128 88 38MB
Hungarian Pages [146] Year 2010
Vékás Lajos
Öröklési jog
Az Eötvös József Könyvkiadó
jogi vonatkozású kiadványai
Lenkovics Barnabás: Dologi jog Vékás Lajos: Öröklési jog Lenkovics Barnabás-Székely László: A személyi jog vázlata Lontai Endre-Faludi Gábor-Gyertyárify Péter-Vékás Gusztáv:
Szellemi alkotások joga Székely László: A polgári jog alapjai Lenkovics Barnabás-8zékely László (szerk.): A
Szerzőí Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye III. kötet 1990-1996 Bárdi Lajos: Jogi logika Cesare Beccaria: A bűnökről és a büntetésekről (Fordította: Madarász Imre) Ellen Alderman és Caroline Kennedy: Magánéletünk védelmében (Fordította: Oros Paulina)
Vékás Lajos
Öröklési jog
~ötvös léDef
Budapest
~önYVkiadó 2010
Írta:
Vékás Lajos egyetemi tanár ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszék Lektorálta:
Weiss Emilia egyetemi tanár
A mú más kiadványban való részleges vagy teljes felhasználása, illetve utánközlése a kiadó írásos engedélye nélkül tilos!
6., javított kiadás
Kézirat lezárva: 2010. szeptember 30. Oktatási segédanyag
ISBN 978 963 9955 17 2
© Dr. Vékás Lajos, 2010
A kiadásért felel: az Eötvös József Könyv- és Lapkiadó Bt. vezet éje Készült: 12,4 (A/5) ív terjedelemben Megíelent: 20 10. októberben Nyomdai munkálatok: Multiszolg Bt. , Vác Felelős vezető: Kajtor Istv án
Tartalom Bevezetés 9 I. Rész Öröklési rend. Az öröklési jog alapfogalmai. Az öröklés előfeltételei .. .. . II I.Fejezet Öröklési rend II a) Tulajdoni rend és öröklési rend II b) Ipso iure öröklés 12 2. Fejezet Az öröklési jog alapfogalmai 13 a) Öröklés 13 b) Örökhagyó 14 14 c) Öröklési jogcímek d) Hagyat ék 14 e) Örökös 15 f)' Hagyomány 15 g) Meghagyás 17 l7 h) Kötelesrész 3 . Fejezet Az öröklés előfeltételei. Kiesés az öröklésből 18 18 a) Az ör ökhagyó halála b) Öröklési képesség. illetve szerzöképesség 19 c) Az örökhagyó túlélése 19 20 d) Kiesés az öröklésből Irodalom az I. Részhez 31 II. Rész A törvényes öröklés rendje ~ 32 l. Fejezet A törvényes öröklés általános szabályai 32 a) A törvényes öröklés rendjének szerepe és jogi jellege 32 b) A törvényes örökösök köre 33 c) A törvényes örökösök sorrendje 34 d) A leszármazók törvényes öröklése 35 e) A házastárs és a bejegyzett élettárs törvényes öröklése 37 f) A felmenők és oldalrokonok törvényes öröklése: a parentéláris öröklés 37 g) Az állam törvényes öröklési jogi helyzete 40 2. Fejezet A leszármazók törvényes öröklésének kiegészítő rendje: az osztályrabocsátás 41 41 a) Az osztályrabocsátás célja 42 b) Az osztályrabocsátás
5
3. Fejezet Az özvegyi jog: a házastárs haszonélvezeti joga a) A házastárs törvényes öröklési jogi helyzete az örökhagyó rokonainak törvényes állagöröklése esetén: özvegyi jog b) Az özvegyi jog tartalma, terjedelme és korlátozása c) Az özvegyi jog megváltása d) A bejegyzett élettárs haszonélvezeti joga 4 . Fejezet Az örökbefogadással kapcsolatos sajátos törvényes öröklési szabályok a) Örökbefogadás és öröklési jogi kapcsolat b) Az örökbefogadott és vér szerinti rokonai közötti öröklési jogi kapcsolat 5. Fejezet Felmenő- és oldalági rokonok törvényes öröklésének kiegészítő rendje: az ági öröklés a) Az ági öröklés történeti kialakulása és mai indoka b) Az ági vagyon fogalma c) Az ági öröklés rendje Irodalom a II. Részhez III. Rész Végíntézkedésen alapuló öröklés 1. Fejezet Végintézkedés és végíntézked ésen alapuló öröklés a) Végintézkedési szabadság b) A végintézkedés fogalma és formái c) Végintézkedési képesség d) A végíntézkedesen alapuló öröklés elsőbbsége 2. Fejezet Végrendelet és fajai a) A végrendelet fogalma és minimális kellékei b) A végrendelet fajai 3. Fejezet A végrendeleti fajták alakszer úségí követelményei A) Az írásbeli végrendeletek alakszerúségí követelményei a) A közvégrendelet alakszerúségí követelményei b) Az írásbeli magánvégrendelet alakszerúségí követelményei B) A szóbeli végrendelet és alakszerúségí követelményei a) A szóbeli végrendelet tételének törvényt feltételei b) A szóbeli végrendelet alakszerúségí követelményei c) A szóbeli végrendelet hatálya 4. Fejezet A végrendelet tartalma és értelmezése. A törvényes és a végrendeleti öröklés kapcsolata
6
45 45 47 50 53
54 54 54
56 56 57 61 63 65 65 65 66 67 68 68 68 69 70 70 70 71 75 75 77 78
78
a) A végrendelet tartalma b) A végrendelet értelmezése. Favor testwnenti c) A törvényes és a végrendeleti öröklés kapcsolata 5. Fejezet A végrendelet érvénytelensége és hatálytalansága a) A végrendelet érvénytelenségének j ogí természete b) A végrendelet megtámadása c) Érvénytelenség a végrendelkezési képesség hiánya okából d) Érvénytelenség a végrendeleti akarat fogyatékossága miatt e) Érvénytelenség a végrendeleti akarat nyilvánításának hibája miatt f) Érvénytelenség a végrendelet tartalma miatt g) A végrendelet hatálytalans ága .. ~ h) A végrendelet érvénytelenségének, illetve hatálytalanságának következményei i) AJavor testwnenti elve és a végrendelet érvénytelensége, illetve hatálytalansága 6. Fejezet Öröklési szerzödés és halál esetére szóló ajándékozás a) Az öröklési szerzödés fogalma és tartalmi elemei b) Az öröklési szerzödés jogkövetkezményei cl Az öröklési szerz ödés érvényessége d) Az öröklési szerz ődés módosítása és megszünése e) Halál esetére szóló aj ándékozás Irodalom a III. Részhez IV. Rész A kötelesrész l. Fejezet A kötelesrész lényege és jogi természete a) A kötelesrész lényege b) A kötelesrész jogi természete 2. Fejezet A kötelesrészre jogosultak. Kitagadás a) A kötelesrészre jogosultak b) Kitagadás 3. Fejezet A kötelesrész alapja és mértéke a) A kötelesrész alapja b) A kötelesrész mértéke 4. Fejezet Betudás. Felelősség a kötelesrész kielégítéséért. A kötelesrész kiadása a) A betudás b) Felelősség a kötelesrészért
7
78 83 84 85 85 86 87 88 89 89 90 94 95 95 95 98 100 102 104 105 107 107 107 109 III III
112 115 115 119
121 121 124
c) A kötelesrész kiadása Irodalom a IV. Részhez V. Rész Az öröklés jogi hatásai 1. Fejezet Az örökség megszerzése. Hagyatéki eljárás a) Az örökség megszerzése b) Hagyatéki eljárás 2. Fejezet Az örökös (illetve a hagyományos) jogállása a) Az örökös jogállása , b) Az örökös felelőssége a hagyatéki tartozásokért c) A hagyatéki tartozások kielégítése az örökös által d) A hagyományos felelőssége a hagyatéki tartozásokért Irodalom az V. Részhez
8
128 129 131 131 131 132 136 136 139 142 143 142
Bevezetés
Az emberi társadalom történetében a törzsi-nemzetségi rend felbomlásával
párhuzamosan jött létre és fokozatosan vált uralkodóvá a termelési eszközök és fogyasztási javak egyéni elsajátítása, a magántulqjdon. Minél inkább előrehaladt ez a társadalmi folyamat, annál inkább válaszra várt a magántulajdon halál esetére történő jogutódlásának kérdése, vagyis jogi elismerésre várt az egyéni öröklés, tehát az öröklési jog igénye. Az egyszerű árutermelés legfejlettebb jogrendszere, a római magánjog alakulása igen jól példázza ezt a társadalmi összefüggést: a gyorsan tért hódító és erősödő magántulajdoni berendezkedés életre hívta az öröklést és az öröklési jogot. A magántulajdoni rend és az öröklés összefüggését a történelmi-társadalmi fejlődés későbbi időszakaiban is világosan -nyomon követhetjük. A feudális tulaidori kötöttségei korlátozzák a magántulajdont és egyben behatárolják a vagyon halál esetére történő át örökíthetőségét is. Más módon, de még nagyobb mértékben korlátozott a magántulajdon szerepe a szocialista tulajdoni rendszerben; s ezért szúk körre, az egyéni tulajdon körére szorul vissza az öröklés lehetősége is. A kapitalista tulajdoni berendezkedés a magántulajdon szentségére épül; ennek egyenes következménye az öröklés lehetőségének teljes körű jogi elismertsége. Nem véletlen, hogy a kialakuló és megerősödő kapitalista társadalmakban a vagyoni - és köztük az öröklési jogi - viták nemcsak az igazságszolgáltatási gyakorlatban foglalnak el jelentős helyet, hanem átszövik az élet egyéb színtereit is . Feltűnő például, hogy milyen fontos szerepet játszanak e korok (mindenekelőtt a 19. század) szépirodalmában az örökösödési vi ták, az öröklési jogi perek; elég ezzel kapcsolatban a múlt század regényirodalmára: Dickens, TrolIope, Balzac, Jókai és Mikszáth múveíre utalni. Nem szépek, bár gyakran humorosak, sőt épületesek ezek a perpatvarok e kiváló irodalmi feldolgozásokban: a vagyonszerzés, a bírvágy elhatalmasodása szépen lepleződik le bennük. Szellemes rövidsége miatt idézzük meg itt Gianni Schicchi - Dante Isteni Színjátékában (Pokol, XXX. Ének) is felvillantott és Puccini által vígoperai librettóhoz felhasznált - történetét. A dúsgazdag firenzei Buoso Donati halálakor annak távoli rokona, Simone de Donati - egy szép lovat jutalmul ígérve - arra bírja rá Gianni Schicchit, hogy a haldoklót imitálva mondja tollba a jegyzőnek a vagyonos örökhagyó végrendeletet. Schicchi - Dante szerint, Babits fordításában -, "hogy szert tegyen a ménes csillagára, magára vette a meghalt Buoso Donati alakját, hogy testamentumát ő megcsinálja". A hamis végrendeletre bujtogató Simone és a többi rokon, természetesen, mind magát várja fő kedvezrnényezettnek; a ravasz Gianni Schicchi azonban - a helyzettel élve, Simone és a többi rokon elképedése közepette - a hagyaték túlnyomó részét saját
9
magának "hagyja", s a rokonok, köztük az egész turpisság értelmi szerző jének szemét apró, értéktelen juttatásokkal szúrja ki. Nem lehet csodálkozni azon sem, hogy a magántulajdonosi rend bírálói közül sokan (egyes utópista szocialisták, de mások is) az öröklés lehetősé gében és az öröklési jogban látták a társadalmi bajok okát, nem véve észre, hogy az öröklés lehetősége és az öröklési jog csak ártatlan velejárója magának a magántulajdonra épülő társadalmi berendezkedésnek.
10
I. Rész Öröklési rend. Az öröklési jog alapfogalmai. Az öröklés előfeltételei
l. Fejezet. Öröklési rend 2. Fejezet. Az öröklési jog alapfogalmai 3. Fejezet. Az öröklés előfeltételei. Kiesés az
öröklésből
1. Fejezet Öröklési rend a) Tulajdoni rend és öröklési rend A tulajdonos vagyonában halála esetén bekövetkező tulajdonosváltozás történeti kialakulása és jogi elismerése a magántulqjdonosi rend megszilárdulásának eredménye. Öröklésről a magántulajdonosi rendnek abban az állapotában beszélhetünk, amikor a tulajdonos jogosulttá válik az életében tulajdonában tartott vagyontárgyak tulajdonjogának halála utáni átszármaztatására: családtagjaira, illetve - ilyenek hiányában - nemzetségére. s később - a végintézkedési jog elismerésével- kívülálló személyekre is. Az öröklés lehetősége az egyszeru árutermelő társadalmak fejlettebb jogrendszereiben nyert elismerést. A római magánjog az öröklési jog terén is fejlettebb volt a korabeli jogrendszerek többségénél. mindenekelőtt a végintézkedésen alapuló öröklés korai elismerésével: a végrendeleti öröklés már a XII táblás törvényben megelőzi a törvényes öröklést. A feudális tulajdoni berendezkedés számos jogi kötöttséggel (az ősiség és úrbériség intézményével, a királyi adományrendszerrel stb.) korlátok közé helyezte és erősen színezte az öröklési jog érvényesülését. Az öröklési jog elveinek szabad kibontakozásához e feudális korlátok lebontása adta meg a lehetőséget; erre a polgári átalakulás megvalósulásával párhuzamosan került sor, a különbözö fejlettségú államokban kűlönbözó időpontokban. A magyar öröklési jogban a legfontosabb feudális kötöttségeket 1848ban [ősiség (és királyi adományrendszer): 1848. évi XV. tc.; úrbéríség: 1848. évi IX. tc.] megszüntették; de számos feudális jellegzetességet az l86l-es országbírói értekezlet által alkotott Ideiglenes Törvénykezési Szabályokban (bizonyos vonatkozásokban egészen a II. világháború utáni éveII
kig) is fenntartottak; csak 1946-ban került sor, pl. "a volt rendi megkülönegyes házassági vagyonjogi és öröklési jogi szabályok hatályának" megszüntetésére (XII. tc.). A magyar jogban a magántulajdon - 1945-öt követő - radikális korIátozásával az örökölhető vagyontárgyak köre is beszúkült: örökölni csak a magántulajdonban (illetve ún. személyi tulajdonban) tartható ingóságokat és törvényileg korlátozott ingatlanokat lehetett. A magántulajdon teljes körű elismerésével ezek a korlátozások 1990-t követően megsz úntek: az alkotmány kimondja a magántulajdon egyenjogúságát [9. § (1) bek], s biztosítja a tulajdonhoz való jogot [13. § (1) bek], és ezzel teljes körű értelmet nyer az öröklési jogot biztosító alkotmányos tétel [14. §] is. E nagyon vázlatos történeti szemle legfontosabb általános tanulsága az, hogy az örökölhető javak körét minden történelmi korban és minden társadalmi berendezkedésben a tulajdoni rend határozza meg; az öröklési jog "csak" azt szabályozza, hogy az egyéni tulajdonban tartható javak a tulajdonos halála esetére milyen módon háramolnak Ebben az értelemben az öröklési rend a tulajdoni rend függvénye. böztetésekből eredő
b) Ipso iure öröklés A jogrendszerek különbözhetnek a tekintetben, hogy az örökös elfogadó nyilatkozatára sz ükség van-e az örökléshez vagy sem. (A római magánjog pl. bizonyos örökösök tekintetében nem kívánt elfogadó nyilatkozatot, más örökösök esetében viszont az elfogadó nyilatkozattól függött az öröklés beállta.) A magyar öröklési jog - a modern jogrendszerek többségéhez hasonlóan - nem kíván meg ilyen jognyilatkozatot, vagyis az öröklés minden kü lön jogcselekmény nélkül, az örökhagyó halálának pillanatában a törvény erejénélfogva áll be: ipso iure öröklés. Ezt a helyzetet a szaknyelv úgy fejezi ki, hogy az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg, és az örökös az öröklés megnyíltával a hagyatéket elfogadás vagy bármely m ás jogcselekmény nélkül megszerzi [Ptk, 673. § (1)-(2) bek]. Az ipso iure öröklési rendszerben a hagyatékátadó végzés nem konstitutív hatályú, hanem az öröklés közhitelű tanúsítására szolgál. A tulajdonos személyében történő változás tehát az örökhagyó halálával a törvény erejénél fogva automatikusan következik be. Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyar jog szerint az elhunyt személy vagyona nem válik uratlanná, a magyar öröklési jogban nincs nyugvó hagyaték. (Az örökléshez az örökös elfogadó nyilatkozatát vagy más jogcselekményt megkívánó öröklési rendszereket - az ipso iure rendszerrel szembeállítva - aditionalis öröklési rendszernek nevezzük) ) A magyar jog szerint örökölni törvény vagy végintézkedés alapján lehet. Az első esetben törvényes öröklésről (l. II. Rész), a másodikban végintézkedésen alapuló öröklésről (l. III. Rész) beszélünk Amennyiben az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg; végintézkedés hiányában az öröklés rendjére a törvény az irányadó [Ptk. 599. § (1)(2) bek]. 12
2. Fejezet Az öröklési jog alapfogalmai a) Öröklés Öröklés az ember vagyonában halála esetén bekövetkező egyetemes jogutódlás.
- Az öröklés kizárólag az emberhez, mint természetes személyhez kapcso-
lódó jogi. változás; a jogi személyek vagyonában megszúnésük esetén bekövetkező egyetemes jogutódlást nem tekinthetjük tehát öröklésnek. - Az öröklést a tulajdonos halála mint jogi tény önmagában kiváltja: a jogutódlás a tulajdonos halálával, a jogutód elfogadása vagy bármely más jogcselekménye nélkül bekövetkezik. - Az öröklés az elhunyt tulajdonos vagyonában bekövetkező egyetemes (universalis) jogutódlás. amellyel a jogutód a vagyont vagy annak egy meghatározott hányadát, mint egészet szerzi meg [Ptk. 598. §). A törvénykönyvek az öröklési jog keretében szabályozzák a tulajdonos halálával beálló bizonyos más jogutódlásokat: a hagyomány, a halál esetére szóló ajándék megszerzését is; ezek azonban egyedi (singularis) jogutódlást jelentenek és ezért nem mínősülnek öröklésnek. Ugyancsak az öröklési jog keretében kap szabályozást a kötelesrész intézménye is, mivel a kötelesrészi igény a tulajdonos halálával keletkezik; a kötelesrész azonban a magyar jogban nem tekinthető öröklési jogi jogutódlásnak. a kötelesrészre jogosult nem mínösűl az örökös jogutódjának [l. alább a h) pontban). Ehhez hasonlóan az örökhagyó halálával keletkező kötelmi jogi követelés a kötelmi jogi hagyomány és a meghagyás is, amely kötelmi jogi igényeknek az alanya az örökhagyónak szintén nem jogutódja [l. alább az f) és g) pontokban). Az öröklés a tulajdonjogi viszonyban, a tulajdonos személyében alanyváltozást eredményez. Az egyetemes jogutódlás tehát tulajdonosok között
megy végbe; kívételes" esetben, így pl. a magyar öröklési jog özvegyi jog intézményében a jogutódlás során a tulajdonos személyében bekövetkező alanyváltozás mellett haszonélvezeti jog is keletkezik (l. II. Rész 3. Fejezet). Több személy öröklése esetén az egyes személyeket megillető vagyoni hányadokat (vagyontárgyakat) örökrésznek nevezzük. A magyar jog szerint az öröklés szükségszerűjogutódlás. tehát a magyar jog szerint nincs ún. uratlan vagyon. Ez következik abból, hogy az elhunyt tulajdonos vagyona a végintézkedésben megjelölt személyekre. ilyenek hiányában a törvényben kijelölt személyekre, s ezek között végső soron az államra száll, akit - mint törvényes örököst - a visszautasítás joga nem illeti meg [l. II. Rész 1. Fejezet g) pont).
13
b) Örökhagyó Örökhagyó az elhunyt személy, a meghalt tulqjdonos, akinek vagyonában halála miatt egyetemes jogutódlás következik be.
c) Öröklési jogcímek A modern jogrendszerek biztosítják az örökhagyó végintézkedési szabadságát, vagyis azt a jogot, hogy a vagyon tulajdonosa vagyonát halála esetére (csakúgy, mint életében) arra ruházza át, akire akarja (1. III. Rész 1. Fejezet). A végintézkedési szabadság elvéből következik, hogy az öröklés rendjét elsősorban az örökhagyó végintézkedése határozza meg; törvényes öröklésnek akkor van helye, ha a végintézkedés a hagyatéket nem meríti ki. Mint már röviden említettük, így van ez a mai magyar öröklési jogban is [a v égíntézkedésen alapuló és a törvényes öröklés összefüggéseihez részletesen l. III. Rész 4 . Fejezet c) pont]. A kötelesrész a mai magyar jog szabályozása szerint nem tekinthető valódi öröklési jogcímnek. még ha a kötelesrészi igény keletkezése elválaszthatatlan is az öröklés megnyíltától. s ha ez az igény számos egyéb ponton is (pl. az ún. kíesésnél) összefügg öröklési jogi tényekkel. A mai magyar jog - éppen ezen összefüggések miatt - a kötelesrészt az öröklési jogban szabályozza, de lényeget tekintve kötelmi jogi igényként kezeli [l. alább h) pontban, illetve a IV. Rész l. Fejezetében].
d) Hagyaték Hagyaték az örökhagyóról halála esetén jogutódaira átszálló egész - aktív és passzív - vagyon: vagyontárgyaínak, valamint polgári jogi jellegű vagyoni jogainak és kötelezettségeinek összessége. - A hagyatékhoz tartozó átszálló jogok és kötelezettségek polgári jogi jellegűek; a nem polgári jogi jellegű jogok és kötelezettségek esetleges átszállásáról nem az öröklési jog, hanem más jogterületek (nyugdíjról, járadékról a társadalombiztosítás, tartási kötelezettségrőla családi jog stb.) szabályai döntenek. - Az örökhagyó polgári jogi jellegű nem vagyoni (személyhez fűződő) jogainak és kötelezettségeinek esetleges átszállásáról szintén nem az öröklési jog, hanem a polgári jog egyéb (pl. szerz öí jogi) szabályai adnak eligazítást. - Végül nem tartoznak a hagyatékhoz az örökhagyó polgári jogi vagyoni jellegű jogai közül sem azok, amelyek kifejezetten az örökhagyó életére szóltak (pl. a haszonélvezeti jog; a szerz ödésen alapuló tartásra, életjáradékra vonatkozó jog stb.); illetve azok a jogok, amelyeknek esetleges átszállásáról más polgári jogi szabályok (pl. az életbiztosítás alapján meg-
14
illető jogokra, a takarékbetétkönyvre vonatkozó jogra, a lakásbérleti jog folytatására irányadó rendelkezések) döntenek.
e) Örökös Örökös mindenekelőtt az örökhagyó egyetemes jogutódja, az örökhagyó vagyoni jellegű jogainak és kötelezettségeinek vagy azok meghatározott hányadának új alanya. Kivételesen örökösnek mínósül az örökhagyó egyes meghatározott vagyontárgyainak megszerz ö]e is. Ez a tételes jog nyelvén a következőt jelenti: - örökös elsősorban az, akire az örökhagyó hagyatéka (aktivumaival és passzívumaival együtt) mini egész száll át [Ptk. 598. §], ideértve azt a személyt is, akire nem az egész hagyaték, hanem annak meghatározott hányada száll át [Ptk. 636. § (2) bek.]; ezenkívül - kétség esetén örökös az is, akinek az örökhagyó az egész hagyaték értékének jelentős részét kitevő meghatározott vagyontárgya(ka)t juttat, ha az örökhagyó feltehető akarata szerint e személynek a hagyatéki terhek viselésében is osztoznia kell [Ptk. 636. § (3) bek.]. Az ítélkezési gyakorlat szerint a hagyaték értékének jelentős részét képezi a hagyaték minimum egyötöde (egynegyede). Ezt az örökösi kategóriát el kell határolni a dologi hagyományostól [l. alább az l. sz. példát]. A hányad szerint öröklő több örököst örököstársaknak nevezzük. Örökös természetes személy, jogi személy és jogi személyíség nélküli jogalany (gazdasági társaság) egyaránt lehet. Az öröklési képesség kezdő és végső időpontját a jogképesség keletkezésére, illetve megszúnésére vonatkozó szabályok szerint kell meghatározni.
f)
Hagyomány
Hagyomány az örökhagyó végrendelete alapján bekövetkező legtipikusabb különös (singularisJ jogutódlás. amelynek jogosultja: a hagyományos a hagyatékban meglevő (kivételesen a hagyatékban meg sem lévő) valamely vagyontárgy tulajdonosa lesz, anélkül, hogy a hagyatéki terhek viselésében is osztoznia kellene. A hagyományos csak az esetleg őt terhelő hagyomány (vagy meghagyás) teljesítéséért felel, az örökhagyó tartozásaiért nem; ezekért helytállásra csak akkor köteles (méghozzá a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint), ha hagyományát más hagyatéki hitelező sérelmével elégítették ki és ez a hitelező az örökösöktől nem szerezhet kíelégítést [l. V. Rész 2. Fejezet d) pont].
15
fa) Ha a hagyományos az örökhagyó által a végrendeletben neki rendelt. a hagyatékhoz tartozó (de nem örökségnek mínósülő) vagyontárgyat közvetlenül az örökhagyótól (az örökhagyó közvetlen jogutódjaként) szerzi meg, dologi hagyományrendelésrőlés dologi hagyományról beszélünk [Ptk, 641. § (l) bek]. A Ptk. a dologi hagyományként rendelhető vagyontárgyak tekintetében nem állít fel korlátot; a tipikus dologi hagyományok ingó dolgok, de elvben ingatlan is lehet dologi hagyomány, feltéve, hogy értéke a hagyaték egészéhez képest nem jelentős, vagy az ily módon részesített személy - az örökhagyó feltehető akarata szerint - a hagyatéki terhek viselésében nem osztozik 1. sz. példa: Az örökhagyó végrendeletében vagyonát fele-fele arányban két gyermekére (Gyl, Gy2) hagyja; X. barátjának rendeli ugyanakkor a könyvtárát, Y. barátjának pedig a személygépkocsiját. Gyl és Gy2 mindenképpen örökösnek minősülnek; X. és Y. viszont nem örökös, hanem dologi hagyományos, kivéve, ha a könyvtár, illetve a személygépkocsi értéke a hagyaték egészéhez képest jelentősnek minősül, és ha az örökhagyó feltehető akarata szerint X.-nek és Y.-nak a hagyatéki terhek viselésében is osztoznia kell. tb) Ha a hagyományos a végrendeletben neki rendelt vagyontárgyát (vagyoni szolgáltatást) nem közvetlenül az örökhagyótól (nem az örökhagyó közvetlen jogutódjaként), hanem az örököstől (esetleg a hagyományostól) szerzi meg, kötelmi hagyományrendelésrőlés kötelmi hagyományról beszélünk [Ptk, 641. § (2)-(3) bek.]. A kötelmi hagyomány tehát az örököst (esetleg a hagyományost) terheli; így a hagyományos az örökös (a hagyományos) közvetlen jogutódja, s az örökhagyóé közvetve is csak akkor, ha a vagyontárgy (vagyoni szolgáltatás) a hagyaték része. Az ilyen hagyományos igénye kötelmi jellegű követelés (innen az elnevezés): az örökössel (esetleg a hagyományossal) szemben keletkezik, az örökhagyó végrendelete alapján, az örökhagyó halálakor (azaz az örökség megnyíltakor). Mint kötelmi jogi igény a kötelmi hagyomány (öt év alatt) elévül. Ha a kötelmi hagyományt a hagyományos köteles teljesíteni, alhagyományról beszélünk; kétség esetében (ha a végrendelet e tekintetben nem világos) a hagyomány kiadása az örököst terheli [Ptk. 641. § (3) bek].
2. sz. példa: Az örökhagyó végrendeletében fele-fele arányban gyermekeit (Gyl, Gy2) nevezi meg örököseiül; X. barátjának adja a könyvtárát. Egyidejűleg kötelezi Gyl-t, hogy unokahúgának (Uhug) , Gy2-t pedig, hogy unokaöccsének (Uöcs) fizessen 50 OOO-50 OOO Ft-ot; X. barát pedig köteles Y. barátnak kiadni a könyvtárból az l848-as kiadású Károli Gáspár-féle bibliát, Z. barátnak pedig fizetni 20 OOO Ft-ot. A példában Gyl és Gy2 örökösök, X. dologi hagyományos, Uhug és Uöcs kötelmi hagyományosok. míg Y. és Z. (kötelmi) alhagyományosok.
16
Tekintettel arra, hogy a hagyomány kiadására az örökség kiadása előtt kerül sor [Ptk. 677. § (1) bek.], s hogy a hagyományos az örökhagyó tartozásaiért enyhébb szabályok [Ptk. 684. §] szerint áll helyt, mint az örökös, bizonyos esetekben értelme lehet annak, hogy az örökhagyó hagyományt az örökös javára rendeljen; az örökös javára rendelt hagyományt előha gyománynak nevezzük [Ptk. 641. § (3) bek.].
g) Meghagyás
Meghagyással az örökhagyó végrendeletében valamely hagyatékban részesülő személyt (örököst vagy hagyományost) kötelezettséggel terhel, amely számára esetleg vagyoni megterhelést is jelent, de amely a kedvezményezett részére nem jelent vagyoni juttatást. A meghagyás követelésére a kedvezményezett (vagy más személy) nem válik jogosulttá . 3 . sz. példa: Az örökhagyó végrendeletében házastársát (H) jelöli ki egész hagyatéka örököséül, meghagyja ugyanakkor, hogy H köteles az örökhagyó szüleinek síremléket állítani. A meghagyásnak nincs minden esetben konkrét kedvezményezettj e; pl. meghagyással rendelheti el az örökhagyó szellemi hagyatékának ápolását (rn úveí kiadását stb.). Lényeges eleme tehát a meghagyásnak. hogy - a hagyománnyal ellentétben - a kedvezményezett részére nem jelent vagyoni juttatást, és jogilag (bírói úton vagy más jogi eszközökkel) nem kényszeríthető ki, teljesítése csak erkölcsi kényszeren nyugszik. Más a helyzet az ún. közérdekű meghagyás esetében, amikor a meghagyás teljesítését - ha az szerződés tárgyául alkalmas szolgáltatásban (pl. közsegí emlékmű állíttatásában) áll - az érdekelt szerv (pl. a közsegí önkormányzat) követelheti és jogilag (bírói úton) is érvényesítheti. Lehetséges az is, hogy az örökhagyó a meghagyással terheltnek a hagyatékból történő részesítését (öröklését, hagyományszerzését) a meghagyás teljesítéséhez kívánja kötni (ún. feltételes juttatás); ha ez bizonyított vagy feltehető, a meghagyás ugyan bíróilag nem kényszerithetö ki, de a meghagyással terhelt a részesítést elveszti, ha a meghagyast nem teljesíti, vagy annak teljesítése neki felróható okból vált lehetetlenné [Ptk. 642. § (1)-(2) bek.]. A meghagyás kedvezményezettje az örökhagyó tartozásaiért nem felel, még annyiban sem, mint a hagyományos.
h) Kötelesrész Kötelesrész az örökhagyó legközelebbi rokonainak, illetve házastársának a törvény szerint járó minimum-részesedése az örökhagyó vagyona terhére. A kötelesrészi igény tehát szorosan kapcsolódik az örökhagyó vagyonához és az örökhagyó halálához, s ezért szabályai a Ptk.-n belül az öröklési jogban 17
helyezkednek el. A kötelesrésznek az öröklési joghoz ezen a rendszerbeli kapcsolódáson túlmutató összefüggései is vannak: a kötelesrészi igény is az öröklés megnyíltával nyílik meg, s az öröklés egyéb előfeltételeinek is fenn kell állniuk; a kiesési okok többsége a kötelesrészi igényre is vonatkozik stb. Jogi természetét tekintve a kötelesrészi igény a mai magyar jogban - a római jog mintájára felépülő kontinentális jogrendszerek többségéhez hasonlóan - mégsem mínósül örökségnek, hanem a hagyatékkal (pontosabban: az örökösökkel, esetleg az örökhagyó által megajándékozottakkal) szembeni kötelmi jogi követelésnek tekintendő (l. IV. Rész 1. Fejezet) .
3. Fejezet Az öröklés
előfeltételei. Kiesés
az
öröklésből
előfeltételeinek összefoglalásánál elöljáróban azt kell kiemelnünk, hogy a törvényi előfeltételek nemcsak az öröklésre, mint egyetemes (universalis) jogutódlásra. hanem az örökhagyó vagyonában bekövetkező különös (singularis) jogutódlás (dologi hagyomány, halál esetére szóló ajándékozás) eseteire is vonatkoznak. Sőt, az előfeltételekegy része: az örökhagyó halála, illetve az örökhagyó túlélése, valamint az ún. kiesési okok [l. alább a d) pontban] többsége a kötelmi hagyománynál. illetve a kötelesrésznél is érvényesül.
Az öröklés
a) Az örökhagyó halála Mint láttuk, az öröklés a halál esetére vonatkozó jogutódlás legtipikusabb esete. Az öröklésnek tehát legelső előfeltétele a tulajdonos halála. A jogképességre vonatkozó általános szabályok szerint - joghatását illetően, így öröklési jogi hatását tekintve is - a halállal azonos következménye van a holtnak nyilvánításnak és a halál ténye bírói megállapításának. (Emlékeztetünk rá, hogy a holtnak nyilvánítás csupán a halál vélelmét állítja föl; ha ez a vélelem megdől, az öröklés előfeltétele is elesik.) Az öröklési jogi jogviszonyokban fontos szerepe van a halál időpontjának. Ez határozza meg a jogutódlás kezdő időpontját: az öröklés az örökhagyó halálának pillanatában nyílik meg [Ptk. 673. § (l) bek.]. A halál idő pontjától függ továbbá sok esetben a jogutódok (rníndenekelőtt az örökösök) személye is, hiszen az örökhagyó jogutódja csak az lehet, aki (amely) az örökhagyó halálának, azaz az örökség megnyíltának pillanatában már (és még) polgári jogilag (természetes vagy jogi) személynek (jogalanynak) tekinthető. Mindezek miatt a holtnak nyilvánításnál (és részben a halál tényének b írót meg állapításáriáll a körülmények mérlegelése alapján (vagy
18
ezen lehetőségek kimerülése esetén kifejezetten fikcióval: Ptk. 24. §) megállapított időpontnak az öröklési jogban döntő jelentősége lehet. b) Öröklési képesség, illetve szerzöképesség Öröklési képessége minden jogalanynak, minden jogképes személynek, illetve szervezetnek van. Az öröklési képesség tehát a jogalanyok jogképességének része, egybeesik az általános polgári jogi jogképességgel. Ezért írtuk fent, az örökös fogalmi körülhatárolásánál, hogy természetes és jogi személyek, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező jogalanyok (gazdasági társaságok) egyaránt lehetnek örökösök. A jogképesség általános szabályaiból következik, hogy a méhmagzat, illetve az alakulóban lévő jogi személy és jogalanynak m ínösül ö gazdasági társaság is rendelkezik - feltételes: az élve születéstől, illetve a megalakulástól függő - öröklési képességgel. A szerzőképesség szúkebb fogalom, mint a jogképesség, azaz az öröklési képesség. Szerzőképesség alatt az öröklési jogban is azt értjük, hogy az öröklésre elvben képes személy - a konkrét esetben érvényesülő jogszabályokra tekintettel - ténylegesen megszerezheti-e a hagyatéket. illetve a ráeső örökrészt. A vagyontárgyak többséget illetően a jogrendszerek nem állítanak fel különös szerz öképességí korlátokat; ilyenek mégis előfordul hatnak bizonyos sajátos tulajdonságú vagyontárgyaknál. így ingatlanoknál (pl. külföldi állampolgárok vagy külföldi székhelyű jogi személyek szerz öképességének korlátozásával) . Hatályos öröklési j ogunkban a szerzöképesség ilyen természetű korlátozása nem szerepel. Szerzöképességí korlátozásként fogalmaz meg viszont a törvény [Ptk. 600. § b), 601. §] egy, a házastársra vonatkozó sajátos kiesési okot [l. alább a d) pontban].
c) Az örökhagyó túlélése A törvény az öröklés (hagyományszerzés , kötelesrészi igény) kifejezett elő feltételévé teszi, hogy az örökösnek (hagyományosnak, kötelesrészre jogosultnak) túl kell élnie az örökhagyot. A túlélés követelménye önmagában abból is levezethető, hogy az elhunyt személynek már nincs jogképessége. azaz öröklési képessége, így sem törvény, sem végintézkedés szerint nem lehet örökös. ("Az utóbbi négyszáz évben bármikor éltem lettem volna légyen, sohasem kellett volna öt embernél többet eltennem vagy tetetnem láb alól, hogy minden az enyém legyen. Mindenkori édesapámat természetesen beszámítva." Esterházy Péter: Harmonia Caelestis) A Ptk. ezt az előfeltételt negatív formában, azaz kiesési okként fogalmazza meg: "Kiesik az ör öklésből. aki az örökhagyó előtt meghal" [600. § a)]. Tekintettel arra, hogy az egyéb kiesési okok jellegükben meglehetősen eltérnek a túlélés követelményét ól. ezt a feltételt e helyen kűlön és nem a kiesési okok tárgyalása közben említjük. 19
Hatályos polgári jogunk nem állít fel véleimet az egyszerre, "közös veszélyben" elhunyt hozzátartozók halálozási sorrendjére. Ilyen vélelmek az öröklés sorrendjének megállapíthatóságánál komoly bizonyítási nehézségeket oldhatnának föl. Vélelem hiányában minden egyes esetben külön bizonyítás kérdése az egyszerre - pl. (közlekedési) balesetben - elhunyt hozzátartozók halálozási sorrendjének és - ezzel- az egymás utáni öröklés rendjének meghatározása. Mivel a túlélés az öröklés legalapvetőbb előfeltétele, az elhalálozás sor-ren dje - adott esetben, pl. közös balesetben: szinte véletlenszerű sorrendje - alapvetően befolyásolja a vagyon háramlásának rendjét. Az ilyen véletlenek által befolyásolt öröklési sorrendet végrendelettellehet igazán megvaltoztatni; a törvényes öröklés erre csak viszonylagos eszközöket kínál, pl. a magyar jogban az ági öröklés lehetővé tételével [l. II. Rész 5. Fejezet ab) pont]. De lege ferenda helyesebb volna ezért kizárni a közös veszélyben elhaltak egymás utáni öröklését.
d) Kiesés az
öröklésből
Kiesés fogalma alatt a hatályos magyar öröklési jog azokat az eseteket foglalja össze, amelyekben az érintett személyt a törvény rendelése folytán örökösként (hagyományosként) és - meghatározott esetekben - kötelesrészre jogosultként figyelmen kívül kell hagyni. A kiesés az öröklés negatív előfeltétele: az örökléshez az kell, hogy az érintett személy vonatkozásában ne álljon fenn kiesési ok. "Kiesik az öröklésből -
-
aki az örökhagyó előtt meghal; aki a hagyatékot az öröklés megnyílásakor törvénynél fogva nem szerezheti
meg; aki az öröklésre érdemtelen; aki lemondott az öröklésről; akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott; aki az örökséget visszautasította" [Ptk. 600. §].
A kiesés általában relatív hatású: a kiesést eredményező jogi tény csak az érintett személy figyelmen kívül hagyását eredményezi, a kiesett személy rokonaira ilyen hatással nincsen [kivétel lehet a lemondás meghatározott esete, l. alább a dd) pontban]. A kiesés következtében öröklő személyt - törvényes öröklés esetén a törvény határozza meg (l. II. Rész 1. Fejezet); - végíntézkedésen alapuló öröklés esetében - meghatározhatja maga az örökhagyó: helyettes örökös nevezésével [Ptk. 640. § (l) bek.], ilyen hiányában
20
-
örökölhet az ún. törvényes helyettes örökös [Ptk. 640. § (2) bek], ilyen hiányában érvényesülhet a növedékjog [Ptk. 639. §], enélkül pedig [Ptk. 599. § (2) bek, 637. § (I) bek] a törvényes öröklés szabályai döntenek (1. II. Rész).
A kiesési okokat a Ptk, taxatíve sorolja fel: csak a törvényben felsorolt okok vezetnek az érintett személy öröklési jogi szempontból történő figyelmen kívül hagyására. Az egyes kiesési okokról az alábbiakat szükséges megjegyezni: da) Az örökhagyónak az örökös (hagyományos, kötelesrészre jogosult) általi túlélését mint az öröklés előfeltételét a fenti c) pont alatt már külön tárgyaltuk db) A külön élő házastárs kiesése Kiesik az öröklésből és ezért nem örökölhet az örökhagyó külön élő házastársa. A házastárs sajátos kiesési esetének az indoka kézenfekvő: a házasság mint jogi kötelék az életközösséggel nyeri el teljes tartalmát, s ezért az öröklési jogi következmények (csakúgy, mint az alapvető házastársi vagyonjogi hatások) csak a házastársi életközösség fennállása alatt fűződnek a kötelékhez. A kiesés részben másként alakul az egyes öröklési jogi jogviszonyokban (BH 1998/6. sz. 280.): -
Törvényes örökösként (éspedig mind állagörökösként. mind haszonélvezeti örökösként, 1. II. Rész l. Fejezet, 3. Fejezet) és kötelesrészre jogosultként akkor esik ki a házastárs, "ha az öröklés megnyílásakor a házastársak
között életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás" [Ptk, 60 l. § (I) bek.]. A bizonyítási teher általános elvei (Pp. 164. §) szerint a kiesésre hivatkozó fél terhére esik, ha a kiesés két konjunktív feltételének (vagy azok egyikének) bizonyítása sikertelen. Indokolásában részben téves ezért a Legf. B. Pfv. V. 21.882/1997. sz.: BH 2000/7. sz. 304. - Végintézkedési örökösként a házastárs az életközösség megszakadása előtt tett végintézkedés alapján kiesik akkor, "ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn, kivéve, ha a körülményekből az következik, hogy az örökhagyó végintézkedését azért nem vonta vissza, mert házastársát az életközösség megszakadása ellenére is juttatásban kívánta részesíteni" [Ptk. 601. § (2) bek]. A bizonyítási teher általános elvei szerint (Pp. 164. §) az életközösség megszakadásának bizonyítatlansága ebben az esetben is a kiesésre hivatkozó fél terhére esik A házastárs terhére esik viszont, ha nem sikerül bizonyítani, hogy az örökhagyó a juttatás szándékától vezetve nem hatálytalanította végrendeletet.
21
A külön élő házastárs kiesésével kapcsolatban tehát -
-
törvényes öröklésnél és kötelesrészi igénynél a kiesési vélelem az eset öszszes körülményeiből (pl. az életközösség megszakadásának időtartamá ból, bontóper indításából, az életközösség helyreállítására tett kísérletek kudarcából stb.: BH 1987/1. sz. 18.) megerősítésre szorul; az életközösség megszakadása előtt tett végintézkedésnél viszont a vélelem a kiesés mellett szól, s a körülményekből kell a végintézkedési juttatás szándékának esetleges megerősítésére következtetni tudni. A házastársi életközösség megszakadása után tett végintézkedés alapján a házastárs vitán felül örököl.
A házastársra vonatkozó ez a kiesési ok hivatalból (hagyatéki eljárásban a közjegyző, perben a bíró által) nem vehető figyelembe (BH 1994/12. sz. 670.); a kiesési okra hivatkozni kell és arra "csak az hivatkozhat, aki a házastárs kiesése folytán maga örökölne, vagy a végíntézkedéssel reá rótt kötelezettségtől, illetőleg más tehertől mentesülne" [Ptk. 601. § (3) bek]. A Pp. 1995. évi módosítása (1995. évi LX. törvény) után a bíróságok általános kitanítási kötelezettsége megszünt: nem érvényesül az oIficialitás elve. Tartalmilag nem változott e tekintetben a helyzet a Pp. 1999. évi módosítá sa (1999. évi ex. törvény) után sem. Ennek megfelelően a bíróság csak akkor köteles a sz ükséges tájékoztatással ellátni a peres felet, ha annak nincs jogi képviselője. és ez a tájékoztatási kötelezettség is csak a perbeli eljárási jogokra és kötelezettségekre korlátozódik [Pp. 7. § (2) bek]. Ezért az öröklésből történő kiesés tekintetében is alapvetöen megváltozott a korábbi jogi helyzet, amikor az érdekeltet figyelmeztetni kellett jogaira a kiesés tekintetében is (BH 1994/12. sz. 670.). Ma, amennyiben az arra jogosult a kiesési okra nem hivatkozik. a házastárs örökölni fog; a bíróság a kiesési okot hivatalból nem veheti figyelembe (BH 1998/6. sz. 280.). A házastárs kiesésének ez a jogi konstrukciój a azzal a perj ogí következménnyel is jár, hogy a közjegyző vagy a bíróság a kiesést csak a kiesésre hivatkozó és perben álló fél viszonylatában mondhatja ki, a kiesés tehát esetleges más érdekeltek javára nem szolgál (BH 1991/8. sz. 316.). A 2009. évi XXIX. törvény 3. §-a a házastárssal azonos öröklési poziciót ad a bejegyzett élettársnak Ez vonatkozik a bejegyzett élettárs kiesésére is. dc) Érdemtelenség vezető magatartások vagy az örökhagyó élete ellen, vagy az örökhagyó utáni - végrendeleti, illetve törvényes - öröklés rendje ellen irányuló magatartást jelentenek. "Érdemtelen az öröklésre
Az érdemtelenségre
-
aki az örökhagyó életére tört; aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyílvání-
tását megakadályozta, vagy annak érvényesítését meghiúsította. ezek valamelyikét megkísérelte; 22
illetőleg
-
aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult, vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört" [Ptk. 602. § (Ilbek.l. Az érdemtelenségre
vezető,
elkövetőjüket megfosztják
a Ptk.-ban taxatíve felsorolt cselekmények attól a jogától, hogy az örökhagyó hagyatékában
bármilyen címen: örökösként, hagyományosként, kötelesrészre jogosultként részesedjék. Az érdemtelenség hivatalból (hagyatéki eljárásban a kö~egyző, perben a bíró által) nem vehető figyelembe: arra hivatkozni kell, és csak az hivatkozhat rá, aki az érdemtelen személy kiesése folytán maga örökölne, vagy a v égíntézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne [Ptk. 602. § (3) bek.) . Ha az arra jogosult a kiesési okra nem hivatkozik, az érdemtelenség az öröklés rendjének meghatározásánál figyelmen kívül marad. Az érderntelen s égre vezető magatartást - bárki ellen irányult is - az örökhagyó megbocsáthatja (általános megbocsátási jog): megbocsátási joga van annak a személynek is, aki ellen az érdemtelenségre vezető magatartás irányult, de csak az őt érintő magatartások tekintetében. A megbocsátás történhet kifejezett (írásbeli vagy szóbeli) nyilatkozattal és ráutaló magatartással is; ez utóbbi esetben a körülményekből (mindenekelőtt az örökhagyó, illetve az érderntelenségre vezető magatartással sértett személy és a magatartás elkövetője közötti viszonyból) lehet a megbocsát ásra következtetni. A megbocsátott magatartás érdemtelensegí okként nem vehető figyelembe [Ptk. 602. § (2) bek.) . Az "életére töre' kifejezést a birói gyakorlat élet elleni szándékos (sőt célzatos) támadásként fogja fel, amelynek azonban nem kell ténylegesen az élet kioltásához vezetnie; az élet elleni célzatos magatartás kísérlete is érdemtelenségnek mínősül (BH 1964/5. sz. 4001.). A célzatosság ugyanakkor vétőképesség meglétét tételezi fel, függetlenül a büntetőjogi büntethetőség megítélésétől (tévesen mosódik össze a vétőképesség a cselekvőké pességgel: BH 1991/2. sz. 64.). dd) Lemondás az
öröklésről
öröklésről történő
lemondás az örökhagyó és a törvényes öröklésre jogosult közötti írásbeli szerződéssel történik. A lemondásra akár ingyenese n, akár ellenértékfejében sor kerülhet. A lemondás szerzödéses jellegéből következik, hogy arra csak az örökhagyó életében kerülhet sor: a törvényes öröklés sorrendjében törvényes öröklésre jogosult és az örökhagyó megállapodásával. A hagyatéki eljárási gyakorlatban nemritkán - de teljesen tévesen - lemondásnak hívják az örökösnek az örökrészére vonatkozó egyoldalú visszautasító nyilatkozatát [l. alább a de) pontban). A lemondási szerzödés érvényességi követelményeire az élők közötti szerzödések szabályai vonatkoznak. A lemondási szerz ödés alaki érvényességével kapcsolatban elegendő az egyszer ű írásba foglalás. Ez utóbbi megoldás nem tűnik helyesnek. Noha itt nem vitásan élők közötti szerz ödésröl
Az
23
van szó, több szempontból indokolt volna a végrendeletre vonatkozó szígorúbb alakszer úségí követelmények előírása. Az akarati hibák szempontjából a lemondási szerz öd és amúgy is a végrendelettel esik egy tekintet alá: a szerződési akarat hiánya vagy fogyatékossága miatt ugyanúgy lehet megt ámadni, mint a végrendeletet [Ptk. 603. § (2) bek]. Tekintettel arra, hogy a lemondás örökösödési jogviszony alapján megillető jogra vagy kötelezettségre vonatkozó jognyilatkozatnak mín ósül, a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelenörökös törvényes képviselőjének nyilatkozata csak a gyámhatóság jóváhagyásával érvényes, sőt ellenérték nélküli lemondás még ilyen jóváhagyással sem tehető érvényesen [Ptk. 13. § (l) bek b) pont, 16. § (l) bek b) pont, 13/A. § (l) bek]. A lemondás teTjedelmére vonatkozóan az örökhagyó és a törvényes öröklésre jogosult szabadon megállapodhat. Ennek megfelel öen lehetséges , hogy az örökhagyó és a törvényes örökrész várományosa akár az egész várható örökrészre, akár annak egy részére vonatkozó lemondásban állapodjék meg [Ptk. 603. § (l) bek]. A lemondás - ellenkező kikötés hiányában - a lemondó kötelesrészére is vonatkozik, de minden további nélkül lehetséges ellentétes szerz ödéses egyezség is. Ha a lemondás kifejezetten csak a kötelesrészre vonatkozik, a kiesési ok nem érinti a lemondó személyt más öröklési jogcímen (akár örökösként, akár hagyományosként) megillető jogokat [Ptk. 605. § (l) bek.]. Előfordul, hogy a lemondó személy hányada a lemondást követően - akár más személy kiesése következtében , akár az örökhagyó új vagyonszerzése folytán - gyarapodik A lemondás ellenkező megállapodás hiányában - a megnőtt örökrészre is kiterjed, kivéve, ha a gyarapodás olyan rendkívüli, hogy annak ismeretében a lemondó nyilatkozatát nem tette volna meg [Ptk. 605. § (2) bek.]. Természetesen mód van arra is, hogy az örökhagyó és a törvényes örökös a lemondási megállapodást bármikor módosítsa vagy felbontsa. A törvényes örökrész várományosa és az örökhagyó a lemondási szerz ő désben megjelölhetik azt a személyt, aki az örökhagyó után a lemondás folytán örököl. Az így meghatározott személy elvben bárki lehet: lehet egy másik törvényes örökös , de lehet olyan személy is (pl. a lemondó személy házastársa, élettársa stb.), aki az örökhagyónak nem törvényes örököse. (Ha a lemondás folytán öröklő személy nem törvényes örökös is egyben, a jogutódlás jogcíme maga a lemondási szerz öd és: már csak ezért is helyes volna a lemondási szerz ödésre a végrendeleti alakszer úségek megkövetel ése.) A meghatározott személy javára történő lemondás - természetesen nem korlátozza az örökhagyó végrendelkezési szabadságát. Így előfordul hat, hogy az örökhagyó végrendelete kifejezett nyilatkozattal vagy mell özés formájában kizárja [l. alább df) alatt] a lemondási szerz ödésben meghatározott személyt. Hasonló helyzet állhat elő úgy is , hogy a lemondási szerz ódésben meghatározott személy - pl. mert nem éli túl az ör ökhagyot - kiesik az örö kl ésb ól. Ilyen esetekben kérdéses, hogy hatályosul-e a lemondás. E kérdés eldöntése a lemondási szerz ődés tartalmától függ: ha a szerz ödés szerint a lemondásnak feltétele a meghatározott személy tényleges öröklése, úgy a meghatározott személy öröklésének elmaradása a lemondási szer24
z ödést hatálytalanná teszi. Ennek az a következménye, hogy a lemondó
személy mégis örököl, vagy - ha végrendelet kizárja - kötelesrészi igényt érvényesíthet. A Ptk. véleimet állít fel ilyen feltétel létezése mellett: ,A meghatározott személy javára való lemondás kétség esetében csak arra az esetre szól, ha e meghatározott személy az örökhagyó után örököl." [Ptk. 604. § (2) bek. 1. mondat.] (A törvényben egyértelműbb és ezért helyesebb volna a "csak arra az esetre szól" fordulat helyett kifejezetten a "csak abban az esetben válik hatályossá" megfogalmazást alkalmazni.) Természetesen a lemondási szerződés rendelkezhet kifejezetten úgy is, hogy a megnevezett személy öröklése nem feltétele a lemondás hatályosulásának. Külön értelmező szabályt ad a Ptk. [604. § (2) bek. 2. mondat] arra az esetre, ha az öröklésről az örökhagyó valamelyik leszármazója mond le: az ilyen lemondás - kétség esetében - csak a többi leszármazó javára szolgál. Ellenkező tartalmú szerződéses kikötés hiányában tehát az örökhagyó leszármazójának lemondása csak akkor hatályos, ha helyette a többi leszármazó örököl. Lehetséges természetesen az is, hogy a lemondási szerzödés csak a lemondó kiesését rögzíti, s új örököst nem jelöl; ebben az esetben - végintézkedés hiányában - a törvényes öröklés szabályai határozzák meg az örököst; a hagyományról történt lemondás pedig a hagyománnyal terhelt személy mentesülését eredményezi. Az új örökös kijelölése nélkül történő lemondás rendszerint csak relatív kiesési ok: a lemondó örökös leszármazóira nem terjed ki. A lemondó leszármazóira a lemondás csak akkor hat ki, ha a szerződés (pl. új örökös kijelölésével) kifejezetten így rendelkezik, vagy ha a lemondás a kötelesrészt elérő kielégítés fejében történt [Ptk. 604. § (l) bek.; BH 1998/3. sz. 127.]. E vagylagos lehetőségek bármelyikének megvalósulása esetében a lemondás anélkül kihat a lemondó leszármazó íra, hogy azok nyilatkozatot tettek volna, mivel a törvény a leszármazókra kiható lemondásra is feljogosítja az örököst, méghozzá attól függetlenül, hogy a lemondó örökös leszármazója cselekvőképes-evagy sem (BH 1994/ 12 . sz. 671.). Ezért az öröklésről a szül ó által a gyermekre is kiható hatálylyal történő lemondásra nem vonatkozik a Ptk. 13. § (l) bek. b) pont, 16. § (l) bek. b) pont, illetve 13/A. § (l) bek.-e. de) Az örökség visszautasítása Tekintettel arra, hogy a magyar öröklési jogban az ipso iure öröklés elve érvényesül, az örökösnek (hagyományosnak) nem kell kűlön nyilatkozatot tennie a jogutódlás beálltához, az a jogutód jogcselekménye nélkül megy végbe. Az öröklésről történő lemondásra pedig már nincs mód az örökhagyó halála után. Így előfordulhatna, hogy valaki örökös lesz anélkül, hogy azt adott esetben akarná. Az öröklési jog kívánatosnak tartja az ilyen helyzetek elkerülését, s ezért megadja a jogot az örökösnek arra, hogy az örökséget - az öröklés megnyílta után, egyoldalú nyilatkozattal - visszautasíthassa [Ptk. 674. §]. A visszautasítás tehát az öröklés megnyílta után tett olyan egyoldalú nyilatkozat. amelyben az örökös kinyilvánítja, hogy nem kíván örökölni. Ez a 25
jog mind a törvényes, mind a végíntézkedésen alapuló (BH 1988/10. sz. 352.) örököst megilleti. Egyedül az államot mint törvényes örököst nem illeti meg a visszautasítás joga [Ptk. 674. § (l) bek]; az államot ugyanis a Ptk. [599. § (3) bek] szükségszerú örökösnek tekinti [l. II. Rész 1. Fejezet g) pont]. A visszautasításhoz a törvény nem kíván meg írásos formát, az szóban is érvényes. A visszautasító nyilatkozat akár a hagyatéki eljárás során, akár azon kívül (nem címzetten vagy valamelyik örököstárshoz címezve) megtehető. Tekintettel a visszautasítás komoly következményére: az illető személy kiesésére. érvénytelen a feltételhez vagy időhöz kötött, továbbá a megszorítással tett visszautasítás is [Ptk. 674. § (3) bek]. Egyébként is általános követelmény, hogy a visszautasító nyilatkozatnak egyértelmünek és vitathatatlannak kell lennie; ezt - adott esetben - a közjegyző kioktatásával kell elérni (BH 1978/6. sz. 248.). A visszautasítás komoly joghatásában rejlik annak magyarázata is , hogy a Legfelsőbb Bíróság (PK 261. sz.) állásfoglalása szerint az örökséget visszautasító nyilatkozatot nem lehet visszavonni, még az érdekelt örököstársak tudomásszerzése előtt sem. A visszautasítás hatályát viszont az érdekeltek közös megállapodásával meg lehet szüntetni. A visszautasítás m índ íg relatív kiesési ok: csak a visszautasító személyre vonatkozik, a rokonok kiesését nem vonja maga után. Az örökrészét visszautasító örökös viszont nem is jelölheti meg akiesése esetén öröklő személyt (BH 1984/10. sz. 404.); örökrészét a törvény szerint következő örököslökjnek kell átadni (a törvényes örökös kiesésének esetére l. II. Rész l. Fejezet, a végíntézkedésen alapuló örökös kiesésének esetére l. III. Rész 4. Fejezet). A hagyaték megnyilta után az örökös más személyre csak ún. osztályos egyezség keretében vagy erre irányuló élők közötti jogügylettel (pl. ajándékozási szerződéssel: BH 1982/3. sz. 94.) ruházhatja át örökrészét. Osztályos egyezségnek nevezzük a - törvényes, illetve végrendeleti - örökösöknek a - hagyaték megnyilta. vagyis az örökhagyó halála utáni - megállapodását a hagyaték megosztásáról. Az osztályos egyezségtől különbözik a rendelkezés várt öröklésről: ,Az örökhagyó leszármazói egymás között az örökhagyó életében is köthetnek szerződést várt örökségük tárgyában." [660. § (l) bek] Mint látható, ezt a lehetőséget a Ptk. csak a leszármazók számára nyitja meg, más személyek ilyen szerződést nem köthetnek Leszármazók is csak egymás közti viszonyukban rendelkezhetnek várható örökségükről. A várt öröklés ről történő rendelkezés lehetőségével - szemben az osztályos egyezség formájával - a reménybeli örökösök a hagyaték megnyílta előtt élhetnek A rendelkezés várt öröklésről tehát a leszármazó örökösök szerződése az örökségi várományuk sorsáról, méghozzá az örökhagyó életében. A szerződés cs a k írásban érvényes [660. § (2) bek]. Mind az osztályos egyezség, mind a rendelkezés várt öröklésról lényeget tekintve egy kötelmi jogi (és nem öröklési jogi) intézmény, mí vel ezeknek a szerződéseknek - szemben az öröklési szerződéssel és a halál esetére szóló 26
ajándékozással - az örökhagyó nem alanya; mindkét szerz ödés az érintett örökösök megállapodása. Az örökös a visszautasítás jogát elveszti, ha arról az öröklés megnyílta után - a hagyatéki eljárásra illetékes közjegyzőnél tett bejelentéssel - kifejezetten vagy hallgatólag lemond. A visszautasítás jogáról való lemondásnak kell tekinteni az örökség olyan birtokbavételét vagy a hagyatékra vonatkozó egyéb olyan cselekményt is, amelyből az örökösnek az örökség elfogadására irányuló kétségtelen akarata tűnik ki. A bírói gyakorlatban - a póthagyatékra vonatkozó - visszautasítás jogáról történő lemondásnak tekintették az alaphagyaték elfogadását (BH 1981/4. sz. 151.). A visszautasítás joga nincs határidőhöz kötve. A közjegyző azonban bármely érdekelt kérelmére - határidőt is tűzhet a visszautasító nyilatkozat megtételére; ha az örökös ezen határidő alatt a visszautasító nyilatkozatot nem teszi meg, e jogáróllemondottnak kell tekinteni [Ptk. 675. § (1)-(3) bek.]. _ A visszautasítás az egész örökrészből történő kiesést vonja maga után. A Ptk. tehát nem teszi lehet övé, hogy az örökös örökrészének bizonyos va- . gyontárgyaít megtartsa, másokat pedig visszautasítson: a - törvényben kifejezetten meg nem engedett - részleges visszautasítás érvénytelen [Ptk. 674. § (3) bek.]. (Az örökség részben történő megszerzését csak az örökhagyóval kötött lemondási szerzödés sel lehet elérní .) Kivételesen külön is visszautasítható mégis a mezőgazdasági termelés célját szolgáló föld (a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakkal, állatállománnyal, munkaeszközökkel), ha az örökös nem foglalkozik hivatásszerűen mez ögazdaságí termeléssel [Ptk. 674. § (2) bek.]. De lege Jerenda megfontolandó a gazdasági társasági tagsági jogok (kft.-üzletrész) és az ilyen jogokat megtestesítő értékpapír (részvény) részleges visszautasításának megengedése. Noha ez a törvény szövegéből közvetlenül nem következik, a kommentárok egyetértenek abban, hogy nem ütközik az örökség részleges visszautasításának tilalmába, ha az örökös a különböző öröklésijogcímen (törvényes öröklés, ági öröklés, végrendeleti öröklés) megszerzett vagyontárgyakat külön-külön utasítja vissza. Ezt az értelmezést tette magáévá már a Ptk. miniszteri indokolása is: különb öző jogalapokon történő öröklés esetében az egyik alapon történő öröklés visszautasítását nem lehet részleges viszszautasításnak mín ősitení, és fenn kell tartani az örökösnek azt a jogát, hogy maga válassza meg, melyik címen kíván örökölni. Helyesebb volna, ha maga a törvény nyújtana jogi alapot erre a gyakorlatra. A lemondás és a visszautasítás közötti főbb k ülönbségeket foglalja össze az alábbi táblázat:
27
lemondás
a haavaték megnvílása a jognyilatkozat
visszautasítás
előtt
után kétoldalú: szerz ödés az egyoldalú örökhagyóval alakszerúséa csak írásban szóban is részlegesen korlátozás nélkül le- csak kivételesen lehetséaes hetséaes a leszármazókra kihat sohasem kivételesen i.e:en meghatározott személy ja- lehetséges ném lehetséges vára df) Kizárás az öröklésből A végintézkedés szabadságból (1. III. Rész 1. Fejezet) következik, hogy az örökhagyó szinte korlátlanul megváltoztathatja avagyonában beálló öröklésnek a törvényben meghatározott rendjét, és azt, aki törvényes örököse, vagy azzá válhat, tetszése szerint - egyoldalú nyilatkozattal - kizárhatja a törvényes öröklésből. A kizárás azt jelenti, hogy a kizárt személy kiesik az öröklésból. Amennyiben a kiesett törvényes örökös kötelesrészre jogosult (1. IV. Rész 2. Fejezet), ezt az igényét a kizárás nem érinti. A kizárás az örökhagyónak végintézkedésben tett nyilatkozata, amelyet indokolni sem kell. A kizáró nyilatkozat lehet kifEjezett, de lehet hallgatólagos is; ez utóbbi esetben az örökhagyó más személy örökössé nevezésével ún. mellőzéssel-zárja ki törvényes örökösét [Ptk. 637. § (2) bek]. A kifejezett nyilatkozattal történő kizárás relatív hatású kiesési ok: csak a végrendeletben ilyen értelemben megjelölt törvényes örököslöklre vonatkozik, azok leszármazóira nem hat ki . Ezzel szemben a mellözés következménye az, hogy a végrendeletben kifejezetten nevezett örököslöklőn kívüli valamennyi törvényes örököst (így a mellőzött leszármazó leszármazóit is) kizártnak kell tekinteni. l. sz . példa: az örökhagyó törvényes örököse (leszármazók, házastárs és szül ők
hiányában) három testvére (TI, T2, T3); ha az örökhagyó végrendeletében TI-et (minden indokolás nélkül) kizárja az öröklésb ől. az ő részét leszármazói: Uöcs 1 és Uöcs2 (egyenlő arányban) öröklik Az unokaöcsöket - ha az örökhagyó ezt kívánja - külön ki kell zárni, TI kizárása rájuk automatikusan nem hat ki. (Más a helyzet mell özés esetén, amikor is TI mell ózés ével Uöcs l és Uöcs2 is kiesik, és a hagyatékon T2 és T3 osztozik) A mellözéssel történő kizárás (mint általában a "hallgatás" a jogugyletekben) gyakran vet fel vitákat. A Legfelsőbb Bíróság PK 82. sz. állásfoglalása szerint a végrendelet egészének értelmezése alapján , a végr en d eleti rendelkezések összefüggéseinek vizsgálata nyomán lehet abban a kérdésben állást foglalni, hogy vajon az özvegyi haszonélvezeti jogra vonatkozó mellözést (és ezért a házastárs kötelesrészre szorítását) jelenti-e az olyan végrendeleti rendelkezés, amelyben az örökhagyó vagyonát (vagy annak egy
28
részét) - a vele együtt élő házastárs haszonélvezeti jogáról nem rendelkezve - harmadik személyre hagyja [1.- II. Rész 3. Fejezet aa) pont]. Az örökhagyó végintézkedési szabadságának és kízárásí jogának egyetlen korlátja az, hogy - a kitagadás esetét kivéve, l. a dg) pontban - a kötelesrészre jogosultakat e részükből nem rekesztheti ki (l. IV. Rész). A kötelesrészre jogosult csak a kötelesrészt meghaladó törvényes örökrészéből zárható ki [Ptk. 637. § (3) bek.] . dg) Kitagadás A kitagadás különleges , a kötelesrészre kiható kiesési ok: az örökhagyó a törvényben taxatíve felsorolt okok fennforgása esetén, ezen okokra hivatkozva végrendeletében a kötelesrészből is kirekesztheti a kötelesrészre törvény szerint jogosultakat. Akit az örökhagyó végintézkedésében érvényesen kltagadott. kötelesrészre sem tarthat igényt [Ptk. 662-663. §]. A kitagadás is relatív kiesési ok: csak az örökhagyó által megjelölt személy(ek)re vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy a kitagadott személy leszármazója nem esik ki az öröklésből (BH 1999/3. sz. 118.), ellenkezőleg: általában nem is csupán a kötelesrészére. hanem törvényes örökrészére tarthat igényt. Ha az örökhagyó a kitagadott személy leszármazóját kötelesrészre kívánná szorítani, úgy a leszármazót - kifejezett nyilatkozattal vagy mell ő zéssel - ki kell zárnia az öröklésb öl: ha pedig az örökhagyó a kitagadott személy leszármazóját kötelesrész ét ől meg kívánná fosztani, úgy a leszármazót is érvényesen ki kell tagadnia. A kitagadás mint kiesési ok csak a kötelesrészre jogosult törvényes örökösöket érinti. Ezért a kitagadásra vonatkozó részletes szabályokat - a szoros összefüggésekre tekintettel - a kötelesrész tárgyalásánál ismertetjük [l. IV. Rész 2. Fejezet b) pont]. Az egyes kiesési okok legfontosabb jogi jellemz ött a következő táblázat foglalja össze:
29
Köteles résznél:
(l)
(l)
igen: 602. § igen: 602. § igen: 602. § igen (l), 606. § (l) (l) igen: 603. § igen: 603. § igen: 605. § nem mtndíg
(l)
érvényesülésének módja:
igen: 601. § nem (3)
Visszautasítás Kizárás
igen: 674. § igen: 674. §
igen
igen
igen
igen: 602. § nem (3) igen: 604. § (l) nem igen
nem
X
csak az érin- az érintett le- csak az ér- hivatettre (relatív): származóira is: dekeltek talból: hivatkozása nyomán:
igen: 601. § igen: 601. § igen: 601. § X (2) (l), 606. § (l)
végintézkedésnél:
kire hat ki:
igen: 674. §, igen nem nem 606. § igen: 637. § nem: 637. § nem: 637. § mellőzéssel: nem; mellözéssel: nem (2) (3) (2) igen kifejezett nyilatk. : tartalma szerint Kítagadás igen: 662. § igen nem X X nem X = nem releváns kérdés
Lemondás
sé~
lensége Érdemtelen-
szerzőképte-
H
Kiesési okok:
törvényes öröklésnél:
mely jogcímnél érvényesül:
Irodalom az I. Részhez Sőth
Lászlóné: Az öröklési jog általános szabályai. In Gellért György (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata. 2 . köt. 4. kiad. Bp., 2001, 1978-2031. o. Pallósi-Petrik-Sőthné-Szolcsánszky: Az öröklés joga. Bp., 1991, ll-52. o. Pacsó-Pallósi-Sőthné-Szolcsánszky: Az öröklési jog kézikönyve. 2. kiad. Bp., 1984, I-IX. fejezetek. Vílághy Miklós: Öröklésijog. Egyetemi jegyzet. Bp., 1979 (és későbbi kiadások), 524. o. Víl ághy Míkl ős-Eörsí Gyula: Magyar polgári jog. 2. köt. 2. kiad . Bp., 1965, 399419., o. Szladits Károly (szerk.): Magyar magánjog. 6. köt. Öröklésijog. Bp., 1939, 1-41. o. Weiss Emilia: A túlélő házastárs öröklési jogi jogállása történeti kialakulásában és Jejlődési tendenciáiban. Bp., 1984,309 o. Csehi Zoltán: Coincidentia Oppositorium avagy alapítvány és halál esetére szóló rendelkezés. In Liber Amicorum, Studia L. Vékás dedicata, ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék. Bp ., 1999 ,37-61. o. Besenyei Lajos: De lege Jerenda gondolatok az öröklési jog köréből. Acta Universitatis Szegediensis, Acta Juridica et Politica. Tom . LIII. Fasc. 3 . Szeged. 1998, 33-44. o. Kisfaludi András: Társasági tagsági jogok a hagyatékban. Magyar Jog, 1991 . 3. sz. 149-157. o. Mattyasovszky Miklós: Törzsöröklésijog és törzsöröklési szokás. Bp., 1904, 425 o. Teleszky István: A magyar öröklési jog tervezetének vezéreszméje és a törvényes örökösödést tárgyaló intézkedései. MJ. Ért., 1882. 1. köt. 6. sz. . Zsögöd Benő (Grosschmid Béní): Öröklött s szerzett vagyon. Bp., 1879 , 190 o. (+ Függelék a Kiskorúak utáni törvényes öröklésről. 67 o.); 2 . kiad. Bp., 1897, 246 o. Brósz Róbert-Pólay Elemér: Rómaijog. Bp., 1974 (és későbbi kiadások), V. Rész. Benedek Károly-Vílághy Miklós: A Polgári Törvénykönyv a gyakorlatban. Bp., 1965, 535-549. o. Hamza Gábor-Sajó András: Az együtt elhalálozás néhány jogi kérdése. Magyar Jog, 1976.3. sz. 191-202. o. Víl ághy Miklós: Az öröklési jog elvi kérdései a Polgári Törvénykönyv tervezetében. Jogtudományi Közlöny,1958. 5 . sz. 142-151. o.
31
II. Rész A törvényes öröklés rendje 1. Fejezet. A törvényes öröklés általános szabályai
Fejezet. A leszármazók törvényes öröklésének kiegészítő rendje: az osztályrabocsátás 3 . Fejezet. Az özvegyi jog: a házastárs haszonélvezeti joga 4 . Fejezet. Az örökbefogadással kapcsolatos sajátos törvényes öröklési szabályok Fejezet. 5. Felmenő- és oldalági rokonok törvényes öröklésének kiegészítő rendje: az ági öröklés
2.
1. Fejezet
A törvényes öröklés általános szabályai a) A törvényes öröklés rendjének szerepe és jogi jellege Mint fentebb (l. L Rész 1., illetve 2. Fejezet) már kiemeltük, s amint arról a végintézkedési öröklésről szóló részben [l. III. Rész 1. Fejezet, 4. Fejezet c) pont] még részletesebben is szólunk, a mai fejlett jogrendszerekben - így a magyar jogban is - az öröklés rendjét elsödlegesen az örökhagyó végakarata határozza meg. A törvény csak akkor jelöli ki az örököst, ha az örökhagyó örökösnevezési j ogával egyáltalán nem élt, vagy örökösnevezése a hagyatéket nem meríti ki. Ebben az értelemben a törvényes öröklés rendje szubszidiárius: örökhagyó í végintézkedés hiányában, illetve annak hézagaiban érvényesül. Tekintettel mégis arra, hogy végintézkedés tétele napjainkban sem általános jelenség, a törvényes öröklés rendje a hagyatékátadási gyakorlatban így is rendkívül jelentős. Az előbbiekből az is kítúník, hogy az örökhagyó - szabad végintézkedési jogánál fogva - a törvényes öröklés rendjétől tetszése szerint eltérhet; ezt úgy is felfoghatjuk, hogy az öröklés törvényi szabályai az örökhagyot nem kötik és nem korlátozzák. (Szándékosan nem használjuk a kogensdíszpozitív norma ellentétpárt, mert ezt a megkülönböztetést kizárólag a szerz ódéses kötelmek törvényi szabályai körében tartjuk alkalmazhatónak.) Az öröklés törvényi szabályainak ez az engedő jellege azonban általában csa k az örökhagyó vona tkozásába n érvényesül, mindenki más (örökösök, más érdekeltek, kívülállók, bíró, közjegyző stb.) ir á nyában j ellegük ugyan ú gy kötel ező , mint a j ogi normá k é ál talá ban . Ez al ól az elv alól m aga a Pt k. az öröklési vá rom á nyos ok , illetve az örökösök javá ra kivételeket á llít fel: le-
32
mond ás , illetve visszautasítás [l. I. Rész 3. Fejezet dd), ill. de) pontok], to vábbá osztályos egyezség és a várt örökségről történő rendelkezés [l. V. Rész 2. Fejezet ac) és ad) pontok] lehet öve tételével.
b) A törvényes örökösök köre A törvény (így a Ptk. is) taxatíve felsorolja az öröklésre jogosultak körét: csak az e körben szerepl ök mín ósülnek törvényes örökösnek. Azt, hogy - az örökhagyó végakarata nyilvánításának hiányában - kik örökölnek, a törvényhozó koronként és országonként részben eltérő módon határozza meg. A törvényes örökösi kör törvényi megjelölésének eltérései rendszerint nem alapvetőek ugyan, de jelentősebb különbségek előfordul nak; ezeket elsősorban adott ország, illetve az adott kor erkölcsi felfogása, a családdal kapcsolatos szokásrendszere motíválja. Általánosnak tekinthető, hogy a törvény örökösként az örökhagyó (bizonyos) rokonait és házastársát ismeri el; az eltérések elsősorban a házasságon kívül született gyermek öröklési jogi helyzetének meghatározásában, továbbá a házastárs öröklési jogi státusának rendezésében, valamint a törvényes örökösként megjelölt rokoni kör nagyságában találhatók. A modern jogrendszerekben viszonylag általánosan elfogadott az állam törvényes örököskénti kijelölése is, természetesen csak a meghatározott rokoni kör kiesése esetén; e téren a különb öz ő jogrendszerek között az állami jogutódlás jogi jellegének meghatározásában találhatók eltérések. A törvényes örökösként elismert rokoni kör fogalmát a Csjt. szerint kell értelmezni: egyenes ági rokonnak tekinthetők azok, akik közül az egyik a másiktól származik; oldalági rokonnak tekinthetők azok, akiknek - leg alább egy .- közös felmenő rokonuk van, ők maguk azonban egyenes ágon nem rokonai egymásnak. A leszármazási kapcsolat szempontjából ugyancsak a Csjt. szabályai irányadóak: -
a vérségi származás a döntő, s nincs jelentősége annak, hogy a leszármazó házasságból vagy házasságon kívül született; az apai leszármazást az apaság vélelme dönti el.
A rokonsági kapcsolatot (így a törvényes örökösi kapcsolatot eredmérokonságet is) a Csjt. alapvet öen vérségi alapon határozza tehát meg. Kivételnek tekinthető az örökbefogadás, amely esetben a Csjt. egy jogi aktust Ismer el rokonsági kapcsolatot keletkeztető jogi tényként: az örökbefogadott mind az örö kb efoga d óva l. mind annak rokonaival szemben az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép O, 4 . Fejezet). A Ptk. nem ismeri el minden oldalági rokon törvényes öröklési jogát. Az örökhagyóhoz kapcsolódó rokonsági fok távolságától függetlenül törvényes öröklési joga csak az örökhagyó egyenes ági rokonainak: leszármazottainak és felmenőinek van (természetesen ezeknek is csak a törvény által szígorúan meghatározott sorrendben); az örökhagyó oldalági rokonainak törvényes öröklési jogát a Ptk. csak a szül óí és nagyszülői leszárrnazók esetényező
33
ben fogadja el. (Az 1946. évi XVIII. tc. mondta ki, hogy az örökhagyó nagyszülőjének leszármazójánál távolabbi oldalrokon nem mínösül törvényes örökösnek.) Már itt külön kell szólni a házastárs törvényes öröklési jogi helyzetéről. A házastárs (a szó jogi értelmében) nem rokon; az örökhagyóhoz fűződő közeli és szoros hozzátartozói kapcsolata folytán viszont minden jogrendszer (így a Ptk. is) kiemelt törvényes öröklési jogi helyet biztosít számára [l. alább e) pont és 3. Fejezet]. A hatályos magyar jog nem ismeri el törvényes örökösként az élettársat. Ez a megoldás már a Ptk. előkészítése során is vitatott volt és ma ís annak tekinthető. (Természetesen az élettárs minden jogi korlátozás nélkül lehet végíntézkedésen alapuló örökös.)
cl A törvényes örökösök sorrendje A törvényben meghatározott örökösök (a törvényes örökösök) csak a törvényben megjelölt sorrendben válnak örökössé. Ez a sorrend kivételt nem engedő, szígorú rangsor: a törvényi sorrendben előbb álló örökösként míndig megelőzi a mögötte állókat. A Ptk.-ban meghatározott törvényes öröklési sorrend a következő: -
-
-
-
az örökhagyó leszármazói, leszármazási fokok (szintek) szerint: előbb a gyermek(ek), majd az unoka(k), aztán a dédunoka(k) stb.; mindez az ún. képviselet vagy helyettesítés elve szerint [l. alább d) pont]; a leszármazók mellett a házastárs haszonélvezetl jogot örököl (l. 3. Fejezet); az örökhagyó házastársa állagörökösként (azaz tulajdonosként) rendszerint csak a leszármazók hiányában, illetve kiesés esetén, s akkor is csak a szerzeményi vagyont [l. alább e) pont], kivéve az özvegyi jog megváltását [l. 3. Fejezet c) pont]; özvegyi jogosultként (azaz haszonélvezőként)viszont már a leszármazókkal együtt (l. 3. Fejezet); az örökhagyó felmenői, illetve oldalrokonat leszármazók hiányában és - a szerzeményi vagyont - csak a házastárs kiesése esetén [l. alább f) pont], az ági vagyont amelyet a házastársat megelőzően örökölnek a felmenő k és egyes oldalrokonok (l. 5. Fejezet); szülöí, illetve szülöí leszármazói, ez utóbbiak a képviselet vagy. helyettesítés elve szerínt: nagyszülői, illetve nagyszülői leszármazói, ez utóbbiak a képviselet vagy helyettesítés elve szerint; távolabbi felmenöí: valamennyi fenti személy hiányában végső soron az állam [l. alább g) pont].
34
d) A leszármazók törvényes öröklése A törvényes örökösök sorrendjének meghatározásában viszonylag általáno-
san elfogadott elvet követ a Ptk. akkor, amikor első helyen a lemenő egyenes ági rokonok (a leszármazók) törvényes öröklési jogi igényét állapítja meg. A leszármazóknak ezt a rangsorbeli kiemelt helyzetét (legalábbis a többi rokonokkal szemben, igaz, nem feltétlenül az örökhagyó házastársával szemben) ma már a köznapi felfogás is egyértelműen alátámasztja: a leszármazók az örökhagyó közeli rokonai, rendszerint vagyonilag is rászorultak, ugyanakkor az örökhagyóval szembeni túlélési valószínúségük is a leg.nagyobb. (Természetesen ez csak elvben van így, nem minden konkrét esetben; s még elvben sem míndíg egyforma - pl. a leszármazási foktól függöen eltérő - mértékben.) da) A gyermekek öröklése "Törvényes örökös elsősorban az örökhagyó gyermeke. Több gyermek fejenként egyenlő részben örököl" [Ptk. 607. § (l) és (2) bek]. Az örökhagyó leszármazói közül is első helyen a gyermekek tekinthetők törvényes örökösöknek A gyermeket öröklésí jogi képesség jogképességének kezdő időpontjátólilleti meg, azaz a gyermek - az élve születés feltételétől függően - fogamzásának időpontjától örökölhet. A gyermeki kapcsolatot a Csjt. szabályai állapítják meg; alapvető elv, hogy a gyermek az apa után akkor örököl, ha a családjogi státus tisztázott. A házasság érvénytelensége az apaság véleimét és ezért a gyermek törvényes öröklési kapcsolatát nem érinti; természetes viszont; hogy az apaság véleimének megdöntése megszünteti a rokoni - és ezért a törvényes öröklési jogi - kapcsolatot. Az apaság véleimét nemcsak az anyának a fogamzási idő vagy annak egy része alatt az apával fennálló házassága, hanem teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat, az anya utólagos házasságkötése vagy bírói .ít élet is megalapozhatja. Itt ismételten utalunk a házasságból és házasságon kívül született gyermekek - öröklési - jogegyenlőségének elvére. Valamennyi gyermek egyenlő arányban örököl a törvény szerint. (Mindezeket az l. sz. példa illusztrálja.) 1.
sz. példa
Gyl
Gy2
Gy3
Gy4
Gy5
Az örökhagyó három gyermeke (Gyl a H l-gyel fennállt első házasságból, Gy2 házasságon kívül született, teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal elfogadott gyermekként, Gy3 a H2-vel fennállt második házasságból) egy-
35
formán fejenként a hagyaték 1/3-1/3 részét kapja. (A Gy4-gyel jelölt személyapaságának vélelmét az örökhagyó vonatkozásában megdöntötték, így ő ezért nem örököl; a Gy5-tel jelölt személy H2 gyermeke, az örökhagyóval tehát nincs rokonsági és - ezért ~ törvényes öröklési kapcsolatban.) db) A távolabbi leszánnazók törvényes öröklése az ún. helyettesítési elv szerint alakul: ,,Az öröklésből kiesett gyermek vagy távolabbi leszármazó helyén egymás közt egyenlő részekben a kiesett gyermekei örökölnek" [Ptk. 607. § (3) bek]. A helyettesítési elv valamely leszármazó kiesése [l. L Rész 3. Fejezet d) pont] esetére a kiesett leszármazó törzsén lévő leszármazókat juttatja az adott örökrészhez. Ez azt jelenti, hogy a kiesett gyermek (vagy távolabbi leszármazó: unoka stb.) helyén az ő leszármazói osztoznak a hagyatéknak azon a részén, amit a kiesett gyermek (távolabbi leszármazó: unoka stb.) örökölt volna. A helyettesítési elv nem tud érvényesülni, ha a kiesett gyermeknek (vagy távolabbi leszármazónak: unokának stb.) nincs leszármazója vagy valamilyen oknál fogva az is kiesett az öröklésből.' Ilyen esetekben a kiesett gyermek (távolabbi leszármazó: l!lnoka stb.) örökrészén az örökhagyó azon leszármazói osztoznak, akik ck adott esetben a törvény szerint örökölnek (Mindezeket a 2. sz. példa illusztrálja.) . 2. sz. példa
ö
~
~I~ Gy2
A Ul
Dl
Gy3
I U2
U3
U4
D2
A kiesett Gy l gyermek örökrészét az őt helyettesítő unokák (U l és U2) kapják: Ul és U2 a hagyaték 1/6-1/6, Gy2 és Gy3 pt;dig a hagyaték 1/31/3 részét örökli a törvény szerint. Amennyiben Gy2 is kiesik, őt U3, Gy3-t pedig U4 helyettesíti. Gy l továbbá Gy3 és U4 kiesése esetén viszont a hagyatéket U l és U2 1/4-1/4, továbbá Gy2 1/2 arányban örökli. Dl és D2 csak Ul kiesése esetén lennének törvényes örökösök: fejenként egyenlő részben kapnák U l örökrészét.
36
e) A házastárs és a bejegyzett élettárs törvényes öröklése Vannak olyan jogrendszerek, amelyek a házastársat a gyermekekkel (leszármazókkal) egy sorban törvényes örökösnek tekintik: állag ót (tulajdonjogot), pl. egy gyermekrészt biztosítanak számára. A magyar öröklési jog noha megoldása a Ptk. előkészítése során és később is komoly viták tárgya volt - egyelőre nem ezen az úton jár. A Ptk. az özvegyet csak leszármazók hiányában tekinti állagörökösnek: igaz viszont: leszármazók hiányában az egész hagyaték - kivéve az ági vagyont [l. 5 . Fejezet b) pont] - a házastársat illeti: "Ha leszármazó nincs, a házastárs örököl" [Ptk. 607. § (4) bek.]. A házastárs törvényes öröklési jogi kapcsolatát a szoros hozzátartozói viszonyalapozza meg. A Ptk. szerint az özvegy törvényes öröklésének jogalapját az örökhagyó halálakor fennálló házasság teremti meg. Fennálló (joger ósen fel nem bontott) és érvényes házasság esetén is kiesik azonban a házastárs az öröklésből. ha az örökhagyó halálakor a házastársi életközösség nem állott fenn és annak visszaállítására sem volt kilátás [l. I. Rész 3. Fejezet db) pont]. Leszármazók mellett a Ptk. szerint a házastársat özvegyi jog, azaz a leszármazók által örökölt hagyatékra vonatkozó haszonélvezeti jog illeti meg (l. 3. Fejezet). Ugyanez vonatkozik a felmenők (vagy oldalrokonok) által örökölt ági vagyonra is . A 2009. évi XXIX. törvény 3. §-a a házastárssal azonos törvényes öröklési pozíciót ad a bejegyzett élettársnak.
oA felmenök és
oldalrokonok törvényes öröklése: a parentéláris öröklés
Kiemeltük már, hogy a Ptk. a felmenő egyenes ági rokonok törvényes öröklésí jogát korlátlanul elismeri, az oldalrokonok törvényes öröklési jogát viszont a nagyszülői leszármazók körével lezárja. Ez azt jelenti, hogy a nagyszülökön túli felmen ők leszármazóit a hatályos magyar jog nem tekinti törvényes örökösnek. A magyar öröklési jog egyik tradicionális eleme, hogy az azonos felmenői fokon lévő egyenes ági rokonokat és azok leszármazóit egyetlen öröklési csoportba, ún. parentélába osztja be. Ennek az a jelentősége, hogy az adott parentélába tartozó személyek - függetlenül az örökhagyóhoz fűződő rokonsági kapcsolat távolságától - megelőzik a következő parentélába tartozó rokonokat. A fel men ő k és oldalrokonok törvényes öröklését ezért a magyar öröklési jogban parentéláris öröklésnek nevezzük. A hatályos öröklési jog két teljes - felmenőket és oldalrokonokat egyaránt átfogó - parentélát ismer: a szül őí és nagyszülői parentélát. A nagyszül ökön túli felmenők is egy öröklési csoportba tartoznak; ez a parentéla azonban több szempontból sajátos: egyrészt csonka, mivel ezen felmenők leszármazói már nem törvényes örökösök, másrészt a parentélán belül nem érvényesül a fokozatos
37
öröklés elve, mivel a nagyszülőkön túl minden ként egyenlő arányban örököl. fa) A szülöt
(első)
felmenő
egyszerre és fejen-
parentéla
Az első parentélát az örökhagyó szülei és azok leszármazói képezik:
.Leszárrnazók és házastárs hiányában az örökhagyó szül őí örökölnek fejenként egyenlő részben. Az öröklésből kiesett szül ő helyén ennek leszármazói örökölnek olyan módon, mint a gyermek helyén annak leszármazói. Ha a kiesett szülönek nincs leszármazója, egyedül a másik szülö, illetőleg annak leszármazói örökölnek" (Ptk. 608. § (1)-(3) bek.]. A szül öí parentélában a szül ők leszármazóí viszonylatában tehát ugyanúgy érvényesül a helyettesítési elv, mint az örökhagyó leszármazói esetében. A törvényes öröklési kapcsolatot a szül ök esetében - természetesen az örökhagyóval fennálló rokoni kapcsolat és nem az egymáshoz fűződő hozzátartozói viszony alapozza meg; a szül őknek tehát nem kell házastársi kapcsolatban élniük sem az örökhagyó halálakor, sem azt megelőzően. (A szűlőí parentélán belüli öröklést a 3. sz. példa illusztrálja.) 3.
sz. példa
A~\
TI
1'2
Ö
T3
/"'"
Uöcs
Uhug
A hagyatékon az örökhagyó apja és anyja 1/2-1/2 arányban osztozik. Apa kiesése esetén az ő részét az ő gyermekei (az örökhagyónak az apától származó .testvérei): TI és 1'2 örökli; vagyis ez esetben a hagyaték fele Anyáé, másik fele pedig 1/2-1/2 arányban Tl-é illetve T2-é lesz. (Ez utóbbiak törvényes örökösök attól függetlenül, hogy az anyjuk is közös az-örökhagyóéval. ) Anya kiesése esetén, az ő részét az ő gyermekei (az örökhagyónak az anyától származó testvérei): 1'2 és T3 örökli; vagyis ez esetben a hagyaték fele Apáé, a másik fele pedig 1/2-1/2 arányban T2-é illetve T3-é lesz. Amennyiben mind Apa, mind TI és 1'2 kiesne, törvényes örökös kizárólag Anya lesz. Uöcs, illetve Uhug csak az esetben válhatnak törvényes örökössé. ha mind Anya, mind T3 kiesik; ez esetben ők osztoznak (1/2-1/2 arányban) T3 törvényes örökrészén. tb) A nagyszülői (második) parentéla A felmen ők törvényes öröklésének rendjén a nagyszülői parentélába tartozók: a nagyszül ök és azok leszármazói akkor örökölnek, ha a szül öí paren-
38
téla teljesen kiüresedik, azaz mindkét szül ő és az ő valamennyi leszármazójuk kiesik. Az első parentélának a második parentélával szembeni els öbbségét jól mutatja pl., hogy az örökhagyó unokaöccse a törvényes öröklés során megelőzi az örökhagyó nagyapját vagy nagyanyját. Egyebekben a második parentélán belül hasonlóképpen megy az öröklés sorrendje, mint az első parentélában: érvényesül a helyettesítési elv és az örökösök sorrendjének fokozatossága. Természetesen egyezik a két parentéla abban is, hogy a törvényes öröklési kapcsolatot a nagyszülők esetében is az örökhagyóval fennálló rokoni kapcsolat és nem az egymáshoz fűződő hozzátartozói viszonyalapozza meg; a nagyszülőknek tehát nem kell házastársi kapcsolatban élniük sem az örökhagyó halálakor, sem azt megelőzően. A leglényegesebb különbséget a két parentélán belüli öröklés sorrendjében az jelenti, hogy a nagyszülői parentélában egy nagyszülőpár és az ő leszárrnazóik külön - nuntegy a parentélán belüli - öröklési csoportot képeznek. .Lcszármazóknak. házastársnak, szülőknek és szülők leszármazóinak hiányában törvényes örökösök egyenlő részekben az örökhagyó nagyszülői. Az öröklésből kiesett nagyszülő helyén ennek leszármazói örökölnek ugyanúgy, mint a kieső szül ő helyén ennek leszármazói. Ha a kiesett nagyszülőnek leszármazója nincs, helyette nagyszül ópárja, ha pedig ez is kiesett, ennek helyén leszármazója örököl. Ha valamelyik nagyszülőpár kiesett. és helyükön leszármazójuk nem örökölhet, az egész hagyatékot a másik nagyszülőpár vagy ezek leszármazója örökli" [Ptk. 609. § (1)-(4) bek.]. (A nagyszülői parentéla törvényes öröklési rendjét a 4. sz. példa illusztrálja.) 4. sz. példa
Napa 1
Nanya 1
/-> -.
Napa2
\
--A:f:*t-
~
~~ ö
Nanya2
Nnéni
I Utestvér2
A hagyatéket 1/4-1/4 arányban a négy nagyszülő kapja törvény szerint. Napal - illetve (és) Nanyal - kiesése esetén Nbácsi örököl; Napa2 kiesése esetén az ő részét Nanya2 kapja; Nanya2 kiesése esetén Nnéni örököl (ez utóbbi törvényes örökös attól függetlenül, hogy a Napa2 neki nem felmenöje): Utestvérl törvényes öröklési igényének keletkezéséhez Napal vagy (és) Nanya 1. továbbá Nbácsi kiesése is szükséges: Utestvér2 törvényes örökös lesz, ha Nanya2 és Nnéni kiesik. Napa l , Nanya l , Nbácsi és Utestvérl esetleges kiesését követően az egész hagyaték a másik nagyszülöpárra (Nanya2, Napa2), illetve az ő leszármazóikra száll.
39
fc) A távolabbi felmenők öröklése "Ha sem az örökhagyó nagyszülöje. sem a nagyszül ökt öl leszármazó nem örökölhet, törvényes örökösök fejenként egyenlő részekben az örökhagyó távolabbi felmen óí" [Ptk. 610. §]. Mint már kíemeltűk, a Ptk. a nagyszül őkön túli felmenők leszármazóinak törvényes öröklési jogát nem ismeri el. Ezért ez az öröklési csoport "cs on ka parentéla": oldalrokonok már nem örökölnek. Maguk a felmenők viszont korlátozás nélkül törvényes örökösök: az örökhagyó elvben bármilyen távoli felrnenője örököl. Ráadásul ezek a felmenő k már nem fokozatosan válnak az örökhagyó törvényes jogutódjává. hanem egyszerre, éspedig fejenként egyenlő arányban. A nagysz ül ők ön túli felmenők öröklése meglehetősen ritka; ezért örökölnek az ilyen rokonok egyszerre és egyenlő arányban. (A távolabbi felmenők törvényes öröklését az 5. sz. példa illusztrálja.) 5.
sz. példa Ükapa
I
Dapa l
-.
Danya2
Danya l
~/
/
Napa l
Napa2
I
I
Napa2T
ö A hagyatékot 1/4 -1/4 arányban Dapa l , a két dédanya és Ükapa kapja törvény szerint. Napa2 testvére: Napa2T. mint nagyszül ökön túli felmen ök leszármazója a Ptk. szerint Danya2 kiesése esetén sem volna törvényes örökös. g) Az állam törvényes öröklési j ogí helyzete "Ha más örökös nincs, a hagyaték az államra száll. Az állam törvényes örökös" [Ptk. 599. § (3) bek.]. Vannak olyan jogrendszerek (pl. belga, francia, osztrák), amelyek az államnak a tulajdonos halála esetén bekövetkező jogutódlásat nem öröklésként, hanem uratlan vagyonnak a szuverenitás alapján történő megszerzéseként fogják föl. A hatályos magyar jog az államot törvényes örökösnek tekinti: más örökös hiányában (végső esetben) az állam örököl. Az állam
40
jogutódlásának tehát öröklési jogcíme van; ez azt jelenti, hogy az állam (csakúgy, mint a többi örökös) az örökhagyó halálának pillanatában, azaz az öröklés megnyíltával a hagyatékot elfogadás vagy bármely más jogcselekmény nélkül megszerzí. de egyben felel a hagyatéki tartozásokért is. Az állam mint törvényes örökös a törvény szerint egyben szükség szerínti örökös is: a hagyatékot nem utasíthatja vissza [Ptk. 674. § (l) bek]. (Más a helyzet, ha az államot az örökhagyó végintézkedésben nevezi meg örökösnek; ilyenkor az államot is megilleti a visszautasítás joga.) Az államot, mint - törvényes vagy végrendeleti - örököst a hagyatékkal kapcsolatos minden peres és nem peres ügyben a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet képviseli; ez a szerv gyakorolja az örököst megillető jogokat, és viseli a hagyatékkal kapcsolatos terheket. Ha az államra szálló hagyaték egészben vagy részben külföldi vagyonból áll, az államot a pénzügyminiszter által esetenként kijelölt személy képviseli [l6/ 1993. (VI. 15.) PM r.].
2. Fejezet A leszármazók törvényes öröklésének kiegészítő rendje: az osztályrabocsátás a) Az osztályrabocsátás célja Leszármazók törvényes öröklése esetében a törvény súlyt helyez arra, hogy
az azonos öröklési helyzetben lévő rokonok (pl. az örökhagyó gyermekei) lehetőleg ténylegesen is azonos részt kapjanak a hagyatékból. Ennek érdekében a törvény - ha az örökhagyó kikötötte, vagy a körülményekből: így különösen az ingyenes adomány jellegéból. illetve értékéből erre lehet következtetni - az örökhagyó által még életében a leszármazóknak adott ingyenes adományt (ajándékot, tartozáselengedést, ingyenes engedményezést stb.) az örökrész meghatározásánál beszámítani rendeli. Ez az osztályrabocsátás.
..Ha több leszármazó közösen örököl, m índegyík örököstárs köteles a hagyaték értékéhez hozzászámítani annak az ingyenes adománynak az értékét. amelyben őt az örökhagyó életében részesítette, feltéve. hogy a hozzászámítást az örökhagyó kikötötte. vagy a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adta." [Ptk, 619 . § (l) bek] Az osztályrabocsátás tehát csak kifejezett kikötés esetén terheli a megadományozott leszármazót. A kikötést az örökhagyónak az adomány juttatásakor kell megtennie. éspedig a megadományozotthoz intézett. írásbeli formához nem kötött címzett jognyilatkozattal. Kifejezett kikötés hiányában is terheli az osztályrabocsátás kötelezettsége a megadományozottat, ha a 41
körülmények arra engednek következtetni, hogy az örökhagyó a juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adta [BH 1998/12. sz. 589.]. A bizonyítás terhe ilyenkor az örököstársakon van. Az osztályrabocsátás gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ingyenes adományban részesített leszármazó ezen adomány értékével csökkentett részt kap a hagyatékból. "A szokásos mértékú ajándékokat, valamint a tartásra rászorult leszármazók részére nyújtott tartást akkor sem kell osztályra bocsátani, ha azt az örökhagyó kifejezetten kikötötte." [Ptk. 619. § (2) bek.] Az ingyenes adomány időpontj ának az osztályrabocsátási kötelezettség szempontjából nincs jelentősége: az örökhagyó által bármikor adott ingyenes adományt osztályra kell bocsátani, ha ennek egyéb feltételei fennállnak. Az osztályrabocsátás a törvényes öröklés kisér ője: végintézkedés alapján öröklő leszármazónak nincs osztályrabocsátási kötelezettsége. Az osztályrabocsátási kötelezettség fennálltát annak az örököstársnak (pl. az örökhagyó által ingyenes adományban részesített gyermek testvérének) kell bizonyítania, aki hivatkozik rá. Már itt szükséges leszögezni, hogy az osztályrabocsátás sem jár mínd íg és feltétlenül azzal az eredménnyel, hogy az örökhagyó azonos törvényes öröklési helyzetben lévő leszármazói ténylegesen ugyanolyan értékű vagyon tekintetében lesznek az örökhagyó ingyenes jogutódjai. illetve örökösei. Az osztályrabocsátás tehát csak relatív egyenlősítésre ad módot: ezt bővebben az osztályrabocsátás technikai számítása kapcsán, a b) pontban mutatjuk be. [További korrekciót a kötelesrész (l. IV. Rész) tesz lehetővé.] Megjegyezzük végül, hogy a Ptk. (szemben a korábbi magyar joggal) az osztályrabocsátást a leszármazókra korlátozza: a leszármazó hozzátartozójának (pl. házastársuknak) adott ingyenes adományt a leszármazónak nem kell osztályra bocsátania.
b) Az osztályrabocsátás Az osztályrabocsátás [Ptk. 620-622. §] a leszármazó törvényes örökösök közötti vagyonelosztásnál alkalmazott számítási mód, amelynek célja a le-
származó örököstársak örökrészének az örökhagyó által - bármikor! adott ingyenes adományokkal történő korrekciója. Az osztályrabocsátás tehát vagyonmozgást nem eredményez a leszármazó örököstársak között. Tényleges felosztásra csak a hagyaték kerül közöttük. ba) Az osztályrabocsátás számítása Az osztályrabocsátás számítása úgy történik, hogy az osztályrabocsátási kötelezettséggel kapott ingyenes adományok juttatáskori értékét hozzá kell számítani a hagyatékhoz, s az így kapott összesített érték alapján kell a leszármazók örökrészét meghatározni: az ingyenes adományban részesített örökösök örökrészéből pedig le kell vonni az osztályra bocsátott adomány értékét. Ha az ingyenes adomány juttatáskori értéke szerinti számítás (pl. a 42
magas infláció okozta értéknövekedés miatt) bármelyik örököstársra nézve súlyosan méltánytalan, a bíróság az értéket az összes körülmények figyelembevételével állapítja meg. (Az osztályrabocsátásnak ezt az egyszeru esetét illusztrálja a 6. sz. példa.)
6. sz. példa
ö
/I~ Gy2 Gy3
Gyl
A hagyaték tiszta értéke: 90; az örökhagyó - az osztályrabocsátás kifejezett kikötésével - ajándékba adott Gy l-nek 30-at. Az · osztályra bocsátandó érték figyelembevételével kiszámított örökrész:
90 + 30 = 40 3 Tekintettel arra, hogy Gyl már megkapott 30-at, az ő tényleges (a hagyatékból kielégítendő) örökrésze: la: Gy2 és Gy3 pedig 4D-40-et kap a hagyatékból. Ha az osztályra bocsátott érték eléri az illető leszármazónak - az osztályra bocsátott érték figyelembevételével kiszámított - örökrészét. őt (és az általa kapott ajándékot vagy más ingyenes adományt) figyelmen kívül kell hagyni, s így kell felosztani a hagyatékot a többi örököstárs között: 7. sz. példa. 7. sz. példa
ö
~~ Gy2 Gy3 Gy4
Gyl
A hagyaték tiszta értéke: 240; Gy l az osztályrabocsátás kötelezettségével ajándékba kapott az örökhagyótól 80-at. Az osztályra bocsátott értékkel kiszámított örökrész:
240 + 80 4
= 80
Tekintettel arra, hogy Gy l - ajándék formájában - már megkapta ezt az értéket, a hagyatéket a másik három gyermek között kell egyenlő arányban felosztani , s ezért Gy2, Gy3 és Gy4 egyformán SD-SO-at kap a hagyatékból. 43
bb) Az osztályrabocsátás számítása túladományozás esetén Ugyanez az elvi megoldás érvényesül akkor is, ha az osztályra bocsátandó adomány értéke meghaladja az illető leszármazónak - az osztályra bocsátott érték figyelembevételével kiszámított - örökrészét i; túladományozás"). Ilyen esetben egy fokkal bonyolultabb az osztályrabocsátás technikája, feltéve ha van más megajándékozott (osztályrabocsátási kötelezettséggel terhelt) örököstárs is. Ilyenkor ugyanis az osztályrabocsátást kétszer kell elvégezni: először - az összes ingyenes adománynak (ajándéknak stb.) a hagyatékhoz történő hozzáadásával - kell megállapítani az egy leszármazóra jutó örökrészt és a túladományozást; másodszor pedig - most már azonban a túladományozott örököstársnak és az ő ingyenes adományának a figyelmen kívül hagyásával - újólag meg kell határozni a hagyatékból jutó örökrészeket. (Ezt az esetet illusztrálja a 8. sz. példa.) 8. sz. példa
Gyl
Gy2
Gy3
Gy4
A hagyaték tiszta értéke: 120; az örökhagyó még életében - az osztályrabocsátás kifejezett kikötésével - ajándékba adott Gyl-nek 30-at, Gy4nek pedig 90-et. Az osztályrabocsátás eredményeként figyelembe veendő érték: 240; ebből egy gyermekrész. 60. Tekintettel arra, hogy Gy4 ennél többet kapott, őt kielégítettnek kell tekinteni, de az ajándékból visszaadnia nem kell. Ezt követően Gy4-et és az általa kapott ajándékot (90-et) figyelmen kívül hagyva kell a hagyatéket a másik három gyermek között felosztani. Gy l , Gy2 és Gy3 örökrészét, ez esetben a hagyaték .ér tékét a Gyl által kapott ajándékkal növelve kell kiszámítani:
120 + 30 = 50 3 Gyl már megkapott 30-at, tehát az ő tényleges (a hagyatékból kielégíörökrésze: 20; Gy2 és Gy3 pedig 50-50-et kap a hagyatékból. Ez az eset plasztikusan mutatja, hogy az osztályrabocsátás csak viszonylagos igazságtétel a leszármazók között, hiszen Gy4 része az örökhagyó vagyonából nagyobb, mint testvéreié.
tendő)
bc) Az osztályrabocsátás számítása több leszármazói generáció esetén Az osztályrabocsátás - viszonylagos - igazságosztó lehetöségét növeli a Ptk.-nak az a rendelkezése [621. §], amely szerint a kiesett leszármazó le-
származója köteles osztályra bocsátani az örökhagyótól a kiesett felmenője által kapott ingyenes adományt (ajándékot, tartozáselismerést stb.) is. Ez a 44
.közvetett" osztályrabocsátás a hagyatékból történő részesedés arányában történik. (Ezt az esetet illusztrálja a 9. sz. példa.) 9. sz. példa
/r~ Gy2
--Byt-
Gy3
/"""U2
I
Ul
U3
A hagyaték tiszta értéke: 120; az örökhagyó - az osztályrabocsátás kíkötésével- Gyl-nek ajándékozott 20-at, U2-nek ID-et, U3-nak IDO-at. Az osztályra bocsátandó értékek szerinti gyermekrész: 120 + 20 + 10 3
= 50
Az unokarész jelen esetben a gyermekrész fele: 25.
(U3 és az általa kapott 100 nem jön számításba, tekintettel arra, hogy U3 nem örökös, csak Gy3 kiesése esetén volna az.) Ul-nek osztályra kell bocsátania kiesett felmenöje: Gyl ajándékának rá eső részét: ID-et; ezért a hagyatékból 25-10 = 15-öt fog kapni. U2-nek osztályra kell bocsátania kiesett felmenő]e: Gyl ajándékának rá eső részét: ID-et, valamint a saját ajándékát: ID-et; ezért a hagyatékból 25-(10+10) = 5-öt fog kapni. Gy2 és Gy3 örökrésze egyaránt 50-50, amely értékeket a hagyaték fedezi.
3. Fejezet Az özvegyi j ag: a házastárs haszonélvezett j aga a) A házastárs törvényes öröklési jogi helyzete az örökhagyó rokonainak törvényes állagöröklése esetén: özvegyi jog aa) Az özvegyi jog lényege Fent [l. 1. Fejezet e) pont] már utaltunk rá, hogy a magyar öröklési jog míndmáíg megtartotta azt az ősi megoldást, hogy a házastárs leszármazók (méghozzá: elvben bármilyen távoli leszármazók) mellett nem örököl állagot 45
(tulajdonjogot). Ez azért nagyon vitatott álláspont, mert a házastárs nyilvánvalóan az örökhagyó egyik legközelebbi hozzátartozója. Ezt az ellentmondást a Ptk. - éspedig megint csak régi magyar öröklési jogi hagyományokat fenntartva - azzal kívánja áthidalni, hogy - elvben korlátlan - haszonélvezeti jogot biztosít a házastársnak a leszármazókáltal örökölt vagyorion. A házastársnak ezt az öröklési jogi alapú haszonélvezeti jogát nevezzük özvegyijognak. Hasonló megfontolásból, mint leszármazók mellett, özvegyi jog illeti meg a házastársat a felmenő k (vagy oldalrokonok) által örökölt ági vagyonra [l. 5. Fejezet b) pont] nézve is. Amint azt Weiss Emilia monográfiája bemutatja, az özvegyi jog intézménye a magyar öröklési jog egyik feltűnő sajátossága. A Ptk. szerint "az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl (özvegyi jog)" [Ptk. 615. § (l) bek.]. Összefoglalva, az özvegyi jognak a Ptk.-ban két esete van: -
leszármazók állagöröklése mellett, az ági vagyon tekintetében.
Az özvegyi jog törvényes öröklési jog. Ez azt jelenti, hogy a leszármazók által örökölt hagyatékra nézve a házastársat a haszonélvezeti jog a törvény erejénél fogva (ipso iure) megilleti, további jogcselekményekre a haszonélvezeti jog megszerzéséhez nincs szükség, A törvényes öröklési jogi helyzet természetes előfeltétele ugyanakkor, hogy az örökhagyó halálának (azaz a hagyaték megnyíltának) időpontjában az örökhagyó és a házastárs között házassági köteléknek kell fennállnia, és a házastárs vonatkozásában nem állhat fenn kiesési ok [l. I. Rész 3. Fejezet db) pont]. A kiesési okok közül az özvegyi jog kapcsán külön kell szólni a kizárósról, s főleg annak mellözéses formájáról. A Legfelsőbb Bíróság PK 82. sz. állásfoglalásában kimondta, hogy az örökhagyó végintézkedésben - más örökösök megnevezésével és a házastársi haszonélvezeti jogról történő hallgatással, azaz - mellőzéssel is kizárhatja házastársát az özvegyi jogból. Ilyen esetben a házastársat csak az özvegyi jogra vonatkozó kötelesrész illeti meg. A PK indokolása - helyesen - hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a végrendelet egészének értelmezése és az összefüggések mérlegelése alapján lehet csak eldönteni, hogy a hallgatás tényleg mellözést (azaz kizárást) jelent-e vagy sem. Sajátos - átmeneti - akadálya lehet az özvegyi jognak a hagyatéket terhelő szerzödéses haszonélvezeti jog; az özvegyi jog csak a szerzödéses határidő letelte után veszi kezdetét, hiszen ugyanarra a vagyontárgyra nézve két különbözö jogcímen nem állhat fenn egyszerre haszonélvezeti jog.
ab) Az özvegyi jog problémái Az özvegyi jog a magyar öröklési jogban olyan körülmények között alakult ki, amikor az örökölt vagyontárgyak zöme (mindenekelőtt a hasznot hajtó ingatlanok) jövedelmező jószág és nem használati tárgy volt: s a haszonélvezeti jog anélkül biztosította a házastárs megélhetését, hogy veszélyeztette volna az állagörökösök várományát a hagyaték csorbítatlan élvezetére a 46
haszonélvezeti jog megsz únése után. Ez a helyzet az elmúlt fél évszázadban - több okból is - gyökeresen megváltozott. Emiatt és más okok miatt az özvegyi haszonélvezeti jog az elmúlt évtizedekben több vonatkozásban problematikussá vált: -
-
-
lényegesen átalakult az örökölhető vagyontárgyak köre és jellege: a tipikus hagyatékokban az ingóságok java része viszonylag nem hosszú életű fogyasztási-használati tárgy, és ehhez képest kisebb jelentősége van a valóban hasznot hajtó vagyontárgyaknak. így míndenekelött a múvelhet ő ingatlanoknak; a hagyaték egyes tárgyaira vonatkozóan (társasági és egyéb j ogokon, értékpapírokon stb. fennálló haszonélvezeti joggal kapcsolatban) az állagörökös és a haszonélvező érdekei gyakran ütköznek; a megnövekedett átlagéletkorok ugyancsak kiélezik és elnyújtják a konfliktusokat az állagörökösök és az özvegyi jogosult házastárs között; a többszöri házasságkötések megszaporodása következményeként gyakorivá vált, hogy az állagörökös leszármazók az örökhagyó korábbi házasságából származnak, és versengenek a (gyakran náluk lényegesen nem is idősebb) házastárssal.
Összességében megállapítható, hogy az özvegyi jognak mint törvényes öröklési jogi intézménynek a Ptk.-ban történt általános fenntartása számos problémát vet fel: -
a haszonélvezeti jog nagyon gyakran nem képes biztosítani a házastárs tisztes megélhetését, noha eredetileg ez volt a célja; hátrányos az állagörökösökre nézve is, hiszen - különösen a haszonélvezeti jog évtizedes fennállása után - nagyon gyakran elhasználódnak az ő tulajdonukban, de az özvegy haszonélvezetében lévő vagyontárgyak.
Az itt vázolt problémákkal a törvényhozó egy kompromisszumos megoldás formájában vetett számot: a fentiek szerint fenntartotta ugyan a házastárs általános haszonélvezeti jogát, de - a Ptk.-Novellában: az 1977. évi IV. törvényben - mind a házastárs, mind az állagörökösök számára megnyitotta a haszonélvezeti jog megváltásának igényét (1. részletesebben alább, a 3. pontban).
b) Az özvegyi jog tartalma, terjedelme és korlátozása ba) Az özvegyi jog tartalma Az özvegyi jog tartalmát (azaz a haszonélvező jogait és kötelezettségeit) a haszonélvezeti jogra, mint másodlagos dologi jogra (személyes szolgalomra) vonatkozó szabályok [Ptk. 157-164. §] határozzák meg. A házastárs tehát mint haszonélvező jogosult az állagörökös (leszármazó vagy ági örökös) tulajdonában álló dolgot birtokolni, használni és hasznait szedni. 47
.M ín t említettük, az özvegyi jog körében felmerülő konfliktusok jelentős része éppen abból származik, hogy. az örökölt vagyontárgyak számottevő köre nem éli túl a folyamatos használatot. Sajátos problémákat vet fel a készpénz, illetve betétkönyv, részvény, kamatozó kötvény öröklése, illetve az azokon fennálló haszonélvezeti jog tartalma. Az elvi megoldás viszonylag egyszerű: a tőke, a betétkönyv, az értékpapír tulajdonosa az állagörökös lesz, az özvegyet a hasznok (kamat, osztalék stb.) illetik meg. A gyakorlatban viszont igen sok probléma merül fel e körben, amelyeknek egy része (pl. a részvényesi jogok gyakorlása körében) technikai természetűnek is nevezhető, másik része pedig a jelentős m értékú és elhúzódó infláció következménye.Korábban, az inflációmentes évtizedekben a bírói gyakorlat (BH 1968/11. sz. 5871., 1979/11. sz. 367. stb.) viszonylag jó megoldást talált ki pl. abetétkönyvek állag-, illetve haszonélvezeti öröklésére: a fenntartásos betétkönyv kamathozadéka a házastársé, kedvezményezettje viszont az állagörökös. aki azonban csak a haszonélvező házastárs hozzájárulásával rendelkezhet a tőke felett, s ezért a betétkönyvet az özvegyi jogosult kezéhez kell kiszolgáltatni. Mindez azonban kevéssé üdvözít, ha a betéti kamatok még az infláció mértékét sem képesek kompenzálni. Rugalmas, az érdekeltek szabad mozgásterét biztosító megoldás csak az özvegyi jog megváltása (azaz a hagyatéknak az állagörökösök. illetve a házastárs közötti tényleges felosztása) útján biztosítható. Az özvegyi jog - mint minden haszonélvezeti jog [Ptk. 164. § (l) bek] kiterjedhet kamatozó követelésre és más hasznot hajtó jogra is. E körben tipikus eset a szerz őí jogra vonatkozó özvegyi jog. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja (BH 1972/6. sz. 7096.) szerint a szerző vagyoni jogait az állagörökös gyakorolja, az özvegyet a szerz öí jogdíjak illetik meg.
bb) Az özvegyi jog terjedelme Az özvegyi jog az állagörökös tulajdonosokkal szemben teljes terjedelemben biztosítja a házastársnak a haszonélvezetből eredő jogokat. Az állagörökösök tehát a haszonélvezet tartalmát képező jogokat csak annyiban gyakorolhatják, amennyiben azokat a házastárs - szívességí használat vagy valamely szerz ódéses jogviszony keretében - átengedi nekik. Természetesen a haszonélvezet tárgyának használatra történő ideiglenes átengedése a haszonélvező jogait nem szünteti meg, azok gyakorlását a házastárs - a használati szerz ödés feltételei szerinti időpontban, szívess égí átengedés esetén bármikor - ismét követelheti (BH 1987/ ll. sz. 400.) . Időben a haszonélvezeti jog a házastársat haláláig megilleti. A Ptk. [615. § (2) bek] szerint megsz úník a haszonélvezeti jog akkor is, ha a házastárs Lg házasságot köt. Ennek a szabálynak a következő megfontolás áll a hátterében. Az özvegyi jog egyik célja az, hogy biztosítsa a házastársnak a házassági együttélés alatt megszokott életkörülményeket; újabb házasságkötés esetén ez a szempont viszont jobbára tárgytalanná válik [Múvészettörténeti írók szerint Rembrandt - feleségének Saskiának 1642-ben bekövetkezett halála után - azért nem házasodott meg újból, mert vagyonos felesége végrendeletében úgy juttatott holtig tartó haszonélvezeti jogot szá48
>
mára, hogy ez a jog újabb házasságkötés esetén megszúník. Állagörökös az akkor egyéves közös fiuk, Titus volt.] A Legfelsőbb Bíróság PK 83. sz. állásfoglalása szerint nem szúník meg viszont a házastárs özvegyi joga, ha házasságon kívül élettársi viszonyt folytat. Ezt az álláspontot vitathatónak kell tartanunk, még inkább visszás az ahhoz fűzött lakonikus indokolás: "az élettársi viszony családjogi kapcsolatot nem létesít, ahhoz ... örökjogi hatások nem fűződnek". Sajátos konfliktus: az "özvegyi jogok versengése" jön létre akkor, ha ugyanarra a vagyont árgyra (hagyatékra, hagyatéki részre) egymást követő en két özvegyi jog keletkezik. Ez akkor következik be, ha az örökhagyó házastársának életében (vagyis özvegyi jogának fennállta alatt) meghal az állagörökös és így az ő tulajdonában lévő hagyatékra (hagyatéki részre) az ő özvegye nyer - törvényes örökösként - özvegyi jogot. Tekintettel arra, hogy az első özvegyi jog korlátlan haszonélvezeti jogot jelent, a második özvegyi jog tényleges gyakorlására csak az első megsz ünése (vagyis a házastárs halála vagy újabb házasságkötése) esetén kerülhet sor. (Az "özvegyi jogok versengését" szemlélteti a la. sz. példa.) 10. sz. példa
H
Ö HGyl
/1>