Magad is megjavíthatod [PDF]

Zitiervorschau

MJAKUSKOV

MAGAD IS MEGJAVÍTHATOD

w

TÁNCSICS

KÖNYVKIADÓ

A z eredeti könyv címe és k ia d ó ja :

► . A.

M H KyiH KOB : B o c n H T a H u e T p y ^ o B b ix HaBbiKOB y jn erefi b c e M t e

MocKoa, h3a. „3HaHHe” 1961.

Az ábrákat BECSEK

B A R N A NÉ

ra jznlta

A borító PA P P T A M Í S munkája

T N 80— g— 6365 A kiadásért felel a Táncsics Könyvkiadó igazga­ tója. Dr. Hegedűs Magda fordítását hazai viszo­ nyokra Haranghy Péter alkalmazta. Felelős szer­ kesztő

Pelrik

Oltó.

Műszaki

vezető:

Faragó

Imre. Műszaki szerkesztő: Szekeres József. Készült 10 200 példányban, 5,25 (A/5) ív. MSZ 5601—59. Budapest, 1963 63.1112 Ságvári Nyomda, Budapest

BEV EZE TÉS

Ez a kis könyv azokhoz a fiatalokhoz szól, akik az iskolai politechnikai oktatáson kívül odahaza is szeret­ nek barkácsolni, fúrni, faragni Igyekszik az ezermes­ terkedés apró fortélyait, a különféle munkafogásokat ismertetni, hogy a különböző kis feladatokat könnyeb­ ben és tökéletesebben lehessen megoldani. Remélhetőleg hasznos útmutatást jelent majd a szer­ számok alkalmazását, az anyagok felhasználását illetően, kiegészítve a politechnikai órákon hallottakat. Segítségé­ vel megismerkedhetünk a legfontosabb fogásokkal, és ötleteket találhatunk szorgalmi feladatok megoldására, apróbb házi javítások elvégzésére, az otthon karbantar­ tására stb. A z olvasó, ha a leírások sorrendjében fokozatosan be­ gyakorolja az ismertetett fogásokat, még közepes kézügyerség esetén is olyan képességre tehet szert, amely­ nek segítségével egyszerű szerszámokkal, házi eszközök­ kel szakszerű munkát végezhet. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az olvasót a könyv munka közben minden elképzelhető szakszerű útmutatással ellátja. A cél az volt, hogy a kezdő ezer­ mesternek néhány alapvető műszaki irányítást adjon, hogy könnyebben tudjon eligazodni a különféle szerszá­ mok között és a felhasználható anyagok útvesztőjében.

3

J A V ÍT Ó M U N K Á K A L A K Á S B A N

A lakásban mindig akad javítani, helyreállítani való, amelyben magunk is részt tudunk venni. Csak a legáltalánosabbakat vesszük sorra.

V A K O L A T J A V ÍT Á S

A vakolat gyanús pontjait úgy vizsgáljuk meg, hogy rongydarabkával beburkolt fapálcikával könnyedén megútögetjük, ennek következtében a hibás vakolat le­ pereg vagy üres hangot ad. A z elvált vakolatréteget el kell távolítani. A mennyezetre esetleg rosszul felerősített nádazatot vékony szögekkel kell rögzíteni. A mennyeze­ ten felfedezett repedéseket kaparóvassal kitágítjuk, majd gipsz, mész és homok keverékéből készített habarccsal töltjük ki. A javított helyekre gyökér- vagy szőrpamacs segítségével mésztejet fröcskölünk. A vakoláshoz szükséges habarcsot ládában készítjük: egy rész oltott meszet jól összekeverünk három rész fi­ nom, szitált homokkal. A munka megkezdése előtt ehhez a keverékhez kevés gipszet (az egy résznél kevesebbet) és vizet adunk. A habarcs készítéséhez felhasznált ho­ mokszemcsék nagysága ne legyen 3 mm-nél nagyobb, és a homok ne tartalmazzon humuszt, agyagot vagy más 5

szennyeződést. A z anyag sűrűsége tejfelszerű legyen. A kész habarcsot lapátkával — vakolókanállal (1. ábra) — a vakoló^pra — nyeles deszkára (2. ábra) — rakjuk, és utóbbival felkenjük a sérült helyre. A vakolattal jól feltöltött helyet vizes ecsettel néhányszor megnedvesítjük

és simitófával (sima kis deszkával) lesimítjuk. A feles­ leges vakolatot leszedjük, és eközben eldolgozzuk a régi vakolat széleit is, mert a vakolt helyeknek egységes síkot kell alkotniuk az egész falfelületen. A habarcsot közben felhasználjuk arra is, hogy a falban a szögek ütötte lyu­ kakat is betömjük. Téglafal vakolatának kijavításához mészből és homokból (gipsz nélkül) készített vakolatot is használhatunk.

6

Kisebb javítási munkákhoz célszerű a következő öszszetételű habarcsot használni: 1 rész 500-as finomságú cement, 2 rész közepes finomságú homok. Nagyobb felü­ letek vakolatának pótlásához 8 rész cement, 10 rész ho­ mok és 1 rész mészből álló habarcsot használjunk. Vas­

tagabb vakolatréteg pótfásánál a habarcsot több réteg­ ben hordjuk fel a falfelületre. Ilyen esetben az egyes rétegek felületét szöges léccel érdesítsük fel, hogy a réte­ gek közötti kötés tökéletesebb legyen (3. ábra). Füstös, kormos helyiség foltos, repedezett falain és mennyezetén nemcsak a leváló részeket kell bevakolni, hanem az egész felületet le kell vakarni. Ezt acelvakaróval — ,.spatlival’’ — végezzük (4. ábra). Azután bő víz­ zel lemossuk és a vakolódeszka segítségévéi, finom ho­ mokkal átdörzsöljük.

FESTŐM UNKÁK

A belső csinosítómunkák végzésekor általában be is kell a mennyezetet és a falakat festeni. A festéshez meszet, illetve mészfestéket, enyves vagy olajos festéket szoktak használni. A padlót, ablakkereteket és ajtókat pedig olaj- és zomancfestekkel mázolják át. Ehhez a munkához ajánlatos ásványi színezekeket használni mert ezek elég sokáig megtartják eredeti színüket. Erősen bepiszkolódott mennyezetet és falakat mesze­ 7

lés vagy festés előtt elő kell készíteni. A régi, piszkos mész- vagy festékréteget először acélvakaróval le kell kaparni. Ajánlatos a kaparás előtt a falat korong- vagy meszelőecsettel (5. ábra) jól benedvesíteni, hogy ezáltal a porképződést csökkentsük és megkönnyítsük a régi

5. ábra festékréteg eltávolítását. Ezután következik a vakolat­ réteg folytonossági hiányainak, egyenlőtlenségeinek és apró repedéseinek eltüntetése. Egy rész gipszet és egy rész finom homokot összekeverve, annyi vízzel hígítjuk fel, hogy az könnyen kenhető keverékké váljon. A ke­ veréket vakoló^pátkával (spatulával) kenjük a repe­ désre és azzal simítjuk a falfelület többi részével egy 6zintbe. A falfestés legolcsóbb fajtája a meszelés. Alapanyaga az oltott mész, amit vagy készen vehetünk, vagy házilag, magunk állítunk elő. A mészoltást végezhetjük régi vö­ dörben, mosófazékban vagy földbe ásott és kidöngölt falú gödörben. Alumínium vagy horganyzott edényt ne használjunk, mert azt a mész kimarja. Oltásnál ne a vizet öntsük a mészre, hanem a meszet szórjuk óvatosan, dara­ bonként a vízbe. 10 kg égetett mész oltásához 50 liter víz szükséges. Ü ja b b mészadagot a vízbe csak akkor te­ gyünk, ha az oldat forrása m ár megszűnt. A z egész 8

mészmennyiség vízbecntése után az edényt vagy a göd­ röt fedjük le, és a felhasználás előtt legalább 24 óráig hagyjuk állni a meszet. Meszelés előtt az oltott meszet (akár készen vett, akár házilag lett oltva) hígítsuk fel vízzel és szűrjük át. A fedőképesség javítására szokás az így nyert mésztejbe vödrönként fél piktortéglát, bécsi- vagy budai-fehéret keverni. A meszelést széles meszelőecsettel vagy korongecset­ tel végezzük. Általában a kétszeri meszelés megfelelő, de háromnál többször ne meszeljünk. A meszelés egyen­ letessége a vakolat szívóképességétől függ. Ha azt veszszük észre, hogy az első meszelés foltos, másodszorra kevés finomra szitált homokot keverjünk bele. Színes meszelést is készíthetünk, ha a mésztejhez megfelelő színű porfestéket keverünk. A porfestéket ek­ kor egy kevés oltott mésszel sötétebb színű festékpasztává keverve oldjuk fel a mésztejben. A festékoldat szí­ nét csak száradás után tudjuk megállapítani, ezért cél­ szerű próbacsíkot húzni a falra és megvárni annak szá­ radását. A lakószobák falait enyves festékkel szokták kifes­ teni. A kevés hideg vízben feloldott porfestéket és kré­ tát vagy piktortéglát forró, enyves vízbe öntjük. Egy veder (kb. 10 1) vízhez 35— 40 dkg enyvet, 1,5 üiktortéglát, 5 kg bécsi fehéret kell adni. A z enyves festék ne legyen nagyon sűrű, mert akkor leválik, de túl híg se legyen, mert akkor átlátszik, nem fedi eléggé a falat. A falfestést korongecsettel vagy vastag ecsettel végez­ zük, három fogással, vagyis háromszor húzzuk át az ecsetet minden ponton, egyenletes mázolással, a felső szegélyen kezdve. A z első és második ecsethúzást függő­ leges, a harmadikat vízszintes irányban végezzük. Egy négyzetméter befestendő felületre a fentebb említett festékkeverékből kb. 1/a litert használunk fel. A lakóhelyiséget nem tanácsos olajfestékkel kifesteni,

mert az olajfesték betömi a fal pórusait, megnehezíti a levegő cserélődését. Olajfestéket csak a mellekhelyiségekben (előszoba, konyha, W C, fürdőszoba) ajánlatos al­ kalmazni, miután az olajfesték lemosható és letörölhető, megvédi a falakat a piszoktól és az átnedvesedéstől.

6. ábra

A bemázolandó falakat szappanos vízzel letisztítjuk, levakarjuk a régi festéket, bekenjük olaj festékkel kevert lenolajkencével, spatlival betömjük a repedéseket. Az olajos simítóanyagot a következő arányban keverjük: száz súlyrész lenolajkence (fimisz), két-három rész enyv, két-három rész mosószappan és ötszáz rész kréta. Miután a felületet lesimítottuk, következik az első át­ festés. Ezután spatlival és ecsettel újból eltisztázunk min­ den egyenetlenségét és felvisszük a második festékréte­ get. A boltban kapható sűrűn folyó festékeket lenolajjal vagy olajfesték hígítóval fel kell hígítani, amíg tejfel­ szerű folyadékot kapunk, amely az ecsetből vékony, egyenletes patakocskákban folyik ki. Olajfestékhez kerek ecsetet használunk (6. ábra). A z új ecset sortéit felére rövidítjük úgy, hogy felső részén zsineggel szorosan kö­ rültekerjük. Ha sablon segítségével mintát akarunk fes­ 10

teni és egyes felületrészeket belakkozunk, ehhez kis laposecseleket használjunk. A z olajfestékkel két fogással festünk, függőleges és vízszintes irányban (7 ábra). A z ajtók, ablakkeretek, padlódeszkák festése előtt meg kell vizsgálni ezeket, és a felfedezett hibákat ki kell ja­

vítani. A bütyköket és piszokcsomókat eltávolítjuk, a nyílásokat pedig e n y w e l beragasztott fadugókkal tün­ tetjük el. A befestendő felületről a régi festéket vakaróval gondosan letisztítjuk, forró lenolajfirnisszel bevon­ juk, azután spatlizzuk. M egvárjuk míg megszárad, és szárazon üvegcsiszolópapírral lesimítjuk. A padlót, ajtó­ kat, kereteket ugyanugy festjük, mint a falakat — két fogással. Ha azt akarjuk, hogy a festés színe és rétege egyen­ letes legyen, a festéket minden bemártáskor meg kell keverni. Ha az ecseten sok a festék, akkor csepegni fog, foltokat, csíkokat húz; ha kevés rajta a festék, akkor egyes helyeken kihagy és az ecset nyoma ott marad vé­ kony vonalak alakjában. Egyenletes festéshez az ecsetet felülről lefelé kell mozgatni — ha többszörös fogással dolgozunk, akkor először vízszintesen balról jobbra, 11

azután függőlegesen felülről lefelé, majd újból vízszin­ tesen — és így tovább. A festékoldatból csak annyit készítsünk, amennyi egy festéshez szükséges, mert a festéket nem lehet sokáig eltartani.

TAPÉTÁZÁS

A lakószobák falait tapétázás előtt elő kell készíteni. A tapétát nem szabad közvetlenül a vakolatra ragasz­ tani: a mésszel való érintkezés folytán megváltozhat a színe. A falakat előbb újságpapírral ragasztjuk be. Ned­ ves falra se ragasszunk tapétát, mert a tapéta megpenészedik és leválik. Sem gőznek kitett helyiségek (konyha, fürdőszoba) falát, sem előzőleg olajjal bemázolt falakat nem tanácsos tapétával díszíteni. Űjonnan vakolt falak egész felületét kaparóval vagy deszkácskával le kell simítani, azután a felületet közön­ séges ruhakefével alaposan megtisztítani. Régi, előzőleg enyves festékkel festett falakat levakarás előtt tanácsos szappanos vízzel jól lemosni. A tapéta felragasztásához általában folyékony e n y w e l kevert, forrásig hevített keményítőt, vagy a boltban ké­ szen kapható csirizt használunk. A csiriz legyen közepes sűrűségű, csomómentes; leghelyesebb, ha finom szitán vagy gézen nyomjuk át. A tapéta egyik szélét le kell vágni. E célból a tapéta­ tekercseket az asztalon szétgöngyölítjük, és vágás köz­ ben úgy sodorjuk vissza, hogy az eddig belül volt oldala kerüljön kívülre (8. ábra). Am ikor egy-egy tekercs szé­ lét végig levágtuk, a tekercset feldaraboljuk a fal magas­ ságának megfelelő hosszúságú részekre (a magasságot a padló szegélyétől a fal felső párkányáig mérjük). A levá­ gott csíkokat — mintájával lefelé — úgy rakjuk egymás 12

mellé, hogy minden tapétacsík egyik széle (IV 2 — 2 cm) a másik csík széle alá kerüljön. így ügyesen rákenhetjük a csirizt, anélkül hogy mintás felét bepiszkítanánk (9. ábra). A tapétacsíkokat függőlegesen kell a falra ragasztani. Tanácsos függélyező segítségével a tapétacsíkok szélei-

13

nek körülbelüli elhelyezését is kijelölni. A csirizzel be­ kent csíkokat egy segítő felébe hajtja (bekent oldalával befelé) és így nyújtja fel a létrán álló személynek, aki —■ vigyázva, hogy a tapéta megfelelő széle kerüljön a megfelelő oldalra — leereszti a tapétát, a tapéta felső

szélét odaragasztja, és azután tiszta ronggyal vagy kefé­ vel felülről lefelé lesimítja, hogy ne legyen hólyagos (10. ábra). A padló szegélylécénél a felesleges tapétát le kell vágni. A felragasztott tapéta egyes helyeken néha felhólyag­ zik ilyenkor a hólyagot felvágjuk és a nyíláson keresz­ tül kis csepegtetővei enyvet nyomunk be (11. ábra). Ezt óvatosan, apránként végezzük, mert különben az enyv kifolyik és bepiszkítja a tapétát. Azután ezeket a helye­ ket kefével lesimítjuk. 14

AJTÓ K BEVONÁSA

A z ajtókat azért tszokták nemezzel bevonni, hogy a he­ lyiség melegebb legyen, vagy hangszigetelési célból. Elő­ ször apró szögeket verünk az ajtóba, azután ráborítjuk a nemezt, amelyet úgy szabunk ki, hogy széleit valami­ vel nagyobbra hagyjuk a szegély számára. A szegélyt paszománnyal fogjuk le és ugyanilyen paszományt feszí­ tünk átlósan az anyag tetejébe. A paszományt apró sze­ gekkel erősítjük meg.

K E R E T E K ÜVEGEZÉSE

Jó tudni, hogy az üveget nemcsak gyémánttal lehet bevágni, hanem cserélhető keményfém kerekekkel ellá­ tott üvegvágóval is. A beüvegezendő keretek hornyairól előbb a régi gittet alaposan le kell tisztítani. Ehhez jó a közönséges kés vagy kaparó is, ezek azonban esetleg összekarcolják a fát. Ezért inkább használjunk ehhez

12. ábra

a művelethez megfelelőbb szerszámot, amelyet könynyen magunk is elkészíthetünk: egy nagy facsavar fejét két érintkező oldalán derékszögűre köszörüljük, a csa­ varrészre pedig fogót erősítünk (12. ábra). Letisztítás után a keretek hornyait jól le kell firniszelni. A z üveget kivágjuk a keret méretére, de vigyázzunk, 15

hogy beillesztésekor 3— 4 mm marad az üveg széle és a keret nek megállapításánál célszerű a szát mindkét végén megmérni, kissé eltérnek egymástól.

13. ábra

játéka legyen (ennyi rés között). A z üveg méreté­ keret szélességét és hoszmert gyakori, hogy azok

14. ábra

A z üveglapot vágáskor helyezzük puha ruhával vagy több réteg újságpapírral letakart asztallapra. A vágás helyén vonalzó mellett húzzuk végig az üvegvágót (13. ábra). Sokkal könnyebb a vágás, ha az üveget előzőleg terpentinnel vagy petróleummal kenjük be. Ezután az üveglapot az asztal szélére húzzuk, és a vágás vonalát az üvegvágóval alulról végigkopogtatjuk, hogy a feles­ leges részt könnyebben tudjuk lepattantani (14. ábra). Ha ún. katedrái (öntött, érdes felületű üveg) vagy drót­ betétes üveget kell elvágnunk, ne kísérletezzünk gyé­ mánttal, mert az ilyen üveget csak keményfémbetétes vágóval lehet elvágni. Drótbetétes üveg vágásánál — miután a felesleges részt erős nyomással lerepesztettük — a drótszálakat hidegvágóval vagy ollóval vágjuk el. Az üveg szélét gittel kenjük be, így szorosan be fog illeszkedni a keret hornyába. Beillesztés után az üveget foglalószegekkel vagy fej nélküli vékony szegekkel rög­ zítjük, amelyeket egymástól 20— 20 cm-nyire verünk be (15. ábra). A szegek beverésénél ügyeljünk arra, hogy 16

15. ábra Rossz űvegszög

s^\\jl f

16. ábra

"y/

■

azok az üveg felületéhez hozzásimuljanak, mert a ferdén bevert tszög az üveget feszíti és könnyen törést okozhat (16. ábra). A z üveg külső oldalán a hornyokat betömjük gittel úgy, hogy üvegre simuló lapos, ferde szegély keletkez­ zék.

zzzz

17. ábra

Toldott üveg és egyes darabkák beállításakor a követ­ kező szabályokat kell betartani: az üveget átlapolással toldjuk úgy, hogy a felső darab 2— 3 cm-rel fedje az alsót. A toldás helyét bekenjük gittel, nagy üvegdarabok beállításakor pedig „kapcsokkal” — bádogszorítókkal rögzítjük (17. ábra). Egy kg gitt készítéséhez 0,8 kg krétát és 0,2 kg firniszt gyúrunk össze. H a télen gittelünk, akkor a közön­ séges gitthez egy kevés gépzsírt keverünk. A kereten levő nagyobb réseket üvegezés előtt tanácsos kóccal vagy vattával eltömni. Télen a nedvesség-lecsapódást meg­ akadályozhatjuk, ha az ablakkeretek közé sóval vagy kénsavval legfeljebb feléig megtöltött poharakat állí­ tunk. A z üveget a fagyveszélytől megóvhatjuk, ha 16 rész glicerinből, 1 rész felmelegített sóból és 8 rész víz­ ből álló keverékkel mindig egy irányba húzva áttöröl­ jük. A z üveget krétával kevert szappanosvízbe mártott ronggyal mossuk le. 18

Az üvegezéssel kapcsolatban megemlítjük még az ab­ lak- és ajtójavításnak egy egyszerű és házilag elkészít­ hető módozatát. A fűtési idény megkezdése előtt vizs­ gáljuk meg, hogy az ajtók és ablakok megfelelően zár­ nak-e. A rések kijavításával sok felesleges bosszúságtól és didergéstől kíméljük meg magunkat.

H a az ablak vagy az ajtó körül a rés nagy, akkor a 18. ábra szerint segíthetünk a bajon, kb. 10X20 mm-es lécet szegezve a rés mellé. Kisebb rés esetén a javítás egyszerűbb. Rövidáru vagy kárpitoskellék üzletekben erre a célra gyártott filc­ szalagot vagy vattazsinórt (légelzáró zsinórt) veszünk, és azt szegezzük az ajtóra vagy az ablakkeretre a 19. és 20. ábrán látható módon.

2*

19

Vattazsinar

A vatta a keret és tok közötti hézagot töttik i

Becsukva 19. ábra

Főleg régi épületeknél előforduló hiba, hogy az ajtó vagy az ablakszárny felső részénél a rés sokkal nagyobb, mint alul. A z is előfordulhat, hogy az ajtó vagy az ablak egészen leereszkedett és a küszöbre vagy az ablaktok

alsó szegélyére támaszkodva a becsukást akadályozza. Az ilyen hibát egy kis ügyeskedéssel néhány perc alatt kijavíthatjuk. Nem kell hozzá különleges eszköz, a munka mindössze abból áll, hogy az ablakot vagy ajtót helyéről leakasztva, a diópántok tengelyére alátétkarikát húzunk (21. ábra). Ha nincs megfelelő méretű karikank, azt ma­ gunk is elkészíthetjük, gyűrűt hajlítva egy darab elég erős vashuzalból. 20

21. ábra

V ÍZ C S A P ÉS E G YÉ B E G ÉSZSÉG Ü G YI B EREN D EZÉSEK J A V ÍT Á S A

A vízcsapot könnyen meg tudjuk javítani, mert általá­ ban elég, ha a szelep bőrözését kicseréljük (22. ábra). A szelep egy bőrkarikából áll, amely a kinyúló csaprész csavarmenetes szárán foglal helyet; néha fémtárcsával és anyával van rászorítva. Bőrözéskor mindenekelőtt el kell zárni a fő- vagy a biztonsági csapot, és a csőben maradt vizet ki kell engedni. Azután csavarkulccsal vagy állítható kulccsal ki kell csavarni az orsóházat, kiemelni a szelepet és levenni — ha van — a rögzítőanyát. A régi bőrözés mé­ retére újat kell kivágni, abba lyukat ütni, ráhúzni a sze­ leptányér csavarmenetes szárára és visszacsavarni az anyát. Egyben kicserélhetjük az orsóház tömítését is, amely bezsírozott zsinegből vagy kócból áll. 21

A WC-csésze eldugult lefolyójának kitisztításához a kö­ vetkező szerszámot kell készíteni. Fapálcába szeget ve­ rünk, majd rongyot csavarunk rá és megerősítjük (a szeg megakadályozza a rongy lecsúszását). Árulnak erre a célra való sajátos pumpát is, amelynek a méretét úgy fbrgato/rar vagy kérék.-

Tömszetence

Drsohaz

SzeleporsD Szeteplanyen Tömítés

22. ábra

válasszuk meg. hogy az valamivel nagyobb legyen a W C leeresztőnyílasánál. A vízzel átitatott rongyot beve­ zetjük a bedugult nyílásba és néhány egymás utáni lö­ késsel kitoljuk a képződött dugót. A szerszám működése azon alapszik, hogy a dugattyú hatására a víz nyomást gyakorol az eldugult helyre és átszakítja a dugót. A mosdókagyló eldugulását ilyen módon nem tudjuk kitisztítani mert a kis lefolyónyílásba a pumpa nem fér bele. Ez esetben a pálcára gumilabda pontosan és egyen­ letesen levágott felét erősítjük (a pálca végébe egy nagy­ fejű szöget verünk, egy gumi alátétlapon és a félgömbön keresztül, hogy a 23. ábiahoz hasonló pumpát kapjunk). Az eldugult nyílást hirtelen mozdulatokkal merőlegesen nyomogatjuk, ezzel levegőt, illetve vizet nyomunk bele. Ennél a műveletnél egy kevés vizet kell a kagylóba en­ gedni, és a túlfolyónyílást nedves ronggyal befogni. A szerszám egyébként ugyanazoíi elv szerint működik, mint az. előbbi esetben. A h'ibás WC-tartályt .egy kis ügyeskedéssel,magunk is 22

kijavíthatjuk. Ha azt vesszük észre, hogy az öblítővíz szivárog, akkor a hiba oka a rossz tömítés. A 24. ábrán látható a tartály szerkezete. A tömítés a lefolyócső nyí­ lását elzáró harang alakú súly alján látható. Javításakor először elzárjuk a tartály felett levő csapot és kiemeljük

23. ábra

23

a súlyt. A súly alján levő csavart kicsavarjuk és a rajta levő, kopott gumilemezt kicseréljük. Az állandó vízfolyásnak az okát az ún. pisztolyszelep­ nél kell keresnünk. A szelepben levő tömítés puha gu­ miból készül, ha ez elhasználódik, akkor a csap nem zár. A pótlásához szükséges gumi készen kapható, de szükség esetén azt puha gumiból magunk is kifaraghatjuk. A szelepet egy úszó mozgatja. H a ez az úszó kilyukad, megtelik vízzel, lesüllyed és nem működik. Fémúszó ese­ tén — miután a vizet kiöntöttük belőle — a lyukat be­ forrasztjuk, ha pedig műanyagból készült az úszó, ak­ kor P V C ragasztóval ragasztjuk be.

A V IL L A M O S V IL Á G ÍT Á S I H Á L Ó Z A T J A V ÍT Á S A

A világítási hálózat javítása veszélyes, szakértelmet kí­ ván. De néhány apróbb hibát magunk is kijavíthatunk kellő körültekintéssel, ha gondoskodunk a biztonsági elő­ írások betartásáról. A legfontosabb szabály: Áram alatt levő vezetékhez nyúlni életveszélyes és tilos. Bármilyen szerelést csak áramtalanítás után végezhetünk. A lakás áramtalanítását a villanyórán levő kapcsoló­ val végezhetjük. Első alkalommal azonban még ekkor is meg kell arról győződnünk, hogy valamelyik pólus és a föld között nincs-e feszültségkülönbség. Ezt úgy végez­ zük, hogy a próbalámpa egyik pólusát egy biztosan föl­ delt pontra (rádió földelés, fémcsöves vízvezeték stb.) kötjük, a másikkal egymásután kapcsolatot létesítünk a fali csatlakozó (vagy a vizsgált hely) mindkét pólusá­ val. H a az izzó kigyullad; a hálózat főkapcsolója hibásan van szerelve, ezt ez Elektromos Müveknek be kell jelen­ tenünk. A leggyakoribb hiba a biztosíték kiégése. Ennek 24

oka lehet a túlterhelés vagy valamelyik szerelvény (lám­ pa, kapcsoló, csatlakozó) meghibásodása. A túlterheles a következőképpen történhet. Pl. laká­ sunkban 220 V -os feszültség van és a biztosíték 6 A-es. Ez azt jelenti, hogy 220 X 6 = 1320 W terhelést bír el a biztosíték. Tehát csak ennél kisebb terhélést kapcsol­ hatunk rá. H a a lakásban 200 W -nyi világítás ég, szól egy kb. 50 W -o s rádió, bekapcsoltuk a vasalót, ami kb. 650 W , és még bekapcsolunk egy kb. 650 W -os hősugarzót, ami együttvéve kb. 1550 W , akkor azt tapasztaljuk, hogy a biztosíték kiég, nem bírta el a terhelést. Egyszerre csak annyi fogyasztót am ennyit a biztosíték elbír.

kapcsolhatunk be,

Ha a biztosíték olyankor égett ki, amikor nem a túl­ terhelés az oka, meg kell keresnünk a hiba helyét. Néha az izzólámpa foglalatának vagy a fali csatlakozó­ aljazat (konnektor) hibája miatt alszik ki a világítás. Hogy a foglalat hibáját megállapíthassuk, szét kéll sze­ relni. Azonban mielőtt hozzányúlnánk, a biztosítótáblán a megfelelő biztosíték kicsavarásával (mind a kettőt ki kell csavarni) a vezetékrészt áramtalanítani kell. Az áramtalanítást elvégezhetjük a villanyórán levő kikap­ csolóval is, ha tudjuk, hogy az biztosan jól van bekötve. A foglalat alkotórészeit szétcsavarjuk (25. ábra). A vil­ lamosipar újabban olyan foglalatokat gyárt, amelyek gyűrűi — a régi porcelán- és fémkarikák helyett— mű­ anyagból készülnek. A szerkezetük azonban nem válto­ zott. A foglalatot javításkor minden esetben ki kell venni a burkolatból, megvizsgálni az égő befogadásara szol­ gáló belső, menetes részt és az érintkezőkapcsokat. A foglalat általában két okból szokta felmondani a szolgá­ latot: vagy a huzalvégek nem érintkeznek az érintkező­ kapcsokkal, vagy az érintkezőlemezke nem érinti az égő aljazatát. A z előbbi esetben a huzalvégéket újra be kell erősíteni a kapcsokba, utóbbi esetben pedig a lemezkét felhajlítjuk, hogy kissé rugózva érintse az égő aljazatát. 25

Ha komolyabb hibát találunk, az elromlott helyébe új foglalatot kell beszerelni. A z új foglalatot szétszereljük, a megtisztított huzalvégeket beillesztjük az érintkező­ kapcsok fészkébe. A felesleges huzalvégeket le kell vágni, és a szabadon maradt huzal éezeket szigetelőszalaggal

25. ábra

gondosan be kell csavarni, belefoglalva a külső szigetelés végét is. A javítás után a foglalatot a szétszedéssel for­ dított sorrendben szereljük össze. A konnektorok — fali csatlakozók — kétféle kivitel­ ben készülnek: falba süllyesztettek vagy a fal külső fe ­ lületére szerelhetők. A fali csatlakozók meghibásodásának fő oka az szokott lenni, hogy a csatlakozódugóval rosszul érintkezve, az érintkezőhüvely elég — oxidálódik. Ilyenko a csatla­ kozót ki kell cserélnünk. Falba süllyeszthető kivitelnél 26

a fedőlap két csavarjának kicsavarása után az egész szer­ kezet hozzáférhető lesz (26. ábra). A fedőlap eltávolítása után a két rögzítőcsavart meglazítva, a két rögzítőlemez nem fog a falba süllyesztett dobozhoz feszülni, és az egész szerkezetet ki tudjuk a helyéről emelni.

26. ábra

A vezetéktartó csavarok meglazítása vagy kicsavarása után a vezetékeket a csatlakozóból kiemeljük. Ha a ve­ zetékvégek oxidált felületűek, akkor — mielőtt azokat az új csatlakozóba bekötnénk — az oxidréteget le kell csiszolni. A z új csatlakozó beszerelésénél az előbbi mű­ veleteket kell elvégezni, megfordított sorrendben. A fal külső felületére szerelhető csatlakozót a falba beépített faékhez csavarozzuk. Ilyen típusú, három da­ rab csatlakozódugó bedugására alkalmas elágazó doboz látható a 27. ábrán. A fali csatlakozó szerelése nagyjából hasonló az előbb leírt esethez. A különbség az, hogy miután a burkolatát tartó két csavart eltávolítottuk, sza­ baddá válik két facsavar, amely a csatlakozót a falban levő faékhez rögzíti. A két facsavart kicsavarva, a hibás csatlakozót eltávolíthatjuk. A bban az esetben, ha azt látjuk, hogy a csatlakozó érintkezőhüvelyei nem égtek össze, csak a felületük oxi­ 27

dálódott, akkor azokat a következőképpen hozhatjuk rendbe: az érintkezőket helyükről kicsavarjuk, az oxidréteget lecsiszoljuk, és a csatlakozódugó csapjának meg­ felelően a hüvelyt csavarhúzóval kitágítjuk vagy össze­ nyomjuk.

27. ábra

A csatlakozódugóban (28. abra) az érintkezőcsapokhoz erősített huzalvégek szoktak meglazulni vagy eltöredezni. Ilyen esetben a csatlakozódugót szétszedjük, az érint­ kezőcsapokat kiemeljük, a zsinór mindkét végét kisza­ badítjuk, letisztítjuk és hurokformára alakítjuk. A hur­ kokat visszaillesztjük az erintkezőcsapok nyílásai fölé, majd rögzítőlemezzel és csavarral leszorítjuk. Azután he­ lyükre illesztjük az érintkezőcsapokat. Ha a csatlakozó­ dugó csapjai túl könnyedén mozognak az aljzatban (kon-

28. ábra

28-

nektorban), akkor hasítékukat egy késsel kissé szétfeszít­ jük. A csatlakozódugóhoz hasonló hiba szokott előfordulni a függőcsatlakozónál is (29. ábra). Javítása azonos a már ismertetett csatlakozódugóéval.

A forgatható kapcsolókban főképpen az érintkezőle­ mezkék szoktak meghibásodni. Szétszereléskor először is vékony csavarhúzóval kicsavarjuk a kapcsoló forgófejé­ ben levő csavart, levesszük a fejet és a fedőt a kapcsoló tengelyéről (30. ábra). A fej forgásakor nem érintkező lemezkéket vissza kell hajlítani. H a azonban a kapcsoló­ nak más szerkezeti hibája van, akkor ki kell cserélni.

A billenő- (tömbler) kapcsolót (31. ábra) a következő­ képpen javítjuk: kicsavarjuk a csavarokat és levesszük a fedelet. Ha a fel-le csapható kapcsolófej nem működik, megvizsgáljuk az illesztéseket a kallantyúcskák csuklóin. Ezekben a kapcsolókban gyakran a szorítópofák és nyo­ móvillák érintkezése is elromlik. Ez esetben a szorítópo­ fák hézagját ék alakúra széthajlítjuk. A kapcsolókra vonatkozóan megjegyezzük, hogy azok szerelését a csatlakozókéhoz hasonlóan, a m ár ismertetett módon végezzük. A kapcsolók külön fajtáját képezik a nem falra szerel­ hető kapcsolók, ilyenek az asztalilámpák állványába épít­ hető (32. ábra) és a vezetékre szerelhető függő-, illetve ún. körtekapcsolók (33. ábra). Ha a vezetéket kell megtoldanunk, akkor a végeket úgy kell összekötni, hogy az áramkör záródjék és a szi30

33. ábra

getelés is tökéletes legyen. A huzalvégeket kb. 25— 30 mm hosszúságban gondosan le kell tisztítani (34. ábra). Nem elég a szigetelőréteg eltávolítása, hanem a huzalt az oxidrétegtől is meg kell tisztítani. Ezt a műveletet vagy késsel való kaparással, vagy csiszolópapírral végez­ hetjük. A fémtiszta huzalvégeket szorosan összeasavarjuk és ha módunkban áll, össze is forrasztjuk (35. és 36. ábra). A huzal végek összekötése után a kötésfelületeket

34. ábra

31

■- ■■

I

■■ ------------

35. ábra

gondosan szigeteljük. A szigetelésnél ügyelni kell arra, hogy a két vezeték egymástól is jól el legyen szigetelve, és hogy érintkezésbiztos is legyen (37. ábra). A falba épített vezeték javítása vagy a hálózat átala­ kítása m ár több szakértelmet kíván, ilyen esettel ne kí­ sérletezzünk, hívjunk megfelelő szakembert. A villamos áram könnyelműség vagy gondatlanság miatt mar sok kárt és balesetet okozott. Vizes, nedves kézzel kapcsolóhoz vagy bármilyen vil­ lamos szerelvényhez hozzányúlni életveszélyes. Izzólám­ pát bekapcsolt állapotban ne cseréljünk ki. A z égőket ki-be csavarással nem szabad kapcsolni, szereljünk fel kapcsolót. A csatlakozódugót ne a vezetéknél fogva, ha­ nem a dugó szigetelőanyagból készült testénél fogva húz­ zuk ki az aljazatból. A kiégett biztosítékot csak akkor szabad pótolni, ha megállapítottuk a hiba okát, és azt 32

ki is javítottuk. Biztosítékot huzaldarabbal javítani ve­ szélyes és tilos. A kiégett biztosíték helyett új betétet kell a foglalatba tenni. Erősebb biztosítékot ne alkal­ mazzunk, mint az eredeti, mert ha a vezeték gyenge, tü­ zet okozhat. A z Elektromos Művek lepecsételt vagy plom­ báit biztosítékait kicserélni nem szabad, azokat csak az Elektromos M űvek szerelője javíthatja. H a a villamos árammal kapcsolatban bármilyen problémánk van, és azt nem tudjuk megoldani, ne kísérletezzünk, forduljunk szakemberhez! Gumicső

ílMífiMÁrnf

37. ábra

3/1112

33

B Ú T O R J A V ÍT Á S

A bútorjavítás is hozzátartozik az otthon karbantartá­ sát szolgáló munkákhoz. A ragasztott és csapolt kötések helyreállítását, a fió­ kok, ajtók javítását, a furnérozott felületek megújítását a gyakorlottabb kis technikus m ár el tudja végezni.

A L A K K O Z Á S ÉS A F É N Y E Z É S M E G Ú J ÍT Á S A

Minden bútor előbb-utóbb megfakul, fényét veszti. Ilyenkor elég a bútordarabot 250 g terpentin, 450 g spi­ ritusz (vagy alkohol), 40 g sellak, 50 g fim isz és 10 g al­ koholban oldott szappan keverékével áttörölni. Ha a hi­ bát ezzel az oldattal nem tudjuk eltávolítani, akkor az egész bútorfelületet újra kell fényezni. Először is a régi bevonatot kell a felületről eltávolí­ tani. Ha a bútor eredetileg olajos lakkal volt bevonva, ezt két rész 10%-os ammóniákoldat és egy rész terpentin keverékével távolíthatjuk el. A spirituszos fényezést (po­ litúrt) denaturált szesszel könnyen ledörzsölhetjük. A felületi kikészítést a bútor minden egyes lapjáról különT külön kell eltávolítani. Először az egész felületet mos­ suk le a megfelelő oldattal azután részenként alaposan áttisztítjuk. A letisztított felületet benzinnel vagy ter­ 34

pentinnel lemossuk, majd dörzspapírral átdörzsöljük. A dörzspapírt tanácsos közönséges préselt papírlemezre fe­ szíteni, úgy ahogy az itatóst szokták. A felület görbüle­ teit régi kiskanálra ráhajtott dörzspapírral tisztítjuk meg. A fát először durvaszemcsés dörzspapírral a fa rétegeződésére keresztbe csiszoljuk, azután finom, aprószemcsés (legalább 100-as finomságú) dörzspapírral a rétegeződés irányában kell lesimítani. Ha a felület a letisztítás után színét veszti, akkor páccal újraszínezzük. A letisztítás után m ár hozzáláthatunk a felület lakkal vagy politúrral való bevonásához. A z olajos lakkot ecsettel kenjük fel, s ennek során a kö­ vetkezőket kell betartani: csak jól előkészített felületet mázoljunk; másodszor ne mázoljunk addig, míg az első lakkréteg teljesen meg nem szárad; a lakkot szálirányban kenjük; az ecsetre csak annyi lakkot vegyünk, amennyi nem csepeg le róla; az ecsetet tartsuk a mázolandó felülétre függőlegesen és az ecset összes sörtéjével mázoljunk; a mázolást kezdjük a kis felületeken; igyekezzünk mázo­ lás közben egyforma szélességű csíkokat félkenni. A spiritusz-lakkot vagy politúrt gézzel vagy vékony kelmével beburkolt vattacsomóval visszük fel a lecsiszolt felületre. A lakkot vagy politúrt ebbe a tamponba öntjük bele, de vigyázzunk, hogy ne nedvesedjék át túlságosan, hanem kenés közben csak vékony réteget hagyjon. Az egész szerszám rugalmasabb lesz, ha a tamponba előzőleg egy-két csepp napraforgó- vagy lenolajat cseppentünk. A polírozás művészetét könnyű elsajátítani. Annyi az egész, hogy egyenetlen, egymásba kapaszkodó, cikcakkos mozdulatokkal többszörös, vékony politúrrétegeket ke­ nünk a felületre. A politúrt vagy lakkot a tampon könnyű mozgatásával vigyük fel, de ne szakítsuk meg a'polírozást, mert a réteg nem lesz egyenletes és a megszakítás helyein nem fog fényleni. A tampont újranedvesíléskor ne emeljük fel a felület­ ről, hanem a bútor szélén húzzuk le. Egy helyben se tart­ 3*

35

suk sokáig, mert ott folt — ún. „leégés” — keletkezik. Ha mégis előfordulna, akkor a „leégést” dörzspapírral le­ csiszoljuk és újból felvisszük rá a politúrt. A felesleges politúrt vagy lakkot a tamponnal távolítjuk el. A politú­ rozást addig kell folytatni, am íg egyenletes, tükörfényes . felületet nem kapunk. Előfordul, hogy a bútordarab felfrissítéséhez nincsen szükség teljes átfényezésre, csak egyes hibákat (repedé­ sek, foltok) kell kijavítani. Sötétszínű felületen, kisebb — nem mély — repedéseket jódoldattal festünk be. A fehér foltokat spirituszba mártott puha rongydarabkákkal dör­ zsöljük le vagy itatóson keresztül forró vasalót nyomunk rájuk. Utóbbi esetben a foltot előbb be kell kenni pa­ raffin és viasz keverékével.

T Ö R Ö T T B Ű T O R O K J A V ÍT Á S A

A bútorokon leggyakrabban a teherviselő elemek (csa­ pok, lábak) szoktak eltörni. Ilyesmit otthon is m eg tudunk javítani. Letört farészeket (pl. szekrénylábat) úgy állítunk helyre, hegy egy szöget félhosszúságig beverünk, azután kihúz­ zuk, csípőfogóval vagy reszelővei eltávolítjuk a fejét, m ajd az így nyert csapot tompa végével beültetjük a szög által ütött fészekbe, a hegyes végére pedig — ame­ lyet előzőleg beenyveztünk — kalapáccsal ráütjük a tö­ rött részt (38. ábra). A meglazult szék- vagy asztallábakat asztalosenyvvei ragasztjuk a helyére és négyszögletes fatuskókkal még meg is támasztjuk (39. ábra). A tuskót úgy kell beillesz­ teni, hogy három oldalon szorosan simuljon a javítandó tárgyhoz. Azután lyukakat fúrunk a facsavarok szá­ mára, helyére enyvezzük és facsavarokkal is megerősít­ jük. 36

Gyakran előfordul, hogy a bútorokon a furnér felhó­ lyagzik, felrepedezik vagy leválik. Ezt néha meg lehet szüntetni forró vasalóval, amelyet vékony papír- vagy fumérlemez alátéttel szorítunk rá a meghibásodott hely­ re. De ha ez az eljárás nem vezet eredményre, akkor

37

cseppentővei néhány csepp forró asztalosenyvet veze­ tünk be a furnér meghibásodott része alá és így ismé­ teljük meg a „vasalást”. Ezután a hibás helyet néhány órán keresztül prés alatt kell tartani. Hasonló jellegű komolyabb hibák (jelentős részek meg­ sérülése vagy leválása) esetén a furnér sérült részét el kell távolítani és a furnért megfoltozni Vigyázzunk ilyenkor, hogy az új furnér mintája egyezzen a bútor furnérozásának mintájával.

P Á R N Á Z O T T B Ú T O R O K J A V ÍT Á S A

Heverők, matracok, karosszékek huzata gyakran el­ szakad, a rugók kiugranak a helyükből és „gödrök” ke­ letkeznek. Ha a huzat kelméje szakadt el, új huzatot készítünk. A régi bevonóanyag eltávolításakor óvatosan kell eljárni, mert ez lesz majd a mintánk az új huzat kiszabásakor. A bútorokat a következő sorrendben húzzuk be új bevo­ nattal: először az anyag egyik szélét erősítjük a helyére, majd a többi szélt ritkán elhelyezett szegekkel előzetesen a helyére illesztjük. Azután addig igazgatjuk, amíg hú­ zódás- és ráncmentesen feszül rá a bútorra, ha ezt elér­ tük, akkor minden oldalát véglegesen fel lehet erősíteni. Rugójavításkor mindenekelőtt szabadítsuk ki a rugót a kócból és távolítsuk el a rugót leszorító zsineget és hevedert. H a a rugó menetei egymásba akadtak, akkor a rugót ki kell javítani — egyik menetet nagyobbra, a másikat kisebbre alakítani — , a kiálló végeket pedig be­ felé kell hajlítani és zsineggel vagy lágy dróttal jól kö­ rültekerni (40. ábra). A z is előfordul, hogy a hevedereket ki kell cserélni. Ezt a munkát nagymértékben megkönnyíti számunkra 38

a 41. ábrán bemutatott fafogantyú, amelynek egyik vé­ gén hegyes szegek állnak ki, másik végén puha bőrrel van bevonva. A bőrrel bevont végét a bútor favázának oldalához támasztjuk, a szeges végére ráhúzzuk a heve­ dert, és azt így könnyen megfeszíthetjük (42. ábra).

Előbb a hosszanti majd a keresztirányú hevedereket szö­ gezzük rá a vázra, ezután a rugókat alsó karikájuknál fogva hozzávarrjuk a hevederek kereszteződéséhez Most hozzáfoghatunk a rugók átkötözéséhez. A leg­ tartósabb a nyolccsomós kötözési mód, minden rugót négy zsineggel kötünk át, nyolc helyen. Először a keret

hossza és szélessége irányában keresztben, m ajd pedig átlós irányban kötözzük át a rugókat. A zsineget mindig egyenes vonalban kell vezetni. A zsinegek végét a keret­ hez szögezve, a rugókat összenyomjuk, átkötjük a leg­ felső és a második menetet (43. ábra). Am ikor valamennyi rugót benyomtuk és átkötöztük úgy, hogy a heverő vagy karosszék felülete egy kissé a keret fölé emelkedik, ráhúzhatjuk az alsó zsákvászon 40

huzatot. Ha ez megvan, a szeleken eligazítjuk a kócvagy lószőr hengereket, amelyek megadják a bevonat alakját és merevségét. A z alsó huzatra szétlazított kócot vagy vattát helyezünk, és itt-ott rávarrjuk, hogy el ne csússzon és egyenletesen feküdjön a széleken. Ezek után a bútort m ár be lehet vonni az új huzattal.

A bútorjavítással kapcsolatban felhívjuk a figyelmet arra, hogy kis ötletességgel régi bútorainkat kiegészíthet­ jük és jobban kihasználhatóvá tehetjük. A különféle bútoroknak megfelelően különféle lehető' ségek nyílnak a kiegészítéssel kapcsolatban. Példaképpen a következőkben két egyszerű, házilag elkészíthető szer­ kezetet ismertetünk. A 44. ábrán szekrénybe helyezhető cipőtartó állvány látható. A cipők szokásos helye a szekrény alsó része. 41

Ha több pár cipőt akarunk elhelyezni, akkor azokat rendszerint több rétegben rakjuk egymásra, ami azon­ ban nem a legmegfelelőbb. A z ábrán látható állvány a szekrény alsó részének gaz­ daságos kihasználását teszi lehetővé. A szerkezet két vastagabb deszka közé erősített párhuzamos lécekből vagy rudakból áll. A léceket az oldaldeszkákhoz facsa­ varokkal és e n y w e l rögzíthetjük. Célszerű a léceket ' P V C -vel burkolni, amely részben tetszetőssé, részben könnyen tisztán tarthatókká teszi azokat. A burkolás történhet olyan módon, hogy ha a rudak­ nak megfelelő méretű P V C csövet tudunk beszerezni, ak­ kor a csövet az állvány összeállítása előtt egyszerűen a rudakra ráhúzzuk. Vékony P V C vagy egyéb műanyag lemezből is készíthetjük a burkolatot. Ebben az esetben az anyagból a lécek méretének megfelelő szalagokat vá­ gunk és azokat ragasztjuk a bevonandó felületre. A z állvány burkolásához szükséges P V C csövet vagy lemezt és ragasztóanyagot műanyagboltokban szerezhet­ jük be. A z állvány elkészítésének másik egyszerű módja, ha. a lécek vagy farudak helyett fémcsöveket használunk. Erre a célra igen megfelelő csőanyag a villamossági boltokban vásárolható csillárokhoz használatos cső. M i­ után az oldaldeszkákat a kívánt méretre kivágtuk, jelöl­ jük ki az egyes csövek helyét a deszkákon, hogy ré­ szükre lyukakat fúrhassunk. A fúrásnál arra kell ügyelni, hogy a furatok a cső méreténél egy kicsit szűkebbek le­ gyenek. A z állvány összeerősítése csak abból áll, hogy a csöveket az oldaldeszkák furataiba beleverjük. A másik, szintén egyszerű szerkezet alkalmas arra, hogy az akasztós ruhásszekrény alsó részébe a kistestvér is maga akassza be ruháit. A szerkezet jelentősége nem­ csak abban rejlik, hogy a szekrény alsó részét jobban ki tudjuk használni, hanem segítségével a testvérke rendszeretetét is fokozhatjuk (45. ábra). 42

A z egész berendezés két deszkadarabból és egy rúdból áll. A deszkadarabok felső részén levő furat segítségé­ vel azokat egyszerűen felfűzzük a szekrény ruhaakasztó rúdjára, az alsó furatokon pedig egy második rudat du­ gunk keresztül, amely olyan magasságban van, hogy a kicsi sajátkezűleg akaszthassa rá ruháit.

Ha nincs megfelelő méretű deszkaanyagunk, akkor a 46. ábra szerint is elkészíthetjük a ruhaakasztó rudat. A szerkezet két hevederdarabból és egy rúdból áll.

43

A hevedervégeket jó erősen összevarrjuk, és keresztülfűz­ zük rajtuk a szekrény eredeti akasztórúdját, alul pedig a hevederek hurokszerű részébe az új rudat fektetjük. Ajánlatos a hevedereket egy-egy szöggel a nádakhoz rögzíteni. Akkor is segíthetünk kistestvérünkön, ha az ismerte­ tett szerkezeteket nem akarjuk beépíteni a szekrénybe, hogy ne zavarjanak. Készíthetünk számára hosszú akasztókampóval vagy alul középen rászerelt nyéllel el­ látott vállfát, mélyet azután nehézség nélkül helyére tud tenni a rendes magasságban álló rúdon.

44

K Ö N Y V E K J A V ÍT Á S A

A könyvkötéshez nincsen okvetlenül szükségünk kü­ lönleges könyvkötő szerszámokra. Kell hozzá tű, cérna, éles cipészkes vagy bicska, olló, csontból vagy műanyag­ ból készült simító és egy közönséges fűrész (kézifűrész vagy keretes). Mindenekelőtt ívekre kell szétszedni a könyvet, de vi­ gyázzunk, hogy meg ne sértsük a papírt a bordákon. Ha a könyvborda túl erősen van összeenyvezve, akkor a borda szélességét meg nem haladó nedves vászoncsíkot borítunk rá. A nedves vászoncsíkot kezünkkel rásimítjuk a bordára, és ha kiszárad, meleg vízzel nedvesítjük. A fölös víz azonban megrongálhatja a könyv lapjait. A le­ váló lapokat csirizzel vagy asztalosenywel pontosan fel­ ragasztjuk tiszta papírcsíkokra. Ugyanakkor az élrongyolódott sarkokat és szakadásokat is be kell ragasztani cigarettapapírral. A rendbehozott könyvlapokat szorosan egymás mellé rakjuk a hajtásba (az ív bordájába), vastag fonállal át­ kötjük és a bordát könnyeden az asztal lapjához ütögetve elegyengetjük (47. ábra). Ezután két deszka közé kell ' szorítani (lehet az asztalfiókba is) úgy, hogy a bordarész 3— 4 mm-rel álljon ki. A deszkákat erős zsineggel át­ kötve, vagy másképp összeszontva, aprófogú fűrésszel három keresztirányú fészket vágunk a bordába a zsine­ gek számára, amelyek m ajd a könyvet összetartják (48. ábra). A befűrészelés mélysége a zsineg vastagságától 45

függ, de ennek felénél semmiképpen ne legyen mélyebb. Általában 2— 2,5 mm szokott lenni, ez m ár elég ahhoz, hogy az ívek legbelső lapjai is át legyenek vágva. Ha nincsen fűrészünk, éles késsel is bevághatjuk.

A három barázdán kívül még két keresztirányú bevá­ gást húzunk késsel a borda két végén: ezekre azért van szükség, hogy az összes íveket ezeknek a bevágásoknak a mentén, egyvonalban varrju k össze (49. ábra). Ezután kemény zsinegből három — a könyv vastagsá­ gánál háromszor-négyszer hosszabb — darabot vágunk. A zsineg legyen egyenletes, csomók és megvastagodások nélkül. Egy tűt is előkészítünk — kb. egy méter hosszú fonalat fűzünk bele. Legjobb erre a célra a zsákvarró cérna, ez nem vágja el a papírt és elég erős. 46

A befűrészelt és bevágott bordájú könyvről leoldjuk a kötözést és bal kezünk alá, az asztalra helyezzük oly-

50. ábra

képpen, hogy a borda is balra essék (50. ábra). Leveszszük az első ívet, bordájával felfelé szétnyitjuk, a tűvel kívülről befelé bevezetjük a fonalat az első bevágásba a borda szélén — a fonál szabad végéből egy darabkát kívül meghagyunk. Belülről kifelé visszaszúrjuk a tűt az első barázdába. Beillesztjük a zsineget, azt a fonál hurkosán átfogja, amikor vissszaszúrunk ugyanazon nyí­ láson át az ív belsejébe. Ugyanígy varrjuk át a második

47

és a harmadik barázdát is. Végül a tű a másik szélső bevágáson keresztül bújik ki az ív külső szélére. Most megfogjuk a fonál két végét és széthúzzuk, ekkor a zsi­ neg egyenesen belefeszül a barázdába. A megvarrt ívet összehajtjuk, mellé állítjuk a követ­ kezőt, és ugyanúgy mint az eLsőt, ezt is átvarrjuk, csak

51. ábra

ellenkező irányban vezetjük a tűt. A tű azon a szélső bevágáson fog utoljára kibújni, ahol az első ív összevarrásakor a fonál szabad végét hagytuk. Itt újra meghúz­ zuk a fonál mindkét végét és összecsomózzuk. Így varr­ juk tovább egyik ívet a másik után, rá a zsinegre (51. ábra). Amikor az egész könyvet összefűztük, az asztal­ hoz ütögetve elegyengetjük a könyvbordát, m ajd ujjaink­ kal jól összeszorítjuk és szorosan meghúzzuk a zsinegek végeit, hogy az ívek még szorosabban egymáshoz simul­ janak. A zsinegek végeit — mindkét oldalon 2— 3 cm-es dara­ 48

bot hagyva — levágjuk és a végeket széteodorjuk (52. ábra). Két tiiszta papírlapot kettéhajtva pontosan a könyv nagyságára vágunk, és egy-egy oldalát csirizzel a könyv két külső oldalához ragasztjuk, ügyelve arra, hogy a haj­ tás pontosan egyvonalban legyen a könyvborda szintjé­

52. ábra

vel. A hajtás alatt vékony csíkban csirizzel bekenjük, és erre a csirizes csíkra ideiglenesen rásimítjuk a könyvet Összefűző zsinegek szétsodort végeit. Kalapáccsal könnyedén ütögetve a bordát domborúra alakítjuk, azután gondosan — minden kis mélyedésbe behatolva — bekenjük csirizzel és a borda méretére vá­ gott gézcsíkkal leragasztjuk. Ezek után hozzáfoghatunk a külső borítás elkészítésé­ hez. Két fedőlapot vágunk ki kemény kartonból (53. ábra), amelyek magassága 4,5— 5 m m -rél meghaladja a könyv lapjainak magasságát, szélessége pedig megegye­ zik a könyv szélességével. A két fedelet a bordánál 4— 5 cm-rel szélesebb és 3— 4 cm-rél hosszabb szövet- vagy m űbőr csík két szélére ragasztjuk ügy, hogy a közöttük levő távolság egy cmrel haladja meg a könyv vastagságát. A csík két kiálló végét visszahajtjuk és leragasztjuk, miközben lefogjuk vele a borda alapjára hajlított kartoncsíkot, amelyet úgy 4/1112

49

helyeztünk a két oldallap közé, hogy széleik között mind­ két oldalon néhány mm rés maradjon. Magát a könyvet présbe kell rakni száradni. A legegyszerűbb prés két sima deszka •—• ezek közé he­ lyezzük a könyvet, a felső deszkára pedig vasalót vagy más súlyos tárgyakat rakunk. Egyszerű prést készíthe-

54. abra

50

tünk úgy is, hogy négy lyukat fúrunk a konyhaasztal lapjába, a két zsinór végeit ezen leeresztjük az asztal alá, és végeikre súlyokat erősítünk (54. ábra). 24 óra múlva (ha asztalosenyvet használtunk, 5— 6 óra múlva) kivesszük a könyvet a présből. Ha szükséges, a széleket késsel vágjuk le, vonalzó mentén. A kemény fedél belső sarkait pontosan derékszögűre kell vágni,

a külsőket pedig lekerekíteni. Azután a fedél külső ol­ dalát könyvkötő papírral vagy műbőrrel beragasztjuk. A z ehhez felhasznált anyag kivágásakor három oldalán hagyjunk rá valamit (de ne többet 2 cm-nél) a vissza­ hajtásra. A z 55. ábrán láthatjuk, hogyan kell a könyv­ kötő papírt (vagy műbőrt) áthajtani és leragasztani. A kész borításra bordájával lefelé ráállítjuk a köny­ vet, és a szétsodort zsinegvégeket asztalosenywel a bo­ rításhoz ragasztjuk. A zisinegvegeket jól be kell en yw el kenni, és szálait legyezőalakban vékonyan elsimítani (55 ábra). A könyvre ragasztott tiszta papír felső lapjait rá­ ragasztjuk a borítás belső oldalára. Ezzel a könyv bekö­ tése készen van. A bekötött könyvet egy kis időre újra présbe kell tenni. Folyóiratokat hasonlóképpen kötünk be. 4«

51

R U H A J A V ÍT Á S

Ha egy kis önállóságra törekszünk, érdemes kissé meg­ ismerkednünk a ruhajavítási munkák legfontosabb fogá­ saival. Nem szégyen, sőt igen hasznos, ha fiú is tud varrni. Táborozásnál, kirándulásnál sok bosszúságot tud okozni egy leszakadt gomb is, ha nem tudunk segíteni rajta. A z első kísérletekhez mindig akad a házban va­ lami elhasznált ruhaanyag és megfelelő szerszám. A zok­ nifoltozáshoz legyen többszínű fonálkészletünk. Szokjuk meg, hogy az ollót, tűket, gyűszűt, stoppolófát külön varródobozban kell tartani. Tűt többféle méretűt hasz­ nálunk: hosszút — vastag kelmék javításához és vattázott dolgok tűzéséhez; közepeset — középvastag anya­ gokhoz; rövidet — szőrme, bőr javításához, gomblyuk­ varráshoz, csipkék foltozásához.

Foltozás Foltot csak erős anyagból szabjunk s akkorára, hogy ne csak a szakadást takarja el, hanem a körülötte levő elvékonyodott, kikopott részt is. Ha foltot kell beállítani, akkor előbb ollóval igazítsuk ki a szakadt részt, vágjuk ki szabályos négyszög- vagy kör alakúra. A széleket a foltozáskor be kell hajtani. Ehhez négyszögletes kivágás esetén a sarkokat kell né­ hány milliméterre levágni, köralak esetén több kis be­ 52

vágást kell tenni körös-körül. A lyuknál jóval nagyobb foltot az anyag visszáján beállítjuk, és leférceljük úgy, hogy a lyukat pontosan betakarja. Azután a folt széleit befelé hajlítjuk. Ruhajavításkor ne kössünk csomót a fonálra, hanem úgy rögzítsük, hogy a tűt kétszer szúrjuk be ugyanarra a helyre.

Fór állal beszőni, ,.stoppolni” akkor kell, amikor az anyagon még nin­ csen szakadás, de elvékonyodott, olyan lesz mint a szita. Erre a célra a közönséges sodrott fonala-t nem felelnek meg, lágyabb fonalat használjunk. A z átlátszóvá lett helyeket két módon szőhetjük be. Ha az anyag durva, vastag, akkor a kopási hely alá az eredeti anyag színéhez és mintájához illő anyagot fér­ celünk. Azután apró, egyenletes öltésekkel az anyag még jó állapotban levő részébe öltve stoppolunk oly módon, hogy minden öltés két másik öltés közé kerül. A követ­ kező sorra való átmenetnél a fordulóban a lazább, hu­ rokszerű öltések nem húzzák össze a stoppolást. Ha az anyag vékony, akkor nem szabad a sérült rész alá fol­ tot tenni, hanem egyes szaüal kell beszűni, apróbb ölté­ sekkel és sűrűbb sorokban (56. ábra). A fehérneműben előforduló apróbb szakadásokat rácssztrűen szőjük be — stoppoljuk. A szakadás •széleit olló­ val el gyengetjük. Egyenletes, apró öltésekkel két sort varrunk az ép részben, azután egy irányú sűrű sorok­ ban varrjuk át a fonalat a szakadt rész felett, és végül újra k^t-rhárom sort varrunk az ép részbe a másik olda­ lon. Ezután ellenkező irányba (az előbbire keresztben) húzzuk a szálat úgy, hogy felváltva, hol az alap felett, hol alatta bújtatjuk át, m ajd visszafelé úgy haladunk, hogy ahol az előbb alul volt a szál, ott felülre, ahol félül volt, ott alulra kerül (57. ábra). Ugyanígy koll. a harís53

nyát is foltozni, csak azzal a különbséggel, hogy a tűvel minden egyes szemet meg kell ölteni a lyuk körül, hogy a kötés fel ne bőm öljék. A harisnyákat hurk olással is fol­ tozhatjuk. Ennek az a módja, hogy jobbról balra a kötás-

56. ábra

sel keresztbe, szabadon álló szálat húzunk, m ajd a kö­ vetkező sorban visszafelé behurkoljuk úgy, hogy min­ den öltéssel az rn y ag szélét is befogjuk; túlhaladva a lyuk szélén, néhány öltéssel a Bzálat mindig meger'isít54

jük, majd kis hurkot képezve, visszafelé a keresztszálat behurkoljuk és minden új hurkot az előbbi huroksor megfelelő szemébe is beleöltünk. Így a keresztszál min­ dig a huroksor közepére kerül (58. ábra).

Abroszokat, szalvétákat, törülközőket akár így, akár rácsos stoppolással javítunk. Igyekezzünk megőrizni a szövésmintát. Ezért ne egy szálat fűzzünk a tűbe, mint a közönséges stoppolásnál. hanem kettőt vagy hármat (ahogyan a szövésmmta megkívánja). A következő sor­ ban a minta egyik szálát öltjük fel. Gyapjúholmit széltoldással „összeendlizéssel” javítunk. A folt legyen az eredeti anyaggal színben, mintában egyező gyapjúanyagból. A foltot úgy vágjuk ki, hogy ne legyen nagyobb a szakadásnál, hanem szélei éppen hoz­ záilleszkedjenek a szakadás széleihez és úgy állítsuk be, hogy a szálak iránya is illeszkedjék az alapanyag szál­ irányához. A foltot láthatatlan, egyenletes öltésekkel varrjuk be. A z illesztés megerősítése végett nemcsak az illesztésnél, hanem két-három sor öltést a szélen túl is varrunk. Vastag szövet vagy posztó javításakor a tűt az anyag közepébe szúrjuk, így a stoppolás nem is látszik. 55

Ha a javítás elkészült, az anyagot a fordított oldalán, nedves vásznon keresztül alaposan levasaljuk. Újabban gyapjút és egyéb holmit speciális ragasztóval is javítanak. A z eljárás leírását megtaláljuk minden tu­ bus ragasztóhoz mellékelt használati utasításban.

Gombfelvarrás. A gomb helyét először gombostűvel vagy krétával ki kell jelölni. A gombot sodrott fonállal varrjuk fel olyan módon, hogy a gomb és az anyag között rés maradjon a gomblyuk számára. A fonalat a gom b alatt néhányszor körülcsavarjuk, majd a tűt átszúrjuk az anyag másik oldalára és ott a fonál végét elvarrjuk. Néha az anyag másik oldalára, a nagyobbal egyidejűleg egy apró gom­ bot varrunk, így az anyag nem szakad ki a gombvarrás helyén.

Gomblyukat bevágás után huroköltéssel kell körülvarrni, hurkot pedig 3— 4 szál összesodrásával és huroköltéssel való átfonásával készítünk. A horgas kapcsokat fülüknél és nya­ kuknál fogva varrjuk át.

5G

C IP Ő K K A R B A N T A R T Á S A ÉS J A V ÍT Á S A

Mindenekelőtt tanuljuk meg a cipők megóvását, tisztí­ tását. Sevró cipőt vékonyan be kell kenni cipőkrémmel, és azután törlőronggyal kifényesíteni. A fényesítéshez posztóból vagy flanellből kézre felhúzható zacskót is varrhatunk. A nagyon piszkos cipőket előbb terpentinbe mártott ronggyal kell letiszt'tani. Nedves és esőtől fel­ duzzadt cipőket célszerű kisámfázni, vagy ennek hiányá­ ban csomóbagyűrt papírral kitömni, amely megakadá­ lyozza a száradó bőr összeugrását. A cipőjavításhoz megfelelő szerszámok kellenek: ci­ pészkalapács, kés, ár (egyenes és görbe), reszelő, csiszoló­ papír és vastag, tömör szárra szerelt, fémből való sarok, kaptafa (59. ábra). A javításhoz anyag is kell: talp- és felsőrészből darabkák, nitroenyv. aprószeg, faszeg, nyers­ fonál, viasá és bőrfedő lakk. Száraz, kemény talpbőrt feldolgozás előtt vízzel át kell nedvesíteni, mcjd kissé megszárítva, fémlapon vagy va­ salón kalapáccsal tömörítjük. A felszegezést a közepétől a szélek felé haladva kell végezni. A kalapácsütéskor a fej egész felületével érje a bőrt, mert ha a kalapacs szé­ lével ütógetjük, ez rongálja. A talp orr-ré6zének javításakor az orr alakjára kivá­ gott talpbőrt -a talp közepe felé eső szélén levékonyít­ juk. Ha több rétegben kell a talpról vagy sarokra foltot verni, akkor az átmenet biztosítására az alsó bőrlemez mindig rövidebb a következőnél (60. ábra). 57

Ha a ta]p a közepén lyukad ki, akkor féltalpat kell felverni. A cipő talpát először reszelővei és üvegcsiszoló­ papírral letisztítjuk, azután durva reszelővei felbolyhoz­ zuk. A hibás részt bekenjük csirizzel és ráállítjuk a ki­ vágott féltalpat, majd faszegekkel vagy aprószeggel a szélén két sorban felszegezzük. A faszegek helyét vé­ kony, egyenes árral fúrjuk ki.

58

A több helyen is elkopott talpat teljesen ki kell cse­ rélni. A talp szélén (rám áján) kiálló felesleges bőrt le­ vágva, a talp szélét reszelővei és dörzspapírral letisztít­ juk, befestjük és viasszal átkenjük. A sarok általában a félkör külső szélén szokott el­ kopni. Ha két réteget tapostunk félre, akkor nem kell az egész sarokborítást eltávolítani, hanem asak az el­ kopott rétegeket pótoljuk. A pótlandó helyeket letisztít­ juk és kiegyengetjük, kivágjuk a megfelelő alakú bőrlemezkéket. A bőrlemezkéknek a sarok belseje felé eső szélét lépcsőzetesen elvékonyítjuk. A lemezkéket kéthárom faszeggel erősítjük a helyükre (mindegyiket külön-külön), az utolsót, a talpborítást („flekket”) szegek­ kel a szélén körülszegezzük. A lemezkék és a flekk fe ­ lesleges részeit késsel levágjuk. Eközben a kést a sarok oldalán kell körülvezetni. A cipő felsőrészén keletkező kisebb repedéseket folt­ tal takarjuk el. A sérült helyet benzinnel zsírtalanítjuk és üvegcsiszolópapírral egyenletesen addig dörzsöljük, amíg felülete bolyhossá nem válik. A megfelelő méretű foltot (szélét dörzspapírral kell kifelé haladva elvéko­ nyítani) n itroenyw el felragasztjuk. 10— 15 percig prés alá tesszük, azután befestjük. Gumicipők javításakor a javítandó helyeket alaposan le kell mosni, megszárítani és közönséges, durva dörzs­ papírral addig kell dörzsölni, am íg fénytelen, érdes felü­ let keletkezik. Régi gumicipőből megfelelő alakú foltot vágunk ki, dörzspapírral lecsiszoljuk és vékony réteg­ ben bekenjük gumiragasztóval, amelyet felragasztás előtt kissé meg kell szárítani. A javítandó helyet ugyanígy bekenjük ragasztóval és fapadosra szárítjuk. A felhe­ lyezett foltot préssel rászorítjuk, azután dörzspapírral letisztítjuk. Sárcipőket és hócipőket is hasonló módon, ezzel a ragasztóval foltozunk. A megjavított cipőket gumilakkal frissíthetjük fel. Gumilakko; a boltban is árulnak, de otthon is készí*59

hetünk. Vízfürdőben (gőzben) hevített 50 g terpentinbe apránként beleeregetünk 15 g nyersgumit. Ebbe a maszszába hevítés közben 30 g gyantát és 4 g por alakú csont­ szenet adagolunk, és alaposan elkeverjük, míg egyenle­ tes, folyékony anyagot nem Icapúnk. A lakkot a cipőre ecsettel visszük fel, mázolás közben az ecsetet kétszcrháromszor húzzuk át egj--egy helyen, ellenkező irány­ ban.

60

T A K A R ÍT Á S , T IS Z T ÍT Á S

A takarítás, különösen a nagytakarítás sok munkát jelent, amelyben kis ügyességgel mi is segíthetünk. Mun­ kánk különösen akkor fog örömet okozni ha általa a la­ kás szebb, csinosabb külsőt is kap. Ezért ismertetjük a a következőkben a tisztogatással és lakásfelújítással kap­ csolatos tennivalókat.

P A D L Ó T IS Z T ÍT Á S

A takarítás legjelentősebb részét képezi a padló íibztítasa. A következőkben ismertetjük a különféle padló­ fajtáknál szokásos módszereket. Cem ent- vagy mozaikpadlók tisztításához igen meg­ felelnek a különféle zsíralkohol tartalmú mosóporok (pl. Rapid, Tisztaság stb.). A mosóport meleg vízben felold­ juk és a mosóporos oldattal felmossuk a padlót. Ha a padló nagyon piszkos, először szódával vagy trisóval is felmoshatjuk, azonban ezeket a szereket ne alkalmazzuk gyakran, mert nem tesz jót a padlónak. Előfordulhatnak olyan makacs foltok, ámeneket a fel­ mosással nem lehet eltávolítani, ilyen esetben segít a ba­ jon a Vimmel vagy kőporral való dörzsölés. Felmosás után a padlót töröljük szárazra. 61

Sok munkát takaríthatunk meg, ha a cement- vagy mozaikpadlót időnként padlóviasszal eresztjük be. A viasz ugyanis betömi a kő pórusait, ezért a piszok nem tapadhat be azokba, tehát nem piszkolódik annyira, mint a beeresztetlen padló. Ezért a beeresztett mozaik­ vagy cementpadlót nem kell gyakran felmosni, tisztántaitasahoz elegendő naponta nedves ruhával fel törölni. A műanyag burkolatú padlókról csak azt jegyezzük meg, hogy azokat a cement- és mozaikpadlóhoz hason­ lóan tisztíthatjuk, de Vimet és kőport ne használjunk hozzá, mert nyomot hagy a műanyagon. A deszkapadló puhafából készül, ezért a gyakori súro­ lástól vagy felmosástól idő előtt elkorhad. A helyes el­ járás az, ha a padlót csak nagytakarításkor súroljuk fel. Súrolás után a deszkapadlót beereszthetjük viasszal és fényesíthetjük. A puhafa anyag nem a legmegfelelőbb a viasszal történő beeresztéshez, mert egyenetlen és így fényezése is nehezebb. Egyszerűbb a tisztántartás, ha a puhafa padlót beeresztés helyett padlófestékkel festjük be. A festéket két rétegben alkalmazzuk. Az első réteg legyen egy alapozófesték, és ennek száradása után fes­ sük be a felületet zománccal. A zománcfestéket széles, lapos ecsettel kenjük a padlóra. A padlózománccal befestett deszkapadlót nem kell súrolni, tisztántartásához elegendő nedves ruhával fel­ törölni. A keményíából készült parketta tisztítását nagytaka­ rításkor célszerű a következőképpen elvégezni. Először a régi viasz- és piszokréteget távolítjuk el súrolással. A súroláshoz ne használjunk szóda vagy lúg oldatot, mert ezek hatására a keményfa megsötétedik. Gyökér­ kefét sem ajánlatos használni a súroláshoz, mivel az a fa rostjait egyenetlenül koptatja és a padló felületét szálkássá teszi. A korszerű és egyben kevésbé fáradságos módszer a következő: 62

Oldjunk fel szóda helyett 10 liter langyos vízben 10 dkg kenőszappant és öntsünk hozzá 1 dl szalmiákszeszt. A kenöszappanos oldat helyett alkalmazhatunk zsíralko­ hol tartalmú mosogatoport. Ilyenek p], a Tip vagy az Ultra. L0 liter vízhez egy evőkanál port használjunk. A k á r egyik, akár másik oldatot használjuk, nincs szük­ ség súrolásra, elegendő a padló felmosása. Mindkét oldat igen jól oldja a zsírokat és a szennyeződést. A tiszta padlót hagyjuk megszáradni, és száradás után eresszük be. A beeresztéshez 5 liter langyos vízben old­ junk fel 1 kg padlóviaszt, amit egyéni ízlésnek megfele­ lően még színezni is szokás sárga porfestékkel. A beeresztőoldatot a padlóra egyenletes, vékony rétegben, szálirányban kenjük, széles ecset vagy meszelő segítsé­ gével. Száradás után felkeféljük. A z új vagy újra gyalult parkettát beeresztés és viaszo­ zás helyett különféle padlólakkal is bevonhatjuk. A ke­ reskedelemben beszerezhető hazai és külföldi padlólak­ kok legtöbb fajtája nem kényes a vízre, a víz nem hagy foltot felületén, és ami a legfontosabb, nem kell kefélni, felülete fényes.

A F A L F E L Ü L E T T IS Z T ÍT Á S A

A nagytakarításnál — ha a falfelület egyébként még nincs olyan állapotban, hogy ú jra kellene festeni — a falra tapadt port. kormot vagy egyéb szennyeződést is el kell távolítani. Ha a falfelület csak kissé poros, a tisztogatás mind­ össze abból áll, hogy óvatosan leporoljuk. A por letör­ lésénél ügyeljünk arra, hogy a fal festését vagy a tapé­ tát meg ne sértsük. A törölgetést puha ruhával vagy tollporolóval végezzük. 63

Am ikor a fal leporolása m ár nem vezet eredményre, még segíthet a fal leradírozása. A radírozást tapétánál és festett falfelületnél egyaránt elvégezhetjük. A munkához szükséges tisztítóanyagot házilag állíthatjuk elő a követ­ kezőképpen: 1000 rész meleg vízben feloldunk 40 rész rézgálicot, 5 rész vasgálicot és 5 rész alumíniumszulfátot. Az olda­ tot 1000 rész rozsliszttel keverjük össze. A rozslisztet az Összekeverés előtt kevés hideg vízzel nedvesítsük meg. A tésztaszerűen összeállt anyagot kihűlés után gyúr­ juk át. A falradírozáshoz használható még a következő össze­ tételű anyag is: Először készítsünk lúgoldatot. Fél liter vízben 2 dkg mészhidrátot és ugyancsak fél liter vízben 4 dkg ammóniákszódát oldunk fel, és a két oldatot összeöntjük. Ezután 1000 rész rozslisztből és 250 rész lúgoldatból tész­ taszerű anyagot gyúrunk. A lúgoldat maró hatású, a tisz­ títóanyag a bőrt kimarja, ezért gumikesztyűben dolgoz­ zunk vele! Mindkét tisztítóanyaghoz a szükséges vegyszereket bő­ szei ezhc tjük festék-, háztartási- vagy vegyszerboltokban. A radírozáshoz az anyagot kisebb, jól kézben tartható darabokra formáljuk és gyengéd mozdulatokkal dörzsöl­ jük a tisztítandó felülethez. Különösen festett falnál vi­ gyázzunk, nehogy a festést megsértsük. Tapétaborítású fal esetén ajánlatos a radírozást füg­ gőleges irányban végezni, gondosan ügyelve arra, hogy a tapétasávok szélét fel ne sértsük.

64

A JT Ó K ÉS A B LA K K E R E TE K T IS Z T ÍT Á S A

Festett, lakkozott ajtók és ablakok tisztításához Vimet, kőport ne használjunk, mert az a lakkréteget megsérti. A szóda és lúg használata is káros, mert ezek maróha­ tású anyagok, és elveszik a festék fényét. A felsorolt anyagok helyett erre a célra készített mosogatóporral vagy tisztító folyadékkal mossuk le az ajtókat, ablako­ kat (pl. Ultra, Tükör ablaktisztító stb.) A festett, lakkozott bútorok tisztítását is az előbbiek szierint végezzük.

A P O R S Z ÍV Ó H A S Z N Á L A T A

A porszívó igen megkönnyíti a takarítást. Sajnos a háziasszonyok nagy része sem ismeri eléggé a porszívó alkalmazási lehetőségét, nem tudja kellőképpen kihasz­ nálni. Igen sokan egyetlen szívófejet használnak minden célra. A következő részben röviden ismertetjük, melyik alkatrész, milyen munkához alkalmas. A k éj és szívófejjel a padlót tisztíthatjuk, ha ezt alkal­ mazzuk, gyorsabban elvégezhetjük a munkát, mint söp­ réssel és feltörléssel. A legtöbb fajta porszívó felszereléséhez tartozik egy második, kis m éretű, rendszerint kör alakú kefés szívófe j is. Ez a szívófej alkalmazható a fogasra vagy akasztótara akasztott ruhák portalanítására. A szőnyegek tisztításához gyártják az ún. szőnyegtisz­ tító fejet. Arról ismerhetjük fel, hogy szívófelülete nem fekszik fel teljes hosszában a tisztítandó felületen. Erre azért van szükség, hogy ne legyen erős a szívóhatás, amely rongálná a szőnyeget. Szőnyegtisztításon kívül 5/1112

65

ugyanez a fej alkalmazható függönyök, térítők, sőt ágy­ nemű portalanításához. Kárpitozott bútorok tisztításához alkalmazható a vá n ­ kos szívófej. Fémből vagy műanyagból készül, és teljes kerülete mentén felfekszik a tisztítandó tárgyra. Igen al­ kalmas kárpitozott bútorok, matracok tisztítására, Mivel aránylag kis felületen szív és teljes kerülete mentén fel­ fekszik, igen nagy a szívóhatása, még szemét felszedésére is alkalmas. A rés szívófej — keskeny réssé összenyomott végű cso­ darab — a nehezen hozzáférhető felületek portalanítá­ sára való. Tehát kárpitozott bútorok belső szögleteinél, a sarkokban, ablakpárkányoknál, falak tövében használ­ hatjuk. A porszívó tartozékai között szokott lenni egy rövid gumi vagy műanyag csodarab is, a rugalmas szívófej. Kényes, törékeny tárgyak, tehát szobrok, dísz- és por­ celántárgyak tisztításához alkalmazhatj uk. Szíváson kívül fújásra is alkalmas a porszívó. Ha a porzsákot gondosan kitisztítottuk és a gép csövét a fújó­ nyílásba illesztettük, készülékünket fújásra használhat­ juk. Például fújással lehet a könyvespolcokat portalanítani. A tartozékok között szerepel néha egy üvegedényre szerelhető perm etezőfej. Ez a porszívó egyetlen olyan tartozéka, amelyet csak a fújónyílásra kapcsolva használ­ hatunk. Alkalmazási területe a következő lehet: híg fes­ tékek fújása — meszelést is beleértve, ha elég híg olda­ tot készítünk — , különféle rovar- és molyirtó szerek, folyékony parkettfényesítő szerek permetezése. M ég a szobanövények permetezését is elvégezhetjük vele. A porszívó használatára vonatkozó általános tudni­ valók: Minden porszívózás után ürítsük ki a porzsákot. Ha huzamos ideig folyamatosan használjuk a porszívót, akkor a porzsákot közben is ajánlatos kirázni. Hosszabb üzem esetén kb. 20 percenként ajánlatos a gépet néhány 66

percre (kb. 5— 10 perc) kikapcsolni, hogy túl ne mele­ gedjen. Nedves, nyirkos tárgyakat nem szabad porszí­ vózni. A porzsákot mosni és kefélni nem szabad, mert a mosás után esetleg még nyirkos porziyák rövidzárlatot okozhat, vagy a kefe megsértheti a zsákot és a port ki­ fújhatja.

S Z Ö N Y E G T IS Z T ÍT Á S

A szőnyegeket a rendszeres portalanításon kívül aján­ latos évenként alaposan kitisztítani. A szőnyegek és a kárpitozott bútorok kárpitjának tisztításához különféle oldatok kaphatók a kereskedelemben. Ha a megfelelő oldatot nem tudjuk beszerezni, akkor magunk is előállít­ hatjuk a következőképpen: 40 rész jó minőségű terpentines mosószappant lere­ szelünk vagy apróra összevágunk, és összekeverjük 25 rész ammóniákszódával, 20 rész Trisóval és 4 rész paradiklórbenzollal. Ha többet készítünk a keverékből mint amennyit egyszerre felhasználunk, akkor a felesleget jól záródó dobozban vagy tégelyben tároljuk. A tisztítóanyaghoz felhasználás előtt 1 rész foltbenzint és 30 rész langyos vizet keverünk. A tisztítást úgy végezzük, hogy először hossz-, azután keresztirányban dörzsöljük át a tisztítandó szőnyeget vagy kárpitozott anyagot. A z oldat nemcsak tisztító ha­ tású, de az anyag színét és fényét is felélénkíti, sőt egy ideig a molykár ellen is véd. Szőnyegtisztításnál célszerű a következőképpen eljárni: Először a szőnyeg rojtokkal díszített két végét hajtjuk vissza magára a tisztítandó szőnyegre, és a rojtos része­ ket gondos dörzsöléssel áttisztítjuk. A rojtos rész kitisz­ títása után azt visszahajtjuk eredeti helyzetébe, és a szőnyeg széle alá körös-körül újság- vagy csomagoló5*

67

papírt terítünk, nehogy a szőnyegtisztítás közben a pad­ lót is benedvesítsük. M unka közben ügyeljünk arra, hogy csak annyi oldatot használjunk, amennyi okvetlenül szükséges a tisztításhoz. A szőnyeg átáztatásának nincs értelme.

D ÍS Z T Á R G Y A K T IS Z T ÍT Á S A

A lakást díszítő tárgyak tisztítása közben sok kárt okozhatunk, ha nem a megfelelő tisztítószert alkalmaz­ zuk. Igen kevesen tudják például, hogy a porcelán dísz­ tárgyak esetében nem mindegy a tisztogatás szempont­ jából a felület minősége. A fényes, zománc bevonatú porcelán dísztárgyakat és szobrokat az edényekhez hasonló módon lemoshatjuk. Ha a porcelán felülete nem fényes, akkor a vízzel tör­ ténő lemosás idővel esetleg legkedvencebb dísztárgyun­ kat teszi tönkre. Ugyanis a zománcréteggel be nem vont, matt felületű porcelán szabad szemmel nem látható apró kis repedéseibe a víz beszivároghat. A z ilyen tárgyakat ne mossuk le, tisztításukhoz használjunk valamilyen zsíralkohol pasztát (pl. ilyen a háztartási boltokban be­ szerezhető Ultra paszta).

VÉD EKEZÉS R O Z S D A ÉS O X ID Á C IÓ E L L E N

Ezüstből készült dísztárgyak a levegő hatására bizo­ nyos idő alatt megfeketednek — oxidálódnak. Hogy az ezüsttárgy visszanyerje eredeti színét és fényét, az oxidreteget el kell távolítanunk. Erre a célra a kereskede­ lemben használatos megfelelő fémtisztító szert (pl. Sidol) szerezzünk be. 68

A z ezüsttárgyak tisztításánál — mivel az ezüst arány­ lag lágy anyag — ne használjunk érdes, kemény törlő­ ruhát, mert az esetleg összekarcolja a tisztítandó felüle­ tet. Legmegfelelőbb a többször mosott és puha flanellanyag. Ha magunk akarunk fémtisztító oldatot készíteni ezüsttárgyak tisztításához, akkor keverjünk össze 5 csepp denaturáltszeszt (spirituszt) ugyanannyi szalmiákszesz­ szel és egy evőkanál égetett magnéziával. A keveréket annyi vízzel hígítsuk, hogy az könnyen kenhető legyen és sűrűsége a fogkrém sűrűségéhez hasonlítson. A z oxidálódást meggátolhatjuk, ha a megtisztított ezüsttárgy felületét a levegőtől elzárjuk. Ennek legegy­ szerűbb módja, ha a tárgyat színtelen lakkal vonjuk be. A lakkot használat előtt megfelelő hígítóval (pl. lakk­ benzin) annyira hígítsuk, hogy az ecsetnyomok ne látszszanak meg. A z ezüsttárgyak tisztításával kapcsolatban említettük az oxidálódást, amelyről tudjuk, hogy olyan folyamat, amelynek hatására a fémtárgyak felületének színe meg­ változik, és elveszti eredeti fényét. A lakásban és a háztartásban található különféle fém­ ből készült tárgyakat időnként meg kell tisztítanunk az oxidrétegtől, vagy megfelelő bevonatról kell gondoskod­ nunk, amely az oxidációt meggátolja. A rézből és alpakkából készült tárgyak tisztítása ha­ sonló az ezüstéhez. A réz Sidollal történő tisztításnál, annak maró hatása miatt veszít eredeti fényéből. Ezért helyesebb Sidol helyett a következő házilag előállítható tisztítóoldatot alkalmazni: 20 rész vízben feloldunk 5 rész szappant és az oldatot 10 rész denaturáltszesszel és 5 rész szalmiákszesszel keverjük össze. A nikkelezett tárgyak (pl. csapok, kilincs stb.) eseté­ ben az előbb ismertetett eljárás nem megfelelő. Ugyanis a nikkel csak igen vékony, hártyaszerű réteg, amely az ilyen tisztítási mód mellett csakhamar lekopik, és a fe69

lulet csúnya, foltos lesz. A nikkelezett tárgyak tisztítása csak annyiból áll, hogy puha flanellruhával a felületet fényesre dörzsöljük. A háztartásban találhatók olyan vastárgyak is, ame­ lyeknek nincs az oxidációt — ■ rozsdaképződést — aka­ dályozó védőbevonata (nikkelréteg vagy festék). Ilyen tárgyak pl. a nem rozsdamentes acélból készített késpen­ gék és a vasaló talprésze. A rozsdafoltos késpengét kenjük be vízzel hígított szal­ miákszesszel, és utána hamuval vagy finom homokkal dörzsöljük fényesre. A késekkel kapcsolatban itt jegyezzük meg, hogy a nem rozsdamentes pengéjű kést mosogatás után ne hagy­ juk magától megszáradni, hanem gondosan töröljük szá­ razra és tartsuk száraz helyen. Így a rozsdaképződés nem következik be olyan gyorsan. A késekkel kapcsolatban azt is jó tudni, hogy kést forró vízbe ne tegyünk. A forró víz hatására a penge a nyélből kilazulhat. Okosabb, ha langyosvizes ruhával töröljük tisztára. A leggondosabb használat mellett is előfordulhat, hogy a kés pengéje a nyélből kilazul. A kilazult pengét vissza­ ragaszthatjuk pl. sellakkal, vagy mivel ez nehezen be­ szerezhető anyag, a következő házilag készített anyag­ gal: reszeljünk le krétát és keverjük össze gyantával. A gyanta a kréta mennyiségének kétszerese legyen. A keveréket forró vízbe tett edényben olvasszuk meg, majd a megolvadt ragasztóanyagot öntsük a nyélbe, és a pen­ gét, mielőtt a ragasztó megszilárdulna, gyorsan illesszük helyére. > A vasaló talprészét nem szokták nikkelezni vagy egyéb védőbevonattal ellátni. Ha rozsdafolt képződik vasalónk talpán, akkor azt finom csiszolópapírral vagy kőporral dörzsölhetjük le. Miután a rozsdát eltávolítottuk, sztearinnal és tiszta ruhával fényesítjük ki a felületet. A vasból készült gáz- és vízvezeték csöveket is meg kell védenünk a rozsdásod ás1ól. Sok helyen egyszerű 70

falfestékkel vagy mésszel kenik b e a csöveket a helyiség festésekor. Ez teljesen hiábavaló munka, mert nem ad védelmet a rozsdaképződés ellen. Csakhamar rozsdafol­ tok fognak átütni a festékrétegen. A z ilyen festékréte­ get el kell távolítanunk. A régi festékréteget késsel vagy fűrészlappal kapar­ hatjuk le. Kaparás után erős szálú drótkefével és csi­ szolóvászonnal tisztítsuk meg a felületét. Festés előtt tö­ röljük le a csiszolással keletkezett port. A z ilyen módon megtisztított csövet először míniummal fessük be. A mínium alap száradása után mázoljuk be a kívánt szín szerinti zománcfestékkel.

K É P E K T IS Z T ÍT Á S A

Falainkat díszítő képeink is szennyeződnek idővel, por és füstös koromréteg rakódik rájuk. A z is előfordulhat, hogy a képet védő üveg és a kép közé is behúzódik a por és a korom. Tisztításuknál fokozott gonddal járjunk el, a festmény fajtájának megfelelő tisztítást alkalmazva. Vízjestékkél készült űn. akvarellképet vízzel nem tisztíthatunk. A tisztítást végezzük szárazon. Először vat­ tával töröljük le a port, és utána radírozzuk át. Gumi­ radírt ne használjunk, hanem puha kenyérbélből (leg­ megfelelőbb a friss zsemlecipó bele), széntetrakloridból és kevés égetett magnéziából gyúrjuk össze a radírozó­ anyagot. Egy zsemlecipó beléhez egy evőkanál magnéziát használjunk. Miután az anyagot alaposan összegyúrtuk, formáljunk belőle kis radír nagyságú darabokat és azok­ kal tisztítsuk a képet (61. ábra). Tisztítás után képünket helyezzük vissza rámájába, de előzőleg, ha ilyen van, a képet védő üveg mindkét olda­ lát is tisztítsuk meg. A beüvegezett kép hátát ajánlatos 71

beragasztani, hogy a por ellen védje. A ragasztást a kö­ vetkezőképpen végezzük: fektessük le vízszintesen a ké­ pet úgy, hogy a ráma hátsó oldala legyen felfelé. Ken­ jük be a ráma hátsó felét ragasztóval és fektessünk rá sima csomagolópapírt. Miután a ragasztó megszáradt,

62. ábra

vágjuk körül a papírt úgy, hogy az sehol ne érjen túl a ráma szélén. H a a papírt benedvesítjük, akkor az szá­ radás után teljesen kifeszül. A z olajfestmények tisztítását is a legnagyobb gonddal végezzük. A tisztítás első lépése itt is az, hogy szárazon vattával letöröljük a port. Készítsünk zsíralkoholszulfát72

ból és vízből a kenőszappan sűrűség'hez hasonló pépet, ezt kenjük egyenletes rétegben, a vízszintesen lefektetett képre. Kb. fél óra elteltével langyos vízbe áztatott és jól kinyomott vattával távolítsuk el a pépet, oly módon, hogy egyszerre kb. negyed tenyérnyi felületet tisztítunk m eg (62. ábra). A pép eltávolítása után langyos vízbe mártott vattával kétszer, háromszor töröljük le az egész képet. H a azt tapasztaljuk, hogy a letörlés után a vatta még piszkos marad, ismételjük meg még egyszer a pép­ pel való tisztítást.

73

F Ű T É S ÉS A K Á L Y H Á K KARBANTARTÁSA

Télen a háztartás legnagyobb gondja a fűtés. Naponta ismétlődő munka a tüzelőhordás, faaprítás, kályhatisz­ títás, a hamu és salak eltakarítása. Ebben a munkában is segíthettek a szülőknek, a kisebbeket azonban tartsá­ tok távol a kályhától, mert a kisgyermek kíváncsisága, meggondolatlansága m ár sok súlyos balesetet és tragé­ diát okozott. A különféle fajtájú kályhák más és más kezelést, kar­ bantartást, sőt másfajta tüzelőanyagot is kívánnak. Iga­ zán gazdaságosan fűteni csak akkor tudunk, ha a tüze­ léssel kapcsolatos legfontosabb ismeretekkel tisztában va­ gyunk. Legfontosabb azt tudnunk, hogy az egyes kály­ hafajtákba milyen tüzelőanyagot használjunk, hogyan fűtsünk be, és a kályha tisztítását hogyan végezzük el. A következőkben ismertetjük az egyes kályhafajtákat. Egyszerű öntöttvas kályha. A 63. ábrán látható öntött­ vas kályha olcsó fajta, samottbélés nélküli, széntüzelésre alkalmas. Bár maga a kályha a legolcsóbb fajtájú, hasz­ nálata mégis igen drága. Csak addig melegít, amíg fű­ tünk benne. Ha a tűz kialszik, gyorsan kihűl. Egész napi fűtésnél sok szenet fogyaszt. Begyújtásánál először rakjunk alulra a rostélyra pa­ pírt, alágyújtóst, arra vékony, majd vastagabb fát. Ha a fa jól meggyulladt, először egy kevés apróbb szenet rakjunk rá, nagyobb darab szenet csak ezután tegyünk a tűzre (64. ábra). 74

A z egyszerű vaskályhánál sokkal gazdaságosabb a samoltbélésű kályhák használata. A samottbélés előnye, hogy a tűz kialvása után a kályha nem hűl ki olyan gyorsan, még sokáig tartja a meleget. Sok fajtájuk isme­ retes, de a sok változat tulajdonképpen csak két rend­ szert jelent. Megkülönböztethetünk egy- és kétaknás samottbélésű vaskályhákat.

i

63. ábra

64. ábra

65. abra

A z egyaknás kályha (65. ábra) szerkezete hasonlít a 63. ábrán ismertetett vaskályhára, attól abban külön­ bözik, hogy samottal van kibélelve, és a tetején is van egy ajtó a tüzelés megkönnyítésére. A begyújtást itt is úgy végezzük, ahogy azt a 64. ábrán ismertettük. Ha a tűz m ár jól ég, az utántöltést felülről végezzük. A z egy­ aknás kályháknál a legfontosabb, hogy a tüzelőt mindig felülről lefelé égessük, és utántöltésnél a rostélyon levő szenet ne borítsuk be teljesen friss szénnel. A z izzó sze­ net azért nem szabad teljesen befedni, mert az füstkép­ ződést és melegveszteséget okoz (66. ábra). A meleg­ veszteség még nem is olyan nagy baj, de a füstképződés, gázosodás veszélyes is lehet. A tökéletlen égés közben ún. szcnmonoxid keletkezik, amely kisebb mennyiségben fejfájást, nagyobb mennyiségben súlyos balesetet okoz­ hat. 75

A kályha füstcsövénél találjuk a levegőszabályozót. Ennek segítségével úgy szabályozzuk a beáramló levegőt, hogy az égés tökéletes legyen. A tökéletes égést arról ismerjük fel, hogy a szénréteg tetején a láng nem sötét­ színű, kormos, hanem világos, szinte fehér színű.

66. ábra

67. ábra

68. ábra

A 67. ábrán látható kályha is egyaknás, használata megegyezik a 65. ábrán ismertetett fajtáéval. A kétaknás kályhák, az ún. folytonégő kályhák szer­ kezete a 68. és 69. ábrán latható. A két akna közül az egyik a töltőakna, a másik az égőakna. A 68. ábra sze­ rinti fajtánál a két akna egymás mögött helyezkedik el. A 69. ábrán látható megoldásnál a töltőakna középen van, és azt csőszerűén veszi körül az égőakna.

69. ábra

76

70. ábra

71. ábra

A kétaknás kályha begyújtása hasonló az eddigiek­ hez. Ha a tűz már jól ég, a szenet először csak kis menynyiségben adagoljuk, addig amíg az izzó szén el nem fedi az aknák közötti nyílást. Miután az izzó szén a kí­ vánt magasságot elérte, a töltőaknába tölthetjük a tü­ zelőt. A cserépkályhák fatüzelésre alkalmas fajtáját a 70. ábrán láthatjuk. Kezelése egyszerű, és könnyen tisztít­ ható. Kezelésével kapcsolatban azt jegyezzük meg, hogy ha a fa már csak parázslik, az ajtaját zárjuk le. Égés közben is ügyeljünk arra, hogy a kályhaajtón át csak annyi levegőt engedjünk a tűztérbe, amennyi a tökéle­ tes egéshez szükséges. A túl nagy nyílás hőveszteséget okoz. Fafűtésű cserépkályhában soha ne tüzeljünk szenet vagy brikettet, mert ezek égésterméke a kályha vízszintes elrendezésű járatait eltömi, lerakódik bennük. Építenek olyan szerkezetű cserépkályhákat is, amelyek vegyes tüzelésre alkalmasak; tetszés szerint tüzelhetünk bennük fát, vagy szenet. A z ilyen kályha levegőjáratai függőleges elrendezésűek (71. ábra). A vegyes tüzelésű kályhát széntüzelés esetén az egy­ aknás vaskályhákhoz hasonlóan használjuk. Begyújtás­ kor az ott ismertetettek szerint járjunk el. Rárakáskor arra ügyeljünk, hogy az izzó szenet kissé toljuk hátra. A friss szenet a tűztér első részén helyezzük el, és az ne fedje be teljesen az izzó szenet, hogy a füstgázok tá­ vozni tudjanak. A fűtéssel kapcsolatos tudnivalókat a következőkben foglalhatjuk össze: A kályhát mindig tartsuk tisztán, a hamut és a sala­ kot rendszeresen távolítsuk el. Begyújtás után csak meg­ felelő erősségű és kellő hőfokú alaptűzre rakjunk újabb adag tüzelőt. Egyaknás kályhákhoz nedves tüzelőt ne használjunk. Ha a szén nyirkos, egy-lcét napra való mennyiséget tároljunk fűtött helyiségben. Rárakásnál az 77

izzó réteget ne takarjuk be teljesen friss szénnel. Ügyel­ jünk arra, hogy az izzó réteg az egész tűzteret fedje be, és a széleken se áramoljon keresztül a levegő, csak a tűzön át. A z izzó réteget mindig a huzat irányába toljuk, és a friss tüzelőt előre helyezzük el. A túl sok levegő is, a túl kevés is hőveszteséget okoz. A z égés akkor tökéle­ tes, ha a láng fehéres színű. Ha a láng kormos és sok füst képződik, a levegő kevés. A rostélyt tartsuk tisztán, hogy annak hézagain át a levegő szabadon áramolhasson. Lehetőleg egyenletes nagyságú szénnel tüzeljünk; szén­ porral óvatosan bánjunk, füst képződhet és be is rob­ banhat. A tüzelés csak akkor gazdaságos, ha a célnak megfe­ lelő kályhát alkalmazunk. Ha a napnak csak bizonyos — rövidebb — szakában van szükség melegre, akkor hasz­ náljuk a bélés nélküli vaskályhákat, amelyek sugárzó hővel melegítenek. Ahol egész napos fűtés szükséges, ott samottbélésű vagy cserépkályha használata gazdaságo­ sabb, amely áramló hőt ad: cirkuláltatva a helyiség le­ vegőjét, a hőmérséklet egyenletes lesz. Különös ellentmondásnak látszik, de a drága tüzelő­ anyagokkal a fűtés olcsóbb, mint az olcsóbbakkal. A drága tüzelőanyagok fűtőértéke sokkal nagyobb, mint az olcsóbbaké, ezért a drága tüzelőből kevesebb kell. Erre ad tájékoztatást a következő kis táblázat: Fűtőérték

Kőszén Koksz Brikett Barnaszén Fa

7500— 8400 5300— 7300 4700— 5200 4200— 5000 2500— 3500

kal/kg kal/kg kal/kg kal/kg kal/kg

Használat közben a legjobb kályha is meghibásodik, idővel tönkremegy. A samottbélésű kályhák bélése kiég. A kisebb kiégéseket, repedéseket samottliszt és vízüveg 78

keverékével javíthatjuk, ö t rész samottlisztet egy rész vízüveggel gyúrjunk össze, és ezzel a keverékkel töltsük ki a repedéseket, a kisebb hézagokat. Ha azt tapasztaljuk, hogy a bélés kicserepesedett, erő­ sen vörösesbarnás színezetű, átégett, akkor ki kell cse­ rélnünk. A régi bélés kibontását a már hiányos résztől kiindulva vésővel végezzük. Öntöttvas kályhák esetén a bontásnál ügyeljünk, nehogy megrepesszük magát a kályhatestet is. A samottól megtisztított belső felületet, annak portalanítása után habarccsal kenjük be, majd a samott-téglákat illesszük helyükre. Mielőtt a habarcs­ réteget a kályha belsejére kennénk, először az egyes samott-téglákat illesszük helyükre, szükség esetén azokat faragjuk kellő méretűre. A téglák elhelyezését alulról felfelé és belülről kifelé végezzük. Rakjunk minden egyes tégla mögé és éleire kellő mennyiségű habarcsot, hogy ezzel biztosítsuk a megfelelő kötést. A samott faragásához a legmegfelelőbb szerszám az egyik végén heggyel ellátott csákányszerű kalapács. Vá­ gásnál először az éles heggyel a kívánt helyen mély kar­ cot készítünk, majd a darabot megfogva, a levágandó részre erősen ráütünk. A kályhásmunka igen sok piszokkal jár. Munka előtt a padló kímélése céljából terítsünk le P V C lepedőt vagy legalább papírt. Célszerí^ tisztában lennünk a beszerezhető samotttéglák méretével is: a szokásos vagtagság 25, 40 és 45 mm, a felületük 130X260 mm (72. ábra). A cserépkályhák javítása nem oly egyszerű feladat, mint a vaskályháké. Ha a kályha még jó állapotban van és csak tisztítani, kormozni akarjuk a belső járatait, ak­ kor is bontással jár a munka. Ilyen esetben óvatosan leemeljük a kályha tetejét. Hogy a tetőrészt le tudjuk emelni, először vésővel vagy éles végű kalapáccsal el kell távolítani a tetőt körülvevő tapasztást. Miután a tetőt eltávolítottuk, hozzáférhetünk a belső részhez és a já­ 79

ratokból a lerakódott szennyeződést, kormot ki tudjuk tisztítani. Tisztítás után illesszük helyére a tetőlapot és gondosan tapasszuk körbe. A tapasztáshoz két rész agyag­ ból és egy rész finomszemcséjű homokból vizes habar­ csot készítünk. Rosszabb a helyzet, ha azt tapasztaljuk, hogy a kályha füstöl valahol. Ekkor sajnos a hibás helyig le kell bon­

tanunk a kályhát. A bontást szintén a tető leemelésével kezdjük. A tető eltávolítása után a csempéket soronkint bontjuk ki, amíg el nem érjük a hibás részt. A csempék belső üreges részében levő hőtartó cserepe­ ket óvatosan véssük ki, nehogy a csempét elrepesszük. Visszatapasztásukhoz az előzőleg ismertetett habarcsot használjuk. A z egyes csempéket a helyrerakáskor ne csak habarccsal illesszük egymáshoz, hanem kb. 2,5— 3 mm átmérőjű kötőhuzalból hajlított U alakú kapcsokkal is. Ha a habarccsal gondosan kitöltjük az egyes csempék közötti közt és a csempéket, lehetőleg tökéletesen illeszt­ jük egymás mellé, biztosak lehetünk, hogy ilyen módon kijavított kályhánk nem fog füstölni. 80

Miután a munka elkészült, tisztítsuk le a kályha külső felületéről a csempék hézagai között kiszivárgott habar­ csot. A csempék közötti keskeny habarcs sávokat („fúgá­ kat”) a kályha színének megfelelő színre festve, kály­ hánk külsejét még tetszetősebbé tehetjük.

73. ábra

A kályha teljes átrakásánál is ugyanígy járjunk el. A szétbontásnál gondosan figyeljük meg a csempék sor­ rendjét, lehetőleg számozzuk is meg őket, hogy az össze­ rakás egyszerűbb legyen. A kályha csempéi rendelteté­ süknek megfelelően különféle alakúak, azokat csak cél­ juknak megfelelően alkalmazzuk. A z egyes csempefaj­ ták a 73. ábrán láthatók. A 74. ábra pedig az egyes csem­ pék egymáshoz illesztését és a belső samottréteg elhe­ lyezését tünteti fel. Összerakás közben az egyes samott-téglákat és a kály­ ha belsejét alaposan nedvesítsük be, hogy a habarcs 6/1112

81

tökéletesen kössön. A füstjáratokat gondosan képezzük ki, felületüket tapasszuk simára, a szögleteket gömbö­ lyítsük le, hogy a későbbi tisztításoknál a kormozás egy­ szerűbb legyen. A kályhába csak a teljes száradás után fűtsünk be. A cserépkályha átrakás után kb. két hétig szárad.

Csempe HŐtartó cserép Habarcs S amott tégla

Kaoocs 74. ábra

82

■

EG YSZER Ű JÁTÉKOK

A következő részben leírt egyszerű játékok készítésé­ vel fejleszthetjük saját kézügyességünket, gyakorlati gondolkozásunkat, és közben kisebb testvéreinknek is örömet tudunk szerezni.

FO NÁS

Fonással huzalból, hajlékony műanyagból vagy fém­ csíkból sok mindent készíthetünk. Mindenekelőtt a fonás sorrendjével kell tisztában lennünk. Először három csí­ kot kell elhelyezni, és azután beállítani a negyediket (75. ábra), így kapjuk a négyszögletes keretecskét. Minden további fonás csak az előbbi műveletek más­ más változata. Különböző színű csíkokból a legérdeke-

75. ábra e*

76 ábra

sebb alakzatokat lehet készíteni (76. ábra). Színes fona­ tokból készíthetünk karácsonyfadíszeket, kis rácsokat virágágyak, pázsitok bekerítésére stb.

P A P ÍR H A J T O G A T Á S

Először olyan játékok készítését kell megtanulnunk, amelyekhez nem kell ollót használni, csak a papírt hajto­ gatjuk két-, négy- vagy hatrétbe (77. ábra). Két részre osztva a papírt négyzetet kapunk, ha ezt a papírlapot felébe, majd újra átlósan összehajtjuk, négy kis három­ szög keletkezik. A kettőbe hajtott és élére állított papír­ lap ábrázolhat háztetőt, sátrat, sőt könyvecskét is. Előbb az egyik, azután a másik átlóján behajtott papír szét­ bontva piramis-alakot vesz fel; a négy sarkot a középre behajtva levélborítékokat készíthetünk. Papírhajtogatással lámpaernyőt is csinálhatunk. Ehhez a négyszögletes lapot átlósan be kell hajtani, m ajd legyezcszerüen hajtogatni úgy, hogy egyik hajtás a má­ sikra feküdjön. A hajtásokat körömmel le kell simítani (nyomkodni), azután a széleket ollóval egyenesre le-

A 77. ábra 34

vágni. A z így kapott kúpból már könnyű lámpaernyőt készíteni. Hasonlóan készül a 85. ábrán bemutatott ejtő­ ernyő. Most nézzük, hogyan lehet papírból mindenféle játékot készíteni. Vitorlázó repülőgép

Téglalap alakú papírlapot hosszában felébe hajtunk, m ajd a 78. ábra szerint a középső hajtás felső végénél

78. ábra

csúcsosan összefutó vonalakban hajtogatjuk, végül a felső kiálló végeket levágjuk. Csónak Téglalap alakú papírt (amelynek hossza kétszerese a szélességének) hosszában kettéhajtunk, azután a papír

79. ábra

85

mindkét felét úgy hajtjuk félbe (ugyancsak hosszában), hogy a papír széle a középvonalat érintse. Mindkét vé­ gén háromszögeket hajtunk be, majd át a másik oldalra; a csónakot ujjainkkal felnyitjuk és eligazítjuk (79. ábra).

Galamb A papírdarabkának n gyzetalakot adunk (átlósan be­ hajtva), megjelöljük a négyzet szélét, az alsó darabkát leszakítjuk (ez lesz a galamb farka) (80. ábra). A négy­ zetet azután a másik átló mentén, valamint középvona­ lán összehajtjuk. Ebben a helyzetben az ábra szerinti fa­ rokrészt a kialakult szárnyak belsejébe hajtjuk. A há­ romszög felső „tetőcskéit” felfelé hajtjuk úgy, hogy kiálló hegyesszögeket kapjunk. Miután a farkat a szár­ nyakba bedugtuk, elülső végét a szárny alá hajtjuk, az elálló sarkakat pedig a ■szárnnyal egy síkba állítjuk.

80. ábra 86

Sótartó

A négyzetes papírt átlósan behajtva két átlóvonalat kapunk. Ezután a papír négy sarkát levélboríték mód­ jára behajtjuk. A keletkezett kisebb négyzet sarkait új­ ból a másik oldalra hajtjuk be, és egy újabb, még kisebb

81. ábra négyzet keletkezik. A kis négyzetet előbb az egyik, majd a másik két-kél oldal középvonalán keresztben kifelé összehajtjuk, így kereszt alakú él keletkezik. Most a négy szabad sarok alá bedugjuk négy ujjúnkat, és így négy kis tartály keletkezik, amelyet alul kialakult négy sarká­ nál fogva fel lehet állítani (81. ábra).

P A P ÍR K IV Á G Á S O K

A papírkivágásokkal kisebb testvéreinket szórakoztat­ hatjuk, és játékokat készíthetünk a számukra, de egyút­ tal saját kézügyességünket is fejlesztjük. Kivágás előtt elő kell rajzolnunk a kartonra vagy papírra a kívánt alakzatot, pl. házacskát, embert stb. Ha a rajz szimmetrikus, akkor a papíron jelöljük meg 87

az alakzat tengelyet ahol m ajd a papírt kettéhajtjuk, és ez esetben csak az alak egyik felét kell megrajzolni. A kettéhajtott papírt kell a fél alak körvonalai mentén kivágm és ekkor széthajtva megkapjuk az egész alakot.

82. ábra A kivágott alakot kartonból vagy kemény papírból ké­ szült talpra állítjuk. Ehhez a kivágott alak alján kis füleket hagyunk meg, ezeket derékszögben visszahajtjuk az alak hátsó oldala felé, és ragasztjuk a talpra (82. ábra). Házikó

■

l i i

i i i

BD -

i i i

83. ábra

88

Téglalap alakú papírlapot felébe hajtunk (a szélét né­ hány centiméterre behajtjuk — ez kell majd a tetőhöz). Ezután mindegyik hosszanti oldalon három bevágást kell készíteni (83. ábrán szaggatott vonalak). A házikót öszszehajtjuk, oldalait összeragasztjuk, ablakot, ajtót raj­ zolunk rá, egy papírcsíkból kéményt ragasztunk rá, és a tetejét is kiszínezzük. Fo rgó Erős papírra kört rajzolunk. A kört öt részre osztjuk, és az ötszög csúcsaiból sugarakat húzunk a középpontba. A sugárvonalak mentén, a középponttól számított 2— 3 cm távolságig bevágunk. A szelvények sarkait behajlít­ juk a középpont felé és gombostűvel falécecskére tűzzük (84. ábra). Hogy a szárnyak forgás közben ne súrlódja-

1 84. ábra

89

nak túlságosan, a gombostűre a szárny mindkét oldalán kis gyöngyöt vagy két-két kis papírkorongocskát húzunk. Ejtőernyő Egy szétnyitott ív papírból nagy kört vágunk ki. A kört nyolc egyenlő szelvényre osztjuk, a vonalak men­ tén befelé hajtást (élt) képezünk, m ajd minden egyes szelvényt középen ellenkező irányban behajtunk. Így összehajtjuk az egész kört összecsukott legyező alakúra, alul a kör alakú véget levágjuk. Felnyitva bordás kúpot kapunk, minden borda kis csúcsban végződik. Minden befelé hajló bordába cémaszálat varrunk, amelynek két­ szer olyan hosszúnak kell lennie, mint a kör átmérője. A cémaszálak végeit a kör középpontján öisszecsomózzuk. Biztonság okáért a szálakat a bordákba be is ra-

85. ábra 90

gasztjuk. A szálak alsó, ugyancsak összecsomózott végei­ hez valamilyen súlyocskát — gombot, radírdarabkát stb. — erősítünk (85. ábra).

Pörgőcsiga Kartonból kört vágunk ki. Középpontjába lyukat szú­ runk, a lyukba — alsó végén kihegyezett — kis fadarab­

kát erősítünk. Ha a cs'ga rosszul forog, akkor a tárcsát lejjebb kell nyomni a fadarabkán (86. ábra). Szebb a játék, ha a körszelvényeket különböző színűre színezzük.

Bumeráng Ezt a játékszert vékony kartonból vagy erős papírból készítjük. A 87. ábra szerint kivágott lemezkének, ha ujjainkkal megfricskázzuk, vissza kell térnie kiindulási helyére.

91

J Á T É K O K K É S Z ÍTÉ S E M ÁS ANYAG O KBÓ L,

Gyufásdobozokból vagy másfajta kartondobozból, cér­ naorsókból, apró fadarabkákból is készíthetünk egyszerű játékokat. Például a kisebb testvérek részére szép bababútort ké­ szíthetünk: asztalkát, padkát, pamlagot — de készíthe­

tünk kismozdonyt, emelődarut, csigát és sok egyebet is. Két ilyen játékbútort, egy asztalt és egy karosszéket a 88. ábrán mutatunk be. A testvérkét elláthatjuk a kerti munkához — homoko­ záshoz — szükséges szerszámokkal, amelyeket nem ne­ héz elkészíteni. Egy 65— 70 cm hosszú fácska egyik végét levágjuk, és a résbe 13— 14 cm széles és legfeljebb 16 cm hosszú réteges lemezt illesztünk (az egész lapát ne legyen nehezebb 270— 300 grammnál). A fagereblye nvéle legyen 100— 110 cm hosszú, ehhez 3 cm széles, 25— 27 cm hosszú lemezkét erősítünk, amelynek sorba fúrt lyukaiba kb. 6,5 cm hosszú keményfából állítunk be fogakat. A fából készült fogakat megfelelő hosszúságú letompított szegek­ kel is helyettesíthetjük. 92

Hordozó alkalmatosságot — kis talicskát — is készít­ hetünk kistestvérünk számára, amelyben a száraz leve­ leket és szemetet elviszi. Két darab 2 cm vastag és mint­ egy 80— 100 cm hosszú rúdra néhány szög segítségével kis ládikót és deszkadarabokból kivágott, kb. 10 cm át­ mérőjű kereket erősíthetünk a 89. ábra szerint.

K IS E B B B Ú T O R O K ÉS H Á Z T A R T Á S I FELSZER ELÉSI T Á R G Y A K K ÉSZÍT É SE

A következőkben ismertetett munkákhoz m ár nehány egyszerűbb szerszám, pl. bicska, olló, ár, kalapács, kézifűrész stb. is szükséges. Nyersanyagként felhasználha­ tunk deszkát, fadarabkákat, üres orsókat, konzerv- és egyéb dobozokat, fonaldarabkákat. A z otthoni munkákat kapcsoljuk össze az „úttörő fo­ kozat” próbáival, valamint az iskolai politechnikai órá­ kon tanultakkal, és fokozatosan oldjunk meg mind bo­ nyolultabb feladatokat. Kezdeni természetesen a legegy­ szerűbb házi használati tárgyak, játékok, egyszerű szer­ számok készítésével kell. Hogy munkánkat nyugodtan végezhessük — mások zavarása nélkül — , saját munkahelyet kell elkülöníte­ nünk a szoba valamelyik sarkában, ahol elhelyezhetjük munkaasztalunkat is. Legcélszerűbb lecsapható munkaasztalt készíteni, amely nem foglal el helyet, ha nincs rá szükség Egy 70— 80 cm hosszú hasábot csavarokkal vízszintesen a falra erősítünk. Ennek a közepéhez illesztve derékszögben egy második hasábot szerelünk függőlegesen a falra. Utóbbira ajtó­ sarkokkal lécekből készült háromszög alakú támasztot csavarozunk úgy, hogy azt oldalra el lehessen hajtani. A vízszintes hasábra ugyancsak ajtósarkokkal szereljük rá az asztallapot. Ha a támasztót félrefordítjuk, akkor az asztallap a fallal párhuzamosan függ (90. ábra). Erősebb kivitelben és megfelelő rögzítéssel ilyen asz­ 94

talt használhatunk gyalupadként is. Csavaros satu he­ lyett jól megfelel egy ék alakú bevágással ellátott deszka, ami| három nagy facsavarral az asztal elejéhez erősítünk. A kivágásba támasztjuk a deszkát, amikor az éleket gya­ luljuk.

Némely munkához erős asztalkára vagy ülőkére (köz­ nyelven: „hokkedli”) van szükség, amelyre rá lehet he­ lyezni a kis üllőt, és amihez a satut erősíthetjük. A szerszámok számára deszkát szerelünk a falra, ehhez léceket erősítünk, amelyek bevágásaiba állítjuk a vésőt, 35

a fúrót és az egyéb szerszámokat (91. ábra). A mozgó léc lefogja őket, hogy ki ne essenek. A lécek helyett a nagyobb szerszámok számára szögeket is verhetünk a deszkába, a kisebbek számára pedig bőrhurkokat ké­ szítünk (92. ábra).

Nagyon fontos a munkahely egyenletes megvilágítása, ha szükséges, állítsunk be egy külön villanylámpát. Feltétjenül meg kell szokni, hogy a munka végeztekor szerszámainkat rakjuk el a falra, a polcra vagy a do­ bozba, időnként tisztítsuk meg és gépzsírral kenjük be. Különösen fontos, hogy megtanuljuk egyedül élezni és egyengetni a szerszámainkat. A kést, vésőt, vágót, gyalukést a fenővason élesítik, utána pedig a fenőkövön csiszolják. A fűrészt háromszögű reszelővei élesítik, min­ den egyes fogat külön-külön. A fogak beállítását erre a célra szolgáló lemezkével vagy közönséges laposfogóval végzik: a fogakat felváltva, egyiket jobbra, másikat balra kell hajlítani. Kések és gyaluszerszámok élesítésekor a vágóéi síkja maradjon ugyanolyan szögben, mint ahogyan eredetileg készítették. A kés lapját fenjük, amíg a kellő élességet el nem értük, az élt azután még a fenőkövön simítjuk. 96

M IT KÉ S ZÍTH E TÜ N K FÁB Ö L

Ha odahaza dolgozzuk fél a fát, akkor a következő műveleteket végezzük: hasítás, fűrészelés, gyalulas, vésés és fúrás. Minden egyes művelethez a hozzávaló szerszá­ mot használjuk. A hasításhoz ácsszekercét — fejszét — használunk, apróbb munkához fafogantyús acélvésőt vagy feszítő­ éket. A felsorolt szerszámok veszélyesek, ezért vigyáz­ nunk kell arra. hogy éles szerszám kistestvérünk kezébe ne kerüljön! A durva gyalulashoz nagyológyalut (hántológyalut), a felület lesimításához a közismert gyalut használjuk. A fa szétfűrészelésére a legjobb olyan fűrészt besze­ rezni, amelyet a fa keresztben vagy hosszában való fű­ részelésére egyaránt használhatunk. Mintafűrészeléshez lombfűrész szükséges. Pergőfuróval és hasonló fúrószerszámmal lyukakat és fészkeket fúrhatunk. Fatárgyak készítésekor azok egyes részeit ragasztani kell. Ilyenkor prést használunk. Néha az alkatrészek öszszeszorításához a közönséges zsineg is megfelel. Terje­ delmesebb tárgyak ragasztásakor két tuskóba a ragasz­ tandó elemeknél valamivel nagyobb nyílást vágunk, az összeragasztott részeket ide beállítjuk és oldalról bevert ékekkel rögzítjük (93. ábra). A ragasztóoldat készítéséhez enyvfőző tégelyre van szükségünk. Ezt két különböző méretű fémedényből (pl. konzervdobozból) készíthetjük — egyiket a másikba ál­ lítva. A kisebbikbe tesszük az enyvet, a nagyobbikba pe­ dig vizet öntünk, így az enyv nem fog „leégni”. A fűrésszel vagy lombfűrésszel végzett munka közben ügyeljünk arra, hogy a mozdulatok könnyedek és folya­ matosak legyenek, mert ha feleslegesen megnyomjuk a fűrészt, ez nehezíti a munkát, a fogak beszorulnák. 7

1112

97

A fűrész mozgatásának mértéke először rövid legyen, ahogy mélyebben hatol be a fába, úgy növekszik az ideoda mozgatás hossza, míg végül a fűrészlap egész hoszszát igénybe vesszük.

A gyalulószerszámok használatakor eleinte nehéz le­ küzdeni a fa ellenállását. Tanuljunk meg egyenletes, könnyű nyomást adni a megmunkálandó felületre. Desz­ ka gyalulása közben ügyelni kell, hogy a vágóéi ne áll­ jon ki nagyon a hasítékból, mert az erősen kiálló vágóéi túl vastag forgácsot vág, és ez megnehezíti a munkát. Ha vésővel akarunk fészket vágni, akkor a vésőnek kezdetben a síkra merőlegesen kell állnia, azután egy kevéssé el kell hajlítani. Az anyag kijelöléséhez (előrajzolásához) használjunk körzőt és vonalzót. Így pontosak lesznek az alkatrészek, és pontosan össze fognak illeni. A vonalzónak legyen centiméter beosztása. Összehajtható mérőléccel („collstock”), zsinórral, körzővel is lehet mérni. Körzőt elég könnyen készíthetünk: fémcsíkra egy sor lyukat vágunk és egyik végét meghajlítjuk a 94. ábra 98

szerint. Ezzel a szerszámmal kört úgy rajzolunk, hogy a körzőt (a kívánt sugárhosszúságnak megfelelően) va­ lamelyik lyukon át szeggel a kör középpontjában meg­ erősítjük, a meghajlított végbe hegyével lefelé ceruzát

94. ábra

vagy bármilyen hegyes szerszámot illesztünk és a fém­ lapot forgatva kijelöljük a kört. H a a nyílásba fűrészt vagy lombfűrészt illesztünk, akkor a kört mindjárt ki is vághatjuk. Fém tapintókörzőt is készíthetünk elhasz­ nált fűrészlapból: két fűrészlap végét laposan egymásra illesztve mozgathatóan összeszegecseljük, a végüket pe­ dig hegyesre reszeljük. Fafeldolgozó munka közben ügyeljünk a helyes sor­ rendre; szokjuk meg a meghatározott műveleti sorren­ det. Gyalulásnál feltétlenül ellenőrizni kell a szögeket háromszögvonalzoval; a felületet előbb a nagyológyaluval és azután a simítógyaluval kell megmunkálni. Ke­ mény fafajtákba a szöget sűrű kalapácsütögetéssel kell beverni, miközben a szöget bal kezünkkel ujjaink közt vagy laposfogó segítségével tartjuk. A z egyes részek összeillesztésekor a szögeket keresztbe kell beverni, oly módon, hogy végeik keresztezzék egymást (95. ábra). 7*

99

A kalapácsot nyelének végénél fogva kell tartani, mert így kapjuk vele a leghatékonyabb utőerőt. A kész darabot először üvegdarabbal vagy vonópen­ gével (acéllemez) letisztítjuk, azután csiszolópapirral csi­ szoljuk.

95. abra

Deszkácskák készítése legyen az első asztalosmunkánk. A jól legyalult deszkából a legkülönfélébb tárgyakat készíthetjük. Az alább leírt konyhafelszerelési tárgyakon kívül még sok mindent kigondolhatunk. Mindig legyen elegendő deszka­ készletünk, mert azt mindenfélére fel tudjuk használni. Pőlcccskát készítünk ezután. Ehhez a jól megmunkált deszkákon kívül két keresztmerevítőt is kell készíteni. Ezek tulaj­ donképpen fából készült derékszögű háromszögek, ame­ lyek rövidebb szárának hossza ne legyen kevesebb a hoszszabb szár kétharmadánál. A tartókat szögekkel erősí­ tik vagy asztalosenyvvel ragasztják a deszkácskákhoz. A hátsó bordákhoz drótból vagy bádogdarabkákból ké­ szített füleket szegezünk, a polcot ennél fogva akaszthat­ juk a falra. 100

A konyhaedény számára készült polc már valamivel bonyolultabb. A felső deszka hátsó élé­ hez merőleges helyzetben két lécet erősítünk, ezek alsó végéhez pedig vízszintesen egy harmadikat, ily módon

96. ábra

egy keretfélét kapunk, amelynek fent kiálló ellenzője van (96. ábra). A polc felső deszkájának a lécekre erősítéséhez két ke­ reszttartót állítunk be, amelyek alsó bevágott szélébe még egy, a felsőnél valamivel keskenyebb polcot erősí­ tünk. Végül, a keret alsó vízszintes lécének elülső szé­ léhez egy még keskenyebb harmadik polcot rögzítünk. Az erre merőlegesen felállított edényt az alsó polc felett a lécekhez szögezett keskeny lapocska tartja. A léceket, kereszttartókat és polcokat simán egymáshoz illesztve enyvvel vagy facsavarokkal erősítjük össze.

P o lco s akasztókeret

lesz a harmadik munka, amivel a kis asztalos a háztar­ tási felszerelést kiegészíti. Ezt ugyanúgy kell készítem, mint a közönséges polcot, csak nagyobbra kell az alkotó­ részeket méretezni. Ilyen akasztókeretet mutatunk be a 97. ábrán.

Madárházat is könnyen tudunk készíteni. Négy deszkából lesznek a függőleges falak, egy deszkát készítünk a feneke, és egyet a teteje számára. A -négyszögletes fenék területe legalább 15X15 cm, a hátsó fal 27, az elülső 35 cm ma­ gas. A tető ferdén áll, és az oldal-, valamint a hátsó fa­ lakon legalább 1.5. az elülső falon pedig 4 cm-re nyúlik túl. A bejárati m ílást 18 cm magasan, kör alakúra ké­ szítjük. A bejárati nyílás alá kis padocskát erősítünk a

102

madarak számára. A madárházat inkább egy magas rúdra erősítsük, mint fára, hogy a macska a madarat ne bánthassa (98. ábra). Mikor a fentieket m ár ügyesen el tudjuk készíteni, hoz­ záfoghatunk egyszerűbb bátorok készítéséhez is. Első próbamunkának készítsünk padkát, asztalkát, virágáll­ ványt. Ezek anyagául hasznaiható láda és mindenféle

méretű fűrészáru-hulladék. Az öreg ládát mindenekelőtt szét kell szedni, kiszedni belőle az összes szögeket. Ha a láda gyalulatlan deszkából készült, akkor a deszkákat nagyoló- és simítógyaluval, m ajd csiszolópapírral kell simára munkálni. A régi szögek lyukait, repedéseket, mély karcolásokat közönséges kittel kenjük be, amelybe azonban fűrészport keverünk. Nagyon jól használhatók a rétegeslemez-darabkák is, amelyek felületét könnyű megmunkálni és befesteni.

Szemétláda Közönséges csomagolóláda oldalfalait szétszedjük, le­ gyaluljuk, m ajd újra összeszegezzük. A szemétláda ma­ gasságának megfelelő nyolc darab lemezkét vágunk a 103

sarkok bevonására. A láda fenekére deszkákból alapot szegezünk, ezek végeit simára ledolgozzuk. A falakat nagyológyaluval letisztítjuk és olaj- vagy zománcfesték­ kel bemázoljuk.

Konyhai ülőke A ládát könnyen ülőkévé alakíthatjuk: a lábakat a szükséges magasságúra fűrészeljük, az ülőke tetejét vé­ konyabb deszkahulladékból állítjuk össze. A tető 3— 4

99. ábra

cm-rel álljon ki. A lábakat úgy állítjuk be, hogy két belső lapjuk szorosan illeszkedjék a ládafalakhoz, felső végük pedig egy vonalban legyen a láda felső karimá­ jával. Azután rászögezzük a fedőlapot. A z ülőkét letisz­ títjuk és tetszőleges színűre mázoljuk (99. ábra).

Kis padka cipőtisztításhoz Ugyanúgy készül mint az ülőke, csak alacsonyabb.

104

Háromoldalú szekrény Először előkészítjük réteges lemezből és lécekből a sar­ kok illesztését és összeállítjuk az ajtó keretét. A lécekre fent és lent deszkából vagy lemezből kivágott három­ szögeket szegezünk, majd az ajtó keretét a falakra erő­ sítjük. H a a szekrényben felsőruhákat tartunk, akkor elég fent egy polcot készíteni, a megmaradó helyre pe-

100. ábra dig ruhákat akasztunk. Ha a szekrény háztartási célo­ kat szolgál majd, akkor három-négy polcot illesztünk bele. A szekrényre ráerősítjük az ajtót, amelyet négy léc közé beállított réteges lemezből vagy vékony deszkából készítünk (100. ábra).

Éjjeliszekrényt két ládából készíthetünk. 4 db négyszögletes rudat (a lá­ bakat) 70— 80 cm hosszúra vágunk. A nagyobb és ki­ sebb (lapos) láda oldalainak széleit legyaluljuk, azután 105

a lábakat odaillesztjük a nagyobbik láda sarkaihoz. Aho­ gyan ezt a 101. ábra mutatja, a lábak alul 5— 7, felül 15— 20 centiméternyire álljanak ki. A második, lapos lá­ dát a lábak hosszabb végeihez állítjuk be úgy, hogy azok felső vége és a falak felső vége egy síkban legyen. Mind­ két láda nyitott oldala egy irányba essen.

101. ábra

Azután a felső deszkát szögezzük rá. Hátsó széle a lá­ bakra támaszkodik, széle három oldalon egyenlő mér­ tékben nyúlik ki. A két ajtót a ládák fedeléből készítjük, és az elülső lábakkal egy síkba állítjuk be. A z ajtók szé­ lére a belső oldalon merevítőlécet szegezünk, erre csa­ varozzuk az ajtósarkot. A felső láda fedelét egy réteges lemezből készült fiókhoz erősítjük, amely szabadon csú­ szik a felső ládában. A z ajtóhoz es fiókhomlokhoz fából vagy műanyagból készült fogantyút erősítünk.

106

Egyszerű összehajtható szék A szék lábait kb. 2,5 X 4 cm vastag lécekből készítjük, amelyek középen kissé szélesebbek. Azután négy lécet készítünk az összeszereléshez és ezeket csapolással erő­ sítjük a lábakhoz. A felső léceket legcélszerűbb félkör

102. ábra

keresztmetszetűre készíteni. Ezekre _ kárpitoss egekkel szegezzük rá az ülőkéül szolgáló erős vásznat, legmegfe­ lelőbb a nyugágyakhoz alkalmazott anyag. A lábak alsó végét ferdére fűrészeljük úgy, hogy a nyitott szék talpa vízszintes legyen (102. ábra). Asztali könyvtámasz M indig széles és tömör alapozású, hogy a könyveket jól megtartsa az asztalra merőleges helyzetben (103 ábra). Ezért az alapzatba mélyedéseket fúrnak (vésnek), ame­ lyeket ólommal, csapágyfémmel vagy fémforgáccsal töl­ tenek meg. A megtöltött mélyedéseket réteges lemezzel fedik le, legalulra pedig posztót vagy flanellt ragaszta­ nak, hogy az asztalt ne karcolja össze. A könyvtámasz készítésénél érvényesülnie kell a találékonyságnak és a jóízlésnek, hiszen a támasz egyúttal asztaldísz is. 107

A lombfűrészelés nagyon szórakoztató foglalkozás. Fű­ részeléskor a fűrészt könnyen, egyenletes hosszúságban mozgassuk. A vágás irányát csak akkor változtassuk, amikor a fűrészt lefelé mozgatjuk.

103. ábra

A lombfűrészelendő tárgyat egy megfelelő bevágással ellátott deszkába szorítjuk; néha apró satut is használ­ hatunk. A fűrész befűzéséhez szükséges lyukat pergő­ fúróval furjúk. A lombfűrészelés legmegfelelőbb anyaga a közönséges rétegeslemez vagy vékony fadoboz lemez, de finomabb munkához használhatjuk az értékesebb bútorfurnérfajtákat is. A rajzot a falemezre másolópapírral visszük fel, vagy ráragasztjuk.

F É M T Á R G Y A K K É S ZÍTÉ S E

A háztartásban igen fontos helyet foglalnak el a fém­ ből készült tárgyak és eszközök. Majdnem valamennyi konyhaedény és más felszerelés vasból, acélból, bádog­ ból vagy alumíniumból készül. Mindenekelőtt meg kell ismerkedni a fémek technoló­ giai tulajdonságaival. Megmunkálás előtt mindenfele acélt előbb meg kell lágyítani (megeresztés) és azután újból megedzeni. Megeresztéshez vörösizzásig kell heví108

tcni és lassan kihűteni hamuban vagy a levegőn, amikor pedig vissza akarjuk adni keménységét és rugalmassá­ gát., a vörösizzásig hevített acélt hirtelen olajba vagy vízbe kell mártani (előbbi esetben lágyabb, utóbbiban keményebb acélt kapunk). Könnyen megmunkálható és így nagyon jól használ­ ható fém a réz: kovácső1ható, vágható, forrasztható és köszörülhető. A házi feldolgozásra széles körben hasz­ nálják a képlékeny alumínium és ólom kovácsoló meg­ munkálását is. Fémmegmunkáláshoz a következő szerszámok szüksé­ gesek : kis asztali satu. a megmunkálandó tárgyak befogá­ sára, elgörbült felületek kiegyengetéséhez, huzal vagy fémszalag hajlításához; fémfűrész, amelyet munka közben nem tanácsos túl gyorsan mozgatni és túl erősen rányomni a fémre; különféle alakú és rendeltetésű reszelők (közepes recézésű laposreszelő, félkör keresztmetszetű és néhány kü­ lönböző nagyságú háromszög keresztmetszetű reszelő); hegyes élekbe összefutó acélvéső — hidegvágó — fém­ vágásra és bádog kivágására; különféle alakú és méretű fúrók (jelenleg legelterjed­ tebbek a spirális fúrók, amelyeket le-fel mozgatott for­ gatóval vagy kerekes géppel hajtanak); villamos vagy tűzben melegíthető forrasztópákák. Közönséges forraszi opakát a következőképpen készít­ hetünk: 3— 4 mm-es huzalból 20— 25 cm hosszú pálcát vágunk, ennek vegéhez egy darabka rezet erősítünk, amelynek elülső végét ferdén levágtuk. A forrasztópáka használatakor ismerni kell a fémforrasztás főbb szabá­ lyait. A forrasztást olvadó fém (forrasz) segítségével vé­ gezzük. A forrasztás helyét gyantaporral vagy bóraxszal szórjuk be. A forrasztópáka végét megizzítjuk, és bele­ forgatjuk gyantaporba vagy bóraxba: akkor felveszi a megolvasztott forraszt. 109

Huzalból készült tárgyak a legváltozatosabb módon használhatók a háztartásban. A huzalt hideg állapotban hajlítjuk, fonjuk. A vasdrótot — ha az kemény — felhasználás előtt ki kell lágyítani: vörösre izzítjuk és azután hamuban lassan

104. ábra

hűtjük le. Ú gy is meglágyíthatjuk, hogy henger alakú fatuskóra tekerjük és a fát meggyújtjuk; amikor a fa leégett, a kihűlő vas meglágyul. A huzalmegmunkálás fő szerszámai: a laposfogó, a gömbölyűfogó, a kiskalapács és a forrasztópáka. A huzallal végzett munkát célszerű rajz alapján való hajlítással kezdeni. Egyszerű tárgyak rajzát papírra vá­ zoljuk, meghatározzuk az egyes alkatrészek méreteit és 110

a tárgy elkészítéséhez szükséges huzaldarabkák számát. A huzalt megfelelő méretre vágva, a végeket vékony huzallal körültekerve rögzítjük. Ily módon készíthetünk pl. háromszögletű konyhai és ebédlői állványokat (104. ábra), amire a forró edényeket állítjuk. A z alátétek lá­ bait vékony huzallal tekerjük be és egyoldalra hajlítjuk. A huzalt úgy sodorhatjuk össze, hogy kettéhajtva a közepén keletkező hurokba hengeres pálcát dugunk. A két szabad véget laposfogóval összefogjuk, és a fadarab­ kát addig csavarjuk egy irányba, amíg a drót végig össze nem csavarodik (105. ábra).

Csavarrugó készítésekor a hengeres alakú fémből vagy fából ké­ szült magot úgy tekerjük be huzallal, hogy a menetek csavarás közben szorosan egymás mellé simuljanak (106. ábra). A mag kihúzása után készen van a rugó. Ha a hu­ zalt a feltekercselés előtt megeresztettük, akkor a kész rugót még meg kell edzeni. Kárpitozott bútorba vagy matracba való kúp alakú rugót a következőképpen ké­ szíthetünk: 2— 3 mm átmérőjű rugóacél huzalt egy cson­ kakúpra tekerünk, alulról felfelé haladva (107. ábra).

106. ábra

107. ábra

1U

Legfelül akkora darabot hagyunk szabadon, amennyi a rugó második feléhez kell, amit ugyanígy fogunk elké­ szíteni. Ily módon az ábra szerinti alakú rugót kapjuk.

Függönykarikákat is készíthetünk huzalból. Hengeres fémmagra (amely­ nek átmérője akkora, mint a karika kívánt átmérője) szorosan egymás mellé simuló sorokban feltekercseljük

108. ábra a huzalt, mint a rugó készítésekor. Kiütjük a magot, a tekercset satuba fogjuk és tengelyirányban szétfűré­ szeljük. A kapott karikák végeit összekalapáljuk vagy összeforrasztjuk. Oválisán meghajtott huzaldarabkák egymásba akasztva láncot képeznek (108. ábra).

Lám-paernyőváz készítésékor (109. ábra) négy drótkarikát készítünk: az alsó a legnagyobb átmérőjű, a feljebb kerülők arányo­ san kisebbek, és a legkisebb a felső belül levő negye­ dik. amelyik csak éppen akkora legyen, hogy az izzó foglalatának hüvelye beleférjen. Ezeket a karikákat egy112

mástól bizonyos távolságra hosszában beállított és kel­ lően meghajlított drótdarabkákkal rögzítjük. A karikákat összefogó drótok alsó végét jól vissza kell hajlítani, hogy ki ne álljon. A z ernyő méretének megállapítását szintén a 109. ábrán láthatjuk.

109. ábra

110. ábra

A huzallal való munka következő lépéseként dróthálót fonhatunk a virágágyak elkerítésére, edényszárításhoz, madárkalitkához és más tárgyak készítéséhez (110. ábra). Drótháló fonásához fakeretbe, egyenlő távolságban szö­ geket verünk. Annyi drótdarabot vágunk le, ahány szeg 8/1112

113

van a keret felső lécén. Minden egyes drótdarab háromnégyszer olyan hosszú legyen, mint a keret hossza. Min­ den drótszálat kettőbe hajtunk és két végét egy-egy 2— 3 cm ^hosszú pálcácskára tekercseljük. A félbehajtásnál a drótszálat ráakasztjuk az egyik szögre, és a szomszédos szálhoz vezetve, azzal összetekerjük, Ha a háló minden szemét egyforma nagyságúra készítjük és a találkozási

114

helyeket egyenlő számú menettel csavarjuk egymásba, csinos és tartós hálót kapunk (111. ábra). Így készíthe­ tünk drótkerítést a virágágyak köré. H a a huzal valamilyen teher hordására fog szolgálni, akkor úgy kell megerősíteni, hogy végei hosszabb meg­ feszítés esetén se rongálódjanak meg és összeerősítésük csomózása ne oldódjék fel. Ilyen rögzítést kaphatunk, ha a végeket megerősített hurkok alakjában kötjük össze (112. ábra).

Bádogtárgyak Bádogtárgyak készítéséhez a következő különleges szerszámokra van szükségünk: kis üllő (10 cm2), egyenletesen lecsiszolt felülettel (az üllő szárát a munkapadra vagy fatuskóra szegezzük); fakalapács; osztásokkal ellátott vonalzó; olló; lyukasztó. A bádogtárgyak anyagául felhasználhatjuk a legkü­ lönfélébb alakú konzervdobozokat — különösen a na­ gyobb méretűeket. A bádogot mindenekelőtt ki kell egyengetni az üllőn fakalapáccsal. Azután felvisszük rá a rajz körvonalait és kivágjuk. A z ollóval úgy tudunk

m 113. ábra könnyebben vágni, ha nyelét vágás közben a felső fém­ csík alatt tartjuk. A bádoglemezeket úgy toldjuk egy­ máshoz, hogy a széleket ellenkező irányba visszahajtjuk és egymásba illesztjük, az illesztést fakalapáccsal Össze­ 115

kalapáljuk (113. ábra). Szegecselést csak fogantyúk és fülek felerősítésére alkalmazunk. Ha hengeralakot akarunk adni a bádognak, kerek üllőn formázzuk (erre a célra megfelel pl. egy darabka vízveze­ tékcső, amelyet kapcsokkal erősítünk a tuskóra). A haj­ ításhoz 4— 5 mm-t kell ráhagyni az anyagra. Konzervdoboz-bádogból sütőrostot, tésztaszaggató for­ mákat, szűrőt, zöldségreszelőt és hasonló hasznos tárgya­ kat készíthetünk.

Merölapát készítésekor először a peremeket hajlítjuk meg, azután a szegélyt és legutoljára a merőlapát hátsó szélét (114. ábra). A csőszerű nyelet vastagabb bádogból vagy ab­ roncsból készítjük és két szegeccsel erősítjük fel. Nyél helyett fület is készíthetünk rá.

Hasonló módon készítjük a 45— 50 cm méretű sütő­ rostot is. A peremét 1 mm szélességben visszasodorjuk, az oldalakat fakalapáccsal hajlítjuk fel. A sarkok szög alakú peremeinek kihajlításához a kalapács éles végével ütögetve keresztirányú redőket képezünk és így sodor­ 11G

juk a perem három sarkát. A negyedik sarkot nem haj­ lítjuk vissza, itt csepegtethető ki a zsír (115. ábra). Bádogdarabkákból nem nehéz kör-, csillag- vagy a leg­ különfélébb alakú formácskákat készíteni. A mintát vagy a domború formát úgy alakítjuk ki, hogy az előkészített

IaC=L

115. ábra

bádogköröcskét kis mélyedéssel ellátott fatuskóra he­ lyezzük. A bádogra ráhelyezünk egy fémtárgyat, amely a kívánt alakú, s ez a kalapács ütései alatt kinyomja a bádogot.

Bádogdobozok Apróbb tárgyaink részére kis ügyességgel egyszerű módon készíthetünk jól használható bádogdobozokat. Ehhez a konzervet úgy kell felbontanunk, hogy a doboz palástját fedelével párhuzamosan, attól 1— 1,5 cm-re vágjuk át, egyenes vonal mentén. Ezt a vonalat a do­ bozra felcsavart papírcsíkkal jelölhetjük ki. 117

A vágáshoz használhatunk lombfűrészt fémpengével, vagy a bádoglemezt előzőleg késreszelővei elvékonyítjuk, majd éles pengével átvágjuk. A doboz fedelén a palástot megfelelő alátéten óvatos kalapálással annyira megnyújtjuk, hogy az alsó részre ráhúzható legyen. Végül az átvágás mentén mindkét darabon a bádog éles szélét laposreszelővel gondosan elsimítjuk.

Süteményszaggatók készítésekor 3— 4 cm széles bádogcsíkokat vágunk ki, és azokat a legkülönfélébb alakúra hajlítjuk. A csíkok végeit egyszerű hajlítással illesztjük össze. A vágóéit fémreszelővel élesre reszeljük (116. ábra).

116. ábra

118

TA R T A L O M

B evezetés

................................................................

Javítómunkák a lakásban .............................. V akolatjavítás ................................................ F estő m u n k á k ...................................................... Tapétázás ............................................................. A jtó k bevonása .................................................. K eretek ü v e g e z é s e ............................................. Vízcsap és egyéb egészségügyi berendezések javítása ............................................................... A villam os világítási hálózat javítása .......... Bútorjavítás ................................................................ A lakkozás és a fényezés m e g ú jítá s a ............. Törött bútorok javítása ................................... Párnázott bútorok javítása ............................ Könyvek javítása ..................................................... Ruhajavítás................................................................ Cipők karbantartása és javítása ............................ Takarítás, tisztítás .................................................... Padlótisztítás ..................................................... A fa lfelü let tisztítása ....................................... A jtó k és ablakkeretek tisztítása ..................... A porszívó használata ....................................... Szőnyegtisztitás .................................................. Dísztárgyak tisztítása ....................................... Védekezés rozsda és oxidáció e lle n ................. K ép ek tis z títá s a ..................................................

3

5 5 7 12 15 15 21 24 34 34 36 38 45 52 57 61 61 63 65 65 67 68 68 71

119

Fűtés és a kályhák karbantartása ........................ Egyszerű játékok ..................................................... F o n á s .................................................................... Papírhajtogatás .................................................. Papírkivágások ................................................ Játékok készítése más anyagokból .................

Kisebb bútorok és háztartási felszerelési tárgyak készítése .................................................................. M it készíthetünk f á b ó l ...................................... Fém tárgyak készítése .......................................

74 83 83 84 87 92 97 97 108

6,30 Ft

w t