Magyar madárnevek [PDF]

Zitiervorschau

NYELVÉSZETI

T A N U L M Á N Y O K 28.

Eddig megjelent: Bárczi Géza: A tihanyi apátság alapítólevele mint nyelvi emlék Kniezsa István: Helyesírásunk története a k ö n y v n y o m t a t á s koráig B. Lőrinczy Eva: A Königsbergi Töredék és Szalagjai mint n y e l v i emlék Imre Samu: A „Szabács v i a d a l a " Molnár József: A k ö n y v n y o m t a t á s hatása a m a g y a r irodalmi n y e l v kiala­ kulására 1527 — 1576 között Kovács Ferenc: A m a g y a r jogi terminológia kialakulása E. Abajfy Erzsébet: Sopron megye n y e l v e a X V I . században J. Soltész Katalin: Babits Mihály költői n y e l v e Fábián Pál: A z akadémiai helyesírás előzményei G. Varga Györgyi: Alakváltozatok a budapesti köznyelvben Szathmári István: Régi n y e l v t a n a i n k és egységesülő irodalmi n y e l v ü n k Kelemen József: A mondatszók a m a g y a r nyelvben Kázmér Miklós: A „falu" a m a g y a r helynevekben Inczefi Géza: Földrajzi nevek n é v t u d o m á n y i vizsgálata Deme László: Mondatszerkezeti sajátságok gyakorisági vizsgálata Bánhidi Zoltán: A m a g y a r sportnyelv története ós jelene sportnyelvtörtóneti szótárral Szemere Gyula: A z akadémiai helyesírás története ( 1 8 3 2 — 1 9 5 4 ) Hajdú Mihály: Magyar beoézőnevek ( 1 7 7 0 — 1 9 7 0 ) B. Lőrinczy Eva: A m a g y a r mássalhangzó-kapcsolódások rendszere ós tör­ vényszerűségei Békési Imre: Szövegszerkezeti alapvizsgálatok Farkas Vilmos: Görög eredetű latin elemek a m a g y a r szókincsben Mező András: A m a g y a r hivatalos helységnévadás Mollay Károly: Német—magyar n y e l v i érintkezések a X V I . század végéig Bárczi Géza: A Halotti Beszéd nyelvtörténeti elemzése Fehértói Katalin: Árpád-kori kis személynévtár Szabó József: A mondatszerkesztés nyelvszociológiai vizsgálata a nagykónyi nyel v j árasban

MAGYAR MADÁRNEVEK (AZ E U R Ó P A I M A D A R A K ELNEVEZÉSEI) IETA

KISS

JENŐ

i AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST 1984

Hermán Ottó és Chernél emlékének

I S B N 963 05 3398 7

© Akadémiai

Kiadó, Frinted

Budapest 1984 • Kiss in

Hungary

Jenő

István

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezető A z anyag körülhatárolása, a források, az anyag­ gyűjtés A névadási típusok A népi és a tudományos névadás A madárnevek eredetvizsgálata A z etimológiai típusok Magyar alakulatok Tükörfordítások Jövevényszavak Népetimológiás alakulatok A l a p n y e l v i eredetű madárneveink Az anyagközlésről A m a g y a r m a d á r t a n i nevezéktan kialakulásának vázlatos története Madárnevek

11

13 17 19 22 24 25 27 29 30 31 31 37 48

Búvár-alakúak Búvárfélék

48 48

Vöosök-alakúak Vöcsök-félék

50 50

Vészmadár-alakúak Hojszafélék és vészmadár-félék Viharfecske-félék

53 53 55

Gödény-alakúak Gödényfélék Szulafélék Kárókatona-félék

66 56 57 58

Gólya-alakúak Gémfélék és bölömbika-félék

60 60

Gólyafélék Kanalasgém-félék és íbiszfélék

70 72

Lappantyú-alakúak Lappantyúfélék

207 207

Flamingó-alakúak Flamingófélék

74 74

Sarlósfecske - alakúak Sarlósfecske-félék

210 210

Lúd-alakúak Vadlúd-félék, hattyúfélék, vadréce-félék, bukó­ félék

74

Szalakóta-alakúak Jégmadár-félék Gyurgyalagfélék

213 213 214

74

Sólyom-alakúak Kányafólék, ölyvfélék, héjafólék, sasfélék, réti­ héja-félék, keselyűfélék Sólyomfélék

101 124

Harkály-alakúak Harkályfélék

Tyúk-alakúak Fajdfélék Fogolyfólók, fürjfélék és fácánfélék

222 222

131 131 134

Daru-alakúak Guvatfür j -félék Darufélék Guvatfélék, vízicsibe-félék, tyúk-félék, szárcsafélék Túzokfélék

139 139 139

Enekesmadár-alakúak Pacsirtafélék Fecskefélék Pityerfélék és billegetőfélék Gébicsfélék Csonttollú-félék Vízirigó-félék Ökörszem-félék Szürkebegy-félék Poszátafélék, királykafólék, légykapó-félék, rigófélék

229 229 236 240 245 251 253 253 255

harisfélék,

101

vízi­ 140 146

Lile-alakúak Csigaforgató-félék Lilefélék Partfutó-félék, cankófélék, godafélék, póling­ félék, erdei szalonka-félék, sárszalonka-félék Gulipánfélék és gólyatöcs-félék Víztaposó-félék Ugartyúk-félék Székicsér-félék és futómadár-félék Halfarkas-félók Sirályfélék és csérfélék Alkafélék

152 172 173 174 175 176 178 188

Galamb-alakúak Pusztaityúk-fólék Galambfélék és gerlefélék

191 191 192

Kakukk-alakúak Kakukkfélék

195 195

Bagoly-alakúak Gyöngybagoly-félék Bagolyfélék

197 197 198

147 147 147

Szalakótafélék Búbosbanka-félék

Cinegefélék Csuszkafélék és hajnalmadár-félék Fakuszfélék Sármányfélék Pintyfélék Verébfélék Seregélyfélék Sárgarigó-félék Varjúfélék Függelék

216 219

256 286 295 298 299 304 316 319 322 325 335

A források és rövidítéseik A z ornitológiai források A nyelvészeti források

335 335 336

Válogatott bibliográfia (rövidítésekkel)

338

A leggyakrabban előforduló közszói rövidítések

340

R ö v i d í t e t t betűrendes névjegyzék

341

9

BEVEZETŐ

1. A madarak, ,,az anyatermészet legvonzóbb, a röpülés t u l a j ­ donságánál fogva. . . irigylésre méltó lényei" (Hermán Ottó in: Chernél, Magyarország madarai 1: III) nemcsak gyakorlati hasz­ nosságuk m i a t t v á l t a k m á r réges-régen az ember érdeklődésének állandó t á r g y á v á . K ü l ö n ö s életmódjuk, a repülni tudás hatalma, szép tollazatúk, kellemes hangjuk, éneklésük, fészkeik, tojásaik, elnevezéseik megragadták az érdeklődő, a természetet mindjobban megismerni v á g y ó ember fantáziáját. Természetes tehát, hogy a m a d a r a k k a l való foglalkozás részint t u d o m á n n y á , részint pedig kellemes és hasznos szórakozássá, időtöltéssé v á l t . A z ősi, kezdetle­ ges megfigyelések idővel tapasztalatokká összegeződtek, s a ma­ darakkal foglalkozó tudományágnak, a m a d á r t a n n a k — idegen szóval: ornitológiának — az ú t j á t készítették elő. A m a d a r a k iránti érdeklődést mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy nincs még egy biológiai t u d o m á n y , amelynek olyan gazdag irodalma volna, mint amilyen a m a d á r t a n n a k v a n (H.—A. F r e y e : Das Tierreich VII/5. Vögel. Sammlung Göschen. B d . 869. Berlin, 1 9 6 0 . 8). A legújabb számítások szerint m a m á r naponként megjelenik legalább egy új k ö n y v a madarakról (H. R e m m e r t in J . Hanzak: Das groBe Bilderlexikon der Vögel. S t u t t g a r t , é. n. 7). A m a d a r a k k a l nemcsak erdőben, mezőn, folyók és t a v a k mentén, parkok fáin, bokrain találkozunk. Az emberi k u l t ú r a legkülönbö­ zőbb produktumaiban viszontlátjuk őket. Mégpedig az emberi lét kezdetétől napjainkig, az ősember barlangrajzain keresztül a mai modern képzőművészeti alkotásokig. A népek folklórjának gyakori témája, hasonlata a m a d a r a k : népi hiedelmek, jóslatok, versek szólnak róluk. K ö l t ő k is g y a k r a n megénekelték őket (a m a g y a r irodalomból három verset említek: V ö r ö s m a r t y : Madárhangok, Petőfi: A gólya, A p r i l y : K o n c e r t ) . Az ókori népek hiedelemvilágá­ ban különösen előkelő hely j u t o t t a madaraknak. A galamb például — a béke szimbóluma — Aphrodité m a d a r a a görög mitológia sze­ rint. A magyarok nemzeti m a d a r a a turul. E g y monda szerint a honfoglaló Á r p á d apja, Álmos turulmadártól származik: a n y j á t 11

éjszaka, álmában egy turul ejtette teherbe. Madarakkal, madár­ hangok u t á n z á s á v a l találkozunk a zenében is; gondoljunk például Beethoven V I . szimfóniájára. Említsük meg azt is, hogy a techni­ kai fejlődés hajnalán az ember a m a d a r a t u t á n o z v a a k a r t repülni megtanulni (idézzük emlékezetünkbe Daidalosz és Ikarosz mon­ dáját), hogy a repülőgépek — különösen az elsők — bizonyos érte­ lemben „madárutánzatok". V a d á s z a t célpontjaként egy sajátos sportnak szenvedő alanyai a madarak, éppúgy azonban a d i v a t n a k is, a m e l y könyörtelenül szedi áldozatait. A m a d a r a k n a k az emberi n y e l v is köszönhet v a l a m i t : azokat a szavakat, kifejezéseket, mondatszókat, amelyeket v a l a m i l y e n formában a m a d a r a k (ma­ dárhangok, madárénekek) h í v t a k életre. Számuk — látni fogjuk — bizony nem is kevés. A m a d a r a k iránti érdeklődés — m i n t mindenütt — nálunk is nagy. Madarakról szóló k ö n y v e k szép számmal jelennek meg, s általában r ö v i d idő a l a t t el is fogynak. Számos tanulmány, tudo­ mánynépszerűsítő közlemény lát napvilágot napilapjainkban, a képes újságokban a madarakról (különösen a B ú v á r , a Természet világ Élet és Tudomány, az Á l l a t v i l á g és a Nimród közöl idevágó cikkeket), de gyakori t é m á j a a szépirodalomnak (költe­ ményeknek, elbeszéléseknek, ifjúsági regényeknek, meséknek, gyer­ mekverseknek) és a filmeknek is. De nemcsak a m a d a r a k élete, hanem n e v e is állandó érdeklődés t á r g y a . Nem lehet olyan madártani m u n k á t idézni sem a régmúlt­ ból, sem a jelenből, amelyben a szerzők ne szólnának egy-egy m a d á r elnevezéséről (Grossinger például 1 7 9 3 - b a n megjelent latin n y e l v ű m u n k á j á b a n külön fejezetet szentelt a m a d á r n e v e k magyarázatá­ nak). A m a d a r a k k a l foglalkozó ifjúsági regények, elbeszélések (például Fekete I s t v á n regényei, D é k á n y Lajos elbeszélései) is g y a k o r t a magyarázzák, miért ez v a g y az a n e v e egyik v a g y másik m a d á r n a k . A szaktudományi m ű v e k b e n a névkérdés, a pontos, szakszerű megnevezés alapvetően fontos, ezekben t e h á t elkerülhe­ tetlen a nevekkel v a l ó t u d a t o s foglalkozás. A m a d á r n e v e k iránti érdeklődés természetes következménye annak, hogy régi tapasz­ t a l a t szerint a nyelvből éppen a n e v e k s a szavak eredete érdekli elsősorban az embert. Tudni szeretnénk, van-e, s h a igen, milyen összefüggés a név és a n e v e t viselő személy, élőlény, t á r g y között. S a m a d á r n e v e k e tekintetben tág teret és eredményes ténykedést kínálnak a k u t a t ó emberi elmének. Nagyon sok m a d á r n é v esetében ugyanis első pillanatra fölismerhető a n é v és a m a d á r közötti össze­ függés. Tudjuk például, hogy a k u v i k azért kuvik, mert kuvikol. Tudjuk azt is, hogy az egerészölyv egereket fogyaszt, a cserregő nádiposzáta meg cserregő hangot ad. Tisztában v a g y u n k azzal is, 12

hogy a zöldike zöldes színű, a sárgarigó meg sárga. Tudjuk, hogy a vadászsólyom jó segítőtársa az embernek vadászás közben. S mind­ ehhez a legcsekélyebb nyelvészeti s m a d á r t a n i képzettség sem kell. A m a d á r n e v e k nem kis h á n y a d a azonban a nem szakember számára megfejthetetlen rejtély, ezek eredetének földerítése a nyelvész, az etimológus feladata. Magyar m a d á r n e v e k eredetvizsgálatával t ö b ­ ben foglalkoztak már, rendszeres madárnévvizsgálatokról azonban nem beszélhetünk. Mindmáig h í j á v a l v a g y u n k egy olyan összefog­ laló munkának, a m e l y a m a g y a r m a d á r n e v e k eredetéről szól. A z eddig megjelent külföldi madárnév-monográfiák pedig egyértel­ műen bizonyítják a szintézis jellegű madárnévvizsgálat fontosságát és hasznosságát. 2. K ö n y v e m megírásával ezt a h i á n y t igyekszem pótolni. A r r a törekedtem, hogy a feldolgozott m a d á r n e v e k eredetét, létrejötté­ nek o k á t lehetőség szerint megmagyarázzam; hogy bemutassam szótörténetüket, s hogy dokumentáljam a m a g y a r m a d á r t a n i nó­ menklatúra (nevezéktan) alakulását, fejlődését. A r r a is igyekeztem választ keresni, milyen törvényszerűségek i r á n y í t j á k a népi és a t u d a t o s (mesterséges, tudományos) névadást. A k ö n y v természetéből következik, hogy nemcsak nyelvészek­ nek és a m a d á r t a n művelőinek szól, hanem mindazoknak, akiket a m a d a r a k és színes, változatos elnevezéseik érdekelnek. A madár­ nevek az embernek a természettel való szoros kapcsolatáról valla­ nak. Faggatásuk, n y o m o n követésük szép és izgalmas, sok tanul­ sággal járó vállalkozás.

* K e d v e s kötelességet teljesítek, amikor ehelyütt is köszönetet mondok Benkő L o r á n d n a k és K e v e A n d r á s n a k m u n k á m igen ala­ pos, részletekbe menő lektorálásáért. A lektori véleményekben kö­ zölteket, az azokban kifejtett véleményeket fontosságuk m i a t t több esetben is beépítettem k ö n y v e m b e (Benkő, illetőleg K e v e lekt. jelzéssel utalok e forrásokra).

AZ ANYAG KÖRÜLHATÁROLÁSA, A FORRÁSOK, AZ ANYAGGYŰJTÉS Nem dolgoztam föl v a l a m e n n y i m a g y a r m a d á r n e v e t . Munkám terjedelme k ö t ö t t v o l t : meghatározott n y o m d a i í v e t nem léphettem túl. Eleve le kellett t e h á t mondanom a madárnevekkel összefüggő, belőlük kihámozható irodalmi, néprajzi, n y e l v j á r á s - és település13

történeti, helyesírási, v a l a m i n t gazdaságtörténeti vonatkozások fel­ dolgozásáról és bemutatásáról. E m i a t t korlátoztam a m u n k á t az európai madárfajok m a g y a r elnevezéseinek, s ezen belül is a nem­ zetségneveknek és a fajneveknek a vizsgálatára (a nem európai m a d a r a k m a g y a r neveiről a N y e l v t u d o m á n y i Értekezések című sorozatban közlök m a j d válogatást). A nemzetségnevek közül is — kevés fontosabb kivételt nem t e k i n t v e — csak azokat v e t t e m számba, amelyek Chernél műveiben és az Európa madarai című k ö n y v b e n előfordulnak. De a szűkebb szótörténeti-etimológiai vizs­ gálatból is sok m a d á r n é v kimaradt. Madárnevek ugyanis számos forrásban (tudományos, szépirodalmi, tudománynépszerűsítő mun­ kákban, cikkekben, t a n k ö n y v e k b e n , újságokban, játékokban) elő­ fordulnak, s ezeket a teljesség igényével egy ember aligha t u d n á belátható időn belül feldolgozni. De erre nincs is szükség. A madár­ nevek egy része ugyanis nem azonosítható, egy részük pedig olyan mesterséges (nyelvújítási) alkotás, amelyeket szerzőjén kívül soha senki nem használt, s ezek legföljebb t u d o m á n y t ö r t é n e t i szempont­ ból érdekesek. Szükségszerűen válogatnom kellett tehát a sok for­ rás között. Végül is két típusba tartozó forrásműveket dolgoztam föl, ezeket is megfelelő válogatás u t á n (felsorolásukat 1. a k ö n y v végén). Egyrészt m a d á r t a n i m u n k á k a t (kijelölésükben, v á l o ­ gatásukban, szakmai véleményezésükben K e v e András, a hazai ornitológia jeles tudósa v o l t segítségemre), másrészt n y e l v é ­ s z e t i k i a d v á n y o k a t (elsősorban n y e l v t ö r t é n e t i és nyelvjárási anyagot). Feldolgoztam a fontos és összefoglaló m a d á r t a n i mun­ k á k a t , v a l a m i n t azokat a nyelvtörténeti és nyelvjárási szótárakat, szójegyzékeket, amelyek a m a d á r n e v e k szótörténetének és szóföld­ rajzának a megállapításához elengedhetetlenül szükségesek. De a feldolgozott források madárnevei közül is sok k i m a r a d t : 1. azok, amelyeket nem t u d t a m azonosítani — zömmel a p o n t a t l a n jelen­ tésmagyarázat v a g y a jelentés h i á n y a miatt, például hakallo 'anap(er)da': BesztSzj. 1 1 9 6 . , 1. T E S z . is, hakalló a. és M o k á n y : N y t u d É r t . 1 0 5 . sz. 4 2 ; zaboló 'anaparda': SchlSzj. 1 7 8 5 . (a latin szó is ismeretlen), siskamadár: NySz. madár a., pirko: Schenk 6 9 - 7 0 , zákány: NySz., TESz. és Mokány: N y t u d É r t . 1 0 5 . sz. 56, cinkota: E t S z . 1. cinkota a., piper-vöcsök: MTsz. piper a., sótra: N y t u d É r t . 7 1 . sz. 73 stb.; 2. a nyelvújítási m a d á r n e v e k n a g y része, m e r t ezek nem v á l t a k a m a g y a r madártani szaknyelv részévé, leg­ t ö b b j ü k csupán egy szerzőnél fordul elő, alig v a g y egyáltalán nem lépve túl az egyszeri előfordulás mezsgyéjét; 3. a nyelvészeti forrá­ sokban (mindenekelőtt a nyelvatlaszban és az Ú j Magyar Tájszó­ tárban) található fonetikai változatok (csak a fonematikus eltérése­ ket v e t t e m figyelembe); 4. az alfajok nevei; 5. a korábban tévesen

14

önálló fajnak t e k i n t e t t m a d a r a k elnevezései; 6. a téves nevek zöme; 7. a díszmadarak és a háziszárnyasok nevei; 8. a gyermeknyelvi madárnevek. Nálunk a Linné-féle bináris, t e h á t két elemű névrendszert Földi J á n o s alkalmazta először ( 1 8 0 1 ) . Tudományos igényű m a d á r n é v ­ használatról t e h á t csak Földi óta beszélhetünk. A korábbi, k é t elemű m a d á r n e v e k használatát még nem a pontos, t u d o m á n y o s elkülönítés és megnevezés szándéka, hanem a hétköznapi g y a k o r l a t szükségessége, tudniillik a n á l u n k honos, illetőleg előforduló m a ­ d a r a k k a l v a l ó foglalkozás (vadászat, eladás, t a r t á s stb.) eredmé­ nyezte. Minthogy azonban ezek között az elnevezések között sok esetben jelentős nyelvjárási különbségek voltak, egységes haszná­ latukról alig beszélhetünk. Egységesítésük, n o r m a t í v v á tételük ter­ mészettudós, ornitológus szakíróink dicséretes m u n k á j á n a k az ered­ ménye. E n n e k a f o l y a m a t n a k a n a g y szintézise, a m e l y a m a g y a r m a d á r n e v e k egységesítésében minden más m u n k á t meghaladó je­ lentőségű és fontosságú, Chernél I s t v á n m u n k á j a , a Magyarország m a d a r a i (1899), illetőleg a n e m magyarországi madárfajok v o n a t ­ kozásában Chernél Brehm-fordítása ( 1 9 0 2 — 1 9 0 4 ) . A föntiekből következik, h o g y a n y e l v t ö r t é n e t i anyaggal külö­ nösen sok gond v o l t . A h o g y h a l a d u n k a mától a m ú l t felé, úgy sza­ porodnak azonosítási gondjaink (ez természetesen v a l a m e n n y i állat- és n ö v é n y n é v r e vonatkozik; v ö . Dudich 44; Kniezsa, SzlJsz. 8; Kiss Géza, OrmSz. X X ; Lőrincze in: M N y A E l m . 1 9 2 ; I. Ledér, Russische Fischnamen 1 — 3; Szabó A t t i l a , Melius, Herbárium 364). Hermán Ottó például ,,hajmeresztő"-nek ítélte azt a zűrzavart, ami a m a d á r n e v e k tekintetében régebbi szótárakban található (Nyr. 1 8 8 7 : 130). A z t írja például Pápai-Páriz szótáráról: „ahol a pulyka 'urogallus, tetras, gallus numidicus, gallina Africana', vagyis szerintem egy egész m a d á r g y ű j t e m é n y , k i v á l t a midőn még azt is hozzáadjuk, a mi a B o d Péter-féle kiadásban (1767) v a n , ti. 'meleagris és gallus indicus'" (i. h. 129). De még a 19. században sem v á l t o z o t t lényegesen a helyzet, m e r t ,,a Wolff-féle szótár alap­ ján az derül ki, hogy a kánya, v a g y i s a karvaly, akarom mondani a héja olyan sólyom, amely tulajdonképpen ölyv", illetőleg „Elkezd­ tem szédülni, m e r t most meg azt láttam, hogy Sperber = karoly, karvaly, kánya, sólyom, héja, ölyv, ölű és azonfelül még keselyű is", t o v á b b á : „Ugyanilyen z a v a r t t a l á l t a m Ballagi m a g y a r és német szótárában ( 1 8 8 1 , 1 8 9 0 ) " ( K i m n a c h : Nyr. 1 9 0 4 : 343). A történeti és nyelvjárási n é v a n y a g feldolgozásában n a g y segítségemre volt, hogy néhány m a d á r t a n i leírásban, illetőleg szójegyzékben (Chernél, Hermán Ottó munkáiban) az ornitológus szerzők régi és nyelvjárási madárneveket is azonosítottak. Ezek közé t a r t o z i k Pungur G y u l a

15

kéziratos g y ű j t e m é n y e is ( K e v e A n d r á s i r á n y í t o t t a rá figyelmemet). P u n g u r református lelkész v o l t , s Hermán Ottó h a t á s á r a kezdett el foglalkozni természetrajzzal (tücsök-monográfiája révén v á l t ismert zoológussá). 1896-ban Hermán Ottó maga mellé v e t t e az Országos Ornithológiai K ö z p o n t b a , s megbízta a m a g y a r állatnevek szótárának elkészítésével. Mestere ú t m u t a t á s á t k ö v e t v e Pungur m á r j ó v a l korábban hozzáfogott az elérhető történeti és n y e l v j á r á s i anyag összegyűjtéséhez. N a g y szorgalommal cédulázta ki a régebbi műveket, szótárakat, szójegyzékeket, de j á r t a is az országot (főleg Erdélyben g y ű j t ö t t ) , s levelezésben állott tanítókkal az ország m a j d minden részéből abból a célból, hogy nyelvjárási neveket mentsen meg a kihalástól. 1896-ban m á r hatezerre rúgó g y ű j t e m é n y e v o l t (TermtudKözl. 1 8 9 6 : 393), óriási a n y a g á t azonban nem t u d t a rend­ szerezni, m e r t korai halála (1907) megakadályozta ebben. „Élete főművének. . . a Magyar Á l l a t n e v e k Szótára című m ű v é t szánta és a r r a készült, hogy emberileg k i m e r í t ő t nyújtson. A r r a készült, h o g y az élő n é p n y e l v közvetlenül g y ű j t ö t t a n y a g á n k í v ü l felhasz­ n á l j a j a v a szótáraink, a kódexek és az újabban napvilágra került »szószedetek« a n y a g á t is, és ne adja csupán a szorosan v e t t lexikális részt, hanem pótolja meg az állatnévhez fűződő folklorisztikus ele­ mekkel is" (Hermán O t t ó : A q u i l a 1 9 0 7 : V I I I — I X ) . Munkája — sajnos — befejezetlen m a r a d t , m e r t P u n g u r „hosszú időn á t a gyűjtésben sokat markolt, a feldolgozásban azonban keveset szo­ r í t o t t " (Hermán Ottó i. h. I X ) . Kéziratos g y ű j t e m é n y e az MTA tulajdonába került, 1 9 5 9 óta pedig a Természettudományi Múzeum T u d o m á n y t ö r t é n e t i G y ű j t e m é n y e őrzi. I t t v o l t alkalmam a ha­ gyaték m a d á r t a n i részét átnézni (Beöthy B e r t a l a n k ö n y v t á r o s segítségével), s megállapítani, hogy az anyag n a g y része rendezet­ len, illetőleg hogy bizonyos fajok nevei nem is találhatók meg. Több m a d á r f a j r a vonatkozó gyűjtését azonban rendszerezte Pun­ gur, ezeket halála u t á n Hermán Ottó a d t a ki (Aquila 1 9 0 7 : X I — X X X ) . Pungur m a d á r t a n i gyűjtését mindennek ellenére n a g y haszonnal olvastam, és a d a t a i t felhasználtam. Természetesen min­ den esetben jelzem (Pungur k. jelzéssel), h a v a l a m e l y a d a t az ő gyűjtéséből származik. A latin értelmezések nélküli régi m a d á r n e v e k azonosításában úgy j á r t a m el, hogy h a a régi madárnév v a l a m e l y m a is élő madár­ n é v v e l megegyezett, a k k o r a mai névvel jelölt madárfaj nevének tekintettem a régit is; v ö . „föltehető, hogy a m a g y a r nevek a k k o r is azt a m a d a r a t jelölték meg, a m e l y e t m a értünk r a j t u k " (Dudich 4 4 ) . A madárnevek gyűjtését az újabb m a d á r t a n i összefoglalások és Chernél k ö n y v é n e k a kicédulázásával kezdtem. Miután ily módon 16

tájékozódtam a magyarországi m a d a r a k rendszeréről és fontosabb népnyelvi elnevezéseiről, hozzáláttam a nyelvjárási anyag g y ű j ­ téséhez. A befejező szakaszban g y ű j t ö t t e m össze a szorosabb érte­ lemben v e t t történeti anyagot. Ű g y véltem ugyanis, minél több tapasztalatom v a n a madárnevekkel (beleértve a latin és német el­ nevezéseket is), annál biztosabban mozoghatok a történeti anyag szövevényes rengetegében. A szakirodalom keresésében a Bibliographie der uralischen Sprachwissenschaft 1 8 3 0 — 1 9 7 0 . (Hrg. Wolfgang Schlachter, Gerhard Ganschow. München, 1976. I.) és a Ma­ gyar Madártani Bibliográfia (összegyűjtötte P a p p József, szerkesz­ tette R é t h y Zsigmond. Békéscsaba, 1980) v o l t segítségemre (az utóbbi m á r csak m u n k á m kéziratának a lezárása előtt közvetle­ nül). G y ű j t ő m u n k á m kezdetétől K e v e A n d r á s ornitológus megértő támogatását élveztem. V a l a m e n n y i m a d á r t a n i vonatkozású kér­ désemmel hozzá fordultam, gazdag k ö n y v t á r á b ó l ő l á t o t t el hazai és külföldi ornitológiai szakkönyvekkel. Nem világos értelmezésű régebbi m a d á r n e v e k azonosításában is az ő véleményére támaszkod­ t a m . G y a k o r i konzultációink során számtalan kérdésben adott fel­ világosítást. Sokoldalú segítségét ezúton is hálásan köszönöm. A feldolgozott forrásokat rövidítéseikkel e g y ü t t a k ö n y v végén közlöm. A NÉVADÁSI TÍPUSOK A következőkben röviden azokat a tényezőket veszem számba, amelyek alapján a madárnevek létrejöttek. A csoportosítás célja az, hogy rendszerbe foglaljam a névadási okokat, az onomasziológiai törvényszerűségeket, s hogy ezzel segítsem a n é v m a g y a r á z a t o k megértését. 1. A m a d á r h a n g j a . Minden n y e l v b e n számos a hang­ utánzó madárnév. A hang (ének, hívogató, riasztó) ugyanis a ma­ d a r a k egyik legjellemzőbb, de bizonyára a leginkább megfigyelhető tulajdonsága. A m a d á r n é v létrejöhet a legjellemzőbb madárhang utánzásával (ilyen a csóka, gyurgyalag, kakukk, kuvik, lilik, piripió, pitypalatty, póli, uhu, zsezse), s keletkezhet a m a d á r hangját, énekét kifejező hangutánzó ige továbbképzésével (ilyen például a csacska, csattogató, csettegető, csicsergő, fütyülő, lotyó és a süvöltő). Különösen a nyelvjárási nevek között sok a hangutánzó. 2. A m a d á r k ü l s e j e , m e g j e l e n é s e . Sok m a d á r n é v azon az alapon született, h o g y a névadó közösség mit t e k i n t e t t megkülönböztetőnek az elnevezett madárfajon: testének formáját, nagyságát, csőrének a l a k j á t , szemét, fejét, n y a k á t , lábát, s z á r n y á t 2 Kiss Jenó

17

v a g y farkát, esetleg k a r m á t . í g y j ö t t létre többek között az öklömbujár, nagypóli, keresztcsőrű, macskabagoly, kisvöcsök, villás vihar­ fecske, búbos pacsirta, bajszos poszáta, barkóscinege és társai. 3. A t o l l a z a t s z í n e . A m a d á r g y a k r a n tollazata színével­ színeivel tűnik föl, illetőleg ki (vö. „ m a d a r a t tolláról, embert ba­ rátjáról"). Számos m a d á r n é v a tollazat színe alapján született, például a fekete, fehér, szürke, sárga, tarka, korom, vörös, piros jelzősek. Minthogy a tollazat színe g y a k r a n változik a madár élet­ korától, nemétől, sőt az évszaktól függően is, — s mert ritkán egy­ színű a m a d á r —, ugyanazt a m a d a r a t más-más színnévvel is jelöl­ hetik, ahogy például a szalakótát kékcsóká-n&k és zöldcsóká-nak is mondják. 4. A m a d á r é l ő h e l y e , t a r t ó z k o d á s i h e l y e . Sok m a d a r a t arról neveztek el, hol látható legtöbbször, hol éli életét, hol fészkel. A z erdei, házi, mezei, parti, szirti, kövi, mocsári, nádi, sziki, illetőleg a bodrogi, dunai, hányi, tiszai jelzővel alakultak, v a l a m i n t a csaláncsattogató, sövénybújó, tüskebujkáló és társaik tar­ toznak ide. 5. T á p l á l é k , táplálkozásmód. Némelykor elősze­ retettel fogyasztott táplálékáról neveznek el egy-egy madarat. Í g y j ö t t létre többek között a szőlőrigó, kenderike, szemeti pinty, meggy­ vágó, magtörő, magvágó, meggyes, cseresznyemadár, mogyorótörő szajkó, ganajtúró madár. 6. A m a d á r r a l k a p c s o l a t o s h i e d e l e m . Egy-egy m a d á r megjelenésének — okkal, ok nélkül — bizonyos jelentőséget tulajdonítanak. A halálmadár, esőjós, szélkiáltó, árvízhozó és társai ennek köszönhetik létrejöttüket. 7. H o n o s v a g y k ö l t ö z ő - e a m a d á r . A költözőma­ darakat, amelyek végig nálunk maradó, i t t élő társaikkal szemben több esetben többé-kevésbé idegeneknek számítanak, g y a k r a n ne­ vezik el arról az országról, népről, tájról, amely felől jönni l á t j á k v a g y jönni vélik őket. Ilyenek a balkáni, lengyel, muszka, tatár jelzővel alakult nevek. A legtöbb esetben — a népi madárneveknél — azonban csupán a m a d á r idegenszerűségét fejezi ki a más népre, országra utaló jelző. 8. A m a d á r é l e t m ó d j a . A m a d á r feltűnő, a többitől el­ térő viselkedése v o l t n é h á n y esetben a n é v a d á s alapja. Ilyen pél­ dául az ezreskacsa (nagy csoportokba tömörül), seregély (sereges repüléséről, megjelenéséről), árvapinty, magános veréb (csak egyedül látható). 9. A m a d á r érkezésének, ittlétének ideje. Több m a d á r arról k a p o t t nevet, mikor, melyik évszakban v a g y hónapban, illetőleg melyik jeles ünnep idején szokott érkezni, t á 18

vozni, s melyik évszakokat tölti nálunk. Idetartozó nevek például a téli lúd, nyári lúd, őszi lúd és a böjti réce. 10. A f é s z e k . A fészekről k a p t a nevét a függőcinke. Fészkét ugyanis ágra függesztve építi. 11. E g y é b. Idesorolom a mesterséges névadás tulaj donnévi típusát: amikor a m a d a r a t személyről (többnyire első t u d o m á n y o s leírójáról, ritkábban más valakiről) nevezik el. A z Európa m a d a r a i című k ö n y v b e n a következők v a n n a k : Wilson viharfecskéje, Bewick hattyúja, Steller pehelyrécéje, Feldegg-sólyom, Eleonóra-sólyom, Temminck-partfutó, Bonaparte partfutója, Bonelli-füzike. A fölsorolt névadási típusok (lehetne alcsoportokra is bontani őket) föltehetőleg egyetemes jellegűek. A z bizonyos, hogy közülük a leggyakoribb, tehát legfontosabb az első négy típus. A madárne­ v e k mintegy négyötöd részét az ide tartozó nevek alkotják.

A NÉPI ÉS A TUDOMÁNYOS NÉVADÁS B á r a névadás alapját, t á r g y á t t e k i n t v e nincs különbség a népi (motivált) és a tudományos (mesterséges, tudatos) m a d á r n é v a d á s között, a két névtípus mégis több tekintetben eltér egymástól. Kezdetben és hosszú ideig csak népi n é v a d á s v o l t az élet minden területén. Mesterséges névadás azóta v a n , amióta t u d o m á n y v a n . A népi névadás spontán névalkotás, a mesterséges névadás ezzel szemben tudatos, többnyire tudományos apparátussal dolgozó cél­ irányos tevékenység. A szakszó (műszó) azzal az igénnyel készül, hogy pontosan ki­ fejezze a meghatározott nembe és családba tartozást, hogy t e h á t vele egyértelműen elkülönítsék a jelölt m a d á r f a j t v a l a m e n n y i többitől. Egyrészt t e h á t a jelölt madárfaj v a l a m e l y fontos, rá jel­ lemző, fajtársaitól megkülönböztető jegyét kell megneveznie, más­ részt a m a d á r t a n i nevezéktan és a m a g y a r n y e l v szabályainak kell megfelelnie. A népi, spontán n é v a d á s t nem kötik ennyire szigorú szabályok (csak a legutóbbi). A népi m a d á r n é v is informatív, a vele jelölt madárról olyasmit mond ugyanis, ami a n é v a d ó közösség számára fontos (ez nem föltétlenül egyezik meg a tudományos szem­ pontból annak t a r t o t t a l ) . Hogy mi a fontos a nevet adó közösség számára egy madárban, azt több k ö r ü l m é n y határozza meg, ille­ tőleg befolyásolja. Például: mi a m a d á r r a l v a l ó foglalkozás célja (vadászat, táplálkozás, eladás, védekezés ellenük, m a d á r t a r t á s , nincs semmi cél); hol, mikor, milyen körülmények között ismerked­ nek meg a m a d á r r a l (ezért lehet u g y a n a n n a k a m a d á r n a k dunai és tiszai jelzője is); milyen természeti, domborzati viszonyok között 2*

19

él a névadó közösség (a síkvidéki erdei jelzőnek hegyvidéken a hegyi felelhet meg, mert az erdők az utóbbi helyen a hegyen v a n ­ n a k ) ; milyen foglalkozásúak a nevet adó emberek (a szántóka, csikós-féle neveket földművelő közösség a d t a ) ; milyen más, köz­ ismert m a d a r a k a t lát hasonlónak a névadó közösség (tengerparti lakosság a sirályokhoz hasonlít több m a d a r a t is, m e r t számára a sirály mindennapos m a d á r ) ; felületes benyomások v a g y hosszabb megfigyelés u t á n kapja-e n e v é t a madár. A népi névadásban nem r i t k á k a tévedések, pontatlanságok: ke­ véssé ismert fajokat azokról a jól ismert fajokról neveznek el (megkülönböztető jelzővel persze), amelyekhez hasonlónak látják, v é l i k őket. Ennek oka a névadó közösség pontatlan természetis­ merete. Chernél k ö n y v é b e n vissza-visszatérnek az efféle mondatok: ,,A poszátákat fajilag nem igen különbözteti meg a nép" (708), ,,A n a g y sirályokat népünk nem igen különbözteti" (39) stb. (pél­ d á k a t 1. MNy. 1 9 7 9 : 441 — 2). A m i k o r laikusról, névadó közösség­ ről, átlagemberről beszélünk, akkor ezt a szakember ,,ellenpélda"j a k é n t értjük. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a nem szak­ emberek egy k a l a p alá v o n h a t ó k madárismeret (vagy bármi más) dolgában. Igen n a g y különbség lehet s v a n is közöttük. A halászok, vadászok például bizonyos m a d á r f a j o k a t kitűnően ismernek, jól­ lehet nem ornitológusok. A falusi ember, illetőleg a természettel kö­ zelebbi kapcsolatban levő is több m a d a r a t ismert, mint a városiak n a g y része. A népi m a d á r n e v e k egy része olyanoktól származik t e ­ h á t , akik nem v o l t a k u g y a n szakemberek a m a d a r a k dolgában, a t ő l ü k megnevezett m a d a r a k a t azonban jól ismerték. A t u d o m á n y o s n é v a d á s b a n csak szabályt erősítő kivételként fordul elő pontatlan n é v . A sárgarigó például nem rigó, a sarlósfecske nem fecske, a kanalasgém nem gém (1. MNy. 1 9 7 9 : 442). Ezek az eredetileg népi, v a g y m a m á r tévesnek ítélt korábbi faji beosztást tükröző mester­ séges elnevezések azért m a r a d h a t t a k meg mégis m a g y a r tudomá­ n y o s névként, m e r t a h a g y o m á n y szentesítette őket. Különbség v a n a népi és a t u d o m á n y o s n é v a d á s között a fölso­ rolt névadási típusok eltérő gyakorisága tekintetében is. A hang­ u t á n z ó elnevezések gyakoribbak a népnyelvben, mint a t u d o m á n y nyelvében. A mesterséges névadásban a m a d á r külseje és élőhelye, a tollazat színe, t e h á t a madárélettani és életföldrajzi jellemzők messze a legfontosabbak. Különbség v a n a nálunk nem honos, csak átvonuló, illetőleg költöző m a d a r a k elnevezéseiben is. A népi nevek idegen országra u t a l ó jelzői hozzávetőleges „becslések" csupán, illetőleg azt fejezik ki, hogy a vonatkozó m a d á r nálunk idegen. A t u d o m á n y o s elneve­ zések ezzel szemben az ornitológiai tényeknek megfelelően jelölik, 20

hogy a kérdéses m a d á r n a k v a l ó b a n v a n köze ahhoz az országhoz, tájhoz v a g y kontinenshez, amelyre a név egyik t a g j a utal. A t u d o m á n y o s nómenklatúrából hiányoznak, v a g y csak kivéte­ lesen fordulnak elő (pl. a kecskefejő) azok a típusú népi nevek, amelyek a m a d a r a k k a l kapcsolatos hiedelmeknek köszönhetik lét­ rejöttüket. A népi madárnevek között viszont nem találjuk meg a m a d á r t a n i nómenklatúra két, korábban gyakori névtípusát, a közönséges jel­ zővel alakultat és a tulajdonnévi tagú elnevezéseket. A közönséges jelzővel azokat a m a d á r f a j o k a t illették és illetik, amelyek a leg­ ismertebbek, leggyakoribbak fajtestvéreik közül. A közönséges vércse például a vörös vércsét, a közönséges gólya a fehér gólyát jelöl­ te egyes szerzőknél. Kétségtelen, hogy az esetek többségében ide­ gen n y e l v i minták követésével, elsősorban a lat. vulgáris, communis, a ném. gémein és a fr. commun: 'közönséges' fordításával a l k o t t á k szakíróink e neveket. Hermán Ottóék — joggal — igyekeztek viszszaszorítani ennek a jelzőnek a használatát, v ö . : „Közönséges sze­ rintünk a nagyon meggyökeresedett és egyedül álló, össze nem téveszthető fajoknál, mint holló, csóka stb. azért nem alkalmazan­ dó, mert megkülönböztető oly valamivel, ami most még nincs, ti. a nem közönségestől" (Nyr. 1 8 9 8 : 537). A nyelvjárásokban nem szokták külön — jelzővel — megnevezni azt, ami közönséges, ál­ talános. A közismert m a d á r f a j o k a t az ún. nemi névvel illetik, t e h á t vércsé-t ( = vörös vércse), gólyá-t ( = fehér gólya), vereb-et ( = házi veréb) mondanak (közönséges gólyá-t legföljebb z a v a r u k b a n v a g y magyarázatképpen a kérdezősködő idegen előtt). A tulajdonnévi tagú elnevezések főként a régebbi ornitológiai munkákban v o l t a k gyakoriak. A Bewick hattyúja, Bonelli-füzike, Feldegg-sólyom, Wilson viharfecskéje-féle m a d á r n e v e k személynévi előtaggal keletkeztek. A tulajdonnév t ö b b n y i r e az illető madárfaj első tudományos leírójának v a g y annak a családnevével azonos, akinek a tiszteletére elnevezték a m a d a r a t . A nyelvjárási n e v e k között (a vizsgált anyagban) nem t a l á l t a m egy idetartozó p é l d á t sem (elvileg pedig lehetne, v ö . pl. a csimasz egyik helyi nyelvjárási elnevezését, a bókamiskakukac-ot: Nyatl. 6 5 1 . ) . A gábor, györgy­ diák, gyuszi, lidike, mátyás-félék nem tulajdonnevek m a d á r n é v k é n t , s eredetüket t e k i n t v e is különböznek a mesterséges nevek tulajdon­ névi tagjától. A z idézett elnevezések ugyanis az illető m a d a r a k hangját utánzó hangsor tréfás-játszi népetimológiás alakításával jöttek létre. Keletkeztek így m a d á r n e v e k idegen szavakból is: a kárókatoná-ból például így lett Károj katona és Káról katonája. Es végül: a népetimológiás alakulású butykás kató, fejér panni, halászpéter-féle madárnevek utótagjai sem tulajdonnevek (ahogy a 21

Bonelli-füzike első eleme az): a madárnevekbe m á r köznevesülve kerültek be (vö. rnáté 'medve', matyó, katicabogár, szentjánosbogár, miskakancsó stb.). A népi nevek csak hazánkban is előfordult, illetőleg előforduló, tehát megfigyelt fajokat jelölnek, a tudományos nómenklatúrának viszont a nálunk ismeretlen madárfajokra is kell (a múltban szinte kizárólag idegen n y e l v ű leírások, illetőleg képmellékletek, v a l a m i n t múzeumi példányok alapján) elnevezést találnia. S végül nem találunk olyan nevet a népi elnevezések között, a m e l y azért j ö t t létre, mert névadója szándékosan el a k a r t térni a meglevő névtől. Tudományos körökben ez előfordul, az ornitológiában is (Madarász nem kevés neve csak azért született, hogy ne le­ gyen azonos a Chernél, illetőleg Hermán Ottó javasolta névvel). Ennek oka sok esetben kétségtelenül a jobb név alkotására való törekvés, nem egyszer azonban elsősorban a hiúság és az emberi gyarlóság (vö. például: Madarász „tisztán személyes okokból v e t i el. . . a m a d a r a k népies neveit": Hermán Ottó: Aquila 1 9 0 3 : 280).

A MADÁRNEVEK EREDETVIZSGÁLATA Szótörténet és etimológia elválaszthatatlan egységet alkot. A történeti forrásanyag nélkülözhetetlen tehát a madárnevek ere­ detvizsgálatában is. I t t azonban a szokásosnál t ö b b nehézséggel kell szembenéznünk. A jó forrás, jó adat az, ahol a név pontosan azonosítva v a n azzal a madárfajjal, amelyet jelöl. Minthogy azon­ ban a m a d á r f a j o k a t pontosan csak a szakemberek t u d j á k elkülö­ níteni (így v a n ez természetesen más területeken is), a nem ornitológusoktól származó madárnevek gyakran tévesek, félrevezetők. Ez az oka annak, hogy különösen a régi szótárak ebben a tekin­ tetben eléggé megbízhatatlanok (1. A z anyag körülhatárolása, a források, az anyaggyűjtés című fejezetet). A z ornitológusoktól el­ lenőrzött és azonosított, illetőleg j ó v á h a g y o t t esetekben a szófejtő biztos forrásra támaszkodhat. Más esetekben el kell fogadnia for­ rásai adatait, s legföljebb olyan esetekben zárhat ki egyet-egyet, amikor a név és a m a d á r t a n i leírás n y i l v á n v a l ó a n ellentmondanak egymásnak. A m a d á r n e v e k e r e d e t m a g y a r á z a t á n a k alap­ ja, k i i n d u l ó p o n t j a a s z a k s z e r ű ornitológiai l e í r á s . Hermán Ottónak, aki többször is v é l e m é n y t n y i l v á n í t o t t a m a d á r n e v e k vizsgálatáról, kétségtelenül igaza v a n : „állatok neve tisztán szótárak alapján, tisztán combinative rendbe nem hozható, m e r t ehhez pontos tárgyismeret k e l l . . . Én azt hiszem, hogy csak 22

ez a mód a d h a t j a meg a jövőben a nyelvésznek azt a szilárd alapot, amelyre szüksége v a n " (Nyr. 1 8 8 7 : 1 3 0 ) . P u n g u r így vélekedett: „nyelvészeink az összehasonlító nyelvészet ú t j á n keresték a meg­ oldást . . . Ebben azonban nem v e t t é k tekintetbe az erre legalkal­ masabb nyelvet, a melyből pedig a természet kebelén élő legtöbb nemzet rendesen meríti az elnevezéseket: a m a d a r a k nyelvét. Nem v e t t é k tekintetbe, hogy a népies madárneveknél, különösen és első sorban, a m a d á r életmódját s legfőként hangját kell számításba venni" (MNy. 1 9 0 6 : 1 1 5 ) . Hermán Ottó jól l á t t a azt is, hogy az állatnevek dolgában a biológus és a nyelvész egymásra v a n u t a l v a : „Nem egyszer ú g y tapasztaltuk, hogy természetrajzi, még jobb írók is — jobbak a szakértelem tekintetében — azt hiszik, hogy írói reputácziójuk n a g y csorbát szenvedne, mihelyt pl. a n y e l v dol­ gában más ember v a g y éppen v a l a m i illetékes fórum tanácsával élnének. Ez a merőben hamis hit azután arra v i t t e őket, hogy v a l a ­ miképpen kierőszakolják önmagokból azt, mit erőszakolni nem szabad, a mit csak alapos ismeret segítségével lehet megoldani. E hamis hitről le kell tennünk; keresnünk kell a nyelvészek taná­ csát, útbaigazítását, mert a tapasztalás bizonyítja — s nagyon ter­ mészetes is — hogy v a n köszönet benne . . . No, és b á r mily erősek legyünk is speciális szakunk dolgában, a nyelvészet nem szakunk, reászorulunk a nyelvészre éppen úgy mint ő reánk" (A m ű n y e l v kérdéséhez: Természetrajzi Füzetek 1 8 7 7 : 71 — 2). A madárnevek hagyományos szótörténeti forrásain k í v ü l jól segíthetik a n é v m a ­ gyarázót madarakról készített fényképek, filmek, madárhang-fel­ vételek is. Szükség v a n t o v á b b á arra is, hogy a nyelvész ornitológussal tartson kapcsolatot. A madárnevek eredetvizsgálatában mind a hagyományos érte­ lemben v e t t etimológiával, mind pedig a n é v m a g y a r á z a t t a l talál­ kozunk. A z egyszavas m a d á r n e v e k (fecske, rigó, varjú, strucc, csíz, pelikán) esetében a z e t i m o n t k e r e s s ü k , s a r r a adunk v á ­ laszt, hogy a vizsgált szó milyen elemekből áll, s t ö v e honnan származik. A réti tücsökmadár, sarlós partfutó vizsgálatakor nem azt kutatjuk, hogy milyen eredetűek az ezeket a madárneveket alkotó szóelemek, hanem azt, miért ezekkel a szavakkal nevezték meg a szóban forgó m a d a r a k a t . A z utóbbi esetben tehát a n é v a d á s m i k é n t j é t , a n é v h a s z n á l a t o k á t igyekszünk meg­ állapítani. Ez megmutatkozik az anyag tárgyalásmódjában is. Míg az etimológiai munkákban, szótárakban a jelölő, tehát az azonos tő (etimon) a rendező elv, i t t a jelölt (a denotátum) az. Madárnevek eredetmagyarázatával többen — nyelvészek és ornitológusok — is foglalkoztak, különösen azután, hogy Hermán Ottó és Chernél a n y e l v i helyesség szempontjának a m a d á r t a n b a n 23

é r v é n y t szereztek és t e k i n t é l y t a d t a k munkáikkal. B o d n á r B e r t a ­ lan 1 9 1 4 - b e n így í r t : sok m a d á r n é v össze v a n m á r g y ű j t v e , „ A n n á l kevesebb azonban az, a m i t m a d á r n e v e i n k etymologiájáról tudunk. A f a j - és nemi nevek eredetével, megmagyarázásával szakszerűen senki se foglalkozott nálunk; egy-két elszórt a d a t a philologiai folyó­ i r a t o k b a n és szótárakban, n é h á n y csillagos megjegyzés a szakmun­ k á k lapjainak az alján — minden, a mit irodalmunkból összeszed­ hetünk. A nyelvészek elhanyagolták a t é m á t s most is az ornithologusoktól v á r j á k a feldolgozását" (Aquila 1 9 1 4 : 2 0 1 ) . B o d n á r majd­ nem negyven m a d á r n é v m a g y a r á z a t á t kísérli meg idézett cikkében, a d n é h á n y kitűnő ötletet, idegen nyelvi megfelelőkkel is valószínű­ sít, á m nem módszeresen (nem v o l t etimológus). Szófejtő, madár­ név-magyarázó tevékenységét azonban ő sem f o l y t a t t a . Rendszeres k u t a t á s t e h á t nem folyt (a nyelvészek közül legtöbbet Beke Ödön t e t t e téren), így a jelen m u n k a hazai előzményekre alig támasz­ k o d h a t o t t . K i v é t e l e k köznyelvi, általánosan ismert madárneveink, ezeket etimológiai szótáraink feldolgozták. A jelen k ö n y v megírá­ sát a bevezetőben említett okokon kívül az is sürgette, hogy eti­ mológiai irodalmunkból még hiányoznak a t e m a t i k u s monográfiák: „ R i t k á n a k a d vállalkozó etimológusaink között egy-egy n y e l v szókészleti tömbjeinek meghatározott szempontú átfogó ábrázo­ lására. Pedig az ilyen jellegű t a n u l m á n y o k rendkívül hasznosak, ér­ tékesek" (Hajdú P é t e r : Népr. és Nytud. 1 9 6 5 : 1 7 ) . A z ebben a k ö n y v b e n t a l á l h a t ó szófejtések és n é v m a g y a r á z a t o k is ú g y olvasandók, hogy „ v a l ó j á b a n minden etimológia t o v á b b fi­ nomítható, csiszolható. Egyetlen etimológiai szótár v a g y n é v t á r cikkeit sem fogadhatjuk szentírásként. Ne azt olvassuk ki belőlük, hogy v a l a m e l y szót v a g y n e v e t így v a g y ú g y k e l l etimologizál­ nunk, hanem azt, hogy így v a g y ú g y l e h e t " (Kiss L a j o s : N y t u d É r t . 7 0 . sz. 2 0 ) .

A Z ETIMOLÓGIAI TÍPUSOK Madárneveinket az őket alkotó tag, illetőleg tagok eredete, v a l a ­ m i n t alakulásmódja szerint í g y csoportosíthatjuk: 1 . m a g y a r alaku­ l a t : belső szóteremtéssel létrejött (hangutánzó), szóalkotással ke­ letkezett (képzés, összetétel, elvonás, szóvegyülés, szóösszerántás), szószerkezetté válással j ö t t létre. 2. Tükörfordítás (teljes v a g y részleges). — — 3 . J ö v e v é n y s z ó (latin, német, szláv, francia, angol, román, illetőleg nemzetközi szó). — — 4 . Népetimológia. — — 5 . A l a p n y e l v i eredetű (uráli, finnugor, ugor). 24

A sorrend e g y ú t t a l gyakorisági sorrend is. A következőkben rész­ letesebben szólok e típusokról s eredetvizsgálatuk n é h á n y mód­ szertani és gyakorlati kérdéséről. MAGYAR

ALAKULATOK

1. B e l s ő szóteremtéssel létrejött (hang­ utánzó) madárnevek. Több típusuk v a n : A . A m a d á r hangját utánzó hangsor v á l i k m a d á r n é v v é : kakukk, kuvik, piripió, pitypalatty, póli, zsezse. B. A m a d á r h a n g j á t utánzó hangsor képző­ vel megtoldva lesz m a d á r n é v : babuta, cinke, fecske, pintyőke. 3 . A m a d á r h a n g j á t utánzó hangsorhoz értelmesítő utótagként v a l a m e l y m a d á r n é v v a g y a madár szó járul, s a kettő e g y ü t t alkot madárne­ v e t : csévarjú, csiviszviszmadár, csilpcsalp füzike, küncsicsmadár, kvakvarjú. 4 . A m a d á r hangját utánzó ige származéka lesz m a d á r ­ név: csacska, csettegető, lotyó, süvöltő. 5. A m a d á r hangját u t á n z ó ige származéka jelzőkónt kapcsolódik v a l a m e l y madárnévhez, s e g y ü t t alkotnak n e v e t : csettegető gébics, fütyülő réce, sipoló réce. Egy-egy m a d á r n é v hangutánzó eredetét a m a d á r h a n g j á n a k és a n e v e t alkotó hangsornak a hasonlóságával bizonyíthatjuk. Némely esetben ez egyszerű, m e r t a madárhang „világos", emberi hangok­ kal is jól utánozható, leírható (ilyen például a kakukk, amelynek a legtöbb n y e l v b e n ehhez hasonló megfelelője v a n ; 1. a kakukk szó­ cikkében). A z esetek többségében azonban a madárhangot csak hozzávetőlegesen í r h a t j u k le az emberi n y e l v hangjaival. Nem is leírás ez, csupán jelzése annak, amit fülünkkel jellemzőnek t a r t u n k (kiki „a maga hallása után, a maga n y e l v é n " : Pungur: MNy. 1 9 0 6 : 1 1 7 ) . B r e h m nem véletlenül í r t a : „Nichts ist miBlicher, als Vogeltöne durch Buchstaben wiedergeben zu wollen" (nincs annál roszszabb, m i n t amikor madárhangokat betűkkel akarunk visszaadni: Brehm 1 : 3 2 2 ) . A m a d á r h a n g o k a t nyelvközösségenként és egyénen­ ként is eltérő módon érzékeljük igen g y a k r a n (ha nem így volna, a hangutánzó m a d á r n e v e k n e k — az artikulációs bázis megengedte határokon belül — nagyjából azonosnak kellene lenniük minden nyelvben). A z t se feledjük, hogy u g y a n a n n a k a m a d á r n a k külön­ böző funkciójú hangos megnyilatkozása (éneke, szólása, hívogatója, riasztója) egymástól eltérő hang-, illetőleg dallamcsoportból áll, s hogy életkoruktól, a párzási időtől stb. függően ez is változik. Ezek a legfőbb okai annak, hogy u g y a n a n n a k a m a d á r n a k több és egy­ mástól nemcsak nyelvenként, de n y e l v v á l t o z a t o n k é n t (nyelvjárá­ sok) s egy n y e l v v á l t o z a t o n belül is eltérő hangutánzó n e v e lehet, illetőleg v a n , aminő például a csicsörke: pipiske 'búbos pacsirta', gyurgyalag: piripió 'gyurgyalag', gyagya: zsezse 'zsezse', babuka:

25

dudoga 'búbosbanka' a m a g y a r b a n (Horpácsi 4 5 7 ) ; illetőleg ami­ lyenek a m a d á r h a n g j á t kifejező igék, a szárcsára vonatkozó például: pitteg, kittyent, kittyeg, cipákol, sipákol, csipákol, csikorog, csattog, talicskázik (Chernél 2 5 8 ) . Nem szabad t e h á t figyelmen kívül hagy­ nunk azt a t é n y t , hogy a madárhangok beszédhangokkal való érzé­ keltetése u g y a n a r r a a hangra vonatkozóan is különböző lehet tér­ ben és időben egyaránt, illetőleg hogy ugyanaz a hangutánzó szó más-más m a d á r hangját is jelölheti (a gólya például korog s kortyog egy 1 6 7 0 - e s leírás szerint: N y S z . korog a., K a r c a g o n c-c-c a gólya jellegzetes hangja: K e l e m e n 7 0 , m a azt mondjuk: kelepel; a kákog a régiségben a fogoly, holló és a v a r j ú hangadását is jelölte: D. B a r t h a : MNy. 1 9 4 9 : 4 6 5 ) . A m a d á r n e v e k hangutánzó eredetét csak a k k o r t e k i n t h e t j ü k bi­ z o n y í t o t t n a k v a g y valószínűsítettnek, ha az ornitológiai jellemzés­ ben találunk az illető m a d á r n é v v e l kapcsolatba hozható hangle­ írást, v a g y ha a történeti s nyelvjárási anyagban olyan s z a v a k r a bukkanunk, amelyek az illető m a d á r hangját utánozzák, s a vizs­ gált n é v ezekkel függ össze (származék, elvonás, összetétel). Lásd még a j ö v e v é n y m a d á r n e v e k r ő l í r o t t a k a t . 2. S z ó a l k o t á s s a l keletkezett madárnevek. Több típusuk v a n : A. K é p z é s. A képzett m a d á r n e v e k t ö b b ­ sége kicsinyítő képzővel alakult. A kicsinyítő képző főnévi, r i t k á b ­ ban igei tőhöz járult, például: cin-ke, fecs-ke, babu-ka, babu-ta, bak-csó, csücsör-ke, kender-ike, pinty-őke, szer-kő, illetőleg cineg-e, csacs-ka, Mv-óka, locs-ka, szánt-óka, szuty-óka. A sorban következő az igékből -ó, -ő melléknévi igenévképzővel alakult (s abból főne­ vesült) m a d á r n e v e k csoportja (a madárhangot utánzó igékből: csettegető, csücsörgő, fütyülő, lotyó, süvöltő; nemonomatopoetikus igékből: bukó, verebésző, (összetételi utótagként:) küszvágó, szélkiál­ tó, nádmászó, légykapó, tüskebujkáló, barázdabillegető. Ez a típus jel­ lemző a finnugor m a d á r n e v e k r e ; finn és észt példákat 1. Nyr. 1 9 7 3 : 1 0 0 ) . Egyéb képzőkkel e l v é t v e alakult csupán egy-egy m a d á r n é v (a nyelvújításiaktól eltekintek): lappantyú, nyaktekercs, süsölék. B . Ö s s z e t é t e l . Ez is p r o d u k t í v és gyakori madárnévalkotási típus. A z összetett m a d á r n e v e k egy része korábbi jelzős és határozós, v a l a m i n t t á r g y a s szerkezetből v á l t ki, illetőleg önállósult. Né­ h á n y példa: kőforgató, nádmászó, sár járó; fecskesirály, halászsas, jégmadár, molnárfecske, vadászsólyom; ezüstsirály, karmazsinpirók, kiskócsag, illetőleg füleskuvik, kövirigó, pártásdaru és vízicsibe. C. E g y é b. Szóvegyüléssel, elvonással, szóösszerántással alkot­ t á k a nyelvújítási m a d á r n e v e k zömét. A huholy például a huhog és a bagoly kontaminációjával, a partiram pedig a parton irarnló összer á n t á s á v a l keletkezett. A t o v á b b i példákat 1. a m a g y a r m a d á r t a n i 26

nevezéktan kialakulásának vázlatos történetét bemutató fejezet nyelvújításról szóló részében. 3. S z ó s z e r k e z e t t é válással létrejött ma­ dárnevek. — — A madártani nómenklatúrában névalkotási alapelv, hogy a m a d á r n é v két elemű legyen. A z utótag a nemzetség­ név, az előtag jelöli a nemen belüli egyedet, a fajt (például fehér gólya, mezei veréb, örvös galamb). Ebből természetszerűleg k ö v e t k e ­ zik, hogy a m a d á r n e v e k között igen sok a szószerkezet, s hogy ez a típus a leggyakoribb. Idetartozik példának okáért az álarcos gébics, balkáni tarkaharkály, Bonaparte partfutója, csíkosfejű nádiposzáta, déli geze, ékfarkú rablósirály, küszvágó csér, pusztai sas, szalagos réti­ sas, tüzesfejű királyka, vékonycsőrű víztaposó és társaik. TÜKÖRFORDÍTÁSOK

A Magyarországon elő nem fordult m a d a r a k tudatos névadással szakemberektől k a p t a k nevet. A n é v a d á s a l a p j a az idegen n y e l v ű leírás, illetőleg képmelléklete (esetleg az illető madárfaj múzeumi v a g y állatkerti példánya, ú j a b b a n fényképe v a g y a róla készült film) és az idegen n y e l v i n é v volt. A b b a n az esetben, ha az idegen n y e l v i (latin, német, angol, francia: az ornitológia vezető nyelvei) névnek a m a g y a r n é v szó szerint megfelel, jó okkal gondolunk arra, hogy a m a g y a r elnevezést az idegen m i n t a fordításával a l k o t t á k . Nincs k i z á r v a természetesen, hogy tükörfordításra gyanús madár­ neveink egy része nem idegen n y e l v i m i n t a v a g y m i n t á k utánzásá­ v a l született, hanem m a g y a r ornitológusoknak a madártani leírások alapján önállóan a l k o t o t t szakszavai. Á m aligha valószínű, hogy az idegen n y e l v i n é v v e l megegyező, szóban forgó m a g y a r m a d á r n e v e k függetlenek idegen n y e l v i társaiktól. A z ornitológus a t a n u l m á n y o ­ zott m a d a r a t leírásával és nevével e g y ü t t ismeri meg, s ha nem al­ k o t a leírás alapján a m á r meglevő idegen nyelviektől eltérő n e v e t (erre is t ö b b példa v a n ) , a k k o r mégiscsak az idegen n y e l v i m i n t á t követi. V a g y azért, m e r t szakmailag is azt t a l á l j a leginkább kife­ jezőnek saját nyelvén, v a g y azért, mert — bár esetleg nem t a r t j a a legjobb megoldásnak — jobbat (akkor és ott) nem t u d javasolni. E z t bizonyítja az is, hogy ornitológusaink t ö b b esetben is az idegen nevektől független m a g y a r elnevezéseket a d t a k nálunk ismeretlen madárfajoknak (a példákat 1. MNy. 1 9 7 9 : 4 4 0 ) . Azaz, ahol célsze­ rűnek, jobbnak látták, függetlenítették m a g u k a t az idegen példák­ tól. Következőleg: ha ezt nem tették, a k k o r megfelelőnek t a r t o t t á k az idegen m i n t a fordítását. A legtöbb tükörfordítás m a d á r n e v e i n k körében német és latin mintára született. A régiségben elsősorban latin neveket fordítot27

tak, a 1 8 . századtól bizonyíthatóan a német ugrik az első helyre. Magyar m a d á r n e v e k e t általában latin és német nevekkel értelmez­ nek az állattani leírásokban. V a j d a , aki elsőként alkot százszámra új m a d á r n e v e k e t nálunk, francia forrása (Cuvier) alapján franciából is viszonylag sokat fordít, de még így is g y a k r a b b a n él a németből és a latinból v a l ó fordítás lehetőségével. Chernél Brehm-fordítása — érthető módon — igen sok német m i n t á t követő, de a m a g y a r n y e l v szabályainak megfelelő, jó tükörfordítást t a r t a l m a z . A z t bizonyára fölösleges lenne részleteznem, miért éppen a német szaknyelv és nómenklatúra gyakorolta a legnagyobb hatást a hazai ornitológiai szakszókincsre. Csupán arra utalok, hogy egészen a legújabb időkig csak német összefoglaló madártani leírások jelentek meg m a g y a r fordításban, s hogy ornitológusaink legfőbb és leggyakrabban hasz­ nált v i l á g n y e l v e a német v o l t s m a is az. Fontos tényező v o l t t o v á b ­ bá, hogy a t u d o m á n y o s m a d á r t a n megindulása ó t a a német ornito­ lógia mindig is az élvonalba tartozott, s hogy ornitológusaink első­ sorban német kollégáikkal t a r t o t t a k szorosabb kapcsolatot érthető okokból: a) a német ornitológia mindig is fontos szerepet játszott; b) a magyarországi madárvilág legtöbb t a g j a német földön is elő­ fordul, t e h á t a német (és osztrák) ornitológusok is foglalkoztak v e ­ lük, leírásaik tanulmányozása, eredményeik tudomásul vétele pedig magától értődő t u d o m á n y o s kötelesség v o l t a m a g y a r szakemberek számára; c) a földrajzi közelség megkönnyítette a kommunikációt. — — A z angol n ó m e n k l a t ú r a h a t á s á v a l Schenk működése óta szá­ molhatunk. Napjainkban viszont egyre fontosabb szerepe v a n e té­ ren is az angol n y e l v n e k . A tükörszók vizsgálata „ Á l t a l á b a n bonyolultabb, nehezebb fel­ adat, mint a j ö v e v é n y s z a v a k kimutatása. K a t e g o r i k u s vélemény­ alkotásra nem is mindig adódik alkalom, hanem g y a k r a n be kell érni v a l a m e l y lehetőségnek a f e l v e t é s é v e l . . . A kérdés tisztázásá­ hoz a sajátosan n y e l v t u d o m á n y i mozzanatokon kívül fel kell hasz­ nálnunk mindazokat a fogódzókat, a m e l y e k k e l . . . más tudomá­ n y o k segítségünkre lehetnek" (Kiss L a j o s : N y t u d É r t . 9 2 . sz. 4 ) . A latin, német és francia m i n t á k a t követő régebbi fordítások vizs­ gálatában előnyös helyzetben v a g y u n k . Rendelkezésünkre állnak ugyanis egyrészt azok az ornitológiai források, amelyekkel állattani szakíróink dolgoztak, másrészt pedig ők maguk általában közlik is munkáikban a latin és német megfelelőket (Grossinger, Földi, V a j d a például). Brehm Tierweltjenek m a d á r t a n i kötetei (a világ ornitológusainak hosszú időn á t legfőbb kézikönyve) latin és német nevek t u c a t j a i t tartalmazzák, így a m a g y a r nevekkel v a l ó egybevetésre (s onomasziológiai megfelelők keresésére) kitűnő forrást jelentenek. A b b a n az esetben, h a a Magyarországon elő nem forduló m a d á r

28

először Chernél Brehm-fordításában található m a g y a r nevének nincs megfelelője Brehmnél, a k k o r nem tekintem az illető m a g y a r n e v e t tükörfordításnak még a k k o r sem, ha újabb forrásokból t u ­ dom adatolni pontos német megfelelőjét (ezt az elvet k ö v e t e m más nyelvekkel kapcsolatban is). Talán túlzott az óvatosság, mégis csak a k k o r nevezem meg a tükörfordító személyt (például: Chernél for­ dítása), amikor ornitológiai forrásaim ezt expressis verbis tudomá­ sunkra hozzák. Valószínű pedig, hogy Chernél Brehm-fordításában előforduló új m a g y a r m a d á r n e v e k nagy része Chernél fordítása. Ebben a tekintetben kivétel V a j d a : nyelvújítási m a d á r n e v e i t más nemigen használta, s ami az ő fordításában Földire megy vissza, azt ő jelzi mindig. A névadó kiléte az ő neveinek az esetében több­ n y i r e világos t e h á t . A tükörfordítások vizsgálatát csak ornitológiai források alapján lehet elvégezni a m a d á r n e v e k körében. A lexikonok, szótárak v a j m i kevés segítséget jelentenek (1. föntebb, a forrásokról í r o t t a k a t , illetőleg: a szótárakba is az ornitológiai forrásokból kerül á t a v o ­ natkozó ismeret- és névanyag). Csak részben v á l l a l k o z h a t t a m a n n a k földerítésére, hogy a nyelvjárási elnevezések között melyek a tükör­ fordítások. Ehhez pontos, részletes, n y e l v j á r á s i m a d á r n e v e k e t is feldolgozó és helyhez kötő m a d á r n é v g y ű j t e m é n y e k r e lenne szükség v a l a m e n n y i velünk érintkező nyelvből (ahogy a németből — B r e h m és Suolahti m u n k á j a révén — ez rendelkezésünkre áll). E téren t o ­ v á b b i vizsgálatokra v a n szükség. A tükörfordításokat két csoportba oszthatjuk: 1 . teljes tükörfor­ dítások : a) az indukáló és indukált 1 0 0 % - o s a n megfelel egymásnak, például nóm. Sturmmöwe >• : viharsirály; b) az indukáló és indu­ k á l t a tagok közötti m o n d a t t a n i viszony alaki jelölésében tér el némiképp egymástól, például ném. Bostgans ( = rozsdalúd) > : rozsdáslúd — — 2 . részleges tükörfordítások v a g y részfordítások: a n e v e t alkotó szóelemek közül egyiket nem fordítják le, például ném. N. Murente [tkp. 'mocsárréce'] > : m. N. muérréce (cigány­ réce a.). JÖVEVÉNYSZAVAK

J ö v e v é n y m a d á r n e v e k e t — a vizsgált a n y a g alapján —- a k ö v e t ­ kező nyelvekből v e t t ü n k á t : szláv (óorosz, [ k á r p á t j u k r á n , szlovák, szerb-horvát, lengyel, szlovén,illetőleg közelebbről meg nem h a t á r o z hatóan v a l a m e l y szláv nyelvből), német, latin, román, angol, francia. A j ö v e v é n y m a d á r n e v e k eredetvizsgálata lényegében nem külön­ bözik az igazi közszók (asztal, masina, zsák) etimológiai vizsgála­ tától. A kevés különbség a számba veendő forrásokban, illetőleg az onomasziológiai szempont fokozottabb érvényesítésében v a n . 29

A j ö v e v é n y madárnevek szófejtése kapcsán két etimológiai ter­ mészetű problémát röviden érdemes érinteni. A z egyik: t ö b b eset­ ben is gondot jelentenek a hangutánzó eredetű, kettő v a g y t ö b b szomszédos nyelvben is hasonló hangalakú madárnevek. Á t v é t e ­ lek-e v a g y egymástól független a l a k u l a t o k ? A talán általánosnak mondható gyakorlat az, hogy ha j ö v e v é n y n e k t a r t h a t ó v a g y vél­ hető szó esetében hangutánzás g y a n ú j a merül föl, akkor a kölcsön­ zést jóval kevésbé valószínűnek ítélik. Éspedig azon meggondolás­ ból, hogy a hangutánzás természetéből következőleg hasonló alakú és jelentésű szavak genetikailag s földrajzilag egymástól független nyelvekben is keletkezhetnek (ezen az alapon utasít el sok etimológus korábbi jövevényszó-magyarázatokat, így például Gombocz, Melich, Schuchardt, Kniezsa és mások). Mi hát a teendő ? Gondosan mérlegelni kell a vonatkozó szavak szótörténeti és szóföldrajzi tanúvallomását, hangtani és szerkezeti felépítését, azt, van-e szó­ családja, s mennyire etimologizálható onomatopoetikus alapon. Természetesen így is m a r a d n a k eldönthetetlen esetek, ezért az etimológus kénytelen beérni óvatos véleménynyilvánítással, illetőleg az eredetkérdés n y i t v a hagyásával (részletesebben 1. N y K . 1 9 7 4 : 1 5 — 1 9 ) . — — A másik: előfordul, hogy egy-egy m a d á r n é v jöve­ vényelemként v a l ó m a g y a r á z a t á n a k jelentésbeli a k a d á l y a v a n . Más m a d a r a t jelöl ugyanis az átvétel alapjául szolgáló idegen n y e l v i madárnév, s mást az á t v e t t , meghonosodott kölcsönszó. Ez azon­ ban csupán a legritkább esetben jelenthet nehézséget. A j ö v e v é n y m a d á r n é v szerkezete, nem magyar, hanem idegen alapon való etimologizálhatósága ugyanis kétségtelenné teszi a származtatás he­ lyességét (például moldvai csángó gájica 'barázdabillegető' < rom. gaitá 'szajkó'). A m i az eltérő jelentéseket illeti: etimológiai szem­ pontból az közömbös, hogy m á r az átadó n y e l v ornitológiai tekin­ tetben pontatlan v a g y a k á r téves jelentésű szót közvetít. A z etimológusnak azt kell megállapítania, mi a kérdéses szó jelentése az átadó s mi az á t v e v ő nyelvben. A jelentések eltérését (ha nincs más a k a d á l y a az egyeztetésnek) nem t e k i n t j ü k kizáró oknak abból a ta­ pasztalatból kiindulva, hogy a névadó közösség természetismerete pontatlan, nem t u d j á k pontosan megkülönböztetni a hasonló ma­ dárfajokat. Átfedések a honi, „világos" m a d á r n e v e k körében is gyakoriak. NÉPETIMOLÓGIÁS

ALAKULATOK

A népetimológia nem szóalkotó, hanem szóalakító tevékenység. A z , „amikor v a l a k i az idegen v a g y ismeretlen, nyelvérzéke számára homályos, elemezhetetlen, tehát jelentéstartalmat nem asszociáló 30

szót, illetőleg v a l a m e l y i k elemét más, ismert, értelmes jelentést hor­ dozó szóval v a g y szavakkal cseréli fel" ( K o v a l o v s z k y : N y t u d É r t . 58. sz. 245). A népetimológia minden időben h a t o t t , „ m a is élő, sőt viruló n y e l v i jelenség" (i. h.). Népetimológiával a madárnevek kö­ rében is találkozunk, éspedig minden nyelvben. Suolahti megálla­ pítása szerint a népetimológiás alakulatok a madárnevek körében gyakoribbak, mint a szókincs több más részlegében ( X V I I I ) . Á m a g y a r m a d á r n e v e k népetimológiás eseteit három típusba sorol­ h a t j u k : A. a szó, amelyet a hozzá legközelebb álló m a g y a r szóval értelmesítenek, jövevényelem. A német nyelvjárási Busaar-hól így lett huszár(sas) 'egerészölyv', a török Jcarakatna-ból kárókatona, a stiglic-ből pedig töklinc. — — B . A szó, amelyet értelmesítenek, el­ homályosult m a g y a r szó. A karvaly nyelvjárási karoj változatából így lett Kár oly-madár, a korábbi jégfú 'kerceréce' így lett jégfújókacsa (a 'réce' jelentésű fú főnevet — visszaszorulása u t á n — igének fogta föl a nyelvérzék), a szajkó szőri szarka, a nagy őrgébics szőri gébics nevének jelzője a R., elhomályosult szűr 'szürke' melléknév értelmesítésével keletkezett. — — C. Nem közszót, hanem a m a d á r hangját értelmesítik; a madárhangba, a madárénekbe értelmes sza­ v a k a t , kifejezéseket értenek (magyaráznak) bele. A széncinege ezért „mond" ilyeneket: kicsit-ér, nyitni-kék, nincs-erre, kis-cipő, itt-itt, a sárgarigó ezért „kiabálja", hogy szolgabíró, huncut a bíró, jó a bíró, kell-e dió fiú, túró-író, a haris pedig ezért „bíztatja" így az a r a t ó k a t : köss-mess, mezsd-mezsd. A bakcsó vakvarjú neve nem egyéb, mint jellegzetes kvak-féle hangjából alakult kvakvarjú nevének a „magyarítása" (nem v a k , jól lát).

ALAPNYBLVI EREDETŰ MADÁRNEVEINK

Uráli eredetűek: daru, fogoly, fú, holló, varjú. Finnugor eredetűek: fajd, fecske (?), lúd, vöcsök. Ugor eredetűek: harkály, hattyú. K ö z ü l ü k hangutánzó eredetű a daru, fecske, harkály, varjú.

holló és a

AZ ANYAGKÖZLÉSRŐL A z anyagközlés alapja a m a d a r a k állatrendszertani helye, cso­ portosítása úgy, ahogy a nemzetközileg elfogadott, számos n y e l v r e lefordított, A Field Guide t o the Birds of B r i t a i n and Europe című munkában, illetőleg m a g y a r fordításában (Európa m a d a r a i 1 9 6 9 ) olvasható. Ebből a kézikönyvből v e t t e m á t a latin szaknyelvi elne1

31

vezéseket is. Egy-egy szócikk — így nevezem a madárfajok neveit s azok eredetét bemutató fejezeteket — a m a általánosan elfogadott­ n a k tekinthető tudományos m a g y a r n é v v e l s latin szaknyelvi meg­ felelőjével kezdődik (ezek tehát a címszavak). Bizonyos madárfajok elnevezésében ingadozások v a n n a k , így például az Európa m a d a r a i című k i a d v á n y (Tildy Zoltán) több esetben is eltér a legutóbbi Nomenclator gyakorlatától. A z ingadozó nevek közül azokat tekintem követendőnek, amelyek a legújabb (kiadás előtt álló) Nomenclat o r b a n olvashatók. E z t K e v e A n d r á s állította össze. A nevek dol­ gában egy ornitológusokból álló bizottság döntött, amelynek t a g j a v o l t a nemzetközi nómenklatúraszakértő G o z m á n y László is ( K e v e A. közlése). A kézirathoz K e v e A n d r á s szívességéből j u t o t ­ t a m . Fakopáncs h e l y e t t harkály-t írok azonban én is. I t t jegyzem meg, hogy az 1960-as Nomenclator nyelvészeti szakértői Beke Ödön és Fekete I s t v á n v o l t a k ( K e v e A . közlése). A címszó u t á n zárójelben megadom három alapvetően fontos, az olvasó számára viszonylag könnyen hozzáférhető m a d á r t a n i m u n k a azon lapszá­ mát, a m e l y e n a t á r g y a l t madárfaj szakszerű leírása olvasható. Ezek a következők: Chernél, Magyarország m a d a r a i ( = Chernél), Peterson—Mountfort—Hollóm, Európa m a d a r a i ( = EM) és Mauersberger, Madarak. U r á n i a állatvilág ( = U ) . Ha Magyarországon (a történeti Magyarországon) elő nem fordult, t e h á t Chernelnél le nem írt madárfajról v a n szó, akkor Chernél Brehm-fordítására ( = Brehm-Chernel) hivatkozom. Ezeknek a közlésével lehetőséget k í v á n o k biztosítani a n é v m a g y a r á z a t o k hitelességének gyors ellen­ őrzésére és a szómagyarázatok pontosabb megértésére. A n é v m a g y a r á z a t o k b a n igen g y a k r a n visszatérnek ugyanazok a névadási és eredetbeli típusok (például: a n é v a d á s alapja ez és ez v o l t ; tükörfordítás; idegen m i n t á t követő n é v a d á s ) . A t u d o m á n y o s megnevezés pontosságra, következetességre törekvése és a szino­ nimák véges száma következtében nem kerülhettem el, hogy a nevek eredetének, a névhasználat okának minősítésekor bizonyos kifejezések ne ismétlődjenek gyakran. Helykímélés okából j ó v a l kevesebbszer idézek az ornitológiai leírásokból színes, érdekes bi­ zonyítóanyagot, ahogy szerettem volna. Magyarázat h e l y e t t gyak­ ran csupán utalok egy-egy szócikkre, m a d á r n é v r e . A r r a , ahol az olvasó a név megértéséhez szükséges t u d n i v a l ó k a t találja. Nem utalok azonban a fenyőrigó, széncinege, fekete harkály-típusú nevek m a g y a r á z a t a k o r arra, hol olvasható az utótag etimológiája (ezzel is sok helyet t a k a r í t o k meg). Ezeket az olvasó könnyűszerrel megta­ lálja a s z ó m u t a t ó s e g í t s é g é v e l , illetőleg anélkül is, h a tudja, hogy a szóban forgó nevek (nemzetségnevek) t á r g y a l á s á r a mindig az illető nemzetségnévvel alakult faji nevek elemzése előtt 32

kerítek sort (kivételek a jelző nélküli, fajnévként is előfordulók, például a héja és a karvaly). Ugyancsak helykímélés m i a t t nem szó­ lok a madárnevek szerkezeti típusairól, s emiatt korlátozom a fontosabbakra a felhasznált irodalom bibliografikus összeállítását. A j ö v e v é n y s z a v a k vizsgálatában általában megelégszem az á t v e t t nyelvi a d a t lehetséges, valószínű v a g y biztos forrásának a megálla­ pításával. A z t kevés k i v é t e l t nem t e k i n t v e nem nyomozom, hogy az átadó n y e l v vonatkozó szava milyen eredetű (ezt akkor kell föl­ tétlenül elvégezni, h a két i r á n y ú kölcsönzés g y a n ú j a merülhet föl). Nem vizsgálom azt sem, hogy milyen m a g y a r madárnevek kerültek á t más nyelvekbe. Nem dolgoztam föl a m a d á r n e v e k növénynevek­ ben és földrajzi nevekben v a l ó előfordulását sem (de 1. J . P a p p Zsuzsanna: Madárnevek középkori helyneveinkben. Névtani Érte­ sítő 5, 1 9 8 1 : 5 5 - 6 9 ) . A madárnevekről azt is fontos tudnunk, honnan származnak. Ezért általában — h a a források megengedték —- zárójelben a locus u t á n v a g y előtt megadom a följegyzés helyét is. Ez lehet országrész (Alföld, Dunántúl, Erdély), kisebb-nagyobb tájegység (Bodrogköz, Fertő-vidék, Székelyföld), lehet v á r o s v a g y falu (Halmágy, Magyarszecsőd, Szeged, Székelyudvarhely) és földrajzi egység (Fehér­ tó, Velencei-tó) is. Ha nem közismert helynévről, illetőleg földrajzi névről v a n szó, közlöm általában a megye n e v é t is. A feldolgozott m a g y a r m a d á r n e v e k zömét a történeti Magyarország területén, s természetesen az a k k o r érvényben v o l t közigazgatási nevek bejegy­ zésével g y ű j t ö t t é k és publikálták. A z anyag közlésekor a források névhasználatát követem. A határainkon k í v ü l eső, egykori magyar­ országi helységnevek mai á l l a m n y e l v i megfelelőit nem közlöm, ezeket 1. ŰMTsz. 61 — 1 3 3 ; a m a g y a r nyelvterület térképszelvényeit is lásd az idézett műben. Azoknál a madárneveknél, amelyek Földi J á n o s m u n k á j a (1801) előtt megjelent, illetőleg íródott forrásokból adatolhatok, közlöm a forrás évszámát is. A z etimológiai, főként pedig az onomasziológiai bizonyítóanyag példáit a legtöbb esetben számottevően növelni lehetne, minthogy a névadás t ö r v é n y e i következtében általában minden n y e l v b ő l idézhető egy v a g y több példa egy-egy típusra. A példákat racionális h a t á r o k közé kell azonban szorítani. K i v á l a s z t á s u k k o r arra töre­ kedtem, h o g y lehetőleg t ö b b világnyelvből (mindenekelőtt a két legfontosabból: a latinból és a németből), illetőleg a velünk érint­ kező, v a l a m i n t a rokon nyelvekből is idézzek egy-egy példát, h a forrásaim ezt lehetővé teszik. Legtöbbet a németből idézek (a né­ met m a d á r n e v e k v a n n a k ugyanis legjobban feldolgozva, s mert a n é m e t h a t o t t legjobban a m a g y a r r a ) . A többi szomszédos n y e l v madárneveiről készült, a B r e h m - k ö n y v h ö z v a g y Suolahti etimoló3 Kiss Jenő

33

giai monográfiájához hasonló összeállításról nincs tudomásom. A rendelkezésre álló ornitológiai források etimológiai szempontból v a j m i kevés segítséget a d t a k (R. Csornai, Serbische und kroatische Namen der Vögel der Bácska. Aquila 1 9 4 3 : 3 9 4 — 4 0 2 ; Sz. D. Matvejev, Ornithogeographia Serbica. Beograd, 1 9 5 0 ; uő., Conspectus A v i f a u n a e Balcanicae. I. Beograd, 1 9 7 6 ; G. P. Gyenyent y e v — N . A. Gladkov, Ptyici Szovjetszkovo Szojuza. I. Moszkva, 1 9 5 1 . ; Catalogus Faunae Jugoslaviae. Ljubljana, é. n.; G. P . Vasilu—C. S o v a , F a u n a Vertebratica Romániáé. Bacau, 1 9 6 8 ; 0 . F e rianc, V t á k y Slovenska. I — I I . Bratislava, 1 9 7 7 , 1 9 7 9 ; illetőleg H r a b á r Sándor, K á r p á t a l j a ragadozó madarai. Irodalmi és Tudo­ m á n y o s K ö n y v t á r 19. sz. Ungvár, 1942 (ukrán neveket is közöl), v a l a m i n t a Nomina A v i u m Europaearum (H. I. Jorgensen: Copenhagen, 1958) lengyel, cseh, orosz és szerb-horvát adatai). — Több nyelvjárási m a d á r n é v szóföldrajza és hangalakja szlovák eredetre látszik utalni. Mivel az í r o t t források alapján nem j u t o t ­ t a m dűlőre, kérésemre J a k a b István megnézte a pozsonyi Nyelvtu­ dományi Intézet kéziratos szógyűjteményét, s konzultált is szlovák kollégákkal a szóban forgó szavak ügyében (segítségét ezúton is kö­ szönöm). A „sejtett" etimonok közül egy sem került elő. Egészen biztos v a g y o k azonban abban, hogy szlavista etimológusaink több, e m u n k á b a n ismeretlen eredetűnek jelzett m a d á r n é v származásának a t i t k á t meg fogják fejteni. A rokon nyelvek közül legtöbbször észt példákat hozok (az észt az egyetlen finnugor nyelv, amelynek m a d á r n e v e i t monografikusán feldolgozták). Nem t a r t o t t a m feladatomnak, hogy a t á r g y a l t madárnevek ere­ detéről n y i l v á n í t o t t véleményekre minden esetben reflektáljak, s hogy a m a d á r n é v - m a g y a r á z a t o k szakirodalmi összeállítását a d j a m (erre m á r csak helykímélési okokból sem gondolhattam). Azoknál a madárneveknél, amelyek az EtSz.-ban és a TESz.-ban magyaráz­ t a t n a k , egyáltalán nem hivatkozom a vonatkozó madárnevekkel foglalkozó szerzőkre, csak akkor, h a az E t S z . és a TESz. megjelenése utáni, a n é v m a g y a r á z a t szempontjából lényeges cikkről v a n szó, v a g y ha v a l a m e l y okból fontos adatot, ötletet találunk bennük. Á l l a t t a n i forrásaink általában hivatkozás nélkül veszik át korábbi munkákból a m a d á r n e v e k egy részét. A z így közölt madárnevek nem kis h á n y a d a eredetileg nyelvjárási elnevezés volt, amelyeket a szerzők köznyelviesítettek. A r r a természetesen nem vállalkozhat­ t a m , hogy eldöntsem, az eredeti adathoz képest mi írásváltozat, mi sajtóhiba, s mi v a l ó b a n létező változat. Több esetben u t a l o k azonban n y i l v á n v a l ó félreírásokra, sajtóhibákra (1. például a himodigalamb-ot csóka a.), írásváltozatokra (elsősorban úgy, hogy zárójelben közlöm őket a Chernel-féle eredeti adat után). 34

A z idegen n y e l v i a d a t o k jelentésének megadásakor (például: ném. Bergente [ = hegyi réce] hegyi réce a.) az egyenlőségjel u t á n álló magyar jelentés (madárnév) mindig az idegen madárelnevezés pontos ornitológiai megfelelője, de nem mindig szó szerinti megfe­ lelője. A gébicseket németül Würger-nek [tkp. 'fojtó, fojtogató'] nevezik, a Maskenwürger m a g y a r fordítása ezért 'álarcos gébics' lesz, és nem 'álarcos fojtogató'. A Grasmücke a poszáta megfelelője a németben, szó szerint 'fűszúnyog'-ot jelent. A ném. Bartgrasmücke jelentését így adom meg: 'szakállposzáta' (bajszosposzáta a.). Ha azonban v a l a m e l y okból fontos az idegen madárnév szó szerinti jelentése, akkor zárójelben, a t k p . ( = tulajdonképpen) rövidítés u t á n jelentésjellel megadom a szó szerinti m a g y a r jelentést is. A z egyenlőségjelet k ö v e t ő jelentések azonban az esetek többségében megegyeznek pontosan az előttük álló idegen m a d á r n é v v e l . Á madárnevek vizsgálatában a szómező, tehát a vizsgált névvel összefüggő (szinonim és antonim, illetőleg az ugyanazon s hasonló fajokat jelölő) nevek tekintetbe vétele alapvetően fontos, s erre ál­ talában v a n is mód. Több régi és nyelvjárási madárnév eredetét, illetőleg a névhasználat okát azonban csak ú j a b b anyag bevonásá­ val, földerítésével, idegen nyelvjárási madárnevek kinyomozásával lehet m a j d megfejteni. Helykímélés v é g e t t a g y a k r a n idézett forrásokat rövidítem (1. a források jegyzékét hátul). A szótárakra v a l ó hivatkozásnál kötet­ es lapszámot egyáltalán nem adok, címszót is csak akkor, ha a tár­ gyalt m a d á r n é v v e l v a g y szóval nem azonos a szótárbeli címszó, amelyre hivatkozom (ettől csak néhány külföldi műre történő h i v a t ­ kozásnál tértem el). Egy-egy szócikken belül a Chernél, EM, U , tehát az oldalszám nélküli hivatkozás azt jelenti, hogy az idézett adat e három alapvető ornitológiai m u n k a azon oldalán található, amelyet a címszót követő, zárójeles felsorolásukban megadok. A z 1898-as Nomenclatorra ( = N) és G o z m á n y m u n k á j á r a ( = Gozmány) való hivatkozásnál nem oldalszámot, hanem a faj sorszámát adom meg (így gyorsabban megtalálható a keresett név). A z ÚMTsz.-ből származó adatoknál címszót csak a-tól d-ig a d h a t t a m meg (a megjelent első k ö t e t ugyanis a d kezdetű szavakkal zárul). Nem közlöm a Márton—Péntek—Vöő-féle k ö n y v madárneveinek sok nyelvjárási v á l t o z a t á t , ezeket megtalálja az olvasó az idézett helyen. A ritkábban idézett hazai és külföldi forrásokat nem v e t t e m be az irodalomjegyzékbe. Ezek pontos bibliográfiai adatait, illető­ leg rövidítéseik feloldását 1. A m a g y a r n y e l v történeti-etimológiai szótárában (TESz.) és A m a g y a r szókészlet finnugor elemei című szófejtő szótárban. A hazai n y e l v t u d o m á n y i gyakorlatot k ö v e t v e a Magyar n y e l v t ö r t é n e t i szótár (NySz.), a kéziratos akadémiai nagy-

3*

35

szótár (NSz.) és a m a g y a r nyelvatlasz (Nyatl.) a d a t a i t az ezekben a forrásokban megadott rövidítésekkel közlöm (a rövidítések felol­ d á s á t e m u n k á k b a n megtalálja az olvasó). A z a d a t o k előtt és u t á n álló, leggyakrabban előforduló közszói rövidítéseket 1. a V á l o g a t o t t bibliográfia (rövidítésekkel) című fejezet végén. A r i t k á b b a n előfor­ duló rövidítések a TESz.-ben közöltekkel azonosak (feloldásukat 1. ott). A szótörténeti a d a t o k közlésekor a T E S z . módszerét k ö v e ­ tem, s gr. rövidítéssel jelölöm a toldalékolt adatokat, sz.-szel pedig a származékokat. A z idegen n y e l v i a d a t o k a t ú g y közlöm, ahogy for­ rásaim megadják őket. A tulajdonnévi t a g ú n e v e k (például Bonelli-füzike, Temminckpartfutó) tulajdonnévi elemét nem magyarázom. A viselőjéről t á ­ jékozódhat az olvasó szaklexikonokban s a m a d á r t a n történetét tárgyaló munkákban. A nálunk kevéssé ismert fajok neveinek elemzését szándékosan fogtam szűkebbre. A m u n k á t 1 9 8 0 őszén lezártam. A z ezután megjelent irodalomra csak kivételesen h i v a t k o z h a t t a m .

* A z olvasónak bizonyára m á r az első szócikkek elolvasása u t á n feltűnik, hogy milyen sok nyelvjárási, népi m a d á r n é v v a n a ma­ g y a r b a n . A nálunk is honos madárfajok elnevezései között valóság­ gal sorjáznak a t ö b b n y i r e nagyon is találó, g y a k r a n szellemes, fi­ nom h u m o r r a és jó megfigyelésre valló n y e l v j á r á s i elnevezések. A z ebben a k ö n y v b e n t a l á l h a t ó nyelvjárási m a d á r n e v e k hozzávetőle­ ges becslés szerint több ezerre rúgnak. Tévedés v o l n a azonban a z t hinni, hogy v a l ó b a n ennyi m a d á r n é v v a n n y e l v j á r á s a i n k b a n (hiszen például a nem azonosíthatókat eleve k i z á r t u k a vizsgálat­ ból). Bizonyosan t ö b b . Csak sajnálni lehet, hogy Hermán Ottó, Chernél I s t v á n és P u n g u r G y u l a névgyűjtési szenvedélye nem plántálódott á t másokra is. Mert — sajnos — sok-sok tájszó mellett százával merültek feledésbe madárneveink is. Chernél í r t a 1 9 1 4 ben: „a F e r t ő és k i v á l t a Velenczei tó v i d é k é t tüzetesen ismerem s 3 5 é v ó t a é v e n k é n t hosszabb időre is meg-meglátogattam s min­ denkor feljegyezgettem a halászok ajkáról hallott s a m a d á r t a n b a v á g ó népies kifejezéseket. Á m azóta, hogy először k u t a t t a m e v i ­ déken, nagyot fordult a világ, az öreg, törzsökös halászság kiveszett s a helyükbe lépett ifjú nemzedék m á r csak o l y a n »vasárnapi halász« i n k á b b ; modern ruhában, modern n y e l v e t beszél. A z öregek eredetisége, zamatos szókincse nagyrészt elveszett" (MNy. 1 9 1 4 : 3 1 4 ) . Mit m o n d j u n k m i ? 1 9 1 4 ó t a fordult csak n a g y o t a világ nálunk ! D e egészen bizonyos, hogy még m a is volna, v a n m i t megmen36

tenünk. Madárnevek nemcsak eltűnnek, hanem születnek is. össze kellene gyűjteni őket. A k i teheti, vegyen részt ebben a hasz­ nos, szép mentő m u n k á b a n ! A MAGYAR MADÁRTANI NEVEZÉKTAN K I A L A K U L Á S Á N A K VÁZLATOS TÖRTÉNETE 1. A z állattani szakmunkákban használt, t e h á t az ornitológiai nevezéktan részeinek tekintendő m a d á r n e v e k bázisát kezdettől f o g v a az egész m a g y a r nyelvterületen ismert szavak a l k o t t á k (daru, fecske, harkály, varjú, vöcsök stb.). A másik fontos forrás a n y e l v j á r á s o k v o l t a k . A t u d o m á n y o s m a d á r t a n megindulása előtt megjelenő ornitológiai t á r g y ú m u n k á k szerzői — a köznyelv, illető­ leg az egységes m a d á r t a n i nómenklatúra h i á n y á b a n — bizonyos m a d á r f a j o k a t csak n y e l v j á r á s i elnevezéssel nevezhettek meg. A t t ó l függően, hogy a m a g y a r n y e l v t e r ü l e t melyik részéről szár­ maztak, egyik v a g y másik n y e l v j á r á s i m a d á r n e v e t v e t t é k be köny­ v ü k b e (gyakran meg is nevezve, honnét). Ez az oka annak, hogy a 1 9 . század előtti, sőt még a 1 9 . századi m u n k á k b a n is u g y a n a n n a k a m a d á r f a j n a k eltérő elnevezései találhatók a különböző szerzők­ nél. Földi k ö n y v é n e k megjelenése, a Linné-féle két elemű n é v a d á s bevezetése ( 1 8 0 1 ) u t á n is gyarapodik a m a d á r t a n i szaknyelv nyelv­ járási nevekkel, ez azonban t u d a t o s szókincsgyarapítás m á r (1. alább). K o r a i szójegyzékeink azt bizonyítják, hogy az idegen madár­ nevek m a g y a r r a fordításának lehetőségével eleink tudatosan éltek, amikor egy-egy, tőlük nem ismert v a g y n é v szerint nem ismert m a d a r a t kellett (latin szöveg v a g y szavak fordításakor) m a g y a ­ rul megnevezniük. I l y e n t u d a t o s magyarítási kísérletek szülöttei például a következő, Murmeliusnál ( 1 5 3 3 - b a n ) fölbukkanó madár­ nevek: mindenkor farka ingató madár 'barázdabillegető', hidegben kántáló madár 'téli pinty', kendermag színű madár 'kenderike', légy szedő madár 'légykapó', éjjel járó 'bakcsó', fa odvába tojó veréb 'tövisbújó', tenger szigetében tojó madár 'jégmadár'. Tükörfordítás­ sal is nem kevés m a d á r n e v e t a l k o t t a k . Például: éjjeli holló 'bakcsó': észér 'mohó, törtető', hasmái > hásmálódik 'forgolódik (ágyban)': Nyr. 1 9 6 7 : 231). Ezt a n e v é t n y á r i tollgallérjáról és tollfüléről, tehát göndörségéről kapta. Onomasziológiai és etimológiai megfelelője a Bodri k u t y a n é v . A dáré vöcsök (Csongrád: MTsz. dáré a.; Chernél és SzegSz.) elő­ tagja a 'cifra öltözetű (nő); piros kendős, nagyon csinos' (ŰMTsz. dáré a.), 'csinos, kackiás' (TESz. dáré a.) jelentésű, ismeretlen eredetű nyelvjárási szó. A z elnevezés alapja — miként a király vöcsök (1. föntebb) esetében — a m a d á r feltűnő vörösfekete tollgal­ lérja, szép megjelenése volt. A 'vöcsök' jelentésű dáré (ŰMTSz. dáré a.) a korábbi dárévöcsök-ből vonódott el, v á l t ki. A budokány, budogány (Rétköz, Szabolcs-Szatmár: ŰMTsz. budogány a.) a bujdokál nyelvjárási budokál (MTSz.; ŰMTsz. bujdokol a.) v á l t o z a t á n a k csonka tövéből j ö t t létre (vö. még búdog 'ua.': Kassai 1: 3 7 3 ; CzF.); végződése az -ány képzőnek felel meg (vö. gágány: gágog). A n é v a d á s alapja az volt, hogy a búbos vöcsök is gyakran bújik a víz alá (a budokál a bújik nyelvjárási gyakorító képzős származéka, jelentése: 'bukdácsol'). — A bubucs (székely tájszó: Kassai 1: 372) a búbos nyelvjárási játszi v á l t o z a t a (EtSz.). 1

2

VÉSZMADÁR-ALAKŰAK: PROCELLARIIFORMES HOJSZAFÉLÉK

ÉS VÉSZMADÁR-FÉLÉK

-

PROCELLARIIDAE

Hojsza m a d á r n e v ü n k e t 1 8 0 0 óta t u d j u k adatolni. Valószínűleg szóhasadás eredménye: a hajsza indulatszó és főnév elkülönült v á l ­ tozata. Hangalakjára v ö . 1 8 3 8 : hojszogatni 'hajtani'. A n y e l v ú j í t á s idején v á l t állatrendszertani műszóvá. Földi J á n o s terjesztette el (TÉSz.). Hojszá-n&k bizonyos nyelvjárásainkban a sirályt, a halász­ m a d a r a t (1. ŰMTsz.), sőt a nagypólingot is nevezik. Minthogy pedig a címben szereplő hojszák nálunk nem fordultak elő, bizonyosnak látszik, hogy Földi ezt a nyelvjárási m a d á r n e v e t t e t t e — t u d a t o s terminológiafejlesztéssel — madártani műszóvá. A vészmadár — a hojsza szinonimája — a korábbi szélvészmadár (szélvéfz-madár: 1 7 9 9 : Fábián 341) rövidítésével j ö t t létre. Ma53

gyarázatául 1.: „midőn szélvész közelít, hajókon kénytelenek menedéket keresni, rafc-nak is mondatnak" (Vajda 6 1 3 ) . A harmadik szinonima, a viharmadár Sturmvogel 'ua.' ( = v i h a r m a d á r : Brehm 3: miként a holl. stormvogel, svéd stormfágel, ( = v i h a r m a d á r : NA 5) is.

g y a k r a n a sziklákon és mi okbul szélvész mada(N 5. nem a.) a ném. 1 8 1 , 188) tükörfordítása, finn myrskylintu: 'ua.'

Sirályhojsza Fulmarus glaciális ( B r e h m - C h e r n é l 3 : 2 4 1 ; E M 3 2 ; U 50) Első m a g y a r neve a jeges hojsza. A R. lat. szakny. Procellaria glaciális 'ua.' ( = jeges viharmadár) n y o m á n a l k o t t a V a j d a (613). Sirályhojsza (Brehm—Chernél) n e v é t sirályszerű alakjáról k a p t a . Hasonló összetett madárnevekre 1. guvatfürj, saskeselyű. Mediterrán vészmadár Procellaria diomedea (Madarász 4 1 3 ; B r e h m — S c h e n k 3: 3 5 6 ; E M 32) K o r á b b i neve középtengeri vészmadár (Madarász) volt. Ez a R. ném. Mittelmeersturmtaucher 'ua.' ( = földközi-tengeri [tkp. 'kö­ zép-tengeri'] v i h a r b ú v á r : Brehm 3 : 199) n y o m á n a l k o t o t t n é v ; v ö . szerecsensirály a. A n é v a d á s alapja az volt, hogy e m a d á r meg­ jelenése jelzi a tengeri v i h a r o k a t ( K e v e lekt.); v ö . viharfecske. A z ú j a b b mediterrán vészmadár (EM) előtagja az ang. mediterranean shearwater 'ua.' ( = mediterrán vészmadár: NA 5) jelzőjének a for­ dítása. A névadás alapja az volt, hogy e m a d á r „főleg a Földközi­ tenger vidékén honos" (EM 33). Nagy vészmadár Puffinus gravis ( B r e h m - C h e r n é l 3: 252; E M 33) A R. lat. szakny. Puffinus major 'ua.' ( = nagyobb vészmadár: B r e h m 3 : 199) n y o m á n a l k o t o t t név. Idegen n y e l v i megfelelői is a latin n é v fordításai zömmel; v ö . NA 5. Szürke vészmadár Puffinus griseus (Chernél 3 3 ; E M 3 3 ; U 52) Ez a m a d á r n é v (N 11.) a lat. szakny. Puffinus griseus 'ua.' ( = szürke vészmadár: B r e h m 3 : 199) fordítása. A n é v a d á s alapja 54

a madár szürkés tollazata volt. A déli vészmadár Madarász elneve­ zése azon az alapon, hogy e madár „Magyarországon előfordul a m a g y a r — h o r v á t tengerparton" (413). Bukdosó vészmadár Puffinus puffinus (Chernél 3 2 ; E M 3 4 ; U 51) A bukdosó vészmadár (N 10.) tudatos műszóalkotással keletke­ zett. A névadás oka: e m a d á r g y a k r a n bukik a víz alá (Brehm— Chernél 3: 2 5 1 ) . VIHARFECSKE-FÉLÉK -

HYDROBATIDAE

Viharfecske Hydrobates pelagicus ( B r e h m - C h e r n é l 3: 2 4 5 ; E M 34) Első m a g y a r nevét, a tengeri hojszá-t Földi a l k o t t a a R. lat. szakny. Procellaria pelagica 'ua.' ( = tengeri v i h a r m a d á r ) n y o m á n (207). V a j d a ezt tengeri vészjós-ra, (614) keresztelte á t (a vészjós az or. őypeeectriHUK 'viharmadár' ( = viharhírnök: NA 5) majdnem pontos onomasziológiai megfelelője). A viharfecske (Brehm—Chernél) tükörszó; a ném. Sturmschwalbe 'ua.' ( = viharfecske: B r e h m 3 : 194) fordítása. E m a d a r a k a fecs­ kékhez hasonlóak, s napközben a tengeren t a r t ó z k o d n a k : „ A hul­ lámok mozgását k ö v e t v e siklanak v a g y csaponganak a tenger fe­ lett" (EM). Wilson viharfecskéje Oceanites oceanicus ( B r e h m - C h e r n é l 3 : 2 4 9 ; E M 3 5 ; U 53) Tükörszó; a R. lat. szakny. Oceanites wilsoni 'ua.' ( = Wilson viharfecskéje: B r e h m 3 : 195) fordítása. Vö. ang. Wilsorís petrel (NA 7), ném. Wilsons Sturmschwalbe, or KunypKu BüAbcom (Goz­ m á n y 7823): 'ua.' ( = Wilson viharfecskéje). Villás viharfecske Oceanodroma leucorrhoa ( B r e h m - C h e r n é l 3: 2 4 8 ; E M 3 5 ; U 52) Tudatos névadással j ö t t létre a m a d á r v i l l á r a emlékeztető farka alapján; v ö . villáskacsa (nyílfarkú réce a.), ill. ném. gabelschwánzige Sturmschwalbe 'ua.' ( = villafarkú viharfecske: Gozmány 7824). 55

GÖDÉNY-ALAKÜAK: PELECANIFORMES GÖDÉNYFÉLÉK -

PELECANIDAE

A gödény első biztos a d a t a 1643-ból v a l ó ; alakváltozatai: Gödény, Gördöny, Gödén, Gődin, gődiny, győtin. A szó valószínűleg ótörök eredetű (TESz.). Miskolczi azt írja: ,,a' Gödény gűdőgni szokott gűd, gűd (343: 1702), Grossinger pedig úgy jellemzi e madarat, hogy a repülők gavja, az úszók güd-güd hangot hallatnak („volantis v o x elt Gavja, natantis Güd-güd": 353). Ez alapján gondolhatnánk a n é v hangutánzó eredetére, csakhogy az ornitológiai leírások nem szólnak ilyen hangról (k-r-r-r-ing: R. S. Palmer, Handbook of North American Birds. New H a v e n and London, 1962. 274; rö-rö-rö : H. A . Bernatzik, Riesenpelikane. Bonn, 1932. 20), ezért Miskolczi és Grossinger véleménye bizonnyal népetimológiás belemagyará­ zás (1. K u n o s : Nyr. 1 8 8 3 : 62). Szinonimája, a pelikán 1 3 9 5 körül bukkan föl pellikan alakban. Változatai: bellicanuf,peellycanus, pellicanus madár, pellikán, peli­ kán, pelikány, perlikán, Pelekán, Pellikány, piliká-madár, pilikánmadár. A szó latin eredetű; v ö . lat. pelicanus 'pelikán', de a német is közvetítette (TESz.). Miskolczi szerint a pelikánt némelyek ökörbiká-naik (340: 1702) is nevezték — tévesen, mert ez utóbbi a bölömbika elnevezése. Hermán Ottó közli Karcagról a gödény nagybögyű (Pászt. 650) nevét, a m e l y a halakkal jóllakott gödényre kitűnően illik.

Rózsás gödény Pélecanus onocrotalus (Chernél 7 7 ; E M 3 6 ; U 57) A rózsás gödény (N 34.; Chernelnél rózsás gödény) a R. lat. szakny. Pélecanus roseus 'ua.' ( = rózsás pelikán: Brehm 3 : 565) m i n t á j á r a született. A névadás alapja az volt, hogy a m a d á r tollazata nászruhában rózsaszínes á r n y a l a t ú . Vö. ném. Rosapélikan, or. posoebiü neAUKan: 'ua.' ( = rózsás pelikán: Gozmány 8490). A nagy gödény (Madarász 268) a m a d á r hatalmas szárnyára utaló elnevezés, erre v ö . ném. groBer Pelikán ( = nagy pelikán), Riesenpelikan ( = óriás pelikán): 'ua.' (Gozmány i. h.). Jelző nélkül is előfordul a gödény e faj neveként (Aves 2/18; K e v e 1 9 6 0 : 13), mivel ez a gödényfajta ismertebb nálunk, mint a borzas gödény. A batona (Eszék: MTsz.; D r á v a f o k : N 12. nem a.), batonya (EtSz. batona a.) ismeretlen ere­ detű (EtSz. i. h.; Kniezsa, SzlJsz. batonya a.).

56

Borzas gödény Pélecanus crispus (Chernél 80; E M 3 6 ; U 57) A borzas gödény (N 3 5 . ; Chernelnél borzas gödény) — miként tár­ sai, a bodros gödény, fodros pellikán (N i. h.) is — a lat. szakny. Pélecanus crispus ( = göndör pelikán) és a ném. Krauskopfpelijcan ( = göndörfejű pelikán): 'ua.' (Brehm 3 : 565) m i n t á j á r a szüle­ t e t t . A névadás t á r g y i alapja az volt, hogy ,,a fej és n y a k hátulján a tollazat meghosszabbodott s borzasán felgöndörödött" (Chernél); v ö . még ném. frisierter Pelikán, fr. pélican frisé: 'ua.' ( = frizírozott pelikán: G o z m á n y 8489). — Nyelvjárási neve a gödény és a pilikánmadár (SzegSz. gödény a.). A z utóbbi a magyarázó utótagú összetételek sorába tartozik, miként például a reznektúzok és a struccmadár is. F a j n é v k é n t előfordul a pelikán (U) is újabban.

SZULAFÉLÉK

-

SULIDAE

Szula Sula bassana ( B r e h m - C h e r n é l 3 : 6 2 5 ; E M 3 7 ; U 58) Földitől származik első m a g y a r neve, a bassáni pellikán (206). Ez a R. lat. szakny. Pélecanus Bassanus 'ua.' ( = bassani pelikán: uo.) tükörfordítása. ,,Bassan-\ n e v é t egy kis szigettül k a p t a az Edinburgi öbölben, hol igen szaporodik" (Vajda 626), egészen pon­ tosan: ,,a skóciai F i r t h of Forth-öbölben fekvő Bass-Rock n e v ű sziklaszirtről, ahol még m a is 5000 pár költ" (U 59). Másik régi ne­ v é t , a skócziai pellikán-t is Földi alkotta a ném. schottische Gans 'ua.' ( = skót lúd: i. h.) jelzőjének a fordításával. A pelikán magya­ r á z a t á t 1. gödények a. V a j d a fehér otromb-n&k (626) nevezte fehér színe (erre v ö . ném. weiBe Sule 'ua.' = fehér szula: Gozmány 10866) és idegen n y e l v i elnevezései alapján. Ezekre 1. ném. Tölpel ( = buta, ügyetlen, eset1 n), ang. boubie ,,a booby-txú, melly ostobát, ostrombát [o: otrom­ b á t ] jelent" (Vajda i. h.). A különös névadás magyarázatául 1.: „Otromboknak neveztetnek azon ostobaságért, hogy emberek és m a d a r a k . . . által üldöztetni h a g y j á k magokat, melly utolsók megverik őket, hogy halászott halaik átadására kényszerítsék" (Vajda i. h.); de 1. még: „ezek a nevek csak a r r a vonatkoznak, aho­ gyan a szilárd talajon mozog, ahol valóban ügyetlenül, botladozva megy" (U). A szula jövevényszó; a lat. szakny. Sula 'ua.' (Brehm 3 : 561) átvétele (alakváltozata szula: Brehm—Chernél). V a j d a azt írja, 57

a „Sula K o y e r szerint Férői szigeti n e v e " a m a d á r n a k (i. h.). A latin szaknyelvi szó (Brisson alkalmazta először 1760-ban: No­ menclator Zoologicus. Ed. S. A . Neave. London. 4 (1940): 350) átkerült más n y e l v e k m a d á r t a n i nómenklatúrájába is; v ö . ol. sula, dán sule, izlandi súla, finn suula ( = szula), svéd havssula, norv, havsule (— tengeri szula: NA 8), ang. sula (= szula), ném. weilie Sule ( = fehér szula) (Gozmány 1 0 8 6 6 ) : 'ua.'.

KÁRÓKATONA-FÉLÉK

-

PHALACROCORACIDAE

K á r ó k a t o n a Phalacrocorax carbo (Chernél 70; E M 3 8 ; U 62) A kárókatona 1519-ből adatolható: kara kathonat gr. Változatai: karrakatona, karakutona, Kárakatona, Karakatna, kárókatonák gr., kárókatna, karókatona, kárókatona, károjkatona, karakatana, kara­ katna, kárókatona. „ B i z o n y t a l a n eredetű. Talán v a l a m e l y qara 'fekete' előtagú török madárnévből keletkezett a katona népetimo­ lógiás beleértésével. A szakirodalomban előzményként emlegetett török *qara qatna 'fekete madár' szókapcsolat azonban a török nyelvekből nincs k i m u t a t v a , egy feltehető t ö r ö k *qara qotan 'fekete gödény' . . . előzménnyel kapcsolatban pedig hangtani nehézségek jelentkeznek. — Hangutánzó szóként v a l ó m a g y a r á z a t a nem fogad­ h a t ó el" (TESz.). Vö. a héja kara és gara nevét. A kóró-, karó-, károj-, kára-, káró- előtagok is népetimológiás alakulatok. Lásd m á r Grossinger hibáztató megjegyzését: „Karakatna, aut corrupte Károl-katonája" (446: 1793), ill. „ A népnél: karakatna, kára kato­ nája" (Vajda 624). A madár másik neve a kormorán. A d a t a i : 1 7 9 3 : Komoran, 1795 k.: Kormorán (TESz.) 1 8 2 9 : Kormorány (Pák 1 7 9 ) . A T E S z . megállapítása szerint nemzetközi szó; v ö . ang. cormorant, ném. Kormorán, fr. cormoran, ol. cormorano, cseh kormorán: 'ua.'. „ A franciában keletkezett, s tulajdonképpeni jelentése 'tengeri hol­ ló'; v ö . ófr. corp ( < lat. corvus) 'holló' és *marenc 'tengeri'. Elter­ jedésében az állattani szaknyelvnek lehetett a legnagyobb szere­ pe. — A m a g y a r szó jelenleg ismert első a d a t a közvetlen francia forrásra u t a l . . . Nem lehet azonban kizárni a német közvetítés lehetőségét sem" (TESz.). Grossinger közli a m a d á r Nyilas és Vízi-holló nevét is (366: 1793). A z első a kárókatona hosszú farkára Vonatkozik minden bizony­ n y a l (vö. nyilas ruca 'nyílfarkú réce'), az utóbbi a ném. Seerabe 'ua.' ( = tengeri holló: uo.) részfordítása. V a j d a n é v j a v a s l a t a , a 58

nagy koromúsz (624) a m a d á r nagy termete és koromfekete színe alapján született. A szóvégi -úsz az úszik ige csonka t ö v e . A Her­ mán Ottó közölte halfarkas (Pászt. 650) a rablósirályok elnevezése, a kárókatonára azért v o n a t k o z t a t t á k , mert az előbbiek is sötét tollazatú, kalózkodó, társaságkedvelő madarak, akárcsak a káró­ katonák. A nagykárókatona (N 31.) és a nagy kormorán (Kelemen 110) a m a d á r nagyságára u t a l (ez a legnagyobb k á r ó k a t o n a ) ; v ö . fr. grand cormoran, sp. cormorán grandé (NA 8), rom. cormoran mare (Kelemen i. h.), k a n a d a i ang. great cormorant, or. öoAbiuoü öuKAttH (Gozmány 8 6 1 3 ) : 'ua.' ( = n a g y kormorán). A büdösmadár (Jászberény: Chernél) magyarázatául 1.: „nagy emésztőségük és az így elszóródott e l e d e l . . . olyan piszkot, bűzt támaszt a fészektelep környékén, hogy ember legyen, a ki o t t sokáig kibírja . . . [tönkreteszik] még a f á k a t is, melyekre fészkeiket rak­ ják, undok szennyességükkel, ganéjukkal elölik" (Chernél 72 — 3); vö. ném. N. Feuchtarsch 'ua.' (== nedves segg[ű]: Gozmány 8 6 1 3 ) . A bujár-t Dunakilitiből közli az ŰMTsz. (búvár a.). A névadás alap­ j a az volt, hogy az „úszó k á r ó k a t o n a kissé a b ú v á r o k r a emlékez­ t e t " (EM). A tomolygó (Fertő) és a gőte ( D u n a — D r á v a k ö z : Chernél) isme­ retlen eredetű (aligha lehetnek kapcsolatban a tomolykó 'egy f a j t a hal' és a gőte 'gyík' szóval; v ö . T E S z . tomolykó és gőte a.). Üstökös k á r ó k a t o n a Phalacrocorax aristotelis (Chernél 74; E M 3 8 ; U 62) Ez a n é v (N 32.) tükörszó; a ném. Haubenscharbe 'ua.' ( = üstö­ kös k á r ó k a t o n a : B r e h m 3 : 552) fordítása. A n é v a d á s a l a p j a az v o l t , hogy „költési időben rövid, előrehajló üstököt visel" (EM). A bóbás karakatna (N i. h.) az előbbi szinonimája. A bóbás nyelvjárási szó, jelentése: 'bóbitás, búbos (madár)' (1. ŰMTsz. bubás a.). A búb fő­ névből keletkezett az -s melléknóvképzővel. Chernelék hasonló nyelvjárási elnevezések m i n t á j á r a a l k o t v a j a v a s o l t á k szinonima­ ként ezt a nevet. Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : fr. cormoran huppé (EM), ang. crested cormorant, or. xoxAamuü ÖÜKAÜH (Gozmány 8 6 1 2 ) : 'ua.' ( = b ú b o s , bóbitás kárókatona); v ö . még üstökös réce.

59

K i s k á r ó k a t o n a Phalacrocorax pygmaeus (Chernél 7 5 ; E M 4 0 ; U 6 2 ) V a l a m e n n y i m a g y a r elnevezése: a kis koromúsz (Vajda 6 2 5 : < fr. Le petit Cormoran 'ua.' = a kis kormorán: u o . ; 1. még káró­ katona a.), a kis kárókatona és a törpe karakatna (N 3 3 . ) a r r a utal, hogy j ó v a l kisebb, mint társai. Erről nevezték el a legtöbb idegen nyelvben is; v ö . NA 9. A m a g y a r madárnevek létrejöttét idegen minták elősegíthették (1. az idézett latin és francia neveket).

GÓLYA-ALAKÚAK:

CICONIIFORMES

GÉMFÉLÉK ÉS BÖLÖMBIKA-FÉLÉK -

ARDBIDAE

Gém szavunk első köznévi a d a t a 1 3 9 5 körűiről v a l ó : gem. Válto­ zatai: ghem, gyémeskút sz., gény, gim. Ismeretlen eredetű (TESz.). Bölömbika Botaurus stellaris (Chernél 2 8 8 ; E M 4 0 ; U 7 5 ) A bölömbiká-t a 1 4 . század végéről t u d j u k adatolni, 1. belem bika. A l a k v á l t o z a t a i : bölöm-bika, bölön-bika, Bölöny-bika, Bőn-bika, Bömbölő-bika, Böm-bika, bömbika, bömbös-bika, bömbölbika, bölöm­ bika, börömbika, bőrömbika, bambul bika, böm-böm bika. Összetett szó. Előtagja a bölény a l a k v á l t o z a t a . A szó kronológiailag összefügg a magyarság bölényismeretével (Benkő). ,,Az előtag is, a bika utó­ tag is a m a d á r hímjének jellegzetes párzási h í v ó hangjára, a b i k a bömböléséhez hasonló buffogatására utal" (TESz.). Jellegzetes, néha kilométernyire is elhallatszó, mély bömböléséről több más nevet is k a p o t t . Időrendben első az ökörbika (Eékér bika: SzikszF. 7 7 . : 1 5 9 0 ) . ,,Ez pontos mása az állattani szaknyelv­ ben m a is használatos lat. botaurus 'bölömbika' [tkp. 'ökörbika'] szónak" (TESz i. h.). A bika szót megtaláljuk a m a d á r más elne­ vezéseiben is: vizi bika (KirBesz. 1 5 9 : N y S z . : 1 7 4 9 ) , Nádi bika (Grossinger 3 4 5 : 1 7 9 3 ) , bikagém (Chernél). A vízi és a nádi jelző — 1. még vízibornyu (Tiszamentén néhol: Chernél), vizi bornyú (Brehm— Chernél 3 : 5 5 7 ) — a bölömbika tartózkodási helyére vonatkozik: „napközben a nádas sűrűjében rejtőzködik" (EM 4 1 ) . Más n y e l v e k is használnak 'bika' jelentésű szót e m a d á r megnevezésében; v ö . ang. bull-of-the bog (= mocsári bika), fr. taureau des étangs ( = t a v i bika), ol. tarabuso ( = bikavércse), sp. avetoro ( = bikamadár), or. N. eodnHOÜ 6UK ( T E S Z . i. h.), szb.-hv. vodeni bik (Aquila 1 9 4 3 : 60

399) ( = vízi bika). Kétségtelen, hogy a „bölömbika alakváltozatai­ nak létrejöttében szerepe v o l t a bömböl népetimológiás hatásának. A z összetétel előtagjának a bömböl-ből v a l ó származtatása azonban nem valószínű" (TÉSz. i. h.). — Jellegzetes hangjáról k a p t a még orditó-madár (Grossinger 3 4 5 : 1 7 9 3 ) , v a l a m i n t dobosgém (Fábián 3 4 9 : 1 7 9 9 ) és doboló (Kelemen 1 1 4 ) nevét is. Magyarázatul 1.: „zor­ don erős szava vagyon, melyet k i v á l t éjei, és esős időben hallattat. A ' nád között lakik, és az o r r á t a'vízbe dugván, úgy ejti ezen dob­ szóhoz, v a g y bika bogéshez hasonló h a n g j á t " (Földi 1 9 4 ) ; „ifzonyúképpen t u d bőgni, és m a j d olly formán ordítani mint az ökör" (Fábián i. h.). A nádibika, vízibika és a dobosgém adatolható nyelvjárásainkból is (ÚMTsz.). Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : ném. N. Rohrbrüller ( = n á d i ordító), Wasserochs ( = vízi ökör), Rórmuni ( = nádi bika), Lo(r)rind ( = ü v ö l t ő marha), Bummreigel (== bummogó gém) (Suolahti 3 8 7 ) , fr. N. boeuf de marais ( = mocsári ökör), boeuf d' eau ( = vízi ökör) (Suolahti 3 8 8 ) , észt N. mereharg ( = tengeri bika), veeharg ( = vízi bika), sooMrg (— mocsári bika) (Máger 1 7 ) , u d m u r t eyom ( = víz-bika), t a t á r Kyböoza ( = tó-bika) (Szokolov 1 9 7 0 : 1 5 3 ) : 'ua.'. Hangutánzó eredetű — a m a d á r hangját utánzó hangsor v á l t a m a d á r n e v é v é — t ö b b idegen n y e l v i elnevezés is; v ö . ang. N. bumble, bogdrum, bottlebump, butterbump, ol. trombone (Suolahti 3 8 5 ) , észt hüüp, hüüpel, hüüpri (Máger 1 7 ) ; a ném. Rohrdommel utótagja, a -dommel is hangutánzó (Kluge, E t W b . , a Bohr 'nád'-at jelent). V a j d a nóvajánlata, az európai dobgém ( 5 6 5 ) a nyelvjárási dobosgém rövidítésével és a fr. Le Bútor d' Éurope 'ua.' ( = az euró­ pai bölömbika: uo.) részfordításával j ö t t létre. K o r r e l a t í v p á r j a az amerikai bölömbika. A Butoris madár (= butóris m a d á r : Murm. 8 4 : 1 5 3 3 ) előtagja a lat. butorius 'ua.' (uo.) átvétele (EtSz. butóris a.). A gógó-t 1. törpe­ gém a. (Mohácsról közli az ŰMTsz.). A Mufzkagém (Grossinger 3 3 8 : 1 7 9 3 ) nem egészen világos, d e v ö . muszka bukó stb. (nagybukó a.). 2 0

A m e r i k a i bölömbika Botaurus lentiginosus (Brehm-Chernel 3 : 5 5 8 ; EM 4 1 ) K o r á b b i n e v e észak-amerikai bölömbika (Brehm—Chernél) v o l t ; ezt a m a d á r előfordulási helye alapján a l k o t t á k . A z újabb amerikai bölömbika (EM) a korábbi elnevezés idegen n y e l v i m i n t á k h a t á s á r a módosított, r ö v i d í t e t t v á l t o z a t a ; v ö . ném. amerikanische Bohrdommel, ang american bittern, fr. bútor d'Amérique, ol. tarabuso americano: 'ua.' ( = amerikai bölömbika: NA 1 1 ) . 61

Törpegém Ixobrychus minutus (Chernél 2 9 1 ; E M 4 1 ; U 75) Számos neve v a n . K ö z ü l ü k az apró gém (Vajda 563), kis gém, kis pocgém, kis dobosgém, kis bölömbika (az utóbbi Dunántúlról: N 127.), kis bika (Hegykő: Sopron megye: Chernél) az alapján kelet­ kezett, hogy a törpegém a legkisebb nálunk előforduló gém; idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : ang. little bittern, cseh bukac maly, or. MüAux eunb: 'ua.' ( = k i s bölömbika: NA 10), 1. még alább. A törpe­ gém (Brehm—Chernél 3: 554) jelzője a ném. Zwergróhrdommel 'ua.' ( = törpe bölömbika: B r e h m 3: 493) előtagjának a fordítása leg­ valószínűbben (a m a d á r n y e l v j á r á s i nevei között egy sincs törpe jelzős). A gémese V a j d a m ű s z a v a (563): a -cse kicsinyítő képzővel a l k o t t a szerzője. Különös, ugató hangja és sajátos életmódja m i a t t a bölömbika nevével is illetik, megkülönböztetvén ettől a kis jelzővel (kis dobosgém, kis bölömbika, kis bika: 1. föntebb). Idegen n y e l v i megfelelőit 1. NA 10. A panna, panni (Dunántúl: N i. h.) személynévi, tréfás-játszi m a d á r n é v ; ezekre 1. mátyás 'szajkó', gábor 'tövisszúró gébics', fehér panni 'selyemgém'. Büdös panna, büdös panni (Velence: Chernél) n e v é t tisztátalan környezete „illatáról" k a p t a . Lásd erre Chernelnek a ,,gémfalu"-ról (gémtelepről) í r t sorait: „Idegek kelle­ nek s kipróbált fül, finnyásságot nem ismerő orr . . . [de] bűzös rútságában is mily érdekes mindez !" (303); v ö . még szürke gém, vörös gém a. A fakutya (Alföld: N i. h.; SzegSz.) sajátos hangja alapján kelet­ kezett, 1. erre: hangja „bizonyos távolból kisebb k u t y a ugatására emlékeztet. Ezért egyik népies neve is fakutya, s az alföldi ember időjóslása úgy t a r t j a : „Ha nagyon ugatnak, eső lesz" (Chernél 293). A nádmászó (Pécs), kákabiró (Balaton) (N i. h.) és a nádigém (Jászberény: Chernél) m a g y a r á z a t á u l 1.: „a törpegémek valóságos tollas tornászok. Bámulatos, micsoda kipróbált egyensúlyozok, kapaszkodók ők a gyenge nádszálakon, fűzágakon. Egyenes szála­ kon, ágacskákon úgy mászkálnak föl-le, m a j d szálról-szálra t o v á b b a szomszédba, a k á r csak a nádiverebek" (Chernél 2 9 3 ) ; v ö . ném. kleiner Bohrreiher 'ua.' ( = kis nádigém: Gozmány 5934). A faszgógó (Dunántúl) előtagja a 'penis' jelentésű főnév, s bizo­ n y á r a a faszkagém (Alföld, Dinnyéshát: Heves megye, Szeged, Szentes, Szabolcs-Szatmár: N i. h.; Chernél; SzegSz.; ŰMTsz.) faszka t a g j a is ezzel függ össze (-ka kicsinyítő képzős származéka, 1. E t S z . gagó a.). A tréfás-játszi n é v a d á s okára 1.: „ A nád között megriasztva többnyire nem száll fel, hanem testét k i n y ú j t v a csőrét égnek t a r t j a és mozdulatlanná merevedik" (EM 42). A z utóbbi név 62

vaszkagém (Dinnyéshát: Heves megye: Chernél) v á l t o z a t a eufemisztikus hangváltoztatás eredménye. Onomasziológiai megfelelőre v ö . faszkó 'hosszúkás alakú fenyőtoboz' (FTsz.); cigányfasz 'a sás buzogánya' (Nyatl. 86.); v ö . még faszka 'nád s más fűnemű vízi­ n ö v é n y szárának puha része' (ŰMTsz.). A faszgógó utótagja, a gógó t a l á n a 'gólya' jelentésű R. és N. gagó (SzD. Efztrag a.: 1 7 9 2 és ŰMTsz.) szóhasadással elkülönült változata, de lehet attól függet­ len hangutánzó is. A Cherneltől t u d o m á n y o s n é v k é n t használt pocgém (N i. h.) poc elemét nem lelem forrásaimban. B o d n á r szerint a poc 'kicsi'-t jelent (Aquila 1 9 1 4 : 204). Ezek szerint a pocgém a kis gém, törpegém, púja gém szinonimája lehet. A púja gém erdélyi név (Chernél); a púja tájszó, jelentése 'kicsiny, apró' (TESz. pulya a.). A kobak (Alföld: N i. h.),.kabuk (Kelemen 115) és a lőtingike (Tejfalusziget: Mosón megye: ŰMTsz.) ismeretlen eredetű.

Bakcsó Nycticorax nyeticorax (Chernél 2 8 6 ; E M 4 2 ; U 74) Bakcsó szavunk (első a d a t a 1820-ból való) hangutánzó eredetű. „Hangalakja a m a d á r kvak^kvak^bakk^-vakk-íéle hangját érzé­ kelteti . . . Végződése a -csó kicsinyítő képzővel azonos" (TESz.). A szlavóniai bák esetében a m a d á r h a n g j á t u t á n z ó hangsor képző nélkül v á l t a m a d á r n e v é v é („Bakk, b a k k hangot ad, azért nevez­ ték el így": SzlavSz. bak a.). A kvakvarjú (N 125.), kvakvarju (Cher­ nél) hangutánzó előtagjának (1. a föntebbi TESz.-idézetet) népeti­ mológiás e l v á l t o z t a t á s á v a l j ö t t létre a vakvarju (Vajda 565), vak­ varjú (N i. h.), vakkánya (Csornai hanyság: Chernél), vak-varnyú (Csongrád, Szeged, Bodrogköz: MTsz.), vakvárnyu (Heves megye: ŰMTsz.); v ö . Hermán O t t ó : „A v a k v a r j ú sem nem v a k , sem nem v a r j ú , mert látó, gémféle" (Nyr. 1 8 9 8 : 539). A kakcsó (Alföld: Chernél) a bakcsó változata, s ennek, miként a kakata ( B a j a : Chernél) és a kakáta (Hermán 205) névnek is, a m a d á r koák-iéle hangja (Chernél 287) v o l t a forrása. A -ta végződés kicsinyítő képzőnek felel meg, v ö . hupota, bubuta (búbosbanka a.). A kvakker (Chernél) is hangutánzó eredetű, a m a g y a r b a azonban a németből került. Hazai német n y e l v j á r á s o k k ö z v e t í t e t t é k a ném. Quaker, Quarker (Dornseiff 1 1 7 ) , ill. az ir. ném. Quackreiher (Quakreiher = kvak-gém: Suolahti 3 8 2 ) : 'ua.' n y e l v j á r á s i v á l t o z a t á t . Hangutánzó idegen n y e l v i megfelelőkre 1. ném. Quackreiher, holl. kwak, szb.-hv. gak kvakavac, or. neama (NA 10), cseh kvakva (Vasmer, R u s s E t W b . KBÜKBÜ a.), R. lat. szakny. Ardea kwakwa

63

( = k v a k v a - g é m : Chernél): 'ua.'; v ö . még ném. Quaker 'kerceréce' (Brehm 3 : 659), or. N. KfíüKyxa\ 'tyúk' stb. (G. M. L e v i n a in: .•.HajieKTHan jieKCHKa 1974. Leningrád, 1 9 7 6 . 1 3 2 — 3 ) . Oláh pap (Grossinger 3 3 8 : 1 7 9 3 ; E r d é l y : Chernél), oláj pap (SzegSz. bakcsó a.) nevének m a g y a r á z a t á r a Chernelt idézem: ,,a fa­ ágakon még n é h á n y a n sorban ülnek, n y a k u k a t behúzva, n a g y sze­ meiket reánk meresztve, egylábuskodva, mint v a l a m i búsuló bará­ tok. E g y i k népies neve, az oláhpap erre céloz; míg a közmondás Ügy néz mint a bakcsó bámuló, együgyű kifej ez és ökre, a Szava árulja el a bakcsót pedig népünk fülében is jól ismert h a n g j á r a v o n a t k o ­ zik" (287); v ö . erre zsidópap (holló a.), rácpap (székicsér a.). Vastag, tömzsi fejéről k a p t a vasfejű gém (Chernél), vasfejű vak­ kánya (Hermán 205) n e v é t ; erre 1. vasfejű (tövisszúró gébics a.). — Szürke bakcsó-nak (N i. h.) t o l l a z a t a színei alapján nevezték el. A faszgógó n e v e t ( D r á v a melléke, B a r a n y a megye: MTsz. fasz a.; Hermán, Pászt. 648) a törpegémmel e g y ü t t viseli hasonlóságuk m i a t t (magyarázatát 1. ott). A bakcsónak a régiségben t ö b b neve is v o l t . Időrendben az első a lelek madár ( = lélekmadár: BesztSzj. 1 2 1 3 . : 1 3 9 5 körül). E n é v azon az alapon keletkezhetett, hogy a bakcsó a l k o n y a t k o r kezdi hallatni különös hangját, s ezt — m i n t a k u v i k h a n g j a esetében, v ö . halálmadár — rossz jelnek tekintették; v ö . lélekharang. Az éjjeli holló (Iyeli holló: Murm. 1 0 6 2 . : 1533) a lat. nycticorax 'ua.' szó szerinti fordítása, akárcsak a ném. Nachtrabe (Suolahti X I ) . Sorrendben az éjjel járó (eyel iaro: SzikszF. 76.: 1590) következik. E z a n é v azon az alapon keletkezett, hogy a bakcsó csak a l k o n y a t ­ kor indul táplálék u t á n , t e h á t csak a l k o n y a t u t á n v e h e t ő észre. Vissza-visszatér az éjjeli varjú (éjjeli varjak: Miskolczi 4 9 5 : 1 7 0 2 ; Grossinger 2 8 5 : 1 7 9 3 ; G á t i 1 5 7 : 1798) elnevezés is. Ide sorolandó éjikolcsag (Pák 178), éjjigém (Ni. h.) és éjjeli gém (Kelemen 1 1 6 ) neve is. A rendes éjgém V a j d a t u d a t o s műszóalkotása (565), mivelhogy a bakcsó nálunk közönséges m a d á r . A z éjjigém-re, éjgém-re v ö . ném. Nachtreiher, ang. night heron, n o r v . natthegre, svéd natthager, d á n nathejre: 'ua.' ( = éjjeli gém: NA 10). A tsillagos gém (Fábián 1 5 5 : 1799) n e v e t fekete fejtetejétől élesen elváló fehér homlokáról k a p t a ; erre v ö . a hókás előtagú m a d á r n e v e k e t . A csillag 'ló, s z a r v a s m a r h a homlokán levő kerekded fehér folt' jelentésére 1. T E S z . hóka a. Üstökös gém Ardeola ralloides (Chernél 2 9 4 ; E M 4 3 ; U 72) L e g k o r á b b r ó l adatolható n e v e a macskagém (Matska gem: Cal. 1 0 7 . : 1 5 8 5 ) . E z t az elnevezést n y e l v j á r á s i szóként t ö b b m i n t 64

háromszáz évvel később a D u n a - D r á v a k ö z vidékéről közli Chernél. A n é v a d á s oka nem világos. Másodikként a fejér gém bukkan föl 1 5 9 0 - b e n (Feier geem: SzikszF. 7 5 . ; Fejergem: MA. Ardea a., Fejérgém MA. m a g y a r — l a ­ tin részben: 1 6 0 4 ) . E z t a nevét, miként a galambkócsag (Chernél és SzegSz.), a, fehér bakcsó (Chernél) és a fejér panni (Dunántúl: N 1 2 9 . ; fehér panni: Velence: Chernél) elnevezéseket is, tollazata fehér színének köszönheti; v ö . ném. N. weiBer Beiher 'kiskócsag' ( = fe­ hér gém: Suolahti 3 7 9 ) . A panni u t ó t a g r a 1. a törpegém szócikkét. Kócsag u t ó t a g ú nevekkel a kiskócsaggal v a l ó hasonlósága m i a t t nevezik (a galambkócsag'-ot és a fehér bakcsó-t közösen viseli a k é t madár). A bakcsó utótag magyarázatául 1.: az üstökös gém „egyike azon fajoknak, mely a bakcsóval e g y ü t t a legtömegesebben lép föl" (Chernél 2 9 5 ) . Fejérkolcsag n e v é t P á k közli ( 1 7 7 ) . Földi Hajas Kótsag-ja ( 1 9 4 ) a R. lat. szakny. Ardea comata 'ua.' ( = hajas gém: A v e s 2/28) részfordítása, v a g y pedig a megfelelő nyelvjárási elnevezés (1. alább) f a j n é v v é tétele. A z üstökös gém (N i. h.), miként a hajas kócsag (Alföld), sárga kócsag (Alföld), hajas gém és kontyos gém (uo.), sárgakendős kócsag (Bihar megye: Chernél), kendős kócsag (ÁSz. 1 2 6 ) azon az alapon j ö t t létre, hogy „az öregek t a r k ó j á t alálengő, dús tollazatú sörényes bóbita díszíti, főszínük h a l v á n y rozsdasárga és fehér . . . a t a r k ó sörénye fehéressárga" (Chernél). Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : ném. N. Schopfreiher ( = kontyosgém), Mahnenreiher ( = sörényesgém), R. lat. szakny. Ardeola comata (= h a j a s kisgém) (Brehm 3 : 4 9 2 ) , ill. ném. gélbe Bohrdommel ( = sárga bölömbika: G o z m á n y 1 1 2 1 ) , or. wceAmaR l}unAH ( = sárga kócsag: NA 9 ) : 'ua.'; v ö . még a kontyos, üstökös előtagú madárneveket. A hajas telepi (Békés: Hermán, Pászt. 6 5 0 ) el­ nevezés u t ó t a g j a arra vonatkozik, hogy az üstökös gém általában cso­ portosan fészkel, más rokon fajokkal együtt, az ún. gémtelepeken. A selyem gém (Chernél), sejömgém (SzegSz. selyemgém a.) a tollazat finomsága ( K e v e lekt.) s fehér színe alapján született, de aligha függetlenül a ném. Seidenreiher-től 'kiskócsag' ( = selyamgém: B r e h m 3 : 4 4 8 ) , mivel ezzel a jelzővel nem alakult n y e l v j á r á s i ma­ d á r n é v nálunk. A vászonhátú bakcsó (Csongrád: Chernél) n e v e t az öregek homokszínű tollazatáról kapta. Tyúkgém (Hermán, Pászt. 6 5 7 ) n e v é t bizonyos t y ú k f a j t á h o z v a l ó hasonlóságának köszönheti. — A vértesgém (Brehm—Schenk 3 : 3 2 4 ) a ném. N. Schildreiher 'ua.' ( = vértesgém: B r e h m 3 : 5 0 0 ) t ü ­ körfordítása. — Kis gém-nek (Gozmány 1 1 2 1 ) azért nevezik, mert a törpegém kivételével mindegyik gémfajnál kisebb; v ö . ném. kleiner Beiher 'ua.' ( = kis gém: uo.). Valószínűleg a német megfelelő fordítása ez is. 5 Kiss Jenő

65

K e v e A n d r á s közli lektori véleményében, hogy a Velencei-tónál és a K i s - B a l a t o n környékén, ahol sok külföldi ornitológus is meg­ fordult az 1 9 2 0 — 1 9 3 0 - a s években, közhasználatúvá v á l t szakkörök­ ben a komáta n é v is — a R. lat. szakny. Ardea comata jelzőjének az emlegetése folytán. Ma m á r azonban kihalóban v a n . Pásztorgém Bubulcus ibis (Chernél 2 9 6 ; EM 4 3 ; U 7 2 ) Nevét (N 1 2 8 . ) tudatos névadással arról kapta, hogy „előszere­ t e t t e l tartózkodik . . . nagyobb állatok körül, így E g y i p t o m b a n a bivalycsordáknál, Szudánban az elefántok a l a t t s hátán. A z álla­ t o k a t gyötrő élősködőkből és különféle rovarokból kerül ki táplá­ lékának zöme . . . A barom jóltevőjét ismeri benne s megtűri tola­ kodását" (Brehm—Chernél 3 : 5 5 3 ) . Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : ném. Kuhreiher, ang. cattle egret, dán kohejre, norv. kuhegre, izlandi kúhegri, svéd kohager, finn lehmahaikara: 'ua.' ( = tehéngém: NA 1 0 ) , ill. pásztormejnó 'Acridotheres tristis' (U 4 3 0 ) . A mezei gém (N i. h.) is tudatos műszóalkotás a m a d á r tartózkodási helye alap­ j á n . A z egyiptomi gém-et Madarász a l k o t t a ( 3 1 7 ) a pásztorgém egyik előfordulási helyéről; erre v ö . ; lengyel czapelka egipska és or. ezunemcKCtn l}unAH: 'ua.' ( = egyiptomi gém: NA 1 0 ) . Nagykócsag Egretta alba (Chernél 3 0 8 ; E M 4 4 ; U 7 1 ) Első neve a Fejér gém ( 1 7 8 6 : A q u i l a 1 9 3 9 — 4 2 : 4 7 8 ) , amely nyelvjárásainkból későbbi források alapján is a d a t o l h a t ó : fehér gém (Erdély: N 1 3 2 . ; Barbacsi-tó: Sopron megye: Chernél), ill. fehér fosgém (Dinnyésen néha, Heves megye: Chernél), fehér fosógém (Kelemen 1 1 7 ) és galamb kótyag (SzegSz. kócsag a.). A fosgém, fosógém m a g y a r á z a t á t 1. szürke gém a. A fehér jelzős nevek idegen n y e l v i megfelelői közül 1.: R. lat. szakny. Ardea alba ( = fehér gém), Ardea candida ( = ragyogó gém), ném. N. Schneereiher ( = hógém): 'ua.' (Brehm 3 : 4 8 8 ) . A Fejér Kótsag (Földi 1 9 3 ) a ném. weiBer Reiher 'ua.' ( = fehér kócsag: uo.) fordításának látszik, mivel más forrásból nem t u d j u k adatolni e m a d á r n e v e t . A n é v a d á s alapja a felsorolt neveknél a nagykócsag tollazatának v a k í t ó hófehér színe volt. A kócsag, amely különböző a l a k v á l t o z a t o k b a n önállóan is jelöli e m a d a r a t több n y e l v j á r á s u n k b a n , ismeretlen eredetű. Szótörténeti a d a t a i : személynévben 1 4 6 9 - b e n Koczag, köznévként 1 5 2 8 - b a n 66

Jcoochagh. A l a k v á l t o z a t a i : kócsog, kolcsak, kócsok, Kócsak, Koltsok, Kótyag, kolcsag, kócag, kótyak (TESz.). A nagykócsag (Vajda 5 6 4 ) a kisköcsög korrelatív párja, s a két m a d á r közötti nagyságbeli különbséget fejezi ki; v ö . nagylilik: kisülik, nagygoda: kisgoda. Idegen n y e l v i megfelelőkre 1.: ang. large egret, fr. grandé aigrette, sp. garceta grandé (NA 1 0 ) , rom. egretá mare (Kelemen 1 1 7 ) : 'ua.' ( = nagykócsag). Orosz és olasz neve a m a d á r fehér és n a g y v o l t á t e g y a r á n t kifejezi; v ö . or. Ő0AbU}aR őeAüR íjanAíi = n a g y fehér kócsag), ol. airone bianco maggiore ( = nagyobb fehér kócsag) (uo.). Páva kócsag (Chernél) nevének m a g y a r á z a t á r a 1.: „az öregek vál­ lairól . . . gyönyörű, finom, fátyolszerű foszlott hosszú tollak csüng­ nek a fark mögé . . . a lápok legelőkelőbb, legnemesebb, gyönyörű­ séges királyi (madara) . . . az ingoványok és mocsarak legszebb, m a g a t a r t á s r a legbüszkébb szárnyasa. Fejedelem a többi sok kö­ zött" (Chernél 3 0 8 — 9 ) . Ezzel függ össze nemes kócsag elnevezése (N i. h.) is, bár a m a g y a r n é v valószínűleg a ném. Edelreiher 'ua.' ( = nemesgém: B r e h m 3 : 4 8 8 ) fordítása, mivel a m a g y a r b a n nin­ csenek nemes jelzővel alakult madárnevek, a németben viszont több is v a n . A lovas kócsag (Alföld: N i . h.; Bihar és Heves: Chernél), lábas kócsag (N i. h.), lovas kótyag (SzegSz. kócsag a.) azzal m a g y a r á z h a t ó , hogy a nagykócsag hosszú, sötét színű lábaival társai fölé emelkedik, s kecses járása is feltűnő. A lovas kócsag a kiskócsagot jelölő gyalog­ kócsag (Hermán, Pászt. 6 5 0 ) korrelatív párja, s a két m a d á r közti nagyságbeli különbséget fejezi ki (a nagykócsag 9 0 , a kiskócsag 5 6 cm) szellemesen, szemléletes módon. Önomasziológiai megfele­ lőkre 1.: gyalogakác 'fürtös, sötétlila pillangós virágú cserje', gyalog­ bab 'bokorbab, nem futó bab', gyalogborsó 'nem kúszó borsófajta', gyalogfenyő 'borókafenyő', ill. N. lovassá 'magasra n y ú l t , n a g y r a n ő t t fű' (MihTsz.). A török kócsag (néhol az Alföldön: Chernél) jelzője azt jelöli, hogy e m a d á r nálunk vonuló, hogy t e h á t idegen földről érkezik. V ö . ném. türkischer Reiher 'ua.' ( = t ö r ö k gém: G o z m á n y 4 1 5 2 ) , ill. talpastyúk a. Kiskócsag Egretta garzetta (Chernél 3 1 3 ; E M 4 4 ; U 7 1 ) E n é v (Vajda 5 6 4 ) a nagykócsag'-gal v a n korrelációban, egymásra v o n a t k o z t a t v a v a n értelmük. K i s termete v o l t a n é v a d á s a l a p j a ; v ö . ném. kleiner Silberreiher ( = kis ezüstkócsag), fr. petité aigrette (Gozmány 4 1 5 3 ) , ang. little egret (EM): 'ua.' ( = kis kócsag). 5*

67

V a k í t ó fehér tollazatáról nevezik fehér bakcsó-n&k ós galambkócsag-nah (Chernél; Brehm—Chernél 3: 551), miként az üstökös gé­ m e t is. — A gyalogkócsag m a g y a r á z a t á t 1. nagykócsag a. — Fekete lábáról k a p t a feketelábú kótyag (SzegSz. feketelábú kócsag a.) nevét. — A fattyú kócsag (N 133.), fattyú kócsag (Chernél) fattyú jelzőjének a jelentésére 1. 'korcsul fejlődött növény, állat' (SzegSz.), t e h á t a kiskócsag onomasziológiai megfelelője, s a nagykócsagot jelölő nemes kócsag antonimája.

Szürke gém Ardea cinerea (Chernél 297; E M 4 5 ; U 69) Első m a g y a r neve, az 1 5 9 0 óta adatolható szürke gém (Szürke geem: SzikszF. 7 5 . ) v á l t a m a d á r tudományos nevévé. A névadás a l a p j a a tollazat fő színe v o l t , ahogy más nyelvekben is; v ö . : lat. szakny. Ardea cinerea, ném. grauer Reiher (Suolahti 3 7 9 ) , ang. grey heron, finn harmaahaikara, izlandi gráhegri, or. cepaa i}unAR ( N A 9 ) : 'ua.' ( = szürke gém). P á p a i Páriznál bukkan föl a vasgém elnevezés (Vas gém: Ardea a.: 1 7 0 8 ) . Chernél szerint a fiatalokat nevezik így a begy oldalainak s az evezőknek kékes hamvasfekete színe m i a t t (1. szalakóta a. is). Grossinger helyesen m a g y a r á z t a te­ hát e m a d á r n e v e t : ,,a ferreo colore nuncupamus" ( 3 4 4 : 1 7 9 3 ; „ v a s színéről nevezzük így"). Ugyancsak P á p a i Páriz közli a Gyöngy vér nevet (i. h.), ez azon­ ban téves, mert a gyöngyvér a nagyliliket jelöli. A vasgém megfele­ lője a kék gém, amelyet Földi közöl először ( 1 9 4 ) , m a j d Chernél a Barbacsi-tó környékéről Sopron megyéből, Hermán Ottó pedig Túrkevéről és Békésből (Pászt. 6 5 1 ) . Ez is a tollazat kékes színe alapján született; v ö . erre ném. blauer Reiher (Gozmány 1 1 1 8 ) , holl. blauwe reiger, lengyel czapla siwa, szb.-hv. caplja siva (NA 9 ) : 'ua.' ( = kék gém). V a j d a a szürke gém és a kék gém összekapcsolá­ s á v a l a l k o t t a meg kék-szürke gém nevét ( 5 6 2 ) , de r a j t a k í v ü l senki sem használta. A hamvasgém (Brehm—Chernél 3 : 5 4 1 ) a tollazat h a m v a s színárnyalata alapján született. Fosó-gém (Grossinger 3 4 1 : 1 7 9 3 ) (Erdély, Alföld: N 1 3 0 . ; Alföld, K o m á r o m megye, T o r d a - A r a n y o s : ŰMTsz.), fosóugém (Hajdúná­ nás: ŰMTsz.), fosgém (Balaton-felvidék: ŰMTsz.), fözsgém (Borhida: Veszprém megye: ŰMTsz.; visszaható hasonulással, hangrendi ki­ egyenlítődéssel j ö t t létre a korábbi fozsgém-hől), fostosgém (Hermán, Pászt. 6 4 9 ) , gémfosó (SzegSz.) neveinek ez a m a g y a r á z a t a : „Ott, a hol „gémfalui" erdőben v a n n a k , még a fákban is tehet némi k á r t ; m e r t ocsmány szennyességével elöli azokat" (Chernél 3 0 6 ) . Idegen 68

n y e l v i megfelelőkre v ö . : ném. N. ScheiBrekel, ScheiBregel 'ua.' ( = szarosgém: Suolahti 379). A darugém (Tiszántúl: N i. h.; Pest és Heves megye: Chernél; Nádudvar: Hermán, Pászt. 648), darugém (Brehm —Chernél i. h.) létrejöttét a madár daruhoz v a l ó hasonlóságának köszönheti. A szürke gém ugyanis — mint a „legnagyobb t e r m e t ű európaigém­ faj": EM — közel áll a közismerten termetes daruhoz. Nagysága miatt nevezik öreg gém-nek (Kelemen 1 1 9 ) is; az öreg 'nagy' jelen­ tésére 1. búbos vöcsök a. A gemecs (Csongrád: Hermán, Pászt. 6 4 9 ; Bács-Kiskun, Tisza­ újfalu: ŰMTsz.), genyecs (Szeged: ŰMTsz.), gencs (Szeged: 'Tápé címerében 1644-től szereplő gémféle': ŰMTsz; SzegSz.) valószínű­ leg a gém augmentatív funkciójú -cs képzővel alakult származéka. A gencs létrejöttének föltehető ú t j a : a többes számú gemecsek-ből a kétnyíltszótagos t ö r v é n y alapján *gemcsek, m a j d ebből gencsek, ill. gencs lett. E m a d á r n é v n e k a 'jég alatti halászatnál használt kampós bot' jelentésű gemecs főnévvel való esetleges összefüggése vizsgálatra szorul. — A tápai előljáró 'gencsmadár' tréfás elneve­ zés, „állítólag onnan származik, hogy v a l a m i k o r a jó tápaiak bor­ gőzös állapotban a saját magisztrátusukat vélték bennük felis­ merni" (SzegSz. tápai előljáró a.).

Vörös gém Ardea purpurea (Chernél 3 0 6 ; EM 4 6 ; U 70) Első neve, a bibor gém (Vajda 563) tükörszó; a lat. szakny. Ardea purpurea és a ném. Purpurreiher: 'ua.' ( = bíbor gém: uo.) fordítása. A vörös gém (N 131.), veres gém (Túrkeve: Hermán, Pászt. 657), rozsdás gém (ÁSz. 201) a madár n y a k á n a k és mellének gesz­ tenyevörös színe alapján született. Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : ang. purple heron, fr. héron pourpré, holl. purperreiger, lengyel czapla purpurowa ( = bíbor(színű) gém), or. pbíMcan qanm, finn ruskohaikara ( = r ő t gém): 'ua.' (NA 9). Fosógém (Dunántúl, Alföld: N i. h.), fosgém (Velencei-tó: Chernél) n e v é t annak köszönheti, hogy a „gémfalui" erdőkben (Chernél 306) a szürke gémek közelében is költ, s az azokra jellemző tulajdonságot (1. a Chernel-idézetet a szürke gém szócikkében) metonimikus alapon neki is t u l a j d o n í t o t t á k . A szürke gémmel még egy n e v e t visel közösen, a vasgém-et (Tiszántúl: N i. h.); ez a tollazat sötétszürke színe alapján keletke­ zett. „ A fiatalok felül rozsdabarna . . . alapon . . . t a r k í t o t t a k , evezőik barnásak" (Chernél 307), ezért nevezik a Rábaközben barna 69

gém-nék (Csornai hanság: Chernél); erre v ö . ném Braunreiher 'ua.' ( = barna gém: Brehm 3: 4 8 4 ) . A feketegém (Békés: Hermán, Pászt. 649) magyarázatául 1.: ,,A fejtető és a t a r k ó hosszú dísztollai feke­ t é k . . . n y a k á n végig fekete, hosszanti sáv . . . hasa feketés" (EM).

GÓLYAFÉLÉK

-

CICONIIDAE

A g ó l y á k a t — legismertebb s legkedveltebb madárfajaink egyi­ két — több szóval is jelölték és jelölik m a is a magyar nyelvterüle­ t e n : gólya, gagó, gagólya, eszterág, cakó, koszta, bárza, kokosztirk. Ebben a sorrendben lesz szó róluk a következőkben. Gólya szavunk 1585-ben fordul elő először az Eztrag-golia össze­ tételben (az összetétel első eleme is 'gólya'-t jelent, 1. alább). A l a k ­ v á l t o z a t a i : gollya, Góllya, gója, gálya, góla, góllá, goja. „Bizonytalan eredetű. Talán hangutánzó szó, és a 'gólya' jelentésű N. gagó, ga­ gólya, góga, gógó szavakkal függ össze . . . Ez utóbbiak n a g y való­ színűséggel hangutánzó eredetűek, de a gólyá-val v a l ó összekapcso­ lásuk alaki szempontból nehézségekbe ütközik" (TESz.). D. B a r t h a alapos t a n u l m á n y a (MNy. 1 9 5 3 : 463—6) és Décsy ú j a b b véleménye ( U A J b . 1 9 7 9 : 6 0 — 1 ) u t á n is a TESz. vélekedése fogadható el legin­ kább. H a igazolni lehetne, hogy a gólya hangjának utánzására is használták a gágog igét, akkor nem lenne számottevő nehézsége az említett magyarázatnak. Miskolczi azt írja a gólyáról: ,,A' Magya­ rok az ő Deák nevezetiról a' Ciconiaről Tzakó-nak, a' maga fzava járásáról pedig Gólyának nevezik, mivelhogy fzóláfa közben mind tsak galya-gallyát l á t t a t i k zengeni" (330: 1702). A cakó-t 1. alább, az állítólagos galya-gallya-féle gólya-hang nem igazolható. A z eszterág első adata 1 3 9 5 körül íródott ftrak alakban. Változa­ t a i : gtrag, eztrag, Ezterag, isztrag, eszterág, esztrag, eszterák, eszterág, eszterág. „Valószínűleg déli szláv eredetű . . . A m a g y a r b a egy kö­ zelebbről meg nem határozható déli szláv n y e l v . . . szava kerül­ hetett á t " (TESz.). A cakó 1 5 6 5 óta adatolható. A szótörténeti adatok: czakő, czákó, ciko. „Bizonytalan eredetű. Talán hangutánzó szó: a g ó l y a kattogó kelepelését utánozhatja. A szóvég igenévképzőnek tekinthető. E m a g y a r á z a t gyengéje, hogy a gólya nem *cakog, hanem kelepel, kattog . . . Régen főleg a m a g y a r nyelvterület keleti részein v o l t használatos, m a csak a Felső-Tisza vidékén él" (TESz.). Erősítheti a hangutánzó magyarázatot, hogy v a n a d a t u n k c-s gólyahangra: K a r c a g o n a gólya hangját így í r t á k le: c-c-c! (Kelemen, Mondsz. 70). A koszta székely nyelvjárási szó, 1 7 0 8 óta t u d j u k adatolni. „Is­ meretlen eredetű. Összefügg vele a N. kosztorat 'gólya' . . . , de 70

kettejük viszonya nem világos. Vizsgálatot k í v á n az a feltevés, a m e l y szerint a koszt 'pózna' . . . főnévvel tartozna össze . . A székely n y e l v j á r á s o k elavulóban levő szava" (TESz.). A moldvai csángó n y e l v j á r á s b a n járatos egyedül a bárza tájszó a gólya neveként, o t t azonban elterjedt név. R o m á n jövevényszó, a rom. barza 'ua.' átvétele (Márton—Péntek—Vöő 57). A kokosztirk is csángó n y e l v j á r á s o k szava, s ez is román j ö v e v é n y ­ szó, a rom. cocosthc 'ua.' került á t a magyarba (i. m. 210). 2

Fehér gólya Ciconia ciconia (Chernél 276; EM 4 6 ; U 76) „Magyarország jellegzetes fészkelő m a d a r a " (EM), a Petőfitől s másoktól megénekelt gólya, amelyet fehéres tollazatáról tudomá­ nyos néven fejérgólyá-nak (Aquila 1 9 3 9 — 4 2 : 4 7 8 : 1786), illetőleg fehér gólyá-nak (Vajda 566) neveznek a m a g y a r állattani szakiroda­ lomban. V a j d a névválasztásában esetleg szerepe lehetett a fr. La Cigogne blanche-nak 'ua.' ( = a fehér gólya: uo.) is, mert elődjé­ től, Földitől nem v e t t e á t sem a gólya, sem az esztrág, sem a cakó nevet e faj jelölésére. Idegen nyelvi megfelelőkre 1. ném. WeiBstorch, ang. white stork, svéd vit stork, or. öeAblü aucm : 'ua.' ( = fehér gólya: NA 1 1 ) . A köz- és népnyelvben gólya — r i t k á n gólyamadár — a neve, ahogy — jelző nélkül — a közismert m a d a r a k a t nevezni szokás (részletesebben 1. vörös vércse a.). A közönséges gólya (N 124.) mesterséges névadással j ö t t létre, hogy világosan elkülönítsék a másik, kevéssé ismert gólyafajtól (a fekete gólyától); v ö . ném. gemeiner Storch 'ua.' ( = közönséges gólya: Gozmány 2737). A házi gólya (Chernél) a m a d á r tartózkodási helye, illetőleg e madár emberközelsége alapján keletkezett; v ö . ném. Hausstorch (Brehm 3: 507), észt kodukorg (Máger 20): 'ua.' ( = házi gólya), ill. házi veréb. Még pontosabb név a finn kattohaikara'ua.', azt jelenti ugyanis: 'háztetőgólya' (NA 1 1 ) . Hermán Ottó közli a tarkagólya (Pászt. 656) n e v e t ; ez azon az alapon született, hogy a madár „feje, n y a k a , teste piszkosfehér. Evezőtollai, nagy szárnyfedői és válltollai fénytelen feketék. Hosszú csőre és lába élénkpiros" (EM). A különös, nagyszerű népi humorra valló emeletesveréb-ről, ame­ l y e t Farmosról (Pest m.) közöl, ezt írja H e r m á n O t t ó : „Azért, m e r t a kéményre r a k o t t n a g y fészke oldalaiban a veréb fészkel — t e h á t földszint" (Pászt. 648). A z ÜMTsz. Halmágyról közli a papmadara elnevezést; erre v ö . észt pühalind 'ua.' ( = szentmadár: Máger 20, mert szent m a d á r n a k vélik), ill. füsti fecske a. Zemplén megyéből v a n egy-egy adatunk a bockó és bocog névre (MTsz.). Mindkettő 71

u k r á n jövevényszó; az előbbi az ukrán büskb, az utóbbi pedig a busók: 'ua.' átvétele (EtSz.). A fehér gólyára vonatkoznak azok a jelző nélküli nevek is, amelyekről föntebb v o l t szó. Fekete gólya Ciconia nigra (Chernél 2 7 4 ; EM 4 7 ; U 78) Fekete gólya ( 1 7 8 6 : Aquila 1 9 3 9 — 4 3 : 4 7 8 ) n e v é t felsőteste fém­ fényű színéről k a p t a ; v ö . lat. szakny. Ciconia nigra, ném. Schwarzstorch (Brehm 3 : 5 1 5 ) , ang. black stork, fr. cigogne nőire (NA 1 1 ) , or. Hepnuü aucm (Gozmány 2 7 3 8 ) : 'ua.' ( = fekete gólya). Grossinger közli a Barna-gólya és Erdei-gólya ( 1 9 3 : 1 7 9 3 ) nevet. A z előbbi a fiatal gólyák barnás tollazata, az utóbbi pedig e mada­ r a k fészkelőhelye alapján (,,a síkságok erdeiben . . üti fel t a n y á ­ j á t " : Chernél 2 7 5 ) született; az erdei gólya a ném. Waldstorch 'ua.' ( = erdei gólya: Brehm 3 : 5 1 5 ) tükörfordítása.

KANALASGÉM-FÉLÉK ÉS ÍBISZFÉLÉK -

THRESKIORNITHIDAE

Kanalasgém Platalea leucordia (Chernél 2 7 2 ; E M 4 8 ; U 8 4 ) Valamennyi nevét kanálformában végződő csőréről k a p t a : Kanyálos ( 1 7 8 6 : A q u i l a 1 9 3 9 — 4 2 : 4 7 8 ) , kalányos Gémek (MNy. 1 9 6 9 : 3 3 5 : 1 7 8 6 ) , Kanalaslúd (Grossinger 7 2 : 1 7 9 3 ; ez a név a R . ném. Löffelgans 'ua.' [ = kanalaslúd: uo.] tükörfordítása), Kalános Gém (Gáti 1 6 8 : 1 7 9 8 ) , Fejér Kalános (Földi 2 0 0 ; ez a R . ném. der weiBe Löffler 'ua.' [ = fehér kanalas: uo.] fordítása), fehér kalános (Vajda 5 7 1 ) , kanalasgém, kanálos (Petényi 3 2 9 ) , fehér kanalasgém (N 1 2 2 . ) , kanálosgém (Túrkeve: Hermán, Pászt. 6 5 1 ) , kanálorrú gém, kalánorrú gém (Chernél; az orr ezekben a nevekben hasonlóságon alapuló n é v á t v i t e l s 'csőr'-t jelent), ill. lapátos-gém (MTsz.) A fehér jelzőt fehér tollazatáról kapta. Idegen nyelvi megfelelői közül 1.: ném. Löffelreiher ( = kanalasgém), Löffler (= kanalas) (Brehm 3 : 5 3 9 ) , finn kapuslahaikara ( = kanalasgém), ol. spatola ( = spatula), fr. spatule blanche ( = fehér spatula) (NA 1 1 ) , ill. ném. Schaufler ( = lapátos), or. AonameHb (a Aonama 'lapát' szóból alakult szár­ mazék) (Gozmány 9 0 4 4 ) : 'ua.', 1. még kanalas réce a. — E m a d á r „ m a g y a r nevével ellentétben nem a gémekkel, hanem a gólyákkal áll közelebbi rokonságban" (Schmidt Egon, Madarakról — minden­ kinek. 1 3 6 ) . Nevét a gémekkel v a l ó hasonlóságának köszönheti. Vö. sárgarigó, sarlósfecske. 72

B a t l a Plegadis falcinellus (Chernél 2 6 6 ; E M 4 9 ; U 8 2 ) Batla m a d á r n e v ü n k ismeretlen eredetű ( 1 8 2 5 : EtSz.). Előfordul első m a g y a r tudományos nevében, a magyar batlá-b&n is, amelyet V a j d a alkotott ( 5 7 4 ) , s amelynek jelzője azt fejezi ki, hogy ez az egyetlen Magyarországon is előforduló batlafaj. A közönséges batla (Madarász 3 2 4 ) ugyanez okból született (vö. vörös vércse a.). V a j d a szerint a szóban forgó madárfajta „egész hihetőséggel azon faj, melly a régiektül feketeíbisznek mondaték" ( 5 7 5 ) . E z t megerő­ síti Chernél is: „ E z t a m a d a r a t a közfelfogás rendszerint összeté­ veszti az egyiptomiak szent ibisz m a d a r á v a l " ( 2 7 0 ) ; innen a madár ibisz (Chernél) neve, amely először Miskolczinál fordul elő Ibis alak­ ban, 'egyiptomi ibisz'-t jelentve ( 3 4 7 : 1 7 6 9 ) . A z ibisz a m a g y a r b a a latinból került, esetleg német közvetítéssel is; v ö . lat. ibis, ném. Ibis ( 1 5 8 9 óta: Kluge, E t W b . Ibis a.): 'ua.'. A szó végső forrása az óegyiptomi hbj, amely a görögön keresztül j u t o t t a latinba (Kluge i. h.), s innen az európai nyelvekbe, nemzetközi szóvá vál­ v á n ; v ö . például ang. ibis, fr. ibis, svéd ibis, finn iibis, lengyel ibis (NA 1 1 ) , or. uöuc (OMSz.): 'ua.'. A batla távolról egyszínű koromfeketének látszik, erre utal ne­ veiben a fekete jelző: fekete szalonka (Pák 1 8 5 ) , fekete íbisz (Vajda i. h.), fekete ibisz, fekete batla (Heves m.), fekete snef (N 1 2 1 . ) , feketesneff (Hermán, Pászt. 6 4 9 ) ; v ö . svéd svart ibis, finn mustaiibis : 'ua.' ( = fekete ibisz: NA i. h.). A snef(f) és szalonka utótag ha­ sonlóságon alapuló név átvitellel került a n é v b e : a sneff éknek (sza­ lonkáknak) is hosszú csőre v a n , miként a batlának; v ö . ném. Schwarzschnepfe 'ua.' ( = fekete sneff: B r e h m : 3 : 5 3 2 ) . A m a d á r tollazatának barnásfekete színe és a lefelé hajló csőr v o l t a néva­ dás alapja a zsidómadár (Balaton: N i. h. és Chernél, ill. SzegSz.) és a lengyelzsidó (SzegSz. batla a.) esetében is; ezekre v ö . zsidópap (holló a.), oláhpap (bakcsó a.). A barna batla (N i. h. ) név a fia­ talok sötétbarna tollazata alapján született. A sórós (Kopács: D u n a — D r á v a k ö z : N i. h.) a sarlós nyelvjárási v á l t o z a t a (1. TESz. sarló a.: sóró 'sarló'), s a b a t l a ívben lefelé hajló, tehát némiképp sarlóra emlékeztető csőréről nevezték el így; v ö . ném. Sichler ( = sarlós), Sichelschnabel ( = sarlócsőr(ű)), Sichelreiher ( = sarlósgém): 'ua.' (Brehm i. h.). — Pulyka sneff-nek (Cher­ nél) a pulykához (tollazata) és a sneffhez (hosszú csőre, v ö . fekete sneff föntebb) való hasonlósága m i a t t nevezik. — A sáska (Alföld: N i. h.) Hermán Ottó szerint „a hajlott csőrére céloz" (Pászt. 6 5 5 ) , e szót azonban nem találom a forrásokban. 2 0

73

FLAMINGÓ-ALAKÚAK;

PHOENICOPTERIFORMES

Ugyancsak 1801-ből származik a flamingó magyarítási szándéká­ v a l a l k o t o t t veresgólya (Veresgoja: Benkő F . : Magy. Geogr. 3 : 8 6 : NSz.: TESz. i. h.) szó is. A csőrt nem t e k i n t v e v a l ó b a n n a g y a ha­ sonlóság a gólyák és a flamingó között. A rózsás flamingó (Brehm— Chernél) idegen m i n t á k a t t ü k r ö z ; v ö . R. lat. szakny. Phoenicopterus roseus, ném. rosenfarbiger Flamingó, ang. roseate flamingó: 'ua.' ( = rózsaszínű flamingó: Gozmány 8714).

vad- a.). A vad jelző a vele jelölt állat vadon élő v o l t á r a utal, ahogy a vadgalamb, vaddisznó stb. esetében is. A réce (első a d a t a reche: 1 3 9 5 körül) alakváltozatai: reche, Bécze, riéce. „Hangutánzó eredetű. A kacsa hangját utánzó szó­ ként keletkezett, szoros összefüggésben a receg igével, melyet szin­ tén használtak a kacsa hangjának jelölésére . . . A réce olyan morfo­ lógiai alakulat, mint a ruca, csibe, tuba stb.; ezért lehetséges, hogy alapja a kacsa ma m á r ki nem m u t a t h a t ó rec-rec-féle hívószava v o l t . . . Hasonló hangutánzó szavak más nyelvekben is bőven szol­ gálnak a kacsa megnevezésére, anélkül, hogy közöttük minden eset­ ben szorosabb etimológiai azonosságot kellene feltennünk" (TESz.). A vadréce 1 6 4 1 óta adatolható (vad-réce: Nom. 1 5 1 : NySz.). A réce : vadréce terminus technicusként való alkalmazásáról ezt írja a Nomenclator ( 1 8 9 8 ) : „Bécze elég s nem szükséges a vadrécze használata, miután itt, mint szaktudományban, önként érthető, hogy nem a házi réczéről, hanem egy, fajokat összefoglaló genusnévről v a n szó. — Máskülönben a récze, mint régi m a g y a r név, a rucza stb. nevek felett elsőbbségben részesítendő" (18. lap, lap­ alji jegyzet). A bukó a bukik melléknévi igenevéből főnevesült. A bukók nemi neveként a buvárkacsa, búvár (régi íróinknál, ill. Borsod-Abaúj nyelvjárásaiban), buvárréce ismeretes (N 13. nem a.). Ezekre a ne­ v e k r e 1. a -bukó utótagú madárnevek szócikkeit. A z elnevezés ma­ gyarázatául: „villámgyorsan elbuknak a víz alá, 1 — 2 percig a mély­ ségben úsznak odább, s v a g y 6 0 — 1 0 0 lépésnyire b u k n a k föl ú j ­ ból . . . folyton el- és felbukó m a d a r a k " (Chernél 84); 1. még nagy­ bukó a. A vizi-gágány 'lúd' (Göcsej: MTsz. vízi a.) u t ó t a g j a a gágog t ö ­ vének -ány képzős származéka; v ö . budogány (búbos vöcsök a.). Hattyú szavunk ősi örökség az ugor korból. Szótörténeti a d a t a i : hatyw (1395 körül), haté, hattyw (részletesen 1. TESz.).

LŰD-ALAKŰAK: ANSERIFORMES

K a n a d a i lúd Branta canadensis ( B r e h m - C h e r n é l 3: 6 7 7 ; E M 5 0 ; U 93)

FLAMINGÓFÉLÉK

-

PHOENICOPTERIDAE

Flamingó Phoenicopterus ruber ( B r e h m - C h e r n é l 3: 6 0 6 ; E M 49; U 86) A m a d á r első adatolható n e v e a vörös szárnyú madár v o l t ( Vörós szarniu madár: 1 5 9 0 : SzikszF. 78). Ez a lat. Phoenicopterus 'ua.' ( = vörös szárnyú: uo.) fordítása. A latin szó a görög phoinikoys 'vörös, piros' és a pterón 'szárny' összetételéből j ö t t létre, t e h á t la­ tinosított görög szó (Hentschel—Wagner 357). Földi Lángmadárnak (200) nevezte, a R. ném. Flamant, Flaming er 'ua.' (uo.) min­ t á j á r a , de téves értelmezéssel, ő ugyanis a német s z a v a k a t a ném. Flamme, ill. a lat. flammea: 'láng' szóval hozta kapcsolatba, jólle­ h e t azok végső forrása a 'flamand ember' jelentésű R. flamand flaming szó (1. alább). A népetimológiás m a g y a r á z a t o t csak elősegí­ t e t t e , hogy a flamingó szárnyán élénk, kárminpiros folt v a n , s hosszú lába is piros. A flamingó (első a d a t a Flamingó, 1801-ből) nemzetközi szó; v ö . ném. Flamingó, ang. flamingó, sp. flamenco, or. (pAüMumo. „Végső forrása a fiam. R. flaming 'flamand em­ ber' . . . A vöröses tollazatú gázlómadár elnevezéséül a spanyolban alkalmazták tréfás-gúnyos névátvitellel, a flamandoknak a spanyo­ lokétól eltérő világos hajszíne, pirosas arcbőre a l a p j á n " (TESz.).

VADLÚD-FÉLÉK, HATTYÜFÉLÉK, VADRÉCE-FÉLÉK, B U K Ó F É L É K - ANATIDAE

Lúd szavunk ősi örökség a finnugor korból. 1 2 1 1 - b ő l helynévi származékban, köznévként a 14. század végéről adatolható (rész­ letesebben 1. TESz.). A vadlúd u g y a n a b b a n a forrásban b u k k a n föl először, mint a lúd: 1 3 9 5 körül, a Besztercei Szójegyzékben (TESz. 74

2

Tükörszó; a lat. szakny. Branta canadensis 'ua.' (— kanadai l ú d : Brehm 3 : 616) fordítása. A n é v a d á s alapja a m a d á r fő tartózkodási helye (Kanada) volt. Másik neve, a tengeri lúd (Gozmány 1 7 4 1 ) , amely a B r a n t a - f a j o k összefoglaló neve is ( K e v e lekt.), szintén német mintára, a ném. Seegans 'ua.' ( = tengeri lúd: uo.) fordításá­ v a l keletkezett.

75

Apácalúd Branta leucopsis (Chernél 1 2 2 ; E M 5 1 ; U 9 3 ) Első m a g y a r neve, a fehér arcú lud (Vajda 6 3 2 ) a R. l a t . szakny. Anas leucopsis 'ua.' ( = fehérarcú lúd: uo.) fordítása. Hermán Ottó pofás bernikla (Madh. 4 2 9 ) elnevezésének u t ó t a g j a j ö v e v é n y s z ó ; a lat. szakny. Bernicla (uo.) átvétele. A pofás jelző a m a d á r fehér arcfoltjára vonatkozik, s n y e l v j á r á s i neveket k ö v e t ő t u d a t o s név­ adás eredménye (vö. a pofás előtagú madárneveket). A z apácalúd (Chernél) tükörszó; a ném. Nonnengans 'ua.'' ( = apácalúd: B r e h m 3 : 6 1 3 ; Suolahti 4 1 7 ) fordítása. A névadás m a g y a r á z a t á u l 1.: „Fekete-fehér színéről és fejtetőig érő fehér arcfoltjáról k ö n n y e n felis­ merhető" (EM).

Örvös lúd Branta bernicla (Chernél 1 2 3 ; EM 5 1 ; U 9 3 ) Földi a d t a első nevét, az örvös Lúd-&t ( 2 0 3 ) . Mintái a ném. Bingelgans 'ua.' ( = örvös lúd: uo.) és a Földi számára is bizonyára jól is­ m e r t örvös előtagú nyelvjárási m a d á r n e v e k v o l t a k . V a j d a örves guna ( 6 3 2 ) n e v e nyelvújítási szóalakítás: guna u t ó t a g j a a gunár megcsonkításával j ö t t létre. A z örvös (örves) jelző m a g y a r á z a t á r a 1.: „ n y a k á n keskeny fehér folt van, mely néha keskeny n y a k ö r v n e k látszik" (EM); v ö . norv. ringgás 'ua.' ( = örvös lúd: NA 1 3 ) , ill. örvös bukó, örvös galamb, örvös légykapó, örvös pusztaityúk, örvös rigó. A Bernikla-lúd (Hermán, Madh. 4 2 9 ) előtagja latin j ö v e v é n y ­ szó, 1. apácalúd a.

V ö r ö s n y a k ú lúd Branta ruficollis (Brehm-Chernél 3 : 6 7 5 ; EM 5 2 ; U 93) Ez a n é v (Brehm—Chernél) is tükörszó; a lat. szakny. Branta ruficollis és a ném. Bothalsgans: 'ua.' ( = v ö r ö s n y a k ú lúd: B r e h m 3 : 6 1 3 ) fordítása. Gesztenyevörös n y a k á r ó l nevezték el. Tükörfor­ dítások az európai n y e l v e k n a g y részének vonatkozó madárnevei, 1. N A 1 4 . A n y a k színe alapján k a p t a n e v é t a vörösnyakú vöcsök, feketenyakú vöcsök, barnanyakú szirtifogoly is. A z ugató lúd-ra, (Goz­ m á n y 1 7 4 3 ) v ö . ném. Mopsgans, Möppelgans: 'ua.' ( = mopszli lúd: uo.).

76

Nyári lúd Anser anser (Chernél 1 2 5 ; EM 5 2 ; ü 9 0 ) V a j d a rendes lud ( 6 3 1 ) elnevezése a fr. Oie ordinaire 'ua.' ( = ren­ des lúd: uo.) tükörfordítása, s arra vonatkozik, hogy ez a madárfaj nálunk is közönséges. Nyári lúd (N 6 5 . ) , nyári vadlúd (Hermán, Madh. 4 2 8 ) nevét azért kapta, mert „Magyarország egyetlen költő vadlúd-faja" (EM 5 3 ) , t e h á t n y a r a n t a látható. A nyári lúd az őszi és a téli lúd-dal 'vetési lúd' v a n korrelációban: a vetési lúd ugyanis ősszel, s csak télre jön hozzánk, n y á r o n nem l á t h a t j u k (további példákat 1. vetési lúd a.). Tollazata fő színe szürke, ezért h í v j á k így is: szürke lúd (Jancsó 1 4 9 ) , szőkeliba (Nádudvar: Hermán, Pászt. 6 5 6 ) , szűr-lúd (Nógrád: MTsz. 2. szűr a.), szőke lúd (Vadászok nyel­ vén 1 8 7 Vízivad a.). A szűr-lúd előtagja a szürke tövével, a régen önállóan is előfordult szűr (szűr) 'szürke' melléknévvel azonos. Ez a szó rejlik a szőri szarka, szőri gébics jelzőjében is (1. nagy őrgébics a.). Idegen n y e l v i megfelelőkre 1.: R. lat. szakny. Anser cinereus, ném. Oraugans (Brehm 3 : 6 0 2 ) , svéd és norv. grágás (NA 1 2 ) , or. cepuü zycb (Gozmány 7 1 3 ) : 'ua.' ( = szürke lúd). A nyári lúd a „legnagyobb termetű európai v a d l ú d - f a j " (EM), ezért nevezik nagy vadlúd-nafc. (N i. h.), nagylúd-nsk. (Hermán, Pászt. 6 5 3 ) ; ezekre v ö . ném. groBe wilde Gans ( = n a g y v a d lúd: Gozmány i. h.), ill. Wildgans (Brehm i. h.), ang. wild goose ( = v a d ­ lúd: Gozmány i. h,): 'ua.'. A tőke lúd (Dunántúl: N i. h.) és a tőkéslúd (Brehm—Chernél 3 : 6 6 5 ) a ném. Stammgans 'ua.' ( = tőkelúd: B r e h m i. h.) fordítása (valamennyi tőke-, ill. tőkés előtagú m a d á r n e v ü n k német m i n t á r a megy vissza; 1. tőkésréce a.). A márciusi lúd (Chernél) elnevezés jelzője a m a d á r érkezési idejére utal („Hóolvadással. . . leginkább . . . március elején tér vissza téli tanyáiról" : Chernél); v ö . ném. Márzgans 'ua.' ( = márciusi lúd: Brehm i. h.). Nagylilik Anser albifrons (Chernél 1 2 9 ; E M 5 3 ; U 9 2 ) A lilik m a d á r n é v 1 7 9 5 körűiről adatolható először Lillik alakban. Hangutánzó eredetű; a m a d á r hangját utánzó hangsor v á l t a ma­ dár n e v é v é (TESz.). V ö . Chernél sorait: „klilik, klilik, klek v a g y Mikiik, Mikiik hangja — a mitől m a g y a r nevét is k a p t a — vonulás közben a magasban is megkülönbözteti a többi vadlúdfajtól" ( 1 3 0 ) , ill. hangja „lilik — lilik" (EM). Finn és észt nevében is v a n hang­ utánzó elem; v ö . finn isokiljuhanhi (= n a g y sivító lúd; kiljua 77

'sivít, bőg, ordít') és észt kiuhani ( = sivító lúd; kiu = a m a d á r hangját utánzó szó: NA 1 2 és Máger 2 4 ) ; 1. még ném. N. Lachgans ( = k a c a g ó lúd) és Helsinggans ( = hangosan éneklő lúd: B r e h m 3 : 6 1 1 ) : ' u a . ' . A nagylilik (Chernél) a kislilik-kel v a n korrelációban, erre v ö . nagykócsag: kiskócsag, nagygoda: kisgoda. Vadliba, vadlúd (SzegSz. vadliba a.) nevét n é h á n y más, v a d o n élő f a j t á r s á v a l (pl. a n y á r i lúddal) osztja. Chernél közöl kis vadlúd elnevezést is. Ez nem ellentmondása a nagylilik névnek, minthogy a nagylilik a ki­ sebb kislilikíél, a kis vadlúd pedig a nagyobb nagy vadlúddal ( = n y á r i lúddal) való összehasonlítás alapján született. A hókás lúd (N 6 4 . ) , hókás vadlúd (Chernél) nevek hókás jelzője a m a d á r csőre felett levő fehér homlokfoltra utal. E r r e 1. ném. BlaBgans (== hókáslúd), weiBstirnige Gans (Gozmány 7 1 2 ) , l a t . szakny. Anser albifrons, ang. white-fronted goose, or. öeAOAOÖbiü zycb ( = fehér homlokú lúd) (NA 1 2 ) , észt suur-laukhani ( = nagy hókás lúd: Máger 2 3 ) : 'ua.'. A hókás a hóka 'fehér folt bizonyos álla­ t o k homlokán, orrán' származéka, erre 1. TESz. hóka a. A hókás lúd p á r j a a régiségből (1. alább) is adatolható gyöngyvér (Szolnok, Szabolcs-Szatmár), gyöngy-vír (Guta: K o m á r o m megye), gyöngyér (Bács-Kiskun) (ŰMTsz., ill. Chernél; Hermán, Pászt. 6 5 0 ) . „Temesvári Pelbárt óta nálunk is az a rege fűződik hozzá, hogy a gyöngyéből, fehér homlokából fakadt v é r festette a csőrét vörösre" (MNy. 1 9 3 5 : 1 9 7 ) . E z t a nevet a kislilikkel közösen viseli. A n y e l v t ö r t é n e t i adatok: gengyer ( 1 3 9 5 k.: BesztSzj. 1 1 8 1 . ) , Molnár A l b e r t ( 1 6 2 1 ) írja: „Talám ez Magyarul az Gyongyér, Gyöngyvér, Gyóngymadar (Anferes marini a.), Gyöngy vér (PP. 1 7 0 8 Ardea a., tévesen, 1. szürke gém a.), Gyöngy-vér (Grossinger 3 3 5 : 1 7 9 3 ) , Gyöngy vér (Gáti 1 6 7 : 1 7 9 8 ) , Gyöngyér (Fábián 3 3 9 : 1 7 9 9 , tévesen 'pehelyréce' jelentésben), 1. még gólyatöcs a. A lengyel lúd (N i. h.), lengyelliba (Hermán, Pászt. 6 5 2 ) névnek az a magyarázata, hogy a nagylilik nálunk nem honos, t e h á t idegen, ill. hozzánk észak felől, Lengyelország irányából jön (további pél­ d á k a t 1. a talpastyúk szócikkében); v ö . ném. polnische Gans 'ua.' ( = lengyel lúd: Gozmány 7 1 2 ) . V a j d a névadási kísérlete, a piszegő lud ( 6 3 1 ) nem talált elfogadókra.

Kislilik Anser erythropus ( B r e h m - C h e r n é l 3 : 6 6 9 ; EM 5 4 ; U 9 2 ) A nagylilikhez hasonló, de annál kisebb, ezért nevezik kisliliknek (Brehm —Chernél), kis lengyel lúd-n&k, törpe Wik-nek (N 6 4 . ) , törpelúd-nak (ÁSz. 9 4 ) és kislibá-nak (Kelemen 1 2 4 ) . Más nyelvek 78

vonatkozó elnevezései is 'kis' v a g y 'törpe' jelentésű jelzővel alakul­ t a k (1. Brehm 3 : 6 1 1 ; NA 1 3 ; Gozmány 7 1 6 ) . A lilik, a gyöngyvér (Bodrogköz), gyöngyér (Alföld: N i. h.) és a kis lengyel lúd (N i. h.) utótagjainak m a g y a r á z a t á t 1. nagylilik a. Vetési lúd Anser fabalis (Chernél 1 3 1 ; E M 5 4 ; U 9 2 ) „Kietlen hazájából ősszel érkezik hozzánk . . . Októberben . . . s novemberben nagyobb síkságaink n a g y vetéstábláit — főleg h a azok vízgazdag vidéken terülnek el — ezernyi ezer v a d l ú d lepi, legeli" (Chernél): erről k a p t a nevét (N 6 3 . ) . Idegen n y e l v i megfele­ lőkre v ö . : ném. Saatgans (Brehm 3 : 6 0 8 ) , d á n és norv. saedgás, svéd sadgás (NA 1 3 ) , rom. gíscá de semánáturá (Kelemen 1 2 5 ) : 'ua.' ( = vetési lúd). A közönséges vetési lúd (N i. h.) t u d a t o s névadás­ sal j ö t t létre (1. vörös vércse a), a mezei lúd (Jancsó 1 4 9 ) éppúgy a m a d á r előfordulási helye a l a p j á n született, m i n t a vetési lúd. Legrégebbről adatolható neve a Vad-lúd (Grossinger 7 2 : 1 7 9 3 ) és a vadliba (Hermán, Pászt. 6 4 9 ; SzamSz.), ezeket a n y á r i lúddal közösen viseli. — Feketelibá-nak (Hermán, Pászt. 6 4 9 ) azért neve­ zik, mert „barnább és sötétebb, mint a többi mezei lúdfaj" (EM). Téli vadlúd (Hermán, Madh. 4 2 8 ) , téli lúd, őszi lúd (Chernél) ne­ v é t azért kapta, mivel ősszel érkezik hozzánk (vonul át), s g y a k r a n áttelel (ezek a nevek a nyári lúd korrelatív párjai). Hasonló madár­ nevekre 1.: ném. Wintergans 'ua.' ( = téli lúd: Gozmány 7 1 7 ) , ill. téli kenderike, téli pinty, téli sólyom 'kissólyom', téli szalonka 'erdei szalonka', féli kánya, őszi kánya és téli ölyv 'gatyás ölyv', téli hattyú 'énekes h a t t y ú ' , v a l a m i n t ném. Sommergoldmannchen 'tüzesfejű királyka' ( = n y á r i királyka), Wintergoldmdnnchen 'sárgafejű ki­ rályka' ( = téli királyka) (EM 2 1 4 ) , Wintermöwe 'viharsirály' ( = téli sirály: B r e h m 3 : 8 9 ) , Winterfaucher 'jeges b ú v á r ' ( = téli b ú v á r : i. m. 5 8 5 ) , Winterente 'jeges réce' ( = téli réce: i. m. 6 6 1 ) . — A lasnak lúd (N i. h.), lazsnak (Chernél), lazsnak lúd (Brehm —Chernél 3 : 6 6 9 ) lazsnak eleme t a l á n a N. lazsnak 'hosszú, magas' (TESz.) szó­ val, illetőleg annak melléknévi v á l t o z a t á v a l azonos. Rövidcsőrű lúd Anser brachyrchynchus (Brehm-Chernél 3 : 6 7 2 ; EM 5 5 ; U 92) Tükörszó; a lat. szakny. Anser brachyrchynchus 'ua.' ( = rövid­ csőrű lúd: Brehm 3 : 6 0 8 ) fordítása. A z elnevezés alapja a madár rövid csőre volt, miként a piszecsőrű lúd (Chernél 1 9 1 8 : 3 1 ) eseté­ ben is. 79

A vöröslábú lúd és a piroslábú lúd (N 62.), v a l a m i n t a piroslábú vetési lúd (Chernél 132) a ném. BotfuBgans 'ua.' ( = piroslábú lúd: B r e h m i. h.) fordítása, s a láb rózsaszín színe alapján született, v ö . még ang. pink-footed goose 'ua.' ( = piroslábú lúd: Gozmány 714). Chernél adatában azért szerepel a vetési jelző, mert azt a lúdfajt „egyes k u t a t ó k a vetési lúd egyik alfajának tekintik" (EM), ahogy Chernél is annak idején.

Sarki lúd Anser caerulescens ( B r e h m - C h e r n é l 3 : 672; E M 5 5 ; U 92) Első neve, a hó-lud (Vajda 631) tükörszó, a fr. Oie de neige 'ua.' ( = hólúd: uo.) fordítása. A sarki lúd (Brehm—Chernél) adataink szerint Chernél tudatos névalkotása. A m a d á r észak h a v a s tájain honos; v ö . a sarki jelzős madárneveket. A kék hólúd (Gozmány 715) az ang. blue snow goose 'ua.' ( = kék hólúd: uo.) tükörfordítása.

B ü t y k ö s h a t t y ú Cygnus olor (Chernél 1 3 7 ; E M 56; U 90) Forrásaink adatai szerint első neve szelíd hattyú v o l t (Szelíd Hattyú: Gáti 1 6 2 : 1 7 9 8 ; fzeléd Hattyú: Mitterpacher 6 4 ; szelid hattyú: N 67.). A z elnevezés magyarázatául 1.: „Ezen faj teszi megszelídítve t a v a i n k és csatornáink diszét. Mozgásainak gyöngéd­ sége, idomainak kelleme, tollainak ragyogó fehérsége a szépség és ártatlanság példaképévé t e t t é k " (Vajda 629). Néma hattyú (Pák 140), néma hattyú (N i. h.) n e v e félrevezető, ugyanis nem néma madár. A z é r t k a p t a mégis ezt a nevet, mert a másik két h a t t y ú f a j ­ hoz képest csendes. A néma hattyú-nak az énekes hattyú antonim párja. Hasonló elnevezésekre 1. néma sneff 'nagy sárszalonka', néma szalonka 'kis sárszalonka' (idegen n y e l v i megfelelőit 1. kis sárszalonka a.), észt tummihani 'kisülik' ( = süket lúd: Máger 24), lat. szakny. Lagopus mutus 'alpesi hófajd' ( = néma hófajd: EM 98). A púporrú hattyú (Petényi 386), búbos hattyú (Jancsó 149), büty­ kös hattyú (N i. h.), puposorrú hattyú (Chernél) esetében a névadás a l a p j a a csőrtő gombszerű fekete b ü t y k e v o l t ; v ö . bütykös ásólúd, bütykös szárcsa, ill. ném. Höckerschwan, svéd knölsvan, finn kyhmyjoutsen: 'ua.' ( = b ü t y k ö s h a t t y ú : N A 12). A puposorrú hattyú-nak szinte pontos megfelelője az észt kühmnokk-luik 'ua.' ( = púposcsőrű h a t t y ú : Máger 24).

80

Énekes h a t t y ú Cygnus cygnus (Chernél 1 3 6 ; EM 56; U 90) „ G y a k r a b b a n hallatja hangját, mint a többi f a j . A repülő csa­ pat kürt-, m a j d trombitaszerű rivalgást hallat" (EM), erről k a p t a nevét: énekes hattyú (Vajda 629), éneklő hattyú (Pák 1 4 1 ) . Tudo­ mányos n é v v é válását a német és latin megfelelők segítették elő; vö. ném. Singschwan és R. lat. szakny. Cygnus musicus: 'ua.' ( = énekes h a t t y ú : B r e h m 3: 594). Orosz nevének, a Aeőedb-KAUKVHnak ( = h a t t y ú - k i á l t ó : NA 12) hangutánzó eredetű u t ó t a g j a etimológiailag klikovic 'fenyőpinty' madárnevünkkel függ össze (1. ott). A z énekes h a t t y ú vad hattyú neve ( Vad Hattyú: Gáti 1 6 2 : 1 7 9 8 ; vad hattyú: V a j d a i. h.) a b ü t y k ö s h a t t y ú szelíd hattyú elnevezésé­ nek az ellentett jelentésű korrelatív párja. A z t jelöli, hogy a szelí­ dítettként is előforduló b ü t y k ö s h a t t y ú v a l ellentétben az énekes h a t t y ú csak v a d o n él; v ö . ném. wilder Schwan, Wildschwan, ang. wild swan (Gozmány 3 5 5 1 ) , holl. wilde zwaan (NA 1 2 ) : 'ua.' ( = v a d h a t t y ú ) . — A sárgaorrú hattyú (Petényi 385) a m a d á r csőrének cit­ romsárga színe alapján született. — Téli hattyú-nak (Kelemen 127) azért hívják, mert „nálunk csak téli vendég" (uo.); megfelelőket 1. vetési lúd a. K i s h a t t y ú Cygnus bewickii (Chernél 1 3 5 ; E M 5 7 ; U 90) Nevét (Hermán, Madh. 429) arról kapta, hogy ez a legkisebb a három h a t t y ú f a j (az énekes, bütykös és kis h a t t y ú ) közül. Idegen n y e l v i megfelelőinek zöme is hasonló alakulat (NA 12). A Bewick hattyúja (EM) tükörszó; a lat. szakny. Cygnus bewickii, ang. Bewick's swan, fr. cygne de Bewick: 'ua.' ( = Bewick h a t t y ú j a : uo.) fordítása. Nem szerencsés ötlet az utóbbi elnevezés m a g y a r t u d o m á n y o s név­ ként való használata. A kis hattyú ugyanis, a m e l y informatívabb (gondolni kell a nem-ornitológusokra i s ! ) , meggyökeresedett m á r (1. az ornitológiai m u n k á k a t ) . Vörös ásólúd Tadorna ferruginea (Chernél 1 2 0 ; E M 5 8 ; U 95) Első neve, a Török-rétze (Grossinger 8 1 : 1793) tükörszó; a R. l a t . szakny. Anas turcica 'ua.' ( = török réce: uo.) fordítása. í g y azért nevezték el e m a d a r a t , m e r t Dél-Kelet E u r ó p a egyik fő tartózko­ dási helye; megjegyzendő azonban, hogy a török jelző népi madár6 Kiss Jenő

81

neveinkben általában csupán azt jelöli, hogy az illető m a d á r nem honos, t e h á t vonuló, idegen (részletesebben 1. talpastyúk a.). Hermán Ottó ásólúd-nak (Madh. 4 3 2 ) nevezte, mert földbe ásott üregekben fészkel leginkább. — A tollazat rozsdavörös színe t ö b b n é v létrejöttét is i n d u k á l t a : téglaréce (Kalocsa körül: P e t é n y i 3 7 0 ) , vörös lúd (N 6 0 . ) , rőt ruca, örvös rőt-réce (uo.), vörös ásólúd (Chernél). Vö.: ném. rote Gans ( = vörös lúd), rote Ente és or. KpacHan ymKa ( = vörös réce): 'ua.' (Gozmány 1 0 9 9 8 ) . A z örvös jelző a hím n y a k á n levő keskeny, fekete gyűrűre vonatkozik (vö. az örvös előtagú neve­ ket). A rozsdás lúd (Chernél 1 9 1 8 : 3 1 ) legvalószínűbben a ném. Rosfgans 'ua.' ( = rozsdalúd: B r e h m 3 : 6 2 2 ) fordítása (nyelvjárási a d a t u n k nincsen rá). B ü t y k ö s ásólúd Tadorna tadorna (Chernél 1 2 1 ; E M 5 8 ; U 9 4 ) V a j d a közönséges kácsarucá-\a, ( 6 3 9 ) a fr. Tadorne commun 'ua.' ( = közönséges ásólúd: uo.) m i n t á j á r a született; a kácsaruca V a j d a szóösszetétele az ásúludak megnevezésére. A búboru Kacsa (Jancsó 1 4 9 ) , bütykös ásólúd (N 5 9 . ) , bütykös réce (Madarász 2 9 9 ) , bütykös lúd (Chernél 1 9 1 8 : 3 1 ) a gácsér csőrtövén levő b ü t y ö k alapján kelet­ kezett; v ö . bütykös hattyú, bütykös szárcsa. A z ásólúd m a g y a r á z a t á t , v a l a m i n t a lúd és a réce v á l t a k o z á s á n a k az okát 1. vörös ásólúd a. A tulkos ruca (N i. h.) is a fölsorolt nevek szinonimája, s voltaképpen a n n y i t jelent: 'szarvas réce'. A tülkös melléknév a tülök származéka; ennek eredeti jelentése 'szarv' v o l t ( l . T E S z . tülök a.). A földben lakó lúd (N i. h.) tudatos névadással azon az alapon keletkezett, hogy e m a d á r ,,földbeásott l y u k a k b a n , üreginyúl j á r a t a i b a n " (EM 5 9 ) költ; onomasziológiai megfelelői a ném. Höhlenente ( = üregi réce), Erdgans ( = földi lúd), Lochgans ( = lyuk-lúd): 'ua.' (Brehm 3 : 6 2 4 ) . A tengeri lúd (N i. h.) a R. lat. szakny. Tadorna maritima 'ua.' ( = tengeri lúd: Brehm 3 : 6 2 5 ) fordítása, s a m a d á r élőhelye (homo­ kos, iszapos tengerpartok) alapján született. A róka lúd (N i. h.) is fordítás minden bizonnyal; v ö . ném. Fuchsgans 'ua.' ( = r ó k a l ú d : G o z m á n y 1 0 9 9 9 ) ; a n é v a d á s alapja az volt, hogy az ásúludak néha r ó k a l y u k b a n is költenek ( K e v e lekt.). Tőkés réce Anas platyrchynchos (Chernél 1 0 1 ; E M 5 9 ; U 9 7 ) A tőkésréce előzménye, a tőkeruca ( 1 8 6 0 ) a ném. Stockente 'ua.' ( = tőkeréce: B r e h m 3 : 6 3 5 ) tükörfordítása (TESz. tőke a.). A tőke­ réce, tőkekacsa, tőkegóca (Chernél) utótagjai a ruca szinonimái. A réce 82

eredetét 1. föntebb. A kacsa szlovák j ö v e v é n y s z ó . 1 5 4 8 - b ó l adatol­ h a t ó először Kaczath ( — kacsát) alakban. V á l t o z a t a i : kacza, gacsi, kocsa, gacsi, kácscsa, kacsó, kacsó, kácso (TESz.). A tőkésréce (N 5 0 . , Hermán Ottó) a tőkerécé-ből j ö t t létre azoknak a m a d á r n e v e k n e k az analógiás hatására, amelyeknek előtagja -s melléknévképzős, mint például a kanalasgém, kontyos réce, örvös galamb stb. A tőkésréce szinonimái: tőkéskacsa (Hermán, Pászt. 6 5 6 ; L ó n y a : Szabolcs-Szat­ már: ŰMTsz.) és tőkéskácsa (Petényi 3 6 3 ; G u t a : K o m á r o m m.: ŰMTsz.). A tőkés réce a legismertebb v a d o n élő réce nálunk, ezért nevezik így: vadkacsa, közönséges vadréce (N i. h.), vadréce (,,ö az igazi v a d ­ réce": Chernél 1 0 2 ) , vadkacsa (SzegSz.) v a g y egyszerűen kacsa (Hermán 2 1 5 ) ; v ö . ném. Wildente 'ua.' ( = v a d k a c s a : Brehm 3 : 6 3 5 ) . — A gácsér fémeszöld feje és n y a k a m i a t t k a p t a a zöldfejű kacsa (Petényi 3 6 3 ; SzegSz.), zöldfejü kacsa (Alföld: N i. h.), zöld­ fejű réce (ruca, góca) (Chernél) n e v e t ; v ö . ezekre észt rohekael 'ua.' ( = zöldnyak: Mager 2 8 ) . — A nálunk ismert vadrécék közül ez a legnagyobb, erre u t a l öregkácsa (Petényi i. h.), öreg réce (Dunántúl: N i. h.; Chernél), nagy récze (Pák 1 7 5 ) , nagy kacsa (Chernél) és nagyruca (Kelemen 1 2 9 ) elnevezése. A z öreg 'nagy' jelentésére v ö . búbos vöcsök a. Idegen n y e l v i megfelelőkre 1. ném. N. Grolient, die GroBe Ente ( = (a) n a g y kacsa: Suolahti 4 2 6 — 7 ) , észt suurpart ( = nagy kacsa: Mager 2 8 ) , rom. rata mare ( = n a g y réce: Kelemen 1 2 9 ) : 'ua.'. — A vákogó kacsa (Jancsó 1 5 0 ) a tőkés réce hápogó hang­ j á t kifejező N. vákog (1. T E S z . hápog a.) melléknévi igeneve; erre v ö . hápogó réce, sápogóréce (kendermagos réce a.). A dunai réce (Dunántúl: N i. h.; Velencei-tó: Chernél; Csákánydoroszló, Lengyeltóti: Vas, ill. Somogy: ŰMTsz.), dunaréce (Hermán, Pászt. 6 4 8 ) , v a l a m i n t a tiszaruca (Hermán i. m. 6 5 6 ) a m a d á r elő­ fordulási, ill. közvetlen származási helye ( = ahonnan jön v a g y jönni vélik) alapján keletkezett n y e l v j á r á s i elnevezések; v ö . dunai bujár, dunai búvár (vörösnyakú vöcsök a.), dunai halászmadár (dan­ kasirály a.). — Magyar rucá-nak (Karcag: Hermán, Pászt. 6 5 2 ) azért nevezik, mert a tőkés réce a legismertebb v a d o n élő réce nálunk. — A törzsök réce (Barbacsi-tó: Sopron m.: Chernél) a tőke­ réce szinonimája, a ném. Stockente 'ua.' ( = tőkeréce: 1. föntebb) csak n y e l v j á r á s i szinten élő fordítása. — A kószaréce (ÁSz. 1 2 0 ) a r r a utal, hogy e m a d á r élelmet keresve sokat kószál, kóborol. A tőkés réce több n y e l v j á r á s i és régi nevében is előfordul a ruca utótag. Ruca szavunk ( 1 8 6 2 ó t a adatolható) hangutánzó eredetű; a ruc-ruc kacsahívogató, ill. -terelő szó főnevesült v á l t o z a t a (TESz.). U g y a n ­ így keletkezett a góca főnév i s : a kacsaterelő góc góc főnevesülésével (a góca első előfordulására 1. 1 8 1 0 — 1 6 k./ 1 8 3 3 : Kassai 2 : 2 7 9 , 6*

83

298; 1. Kelemen 363). A szóvégi -a mindkét esetben kicsinyítő képző. Hasonló alakulat a csibe, koca, liba, zsiba és társai (1. Kelemen 234 kk.). Csörgő réce Anas crecca (Chernél 1 1 5 ; E M 5 9 ; U 98) Jellegzetes hangjáról k a p t a t ö b b nevét több n y e l v b e n is. Hangja Chernél leírása szerint ,,kriik, kriik, krikó, frik, prik v a g y kvek, kvek, kvek". A csörgő réce Grossingernél bukkan föl (TsörgŐ-Rétze: 82: 1793), Földinél már t u d o m á n y o s névként szerepel (204). A z ide tartozó névváltozatok, ill. nevek: csörgő kacsa (Vajda 642), csörgő-ruca (Hermán, Madh. 432), csörgösruca (Sárrét: Hermán, Pászt. 647), cseregőréce, cseregőruca (uo.), csörgőkacsa (uo.; Fülöp­ szállás, Szentes, Tokaj, R é t k ö z : ÜMTsz. csörgőkacsa a.), csergő kacsa (Guta: K o m á r o m m.: ÚMTsz. i. h.), illetőleg sívókacsa (Jászberény: Chernél), sivófuvó (Karcag) és sivókacsa (Túrkeve: Hermán, Pászt. 6 5 5 ; E t S z . 1. fú a.), v a l a m i n t kis pergő réce (Chernél), pergő réce (Kelemen 130). A csörgő, sívó, pergő jelzők a madár hangját utánzó igék (csörög, sí, pereg) melléknévi igenevei (ez a madárnév-típus nagyon gyakori a finnugor nyelvekben). A sívó — amely a hang­ utánzó eredetű sí 'sír, üvölt, süvölt' (TESz. sí a.) származéka — etimológiailag összefügg a sikolt, sivár, sivatag, süvölt s z a v a k k a l (1. a TESz. megfelelő címszavait) és a Sió tulajdonnévvel (Kiss Lajos, F N E S z . Sió a.) is. — Hangutánzó eredetű az említett neve­ ken kívül a krik récze (Pák 175), ill. a (SzegSz.) trifkó is, amely először a trifkóruca (Chernél) összetételben jelentkezik. A trifkó a m a d á r hangját utánzó hangsorból v á l t a madár n e v é v é (vö. a fön­ tebbi Chernel-idézetet). Végződése (-kó) — ráértéssel — a madár­ nevekben gyakori kicsinyítő képzőnek felel meg. A SzegSz. szerint a trifkó „trifkol, csiukol" (trifkó a.), tehát igével is kifejezik a madárhangot; v ö . erre kakukk : kakukkot, kuvik : kuvikol. Hang­ utánzó idegen n y e l v i megfelelőkre 1.: ném. Krickente (= krick = a m a d á r h a n g j á t utánzó szó + Ente 'réce': Brehm 3 : 638), dán krikand, svéd krickand (=-- krik, krick hangutánzó hangsorok + and 'réce'), ném. N. Kriclce, Kreke, fr. N. cric, criquet, l i t v á n krikle (a m a d á r hangját utánzó hangsorból alakult madárnevek) (Suolahti 429) és or. mpoK-ceucmyHOK: 'ua.' ( = csicsergő-fütyülő: N A 15). 1

A csörgő réce a legkisebb az európai vadrécék között, t ö b b nevét erről k a p t a : apró kacsa (Jancsó 150), apró réce és kis csörgő réce (N 56.), aprókácsa, kis pergő réce, kisebb csörgőréce (Chernél), apró ruca (Brehm —Schenk 3 : 244); v ö . ném. Kleinente (Brehm 3 : 638) és rom. rata mica (Kelemen 130) : 'ua.' (== kis réce). 84

A veszekedő réce (Hegykő: Sopron m.: Chernél) magyarázatául 1.: „úgy repül a csapat, mintha veszekednének" (Chernél). — A parti réce (Brehm—Chernél 3: 699), partiruca (Chernél), parti kacsa (ÁSz. 120) a madár gyakori tartózkodási helye (folyó- és tópartok) alapján keletkezett. — A z ezreskacsa (Dinnyéshát: Heves:Chernél) névnek az a magyarázata, hogy „Költözködéskor néha ezres csa­ patokban j á r " (Chernél). — Fecskeréce (Dinnyés: Fejér m.: Cher­ nél) n e v é t nagyon sebes, a fecskékére emlékeztető repüléséről kapta. — Tükrös Récze (Földi 204) neve a ném. Spiegelente 'ua.' ( = tükörréce: uo.) tükörfordítása. A névadás alapja ragyogó, zöld színű, nagy szárnytükre v o l t ; v ö . tükrös ruca (kendermagos réce a.). A tojó régi neve Velencén figeréce (Chernél). Ez lehetne ugyan a madár húsának ízével összefüggő elnevezés; v ö . ném. N. Vig üressel 'böjti réce' ( = füge csörgőréce: Suolahti 428), ám annyira szokatlan madárneveink körében, hogy valószínűtlen.

Kendermagos réce Anas strepera (Chernél 1 0 8 ; E M 60) Petényi Csongrádban jegyezte föl a babos ruca (363, de 1. m á r P á k 175) nevet, amelynek jelzője 'pettyekkel t a r k á z o t t ; foltos, t a r k a (állat)' (ÚMTsz. baboséi.) jelentésű. A n é v a d á s alapja a tollazat t a r k a színe v o l t ; miként a kendermagos réce, a kendermagos kacsa (Alföld, D u n á n t ú l : N 51.), kendermagos ruca (Pák 1 7 5 ; Hermán, Pászt. 651) esetében is; 1.: a gácsér dísztollazatában a „fej és a n y a k fölső fele h a l v á n y rozsdásszürke, némileg sárgás alapon feketebarna pettyekkel finoman behintett" (Chernél); v ö . kendermagos tyúk, kendermagos héja (héja a.). A kendermagos mai jelentése: 'fehér pettyekkel t a r k á z o t t sötétszürke' (ÉKsz.), eredetileg pedig 'kender­ maghoz hasonló színű'-t jelentett, tehát hasonlóságon alapuló név­ átvitellel j ö t t létre. A tükör recze (Pak 175), tükrös ruca (N i. h.) m a g y a r á z a t á t 1. csörgő réce a. A tükrösréce (Brehm —Chernél 3: 693) ennek köznyelviesített változata. Jellegzetes, gyakran hallható hangjáról k a p t a legtöbb n e v é t a magyarban s más nyelvekben is. A tojó hangos hápogásáról nevez­ ték el hápogó-, kergő-, sápogórécé-nek (Pák 175), szipogó récé-nek (Kelemen 1 3 1 ) . Mindegyik név előtagja hangutánzó ige melléknévi igenévi származéka. A hápog és a sápog (erre 1. OrmSz. és ÉKsz.) abba a kiterjedt szócsaládba tartozik, amelynek tagjai a kacsák hangját fejezik ki (mint pl. a vákog, kákog, gágog, hákog stb.; 1. T E S z . hápog a.). A szipog 'sziszeg (kacsa)' jelentésére 1. Nyatl. 370. Hangutánzó a kergőréce (Chernél) n é v is: a kerreg (1. TESz.) 85

ige származéka, s a réce jellegzetes krekrekrek (Chernél 109) hangját utánozza, miként az észt raakspart (raak = a m a d á r h a n g j á t ki­ fejező szó + part 'réce': Mager 3 1 ) , szb.-hv. patka kreketaljka (= patka 'réce' + kreketaljka = kerregőcske), holl. krakeend (krak = a madár hangját utánzó szó + eend 'kacsa'): 'ua.' (NA 16). V ö . még ném. Schnatterente ( = hápogóréce), Schnarrente ( = gurrogó, kerregőréce), Larmente ( = lármásréce) (Brehm 3: 635), norv. snadderand és svéd snatterand ( = hápogóréce: NA i . h . ) : 'ua.'. F ü t y ü l ő réce Anas penelope (Chernél 1 0 9 ; E M 6 1 ; U 99) „Repülése . . . de úszkálás közben is — g y a k r a n h a l l a t j a hi-jú, hjú, vi-jú erős füttyszerű szavát, mely igen jellemzi; néha sípolása m e l l e t t . . . torokhangokon is szól" (Chernél 1 1 0 ) . Majd mindegyik m a g y a r n e v é t jellegzetes hangjáról k a p t a : sipos kacsa (Vajda 642), fütyülő ruca (Pák 175), ill. fütyülő réce, sípoló réce, sípos réce (N 52.; az elsőt j a v a s o l t á k t u d o m á n y o s névül), sipulóréce, síposréce (Chernél), sípoló réce (Madarász 296), sípolóruca (Hermán, Pászt. 655). Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : ném. Pfeifente (Brehm 3: 633) és fr. canard siffleur ( = fütyülőréce), or. ceucmyH (=füt y ü l ő ; v ö . or. ceucmemb' fütyülni', eredetét 1. Vasmer, R u s s E t W b . ceuR3b a.) (NA 16), fr. siffleur ( = f ü t y ü l ő : V a j d a i. h.): 'ua.'. S a j á t o s név a juhászlegény (Dinnyóshát: Heves: Chernél). Név­ átvitellel keletkezett a m a d á r és a juhász hasonló tulajdonsága (gyakori fütyülése, fütyörészése) alapján. Jelentésbeli párhuzamul v ö . juhászka 'parti lile', csikós 'karvaly', észt karjapoiss 'házi ve­ réb' (== pásztorfiú: Máger 179). Nyílfarkú réce Anas acuta (Chernél 1 1 8 ; E M 6 1 ; U 98) Majdnem mindegyik nevét jellegzetes, hegyes farkáról kapta. A farok ugyanis "hosszú, hegyes, leghosszabbak a középső tollak, melyek a gácsórnál nyársszerűen, erősen k i n y ú l n a k a farkból" (Chernél 1 1 7 ) . A nevek: villásrucza (1786: Aquila 1 9 3 9 — 4 2 : 478), hegyes kacsa (Vajda 6 4 0 ; ez a lat. szakny. Anas acuta 'ua.' ( = he­ gyes réce: uo. fordítása), fecskefarkú kacsa (Petényi 369), nyilas ruca (Hermán, Madh. 429), nyílfarkú réce, orsófarkú réce (az utóbbi alföldi szó, az elsőt tudományos n é v k é n t használja a Nomenclator: 86

58.), nyílfarkú réce, nyílfarkú réce (Chernél 1 1 8 ) , nyilas ruca, nyíl­ farkú ruca (Hermán 2 1 7 , P á k 175). V ö . ném. N. Pfeilschwanz ( = nyílfarok), SpieBente ( = nyársréce): 'ua.' (Brehm 3 : 6 4 1 ) . A föntebb idézett fecskefarkú kacsa, ill. a fecskés kacsa, fecskefarkú kacsa (Dinnyéshát: Heves: Chernél), fecskefarkú ruca (Hermán 217) elnevezésekre v ö . ném. N. Schwalbenente 'ua.' ( = fecskeréce: Brehm i. h.). A n é v a d á s o k a a szóban forgó m a d á r és a fecske hosszú farka közötti hasonlóság volt. Idetartozik a villáskacsa, vidláskacsa (a vidla a villa nyelvjárási változata, 1. TESz. villa a.) [Petényi 3 6 9 ] , villásfarkú ruca (Hermán i. h.), villásfarkú, villásruca (Her­ mán, Pászt. 658) is, b á r pontatlan megfigyelésen alapul, hiszen a nyílfarkú réce farka nem villás. A fácánfarku réce (N i. h.), fácányfarkú réce (Chernél), fácányfarkú ruca (Hermán i. h.), fácánfarku réce (Brehm —Chernél 3 : 702) elnevezések a fácánkakasok hosszú farktollaival való hasonlóság alapján születtek; v ö . ném. Fasanenente 'ua.' ( = fácánréce: B r e h m i. h.). A z öreg hegyes (a t o j ó n e v e Hegykő vidékén, a Fertőnél: Chernél) egyrészt a tűhegyes farok, másrészt e récefaj viszonylag nagy ter­ mete alapján keletkezett (az öreg i t t 'nagy'-ot jelent, 1. búbos vöcsök a.). Idegen n y e l v i megfelelőkre 1.: lat. szakny. Anas acuta ( = hegyes réce; 1. föntebb V a j d a fordítását), ném. N. Spitzschwanz ( = hegyes­ farok) (Brehm i. h.), észt terava sabaga part ( = hegyes farkú réce: Máger 3 1 ) : 'ua.'. A gémnyakú kacsa (Alföld: Chernél) magyarázatául 1.: „Uszkálás közben hosszú n y a k á t meglehetősen egyenesen feltartja . . . R e ­ pülés közben is v é k o n y n y a k a . . . azonnal feltűnik" (Chernél); jelentésbeli p á r h u z a m k é n t v ö . ném. N. Langhals (= hosszú n y a k : Suolahti 4 3 1 ) , észt pikk-kael-part ( = hosszú n y a k ú réce: Máger 3 1 ) : 'ua.'. A nyársfarkú réce (Chernél), nyársfarkú ruca (Hermán 217) a ném. SpieBente 'ua.' ( = nyársréce: B r e h m i. h.) n y o m á n a l k o t o t t n é v (a nyárs nem fordul elő a m a g y a r madárnevekben). A z orsófarkú kacsa (Petényi 369), orsófarkú réce (Alföld: N i. h.), orsófarkú ruca (Jászberény: Chernél), orsófarkú kacsa (Túrkeve) és orsóruca (Bé­ kés: Hermán, Pászt. 653) elnevezések is a hosszú, v é k o n y farok alapján születtek. Fehér melléről fecskehasú kacsá-nak. (ÁSz. 120) is nevezik. — A sugárkacsa (Hermán, Pászt. 655) szintén a hosszú, v é k o n y faroknak köszönheti létrejöttét. A sugár jelentései közül 1. 'egyenes', ill. 'ló v a g y szarvasmarha hosszú farokszőre' (TESz.). 1

Böjti réce Anas querquedula (Chernél 1 1 3 ; EM 6 2 ; U 9 9 ) A madárnevek egy része a madarak érkezésének idejét jelöli (hónapnévvel v a g y egy-egy jeles ünnep, ünnepszakasz nevével), másik része pedig (az évszakok nevével) azt, melyik évszakot tölti a m a d á r a névadó közösség hazájában. A böjti réce (N 5 5 . ) , böjti réce (Chernél), böjtiruca (Hermán, Pászt. 6 4 7 ; S á r r é t u d v a r i : Hajdú-Bihar: ÚMTsz. böjtiruca a.) az első típusba tartozik, s az alapján született, hogy ez a récefaj kora tavasszal, általában böjt idején érkezik hozzánk. Ebbe a névtípusba tartozik a márciusi lúd 'nyári lúd' is, illetőleg a ném. N. Fastenschleier 'aranyile' ( = böjti fátyol: Brehm 3 : 6 5 ) , Pfingstvogel 'sárgarigó' ( = pünkösdi m a d á r : B r e h m 1 : 4 0 0 ) , Adventsvogel 'jeges b ú v á r ' (=c= á d v e n t i m a d á r : B r e h m 3 : 5 8 5 ) . A második típus nevei közül 1. őszi lúd, téli lúd 'vetési lúd', téli kánya 'gatyásölyv', ném. Winterente 'jeges réce' ( = téli réce) stb. (további példákat 1. vetési lúd a.). A böjti réce legkorábbról adatolható n e v e is az utóbbi típusba tartozik, a telelő réce (Telelö-rétze: Grossinger 8 2 : 1 7 9 3 ) , v á l t o z a t a a telelő ruca (Kelemen 1 3 2 ) . Valószínűleg a ném. Winterhalbente 'ua.' ( = téli réce, t k p . 'téli félréce': Földi 2 0 4 ) fordítása, mivel nyelv­ járási a d a t u n k nincs rá (Chernél és Kelemen a d a t a a régiek á t v é t e ­ lének látszik), s a böjti réce nem tölti nálunk a telet, erről t e h á t nem nevezhették el. U g y a n c s a k Grossingernél t a l á l j u k a pézsmaréce (Pésma-rétze: 8 0 : 1 7 9 3 ) nevet, amelyet á t v e t t Földi (Pésma Récze: 2 0 4 ) és J a n c s ó is (pézsma kacsa: 1 4 9 , némi köznyelviesítéssel). E r r e sincs nyelv­ járási nevünk, ezért aligha lehet kétséges, hogy a ném. Bisam-Ente 'ua.' ( = pézsma-réce: Grossinger i. h.) tükörfordítása. A n é v a d á s alapja az v o l t , hogy a böjti réce húsának állítólag pézsmaszerű íze v a n ; v ö . még ném. N. Bisamentli ( = pézsmarécécske), Vig Dressel {= füge csörgőréce): 'ua.' (Suolahti 4 2 8 ) . A böjti réce harmadik régi neve a Földitől között Makk Bécze ( 2 0 4 ) , ill. annak makkruca (Chernél) változata. Nem világos, miért nevezték így. Talán fordítás ez is. V a j d a rendes kácsoga ( 6 4 2 ) elnevezésének jelzője a fr. La Sarcelle ordinaire 'ua.' ( = a rendes böjti réce: uo.) jelzőjének a fordítása, a kácsoga a kacsa nyelv­ újítási származéka. Több n e v é t pergő kneek-kneek hangjáról k a p t a : felelő rucza (Pák 1 7 5 ) , nagyobb csörgőkácsa (Petényi 3 6 6 ) , pergő ruca, csergő kacsa, csörgő réce (Dunántúl: N i. h.), pergő réce (Chernél), pergő kacsa, csörgő kacsa (Brehm — Schenk 3 : 2 4 3 ) , csörgüréce ( = csörgőréce: V a s : ÚMTsz. csörgőréce a.). Hangutánzó idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . 88

ném. Knákente (knak = a m a d á r hangját utánzó szó + Ente 'réce': Brehm 3 : 6 3 8 ) , norv. knekkand (1. a német szót), or. HupOKmpecKVHOK ( = csicsergő-csattogó) (NA 1 5 ) , észt raga part (rága — a madár hangját utánzó hangsor + part 'réce': Máger 2 9 ) , ném. N. Begerlente ( = hápogó réce), Scharrátzel ( = csikorgó), Kernel ( = kerregő) (Suolahti 4 2 8 ) : 'ua.'. Dunántúlról közölt racserli (Ni. h.) neve bajor-osztrák jövevényszó; a baj.-osztr. Batscherle 'ua.' (Dornseiff 1 1 8 ) átvétele. A Batscherle -er nomen agentis és -le kicsinyítő képzővel alakult a baj.-osztr. radschn 'raccsol, fecseg, zörög, kelepel' igéből, szó szerinti jelentése: 'fecsegőcske'. Bacserli m a d á r n e v ü n k és raccsol igénk azonos eredetű t e h á t : a raccsol egy bajor-osztrák hangutánzó igének, a racserli pedig ez ige névszói származékának az átvétele (1. TESz. raccsol a.). A nagyobb csörgő­ kácsa (Petényi 3 6 6 ) és nagyobb csörgőréce (Chernél) név azt jelzi, hogy e m a d á r nagyobb a csörgő récénél, ill. hogy hasonló hozzá. A sármászó ruca (Hermán, Pászt. 6 5 5 ) elnevezés arra utal, hogy a böjti réce — miként persze társai is — vízközeiben, tehát sáros helyeken látható leginkább.

K a n a l a s réce Anas clypeata (Chernél 1 1 6 ; E M 6 2 ; U 9 9 ) „Nagy, kanálszerű csőre v a l a m e n n y i vadrécétől megkülönböz­ teti" (EM). Ilyen v a g y olyan formában ez v o l t a névadás alapja a legtöbb európai nyelvben. Magyar nevei: Kalános Bécze, Széles­ orrú Bécze (Földi 2 0 4 ) , Kalános ruca, közönséges kanálruca (Vajda 6 3 9 ; az utóbbi a ném. gemeine Löffelente ua. ( = közönséges kanál­ réce: uo.) fordítása), kanalas réce (Petényi 3 6 7 ) , kanalas kacsa (Jancsó 1 5 0 ) , szélesorrú kanalasréce, kanalas réce, kanálorrú réce (Velencei-tó) (N 5 7 . ) , kanálos réce, kanyálos réce (Chernél), kanálcsőrű réce (Madarász 2 9 2 ) , kanálos (Brehm —Chernél 3 : 7 0 3 ) , kaláncsőrű ruca, kanalas ruca (Biharudvari), kanálosruca (Hermán, Pászt. 6 5 1 ) . Idegen n y e l v i megfelelőkre 1.: ném. Löffelente ( = kanál­ réce: Brehm 3 : 6 4 2 ) , észt lusikanokk ( = kanálcsőr: Máger 3 1 ) : 'ua.'. Továbbá: lapátos kacsa (Petényi 3 6 7 ) , lapátorrú réce (Tisza mentén: Chernél), lapátorrú ruca (Hermán 2 1 9 ) , lapátosruca (Nád­ u d v a r : Hermán, Pászt. 6 5 2 ) . Ezekre v ö . : ném. Spatelente (Gozmány 5 8 6 ) , finn lapasorsa, svéd skedand, norv. skjeand ( = lapátréce) (NA 1 6 ) , észt kühvelnokk ( = lapátcsőr: Máger 3 2 ) : ' u a . ' . V ö . még kanalasgém a. A végén kiszélesedő, kanálszerű csőrről k a p t a a madár butaorrú réce (Velencei-tó: N 5 7 . ) és butaorrú kacsa (Hermán 2 1 9 ) elnevezését, a buta jelentése i t t : 'tompa, nem hegyes' (Benkő); 89

ezekre v ö . : ném. N. Taschenmaul 'ua.' ( = táska, zseb p o f á [ j ú ] : B r e h m 3 : 6 4 2 ) . A föntebb idézett szélesorrú récé-re 1. ném. N. Breitschnabelente ( = szélescsőrű réce: Brehm i. h.) és or. tuupoKüHOCKCL ( = széles csőröcske: Na 1 6 ) : 'ua.'. A fogas ruca (Jászberény: Chernél), fogas réce (Brehm—Chernél 3 : 7 0 3 ) , fogasorrú réce (ÁSz. 7 8 ) a madár finoman fogazott csőrére utal. M á r v á n y o s réce Anas angustirostris (Chernél 1 1 2 ; EM 6 3 ) A márványos réce (N 5 4 . ) tükörszó; a ném. Marmelente és a R. lat. szakny. Anas marmorata: 'ua.' ( = márvány(os) réce: B r e h m 3 : 6 3 9 ) fordítása. A m a d á r világos és sötét színekkel m á r v á nyosan rajzolt tollazata v o l t a névadás alapja. Idegen n y e l v i meg­ felelői is zömmel a latint k ö v e t ő fordítások. Üstökös réce Netta rufina (Chernél 9 6 ; EM 6 3 ; ü 1 0 1 ) Majd mindegyik nevét a fejtető üstökszerű tollairól k a p t a : üstökös réce, üstökös fú, üstökös bukóréce (N 4 6 . ) ; a fú-t 1. kék fú a. V a j d a tollagos ingarucá-]a, ( 6 3 7 ) is idetartozik, miként az ebből egyszerűsített tollagos réce (Gozmány 7 6 9 6 ) is. Rokonértelmű elnevezésekre 1. a búbos, bóbitás, kontyos előtagú neveket (idegen n y e l v i megfelelőket 1. búbos vöcsök a.). A rőtfejű réce (Madarász 2 8 7 ) Madarász alkotása a R. ném. Botkopfente 'ua.' ( = vörösfejű réce: Brehm 3 : 6 5 6 ) mintájára. A n é v a d á s alapja az volt, hogy „a gácsér feje, t o r k a . . . rőtszínűek" (Madarász i. h.). Több n y e l v b e n is rozsdavörös fejéről k a p t a nevét, pl.: nor. radhodet and ( = vörös­ fejű réce), svéd rödhuvad dykand és finn punapaanarsku ( = vörös­ fejű bukóréce): 'ua.' (NA 1 7 ) . A hammos ruca ( = h a m v a s r u c a : Hermán, Pászt. 6 5 0 ) a tollazat színe alapján született. Barátréce Aythya ferina (Chernél 9 5 ; ÉM 6 4 ; U 1 0 2 ) V a j d a közönséges ingarucá-nak ( 6 3 7 ) nevezte el, az ingarucá-t maga alkotva, a közönséges-t pedig a francia megfelelő (Le Millouin commun 'ua.' = a közönséges mocsári réce: uo.) fordításával. Több nevét a barátok öltözetére némileg emlékeztető tollazatáról, t e h á t hasonlóságon alapuló névátvitellel k a p t a : barátréce, barát fú, barát 90

bukóréce, barátkacsa (Velencei-tó) (N 4 5 . ; az elsőül említettet j a v a ­ solták tudományos névül), papréce (Hermán, Pászt. 6 5 4 ) ; ezekre vö. a barát- előtagú neveket. A vörös gér (Jancsó 1 5 0 ) , vörösfejű fú, vörösfejű kacsa, vörösfejű réce (Velencei-tó: N i. h.), vörös réce (Velence: Chernél), vereskér és veresgérruca (Nádudvar: Hermán, Pászt. 6 5 7 ) a gácsér dísztollazatának (a fej és a n y a k rozsdás­ vörösbarna) színe alapján született; ezekre v ö . : ném. Botkopfente (== vörösfej-réce), Bothalsente ( = vörösnyak-réce), Botmoorente ( = vörös mocsári réce) (Brehm 3 : 6 5 6 ) , Bote Endte (Suolahti 4 3 6 ) , finn punasotka ( = vörös réce), or. KpacmzoAoeblü HblpOK (NA 1 7 ) , észt punapea-vart (Mager 3 2 ) ( = vörösfejű réce): 'ua.'. A kér és a gér hangutánzó eredetűek; a madár hangját („a gácséré rekedt ,,khörr-khörr": EM) utánzó hangsorból v á l t a k a madár nevévé. Hasonló keletkezésű és szerkezetű csér m a d á r n e v ü n k is; vö. még a v a r j a k h a n g j á t utánzó kár-kár szótagokat. A hamvas réce (Pák 1 7 5 ) a gácsér halványszürke teste és szürke szárny csíkja alapján született; v ö . R. ném. wilde grauwe Ent 'ua.' ( = v a d szürke réce: Suolahti 4 3 6 ) . A barátréce hasonlít a cigányrécére, több nevét vele való hasonló­ ságának köszönheti: a nagyobb cigánykacsa (Petényi 3 5 9 ; Heves: Chernél), nagyobb cigányréce (Brehm—Schenk 3 : 2 2 9 ) , nagyobb cigánykacsa (Kelemen 1 3 4 ) azt fejezi ki, hogy a barátréce nagyobb, mint társa. Ezek a nevek a cigányrécé-vel, cigánykacsá-vaA, ill. a kisebb cigánykacsá-val (1. cigányréce a.) v a n n a k korrelációban, ahogy a nagy polák 'barátréce' (Brehm —Schenk i. h.) a kis polákka} 'cigányréce'. A polák jövevényszó; a ném. N. Polák 'ua.' átvétele. E szót Petényi közli a barátréce német (hazai német) neveként a Polakente ( = lengyelréce) összetételben ( 3 5 9 ) ; v ö . még a kendermagos réce ném. N. Polka ( = lengyel nő) nevét (Dornseiff 1 1 8 ) . A polák adatolható ugyan ebben a jelentésben a csehből is (vö. cseh polák velky 'ua.' = n a g y polák: NA 1 7 ) , szóföldrajzi okok azonban egy­ értelműen a német á t v é t e l mellett szólnak (a német szó szláv j ö v e v é n y ) . Petényi, aki szlovákul is tudott, s aki a német s m a g y a r nevek mellett a szlovák elnevezéseket is föl szokta jegyezni, nem említ szlovák nevet, s forrásaim alapján nem tudom adatolni én sem. A polák a lengyelek saját n y e l v i neve (vö. lengyel Polák 'lengyel ember', eredetét 1. TESz. polyák a.), m a d á r n é v v é tréfás­ gúnyos alapon s azért v á l h a t o t t , mert a vonuló m a d a r a k a t gyakran nevezik el a szomszédos népről, országról, amely felől érkeznek, ill. amely felé t á v o z n a k (példákat 1. talpastyúk a.). Bunkófejű kacsá-nak (Chernél) jellegzetes fejformája, magas fej­ teteje miatt nevezték el. A törökkacsa (Jászberény: Chernél), török91

réce (Kelemen 1 3 4 ) jelzője részint a tollazat feltűnő színeire, részint pedig a r r a vonatkozhat, hogy e m a d á r nálunk vonuló, t e h á t nem honos; v ö . ném. afrikanische Ente 'ua.' ( = afrikai réce: G o z m á n y 1 3 7 9 ) , ol. fistione turco 'üstökös réce' ( = török réce: N A 1 7 ) , 1. még talpastyúk a., ill. „az idegen jelleget általánosító török jelző . . . a bolgár, román, szerb stb. eredetjelzőkkel szemben [növény­ n e v e k b e n ] az absztrakció magasabb fokát képviseli" (Bakos F . : MNy. 1 9 5 4 : 1 0 5 ) . Cigányréce Aythya nyroca (Chernél 9 7 ; EM 6 4 ) J e l l e m z ő csokoládébarna színéről k a p t a fekete v . czigány récze (Pák 1 7 5 ) , kisebb cigánykacsa (Petényi 3 6 1 ) , cigány fú, cigány bu­ kóréce, cigány kacsa ( N 4 7 . ) , cigányruca (Biharudvari: Hermán, Pászt. 6 4 8 ) nevét, ill. e nevek cigány jelzőjét. Ugyancsak a tollazat színéről nevezték el így: csukoládéréce (Velence: Chernél), csokoládéréce (ASz. 3 5 ) . Fehér szeméről k a p t a fehérszemű fú, fehérszemű réce (N i. h.), gyakori és fürge víz alá bukásairól bukdácsoló réce (Velen­ cei-tó: uo.) nevét. A z előbbiekre 1.: ném. N. WeiBaugenente (Brehm 3 : 6 5 6 ) , ang. white-eyed pochard, or. 6eA0ZAü3Hbiü HUpoK ( = fehérszemű réce), svéd vitögd dykand ( = fehérszemű bukóréce) (NA 1 7 ) : 'ua.'. Az apró ingaruca V a j d a n é v a l k o t á s a ( 6 3 8 ) . A föntebb e m l í t e t t kisebb cigánykacsa a 'barátréce' jelentésű nagyobb cigánykacsa korr e l a t í v párja, s azt jelöli, a cigányréce a kisebb közülük. A kispolák (Brehm—Schenk 3 : 2 2 9 ) m a g y a r á z a t á t 1. barátréce a. A muérréce (Fertő: Chernél) az ir. ném. Moorente n y e l v j á r á s i v á l t o z a t á n a k , a Murente-nek 'ua.' ( = mocsári réce: B r e h m 3 : 6 5 6 ) a részfordítása. A műér előtag jövevényszó, a ném. N. Mur (ejtsd: m u 9 ) 'mocsár' átvétele (Brehm i. h.). A muérréce előtagja etimológiailag a mór sneff 'sárszalonka' mór elemével azonos. A mór a ném. Moor 'mocsár' szónak, a műér pedig a Moor n y e l v j á r á s i v á l t o z a t á ­ n a k az átvétele (1. sárszalonka a.). A bagóréce (Dinnyés: Heves: Chernél) n e v e t K e v e A n d r á s véle­ m é n y e szerint tollazata sötétbarna, a bagóra ( = a pipa alján maradó, el nem égett dohány) emlékeztető színéről k a p t a .

kontyos bukóréce (N 4 4 . ) , búbosréce, bóbitásréce, tarajos ruca (Chernél); v ö . az ezekkel a jelzőkkel alakult neveket és ném. Haubenente ( = kontyos réce), Zopfente ( = copfos réce), Schopfente ( = kontyos réce) (Brehm 3 : 6 5 7 ) , finn tukkasotka ( = üstök-réce), or. xoxAaman nepnemb (— bóbitás réce) (NA 1 7 ) : 'ua.'. Abébic réce (Velencei-tó: Chernél; a bébi réce: B r e h m — S c h e n k 3 : 2 3 2 Chernél a d a t á n a k sajtóhibás változata) 'bíbic récé'-t jelent, s a bíbic és a kontyos réce hasonló kontytollai alapján született; v ö . ném. Kiebitzente 'ua.' ( = bíbicréce: G o z m á n y 1 8 3 0 ) . A bugár (Békéscsaba: Chernél) a bukik ige -ár képzős származéka, tehát a búvár, bujár szinonimája. A k zöngésülését a szókezdő b és a szózáró r i n d u k á l t á k ; vö.bugárkacsa'kerceréce', ill. nem. kleine Tauchente 'kontyos réce' ( = kis búvárréce: G o z m á n y i. h.).

Hegyi réce Aythya marila (Chernél 9 3 ; EM 6 5 ; U 1 0 2 ) V a j d a éjszaki ingarucá-n&k ( 6 3 7 ) nevezte el, mivel a m a d á r tőlünk északra honos. A hegyi réce (N 4 3 . ) tükörszó; a ném. Bergente 'ua.' ( = hegyi réce: B r e h m 3 : 6 5 7 ) fordítása. A hegyi fú (N i. h.) a hegyi réce u t ó t a g j á n a k t u d a t o s fölcserélésével j ö t t létre (a Nomen­ clator következetesen használja szinonimaként a fú u t ó t a g ú neve­ ket a réce-nemzetség elnevezéseiben). A havasi réce (N i. h.) a ném. Alpenente 'ua.' ( = alpesi réce: B r e h m i. h.) n y o m á n született t u d a ­ tos névadással. A korai adatok: hegyi v . havasi récze (Pák 1 7 5 ) . Mandarinréce Aix galericulata ( B r e h m - S c h e n k 3 : 2 7 6 ; EM 6 6 ; U 1 0 2 )

r

K o n t y o s réce Aythya fuligula (Chernél 9 4 ; EM 6 5 ; U 1 0 2 ) Legföltűnőbb jellemzője hosszú, hátrahajló kontytollai. Erről k a p t a legtöbb nevét. A m a g y a r b a n : Búbos rucza (Földi 2 0 5 ) , búbos ingaruca (Vajda 6 3 8 ) , Tarajos v. kontyos récze (Pák 1 7 5 ) , kontyos fú, 92

Tükörszó; a ném. Mandarinente 'ua.' ( = mandarinréce: Makatsch 1 8 9 ) fordítása. Nevét hazájáról, Kínáról, ill. feltűnő t a r k a színeiről k a p t a . Más n y e l v e k is tükörszóval jelölik e m a d a r a t (1. G o z m á n y 382).

Pehelyréce Somateria mollissima (Chernél 9 1 ; E M 6 6 ; U 1 0 0 ) K o r á b b i neve dunnalúd v o l t (Duna-Lúd: M á r t o n : 1 8 0 0 ; Dunna Lúd: Földi 2 0 3 ; Dunhalúd: TESz. dunnalúd a.). Ez „Nyelvújítási összetett szó. E l ő t a g j á t valószínűleg t u d a t o s a n f o r m á l t á k az aln. dune 'pehely', eiderdunen (többes sz.) 'a dunnalúd pelyhe' alapján; a m. dunyha a l a k v á l t o z a t a i is h a t o t t a k rá. A lúd u t ó t a g r a v ö . ném. 93

Eidergans 'dunnalúd' " (TESz. i. h.). A z Eidergans-va, 1. még Suolahti 4 3 8 . V a j d a lágy dunna ( 6 3 6 ) elnevezésében a lágy a R . lat. szakny. Anas mollissima 'ua.' utótagjának, a 'leglágyabb, leg­ puhább' jelentésű mollissima-nalk a visszaadása. További nevei: dunnakacsa (Hermán, Madh. 4 3 2 ) , dunnaréce (nemi és fajnév egyaránt) és pelyhes dunnaréce (N 4 0 . ) . A tengeri dunna (uo.) jelzője a m a d á r élőhelyére vonatkozik. A z ajder dunna (uo.) előtagja j ö v e v é n y s z ó ; a ném. Eider 'dunna' átvétele (Simonyi 3 9 7 ; eredetét 1. Kluge, D t E t W b . Eider a.). A pehelyréce a korábbi pehelykacsából és dunnarécé-hől (N 1 5 . nem a.) j ö t t létre az u t ó t a g t u d a t o s föl­ cserélésével: „ A régi dunnaréce elnevezés helyébe a dr. Nagy J e n ő által a j á n l o t t pehelyréce név (Aquila 1 9 3 1 - 3 4 : 3 9 9 ) v a l ó b a n helye­ sebb és magyarosabb" (Schenk 1 9 3 8 : 6 0 ) . 2 0

Cifra pehelyréce Somateria spectabilis ( B r e h m - C h e r n é l 3 : 7 0 9 ; EM 6 6 ; U 1 0 1 ) Első m a g y a r nevét, a bütykös dunnakacsá-t (Hermán, Madh. 4 3 2 ) Hermán Ottó a d t a a m a d á r narancssárga homlokpajzsa alapján, a bütykös jelzővel alakult nyelvjárási m a d á r n e v e k mintájára. A cifra pehelyréce (Aves 3 / 3 0 ) a korábbi cifra dunnaréce (Brehm— Chernél) m e g v á l t o z t a t á s á v a l j ö t t létre (1. pehelyréce a.). A n é v a d á s a l a p j a a tollazat többféle színe v o l t ; v ö . cifra réce (Steller pehely­ réceje a.). Steller pehelyrécéje Polysticta stelleri (Brehm-Chernél 3 : 7 1 4 ; EM 6 7 ) Első m a g y a r n e v e a Steller-ruca (Hermán, Madh. 4 3 0 ) volt. Ez a R . lat. szakny. Anas stelleri 'ua.' ( = Steller récéje: B r e h m 3 : 6 6 3 ) fordítása. Ebből lett később stellerréce (NA 1 9 ) . A régi latin szaknyelvi név szó szerinti megfelelője a Steller récéje (Brehm — Chernél). A Steller pehelyrécéje (EM) az előző mintájára, a n é v madártanilag pontosabbá tételével (réce -.pehelyréce) j ö t t létre. A sarki réce (Gozmány 9 2 4 1 ) a m a d á r előfordulási helyére, a cifra réce (uo.) a tollazat t a r k a színére u t a l (mindkettő t u d a t o s névadás). Fekete réce Melanitta nigra (Chernél 9 2 ; E M 6 7 ; U 1 0 3 ) V a j d a a l k o t t a első két elemű nevét, a közönséges bukrucá-t ( 6 3 4 ) . A bukruca a bukó ruca összerántásával j ö t t létre, a közönséges jelző a francia minta (Le Macreuse commune 'ua.' = a közönséges réce: 94

uo.) utótagjának a fordítása. Többi nevét a gácsér teljesen fekete színéről k a p t a : fekete ruca (Hermán, Madh. 4 3 1 ) , kormos réce, kormos mórkacsa (N 4 2 . ) , feketekacsa (N 1 6 . nem a.), fekete réce (Chernél), feketefú, feketekér (Hermán, Pászt. 6 4 9 ) . A /tó-ra 1. kék fú és hegyi réce a., a kér m a g y a r á z a t á t 1. barátréce a. A mórréce, mórkacsa, kormos mórkacsa (N i. h.) mór eleme jöve­ vényszó; a ném. Mohrente 'ua.' ( = szerecsenréce: B r e h m 3 : 6 5 4 ) madárnév Mohr(en) 'szerecsen, néger' t a g j á n a k az átvétele. Az utótagot lefordították (Ente = réce, kacsa). A mór eredetét 1. T E S z . mór a. V ö . ol. moretta 'kontyos réce' (NA 1 7 ) , ill. 'barna arcú nő; néger'. A mór sneff 'sárszalonka' mór eleme nem azonos a mórréce előtagjával. A z ugyanis — miként a muérréce 'cigány­ réce' műér eleme is — a 'mocsár' jelentésű ném. Moor-ra, megy vissza. A ném. Mohr 'szerecsen, néger' és Moor 'mocsár' főnevek ejtésbeli homonimák. A felsorolt madárnevek idegen n y e l v i meg­ felelőire 1.: R . lat. szakny. Anas nigra (Brehm 3 : 6 5 4 ) , fr. macreuse nőire, cseh kachna cerná, lengyel markaczka czarna, szb.-hv. patka crna (NA 1 9 ) , észt mustvaeras (Mager 3 4 ) : 'ua.' ( = fekete réce). — A cigánykacsa 'feketetollú vadkacsa, amely a Fehértóban él' (SzegSz.) is a fekete szín a l a p j á n született; v ö . cigánysnyeff 'kormos cankó' (SzegSz. cigánysneff a.). Lásd még a fekete, kormos, füstös előtagú neveket. 1

Füstös réce Melanitta fusca (Chernél 9 2 ; E M 6 8 ; U 1 0 3 ) Első elnevezéseit idegen minták n y o m á n V a j d a alkotta. A nagyobb bukrucá-ra, ( 6 3 4 ) v ö . fr. La double Macreuse 'ua.' ( = a dupla réce: uo.), a Biborrucá-ra, ném. Sammetente 'ua.' ( = bársonyréce: uo.). A bukrucá-t 1. fekete réce a. Többi n e v e a m a d á r tollazatának fekete színe alapján j ö t t létre t u d a t o s névadással (a fekete récétől csak fehér szárnyfoltja külön­ bözteti meg), a R . lat. szakny. Anas carbo ( = szenes réce), Anas fuliginosa ( = kormos réce): 'ua.' (Brehm 3 : 6 5 4 ) m i n t á j á r a is: füstös ruca (Hermán, Madh. 4 3 1 ) , füstös mórréce, füstös mórkacsa (N 4 1 . ) , füstös réce (Chernél); v ö . füstös cinege, füstös csér. A mórréce, mórkacsa m a g y a r á z a t á t 1. fekete réce a. Fekete récé-nek (Chernél) is nevezik, m e r t — érthető módon — a fekete és füstös récét a laikus névadók nem különböztették meg pontosan. A bársony réce (Madarász 2 8 1 ) a ném. Samtente 'ua.' ( = bársonyréce: B r e h m 3 : 6 5 4 ) fordítása (vö. föntebb a biborruca nevet). A n é v a d á s alapja a tollazat színe volt. 95

Pápaszemes réce Melanitta perspicillata (Brehm—Chernél 3: 7 1 7 ; EM 68) E n n e k a nálunk elő nem fordult m a d á r n a k is V a j d a a l k o t t a első n e v é t : szemkörves bukruca (634), ebből a l a k í t v a ki: szeme körül örves bukó ruca. A n é v a d á s alapja a gácsér jellegzetes szeme v o l t (fekete arcából kitűnik fehérgyűrűs szeme). A pápaszemes réce (Brehm—Chernél) is ezen az alapon, s a ném. Brillenente 'ua.' (== szemüveges réce: B r e h m 3 : 654) fordításával keletkezett. Idegen n y e l v i megfelelőinek zöme is ilyen alakulat (NA 1 9 ) .

T a r k a réce Histrionicus histrionicus ( B r e h m - C h e r n é l 3: 7 2 6 ; E M 6 9 ; ü 104) V a j d a javasolta neve, a bohóc kerce (635) a fr. Le Canard Arlequin 'ua.' ( = a harlekin réce: uo.) fordítása (a kerce m a g y a r á z a t á t 1. kerceréce a.). A z újabb harlekinréce (ÁSz. 139) a ném. Harlekinente 'ua.' (== harlekinréce: v ö . B r e h m 3: 661) részfordításával j ö t t létre. A harlekin jövevényszó; a ném. Harlekin 'ua.' átvétele. A harlekin ( < ném. Harlekin < fr. arlequin < ol. arlecchino: W a h r i g Harlekin a.), amelynek jelentése'bohóc, paprikajancsi' (a v í g j á t é k o k állandó szereplőjének, Harlequin-nak nevéből) (IdSz.), névátvitellel: a bohóc cifra öltözetének és a m a d á r feltűnően t a r k a tollazatának a hasonlósága alapján v á l t a t a r k a réce nevévé. V ö . ol. moretta arlecchino, sp. pato arlequin, fr. garrot arlequin ( = harlekin réce), ang. harlequin ( = harlekin): 'ua.' (NA 18). A tarka réce (Pák 175) a ném. Buntente 'ua.' ( = t a r k a réce: uo.) fordítása.

Jeges réce Clangula hyemalis (Chernél 1 0 0 ; E M 6 9 ; U 104) Első m a g y a r neve, a jegesrucza ( 1 7 8 6 : Aquila 1 9 3 9 — 4 2 : 478) minden bizonnyal a R. lat. szakny. Anas glaciális 'ua.' ( = jeges réce: V a j d a 635) fordítása. A jeges kerce (Vajda i. h.; a kerce eredetét 1. kerceréce a.), jeges réce, jeges fú, jeges bukóréce (N 4 9 . ; az elsőül említettet j a v a s o l t á k m a g y a r t u d o m á n y o s nevéül) is a latin m i n t á t és a ném. Eisente 'ua.' ( = jégréce: B r e h m 3: 661) n e v e t követő, szinonimákat is tudatosan választó n é v a d á s eredményei. A fú-t 1. kék fú és hegyi réce a. A n é v a d á s alapja a réce északi hazája, ill. élőhelye (jéggel zajló víz) v o l t ; v ö . holl. ijseend (NA 1 8 ) , észt jaapart (Máger 3 5 ) : 'ua.' ( = jégréce). 96

Kerceréce Bucephala clangula (Chernél 9 8 ; EM 70; U 104) A kerceréce (Kercze Récze: Földi 204) előtagja, a kerce hang­ utánzó eredetű; a m a d á r hangját („A gácsér hangja érdes, a tojóé rekedtes": EM) utánzó szó v á l t a m a d á r n e v é v é . A szóvégi -e a hangutánzó madárnevekben gyakori igenévképzőnek felel meg (vö. csibe, liba, pipe). A kerce igei p á r j a a kerceg, amellyel a kerceruca hangját fejezik ki (MNy. 1 9 2 5 : 2 1 7 ) . A kerceg, kerce abba a nagy hangutánzó szócsaládba tartozik, amelynek egyik ismert — s m a d a r a k k a l kapcsolatban g y a k o r t a szóba kerülő — tagja a kerreg (1. TESz. kerreg a.). További adatok: kerce gér (Jancsó 1 5 0 ; a gér m a g y a r á z a t á t 1. barátréce a.), kerce fú, kerce ruca, kerce bukó­ réce (N 4 8 . ; a fú-t 1. kék fú a.), kercekacsa, kercekácsa (Békés: Hermán, Pászt. 6 5 1 ) . „Sajátságos, erős, messzehallatszó suhogással v a g y inkább sziszegéssel repül" (Chernél 99), emiatt nevezik lármás kacsá-nak (Chernél 98), lármás récé-nek (Madarász 284); v ö . : R. lat. szakny. Anas clangula ( = kiáltó réce), ném. Schellente, Schallente, Klangente ( = harsogó réce), Schreier ( = kiáltó), Quaker ( = kvákogó): 'ua.' (Brehm 3: 659). Grossinger Jég-Rétze (82: 1793) neve és a nyelvjárási jeges réce (Velencei-tó k ö r n y é k e : Chernél), jegeskacsa (Túrkeve, Kecskemét, Rétköz), jegeskér (Nádudvar: Hajdú-Bihar), jegesruca, jégfú (Hermán, Pászt. 651) m a g y a r á z a t á r a v ö . : „télen a vizén jég közt is i t t m a r a d " (uo.). Idetartozik az 1786-ból származó túrkevei jégfújókacsa is: a fú főnév elhomályosulása u t á n e szót a fúj igéhez kapcsolta a nyelvérzók (Etsz. 1. fú a.). V a j d a valódi kerce (636) elnevezésének jelzője a ném. eigentliche (Schellente) 'ua.' ( = tulajdonképpeni, valódi [kerce]réce: uo.) előtagjának a fordítása. Buksi fejéről és tömzsi alkatáról két nevet is k a p o t t : buksi réce és bikafejű réce (a buksi eredetét 1. TESz. buksi a.); ezekre v ö . : lat. szakny. Bucephala ( = ökörfejű; part­ futó) fölcserélésével (371). Idegen n y e l v i megfelelőkre 1. ném. rostroter Strandlaufer ( = rozsdavörös partfutó) és or. KpüCH03o6uK ( = vörös begyecske): 'ua.' (Gozmány 1895).

Nagy partfutó Calidris canutus (Chernél 1 8 0 ; E M 1 2 1 ; U 187) Mindegyik neve ornitológustól származik. Időrendben első a nagyobb partiram, V a j d a elnevezése (magyarázatát 1. tengeri part­ futó a.). A z angol partfutó (Hermán, Madh. 433) jelzője a madár egyik előfordulási helyére utal. A z izlandipartfutó (N 86.) tükörszó; a R. lat. szakny. Tringa islandica 'ua.' (Brehm 3: 37) fordítása. Ez is 156

a m a d á r előfordulási helye a l a p j á n született. A z izlandi székisza­ lonka, hamvas székiszalonka (N i. h.) a partfutó (nemi név) szinoni­ m á j á v a l alkotott nevek. A hamvas jelző, miként a hamvas vibic-ben (uo.) is, a madár őszi tollazatának a színe alapján j ö t t létre; erre ném. aschgrauer Strandvogel ( = hamuszürke partimadár), aschgraue Schnepfe ( = hamuszürke sneff) és ang. grey plover (= szürke lile): 'ua.' (Gozmány 1894). A sarki partfutó (NA 40) a madár északi hazá­ j á r a vonatkozik (vö. angol és izlandi partfutó neveit), ill. norv. polarsnipe 'ua.' ( = sarki sneff: NA 40). Á nagy partfutó (EM) n e v e t azért k a p t a , mert az európai partfutók között a legnagyobb; v ö . finn isosirri 'ua.' ( = nagy p a r t f u t ó : NA 40).

Fenyérfutó Calidris alba (Chernél 1 7 6 ; E M 122; U 187) A fenyérfutó (N 83.) előtagja a m a d á r tartózkodási helyét jelöli. A fenyér jelentései: 'füves terület; hínár; különféle fűszerű növények, iszap, iszapos föld; puszta' (TESz.); 1. még 'réti fű, réti gaz, lápi fű, lucerna, v é k o n y szálú réti fű, amely v í z j á r t a földeken terem' K o ­ márom megye: UMTsz.). E g y é b elnevezései: parti szalonka, (1. havasi partfutó a.); fehér partisneff és fehér partfutó (N i. h., az utóbbi Madarász kombinációja: 3 6 6 ) : a m a d á r fehér feje és testalja alapján születtek. A pettyes fenyérfutó és pettyes partisneff (N i. h.) fekete pettyeire utal. A világos fenyérfutó (U) a m a d á r téli tollazatának világos színe alapján a l k o t o t t név. Idegen n y e l v i megfelelőkre 1.: lat. s z a k n y . Calidris alba ( = fehér partfutó), ang. white snipe ( = fehér sneff): 'ua.' (Gozmány 1892). A szalonka: partisneff: part­ futó viszonyára 1. apró partfutó a.

Pajzsoscankó Philomachus pugnax (Chernél 1 8 8 ; E M 1 2 2 ; U 189) Legkorábbi neveit a hímek harcias természetéről k a p t a : „ m i ­ u t á n tollgallórjuk és arcuk bibircsei kifejlődtek, bizonyos kiválasz­ t o t t . . . helyeket keresnek föl, s o t t valóságos b a j v í v á s o k b a n , mérkő­ zésekben töltik idejüket" (Chernél 1 9 0 ) — igaz, komoly következ­ mények nélkül. A z idetartozó n e v e k : Veszekedő kakas ( 1 7 8 6 : A q u i l a 1 9 3 9 — 4 2 : 4 7 8 ; b i z o n y á r a a ném. Kampfhahn 'ua.' ( = harci k a k a s : uo.) m i n t á j á r a a l k o t o t t n é v ) , Bajnok (Grossinger 1 4 1 : 1 7 9 3 ; t a l á n a ném. Kámpfer 'ua.' (== harcos: uo.) hatására is), bajnok-libutz (Fá­ bián 3 5 1 : 1 7 9 9 ; az utótag a 'bíbic' jelentésű libuc), harczos Libucz 157

(Földi 1 9 6 ; v ö . erre R. lat. szakny. Tringa pugnax 'ua.' ( = harcos cankó: V a j d a 583), tzivakodó bíbitz (Szent-Györgyi 160), bajnok vibic (Vajda i. h.; a vibic, víbic mint nemi név V a j d a alkotása a vi és a bíbic kontaminációjával, nem azonos tehát a bíbic n y e l v j á r á s i vibic v á l t o z a t á v a l ) , paizsos bajnoksneff, küzdő-sneff, veszekedő madár (Erdély) (N 91.), veszekedő sneff, hősbibic (Chernél), bajnok sneff, bajnokbíbic (Brehm —Schenk 2: 390), veszekedő sárfutó (Madarász 365), civakodó bibic, veszekedő cankó (Gozmány 8678). Természetesen más nyelvekben is gyakoriak az efféle elnevezések. Vö. pl.: lat. szakny. Philomachus pugnax ( = csatázó cankó), ném. N. Streitvogel ( = veszekedő madár), Kampfhahn ( = harci kakas), Kampflaufer ( = harci[as] futó: B r e h m 3 : 23), Síreitschnepf (= veszekedő sneff), Knüllis ( = veszekedő; < C knüllen 'üt, ver': Suolahti 284, 526), holl. kemphaan ( = harci kakas), fr. chevalier combattant ( = har­ cos sneff), sp. combatiente, ol. combattente ( = harcos: NA 42), észt tapakikas ( = harci kakas: Máger 6 9 ) : 'ua.'. A pajzsoscankó „Magyarországon ősszel és tavasszal n a g y töme­ gekben vonul á t . Nedves réteken, néha kisebb csapatokban, át­ n y a r a l " (EM 123). Ismert m a d á r (volt) tehát, ezért sok népi elneve­ zése v a n . A nászruhás hím jókora, felborzolható tollgallérja alap­ ján születtek a következők: pajzsos madár (Hermán, Madh. 431), paizsos cankó, gallérsneff, paizsos bajnoksneff, paizsos szalonka (N 91.), gallérossneff, pajzsmadár (Chernél), paizsos sneff (Brehm— Chernél 3 : 47), örvössneff (Hermán, Pászt. 654), borzas cankó (Brehm —Schenk 2: 390). A borzas cankó-vól ezt írta Schenk: „Ez az elnevezés . . . a madár hamisítatlan és találó népies elnevezése, s azért használom a kevésbé jóhangzású pajzsos helyett. B u g y i pest­ megyei község határában Borzashegy néven helynévként is szerepel a n n a k bizonyítására, hogy ez az i t t ősidők óta nagy számban elő­ forduló m a d á r borzas külsejéről k a p t a ezt a n e v e t " (i. h., 1. még Schenk 1 9 3 9 : 68). Az idézethez azt jegyzi meg Benkő, hogy a Bor­ zashegy és a borzascankó közvetlenebb összefüggése a névtipológia szempontjából majdnem kizárt. A felsorolt nevekben a cankó, sza­ lonka és sneff szinonimaként értendő. V ö . ném. Kollerhahn 'ua.' ( = fodorgalléros kakas: B r e h m 3 : 23). Több n e v é t társas természetének, csapatos járásának—repülésé­ nek köszönheti: csapatsneff (Heves megye: N. i. h.; Chernél), fókasneff (= falkasneff: Kunság: Chernél, 1. Reuter: Nyr. 1 9 7 4 : 2 3 1 ) , falkássneff (Brehm —Schenk 2: 390), illetőleg galambsneff (Chernél). Ezekre 1.: „ A z Alföldön jól ismerik, nagyban vadásszák s találóan h í v j á k a r ó n a szemhatárán felrajzó, füstszerűen gomolygó, v a g y a hullámzatos legelő fölött alacsonyan, galambszerűen reptűkben odább villanó m a d a r a k a t csapat- v a g y galambsneff éknek. J á r á s 158

kelésök, nyugtalan ide-oda tévelygésük közben sohasem szólnak, hanem mint a seregélyek e g y ü t t t a r t v a . . . a messze levegőégben gomolyognak, mint v a l a m i szélmozgatta óriási szunyograj" (Cher­ nél 189). Onomasziológiai megfelelőket 1. seregély a. Kappansneffnek (Szentes körül) és pulykasneff -nek „a fején levő bibircsói u t á n " (Petényi 291) nevezik. Galambsneff-nek pedig „ősszel, mikor simá­ ra vedletten j á r a kölesföldekre" (uo.). A galambsnepf (ÁSz. 1 1 0 ) ennek köznyelvesített v á l t o z a t a . A fácánysneff (a hímek neve: Chernél), fácánsneff (Brehm—Chernél 3 : 47) elnevezés a hím p a j zsoscankók és a fácánkakasok hasonlóan sok színű, l á t v á n y o s tolla­ zata alapján született; v ö . tengerparti nevei közül ném. Seepfau és sp. pavo marino: 'ua.' ( = tengeri p á v a : Gozmány 8678). Á búzasneff (Hermán, Pászt. 6 4 7 ; N á d u d v a r : Hajdú-Bihar: ŰMTsz.) eredete nem világos. !

Cankó-partfutó Tryngites subruficollis ( B r e h m - C h e r n é l 3 : 4 5 ; EM 123) Mindkét neve tudatos névadással j ö t t létre. A korábbi mezei cankó (Brehm—Chernél) a m a d á r előfordulási helyére, gyér növény­ zetű helyekre utal; v ö . ném. Graslaufer 'ua.' ( = fűfutó: EM). A cankó-partfutó (EM) a cankóhoz való hasonlósága alapján szüle­ tett. Sárjáró Limicola falcinellus (Chernél 1 7 8 ; E M 1 2 3 ; U 188) Tudatos névadással alkotott, pontos, találó elnevezés a sárjáró (N 84.). E madár ugyanis a tocsogós területeket keresi, vizenyős lápok, mocsarak a fészkelőhelye. „Felső testük tollazata is . . . egé­ szen a sáros, kopár, iszapos t a l a j színéhez, míg a többieké inkább a homokos, vizes p a r t színeivel vág, melyre néha szép fehér hab, t a j ­ ték ülepszik" (Chernél 185). Idegen nyelvi megfelelőkre 1.: ném. Schlammlaufer 'rövidcsőrű cankógoda' ( = iszap-, sárfutó: Goz­ m á n y 6429), Sumpflaufer, svéd myrsnappa: 'sárjáró' ( = mocsári futó: NA 42). A közönséges sárjáró (N i. h.) n é v r e 1. a többi, ezzel a jelzővel alakult mesterséges m a d á r n e v e t . Cankógoda Limnodromus (EM 123)

scolopaceus

A cankógoda (NA 39) tudatos névadással azon az alapon keletke­ zett, hogy e m a d á r a cankókra és a godákra is emlékeztet (tollazata és csőre); v ö . or. CLMepuKüHCKiiü 6eKuco6udHbiü

eepemeHHUK

(=

ame-

159

rikai szalonkaszerű goda), finn kurppaviklo ( = szalonkacankó), svéd beckasinsnappa ( = szalonkasneff): 'ua.' (NA i. h.). A két madár­ névből a l a k u l t névtípusra 1. lilebíbic, guvatfürj, saskeselyű. Füstös cankó Tringa erythropus (Chernél 200; E M 1 2 4 ; U 183) Több nevét koromfekete n y á r i tollazatáról k a p t a : fekete víz-iram (Vajda 5 8 7 ; a víz-iram a vízi iramXó összerántásával keletkezett; v ö . partiram 'partfutó'), füstös cankó (Hermán, Madh. 433), kormos cankó (N 96.), fekete sneff (Chernél; fekete snepf: Á S z . 34), fekete sárfutó (Madarász 358), cigánysnyeff (SzegSz. cigánysneff a.). Idegen n y e l v i megfelelői közül 1.: svéd svartsnappa (= fekete sneff), finn mustaviklo (NA 37), észt tumetilder (Máger 70 = fekete cankó): 'ua.'. A kormos, füstös, fekete, cigány jelzők szinonimák a m a d á r t a n i nómenklatúrában, s a tollazat sötét színe alapján születtek. A kendermagos sneff (Chernél; kendermagos snepf: Á S z . 34), kendörmagossneff (SzegSz. feketesneff a.) elnevezésekre 1.: „Télen hátoldala világos hamuszürke, apró fekete—fehér pontokkal" (EM); erre v ö . ném. gefleckter Wasserlaufer ( = foltos partfutó) é 3 ang. spotted snipe ( = pettyes sneff): 'ua.' (Gozmány 1 1 4 8 4 ) . Piros lábáról nevezik nagy piroslábú sneff-nek (Chernél; nagy piroslábú snepf: Á S z . 34) és nagy piroslábú cankó-n&k (Kelemen 154). Ez a név a piroslábú sneff 'piroslábú cankó' korrelatív p á r j a (mindkét faj lába piros), s azt fejezi ki, hogy a füstös cankó nagyobb t á r s á n á l („cankóink közt ő a legnagyobb": Chernél). Idegen n y e l v i meg­ felelőkre 1. ném. groBe rotfüBige Schnepfe és fr. grand chevalier á pieds rouges: 'ua.' ( = nagy piroslábú sneff: Gozmány i. h.). — Nagy v o l t á v a l és jellegzetes, éles csuit füttyentésével függ össze nagy fütyülő sneff (Chernél) elnevezése.

Piroslábú cankó Tringa totanus (Chernél 1 9 8 ; E M 1 2 4 ; U 183) A földön narancsvörös lába legfőbb ismertetőjele: „a füves, zsombékos, alacsony vizű mocsárban . . . élénk vörös lábaival kirí a t a v a s z i n ö v é n y z e t eleven friss zöldjéből" (Chernél 199). Erről k a p t a következő n e v e i t : 1 5 9 0 : Vórős labu madár (SzikszF. 7 7 ; v ö . lat. Erythropus 'ua.' [ = vörös láb: uo.]), Piroslábú Snef (Földi 196), veres lábú viziram (Vajda 5 8 7 ; az utótagot 1. füstös cankó a.), vörös­ lábú cankó (Hermán, Madh. 433), piroslábú cankó (N 95.), piros160

lábú sneff (Chernél), piroslábú snyeff (Hermán 195). Idegen nyelvi megfelelőkre v ö . : ném N. RotfuB, Rotbein (Brehm 3 : 29), svéd rödbena (piros láb(ú)), finn punajalkaviklo (NA 37) és észt punajalgtilder (Máger 70) (piroslábú cankó): 'ua.'.A sárgalábú sneff (Brehm— Schenk 2: 384) a fiatalok narancssárga lába a l a p j á n keletkezett; v ö . ném. GelbfüBler 'ua.' ( = sárgalábú: Gozmány 1 1 4 9 2 ) . Ez a m a d á r „a leghangosabb cankófaj; változatos, dallamos fütyülése a mocsaras, füves rétek legjellemzőbb h a n g j a " (EM 1 2 5 ) . Erről is több nevet k a p o t t ; tyütyőke, tyücsűke (Alföld, Tisza melléke: N 95.) és tyütyüke (Brehm—Schenk 2: 384) elnevezése tyű-tyütyű (Chernél 199) hangját utánozza, végződésük a madárnevekben gyakori -ke kicsinyítő képző (1. réti cankó a. is). Ezekre v ö . tyütyükél = a cankó hangja (MNy. 1 9 2 5 : 2 1 8 ) , illetőleg hangutánzó idegen n y e l v i neveket: ném. Tülűt, Dűtchen (Suolahti 286), Tütschnepfe (Tüt = a m a d á r hangját utánzó szó + Schnepfe 'sneff: B r e h m 3: 29), Tütlü (Gozmány 1 1 4 9 2 ) , észt tüll, tülder (Máger 7 0 ) : 'ua.'. F ü t y ü ­ léséről nevezték el fütyülő sneff-nek (N i. h.; Velence: Chernél; SzegSz.), fütyülő sárfutó-n&k (Madarász 359); erre 1. ném. Pfeifer ( = fütyülő), Pfeifschnepfe ( = fütyülősneff): 'ua.' (Gozmány i. h.). Tavaszi trillázó füttyéről (dlidl-dlidl-dlidl: EM) k a p t a Szeged környéki lilimadár és lidike (UMTsz.) nevét. Valószínűleg idetartozik a jelentés nélkül közölt N. dilimadár (ÚMTsz.; SzegSz.) is. Szalagosszárnyú sneff-nek (Chernél) sűrűn sávozott oldaláról nevez­ ték el; v ö . R. lat. szakny. Totanus striatus 'ua.' ( = csíkozott cankó: Brehm i. h.). A réti sneff (Chernél; rétisnepf: Á S z . 34) előfordulási helye alapján született. Eső Snef (Földi 195), eső-sneff (Alföld: N i . h.; esősnepf: Á S z . 34) n e v é t azért kapta, mert időjárást jelző tulajdonságot v é l t e k föl­ fedezni benne. Ennek az v o l t az oka, hogy e m a d á r vizenyős helye­ k e t keres föl, s esőzések a l a t t és u t á n olyan helyeken is megjelent (a víz miatt), ahol egyébként nem lehetett g y a k r a n látni. Hasonló elnevezésekre 1. árvízhozómadár 'küszvágó csér', ném. Regenvogel 'nagypóling' ( = esőmadár) és Regenschnepfe' szürke cankó', ill. 'kispóling' ( = esősneff: B r e h m 3 : 15). A V a j d a közölte kis kurli (576) részint fordítás, részint szóköl­ csönzés: a fr. Petit courlis 'ua.' ( = kis kurlik: uo.) jelzőjét lefordí­ t o t t a , a jelzett szót á t v e t t e V a j d a , megjegyezvén, hogy „Kurli nevét kiáltozásátul k a p t a " (575; v ö . még nagypóling a. és Suolahti 282). — A szánkó (Hermán, Pászt. 655) a cankó nyelvjárási változata, a tankócsirke (i. m. 6 5 6 : Túrkeve) előtagja is ezzel függhet össze. K e v é s s é valószínű, h o g y a N. tankó 'ostoba, hülye' (Vác), 'beszélni nem tudó' (Dunaújváros: ŰMTsz.) szóval állna kapcsolatban.

11 Kiss Jenő

161

T a v i cankó Tringa stagnatilis (Chernél 1 9 2 ; E M 1 2 5 ; U 184)

Sárgalábú cankó Tringa flavipes (Brehm—Chernél 3: 4 0 ; EM 1 2 6 ; ü 183)

L á b a színéről k a p t a több n e v é t is: sötétlábú snyeff (Apaj körül: Petényi 267), ződlábú snyeff (SzegSz. zöldlábú sneff a.), zöldlábú cankó (Brehm—Schenk 2: 386) és kéklábú snyeff (SzegSz. kéklábú sneff a.). A zöld és a kék fölcserélésére v ö . szalakóta a. A fekete sneff (N 97.) a tollak közepének fekete színére vonatkozik. A feketelábú snyeff (Petényi i. h.) a madártani leírás alapján ítélve túlzás. A tavi jelzős n e v e k (tavi víziram: V a j d a 587, az utótagot 1. füstös cankó a.; tavi cankó és tavi sneff: N i . h.) a m a d á r tartózkodási helye alap­ ján, s valószínűleg német m i n t á r a j ö t t e k létre; v ö . ném. Teichwasserlaufer 'ua.' ( = t a v i cankó: B r e h m 3 : 27). A tavi sárfutó Madarász (360) elnevezése (ő a sárfutó-t nemi n é v k é n t használta).

Tükörszó; a lat. szakny. Tringa flavipes 'ua.' ( = sárgalábú cankó: Brehm—Chernél) fordítása (sárgalábú cankó: Brehm—Chernél, sárgalábú cankó: EM). A n é v a d á s a l a p j a a lábak élénksárga színe v o l t . Idegen n y e l v i megfelelőkre 1. N A 37.

Szürke cankó Tringa nebularia (Chernél 1 9 3 ; E M 1 2 6 ; U 183) Legkorábbi neveit hosszú, röptében farkán is túlérő zöldes lábáról k a p t a : Zöldlábú Snef (Földi 196), zöldlábú viziram (Vajda 5 8 6 ; a viziram m a g y a r á z a t á t 1. füstös cankó a.), zöldlábú sneff (N 98.), zöldlábú fütyülősneff (Chernél), nagy zöldlábú sneff (Brehm—Chernél 3: 33, m e r t a füstös cankóval e g y ü t t ez a legnagyobb cankó), zöld­ lábú cankó (Gozmány 1 1 4 8 9 ) . Ezekre v ö . R. ném. Grunbeinlein ( = zöld lábacska: Suolahti 287), Grünschenkel (Brehm 3 : 27) és ang. greenschank (NA 37 = zöld lábszár): 'ua.'. A szürke sneff (N 98.), szürke cankó (Chernél) és a szürke sárfuó (Madarász 3 6 1 ) a tollazat bizonyos részeinek világosszürke színe alapján keletkezett. Tudományos n é v v é v á l á s á b a n a R. lat. szakny. Totanus griseus-nak 'ua.' ( = szürke cankó: Brehm i. h.) is v o l t sze­ repe. Nagy termetéről k a p t a m á r említett nagy zöldlábú sneff és, nagy fütyülő sneff (Brehm—Schenk 2: 387), v a l a m i n t nagy vízisneff (Chernél) és nagy cankó (Brehm—Chernél i. h.) nevét. Idegen n y e l v i megfelelőkrevö.or.fíoAbluoü yAum ( = nagy p a r t f u t ó : N A 3 7 ) , hang­ utánzó elnevezésére pedig észt tiiu-tiiu (a m a d á r hangját utánzó szó m i n t m a d á r n é v ) , tillutaja (til-til hangon fütyülő, trillázó: Máger 7 1 ) : 'ua.'.

Erdei cankó Tringa ochropus (Chernél 1 9 5 ; E M 1 2 6 ; U 183) V a j d a folyami víz-iram-nak (587) nevezte, mert „folyóink szélein közönséges" (i. m. 5 8 8 ; a víz-iram-va 1. füstös cankó a.). A z erdei cankó (N 93.) azon az alapon j ö t t létre, hogy e m a d á r erdőkben fészkel; v ö . ném. Waldwasserláufer, svéd skogssnappa, finn metsaviklo: 'ua.' ( = erdei cankó: N A 3 8 ) ; v ö . még az erdei jelzővel a l a k u l t madárneveket. Cigány sneff-nek (Alföld: N i. h.; cigány'snyeff: H e r m á n 289 és SzegSz. cigánysneff a.) és cigánycankó-nak (Kelemen 156) sötét hátoldaláról nevezték el. F'ecskesneff (Alföld: Chernél; fecskesnyeff: Hermán i. h. és SzegSz. molnársneff a.; fecskesnepf: Á S z . 34), v a l a m i n t galamb-sneff (Al­ föld: N i. h.) neve ügyes, gyors, cikázó repülése alapján keletkezett; v ö . ném. Schwalbenschnepfe 'ua.' ( = fecskesneff: G o z m á n y 1 1 4 9 0 ) . A zöldlábú cankó, zöldlábú sneff (N i. h.), zöldlábú sárfutó (Madarász 362) n é v a lábak szürkészöld színére u t a l ; ezekre 1. ném. N. Grünfüííel, Grunbeinlein: 'ua.' ( = zöldlábacska: B r e h m 3: 3 1 ) . Élénk, csengő hangjáról, f ü t t y é r ő l nevezték el fütyülő-sneffnek (Alföld: N i . h.; J á s z b e r é n y : Chernél; fütyülő snepf: Á S z . 34); v ö . erre észt tillutaja, tüllitaja 'ua.' ( = til, til hangon fütyülő, tril­ lázó: Máger 7 1 ) . A molnársneff (Chernél), mónársnyeff (SzegSz. molnársneff a.; molnársnepf: Á S z . 34) elnevezés alapja az volt, hogy fehér far­ csíkja „valósággal kivilágít a sötét hátoldalból" (EM 1 2 7 ) . V ö . erre molnárfecske, ill. ném. WeiBarsch 'ua.' ( = fehér fenék: G o z m á n y 11 490), Fisteriing 'billegető cankó' ( = pék: Suolahti 289). 3

R é t i cankó Tringa glareola (Chernél 1 9 4 ; EM 1 2 7 ; U 183) V a j d a a l k o t t a első nevét, az erdei víz-iram-ot (588; a víz-iram-ot 1. füstös cankó a.) a madártani leírás alapján (északi erdőségekben, v í z ­ közeiben fészkel). A fenyér cankó (Hermán, Madh. 4 3 3 ) , réti cankó,

162

11*

163

mocsári cankó (N 94.), réti sárfutó (Madarász 363) nevet tartózkodási helyéről k a p t a . G y a k r a n fütyül trillázó hangon, több nyelvjárási nevét ennek kö­ szönheti: tyücsűke (Tiszamellék: N i. h.), tyütyőke (Alföld: MTsz.), tyütyüke, csücsüke (Alföld: Chernél; a tyütyüke SzegSz. is): ezek a -ke kicsinyítő képzővel alakultak; csihi sneff (Brehm—Schenk 2: 389). H a n g j á r a 1.: „sűrűn h a l l a t j a a maga éles, de jóhangzású csicsi-csihi s z a v á t " (Brehm —Schenk i. h.). Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : or. cfJuyJu, fr. titi, pititi (Gozmány 1 1 486). — A tarhonya snyeff (SzegSz. tarhonyasneff a.) a m a d á r n y á r o n fehér p o n t o k k a l sűrűn p e t t y e z e t t zöldesbarna hátoldala alapján keletkezett; v ö . ném getüpf eltér Wasserliiufer ( = p e t t y e s víztaposó), gefleckter Strandlaufer ( = foltos partfutó): 'ua.' (Gozmány i. h.). Billegető cankó Tringa hypoleucos (Chernél 1 9 6 ; EM 127) A z apró víz-iram V a j d a elnevezése (588): „Legkisebb víz-iramaink között" (uo., a víz-iram-ot 1. füstös cankó a.). Idetartozó egyéb nevei: apró cankó, kis sneff (Velencei-tó: N 92.). Billegető cankó (N i. h.) nevét arról k a p t a , hogy „iramodásai közben meg-megáll, és f a r k á t , de egész testét is billegeti" (EM); v ö . barázdabillegető, sárga billegető, hegyi billegető. — Tiszai sneff (Alföld), pataki sneff (Alföld), parti sneff (N i. h.; Chernél) és fövénysneff (Chernél) elnevezése egyazon okból: a m a d á r előfordulási helye alapján született; onomasziológiai megfelelőket 1. vörösnyakú vöcsök a., ill. v ö . ném. FluBuferláufer ( = folyóparti f u t ó : EM), finn rantasipi ( = parti cankó: N A 3 8 ) : 'ua.'. Hangja v é k o n y ti-szi-szi füttyentés (EM), erről nevezik csiviszvisz-madár-nak (Chernél; csiviszvíszmadár: Brehm—Chernél 3 : 42). Ez olyan alakulat, mint a csihi sneff 'réti cankó', kétkésmadár 'haris'. Idegen n y e l v i megfelelői közül 1.: svéd drillsnappa (= tril­ lázó sneff: N A i. h.), ném.Pfeiferle ( = f ü t y ü l ő c s k e : G o z m á n y 1 1 4 8 7 ) , észt vihitaja (— fütyülő, surrogó: Mager 72): 'ua.'. — Madarász hegyi sárfutó-n&k nevezte el, m e r t „ n y á r o n . . . csakis a magasabb hegységekben . . . költ" (364). Terekcankó Xenus cinereus ( B r e h m - C h e r n é l 3: 5 1 ; E M 1 2 8 ; U 185) K o r á b b i nevét, a szürke lotyó-t Hermán Ottó alkotta a lat. szakny. Xenus cinereus 'ua.' ( = szürke cankó: Madh. 433) m i n t á j á r a , nemi n é v k é n t a nagygoda nyelvjárási nevét, a lotyó-t használva (1. kis164

goda a.). A névadás a l a p j a a fejtető és hátoldal színe v o l t . A terek­ cankó (Brehm—Chernél) a ném. Terekwasserlaufer 'ua.' ( = terek cankó: B r e h m 3: 36) részfordítása. Nevét arról kapta, hogy a Terek folyó környéke (Kaukázus vidéke) v o l t egyik tartózkodási helye; v ö . R. lat. szakny. Limosa Terek ( = Terek goda), Terekia cinerea ( = szürke tereki [madár]): 'ua.' (Brehm i. h.).

Nagygoda Limosa limosa (Chernél 2 0 3 ; E M 1 2 8 ; U 182) A nagygoda, nagy lotyó (N 100.) a kisgodá-val és kis lotyó-vaA 'kisgoda' v a n korrelációban, s azt jelöli, hogy az előbbi nagyobb az utóbbinál; v ö . nagylilik: kislilik, nagykócsag: kiskócsag, 1. még ném. groBe TJferschnepfe ( = n a g y partisneff), fr. grandé barge ( = nagy szalonka) (Gozmány 6440), or. fiOAbüioü eepemeHHUK ( = n a g y goda: NA 3 6 ) : 'ua.'. A feketefarkú lotyó (N i. h.) farka színéről k a p t a nevét; erre 1. ang. black-tailed godwit és fr. barge á queue nőire: 'ua.' ( = fe­ kete farkú goda: EM). — A Nomenclator szerint S z a t m á r b a n goda a m a d á r neve (eredetmagyarázatát 1. följebb). A nagy lotyószalonka Madarász alkotása (357) a m a d á r csacsogó természete és a szalonkák­ hoz v a l ó hasonlósága alapján. Ez utóbbi m i a t t nevezik goda szalonM - n a k a Szamos és Z a g y v a mentén (Chernél). Lotyósneff (Chernél), lotyósnyeff (Szeged: UMTsz.), illetőleg lotyó (SzegSz.; Szeged, V á c : ŰMTsz.; B r e h m — S c h e n k 2: 406) nevére 1.: n y i v á k o l ó , sajátságos h a n g j á t hallatja, melytől hangutánzóan egyik m a g y a r n e v é t is kapta. Tényleg lotyó, lotyó, lotyó v a g y inkább tyü-iityóó, tyű-ii-tyoó, ü-tyó, i-tyó v o n t a t o t t a n e j t e t t hangokkal fejezhető az ki. Különösen párosodás szakában sokat beszélget" (Chernél 204). P o n t o s megfelelője a ném. Lodjoschespfe 'ua.' ( = logyósneff: G o z m á n y 6440). A gombosorrú sneff (Alföld: Chernél) a m a d á r t a n i leírás alapján nem m a g y a r á z h a t ó . Vonyóorrú sneff (Alföld: Chernél), vonyósneff (SzegSz.) nevét nagyon hosszú, egyenes csőréről kapta.

Kisgoda Limosa lapponica (Chernél 2 0 2 ; E M 1 2 9 ; U 182) Első hazai elnevezését, a lapp lotyó-t Hermán Ottó a l k o t t a a lat. szakny. Limosa lapponica 'ua.' ( = lapp goda: B r e h m 3 : 1 9 ) részfor­ dításával. A lappiandi lotyó (N 99.) ennek szinonimája: a ném. Lappland 'Lappföld' ( = Lappország) -i melléknévképzővel a l k o t o t t 165

származéka a jelző. Nevét előfordulási helyéről kapta. í g y j ö t t létre a R. lat. szakny. Limosa novaboracensis 'ua.' ( = északi goda: B r e h m i. h.) is, amely alapján Madarász megalkotta a maga északi lotyószalonká-]át (356). A kisgoda, kis lotyó a nagygoda, nagy lotyó ellentett p á r j a (1. nagygoda a.). A rozsdavörös lotyó (N i. h.) a hím nyári tollazata a l a p j á n a l k o t o t t mesterséges név.

Nagypóling Numenius arquata (Chernél 2 0 5 ; E M 1 2 9 ; U 1 8 1 ) „Magyarország tőzeges rétjeinek r i t k a költő madara. Nagy tömegekben v o n u l á t " (EM). É r t h e t ő tehát, hogy számos elnevezése v a n . A póling szótörténetét, eredetét 1. följebb. Földinél Póling e m a d á r n e v e (195), Vajdánál kurli ugarály (575; a kurli eredetére 1. piroslábú cankó a.; az ugarály az ugar főnév -ály képzős n y e l v ú j í t á s i származéka, amelyet V a j d a a ném. Brachvogel 'ua.' ( = u g a r m a d á r : uo.) részfordításával alkotott). — A nagy jelző (nagy póling, nagy szélkiáltó, nagygojzer, nagy hujtó: N 1 0 1 . , nagypóli: EM) azt fejezi ki, hogy e m a d á r a kispólingnál termetesebb (idegen n y e l v i meg­ felelőkre 1. NA 36). Több neve, így a póling és alakváltozatai (póli, pólic: Alföld: N. i. h.;pólinc: Csallóköz: Chernél; idetartozik a még t o v á b b i tisztázásra szoruló kulic: Hanság: N. i. h„ kúlic: B r e h m — Chernél 3 : 23 is) hangutánzó eredetű. — A rábaközi pálimadár (Kisfalud-Mihályi: saját gyűjtés 1978) páli eleme a póli népetimoló­ giás v á l t o z a t a (az ugyancsak rábaközi falu nevének, P á K - n a k a ha­ t á s á r a is). A polyikmadár-ról (Túrkeve) azt jegyzi meg H e r m á n O t t ó : „ A kiáltástól" (Pászt. 654). A nagy hujtó és ujtó (Drávafok: N i. h. és Chernél), godahujtó (Her­ mán, Pászt. 650) hujtó és ujtó eleme is hangutánzó. A b b a a hangután­ zó szócsaládba tartoznak, amelyiknek köznyelvi tagja a huj indulat­ szó (1. TESz. huj a). A n y e l v j á r á s o k b a n számos idetartozó szóegyed él, mint például a hujánt, hujángat, hujákol, hujikol, hujjongat, hujjít 'kiabál, kurjongat, rikoltoz', hujjogat 'hejehujáz, rikkantgat', hujjogtat 'kiabálva zaklat' (MTsz.), hújogat 'vonít (a k u t y a ) ' (Nyatl. 3 7 7 . : M 20. kutatópont), hujákol 'huhog' (MTsz.; ŰMTsz.), stb. A hujtó m a d á r n é v az idézett igék tövéből -t mozzanatos képzővel a l k o t o t t származék melléknévi igeneve, s a csattogó, cserregő, süvöltő-típusú m a d á r n e v e k sorába tartozik. A jelentéstanilag talán különösnek ható madárelnevezéshez v ö . bölömbika a. Összefügg a hujtó-vsl az ujtó. Első fokon azonban a következő s z a v a k k a l v a n rokonságban: ujjant 'kiabál, kurjongat, rikoltoz' (MTsz., 1. ehhez hujjant), újjogat 166

'vonít (a k u t y a ) ' Nyatl. i. h.: P 1 7 . k u t a t ó p o n t ; ehhez v ö . hujjogat, újongat 'ua.' (Nyatl. i. h.: Cssz. 22. k u t a t ó p o n t ; v ö . ehhez hujjongat) stb. Ezek az igék az u-uu-uú-ú hangsorral leírható hangmegnyil­ vánulásokat fejezik ki, miként az uvít, uvítt 'vonít (a k u t y a ) ' (Nyatl. i. h.) és a köznyelvi ugat, v a l a m i n t az eredetileg kutyauszítóként használt uccu, ill. az uszít ige is (1. TESz. uccu és uszít a.). A hujtó: ujtó viszonyára 1. huhu: uhu, ill. uccu: huccu, uszít: huszít (i. h.). Hangutánzó a tutuka (SzegSz.) is; hasonló, -ka kicsinyítő kép­ zős madárneveket 1. piroslábú cankó és réti cankó a.; v ö . ném. TutVogel 'ua.' ( = t u t - m a d á r : Grossinger 144). P e t é n y i közli a tőcs és töcsmadár (245; az utóbbit Nagykunságból és Heves megyéből az ŰMTsz.) elnevezéseit, amelyeket a követke­ zőkkel toldhatunk meg: töcsmadár (Nagykáta: Pungur k. és K i s ú j ­ szállás: ŰMTsz.), tőcs-tőcs (Nagykunság: Chernél), töcs, teős-teős (Hermán 1 9 3 ; a teős-teős nem világos: sajtóhiba? elírás?), töcs-töcs (Brehm — Schenk 2: 402), tőcsér (Poroszló: Heves megye: Chernél; Nyíregyháza: ŰMTsz.; tőzsér: A S z . 1 1 6 ) , tölcsmadár (Nagykörű, Szolnok: ÚMTsz.). Chernél í r j a : „néhol . . . a pólingot h í v j á k így, de úgy hiszem, tévesen, mert a töcs hangutánzó s e faj [ti/a gólyatöcs] szólására vonatkozik" (170), 1. még gólyatöcs a. V ö . ném. N. TitschSchnepfe 'ua.' ( = tics-sneff: P e t é n y i i. h.). E n n y i hangutánzó elnevezésének az ismeretében szinte természe­ tes, hogy időjósló tulajdonsággal is felruházták e m a d a r a t . E z t bizo­ n y í t j a Eső Snef (Földi 195), v a l a m i n t alföldi szélkiáltó és nagy szél­ kiáltó (N i. h.) neve, amelyet m á r Grossinger is közölt: Szél-kiáltó ( 1 3 2 : 1793), s amely Szegeden szélkiátó-nak. (SzegSz. szélkiáltó a.) hangzik. Vö. még: „ha a töcsmadár kiált, eső lesz" (Sárrét: ŰMTsz. töcsmadár a.). Idegen n y e l v i megfelelőkre 1.: ném. N. Windvogel ( = szélmadár), Regenvogel ( = esőmadár: Brehm 3 : 194), észt vihmakass ( = szélkakas) és vihmakull ( = szélkarvaly: Máger 7 4 ) : 'ua.'. A gojzer (Hermán, Madh. 4 3 1 ; SzegSz.), gujzer (Chernél) j ö v e v é n y ­ szó; a bécsi ném. Goiser 'ua.' (Suolahti 282) átvétele. A Rétközből is közölt császársneff (Hermán, Pászt. 6 4 7 ; ŰMTsz.) a ném. Kaiserschnepfe 'ua.' (== császársneff: Hermán i. m. 650) fordításának látszik (a gojzer végső soron e német m a d á r n é v előtagjára megy vissza). A gólyasneff (Szarvas, Szentes), gólyalábú sneff, hosszúlábú csér­ gázló (Petényi i. h.) neveit a gólyához hasonló hosszú lábai u t á n k a p t a ; v ö . ném. Storchschnepfe 'ua.' ( = gólyasneff: uo.). — A viziszarka (Kiskőrös: P e t é n y i i. h.) elnevezés a r r a v o n a t k o z h a t , hogy pihenni és éjszakázni sekély vizű t a v a k r a jár. — A csülök (Sárrétud­ v a r i : Hermán, Pászt. 648) azonos a köznyelvi csülök szóval, madár167

névi jelentésében tréfás n é v a d á s eredménye (s a gólyalábú sneff antonim párja), akárcsak ,az ember lába' jelentése (ÉKsz.). Tréfás névadással j ö t t létre a pisze (Kisújszállás: Hermán i. m. 6 5 4 ) i (a nagypóling ugyanis éppenhogy nagyon hosszú csőrű m a d á r ) . s

Vékonycsőrű póling Numenius tenuirostris (Chernél 2 1 0 ; E M 130) Lefelé hajló csőre v é k o n y a b b , m i n t a többi pólingé. Erről k a p t a — a nagypóling nyelvjárási elnevezéseit követő — tudatos névadás­ sal v a l a m e n n y i n e v é t : vékonycsőrű póling, vékonycsőrű szélkiáltó, vékonycsőrű hujtó, vékonycsőrű gojzer (N 102.), vékonycsőrű póli (EM). A z utótagok m a g y a r á z a t á t 1. nagypóling a. Nyelvjárási neve nincs, ezért a vékonycsőrű jelzőt j ó okkal a l a t . s z a k n y . Numenius tenui­ rostris 'ua.' ( = vékonycsőrű póling: N i. h.) u t ó t a g j a fordításának tarthatjuk. Póling Numenius phaeopus (Chernél 2 1 1 ; E M 1 3 0 ; U 1 8 1 ) A nagypóling kicsinyített mása. Elnevezéseinek zöme a nagypó­ ling-nevek korrelatív p á r j a : kis póling, kis szélkiáltó, kis gojzer (N 103.), m a g y a r á z a t u k a t 1. nagypóling a. A z eső-sneff-re (Tiszamel­ lék: N i. h.) v ö . nagypóling a., ill. d á n lille regnspove 'ua.' ( = kis esőpóling: N A 36). — Tutucska (Tiszamellék: N i . h.) n e v e hangután­ zó: kacagásszerű füttyéről k a p t a . E z a n é v a nagypóling tutuka el­ nevezésének a megfelelője; -cska kicsinyítő képzővel alakult a m a d á r h a n g j á t u t á n z ó hangsorból.

Erdei szalonka Scolopax rusticola (Chernél 2 2 0 ; E M 1 3 1 ; U 1 8 6 ) Legkorábbi n e v e , az erdei sneff ( 1 7 4 9 : K i r B e s z . 1 5 9 : NySz.) a k é ­ sőbbi m u n k á k b a n , ornitológiai leírásokban g y a k o r t a visszatér (Erdei-sneff: Grossinger 1 3 3 : 1 7 9 3 ; Erdei Snef: Földi 1 9 5 ; erdei snyeff: Chernél; erdei snepf: Á S z . 130). Mivel nyelvjárási elnevezé­ sei nincsenek, az erdei sneff-et a ném. Waldschnepfe 'ua.' ( = erdei sneff: Suolahti 2 7 5 ; a németben 1 5 5 5 ó t a adatolható) fordításának tekinthetjük. A német szó á t k e r ü l t az oroszba és az észtbe is, v ö . or. eaAbduiHen (NA 40) és észt valtsnepp (Máger 7 4 ) : ' u a . ' . A n é v a d á s a l a p j a a m a d á r élőhelye v o l t . Idetartozik V a j d a elnevezése, az 168

erdei lebenke (576) is: „Lebenke, a lebegve repüléstül" (uo.). A z erdei szalonka (Pák 1 8 0 ) a Nomenclator ó t a (107.) m a g y a r tudomá­ nyos neve e madárnak. Előfordul jelző nélküli neveként a sneff (Brehm —Chernél 3 : 2 ; isnef: B é k é s : Hermán, Pászt. 6 5 0 ) és a szalonka ( K e v e 1 9 6 0 : 39) is. Hosszúcsőrű vándor-n&k a vadászok nevezik (Vadászok nyelvén 145) hosszú csőre és a m i a t t , hogy költőzőmadár. A z erdő királynéja (uo.) is v a d á s z n y e l v i elnevezés. A névadás a l a p j a az volt, hogy a m a d á r jövetele a t a v a s z és az ú j é v v a d á s z a t a i n a k a megérkezését is jelenti, illetőleg mert a szalonkavadászat pompás élvezetet n y ú j t , sebes reptükkel a l k a l m a t a d n a k egy-egy b r a v ú r o s lövésre. „ K é t v á l t o z a t á t ismerjük: a kékes lábú szálláscsinálót, amelyik a leg­ korábban érkezik, és az ezt k ö v e t ő sárga lábú bagoly fejűt" (uo.). A z utóbbi v á l t o z a t teljes neve a bagolyfejű erdei szalonka (N i. h . ) ; erre 1. ném. Eulenkopfschnepfe ( = bagolyfejű sneff) és Eulenkopf ( = ba­ golyfej): 'ua.' (Gozmány 1 0 2 0 4 ) , amelynek részfordítása minden bizonnyal. — Téli szalonká-ri&k (Brehm —Schenk 2 : 395) az enyhe teleken egész éven á t fészkelőhelyén maradó szalonkákat h í v j á k (vö. vetési lúd a.).

Sárszalonka Gallinago gallinago (Chernél 2 1 4 ; E M 1 3 1 ; U 184) Számos neve v a n . A sárszalonka (N 105.) előtagja a m a d á r élő­ helye alapján keletkezett (mocsarakban, zsombékos lápokban, ned­ ves, tocsogó réteken él; v ö . sárjáró). Ez magyarázza t ö b b n e v é t i s : Sár-snef és Sár-Sneff (Grossinger 1 3 5 , 1 3 2 : 1 7 9 3 ) , Moh Snef (Földi 1 9 6 ; a ném. Moosschnepfe 'ua.' ( = m o h ( á s ) sneff: uo.) fordítása), Vizköri lebenke (Vajda 5 7 7 ; az u t ó t a g m a g y a r á z a t a i k ereiéi szalonka a.), sártyúk (Pák 1 8 2 ) , mocsári szalonka (Chernél), közönséges mocsári szalonka, közönséges sárszalonka (Brehm—Chernél 3 : 1 5 ) . A Mofz— Sneff (Grossinger 1 3 2 : 1793) a ném. Moos-Schnepfe 'ua.' ( = moh(ás) sneff: uo.) átvétele. Német eredetű a N. mórsneff (N. i. h.; Chernél; mórsnepf: Á S z . 1 2 5 ) i s : a,ném.Moorschnepfe'kis sárszalonka' ( = mo­ csári sneff: Brehm 3 : 12) került a magyarba. Benkő szerint a mór előtag az 'agyagos sár m i n t építőanyag; v á l y o g t é g l a ; stb.' jelentésű — egyébként német eredetű, 1. T E S z . mór a. — szóval azonos. E m a g y a r á z a t akkor lenne meggyőző, h a a mór szónak lenne '(kö­ zönséges) sár' jelentése is. A mór előtag — h a a ném. Moor-va, megy vissza — etimológiailag a muérréce műér részével azonos. A műér a ném. Moor 'mocsár' n y e l v j á r á s i v á l t o z a t á n a k az átvétele, s Fertő­ vidéki tájszó (1. cigányréce a.). A N. mólsneff (Hermán, P á s z t . 6 5 3 ) a 1

169

mórsneff-nek a magyarban gyakori r *~ l váltakozással létrejött változata, a mojsneff (Brehm—Schenk 2: 400) pedig (ha nem sajtó­ hiba v a g y elírás) ennek népetimológiás elváltozása. A közép sárszalonka (N 105.) a R. lat. szakny. Oallinago média 'ua.' ( = közép[ső] sárszalonka: B r e h m 3: 9) fordítása (valamennyi, ezzel a jelzővel alakult m a d á r n e v ü n k idegen (latin, r i t k á n német) minta fordításával j ö t t létre). A közép előtag azt fejezi ki, hogy v a n e m a d á r n a k kisebb és nagyobb fajtestvére is. — A Tarka-Sneff és a Török-Sneff (Grossinger 1 3 2 : 1793) feltűnően t a r k a tollazata alap­ ján keletkezett; v ö . törökkacsa, törökréce (barátréce a.). „Nászrepülés közben g y a k r a n z u h a n v a ereszkedik lefelé; ilyenkor szétterpesztett szélső farktollai jellegzetes, mekegésszerű hangot adnak" (EM 132). Ezért nevük „a leilei mocsár t á j á n benekecske, az ecsedi lápon báránybégető s máshol báránysneff" (Chernél 2 1 7 ; az 1. és 3. n e v e t közli a N i. h. is), illetőleg bárány-bőgető, kecskebőgető („hosszú orrú madár, mely b á r á n y v. kecskemódra szól": SzD 1 7 : 1792), égi bárány, vadkecske (Hermán, Pászt. 648, 657), ill. nyeffentyű (Bálint S. 370). A bene előtag ismeretlen eredetű (EtSz. bene a.). Idegen n y e l v i megfelelőkre 1.: ném. N. Himmelsziege, fr. chévre céleste, svéd himmelsget (Suolahti 276), finn taivaanvuohi (NA 39), észt taevakits (Máger 76) ( = mennyei kecske), or. őapameK (— b á r á n y k a ) , ógermán hoeferblo'ete ( = bakkecske-bégető: Suolahti i. h.), észt taevajaar ( = é g i kos), taevavoonakene ( = é g i bárányocska), taevatall (= égi b á r á n y ) , mőkitaja ( = bégető: Máger 7 6 — 7 ) , l a p p meakastak ( = mekegő: Lagercrantz, L p W s c h . 1: 478), zűrjén jen-mez ( = Isten kosa: Fokos-Euchs, S y r j W b . 592): 'ua.'.A magyar­ ban a mennyei kecske adatolható legkorábbról, 1651-ből, egy Zrínyi­ versből („Hallottál márbőmbőlbbikébt, Mennyei kechkét'': Zrínyi, A z vadász elnyugszik. Idézi: Négyesy: MNy. 1 9 1 4 : 259). Ez a n é v tükörszó; a lat. Capella coelestis 'ua.' ( = mennyei kecske: Suolahti i. h.) fordítása. A z ács sneff (Chernél) előtagja nem világos, a lonka (ÁSz. 125) a szalonka a l a k v á l t o z a t a , létrejöttének körülményei azonban tisztá­ zatlanok. Lehetséges, hogy a szalonka szláv előzményének, a lengyel slonka szóeleji mássalhangzó-torlódásának olyan típusú feloldásával j ö t t létre, amilyennel a sneff neff és a stiglic tiglic változata, t e h á t a torlódó mássalhangzók közül az elsőnek a kiesésével (további példá­ k a t 1. Keszler: N y t u d É r t . 63. sz. 4 1 ) . Csakhogy a lonka v á l t o z a t o t nem t u d j u k adatolni a régiségből, tájszógyűjteményekből, a szót közlő forrás pedig nem nevezi meg e szó származási helyét.

170

Nagy sárszalonka Oallinago (Chernél 2 1 3 ; E M 1 3 2 ; ü

média 185)

A három európai sárszalonka közt a legnagyobb, ezért nevezik így: nagyobb sárszalonka (Pák 182), nagyobb lebenke és nagy szalonka (Vajda 577), nagy sárszalonka (N 104.), nagy mór sneff, nagy mocsári szalonka (Chernél). Ezek a nevek a sárszalonka és a kis sárszalonka vonatkozó elnevezéseivel állnak korrelációban, m a g y a r á z a t u k a t 1. sárszalonka a. Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : R. lat. szakny. Oallinago major ( = nagyobb sárszalonka: B r e h m 3: 6), ném. N. groBeSumpfschnepfe ( = n a g y mocsári sneff: Suolahti 280), ang. great snipe és port. narceja grandé ( = nagy sneff: NA 3 9 ) : 'ua.'. A duplasneff (Hermán, Madh. 430) a ném. Doppelschnepfe 'ua.' ( = duplasneff: Brehm i. h.) fordítása, s azt jelenti, hogy e m a d á r na­ gyobb a többi szalonkánál (sneffnél). — A Chernél közölte néma sneff (néhol a Tisza mentén) úgy keletkezett, hogy e m a d a r a k hang­ talanul szállnak föl (részletesebben 1. kis sárszalonka a.). A z Á S z . adatai Chernél nyelvjárási a d a t a i n a k köznyelvesített v á l t o z a t a i (sneff >snepf). A mocsári szalonka (N i. h.) n e v e t a sárszalonká­ v a l közösen viseli, m a g y a r á z a t á t 1. ott.

K i s sárszalonka Lymnocryptes minima (Chernél 2 1 8 ; E M 1 3 2 ; U 185) Földi Gyepi tsirké-nek (196) nevezte a csibékhez v a l ó hasonló­ sága m i a t t (vö. széki lile a. is). V a j d a kis lebenké-je (az utótagot 1. erdei szalonka a.) és kis szalonka (577) elnevezése t u d a t o s névalkotás a fr. La petité Beccassine 'ua.' ( = a kis sárszalonka: uo.) n y o m á n . A kis jelző azt jelöli mindegyik nevében, hogy ez a legkisebb sár­ szalonka nálunk; 1. még kis sárszalonka (N 106.), kis mocsári sza­ lonka (Chernél), ill. törpe szalonka (Gozmány 6 7 2 9 ) ; korrelatív pár­ j a i t 1. sárszalonka és nagy sárszalonka a. A bekasszín (N i. h.; bekasszin: Gozmány i. h.) j ö v e v é n y s z ó ; a ném. Bekassine 'ua.' (Suolahti 275, a németben 1742 óta adatolható) átvétele. A német szó a fr. bécassine-ve 'ua.' megy vissza. Selyem- v . Szőrszalonka (Pák 183) nevét vékony, hajszerűen finom tollairól k a p t a ; v ö . R. ném. Haar-Schnepfe ( = haj[as] szalonka: Suolahti i. h.), Pudelschnepfe (göndör sneff: G o z m á n y i. h.): 'ua.'. Néma szalonká-nak a vadászok hívják, mert „a n a g y sárszalon­ kákhoz hasonlóan hangtalanul rebben fel" (U); v ö . néma sneff 'nagy sárszalonka', ill. ném. N. stumme Schnepfe (Brehm 3 : 12) és Stummschnepfe ( = néma sneff: Suolahti 280), stumme Bekassine 171

( = néma szalonka) és Stummé ( = néma: Gozmány i. h.), fr. l sourde (= a süket: Suolahti i. h.), bécassine sourde ( = süket szalon­ k a : E M ) : 'ua.'.

a

GULIPÁNFÉLÉK É S GÓLYATÖCSFÉLÉK RECURVIROSTRIDAE

-

Gólyatöcs Himantopus himantopus (Chernél 1 7 0 ; E M 1 3 3 ; ü 192) „Mindig a gólya kicsinyített képét l á t j u k benne" (Chernél 1 7 2 ) , ezért szerepel t ö b b nevében is a gólya szó: gólyasneff (Erdély, Dunán­ túl), gólyaszalonka (Pák 185), gólyatöcs, gólyatöcs, gólyalábú kosztonca (N 3 3 . n e m a.), széki gólya, gólyalábú töcs (Chernél), gólasneff (Her­ mán, Pászt. 6 5 0 ) , gólyalábú (Brehm —Schenk 2: 375). A széki gólya jelzője a r r a utal, hogy e madár szikes t a v a k mellett fészkel (vö. széki lile, székicsér). A töcs, tőcs a m a d á r h a n g j á t u t á n z ó szóból l e t t m a d á r n é v v é , 1. Chernél: "néha hangja a kecs töcs szóta­ gokhoz is hasonlít, s utóbbi a d t a a nép szájába a töcs madár elnevezést" (172 — 3; v ö . még nagypóling a.). A gólyasneff és gólya­ szalonka azon az alapon keletkezett, hogy a szalonkáknak is hosszú, v é k o n y csőre v a n . Hasonló okból és hosszú lábairól k a p t a karólábú snyeff (SzegSz. székiszarka a.) nevét, amelynek erdélyi megfelelője a gólyalábú kosztonca. A kosztonca Chernelék szerint „ A koszt-ról, mely a vesszőnél vastagabb, a rúdnál v é k o n y a b b ; innen a halászatban a kosztos-horog" (N 24. oldal, lapalj). Földi Gyöngyvér ( 1 9 1 ) elnevezése a d a t a i n k szerint a nagyliliket jelölte a régiségben s nyelvjárásainkban, a n é v á t v i t e l o k a — mi­ ként a gyöngyvér lile (Pák 185) esetében is — fehér testalja és piros lá­ ba lehetett. V a j d a tőcs szíjlábn&k (590) nevezte, m e r t „ A z mi őket megkülön­ bözteti s nevöket adá, igen magas és rendkívül v é k o n y lábok" (uo.); a szíjláb a l a t . Himantopus fordítása, 1.: „Himantopus, szíj-láb, gyöngesége m i a t t ; ezen m a d á r n e v e Pliniusnál" (Vajda 5 8 9 ) ; v ö . havasi lile a. Székiszarka (Chernél; SzegSz.) nevét nem a szarkához való külső hasonlóság alapján, hanem — tréfás elnevezéssel — azért kapta, m e r t t á p l á l é k á t szikes t a v a k környékén „szerzi be". V ö . a nagypóling viziszarka elnevezését.

172

Gulipán Recurvirostra avosetta (Chernél 1 6 8 ; E M 1 3 3 ; U 1 9 1 ) Legtöbb neve hosszú, fölfelé hajló karcsú csőre alapján született: Kardorrú (Földi 200), európai kardorru, N. Csutor-orr (Vajda 590), kardorrú gulipán, hajóorrú gulipán, felhajlottorrú gulipán, hajóorrú sneff (Tiszamente), pörgeorrú sneff (Tiszamente) (N 80.), kardorrú sneff, pörgecsőrű sneff, kaszaorrú sneff (Chernél), csutoraorrú sneff (Brehm—Schenk 2: 3 7 4 ) , pörgeórú sneff, hajóórú snyeff (SzegSz. pörgeorrú sneff a.). Idegen n y e l v i megfelelőkre 1.: l a t . szakny. Recurvirostra avosetta ( = visszahajtott csőrű gulipán), ném. Scibelschnabler ( = szablyacsőrű), N. Krummschnabel ( = görbecsőr), Verkehrtschnabel ( = fordított csőr) (Brehm 3 : 5 3 ) : 'ua.' (a csőr a l a k j a alapján v a l ó n é v a d á s r a 1. Werner, Die Benennung der Organismen u n d Organe 1 5 3 , 2 8 0 ) . A gulipán az É K s z . szerint ismeretlen eredetű. Chernelék a z t írják: „ m i n t hangfestő n é v az Alföld parasztvadászainál közkeletű" (Nyr. 1 8 9 8 : 538:), e szerint t e h á t hangutánzó. A gulipán hangja „Panaszos, fuvolázó klip, klip, klip v a g y kluip, kluip" (EM 134). A gulipán ebből, a madár hangját utánzó hangsorból keletkezett minden bizonnyal. Földi közli az Avozetta (200) nevet. Ez jövevényszó; a lat. szakny. avocetta (Vajda 590) átvétele. A latin szaknyelvi szót a fr. l'avocette, ol. avosetta: 'gulipán' f a j n é v v é tételével a l k o t t á k (1. Hentschel— W a g n e r 1 0 1 avosetta a.). Sneff-nek, ill. gulipánsneff-nek (SzegSz. lütyü a.) azért nevezik, mert hosszú csőrével a szalonkákra hasonlít. A nagy fehér sneff (Alföld: N i. h.) fehér főszíne alapján keletkezett; a nagy jelző arra vonatkozik, hogy a gulipán nagyobb a szalonkáknál. — A lütyü „hangutánzó szó" (SzegSz.). A tarka gulipán (N i. h.) tollazata színeire utal. A gulipánszalonká-t P á k közli (185).

VlZTAPOSÓ-FÉLÉK

-

PHALAROPIDAE

A víztaposó (Hermán, Madh. 4 3 1 ) tükörszó; a ném. Wassertreter 'ua.' ( = víztaposó: B r e h m 3 : 46) fordítása. A névadás a l a p j á r a 1.: „a parton, szárazon alig l á t t a m a víztaposókat; mindig úszva szede­ gettek, folyton ide-oda forgolódva a vízen" (Chernél 1 7 6 ) ; v ö . még észt veetallaja 'vékonycsőrű víztaposó' ( = víztaposó: Máger 79).

173

Laposcsőrű víztaposó Phalaropus fulicarius (Brehm-Chernél 3: 73; EM 134; U 191) Tudatos névadással születtek nevei. A lapic víztaposó (Hermán, Madh. 4 3 1 ) jelzője nincs meg forrásainkban, bizonyára a lapos melléknévvel összefüggő n y e l v j á r á s i szó. A laposcsőrű víztaposó (Brehm—Chernél) jelzője a R. lat. szakny. Phalaropus platyrhynchus, Phalaropus platyrostris: 'ua.' ( = széles/lapos csőrű víztaposó: B r e h m 3 : 46) u t ó t a g j á n a k a fordítása. A n é v a d á s alapja csőrének a l a k j a volt.

Vékonycsőrű víztaposó Phalaropus lobatus (Chernél 1 7 4 ; E M 1 3 5 ; U 190) K o r á b b i n e v e víztaposó (Hermán, Madh. 4 3 1 ; viztaposó: N 82.) v o l t (1. följebb). A vékonycsőrű víztaposó, keskenycsőrű víztaposó (N. i. h.) n é v a madár tűszerűén v é k o n y csőre alapján keletkezett, a R. l a t . szakny. Phalaropus angustirostris 'ua.' ( = vékony/keskeny csőrű víztaposó: Brehm 3 : 46) fordításával. Egyetlen n y e l v j á r á s i neve az uszósneff (Velencei-tó: Chernél; úszó sneff: Brehm—Chernél 3 : 6 7 ; úszó snepf: Á S z . 154). A n é v a d á s okára 1. a Chernel-idézetet följebb, a víztaposó magyarázatánál. A z észtben v a n szó szerinti megfelelője: ujuv nepp (Máger 79). Etimológiai érdekesség, hogy mindkét n y e l v mindkét szava azonos eredetű: a m. úszni és az észt ujuma finnugor eredetűek, a m. sneff és az észt nepp pedig n é m e t j ö v e v é n y e k ( < ném. Schnepfe).

UGARTYÚK-FÉLÉK

-

BURHINIDAE

U g a r t y ú k Burhinus oedicnemus (Chernél 1 6 3 ; E M 1 3 6 ; U 1 9 3 ) A z ugartyúk csallóközi nyelvjárási n é v v o l t korábban. Tudomá­ n y o s elnevezéssé, f a j n é v v é Chernelék t e t t é k (N 79.; Chernél). Való­ színűleg tükörszó; a ném. N. Brachhuhn 'ua.' ( = u g a r t y ú k : B r e h m 3 : 166) fordítása. A névadás a l a p j a a m a d á r tartózkodási helye v o l t („Hazánkban . . . kopár, i t t - o t t fás, bokros pusztaságokon, száraz ugarokon, sivatagokon . . . rendes jelenség" (Chernél 1 6 7 ) . A németben számos madárnév született az 'ugar' jelentésű Brach(e) szóval (1. B r e h m 3 : 15, 65, 8 4 ; Suolahti 59, 66, 272, 283, 2 9 5 , 3 0 0 , 332 stb.), a magyarban viszont nem, ezért nagyon valószínű, h o g y 174

e m a d á r n e v ü n k tükörfordítás. A z ugarszalonka t u d a t o s névadás eredménye az utótag fölcserélésével ( Á S z . 1 4 7 ) . Nyelvjárási elnevezései, a homok-sneff, pallagi sneff (Alföld: N i- h.), parlagi sneff (Chernél), homoki tyúk (Hermán, Pászt. 650) is a m a d á r élőhelye alapján születtek. — Egyéb neveit külső t u l a j ­ donságai alapján kapta, ezekre 1.: „ E nembe tartozó m a d a r a k kül­ seje és életmódja a lile és a túzok v e g y ü l e t e " (Chernél). A z idetarto­ zó nevek: túzok-sneff (Tiszántúl), reznek lile, bagoly fejű lile, furkófejű sneff (N i. h.), bagolyszemű sneff (Chernél). A z utóbbi nevekre v ö . : „kerek feje és feltűnően nagy, sárga szeme minden m á s parti madártól megkülönbözteti" (EM); v ö . kékes rétihéja a. A nagyobb cankócsirke (Szentes, Vásárhely: P e t é n y i 300) a kisebb cankócsirke 'pettyes vízicsibe' korrelatív párja, s a k é t m a d á r cankókhoz való hasonlóságán k í v ü l a köztük levő nagyságbeli különbséget fejezi ki. A homoksnepf és a túzoksnepf (ÁSz. 147) a Chernel-féle a d a t o k írásváltozatai.

SZÉKICSÉR-FÉLÉK ÉS FUTÓMADÁR-FÉLÉK GLAREOLIDAE

-

F u t ó m a d á r Gursior cursor (Chernél 1 4 1 ; E M 1 3 6 ; U 194) A futómadár (N 70.) a ném. Bennvogel 'ua.' ( = futó-, rohanó ma­ d á r : B r e h m 3 : 72) tükörfordítása. A z é r t nevezték el így, m e r t e m a d á r rendkívül jó futó. V ö . még R. l a t . szakny. Cursorius europaeus és Cursor europaeus ( = európai futó: Brehm i. h.), holl. renvogel ( = futómadár: N A 4 3 ) : 'ua.'. A szőke futómadár (NA 70) a tollazat h a l v á n y homokszíne alapján, t u d a t o s névadással j ö t t létre.

Székicsér Glareola pratincola (Chernél 1 4 2 ; E M 1 3 7 ; U 1 9 4 ) A neveinek többségében jelentkező széki, sziki jelző tartózkodási helyére u t a l : „ott éli napjait, o t t alapítja családját, hol a széksót virágzó fátalan legelőkön, porondokon, buckákon, székfenekekben csillogó locsogókon k í v ü l »aranykalásszal is ékes a rónaság«" (Chernél 1 4 4 ) : székicsér, sziki csíre (Alföld), sziki csirke (Debrecen) (N71.), szikicsire (Hortobágy:Chernél), széki csirke (Brehm—Schenk 2: 3 5 5 ; sziki csirke: Á S z . 1 3 1 ) , széki sirály, sziki sirály (Hermán, Pászt. 656). A csíre a csér v á l t o z a t a , a csirke pedig a csíre népetimo175

lógiás helyettesítésével, értelmessé tételével j ö t t létre (nem hasonlít a csirkére, t e h á t hasonlóság alapján nem nevezhették el így). A sirály u t ó t a g n a k az a m a g y a r á z a t a , hogy a székicsér hasonlít a sirályokra. A közönséges székicsér Madarász ( 3 3 9 ) elnevezése, e név­ típust 1. vörös vércse a. A pirpió (Alföld: Chernél; SzegSz.; piripió: Gozmány 5052) — illetőleg m á r Grossingernél Pirpio, Piripjó ( 3 3 2 , 4 4 8 : 1 7 9 3 ) — hang­ utánzó eredetű: „ U d v a r l á s u k a t gyönyörű repülési m u t a t v á n y u k , folytonos pirregésszerű szólásuk — mely u t á n hangutánzóan egyik m a g y a r nevét, a pirpíót v a g y piripiót k a p t a —- jellemzi" (Chernél 144).

örvös székicsér-nek (N i. h.) azért nevezik, mert „ t o r k a rozsdás­ sárga, p a t k ó a l a k ú a n keskeny, fekete, kissé fehéres színű rajzolat­ t a l [ v a n ] körülszegve" (Brehm—Chernél 3 : 1 1 4 ) . — Földibaszika (Brehm—Schenk 2 : 3 5 5 ) n e v é t a földön v a l ó táplálkozásakor lát­ h a t ó mozgásáról k a p t a : hirtelen meg-megtorpanásokkal, gyors lehajlásokkal k a p k o d j a a r o v a r o k a t (vö. még kormos szerkő és vörös vércse a.). — A rácpap (SzegSz. pirpió a.) hasonlóságon alapuló nóvátvitellel, a m a d á r és a szerb papok viselete közötti hasonlóság alapján született; v ö . oláhpap (bakcsó a.) és zsidópap (holló a.).

Feketeszárnyú székicsér Olareola nordmanni (Chernél 1 4 2 ; E M 1 3 7 ; U 1 9 4 ) A feketeszárnyú székicsér, feketeszárnyú csér (N 7 1 . ) a R. lat. szakny. Olareola melanoptera 'ua.' ( = feketeszárnyú székicsér: B r e h m 3 : 8 4 ) fordítása. A n é v a d á s alapja a m a d á r szárnybélésének fekete színe volt. Idegen n y e l v i elnevezései is a latin m i n t á t követik. A székicsér m a g y a r á z a t á t 1. székicsér a.

HALFARKAS-FÉLÉK - STERCORARIIDAE A halfarkas (N 6 . nem a.) a szélesfarkú halfarkas n y e l v j á r á s i (Velencei-tó) elnevezése v o l t eredetieg (Chernél; 1. még Hermán Madh. 4 3 2 ) , Chernél tudatos terminológiafejlesztéssel t e t t e nemi névvé. Szinonimája, a rablósirály (nyelvi szempontból informatívabb, egyértelműbb név) tükörszó; a ném. Baubmöwe 'ua.' ( = rabló­ sirály: B r e h m 3 : 5 5 2 : 2 . kiadás) fordítása (EM 1 3 8 ) . N e v ü k e t kalózkodó életmódjukról k a p t á k (1. U 2 0 3 ) . 176

Nagy halfarkas Stercorarius skua (Chernél 3 5 ; EM 1 3 8 ; U 2 0 4 ) A legnagyobb t e r m e t ű halfarkas. Ezért nevezik nagy halfarkas­ nak (N 1 3 . ) ; hasonló idegen n y e l v i neveire 1. NA 4 4 . A szkua (EM) jövevényszó, hozzánk bizonyára a németből került; v ö . ném. Skua; 1. még. lat. szakny. és ang. skua: 'ua.' (NA 4 4 ) . A szó végső forrása az ismeretlen eredetű ónorvég skúfr 'ua.' (Onions, OxfDictEngEt.). Szélesfarkú halfarkas Stercorarius (Chernél 3 6 ; E M 1 3 9 )

pomarinus

Mindkét nyelvjárási elnevezése zsákmányoló, ragadozó termé­ szete alapján született: halfarkas és vizi karvaly (Hermán, Madh. 4 3 2 ; Velencei-tó: Chernél); v ö . a hasonlóképpen létrejött észt merikalakull-t 'ezüstsirály' ( = tengeri h a l k a r v a l y : Máger 8 4 ) . A szélesfarkú halfarkas (N 1 4 . ) elnevezés a l a p j a az volt, hogy „a megnyúlt farktollak vége tompa, ezért a repülő m a d á r f a r k a v a s ­ kosnak tűnik" (EM); idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : ném. breitschwánzige Baubmöwe (Gozmány 1 0 7 2 6 ) , svéd bredstjartad labb, finn leveapyrstökihu (NA 4 4 ) , észt laisaba-ann (Máger 8 0 ) : 'ua.' ( = széles­ farkú rablósirály). A sodortfarkú halfarkas Madarász elnevezése az egymásra hajló középső farktollak alapján ( 4 0 3 ) . A szélesfarkú rablósirály (EM) a korábbi név u t ó t a g j á n a k az új nemi n é v v e l v a l ó fölcserélésével j ö t t létre. É k f a r k ú halfarkas Stercorarius parasiticus (Chernél 3 8 ; EM 1 3 9 ; U 2 0 4 ) A z ékfarkú halfarkas (N 1 6 . ) magyarázatául 1.: „középső, ék alakú farktollai egyenesen n y ú l n a k a többi farktoll mögé" (EM). A közép halfarkas Madarász elnevezése ( 4 0 4 ) , s a r r a utal, hogy szélesfarkú és nyílfarkú társa között áll nagyságát t e k i n t v e ; v ö . közép sárszalon­ ka (sárszalonka a.). A kis halfarkas (N i. h.) a nagy halfarkas korrela­ t í v párja. A z ékfarkú rablósirály (EM) az utótag fölcserélésével j ö t t létre a korábbi névből. Nyílfarkú halfarkas Stercorarius longicaudatus (Chernél 3 7 ; E M 1 3 9 ; U 2 0 4 ) A nyílfarkú halfarkas (N 1 5 . ; nyílfarkú halfarkas: Keve 1960: 43) elnevezés a m a d á r hosszú, keskeny, tűhegyes farktollai alapján 12 Kiss Jenő

177

született. — A sarki halfarkas Madarász elnevezése ( 4 0 5 ) , s a m a d á r tartózkodási helyére utal. A Chernel-féle névből az utótag fölcserélé­ sével lett nyílfarkú rablósirály (EM), 1. föntebb is. SIRÁLYFÉLÉK ÉS CSÉRFÉLÉK -

LARIDAE

A sirály szótörténeti a d a t a i : Síráj ( 1 7 9 1 ) , sirály, Siráj, sorigály. „Hangutánzó eredetű. Hangalakja a halászmadár vijjogó, éles hangját érzékelteti.Végződése valószínűleg azonos a deverbalis -l^-ly névszóképzővel; v ö . fogoly, harkály, homály stb. A l a k v á l t o z a t a i egy­ részt a szó hangutánzó eredetével, másrészt a szóvégi j vokalizációjáv a l m a g y a r á z h a t ó k " (TESz.). A sirály n e v e t Földi hozta forgalomba a t u d o m á n y o s irodalomban. A t a n k ö n y v e k révén v á l t általánosan ismertté. A TESz.közölte csira, csíre a csér-rel függ össze etimológiailag. A sorigály a sirály és a sorjáng-íéle, cséreket jelölő szavak v e g y ü léséből keletkezett. A sirály síró n e v é t 1 8 4 6 - b ó l közli kéziratos a n y a ­ gában Pungur. Szlavóniában sivajka (SzlavSz. sivajka a.) a sirály neve; ez a sivít tövéből képződött. Földi ( 2 1 1 ) a krits, kirits n e v e k e t hangutánzónak mondja. A csér m a d á r n é v r e — amely szorosan összefügg a sirály szóval — a következő a d a t o k a t közölhetjük: 1 8 2 0 : ,,A' halász m a d a r a k a t Cerkóknak h í v j á k Szegeden azon Cser szórúl, melyei élnek" (TESz. csér a.), csér, csira, csíre, csélla, csérla, csóré, csória, csérja, csérka, cserla, sorja, sorjáng (TESz. i. h. és sirály a.), csille, csilla, cséja (Chernél 6 5 ) , sörje, sorgya (Chernél), sőrje, sórjáng (Brehm—Schenk 2 : 3 4 5 ) , csór (EtSz. 2. csór a.), csíre (N 3 0 . ) , dankacsíire (Hermán, Pászt. 6 4 8 ) , sojja, söjje, sorján (ÚMTsz.). Hangutánzó eredetűek (TESz. csér a.). A hangutánzó szavak körében a hangtani törvényszerűségek nem érvényesülnek oly mértékben, ahogy a szókincs nem onomatopoetikus elemeiben. Túlzás lenne azonban teljes összevisszaságról beszél­ ni hangtani téren. Különösen akkor, ha azonos v a g y egymással érintkező n y e l v v á l t o z a t o k (nyelvjárások) hangutánzó elemeiről v a n szó. E z t példázza a csér (és az alább b e m u t a t a n d ó szerkő) is. V á l t o ­ zataik nagyobbik része ugyanis elrendezhető, megmagyarázható. A csér, ill. csór hangutánzó tő először a madárnevekben gyakori -a, -e végződéssel bővült. Ez lehet kicsinyítő képző és az -ó, -ő mellék­ névi igenév régi v á l t o z a t a egyaránt. A z u t ó b b i t az teszi valószínűb­ bé, hogy a kicsinyítő képző elsősorban állathivogatókhoz szokott járulni (Kelemen, Mondsz. passim), és az, hogy v a n cserrog igénk is (Szentes k ö r n y é k e : ÚMTsz. csérrog a.), amelynek -g képző nélküli t ö v e előfordulhatott korábban önállóan is. A z -a, -e képzős szár­ mazékból — ezt őrzi a csira, csíre, csíre, csiremadár (N 3 0 . ) — r ~ l

és l ~ j váltakozással, az l magánhangzóközi nyúlásával, m a j d elhasonulásával az a l a k v á l t o z a t o k jó része m a g y a r á z h a t ó . A Dunán­ túlról közölt sörje és sorja a csér;a-féle v á l t o z a t o k n a k felel meg (szóeleji s ~ cs v á l t a k o z á s r a v ö . saszla ~ csaszla). A sorja: sorján v i s z o n y r a v ö . harka:harkán 'harkály'. A csér szinonimája, a szerkő eredetét t e k i n t v e nem egyéb, m i n t a csér elkülönült v á l t o z a t á n a k kicsinyítő képzős származéka. A ren­ delkezésre álló adatok szerint a madárhangot utánzó csér, cser hang­ sor először -kó kicsinyítő képzővel b ő v ü l t , 1. tserkó (olv.: ? cserkó: 1 7 9 5 k.: T E S z . csüllő a.). Majd megjelent ennek c-s v á l t o z a t a , a cerkó ( 1 8 2 0 : T E S z . csér a.), 1. még N 3 0 . : Tiszamellék, ill. cérkó (SzegSz. halcérkó a.) és cerkó (SzegSz. kiscerkó a.). A sorban h a r m a d i k hang­ tani v á l t o z a t a szerkó v o l t . E z t k ö v e t t e a szerkő, amelyről a szótörté­ neti a d a t o k t a n ú v a l l o m á s a alapján föltehetjük, hogy a szerkó-ból hangrendi kiegyenlítődéssel j ö t t létre. Chernél m i n d h á r m a t — cerkó, szerkó, szerkő — az Alföldről közli, m a j d így f o l y t a t j a — ornitológiai szempontból igazolva ezzel a szerkő szó csér-bői v a l ó származtatásá­ nak helyességét — : „ A z utóbbi nevek mind a három Hydrochelidon-fajra [ = szerkőkre] j á r j á k , egyenként nem különbözteti ő k e t a nép, de cérla, csille, csilla, cséja, csélla, halász- v . lápi fecske, halászka stb. is, mint g y ű j t ő n é v , néhol általában a Hydrochelidon[ = szerkő] és Sterna-fajokra [ = csér] használatos" (Chernél 6 5 ) . 1

1

1

178

Szerecsensirály Larus melanocephalus (Chernél 5 1 ; E M 1 4 1 ; U 2 0 0 ) Nevét (N 2 1 . ) a fej és a n y a k fekete színéről k a p t a ; v ö . szerecsenpacsirta. A feketefejű sirály (N. i. h.) a lat. szakny. Larus melano­ cephalus és a ném. Schwarzkopfmöwe: 'ua.' ( = feketefejű sirály: B r e h m 3 : 1 1 3 ) fordítása. A középtengeri sirály (N. i. h.) a ném. Mittelmeer 'Földközi-tenger' [ = közép-tenger] fordításával szüle­ t e t t , s a m a d á r tartózkodási helyére utal, 1. mediterrán vészmadár a K i s sirály Larus minutus (Chernél 5 2 ; E M 1 4 1 ; U 2 0 1 ) Törpesirály (Hermán, Madh. 4 3 3 ) , kis sirály (N 2 2 . ) neve tudatos névadással azon az alapon született, hogy ez a legkisebb sirályfaj. Dunántúlról közölt kis halászmadár (N i. h.) neve nem k í v á n magya­ r á z a t o t . Egy, idegen n y e l v b ő l fordított tudománynépszerűsítő cikk­ ben b u k k a n t a m európai kissirály (Univerzum 1 5 6 : 1 3 ) nevére. Bizo­ n y á r a fordítás jelzője, a m e l y a m a d á r előfordulási helyét jelöli.

12*

179

Dankasirály Larus ridibundus (Chernél 4 2 ; E M 1 4 2 ; U 200) A dankasirály (Szabolcs: N 20.) előtagja, a danka, amely 'danka­ sirály' jelentésben Bessenyei egyik m u n k á j á b a n (1801/1898) fordul elő először, „ismeretlen eredetű. Ú g y látszik, hogy az összetételt Hermán Ottó a l k o t t a meg akkor, amikor megismerte a Bessenyeitől használt danká-t, és értesült róla, hogy Szabolcs megyében az idő­ sebb emberek még ismerik ezt a szót. ő honosította meg az összeté­ telt a m a d á r t a n i szaknyelvben is" (TESz. dankasirály a.). P u n g u r (kézirat) a Bodrogközből említi tangasirály, Hermán Ottó a R é t k ö z ­ ből dankacsüre (Pászt. 648) v á l t o z a t á t (a csűre a csér változata, 1. följebb). K o r á b b i nevei közül a nevető sirály (Vajda 618), kacagó halászka (Hermán, Madh. 4 3 1 ) , kacagó sirály (N i. h.) éles rikoltása a l a p j á n született; v ö . lat. szakny. Larus ridibundus, ném, Lachmöive, finn naurulokki (NA 46), észt naerukajakas (Máger 83): 'ua.' ( = nevető sirály); 1. még kacagócsér. Megjegyzendő, hogy a ném. Lachmöwe elő­ t a g j á b a n n e m a lachen 'nevetni' ige, hanem a Lache 'tocsogó' főnév rejlik, de népetimológiás ráértéssel 'nevető sirály'-nak értelmezik m a m á r (U 2 0 1 ) . — V a j d a veres lábú sirály (618) elnevezése tükörszó; a R. lat. szakny. Larus erythropus 'ua.' ( = vörös lábú sirály: uo.) fordítása. A n é v a d á s alapja a m a d á r kárminpiros lába volt. A dunai halászmadár és nagy halászmadár (Dunántúl: N 20.; az utóbbi F e r t ő t ó és Velencei-tó: Chernél) magyarázataképpen Chernél írja le, hogyan kíséri e madár „nálunk a vízenjáró réti embereket, s köztük azokat, kiket keresetük legjobban a tósághoz, vizek kör­ nyékéhez k ö t : a halászságot. Igazában az ő madaruk a sirály, s ők a halászmadár elnevezéssel el is ismerik ezt a viszonyt" (44). A dunai jelző a m a d á r előfordulási helyére utal, ahogy egyik német nyelv­ járási nevében a 'Rajna' jelentésű előtag: Bhein-Meve ( = rajnai sirály: Suolahti 403) is; v ö . még dunai bujár (vörösnyakú vöcsök a.), dunai réce (tőkés réce a.), bodrogi kacsa (kerceréce a.). A nagy halkapó-t (N i. h.) táplálékszerzési módjáról kapta. A már említett nagy halászmadár, nagy halkapó és a nagymadár (Kelemen 168) nagy jel­ zője azt jelöli, hogy a nálunk ismert v í z i m a d a r a k közt a d a n k a s i r á l y a nagyok közé tartozik (a nagy halászmadár a kis halászmadár 'küsz­ vágó csér' korrelatív párja). A lócsér-t 'ezüstsirály' a SzegSz. szerint a d a n k a s i r á l y r a is mondják. Idetartozik még a lócerkó (Bálint S. 369). „Ide-oda csapkod a sirálymadár, akárcsak fehér kendővel játsza­ nék a szellő . . fehér habokként fenn ringatóznak" (Chernél 4 4 ) ; erről is több n e v e t k a p o t t : vizi galamb (Velencei-tó), hó-galamb (Csalló180

köz: N 20), galambsirály, vízigyöngy (Hermán, Pászt. 649, 658). A közönséges sirály Madarász m ű s z a v a (391), erre v ö . vörös vércse a. Judás-madár (Drávafok: N i. h.) elnevezése messziről felismerhető, árulkodó hangja alapján keletkezett. Chernél az Alföldről és Erdély­ ből közli csüllö nevét, Schenk a hely megjelölése nélkül a sőrjét-t (Brehm —Schenk 2: 3 3 0 ) : mindkettő a kormos szerkő megnevezése, m a g y a r á z a t u k a t 1. ott. A sórigály (Hermán, Pászt. 655) magyaráza­ t á t 1. föntebb. Vékonycsőrű sirály Larus genei (Brehm—Chernél 3 : 1 4 5 ; E M 142) K o r á b b i neve, a galambsirály (Brehm —Chernél) tükörszó; a R. lat. szakny. Gelastes columbinus 'ua.' ( = galamb sirály: B r e h m 3 : 109) fordítása. Hasonlít a galambokhoz, ezért nevezték el így. A vékonycsőrű sirály (EM) is tükörszó: az ang. slender-billedgull 'ua.' ( = vékonycsőrű sirály: uo.) fordítása. Heringsirály Larus fuscus (Chernél 4 0 ; E M 1 4 3 ; U 199) Első neve, a sárga (lábu) sirály (Vajda 618) a R. lat. szakny. Larus flavipes és a fr. mouette a pieds jaunes: 'ua.' ( = sárgalábú sirály: uo.) tükörfordítása. Sárga lábáról nevezték el. A fakó sirály (N 18.) Hermán Ottó elnevezése az öregek tollazatának palaszürke színe alapján. A dolmányos sirály (N i. h.) és a feketehátú sirály (Ma­ darász 400) magyarázatául 1.: „nászruhában a v é n hím . . . kö­ p e n y e a sötét palaszürkétől a feketéig változik" (Madarász i. h.). A hering sirály (N i. h.) tükörszó; a ném. Heringsmőwe 'ua.' ( = he­ ringsirály: B r e h m 3 : 1 1 0 ) fordítása. Táplálékáról k a p t a ezt a n e v é t .

Ezüstsirály Larus argentatus (Chernél 3 9 ; E M 1 4 3 ; U 197) K o r á b b i neve, az ezüstös sirály (Hermán, Madh. 430) tükörszó; a lat. szakny. Larus argentatus 'ua.' ( = ezüstös sirály: B r e h m 3 : 108) fordítása. A z ezüstsirály (N 17.) ennek rövidített v á l t o z a t a . A név­ a d á s a l a p j a a m a d á r tollazatának fehér és halványszürke színe v o l t . Nyelvjárási neveiről Chernél ezt írja: „ A nagy s i r á l y o k a t n é ­ pünk nem igen különbözteti s így a nálunk megforduló L a r u s 181

fuscus-ra [ = heringsirály] s erre a fajra is általában csak nagy sirály j á r j a , a Balatonnál még Kata lúdja is; az Alföldön: lósirály, lócsér, lószemű sirály". Mindeme nevei nagy termetére u t a l n a k (a lúd utótag is), v ö . lócsér a. Hermán Békésből közli a lószemű sirály-t, Túrkevéről a lúszemű sirály-t (Pászt. 652). A halászpéter (van ilyen neve a jégmadárnak is), halkaptató (uo.) halászó életmódja alapján keletkezett. — A tengeri sirály (Univer­ zum 1 5 6 : 13) a ném. Seemöwe 'ua.' ( = tengeri sirály: Suolahti 402) tükörfordítása. V ö . : „a tengerpartok leggyakoribb sirálya" (EM).

Nálunk rendszeres téli vendég, ezért több nyelvjárási elnevezése is v a n : a nagy halászmadár (Dunántúl: N 19.) nevet a dankasirállyal közösen viseli. A halászka (Taktaköz: Zemplén megye: N i. h.) el­ nevezést táplálékszerzéséről kapta. A z őszi halászmadár (Velencei-tó: Chernél) a r r a vonatkozik, hogy e m a d á r nálunk ősszel jelentkezik; v ö . őszi lúd (vetési lúd a.). A z ősz sirály és szürke sirály (N i. h.) n e v e t világosszürke hátáról k a p t a . A kéklábu sirály (Chernél; kék­ lábú sirály: Brehm—Chernél 3: 146) a fiatalok lábának sárgás ké­ kesszürke színe alapján keletkezett.

Sarki sirály Larus glaucoides ( B r e h m - C h e r n é l 3 : 1 4 3 ; E M 1 4 4 ; U 199)

Korallsirály Larus audouinii ( B r e h m - S c h e n k 2: 3 2 5 ; E M 145)

Tükörszó; a ném. Polarmöwe 'ua.' ( = sarki sirály: Brehm 3: 108) fordítása (Brehm —Chernél). Sarkvidéki élőhelyéről k a p t a nevét. V ö . a sarki jelzős madárneveket.

Tükörszó; a ném. Korallenmöwe 'ua.' ( = k o r a l l s i r á l y : H. Garms, Pflanzen und Tiere Europas 149) fordítása (Brehm—Schenk). Csőre korallpiros színéről nevezték el.

Jeges sirály Larus hyperboreus ( B r e h m - C h e r n é l 3 : 1 4 3 ; E M 1 4 4 ; U 199) Ez a név (Hermán, Madh. 431) is tükörszó; a ném. Eismöwe 'ua.' ( = jégsirály: B r e h m 3: 108) fordításával a l k o t t a minden bizonnyal Hermán Ottó. A névadás a l a p j a az volt, hogy e m a d á r „az Északisarkvidék sziklás partjain és szigetein költ" (EM). Dolmányos sirály Larus marinus (Brehm—Chernél 3 : 1 4 6 ; E M 1 4 4 ; U 199) A ném. Mantelmöwe 'ua.' ( = dolmány[os] sirály: B r e h m 3 : 1 1 0 ) tükörfordítása (Hermán, Madh. 4 3 1 ) . A z öregek háta csaknem feke­ te, erről k a p t a n e v é t ; v ö . dolmányos varjú. Viharsirály Larus canus (Chernél 4 2 ; E M 1 4 5 ; U 199) Legkorábbi följegyzett neve forrásaink szerint a Szél-kiáltó (Grossinger 3 7 2 : 1793). Ez arra vonatkozik, hogy időjárásváltozás­ kor hangosabb. A viharsirály (Hermán, Madh. 430) tükörszó; a ném. Sturmmöwe 'ua.' ( = viharsirály: B r e h m 3 : 1 0 9 ; Grossinger i. h.) fordítása. 182

Fecskesirály Larus sabini ( B r e h m - C h e r n é l 3 : 1 6 5 ; E M 146) Tükörszó; a ném. Schwalbenmöwe 'ua.' ( = fecskesirály: Brehm 3: 120) fordítása. A n é v a d á s alapja az volt, hogy ez az „egyetlen európai sirály, melynek a farka mélyen villás végződésű" (EM). Csüllő Bissa tridactyla (Chernél 5 3 ; E M 1 4 6 ; U 202) Csüllő m a d á r n e v ü n k (TsüllÓ: Grossinger 3 6 7 : 1793) „Valószínű­ leg hangutánzó eredetű. Hangalakja a halászmadár éles, vijjogó hangját érzékeltetheti. Alaktanilag az igenevek kategóriájával rokon (vö. rigó), sőt lehet, h o g y v a l ó b a n igenév is . . . Alföldi és erdélyi nyelvjárási szó" (TESz.). Grossinger közli Halász-madár (uo.) n e v é t is, a m e l y e t t ö b b társá­ v a l közösen visel. A Háromujjú Tsüllő (Földi 1 9 5 ; a csüllő a, sirály szinonimája) és a háromujju sirály (Vajda 6 1 9 ) a R. lat. szakny. Larus tridactylus 'ua.' ( = h á r o m u j j ú sirály: uo.) fordítása. Ezek és a háromujjú sirály (N 23.) v á l t o z a t , v a l a m i n t a csonka sirály (N 8. nem a.) azon az alapon j ö t t e k létre, hogy a m a d á r hátulsó u j j a hiány­ zik. A z izlandi sirály (N 23.) egyik előfordulási helye alapján t u d a t o s névadással keletkezett. A törpe csüllő (N i. h.) arra utal, hogy faj­ testvéreihez képest kicsi. 183

Hósirály Pagophila eburnea (Brehm-Chernél 3 : 1 5 8 ; EM 1 4 7 ; U 202) K o r á b b i neve, a fehér sirály (Vajda 6 1 8 ) tükörfordítás a fr. mouefte blanche 'ua.' ( = fehér sirály: uo.) alapján. A hósirály (Hermán, Madh. 4 3 1 ) is tükörszó; a R. ném. Schneemöwe 'ua.' ( = hósirály: B r e h m 3 : 1 1 6 ) fordítása. A névadás alapja a madár tiszta fehér tollazata volt.

K o r m o s szerkő Chlidonias niger (Chernél 6 5 ; EM 1 4 7 ; U 2 0 7 ) E madár „teste alig rigónagyságú; fejtető és tarkó minden év­ szakban fekete" (Chernél). Erről a színéről több nevet is k a p o t t : kormos szerkő, cigány szerkő, cigány csér, fekete halászka, kis fekete halászmadár (Dunántúl), fekete csér (Tisza melléke) (N 3 0 . ) , ahogy az európai n y e l v e k többségében (NA 4 8 ) . K i s termete magyarázza a kis jelzőt a kis fekete halászmadár (1. föntebb) és kiscérkó (SzegSz. 1. kiscerkó a.) elnevezésében, s ez a m a g y a r á z a t a a kicsinyítő képzőnek is a halászka, illetőleg a szerkő, cerkó, szerkó szavakban. V ö . R. ném. klein schwartzer Seeschwalbe 'ua.' ( = kis fekete tengeri fecske: Suolahti 4 0 5 ) . A halászka (vö. erre cseh rybák 'csér' ( = halász): NA 4 7 — 5 0 ) , halcérkó, halszerkő (az utóbbiak SzegSz.) neveket ezért k a p t a : „táplálék u t á n j á r v a alacsonyan szállnak a vízszélek felett, és könnyed libbenéssel, a víz színét éppen csak érintve, k a p j á k fel élel­ m ü k e t " (EM). — Halászfecske, lápi fecske (Chernél), ill. réti fecske (Hermán, Pászt. 6 5 4 ) nevére 1.: „a szerkőket bízvást a tóságok fecskéinek m o n d h a t j u k " (Chernél 6 6 ) ; a földi b(a)szigá-r& pedig: „ a tücskök vedlettek, ami mindig a l y u k szája előtt történt, a szerkők alaposan kicsaptak és k a p k o d t á k a tehetetleneket. So­ mogyban — leginkább ezért — a fekete szerkő neve főgyi b[asz]iga" (Chernél 6 8 ) ; 1. földibaszika (székicsér a.), ill. a földi jelzővel a l a k u l t madárnevekre hantmadár a.

Fehérszárnyú szerkő Chlinodias leucopterus (Chernél 6 4 ; E M 1 4 8 ; U 2 0 7 ) Tudatos névadással, részint idegen m i n t á k fordításával j ö t t létre mindegyik elnevezése. A fehérszárnyú szerkő és a fehérszárnyú halászka (N 2 9 . ) a R . lat. szakny. Hydrochelidon leucoptera és a ném. 184

WeiBflügelseeschwalbe: 'ua.' ( = fehérszárnyú szerkő: B r e h m 3 : 99) fordítása, ill. részfordítása. A névadás alapja az volt, hogy „ a szárny felül szürkésfehér, legfehérebb a hajlásnál" (Chernél); a halászká-t 1. kormos szerkő a. A tarka szerkő-t (N i. h.) a m a d á r tollazatának színei alapján a l k o t t á k .

F a t t y ú szerkő Chlinodias hybrida (Chernél 6 3 ; E M 1 4 8 ; U 2 0 7 ) Mindegyik neve tudatos névalkotással keletkezett. A pofás szerkő (N 2 8 . ) és a fehérarcú szerkő (EM) elnevezésre 1.: „fekete sapkája élesen elkülönül a fehér arctól" (EM 1 4 9 ) . Vö. or. 6eA0ü}eKan Kpanm, holl. witwangstern: 'ua.' ( = fehérarcú csér: NA 4 7 ) . A fattyú szerkő (N i. h.) a R. lat. szakny. Hydrochelidon hybrida 'ua.' ( = keresztezett, hibrid csér: B r e h m 3 : 9 9 ) n y o m á n született mestersé­ ges név, v a g y — miként K e v e A n d r á s megjegyzi — spontán népi névadás azon az alapon, hogy b á r e madár szerkő, színezete a csérekéhez hasonló, ezért kereszteződésnek vélhették. — A bajuszos halászká-ra, (N i. h.) v ö . ang. whiskered tern ( = bajuszos csér) és ném. Weiűbartseeschwalbe ( = fehérszakállú csér): 'ua.' (EM). A szürkehasú halászka n e v e t Madarász a l k o t t a : „torka, begye, melle és hasa szürke" ugyanis ( 3 8 9 ) . A halászka (ÁSz. 5 0 ) m a g y a r á ­ z a t á t 1. kormos szerkő a.

Kacagócsér Gelochelidon nilotica (Chernél 5 7 ; E M 1 4 9 ; U 2 0 5 ) A kacagócsér (N 2 5 . ) a ném. Lachseeschwalbe 'ua.' ( = kacagócsér: Brehm 3 : 9 7 ) fordítása. A n é v a d á s alapja az volt, hogy „hangjuk . . . . v a l ó b a n kacagásszerű" (Chernél 5 8 ) . A Madarász-féle kacagó halászka ( 3 8 2 ) ebből, a nemi név fölcserélésével j ö t t létre. Erre 1. kormos szerkő a.

Lócsér Hydroprogone tschegrava (Chernél 5 6 ; E M 1 4 9 ; U 2 0 5 ) Ez a m a d á r a legnagyobb csér, ezért k a p t a ló-csér, nagy csér (N 2 4 . ) nevét. V ö . : „ A ló- előtagú összetett szavakban az előtag legt ö b b n y i r e az így jelölt növények, illetőleg állatok szokottnál nagyobb v o l t á r a u t a l " (TESz. ló- a.). Idetartozik minden bizonnyal 185

a ló-szerkó 'nagyobbfajta sirály' (Szeged: MTsz. ló a.) és a szegedi lócerkó (SzegSz. lócerkó a.) is. A káspi csér (N i. h.) a R. lat. szakny. Sterna caspia 'ua.' ( = káspi csér: uo.) tükörfordítása. A nagy halászka Madarász elnevezése (380), v ö . kacagó csér a. K e n t i csér Sterna sandvicensis (Chernél 7 8 8 ; E M 1 5 0 ; U 206) Első n e v é t V a j d a a l k o t t a a francia megfelelő n y o m á n ; fekete csorru halászka (620); v ö . fr. hirondelle de mer á bee nőire 'ua.' ( = fekete csőrű tengeri fecske: uo.). A csorru (= cső orrú) V a j d á n á l a csőrű megfelelője (csorr = csőr), 1. T E S z . csőr a. E z t a n e v é t hosszú, fekete csőréről kapta. — A kenti csér (Chernél) a R. lat. szakny. Sterna cantiaca 'ua.' ( = kenti csér: B r e h m 3: 92) tükörfordítása, miként a svéd kentsk tárna és a finn kentin tiira: 'ua.' ( = kenti csér: NA 48) is. Azon az alapon keletkezett, hogy e madár a Brit-szigetek p a r t j a i n gyakori. Madarász tengeri halászká-nak nevezte, mert „földrajzi elterjedése kizárólagosan a tengerekre szorítkozik" (384, 1. még kormos szerkő a.).

Küszvágó csér Sterna hirundo (Chernél 5 8 ; E M 1 5 1 ; U 206)

nak a vízbe annyira, hogy félig meg is fürödnek s úgy ragadják ki csőrükkel p r é d á j u k a t . . . Kisebb halak, mint a keszeg, sügér, s különösen a küsz . . . legjobban kielégítik Ízlésüket" (Chernél 6 1 ) . Az idetartozó nevek: küszvágó (Balaton), halkapó (Dunántúl), folyami halászka (N 26.), kiszvágó (Balaton; a kisz a küsz v á l t o z a t a ) , halászcsér és halkapó (a Tisza mentén), halászka, halászfecske (Fertő tó) (Chernél). Ezekre v ö . : svéd fisktarna, finn kalatiira ( = halcsér), cseh rybák obecny ( = közönséges halász): 'ua.' (NA 48). A halász­ fecske u t ó t a g j á r a pedig 1. följebb, ill. lat. szakny. Sterna hirundo ( = csér fecske), ném. N. Meerschwalbe ( = tengeri fecske: Suolahti 403), észt veepaasuke ( = vizi fecske: Máger 88): 'ua.'. — A kis halászmadár (Velencei-tó: Chernél) az ugyancsak a Velencei-tóról közölt nagy halászmadár 'dankasirály' korrelatív p á r j a ; erre v ö . észt váiketiir ( = kis csér), pisiké tiir ( = kicsike csér): 'ua.' (Máger 88). Nevezik e m a d a r a t hangutánzó szavakkal is, ahogy általában a nálunk ismert csér- és szerkőfajtákat, v ö . : „általában S t e r n a és Hydrochelidon: csilla v. csille (Jászberény), csélla v . cséjja (Heves megye), csérla, csérja, cerkó (Alföld), csilling ( D u n a — D r á v a k ö z ) " (Chernél; a cerkó-t a Nomenclator a Tisza mellékéről közli), csiling ( B a r a n y a : MTsz.), csillige, csilige, cselige (EtSz. csillige a.), csér, szerkő (Hermán 209), cerkó (SzegSz. cerkó a.). Mindezek a csérek hangját utánzó csér hangsorra mennek vissza (1. följebb, a nemi nevek magyarázatánál). Hangutánzó idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : ném. N. Schnirring (< schnirren a madár h a n g j á n a k kifejezé­ sére: Suolahti 403), észt tirrits, tirra (Máger 8 8 ) : 'ua.', 1. még TESz. csér a. A nagycérkó (SzegSz. halcérkó a.) a kisebb kormos szerkőt jelölő és ugyancsak Szegedről közölt kiscerkó-val van korrelációban (1. kormos szerkő a.). A nagycérkó-hoz fűzött megjegyzés: „tömeges megjelenése ára­ dást jelent" (SzegSz. halcérkó a.) magyarázza részint a m a d á r egyik V a s megyei nevét: árvizhozó madár, árvízhozó madár (Molnaszecsőd: Chernél; ŰMTsz. árvízhozó-madár a.). A küszvágó csér z s á k m á n y u t á n j á r k á l v a előfordult elöntött réteken, folyópartokon is. Mivel pedig árvízmentes időben u g y a n o t t nem l á t h a t t á k az emberek, úgy vélték, összefüggés v a n az árvíz és a m a d á r megjele­ nése között. Onomasziológiai megfelelőre 1. észt jaáajaja 'barázda­ billegető' ( = jégűző: Máger 1 3 5 ; mert e madár Észtországban is "egyike a tavasz első érkezőinek": E M 1 9 1 ) . A folyami csér (N 26.) jelzője a m a d á r előfordulási helyére utal; erre v ö . ném. FluB-seeschwalbe 'ua.' ( = folyami tengerifecske: EM). A közönséges halászka Madarász alkotása (385) azon az alapon, hogy ez a csér a legismer­ tebb nálunk. A küszvágó csér „ A halász hűséges kísérője, mindig „a falatért kunyorál". Innen kúdúska neve" (Bálint S. 369). 1

K o r á b b i nevei közül a Tengeri fetske (Földi 210) a ném. Seeschwalbe 'ua.' ( = tengeri fecske :uo.) tükörfordítása. „ A francziák és németek azért nevezik őket tengeri fecskéknek, mivel szárnyaik rendkívül hosszúak, farkok villás, lábaik rövidek, melly okokbul idomra s repülésre nézve a fecskékhez hasolítanak [o: hasonlíta­ n a k ] " (Vajda 620). Az Európai Halászmadár (Földi i. h.) a n y e l v j á ­ rási halászmadár és a ném. europaische Meerschwalbe 'ua.' ( = euró­ pai tengeri fecske: uo.) előtagja m a g y a r fordításának a t u d a t o s kombinálásával j ö t t létre. V a j d a európai halászka (i. h.) neve a Földi-féle elnevezés alapján, a nemi név ugyancsak n y e l v j á r á s i eredetű szinonimájának a behelyettesítésével keletkezett. A küszvágó csér (N 26.), amely eredetileg e madár n y e l v j á r á s i neve volt, Hermán Ottó jóvoltából v á l t m a g y a r tudományos n é v v é . A küszvágó a m a d á r tápláléka (küsz 'egy f a j t a apró balatoni hal': TESz.) és sajátos táplálékszerzési módja alapján született, 1.: „ha a víz színéhez közel j u t o t t halacskát, keszeget, küszt p i l l a n t a n a k meg, hirtelen összecsapják szárnyukat s mint kő esnek alá, belevág186

187

Sarki csér Síerna paradisea (Brehm—Chernél 3 : 1 2 9 ; E M 1 5 1 ; U 2 0 6 ) A R. lat. szakny. Sterna arctica 'ua.' ( = sarki csér: B r e h m : 3 : 9 4 ) tükörfordítása. A z elnevezés a m a d á r északi lakóhelyére utal, miként angol és francia neve (EM) is.

szerinti fordításával j ö t t létre. A z alkabukó (Brehm—Chernél) elő­ t a g j á t 1. alka a. A z alkabukó (tkp. 'bukóbukó') olyan összetételi típus, amelyben az utótag a nem világos j ö v e v é n y előtagot értei mesíti, mint például allebukó, alkamadár, kondorkeselyű. A rövidcsőrű alkabukó (U 2 1 1 ) a m a d á r rövid csőrére utal. A rákpusztító alkabukó-ra, (Gozmány 9 0 9 1 ) v ö . ném. Krobbentaucher 'ua.' ( = rák­ bukó: uo.).

Rózsás csér Sterna dougallii (Brehm—Chernél 3 : 1 2 9 ; EM 1 5 2 )

A l k a Alca torda (Chernél 1 3 ; E M 1 5 4 ; U 2 0 9 )

A m a d á r mellének tavasszal h a l v á n y rózsaszín á r n y a l a t a v o l t a névadás alapja. Idegen n y e l v i megfelelőket 1. NA 4 9 .

K o r á b b i neve, a kormos csér (Brehm—Chernél) a ném. Russseeschwalbe 'ua.' ( = kormos csér: B r e h m 3 : 9 4 ) fordítása. Fekete fejteteje, háta, szárnya és farka v o l t a névadás a l a p j a ; v ö . a kormos, füstös előtagú neveket. A füstös csér (NA 4 9 ) az előbbi név­ ből, a jelző fölcserélésével j ö t t létre.

A z alka a m a g y a r m a d á r t a n i irodalomban Földinél b u k k a n föl ( 2 1 1 ) . V a j d á n á l Rendes alka ( 6 0 9 ) a madár neve, J a n c s ó n á l Álka ( 1 5 3 ) olvasható. Hermán Ottó alkamadár-nak (Madh. 2 7 1 ) nevezte el a -madár értelmesítő utótaggal (1. alkabukó a.), a Nomenclatorban viszont torda alka (N 1.) szerepel. Chernél visszatér az egyszerű aZM-hoz, Madarász közönséges alka ( 4 0 8 ) néven í r t a le. A z alka jövevényszó; a lat. szakny. Alca 'ua.' (Földi i. h.) átvétele. A latin szó skandináv eredetű; v ö . izlandi és svéd alka: 'ua'. (Wahrig 3 2 9 Alk a.); v ö . még: „Alka, alk, auk, a Pherö szigeten divatozó nevek, v a l a m i n t éjszaki Seotiában" (Vajda 6 0 9 ) . J ö v e v é n y s z ó a torda is (Torda: Földi 2 1 2 ) ; a lat. szakny. Torda 'ua.' (uo.) átvétele.

Kiscsér Sterna albifrons (Chernél 6 2 ; E M 1 5 3 ; U 2 0 6 )

L u m m a Uria aalge (Chernél 1 9 1 8 : 6 2 ; E M 1 5 4 ; U 2 1 1 )

A legkisebb európai csér, erről k a p t a v a l a m e n n y i nevét. A kis csér, törpe csér (N 2 7 . ) nevekre v ö . R. lat. szakny. Sterna minuta ( = apró csér) és ném. Zwergseeschwalbe ( = törpecsér): 'ua.' (Brehm 3 : 9 6 ) , amelyeknek a m a g y a r n e v e k fordításai. A z apró halászka Madarász elnevezése ( 3 8 6 ) , 1. kacagócsér a.

Földinél troil ( 2 0 8 ) a m a d á r n e v e ; ez a R. lat. szakny. Golymbus troile 'ua.' ( = troil b u k ó : uo.) u t ó t a g j á n a k az átvétele. A nagy bukjó V a j d a nyelvújítási alkotása ( 6 0 7 ) ; a bukjó a bukni jól tud-ból összerántással, a nagy jelző a francia grand guillemot 'ua.' ( = n a g y l u m m a : uo.) előtagjának a fordításával. Ennek korrelatív p á r j a a kisebb m a d a r a t jelölő kisebb bukjó (fekete lumma a.). A lumma (Chernél i. h.; de v ö . m á r Brehm —Chernél 3 : 1 8 7 is) j ö v e v é n y s z ó ; a ném. Lumme 'ua.' (Brehm 3 : 1 3 8 , 1 4 0 ) — hangrendi kiegyenlítődéssel m a g y a r o s í t o t t — átvétele. A németben e n é v különböző összetételekben fordul elő (Trottellumme 'lumma', Grillumme 'fekete lumma': B r e h m i. h.), illetőleg összefoglaló név­ ként is: die Lummen 'a lummák' (uo.). A német szó is j ö v e v é n y : a dán loom és a svéd lom 'sarki réce' átvétele (Wahrig Lumme a.). A vékonycsőrű lumma (NA 5 0 ) a vastagcsőrű lumma korrelatív p á r j a ­ ként született a madár hosszú, hegyes csőre alapján.

Füstös csér Sterna fuscata (Brehm—Chernél 3 : 1 3 0 ; E M 1 5 2 : U 2 0 7 )

ALKAFÉLÉK

-

ALCIDAE

A l k a b u k ó Plautus alle (Brehm-Chernél 3: 1 9 2 ; EM 1 5 3 ; U 2 1 1 ) Legkorábbi neve, az alle ( 1 8 7 5 : Paszlavszky 2 1 0 ) és az allebukó (Hermán, Madh. 4 3 1 ) a R. lat. szakny. Mergulus alle 'ua.' ( = alle bukócska: uo.) alle t a g j á n a k átvételével, s a Mergulus értelem 188

189

Vastagcsőrű l u m m a Uria lomvia (Brehm-Chernel 3 : 1 8 7 ; EM 1 5 5 ; U 2 1 1 ) K o r á b b i n e v e közönséges lumma (Brehm—Chernél) v o l t (vö. vörös vércse a.). Hermán Ottó totyogó-nak (Madh. 4 3 3 ) nevezte el jellegzetes járásáról. A vastagcsőrű lumma (Brehm —Schenk 2 : 3 1 1 ) a ném. Dickschnabellumme 'ua.' ( = vastagcsőrű l u m m a : Makatsch 2 1 8 ) tükörfordítása. A n é v a d á s a l a p j a az volt, hogy csőre j ó v a l rövidebb és v a s t a g a b b a lummáénál.

Fekete l u m m a Cepphus grylle (Brehm—Chernél 3 : 1 8 5 ; E M 1 5 5 ; U 2 1 2 ) Földi Grönlandiai karakatná-ja ( 2 0 8 ) a ném. grönlündische Taube 'ua.' ( = grönlandi galamb: uo.) részfordítása. A m a d á r előfordulási helye és sötét színe v o l t a névadás alapja. V a j d a kisebb bukjó-\knak ( 6 0 7 ) m a g y a r á z a t á t 1. lumma a. Hermán Ottó vakogó-nak (Madh. 4 3 3 ) nevezte el, n y i l v á n jellemzőnek t a r t o t t hangjáról. — A fekete lumma (Brehm—Chernél) tudatos névadással a fekete színű tollazat alapján született; v ö . ang. black guillemot, holl. zwarte zeekvet, ol. uria nera (NA 5 1 ) , ném. schwarze Lumme (Gozmány 2 3 2 7 ) : 'ua.' ( = fekete lumma). Lunda Fratercula arctica (Brehm-Chernél 3: 1 7 5 ; EM 1 5 5 ; U 212) Első neve, az északi atka (Földi 2 1 2 ) a R. lat. szakny. Alca arctica 'ua.' ( = sarki alka: uo.) n y o m á n született, s jelzője a m a d á r előfordulási helyére utal. Hermán Ottó jégvágó-nak (Madh. 4 3 0 ) nevezte el s a j á t megfigyelései alapján. A lunda (Paszlavszky 2 1 0 : 1 8 7 5 ) j ö v e v é n y s z ó ; a ném. Lund 'ua.' szóból a l a k í t o t t R. lat. szakny. Lunda 'ua.' (Brehm 3 : 1 2 8 ) átvétele. A n é m e t szó skandináv eredetű; v ö . dán és norv. lunde, izlandi lundi (= lunda), svéd lunnefágel ( = lundamadár): 'ua.' (NA 5 1 ) . — Madarász a pengecsőrű alka ( 4 0 9 ) elnevezést a m a d á r különös, háromszög alakú csőre alapján a l k o t t a . A kacor orrú búvármadár (Gozmány 4 8 8 9 ) a ném. Schermesserschnabel 'ua.' ( = kacorcsőr: uo.) n y o m á n a l k o t o t t név. A sarki lunda (uo.) a ném. arktischer Lund 'ua.' ( = sarki lunda: uo.) tükörfordítása. 190

GALAMB-ALAKÚAK:

COLUMBIFORMES

PUSZTAITYÚK-FÉLÉK -

PTEROCLIDAE

P u s z t a i t y ú k Pterocles exustus (Chernél 2 6 3 ; E M 2 6 6 ; U 2 1 7 ) Nevét (N 1 1 9 . ) — miként v a l a m e n n y i pusztaityúk-faj — élő­ helyéről (sivatagok, száraz puszták) kapta. Több neve is ezzel függ "ssze: homoki pusztaityúk (N i. h.), sivatagtyúk (Madarász 4 4 0 ) , sivatagi pusztai tyúk (Brehm—Schenk 2 : 3 0 2 ) . Idegen n y e l v i megfelelői közül 1. ném. Sandflughuhn ( = homoki repülő t y ú k : B r e h m 2 : 4 5 9 ) és Wüstenflughuhn ( = sivatagi repülő t y ú k : Goz­ m á n y 9 5 4 8 ) : 'ua.', illetőleg Steppenhuhn 'talpastyúk' ( = pusztai t y ú k : B r e h m 2 : 4 4 6 ) . A tyúk u t ó t a g o t a t y ú k k a l v a l ó hasonlóság magyarázza. Örvös pusztaityúk Pterocles orientális ( B r e h m - C h e r n e l 2 : 4 1 3 ; EM 1 5 6 ; U 2 1 7 ) A z örvös jelző a ném. Ringelflughuhn 'ua.' ( = örvös repülő t y ú k : B r e h m 2 : 4 5 7 ) előtagjának a fordítása. A n é v a d á s alapja a mell alján levő fekete keresztszalag v o l t . A feketehasú pusztaityúk (NA 5 2 ) t u d a t o s névadással a m a d á r fekete hasa alapján keletkezett, valószínűleg idegen (angol, orosz: NA 5 2 ) hatásra is. Nyílfarkú p u s z t a i t y ú k Pterocles alchata (Brehm-Chernel 2: 4 1 4 ; EM 1 5 7 ; U 2 1 7 ) K o r á b b i neve, a nyársfarkú pusztaityúk (Brehm —Chernél) a ném. Spiessflughuhn 'ua.' ( = nyárs-repülőtyúk: B r e h m 2 : 4 5 8 ) részfordítása. A névadás alapja a hosszú, tűhegyes farok v o l t . A z újabb nyílfarkú pusztaityúk (EM) tudatos jelzőcserével, a nyílfarkú előtagú madárnevekhez v a l ó igazodással j ö t t létre (a m a g y a r tudo­ m á n y o s madárnevek között nincs nyárs kezdetű). Talpastyúk Syrrhaptes paradoxus (Chernél 2 6 4 ; E M 1 5 7 ; U 2 1 5 ) A talpastyúk (Hermán, Madh. 4 3 2 ) Hermán Ottótól származik, 1.: „ezt én ajánlom ú g y szervezeti, m i n t biológiai alapon" (Hermán: TermTudKözl. 1 8 8 8 : 2 1 6 ; 1. még B r e h m - S c h e n k 2 : 3 0 3 ) . A név191

adás o k á r a 1.: ,,a lábujjak kicsinyek, tömzsiek, alul egyetlen talpba nőttek, a hátulsó u j j hiányzik s az egész lábat apró szőrszerű tollazat borítja, miáltal az v a l a m i ürgelábhoz inkább hasonlít, mint madáré­ hoz" (Chernél). Ez a magyarázata a N. ürgelábú tyúk és hörcsöglábú tyúk (Fejér és Sopron megye: Chernél) nevének, v a l a m i n t L o v a s s y elnevezésének, a talpas földi galamb-nak (Brehm —Schenk i. h.) is. A pusztai talpastyúk (Hermán 5 1 ) , homoki talpastyúk (N 1 1 9 . ) H e r m á n Ottó elnevezései a m a d á r élőhelye alapján, illetőleg a német m i n t á k hatására is (ezeket 1. pusztaityúk a.). A talártyúk (Szeged: N i. h.; Chernél; SzegSz.) tatár jelzője azt jelöli, hogy ez a madár nálunk idegen (1. erre Chernél 2 6 5 ) , ahogy cseh és szerb-horvát nevének 'kirgiz' jelentésű jelzője is, v ö . cseh stepokur kirgizsky és szb.-hv. sadza kirgiska: 'ua.' ( = kirgiz pusztaityúk) (NA 5 1 ) . Onomasziológiai megfelelőkre v ö . : török­ kacsa, törökréce (barátréce a.), lengyellúd (nagylilik a.), muszkaréce (nagybukó a.), törökfecske (gyurgyalag a.), lengyel fülemile (nagy fülemüle a.), illetőleg ol. fistione turco 'üstökös réce' ( = török réce: NA 1 7 ) , cseh slavík uhersky 'nagy fülemüle' ( = m a g y a r fülemüle: NA 6 8 ) , ang. slavonian grebe 'füles vöcsök' ( = szláv vöcsök: E M 3 0 ) , szb.-hv. orao ruski 'pusztai sas' ( = orosz sas: N A 2 3 ) , norv. tartarfalk 'kerecsensólyom' ( = t a t á r s ó l y o m : NA 2 6 ) , szb.-hv. snijeznica slovenska 'alpesi hófajd' ( = szlovák hófajd: N A 2 8 ) , svéd balkanfalk 'Feldegg-sólyom' ( = balkáni sólyom: NA 2 6 ) , ném. Tatárenlerche 'szerecsenpacsirta' ( = tatárpacsirta: B r e h m 1 : 2 2 3 ) , észt türgi turteltuvi 'balkáni gerle' ( = t ö r ö k gerle: Máger 9 3 ) , ném. N. ungarischer Haher 'szalakóta' ( = magyar szajkó: Suolahti 1 6 ) , svéd spansk kráka 'szalakóta' ( = spanyol szalakóta: Máger 1 0 9 ) , lapp ruoMa-hállap 'fülespacsirta' ( = orosz fülespacsirta: Lagercrantz, L p W s c h . 2 : 7 5 2 ) , észt saksavares ( = német szalakóta), austria vares ( = osztrák szalakóta), jaapani vares ( = j a p á n szala­ k ó t a ) : 'szalakóta' (Máger 1 0 9 ) , vogul maskáu kwörd% 'csóka' ( = moszkvai v a r j ú : N y K . 1 9 5 9 : 3 5 4 ) stb.

G A L A M B F É L É K ÉS G E R L E F É L É K

-

COLUMBIDAE

Galamb s z a v u n k szótörténeti a d a t a i : személynévi származékban (golombos) 1 1 6 5 körüli, köznévként (galamb) 1 3 7 2 utáni, 1 4 4 8 körüli forrásból adatolható. Változatai: Galomb (személynév), calamb (olvasd: kalamb), gallamb. Szláv eredetű. A z á t v e t t szláv szó a 1 0 . század vége előtt került a m a g y a r b a golomb alakban (TESz.). 192

Gerlice m a d á r n e v ü n k is szláv eredetű. Első a d a t a gerlicgeket gr. ( 1 3 7 2 U./1448 k.). A l a k v á l t o z a t o k : gerlicét gr., ghyrliceet, gilicének gr., Gilliczédnek gr., Gellicze, gelitzétske sz., görice, g'élice, gélyice, gölice, geílice, gerice, gilica (TÉSz.). A gerle, amelyet 1 8 3 0 óta t u d u n k adatolni, elvonással j ö t t létre — a -ce végződést képzőnek érezték — a gerlicé-ből. A l a k v á l t o z a t a i : görle, gelle, gille, géllé, gili, gile (TESz. gerlice a.), gilimadár (Erdély, Tiszántúl: N 6 1 . nem a.), gillimadár (Hermán, Pászt. 6 4 9 ) . A tuba, tubi, tubu, tubica végződései különböző kicsinyítő képzők­ nek felelnek meg. A szócsalád legkorábbról adatolható t a g j a a tuba ( 1 6 6 6 ) . A TESz. hangutánzó eredetűnek mondja. B e n k ő v e l egyetértve valószínűbbnek t a r t o m német eredetét, v ö . ófn. tuba, kfn. tuba: 'ua.' (Suolahti 2 0 6 — 7 ) . Etimológiai érdekesség, hogy a rokon észt nyelvben is v a n tubi 'galamb' madárnév, ez alnémet jövevényszó (Máger 8 9 ) . A vadgalamb 1 3 9 5 körűiről adatolható vad calamb alakban; mai formájában pedig 1 4 0 5 körűiről (TESz. vad- a.). Mint a többi, vad jelzővel alakult madárnév, ez is azt fejezi ki, hogy az illető m a d á r v a d o n él. A székelyes csángó hulub a rom. N. hulub 'galamb', a porumbica pedig a rom. porumbitá 'ua.' átvétele (Márton—Péntek—Vöő 1 7 6 , 313).

Örvös galamb Golumba palumbus (Chernél 3 2 3 ; E M 1 5 8 ; U 2 2 0 ) Nyakörvéről nevezték el: őrvősgalamb (MA. Palumbes a.: 1 6 0 4 ) , Örvös-galamb (Grossinger 1 5 4 : 1 7 9 3 ) , örves Galamb (Földi 1 8 2 ) , örvös (Rába melléke: N 1 3 6 . ) , őrmös galamb (az őrmös az örvös nyelvjárási v á l t o z a t a : Albertirsa: Pest megye: Chernél; az őrmősgalamb: Brehm—Chernél 2 : 3 6 5 ennek sajtóhibás v á l t o z a t a ) . Idegen n y e l v i megfelelőkre 1.: ném. Bingéltaube, svéd ringduva, norv. ringdue: 'ua.' ( = örvös galamb: NA 5 2 ) . Székáts ( 1 7 9 5 körül, ill. Földi 1 8 2 ) , székács (Miskolc: N i . h.; székács galamb: P á k 1 7 1 és Chernél) m a d á r n e v ü n k szláv eredetű; 'favágó, vágóeszköz' jelentésű szóra megy vissza. Nem világos azonban, hogyan lett ebből a szóból 'egy f a j t a galamb'-ot jelentő főnév (TESz. székács a.). Ez a madár a legnagyobb termetű európai vadgalamb, ezért nevezik nagy vadgalamb-n&k (Chernél). Kerekszárnyú kánya (SzegSz.) n e v é t a fehér szárnyfolttól lekerekí­ t e t t szárnyak alapján, illetőleg a k á n y á v a l v a l ó hasonlóság m i a t t kapta. A törzsökgalamb (Simonyi 4 4 8 ) a stájer Blochtaube 'ua.' ( = törzsök-, tuskógalamb: Suolahti 2 1 3 ) tükörfordítása. 13 Kiss Jenő

193

K é k galamb Columba oenas (Chernél 3 2 0 ; E M 1 5 8 ; U 2 1 9 ) 1 5 9 0 - b ő l adatolható m á r a Kek galamb (SzikszF. 7 7 . ) , 1 6 4 1 - b ő l mai kék-galamb (Nom. 1 5 7 : NySz.) a l a k j á b a n is. Nevét t o l l a z a t a h a m v a s k é k színéről kapta, ahogy több más m a d á r is (1. a kék jelzősöket); v ö . még ném. N. Blautaube 'ua.' ( = kék g a l a m b : Brehm 2 : 4 1 2 ) . — Mint v a d o n élő f a j t n e v e z t é k és nevezik vadgalamb­ nak (Földi 1 8 0 ; V a j d a 5 3 8 ) és kék vadgolamb-nak (Alföld: N 1 3 5 . ; Chernél; SzegSz. vadgalamb a.) is. — A parlagi galamb (Jászberény: Chernél) jelzője egyik előfordulási helyére u t a l ; v ö . parlagi pityer, parlagi sas.

helyére utal. „A harmincas évekig Európában csak a B a l k á n fél­ szigeten fordult elő" (Aves 7/8), nálunk is u t á n a t e r j e d t el rohamo­ san (vö. balkáni hantmadár, balkáni tarkaharkály). Idegen n y e l v i megfelelői nagy részének szó szerinti jelentése 'török gerle' (NA 53).

2

Szirti galamb Columba livia (Chernél 3 1 6 ; E M 1 5 8 ; U 2 1 9 ) A házigalamb őse. V a j d á n á l sziklás galamb, törzsök galamb ( 5 3 8 ) néven szerepel. A sziklás galamb a fr. Biset de roche 'ua.' ( = sziklás galamb: uo.) fordítása; v ö . még ném. Felsentaube 'ua.' ( = sziklás galamb: B r e h m 2 : 4 2 4 ) . A törzsökgalamb-ra 1. örvös galamb a. A szirti galamb (N 1 3 4 . ) t u d a t o s jelzőcserével V a j d a elnevezéséből j ö t t létre (a „hivatalos" nómenklatúrában szirti előtagú m a d á r n é v több is v a n , sziklás egy sincs). A n é v a d á s alapja az volt, hogy a m a d á r „ v a d , szakadásos, feltornyosuló k o p á r sziklákat k e d v e l . . . sziklaodvakba, repedésekbe r a k j a fészkét" (Chernél 3 1 7 ) . Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : ang. rock dove, svédklippduva, finn kalliokyyhky, cseh holub skalní, lengyel golqb skalny: 'ua.' ( = sziklás, szirti g a l a m b : N A 5 2 . ) .

Vadgerle Streptopelia turtur (Chernél 3 2 6 ; E M 1 5 9 ; U 222) Számos, néhány típusba rendezhető neve v a n . A z egyik a vadgalamb-csoport: Vad-galamb (Grossinger 1 5 3 : 1793), Vadgalamb (Földi 180), illetőleg a vadgerle-tínus: vad gerle, vad gerlice (N 1 3 7 . ) , vadgelice ( A b a ú j : Chernél; SzamSz.). Ezekre 1. föntebb, a vad­ galamb a. — A másik a gerle és a l a k v á l t o z a t a i : gerle (Vajda 5 4 1 ) , gilimadár (Székelyföld: N i. h.), gili, gerlemadár (Chernél), gilike (Brehm—Chernél 2: 3 7 7 ; ez -ke kicsinyítő képzős származék), gillemadár, gillimadár (Hermán, Pászt. 649). — A h a r m a d i k a gerlice és v á l t o z a t a i : Gerlicze (Földi 182), gelice, gilice (Erdély, Tiszántúl), görlice, gölice (N 6 1 . nem a.), görice (csángó: Chernél); ezek eredetére 1. föntebb, gerle és gerlice a. — A negyedik típusba hangutánzó nevei t a r t o z n a k : kukkurú (Balaton-felvidék), kukuró (Zilah vidéke) (ŰMTsz.), kukuru (ÁSz. 62), illetőleg a cukrú, cukrl P a l á s t : ÚMTsz. cukrú a.); idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : ang. coo-roo-roo (Gozmány 10 804), lat. szakny. turtur. — Végül az utolsó típusba egy szó tartozik: a törtöly, amely j ö v e v é n y s z ó ; a ném. Turtel(taube) előtagjának az átvétele (Hermán, Pászt. 6 5 6 ) .

KAKUKK-ALAKÚAK: Balkáni gerle Streptopelia decaocto (EM 1 5 9 ; ü 220) „ F r i v a l d s z k y Imre elnevezése Dr. Dorning H. közlése szerint Félholdas gerle, t e h á t tulajdonképpen ez a n é v illetné meg a m a g y a r madárterületnek ezt az új j ö v e v é n y é t . Minthogy ez a n é v azonban félreértésekre a d h a t okot, m e g t a r t o t t a m az eddig használatos nevet, amely az A q u i l a n y o m á n a hazai természetrajzi és v a d á s z a t i folyó­ i r a t o k b a n eléggé meghonosodott" (Schenk 1 9 3 8 : 6 5 ) : balkáni kacagógerle (uo.). A z ú j a b b balkáni gerle (Aves 7/7; K e v e 1 9 6 0 : 48) az előző n é v rövidítésével j ö t t létre. A jelző a m a d á r származási 194

KAKUKKFÉLÉK

CUCULIFORMES -

CUCULIDAE

K a k u k k Cuculus canorus (Chernél 4 6 0 ; E M 1 6 0 ; U 240) Hangutánzó eredetű; a m a d á r hangját utánzó hangsor v á l t a m a d á r n e v é v é : „a n e v é t k i á l t j a ; néha még egy szótagot told hozzá" (EM 1 6 1 ) . A kakukk személynévként 1335-ből, k ö z n é v k é n t 1 3 9 5 körűiről a d a t o l h a t ó . V á l t o z a t a i : Kakuk, kukuch, Kakukkotok sz., Kúkúkról gr., kakukkola sz., kukukkolt sz„ kakukk (TESz.). A leg-

13*

195

t ö b b nyelvben a madár hangját utánzó szó egyúttal a madár neve is. S mivel a k a k u k k „világosan" beszél, a különböző n y e l v i k a k u k k ­ elnevezések hasonlók egymáshoz; v ö . : ném. Kuckuck, ang. cuckoo, fr. coucou, lat. cuculus, gör. kókkux, ol. cuculo, or. KyKyuiKa (TESz. i. h.), sp. cuquillo, port. cuco, provenszál cogul, rom. cuc (Meyer— Lübke, R o m E t W b . 2 1 9 cűcülus a.), dán gog, izlandi gaukur, holl. koekoek, norv. gauk, svéd gök, finn kaki, török guguk, cseh kukacka, szb.-hv. kukavica, lengyel kukutka (NA 5 3 ) , észt kagu, karjalai kagi, vepsze kagi, lív keG, lett gége ( S K E S kaki a.; Máger 9 4 ) , bolgár kukavica, óind kökilah, zűrjén kuku, kuk, kök, v o t j á k kiky, kikokuky, kök, kuki, kuké, moksa-mordvin kuku, cseremisz kuku, kükö, vogul kukukk, grúz gugui, lapp kieka, osztják kukukk, jurák-szamojéd %utti, nyenyec %uti, kalmük kukuG, t a t á r kük?, csuvas kűkkűk, kirgiz kökölc, oszmánli kuku, koreai ppakuk sa (sa, 'madár') (Nyr. 1 9 7 3 : 9 3 — 4) stb. A Hangos Kakuk (Földi 1 4 5 ) n e v e t „beszédes" természetéről kapta, a lat. szakny. Cuculus canorus 'ua.' ( = énekes, hangos k a k u k k : V a j d a 4 9 4 ) mintájára. A közönséges kakuk (N 1 8 8 . ) a r r a vonatkozik, hogy ez a legismertebb k a k u k k f a j ; v ö . ném. R. gemeiner Kukuk 'ua.' ( = közönséges k a k u k k : V a j d a i. h.). Előfordul a kakukmadár (Chernél), kukukkmadár, kukukmadár, kukumadár (Nyr. 1 9 6 3 : 2 5 4 ) , kakukkmadár (Kelemen 2 4 0 ) , kukulymadár (Moldva: ŰMTsz.) is. A z életmadár (Kelemen i. h.) a 'kuvik' jelentésű halálmadár ellentett párja. A névadás alapja az volt, hogy a k a k u k k tavasszal érkezik, s nappal hallatja jellegzetes, kellemes hangját. A kukóka (Zemplén megye: Chernél) végződése a madárnevekben gyakori -óka kicsinyítő képzőnek felel meg. — A kukucska nyelv­ földrajzi adatai azt valószínűsítik, hogy e madárnév a szlovák kukucka 'ua.' (Stelczer—Vendégh, SzlovMSz.) átvétele, s nem egy korábbi *kukukcsa hangátvetéses változata. Legkorábbi adatai a Pozsony megyei A m a d é verséből idézhetők, s az ŰMTsz. adatai is a Nógrád megyei Tolmácsból ós Nyíregyházáról valók (1. A . Molnár Ferenc: MNy. 1 9 7 7 : 2 1 2 ) .

P e t t y e s k a k u k k Clamator glandarius (EM 1 6 1 ; U 2 4 2 ) K o r á b b i neve szajkókakuk (NA 5 3 ) , szajkókakukk (U) volt. Ez az először nemi n é v k é n t használt szajkókakuk-ra, (Brehm —Schenk 2 : 2 5 5 ) megy vissza, amely tükörszó; a ném. Haherkuckucke 'ua.'

,

szajkókakukkok: B r e h m 2 : 1 1 0 ) fordítása. A n é v a d á s alapja volt, hogy mind a p e t t y e s kakukk, mind a szajkó tollazata mintázott, s a pettyes k a k u k k n a k is fölmereszthető bóbitája v a n ; v ö or. xoxAaman KyKyuiKa 'pettyes kakukk' ( = bóbitás k a k u k k :

a z

NA 5 3 ) - A z újabb pettyes

kakukk

(EM) az ang. great spotted

cuckoo

> . ' ( = nagy p e t t y e s kakukk) részfordítása. ua

BAGOLY-ALAKŰAK:

STRIGIFORMES

GYÖNGYBAGOLY-FÉLÉK

-

TYTONIDAE

G y ö n g y b a g o l y Tyto alba (Chernél 4 5 6 ; E M 1 6 1 ; U 2 5 5 ) „ A tollazat dús, rendkívül lágy, selymes . . . felül szép h a l v á n y hamuszínű, a szárnyon i t t - o t t rozsdás, vöröses, fehér és fekete gyöngyözéssel; alul h a l v á n y rozsdavöröses . . . helyenként fehér gyöngyözéssel és foltokkal". (Chernél). Erről k a p t a t ö b b n e v é t is: Gyöngy-bagoly (Grossinger 2 8 4 : 1 7 9 3 ) , gyöngyös bagoly (Erdély: N 1 8 7 . ) , gyöngybagó (Lakatos 3 0 ) , illetőleg fátyolos bagó (Magyarszecsőd: V a s megye: Chernél). Idegen nyelvi megfelelőkre v ö . : ném. Perleule 'ua.' (Brehm 2 : 1 5 1 ) , dán és norv. perleugle, svéd parluggla, finn helmipöllö: 'gatyáskuvik' ( = gyöngybagoly: NA 5 6 ; Skandináviában nem honos a gyöngybagoly, a t o l l a z a t á t t e k i n t v e hozzá hasonló g a t y á s k u v i k viszont igen, ezért a „név­ csere"). A fátyolbagoly L o v a s s y ( 5 3 7 ) szerint a ném. Schleiereule 'ua.' ( = fátyolbagoly: uo.) fordítása. Ez nem mond ellent annak, hogy a föntebb idézett nyelvjárási fátyolos bagó-t idegen mintától független alakulatnak tekintjük. Állattani szakíróink ugyanis a népnyelvi madárneveknek csupán csekély h á n y a d á t ismerhették (Hermán Ottó, Chernél I s t v á n és P u n g u r G y u l a kivételével, akik tudatosan g y ű j t ö t t é k őket), ezért nem kevés esetben a meglevők, de nem ismertek mellé a l k o t t a k ú j m a d á r n e v e k e t (nem keveset idegen, főleg német m i n t á k fordításával). A láng-bagály (Vajda 3 6 3 ) , láng bagoly (Lovassy i. h.), lángcsuvik (uo.) a R. lat. szakny. Strix flammea és a ném. Flammeneule: 'ua.' ( = lángbagoly: Brehm i. h.) fordítása. A névadás okára 1. a fönti idézetet. — Á sárgabagoly, sárga gyöngybagoly (Lovassy i. h.) jel­ zője a tollazat színe alapján született. A közönséges gyöngybagoly (N i. h.) e madárfaj közismert v o l t á r a utal. — Halálmadár (Lovassy i. h.: népnyelvi adat Hermán Ottótól) és csuvik (Gozmány 1 1 6 6 4 ; 197

1. még följebb lángcsuvik) n e v é t a k u v i k k a l közösen viseli. Oka: a gyöngybagoly is kellemetlen rikoltásairól ismert. A sívó bagoly, sivító bagoly (Brehm—Schenk 2 : 1 6 0 ) a m a d á r hangjára v o n a t k o z ó elnevezések; 1.: „Néha sziszeg v a g y csőrével kappog" (EM 1 6 2 ) ; v ö . erre ném. N. Schnarcheule (= horkoló bagoly), Klageule ( = panaszkodó, nyöszörgő bagoly): 'ua.' (Brehm i. h.). — A toronyi bagoly (Brehm—Schenk i. h.) elnevezésére 1.: „nappalon á t a tornyok, padlások gerendázatán . . . gunnyasztan a k " (Brehm—Chernél 2 : 1 8 3 ) ; v ö . ném. N. Thurmeule (= torony­ bagoly) és Kircheneule ( = templomi bagoly): 'ua.' (Brehm i. h.).

BAGOLYFELEK -

STRIGIDAE

Bagoly m a d á r n e v ü n k ismeretlen eredetű. A szótörténeti a d a t o k : bagul ( 1 3 9 5 k.), bagol, Boglyas sz., bogol, bagoly, bagoll, bagjot gr., bagoly, baguhoz gr., bagój, bagú, bagvak gr., bagaj, bagók gr., bogaj, bogó, bogaj, bogój (TESz.). Moldvai csángó és erdélyi n y e l v j á r á s a i n k több bagolyelnevezése román j ö v e v é n y : bufnica < rom. bufnifá 'ua.' (Márton—Péntek— Vöő 8 1 ) , buhuna < rom. buhna 'ua.' (i. m. 8 2 ) , huhuréz, huhurém < rom. huhurez 'ua.' (i. m. 1 7 6 , ; B a k o s 1 4 4 , 4 4 5 ) , kokovéjka < rom. N. cocoveicd 'ua.' i. m. 2 1 0 ) , csuvika < rom. ciovicá 'törpekuvik' (i. m. 1 1 2 ) , kukuveá < rom. cucuvea 'ua.' (i. m. 2 3 0 és Bakos 4 4 5 ) .

Hóbagoly Nyctea scandiaca (Chernél 4 5 0 ; E M 1 6 2 ; ü 2 5 1 ) Földi fejér v a g y Nappali Bagoly ( 1 4 0 ) néven írta le; „a fejér a tollazat alapszínére, a nappali pedig zsákmányolása idejére v o n a t ­ kozik" (Lovassy 3 3 1 ) . V a j d a Havi (havas) éjbagoly (hóbag) elneve­ zéseiben ( 3 6 7 ) a hó, havas, havi a tollazat fehér színére vonatkozik, s a ném. Schnee-eule 'ua.' ( = hóbagoly: uo.) fordításával született. A z éjbagoly éj eleme a R. lat. szakny. Strix nyctea 'ua.' ( = éji bagoly: uo.) jelzőjének a fordítása, a hóbag u t ó t a g j a pedig a bagoly csonkításával j ö t t létre. A havas bagoly, havas csuvik, hó csuvik, havasi bagoly, nagy hóbagoly (Lovassy i. h.) különböző szerzők t u ­ datos névalkotásai a Vajda-féle elnevezés n y o m á n . Előfordul a csuvik (uo.) is e m a d á r neveként. A Nomenclator csak három ne­ v e t j a v a s o l t : hóbagoly (ez először H e r m á n Ottónál: Madh. 4 3 1 fordul elő), fehér bagoly és északi hóbagoly ( 1 8 2 . ; az utóbbi jelzője a m a d á r északi h a z á j á r a utal). 198

U h u Bubo bubo (Chernél 4 3 8 ; E M 1 6 3 ; U 2 4 8 ) Hangutánzó eredetű; a m a d á r hangját utánzó hangsor v á l t a m a d á r n e v é v é ; 1.: „hangja: mély, r ö v i d „u-hu", a második t a g hal­ kuló" (EM). 1 8 2 2 - t ő l a d a t o l h a t ó az uhu (de v ö . uhog: 1 6 1 6 , T E S z . uhog a.). V a n n a k mássalhangzós kezdetű változatai is: buhu, búhú (Brassó: MTsz. buhu a.; E t S z . 1. buhu a.), buhú ( N 1 7 6 . ) , illetőleg puhu-bagoly (Heves m.: MTsz. i. h.; E t S z . i. h.), v a l a m i n t huhúkkal gr., huha, huhuk gr. (TESz. huhog a.). Miként a k a k u k k esetében, i t t is sok a hasonlóság a különböző n y e l v i uhu-elnevezések között. Mind­ egyik m a g y a r n é v v á l t o z a t n a k v a n n a k megfelelői más nyelvekben, 1. uhu: ném. Uhu, holl. oehoe (NA 5 4 ) , észtuhuu (Máger 1 0 0 ) — buhu: baj.-osztr. Buhu (Suolahti 3 1 3 ) , port. bufo, lat. bubo (NA i. h.), sp. buho, ném. Buhuo (Gozmány 1 7 9 9 ) , rom. buhá (Márton—Péntek— Vöő 8 2 ) — puhu: vogul pühuw-puhuw (Kálmán, Wogulische Texte mit einem Glossar 9 4 ) , baj.-osztr. Puhu (Suolahti i. h.), t ö r ö k puhu kusu ( = p u h u madár), lengyel puhacz (NA 5 4 ) , u k r á n puhák, or. pugacu (Suolahti 3 1 2 ) — huhu: R. ném. Huhu (Suolahti i. h.), norv. hubro, finn huuhkaja (NA 5 4 ) . A N. buha ( 1 7 9 7 : EMSzT. buha a.; Lozsád: ÚMTsz.) j ö v e v é n y s z ó ; a rom. buhá 'ua.' átvétele (Márton—Péntek—Vöő 8 2 ) . A z uhu a legnagyobb európai bagoly, ezért h í v j á k így is: Nagy fülesbagoly (Fábián 3 1 7 : 1 7 9 9 ) , Fejes Bagoly (Földi 1 3 8 ) , nagy suholy ( V a j d a 3 6 5 ) , nagy bagoly, nagy uhu (Lovassy 3 3 2 ) , nagy bagó, nagy füles bagó (Chernél); idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : R. lat. szakny. Bubo maximus ( = legnagyobb bagoly: L o v a s s y i. h.), R. ném. GroBhuhu ( = n a g y h u h u : Suolahti 3 1 3 ) : 'ua.'. A nagy füles­ bagoly füles jelzőjét azért k a p t a , mert fejteteje „oldalain egy-egy fülszerű t o l l p a m a t " (Chernél) v a n . A puhu-bagoly értelmesítő utó­ tagú összetétel; v ö . ném. Uhueule ( = uhubagoly: G o z m á n y 1 7 9 9 ) , észt uhuukull ( = u h u k a r v a l y : Mager 1 0 0 ) : 'ua.'. A Vajda-féle suholy ( 3 6 5 ) mesterséges névnek látszik. Valószínű­ leg maga V a j d a kombinálta össze a ném. Schuhu 'ua.' (uo.) és a m. bagoly szavakból. Lehetne a r r a is gondolni, hogy a suhog ige tövéből a l k o t t a e madárnevet, csakhogy az uhu h a n g j á t nem ezzel az igével fejezik ki. A Szegedről közölt huholy (ÚMTsz.) a huhog és a bagoly kontaminációja minden bizonnyal. A m a d á r korábbról adatolható nevei: Ordeito madár és Bűgheto madár ( = ordító m a d á r és bőgető m a d á r : 1 5 3 3 : Murm. 1 0 5 1 . és 1 0 5 4 . ) , Ordito madár, Ordito bagoly ( 1 5 9 0 : SzikszF. 7 5 . ) , Bbgetó madár (SzikszF. i. h.; MA. Bőgető a. 1 6 0 4 ) , Huholó bagoly ( 1 7 0 2 : Miskolczi 4 3 4 ; 1. még Földi 1 3 9 ) , Huhogó bagoly ( 1 7 0 8 : P P . Ulula a.). A z előbbi 199

a huhol 'huhog' ige melléknévi igeneve. A huhol, amely 1608 óta adatolható, a huhog szinonimája, mindkét ige gyakorító képzős (TESz. huhog a.). Megjegyzendő, hogy az idézett régi madárnevek több bagolyfaj neveként értendők. Mindhárom felsorolt elnevezés az uhu hangjára vonatkozik.

Erdei fülesbagoly Asio otus (Chernél 4 4 1 ; E M 1 6 3 ; U 253) Tartózkodási helyéről és hosszú tollfüléről k a p t a legtöbb n e v é t : Fwles bagoly ( = füles bagoly: 1 5 8 5 : Cal. 102.), Eyel iaro füles bagoly ( = éjjel járó füles bagoly: 1 5 9 0 : SzikszF. 75.), Füles Bagoly (Miskolczi 4 9 6 : 1702), erdei bagoly, erdei fülesbagoly (Lovassy 334), erdei szarvasbagoly, erdei rnálonfekvő (N 177.), fülesbagol, fülesbagó (Chernél), szarvasbagoly (ÁSz. 58), filezsbagöi (SzamSz. fülesbagoly a.), fülbagoly (Nagyszalonta), filesbagoj (Szabolcs-Szatmár, BorsodA b a ú j , Zemplén), fülesbagó (Szolnok és Heves megye), füles bagu (Vas) (ŰMTsz.). Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : ném. Waldohreule ( = erdei fülesbagoly), Ohreule ( = fülesbagoly), Horneule (= szarvasbagoly) (Brehm 2: 1 9 1 ) , svéd hornuggla és finn sarvipöllö ( = szarvasbagoly: NA 55), észt kőrvukas rats ( = fülesbagoly: Máger 1 0 1 ) : 'ua.'. — Az erdei fülesbagoly a réti fülesbagoly korrelatív p á r j a (ezt a két, nálunk is gyakori baglyot nevezték el tartózkodási helyéről); faji n é v v é válását a német és a régi latin szaknyelvi megfelelők (Waldohreule és Otus sylvestris: 'ua.' = erdei füles­ bagoly: B r e h m i. h.) elősegítették. A fülesbagoly és a kis fülesbagoly (Lakatos 30), kicsi füles-bagoly (Lovassy i. h.) a nagyfülesbagoly-lyal 'uhu' v a n korrelációban. Málonfekvő neve (Pungur: Nyr. 1 9 0 6 : 1 2 9 ; Brehm —Schenk 2: 176) előfordul m á r a J o r d á n s z k y K ó d e x b e n ( 1 5 1 6 — 1 5 1 9 ) : „maian fekwth, b a g l y o t " ( = málán f e k v ő t : 94, N y S z . málánfekvő a.); 1. még „noctua, bagul mólon" (1395 k.: BesztSzj. 1212.), „Otus, asio Maion fekű" ( 1 5 3 3 : Murm. 1052.), Mályvánfekvő (Földi 140), erdei málonfekvő (N 177.), málon fekvő (Brehm —Schenk 2: 176). A mái főnév 'hegyoldal; állat hasi része; m a d á r begye' ősi örökség a finn­ ugor korból, s végső soron föltehetőleg mell szavunkkal azonos (TESz. mái a.). De hogyan került ez a szó a m a d á r n é v b e ? P u n g u r szerint a fülesbagoly „rendesen a földnek szárazabb területein tartózkodik, és pedig mélyedésekben hason heverve, néha — h o g y jelenléte kevésbé feltűnő legyen — oldalt feküve lapul a gödröcskék oldalához . . . a n n y i r a lappangóban t u d j a t a r t a n i m a g á t a hason­ fekvéssel, hogy az ember csak akkor veszi észre, mikor hozzá nagyon 200

közel j u t v a , lépteitől megriadva felrebben s odább száll. í m e a málonfekvő név m a g y a r á z a t a " (Nyr. i. h.). Pungur m a g y a r á z a t á t t á m o g a t j a a madár Miskolczinál olvasható Bemete-Bagoly (1702: 495) neve, s a kísérő sor: „némelly mindenkor tsak rejtekben él, és íoha emberek ízemé eleibe nem kerül" (uo.). A málonfekvő-t régeb­ ben a réti fülesbagolyra is értették. Nevezték őket eyeli varyu-n&k ( = éjjeli v a r j ú : 1560 k.: G y ö n g y S z t . 3167) is, erre 1. a föntebb idé­ zett Eyel iaro füles bagoly nevet. A középfzerü Fülesbagoly ( 1 7 9 9 : Fábián 3 1 7 ; Földi 1 3 9 ; V a j d a 362; N 177.) a ném. mittlere Ohreule' ua.' ( = középső fülesbagoly: Földi i. h.) fordítása. V a j d a közönséges fülbeg-jének (362) fülbeg eleme a fülesbagoly fül és bog részeinek az összetételével, s a bag-n&k a/íiZ-höz t ö r t é n t hangrendi hozzáillesztésével j ö t t létre. A közönséges a francia megfelelő (Hibou commun 'ua.' = közönséges bagoly uo.) jelzőjének a fordítása. A közönséges suholy (Lovassy 334) a V a j d a ­ féle nevek kombinálásából született. A Supogó madár (Földi 140) előtagja a R. és N. supog 'suttog' (Dés: MTsz.) ige melléknévi ige­ neve, s a madár halk, sóhajtásszerű huhogása alapján j ö t t létre. A csángó bufna 'fülesbagoly' a rom. bufna 'ua.' átvétele ( M á r t o n Péntek—Vöő 81). R é t i fülesbagoly Asio flammeus (Chernél 4 4 3 ; E M 1 6 4 ; U 253) Élőhelyéről k a p t a legtöbb n e v é t : „ v á n d o r u t j á b a n legszámosabb októberben, novemberben, mikor nádasokban, kukoricákban, gazos tarlókon, alacsony füves vágásokban bukkanhatunk reá" (Chernél 4 4 4 ) ; 1.: mezei bagoly, mocsári bagoly, nádi bagoly, nádi fülesbagoly, nádi fülbő (a fülbő nyelvújítási szó: a füle bő szerkezet összerántásáv a l készült) (Lovassy 333), réti málonfekvő, nádi szar vasbagoly, mocsárbagoly, réti bagoly (a mezei bagoly-ly&l e g y ü t t alföldi nyelv­ járási szónak jelzik), réti fülesbagoly (N 178.), berkibagoly (Hermán, Pászt. 647). Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . ném. Sumpfeule, Mooreule ( = mocsári bagoly), Bohreule ( = nádi bagoly), Wieseneule ( = réti bagoly), Bracheule ( = parlagi bagoly), R. lat. szakny. Otus palustris (= mocsári bagoly) (Brehm 2 : 1 9 8 ) , or. őoÁomHancoea (a név jelzője és Balaton szavunk összefügg etimológiailag, 1. K i s s Lajos, F N E S z . Balaton a.), szb.-hv. sova mocvarica (e m a d á r n é v u t ó t a g j a és mocsár főnevünk etimológiailag kapcsolatban v a n egymással, 1. TESz. mocsár a.), finn suopöllö 'ua.' ( = mocsári bagoly: N A 55). Tollfüle j ó v a l kisebb, mint az erdei fülesbagolyé. Ez magyarázza, miért gyakoribb a bagoly (tartózkodási helyére utaló jelzőkkel) a 1

201

réti fülesbagoly megnevezéseként, s miért nevezik következetesen fülesbagoly-nak (különböző jelzőkkel) az erdei fülesbagolyt. További nevei: mezei fülesbagoly („Népies elnevezés": Lakatos 3 1 ) , rövidfülű fülbő (az u t ó t a g r a 1. föntebb), rövidfülű bagoly (Lovassy i. h.), nádi bagó (Molnaszecsőd: Vas megye: ŰMTsz.). A málonfekvő a régiség­ ben erre a m a d á r r a is v o n a t k o z o t t (magyarázatát 1. erdei füles­ bagoly a.). Füleskuvik Otus scops (Chernél 4 4 5 ; EM 1 6 4 ; U 2 4 8 ) Kis fülesbagoly neve ( 1 7 9 9 : Fábián 3 1 7 ) a nagy fülesbagoly 'uhu' korrelatív párja, s a két madár közötti különbséget jelöli. K i s termetéről több nevet is k a p o t t : Aprófüles bagoly (helyesen: Apró fülesbagoly: Földi 1 3 9 ) , piczibegek és parabaglyok (Vajda 3 6 8 ; V a j d a csinálmányai: a piczibeg a piczi bagoly-ból, a bog „tő" hangrendi illesztésével, v ö . fülbeg: erdei fülesbagoly a.; a parabagoly a parányi bagoly összerántása), kis füleskuvik (N 1 7 9 . ) , törpe fülesbagoly (Lakatos 3 1 ) . Voltaképpen füleskuvik (N i. h.) neve is ide sorolandó, minthogy a kuvik mindig kis t e r m e t ű baglyot jelöl. A füles jelzőt tollfüléről k a p t a (ha megriasztják, fölmereszti), miként az erdei és réti fülesbagoly is. Vö. még füles pacsirta, fülesvöcsök. Idegen n y e l v i megfelelőkre 1.: ném. Zwergohreule ( = törpe fülesbagoly), Ohrkauz ( = füleskuvik), R. lat. szakny. Scops minuta ( = kicsi k u v i k ) (Brehm 2 : 2 0 1 ) , norv. dverghornugle (= törpe szarvasbagoly), svéd dvárguv, finn kadpiöpöllö ( = törpebagoly: NA 5 4 ) : 'ua.'. G a t y á s k u v i k Aegolius funereus (Chernél 4 5 1 ; E M 1 6 5 ; U 2 5 4 ) Első nevét, a gatyás éjbagoly-t V a j d a a l k o t t a ( 3 6 7 ) . A gatyás jelzőt tolla csüdjéről k a p t a (vö. gatyás ölyv), az éjbagoly m a g y a r á ­ z a t á t 1. hóbagoly a. További, tollas l á b á v a l összefüggő nevei: gatyás csuvik (Petényi 1 1 2 ) , gatyás éjjencz (az éjjencz az éjbagoly megfelelője: az éj szóból képezték a n y e l v ú j í t á s kedvelt -nc képzőjé­ vel), gatyás álkuvik (Lovassy 3 3 3 ; azért álkuvik, mert L o v a s s y nem t a r t o t t a igazi k u v i k n a k ) , gatyás kuvik (Madarász 2 0 5 ) , lomboslábú bagoly (Brehm—Schenk 2 : 1 6 1 ) . Vö. észt karvasjalk-kakk ( = szőrös lábú bagoly: Máger 1 0 1 ) , ném. Rauhfusskauz és rauhfüssiger Kauz (— bolyhos lábú k u v i k : Gozmány 2 4 8 ) : 'ua.'. Gömbölyű feje v o l t a macskafejű bagoly és a N. pofotyos bagoly ( = pofitos bagoly: B r e h m —Schenk i. h.) esetében a névadás a l a p j a ; erre 1. ném. Katzenlocker 'ua.' ( = macskatincs: Gozmány i. h.). B a r n a tollazatáról k a p t a barna bagoly (Lovassy i. h.) nevét. 202

K u v i k Athene noctua (Chernél 4 5 3 ; E M 1 6 5 ; U 2 5 2 ) A kuvik hangutánzó eredetű; a m a d á r éles kui-vitt, ki-vitt (EM 1 6 6 ) hangját megjelenítő hangsor v á l t e bagolyféle nevévé, ahogy más nyelvekben is; v ö . : cseh N. kuvik, szik. kuvik, ol. civetta (TESz.), ném. N. Kiwitt-Huhn (= k i v i t t - t y ú k : Suolahti 3 2 3 ) : 'ua.', rom. ciuvica 'törpekuvik' (Márton—Péntek—Vöő 1 1 2 ) . A szótörténeti adatok: Kuvik, Tsuvik ( 1 7 9 3 : Grossinger 2 8 4 ) , tsúvik, Kuvik, Kivik, kú-vikk, csubik, kujikm&ákr, kuvikk (TESz. i. h.). A Tsuvikbagoly ( 1 7 9 9 : Fábián 3 1 8 ) , a föntebb idézett kujikmadár és a kuvikmadár ( B a r a n y a : ŰMTsz.) értelmesítő utótagú összetételek. R é g ó t a és széles körben ismert n e v e a halálmadár, amelynek számos v á l t o z a t a él nyelvjárásainkban. Az adatok: Halál-madár ( 1 7 9 3 : Grossinger 2 8 7 ) , Halálbagoly ( 1 7 9 9 : Fábián 3 1 8 ) , halámadár (OrmSz. halálmadár a.), halálbagó (Szeged), halálbagoj (Zilah), halál­ bagój (Andrásfalva, Bukovina), halálmadar (Háromszék), halálmodár (Vas), hálálmádár (Nógrád), halámadár (Nyitra, U d v a r h e l y ) (ŰMTsz.). E nevek magyarázatául 1.: „ G y a k r a n a kivilágított ablak­ nak r e p ü l . . . í g y született az a hiedelem, hogy a mely házon a k u v i k szól, o t t haláleset lesz; miért is egyik neve halálmadár. A kuvik és csuvik elnevezés h a n g j á r a vonatkozik, melyből a képzelgős fül a ki-vidd, ki-vidd mondást is kivéli hallani, mellyel a halálmadár figyelmeztet; ami, ha esetleg beteg v a n a háznál, nem jelenthet m á s t : hogy kividd a temetőbe" (Chernél 4 5 4 ) . Hasonló elnevezések másutt is v a n n a k . A németben például így értelmezik a m a d á r hangját: komm mit ( = gyere v e l e m : U 2 4 6 ) ; 1. még ném. Leicheneule, Todteneule ( = halott bagoly), Leichenvogel, Todtenvogel ( = halott­ madár) (Brehm 2 : 1 7 6 ) , Sterbekauz ( = h a l á l k u v i k : Suolahti 3 2 2 ) , Todesvogel ( = halálmadár: Földi 1 3 9 ) : 'ua.'. A közönséges éjbagoly-ra (Vajda 3 6 7 ) 1. hóbagoly a., jelzője a ném. gemeiner Kauz 'ua.' ( = közönséges k u v i k : uo.) előtagjának a fordí­ tása. A veréb bagoly és a verebi csuvik (Lovassy 3 3 3 ) a R. lat. szakny. Strix passerina 'ua.' ( = veréb(hez hasonló) bagoly: Földi i. h.) for­ dítása. A névadás alapja a k u v i k kis termete volt. Nevezték még közönséges csuvik-nak, kis csuvik-nak, kőszáli bagoly-nak (Lovassy i. h.) is (az utóbbi név túlzás, m e r t b á r sziklákon is fészkel, a kőszáli sasoktól pl. t á v o l áll). A régiségből idézhető neve az Iyel iaro madár ( 1 5 3 3 : Murm. 1 0 5 3 . ) és eiel Jaro madár ( 1 5 7 7 : K o l G l . : N y F . 4 5 . sz. 4 1 ) , azaz: 'éjjel járó madár', ez azonban más bagolyfajtákra is v o n a t k o z ­ h a t o t t (vö. erdei fülesbagoly a.). A gurgulya bagó (Molnaszecsőd, V a s : Chernél; gurgulyabagoly: 203

B r e h m —Schenk 2 : 1 6 3 ) n e v e t valószínűleg hullámvonalú, alacsony repüléséről k a p t a . A gurgulya (Nyugat-Dunántúlon gurgula) a N. gurgul 'gurul' (MTsz.) ige régies melléknévi igeneve, jelentése tehát t k p . 'guruló bagoly'. Etimológiai és onomasziológiai megfele­ lője a N. gurgulamadár 'fogoly' és a guruló 'széki lile'. A Kanakútz (Földi 1 4 0 ) m a g y a r á z a t á t 1. macskabagoly a. A pótyik (Bars megye: MTsz.) ismeretlen eredetű. Törpekuvik Glaucidium passerinum (Chernél 4 5 5 ; E M 1 6 6 ; U 2 5 1 ) A legkisebb európai bagoly, erről k a p t a több n e v é t is: picin bagoly, törpe karvalybagoly, törpe csuvik, piciny csuvik, törpe bagoly, hegyi törpekuvik (Lovassy 3 3 2 ; a hegyi jelző tartózkodási helyére utal), törpe kuvik (N 1 8 6 . ) , kis csuvik (Chernél). A z utóbbi tudomá­ nyos n é v v é válásában a ném. Zioergseule 'ua.' ( = törpe bagoly: Brehm 2 : 1 7 9 ) szónak is v o l t szerepe. V a j d a elnevezése, az akadiai (törpe) karolybag ( 3 6 6 ) részint for­ dítás, részint mesterséges szócsinálás eredménye. A z akadiai a R. lat. szakny. Strix acadica 'ua.' ( = akadiai bagoly: uo.) jelzőjének a fordítása, a karolybag összetétel: a karvaly régi karoly változatából és a bagoly-ból elvont bag-ból. L o v a s s y véleménye e szóelemről: „szerencsétlenül megcsonkítva" ( 3 3 1 ) . A közönséges csuvik (Lovassy i. h.) jelzője téves, mert ez a m a d á r nem közönséges nálunk. — A kanakuc-ot (N i. h.) 1. macskabagoly a. — A pujabagoly (Brehm— Schenk 2 : 1 6 4 ) jelzője a 'kicsiny, apró' jelentésű N. púja szó (1. T E S z pulya a., illetőleg az ezzel a l a k u l t madárneveket). K a r v a l y b a g o l y Surnia ulula (Chernél 4 5 0 ; E M 1 6 6 ; U 2 5 1 ) Nevét v a k m e r ő , ragadozó természetéről s arról k a p t a , hogy „röptében a k a r v a l y r a emlékeztet" (EM). A m a g y a r n é v a ném. Sperbereule 'ua.' ( = k a r v a l y b a g o l y : B r e h m 2 : 1 6 7 ) tükörfordításá­ nak látszik. A m a d á r nálunk rendkívül ritka ugyanis, s V a j d a közönséges karolybag-]& ( 3 6 6 ) , a m a d á r első ilyetén n e v e a magyar­ ban, kétségtelenül a ném. eigentliche Sperbereule 'ua.' ( = tulajdon­ képpeni k a r v a l y b a g o l y : uo.) n y o m á n született. A karolybag magya­ r á z a t á t 1. törpekuvik a. V a j d a szinonimaként közli a karval-baglyok ( 3 6 5 ) elnevezést is, a ném. Sperbereulen 'ua.' (uo.) tükörfordítása­ ként. V a j d a nyelvújítási n e v é t Mannó „ m a g y a r o s í t o t t a " közön­ séges karvaly-bagoly-va (Lovassy 3 3 1 ) . Nevezték karvaly csuvik-nak 204

(i. h.), hosszúfarkú karvalybagoly-nak (Lovassy 3 3 2 ) is. A karvaly­ bagoly tudományos névként Hermán Ottónál fordul elő először (Madh. 4 3 2 ) . A hosszúfarkú jelző (1. följebb és hosszúfarkú hóbagoly: N 1 8 3 . ) hosszú farkára utal. A huhogó baglacs, huhogó bagoly hangja alapján keletkezett (az előbbi Frivaldszkynál: L o v a s s y 3 3 1 ; a baglacs-ot -acs kicsinyítő képzővel a l k o t t á k a bagoly N. bagl- tövéből). A k u v i k neveként ismert kuvik, tsúvik, halálmadár L o v a s s y szerint erre a m a d á r r a is v o n a t k o z o t t némely szerzőnél (i. h.).

Macskabagoly Strix aluco (Chernél 4 4 7 ; E M 1 6 7 ; U 2 5 3 ) Feltűnően nagy, kerek fejéről több nevet is k a p o t t : Maczka fűlő bagoly ( 1 5 9 0 : SzikszF. 7 9 . = macska fülű bagoly), fejes-bagoly ( 1 6 7 3 : Com: J a n . 3 0 : NySz.), Matska fejű Bagoly ( 1 7 0 2 : Miskolczi 4 9 4 ) , siró macskabagoly (N 1 8 1 . ) , macskabagoly (Chernél; Csongrád: ÚMTsz.), macskafejü bagu, naffejü bagu (Zala: ÚMTsz.). Idegen nyelvi megfelelőkre v ö . : ném. N. Katzenauff ( = macskauhu) és Katzenaugel ( = macskaszemecske): 'ua.' (Suolahti 3 2 5 ) , észt kassipeakull 'uráli bagoly' ( = macskafejű bagoly: Máger 1 0 2 ) , ném. Katzeneule 'erdei füleskuvik' ( = macskabagoly: B r e h m 2 : 1 9 1 ) , ang. cat owl 'kuvik' ( = macskabagoly: Gozmány 1 3 2 6 ) . Erdei bagoly (Lovassy 3 3 3 ) n e v e tükörszó; a ném. Waldeul, Waldkauz: 'ua.' ( = erdei bagoly, erdei k u v i k : Suolahti 3 2 4 — 5 ) fordítása; v ö . még Schenk: „Erdei bagoly a m a d á r német nevének fordítása, így célszerűnek látszik az eredeti m a g y a r névnek, a macskabagolyénak a bevezetése" ( 1 9 3 8 : 4 8 ) . L a k a t o s szerint „ A nép- és vadásznyelvben csakis e néven fordul elő. A macska­ bagoly paraszt t á j n é v lehet minden bizonnyal" ( 3 0 ) . Több n e v é t jellegzetes hangjáról k a p t a („Éles kű-itt". K ö l t é s idején mély „hú-hú-hú": E M ) : Huholó Bagoly ( 1 7 0 2 : Miskolczi i. h.), Sivo bagoly (i. h.), síró-bagoly ( 1 7 9 3 : Grossinger 2 8 5 ) , Huhogató Bagoly ( 1 7 9 8 : Gáti 1 5 7 ) , Huhogóbagoly ( 1 7 9 9 : Fábián 3 1 7 ) , huhuló bagoly, huhos bagoly ós közönséges huholy (Lovassy 3 3 3 ; nyelvújítási alkotás a huhos és a huholy; az előbbi a madárhangot utánzó huh -s melléknévképzős származéka, a huholy a huhog és a bagoly vegyülésével j ö t t létre), csikorgó bagoly (uo.), siró macskabagoly (N 1 8 1 . ) . V ö . ezekre sivító bagoly (gyöngybagoly a.), ill. ném. N. Zischeule ( = piszegő bagoly), Knarreule ( = csikorgó bagoly), Heuleule (= síró bagoly): 'ua.' (Brehm 2 : 1 5 6 ) . Mivel „hazánkban egyike legközönségesebb baglyainknak" (Chernél 4 4 8 ) , így is nevezték: közönséges bagoly, közönséges csuvik, 205

közönséges fabagoly (Lovassy i. h.). A fabagoly V a j d a fordítása (364) a ném. Baumeule 'ua.' ( = fabagoly: uo.) szóból. A névadás okára 1.: „vén, odvas fákban bővelkedő erdőségekben t a n y á z i k " (Chernél 448). V a j d a közönséges reszgöly (i. h.) nevének u t ó t a g j a rejtély. E g y föltehető N. *huóttogat 'holtát mondja; halált hoz, okoz' jelentésű igének az igeneve a zalai huóttogatu bagu (ŰMTsz.) jelzője minden bizonnyal (Benkő). A karakucz (Stettertől idézi L o v a s s y i. h.), kanakuc, karakuc (Gozmány 10 808) utótagja a ném. Kauz 'kuvik' (ezt már Leschka fölismerte). „ A z előtag megfejtetlen, de az egész bizonyára vala­ mely német tájszó átvétele" (Simonyi 449). Megítélésem szerint ez egy *Knarrkauz-íéle 'ua.' ( = csikorgó kuvik) szóra megy vissza, amelyet u g y a n nem tudok adatolni forrásaimból, de a szinonimák (Knarreule stb., 1. följebb) alapján nagyvalószínűséggel föltehetünk. A kanakuc, karakuc a mássalhangzó-torlódások eltérő feloldásával magyarázhatók. A Kanakúcz bagoly-t P á k közli (190). Uráli bagolv Strix uralensis (Chernél 446;, "EM 167; U 253) A z uráli karvalybagoly (Vajda 366) a lat. szakny. Strix uralensis 'ua.' ( = uráli bagoly: uo.) m i n t á j á r a a l k o t o t t név. Nevét arról kapta, hogy az U r á l hegységben a leggyakoribb. A n é v v á l t o z a t o k : uráli bagoly, uráli macskabagoly (N 180.), uráli bagoly (Chernél). V ö . ang. Ural owl, fr. chouette de VOural, lengyel sowa uralska (NA 55), észt uraali kakk (Máger 102): 'ua.' ( = uráli bagoly). E g y é b elnevezései: hajnali bagoly (Stetter alkotta a m a d á r kelet-európai előfordulási helye alapján), hosszúfarkú csuvik, hosszúfarké bagoly, hosszúfarkú huholy (az utótag m a g y a r á z a t á t 1. macska­ bagoly a.; a hosszúfarkú jelző hosszú f a r k a alapján született; erre vö. ném. langschwánzige Eule (Gozmány 10 809) és észt pikksabakakk (Máger 102): 'ua.' [tkp. 'hosszúfarkú bagoly'], héja-bagoly (a n é v a d ó t n y i l v á n héjára emlékeztette) (Lovassy 333). Schenk szerint „ A z uráli faji név a latin elnevezés fordítása és egyáltalán nem jellemző, hanem inkább megtévesztő, így célszerűbbnek lát­ szik egyik jellegzetes faji tulajdonságáról, a hosszú farokról v a l ó elnevezés" (1938: 47). Szakállas bagoly Strix nebulosa (Brehm—Chernél 2: 193; E M 168; U

253)

K o r á b b i neve lappbagoly (Hermán, Madh. 432) volt. Ez a R. lat. szakny. Syrnium lapponicum 'ua.' ( = lapp bagoly: uo.) tükör-

206

fordítása. Nevét arról kapta, hogy Skandinávia sarkköri tájain állandó. A szakállas bagoly (Brehm—Chernél) is tükörfordítás, R. lat. szakny. Syrnium barbatum és a ném. Barteule: 'ua.' ( = szakállas bagoly: Brehm 2: 162) mintájára. A névadás alapja a madár csőre alatt levő, szakáll formájú sötét folt volt. a

LAPPANTYŰ-ALAKÚAK: LAPPANTYÚFÉLÉK

CAPRIMULGIFORMES -

CAPRIMULGIDAE

L a p p a n t y ú Caprimulgus europaeus (Chernél 505; E M 168; U 259) A lappantyú (1799) származékszó; a lappan 'lappang' igelappant származékának főnevesült folyamatos melléknévi igeneve; végző­ désére v ö . forgattyú, pattantyú. Nevét lappangó életmódjáról k a p t a : „Napközben rendszerint a földön v a g y vastagabb ágakon végignyúlva mozdulatlanul" pihen (EM). Chernelék szerint a név Fábián alkotása (Nyr. 1898: 539). A d a t a i n k alapján ezt sem cáfolni, sem bizonyítani nem lehet. Egyéb elnevezései szintén a lappang családjával kapcsolatosak: lappogó é&Lappagó (TESz. lappantyú a.), Lappogó („túl a' D u n á n " : Földi 179), lapumadár (őrihodos, egy­ kori V a s megye: ŰMTsz.), ill. málonfekvő (Hermán 183; mályván­ fekvő: Á S z . 90), málonfekvü ( = málonfekvő: Zala; ŰMTsz.). Az utóbbiak m a g y a r á z a t á t 1. erdei fülesbagoly a. A fekümál (Rába­ g y a r m a t : Vas) és fekümár (Farkasfa: V a s : Beke, D t ú l 67) annyi mint 'fekvő mái' ( = fekvő mell), t e h á t a málonfekvő fordított sor­ rendű párja. A fekvő: fekü viszonyára 1. alvó : alu ( R á b a g y a r m a t i. h.); a szóvégi r : l váltakozására 1. szandál : szandár. „Napközben . . . ritkán kerül szem elé . . . Mert az ő élete a k k o r kezdődik, mikor az esti bogár zümmög, a csillagok pislognak s a szürkületben csak a nyugoti ég p i r j a emlékeztet még a fényes napvilágra. Ilyenkor fecskeszerű repkedéssel . . . kalandoz . . . Közbe-közbe folyton fogdossa az éjjeli rovarokat, pilléket" (Chernél 506). Erről k a p t a következő neveit: Ejjeli-fetske (1793: Grossinger 288), Éjjeli Fetske (Mitterpacher 49), éjjifecske (Brehm —Chernél 2: 143), éji fecske (Kelemen 246), éjjeli föcske (Vas: ŰMTsz.), éjjeli vércse (Gozmány 2070), illetőleg álmosmadár (Vas: N 202.és ŰMTsz.), bagolyföcske (Dunántúl; a baglyok is este indulnak táplálék u t á n ; bagoly fecske: Brehm —Chernél 2: 143), álomfilkó (Fejér megye) (N i. h.), álom-fíkom (Vas megye: MTsz. álom a.), álmosfilkó (Hermán 183), álomfékó (Madarász 181). A filkó utótag 'fickó' jelentésű filkó

207

s z a v u n k k a l azonos (erre 1. TESz. filkó a.), s népetimológiás ráértéssel került az értelmetlen fíkom helyére. A fíkom, fékom — egyes szám 1. személyű igealak — m a m á r csak elhomályosult értelmű, szitkozódó és tréfás indulatszavakban őrződött meg. A szó v a l ó ­ színűleg német eredetű, jelentése: 'coire' (TESz. fék a.). Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : ném. Nachtschwalbe ( = éjjeli fecske), Tagschláfer ( = nappal alvó), Nachtrabe ( = éjjeli v a r j ú ) , Nachtwanderer ( = éjjeli vándor) (Brehm 2: 208), Nachtvogel ( = éjjeli­ m a d á r : Suolahti 20), észt ööpaasuke ( = éjjeli fecske: Máger 107), or. HOHHUK (a HOHb 'éj' származéka: G o z m á n y 2070): 'ua.'.A közön­ séges lappantyú Madarász elnevezése ( 1 8 1 ) ; erre 1. R. lat. szakny. Caprimulgus vulgáris 'ua.' ( = közönséges kecskefejő: uo.). A m a d á r legrégibb neve a kecskefejő. A szótörténeti a d a t o k a következők: Ketske feiő ( 1 5 8 5 : Cal. 160), Keczke szopó madár ( = kecske szopó m a d á r : 1 5 9 0 : SzikszE. 79.), Keczkéftejő ( = kecskést e j ű : 1 6 0 4 : M A . Caprimulgus a.; s a j t ó h i b a ? helyesen Keczkétfejő = kecskétfejő lenne ?), kecskeszopó madár ( 1 6 4 1 : Nom. 1 5 5 : NySz.), kecskefejű madár ( 1 6 4 3 : Com: J a n . 3 0 : NySz.), ketske-fejő madár (1702: Miskolczi 472), Ketskefejo (Földi 179), kecskeszopó (N. 2 0 2 . : Alföld), tehénfejő (Chernél), kecskefejő (SzamSz. kecskefejő a.). A kecskefejő eredetének megfejtéséhez vissza kell mennünk a messzi múltba. Görög és római írók v o l t a k ugyanis az elsők, a k i k beszámoltak arról a különös népi hiedelemről, amelynek m a d a r u n k sajátos n e v é t köszönheti. Plinius História Naturális című m u n k á j á b a n — Arisztotelész n y o m á n — pontos „leírását" a d j a e különös m a d á r még különösebb „tetteinek". Éjnek idején — így Plinius — e m a d á r fölkeresi a kecskéket istállóikban, hogy tejüket kiszopja, amelynek k ö v e t k e z m é n y e k é n t aztán szegény p á r á k meg is v a k u l n a k (Suolahti X I , 17, 3 5 1 ) . Ez a hiedelem, ahogy azt külön­ böző forrásokból tudjuk, tudós körökben sok h e l y ü t t ismert és elterjedt v o l t . Nálunk Magyarországon például egy 1702-ben meg­ jelent k ö n y v következő m o n d a t a szolgálhat ennek bizonyságául: „ A ketske-fejő m a d á r az ö neveztit v ö t t e az ö t o l v a j tselekedetitöl, hogy a l a t t o m b a n a ketskéket megszopja" (Miskolczi 4 7 2 : NySz.). E hiedelmen k í v ü l rejtélyes az is, miért éppen e köré az egyébként á r t a t l a n , hasznos madár köré fonta a nép képzelete nem éppen jóindulatú legendáját. Chernél így nyilatkozik erről: „Lappangó élete, a l k o n y a t b a n v a l ó járása kelése, r o p p a n t nagy szája, nesztelen repte a régiek szemében megbabonázták őt; így keletkezett az a mese, melynek révén nevét is kapta, hogy éjszakának idején megfeji a kecskéket" (506). Ehhez kiegészítésként idézzük Hermán Ottó leírását is: „ A z akol és környéke sok r o v a r t fejleszt, ez csábítja a m a d a r a t , melynek roppant öblös a szájanyílása; ez és az akol 1

2

a

208

vezette Aristotelest a kecskefejés föltevésére" (Nyr. 1 8 9 8 : 539). t j g y látszik, a szürkületben és éjszaka röpködő, h a n g j u k a t hallató m a d a r a k az emberek szemében általában v a l a m i rosszat jelentenek, mert m a j d n e m mindegyikhez asszociálunk v a l a m i hátborzongatót, v a l a m i kellemetlent. Mint említettem, a kecskefejő története ismert v o l t m á r a görög­ római világban is. Mindkét n y e l v b e n : a görögben és a latinban is ennek a hiedelemnek köszönheti a m a d á r a nevét. Görögül u g y a n i s tuyodr\fat.c,, latinul pedig caprimulgus a neve, s mindkettő 'kecskefejőt'-t jelent. De ugyanígy jelöli egy sor más n y e l v is e m a d a r a t , 1. például ang. goat-sucker, goat-milker, ném. Ziegenmelker, fr. tette-chévre, ol. succiacapre, dán gjedelmelker, holl. geitenmelker, lengyel kozodój, szlovák kozodoj, or. K030Ö0Ü, l i t v á n oszka-melze (Suolahti 1 7 ; Hermán i. h.), finn vuohenlypsajá: 'ua.' ( = kecske­ fejő). K é r d é s azonban, hogyan keletkeztek ezek a nevek a fölsorolt n y e l v e k b e n : a madárról szóló hiedelem terjedt el római földről s ez alapján, egymástól függetlenül keletkeztek e m a d á r n e v e k a szóban forgó nyelvekben; v a g y pedig mint szaknyelvi szavak, tehát a latinból v a l ó fordítások v á l t a k idővel köznyelvi szóvá, életre kelvén szakkönyvek és szótárak lapjairól? A második föl­ tevés valószínűbb. E z t mindenekelőtt az a körülmény t á m o g a t j a , hogy a n y e l v j á r á s o k szókincsében r i t k a előfordulásúak a kecskefejőféle n e v e k (s ez nemcsak a m a g y a r r a vonatkozik), s nem lehetetlen, hogy — legalábbis részint — az iskola, a k ö n y v e k közvetítették. Suolahti adatokkal igazolja, hogy a német Ziegenmelker 'ua.' ( = kecskefejő) tudatos fordítás a latinból (18). Német földön a szó előbb csak m ű v e l t körökben t e r j e d t el, később v á l t csak általánosan ismertté. Bizonyos, hogy az idézett európai n y e l v e k kecskefejő­ elnevezései is fordítások (Suolahti i. h.: Máger 1 0 3 ; uő.: Linnud r a h v a keeles j a meeles 172). A kecskefejő t e h á t latinból v a l ó fordítás, elterjedését azonban a ném. Ziegenmelker is elősegíthette. A z Európai Ketskefejo (Földi 179) a lat. szakny. Caprimulgus europaeus 'ua.' ( = európai kecskefejő: B r e h m i. h.) fordítása. Schenk úgy vélekedett, „minthogy a kecskefejő idegenből származó fordításból j u t o t t nyelvünkbe, célszerűnek látszik az eredeti m a g y a r névnek, a lappantyú-n&k az alkalmazása" ( 1 9 3 8 : 42). A közönséges lappantyú (N 202.) t u d a t o s névadással azt jelöli, hogy ez a l a p p a n t y ú f a j a legismertebb nálunk. A perepotya (Farkasfa: Vas) B e k e szerint hangutánzó eredetű (Dtúl 67). Csefkó valószínűbbnek látszó m a g y a r á z a t a szerint a denevér régi pereputly, pereputy birtokos személyragos a l a k j á v a l azonos, s a denevér és a l a p p a n t y ú hasonlóságán alapuló n é v á t v i ­ tellel j ö t t létre (Nyr. 1 9 5 0 : 282 — 5). 14

Kiss Jenő

209

Rozsdástorkú l a p p a n t y ú Caprimulgus ruficollis ( B r e h m - C h e r n é l 2: 1 4 4 ; EM 169) K o r á b b i n e v e rozsdástorkú kecskefejő (Brehm —Chernél) volt. Ez a lat. szakny. Caprimulgus ruficollis 'ua.' ( = vöröstorkú kecskefejő: B r e h m 2: 210) m i n t á j á r a j ö t t létre. A névadás alapja a n y a k a t övező rozsdasárga gallér volt. Á rozsdástorkú lappantyú (EM) a Chernelféle elnevezés u t ó t a g j á n a k a fölcserélésével keletkezett. Egyiptomi lappantyú Caprimulgus aegyptius ( B r e h m - C h e r n é l 2: 1 4 6 ; E M 169) K o r á b b a n egyptomi kecskefejő-nek (Brehm—Chernél; egyiptomi kecskefejő: NA 56) nevezték. Ez a lat. szakny. Caprimulgus aegyptius 'ua.' ( = egyiptomi kecskefejő: Brehm—Chernél) tükör­ fordítása. Nevét fő előfordulási helyéről kapta. A z egyiptomi lap­ pantyú (EM) a Chernel-féle elnevezés u t ó t a g j á n a k a t u d a t o s föl­ cserélésével j ö t t létre. A sivatagi lappantyú (Gozmány 2069) élő­ helye alapján keletkezett.

fecske (Sopron megye) (Chernél), szirti-fecske, kövi-fecske (Gozmány 1 0 3 7 ) a m a d á r előfordulási helye alapján született, 1.: „Tornyok, épületek rései közt, sziklafalak repedéseiben . . . fészkel" (EM 1 7 1 ) . Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : ném. Turmschwalbe ( = torony­ fecske), Mauerschwalbe ( = fali fecske), Steinschwalbe ( = kövi fecske), R. lat. szakny. Cypselus murarius ( = fali sarlósfecske) (Brehm 1 : 7 1 4 ) , svéd tornsvala és n o r v . tárnsvale ( = t o r o n y fecske: NA 57), észt tornipaasuke ( = t o r o n y fecske) és müüripacisuke ( = fali fecske: Máger 1 0 8 ) : 'ua.'. Visító fecske (Erdély: MTsz. és N i. h.), visító fecske, vijjogó fecske (Chernél) n e v é t jellegzetes, éles, á t h a t ó hangjának köszönheti, 1.: „Fészkelő helyeiken . . . szédítő gyorsasággal repkednek a falak körül, éktelen lármával, folytonos vijjogással t á m a d v a minden csendháborítóra" (Chernél), ill. " K ö l t é s idején nagyon hangos. Csapatai ilyenkor v i j j o g v a kergetőznek a t o r o n y t e t ő k körül" (EM 1 7 1 ) . Idegen n y e l v i megfelelői közül 1.: ném. N. KrUswalwe ( = sivító fecske) és holl. steenkrijter ( = szirti visító: Suolahti 22) 'ua.'. Kalapács föcske (Hegykő, Sopron m.: Chernél), kalapácsfecske (Hermán 273) nevét annak a vélekedésnek köszönheti, hogy a falakba — mintegy kalapácsként — l y u k a k a t ver, s így készíti el fészkét; onomasziológiai megfelelője a ném. N. Mauerháckler 'ua.' ( = falkapáló: Brehm i. h.). A kaszás fecske (Chernél) a sarlós­ fecske szinonimája: a m a d á r hosszú, kaszapengére is emlékeztető szárnyáról nevezték el így. A Fertő-vidéki és rábaközi hányi fecske (N 203.; Chernél: hányi föcske: Brehm—Chernél 1 : 667) n é v jelzője a r r a utal, h o g y a sarlósfecskék fő tartózkodási helyének a Han­ ságot (a Rábaközben a Hanságot Hany-nak h í v t á k s részint h í v j á k ma is) vélték; v ö . hanyikányo (vetési varjú a.). Fekete fecske (N i. h.), nagy fekete fecske (Chernél; nagy fekete föcske: Brehm—Chernél i. h.), kormos fecske (Kelemen 95), illetőleg rácfecske (Szabolcs: ÚMTsz.) n e v é t a tollazat barnásfekete színe alapján k a p t a . A nagy jelző a r r a vonatkozik, hogy hosszú szárnyai m i a t t repüléskor jóval nagyobb, mint a fecskék. A rácfecské-re vö. rácpap (székicsér a.). Idegen n y e l v i megfelelőkre 1.: fr. martinét noir, or. nepmiü cmpuoK (NA 57), észt must paasuke (Máger 1 0 8 ) : 'ua.' ( = fekete fecske). Felhőfecske (Kolozsvár: Chernél) n e v é t valószínűleg a n n a k köszön­ heti, hogy majdnem mindig a magasban, a felhők világában l á t h a t ó : „ A költésen kívül minden életmegnyilvánulása a levegőben zajlik" (Kelemen 96). — Esőfecské-nek (Orosháza: Chernél) azért h í v j á k , mert úgy vélik, előre jelzi az esőt; v ö . észt vihmapaásuke 'ua.' ( = esőfecske: Mager i. h.). 3

SARLÓSFECSKE-ALAKŰAK: SARLÓSFECSKE-FÉLÉK

APODIFORMES

-

H a l v á n y sarlósfecske Apus (EM 170)

APODIDAE

paliidus

K o r á b b i neve, a dalmát sarlósfecske (NA 5 7 ; Makatsch 343) tudatos névadással egyik előfordulási helye (a dalmát tengerpart) alapján született. A halvány sarlósfecske (EM) jelzőjét idegen m i n t á k (lat. szakny. Apus paliidus, ném. Fahlsegler, ang. pallid swift: 'ua.' ( = fakó, h a l v á n y sarlósfecske: NA i. h.) fordításával kapta, miként a fakó sarlósfecske (Gozmány 1039) is. Első m a g y a r n e v é t Madarász a l k o t t a : az egérszínű sarlósfecske (179) a R. lat. szakny. Cypselus murinus 'ua.' ( = egérszínű sarlósfecske: uo.) tükörfordí­ tása. A n é v a d á s a l a p j a : ,,Az egész m a d á r egérszínű" (i. h.). Sarlósfecske Apus apus (Chernél 5 0 8 ; E M 1 7 0 ; U 262) Ismert madár, számos elnevezése v a n . A sarlósfecske (N 203.) nevet sarló alakú szárnyáról kapta. A KÓfali Fetske (Földi 179), kőszáli fecske (Erdély: N i. h.), toronyi fecske, fali fecske, hegyi 210

14*

211

Lábatlan fecske egyik legrégibb n e v e : Lábatlan feczke ( 1 6 0 4 : MA. Apus a.), lábatlan fetske ( 1 6 0 3 : Dudich 42, 44), Lábatlan-Fetske ( 1 7 9 3 : Grossinger 197), lábatlan fecske (Heves: Chernél). Ennek a n é v n e k az a magyarázata, hogy „ L á b a kicsi, a csüd tollas, és a lábfejen mind a négy u j j előreáll. Ez a lábszerkezet csak a falakon v a l ó kapaszkodásra alkalmas" (Kelemen 95); amikor viszont a falon kapaszkodik, v a g y amikor repül, lába nem látható. A tallos labu ( = tollas lábú: 1 5 9 0 : SzikszF. 78) a tollas csüd a l a p j á n keletkezett. A Hauasi feczke ( 1 5 9 0 : i. h.), havasi föcske ( 1 6 4 1 : N o m . 1 5 5 : NySz.) valószínűleg a havasi sarlósfecskére vonatkozik. Ezeknek a neveknek a leírásakor azonban még nem különböztették meg pontosan a sarlósfecske-fajtákat, így ezek is az Apus (a sarlósfecskék latin neve) alá kerültek. Török Fetske (Mitterpacher 48) minden bizonnyal azon az alapon keletkezett, hogy hozzánk idegenből jön e madár. Onomasziológiai megfelelőit 1. talpastyúk a.; v ö . még észt türgipaásuke 'ua.' ( = t ö r ö k fecske: Mager 1 0 8 ) . A kazári fecske (Hermán, M a d h . 4 2 9 ; Heves m.: Chernél), kazári sarlósfecske (N 203.) kazári jelzője nem világos. A legvalószí­ n ű b b K e v e A n d r á s vélekedése: ő a török jelző megfelelőjét l á t j a benne. A Nógrád megyei Kazár h e l y n é v v e l v a l ó esetleges össze­ függésére v ö . a csóka himodi galamb elnevezését. — A közönséges sarlósfecske tükörszó; a R. lat. szakny. Cypselus apus vulgaris-t 'ua.' ( = közönséges sarlósfecske: Madarász 178) fordította le Madarász (i.h.). 2

És még v a l a m i t : „ez az a madár, amelyik nem is fecske, és a n n a k csak a fecskére nagyon hasonlító formája miatt nevezték el" (Vertse Albert, Erdő-mező madarai 9 1 ) ; v ö . kanalasgém, sárgarigó. Havasi sarlósfecske Apus melba (Chernél 5 1 0 ; E M 1 7 1 ; U 264) E m a d á r n é v (N 204.) a ném. Alpensegler és a R. lat. s z a k n y . Cypselus alpinus: 'ua.' ( = alpesi sarlósfecske: Brehm 1 : 7 0 2 ) értelemszerű, nem szó szerinti fordítása. A névadás alapja az v o l t , hogy a m a d á r magas, sziklás hegyvidékeken él Dél-Európában. V ö . havasi lile, havasi partfutó. Madarász nagy sarlósfecské-nek (178) nevezte, m e r t a legnagyobb a nálunk előforduló sarlósfecskék között.

212

SZALAKÓTA-ALAKÚAK: JÉGMADÁR-FÉLÉK

-

CORACIIFORMES ALCEDINIDAE

J é g m a d á r Alcedo atthis (Chernél 4 9 3 ; E M 1 7 2 ; U 277) A jégmadár 1647-ből adatolható először jégi-madár (Major: Szót.: NySz.) alakban. Grossinger m á r Jég-madár-ként ( 1 7 9 3 : 376) ismeri, s azóta ez a madár leggyakrabban használt elnevezése. Tükörszó; a ném. Eisvogel 'ua.' ( = jégmadár: Suolahti 8; B r e h m 2: 53) for­ dítása. Nevét arról kapta, hogy elég gyakori téli vendég (bár a jég­ m a d a r a k egy része a jeget nem ismeri — jegyzi meg B r e h m 2: 5 1 ) . A Földi közölte nevek német m i n t á k tükörfordításai; az Európai Jégmadár az Europaischer Eisvogel ( = európai jégmadár), a Közön­ séges Jégmadár pedig a gemeiner Eisvogel ( = közönséges jégmadár): 'ua.' fordítása (Földi 148). Legkorábbról adatolható n e v e a Tenger szigetebe toio madár ( = tenger szigetében tojó m a d á r : 1 5 9 0 : SzikszF. 78), a m e l y szer­ zője n y e l v ú j í t ó , névalkotó próbálkozásának a bizonyítéka. A Megiser szótárából v a l ó halczionmadar ( 1 6 0 3 : Dudich 43) és a Comeniustól idézhető hálcionmadár (Jan. 2 9 : N y S z . : 1643) előtagja, illetőleg az Apáczai Csere J á n o s Enciklopédiájában olvasható halcion ( 1 6 5 3 : Szigeti József kiadása, Bukarest, 1 9 7 7 : 292) jövevényszó; a lat. Halcion 'ua.' (SzikszF. i . h . ) átvétele. Tengeri szarka (Mitterpacher 42) elnevezése fordítás lehet, s azon az alapon keletkezett, hogy z s á k m á n y a elsősorban apró halak és vízirovarok: ezeket „lopja" el, k i t a r t ó leskelődés u t á n . V a j d a közönséges jegér (483) elnevezése a Földi-féle közönséges jégmadár n y o m á n született; a jegér tipikus nyelvújítási n é v : a jég jeg (vö. jeg-es) tőváltozatából a l k o t t a V a j d a az -ér képzővel. Nyelvjárási vizi király (Baja: Chernél; vízi király: Á S z . 76) és dunapáva ( Á s v á n y r á r ó vidéke, Győr-Sopron m.: ÚMTsz.) n e v é t pompás színe, egzotikus külseje m i a t t k a p t a ; v ö . ezekre ném. Königsfischer (Brehm i. h.), ang. kingsfisher, svéd kungsfiskare, finn kuningaskalastaja (NÁ 5 8 ) : 'ua.' ( = királyi halász). A dunapává-bsna az előtag a madár előfordulási helyét jelöli, megfelelőkre 1. vörös­ nyakú vöcsök a. „ P a t a k j a i n k , halas vizeink mentén . . . sok helyt e l ő k e r ü l . . . h a p r é d á t lát, előre felkapja csőrét s mint egy nyeletlen nyílhegy, rézsut a vízbe vágódik, hogy a következő pillanatban . . . u j j n y i halacskával csőrében visszaálljon pihenő helyére s elnyelje a kiha­ lászott f a l a t o t " (Chernél 494). Erről a következő neveit k a p t a : 213

halászó jégmadár (N 198.), halászmadár (Veszprém megye: Chernél), halászka (Kelemen 175), halászó madár (Nyitra), halászpéter (So­ mogy, Keszthely; így nevezik az ezüstsirályt is, 1. ott), viziszalank (Felsőőr; a szalank a szalonka nyelvjárási v á l t o z a t a ) , jégvágó (Tejfalusziget: Mosón, ŰMTsz.); az utóbbi onomasziológiai meg­ felelőjéül 1. szb.-hv. kovac 'ua.' ( = k o v á c s : Csornai: A q u i l a 1 9 4 3 : 397). Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . a föntebb idézetteket és ném. Fischfresser ( = halzabáló), Fischdieb ( = h a l t o l v a j ) : 'ua.' (Gozmány 395). Kékmadár (Kelemen 175) és kék halász (Gozmány i. h.) nevét hátoldala zománcos fényű kék színéről k a p t a ; ezekre 1.: ném. N. Blauamseli ( = kék rigócska: Suolahti 1 1 ) és lasurblauer Eisvogel ( = lazúrkék jégmadár), fr. pefit-bleu (= kis kék), or. zoAyöoü 3UMOpodoK ( = kék jégmadár [tkp. 'tél szülötte']; az u t ó t a g a 3UMa 'tél' szóval alakult): 'ua.' (Gozmány i. h.).

GYURGYALAGFÉLÉK -

MEROPIDAE

Gyurgyalag Merops apiaster (Chernél 4 9 6 ; E M 1 7 2 ; U 283) Gyurgyalag m a d á r n e v ü n k 1 5 2 5 körűiről adatolható először, alak­ v á l t o z a t a i : Gywrgyalagh és gyurgyalag (TESz.). Hangutánzó ere­ d e t ű : a m a d á r hangját utánzó hangsor — gyurug-gyurug: Chernél 4 9 7 ; gyur-gyurr: E M 1 7 3 — v á l t némi változtatással m a d á r n é v v é . A z ornitológiai leírások alapján gyur-gyurug-íéle hangmegnyilvá­ nulással is számolhatunk, s ebből a magyarban gyakori r ~ l változással a gyurgyalag alak minden nehézség nélkül magyaráz­ ható. Horpácsi, aki helyesen hangutánzó eredetűnek t a r t j a e madár­ nevet, megítélésem szerint kevésbé valószínű m a g y a r á z a t o t ad a szó kialakulására, ő ugyanis egy föltett gyurgyal ige -g képzős szárma­ zékának véli: MNy. 1 9 7 3 : 4 5 3 . A gyurgyóka (Baja, Bács; Alföld: Pungur; N 1 9 9 . ; Somogy, Balatonkiliti: ÚMTsz.), illetőleg alakváltozatai, a gyugyóka (Balaton: Pungur), gyuggyóka (Balaton vidéke: Chernél) is abból a m a d á r h a n g j á t utánzó hangsorból, „tőből" (gyur-gyurr) j ö t t e k létre a madárnevekben gyakori -óka kicsinyítő képzőbokorral, amely a gyurgyalag-nak is alkotórésze (Horpácsi i. h.). Hangutánzó eredetű a gyurgyalag Pirpio, Piripjó (1793), piripió ( 1 7 9 4 : N y r . 1 8 9 2 : 223), Piripió gyurgyalag (Földi 1 5 1 ) , pirpio (Pungur a piripjó-v&l e g y ü t t A l p á r vidéki, Tisza menti szónak jelzi) elnevezése is; v ö . : h a n g j a „Sajátságos griiigrü, grii, pur, 214

purr, prrr pru. . ." (Chernél 497). „Eszerint a m a d á r piripió neve nem egyéb, mint a bugyborékolás prr-pru-szerű részének emberi hangokkal v a l ó érzékeltetése minden képző nélkül, v a g y -ó kicsi­ nyítő képzővel megtoldva" (Horpácsi i. h.). Több nevében is fölbukkan a fecske szó: Partifeczke ( 1 6 0 4 : MA. Merops a)., Fellegi fetske (Földi 1 5 1 ) , fecskekirály és török fecske (az utóbbi Csallóközből: N 1 1 9 . ; Pungur; Chernél). A névadás okára 1.: „Szép időben m á r kora reggel l á t h a t j u k őket a magas levegőégben fecske módra repkedni" (Chernél). A fecskekirály n é v király eleme a m a d á r színpompás tollazata a l a p j á n keletkezett, miként a magyar papagáj (Szeged: Pungur) elnevezés is (az utóbbi onomasziológiai megfelelője a ném. deutscher Papagei (= német p a p a g á j : Gozmány 3 1 7 6 ) , a m e l y a szalakóta egyik neve, s amely szintén a feltűnő színű tollazat alapján született. A török jelző azt fejezi ki, hogy a gyurgyalag hozzánk idegenből jön, nem állandó madár; megfelelőit 1. talpastyúk a. A parti jelző a partifecské-n (1. föntebb) k í v ü l előfordul még a parti-rigó (Debrecen: Pungur), parti rigóu (Lónya: Szabolcs-Szatmár: ŰMTsz.) nevében is. Ezeket, miként a földi rigó-t (Debrecen: N 1 1 9 . ; Pungur) is azért kapta, mivel „löszfalak, h o m o k b á n y á k , folyópartok meredek falába v á j t üregekben . . . fészkel" (EM 173). Méh-evŐ (Mitterpacher 42), méhészmadár (SI 2 5 2 ; Erdőhát, Szabolcs-Szatmár, Halmágy, D u n a m e n t e : ŰMTsz.), méhmadár (Magyarszecsőd: V a s : Chernél), méhész, méhevő madár, méhész­ banka, méhészgyurgyalag (Pungur), méhészke (Kelemen 194) neveit egyik kedvelt táplálékáról k a p t a ; v ö . „különösen szeretik a méheket. A m é h e s e k e t . . . rendszeresen l á t o g a t j á k és kiadósan pusztít­ j á k " (Chernél 498). Idegen n y e l v i megfelelőkre 1.: ném. Bienenfresser ( = méhfaló), Bienenfanger ( = méhfogó), Bienenvogel ( = méh­ m a d á r : B r e h m 2: 38), lat. szakny. Merops apiaster ( = méhfaló móhfaló), ang. bee-eater, norv. bieter, finn mehiláissyöjá ( = méhevő) (NA 58): 'u&.'.Améh farkas ( 1 7 9 4 : Nyr. 1 8 9 2 : 223) legvalószínőbben a ném. Bienenwolf 'ua.' ( = méhfarkas: B r e h m i. h.) tükörfordítása. A Sárgafejű Gyurgyalag (Földi 151) jelzője tükörfordítás; v ö . ném. gelbköpfiger Immenwolf 'ua.' ( = sárgafejű gyurgyalag: uo.). A közönséges gyurgyalag-é (Vajda 480) úgyszintén, az utóbbi azon­ ban francia minta alapján; v ö . fr. Le Guépier commun 'ua.' ( = a közönséges gyurgyalag: uo.). A putypuruty (Pozsony megye, Doborgáz, V a j k a : Pungur; Chernél) a madár hangját utánzó hangsorból v á l t m a d á r n é v v é , tehát a gyurgyalag „párja". Több szerzőnél, szótárírónál a küllő szerepel a gyurgyalag n e v e k é n t : kulw (1405 k.: SchlSzj. 2092.), Küllő ( 1 6 0 4 : MA. Merops a.), küllő (1787 — 1 7 9 3 : Mátyus, Ó és Ű j 215

Diaetetica 3 : 2 2 5 ) . Tévesen (Pungur), de m a g y a r á z h a t ó okkal t ö r t é n t (1. Horpácsi i. h.). A zöld küllő ugyanis „néha-néha a méhe­ seket is megnézegeti, sőt bejárót k o p o g t a t a k a p t á r r a " (Chernél 4 9 0 ) , s a k é t m a d á r tollazatának színe is hasonló némiképp. Nem csoda hát, hogy a fordított i r á n y ú névcserére is t u d u n k példát említeni. A németben a zöld küllő nevei k ö z ö t t t a l á l j u k az Immenwolf, Bienenwolf ( = méhfarkas) neveket, a gyurgyalag elnevezéseit (Suolahti 3 3 ; v ö . még T E S z . zsolna a l a t t i idézetet).

SZALAKÓTAFÉLÉK -

CORACIIDAE

Szalakóta Coracias garrulus (Chernél 5 0 1 ; E M 1 7 3 ; U 2 8 7 ) Grossinger k é t n e v é t is közli: a Nyári-tsóká-t ( 4 4 8 ) és a Szaritsóká-t ( 3 0 4 : 1 7 9 3 ) . A nyári csóka a R . lat. szakny. Aestiva monedula 'ua.' ( = n y á r i csóka: uo.) tükörfordítása, s jelzője azt fejezi ki, hogy a szalakóta nálunk csak tavasszal és n y á r o n látható, szemben az állandó csókával. A szaricsóha — Grossinger Szatmárból közli, P u n g u r Szilágyból és a Tiszamentéről — első a d a t a 1 7 8 6 - b ó l v a l ó : Szőri Csókákat (MNy. 1 9 6 9 : 6 5 ) . Mártonnál m á r szaritsóka (Lexikon 3 5 4 ) , az ŰMTsz. adatai: szaricsóka (Alföld, Bereg, B o r s o d - A b a ú j Zemplén), szaricsouka (Szabolcs-Szatmár), csaricsóka ( ő r : SzabolcsS z a t m á r ; eufemisztikus célzatú hangváltoztatással, akárcsak az érmelléki száricsóka: P u n g u r ) . Magyarázatul 1.: „a tisztaságra . . . nem t a n í t j á k meg őket szüleik s ebben oly fokon állnak, mint a banka-fiak. Népünk meg is tisztelte egyik nevében a megillető jelzővel" (Chernél 5 0 2 ) . Tollazata azúrkék színéről több n e v e t is k a p o t t : kék holló (Mitter­ pacher 1 7 9 9 : Pungur), kék szajkó ( U d v a r h e l y m e g y e : P u n g u r ) , kék szarka (Petényi 1 1 2 ) , kék szalakóta (Jancsó 1 1 6 ) , kék csóka (Erdély, Tiszántúl), kék varnyú (Pest m.) (N 2 0 1 . ) , kék varjú (Brehm —Chernél 2 : 1 3 1 ; Bács, K o m á r o m , Fejér m.: Pungur), kékmátyás (Erdély: Chernél). A szarka, csóka, mátyás 'szajkó', szajkó u t ó t a g o k a t e m a d a r a k k a l v a l ó hasonlósága magyarázza. A szalakóta viselkedése ugyanis a gébicsekre, röpte a csókákra, hangja a v a r j a k r a emlékeztet. Ezért illetik ezeknek a m a d a r a k n a k a (jelzős) nevével, miként a németben (Suolahti 1 6 ) és az észtben (Máger 1 0 9 ) is. Idegen nyelvi megfelelőkre 1.: ném. Blauracke ( = kék szalakóta) és Blaukrahe ( = kék v a r j ú : Brehm 2 : 2 5 0 ) , svéd blákráká, n o r v . blárák, finn sininarhi (NA 5 8 ) , észt siniraag (Máger 216

1 0 8 ) ( = k é k szalakóta), ang. blue jay ( = kék szajkó) és fr. corbeau bleu ( = kék holló: G o z m á n y 3 1 7 6 ) : 'ua.'. K é k e s színe m i a t t nevezik így i s : Vasvarju ( 1 7 9 9 : F á b i á n 3 2 8 ; K e c s k e m é t : N i . h . ; Pest, Bács, Tolna m.: Pungur), vasvarjú (Kecskemét: N i. h.), vaskánya (Pécs: Chernél; Balaton-felvidék, Somogy, B a r a n y a : ŰMTsz.), vasvarnyú (Albertirsa), vasmadár (Jászberény), vasvarju (Kecskemét) (Chernél). Ezekre v ö . vasgém (szürke gém és vörös gém a.), vastyúk (vízityúk a.), illetőleg svéd alpjarnsparv 'havasi szürkebegy' ( = alpesi v a s veréb) és jarnsparv 'erdei szürkebegy' ( = v a s v e r é b : N A 8 4 ) . Erdélyi elnevezése a kalongya varjú (Jancsó 1 1 6 ) , kalangyavarjú (N 2 0 1 . ) . A kalongya, kalangya 'szénaboglya, gabonakereszt' szláv eredetű erdélyi szó (TESz. kalangya a.). A n é v a d á s alapja az v o l t , hogy a szalakóta „szeret a gabonakalongyákon ülni" (Jancsó i. h.). Vö. ném. Mandelkráhe ( = k e p e v a r j ú ) , Carbenkrahe (— k é v e v a r j ú : B r e h m i. h.), Weizhaher ( = búzaszajkó: Suolahti 1 6 ) : 'ua.'. Feje és melle kékeszöld színéről is több n e v e t k a p o t t : zöld kánya (Sopron: P e t é n y i 1 1 2 ; D u n á n t ú l : N i. h.), zöldcsóka (Erdély, Veszp­ rém: Chernél), zöld zsálya (Brehm—Chernél i. h.), ződkánya, ződkányo (Kőszeg, Zala), zőt kányo (Győr-Sopron), züőfkányo (Sümeg) (ŰMTsz.), illetőleg zöld bakán ( 1 8 1 8 ő r s é g : A q u i l a 1 9 5 2 - 5 5 : 4 2 9 ) , ződbákán, ződbákány, züödbákán, züődbákán (Vas: ŰMTsz.), zöld rigó (Háromszék: Pungur) és zöldkülü (Magyarhermány: E r d é l y Nyr. 1 9 7 0 : 2 1 8 ) . A külü u t ó t a g a küllő v á l t o z a t a , a bákány, bakán ismeretlen eredetű (EtSz. 3 . bákány a.). Esetleg a 'káka buzogányos feje' jelentésű bákány szóval (eredetére 1. T E S z . és M o k á n y : N y t u d ­ É r t . 1 0 5 . sz. 3 9 ) azonos, s n é v á t v i t e l l e l jöhetett létre. Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : ném. N. Grünkrahe ( = zöld v a r j ú ) , R . l a t . szakny. Coracias viridis ( = zöld szalakóta: B r e h m i. h.), észt roheline vares (Máger 1 0 9 ) , or. 3eAeHun eopona (Gozmány 3 1 7 6 ) ( = zöld v a r j ú ) : 'ua.'. A zöld zsálya u t ó t a g j a nem világos. A 'kakastaréj' jelentésű zsályá-va\ v a l ó összefüggése nem valószínű (esetleg v a l a ­ m e l y 'zöld' jelentésű szláv szó t ő v á l t o z a t á b ó l ?; v ö . zsolna 'zöld küllő'). A szalakóta e m a d á r neveként 1 7 9 9 ó t a adatolható (Fábián 3 2 8 ) . A z É K s z . - b a n ez áll eredetéről: ,,? szar (a) + ? hangút." Ű g y vélem, az ötlet első fele igazolható. Szabó D á v i d szótáraiban (SzD. 1 0 : 1 7 8 4 , 1 5 : 1 7 9 2 ) és Simáinál is (VSzót. 1 8 : 1 8 0 9 : NSz.) előfordul (az utóbbinál szarakota alakban is), de a búbosbanka n e v e k é n t ! Nem kétséges, h o g y a Calepinusnál ( 1 5 8 5 : 3 6 8 . ) olvas­ ható, 'búbosbanka' jelentésű szarakakota ugyanez a szó, illetőleg az idézettek előzménye. A szalakóta, m a j d később szalakóta (Mada­ rász is szalakóta néven í r t róla: 1 7 4 ) a korábbi szarakotá-hó\ (< sza217

rakakotá-ból egyszerejtéssel) j ö t t létre a magyarban gyakori r ~ l váltakozással. A z előtag m a g y a r á z a t a h e l y e t t utalok a búbosbanka szar-, szaros-, fostos-, büdös- jelzővel alakult neveire. A z utótag ismeretlen eredetű, esetleg v a l a m i l y e n játszi ikerítés eredménye lehet (vö.N.szála kata kóta 'ua.': A q u i l a 1 9 5 8 : 3 1 3 ) , s akkor ez magya­ rázna a szóvégi a-t is. V a n u g y a n o l y a n hangutánzó m a d á r n é v (a bakcsó kakata neve), amely megfelelhetne a név utótagjának, csakhogy a bakcsó és a szalakóta h a n g j a a n n y i r a eltér egymástól, hogy bajosan hozhatók kapcsolatba, t e h á t névátvitellel nem m a g y a r á z h a t ó (külsejükben is különböznek). De hogyan lett a búbosbanka nevéből egy másik m a d a r a t jelölő szó? Űgy, ahogy több más esetben is, hasonlóságon alapuló név­ átvitellel. A szalakóták ugyanis szobatisztaság dolgában „oly fokon állnak, m i n t a banka-fiak" (Chernél 502). E z é r t nevezik őket szaricsókák-nalk (az első adat 1786-ból v a l ó , 1. följebb). A m ú l t század elején — adataink alapján ítélve — a szalakotá-t még a búbosbanka, a szalakótá-t viszont m á r a szalakóta neveként v e t t é k számba. Ezek szerint a szalakóta 'búbosbanka' jelentése még nem homályosult el teljesen. A szalakótá-t — összefoglalva a fönt mon­ d o t t a k a t — a R. szarakofa ( < R. szarakakota) 'búbosbanka' szó­ hasadással elkülönült változatának, p á r j á n a k tekinthetjük. Hermán Ottó helyes n y o m o n j á r t t e h á t : „ B o r s o d b a n : szaricsóka onnan, hogy legelőkön szerte heverő árvaganéjból szedi eledelét. N y i l v á n a tisztességtudás csinált összevonással ós betűcserével a szarakakótá-bó\ szalakótát" (Aquila 1 9 1 4 : 206). A n é v tudatos terminológia­ fejlesztésnek köszönheti elterjedését. (Szent-Györgyi szalakóta: 1 1 7 a l a k v á l t o z a t a is tudatos eltérés a szarakótá-tól.) E z t bizonyítja az is, hogy a nyelvjárási elnevezések között a szalakóta sem önállóan, sem jelzett szóként nem fordul elő. A Karitsa Szalakóta (Földi 156) első eleme, a karicsa (Petényi 112), karics, csacsogó karics (Paszlavszky: P u n g u r ; Á S z . 129) hang­ utánzó eredetű; a madár rikácsoló hangja alapján keletkezett (a szócsalád tagjainak eredetmagyarázatát 1. TÉSz. kárál a.). Sebes, csörgő krakrakra hangjáról k a p t a N. kurukoly (Heves: Kassai 3: 2 1 8 : MTsz.) nevét. Más nyelvekben is v a n hangutánzó neve, v ö . : ném. N. Backe(r), norv. rák, svéd kráka, észt raag (1. följebb), sp. carraca (NA 58). A lat. szakny. Coracias garrulus szó szerinti jelentése: 'csacsogó varjúszerű', 1. még ném. KrickElster 'ua.' (== csörgő szarka: Suolahti 16). Árva Szajkó ( 1 7 9 3 : Bodrogköz: Grossinger 304), Árvaszajkó (Bodrogköz: Chernél) nevét annak köszönheti, hogy egyedül, nem csapatosan j á r táplálék u t á n (onomasziológiai megfelelőket 1. kövi­ rigó és kék kövirigó a.). 218

A Tengeri Szajkó ( 1 7 9 3 : Grossinger i. h.; Bodrogköz: Pungur) a ném. Meer-Haher, Meer-gratsch: 'ua.' ( = tengeri szajkó: Suolahti 16) tükörfordítása; v ö . még észt merevares 'ua.' ( = tengeri v a r j ú : Máger 1 0 9 ) . A névadás a l a p j a az v o l t , hogy a szalakóta v á n d o r ­ madár, t e h á t német földön sem állandó (Máger i. h.). — A vakvarjú (Kelemen 195) minden bizonnyal a vasvarjú sajtóhibás v á l t o z a t a . — A högyőr ( = hegyőr: Zala: Pungur) azon az alapon keletkezett, hogy magas megfigyelőhelyekről (kazlak, telefonpóznák) lesi áldo­ zatait, a r o v a r o k a t .

BÚBOSBANKA-FÉLÉK

-

UPUPIDAE

Búbosbanka Upupa epops (Chernél 4 9 8 ; E M 1 7 3 ; U 288) Legkorábbról adatolható neve a Somoro madár (= szomorú m a d á r : 1 5 3 3 : Murm. 1 1 1 7 . ) . Ez t a l á n azzal m a g y a r á z h a t ó , amivel az észt surmatsirk'ua,.' ( = h a l á l m a d á r : Máger 1 1 2 ) : a hiedelem szerint a különös hangú és megjelenésű m a d á r szerencsétlenséget jelent (Máger i. h.). A több nevében is előforduló, 1702 ó t a adatol­ h a t ó banka u t ó t a g — v á l t o z a t a i : banga, bankó (TESz. banka a.), banga (OrmSz. banga 2. a.), blanka (Krizba, Brassó m.: ÚMTsz. kontyos banka a.) — „Valószínűleg szóhasadás eredménye: a banga a l a k v á l t o z a t a . — A 'bamba, b u t a ' jelentésű szó azért v á l h a t o t t a 'búbos banka' n e v é v é , m e r t ez a m a d á r a megtestesült butaság hírében áll" (TESz.). Hosszú, könnyen felismerhető tollbóbitájárói több nevet is k a p o t t : búbos Banka (Földi 152), búbos babuta (Vajda 477), bóbásbanka ( B r e h m - C h e r n e l 2 : 2 6 ; a bóbás a búbos v á l t o ­ zata), kontyosbanka (Hermán, Pászt. 652), tarézsbabuka ( = tarés, azaz t a r a j o s babuka: Izsap: K o m á r o m m.: ÚMTsz.; Nyatl. 628.), búbos babuka ( P a k a : Csallóköz: N y r . 1 9 6 4 : 1 7 1 ) , tarajosdutka (Nyatl. 6 2 8 . : Cssz. 16.), tollasbabuka (uo.). „Hosszú csőrével leginkább a ganéjt, t r á g y á t t u r k á l j a , kukacok, pondrók u t á n k u t a t g a t v a ; fiatal korában pedig — míg fészkében ül — . . .nem á t a l j a s a j á t o t t h o n á t b e m o c s k í t a n i . . . p o d v á s kor­ hadó farészekre, m e l y az ülő m a d á r szennyével és néha marhaganéjjal v a n undokítva, r a k j á k . . . t o j á s a i k a t " (Chernél 499). Fábián pedig ezt í r j a róla: „büdös mint a dög" ( 1 7 9 9 : 3 3 1 ) . Erről is t ö b b n e v e t k a p o t t : Szarbabuk, bwdós bábuk, szarakakota ( 1 5 8 5 : Cal. 368), Szarbub ( 1 6 2 1 : MA. Szarbub a.), Bűdős bábuk, büdös­ banka (TESz. banka a.), Büdös Babuka (Mitterpacher I V ) , lepcses ('piszkos, szurtos, ronda': Chernél; a szó eredetére 1. T E S z . lepcses 219

a.), sáros banka (Kolozsvár), szaribabuk, szaribabucska (Albertirsaa bábucska u t ó t a g valószínűleg egy korábbi *babuk-csa származék­ ból hangátvetéssel j ö t t létre, Beke m a g y a r á z a t a szerint: Nyr. 1 9 6 3 : 254), fostos banka (Heves), ganajmadár (Jászberény: Chernél), szarbabutka (Fejér m.), lepcses dudu (Brehm —Chernél i. h.), szurtos dudu, büdös dod (Hermán 1 1 7 ) , szarabanka (Székelyföld: Tsz.), szar-banka (Székelyföld: MTsz. szar a.), szar-galamb (uo.), fostos babuta (Sopron m.) és fostos budboka (Somogy m.: MTsz. fostos a.), szarosbabuk (Brehm —Chernél 2: 186), bűdibanka (Hermán, Pászt. 647), büdözsbanka, szarbugybóka (OrmSz. büdösbanka és szarbugybóka a.), büdözsdutka és büdözsdutkó (Felvidék: ÚMTsz. büdösdutka és büdösdutkó a.), büdöske madár, büdös madár (Vas és Zala: UMTsz. büdöskemadár és büdösmadár a.), szarbubuta (Vas), szarbanka (Nagy­ szalonta, Hódmezővásárhely, Mezőtúr), szarvabutyka (Bugacpúszta: eufemisztikus, népetimológiás változat), büdözsbank (Gice: ŰMTsz. büdösbank a.), büdözsbabuka (Réte: ŰMTsz. büdösbabuka a.), büdösszájó mututká (Nyitragerencsér: ŰMTsz. büdösszájú-mututka), fostos huputa (Zala: ŰMTsz.), büdösbabuta, büdösdutka, büdösbatak, büdösdutkó, szarturó madár, szarmadár, szarosblanka, szarbabuka, szarbabutyka, fostosbabuta, fostosbabuka, fostosbugybóka, fostosbugybóta, fostosbudoga, bidibanka (a bűdibanka 'büdösbanka' v á l ­ tozata), szarpupuza, szarospupuza (a pupuzá-t 1. alább), szaroshuputa, szarosbubuta (Nyatl. 628.), száras pupuza (Márton—Pén­ tek—Vöő 326 pupuza a.). Idegen n y e l v i megfelelői közül 1.: ném. Kothahn (= szarkakas), Dreckvogel ( = piszkos madár), Schissdreckvogel ( = szaros madár), Misthahn ( = szemétkakas) (Suolahti 14), észt paskraák, paskraag (— szaros szalakóta: Máger 1 1 2 ) : 'ua.'. Számos hangutánzó elnevezése v a n , amelyek tompa, egyhangú pu-pu-pu-szevű hangját utánozzák tőalakban v a g y képzővel meg­ toldva. A nagyszámú név között nehéz eligazodni. Némi rendszert, áttekintésüket segítő — igaz, eléggé formális — csoportosítást ú g y teremthetünk, h a szókezdő hangjuk szerint különítjük el őket. Tehát: 1. b- kezdetűek: bábuk ( 1 5 1 9 : Babwkoth gr.), budboka, babukk, babuta, babutka, babuka, badák, baduk, budoga, bugyboka, bábuta, babutyka, baták, babota, bábukká, bugyboka (TESz. babuka a.), Sz&rbub ( 1 6 2 1 : MA.), bobuka (őrség 1 8 1 8 : Aquila 1 9 5 2 - 5 5 : 429), bubutka, bubucska (Chernél), bábuba, bábucska (Hermán 1 1 7 ) , bubuta (Vas, Zala: ŰMTsz. babuta a.), budbud, babóka (Nyatl. 628.). — 2. d-s kezdetűek: dutka ( 1 6 0 4 : MA. Epops a.; Martos, Ebed: ŰMTsz.), dudka (Bernecebaráti), dutká (Zsitvabesenyő, Hugyag, Szécsény), dubká (Bajka) (ŰMTsz. dutka a.; N y a t l . i . h . E 5., J 9.), dudu (Erdély: Chernél), dudoga, dod (EtSz. dod a.; Hermán 1 1 7 ) , dúdok 1

1

220

(Barslódec: ŰMTsz.; Nyatl. i. h. Cs 4.) — 3. ^-s kezdetűek: pupuca (Szilágy megye: MTsz.), pupuza (Nyatl. i. h.), pupeza (Alsó-Fehér m.), pupeza (Gyimesbükk), pupuzamadár (Szilágy m.) (ŰMTsz.) — 4. h-s kezdetűek: hupota, huppota madár, hupotta, huputa, hupupmadár, hup óta (TESz. hupota a.), hutka (Hont m.: MTsz.). A -ta végződés kicsinyítő képzőnek felel meg; v ö . kakala, kakota (bakcsó a.). — 5. í-s kezdetű: tutubanka (Nyatl. i. h.). — 6. m kezdetű: mututka (nyitrai palóc: ŰMTsz.). — 7. v-s kezdetű: vubvub (Goz­ m á n y 17 702). — 8. j-s kezdetű: jututu banka (Hermán 1 1 7 ) , jututu ( J a k f a l v a : Borsod-Abaúj-Zemplén: ŰMTsz.). — 9. u-s kezdetű: ututka (Hermán i. h.). Hasonló, a madár hangját utánzó elnevezést számos más n y e l v ­ ben is találunk; v ö . például: lat. upupa, fr. N. boubou, bobo, boubate, duppe, szlovák dudok, or. ydod (TESz. i. h.), gör. épopsz, örmény popop, újperzsa púpú, lett puppukis, ném. N. Hupphupp, Huppke, Hupup, Huppupp, Wuppwupp, Huppe, Wuddwudd, Wud-Wud, Wudhup (Suolahti 12 — 3), észt tututaja ( = tutuló, tutu-hangot hallató), uputaja kagu ( = upu-hangot hallató k a k u k k ) , upikagu ( = upi-kakukk), ang. hoopoo, boopoe, hoop, whoop, p o r t . poupa, ol. buba, bubbola, upega, fr. putput, lupoge (Máger 1 1 1 ) : 'ua.'. Bizonyos, hogy a hasonló hangzású, különböző n y e l v i banka­ elnevezések zöme genetikailag egymástól független a l a k u l a t (EtSz. $ 1.dutka a.; TESz. i. h.). Több közülük azonban jövevényelem. í g y például szóföldrajzi tények a l a p j á n kétségtelen, hogy az erdélyi n y e l v j á r á s o k pupuza, pupuca, pupudza, pupuzuj szava román eredetű; a rom. pupaza 'ua.' átvétele (Márton—Péntek—Vöő 326 pupuza a.). A dúdok csak a szlovákkal érintkező nyelvjárásokból adatolható, ezért e szót szlovák j ö v e v é n y n e k , a szlovák dudok 'ua.' (Machek, EtSlÖSL 100) átvételének tekinthetjük. A budbud-va K ö z é p p u l y á r ó l és Őriszigetből v a n csak adatunk, joggal gondolunk t e h á t n é m e t eredetre, a ném. Wud-Wud 'ua.' (1. följebb) átvételére. Minthogy a dutka is szlovákkal érintkező nyelvjárásokból adatol­ h a t ó ma, megítélésem szerint ez is szlovák eredetű. Ez a m a d á r n é v egyébként a 'kis értékű pénzérme; négykrajcáros' jelentésű dutka szóval összefügg etimológiailag (1. T E S z . dutka a.). V a n 'búbos­ banka' jelentése a gyurgyalag -nak is (TESz. gyurgyalag a.), mint­ hogy azonban a két m a d á r között nehéz hasonlóságot fölfedezni, nem ok nélkül számolunk adatközlői v a g y lejegyzési tévedéssel. A n n a k viszont, hogy a búbosbankát szalakótá-nsbk (Hermán 1 1 7 ) is nevezhették-nevezik, v a n m a g y a r á z h a t ó alapja. Mindkét m a d á r r a jellemző, hogy nem tiszta; v ö . a szalakóta szaricsóka n e v é t s az o t t közölt Chernel-idézetet, illetőleg a szalakóta e r e d e t m a g y a r á z a t á t és az észt paskraák, paskraag 'búbosbanka' ( = szaros szalakóta: u

r

221

Máger 1 1 2 ) n e v e k e t (följebb). V ö . még a gyurgyalag és a zöld küllő névcseréjét (gyurgyalag a.). A kakukkbanka (ÁSz. 26) létrejöttét az magyarázza, hogy a búbosbanka v a l a m i v e l korábban jelenik meg, mint a k a k u k k , s így mintegy előre jelzi a k a k u k k érkezését; v ö . ném. N. Kuckuckküster, Kuckuckköster 'ua.' ( = kakukk-szolga: Suolahti 14). Isme­ retlen eredetű apoklonta (1405 k.: SchlSzj. 1796.),poklonca (Hermán 1 1 7 ) . Szamota szerint „A m a g y a r szó kétségtelenül v a l a m e l y szláv nyelvből származik, de hogy melyikből, nem deríthettem k i " (i. h. lapalji jegyzet). Ismeretlen eredetű az ormánysági (Palkonya) lüdöge (OrmSz.). A szlavóniai tárábáksá (SzlavSz. tarabaksa a.; Nyatl. i. h. J u 7.) valószínűleg a törökbasa összetételből j ö t t létre hangátvetéssel és visszaható hasonulással. E változást elősegítette a m a d á r n é v és az összetétel eredeti jelentése közötti kapcsolat meglazulása. A n é v a d á s alapja a búbosbanka cifra tollazata s feltűnő „ t u r b á n j a " ( = bóbitája) v o l t . V ö . tárábásá (nagy tarkaharkály a.). A nagyfejű gábor (Bácska: MTsz.) nem idetartozik, a n a g y őrgébics elnevezése.

HARKÁLY-ALAKŰAK: HARKÁLYFÉLÉK

-

PICIPORMES PICIDAE

Harkály szavunk ősi hangutánzó szó az ugor korból. Szótörténeti adatai: Harkan ( 1 3 2 3 : helynév), Harrakal (hn.), harkály (1560 k.), Harokalj, harokally, harkány, Harkán (hn.), harkáj, herkályt gr., harkályok gr., Harka, Harkáts, Horokály, harakály, Horokáj, harakáj, harokáj, harukár, herkáj, h'érkál, harukáj, harukály, hérka, kerká, herkoány, herukáj, herekár, horká, hárkány, herekály (TESz.). A küllő m a d á r n é v szótörténeti a d a t a i : kulw ( 1 4 0 5 k.), Küllő, küllü, killő (TESz. küllő a.), külü (Chernél 489), külű (Nyr. 1 9 6 4 : 179). Hangutánzó eredetű; a küllők sajátos hangját („klü, glü, klü, külü, klii, külü, glii": Chernél 4 9 0 ) utánzó hangsor v á l t a m a d á r n e v é v é (Horpácsi: MNy. 1 9 7 3 : 4 5 3 ) ; v ö . ném. N. Schreiheister (— kiabáló szarka: Suolahti 33), Wieherspecht ( = ordító h a r k á l y : B r e h m 1 : 580): 'ua.'. A T E S z . a szótörténeti a d a t o k alapján a küllő szónak h á r o m jelentését a d j a meg: 1. 'gyurgyalag', 2. 'har­ kály', 3. 'feketerigó'. Á 'harkály' jelentés v o l t azonban az eredeti, a 'gyurgyalag' jelentés létrejöttére, t e h á t a n é v á t v i t e l r e 1. gyur­ gyalag a. és Horpácsi i. h. 2

222

Nyaktekercs Jynx torquilla (Chernél 4 6 9 ; E M 1 7 4 ; U 3 1 0 ) „ A mozdulatai is furcsák, bolondosak, m e r t hol fejét forgatja, n y a k á t m a j d kicsavarva, hol meg ellapul az ágon s kígyószerűen nézeget" (Chernél 470). Majd mindegyik n e v é t ennek köszönheti: Nyak-tekerts ( 1 7 9 3 : Grossinger 3 2 1 ) , Közönséges Nyaktekerts (Földi 146), nyaktekercs (Tiszántúl, Erdély), nyaktekerő, tekerincs (Sopron m.; ez utóbbi az Őrségből 1918-ból a d a t o l h a t ó : A q u i l a 1952 — 5 5 : 429) (N 189.), nyakforgató, nyaktekergető (Chernél), tekerltő, nyak­ forgató madár (Kelemen 247), nyaktekerincs (Vas), nyaktekeréncs (Zalavidék; ezekre v ö . N. ragadáncs 'bojtorján', pilláncs 'lepke', hátrakaparincs 'tyúk'), tekermény (Felsőörs: Veszprém m.; erre 1. tekerményös 'tekergős, kanyargós': Halmágy: ŰMTsz.), tekervény (Udvarhely megye), tekervémmadár (Aszófő: Veszprém m.), tekervénynyakú madár (Torda-Aranyos) (ŰMTsz.). Idegen n y e l v i meg­ felelőkre 1.: ném. Wendehals, Drehhals ( = forgónyakú), Drehvogel ( = forgómadár), Halsdreher ( = nyakforgató) (Brehm 1 : 632), dán vendehals ( = forgó n y a k ú ) , or. eepmuuiema ( = forgó nyakacska), ang. wryneck ( = félrecsavart n y a k ú ) (NA 59): 'ua.'.A nyaktekercs „ R i t k á n kerül szem elé; inkább éles hangja árulja el . . . éles, vércse­ szerű "ki-ki-ki" kiáltás" (EM 175). Innen sziszegő madár és jajgató madár (Kelemen i. h.) n e v e . Zöld küllő Picus viridis (Chernél 4 8 9 ; E M 1 7 5 ; U 308) E n a g y termetű h a r k á l y legtöbb n e v é t h á t a olajzöld és hasoldala zöldesszürke színéről k a p t a : Zöld-Harkály ( 1 7 9 3 : Grossinger 3 1 7 ) , zöld küllő (N 197.), zöld külü (Chernél), ződ-külü (MTsz.), ződhorokály (Hermán 109), zöld harkány (Brehm—Chernél 2: 552), zöldhorokály (Kelemen 248). Idegen n y e l v i megfelelőkre 1.: lat. szakny. Picus viridis, ném. Grünspecht, ang. green woodpecker, fr. pic vert, or. 3eAeHblÜ díimeA, finn vihertikka (NA 59), észt roherahn, roheline rahn (Máger 1 1 6 ) : 'ua.' ( = zöld h a r k á l y ) . A zsolna ( 1 7 5 9 : TESz.), zsolna ( 1 7 9 3 : Grossinger 3 1 7 ) , zsóna (Borsod: Chernél) szláv eredetű, a m a g y a r b a talán a szlovákból került; v ö . szik. zlna 'ua.' (TESz i. h.). Erdélyben és a Tiszántúlon küllő-nek (Grossinger és N i. h.), Csallóközben külű-nek (Nyr. 1 9 6 4 : 179) nevezik. Zilahi nevéről, a g ú n y n é v n e k jelzett ács-ról azt í r j a Hermán Ottó: „Miért v o l n a gúnynév, mikor a m a d á r valósággal ácsolva keresi eledelét" (Pászt. 652). 223

A sárküllő (Alföld: Chernél; OrmSz.) előtagja a 'sárga' jelentésű R. sár melléknév: farcsíkjának tollai és felső farkfedői ugyanis fényes olaj sárgák, s n y a k a oldala és alsó testének egyéb része is sárgás-zöldesfehér; v ö . sármány, sárhöccs (nagy tarkaharkály a.), sár-külü (hamvas küllő a.). A zalai sáriküllü (ŰMTsz.) -i melléknév­ képzővel b ő v ü l t s talán népetimológiás hatásra létrejött v á l t o z a t ; erre v ö . szűrszarka : szőriszarka (nagy őrgébics a.). A bába szarka (Beregszász: ŰMTsz.) idetartozása fölötte kétes (vö. tövisszúró gébics a.).

Szürke küllő Picus canus (Chernél 4 8 8 ; E M 1 7 6 ; U 309) A szürke harkály (Vajda 489) a lat. szakny. Picus canus és a ném. Grauspecht: 'ua.' ( = szürke h a r k á l y : uo.) fordítása. A zöld kül­ lőénél szürkébb feje és n y a k a v o l t a n é v a d á s alapja. A szürke küllő (N 196.) az előbbi névből, az utótag t u d a t o s fölcserélésével kelet­ kezett. A hamvas küllő (Brehm—Schenk 2: 1 1 4 ) pedig az említett n é v jelzőjének a hamvas szinonimával t ö r t é n t helyettesítésével j ö t t létre (vö. hamvas rétihéja a.). A n y e l v j á r á s o k b a n neve „többnyire csak zöld küllő v a g y külü, zöld harkály, mellyel összetévesztik" (Chernél). E z t bizonyítja e m a d á r sár-külü (Zala: MTsz. 3. sár a.), a göcseji sáriküllü (Beke: Nyr. 1 9 6 3 : 256) neve is, amelyek a sárküllő 'zöld küllő' v á l t o z a t a i ( m a g y a r á z a t u k a t 1. ott).

Fekete h a r k á l y Dryocopus martius (Chernél 4 7 2 ; E M 1 7 6 ; U 306) Egyszínű fekete tollazatáról k a p t a n e v é t : Fekete Harkály ( 1 7 9 3 : Grossinger 3 1 6 ) , fekete horokály (Erdély: Chernél), illetőleg N. cigány-kopogtató (Hunyad m.: MTsz. cigány a.). Idegen n y e l v i megfelelőkre 1.: ném. Schwarzspecht, ang. black woodpecker, fr. pic noir ( = fekete h a r k á l y : N A 59), észt mustlind ( = fekete madár) és mustrahn ( — fekete h a r k á l y : Máger 1 1 8 ) : 'ua.'. Nagy harkály'-nak (N 190.) azért nevezik, mert ez a legnagyobb nálunk előforduló harkály. — A vasharkály (Máramaros m.: N i. h.), vashorokály (Kelemen 2 7 1 ) n é v létrejöttében t o l l a z a t á n a k bársonyos fekete színe és az a tulajdonsága is szerepet játszott, hogy k e m é n y cső­ rével sokszor igen mélyről is képes a r o v a r o k a t „kiácsolni" (Kelemen 272); v ö . kalapácsfecske (sarlósfecske a.), ill. ács (zöld küllő a.). 224

Nagy t a r k a h a r k á l y Dendrocopos major (Chernél 4 7 3 ; E M 1 7 6 ; U 302) A h a r k á l y o k nagy része közismert madár nálunk, de nagyszámú nevüket faji megkülönböztetés nélkül, mindegyikre értik általában (sőt a hasonló csúszkára és küllőkre is). Az ebben a szócikkben szóba kerülő népnyelvi nevek zöme t e h á t nemcsak a n a g y t a r k a h a r ­ kályra, hanem a többi harkály fajra, illetőleg részint a csuszkára és a küllőkre is vonatkozik. Legkorábbról adatolható n e v e a fókusz ( 1 6 4 3 : Com: J a n . 3 8 : N y S z . ; de v ö . K á r o l y Sándor: MNy. 1 9 6 6 : 155), fakuz madár ( 1 6 4 7 : Major: Szót. 3 4 7 : NySz.), Fa kúszoknak gr. ( 1 7 9 3 : T E S z . kúszik a.). Ez, miként a csuszka (MTsz.) is, a h a r k á l y o k ügyes kúszása alapján született. Táplálékszerzés közben ugyanis ügyesen és gyor­ san kúsznak a fatörzseken és a v a s t a g a b b ágakon. A fókusz kusz u t ó t a g j a esetleg lehet a finnugor eredetű kúsz(ik) nomenverbum névszói t a g j a (1. TESz. i. h.), a csuszka pedig (Tsuszka: 1787) elvonás a csúszkál igéből a g y a k o r i -ka kicsinyítő képzős madár­ nevek analógiás hatására. K e v é s b é valószínű, hogy t u d a t o s név­ alkotás (TESz. csuszka a.). Hasonló elnevezés a ném. Baumrutscher ( = facsúszó) és Baumreiter ( = falovagoló: Suolahti 29). Legtöbb n e v ü k e t arról kapták, hogy táplálékszerzés közben erős csőrükkel v a g d a l j á k az ágakat, fatörzseket, s különösen a visszhangzó száraz ágakról messzire hallatszik kopácsolásuk: Fa-vágó, Kováts, KurtaKalapáis ( 1 7 9 3 : Grossinger 3 1 9 ) , kis kalapáts (1795 k.), Kopáts (1799), kopáncs, kopács, fakopács, fakotogató, fákocogátó, fakopogtató, fakopácsoló, favágittómadár (TESz. kopács a.), fakopáncs (N 9 6 . nem a.), fakopács, fakopogató (Dunántúl), foakoppogafó (Felsőőr), fakopogatú (Rábcakapi: Győr-Sopron m.), fakopogtató madár (Küküllő, Vas, Sopron, Somogy m.), favágó madár (Somogy, K o m á ­ rom, N y i t r a m.), fadoktor (Dunakiliti: Győr-Sopron) (ÚMTsz.), fávágdács (Palást: Nyr. 1 9 6 3 : 108), fákorvossa(SzegSz. fák orvosa a.), fakapagtató madár (Pócsfalva, Kisküküllő m.), fákopogtátó (Szla­ vónia), kéregkoppogafu (Vas) (Beke: D t ú l 19), ácsmadár (Szécsiszentlászló: Szlovénia: Nyr. 1 9 6 1 : 460). A z utóbbira v ö . ném. Zimmermann 'ua.' ( = ács: Suolahti 3 0 ) . A kopács, kopáncs, ille­ tőleg kopogtató, kopácsoló a kopog, kopácsol stb. hangutánzó igék családjába tartoznak, s v a g y -ács képzős alakulatok, v a g y elvo­ nások a kopácsol igéből, illetőleg melléknévi igenévi származékok a megfelelő igéből (1. T E S z . i.h.). A fakotogató u t ó t a g j a a kótog, kotog (TESz. kótog a.) hangutánzó ige származéka. A favágittó u t ó t a g j a a vág ige -It képzős n y e l v j á r á s i megfelelője. A fávágdács u t ó t a g j a

15 Kiss Jenő

225

a vagdal nyelvjárási változatából j ö t t létre -acs képzővel. Idegen nyelvi megfelelőkre 1.: lat. szakny. Dryocopus, Dendrocopus ( = fakopogató), ném. N. paumheckel ( = favágó: Suolahti 29), ang. woodpecker ( = fakopácsoló: EM): 'ua.'. V a n 'harkály' jelentése 'húsvágó bárd' jelentésű, szláv eredetű székács szavunknak is. Ez másodlagos alakulat a jövevényszó elsődleges 'vágó eszköz', ill. 'vágó személy' jelentéséből a h a r k á l y o k fát hántó életmódja alapján (TESz.). Onomasziológiai megfelelőül 1. ang. pecker 1. 'harkály', 2. 'evő', 3. 'csákány', amely apeck 'csíp, vág, kopácsol' származéka. A Somogy megyéből közölt szutya és szutyóka (MTsz.) a hang­ utánzó eredetű N. szutyánt 'szúr (hirtelen)' (uo.) tövéből alakult melléknévi igenévi (vö. csusza, hulla, vizsla), illetőleg -óka kicsinyítő képzős származék. Vö. még szutya, szutyóka 'csuszka' (Zala, Somogy: csuszka a.). A szutyánt a szottyan, szottyant, szotty-íéle szavakkal függ össze távolabbról (vö. TESz. szottyan a.), részletesebben 1. MNyj. 1979: 45. A höcsik (Vas m.), hőcsök (Chernél 485), hőcsik (Kelemen 250), illetőleg a kíreg-höcs, sár-höccs (MTsz.) höcs, höccs utótagjai hang­ utánzó eredetűek; a madár hangos, éles tcsikk-íéle h a n g j á t utánzó hangsorból v á l t a k a madár n e v é v é (1. kis tarkaharkály a.). A sárhöccs sár eleme a 'sárga' jelentésű R. sár melléknévvel azonos (a m a d á r alsóteste okkersárga); v ö . sármány, sárküllő (zöld küllő a.), sár-külü (hamvas küllő a.). A kirég-höcs (Somogy) és a kéreg-szotty (Maros-Torda: MTsz. kéreg a.) első eleme a kéreg, illetőleg nyelv­ járási v á l t o z a t a , s azon az alapon került a névbe, hogy a h a r k á l y a fák kérgén tevékenykedik hangosan. A szatty, szotty 'harkályféle madár' (Székelyföld: MTsz. szatty a.) hangutánzók; v ö . föntebb, a szutya m a g y a r á z a t á t . A tárábásá 'harkály' (Szlavónia: MTsz.) n é v a búbosbanka tárábáksá (1. ott) nevének a változata. A név­ á t v i t e l alapja e m a d á r élénk, t a r k a színű tollazata volt. A Tarka-Harkály ( 1 7 9 3 : Grossinger 318), cifra harkály (Vas), tarka fakopogató (Chernél), cifraharkány, tarka fakopogtató (Brehm — Chernél 2: 5 8 1 ) , tarka horokály (Kelemen 249), tarkakapaktató, cigánkapaktató (Bihar: B e k e : D t ú l 19), pettyegesharkály (Hermán, Pászt. 654), cifraharkány (Vas) és cifra harkáj (Magyarózd: ŰMTsz. cifraharkály a.) fekete-fehéren t a r k á z o t t tollazata alapján kelet­ kezett. Vö. ném. Buntspecht (Brehm 1 : 6 1 5 ) , észt kirjurahn (Máger 1 2 1 ) : 'ua.' ( = t a r k a harkály). A Nagyobb tarka harkály (Földi 148), nagyobb kopáncs (N 191.) a Linné-féle R. lat. szakny. Picus major 'ua.' ( = n a g y o b b h a r k á l y : Madarász 1 9 1 ) fordításának látszik. A nagy fakopáncs, nagy harkály (Ni. h.),nagy tarkaharkály (Madarász i. h.) jelzője azt fejezi ki, hogy ez a legnagyobb t a r k a h a r k á l y nálunk. Ezekre 1.: holl. grote bonte specht, or. őOAbtuoü necmpuü dnmeA 226

(NA 59), észt suur-kirjurahn (Mager 1 2 1 ) ( = nagy t a r k a h a r k á l y ) , szb.-hv. djetao veliki ( = n a g y h a r k á l y : NA i . h . ) : 'ua.'. Tollazata színei alapján keletkezett a tarkakapaktató (Bihar: ŰMTsz.) és a tarka-isten (Bodrogköz: MTsz.) is: v ö . közép tarkaharkály a. A z erdélyi nyelvjárási csokonyitora és változatai a rom. ciocánitoare 'ua'. szóra mennek vissza (Márton—Péntek—Vöő 1 0 8 csokonyitára a. és Bakos 59, 444). Balkáni t a r k a h a r k á l y Dendroocopos syriacus ( B r e h m - C h e r n é l 2: 5 8 3 ; E M 1 7 7 ; U 303) K o r á b b i neve szíriai fakopáncs (Brehm—Chernél) volt. Ez a lat. szakny. Dendrocopos syriacus 'ua.' ( = szíriai h a r k á l y : uo.) for­ dítása. A n é v a d á s alapja a m a d á r egyik előfordulási helye volt. A balkáni fakopáncs (Aves 9/19; N A 59) nevet is előfordulási helye alapján alkották. A z 1930-as évek óta gyakori Magyarországon; vö. balkáni gerle, illetőleg izlandi balkanspaeta 'ua.' ( = balkáni h a r k á l y : NA i. h.). A balkáni tarkaharkály (EM) az előbbi nevekből az utótag fölcserélésével j ö t t létre. K ö z é p t a r k a h a r k á l y Dendrocopos medius (Chernél 4 8 5 ; E M 1 7 7 ; U 304) Legkorábbi nevébe, a Höts közép tarka Harkály-ha a névadó, Földi (148) minden fontos t u d n i v a l ó t belevett. A Höts ( = höcs) n y e l v j á r á s i elnevezése, későbbi adatai: höcsik (Vas), nagyobb höcsök (Chernél) nagyobb hőcsik (Kelemen 250). A höcsik, hőcsik a m a d á r hangját (tcsikk) utánzó hangsorból v á l t m a d á r n é v v é (1. még höccs: nagy tarkaharkály a.). A höccs, höcs-höz hasonló ala­ kulásmódú a töcs (gólyatöcs a.). A közép jelző a R. lat. szakny. Picus \medius 'ua.' ( = középső h a r k á l y : Földi i. h.) u t ó t a g j á n a k a fordítása. A névadás alapja az v o l t , hogy ez a h a r k á l y nagyságát t e k i n t v e a n a g y és a kis t a r k a h a r k á l y között áll. A közép előtagú m a d á r n e v e k mind latin, illetőleg német m i n t á k fordításai (1. sár­ szalonka a.). Földi elnevezésének jelzője visszatér a későbbi mesterséges nevek­ ben: közép fakopáncs, közép kopáncs, közép harkály (N 193.). A tar ka a tollazat színére vonatkozik. Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : ang. middle spotted woodpecker és or. cpedfíbiü necmpuü dnmeA: 'ua.' ( = középső t a r k a h a r k á l y : NA 60). A N. nagyobb höcsök, nagyobb hőcsik a kis t a r k a h a r k á l y t jelölő kis höcsik, kis hőcsik (1. följebb) korrelatív párja. Valószínűleg ezt a m a d a r a t nevezték

15*

227

tréfásan a székelyek (Jókai említi egyik elbeszéléskötetében, idézi Beke, D t ú l 68) és a pettendiek (szigetvári járás, Somogy) tarica Jézus-n&k. (Beke i. h.); v ö . tarka-isten (nagy tarkaharkály a.), tarkajézus (szarka a.).

Fehérhátú h a r k á l y Dendrocopos leucotos (Chernél 4 8 4 ; E M 178) V a j d a a l k o t t a a Fehérhátú harkály-t (490) a m a d á r fehér h á t a a l a p j á n (fehérhátú harkály: EM). A fehérhátú kopáncs, fehérhátú fakopáncs (N 192.) ebből, az utótag fölcserélésével j ö t t létre. V ö . finn valkoselkatikka ( = fehérhátú h a r k á l y : NA 60), észt valgeselgkirjurahn ( = fehórhátú t a r k a h a r k á l y : Máger 1 2 1 ) : 'ua.'. A fehér harkály a ném. WeiBspecht 'ua.' ( = fehér h a r k á l y ) , a szarkaharkály a ném. Elsterspecht 'ua.' ( = szarka harkály) (Gozmány 3732) tükörfordítása.

K i s t a r k a h a r k á l y Dendrocopos minor (Chernél 4 8 6 ; E M 1 7 9 ; U 304) A legkisebb európai harkály, innen a n e v e : Hötsik kissebb tarka Harkály (Földi 1 4 8 ; 1. korrelatív p á r j á t nagy és közép farkaharkály a.). A kissebb a R. lat. szakny. Picus minor 'ua.' ( = kisebb har­ k á l y : uo.) jelzőjének a fordítása. A z idetartozó nyelvjárási n e v e k : kis fakopáncs, kis kopáncs, kis harkály, höcsik (Fejér és Vas) (N 194.), kis höcsik (Chernél), kis tarkaharkály (Madarász 194), törpe horokály, kis höcsik (Kelemen 2 1 5 ) , illetőleg hőcsharkály (Hermán, Madh. 432). A höcsik, höcsik, hőcs hangutánzók, eredetükre 1. közép tarkaharkály a. Idegen n y e l v i megfelelőkre 1.: lat. szakny. Dendro­ copos minor ( = kisebb fakopogató), ném. Kleinspecht, finn pikkutikka, szb.-hv. djeato mali ( = kis h a r k á l y ) , holl. kleine bonte specht, or. MaAbiü necmpuü dntneA (NA 60), észt váike-kirjurahn (Máger 1 2 1 ) ( = kis t a r k a h a r k á l y ) : 'ua.'.

H á r o m u j j ú h a r k á l y Picoides tridactylus (Chernél 4 8 7 ; E M 1 7 9 ; U 304) K o r á b b i n e v e a fekete harka és a Háromuju harkály (Vajda 492) v o l t . A z előbbit V a j d a a m a d á r tollazatának fő színe a l a p j á n s a harkály megcsonkításával, az u t ó b b i t a R. lat. szakny. Picus 228

tridactylus 'ua.' ( = h á r o m u j j ú h a r k á l y : uo.) tükörfordításával alkotta. A n é v a d á s alapja az v o l t , hogy a madár lábán csak h á r o m ujj v a n . A háromujjú höcsik (N 195.) tudatos terminológiafejlesztés eredménye: Chernelék a nyelvjárási hőcsik-et (1. közép tarkaharkály a.) t e t t é k faji n é v v é ; de Chernél m á r háromujjú harkály-t írt. Madarász a középeurópai háromujjú harkály (197) n e v e t a V a j d a ­ féle elnevezésnek a megtoldásával a l k o t t a (a m a d á r előfordulási helye alapján). A Chernél utáni szakirodalomban a jelző nélküli höcsik (Brehm—Schenk 2: 1 0 9 ; K e v e 1 9 6 0 : 84; U 304) a m a d á r neve t ö b b szerzőnél is.

ÉNEKESMADÁR-ALAKÚAK: PACSIRTAFÉLÉK

-

PASSERIFORMES ALAUDIDAE

Pacsirta szavunk hangutánzó eredetű; -ta kicsinyítő képzővel alakult a m a d á r hangját (a mezei pacsirta hívó hangját és csicsergését) u t á n z ó pacsir hangsorból, a m e l y maga is előfordul m a d á r ­ névként. A szótörténeti a d a t o k : pacsir: pachir (1405 k.), pacsér. Pacsirta: Pacirtasteluk sz. hn. (1338), pachyrfa (1525 k.), pacsértát gr., pacsérka, pacsirka. A pacsirták egyéb hangutánzó elnevezéseit 1. a szócikkekben. A hangutánzó tőhöz járuló -ta képzőre 1. babuta, hupota (búbosbanka a.), kakata (bakcsó a.). A hangutánzó eredet részletes bizonyítását 1. Horpácsi: MNy. 1 9 7 3 : 4 5 5 — 6 , ill. T E S z .

Vékonycsőrű pacsirta Chersophilus (NA 6 2 ; E M 180)

duponti

Nevét — t u d a t o s névadással — hosszú, v é k o n y csőréről k a p t a (NA). V ö . : vékonycsőrű póling, vékonycsőrű sirály, vékonycsőrű víz­ taposó, illetőleg ném. Schmalschnabellerche (Gozmány 2544), svéd smalnabbad lárka (NA): 'ua.' ( = keskenycsőrű pacsirta). Sziki pacsirta Calandrella cinerea ( B r e h m - C h e r n e l 2: 2 2 2 ; E M 180) K o r á b b i neve, a rövidujjú pacsirta ( B r e h m - C h e r n e l ) tükörszó; a R. lat. szakny. Alauda brachydactyla 'ua.' ( = r ö v i d u j j ú pacsirta: B r e h m 1 : 219) fordítása. A sziki pacsirta (EM), széki pacsirta (ÁSz. 1 3 1 ) jelzőjét t u d a t o s névadással tartózkodási helyéről k a p t a : 229

„Magyarországon a vadsziken, főleg a Hortobágyon költ" (EM); K e v e A n d r á s közli lektori véleményében, hogy a sziki pacsirta nevet dr. Nagy J e n ő j a v a s l a t á r a fogadták el; v ö . széki lile, széki csér. Déli szikipacsirta Calandrella (EM 1 8 0 ; U 3 3 4 )

rufescens

A korábbi déli pacsirtá-t a madár előfordulási helye (Dél-Európa) alapján V a j d a a l k o t t a ( 4 3 3 ) . A keleti rövidujjú pacsirta (NA 6 1 ) a sziki pacsirtát jelölő rövidujjú pacsirta korrelatív párja. A déli szikipacsirta (EM) a Vajda-féle név jelzőjével s azon az alapon született, hogy e m a d á r a sziki pacsirtára hasonlít. K a l a n d r a p a c s i r t a Melanocorypha calandra (Brehm—Chernél 2 : 2 2 4 ; E M 1 8 1 ; U 3 3 2 ) A kalandra-pacsirta (Brehm—Chernél) részint fordítás, részint szókölcsönzés. A R. lat. szakny. Alauda calandra 'ua.' ( = kalandra pacsirta: B r e h m 1 : 2 2 0 ) előtagját lefordították, u t ó t a g j á t á t v e t t é k . Hasonló alakulat az allebukó 'alkabukó', északi alka 'lunda' pél­ dául. Előfordul a kalandra jelző nélkül is a m a d á r neveként (Aves 10/8), miként az olaszban is; v ö . ol. calandra 'ua.' (NA 6 0 ) . Szibériai pacsirta Melynocorypha leucoptera (Chernél 6 3 5 ; E M 1 8 1 ) K é t elnevezéséről tudunk, mindkettő tükörfordítás. A fehér­ szárnyú pacsirta (N 2 5 9 . ) a R. lat. szakny. Alauda leucoptera 'ua.' ( = fehérszárnyú pacsirta: Brehm 1 : 2 2 3 ) fordítása. A többi pacsir­ tától megkülönböztető fehér szárny tükréről k a p t a nevét. A szi­ bériai pacsirta (N i. h.) a R. lat. szakny. Alauda sibirica 'ua.' ( = szibériai pacsirta: Brehm i. h.) fordítása. Magyar a d a t a nincs, Szibériában honos; v ö . ném. sibirische Lerche 'ua.' ( = szibériai pacsirta: Gozmány 6 9 8 9 ) . Szerecsenpacsirta Melanocorypha yeltoniensis (Brehm-Chernél 2: 2 2 6 ; EM 1 8 2 ; U 332) A szerecsenpacsirta (Brehm—Chernél) a ném. Mohrenlerche 'ua.' ( = szerecsenpacsirta: Brehm 1 : 2 2 3 ) tükörfordítása. A fekete pacsirta (Chernél 1 9 1 8 : 6 1 ) ennek t u d a t o s névadással a l k o t o t t 230

szinonimája. A névadás alapja a hím fekete tollazata v o l t ; v ö . szerecsensirály. A tatárföldi pacsirta (Brehm—Schenk 1 : 1 1 5 ) a ném. Tatarenlerche és a R. lat. szakny. Alauda tatarica: 'ua.' ( = t a t á r pacsirta: Brehm i. h.) n y o m á n alkotott név. A jelző a madár tartózkodási helyére (Volga és Kaspi-tó) utal.

Fülespacsirta Eremophila alpestris (Chernél 6 4 1 ; E M 1 8 2 ; U 3 3 3 ) Első tudományos igényű m a g y a r nevét, az éjszaki pacsirtá-t V a j d a alkotta, mert „Siberiai s éjszakamerikai madár" ( 4 3 2 ) . A Nomenclator négy szinonimát közöl: havasi fülespacsirta, havasi pacsirta (Hermán Ottó n é v j a v a s l a t a ) , havasi püsetek, szarvas püsetek ( 2 6 1 . ) . A havasi jelzőt „Észak-Európa h a v a s hegyvidé­ keitől" (Brehm —Schenk 1 : 1 3 0 ) k a p t a , a füles jelzőt pedig fej­ oldala fekete foltjának, illetőleg a ném. Ohrenlerche 'ua.' ( = füles­ pacsirta) utánzásának köszönheti. A szarvas jelző a R. lat. szakny. Alauda cornuta és a ném. Hornlerche: 'ua.' ( = szarvas pacsirta: Brehm 1 : 2 2 5 ) jelzőjének a fordítása. A névadás alapja a m a d á r apró tollfülei v o l t a k ; v ö . füleskuvik, fülesvöcsök. A püsetek egy régi, Comeniusnál előforduló név t u d a t o s újjáélesztése. Eredetmagya­ r á z a t á t 1. búbos pacsirta a. A z ú j a b b fülespacsirta (EM) t u d a t o s egyszerűsítéssel, rövidítéssel j ö t t létre. Búbos pacsirta Galerida eristata (Chernél 6 3 2 ; E M 1 8 2 ; U 3 3 1 ) G y a k o r i költőfaj, jól ismert madár. Számos neve v a n . A leg­ korábbi, a pypys ( = pipis) 1 5 6 0 körűiről adatolható. V á l t o z a t a i : Pipis, Pipes, Púpos, pipis (TESz. pipis a.). Hangutánzó eredetű nevek, a m a d á r vékony, magas h a n g j á t érzékeltetik; v ö . a 'csirke' jelentésű pipi szót (TÉSz. pipi a.), illetőleg ném. N. Pieplerche ( = píp-pacsirta) és Pisperling ( = pí-veréb): 'réti pityer' (Brehm 1 : 2 4 7 ) , ang. pipit, fr. pipit: 'pityer' (NA 8 6 ) . A púpos népetimológiás alakulat, létrejöttében a m a d á r fején levő búb is bizonyára szerepet játszott. A pipis-ből különböző kicsinyítő képzőkkel számos, zömmel nyelvjárási név keletkezett: pipiske (1784), Pipiske, pipiske, pipüske, pipicske, pipicske, pipíska, pipiske, pipískó, pipiliske, pipiricske, pipilyíske, püpülicske, püpülyűske (TESz. i. h.). A szik. pipiéka 'ua.' a T E S z . szerint „ v a g y belső keletkezésű, v a g y a magyarból v a l ó átvétel. A magyar nyelvterület északi231

északnyugati részéről való pipiska, pipiskó-félék is v a g y a magyar­ ban keletkeztek, v a g y a szlovákból kerültek át". Szóföldrajzi meg­ gondolásból az utóbbi sokkal valószínűbb megítélésem szerint. Időrendben másodikként a süsétek és változatai adatolhatok: Sűsetek (1590), Sűsétec, Sűsétnec, sűfetéc, ? füsőtek, süsitek, sűsitek, süsitek (TESz. süsétek a.), sűsitek (Csallóköz: Nyr. 1 9 6 4 : 1 8 4 ) . „Származékszó: abból a tőből alakult, melyből a N. süsölék (CzP.), süske, süsőke, süsüké, süsütke (MTsz.), sisőke, s t ó - p a c s i r t a , süsü (ÚMTsz.) siska, sűske, süsők (Nyatl.) 'búbos pacsirta' is szárma­ zik" (TESz. i. h.). Horpácsi Illés véleményéhez (MNy. 1 9 7 3 : 455) csatlakozva úgy látom, ezek a nevek is hangutánzó eredetűek. V ö . : „Ez a pacsirtafaj az, amelyik télen á t is i t t m a r a d hazánkban, míg a nálunk másik legismertebb pacsirtafaj: a mezei pacsirta költöző m a d á r . . . A búbos pacsirta . . . változatosabb szólásával tűnik ki. Ennek a nagyobb változatosságnak az is oka, hogy egész évben i t t t a n y á z v á n , az évszakok különbözősége is r á n y o m j a bélyegét szólására. í g y jöttek létre különféle hangutánzó nevei a csücsür, süs, süsü, pipi, pipis stb.-féle hangcsoportok emberi hangokon v a l ó kifejezésével. V é k o n y pipi-szerű hangját például akkor szokta hallatni, amikor hidegre fordul az idő" (Horpácsi i. h.). A süsölék és a süsöték a hangutánzó tő játszi továbbképzései. A Molnár A l b e r t n á l olvasható süsétnek kialakulása nem világos. Lehet szóvegyülés ( < süsétekXpisitnek), ez azonban nem bizo­ n y í t h a t ó (Horpácsi i. h.). A többi idézett név a süs, süsü madár­ hangot megjelenítő hangsor, illetőleg m a d á r n é v különböző kicsi­ n y í t ő képzős származéka. E n e v e k n e k az 'egy f a j t a kalap' jelentésű süsü-bői (TESz. i. h.), illetőleg szláv tőből (Bernáth Béla: Nyr. 1 9 7 9 : 81) v a l ó származtatása — az eddig felhozott érvek alapján ítélve — nem fogadható el. Esetleges szláv hangutánzó madár­ nevekkel v a l ó összefüggése csak t o v á b b i részletkutatásokkal tisz­ tázható. A harmadik, ugyancsak a régiségből adatolható neve a pizsétek. Első előfordulása: Pifetőc ( = pisetök: 1604). Változatai püsetek, pisitneknek gr., piséték, Pizsitnek, Pisilnek, püsetek (TESz. pizsétek a.). A TESz. v i t a t o t t eredetűnek m o n d j a : v a g y hangutánzó, v a g y szláv eredetű. Mindkét m a g y a r á z a t n a k v a n n a k gyengéi. Nyugat-dunántúli név a pityer, amelyet 1772 óta t u d u n k ada­ tolni. Ez a szó származék. A b b ó l „ a hangutánzó tőből a l a k u l t -r képzővel, amelyből a pityeg családja, v a l a m i n t a pinty is. Lehet­ séges, hogy közvetlenül is összefügg a pityereg, pityeredik igékkel, s azok -r képzős alapszavával azonos" (TESz. pityer a.). V á l t o z a t a i : pityer, pityer, pütyröket gr., fityer, bubospittyér (TESz. i. h.), a pityerke (Nyatl. 632.) pedig kicsinyítő képzős származék. 232

Ugyancsak hangutánzó eredetű az 1 7 8 4 óta adatolható n y e l v ­ járási csücsörke (TESz. csücsörit a., mely igéhez nincs köze) és a vele összefüggő szavak: csücsürke (MTsz.; ŰMTsz. csicserke a.), csücsörgő (Csallóköz, Csörgey Titusz gyűjtése: Pungur k.; Szigetköz, Izsap, Á s v á n y r á r ó és vidéke, Écs: ŰMTsz. csicsergő a.), illetőleg csicsörke, ícsicsőrke, csicserke, Icsitürke (o: csicsürke) (EtSz. csicség a.). A csücsörke, csücsürke, v a l a m i n t a csicseri (Nyatl. 632.), a csücsörög 'csicsereg' (CzF.) és a csicsereg -g képző nélküli passzív tövéből keletkeztek legvalószínűbben, szintén kicsinyítő képzővel. A csücsörgő melléknévi igenév. A csicserke a csücsürke illabiális megfelelője, a csicsörke ö-ző, a csicsürke ü-ző nyelvjárási alak. V ö . csicsörke (mezei pacsirta a.), ill. Horpácsi i . h . 4 5 4 ; MNy. 1 9 7 9 : 443 — 4. Hangutánzó eredetűnek vélem a felsőőri csibollyó (ŰMTsz. csibolyó a.) elnevezést is. Ez a N. csibog 'csipog' (ŰMTsz. csipog a.) igével függ össze, annak -l gyakorító képzős (*csibol) származéká­ ból képzett melléknévi igenév, illetőleg m a m á r főnév. Hasonló alakulásmódú csobolyó szavunk is (a TESz. 1. m a g y a r á z a t a szerint: csobolyó a.). A m a d á r feltűnő, hosszú tollbóbitájáról több n e v e t is k a p o t t : búbos Patsirta (Földi 1 6 1 ) , kontyosmadárka (Székelyföld), butykás kató (Zilah), kontyos pacsirta (Erdély), búbos pityer (Vas) (N 257.), búbos pityer, kontyos madár, bütykös kató (Hermán 1 3 1 ) , bubospacsirta, bubospacsierta (FTsz. búbospacsirta a.), búbos pintyőke, búbos pityerke, búbospintyő, búgospacsirta, butykáspacsirta, bugujásmadár (vö. bugoja 'a m a d á r feje tetején levő tollbokréta, bóbita': ŰMTsz. bogolya a.), búbos veréb (Zala: P u n g u r k.), búboscsicseri, kontyospipiska, illetőleg egyszerűen búbos (Nyatl. i. h.) v a g y búbor, bubor (Nyitra, palóc n y e l v j á r á s : Hermán, Pászt. 6 4 7 ; E t S z . búbor a.; B á t k y : N y K . 1 9 3 6 : 4 3 ; a búbor a búb -r kicsinyítő képzős szár­ mazéka, v ö . lap :lapor, odu:odor). A búbos : kontyos szinoni­ m á k r a 1. örvösbukó a. Idegen n y e l v i megfelelőkre pedig: lat. szakny. Galerida eristata, ném. Haubenlerche ( = bóbitás pacsirta), Schopflerche ( = k o n t y o s pacsirta) (Brehm 1 : 228), ang. crested lark, ír. cochevis huppé, or. xoxAamuü dKaeopomK ( = bóbitás pacsirta) (NA 6 1 ) : 'ua.'. A szlavóniai pácsirveréib (SzlavSz. pacsírveréb a.) a pacsirta alap­ szavának, a hangutánzó eredetű pacsír-nalk és a veréb-nek az össze­ tétele. Ez azért keletkezett, m e r t külsejét t e k i n t v e e m a d á r hasonlít a verébre is; v ö . zalai búbos veréb elnevezését is. A szarturó pacsirta és a lúszarmadár (Nyatl. i. h.) az a l a p j á n ke­ letkezett, hogy a búbos pacsirták g y a k r a n l á t h a t ó k lóürülékes u t a ­ kon táplálék-kutatás közben. Istensegítsi (Bukovina) a d a t a csíki 1

233

szőr (ÚMTsz. csíkiszőr a.). Ez bizonyára tréfás-játszi elnevezés, eredete azonban nem világos. Benkő L o r á n d e m a d a r a t csikiször néven ismeri, s ú g y véli, a n é v r o m á n eredetű lehet. Hasonló ala­ kulat a barázdabillegető Gyergyó-vidéki neve, a csiki szűr (ÚMTsz. csíkiszűr a.). A szántóka-madár (MTsz.) a mezei pacsirta elnevezése, m a g y a r á z a t á t 1. o t t . A moldvai csángó csokirlán a rom. ciocírlan 'ua.' szóra megy vissza (Márton—Péntek—Vöő 1 0 7 ) . A csokirlámadar (Márton, A modvai csángó n y e l v j á r á s román kölcsönszavai 252) előtagja ennek változata, a madár pedig értelmesítő utótag; v ö . allebukó, alkabukó (alkabukó a.), kondor keselyű, struccmadár. K ö v i pacsirta Oalerida theklae ( B r e h m - S c h e n k 1 : 1 2 2 ; E M 1 8 3 ; U 332) K o r á b b i n e v e spanyol búbos pacsirta (Brehm —Schenk) v o l t . A mesterséges n é v a d á s alapjául a m a d á r fószkelőterülete (Spanyol­ ország) szolgált. Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : norv. iberisk topplerke ( = ibériai búbospacsirta) és ol. cappellaccia spagnola ( = spa­ nyol búbospacsirta): 'ua.' (NA 62). — A z ú j a b b kövi pacsirta (EM) is t u d a t o s n é v a d á s eredménye a m a d á r élőhelye (köves domb­ oldalak) a l a p j á n ; v ö . kövirigó, kövi veréb. Erdei pacsirta Lullula arborea (Chernél 6 3 3 ; E M 1 8 3 ; U 332) E n é v m á r Grossingernél o l v a s h a t ó : Erdei-patsirta (1793: 177). Tükörszó; a ném. Waldlerche 'ua.' ( = erdei pacsirta: Brehm 1 : 2 3 0 ; Suolahti 100) fordítása. A n é v a d á s a l a p j a az volt, hogy erdőszéle­ ken is előfordul ez a pacsirtafaj. A közönséges erdei pacsirta (N 258.) közönséges jelzője a z t jelöli, hogy n á l u n k ez az erdei pacsirtafaj a legismertebb. A ligeti pacsirta ( Á S z . 47) mesterséges n é v a l k o t á s a m a d á r élőhelye alapján. Mezei pacsirta Alauda arvensis (Chernél 6 3 5 ; E M 1 8 3 ; ü 331) Nevét (Mezei Patsirta: Földi 160) tartózkodási helyéről k a p t a ; idegen n y e l v i megfelelőkre 1.: l a t . szakny. Alauda arvensis, ném. Feldlerche, fr. alouette des champs, or. noAeeoü wcaeopoHOK ( = mezei pacsirta: N A 62), észt pőldlőoke ( = mezei pacsirtácska: Máger 1 2 7 ) ; v ö . még mezei poszáta, mezei veréb, ill. kékes rétihéja a. Mivel n á l u n k ez a pacsirta a legismertebb, jelző nélkül is használják n e v é t : pa­

csirta ( K e v e 1 9 6 0 : 56) — ahogy m á s nyelvekben is: ném. Lerche, ang. lark, fr. alouette, sp. alondra (= pacsirta: Gozmány 3 8 7 ) : 'ua.'. A pacsirta e m a d á r neveként a Nomenclatorban is megvan (Tiszamelléki n é v k é n t : N 2 6 0 . ; Nyatl. 631.), Nyugat-Dunántúlon pedig a pityer (Nyatl. i. h.) j á r j a . Legkorábbról adatolható neve a zamlka (1395 k.: BesztSzj. 1204.), amely a R . számlik 'szántódik' t ö v é b ő l alakult -ka kicsinyítő kép­ zővel (a számlik-ot 1. TESz. szánt a.); szántoka ( 1 6 5 5 : NySz.), Szántóka ( 1 7 9 3 : Grossinger 1 7 4 ) , Szántó-Madár (1798: Gáti 178), Szántóka Patsirta (Földi 160), szántó pityer (Magyarszecsőd: V a s m.: Chernél), szantu-pityér (— szántó p i t y e r : Zala: MTsz. szánt a.), szántó pacsirta (Pungur k.), szántópityer és szántu pityer (Vas), szántókamadár^, szántókamadárka, szántómadár, szántomadar (mold­ v a i adatok) (ÚMTsz.). A z ÚMTsz. a szánfóká-t Moldvából, B u k o v i ­ nából, Háromszékből, U d v a r h e l y vidékéről és Erdővidékről közli. Kétségtelen, hogy a m a g y a r n y e l v t e r ü l e t t ö b b részén is ismerték, ismerik (1. még Nyatl. 6 3 1 . : F 1 6 , 1 7 ) . A n é v a pacsirta repülésére vonatkozik, v ö . : ,,a szántóvető . . . elhallgatja kedves m a d a r á n a k gyönyörű hangjait, könnyebben esik neki a fárasztó munka, t u d v a , hogy az a kis dalos is „szánt" — így m o n d j a felemelkedését" (Chernél 6 3 6 ; 1. még Horpácsi: MNy. 1 9 7 3 : 4 5 5 - 6 ) . Csűry B á l i n t úgy vélte, a szamosháti szánt a pacsirta szólás azon a megfigyelésen alapul, „hogy a szántó ember ökörterelő szavaiban megtalálhatók azok a zenei elemek, melyekből a pacsirta éneke össze v a n t é v e " (SzamSz. 1: 1 4 ; MNy. 1 9 3 2 : 1 1 5 ) . B e n k ő L o r á n d ú g y véli, a n é v nem a repülés jellegére utal. A n é v a d á s a l a p j a szerinte az, hogy a m a d á r szántáskor énekel, kíséri a szántóvetőt, szinte maga is „szánt", segít neki. Magam a Chernel-féle m a g y a r á z a t o t t a r t o m legjobbnak. A csücsörgő (Sopron m.: N 2 6 0 . ; Nyatl. i. h. C 2), csücsörke (Nyatl. i. h. Cs 1 2 , 8) hangutánzó eredetűek, részletesebben 1. búbos pacsirta a. A csücsörgő-nek pontos megfelelője v a n a rokon észt n y e l v b e n : a lőőritama '(pacsirta) csicsereg' igéből képzett lőőritaja 'pacsirta' ( = csicsergő) főnevesült melléknévi igenév. E sza­ v a k „ t ö v e " a m a d á r h a n g j á t utánzó hangsor, illetőleg a belőle l e t t m a d á r n é v , a lőör (Máger 1 2 8 ) . A mezei pacsirta „éneke dallamosan áradó, s nagyon k i t a r t ó . Rendszerint röptében, de néha a földön is énekel" (EM 1 8 4 ) . Nem csoda t e h á t , h o g y költőink o l y sokszor megénekelték (Chernél hosszasan idéz tőlük), s hogy énekéről dalos pacsirtá-nak (N i. h.), énekes pacsirtá-nalk (Brehm—Chernél 2: 2 1 9 ) is h í v j á k ; v ö . : ném. N. Singlerche (Brehm i. h.), svéd sdnglárka, d á n sanglaerka, izlandi songlaevirki ( = énekes pacsirta: NA 6 2 ) : 'ua.'. A moldvai csángó csokirlija és v á l t o z a t a i a r o m . ciocírlie 'ua.' szóra mennek vissza (Márton—Péntek—Vöő 1 0 7 ) . 235

FECSKEFÉLÉK

-

HIRUNDINIDAE

Fecske s z a v u n k hangutánzó eredetű. V a g y ősi, finnugor kori örökség, v a g y n y e l v ü n k külön életében keletkezett. A n y e l v t ö r t é ­ neti adatok: fefkeknek gr. (1372 után/ 1 4 4 8 körül), Fychke, fechke, féLkék gr., Fóchke, fecske, feske, feske, föcsöke, fekke, ficsike, föcsike, fücsike. ,,A m a d á r n é v r e vonatkozó finnugor eredeztetés és a szónak a fecseg-gel összefüggő m a g y a r á z a t a nincs is egymással merev ellen­ tétben, t e k i n t v e a szóban forgó s z a v a k n a k biztosan hangutánzó ere­ detét, és így végső soron közös származásának lehetőségét" (TESz.). A fecske „egyeduralkodó" név: a nyelvatlasz tanúsága szerint az egész m a g y a r nyelvterületen ezzel a szóval (illetőleg különböző a l a k v á l t o z a t a i v a l ) illetik a vonatkozó madárfajokat. Egyedül a két­ n y e l v ű moldvai csángók n y e l v j á r á s á b a n használnak más szót is a fecskére, a román eredetű rindunyiká-t ( < rom. ríndunica 'ua.': M á r t o n - P é n t e k - V ö ő 337)."

P a r t i fecske Eiparia riparia (Chernél 5 1 2 ; E M 1 8 4 ; U 337) V a l a m e n n y i n e v é t megérthetjük, megmagyarázhatjuk Chernél leírásával: „Magas, meredek, agyagos p a r t o k felső szintjét foglalják el s hosszú, egy méternél is mélyebb csatornákat v á j n a k abba, me­ lyek katlanszerű végébe r a k j á k . . . fészkeiket" (514). Elnevezései: Parti feczke ( 1 5 3 3 : Murm. 1084.), Parthi feczke ( 1 5 9 0 : SzikszF. 78), Parti-Fetske ( 1 7 9 3 : Grossinger 197), parti ásófecske, parti föcske (Dunántúl, Dunamente), marti fecske (Erdély) (N 205.), partika fecske (Barbacs: Sopron m.: Chernél), partika föcske, ásófecske (Brehm— Schenk 2 : 77), partika (Kelemen 176), kotrófecske (ÁSz. 1 1 2 ) . A marti alapszava, a mart 'vízpart' főnév ismeretlen eredetű (TESz.), a partika a part kicsinyítő képzős származéka. Idegen n y e l v i meg­ felelőkre 1.: R. lat. szakny. Hirundo riparia, ném. Uferschwalbe (Brehm 1: 529), finn törmapaasky, or. őepeeoean Aacmoum (NA 63), észt kaldapaasuke (Máger 1 2 3 ) : 'ua.' ( = p a r t i fecske).

Szirti fecske Hirundo rupestris ( B r e h m - C h e r n é l 1 : 5 0 5 ; E M 1 8 5 ; U 336) A szirti fecske (Brehm —Chernél) tükörszó; a ném. Felsenschwalbe és a lat. szakny. Hirundo rupestris: 'ua.' ( = szirti fecske: B r e h m 1 : 528) fordítása. Hegyi fecske és kövi fecske (Brehm—Schenk 2 : 236

7 8 ; az utóbbi m e g v a n m á r F á b i á n n á l is 3 6 9 : 1799) elnevezései pedig a ném. Bergschwalbe ( = hegyi fecske) és a Steinschwalbe (kövi fecs­ k e ) : 'ua.' (Brehm i. h.) fordításai. A névadás alapja a m a d á r élő­ helye („meredek sziklaszorosok, tengerparti és szárazföldi szirtek": EM) volt. V ö . a kövi és szirti előtagú madárneveket.

Füsti fecske Hirundo rustica (Chernél 5 1 6 ; E M 1 8 5 ; U 335) Ez a fecske a „mi fecskénk" (Chernél), érthető tehát, hogy szá­ mos neve v a n . A Füsti fetske ( 1 7 9 8 : Gáti 1 8 0 ; a Nomenclator Er­ délyből és Tiszántúlról közli: 207.), kémény fecske (Földi 178), kéményi fecske (Chernél), kéményföcske (Hermán 179), kéményi föcske (Brehm—Chernél 1 : 497) a m a d á r korábbi fészkelőhelye, a kémények alapján született; v ö . : „a füsti fecske elnevezést nem a színéről k a p t a , hanem arról a szokásáról, hogy a régi időben a ké­ ményekben is fészkelt" (Brehm—Schenk 2: 72). A füsti jelző csak erre a m a d á r f a j r a vonatkozik. A tollazat fekete színe alapján ke­ letkezett jelzős madárnevek egy részének füstös a jelzője (pl. füstös csér, füstös réce), de soha sem füsti! Nevezik ezt a m a d a r a t is füstös fecské-nek (Földi 178), füstös föcské-nek (ŰMTsz.), minden bizony­ nyal a m a d á r tollazatának fekete színéről, esetleg a füstös előtagú többi m a d á r n é v analógiás hatására is. A z idézett nevek idegen nyel­ v i megfelelőire 1.: ném. Bauchschwalbe (= füstfecske), Feuerschwalbe ( = tűzfecske: B r e h m 1 : 519), fr. hirondelle decheminée (EM), luxemburgi ném. Scháschtechschmuelef ( = kéményfecske) és Kameinebotzert ( = kéménypucoló: Suolahti 24), ném. Schornsteinschwalbe és sp. golondrina de chimenea ( = kéményfecske: G o z m á n y 5562), észt suitsupaasukene ( = füstös fecskécske: Máger 1 2 4 ) : 'ua.'. Mivel ez a fecskefaj nálunk közönséges, jelző nélkül, fecské-nek is nevezik, m i k é n t a fehér gólyát gólyá-nak, a házi verebet veréb-nek. Í g y v a n más nyelvekben is, v ö . : ang. swalow, ném. N. Schwalke, fr. hirondelle, sp. golondrina, or. Aacmoma (Gozmány i. h . ) : 'ua.'. A vires föcske (Barbacs: Sopron m.: Chernél; Hermán Ottó vizesföcske a d a t a (179) sajtóhiba e helyett), véres fecske (Brehm— Schenk i. h.) n e v e t „az a hiedelem a d t a neki, hogy véres t e j e t a d abban a házban a tehén, ahol lepiszkálják Isten m a d a r á n a k a fészkét" (Brehm—Schenk i. h.). Ű g y vélem, nemcsak a hiedelem szülte ezt a nevet, amelynek a németben v a n megfelelője; v ö . ném. N. Blutschwalbe 'ua.' ( = vérfecske: B r e h m i. h.). A véres fecske n é v ugyanis etimológiailag és onomasziológiailag is összefügg, azonos e m a d á r legkorábbról adatolható Vörös-Fetske ( 1 7 9 3 : Grossinger 1 9 6 ; 237

Chernél) nevével. A névadás alapja a füsti fecske gesztenyevörös homloka és t o r k a volt. A vörös pedig nem egyéb, mint a véres mel­ léknév szóhasadásos p á r j a (TESz. vörös a.). A vörös fecske idegen n y e l v i megfelelői közül 1. ném. Rötelschwalbe ( = vörhenyes fecske) és ang. red-fronted swallow ( = vörös homlokú fecske): 'ua.' (Goz­ m á n y i. h.). E kedves m a d á r k á t mint jó és szerencsét hozó m a d a r a t nevezik Istenfecské-nek (N 207.), istenföcské-nek (Chernél: Fejér m.), Isten madará-nak (Brehm—Schenk 2: 72), Isten madárkájá-nak (Gyula: ŰMTsz.). Többek között az a hiedelem is járja, hogy ahol ez a ma­ dár fészkel, oda nem ü t bele a mennykő. Megfelelőkre 1.: észt jumola kanake ( = Isten csibéje), jeesuse Und (= J é z u s madara), vepsze d'umalan Und ( = Isten m a d a r a ) : 'ua.' (Máger 1 2 4 — 5 ) , illetőleg ném. Gottesvogel 'sárgarigó' ( = Isten m a d a r a : Brehm 1 : 400); v ö . még Isten bogárkája 'hétpettyes katicabogár' (Gozmány 2959), Isten juhocskája, Isten tehénkéje, Isten üneje 'közönséges nünüke' (i. m. 7023). A villás füstifecske, füsti villásfecske (N i. h.), villásfarkú fecske, villásfecske (Chernél), villásfarkú föcske és villásföcske (BrehmChernel 1 : 497) neveket erősen villás farkáról k a p t a ; ezekre v ö . : ném. N. Gabelschwalbe (=villafecske: Suolahti 24), észt harksaba ( = villafarok) és harkpaasuke ( = villásfecske: Máger 1 2 5 ) : 'ua.'. Tarka fecske (Székelyföld: N i. h.), cifra föcske (Csorna: R á b a k ö z : Chernél; cifra fecske: Brehm —Chernél 1 : 497) n e v e tollazatának színei (fekete, sárgásfehér, gesztenyevörös, sötétkék) alapján szü­ letett. Vörhenyes fecske Hirundo daurica ( B r e h m - C h e r n e l 1 : 502; E M 1 8 6 ; U 336) K o r á b b i neve, a vörnyeges fecske (Brehm —Chernél) a ném. Rötel­ schwalbe ( = v ö r h e n y e s fecske) és a R. lat. szakny. Hirundo rufula ( = vöröses fecske: Brehm 1: 524): 'ua.' fordítása. A névadás a l a p j a a madár farcsíkjának és t o r k á n a k a színe volt. A vörnyeges a vörhenyeges nyelvjárási változata, 1. TESz. vörheny a. A barlangi fecske és az alpesi fecske t ü k ö r s z a v a k (Brehm—Schenk 2: 76): a ném. Höhlenschwalbe ( = barlangi fecske) és Alpenschwalbe ( = alpesi fecske): 'ua.' (Brehm i. h.) fordításai. A n é v a d á s o k á r a 1.: „sziklaoduba r a k j a fészkét" (Brehm—Schenk i. h.). A z ú j a b b vörhenyes fecske (EM) a Chernel-féle m a d á r n é v m a m á r csak n y e l v j á r á s i szinten élő vörnyeges jelzőjének a köznyelvi vör­ henyessel t ö r t é n t fölcserélésével j ö t t létre. A vörhenyes fecske a ném. Rötelschwalbe megfelelője; a ném. Rötel 'rubeóla; vörös himlő' je238

lentésű, s ezt jelenti vörheny szavunk is. Onomasziológiai megfele­ lőkre v ö . : ang. red-rumped swallow és finn punaperápaasky: 'ua.' ( = vörösfarkú fecske: NA 83). Molnárfecske Delichon urbica (Chernél 5 1 4 ; E M 1 8 6 ; U 337) Legkorábbról adatolható n e v e a házi föcske (1629/1641: Nom. 155: NySz.), házi fetske ( 1 7 9 8 : Gáti 1 8 0 ; a Nomenclator Erdélyből és a Tisza vidékéről közli: 206.), ill. közönséges házifecske (N i. h.). A n é v a d á s okára 1.: „hasonló a füsti fecskéhez, de még inkább ra­ gaszkodik az emberi településekhez . . . (fészkét) házak, p a j t á k ere­ szei alá . . . r a k j a " (EM 187). Földi a külsőházi Fetske nevet a d t a neki, mivel „Ez többnyire kívül a' házon, a' falakon . . . r a k j a fész­ két" (178). Idegen n y e l v i megfelelőkre 1.: ném. Hausschwalbe (Goz­ m á n y 3707), ang. house-martin, svéd hussvala, holl. huiszwaluw (NA 6 3 ) : 'ua.' ( = házi fecske). Fejérhasú Fetske (Földi i. h.), fehér hasú fecske (Vajda 427), fehérhasú fecske (Hermán, Madh. 429), fehérmellű házifecske (= i. h.), fehérmellü fecske (Chernél), illetőleg molnárfecske ( = i. h.; utóbbira vö. a molnár előtagú madárneveket) neveit fehér alsó oldaláról és farcsíkjáról kapta. Idegen n y e l v i megfelelőkre 1.: ném. Mehlschwalbe ( = lisztes fecske: B r e h m 1 : 525), baj.-osztr. Weissarschel ( = fehér fenekecske: Suolahti 25), észt valge kohuga paasuke ( = fehér hasú fecske: Máger 125), fr. hirondelle á cul blanc, sp. oreneta de cul blanc ( = fehér farú fecske: Gozmány i. h . ) : 'ua.'. Parti fecské-nek tévedésből nevezték: az „Alföld egyes helyein érthetetlenül" (Brehm —Schenk 2: 80). — A Lármás fecske (Hont m.: = i. h.) a m a d á r éles csiip riasztó-hangja alapján született, ahogy — közvetlen hangutánzással — a felsőőri pricsföcske, piricsföcske név (ŰMTsz.) előtagjai is. — A gatyásfecske (Bia, A b a ú j : N i. h.) kapcásfecske és bercésfecske (Brehm —Chernél 1: 503) n e v e t arról kapta, hogy „apró lábát és l á b u j j a i t finom pehelytollak b o r í t j á k " (EM); v ö . erre gatyáskuvik, gatyás ölyv. — Városi fecske (Kelemen 98) nevét a n n a k köszönheti, hogy g y a k o r i a városokban is, b á r „ a forgalmasabb városközpontokból a zajártalom m i a t t egyre i n k á b b kiszorul" (uo.); v ö . ném. Stadtschwalbe (Brehm i. h.) és or. zopodcKdR Aacmoma (Gozmány i. h.): 'ua.' ( = városi fecske). 2

239

PITYERFÉLÉK ÉS BILLEGETŐFÉLÉK -

MOTACILLIDAE

dulási helye (erdőszélek, erdei tisztások) alapján k a p t a : erdei pipis, erdei pityer (N 264.), erdei pipiske (Pungur k.), erdei pityer (Hermán 201). Idegen nyelvi megfelőkre v ö . : ném. N. Waldpieper (Brehm 1 : 249), finn metsakirvinen, or. AecHOŰ KOHeK (NA 85), észt metskiur (Máger 1 2 9 ) : 'ua.' ( = erdei p i t y e r ) ; 1. még az erdei előtagú madár­ neveket. A jelző nélküli pityer-nek (Hermán i. h.) azért nincs jelzője, amiért Madarásznál közönséges pipiske (54) a m a d á r n e v e : m e r t ná­ lunk ez a pityerfaj a leggyakoribb (vö. vörös vércse a.).

3

A p i t y e r e k neveként használatos pityer, pityer, pipis, pipiske hangutánzó eredetűek, s e m a d a r a k v é k o n y , magas h a n g j á t érzé­ keltetik. Szótörténetüket, m a g y a r á z a t u k a t 1. búbos pacsirta a. Chernél nemi n é v k é n t a pipis-t használta, a pityer-t Schenk vezet­ te be. A billegetők sajátos mozgásukról, feltűnő farokbillegetésükről k a p t á k n e v ü k e t . A billegető először 1590-ben fordul elő: Barázda billegető madár ( = barázda billegető m a d á r : SzikszF. 79.). Nemi n é v k é n t Földi (173) óta használatos. S a r k a n t y ú s p i t y e r Anthus novaeseelandiae ( B r e h m - C h e r n e l 1 : 2 5 9 ; E M 187) A korábbi sarkantyús pipis (Brehm—Chernél) a ném. Sporenpieper 'ua.' ( = s a r k a n t y ú s p i t y e r : B r e h m 1 : 254) fordítása. A név­ adás a l a p j a a m a d á r igen hosszú hátsó k a r m a volt. Etimológiai ér­ dekesség, hogy a pipis és a ném. Bieper t ö v e azonos alapon (ugyan­ azt a madárhangot utánozva), de egymástól függetlenül keletke­ zett (a német szó eredeti jelentése 'pipegő'). A sarkantyús pityer a Chernel-féle névből az utótag fölcserélésével keletkezett (Brehm— Schenk 1 : 142). Parlagi p i t y e r Anthus campestris (Chernél 6 4 3 ; E M 187) Élőhelyéről k a p t a n e v é t : „puszta vidékeket, fasorokkal szegett n a g y mezőket, gyér bokrozatú legelőkkel, ugarokkal v á l t a k o z ó ga­ bonaföldeket választ ki magának" (Chernél 6 4 4 ) : mezei pityer, mezei pipis, parlagi pipis (N 263.), pusztai pipiske (Madarász 56), parlagi pityer (Brehm—Schenk 1 : 1 4 1 ) . Onomasziológiai megfele­ lőket 1. kékes rétihéja a. Idegen n y e l v i megfelelőkre 1.: ném. Brachpieper ( = ugarpityer), lat. szakny. Anthus campestris, finn nummikirvinen, or. noAeeoü KOHetc ( = mezei pityer) (NA 85), észt nőmmekiur ( = réti p i t y e r : Máger 1 2 9 ) : 'ua.'.

R é t i p i t y e r Anthus pratensis (Chernél 6 4 6 ; E M 1 8 8 ; U 4 1 3 ) V a j d a réti pipár-ja, (422) a ném. Wiesenpieper 'ua.' ( = réti pi­ t y e r : uo.) fordítása (a pipár-t 1. erdei pityer a.). Ezt a nevet, ahogy a többit is, tartózkodási helyéről k a p t a : réti pipis, réti pityer (N 266.), réti pityer (Brehm—Schenk 1 : 1 3 8 ) ; v ö . réti cankó, réti sas stb., ill. ném. Wiesenpieper, finn niittykirvinen, or. Ayzoeoü KOHeK: 'ua.' ( = réti p i t y e r : NA 85). G o z m á n y közli jelző nélküli pipis (794) nevét. Rozsdástorkú p i t y e r An*hus cervinus (Chernél 645; E M 1 8 9 ; U 413) Nevét arról kapta, hogy t o r k a költés idején rozsdavörös. Leg­ korábbi elnevezése, a rozsdástorkú pipis (N 264.) minden bizonnyal a R. lat. szakny. Anthus ruficollis 'ua.' ( = vöröstorkú p i t y e r : B r e h m 1 : 247) n y o m á n született. A rőtbegyű pipiske (Madarász 55) létrejöttét a rőtfarkú rigó-íéle alakulatok s a ném. R. Botkéhlchenpieper 'ua.' ( = vörösbegyű p i t y e r : B r e h m i. h.) segítették elő. A rozsdástorkú pityer (Brehm—Schenk 1 : 139) a Nomenclator adatá­ nak módosítása. Idegen n y e l v i megfelelőre v ö . : ang. red-throated pipit, fr. pipit a gorge rousse, or. KpacH03o6blü KOHeK: 'ua.' ( = v ö ­ röstorkú p i t y e r : NA 86).

Havasi p i t y e r Anthus spinoletta (Chernél 6 4 2 ; E M 1 8 9 ; U 413)

Erdei p i t y e r Anthus triviális (Chernél 6 4 4 ; EM 1 8 8 ; ü 4 1 2 ) Első nevét, a rendes pipár-t V a j d a a l k o t t a (422). A jelző a lat. szakny. triviális-nak ( = közönséges, közismert) felel meg, a pipár a pip hangutánzó gyök -ár képzős származéka. Többi nevét előfor240

A havasi pipis, havasi pityer (N 262.) t u d a t o s névadással azon az alapon született, hogy e m a d á r „ K ö z é p - és Dél-Európa havasain . . . fordul elő" (Chernél 643). A havasi pityer ( K e v e 1 9 6 0 : 73) a régi nemi n é v n e k az ú j j a l v a l ó fölcserélésével j ö t t létre. A vizi pipiske 16 Kiss Jenő

241

(Pungur k.), vizi pipis (Chernél 1 9 1 8 : 5 2 ) a ném.Wasserpieper'ua.' (== vízi p i t y e r : B r e h m 1 : 2 5 0 ) fordítása. Schenk ezt v á l t o z t a t t a vízi pityer-re (Brehm —Schenk 1 : 1 4 0 ) . A névadás alapja az v o l t , hogy e m a d á r tengerpartok közelében él; v ö . még R. l a t . szakny. Anthus aquaticus (Brehm i. h.), ang. water pipit (EM): 'ua.' ( = vízi pityer). A hegyi pipiske Madarász elnevezése (57) a R. lat. szakny. Anthus montanus 'ua.' ( = hegyi p i t y e r : B r e h m i. h.) fordításával.

Sárga billegető Motacilla flava (Chernél 6 5 1 ; E M 1 9 0 ; U 4 1 4 ) Legtöbb n e v é t alsó oldala élénksárga színéről k a p t a : Sárga Bil­ legető (Földi 1 7 3 ) , sárga bilcsirta (Vajda 4 2 1 : a bilcsirta a billegető pacsirta összerántásával j ö t t létre), közönséges sárga billegény (Pe­ tényi 2 1 1 ; a billegény is nyelvújítási szó: a billeg-ből képezték az -ény képzővel), sárga barázdabillegető (Hermán, Madh. 4 3 1 ) , közön­ séges sárga billegető (N 2 6 9 . ) , aranysárga billegény, sárgabegy, sárga­ hasú billegfető (Pungur k.). Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : l a t . szakny. Motacilla flava, ang. yellow wagtail, finn keltavastarakki, or. MceAmuR mpncozy3Ka: 'ua.' ( = sárga barázdabillegető: N A 8 7 ) . A sárgyóka n e v e t Chernél Somogyból és Zalából közli. Hermán Ottó lapalji megjegyzése szerint „ E z t a népies nevet rendesen a s á r m á n y n y a l — Emberiza citrinella — azonosnak veszik, a pászto­ rok azonban a Motacilla flava-t értik alatta, mely a m a r h a lába kö­ rül jár, a mikor ez a rétek szélén a sarat tiporja, ezért sárgyóka" (N 6 7 . oldal). Nos, nem ezért sárgyóka, hanem mert alsó felének tollazata sárga. A sárgyóka névben régi, 'sárga' jelentésű sár sza­ v u n k rejlik (TESz. sárgyóka a.). Egyébként hasonlóságon alapuló névátvitellel v a n dolgunk: a citromsármány nevével illették a hozzá hasonló sárga billegetőt. A Vajda-féle tavaszi bilcsirta a fr. bergeronnette de printemps 'ua.' ( = tavaszi barázdabillegető: V a j d a 4 2 1 ) n y o m á n a l k o t o t t név.

Hegyi billegető Motacilla cinerea (Chernél 6 5 0 ; E M 1 9 0 ; U 4 1 4 ) A hegyi billegető (N 2 6 8 . ) a ném. Gebirgsstelze 'ua.' ( = hegyi bil­ legető: B r e h m 1 : 2 3 9 ) fordítása. A m a d á r élőhelye v o l t a n é v a d á s alapja; v ö . or. zopHan mpRC0zy3Kü, finn vuorivastarakki, szb.-hv. pliska gorska: 'ua.' ( = hegyi barázdabillegető: N A 8 7 ) . E m i a t t nevezik havasi billegető-nek (Kelemen 2 8 9 ) is. Székelyföldön — a 242

barázdabillegető nevével — leánykamadár-n&k (Hermán 2 0 5 ) hív­ ják, „mert még talán a barázdabillegetőnél is kecsesebb, t a k a r o sabb" ( B r e h m - S c h e n k 1 : 1 3 3 ) . 3

Barázdabillegető Motacilla alba (Chernél 6 4 8 ; E M 1 9 1 ; ü 4 1 4 ) Legkorábbi neve: időbeli sorrendben a következők: Myndenkor farka ingató mader ( = mindenkor farka ingató m a d á r : 1 5 3 3 : Murm. 1 0 9 8 . ) , Barázda billegető ( = barázda billegető: 1 5 8 5 : Cal. 1 9 4 . ) , Barázda billegető madár ( = barázda billegető m a d á r : 1 5 9 0 : SzikszF. 7 9 . ) , Barázda Billegető (== barázda billegető: 1 6 0 4 : M A . ) . Ehhez csatlakoznak az utóbbi 1 8 0 évben g y ű j t ö t t , zömmel n y e l v ­ járási, részint nyelvújítási a d a t o k : Barázda Billegető (Földi 1 7 1 ) , barázda billegtetö (Vajda 4 2 1 ) , tulajdonképi billegény, barázda bil­ legény, brázda-billegény, brázda-billegtető (a k é t utóbbi Nagykani­ zsáról) (Pungur k\), borozda-billencs (Heves m.: MTsz. barázda a.), brázda billegető, borozda billegető (Dunántúl. Chernél), borozdabillögető (SzegSz. barázdabillegető a.), bráznobillégetü (Zala: ŰMTsz.), barázdánbillegtető, barázdabillencs, barázdabillengető, barázdabillengő, barázdamadár, borozdámbillégő, baránnabillegető (Nyatl. 6 3 0 . ) . A ba­ rázda előtag „arra utal, hogy a m a d á r szántáskor a barázdára száll táplálékot k e r e s n i . . . A z összetétel u t ó t a g j a a z t fejezi ki, hogy a m a d á r n a k aránylag hosszú farka lépegetés, futkosás közben mindun­ talan le s fel mozog, billeg" (TESz. barázdabillegető a.); v ö . erre a föntebb idézett első a d a t o t és a föntebbi borozdámbillégő-t ( = ba­ rázdán billegő), amely jelöli is az összetétel tagjainak tényleges grammatikai viszonyát. Idegen n y e l v i megfelelőkre 1.: fr. battequeue, ol. batticoda, rom. codobáturá, szik. trasochvost ( = farokbille­ gető), cseh tfasofitka ( = üleprázó), or. mpRC0Zy~3Ka ( = farbille­ gető) (TESz. i. h.), ném. N. Hebeschwanz ( = farokemelgető), Wedelschwanz ( = farokcsóváló), Wippschwanz ( = farokbillegető) (Brehm 1 : 2 3 6 ) : 'ua.'. A barázdabillegető a z t jelenti t e h á t : 'barázdában f a r k á t billegető madár'. A szántással még közvetlenebbül összefügg Erdélyből adatolható szántóka (ŰMTsz.; Nyatl. i. h.) neve, s ennek német megfelelője, a N. Ackermannchen ( = kis szántóvető: B r e h m 1 : 2 3 6 ) , Ackermann ( = szántóvető: Suolahti 9 1 ) , 1 . még Schollenhoppler ( = rögugráló: Suolahti 9 2 ) : 'ua.'. A barázdácsa (Baja: Chernél) és a barázdácska (ÁSz. 2 6 : az előbbi köznyelvesítése) a barázda kicsinyítő képzős származéka (hasonló származékokat 1. fogoly a.). A farokbillegető (Kelemen 2 0 5 ) a m o n d o t t a k u t á n nem szorul magyarázatra. Mint16*

243

hogy azonban ez a név csak erdélyi forrásból adatolható, számol­ nunk kell esetleg a rom. codobáturá 'ua.' ( = farokbillegető) h a t á ­ sával is. V a n a d a t u n k a billegtető-re (Brehm —Schenk 1 : 1 3 1 ; ezt a n e v e t a Nomenclator nemi névként közli: 1 3 6 . nem a.) és a billegető-re (Nyatl. i. h.) is. Fejér Billegető (Földi 1 7 1 ) , fehér barázdabillegető (Hermán, Madh. 4 3 1 ) nevét arca és hasa fehér színéről, a szürke billegtető-t (N 2 6 7 . ) szürkén mintázott tollazatáról k a p t a ; v ö . ezekre ném. Weiss-stelze, lat. szakny. Motacilla alba ( = fehér billegető), ill. ném. Grauslelze, R. lat. szakny. Motacilla cinerea ( = szürke bil­ legető): 'ua.' (Brehm 1 : 2 3 6 ) . Számolnunk kell azzal is, hogy mindkét m a g y a r n é v latin és német mintára, azok fordításával született. A barázdabillegető másik igen régi, m a m á r csak Erdélyből és Felsőőrből a d a t o l h a t ó n e v e a leánykamadár: leanka madár ( 1 5 8 5 : Cal. 6 7 5 . ) , Leanka Madár ( 1 6 0 4 : M A . Motacilla a.), lyánka-madár ( 1 7 9 2 : SzD. 1 4 2 ) , leányka-madár (Erdély: 1 7 9 3 : Grossinger 3 8 2 ; a Nomenclator jó egy évszázaddal később Székelyföldről közli: 2 6 7 . ) , leánymadár ( 1 7 9 3 : Grossinger 3 8 0 , 4 6 7 ) , leány-madárkák gr. (TESz. sárgyóka a.), leánka-madár (Székelyföld: MTsz. leányka a.), liányimadár (FTsz. leányimadár a.). A nyelvatlasz erdélyi kutatópontok­ ról közli a lyánkamadár és leánykamadár neveket, miként az ŰMTsz. is: lyánkamadár (Gyoszény: Moldva és Halmágy), leánykamadár (számos a l a k v á l t o z a t b a n : Moldva, Gyergyó-vidék, Csík, Gyimes, Háromszék, Erdővidék), leánykamadárka (Krizba, Brassó), vizilejánkamadár (Gyimes, Csík), illetőleg lányimadár (Felsőőr és F a r kasfa: Vas), lányimodár ( R á b a g y a r m a t : Vas). Chernél szerint a ma­ d á r „tisztaságos külseje, apró léptei, izgékonysága bizonyos leányias v o n á s o k a t árulnak el s innét k a p t a Erdélyben a leánykamadár n e v e t " ( 6 4 9 ) . Idetartozik még a Sütő A n d r á s írásaiból idézhető menyecskemadár (Nyr. 1 9 7 8 : 4 3 8 ) is minden bizonnyal, illetőleg a Gyergyóvidékről s Csíkból közölt láncsóka, lencsóka (ŰMTsz.). A z utóbbiak u t ó t a g j a a csóka m a d á r n é v ; a Ián előtag a lány, a len pe­ dig a leán(y) v á l t o z a t a (népetimológiás h a t á s r a is). A csóka utótag­ n a k az lehet a magyarázata, hogy ezek a n e v e k g ú n y n é v k é n t j ö t ­ t e k létre. Idegen n y e l v i megfelelőre 1. ol. ballerina 'ua.' ( = balerina: N A 8 6 ) , 1. még pártásdaru a. „ A z a g y a n ú m , hogy a láncsóká-b&n a csóka népetimológiás beleérzés. A lánycsa-val függhet ez össze, kétszeri kicsinyítő képzővel" (Benkő). A székelyföldi lipinka madár (N 1 3 6 . nem a.; Chernél; ŰMTsz.; Nyatl. i. h.) előtagja és a libicke név (Háromszék: MTsz.) a libeg tőváltozatából j ö t t létre különböző kicsinyítő képzőkkel, játszi szóal­ kotással (1. B e k e : Nyr. 1 9 6 3 : 2 5 7 ) . A lipinká-hoz v ö . lippent 'lib­ bent' (Székelyudvarhely: ŰMTsz.), illetőleg lipinka 'mérleghinta, 244

libikóka' (TESz. lipinkázik a.). A n é v a d á s okára 1.: „hosszú f a r k á v a l úgy billeget, mint a kötéltáncos hosszú r ú d j á v a l . . . néha felröp­ penve, m i n t h a cigánykereket h á n y n a a repülő préda u t á n ; de far­ k á v a l mindig úgy billen, hogy t a l p r a kerül" (Hermán 1 3 5 ) . A lányi-ficuka (Zala: MTsz. leányi a.), lányoficuka (Szécsiszentlászló: Szlovénia: Nyr. 1 9 6 1 : 4 6 2 ) u t ó t a g j a a ficánkol tövéből kép­ ződött kicsinyítő képzővel, s miként a lipinka madár, libicke s a billegető, billegtető, ez is a m a d á r eleven, örökké mozgékony termé­ szete alapján született; v ö . ficánka 'ökörszem'. A göcseji liánpin­ tyüke a n n y i mint leánypintyőke (Nyr. 1 9 6 3 : 2 5 6 ) . A moldvai csángó n y e l v j á r á s b a n n é h á n y román j ö v e v é n y s z ó t t a ­ lálunk: bicijatáré < rom. bititoare 'ua.' (Márton—Péntek—Vöő 6 6 ) , kotrobata < rom. cotrobatá 'ua.' (i. m. 2 2 3 ) , brezdár, brezdás (ŰMTsz.), brezdar < rom. brázdar 'ekevas' (i. m. 7 8 ; a szerzők szerint a román szónak valószínűleg v a n 'barázdabillegető' jelentése a n y e l v j á r á s o k b a n ) . A sztánkáska a rom. eredetű sztánka 'varjú' ( *csutkiráj ~ csutkirál > csötkiráj ~ csötkirál) és 254

a király szó nyelvjárási a l a k j á n a k az összetétele (az sz analógiás hatásra kerülhetett a szóba). Valószínűleg német hatás e m a d á r n a k a király utótaggal v a l ó megnevezése. A német nyelvjárásokban ugyanis gyakoriak a König 'király' u t ó t a g ú összetételek az ökör­ szem neveként, a magyarban viszont nem. A pettyes csuk, gyöpkirály (Jancsó 123) tudatos névadással j ö t t létre a tollazat színei, illető­ leg német m i n t á k (1. följebb) alapján. A zalai kiskirál (ŰMTsz.) és a diómadár (Hermán, Pászt. 648) az ökörszem p a r á n y i termete alap­ ján keletkezett. A fágutu-király (Vas, őrség, Zala: MTsz., fa a.), favágittu királ (Zala: ŰMTsz.), a m e l y 'favágító', azaz 'favágókirály'-t jelent, tréfás-játszi névadással azon az alapon keletkezett, hogy az ökörszem a favágóhelyek közelében, a farakások és rőzse­ csomók között is g y a k o r t a fölbukkant (1. a föntebbi idézeteket); a király utótag nyugat-dunántúli adatokban fordul elő, ez is valószínű­ síti, hogy joggal számolunk létrejöttében német hatással (1. följebb is). A z erdélyi ficánka (Kelemen 259) a ficánkol ige tövéből j ö t t létre, végződése a -ka kicsinyítő képzőnek felel meg. A n é v az ökörszem rendkívül mozgékony, „ficánkoló" természete alapján született; v ö . a barázdabillegető lányi-ficuka elnevezését, amelynek u t ó t a g j a azonos szemlélet a l a p j á n s ugyanazon tőből j ö t t létre. A közönséges ökörszem-re (N 288.) 1. vörös vércse a. A z erdélyi ot'u bojului a rom. ochiul-boului 'ua.' ( = ökörszem) n é v á t v é t e l e (Márton—Péntek—Vöő 284 és B a k o s 444).

SZÜRKEBEGY-FÉLÉK

-

PRUNELLIDAE

A szürkebegy nemi név (N 289., 290.) tudatos névadással j ö t t létre e m a d a r a k szürke begye alapján. Havasi szürkebegy Prunella coliaris (Chernél 702; E M 1 9 7 ; U 4 1 2 ) Földi havasi csalogány-a, (172) a R. lat. szakny. Motacilla alpina 'ua.' ( = alpesi billegető: uo.) n y o m á n született. A jelző a r r a v o n a t ­ kozik, hogy e m a d á r sziklás hegyeken él, egészen a hóhatárig. A havasi csalogány billegető, havasi csattogány (Pungur k.) a Földi­ féle elnevezés módosításai (az utótagok m a g y a r á z a t á t 1. T E S z . csa­ logány a.). A szürkebegy (N 289.), havasi szürkebegy (Pungur k.) a begy színe alapján a l k o t o t t név. A z alpesi sövénybujkáló (Madarász 90) u t ó t a g j a a madár életmódjára u t a l ; v ö . ökörszem a., jelzőjére 1. az idézett R. latin szaknyelvi szót. 255

Erdei szürkebegy Prunella modularis (Chernél 7 0 3 ; E M 1 9 7 ; U 410) Földi csalogány-nak (171) nevezte (eredetét 1. TESz. csalogány a.) kellemes énekéről, s ezt á t v e t t é k a múlt század természetírói: csa­ logány billegető, csalogány csattogány, közönséges csalogány, közönséges csattogány (Pungur k.). A közönséges sövénybujkáló Madarász, a tövisbuvó pedig Hermán Ottó elnevezése (Pungur k . ) ; v ö . havasi szürkebegy a. A közönséges szürkebegy (N 290.) jelzője azt fejezi ki, hogy ez a szürkebegy-faj a legismertebb nálunk. A z erdei szürkebegy (N i. h.) t u d a t o s n é v a d á s a R. ném. Waldflüevogel 'ua.' ( = erdő­ ligeti m a d á r : B r e h m 1 : 93) n y o m á n .

POSZÁTAFÉLÉK, K I R Á L Y K A F É L É K , LÉGYKAPÓ-FÉLÉK, RIGÓFÉLÉK - MUSCICAPIDAE

A poszáta szótörténeti a d a t a i : poszáta (1590), Pogáta madár, poszta, paszáta, poszúta. „Valószínűleg szlovák eredetű; v ö . szik. psta 'nyomorúság, n y o m o r u l t teremtés' . . . A magyarban a szlovák eredetű főnév az á t v é t e l k o r v a g y u t á n a melléknévvé v á l t . . . m a j d a kicsisége, h i t v á n y s á g a m i a t t így nevezett m a d á r r a v o n a t k o z t a t v a a szó ú j r a főnevesült" (TESz.). A régi n y e l v b e n a poszátát nyomoréifc-nak is h í v t á k : nomarek (1395 k.), nyumarik, Nyomorék. „ A poszáta nyomorék elnevezése t a l á n azon alapszik, h o g y ez a m a d á r a s a j á t fiókáin k í v ü l más m a d á r fiókákat is felnevel" (TESz. nyomorék a.). Véleményem szerint ter­ metének kicsi, gyenge v o l t a m i a t t nevezték nyomor ék-rxak. ezeket a m a d a r a k a t (vö. 1 7 0 2 : Poszáta a v a g y n y a v a l y á s Füft-farkú: Mis­ kolczi 4 1 1 ; ezért és így — párhuzamos névadással — l e t t m a d á r ­ n é v v é a poszáta is). A poszáta megjelenése u t á n a nyomorék ebben a jelentésben visszaszorult. A z ugyancsak ebbe a családba tartozó tücsökmadarak pirregő, a tücsök h a n g j á r a emlékeztető hangjukról k a p t á k n e v ü k e t . A tü­ csökmadár (Brehm—Chernél 1 : 132) jelentésbeli megfelelői a N. tücskölő (Bugyi: P e s t m.: Csörgey és Schenk«adata: P u n g u r k.) és pirregő (N 1 5 1 . n e m a.). V ö . még finn sirkkalintu ( = t ü c s ö k m a d á r : N A 76) és lat. szakny. Locustella ( = tücsök: B r e h m 1 : 1 3 3 ) : 'ua.'. Ennek a családnak másik csoportja a légykapók. Nevük, a légy­ kapó táplálékszerzési m ó d j u k r a utal, s először Grossingernél fordul elő:Légy-Kapó ( 1 7 9 3 : 4 2 2 ) ; v ö . lat. szakny.Muscicapa ( = légykapó), ném. Fliegenfanger ( = légyfogó): 'ua.' (Brehm 1 : 5 1 1 ) . A m a g y a r n é v aligha független ezektől. A régi nyelvből adatolható Leég sedő 256

madax ( = légy szedő madár: 1 5 3 3 : M u r m . 1 0 9 2 . ) t u d a t o s névadással, a latin n é v m a g y a r í t á s á v a l j ö t t létre. Idetartoznak a füzikék is. Nevük, a füzike (1800-ból v a l ó első adata) származékszó; a, fűz „növénynévből keletkezett -ike kicsinyí­ tő képzőbokorral, amely főként mesterséges alkotású madárnevek­ ben . . • fordul elő; v ö . kenderike, zöldike . . . számolhatunk a ném. Weidenzeisig 'egy f a j t a csíz' [tkp. 'fűzi csíz'] h a t á s á v a l is" (TESz.). A füzike előzményeként t a r t h a t ó számon a fűzfamadár (1793: Grossinger 425), illetőleg Füzimadár (Földi 1 7 2 ) . A föntebb idézett német név m a g y a r tükörfordítása a fűzfa cséz (Mitterpacher, Comp. 1 8 2 : P u n g u r k.). A n é v a d á s alapja a m a d á r egyik előfordulási helye (füzesek) v o l t ; 1.: „ A m a d á r k a [ti. a csilpcsalp füzike] . . . folyton a fák koronájában bujkál s kezdetben k i v á l t a füzeken" (Chernél 739). V ö . : R. lat. szakny. Motacilla salicaria ( = fűzi billegető: V a j d a 415), R. ném. Weidensanger ( = fűzi énekes: V a j d a 4 1 9 ) : 'ua.', finn pajulintu 'füzike' ( = fűzfamadár: P a p p I s t v á n , FMSz.). Rigó szavunk (rigó: 1 3 9 5 k.) „Valószínűleg hangutánzó ere­ detű. Hangalakja feltehetőleg a feketerigó különféle hangmegnyil­ vánulásainak v a l a m e l y i k é t adja vissza. A hangutánzó hangsor rokonságban lehet a rikolt, rikkant stb. s z a v a k k a l . . . A z a d a t o k alapján a szó eredetileg csak a feketerigót jelölte" (TESz.).

Berki poszáta Gettia cetti ( B r e h m - C h e r n e l 1 : 1 3 9 ; E M 1 9 8 ; U 386) Nevét ( B r e h m - C h e r n e l ) élőhelye: nádasok, mocsarak alapján a l k o t t á k ; v ö . berki tücsökmadár, berki veréb. Nádi tücsökmadár Locustella lusciniodes (Chernél 7 3 0 ; E M 1 9 8 ; U 388) A nádi tücsökmadár, nádi pirregő (N 306.) jelzője a m a d á r élő­ helyére v o n a t k o z i k : „a v a d , kuszált, törmelékes, hónyomásos nád­ ságokban észrevétlenül felkúszik a nádszálra s félmagasságban v a g y a b o j t o n ü l v e . . . hallatja egytagú t r i l l á j á t " (Chernél 7 3 1 ) . Idegen n y e l v i megfelelői közül 1.: ném. Rohrschwirl ( = nádi pirregő: B r e h m 1 : 133), finn ruokosirkkalintu ( = nádi tücsökmadár), svéd vassángare ( = nádi énekes) (NA 76): 'ua.'. Pirregő, nádi pirregő, doromboló madár (Fejér m.: N i. h.), tücskölő ( P u n g u r k.), kurrogó madár (Dinyn y é s : Chernél), pirregő madár (Kelemen 180) neveit sajátos, a tücsök pirregéséhez hasonló hangjáról k a p t a . A ném. Schwirl 'tücsök­

ig Kiss Jenő

257

madár' is a hangutánzó schwirren 'pirreg, cirpel; zümmög' szárma­ zéka. V ö . réti tücsökmadár a. Madarász déli nádifülemilé-nek (83) nevezte, mert „főleg aMediterrán zónakörre szorítkozik" (84). A füle­ mile u t ó t a g a R. ném. Nachtigallrohrsanger ( = fülemüle-nádiénekes) és a lat. szakny. Locustella luscinioides ( = fülemüleszerű tücsök): 'ua.' (Brehm i. h.) n y o m á n került a névbe; v ö . még or. coAoebuHbiü ceepHOK 'ua.' ( = fülemülés tücsök: NA 76). A n é v a d á s a l a p j a a ma­ d á r énekének a fülemüle énekével v a l ó bizonyos fokú hasonlósága v o l t (1. fülemülesitke). — A Velencei-tónál és a K i s - B a l a t o n mellett a lat. szakny. lusciniodes-ből a l k o t t á k elvonással a madarászok a luszci n e v e t ( K e v e lekt.). Berki tücsökmadár Locustella fluviatilis (Chernél 7 2 9 ; E M 1 9 9 ; U 388) Berki tücsökmadár, berki pirregő (N 304.) n e v é t élőhelyéről s jel­ legzetes hangjáról k a p t a ; „ R o p p a n t mennyiségben fészkel a H a n y ságban s az égererdős részleteknek jellemző m a d a r a i t t . . . neki mocsaras v a g y víz közelében tenyésző, sűrű, sötét csalánokkal, iszalaggal, gazzal benőtt, á t h a t o l h a t a t l a n bokrok kellenek" (Chernél); v ö . berki poszáta, berki veréb, ill. finn viitasirkkalintu 'ua.' ( = berki t ü c s ö k m a d á r : N A 76). A folyami nádifülemile Madarász elnevezése (82); folyami jelzője idegen m i n t á k fordítása; v ö . lat. szakny.Locustela fluviatilis ( = folyami tücsök), ném. FluBrohrsanger ( = folyami nádi énekes): 'ua.' (Brehm 1: 1 3 1 ) . A nádifülemile u t ó t a g eredetére 1. a nádi tücsökmadár szócikkét. R é t i tücsökmadár Locustella naevia (Chernél 7 2 7 ; E M 1 9 9 ; U 386) Mint társai, ez is élőhelyéről s sajátos hangjáról k a p t a n e v é t : réti tücsökmadár, réti pirregő (N 305.), tücsökmadár (Csallóköz: Chernél), pirregő (ÁSz. 146). A tücsök hangjára emlékeztető éneke m i a t t nevezik bizonyos német n y e l v járásokban így: Buschgrille 'ua.' ( = bozót tücsök: Brehm 1 : 127). A pirregő a m a d á r h a n g j á t után­ zó ige (pirreg) melléknévi igeneve; v ö . nádi tücsökmadár a. Fülemülesitke Lusciniola melanopogon (Chernél 7 2 1 ; EM 200) E g y kivételével v a l a m e n n y i neve mesterséges névadással j ö t t létre. A sitke (N 3 0 1 . ; K e v e 1 9 6 0 : 6 7 ; A v e s 10/64) elnevezésről Schenk ezt írja: „ A sitke n e v e t Hermán Ottótól kapta. Népies n e v e 258

ugyanis nincsen, m e r t hiszen ezt a r e j t e t t életű m a d á r k á t még a pákászok is csak az ornithológusok révén ismerték meg. A sitke dunántúli ősi családi n é v s Hermán Ottó alkalmasnak t a l á l t a azt a melanopogon számára. H o g y mennyire igaza volt, bizonyítja az, hogy még eddig soha senki se kételkedett abban, hogy ez v a l ó b a n a melanopogon népies n e v e " (Brehm—Schenk 2: 28). Rozsdás mocsáriposzáta (N i. h.) n e v é t h á t a tollazatának rozsdás színéről, illetőleg élőhelyéről k a p t a . A nádi fülemile (Pungur k.), nádi veréb (Dunántúl: N 1 5 0 . nem a.) jelzője az utóbbi alapján keletkezett. A fülemile utótagnak, illetőleg a fülemilesitke (N i. h.), fülemülesitke (EM) előtagjának az a m a g y a r á z a t a , hogy e m a d á r énekének „beve­ zetője a fülemüle emelkedő „ h ű j , h ű j , h ű j " t r i l l á j á r a emlékeztet" (EM); v ö . nádi tücsökmadár a. Á verébbel v a l ó hasonlósága m i a t t nevezték el Dunántúlon nádi veréb-nek. A déli nádiposzáta Madarász elnvezése (88), s a mediterrán élőhelyre utal. — A Velencei-tónál és a K i s - B a l a t o n mellett a lat. szakny. melanopogon-bó\ módosított melanopogony is él ( K e v e lekt.). Csíkosfejű nádiposzáta Acrocephalus (Chernél 7 2 6 ; E M 200)

paludicola

Neveit t u d a t o s névadással k a p t a . A cslkosfejű sitke, csíkos mocsáriposzáta (N 303.) feltűnően sávozott fejteteje és — a mocsári jelző — élőhelye alapján született. A z utóbbira v ö . lat. szakny. paludicola 'ua.' ( = mocsárlakó: EM). A sitke eredetéről 1. fülemilesitke a. A csíkosfejü nádiposzáta (Brehm—Schenk 2: 34), csíkosfejű nádiposzáta (EM) a nemi n é v fölcserélésével j ö t t létre. Foltos nádiposzáta Acrocephalus schoenobaenus (Chernél 7 2 4 ; E M 2 0 1 ; U 388) K o r á b b i n e v e foltos sitke és foltos mocsáriposzáta (N 202.) v o l t ; a sitke m a g y a r á z a t á t 1. fülemülesitke a., a mocsáriposzátá-ét csíkos­ fejű nádiposzáta a. A foltos jelző a m a d á r sűrűn m i n t á z o t t h á t o l d a l a alapján született. Nádika n e v é t P u n g u r szerint (kézirat) Hermán Ottó a l k o t t a (Madh. 428) az -ika kicsinyítő képzős elnevezések min­ t á j á r a (zöldike, füzike, lenike). E z a név, miként a P u n g u r közölte nádtyüvü (i. h.), Madarász közönségesnádiposzátá-ja, (87), v a l a m i n t a nádiveréb, nádifülemüle (Kelemen 181) élőhelye (nádasok) alapján j ö t t létre. A tyüvü u t ó t a g másunnan nem adatolható, a m a d á r hangját utánzó hangsor. A fülemile u t ó t a g r a s a nádiveréb-ve 1. fülemülesitke a. A foltos nádiposzátá-t (Brehm—Schenk 2: 34) előző nevek alapján, a nemi n é v fölcserélésével a l k o t t á k .

17*

259

Énekes nádiposzáta Acrocephalus palustris (Chernél 7 1 9 ; E M 2 0 1 ; U 388) Jellemző, szép éneke és élőhelye v o l t a tudatos névalkotás alapja — énekes nádiposzáta: N 3 0 0 . ; 1.: „elrejtőzködve a n ö v é n y össze­ visszaságban, lombok közt hallatja g y ö n y ö r ű dalolgatását, mely változatosságra, dallamosságra egyike a legszebb madárénekeknek" (Chernél 720); v ö . ném. Sumpfrohrsanger 'ua.' ( = mocsári nádiéne­ kes: B r e h m 1 : 122). A mocsári poszáta (Aquila 1 : 84), közönséges mocsári poszáta (N i. h.) nevekre 1.: „mocsaras t á j a k o n mindenütt előfordul" (EM); v ö . lat. szakny. Acrocephalus palustris 'ua.' ( = mo­ csári poszáta: ÉM). Madarász fűzi nádirigó (80) nevére pedig: „főleg a füzes, bokros helyeket kedveli" (EM 8 1 ) . A rigó utótagot gyakori s változatos éneke alapján k a p t a ; v ö . nádirigó a. A rozsposzáta (Gozmány 1 6 1 ) a r r a vonatkozik, hogy gabonaföldeken, így a rozs­ táblákon is előfordul.

Cserregő nádiposzáta Acrocephalus scirpaceus (Chernél 7 1 7 ; E M 2 0 2 ; U 388) „Népies nevei: a nádban élő kis m a d a r a k r a rendszerint nádiveréb j á r j a " (Chernél). Ez m á r 1590-ből a d a t o l h a t ó : Reti v . nadi veréb (SzikszF. 78.) A veréb utótagot a poszáták és a verebek közötti hasonlóság magyarázza; erre 1. ném. N. Rohrsperling 'nádi rigó' ( = nádiveréb: B r e h m 1 : 1 1 9 ) , kleiner Rohrsperling 'cserregő nádi­ poszáta' ( = kis n á d i v e r é b : i. m. 1 2 1 ) . Cserregő nádiposzáta, hangos nádiposzáta (N 299.) nevét hangjáról k a p t a : „Hívogató hangja cse-tcse; aggodalmát és félelmét csarr, sarr hangokkal fejezi k i " (Brehm—Chernél 1 : 1 2 3 ) ; v ö . kurrogó és pirregő madár (nádi tü­ csökmadár a.), cserregő rigó (léprigó a.), illetőleg sp. chicharra, xitxarra 'ua.' (hangutánzók: Gozmány 1 6 3 ) . A nádiposzáta jelzője (Gozmány i. h.) a m a d á r élőhelyére vonatkozik. A kis nádirigó (Madarász 81) a nagy nádirigó 'nádirigó' korrelatív p á r j a Madarász­ nál, s a két m a d á r közötti nagyságbeli különbséget fejezi ki.

Nádirigó Acrocephalus arundinaceus (Chernél 7 1 5 ; E M 2 0 2 ; U 388) Legkorábbról adatolható n e v e a Nádi-veréb ( 1 7 9 3 : Grossinger 2 1 4 ) ; de v ö . cserregő nádiposzáta a. és ném. R. Rohrspatz 'ua.' ( = n á d i v e r é b : uo.), amelyre Zalából és Somogyból (Pungur k.), 260

Erdélyből, Szabolcs-Szatmárból, Szegedről, Hajdú meg Biharból újabb a d a t o k a t (nádi veréb, nádi veréb) is idézhetünk (ŰMTsz.). A nádirigó (Földi 164) e m a d á r n a k a rigóhoz való hasonlósága és jellegzetes, messze hangzó hangja alapján született (Pungur V a s megyéből közli, t e h á t nyelvjárási eredetű szó), miként a rétirigó (Hermán, Pászt. 655) is. A nádirigó: rétirigó n é v p á r r a v ö . nádiveréb : rétiveréb 'nádiposzáta' (cserregő nádiposzáta a.). Idegen n y e l v i meg­ felelőkre 1.: R. lat. szakny. Turdus arundinaceus, ném. N. Rohrdrossel ( = nádirigó) (Brehm 1 : 1 1 9 ) , illetőleg ném. Drosselrohrsánger ( = rigó-nádiénekes: B r e h m i. h.), svéd trastsángare, finn rastaskerttunen (= rigóposzáta) (NA 77) és észt rastas-roolind ( = rigó-nádi­ madár: Máger 1 5 9 ) : 'ua.'. Élőhelye („Hazánkban mindenütt, hol nádasok v a n n a k , meglelhetjük": Chernél 716) alapján ne­ vezte V a j d a nádi zenér-nek ( 4 1 4 ; a zenér a zene -ér képzős származéka), Paszlavszky (Pungur összeállítása szerint) nádiká-nak. (de v ö . foltos nádiposzáta a.) s nádi fülemilé-nek (az u t ó t a g r a v ö . fülemülesitke a). A nagy nádi poszáta (N 298.), nagy nádi rigó (Mada­ rász 78), nagy nádiveréb (Kelemen 184) nagy jelzője azt fejezi ki, hogy ez a m a d á r a „legnagyobb t e r m e t ű nádiposzáta" (EM 203). Forrásaink szerint két hangutánzó neve is v a n : a csiviszvisz madár ( K o m á r o m : ŰMTsz. csiviszviszmadár a.) és a csenége (Esztergom: i. m. csenege a.). A z utóbbi a cseng nyelvjárási cseneg (i. m. cseneg a.) v á l t o z a t á n a k a régies melléknévi igeneve, tehát a n n y i t jelent: 'csengő (madár)'.

K e r t i geze Hippolais icterina (Chernél 732; E M 2 0 3 ; U 388) Geze m a d á r n e v ü n k (N 307.) ismeretlen eredetű. A fattyú füle­ mile (N i. h.) tükörszó; a ném. N. Bastardnachtigall 'ua.' ( = f a t t y ú fülemüle: B r e h m 1: 136) fordítása. A z énekes geze, zengő geze (N i. h.), zöld éneklő (sárgászöld színéről), sokszavú rigó, illetőleg sárgahasú ökörszem (Pungur k.) dallamos, v á t o z a t o s éneke, illetőleg kis termete alapján keletkezett. A tollazat színéről k a p t a sárga fűzimadár (Pun­ gur k.) és sárga füzike (Madarász 75) nevét, miként a m á r idézett sárgahasú ökörszem-et is; ezekre v ö . lat. szakny.Hypolais icterina 'ua.' ( = sárgás geze: B r e h m i. h.). A füzike, fűzimadár (Földi 1 7 2 ; talán erre a fajra vonatkoznak) a m a d á r egyik előfordulási helyére (füzesek) utal. A kerti geze (Brehm—Chernél 1 : 141) jelzőjének m a ­ g y a r á z a t á u l 1.: „Különösen n a g y számban él a nagyobb, lehetőleg vizek mentén levő kertekben, angol kertekben" (i. m. 142).

261

Déli geze Hippolais polyglotta ( B r e h m - C h e r n é l 1 : 1 4 1 ; E M 204; ü

390)

Mindegyik neve mesterséges névadással keletkezett. A z énekesgeze (Brehm—Chernél), melyet a kerti gézével közösen viselt, „hosszan­ t a r t ó , dallamos és v á l t o z a t o s " (EM) éneke alapján j ö t t létre; v ö . lat. szakny. Hippolais polyglotta ( = soknyelvű geze), R. ném. Sprachmeister ( = nyelvmester) (Brehm 1 : 136), or. MHOZOZOAOCÜR nepecMeiUKü (= sokhangú csúfolódó: G o z m á n y 5546). A déli füzike (Madarász 77) jelzője a m a d á r előfordulási helyére (Dél-Európa) utal. A déli geze (Brehm —Schenk 2: 36) a két korábbi név t u d a t o s kombinálásával j ö t t létre.

Olajgeze Hippolais olivetorum ( B r e h m - C h e r n é l 1 : 1 4 4 ; E M 2 0 4 ; U 389) A z olajgeze (Brehm—Chernél) n e v e t idegen m i n t á k n y o m á n azért k a p t a , m e r t olajfás ligetekben él; v ö . lat. szakny. Hippolais olive­ torum (= olajfák gezéje), ném. Olivenspőtter ( = olajfa geze), ang. olive-free warbler ( = olajfa poszáta), fr. hypolais des oliviers (— olaj­ fák gezéje): 'ua.' (EM). A z ú j a b b olívgeze (EM) az idézett modern n y e l v e k e t követi, oliv jelzője j ö v e v é n y s z ó ; a ném. oliv 'az olajfa termésének színéhez hasonló; barnászöld, szürkészöld'átvétele. A né­ m e t szó végső forrása a lat. oliva'olajfa' (Wahrig oliv és Olive a.). Az olívgeze tulajdonképpeni jelentése: 'olívageze = olajbogyó-geze'.

H a l v á n y geze Hippolais paliida ( B r e h m - C h e r n é l 1 : 1 4 3 ; EM 2 0 4 ; U 390) A halavány geze (Brehm —Chernél) tükörszó; a lat. szakny. Hippo­ lais paliida és a ném. BlaBspötter: 'ua.' ( = h a l v á n y geze: Brehm 1 : 139) fordítása. A névadás alapja az volt, hogy tollazatában nincs zöldessárga szín; v ö . fr. hypolais pále, ol. canapino pallido: 'ua.' ( = h a l v á n y geze: NA 78).

K a r v a l y p o s z á t a Sylvia nisoria (Chernél 705; E M 2 0 5 ; U 384) Majdnem mindegyik nevét mesterségesen alkották. A Vajda-féle küllős zenér (416) jelzőjének magyarázatául 1.: „nőstényének hasán szürke kereszthullámok v a n n a k " (uo.); a zenér-re 1. nádirigó a. Ez a 262

m a g y a r á z a t a a sávos poszáta, habos poszáta (N 291.), tarkahasú füle­ mile (Pungur k.) jelzőjének is. A fakó poszáta (N i. h.) tollazata szürke színe alapján keletkezett. A kerti fülemile (Baja: N i. h.) előfordulási helyére s dallamos énekére utal (vö. kerti poszáta). A karvalyposzáta (N i. h.) a ném. Sperbergrasmücke 'ua.' ( = kar­ v a l y p o s z á t a : Brehm 1 : 97) fordítása. E z t a nevét a k a r v a l y h o z való hasonlóságáról k a p t a ; v ö . lat. szakny. Sylvia nisoria és or. Rcmpe6iiHü CAaem: 'ua.' ( = k a r v a l y o s poszáta: NA 79).

Dalos poszáta Sylvia hortensis (Chernél 7 1 1 ; EM 2 0 5 ; U 383) V a j d a valódi zenér-nek (416) nevezte dallamos énekéről (a zenér-t 1. nádirigó a.). A dalos poszáta (N 295.) is ezen az alapon, s ez is t u d a t o s névadással született; v ö . : „gyönyörű éneke erőteljességre, tartalmasságra vetekedik a fülemile-énekkel" (Chernél 712). Idegen n y e l v i megfelelőkre 1.: R. lat. szakny. Curruca musica ( = muzsikus poszáta), R. ném. Meistersánger ( = mesterdalnok) (Brehm 1: 99), ném. Orpheusgrasmücke, ang. Orphean warbler, fr. fauvette orphée ( = Orfeusz-poszáta), or. neewR cjiaem ( = énekes poszáta): 'ua.' (NA 79).

K e r t i poszáta Sylvia borin (Chernél 7 0 7 ; E M ' 2 0 6 ; U 383) Grossinger közli első n e v e i t : Kerti Fülemile v a g y Pófzáta ( 1 7 9 3 : 397). Az előbbit a Tisza mellékéről is t u d j u k adatolni egy évszázad­ dal később (Pungur k.) nyelvjárási elnevezésként. A névadás alapja a m a d á r egyik tartózkodási helye, illetőleg dallamos éneke v o l t (vö. karvalyposzáta a.). Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : R. lat. szakny. Sylvia hortensis, ném. Gartengrasmücke (Brehm 1 : 102), ang. gardenwarbler, fr. fauvette des jardins, or. cadoean CAaem (NA 79): 'ua.' ( = kerti poszáta) ; v ö . még a kerti előtagú neveket. A poszáta kis termetére vonatkozik. A kerti poszáta (Hermán, Madh. 432) tudatos n é v a l k o t á s az előző nevek n y o m á n . A szürke poszáta (uo.) a tollazat színére utal; v ö . ném. graue Grasmücke 'ua.' ( = szürke poszáta: G o z m á n y 1 0 8 8 1 ) . A N. csettegető (Pungur k.) találó hangutánzó név, a m a d á r n a k ugyanis csek-csek a hívó hangja; v ö . mezei poszáta a.

263

Barátposzáta Sylvia atricapilla (Chernél 7 1 2 ; E M 2 0 6 ; U 383) Több n e v é t is arról kapta, hogy ,,a hím fényes, fekete sapkája a szemig ér" (EM): Barátka ( 1 7 9 3 : Grossinger 413), Pap-fülmile (Pák 199), barátka poszáta, barátposzáta, papfilemile, feketefolt (N 296.), barát billegény (Ballagi: MNSz.), feketefejű poszáta, papfülemüle, papfülemile (Pungur k.), barátfülemile (Chernél). Idegen n y e l v i meg­ felelőkre v ö . : ném. Mönchgrasmücke (= barátposzáta), Mönch ( = barát), Kardinalchen ( = érsekecske) (Brehm 1 : 1 0 1 ) , n o r v . és dán munk ( = b a r á t : N A 79), ném. N. Münchlein ( = b a r á t k a : Suolahti 71), illetőleg ném. Schwarzkappe ( = fekete süveg), Schwarzplattchen ( — fekete fejecske), Schwarzkopf ( = fekete fej), Mohrenkopf ( = szerecsenfej) (Brehm i. h.), ang. blackcap ( = fekete fej), fr. fauvette á téte nőire, or. HepHoeoAoeaíi CAÜBKÜ, finn mustapaákerttu (NA 79), észt mustapea-pőősalind (Mager 160) ( = feketefejű poszá­ ta), R. lat. szakny. Monachus atricapillus ( = feketefejű b a r á t : Brehm i. h.): 'ua.'. A papfülemülé-re v ö . R. lat. szakny. Philomela atricapilla 'ua.' ( = feketefejű fülemüle: B r e h m i. h.); v ö . még ba­ rátréce a. — A platli (Gozmány 10880) j ö v e v é n y s z ó ; a ném. Platté 'ua.' ( = fejecske: uo.) átvétele. A kerti fülemile ( B a r a n y a : P u n g u r k.) elnevezés a k a r v a l y p o s z á t á r a és a kerti poszátára is v o n a t k o ­ zott. A poszarik (Zala: MTsz.) tisztázásra szorul, b á r valószínűleg a poszáta tréfás-népetimológiás v á l t o z a t a (Benkő). Mezei poszáta Sylvia communis (Chernél 708; E M 2 0 7 ; U 384) Legkorábbi n e v e a nyomorék (nomarek: 1 3 9 5 k.: BesztSzj. 1 2 0 3 . ; 1. még följebb). K i s termetéről — m i n t fajtestvéreit — ezt is nevezték-nevezik poszátá-n&k (1793: Grossinger 284). A mezei poszáta (N 293.) tudatos névadással j ö t t létre a madár egyik előfordulási helye alapján. A közönséges poszáta (uo.) a lat. szakny. Sylvia communis 'ua.' ( = közönséges poszáta: B r e h m 1 : 106) fordítása. A N. csóvánka (Diósjenő: Nógrád: N i. h.) a forrás sze­ rint „Nyilván soványka, így egy a nyomorék-kai" (73. lapalj). Téves magyarázat. A csóvánka a csalán n y e l v j á r á s i csóvány alakváltoza­ tából (1. TESz. csalán a.) j ö t t létre a -ka kicsinyítő képzővel (1. Chernél), u g y a n o l y a n alakulat tehát, mint a füzike, kenderike. A név­ adás alapja az v o l t — miként az erdélyi csóvinka (Kelemen 221) és a csaláncsipegető, csaláncsapó (Chernél) esetében is —, hogy e m a d á r a csalán m a g j a i v a l is táplálkozik, s g y a k r a n l á t h a t ó csalánszára­ kon; onomasziológiai megfelelőül v ö . : ném. N. Nesselfink 'szürke 264

légykapó' ( = csalánpinty: Brehm 1: 509), Nesselkönig 'ökörszem' ( = csalánkirály: i. m. 154), illetőleg csalánka, csaláncsattogtató, csaláncsattogó (ökörszem a.). Zalából közölt csádészó fülemile (Pungur k.) és Vasból adatolható csádészó (Molnaszecsőd és vidéke: ÚMTsz. csádészó a.) nevének m a g y a r á z a t á t 1. ökörszem a. (az ökörszemmel több n e v e t közösen visel). A tüskebujó (Pungur k.), sövény bújó (Chernél) magyarázatául 1.: „mindenütt, hol sűrű, nem igen magas bokrok, élő növények, tüskés bozótok v a n n a k , találkozni fogunk vele . . . Fészkét igen alacsonyan, sűrű gazba, csalános, szederindás bokrokba, lucernába, élő sövénybe r a k j a " (Chernél 709). V ö . ném. N. Hagschlüpfer 'ua.' ( = s ö v é n y b u j ó : Brehm 1 : 1 0 6 ) ; 1. még ökörszem a. A tüskebujó ( B r e h m - C h e r n e l 1 : 108 és P u n g u r k.) a sövénybujó szinonimája, erre 1. ném. N. Dorngrasmücke (Brehm i. h.) és svéd törnsángare (NA 79): 'ua.' ( = tüskésposzáta). A csettegető (Dunaszerdahely, Csörgey följegyzése: Pungur k.) a m a d á r csettegő hangját utánzó elnevezés (vö. kerti poszáta a.). A hamvas poszáta, hamvas fülemile, fakó poszáta, szürke poszáta (Pungur k.) a R. lat. szakny. Sylvia cinerea 'ua.' ( = szürke poszáta: uo.) n y o m á n kelet­ kezett t u d a t o s névadással. Kisposzáta Sylvia curruca (Chernél 7 1 0 ; E M 2 0 7 ; U 384) A poszáták legrégibb nevét, a nyomorék-ot (1. mezei poszáta a.) erre a fajra is értették. A d a t o l h a t ó e n é v az ún. értelmesítő u t ó ­ tagokkal megtoldva is: nyomorék madár (Com: J a n . 1 5 5 : 1634), nyomorék poszáta (N 294.), illetőleg poszátamadár (Com: J a n . i. h.: 1634). V a j d a poszáta zenér-nek (416) nevezte el (a zenér-t 1. nádirigó a.). A csóvánka poszáta (N i. h.), közönséges poszáta (Madarász 65, 165), csádészó (Vas: Pungur k.), csóvánka (Brehm—Schenk 2: 4 1 ) m a g y a ­ r á z a t á t 1. mezei poszáta a. Nevezik e m a d a r a t ökörszem-nek (Baja, Bács-Kiskun: Pungur k.) is, tévesen azonosítva a hozzá egyébként hasonló ökörszemmel. Világos melle és n y a k a alapján k a p t a mol­ nárka (Békéscsaba) és molnárka fülemile (Pungur k.) n e v é t ; erre v ö . molnárfecske, illetőleg ném. N. Müllerchen, Müllerlein 'ua.' ( = mol­ n á r k a : B r e h m 1 : 104). A szürke poszáta Madarász elnevezése (69): „a v é n hím tavaszkor fölül világos palaszürke" (i. m. 70). A csipke­ madár (Paszlavszky: Pungur k.) a kisposzáta élőhelyére (csipke­ bokrok, vadrózsa) utal; v ö . rozsdás csaláncsúcs a. A csanálcsattogtatóu (Lónya: Szabolcs-Szatmár: ÚMTsz. csaláncsattogtató a.; SzamSz.) m a g y a r á z a t á t 1. ökörszem a., 1. még mezei poszáta a. is. A kisposzáta (N i. h.) t u d a t o s névadás eredménye, s azt fejezi ki, hogy ez a m a d á r 265

v a l a m i v e l kisebb, mint a nálunk ugyancsak gyakori mezei poszáta. A csódvánk (ÁSz. 40) sajtóhiba, helyesen csóvánka. Nyelvjárási el­ nevezései nagyrészt a mezei poszáta neveivel azonosak. Más szó­ v a l : a „poszátákat fajilag nem igen különbözteti a nép" (Chernél 708). Feketetorkú poszáta Sylvia rüpelli ( B r e h m - C h e r n é l 1 : 1 1 3 ; E M 208) Tudatos névadással a hím fekete t o r k a alapján alkották (Brehm — Chernél). Idegen n y e l v i megfelelőkre 1.: norv. svartstrupesanger és dán sortsfrubet sanger: 'ua.' ( = fekete t o r k ú poszáta: NA 80).

volt, hogy ez a m a d á r k a „a sűrűségben bujkál, legfeljebb egyik bokorból a másikba rebben" (EM 2 1 0 ) . Vö. sövénybujó, tüskebujó (mezei poszáta a.), tüskebujkáló (ökörszem a.). Szardíniái poszáta Sylvia sarda ( B r e h m - C h e r n é l 1 : 1 1 5 , E M 2 1 0 ; U 385) A lat. szakny. Sylvia sarda és a ném. Sardengrasmücke: 'ua.' ( = szard [ = szardíniái] poszáta: B r e h m 1: 113) fordítása. Nevét azért kapta, mert Szardínia szigetén is él. Madarász szardíniái po­ száta néven í r t a le (70). Más n y e l v i (francia, orosz, svéd, cseh) elne­ vezései is latinból v a l ó fordítások (NA 81).

K u c s m á s poszáta Sylvia melanocephala (Chernél 7 1 4 ; E M 2 0 8 ; U 383) Tudatos névadással a l k o t t á k ezt is (N 297.) azon az alapon hogy a m a d á r „feje — a szem- és fültájékot is beleértve — fénylő fekete" (Chernél). Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : lat. szakny. Sylvia melanocephala ( = feketefejű poszáta), R. ném. Samtköpfchen ( = bár­ sonyfejecske) (Brehm 1 : 1 1 2 ) , sp. sombrerillo ( = kalapocska: Goz­ m á n y 1 0 887): 'ua.'. Bajszos poszáta Sylvia cantillans ( B r e h m - C h e r n é l 1 : 1 1 1 ; E M 2 0 9 ; U 384) A bajszos poszáta (Brehm—Chernél; bajuszos poszáta: uo.) tuda­ tos névadással azon az alapon j ö t t létre, hogy a madár „fehér bajusz s á v j a élesen elválik a szürke fejtől és sárga toroktól" (EM); v ö . ném. Bartgrasmücke 'ua.' ( = szakállposzáta: B r e h m 1 : 109), illetőleg bajuszos sármány. Törpe poszáta Sylvia conspicillata ( B r e h m - C h e r n é l 1 : 1 1 0 ; E M 209) Azon az alapon a l k o t t á k tudatos névadással, hogy e m a d á r — ak á r c s a k a kisposzáta — kisebb a hozzá hasonló mezei poszátánál. B u j k á l ó poszáta Sylvia undata ( B r e h m - C h e r n é l 1 : 1 1 6 , E M 2 0 9 ; U 384) E nálunk ismeretlen madár neve a ném. Schlüpfgrasmücke 'ua.' ( = bujkáló poszáta: B r e h m 1 : 1 1 4 ) fordítása. A névadás alapja az 266

Fitisz füzike Phylloscopus trochilis (Chernél 7 3 6 ; E M 2 1 0 ; U 390) Földi Füzike (172), V a j d a füzike zenér (415) néven írt róla (a füzike m a g y a r á z a t á t 1. följebb, a zenér-t 1. nádirigó a.). Valószínűleg ezt a f a j t jelölte Grossinger füzfamadár-\& ( 1 7 9 3 : 425), miképpen Mitterpacher fűzfa cséz-e (a ném. Weidenzeisig 'ua.' = fűzfa csíz fordítása) is. További elnevezései is mesterséges nevek: füzike ökör­ szem, rendiké billegető (Pungur k.), közönséges füzike (N 309.), közép füzike (Lovassy 3 1 8 ) . A rendiké 1 7 9 5 körűiről adatolható (Takáts R.: Told.: NSz.); tudatos névadásnak látszik a füzike, kenderike, zöldike mintájára. A rend alapszó arra v o n a t k o z h a t , hogy e madárfaj ná­ lunk gyakori, „rendes", közönséges: 1. erre Madarász közönséges ren­ diké elnevezését (72) és megjegyzését: „Magyarországon m i n d e n ü t t meglehetősen közönséges" (73). A rendiké ökörszem (Földi 175) a m a d á r kis termete alapján született. A fitisz füzike (N i. h.) előtagja j ö v e v é n y s z ó ; a R. lat. szakny. fitis (Sylvia fitis, Ficedula fitis, Phyllopneusfe fitis = fitisz poszáta: Chernél) 'ua.' átvétele. A latin szó átkerült a németbe, franciába, hollandba is (NA 81).

Csilpcsalp füzike Phylloscopus collybita (Chernél 7 3 8 ; E M 2 1 1 ; U 390) A csilpcsalp füzike (N 3 1 1 . ) , csilcsal füzike (Chernél 1 9 1 8 : 57) előtagja, a m e l y önállóan is előfordul e m a d á r neveként (csilp-csalp : Chernél; csil-csal: Hermán 173), hangutánzó eredetű; a m a d á r hangját utánzó hangsor v á l t a m a d á r nevévé („a csilp-csalp v a g y 267

cilp-calp k é t s z ó t a g i s m é t l é s é b ő l á l l egész d a l o l g a t á s a " : C h e r n é l 7 3 9 ) . M á s n y e l v e k b e n is h a n g u t á n z ó s z ó v a l j e l ö l i k , 1 . : n é m . Zilpzalp, a n g . chiffchaff, h o l l . tjiftjaf, f i n n tiltaltti, t ö r ö k zilpzalp: 'ua.' ( N A 81). A n é v etimológiáját e g y 1555-ben megjelent, latin n y e l v ű leírásban (Gesner, H i s t ó r i a A v i u m 763) megtaláljuk m á r : ,,a frequenti voce Zilzel" ( = g y a k o r i zilzel h a n g j á r ó l : i d é z i S u o l a h t i 7 6 ) . A szij-csap ( D i ó s j e n ő : N ó g r á d : P u n g u r k . ) a csilcsalp n é p e t i m o l ó g i á s v á l t o z a t a , 1. e r r e Mikes (haris a . ) . H a n g u t á n z ó e l n e v e z é s e k a csettegtető ( S z i l á g y m e g y e , Z i l a h ) és a kéccségtető ( H á r o m s z é k : P u n g u r k . ) is. A z u t ó b ­ b i r a 1. N . kecektet ' c s a t t o g ó h a n g o t a d ' ( S z é k e l y S z j . ) , 1. m é g M T s z . keceg és kecégtet a . A H e v e s m e g y é b ő l k ö z ö l t fűzfa-csíz ( M T s z . fűz a . ) és a fűzi csíz ( A q u i l a 1 : 4 6 ) a n é m . Weidenzeisig ' u a . ' ( = f ű z f a c s í z : S u o l a h t i 7 5 ) f o r d í t á s á n a k l á t s z i k . A G r o s s i n g e r - f é l e füzfamadár ( 1 7 9 3 : 4 2 5 ) j e l ö l ­ h e t t e e z t a m a d á r f a j t is ( d e v ö . fitisz füzike a . ) . E l ő f o r d u l a füzike is ( L a k a t o s : P u n g u r k . ) a m a d á r n e v e k é n t . A kis füzike ( L o v a s s y 3 1 7 ) a n a g y o b b sisegő f ü z i k é t j e l ö l ő nagy füzike e l l e n t e t t p á r j a . A szürkés ökörszem ( P u n g u r k . ) a sisegő f ü z i k e zöldes ökörszem n e v é v e l v a n korrelációban: jelzőjét a tollazat színe a l a p j á n k a p t a , a z u t ó t a g p e d i g k i s t e r m e t é r e u t a l . A vörhenyes rendiké ( M a d a r á s z 7 4 ) a R . l a t . s z a k n y . Phylloscopus rufus ' u a . ' ( = v ö r ö s e s f ü z i k e : B r e h m 1 : 1 4 1 ) részfordítása, s a m a d á r h á t o l d a l á n a k a színére v o n a t k o z i k .

B o n e l l i f ü z i k e Phylloscopus bonelli (Chernél 7 3 7 ; E M 212) A k o r á b b i Bonelli füzikéje (Brehm —Chernél 1 : 1 4 7 ; füzikéje: C h e r n é l ) és a hegyi füzike ( N 3 1 0 . ) e g y a r á n t l a t i n k ö v e t . A z e l ő b b i a l a t . s z a k n y . Bhylloscopus bonelli ( = f ü z i k é j e ) , a z u t ó b b i a R . l a t . s z a k n y . Phyllopneuste montana g y i f ü z i k e ) : ' u a . ' ( B r e h m 1 : 1 4 1 ) f o r d í t á s a . A z ú j a b b bonelli ( E M ; Bonelli-füzike: G o z m á n y 8824) a k o r á b b i birtokos s z e r k e z e t e g y s z e r ű s í t é s é v e l j ö t t l é t r e ; v ö . Temminck-partfutó, parte partfutója.

V á n d o r f ü z i k e Phylloscopus inornatus ( B r e h m - C h e r n e l 1 : 1 5 1 ; E M 212) E z a n é v ( B r e h m — C h e r n é l ) a n é m . Wanderlaubvogel ' u a . ' ( = v á n ­ dorfüzike [ t k p . ' v á n d o r - l o m b m a d á r ' ] : B r e h m 1 : 142) fordítása. A névadás alapja az volt, hogy a madár Ázsiától Írországig, Svájcig is e l k ó b o r o l . V ö . a vándor e l ő t a g ú n e v e k e t .

É s z a k i f ü z i k e Phylloscopus borealis ( B r e h m - C h e r n e l 1 : 1 4 7 ; E M 213) bonelli mintát Bonelli ( = he­ füzike jelzős Bona­

S i s e g ő f ü z i k e Phylloscopus sibilatrix (Chernél 7 3 5 ; E M 2 1 2 ; T J 390) N e v é t ( N 3 0 8 . ) , m i k é n t a zerregő poszátá-t ( P u n g u r k . ) i s , s a j á t o s énekéről k a p t a : „ o t t , ahol t a r t ó z k o d i k , énekével tereli m a g á r a f i ­ g y e l m ü n k e t , m e l y k ü l ö n ö s trillaszerű s ezüst csengésű: s z i p p - s z i p p 268

szipp-szippszippszippszrrrrrr" (Chernél). M i n d k é t n é v olyan ala­ k u l a t , m i n t a cserregő nádiposzáta, a csettegető gébics ' t ö v i s s z ú r ó g é ­ bics' és a fütyülő réce. I d e g e n n y e l v i m e g f e l e l ő k r e v ö . : l a t . s z a k n y . phylloscopus sibilatrix ( = s z i s z e g ő f ü z i k e : E M ) , n é m . Schwirrlaubvogel ( = s u r r o g ó f ü z i k e : B r e h m 1 : 1 4 0 ) , R . n é m . Wisperlein ( = s z i s z e g ő c s k e : S u o l a h t i 7 5 ) , f r . pouillot siffleur ( = f ü t y ü l ő f ü z i k e ) , f i n n sirittajá ( = c s i p e g ő , c i r p e l ő ) ( N A 8 2 ) , é s z t siristaja lehelinnuke ( = sisegő f ü z i k e [ t k p . 'sisegő l o m b m a d a r a c s k a ' ] : M a g e r 1 6 3 ) : ' u a . ' . A zöldes ökörszem ( P u n g u r k . ) a c s i l p c s a l p f ü z i k é t j e l ö l ő szürkés ökör­ szem k o r r e l a t í v p á r j a (1. o t t ) . A n é v a d á s a l a p j a , m i n t M a d a r á s z zöld rendiké-]e ( 7 1 ) e s e t é b e n is ( a rendiké-t 1. fitisz füzike a . ) a z v o l t , h o g y „ a h í m t a v a s z k o r f ö l ü l s á r g á s z ö l d " ( u o . ) ; v ö . n é m . grüner Laubvogel 'ua.' ( = zöld füzike: P u n g u r k.), mely talán a Madarász-féle n é v m i n t á j a is v o l t .

N e v é t ( B r e h m — C h e r n é l ) a R . l a t . s z a k n y . Phyllopneuste borealis 'ua.' ( = északi füzike: B r e h m 1 : 142) fordításával kapta, ahogy más n y e l v e k b e n is ( N A 8 2 ) . A n é v a d á s a l a p j a , m i k é n t a sarki fitisz ( H e r m á n , M a d h . 4 3 0 ) e s e t é b e n is ( a fitisz-t 1 . fitisz füzike a . ) a m a d á r é s z a k i é l ő h e l y e v o l t ; v ö . m é g északi búvár és északi szajkó.

S á r g a f ü z i k e Phylloscopus trochiloides ( B r e h m - C h e r n e l 1 : 1 4 7 ; E M 2 1 3 ; U 390) A R . l a t . s z a k n y . Sylvia flavescens ' u a . ' ( = s á r g á s p o s z á t a : B r e h m 1 : 142) elnevezést k ö v e t ő fordítás ( B r e h m - C h e r n e l ) . A névadás a l a p j a a t o l l a z a t b i z o n y o s részeinek sárgás színe v o l t .

269

Sárgafejű k i r á l y k a Begulus regulus (Chernél 692; E M 2 1 4 ; U 390) Ez a n é v (N 286.) a R. lat. szakny. Regulus flavicapillus 'ua.' ( = sárgahajú k i r á l y k a : B r e h m 1 : 146) részfordítása, ahogy m á s nyelvek v o n a t k o z ó elnevezései is, 1. pl.: or. MceAmozoAoebiü KopoMK ( = sárgafejű királyka), szb.-hv. kraljié zlatoglavi ( = aranyfejű királyka) (NA 83), 1. még ném. N. Goldköpfchen ( = aranyfejecske: Brehm i. h.), észt kollasepeaga tihane (= sárgafejű cinke) és kuldpeapöialpoiss ( = aranyfejű t ö r p e : Máger 1 6 3 ) : 'ua.'.A névadás a l a p j a a hím narancsszínű fejteteje volt. A név utótagja, a királyka, amely önállóan (Királyka: 1 7 9 3 : Grossinger 438) s szerkezeti t a g k é n t (1. alább) is előfordul, a lat. regulus 'ua.' ( = királyka, királyocska: Suolahti 81) fordítása. A különös m a d á r n é v egy ismert mondának köszönheti létrejöttét. A monda szerint egy bizonyos napon össze­ gyűltek a madarak, hogy k i r á l y t válasszanak maguk közül. Ver­ senyt rendeztek, s a megegyezés szerint azt a m a d a r a t illette meg a korona, amelyik a legmagasabbra repül. A sas j u t o t t a legmaga­ sabbra, de amikor győzelmi mámorában éppen kezdett leeresz­ kedni, egy kis madárka, amely észrevétlenül a sas h á t á n húzódott meg, a sas hátáról elrugaszkodva még annál is magasabbra ruc­ cant a levegőben. Hiába dühöngött a sas, ez a kicsi madár lett — a legkisebb v a l a m e n n y i között (Európában) — a m a d a r a k királya. S mint királyhoz illik, koronával díszítették (Suolahti 81). Ez a „korona" a m a d á r feje búbján levő, jól látható, szép narancsszínű v a g y sárga sáv. A röviden emlékezetbe idézett monda egyébként nagyon régi: Pliniusnál, sőt m á r Aristotelesnél is megtalálható bizo­ nyos n y o m o k b a n (1. a kecskefejő-vel kapcsolatos mondát lappantyú a.). A monda keletkezésére e kedves kis m a d á r k a szép fejdísze adott okot. A m a g y a r b a n a következő neveit t u d j u k adatolni a fel­ dolgozott források alapján: Kis keral (= kis király: 1 5 3 3 : Murm. 1 1 1 9 . ) , Parix madár (i. m. 1 1 1 0 . ; a Parix azonos a latin értelmezés Parix (ismeretlen szó; esetleg a Parus elírása?) szavával), kis paris madár ( 1 6 3 4 : Com: J a n . : Aquila 1952 — 5 5 : 4 2 7 ; a paris a föntebb idézett lat. Parix helyettesítésével, értelmessé tételével keletkezett; hogy tudatos v a g y spontán népetimológiával, nem lehet eldönteni), Paris (1702: Miskolczi 4 6 6 ; tévesen a csíz szinonimájaként szerepel), királyka ökörszem (Vajda 419), királyka zizike (a zizike utótag hang­ utánzó eredetű; a madár hangját utánzó hangsorból (' szí-sziszit: EM) kicsinyítő képzővel alakult; v ö . gyurgyóka, cinke, pintyőke), közönséges királyka (Lovassy 329), közönséges aranypipőke (Madarász 122), madarak királya (Gyimes, Csík: Hermán, Pászt. 652), illetőleg narancsmadár (Hermán, Madh. 432), narancszizike, sárgafejű zizike,

270

sárgafejű pipőke (N 286.; a pipőke a pipeg 'pip-féle hangot ad' tövéből alakult az -öke kicsinyítő képzővel, hasonló alakulat tehát, mint a zizike). A búbos királyka (N i.h.), búbos ökörszem (Jancsó 124), búbosfejű királyka (Brehm—Schenk 1 : 178) a R. lat. szakny. Begulus eristatus 'ua.' ( = búbos királyka) és a ném. Haubenkönig 'ua.' ( = bú­ bos király) (Brehm i. h.) m i n t á j á r a a l k o t o t t nevek. A n é v a d á s alapja az v o l t , hogy a hím fejtetején levő élénksárga, kétoldalt fekete szegésű sáv úgy néz ki, mintha kis búb lenne; v ö . f r . roitelet huppé 'ua.' ( = búbos királyocska: EM).

Tüzesfejű k i r á l y k a Begulus ignicapillus (Chernél 6 9 1 ; E M 2 1 4 ; U 391) K o r á b b i neve, a tűzfejű ökörszem (Vajda 419) részfordítás; a l a t . szakny. Begulus ignicapillus 'ua.' ( = tűzhajú k i r á l y k a : uo.) min­ t á j á r a a l k o t t a V a j d a . A z újabb tüzesfejű királyka (N 285.) a latin n é v pontosabb megfelelője. A névadás alapja az volt, hogy „fejtetősávja élénkebb, mint a sárgafejű k i r á l y k á é " (EM). A szinonimák: tűzfejű királyka, tüzesfejű zizike, tüzesfejű pipőke (N i. h.; a királyka, zizike, pipőke m a g y a r á z a t á t 1. sárgafejű királyka a.), tűzfejű arany­ pipőke (Madarász 122), aranyos pipőke (Gozmány 9773). Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : ném. Feuerköpfchen ( = tűzfejecske), Feuerkronsanger ( = tűzkoronás dalnok) (Brehm i. h.), or. KpacmZOAoeuü KopoAeK ( = vörösfejű királyka), finn tulipaahippiainen (= tűzfejű k i r á l y k a (NA 83), észt tulipunane peakene ( = tűzpiros fe­ jecske: Máger 1 6 3 ) : 'ua.'. A csíkos arcú királyka (Lovassy 330) t u d a t o s névadással j ö t t létre a madár fehér szemöldöksávja és fekete szemsávja alapján. A na­ rancsmadár (ÁSz. 85) a sárgafejű k i r á l y k a neve.

Szuharbújó Gisticola juncidis ( B r e h m - C h e r n é l 1 : 1 6 2 ; E M 2 1 5 ; U 385) E nálunk ismeretlen m a d á r n e v é t minden bizonnyal Chernél a l k o t t a a lat. szakny. Cisticolinae ( = szuharlakók) és a ném. Grasschlüpfer ( = fűbújó): 'ua.' (Brehm 1 : 157) részfordításával. A szuhar szó, amelyet 1 8 1 7 óta t u d u n k adatolni (P. H o r v á t h Á d á m : Magyar 350: NSz.), mediterrán vidéki n ö v é n y t (cserje, félcserje) jelöl, amely­ nek több faja jó illatú g y a n t á t ad (Pallas 1 8 9 3 . 3 : 402). A szó ismeret­ len eredetű. A z európai szuharbújó (U) jelzője a madár előfordulási 271

helye alapján s a célból a l k o t t a t o t t , hogy a nem európai fajoktól világosan elkülönítsék. Onomasziológiai megfelelőkre v ö . sövény­ bujó, tüskebujó (mezei poszáta a.).

nyelvi megfelelőkre 1. NA 84. A vörösbegyű legyész (N i. h.) és a vörösbegyű légykapó (Madarász 1 6 1 ) is mesterséges név, s a hím nyáron és télen élénk narancssárga begye alapján alkották.

K o r m o s légykapó Ficedula hypoleuca (Chernél 5 3 1 ; E M 2 1 5 ; U 379)

Szürke légykapó Muscicapa striata (Chernél 5 2 9 ; E M 2 1 7 ; U 379)

Mindegyik neve azzal függ össze, hogy a hím feje és hátoldala tavasszal fekete: Fekete hátú Légykapó (Eöldi 1 7 0 ; a ném. schwarzrückiger Fliegenfanger 'ua.' ( = feketehátú légyfogó: uo.) fordítása), gyász légykapó (Vajda 384), kormos légykapó, kormos légyvadász, feketefejű légykapó, gyászos légykapó (N 210.), kucsmás legyész (Her­ mán, Madh. 4 3 1 ) , kormos legyész (Pungur k.). A legyész nyelvújítási alkotás a légy passzív tövéből. A fölsorolt nevek idegen n y e l v i meg­ felelői közül 1.: R. lat. szakny. Ficedula atricapilla, Muscicapa atricapilla ( = feketehajú/fejű) légyfogó, ném. N. Mohrenköpfchen ( = szerecsenfejecske), Trauerfliegenfanger ( = gyász légyfogó) (Brehm 1 : 5 1 1 ; az utóbbinak a fordítása a gyász légykapó, gyászos légykapó: 1. följebb, ill. füstös cinege a.), szb.-hv. muharica crnoglava ( = feketefejű légykapó) (NA 83): 'ua.'.

A szürke légykapó-t V a j d a a l k o t t a a R. lat. szakny. Muscicapa grisola és a fr. Le Gobe-mouche gris: 'ua.' ( = szürke légykapó: uo.) fordításával. A n é v a d á s alapja, miként az ugyancsak mesterségesen alkotott szürke legyész (Hermán, Madh. 431) és szürke légyvadász (N 209.) esetében, a m a d á r szürkésbarna hátoldala volt. A légyfogó madár (Vas: N i. h.), légyfogó (Hermán 175), légyvadász (ÁSz. 91) a m a d á r táplálkozásmódjára u t a l : „sok legyet, szunyogfélét, apró pillét elfogdos" (Chernél 530). Vö. német megfelelőit: Fliegenfanger ( = légyfogó), Fliegenschnapper ( = légykapó) (Brehm i. h.), Fliegenschnapperl (= légykapócska: Suolahti 1 4 3 ) : 'ua.'.

Örvös légykapó Ficedula albicollis (Chernél 5 3 2 ; E M 2 1 6 ; U 380) K o r á b b i neve, a nyakkörves (o: nyakörves) légykapó (Vajda 383) a fr. Le Gobe-mouche a collier 'ua.' ( = a n y a k ö r v e s légykapó: uo.) fordítása. A n é v a d á s alapja a hím fehér n y a k ö r v e v o l t . A z örves légykapó, örvös légy vadász, örvös legyész (N 2 1 1 . ) V a j d a elnevezésének az egyszerűsítésével, a nyelvjárási örvös előtagú madárnevek mintá­ j á n a k a követésével jöttek létre — t u d a t o s névadással. Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : R. lat. szakny. Muscicapa coliaris, ném. Halsbandfliegenfanger: 'ua.' ( = örvös légykapó: B r e h m 1 : 5 1 2 ) .

K i s légykapó Ficedula parva (Chernél 5 3 3 ; E M 2 1 6 ; U 380) Kis légykapó, kis légyvadász, kis legyész (N 212.) elnevezéseinek jelzője a R. lat. szakny. Muscicapa parva 'ua.' ( = kis légykapó: B r e h m 1 : 514) u t ó t a g j á n a k a fordítása. A névadás alapja az volt, hogy ez a m a d á r ,,A legkisebb európai légykapó" (EM). Idegen 272

Rozsdás csaláncsúcs Saxicola rubelra (Chernél 7 6 3 ; E M 2 1 7 ; U 398) Első nevét, a fekete-pofu sziklár-t V a j d a a l k o t t a (411). Ez az elnevezés a cigány-csaláncsúcsot jelölő feketetorku sziklár korrelatív párja, s azt jelöli, hogy „a fekete szín t o r k a helyett arcán v a n " (Vajda i. h.). A pofu a pofájú Vajda-féle „ v á l t o z a t a " (a pofá-ből e l v o n t pof tőből alkotta). A sziklár a lat. szakny. Saxicola 'csalán­ csúcs' ( = sziklalakó: V a j d a 410) magyarítása: a sziklá-ból az -ár képzővel képezte V a j d a . A rozsdás csaláncsúcs (N 322.), rozsdástorkú csaláncsúcs (Chernél) a madár h a l v á n y rozsdavörös t o r k a alapján keletkezett. Változatai: rozsdástorkú csaláncsuk (Brehm—Schenk 2: 59), rozsdás csaláncsuk (Chernél 1 9 1 8 : 59), rozsdás csuk (NA 7 1 ) , rozsdás csaláncsúcs (EM). Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : R. lat. szakny. Sylvia rubelra ( = vöröses poszáta), ném. Braunkehlchen ( = b a r n a torkocska): 'ua.' (Brehm 1 : 62). A réti csaláncsúcs (Brehm —Schenk i. h.) a R. lat. szakny. Pratincola rubetra 'ua.' ( = vöröses rétlakó: B r e h m i. h.) n y o m á n született, s a m a d á r egyik élőhelyére utal. — A karógébics (Erdély: i. h.), kárógébics (Gozmány 1 0 1 1 9 ; az előző n é v sajtóhibás v á l t o z a t a ? ) m a g y a r á z a t á t 1. cigány-csaláncsúcs a. — Csipkemadár (Pungur k.), közönséges csipkemadár (Madarász 114) neve azt fejezi ki, hogy e m a d á r g y a k r a n l á t h a t ó csipkebokrok tetején (vö. kisposzáta a.), 18 Kiss Jenő

273

illetőleg hogy „Magyarországon mindenütt előfordul és közönséges madár" (Madarász 1 1 5 ) . — Erdélyben csanálcsúcs (Chernél), csanál­ csúcs (Brehm—Schenk i. h.), csaláncsúcs (Kelemen 200) a neve. Ez összetétel, amelynek első tagja a madár élőhelyére, a csalános bokrokra, bozótosokra utal, második tagja, a csúcs pedig a madár hangját utánzó hangsornak, illetőleg az ebből lett madárnévnek, a cswA:-nak (részletesebben 1. ökörszem a.) a népetimológiás elváltozá­ sával j ö t t létre. E z t elősegítette az a körülmény, hogy ezek a mada­ rak „mindig v a l a m i növényszál hegyére telepszenek . . . G y a k r a n látjuk őket r o v a r o k után repkedni . . . s visszaszállni a bokor v a g y gaz csúcsára" (Chernél 765; i t t jegyzem meg, hogy a csaláncsúcs eredetkérdéséhez jeles k u t a t ó k is hozzászóltak: Melich: MNy. 1 9 1 6 : 4 0 0 ; Schuchardt: MNy. 1 9 1 7 : 5 8 ; Chernél: MNy. 1 9 1 7 : 201 — 3). Schenk ezt í r j a : „ A z eddig használatos csaláncsúcs elnevezést — bármennyire is begyökeresedett — mégis kiselejtezendőnek vélem, mert maga a csaláncsúcs szó mint m a d á r n é v tulajdonképpen értelmetlen. A szó eredete lehet csaláncs«&, vagyis az a csuk n e v ű madár, amely alkalomadtán csalánon is szokott üldögélni, de a csalán semmiképpen se jellegzetes tartozéka a névadásnak s így csakis a csuk szót használom mint nemzetségnevet" ( 1 9 3 8 : 39). Lásd még: „Magyar nevük hangutánzó, de mivel magasabb növé­ nyek csúcsán szeretnek tartózkodni, ezért sokan csaláncsúcs-ra vál­ toztatták, mint jobb hangzású n é v r e " ( K e v e : U 398). A barnabegy (Pungur k.) a ném. Braunkehlchen 'ua.' ( = b a r n a torkocska: B r e h m i. h.) fordítása, a barnabegyű csattogány (Pungur k.) ennek utótaggal b ő v í t e t t v á l t o z a t a : mindkettő mesterségesen a l k o t o t t név; v ö . cigány-csaláncsúcs a.

Cigány-csaláncsúcs Saxicola torquata (Chernél 765; EM 2 1 8 ; U 398) Fekete torkáról k a p t a első nevét, a feketetorku sziklár-t (Vajda 4 1 0 ; m a g y a r á z a t á t 1. rozsdás csaláncsúcs a.). Fekete feje és t o r k a v o l t a n é v a d á s alapja legtöbb nevénél: cigány-csaláncsúcs, fekete stiglinc (Baja: N 323.), cigány stiglic, fekete stiglic (Chernél), cigány­ gébics (Hermán 155), cigány csaláncsuk (Chernél 1 9 1 8 : 59), feketefejű csipkemadár (Madarász 1 1 5 ) , feketefejű stiglic (Kelemen 201), cigány­ csuk (NA 71). A cigány és a fekete szinonim jelzők a madárnevekben, v ö . kormos cankó a. A stiglic, stiglinc e m a d á r n a k a csízhez v a l ó hasonlósága alapján került az idézett nevekbe. A gébics u t ó t a g o t az magyarázza, hogy a gébicsek is hasonló hangokat hallatnak. A csipkemadár-ra 1. rozsdás csaláncsúcs a. 274

A csaláncsattogató (N i. h.; Nyíregyháza: ŰMTsz.), csaláncsattog­ tató (Sárrétudvari: Hajdú-Bihar: ŰMTsz.) nevet az ökörszemmel közösen viseli, miként a hangutánzó csuk-ot is (eredetmagyarázatu­ kat 1. ökörszem a.). A cigány csattogató (ÁSz. 35) a tollazat színe és a madár hangja („ismétlődő fid, csak, csak": EM) alapján j ö t t létre. A csanálcsúcs (Pungur k.), illetőleg a csalán- előtagú nevek magya­ r á z a t á t 1. rozsdás csaláncsúcs a. A karógébics (Erdély: Chernél) magyarázatául 1.: „Felszáll magasabb fák hegyére, telegráfdrótokra is s előszeretettel karókra" (Chernél 766). A ligeti csaláncsúcs (Brehm — Schenk 2: 60) jelzője tudatos névadással j ö t t létre a madár egyik élőhelye (ritkás bokrosok) alapján. A feketebegy (Pungur k.) a ném. Schwarzkehlchen 'ua.' ( = feketebegy: NA 71) fordítása, a feketebegyű csattogány (Pungur k.) ennek utótaggal b ő v í t e t t szinonimája; v ö . barnabegy: barnabegyű csattogány (rozsdás csaláncsúcs a.).

H a n t m a d á r Oenanthe oenanthe (Chernél 759; E M 2 1 8 ; U 399) E m a d á r nevét (Hont-madár: 1 7 9 3 : Grossinger 4 2 4 ; hant-madár : N 321.) élőhelyéről k a p t a : „mindig v a l a m i kiálló hant, kő, tuskó, néha bokor tetején" üldögél (Chernél). Onomasziológiai megfelelői a kövi, szirti, parti előtagú m a d á r n e v e k ; v ö . még ném. N. Steinbeisser ( = kőharapó), Steinpicker (= kőcsipkedő): 'ua.' (Brehm 1 : 66). Idetartozó nevei még a hont sziklár (Vajda 4 1 1 ; az u t ó t a g r a 1. rozsdás csaláncsúcs a.), hont billegető (Pungur k.; gyakran billegetik farkukat) és a villantó hantmadár (N i. h.; jelzőjét arról kapta, h o g y villogóan fehér farcsíkja repüléskor jól látható; Schmidt Egon, Kócsagok birodalmában 44), v a l a m i n t a közönséges hantmadár ( L o v a s s y 302). A földi csuk (Zala: Pungur k.), földi szarka (N i. h.), födi szarka (Vas), födi kalapács (Magyarszecsőd: Vas), födi pacsirta (Sopron m.) (Chernél; B r e h m —Schenk 2: 58 földi jelzővel közli a Chernel-féle adatokat) mind nyugat-dunántúli nevek, s jelzőjük azon az alapon keletkezett, hogy a m a d a r a k többségével ellentétben a h a n t m a d á r „földhözragadt", feltűnően sokat tartózkodik a földön (vö. földibaszika: kormos szerkő a.). A szarka utótag a madár tollazatának fekete-fehér színezete alapján született ( K e v e lekt.); erre 1. ném. N. Steinelster 'ua.' ( = k ö v i szarka: B r e h m i. h.). A pacsirta utótagot pedig az magyarázza, hogy a h a n t m a d á r rövid, dallamos éneke némely pacsirtáéra emlékeztet, erre v ö . ném. N. Steinsanger 'ua.' ( = kövi énekes: Brehm i. h.). — A fődi kalapács, földi kalapács nevet „jellegzetes csőrcsapkodása u t á n " (Bodnár: A q u i l a 1 9 1 4 : 18*

275

209) kapta. A földi csuk (1. még alább parti-csukk) u t ó t a g j a hang­ utánzó eredetű (részletesen 1. ökörszem a.). — A marti kövike (Brehm—Schenk i. h.) 'parti köviké'-t jelent (vö. marti fecske 'parti fecske'), s a m a d á r egyik előfordulási helyére utal (tudatos névadással; a kövike a kő kicsinyítő képzős származéka), miként az Esztergomból közölt parti-csukk (Pungur k.) is. A kövike pontos megfelelője az or. (oöbiKHoeeHHan) KüMema ' u a . ' ( = (közönséges) k ö v i k e : N A 7 1 ) ; v ö . még a föntebb idézett, Stein- ( = kő) előtagú német neveket. — A Miskolcról közölt findzsa (N i. h.) ismeretlen eredetű. — A V a s megyei Molnaszecsődről adatolható kemencés (Pungur k.) sem világos (talán fészkéről?). Balkáni h a n t m a d á r Oenanthe pleschanka ( B r e h m - C h e r n e l 1 : 6 8 ; E M 2 1 9 ; U 400) K o r á b b i neve, az apácahantmadár (Brehm—Chernél) a ném. Nonnensteinschmatzer 'ua.' ( = a p á c a h a n t m a d á r [tkp. 'apácakőcsattogó']: B r e h m 1 : 67) fordítása. A n é v a d á s alapja az v o l t , hogy a „hím háta, t o r k a és begye fekete, hasa fehéres" (EM). A balkáni hantmadár (EM) tudatos névadás a m a d á r élőhelye (Románia, Bulgária) alapján. Tarka hantmadár (ÁSz. 71) nevét tollazata színeiről kapta. A z utótag m a g y a r á z a t á t 1. hantmadár a. Déli h a n t m a d á r Oenanthe hispanica ( B r e h m - C h e r n e l 1 : 6 7 ; E M 2 1 9 ; U 399) A korábbi feketetorkú hantmadár (Brehm—Chernél) t u d a t o s névadással született a m a d á r fekete t o r k a és álla alapján. A dalmát hantmadár (Madarász 1 1 2 ) egyik előfordulási helyére vonatkozik, miként az újabb déli hantmadár (EM) is. A feketefülű hantmadár (ÁSz. 71) az ang. black-eared wheatear 'ua.' ( = feketefülű h a n t ­ m a d á r : EM) fordítása.

K o r m o s h a n t m a d á r Oenanthe (EM 2 2 0 ; U 400)

leucura

A kormos hantmadár (EM) nevet tollazata fekete színéről k a p t a (idegen n y e l v i megfelelőinek többsége 'fekete' jelentésű jelzővel alakult: NA 72). Á gyászos hantmadár (U) a ném. Trauersteinschmatzer 'ua.' ( = gyászhantmadár: B r e h m 1 : 64) fordítása; v ö . a gyász, gyászos előtagú madárneveket. 276

Tüskebujkáló Cercotrichas galactotes ( B r e h m - C h e r n e l 1 : 1 1 7 ; E M 220) A tüskebujkáló (Brehm—Chernél) tudatos névalkotás a m a d á r élőhelye alapján, a sövénybujó, tüskebujó (mezei poszáta a.), bujkáló poszáta-féle nevek mintájára. Idegen n y e l v i megfelelői közül 1.: ném. Heckensanger ( = sövényénekes) és ang. rufous bush chat ( = vöröses bozót h a n t m a d á r ) : 'ua.' (EM). K ö v i r i g ó Monticola saxatilis (Chernél 7 5 5 ; E M 2 2 1 ; U 400) Élőhelye v o l t a névadás alapja („sziklás, köves, gyéren fásított helyeken tartózkodnak": Chernél): Kövi rigó (Pák 200), sziklarigó (Veszprém: N 319.), szirti rigó, sziklai rigó, havasi rigó (Pungur). Idegen n y e l v i megfelelőire v ö . : ném. Steindrossel (= kövi rigó), R. lat. szakny. Turdus saxatilis ( = sziklás rigó) (Brehm 1 : 75), finn kivirastas ( = kőrigó), cseh drozd skalní ( = szirti rigó) (NA 7 2 ) : 'ua.'. A körösztös veréb (Keszthely, B a r a n y a , Veszprém, Zala: P u n g u r ; N. i. h.), keresztes kövirigó (N i. h.), keresztes veréb (ÁSz. 87) a veréb­ hez v a l ó hasonlósága és az alsótest sávozott tollazata a l a p j á n született. Özvegyke (Tsz.), magányos veréb és maga veréb (Heves: MTsz. maga és magányos a.), ill. remeterigó (ÁSz. 8 7 ; Makatsch 395) nevét arról k a p t a , hogy „magányosan j á r " (EM), megfelelőket 1. kék kövirigó a. K é k kövirigó Monticola solitarius (Chernél 7 5 7 ; E M 2 2 1 ; ü 4 0 1 ) Legkorábbról adatolható n e v e a Magános-veréb, Remete-veréb ( 1 7 9 3 : Grossinger 2 1 6 ) . Ezek a ném. einsamer Spatz ( = magányos veréb), ill. Einsiedler ( = remete): 'ua.' (Brehm 1: 78) fordításával a l k o t o t t nevek. A névadás okát 1. kövirigó a. Több más n e v e is az említett német neveknek, ill. a R. lat. szakny. Turdus solitariusnak ( = magányos rigó: V a j d a 394) a fordítása: magános rigó ( V a j d a i. h.), árva veréb ( S I 1 5 ) , egyes veréb (Kr. 1 : 1 1 7 ) , remete rigó (N 320), magán veréb (Ballagi 1873). A hegyi veréb (SI 15) helytelen elnevezés, m e r t a mintául szolgáló lat. szakny. Passer montanus ( = hegyi v e r é b : uo.) a mezei verebet jelöli (Pungur). A keresztveréb-ve (Hermán, Pászt. 652) 1. kövirigó a. A kék kövirigó, kék rigó (N i. h.) a R. lat. szakny. Monticola cyanus ( = kék kövirigó, t k p . 'kék hegylakó') és a ném. Blaumerle, 277

Blaudrossel ( = k é k r i g ó ) : ' u a . ' ( B r e h m 1 : 7 8 ) f o r d í t á s a . A n é v a d á s alapja a m a d á r élőhelye és a h í msötét palakék tollazata volt. V ö . : f r . merle blue ( = k é k r i g ó ) , a n g . blue rock thrush, o r . CUHUÜ KüMetiHbiü dposd ( = k é k k ö v i r i g ó ) ( N A 7 2 ) : ' u a , ' .

Az

1533-ból Murm.

adatolható

1097.)

(=vörös

Vórus farko madax

Murm.

( = vörös farkú

madár:

Phoenicfurjus

'ua.'

E z a lat. szakny.

i . h . ; 1. m é g B r e h m

1 : 5 7 ) első

Füft-farkú

egyéb nevek:

füstfark,

n é v k é n t : N 1 5 8 . n e m a . ; d e v ö . Füstfarkú farkú':

fark dási

(Brehm—Chernél

helyére

utal

fali

közeibe . . .

is u g y a n a b b ó l

való igazodással

farcinyamadár

a tőből

keletkezett

k i c s i n y í t ő k é p z ő n e k felel m e g . A

közönséges füst­ (Vas) (Chernél), tartózko­

padlások zugaiba,

Chernél

7 6 8 ) ; v ö . erre

arra utal, hogy e m a d á r előfordul"

jött létre. A

„Nálunk

Hegyhátról

(Hermán, Pászt. 648) előtagja játszi

szóképzéssel,

hegyi füstfark

rubecula 393)

Legkorábbról

(1590:

SzikszF.

a d a t o l h a t ó n e v e a csipkemadár: Czipke madár 78.), tsipke madár ( 1 6 6 1 : C o m : J a n . 3 1 : i d é z i B e k e :

színű,

rozsda­

Hausrotschwanz 'ua.' ( = házi vörösfark: B r e h m 1 : 5 7 ) . A vörösfarkú, rozsdafarkú n e v e k r e 1. n é m . Rotschwanz ( B r e h m i . h . ) , o l . codirosso, d a l m á t cervenrepa ( A q u i l a 1 9 1 4 : 2 0 9 ) : ' u a . ' ( = v ö r ö s f a r k ) . A N . farcinkó l e g v a l ó s z í n ű b b e n a farkincá-ból hangátvetéssel s a -kó k i c s i n y í t ő k é p z ő h ö z

Erithacus

771; E M 223; U

viselt,

lyukakba,

rakja":

Vörösbegy (Chernél

arról

'kerti

ném.

és K ö r m e n d r ő l közölt

nálunk).

Billegető

1 : 5 8 ) . A házi j e i z ő a m a d á r

(„fészkét...

épületmaradványok

rozsdafarkú ( H e r m á n 1 6 7 ) , 97) i s ( a z o n o s o k b ó l : k ö z ö n ­

amelyet a rozsdás csaláncsúccsal és kisposzátával megosztva

173),

(N 324.),

aranyfark

(Madarász

N y r . 1 9 6 3 : 256), Tsipke-madár

házi füstfark, házi rozsdafarkú, vörösfarkú, vörös farcinkó, füstfarkú

Földi

a jelző nélküli

poszáta s z i n o n i m á j a ­ füstfarkú madár ( n e m i

m á r Miskolczinál ( 4 1 1 : 1702), d e a

Az i d e t a r t o z ó

végződése

(Madarász 99) jelzője

a hegyes vidékeken

mindenütt

(i. m . 1 0 0 ) .

kapta,

hogy

illetőleg m e r t

begye

(1793: G r o s s i n g e r 409). E z t a n e v é t ,

és az érett

csipkebokrokban

csipkebogyó

is fészkel.

hasonló

Legtöbb nevét

narancs­

Veres-begy (1702: M i s k o l c z i 461), Vörösbögy ( 1 7 9 3 : G r o s s i n g e r i . h . ) , Veresbegyü ( F ö l d i 1 7 4 ) , veresbegyü dalár, veres begyű billegtető ( V a j d a 4 1 2 ; a dalár n y e l v ú j í t á s i s z ó : -ár k é p z ő v e l a l k o t t á k a dal-ból), vörösbegy, Vérpinty ( P á k 207), vörösbögy ( S z e g S z . vörösbegy a . ) , verezsbegy ( S z a m S z . vörösbegy a . ) , vörös mellének köszönheti:

paprikamadár

kehlchen ( = Rotbartchen

( P u n g u r k . ) . I d e g e n n y e l v i m e g f e l e l ő k r e 1.: n é m . Rof-

(= v ö r ö s m e l l e c s k e ) , 1 : 54), f r . rougegorge ( = v ö r ö s t o r o k ) , d á n rothals ( = v ö r ö s n y a k ) , c s e h cervenka obecná ( = k ö z ö n s é g e s p i r o s k a ) ( N A 6 8 ) , é s z t punarind (— v ö r ö s m e l l ) , punakael ( = v ö r ö s n y a k ) , punakurguke ( = v ö r ö s t o r k o c s k a : M á g e r 167):

vörös

torkocska),

( = vörös

Rostbrüstchen

szakállacska)

(Brehm

'ua.'.

U g y a n c s a k a begy színéről k a p t a k ö v e t k e z ő neveit is:

(1793:

G r o s s i n g e r i. h . ; a

sármány

a l a k v á l t o z a t a ; a 'sárga'

Sármályú jelentésű

sár é s a ' m a d á r b e g y e , á l l a t m e l l i , h a s i r é s z e ' j e l e n t é s ű mái

K e r t i r o z s d a f a r k ú Phoenicurus (Chernél

769; E M 222; U

E m a d á r f a j e l s ő n e v e a füstös farkú madár i d é z i B e k e : N y r . 1 9 6 3 : 2 5 6 ) . F ö l d i Füstfarkú í r t a l e ; e r r e 1. házi rozsdafarkú a.

tételének

-ú

képzős alakja,

phoenicurus

T o l n a m e g y e ) , sárgabégy

396)

(ŰMTsz.).

A kerti és a házi rozsdafarkút a laikusok n e m különböztetik meg, ezért a házi rozsdafarkú szócikkében felsorolt nyelvjárási n e v e k erre a fajra is értendők (Chernél).

278

1:

tudatos

magyarítása, fordítása. A névadás alapja az volt, hogy a „Hím és

ként.

Előfordul

közönséges füstfark

ségesnek m o n d h a t ó

tojó farka minden tollazatban élénk rozsdavörös" (EM). Előfordul a

létre.

illetőleg a

ochruros

kerti vörösfark: Brehm

61) e l ő t a g j á n a k a f o r d í t á s a , i l l e t ő l e g a H e r m a n - f é l e n é v k ö v e t é s é v e l

767;E M 222;U 396)

elnevezése.

farkú:

Phoenicurus

rozsdafarkú

(Chernél

vörösfark ( H e r m á n , M a d h . 4 3 2 ) , kerti ( N 325.), kerti csalogány ( P u n g u r k . ) ;

j e l z ő j ü k a n é m . Qartenrotschwanz'usí.'(= jöttek

Házi

n e v e k : kerti kerti rozsdafarkú

újabb

füstfark,

A

csacsogó

(Viss:

1. T E S z . sármány

a.),

aranybegy

( P é l y : H e v e s ) , sárgabögyike

Borsod-Abaúj-Zemplén:

eredetű; a m a d á r hangját kifejező

csacsog

össze­

(Szedres,

(Füle: Fejér m.)

ŰMTsz.)

ige főnevesült

hangutánzó melléknévi

igeneve.

(1661:

C o m : J a n .31: Billegető (173) n é v e n

279

Fülemüle Luscinia megarhynchos (Chernél 7 7 8 ; E M 2 2 4 ; U 3 9 4 ) A fülemüle szótörténeti adatai: filemyle ( 1 3 9 5 k.), fólemile, phwlemyl$,filomele, filemwle, fülemülének gr., fylomela, fülemelék gr., Fülemüle, fil'mile, Fülemilre gr., Fitoméla, fülmile, fülemöle, fülmüléje gr., filmüle, filumile, fülemina, fülyemülyét gr. L a t i n eredetű; a lat. philomela 'csalogány' átvétele. A latin szó a görögre megy vissza. A görögben Pandion athéni k i r á l y l e á n y á n a k a nevéből köznevesült. A szó eredeti jelentése valószínűleg 'éneket kedvelő' v o l t (TESz.). V a j d a dalabáj zenér ( 4 1 3 ) elnevezése a dala bájos-hói összerántással és a zene -ér képzős származékából j ö t t létre. A névadás okára 1.: „Éneke gazdag, hangos és dallamos; a legkiválóbb minden madárének között. Hangjait s z a v a k k a l érzékeltetni alig lehet" (EM). — K o r á b b i faji n e v e kis fülemile (N 3 2 8 . ; kis fülemüle: G o z m á n y 6 6 5 5 ) v o l t . Ez a nagy fülemüle korrelatív p á r j a s a k é t m a d á r közötti nagyságbeli különbséget fejezi ki. — A z erdei fülemile (N i. h.) élőhelye (sík- v a g y dombvidéki lombos erdők) alapján tudatosan a l k o t o t t név. A z ornitológiai m u n k á k közül a Nomencla­ torban (i. h.) fordul elő először jelző nélkül & fülemile fajnévként. — A z erdélyi fülemile Madarász elnevezése ( 9 4 ) azon megokolással, hogy e m a d á r „állandóan . . . csak Erdélyben k ö l t " (i. m. 9 5 ) . A n y e l v ú j í t á s korában d í v o t t a csalogány és a csattogány, a madár­ tani irodalomban azonban nem t u d t a k gyökeret verni. A csalogány ( 1 7 8 4 ) „ a csal, csalogat stb. szavak családjába tartozik, a n y e l v ú j í t á s korában kedvelt -ány képzővel alakult. K a z i n c z y teremtette meg" (TESz.). A csattogány ( 1 8 3 0 : TESz. csattan a.) is nyelvújítási kép­ zés — a csattog igéből. A z erdélyi n y e l v j á r á s i privigyitbrja és alakváltozatai a rom. privighetoare 'ua.' átvételei (Márton—Péntek—Vöő 3 2 0 ) . Nagy fülemüle Luscinia luscinia (Chernél 7 8 5 ; E M 2 2 4 ; U 3 9 4 ) V a j d a magyar dalabáj-n&k ( 4 1 4 ) nevezte a Naumann-féle ném. ungarische Nachtigall 'ua.' ( = m a g y a r fülemüle: uo.) m i n t á j á r a (a dalabáj-t 1. fülemüle a.). A magyar jelzőre 1.: „Európa keleti részében (nevezetesen Magyarországban és Lengyelországban) v a n nagyobb f a j t á j a a dalabájnak . . . neve . . . Magyar dalabáj" (i. m. 4 1 3 — 4 ) . A cseh slavík uhersky 'ua.' ( = m a g y a r fülemüle: NA 6 9 ) is minden bizonnyal a német n é v fordítása. Hermán Ottó magyar fülemilé-]e (Madh. 4 3 0 ) is ebbe a sorba tartozik. 280

A nagy fülemile (N 3 2 9 . ; nagy fülemüle: A v e s 10/57) a fülemülét jelölő kis fülemüle korrelatív párja. Idegen nyelvi megfelelőkre 1.: ném. R. grosse Nachtigalle (Suolahti 3 8 ) , R. lat. szakny. Philomela magna (Brehm 1 : 4 2 ) , szb.-hv. slavuj veliki (NA 6 9 ) : 'ua.' ( = n a g y fülemüle). A barna fülemile és fekete fülemile (N i. h.) a hátoldal sötét olaj­ barna és a farok b a r n a színe alapján keletkezett mesterséges név­ adással. — A ligeti fülemile (N i. h.) a ném. Aunachtigall 'ua.' ( = ligeti fülemüle: Brehm i. h.) fordítása. Madarász a közönséges fülemilé-t ( 9 3 ) azon az alapon alkotta, hogy e m a d á r nálunk közis­ m e r t (volt). — A lengyel fülemile (Chernél) azt jelöli, hogy e m a d á r hozzánk északról érkezik (onomasziológiai megfelelőket 1. talpas­ tyúk a.). — Vizifülemüle (Kelemen 2 1 8 ) n e v é t arról kapta, hogy vízközeiben (folyóárterek, égeresek, nyíresek) tartózkodik több­ nyire. Irodalmi csalogány (ÁSz. 5 8 ) nevére 1. fülemüle a.

K é k b e g y Cyanosylvia svecica (Chernél 7 7 4 ; E M 2 2 4 ; U 3 9 4 ) K o r á b b i neve, a Kékbegyú (Földi 1 7 4 ) a ném. Blaukehlchen 'ua.' ( = kék torkocska: B r e h m 1 : 4 8 ) m i n t á j á t követő névadás. A l a p j a az volt, hogy „tavasszal a hím melle ragyogó kék" (EM); v ö . még ang. bluethroat, fr. gorgebleue ( = kék torok), dán bláhals ( = kék n y a k ) , finn siniranta ( = kékbegy): 'ua.' (NA 7 0 ) . V a j d a kékbegyü dalár ( 4 1 2 ) néven í r t a le (a dalár-t 1. vörösbegy a.). Chernél vezette be a képző nélküli kékbegy-et fajnévként. (Az alfajok nevei németből való fordítások nálunk.) H a l v á n y rigó Turdus obscurus (Brehm-Chernel 1 : 8 7 ; EM 225) K o r á b b i v á l t o z a t a , a halavány rigó (Brehm—Chernél; halvány rigó: EM) a ném. BlaBdrossel 'ua.' ( = h a l v á n y rigó: B r e h m 1 : 8 5 ) fordítása. A névadás alapja a tollazat szürkés fakó színe volt. V ö . halvány geze, halvány sarlósfecske. Feketetorkú rigó Turdus ruficollis (Brehm-Chernel 1 : 8 7 ; EM 2 2 5 ; U 404) Tükörszó; a ném. Schwarzkehldrossel 'ua.' ( = feketetorkú rigó: Brehm 1 : 8 5 ) fordítása. Nevét fekete torkáról és melléről k a p t a . 281

R ő t s z á r n y ú rigó Turdus eunomus ( B r e h m - C h e r n é l 1 : 8 7 ; EM 2 2 5 ) K o r á b b i neve, a rozsdásszárnyú rigó (Brehm—Chernél) tükörszó; a ném. Rostflügeldrossel 'ua.' ( = rozsdaszárnyú rigó: Brehm 1 : 8 5 ) fordítása. A névadás alapja a m a d á r szárnyán levő gesztenye­ barna színeződés v o l t . A rőtszárnyú rigó (EM) az előző n é v szinoni­ mája, tudatos jelzőcserével j ö t t létre a rőtfarkú rigó analógiás hatására. R ő t f a r k ú rigó Turdus naumanni (Chernél 7 4 5 ; E M 2 2 6 ) K o r á b b i neve, a Naumann rigója (Chernél) a lat. szakny. Turdus naumanni 'ua.' ( = Naumann rigója: B r e h m 1 : 8 5 ) tükörfordítása. A vörösfarkú rigó (Brehm—Schenk 2 : 5 3 ) t u d a t o s n é v a d á s ered­ ménye a m a d á r rozsdavörös farka alapján. A rőtfarkú rigó (Mada­ rász 1 0 8 ) úgyszintén. A füstös rigó (Gozmány 1 1 6 2 0 ) az ang. dusky thrush 'ua.' ( = sötét, feketés rigó: uo.) fordításának látszik.

Fenyőrigó Turdus pilaris (Chernél 7 4 6 ; E M 2 2 6 ; U 4 0 3 ) Élőhelyéről (fenyvesek, borókások) és táplálékáról (fenyőmag, borókamag) k a p t a legtöbb n e v é t : Fenyő madár ( 1 7 6 2 : P P . Ficedula a.), Fenyves-madár ( 1 7 9 3 : Grossinger 1 6 6 ) , fenyő rigó ( 1 7 9 9 : Fábián 3 7 5 ) , Fenyő-Rigó (Földi 1 6 3 ) , fenyős húri (Vajda 3 9 5 ; a húri-t 1. alább), fenyves rigó (N 3 1 5 . ) , fenyves (Chernél), fenyő húros (Somogy: Pungur). Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : ném. Wacholderdrossel ( = borókarigó), Krammetsvogel ( = f e n y ő m a d á r ) : 'ua.' (Brehm 1 : 8 1 ) . Idetartozik a felsőőri kornabiékk-madár (ŰMTsz.), amelynek előtagja 'borókafenyő'-t jelent (1. FTsz. kornabék a.), s amely az osztrák n y e l v j á r á s i kránebit 'ua.' átvétele (Imre S a m u : N y t u d É r t . 7 2 . sz. 8 8 ) ; v ö . még Suolahti 6 2 . A régi nyelvből és a nyelvjárásokból adatolható Huros-Madár ( 1 7 0 2 : Miskolczi 4 5 9 ) , Húros madár ( 1 7 0 8 : MA.), Húros madár ( 1 8 0 1 : P P B . ) , húros (Somogy, Nagy­ kanizsa, Pápa), Húros Rigó ( 1 7 0 2 : Miskolczi 4 5 9 ) , húros rigó (Udvar­ hely és Zala), húros madár (Pungur; ebből a l k o t t a elvonással és képzéssel V a j d a a húri-t) „valószínűleg azon alapulnak, hogy e m a d a r a k húsát egészben elkészítve, a béllel ( = húrral) e g y ü t t fogyasztásra alkalmasnak t a r t o t t á k " (TESz. húr a.), t e h á t nem beletlen ( = húrtalan), hanem belesen ( = húrosan) ették őket 282

(Mészöly: Nép és Nyelv 1 9 4 3 : 8 8 ) . E z t látszik bizonyítani Miskolczi leírása: „télben fenyőmaggal él, a' mikor kedvesebb és jobb ízű-is a' húsa; fenyőmaggal teli lévén, bélit ki sem vetik, hanem egészen sütik meg" (idézi Mészöly uo.). Királymadár n e v é t ízletes húsáról k a p t a (Mikesy: MNy. 1 9 4 9 : 1 9 9 ) , miként a császármadár is a magáét. A kendermagos rigó (Udvarhely: Pungur) nevet p e t t y e z e t t t o r k á ­ ról és melléről k a p t a ; v ö . énekes rigó a. A szürke rigó (Csíkgyimes csángóinál: Pungur) fejteteje, farcsíkja és a n y a k hátoldalának hamuszürke színe alapján keletkezett; v ö . énekes rigó a. A fehér­ szárnyú húros (Zala: Pungur) pedig szárnyának fehéres alsó oldala alapján j ö t t létre.

Örvös rigó Turdus torquatus (Chernél 7 4 1 ; E M 2 2 7 ; U 4 0 3 ) Első adata, az örves Rigó (Földi 1 6 4 ) a ném. Ringdrossel és a l a t . szakny. Turdus torquatus: 'ua.' ( = örvös rigó: Brehm 1 : 8 3 ) tükörfordítása. A névadás alapja a hím mellén levő széles, fehér félhold v o l t . A z örvös rigó először V a j d á n á l ( 3 9 4 ) bukkan föl, azóta változatlanul ez a m a d á r t u d o m á n y o s elnevezése is.

Vándorrigó Turdus migratorius (Brehm—Chernél 1 : 8 7 ; E M 2 2 7 ; U 4 0 5 ) Tükörszó; a ném. Wanderdrossel 'ua.' ( = vándorrigó: B r e h m 1 : 8 5 ) fordítása. A r r ó l k a p t a nevét, hogy Észak-Amerikából Európába is átkóborol. Idegen n y e l v i megfelelőit 1. N A 7 5 .

Fekete rigó Turdus merula (Chernél 7 4 2 ; E M 2 2 7 ; U 4 0 2 ) Első a d a t o l h a t ó neve a réz orrú Rigó ( 1 7 0 2 : Miskolczi 4 6 1 ) . E z t a n e v e t azért kapta, mert „orra ízép sárga" (i. h.). Fekete rigó ( 1 7 9 3 : Grossinger 1 6 1 ) neve fekete tollazata alapján született. Idegen nyelvi megfelelőkre v ö . : ném. R. Schwarzdrossel (Vajda 3 9 4 ) , fr. merle noir, or. lepHbíü dp03Ö, finn mustarastas, norv. svarttrost (NA 7 3 ) , észt mustrastas (Máger 1 7 2 ) ( = fekete rigó), ang. blackbird ( = fekete m a d á r : E M ) : 'ua.'. Mivel nálunk közismert madár, jelző nélkül: rigó-nak (Gozmány 1 1 6 1 7 ) is h í v j á k . 283

Szibériai rigó Turdus sibiricus (Brehm-Chernél 1 : 8 7 ; EM 2 2 8 ; U 4 0 4 ) Tükörszó; a lat. szakny. Turdus sibiricus 'ua.' ( = szibériai rigó: Brehm 1 : 8 5 ) fordítása. A n é v a m a d á r hazájára, Ázsiára u t a l ; v ö . szibériai pacsirta. Szőlőrigó Turdus iliacus (Chernél 7 5 1 ; E M 2 2 8 ; U 4 0 3 ) K o r á b b i nevei a Tsipegő Rigó (— csipegő rigó: 1 7 0 2 : Miskolczi 4 6 1 ; Tsipegő Rigó: Földi 1 6 3 ) és a Boros Pinty ( 1 7 0 2 : Miskolczi i. h.). A z előbbi hangutánzó; a csipog régi és mai N. csipeg (TESz. csipog a.) v á l t o z a t á n a k főnevesült melléknévi igeneve. Hang­ utánzó a ném. Zipdrossel 'ua.' ( = cip-rigó: Földi i. h.) előtagja is; vö. még E t S z . csipég a. A boros pinty (1. fönt), boros rigó ( 1 7 9 9 : Fábián 3 7 5 ) , boros húri (Vajda 3 9 6 ; a húri-t 1. fenyőrigó a.), bori rigó (Pungur) végső soron valószínűleg a ném. Weindrossel 'ua.' ( = szőlőrigó, boros rigó: Földi i. h.; B r e h m 1 : 8 1 ) szóra mennek vissza, miként az észt vainurastas 'ua.' ( = borosrigó: Mager 1 7 3 ) is; v ö . borpintyőke (téli pinty és erdei pinty a.). Szőlőrigó ( 1 7 9 9 : Mitterpacher, Comp. 1 7 6 ) , szőlősrigó (SI) n e v é t arról kapta, hogy „ k i v á l t bogyótermő bokrok, fák körül, gyümöl­ csösökben, s a szőlőkben szokott i t t létele a l a t t t a r t ó z k o d n i . . . A z érett szőlőket szívesen csipegeti s k á r t tehet szőlőterületeinken" (Chernél). Idegen n y e l v i megfelelőkre 1.: R. lat. szakny. Turdus vinetorum ( = szőlőskertek rigója), ill. ném. N. Weingartenvogel ( = szőlőskerti m a d á r : Brehm 1 : 8 1 , ill. Suolahti 6 5 ) : 'ua.'. A kerti rigó (Tisza melléke: Pungur) a m a d á r előfordulási helye alapján született. — A vörös rigó (Pungur) n e v e t narancsvörös belső szárnyfedőtollairól kapta. — A z őszi rigó (SI 3 6 3 ) jelzője arra utal, hogy e m a d á r nálunk októberben—novemberben l á t h a t ó ; v ö . nyári rigó (énekes rigó a.), nyári lúd, téli pinty, ill. vetési lúd a. — Valószínűleg idetartozik az ismeretlen eredetű győrke (Brassó m.: MTsz.): a rőtfarkú rigó neve nem lehet, m e r t e m a d á r Erdélyben nem fordult elő ( K e v e lekt.). Énekes rigó Turdus philomelos (Chernél 7 5 2 ; EM 2 2 8 ; ü 4 0 3 ) „ A m i t a pacsirta égfelé szálltában igazán »nagy hanggal« mond el, ugyanazt énekli hymnusszerű komolysággal, nem kisebb m ű v é 284

szettel az énekes rigó is a fasudár tetejéről" (Chernél). Ezért nevezik így: Éneklő Rigó (Földi 1 6 3 ) , éneklő húri (Vajda 3 9 5 ; a húri-t 1. fenyőrigó a.), énekes rigó (N 3 1 8 . ) , dalos rigó (Chernél); v ö . R. lat. szakny. Turdus musicus, ném. Singdrossel (Brehm 1 : 8 1 ) , ang. songthrush, fr. grive musicienne, or. neemü dpo3Ö, finn laulurastas (NA 7 4 ) , észt laulurástas (Máger 1 7 3 ) : 'ua.' ( = énekes rigó). P á k közli a hangyász rigó ( 2 0 1 ) nevet. A húros (Somogy, Zala), húros madár, húros rigó (N i. h.; Pungur) m a g y a r á z a t á t 1. fenyőrigó a. — Nyári rigó (N i. h.) nevét arról k a p t a , hogy tavasztól őszig v a n csak nálunk; v ö . korrelatív p á r j á t , az őszi rigó-t (szőlőrigó a.), ill. ném. Sommerdrossel 'ua.' ( = n y á r i rigó: B r e h m i. h.). A tekerményes rigó (Háromszék: N i . h.; Zala: Pungur) nem egészen világos. K e v e A n d r á s szerint sem a madár tollazata, sem repülése nem oka e névadásnak, lehet azonban énekére gondolni, a m e l y hosszú s több strófából v a n összeszőve (vö. a teker 'csavarva, sodorva készít v m i t ' (TESz.) jelentését). A tekerményes a teker ige -mény képzős származékának (vö. eredmény, következmény, teremt­ mény) a melléknévi továbbképzése. — Bükki rigó (Csíksomlyó, Háromszék: Pungur) n e v é t egyik előfordulási helyéről (bükkerdő) kapta. A szőke rigó (Diósjenő: Nógrád: P u n g u r ; Felsőtárkány: Hermán, Pászt. 6 5 6 ) és a szőrigó (Vasas: B a r a n y a : Beke: Nyr. 1 9 6 3 : 2 5 8 ; a sző előtag a szőke tövével, a R. sző 'szőke, fakó színű' melléknévvel azonos, 1. sárgarigó a.) sárgás, világos tollazata (melle, hasa) alap­ ján keletkezett. Szinonimája, a szürke rigó (Kelemen 2 6 1 ) m a g y a r á ­ z a t á u l 1.: „a csőr és a láb szürkés szaruszínű, az öregeké sárgás­ szürke" (Kelemen i. h.); v ö . fenyőrigó a. A kendérmagos rigó, kendérmagos rigu, kendérmagos rigóu (Vas: ŰMTsz.) nevet sűrűn p e t t y e z e t t melléről és oldaláról k a p t a ; v ö . fenyőrigó a. A székelyes csángó szturz, észtürz a rom. sturz 'ua.' átvétele (Márton—Péntek— Vöő 369). Léprigó Turdus viscivorus (Chernél 7 4 9 ; E M 2 2 9 ; U 4 0 3 ) Legtöbb n e v é t táplálékáról, a fagyöngyről, pontosabban a n n a k terméséről, a lépbogyóról, s az azzal összefüggő, 'főleg a fagyöngy bogyóiból fűzött, kisebb m a d a r a k fogására használatos anyag'-ot jelentő lép-ről (TESz. lép a.) k a p t a . A z idetartozó elnevezések: Fa gyöngygyei élő ( 1 7 0 2 : Miskolczi 4 6 0 ) , Lépes-madár ( 1 7 9 3 : Grossin­ ger 1 6 7 ) , lép-rigó ( 1 7 9 9 : Fábián 3 7 5 ) , lépevő madár ( 1 7 9 9 : Mitter­ pacher: Pungur), lépevő (SI 2 3 2 ) , fagyöngyevő rigó ( K r . 1 : 1 4 5 ) , 3

285

lép húri (Vajda 3 9 5 ; a húri m a g y a r á z a t á t 1. fenyőrigó a.), enyvevő rigó, N. enyves rigó ( K o m á r o m és Fejér m.), lépes rigó (Pungur). Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : lat. szakny. Turdus viscivorus ( = fagyöngyevő rigó), ném. Misteldrőssel ( = fagyöngyrigó), Mistler ( = fagyöngyös) (Brehm 1 : 8 0 ) , ang. mistle thrush ( = fagyöngy rigó: E M ) : 'ua.'. A m a g y a r nevek egy része bizonyára a latin és a német megfelelők fordítása. Több n e v e t a hozzá hasonló fenyőrigóval és énekes rigóval közö­ sen visel: szőke (Szilágy megye, U d v a r h e l y ) , szürke rigó (MarosTorda), kendermagos rigó (Székelyföld) (Pungur); m a g y a r á z a t u k a t 1. azok szócikkében. A húros (Somogy, Zala), húros madár, húros rigó (Udvarhely, Zala, Somogy) (Pungur), húrosmadár, húrosrigó (Hermán, Pászt. 6 5 0 ) neveket is t ö b b rigófajjal megosztva viseli, m a g y a r á z a t u k a t 1. fenyőrigó a. A cserregő rigó (Székelyföld) és csörgő rigó (Zala) (Pungur) sajátos hangja alapján született: „többnyire csak a k k o r ismerünk reá, mikor cserregő kserrr, psrrr, ratrrr szavát hallatja' (Chernél 7 5 0 ) . Több német nyelvjárási neve is hangutánzó; v ö . ném. Schnerrer, Schnarre, Zerrer, Zarrer (Suolahti 6 0 ) , miként a zűrjén tsak-tsak (Schmidt 1 5 8 ) is. A nagy rigó (Kelemen 2 7 7 ) jelzőjét azért k a p t a , m e r t ez a rigófaj a legnagyobb Európában.

Himalájai rigó Zoothera dauma (Brehm-Chernel 1 : 8 7 ; EM 2 2 9 ; U 4 0 4 ) Nevét azért kapta, mert ázsiai faj, s a Himalája vidékén is elő­ fordul. Minden bizonnyal Chernél alkotta.

CINEGEFÉLÉK -

PARIDAE

Cinege szavunk hangutánzó eredetű: „a cincog-íéle igék népes családjába tartozik. A m a d á r vékony, csipegő h a n g j á t a d j a vissza. Valószínű, hogy igenévi származéka egy cinég igének" (TESz. cinege a.). Szótörténeti a d a t a i : czinigem ( 1 5 1 2 körül, gr.), Czinge madár, Chyneghe, Tsinege, Czinége, fzenege-íogó, zenege, czinege, Tzínegő madár, czénégétől gr., cinöge, cinige, cinyege, cönöge, csenége, cénige (TESz. i. h.). Hangutánzó eredetű a cinke is: „a cinegé-\~e\ e g y ü t t a cincog családjába tartozik . . . Lehet a cinege hangtani változata, t e h á t egyszerűen igenévszerű alakulat, de lehet a hangutánzó t ő -ke kicsinyítő képzőnek megfelelő v á l t o z a t a is" (TESz. cinke a.). Szó286

történeti a d a t a i : Tzinke ( 1 7 8 7 ) , Czinkők gr., Tsinke, cince (ez utóbbi az eredeti forrásban Tzintze alakban szerepel: Grossinger 4 2 7 ) , cinike, cinke (i. h.). A nyelvjárási csincserere (Göcsej; 1. még Beke, Dtúl 6 8 ) , csincsere (Veszprém) is hangutánzó eredetűek; v ö . csincsereg, csincserget 'szól a cinege' (Székelyföld; valamennyi a d a t o t 1. EtSz.csincserere a.), csincseriköl (a cinege hangjának jellemzésére: Zala, Somogy: ÚMTsz. csincserékel a.). A palócoktól közölt csincsárárá megítélésem szerint a szlovák cincarara 'ua.' átvétele. A m a g y a r és a szlovák nevek hasonlóságát az u t á n z o t t madárhang azonossága is ma­ g y a r á z h a t j a (1. E t S z . i. h.). — A szikorá, szikorká (Nyitragerencsér: N y a t l . 6 2 9 . ) jövevényszó; a szik. sykora, síjkorka: 'cinke' átvétele (Kiss L a j o s : Nyr. 1 9 7 5 : 2 2 3 ) . — A z erdélyi nyelvjárási picigoj és alakváltozatai a rom. pitigoi 'ua.', & picigus pedig a rom. pitigus 'ua.' szóra mennek vissza (Márton—Péntek—Vöő 3 0 1 ; Bakos 3 5 5 , 4 4 4 ) . A cinigus (Magyarnemegye: E r d é l y : Nyatl. i. h.) a cinege és a picigus vegyülésével j ö t t létre. A kiccinke (Jászjákóhalma: Szolnok m.: Nyatl. i. h.) a kiscinke nyelvjárási változata. A cinkücce (Magyar­ nemegye: E r d é l y : Nyatl. i. h.) a cinkécske nyelvjárási megfelelője. A cinkusmadár (Körösjánosfalva: E r d é l y : ŰMTsz.) cinkus eleme valószínűleg a cinke és a picigus vegyülésével j ö t t létre (vö. följebb cinigus), de lehet -us kicsinyítő-becéző képzős alakulat is (vö. cicus). K o b á t f a l v á n (Erdély) pinty-nek is nevezik a cinegét (Nyatl. i. h.). A z erdélyi nyelvjárási cenegága, cenegegága, cinege-gágó, cinge goga (ÚMTsz. cinegegágó a.) énekekben, párosítóban fordulnak csak elő: a cinege, cenege szóból jöttek létre a ritmus k í v á n t a játszi szóalakítással.

Barkóscinege Panurus biarmicus (Chernél 6 8 6 ; EM 2 3 0 ; U 3 7 7 ) K o r á b b i neve Szakállas Czinke (Földi 1 7 7 ) , rendes szakállcin (Vajda 4 3 5 ; a cin a m a d á r hangját utánzó szó s — i t t — e g y ú t t a l madárnév is), szakállas czinege (Pák 2 1 2 ) , szakállas nádicinege, szakállas cinegető (N 2 8 3 . ) volt. E nevek a ném. Bartmeise 'ua.' ( = szakáll cinege: B r e h m 1 : 1 8 3 ) m i n t á j á r a keletkeztek. A néva­ dás alapja a madár hegyesen végződő széles b a r k ó j a volt. A barkós cinke (N i. h.), barkós cinege (Madarász 1 2 7 ) névre 1. Schenk: „tudományos magyar neve általában szakállas cinege, minthogy azonban szakáll a l a t t külön megjelölés nélkül is „körszakáll" értetődik, a barkós cinegének azonban kétoldali b a r k ó j a v a n , azért inkább barkós cinegének nevezem (Brehm—Schenk 1 : 287

177). A barkó jelentése: 'rövidre n y í r t keskeny oldalszakáll'. — A bajszos cinke (Petényi 237) az előbbiek szinonimája. Megfelelőkre v ö . : fr. mésange a moustaches, or. ycam.au cimuua, finnpartatiainen: 'ua.' ( = bajuszos cinege: NA 6 7 ) ; 1. még barkós poszáta, barkós füzike, bajszos sármány. A nádi cinege (Fejér m.: N i. h.; Velencei-tó: Chernél) élőhelye alapján keletkezett: „igazi otthona a magas, címeres náderdő, melynek sűrűségeit soha sem h a g y j a el" (Chernél 687). Sárgacsőrű cinege (Chernél) nevét a csőr élénk narancssárga színéről kapta.

ő s z a p ó Aegithalos caudatus (Chernél 6 8 3 ; E M 2 3 1 ; U 422) A z őszapó, ez az erdélyi, tiszántúli tájszóból lett t u d o m á n y o s m a g y a r név (N 282.; őszapa: Heves: MTsz. 2. ősz a.) azon az alapon született, hogy a m a d á r fejteteje v a g y egész feje fehér; v ö . : „feje fehér, nagyon emlékeztet a galambősz apóra, innen . . . őszapó . . . n e v e " (Hermán 143). L. még molnárcinke (Petényi 227) nevét, ill. ném. N. Mehlmeise 'ua.' ( = lisztescinke: B r e h m 1 : 180). A z apó utótagot ezen k í v ü l a névadás tréfás-becéző v o l t a is magyarázza. A z őszapó ugyanis „nagyon kicsiny; akkora, m i n t az ökörszem, de hosszú farka nagyobbnak m u t a t j a " (EM). Legtöbb n e v é t erről k a p t a : Hosszúfarkú Czinke (Földi 177), hoszú-farkú czinege (Pák 2 1 2 ) , dorongfarkú cinke (Dunántúl), rudas cinke (Drávafok), dorongos őszapó (N i. h.), hosszúfarkú cinege (Komárom), póznafarkú cinege, póznáscinke (Petényi 227), farkos cinke (Chernél), dorong­ farkú cinege, rudas cinke (Brehm —Chernél 1: 186), rudas cinege (Lovassy 367), durungfarku cinege (Nagykanizsa: ÚMTSz. dorongfarkú-cinege a.), dorongosfarkú cinege (őrihodos), dorongos farkú cinege (Farkasfa: Vas) (ŰMTSz. dorongosfarkú-cinege a.), kalánfarkú cinege (Zala: ÚMTSz.). Vö. ezekre az ugyancsak hosszú farkú szarka nevei közül: rudasmadár és durungfarkuszarka. Mint cinegefaj természetesen sokban hasonlít az ismert cinegékhez, azon k í v ü l „ősszel és télen cinegékkel vegyes, laza csoportokban j á r táplálék u t á n " (EM). Innen a felsorolt nevek cinege, cinke utótagja. Idegen nyelvi megfelelőkre v ö . : R. lat. szakny. Parus caudatus (= farkos cinege), ném. Schwanzmeise ( = farokcinege), Pfannestiel ( = ser­ penyőnyél) (Brehm 1: 180), ang. long-failed tit, fr. mésange a longue queue ( = hosszú farkú cinege), finn pyrstötiainen (NÁ 67), észt sabatihane (Máger 174) ( = farokcinege): 'ua.'. — Ebbe a csoportba tartozik Pécs vidéki nyelvjárási neve, az ösztönfarkú is, amely 'ösztökefarkú'-t jelent (e név az ösztön eredeti 'ösztöke; v a s v é g ű 288

bot a jószág ösztönzésére' jelentését őrzi, 1. Beke: Nyr. 1 9 3 9 : 8). Bába cinke (Zemplén: Chernél) n e v é t a barátcinegével közösen viseli. Petényi szerint ezt a n e v é t a barátcinege „czi-bába hívó hangjáról" (220) k a p t a . Mivel a két faj h a n g j á t t e k i n t v e is hasonló, joggal tesszük föl, egyazon névvel, t e h á t egy hangutánzó elnevezés­ sel v a n dolgunk. Ormánsági kimpics (OrmSz.) n e v e is hangutánzó eredetű, s a következő versikében fordul elő: „ K i k e l e t — kimpics —, h a nem fonta, nincs is" (Beke, D t ú l 68). További folklór-idézeteket 1. M o k á n y : N y t u d É r t . 1 0 5 . sz. 14. A különös egérmadár (Kelemen 257) nevet arról kapta, hogy — az egérhez hasonlóan — kicsi termetéhez hosszú farok társul, s tolla­ zata színei, élénk, ügyes mozgása is emlékeztetnek az egerekre. Vö. egérpinty (csíz a.) és ném. Mausvogel 'ökörszem' ( = egérma­ dár: Gozmány 1 1 5 5 3 ) . Barátcinege Parus palustris (Chernél 6 7 6 ; E M 2 3 1 ; U 420) „Fejteteje és t o r k a fekete. Fényes, fekete sapkája különbözteti meg a nagyon hasonló tollazatú kormosfejű cinegétől" (EM 232); erről k a p t a legtöbb n e v é t : Barát-tzinege ( 1 7 9 3 : Grossinger 429), barát czinke ( 1 7 9 9 : Fábián 386), pap-fejü cinege (Somogy: MTsz. l.papa,.), feketefejű cinege, barátfejű cinege, papfejű cinege (Brehm— Chernél 1 : 183), feketefejű cinke (Kelemen 254), fényesfejű barát­ cinege (Brehm—Schenk 1 : 164). Megfelelőkre v ö . a barát- előtagú madárneveket, illetőleg ném. N. Schwarzmeise ( = fekete cinege: B r e h m 1 : 178), Swattkoppmése (Suolahti 157), szb.-hv. sjenica crnoglava (NA 67) ( = feketefejű cinege): 'ua.'. A közönséges barát­ cinege (Chernél) a R. lat. szakny. Parus communis 'ua.' ( = közönsé­ ges cinege: uo.) n y o m á n a l k o t o t t név, s a r r a utal, hogy ez a cinegefaj gyakori nálunk. A kutyafejű cinege (Brehm—Chernél i. h.) tréfás, egyedi elnevezés a m a d á r fekete fejteteje alapján, hasonló­ ságon alapuló névátvitellel (vö. az egérpinty 'csíz' és az egérmadár 'őszapó' neveket). A középeurópai fényesfejű barátcinege (Schenk 1 9 3 8 : 29) t u d a t o s névadás eredménye a m a d á r fészkelőhelye alapján. A mocsári czinege (Pák 2 1 2 ) a lat. szakny. Parus palustris és a ném. Sumpfmeise: 'ua.' ( = mocsári cinege: V a j d a 434) [tükörfordítása. E z t a nevét egyik előfordulási helyéről k a p t a (Suolahti i. h.). — A szürke cinege, hamvas cinege (Brehm—Chernél i. h.) a tollazat színe alapján született: „pofái fehérek; h á t a barnás szürke; alsó teste, nyakoldalai szürkés szennyes-fehérek" (i. m. 1 8 2 ) ; v ö . ném. N. 19

Kiss Jenő

289

Grawmeise ( = szürke cinege), Aschmeise (= hamu-cinege), Mehlmeise ( = liszt-cinege): 'ua.' (Brehm 1: 178). Nem z á r h a t j u k ki azonban azt a lehetőséget sem, hogy német mintára tudatosan a l k o t o t t nevek. — A bába cinke (Petényi 220) m a g y a r á z a t á t 1. őszapó a. A bubosfejű cinege (Farkasfa: V a s : ŰMTsz. búbosfejű-cinege a.) búbos jelzője fekete, a tollazat többi részétől elütő fejteteje alapján j ö t t létre.

Lappföldi cinege Parus cinctus (EM 2 3 3 ; U 420) Első nevét, az örvös-cinké-t Hermán Ottó (Madh. 4 3 1 ) alkotta, bizonyára a m a d á r torokfoltja alapján. Második neve, a lappföldi barátcinege (NA 66) a ném. Lapplandmeise 'ua.' ( = lappföldi cinege: uo.) n y o m á n született. A z ú j a b b lappföldi cinege (EM) u g y a n o l y a n t u d a t o s névegyszerűsítés, m i n t a kormosfejű cinege a kormosfejű barátcinegé-hől.

Kormosfejű cinege Parus montanus (Chernél 6 7 6 ; EM 2 3 2 ; U 420) K o r á b b i neve, a hegyi barátcinege (Chernél) a ném. Bergmeise 'ua.' (== hegyi cinege: B r e h m 1 : 178) m i n t á j á r a a l k o t o t t név. A m a d á r tartózkodási helye v o l t a n é v a d á s a l a p j a ; v ö . lat. szakny. Parus montanus 'ua.' ( = hegyi cinege: EM). A z u t ó t a g o t az magya­ rázza, hogy ez a m a d á r nagyon hasonlít a barátcinegére: „az első szétválasztás (ti. e két madárfajé) azon az alapon történt, hogy a fej fekete s a p k á j a kormos-e, v a g y pedig fénylőfekete" (Brehm — Schenk 1 : 164). Mivel ennek a m a d á r n a k a sapkája fénytelen fekete, ezt nevezték el kormosfejű barátcinegé-nek (Chernél 1 9 1 8 : 55), m a j d egyszerűsítve kormosfejű cinegé-nek (Brehm —Schenk i. h.), a másik f a j t pedig fényesfejü barátcinegé-nek (1. barátcinege a.). Idegen n y e l v i megfelelőkre 1. N A 67, ill. a kormos előtagú madárneveket.

Búbos cinege Parus eristatus (Chernél 6 8 1 ; E M 2 3 3 ; U 420) V a l a m e n n y i n e v é t hegyes, fekete-fehér bóbitájáról kapta: Bóbitás-tzinege ( = bóbitás cinege: 1 7 9 3 : Grossinger 431), búbos czinke (1799: Fábián 386), búbos czinege (Pák 2 1 2 ) , bóbás cinege (Erdély; a bóbás a búbos v á l t o z a t a ) , bóbitás cinke, kontyos cinege (N 281.), bóbitás cinege (Chernél), kontyos cinke, kontyos cince (Gozmány 8432). Megfelelőkre v ö . a búbos, bóbitás, kontyos előtagú m a d á r ­ neveket, illetőleg lat. szakny. Parus eristatus, ném. Haubenmeise (Brehm 1 : 179), ang. eristed tit, fr. mésange huppée, or. xoXAaman CUHUl^a, finn töyhtötiainen (NA 66), észt tutt-tihane, tutiga tihane (Máger 1 7 6 ) : 'ua.' ( = bóbitás cinege), ill. ném. N. Schopfmeise 'ua.' ( = kontyos cinege: B r e h m i. h.). Fenyvescinege Parus ater (Chernél 6 7 4 ; E M 2 3 4 ; ü 4 1 9 )

Füstös cinege Parus lugubris (Chernél 6 7 9 ; E M 2 3 2 ; U 420) K o r á b b i neve, a gyászcinke, gyászos cinke (Petényi 2 2 1 ) tükörszó; a ném. Trauermeise 'ua.' ( = gyászcinege: uo.) fordítása. B a r n á s ­ fekete fejteteje, t a r k ó j a és n a g y torokfoltja v o l t a n é v a d á s alapja. A Nomenclator a gyászos cinege (278.) v á l t o z a t o t j a v a s o l t a tudo­ mányos m a g y a r nevéül. Megfelelőkre 1. gyász légykapó, gyászos légykapó (kormos légykapó a.), ill. lat. szakny. Parus lugubris, fr. mésange lugubre: 'ua.' ( = gyászos cinege: N A 67). A nagy barátcinege (N i. h.) a barátcinege korrelatív párja, s azt jelöli, hogy e m a d á r hasonló a barátcinegéhez, de j ó v a l nagyobb. A füstös cinege (Brehm—Schenk 1 : 163) t u d a t o s jelzőcserével j ö t t létre: gyászos előtagú t u d o m á n y o s m a g y a r m a d á r n e v ü n k nincs, a füstös jelzővel viszont több is alakult (füstös csér, füstös réce).

290

Elsőként adatolható neve, a Fattyú-tzinege ( 1 7 9 3 : Grossinger 430); előtagja nem világos. Fenyves czinege (Pák 2 1 2 ) , fenyves cinke (N 276.), fenyőcinke (Kelemen 275) n e v é t arról kapta, hogy „tartózkodási helye kizárólag a fenyves erdő v a g y fenyő- és lomb­ fákkal k e v e r t á l l o m á n y " (Chernél 6 7 5 ) ; v ö . fenyőrigó, fenyőszajkó, illetőleg ném. Tannenmeise ( = fenyőcinege), Harzmeise ( = g y a n t a cinege), R. lat. szakny. Parus pinetorum ( = fenyvesek cinegéje) (Brehm 1 : 176), finn kuusitiainen (NA 66), észt kuusetihane (Máger 176): 'ua.' ( = fenyőcinege). Másik n e v é t , a fekete cinké-t (N i. h.), fekete czinegé-t (Pák 2 1 2 ) arról kapta, hogy a „fej és a n y a k a hátig, áll és torok fekete" (Brehm—Chernél 1 : 1 8 1 ) . E r r e v ö . a fekete jelzős madárneveket, illetőleg lat. szakny. Parus ater, fr. mésange nőire, svéd svartmes (NA 66), ném. N. Schwarzmeise (Suolahti 158), észt musttihane (Máger 1 7 6 ) : 'ua.' ( = fekete cinege). 19*

291

K é k cinege Parus caeruleus (Chernél 6 8 0 ; E M 234; ü 4 1 8 ) Kék-tzinege ( 1 7 9 3 : Grossinger 430), kék Czinke ( 1 7 9 9 : Fábián 386), kékfejű cinke (N 280.), kékfejű cinege (Brehm—Schenk 1 : 160) n e v e onnan származik, hogy „fejteteje, szárnya és farka ragyogó égszínkék" (EM). Idegen n y e l v i megfelelőkre 1.: lat. szakny. Parus caeruleus, ném. Blaumeise, ang. blue íit, fr. mésange bleue, finn siniíiainen (NA 66), észt sinitihane (Mager 1 7 6 ) : 'ua.' ( = kék cinege). Fejér-tzinege ( 1 7 9 3 : Grossinger 432), molnár cinege (Vas: N i. h.), mónár cinege (Felsőőr: ÚMTsz.) nevének az a magyarázata, hogy „kékszínű sapkája alul fehéren szegett. T a r k ó j á n fehéres folt" (EM), tehát m i n t h a „lisztes" volna. V ö . erre molnárfecske, molnárka (kisposzáta a.), ill. ném. N. Mehlmeise ( = lisztes cinege) és Blaumüller ( = kék molnár): 'ua.' (Brehm 1 : 1 7 5 ) . A bófiacinege (Vas: ŰMTsz. bolhacinege a.) tréfás névadással keletkezett a m a d á r kicsi termete s mozgékony természete a l a p j á n ; v ö . fatetű (hegyi fakusz a.). A bókacinege (Szekszárd: UMTsz. i. h.) az előbbi v á l t o z a t a . — A cikolka (Berencs, Cs.: ŰMTsz. cikolka a.) ismeretlen eredetű. J e l z ő nélküli n e v e a cince (Gozmány 8430), amely a cinke v á l t o z a t a . Lazúrcinege Parus cyanus (Chernél 6 7 9 ; E M 2 3 5 ; U 419) A lazúr cinege (N 279.) a ném. Lasurmeise 'ua.' ( = lazúrcinege: B r e h m 1 : 175) részfordítása. A n é v a d á s alapja az volt, hogy e m a d á r „felül t ú l n y o m ó a n lazurkék" (Brehm—Chernél 1 : 180). A n é v v á l t o z a t o k : lazur cinege (Chernél), lazurcinke (Gozmány 8433). A lazar cinke (N i. h.) jelzője sajtóhibás alak. A lazúr latin eredetű szó (1. TESz. lazúr a.). A búzavirág cinege (N i. h.) a lazúr t u d a t o s magyarosítási szándé­ k á v a l született, de nem v e r t gyökeret. Széncinege Parus major (Chernél 6 6 4 ; E M 2 3 5 ; U 417) Legismertebb cinegénk tudományos m a g y a r neve, a széncinege (SzénCzinke: Földi 1 7 6 ; szénczinege: P á k 2 1 1 ) tükörszó; a ném. Kohlmeise 'ua.' ( = széncinege: Brehm 1 : 1 7 2 ; Suolahti 154) fordí­ tása. A m a g y a r b a n ez az egyetlen madár, amelynek nevében a szén szó előfordul (1. még szenes c m ' u a . ' : Hermán 137), a németben 292

viszont gyakoriak a Kohl- ( = szén) előtagú madárnevek; v ö . pl. Kohlamsel 'fekete rigó' ( = szénrigó: B r e h m 1 : 84), Kohlvögelchen 'rozsdás csaláncsúcs' ( = szénmadárka: i. m. 162), Kohlente 'üstökös réce' ( = szénréce: Suolahti 435), Kohlfalcke 'vándorsólyom' ( = szénsólyom: i. m. 337) stb. Mivel a legismertebb cinegefaj nálunk, „országszerte csak cinege v a g y cinke, sőt cince (Győr m.)" (Chernél) a neve. „Télen előszere­ tettel falatozza . . . az olajos m a g v a k a t . . . Ezek közül különösen csemegéi a tök, ugorka . . ." (Chernél 672), innen tökmagcinege (Magyarszecsőd, V a s : Chernél) és tökcinege (Hermán 137) n e v e . A kerti cinege (Madarász 137) mesterséges elnevezés: „Magyar­ országon mindenütt, a hol . . . .kertek, gyümölcsösök . . . v a n n a k , igen közönséges" (i. h.). A tükrös cin (Hermán i. h.), tükrös cinege (ÁSz. 36) a ném. N. Spiegelmeise 'ua.' ( = tükrös cinege: B r e h m 1 : 172) tükörfordítása. Nagy cinege (Lovassy 259) neve a lat. szakny. Parus major 'ua.' ( = nagyobb cinege: B r e h m i. h.) n y o m á n s azon az alapon j ö t t létre tudatos névadással, hogy e m a d á r a nagyobb cinegefajok közé t a r t o z i k ; v ö . rom.pitigoimar'e 'ua.' ( = n a g y cinege: Kelemen 256). P e t é n y i a pintyes cinké-t ajánlotta nevéül, mivel hívóhangja véleménye szerint pin-pinty (216). A széncinege h a n g j a „Rendkívül változatos. Csengő kora tavaszi énekére számtalan m a g y a r hangutánzó kifejezés v a n : Kicsit-ér, kicsit-ér, nyitni-kék, nyitni-kék" (EM), nincs-erre, nincs-erre (az ehhez kapcsolódó rábaközi m o n d á t 1. Chernelnél: 669), kis-cipő, kis-cipő, kis-cipő, itt-itt, itt-itt, itt-itt (Somogyban), künn-csücsü, künncsücsü (Székelyföld), kün-csics, kün-csics, kün-csics (Torockó) (Chernél 669 — 6 7 2 ; 1. még M o k á n y : N y t u d É r t . 1 0 5 . sz. 14, ill. sárgarigó a.). Több n e v e t is köszönhet v á l t o z a t o s h a n g j á n a k : kimpics ( K a t á d f a : B a r a n y a ) , kümpics (Lasztonya: Zala és Moldva, i t t a cinke h a n g j á t jelöli csak), küncsics (Somogy), küncsicsmadár (Gyerővásárhely: Kolozs m.), kümpicsmadár (Moldva), kimpicskó (Nagyszalonta; ez kicsinyítő képzős származék) (ŰMTsz.), küncsics, künpics (Kelemen 2 5 6 ; népetimológiás értelmezéssel jelentést is tulajdonítanak neki, 1. M o k á n y i. h.), t o v á b b á nincsőke (Boda: B a r a n y a : ŰMTsz.; ez a madárhangot utánzó nincs kicsinyítő képzős származéka), illetőleg cicipá madár (őrihodos: ŰMTsz. cicitármadár a.), ennek előtagjához v ö . a V a s megyei (Molnaszecsőd) mondókát: „Cici Pál, m i t csinál? Tudja Pál, mit használ" (Pungur jegyezte föl 1902-ben: kézirat), illetőleg Hermán Ottó megjegyzését: „ A cziczi-pe—cziczi-pe szavú m a d á r a széncinke" (TermTudKözl. 1 8 9 8 : 673), s a név rábaközi v á l t o z a t á t , a csicsipál-t (MihTsz.). A R á b a g y a r m a t r ó l közölt cicitár (ŰMTsz.) is hangutánzó, a cicipál „párja". 293

A Szegczinege (Pák 2 1 1 ) , szegcin (Hermán 137), szegcinke (Goz­ m á n y 8435) és a fűrészelőmadár (Brehm —Schenk 1: 56) eredete nem világos. Függőcinege Remiz pendulinus (Chernél 6 8 9 ; EM 2 3 5 ; U 422) A régi nyelvben több n é v v á l t o z a t a is v o l t : Fygemadár (1517: MNy. 1 9 1 5 : 82), Fűge ( 1 6 2 1 : MA.), Figemadár (17. sz.: E t S z . 2. füge a.), Figék gr. ( 1 7 9 9 : Fábián 3 8 7 ; fige: Hermán, Pászt. 649, 659), Függő madár, Füge-madár ( 1 7 9 3 : Grossinger 4 2 5 , 433), függöczinkék ( 1 7 9 9 : Fábián 387), függőcinege (N 284.; függőcinke: G o z m á n y 9776). Nevét nem arról kapta, hogy ügyesen függve, him­ bálózó ágakon is tornászva keresi és eszi táplálékát (mindegyik cinegefaj ezt teszi), hanem mesterien épített függő fészkéről. A füge, fige bizonyára a korábbi fügemadár, figemadár összetételből v o n ó d o t t el, v á l t ki jelentéstapadással. A fügemadár, figemadár jelentése 'függő madár' volt, ahogy a fügefészek (Fűgefészec: MA. 1 6 2 1 ) is 'függő fészek'-et jelentett. A z sem lehetetlen, hogy a fügefészek előbb keletkezett, mint a fügemadár, s h o g y e m a d á r n é v létrejöttében a fügefészek-nek is v o l t szerepe: elősegíthette ugyanis a fügemadár kialakulását a gólyafészek: gólyamadár, fecskefészek : fecskemadár stb. -félék analógiás hatása. Tudományos m a g y a r neve eredetileg nyelvjárási szó volt. A fügemadár, figemadár alakok a függ (~ figg) régies melléknévi igenevei, t e h á t a függő, figgő v á l t o ­ zatai (ilyen alakulat a hulla, lenge, penge, pörge stb.). A z -e képző­ változat, illetőleg a füge, fige eredeti jelentésének az elhomályosulását jól m u t a t j á k régi állattani szakíróink megjegyzései, akik a szóban forgó a l a k o k a t helytelennek ítélték (Grossinger, Gáti; Földi: ,,Függőmadár . . . nem figemadár": 1 7 7 ; Szent-Györgyi: „függő madár, mellyet némellyek hibásan fige madárnak h í v n a k " : 1 3 3 ; Nomenclator: ,,A Fige madár név a nép szájára tévesztés u t j á n került a Függő madár h e l y e t t " : 71 stb.). Szó sincs tévesztésről, csupán arról, hogy a függő régi és n y e l v j á r á s i alakjai egybeestek a füge (fige) 'egy f a j t a déligyümölcs' főnévvel, s egyre inkább az utóbbit értették bele ebbe a madárnévbe is (ez v o l t a tévedés, de n y e l v i szempontból érthető, természetes tévedés). Grossingernél a fügemadár mind a függőcinegét, mind a fügemadarat (Feigenfresser) jelöli (384, 425). Földi — helyesen — különbséget tesz közöttük: a figemadár nevet foglalja le az utóbbi, a függőmadár elnevezést pedig az előbbi jelölésére (172, 177). Mind a fügemadár, mind a figemadár adatolható az ŰMTsz. anyagából is. A z előbbi GyőrSopron, Mosón, Vas, Szabolcs-Szatmár és B i h a r megyéből, az

294

utóbbi Szabolcs-Szatmár és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből. A z E t S z . (2. füge a.) véleménye szerint a füge(madár) a latin név (avicula sycalis = füge madaracska) alapján alkotott műszó, amely előfordul a barázdabillegető neveként is. A z utóbbi téves szótárírói névhasználat. A z E t S z . véleményét azért nem fogadom el, mert a fige(madár), füge(madár) régebbi és mai nyelvjárásokból is adatolható, márpedig mesterséges állattani műszók — főként korábban — nem terjedtek el a népnyelvben. Továbbá: a függő­ cinege nálunk állandó, t e h á t megfigyelhető, s legföltűnőbb jellem­ zője ág végén függő fészke, amelyet v a l a m e n n y i európai madár közül a legmesteribben épít. Nem valószínű, hogy nem nevezték v o l n a el legjellemzőbb tulajdonságáról. Pungur kéziratos összeállí­ tásában sorra v é v e a szótári a d a t o k a t s az ornitológiai tényeket, a r r a a megállapításra jut, hogy a fügemadár 'függőcinege' füge eleme eredetileg nem lehet azonos az 'egy f a j t a déligyümölcs' jelentésű főnévvel; 1. még Tolnai: Nyr. 1 8 9 8 : 5 1 1 . V a j d a rendes csügecin-je (436) mesterséges szóalkotás: a csüge a csüng csüg v á l t o z a t á n a k a régies igeneve (a mai csüngő megfelelője), a cin pedig a cinege, cinke t ö v é v e l azonos. A felsorolt nevek idegen n y e l v i megfelelőire 1.: lat. szakny. Parus pendulinus, ang. penduline tit, fr. remiz penduline (— függő cinege), ol. pendolino ( = függő): 'ua.' (NA 67). A Remiz ( 1 7 9 3 : Grossinger 449), Remicz (Földi 177), remic (Cher­ nél) jövevényszó; a ném. Remiz 'ua.' (Brehm 1 : 184) átvétele (Grossinger a német szó írott, Földi m á r e j t e t t v á l t o z a t á t közli). A zacskós cinege (Kelemen 178) a zacskó alakú fészek alapján j ö t t létre; v ö . ném. Beutelmeise 'ua.' ( = zacskócinege: B r e h m i. h.). A m a g y a r név valószínűleg a német szó tükörfordítása. Vö. még finn pussitiainen 'ua.' ( = zacskócinege: N A 67). K a s s a i szerint v a n sárgelle (Bekőce: Heves) és sárvéhely (Noszvaj: Borsod: 4: 274) n e v e is. A sár előtag mindkét szóban a 'sárga' jelentésű R. sár melléknévvel azonos (a madár alsó oldala sárgásfehér); v ö . sármány, sár-küllő (zöld küllő a.). A gelle és a véhely ismeretlen eredetűek. A véhely-re v ö . a sárgavelyhe 'sárgarigó' második elemét. CSUSZKAFÉLÉK ÉS HAJNALMADÁR-FÉLÉK

-

SITTIDAB

Csuszka Sitta europaea (Chernél 6 6 1 ; E M 2 3 6 ; U 423) A csuszka (Tsuszka: 1 7 8 7 : T E S z . csuszka a.; csúszka: BrehmChernel 1 : 193) eredetileg nyelvjárási szó volt, állattani szakíróink t e t t é k t u d o m á n y o s m a g y a r n é v v é (Chernél Borsodból közölte). 295

Elvonással j ö t t létre a hangutánzó eredetű csuszkái-hői (TESz. i. h.); 1. még nagy tarkaharkály a. is. A n é v a d á s alapja a csuszkák mesteri mozgása és harkályszerű kúszása v o l t ; „hosszú ujjú, erős lábukkal megkapaszkodva, fejjel lefelé is teljes biztonsággal" (EM) mozognak. A fakusszal szemben a csuszka a fák kérgén lefelé is t u d mozogni: kúszik fölfelé, csúszik lefelé ( K e v e lekt.). A har­ kályokhoz hasonló életmódjuknak több n e v e t is köszönhetnek (a legtöbb mind a harkályokra, mind a csuszkára v o n a t k o z i k ) : famászó harkály ( 1 7 6 7 : P P B . 1 3 1 ) , Fa-máfzó ( 1 7 9 3 : Grossinger 320), fakúfz ( 1 7 9 9 : Fábián 330), közönséges favágár (Vajda 4 6 6 ; a vágár a vág ige -ár képzős származéka), kurta favágó, kurta kopács (N 274.), kéregfutó, favágó, hamuszínű harkály (Mitterpacher, Comp. 1 5 7 : P u n g u r k.), fakopács, cinkeharkály (mert j ó v a l kisebb a harkályok­ nál; v ö . erre ném. N. Spechtmeise 'ua.' ( = h a r k á l y cinke: Brehm 1: 1 8 8 ; ezért nevezik Kurtakalapáts-nsk (Nádaskay 275), tömzsi csuszká-nak., kurta kalapács-nak (Pest és Zemplén m.) (N i. h.) is) (Chernél). T o v á b b á : csuszka-kalapács (TSz. 81), kurtakalapács (Zemplén), kéregszutyóka (Chernél), kovács (Brehm —Chernél 1: 193), fakúszó (Sopron m.), kopács, kicsi horokáj (Háromszék m.), kurtakalapács favágó, szutya (Zala, Somogy), szutyóka (Zala, So­ mogy), kéreg-szutya (Zala) (Pungur k.), kéregszutyók (ÁSz. 4 1 ) ; az utóbbiak e r e d e t m a g y a r á z a t á t 1. nagy tarkaharkály a. További magyarázatul pedig 1.: „ H a v a l a m i t talált, erősen kopácsol, s nem­ csak n y a k á t , hanem egész testét h á t r a h a j t j a s gyorsan rángatja, h o g y csőrcsapásainak megfelelő erőt kölcsönözhessen" (Chernél 662). A fejtető és hátoldal szürkéskék színe alapján, illetőleg a zöld küllőéhez hasonló h a n g j a (küj, küj, küj) m i a t t létrejött nevei: kék külü (N i. h.), kék küllő (Chernél), kék külű (Brehm—Chernél 1 : 193), kék-Harkály (Nádaskay 275), kék-facsúcs (Pungur k.), küllő (Madarász 145). Erdélyi tüj-tüj (Pungur k.; Chernél), tüjtüjmadár (Aquila 1 9 1 4 : 208) n e v e hangutánzó eredetű: „Hivogatója csengő, fütyülő tüj-tüj-tüj" (Brehm —Chernél 1 : 195), t e h á t a m a d á r hangját utánzó hangsor v á l t m a d á r n é v v é . Hujángató madár-nsbk (Alföld: Chernél), hujángató-nak (Aquila i. h.) ismétlődő, éles füttyögetéséről nevezték el. U g y a n c s a k hangutánzó eredetű höcs (őrség, Vas, Zala, Göcsej), hőcs madár (Hetes, Zala) (Pungur k.), höccs (MTsz.), illetőleg a höcsök (Somogy, Zala: P u n g u r k.), amely neveket a n a g y t a r k a h a r k á l l y a l közösen visel (magyarázatu­ k a t 1. ott). A V a s megyei köcsögmadár (Chernél; P u n g u r k.) a hang­ utánzó höcsök népetimológiás értelmesítésével keletkezett. A kéreg­ szűcs (Nagykanizsa: Chernél) nevet azért kapta, mert a fák kérgé­ nek szorgalmas vizsgálója és munkása (1. följebb kéreg futó, kéreg296

szutyka, kéregszutyóka); v ö . észt megfelelőjét: puukoristaja 'ua.' ( = fatakarító, fatisztító: Máger 177). A ponc, közönséges ponc ( 1 8 7 7 : P u n g u r k.) ponc eleme 'véső'-t jelent (német eredetű szó, 1. TESz. poncol a.), s ahogy a kalapács, úgy — névátvitellel — v á l t ez is m a d á r n é v v é . A németből a N. Baumhackel-t 'ua.' (Brehm 1 : 194) idézhetjük, amely szó szerint 'fakapácská'-t jelent. A sáros höcsök, sárostapasz (Vas) neveket azért kapta, m e r t „ A tágabb szájú odú nyílását sártapasszal szűkíti le" (EM 237). Ezért nevezik — metaforikus névátvitellel — így is: Pina fonó (Csík, Háromszék: P u n g u r k.). A fargita ( 1 7 9 9 : Fábián 334; Pungur k.) ismeretlen eredetű. K o r z i k a i csuszka Sitta whiteheadi ( B r e h m - C h e r n é l 1 : 1 9 4 ; E M 2 3 7 ; U 424) K o r á b b i neve, a Whitehead csúszkája (Brehm—Chernél) a lat. szakny. Sitta whiteheadi 'ua.' ( = W h i t e h e a d csuszkája: uo.) fordí­ tása. A korzikai csuszka (NA 6 8 ; korzikai csúszka: Makatsch 384) a ném. korsikanischer Kleiber 'ua.' ( = korzikai csuszka: uo.) fordításával j ö t t létre. A névadás alapja az v o l t , hogy ez a csuszka­ faj csak K o r z i k á n él. Harmadik neve, a sapkás csuszka (Gozmány 1 0 469) is fordítás; a ném. Kappenkleiber 'ua.' ( = sapkás csuszka: uo.) névből. E z t a nevét fekete fejéről kapta. Szirti csuszka Sitta neumayer ( B r e h m - C h e r n é l 1 : 1 9 4 ; E M 2 3 7 ; U 423) A szirti csúszka (Brehm—Chernél; szirti csuszka: B r e h m — S c h e n k 1: 152) tükörszó; a ném. Felsenkleiber 'ua.' ( = szirti csuszka: Brehm 1 : 193) fordítása. A m a d á r élőhelye (szirtek, sziklás hasadé­ kok) v o l t a n é v a d á s alapja. Kövi csuszka (Brehm—Schenk i. h.) neve t u d a t o s jelzőcserével, a kövi előtagú m a d á r n e v e k követésével született. A sziklai ponc (Gozmány 10468) u t ó t a g j á n a k magyaráza­ t á t 1. csuszka a. H a j n a l m a d á r Tichodroma muraria (Chernél 6 5 6 ; E M 2 3 8 ; U 424) Első neve, a Fal-máfzó ( 1 7 9 3 : Grossinger 320) a lat. s z a k n y . Tichodroma és a ném. Mauerláufer: 'ua.' ( = falfutó: V a j d a 469), illetőleg a R. lat. szakny. Gerthia muraria 'ua.' ( = fali csuszka: uo.) 297

t u d a t o s magyarítása azon az alapon, hogy e m a d a r a k ,,a' falakon j á r n a k " (Fábián 3 3 1 ) . Földi Falmászó Fakúsz (152), V a j d a rendes f alkusz (i. h.) néven í r t a le. Ezek n y o m á n — némi változtatással — j ö t t létre a rendes falkúszó és a falkúszó (Reisingertől idézi Pungur k.), ill. a falkusz (Gozmány 11 308). Egyéb nevei azzal kapcsolatosak, hogy „csak a kopár sziklákon szeret mászkálni" (Brehm—Chernél 1 : 203): kőmászó, kőszáli fal­ mászó, sziklamászó (N 272.), kofali Harkály (Nádaskay 275), lepke­ madár (Madarász 147, m e r t röpte lepkeszerűen csapongó: K e v e lekt.), sziklakúszó (Kelemen 285). Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . a föntebb idézetteken k í v ü l ném. Mauerspecht ( = fali harkály) és Mauerklettefr] ( = falmászó: G o z m á n y i. h.), illetőleg finn kalliokiipija ( = sziklamászó): 'ua.'. A hajnalmadár (Chernél) „új n é v szárnyainak szép hajnalpiros színe u t á n " (Bodnár: Aquila 1 9 1 4 : 208). K e v e A n d r á s szóbeli közlése szerint valószínűleg maga Chernél a l k o t t a a m a d á r kiterjesz­ t e t t állapotban jól l á t h a t ó rózsaszínű, hajnalpírra emlékeztető szárnya alapján.

FAKUSZFÉLÉK

-

R ö v i d k a r m ú fakusz Certhia brachydactyla ( B r e h m - C h e r n e l 1: 2 0 0 ; E M 2 3 9 ; U 425) K o r á b b i neve, a rövidujjú fakúsz (Brehm—Chernél) tükörszó; a lat. szakny. Certhia brachydactyla 'ua.' ( = r ö v i d u j j ú fakusz: B r e h m 1 : 194) fordítása. A névadás alapja az volt, hogy rövidebb ennek a m a d á r n a k a k a r m a , mint a hegyi fakuszé. E m i a t t nevezte el Chernél — állattanilag pontosabb megfogalmazással — rövidkarmú fakusz-nak (Chernél 1 9 1 8 : 54; rövidkarmú fakúsz: Gozmány 2397), éspedig a hosszúkarmú fakusz 'hegyi fakusz' ellenpárjaként. A kerti fakúszó-t (Brehm—Schenk 1 : 145) és a kerti fakúsz-t (Schenk 1 9 3 8 : 28) a m a d á r élőhelye alapján, illetőleg német és francia m i n t á k n y o m á n a l k o t t á k ; v ö . ném. Gartenbaumlaufer és fr. grimpereau des jardins: 'ua.' ( = kerti fakusz: NA 68).

CERTHIIDAE

Hegyi fakusz Certhia familiáris (Chernél 6 5 8 ; E M 2 3 8 ; U 425) A fakusz szótörténetét, eredetmagyarázatát 1. nagy tarkaharkály a. K o r á b b i tudományos neve a Közönséges Fakúsz (Földi 152), illetőleg fakúsz (Chernél; fakusz: K e v e 1 9 6 0 : 62) volt. A névadás a l a p j á r a 1.: „mindig a fatörzsek t ö v e t á j á r a száll s szökkenésszerűen, egyenesen v a g y csavarvonalalakban . . . kúszik föl a fára" (Chernél 659). Fakúszó (Pungur k.), dunántúli famászó (Chernél; v ö . csuszka a.), valamintfamászós (Brehm—Schenk 1 : 144) n e v é t is magyarázza az idézet. Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : ang. tree-creeper, svéd tradkrypare, norv. trekryper, finn puukiipija (NA 68), ném. N. Baumsteiger ( = famászó), Baumrutscher ( = facsúszó) (Brehm 1 : 194), Baumkletterlein ( = kis famászó: Suolahti 1 6 3 ) : 'ua.'. A fa-tetü (MTsz.), fatetü (Baja, Szlavónia, D u n á n t ú l : N 273.) hasonlóságon alapuló névátvitellel, tréfás névadással j ö t t létre; v ö . bóhacinege (kékcinege a.). — A kis harkál és kis harkán (Zala, Somogy: Pungur k.) a harkályokhoz v a l ó hasonlósága, s azokénál kisebb termete alapján született. — A z erdei fakúsz és hosszúkarmú fakúsz (Brehm—Schenk 1 : 144) t u d a t o s n é v a d á s eredmé­ n y e a madár élőhelye s hosszú karmai alapján. — A z északi fa298

kúsz (Chernél 1 9 1 8 : 54) a ném. nordischer Baumlaufer 'ua.' ( = északi fakusz: uo.) fordítása. A legújabb hegyi fakusz (EM) nevet is élőhelyéről, tudatos névadással kapta.

SÁRMÁNYFÉLÉK

-

EMBERIZIDAE

A sármány szótörténeti adatai: Sármaló (1604), Sarmalyu, sármály, sármányról gr., Sármáló, Sarmantyuk gr., sármályú, Sármálú, sármántyú, sármán, sarmadli, sarmandli, sármándli (TESz.), illetőleg sármányka (Miskolczi 4 1 0 : 1 7 0 2 ; kicsinyítő képzős származék), farmonták gr. (Fábián 3 7 9 : 1799), sármánykó (Tisza­ mellék, Tiszántúl: N 132. nem a.; kicsinyítő képzős származék), sármóka (Szolnok-Doboka) és sármók (Técső, Visk: Máramaros m.: Nyr. 1 9 6 3 : 2 5 6 ; az elhomályosult sármánká-ból képzőbokorcseré­ vel). _ „Összetett szó. Előtagja a 'sárga' jelentésű sár . . . ; u t ó t a g j a a 'madár begye, állat melli, hasi része' jelentésben használt mái. . ., illetőleg ennek melléknévképzős származéka. A névadást a m a d á r sárga mellrésze magyarázza; v ö . vörösbegy 'egy f a j t a énekes madár'. A sármái, sármály stb. ~ sármálú, sármáló, sármályú stb. alakok egy ideig egymás mellett élhettek. A z -ó, -ú melléknévképző végleges eltűnését a tagok elhomályosulása idézhette elő . . . a sármántyú, sármándli-íélék feltehetően játszi-analógiás fejlemények" (TESz. sármány a.). V ö . még sárgyóka (sárgarigó a.).

299

Sordély Emberiza calandra (Chernél 6 2 3 ; E M 239; U 461) A sordély szótörténeti adatai: gordel (1395 k.), fordel, sordélt gr., sordélynak gr., Sordélly, Sardély, csordélyok gr., sördén, surdé, surgyé, sorgyé, sérdin, sordéj, sördin, sördin, sordin, Surgyi, Zsördin (TÉSz. sordély a.), csordály, csordé (CzF. sordély a., az utóbbi SzegSz. is sordély a.), csurdé (Jászberény), surjé (Chernél). „Ismeretlen eredetű. Lehet, hogy -él, -ély képzős származék (vö. harkály, seregély stb.), esetleges alapszavát azonban nem lehet megnyugta­ tóan etimologizálni . . . A 'sárga' jelentésű sár származékaként v a l ó m a g y a r á z a t a hang- és alaktani okok m i a t t kevéssé valószínű. A serit ige ser- tövéhez, a csorda főnévhez kapcsolása, v a l a m i n t kaukázusi származtatása téves" (TESz. i. h.). Esetleg gondolha­ tunk hangutánzó eredetre. Jellegzetes énekéről t ö b b nevet is k a p o t t (1. alább), a sordély „surrogó" (Kelemen 209) éneke, si-ri-ri-íé\e (Aquila 1 9 1 4 : 207) hangja alapján keletkezhetett. Alaktanilag a sordély -d gyakorító képzős hangutánzó igető -ély képzős szárma­ zéka lehet e szerint. Végződésére 1. harkály, seregély, sirály. A sodrómadár (SzegSz.) előtagja a sordé népetimológiás v á l t o z a t a . Köles-madár ( 1 7 9 3 : Grossinger 182), köleses sármány (Vajda 437), kölesi sármány (Petényi 201) nevét arról k a p t a , hogy „ősszel csapa­ tosan j á r a kölesföldekre" (Petényi i. h.); v ö . ném. Hirsenammer 'ua.' ( = kölessármány: B r e h m 1 : 342). Csicsiri (Dunántúl: N 250.), csücsörgő (Dunántúl: Chernél), v a l a m i n t csicseri és kikirics (EtSz. csicseg a.; B r e h m — S c h e n k 1 : 209) n e v e hangutánzó eredetű, miként a ném. N. Klitscher és Knipper: 'ua.' (Brehm i. h.) is („Éneke . . . úgy hangzik, m i n t h a kulcscsomót csörgetnének": EM). A szürke sármány (Kelemen 208) a m a d á r szürkés tollazata alapján született; v ö . ném. Grauammer 'ua.' ( = szürke s á r m á n y : B r e h m i. h.).

Citromsármány Emberiza citrinella (Chernél 6 2 5 ; E M 2 4 0 ; U 4 6 1 ) A legismertebb sármányfaj nálunk. Ezért a nyelvjárásokban gyakran csak sármány-n&k nevezik (e szó különböző alakváltozatai­ ban, 1. föntebb). A sármánkó (Erdély) és a sármánykó (Chernél) a sármány -kó kicsinyítő képzős származéka. A sármáluó, sármályú (Chernél), sármálló (Kisfalud-Mihályi: R á b a k ö z : saját gyűjtés), illetőleg az arammáluó, arany málé (Nyr. 1 9 3 8 : 67) összetételek u t ó t a g j a még őrzi az eredeti mái alakot; a felsorolt adatok — miként az erdélyi sármánytyú (N 252.), sarmantyú (Kelemen 228), sár300

mánytyu (Gozmány 4227) is — -ú melléknévképzős származékok. A z utóbbiak a sármályú-iéle alakokból j ö t t e k létre a -ntyú, -ntyu végű szavak analógiás hatására. A z aranymáié málé eleme nép­ etimológiás elváltoztatással j ö t t létre. Citromsárga feje és testalja m i a t t k a p t a a sár 'sárga' és arany jelzőt egyaránt. Ez okból nevezik tréfás-játszi névadással aranyáruló-nak Zalában (N. i. h.), illetőleg sárgabögyü-nek (Rábcakapi: Győr-Sopron m.: ŰMTsz.). Idegen nyelvi megfelelőkre v ö . : ném. Goldammer, finn kultasirkku, svéd gulsparv, norv. és dán gulspurv ( = a r a n y s á r m á n y ) , ang. yellowhammer ( = sárgasármány) (NA 95), észt kollane varblane (— sárga v e r é b : Mager 1 8 7 ) : 'ua.'. A sárjánka (Hermán, Pászt. 655) nem a sárlányka ( = sárga l á n y k a ) nyelvjárási v á l t o z a t a (Beke: Nyr. 1 9 6 3 : 256), hanem a sárgyóká-é (1. T É S z . sárgyóka a.), ahogy a zalai sárgyuka (ŰMTsz.) is. A sármándli (Vas: Chernél), sarmandli (Felső­ őr: ŰMTsz.), sárgosármándli (MTsz.) második eleme népetimologikusan azonos a mándli-val, tehát e nevek azt jelentik: 'sárga mellény' (Benkő). A pipőke (Háromszék: MTsz.) a m a d á r v é k o n y h a n g j á t utánzó pip hangsorból keletkezett az -őke kicsinyítő képzőbokorral; v ö . pipis, pipiske (mezei pacsirta a.). Ismeretlen eredetű viszont a hasonló szerkezetűnek látszó mimőke (Háromszék: MTsz.). A kerti­ sármány (Baja: Chernél) egyik előfordulási helyére utal (télen behú­ zódik l a k o t t területekre is); v ö . a kerti előtagú madárneveket. A Czitrom Sármány (Földi 167) a lat. szakny. Emberiza citrinella 'ua.' ( = citrom s á r m á n y : uo.) fordítása. A n é v a d á s alapja a citromsárga fej volt. Bajszos s á r m á n y Emberiza cia (Chernél 6 2 9 ; E M 240) A bajszos sármány (Petényi 2 0 1 ; N 255.) tudatos névadással j ö t t létre a m a d á r arcának fekete sávozása alapján s német, illetőleg latin m i n t á k h a t á s á r a is; v ö . ném. Bartammer, R. lat. szakny. Emberiza barbata: 'ua.' ( = szakállas s á r m á n y : Brehm 1: 348); v ö . még a barkóscinege a. í r o t t a k a t . A kövi sármány (N i. h.) nevet a ném. Steinemmerling 'ua.' ( = k ö v i sármányocska: B r e h m i. h.) mintájára, ill. azért k a p t a , mert „köves, sziklás . . . hegyeken . . . tartózkodik" (Chernél). — A z ostoba sármány (Vajda 436) a fr. Le bruant fou 'ua.' ( = az ostoba s á r m á n y : uo.) fordítása. Ugyané név Erdélyből is adatolható (N i. h.), s bizonyára független a francia névtől, ill. V a j d a fordításától. A névadás alapja a m a d a r a k körében különösnek h a t ó „bajusz" lehetett; v ö . ném. dummer Zirl 'ua.' ( = b u t a cirregő) és Narr (= bolond): 'ua.' (Gozmány 4223). 301

A cirregő sármány (Madarász 4 2 ) előtagja a m a d á r h a n g j á t (zi-zi-zi-zirr: EM) utánzó igéből alakult melléknévi igenév; erre v ö . pirregő madár és kurrogó madár (nádi tücsökmadár a.), cserregő rigó (léprigó a.), ill. ném. Zirl 'ua.' ( = cirregő: 1. föntebb). Szürke s á r m á n y Emberiza cineracea (Brehm-Chernel 1 : 3 4 4 ; EM 2 4 1 ) Nevét tollazata színéről k a p t a , a lat. szakny. Emberiza cineracea 'ua.' ( = hamuszürke s á r m á n y : Brehm—Chernél) m i n t á j á r a is. A hamvas sármány (Gozmány 4 2 2 4 ) a ném. Aschenammer 'ua.' ( = h a m v a s s á r m á n y : uo.) fordítása. K e r t i sármány Emberiza hortulana (Chernél 6 2 8 ; E M 2 4 1 ; U 4 6 3 ) Legkorábbról adatolható nevének, a Kert-Őrző Ortolány-n&k (Grossinger idézi Mátyustól: 1 7 8 7 / 1 7 9 3 : 4 2 0 ; Ortolány: 1799: Eábián 3 7 9 ) ortolány szava j ö v e v é n y s z ó ; a ném. Ortolan 'ua.' (Suolahti 1 0 7 ) átvétele. A német szó az olaszból származik; v ö . ol. ortolano 'kertész', az olasz szó pedig a latinból; 1. lat. hortulanus 'kertész' (Wahrig Ortolan a.). A z utóbbi a lat. hortus 'kert' szárma­ zéka. A Kerti Sármány (Eöldi 1 6 7 ) a ném. Oartenammer és a lat. szakny. Emberiza hortulana: 'ua.' ( = kerti s á r m á n y : uo.) fordítása. Nevét élőhelyéről (szőlők, kertek) kapta. Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : ang. ortolan bunting, or. cadoean oecHHKa: 'ua.' ( = kerti s á r m á n y : NA 9 7 ) .

sármány (Pák 2 1 1 ) az idézett német név szó szerinti fordítása. A z örvös sármány Madarász elnevezése azon az alapon, hogy „begyén élénk sárga ö v v a n " (39 — 4 0 ) . Törpesármány Emberiza pusilla (Brehm-Chernel 1 : 3 3 4 ; EM 2 4 2 ) Tükörszó; a ném. Zwergammer 'ua.' ( = t ö r p e s á r m á n y : B r e h m 1 : 3 4 1 ) fordítása (Brehm—Chernél). Nevét kis termetéről kapta. Másik n e v e kis sármány (Gozmány 4 2 3 1 ) , ez az ang. little bunting 'ua.' ( = kis s á r m á n y : EM) fordításával j ö t t létre. Erdei sármány Emberiza rustica (Brehm-Chernel 1 : 3 3 4 ; EM 2 4 3 ; U 4 6 2 ) Tükörszó; a ném. Waldammer 'ua.' ( = erdei s á r m á n y : B r e h m 1 : 3 4 1 ) fordítása (Brehm —Chernél). Élőhelyéről nevezték el. A r a n y o s sármány Emberiza aureola (Brehm-Chernel 1 : 3 4 2 ; EM 2 4 3 ; U 4 6 2 ) Tükörszó; a lat. szakny. Emberiza aureola 'ua.' ( = a r a n y o s s á r m á n y : B r e h m 1 : 3 4 9 ) fordítása (Brehm—Chernél). A n é v a d á s a l a p j a a m a d á r mellének és hasának a r a n y s á r g a színe volt. K u c s m á s sármány Emberiza melanocephala (Chernél 6 2 4 ; E M 2 4 3 ; U 4 6 3 )

Tükörszó; a ném. Rostammer 'ua.' ( = rozsdasármány: B r e h m 1 : 3 4 8 ) fordítása (Brehm—Chernél). Torka rozsdássárga színéről k a p t a nevét.

A kucsmás sármány (N 2 5 1 . ) a ném. Kappenammer 'ua.' ( = sap­ kás s á r m á n y : B r e h m 1 : 3 5 0 ) m i n t á j á r a a l k o t o t t elnevezés. A név­ adás alapja az v o l t , hogy „a hím fejének felső részeit és pofáit fényes fekete rajzolat kucsmaszerűen ékesíti" (Chernél). Madarász elnevezése, a feketefejé sármány ( 4 3 ) a lat. szakny. Emberiza melanocephala 'ua.' ( = feketefejű s á r m á n y : Brehm i. h.) t ü k ö r ­ fordítása.

S ö v é n y s á r m á n y Emberiza cirlus (Chernél 6 2 7 ; EM 2 4 2 ; U 4 6 2 )

Nádi s á r m á n y Emberiza schoeniclus (Chernél 6 3 0 ; E M 2 4 4 ; U 4 6 3 )

Szinonimája, a gyepűs sármány (Vajda 4 3 7 ) tükörszó; a ném. Zaunammer 'ua.' ( = gyepű, sövény s á r m á n y : uo.) fordítása. A név­ adás alapja a m a d á r élőhelye (sövényekben fészkel) volt. A sövény-

„Magyarországon a nádasok rendszeres költő madara. Vonuló" (EM). „Nálunk az igazi nádas, csuhús, csátés mocsarakban üti fel t a n y á j á t . A nádszálakra kiülve szokott mutatkozni" (Chernél 6 3 1 ) .

Rozsdás sármány Emberiza caesia (Brehm-Chernel 1 : 3 4 1 ; EM 2 4 1 )

302

303

Erről k a p t a v a l a m e n n y i n e v é t : nádi veréb (Chernél; „a nádban élő nádi poszátákra s egyéb k i s m a d a r a k r a is sok h e l y t használják": Chernél), amelyet m á r Földi közöl (167), a Nomenclator pedig Erdélyből és a Tiszántúlról (256.), nádas sármány (Vajda 4 3 7 ; P e t é n y i 201), nádi sármány (N i. h.). Idegen n y e l v i megfelelőkre 1.: ném. Eohrammer ( = nádi sármány), Rohrsperling ( = nádi veréb), Schilfvogel ( = nádi madár) (Brehm 1 : 339), észt roovarblane (Máger 188), dán rerspurv (NA 9 8 ) : 'ua.' ( = nádi veréb).

S a r k a n t y ú s sármány Calcarius lapponicus ( B r e h m - C h e r n e l 1 : 3 2 9 ; E M 2 4 4 ; U 463) Első neve lappsármány (Hermán, Madh. 432) v o l t . Ez a R. lat. szakny. Plectrophanes lapponica 'ua.' ( = lapp s á r m á n y : uo.) fordítása. A sarkantyús sármány (Brehm —Chernél) is tükörszó; a ném. Sporenammer 'ua.' ( = sarkantyús s á r m á n y : B r e h m 1 : 335) fordításával a l k o t t a minden bizonnyal maga Chernél. A n é v a d á s alapja a m a d á r hosszú hátsó k a r m a v o l t . V ö . sarkantyús pityer. Hósármány Plectrophenax nivalis (Chernél 6 2 2 ; E M 2 4 5 ; U 463) K o r á b b i neve Hómadár, Havasi Sármány (Földi 166) volt. Mindkettő német m i n t á r a a l k o t o t t tükörszó; v ö . ném. Schneevogel ( = hómadár) és Schneeammer ( = h ó s á r m á n y ) : 'ua.' (Földi i. h.). Fehér főszínéről k a p t a n e v é t s arról, hogy északon él (KözépE u r ó p á b a csak télen vetődik el). A hósármány Petényinél (198) fordul elő először. A havasi sárma (Vajda 438) u t ó t a g j a a sármány megcsonkításával j ö t t létre V a j d a műszavaként.

PINTYFÉLÉK -

Erdei p i n t y Fringilla coelebs (Chernél 5 9 5 ; E M 2 4 5 ; U 460) Tudományos m a g y a r nevét (első a d a t a : Erdei-pinty: 1799: Fábián 380) egyik élőhelyéről, az erdőről k a p t a ; v ö . R. lat. szakny. Fringilla sylvestris, ném. Waldfink (Brehm 1 : 278), észt metsvink (Máger 1 8 0 ) : 'ua.' ( = erdei pinty), ill. az erdei jelzős madárnevek. Mivel a legismertebb p i n t y nálunk, jelző nélkül is nevezik: pinty ( K e v e 1 9 6 0 : 79), s kicsinyítő képzős származókokkal is: pintyőke (Dunántúl: N 234.), pinytyőüke (SzamSz. pintyőke a.), pinygyüőke ( K á m a h á z a : Zala), pintyüke (Farkasfa: Vas) (ŰMTsz.). A szemeti pinty (Erdély, Tiszántúl: N i. h.) n e v e t ( = szemetes pinty) azért kapta, mert az utcai hulladékot is eszi; v ö . ném. Mistfink, Dreckfink, Kotfink: 'ua.' ( = szemetes, piszkos, ganajos p i n t y : Suolahti 1 1 1 ) . — Borpintyőke (Baja: N i. h.; Kelemen 267) n e v é t a téli pinttyel közösen viseli, m a g y a r á z a t á t 1. ott. Siró pinty, csicsimé madár (Baranya) (N i. h.), csicsimé pinty (Hermán 127) neveinek első eleme hangutánzó eredetű. A csicsimé a m a d á r hangját utánzó szó (EtSz. csicsimé a.) s a csicseg, csicsereg családjába tartozik, a siró pedig arra utal, hogy e madár g y a k o r t a h a l l a t j a v é k o n y , messzehangzó hangját. E m i a t t nevezik árva pinty-nek (Mitterpacher 4 8 ; N i . h.) is. Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : fr. hűit, ném. N. Pfit és Tschippes (Suolahti i. h.): ezek is hangutánzók. Lángmadár (Madocsa: Tolna: ŰMTsz.) nevét a hím borvörös testaljáról kapta.

F e n y ő p i n t y Fringilla montifringilla (Chernél 594; E M 2 4 6 ; U 461)

FRINGILLIDAE

A pinty szótörténeti a d a t a i : Pyntg (1533), bincz, Pintz, b§es; a pintyőké-é: Pintyőke (1590), pintyoka, pingyüke, pintyóka, pin­ tyüke; a pintyő-é: Pyntyő (1604). „Hangutánzó eredetű. Közvetlenül összefügg a pityeg^pintyeg i g é v e l . . ., t o v á b b á a pityer-rel. A z egész hangutánzó igecsalád t ö v e igen régi nyelvelem, egykor esetleg nomenverbum jellegű is lehetett. A pinty alakulásmódjára v ö . konty, rongy stb. Hasonló hangalakú szavak e madár megnevezésére több idegen nyelvben is előfordul304

n a k ; v ö . : ang. finch; ném. Fink; fr. pinson; ol. N. pincione s t b . : 'pinty'. Ezek a magyartól független, de ugyancsak hangutánzó fejlemények" (TESz.).

Fenyőpinty n e v é t (Fenyő Pinty: 1 7 0 2 : Miskolczi 4 6 1 ; Fenyőpinty 1 7 9 3 : Grossinger 406) egyik élőhelyéről kapta, 1.: „nálunk tartózko­ dása a l a t t kezdetben erdőkben — főleg fenyvesekben — található, m a j d a szőlőkben" (Chernél 595); v ö . ném. N. Tannenfink 'ua.' ( = fenyőpinty: B r e h m 1 : 281), ill. a fenyő és fenyves előtagú neve­ ket. — A Boros-pinty (Grossinger i. h.: 1793), borpintyőke (Chernél) az alapján keletkezett, hogy szőlőkben is g y a k o r t a előfordul; v ö . boros rigó (szőlőrigó a.). 20 Kiss Jenő

305

Téli pinty és hegyi pinty (N 233.) neve tükörszó; a ném. Winterfink ( = téli pinty) és Bergfink ( = hegyi p i n t y ) : 'ua.' (Brehm i. h.) fordításai. A névadás a l a p j a az volt, hogy e m a d á r Közép-Európá­ ban téli vendég, s a k k o r is elsősorban a hegyi erdőkben t a l á l h a t ó . A z előbbi magyarázza régi Hidekben cantalo madár ( = hidegben kántáló m a d á r : 1 5 3 3 : Murm. 1 1 1 . ) és moldvai csángó hovasi binycs (CsángSz.) n e v é t is. A nikovic, nikevic („vernaculo nomine Nikowitz, five Nikewitz v o c i t a n t : peregre Quacker": 1 7 9 3 : Grossinger 4 0 6 ; azaz: honi néven nikovic-n&k v a g y nikevic-nek hívják, idegen földön kvakernak), nigovics (Heves m.: MTsz.: 1840), nikovic (Vas: N 233.), nyigovics (a budai madarászok nyelvében: K e v e lekt.) délszláv j ö v e v é n y ­ szó; v ö . szlovén nikovec (Matzenauer 263), szb.-hv. nikavac (Filipovic, Neues W ö r t e r b u c h der kroatischen u n d deutschen Sprache. Ugram, 1 8 7 5 . 2: 8 2 0 ) ; részletesebben 1. Nyr. 1 9 7 3 : 98 — 99. Hasonló alakú és jelentésű m a d á r n é v v a n a német n y e l v j á r á s o k egynémelyikében is (Nickawitz, Nicabitz, Nigowitz: Suolahti 1 1 4 ; ezek is szláv j ö v e v é n y e k ) , az azonban kevéssé valószínű, hogy a fönti szláv s z a v a k a t német közvetítéssel v e t t ü k át. A klikovic (Chernél) is délszláv, közelebbről minden bizonnyal szerb-horvát jövevényszó; etimológiailag a következő szerb-horvát szavakkal függ össze: klikovanje 'Jubel, Gejubel, Jubelgeschrei', klikovnica 'Ausrufungswort', kliktanje 'das Hakken des Spechts' (Filipovic i. m. 2: 445), klikovati 'rufen, voco, clamo' (Rjeénik hrvatskoga ili sprskoga jezika 5: 72), kliknuti 'ua.' (Vasmer, RussE t W b . 1 : 570). Ezek egy hangutánzó eredetű szláv szócsaládba t a r t o z n a k (1. Vasmer i. h.). A z -ac végződés szerb-horvát madár­ nevekben gyakori nomen agentis képző; v ö . puzavac kljukavac 'rövidkarmú fakusz', drozd gitkavac 'énekes rigó', klitkavac 'vörös vércse', gak kvakavac 'bakcsó' (az utóbbi a hangutánzás síkján a m. kvakvarjú-v&l függ össze) (Csornai: Aquila 1 9 4 3 : 395, 397 — 9). Citromcsíz Serinus citrinella (Brehm—Chernél 1 : 2 9 9 ; E M 2 4 6 ; U 458) Tükörszó; a ném. Zitronenzeisig 'ua.' ( = citromcsíz: B r e h m 1 : 300) fordítása (első a d a t a : citrom csiz: V a j d a 4 4 5 ; citrom-csíz: Brehm —Chernél). Tollazata sárgászöld színéről k a p t a nevét. V ö . svéd citronsiska, norv. sitronsisik, holl. citroensijs, dán citronsisken, cseh cizek citronovy": 'ua.' ( = citromcsíz: N A 9 3 ; a cseh n é v u t ó ­ t a g j a melléknévi származék). A citromcsicsörke (Gozmány 1 0 3 5 1 ) a lat. szakny. Serinus citrinella 'ua.' ( = citrom csicsörke: uo.) fordításának látszik. 306

Csicsörke Serinus serinus (Chernél 6 1 1 ; E M 2 4 7 ; U 458) A csicsörke (Tsitsörke: 1 7 9 3 : Grossinger 4 1 9 ; Xcsicsőrke, csicserke, ?csitürke, lesütörke: E t S z . csicség a.: Csitserke: Kemenesalja: T u d G y ű j t . 1829/ 1 1 : 85) hangutánzó eredetű; v ö . : „röptében csi­ csergő hívó hangon szól. Éneke gyors, csengő csicserékelés, m i n t h a apró üvegdarabokat csörgetnének" (EM). A csicsörke a csicsereg N. csicsörög v á l t o z a t á n a k a tövéből alakult a madárnevekre jellemző -ke kicsinyítő képzővel (vö. MNy. 1 9 7 9 : 444,1. még mezeipacsirta a.). A név hangutánzó eredetét m á r Grossinger megállapította: „nomen eft a voce ( = a hang(já)ról v a n a név), illetőleg „germanicum Zitfcherlein ejusdem eft originis" ( = a német Zitscherlein ugyanazon eredetű) (450). Hangutánzó elnevezései még a ném. Grilitsch, Cini, Schwáderlein, fr. és sp. cini (Gozmány 1 0 3 5 2 ) , ném. Girlitz (NA 93) is. — A girlic pinty (N 242.) első eleme j ö v e v é n y s z ó ; a ném. Girlitz 'ua.' (Suolahti 132) átvétele. Vajda girli csiz (445) elnevezése ennek megcsonkított változata. A kerti csicsörke (N i. h.) a R. lat. szakny. Serinus hortulanus 'ua.' ( = kerti csicsörke: Chernél) fordítása. A névadás alapja a madár élőhelye (parkok, kertek, szőlők) volt.

Zöldike Carduelis chloris (Chernél 5 9 9 ; E M 2 4 7 ; U 454) A zöldike ( 1 7 9 9 : Fábián 378; Zöldike: Földi 166) és a Zöld-pinty ( 1 7 9 3 : Grossinger 183) a tollazat olívzöld színe alapján keletkezett. A z előbbi a madárnevekben gyakori -ike kicsinyítő képzővel j ö t t létre (vö. kenderike, füzike). Előfordul zöldi, ződi (Baja: Chernél), t e h á t -i képzős elnevezése is. A krédling (Veszprém: Chernél; Székesfehérvár: ŰMTsz.), kréling (Baja: ŰMTsz.) és a gréli (Sopron m.: Chernél) jövevényszó; a ném. Grünling 'ua.' ( = zöldike: Suolahti 136) hazai nyelvjárási v á l t o z a ­ tának, a gröling-nek (Aquila 1 9 1 4 : 207) az átvétele. — A lőrike (N 235.; lörike: B r e h m —Schenk 1 : 260) is a német szóra megy vissza végső soron, de a m a g y a r b a n alakult ki. A n y e l v ü n k b e á t k e r ü l t jövevényszó mássalhangzó-torlódás nélküli változatából (gréli > *réli) ugyanis az l és r fölcserélődésével, az l labilizáló hatására és a zöldike-félék analógiájára lett lőrike minden valószínűség szerint. Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : ném. N. Grünvogel ( = zöldmadár), Grünfink ( = zöld pinty) (Brehm 1 : 290), lat. szakny. Carduelis chloris ( = zöld csíz), ang. greenfinch, finn viherpeippo, svéd grönfink (NA 91), észt rohevint (Máger 182) ( = zöldpinty), or. oöblKHoeeHHaa. 20*

307

3eAeHyuiKu ( = közönséges zöldike), cseh zvonek zeleny ( = zöld csicsörke) (NA 9 1 ) : 'ua.'. A Nagykároly k ö r n y é k i zöldiing a zöld(ike) és a ném. Grünling, N. gröling vegyülésével j ö t t létre (Aquila i. h.). A rütyü (Alföld: Chernél; SzegSz.; ÚMTsz.) s a zöldike rütyü (N i. h.) u t ó t a g j a a m a d á r h a n g j á t utánzó hangsorból v á l t a m a d á r n e v é v é („jelenlétét egyszerű, nem v a l a m i dallamos szólása á r u l j a el, mely gyür-rürürü, gürürü . . . formán hangzik" (Chernél 600). A harangocska (Baja: Chernél) is h a n g j á r a u t a l ó tréfás-becéző elnevezés. A Vajda-féle zöldike kupály (448) második elemére 1. kupahorg (nagy pirók a.).

Csíz Carduelis spinus (Chernél 6 0 7 ; EM 2 4 8 ; U 454) Csíz szavunk szótörténeti a d a t a i : chyg (1538), Chysz, tsíz, csis, csézike (kicsinyítő képzős származék). Szláv eredetű. Az á t v e t t szláv szó hangutánzó (TESz.). A vele összefüggő csízik a d a t a i : csizik (1793), Tsízik. Ez a madár­ név szlovák eredetű. A z á t v e t t szóalak a csíz szláv előzményének a kicsinyítő képzős származéka (TESz. csízik a.). A csizike, csézike (Baja: Chernél; csizike: B r e h m - C h e r n e l 1 : 297) végződése az -ike kicsinyítő képzőnek felel meg (lehet a csíz származéka, de lehet a csizik-nek az -ike végű szavak analógiás hatására létrejött v á l t o ­ zata is). A cájzli, cejzli (EtSz. cájzli a.; V a s : Chernél; B a j a , Székes­ fehérvár; ceizli: V a s : ÚMTsz. cájzli a.) és a cájzelli (Felsőőr: FTsz. cájzelli a.) is j ö v e v é n y e l e m ; a baj.-osztr. zeisl 'ua.' (EtSz. i. h.) átvétele. Etimológiai érdekesség, hogy a cájzli végső soron ugyanaz a szó, mint a csíz. A csíz ugyanis tőalakban közvetlenül v a l a m e l y szláv n y e l v b ő l k e r ü l t hozzánk, a cájzli-t — német n y e l v j á r á s o k kicsinyítő képzővel megtoldott szláv j ö v e v é n y s z a v á t — viszont a németből v e t t ü k át. A szláv csíz a német n y e l v közvetítésével n a g y karriert f u t o t t be: megtaláljuk az angolban (siskin), a dánban (sise, sisken), a hollandban (sijs), a svédben (siska), a norvégban (sisik), sőt még az észtben (tiisikene, siisikene: a -kene szóvég kicsinyítő képző) is (Suolahti 1 1 8 ; Máger 1 8 2 ; N A 92; Hellquist, S v E t O b . ; Partridge, Or.; Kluge, E t W b . ) . 3

Tengelic Carduelis carduelis (Chernél 6 0 9 ; E M 2 4 8 ; U 454) A szótörténeti adatok: Thengelych (1525 k.), Tengólicz, Tyngylich, tengiricz, Tengilicz, stiglicz, Tiglintzeim gr., stiglintz, tengelicz, Tenglicze, tengeliczére gr., Töklincz, istiglicz, istiriglic, tiglic, istiglici, istiglinc, stenglinc, stiglice, tengerice, tenglic. Vándorszó. „ A m a g y a r b a minden bizonnyal többszörös átvétellel került. A régi t kezdetű formák származhatnak a bolgárból v a g y a szerb-horvátból . . . A viszonylag kései st kezdetű változatok újabb átvételek, s ezek forrása részben m á r a német is lehet" (TESz. tengelic a.). Hang­ utánzó eredetűek; v ö . „Hívogatója saját nevének ismételgetése v a g y tüzetesebben a d v a : stig-lit-stigelit" (Brehm —Chernél 1 : 3 0 1 ) , illetőleg tig-lic, tige-lic (EM 249). A tiglinó (Bálint S. 373) kicsinyítő képzős alakulat. A cibebek (a fiatalok neve, Veszprém m.: Chernél) is a m a d á r hangját utánzó hangsorból v á l t m a d á r n é v v é („a fiatalok cibebek, cibebek hangon hívogatnak s kérnek élelmet": Chernél 6 1 0 ) . A z aranyos-csíz (Heves m.: MTsz. aranyos a.) nevet tollazata arany­ sárga színéről k a p t a ; v ö . ném. N. Coldfink ( = a r a n y p i n t y ) , R. lat. szakny. Carduelis auratus ( = aranyos csíz): 'ua.'(Brehm 1 : 302). A tarka tengelic (N 241.), tarka tengelice (Gozmány 2150) a tollazat többféle színe alapján született. A mák-hasogatu ( = mák-hasogató: MTsz.) táplálékszerzési m ó d j á r a vonatkozik: ügyesen k i b o n t j a csőrével a m á k gubóját. A székelyes csángó sztiklét a rom. sticlete 'ua.' átvétele (Márton—Péntek—Vöő 366). A Vajda-féle közönséges tengelic (443) jelzője német megfelelőjének a fordítása; v ö . ném. gemeiner Stiglitz 'ua.' ( = közönséges tengelic: uo.).

2 0

A Vajda-féle közönséges csiz (445) jelzője a fr. Le tarin commun 'ua.' ( = a közönséges csíz: uo.) u t ó t a g j á n a k a fordítása. Égerpinty (Brehm—Chernél 1 : 297) nevének m a g y a r á z a t á u l 1.: „ép úgy felakaszkodik az égerfa tobozkáira, a nyírfák hajlékony ágaira v a g y a n ö v é n y e k kalászaira" (i. m. 298); v ö . ném. Erlenfink ( = égerpinty), Erlenzeisig ( = égercsíz): 'ua.' (Gozmány 2 1 5 5 ) . 308

Egérpinty n e v é t ( K r „ S I ; N 240.; B r e h m — S c h e n k 1 : 257; Kelemen 279) talán kis termetének, mozgékony, ügyes természetének köszön­ heti; v ö . egérmadár 'őszapó' — v a g y esetleg sajtóhibával s a sajtó­ hiba másolásával v a n dolgunk? Benkő véleménye szerint nép­ etimológiás alakulat e név.

Téli kenderike Acanthis flavirostris (Chernél 6 0 5 ; E M 2 4 9 ; U 455) Nevét (Petényi 188) arról kapta, hogy nálunk téli vendég (1. a téli pinty és a vetési lúd szócikkét); v ö . svéd vinterhampling 'ua.' ( = téli kenderike: N A 92). Sárgacsőrű pinty (Petényi i. h.), sárga309

csőrű kenderike (Madarász 30) neve a lat. szakny. Acanthis flavirostris 'ua.' ( = sárgacsőrű kenderike: Brehm 1 : 2 9 2 ) n y o m á n t u d a t o s a n a l k o t o t t nevek. A n é v a d á s alapja a m a d á r sárga csőre v o l t ; v ö . ném. N". Gelbschnabel {= sárgacsőr: Brehm i. h.), fr. linotte'a bee jaune ( = sárgacsőrű kenderike: EM), or. MceAmoHoc ( = sáreacsor: Gozmány 2 1 5 2 ) : 'ua.'.

Kenderike Acanthis cannabina (Chernél 6 0 5 ; E M 2 4 9 ; U 4 5 5 ) A szótörténeti a d a t o k : kenderika ( 1 5 3 8 ) , Kenderike, kenderitzémet gr., kendelitz, kendelitze, [kenderke: 1 7 8 7 : M. Musa 3 9 4 : NSz.], kender&e-madár, kendericz, kendéricze, kenderi, kenderics, kenderike, kendörice, kendörics. „Származékszó: a kender n ö v é n y n é v b ő l alakult a m a g y a r n ö v é n y - és állatnevekben gyakori -ike képzőbokorral; v ö . estike, füstiké stb. Keletkezésének az az alapja, hogy ez a m a d á r szinte kizárólag m a g v a k k a l , így többek között kendermaggal táplálkozik. 'Kender' jelentésű alapszóból képzett n é v v e l jelölik e m a d a r a t m á s n y e l v e k is; v ö . : h. lat. cannabeus ( 1 6 2 1 : M A . ) ; ném. Hanfling ; cseh konopka ; szik. konőpka, konőpkár ; or. KOHOIÍAÚHKÜ: 'kenderike'. A kenderic(e) és a kenderics v á l t o z a t t a l á n a tengelic(e), illetőleg a gébics-íéle madárnevek végződésének h a t á s á t m u t a t j a , de lehet képzőcsere eredménye i s " (TESz.). Még korábbról adatolható elnevezése a Kendermag sinó madár ( 1 5 3 3 : Murm. 1 1 1 4 . ) , Kéder mag szinó madár ( 1 5 9 0 : SzikszF. 7 8 . ) , azaz = kendermag színű madár, illetőleg 1 5 7 7 - b ő l : kender szem madár (KolGl. N y F . 4 5 . sz. 4 1 ) . V a j d a nagy kenderiké-je ( 3 4 4 o : 4 4 4 ) a fr. La grandé Linotte 'ua.' ( = a nagy kenderike: uo.) n y o m á n született. A közönséges kenderike (Madarász 2 9 ) a R . lat. szakny. Linaria vulgáris 'ua.' ( = közönséges kenderike: uo.) fordítása. A homoki kenderike (Kelemen 2 2 7 ) jelzője a m a d á r sárgásszürkés tollazata alapján született. Kenderike zsezsé-nek (N 2 3 9 . ) , zsezsé-nek (Brehm—Schenk 1 : 2 5 2 ) a zsezsékhez v a l ó hasonlósága m i a t t nevezik. A görling ( 1 6 4 3 : Com: Vest. 2 9 . 1 3 5 : NySz.) j ö v e v é n y s z ó ; a ném. Grünling 'zöldike' átvétele (Lumtzer—Melich: DOLw. 1 1 8 ) . A hanefelli (Székesfehérvár: ŰMTsz.) is német eredetű; v ö . stájer Hanefel, Haneferl 'ua.' ( = ken­ derike: Soulahti 1 2 0 ) .

Z s e z s e Acanthis

flammea

(Chernél 602; E M 250; U 454) A zsezse ( 1 8 9 4 : H e r m á n O t t ó , Ű t i r a j z o k 9 9 : N S z . ; N 2 3 7 . ; f a j n é v ­ k é n t először B r e h m — S c h e n k 1 : 254) h a n g u t á n z ó eredetű; a m a d á r h a n g j á t ( f é m e s c s e n g é s ű zse-zse-zse: E M ) u t á n z ó hangsor vált a m a d á r n e v é v é . F i n n u g o r eredeztetése ( M u n k á c s i : K S z . 8: 342 — 3 ; JlblTKHH — r y j l H e B , KpaTKHH STHMOJlOrHHeCKHH CJTOBapb KOMH H3bIKa 139) n e m f o g a d h a t ó e l . U g y a n c s a k h a n g j á t u t á n z ó s z ó b ó l l e t t m a d á r ­ n é v v é a gyagya ( B a j a : N i. h . ) i s ; v ö . „ h a n g j u k . . . n e m é n e k , c s a k

h í v o g a t ó s csü-csücsü,

cse-csecse, csö-csöcsö v a g y zse-zsezse,

gya-gya-

gya s z ó t a g o k h o z h a s o n l í t " ( C h e r n é l 6 0 4 ) . A h a n g u t á n z ó csicsörke P e t é n y i e g y a d a t a s z e r i n t ( 1 8 9 ) e r r e is v o n a t k o z o t t . I d e g e n n y e l v i

m e g f e l e l ő k r e v ö . n é m . N . Tschütscherle, Tschoetscher, Zetscher, Schetschke, Scheschke ( S u o l a h t i 1 2 2 ) , o r . nenemm, cseh cecétka, l e n g y e l ezeezotka ( N A 9 2 ) . A N . csecsetka ( E t S z . ) , csécsétka, csacsatka ( F e l v i d é k : Ű M T s z . csecsetka a . ) a s z i k . cecetka ' u a . ' á t v é t e l e ( K n i e z s a , S z l J s z . 1 2 4 ) . A zsezsemadár ( C h e r n é l ) é r t e l m e s í t ő u t ó t a g ú ö s s z e t é t e l , a m i l y e n p é l d á u l a csiviszviszmadár ' n á d i r i g ó ' v a g y a csévarjú ' c s ó k a ' . A nyíri zsezse ( e z v o l t k o r á b b a n t u d o m á n y o s n e v e : N i . h . ) azon az alapon született, h o g y a zsezsék „ n é m e l y években kisebb s z á m b a n , m á s k o r m e g töménytelen mennyiségben lepik m e g a n y í r e s e k e t " ( C h e r n é l 6 0 4 ) . F a j n é v v é v á l á s á b a n a n é m . Birkenzeisign e k ' u a . ' ( = n y í r i csíz: B r e h m 1 : 2 9 5 ) is l e h e t e t t s z e r e p e . A S o p r o n ­ b ó l k ö z ö l t nyíri csíz ( N i* h . ) e n n e k a n é m e t s z ó n a k a t ü k ö r f o r d í t á s a . H a s o n l ó e l n e v e z é s a z ű r j é n kidz-gar kaga ' u a . ' ( = n y í r - r ü g y m a d á r : Fokos-Fuchs, S y r j W b . 415). Kis zsezsé-nek ( N i . h . ) k i c s i t e r m e t é r ő l n e v e z t é k e l ; e r r e v ö . R . l a t . s z a k n y . Linaria pusilla ' u a . ' ( * = p i c i k e n d e r i k e : B r e h m i . h . ) . — A közönséges lenike ( M a d a r á s z 2 7 ) t ü k ö r s z ó ; a R . l a t . s z a k n y . Linaria vulgáris ' u a . ' ( = közönséges kenderike [ t k p . 'lenike']: B r e h m i. h . ) f o r d í t á s a ; v ö . m é g n é m . Leinfink 'ua.' ( = lenpinty: u o . ) . A lenike a kenderike p o n t o s a l a k t a n i és o n o m a s z i o l ó g i a i m e g ­ f e l e l ő j e : a len-bői a l a k u l t a z -ike k i c s i n y í t ő k é p z ő b o k o r r a l .

S z ü r k e z s e z s e Acanthis

hornemanni

(Chernél 6 0 1 ; E M 250; U 455) N e v é t ( N 236.) t u d a t o s névadással szürkésfehér főszínéről k a p t a . A szibériai lenike ( M a d a r á s z 2 9 ) a m a d á r e l ő f o r d u l á s i h e l y é r e u t a l ;

a leniké-t 1. zsezse a . A szürke nyíri

zsezse ( B r e h m — S c h e n k 1 : 2 5 6 )

a z s e z s é t j e l ö l ő nyíri zsezse t u d a t o s a n a l k o t o t t k o r r e l a t í v p á r j a v o l t . J e l z ő j e a tollazat b i z o n y o s részeinek a színére v o n a t k o z i k . 310

311

Karmazsinpirók Carpodacus erythrinus (Chernél 6 1 5 ; E M 2 5 1 ; U 4 5 5 ) Pirók m a d á r n e v ü n k 1 8 0 0 - b a n bukkan föl a Búbospirók-Magnyitó összetételben. „Származékszó: a pirit, pirul, pirongat, piros stb. hangutánzó eredetű szócsalád tövéből j ö t t létre azzal a kicsinyítő képzőelemekből alakult -ók . . . képzővel, amellyel a csimbók, fiók . . . pufók, N. hasók 'nagy hasú' stb. is alakult. A pirókféle m a d a r a k . . . a hím vöröses tollazata alapján k a p t á k n e v ü k e t " (TESz. pirók a.). A karmazsin pirók (Petényi 1 9 4 ) jelzője ('élénk, egy kissé lilás á r n y a l a t ú piros') a hím élénk kárminpiros feje, melle és farcsíkja alapján került a névbe; v ö . ném. Karmingimpel ( = kárminpiros) és lat. szakny. Carpodaceus erythrinus (= piros pirók: B r e h m 1 : 3 1 2 ) , ill. ang. scarlet rosefinch ( = skarlátvörös pirók: NA 9 4 ) : 'ua.'. Aszibériaipirók Madarász alkotása ( 2 3 ) a m a d á r egyik tartózkodási helye a l a p j á n ; v ö . szibériai lenike (szürke zsezse a.).

Nagypirók Pinicola enucleator (Chernél 6 1 4 ; E M 2 5 1 ; U 4 5 7 ) V a j d a nyelvújítási kiszemelő kupahorg-]& ( 4 5 0 ) idegen m i n t á k követésével j ö t t létre; v ö . R. lat. szakny. Loxia enucleator ( = ki­ magozó, kiszemező keresztcsőrű) és ném. Hakenfink ( = horogp i n t y ) : 'ua.' (i. h.). A horg a horog tőváltozatából a l k o t o t t főnév, a kupa a N. kupás 'domború, boltos'-ból v a l ó elvonás (csőrére v o n a t ­ kozik). A n é v a d á s alapja a m a d á r csőrének a l a k j a és a népi hasz­ n á l a t ú kupáscserép akasztóhorga közötti hasonlóság v o l t (Benkő). Hermán Ottó kampós-süvöltő-nek (Madh. 4 3 2 ) nevezte el (a süvöltő a pirók szinonimája, a kampós a csőrre vonatkozik). Északi pirók n e v é t Madarász a l k o t t a ( 2 1 ) a m a d á r előfordulási helye („Európa, Ázsia, A m e r i k a legészakibb részei": i. m. 2 2 ) alapján. A nagypirók (N 2 4 3 . ) n a g y termete alapján s tudatos névadással keletkezett. A pirók-ot 1. karmazsinpirók a.

Rózsás pirók Carpodacus roseus (Chernél 6 1 4 ; E M 2 6 6 ) A rózsás pirók, rózsaszín pirók (Petényi 1 9 2 ) a R. lat. szakny. Pinicola rosea (Chernél) és a ném. Bosengimpel (Brehm 1 : 3 1 1 ) : 'ua.' ( = rózsáspirók) fordításai. A n é v a d á s alapja az volt, hogy „az 312

öreg hím feje, n y a k a , melle, oldalai, farcsíkja rózsaszínűek . . . h á t a rózsás alapszínű" (Chernél). Madarász rózsapirók-va, ( 2 2 ) v á l t o z t a t t a az elsőül említett n e v e t . Idegen n y e l v i megfelelőket 1. NA 9 4 .

Nagy keresztcsőrű Loxia pytyopsittacus (Brehm-Chernel 1 : 3 1 9 ; EM 2 5 2 ; U 456) Nagy keresztcsőrű, vastagorrú keresztcsőrű (N 2 4 7 . ) , vastagcsőrű keresztcsőr (Madarász 2 0 ) n e v é t tudatos névadással k a p t a : „Alig nagyobb, m i n t a keresztcsőrű, de nagy, kerek csőre m i a t t vaskosabbn a k látszik" (EM). — A cigánymadár (Gozmány 6 6 1 7 ) a ném. Zigeunervogel 'ua.' ( = cigánymadár: uo.) tükörfordítása. A n é v a d á s a l a p j a ebben az esetben a m a d á r kirívóan színes tollazata volt.

Keresztcsőrű Loxia curvirostra (Chernél 6 1 8 ; E M 2 5 2 ; U 4 5 6 ) A n é v a d á s a l a p j a az volt, hogy „csőrük hosszú kampója, mely az alsó k á v á n fölfelé, a fölsőn lefelé hajlik s e g y m á s t keresztezi, minden egyéb madártól megkülönbözteti őket" (Chernél). A nevek: Kerefzt-madár, Horgos-orrú ( 1 7 9 3 : Grossinger 3 3 1 ) , keresztes madár, keresztorrú magnyitó ( 1 7 9 4 : Nyr. 1 8 9 2 : 2 2 2 ) , kerefzórru (sic! 1 7 9 9 : Fábián 3 7 7 ) , rendes keresztorrály (Vajda 4 4 9 , az orrály az orr -ály képzős n y e l v ú j í t á s i származéka), keresztcsőrű (Petényi 1 9 5 ) , kereszt­ orrú madár (Erdély: Chernél), keresztorrú, keresztorrú pinty (Kelemen 2 8 0 ) . A z orr a népnyelvben 'madárcsőr'-t is jelentett, ez a m a g y a ­ r á z a t a e nevek u t ó t a g j a i n a k . ^ keresztcsőrű t u d o m á n y o s m a g y a r n é v v é válásában a ném. Kreuzschnabel-nak 'ua.' ( = keresztcsőr: B r e h m 1 : 3 2 4 , összetételekben) szerepe v o l t . Idegen n y e l v i meg­ felelőkre v ö . : lat. szakny. Loxia curvirostra (= görbe csőrű oldalt hajló), ang. crossbill (NA 9 4 ) , észt ristnokk (Máger 1 8 5 ) ( = kereszt­ csőr): 'ua.'. A közönséges keresztcsőr (Madarász 1 9 ) , közönséges keresztorrú (Lovassy 3 9 4 ) jelzője arra utal, hogy ez a legismertebb keresztcsőrű-faj nálunk. A kis keresztcsőrű-t (N 2 4 7 . ) a nagy kereszt­ csőrű korrelatív p á r j a k é n t a l k o t t á k (ez a m a d á r v a l a m i v e l kisebb az előzőnél). A fenyő-varjú (Kolozs m.: MTsz. fenyő a.) n e v e t élő­ helye (fenyvesek) alapján s a varjúéhoz hasonló csapatos járásáról k a p t a ; v ö . ném. N. Tannenvogel ( = fenyőmadár) és lat. szakny. Pinicola ( = fenyőlakó): 'ua.' (Brehm i. h.). A cigánymadár (ÁSz. 8 3 ) m a g y a r á z a t á t 1. nagy keresztcsőrű a.

313

Szalagos keresztcsőrű Loxia leucoptera (Chernél 620; EM 253; ü 456) A szalagos keresztcsőr (Petényi 197) tükörszó: a ném. Bindenkreuzschnabel 'ua.' ( = szalagkeresztcsőr: Brehm 1: 324; össze­ tételekben) fordítása. A névadás alapja a kettős fehér szárnyszalag volt. Egyéb nevei: szalagos keresztcsőrű, szalagos megnyitó [o: mag­ nyitó ] (N 248.), szalagos keresztorrú (Lovassy 395). V ö . keresztcsőrű és szalagos rétisas a. Süvöltő Pyrrhula pyrrhula (Chernél 616; E M 253; U 457) A süvöltő szótörténeti adatai: Süvölytyó (1793: Grossinger 407), süvöfyö (1799: Fábián378), Süvöltő (Földi 165), süvöltőmadár (Hermán, Madh. 432), süvöltő, süvőltyü, süvőtyő (N 129. nem a.), süvöltyü (Tsz.; E r d é l y : Chernél), süvőtyű, süvöltyü (Brehm—Chernél 1: 313), süvöfyő (Brehm —Schenk 1: 241), sivítyű, svltyű, svétyű (Komárom, ill. T a t a : MTsz. sivítyű a.). Hangutánzó eredetű: a madár hangját kifejező süvölt ige melléknévi igeneve; olyan alakulat, mint a csettegető, csücsörgő, fütyülő és társaik. A N. sivítyű a süvit ige n y e l v j á r á s i sivít 'fütyül', sivol '„zsinatol" a verébsereg' (MTsz.) v á l t o z a t á n a k a tövéből alakult (1. B e k e : Nyr. 1963: 257; a 'síp' jelentésű süvőtő: i. h. 258 ugyanaz a szó). A m a d á r hangjára v ö . : „mélán hangzó hivogatása, a székelység szerint süvöltése . . . olyan, m i n t a somogyi hosszú f u r u l y a legszebb középhangja" (Hermán 121). A süvölt eredetét 1. TESz. süvölt a. Más nyelvekben is nevezik sajátos hangjáról; v ö . ném. N. Quietschfink ( = visítópinty: Brehm 1: 317), Qetsch ( = visító), Gügger ( = sípoló), Hellschreyer ( = visító) (Suolahti 140), észt krüükslind ( = krűksz-madár; krűksz = a madár hangját utánzó szó), krüügitaja ( = sivító) (Máger 186): 'ua.'. Hangutánzó eredetű két másik nyelvjárási elnevezése is: a hüpp, hüpmadár (SzegSz. hüpp a. és Bálint S. 374) és a gyöp (Sopron m„ Alsópulya: N i. h.; Felsőpulya: Brehm—Chernél 1: 313). A névadás okára 1.: „az ágakon nem szokott ugrálni, hanem megül szépen békésen, unalmas hüp, hüp, hüp, hí-üp, híüp szavát h a l l a t v a " (Chernél 617). A hüpmadár-va, v ö . zsezsemadár, csiviszviszmadár, csévarjú (zsezse a.). A gyöp a hüp „ v á l t o z a t a " (az észt madártani leírásban gjööp, gjööp hangsorral adják vissza a m a d á r hangját: Máger 185), alakulásában azonban némi népetimológiával (a gyöp főnév hatásával) is számolhatunk minden bizonnyal. Rendes pirók (Vajda 449), vörös begy (Csongrád: N 246.), pirók (Chernél) nevét rozsdapiros melléről k a p t a (a pirók-ot 1. karmazsin-

314

pirók a.); v ö . : „ t a g a d h a t a t l a n — hogy különösen télen, csillogó hóban — a bokorra telepedett süvöltő csapat megkapó szép, mert a hímek élénk piros melle kirí a színtelen tájból" (Chernél 617). Idegen n y e l v i megfelelőkre 1.: ném. N. Blutfink ( = vérpinty), Rotfink ( = vöröspinty), Rotgimpel ( = vörös süvöltő), Rotvogel ( = vörös madár) (Brehm 1: 317), észt punalind ( = vörös madár), punapugu ( = vörösbegy) (Máger 186): 'ua.'. A gimpli (1787: M. Musa 394: NSz.; V a s : Chernél; Hermán, Pászt. 649) j ö v e v é n y s z ó ; a baj.-osztr. gimpl 'ua.' (Hermán i. h.) átvétele. Ez az ir. ném. Gimpel v á l t o z a t a , amely tiroli eredetű, s a gumpen 'ugrál' ige származéka (Kluge, E t W b . Gimpel a.). A közönséges pirók Madarász fordítása (24) a R. lat. szakny. Pyrrhula vulgáris 'ua.' ( = közönséges süvöltő: Brehm i . h . ) n y o ­ mán. — A Havasi-pinty (1793: Grossinger 407), havasi gimpli (Kelemen 280) azon az alapon keletkezett, h o g y a süvöltő nálunk téli vendég, tehát h a v a s környezetben látható leginkább (1. a fön­ tebbi Chernel-idézetet). A havasi ebben az esetben a téli szinonimája t e h á t , s nem a magas, hófedte hegyekre vonatkozik. 2 0

Meggyvágó Coccothraustes coccothraustes (Chernél 591; E M 253; U 458) Táplálékáról és táplálkozásmódjáról k a p t a mindegyik nevét, 1.: „ő is magevő u g y a n . . . csakhogy nem annyira finom m a g v a k a t , mint inkább kemény, csontos gyümölcsmagvakat kedvel. Erős csőrével . . . k ö n n y ű szerrel szétzúzza ezek héját . . . K i v á l t a cseresznye magvait szereti ropogtatni" (Chernél 592), illetőleg „rendkívül aránytalan, nagy csőre minden más madarunktól meg­ különbözteti" (Chernél). A nevek egyik csoportja: Mag-töro (1793: Grossinger 330), Vasorrú Magnyitó (Földi 165), magnyitó (SzentGyörgyi 123), vasorrú magvágó, meggymagtörő (Szilágy: N 231.), cseresznyemagtörő (Hermán 123), magtörő pinty (Madarász 37), illetőleg csonttörő-pinty (Máramaros: ŰMTsz.) és pattogu dorálu ( = pattogó daráló: Farkasfa: V a s : ŰMTsz.). A másik csoport: Medgyes ( = meggyes: 1793: Grossinger 447), meggyvágó, cseresznye­ madár (Udvarhely m.) (N i. h.). Megfelelőkre v ö . : magtörő, mogyoró­ törő szajkó (fenyőszajkó a.), illetőleg lat. szakny. Coccothraustes coccothraustes ( = gyümölcsmag-harapó), ném. KernbeiBer ( = mag­ harapó), Kirschfink ( = cseresznyepinty), Kirschknacker (= cse­ resznyetörő), Kirschschnelier ( = cseresznyepattintó), KirschkernbeiBer ( = cseresznyemag-harapó), NuBbeiBer (= dióharapó) (Brehm 1: 275), dán kaernbider, izlandi kjarnbitur, norv. kjernbiter (— mag-

315

harapó), svéd stenknack ( = magtörő) (NA 91), észt kirsinarija ( = cseresznyeharapó: Máger 1 8 2 ) : 'ua.'. A h a r m a d i k típus nevei: Vas-Orrú ( 1 7 9 3 : Grossinger 330), Vasorrú Magnyitó (Földi 165), vasorrú kupály (Vajda 4 4 7 ; a kupály V a j d a nyelvújítási, alkotása, föltehetőleg a kupás-ból e l v o n t kup- tőből az -ály képzővel, v ö . orr : orrály: keresztcsőrű a., 1. még zöldike a.: zöldike kupály), vasorrú meggyvágó, vasorrú magvágó (N i. h.), vasorrú pinty (Chernél). Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : ném. Dickschnabel (Brehm i. h.), fr. gros-bec ( = kövér csőr), finn nokkavarpunen ( = csőr veréb) (NA 91), észt suurnokk-vint ( = nagycsőrű p i n t y : Máger 187):'ua.'. A pinty és a veréb utótagot az magyarázza, hogy a meggyvágó hasonlít rájuk. A z utolsó csoport jelentését t e k i n t v e az előzőhöz tartozik: „Kofsorrú feu Kosorlyó" ( 1 7 9 3 : Grossinger 446), Kosarju (1799: Fábián 378), kosarjú, kosolló (Diósjenő: Nógrád), husolló (Mátra­ alja), kosorrú veréb (Békés, Bihar) (Petényi 197 meggyvágó a.), kosolyó (Heves m.), kosoj (Szolnok-Doboka: MTsz.), kosorján (Cserszegtomaj: Zala megye: K e v e A n d r á s szóbeli közlése, 1978). Föl­ tehetőleg idetartozik a kasórján, kasórgyán (Keszthely: ÚMTsz.) is, jóllehet a forrásban a haris neveként szerepel (téves azonosítás következtében). Ezek a n e v e k a kosorrú összetételre mennek vissza (a név hasonlóságon alapuló névátvitellel keletkezett; az orr a nép­ nyelvben 'madárcsőr'-t is jelentett sokáig), s annak különböző analógiás hatásokra létrejött változatai. A kosolló, husolló nép­ etimológiás alakulatok. A kelempászmadár előtagja a ném. R. kernbeiB 'ua.' ( = mag­ harapó) szó v a l a m e l y bajor-osztrák nyelvjárási v á l t o z a t á r a megy vissza, madár eleme értelmesítő utótag (TESz. kelempászmadár a.).

VERÉBFÉLÉK -

PLOCEIDAE

A veréb szótörténeti a d a t a i : veréb (1395 k.), vérébec gr., wereeb, Verebb, vérre, bereb, beréb, verep, verép. „Szláv eredetű, de pontos megfelelője nem m u t a t h a t ó ki, csak kikövetkeztethető a t o v á b b ­ képzett alakokból" (TESz.). Nyelvjárásainkban a verébnek több neve is v a n . A madár (Nyatl. 634.) azért jelöli ezt a fajt, m e r t a veréb a legközönségesebb, legismertebb, az emberrel állandóan együtt élő m a d á r f a j . Madár szavunk a 13. század óta adatolható (személynévi származékban), alaktani szempontból is szókincsünk régi részlegébe tartozik, erede­ t é t azonban nem sikerült eddig még megnyugtatóan tisztázni (TESz. madár a.). Balázs J á n o s foglalkozott legújabban a szó 316

eredetével; véleménye szerint a madár egy mo- hangutánzó tő -d g y a k o r í t ó képzős származékának az -ár névszóképzővel v a l ó t o v á b b ­ képzése (MNy. 1 9 7 4 : 5 0 — 2 ) . A m a g y a r á z a t b a n — a megfelelő nyelvtörténeti adatok h i á n y a miatt — több esetben is hipotézishez kellett fordulnia a szerzőnek, ezért a madár szót t o v á b b r a is ismeretlen eredetűnek t a r t h a t j u k . A N. rabec (Hermán, Pászt. 654) j ö v e v é n y s z ó ; a szik. vrabec 'ua.' (TESz. veréb a.) átvétele a szóeleji mássalhangzó-torlódás fel­ oldásával. Töve azonos a veréb szláv előzményével. (A veréb szóban a szláv szóeleji mássalhangzó-torlódás ejtéskönnyítő magánhangzó betoldásával szűnt meg.) A z északi és székelyes csángó vrágye, vrábi a rom. vrabie 'ua.' átvétele (Márton—Péntek—Vöő 407). A román szó is szláv eredetű, ezért az idézett csángó szavak etimo­ lógiailag a veréb és a N. rabec szóval azonosak. A felvidéki skodár, skodrinc (Nyatl. i. h.) is szlovák eredetű; v ö . szik. Skodár 'kártevő', Skodnica 'kártékony nő' (Kiss L a j o s : Nyr. 1 9 7 5 : 223). A csuli, csűri, csűri, csűri, csuriz (EtSz. csuli a.), csuti (ÁSz. 1 5 1 ) , csurisz (Nyatl. i. h.), csuhesz (EtSz.) minden bizonnyal hangutánzó eredetű. Valószínűleg jó nyomon járunk, h a a csűri, csuli-iéle alakokat t a r t j u k elsődlegesnek (az -i kicsinyítő képzőnek felel meg). Kétségtelenül hangutánzó pirip (Fejér m.: N 120. nem a.) és csirib (Nyatl. i. h.) n e v e ; ezekre v ö . a veréb csiri, csirib, csiripféle hangját (EtSz. csiripel a.); v ö . még: ,,A' verebek mondgyák repkedve: tsiripl tsiripV: 1804, idézi T E S z . csiripel a.), ill. ném Tschirp, Scherphans ( = csiripelő Jancsi): 'ua.' (Suolahti 129). A csűrimadár (Nyatl. i. h.) előtagja népetimológiás alakulat a csűri ~ csűri-ből (tárgyi oka az volt, hogy a verebek a csűrökben is gyakori vendégek). A csóresz (Somogy, Zala) a csuri-val függ össze, végződése az -esz játszi képző (EtSz. csóresz a.), a csulesz (Csallóköz: MTsz.) pedig a csuli-ból j ö t t létre ugyanazzal a képzővel; v ö . még a csuhesz (Esztergom, K o m á r o m , N y i t r a : MTsz.) és a dzsanyesz (Nyr. 1 9 7 1 : 92), illetőleg a kutyesz 'kutya', gatyesz 'gatya', hurkesz 'hurka' stb. (MNy. 1 9 1 8 : 28) végződését. Ismeretlen eredetű a dsavany (Nyitra: MTsz.), dzsavany (EtSz. dzsavany a.; de v ö . dzsavog 'egyhangúan, kellemetlenül csiripel (pl. a veréb)': Nyr. i. h.; T a k s o n y : Felvidék), a bazsar (Fonyód: N i. h.), pazsar (ÁSz. 1 1 3 , 1 5 1 ) és a hásznyák (Nyatl. i. h.). A gyuszi (Nyatl. i. h.) tréfás név­ adással j ö t t létre; erre 1. a tulajdonnévből alakult madárneveket, ill. ném. Scherphans 'ua.' ( = csiripelő Jancsi: föntebb). A verebicskó (SzegSz.) kicsinyítő képzőbokorral a veréb tőváltozatából képző­ d ö t t . A cseri-vereb 'vörhenyeges fejű apró v e r é b ' (Heves m.: 1 8 4 0 : MTsz. cseri a.) is a csűri ~ csüri-bő\ létrejött népetimológiás

317

alakulatnak látszik (Benkő). A csóré veréb 'tollatlan, még csak pelyhes verébfióka' (Háromszék: MTsz. 1. csóré a.) nem fajnév, eredetére 1. K i s s L a j o s : Nyr. 1 9 7 7 : 2 3 1 . Nem világos, miért jelenthet a N. csóka 'vereb'-et (SzékelvSzj.).

Házi veréb Passer domesticus (Chernél 5 8 5 ; E M 254; U 466) Nevét (Házi-veréb: 1 7 9 3 : Grossinger 208) arról kapta, hogy az ember közvetlen közelében, háza környékén él, t á v o l a b b csak r i t k á n látható. Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : lat. szakny. Passer domesticus, ném. Haussperling (Brehm 1 : 263), ang. house-sparrow, fr. moineau domestique, or. boMoeoü eopoÖeü (NA 90), észt koduvarblane (Mager 1 7 8 ) : 'ua.' ( = házi veréb). Földinél jelző nélküli neve (170) szerepel. Nyelvjárási neveit 1. föntebb. — A csűri veréb, csűri madár (Kelemen 103) értelmesítő u t ó t a g ú összetételek. — Ahammas (Csík m.: ŰMTsz.) a hamvas nyelvjárási v á l t o z a t a s a szürke tollazat alapján született. A gágécs (Hugyag: Nógrád: I MTsz.) ismeretlen eredetű. T

Berki v e r é b Passer hispaniolensis ( B r e h m - C h e r n é l 1: 2 7 1 ; E M 2 5 5 ; U 467) Ez a m a d á r n é v (Brehm —Chernél) a ném. Weidensperiing 'ua.' ( = berki v e r é b : B r e h m 1 : 268) fordítása. Nevét élőhelyéről k a p t a ; vö. berki poszáta, berki tücsökmadár. — A spanyol veréb (Gozmány 8441) tükörszó; v ö . lat. szakny. Passer hispaniolensis, ang. spanish sparrow: 'ua.' ( = spanyol v e r é b : uo.). E z t a nevét költőhelyéről (Spanyolország) kapta. Mezei veréb Passer montanus (Chernél 5 9 0 ; E M 2 5 5 ; U 467) „Erdőszéleken, ligetekben, gyümölcsösökben, fasorokban, gabona­ t e r m ő vidékeken" (EM) él, innen a n e v e : Mezei-veréb ( 1 7 9 3 : Gros­ singer 2 1 2 ) ; v ö . mezei pacsirta, mezei poszáta, ill. R. lat. szakny. Passer campestris, ném. Feldsperling (Brehm 1 : 270), szb.-hv. vrabec poljski, or. noAeeoü eopoöeü, cseh vrabec polni (NA 90), észt pőldvarblane (Máger 1 7 8 ) : 'ua.' ( = mezei veréb). P e t é n y i szerint „Helyesebb v o l n a a fehér n y a k ö r v é r ő l v e t t gyűrűs-veréb elnevezés. A kerti k u t a k b a n észlelt fészkelése révén 318

kuti-veréb-nek is h í v j á k " (186). A z előbbire v ö . ném. Eingel-Sperling, Bingel-Spatz: 'ua.' ( = gyűrűs v e r é b : B r e h m i . h . ) . A mezei csűri (Kelemen 104) u t ó t a g j á n a k m a g y a r á z a t á t 1. följebb, veréb a. K ö v i veréb Petronia petronia ( B r e h m - C h e r n é l 1: 2 7 5 ; E M 2 5 6 ; U 468) V a j d a kövi kupály (448) néven í r t a le (a kupály-t 1. meggyvágó a.). A kövi veréb (Brehm—Chernél) a ném. Steinsperling 'ua.' ( = k ö v i v e r é b : B r e h m 1: 272) fordítása. A n é v a d á s alapja a madár élőhelye (sziklás hegyoldalak, köves területek) v o l t ; v ö . kövi pacsirta, kövi rigó. Havasi p i n t y Montifringilla nivalis (Chernél 5 9 3 ; E M 2 5 6 ; U 468) K o r á b b i neve, a Hó Pinty (Földi 168) tükörszó; a ném. Schneefink 'ua.' ( = h ó p i n t y : uo.) fordítása. A n é v a d á s alapjára 1.: „ K ö z é p E u r ó p a h a v a s a i b a n fordul elő" (Chernél). A havasi pinty (SzentGyörgyi 125) az előbbi név előtagjának a t u d a t o s fölcserélésével j ö t t létre. SEREGÉLYFÉLÉK

-

STTJRNIDAE

Rózsaseregély Sturnus roseus (Chernél 577; E M 2 5 7 ; U 430) A seregélyhez hasonlít, teste azonban rózsaszínű, erről t ö b b n e v e t is k a p o t t : rózsaszínű seregély, apró piros szarka, rózsarigó (Erdély) (Petényi 162), rózsaseregély, rózsaszínű seregélyrigó, rózsa­ színű sáskaőr (Pungur), rózsaszínű sáskamadár (N 227.). Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : ném. Bosenstar ( = rózsaseregély: ennek bizonyára v o l t szerepe a rózsaseregély tudományos n é v v é válásá­ ban), lat. szakny. Sturnus roseus, ang. rose-coloured starting, or. po3oeoü CKeopeu (— rózsaszínű seregély): 'ua.' (NA 89). Tarka seregély (Petényi i. h.) n e v é t tollazata többféle színe alapján k a p t a . Hangutánzó eredetű Tsátsogó Tsatskamadár (Földi 157), csacska (Petényi i. h.), csacsogórigó (Kecskemét: Hermán, Pászt. 647) elnevezése; v ö . : „Hangja érdes srrr-csorr-csorr-serr, néha svörötysöröty v a g y crö-csövöty, mely hívogató szólásán k í v ü l g y a k o r t a hallatja sziszegő, rekedtes, nem igen v á l t o z a t o s csicsergő énekét" (Chernél 578). A csacska a csacsog tövéből alakult a -ka kicsinyítő 319

képzővel (vö. föntebb idézett csácsogó csacskamadár és csacsogórigó nevét, rokonságára 1. T E S z . csacsog és csacska a.). A csacska : csacskamadár viszonyára 1. zsezse : zsezsemadár (zsezse a.). A rigó utótagot az magyarázza, hogy e madár hasonlít a rigóhoz; v ö . ném. N. Ackerdrossel ( = mezei rigó) és R. lat. szakny. Turdus roseus ( = rózsaszínű rigó): 'ua.' (Brehm 1: 385). A Bogarász Tsatskamadár és a Kukoriczakár (Földi i. h.) a ném. Baupentöter ( = hernyóölő) és Maisdieb ( = k u k o r i c a t o l v a j ) : 'ua.' (uo.) tudatos magyarításai. A pásztormadár (N 227.) tükörszó; a ném. Hirtenvogel 'ua.' ( = pásztormadár: B r e h m i. h.) fordítása. A z é r t nevezték el így, mert a csordában legelésző szarvasmarhák között is futkos tápláléka u t á n ; v ö . ném. N. Viehvogel (= szarvasmarha-madár), Viehstar ( = szarvasmarha-seregély), Viehamsel ( = szarvasmarha-rigó) (Brehm i. h.), ang. pastor Mrd (= pásztormadár: Gozmány 8 4 4 6 ) : 'ua.'. E g y i k k e d v e l t táplálékáról k a p t a sáskamadár (N 1 1 8 . nem a.), sáskafaló rigó (Pungur), rózsaszínű sáskamadár (Gozmány 8446) n e v é t (az örmények és t a t á r o k szerint e m a d á r megjelenését hama­ rosan sáskajárás k ö v e t i : B r e h m 1 : 388); v ö . ném. Heuschreckenvogel 'ua.' ( = sáskamadár: Gozmány i. h.). A jöttment madár és a vándor serege (Petényi i. h.; vándorseregély: Á S z . 112) találó nyelvjárási elnevezések. A rózsaseregély ugyanis rendszertelenül jelenik meg: hol jön, hol nem jön, egyes években pedig n a g y tömegekben látogat el hozzánk. Ilyenkor „a gyümölcsre szívesen járnak . . . Kis-Tokajon az eperfák termését rövid idő a l a t t t ö n k r e t e t t é k " (Chernél 579). Brehm rendszertelen, vándorló természete m i a t t Zigeunervogel-íént ( = cigánymadár: i. m. 386) is említi. A z afrikai seregély (Brehm—Schenk 1 : 287) előfordulási helye alapján, t u d a t o s névadással j ö t t létre. r

Seregély Sturnus vulgáris (Chernél 5 8 0 ; EM 2 5 7 ; U 427) A seregély szótörténeti adatai: Seregei (1356/ 1359), Seregelyus sz. hn., geregel, Seregélly, seregéj, Seregé, seregek gr., Sereglye, Serégé, seregjék gr., serege, seregi, seregény, seregi, seregin, seregln, seregli, szelegér (TESz.), serögje (Bálint S. 377), seregér (CsángSz.). „Szár­ mazékszó: alapszava a sereg főnév, képzője a denominális szerepű (-oly) -ély; v ö . lapály, személy stb. A névadást a m a d á r jellegzetes társas életmódja, sűrű csapatban v a l ó repülése magyarázza. E t é n y t és etimológiai következményét m á r régen észrevették . . . A társas életmódot folytató m a d a r a k 'csapat, sereg' jelentésű szóval, illetőleg annak származékával való megnevezése más nyel320

vekben sem ritka; v ö . pl.: észt karitüli 'réti cankó' ( < : é s z t kari 'raj, csapat, n y á j ' ) ; ném. Heerschnepfe 'szalonka' (előtagjára 1. ném. Heer 'hadsereg, nagy tömeg')" (TESz.). V ö . még nyelvjárási sereg­ bejáró (Kelemen 207) nevét, illetőleg ném. N. Heervogel 'búbos­ banka' ( = csapatmadár: B r e h m 2 : 579), Herdenvogel 'ua.' ( = n y á j m a d á r : Gozmány 11 702), Herdenkiebitz ( = nyájbíbic) és geselliger Begenpfeiferkiebitz ( = társas lilebíbic), ang. sociable plover, fr. pluvier sociable, sp. chorlito social ( = társas lile): 'lilebíbic' (Goz­ m á n y 11 754), ném. Gesellschaftskráhe, gesellschaftliche Krahe ( = tár­ sasági v a r j ú ) : 'vetési v a r j ú ' (Gozmány 3258), Gesellschaftslerche 'székipacsirta' ( = társasági pacsirta: G o z m á n y 1 8 8 1 ) , 1. még a pajzsoscankó nyelvjárási elnevezései közül: csapatsneff, fókasneff ( = falkasneff), falkássneff, ill. L o v a s s y leírását: „Ez az eleven természetű madár mindenkor társas s mindig csapatban jár" (404). A sereg (~ sürög) igéből való származtatásának nincsenek sem ornitológiai szempontú, sem képzéstani akadályai (Reuter: Nyr. 1 9 7 4 : 2 3 0 — 6 ) . Ha a seregély ennek az igének a származéka, akkor a sereg főnév népetimológiás értelmezéssel é r t ő d ö t t bele a madár­ névbe akkor, amikor az igei alapszó elhomályosult. A sereg főnévből való m a g y a r á z a t n a k döntő előnye v a n azonban: hangtanilag i s kifogástalan. A Közönséges Seregély (Földi 162) a ném. gemeiner Star és a lat. szakny. Sturnus vulgáris: 'ua.' ( = közönséges seregély: uo.) for­ dítása. A fellegmadár (Kelemen 207) azon az alapon keletkezett, hogy a seregély n a g y r a j o k b a n úgy repül, hogy szinte felhőként gomolyog a levegőben (vö. Chernelnek a rózsaseregélyről írt sorait: „ f e l ­ h ő z v e fára telepedtek": 578; kiemelés tőlem: K. J . ) . — A szla­ vóniai serege mádáor (SzlavSz. serege madár a.) a n n y i mint „seregély madár". A zöd-bákány (Zala: MTsz. zöld a.) jelzője a m a d á r zöldes tollazata alapján keletkezett, a bákány ismeretlen eredetű (EtSz. 3. bákány a.; T E S z . ; Mokány: N y t u d É r t . 1 0 5 . sz. 39). A fekete-madár (Felsőőr: ÚMTsz.) az öreg seregélyek feketés tollazata alapján j ö t t létre. — A csángó gráur és v á l t o z a t a i a rom. graur 'ua.' átvétele, a székelyes csángó kokosel és v á l t o z a t a pedig a rom. cocosel 'kiskakas' szóra megy vissza (Márton—Péntek—Vöő 159 és 2 1 0 ) . Egyszínű seregély Sturnus unicolor ( B r e h m - C h e r n e l 1 : 3 7 3 ; E M 2 5 8 ; U 430) 2

Tükörszó; a ném. Einfarbstar és a lat. szakny. Sturnus unicolor: 'ua.' ( = egyszínű seregély: B r e h m 1 : 3 8 1 ) fordítása. A tollazat pettyezés nélküli fekete színe v o l t a n é v a d á s alapja. 21

Kiss Jenő

321

SÁRGARIGÓ-FÉLÉK -

ORIOLIDAE

Sárgarigó Oriolus oriolus (Chernél 5 7 3 ; E M 2 5 8 ; U 3 7 1 ) Számos neve v a n . A sok elnevezés között úgy lehet rendet terem­ teni, ha onomasziológiai szempontok szerint csoportosítjuk őket. A z első csoportba azokat a neveket veszem, amelyek a hím tolla­ zatának ragyogó aranysárga színe alapján s az arany előtaggal keletkeztek: Arany-bögy ( 1 7 9 3 : Grossinger 1 7 9 ) , Aranybegy (Földi 1 5 9 ) , aranyos rigó (Szent-Györgyi 1 1 9 ) , Arany Málé (Mitterpacher 4 7 ) , arany málinkó, arany máringó (Dunántúl, Pest m.), arany maiingó (Pest m.), arany mái (Szilágy m.), arany máj (Szilágy m.) (N 2 2 6 . ) , alamár (Göcsej, Zala), olomári (őrség, Zala, Vas), arammálingó, aram-mállingó (Zala), aranyállú (Hetes, Zala), aranybegyű, arany máiingó (Dunántúl), aranymái rigó (Vas), arany málu (Sopron m.), aran-máringó, arany-márinkó, aranyos málé (Zala) (Pungur), almár (Göcsej), arammáj (Zilah), aranymálingó (Hermán, Pászt. 6 4 6 ) , aranyálló (Zala), aranyállú (Hetes), aranyállú (Göcsej) (ŰMTsz. aranyállú a.), aranyárulu (Vas: ÚMTsz. aranyáruló a.), alomár (Vas), olomár (i. m. aranymái a.), aranymálirigó (Vas: i. m. arany málé-rigó a.), alamáringó, aramárigó, arammáringó, aranymáringu (i. m. aranymálinkó a.), aranmáringó-madár, aranymáringómadár (i. m. aranymálinkó-madár a.), alamármadár (i. m. aranymáimadár a.), aranymálú, oromálu (i. m. aranymálú a.), aranymárny (i. m. aranymárny a.), aranymárnyó (i. m. aranymárnyó a.), oromállu (őrség 1 8 1 8 : Aquila 1 9 5 2 — 5 5 : 4 2 9 ) . A z aranymái (és rengeteg változata) ugyanolyan összetétel, mint a sármány, tehát a színt jelölő előtagot a 'madár hasi része, begye, állat melle' jelentésű mái főnév követi. A számos alakváltozat és népetimológiás elváltozás a mái elhomályosulása következtében j ö t t létre. V a l a m e n n y i v á l t o ­ zatot sorra venni szükségtelen, néhány azonban említést érdemel, illetőleg magyarázatot k í v á n . A z -inkó, -ingó végű változatok az aranymái rigó összevonódása, az l kiesése (a dunántúli n y e l v j á r á ­ sokban, ahonnan ezek az adatok valók, kiesik a szótagzáró l), s a -kó kicsinyítő képzős szavak csoportjába t ö r t é n t analogikus besorolódásuk következtében alakultak ki (1. B e k e : Nyr. 1 9 1 2 : 4 4 3 ; Czuppon: Nyr. 1 9 1 2 : 2 8 6 — 7 ; 1 9 1 3 : 1 3 8 — 9; B e k e : Nyr. 1 9 3 8 : 5 0 — 3 ) . A z aZamár-típusúak az arammál-bó\ hangátvetéssel jöttek létre (az l ~ r váltakozás gyakori nyelvjárásainkban). Az értelmes utótagú változatok (aranyállú, aranyálló, aranymáié, aranyárulu stb.) mind népetimológiának köszönhetik keletkezésüket. Idegen n y e l v i megfelelőkre v ö . : ném. Goldamsel ( = aranyrigó), R. lat.

322

szakny. Oriolus aureus ( = aranyos rigó) (Brehm 1 : 4 0 0 ) , ang. golden oriole, dán guldpirol ( = aranyos sárgarigó), szb.-hv. vuga zlatna ( = a r a n y o s cinke) (NA 6 3 ) : 'ua.'. A második csoportot a sár-, illetőleg sárga jelzővel alakult nevek alkotják. Jelentésüket t e k i n t v e ezek is az előző csoporttal t a r t a n a k rokonságot, hiszen az arany és a sárga, illetőleg a R. sár 'sárga' színt jelölő szavakként szinonimák (vö. aranysárga, sárarany sza­ v u n k a t ) . A z idetartozó nevek: Sárga-rigó ( 1 7 9 3 : Grossinger 1 6 1 , 3 2 7 ; sárgorigu: Vas, sárgarigu: Felsőőr, Szlavónia: UMTsz.; sárgorigó: R á b a k ö z , saját gyűjtés), Sárga Aranybegy, Sármalinkó (Földi 1 5 9 ) , sárga lorió (Vajda 4 0 8 ) , sárga velyhe (Gömör: P e t é n y i 1 5 0 ; sárgavelyhe: Hugyag: Nógrád: ŰMTsz.), sármáringó, sár­ malinkó (Chernél), sármárinkó (Hermán 1 0 1 ) , sármáluó (Sopron m.), sármánkó (Csík m.), sármány, sármók (Máramaros), sármóka (Szolnok-Doboka), sárgyóka (Dunántúl), sárjóka (Zala), sárjánka (Baranya), sármántyu (Erdély, Háromszék), sármándli, sármánli (Vas, Őrség: MTsz. sárgyóka, sárjánka, sármándli, sármánkó, sár­ mántyu, sármány, sármók, sármóka a.), sárgyúka, sargyúka (OrmSz. sárgyúka a.), sarmadli, sarjmadli (FTsz. sarmadli a.), sármálingó, sármánkó (Nagybacon, Háromszék), sarmanka (Felvidék), sarmonta (Balaton-felvidék) (ŰMTsz.). A -kó, -gó végűek u g y a n ú g y a l a k u l t a k ki, mint az aranymálinkó-tívus (1. följebb). A sárgakülü (Zala: Nyr. 1 9 6 3 : 2 5 6 ) u t ó t a g j a a küllő nyelvjárási változata, s t é v e s n é v á t v i t e l , mert a zöld küllő neve. A sárga lorió utótagja, ill. a lorió (Bugát, Szóhalmaz 2 8 5 ) , lorió (Chernél) j ö v e v é n y s z ó ; a fr. loriot 'sárgarigó' (Vajda i. h.) átvétele. A velyhe (Nógrád: MTsz.; a sárga­ velyhe összetételben is) ismeretlen eredetű; v ö . függőcinke a. A fel­ sorolt nevek között szerepel a sárgyóka és t ö b b változata, de talál­ kozunk a sármány néhány a l a k v á l t o z a t á v a l is. A sárgyóka szótörté­ neti a d a t a i : Sárgyúka ( 1 8 3 5 ) , Sárgyóka, sárjánka, sárjóka, sargyúka, sárgyóka, Sárgyurka, Sárnyóka. A s á r m á n y o k a t jelölik t ö b b n y i r e e nevekkel, a T E S z . adatai szerint jelölték a csízt és a barázda­ billegetőt is. A két utóbbi jelentésre ornitológiai forrásaimban egyetlen a d a t sincs, ezért ezektől az adatoktól eltekintettem. Nincs viszont n y o m a a TESz.-ben a sárgyóka 'sárgarigó' jelentésé­ nek. A sárgyóka a T E S z . szerint bizonytalan eredetű: „ A sár elem a 'sárga' jelentésű sár s z í n n é v v e l . . . függhet össze; v ö . sármány. A sárgyóka esetleg elhomályosult összetétel, amelynek u t ó t a g j á t nem ismerjük, v a g y pedig képzett szó, de a képzés módja szintén homályos" (sárgyóka a.). Megítélésem szerint e szó legvalószínűbben a R. sár 'sárga' -óka kicsinyítő képzős származéka, amely a magán­ hangzóközi r megnyúlásával, m a j d pedig elhasonulásával j ö t t létre. A végződések különböző kicsinyítő képzőknek felelnek meg az

21*

323

alakváltozatban, a Sárgyurka pedig tréfás népetimológiás alakulat. A -tyu és -li végűek végződésüket analógiás úton kapták, nem kép­ zések a szó eredeti értelmében. A sarmonta a sarmandli, sarmantyufélék tőváltozatából keletkezett minden bizonnyal, végződése a madárnevekben jelentkező -ta képzőnek felel meg (pacsir : pacsirta, bábuk : babuta). A felsoroltak idegen n y e l v i megfelelőjéül v ö . ném. Gelbling ( = sárgácska: Brehm 1 : 400) és észt kollane rastas ( = sárga rigó: Mager 1 3 7 ) : 'ua.'. A h a r m a d i k csoportba az egyedi elnevezéseket, a kevés t a g o t számláló névtípusokat sorolom. A Malinkó (Földi 159), málinkó (Somogy: MTsz.; OrmSz.), máiingó (ÁSz. 124) a sármálinkó, aranymálinkó összetételekből (ill. azok alakváltozataiból) v á l t ki és önállósult. A szőrigó (Tsz.) első eleme a szőke tövének, a régi n y e l v b e n önállóan is élt sző 'szőke, fakó színű' szónak (erre 1. TESz. szőke a.) és n