban semmim nem volt." A Skywalker Ranchon tartott beszéd véget ért. Még egyszer felzúg a mennydörgő taps. Lucas komoly arccal meghajol, szinte úgy fogadja a tapsot, mint aki nincs is jelen. Még kezet szorít néhány emberrel, aztán véget ér a műsor. Lucas beszáll az épület előtt várakozó BMW-jébe. Beleroskad az ülésbe, fejét fáradtan hátrahajtja az ülés támlájára. Tudja, hogy az igazi stressz még csak most kezdődik... CSILLAGOK HÁBORÚJA (Star Wars - A New Hope) - IV. epizód „Réges-régen egy messzi, messzi galaxisban... Javában dúl a polgárháború. Titkos támaszpontjukról a felkelők először hajtottak végre sikeres támadást a gonosz Galaktikus Birodalom ellen. Az ütközet során hírszerzőik megkaparintották a Halálcsillag titkos terveit. Ez a birodalmi űrállomás egy egész bolygó elpusztítására képes. Leia hercegnő, nyomában a birodalom ügynökeivel, hazafelé száguld űrhajóján. Nála vannak a tervek, melyek megmenthetik népét s visszaállíthatják a galaxisban a szabadságot..." Leia hercegnő Darth Vader fogságában

Ezzel a bevezetővel kezdődik a film, látjuk, amint Leia hercegnő hazafelé tartó űrhajóját, fedélzetén a a Halálcsillag ellopott terveivel, Darth Vader csillagrombolója foglyul ejti. Leia a terveket a kis R2-D2 droidba rejti, s elküldi őt társával, az aranyszínű C-3PO robottal együtt a Tatooine-ra, a sivatagbolygóra, hogy ott adja át a terveket Obi-Wan Kenobinak, az egykori Jedi-lovagnak. A robotok Owen Lars farmer kezébe kerülnek. Owen unokaöccse, Luke Skywalker véletlenül felfedezi a kis robotba

rejtett üzenetet, és segít R2-D2-nek Obi-Wan felkutatásában. Obi-Wan felfedi Luke előtt, hogy az apja is Jedi-lovag volt, és arra biztatja, ismerkedjen meg a Jedik titkával és segítsen eljuttatni a terveket a felkelőkhöz. Luke nemet mond.

Obi-Wan Kenobi, a Jedi-lovag (Alec Guinness)

Visszatérve nagybátyja farmjára döbbenten látja, hogy Owent és a feleségét, Berut a birodalmi rohamosztagosok meggyilkolták. Luke megesküszik, hogy bosszút áll a Birodalmon, és elkíséri Obi-Want meg a két robotot Mos Eisley űrállomásra. Abban reménykednek, hogy találnak egy űrhajót, amely elvinné őket az Alderaanra. Mos Eisleyben Obi-Wan összetalálkozik Han Solo csempésszel és másodpilótájával, a wookie Chewbaccával, és megállapodnak, hogy Han Solo elviszi őket a felkelők bázisára. Eközben Leia hercegnőt kihallgatásra viszik a Halálcsillag parancsnoka, Grand Moff Tarkin elé. Amikor Tarkin semmiféle használható információt nem tud a hercegnőből kiszedni, parancsot ad, hogy a Halálcsillag semmisítse meg az Alderaant. Solo űrhajóján, a Millennium Falconon (Ezeréves Sólyom) Obi-Wan az Erő segítségével megérzi az Alderaan bolygó pusztulását. A Falcon

kilép a hiperűrből, ahol az Alderaannak kellett volna lennie, és meteoritesőbe kerül. Solo felfedez egy kis holdat, aminek voltaképpen nem is volna szabad léteznie. A Falcont erős mágneses sugárzás rántja a holdhoz, ami nem más, mint a Halálcsillag. Darth Vader lázadással vádolja Leia hercegnőt

Luke és ObiWan csapatának sikerül ugyan kijátszani a birodalmiakat, de megtudják, hogy Leia hercegnőt az űrállomáson tartják fogva, és hamarosan kivégzik. Úgy döntenek, hogy különválnak. Obi-Wan hatástalanítja a mágneses vonósugarat, ami a Falcont fogva tartja, Luke, Han és Chewbacca pedig a két droid támogatásával megpróbálja biztonságos helyre menekíteni a hercegnőt. A felszabadító csapat eléri a börtönblokkot, megküzdenek az őrökkel, de közben már megindulnak a riadóztatott birodalmiak. Ki tudják ugyan hozni a hercegnőt a cellájából, ám a Falconhoz vezető utat birodalmi rohamosztagosok zárják el. Leia javaslatát követve a szeméttárolón keresztül el tudják kerülni a rohamcsapatokat. Közben Obi-Wannak sikerül kikapcsolnia a vonósugarat, és visszaindul a Falconhoz, Darth Vader azonban útját állja, és fénykardpárbajra kényszeríti Obi-Want. Obi-Wan hagyja, hogy Darth Vader leterítse őt, ezzel lehetővé teszi a többiek számára a menekülést. Luke Skywalker (Mark Hamill) élete első űrcsatájában

A Falcon elmenekül a Halálcsillag elől, s a hősök elérik a felkelők legközelebbi bázisát. Vader azonban poloskát helyezett el a Falcon fedélzetén, így örömük nem tart sokáig — a Halálcsillag a nyomukban van. A felkelők elemzik a Halálcsillag R2-D2-be rejtett terveit, és védelmi rendszerében valóban találnak egy gyenge pontot. Megindul a támadás minden létező vadászgép bevetésével. A Halálcsillag szellőztetőrendszerének nyílásába kell torpedót lőniük, amely felrobbanva láncreakciót indít meg, és megsemmisíti a támaszpontot,

nagy csapást mérve ezzel az Uralkodóra. Solo és az Erő segítségével Luke méri ezt a halálos csapást a Halálcsillagra. A felkelők bázisán hangos örömujjongással fogadják Luke-ot, Hant és Chewbaccát, és Leia hősiességükért megjutalmazza őket. Han Solo, Luke Skywalker és Chewbacca elvonul a díszsorfal előtt Stáblista

Csillagok háborúja (Star Wars) amerikai, 1977, 121 perc Lucasfilm Ltd. produkció Forgalmazza a Twentieth Century Fox Film Corporation Rendező: George Lucas; Producer: Gary Kurtz; Forgatókönyvíró: George Lucas; Látványtervező: John Barry; Operatőr: Gilbert Taylor; Vágó: Paul Hirsch, Marcia Lucas, Richard Chew; Zene: John Williams; A zenét előadja: London Symphony Orchestra;

Speciális effektusok: John Dykstra; Mechanikus speciális effektusok: John Stears; Gyártásvezető: Robert Watts; Látványtervek: Ralph McQuarrie; Jelmez: John Mollo; Művészeti vezető: Norman Reynolds, Leslie Dilley; Maszk: Stuart Freeborn; Hangeffektusok: Ben Burtt; Makettek és vizuális effektusok: Richard Edlund, Dennis Muren; Matte painting artist: Harrison Ellenshaw Szereplők: Mark Hamill (Luke Skywalker), Carrie Fisher (Leia Organa hercegnő), Harrison Ford (Han Solo), Peter Cushing (Grand Moff Tarkin), Alec Guinness (Ben/Obi-Wan Kenobi), Anthony Daniels (C-3PO), Kenny Baker (R2-D2), Peter Mayhew (Chewbacca), David Prowse (Darth Vader nagyúr), Phil Brown (Owen bácsi), Shelagh Fraser (Beru néni), Jack Purvis (jawafőnök), Alex McCrindle (Dodonna tábornok), Eddie Byrne (Willard tábornok), Drewe Hemley (vörös vezér), Dennis Lawson (Wedge), Garrick Hagon (Biggs), Jack Klaff (John D), William Hootkins (Porkins), Angus Machnis (arany vezér), Jeremy Sinden (arany kettő), Graham Ashley (arany öt), Don Henderson (Taggi tábornok), Richard LeParmentier (Motti tábornok), Leslie Schofield (parancsnok egy) Forgatási helyszínek: Tunézia, Tikal Nemzeti Park, Guatemala; Death Valley National Monument, Kalifornia és EMI Elstree stúdió, Borehamwood, Anglia ÍGY KÉSZÜLT A CSILLAGOK HÁBORÚJA „Valami rossz előérzetem van" Han Solo Amikor 1977. május 25-én a Star Wars vetítését megkezdték az amerikai mozikban, George Lucas egy sötét teremben ült, és a film német, francia és spanyol nyelvű verzióit keverte. Több mint 18 órája dolgozott már ezen, s az előző két hét minden napja hasonlóképpen telt. Lucas annyira kimerült volt, hogy saját filmje bemutatójáról teljesen

megfeledkezett. Aznapra randevút beszélt meg a feleségével, Marciával Hollywood híres mozijával, a Manns Chinese-zel szemben egy kis gyorsbüfében. A mozi körül hatalmas dugó alakult ki, amibe Lucas is beragadt, és csak úgy hömpölygött a tömeg. „Jézusom, mi történik itt?" — csodálkozott Lucas. Amint aztán bekanyarodtak a Hollywood Boulevard-ra, megpillantották a mozi fölött a hatalmas plakátot a Star Wars-felirattal. Lucas nem akart hinni a szemének. Ült a gyorsbüfében, és csak bámulta a hatalmas tömeget. Aztán visszament keverni. Cseppet sem volt izgatott, csupán csak meglepődött. A Star Wars sikere váratlan volt. A film május 25-i bemutatója előtt Lucas pontosan tudta, mennyi bevétele lesz: 16 millió dollár. Ennyi volt akkor egy Disney-film átlagos bevétele. A sci-fi filmek általában erős hétvégével indultak, tekintettel a rajongók népes táborára, a Star Warsnak azonban legalább négy hetet kellett túlélnie ahhoz, hogy nyereséges legyen. A világűreposz veszteséges vállalkozás lett volna, ha az eladott jegyek értéke nem éri el a 32 millió dollárt. Nyolc héttel később azonban már 54 millió dollár bevételnél tartott a Star Wars. Tíz évvel később a trilógiára eladott jegyekből 1,2 milliárd dollár nyereség származott, a könyvek, játékok, párnák, pólók, poszterek és számos egyéb merchandising tárgy eladásából pedig további 2,4 milliárd dollár. Az American Graffiti elkészítése után George Lucas kész volt feladni rendezői hivatását, mert úgy érezte, túl nagy a megterhelés, túl sok kínlódás jár vele. De még mindig ott motoszkált benne egy világűreposz létrehozásának a gondolata, amely voltaképpen gyermekkora óta foglalkoztatta. A THX 1138 csak növelte Lucas vágyát a sci-fi elkészítésére. Mielőtt végleg sutba hajította volna a rendezői marsallbotot, még meg akart csinálni egy igazi valódi, nagy stúdiónál forgatott mozifilmet, finoman kidolgozott díszletekkel és sok-sok speciális effektussal. Régimódi kalandfilmet akart, a hőskorból való Hollywood-klasszikusokhoz hasonlót, ami a nézők szórakoztatását szolgálja. Lucas szerint a hatvanas és hetvenes években uralkodóvá vált az erőszak, a szex és a cinizmus. Ő maga is készített ilyen sötét árnyalatú filmet, a THX 1138-at, ami súlyos anyagi csőddel járt, s nem akart még egyszer ugyanebbe a hibába esni. Az American Graffiti

vágásának elkészülte után komolyan foglalkozni kezdett ezzel a gondolattal. Minden reggel néhány órát írással töltött, a nap hátralévő részében pedig meséket, valamint mitológiai és pszichológiai tanulmányokat olvasott. Nem hagyományos értelemben vett mesét akart. Azt kereste, miként lehet a modern technológiát a hagyományos meseszövéssel úgy egybeötvözni, hogy közben az erkölcsi mondanivaló ne sikkadjon el, ugyanakkor szórakoztató is legyen.

Darth Vader és Obi-Wan Kenobi fénykard-párbaja

George Lucas erőssége mindenekelőtt a látvány. Soha nem volt kenyere az írás, nem is szült különösebben értékes műveket. Csaknem egy teljes évébe került, míg elkészítette a 13 részes, kézzel írt történetet, amely tele volt kimondhatatlan nevű fura szerzetekkel. Az első mondat így hangzott: „Mace Winduról, Opuchi tiszteletreméltó Jedi-bendujáról szól ez a történet, amit C. J. Thape hagyott ránk, a világhírű Jedik Padawaantudósa." A sztori bonyolult volt: Leia Aguilae, a felkelők hercegnője, családja kíséretében menekül egy gonosz uralkodó elől, aki átvette a hatalmat, és magát imperátornak nyilvánította. A két túlélő Jedi-harcos egyike, Luke Skywalker (barátjával, Annikin Starkillerrel együtt) segíti a hercegnőt a

veszélyes menekülésben. Magukkal visznek túszként két birodalmi hivatalnokot, s ezzel komikus elemek kerülnek be a filmbe. Csatlakozik hozzájuk a felkelők egyik egysége, amely tíz ifjúból áll. A birodalmi csapatok végigüldözik őket a világűrön, így aztán kénytelenek egy aszteroidmezőn elrejtőzni. Lopott űrhajóval sikerül elmenekülniük, és egy dzsungelplanétára repülnek, ahol megtámadják őket, és a hercegnőt foglyul ejtik. Az ifjak, akiket Skywalker tábornok különleges kiképzésben részesített, kiszabadítják a hercegnőt. Eközben űrharcba bonyolódnak a birodalmi flottával, és csak úgy menekülnek meg, hogy a világűr mélyére veszik be magukat. Az utolsó jelenetekben a hercegnő megjutalmazza a tábornokot és az ifjakat honi bolygóján, ahol felfedi „istennő létét". A két birodalmi hivatalnok leissza magát, és eltántorog a sötétségbe. Lucas környezete udvarias csodálkozással nyugtázta a művet. Sem ügynöke, sem ügyvédje nem értett ugyan belőle egy árva szót sem, de megígérték, hogy támogatni fogják. Először a United Artists-t keresték fel, azt a stúdiót, amelyhez Lucast még az American Graffiti előtt szerződés kötötte. David Picker, az akkori főnök, átfutotta a filmtervet, és köszönettel lemondott róla. Az American Graffiti ekkor még nem került moziba, Lucast csak az érdektelenségbe fulladt THX 1138 rendezőjeként ismerték. Lucas ügynöke, Jeff Berg, titkos bemutatót szervezett az American Graffitiből a 20th Century Fox egyik vezetője, Alan Ladd jr. számára, aki kollégáihoz hasonlóan folyvást új filmsikerekre vadászott. Ő ismerte a THX 1138-at, tehetséges rendezőnek tartotta Lucast, és az American Graffiti megtekintése csak megerősítette ebben a hitében. Találkozót beszélt meg Lucasszal, aki elmesélte neki a Star Wars koncepcióját. Ladd nem sok fantáziát látott ugyan benne, de mindenáron üzleti kapcsolatba akart kerülni Lucasszal, feltételes megállapodást kötöttek hát, és megegyeztek abban, hogy a Star Warst először az Universal stúdiónak kellene felajánlani, mert nekik opciójuk van Lucas következő filmjére. Lucasnak akkoriban sok problémája volt az Universallal az American Graffiti végleges vágása miatt, ezért csaknem bizonyos volt benne, hogy emiatt az Universal le fog mondani a Star Warsról. Így is lett. Tíz nappal azelőtt, hogy az American Graffiti akkora sikert aratott, amilyet évek óta

nem láttak a stúdiók, az Universal visszautasította a Star Warst. Tíz nappal később Alan Ladd a 20th Century Fox nevében igent mondott a Star Warsra. C-3PO, a protokollrobot ismerőst talál a forgatáson

Az American Graffiti bemutatója után Lucas hirtelen Új Hollywood legkeresettebb rendezője lett. Nyomban megragadta az alkalmat, hogy a Foxszal kötött feltételes megállapodást megváltoztassa. Csakhogy a Fox legnagyobb meglepetésére nem pénz kért, hanem csupán a könyvek és a filmzene eladási jogát, valamint a Star Wars lehetséges folytatásainak ellenőrzését. A stúdiófőnökök nyomban beleegyeztek, azt hívén, hogy nagy pénzeket takarítanak meg, hiszen Lucas csupán a szerződés merchandisingzáradékának jogaira tartott igényt, amit akkoriban a stúdiók szinte teljesen értéktelennek tartottak.

Obi-Wan hatástalanítja a Halálcsillag mágneses vonósugarát

Ezzel Lucas életének talán legnehezebb évei kezdődtek. Megkapta a szerződést a produkcióra, ám képtelen volt megírni a Star Wars forgatókönyvét. Két éven keresztül nap mint nap bezárkózott a dolgozószobájába, és nyolc órán keresztül szinte megállás nélkül dolgozott. Életében más nem is kapott helyet, csak a Star Wars. Állandóan magánál hordott egy jegyzetfüzetet, ahová nyomban beírta, ha valami eszébe jutott a témával kapcsolatban. Minden szombaton nagy halom sci-fi folyóirattal és képregénnyel tért haza az újságárustól. Mindenféle ötletet gyűjtött. A Flash Gordon képregényből ismert gonosztevő Minget az Uralkodó előképéhez használta fel. A C-3PO droidot Alex Raymond Iron Men of Mongójából vette, a banthákat, a Star Wars málhás állatait a John Carter on Marsból. Edgar Rice Burroughs könyveinek is nagyon sok eleme szerepelt még a forgatókönyv első verziójában. Lucas rengeteg fantasztikus filmet nézett meg, és olyan regényeket olvasott, mint például Frank Herbert Dűne című műve. Ezek a kiegészítő elemek azonban még nem álltak össze forgatókönyvvé, és Lucas ingerültsége, feszültsége nőttön-nőtt. Bármit

csinált, ez az új világ sehogy sem akart megszületni. 1975. január 28-án aztán végre mégis elkészült az első változat, melynek ezt a címet adta: Starkiller kalandjai, a Csillagok háborújának első epizódja. A cselekmény Galactica Köztársaságban játszódik, ahol polgárháború dúl, és törvényt nem ismerő barbárok garázdálkodnak. Lucas tudta, hogy a forgatókönyv katasztrofális, mégis engedte, hogy barátai elolvassák, s aztán magnóra vette véleményüket és kritikáikat. Michael Richie egyetlen szót sem értett a Star Wars ezen korai verziójából. Matthew Robbins és Hal Barwood érezte, hogy a két droidot mutató kezdő képsorokkal Lucas ismét a THX 1138 rendezőjévé vált. Francis Ford Coppola azonban épp ellenkezőleg, úgy vélekedett, hogy Lucas helyesen teszi, ha kockáztat. A többi barát aggodalmának adott hangot, és azt javasolta, a forgatókönyvet profi szerzővel írassa meg Lucas. Ő azonban hajthatatlan maradt. Tudta, ha nem képes maga megírni, sohasem csinálja meg ezt a filmet. Így aztán visszaparancsolta magát az íróasztala mögé, és folytatta a munkát. 1975. augusztus 1-jén újabb forgatókönyv-változatot küldött a Foxhoz, Alan Laddnek. Ebben Luke már parasztfiú, az elhunyt Anakin Starkiller Jedi-lovag fia, Owen Lars pedig a fiú gonosz nagybátyja, aki ellopja unokaöccse összekuporgatott pénzét, hogy a farmját fenn tudja tartani. Leia hercegnő hologramja kéri Luke segítségét: az R2-D2 droidot s vele a rettegett Halálcsillag tervrajzát el kellene juttatni egy távoli bolygóra, a felkelők támaszpontjára. Luke tehát nekilát, hogy előkerítse Kenobi tábornokot, apja öreg barátját. A forgatókönyv dialógusai még mindig döcögősek voltak, és felszínesek, ez a változat mégis jelentős előrehaladást mutatott. Lucas főként a látványleírásokkal nem volt megelégedve. Úgy gondolta, hogy rajta kívül nincs ember, aki ezt a világot el tudná képzelni. Felvette a kapcsolatot a Boeing Aircraft Művek illusztrátorával, Ralph McQuarrie-vel, és megkérte, készítsen öt olyan festményt, amelyek megfogják a nézőt, és hozzásegítenek, hogy a végleges forgatókönyvet el lehessen adni a Foxnak. Nem skicceket kért tehát, hanem olyan képeket, amelyek a Star Warst vizuálisan életre keltik. Így is történt. McQuarrie képeinek bemutatása után Lucas zöld utat kapott, s hozzáláthatott a Star Wars előkészítéséhez és az első szereplőválogatásához.

Tisztában volt vele, hogy a szereposztás meghatározó fontosságú. Fiatal, ismeretlen színészeket akart foglalkoztatni, hogy elkerülje a nézők kíváncsiskodását: vajon ki rejtőzik ebben vagy abban a jelmezben. A 20th Century Fox legalább két ismert színész főszereplőként való alkalmazásával kívánta a mozipénztárak kockázatát csökkenteni, Lucas azonban nem vette figyelembe ezt az óhajt. Összeállt barátjával, Brian De Palmával, aki Carrie című filmjéhez keresett szereplőket. Mindketten ugyanabban a színésztípusban gondolkodtak. De Palma magára vállalta a válogató szerepét, míg Lucas a háttérben feljegyzéseket készített. Több mint két hónapon keresztül 30-40 színészt hallgattak meg naponta a régi Samuel Goldwyn stúdió egyik irodájában. Végül Lucas két különböző csoportot állított össze a főbb szerepekre. Az egyikben Will Selzer mint Luke Skywalker, Christopher Walken mint Han Solo és Terri Nun mint Leia, a másik csoportban pedig Mark Hamill, Harrison Ford és Carrie Fisher szerepelt, s végül ezek mellett döntött. Döntése nem aratott osztatlan elismerést. A Fox még soha nem hallott ezekről a színészekről, s ezeknek a teljesen ismeretlen, tapasztalatlan embereknek a szerepeltetését még Lucas mentora, Francis Ford Coppola is túl kockázatosnak tartotta. Lucas azonban hajthatatlan maradt. Most már csak a mellékszereplők hiányoztak, mint például az öreg Jedi-lovag, Obi-Wan Kenobi, s ezt a szerepet Lucas Alec Guinnessnek szánta. Abban az időben Guinness éppen Hollywoodban forgatott a Murder by Death című filmben, s egy szép napon talált az asztalán egy forgatókönyvet, amiről senki nem tudta, hogyan került oda. A címlapképen kivont karddal egy fiatalember állt. Guinness nem szokott kéretlen forgatókönyveket olvasni, a legkevésbé sci-fiket, ám ahogy ebbe belelapozott, egyszer csak nem tudta letenni. Találkozott a vakmerő fiatalemberrel — együtt ebédeltek, s Guinnesst lenyűgözte Lucas fiatalsága és öntudatos viselkedése. Tett néhány javaslatot, miként lehetne Obi-Wan jellemét még érdekesebbé tenni, és Lucas örömmel elfogadta őket. Ezek után Guinness igent mondott a szerepre, és Lucas végre mondhatott egy ismert nevet a Foxnak. Az American Graffitiből csordogáló bevételek lehetővé tették Lucas számára a munka folytatását, anélkül hogy a Foxtól újabb összegeket kellett volna kérnie. Az űrhajók megtervezésére Colin Cantwellt, a 2001. veteránját kérte fel. Alex Tavoularis megrajzolta az első,

ideiglenes storyboardot, felhasználva Ralph McQuarrie festményeit, miközben maga McQuarrie újabb terveket készített. 1975 decemberéig, amikor a film végleg zöld utat kapott a stúdiónál, Lucas körülbelül egymillió dollárt fektetett be a saját pénzéből. Tönkrement volna, ha a Fox visszalép. Csakhogy Lucas tudta, hogy ezt a filmet mindenképpen megcsinálja, kész volt hát kockáztatni. Darth Vader a

rohamosztagosok élén elfoglalja a lázadók hajóját

A Fox azonban nem volt ennyire bizakodó. A Lucas által eredetileg ígért 3,5 millió dolláros költségvetés a realitásokat szem előtt tartva 12 millióra emelkedett. A Fox az követelte Lucastól és producerétől, Kurtztól, hogy csökkentsék 5,5 millióra. Lucas és Kurtz jól tudta, hogy ez lehetetlen. Kompromisszumot ajánlottak: 10 milliót. A Foxnak az volt az érzése, hogy elég rázós kompromisszum ez, de végül belement azzal, hogy még 10-10 százalékot engednek. Végül 8,5 millió dollárban megegyeztek. Lucas fogcsikorgatva egyezett bele. Pontosan tudta, hogy ha valami csődöt mondana, a Star Wars nyomban túllépi a költségvetési kereteket. Lucast nagyon elkeserítette a Fox filléreskedése. Nem volt biztos benne, nem akar-e a stúdió lemondani a filmről, vagy csak a Hollywoodban szokásos bizalmatlanságról van szó, amikor mindenki feltételezi a másikról, hogy az át akarja ejteni, és magasabb költségvetést ad be.

Csakhogy a 12 milliós költségvetés a Star Wars esetében cseppet sem volt túlzás. 1975 végén még mindig nem adta áldását a Fox a Star Warsra, és Alan Ladd jr. erősen kételkedett benne, elkészül-e a film a tervezett határidőre, 1976 karácsonyára. És a költségvetés is nőni kezdett. Lucas újra a 10 millió mellett kardoskodott, csakhogy Ladd nem adhatta meg neki a Fox felügyelőbizottságának hozzájárulása nélkül, ami pedig zömmel olyan üzletemberekből állt, akik nem sokat értettek a filmhez. A felügyelőbizottság néhány tagja annyira utálta a Star Warst, hogy a nevét sem voltak hajlandók a szájukra venni, hanem úgy beszéltek a róla, hogy „az a tudományos film". Olyan produkcióról volt szó, aminek a költségvetése 3,5 millióról 10 millióra emelkedett anélkül, hogy akár egy méter filmet forgattak volna. Ám egy pontos gazdasági elemzés áttekinthetővé tette a kockázatot a Fox számára, és a felügyelőbizottság áldását adta rá. A Fox döntésével azonban még nem oldódtak meg Lucas problémái, a forgatókönyv ugyanis még mindig nem készült el. Sőt úgy látszott, hogy Lucas távolabb van a céltól, mint valaha is volt. Nem tudta például Obi-Wan Kenobi történetét megoldani. Az öregnek rendkívül fontos szerepe volt a film indulásakor, ám a második felében már nem akadt semmi dolga. Lucas felesége, Marcia azt javasolta, hogy haljon meg Obi-Wan, hogy aztán egyfajta asztrállényként segíthesse tovább Luke-ot. Amikor Lucas Gary Kurtzcal használható stúdiót keresett Angliában, elmondta Guinnessnek, hogy a film második felében egyfajta energialénnyé változik, és csak a hangját lehet majd hallani. Guinness nem volt elragadtatva az ötlettől, s azzal fenyegetőzött, hogy visszaadja a szerepet. Hosszú és nehéz transzatlanti tárgyalások után végül sikerült jobb belátásra bírni. Nem sokkal a forgatás megkezdése előtt Lucas felajánlotta két egykori stúdióbeli kollégájának, Bill Huycksnak és Gloria Katznak, hogy dolgozzák át a forgatókönyv dialógusait. Több humort és lendületet vittek bele, különösen Leia hercegnő és a csempész Han Solo kapcsolatába. Lucas meg volt elégedve az eredménnyel, és részesedést ígért barátainak a Star Wars nyereségéből. 1976. május 25-én kezdődött a Star Wars forgatása Tunéziában a sivatagos Tatooine bolygó jeleneteivel — és úgy zuhogott az eső, mint

az elmúlt ötven esztendőben még soha. Az időjárás nem volt jó ómen a Star Wars számára. Az éles szél, a téli Szahara jeges hidege nagyon megnehezítette a forgatócsoport dolgát. Az Angliában készült díszletek olyan hatalmas méretűek voltak, hogy négy egész napjába került a stábnak, míg a Nefta melletti tábortól hatvan kilométernyire, a sivatagban fel tudták állítani. A sandcrawler (homokjáró), ez a hernyótalpakon gördülő rémség, kétemeletnyi magas és harminc méter hosszú volt. A forgatás előtti nap iszonyú homokvihar tombolt, darabokra szaggatta a járművet, és szerteszét szórta részeit a sivatagban. Egy teljes napba került, míg eredeti állapotába vissza tudták állítani. Irány a Tattoine: droidok a mentőkabinban

Tunézia a maga észak-afrikai architektúrájával megfelelt annak a képnek, amit Lucas a Star Wars indításához elképzelt. Neftában és a közeli Dzserbán olyan fehér kupolás házakat és mélyen a földbe vájt lakásokat találtak, melyek nagyon megtetszettek neki, és hőse, Luke Skywalker otthonául kiválóan megfeleltek. A főszereplők közül csak Mark Hamill és Alec Guinness, valamint a két droidot alakító színész ment velük. Rajtuk kívül ott voltak még a jawák, ezek a parányi lények, akiknek arcát szinte teljesen eltakarta barna kapucnijuk, úgyhogy csak két sárga szemük villant ki alóla. A csuklyák alatt öt tunéziai gyerek, egy angol és egy francia tunéziai törpe, valamint a producer, Gary Kurtz két kislánya rejtőzött. C-3PO és Luke Skywalker

Gyilkos forgatás volt ez. A droidokat alakító színészeknek rengeteg problémával kellett megküzdeniük. A C-3PO droidot, ezt az ember formájú, aranyszínű figurát, ami nagyon emlékeztetett Fritz Lang egyik alakjára a Metropolisban, Anthony Daniels alakította. Szegényt

szörnyen meggyötörte ez a kosztüm, az éles sarkok és hajlatok rendre felsebezték, alig tudott mozogni benne. A szemetesedényre emlékeztető R2-D2 robotban az egyik törpe, Kenny Baker bújt meg. Itt aztán végképp semmi nem működött úgy, ahogy kellett volna. Tökéletesen távvezérlésű elektronikának kellett volna a robot mozgását irányítani, ám kizárólag tunéziai rádióadókat lehetett fogni vele. Baker kénytelen volt belülről, kézzel irányítani, de a robot belsejében olyan zaj volt, hogy sosem hallotta, mikor van vége egy jelenetnek. A forgatócsoport egyik tagjának mindig rá kellett csapnia egy kalapáccsal a fémburokra, hogy megállítsa. Végül mindkettőről lemondtak, Bakerről és a bonyolult elektronikáról is, és Lucas maga húzta végig a homokon a kis droidot egy láthatatlan zongorahúr segítségével. Egy teljes napot töltöttek azzal, hogy a parányi robot néhány méteres mozgását filmre vegyék. Semmi nem ment úgy, ahogy kellett volna. Ráadásul a homok összekarcolta a kamerák lencséjét. Lucas azonban kérlelhetetlenül hajtotta a stábot, napi négy óránál többet szinte senki nem aludhatott. A hirtelen kitörő homokvihar ellen védőszemüvegeket osztottak szét. A hideg, a homok, a szél és a mocsok mellett még a hasmenés is ritkította a stáb sorait. Mégis mire a csoport elhagyta Tunéziát, Lucasnak nagyjából valamennyi külső felvételt sikerült megcsinálnia, amire a filmhez szüksége volt. Az R2-D2 egyik beállítása hiányzott ugyan, de azt végszükség esetén Amerikában, a Death Valleyben is el lehetett készíteni. Matmatában, ahol az emberek a föld alatt élnek, ma is hirdeti egy kis táblácska a falu bejáratánál: „Star Wars was filmed here." A külső forgatások után a stáb átköltözött London mellé, az Elstree stúdióba, ahol kilenc stúdiócsarnokban időközben már felállították a

díszleteket, többek között Han Solo űrhajóját, a Millennium Falcont, teljes életnagyságban. Akárcsak a tunéziai sivatagban, a stáb itt sem állt szerencsés csillagzat alatt. A forgatócsoport angol tagjai nem tudtak mit kezdeni egy olyan filmmel, amelyben két pléhdoboz játssza a főszerepet, s úgy döntöttek, hogy mellőzni fogják, s ezt Lucasnak félreérthetetlenül tudomására is hozták. Lucast érzékenyen érintette a brit csapat elutasító hozzáállása, és tehetetlennek érezte magát, képtelennek arra, hogy a helyzeten úrrá legyen. A brit filmesek a világ legjobbjainak tartották magukat, büszkék voltak szakmai tudásukra, és eszük ágában sem volt belemenni, hogy holmi farmeros, pólós, tornacipős filmfőiskolás szabja meg nekik, mit hogyan csináljanak. A legkeservesebb vitára azonban Lucas és az operatőr, Gilbert Taylor között került sor. Taylor vén róka volt a szakmában, ősidők óta filmezett, s két olyan film is állt mögötte, amelyet Lucas nagyra tartott: az Egy nehéz nap éjszakája és a Dr. Strangelove. Lucas rendkívül pontos színdramaturgiát dolgozott ki. A Tatooine sivatagbolygón játszódó nyitó jelenetek alatt meleg narancsszínek a meghatározóak, s ahogy közeledik a film vége, úgy szürkül el, s vált át a gépi világ színére. Ezenkívül néhány jelenetnek fátyolos, elmosódó benyomást kell keltenie, mint a mesefilmekben. Taylor azonban vonakodott lágyító szűrőt használni, ráadásul utálta a hatalmas Vistavision kamerát, amit a speciális effektusok miatt kellett használnia. Lucas megtudta, hogy a Fox vezetősége a háta mögött szemrehányást tett Taylornak a fátyolos jelenetek miatt, s követelte, hogy hagyjon fel vele. Lucas őrjöngött, s nemcsak a stúdióra volt dühös, hanem az operatőrjére is, aki hűtlen lett hozzá. Taylor azonban nem hallgatott Lucasra, s a vita végül oda vezetett, hogy Lucas saját kezűleg, Taylor akarata ellenére állította be a kamerát, és helyezte át a lámpákat. Övön aluli ütés egy operatőr számára. Lucas kénytelen volt megválni Taylortól, de nem akart maga felmondani neki, áthárította ezt a feladatot producerére. Gary Kurtz, aki éppoly zárkózott ember, mint Lucas, ugyancsak szerette volna elkerülni az összetűzést. Addigra már mindketten annyira népszerűtlenek voltak brit kollégáik körében, hogy attól tartott, az egész csapat bedobja a

törülközőt, ha Taylort eltávolítják. A döntést elnapolták.

A Tattooine bolygó rettegett tusken fosztogatói: a buckalakók

A színészei miatt Lucasnak soha nem kellett aggódnia. Nagy körültekintéssel válogatta ki őket, és megbízott az ösztönében. Lucas nem az a rendező, akiért rajonganak a színészek, ahhoz túlságosan zárkózott és visszahúzódó. A színészeknek adott utasításai többnyire egy szótagú szavak voltak, mint például „gyorsabban" vagy „intenzívebben", ami a tapasztalatlan színész számára lidércnyomásos álommal egyenértékű. Mark Hamill így emlékszik vissza a Millennium Falcon fedélzetén forgatott egyik jelenetre: „Mindenki szépen, pontosan elmondta a szövegét, ami ezeknél a dialógusoknál egyáltalán nem volt könnyű, és a jelenet végetért. Körülnéztünk. George Lucas az egyik kameradarun ült, és csak ennyit mondott: »Uh... csináljuk meg még egyszer, csak most egy kicsit... jobban.«" Luke Skywalker kiszabadítja Leia hercegnőt

A katasztrófák sorozatának még nem volt vége. Stuart Freeborn, a maszkmester, aki a földönkívüli lények megformálásáért felelt, két héttel a forgatás megkezdése után kórházba került. Az idegen lények legnagyobb része még nem készült el. Az R2-D2 távirányítású változata

a stúdiófelvételeknél sem működött tökéletesen, s állandóan keresztülgázolt tárgyakon-embereken. A pirotechnikusok mérhetetlen nagyvonalúságukban olyan hatalmas mennyiségű robbanóanyagot használtak, hogy egész díszleteket repítettek a levegőbe. Az otromba kosztümök viselői tele voltak zúzódásokkal, egyiküket kórházba is kellett szállítani. Lucas nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy ami csak félresikerülhet, az félre is sikerül, és a film soha nem fog megszületni. Túl sok dologról kellett lemondani, amit pedig nagyon fontosnak tartott, s ez lelkileg is alaposan megviselte. Barátai, akik Londonban meglátogatták, elrémültek a látványtól: Lucas holtsápadt volt, ideges, és állandó fej- és gyomorfájásról panaszkodott. És a helyzet egyre súlyosabb lett. A Star Wars egyre kevésbé tudta magát tartani az eredeti tervekhez. Olyan díszletek között forgattak,

amelyek épphogy elkészültek. Miközben a kulisszák egyik oldalán folyt a forgatás, a másik oldalt még festették. Alan Laddnek is kellemetlen érzései támadtak Hollywoodban, hiszen a Star Wars máris túllépte a költségvetés kereteit, és nagy késésben volt. Lucas saját stúdiója, az Industrial Light & Magic (ILM) trükkmesterei sem haladtak a munkával. Amikor a Fox megbízottja felkereste az ILM embereit Van Nuysban, ahol a kiselejtezett áruk raktára volt, azok épp egy hűtőszekrényt készültek ledobni a tetőről. Ladd kénytelen volt lemondani az 1976 karácsonyára tervezett bemutatóról, és 1977 nyarára tűzte ki az új határidőt. Úgy döntött, hogy személyesen utazik Londonba, és utánanéz a dolgoknak. Taylorral való összetűzése óta Lucas semmi anyagot nem küldött Hollywoodba, Ladd tehát szinte semmit nem látott a Star Warsból. Az Elstree-ben tapasztalt katasztrofális állapotok az ideg-összeroppanás határára juttatták. A jelenetek még zene és trükkök nélkül voltak, a dialógus nevetséges, a világítás nem egységes, a beállítás pedig gyakran ellentmondásos volt. Ladd leverten tért vissza Hollywoodba, de találkozásuk Lucast is megrendítette. Azt remélte, hogy Ladd soha nem látja meg az összevágott anyagot. Felesége, Marcia, aki kiváló vágó volt, megígérte, hogy teljesen szétszedi a filmet, és újravágja. Lucas önbizalma azonban már nem volt a régi. Valóban ilyen rossz volna ez a film? Vajon ezek után elveszi tőle a Fox? — ezek a gondolatok foglalkoztatták. S erre már két hét múlva kínálkozott is alkalom. Lucas a bevezető jeleneteket forgatta, amikor a birodalmi rohamosztagosok megrohanják Leia hercegnő hajóját. John Barry művészeti vezető olyan díszletet készített hozzá, amelyhez korábbi díszletek maradványait használta fel. Lucas azonnal látta, hogy ebből nem lesz semmi, csakhogy új díszlet felállításához nem volt pénze. Gary Kurtz a Foxhoz fordult. A stúdióban őrjöngtek, de Ladd még egyszer utoljára engedett. Barry két hét alatt új kulisszát épített. A Fox még egy hetet adott Lucasnak, mielőtt a pénzcsapot végérvényesen elzárnák. Csakhogy Lucasnak még le kellett forgatnia azt a jelenetet, amikor Leia betáplálja az R2-D2-be a hologramot, Vader megfojt egy birodalmi tábornokot, s hátravolt még a nyitóharc zöme. Lucas saját zsebre felfogadott két újabb kameracsapatot. Időnként egyszerre hárman is forgattak egyazon díszletek között: Robert Watts, a

produkció gyártásvezetője a rohamosztagosok támadását forgatta, Gary Kurtz a robotokkal, Lucas pedig Darth Vaderrel forgatott. Ha Lucasnak nem jutott volna eszébe ez a megoldás, nem tudta volna megcsinálni a filmet. Úgy érezte, a Fox becsapta. Végül azonban a Star Wars stúdiómunkái szerencsésen befejeződtek, s Lucas abban az illúzióban ringathatta magát, hogy egy röpke pillanatra megpihenhet. Aki behatóbban foglalkozik a Star Wars keletkezési történetével, annak feltűnik, hogy a siker és a totális katasztrófa végig milyen közel járt egymáshoz ennél a filmnél. Nem sok kellett hozzá, hogy minden összeomoljon, és a filmtörténet legnagyobb bukása legyen belőle.

Luke robotokat válogat a jawák készletéből

Ez legszembetűnőbben a vizuális trükkök területén nyilvánult meg. Lucas tökéletesen tisztában volt a sci-fi filmek mozgatórugóival, azzal, hogy egy új világ hitelességét alapvetően a trükkök minősége szabja meg. Ezeknek az effektusoknak elég meggyőzőeknek kell lenniük ahhoz, hogy a nézők belefeledkezzenek a kalandba. Lucas azonban még ennél is többet akart. A Star Wars trükkjeinek nemcsak meggyőzőeknek kellett lenniük, hanem látványosaknak is. Ezért hozta létre saját trükkstúdióját, az Industrial Light & Magicet, amit szívesen átvitt volna magával a gyűlölt Los Angelesből San

Franciscóba, de az észak-karolinai városban nem voltak megfelelő filmlaborok. Így aztán Lucas kénytelen volt hetente egyszer Los Angelesbe repülni, ott autót bérelni, és a nagy forgalmú Ventura Freeway-n két órát utazni, hogy eljusson Van Nuysbe, az ILM-hez. Londonból visszatérve is ezt tette, szorongó érzésekkel telve. Amit ugyanis eddig Londonban az ILM-től látott, az finoman fogalmazva ,,szemét" volt. Eredetileg úgy tervezték, hogy a színészekkel forgatott jelenetekbe háttérvetítés segítségével helyezik el a vizuális effektusokat. Ez azt jelentette, hogy az ILM-nek előre el kellett volna készítenie ezeket a trükkfelvételeket, hogy a forgatás megkezdésére már készen álljanak. A Londonba küldött effektek azonban iszonyúak, egyszerűen használhatatlanok voltak, úgy néztek ki, mint a harmincas évekbeli Flash Gordon-sorozat jelenetei. Lucas kénytelen volt a drága és komplikált blue-screen módszert alkalmazni, ha tovább akart forgatni. Ennél a módszernél azt a helyet, ahol a trükköt alkalmazni akarják, kék vászonnal vonják be, amit később kiszűrnek, és helyébe illesztik a trükkfelvételt. Izgatottan várta hát Lucas, hogy a londoni fiaskó után vajon mivel áll elő az ILM. Sápadt volt és halálosan kimerült, ami nem csoda, hiszen a feleségével folytatott beszélgetés után kénytelen volt belenyugodni, hogy újra kell vágni a filmet, ami újabb néhány hónappal kitolja a határidőt. Ha valamelyest is kézben akarja tartani a filmet, kénytelen lesz néhány hónapon keresztül három napot az ILM-nél, négyet pedig a vágószobában tölteni. Pihenésről tehát szó sem lehet. Az ILM-ben tapasztaltak mélyen lesújtották. Egy év alatt szinte semmi használhatót nem tudtak összehozni. A rendelkezésre álló összeg feléből, egymillió dollárból mindössze három beállítást voltak képesek megcsinálni, s erre egy teljes évük ráment. S nem árt tudni, hogy a Star Warshoz 365 vizuális effektusra volt szükség. A produkció kezdete óta Lucas először veszítette el az önuralmát, és keményen nekiment az ILM vezetőjének, John Dykstrának. A heves vita hamarosan személyeskedésbe ment át. Lucas egy évvel korábban már felhívta Dykstra figyelmét, hogy nem akar drága high-tech trükköket. Semmi kedve nem volt pénzt fektetni újabb technikák kikísérletezésébe. Számára tökéletesen mindegy volt, milyen módon állítják elő az effektusokat, csak az volt a fontos, hogy jól nézzenek ki. Dykstra ezzel

szemben fiatal sci-fi rajongókból, számítógépes szakemberekből és filmfőiskolásokból álló furcsa kis csapatot szedett össze, s ezeknek a filnbolondoknak az ILM egyfajta második otthonuk lett. Némelyek közülük, mint például Joe Johnston illusztrátor, egyenesen az iskolapadból került az ILM-hez. Rendszertelenül és sokáig dolgoztak, volt, aki délelőtt tíz órakor tűnt fel, mások éjjel három órakor, s hosszú hajukkal, bermuda nadrágjukkal és pólójukkal olyanok voltak, mint az utolsó Woodstock-túlélők. Azon az estén, amikor Los Angelesből visszatért, Lucast beszállították a Marin kórházba. Az orvosok keringési elégtelenséget és idegösszeomlást állapítottak meg. Még a kórházban elhatározta, hogy megtisztítja az ILM-et, amit a munkatársak maguk között csak ,,Country Club"-ként emlegettek. Dykstra napja leáldozott, az aranyidőknek vége szakadt. George Mather lett az új főnök, aki nyomban megszabta a trükkök elkészítésének határidejét. Lucas személyesen ellenőrizte a felvételeket. Dennis Muren vezette azt a másik teamet, amelyik délután három órától éjfélig dolgozott, Richard Edlundé pedig reggel nyolctól délután hatig. Ennek így kellett mennie hat hónapon keresztül. Amikor az első jól sikerült effektusok elkészültek, felforrósodott a levegő az ILM-ben. Nap mint nap olyan dolgoknak lehettek szemtanúi a vetítőteremben, amit korábban filmen még sohasem láthattak. Az ILM ezúttal valóban csodát művelt, csakhogy a vizuális effektusokra tervezett kétmillió dollár helyett végül 3 milliót költöttek. Leia hercegnő kitüntetéssel jutalmazta a hősöket

Lucas tudta, hogy ettől kezdve felesége, Marcia kezében van a siker minden kulcsa. Az eddigi vágások, a struktúra és a tempó rossz volt, Marciának teljesen újra kellett vágnia a filmet. Csakhogy ez erejét meghaladó feladat volt, úgyhogy Lucas felfogadta még Richard Chew-t és Paul Hirscht is, aki épp akkor fejezte be De Palma Carrie-jét. Még így is elviselhetetlen nyomás nehezedett rájuk, Hirsch kétségbe volt esve. Lucas minden reggel vágóasztaltól vágóasztalig vándorolt, s mindhármukat ellátta instrukciókkal, miként képzeli el az adott jelenetek vágását. Januárra elkészült a film első verziója. Marcia ezután nyomban elfogadta Martin Scorsese ajánlatát, hogy legyen a New York, New York című film vágója. Lucas szerette volna, ha a felesége vele marad a

Star Wars

befejezéséig, de Marciának teljesen elege volt a filmből, így aztán Paul Hirsch vette át a még hátralévő munkálatokat. Lucas végre abban a helyzetben volt, hogy Alan Laddnek legalább egy nyers változatot bemutathatott. A Ben Hur és Holtz The Planets című filmjének zenéjét vette kölcsön, s helyenként hiányoztak még a speciális effektusok, Ladd mégis megkönnyebbült. Szó sincs hát akkora bukásról, mint amitől ő is és a Fox vezetősége is titkon rettegett. Lucasnak a Star Wars kapcsán az egyetlen igazán kellemes tapasztalatot John Williams soundtrackjének felvétele jelentette a Londoni Szimfonikusok zenekarával. Williams minden karakternek saját témát adott, ami variációkban ismétlődött. A zene egészen új dimenziókat adott a filmnek. Zene nélkül nem nagyon lehetett komolyan venni a Star Warst, így azonban visszahozott valamit a régi Hollywoodból. John Williams zenéje volt az egyetlen része a filmnek, ami még Lucas várakozásait is felülmúlta. Ahogy közeledett a bemutató időpontja, 1977. május 25-e, elérkezettnek látták az időt, hogy a filmet próbaközönség előtt levetítsék. Lucas a Northpoint mozit szemelte ki erre San Franciscóban, amely annak idején az American Graffitinak is otthont adott. Egy vasárnap délelőtt, május elsején, válogatott publikum előtt, amelybe Lucas barátai, Alan Ladd és

a Fox küldöttei is beletartoztak, sor került a Star Wars első nyilvános vetítésére. Hasonlóképpen a Graffiti öt évvel korábbi bemutatójához, Lucas és Kurtz most is magnóra vette a közönség reakcióit. A közönség tombolt. Most már mindenki számára világos volt, hogy a Star Wars siker lesz, és legalábbis a Foxnak meg fogja téríteni a befektetését. A BIRODALOM VISSZAVÁG (The Empire Strikes Back) V. epizód ,,Réges-régen, egy messzi, messzi galaxisban... Nehéz idők járnak a lázadókra. Bár a Halálcsillagot elpusztították, a birodalmi erők kiűzték őket titkos bázisukról, s végigüldözték a galaxison. A rettegett birodalmi csillagflotta elől menekül a szabadságért küzdők egy csapata, Luke Skywalker vezetésével új titkos bázist létesített a távoli Hoth jégvilágában. A gonosz Darth Vader nagyúr parancsára távkutaszok ezrei rajzottak ki az űrbe, hogy az ifjú Skywalker nyomára leljenek..." Birodalmi távkutasz (felderítő droid) landol a Hoth bolygó jégvilágában, miközben Luke és Han a felkelők főhadiszállása körül járőrözik. Han visszatér a bázisra, magára hagyva Luke-ot, aki közelebbről is szemügyre akarja venni az új jövevényt. Ezen foglalatossága közepette megtámadja őt az egyik vad őslakos, egy wampa, és a barlangjába hurcolja. A felkelők bázisán elfogják a birodalmi kutasz jelzését. Han és Chewbacca alaposabban utánajár a dolognak, s bár sikerül megsemmisíteniük a droidot, a jel hirtelen félbeszakadása kíváncsivá teszi a birodalmi flotta vezetőjét. Darth Vader parancsot ad a Hoth átkutatására. Darth Vader, akiről kiderül, hogy maga is jedi volt - sőt Luke apja

Közben Hant nyugtalanítani kezdi, hogy Luke még mindig nem ért vissza, és a nagy hidegben barátja keresésére indul. Luke-nak sikerül ugyan kiszabadulni a wampa fogságából, de hóviharba kerülve közel áll a fagyhalálhoz, és teljesen összeomlik. Ekkor látomása támad, Obi-Wan Kenobit látja, aki arra kéri, kerese fel a Dagobah bolygón Yodát, a Jedi-mestert. A következő pillanatban feltűnik a hóviharban Han Solo, és megmenti barátját. Néhány órával később már landol is a Hothon a birodalmiak egyik harci

egysége, és hatalmas járműveivel, az AT-AT-kkel (All Terrain Attack Transports), a birodalmi lépegetőkkel megindul a felkelők főhadiszállása felé. Az a feladatuk, hogy kikapcsolják a védőpajzs energiaforrását, amely a felkelők főhadiszállását védi a behatolás ellen. A felkelők nyomban megkezdik csapataik és felszerelésük evakuálását a Hothról, de a birodalmi flotta blokádjának áttörése hatalmas véráldozatokkal jár. Amikor a birodalmi csapatok behatolnak a bázisra, elvágják a többiektől Hant, Leia hercegnőt, C-3PO-t és Chewbaccát, akiknek csak az utolsó pillanatban sikerül a Millennium Falconnal elmenekülniük. Luke, aki épphogy túléli a birodalmiak támadását, R2-D2-val egy X-szárnyú vadászgépen elhagyja a Hothot, de ahelyett, hogy a többi túlélőhöz csatlakozna, Obi-Wan tanácsait követve a Dagobah felé indul. Han és Leia számára komoly akadályt jelent a birodalmiak blokádja. Darth Vader egyszerűen lerázhatatlannak bizonyul. Miután a Falcon hipermeghajtása is csődöt mond, Hannak nem marad más választása, minthogy egy sűrű aszteroidamezőn próbálja meg lerázni a birodalmi vadászokat. Egy nagyobb aszteroida egyik barlangjába rejti a Falcont, s megpróbálják megjavítani a hajtóművet. Míg ezzel foglalatoskodnak, birodalmi bombázók támadnak búvóhelyükre, hogy előcsalogassák őket. Han segít Leiának a hajtómű megjavításában, és közben megragadja az

alkalmat, hogy megcsókolja a hercegnőt. A barlang azonban, ahová leparkoltak, minden, csak nem stabil. Han észreveszi a veszélyt, és kimenekíti a Falcont. Kiderül, hogy a barlang valójában hatalmas űrszörny, s bár még idejében kimenekülnek, szembetalálják magukat a birodalmi csillaghajókkal. Hannak mentő ötlete támad: egy birodalmi csillagrombolóhoz tapad a Falconnal, és így eltűnik Vader szenzorai elől. A birodalmi flotta még átfésüli néhányszor a terepet, de minden hiába. Közben Vader egy csapat fejvadásszal tárgyal a hajóján, köztük a hírhedt Boba Fett-tel. Vader magas jutalmat tűz ki a Falcon megtalálójának, Boba Fettet azonban csak Han érdekli. Az a terve, hogy a csempész Hant átadja az alvilág főnökének, Jabba the Huttnak, akinek Han még egy halom pénzzel tartozik. Han, még mindig a csillagrombolóra tapadva, arra vár, hogy a birodalmi flotta elhagyja a hiperűrt. A birodalmi hajók kiürítik a szemetüket, ezt kihasználva Solo is elszakad a csillagrombolótól, s a szemét közé vegyülve észrevétlen lemarad. Ám bármily ötletgazdag legyen is, Boba Fett jól ismeri őt. Han a következő űrállomáson leszáll, azt remélve, hogy a Falcont meg tudja javíttatni. Bespin felhőváros vezetője, Lando Calrissian, régi jóbarátja. Boba Fett ugyancsak a Bespinen landol. Luke időközben megtalálta a Jedi-mestert, Yodát, és keményen dolgozik, hogy az Erőről kapott tudását tökéletesítse, és igazi Jedi-lovag váljék belőle. A Bespin bolygó fölött lebegő felhővárosban kiderül, hogy Calrissian barátságában hinni meglehetősen elhamarkodott dolog volt, ugyanis egyenesen Darth Vader és Boba Fett szobájába vezeti Hant, Leiát és Chewbaccát. A trió fogságba kerül, és Vader parancsot ad Han kivégzésére. Luke az Erő segítségével tudomást szerez róla, hogy barátai bajba jutottak, és Yoda tanácsa ellenére elindul a Bespin felé. Vader át akarja adni Hant a fejvadászoknak, ám előbb befagyasztja a karbonitba, a szénfagyasztóba. Ha Han túléli, akkor Vader ugyanezt az eljárást alkalmazza majd Luke-kal is, és így adja majd át az Uralkodónak. Luke a Hoth jégmezőin járőrözik tauntaunjával

Hant bevezetik a szénfagyasztóba, ahol Leia és Chewbacca vár rá. Mielőtt lefagyasztanák, Leia odakiáltja neki: ,,Szeretlek!" — mire Han tömören csak annyit válaszol: ,,Tudom." Luke épp akkor száll le a felhővárosban, amikor barátja befagyasztott testét Boba Fett hajójába emelik. Nem tudja megakadályozni, hogy a fejvadászok barátja testével tovatűnjenek. Leia intelme ellenére Luke fénykardpárbajba bocsátkozik Vaderrel, s hamarosan megtapasztalja, hogy túlbecsülte saját képességeit. Megadja magát Vadernek, s elveszíti a jobb kezét. Vader felfedi Luke előtt, hogy valójában ő az apja, s arra biztatja a fiút, csatlakozzon hozzá, és így együtt uralkodhatnának a galaxison. Luke elhárítja a csábító ajánlatot, és leveti magát egy végtelen mélynek tűnő kürtőbe. A felhőváros alsó felén lévő antennák egyike felfogja, s összetört, vérző testtel ott lóg több kilométerre a Bespin felszíne fölött. Han Solo gondterhelt

Közben Calrissian meggyőzte Leiát és Chewbaccát, hogy Vader kényszerítette őt Han elárulására, azzal fenyegetve, hogy ellenkező esetben a Birodalom elpusztítja a felhővárost. Hármasban elhatározzák, hogy a Millennium Falcon fedélzetén elmenekülnek. Amikor felemelkednek, Luke telepatikus úton segítséget kér Leiától, aki kimenti őt szorongatott helyzetéből.

Később a felkelők vezérhajóján Leia és Luke búcsút vesz Calrissiantól és Chewbaccától, és a Falcon fedélzetén Han Solo felkutatására indul. Stáblista

A Birodalom visszavág (The Empire Strikes Back) amerikai, 1980, 124 perc Lucasfilm Ltd. produkció; Forgalmazza a Twentieth Century Fox Film Corporation; Rendező: Irvin Kershner; Producer: Gary Kurtz; Forgatókönyvíró: Leigh Brackett, Lawrence Kasdan; Sztori: George Lucas; Executive producer: George Lucas; Látványtervező: Norman Reynolds; Vágó: Paul Hirsch; Operatőr: Peter Suschitzky; Vizuális speciális effektusok: Brian Johnson, Richard Edlund; Társproducer: Robert Watts, Jim Bloom; Zene: John Williams; A zenét előadja: London Symphony Orchestra; Design Consultant & Conceptual Artist: Ralph McQuarrie;

Művészeti vezető: Leslie Dilley, Harry Lange, Alan Tomkins; Storyboard: Ivor Beddoes; Maszk: Stuart Freeborn; Jelmez: John Mollo; Hangdesign: Ben Burtt; Mechanikus effektusok: Nick Allder; Modellek és vizuális effektusok: Dennis Muren; PFX Art Director: Joe Johnston; Matte painting artist: Harrison Ellen-shaw Szereplők: Mark Hamill (Luke Skywalker), Carrie Fisher (Leia Organa hercegnő), Harrison Ford (Han Solo), Billy Dee Williams (Lando Calrissian), Anthony Daniels (C-3PO), David Prowse (Darth Vader), Peter Mayhew (Chewbacca), Kenny Baker (R2-D2), Frank Oz (Yoda), Alec Guinness (Ben/Obi-Wan Kenobi), Jeremy Bulloch (Boba Fett), John Hollis (Lando asszisztense), Jack Purvis (Ugnaught főnök), Des Webb (wampa), Clive Revill (az Uralkodó hangja), Kenneth Colley (Piett admirális), Julian Glover (Veers tábornok), Michael Sheard (Ozzel tábornok), Michael Culver (Needa kapitány), Bruce Boa (Rieekan tábornok), Christopher Malcom (Zev), Dennis Lawson (Wedge), Richard Oldfield (Hobbie), John Morton (Dak), lan Liston (Janson), John Ratzenberger (Derlin őrnagy), Jack McKenzie (Deck hadnagy) Forgatási helyszínek: Härdangerjøkulen-gleccser, Finse, Norvégia és EMI Elstree stúdió, Borehamwood, Anglia ÍGY KÉSZÜLT A BIRODALOM VISSZAVÁG „Tedd vagy ne tedd! De ne próbáld!" Yoda George Lucas soha nem kételkedett benne, hogy a Star Warsnak lesz folytatása. Kilenc részesnek képzelte a mondát, és legalább az első trilógiát filmre akarta vinni. A Star Wars 30 millió dollárral gazdagabbá tette, s most azt nézte, mibe tudná befektetni. Meg volt győződve róla, hogy a legjobb befektetés saját terve, ezért 20 milliót kölcsönzött A Birodalom visszavág (The Empire Strikes Back) című film

finanszírozására. Pontosan tudta, hogy súlyos anyagi gondot jelent mind maga, mind pedig a Lucasfilm számára, ha a közönség nem fogadja jó szívvel az Empire-t. Lucas szerződésben kötelezte magát, hogy két éven belül leforgatja a folytatást, ellenkező esetben ennek a joga a 20th Century Foxra száll, s vele az összes jövőbeli Star Wars-film joga. Lucas nem szerette volna, ha idáig fajulnak a dolgok. Úgy döntött, hogy vagy megcsinálja saját pénzéből az Empire-t, úgy, ahogy ő elképzelte, vagy egyáltalán nem lesz film. A Fox még a Star Wars bevételeit számolgatta, de már a folytatás lehetőségeit latolgatta. Csakhogy igen kellemetlen meglepetés várt rá: kiderült, hogy 1975-ben nagy könnyelműen lemondtak Lucas javára a folytatás jogáról, s csupán a beleszólás jogát tartották meg. Ráadásul Lucas maga kívánta finanszírozni a folytatást, s újra akarta tárgyalni a szerződést a Foxszal, amelynek ezzel nem maradt ütőkártya a kezében. Lucas diktálhatta a feltételeket, és meg is tette: a Foxra mindössze a forgalmazó szerepét osztotta. Mit volt mit tenni, a Fox kénytelen volt lenyelni a keserű pirulát. Lucas azt is értésükre adta, hogy ha a stúdió bármiben is keresztbe tesz neki, gondolkodás nélkül átviszi a Star Warst a konkurenciához. A Fox érdeklődésére, hogy ki írja a folytatást, ki fogja rendezni, és kik játszanak majd benne, Lucas röviden csak annyit válaszolt: „Semmi közötök hozzá." Lucas idegesen fogott hozzá a második részhez, mert tudta, hogy a Star Warshoz fogják mérni, s attól tartott, ha az Empire sötétebb árnyalatú és kevésbé humoros lesz, nem nyeri meg a nézők kegyét. Csakhogy a folytatást mindenekelőtt meg kellett írni. Lucas nem kívánta újraélni a Star Wars születésének gyötrelmeit, ezért úgy döntött, hogy csak vázlatot készít, s a forgatókönyv megírását hivatásos szerzőre bízza. A rendezésre amúgy is mást akart felkérni. Választása Leigh Brackett forgatókönyvíróra esett, aki Hollywood veteránjai közé tartozott, s olyan filmek szerzője volt, mint A hosszú álom, Rio Bravo és Hatari. Lucas találkozót beszélt meg Brackett-tel, elmesélte neki a sztorit, és átadta a jegyzeteit. 1978 márciusában Brackett elkészítette a forgatókönyv első változatát, ami részéről egyben az utolsó is volt. Egy héttel később rákban elhunyt.

Úgy tűnt, hogy a Star Warst kísérő pechsorozat elől az Empire sem menekül meg. Lucas kezében volt tehát egy forgatókönyv-változat, amin még rengeteget kellett volna dolgozni, de küszöbön állt a film előkészítése, ami viszont azt jelentette, hogy a forgatókönyvet mielőbb végleges formába kellett önteni. Nem maradt más választása, magának kellett megcsinálnia. Így aztán kénytelen-kelletlen újra bezárkózott a dolgozószobájába, s bár megfogadta, hogy soha többé nem tesz ilyet, nekilátott a forgatókönyv megírásának. Amikor 1978 augusztusában Lawrence Kasdan leszállította Az elveszett frigyláda fosztogatói forgatókönyvét, Lucas meghívta ebédre, elmesélte neki, mi történt Brackett-tel, és megemlítette, hogy nagy szüksége volna megfelelő szerzőre az Empire-höz. Kasdan nyomban megértette, mire céloz, nagyot nyelt és így szólt: „Nem gondolod, hogy előbb el kellene olvasnod a Frigyládát?" „Nos, ha használhatatlannak találom, telefonálok neked, és akkor felejtsük el ezt az egészet, jó?" — nevetett Lucas. Kasdan valószínűleg soha nem látta Brackett eredeti forgatókönyvét, hanem a Lucas-féle átdolgozott változatot kapta meg. Jól kidolgozott, jól megformált történet volt, de helyenként olyan csapnivaló részletekre bukkant Kasdan, hogy nem akart hinni a szemének. Lucas tehát rátalált a megfelelő forgatókönyvíróra, most már csak a rendező hiányzott, ami cseppet sem volt könnyű dolog. Olyasvalakit szeretett volna, akiben megbízhat, és aki hisz a Star Warsban. Ráadásul még abba is bele kellene egyeznie, hogy Lucas keze alatt dolgozzon, aki executive producerként minden szálat a kezében akart tartani. Esze ágában sem volt háttérbe húzódni, csupán az olyan kellemetlen feladatoktól kívánta megkímélni magát, mint a színészekkel való vesződség. Ezt boldogan áthárította volna másra. Gary Kurtz száz rendezőjelöltet felvonultató listát tett le az asztalára, amiből Lucas húsz nevet választott ki, s az ő filmjeiket nézte végig. Irvin Kershnerre esett végül a választása, aki tanára volt a USC-n. Kershner Lucast is és Kurtzot is ismerte az egyetemről, de soha nem volt velük szoros barátságban. Lucas felhívta Kershner figyelmét arra, hogy pályájának legnehezebb munkájáról volna szó. Kershner 1958-ban debütált a Stakeout on Dope

Street című filmmel, aztán pedig a legkülönfélébb filmeket forgatta, mint például a Loving (1970), Támadás Entebbében (1977) és a John Carpenter által írt thriller, a Laura Mars szemei (1978). Kershnernek kezdetben kétségei voltak. Lucast konok embernek ismerték, neki viszont szüksége volt alkotói szabadságra, s csak akkor fogadta el az ajánlatot, amikor Lucas ezt megígérte neki. Londonba utazott, hogy hozzálásson az Empire előkészítéséhez. Az Empire csapatának többi tagját már nem volt nehéz összeszedni. Többségük a Star Wars öregjei közül került ki: társproducer Robert Watts, látványtervező Norman Reynolds, maszkmester Stuart Freeborn, jelmeztervező John Mollo, illusztrátor Raph McQuarrie, vágó Paul Hirsch és zeneszerző John Williams. Lucas nem volt biztos benne, jól teszi-e, ha az Empire-nél is Gary Kurtzot alkalmazza producerként, hiszen még jól emlékezett rá, milyen gondjaik voltak a Star Warsban Gil Taylorral. Sejtette, hogy újra problémáik lesznek, ugyanakkor azt is érezte, tartozik annyival Kurtznak, hogy még egy lehetőséget adjon neki. Yoda, a jedik nagymestere

A

forgatókönyvvel közben ismét bajok voltak. Az Empire klasszikus bosszútörténet. Lucas közölte Kasdannal, hogy nem kíván időt vesztegetni arra, hogy a Star Wars kulcsfontosságú elemeit újra

felidézze, hanem rögtön az Empire cselekményével indít. Veszélyes döntés volt ez, hiszen azok a nézők, akik nem látták előzőleg a Star Warst, esetleg teljesen félreértik. Lucas elmagyarázta a részvevőknek, hogy egy trilógia második részéről van szó, nem pedig egy folytatásról. Kasdan rengeteg feljegyzést készített a sztori-megbeszélésen, aztán visszautazott Los Angelesbe. Még mindig nem tudott szabadulni attól a rossz érzéstől, hogy minden idők legsikeresebb filmjének folytatását kell megírnia. Az Empire három világosan elkülöníthető, nagyjából 35-35 perces cselekményszálból áll, s Lucas határozott kívánsága szerint a forgatókönyvnek nem volt szabad 105 oldalnál hosszabbnak lenni. Rövid, tömör művet várt. Kasdan első 25 oldalas verzióját Lucas, Kershner és Kurtz ízekre szedte. „Nem, nem ilyet akarok" — jelentette ki Lucas. Kasdan hamar észrevette, hogy Lucas a szövegben a negatívumokra koncentrálva teljesen figyelmen kívül hagyta a jó dolgokat. Szívesen megfeledkezett a jelenetek érzelmi tartalmáról, inkább az akcióra összpontosított, s amilyen gyorsan csak lehetett, át akart jutni egyik jelenetből a másikba. Kurtz kénytelen volt megállapítani, hogy a Star Warshoz hasonlóan az Empire-nek is a legnagyobb nehézségekkel kell szembenéznie. A jellemek közötti konfliktus nem oldódik meg, hanem áttolódik a monda következő részébe. Lucas úgy vélte, ha elég gyors tempójú az akció, akkor a nézőknek nem fog feltűnni. Csakhogy éppen ez lett az Empire elleni kritika sarkalatos pontja. Lucas és Kurtz ismét a Star Wars szereplőgárdáját alkalmazta. Ha valamelyik színész kiszállt volna, azt megsínylette volna a mese folyamata. Lucas ennek ellenére kész volt rá, hogy adott esetben — ha valamelyik színésszel probléma volna — a történet megfelelő részét egyszerűen „átírja". „Senki sem pótolhatatlan" — vélekedett. Mindjárt az elején nagyobb gázsit és a bevételből magasabb százalékot ígért a szereplőknek, bár erre semmi nem kényszeríthette, hiszen Mark Hamilllel, Carrie Fisherrel és Harrison Forddal eleve két folytatásra kötött szerződést. A színészek elfogadták az ajánlatot. Ben Kenobi szerepe nagyobb publicitást és több pénzt hozott Alec

Guinnessnek, mint bármely korábbi szerepe. Bár a Star Warsban meghal, mégis szükség volt rá, hogy az Empire-ben visszatérjen, amire Guinness vállalkozott is. Közben azonban olyan szemfertőzést kapott, amire majdnem ráment a látása. Szigorúan megtiltották neki, hogy erős lámpák előtt játsszék, ám úgy döntött, hogy blue-screen előtt mégis leforgat néhány rövid jelenetet, amit később szükség szerint be tudnak illeszteni a filmbe. Kershner kezdetben a Lucasfilm illusztrátoraival és tervezőivel töltötte ideje nagy részét, együtt elképzelve és megrajzolva az egész filmet. Így ráérezhetett a film atmoszférájára, képet kapott bizonyos jelenetekről, a film ritmusáról, sőt még a vágásról is. Több mint hat hónapon át dolgozott a művészekkel, míg végül elkészült a 40 centiméter vastag könyv, benne az összes storyboard és javaslat. A bonyolult trükkök miatt valamennyi beállítást a legapróbb részletekig ki kellett dolgozni. Kershnert aggasztotta, hogy a temérdek speciális effektus és díszlet lassítani fogja az Empire tempóját, túl merevvé fogja tenni a filmet. Attól félt, hogy a tulajdonképpeni forgatás során nem sok lehetősége lesz bármit is változtatni. Pedig vén róka volt a szakmában, tapasztalatból tudta, hogy sűrűn előfordulnak helyzetek, amikor az eredeti elképzeléshez képest valamit változtatni kell. 1979. március 5-én kezdődött A Birodalom visszavág forgatása a norvégiai Finsében, 1240 méterrel a tengerszint felett. Finse a hatvanadik szélességi fokon helyezkedik el, ahol Norvégia utolsó vasútállomása van. A második világháború alatt innen indult végső expedíciójára a brit sarkkutató Scott, miközben a németek sűrűn bombázták a környéket. Ma brit katonák és sarkkutatók szálláshelye. Finsében a vasútállomás és a 100 évvel ezelőtt épült szálloda a központ. A Star Wars-beli sivatagbolygó helyét az Empire-ben jeges helyszín foglalta el, amelyhez cseppet sem volt könnyű gleccseres, növényzet nélküli területet találni. A Lucasfilm emberei Kanadában, Alaszkában és Skandináviában is keresgéltek, ám ezek, bár gyönyörű helyek voltak, annyira távol estek mindenfajta civilizációtól, hogy filmforgatás szempontjából szóba sem jöhettek. A 20th Century Fox egyik alkalmazottja hírét vette a Lucasfilm keservének, és kedvenc nyaralóhelyét, Finsét ajánlotta. Gary Kurtz érdeklődését felkeltette a hely leírása, és úgy döntött, utánanéz.

„Társproduceremmel és művészeti vezetőmmel együtt megnéztük magunknak Finsét, és tökéletesen alkalmasnak találtuk. A vasútállomás mindössze félórányira volt a gleccsertől, és még egy szállodát is találtunk. Kibéreltük az egész szállodát és a vasút néhány épületét. Nehéz logisztikai feladat volt, de még mindig egyszerűbb, mintha egy vadonatúj tábort kellett volna felépíteni valahol a sarkvidéken" — emlékszik vissza Kurtz. Csakhogy az 1978-79-es tél olyan kemény volt, mint még soha. Március 7-én a következő telexet kapják a hírügynökségek: „Harrison Ford amerikai színész megérkezett Norvégiába, a behavazott Finse hágóhoz, hogy megkezdje A Birodalom visszavág című film forgatását. Motoros szánon érkezett, mert a lavina által elzárt Oslo-Bergen vonalon ez volt az egyetlen használható jármű. Ford Londonból Oslóba repült, hogy ott vonatra szállva Európa egyik legbarátságtalanabb vidékére utazzon. Geilónál, amely céljától mindössze 30 kilométerre fekszik és kedvelt síparadicsom, hóviharba került a vonat, s a vasúttársaság döntésére visszafordult Oslóba. A filmeseknek szükségük volt Fordra másnap reggel az egyik jelenethez, értesítették hát a vasúttársaságot, hogy Fordot tegyék ki. Két óra keserves taxizás után Ford eljutott Ustaosetbe, ami már csak 23 kilométerre volt Finsétől. Itt aztán talált egy motoros szánt, amely a tízméteres hóban éjféltájra Finsébe repítette." A gyógydroid bactát készít elő a sebesült Luke számára

Ez a távol eső hely egyetlen éjszaka alatt halálcsapdává vált. Iszonyú hóvihar és több lavina tíz napra teljesen elvágta a forgatócsoportot a külvilágtól. Amikor elkezdtek forgatni, örökösen ott lebegett fejük felett a veszély, hogy bármely percben megváltozhat az idő. A norvég hegyi vezetők nap mint nap a forgatás befejezését szorgalmazták, mert attól tartottak, hogy nem fogják megtalálni a szállodába vezető utat. Visszafelé gyakran támadt fel hirtelen a hóvihar, és mindent egyforma fehérbe öltöztetett, úgyhogy saját lánctalpasuk hűtőjét sem látták. Többnyire másfél óráig tartott, míg visszaértek a szállodába, oly módon, hogy az egyik vezető a konvoj előtt haladt, és ellenőrizte a jelzőoszlopokat. Mínusz 15 fokban nem volt egyetlen kis zug sem, ahol felmelegedhettek volna. A kamerákat speciális olajjal fagyállóvá kellett tenni, a filmmel

hímes tojásként kellett bánni, mert ilyen hidegben könnyen tört, és minden felvételük tönkremehetett volna. Húsz-harminc másodpercnél hosszabb beállításokat nem is igen lehetett forgatni, mert a hó azonnal beborította a lencséket. A kamera lencséje is túl hamar befagyott. A kameraman dolgozott egy jeleneten, s egy idő múlva minden fehér lett, fogalma sem volt róla, élese még a beállítás, s egyáltalán van-e kép. Ha kesztyű nélkül nyúlt a kamerához, nyomban úgy odafagyott az ujja a fémfelülethez, hogy csak borotvapengével lehetett elválasztani. Amikor az Empire csapata elhagyta Norvégiát, és Londonba repült, a tervezett felvételeknek még csak a fele volt meg. Egy másik csapatnak vissza kellett tehát térni és befejezni, ami még hátravolt. Az Empire indulását nem lehetett szerencsésnek nevezni. Norvégiából való visszatérésük után egy héttel kezdődtek a stúdiófelvételek. A 64 díszlet között forgatandó 250 jelenetre négy hónap jutott. Kegyetlenül szoros forgatási terv volt. Ezúttal is a Londonhoz közeli Elstree stúdió mellett döntöttek, melynek története a filmtörténet némafilm korszakára vezet vissza. Alfred Hitchcock itt rendezte első filmjeit. Ám az Elstree is, miként Anglia egész filmipara, több súlyos traumán ment keresztül. Amikor Gary Kurtz 1975-ben Angliába ment, hogy a Star Wars számára megfelelő

stúdiót keressen, az Elstree-n kívül minden stúdiót megmutattak neki. Látta a Pinewoodot, a Bond-filmek stúdióját, a Sheppertont, valamint Twickenham és Bray stúdióit, csak az Elstree-t nem, mert az zárva volt. 1974 óta nem használták, s nem sok hiányzott hozzá, hogy egy ingatlanügynök kezébe kerüljön. Kurtz olyan stúdiót keresett, amiben legalább nyolc nagy csarnok van. Korábban már végigjárta Hollywoodot, de sem a Foxnál, sem Warner Bros.-nál, sem a Culver Cityn (a régi Selznick stúdió), sem pedig a Sunset Gowernél nem talált elég helyet, vagy éppen foglaltak voltak. A nyelv miatt Anglia mellett döntöttek, csakhogy a Pinewood és a Shepperton egy független produkció számára túl nagy költséggel dolgozott. Ebben a helyzetben a lerobbant Elstree éppen kapóra jött. Az Empire esetében minden nagyobb és drágább volt, mint a Star Warsnál. A Star Wars 8,5 millió dolláros költségvetése 18,5 millióra emelkedett. Részben belejátszott ebbe az infláció, a filmnyersanyag drágulása, valamint a személyi kiadások emelkedése. A dollár és az angol font közötti különbség, ami a Star Wars esetében a produkció Angliába helyezésével 500 ezer dollár hasznot hozott, már eltűnt. Időközben létrejött az európai valutarendszer, amelyben az angol font felértékelődött. Mindemellett az Empire forgatása egyszerűen pénzigényesebb volt. Alighogy Kershner visszatért Norvégiából, újabb gonddal találta szembe magát. Fogalma sem volt róla, hogy a Norvégiában forgatott anyagból mit lehet használni, és mit kell stúdióban újraforgatni. A stúdiómunkák sem mentek olyan simán, ahogy azt Kershner és Lucas elképzelte. Kershner kénytelen volt a saját bőrén tapasztalni, mit jelent trükkökre épülő filmet forgatni. Szinte mindegyik beállításnál akadt valamiféle speciális effektus, ha nem vizuális, amit később építettek be, akkor mechanikus. S hiába volt ezúttal drágább és tökéletesebb a kis R2-D2 droid elektronikája, mégsem működött úgy, ahogy kellett volna: a távirányítóra nem reagált, annál inkább a forgatócsoport adóvevőire.

A Hothon a lázadók a birodalmiak támadását várják

Kershner azon aggodalma, hogy nem kap elég mozgásszabadságot, igazolódni látszott, különösen azoknál a beállításoknál, amelyekbe később vizuális trükköket illesztett be az ILM. Ezeknél az ormótlan Vistavision kamerákat kellett használni, amelyek rögzítve voltak, s egy bizonyos szögből egy bizonyos irányba kellett nézniük. Ezt nagyon nem szerette Kershner. Úgy gondolta, hogy csak akkor mentheti meg a filmet, ha az ösztöneire hallgat, és mindazt megváltoztatja, amit meg lehet változtatni, függetlenül attól, mennyire bonyolult beállításról van szó. „Az Empire-ből hiányzik a gép szelleme" — vélekedett Kershner, s úgy találta, legfőbb ideje, hogy kiengedje a szellemet a palackból. Lucas ez idő tájt a San Francisco melletti San Rafaelben tartózkodott, a Lucasfilm és az ILM új főhadiszállásán. Meglehetősen kaotikus körülmények között került sor az ILM átköltözésére Los Angelesből Észak-Karolinába. Már az első trükköket kellett volna szállítaniuk Londonba, s az ILM még mindig az új helyiségek berendezésénél tartott. Lucas ezúttal nem akarta felügyelet nélkül hagyni az ILM-et. Úgy gondolta, hogy miközben Kershner Londonban forgat a színészekkel, ő majd a trükköket rendezi. Ötleteit storyboard formájában adta tovább, amit az ILM művészeti vezetője, Joe Johnston rajzolt neki. Az ILM-nek 605 beállítást kellett elkészítenie trükkökkel, csaknem kétszer annyit, mint a Star Wars esetében. Öt hónap megfeszített munka után —

mindennap két műszakban! — az ILM csapata kifacsart citrom volt. Lucas szinte az egész napot az ILM-ben töltötte, s ritkán ért este kilenc óra előtt haza. Amit a mindennapos londoni telefonbeszélgetések során megtudott, halálra rémítette: Kershner a gondosan előkészített és megrajzolt jeleneteket rendre megváltoztatta. Ha menet közben valami jobb ötlete támadt, teljesen átalakította a jelenetet, amire természetesen rengeteg idő elment, hiszen a színészekkel újra kellett próbálni és mindent elölről kezdeni. Lucas szándékosan maradt távol a londoni forgatásoktól, mert a látszatát is el akarta kerülni annak, hogy Kershnert esetleg ellenőrizné. Remélte, hogy kellemes, harmonikus kapcsolat alakul ki közte és Kershner között, mint a régi szép főiskolás időkben, csakhogy most ő volt Kershner munkaadója, producere, és Kershner volt az ő rendezője, ami elkerülhetetlenül konfliktusokhoz vezetett. Lucas leginkább amiatt dühöngött, hogy Kershner gyakran a dialógusokat is megváltoztatta, ráadásul hagyta a színészeket improvizálni. 1979-ben Kasdannal Londonba repült, hogy megtekintse a forgatást. Amit tapasztalt, teljesen elképesztette, és Kasdan sem akart hinni a fülének. De Lucas nem akart beavatkozni, nem akarta megzavarni a felvételt. „Így aztán nem szóltam egy szót sem, és Lucas is hallgatott. A legjobban az zavart, ahogy megváltoztak a jelenetek... csak álltam ott, és kénytelen voltam végignézni a forgatást" — meséli Kasdan. Lucast inkább az aggasztotta, hogy az Empire túllépni látszott a költségvetési kereteket, és a kitűzött határidőhöz képest késésben volt, ráadásul az sem lelkesítette igazán, amit a vágószobában látott, tapasztalt. Megértette ugyan, mi a célja Kershnernek, csakhogy az rengeteg pénzbe és időbe kerül. A Jedi-mester Yodát megszemélyesítő bábu rengeteg fejtörést okozott Kershnernek. Bár csak tíz napot forgattak Yodával, de ezek nagyon hosszú napok voltak. Yoda a legkomplikáltabb bábu volt, amit valaha is megalkottak, és borzasztó nehézen lehetett mozgatni. Két aprócska dialógust legalább három-négy órán keresztül forgattak. Már a próbákkal is nagyon sok idő elment, hiszen Yodát négy ember irányította monitorokon keresztül. A Muppet show Miss Piggyje, Frank Oz kölcsönözte Yoda hangját is, és koordinálta a bábut mozgatókat. Oz és Kershner fejhallgatón és mikrofonon keresztül értekezett egymással. Yoda lakóhelye, a Dagobah mocsárbolygó díszleteit körülbelül másfél méter magasra építették a földtől, hogy alá tudják rejteni a bábu mechanikáját. Végtelen sok próbára volt szükség a bábuval,

valójában több gond volt vele, mint akármelyik eleven dívával. Ha a bábut mozgatók az egyik szemét akarták mozgatni, lekonyult a füle, és nyomban felharsant Kershner ordítása: „Emeljétek fel a bal fülét... és most mozgassátok a szemét... mondom, a szemét!... még egy kicsit jobbra... így... na még egy kicsit!" Frank Oz és Kershner mindent a monitorokon keresztül ellenőrzött. Miközben Kershner ordított a csarnokban lévőknek, Oz egy mikrofonba mondta a párbeszéd szövegét. A végén olyan nagy volt a zaj, hogy közös jelenetükben Mark Hamill egy szavát sem értette Yodának. A bajon úgy segítettek, hogy láthatatlan vezetékkel parányi mikrofont dugtak a fülébe, így legalább hallotta, mit mond Yoda. Kershner egyáltalán nem osztotta Lucas lelkesedését lény iránt. „Egy merő csalás volt az egész, minden beállítást, minden mozgást videokamerákkal és monitorokkal, mikrofonokkal, négy bábumozgatóval játszottunk — rémes volt!" Elérkezett az idő, amikor Lucas úgy érezte, bele kell avatkoznia, mert azt a pazarlást, ami az Elstree-ben ment, nem engedhette meg magának. Az is idegesítette, hogy Gary Kurtz nem fogta rövidebb pórázra Kershnert, mire Kurtz csak annyit mondott: „Egy rendezőnek meg kell tennie, amit meg kell tennie." Lucasnak most nagy szüksége volt Kershner belátására és segítségére ahhoz, hogy a filmet be tudják fejezni. Gyakrabban jelent meg Londonban a forgatáson, hogy a kellő pillanatban megfelelő nyomást tudjon gyakorolni rendezőjére. Újabb csapást jelentett John Barry váratlan halála. Barry a Star Wars művészeti vezetője volt, és az Empire-nél átvette a második kamerateam vezetését. Távozása súlyos veszteség volt a produkció számára, kiváló képességeire igen nagy szükség lett volna. Időközben 60 órás küzdelem után a rendelkezésre álló anyagból Paul Hirschnek sikerült egy nyers verziót összevágnia. Lucas megtekintette, és ugyanazok a félelmek kerítették hatalmukba, mint a Star Wars esetében. A film egyszerűen nem akart összeállni. Lucas tajtékzott. Túllépte a költségvetést, szinte egy fillérje sem maradt, s olyan filmet tartott a kezében, ami teljesen használhatatlannak tűnt. Lucas mindig is büszke volt arra, hogy jól tud vágni, maga vette hát kézbe az ügyeket, és a film nagy részét kivágta. Valami egészen rendkívüli dolognak

kellett történnie ahhoz, hogy ne tudja megmenteni a filmet. Kétségkívül jó filmet akart, csakhogy sokkal jobbat, mint amilyet Lucas kívánt volna, s ezért az árat Lucasnak kellett megfizetnie. A rettenetes birodalmi lépegető (AT-AT) bevetésre indul

Lucas változatát nemhogy nem fogadták ovációval, hanem egyenesen rosszabbnak találták, mint amilyen volt. Kershner megjegyezte, hogy szerinte túl gyorsra vágta, mire Lucast elöntötte a düh. Paul Hirsch megpróbálta csitítani, de fáradozása nem járt sikerrel. ,,Ez az én pénzem, az én filmem, és úgy fogom megcsinálni, ahogy én akarom!" — ordította Lucas. Kiborulásában bizonyára nagy szerepet játszott a súlyos anyagi felelősség. Az Empire napi 100 ezer dollárjába került Lucasnak. A hollywoodi Bank of America 15 milliós költségvetéshez adott hitelt, ám ez az összeg még a forgatás megkezdése előtt 18,5 millióra emelkedett, Norvégiából visszatérve pedig már 22 milliónál tartott. Lucas újabb 6 milliót kért a banktól, de közölték vele, hogy egy fillért sem kap, s amikor arra hivatkozott, hogy a filmnek még csak a felét forgatták le, a válasz így hangzott: ,,Nagyon sajnáljuk." Volt azonban valaki Hollywoodban, aki természetesen szívesen kölcsönzött volna Lucasnak pénzt, vagy vállalt volna kezességet érte: a 20th Century Fox. Csakhogy Lucas inkább tönkrement volna, semhogy azt a megaláztatást elszenvedje, hogy könyörögnie kelljen segítségért. Ellenszolgáltatásként ugyanis a Fox új megállapodást kívánt kötni, amit Lucas kategorikusan elutasított. Ám amikor a bankok megtudták, hogy a további hitelért a Fox nem vállal kezességet, szóba sem akartak állni Lucasszal. Pénzt csak akkor

adnak neki, ha a Fox kezeskedik érte. Lucasnak nem maradt más választása, kezességet kellett kérjen a Foxtól. Szorult helyzetben volt. A tárgyalások olyan sokáig elhúzódtak, hogy a bank már kezesség nélkül is adott pénzt, a Foxnak azonban sikerült a korábbinál sokkal előnyösebb szerződést kötni az Empire-re és a trilógia harmadik részére. A totális anyagi csődöt akkoriban Lucas természetesen Kershner számlájára írta. Másoknak viszont, különösen az Empire szereplőinek, nagyon jó véleményük volt a rendezőről. Harrison Ford egyenesen el volt ragadtatva Kershner munkamódszerétől. Kershner az a fajta rendező volt, aki folyton szemelőtt tartotta a színészek igényeit, és folyton arra bátorította őket, hogy hozakodjanak elő nyugodtan saját ötleteikkel. Mindez odáig fajult, hogy a színészek megváltoztatták a dialógusokat. Harrison Ford például amellett kardoskodott, hogy Han Solónak olyan nagy hatású szöveget kellene mondania, mielőtt befagyasztanák, ami bevésődne a nézők emlékezetébe. Az ő ötlete volt, hogy a hercegnő vallomására (,,Szeretlek") így válaszoljon: ,,Tudom". Kershner jónak találta az ötletet, Lucas, aki a vágóasztalon találkozott ezzel a változattal először, kevésbé volt elragadtatva. ,,Ez egyszerűen röhejes. Szerintem ennek komoly, drámai jelenetnek kell lennie, amibe nem illik ez a szöveg" — vélekedett. Ford és Kershner azonban nem tágított, s végül Lucas morogva belenyugodott: ,,Oké, maradjon." Mire befejezték a forgatást, az Empire költségei 33 millióra emelkedtek. Hollywood történetében ez volt a legdrágább film, amit független filmes készített. Lucast lázálmok gyötörték, arról vizionált, hogy az Empire megbukik, és ő élete végéig nyögheti a kamatokat. A Fox nem volt elragadtatva a kész filmtől. A stúdió vezetői még mindig úgy érezték, átverték őket, Lucas a világ minden pénzét be fogja zsebelni, a stúdión meg egész Hollywood röhögni fog. Lucas azonban nem zavartatta magát. Minden szálat a kezében tartott. Ő fogja meghatározni az Empire reklámkampányát, nem pedig a Fox, s ezúttal a reklámnak a film romantikus vonásait kell hangsúlyoznia. A statisztika ugyanis azt mutatta, hogy fiatal lányokat nehezen lehetett rávenni a Star Wars megtekintésére. A Star Wars sikerének köszönhetően a Fox pénzt tudott kicsikarni a mozitulajdonosoktól, mielőtt egyáltalán sor került volna az Empire bemutatójára. A mozitulajdonosoknak előre kellett fizetniük, ekképpen biztosítva a maguk számára egy kópiát, s ez a Foxnak már a hivatalos bemutató előtt 26 millió dollár bevételt jelentett. Három nappal a bemutató

előtt a Star Wars-hívők sátrakat vertek fel a hollywoodi Egyptian Theater előtt, s ahogy közeledett az első előadás időpontja, hatalmas tömeg kezdte meg a hangos visszaszámlálást. Mire a Fox-logo végre megjelent a vetítővásznon, a mozi úgy rengettremegett, mintha földrengés rázta volna. A birodalmiak felfedezték a lázadók főhadiszállását

Három hónappal később Lucas visszanyerte 33 milliós befektetését. A Birodalom visszavágra szerte a világon több mint 300 millió dollár értékben vásároltak jegyet, s ezzel a Star Wars után a második legsikeresebb film lett, 51 millió dollár nyereséget hozva a Lucasfilmnek. A Fox a végén 40 millió dollár forgalmazási díjat könyvelhetett el, s ez elég tisztességes eredmény egy olyan filmnél, amelynél úgy érezték, átverték őket. A JEDI VISSZATÉR (Return of the Jedi) VI. epizód ,,Réges-régen, egy messzi, messzi galaxisban... Luke Skywalker hazatér a Tatooine bolygóra, hogy megpróbálja kimenteni barátját, Han Solót a galád gengszter, Jabba karmai közül. Luke még nem tudja, hogy a Galaktikus Birodalom új katonai űrállomás építésébe kezdett, amely még a rettegett Halálcsillagnál is hatalmasabb lesz. Ha elkészül, legyőzhetetlen fegyver lesz a galaxis felszabadításáért küzdő lázadók maroknyi csapata ellen..."

Ott kezdődik, ahol a Csillagok háborúja: a Tatooine sivatagbolygón. Két droid, R2-D2 és C-3PO vándorol a kopár vidéken át. Jabba the Hutt palotájába igyekeznek, hogy átadják neki Luke Skywalker üzenetét. Bib Fortuna mindkettőjüket beengedi a palotába, és a hatalmas meztelen csigához hasonló Jabba elé viszi. R2-D2 kivetíti Luke holografikus üzenetét, amelyben azt kéri, hogy adja át Han Solo megfagyott testét a két droidnak, s jóakarata jeléül felajánlja, hogy neki ajándékozza a droidokat. Az alvilág ura csak nevetni tud ezen az ajánlaton. Nem üzletel, de a két droidot megtartja. R2-D2 Jabba vitorlás bárkáján dolgozik, C-3PO pedig a tolmácsa lesz. A gonosz McDiarmid)

Uralkodó

(Ian

Később a palota tróntermében tartott fogadást apró esemény zavarja meg: egy álarcos fejvadász behozza a megkötözött Chewbaccát, és Solo másodpilótája elfogásáért jutalmat követel. Követelése nyomatékosítására azzal fenyegetőzik, hogy ha kívánságának nem tesznek eleget, felrobbantja a palotát. Jabbának tetszik ez a nagyfokú vakmerőség, és belemegy az üzletbe. Chewbaccát a palota tömlöcébe vetik. Ahogy véget ér a fogadás, az álarcos fejvadász végiglopakodik a palota kihaltnak látszó, sötét folyosóin, megtalálja Han Solót és kiszabadítja. Kiderül, hogy a fejvadász nem más, mint Leia Organa hercegnő. Csakhogy Jabbát nem lehet ilyen egyszerű trükkel átejteni, rajtaüt Hanon és Leián. Hant abba a tömlöcbe vetteti, ahol Chewbacca raboskodik, Leiát pedig rabnőjévé teszi. Nem sokkal később megjelenik a palotában Luke Skywalker, és Jabbához vezetteti magát. Felszólítja a gengsztert, hogy engedje szabadon a barátait, vagy viselni fogja a következményeket. Jabba életre-halálra vívandó párbajra kényszeríti Luke-ot a monstrum Rancorral, akinek Luke túljár az eszén, és megöli. A feldühödött Jabba elhatározza, hogy elteszi láb alól Luke-ot, Hant

és Chewbaccát, éspedig úgy, hogy bedobatja őket a sarlacc vermébe, egy gigantikus méretű sivatagi féreg torkába, amely több mint ezer éven keresztül emésztgeti eleven áldozatait. Amikor Jabba vitorlása megérkezik a veremhez, Luke ad még egy tárgyalási lehetőséget a gengszternek. Jabba azonban nincs tárgyaló kedvében, és kiadja a parancsot, hogy Luke-ot vessék a sarlacc vermébe. És akkor elszabadul a pokol. R2-D2 olyan magasra katapultálja Luke fénykardját, hogy az ifjú Jedi el tudja kapni. Izgalmas harc kezdődik, melynek során Luke és társai legyőzik Jabbát és híveit, majd elhagyják a sivatagbolygót. Han és Leia a Millennium Falcon fedélzetén találkozóra indul a lázadók flottájával, miközben Luke R2-D2-val a Dagobah felé indul, hogy befejezze Jedi-tanulmányait. A Birodalom közben lázas sietséggel dolgozik az új Halálcsillag elkészítésén. Ám amikor a birodalmi mérnökök késnek a munkával, Darth Vader és az Uralkodó látogatást tesz az építkezésen, hogy személyes jelenlétével ösztönözze őket. Az Uralkodót nem nyugtalanítják a felkelők gyülekezéséről szóló hírek, mert úgy véli, holtbiztos terve van arra, hogy egyszer s mindenkorra végezzen a lázadókkal. Közben a Dagobah-n Yoda és Obi-Wan Kenobi is megerősíti, hogy Luke apja valóban Darth Vader, sőt Obi-Wan újabb meglepetéssel is szolgál: elárulja, hogy Leia Luke testvére. Luke-nak el kell mennie az apjához, mert csak úgy törhető meg az Uralkodó hatalma, Luke azonban nem biztos benne, erőt tud-e venni magán, és meg tudja-e ölni az apját. Darth Vader (David Prowse)

A lázadók időközben hírt szereznek az új Halálcsillag építéséről. Vezetőik pontosan tudják, hogy ha elkészül, a mozgalmuk számára a biztos halált jelenti, s hogy ezt megakadályozzák, végső, elkeseredett támadásra hívják össze valamennyi használható űrhajójukat. Lando Calrissiant választják ki arra a feladatra, hogy vezesse a vadászgépek támadását a Halálcsillag ellen, amely az Endor nevű erdőbolygó körül kering. Han, Luke és Leia feladata, hogy a bolygón a Halálcsillag védelmét szolgáló védőpajzs energiaellátását megszüntessék. Hannak és csapatának sikerül átjutni a birodalmiak védelmén, és az Endoron landolnak, ahol szembetalálják magukat egy birodalmi járőrcsapattal. A harcok során elszakadnak egymástól, és a vad, szőrös kis harcosok, az ewokok fogságába esnek, akiket sikerül rávenniük, hogy a birodalmi

csapatokkal szemben őket támogassák. Egy nyugodtabb pillanatban Luke felfedi Leia előtt a titkot, hogy ők testvérek, majd elhagyja barátait, mert Vader megérezhetné jelenlétét, és nem akarja veszélyeztetni barátai akcióját. Az egyik birodalmi bázison jelentkezik apjánál. Reméli, hogy rá tudja bírni, hagyja el a sötét hatalmat, csakhogy Vader már túl messzire ment. Az Erő sötét oldala túl nagy hatalmú. Vader elkobozza Luke fényfegyverét, és a fiút az Uralkodó tróntermébe viszi, a Halálcsillagra. Han és Leia csapata megkezdi a támadást a pajzsgenerátor ellen, és az ewokok segítségével csakhamar sikerül is megsemmisíteniük. A lázadók megkezdhetik támadásukat a Halálcsillag ellen. A trónteremben Luke kemény küzdelmet folytat önmagával, hogy az Uralkodó hipnotikus erejének ellen tudjon állni. Visszaszerzi fénykardját, és Vadert párbajra kényszeríti. Az Uralkodó élvezettel nézi a viadalt. Luke-nak, aki időközben Jedivé lett, sikerül Vader fölé kerekednie, de nem tesz eleget az Uralkodó parancsának, hogy ölje meg Vadert, és lépjen a helyébe. Erre az Uralkodó ujjából energiavillámok cikáznak elő, és Luke tehetetlenül kényszerül szembenézni a halállal. Úgy tűnik, minden elveszett, ám az utolsó pillanatban Vader hirtelen ráront egykori mesterére, magasba emeli, és egy mély reaktoraknába hajítja, ami a Halálcsillag nukleáris központjába vezet. Ezzel a tettével megtisztul, és Luke karjaiban hal meg. Luke az utolsó pillanatban hagyja el a terepet, mielőtt Lando Calrissian és csapata vadászgépeivel végleg megsemmisíti. Luke megvív Jabba embereivel a vitorlás bárkán

Ezen az éjszakán a felkelők az ewokokkal együtt ünneplik a győzelmet az Endoron. Han és Leia egymás nyakába borulhat, Luke pedig megtalálja lelki békéjét. Tudja, hogy apja még idejében elpártolt a sötét hatalomtól, és most Yodával és Obi-Wannal együtt egy magasabb létszinten él. Együtt a csapat az Endoron: Han, C-3PO, Leia, Luke, R2-D2 és Chewie Stáblista

A Jedi visszatér (Return of the Jedi)

amerikai, 1983, 135 perc Lucasfilm Ltd. produkció; Forgalmazza a Twentieth Century Fox Film Corporation; Rendező: Richard Marguand; Producer: Howard Kazanjilan; Forgatókönyvíró: Lawrence Kasdan, George Lucas; Látványtervező: Norman Reynolds; Vágó: Sean Barton, Marcia Lucas, Duwayne Dunham; Operatőr: Alan Hume; Zene:John Williams; A zenét előadja: London Symphony Orchestra; Speciális effektusok: Richard Edlund, Dennis Muren, Ken Ralston; Mechanikus speciális effektusok: Kit West; Társproducer: Robert Watts, Jim Bloom; Látványtervek: Ralph McQuarrie; Jelmez: Aggie Guerard Rodgers, Nilo Rodis-Jamero; Maszk: Stuart Freeborn, Phil Tippett; Hangeffektusok: Ben Burtt; Matte painting artist: Michael Pangrazio Szereplők: Mark Hamill (Luke Skywalker), Carrie Fisher (Leia Organa hercegnő), Harrison Ford (Han Solo), Billy Dee Williams (Lando Calrissian), Alec Guinness (Ben/Obi-Wan Kenobi), Anthony Daniels (C-3PO), Kenny Baker (R2-D2), Peter Mayhew (Chewbacca), David Prowse (Darth Vader nagyúr),

lan McDiarmid (Uralkodó), James Earl Jones (Darth Vader hangja), Sebastian Shaw (Anakin Skywalker), Michael Pennington (Moff Jerjerrod), Kenneth Colley (Piett admirális), Michael Carter (Bib Fortuna), Dennis Lawson (Wedge), Tim Rose (Ackbar admirális), Dermot Crowley (Mon Mothma), Warwick Davis (Wicket), Kenny Baker (Paploo), Jeremy Bulloch (Boba Fett), Femi Taylor (Oola), Annie Arbogast (Sy Snootles), Claire Davenport (kövér táncosnő), Jack Purvis (Teebo), Mike Edmonds (Logray) Forgatási helyszínek: Buttercup Valley, Death Valley és Smith River, Kalifornia, valamint EMI Elstree stúdió, Borehamwood, Anglia ÍGY KÉSZÜLT A JEDI VISSZATÉR ,,Sikerült nekik!" C-3PO A filmbarátok, akik látták A Birodalom visszavág című filmet, alighanem szerte a világon mélységes csalódással vették tudomásul, hogy három évet kellett várniuk, míg a Star Wars-trilógia utolsó részében végre megoldódott Luke Skywalker története. A forgatókönyv, ami minden más alkalommal a legnagyobb nehézséget okozta Lucasnak, ezúttal szinte magától született meg. Az első változat egy hónap alatt készült el. Alighanem már régen forgatta a fejében a monda befejező részét, és visszatérhetett kedvenc témájához: A Jedi visszatér (Return of the Jedi) című filmben a kis, szőrös ewokok nyilakkal és csapdákkal győzik le a technológiailag sokkal fejlettebb Birodalmat. Harc a jó és a rossz között; egy szabad szellemű, primitív társadalom győzelme a high-tech diktatúra felett; az önmagában, és csakis önmagában bízó, s ekképpen minden akadályt legyőzni képes individuum — ezek a harmadik részben előkerülő témák. A hatvanas években hallható hangok ismét a felszínre törtek; az Endor erdőbolygó a vietnami háború dzsungelének — mint megjegyezték: elég gyengén sikerült — metaforája volt, és Luke és az apja, Darth Vader kapcsolatán keresztül a generációk közötti konfliktus is megfogalmazódott. Egyvalami kezdettől fogva világos volt Lucas számára: nem Gary Kurtz a Jedi producere. Személyes kapcsolatuk helyrehozhatatlanul megromlott az Empire után. Lucas sok mindenért Kurtzot tette felelőssé azok közül a dolgok

közül, amik a Star Warsnál vagy az Empire-nél nem a kedve szerint alakultak. A trilógia harmadik részét kellemesebb körülmények között kívánta leforgatni, s a lehetséges gyenge pontokat még a produkció megkezdése előtt ki akarta iktatni, nehogy aztán túl késő legyen. A mese első két része sok szálat elindított, amiket Lucasnak most a Jediben el kellett varrnia, Han Solo kiszabadításától kezdve a Galaktikus Birodalom megsemmisítéséig, hogy a jellemek egymás közötti kapcsolatáról már ne is beszéljünk. A Jedi annyira eseménydús volt, hogy tempóját tekintve sokkal jobban hasonlított Az elveszett frigyláda fosztogatóira, mint az előző két rész. Kalózfilmek, motoros filmek és háborús filmek elemei kerültek bele. Lucasnak annyira tetszett a forgatókönyv, hogy legszívesebben maga rendezte volna, ám aztán győzött a józan ész: végiggondolva, mennyi munkával jár a rendezés, lemondott róla. Az Irvin Kershnerrel való együttműködés az Empire-nél nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Kershner túlságosan önfejű és lassú volt. Újra nekilátott hát Lucas, hogy az amerikai és az angol rendezőkről összeállított hosszú listát áttanulmányozza. Miután kiszűrte azokat, akik időhiány, vagy más irányú elfoglaltság, vagy éppen a film iránt mutatott érdektelenség miatt nem jöhettek szóba, összesen két név maradt: Richard Marquand, aki a Legacy című horrorfilmet (1978) és a Tű a szénakazalban című kémthrillert (1981) forgatta Donald Sutherlanddel. Lucas levonta a tanulságot a Kershnerrel való együttműködésből, s ezúttal olyan rendezőt kívánt magának, aki hajlandó az ő irányítása alatt dolgozni, mégpedig mindenekelőtt gyors tempóban, esetleg televíziós tapasztalatokkal rendelkezik, aki képes improvizálni, és jól kijön a színészekkel. 1981 áprilisában Marquand mellett kellett döntenie, mert a másik jelölt, David Lynch, Az elefántember rendezője, nem vállalta a munkát. Lynch nem óhajtott folytonos beszámolási kötelezettséget vállalni a producerrel szemben, Lucas pedig nem akarta, hogy olyan embert kelljen örökösen megrendszabályoznia, mint Lynch, így aztán (kölcsönös egyetértésben) útjaik szétváltak. A sors iróniája, hogy Lynch ezután megrendezte a Dűnét Dino De Laurentisnek. Marquandban, aki pályáját a televíziónál kezdte, pontosan azt találta meg, amire mindig is vágyott: a tökéletes segítőtársat. Marquand biztosította Lucast, hogy féltve óvja szellemi gyermekét. Számára Lucas zseniális

zeneszerző volt, ő maga pedig csupán karmester, aki engedélyt kapott rá, hogy ez egyszer egy 120 tagú zenekarral játsszon. Marquand szerint Kershner túlságosan nagyvonalúan bánt a hihetőséggel. Felháborította, hogy az Empire-ben az R2-D2 droidon időnként kék helyett fekete csíkok jelentek meg, és Darth Vader fél kézzel emelte fel fénykardját „holott még egy gyermek is tudja, hogy a fénykard túl nehéz ahhoz, hogy fél kézzel emelgessék" — magyarázta Marquand buzgón. Lucas nevetett. Ezzel az emberrel nem lesznek gondjai. Lucas számára a legnagyobb gyönyörűséget az jelentette, hogy most végre befejezheti „kis" meséjét, bár az enyhén nyugtalanította, hogy a nézők esetleg többet várnak a Jeditől, mint amit annak magától értetődő megoldásai kínálnak. Ám szilárdan hitte, hogy ki kell tartania az eredeti történet mellett, s az most szinte magától buggyant ki belőle. Négy hét alatt kész volt a forgatókönyv első verziója. Micsoda óriási dolog ez, ha a Star Warsszal végigkínlódott két esztendőre gondolunk! Nem is volt másra szükség, mint egy megfelelő forgatókönyvíróra, aki elvégzi a végső simításokat, és elkészíti a dialógusokat. De honnan akasszon le egyet? Nem akadt útjába egyetlen erre alkalmas személy sem, s az idő megint szorított. Ott volt még persze Lawrence Kasdan, aki Leigh Brackett vázlatából készített forgatókönyvet az Empire-höz, csakhogy belőle időközben sztár lett — leginkább Az elveszett frigyládának köszönhetően —, s éppen első filmjét forgatta, A test melegét. Nem akart többé megbízásból írni, hanem saját filmet akart, ráadásul az Empire-ről nem is voltak gyönyörteljes emlékei. Lucas ennek ellenére tett egy tétova kísérletet, felhívta Kasdant, és előadta kívánságát. Kasdan kézzel-lábbal tiltakozott. Lucas úgy vélte, Kasdan tartozik neki ennyivel, mire Kasdan azt válaszolta, hogy nem akar filmforgatókönyv-író maradni. „Ugyan már. Én is megtettem, Paul Schrader is megtette Martin Scorsesének, nincs ebben semmi" — győzködte őt Lucas. Kasdan végül belement. Bizonyos mértékben örömét lelte benne, hogy befejezze, amit az Empire-rel megkezdett, ráadásul a Lucas által felajánlott összeg sem volt lebecsülendő. Az új producer, Howard Kazanjian első cselekedeteként 1983. május 27-re kitűzte a Jedi bemutatójának időpontját (később 25-re változtatták, hogy a Star Wars eredeti bemutatójával egybeessék), s innen visszafelé számolva megcsinálta a Jedi gyártási ütemtervét. A film előállításával kapcsolatos

minden fontos dátum benne volt: az idegen lények tervezésétől kezdve a rendező kiválasztásán és a forgatókönyv véglegesítésén keresztül egészen a zene felvételéig és a filmkópiák sokszorosításáig. Volt, aki bolondnak tartotta Kazanjiant, amiért ilyen pontos időbeosztást készít, mielőtt még egyáltalán kezében lenne a forgatókönyv. Kazanjian azonban kitartott elhatározása mellett, szerinte ugyanis ez volt az egyetlen módja annak, hogy ilyen nagyságrendű munkát kézben lehessen tartani. Ahogy előrehaladtak a film készítésében, újabb és újabb határidőkkel gazdagodott a naptár, de az eredeti határidők nem módosultak, s ez garantálta, hogy a forgatási és a költségvetési tervet is tartani tudták. „Aki nem tudja tartani az időrendet, az nem tudja tartani a költségvetést sem — szokta mondogatni Kazanjian. — Ha a hangkeveréssel egy hetet kések, az azt jelenti, hogy egy héttel hosszabb ideig használom az irodákat és a felszereléseket. Ne térjetek el az eredeti időbeosztástól, és nem fogjátok túllépni a költségvetést." Ebben a módszerben Kazanjian rendezőasszisztensi végzettsége jutott kifejezésre. A USC elvégzése után — ahol egyébként Lucasszal való ismeretsége is kezdődött — elvégezte a rendezők szakszervezete rendezőasszisztensi tanfolyamát. Lucas már a THX 1138 című filmjéhez is őt akarta rendezőasszisztensül megnyerni, de le kellett mondania róla, mert a filmet nem a szakszervezeti tarifáknak megfelelő szerződésekkel forgatták. Később a More American Graffitihez producerként, Az elveszett frigyláda fosztogatóihoz pedig executive producerként alkalmazta. Miután Kasdan elvállalta a Jedi forgatókönyvének megírását, elkezdődhettek a rettegett sztorimegbeszélések. Lucas, Kasdan, Marquand és Kazanjian több mint két hétre bezárkózott az egyik szobába, és jelenetről jelenetre végigvették a filmet. Az egész folyamatot hangszalagra rögzítették, még a heves vitákat is, majd Kasdan magához vette az összes hangszalagot és a feljegyzéseket, és hozzálátott az íráshoz. Ilyen körülmények között nehéz meghatározni, melyik ötletnek ki volt a szülője, de Lucas éppen ezt akarta: csapatmunkát, az egyénieskedés teljes visszaszorítását. Úgy döntöttek, hogy a filmet az első kettőhöz hasonlóan egy birodalmi csillagromboló félelmet keltő képével indítják. Lucas eredeti elképzelése szerint ebben a filmben már nem szerepelt volna a kis gnóm, Yoda. A cselekmény azzal indult, hogy tanulmányai befejeztével Luke Jedi lett. Félő volt viszont, hogy a nézők rossz néven veszik Yoda távolmaradását — hiszen az Empire-ben oly fontos

szerepet játszott —, ezért végül úgy döntöttek, hogy molyrágta kunyhóját és a Dagobah mocsárbolygót újra előveszik. 1981 augusztusában a következő közleményt adták le a sajtónak: „A Revenge of the Jedi (A Jedi bosszúja) forgatása 1982. január 13-án kezdődik a London melletti Elstree stúdióban, majd Németországban és esetleg Tunéziában folytatódik." Lando Calrissian (Billy Dee Williams) hősiesen harcol a Tattoine-on

Bár ebben az első közleményben a Revenge of the Jedi címet adta Lucas a filmnek, mégis az első perctől kezdve az volt a szándéka, hogy a Return of the Jedi (A Jedi visszatér) lesz a végleges cím. Egyszerűen nem akarta, hogy a címmel elárulják a rész tartalmát. A bemutató előtt hat hónappal változtatta meg a címet, ami néhány ezer dollárjába került. Ezzel a sajtóközleménnyel azonban egy kissé elgaloppírozta magát a Lucasfilm, hiszen még kész sem volt a forgatókönyv. Robert Watts és Jim Bloom társproducer és Norman Reynolds látványtervező jó néhány repülőjegyet felhasznált, miközben a Jedi forgatásához megfelelő helyszínt kerestek. Hatalmas őserdőre volt szükségük, égig érő fákkal, amely az Endor zöld erdőbolygónak felelt volna meg, a Tatooine sivatagbolygó számára pedig a világ legnagyobb homokdűnéire. Háborítatlan homoksivatagot kerestek, ahol nyoma sincs emberi településnek, és hegyek sincsenek a háttérben. A németországi Schwarzwald és a tunéziai Tozeur látszott a legalkalmasabbnak, bár a Lucasfilmnél erősen lobbiztak amellett, hogy mindkét részt otthon, Amerikában forgassák le. Csakhogy forgatókönyv nélkül igen nehéz volt bármelyik helyszín mellett is

dönteni. Augusztus végén már Robert Watts is számolta a napokat, hogy mennyi ideje marad a januári forgatásig, miként tudja egyeztetni a kilenc stúdióban induló munkákat. A forgatócsoport tagjait is készenlétben kellett tartania, nehogy elcsábítsák őket egy másik nagy produkcióhoz. Az ő igazi problémája azonban nem is annyira a forgatáshoz szükséges helyszín és csapat előteremtése volt, mint inkább a hiányzó forgatókönyv. A film számára a forgatókönyv olyan, mint az épület számára a tervrajz: minél részletesebb, annál kevesebb félreértés adódik, és az eredmény annál tökéletesebb lesz. Egy ilyen összetett produkciónál, mint amilyen a Jedi, minél előbb szükség van a forgatókönyvre. Robert Wattsnak el kellett döntenie, hogy mikor milyen díszletet építsenek az Elstree-ben, és ehhez pontos instrukciókra volt szüksége. De nemcsak a díszletekről volt szó, hanem a jelmezeket is meg kellett tervezni és el kellett készíteni, a kellékeket és a trükköket nemkülönben. Novemberben tehát megbeszélésre ült össze Londonban Kazanjian producer és társproducerei, s nem győzték a fejüket csóválni. Alig tíz hét múlva kezdődött volna a forgatás, és még mindig hiányzott a forgatókönyv, ez a tény pedig egy olyan film esetében, aminek nem szabad elmaradnia a Csillagok háborúja és A Birodalom visszavág színvonalától, felér egy halálos ítélettel. Elhatározták, hogy két nap múlva rohamcsapatot küldenek Kaliforniába, és Kazanjian azzal az ígérettel zárta a megbeszélést, hogy tíz napon belül mindenki kézhez kapja a forgatókönyv egy-egy példányát. „Forgatókönyv nélkül nem jövök vissza" — ígérte, és a jelenlévők nemigen tudták eldönteni, tréfál-e vagy komolyan gondolja. Időközben lemondtak a német és a tunéziai forgatási helyszínekről, s már csak az arizonai Yuma sivatagról és a kaliforniai Crescent City erdeiről beszéltek, de egy utolsó ellenőrzést még szükségesnek tartottak. A Jedi költségeit 32,5 millió dollárra tevezték, ami még 1981-ben sem tűnt soknak. A költségvetést azért lehetett ilyen alacsonyan tartani, mivel a vizuális effektusok legnagyobb részét Lucas saját stúdiójában, az Industrial Light & Magicben készítették. Egy másik produkciónak legalább 50 millió dollárt kellett volna leszurkolnia egy olyan filmért, mint a Jedi. Ha az ember meggondolja, hogy a Jedi a világ két legsikeresebb filmjének folytatása, és legalább százmillió dollár bevételre számíthat, azt hihetné, hogy Lucas és Kazanjian túlzásba ment a takarékossággal. Kazanjian azonban kitartott

elhatározása mellett, mondván, hogy könnyen elveszítheti az ember a pénzügyi ellenőrzést egy olyan produkció felett, mint amilyen a Jedi. „Néhány előre nem látott esemény, és összedől a ház, s akkor már senki nem segíthet rajtad" — vélekedett. Minden a pénz körül forgott, hiszen az egyes beállítások elképesztő összegeket emésztettek fel. Tudván, hogy egy blue-screen felvétel matte paintinggel (utólag a képbe belefestett díszlettel) 20 ezer dollárjába kerül az ILM-nek, az ember tényleg meggondolja, kifizetődőbb-e felépíteni 28 ezer dollárért a díszletet, amit aztán újra szét kell bontani, és a forgatás alatt meg kell tölteni statisztákkal. Kazanjian emlékezett rá, hogy egy alkalommal a Millennium Falcont a homoksivatag díszletéből a lázadók hangárjába kellett volna átszállítaniuk: „Felhívtam George figyelmét arra, hogy ez 40 ezer dollárunkba fog kerülni, mire így szólt: »Hagyd, majd az ILM ráfesti«. Így aztán ez a beállítás bluescreen technikával készült, s kétlem, hogy bárkinek is feltűnt volna, hogy nem valódi hangárról van szó, csupán egy festményről. Ily módon is takarékoskodtunk." Kazanjian bevallotta, hogy gyakran nehezére esett megfeledkeznie arról, hogy ő nemcsak a produkció vezetője, akinek az a feladata, hogy a költségvetést nehogy túllépjék, hanem rendező is, akinek azon kell lennie, hogy a lehető legjobb filmet készítse. „Az embernek tisztában kell lennie azzal, hogyha figyelmen kívül hagyja a költségvetést, és több pénzt ad ki valamely díszletért vagy egy színészért, vagy meg kell változtatnia a forgatási tervet, vagy ezerféle egyéb okból kell költenie, akkor ajánlatos elgondolkodni azon, honnan fogja megspórolni ezt a külön kiadást. Ha egy színésznek 15 ezer dollárral többet fizetek, mint amennyit a költségvetés előír, be tudom-e ezt az összeget hozni azzal, hogy egyes jelenetekben tizenkét statisztával kevesebbet alkalmazok? És így tovább és így tovább" — magyarázza Kazanjian. A Jedi költségvetését két tényező határozta meg: az a színvonal, amelyen Star Warst és az Empire-t előállították, valamint a forgatásához rendelkezésre álló idő. A kiidulópont tehát az volt, hogy olyan forgatókönyvet kell írni a Jedihez, amelynek megvalósítása 25-30 millió dollárnál nem kerül többe. Ha például a forgatókönyvben szerepelt olyan díszlet, amely 950 ezer dollárba került, és csak egy percre jelent meg a vásznon, akkor vagy kisebbre építették, vagy egy másik jelenetben is felhasználták, vagy átírták azt a

forgatókönyvoldalt, ahol előfordult. Igazság szerint azonban erre igen ritkán került sor. A lázadók parancsnoki hídja és a tárgyalóterem díszleteit összevonták, és egy-két díszletet kisebb méretben készítettek el, de általában nem volt rá szükség, hogy ezeken spóroljanak. A Jedi néhány díszlete alaposan kidolgozott, és jóval nagyobb, mint bármely más filmben. A Star Wars és az Empire stábjának tapasztalatai, valamint az ILM technológiájának fejlettsége lehetővé tették, hogy a produkció szebbet, jobbat, sőt többet kapjon a pénzéért. Lucas biztos volt benne, hogy amennyiben a nézők várakozásának eleget tudnak tenni, a Jedi mindenben túl fogja szárnyalni elődeit. Ez részben a költségvetés 30 százalékos megemelésének, másrészt pedig a stáb kreativitásának köszönhető. A költségvetést sok tekintetben az idő is befolyásolta, ugyanis a forgatási terv nem hagyott sok időt az egyes beállításokra. Míg más filmeknél általában a rendelkezésre álló pénzösszeg határozza meg az időt, a Jedi esetében ez szinte fordítva volt. A pénz rendelkezésre állott, csakhogy idő nem jutott rá, hogy elköltsék. Különösen igaz ez az ILM-ben készült trükkökre, ahol egy-egy effektus kifinomításán az idők végezetéig elpiszmoghattak volna. Csakhogy az egész trükkműhely kétszer tízórás műszakban dolgozott, heti hat napon át, úgyhogy javítgatásra nem nagyon gondolhattak. A film bemutatóját kitűzték már, s addig 800 vizuális effektust kellett elkészíteni, ami azt jelentette, hogy ha valamelyik trükk úgy-ahogy működött, máris áttértek a következőre. November 13-án, pénteken futótűzként terjedt el a hír, hogy kész a forgatókönyv. A rohamcsapat eredményesen tért vissza San Rafaelből Londonba, s csak azt sajnálták, hogy nem három hónappal korábban intézkedtek. Szájról szájra járt az a hasonlat, amit Lucas még a Star Wars indulásakor mondott arról, milyen aggályos egy film előkészítését forgatókönyv nélkül elkezdeni: „Olyan ez, mint amikor egy 150 kilométeres sebességgel robogó vonat előtt megpróbálják még gyorsan lefektetni a hiányzó síneket, miközben te a vonaton ülsz." George Lucas (balra) szemlét tart a forgatáson Crescent Cityben

Biztonsági okokból csak három teljes másolatot készítettek a forgatókönyvből, s minden oldalnak külön kódot adtak. Normál fehér papírra nyomtatták, s ha változtatás történt, az illető oldalak más színűek lettek. Így gyorsan át lehetett látni, hol történt változtatás az eredetihez képest. Az első változtatások a Jediben sárga papírra kerültek, ha a sárgán újabb változás

történt, rózsaszín lapra nyomták, a következő változatokat pedig zöldre. A kék oldalakat a speciális szövegrészekre tartogatták, ezek voltak a titkos oldalak, amelyek a film

alapkonfliktusainak megoldását tartalmazták. Csak Lucas, Kazanjian és Marquand kapott olyan forgatókönyvet, amelyben kék oldalak voltak, s csak a legszükségesebb esetben engedték meg, hogy valaki belepillanthasson. Fénymásolni szigorúan tilos volt. Kizárólag a produkció fővezérei rendelkeztek teljes áttekintéssel, mindenki más csupán azokat az oldalakat ismerte, amelyeket feladata ellátásához megkapott. Még maguk a főszereplők is hiányos példányt kaptak, vagy szándékosan torzított változatot. Mark Hamill megemlíti, hogy az ő példányának három különböző befejezése volt. Ez a titkolózás időnként odáig fajult, hogy már-már paranoid vonásokat mutatott. A filmtörténetben valószínűleg a Jedi az első film, amelynél minden másológép mellett egy iratmegsemmisítő is állt. Kasdan forgatókönyvén alig változtattak valamit, még a forgatás során sem. Kazanjian szerint a szkriptek mintegy 97 százaléka megmaradt a filmben, s csupán néhány jelenet elhagyására került sor. Kimaradt például egy homokvihar a Tatooine bolygón, amikor a hősök felszállnak a Millennium Falconra. Lucas ugyanis attól tartott, hogy nagyon lelassítaná a film tempóját. Ugyanezt az információt tartalmazó, de rövidebb jelenettel helyettesítették. November 17-én újra megjelent Richard Marquand, aki a már meglévő storyboard mellé a film minden egyes jelenetéhez megrajzolta a saját verzióját. Igaz, hogy némelyik közülük nem volt több, mint hevenyészett

vázlat a forgatókönyv lapjain, mégis világosan bizonyítják, hogy semmit nem akart a véletlenre bízni. Akárcsak Kazanjian, Marquand is szentül hitt az előkészületek fontosságában. Marquand elég rugalmasan viselkedett ugyan forgatás közben, mégis úgy gondolta, hogy a színészek nem veszik rossz néven, ha előre kidolgozott jelenetekbe vezetik be őket. Példa erre az egyik beállítás, amelyben Chewbacca jobbra kilép a képből, de a kamera egészen addig követi, míg Lando Calrissian mellett le nem cövekel. Calrissian egy falnak támaszkodva áll, és egy hasadékon beszűrődő fény félig megvilágítja. A lépcső és a hasadék helyét hónapokkal korábban meg kellett tervezni. „Különben ott álltam volna, és nem tudtam volna mihez kezdeni. A forgatás napján tűnődhettem volna, honnan szerzek lépcsőt, és miért nincs repedés a falon, és hogy a fenébe fogjuk megvilágítani Calrissiant. Szerintem csak úgy lehet jó filmet készíteni, ha az ember előre tudja, mit csinál" — magyarázza Marquand. Ahogy közeledett a forgatás napja, egyre nyilvánvalóbbá vált Londonban, hogy nagy szükség van a rugalmasságra. Darth Vader csillagrombolóján a parancsnoki híd díszletét például nagyon kicsire és szűkre tervezték, mert Marquand úgy gondolta, hogy minimálisra redukált díszlettel is boldogul, s ezzel is pénzt takarít meg. Csakhogy a forgatás napján kiderült, hogy meg kell nagyobbítani a hidat, s talán még egy blue-screen felvételre is szükség lesz. Nagy segítséget jelentettek számára a Star Wars-stáb tapasztalatai. Norman Reynolds látványtervező például nyomban észrevette a hibát: „Amikor a híd terveit megláttam, arra gondoltam, nos, ezzel semmire sem fog menni. S akkor azzal jött hozzám Marquand: »Figyelj, azt hiszem, ide kell még valami«, én pedig azt válaszoltam neki, hogy már meg is csináltam, ma éjszaka lefestik, holnap reggel forgathat vele." 1982. január 11-én kezdődött a forgatás az Elstree stúdióban. A főszereplők már egy héttel korábban megérkeztek. Harrison Ford derékfájdalmai miatt tolókocsihoz volt kötve, Carrie Fisher kibérelte Lee Remick régi házát St. Woodsban, 20 kilométernyire a stúdiótól, Mark Hamill pedig minden feltűnést kerülve valahol vidéken szállt meg a családjával. Déltájban a Lucasfilm elnöksége a következő táviratot kapta: BOB GREBERNEK HOWARD KAZANJIANTÓL ÉRTESÍTJÜK, HOGY A JEDI VISSZATÉR FORGATÁSA A MAI

NAPON, 1982. JANUÁR 21-ÉN ELKEZDŐDÖTT. Ezzel hivatalosan dokumentálták, hogy a gyártás megkezdődött, s a Lucasfilm eleget tett a Foxszal szemben vállalt szerződési kötelezettségeinek. Az első leforgatott jelenet sajnos nem került be a filmbe. Ez volt az a homokvihar-jelenet a Tatooine bolygón, amiről Lucas úgy vélte, hogy ártana a film tempójának. A jelenetben valamennyi főszereplő részt vett: Luke, Leia, Han, Chewbacca, Lando és a két droid. 10 óra 18 perckor Richard Marquand elkiáltotta magát. „Action!" Vajon minden simán ment? Hát nem egészen. Az R2-D2 önállósította magát, és nekiment egy sziklának. Az első kamerateam nem hallotta az „action"kiáltást, mert nagyon hangosak voltak a szélgépek, és továbbra is bevetésre várt. Amikor végre beindultak a kamerák, akkor meg olyan eredményesen dolgoztak a szélgépek, hogy az emberek az orrukig sem láttak. A második felvétel jobban sikerült. „Látod a színészeket?" — kérdezte Marquand a kameramant, aki így válaszolt: „A lehető legjobb anyag." „Dobozban" — jelentette ki Marquand. Felzúgott a taps a teremben, és narancslével koccintottak. A Jedi beindult. A következő 78 napon az összes rendelkezésre álló termet — beleértve az új Star Wars Stage-et is — birtokba vették. Amint véget ért a forgatás az egyik teremben, nyomban szétszedték a díszleteket, és újakat húztak fel. „Gyerünk, le Jabba the Hutt palotájával, fel a Halálcsillag hangárjával!" Hihetetlen tempóban dolgoztak. Az egyik csarnokban a kis ewokok falujának gigantikus díszleteit rekordidő alatt húzták fel. A világ talán legnagyobb filmcsarnokában, a Star Wars-csarnokban építették fel a film leghatalmasabb díszletét, a birodalmiak hangárját, ami a szó szoros értelmében véve nem is volt kulissza. A csarnok közepén egy birodalmi shuttle (űrkomp) díszelgett eredeti nagyságában. A falaknak csak egy részét készítették el, a többit fekete anyaggal borították be. A hiányzó elemeket később Kaliforniában az ILM illesztette a helyükre. Marquand úgy döntött, hogy a film egyik leghosszabb és legnehezebb részével kezdi a forgatást: Jabba palotájával. „Mindenki őrültnek tartott" — mesélte Marquand. Általában egy könnyebb jelenettel szoktak kezdeni, hogy a rendező és a forgatócsoport tagjai összerázódjanak. Marquand azonban attól tartott, hogy ha lassú tempóval indít, később nehezebb lesz felgyorsítani az iramot.

Egy héttel később látta, hogy ez a tempó vagy tönkreteszi őt és a csapatot, vagy kibírják, és sikerül tartaniuk a forgatási tervet, s ettől annyira jól fogják érezni magukat, hogy többé semmi probléma nem lesz. „Egy professzionális forgatócsoport olyan, mint a versenyló. Az indítóállásból kiugorva nem szabad meglazítanod a gyeplőt, különben megnézheted magad" — vélekedett Marquand, s róla valóban az a hír járta, hogy míg a csapatát szigorúan kordában tartotta, a színészekkel nagyon kedvesen bánt. Karrierje kezdetén Marquand ugyanolyan kellemetlen tapasztalatokat szerzett különböző forgatócsoportokkal, mint George Lucas, sőt a Star Wars londoni forgatása idején még össze is futottak, és elpanaszolták egymásnak bajaikat. A Jedi produkciója egyetlen alapelvre épült: az Empire pénzügyi zavarainak nem szabad megismétlődniük. Annak idején Lucas lrvin Kershnert hibáztatta, később azonban belátta, hogy hiányzott a személyes támogatása: egyszerűen gyakrabban kellett volna megjelennie a forgatáson. Okulva a hibákból, a Jedi forgatásán gyakrabban tűnt fel, az ő szavaival élve „folyton ott lógott", arra azonban ügyelt, hogy a rendezésbe ne szóljon bele. ,,Mindegy, hogy mit gondolnak az emberek, annyi bizonyos, hogy a másik háta mögül nem lehet rendezni, ez ahhoz túlságosan kényes művészet" — jelentette ki. Richard Marguandnak semmi kifogása nem volt Lucas jelenléte ellen, s Lucas örömmel dolgozott a második kamerateammel. Bár általában a kameráktól távol álldogált, mégis azonnal tudni lehetett, kié a döntő szó, mert mielőtt beindultak volna a kamerák, a rendezőasszisztens így szólt: ,,Várjatok egy percet, hadd vessen rá George egy pillantást." Lucas belenézett, és közölte: ,,nagyszerű", majd válaszolt még nénány kérdésre, és ment tovább a központi csarnokba. Marguand épp Jabbával forgatott egy jelenetet. ,, Helló,George, mi újság?" — érdeklődött Marguand. Megbe-szélték a soron következő jelenetet, amelyben Luke Skywalker Jabba tróntermébe lép, majd Lucas ellenőrizte az A és a B kamerát. ,,Ez a trutyi az orrából jön vagy a szájából?" — kérdezte Jabbát szemlélve Marguandtól, aki mindent félbehagyva válaszolt: ,,A takony zöld, ezért a szájából."

A Jedi

visszatér sivatagi forgatása Yumában: Boba Fett menekül

A stáb brit tagjai nem voltak túlzottan elragadtatva Lucas jelenlététől, és meglehetősen barátságtalanul bántak vele, úgyhogy Lucas igyekezett kerülni a velük való találkozást. Miközben Marguand az egyik jelenetet próbálta, Lucas helyet foglalt. ,,Fogjátok be a szátokat!" — ordított rá David Tomblin rendezőasszisztens a kulisszák között álló 150 emberre. Lucas csendben szemlélte az eseményt, majd egy kicsit balra fordította a B kamerát, s megkérdezte Marguandot, egyetért-e. ,,Persze, ne vesztegessük az időt" — válaszolta a rendező, és folytatta a próbát. A rendező és az executive producer láthatóan fesztelen kapcsolata és együttműködése az első hetekben mégis enyhe feszültséget váltott ki a csoport tagjaiból. Lucas aktív közreműködése kissé megzavarta a színészeket és a stábot. Azegyik jelenetben például Marguand azt javasolta Carrie Fishernek, hogy álljon egy kicsit merevebben, mintha a londoni Tower őre volna. Amikor Lucas belépett, és meglátta Fishert, így szólt: ,,Úgy állsz itt, mint a Buckingham-palota őre! Kinek az ötlete volt ez?" Amikor Fisher közölte vele, Lucas nyomban visszakozott. Négy hét múlva azonban már elég olajozottan mentek a dolgok. ,,Ha nézeteltérés támadt kettőnk között, Richardnak adtam igazat" — mesélte

Lucas. Valamennyi Star Wars-filmnek megvolt a maga sztárja, éspedig a Star Warsuniverzumot benépesítő számtalan teremtmény egyike. Az elsőben a legtöbben a kocsmajelenetre szavaztak, az Empire-ben a Jedi-mester Yoda hódított, a Jediben pedig Jabba the Hutt lett a sztár. A Star Wars-veteránok némelyike számára ismerősen hangzott a Jabba név, s valóban, 1976. április 9-én rövid időre életre kelt, hogy aztán néhány hónappal később a vágóasztalon lelje halálát (bár az új Special Editionben a számítógép segítségével ismét életre kelt). Oly módon azért jelen volt a filmben, hogy beszéltek róla: ő volt a titokzatos alvilág ura, akinek Han Solo befagyasztott testét átadták. Marcia Lucas, aki a Star Wars vágásáért Oscardíjat kapott, jól emlékszik rá, miként döntötték el, hogy Jabbát kivágják: ,, Jabba élénk vitát váltott ki. George soha nem szerette igazán ezt a jelenetet, mert nem tetszettek neki a szereplők. Azért sajnáltam, mert George jól forgatta le a jelenetet. Jabbát totálképben lehetett látni, ahogy ordít, miközben az előtérben Han alakja jelent meg, közelképben. Kezét a fegyverén tartotta, és azt mondta: ,,Rád várok,Jabba." Aztán Han arcára vágtam, Jabba pedig megfordult. Azt hiszem, remek pillanat volt ez Han Solo jellemének kidomborítására, igazi macho jelent meg, és Harrison remekül játszotta. Jabba azonban nem volt túl szerencsés jelenség, emberei pedig egyenesen nevetségesek voltak. Végül nem is lett szükség erre a jelenetre." Lucas már a Star Warsban szerepeltetni akarta Jabbát, mint szörnyeteget, ám a Fox nem volt hajlandó a hiányzó 80 ezer dollárt kifizetni. Öt esztendővel később mégis életre kelt Jabba. Phil Tippet és tervezőcsapata számára ez volt az első igazi kihívás San Rafaelben. Első próbálkozásuk eredményeképpen rút féreg született. Lucas megszemlélte, és így szólt. ,,Túl riasztó." Újra nekiveselkedtek, ezúttal már karokat is növesztettek neki. ,,Túlságosan emberi. Próbálkozzatok még" — utasította őket Lucas. Harmadjára előálltak a kövér, csigaszerű monstrummal, amely ugyancsak rá volt szorulva alattvalói segítségére. Láttára így kiáltott fel Lucas: ,,Ez az én Jabbám!" Stuart Freeborn angol maszkmester feladata lett, hogy életre keltse. Csak azt szabták meg, hogy körülbelül hat méter hosszúnak kell lennie, és a farkáig bezárólag minden mozgatható legyen rajta: orra, szeme, nyelve stb. A végén két bábos kellett hozzá, hogy Jabba testét mozgatni tudják. Egy-egy monitoron keresztül ellenőrizték, hogy ténykedésükre miként reagál a szörny. Ők ketten foglalkoztak Jabba kezével is, egy a farkát, két további bábos pedig

távirányítóval a szemét és a száját mozgatta. Összesen tehát öt emberre volt szükség ahhoz, hogy Jabba a lehető legelevenebben mozoghasson. 78 kimerítő nap után befejezték a munkát az Elstree-ben, és felkerekedtek, hogy Amerikába repülve az arizonai sivatagban a Tatooine bolygón játszódó jeleneteket, valamint Észak-Kalifornia erdeiben az Endor-részeket leforgassák. A forgatási helyszín bejárata fölé a következő táblát erősítette Louis Friedman, a Lucasfilm ,,embere" a yumai sivatagban: ,,Isten hozott mindenkit ebben a tejjel és mézzel folyó országban, ahol homok van és napsütés, napés nap- és nap- és napsütés..." Arra a kérdésre, hogy miért Arizona és miért Kalifornia, Lucas csak annyit mondott: ,,Miért ne?" Norman Reynolds látványtervező számára valamivel világosabb volt az eset. 1981 tavaszán a Lucasszal való találkozás után nyilvánvalóvá vált, hogy a Jedi számára két külső forgatási helyszínre lesz szükség: egy sivatagra és egy erdős vidékre. Reinolds és a társproducerek, Jim Bloom és Robert Watts elindultak, hogy Jabba vitorlás bárkája számára megfelelő sivatagi terepet keressenek. Először bérautóval vágtak neki az útnak Death Valley, majd tovább Utah felé, aztán Arizona és a Grand Canyon következett, s New Mexico fehér dűnéi, egészen Phoenixig, de nem jártak eredménnyel. Lassan úrrá lett rajtuk a kétség, találnak-e egyáltalán Amerikában megfelelő forgatási helyet. Végül Arizonában rátaláltak Yumára, s a dűnéken átvezető hepehupás út után visszatértek Lucashoz San Franciscóba. Úgy döntöttek, Yumában fognak forgatni. Lucas és Marguand azonban — beleegyezésük előtt — saját szemével akart meggyőződni róla, hogy Észak-Karolina erdei (Redwoods) megfelelő színteret kínálnak-e az Endor és a birodalmi bunker számára. Pechükre aznap havazott, s előtte csaknem egész hónapban esett az eső, aminek következtében a vidék merő sár volt. Lucas és Marguand térdig állt a latyakban, de Lucast megragadta a vidék hangulata, így aztán áldását adta rá. Reynolds aztán oly gyakran járta meg az utat Yuma, Redwoods és San Francisco között, hogy mihelyt autóba vagy repülőre szállt, nyomban elaludt. ,,A Jedi visszatér után egy látványtervezőnek leginkább arra van szüksége, hogy képes legyen bármely időben és lehetőleg bármely helyzetben aludni" — nyilatkozta Reynolds. Lucas azt akarta, hogy az arizonai és kaliforniai forgatás a legteljesebb titokban történjék, nehogy a Star Wars fanatikus hívei megrohanják őket. Így

született meg a Blue Harvest című elterelő hadművelet. A yumai helyi lap egyik munkatársa megpróbált kiszedni valamit Jabba vitorlásának építőmunkásaiból erről a rejtélyes filmről, ám csupán félsikert könyvelhetett el. Az amerikai kisvárost lázba hozta a filmforgatás híre, ám hamar lelohadtak a kedélyek, amikor a dűnéken filmsztárok helyett munkásokat találtak, akik deszkákba szögeket vertek. Ez a kis közjáték meggyőzte Lucast arról, hogy apró hazugsághoz kell folyamodnia. A Jedi álcíme a gyártás kezdete óta Blue Harvest volt. Hamis sajtónyilatkozatot fogalmaztak, amit Yuma és Redwoods érdeklődői között osztottak szét, s ebben a BlueHarvestet horrorfilmként jellemezték, amelynek alcíme: Horror Beyond lmagination (Minden képzeletet felülmúló rémség). Bejelentették, hogy a filmet a nyilvánosság kizárása mellett forgatják, 24 órás felügyelet mellett. Producere Jim Bloom, rendezője David Tomblin, bemutató 1983. október 31., Halloween napja. Ezt az új információt eljuttatták a Yuma Daily Sunhoz, ahol meg is jelent. Dan Smith szerkesztő azonban különösnek találta, hogy az építőmunkások Return of the Jedi feliratú terveket nézegettek. Felhívta Arizona állam filmirodáját, ahonnan a következő választ kap-ta: ,,Az ördögbe is, meséljenek, amit akarnak, forgassanak olyan filmet, amilyent akarnak, lényeg az, hogy a pénzüket Arizonában költik el." Howard Kazanjian ennek ellenére élesen reagált emberei figyelmetlenségére, és megparancsolta, hogy azonnal tüntessenek el minden Return of the Jedi feliratú logót, a modelleket takarják le, és derítsék ki, melyiküknek járt el a szája. A Yuma Daily Sunnak tettek egy nehezen visszautasítható ajánlatot, amely szerint, ha az újság csendben megvárja a forgatás végét, ennek fejében a stáb távozása után húsz oldalas exkluzív anyagot jelentethet meg a Jediről. Lucas néhány pólót is készíttetett Horror Beyond Imagination felirattal, s arra a kérdésre, vajon erről szól-e a film, Lucas így válaszolt: ,,Nem, ez a film előállítására vonatkozik." Néhány Star Wars-rajongót azonban még ezzel az álcázással sem sikerült átverni. A San Francisco Examiner 1981. december 6-i számában beszámolt a legújabb Lucasfilm-produkcióról, a Blue Harvestről, és tudósításához mellékelt egy fotót, amin egy hajó formájú építmény látszott. Ettől nem lettek okosabbak a rajongók, s szerettek volna többet megtudni, elindult hát egy autókaraván a 150 mérföldnyire fekvő Arizona felé, s rövid keresgélés után elérték a Buttercup Valley dűnéit. Jabba bárkájának hatalmas vörös vitorlájáról nyomban azonosították a helyszínt, parkolóhelyet kerestek, s már

kattogtak is a fotómasinák. A rajongók első áldozata a Blue Harvest feliratú baseballsapkát viselő Richard Edlund lett, aki egy speciális kamerával érkezett helikopteren az ILM-től. A forgatócsoport egyáltalán nem volt elragadtatva a hódolók feltűnésétől. Kazanjian arra gyanakodott, hogy nem tökéletesek a biztonsági intézkedések, és vizsgálatot rendelt el. Mark Hamillt kiküldték a rajongókhoz — az álcának nyilván amúgy is vége —, hogy nyugtassa meg a kedélyeket, és adjon néhány autogramot. Ettől eltekintve minden különösebb probléma nélkül folytak a forgatási munkálatok Yumában, hacsak nem számítjuk a hőséget, a fel-feltámadó szelet és a helyi homokfutós megszállottakat, no meg a homokot. Mert az akadt mindfelé bőven. Naponta úgy kellett kiporszívózni a high-tech kamerákat. A fény nem tud olyan mélyre hatolni, mint a homok, nem is nagyon érti az ember, hogyan jut be oda. Richard Marguand védőszemüvegében és zsebkendővel az arca előtt olyan volt, mint Rommel, a sivatagi róka. A Pueblo Coffee Shopban tartott reggeli storyboard-megbeszélések, melyeken Richard Marguand, George Lucas és David Tomblin vett rész, hovatovább teljesen hétköznapi rutinná váltak. A Yuma Daily Sun főszerkesztője újra és újra arrafelé sétált — mint mondta: ,,just cheking" (csak ellenőrizni). Lucas pedig tréfás jelszavakat adott ki, mint például: ,,Ma már volt jobb hetünk is." 1982. április 24-én 1067 mérfölddel arrébb költözött a Blue Harvest-cirkusz, Észak-Kaliforniába, a Crescent City melletti erdőkbe. Durvább hőmérsékletváltozást el sem lehet képzelni: reggelente 15 fok és sűrű fellegek. A sárga esőkabát szinte állandó viselet lett. A legnagyobb problémát az jelentette, miként tudják majd rávenni a földbirtokosokat, hogy engedjék csatatérré változtatni értékes földjeiket. A fogadtatás minden volt, csak nem barátságos. Kalifornia állam temészetvédelmi hatóságának is kétségei támadtak, hiszen a forgatás helyszínén kábeleket huzogatnak majd, tönkreteszik a vegetációt, s nemcsak azzal, hogy az emberek letapossák a növényzetet, hanem ráadásul még a teherautók és egyéb járművek is mély nyomokat hagynak. Crescent City városa azonban tárt karokkal fogadta a Lucasfilmet, mivel a faipar válsága igen érzékenyen érintette. A forgatás előtt az erdő egy részét ki kellett irtani, és új növényzettel ültetni be, hogy földönkívüli látványt nyújtson. Mindenekelőtt azonban a helybéliekkel kellett barátságot kötni. A forgatócsoport kissé ideges lett,amikor felfedezte, hogy a környéken egy hatalmas medve él, amely a kamera mellett az egyik fán mély karomnyom formájában adott hírt magáról. Ettől eltekintve a környék békésnek tűnt, és

legalább kígyók nem voltak. Mind a színészek, mind pedig a technikusok számára rendkívül nehéz feladat erdőben forgatni. A ,,kis emberkék" is szenvedtek, akik a szőrös ewokokat játszották. A súlyos jelmezből alig láttak ki, levegőt is alig kaptak, ráadásul latexszel a lábukon sziklákon és bokrokon keresztül kellett botladozniuk. Természetesen mindent megpróbáltak, hogy az apróságok helyzetét megkönnyítsék, mégis néhány hét elteltével, különösen pedig az utolsó forgatási héten, mintha elfogyott volna az apró nép türelme. Amikor Kazanjian megjelent a forgatás helyszínén, lan Bryce produkciós asszisztens felettébb aggodalmasképpel fogadta, és átnyújtott neki egy cédulát, amit az ewok szereplők írtak: ,,lan, a repülőtérre mentünk. Elegünk van. Betelt a pohár, lelépünk." Kazanjian utánuk zavarta Bryce-t, hogy hozza vissza őket, de alig jutott néhány mérföldnyire a forgatás színhelyétől, Bryce kocsija defektet kapott. Kénytelen volt visszatérni, és egy másik autóba szállni. Már éppen idult volna, amikor megállt mellette egy busz, és az apróságok nagy röhögés közepette leugráltak. Valamennyien ,,Az ewokok bosszúja" feliratú pólót viseltek. A Marguand által forgatott film végül nem az volt, amit Lucas forgatott volna. Adódtak pillanatok forgatás közben, amikor Lucas arra gondolt: ,,A fenébe, ha most belenyúlhatnék, és gatyába rázhatnám..." A vágóteremben egyes jelenetek fogcsikorgatásra késztették, de azzal is tisztában volt, hogy a film egyszerűen csak más lett, nem feltétlenül jobb vagy rosszabb, mint amilyet ő elképzelt. ,,Ahhoz, hogy olyan film legyen, amilyet én akarok, a rendezést is magamnak kell vállalnom — vonta le a tanulságot Lucas. — Minthogy azonban nem vállaltam, kénytelen vagyok a másik rendező stílusát elfogadni." C-3PO, a minden lében kanál protokolldroid

A STAR WARS-UNIVERZUM - A legfontosabb fogalmak, jellemek és helyszínek

A Lázadók Szövetsége A Lázadók Szövetsége (Rebel Alliance) a Köztársaság visszaállítására létrehozott szövetség elnevezése. A Szövetség a Birodalom zsarnokságával és új törvényeivel szembeszálló csillagrendszerek, különálló világok, csoportok és személyek közössége. Célja, hogy a galaxisban a törvényességet és a szabadságot visszaállítsa. A Szövetség ellenállása a felforgató tevékenységtől

a katonai akciókig terjed, mely az Endor környéki csatában és az új Halálcsillag megsemmisítésében csúcsosodik ki. A Birodalom Miután Palpatine uralkodó magához ragadta a hatalmat, az új rezsimet Galaktikus Birodalomnak (Galactic Empire) nevezte el. Az lett volna a feladata, hogy a régi Köztársaságban eluralkodó korrupciót és társadalmi igazságtalanságot erős kézzel megfékezze, ám csakhamar nyilvánvalóvá vált, hogy Palpatine-nak esze ágában sincs (soha nem is volt) visszaállítani a régi rendet és békét teremteni a galaxisban. A zsarnokság és a gonosz birodalmát teremtette meg. A Galaktikus Birodalom, amelyet az Uralkodó (Emperor) hatalmának sötét oldala, valamint Darth Vader nagyúr, az Uralkodó jobb keze tartott össze, s amely hatalmas hadiflotta támogatását élvezte, évtizedeken keresztül uralkodott a galaxis fölött. Béklyóit csak az Endor környéki győztes csatával sikerült levetni. A régi Köztársaság A galaxis demokratikus társadalmának államformáját hívták régi Köztársaságnak. Több mint ezer generáción keresztül terjesztette csillagrendszerről csillagrendszerre a békét, a szabadságot és a törvényességet. A tagvilágok választott szenátorai és tisztségviselői vettek részt a kormányzási folyamatban, a szenátusi üléseken. A Köztársaság (Republic) védelmét a Jedi-lovagok (Jedi Knights) látták el. Ám az elharapózó korrupció, a kapzsiság és a belső ellentétek belülről kezdték szétrohasztani a Köztársaságot. Ezt elkerülendő új elnököt választottak a szenátusba, Palpatine-t, aki azonban minden igérete ellenére felszámolta a köztársaságot, és magát uralkodóvá nyilváníttatta. Megszületett a Birodalom. Luke Skywalker

A Star Wars-trilógia hőse, a Tatooine sivatagbolygóról szárrnazó parasztfiú, aki arról álmodozik, hogy egyszer majd űrkadét lesz. A lázadók és a Birodalom közötti konfliktus végleg megváltoztatja életét, amelyben három szenvedély válik uralkodóvá: a lázadók ügyéért vívott harc, az Erő (Force) megszerzése és a barátai iránti odaadás. Anakin Skywalker fia, aki az Erő sötét oldalára állt, és Darth Vader lett belőle. Leia Organa hercegnő Leia Organa hercegnő, az Alderaan bolygó szenátora a Lázadók Szövetségének ügye mellé állt, és csakhamar a legnépszerűbb és legbefolyásosabb vezetője lett. Az Endor környéki ütközetben tudja meg, hogy Luke Skywalker ikertestvére. Születésük után elszakították őket egymástól, és Obi-Wan Kenobi vette őket védőszárnyai alá. Kenobi hisz abban, hogy az Erő uralmának bennük szunnyadó képességével ők jelentik a galaxis számára az egyetlen reménységet. Han Solo A corelliai Han Solóra sokféle jelzőt lehetne aggatni: űrhajós pilóta, csempész, kalóz, sőt akár hős lázadó is lehet. Úgy került bele a galaktikus polgárháborúba, hogy Mos Eisley űrkikötőjének kocsmájában elfogadott egy megbízást. Amikor az alvilág főnökének, Jabba the Huttnak az egyik illegális fűszerszállítmányát megsemmisítette, nehogy elkapják a birodalmi ellenőrök, Jabba vérdíjat tűzött ki a fejére. Solo azért vállalja el Mos Eisleyben Ben Kenobi és Luke Skywalker rázós megbízását, hogy Jabbának vissza tudja fizetni a tartozását. Chewbacca (Chewie) Chewbacca két méter magas wookie, a Millennium Falcon (Ezeréves Sólyom) fedélzetén Han Solo másodpilótája. Több mint 200 éves, az utolsó évtizedeket Han Solo oldalán töltötte, akinek az életét köszönheti. Mint valamennyi wookie, Chewbacca is szőrös, nagyon erős, és ugatás-ordításmorgásszerű hanggal tudja megértetni magát. C-3PO A C-3PO fordításra és tolmácsolásra szakosított protokolldroid, amely hatmillió nyelven beszél. Legutóbbi emlékezetkiesése óta (ha egyáltalán volt neki) különös tehetséget érez magában a meséléshez. C-3PO azt állította, hogy társával, R2-D2-val együtt Antilles kapitány tulajdonában voltak, mielőtt Luke Skywalker nagybátyja megszerezte őket. R2-D2

Az R2-D2 asztromech droid a yavini ütközetben Luke Skywalkerhez csatlakozott, s azóta nem tágít mellőle. Mint minden asztromech droid, ő is a csillaghajók kiegészítő szerszáma. Boltozatos fejét 360 fokkal el tudja forgatni, rövid, hengeres teste tele van érzékelőkkel, szerszámokkal és egyéb, munkájához szükséges eszközökkel. Ben (Obi-Wan) Kenobi Ben Kenobi remete, aki a Tatooine nyugati pusztaságában él. A helybéliek komikus vén csodabogárnak tartják. Valójában ő Obi-Wan, aki a régi Köztársaságban Jedi-lovagként szolgált, s a Jedi-mester Yoda irányításával tanulmányozta az Erőt. A Köztársaság hanyatlása idején nem volt hajlandó rá, hogy maga is Jediket képezzen ki. Tanítványa, Anakin Skywalker az Erő sötét oldalára állt, és a gonosz Darth Vader lett belőle. Kenobi visszavonult a Tatooine-ra, hogy ott vigyázzon a Jedik utolsó reménységére, Luke Skywalkerre. Darth Vader Darth Vader nagyúr, ez a két méter magas, fekete ruhás alak a birodalmi doktrina — félelem és terror segítségével uralkodj — gonosz szimbóluma. Kezdetben az Uralkodó követe, az első Halálcsillag megsemmisítése után a birodalmi flotta főparancsnoka. Azt a feladatot kapta, hogy találja meg a Lázadók Szövetségét, és semmisítse meg. A Birodalom visszavágban megtudjuk, hogy Darth Vader valóban Luke Skywalker apja. Tatooine A Tatooine sivatagbolygó, amely két nap körül kering. A külső Rimterületeken elhelyezkedve távoli, jelentéktelen bolygó lenne, ha Luke Skywalker nem éppen innen származna. Dagobah A Dagobah mocsárbolygó a galaxis egyik kevésbé forgalmas részén fekszik. Vastag felhő és vegetáció veszi körül, kiváló rejtekhelyet kínálva a Jedimesternek, Yodának. Endor Az Endor-csillagrendszert a Birodalom egyfajta építési területként használta a második Halálcsillag létrehozásakor. Ennek a jelentéktelen rendszernek nem volt egyetlen űrkikötője vagy shuttlerportja (kompkikötője) sem, és bolygója is alig. Ideális hely a titkos terv számára. Később azáltal vált híressé, hogy itt került sor a döntő ütközetre a Birodalom és a lázadók között. Halálcsillag

A Halálcsillag (Death Star) volt a legpusztítóbb fegyver a Birodalom arzenáljában, amit az Uralkodó parancsára építettek meg. Ennek a terrorfegyvernek, amely egy egész bolygó megsemmisítésére képes, az lett volna a feladata, hogy a lázadókat a Birodalom kebelébe visszaterelje. A SZTÁROK Mark Hamill (Luke Skywalker)

Mark Hamill 1952. szeptember 25-én született Oaklandben, Kalifornia államban. Mint egy tengerészkapitány hét gyermeke közül az egyik, Hamill már kiskorában nagy utazó volt. Gyermekkorában a látogatóknak gyakran ment az idegeire bűvésztrükkjeivel és bábjátékával. Mivel lakóhelye sűrűn változott, Hamillnak gyermekként sosem volt állandó baráti köre, így hát a moziban keresett menedéket. A délutáni előadásokon olyan fantasy filmek lelkesítették, mint a King Kong, Jason and the Argonauts és Húszezer mérfölddel a tenger alatt. A King Kong című film nagyon sokat jelentett számára: ,,A King Kongot olyan életkorban láttam, amikor az ember könnyen befolyásolható. A filmet öt napon keresztül minden áldott nap megnéztem. Mélyen elgondolkoztatott, hogy nem kellett volna-e King Kongot a szigeten hagyni ahelyett, hogy magukkal vitték a civilizált világba." Hamill gyakran olvasta a Famous Monsters nevű filmmagazint, és egy napon ráeszmélt, hogy a filmcsinálás néhány ember számára hivatás is lehet. Ettől kezdve Mark színész akart lenni. Először azonban főiskolára kellett mennie a fiúnak Japánban, ahol az apja állomásozott. Angol nyelvű iskola volt, de a legtöbb hallgató a japánok közül került ki. A Japánban eltöltött idő Hamill legmozisabb időszaka lett. A tengerészet az összes filmet megkapta ingyen, azokat is, amelyeket az Államokban még el sem kezdtek vetíteni. Ezenkívül sok külföldi filmet is bemutattak, és a program naponta változott. Visszatérve az Egyesült Államokba Hamill a Los Angeles City College-ban tanult színjátszást. Már az első tanóra előtt kapott egy kis szerepet az egyik tévésorozatban Bill Cosbyval, amit olyan sorozatok követtek, mint a Night Gallery, Owen Marshall, Room 222, The Patridge Family és Cannon. Kilenc hónapon keresztül rendszeresen fellépett a General Hospitalban, Amerika

akkortájt egyik legkedveltebb sorozatában. Ezt követte néhány tévéfilm (Movies of the Week), mint a The Texas Wheelers, az Autumn Lost Patricia Neallel, a Sara T., Portrait of a Teenage Alcoholic Linda Blairrel. Luke Skywalker (Mark Hamill)

1976 novemberében felhívta Hamillt az ügynöke, és a Goldwyn stúdió egyik

szereplőválogatásáról beszélt. Sci-fi filmről volt szó, s egy fiatal kölyökről, aki farmon nevelkedett. Ennek a kedvéért Hamill megtanult egy olyan akcentust, melyet Amerika közép-nyugati részén beszélnek, bár valójában csak azért akart bekerülni, hogy lássa, hogyan készülnek a film speciális effektusai. Amikor Markra került a sor, észrevette, hogy kettős meghallgatáson van: míg ő Brian De Palmával beszélgetett, George Lucas nyugodtan üldögélt az egyik sarokban, és jegyzetelgetett. ,,Helló, Mark Hamill vagyok, négy nővérem és két bátyám van. Virginiában, New Yorkban és Japánban nevelkedtem..." ,,Köszönöm" — szakította félbe de Palma. ,,És én kimentem" — emlékszik vissza Hamill. A fiatalember jó benyomást keltett George Lucasban. Visszahívták egy szűkebb körű válogatásra, s aztán újra visszahívták, és megint csak visszahívták... Miután jelöltek százait tesztelte, Lucas úgy döntött, hogy egy kis csoporttal próbafelvételt készít. A csoportot párokra osztották. Hamill partnere Harrison Ford lett. ,,A folyosón ültem Harrisonnal — meséli Hamill. — A mindenit, hogy az milyen nyugodtan üldögélt! Megkérdeztem, mit csinált eddig, és ő mesélt nekem az American Graffitiről. Tehát ismerte már egy kicsit Lucast. Nem hiszem, hogy Lucas látta volna valamelyik munkámat is, az ő számára

én bárki lehettem, akinek történetesen van ügynöke." ,,A próbajelenet Harrisonnal nem látható a filmben — meséli Hamill. — A Millennium Falcon pilótafülkéjében voltunk mindketten, és én valami olyasmit mondtam, hogy az Alderaan furcsamód eltűnt. Harrison erre azt válaszolta, hogy: Ez volt a vége. Még volt egy sor a párbeszédből, a legnehezebb, amit valaha is meg kellett tanulnom kívülről. Ott voltam már másfél órával a próba előtt, és úja meg újra elolvastam ezt a szörnyűséget: Ki beszél így? Senki. Én bizonyára nem. De hát ezt kell eladni. A forgatókönyvet nem ismertem, és valójában azt sem tudtam, mit is akar George." Hamill még ma is hálás szerencsecsillagának, hogy Lucas szereplőválasztása ösztönös megérzésen alapult: ,,Ha George ötször annyi időt fordít rá, hogy engem megnézzen, bizonyára nem kapom meg a szerepet." A történet felépítése és szerződésének apróbetűs részei miatt Hamill számára a Star Wars mindig is háromrészes ügy volt: ,,Feltételeztem, hogy a film legalább annyira sikeres lesz, mint a Majmok bolygója, még akkor is, ha az egyetemi negyedekben csak éjfélkor vetítik. Amikor Angliába mentem, hogy a Star Warsban dolgozzam, úgy gondoltam, bár saját nézeteim vannak és saját véleményem, azért tökéletes zsoldos leszek. Egyébként is, ha George úgy véli, hogy nincs igazad, akkor sose fogod tudni meggyőzni ennek az ellenkezőjéről." ,,Én olyan vagyok, aki normális esetben azt mondja, ami le van írva, kivéve persze, ha ez teljes baromság. Harrison ilyen esetben inkább hajlik a kísérletezésre. Számomra egy nehéz párbeszéd kihívást jelent." Amikor a Star Wars máról holnapra jelenség lett, és valamennyi részvevője, Hamillt is beleértve, a rivaldafényben fürdött, sokan azt gondolták, hogy ez volt Hamill első színészi munkája: ,,Ahelyett hogy a karrierem szempontjából valódi áttörést jelentett volna a Star Wars, valahogy mindent elrontott. Túlságosan is azonosítanak Luke Skywalker szerepével, semhogy komolyan számolnának velem. Színészként sem lehet így komoly fejlődést elérni. Nos, hogy őszinte legyek, az ember maga teremti meg önmaga korlátait. Szívesen kiszállnék egy időre, és beiktatnék egy pár tanulóévet. Már nincs szükségem

arra, hogy bármit is bebizonyítsak." "A Star Wars-monda örökre emlékezetes korszak marad számomra. Amikor belekezdtem, természetesen tisztában voltam vele, hogy nem maradok mindig ilyen tejfölösképű. A Star Wars egyedülálló lehetőséget jelentett a számomra, s rákényszerített, hogy más szemmel nézzem a karrieremet." A Star Wars-trilógia befejezése után Mark Hamill válaszút előtt állt. Valóban túl öreg volt ahhoz, hogy fiatal srácot alakítson, ahhoz viszont túl fiatalos kinézetű, hogy tapasztalt férfi szerepét játssza el. Karrierje leáldozóban volt, s ezen a két fellépés a Broadwayn se látszott segíteni. Hamill David Bowie utóda lett Az elefántemberben, és a főszerepet kapta az Amadeusban. Közben Hamill újra a tévének dolgozik. Vendégszerepelt sorozatokban, többnyire scifi történetekben, olyanokban, mint a SeaQuest D.S.V. és A Villám. A pusztító szél harcosai (Slipstream) című filmben Gary Kurtzcal, a Star Wars és az Empire producerével dolgozott, ám együttműködésük nem volt különösebben sikeres. Mostanában számítógépes játékokban tűnik fel: például hallhattuk hangját a több díjat nyert Gabriel Knight című kalandjátékban, vagy láthattuk a nagy sikerű Wing Commander IV című magas költségvetésű űrjátékban. Filmográfia

1974 The Texas Wheelers (tévésorozat) 1975 Delancey Street: The Crisis Within (tévéfilm) 1975 Eric (tévéfilm) 1975 Sarah T., Portrait of a Teenage Alcoholic (tévéfilm) 1975 One Day at a Time (tévésorozat) 1976 Mallory: Circumstantial Evidence (tévéfilm) 1977 Bob Hope Special: Bob Hope's Christmas Special (tévéműsor) 1977 Wizards 1977 Csillagok háborúja (Star Wars) 1977 The City (tévéfilm) 1978 Száguldó nyár (Corvette Summer) 1980 A Birodalom visszavág (The Empire Strikes Back) 1980 The Big Red One 1981 The Night the Lights Went Cut in Georgia 1982 Britannia gyógyintézet (Britannia Hospital) 1983 A Jedi visszatér (Return of the Jedi) 1985 The Night of 100 Stars II (tévéműsor)

1987 The 41st Annual Tony Awards (tévéműsor) 1989 A pusztító szél harcosai (Slipstream) 1991 Földönjáró angyal (Earth Angel) (tévéfilm) 1991 Black Magic Woman 1992 Batman: The Animated Series (tévésorozat) 1992 Mutánsok (The Guyver) 1993 Commander Toad in Space (tévéműsor) 1993 Az idő száműzöttje (Time Runner) 1993 Az őrült stoppos (Midnight Ride) 1993 John Carpenter Presents Body Bags (tévéfilm) 1994 Tombola, avagy a briliáns ötlet (Raffle) 1994 Tanú célkeresztben (Silk Degrees) 1995 Elátkozottak faluja (Village of the Damned) Harrison Ford (Han Solo)

Ír anya és orosz apa gyermekeként született 1942. július 13-án Chicagóban. Tipikus amerikai középosztálybeli gyermekkora volt, különösebb események nélkül. Magányos kamasz volt, de ritkán temetkezett könyvekbe, és nem töltötte a szombat estéit a moziban. Tanulmányait Észak-Wisconsinban a Ripon College-ban végezte. Három évig angolt és filozófiát tanult. Utolsó évében fogalma sem volt róla, miként fogja megszerzett tudását pénzre váltani, s ez annyira letörte, hogy a hátralévő időt ellógta. Emiatt három nappal a záróünnepség előtt kidobták a főiskoláról, pedig erre az alkalomra szülei már a szállodai szobát is lefoglalták. A felsőoktatásból kiutasíttatván Fordnak szembe kellett néznie a valósággal. Bár se munkája, se jövője nem volt, jó ötletnek tartotta feleségül venni főiskolai barátnőjét, Maryt. Ford részt vett a főiskola néhány színházi produkciójában, és ezeket a tapasztalatait akarta hasznosítani. Színész akart lenni, de a wisconsini színházi élet valahogy nem vonzotta. Tudta, ha valóban karriert akar csinálni, ezt két helyen teheti: New Yorkban és Los Angelesben. Ford feldobott egy érmét. A választás New Yorkra esett. Újra dobott. Ezúttal a sors Los Angeles mellett szólt. Han Solo (Harrison Ford), a cinikus űrkalóz

Jövendő karrierjét illetően Harrisonnak nem voltak különösebb illúziói. Ha már egyszer munkanélküli és szegény, akkor legalább napfényes helyen

legyen az. Így aztán Ford és felesége felpakolta minden ingóságát egy VWBogárra, és addig mentek nyugatra, míg el nem érték a Csendes-óceánt. Harrison a Laguna Beach-i színházban játszott a John Brown's Body című darabban, ahol a Columbia stúdió tehetségvadásza meglátta, és meghívta egy meghallgatásra. Abban az időben, amikor a hollywoodi stúdiók még maguk voltak filmjeik gyártói, egy sereg reményét vesztett színészt szerződtettek, hogy szükség esetén kisebb szerepekre vagy statisztaként használhassák őket filmjeikben. Ford meghallgatása a Columbia szereposztó rendezőjénél színtiszta hollywoodi sztori volt. Az irodába lépve két férfit látott, amint íróasztaluk mögött egyszerre két telefonba beszéltek. Ford leült, és hallotta, hogyan tárgyalnak nagy nevekről és sok pénzről. Tíz perc elteltével a pasi meglepetten nézett rá: ,,De hát ki küldte magát ide?" Ford elmagyarázta neki, mire az odafordult a másik férfihoz, és megkérdezte: ,,Az kicsoda?" ,,Fogalmam sincs" — válaszolta a másik. A szereplőválogató visszafordult Fordhoz: ,,No, igen. Nem tesz semmit. Hogy hívják magát? Milyen magas? Hány kiló? Valamilyen különleges hobbija van-e? Tehetsége? Képességei? Beszél idegen nyelveket? Oké, rendben van. Ha lesz valamink az ön számára, értesítjük." Ford már a lift előtt állt, amikor a szereposztó asszisztense visszahívta. ,,Mit szólna hozzá, ha szerződést kötnénk magával?" — kérdezte a direktor. Ford visszakérdezett: ,,Mennyiért?" ,,Heti 150 dollár. A szerződés hétévre szól." Így aztán Ford nem kevés ellenérzéssel bár, de szerződéses színész lett a Columbia és az Universal stúdiónál. Főként tévésorozatokban játszott kisebb szerepeket, mint az Ironside, a Gunsmoke és a The FBI. Egyszer-másszor a nagy stúdiók játékfilmjeiben is kapott mellékszerepet. Az ember végül is soha nem tudhatja, jó néhány sztárt fedeztek már fel ilyen módon. Így aztán 1966-ban Fordra is ráragyogott a szerencse: a Dead Heat on a

Merry-Go-Round című filmben egy táviratot kellett átadnia James Coburnnak az egyik szállodai jelenetben. Ford szereplése azonban nem aratott osztatlan tetszést. A Columbia alelnöke az irodájába kérette Fordot: ,, Ülj le, fiam. Szeretnék elmesélni neked egy történetet. Amikor Tony Curtis életében először szerepelt filmen, egy élelmiszeres dobozt adott át valakinek. Megnéztük a jelenetet, és nyomban tudtuk, hogy született filmsztárral van dolgunk. Nos, nálad ezt nem tapasztaltuk. Nem dolgozol elég keményen. Azt akarom, hogy folytasd a tanulmányaidat, járjál színészképző kurzusra. Most pedig elmehetsz." Ford teljesen összetört. Azt hitte, mindent remekül csinált. Küldöncöt kellett alakítania, nem pedig sztárként fellépnie. Hétéves szerződéssel fogva tartotta egy stúdió, amely nem akarta őt felléptetni. Ford hozzálátott átépíteni a házát, és ily módon sok mindent elsajátított az asztalosmesterségből. Könyveket kölcsönzött ki a témával kapcsolatban, megvásárolta a szükséges munkaeszközöket, és elkezdett bútorokat készíteni, házakat renoválni — asztalos lett. Úgy tanulta a színészmesterséget is, ahogy az asztalosságot: alávetette magát a mesterség logikájának. Szempontjai mindkét esetben teljesen technikai jellegűek voltak, és azok is maradtak. 1972-ben — a stúdiórendszer időközben már kimúlt — egy George Lucas nevű, Harrison előtt tökéletesen ismeretlen filmrendező meghallgatást hirdetett az American Graffiti című filmhez. Harrison a folyosón térdelt, és a szoba ajtaját javította, ahol a meghallgatás folyt. Látta, hogy Richard Dreyfuss bejön, és a Graffiti ügyében tárgyal Lucasszal. A mesterember kinézetű Ford ugyancsak azon fáradozott, hogy időpontot szerezzen magának a meghallgatásra. Időközben alapvetően megváltozott a színészethez való hozzáállása. Mindennapi betevő falatját az asztalosmunkával kereste meg, éspedig elég szép eredménnyel. George Lucas előtt állva nem úgy festett, mint egy kétségbeesett színész, akinek minden vágya, hogy szerephez jusson, hanem olyan ember benyomását keltette, akinek már kellő élettapasztalata van, s voltaképpen nincs ráutalva erre a szerepre. Fontos változás volt ez Ford életében.Visszanyerte büszkeségét, és megkapta Bob Falfa szerepét. A Graffiti sikere néhány új szerepet is hozott neki, például Coppola Magánbeszélgetésében, a Dynasty című tévésorozatban és a The Trial of Lt. Calleyben. Csakhogy Ford még mindig csak színészesdit játszó asztalos volt. Amint közeledett a meghallgatás George Lucas Star Warsához, Ford egyre kevésbé

reménykedett. Tudta, hogy Lucas a Graffitiből senkit nem akar újra alkalmazni, sőt még csak nem is tartozott a főszereplők közé. Ahogy aztán mégiscsak behívták a Star Warshoz, az szinte a Graffitvel kapcsolatos események megismétlődése volt: fel kellett újítania Coppola művészeti vezetőjének irodáját. Tudta, milyen munka folyik napközben a szomszéd irodában, s mert kínos volt számára, hogy Coppola és Lucas előtt asztalosként mutatkozzék, ezért aztán éjszakánként dolgozott. Egyik este azonban nem haladt kellő tempóban, így nappal is folytatnia kellett a munkát. Ez volt a meghallgatás napja a Star Warshoz. Ford ismét a padlón térdelt, amikor Lucas, Coppola és Richard Dreyfuss bejött a szobába. Kellemetlennek érezte a helyzetet, ám végül — hetekkel később, miután a fél világot meghallgatták — megkapta Han Solo szerepét. Harrison Ford számára gyökeresen megváltozott a világ. A Star Wars sikere nemcsak anyagi előnyökkel járt. Harrison életében először abba a helyzetbe került, hogy szerepeket ajánlottak fel neki, így aztán még a Star Wars második részének kezdete előtt be tudott iktatni néhány filmet, például a Heroest, A 10-es különítményt, a Hanover Streetet és A friscói fickót. 1978-ban Ford még nem írt alá szerződést a Star Wars folytatására. Jobb feltételekről tárgyalt Lucasszal, s szóba került az is, hogy a következő részben Han Solónak központi szerepet kellene játszania. Lucas elfogadta ugyan valamennyi javaslatát, Ford végül mégsem keresett többet, mint a filmben résztvevő színésztársak. A Birodalom visszavág forgatásának tapasztalatai kivétel nélkül pozitívak voltak Harrison számára, bár a film 6 millióval túllépte a költségvetési keretet, és az eredeti időbeosztáshoz képest 10 hét lemaradása volt. Ford őszintén lelkesedett Irvin Kershnerért, nem győzte dicsérni együttműködésüket, melynek során a rendező nagy szabadságot engedélyezett neki. Ez megmutatkozott Ford színészi teljesítményében is. Nézők, kritikusok egybehangzóan állították, hogy a Star Warshoz képest határozott előrelépést mutatott. Először beszéltek vele kapcsolatban sztárkvalitásokról. Az abszolút áttörést Harrison Ford számára azonban egy másik Lucasprodukció, Az elveszett frigyláda fosztogatói hozta. A film sikere és Ford Indiana Jones-alakítása egyik napról a másikra rajongott sztárrá avatták, aki vonzza a közönséget. Ezt próbálták meg a Szárnyas fejvadász producerei is kihasználni, Harrison Ford pedig jelezni kívánta vele, hogy meg akar szabadulni a könnyű fajsúlyú akciófilm-színész-imázsától, és be akarja

bizonyítani, hogy összetettebb feladatok elvégzésére is alkalmas. Azért is fontosnak találta ezt, mert küszöbön állt visszatérése a Star Warsuniverzumba. Az Indiana Jones és a végzet templomával Ford végérvényesen világszerte ismert és ünnepelt sztárrá vált, Hollywood egyik legkeresettebb színésze lett. Peter Weir A kis szemtanú című filmjében nyújtott teljesítményével még a kritikusokat is a maga oldalára állította. Ford pályafutásának további ismertetése mintha a legsikeresebb hollywoodi filmek felsorolása volna, ám a nyolcvanas évek végére már egyáltalán nem volt bizonyos, vajon meg tudja-e őrizni ezt a helyet a kilencvenes években is. A nyolcvanas évek egynémely sztárja, mint például Michael J. Fox vagy Eddie Murphy számára a kilencvenes évek balsikerrel indultak, nézőik kegyét elveszítették. A Csak egy lövés című film anyagi és művészi sikertelensége után Harrison Ford számára is sürgetővé vált ez a kérdés, és Hollywoodban a pletykák halálos kimenetelűek lehetnek. Ford nyomban válaszolt. A Csak egy lövés-jellegű filmekben szemmel láthatóan nem tudta elfogadtatni magát a közönséggel, testre szabott szerepre volt hát szüksége, éspedig azonnal. Így aztán híre ment, hogy Ford mielőbb akciófilm-szerepet akar. A Paramount főnöke kapcsolt a leggyorsabban. Előkészületben volt náluk a Férfias játékok című akcióthriller, a Vadászat a Vörös Októberre folytatása. Alec Baldwint, aki az első részben a Ryan nevű CIA-ügynököt alakította, elbocsátották. Ford éppen a farmján vakációzott, amikor telefonon felajánlották neki a szerepet. Nyomban el is fogadta, hiszen pontosan megfelelt annak, amit keresett. A közönség elfelejtette neki eltévelyedését a Csak egy lövésben, és a filmet kasszasikerré tette. Harrison akciósztárként megszilárdította pozícióját olyan filmekben is, mint A szökevény vagy a CIA-sorozat harmadik része, a Végveszélyben. Filmográfia

1966 Dead Heat on a Merry-Go-Round 1967 Luv 1968 A Time for Killing 1968 Journey to Shiloh 1970 Zabriskie Point 1970 Getting Straight 1970 The lntruders (tévéfilm)

1973 American Graffiti 1974 Magánbeszélgetés (The Conversation) 1976 Dynasty (tévésorozat) 1977 A megváltás (The Possessed) (tévéfilm) 1977 Csillagok háborúja (Star Wars) 1977 Heroes 1978 A 10-es különítmény (Force 10 from Navarone) 1979 A friscói fickó (The Frisco Kid) 1979 Hanover Street 1979 More American Graffiti 1979 Apokalipszis most (Apocalypse Now) 1980 A Birodalom visszavág (The Empire Strikes Back) 1981 Az elveszett frigyláda fosztogatói (Raiders of the Lost Ark) 1981 Great Movie Stunts: Raiders of the Lost Ark (tévéműsor) 1982 Szárnyas fejvadász (Blade Runner) 1983 A Jedi visszatér (Return of the Jedi) 1984 Indiana Jones és a végzet temploma (Indiana Jones and the Temple of Doom) 1985 A kis szemtanú (Witness) 1986 The Mosguito Coast 1988 Őrület (Frantic) 1988 Dolgozó lány (Working Girl) 1989 Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag (Indiana Jones and the Last Crusade) 1989 Premiere: Inside the Summer Blockbusters (tévéműsor) 1990 Ártatlanságra ítélve (Presumed Innocent) 1991 L'envers du decors: Portrait de Pierre Guffroy 1991 Csak egy lövés (Regarding Henry) 1992 Hollywood Hotshots (tévéműsor) 1992 Fox/MTV Guide to Summer '92 (tévéműsor) 1992 Férfias játékok (Patriot Games) 1993 George Lucas: Heroes, Myths and Magic (tévéműsor) 1993 Earth and American Dream (tévéműsor) 1993 A szökevény (The Fugitive) 1994 Végveszélyben (Clear and Present Danger) 1995 Sabrina

1996 Az ördög maga (Devils Own) 1997 Air Force One Carrie Fisher (Leia Organa hercegnő)

Carrie Fisher Beverly Hillsben és az MGM stúdiójában nőtt fel. Látta, hogyan esik bele az anyja a sárba, hogyan spriccelik le, s küldik haza aztán egy limuzinban, s mindezért még fizetnek is neki. Úgy érezte, ez az életmód neki is tetszene. Eddie Fisher és Debbie Reynolds lánya számára egy karrier a show-businessben szinte kötelező érvényű volt. Anyja, aki a negyvenes és ötvenes években sok MGM-filmben táncolt és énekelt, még ma is hónapokon keresztül turnézik. A fiatal nézők közül sokan csak a Star Warsban főszerepet játszó lányán keresztül ismerik. Debbie Fisher Leia hercegnő anyjaként ad autogramot, és a rajongók örülnek neki. Carrie gyermekként csak mint filmszárt ismerte édesanyját, nem pedig hétköznapi nőt. Úgy gondolta, anyja csak a moziban énekel, és teljesen elképedt, amikor az autóban is rázendített. ,,Úgy gondoltam, az éneklés valami olyan dolog, amit mások szórakoztatására, hivatásból csinál, nem pedig az én kedvemért, vagy mert jól érzi magát" — emlékszik vissza Fisher. Stan és Pan és a Marx Brothers filmjeitől el volt ragadtatva. A Way Out West és az A Night at the Opera című filmeket barátaival együtt újra meg újra megnézte. A 15 éves Carrie-nek nem sikerült bejutnia a londoni Royal Academy of Dramatic Artba. Egy évig játszott az Irene című Broadwaymusical kórusában (anyja volt a musical sztárja), sokat ígérő alakítást nyújtott a Samponban egy tini teniszező szerepében, és két évet tanult a Central Scool of Speach and Dramán. Itt élt át először valami olyasmit, amit gyermekkornak, családnak szokás nevezni. Szorosabb kapcsolatban érezte magát évfolyamtársaival, mint a show-business bűvöletében élő szüleivel. Pontosan 19 esztendős volt, amikor megkapta Leia Organa hercegnő szerepét. George Lucas 400 lánnyal beszélgetett, és ötvennel készített próbafelvételeket. Megalkuvásra képtelen személyiségük volt az, amire Lucas felfigyelt: ,,Azt mondta, azért szerződtet bennünket, mert valamennyien larger than life-személyiségek vagyunk. És igaza volt" — meséli Fisher. C-3PO és Leia hercegnő

A három kezdőt (Carrie Fisher, Harrison Ford és Mark Hamill) összehozni és

személyiségüket a forgatókönyvben szereplő jellemekkel összeolvasztani, Lucas mestermunkája volt. Fisher akkor még úgy gondolta, hogy Lucas szereposztása meglehetősen szokatlan: ,,Azt hiszem, én voltam a legkülönösebb. Harrison volt a gazember, Mark maga az ártatlanság, én azonban nem voltam bajba jutott hölgyecske, hanem én magam sodortam bajba a hölgyikét." Az akkor 19 esztendős Fishert meglepetésként érte, hogy bekerült a csapatba. Egyetlen filmes tapasztalata egy kis szerep volt a Samponban, színészi képességeit tehát először próbára kellett tenni. Fisher még emlékszik első meghallgatására: ,,Bementem, és Lucas Brian De Palmával közösen kifaggatott. Pontosabban De Palma kérdezett, mert Lucas nem szívesen beszélt. Azt hiszem, amikor George-dzsal találkoztam, azt mondtam neki: , aztán Brian beszélgetett velem, s aztán mehettem is. Visszahívtak. Az volt az érzésem, nem tettem rá túl mély benyomást." Mégis elegendő volt ahhoz, hogy Lucas neki adja a szerepet, és ezzel színészi karrierje kezdetét vegye. Bár a szerepet megkapta, tehetségét illetően maradtak benne kétségek, melyek az önmagát kritizáló kivételes humorban nyilvánultak meg. ,,Mindenféle szörnyű frizurákat próbálgattak rajtam, s én arra gondoltam, mekkora baklövés, hiszen a forgatókönyv szerint Leia csinos és szép hercegnő. Sok minden lehetek, de csinosnak és szépnek soha nem mondanám magam." A forgatás alatt Fishert gyakran elbizonytalanították, ám ma már elégedetten

gondol vissza azokra az időkre: ,,Én voltam az egyetlen lány ebben a férfias fantáziavilágban. Szórakoztató volt, rendkívül szórakoztató." A Star Wars-trilógiát követő események azonban már cseppet sem voltak szórakoztatóak. Míg Leia hercegnőként csak előnytelen frizurákkal kellett megküzdenie, Carrie Fishernek az utóbbi évtizedben több keserves élethelyzetben kellett kiutat találnia. És eljött azidő, amikor egyetlen kiutat a drogok kínáltak — visszavonulásként Hollywood reflektorfényeitől, amelyekkel egész életében hadilábon állt. Kábítószer-túladagolás miatt kórházba került, és első osztályú jegyet kapott az elvonókúrára. Hollywood sem tudott volna ennél jobb fordulópontot kitalálni egy szereplő életében. Az Esaguire-ben megjelent interjú után, amelyben Fisher beszámolt hollywoodi élményeiről, felhívta őt egy szerkesztő, és megkérdezte, nem akarna-e könyvet írni róla. Ez adta az ötletet a Postcards from the Edge című könyvhöz, amely 1987-ben jelent meg. Ez a csípős hangú regény, amely egy színésznő küzdelmét írja le Hollywooddal és a kábítószerrel, a New York Times bestsellere lett. Hirtelen új karrier lehetősége nyílt meg Fisher számára. Az írás kábítószerpótlékká vált. Második regénye, a Surrender the Pink, 1990-ben jelent meg. Ebben Fisher alteregója egy szétesett kapcsolat után élete fordulópontjához érkezett. Fisher ugyanazzal a természetességgel s ugyanazzal a beleéléssel, amivel George Lucas hősnőjét életre keltette, vált Hollywood kommentátorává és analitikusává. A szellemdús Carrie Fisher utóbbi évtizedeit démonai megszelídítésével töltötte, kitágítva közben karrierje határait s értelmet adva nyilvános magánéletének. Megmérettetéseit és bírósági tárgyalásait (a harcot a drogfüggőség ellen és a médiában széltében-hosszában tárgyalt válását az énekes Paul Simonnal) jó humorral, csípős szókimondással ültette át két regényébe, a Postcards from the Edge-be és a Surrender the Pinkbe. Mindkét könyv egy fiatal nő kissé bizarr, de szórakoztató életét mutatja be (a főhős meglepő hasonlóságot mutat Carrie Fisherrel). A hősnő az önmegvalósítás útjára lépve sikeresen levetkezi megszállottságát. Fisher a következőket állítja magáról: ,,Ha az anyám a szomszéd lány, akkor én a Stalag 17 blokkjából származom. Valami egészen különös dolog rejlik bennem...uralkodó típus vagyok, egy kicsit őrült is, és különös módon használom a nyelvet." Azokban az években, amikor a Star Wars-jelenség már hatalmába kerítette a nézőket, Fisher ügyesen vetítette rá a filmvászonra és a fehér lapokra erőteljes, excentrikus személyiségét, szellemi tettrekészségét,

hogy letehesse névjegyét a szórakoztatóiparban. Színésznőként szerepelt a Blues Brothersban, a Hannah és nővéreiben, a Harry és Sallyben éppúgy, mint néhány kevésbé jelentékeny alkotásban, A szivárvány alattban, a Soap Dish-ben és a This Is My Life-ban. Az utóbbi években azonban egyre inkább az írásnak szentelte magát. Elkészítette a Postcards from the Edge-hez a forgatókönyvet, aminek a Képeslapok a szakadékból című megfilmesítésében Meryl Streep és Shirley MacLaine játszotta a főszerepet. George Lucasszal közösen írt egy epizódot Az ifjú Indiana Jones kalandjai számára, és Hollywoodban forgatókönyvíróként is nagy elismerésre tett szert. (Családlátogatásokat tett, hogy például a Hook vagy az Apáca-show párbeszédeit korrigálja). Álfiktív regényeinek sorozatához a közelmúltban egy harmadik részt is illesztett. A Delusions of Grandmában ismét saját életét használja. háttéranyagként a történethez, amelyben egy hollywoodi forgatókönyvírónő véget vet szerelmi kapcsolatának, rájön, hogy terhes, egy AIDS-es barátot ápol, aki meghal, és kimenekíti szenilis nagymamáját az aggok házából. (Nehéz lenne megmondani,hol ér véget Carrie élete és hol kezdődik hősnőjéé.) Carrie Fisher mostanában a Surrender the Pink forgatókönyvén dolgozik, s tavaly készült el írásából a Mother című film anyja, Debbie Reynolds főszereplésével. Bár Fisher minden idők legnyereségesebb filmjében játszott főszerepet, több sikert ért el az írógép mögött, mint a kamerák előtt. Akkor talán még nem fogta fel, de már a Star Wars forgatása idején ébredezett az irodalmi műfaj iránti érzéke. Emlékszik a nehézségekre, amelyeket Lucas párbeszédei okoztak neki és néhány színésztársának. Különösen Leia hercegnőt érezte nagyon merevnek. ,,Párbeszédeim közül néhányhoz több felvételre is szükség volt... >You'll never get that bucket of volts past that blockade< ; > I have placed information vital tothe survial of the Rebellion into the memory system of this R2 unit.