Diákszótár - Biológia kislexikon 9789636796235 [PDF]

Zitiervorschau

írta: Pásti Csaba

Borítóterv: R. Szabó István Borító © A Q U I L A

AQUILA KÖNYVKIADÓ, 2007

Az Aquila Könyvkiadó hivatalos honlapja w w w . aquila. hu

ISBN 978 963 679 623 5 Kiadja az A Q U I L A Könyvkiadó Felelős vezető: Kiss E r n ő ügyvezető Felelős kiadó: Labancz László ügyvezető Felelős szerkesztő: Pintyéné Krucsó Mária Műszaki szerkesztő: Abari Gusztáv

Bevezető

Elsősorban a felső tagozatos tanulók számára készült fogalomgyűjtemény, amely az 5., 6. osztályos természetismeret tantárgy élővilággal kapcsolatos tudásanyagát, valamint a 7. és 8. osztályos biológiai ismereteit foglalja magába. Jelen szótár használatával az általános iskolai követelmények kiegészítő- és törzsanyagának fo­ galmaival ismerkedhetnek meg az érdeklődő diá­ kok. Az élővilággal kapcsolatos (botanikai, zoo­ lógiai, rendszertani és anatómiai) kifejezések mellett számos, az alapfokú oktatásban fontos hangsúlyt kapott egészségtani fogalmak magya­ rázatát is megtalálhatja benne az olvasó. Jelen kiadvány természetesen nem helyettesíti sem a tankönyveket, sem a biológiai témájú szak­ lexikonokat. Ám jó szolgálatot tehet a mindenna­ pi biológiatanulás során, amikor egy-egy kifeje­ zés jelentését gyorsan megkeresve eloszlathatjuk a felmerülő bizonytalanságokat, és elősegíthetjük az ismeretek alaposabb elsajátítását. Pásti Csaba

A,Á abiotikus tényezők: lásd élette­ len környezeti tényezők. abortusz: lásd vetélés. abrak: állatok etetésére használt szemestakarmány. Sokoldalúan felhasználható abraktakarmány pl. a zab, amely nemcsak lovak etetésére, hanem növendék ál­ latok felnevelésére és hizlalásra is alkalmas táplálék. adaptáció: valamely szerv, élő­ lény vagy populáció alkalmaz­ kodása a környezeti feltételek­ hez. adaptív elterjedés: a populációk szétterjedése különböző élőhe­ lyeken, és a terjedő populációk ezzel együtt járó alkalmazko­ dással kapcsolatos változásai. Amikor egy élőhely a benne élő egyedek számára már szűk­ nek bizonyul, akkor a populá­ ció egy része új élőhelyet keres magának.

adrenalin: a mellékvese által ter­ melt hormon. Leggyakrabban a szervezet vészreakciójának alapja az adrenalin fokozott termelődése. Az adrenalinszint növekedése fokozza az oxigén­ fogyasztást, növeli a testhőmér­ sékletet, serkenti a szívműkö­ dést. adventív növények: az emberi kultúrával együtt elterjedt, be­ hurcolt, más területekről szár­ mazó növények. A hazai nö­ vényállomány egy része is ad­ ventív. Az adventív növények legtöbbször gyomként lépnek fel, és a mezőgazdasági kultú­ rákban, valamint a természe­ tes társulásokban számottevő károkat okoznak. A behurcolt növények egy része csak átme­ netileg jelenik meg a flórában, más részük tartósan megtelep­ szik.

aerob élőlények: olyan élőlények, amelyek életfolyamatához nél­ külözhetetlen a levegő oxigén­ je. Egyes (anaerob) mikroorga­ nizmusok kivételével az egész élővilág az aerob élőlények közé tartozik. ág: a fa ötévesnél idősebb része. Az ágak összessége alkotja a korona ágrendszerét. Az ágrendszer központi tengelye - a törzs folytatása - a fővezérág, rajta alakul ki a szerteágazó oldalágrendszer. Az ágak egy­ máshoz viszonyított helyzete, egyes ágak megléte, illetve hiá­ nya meghatározza a koronafor­ mát. agancs: a szarvasfélék fején ta­ lálható, csontból álló kinövé­ sek, amelyeket az állatok a szaporodási időszak végén el­ hullajtanak, majd tavasszal újra növesztenek.

agresszió: azonos fajtársak erő­ szakos eltávolítására szolgáló

magatartás. Az egyed ezzel pró­ bálja eltávolítani fajtársát a szaporodóhelytől vagy a meg­ szerzett tápláléktól. Az agreszszió célja nem a fizikai meg­ semmisítés, az ellenfél behó­ doló testtartásának látványára általában az agresszió megszű­ nik. ágtövis: a fás szárú növények vé­ dekezési céllal létrehozott, ke­ mény, hegyes, föld feletti mó­ dosult hajtása. Jellemző például a kökényre vagy a lepényfára. agyalapi mirigy: a hormonrend­ szer központja, amely agyunk

alsó részén helyezkedik el. Sokféle hormont termel, ilye­ nek például a serkentőhormo­ nok. Közvetlen hatású hormon­ jai többek között a növekedési hormon, a vizelet kiválasztását vagy szüléskor az anyaméh öszszehúzódását erősítő hormo­ nok. Az agyalapi mirigy idegi és vérkeringési kapcsolatban van az aggyal, így biztosítja a

két szabályozórendszer kapcso­ latát is. agyar: egyes állatok nagyra nőtt, módosult szemfoga vagy met­ szőfoga. A vaddisznó agyara módosult szemfog. Az elefán­ tok agyara nem szemfog, ha­ nem meghosszabbodott met­ szőfog. agyhártya: a központi idegrend­ szer legfontosabb szerveit (az agyvelőt és a gerincvelőt) bur­ koló kötőszövetes hártya neve.

agyidegek: a környéki idegrend­ szerhez tartozó, az agyvelőből kiinduló, illetve oda vezető 12 pár ideg. Érző-, mozgató- és ke­ vert idegek egyaránt találhatók köztük. Az agyidegek közül 10 pár az agytörzs alapjáról ered, ezeket valódi agyidegeknek ne­ vezzük. Két pár agyideg pedig a nagyagy alapjáról indul k i .

agykéreg: a nagyagy szürkeállo­ mányának, a legmagasabb ren­ dű idegi működések központja. Az agykéreg egész agyunkat tekervényezve beborító 2 mm vastag köpeny, mely több milli­ árd idegsejtet tartalmaz.

agyrázkódás: a koponyát ért ütés hatására az agyvelőnek - te­ hetetlensége folytán - a kopo­ nyához való ütődése és zúzódása. Az agyrázkódás mindig eszméletvesztéssel jár, tünete lehet még fejfájás, szédülés, hányinger vagy hányás is. Az agyrázkódást szenvedett sérült számára teljes nyugalmat kell biztosítani, minél több fekvés­ sel, alvással. Az esetek jelen­ tős részében a tünetek néhány órán, egy-két napon belül telje­ sen megszűnnek. agytörzs: az agyvelőnek az a része, amely tulajdonképpen a gerincvelő folytatása. Itt futnak keresztül az agyban lévő ideg­ sejtek rostjainak milliói, a ge-

rincvelőből származó idegros­ tok, és benne található néhány létfontosságú életműködést irá­ nyító idegsejtcsoport is: pl. a vérkeringés, a légzés, a nyelés és a köhögés központja, agyvelő: a gerincesek központi idegrendszerének a koponya üregében elhelyezkedő része. Fő részei: az agytörzs, a kisagy és a nagyagy.

agyvérzés: az agyvelő valamely erének magas vérnyomás vagy érelmeszesedés következtében kialakuló vérzéses sérülése. Hatására az agy bizonyos te­ rületeinek ellátása megszűnik, ami súlyos következményekkel, akár halállal is járhat. AIDS: szerzett immunhiányos betegség. Az AIDS-beteg szer­ vezete elveszíti a fertőzésekkel szemben a természetes ellenál­ ló képességét, és akár egy egy­

szerű megfázás is végzetes le­ het számára. Az A I D S ma még gyógyíthatatlan kór, amelynek vírusa nemi úton és vérrel ter­ jedhet. A szexuális partnerei­ ket sűrűn váltogatók és a kábí­ tószer-fogyasztók fertőződnek meg vele leggyakrabban.

ajakos párta: olyan részarányos, forrt szirmú párta, amelynek a két felső cimpája egy felső, a három alsó pedig egy alsó, ún. ajakká nőtt össze. Az ilyen virá­ gú növényeket közös csoportba sorolják. Az ajakosak család­ jába mintegy 3200 növényfaj tartozik. Többségének magas illóolaj-tartalma van, ezért sok fajukat fűszer-, gyógy- vagy ipari növényként hasznosítják (pl. rozmaring, levendula, ka­ kukkfű, menta, zsálya stb.).

ájulás: hirtelen bekövetkező, rö­ vid ideig tartó eszméletvesztés, amely időszakos agyi keringés­ zavar következménye. Sok oka lehet, bekövetkezhet például hu­ zamosabb ideig egy helyben ál­ lás vagy akár éhségérzet után. Ájulás után a friss levegő, víz­ szintes fekvőhelyzet segíthet az állapot javításán. akáciák: gazdag növénycsoport, amelybe közel 800 faj tartozik. Legismertebbek az afrikai sza­ vannákon jellegzetes, ernyős koronájú facsoportokat alkotó akáciák. Dél-Afrikában száraz cserjéseket, bozótosokat ala­ kítanak ki egyes akáciák, de előfordulnak Ausztráliában is, ahol az eukaliptuszokat váltják fel.

akceleráció: az ember egyedfej­ lődésének felgyorsulása. Az a jelenség, hogy a mai nemzedé­ kek serdülése korábban követ­ kezik be, mint a korábbi nem­ zedékek esetében.

akkumuláció: felhalmozódás. Bio­ lógiai értelemben az élő szer­ vezetekben végbemenő olyan folyamat, amelynek során bizo­ nyos tápanyagok a szervezetben raktározódnak. Egyes szennye­ ző anyagokat (pl. nehézféme­ ket) bizonyos növények nagyobb arányban raktároznak el testré­ szeikben, így szennyezett tala­ jok tisztítására is alkalmazhatók. Az állati (emberi) szervezetben akkumulálódott káros anyagok legtöbbször betegséget okoznak. Akkumuláció a talajban is tör­ ténik, amikor egyes szintjeiben különböző anyagok (iszap, sók stb.) halmozódnak fel. akne: lásd pattanás. aktív immunitás: az immuni­ tásnak az a típusa, ami akkor alakul k i , ha a szervezet már át­ esett valamilyen fertőzésen. A kanyaró, a rubeola, a skarlát, a diftéria és más betegségek egy­ szeri lefolyása a későbbiekben védetté tesz a hasonló kórokkal szemben. Az aktív immunitás mesterségesen is kialakítható, úgy, hogy a szervezet aktív im­ munválaszát legyengített vagy elölt kórokozókkal váltják ki. akvárium: díszhalak tartására alkalmas, lakásban elhelyezhe-

tő, átlátszó, vízzel töltött üveg­ edény.

alacsony vérnyomás: gyakran más betegségekkel is együtt já­ ró vérkeringési zavar. Az ala­ csony vérnyomásban szenve­ dők agya nem kap elegendő vért, ezért hirtelen helyzetvál­ toztatásra gyakran megszédül­ nek, esetleg el is ájulhatnak. alapízek: az ételek sokféle zama­ tából elkülönülő, határozottan érzékelhető ízek, amelyeket a nyelv más-más területén érzé­ kel. A négy alapíz az édes, a sós, a savanyú és a keserű.

alapszövetrendszer: a növényi szervezet alapállományát alko­

tó, alaktanilag és élettanilag el­ térő tulajdonságú szövetek öszszessége, amely a bőrszövet és a szállítószövet között helyez­ kedik el. albínó: azok az állatok, amelyek bőrében egyáltalán nem kelet­ kezik festék. Emlősállatok kö­ zött nem ritkák az albínó egye­ dek (pl. fehér egér). Az albínó ember bőre festékhiányos, haja fehér, szemének szivárvány­ hártyája az érhártya áttetsző ereitől piros. aljfüvek: alacsonyabbra növő fű­ félék közös neve, amelyekre jellemző, hogy tűrik, sőt igény­ lik a legelésző állatok rágását, taposását. A legelőként haszno­ sított területek jellemző füvei aljfüvek. Legismertebb közü­ lük az angolperje. aljnövényzet: a gyepszintben ta­ lálható lágy szárú fajok összes­ sége. alkoholfüggőség: az a szenve­ délybetegség, amikor a beteg elveszíti az ellenőrzést az al­ koholfogyasztás felett. Az al­ koholfüggő (alkoholista) kis mennyiségű alkohol fogyasz­ tása után képtelen abbahagyni az ivást, míg teljesen le nem részegedik. Az ivás gátlása

esetén elvonási tünetek lépnek fel. álláb: amőbák helyváltoztatásá­ nak eszköze. A sejt a mozgás irányába kitüremkedve halad, majd a kitüremkedés irányába folyva újabb álláb keletkezik.

állandó madarak: azok a mada­ rak, amelyek a téli időszakban is találnak maguknak táplálé­ kot, és amelyeknek nem kell elvonulniuk. A magevő és ra­ gadozó madarak többsége ál­ landó. A rovarevők egy része (pl. a cinegék) télen magokkal táplálkoznak és szintén nem vonulók.

állandó testhőmérséklet: a ge­ rincesek törzséből csak a ma­ darakra és az emlősökre jel­ lemző tulajdonság, amely a hőszabályozás képességével függ össze. Lényege, hogy az állatok testének hőmérséklete

független a külső hőmérsék­ let ingadozásaitól. Az állatok testét borító tollazat és szőrzet jelentős szerepet játszik a test­ meleg megtartásában. Az ál­ landó testhőmérséklet fenntar­ tásának képessége segítette e két rendszertani csoport tagjait a hideg éghajlati övek meghó­ dításában. állandósult sejtek: olyan sejtek, amelyek hosszas differenciáló­ dási folyamat eredményeként elvesztették osztódó képessé­ güket. A növényi sejtek közül a bőrszöveti, szállítószöveti és alapszöveti sejtek, az állati sej­ tek közül az idegsejtek, a vö­ rösvérsejtek és egyes izom­ sejtek állandósult, azaz nem osztódó sejteknek számítanak. Az állandósult növényi sejtek vagy állatokban (emberben) a vörösvérsejtek bizonyos ha­ tásokra képesek visszanyerni osztódóképességüket. állathatározó: állatok felismeré­ sére, meghatározására alkalmas segédanyag, legtöbbször könyv. Az egyes fajok jellemző jegye­ ik alapján különíthetők el egy­ mástól, amit az állathatározók segítségével mindenki megta­ nulhat.

állatok: az élővilág egyik or­ szága. Többsejtű sejtmagvas, idegrendszerrel rendelkező élő­ lények, amelyek nem képesek termelésre, azaz a napfény ener­ giáját felhasználva egyszerű anyagokból összetett anyagokat létrehozni.

állattan: zoológia. A biológiá­ nak az állatokkal kapcsolatos ismereteket összefoglaló, rend­ szerező tudományága. Számos részterülete van, mint például az állatföldrajz, az egyedfej­ lődéstan, az állatrendszertan vagy az etológia. állattelep: az a jelenség, amikor állati egyedek egymáshoz kap­ csolódva az eredeti élőlény sok­ szoros méretű telepét képesek létrehozni. A szivacsok és a ko­ raitok is alkothatnak telepeket. állattenyésztés: a mezőgazda­ ságnak az az ágazata, amely az állatok tartásával, szaporí­ tásával, nevelésével, takarmá­

nyozásával és hasznosításával foglalkozik. Az állattenyésztés során élelmiszert (húst, tojást, tejet) és az ipar számára nyers­ anyagokat állítanak elő.

állatvédő szervezetek: a házi- és vadállatok kínzása, bántalma­ zása vagy embertelen tartása ellen tiltakozó csoport, amely önkéntesek révén lép fel az ál­ latok védelmében. allergén: olyan, normális eset­ ben veszélytelen anyag jelzője, amit az allergiás szervezet ve­ szélyesnek ismer fel, és ellene allergiás reakcióval válaszol.

allergia: olyan betegség, amely során a szervezetnek egyébként természetes, az idegen anya­ gokra adott reakciója eltúlzottá válik. Az allergiás betegek túl­ érzékenyen, kellemetlen tüne­ tekkel (orrfolyással, viszkető, gyulladt szemmel vagy bőrrel) reagálnakegyesanyagokra.Rengetegféle anyag válthat ki aller­ giát, például a virágpor, a vegyi anyagok, a gyógyszerek, egyes élelmiszerek is. allevél: a növényi hajtáson a lomblevelek szintje alatt talál­ ható levéltípus, amelynek egy bizonyos növényrész védelmé­ ben van jelentősége. A föld alat­ ti szár pikkelylevele, a rügyet védő rügypikkely, a hagyma buroklevele egyaránt allevél alma: értékes hazai gyümöl­ csünk, amely az év nagy részé­ ben fogyasztható. Több fajtáját is termesztik, ismertebbek a jonatán, a golden és a starking, vagy a hazai származású húsvéti rozmaring. Az almafa kellő mennyiségű csapadékot, sok napfényt és tápanyagban gazdag talajt igényel. Az alma fontos vitaminforrásunk, külö­ nösen a téli hónapokban. Ros­ tokban gazdag, ezért nyersen

fogyasztva a legegészségesebb. Az almafa termése áltermés, mivel kialakulásában a csésze­ levelek töve és a vacok is részt vesz. A gyümölcshúson belül öt pár hártyás falú rekeszt (tüszőtermést) találunk, melyek egy-egy magot fognak körül. Ezt a fajta áltermést nevezik al­ matermésnek.

almamoly: legfeljebb 2 cm nagy­ ságú molylepke. A nőstény az almafa virágjába rakja petéit, így a kikelt hernyó fokozatosan a fejlődő gyümölcsből táplál­ kozik, végül a magházba hatol. Az almamoly lárváját almaku­ kacnak is nevezik. A hernyó a kifejlődés után elhagyja az almát, és bebábozódik. Báb alakban vészelik át a telet, és tavasszal fejlődnek ki belőlük a lepkék. Védekezés nélkül az almamolyok kártétele miatt a termés jelentősen csökkenhet.

almatermés: az álterméseknek az a csoportja, amelyekben a virágtengely és a zöld csésze­ levelek töve (a vacok) egyaránt elhúsosodik, a magházakat pe­ dig pergamenszerü szövetek vá­ lasztják el egymástól és a gyü­ mölcshústól. Az alma, a körte, a birs vagy a naspolya egyaránt almatermésű. Egymással rokon növények, mindegyikük a ró­ zsafélék családjába tartozik.

alsó állású magház: a magház­ állások egyik típusa. Jellemző­ je, hogy a magház a vacokba van süllyedve, a virágtakaró és a porzók pedig a vacok csúcsán foglalnak helyet. A terméskez­ demény a virágtakaró alatt kí­ vül látható. áltermés: olyan termés, amely­ nek kialakításában nemcsak a termő magház, hanem a virág más részei is részt vesznek. Áltermésű az alma, a szamóca vagy a csipkebogyó.

alvás: az az élettani folyamat, amikor egy speciális idegrend­ szeri működés következtében az agykéreg aktivitása gátolttá válik, s ezért nem tudatosulnak a bennünket érő ingerek, és alig végzünk akaratlagos mozgáso­ kat. Az alvás biztosítja a pihe­ nést az idegrendszer számára, ezért mindenkinek szükség van az életkorának megfelelő idő­ tartamú alvásra. Alváskor az idegrendszer nem passzív. Az agykéreg egyes központjai al­ vás közben is aktívvá válnak, ilyenkor álmodunk. alvóközösség: éjszakánként egyegy park vagy erdőrész fáin csapatosan pihenő madarak tö­ mege. Főleg a téli időszakban jellemző. Legismertebb a vere­ bek és a vetési varjak alvókö­ zössége. aminosavak: szerves vegyüle­ tek, elsősorban a fehérjék fel­ építésében vesznek részt, így az élőlények testét alkotó ele­ mi építőkockáknak is nevezik őket. amőbák: a legegyszerűbb egy­ sejtűek. Langyos, sekély vizek­ ben, tócsákban élnek. Alakju­ kat állandóan változtatják. Állábakkal végzett mozgásuk

közben az útjukba kerülő más egysejtüeket bekebelezik. anaerob élőlények: olyan mik­ roorganizmusok, amelyek élet­ folyamataihoz nem szükséges a levegő oxigénje. Lebontófolyamataikat is oxigénmentes környezetben végzik, ezt neve­ zik erjedésnek. Mivel a Föld ős­ légköre még nem tartalmazott oxigént, ezért az első élőlények valószínűleg anaerob szerveze­ tek lehettek. anakonda: tízméteres hosszúsá­ gúra is megnövő, Dél-Amerika lassú vizű folyóiban és tavaiban élő, kiválóan úszó, emlősökkel és vízi madarakkal táplálkozó hüllő, amely az óriáskígyók között a legnagyobb tömegű. A kifejlett anakonda képes el­ ejteni egy tapírt vagy akár egy kajmánt is.

anatómia: bonctan. Az orvostu­ dománynak az emberi test, va­ lamint az állatok és növények szerkezetét, felépítését a bonco­ lás során vizsgáló és leíró ága.

angolkór: D-vitamin hiányában a csontok meggörbülésével járó betegség. Eleinte angol nagy­ városokban jelentkezett, ahol a füstös, ködös levegőben a gyer­ mekek alig jutottak napfény­ hez. angolperje: az egyik legjobb minőségű szénát adó aljfű. Par­ kok, sportpályák füvesítésére is gyakran használják.

antibiotikum: az antibiotikumok olyan mikroorganizmusok ter­ melte anyagcseretermékek, me­ lyek más mikroorganizmusok növekedését, fejlődését gátol­ ják. A legtöbb antibiotikumot gombákból állították elő. Anti­ biotikum pl. a penicillin is. antigének: általában a tápcsator­ na megkerülésével a szervezet­ bejutó idegen anyagok, amelye-

ket az immunrendszer felismer és elpusztításukra, közömbösí­ tésükre immunválasszal reagál. Az antigének többek között lehetnek kórokozó mikroorga­ nizmusok, a szervezetben kép­ ződő, de eltérő genetikai állo­ mányú sejtek (pl. ráksejtek), a kórokozók anyagcseretermékei vagy a pusztulásukkor keletke­ ző anyagok, antilopok: kisebb-nagyobb cso­ portban élő, növényevő, párosujjú patás állatok, amelyek közé nagyon sok faj tartozik. Tülkös szarvuk olyan közös jellemző­ jük, amelynek alakja, nagysága fajonként eltérő. Az antilopok főleg Afrika, de Ázsia és Dél­ kelet-Európa füves szavannáin is élő emlősök.

antitestek: speciális fehérjék, ame­ lyeket fehérvérsejtek termel­ nek és a vérrel keringenek. Az antitestek felismerik az idegen fehérjéket, mikroorganizmuso­

kat, toxinokat (méreganyago­ kat), hozzájuk kötődnek, ezzel semlegesítve őket. Az antites­ tek az immunválasz részei, anyagáramlás: az anyagok ál­ landó körforgása a táplálék­ szintek és az élettelen környe­ zet között. A bioszférában az anyag állandó körforgást végez, miközben különböző változá­ sokon megy át, és különböző formát vesz fel. Az élőlényekbe került kémiai elemek egész sor szervezeten haladnak át, amíg visszajutnak a külvilágba, majd újabb élőlények használják fel, folytatva az anyag körforgását. Az anyagforgalom része a szén, nitrogén, foszfor és a víz kör­ forgása. anyagcsere: az az életjelenség, amelynek során az élőlények anyagokat és energiát vesznek fel környezetükből, amivel fe­ dezik szükségleteiket. Az anyag­ csere folyamatának része a lég­ zés, a táplálkozás, az anyag­ szállítás és a kiválasztás. anyagok körforgása: az életkö­ zösségekben az anyagforga­ lom egyirányú, de önmagához visszatérő útja, amely mindig a termelő szervezetekkel kez­ dődik, és a fogyasztókon át a

lebontószervezetek segítségével fejeződik be.

anyatej: az anya emlőiben ter­ melődő, az újszülött táplálását szolgáló anyag. Az anyatej tar­ talmazza mindazokat a táp- és védőanyagokat, amelyek a cse­ csemő zavartalan fejlődéséhez szükségesek.

áramütés: sérült, szigetelés nél­ küli vezeték érintése, meghibá­ sodott elektromos készülékek használata vagy az áramvédelmi szabályok be nem tartásából következő baleset, amely bénu­ lást, halált okozhat.

aranyhal: a legrégibb díszhal, a kínaiakazezüstkárászsárgapikkelyü példányaiból kitenyészt­ ve már ezer évvel ezelőtt is tar­ tották. Sokféle színváltozata is­ mert, dísztavakban is sokszor látható.

aranyhörcsög: terráriumban tart­ ható, eredetileg Szíriából szár­ mazó kisemlős, amely száraz és meleg helyet kedvel. A kifej­ lett állat hossza körülbelül 1618 centiméter, súlya 80 gramm. Fülei kerekdedek, farka rövid, feltűnően fejlett bajuszkái örö­ kös mozgásban vannak. Archeopteryx: az ősgyíkmadár tudományos neve. A már kihalt élőlény maradványainak feltá­ rása bizonyíték a madarak és hüllők közös származására. E lénynek hüllőkre és madarakra jellemző tulajdonságai egyaránt voltak.

árnyékkedvelő élőlények: olyan fajok, amelyek a teljes megvi­ lágítást nem, vagy csak nagyon rövid ideig képesek elviselni. Árnyékigényes fajoknak is ne­ vezik őket. Árnyékkedvelő pél­ dául az erdők aljnövényzetében élő erdei pajzsika és a mélyebb tengervizek növényzete. árnyéktűrő: azok az élőlények, amelyek a kevesebb napfényt is jól elviselik, akár a zártabb erdők gyepszintjén, árnyékban lévő területeken is megtalálják életfeltételeiket. Az árnyékked­ velő fajokkal szemben viszont elviselik, sőt egyes életfolya­ mataik során akár igénylik a teljes megvilágítást is. Hazai erdeinkben lombfakadás előtt nyílnak a fényigényes, többnyi­ re gyöktörzses vagy hagymás évelő növények, majd a lombosodást követően jelennek meg az árnyéktűrők. árpa: az árpa a hideg mérsékelt öv legősibb és ma is legfonto­ sabb gabonaféléje. Valószínű­ leg Ázsiából, a Himalája vidé­ kéről származik. Az európai havasokban 1000 méterig, DélAmerikában 3000 méterig, a Himaláján még 4300 méteres magasságban is termesztik. Ár­

pából nemcsak kenyeret, ha­ nem sört és más égetett szeszes italokat is készítenek.

ártér: a folyó völgyének az a ré­ sze, melyet a legmagasabb ár­ vizek elborítanak. artériák: lásd verőerek. ásóláb: egyes állatokra jellemző testrész erős karmokkal, amely a földben való ásást teszi lehe­ tővé. Ásólába van pl. a vakon­ doknak. ásványi anyagok: a növények ál­ tal a talajból vízben oldott for­ mában felvett szervetlen anya­ gok, amelyek beépülnek a nö­ vények szervezetébe. A növé­ nyeket elfogyasztva az állatok és az emberek is hozzájutnak a nélkülözhetetlen ásványi anya-

gokhoz. A termőhelyükön el­ pusztuló növényekből a talajba visszajutnak a korábban felvett ásványi anyagok, míg a termő­ helyükről betakarított növények ásványi anyagai nem kerülnek vissza, ezért a kimerített talajt trágyázni kell. aszalás: az egyik legrégebbi tar­ tósítási módszer. Lényegében a gyümölcsök lassú szárítása, amelynek során a gyümölcs víz­ tartalma 80%-ról 20% alá csök­ ken. Ennél a nedvesség-tarta­ lomnál a romlást okozó mikro­ organizmusok már nem életké­ pesek, így az aszalt gyümölcs eltarthatóvá válik.

ászkarákok: az ízeltlábúak tör­ zsébe, a rákok osztályába tarto­ zó élőlények. Különlegességük, hogy a többi ráktól eltérően nem kötődnek annyira a víz­ hez. Hazánkban ötven fajuk él, és túlnyomó részük a szárazföl­

di életmódhoz alkalmazkodott. A pinceászkák például a víztől teljesen elszakadva is képesek életben maradni, a nyirkosságot azonban nem nélkülözhetik, hi­ szen kopoltyújukat a légzéshez állandóan nedvesen kell tartani. A pinceászkákat tévesen pince­ bogaraknak is nevezik.

aszmagtermés: száraz, fel nem nyíló termés, amely egy termő­ levélből képződött, felső állású magházból alakul k i , termésfa­ la vékony, és nem nő hozzá a maghéjhoz. A csipkebogyónak, a szamócának, a tavaszi hérics­ nek és még sok más növénynek van aszmagtermése. asztalközösség: egymás mellett élés, idegen szóval kommenza-

lizmus. Két populációnak az egyik fél számára némi előny­ nyel járó, a másik fél számára azonban közömbös kapcsolata. Asztalközösség lehet egy bükk­ fa árnyékolása az alatta élő árnyéktűrő növény számára vagy kapaszkodó növényeknek a támasztéknyújtás. Ilyen lehet az oroszlánok és a hiénák kapcso­ lata is. asztma: a légzőrendszer meg­ betegedése, amelynek során az alsó légutak bizonyos esetek­ ben kórosan érzékennyé válnak és beszűkülnek. Az asztma k i ­ váltó tényezői többnyire gyer­ mekkorban alakulnak k i , de a gyermekek közel fele kinövi a betegséget. Alkalmanként elő­ fordul, hogy felnőttkorban ala­ kul ki asztma. átalakulás: a kétéltüekre jel­ lemző fejlődés. A lárvák nem hasonlítanak a kifejlett állat­ ra, felnőttkori testrészei csak fokozatosan alakulnak ki. Az ebihalak növekedése közben kifejlődnek a hátsó lábak, a farok lerövidül, majd a mellső végtagok megjelenése, a kopoltyú visszafejlődése és a tüdő ki­ alakulása után lesz belőlük ki­ fejlett egyed. Az átalakulásnak

a rovarokra jellemző változata, amikor bábállapot is van, a tel­ jes átalakulás.

átalakulás nélküli fejlődés: lásd kifejlés. átváltozás: egyes rovarokra, pél­ dául a szitakötőkre jellemző fej­ lődési mód. Az átváltozás során a petéből lárva, majd többszöri vedlés után kifejlett rovar válik, azaz a bábállapot hiányzik. autotróf élőlények: lásd termelő szervezetek. avar-moha szint: közvetlenül a talajszint fölött található réte­ gek elnevezése. Az avarszint a bomlásnak indult, valamint frissen lehullott levelek szintje. Termelő szervezetek nem jel­ lemzők rá, fogyasztókban v i ­ szont gazdag, elsősorban csi­ gákban és különböző ízeltlá­ búakban. A gombák egy része szintén az avarszinthez kötődik. Az avarszinten gyakran köz­ vetlenül mohaszintet is talá­ lunk, amely fontos szerepet ját-

szik a társulás számára a víz megőrzésében és a mikroklíma kialakításában. A mohaszint gazdag fonálférgekben, medve­ állatkákban és sok kifejezetten mohagyepekben élő bogárfajt is ismerünk. A-vitamin: a hámszövetek és a látószervek egészséges műkö­ déséhez szükséges, zsírban ol­ dódó vitamin. Hiányában a bőr kirepedezik, a látás romlik. Fél­ kész állapotban lévő előanyaga - amelyből a szervezetünk ké­ pes elkészíteni az A-vitamint

- megtalálható a májban, tojás­ sárgájában, tejben, vajban, sár­ garépában, sütőtökben. De tar­ talmazza a saláta, spenót, ká­ poszta és a paradicsom is.

axon: lásd idegrost.

B B -vitamin: idegrendszerünk egészséges működéséhez szük­ séges, vízben oldódó vitamin. Hiánya álmatlanságot, fejfájást, fáradékonyságot és étvágyta­ lanságot okoz. Az élesztő, a barna- és rozskenyér, hús, máj, burgonya, bab és a borsó is tar­ talmaz B -vitamint. B -vitamin: a vér képződéséhez szükséges, vízben oldódó vita­ min. Hiányában vérszegénység alakul k i . A marhahús, sertés­ máj, tojás, tej és a sajtok sok B -vitamint tartalmaznak. báb: csak a teljes átalakulással fej­ lődő rovarokra jellemző, a lárva és a kifejlett rovar közötti álla­ pot. A rovar bábállapotban nem táplálkozik, közben lárvakori szervei eltűnnek. A bábállapot a báb burkának felrepedésével ér véget, amikor a teljesen kifejlő­ dött állat kiszabadul a bábból. 1

bacilus: a pálcika alakú bakté­ riumok neve. Például a tuber­ kulózis kórokozója vagy a szalmonella baktériuma is bacilus. baglyok: a madarak osztályá­ nak egy rendje. Főleg éjszaka aktív ragadozó madarak. Puha

1

12

12

és dús tollazatúknak köszön­ hetően hangtalanul tudnak re­ pülni, így a zsákmányállatokon meglepetésszerűen ütnek rajta. Kitűnő a hallásuk és a látásuk. Lábujjaikon erős karmok van­ nak, a külső ujjuk vetélő ujj. A

baglyok elsősorban kistermetű rágcsálókkal, énekesmadarak­ kal és nagyobb termetű ízelt­ lábúakkal táplálkoznak. Az el­ fogyasztott táplálék emészthe­ tetlen részeit köpet formájában kiöklendezik. Fészket nem épí­ tenek, elhagyott fészkeket vagy faüregeket használnak. bak: az őz, a szarvas és a kecske hímjének elnevezése. bakcsó: a kisebb termetű gém­ félék közé tartozó gázlóma­ dár. Alkonyat után aktívabb,

nappal gyakran csapatosan pi­ hen a vízparti fűzfákon vagy a nádasban. Halakat, békákat, vízirovarokat és kisemlősöket is fogyaszt. Tollazata messziről fekete-fehérnek tűnik. Hangja kvak-kvak-szerű, innen szár­ mazik népies neve: vakvarjú. Hazánkban fokozottan védett madár. baktériumok: egysejtű, sejtmag nélküli, szabad szemmel nem

látható élőlények, amelyek mé­ rete a milliméter ezredrészével mérhető. Változatos megjele­ nésűek: sejtjeik gömb, pálcika, csavart stb. alakúak lehetnek. Osztódással szaporodnak, a ter­ mészetben mindenütt előfordul­ nak, a Földön a legelterjedtebb élőlények. Nemcsak kórokozók vannak közöttük, a legtöbb baktérium ugyanis nem betegít meg. Vannak baktériumok, amelyek elpusztult szervezetek lebontásával, mások a levegő nitrogénjének megkötésével vagy erjesztéssel végeznek fon­ tos tevékenységet. balatoni szivacs: Édesvízi szi­ vacsfaj. Csak a Balatonban található. A lapos telepen egy centiméteres nagyságú, ujjszerü nyúlványok vannak. Szürkés színét a finom iszaprészecskék­ től kapja. baleseti veszélyforrások: olyan tevékenységek, anyagok, ese­ mények, amelyek valószínű kockázatot jelentenek és könynyen balesetet okozhatnak. A megcsúszást, elesést, lezuha­ nást, égési sérülést, vágott vagy szúrt sebet, mérgezést, fulla­ dást, áramütést és állatharapást gyakran elkerülhetjük a megfe-

lelő óvintézkedések és baleset­ védelmi előírások betartásával. balesetvédelem: a balesetek megelőzését szolgáló módsze­ rek és előírások összessége. A legfontosabb a biztonságos esz­ közök használata, és a baleset­ védelmi előírások betartása. hálnák: a hideg tengerek emlő­ sei, más néven cetek. Mint a többi emlős, a bálnák is levegőt lélegeznek be, tüdejük van, ál­ landó testhőmérsékletű állatok, utódaikat szoptatják. Száraz­ földi emlősöktől származnak, de kitűnően alkalmazkodtak a vízi életmódhoz. Alakjuk áramvonalas, mellső végtag­ jaik uszonyokká alakultak át, hátsó végtagjaikat elveszítet­ ték. Szőrzetük nincs, bőrük csupasz, amely alatt közel fél méter vastag zsírréteg védi az állatot a kihűléstől. Sok bálna­ faj került a kipusztulás szélére a kíméletlen pusztításuk miatt.

balzsamfenyő: Észak-Amerika tajgáin előforduló fenyőfaj, ame­ lynek gyantájából készítik a mikroszkópi metszetek ragasz­ tására alkalmas kanadabalzsa­ mot. banán: trópusokon elterjedt és termesztett egyszikű, lágy szá-

rú növény, amelynek hatalmas fürtökbe tömörülő, 10-15 cm hosszú, hajlott, zöldessárga gyü­ mölcseit (a növény áltermését) fogyasztjuk. A banán látszó­ lag fatermetü, akár nyolc méter magasra is megnövő növény, amelynek törzse valójában nagy leveleinek egymásba boruló hü­ velye. bankivatyúk: indiában vadon ma is élő madárfaj, amely a házi­ tyúk őse.

bárányhimlő: heveny, fertőző, hólyagos kiütéssel járó vírus­ betegség. Hatására a testfelü­ leten viszkető kiütések alakul­ nak k i , amelyek további szö­ vődményeketokozhatnak. Leg­ gyakrabban gyermekbetegség­ ként fordul elő, de bárkit, bár­ milyen életkorban elérhet. A k i egyszer átesett a bárányhim­ lőn, az védettséget szerez, és még egyszer nem kaphatja el a kórt. barka: vékony, hajlékony tenge­ lyű, rendszerint lecsüngő fü­ zérvirágzat, amely elvirágzás után egészben hullik le. barna varangy: kertekben, nyir­ kos helyeken, erdőkben élő békafaj. A leg­ nagyobb hazai kétéltű, a nős­ tény hossza el­ érheti a 14 cm-t is. Bőre mérge­ ző mirigyekkel borított. Éjsza­ kai életmódú állat, rovarokkal táplálkozik, de megeszi az egereket is. barnamedve: nagy testű ragado­ zó, táplálékot keresve nagy te­ rületeket kutat át. Növényeket is eszik, kedveli a vadméhek

termelte mézet és az erdei gyü­ mölcsöket. Télire búvóhelyet keres magának, vackát lomble­ véllel, mohával béleli és ott pi­ hen a hideg évszakban. Valódi téli álmot nem alszik, de ilyen­ kor nem jár táplálék után sem. Az állat ellése is erre az idő­ szakra esik, amikor a nőstény 2-3 bocsot hoz a világra, barnamoszatok: sárgásbarna színű, csaknem kivétel nélkül tengerben élő algák. Mélyebbre tudnak lehúzódni, mint a zöld­ moszatok. Közel 2000 fajuk ismert. Nagy telepeket alkotnak, egyesek akár a 200 méteres nagyságot is elérik. A Föld leg­ nagyobb testű növényei. KeletÁzsiában fogyasztják néhány fajukat, és fontos emberi táplá­ léknak számítanak. Európában és Amerikában régebben jódot, szódát, káliumot vontak ki az óriás barnamoszatokból, ma­ napság trágyának használják őket. beágyazódás: méhlepényes em­ lősök és az ember esetében az a folyamat, amikor a megtermé­ kenyített petesejt besüllyed a méh nyálkahártyájába. Ember­ nél megtermékenyítés esetén a menstruációs ciklus 21. napja

körül következik be a beágya­ zódás. bebábozódás: a teljes átalakulás egy fejlődési szakasza, amely­ nek során a rovarlárva bábbá alakul. becőtermés: a keresztesvirágúak magházából fejlődő termés. Két kopácsa alulról felfelé válik le a köztük lévő válaszfalról.

begy: a madarak nyelőcsövének a táplálék rövid ideig tartó raktá­ rozására szolgáló, többé-kevésbé kitágult szakasza. A begyben a táplálék kissé felpuhul. behódoló testtartás: az állati kommunikáció része, olyan póz, amely nem fejez ki támadós/.ándékot. A behódoló testtartású állatok a támadásban használható testrészüket elfor­

dítják az ellenfelüktől, ezzel jelzik, hogy nem akarnak tá­ madni. A behódoló testtartás megfékezi a támadó agresszió­ ját.

békaalagút: peterakás idején a békák a vízhez vándorolnak, és esetenként ezerszámra ütik el őket a gépkocsik. Forgalma­ sabb utakon,ahol a leggyakrab­ ban vezet a békák útja, átjárókat építenek ki számukra, így az út alatt biztonságosan kelhetnek át. Ez a békaalagút. békák: farok nélküli, rövid testű, gerinces állatok. A hátsó pár lábuk jól fejlett, izmos ugróláb. Kétéltű állatok, átalakulással fejlődnek, a kifejlett egyedek­ re jellemző a bőrlégzés és a rejtőszín. A békák más, kisebb állatokkal (főleg gerinctelenek­ kel) táplálkoznak. Zsákmányu­ kat nem tudják megrágni, egész­ ben nyelik le. békalencsék: piciny, lencsére em­ lékeztető növények, amelyeket a víz felszínén találunk. Testük

egyszerű, nem különül el szár­ ra és levelekre. Gyökereik a test alsó oldaláról a vízbe lógnak.

bélbolyhok: a vékonybél felszí­ vófelületét jelentősen növelő, kesztyűujjszerű kitüremkedé­ sek. belső elválasztású mirigyek: azok a váladéktermelő szervek, amelyek kivezetőcsővel nem rendelkeznek. Váladékaikat - a hormonokat - a vér szállítja cl, közvetlenül a célszervhez. Bel­ ső elválasztású mirigy a pajzs­ mirigy vagy az agyalapi mi­ rigybelső környezet: a szervezet sejt­ jeit körülvevő közeg (testfolya­ dék), amelynek fizikai és kémi­ ai állapota viszonylag állandó. Többsejtű állatokban, a fejlő­

dés magasabb fokán alakul ki a testfolyadék állománya. Ge­ rincesekben két rész alkotja, az erekben keringő vér, valamint a szövetek közötti folyadék. A belső környezet kapcsolja öszsze a sejteket a külvilággal, ide jutnak be a belek falán át a tápanyagok, a légzőszerveken keresztül az oxigén, valamint a sejtekből, szövetekből a külön­ böző bomlástermékek. A bel­ ső környezet állandóságának fenntartása, megőrzése a nor­ málisan lezajló életfolyamatok egyik alapvető feltétele. beriberi: B -vitamin hiányában kialakuló súlyos betegség. A z o ­ kon a területeken fordul elő gyakrabban, ahol a lakosok a szénhidrátszükségletüket főleg hántolt rizsből nyerik. (A hántolatlan rizsben elegendő B - v i ­ tamin található.) A beriberiben megbetegedett emberekben az idegrendszer szénhidrát-anyag­ cseréje szenved zavart, hatásá­ ra fokozott érzékenység, izom­ görcs, izombénulás, vagy akár életveszélyes szívizomödéma is kialakulhat. besztercei szilva: régi magyar szilvafajta. Hazánk egyes tá­ jain különböző elnevezései is 1

1

ismeretesek: hosszú szilva, kék szilva, berzencei, őszi aszaló, magvaváló szilvának is hívják. Magyarországról egész Euró­ pába, sőt Amerikába is eljutott gyümölcsfajta. Hazánkban is sok helyen ültetik, bár legjob­ ban a nyirkos talajokon terem, ahol reggelenként bőséges har­ mat hullik. Szárazabb helyeken kevésbé jó minőségű termést hoz.

betegség: az élő szervezet olyan állapota, amelyben az életfolya­ matok a normálistól eltérnek, és amely gyógyulással vagy halál­ lal végződik. Akkor következik be, ha a szervezetet a környe­ zetből olyan ingerek, kórokok érik, amelyek megzavarják az egyensúlyát. A szervezetben va­ ló helyeződés szerint megkü­ lönböztethetők általános, szer­ vi és rendszerbetegségek, a

kórokok alapján fertőző és nem fertőző betegségek. betokozódás: egysejtűek eljárá­ sa a kedvezőtlen körülmények átvészelésére. Ennek során az egysejtűek legömbölyödnek és maguk köré tokot választanak ki. A betokozódással egyidejű­ leg az egysejtű nem mutat élet­ működést. bevésődés: az állatok és az ember egyedfejlődésének különösen fo­ gékony időszakaiban bizonyos ingeregyüttes egész életre szó­ ló, visszafordíthatatlan meg­ jegyzése. A kiskacsa és a kisliba például néhány órával a világrajövetele után különösen fogékony a környezeti ingerek­ re, azt az élőlényt vagy tárgyat követi és tekinti szülőjének, amely ebben az időszakban a közelében van. bika: a nagy testű kérődző em­ lősök, különösen a szarvasmar­ hák és szarvasok hímje; de bi­ kának nevezik az elefánt hímjét is. billentyűk: a szív szelepszerűen működő részei, amelyek a vér egyirányú áramlását biztosít­ ják. Billentyű van mindkét ol­ dali pitvar-kamrai átjáratnál, a verőerek kezdeténél és a gyűj-

tőerekben is sok helyen. A vér visszaáramlását a becsapódó billentyűk akadályozzák meg. bimbó: fiatal, még ki nem nyílt virág vagy virágzat, amelyet többnyire virágtakaró levelek, esetleg fellevelek takarnak.

bimbóskel: más néven kelbimbó. Kétnyári növény, a káposztafé­ lék rokona. Észak-Európa hű­ vösebb tájairól származik, a 18. századtól terjedt el Európában.

biogazdálkodás: a növényter­ mesztés és állattenyésztés kör­ nyezetkímélő, korszerű formá­

ja, melynek során nem ke­ letkeznek környezetszennyező anyagok, és amelynek az alkal­ mazásával egészséges, méreg­ anyagoktól mentes élelmisze­ rek állíthatók elő. biogén elemek: a sejteket felépí­ tő, azok életfolyamataiban részt vevő elemek. A legfontosabb biogén elemek közé tartozik a hidrogén, az oxigén, a szén és a nitrogén, amelyek a sejt anyagá­ nak 95%-át alkotják. A másod­ lagos biogén elemek szerepe az életfolyamatokban mutatkozik meg: ilyen a nátrium-, kálium-, kalcium-, magnézium-, klo­ rid- és foszfátionok jelenléte. A foszfor, a kén, esetenként a magnézium és a vas is a szer­ ves molekulák felépítésében vesz részt. Néhány ezrelékben vannak jelen a mikroelemek (nyomelemek), amelyek hiánya különböző fejlődési rendelle­ nességet vált ki. Ilyen a szilíci­ um, mangán, réz, cink, jód és a kobalt is. biokémia: az életjelenségek ké­ miai alapjaival foglalkozó bio­ lógiai tudományág. biokertészkedés: a biogazdálko­ dás megvalósulása háztáji kö­ rülmények között, pl. az otthoni

víztisztítás után alkalmazott kiskertben. A biokertészkedés módszer, amelynek során a során előállított zöldségekben, szennyező anyagokat mikroor­ gyümölcsökben nincsenek vegy­ ganizmusok segítségével távo­ szermaradékok, így fogyasz­ lítják el. Többféle rendszerrel tásuk egészséges. lehetséges, de valamennyinek biológia: a Földön valaha élt az alapja, hogy a szennyező és jelenleg is előforduló va­ szervesanyag-tartalmat bioló­ lamennyi élőlény szerveze­ giai úton oxidálják. tével és a bennük lejátszódó biomassza: valamely élettérben folyamatokkal foglalkozó tu­ egy adott pillanatban jelen lévő domány neve. Lényegében az szerves anyagok és élőlények egész élővilágot vizsgáló ter­ összessége. A biomassza menymészettudomány, az élőlények­ nyisége megadható az egyedek ről szóló igazolt ismeretek számával, tömegével, energia­ rendszere. Vizsgált területétől, tartalmával. módszerétől függően számos biomok: kontinensekre kiterjedő, résztudományra épül. övezetesen (zonálisan) elrende­ biológiai produkció: szerves­ ződő életközösségek. A biomok anyag-termelő folyamat. Elsőd­ a földrajzi szélességek mentén, leges biológiai produkciónak az éghajlati övekhez alkalmaz­ nevezik a termelő szervezetek kodva, vagy zonálisan a föld­ által az adott területen létreho­ felszíntől függőleges irányban zott szerves anyag mennyiségét. helyezkednek. Utóbbira példa A másodlagos biológiai produk­ a tengerek vagy a hegyvidékek ció a fogyasztó és lebontó szer­ életközösségeinek elrendező­ vezetek által előállított szerves dése. A biomok arculatát min­ anyag. A másodlagos biológiai denekelőtt az uralkodó növényi produkció által keletkezett szer­ életformák határozzák meg. ves anyag mennyisége kisebb, mint az elsődleges biológiai bioritmus: az élő szervezetek élet­ produkció során előállított szer­ folyamataiban megnyilvánuló ves anyag mennyisége. időbeli szakaszosság. Lehetnapszakos vagy évszak szerint vál­ biológiai szennyvíztisztítás: rend­ tozó. Ilyen például egyes fajok szerint a mechanikai és szenny­

esetében a téli álom, másoknál a vonulás ösztöne, bioszféra: az élet tere. A Földet körülvevő vékony réteg, amely­ ben a jelenlegi tudásunk szerinti élet lehetséges. A bioszférában az élőlények nem magányosan, egymástól elzártan élnek, ha­ nem meghatározható felépítésű és működésű közösségeket al­ kotnak. bóbita: bizonyos növényfajok ter­ mésén a magvak elterjesztését szolgáló repítő, többnyire pelyhes szőrök, serteszőrök, szál­ kák, esetleg hártyás pikkelyek. Közismert például a pongyola­ pitypang fehér színű bóbitája.

bocskor: egyes gombák spóratar­ tó rétegét burok védi, amely a tönk növekedésével szétszakad. A burokmaradványból alakul­ hat ki a bizonyos gombafajok

(pl. a galócák) tönkjének alján a bocskor.

bogarak: azok a rovarok, me­ lyeknek elülső pár szárnya ke­ mény fedőszárnnyá alakult. bogyótermés: valódi, húsos ter­ més. Külső, bőrnemű termés­ falával szemben a középső és belső termésfala lédús, húsos, ebben találhatók a magvak is. Jellegzetes bogyótermése van például a szőlőnek és a paradi­ csomnak. bokasüllyedés: lábbetegség, mely főként gyermekkorban alakul k i . Az izmok helytelen igény­ bevétele következtében a lábfej hossztengelye körül befelé for­ dul, a belső boka pedig erőtel­ jesen kidomborodik. bokor: lásd cserje.

bor: elsősorban a szőlő levéből (must) erjesztéssel készített sze­ szes ital. Lehet azonban más gyümölcsből is bort készíteni: így létezik alma-, meggy- vagy ribizlibor is. bordói lé: a növényvédelemben elterjedt, rézgálic vizes oldatá­ ból álló kék színű permetezőszer, jellemzően a szőlő gombás fertőzése esetén használják. A bordói lé viszonylag gyorsan le­ bomlik, a környezetkímélő per­ metszerek közé tartozik. borjú: a szarvasmarha kicsinyé­ nek neve.

borogatás: elsősorban végtagok­ nak vízzel, esetleg vízben oldott gyógyszerek felhasználásával történő külső gyógykezelése. A folyadékkal átitatott nedves ru­ hát kötéssel a testrészre rögzí­ tik, és időnként váltogatják. A hideg borogatás összehúzó ha­ tásánál fogva a heveny, a meleg borogatás bővérűség keltése ré­

vén az idült folyamatok gyógyu­ lását segíti elő. boróka: 2-5 m magas, változatos alakú cserje, ritkán kis termetű fa. Örökzöld, tűlevelű. Kérge si­ ma, szürkésbarna, majd felre­ pedező, szalagosán leváló. Ha­ zánkban főleg a Duna-Tisza közén fordul elő. A boróka kék színű bogyóit húsok ízesítésé­ hez, italok (borovicska) készíté­ séhez egyaránt felhasználják. A középkorban a pestisjárványok idején ágainak füstölésétől re­ mélték a gyógyulást. Ma teáját étvágyjavítónak, gyomorerősí­ tőnek használják.

borostyán: 1. kihalt fenyők meg­ kövesedett gyantája, gyakran ősidőkben beleragadt egyko­ ri rovarokkal. 2. hazánkban is gyakori, örökzöld, kúszó cserje, mely akár 20 méteres magasságig, rövid szívógyöke­ rekkel kapaszkodik fel a fák­ ra. Az üde talajokat és párás

éghajlatot kedvelő, árnyéktürő növény.

bors: a trópusok ősi fűszernövé­ nye. Kúszócserje, szív alakú le­ velekkel. Ültetvényeken magas karókra futtatva termesztik. Ha egymagvú, csonthéjas termé­ sét éretlenül szedik le, akkor termésfala rászárad, megfeke­ tedik. Ezt nevezik fekete bors­ nak, míg az éretten szüretelt, leváló termésfalú magot fehér borsnak.

borvidék: egyes területek éghaj­ lati viszonyai miatt kiválóan alkalmasak szőlőtermesztésre. Ezeken a helyeken általában nagy hagyománya van a borter­ melésnek is, a legnevezetesebb területeket pedig történelmi bor­ vidékeknek is nevezik. Ilyen történelmi borvidék pl. Tokaj környéke vagy Badacsony tér­ sége. botanika: növénytan. A növények­ re vonatkozó természettudomá­ nyos ismereteket felölelő tudo­ mány. Számos résztudománya van, ilyen a növényszervezettan, a növényélettan, a növényrend­ szertan vagy növényföldrajz, de az alkalmazott tudományok közül idetartozik pl. a növény­ kórtan is. botanikus kert: általában tudo­ mányos oktatás céljából létre­ hozott, üvegházi és szabadföldi növénygyűjtemény. Többnyire az egyetemek növénytani inté­ zeteihez tartoznak vagy ezek­ kel állnak kapcsolatban. A bo­ tanikus kertek rendszerint nyil­ vánosak, így a látogatók nö­ vénytani ismereteinek bővíté­ sére is alkalmasak. botsáskák: melegebb éghajlaton élő rovarok. Közös jellemző-

jük, hogy alakjuk, színük annyira be­ olvad a környezet­ be, hogy alig lehet őket észrevenni. A ma élő leghoszszabb rovarok a botsáskák. bőgőmajmok: Dél-Amerika eső­ erdőiben élő, hosszú, kapaszko­ dó farkú, jellegzetes torokzacskójú majmok, amelyek terület­ határukat jelölő ordításukról kapták nevüket. bölények: párosujjú patás, szar­ vasmarhákkal rokon, nagy testű

állatok, amelyek egykor Eur­ ázsia és Amerika füves pusz­ táit is benépesítették, de a kí­ méletlen vadászatok és élőhe­ lyeik megfogyatkozása miatt számuk nagyon megritkult. A mérsékelt öv legnagyobb szá­ razföldi emlősei, amelyek akár 5 méter hosszúságot és 1,8 mé­ ter magasságot is elérhetnek.

Testfelépítésük a szarvasmar­ háéhoz hasonló, de a bölények válltája jóval magasabb és pú­ posán kiemelkedő, homloka szélesebb, szarvai kisebbek, és a fej elejéből indulnak k i , nem pedig a homlokcsont hát­ só szögletéből. A bölények szí­ ne sötétbarna, szőrzete puha, sürü, az állat fején, nyakán és marján hosszú gubancos sörénnyé, az állán szakállá hoszszabbodott. bőr (emberi): az emberi testet a külvilágtól elválasztó szerv, amely a szervezet első védelmi vonala. Három fő rétegét kü­ lönböztetjük meg: a hám-, az irha- és a bőralja réteget. A bőr érzékszerv és kiválasztó szerv is.

bőralja: a bőr legalsó része. Kö­ tőszövet. Vérerek és zsírréteg találhatók benne. A zsírréteg

hőszigetelő szerepű, és védi a bőr alatti szerveket is a sérülés­ től. bőrápolás: a kulturált megjele­ nés és az egészséges életvitel elengedhetetlen része. A bőr­ ápoláshoz tartozik a rendszeres és alapos mosdás, de ügyelni kell a körmök és a haj ápolásá­ ra, tisztán tartására is. bőrbagócs: légyféle rovarfaj, amely petéjét főleg szarvasmarhák sző­ rére rakja. A kikelő nyüvek az állat bőrébe fúrják magukat és betegséget okozhatnak. bőrhártya: denevérek ujjai kö­ zött, valamint a törzs oldala között feszülő, a hátsó lábakra is kiterjedő bőrredő, amely­ nek segítségével repül az ál­ lat. bőrizomtömlő: különböző fér­ gek és puhatestűek mozgásszer­ ve. A körkörös izmok összehú­ zódásakor kinyúlik a test és el­ vékonyodik, a hosszanti izmok összehúzódása megrövidíti és vastagítja a testet. bőrlégzés: fejletlen tüdejű álla­ tokra, pl. a békákra jellemző légzés. A börlégzés során az állat nyálkás, csupasz bőrén ke­ resztül is képes oxigént felven­ ni a levegőből.

bőrpikkely: szaruból felépülő képződmény a bőrön, amely a kétéltűek és hüllők egy részére jellemző, de bőrpikkelyek bo­ rítják a madarak lábát is. bőrszövet: a növények minden részét körülvevő, vékony felszí­ ni szövetréteg. Védi a növényt a kiszáradástól, a hőhatásoktól és a sérülésektől. A bőrszöveten keresztül történik a gázcsere és a párologtatás is. A külső és bel­ ső környezet közötti kapcsolat­ teremtés helye is a bőrszövet. búbosbanka:jellegzetes,másmadárral összetéveszthetetlen faj. Tollazatában a vörhenyes sár­

ga szín uralkodik, mely a fej, nyak és a mell tollait jellemzi, fekete szárnyát és farkát fehér csíkok díszítik: ezek repüléskor is jól láthatóak. A fejen jelleg­ zetes világosbarna bóbitatollak

vannak, melyek végei feketék. A madár hangulatától függően a bóbitatollak állása változik. A búbos banka a nyílt terüle­ tek madara, a zárt erdőt kerüli. Kedveli a tanyák és hodályok környékét, az öreg fákkal tar­ kított tágas legelőket, gyümöl­ csösöket, bugavirágzat: fűfélékre jellemző virágzat. Általában kúp alakú, az alja felé mindinkább elága­ zó, összetett fürt. A kukorica címere is bugavirágzat. A zab, a rizs, a köles is bugavirágzatot alkot. burgonya: Dél-Amerikából szár­ mazó, hazánkban főleg táp­ anyagban gazdag homoktala­ jú területeken (Kisalföld, So­ mogy, Nyírség) termesztett nö­ vény, amelynek föld alatti, ke­ ményítőben gazdag gumóját, tu­ lajdonképpen megvastagodott szárát fogyasztjuk. burgonyabogár: Amerikából szár­ mazó, fekete-fehér hosszanti csíkos szárnyfedőjű, jellegzetes megjelenésű rovar, amelynek lárvája és kifejlett egyede is a burgonya legfőbb kártevőjének számít. buroklevél: a hagyma legkül­ ső száraz része, amely a belső,

raktározó húsos hagymalevele­ ket védi. búza: a legnagyobb jelentősé­ gű gabona. Valószínűleg K i s Ázsiából származó ősi kenyér­ növény, amely kalászvirágzatú, mellékgyökeres, szalmaszárú, szárölelő levelű fűféle. Szem­ termése fontos fehérjéket tar­ talmaz, szalmáját alomnak és a papírgyártásban is felhasznál­ ják. A búza a meleg nyarú, ke­ vésbé csapadékos területeken hoz bő termést. búzavirág: gabonatáblák egykor gyakori, ma már ritkább, kék virágú, keskeny levelű gyom­ növénye. bükkfa: 40 m-ig megnövő, egye­ nes, hengeres törzsű fa. Kérge vékony, sima, világos- vagy sö­ tétszürke. Levelei elliptikusak, hegyes csúcsúak, nyelük rövid, szélük ép. Bükkösök alkotója, de elegyfaként más erdőtípu­ sokban is megjelenhet. bükkös: fás társulás, hegyvidé­ ken mintegy 600 és 1000 méter tengerszint feletti magasság­ ban kialakuló erdő. Uralkodó fája a bükk. A lombkorona­ szinten a fény kevéssé jut át, ezért cserje- és gyepszintjük szegényes.

c cápák: meleg vizű tengerekben előforduló, gerinces, de nem csontos, hanem porcos vázú halak. Páros úszóik fejlettek, függőleges álló farkúszójuk nem szimmetrikus. Kopoltyú­ fedőjük nincs, kopoltyúnyílásaik hegyes fejük két oldalán sorakoznak. A cápák többsége ragadozó, de planktonevők is akadnak köztük. cellulóz: a magasabbrendű növé­ nyi sejtek falát alkotó szerves vegyület, amely Földünkön a legnagyobb mennyiségben elő­ forduló szénvegyület. A cellu­ lóz a papírgyártás alapanyaga is. cetek: 1. a bálnák másik elneve­ zése.: 2. állatrendszertani cso­ port. A cetek rendjébe tartoz­ nak a bálnák és a delfinek is. cianidok: sejtlégzést bénító mér­ gek, amelyek minden oxigént

igénylő élőlényt képesek el­ pusztítani, a legegyszerűbb bak­ tériumoktól a vízinövényeken, a kerekesférgeken, a puhatestűeken, a rákokon és a rovarokon át a vízimadarakig és az emlő­ sökig. cikória: a fészkesek családjába tartozó, vesszős, ágas növény, melynek öblösen hasogatott le­

velei vannak. Termesztett válto­ zatának pirított gyökeréből ká­ vépótlót készítenek. A cikória értékes zöldségnövény is. Segí­ ti az emésztést, sok ásványi sót, emészthető rostokat, meszet és foszfort tartalmaz. Majdnem

olyan sok A-vitamint tartal­ maz, mint a sárgarépa. Táp­ lálkozási értékét növeli, hogy lakásban termesztve télen is fogyasztható, amikor a szerve­ zetnek szüksége van friss táp­ anyagokra. ciripelés: egyes rovarok hang­ adásának neve. Legjellemzőbb a tücskök ciripelése, amelyet a szöcskékhez hasonlóan fedőszárnyaik egymáshoz dörzsölé­ sével érnek el. A sáskák ugró­ lábukat dörzsölik fedőszárnyuk érdes részéhez. A kabócák hang­ ja is ciripelés. citoplazma: lásd sejtplazma. citromfa: Ázsiából származó cit­ rusféle növény, amely a trópu­ sinál enyhébb éghajlatú vidé­ keken, szubtrópusi és mediter­ rán területeken is megterem.

Fája akár hét méter magasra is megnőhet, levelei között egy­ szerre látható a növény fehér virága, valamint a világoszöld, még éretlen, és a már érett, sárga termése, a citrom. A cit­ romfa gyümölcse magas C-vi­ tamin-tartalmú, savanyú, éte­ lek ízesítésére használt növény, amelynek fogyasztása a téli hó­ napokban a szervezet védeke­ zőképességének erősítésére is ajánlott. citrusfélék: viszonylag alacsony termetű, sötétzöld levelű fák,

amelyeket trópusi és mediter­ rán területeken termesztenek. Gazdagon termő növények, gyümölcsei lédúsak, illatosak. A citrusfélék közé tartozik a mandarin, a narancs és a cit­ rom is. cukorbetegség: anyagcsere-be­ tegség, amelyben a szervezet

nem vagy csak részben képes hasznosítani a táplálékkal fel­ vett szénhidrátokat. Mivel a szövetek nem tudják felhasz­ nálni a cukrot, az felszaporodik a vérben. A cukorbetegség sú­ lyos szövődményekkel járhat. Ma még nem gyógyítható be­ tegség, de inzulinkezeléssel és megfelelő étrenddel tünetmen­ tessé tehető, cukornád: a cukorgyártás alap­ anyagául szolgáló egyszikű

növény. Eredetileg Ázsia déli területein honos, amelynek k i ­ sajtolt, édes levét már a törté­ nelem előtti időkben ismerték. Később a nádszirup ismerete

olyan országokba is eljutott, amelyekben a cukornádat nem termelték. Hazánkban a cukor­ gyártáshoz nem cukornádat, ha­ nem a mi éghajlatunkon jobban termeszthető cukorrépát alkal­ mazzák. cukrok: a legegyszerűbb szén­ hidrátok, fűtőanyagok. Elsősor­ ban energiát tárolnak, a növé­ nyekben a szerkezet megtartá­ sában is fontos szerepük van. C-vitamin: a sejtekben végbe­ menő energiatermeléshez szük­ séges, vízben oldódó vitamin. Hiányában csökken a szervezet ellenálló képessége a fertőzé­ sekkel szemben, romlanak a fogak, begyulladnak az ínyek, étvágytalanság jelentkezik. Sok C-vitamint tartalmaz a csipkebogyó, a paprika, a pet­ rezselyem zöldje, a fekete r i ­ bizli, a savanyú káposzta és a citrusfélék.

cs család: 1. a rend és a nemzetség között álló rendszertani kate­ gória, pl. kutyafélék családja, macskafélék családja.: 2. külö­ nösen madarakra és emlősökre jellemző zárt állati közösség. A családba a szülők és az ivadé­ kok tartoznak. csalánkiütés: allergia következ­ tében gyorsan kifejlődő, erősen viszkető bőrelváltozás. Általá­ ban rövid idő alatt megszűnik. csalánozók: különleges sejtszer­ vekkel, a csalántokkal rendel­ kező állatcsoport. A csaláno­ zók legtöbbjének két különálló életszakasza van, egyik része a helyhez kötött, hengeres tes­ tű ún. polipszakasz, a másik a vízben szabadon lebegő, harang alakú medúzaszakasz. Nevüket a csalántokról kapták, melyet zsákmányszerzésre, védeke­ zésre és a fajtárs távoltartására

használnak. A csalánozók közé tartoznak a kehelyállatok, a hid­ raállatok és a virágállatok. Mintegy 10 ezer fajuk ismert, többségük tengerekben él, né­ hány azonban édesvizekben is előfordul.

csalánsejt: a csalánozók kültakarójában található jellegzetes sejt. Ha a zsákmányállat a csalánsejt külső felületének érzékserté­ jéhez ér, a csalántok fedele k i ­ nyílik, és a sejt belsejében talál­ ható csalánfonal kicsapódik. A fonálon keresztül méreganyag jut az áldozatba.

csapadék: a földre hulló vagy a földfelszínenkiváló szilárd vagy folyékony halmazállapotú víz. A csapadék a levegő lehűlése nyomán létrejövő felhőből vagy ködből ered. Folyékony hal­ mazállapotú csapadék az eső, a ködszitálás, szilárd csapadék a hó és a hódara. Talaj menti csa­ padék a harmat, a zúzmara és a dér. Elsősorban a csapadék mennyiségétől függ a talajok vízellátottsága, ezért az adott helyen a talajnedvesség befolyá­ solja, hogy a nedvességkedvelő vagy szárazságtűrő növények találják-e meg inkább életfeltét­ eleiket. csápok: az ízeltlábúak egy ré­ szérejellemző, a fejen található

érzékelők, amelyek száma ro­ varok esetében egy pár, rákok esetében pedig két pár. Válto­ zatos alakú testrészek, amelyek

tapintásra és szagokra is érzé­ kenyek. csáprágó: egyes ízeltlábúakra jellemző módosult szájszerv. A pókok csáprágója fegyver­ ként használható, karom alakú és behajlítható szerv. A pók ál­ dozatába vágja csáprágóját, és mérgével megbénítja. császárpingvin: a legnagyobb ma élő pingvinfaj, kifejlett pél­

dányaik akár egy méter ma­ gasak is lehetnek. Akár húsz évig is élhetnek. Természetes ellenségeik a fókák, valamint a kardszárnyú delfin. Az em­ berek is vadásszák őket zsírju­ kért, és mivel a pingvinek nem tudnak elrepülni előlük, könynyü prédák lehetnek. Élelmü­ ket a tengerből szerzik, halak­ kal, rákokkal, planktonokkal táplálkoznak. Egyetlen tojást raknak, általában akkor, ami-

kor élőhelyükön, a Déli-sarkon éppen tombol a tél. Eleinte a hím kotlik, majd a tojó a kelés előtt nem sokkal átveszi tőle a tojást. csecsemőkor: az újszülöttkor és a kisgyermekkor közötti, azaz az első hónaptól az első évig tartó életszakasz. Egyéves ko­ rára a csecsemő megduplázza születéskori testsúlyát. cseppfertőzés: a fertőző betegsé­ gek terjedésének módja. A kór­ okozók (baktériumok, vírusok) tüsszentés, köhögés hatására a levegőbe kerülő apró nyálcseppekhez tapadva a légáramlattal sodródnak. A kórokozók órá­ kig lebeghetnek a levegőben, és a fertőző személy jelenléte nélkül is megbetegedést okoz­ hatnak. cserje: közvetlenül a talaj felett elágazó fás szárú növény. Ma­ gassága általában nem haladja meg az 5 métert. A cserje szin­ tén elterjedt elnevezése: bokor. Legismertebb cserjéink: a mo­ gyoró, som, kökény és a gala­ gonya. cserjeszint: az erdő középső szintje, a leggyakoribb alacsony növésű fás szárú növények al­ kotják.

csersav: különféle gubacsokban nagy mennyiségben található szerves sav. A bőrgyártásban cserzésre használják, de gyógy­ szerként is alkalmazzák. A ma­ gyarországi tölgyek közül ép­ pen a nevét a cseranyagokról kapó csertölgy tartalmazza a legkevesebb csersavat. csészelevél: a csészét alkotó leve­ lek neve. A kettős virágtakarót egy zöld színű csésze és a szí­ nes sziromlevelek alkotják. csigaház: egyes csigák testét vé­ delmező meszes héj, ahová az állat száraz időszakban vagy veszély esetén vissza tud hú­ zódni.

csigák: a puhatestűek közé tarto­ zó, vizekben és szárazföldön is megtalálható állatok. csikó: a ló kicsinye az elléstől a fogváltás befejezéséig, mintegy 4-5 éves koráig. csikós: az a pásztor, aki a lova­ kat őrzi. Terelőeszközük a saját

maguk készítette, díszes ka­ rikás ostor, mellyel a ménest terelik. Legfontosabb társa a hátaslovuk, amely soha cserben nem hagyta őket. A csikósok egykor igen megbecsült tagjai voltak a magyar társadalom­ nak, a pásztorok rangsorában az első helyen álltak, csíkos gnú: Dél-Afrika szavan­ náin élő antilopféle, elsősorban füvekkel, ritkán fák és cserjék leveleivel táplálkozik. A száraz évszakban hatalmas csordákba állnak össze, és vándorútra kel­ nek. csillók: rövid sejtfüggelékek, ame­ lyek a sejtfelületen nagy tömeg­ ben fordulnak elő. Összehangolt mozgásuk eredménye a csillós mozgás. Csillókkal mozognak például a papucsállatkák. csillós mozgás: csillós egysejtű állatok aktív mozgásformája. Csillós sejtek találhatók a ge­ rincesek lég-, ivari és húgyútjaiban is. A csilló körforgásszerűen, kígyózóan vagy evezőszerüen mozoghat. csimpánz: az emberszabású maj­ mok egy neme, amelybe az em­ ber két legközelebbi rokona, a közönséges csimpánz és a tör­ pecsimpánz tartozik. Közép-

Afrika trópusi őserdeiben és fás szavannáin élő, ritkás, fe­ kete szőrzetü, csupasz arcú állatok. Főleg növényeket fo­ gyasztanak, időnként azonban csoportosan vadásznak kisebb állatokra, csipkebogyó: a vadrózsa (gyepürózsa) áltermése. C-vitamin­ ban gazdag, teát és lekvárt is készítenek belőle. Másik neve: hecsedli.

csípőfkam: a csípőízület fejlő­ dési rendellenessége, az az ál­ lapot, amikor a combcsont fe­ je nem a megfelelő helyhez i l ­ leszkedik. Néhány hónapos cse­ csemőnél már felismerhető a csípőficamra való hajlam, és könnyen gyógyítható. csíranövény: a csírázás során kialakult fiatal növény, amely elsősorban a mag tartaléktáp­ anyagaiból táplálkozik. Mikor a magban tárolt tartalék táp-

és a dió gyümölcshúsa éréskor anyagok elfogynak, a növény­ sem válik ehetővé, ezeknek a nek át kell állnia a gyökéren ke­ gyümölcsöknekacsonthéjonberesztül történő létfenntartásra. lüli magját fogyasztjuk. A mál­ csírázás: az embrió kialakulásá­ navagy aszedercsoportos csont­ val kezdődött fejlődési folya­ héjas termés. Fogyasztható ter­ mat folytatása, amelynek során mése ugyanis sok apró göm­ a csíra a mag tartalék tápanya­ böcskéből tevődik össze. Ezek gainak felhasználásával kinő a a kis gömböcskék mind pici magból és csíranövénnyé válik. csonthéjas termések, amelyek A csírázás formáit a zárvater­ mindegyike a szilva vagy az mő növények típusai, illetve a őszibarack felépítéséhez hason­ sziklevél helyzete szerint cso­ ló szerkezetű. portosítják. csonthéj: =Kőmag. Csonthéjas ter­ mésekben a belső termésfal, amely a magot határolja. Jel­ legzetes például az ősziba­ rack magját burkoló csonthéj, amelyet megtörve az emberi fogyasztásra alkalmatlan (mér­ gező) magot találjuk. A dió ke­ mény héja is csonthéj, a feltöré­ se után ehető belső része pedig tulajdonképpen a dió magja. csontok: a gerincesek csontvá­ csonthéjas termés: a csonthéjas zának alkotórészei. Az ember termésű gyümölcsöknek egy csontváza 206 csontból áll. Kü­ magjuk van, amelyet egy ke­ lönböző alakúak és nagyságú­ mény burok, a kőmagnak is ak lehetnek. A bordák és a ko­ nevezett csonthéj vesz körül. A ponya csontjai lapos csontok. A csonthéjas magot a gyümölcs­ végtagok csontjai belül ürege­ hús veszi körül, amely húsos sek és rendkívül nagy teherbí­ termések (pl.: őszibarack, szil­ rásúak. Ez a csontok belsejében va, cseresznye) esetében ízletes található szivacsos állomány­ része a termésnek. A mandula nak köszönhető.

csontosodási a csontszövet kép­ ződésének folyamata. csontszövet: a csontos halak és fejlettebb gerincesek belső vá­ zát alkotó támasztószövet, amelynek sejtközötti állomá­ nyába szervetlen sók (kalci­ um és foszfát) rakódnak. Ezek okozzák a csontok szilárdságát. csonttörés: a végtagokat érintő sérülések közül az egyik legsú­ lyosabb. A csonttörés nemcsak a csontszövet, de a csontot borí­ tó csonthártya, a környező erek és idegek sérülésével, az izmok bevérzésével és duzzanatával is jár. A csonttörésnek két alap­ típusát, a zárt és a nyílt törést különböztetjük meg. Utóbbi esetében a sérült csont átszakít­ ja a bőrfelszínt. csontváz: gerinces állatokra (ha­ lakra, hüllőkre, kétéltűekre,

madarakra, emlősökre) jellem­ ző, különféle csontokból álló belső, szilárd váz. A csontváz

védi a belső szerveket, a hozzá tapadó izmokkal együtt részt vesz a mozgásban is. csorda: csoportban, seregben, falkában járó, legelő szarvas­ marhák vagy sertések sokasá­ ga. Van borjú-, tehén-, ökör-, disznócsorda. Csordás az, aki a csordát őrzi. csődör: a lovak hímje, más néven mén. csőidegrendszer: a gerincesekre jellemző központosult idegrend­ szer, amelyben az idegsejtek zöme csőszerű képződményt alkot, amelynek feji végén lévő, megnagyobbodott része az agy. Központi és környéki idegrend­ szerre osztható. A csőidegrend­ szer idegsejtjei a hám betüremkedéséből képződnek. csőr: a madarak állkapcsán ta­ lálható, táplálékszerzésre mó­ dosult, felső és alsó csőrkává­ ból álló szaruképződmény. A madarak csőre életmódjuknak megfelelően alakult k i . A táp­ lálékszerzés mellett a tollászkodásban, a fészeképítésben, az utódgondozásban is szerepe van a csőrnek, amely fontos védő- és támadószerv is lehet. A kacsacsőrű emlősnek is van csőre.

csörgőkígyók: a gödörkésarcú vi­ perafélék családjába tartozó, az észak-amerikaiprériken élőmér­ ges kígyók, amelyeknek több fajuk is van. Közös jellegzetes­ ségük a farkuk végén találha­ tó, a vedlések során kialakuló szarugyűrűk jelenléte, amelyet az állat mozgásba hozva csörgő-zörgő hangot képes kiadni. A csörgőkígyóknak ez a hang­ adása akár két kilométerre is elhallatszik.

csúcsragadozók: az életközös­ ségekben a fogyasztók utolsó tagja, amelyeknek az élőskö­ dőkön kívül nincs természetes fogyasztója. csuklás: a rekeszizom görcsös, akaratunktól független össze-

rándulása. A csuklás minden­ napos jelenség, kiváltó okai nem ismertek. A rövid ideig tartó nem tekinthető betegség­ nek. csuszka: kékesszürke felsőtestű, a cinegéknél hosszabb csőrü, a fák törzsén lefelé is kúszó moz­ gással haladó madár. Védett. Állandó madár.

csüd: a lábtőcsontok és a lábkö­ zépcsontok összenövéséből ki­ alakult, kizárólag a madarakra jellemző lábcsont. A csüd sza­ rupikkelyekkel borított, több­ nyire csupasz, egyes madarak (pl. baglyok) esetében pedig tollal borított testrész.

D daganat: a szervezet szövetei­ ben a normálistól alaktani és működési szempontból is eltérő sejtekből felépülő kóros szövet­ szaporulat. A daganat állandó­ an növekedve a környezetében lévő szöveteket fokozatosan pusztítja, illetve egyéb módon is kárára van a szervezetnek. A daganatos sejtek akkor is to­ vább osztódnak, ha a daganat keletkezésének oka már meg­ szűnt. A jóindulatú daganatok helyben, viszonylag lassan nö­ vekednek, a gyors növekedésű rosszindulatú daganatok más szervekben is áttétet képeznek. dagonya: a vaddisznók által ked­ velt és használt, sáros, iszapos helyek, amelyekben az állat szí­ vesen fürdik, így hűsíti testét, és élősködőitől is megszabadul. daru: néphagyományainkban is fontos szerepű, hajdan az A l ­

föld mocsárvidékein rendszere­ sen fészkelő gázlómadár, amely ma már csak átvonulóként tar­ tózkodik hazánkban. Októ­ ber-novemberben a komolyabb fagyok idejéig pusztáinkon (el­ sősorban a Hortobágyon) több tízezer példányos csapatokban figyelhető meg. datolyapálma: a Szahara és az Arab-félsziget oázisainak jel­ legzetes növénye, amelynek ma­ gassága elérheti a húsz métert. Törzsét a levágott levelek alap­ jai, valamint azok lehullása után a levélpikkelyek díszítik. Az emberiség legkorábbi kul­ túrnövényei közé tartozik, elő­ fordulási helyein termése fontos élelmiszer. Fiatalabb leveleiből zöldséget készítenek, az idő­ sebbek pedig takarmányozásra vagy éppen házak fedésére al­ kalmasak. Fáját építkezésekhez,

pörkölt magvait pedig kávépót­ lóként is használják.

delfinek: a cetek rendjébe tarto­ zó, tengerekben és folyókban

élő emlősállatok. A legtöbb del­ fin állkapcsában sok éles fog található. Főleg halakkal táp­ lálkoznak, de más állatokat is elfogyasztanak. Testük éppoly áramvonalas, mint a halaké, és azok úszóihoz hasonló far­

kukkal hajtják magukat előre. Különleges képességük, hogy visszhang alapján tájékozód­ nak. Rendkívül intelligens ál­ latok. delicsesz: lásd golden. dendrit: a soknyúlványú ideg­ sejtnek a sejttestből kiinduló rövid nyúlványa. dendrológia: a növényrendszer­ tannak a fás növényekkel fog­ lalkozó területe. Feladata a fák, cserjék botanikai meghatáro­ zása és leírása, amely erdésze­ ti és kertészeti szempontból is fontos. denevér: az emlősállatok egyet­ len csoportja, amely ujjai kö­ zött feszülő bőrredőjével repül­ ni képes. Éjszakai állatok, tű­ hegyes fogukkal rovarokkal táplálkoznak.

denitrifikáló baktériumok: olyan anaerob mikroorganizmusok, amelyek légzés céljából elbont­ ják a talaj nitrit- és nitrátvegyü­ leteit, és szabad nitrogént hoz­ nak létre. Tevékenységük ellen­ tétes a nitrifikáló baktériumok működésével. A denitrifikáló baktériumok működése fontos része a nitrogén körforgásá­ nak. dévérkeszeg: ezüstösen csillogó pikkelyeiről és lapos testéről felismerhető, tavakban élő, há­ tán sötét, hasai oldalán sárgás­ fehér színű halunk. Rendszerint a mélyebb vizekben tartózkodó, társasán táplálkozó, mindenevő hal.

dezoxiribonukleinsav: DNS. Az élőlények örökítő anyagának ve­ gyülete. Ez tartalmazza az in­ formációt az adott szervezetre jellemző fehérjék felépítésére, s ezen keresztül a tulajdonságok kialakulására. Saját magáról pontos másolatot tud készíteni, ez a másolat pedig sejtosztó­

dáskor az új sejtekbe kerül, így örökíti át a tulajdonságokat az utódokra is.

differenciálódás: az a fejlődési folyamat, amely során a sejtek alakja, szerkezete, működése különbözővé válik. A soksej­ tű élőlényekben kialakulnak a szövetek és a szervek. A diffe­ renciálódás bonyolult folyama­ tát a belső és a külső tényezők jelentősen befolyásolják. Az el­ térő sejtcsoportokban más-más gének aktiválódnak. diffúz idegrendszer: lásd háló­ zatos idegrendszer. dinoszauruszok: az őshüllők egy csoportja, számos fajjal, ame­ lyek kb. 65 millió évvel ezelőtt kihaltak. Valószínűleg a mada­ rak is a dinoszauruszok leszár­ mazottjai.

díszhalak: akváriumokban és dísz­ kori következmény a magas vér­ tavakban tartott halak, ame­ nyomás és a szívinfarktus is. lyeket nem húsukért, hanem domesztikáció: lásd háziasítás. színes, látványos kinézetükért, donor: az a személy, akiből esetleg különleges viselkedésüszervátültetéskor az átültetett kért tenyésztenek, szerv származik. Lehet élő sze­ diverzitás: sokféleség. Jelenthe­ mély, aki felajánlja pl. az egyik ti a populációban a genetikai veséjét egy rászoruló betegnek, anyag sokféleségét. (Minél na­ de többnyire a klinikai halál gyobb a populáció egyedszá­ állapotába került, már nem ma, annál nagyobb a genetikai megmenthető személy, akinek sokféleség.) A társulásban élő testszerveit életmentő műtétek fajok egymáshoz viszonyított során azonban még felhasznál­ gyakorisága a fajok diverzitását hatják. jelenti. Minél több faj él egy tár­ drog: a növények hatóanyag-tar­ sulásban, annál nagyobb a sok­ talom miatt értékes, felhaszná­ féleség. A fenntartható fejlődés lásra kerülő része. Innen szár­ alapja a biológiai sokféleség mazik a gyógynövényboltok má­ megőrzése, ami biztosíthatja az sik neve: drogéria. élővilág gazdagságát, az ökoló­ drogfüggőség: a kábítószer-fo­ giai egyensúly megtartását, gyasztás következményeként ki­ dohányzás: káros szenvedély, alakuló szenvedélybetegség. Lé­ amelynek lényege az elégetett nyege, hogy a kábítószerhez dohánylevél füstjének belé­ szokott személy, ha nem jut legzése. A cigarettázás, pipá­ droghoz, súlyos megvonásos zás, szivarozás káros füstje a tüneteket él át. A drogfüggés nemdohányzók egészségét is gyakran súlyos bűncselekmé­ veszélyezteti. A dohányzással nyekhez és az egyén teljes fi­ súlyos méreg, nikotin kerül a zikai, szellemi leépüléséhez is szervezetbe, valamint a füstből vezet. származó egyéb méreganyagok, dromedár: egypúpú teve. Bár pl. a kátrány. Hatására tüdőrák, Földünkön csaknem 13 millió gégerák, szív- és érrendszeri be­ dromedár él jelenleg, vadon már tegségek alakulnak ki, de gya­ gyakorlatilag nem fordul elő.

A dromedárok ma javarészt háziasított állatok, főként Af­ rikában. Sok elvadult egypúpú teve él Ausztráliában, amelyek mind a 19. században fogságból megszökött egyedek leszárma­ zottjai.

dúcidegrendszer: a központo­ sult idegrendszerek típusa, amelyben az idegkötegek ál­ tal összekötött idegsejtek dú­ cokat alkotnak, és a dúcokból

ugyancsak idegkötegek lépnek ki a test többi részébe. A dúc­ idegrendszer a laposférgekre, gyürűsférgekre, puhatestüekre, ízeltlábúakra jellemző, és a hasi oldalon található. D-vitamin: az ásványi anyagok csontokba épülését segítő, zsír­ ban oldódó vitamin. Hiányában a csontok nem lesznek kellően szilárdak, könnyen torzulnak. A vajban és a halak májában kész D-vitamin, a növényi ola­ jokban pedig az előanyaga ta­ lálható. Ebből az előanyagból a bőrünkben napsugárzás hatásá­ ra keletkezik D-vitamin. Ezért fontos a napfény, különösen a kisgyermekek számára.

E,É ébenfa: trópusi vidékeken honos, sötétbarna, kemény, tömör fát adó növény. Bútorkészítésre rég­ óta használt, nagy becsben tar­ tott fa. ebihal: kétéltűek lárváinak neve. A petéből kifejlődő ebihalak halakra emlékeztetnek, vízben élnek, kopoltyúval lélegeznek. Az ebihal átalakulással fejlőd­ ve fokozatosan alakul át kifej­ lett egyeddé.

ecsetvirágzat: egyszerű bogas virágzat, többes bog. A csúcs­ virág alatt több, spirálisan álló, különböző hosszúságú oldal­

tengely alkotja. Ecsetvirágzata van például a legyezőfűnek.

edényes növények: fejlődéstani­ lag magasabb szerveződésű ha­ rasztok, nyitvatermők és zár­ vatermők csoportjának öszszefoglaló neve. Minden olyan növényt az edényesek közé so­ rolnak, amely már rendelkezik edénynyalábokkal.

edénynyaláb: a fejlett, hajtásos növények kötegekbe rende­ ződött szállítószövete, amely az anyagszállítást végzi. Az edénynyalábbal rendelkező nö­ vényeket hajtásos, szövetes és edényes növényeknek is neve­ zik. efemer élőlény: nagyon rövid ide­ ig élő növény vagy állat. Az efemer növények olyan helye­ ken élnek, amely az év nagy ré­ szében forró és száraz. Mivel a növekedésükhöz alkalmas idő­ szak nagyon rövid ideig tart, ezért egyedfejlődésük is na­ gyon rövid és gyors. Efemer állatok például a kérészek.

egerészölyv: hazánkban az egyik leggyakoribb ragadozó madár. Főleg rágcsálókkal (pockokkal, egerekkel) táplálkozik. Védett, állandó madár. égési sérülés: forrázással, nyílt láng használatával, gyúlékony anyag jelenlétében jöhet lét­

re. Nagyon fájdalmas, lassú gyógyulású sérülés, a legtöbb esetben maradandó nyomot hagy a bőrfelületen. egészség: az egyén testi és szel­ lemi működési egyensúlya, amelybe beletartozik a szer­ vek tökéletes együttműködé­ se, a testi és lelki egyensúly, a munkaképesség, a munkakedv, valamint a környezettel kap­ csolatban fennálló harmonikus viszony. Gyakorlati megfogal­ mazásban az számít egészsé­ gesnek, aki nem szenved sem­ milyen betegségtől. egészséges táplálkozás: az egész­ séges életműködés alapja. A táplálék minősége, mennyisé­ ge, gyakorisága határozza meg. éghajlat: valamely hely vagy földrajzi táj hosszú távra jel­ lemző időjárási viszonyai. éghajlati övek: a föld gömb alak­ ja miatt kialakult éghajlati te­ rületek, amelyek a különböző hajlásszögben érkező napsu­ garak hatására az Egyenlítő­ től való távolságtól függően változnak. Az éghajlati öveket más tényezők is befolyásolják, de alapvetően három jellegzetes övet különböztethetünk meg. A trópusi, mérsékelt és hideg

övek élővilága nagymértékben eltér egymástól.

egyed feletti szerveződés: az élő egyedek a természetben soha­ sem magányosan fordulnak elő, hanem meghatározott felépítésű és szervezettségű közösségek­ ben - populációban, biocönózisokban, bioszférában - élnek. E három szintet nevezik egyed feletti szerveződésnek. Az öko­ lógia sem az egyedek, hanem az egyed feletti szerveződések egymással és környezetükkel való kapcsolatrendszerét kutat­ jaegyedfejlődés: a megterméke­ nyítéstől az egyed haláláig tartó alaki, működésbeli változások sorozata. Szűkebb értelemben a megtermékenyítéstől az egyed ivarérettségéig tartó időszak. Az egyedfejlődés alapfeltétele a növekedés, lényege pedig a differenciálódás (az addigiak-

tól különböző, új sejtek, szöve­ tek, szervek kialakulása) és az integrálódás (a létrejött részek egységes egésszé történő egye­ sülése). egyenesszárnyúak: a világon mintegy 20 000 fajt számláló rovarrend, amelybe a sáskák, szöcskék és tücskök tartoznak. Többségükben növényevő rova­ rok. Lárváik szinte mindenben hasonlítanak a kifejlett egyed­ hez, csupán szárnyuk nincs. Az egyenesszárnyúak többsége vastag combú hátsó lábával jól ugrik, két pár szárnyával, me­ lyek közül a hátsó széles, hár­ tyás, jól repül. Legtöbb fajuk jellegzetes hangadásra, ciripe­ lésre képes.

egyivarú virág: azok a virágok, amelyekben vagy csak termő, vagy csak porzó található. Az egyivarú virágok megporzását gyakran a szél vagy a víz vég­ zi.

egylaki növény: az a növény, amelynek különböző ivarú v i ­ rágai egyetlen növényegyeden fordulnak elő. A bükkfa és a mogyoró is egylaki növény.

egynyári növény: egy nyáron át tenyésző (virágzó és termő), ősszel elpusztuló lágy szárú nö­ vény. Általában a földből könynyen kihúzható, függőleges, vékony gyökere van. A gabona­ növények (búza, kukorica) jel­ legzetes egynyári növények. egysejtűek: olyan élőlények, ame­ lyek csupán egyetlen sejtből állnak. egysejtűek valódi sejtmaggal: azok az egysejtűek, amelyek va­ lódi, körülhatárolt sejtmaggal

rendelkeznek. Idetartozik a zöld szemesostoros, az amőba és a papucsállatka is. egyszikű: azok a növények, ame­ lyeknek a csírázó magján egyet­ len sziklevél fejlődik. Az egy­ szikű növényeknek általában mellékgyökérrendszere és pár­ huzamos eredetű levelei van­ nak. éjjel aktív állatok: táplálkozni al­ konyat után induló állatok, amelyek legtöbbször ragadozó vagy rovarevő fajok. A bag­ lyok, a sünök és a denevérek jellemzően éjjel aktív állatok. elefántok: a legnagyobb testű szárazföldi állatok. Tömegük elérheti a 10 tonnát, magassá­ guk pedig a négy métert. Hatal­ mas testét oszlopszerű lábak és kerek talpak tartják. Az elefán­ tok legjellegzetesebb testrésze

a hosszú, izmos és mozgékony ormány, amely az orr és a felső ajak megnyúlásával keletkezett. Két metszőfoguk tömör agyar­ rá alakult át. Növényevők, elektronmikroszkóp: a biológiai, biokémiai kutatásokban gyak­

ran alkalmazott, a fénymikro­ szkópnál bonyolultabb fölépítésü eszköz, amelyben a fény­ sugarak helyett elektronsugara­ kat alkalmaznak. Hatékonysá­ ga mintegy ezerszerese a fény­ mikroszkópénak, ez teszi le­ hetővé, hogy elektronmikrosz­ kópos vizsgálattal bizonyos mo­ lekulák is elkülöníthetők legye­ nek. élénkítőszerek: olyan anyagok, amelyek fogyasztásával műkö­ désbe jönnek a fáradt szervezet energiatartalékai. Élénkítőszer

a kávé, a tea és egyes üdítők is. Átmenetileg frissítő hatásúak, rendszeres fogyasztásuk azon­ ban megterheli a szervezetet, főleg a vérkeringést és a szí­ vet. A megterhelt szervezetnek élénkítőszerek helyett pihenés­ re van szüksége, élesztő: a sütőiparban és a háztar­ tásban is használt termék, amely tulajdonképpen szeszélesztő gombák préselt tömege. A tész­ ta térfogatnövelésére használ­ ják, amely alkoholos erjedés hatására következik be.

életfeltételek: az élőlények élet­ ben maradásához nélkülözhe­ tetlen környezeti tényezők. életközösség: az egyes élőhelyek egymással (és az élőhellyel) kapcsolatban levő élőlényeinek az összessége. életműködések: az élőlények élet­ ben maradásához (az önfenn­ tartáshoz és a fajfenntartáshoz) szükséges folyamatok. Az em­ ber legfontosabb életműködé-

sei: a táplálkozás, légzés, vér­ keringés, kiválasztás, mozgás, érzékelés és a szaporodás, élettelen környezeti tényezők: az adott élőlényt körülvevő kör­ nyezetből azok az elemek, ame­ lyek az élőlényre közvetlenül hatással vannak, életműködését befolyásolják. Ilyen a víz, leve­ gő, fény, hőmérséklet és a ta­ laj. A különböző élettelen kör­ nyezeti tényezők jelentősége a különböző fajokra nézve el­ térő. elhízás: lényege a kóros zsírlera­ kódás. Szénhidrátok és zsírok túlzott mennyiségű fogyasztá­ sa, valamint a rendszeres test­ mozgás hiánya gyakran elhí­ záshoz vezet.

ellenálló képesség: lásd immu­ nitás. élő környezet: az élőlényeket kö­ rülvevő más élőlények közül azok, amelyek az adott egyed­ re ténylegesen hatással vannak, életműködésüket befolyásolják. Az élőlények közötti kapcsola­ tok ugyanúgy meghatározzák egy faj elterjedését, mint az élet­ telen környezeti tényezők. élő kövület: olyan fajokra hasz­ nált kifejezés, amelyet koráb­ ban kihaltnak véltek, de később újra megtalálták még élő po­ pulációjukat. A bojtos úszójú halakat is sokáig kipusztultnak vélték, és csak a 20. században találták meg élő egyedeit az Indiai-óceánban. Elő kövület a páfrányfenyő is, amelynek ro­ konai évmilliókkal ezelőtt k i ­ haltak, de Földünk egyes pont­ jain maradtak szaporodóképes egyedei. előbél: a szájüreg, a nyelőcső és a gyomor együttese. élőhely (biotóp): egy-egy életkö­ zösség élettere, az a hely, ame­ lyen belül élnek. Az élőhely olyan terület, amelyen belül a környezeti tényezők azonosak, és eltérnek más szomszédos te­ rületek környezeti tényezőitől.

Másképp fogalmazva: olyan te­ rület, ahol egy adott populáció egyedei tartósan és rendszere­ sen előfordulnak, és valamenynyi fejlődési alakjuk megtalálja az élete fenntartásához, illetve szaporodásához szükséges kö­ rülményeket. élőlények: életjelenségeket muta­ tó, önazonosságukat fenntartó, önmagukról reprodukálható in­ formációt hordozó, evolúcióra alkalmas szervezetek. Alapve­ tően az élőlények sejtmaggal nem rendelkező, illetve sejt­ magvas egysejtűekre, gombák­ ra, növényekre és állatokra oszt­ hatók fel, de vannak eltérő cso­ portosítások is. élősködő: olyan élőlény, amely élő szervezetek szerves anya­ gait szívja cl táplálékként, anél­ kül hogy a másik szervezetet elpusztítaná. Vannak a szerve­ zeten kívül élősködő élőlények (külső élősködők), és vannak gazdaszervezeten belüli (belső élősködő) fajok. Vannak növé­ nyi és állati élősködők. A leg­ több csupán egyetlen fajban, vagy annak legközelebbi roko­ naiban tud megtelepedni. Sok gomba is élősködő életmódot folytat.

élősködő férgek: olyan férgek és lárváik, amelyek a szervezet­ be bejutva élősködő életmódot folytatnak. Az élősködő férgek (cérnagiliszta, orsóféreg és ga­ landféreg) szabad szemmel nem látható petéit gyakran há­ ziállatok terjesztik szőrükkel, nyálukkal. Az ember belében élősködő férgek és lárváik táp­ anyagot vonnak el a testtől, test­ súlycsökkenést, illetve vérsze­ génységet okozva.

elsődleges fogyasztók: növény­ evő állatok, amelyek közvet­ lenül a termelő szervezeteket elfogyasztva jutnak azok anya­ gához. elsődleges nemi jelleg: külső és belső nemi szervekre jellemző felépítés és működés, amely a két nemet megkülönbözteti egymástól. elsősegélynyújtás: az a gyors egészségügyi segítség, melyet a helyszínen lévő személy nyújt-

hat egy sebesültnek vagy beteg­ nek, amíg az orvos megérkezik. A helytelenül, szakszerűtlenül végzett elsősegély ronthat a sé­ rült állapotán, ezért az elsőse­ gélynyújtást tanulni kell. élvezeti szerek: olyan anyagok, amelyek a szervezet megfelelő működéséhez még kis mennyi­ ségben sem szükségesek, fo­ gyasztásukat a bennük lévő ké­ miai anyagok utáni vágy idézi elő. A dohányfélék, a kávé, tea, néhány üdítőital és az alkohol is az élvezeti szerek közé tarto­ zik. Az élvezeti szerek rendsze­ res fogyasztása könnyen szen­ vedéllyé válhat, ami súlyos egészségkárosító hatású lehet. Az élvezeti szerek közül a do­ hányzás és az alkohol fogyasz­ tása a legveszélyesebb.

ember légzése: az ember légző­ szervrendszere által végbeme­

nő anyagcsere, fontos életmű­ ködés. A levegő az orrüregen vagy a szájnyíláson át a garaton, a gégén, a légcsövön és a hörgő­ kön keresztüljut a tüdőben lévő léghólyagokba, ahol a gázcsere végbemegy. A vérbe oxigén ke­ rül, a vérből kilépő szén-dioxid pedig az orrnyílás felé vezető úton visszafelé távozik.

ember táplálkozása: az emberi szervezetmüködéséhez energia­ forrást és építőanyagokat biz­ tosító folyamat. A táplálék el­ fogyasztása és emésztése során keletkező egyszerű részecské­ ket, tápanyagokat hasznosítja a szervezetünk. Az ember táp­ lálkozása a tápcsatornában lévő szervek segítségével történik. A tápcsatorna szervei: a száj­ üreg, garat, nyelőcső, gyomor, vékonybél, vastagbél és a vég­ bél. emberré válás: mintegy 28 mil­ lió évig tartó folyamat, amely­ nek során a főemlősök fejlődési

ágán kialakult a mai embersza­ bású majmok és az ember kö­ zös őse, majd ebből a fejlődés a mai értelmes ember megjelené­ séig vezetett. Az emberré válás folyamatának legfontosabb vál­ tozásai voltak a két lábon járás kialakulása, az agykoponya űr­ tartalmának növekedése, az esz­ közkészítés, munkavégzés, be­ széd és gondolkodás képessé­ gének kialakulása, emberszabású majmok: a leg­ fejlettebb emlősök, az ember legközelebbi rokonai. A csim­ pánzok, gorillák, orangutánok és a gibbonok is emberszabású majmok. Életterük csökkenése, kíméletlen vadászatuk, befogá­ suk miatt nagyon veszélyezte­ tett élőlények.

embólia: a vérkeringés elakadása az érrendszerben rendellenesen

képződött részecske következ­ tében. Okozhatja vérrög, rákos sejt, baktériumok, idegen test és légbuborék. Ha életfontos­ ságú szerv vérellátását akadá­ lyozza meg, kritikussá válhat a szervezet működése, és az em­ bólia halált is okozhat, embrió: a megtermékenyített pe­ tesejtből létrejövő új lény. Em­ bereknél a megtermékenyített és osztódásnak indult petesejt­ ből az anya méhében fejlődő utód neve a terhesség harmadik hónapjáig.

embrionális fejlődés: az egyed­ fejlődés kezdeti szakasza, amely a megtermékenyítéstől a vi­ lágrajövetelig tartó folyamatok összessége. Egyes állatoknál ez a petéből való kibújásig, a to-

jásból való kikelésig, illetve a születésig tartó időszakot fog­ lalja magában, emésztés: az elfogyasztott éte­ lek lebontásának folyamata, amely a szervezetben emésztő­ nedvek segítségével történik. Az emésztés során keletkezett egyszerű részecskéket, a táp­ anyagokat hasznosítja a szerve­ zetünk. emésztő üregecske: egysejtű ál­ latok táplálékának emésztését végző sejtszervecske. emésztőnedvek: az elfogyasztott táplálékot a szervezet számára hasznosítható tápanyagokká bon­ tó anyagok. Emésztőnedv a száj­ üregben keletkező nyál, a gyo­ mornyálkahártya termelte gyo­ mornedv, a máj által termelt epe, a hasnyálmirigy által ter­ melt hasnyál, a vékonybélben keletkező bélnedv is. emisszió: környezetvédelmi ér­ telemben a szennyező anyagok kibocsátása. A jogszabályok­ ban meghatározott kibocsátási határértéket (emissziós normát) nem haladhatja meg az cmiszszió. emlősök: a legfejlettebb gerince­ sek, amelyek kültakarója bőr, testüket szőr fedi. Minden em­

lős tüdővel lélegzik és túlnyo­ mórészt elevenszülő. A tojás­ rakó és erszényes emlősök ki­ vételével minden emlősállatra jellemző a méhlepény megléte. A nőstények kicsinyeiket elein­ te emlőinek váladékával, tejjel táplálja. endemikus faj: bennszülött faj. Szűk elterjedési területű, csak egy bizonyos környezeti hatá­ sú élőhelyen előforduló faj. Az

óceáni szigetek nagyon gaz­ dagok endemikus fajokban, de hazánkbaniselőfordulnakbennszülött növények. Ilyen a pilisi len vagy a magyar szegfű, i l ­ letve az öldöklő aszat, amelyek a Kárpát-medencén kívül má­ sutt a világon nem fordulnak elő. énekesmadarak: a madarak osz­ tályának egyik rendje, amelybe

a ma ismert madárfajok fele tartozik. Egy részük valóban kiváló énekes (pl. a fülemüle vagy a feketerigó), de e rendbe tartoznak a varjúfélék is. A leg­ nagyobb hazai énekesmadár a holló, a legkisebb a királyka. energiaáramlás: az anyagforga­ lommal egyidejűleg lejátszódó, egyirányú folyamat. Az anyag­ forgalom mindig energiaáram­ lást is jelent, de jelentős kü­ lönbség, hogy míg az anyagok a körfolyamatban újra és újra felhasználódhatnak, a belépő energia csak egyszer haladhat át a rendszeren. enzimek: az élő sejtekben előfor­ duló (azok által termelt), azok­ ból kivonható fehérjék, amelyek kémiai reakciókat katalizálnak. Nélkülözhetetlenek például az emésztéshez. epe: sötétzöldes-sárga színű, sűrű folyadék, a máj emésztőnedve. Jelentős szerepe van a tápanyag zsírtartalmának finom cseppekké való eloszlatásában és a savas kémhatású gyomornedv semlegesítésében. epehólyag: emberekben a máj alsó felszínén elhelyezkedő, vé­ kony falú, körte alakú, a máj állományával összenőtt szerv,

amelyben az epe tárolódik. Emésztéskor az epehólyag si­ maizmai összehúzódnak, és a tárolt epét a patkóbélbe ürítik.

epekő: az epeutakban és az epehólyagban gyulladás, anyagforgalmizavarvagy egyébbetegség folyamán az epe alkotórészei­ ből kiváló szilárd képletek. Ká­ ros hatásukra epepangás, epeút- és epehólyag-gyulladás és -elhalás alakulhat ki. epifiton: lásd fán lakó növények. epilepszia: eszméletvesztéssel já­ ró, időszakosan jelentkező, az akarattól független, rohamsze­ rű, rángógörcsös állapot. Az agy különböző részeiben kiala­ kult működési zavar következ­ tében jön létre. erdei csiperke: jóízű, ehető gom­ bánk, amely ritkás erdőkben, legelőkön terem. Csak gallér­ ja van, bocskora nincs, mégis gyakran összetévesztik a gyil­ kos galócával, amely halálosan

mérgező. Az erdei csiperkét gyakran termesztik is. erdeifenyő: Európában és ÉszakÁzsiában is elterjedt, 20-30 m magasra növő, egylaki, örök­ zöld, nyitvatermő növény. Vö­ rös törzséről könnyen felis­ merhető, nálunk az Alpokal­ ján fordul elő, és kis számban a Bakonyban. Az erdeifenyő beporzását a szél segíti. A női virágok füzérszerüek, mely elfásodásával alakítja ki a nyit­ vatermők jellegzetes szervét, a tobozt. A toboz termő és med­ dő pikkelyekből épül fel. A ter­ mőpikkelyek felületén található a két magkezdemény, amelyből a megtermékenyítés után két évvel szárnyas mag keletkezik.

erdei fülesbagoly: közepes nagy­ ságú bagoly, hosszú, jól látható

tollfülekkel. Szeme narancs­ vörös. Felül sárgásbarna, alsó­ teste világos. Elsősorban rág­

csálókkal, főleg mezei poc­ kokkal táplálkozik. Télen a te­ lepülések templomkertjeinek, temctőkcrtjeinck örökzöld fáin gyülekeznek, de gyakran váro­ si parkokban is telelnek, erdei pajzsika: árnyas erdők nedves talaján élő, spórákkal szaporodó, virágtalan növény. A harasztok törzsének egyik legismertebb tagja. Föld alatti vastag szárából, a gyöktörzsből minden évben kihajtó, évelő növény. erdei pinty: erdeinkben gyakori pintyféle. A hím fejtetője, nyaka és tarkója jellegzetes kék színű, az alsótest vörösesbarnájával együtt. Éneke a tavaszi erdőkre

nagyon jellemző. Védett, egész évben megfigyelhető madár.

erdő: fák jellegzetes halmaza, amelyek együtt érzékelhető talaj- és klímahatást eredmé­ nyeznek. Az erdő életközösség is, a benne élő növények és ál­ latok egymással kapcsolatban vannak. erdős szavanna: a trópusi eső­ erdők vagy lombhullató erdők határán kialakuló szavanna. A csapadék évi mennyisége 400 és 800 milliméter. Facsoportos táj, de a legmagasabb fáinak magassága sem éri el a 40 mé­ tert. Lombkoronaszintjük nem záródik össze, így az erdő aljá­ ra viszonylag sok fény jut, ezért aljnövényzete gazdag. A facso­ portok közötti nagy térségeket 2-3 méter magasra is megnö­ vő füvek borítják. Afrikában a legjellemzőbb növényei az akáciák és a majomkenyérfák.

Ausztráliában az erdős szavan­ nát eukaliptuszok is alkotják. erdőtípusok: földünk különbö­ ző szélességi körein és eltérő tengerszint feletti magasságain különböző típusú erdőket talá­ lunk. Adott földrajzi környezet­ ben az adott éghajlatra jellemző erdőtípus alakul ki. érelmeszesedés: érrendszeri meg­ betegedés. Bizonyos erek me­ revedése, keményedése, szűkü­ lése. A károsodott területeken a vérplazmából zsírtartalmú anyagrészecskék rakódnak le. Az érfal merevedik, szűkülete­ iben vérrög tapadhat meg, ami elzáródást, trombózist is okoz­ hat. Az elpusztult szövetek he­ lyére a vérből mész rakódik le. erjedés: oxigén felhasználása nél­ küli, anaerob mikroorganizmu­ sok által végzett lebontófolyamat, más néven fermentáció. A lebontás során felszabaduló hidrogénatomok nem szervet­ len, hanem valamilyen szerves molekulához kötődnek. Az er­ jedések típusai: az élesztőgom­ bák által végzett alkoholos erje­ dés, a baktériumok tevékenysé­ gén alapuló tejsavas erjedés, a vajsavas erjedés és a rothadás. Az ecetsavas erjedés oxigén je-

lenlétében zajló folyamat. Ezen alapszik a bor megecetesedésének jelensége és a természetes ecetgyártás. erjesztőbaktérium: olyan hasz­ nos baktériumok, amelyek mű­ ködését a háztartásban és az élelmiszeriparban is felhasznál­ ják. A káposzta savanyodása is erjesztőbaktériumok hatására történik, a tejsavas erjedés pe­ dig a tejipari készítményekhez elengedhetetlen.

tett ernyő a jellemző, amikor a másodrendű ernyőágakon, a gallérkalevelek hónaljában ernyőcskét alkotó virágok talál­ hatók. Ernyősvirágzatú többek között a sárgarépa, petrezse­ lyem, zeller, erszényes állat: az emlősállatok­ nak az a csoportja, amely nem

ernyővirágzat: a virágzati tengely rövid szártagú csúcsán látszólag egy pontból, többnyire gallér­

levelek hónaljából sugarasan szétálló, egyforma hosszú kocsányú virágokból álló, több­ nyire félgömb alakú virágzat. Az ernyősvirágzatúak családjá­ ba tartozó növényekre az össze­

rendelkezik méhlepénnyel, és a fejletlenül világra jövő utód egyedfejlődése az állat testén ta­ lálható bőrredőben, az erszény­ ben folytatódik. Egykor min­ den földrészen elterjedtek vol­ tak, ma már csak Ausztráliában és Amerikában élnek erszényes állatok. Legismertebbek a ken­ guruk, az oposszumok és a ko­ alák. érzékelés: az a folyamat, mely­ nek során a szervezetet ért külső, illetve belső ingerek in­ gerületté alakulnak, a közpon­ ti idegrendszerbe jutnak és ott tudatosulnak. Az ingerek felvé-

telét az érzékszervek végzik a receptorok és segédberendezé­ seik segítségével. érzékhám: az inger felfogására és ingerületté alakítására szol­ gáló hámszövet vagy hámsejtek neve. Ilyenek a csapok és pál­ cikák a retinában, a szaglóhám az orrüregben, a belső fül szőr­ sejtjei. Az érzékhámokhoz tar­ toznak a bőr tapintó-, valamint hő- és nyomásérzékelő testecskéi, de a nyelv ízlelőbimbói is. érzékszervek: érzékelőszervek. Receptorból és segédberende­ zésekből állnak, együttesen ve­ szik fel az ingereket. Az inge­ rületet az idegek szállítják a szabályozóközpontba. A szem, orr, fül, nyelv és a bőr érzék­ szervek. eszméletvesztés: az az állapot, amelyben a személy külső in­ gerekre, megszólításra, érintés­ re nem válaszol, de a légzése megfelelő. Stabil oldalfekvés, ülő helyzet esetén a beteg fejé­ nek a térdek közé hajtása java­ solt. éti csiga: legnagyobb és legis­ mertebb csigánk, hazánkban védett állat. Fején három pár tapogató található, a legfelső nagy tapogatók gömbös végén

található az éti csiga szeme. Nagyon érzékeny szervek, érin­ tésre azonnal visszahúzódnak. A csigák erős reszelőnyelvükkel ragadják meg és morzsolják szét táplálékukat, a friss növé­ nyeket, hajtásokat. Az éti csigát több országban csemegeként fo­ gyasztják.

étkezési paprika: nyersen és tar­ tósítva is fogyasztható, vitami­ nokban gazdag.

etológia: viselkedéstan. Az állatok természetes és mesterséges kör­ nyezetben megnyilvánuló ma­ gatartásával, viselkedésével foglalkozó biológiai tudomány­ ág. Az etológia kutatóinak célja a magatartás tárgyszerű leírása, az egyes megnyilvánulások kö­ zötti ok-okozati kapcsolatok fel­ tárása és ezek alapján törvény­ szerűségek megfogalmazása. eukaliptusz: Ausztráliában ős­ honos fa. 100 méter magasra is megnő, törzsének átmérője 10 méter is lehet. Levelei élükkel fordulnak a napfény felé, ezért csökken a párolgás, és a fának nincs árnyéka sem. Levelei bőrneműek, illóolajat tartalmaz­ nak. eukarióta sejt: citoplazmából és sejtmagból álló sejtek neve. A baktériumok és kékmoszatok kivételével valamennyi élőlény szervezete eukarióta sejtekből áll, és eukarióta szervezeteknek is nevezik őket. Az eukarióta sejtekben a sejt építő- és lebontófolyamatai elkülönült, de egy­ mással szoros kapcsolatban álló sejtszervecskékben zajlanak. eutrofizáció: tápanyagoknak, kü­ lönösen nitrogén- és foszforve­ gyületeknek a vízben való fel-

dúsulása. Az eutrofizáció követ­ keztében az algák és magasabb rendű növényi életformák nö­ vekedése felgyorsul, ami nem­ kívánatos zavart eredményez a vízben lévő szervezetek egyen­ súlyi helyzetében, valamint a víz minőségében. évelő növény: fás vagy lágy szá­ rú növény, amelynek föld feletti szára minden évben, termésérés után elhal, és csak földbeli szá­ ra vagy gyökere telel ki és hajt ki újra. Azaz mindig van föld­ beli szára vagy gyökere. évgyűrű: fás szárakban egy év alatt létrejött faelemek összes­ sége. A fatörzs keresztmetsze­ tén jól megfigyelhető évgyűrűk száma egyenlő a fa életkorával.

E-vitamin: az életképes hím­ ivarsejtek termelődéséhez és a terhesség kihordásához szük­ séges, zsírban oldódó vitamin. Hiánya vérszegénységet, med-

dőséget, izomsorvadást okoz. E-vitaminban gazdagok a nö­ vényi olajok, zöld növények, gabonamagvak, de főleg a csíráztatott magvakból nyert ola­ jok. evolúció: fejlődés. Az élet válto­ zása, amely során az élettelen

környezethez alkalmazkodik, és saját belső rendszere és mű­ ködése is folyamatosan átala­ kul. Lényegében az élő szer­ vezet változatosságának, vala­ mint a fokozódó alkalmazko­ dási képességének kialakulása. Térben és időben egyenlőtlen, folytonos, visszafordíthatatlan folyamat, amelyben a változó környezeti hatásokhoz alkal­ mazkodni nem tudó, egyszerű szervezetekből alkalmazkodás­ ra képes szervezetek jönnek létre.

F fácán: leggyakoribb apróvadunk. Hosszú farkú madár, amelyet Ázsiából telepítettek be hazánk­ ba. A fácánkakas színpompás tollazatú, a tyúkot földbarna rej­ tőszíne a kotláskor segíti. Gyom­ magvakat és káros rovarokat is bőséggel fogyaszt.

faggyúmirigy: a bőrben található mirigyek egyik típusa. A fagygyúmirigyek a szőrtüszőkhöz kapcsolódnak. Váladéka zsí­ rozza be a bőrt és a szőrt. A faggyúréteg megvédi a bőrfel­ színt a túlzott átnedvesedéstől, gátolja a bőr kiszáradását, óvja a külső hatásoktól.

fagytűrés: az élő szervezeteknek az a képessége, hogy a külön­ böző hideghatásokat károsodás nélkül képesek elviselni. faj: a rendszerezés alapegysége. Egy fajba azok az élőlények tar­ toznak, amelyek minden lé­ nyeges tulajdonságukban meg­ egyeznek, egymással szapo­ rodni képesek és utóduk is sza­ porodóképes. fájdalom: erős külső ingerek ha­ tására létrejövő vagy megbe­ tegedett szervekből kiinduló kóros ingerek által okozott kín­ zó érzés, amely az egyedek szenvedését okozza. A bőrben és a szervek falában található fájdalomérző idegvégződések alakítják az ingert ingerületté. Az ingerület érzőidegsejtjeinek rostjain, valamint a gerincvelő felszálló pályáin az agyvelőbe jut, ami tulajdonképpen a fáj-

dalomérzet központja. Szinte minden fájdalom rendellenes és betegségre utal, ezért a szerve­ zet fontos jelzésének is tekint­ hető. fajdok: a tyúkalakúak rendjébe, a fajdfélék családjába tartozó, tyúk nagyságú, tömzsi testű ma­ darak. fajta: háziállatok, illetve kultúr­ növények fajon belüli elemi gazdasági és rendszertani egy­ sége. A fajta az adott faj egye­ deinek azon összessége, amely bizonyos alaktani és élettani tulajdonságokban egyértelmű­ en eltérnek más fajtáktól. Az élettani tulajdonságok gazda­ sági szempontból is igen fon­ tosak, ezek szorosan kapcso­ lódnak az agrotechnikai igé­ nyekhez, az ellenállósághoz, az érési időhöz, a tárolhatósághoz, a termékenyüléshez. A fajta valamennyi egyedére jellemző jelleg a fajtabélyeg, ezek rend­ szere adja a fajtajelleget. fák: olyan fás szárú növények, amelyeknek a hajtása törzsből és koronából áll. A fák egy ré­ sze lombhullató, azaz kedve­ zőtlen időjárású (száraz vagy fagyos) évszak előtt elveszítik a leveleiket, más részük (a nyit­

vatermő fajok nagy része és a trópusi fák többsége) örökzöld, fakúszók: barnás felsőtestű, vé­ kony, ívelt csőrű, apró termetű madarak, amelyek a fák törzsén csavarvonalban fölfelé kúszva keresik táplálékukat. A hazánk­ ban élő két fakuszfaj egymás­ hoz nagyon hasonló, mindkettő védett, állandó madár.

falósejt: a fehérvérsejtek egyik fajtája. Allábakkal mozog, át­ jut az erek falán, és a közelébe kerülő baktériumokat bekebe­ lezi. A faló sejtek sok kórokozót pusztítanak el.

fán lakó növények: olyan növé­ nyek, amelyek a fák törzsén, ágain és a lombkoronában te­ lepszenek meg, és nem a föld­ ben gyökereznek. Az életük fenntartásához szükséges vizet közvetlenül a csapadékból és a levegő páratartalmából szer­ zik meg. Idegen kifejezéssel epifiton növényeknek is neve­ zik őket. farész: vizet és ásványi sókat szállító szövet a hajtásos nö­ vényekben. Elsődleges típusai a lágy szárú (egyszikű, illet­ ve nem vastagodó kétszikű) növényekben alakulnak k i . A fás szárú növényekben másod­ lagos farésznek nevezzük a kambiumból kialakuló (való­ di) fatestet. Elemei: a víz­ szállító sejtek, a vízszállító csövek, a tápanyagok raktáro­ zásában és szállításában részt vevő parenchimasejtek, vala­ mint az elhalt, fásodott falú, szilárdító sejtek, a farostok. A farész idegen elnevezése: x i lém. farkas: Európában több helyütt élő, hazánkban már csak alka­ lomszerűen előforduló ragado­ zó, amely az összes kutyafajta őse. Fokozottan védett.

farkasvakság: az A-vitamin hi­ ányának következtében kiala­ kuló betegség. Egyik tünete az, hogy a farkasvakságban szenve­ dő félhomályban alig vagy egy­ általán nem lát. Nevezik szür­ kületi vakságnak is. farkatlan kétéltűek: azoknak a kétéltűfajoknak a közös elneve­ zése, amelyeknek kifejlett egye­ dei nem rendelkeznek farokkal. Jellemző farkatlan kétéltűek a békák. A hátsó végtagjaik jóval erősebbek, nem folytatnak kü­ lönleges nászjátékot, és külső megtermékenyítésűek. farkos kétéltűek: a kétéltűek osz­ tályának egyik csoportja. Azok

a kétéltűek sorolhatók közéjük, amelyek kifejlett egyedei is jól látható farokkal rendelkeznek. A farkos kétéltűekre jellemző, hogy végtagjaik hasonlóak, sza-

porodásuk előtt pedig jellegze­ tes nászjátékot folytatnak. Bel­ ső megtermékenyítésűek, azaz a nőstények kloákájukkal fel­ szippantják a hímekből kibo­ csátott ivarsejteket. Hazánkban a gőték és a foltos szalamand­ ra tartozik a farkos kétéltűek közé. faroktollak: repüléshez alkal­ mazkodott fedőtollak, amelyek a madarak repülés közbeni kor­ mányzását segítik, de egyes fa­ joknál a párválasztásban is sze­ repetjátszanak. fás szárú növények: olyan nö­ vények, amelyek föld feletti ré­ szei elfásodnak, folyamatosan növekednek, és télen nem pusz­ tulnak el. Fás szárú növények a fák és a cserjék. fás társulások: olyan növénytár­ sulások, amelyekben a legma­ gasabb szint a fák lombkorona­ szintje. fátlan társulások: olyan növény­ társulások, amelyek legmaga­ sabb szintje a gyepszint, és nö­ vényei mind lágyszárúak. Gya­ korlatilag a gyeptársulások tartoznak a fátlan társulások közé. fauna: egy adott területen élő ál­ latok, vagy egy nagyobb állat­

rendszertani csoport fajainak az összessége. Megkülönböz­ tethető a fauna területe szerint, pl. egy rét, egy erdő, esetleg egy nagyobb táj, kontinens fauná­ ja. Rendszertani csoportosítás alapján beszélhetünk pl. rovar-, bogár-, emlős- vagy madárfau­ náról. fedőszárny: a bogarak első pár ke­ mény, kitinben gazdag szárnya, amelynek mintázata és alak­ ja az egyes bogárfajoknál elté­ rő, így felismerésüket segíti. fedőtoll: festékanyagot tartalma­ zó, a tollazat legnagyobb részét kitevő toll, amely a madártest körvonalát és színét meghatá­ rozza. fehér gólya: hazánkban az egyik legismertebb, ma már legin­ kább csak falvakban költő ma­ dár, amely fekete-fehér színé­ vel, hosszú, piros csőrével és lábával mással összetéveszthe­ tetlen faj. Táplálékát főleg poc­ kok, békák, kígyók adják. Bár nem vízimadár, legszívesebben ott telepszik meg, ahol nedves rétet vagy vízpartot talál a kö­ zelben. Hatalmas fészkét ma már főleg villanyoszlopokra építi, a háztetőre, kéményre rakott gólyafészek ritkább. Fo-

kozottan védett, vonuló ma­ dár. fehér tündérrózsa: álló- vagy lassan folyó vizek iszapos fe­ nekén gyökerező hínár. Nagy levelei a víz felszínén úsznak. Virágnak hófehér szirmai meszsziről is feltűnőek. fehérállomány: az idegrendszer központi szerveiben található idegrostok tömege. A gerinc­ velőben kívül, a kisagyban és a nagyagyban a szürkeállo­ mányon belül helyezkedik el a fehérállomány. Az agytörzs­ ben a fehér- és szürkeállo­ mány nem határolódik el egy­ mástól. fehérje: minden élő szervezetre jellemző, bonyolult szerkezetű, nitrogéntartalmú szerves anya­ gok. Az élőlények felépítéséhez és az egyes életfolyamatokhoz is nélkülözhetetlenek a fehér­ jék. fehérrépa: lásd petrezselyem. fehérvérsejt: a vérnek a belső védekezésben részt vevő, sejt­ magvakkal rendelkező sejtjei, amelyek nem tartalmaznak hemoglobint. Amőbaszerű moz­ gásra képesek, a vérből a haj­ szálerek falán ki tudnak jutni a környező szövetekbe. 1 köb­

milliméter vérben átlagosan 7 ezer fehérvérsejt található.

fehérvérűség (leukémia): igen súlyos betegség. Lényege, hogy a vérben kórosan elszaporod­ nak a fehérvérsejtek. Tulajdon­ képpen a vér rákja. fejes káposzta: lásd káposzta. fejlábúak: a puhatestűek törzsé­ nek legfejlettebb osztálya. Ne­ vüket a szájnyílás körül elhe­ lyezkedő karokról kapták. A tíz- és nyolckarú fejlábúak kar­ jaikon végig tapadókorongokat viselnek. Meszes váza csak kevés fajnak van, sokuknál elcsökevényesedett maradványa a test belsejében foglal helyett a polipoknál teljesen el is tűnt. Idegrendszerük, érzékszerveik fejlettek, szemük bonyolultsága eléri a gerinceseknél kialakult szem fejlettségét. Gyors színvál­ toztatásra képesek. Valamennyi fejlábú ragadozó, halakkal, rá­ kokkal, csigákkal, kagylókkal

táplálkozik, állkapcsukkal fel tudják törni a kemény, meszes héjú zsákmány páncélját is. Kü­ lönleges szervük a végbélbe nyíló tintazacskó, melynek sö­ tét színű váladékát menekülés­ kor bocsátják ki. A legnagyobb méretű gerinctelen állatok is fejlábúak. A mélytengeri óriás­ kalmárok hossza elérheti a 22 métert.

fejlődés: olyan életjelcnség, amely minőségi változások sorozatá­ ból áll. A fejlődés során új sej­ tek, szövetek, szervek vagy működések jelennek meg. fejtor: a rákok és pókok testén a fej és néhány torgyűrü összeol­ vadásából keletkezett testrész­ let. fekete harkály: legnagyobb hazai harkályunk, amely piros sap­ kájáról és fekete tolláról ismer­ hető fel. Védett, állandó ma­ dár.

feketefenyő: a legközönsége­ sebb, leggyakoribb fenyő ha­ zánkban. Törzse egyenes, kér­ ge egyszínű barnásszürke, hoszszabb, nagyobb tüleveleivel el­ különíthető az erdeifenyőtől. Nem őshonos, de sok helyre betelepítették. Különösen a Bu­ dai-hegység, a Balaton-felvidék környékén és az alföldi homok­ vidékeken gyakori. Szárazság­ tűrő faj, a gyenge termőhelye­ ken is megél. Sok helyen (pl. a kiskunsági homokpusztákon) természetvédelmi szempontból nem kívánatos a jelenléte.

felfújt bogyótermés: a paprika termése. Húsos falú, de belül üreges termés. Külső termésfa­ la bőrnemű, fényes. A középső termésfal húsos, a belső termés­ fal pedig vékony, hártyaszerű. A belső termésfalon mirigyes duzzanatok által fejlesztett gáz

alakítja ki az üreget, így alakul a paprika termése a növekedés során felfújttá. félkörös ívjárat: a belső fülben a tömlőcskével és zsákocskával együtt az egyensúly-ér­ zékelés szerve. A három fél­ körös ívjárat mindegyike me­ rőleges a másik kettőre, s a járatok találkozásában szőrös érzékelősejtek (receptorok) ta­ lálhatók. A fej mozgásállapo­ tának megváltozására az ívjáratokban lévő folyadék a tehe­ tetlenség miatt elmozdul, és ez ingerli a receptorsejteket.

fellevél: a növényi hajtáson a lomblevelek szintje fölött el­ helyezkedő, többnyire zöld vé­ dőlevél neve. Fellevelek a ka­ lászosok pelyvalevelei, a kupacsosok makktermését védő kupacslevelek vagy a fészkesek fészekpikkelyei, de gyakorlati­ lag a virágot alkotó levelek is fellevélnek tekinthetők. felnőttkor: az ifjúkor és az öreg­ kor közötti szakasz, ami az egyik leghosszabb időtartamú.

Ebben a korban éri el az ember testi és szellemi teljesítőképes­ sége legjavát. A testi és szervi fejlődés befejeződik. felszívódás: a megemésztett vagy kis molekulanagyságú tápanya­ gok vérbe, illetve nyirokba ju­ tása. Az emberi emésztőrend­ szerben a felszívódás legfőbb helye a vékonybél. feltételes reflex: a magasabbrendü állatok és az ember szerzett (nem öröklött) képessége, amelylyel élettanilag közömbös in­ gerre is képes visszahatni. Lé­ nyegében a tanulás egy fajtája, az a folyamat, amikor két inger, két agyvelői működés társítása játszódik le. (Pl. a citrom látvá­ nya az agykéreg látó- és ízérző központja közötti kapcsolatot alakít ki - de csak azokban, akik korábban már többször láttak és kóstoltak is citro­ mot.) feltétlen reflex: öröklött visel­ kedési elem, egyetlen, viszony­ lag egyszerű ingerre (vagy az ingerek csoportjára) szabá­ lyosan és tipikusan bekövet­ kező válaszreakció. Fennma­ radásához nincs szükség gya­ korlásra, erőssége az ismét­ lődés függvényében alig vál-

tozik. A legismertebb példája az emberek térdreflexe és pu­ pillareflexe.

fenotípus: az egyeden megfi­ gyelhető, felépítésében és mű­ ködésében egyaránt megnyil­ vánuló tulajdonságok összessé­ ge. A fenotípust a genotípus és a környezet hatása együttesen alakítja ki. fenyér: Óceáni területeken a ki­ irtott erdők helyén kialakult másodlagos növényzet, amely főleg törpecserjékből (hangafé­ lékből, csarabokból) áll. fénykedvelő: olyan élőlények tu­ lajdonsága, amelyek megfelelő életműködésükhöz igénylik a sok napfényt. Nyílt területeken: tengerek felső rétegében, réte­ ken, szavannákon fordul elő a legtöbb fénykedvelő élőlény. fénymikroszkóp: fénnyel mű­ ködő optikai eszköz, mely al­ kalmas szabad szemmel nem látható, mikroszkopikus mére­ tű tárgyak és élőlények vizsgá­ latára.

fenyőerdő: magasabb szélességi körökön, hűvösebb éghajlaton és a hegységek magasabb ré­ szein kialakuló, aljnövényzet­ ben szegény tűlevelű erdő. fenyőpinty: hazánkban általában a téli időszakban megjelenő pintyféle, jellegzetes narancs­ sárga mellel és szürkés színű fejjel. Madáretetőre is jár, vé­ dett. féregmozgás: a férgekre jellemző mozgásszerv, a bőrizomtömlő segítségével megvalósuló moz­ gásfajta. A bőrizomtömlőben található körkörös és hosszanti simaizomrétegek hatására ala­ kul ki a megnyúlással és össze­ húzódással jelentkező mozgás, amely hullámszerűen halad vé­ gig az állat testén. féregnyúlvány: a vakbél nyirok­ szervének neve. 6-8 centiméter

hosszú és kb. 8 milliméter vas­ tag, csökevényes szerv, amely­ ben nyiroktüszők összefüggő rétege helyezkedik el. A féreg­ nyúlvány gyulladásos megbe­ tegedését nevezik tévesen vak­ bélgyulladásnak. feromonok: a természetben elő­ forduló kémiai vegyületek, ame­ lyeket a szervezet termel, és amelyek a levegő útján terjedve a másik egyed viselkedését je­ lentősen befolyásolják. A lep­ kék feromonjaik segítségével több tíz kilométerről is felis­ merik, hol tartózkodnak fajtár­ saik. A magasabb rendű állatok esetében a feromonok főleg szexhormonokat és azok anyag­ cseretermékeit jelentik, amelyet a test bőrmirigyei termelnek, vagy a vérből a bőrön át kijut­ va a levegő útján terjednek. A feromonoknak fontos szerepük van az élővilágban, lényegében a kémiai kommunikáció alapját jelentik. A feromonok segítik az állatokat a területük megjelölé­ sében, a társak felismerésében, és jelzik a nemi érdeklődést is. fertő: a tavak pusztulásának első szakasza, amelynek során a nyílt víztükör kezd feltöltőd­ ni, és helyette nádas és más

növényzettel borított területek válnak gyakorivá, fertőzés: az a jelenség, amikor a kórokozók bekerülnek a szerve­ zetbe. Ha a szervezet nem képes védekezni a gyorsan szaporodó kórokozók ellen, akkor a fer­ tőzésnek betegség a következ­ ménye. A fertőzés forrása le­ het mosatlan gyümölcs, fertő­ zött étel vagy betegek által meg­ fogott tárgy, de gyakran a kór­ okozók cseppfertőzéssel terjed­ nek. fertőző betegségek: minden olyan betegség, amelyet fertőzés, va­ gyis átvihető kórokozó idéz elő. Egyes fertőző betegségek­ nek jellegzetes lappangási ide­ jük van. Vannak olyan fertőző kórok, amelyek hatására a raj­ ta átesett szervezet egy életre szóló védettséget szerez, amely megakadályozza az újabb fertő­ zést. fészekhagyó: azok a madarak, amelyek fiókáira a kikelés után finom pehelytollakból álló tollazat jellemző, és amelyek rög­ tön képesek anyjukat követni, önállóan táplálkozni, pl. a házi­ tyúk fiókái. fészeklakó: azok a madarak, amelyek fiókái csupaszon, ma-

gatehetetlenül jönnek a világra, úgy, hogy önálló táplálkozásra képtelenek. Egy ideig a fészek­ ben maradnak, szüleik gondos­ kodását igénylik. Fészeklakók az énekesmadarak és a galam­ bok is. fészekvirágzat: jellegzetes v i ­ rágzattípus. A megvastagodott virágzati tengely fészek, tányér vagy kúp alakú, benne sürün állnak a kis virágok. Peremén színes sugárvirágok vannak. A fészekvirágzatot kívülről pik­ kelyszerű murvalevelekből álló fészekör veszi körül. fészkesek: a kétszikűek osztá­ lyába tartozó, többnyire lágy szárú növények. Legismertebb fészkes virágzatú növények: a napraforgó, orvosi székfű és a pongyolapitypang. ficam: az a baleset, aminek kö­ vetkezményeként az ízület el­ mozdul a helyéről, majd kóros helyzetben marad. Orvosi vizs­ gálatnak kell eldönteni, hogy valóban ficamról vagy ficamo­ dott törésről van szó. flóra: egy adott területen egy adott időpontban meglevő növé­ nyi populációk összessége. Be­ szélhetünk például hazánk te­

rületének mai vagy jégkorszak előtti flórájáról, fog: a csontváz része, a táplálék megragadásának és az emlősök emésztésének szerve. Az emlő­ sök rendelkeznek csak gyöke­ res foggal, amelyek nemcsak a táplálék megragadásában, ha­ nem a táplálék felaprításában és megrágásában is szerepet játszanak. Az emberek foga az állkapocscsont és az állcsont fogmedrében helyezkednek el. A fog koronája kilátszik az ínyből, a gyökere a fogmeder­ be ékelődik. A koronát kemény zománcréteg, a gyökeret kevés­ bé ellenálló cementréteg borít­ ja. A fogak alapállománya kü­ lönleges csontszövet, amely a fogüregből táplálkozik. A fog­ üregbe foggyökéren keresztül erek és idegek hatolnak.

fogamzásgátlás: az az eljárás, amely közösülés esetén meg­ akadályozza a pete m e g t e m é kenyülését, azaz a nő teherbe esését. Sokféle fogamzásgátló eljárás létezik, mindegyik ese­ tében követelmény, hogy ne le­ gyen ártalmas az egészségre, és ha a fogamzás mégis bekö­ vetkezik, akkor se károsítsa a magzatot.

fogápolás: az egészséges, ép fo­ gakmegőrzésénekmódja. A reg­ geli és esti alapos fogmosás, a cukortartalmú ételek túlzott fo­ gyasztásának kerülése is része a fogápolásnak.

fogazat: a fogak összességének megnevezése. A fogazat öszszefüggésben van a táplálkozás módjával. A rovarevőknek apró, tűhegyes fogaik vannak, a min­ denevőknek gumós zápfogaik mellett metszőfoguk, szemfo­ guk és előzápfoguk is. A szin­ tén gumós zápfogú rágcsá­ lóknak állandó növekedésű metszőfoga van. A ragadozók szemfoga erőteljes tépőfoggá alakult, zápfoguk tarajos. A nö­ vényevők redős zápfoggal ren­ delkeznek. fogóálarc: a szitakötők lárvájá­ nak zsákmányszerzését szolgá­ ló, az alsó ajkukból kialakult szerv. Ha a lárva megpillantja zsákmányát, kipattintja fogó­ készülékét, és erős kampóival megragadja a prédát. A külön­ böző szitakötőlárvák az álar­ cukról megkülönböztethetők. fogóláb: némely rovarok, vala­ mint a ragadozó madarak lá­ bának hasonló elnevezése. A táplálék (zsákmányállat) meg­ ragadását teszi lehetővé. fogszuvasodás: egyike a világon a legelterjedtebb betegségek­ nek. A fogszuvasodás során a fogzománc fokozatosan elveszti ásványi anyagait, majd elvéko-

nyodik és áttörik. Megelőzhető a helyes és rendszeres fogápo­ lással. fogyasztó szervezet: mindazon szervezetek, amelyek a terme­ lő szervezetek elfogyasztásával építik be szervezetükbe a szük­ séges tápanyagokat. A táplálék­ láncban betöltött helyük szerint megkülönböztetünk elsődleges, másodlagos és harmadlagos fo­ gyasztókat. fogyókúra: a testsúly csökkenté­ sére, a kóros zsírlerakódás meg­ szüntetésére alkalmazott mód­ szerek összefoglaló neve. Csak orvosi ellenőrzés mellett cél­ szerű végezni, mert helytelen alkalmazása maradandó ká­ rosodást okozhat a szervezet­ ben. fókák: hideg sarki vizekben élő emlősök. Testükorsó alakú, sző­ rük rövid, sima, a bőrük alatti vastag zsírréteg védi őket a hi­ degtől. Fülkagylójuk gyakran hiányzik, gömbölyű fejükön az orr- és fülnyílásuk lezárható. Rövid végtagjaik vannak, uj­ jaik közt úszóhártyákkal. Ra­ gadozók, főleg halakkal táplál­ koznak. fokhagyma: csípős, párolgó ola­ jától jellegzetes ízű és szagú,

Dél- és Kelet-Európából szár­ mazó fűszernövény, amely az egész világon elterjedt. Gyógy­ növényként is ismert: baktéri­ umölő, vérnyomáscsökkentő ha­ tású. foltos szalamandra: hazai hegy­ ségeink többségében előfordu­ ló, öreg lomberdőket, nyirko­ sabb, sötétebb helyeket, tiszta vizű patakokat kedvelő kétéltű. Átlagosan 20 cm hosszú, háta és oldala fényes fekete színű, amelyet sárga foltok borítanak. Feltűnő mintázata mirigyeinek mérgező váladékára hívja fel a figyelmet. Éjszaka aktív, de bo­ rús, esős időben napközben is találkozhatunk vele. Táplálékát rovarok, meztelen csigák, lár­ vák, giliszták alkotják.

folyami rák: a tízlábú rákok közé tartozó faj. Teste két testtájra, fejtorra és potrohra tagolódik. Kültakarója a sok meszet tar­ talmazó, kemény kitinpáncél. Jellegzetes az állat ollókká mó-

dosult első pár járólába. M i n ­ denevő, kopoltyúkkal lélegző, petékkel szaporodó állat. fonalas zöldmoszatok: telepes felépítésű növények, amelyek meleg állóvizek felszíni réte­ gében alkotnak zöld, nyálkás fonaltömeget. Köznapi elneve­ zésük: békanyál. foszfor körforgása: a környezet­ ben élőlények és élettelen kör­ nyezeti tényezők között zajló anyagforgalom egyik típusa. Az oldódó foszfátokat a növények képesek felvenni, azállatokrészben a növényi táplálékkal, rész­ ben közvetve, a növényevő ál­ latok elfogyasztásával jutnak foszforhoz. Az elpusztult élő­ lények szerves anyagainak bomlásával, baktériumok köz­ reműködésével, a foszfor ismét hasznos, a növények számára felvehető alakban kerül a talaj­ ba, onnan ismét a növényekbe. A vizekben szennyezések hatá­ sára felhalmozódó foszforszár­ mazékok a növényzet túlzott szaporodásához vezetnek, és a vízminőség romlását eredmé­ nyezik. fosszilizáció: az ősmaradványok megkövesedési folyamata. A belső és külső vázzal rendelkező

állatok és a fás szárú növények többnyire jól fosszilizálódtak, a szilárd vázzal nem rendelkező élőlényekről azonban legfeljebb lenyomat maradt fenn. fotoszintézis: a termelő szerve­ zeteknek, azaz a zöld növé­ nyeknek az a képessége, hogy szén-dioxidból és vízből, a Nap fényenergiájának felhasználá­ sával szerves anyagokat és oxi­ gént állítanak elő. A fotoszinté­ zis az élet szempontjából nél­ külözhetetlen folyamat.

főgyökérzet: a gyökérzet leghoszszabb, hengeres, fokozatosan vékonyodó, a talajba egyre mé­ lyebbre hatoló része a főgyökér. A hozzá kapcsolódó oldalgyö­ kerekkel együtt az ilyen gyö­ kérzet neve főgyökérzet. főhörgő: a légcső folytatásaként a tüdő jobb és bal felébe vezető páros porcok. A főhörgők újra meg újra elágaznak, és hor­ gőcskák lesznek belőlük.

földigiliszta: a gyűrűsférgek tör­ zsébe tartozó élőlények. Jól lát­ hatóan gyűrűzött, hengeres tes­ tű állatok. Bőrizomtömlőkkel mozognak, nedves bőrükön át lélegeznek. A talajban lévő nö­ vényi részekkel táplálkozva trá­ gyát állítanak elő. Ürülékükkel és föld alatti járataikkal a talaj minőségét javítják.

földimogyoró: termését a föld alatt fejlesztő pillangós virágú növény, a világ második legel­ terjedtebb olajnövénye. A leg­ nagyobb területen Kínában, In­ diában és az Amerikai Egyesült Államokban termelik. Magja sok olajat tartalmaz, de magas a fehérjetartalma is. A magból préselt olaj egyenértékű az olí­ vaolajjal, fontos étkezési alap­ anyag. Préspogácsája és lomb­ ja kiváló állati takarmány. Ná­ lunk leginkább pirítva, cseme­ geként fogyasztják a földimo­ gyoró magvait. földrajzi elszigetelődés: a fajke­ letkezési folyamat része. Az a jelenség, amikor egy faj eredeti­

leg egymással szaporodóképes populációi között olyan föld­ rajzi akadály keletkezik, ami a populációkat elszigeteli egy­ mástól, és megakadályozza az eltérő populációba tartozó egye­ dek szaporodását. Ha a populá­ ciók eltérő környezeti feltételek közé kerülnek, önálló evolúciós utat járnak be, és a természetes szelekció révén végül az egykor azonos populációhoz tartozó, de különböző helyekre került egyedek már nem lesznek ké­ pesek egymással termékeny utódot létrehozni. fruktóz: gyümölcscukor. A gyü­ mölcsökben és a mézben előfor­ duló természetes cukor. Gyak­ ran használják élelmiszerek tar­ tósítására, vagy alkalmazzák intravénás tápláláshoz is. fulladás, fuldoklás: leggyakrab­ ban félrenyelés miatt bekövet­ kező baleset. Futkározás, test­ mozgás, beszéd közbeni evés­ kor könnyen elzáródhat a le­ vegő útja, ami akár fulladást is okozhat. fullánk: a dolgozó méhek tojócsö­ véből kialakult védekező fegy­ vere, amelyhez méregmirigy kapcsolódik. A fullánk szúrá­ sa arra érzékeny emberekben

súlyos allergiás rohamot okoz­ hat. Kalciumtablettával vagy kalciuminjekcióval megakadá­ lyozható a komolyabb tünetek kialakulása. futóhomok: a szél hatására moz­ gásba jövő, meg nem kötött homok. A futóhomokos terüle­ teken nehéz feladat a növény­ termesztés, mert a mozgó talaj­ ban a növények gyökerei nem tudnak megkapaszkodni. Fásí­ tással és szőlőültetvényekkel a futóhomok megköthető. futómadarak: olyan madarak kö­ zös elnevezése, amelyek mell­ csontja lapos, nem tarajos. A futómadarak röpképtelenek, helyváltoztatásuk járással tör­ ténik. Többségük (struccok, kazuárok, emuk, nanduk) nagy testű, izmos lábú madár, gyors futásra képes állat. A futómada­ rakhoz tartozik a jóval kisebb, mindössze tyúk nagyságú, ÚjZélandon élő kivi is. A szintén röpképtelen pingvineket azon­ ban (testfelépítésük miatt) nem sorolják a futómadarak közé. függőcinege: kis testű, vizek mel­ lett előforduló énekesmadár. Nevével ellentétben nincs köz­ vetlen rokonságban a cinegék­ kel. Általában fűzfák ágvilláiba

szövi lelógó zacskóra emlékez­ tető fészkét, amelynek a tetején csőszerű bejárata van. Táplálé­ kát ízeltlábúak, valamint időn­ ként a nád és gyékény magvai képezik. Állandó, védett ma­ dár.

fül: páros hallószerv. Az emberi fül a 16 Hz és 20 000 Hz közöt­ ti hangrezgésszámra érzékeny. fülemüle: kb. veréb nagyságú, barnás színű, rozsdavörös far­

kú, erdőkben, parkokban költő énekesmadár. A hímek rendkí­ vül változatosan és szépen ké­ pesek énekelni. Vonuló, ápri-

listól szeptemberig fordul elő hazánkban. Védett. fürge gyík: gyors mozgású, vál­ tozó testhőmérsékletű, zöldes­ barna színű hüllő, amely leg­ gyakrabban napsütötte gyepe­ ken fordul elő. Rovarokkal táp­ lálkozik. fürj: a tyúkalakúak rendjébe tar­ tozó, a fácánfélékkel rokon ma­ dár. A hím nyaka és begye rozsdabarna, fehér foltokkal, háta vörhenyesbarna, finom fekete mintázattal, alsóteste fehéressárga. Kis testű madár, táplálékát rovarok, magvak, bogyók és zsenge hajtások al­ kotják. Vonuló. fürtös virágzat: olyan, a virágzati tengelynél általában rövidebb elágazású virágzat, amelynek kocsányos virágai kívülről be­ felé váltakozó sorrendben nyíl­ nak. Az egyszerű fürtös virág­ zatba sok különböző virágzat tartozik: ilyen pl. az ernyővi­ rágzat, a sátorvirágzat, a fejecs­ kevirágzat, a füzérvirágzat, a barkavirágzat, a torzsavirágzat vagy a fészekvirágzat is. füstifecske: emberi lakóhelyhez kötődő énekesmadár, amely ké­ kesfekete tollazatáról, vöröses torokfoltjáról és villás farkáról

könnyen felismerhető. A füsti­ fecske fészeklakó, rengeteg re­ pülő rovart (legyet, szúnyogot) elpusztító, védett madarunk.

füstköd: más néven szmog. Kör­ nyezetszennyezés hatására k i ­ alakuló állapot. Főleg nagyvá­ rosokra jellemző, hogy a leve­ gőjükben felgyűlő szennyező anyagok (füst, por, korom) nem képesek kiürülni, és átlátszat­ lan, fojtó, füstszerű ködként akár napokig is megmaradhat­ nak. A füstköd légúti megbete­ gedések sorozatát eredményez­ heti. fűszernövény: ételek ízesítésére, aromáik gazdagítására használt növények. fűszerpaprika: a paprika nem magyar származású növény, a megszárított, majd porrá tört paprika azonban hazai „talál­ mány". A fűszerpaprika piros színű, megszárítva, megőrölve

sokáig eláll, hosszú ideig fel­ használható az ételek fűszere­ zésére.

füvek: egyszikű, vékony levelű, általában tömegesen előforduló növények, amelyek a pázsit­ fűfélék közé tartoznak. Gyö­ kérzetük bojtos. Egyes fűfajok föld alatti szára, a tarack, táp­ anyagot is raktároz, terjeszti is a növényt. A rügyecskéből szalmaszár nő ki, amelyet büty­ kök tagolnak ízekre. A füvek virágzata kalász vagy buga. A füvek alkotják a különböző fü­ ves élőhelyek növénytakaróját. füves puszták: a szárazföldek bel­ sejében a mérsékelt égövön ki­ alakuló, pázsitfűfélék uralta ter­ mészetes növénytakaró. Akár­ csak a szavannák esetében, csa­ padékmennyiségtől függően a gyepes területeknek is külön­

böző átmenetei alakulnak ki az erdőspusztáktól a rövid füvű pusztákig. A füves pusztákra jellemző a nagy éves hőingado­ zás, a forró nyár és a hideg tél. A csapadék kevés, évente mind­ össze 300-500 mm. A nagy k i ­ terjedésű pusztaságokat ÉszakAmerikában prérinek, DélAmerikában pampának, Eurá­ zsiában sztyeppnek nevezik, füves szavanna: szárazabb te­ rületeken kialakuló szavanna­ típus. Nagy, összefüggő füves térségek jellemzik, amelyeket csak ritkán szakít meg egy-egy kisebb facsoport vagy magá­ nyosan álló fa. A csapadék évi mennyisége 250 és 400 milli­ méter. füzérvirágzat: olyan egyszerű fürtös virágzat, amelyen a v i rágzati tengelyen ülő virágok jellemzőek. Füzérvirágzata van pl. az útifüféléknek. fűzfa: folyópartok, árterek, tó­ partok jellemző fája. Sok vizet és fényt igénylő növény. füzikék: kis testű, rovarevő éne­ kesmadarak, hazánkban erdei fajok tartoznak közéjük. Leg­ ismertebb fajuk a csilpcsalpfüzike.

G gabonafélék: a pázsitfüvek csa­ ládjába tartozó egyszikű, lisztes magot termő növények, ame­ lyek szemtermése fontos szere­ petjátszik a világélelmezésben. Gabonaféle a búza, árpa, rozs, rizs, köles és a kukorica. Takar­ mánynövényeknek is gyakran használják a gabonaféléket.

lyek mind a pázsitfűfélék csa­ ládjába tartozó egyszikűek. Szemtermésük az egyik leg­ fontosabb emberi táplálék, de állati takarmányozásra és ipari célokra is felhasználható. Ga­ bonanövény a búza, árpa, rizs, rozs, zab és a kukorica is. gácsér: a madarak közül a ré­ cefélék hímjeinek a neve. A házikacsa és a tőkés réce hímje is gácsér.

gabonanövények: szárazföldön termeszthető gazdasági szem­ pontból fontos növények, ame­

galériaerdő: a szavannát meg­ szakító, folyó menti ártéri liget­ erdő. Gyakran a térítői övbe is

benyúlik. Rendszerint vízima­ darakban és hüllőkben gazdag élőhely. A galériaerdők jellem­ zően akácia-, pálma- és bam­ buszfajokból állnak, gallér: egyes gombák spóratar­ tó rétegét burok védi, amely a tönk növekedésével szétszakad. A kalaphoz közeli burokmarad­ ványából alakul ki a gallér.

gally: a fás szárú növények 2-4 éves oldalhajtásának megneve­ zése. A gallyak a vesszőkből ala­ kulnak ki, a gyümölcsfajták többségénél a legértékesebb termőrészhordozó elágazódások. Legtöbbször ezért termő­ gallyakról, illetve termőgallyazatról beszélnek. garat: 12-13 cm hosszú, felülről lefelé kissé elkeskenyedő, nyál­ kahártyával bélelt izomcső. A megrágott táplálék lenyelve a garatba kerül, ahol a táplálék és

a levegő útja kereszteződik. A levegő a gégébe, a táplálék pe­ dig a nyelőcsőbe kerül.

garda: a pontyfélék családjába tartozó, vándorlóéletmódotfoly­ tató hal. A telet a tengerben, az év többi részét édesvizekben tölti, itt zajlik ívása is. Ikrája a víz színén lebeg, illetve sodró­ dik az áramlással. Vannak k i ­ zárólag édesvízi állományai is, hazánkban például a Balaton­ ban. Nagyobb folyóvizeinkben mindenütt megtalálható. Alakja minden más haltól eltérő. Teste hosszúkás és igen lapos, szinte kardszerű. Mellúszói feltűnő­ en nagyok. Szájnyílása szinte merőlegesen felfelé nyílik. A víz színére hulló rovarokat és a szúnyogálcát egyaránt megeszi. A nagyobb példányok elkapják a küszivadékot, sőt saját fajuk apró példányait is. gázcserenyílás: növények elsőd­ leges bőrszövetében található

légző- és párologtatónyílások neve. A gázcserenyílás műkö­ dése szorosan összefügg a páro­ logtatással, a légzéssel és a fo­ toszintézissel. Két, zöld színtes­ tekből álló zárósejt és az általuk közrefogott légrés alkotja.

gázlóláb: egyes madarakra jel­ lemző hosszú, megnyúlt lábak, amelyekkel a madár kevésbé sekély vizekbe is képes besé­ tálni, és így ott táplálkozni. A gázlóláb ujjainak tövét bőr­ hártya köti össze, amely meg­ akadályozza, hogy az iszapba süllyedjen. Gázlólába van pl. a gémeknek, gólyáknak, darvak­ nak. gége: a kétéltűek és a fejlettebb gerincesek táplálkozási és lég­ zőszervrendszerének része, a légcső bejárata, egyben a hang­ képzés szerve. Porcos vázból áll, benne feszülnek a hangsza­ lagok.

génbank: az élővilág valamennyi fajának,fajtájának,valamintváltozatának fenntartását és meg­ őrzését szolgáló intézmény. A génbank célja a különböző táj­ fajták, valamint vad rokonfajaik begyűjtésével és tartósításával a mai nemesített fajtákból már hiányzó, de számos fontos tu­ lajdonságot, pl. ellenállóságot, alkalmazkodóképességet kiala­ kító gének megmentése. A leg­ természetesebb génbankok a természetvédelmi területek és a magtermő állományok. Az ál­ lattenyésztés során is problémát jelent a génalap elszegényedése, aminek elkerülésére őshonos és a háziasított állatok génalapjá­ nak megőrzését szolgáló gén­ bankokat is létrehoztak. Ezek megszervezésében is jelentős szerepe van a nemzeti parkok-

nak, a mezőgazdasági intézmé­ nyeknek, üzemeknek, valamint az állat- és növénykerteknek, gének: az örökítő anyag azon sza­ kasza, amely egy meghatáro­ zott fehérje felépítésére vonat­ kozó utasításokat tartalmazza. A géneket az utódok szüleiktől öröklik a szaporodási folyamat során.

genetika: Örökléstan. Az élővi­ lágra jellemző öröklődéssel és változékonysággal foglalkozó tudományág. Vizsgálja a gene­ tikai kód működésének mecha­ nizmusát, az öröklődő tulaj­ donságok kialakulásának felté­ teleit, az anyagcsere, növeke­ dés, fejlődés, szaporodás sza­ bályozását. genetikai térkép: a gének kro­ moszómán való relatív helyét feltüntető ábra. Számos prokarióta teljes géntérképe elké­ szült, az eukarióták géntérképei

részlegesek, ezeknél arra töre­ kednek, hogy a gyakorlati szem­ pontból fontos tulajdonságokat kódoló gének helyét megismer­ jék. Néhány évvel ezelőtt el­ készítették az ember genetikai térképét is. genotípus: valamely sejtben vagy élőlényben lévő gének összes­ sége. géntechnológia: olyan eljárások összefoglaló elnevezése, amely­ nek során az élő szervezetek mesterséges genetikai módosí­ tását végzik. Génmanipuláció alatt azt értjük, amikor egy élő­ lény génállományába bevisznek vagy eltávolítanak onnan egy vagy több gént, azzal a céllal, hogy tulajdonságait megváltoz­ tassák.

Tenyésztett embrionális sejtek (sejtklönozAs)

genny: bizonyos típusú gyulla­ dások esetén a szövetekben, i l ­ letve a szervek üregében meg­ jelenő, sűrűbb vagy hígabb, ál­ talában sárgás színű, zavaros vá­ ladék, amely vérplazmából, kü-

lönféle sejtekből és széteső szö­ vetrészekből áll. gepárd: ragadozó macskaféle, amely gyorsasági fölényét k i ­ használva zsákmányol. A leg­ gyorsabb emlős, rövid távon akár 120 km/órás sebességgel is képes futni. A gepárd izmos és erős, mégis karcsú, meg­ nyúlt testű állat. Karmát a többi macskafélétől eltérően nem ké­ pes teljesen behúzni. Ma főleg Afrika szavannáin, félsivataga­ iban fordul elő, de megritkult, veszélyeztetett faj.

gerezna: a prémes állatok lenyú­ zott, szőrrel borított bőre (irhá­ ja). Sok állatot értékes gereznájáért pusztítanak el. gerincesek: az állatvilág legfej­ lettebb élőlényei. A gerincesek közé tartoznak a halak, két­ éltűek, hüllők, madarak és az emlősök. Közös jellemzőjük a csigolyákból álló gerincoszlop.

gerincferdülés: a gerincoszlop kóros, oldalirányú elgörbülése, amely gyermekkorban kialaku­ ló betegség. Helyes testtartás­ sal, rendszeres testmozgással lehet ellene tenni, de a korai felismerést a gyerekek vizsgá­ lata is segíti.

gerincoszlop: a gerinces állatok testének csigolyákból álló, haj­ lékony, szilárd központi tenge­ lye. A fejlettebb gerincesek ge­ rincoszlopa nyaki, háti, ágyéki, keresztcsonti és farki tájékra tagolódik. gerinctelenek: gerincoszloppal nem rendelkező állatok közös neve. Az ízeltlábúak, a puha­ testűek is gerinctelenek. gerincvelő: a gerincesek közpon­ ti idegrendszerének a gerinc­ oszlop csigolyaívek által alko­ tott csatornájában elhelyezke­ dő része. Részben egyszerűbb idegrendszeri szabályozómüködések központja, részben az agyvelő és a test közötti kőzve-

títést végzi. A gerincvelő belse­ jét idegsejtek alkotják (szürke­ állomány), kívül pedig idegros­ tokból áll (fehérállomány). gerincvelői idegek: az emberben 31 pár, a gerincvelő szelvénye­ ihez kapcsolódó ideg található, amelyek rostjai az érzőingerü­ letet a receptorokból a gerincve­ lőbe, a mozgatóingerületet pe­ dig a gerincvelőből a végrehaj­ tó szervekhez szállítják. A ge­ rincvelői idegek kevert ideg­ nek számítanak, mert érző- és mozgatórostokat egyaránt tar­ talmaznak. gida: az őz, a szarvas és a kecske kicsinyének neve.

globális felmelegedés: az egész Földre kiterjedő jelenség, ami­ kor az ember szén-dioxidot és más üvegházhatást keltő gázo­ kat olyan mennyiségben bocsát k i , hogy az a légkörben felsza­ porodva a Föld átlaghőmérsék­

letét egyre inkább növeli. A globális felmelegedés hatása igen sokrétű, de az előrejelzé­ sek alapján az emberiségre néz­ ve valószínűleg nagyon kedve­ zőtlen lesz.

globális környezeti problémák: olyan, az emberi és természeti környezetet egyaránt veszélyez­ tető tényezők, amelyek egész bolygónkra nézve súlyos követ­ kezményeket okozhatnak, és amelyek megoldása csak széles nemzetközi összefogással tör­ ténhet meg. Globális környezeti probléma például a túlnépese­ dés, az üvegházhatás fokozó­ dása, a magaslégköri ózonréteg csökkenése (ózonlyuk növeke­ dése) vagy a biológiai sokféle­ ség csökkenése (fajok kihalá­ sa). golden: hazánkban a legbőveb­ ben termő almafajta. Hivatalos nevét (Golden delicious) arany­ sárga színéről kapta. (Angolul a golden aranyszínűt jelent.) Az egész világon elterjedt fajta, amely Amerikából származik. Zamatos, erősen illatozó gyü­ mölcse vállas, lefelé keskenye­ dő formájú. Októberben szedik, három-négy hónapig tárolható, mert egy idő után megfonnyad.

ráncos lesz, és az ízéből is ve­ szít. Nagyon hasonlít hozzá a piros színű Red delicious is. A név második fele (delicious) j ó ­ ízűt jelent, innen ered a két faj­ tára hazánkban gyakran hasz­ nált elnevezés: sárga és piros delicsesz.

kialakulhat. Földünk egyes te­ rületein, ahol a talaj és a víz gyakorlatilag alig tartalmaz j ó ­ dot, sokkal több ember lehet golyvás. Ilyen helyeken ajánla­ tos pl. jódozott sót használni a főzéskor, gombafonal: a gomba sejtjei osz­ tódás után együtt maradnak, és a pókhálónál is vékonyabb, sű­ rűn elágazó fonalat alkotnak. Ez a gombafonal, más néven hifa. gombák: zöld színanyag nélkü­ li szervezetek, amelyeknek se gyökerük, se száruk, se leve­

gólyahír: kora tavasztól nedves réteken, folyópartokon nyíló, a boglárkafélék kel rokon, sárga virágú növény.

golyva: a pajzsmirigy rendelle­ nes megnagyobbodása, melyet sokféle ok válthat ki. Jódhiányos táplálkozás hatására is

lük nincs. Spórával szaporodó élőlények, amelyek megnyúlt, egymással összekapcsolódó és elágazó, egy- vagy többmagvú sejtekből állnak, gombvirágzat: olyan egyszerű fürtös virágzat, amelyben a virá­ gok félgömbformájú csomót al­ kotnak. Nevezik fejecskevirág-

zatnak is. Gombvirágzata van a réti lóherének is. gorilla: a legnagyobb termetű főemlős, magassága eléri a két métert. Afrikában élő, alapve­ tően békés természetű állatok, amelyek főleg levelekkel, fakéreggel, rügyekkel és gyökerek­ kel táplálkoznak. Színük feke­ te, az idősebb hímek háta ezüs­ tös árnyalatú. A gorillák a ki­ pusztulás szélén állnak. guanó: vadon élő madaraknak, denevéreknek hosszú időn át felgyülemlett ürüléke, amely a foszforit alapja. Gazdag fosz­ fáttartalma folytán kiváló ter­ mészetes trágya, de műtrágyák alapanyagául is szolgálhat. gubacsdarázs: hártyás szárnyú rovar, amely megszúrja a tölgy levelét, és belejuttatja petéit. A szintén a levélbe jutó kémiai anyagok hatására megindul a gubacsképződés, benne pedig a gubacsdarázs petéje lárvává fejlődik. A lárva a gubacsban növekszik, bebábozódik, majd a kifejlett rovar kirágja magát és kirepül. gubacsok: számos élőlény (ro­ var, atka, baktérium és vírus) képessége valamely növényt ar­ ra késztetni, hogy az különböző

méretű és alakú képződménye­ ket alakítson ki. Ezek a guba­ csok. A növények minden ré­ szén képződhetnek a gyökértől egészen a virágzatig. Egyes gu­ bacsok hasznosíthatók, mások jelentős károkat okoznak, gulipán: fekete-fehér színű, hoszszú, szürkéskék lábú, sekély vizű szikes tavakat kedvelő ma­ dár. Felfelé hajló csőréről könynyen felismerhető, hazánkban rendszeresen költő, fokozottan védett faj. Csigákból, apró rá­ kokból álló táplálékát jellegze­ tes kaszáló fejmozgásával szűri ki a vízből.

gulya: szarvasmarháknak az a csoportja, melyet kora tavasztól késő őszig a szabad ég alatt a legelőn tartanak. Megkülön­ böztetik a csordától. gulyás: az a pásztor, aki a gulyát őrzi.

gumi óvszer: a fogamzásgátlás legegyszerűbb és legveszély­ telenebb eszköze. Használata megakadályozza a hímivarsejtek hüvelybe jutását, ezenkívül megvéd a nemi úton terjedő be­ tegségektől is. gumó: általában a gyökérnek vagy a föld alatti szárnak gömb, henger vagy szabálytalan alakú megvastagodása, módosulása. Többnyire tápanyagok raktáro­ zására is szolgál. gumós zápfog: mindenevő em­ lősökre jellemző erős fogtípus, amelynek rágófelszínén gumók

fejlődtek. Mindenevők a serté­ sek és az ember is.

guppi: Közép-Amerikából szár­ mazó, az elevenszülő fogas­ pontyból kitenyésztett, Euró­ pában már száz éve tartott, na­ gyon elterjedt akváriumi hal. gümőkór: lásd tuberkulózis.

GY gyanta: főleg fenyőfákban talál­ ható bonyolult, ragacsos vegyü­ let. Sérüléskor a fenyők oldott gyantája kicsurog, és megszi­ lárdulva a sebet elzárja. A gyan­ ta megkövesedve borostyánná alakul. gyapjaslepke: világos színű lep­ kefaj, erdők, gyümölcsösök kár­ tevője. Tömeges szaporodásra hajlamos lombfogyasztó rovar. A kikelt hernyók selyemszálon lógnak lefelé a fákról, így a szél könnyen tovasodorja őket, akár 20 km távolságra is elszállítódhatnak.

gyapjú: a juhok testét borító szőr­ zet, amely nyírása után az egyik legfontosabb állati eredetű tex­ tilipari alapanyag. Tágabb ér­ telemben minden olyan állati szőrzet gyapjúnak tekinthető, amely a bőrről leválasztva öszszefüggő marad. Szálképletei finomságuk, erősségük, simulékonyságuk, rugalmasságuk és zsugorodóképességük révén fonal- vagy nemezkészítésére alkalmasak. gyapot: a világ legfontosabb tex­ tilipari növénye. Valamennyi meleg égövi országban termesz­ tenek gyapotot, amelyek több fajhoz tartozó növények. Közös jellemzőjük, hogy tenyeresen karéjos leveleik és nagy, sárga vagy piros virágaik vannak. A növény toktermésében lévő magvakat vékony repítőszőrök borítják. Ezekből készítik a vat-

tát, felsodorva pedig a pamut­ fonalat, ami sokféle pamutáru alapanyaga.

gyékény: a nádasok övezetében élő, egyszikű, torzsavirágzatú növény. Levelét papírgyártásra, lábtörlők, kosarak készítésére használják. gyep: évelő fűfélékkel és here­ félékkel benőtt terület. Emberi beavatkozás nélkül keletkeztek az ősgyepek, magvetéssel tele­ pítik a mesterséges gyepeket. A gyep lehet legelő, ha növedékét legelő állatokkal hasznosítják; illetve rét, ha kaszálják. Ha így is, úgy is hasznosítják, akkor váltólegelőnek nevezik. gyepszint: az erdő növényei kü­ lönböző szinteket alkotnak. A mohaszint fölött elhelyezkedő szint a gyepszint. Itt található az erdő aljnövényzete. gyermekbalesetek: olyan sérü­ léssel vagy halállal végződő véletlen események, amelyek

áldozata gyermekkorú. A gyer­ mekbalesetek leggyakoribb oka a tapasztalatlanság, figyelmet­ lenség, kapkodás, vagánykodás és a szófogadatlanság. A legtöbb gyermekbaleset elke­ rülhető. gyermekbetegségek: olyan be­ tegségek, amelyek a gyermekek szervezetét gyakran megtámad­ ják. Egy részüket kórokozók idézik elő, másokat élősködő férgek. A légzőszervek megbe­ tegedése leggyakrabban a meg­ fázás és az influenza. A gyer­ mekek emésztőszervrendszere is gyakran megbetegedhet, jel­ lemző például a fogszuvasodás, gyomorrontás, hasmenés, szék­ rekedés. gyíkok: a hüllők egy csoportjá­ nak neve. Négy lábuk, farkuk van, többségük melegebb ég­ hajlatú területeken él, de néhány fajuk hazánkban is előfordul. gyilkos galóca: halálosan mér­ gező gomba, amelynek lapí­ tott félgömb ala­ kúkalapja, tönk­ jén pedig gal­ lérja és bocs­ kora is van.

Gyakran összetévesztik az ehe­ tő erdei csiperkével. gyógynövény: valamely ható­ anyaga miatt gyógyító hatású növény. Leggyakrabban főze­ tőket (teájukat) fogyasztják. Gyógyszertárakban és gyógy­ növényszaküzletekben is kap­ hatók gyógynövények, vagy a belőlük készült orvosságok. gyógyszerek: gyógyhatású anya­ gok, amelyeket betegségek meg­ szüntetésére vagy tünetek eny­ hítésére alkalmaznak. Mivel a gyógyszerek helytelen fogyasz­ tása is okozhat súlyos megbete­ gedést, így csak orvosi javaslat­ ra szabad szedni.

gyógyulás: akkor következik be, ha a kórokozók hatása megszű­ nik, és a szervezetben az élet­ folyamatok a megszokott irány­ ba térnek vissza. Bekövetkez­ het a szervezet természetes védekezőmechanizmusa révén, illetve gyógyszerek, kezelések hatására is.

gyomnövények: megművelt te­ rületeken (szántófödeken vagy kertekben) előfoduló, nem szán­ dékosan ültetett növények, melyek jelenléte káros a ter­ mesztett növényekre, mert felhasználja előlük a talaj táp­ anyagait és vízkészletét, vagy elveszi a kultúrnövények fej­ lődéséhez szükséges terüle­ tet. A gyomnövények gyorsan szaporodnak, ellenük vegysze­ res permetezés mellett bio­ lógiai módszerekkel is véde­ keznek. Előfordul, hogy egy sokáig gyomnak tekintett nö­ vény annyira megritkul, hogy megmaradt egyedei már nem okoznak érzékelhető kárt a mezőgazdaságnak. Erre példa a konkoly, amely hajdanán a búzatáblák elterjedt gyomnö­ vénye volt, mára viszont már teljesen visszaszorult. gyomor: a táplálék emésztésének helye a nyelőcső és a vékonybél között. Felnőtt emberben kb. három és fél liter űrtartalmú izomzsák, amelynek feladata a táplálék raktározása és előké­ szítése az emésztéshez. A gyo­ mor falában termelődő emész­ tőnedvek segítségével az étel tovább bomlik.

gyomorfekély: idegrendszeri za­ varokra visszavezethető beteg­ ség, amely gyakran a túlhaj­ szolt életmód következménye. A lényege az, hogy a gyomor saját savtartalma következté­ ben kisebesedik a belső nyál­ kahártyája. gyomornedv: a gyomor nyálka­ hártyájának mirigyei által ter­ melt emésztőnedv, mely sósa­ vat és fehérjebontó anyagot, pepszint tartalmaz. gyomorrontás: elsősorban a hir­ telen túl sok vagy romlott étel fogyasztása által bekövetkező megbetegedés, amelynek töb­ bek között hányás, hasmenés a következménye. Legtöbbször a gyomorrontás könnyen meg­ előzhető vagy kezelhető. gyomtársulások: fátlan társulá­ sok, amelyek jellemzően ember által megbolygatott területeken, pl. vetésekben, törmeléklerakó helyeken, utak mentén, erdei ir­ tásokon alakulnak ki. gyökér: a hajtásos növények korlátlan növekedésű vegetatív szerve, amely rögzíti a növényt, illetve felveszi számára a vizet és a benne oldott ásványi sókat. Módosult gyökerek: karógyö­ kér (sárgarépa), gyökérgumó

(dália), légzőgyökér (mocsár­ ciprus) és léggyökér (pl. boros­ tyán).

gyökerező hínártársulások: se­ kélyebb vizű tavakban, illetve lassabb folyóvizekben a part közeli részeken kialakuló vízi társulások. Lehet felszíni vagy alámerült hínáros. Jellegzetes növényeik: víziboglárkák, fehér tündérrózsa, süllőhínár, vízi­ tök, békaszőlő, valamint zöld­ moszatok. gyökérgümők: a pillangós növé­ nyekre jellemző, nitrogénkötő baktériumok működése követ­ keztében kialakuló módosulat a gyökereken. A levegő szabad nitrogénjét megkötő mikroor­ ganizmusok a növénnyel szim­ biózisban élnek, kapcsolatuk mindkét fél számára haszonnal jár. A baktérium a gazdanö­ vényt nitrogéntartalmú vegyü-

lettel látja el, miközben a gaz­ danövénytől szerves anyagot von el. gyökérnyomás: a gyökér szívóés nyomóerejéből keletkező erő, amely a növények szállítónya­ lábjaiban lévő folyadékoszlop egyik mozgatója. gyökérzet: a növények gyöke­ reinek összessége, más néven gyökérrendszer. Két fő típu­ sa a főgyökérrendszer és a mellékgyökérrendszer. A gyö­ kérzet rögzíti a növényt a talaj­ ba, vizet és tápanyagokat vesz fel és továbbít a növény szárá­ ba. A gyökérzet hossza a talaj víztartalmától és tápanyagtar­ talmától is függ. gyökérzóna: a virágos növények gyökerét körülvevő talajkörzet, más néven rizoszféra. A gyökér­ zónában a talaj mikroszerveze­ teinek száma nagyobb, mint a távolabbi talajrészekben, mert a gyökér egyes váladékanyagai a talajbaktériumok számára ked­ vező feltételeket teremtenek, a mikroszervezetek anyagcsere­ termékei pedig hatással vannak a növényre. gyököcske: a csíra központi ten­ gelyének egyik vége, ebből fej­ lődik a későbbi gyökér.

gyöktörzs: rövid szártagú, vas­ tag, hengeres földbeli hajtás, amely nem vagy alig elágazó. gyöngybagoly: a gerlénél na­ gyobb, fokozottan védett bag­ lyunk, melynek szív alakú arc­ fátyla jellegzetes. Templomtor­ nyokban, magtárak padlásain telepedik meg.

gyöngyhagyma: a fokhagyma egyik fajtája, annál kevésbé erős szagú, csaknem gömbölyded, gyöngyszerű hagymájú nö­ vény. gyöngykagyló: az Indiai- és a Csendes-óceánban élő, harminc centiméter hosszúságúra is meg­ növő kagylófaj. A kagyló a tes­ tébe kerülő idegen anyag köré mésztartalmú gyöngyházréte­ get választ ki. Ez az igazgyöngy, amely nagyon értékes és kere­ sett luxuscikk. Egyetlen kagyló csak egyetlen igazgyöngyöt hoz létre, ezért gyakran tenyésztik

is, mesterségesen juttatva ide­ gen anyagot a gyöngykagylók testébe. gyöngytyúk: a fácánfélék család­ jába tartozó háziszárnyas. Va­ don élő őse napjainkban is meg­ található Észak- és Nyugat-Af­ rika sztyeppéin, Madagaszkár szigetén és Jamaicában. Több fajuk is van. A gyöngytyúkok szürke tollazatú, fehérrel min­ tázott madarak, fejük csupasz és gyakran színes bőrfügge­ lékekkel díszített. Néhány fa­ juk sarkantyút visel. A sisakos gyöngytyúk jellemzője a fejen ékeskedő szarusisak. Európai elterjedése a 6. századra tehe­ tő. A kedvezőtlen környezeti hatásokkal és a betegségekkel szemben igen nagy ellenálló képességet mutat.

gyöngyvirág: hazánkban ősho­ nos és Európa nagy részén is megtalálható lágy szárú, egy­ szikű évelő növény. Elsősorban tölgyesekben, ligetekben, nyir­

kos talajú élőhelyeken fordul elő. Májusban nyíló fehér virá­ gai harang alakúak, bókolóak, illatosak. Gyógynövény is, ha­ tóanyagait a szívgyógyászatban használják, gyurgyalag: fokozottan védett, színpompás, rovarevő mada­ runk, amely folyók partfalába vagy homokbányák, agyagbá­ nyák falába vájja fészeküregeit. Általában telepesen költ.

gyűjtőér: a vért a kapillárisok felől a szív pitvarai felé szállí­ tó, rugalmas, tágulékony erek. Nevezik vénáknak vagy visszereknek is. gyümölcs: általában az emberi fo­ gyasztásra nyersen és frissen al­ kalmas termések és áltermések összefoglaló elnevezése. Nem mindig dönthető el egyértelmű­ en, hogy mi a gyümölcs, meg­ határozása inkább szokásokon alapul, mint tudományos bélye­ geken. gyümölcshús: főleg az érés fo­ lyamán lében feldúsuló, azaz

húsos termések középső falát értik rajta, amelynek cukortar­ talma magas, és megérve nyer­ sen, de lekvárként, konzervként és aszalva is fogyasztják. A gyümölcshús közepén találjuk a mag burkát, azaz a belső ter­ mésfalat. Az éréskor száradó termések esetében a gyümölcs­ hús nem válik ehetővé (ilyen a dió vagy a mandula), ezeknek a gyümölcsöknek nem a húsát, hanem a magját fogyasztjuk, gyűrűsférgek: a férgek legmaga­ sabb fejlettségű csoportja, több mint 7000 faj sorolható közé­ jük. Bélcsatornájuk hármas ta­ golású, különösen az előbélen alakulnak ki különféle szervek.

Megjelenik a zárt vérkeringés, a háti és hasi hosszanti eret szelvényenként haránterek kö­ tik össze. Vannak olyan fajok, ahol már megtalálható a kopoltyú is. Kiválasztószerveik a vesécskék. Idegrendszerük dúc­ idegrendszer, központja az agy­ dúc. Testfelépítésükben új sa­ játság a szelvényezettség.

H hagyma: egyes lágy szárú növé­ nyek föld alatti módosult hajtá­ sa. A növények áttelelő szerve, amelyben az elraktározott táp­ anyagokat tavasszal felhasznál­ ják. hagymalevél: a hagyma tápanya­ got raktározó, húsos levelei, amelyeket a száraz burokleve­ lek borítanak. haj: az emberi fejbőrön található módosult szőrzet. A haj két fő része a hajgyökér és a hajszál. A hajszál gyökerét a hajhagyma veszi körül, amely a haj szilárd vázát termeli. Az ember teljes hajállománya változó, átlago­ san 100 ezer hajszálból áll. hajszálerek: más néven kapil­ lárisok. A verőerek és a gyűj­ tőerek között hálózatot alkotó, nagyon vékony, gyors tágulás­ ra és szűkülésre képes, csak mikroszkóppal látható erek. A

hajszálér falának közvetítésével megy végbe a vér és a szövetek közötti anyagkicserélődés. hajtás: a csíranövény rügyecskéjéből fejlődő, a magasabb rendű növényeknek a gyökérrel ellen­ tétes növekedésű, leveleket is tartó része. Embrionális alakja a rügy. A hajtás tengelye a szár, a hajtáscsúcson fejlődnek ki a levelek és az oldalhajtások. Korlátolt növekedésű a hajtás, ha csúcsa virágban végződik. A környezethez való alkalmazko­ dástól függően változatos haj­ tástípusok alakulhatnak ki. hajtásos növények: lásd edényes növények. halak: kizárólag vízben élő, pik­ kelyes bőrű, kopoltyúval léleg­ ző gerinces állatok. Testrészei a fej, a törzs és a farok. A vízben úszókkal mozognak, szaporo­ dásuk ikrákkal történik.

halál: az élő szervezet működé­ sének végleges megszűnése. Egyetlen élőlény sem kerülhe­ ti el, akkor is bekövetkezik, ha a szervezetben betegség nem alakul ki. Ebben az esetben az elöregedés folyamán az élet­ működések fokozatos lassulása és megszűnése eredményezi a (természetes) halált. Gyakran a halál betegség következménye, de bekövetkezhet a szervezetet érő olyan mértékű külső hatás következtében is, amely a lét­ fontosságú szerveket károsítja. A klinikai halál a légzésnek, a szívműködésnek, illetve az agyvelő működésének megszű­ nésével áll be. A klinikai halál után a szervezet sejtjei (képessé­ güktől függően) egy ideig még túlélnek, akkor még néha le­ hetőség van újjáélesztésre. A klinikai halál állapota után bi­ zonyos idő múlva a sejtek is el­ halnak, és bekövetkezik a bio­ lógiai halál. halálozási arányszám: a halá­ lozások százalékos aránya a populáció egyedszámához vi­ szonyítva. Vizsgálhatják a ha­ lálozási okokra nézve, vagy egy adott területet tekintve is. Emberi populációkat vizsgál­

va az adott terület (pl. ország) egészségügyi fejlettsége is megmutatkozik a halálozási arányszámból, hallás: a hangforrás által keltett rezgés ingerét felfogó érzékelés. A hallás során a levegőrezgés a külső fülön át jut a dobhártyá­ hoz, ahonnan kezdődően a fül egyes részeinek rezgése szol­ gáltatja az ingert. A dobhártya mögött, a középfül üregében lévő hallócsontok átveszik és közvetítik a rezgést a belső fül­ ben található csigába. A csiga folyadékának rezgése mozgás­ ba hozza az érzékelősejteket, amelyek ingerületet keltenek, és a hallóidegen keresztül az agy hallóközpontjában létrehozzák a hallásérzetet.

hallási kommunikáció: az állati viselkedésnek az a része, ami­ kor az egyik állat a fajtársával hangjelzésekkel kommunikál. A leadott hangjelzést a másik

állat felfogja (hallja), és vala­ milyen módon (viselkedéssel, hanggal) reagál rá. Az emlősök ön fenntartási, párzási és társa­ dalmi viselkedéseik során válto­ zatos hangjelzéseket alkalmaz­ nak. A madarak hangjelzési is sok mindent kifejezhetnek, leg­ változatosabb az énekesmada­ rak hangkészlete, hallószervek: hanghullámokat ér­ zékelő receptorok és segédbe­ rendezései. Az emberi halló­ szerv a külső fülből, a közép­ fülből és a belső fülből tevődik össze.

hálózatos idegrendszer: fejlet­ len állatokra, leginkább a csalánozókra jellemző idegrend­ szertípus. Nevezik diffúz ideg­ rendszernek is. Külső sejtréteg­ ben, soknyúlványú, kapcsolódó sejtek alkotják. A hálózatos idegrendszer felépítése miatt az állatot élő inger az egész

testre kiterjed, így a szervezet nem képes differenciált választ adni. halpénz: lásd halpikkely. halpikkely: egyes halak bőrét a háztető cserepeihez hasonlóan fedő szarupikkelyek. A pikkel­ yek összességét pikkelyes bőr­ nek nevezzük. A különböző ha­ lak pikkelyei eltérőek. hámizomsejt: a csalánozók kültakarójának jellemző sejtje, egyesíti magában a védő hám­ sejt és a mozgató izomsejt tu­ lajdonságait. hámréteg: a bőr legkülső része. Véd a sérülésektől, kiszáradás­ tól, a káros sugárzásoktól. A ve­ rejtékmirigyek segítségével tes­ tünk hőmérséklete is szabályoz­ ható. A hámrétegben képződik a köröm, a haj és a szőr.

hámszövet: az állatokra jellemző szövet. Szorosan illeszkedő sej­ tekből álló szövet, amelyekben vérerek nem futnak. Mindig a kötőszövethez kapcsolódik. Az emberi bőr legkülső rétege is hámszövet. A hámszövet fajtái: fedőhám, mirigyhám, felszívóhám, érzékhám, pig­ menthám. háncsparenchimasejt: élő, sejt­ magot és plazmát tartalmazó, megnyúlt, főképp raktározási vagy kiválasztási célt szolgáló sejt a növények háncsrészé­ ben. háncsrész: a hajtásos növények­ re jellemző, a szerves anya­ gok szállítását végző szövete. Elsődleges háncsrésze van az egyszikű növényeknek és a nem vastagodó kétszikűeknek. Má­ sodlagos háncstestnek nevez­ zük a fás szárú növényekre jel­ lemző, a kambiumból kialakuló egységes háncsot. A háncsrész sejtes elemei lehetnek a rosta­ sejt, rostacső, kísérősejt, parenchimasejt. hangyaboly: a fészeképítő han­ gyafajok által épített élőhelyek, amelyekben akár több százezer vagy millió egyed is lakhat. A hangyabolyok fontos és nélkü-

lözhetetlen szerepük miatt vé­ dettek hazánkban, hangyasav: a természetben a hártyásszárnyúak harapásaiban és csípéseiben megtalálható gyen­ ge sav. hányás: a gyomortartalom szá­ jon át való kiürülése. Általában a gyomorrontás következmé­ nye, de súlyosabb betegségek kísérőjelensége is lehet. haploid sejt: olyan sejt, amely­ ben a kromoszómák csak egy

sorozatot képeznek. A sejtekre jellemző valamennyi gént egyet­ len, ún. haploid sorozat tartal­ mazza. Általában az ivarsejtek a haploid sejtek, harántcsíkolt izomszövet: a ge­ rincesek és az ízeltlábúak vázát mozgató, izomrostokból álló, nagy erőfeszítésre képes, de fá­ radékony izomszövet. Gyors öszszehúzódásra képesek, de csak rövid ideig.

harasztok: virágtalan növények, amelyek azonban már valódi gyökérrel, hajtással és levéllel rendelkeznek. A harasztok le­ velei tartalmazzák a spóratar­ tókat is. A harasztok törzsébe tartozik a korpafüvek, zsurlók és a páfrányok osztálya. harkályok: táplálékukat a fatör­ zsön, a kéreg alól, kemény, éles csőrükkel és hosszan kiölthe-

tő nyelvükkel szerző madarak. Testfelépítésükre jellemző a kúszóláb és az erős farktollak,

amelyek az állat kapaszkodását és megtámaszkodását segítik. Hazánkban minden fajuk vé­ dett. harmadlagos fogyasztók: azok az állatok, amelyek a másod­ lagos fogyasztókkal táplálkoz­ nak, azaz a növényevő állatokat elfogyasztó állatokat fogyaszt­ ják. Gyakran a harmadlagos fo­ gyasztók a csúcsragadozók. hártyás szárny: vékony, erek­ kel átszőtt, átlátszó kitinlemez, mely a rovarokra jellemző, re­ pülésre alkalmas szerv. Számuk és erezetük a rovarok meghatá­ rozását segíti. hashártya: a hasüreg falát és zsigereit fedő, két lemezből álló, savós hártya neve. A hasfalat bélelő része a fali lemez, a zsigereket borító része a zsigeri le­ mez. A hashártya elsősorban a zsigerek védelmét szolgálja. Ha a hasüregbe kórokozók jutnak, a hashártya lemezei összeta­ padva megakadályozzák a fer­ tőzés továbbterjedését. hasláb: csigák testrésze, amely a bőrizomtömlő összehúzódás esetén hullámzó mozgást vé­ gez, és ezzel képes haladni. hasmenés: az a jelenség, amikor a székletürítés az egyébként

megszokottnál nagyobb gyako­ risággal jelentkezik, és a szék­ let lágy vagy folyós. A sokáig fennálló hasmenés kiszáradást okozhat, és súlyos betegségek tünete is lehet. hasnyálmirigy: mélyen a has­ ban elhelyezkedő szervünk, amely belső és külső elválasztású mirigyekből áll. Az előb­ biek által termelt hormonok a cukor- és zsíranyagcsere sza­ bályozásában vesznek részt. A külső elválasztású mirigyek által termelt emésztőenzimek a tápanyagok feldolgozásában játszanak szerepet.

részén azonban csak néhány fajt (búzát, rizst, kukoricát, árpát stb.) termesztenek. A va­ don termő haszonnövények (pl. gombák, gyógynövények, vad­ gyümölcsök stb.) attól függően hajtanak hasznot, ahogyan a begyűjtésükhöz szükséges mun­ kaerő rendelkezésre áll. havasi gyopár: földrészünk mész­ köves hegyvidékeinek havasi rétjein honos, hosszú tőlevelekkel és fehér, szőrös levelű virág­ szárral mutatkozó növények, amelyeken a nyári időszakban szürkés- vagy sárgásfehér fész­ kes virágok nyílnak.

haszonállat: elsősorban nem sza­ porításra használt, hanem meg­ határozott gazdasági hasznáért (hús-, tej-, gyapjú-, erőtermelés stb.) tartott állat. A haszonál­ latokat gyakran céltudatos te­ nyésztési eljárással, kereszte­ zéssel állítják elő. haszonnövények: az ember szá­ mára élelmezési, ipari vagy egyéb értékkel bíró növények. Legnagyobb jelentősége a ter­ mesztett haszonnövényeknek van. A Földön előforduló mint­ egy 300 ezer növényfaj közül legfeljebb 700 sorolható ide, a világ szántóterületének nagy

havasi mormota: magashegysé­ gekben élő, zömök, rövid sző­ rű rágcsálók. Rövid lábaik erős karmokban végződnek. Szik­ lás, kopár helyeken, földbe vájt, rejtett üregrendszerben élnek. Havasi növényekkel, gyöke -

rekkel táplálkoznak, a nyári időszakban meghíznak. A téli álmuk akár tíz hónapig is tart­ hat, száraz szénával bélelt üre­ geikben így vészelik át a zord hegyvidéki telet.

házi egér: Ázsiából származó, egész Európában elterjedt rág­ csáló. Szinte mindenütt jelen van, ahol ember él. Mindent el­ pusztítanak, ami megemészthe­ tő, belepiszkítanak a tárolt élel­ miszerbe, és jellegzetes szagot hagynak maguk után. Heve­ nyészett fészkük és a kazlakba fúrt járataik jellegzetesek. Sza­ pora állat, egy alkalommal 5-6 kölyköt hoz a világra, amelyek 18 napos korukra elválasztód­ nak, és hat héttel később már ugyancsak ivarérettek. Évente akár tízszer is fialhat. házi légy: 7-8 mm nagyságú, az ember környezetében élő, öszszetett szemű, hártyás szárnyú rovar, amely nyaló-szívó száj­

szervével táplálkozik, és súlyos betegségeket terjeszthet, házi veréb: az ember lakóhelyé­ hez kötődő gyakori énekesma­ dár, amely gabonaszemek fo­ gyasztásával néha kárt okoz­ hat, a fiókanevelés időszakában jelentős rovarpusztító. Ma máivédett.

háziállat: azok az ember által háziasított állatok, amelyek nem természetes élőhelyükön, hanem az ember környezetében élnek. A háziállatok az ember szolgálatában állnak. A házi­ állatokat tenyésztik, általában sok különböző fajtáját nemesí­ tik ki az idők folyamán az ős­ honos fajnak. háziasítás: emberi tevékenység, amelynek következtében a vad­ állatból háziállat válik. A há­ ziasítás valószínűleg a kőkor­ szakban kezdődött, és több köz-

pontban (pl. Kis-Ázsia, Me­ zopotámia, a Kaukázus, Svájc, Szibéria területén), más-más állatfajokkal és különböző idő­ ben történt. A háziasítás folya­ mán az ember beavatkozása következményeként az állatok alkata és termőképessége is megváltozott. A változások mértéke az ember célkitűzése­ itől, a háziasított állat változá­ sától, valamint a megváltozott életkörülményektől függ. Az első háziasított állat a kutya volt. házikacsa: a tőkés récéből házia­ sított, vizet kedvelő, általában fehér színű, lapos, széles, leme­ zes csőrű baromfi.

házilúd: a nyári lúdból háziasí­ tott, fehér vagy szürkésbarna színű, húsáért és tollazatáért is tenyésztett baromfink.

házimacska: több ezer évvel ez­ előtt háziasított ragadozó, amely

nek ősei valószínűleg az Ázsiá­ ban élő núbiai sztycppmacskák voltak. háziméh: méz és méhviasz ké­ szítésére tartott rovar, amelyek testfelépítése nektár- és virág­ porgyűjtéshez alkalmazkodott. A megporzásban is nagy jelen­ tősége van a méheknek. házipulyka: amerikából szárma­ zó, Európában a középkortól el­ terjedt háziszárnyas, amelyet el­ sősorban húsáért tenyésztenek. Őse a vadpulyka.

házisertés: a vaddisznóból kb. 8000 évvel ezelőtt DélkeletÁzsiában és a Keleti-tenger partvidékén háziasított állat, amely ma már a világon szinte mindenütt elterjedt. A háziasí­ tás során rövidebbé vált a fej, a fülei lógók és nagyobbak let­ tek, az állat teste megrövidült, kialakult a festékanyagmentes (rózsaszín) bőr, és ritkult a szőrzet. Elsősorban húsáért és zsírjáért tenyésztik. Több vál­ tozata is ismert. Kiváló hazai fajtája a mangalica, amely gu­ bancos szőrű zsírsertés. házityúk: a Földön a legelterjed­ tebb, 6000 éve háziasított ma­ dár. Dél-ázsiai eredetű, őse az Indiában ma is élő bankivatyúk. Az ember a házityúk húsát és tojását hasznosítja.

hegyi kaszálórétek: erdőirtások helyén kialakult fátlan társulá­ sok. A legeltetés vagy a kaszálás

akadályozza meg a szukceszszió újbóli záródását. A hegyi kaszálórét jellemző növényei a réti csenkesz, harangvirág, margitvirág, bakfü. Jellegzetes állatai a különféle lepkék, a le­ mezescsápú bogarak, cincérek, méhek, darazsak, legyek, vala­ mint az őzek és a szarvasok, hegyvidéki éghajlat: a dombor­ zat hatására, leginkább magas­ hegységekbenjelentkező éghaj­ lat, amelyet nem az Egyenlítőtől való távolság, hanem a tenger­ szint feletti magasság befolyá­ sol. Jellemzője a hűvös nyár, a hideg tél és a sok csapadék. A tengerszint feletti magasság nö­ vekedésével a növényzet övezetességeis megfigyelhető. Az eu­ rópai magashegységekben kb. 500 méteres magasságig töl­ gyesek, 800-1000 méterig bük­ kösök, fölötte kb. 2000 méterig fenyőerdők találhatók. Még ma­ gasabbra hatolva cserjéket és törpefenyőket, feljebb pedig hi­ degkedvelő növényfajokban gazdag havasi réteket találunk. A már összefüggő növénytaka­ rót nem alkotó kopár sziklaha­ vasok fölött, kb. 2700 méteres magasság fölött található az örök hó határa.

hemoglobin: az állati és az em­ beri szervezetben az oxigén és a szén-dioxid szállításában részt vevő összetett fehérje. A gerincesekben a vörösvérsejtek fehérjetartalmának több mint 90%-át teszi ki. A moleku­ lában két vegyértékű vas ta­ lálható, amely az oxigént köti meg. A hemoglobin-molekula a vöröscsontvelőbcn keletkezik, és a májban bomlik le.

herék: a férfiak tojásdad alakú, páros ivarszerve, amely a has­ üregen kívül, a herezacskóban található. Egyrészt a megter­ mékenyítéshez szükséges hím­ ivarsejteket termelik, másrészt azokat a hormonokat, amelyek a sejtekből a véráramba kerülve a nemi jelleg kialakulásához és fenntartásához szükségesek. hering: minden tengerben elő­ forduló, de főleg az Atlanti- és a Csendes-óceán északi, hide­

gebb részében honos, kb. 30 cm nagyságú halak, amelyek nagy tömegekbe, gyakran több kilo­ méter hosszú és több száz méter széles rajokba verődnek. Plank­ tonokkal, ikrákkal, apróbb ha­ lakkal, rákokkal, csigákkal táp­ lálkozó állatok. A heringekre sok ragadozó hal és fóka vadá­ szik, de a tengerparti lakosság számára is az egyik legfonto­ sabb táplálék. Füstöléssel, só­ zással, pácolással vagy olajban tartósítva a világ minden táján fogyasztott hal. heringsirály: nagy termetű si­ rályfaj, amelynek költőterülete Európa északi tengerei mentén található. Kóborló egyedei ha­ zánkban bármikor előfordulhat­ nak. Nemcsak halakkal, hanem dögökkel, apróbb állatokkal, kagylókkal, madártojásokkal, rágcsálókkal is táplálkoznak, de gyakran a szeméttelepeken ku­ tatnak élelem után.

hernyó: lepkék lárvájának a ne­ ve. Egyes lepkék hernyói sok kárt tudnak tenni kultúrnövé­ nyeinkben, mások inkább kö­ zömbösek a mezőgazdaság szá­ mára.

hernyófogó öv: a szilvamoly, al­ mamoly lárvája ellen használt környezetkímélő növényvédel­ mi eljárás. A gyümölcsfa tör­ zsére ragacsos kenőccsel be­ kent papírcsíkot erősítenek, amely megakadályozza a lehul­ lott gyümölcsből kimászó her­ nyók feljutását a fára, így az újabb gyümölcsök megtámadá­ sát. Használata során jelentősen csökken a termést károsító her­ nyók száma, ráadásul közben nem juttatnak méreganyagot a környezetbe. hervadás: a növények vízegyen­ súlyának megbomlása, amely

visszafordíthatatlan folyamat. Bekövetkezhet például akkor, ha tartós szárazság esetén a napközben ellankadt növények éjszaka nem képesek vissza­ nyerni vízegyensúlyukat. A her­ vadás végeredménye az, hogy a növény kiszárad és elpusz­ tul. heterotróf szervezetek: azok az élőlények, amelyek nem képe­ sek szervetlen anyagokat szer­ ves anyaggá átalakítani, hanem a zöld növények által előállított, kész szerves anyagot építik be szervezetükbe. A heterotróf szer­ vezetekhez tartoznak az álla­ tok, a zöld színtestet nem tar­ talmazó, kemoszintézisre sem képes növények és valamennyi gombafaj. hibrid: legalább egy tulajdonság­ ban eltérő szülők keresztezésé­ ből származó utód. A termé­ szetben is előfordul, hogy kü­ lönböző fajok (pl. récék, ludak) kereszteződnek, ám a létrejött hibrid utód az esetek nagy ré­ szében nem képes tovább sza­ porodni, így ennek evolúciós jelentősége nincs. A különböző fajok kereszteződéséből világ­ ra jött utód többnyire mindkét szülő faji bélyegeit magán hor-

dozza. A növénynemesítés és állattenyésztés során gyakran hoznak létre hibrideket. híd: az agytörzsnek a nyúltagy és a középagy közötti, kiszélesedő része. Magcsoportjai túlnyomó­ részt a nyúltagyi vegetatív köz­ pontok felsőbb szabályozó cent­ rumai. A hídon keresztül fel- és leszállópályák haladnak, benne találhatók az V-VIII. agyide­ gek magvai is. hideg talaj: növénytermesztés­ re kevéssé alkalmas, sok vizet megkötő, rendszerint nedves agyagtalaj. Nehezen melegszik fel. Az alacsony hőmérséklet és a nedves, levegőtlen körülmé­ nyek miatt a talajélet is nagyon csekély mértékű. hidegkedvelő: olyan élőlényekre jellemző tulajdonság, amelyek megfelelő életműködésükhöz alacsony hőmérsékletet igényel­ nek, magasabb hőmérsékleten nem képesek létezni. hidegtűrő: azokra az élőlények­ re jellemző tulajdonság, ame­ lyek az alacsonyabb hőmérsék­ letet is jól elviselik, hidegben is megfelelő az életműködésük. A sarkkörön túl élő mohák, zuz­ mók és a jegesmedve is hideg­ tűrő.

hidrofiták: vízben alámerülten élő növények közös elnevezése. A hidrofiták szervezete, szövet­ tani felépítése jellegzetesen a vízi életmódhoz alkalmazko­ dott. A legtöbb hínárnövény még gyökeret sem fejleszt. A víz-, gáz- és sófelvétel szervei a gyökerek helyett rendszerint a levelek, ezek általában jóval nagyobbak, mint a szárazföldi növények levelei. A hidrofiták szárában és levelében szilárdító alapszövet nem található, mivel a víz felhajtóereje megtartja őket. A hidrofita növényeknek nincsenek gázcserenyílásaik, mivel az oxigént és a vizet '< egész testfelületükön keresztül veszik fel. hifa: lásd gombafonal. hímivarsejtek: a herék által ter­ melt, a megtermékenyítéshez szükséges sejtek. Más néven spermiumok. A mellékherék­ ben raktározódnak, felépítésük

eltér a többi sejttől. Részei: fej, nyak, farok. A fej (amely lé­ nyegében sejthártyával borított sejtmag) végzi a petesejt meg­ termékenyítését.

himnősség: egyes élőlények kétnemüségének jelensége. A ma­ gasabb rendű növények nagy része, az állatok közül a sziva­

csok, csalánozók, bizonyos fér­ gek és egyes puhatestűek (pl. az éti csiga) hímnősek. A hím­ nős élőlények általában nem ké­ pesek önmagukat megterméke­ nyíteni, azaz önmeddők. Álta­ lában ugyanis az ivarszerveik szerkezete olyan, hogy lehe­

tetlen a hímivarsejtjeik és női ivarsejtjeik találkozása vagy különböző időpontban érnek be ivarsejtjeik. Az embereknél megjelenő hímnősség neve: hermafroditizmus. hímvessző: a férfiak szaporodó­ szerv-rendszerének része, párzószerv. A hímvessző részei: a tő, a test és a makk. A belsejé­ ben található barlangos testek nemi izgalom hatására vérrel telnek meg, aminek hatására a hímvessző megmerevedik. Megtermékenyítéskor a meg­ merevedő hímvessző a hüvely­ be hatol, és a hímivarsejtek be­ jutnak a női nemi szervbe. hínárnövények: víz felszínén úszó vagy a vízben lebegő, sza­ bad szemmel is jól látható nö­ vények. Főleg virágos növé­ nyekből, tengerekben általában nagy testű algákból áll. Az édes­ vízi tavak kémiai vízminősé­ ge szerint különböző hínárnö­ vényzet alakult ki, gyakori az eutrofizálódás következtében létrejött hínárnövényzet. hínáros békaszőlő: vízben lebe­ gő hínárnövény. Gyökereivel és gyöktörzsével a víz alján lévő iszapba kapaszkodik. Mivel v i ­ rágai is a víz alá merülnek, a

víz szállítja a virágport a porzós virágokból a termős virá­ gok termőjére. hipotalamusz: a köztiagy egyik része. A legtöbb belső testmüködés irányítója. Szabályozza a vegetatív idegrendszert, va­ lamint az agyalapi mirigy mű­ ködését. Fontos szerepe van a szervezet belső egyensúlyának fenntartásában. hisztamin: az állati és az emberi szervezet valamennyi szöveté­ ben előforduló hormon. Tágítja a vérereket, növeli a hajszálerek áteresztőképességét, fokozza a gyomornedv-elválasztást és a simaizmok összehúzódását. A l ­ lergiás folyamatokban a szük­ ségesnél nagyobb mennyiség­ ben keletkezik.

hiúz: erőteljes és fürge macska­ féle, amely a nagy és összefüg­ gő erdőségekben, bokros terü­ leteken, síkságon és hegyvidé-

ken egyaránt előfordul. Hegyes fülének csúcsán szőrpamacsok találhatók. Kisebb emlősöket, madarakat zsákmányol, de ha teheti, elkapja az őzet is. Ha­ zánkból korábban kipusztult, a fokozott védelemnek köszönhe­ tően azonban kis számban (az Északi-középhegységben) újra megtelepedett.

hód: nagy, zömök testű, lapos, pikkelyes farkú rágcsáló, amely vízpartokon fordul elő. Hátsó lábujjai közt úszóhártya van. Környezetét kisebb-nagyobb gá­ tak építésével tudatosan alakít­ ja, hogy a megemelt vízszint révén észrevétlen maradjon a ragadozók elől. Hazánkból a kíméletlen vadászat miatt k i -

pusztult, de több helyen vissza­ telepítették. Védett.

homoki erdők: homokterülete­ ken zárótársulásként kialakuló intrazonális erdők, nyílt vagy zárt homoki tölgyesek. Jellemző fajai: kocsányos, kocsánytalan és csertölgy, valamint a tatár­ juhar. A cserjeszintben az egybibés galagonya, a húsos som, a fagyai, az aljnövényzetben a pillangós virágú növények és a pázsitfüvek gyakoriak. homoki gyepek: fátlan társulá­ sok, nyílt vagy zárt homoki gye­ pek. A nyílt homoki gyepek gyep­ takarója nem záródott teljesen, a füves foltok között kopár terü­ letek, esetleg futóhomok talál­ ható. Jellemző növényei a csenkeszek. A zárt homoki gyepek a szukcesszió előrehaladtával már záródtak, összefüggő gyep­ társulást alkotnak. Jellemző nö­ vényei az árvalányhaj több faja, a szegfűfélék, a pusztai kutya­

tej és a csenkeszek. Állatai kö­ zül jellegzetesek a sáskafajok, a buckabagolylepke, az ugartyúk, a homoki gyík és az ürge. A homoki gyepek hazánkban leg­ inkább a Kiskunságban jellem­ zőek. hormonok: nagy hatású, a szer­ vezet egészének működését sza­ bályozó anyagok. Legtöbbjük a belső elválasztású mirigyek vá­ ladéka, és a vér útján a szervezet minden részébe eljut. Bizonyos hormonok azonban nem miri­ gyekben, hanem idegsejtekben termelődnek. hóvirág: üde és nedves lomber­ dőkben előforduló, már febru­ ártól nyíló fehér virágú, zárva­ termő, évelő, egyszikű növény. A kíméletlen gyűjtés miatt ál­ lományai nagyon megritkultak. Védett növény, gyűjtésük, áru­ sításuk ma már tilos.

hörgőcskék: a főhörgők elága­ zásából kialakuló, porc nélkü­ li szervrészek. A hörgőkből a hörgőcskék vezetik a tüdőhólyagocskákhoz a levegőt, ahol a gázcsere végbemegy.

hőszabályozó képesség: azok­ nak az életfolyamatoknak az összessége, amelyek az állandó testhőmérsékletű állatok belső szerveinek, illetve a keringő vérnek a hőmérsékletét a változó környezeti hőmérséklet ellenére állandósítják. A hőszabályozás a hőtermelésen és a hőleadáson keresztül valósul meg. A hő­ termelés az anyagcsere-folya­ matok lebontótevékenységének az eredménye, a hőleadás fizi­ kai folyamatok útján valósul meg. A legtöbb hőt, az egész

hőleadásnak mintegy kéthar­ madát infravörös sugarak kibo­ csátása mellett, sugárzással adja le a szervezet, melynek mértéke arányos a testfelülettel. Jelentős mennyiségű hőt adnak le az élő­ lények párologtatással is. húgyhólyag: emberben izmos falú, a medencében elhelyezke­ dő, nyálkahártyával bélelt töm­ lő. A húgyvezetékben folyama­ tosan érkező vizeletet össze­ gyűjti, így állandó vizeletfolyás helyett naponta négy-ötszöri vizeletürítést tesz lehetővé.

húgyvezeték: emberben kb. 30 cm hosszú, nyálkahártyával bélelt, izmos falú csőpár, amely a vize­ letet a vesékből a húgyhólyagba szállítja. A húgyvezeték a kivá­ lasztó szervrendszer része. hulladékok: minden olyan anyag, amely keletkezése helyén feles­ leges, vagy veszélyezteti, ká-

rosítja a környezetet, az ember egészségét. A hulladékok erede­ tük és anyaguk szerint csoportosíthatóak. így települési, ter­ melési és veszélyes hulladékról is beszélhetünk. A hulladékok biztonságos, környezetet nem szennyező elhelyezése egyre nagyobb költségekkel járó prob­ léma. Sok anyag azonban újra­ hasznosítható, ezek nem is mi­ nősülnek hulladéknak, hiszen az ipar számára fontos nyers­ anyagot jelentenek. humusz: lásd televény. húsevő növények: lásd rovar­ emésztő növények. húsos termések: olyan termések megnevezése, amelyek középső termésfal-alapszövete az érési folyamat során vizet halmoz fel. A bogyótermések, narancster­ mések, kabaktermések és csont­ héjas termések túlnyomó része húsos termés. húsvéti rozmaring: hazai szár­ mazású almafajta, fő termőte­ rülete Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében és a Duna-Tisza kö­ zén található. A gyümölcs húsa kemény, ízletes, héja jellegzete­ sen zsíros tapintású. Nevét on­ nan kapta, hogy gyakran még húsvét táján is kapható, lévén,

hogy a legtovább elálló al­ mánk. hüllők: elszarusodott kültakarójú, lágy héjú tojásokkal szapo­ rodó gerinces állatok. A kígyók, gyíkok, teknősbékák, kroko­ dilok mind hüllők. Hazánkban minden hüllő védett! hüvely: női nemi szerv, izmos, tágulékony cső, amely közösü­ léskor befogadja a hímvesszőt, szüléskor pedig a szülőcsator­ na része. Külső nyílását a sze­ méremajkak fedik. hüvelytermés: száraz, felnyíló, többmagvú termés. Egy termő­ levélből képződött, felső állású magházból alakul ki, általában két falrésszel (kopáccsal) nyílik ki. Hüvelytermése van a pillan­ gósvirágúak családjába tartozó több növénynek, pl. a babnak vagy a borsónak is. A földimo­ gyorónak fel nem nyíló hüvely­ termése van. H-vitamin: a zsíros, illetve fe­ hérjedús táplálék beépítéséhez szükséges, vízben oldódó vita­ min. Élesztőben, tejben, tojás­ ban, májban fordul elő. A H-vi­ tamin hiányában a faggyútermclés akár kóros mértékben is fo­ kozódhat, és bőrgyulladás kelet­ kezik.

I,Í ibolyák: hazánk erdeiben is gya­ kori lágy szárú növények. Kü­ lönösen finom illatú az illatos ibolya, amelynek virágjából az egyik legdrágább illóolajat vonják ki. A mezei árvácska szintén az ibolyafélék családjá­ ba tartozó, vetésekben gyakori gyomnövény. Sokfelé szívesen ültetik a kerti árvácskát, amely szintén az ibolyafélékhez tarto­ zik. idegek: idegrostkötegek a köz­ ponti szerveken kívül, kötőszö­ veti tokokkal körülvéve. Mű­ ködése és funkciója szerint megkülönböztetünk érző-, moz­ gató- és kevert idegeket. Az ér­ zőidegek a központi idegrend­ szerbe szállítanak ingerületet, a mozgatóidegek a végrehajtó szervekhez (izmokhoz) visznek ingerületet, a kevert idegek pe­ dig érzőrostjaikon a központok

felé, mozgatórostjaikon pedig a központokból szállítanak inge­ rületet. idegrendszer: többsejtű állatok szabályozó szervrendszere. A törzsfejlődés során három kü­ lönböző fajtája alakult ki: a hálózatos idegrendszer (pl. csa­ lánozókban), a dúcidegrendszer (pl. a gyűrűsférgekben) és a csőidegrendszer (a gerincesek­ ben). Az idegrendszer élettani szempontból akaratlagos és ve­ getatív idegrendszerre is oszt­ ható.

idegrost: az idegsejt sejttestéből kiinduló hosszú nyúlvány neve. Idegen kifejezéssel axonnak nevezik. idegsejt: az idegrendszer alap­ egysége, amely az ingerek fel­ vételére, ingerületté alakításá­ ra, feldolgozására és továbbí­ tására alkalmas. Feladatuknak megfelelően nyúlványos sejtek. Az idegsejtek születésünk után már nem szaporodnak, csak pusztulnak.

idegszövet: az agyvelőt, a ge­ rincvelőt és az idegeket alkotó, ingerelhető és ingerületvezető szövet. időleges tömörülés: az állati kö­ zösségek egyik típusa, amely­ ben a közösség nyitott, létszáma tág határok között változhat, és a társak közötti szociális vonzó­

dás csekély mértékű. Az időle­ ges tömörülés célja legtöbbször a közös zsákmányszerzés vagy a védekezés. A vándorló halak rajokba, a vadászó farkasok fal­ kába tömörülnek. Az időleges tömörülésbe sorolhatók a sere­ gélyek felhőszerüen gomolygó csapatai vagy a darvak, vadlu­ dak V alakú csoportjai is. ifjúkor: a serdülőkor utáni, kb. a 17. és 24. életév közötti sza­ kasz, amikor befejeződik a nö­ vekedés. A felnőttéletre való felkészülés (párválasztás, pá­ lyaválasztás) időszaka. ikerkaszattermés: egymagvú, fel nem nyíló termés. Iker­ kaszattermése van az ernyős virágzatú növényeknek (pl.: sárgarépa, vadmurok) és a galajfélcknek. Jellemző az ilyen termésre, hogy a rajtuk lévő sok apró horgocska könnyen a növény körül járó állatok testé­ be akad. Ugyanilyen könnyen „ragad" bele a kirándulók ci­ pőjébe, zoknijába, nadrágjába is. Az ikerkaszattermésű növé­ nyek az állatok (és az ember) közvetítésével terjednek. ikerlependék-termés: száraz, fel nem nyíló termés, amelyben két lependéktermés villás termés-

tartóval kapcsolódik össze. A juharfajoknak pl. ikerlependéktermése van. ikra: a nőstény halak terméke­ nyítésre képes vagy megtermé­ kenyített petesejtje. Némely faj ikrája lebeg a vízben, többsé­ gük ikrája viszont valamilyen aljzatra tapad. A hímek a lera­ kott ikrát termékenyítik meg.

ikrek: egy terhességből szárma­ zó testvérek neve. Egyetlen pe­ tesejt megtermékenyítését kö­ vetően, ha a barázdálódáskor elsőként keletkező néhány sejt­ ből teljes értékű, önálló egyed fejlődik, akkor egypetéjű ik­ rekről beszélünk. Az egypetéjű ikrek genetikai állománya azo­ nos, a köztük lévő különbségek csak az egyedi élet során, a kör­ nyezet hatására alakulnak ki. A két- vagy több petesejt egy idő­ ben történő megtermékenyíté­ séből kialakuló, ún. két- vagy többpetéjü ikrek genetikai állo­

mánya csak a testvérekkel azo­ nos mértékben egyezik meg.

illóolaj: jellegzetes ízű és illatú, erősen párolgó olajok, amelyek a növények minden részében előfordulhatnak. Szerepük lehet a megporzó rovarok csalogatá­ sában, de megvédhetik a növé­ nyeket az állati kártevőktől is. immisszió: egy adott területen különböző szennyeződést oko­ zó anyagoknak a környezetbe (levegőbe, talajba, vízbe) jutá­ sa. A szennyező anyagokra vo­ natkozó immissziós határérték ezek megengedett koncentrá­ cióját fejezik ki. Az élő szer­ vezetek különböző ellenállósá­ got mutatnak az immisszióval szemben, pl. egyes fák kevés­ bé, mások jobban viselik el a szennyezéseket. immunitás: védettség. Az im­ munrendszernek az a képessé­ ge, hogy megvédi a szervezetet

az olyan idegen anyagoktól, amelyek korábban immunvá­ laszt váltottak ki. Egyes beteg­ ségek leküzdése során termelt védőanyagokat a fehérvérsej­ tek megjegyzik, és ilyenkor a szervezet védett lesz az adott betegséggel szemben. Ez a ter­ mészetes aktív védettség. Az aktív védettség mesterségesen, védőoltással is létrehozható, immunrendszer: az élő szerve­ zetnek a különböző kórokozók­ kal szembeni védettségét szol­ gáló rendszere. Az immunoló­ giai reakciók, az ellenanyagok képzése a szervezet nyirokszer­ veiben és szöveteiben zajlanak le. Az elsődleges nyirokszer­ vekben az őssejtekből képződ­ nek azok a limfociták (fehér­ vérsejtek), amelyek később a másodlagos nyirokszervekbe (nyirokcsomókba, lépbe) jut­ nak. imponáló póz: az állatok látási kommunikációjának része, az a testtartás, amely támadókész­ séget fejez ki, és célja az ellen­ fél elrettentése. Az állatok azt a testrészüket fordítják ellenfelük irányába, amelyet az esetleges harcban a legeredményesebben használnának. A ragadozók egy

része a fogát mutatja (vicsorít), a madarak a csőrüket, a szarva­ sok az agancsukat fordítják el­ lenfelük irányába. A kutyafélék imponáló pózban farkukat, fü­ lüket felfelé tartva, egyenesen állnak.

imprinting: lásd bevésődés. inak: az izmok és a csontok kap­ csolódását biztosítják. Az ina­ kat a súrlódástól a belül síkos ínhüvely védi. influenza: fertőző betegség, amelynek okozója az influen­ zavírus. A vírusok cseppfertő­ zéssel terjednek. A belélegzett vírusok lerakódnak a légutak nyálkahártyájában és szaporod­ ni kezdenek. Amikor az influ­ enzás megbetegedések töme­ gessé válnak, akkor influenza­ járványról beszélnek. inger: az élő szervezetet érő ha­ tás, amelyre az jellegzetes re­ akcióval válaszol. Az ingerek felfogására a receptorok szol-

gálnak. Az inger nyomán ak­ kor keletkezik ingerület, ha az inger erőssége eléri az ingerkü­ szöb értékét. ingerküszöb: az a leggyengébb vagy legerősebb inger, amelyet a receptor még képes ingerület­ té alakítani, azaz ami ingerüle­ tet válthat ki. Ennek megfelelő­ en beszélhetünk minimális és maximális ingerküszöbről. ingerület: inger hatására bekö­ vetkező anyagcsere-változás, amelynek során a sejtek v i ­ szonylagos nyugalmi állapo­ tukból tevékeny állapotba ke­ rülnek. ingerületvezetés: akciós poten­ ciálhullám vezetése vagy k i ­ sülések terjedése az idegsejt vagy az izomrostmembrán két oldalán a sejten belüli és sejten kívüli térben. ingerválasz: ingerület hatására bekövetkező válaszreakció. A leggyakrabban mozgás vagy megváltozott mirigyműködés formájában jelentkezik. ínhüvelygyulladás: a kéz túlerőltetésének hatására kialaku­ ló gyulladásos betegség. Az ínhüvelyekben található síkosító folyadék beszáradása miatt az ín nem képes simán csúszni, és

ilyenkor a kéz mozdulatai erős fájdalmat okoznak, ínszövet: erős, kötegekbe rende­ ződő rostokból álló kötőszövet, amelyből az inak épülnek fel.

intrazonális erdők: olyan fás társulások, amelyek kialakulá­ sában nem az uralkodó éghaj­ lat, hanem a szélsőséges talaj­ viszonyok (pl. a talajvíz szintje, a vízellátottság mértéke vagy a talaj sótartalma) játszanak fő szerepet. A homoki erdők, sziki erdők, mészkerülő erdők, tör­ meléklejtő erdők, szurdokerdők, bokorerdők, ligeterdők és láper­ dők egyaránt intrazonálisak. inzulin: a hasnyálmirigy Langerhans-szigetei által termelt hormon, amely szabályozza a szénhidrátok, a zsírok és a fe­ hérjék anyagcseréjét. Az inzu­ lin hatásának hiánya okozza a cukorbetegséget. ionizáló sugárzás: radioaktív ré­ szecskék és elektromágneses

sugárzások összessége, amely az anyagon áthaladva, abban io­ nizációt vált ki. Fizikailag mu­ tációs hatással lehet az élő szer­ vezetre, mert a kromoszóma, illetve annak genetikai anya­ ga gerjesztett állapotba kerül, és megváltozik a szerkezete. Az ionizáló sugárzások káros hatásának elkerülésére fontos egészségvédelmi és munkavé­ delmi előírásokat vezettek be ott, ahol ilyen jellegű veszély­ forrás fennáll, irharéteg: a bőrnek a hámréteg alatti része, sokkal vastagabb annál. Rostokban gazdag kötő­ szövet. A benne található ideg­ végződések érzékelik a hideget, meleget, fájdalmat és a tapin­ tást. ismétléses tanulás: a tanulásnak az a típusa, amikor az ismét­ lődő inger hatására az állat megtapasztalja a különféle vá­ laszreakciók hatékonyságát, és megtanulja, hogy az ingerre a lehetőségei közül a legeredmé­ nyesebb reakcióval válaszoljon. istállótrágya: az istálló alom­ anyagával kevert, állati ürülék­ ből készült szerves trágya. Ja­ vítja a talaj szerkezetét, és pó­ tolja a kimerült tápanyagokat.

A biogazdálkodás során főleg istállótrágyát alkalmaznak, ivadékgondozás: külső ingerek és belső késztetés által kivál­ tott ösztönös viselkedésforma, amely az utódok számára a kedvező környezet kiválasztá­ sát, a fészeképítést, az utódok védelmét, táplálékkal való el­ látásátjelenti. Az ivadékgondozási időtartam, valamint annak módja fajonként változó, az utód fejlettségétől, az egyedfej­ lődés gyorsaságától függ.

ivar: nem. Az ivarosán szaporo­ dó élőlények eltérő sajátsága. Az egyedek aszerint, hogy mi­ lyen ivarsejteket termelnek, le­ hetnek hím-, illetve nőivarúak. Az ivari különbség korlátozód­ hat az ivarsejtekre vagy az ivar­ szervekre, de előfordul, hogy

csak a sejtmagban van eltérés. Az élőlények egy részére a kétivarúság (hímnősség) jellem­ ző, más részük váltivarú, ezek vagy csak hím-, vagy csak női ivarszervekkel rendelkeznek. A törzsfejlődés folyamán eltérő ivar esetében mind több olyan élőlény alakult k i , amelyekben a testi jellegek is eltérőek. ivarérettség: az az életkori sza­ kasz, amikor az állati (és em­ beri) szervezet már érett, élet­ képes ivarsejteket termel. Az ivarérettség kezdete nagy elté­ réseket mutat. Általában minél rövidebb élettartamú egy faj, annál korábban válik ivaréretté. ivari kétalakúság: az a jellegze­ tesség, amikor egyazon faj két ivarú (hím és nőstény) egyede között különbségek vannak. A növények között ritka, az álla­ tok között gyakori, de fajonként eltérő az ivari kétalakúság. Ál­ talában a hím testalkata dur­ vább felépítésű, izomzata fej­ lettebb. Egyes madárfajoknál a hím tollazata színes, feltűnőbb, mint a nőstényé. ivaros szaporodás: a szaporo­ dásnak az a típusa, amelynek során az utód két egyed külön­ nemű ivarsejtjeinek egyesülésé­

vel jön létre. Az ivartalan sza­ porodásnál idő- és energiaigényesebb folyamat. Előnye azon­ ban, hogy ivaros szaporodásból változatos genetikai tartalmú élőlények származnak, amelyek közül néhány életben maradhat a megváltozott környezeti fel­ tételek között is, biztosítva a faj fennmaradását. A fejlettebb élőlényekre jellemző szaporo­ dási mód. ivarszervek: többsejtű állatok­ ban az ivarsejteket (hímivarsej­ tet, petesejtet) termelő, azokat raktározó, valamint az utódok létrehozását biztosító szervek. A hímivarszervekhez tartoznak a herék, a járulékos nemi mi­ rigyek, az ondóvezeték és a hímvessző. A női ivarszervek­ hez tartozik a petefészek, a petevezeték, a méh, valamint a hüvely. ivartalan szaporodás: a szapo­ rodásnak az a típusa, amelynek során az utód egy egyed sejt­ jéből vagy sejtcsoportjából jön létre. Az ivartalan szaporodás ivarsejtek képződése nélkül tör­ ténik. Előnye, hogy az élőlé­ nyek e módszerrel gyorsan és hatékonyan képesek a rendelke­ zésükre álló életteret elfoglalni,

hasznosítani. Hátránya, hogy az utódok genetikailag azono­ sak a szülővel és egymással is, s emiatt egyformán reagálnak a változó környezeti feltételekre, és kedvezőtlen hatások esetén esetleg valamennyien elpusz­ tulnak.

ivás: halfajonként változó visel­ kedéssel járó szaporodási tevé­ kenység, aminek eredménye az ivartermékek kibocsátása, az ikrarakás és a termékenyítés. A nőstény halat ikrásnak, a hí­ met tejesnek nevezik. Az ivást nászjáték vezeti be, számos faj hímje előkészíti az ívóhelyet, esetleg fészket is épít. ivóvíz: olyan felszín alatti vagy felszíni víz, amely vagy termé­ szetes állapotában (pl. karszt­ forrás), vagy tisztítás, kezelés után emberi fogyasztásra, fő­ zésre, állatok itatására alkal­ mas. Az ivóvíz minőségét or­ szágos szabványok határozzák meg. A megfelelő ivóvíz kö­

vetelményeinek legjobban a felszín alatti vizek (artézi víz, karsztvíz, forrásvíz) felelnek meg. A felszíni vizek (folyók, tavak) tisztítás nélkül ivásra nem alkalmasak, ízeltlábúak: az állatok országá­ nak egyik legnépesebb törzse: az ismert fajok számának több mint kétharmada ebbe a cso­ portba tartozik. Sok közös tu­ lajdonságuk van, legjellemzőbb azonban az ízeit lábak megléte, amelyről a csoport a nevét kap­ ta. A pókok, rákok és rovarok egyaránt ízeltlábúak.

ízlelés: a nyelvünkön lévő recep­ torsejtekben az ízt okozó kémi­ ai anyagok hatására keletkező ingerület, amely az agy meg­ felelő központjába továbbítva eredményezi az ízérzékelést.

ízlelőrendszer: az ízlelőbimbók, az ízlelöpálya és ízlelőkéreg együttes rendszere. A nyelv ízlelőbimbóinak ingerületét egyes érzőidegsejtek rostjai az agytörzsbe vezetik, itt az inge­ rület átkapcsolódik, és a felszál­ ló idegpályákon a talamuszba jut, végül újabb átkapcsolódás után az ízlelőingerület a nagy­ agy halántéklebenyében lévő ízlelőkéregbe kerül.

egyik oka az izmokban fellépő oxigénhiány miatt felhalmozó­ dó anyag, a tejsav. Rendszeres testedzéssel az izomláz meg­ előzhető. izomszövet: összehúzódásra és el­ ernyedésre képes szövet, amely­ ből izmaink épülnek fel. Három fajtáját különböztetjük meg: ilyen a harántcsíkolt izomszö­ vet, a simaizomszövet és a szív­ izomszövet.

izmok: az izmok a mozgás aktív szervei, összehúzódva a cson­ tokat mozgatják, az ízületeket működtetik. Ezenkívül az iz­ mok viselik a test súlyának egy részét is, és segítik a belső szer­ vek működését, sőt meghatá­ rozzák a test idomainak alakját, nagyságát és körvonalait. Az izmok a test tömegének nagy részét (36-45%-át) alkotják. A vázizmok valamelyik csonton erednek és egy másikon tapad­ nak.

izotópok: különböző neutron­ számú, de azonos protonszámú elemek neve. Lényegében egy elem azonos rendszámú, de kü­ lönböző tömegű atomjai. Az izotópok lehetnek stabilak és radioaktívak. A radioaktív izo­ tópok felhasználhatók pl. élel­ miszerek tartósítására, egész­ ségügyi vizsgálatokban nyom­ jelzésre, kormeghatározásra, ré­ gészeti feltárások során és sok egyéb célra.

izomláz: fájdalmas jelenség, ami akkor alakul ki, amikor vala­ milyen nagyfokú testedzéssel hirtelen megterheljük az iz­ mainkat, illetve sok kihagyás után újra fizikai megerőltetés éri a testünket. Az izomláz

ízület: a gerinces állatok testé­ ben a mozgást végző testrészek csontjainak összekapcsolódása. Az ízületet szalagokkal meg­ erősített ízületi tok burkolja. Az ízületek lazán, rugalmasan, de mégis biztonságosan kapcsol­ ják össze a csontokat.

J jaguár: a dél-amerikai őserdők legnagyobb ragadozó macska­ féléje. Sárgásbarna bundája szabálytalan foltokkal tarkított, de előfordulnak fekete színű egyedei is. járványok: egyidejűleg, töme­ gesen előforduló fertőző beteg­ ség, amelyet sokan megkapnak, és terjedésének megakadályo­ zására külön (járványügyi) intézkedéseket kell tenni. Leg­ ismertebb járvány ma az influ­ enzajárvány. jegesmedve: az Északi-sarkvi­ déken élő, fehér színű, tömött bundájú ragadozó. Fő zsákmá­ nyát a fókák alkotják, de ha­ lakkal is táplálkozik. Kitűnő úszó, a víz alatt két percig is képes levegővétel nélkül ma­ radni. Táplálékát nyáron mo­ hával és zuzmóval is kiegészí­ ti. Hóba ásott mély gödörben

hozza világra egy vagy két bocsát. jégkorszak: egy hosszú távú ég­ hajlati változás, amely során a Föld átlaghőmérséklete lecsök­ ken, a jégtakarók és a gleccse­ rek területe nagy mértékben k i ­ terjed. A jégkorszak jellegzetes ősállata volt a mamut. jérce: a fiatal, nőstény házityúk, amely még nem tojt tojást. jonatán: az egész világon elter­ jedt, hazánkban is nagy menynyiségben termesztett almafaj­ ta. Nem magyar eredetű, az 1800-as évek elején egy Jonathan (ejtsd: dzsoneten) nevű gyümölcskertész terjesztette el. A 19. század végén került át Európába. A Jonatán fajta ked­ veli a párás levegőt, a harmatot, ezért legjobb hazai termőtája Szabolcs-Szatmár-Bereg me­ gyében van, de az ország egész

területén jól termeszthető. Bő­ ven terem, gyümölcse kellemes zamatú, lédús. Szeptember vé­ gétől szedhető, azután hónapo­ kig tárolható fajta. Az érő gyü­ mölcsöt a lisztharmat könnyen megtámadja.

juhnyírás: a juhok bundájának lenyírása, ami által az értékes

gyapjúhoz jutnak. A juhnyírást hazánkban általában éven­ te egyszer, tavasszal végzik. A nyírás előtt a száraz bundájú juhokról először levagdossák a lecsüngő koloncokat, eltávo­ lítják a rátapadt takarmányt, szalmát, és csak ezt követően, kor és ivar szerint csoportosítva nyírják őket. A nyírás történhet kézzel vagy géppel is. A jó nyí­ rás után a gyapjú visszamaradó tarlója alacsony és egyenletes, a gyapjú nem szecskázott, a bunda tiszta, szennyeződéstől és kuszálódástól mentes, össze­ függő marad.

K kabaktermés: húsos termés, amely általában három termő­ levélből kifejlődő alsó állású magházból alakul ki. A kabaktermések külső fala bőrnemű, a középső termésfalban lédús alapszövet található, a termés­ üreget a belső termésfal elhúsosodó válaszfalai töltik ki, ami­ ben a magvak is találhatók. K a baktermése van az uborkának, a töknek és a dinnyének.

kábítószerek: azok a gyógysze­ rek vagy vegyszerek, amelyek

az élő szervezetben, elsősorban a központi idegrendszer műkö­ désében olyan változást idéznek elő, amely átalakítja az ember személyiségét. Súlyos testi, lel­ ki és erkölcsi károsodást okozó anyagok. A kábítószerek erős függőséget okoznak, a drogok fogyasztása gyakran bűncse­ lekményekhez vezet, kacs: módosult szár vagy levél, kapaszkodásra alkalmas szerv. A szőlőkacs a szárból módo­ sult, ezért ágkacsnak nevez­ zük, míg a borsóra a levélből

módosult kacs (levélkacs) a jel­ lemző. Egyes vidékeken a kacs neve sündörgő, fogódzó vagy bajusz. kagylók: fej nélküli, vízben élő puha testű állatok, amelyek tes­ tét két egyforma méretű meszes héj védi. Lassú helyváltoztatásra képesek, izmos lábukkal mász­ nak a víz fenekén. Kopoltyúval lélegző állatok. Édesvízben is élnek, de a trópusi meleg tenge­ rekben a legelterjedtebbek, ahol óriási méretű fajok is előfor­ dulnak. A tengermelléki népek sokat fogyasztanak a kagylók közül, a kagylóhéjakból dísztár­ gyakat, gombokat készítenek. Hazánkban a folyami és tavi kagylók, valamint a vándor­ kagyló a leggyakoribbak. kakaófa: eredetileg Amerika tró­ pusi területein előforduló, de ma már az Egyenlítő környékén mindenütt termesztett növény. A toktermésében található ma­ gok neve kakaóbab, amelyből kakaóport, kakaóvajat és cso­ koládét állítanak elő. kakas: a házi tyúk, gyöngytyúk, páva, fácán, fajd és a pulykák hímjének neve. kaktuszok: sivatagi növények, amelyek csaknem teljes száraz­

ságban is megélnek. Húsos, zöld színű száruk pozsgás szár, amelyben vizet raktároznak. Leveleik tövisekké alakultak. A kaktuszok csak Amerikában fordulnak elő, de kedvelt dísz­ növényként a világon minde­ nütt termesztik, kakukkfű: változatos megjele­ nésű gyógynövény. Levelének széle visszagöngyölt, megdör­ zsölve erős szagot áraszt.

kalap: a fejlett, kalapos gombák termőtestének része, amely a gomba tönkjén található. kalapos gombák: a fejlettebb gombák egy csoportja, ame­ lyek megjelenésére jellemző a tönk és kalap, amely lénye­ gében a gomba termőtestének felel meg.

kalászosok: a legtöbb fűfélére jellemző akaiászvirágzat, gyak­ ran azonban a gabonanövé­ nyekre általában használt kife­ jezés. A búzának, rozsnak, ár­ pának valóban kalászvirágzata van, az időnként szintén ka­ lászosnak nevezett zab és rizs azonban bugavirágzatot alkot. kalászvirágzat: a fűfélék egyik jellemző virágzata. A virágzat tengelyén ülnek a kevés virág­ ból álló kalászkák, amelyekből szemtermés fejlődik. A búza, az árpa és a rozs virágai kalász­ virágzatot alkotnak.

kalcium: az alkáliföldfémekhez tartozó, aránylag puha fém. A

talajban nagy mennyiségben, vízben nehezen oldódó sók for­ májában található. A növények számára fontos nyomelemnek számít, a kalcium ionoknak nagy jelentősége van a plazma határ­ hártyáinak kialakításában, el­ engedhetetlen a gyökérzet nor­ mális fejődéséhez, hiányában a gyökércsúcs osztódó sejtjei elpusztulnak, zavart szenved a sejtosztódás is. A gerinces álla­ tokban fontos szervképző elem, jelentős része (kb. 98%) a csont­ vázrendszerben és a fogakban halmozódik fel. A kalciumnak szerepe van az ingerlékenység kialakításában, az izom-össze­ húzódásban, a véralvadásban is. Az állatok kalciumigénye válto­ zó, a növekedés, a tejtermelés, a tojásrakás időszakában meg­ nő. kálium: az alkálifémekhez tarto­ zó, puha, késsel jól vágható, az élő szervezetek számára másod­ lagos, biogén elem. A növények számára fontos kicserélhető ká­ liumion a talajoldatban van, fel­ vételét a talaj tulajdonságai is befolyásolják. A növényi osztó­ dó sejtek gazdagok káliumion­ ban, a citoplazmának nélkülöz­ hetetlen alkotóeleme. A kálium-

hiány csökkenti a fotoszintézis mértékét, a szártagok rövidebbé válnak, a növény törpe növésű lesz, gyakori a rügypusztulás is. Az állati szervezetekben fon­ tos szerepe van az egyes sejtek, főként az izomzat ingerlékeny­ ségének előidézésében, a nagy energiatartalmú foszfát vegyü­ letek képződésében, a szénhid­ rát-anyagcserében, a sejten be­ lüli nyomás és a sav-bázis egyen­ súly szabályozásában. A káli­ um-anyagcserét a mellékvese kéregállományának sóháztartá­ sára ható hormonja szabályoz­ za. kamaszkor: lásd serdülőkor. kambium: osztódószövet, amely a gyökér és a hajtástengely kül­ ső oldalával párhuzamosan he­ lyezkedik el, és fejlődő újabb sejtjeivel növeli a növény vasta­ godását.

kaméleon: száraz, meleg éghajla­ ton előforduló pikkelyes hüllő, amelyre jellemző, hogy két sze­ mét egymástól függetlenül is tudja forgatni. Ragadós, kiölthető nyelvével rovarokat zsák­ mányol. Képes testének színét hangulatától és környezetétől függően megváltoztatni. kanca: a lovak nősténye. kannibalizmus: az a viselkedés, amikor egy élőlény saját fajtár­ sát fogyasztja el. Az állatvilág­ ban is előfordul. Az emberiség történetében a primitív ember­ evő törzsek kultikus céllal foly­ tattak kannibalizmust. kapásnövények: azoknak a növé­ nyeknek hagyományos elneve­ zése, amelyeknek sorközeit ré­ gebben kézi, később gépi ka­ pával tartották tisztán. A vegy­ szeres gyomirtás elterjedése óta sok kapásnövény talaját már egyáltalán nem művelik mecha­ nikai eszközökkel. Újabban, az integrált növényvédelem térhó­ dításával a mechanikai eljárá­ sok ismét terjednek, ugyanis számos érv szól amellett, hogy a felszíni kéreg megtörése elő­ nyös hatású mind az erózió fé­ kezése, mind a vízgazdálkodás javítása szempontjából. Többek

között kapásnövénynek nevezik a kukoricát, burgonyát, répát és a magkendert is. kapillárisok: lásd hajszálerek. kapirgálóláb: erőteljes láb, jól fejlett karmokkal. A házityúk jellegzetes lába teszi lehetővé a táplálék kapirgálással történő megkeresését a talajon. káposzta: fejes káposzta. Egyik leggyakoribb zöldségünk, mely­

nek őse a Földközi-tenger men­ tén honos vadkáposzta. A fejes káposztakétnyári. Az első évben kifejlődő, hatalmasra növő rü­ gyét (a káposztafejet) fogyaszt­ juk. Nyersen is ehető, de sava­ nyítva egész évben felhasznál­ ható növény. Sok B- és C-vi­ tamint tartalmaz. A magjából kifejlődött palántákat ültetik ki tavasszal. Hazánkban több száz éve termesztik, főleg a Nyírség­

ben, a Hajdúságban, Pest me­ gyében, valamint Szentes és Győr környékén. A fejes ká­ posztának rokona a vadkáposz­ tából nemesített többi változat is: pl. a kelbimbó, kelkáposz­ ta, a brokkoli, vörös káposzta, karalábé, karfiol, káposztalepke: hernyója keresztesvirágúakon, főleg káposz­ taféléken táplálkozik. A kifej­ lett lepke repülése csapongó, gyakran megfigyelhető, ahogy többedmagukkal kergetőznek, nedves helyeken csapatosan isznak. kaptár: keretekkel felszerelt, mes­ terségesen készített méhlakás. A kaptárakat általában a sza­ badban helyezik el. Lehetnek egybeépítettek, szétszedhetők, mozgatható szerkezetűek. A kaptárban a lépek külön-külön is kivehetők, cserélhetők, a méz kipergetése után pedig újból felhasználhatók. karalábé: a keresztesvirágúak családjába tartozó kétnyári nö­ vény, amelynek föld feletti meg­ vastagodott szárát (tulajdonkép­ pen a szárgumóját) fogyaszt­ juk. karfiol: a keresztesvirágúak csa­ ládjába tartozó egyéves növény,

amelynek húsosan megvasta­ godott virágzatát fogyasztjuk. Egyik legfiatalabb zöldségnö­ vényünk, hazánkban csak alig száz éve fogyasztják.

kárókatona: lásd kormorán. karom: védekezésre és támadás­ ra alkalmas, egyes gerincesek ujjain található, görbe, hegyes szaruképződmény. A ragadozó madarak és emlősök karma jel­ legzetes. káros szenvedélyek: a dohány­ zás, az alkohol, a kábítószer és más élvezeti szerek rendszeres fogyasztása, amelyek maradan­ dó károsodást okoznak a szer­ vezetben. Az élvezeti szerek és a drogok a véráramba kerülve elsősorban az idegrendszeren át fejtik ki hatásukat. Többszöri kis adag után a szervezet egyre többet igényel belőlük, végül

szenvedéllyé válva függőséget okoznak. karotin: sok növényben előfor­ duló, azok színét adó, narancs­ sárga színű festékanyag, amit a szervezet A-vitaminná képes átalakítani. Különösen sok van a sárgarépában, amiről a ne­ vét is kapta (a sárgarépa másik neve: karotta). kártevők: termesztett vagy va­ don élő, de hasznosított növé­ nyeket, esetleg más, emberek által létrehozott javakat károsí­ tó élőlények. A legtöbb kártevő a termesztett növények bizo­ nyos részeit megrágva okoz

kárt, de egyes rágcsálók (ege­ rek, patkányok) emberi léte­ sítményeket, pl. épületeket is károsíthatnak. A kártevők közé lehet sorolni azokat a gombá­ kat is, amelyek kártétele ellen a gazdálkodók vegyszeres vagy biológiai védekezést alkalmaz­ nak (lisztharmat, peronoszpóra

stb.)- Az ember az élőlényeknek azt a csoportját, amely gazdál­ kodását segíti, hasznosnak, míg azokat, amelyek megtermelt ér­ tékeit károsíthatják, kártevők­ nek tartja. Ez azonban csak az ember saját érdekeit figyelem­ be vevő felosztás. Valójában a természetben minden élőlényre szükség van, természetes kö­ rülmények között egy faj sem képes úgy elszaporodni, hogy helyrehozhatatlan ökológiai kárt okozzon. kaszáló: olyan gyepes terület, amelyet az ember kaszálással hasznosít. A levágott füveket megszárítva és összegyűjtve szénaként használják az állatok takarmányozására. kaszattermés: száraz, fel nem nyíló termés, amely két ter­ mőlevélből képződött, alsó ál­ lású magházból alakul ki. A kaszattermés jellegzetessége, hogy a termésfal nem nő hozzá a maghéjhoz. Kaszattermés jel­ lemzi pl. a fészekvirágzatúak családját. Gyakran csészeleve­ lekből módosult repítőkészülék is található rajta (pl. a pongyo­ lapitypangon). kávé: eredetileg Afrikában az Etióp-magasföldön előforduló

örökzöld növény, amelyet ma leginkább Dél-Amerikában ül­ tetvényeken termesztenek. Csonthéjas termésében talál­ ható két kemény magjáért ter­ mesztik, melynek koffeintar­ talma élénkítőszer. kazuár: nagy testű futómadár, lábukon három ujjal, többékevésbé csupasz fejjel. Az ide­ tartozó fajok nyaka csupasz, színes bőrlebernyegekkel díszí­ tett, fejüket szarusisak fedi, evezőtollaik tüskeszerű képlet­ té alakultak. Ausztrália és ÚjGuinea esőerdeinek futómada­ ra a sisakos kazuár.

kecsege: a tokfélék családjába tartozó szálkátlan, ízletes húsú édesvízi hal. Hazánkban is elő­ fordul, bár természetes vizeink­ ben a számuk nagymértékben megcsappant. Mesterségesen is szaporítható. kecskebéka: nyugalmas vizeket kedvelő, gyakran nagy töme-

gekben előforduló, karcsú testű, keskeny és viszonylag hegyes fejű béka, amely hangjáról kap­ ta a nevét. kefécske: a méhek harmadik pár lábán található kitinszőrös k i ­ növés, amellyel a virágpor gyűj­ tését végzik. kék bálna: minden idők legna­ gyobb állata, hossza elérheti a 33 métert, tömege pedig a 100 tonnát is. Planktonevő, fogai nincsenek, szájpadlásáról több száz szarulemez, szila csüng le, ezekkel szűri ki a vízből az apró élőlényeket.

kékmoszatok: más néven kékbak­ tériumok vagy kékalgák. Egy baktériumtörzs, amelyet koráb­ ban a növények közé soroltak. Mintegy 2000 fajuk ismert. Egyesek fonalas megjelenésük miatt többsejtűnek tűnnek, de valójában minden kékmoszat zöld színtestet (klorofillt), illet­ ve kék vagy piros színanyagot is tartalmazó egysejtű élőlény. Vízben vagy nedves helyeken, egyesek növények szövetürege­ iben élnek. Vannak fajok, ame­ lyek a zuzmók felépítésében vesznek részt.

kék cápa: ragadozó cápa, amely főleg csapatosan élő halakkal, leggyakrabban heringekkel táp­ lálkozik. Szájüregében több sor­ ban éles fogak ülnek. Időnként az emberre is veszélyes lehet.

kelkáposzta: a vadkáposztából kinemesített, mediterrán vidék­ ről származó káposztaféle. Vál­ tozatosan elkészíthető, nagyon egészséges, B-, C- és K-vitaminokban gazdag növényünk, amely fontos ásványi anyago­ kat is tartalmaz, ezáltal erősíti az immunrendszert.

kék cinege: kis termetű cinege, egyöntetű sárga hassal, kék sap­ kával, szürkéskék szárnnyal és farokkal. Állandó, védett ma­ dár.

keltikék: üde talajú erdőkben élő, évelő, gumós tövű, kora ta­ vasszal nyíló virágos növények, melyekre jellemző a sarkantyús csésze. Magvaikat hangyák ter­ jesztik. Hazánkban több fajuk is előfordul, közülük az ujjasés az odvas keltike a leggyako­ ribb.

keményítő: a növények bizonyos részeiben szemcsék alakjában felhalmozódó, szükség esetén (pl. csírázáskor vagy rügyezéskor) felhasználható tartalék tápanyag. Táplálékaink fontos alkotórésze a keményítő, me­ lyet az ipar is felhasznál. A bur­ gonya gumója és bizonyos ga­ bonáink szemtermése sok ke­ ményítőt tartalmaz.

keménylombú örökzöld erdő: a mediterrán éghajlatú terüle­ tek jellemző növénytársulása. Bőrnemű, gyakran szőrös le­ velű fák és cserjék alkotják. Jellemző egyedei az örökzöld tölgy, paratölgy, babér, leander, levendula és a rozmaring. kemoszintetizáló élőlények: bak­ tériumok, amelyek szén-dio­ xidból és szervetlen nitrogén­ vegyületekből képesek szerves anyagokat felépíteni, de ehhez nem a Nap fényenergiáját hasz­ nálják. Nitrifikáló baktériumok, vasbaktériumok, kénbaktériu­ mok, metánbaktériumok tartoz­ nak a kemoszintetizáló, más szóval kemoautotróf szerveze­ tek közé. kénbaktériumok: ként, illetve kéntartalmú vegyületeket oxi­ dáló, szerves anyagot kemoszin­

tézissel előállító baktériumok. Jelentős szerepük van a szer­ ves anyagok bomlásakor kelet­ kező kén-hidrogén átalakításá­ ban. kender: a kenderfélék családjába tartozóértékes,egyéves,kétlaki, lágy szárú rostnövény. Rostjából kötelet, ponyvát, tömlőt, heve­ dert, bútorhuzatot, vászonáru­ kat készítenek. A kender meg­ lehetősen igényes a termőhely­ re: termékeny, mély rétegű ta­ lajt kíván. Magját takarmány­ ként és a gyógyászatban is fel­ használják. kén-dioxid: szobahőmérsékleten színtelen, kellemetlen szúrós szagú, mérgező gáz. Kéntar­ talmú anyagok (szenek és kő­ olajszármazékok) elégetésével keletkezik, a légkörbe kerülve szennyezi a levegőt. Növényre, állatra, emberre egyaránt mér­ gező hatású. Az esővízben ol­ dódik, és savas eső formájában bejut a talajba is. kenguruk: hosszú, izmos hátsó lábú és rövid mellső lábú er­ szényes állatok. Farkuk elvéko­ nyodó, izmos. A kenguruk élő­ helye Ausztrália füves, bozótos területein található. Növény­ evők, füvek és a cserjék levele-

ivei táplálkoznak. A kenguruk fejletlenül világra jött, mind­ össze babszem nagyságú kicsi­ nye magától mászik be az anya erszényébe, ahol anyatejjel táp­ lálkozva tovább fejlődik.

magvakat így csipeszként tudja kiszedegetni.

keresztesvirágzatúak: a zárva­ termő, kétszikű növények egy csoportja, amelybe mintegy há­ romezer faj tartozik. Virágai­ kat négy szabad csészelevél, négy ugyancsak szabad szirom és két körben elhelyezkedő hat keratin: a szarut felépítő, réteges porzó alkotja. A két virágtaka­ szerkezetű, ellenálló, a kiszá­ rókör tagjai egymással mindig radás ellen védő fehérje. A ge­ váltakozva (keresztben) állnak. rinces állatok felhámjának jel­ Keresztes virágzata van pl. a legzetes szaruképződményei káposztának és rokonainak. (karom, köröm, pata, szőrzet, tol- keresztezés: eltérő öröklődő tu­ lazat, szarupikkely, tülkös szarv) lajdonságokkal rendelkező egye­ egyaránt keratinból épülnek dek kölcsönös megtermékenyí­ fel. tése, az eltérő genotípusú ivar­ keresztcsőrű: fenyőerdőkben élő sejtek egybeolvadása. A keresz­ énekesmadarak, amelyeknek tezésből létrejött utód a hibrid. több faja is ismert. Közös tulaj­ keringési rendszer: a többsejtű donságuk, hogy a madarak alsó állatok szervezetében a folya­ csőrkávája felfelé, a felső pedig dékmozgással járó anyagszál­ lefelé görbült, a tobozokból a lítás szervrendszere. Az ember

keringési rendszerének (ahogy a bonyolultabb felépítésű álla­ tokénak is) a szív a központja.

gyes gyomorba (más néven ol­ tógyomorba) kerül. Az emész­ tés valódi helye az oltógyomor, kétéltűek: a gerinces állatok egy csoportjának elnevezése. Olyan állatok, amelyek életük első sza­ kaszában vízben élve kopoltyúkkal lélegeznek, kifejlett ko­ rukban azonban képesek a szá­ razföldön is megélni. A farkat­ lan kétéltűek közé tartoznak a békák, a farkos kétéltűek közé a gőték és a szalamandrák. Ha­ zánkban minden kétéltű és hül­ lő védett! kétlaki növény: ha az egyivarú virágok külön növényen fejlőd­ nek, akkor a növény kétlaki.

kérődzés: a kérődző emlősök jellegzetes táplálkozási formá­ ja. A kérődzés során durván megrágott és lenyelt táplálék először a bendőbc kerül, on­ nan pedig darabonként a recés gyomorba, amely izomzatának összehúzódásával a falatok újra a szájüregbe jutnak. A nyállal kevert, majd a zápfogak által finomra őrölt táplálék a leveles gyomorba, onnan pedig a miri­

kétnyári növény: két évig élő lágy szárú növény, amely az el­ ső évben csak gyökeret és leve­ les hajtást fejleszt. A második évben virágzik, termést érlel és elpusztul. Jellegzetes kétnyári növény a sárgarépa, a káposzta és a vöröshagyma.

kétszakaszos egyedfejlődés: a növények egyedfejlődésének sa­ játossága. Olyan nemzedékvál­ tást jelent, amelynek során egyetlen növényegyed életében az ivarsejteket létrehozó haploid ivaros nemzedék és a spórá­ kat létrehozó diploid ivartalan nemzedék követi egymást, kétszikűek: azok a növények, amelyeknek a csírázó magján két sziklevél fejlődik. A kétsziküekre jellemző az is, hogy főgyökérrendszerükvan,ésszárnyas erezetű levelekkel rendel­ keznek.

kettéosztódásos

szaporodás:

egysejtüekre jellemző szaporo­ dási mód, amelynek során a sejt kettéválik, és mindkét része új sejtként él tovább, kettős beidegzés: az a jelenség, hogy a zsigeri szervekre a vege­ tatív idegrendszer mindkét ré­ sze, vagyis a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer is hat. kettős nevezéktan: Linné által kidolgozott fajelnevezési mód­ szer. A faj tudományos (latin) neve első helyen a nemzetségre, a második helyen a faji különb­ ségekre utal. A feketerigó tu­ dományos neve például Turdus

merula. A turdus a nemzetség­ névre (=rigó), a merula a faj­ ra utal. A magyar nyelvben rendszerint fordított a nemzet­ ségnév és fajnév sorrendje. A tudományos nevek használata lehetővé teszi a különféle fajok világszerte egységes, az anya­ nyelvi eltérésektől független elnevezését. kifejlés: átalakulás nélküli, köz­ vetlen fejlődési folyamat. Az élőlény utóda külsőleg rögtön hasonlít a szülőkhöz, csak k i ­ sebb, bizonyos szervei kezdet­ legesebbek. Az ízeltlábúak kö­ zül az egyenesszárnyúakra és a pókokra jellemző a kifejlés. A magasabbrendü állatokra (hül­ lőkre, madarakra és emlősök­ re), valamint az emberre szin­ tén jellemző, hogy közvetlenül fejlődnek. kihalt élőlények: olyan fajok ame­ lyek egykor huzamosabb ideig

megtalálták bolygónkon élet­ feltételeiket, ám idővel környe­ zetük változásaihoz képtelenek voltak alkalmazkodni, és így az utolsó egyedük is eltűnt. Az élőlények kihalását az emberi­ ség terjeszkedése nagyban elő­ segíti. kisagy: az agyvelő része, fő fel­ adata a finom mozgások össze­ hangolása. Szövettani felépíté­ se a nagyagyhoz hasonló. Az alkohol gátolja a kisagy mű­ ködését, ezért az erősen ittas egyének járása, testtartása, a beszéd bonyolult automatizmu­ sai zavart szenvednek, a kisagy sérülésekor is bekövetkező tü­ neteket mutatják. kísérlet: a biológiai kutatások egyik fontos módszere, amikor a kutatók a megfigyelt jelensé­ gekhez a körülményeket ma­ guk alakítják ki. A megfelelő módon végrehajtott kísérletek alapfeltétele a mérhetőség, a változtathatóság és az ellenőr­ zés (megismételhetőség) elve. kísérleti állat: laboratóriumi kö­ rülmények között tartott álla­ tok, amelyeken a kutatók kipró­ bálhatják a különböző betegsé­ gekre kifejlesztett új gyógysze­ reket és orvosi eljárásokat, mi­

előtt embereken is alkalmaznák azokat. Az állatkísérleteket az állatvédő szervezetek elítélik. Legismertebb kísérleti állat a fehér egér.

kísérősejt: növények háncsrészé­ ben a rostacsőtagok melletti sejt­ plazmát és sejtmagot tartalma­ zó élő sejt neve. kisgyermekkor: az egyéves kor­ tól hatéves korig terjedő élet­ szakasz. Ebben az életkorban a kisgyerek megtanul járni, beszélni, és egyre önállóbbá és ügyesebbé válik. Szívesen utá­ nozza a nagyobbakat, kíváncsi­ ság révén ismerkedik a környe­ ző világgal. kis vérkör: a vér útja, amely két­ éltűek szervezetében a kamrá­ tól a bal pitvarig, hüllők, mada­ rak és emlősök szervezetében pedig a jobb kamrától a bal pit­ varig vezet. A vér felfrissülésé­ nek helye. A tüdőhólyagocskák falában a hajszálerekből kilép a szén-dioxid, és a vér felveszi az oxigént. A kis vérkör szakaszai: jobb kamra, tüdőverőér, a tüdő

hajszálérhálózata, tüdőgyűjtőerek, bal pitvar. Innen kerül a vér a bal kamrába, onnan pedig a testbe. A kis és nagy vérkör a szívben kapcsolódik egymás­ hoz. kitin: az élővilágban elterjedt, igen ellenálló, vízben nem ol­ dódó anyag, amely védi az állat testét a külső hatásoktól. Leg­ ismertebb a rovarok kemény, külső váza, amely kitinből áll, de ez az anyag megtalálható a rákok és a teknősök páncéljában is. Kitinből áll a gombák és a zuzmók sejtfalanyagának jelentős része is.

kitinkutikula: azízeltlábúakkültakarójának védőrétege, amit az állatok testét borító egyré­ tegű fedőhám termel. A kitin­ kutikula külső rétege nagyon ellenálló cementréteg, ez alatt helyezkedik el a fehérjékből és kitinből álló főréteg. A kitin­ kutikula nem növekszik, ezért

az egyedfejlődés során az állat többször is vedlik. A rovarok néhány óra, a rákok néhány nap alatt újraképzik a levedlett ku­ tikulát. kiválasztás: az a folyamat, amely­ nek során az élőlények az élet­ működéseik alatt keletkező bomlástermékeket eltávolítják magukból. A növények lehulló levelekkel szabadulnak meg a káros anyagoktól, az állatoknak kiválasztószerveik vannak.

kiválasztó szervrendszer: a k i ­ választást végző szervek össze­ függő rendszere. Az emlősök (és az ember) szervezetében a vese, a húgyvezeték, a húgy­ hólyag és a húgycső tartozik a kiválasztó szervrendszerbe.

klimax: embereknél a változás kora. Nőknél az 50-60 éves korban a hipotalamusz periodi-

kus aktivitásának megszűnésé­ vel a női nemi működés menst­ ruációs ciklusa abbamarad. A változáson korán átesett nő pe­ tefészke többé nem termel érett petesejtet, elmarad az ovuláció és a menstruáció. A változás korán átesett nő továbbra is élhet nemi életet, de gyerme­ ke már nem lehet. A klimax a férfiaknál is jelentkezik, náluk csökkentett formában ugyan, de fennmarad a hipotalamusz aktivitása, így az ivarsejtjeik is tovább termelődnek. klimazonális erdők: az éghaj­ lati öveknek megfelelően meg­ határozott tengerszint feletti magasságban kialakuló fás tár­ sulások. A tatárjuharos lösztöl­ gyesek, a cseres-tölgyesek, a gyertyános-tölgyesek, a bükkö­ sök és a fenyvesek egyaránt klimazonális erdők. kloáka: egyes halak és kétéltűek, a hüllők, madarak és a kloákás emlősök táplálkozási, kiválasz­ tó és ivari szervrendszerének közös kivezető szerve. klón: egyetlen sejtből, majd en­ nek utódaiból keletkező, lénye­ gében azonos génállományú sejtek csoportja. Az ikrek is klónok.

klónozás: olyan egyedek mester­ séges úton történő létrehozása, amelyek DNS-ben őrzött infor­ mációtartalma, vagyis geneti­ kai állománya azonos. Örökle­ tes szempontból tökéletes má­ solat készítése a sejtmagot adó élőlényből. klorofill: a zöld növényekben megtalálható, bonyolult össze­ tételű, gyűrűkből és oldallán­ cokból álló vegyület, amely a fotoszintetizálás jelenségének nélkülözhetetlen alapanyaga. Nevezik zöld színtestnek is. koala: ausztráliai erszényes med­ ve. Kizárólag az eukaliptuszfák leveleivel és rügyeivel táplálko­ zik. 60 cm nagyságra növő, jel­ lemzően éjjeli életmódot foly­ tató emlős. kocsányos tölgy: szabad állásban széles koronájú, messzire szét-

terülő ágú, sík vidéken is meg­ található fa. Zárt állományban magassága elérheti a 45 métert, törzse egyenes, koronája kes­ keny. Kérge mélyen barázdált, sötét színű, cseranyagokban gaz­ dag. kocsánytalan tölgy: a dombvi­ déktől a hegyvidéki öv alsó részéig, az enyhe telű éghajla­ ti fekvésekben, bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben elő­ forduló fafaj.

azaz nem egyformán alkalmaz­ kodnak egymáshoz a populáci­ ók. Még az is előfordul, hogy csak az egyik populáció alkal­ mazkodik a másikhoz. A gaz­ da-parazita viszony is nagyon fontos koevolúciós kapcsolatot jelent. kolera: baktérium által terjesz­ tett betegség. Elsősorban szék­ lettel, hányadékkal, szennyezett vízzel terjed. A kolera súlyos hasmenéssel és hányással jár, gyors kiszáradáshoz vezet, ami nagyon legyengíti az embere­ ket. Főként a fejlődő országok nyomortelepeit érinti, ahol nem megfelelőek a táplálkozási és tisztálkodási körülmények. A betegség megfelelő táplálkozás­ sal, higiéniával megelőzhető. kolibrik: a Földön a legapróbb termetű madarak, amelyek hím­ jeinek tollazata színes, csillogó.

koevolúció: populációk között érvényesülő evolúciós kölcsön­ hatás, lényegében a társulások­ ban egymás mellett, egymással szoros kölcsönhatásban élő po­ pulációk egymásra gyakorolt evolúciós hatása. A populációk közötti evolúciós kölcsönhatá­ sok gyakran aszimmetrikusak,

Csőszerű csőrükből a nyelvü­ ket messze kiölthetik, amellyel virágok nektárját szívogatják. Elősegítik a virágok megporzását is. Elsősorban a dél-ame­ rikai esőerdőkben élnek, de Észak-Amerikában is előfordul több fajuk, kollenchima: a növekedő növé­ nyi részek növekedésre és nyú­ lásra alkalmas szilárdító alap­ szövete. Sejtjeinek fala egyen­ lőtlenül vastagodik. Szárakban, levélnyelekben, virágrészekben az elsődleges bőrszövet alatti kötegekben, vagy összefüggő hengerpalástformában jelenik meg. kommenzalizmus: lásd asztal­ közösség. kommunikáció: az állatok és az embertársaskapcsolatainakfon­ tos eleme, a kommunikáció se­ gítségével a fajtársak tájékoz­ tatják egymást szándékaikról, információkat közölnek és fo­ gadnak. A leadott jelzések típu­ sa alapján látási, kémiai és hal­ lási kommunikációt különböz­ tethetünk meg. kompetíció: lásd versengés. komposzt: morzsalékos, sötétbar­ na színű, földszerű anyag, amely megfelelő környezeti hatások

esetén szerves hulladékokból, növényi maradványokból bak­ tériumok tevékenységével jön létre. Talajjavításra, tápanyag­ utánpótlásra kertben közvetle­ nül felhasználható, konda: disznónyáj. A kondát a disznópásztor, azaz a kondás (más néven kanász) őrzi, legel­ teti. kondorkeselyű: nagy testű, dög­ evő madár, amely Észak-Ame­ rikában fordul elő. A kihalás fenyegeti, nagyon ritka. konvergencia: összetartó irányú evolúció. Az a folyamat, ami­ kor eltérő eredetű fajok azonos környezeti feltételek között ha­ sonlóvá válnak. Az eurázsiai méhlepényes és az ausztráliai erszényes emlősfajok hasonló­ sága is konvergencia eredmé­ nye. konzerválás: lásd tartósítás. kopoltyú: a halak és egyes víz­ ben élő állatok légzését bizto­ sító, vérerekkel dúsan beháló­ zott, élénkpiros színű vékony lemezkékből álló szerv. A ko­ poltyú felületén átáramló víz­ ből nyerik ki az oxigént a kopoltyúval lélegző állatok. koponya: gerinces állatok fejé­ nek váza. Az emberi koponya

két részből áll: a szabálytalan arckoponyából és a gömbölyű agykoponyából. Előbbi támo­ gatja az arc szerkezetét, tartja a fogakat és az állkapcsot, utóbbi védi az agyat a sérülésektől.

korallok: a csalánozók törzsébe tartozó, szilárd vázzal rendel­ kező, trópusi tengerekben élő virágállatok. Helyváltoztatásra nem képesek, így a környeze­ tük változásaira (vízhőmérsék­ let, vízszennyezés) nagyon ér­ zékenyek. Egyes korallfajok telepeikkel hatalmas korallzá­ tonyokat képesek alkotni. koraszülés: a terhesség 28. és 36. hete között bekövetkező szülés, az ebben az időszakban világra jött újszülöttet nevezik kora­ szülöttnek. korhadéklakó: olyan élőlény (pl. gomba), mely elhalt növényi és állati maradványokra telepszik és abból táplálkozik. korjelző őslények: olyan ősi, jól kövesedett vázzal rendelkező

élőlények, amelyek a földtörté­ net egy bizonyos, megbízhatóan körülhatárolt korszakában él­ tek, majd kihaltak. Ha egy kőzet korjelző őslényt rejt magában, a kőzet korát is könnyű megál­ lapítani. A földtörténeti óidőre jellemző trilobiták, a kö­ zépidő tengerekben jellemző ammoniták, az újidöben élt diatómák, nummuliták és fésűs­ kagylók egyaránt korjelző őslé­ nyeknek számítanak, kormorán: tengerpartokon, a szá­ razföld belsejében pedig mo­ csarak mellett vagy ártéri er­ dőkben telepesen fészkelő, kb. lúd nagyságú vízimadár. Lábai között úszóhártya feszül. K i ­ zárólag halakkal táplálkoznak. A kormoránok másik neve: ká­ rókatona. A párok fészküket fákra rakják, a kormoránfiókák fészekhagyók.

kórokozók: olyan baktériumok, gombák, vírusok és férgek, ame-

lyek képesek más élőlényeket megbetegíteni. koronás keresztespók: kerek há­ lót szövő, termetes pókfajunk, amely a hálójába eső rovarok­ kal táplálkozik. A potrohán megjelenő fehér keresztmintá­ zatról kapta nevét. korpa: a gabonák őrlésekor ke­ letkező melléktermék, amely túlnyomórészt héj- és csíraré­ szekből, fehérjeszemcsékből és a hozzájuk tapadó lisztből áll. Takarmánynak gyakran hasz­ nálják. Magas rosttartalma ked­ vezően befolyásolja az emész­ tőrendszer működését is, ezért fogyasztása emberi táplálék­ ként is ajánlott. Korpás kenyér­ ként és más készítményekként, akár étkezési korpa alakjában is megvásárolható.

köhögés: a légcsőbe került ide­ gen anyagok eltávolítását szol­ gáló fontos védekezőreflex. Ön­ magában nem betegség, de sok betegségnek is kísérő tünete le­ het. kökény: szabálytalan növekedé­ sű, nagyobb cserje, gömböly­ ded, kékesfeketc színű csonthé­ jas termésekkel. Tölgyesekben, esetleg legelőkön és utak men­ tén előforduló meleg- és fény­ igényes faj, hazánkban elterjedt cserje.

kosárka: a méhek második pár lábán található testrész, amely­ be a rovar a testén megtapadt virágport gyűjti a kefécskékkel.

köldökzsinór: a magzat és a méh­ lepény összeköttetését megte­ remtő, kb. 40-70 cm hosszú, teljesen kifejlődve mutatóujj vastagságú háromerű köteg. A köldökzsinórt vékony, bőrszerü hártya borítja, az összenyomatástól az ereket egy kocsonyás anyag védi meg. köles: a pázsitfűfélékhez tarto­ zó, apró, kerek szemeket ter­ mő, igénytelen, szárazságtűrő

gabonaféle. Afrika és Ázsia csapadékban szegény vidékei­ nek fontos terménye. Étkezésre és takarmánynak is alkalmas. Hántolt szemtermését kásának főzik meg. kölyökkor: 12-13 éves korig, a serdülőkorig tartó életszakasz. könnyezés: 1. friss növényi vá­ gási felületen megjelenő nedv­ szivárgás. A növények könnyezése a gyökérnyomás közvetlen bizonyítéka. Intenzív könnye zést mutat a szőlő lombfakadás előtt, vagy a tök virágzáskor. 2. sírás. A szemgolyó kiszáradását megakadályozó jelenség. A fel­ ső szemhéj külső szegletében található könnymirigy állandó­ an termeli a könnyet, és pislogáskor a szemhéjak osztják el finom rétegben a szemgolyó külső felületén. A könnycsator­ na a szemhéjak belső szegleté­ nél indul és az orrüregbe vezet, így a könny az orr nyálkahár­ tyáját is nedvesíti. köpeny: csigák bőrének része, amely a csigaház anyagát vá­ lasztja ki. köpet: madarak által a lenyelt zsákmányállat emészthetetlen és visszaöklendezett, gombóc formájú részei (szőr, toll, csont).

A baglyok köpeteiből az elfo­ gyasztott állatfajt is meg tudják határozni a szakemberek. környéki idegrendszer: a köz­ ponti idegrendszer és a szervek közötti kapcsolatot biztosító idegrendszer. Azok az idegek alkotják, amelyek a gerincve­ lőből és az agy velőből ágaznak k i . A környéki idegrendszer ré­ sze a 12 pár agyideg és a 31 pár gerincvelői ideg. A szervezetet behálózó idegek kötegekbe ren­ deződött idegrostok. Az idegek egy része érzőideg, más része mozgatóideg. Az idegek több­ sége érző- és mozgatóideg is egyszerre. környezet: az adott élőhelyen az élőlényeket körülvevő és élet­ folyamataikra ténylegesen ható élő és élettelen tényezők öszszessége. környezetbarát: helyesebben: kör­ nyezetkímélő. Olyan eljárások, termékek és anyagok, amelyek használata során nem terheljük jelentősen a környezetet, nem keletkezik környezetszennye­ ző, mérgező, egészséget károsí­ tó anyag. Az újrahasznosítható termékek, a gyorsan lebomló, természetes anyagok környe­ zetkímélők.

környezeti tényezők: az élőlé­ nyek létét befolyásoló élő és élettelen hatások összessége. Megjelenési formájától függő­ en élő és élettelen környeze­ ti tényezőket különböztetünk meg. környezetvédelem: az ember egészséges életműködéséhez szükséges környezeti elemek (víz, talaj, levegő) megfelelő minőségének megőrzését és védelmét szolgáló intézkedési tevékenység. Az emberi tevé­ kenység során létrejött környe­ zetszennyező anyagok ártal­ matlanítása (pl. hulladékok ke­ zelése) is a környezetvédelem része. köröm: a kézen és a lábon az uj­ jak végperceinek hátsó felszínét borító lapos szarulemez.

kötőszövet: különböző szövete­ ket, szervrészleteket összekötő, sok sejt közötti állománnyal rendelkező szövetek. A hám­

réteg alatti szövet, az ínszövet, a zsírszövetek, valamint a vér egyaránt kötőszövet, kövi csík: középhegységi és domb­ vidéki patakjainkban általá­ nosan elterjedt és gyakori faj. Teste erősen megnyúlt, henge­ res, a feje fölülről, a farok nyele oldalról kissé lapított. Vegyes táplálékon él, egyaránt fogyaszt apró fenéklakó állatokat, kü­ lönböző növényi részeket és szerves törmeléket. Őshonos halunk, amely csaknem egész Európában, valamint Szibériá­ ban elterjedt. Hazánkban vé­ dett, szerencsére még gyakori hal.

kövület: ősmaradvány. Ösi, rég el­ pusztult növény vagy állat meg­ kövesedett maradványa, mely megőrződött a kőzetben. A kö­ vületeket az őslénytan vizsgál­ ja. középagy: az agytörzsnek a híd és a köztiagy között található, aránylag rejtett elhelyezkedésű része. Az emberben a nagyagy féltekéi is takarják. A középagy állományába ágyazva található

a szemmozgásokat irányító és a hallóreflexekkel kapcsolatos magvak. A középagyból indul ki a III. és IV. agyideg. középbél: a bélrendszernek az előbél és az utóbél közötti sza­ kasza. Része a vékonybél is. közlekedési baleset: a K R E S Z szabályainak be nem tartásával következik be leggyakrabban. A szabálytalan kerékpározás, fi­ gyelmetlenség is gyakran okoz közlekedési balesetet. közönségesmadárpók: trópusielterjedésü pókfaj, amely más ma­ dárpókokhoz hasonlóan nagy termetű, szőrös testű rovarok­ kal és esetenként madárfiókákkal táplálkozik.

közösülés: a férfi és nő nemi szerveinek egyesítése, az a fo­ lyamat, mikor a hímvessző be­ hatol a hüvelybe. A hímivarsej­ tek közösüléskor a húgycsövön keresztül a hüvelybe jutnak, és a méhen át a petevezetékbe

vándorolnak. A közösülés teszi lehetővé a petesejt és a hímivar­ sejt egyesülését, azaz a megtermékenyülést. központi idegrendszer: gerince­ sekben a koponya üregében és a gerincoszlop csigolyái által alkotott csatornában helyezke­ dik el. Része az agyvelő és a gerincvelő. köztiagy: az elülső agyhólyagból kifejlődő, a középagy és nagyagy közötti, a II. agykam­ rát határoló, jobb és bal félre szétváló agyvelőrészlet. Ré­ szei a talamusz és a hipotalamusz. kretenizmus: súlyos pajzsmi­ rigy-elégtelenség következté­ ben kialakuló testileg és szel­ lemileg visszamaradt betegek állapota. krokodilok: hatalmas termetű trópusi hüllők. Testüket pikke­ lyek, szarupajzsok és csontos pajzsok fedik. Ezek páncélt al­ kotnak rajtuk, ezért nevezik a krokodilokat páncélos hüllők­ nek. Ragadozók. kromoszóma: minden sejt sejt­ magjában megtalálható alkotó­ rész, amely azonban csak a sejt osztódásakor figyelhető meg. Minden kromoszóma egyetlen

DNS-molekulából, valamint fe­ hérjékből áll.

kromoszómapár: két hasonló nagyságú, alakú és génössze­ tételű kromoszóma, amelyek egyik tagja apai, a másik anyai eredetű. kudu: az egyik legfeltűnőbb an­ tilop, amely méretében a máso­ dik legtermetesebb faj. Válto­ zatos színű állat, legfontosabb

jellemzője a hatalmas, spiráli­ san csavarodó szarva. Afrika középső és déli részének lakó­ ja, szereti a sziklás és bozótos területeket. Éjjel és nappal is aktív állat. kukorica: Amerikából származó egyéves, kétlaki gabonanövény, amelynek termesztése hazánk­ ban a török uralom idején ter­ jedt el, ezért nevezik törökbú­ zának is. Főleg a meleg nyarú, bővebb csapadékú területeken terem. Szemtermése jelentős ab­ raktakarmány, dc emberi táplá­ léknak is alkalmas. kulcsinger: egy öröklött viselke­ dési elemet kiváltó inger. Egy adott élethelyzetben számos inger lehet jelen, de csak egy, a kulcsinger hat az állatra. Általá­ nos kulcsingerek is léteznek. A menekülési reflexet sokféle in­ ger, például erős hang, erős fény, hirtelen mozgás is kiválthatja. kultúrnövény: olyan növényfaj­ ta, amely vadon nem fordul elő, hanem nemesítéssel az ember állította elő. Mindazon gaz­ daságilag hasznosítható növé­ nyek, amelyeket emberi táplá­ léknak, takarmánynak, ipari alapanyagnak vagy más célból termesztenek.

kupacs: több fafaj makktermését burokszerűen körülvevő - néha fásodott - fellevelek összessége (pl. tölgy, mogyoró, bükk). kúszóláb: harkályfélékre jellem­ ző láb, amelynek erős karmú ujjaiból kettő előre, kettő pedig hátra irányul, így segítve a ma­ dár kapaszkodását. Kúszólába van a papagájoknak is. kutikula: a férgek és az ízeltlá­ búak kültakarójának kemény, ellenálló védőrétege. Anyagát a kültakaró sejtjei termelik. kutya: a kőkorszak vége óta az emberhez önként csatlakozva háziasodott állat, amelynek őse a farkas. kutyafajták: a farkas háziasítá­ sával kialakított több száz vál­ tozat, amelyek egymástól jól el­ különíthetők, de mindannyian ugyanahhoz a fajhoz tartoznak. A kutyafajták részben a föld­ rajzi elkülönülésnek, részben a használati célnak megfelelően jöttek létre. kuvik: kis termetű, tanyák, istál­ lók padlásán költő, fokozottan védett bagoly, amely nappal is vadászik.

külső elválasztása mirigy: azok a váladéktermelő szervek, ame­ lyek kivezetőcsővel juttatják vá­ ladékukat a testfelszínre vagy a szervezet belsejébe. Külső elválasztású mirigy pl. a faggyúmi­ rigy és a verejtékmirigy.

külső nemi szervek: a testen jól látható szervek, amelyek a két nemnél különbözőek, így akár már az új szülöttek nemének meg­ határozására is alkalmasak. kültakaró: az állatok külső vé­ dekezőrendszere. Sok feladata van: véd a kiszáradástól, a fer­ tőzésektől, felveszi a környezet ingereit, részt vesz az anyag­ cserében és egyes állatok (pl. férgek) esetében a mozgásban is szerepe van. Az ember kültakarója a bőr. K-vitamin: a véralvadást segítő vitamin. Hiánya vérzékenysé­ get okozhat. A természetes Kvitaminok csak zsírban, a mes­ terségesen előállított szárma­ zékok vízben is oldódhatnak. K-vitamint tartalmaz a brokko­ l i , a fejes saláta, a káposzta, a spenót. A tejtermékek és a máj is fontos forrása.

L labirintusszerv: a hüllők, a ma­ darak és az emlősök egyensúly­ érzékelő receptorszerve. Mind­ két belső fülben három félkö­ rös ívjárat található, amelyek belsejét folyadék tölti ki. A fej elmozdulásakor a folyadék te­ hetetlensége miatt ingerli az el­ lenoldali érzékhámszőrsejteket. A kétszer három félkörös ívjá­ rat ingerületei szintézisének ha­ tására alakul ki az agyvelőben az egyensúlyérzet.

lágy szárú növények: Általában vékony, hajlékony, nedvdús haj­ tású növények. Megkülönböz­ tetjük őket a fásszárúaktól (cser­ jéktől és fáktól). Langerhans-szigetek: a hasnyál­ mirigyben szigetszerűen elhe­ lyezkedő sejtcsoportok, ame­ lyek az inzulint termelik. lankadás: a növények vízegyen­ súlyának megbomlása, amely

azonban a hervadással ellen­ tétben megfordítható, helyre­ hozható folyamat. Meleg nyári napokon az erős párologtatás miatt a növények sok vizet veszítenek. A lankadt növény életfolyamatai lelassulnak, te­ lítettségi állapota lecsökken, ezért petyhüdtté válik. Éjjel azonban a vízfelvétel következ­ tében a növény vízegyensúlya helyreáll, és nem éri nagyobb károsodás, láp: a tavak feltöltődésének utol­ só szakasza, amikor már fol­ tokban sem látszik az egykori állóvíz nyílt víztükre. A lápok jellemző növényei a tőzegmo­ hák. láperdők: lefolyástalan területe­ ken, holtágak mentén, az egész éves vízborítás miatt oxigénsze­ gény talajokon zárótársulásként kialakuló, intrazonális fás tár-

sulások. A láperdők uralkodó fafaja az enyves éger, de a ma­ gyar kőris és a nyír is jellemző rá. lápi póc: hazánkban őshonos, fo­ kozottan védett halfaj, mely leginkább a tiszta vizű lápokat, mocsarakat kedveli. Különle­ gessége, hogy hajszálerekkel sűrűn behálózott úszóhólyagja falán is képes lélegezni, azaz a száján keresztül, a légköri oxi­ génből is tudja pótolni az élőhe­ lyen gyakran fellépő hiányokat. Zömök, legfeljebb 10 cm-es tes­ tét nagy pikkelyek borítják, me­ lyek a fejre is kiterjednek. Páros úszóinak sajátságos felépítése lehetővé teszi azok egymástól független mozgatását. Az egy helyben lebegő, zsákmányra váró lápi póc páros úszóinak mozgatásával négylábú állat­ ra emlékeztet. Innen szárma­ zik népies elnevezése is: kutya­ hal.

lappangó tanulás: a tanulásnak az a fajtája, amikor az egyedi élet során szerzett különféle ta­ pasztalatok hozzásegítik az ál­

latot vagy az embert egy prob­ léma megoldásához. Nevezik latens tanulásnak is. láprétek: rosszul szellőző, pan­ góvizes talajokon kialakuló fát­ lan társulások. Jellemző növé­ nyeik a májmohák, a lombos­ mohák (gyakran tőzegmoha), sásfajok. A forráslápok forrá­ sok, vízszivárgások mentén ala­ kulnak ki. A dagadólápok ural­ kodó növényei a tőzegmohák, jellemző fajok még a hüvelyes gyapjúsás és a tőzegáfonya. lárva: az átalakulással fejlődő ál­ latok jellegzetes állapota a lár­

vaállapot. A gerinctelenek (ro­ varok) lárvái között találhatók olyanok, amelyek hasonlítanak

a későbbi kifejlett állatra (pl. a sáskák lárvái), és olyanok is, amelyek teljesen eltérő felépíté­ sűek (pl. a bogarak). A gerin­ cesekhez tartozó békák lárváit ebihalaknak nevezzük. látás: a szem és az agy együttes működésének hatására bekö­ vetkező érzékelés. látási kommunikáció: látható jelzések, információk közlése a fajtársakkal és fogadása azok­ tól. Egyes állatok testtartások­ kal vagy különféle mozdulatok­ kal közölnek információt. A ha­ laknál az úszók csapkodása, a patások levegőbe való felugrálása riasztójelzés. Gyakran meg­ figyelhető a szintén a látási kom­ munikációhoz tartozó imponá­ ló és behódoló póz. A méhek táncnyelve is látási kommuni­ káció. latens tanulás: lásd lappangó ta­ nulás. látórendszer: a látóreccptorok (szem), a látó agyideg, a látópá­ lya és az agy velői látómezők al­ kotta rendszer, amelyek együt­ tes és egymással összefüggő működése révén alakul ki a lá­ tás folyamata. láz: a meleg vérű állatok esetében megfigyelhető reakció, amikor

a hőközpont izgalma következ­ tében az állat testhőmérséklete a normálisnál magasabbá válik. A lázzal bágyadtság, étvágy­ talanság, szapora pulzus és légzés, hidegrázás, fokozott ve­ rejtékezés járhat együtt. A tar­ tósan magas láz károsíthatja a szervezet fehérjéit, ezért külön­ féle módszerekkel (hűtőfürdő, borogatás, lázcsillapító gyógy­ szerek) igyekeznek a betegek lázát csökkenteni, leánykökörcsin: márciusban már virágzó, legfeljebb 40 cm ma­ gas, selymesen gyapjas évelő, védett növény. Lila virágai fel­ állók, kehelyszerűek.

lebegő hínártársulások: a víz felszínén úszó vagy a vízbe süllyedve lebegő növényekből álló vízi társulások. Jellegzetes növényei a rucaöröm, békalen­ csefajok, békatutaj, rence, hínáros békaszőlő vagy a kolokán. lebontó szervezet: azok az élőlé­ nyek, amelyek a termelő szer-

vezetek által létrehozott és a fo­ gyasztó szervezeteken keresz­ tül haladó összetett anyagokat képesek újra a növények által felvehető, egyszerű anyagokká alakítani. A lebontó szerveze­ tek is részei a táplálékláncnak. A lebontó szervezetekhez tar­ toznak a baktériumok, a nyálkagombák, a valódi gombák, az egysejtű állatok és az atkák túlnyomó része, légcső: a tüdővel lélegző gerin­ cesek alsó légútjának része, az emberben 12-14 centiméter hoszszú, elöl és oldalt hengeres, há­ tul lelapult, porcos falú, nyál­ kahártyával bélelt cső. A légcső két főhörgőre ágazik.

lokhhíkCTd ittrM

\—^/^~\JÍ j/á

(

légcsőrendszer: a rovarok és né­ hány más ízeit lábú állat légző­ szerve. A légcsövek (tracheák) a kültakaró dúsan elágazó, vé­ kony kitinréteggel borított be-

türemkedései, amelyek egészen a sejtekig hatolnak. A légcső­ rendszer egészen a sejtekig szállítja az oxigént, és innen viszi el a szén-dioxidot, legelő: Allatok legeltetésére hasz­ nált füves területek neve.

léghólyagok: a hörgőcskék végén szőlőfürtszerüen elhelyezkedő szervecskék. Faluk egyrétegű, vékony hám, sűrű hajszálérhá­ lózattal. A léghólyagokon cse­ rélődik ki az oxigén és a szén­ dioxid. Ez a tüdő légzöfelülete. légutak: a légzőszervhez vezető szervek, amelyeken a légcse­ rében vagy vízcserében részt vevő levegő és víz áthalad. Em­ bereknél a felső légutakhoz az orrüreg és a garat, az alsó lég­ utakhoz pedig a gége, a légcső, a főhörgők, illetve maga a tüdő és a benne található hörgők, hörgőcskék, léghólyagok és léghólyagocskák tartoznak.

légzés: állatok esetében az a fo­ lyamat, amelynek során oxi­ gént vesznek fel a légkörből, és azt felhasználva szén-dioxidot adnak le. Az egyszerűbb álla­ tokban (egysejtűek, szivacsok, csalánozók és férgek esetében) a gázcsere az egész sejten vagy testfelületen történik. Fejlettebb állatok légzőszervei lehetnek légcsövek, kopoltyú, tüdő. A nö­ vények a leveleken található gázcsercnyílásaikon veszik fel az oxigént, ám a keletkező szén-di­ oxid egy részét is felhasználják. A növények életműködése során a levegőből jelentős mennyiségű szén-dioxidot is felvesznek, és azt zöld színanyaguk és a fény segítségével szerves anyaggá és oxigénné alakítják. A növények így a légkör oxigéntartalmának jelentős növekedéséhez is hoz­ zájárulnak. légzőszerv: a levegőcserét lebo­ nyolító szerv, amelynek a falán keresztül a légzési gázok a test­ folyadékba jutnak, illetve on­ nan kijutnak a légzőszerv üre­ gébe. Az állatok légzőszerve lehet kopoltyú, trachea (légcső) vagy tüdő. légzsákok: a madarak tüdejéhez kapcsolódó öt pár hártyás zsák,

amelyekből kisebb légzsákocskák erednek, és még a nagyobb csontok belsejébe is behúzód­ nak. A belélegzett levegő bejut a légzsákokba, és így a mada­ rak fajsúlya csökken. A légzsá­ koknak nagy szerepe van ab­ ban, hogy a madarak képesek repülni. legyek: a kétszárnyú rovarok nagy csoportja, amelybe hazánkban mintegy 70 különböző rovar­ család tartozik (pl. a bögölyök, a zengőlegyek és a húslegyek családja). Az igazi legyek csa­ ládjába tartozik legismertebb képviselőjük, a házi légy.

legyezővirágzat: egyszerű bo­ gas virágzat, amelynek bogágai fokozatosan rövidülnek, ezért a virágok tulajdonképpen egy magasságban helyezkednek el. Legyezővirágzata van a nőszir­ moknak. légykapók: apró termetű, rovar­ evő, jórészt fekete-fehér vagy

szürkés, barnás színezetű odú­ lakó madarak. Hazánkban négy fajuk fordul elő, leggyakoribb a kertekben is költő szürke légy­ kapó, de szintén közismert a töl­ gyesekben fészkelő örvös légy­ kapó. Minden hazai fajuk vo­ nuló, áprilistól szeptemberig (esetleg októberig) fordulnak elő. Védett madarak.

lejtősztyepprétek: fátlan, zárt társulások, amelyek különböző alapkőzetek egységes talajtaka­ róján a sziklagyepekből alakul­ nak k i . Jellemző növényeik: kö­ körcsinfajok, fürtös gyöngyike, vetővirág. A lejtősztyepprétek jellegzetes állatai a fürészlábú szöcske, a kékszárnyú sáska, a zöld gyík vagy a rézsikló. lemezek (gombák): csiperkeal­ katú gombák része, amelyen a spóraképződés történik. Más, fejlett gombákon lemezek he­ lyett csöveket találunk.

len: a lenfélék családjához tarto­ zó olaj- és rostnövények. Sok fajuk ismert, a házilen rostos szárát fonallá, vászonná dolgoz­ zák fel, magjából pedig olajat nyernek. A magas olajtartalmú lenmagot a gyógyászatban is felhasználják. leopárd: egykor Afrika csaknem egészén elterjedt, de a Dél-Tö­ rökországtól Kelet-Kínáig hú­ zódó területen, a Maláj-tenger szigetein és Sri Lankán is élt, napjainkra nagyon megfogyat­ kozott nagymacska. Mintegy 2 m hosszúra nő, farka is közel méteres. A magányosságot ked­ velő ragadozó. Zsákmánya kü­ lönféle emlősökből áll, amelye­ ket felcipel a fára, hogy a többi ragadozó ne férjen hozzá. A fe­ kete párduc is a leopárd egyik változata.

lép: 1. a lép egymás mellé és fölé épített viaszsejtek tömege. A méz a méhlakásban viaszsejtek-

be ömlesztett állapotban, viasz­ fedéllel lezárva található, ami nem más, mint a lépes méz.: 2. fejlettebb állatokban meg­ található nyirokszerv, amely a keringési rendszernek is része. Emberben a hasüregben balol­ dalt, a gyomor mögött a bor­ daívtől védetten elhelyezkedő, bab alakú, sötétvörös szerv. A szervezet vérraktáraként is mű­ ködik. lepel: egynemű és rendszerint egyszerű virágtakaró. Az egysziküekre jellemző, de egyes kétszikű fajoknál is megtalál­ ható (pl. eperfa, spenót). A lepel lehet zöld, akár a takarmányré­ pán vagy sziromszerüen színes, mint a tulipánon. A levelek áll­ hatnak szabadon, mint a liliom esetében, vagy összeforrhatnak, mint a gyöngyvirágon.

lepellevél: a lepel egyes levelei. lependéktermés: olyan száraz, fel nem nyíló termés, amely két termőlevélből képződött, fel­ ső állású magházból alakul ki. Lényegében egy szárnyas makk, amelynek jellegzetessége a termésfal külső rétegéből kifejlődőrepítőfüggelék.Lependéktermése van pl. a szilnek vagy a kőrisnek. lepkék: a rovarok leglátványo­ sabb csoportja. Közös jellem­ zőjük, hogy két pár szárnyukat apró pikkelyek fedik. Nyalószívó szájszervükkel táplálkoz­ nak. Hazánkban több ezer fajuk él, közülük több védett.

lesőharcsa: legnagyobb hazai ha­ lunk. Mélyebb vizekben él, bő­ re csupasz, lapos fejű, hatalmas szájú, bajuszos hal. Ragadozó életmódot folytat.

létért folyó küzdelem: az egye­ deknek, a populációknak és a

fajoknak a fennmaradásért és az egyedszámnövelésért foly­ tatott küzdelme. A környezet eltartóképessége korlátozza az élőlények elszaporodását, a ren­ delkezésre álló táplálék és élettér is korlátozott. Az élőlé­ nyeknek ráadásul természetes ellenségei vannak, sőt még a populáción belüli versengés is korlátozhatja szaporodásukat. A létért folyó küzdelem a kor­ látozó, akadályozó tényezőkkel szemben alakult k i . Ennek ha­ tására marad egyensúlyban a populáció egyedszáma. leukémia: lásd fehérvérüség. levegőszennyezés: azok az em­ beri tevékenységek, amelyek hatására a levegőbe szennyező anyagok kerülnek. Az ipari, mezőgazdasági tevékenységek, valamint a közlekedés szennye­ zi leginkább a levegőt. A lég­ körbe került szennyező anya­ gok a szél segítségével a szenynyezéstől távolabbi területekre is kerülhetnek. A levegőszenynyezés során romlanak az élet­ feltételek, egy terület sok egye­ de el is pusztulhat a hatására. levél: a növények szárán elhe­ lyezkedő, a levélkezdeményből kialakuló szerv. Fontos szere­

pet játszik a fotoszintézisben, de gyakran más feladatokat is ellát (légzés, raktározás stb.). levélállás: a lomblevelek elhe­ lyezkedési megjelenése a szá­ ron. Lehet szórt, átellenes, ke­ resztben átellenes, illetve örvös levélállása egy növénynek. levéltövis: védekezésre módo­ sult levél. Jellegzetes például az akác pálhaleveleinek módosu­ lása. levendula: a Földközi-tenger v i ­ dékéről származó, nálunk is ter­ mesztett félcserje. Virágai ké­ keslilák vagy mélylilák, a nö­ vény felső részén virulnak. Aromái és gyógyhatása miatt közkedvelt gyógy- és fűszernö­ vény.

liánok: kúszó szárú, földben gyö­ kerező növények, amelyek az éltető fényért a fák lombozatáig kúsznak fel. Egyesek a fák ága­ ira, törzsére rátelepülten élnek.

Az oxigéntermelésben nagy a jelentőségük libatömés: a háziludak tenyész­ tése során alkalmazott kény­ szeretetés a liba (és a liba májá­ nak) hizlalására. A libát kuko­ ricával, erővel tömik, a hízott libamáj világszerte keresett ínyencfalat. A libatömés azon­ ban állatkínzás, ezért alkalma­ zása az állatvédő szervezetek tiltakozását váltja ki.

ligeterdők: ártereken záró társu­ lásként megjelenő, intrazonális erdők. A puhafa-ligeterdők a na­ gyobb folyók mélyebb fekvésű, tavasszal tartósan vízzel borí­ tott árterein találhatók, és fűz-, illetve nyárfajok jellemzőek rá. A keményfa-ligeterdők az ár­ terek magasabb területein ala­ kulnak ki. Uralkodó fafajaikról tölgy-szil-kőris ligeterdőknek is szokták nevezni őket.

ligeti szőlő: a mai szőlőfajták őse, más néven vadszőlő. Kú­ szócserje, mely eredeti élőhe­ lyén (az ártéri ligeterdőkben) kacsokkal kapaszkodva kúszik a fák ágaira. limfociták: lásd fehérvérsejtek. lisztharmat: fehér, lisztszerű be­ vonat, melyet egyes élősködő gombák okoznak a növények zöld tagjain, főleg levelein. A lisztharmatgombák mindanynyian külső paraziták, azaz a gombafonalak csak megtáma­ dott növények bőrén terjednek szét és szaporodnak el, nem szövik át azok belsejét.

ló: páratlanujjú patás állat, amely­ nek izomzata fejlett, erős. Há­ ziasítása a vadlovakból már ötezer évvel ezelőtt megtörtént. Ma már a lovakat földművelés­ re, igahúzásra általában nem használják, főként kedvtelésből és sportcélokra tartják őket. A

lónak több mint 300 fajtája is­ mert.

lombhullás: a lomblevelek ágról való leválásának folyamata. A lombhullató fák a telet lomb nélkül, nyugalmi állapotban vé­ szelik át. lombikbébi: mesterségesen meg­ termékenyített, egy ideig táp­ folyadékban tartott sejtnek az anya méhébe való visszaültetése után kihordott és világra hozott újszülöttek neve. lombkoronaszint: az erdő legfel­ ső szintje. A fák lombozatából áll. Megkülönböztetünk alsó, középső és felső lombkorona­ szintet. lombos erdő: a mérsékelt éghaj­ lati öv fás társulásokból álló társulásegyüttese. Talajajellemzően barna erdőtalaj. Európá­ ban általában kevés fafaj al­ kotja, tengerszint feletti ma­

gasságtól függően tölgyesek és bükkösök alakulhatnak ki. lótücsök: tévesen lótetűnek is ne­ vezett rovar, amelynek első lábai lapátszerűen kiszélesedtek, fo­ gas ásólábakká alakultak. Ker­ tekben, mezőgazdaságban el­ szaporodása esetén kártékony lehet.

löszgyepek: löszalapkőzeten k i ­ alakuló, kiváló talajadottságú fátlan társulások. Hazánkban a löszgyepek nagy részét már fel­ szántották, mezőgazdasági mü­ velés alatt állnak. A megmaradt löszgyepek legismertebb típusa a löszpusztarét. Jellemző nö­ vényfaja a macskahere, a bó­ koló zsálya és az erdélyi hérics. Löszpartokon fészkel fokozot­ tan védett madarunk, a gyur­ gyalag. lucerna: a pillangósvirágúak csa­ ládjába tartozó fontos takar­ mánynövény. Eredetileg K i s Ázsiából származó ősi kultúr­ növény, amelyet hazánkban Tessedik Sámuel honosított meg. lucfenyő: a tajgában a leggya­ koribb fafaj. Örökzöld. Again

egyesével, sűrűn állnak az alig 2 cm hosszúságú, szúrós, sötét­ zöld színű tűlevelek. Tobozai hosszúak, hengeresek, lúdtalp: a hosszanti lábboltozat teljes lesüllyedésével járó, tar­ tós deformációt eredményező lábbetegség, amely a láb csont­

jainak bizonyos mértékű átren­ deződését, elmozdulását is je­ lenti. Tünetei: a kifelé tartott lábfej. Kezelésére lúdtalpbeté­ tes lábbelit kell hordani, lüktető üregecske: egysejtűekre jellemző sejtszervecske. Ezzel távolítja el a sejt a számára fö­ löslegessé vált anyagokat és a vizet. Lyme-kór: kullancs által terjesz­ tett, baktérium okozta betegség. Kezdeti tünete a csípés helyén fokozatosan kialakuló bőrpír, amely lassan terjed. Később a folt gyűrű alakúvá válik.

M macchia: mediterrán területek természetes növényzetének, keménylombú erdeinek kiirtása után a nem művelt területeken kialakuló szúrós, örökzöld bozót neve. Legfontosabb növényei: olajfa,hangafélék,borókák,pisztáciák, mirtusz, jázmin, krisz­ tustövis, rozmaring, levendu­ lák. A macchia növényzete té­ len, a csapadékos évszakban növekszik. madarak hangjelzései: a költő­ terület védelmét, a párválasz­ tást, a szaporodási folyamat szabályozását, a szülő-fióka kapcsolatot szolgáló hallási kommunikáció. A madarak hang- és énekkészlete fajon­ ként változik. A legváltozato­ sabb és leggazdagabb dallam­ világgal egyes énekesmadarak (pl. fülemülék, rigók) rendel­ keznek.

madáretetés: téli időszakban a kertekben, parkokban megjele­ nő madarak rendszeres ellátása megfelelő táplálékkal.

madártelepítés: a madárvéde­ lemnek az a része, amelynek során odúk kihelyezésével és téli etetéssel a kertekbe, par­ kokba szoktatják a madarakat. A madártelepítés része a termé­ szetes növényvédelemnek. madárvédelem: a természetvé­ delembe tartozó tevékenység, amelyen a vadon élő madarak élőhelyeinek (táplálkozó- és sza-

porodóhelycinek) biztosítását, a természetvédelmi oltalom alatt álló fajok tartásának, pusztítá­ sának, zavarásának tilalmát is értjük. madárvonulás: az a jelenség, amelynek során egyes mada­ rak ínségesebb időszakokban, táplálékuk megfogyatkozásával más, táplálékban gazdagabb te­ rületekre vonulva vészelik át az ínséges időszakot. A vonuló madarak a fészkelési időszakra újra visszatérnek téli telelőte­ rületeikről. A madárvonulás ősszel és tavasszal látványos esemény, amelyet a madármeg­ figyelők is figyelemmel kísér­ nek.

mag: a virágos növények megter­ mékenyítését követően alakul ki, és a szaporodásra szolgál. Minden mag csírából, tápszö­ vetből és maghéjból áll. Meg­ felelő külső körülmények ha­ tására az egészséges magból fejlődik ki az új növény.

magas vérnyomás: az a kóros állapot, amikor a nagy vérköri vérnyomás értéke magasabb az életkornak megfelelő értéknél. Gyakran más megbetegedések­ hez kötődik, de önálló beteg­ ségként is jelentkezik. A k i ­ alakult magas vérnyomás nem gyógyítható, de megfelelő élet­ móddal, vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel a betegek pa­ naszai csökkenthetők, illetve megelőzhető a súlyosabb szö­ vődmények kialakulása is. magassásosok: sekély vagy idő­ szakos vizek mentén található fátlan társulások. Uralkodó nö­ vényfajaik: posványsás, rostostövű sás, zsombéksás, parti sás, lápi nádtippan. Jellegzetes állat­ fajaik: kockás sikló, vízisikló, vöröshasú unka, pettyes gőte. magkezdemény: a magház bel­ sejében - többnyire a termő­ levelek felszínén - keletkező dudorok, amelyekből a magok fejlődnek. magzat: a terhesség harmadik hónapjától a születésig a méh­ ben fejlődő utód neve. magzatburok: a magzatot és a magzatvizet körülzáró burok, amely a fejlődő egyed védelmét szolgálja.

magzatvíz: vízszerü folyadék, amely a magzatot a méhen be­ lül teljesen körülveszi, a mag­ zat tehát ebben úszik. Véd az ütődéstől és a lehűléstől, lehe­ tővé teszi a magzat viszonylag szabad mozgását. A szülés ele­ jén a magzatburok megrcpedésekor elfolyik. mahagóni: fahéjszínü vagy vö­ rösesbarna, a levegőn feltűnő­ en sötétedő fás szárú növény. Egyike a legértékesebb trópusi fáknak, melyet bútorok készíté­ sére használnak. máj: az ember legnagyobb belső szerve, a hasüregben, a rekesz alatt, a jobb oldalon helyezke­ dik cl. Rendkívül sok feladatot ellátó szerv. A májban terme­ lődnek a vérfehérjék, a májsej­ tekben történik az epekiválasz­ tás, emellett a szervezet anyag­ cseréjében is fontos szerepet játszik. A szervezetünkbe jutott mérgező anyagok, vegyszerek, gyógyszerek méregtelenítésé­ ben is alapvető fontosságú. A máj rendkívül sokoldalú funk­ ciókkal rendelkezik. majomkenyérfa: száraz évsza­ kokban lombhullató, legfeljebb 20 méter magasra növő, víz­ szintesen elterülő ágú, magá­

nyos fa, amely rendkívül vastag törzsével, tenyeresen összetett leveleivel és csüngő, uborkaszerü terméseivel a trópusi Afrika egyik legjelentősebb növénye. A majomkenyér fák több mint ezer évig is élhetnek.

majoránna: régóta termesztett gyógy- és fűszernövény. K i ­ csiny virágú, levelei tojásdadok és ép szélűek. májusi cserebogár: 2-3 cm hoszszú, fekete testű, barnásvörös, bordázott szárnyfedőjű, leme­

zes csápú bogár, melynek kifej­ lett alakja áprilistól júniusig él. Leggyakrabban májusi estéken.

nászrepülése közben kerül szem elé, innen ered a neve. Lárvái, amelyet pajornak is neveznek, 2-3 évig fej lödnek, ezalatt a növények gyökereinek vagy a burgonya gumójának megrágásával komoly károkat okoz­ nak. A kifejlett alak a lomble­ velek rágása miatt szintén kár­ tevőnek számít. makktermés: fel nem nyíló, egymagvú, száraz, gyakran ke­ mény héjú termés. Többnyire fellevelekből, esetleg a virág­ tengelyből képződött kupacs veszi körül. A kupacs lehet zöld, levélszcrü (mogyoró), hártyás (gyertyán), vastag, ke­ mény, kehelyszerű (tölgy) és tüskés (bükk, vadgesztenye). mamutfenyő: a mocsárciprusfé­ lék családjába tartozó nyitvater­ mők. Nevüket hatalmas mé­ retükről kap­ ták, magas­ ságuk meg­ haladhatja a 100 métert, törzsátmérő­ jük a nyolc métert. Több fajuk is is­ mert, legtöbb­

jük Észak-Amerikában fordul elő. A mamutfenyők kora akár a 3000 évet is elérheti. mandula: 1. a tápcsatorna és a légutak fertőző betegségek elle­ ni védelmében jelentős nyirok­ szerv, tulajdonképpen a nyálka­ hártyában nagy mennyiségben összegyűlt, és a nyálkahártyát dudorszerűen kiemelő nyiroktüszők szabálytalan halmaza.: 2. a rózsafélék családjába tarto­ zó növény, melynek csonthéjas termése közkedvelt csemege. mangalica: régi magyar zsírser­ tés. Kis testű, vékony csonto­

zató, göndör szőrű fajta. Főleg az ország középső részén volt elterjedt. 1833-tól nemesítették. A mangalica mintegy 100 éven keresztül európai hírt és ran­ got jelentett a magyar sertés­ tenyésztésnek. Ma több szín-

változata is ismert. Szalonnája különösen értékesnek számít, mangrove: az egyenlítői öv lapos és homokos tengerpartjainak mocsárerdője. A mangroveer­ dők növényei, állatai alkalmaz­ kodtak a szabályosan ismétlődő árapály jelenségéhez. A magok például az anyanövényen k i ­ csíráznak, és apálykor lehullva azonnal megkapaszkodnak az iszapban. Nagyvízkor a sótürő fáknak csak a lombkoronája lát­ szik ki a tengerből, kisvízkor léggyökereik is feltűnőek.

másodlagos

fogyasztók:

nö­

vényevő állatokkal (azaz elsőd­ leges fogyasztókkal) táplálkozó állatok.

másodlagos nemi jelleg: a férfi­ ak és nők között azok a különb-

ségek, amelyek csak a serdülő­ korban válnak láthatóvá. Ilyen a nőknél a mellek növekedése, férfiaknál az erősebb izom­ zat kifejlődése. A másodlagos nemi jellegek kialakulásáért a nemi hormonok a felelősek, maximumpont: a környezeti tényezők legmagasabb értéke, amit az élőlény még képes el­ viselni. meddőség: meddőségről beszé­ lünk, ha a fogamzásgátlás mód­ szereinek alkalmazása nélkül a szokásos nemi kapcsolat el­ lenére, hosszabb idő után sem következik be terhesség. A megtermékenyülés elmaradá­ sát a férfi és a nő meddősége egyaránt okozhatja. medenceöv: alsó végtagjaink a mcdenceöv segítségével kap­ csolódnak a gerincoszlophoz. A medenceöv a keresztcsont­ ból, valamint a jobb és bal ol­ dali medencecsontból áll. mediterrán vidékek: a meleg mérsékelt övnek a kontinen­ sek nyugati partján, a 20-30. szélességi fokok között, főleg a Földközi-tenger partvidékén és Kaliforniában jellemző terü­ letei. A mediterrán vidékeken négy évszakot különböztetünk

meg, amelyből a nyár forró és száraz, a tél csapadékos és enyhe. A mediterrán területek természetes növényzete a keménylombú és babérerdő. medúzák: part közeli vizek és a nyílt tengerek felszíni rétegei­ nek lebegő állatai, amelyek a csalánozók törzsébe tartoznak. Félgömb, harang vagy korong alakú testükön tapogatók van­ nak. A medúzák testének 97%a víz, ezért áttetszők. Mozgá­ suk rakétaszerű: az űrbelükből kipréselt víz ellenhatása hajtja előre az állatot. Édesvízben, így hazánkban is élnek apró medú­ zafajok. A medúzák ragadozók, főleg a planktonok állataival táplálkoznak Testükön csalán­ sejtek sorakoznak, amelyekből érintésre egy-egy csalánfonal vágódik ki, amelyben bénító hatású méreg van. Az apró ál­ latokat a méreg megöli, a táp­ lálék a szájnyíláson át kerül az űrbélbe. megporzás: az a folyamat, amely­ nek során a zárvatermő nö­ vényeknél a virágporszem (a pollen) a termő csúcsára, nyit­ vatermő növények esetében pe­ dig a magkezdeményre kerül. A növények megtermékenyíté­

se csak a megporzás után tör­ ténhet meg. Ritkább fajtája az önmegporzás, gyakoribb a köl­ csönös megporzás. megszokás: egyszerű tanulásfaj­ ta, amely minden állatra és az emberre is jellemző. Negatív ingernek is nevezik, mivel azt tanulja meg az egyed, hogy mire ne válaszoljon. A gyenge vagy közömbös ingerek gya­ kori ismétlődésére a válaszre­ akció egyre gyengébbé válik, majd megszűnik. megtermékenyítés: az ivarsejtek összeolvadása. Ritka típusa az önmegtermékenyítés (hímnős élőlényeknél), de gyakoribb a kölcsönös megtermékenyítés, amikor két egyed ivarsejtjei között játszódik le. A virágos növényeknél a hímivarsejt a v i ­ rágporban jut át megporzáskor a petesejtet tartalmazó termő­ levélhez. Állatoknál változatos megtermékenyítési módok ala­ kultak ki. A halakra és a kétél­ tűek többségére a külső meg­ termékenyítésjellemző, amikor a nőstény nagy mennyiségű pe­ tét bocsát ki magáról, és a hím ezekre ráereszti hímivarsejtjeit. Az ízeltlábúak, a puhatestűek, a hüllők, a madarak és az em-

lősök belső megtermékenyítésü állatok, azaz az ivarsejtek egye­ sülése az anyaállat testén belül történik.

megújuló sejtek: olyan sejtek, amelyek osztódóképességüket a differenciálódási folyamatuk után is megőrzik. A növények osztódószöveteinek sejtjei, va­ lamint az állatok hámszöveti, illetve kötő- és támasztószöveti sejtjei is megújuló sejteknek számítanak. meggyvágó: erőteljes, magevő csőréről könnyen felismerhető, gesztenyebarna tollazatú pinty­ féle, védett madár. Állandó.

méh: a méhlepényes emlősök belső női nemi szerve. Ember­ nél körte alakú, izmos falú, tá­ gulásra képes, belül nyálkahár­ tyával bélelt üreges szerv, amely a kismedencében a húgyhólyag és a végbél között helyezkedik el. A méhben fejlődik az emb­ rió. méhcsalád: a méhkaptárban együtt élő, az anya (a méhki­ rályné), a dolgozók és a herék által alkotott csoport, mely akár 70 ezer méhből is állhat. méhek tánca: méhek különleges és bonyolult repülése, amellyel egymásnak a táplálékforrás irá­ nyát és helyét képesek közölni. méhész: a méhek tartásával, gon­ dozásával, a méhek által termelt méz begyűjtésével foglalkozó szakember.

méhlepény: korong alakú szerv, amely megteremti az anya és a növekvő magzat közötti életfon­ tosságú kapcsolatot. Működé­ sével az éretlen magzat tüdejét, veséjét, máját és emésztőrend­ szerét helyettesíti. A magzat a méhlepényhez a köldökzsinór­ ral kapcsolódik, ez szállítja az anyai véráramból a méhlepény­ be jutó tápanyagokat a magzat­ ba. A méhlepény az anya véré­ ből oxigént, tápanyagokat vesz fel, a magzat vérkeringéséből pedig eltávolítja a káros anyag­ cseretermékeket (szén-dioxidot és oldatokat). melegkedvelő: azok az élőlények, amelyek normális életműködé­ sükhöz igénylik a magasabb hőmérsékletet, alacsonyabb hőmérsékletenclpusztulnak.Atrópusi élőlények melegkedvelő fajok. mellékgyökérzet: bojtos gyökér­ zet. Az egyszikű növények szá­ rának tövéből növő számos, vé­ kony, egyforma nagyságú gyö­ kérből álló gyökérzet. mellékhere: férfiak belső nemi szerve, a herék hátsó felszí­ nén található csatornarendszer, amely a spermiumok tárolására és elvezetésére szolgál. A csa­

torna az ondóvezetékbe torkol­ lik.

mellékvesék: az összes gerinces állatban megtalálható páros szerv, belső elválasztású mi­ rigy. Egyik hormonja az adre­ nalin, amelynek termelődését izgalmi és veszélyhelyzetek ala­ kítják ki. mellhártya: a mellüregben talál­ ható, a tüdőt körülvevő kettős falú zsák. Egyik fala a tüdőhöz, a másik pedig a mellkas belső felszínéhez simul. A mellhár­ tya két falát vékony folyadékré­ teg teszi síkossá. mellkas: a mellcsont, a bordák és a bordáknak megfelelő háti ge­ rincoszlop együttese. A mell­ kas által közrefogott tér a mell­ üreg. A levegő be- és kilégzése a mellkas mozgásainak segítsé­ gével történik.

membrán: a sejteket és a sejt­ szerveket határoló, féligáteresz­ tő hártya neve. ménes: a legelőn együtt tartott, csikós által őrzött lovak cso­ portjának neve.

cukorkát készítenek. Légúti megbetegedések során is alkal­ mazzák. méregmirigy: a pókok méreg­ anyagot termelő szerve, amely a csáprágóhoz kapcsolódik. mérgezés: vegyszerek, gyógy­ szerek vagy mérgező termések fogyasztásával bekövetkező sú­ lyos károsodás.

mesterséges életközösségek: em­

menstruáció: más néven havi vérzés. A nőknél az ivarérett­ ségtől kezdődően a petefészek egyik tüszőjében 28 naponta érik meg egy-egy petesejt. A tüszőrepedést követően a méh nyálkahártyája megvastagszik, felkészül a petesejt beágyazó­ dására. Ha nincs megterméke­ nyítés, a nyálkahártya leválik, aminek néhány napos vérzés a következménye. Ez a menst­ ruáció, amely a serdülőkortól kb. 50 éves korig - a terhesség kivételével - minden hónapban megismétlődik a nőknél. menta: aromás illatú, nedves, nyir­ kos talajt kedvelő, illóolajokat tartalmazógyógynövényük. Ha­ tóanyaga a mentől, amelyből

beri tevékenységgel szabályo­ zott életközösségek, ahol zavart az anyagforgalom, az emberi hatás miatt nem működik az önszabályozás és nincs egyen­ súlyban a rendszer. A szántó­ földekről a növények betakarí­ tásával azok anyaga nem kerül vissza a körforgásba, így után­ pótlás nélkül a talaj kimerül. Trágyázással az embernek kell helyreállítani az anyagforgal­ mat. mesterséges légzés: életmentő módszer. Olyan személynek nyújthatunk segítséget, akinek a pulzusa kitapintható, de a légzése leállt. Általában zseb­ kendőn keresztül, szájból száj­ ba vagy szájból orrba történik. Alkalmazása különös körül­ tekintést és gyakorlatot igé­ nyel.

mesterséges megtermékenyítés: állattenyésztésben gyakran al­ kalmazott biotechnológiai mód­ szer, melynek során a kiváló adottságú tenyészhím ondójá­ val mesterségesen bejuttatva termékenyítik meg az anyaálla­ tot. A mesterséges megtermé­ kenyítés az embernél is alkal­ mazható.

mesterséges szelekció: az evo­ lúció menetének befolyásolása új fajták kitenyésztése céljából. Az ember a legelőnyösebbnek vált tulajdonságú egyedeket ki­ válogatja, és biztosítja számuk­ ra, hogy előnyös tulajdonsá­ gaikat továbbszaporítsák. Ez a növények és állatok nemesí­ tésének alapja. A természetes és a mesterséges szelekció leg­ fontosabb különbsége az, hogy a mesterséges szelekció követ­ keztében viszonylag rövid idő alatt olyan éles különbségek jönnek létre, amelyekhez a ter­

mészetben sokkal több időre lenne szükség. A létrejött fajták közötti éles eltérések ugyanak­ kor csak néhány tulajdonságra terjednek ki. mészkerülő erdők: vulkáni vagy homokkő alapkőzeten képző­ dött, rendkívül savanyú tala­ jokon létrejött fás, intrazonális társulások. Uralkodó fafajok: kocsánytalan tölgy, bükk, illet­ ve nyír. A gyepszintben csarab, fekete áfonya és korpafű jel­ lemző. A mészkerülő erdőkben gazdag mohaszint is található.

metánbaktériumok: kemoszin­ tetizáló mikroorganizmusok, amelyek a mocsarakban fejlődő metán szén-dioxiddá és vízzé ; történő elégetésével jellegzetes fényjelenséget okoznak, ez a l i - J dércfény. metszőfog: az emlősök véső ala­ kú, a táplálék leharapására szol-

gáló foga. Legfeltűnőbbek a rágcsálók ívesen hajlott met­ szőfogai, amelyek állandóan növekednek. méz: a méhek által elfogyasztott nektárból a szervezetükben át­ alakult és a méhészek által lé­ pekből begyűjtött édes és egész­ séges élelmiszer. mezei nyúl: puha, dús szőrű, szürkésbarna rejtőszínű emlő­ sünk. Nagy füle és éber, óvatos viselkedése is jellegzetes. mezei pocok: egér nagyságú, tömzsi és szapora rágcsáló. Sok ragadozó táplálékállata. mezei tücsök: fekete színű egye­ nes szárnyú rovar, földbe vájt járatban él. mezei zsálya: száraz rétek kör­ nyezeti viszonyaihoz alkalmaz­ kodott lágy szárú, kétszikű nö­ vény, melynek főgyökérrendszere mélyre hatol a talajba. Ajak formájú, lila színű virá­ gának felső része két sziromle­ vélből, alsó része pedig három sziromlevélből forrt össze. mezei zsurló: a zsurlók a harasz­ tok egyik osztályába tartozó, lágyszárú, pikkelyszerü levelű növények. Hazánkban a mezei zsurló az egyik leggyakoribb fajuk.

micélium: a gombafonalak tö­ mege, azaz tenyésztésié, amely jól látható, vastag, fehér szöve­ déket alkot a talajon, korhadó fán, nedves falon, vagyis az aljzaton. Ezt nevezik penészbe­ vonatnak is. mikrobiológia: a mikroorganiz­ musokkal (vírusokkal, bakté­ riumokkal, kékmoszatokkal, egysejtű gombákkal és mosza­ tokkal, valamint egysejtű álla­ tokkal) foglalkozó tudomány neve. mikroorganizmusok: baktériu­ mok, vírusok, gombák és algák gyűjtőneve. Mikroszkópos mé­ retük miatt nemcsak a levegő­ ben, a földön és a vízben talál­ hatók meg, hanem a magasabb rendű élőlények felületén és belsejében is. Vannak az embe­ ri szervezet szempontjából ká­ ros és hasznos mikroorganiz­ musok. mimikri: különleges alkalmaz­ kodási forma, szín- és alak­ utánzás. Egyes fajokra jellem­ ző tulajdonság, amelynek révén védőszínnel, testfelépítésben, alakban vagy viselkedésben ké­ pesek hasonulni a környeze­ tükhöz. Többnyire a védekezést szolgálja.

mindenevő: azok az állatok, ame­ lyek növényi és állati eredetű táplálékot nagyjából azonos arányban fogyasztanak. M i n ­ denevő állat pl. a vaddisznó és a barnamedve. minimumpont: a környezeti té­ nyezők legalacsonyabb értéke, amit az élőlény még képes el­ viselni. minimumtörvény: a növényi táp­ anyagok felvételének mértéke mindig a talajban a növény igé­ nyeihez képest legkisebb menynyiségben előforduló tápanyag­ hoz igazodik. Ez azt jelenti, hogy a (relatív) minimumban lévő környezeti tényező - táp­ anyag, víz, fény, hőmérséklet korlátozza a termés nagyságát. Ez mindaddig tart, amíg egy másik tényező kerül minimum­ ba. A minimumtörvény felisme­ rése jelentette a tápanyag-viszszapótlás (műtrágyázás) modern szemléletének megalapozását. mirigy: az állatok hámszöveté­ ben található, váladék termelé­ sére és leadására képes sejtcso­ port. mirigyszövet: váladéktermelő hámszövet, amely mirigyeket alkot. A váladék lehet például a verejték.

mirtusz: örökzöld fák és cserjék családja, legtöbb faja a trópusi Dél-Amerikában él. A közönsé­ ges mirtusz a mediterrán tájak örökzöld, fehér virágú, illóola­ jat tartalmazó növénye. Kis le­ velű változatából menyasszonyi koszorút is készítenek.

mitesszer: a faggyúmirigy póru­ sában a bőrön megjelenő apró fekete pont, amely faggyúból és elhalt hámsejtek maradvá­ nyából áll, és zavarja a mirigy természetes kiürülését. A mi­ tesszerből pattanás keletkezhet. mocsár: kisebb mélységű álló­ víz, amely a tó feltöltődésével alakul ki. Szabad víztükör már csak foltokban alakul ki rajta. Ha tovább töltődik, akkor a mocsárból láp lesz. mocsárnövények: csekély oxi­ géntartalmú, rossz megtartóké-

pességü, iszapos, mocsári ta­ lajokon élő növények. A nehéz környezeti feltételekhez alkal­ mazkodva jellegzetes módo­ kon képesek fennmaradni. A mocsárnövények egy része léggyökerek segítségével a le­ vegőből nyeri az oxigént. A talaj csekély szilárdsága miatt más fajok ferde támasztógyökereket növesztenek. Mivel a magvak nem tudnának az oxi­ génben szegény iszapban kicsí­ rázni, ezért nem hullanak ki a termésből, hanem csírázásuk is abban történik. Majd csak a kifejlett csíranövény válik le az anyanövényről. Ezt a jelen­ séget nevezik növényi eleven­ szülésnek, mocsárrétek: magas talajvizü, tavasszal elöntött, nyáron kiszá­ radó területeken található fát­ lan társulások. Jellemző növé­ nyeik: réti csenkesz sédbúza, réti ecsetpázsit, fehér tippan, valamint kosbor- és bangófa­ jok. módosult hajtások: olyan hajtá­ sok, amelyek alapvető működé­ seik helyett vagy azok mellett más funkció elvégzésére átala­ kultak, módosultak. Módosult hajtás lehet a kacs, az ágtövis, a

gyöktörzs, a tarack, a hagyma vagy a gumó. módosult levelek: olyan levelek, amelyek alapvető működéseik helyett vagy azok mellett más funkció elvégzésére átalakul­ tak, módosultak. Módosult le­ vél a pálhalevél, a levéltövis, a levélkacs, a fellevél, az allevél és a rovarfogó levél is. mogyoró: nagyobb cserje, amely időnként kisebb termetű fává is nő. Termése kerekded, oldal­ ról lapított világosbarna makk, amelyet madarak és kisemlősök is kedvelnek.

mohák: a legősibb szárazföldi növények, amelyeknek nincs v i ­ ráguk, gyökerük és a magasabb rendű növényekre jellemző szöveteik sem. A vizet egész testfelületükön veszik fel, és gyökérszerű szőreik segítségé -

vel tudnak megkapaszkodni az aljzaton.

mókus: Eurázsia mérsékelt égö­ vi erdeiben (lombos és fenyő­ erdőkben egyaránt) élő gyakori emlősünk. Nem alszik téli ál­ mot, fészkéből az enyhébb téli napokon gyakran előjön. Fákon mozog, a földre ritkán jön le. Rágcsáló, mogyorót, fenyőma­ got, diót és más kemény héjú terméseket fogyaszt, de szereti a gyümölcsöt, gombát is. A l ­ kalomadtán kirabolja a madár­ fészkeket is. Télire is raktároz, lyukakba, odvakba rejti a táplá­ lékot. Védett állat.

molnárfecske: emberi létesít­ ményekhez, de a füstifecskével szemben inkább a városokhoz kötődő énekesmadár. Fehér to­ rokfoltjáról és kevésbé villás farkáról is felismerhető. monília: gyümölcsfák betegsé­ gét okozó penészgombafaj. Ma­ gyarneve vánkospenész. A mo­ nília az almatermésűek és a csonthéjasok termésrothadását okozza. monszunerdők: trópusi lombhul­ lató és félig lombhullató erdők. A trópusi nyári és téli monszun váltakozásának megfelelően két évszak, csapadékos nyár és szá­ raz tél jellemző területükön. mosdószivacs: az édesvízi sziva­ csok közé tartozó faj, szilárd vá­ zát rugalmas szarufonalak szö­ vedéke alkotja.

moszatok: más néven algák. Egyszerű felépítésű, vízben élő növények, amelyek sok értékes

tápanyagot tartalmaznak, és az oxigéntermelésben is nagy je­ lentőségük van. mozgás: az élőlények hely- és helyzetváltoztató képessége. A növények többnyire csak hely­ zetváltoztatásra, az állatok több­ sége hely- és helyzetváltozta­ tásra is képes. murvalevél: a lomblevéltől rend­ szerint eltérő alakú fellevél, amely bimbót, esetleg a virágot, virágzatot védi. A színe zöld vagy a virágtól eltérő színű. A murvalevél tövétől hónalj i virág vagy virágzat fejlődhet. must: a gyümölcsfélék, különö­ sen a szőlőnek a kipréselt leve. A must a gyerekek számára is fogyasztható, édes ital. A must erjesztése után keletkezik a bor. mutáció: valamely gén egyetlen nemzedéken belüli ugrásszerű megváltozása. A mutáció örök­ lődő jellege miatt nagy jelentő­ ségű a változékonyság szem­

pontjából, és a természetes sze­ lekció számára is alapanyagot szolgáltat.

mutálás: kamaszkorban a fiúk hangszalagjainak megnyúlásá­ val bekövetkező hangmélyülés jelensége. műtrágya: mesterségesen előál­ lított anyag, amelyet a növények által a talajból elvont ásványi anyagok pótlására használnak. Nitrogén-, foszfor-, káli- és keverékmütrágya is létezik. A műtrágyák túlzott használata károsíthatja a környezetet. művese: a veseelégtelenségben szenvedő betegek szervezeté­ nek mesterséges méregteleníté­ sére alkalmazott szerkezet.

N nád: fűféle, egyszikű, vízbe gyö­ kerező növény, szára bütykös, erős, hajlékony. nádas: főleg nádból álló nö­ vényzet, amely jellegzetes vízi élőhelyet alkot. A nádas köti össze a sekély parti területet a mélyebb vízmederrel. Számos madár számára a nádas fontos fészkelőhelyet jelent. Uralkodó növényfaja még a széleslevelű gyékény, esetleg a tavi káka.

nádtippan: más néven nádperje. A magasabb növésű szálfüvek közé tartozó egyszikű növény. Keskeny leveleinek erezete pár­ huzamos, gyökérzete mellék­

gyökérzet, szára belül üreges szalmaszár. nagy fakopáncs: hazánkban az egyik leggyakoribb harkály. Fe­ kete-fehér tollazatáról tarkahar­ kálynak is nevezik. nagyagy: az emberi agy legfej­ lettebb része. Két féltekéből áll, amelyek között idegrostkötegek biztosítják az összeköttetést. A nagyagyban a gerincvelőhöz képest fordított az idegsejtek és az idegrostok elhelyezkedé­ se. Kívül található a szürke­ állomány (az agykéreg), belül pedig a fehérállomány, amely elsősorban idegrostok tömegét tartalmazó idegpályákból áll. A nagyagy fehérállományában ta­ lálható néhány idegsejtcsoport, amelyek létfontosságú életmű­ ködéseket irányítanak. nagymacskák: azok a macskafé­ lék, amelyek nagyvadnak szá-

mítanak, és méretüknél fogva akár az emberre is veszélyesek lehetnek. Az oroszlán, tigris, jaguár, leopárd is a nagymacs­ kák közé tartozik.

nagyüzemi állattartás: az állat­ tenyésztésnek az a területe, amikor gépesített, mesterséges körülmények között tömege­ sen, gyakran zsúfoltan tartanak állatokat, és a belőlük nyerhető hasznot igyekeznek a legvég­ sőkig fokozni. A nagyüzemi állattartásban gyakran nem ve­ szik figyelembe az állatok ter­ mészetes igényeit, és az állatvé­ dő szervezetek ez ellen gyakran tiltakoznak. nagy vérkör: a vér útja kétéltűek szervezetében a kamrától a jobb pitvarig, a hüllők, a madarak és az emlősök szervezetében pedig a bal kamrától a jobb pitvarig. Amikor a bal kamra összehú­ zódik, a benne lévő oxigéndús vér a testbe vezető verőérbe nyomul. A verőér hajszálerekké

ágazik, ezek falán adja le a vér oxigéntartalmának nagy részét és a tápanyagokat. A szén-di­ oxidot és a bomlástermékeket viszont elveszi a sejtekből. A hajszálerek ezután gyűjtőerek­ be vezetnek. Végül két nagy gyüjtőér a jobb pitvarba viszi a szén-dioxidban dús vért. nandu: Dél-Amerika füves pusz­ táin, a pampákon élő nagy testű futómadár. A nemek nagysága eltérő, színük viszont hasonló szürkés. A nandu magassága meghaladtja a két métert. K i ­ sebb csapatokban élő, nagyon gyors futásra képes madarak, amelyek tápláléka többnyire nö­ vényekből áll. Akár 17 tojásból is állhat a fészekalja, amit más állatok által kapart gödrökbe rak. Egyedül a hím kotlik.

naphal: eredetileg Észak-Ameri­ kában élő, de már egész Európá-

ban, köztük hazai vizeinkbe is eljutott hal, amely nevét narancs­ vörös kopoltyúfoltjáról kap­ ta. Akváriumokban is szívesen tartják.

nappal aktív állatok: azok az állatok, amelyek nappal táplál­ koznak, az éjszakákat pedig vé­ delmet nyújtó vackaikban, üre­ geikben, fészkeikben alvással töltik. Általában növényevő vagy mindenevő állatok tartoz­ nak közéjük. napraforgó: fészkes virágzatú, akár három méter magasra is megnövő, egyéves, nem fagytűrő növény. Amerikában ősho­ nos, Európába a 16. században került be. A napraforgó a vilá­ gon a negyedik, hazánkban pe­ dig a legfontosabb olajnövény. Magjának bele vitaminokban, ásványi anyagokban, növényi zsírokban és fehérjében gazdag.

narancs: valószínűleg Dél-Kíná­ ból és Ázsia délkeleti részei­ ről származó növény, amely

Európába a 15. század máso­ dik felében került. Világszerte a legfontosabb és legnagyobb mennyiségben termelt citrusfé­ le, ültetvényei mindenütt meg­ találhatók a trópusokon és a szubtrópusokon. A narancsfaj­ ták száma rendkívül nagy. narancstermés: több termőlevél­ ből kifejlődő, felső állású, több üregű magházból kialakuló hú­ sos termés. A narancstermés külső fala bőrnemü, sárgás szí­ nű és olajtartókat tartalmaz. A középső termésfal szivacssze­ rű alapszövetből áll, a belső termésfalból pedig zsákszerű, lédús szőrök nyomulnak a ter­ mésüregbe, és azt éretten telje­ sen kitöltik. Ezekben található a narancs, grépfrút, mandarin és citrom leve. nedves rét: olyan helyeken kiala­ kuló rét, ahol bőséges a csapa­ dék, vagy egész évben magas a talajvíz. A vizek lecsapolásá­ val, elvezetésével a nedves rét könnyen száraz rétté alakul át. nedvességkedvelő: azok az élő­ lények, amelyek nehezen tűrik a szárazságot, megfelelő élet­ működésükhöz sok csapadék, a talaj vagy a levegő magas ned­ vességtartalma szükséges. Az

esőerdők élőlényei nedvesség­ kedvelők. A hazai páfrányfajok többsége ugyancsak nedvesség­ kedvelő és árnyas erdőben, pa­ takok mentén élnek, ahol a víz bőségesen rendelkezésükre áll, és kevés fényhez jutnak, nedvkeringés: a növények kü­ lönböző részeiben történő szer­ ves és szervetlen anyagok szál­ lítása. nektár: a virágos növények szi­ romleveleinek tövén képződő i l ­ latos, cukros váladék, amellyel a növények a megporzást vég­ ző rovarokat csalogatják ma­ gukhoz.

nemek közti különbség: mind­ azok az eltérések, amelyek a férfiak és a nők között tapasz­ talhatók. Az elsődleges és má­ sodlagos nemi jelleg mellett a férfiak és nők jellemző, egy­ mástól eltérő viselkedése is ide­ tartozik. A nemek közti kü­ lönbségnek nemcsak biológiai,

hanem történelmi okai is van­ nak. nemes babér: mediterrán terü­ leten honos, örökzöld fű­ szernövény, amelynek i l ­ lóolajokban gazdag leve­ lét ételek íze­ sítésére hasz­ nálják. nemesítés: a növények termesz­ tésénél követett eljárás, amely­ nek során valamely növényt ar­ ra kényszerítenek, hogy az egy­ más után következő utódaikban egyre szebb és tökéletesebb v i ­ rágokat s értékesebb gyümöl­ csöt hozzon. A nemesítéssel előállított stabil fajták bizto­ sítják a fogyasztók számára a megfelelő mennyiségű és folya­ matosan azonos minőségű élel­ miszert, gyógynövényt, dísz­ növényt, zöldségnövényeket és gyümölcsöket. nemi betegségek: olyan fertőző betegségek, amelyek elsősor­ ban nemi úton terjednek, azaz a kórokozók a nemi érintkezés során jutnak át egyik szervezet­ ből a másikba. A nemi betegsé­ gek kórokozói lehetnek bak-

tériumok, egysejtű állatok és vírusok is. Elkerülésének leg­ biztosabb módja a stabil, meg­ bízható partnerkapcsolat és a higiénia betartása. nemi hormonok: olyan belső el­ választású mirigyeink által ter­ melt vegyületek, amelyek alap­ vetően meghatározzák a női és férfi szervezet egymástól eltérő szerkezetét és működését. Ser­ dülőkorban a nemi hormonok felelősek a másodlagos nemi jellegek kialakulásáért. nemzeti park: nagy kiterjedésű, nemzetközileg is kiemelkedő je­ lentőségű védett terület, amely számos különleges értéket őriz. Hazánkban jelenleg tíz nemzeti park található: a Hortobágyi, a Kiskunsági, a Bükki, az Agg­ teleki, a Körös-Maros, a Bala­ ton-felvidéki, a Duna-Ipoly, a Duna-Dráva, a Fertő-Hanság és az Őrségi Nemzeti Park. nemzetség: a faj után következő rendszertani csoport, amelynek neve az állat tudományos nevé­ ben is szerepel. nikotin: súlyos méreg, a do­ hánytermékek hatóanyaga. A dohányzásról való leszokást is megnehezíti, mert függőséget okoz.

nílusi krokodil: hatalmas testű krokodil, amelynek testalakja a fürge gyíkéhoz hasonló. Af­ rika meleg vizű folyópartjain, tavakban él, testtömege 750 kg is lehet. A vizet csak sütkérezés vagy tojásrakás idejére hagyja el. Ragadozó. Halakkal, emlő­ sökkel és vízimadarakkal táp­ lálkozik nitrifikálö b a k t é r i u m o k : olyan kemoautotróf élőlények, ame­ lyek a szerves anyagok bomlá­ sakor keletkező ammóniát nitritté, majd nitráttá oxidálják, és az eközben nyert energiával építik fel szerves anyagaikat. Csak oxigénnel jól ellátott kör­ nyezetben képesek élni, ezért jól müveit, szellőző, morzsalé­ kos talajt igényelnek. A nitro­ gén körforgásában is alapvető szerepet töltenek be a nitrifikáló baktériumok. nitrogén körforgása: a környe­ zetben lejátszódó anyagforgal-

mak egyik alapvető eleme. A levegő 78%-a nitrogénből áll, ám ezt az elemi állapotú gázt a növények többsége képtelen közvetlenül felhasználni. Ebben a talajban lakó nitrogénkötő bak­ tériumok vannak a növények segítésére. A nitrogén megkö­ téséből ammónia és ammóniumvegyületek, illetve a nitrifikáló baktériumok hatására nitritek, nitrátok keletkeznek. Ezek már vízben oldható és a növények számára is felvehe­ tő táplálékot jelentenek. A fel nem használt nitrátokat a denitrifikáló baktériumok viszszaalakítják nitritekké, majd molekuláris nitrogénné, amely visszajut a levegőbe. A vizek­ be (elsősorban a műtrágyákból) jutó túl sok nitrát eutrofizálódást okoz, ráadásul az ivóvizet is mérgezi,

nitrogénkötő mikroorganizmu­ sok: olyan baktériumok, kék­ moszatok és élesztőgombák, amelyek működésük során enzimrendszerük segítségével megkötik a levegő nitrogénjét, és ammóniává redukálják azt. így a zöld növények számára felvehető tápanyagot készíte­ nek.

nomádok: háziállataikat szaba­ don legeltetve tenyésztő népek, amelyekre jellemző, hogy az egész közösség az állatokkal együtt vándorol. A világ né­ hány pontján ma is élnek no­ mádok.

növekedés: olyan tömeggyarapo­ dással és méretbeli nagyobbodással járó életjelenség, amely meg nem fordítható irányú fo­ lyamat, és amely minden élő­ lényre jellemző. növények: az élővilág egyik nagy, több százezer fajt felölelő cso­ portja, rendszertani kifejezés­ sel országa. Közös jellemzőjük, hogy termelő szervezetek, azaz a napfény energiáját felhasznál­ va egyszerű anyagokból össze­ tett anyagokat képesek létre­ hozni. növényélettan: a növények élet­ jelenségeit kutató tudomány, amely a botanika egyik rész­ területe. Része a növényekre vonatkozó fejlődéstan, anyag-

csere-élettan, hormonélettan, sejtélettan és a bioenergetika tudományterülete is. növényevő: azok az állatok, ame­ lyek életük során növényi táplá­ lékot fogyasztanak. A növény­ evő állatok fogazatára jellemző a redős felületű zápfog.

rinti rendszerezésével foglalko­ zó tudomány, növényszervezettan: a botani­ ka résztudománya. A növényi test felépítését, alakját, szerveit vizsgáló tudomány. Részterüle­ tei: a növénysejttan, -szövettan, -szervtan, illetve egyedfejlő­ déstan. növénytakaró: egy adott terü­ leten található természetes és mesterséges növényzet összes­ sége. A sűrű növénytakaró ta­ lajvédelmi szempontból hasz­ nos, mert megakadályozza a gyors talajpusztulást.

növényföldrajz: a botanika rész­ tudománya, a növényvilág és a földrajzi környezet viszonyát vizsgáló tudomány. Kutatja a növényfajok földrajzi elterjedé­ sét, a Föld növénytakarójának összetételét, életfeltételeit és tör­ ténetét. növényhatározó: a növények fel­ ismerését azok jellemzőinek le­ írásával segítő képes könyv. növényrendszertan: a növény­ tan (botanika) résztudománya. Az egyes növények leírásával, megnevezésével és az összes is­ mert élő, valamint kihalt növé­ nyek meghatározott elvek sze­

növénytan: lásd botanika, növénytermesztés: a mezőgaz­ daság egyik fő ágazata, mely­ nek során az emberiség szá­ mára fontos élelmiszereket, az állatok takarmányát és az ipar számára szükséges növényi nyersanyagokat állítják elő. növényvédelem: atermesztettnövények betegségeinek és káro­ sodásainak megelőzése vagy megszüntetése különböző mód­ szerekkel. A növényvédelmi el­ járásokhoz tartozik a vegysze­ res permetezés vagy a környe­ zetkímélő biológiai védeke­ zés.

NY nyál: a nyálmirigyek által termelt emésztőnedv. nyálkahártya: testünk belső fel­ színét (pl. a szájüregünket, légutainkat) fedő hám. Nem szarusodik el, a benne található miri­ gyek nyálkát termelnek, amely a hám felületén szétterül. nyálmirigyek: a tápcsatorna nyá­ lat termelő emésztőmirigyei. A gerinctelenek közül a rovarok­ nak és a csigáknak, a gerince­ sek közül az emlősöknek van­ nak nyálmirigyeik. nyaló szájszerv: legyekre és méhekre jellemző rovarszáj szerv. A rágó száj szerv módosulásá­ val alakult k i . nyaló-szívó szájszerv: a házi légyre jellemző száj szerv, amely­ nek kinyújtható és visszahúzha­ tó részén apró nyílások vannak, a rovar ezen keresztül szívja fel a táplálékot.

nyári lúd: egyetlen, hazánkban is fészkelő vadlúdfaj, amely a házilúd őse. Védett madár.

nyelés: a falatnak a szájüregből a gyomorba juttatása, amely részben akaratlagos, részben reflexes folyamat. A nyelés első, akarattól függő szakasza alatt a szájba vett és megrágott falatot a nyelv a szájpadláshoz préseli, miközben a fölemelke­ dő nyelvgyökér segítségével a

garatszorosba nyomja. Ezután kezdődik a nyelés második sza­ kasza: az akarattól független ref­ lexfolyamat. A garatüreg szer­ vei működésükkel biztosítják, hogy a falat kitérés nélkül a nyelőcsőbe jusson. A nyelő­ csőben a hosszanti és körkörös izomszövet perisztaltikus (fé­ regszerű) mozgással továbbítja a reflexesen nyíló gyomorszá­ jon keresztül a gyomorba. nyelőcső: a garat és a gyomor kö­ zötti izmos falú cső. Feladata a táplálék gyomorba juttatása, a nyálkahártya redőinek és a falát képező hosszanti és körkörösen elhelyezkedő harántcsíkolt iz­ mok ritmusos mozgása révén. nyelv: a szájüregben levő erős, izmos szerv, amely a táplálék mozgatására és továbbítására szolgál, és elősegíti a nyelést. Az ízérzékelés szerve, érdes felső oldalán vannak az ízlelőbimbók. A nyelv a hangkép­ zésben, az emberi beszédben is nagyjelentőségű. nyírfák: hűvösebb éghajlatú te­ rületeken előforduló, hófehér színű, feketén repedezett kérgü, barkavirágzatú, egylaki növé­ nyek. Agaik vékonyak, lecsün­ gők. Már kora tavasszal virág­

zik, a virágport a szél szállítja a termős virágokra, nyirok: a nyirok­ érrendszer által szállított testfo­ lyadék, amely a szövetnedvnek a hajszálerekbe vissza nem jutó részéből kelet­ kezik. A nyirok teremt kapcso­ latot a vér és testünk sejtjei között. nyirokcsomók: változó nagysá­ gú, általában bab- vagy gömbszerű szövetképletek. Lényegé­ ben a szervezetbe jutó kóroko­ zókat vagy azok termékeit ha­ tástalanító szűrőszervek a nyi­ rokérrendszerben, amelyek a nyiroksejtek képzésében, i l l . a vörösvérsejtek lebontásában és képzésében is jelentősek. nyirokszervek: olyan szervek, amelyekben nyiroksejtek nagy mennyiségben fordulnak elő. Ilyen pl. a mandula, a lép vagy a féregnyúlvány. nyitvatermő: fás növények, több­ ségük tűlevelű. Közös jellem­ zőjük, hogy a magkezdemény, illetve a magvak a termőieve-

leken szabadon, magház nélkül állnak.

nyugalmi állapot: egyes állatok és növények egyedfejlődése so­ rán az az időszak, amikor az élőlényre felfüggesztett aktivi­ tás jellemző. A növények nyu­ galmi állapota akkor következik be, amikor a körülmények nem teszik lehetővé a növekedést. Ez rendszerint télen jellemző, de forró égövi növények aktivitása a száraz időszakban csökken. Az állatok rendszerint akkor kerülnek nyugalmi állapotba, ha kevés a rendelkezésükre álló táplálék. Ennek egyik formája az emlősállatok téli álma.

nyugtatószerek: gyógyszerek, drogok egy csoportja. A nyug­ tatók az agyon belül az impul­ zusokat lassítják, a görcsoldók a vegetatív idegrendszerre hatnak. Rendszeres szedésük ugyanúgy függőséget okoz, mint a kábí­ tószerek használata. A nyugta­ tókat gyakran fogyasztók egy idő után ingerlékenyek, rossz­ kedvűek lesznek, ha elmarad a szokásos adagjuk. nyúltagy: az agytörzsnek a ge­ rincvelő és a híd közötti része. Főképp a vegetatív működések központjai találhatók benne, így a légzés, nyelés, hányás, tüsszentés, köhögés és a nyálel­ választás folyamatát is a nyúlt­ agy irányítja. nyű: főleg a légyféle rovarok lá­ batlan lárvaalakjának megneve­ zése. Allatokban, növényekben élve károsak, szerepük lehet különböző betegségek terjesz­ tésében is.

0,0 oázis: sivatagok olyan helyei, ahol forrás, állandó vízfolyás, vagy mélyedésekben összegyű­ lő esővíz lehetővé teszi, hogy kisebb-nagyobb embercsopor­ tok tartósan megtelepedhesse­ nek. odúlakó madarak: azok a ma­ dárfajok, amelyek tojásaikat a fák odvába vagy természetes korhadásába rakja. Az odúlakó fajok mesterséges fészekodúk­ kal is megtelepíthetők. Odúla­ kó madár pl. a szürke légykapó, a cinege vagy a csuszka.

olajfa: a mediterrán területek karsztbokorerdőiben honos,

nagy kort megérő, örökzöld fás szárú növény. Törzse sima, v i ­ lágosszürke, levelei ezüstöszöld színűek. Húsos burokkal fedett csonthéjas termése az olajbo­ gyó, amelyből olajat sajtolnak, olajok: növényi zsírok, az élőlé­ nyek számára az állati zsírok­ hoz hasonlóan fűtőanyagok. A szervezet a zsírokat, olajokat nem égeti el rögtön, hanem rak­ tározza. olajszennyezés: mindazon kör­ nyezetszennyező tevékenysé­ gek és balesetek összefoglaló el­ nevezése, amelyek során a víz­ be, esetleg talajba kőolaj vagy annak származékai kerülnek. A vizekben hatalmas területeket képes már kisebb mennyiségű olajszennyezés is beborítani, a vízben élő állatok számára lehetetlenné téve az oxigén fel­ vételét. Az olajszállító hajók

balesete során tengerekbe ömlő hatalmas mennyiségű olaj nem­ csak a vízfelületet zárja el a le­ vegőtől, hanem a vízimadarak tollazatára tapadva tömegesen pusztítja azokat is. olasz sáska: leggyakoribb és időn­ ként nagy tömegekbe verődő sáskafaj. Régen hazánkban is okozott nagy pusztításokat.

oleander: a Földközi-tenger v i ­ dékén honos, mérgező tejnedvü, rózsaszín vagy fehér virágú cserje. ondó: embernél a spermiumokat tartalmazó, cjakulációkor kilö­ vellő folyadék. optimum: környezeti tényezők­ nek azok az értékei, amelyek az adott faj életműködése szem­ pontjából a legkedvezőbbek, azaz amely körülmények az élő­ lény számára a legideálisabbak. orangután: a délkelet-ázsiai szi­ getvilágban élő emberszabású

majom, amelynek testét hosszú, vörösesbarna szőrszálak borít­ ják. Erdőlakó, az éjszakát is a fák ágai között tölti, alvófészket készítve magának. Főként gyü­ mölcsöket, de leveleket, fakérget is fogyaszt, orchideák: magyarul kosborfé­ lék. Az egész Földön elterjedt, de főleg a trópusokon, az eső­ erdőkben élő színpompás növé­ nyek. Az orchideák a növényvi­ lág legnépesebb csoportját al­ kotják, több mint 25 000 fajuk ismert. A talajszint fényhiánya miatt az orchideák többsége fán lakó növény. Az orchideák közé tartozik az ismert fűszer­ növény, a vanília is.

óriáscápa: a legnagyobb cápafaj, akár 15 méter hosszúságúra is megnőhet. Planktonokkal táp­ lálkozik. óriáskígyók: a kígyók egyik csa­ ládja, a legtermetesebb fajok

egyes példányai akár a tízméte­ res hosszúságot is elérhetik. óriásnövés: a faj átlagához viszo­ nyított túlméretezettség. Akkor lép fel, ha a fiatal, fejlődő állat­ ban az agyalapi mirigy elülső lebenyének növekedést szabá­ lyozó hormonja túltermelődik. oroszlán: a tigrisnél valamivel kisebb nagymacska. Testének alapszíne sárgásbarna, a hímek dús sörényt viselnek. Afrikai szavannákon falkában élő raga­ dozó állat. A vadászatban leg­ többször a nőstény oroszlánok vesznek részt.

szívja, így táplálkozik. Tapadó­ korongjai vannak, ezzel rögzí­ ti magát a gazdaállaton. Nevét onnan kapta, hogy a gyógyítás­ ban gyakran alkalmazták, a pi­ óca nyálából kivont hatóanyag ma is használt gyógyszer, orvosi tüdőfű: hazánkban a domb- és hegyvidékeken gya­ kori, lilás virágú erdei növény. Az erdő lombfakadása előtt v i ­ rágzik, majd a gyors termésér­ lelés után már csak a vegetatív szervei látszanak a felszínen. Köptető, köhögéscsillapító ha­ tású gyógynövény.

ország: a legmagasabb rendszer­ tani kategória, pl. állatok orszá­ ga, növények országa, gombák országa. orvosi pióca: vízben élő gyűrüsféreg. Teste háti-hasi irány­ ban lapított, függelékek, serték nincsenek rajta. Emlősök vérét ostoros mozgás: aktív mozgástí­ pus. A prokarióták, ostorosok, barázdásmoszatok és algák szaporítósejtjeinek, az ostoros egysejtüeknek, a szivacsok egyes sejtjeinek, valamint a mohák, harasztok és az összes állat hímivarsejtjének mozgásfor­ mája.

osztály: a törzs után a legna­ gyobb rendszertani csoport, pl. hüllők osztálya, madarak osz­ tálya, emlősök osztálya. osztriga: egyenlőtlen, szabály­ talan, vastag teknőjű kagyló, amely a vízben az aljzathoz kö­ tődik. Európa tengereiben, fő­ leg folyótorkolatok közelében, csoportosan fordulnak elő, sok helyen az osztrigát csemege­ ként fogyasztják.

ovuláció: tüszőrepedés. Élettani jelenség, amely során a méhlepényes emlősök és emberek petefészkében található tüsző a benne lévő folyadék nyomása miatt felszakad, és az érett pe­ tesejt a hasüreg irányába kilö­ kődik a petefészekből. oxigén: színtelen, szagtalan, víz­ ben kismértékben oldódó gáz. A Föld leggyakoribb eleme, a levegőnek pedig 21%-át alkotja. Elsődleges biogén elem, a leg­

több élőlény számára feltétlenül szükséges az oxigén jelenléte. A fotoszintetizáló növények mű­ ködése során oxigén keletkezik. Az oxigén háromatomos módo­ sulata az ózon, amely a légkör felső rétegében a nagy energiá­ jú ultraibolya sugarak hatására keletkezik, ózonréteg: a légkör magas réte­ geiben található oxigénből k i ­ alakult védőréteg, amely elnyeli az ibolyántúli sugárzást, és így megvédi az élőlényeket annak káros hatásaitól. Az ózonréteg bizonyos szennyező anyagok hatására elvékonyodik, és védő szerepét kevésbé tudja ellátni. Az elvékonyodott, elbomlott ózonréteget ózonlyuknak ne­ vezik.

Ö, Ő ökológia: az élő szervezetek egy­ másra ható és a környezetükkel kapcsolatos kölcsönhatásaival, gyakorlatilag a populációkra ha­ tó kényszerfeltételekkel és ezek törvényszerűségeivel foglal­ kozó tudományág. Azt vizs­ gálja, hogy a populációkra, i l ­ letve az ezekből álló összetett rendszerekre - pl. ökosziszté­ mákra, társulásokra - milyen kényszerfeltételek hatnak, és ezek milyen módon szabályoz­ zák az élőlények különböző csoportjainak az ökosziszté­ mákban való működését, anyag­ és energiatermelését, térbeli el­ oszlásukat. ökológiai egyensúly: az ökoszisz­ téma azon állapota, amelyben a rendszer a környezetével olyan mértékben összhangban van, hogy jellemző értékei hosszú időn keresztül nem változnak,

működése zavartalan. Az öko­ szisztémában a be- és kilépő energiamennyiségek egymással egyensúlyban vannak, a rend­ szer energiamérlege kiegyenlí­ tett. Az ökológiai egyensúlyban lévő rendszer a környezeti té­ nyezők, esetleg kisebb mértékű emberi beavatkozás hatására is képes egyensúlyát megőrizni. A mesterségesen létrehozott élet­ közösségekre (pl. szántóföld) rendszerint nem jellemző az egyensúlyi állapot, ökológiai niche: (ejtsd: nís) egy élőlény által elfoglalt hely az ökoszisztémán belül. Azt az ökológiai törvényszerűséget fe­ jezi ki, hogy két faj nem foglal­ hatja el ugyanabban az időben ugyanazt a niche-t, más szóval két faj csak akkor maradhat egyszerre ugyanazon a terüle­ ten, ha különböző niche-t hasz-

nálnak. Pl. az egyik madárfaj egyedei a part felszínéről sze­ dik a táplálékukat, a másik faj példányai hosszú csőrükkel az iszap mélyéről szereznek élel­ met. ökoszisztéma: a bioszférának az a bonyolult és összetett rendszere, amelyben az élettelen környezet a benne kialakult növény- és ál­ lattársulásokkal kölcsönhatás­ ban van, így az élő és az élet­ telen alkotók között folyamatos az anyagcsere. Az ökosziszté­ mák feltétlenül szükséges négy eleme: 1. élettelen anyagok (víz, szén-dioxid, nitrogén, foszfor, különféle sók); 2. termelő szer­ vezetek (amelyek szervetlen anyagokból nagy energiatartal­ mú szerves vegyületet képesek előállítani); 3. fogyasztók; 4. le­ bontó szervezetek (baktériumok és gombák, amelyek az elhalt szervezetek összetett szerves anyagait bontják le). Minden, az ökoszisztémákba való hozzá nem értő emberi beavatkozás nehezen helyrehozható károkat okozhat. ökör: ivartalanított, négyéves­ nél idősebb hím szarvasmarha. Igavonásra is használják, de leginkább húsáért tenyésztik.

öncsonkítás: bizonyos állatok­ nak az a képessége, hogy me­ nekülésük érdekében a szá­ mukra veszélyt jelentő külső inger hatására leválasztja vala­ mely testrészét. Egyes állatok az eltávolított testrészt képesek újra kifejleszteni, ezt nevezzük regenerációnak. Ilyenek a tüskésbőrűekhez tartozó tengeri csillagok, némely csigafaj, va­ lamint a gerincesek körében a gyíkfélék egyes csoportjai. önszabályozó rendszer: olyan rendszerek, amelyekben a vál­ tozásokat maga a rendszer képes kiegyenlíteni és az egyensúlyt helyreállítani. A természetes élet­ közösségek jellemzően önsza­ bályozó rendszerek. öntözés: csapadékban szegé­ nyebb területeken vagy idősza­ kokban a nedvességigényes nö­ vények termesztése mestersé­ ges vízutánpótlást igényel, ez

az öntözés. Nagy mezőgazda­ sági területek öntözését gépe­ sítve végzik, amely azonban igen költséges. Az öntözés so­ rán is lehet alkalmazni olyan eljárásokat, amelyek segítsé­ gével takarékoskodni lehet a felhasznált vízzel (ilyen pl. a csepegtető öntözés, amelynek során csak annyi vizet juttat­ nak a talajra, amennyit a növé­ nyek fel is tudnak használni).

öregkor: a felnőttkor utáni sza­ kasz. Kezdetét nehéz meghatá­ rozni, az öregedést az életmód és öröklött tulajdonságok is be­ folyásolhatják. őrlőfog: lásd redős zápfog. örök hó határa: magashegysé­ gek övezetességének legfelső szintje, átlagosan 2700 méter fölött kezdődő, növényzet és ta­ laj nélküli területek.

örökléstan: lásd genetika. öröklődés: az a folyamat, amely­ nek során az élőlények örökítő anyaga a szaporodás során az utódokba kerül. öröklött viselkedés: olyan maga­ tartásforma, amelyben nincse­ nek tanult viselkedési elemek, a magatartás minden elemét az állat génjei tartalmazzák. Az öröklött viselkedés a megfele­ lő ingerre kiváltódik, és min­ dig azonos módon játszódik le, anélkül hogy azt tanulás vagy tapasztalás befolyásolná. örökzöld: általában fás szárú nö­ vények, amelyek a lombhullató fákkal szemben egész éven át zöldek, leveleik nem hullanak le ősszel. A nyitvatermők kö­ zött sok örökzöldet találunk, a fenyők többsége is örökzöld.

őserdő: olyan erdő, amelyet nem az ember telepített, hanem ter­ mészetes módon, emberi hatás­ tól függetlenül keletkezett. ősgyíkmadár: lásd Archeopteryx. ősharasztok: a földtörténeti kar­ bon időszakban (350 millió év­ vel ezelőtt) élt, fatermetű kor­ pafüvek, zsurlók és páfrányok közös neve. Az ősharasztok maradványait bányásszák ma mint kőszenet. őshonos: az az élőlény, amely eredetileg is azon a területen élt, ahol jelenleg. A kukorica pl. Mexikóban őshonos növény. őshüllők: a történelem előtti idők­ ben élt, mára kipusztult hüllők neve. Az őshüllők közé tartoz­ tak a dinoszauruszok is. őstulok: a háziasított szarvas­ marha vad őse. Egykor Európá­ tól Észak-Afrikáig, Kis-Ázsiától Észak-Indiáig, sőt Kínáig mindenüttelőfordult. Európában a legtöbb őstulokcsontot Ma­ gyarországon találták, így való­ színűleg néhány évezreddel ez­ előtt hazánkban is nagy szám­ ban éltek őstulkok. őszapó: feltűnően hosszú farkú, apró termetű, világos színezetű énekesmadár, amely a cinege­

félék családjába tartozik. Ál­ landó, védett madár.

összetett füzér: olyan össze­ tett virágzat, amelyben a fü­ zér főtengelyén további fü­ zérvirágzatok (füzérkék vagy kalászkák) ülnek. A füzérké­ ket egy pár pelyvalevél fedi, ezek a kalászkapelyvák. Eze­ ken belül minden virágot is két pelyvalevél takar, ezek a virág­ pelyvák, más néven tokiászok. Összetett füzér (kalász)-virág­ zata van pl. a búzának vagy a rozsnak. összetett gyomor: a kérődzők­ re jellemző, négy részből álló gyomor. Részei: a bendő, a re­ cés gyomor, a leveles gyomor és mirigyes gyomor, lásd kérődzés. összetett levél: az a levéltípus, amely nem egy tagból áll, ha­ nem több lemezkére oszlik. Megkülönböztetünk szárnya­ sán és tenyeresen összetett le­ veleket.

összetett szem: az ízeltlábúak nagy részére jellemző látó­ szerv, amely sok, gyakran több ezer egyszerű szemecske egy­ más mellé illeszkedéséből jött létre, és mozaikszerű képet ad. A legyek és a szitakötők öszszetett szeme a fej nagy részét elfoglalja.

öszvér: ló és szamár ivadékának a neve. A lókanca és szamárcsődör utódát lóöszvérnek, a lócsődör és szamárkanca utó­ dát szamáröszvérnek nevezik. Nagyobb gazdasági jelentősége a lóöszvéreknek van, ezek al­ katukban, megjelenésükben is jobban hasonlítanak a lovakra, mint a szamarakra. Mivel az öszvérek tulajdonképpen hib­ ridek, így terméketlenek is. Leginkább teherhordásra alkal­ mazzák őket. őz: hazánkban is gyakori, kecses, karcsú, párosujjú patás állat, amelynek tápláléka fűfélékből, lombból, rügyekből és termesz­ tett növényekből áll.

P pacemaker: a szinuszcsomó hi­ bás működésének kezelésére szolgáló, a szívritmust norma­ lizáló szerkezet, amely elektro­ mos impulzusokkal ritmikusan működteti a szívet. páfrányfenyő: ősi nyitvatermő. Élő kövületként a páfrány fenyő­

félék családjának csak egyetlen faja él. A páfrányfenyő másik neve: ginkgó. Kétlaki, lomb­ hullató fa. Már a dinoszauru­ szok korában is létezett, Kíná­ ban és Japánban kultúrfaként óvták meg a kipusztulástól. 30

méteresre is megnövő, sűrűn el­ ágazó fa. Legyező alakú levelei villás elágazásúak, és erezetük is főér nélküli, villás. Hazánk­ ban is több helyen megtalálható díszfa. páfrányok: a harasztok törzsé­ nek egyik osztálya. A páfrá­ nyok közé tartozik a jól ismert erdei pajzsika is. pajzsmirigy: az összes gerinces­ ben megtalálható, emlősökben a légcső előtt elhelyezkedő, jobb és bal lebenyből álló belső elválasztású mirigy. Hormonja a sejtek energiatermelő folya­ mataihoz szükséges. A pajzs­ mirigy megfelelő működését a jódhiányos táplálkozás gátol­ hatja. palánta: meleg helyen (pl. üveg­ házban) kiültetésre előnevelt, fiatal növény. A kellően meg­ erősödött palántát ültetik ki az-

tán a szabadba. Palántáról ter­ mesztik a paradicsomot, a pap­ rikát és a fejes káposztát is.

pálhalevél: módosult levél. Vál­ tozatos, levélszerü, páros füg­ gelék. Többnyire a levélnyél tö­ vének két oldalán helyezkedik el. Jellemző pl. a pillangósvirágúakra, a rózsafélékre és az ibolyákra. Az akácfa tövise is pálhalevél-módosulat. palkaszár: vagy az alsó, vagy a felső részén törpe szártagú haj­ tástípus, amely rendelkezik egy erősen megnyúlt szártaggal is. Keresztmetszete kör vagy há­ romszög alakú. A palkaszárban a szállítónyalábok mindig szór­ tan helyezkednek el. A szittyók, kákák vagy a vízipálmák szára jellegzetes palkaszár. pálmatörzsű növény: olyan nö­ vény, amelynek egyenletes vas­ tagságú, nem elágazó fás szá­ rának oldalán a lehullott nagy­

méretű lomblevelek korábbi i l ­ leszkedési helyeinek nyomai lát­ szanak. Pálmatörzse van a da­ tolyapálmának is.

pampa: a dél-amerikai kontinen­ sen az Andok szélárnyékos ke­ leti oldalán, Argentína területén húzódó füves puszták neve. A pampák legjellemzőbb rágcsá­ lója a tengerimalac, jellegzetes futómadara a nandu. papagájok: a Föld trópusi és szubtrópusi területein, társasán élő, színpompás tollazatú ma­ darak. Közel 300 fajuk van, kö­ zös jellemzőjük a vetélőujj és a felső csőrkávájuknak a kopo­ nyával való mozgatható ízesü­ lése. Kedvelt kalitkamadarak,

a befogásuk miatt sok faj a k i ­ pusztulás szélérc került. paprika: Közép-Amerikából szár­ mazó növény. Az eredeti csípős paprikából nemesítéssel nyer­ ték az étkezési és fűszerpap­ rikát. Sok napfényt és bőséges öntözést igényel. Hazánkban Szeged és Kalocsa környéke a fő paprikatermő vidék. A pap­ rika termése felfújt bogyóter­ més, mely igen gazdag A- és Cvitaminokban. Megvastagodott főgyökeréből oldalgyökerek erednek. Levele egyszerű. Egy­ nyári növény.

öntözés nélkül is termeszthető. A paradicsom termése sokféle módon fogyasztható, nyersen sok A-, B- és C-vitamint, vala­ mint fontos ásványi anyagokat tartalmaz. A paprikához ha­ sonlóan a paradicsomot is pa­ lántaként ültetik ki. Egynyári növény. paradicsommadarak: az éne­ kesmadarak rendjének varjú­ félékkel rokon családjába tar­ tozó, főleg Új-Guinea esőer­ dőiben élő, erős lábú és csőrű, színpompás tollazatú madarak. Mintegy negyven fajuk ismert.

papucsállatkák: papucs formájú egysejtűek, amelyek csillókkal mozognak.

paraszimpatikus idegrendszer:

paradicsom: dél-Amerika trópu­ si területeiről származó, bogyó­ termésű növény. Nem igényel annyi vizet, mint a paprika, így

páratlanujjú patások: közepes és nagy termetű növényevő ál­ latok, végtagjaikon páratlan szá­ mú lábujjai. A lóféléknek egy,

a vegetatív idegrendszernek az a része, amelynek mozgatóin­ gerületei az agyidegek, illetve a gerincvelő keresztcsonti szaka­ szán a gerincvelői idegek vege­ tatív mozgatórostjaival lépnek ki a központi idegrendszerből. A paraszimpatikus idegrendszer egyetlen szervre vagy szerv­ rendszerre gyakorol helyi ha­ tást, ami rendszerint ellentétes a szimpatikus idegrendszer ha­ tásával.

az orrszarvúféléknek három lábujjuk van, az utolsó ujjperc­ ük szarutokkal, patával borí­ tott. paratölgy: a Földközi-tenger v i ­ dékén honos fafaj. Kérge adja a parafa alapanyagát, amelyből pl. dugókat készítenek. párnás növények: a magashegy­ ségek szikláin élő, a talaj felett sűrűn elágazó, tömött félgömb alakú növények, amelyek így védekeznek a nagy napi hőingás ellen. párologtatás: az a működés, melylyel a növények vízgőz for­ májában vizet adnak le gázcserenyílásaikon a környe­ zetükbe. A vízforgalom leg­ fontosabb fenntartója, mivel a párologtatás hatására szívóerő keletkezik, amely a gyökerektől a levelekig összefüggő szállító­ rendszeren át juttatja a vizet. Ez a vízmozgás a talajban talál­ ható ionok növénybe jutását is elősegíti, ráadásul a párologta­ tás hűtőhatása védi a növényt a túlzott felmelegedéstől.

párosujjú patás állat: azok a patás emlősök, amelyek láb­ ujjainak száma mindig páros, kettő vagy négy. Növényevő vagy mindenevő állatok. Páros­

ujjú patás a vaddisznó, a víziló, az őz, a szarvas, a háziállatok közül pedig a szarvasmarha, a sertés és a juh. párta: a sziromlevelek összessé­ ge. Kialakulhat a fellevelekből vagy porzólevelekből. Lehet szabad szirmú, mint pl. a cse­ resznye virága vagy esetleg forrt szirmú, mint a harangvirág. partifecske: a füsti- és molnár­ fecskénél kisebb madár, amely a gyurgyalaghoz hasonlóan te­ lepesen költ, fészeküregeit mere­ dek partfalakba, homokbányák falába vájja.

passzán: nagy testű, erős, egye­ nes és felfelé álló szarvú anti­ lop, amely Afrika félsivatagos területeit lakja, és hosszú ideig kibírja víz nélkül. passzív immunitás: állatokban termelődött ellenanyagok szer­ vezetbe juttatásával kialakított védettség.

pasztörizálás: az élelmiszerek­ ben található baktériumok el­ pusztítása melegítéssel. A pasz­ törizálás segítségével megelőz­ hető azoknak a betegségeknek a többsége, amelyeket a fertőzött ételek okoznak. A tej forralása is pasztörizálás. pata: az emlősállatok közül a párosujjú patások, a páratlanujjú patások és az ormányosok lábán az utolsó ujjvéget borító kemény szaruréteg. patkány: a rágcsálók rendjébe, az egérfélék családjába tartozó állat, amely kártevő és betegsé­ gek terjesztője is. Legismertebb patkányfaj a vándorpatkány. patkóbél: a vékonybél félkör ala­ kú, kezdeti szakasza. A még

lebontásra váró táplálék emész­ tésének helye. A hasnyálmirigy és a máj által termelt emésztő­ nedv is a patkóbélbe ömlik, pattanás: serdülőkorban a nemi hormonok hatására a faggyú termelése fokozódik a bőrön. Ha a faggyúmirigy kivezető nyílása elzáródik, gyulladás ke­ letkezik. Ez a pattanás, amely kicsi vörös folt, fehér kúppal a közepén. A pattanások ke­ zeléséhez kozmetikustól vagy bőrgyógyásztól kell tanácsot kérni. pehelytoll: vékony szárú, laza szerkezetű toll, amely a fedőtol­ lak alatt, a bőr felszíne felett ta­ lálható. A hőszigetelésben van nagy szerepe. penészedés: penészgombák te­ nyésztésié által szerves anyago­ kon létrejövő lepedék. Csapadé­ kos őszi időben a szürkepenész komoly károkat okozhat a sző­ lőkben. Tokaj vidékén a helyi ég­ hajlati viszonyoknak köszönhe­ tően a penészgombák nem pusz­ tulást, hanem nemesrothadást, azaz aszúsodást okoznak. Ekkor a szőlőszemek csak megfonynyadnak, de nem rothadnak el, így alkalmassá válnak aszúbor készítésére.

penicillin: gombából készült an­ tibiotikum, használatával a fer­ tőző baktériumok elpusztítha­ tok. perifériás idegrendszer: lásd környéki idegrendszer. pestis: a patkány bolhái által ter­ jesztett baktérium okozta fertő­ ző betegség, amely a középkor­ ban évszázadokon át legyőz­ hetetlen kórnak számított, és időnként Európa lakosságának negyedét is elpusztította. Más néven: döghalál, fekete halál. pete: női ivarsejt. A hímivarsejt­ tel egyesülve fejlődhet ki belőle az élőlény utóda. petefészek: nők páros ivarszer­ ve, a női ivarsejtek fejlődésének helye. Serdülőkortól a petefé­ szekben 28 naponként érik meg egy petesejt.

petesejtek: női ivarsejtek. Az ivar­ érés után a petefészek egyik tüszőjében átlagosan 28 napon­ ként érik meg egy petesejt.

petrezselyem: a Földközi-tenger vidékéről származó, a sárgaré­ pához hasonló növény. Ennek sem a termését fogyasztjuk, ha­ nem a megvastagodott fögyökerét, de a levelét is használják ételek ízesítésére. Sok C-vita­ mint tartalmazó, kétnyári nö­ vény. Nevezik fehérrépának is. pettyes gőte: Magyarországon a legelterjedtebb gőtefaj, amelyik

a sík és hegyvidéken egyaránt előfordul, de az Alföldön gya­ koribb. A kifejlett állat hoszsza kb. 10 cm. A tarajos gőté­ vel ellentétben, a pettyes gőte hímjének háti taraja folyama­ tosan, barázda nélkül megy át a faroktarajba. Toroktájéka és hasoldala sárgás alapon fe­ kete pöttyös. A felnőtt állat a peterakás után áttér szárazföl­ di életmódra. Nappal kövek, gyökerek alatt vagy földi lyu­ kakban tanyázik, ahonnan szür­ kületkor bújik elő, hogy va­ dászni induljon. A felnőtt állat

a szárazföldön gilisztákkal, meztelen csigákkal és puhates­ tű rovarokkal táplálkozik, míg a vízben rovarlárvákat, apró rá­ kokat, békapetéket, kisebb ebi­ halakat zsákmányol. pillangós virágzat: öt szabad szi­ romlevélből álló virág, több­ nyire a felső, felfelé hajló szi­ rom a legnagyobb, a két oldalsó szétáll, a két alsó pedig csúcsán csónakszerüen nőtt össze. A pillangós virággal rendelkező növényekhez sok faj tartozik. Az ismertebb hüvelyesek kö­ zül ide sorolható a borsó, szója, bab, lencse. A pillangós virágú takarmánynövények közül a lucerna, vöröshere, koronafürt, somkóró említhető meg, de sok rokonfajuk is létezik. pingvinek: csak a déli féltekén előforduló, röpképtelen mada­ rak, amelyek táplálékukat a ten­ gerből nyerik. Szárnyaik csak a vízben való evezésre alkal­ masak, repülésre nem. Csőrük egyenes, oldalt összenyomott. Lábaik négyujjúak, rövidek, és annyira hátul vannak, hogy a szárazon csaknem egyenesen állnak. Testüket tömött tolla­ zatúk védi a hidegtől. A vízben egészen elmerülnek, és fókák

módjára mozognak. Hasuk fe­ hér, hátuk fekete, amely az ál­ cázásban segíti őket. 18 fajuk ismert, amelyből nem él mind­ egyik a sarkvidéken. Legna­ gyobb az egyméteresre is meg­ növő császárpingvin.

pintyfélék: az énekesmadarak rendjébe tartozó család, kúpos csőrü, magevéshez alkalmaz­ kodott fajokkal, amelyek több­ sége állandó madár. pipacs: a mákfélék családjába tartozó, utak mellett, parlagon hagyott területeken tömegesen előforduló, egyéves, piros virá­ gú, toktermésü növény. planktonok: olyan élőlények, amelyek helyváltoztatásában el­ sősorban a víz áramlása és nem a saját izomműködésük a meg­ határozó. A planktonok szabad

szemmel nem, vagy alig látható, vízben élő parányi szervezetek. Többségük egysejtű élőlény, de akadnak köztük többsejtűek is. A plankton állatai közé az egysejtüeken kívül apró rákocskák, férgek, rovarlárvák, apró medúzák is tartoznak. A nö­ vényi planktonok a vízfelszín közelében fordulnak elő, ahol a napfényt életműködéseikhez még fel tudják használni. pókok: az ízeltlábúak közé tarto­ zó, ragadozó életmódú állatok, amelyek teste fejtorra és potrohra oszlik. Négy pár lábuk és jól fejlett szövőmirigyeik van­ nak. Többségük képes rovarfo­ gásra alkalmas hálót készíteni. polipok: a puhatestűek törzsébe, a fejlábúak osztályába tartozó,

bonyolult felépítésű tengeri élő­ lények. Kb. 200 fajuk ismert, a legkisebbek csak néhány centi-

méter nagyságúak, a legnagyob­ bak többméteresek. Nyolc kar­ juk van, egyenként kb. 240 ta­ padókoronggal. Ragadozók, ál­ dozatukat méreganyaggal bé­ nítják meg. pollen: virágpor. A növények hím­ ivarsejtje, amely a virág bibéjén keresztülhatolva, a magházban lévő nőivarsejttel egyesülve ki­ váltja a mag, i l l . magvak kép­ ződését. A pollen „szállítását" vagy élettelen közvetítők (a szél, ritkán a víz), vagy élőlé­ nyek (rovarok, madarak, eset­ leg emlősök) végzik. pongyolapitypang: más néven gyermekláncfű. Üde réteken, gyepeken gyakori, sárga virágú növény. Levéltelen, csöves szá­ rában fehér tejnedv található. Termése szőrkoronás, amely a szél útján terjed.

pontszem: pókokra jellemző, egy­ szerű felépítésű szem. A hazai pókoknak nyolc, esetleg hat pontszeme van, és fejtoruk hát­ oldalán találhatók. ponty: áramvonalas testű, min­ denevő, lassú folyású és álló­ vizeket kedvelő, hazánkban is sokfelé előforduló hal. Valószí­ nűleg Délkelet-Ázsiából szár­ mazik, de már az ókori görögök és a rómaiak is tenyésztették. populáció: egy faj azon egyedei­ nek összessége, amelyek adott időben és helyen együtt élnek, és tagjai egymással tényleges szaporodási közösséget alkot­ nak.

is előfordul, hogy azonos élő­ helyen élő populációk között semmiféle kölcsönhatás nem alakul k i , ezt nevezik neutralizmusnak. poratka: mikroszkopikus rovar. Nagy számban található a házi­ porban, és gyakran okoz aller­ giát. A poratka elhalt bőrsejte­ ken él, koncentráltan fordul elő párnákban, matracokban, taka­ róban, kárpitban.

populáció-kölcsönhatások: élő környezeti tényezők. Az egy társulásban élő különböző fa­ jok populációi közötti kölcsön­ hatások. A legtöbb kölcsönha­ tás mindkét populáció számára létfontosságú. Az együttélés (szimbiózis), a mutualizmus, a versengés, aparazitizmus vagy a predátor-préda viszony is ilyen. Vannak olyan kölcsönhatások, amelyek az egyik populáció számára lényegtelenek, a másik számára pedig létfontosságú­ ak. Ilyen például az asztalkö­ zösség (kommenzalizmus). Az

porceláncsigák: tévesen kaurikagylóknak is nevezett állatok, amelyek Kelet-Ázsiában fordul­ nak elő. Tengeri és tavi válto­ zatuk is van, gyönyörű, hófe­ hér házukról kapták nevüket. Egyes helyeken pénzként is használták őket. porzós virág: egyivarú virágok­ ban vagy csak a porzó, vagy csak a termő található meg. Ilyenkor a növénynek kétféle, porzós és termős virága van. potroh: az ízeltlábúak utolsó test­ tája. A potroh szelvényekből ál-

ló, nyúlékony, tágulékony test­ rész, amely tartalmazza a légzőnyílásokat, az emésztő-, a keringési és az ivarszerveket is. A nőstény állatok potrohában fejlődnek a peték. potrohlábak: a rákok potrohának oldalán található, rövid és gyenge testrészek, amelyeken a nőstény a petéket cipeli. pozsgás növények: szárazságtűrő növények, amelyeknek megvas­ tagodott leveleiben vagy törzsé­ ben raktározószövetek vannak a csapadékos időben felvett víz számára. Jellegzetes pozsgás nö­ vények pl. a kaktuszok.

predátor-préda viszony: zsák­ mányszerzéssel kapcsolatos po­ pulációs kölcsönhatás. Egy po­ puláció (préda) táplálékul szol­ gál a másik populáció (predátor) számára. Ugyanaz a populáció

a táplálékláncban préda és pre­ dátor is lehet. A társulásban a préda és az általa eltartott predá­ tor egyedszámának időbeli vál­ tozása egymástól függ, azaz a préda egyedszámának változá­ sát a predátor egyedszámának változása kis késéssel ugyan, de mindig követi. préri: Észak-Amerikában a fü­ ves puszták elnevezése. A prérik zónája észak-déli irányban húzódik, és a kontinens esőben szegény központi területét fog­ lalja el. A prérik csapadékosabb keleti területei magas füvüek, nyugati területeik kurta füvüek, szárazabbak. Jellegzetes állat­ faja a prérikutya vagy a már vé­ dett területeken látható bölény. prokarióta: egysejtű, körülha­ tárolt sejtmag nélküli élőlé­ nyek. Ezek az ismert legősibb és legegyszerűbb sejtes felépí­ tést mutató szervezetek. A prokarióta név a görög prósz (előtt) és karyon (mag) szavak összetételével jött létre, jelenté­ se „sejtmag előtti". pubertáskor: lásd serdülőkor. puhatestűek: gerinctelen állatok, a csigák, kagylók mellett a pu­ hatestűek közé tartoznak pl. a polipok is.

pulzus: a szív lüktetése, amely a verőerekben is érezhető. A nyugalomban lévő egészséges felnőtt ember pulzusszáma per­ cenként 72. puma: Észak-, Közép- és DélAmerikában élő macskaféle ra­ gadozó. Jóval közelebbi rokon­

ságban áll a házimacskával, mint az afrikai oroszlánnal. A pumák homokszínűek, fekete hegyű fülekkel és farokkal. Ké­ pesek több mint 50 km/h sebes­ séggel futni, és álló helyzetből 6 méterre ugrani. Harapásuk

erősebb, mint bármely háziasí­ tott kutyának. Karmai vissza­ húzhatók A puma testsúlyánál hétszer nehezebb zsákmányt is elejt és elhurcol. Általában egye­ dül és nagyemlősökre (szarva­ sokra, antilopokra) vadászik, ám kisebb állatokat is meg­ eszik. Gyakran lesből, hátulról támad. pupilla: a szivárványhártya nyí­ lása, más néven szembogár. A szemnek az a része, amely tá­ gulással vagy összehúzódással szabályozza a szembe jutó fény mennyiségét. Sok fény esetén összeszűkül, kevesebb fény ese­ tén kitágul a pupilla. P-vitamin: a hajszálerek ellen­ állását és a véralvadást fokozó, vízben oldódó vitamin. Zöld­ paprikában, citromban és na­ rancsban is előfordul. A P-vita­ min hiánya belső vérzést okoz­ hat.

R ragadozó: általában a gerinces állatokat zsákmányoló gerin­ ces állatokra használt kifeje­ zés, de egyes rovarok is raga­ dozó életmódot folytatnak (pl. a szitakötők). A ragadozó ál­ lat élő állatot öl meg. A kutya­ félék és macskafélék is ragado­ zók. ragadozó madarak: táplálkozá­ suk során gerinces állatokat zsákmányoló madarak, ame­ lyeknek nagy jelentőségük van más fajok állományszabályozá­ sában. Nappali ragadozók pél­ dául a sasok, ölyvek, vércsék, éjszakai ragadozó madár a bag­ lyok többsége. rágcsáló: az emlősök osztályá­ nak nagy csoportja, amely álla­ tok jellegzetes, állandóan növő metszőfoguk miatt kénytelenek sokat rágni. A rágcsálók egy ré­ sze kártevő.

rágó szájszerv: a szilárd növényi vagy állati anyagokkal táplál­ kozó rovarok (sáskák, szöcskék, bogarak) egy csoportjára jel­ lemző szájszerv. Legfeltűnőbb része a belső szélén fogazott rágó, amely erős kitinképződ­ mény. A két rágót harapófogó­ ként használja az állat, így ap­ rítja fel táplálékát. A lepkék és a bogarak lárváinak is van rágó száj szerve. rákok: ízeit lábú állatok, főleg a vizekben élnek. A nagyobb tes­ tű rákok mellett sok fajuk apró, milliméteres nagyságú. A leg­ fejlettebbek a tízlábú rákok.

raktározó alapszövet: fénytől el­ zárt növényrészekben keményí­ tőt, cukrot, olajat raktározó

szövetek. Főképp magvakban, gumókban és gyökerekben találhatók. A fás szár faparenchima-sejtjei is raktározó alapszövetnek számítanak, a bennük felhalmozott tápanyag használódik fel a rügyfakadás során. Ramsari egyezmény: a Ramsar nevü iráni városban a világ ve­ zető politikusai által létesített elhatározás, amelynek célja a vizes élőhelyek védelme. Az egyezményt eddig aláíró 154 ország kötelezi magát, hogy legalább egy vizes élőhelyet kijelölnek, és azok ökológiai szemléletű kezeléséről is gon­ doskodnak. rándulás: gyakran előforduló sé­ rülés, amely erős fájdalommal jár, de rendszerint nincs ko­ moly következménye. Ilyenkor egy ízület elmozdul a helyéről, majd visszapattan oda. A rándu­ lás az ízületi tok és a szalagok sérülésével jár, duzzanatot hoz létre. A leggyakrabban meg­ ránduló ízületek a bokák, a csuklók, a nyak, a könyökízü­ letek és az ujjak. recens faj: minden olyan jelen­ kori fajra használt kifejezés, amely a földtörténet jelenkorá­

ban, a holocénban, vagyis nagy­ jából az elmúlt tízezer évben lé­ tezett, vagy napjainkban is léte­ zik. A jelenleg élő fajok mellett recensnek számítanak mind­ azon kipusztult fajok is, ame­ lyek kihalása már a holocénban történt. A recens faj ellentéte a fosszilis faj. receptor: a belső vagy külső in­ gert felfogó és hatására ingerü­ leti állapotba kerülő sejt vagy szerv.

redős állkapocs: csigák szájszer­ ve, alatta található a reszelőnyelv. redős zápfog: széles, barázdált, redős felületű zápfog, amely a növényevő emlősökre jellemző, és lehetővé teszi a növényi táp­ lálék megőrlését. A redős záp­ fog másik neve ezért: őrlőfog. reflex: meghatározott ingerre sza­ bályosan és jellemzően bekö­ vetkező válaszreakció. Fajtái:

volt, mára azonban rokonságuk feltételes, feltétlen, gerincvelői kipusztult, maguk pedig kis te­ és vegetatív reflex. rületre szorultak vissza. Ilyen reflexkör: a reflex idegpályája, pl. a hidasgyík. amely az ingerfelvétel helyétől a válaszreakcióig halad. rend: az osztálynál kisebb, a családnál nagyobb rendszertani regeneráció: újraképzés. Az élő­ csoport, pl. ragadozók rendje, lények sejtjeinek, szöveteinek, farkatlan kétéltűek rendje. egyes elvesztett szerveinek, eset­ leg egész testrészeiknek az új­ rendszertan: a biológiában az rafejlesztése. élőlények csoportosításával, le­ írásával, elnevezésével foglal­ rejtőszín: az állatok túlélését vagy kozó tudományág. A rendszer­ épp zsákmányszerzését segítő tani csoportok kialakítása során külső megjelenése. A rejtőszín a különböző fajok rokonságát is segítségével az állat észrevehe­ figyelembe veszik. Ma a rend­ tetlenül be tud olvadni a kör­ szertannal foglalkozó tudósok nyezetbe. munkáját a genetikai vizsgála­ rekeszizom: a mellüreg és a has­ tok is nagyban segítik. Minden üreg határán található izom, élőlény besorolható egy fajba, amely a légzésben játszik fon­ egy nemzetségbe, egy családba, tos szerepet. egy rendbe, egy osztályba, egy reliktumfajok: maradványfajok törzsbe és egy országba. Ezek a 1. egy korábbi, más éghajlatú rendszertani csoportok. földtani korból valamilyen ok miatt fennmaradt élőlények. rénszarvas: a tundrák jellegzetes Hazánkban pl. számos jég­ növényevő állata. Párosujjú pa­ kori reliktumfaj (elsősorban tás állat, testfelépítése az őzre növény) található, amelyek az emlékeztet, de nagyobb ter­ utolsó eljegesedés idejéről hű­ metű. Lábszárai vaskosabbak, vösebb területeken kis számban patája szélesebb, bundája vas­ máig fennmaradtak. 2. szármatag, tömött, és alul a nyakán zástanilag olyan elszigetelt elő­ sörény nőtt. A nőstényeknek is fordulású fajok, amelyeknek a van agancsa, de a bikának na­ földtörténet során kiterjedt ro­ gyobb. Csordákban élő, igény­ konsága és nagy elterjedtsége telen állatok, a táplálékukat al-

kotó mohát és zuzmót a hó alól is képesek kikaparni.

rénszarvaszuzmók: a tundra legismertebb zuzmói, de egyes fajok hazánkban is előfordul­ nak. Nevét onnan kapta, hogy a rénszarvasok egyik fő táplá­ léka. Hidegtürő, virágtalan nö­ vények. repítőkészülék: növények mag­ jait, terméseit borító módosu­ lat, amely a magok szél általi terjedését segíti elő. reszelőnyelv: finoman fogazott szerv, amellyel a csigák képe­ sek szétmorzsolni növényi táp­ lálékukat. A redős állkapocs alatt helyezkedik el. rét: olyan gyepes terület, amely­ nek magasra növő füvét ka­ szálják, megszárítva szénának gyűjtik össze. Az ilyen rétek

neve: kaszálórét. Természetes körülmények között a rétek csapadékosabb, nedvesebb he­ lyeken alakulnak k i , gyakran tavak feltöltődéséből (mocsár­ rét, láprét), réti boglárka: nedves rétek jel­ lemző növénye. Gyökerei rövid, föld alatti gyöktörzséből ered­ nek, levele mérgező. Öt fényes, sárga sziromlevele veszi körül a sok porzót és termőt. Rovarporzású.

réti sás: nedves rétek jellegzetes gyepet alkotó, csomókban fej­ lődő növénye. Egyszikű, szél­ porozta növény, a porzós és termős virágok külön füzérkében foglalnak helyet. reuma: a mozgásszervek fájda­ lommal és mozgáskorlátozással járó, nem öröklődő betegségei-

nek neve. A reumás megbe­ tegedések közös vonása a kö­ tőszövet szerkezetének, öszszetételének és anyagcsere-fo­ lyamatainak kóros elváltozása. Gyógyszerekkel, fürdővel, rö­ vidhullám-kezeléssel komplex módon kezelik, rigók: változatos színezetű és nagyságú énekesmadarak. A rigófélék családjába tartoznak a vörösbegyek, a rozsdafarkúak, a fülemülék és a közismert rigók. Vonuló és állandó fajok egyaránt találhatók köztük. Legismertebb a városi parkok­ ban is költő feketerigó.

rizoszféra: lásd gyökérzóna. rizs: a pázsitfűfélék családjába tartozó, egyszikű, bojtos gyökérzetű, szalmaszárú gabona­ növény. A különböző rizsfajták túlnyomó részét Ázsiában ter­ mesztik. A rizs melegkedvelő növény, amely igényli a sok vizet is. Szemtermése a benne található, könnyen emészthető

fehérje, keményítő miatt igen értékes. A rizsszemek sok E- és B-vitamint, valamint folsavat tartalmaznak. A rizsét kemé­ nyítőgyártásra, szalmáját pedig papírgyártásra is használják, róka: a legelterjedtebb ragadozó állatunk, amely kisebb termetű gerincesek mellett férgeket, sőt gyümölcsöt is fogyaszt. Pocokés rovarpusztításával a mező­ gazdaság számára hasznosnak számít.

rókavár: földbe ásott üreg, ame­ lyet gyakran borzoktól foglal­ nak el a rókák. Általában va­ dászterületük közepén találha­ tó. rostacső: a zárvatermő növények háncsrészében több sejtmagját elvesztett sejtek összeolvadá­ sával keletkezett cső, amelynek tagjait lyukacsos rostaleme­ zek választják el. A lyukakon plazmafonál-kötegek létesíte­ nek kapcsolatot a rostacsőtagok között.

rostasejt: hosszúra nyúlt, hen­ geres, gödörkés vagy hálózatos vastagodású, élő, plazmatartal­ mú sejt a harasztok és nyitva­ termők háncsrészében. rovaremésztő növények: nit­ rogénszegény talajokon elő­ forduló, fotoszintetizáló zöld növények, amelyek nitrogén­ igényüket foglyul ejtett rovarok szervezetéből elégítik ki. Az evolúció során leveleik rovarfo­ gó és emésztő szervekké módo­ sultak. Rovaremésztő növény pl. a trópusi kancsóka vagy a hazai lápokban élő kereklevelü harmatfü.

rovarok: az állatvilág legnépe­ sebb csoportja, Földünkön a ro­ varfajok számát legalább egy­ millióra becsülik. Hazánkban 31 ezer fajuk él, közös jellemző­ jük, hogy testük 21 szelvényből áll, mely három testtájra: fejre, torra és potrohra tagolódik. K i ­ tinből felépülő külső vázuk és három pár ízeit lábuk van. Pe­ tékkel szaporodnak. rozmaring: halványkék virágú, fűszeres illatú, a Földközi-ten­ ger vidékéről származó gyógy­ növény. Sok népi hagyomány is kötődik hozzá.

rovarevő emlősök: rovarokkal, férgekkel, csigákkal táplálko­ zó emlősállatok. Szemfoguk apró, zápfogaik oldalról össze­ nyomott, éles rágófog. A sün, a cickányfélék és a vakondok a legismertebb hazai rovarevő emlős.

rozs: eredetileg Nyugat-Ázsiá­ ban előforduló, ma már sok he­ lyen termesztett, egyéves vagy áttelelő egyéves gabonanövény.

Jóval kevesebb meleget igényel, mint a búza, így azokon a terü­ leteken is jó hozamot ad, ahol a búzát már nem érdemes vetni.

rövidlátás: gyakori látáshiba, más néven közellátás. A rövid­

látó szem csak egészen közelre képes élesen látni, távolra csak homályosan lát. Oka a szem fénytörési hibája, amit homorú szemüveglencsével lehet korri­ gálni. rügy: a hajtás kezdeménye, me­ lyen fejletlen formában megta­ lálhatók a későbbi hajtást alko­ tó szervek. rügyecske: a csíra központi ten­ gelyének végén található haj­ táskezdemény.

s salakanyag: lásd ürülék. sárgafolt: az ideghártya középső része. A színlátás az ezen a te­ rületen található receptorok, a csapok segítségével történik. sárgarépa: a vadmurokból ne­ mesített növényünk. Nem a ter­ mését, hanem megvastagodott főgyökerét fogyasztjuk. Sok ás­ ványi anyagot tartalmaz, és sárgarépát fogyasztva a létfon­ tosságú A- és B-vitaminokhoz is hozzájuthatunk. sárgarigó: hazánkban is fészke­ lő énekesmadár, amely főleg rovarokat, hernyókat fogyaszt. A hím teste aranysárga, csak a

szárnya és a farka fekete. A tojó színe kevésbé feltűnő. Vonuló madár, a telet Afrikában tölti. Népies neve: aranymálinkó. sarjú: a másodkaszálású szé­ na neve. A sarjúszénát a nyár folyamán újra sarjadzó fű le­ kaszálásával nyerik. A sarjút fiatal növények alkotják, így minősége jobb, mint az először kaszáltnak. sarki csér: nagy kolóniákban fész­ kelő madár, amely a vonulás távolsági rekordját tartja. M i n ­ den évben több mint 30 ezer kilométeres utat tesz meg az Északi- és Déli-sark között. A sarki csérek két hónapos fiókáikkal együtt hagyják el az északi féltekét, s repülik át a világot. Decemberben, amikor beköszönt az antarktiszi nyár, már az olvadozó jégtáblákon járnak. Márciusban, a legked-

vezőbb széljárást kihasználva térnek vissza északra. sarki nyúl: a tundrán és az Észa­ ki-sarkvidéken élő, a zord idő­ járáshoz alkalmazkodott állat. A sarki nyúl fülei jóval kiseb­ bek, így kevesebb hőt adnak le, mint melegebb vidékeken élő rokonaik. Téli bundája fehér, szőrzetük dús. sarki róka: a tundrán és az Észa­ ki-sarkvidéken előforduló, a vö­ rös rókánál kisebb és zömökebb ragadozó. Füle is kisebb, ennek

lő madarak fiókáit és elhullott állatokat egyaránt fogyasztja. sarkvidék: a tundrától északra található területek összefogla­ ló neve. A sarkvidéken csak egyetlen évszak van, a rendkí­ vül hideg, fagyos tél. A növé­ nyek közül csak néhány mo­ szatfaj fordul elő. sás: Általában nedves termőhe­ lyekhez kötődő, egyszerű vagy összetett füzérvirágzatú növé­ nyek. A pázsitfüvekre nagymér­ tékben hasonlítanak, de hen­ geres vagy háromélü száruk van, csomók nélkül. sáskajárás: pusztító természeti katasztrófa. Milliárdnyi sáska­ egyed hatalmas csapatokban le­ pi meg a szántóföldeket és ültet­ vényeket, és teljesen elpusztít­ ják a zöld növényeket. Afriká­ ban ma sem ritka a sáskajárás, következménye pedig sokszor éhínség.

oka a hőleadás csökkentésében rejlik. Nyári bundája túlnyomó­ részt barna, világosabb hassal, télen azonban hófehér. A fehér szín a hosszú sarkvidéki télben jó rejtőszínt biztosít gazdájá­ nak. Táplálékában fontos szere­ pet játszanak a kisemlősök és a lemmingek, de a földön fészke­

sáskák: egyenes szárnyú, növény­ evő rovarok, amelyek csápja a

testhosszuk felénél mindig rö­ videbb. Egyes fajok időnként rajokba verődve nagy pusztítást tudnak okozni.

sátorvirágzat: olyan egyszerű, fürtös virágzat, amelyen a v i rágzati tengelyből kiágazó kocsányok lefelé fokozatosan hoszszabbodnak, és a virágok lé­ nyegében egy magasságban találhatók. Jellegzetes sátorvi­ rágzata van pl. a keresztesvirágúak családjának. savas eső: kéntartalmú tüzelő­ anyagok elégetésével, az ipari termelés során, valamint a gép­ kocsik kipufogójából levegőbe kerülő szennyező anyagok csa­ padék hatására történő kiülepedése. Savas kémhatású, maró, pusztító hatású jelenség. A sa­ vas eső károsítja a növényzetet, az épületeket és szobrokat, az ivóvízbe jutva pedig komoly egészségkárosító hatása is le­ het, mivel a talajból a sav hatá­ sára kioldódó mérgező fémek

bekerülnek az emberi szerve­ zetbe. sebellátás: különböző sérülések kezelése a további sérülések és a fertőzés megelőzése céljából. Általában szúrt vagy vágott se­ bek, horzsolások, esetleg égési sérülések ellátása a leggyako­ ribb. Az orvos megérkezéséig a sebellátás is elsősegélynyúj­ tásnak számít, így alkalmazása kellő körültekintést igényel, de akár életet is menthet. segédberendezés: az érzékszerv ingerválogató, ingerátalakító, vé­ dő és mozgató részeinek össze­ foglaló neve. sejtek: az élőlényeket felépítő leg­ kisebb részecske. Az egyetlen sejtből álló élőlények az egy­ sejtűek. A növényi és állati sej­ tek egymástól különböznek. A többsejtű élőlényekben a sejtek szöveteket alkotnak

sejtmag: fejlettebb sejtekben megtalálható sejtszervecske, amely a sejt genetikai anyagá­ nak legnagyobb részét tartal­ mazza. A sejtmagnélkülieken kívül minden élőlényre jellem­ ző. sejtmagnélküliek: azok az élő­ lények, amelyekben az örökítő anyag a sejtplazmában találha­ tó, nem határolja maghártya. Ebbe a csoportba tartoznak a baktériumok és a kékbaktériu­ mok törzsei. sejtmagok: a sejt szaporodásáért és életműködéseinek irányítá­ sáért felelős része. sejtplazma: ásványi sókból, víz­ ből, cukrokból, fehérjékből fel­ épülő összetett anyag, mely k i ­ tölti a sejteket. Sejtmag nélküli élőlényeknél az örökítő anyag is a sejtplazmában található. sejtszáj: bizonyos egysejtűek, pl. papucsállatkák sejtszervecskéje. A sejtszájon keresz­ tüljut be a táplálék az emésztőüregecskébe. serdülőkor: a 11 és 17 év közötti időszak, amely tulajdonképpen átmenet a gyermekkor és fel­ nőttkor között. Serdülőkorban az emberi test jelentős változá­ sokon megy keresztül. A nemi

hormonok működésének ha­ tására megindul az ivarsejtek képződése. sérv: betegség, amely akkor ke­ letkezik, ha a hasüreg fala nem zár teljesen, és a nyíláson át a belső szervek kitüremkednek. Súlyos zavarokat okozhat, ezért általában műtétet igényel. siketfajd: a fajdfélék közül a leg­ nagyobb termetű faj, amelynek fő táplálékát a fenyők tülevele adja. Nyáron és ősszel a lombos fák levelét eszi, néha rovarokat, férgeket is fogyaszt. Csőre rö­ vid, vastag, domború, rövid és erős lábát toll borítja. Hímje, a fajdkakas násztánccal hódítja meg a nőstényt. Ez a dürgés. simaizomszövet: olyan izomszö­ vet, amelyben az izomsejtek nem egyesültek rostokká, ha­ nem hosszúkás, megnyúlt, orsó alakú sejtekből állnak. A belső szervek izomzatát alkotják: kis erőfeszítésre képes, de szinte fáradhatatlan szövet. sirályok: hosszú, hegyes szár­ nyú, halakkal és más apróbb állatokkal táplálkozó madarak. Jól úsznak és repülnek, lábai­ kon fejlett úszóhártya találha­ tó. Nemcsak tengerpartokon élnek, táplálék után gyakran

szántóföldekre, szeméttelepek­ re is járnak. Hazánkban kevés fajuk fészkel, de több sirályfaj rendszeresen megfigyelhető ná­ lunk is.

sivatag: az az élőhely, ahol a szá­ raz évszak 10-12 hónapig tart, és a talajt már nem borítja öszszefüggö növénytakaró. Amíg csapadék nem hullik, addig tel­ jesen terméketlen terület. Tala­ jától függően homok-, agyagés kősivatagot is megkülönböz­ tethetünk. skorbut: a C-vitamin hiánya mi­ att kialakuló betegség. Nagyon gyakori volt a keresztes hadjá­ ratok és a tengeri felfedezőutak idején, amikor nem volt mód friss zöldséggel és gyümölccsel táplálkozni. C-vitamin adago­ lásával gyógyítható. skorpiók: főként trópusi vidéke­ ken elterjedt ragadozó életmódú ízeltlábúak. Jellegzetességük az

utótest végén ülő méregtövis, amelyet rendszerint hátuk fölé görbítve hordanak. Áldozata­ ikat módosult tapogatólábuk ollójával szorítják össze. Éj­ szakai állatok. Sok tápanyagot képesek raktározni, így az éhe­ zést egyesek két évig is bírják. Petéiből közvetlenül lerakása után kibújik a kis skorpió. Any­ juk kezdetben a hátán hordja a fiatalokat. Néhány fajnál fej­ lett ivadékgondozás figyelhető meg. Hazánkban egyetlen fajuk sem él.

sólymok: kis és közepes méretű ragadozó madarak, meglehető­ sen hegyes szárnyakkal. Rop­ tük élénk és gyors, zsákmá­ nyukat legtöbbször a levegőben ejtik el. A hazánkban védett vörös vércse és a fokozottan vé­ dett kerecsen is a sólyomfélék családjába tartozik. som (húsos): fény- és melegigé­ nyes, nagyobb méretű cserje,

melynekcsonthéjasterméseehe­ tő, és sok C-vitamint tartal­ maz.

sóvirág: szikes puszták talajait kedvelő, nyár végétől nyíló, lila színű lágy szárú növény. sötétségtűrő: a talajban, barlan­ gokban és a tenger mélyén élő élőlényekre jellemző tulajdon­ ság, amelyeknek normális élet­ működésükhöz egyáltalán nem szükséges a fény. spóra: a virágtalan növények és a gombák ivartalan szaporítósejtjei. Általában milliószámra keletkeznek a szervezet elkü­ lönült részeiben, ahonnan leg­ gyakrabban a szél viszi őket szerteszét. A mohák, zuzmók, harasztok és a gombák jellem­ zően spórákkal szaporodnak. spóratok: a virágtalan növények és a gombák spóratartó szer­ vei. Felnyílása után a spórák kihullanak.

starking: amerikai származású almafajta. Stark (ejtsd: szták) faiskolájából terjedt el az egész világon, hazánkban az 1930-as évek óta ismert. Gyümölcse jellegzetes, megnyúlt és lefelé keskenyedő alakú. Bordázottságáról is könnyen felismerhe­ tő, az alma alsó felén a bordák öt dudorban végződnek. Nagy­ méretű, édes, fűszeres illatú fajta. Október közepén szedik és márciusig árulják. Húsa ké­ sőbb elkásásodik. strucc: afrikai szavannák nagy testű, röpképtelen futómadara, a legnagyobb a ma élő madarak

*asír-

-- '

l

közül. A hím strucc két és fél méter magas, a tojó kisebb. A struccok feje, nyaka és comb­ ja csupasz. Csak a gepárd ké­ pes nála gyorsabban futni, de a madarak között a strucc fut a legsebesebben. Izmos lábát védekezésre is használja, rúgá­ sa akár halálos is lehet. Főleg növényevő. Tojása a világon a

legnagyobb sejt, akár 16 cm is lehet, és tömege elérheti a más­ fél kilogrammot, suta: az őzek nőstényének neve.

süllő: nyúlánk testű, hosszúkás fejű, nagy szemű ragadozó hal, amely a hazai nagyobb folyók­ ban és tavakban él. Kedveli az oxigénben gazdag, dús, kemény aljzatú vizeket.

süllőhínár: álló- vagy lassú fo­ lyású vizekben élő hínárok. Leveleik sallangosak vagy fésűsek, a vízben lebegő haj­ tásokban nagy, levegővel telt üregek fejlődnek. Hazai vize­ inkben több faj is előfordul. Ne­ vét onnan kapta, hogy a süllők szívesen rakják ikráikat finom levelei közé. sün: hátán sok ezer szarutüskét viselő, rovarevő védett emlős­ állatunk, amely veszély esetén tüskés labdává gömbölyödik. Ősszel levelek közé bújva téli álmot alszik.

sz szabályozás: sejtek, szövetek, szervrendszerek működését viszszajelentéses körfolyamatokkal irányító élettevékenység. szaglás: légnemű anyagok kémi­ ai ingerei által kiváltott ingerü­ letek hatására végbemenő érzé­ kelés, amelyben az orrüregben lévő szaglósejtek (mint recepto­ rok) játszanak szerepet. szájüreg: a tápcsatorna kezdete. A táplálék először a szájüregbe kerül, ahol a fogak segítségé­ vel felaprózódó táplálék nyállal keveredik. A nyál segítségével már a szájban megkezdődik az emésztés. szakállas medúza: tengerben élő, méteres nagyságra is megnövő csalánozó, amelynek tapogatói akár negyven méter mélyre is képesek lenyúlni. szakszaul: alacsony fa vagy cser­ je. Felépítése a sivatagi élet­

módhoz alkalmazkodott. Le­ velei lapított ágakká módosul­ tak. Mélyen gyökerező növény, mely az éjszakai harmatot is képes hasznosítani. Sivatagok­ ban megszárított példányait tü­ zelőanyagnak is felhasználják, szálfüvek: magasabbra növő fű­ félék, amelyek a rágást, tiprást nehezen tűrik. Főleg kaszáló­ kon jellemzőek. Legismertebb közülük a nádtippan.

szalmaszár: a pázsitfüvekre jel­ lemző szártípus. Szártagjai hoszszúak, vékonyak, és a legtöbb­ ször belül üregesek. Szártagok közötti csomói tömöttek és duzzadtak. Többnyire csak a szár tövén viselnek oldalelága­ zásokat. szamár: a páratlanujjú patások rendjébe, a lófélék családjába tartozó faj. A háziszamár az

ázsiai és afrikai vadszamárősök­ től származik. Hazánkban a sza­ marat már kevéssé használ­ ják teherhordásra és igavonási célra, leginkább öszvérek te­ nyésztésére tartják. Igénytelen állat, a gyengébb minőségű ta­ karmányokat is elfogyasztja. A szamár igen ellenálló és edzett, tartási körülményekkel szem­ ben sem igényes, szamárköhögés: baktérium által okozott, cseppfertőzéssel terje­ dő gyermekbetegség, amely akár halálos kimenetelű is le­

het. Kötelező védőoltással elő­ zik meg a kialakulását. szántóföld: minden olyan, rend­ szeresen művelt mezőgazdasági terület neve, amelyen különböző eljárásokkal, többnyire évente ismételve teremtik meg a növé­ nyek termesztéséhez a kedvező feltételeket. A szántóföldi mü­ velésben egyre nagyobb szere­ pe van a talajvédelemnek, hogy a termesztésre alkalmas földte­ rületek minőségének fenntartá­ sát biztosítani tudják. szaporítószerv-rendszer: a faj­ fenntartást szolgáló szervrend­ szer, amely lehetővé teszi, hogy az élőlények önmagukhoz ha­ sonló utódot hozzanak létre. A férfi szaporítószerv-rendszerének részei: herék, mellékhe­ re, ondóvezeték, ondóhólyag, prosztata, húgycső, hímvessző. A női szaporítószerv-rendszer főbb részei: petefészek, peteve­ zeték, méh, hüvely.

szaporodás: minden élőlényre jellemző életjelenség, amelynek során az egyedekhez hasonló utódok jönnek létre. A szaporo­ dás biztosítja egy faj fennmara­ dását. Két fajtája van: az ivaros és az ivartalan szaporodás.

szaporodás szervrendszere: már születéskor meglévő, ám csak a nemi hormonok hatására, a serdülőkorban működésbe lépő szervrendszer, amely a fajfenn­ tartást szolgálja. szár: a növényi hajtás tengelye, a levelek és a virág (virágzat) hordozója. Megkülönböztetünk lágy szárú és fás szárú növé­ nyeket. száraz rét: olyan területeken k i ­ alakuló rét, ahol kevés az évi csapadék mennyisége vagy a csapadékvíz gyorsan elszivá­ rog. szárazságtűrő: sivatagok, félsi­ vatagok és csapadékban sze­ gény területek élőlényei, ame­ lyek tartósan képesek elviselni a környezet vízhiányát. szárny: rovarokra és madarakra jellemző mozgásszerv, amely lehetővé teszi a levegőbe emel­ kedést és a repülést. A rovarok egy vagy két pár szárnya kitines, a madarak szárnya lénye­

gében a mellső végtagok tollal borított módosulata. Az emlő­ sök közül csak a denevéreknek van szárnya, amely lényegében a mellső végtagok meghoszszabbodott ujjai, a törzs, a hát­ só végtagok és a farok között feszülő, igen rugalmas bőr, melyet idegek, véredények és finom izomrostok szőnek át.

szárnyasán összetett levél: azok az összetett levelek, amelyeken a levéllemezkék a levélgerinc két oldalán sorban állnak. Ilyen levele van például a fehér akác­ nak. szarupajzs: a bőr felhámjának szaruképlete, a hüllőknél több szarupikkely összeolvadásával keletkezik. A pikkelyes hüllők fejét és részben hasoldalát is szarupajzs védi. A teknősök teknőjének csontpajzsát és a kro­ kodilok testét is szarupajzsok borítják.

zik a dámvad vagy a tundrákon szarupikkely: a szaruképződmé­ élő rénszarvas is. nyek egy típusa, amely a hül­ lőkre jellemző, de a madarak szarvasbogár: legnagyobb rova­ runk, a hím hossza elérheti a 10 lábán is megtalálható. centimétert is. Rágói agancsszeszarutüske: egyes állatok jelleg­ rűen megnyúltak, innen kap­ zetes szaruképződményei, ame­ ta a nevét. Leggyakrabban tölgy­ lyet védekezésül vagy támaerdőkben fordul elő, ahol nyá­ dólag használhatnak. A sünök ron a tölgyfák kicsorgó nedvét hátán található több ezer sza­ nyalogatja. Védett. rutüske tulajdonképpenszőrmó­ dosulat. szarv: a kérődző emlősök egyik csoportjának a fején előfordu­ ló üreges szaruképződmény. Szarvuk van a szarvasmarhák­ nak, de az antilopok, kecskék, juhok, sőt a zsiráf fején is szarv található. A szarvasfélék fején valójában nem szarv, hanem csontból álló agancsok találha­ szarvasmarha: az őstulokból tók. több mint 10 ezer éve háziasí­ tott párosujjú patás emlős. A te­ nyésztett állatok közül hazánk­ ban a szarvasmarhának van a legnagyobb gazdasági jelen­ tősége. szasszabi: közepes termetű, gesztenyebarna színű, Afriká­ ban élő antilop, amelynek hom­ lokán, vállain és lábszárain fe­ kete rajzolat található. Szarvai szarvas: hazai erdeinkben is élő, félhold alakúan görbültek. agancsos emlősünk. Leggyako­ ribb szarvasfajunk a gímszar­ szavanna: a forró övezet szavan­ na éghajlatának ligetes erdőtárvas, de a szarvasok közé tarto­

sulásai és füves területei. Ural­ kodó növényeik a pázsitfűfélék. A csapadék mennyiségétől füg­ gően az esőerdők határán erdős szavannákat, majd bokros sza­ vannákat, végül a térítők felé haladva füves szavannákat kü­ lönböztethetünk meg. széklet: salakanyag. A szerve­ zet számára nem hasznosítható vagy emészthetetlen anyagok közös neve, melyek a végbélen keresztül távoznak. székrekedés: az a jelenség, ami­ kor a székletürítés gyakorisága a szokásosnál jelentősen ritkáb­ bá válik. Kiváltó oka lehet ko­ molyabb betegség is, de gyak­ ran a folyadékban és rostokban szegény táplálkozás idézi elő.

szelektív hulladékgyűjtés: az a tevékenység, amelynek során a háztartásban vagy munkahe­ lyen keletkező hulladékokat vá­ logatva gyűjtik, elősegítve azok későbbi újrafelhasználását. A szelektív hulladékgyűjtéssel és az újrahasznosítással tulajdon­ képpen csökken a keletkező hulladékok mennyisége, és az ipar számára másodlagos nyersanyagokat biztosítunk. szelídgesztenye: Nyugat-Ázsiá­ ból származó, de a rómaiak

által Dél-Európában és ÉszakAfrikában is széles körben el­ terjesztett fás szárú növény. Ná­ lunk is előfordul, hazánktól északabbra viszont már nem. Sötétbarna színű, keményítő­ tartalmú makktermése kedvelt csemege.

szélporozta növény: olyan növé­ nyek, amelyeknél a virágport a szél juttatja a termőre. szem: a látás érzékszerve. Ideg­ hártyából (retinából) és a köré szerveződött segédberendezés­ ből áll. A retinán találhatók a fényinger felvételére képes receptorsejtek. Az ideghártyá­ ban keletkezett ingerület a lá­ tóidegen keresztül jut az agy látóközpontjába, ahol érzetté alakul. szemfog: az emlősök erős, csúcs­ ban végződő foga, melyek kü­ lönösen a ragadozóknál fejlet­ tek, látványosan kiemelkednek

a fogsorból. A vadkanok szem­ fogai agyarrá fejlődtek és állan­ dóan nőnek.

szemölcs: vírusfertőzés okozta bőrbetegség, amely általában nem jár komoly következmé­ nyekkel. Eltávolítását orvosra kell bízni. szemtermés: fűfélékre jellemző, valódi száraz termés. A termés­ fal a maghéjjal összenőtt, ben­ ne a csíra és a főleg keményí­ tőből álló tápanyag található. A kukoricának és a búzának is szemtermése van.

szén körforgása: a környezetben lejátszódó alapvető anyagfor­

galmak egyik típusa. A levegő és a víz szén-dioxid tartalma jelenti az élőlényeknek a szén­ forrást. Az autotróf élőlények ebből alakítják át a fotoszin­ tézis folyamatában a szerves anyagokat. A keletkezett szer­ ves anyagok jutnak a heterotróf élőlények (fogyasztók) szerve­ zetébe. Az élőlények a szén egy részét a légzéskor felvett oxigén segítségével elégetik, így szén­ dioxid keletkezik. Az elpusztult élőlényekben is sok a szénve­ gyület, amit a lebontó szer­ vezetek használnak fel, majd szén-dioxid formájában viszszajuttatják a légkörbe. A szén körforgása lassú folyamat. A fosszilis energiahordozók (kő­ szén, kőolaj, földgáz) elégetésé­ vel az ember is jelentős menynyiségű szén-dioxidot juttat a légkörbe, ami fokozza az üveg­ házhatást. széna: a zöld fűből a napon való szárítással létrehozott szálasta­ karmány. széncinege: nagyobb termetű, sárgászöld hátú, sárga hasú ci­ negénk, amelynek fejtetője és tarkója fekete. Torkától a has­ oldalon keresztül a farkáig szin­ tén fekete színű csík húzódik.

A madáretetők egyik leggyako­ ribb látogatója, védett madár.

szénhidrát: a növények és állatok legfontosabb tartalék- és építő­ anyagai. A szénhidrátok kö­ zé tartozik a cukor és a kemé­ nyítő. A növények szervezeté­ nek jelentős része szénhidrát. Az ízeit lábú állatokra jellemző kitin is nitrogéntartalmú szén­ hidrátból áll.

szénhidráttartalmú

szén-dioxid: színtelen, szagtalan gáz. Az állatok és az ember oxigént lélegeznek be és szén­ dioxidot lélegeznek ki. Az em­ beri tevékenységek során egyre több szén-dioxid kerül a lég­ körbe, ami fokozza az üvegház­ hatást és globális felmelegedést okozhat. A növények a foto­ szintézis során szén-dioxidot lélegeznek be, és a napfény, valamint víz felhasználásával oxigént állítanak elő. Mivel a levegőnél nehezebb, a must er­ jedésekor keletkező szén-dio­ xid a borospincék alján gyűlik össze. Az oxigénben szegény, szén-dioxidban dús pincékbe nagy elővigyázatossággal kell lemenni, mert fokozott a fulla­ dásveszély.

élelmisze­

rek: azok az élelmiszerek, ame­ lyek sok szénhidrátot (cukrokat vagy keményítőt) tartalmaznak. Ilyen a liszt, burgonya, bor­ só, bab, káposzta, cukor vagy a méz. szenvedélybetegség: magatartás­ zavar, amely bizonyos kémiai anyagok rendszeres fogyasztá­ sával a szertől való függőség kialakulását jelenti. A szenve­ délybeteg nem tud lemondani e szerek használatáról, azokat akkor is fogyasztja, ha testi, lelki vagy társadalmi ártalmait érzékeli, és ha a szer fogyasztá­ sát környezete tiltja. szennyvíz: az emberi felhasz­ nálás során elhasznált víz. A szennyvíz megfelelő tisztítás, kezelés után visszajuttatható az élővizekbe, tisztítás nélkül azon­ ban károsítja a környezetet és a vízi élővilágot.

szennyvíztisztítás: az a tevé­ kenység, amelynek során a szennyvizet kezelik, tisztítják. A kezelésre szoruló víz szenny­ vízcsatornákon jut el a szenny­ víztisztító telepre, ahol kü­ lönféle eljárásokkal kivonják belőle a szennyező anyagokat, és a megtisztított vizet vissza­ juttatják a környezetbe.

szervátültetés: operációs eljárás, amelynek során a szervezet egyes szöveteit vagy szerveit saját, illetve más szervezetből nyert anyaggal pótolják. Az idegen testből származó szer­ vek átültetését megnehezíti a szervezet immunrendszere, amely az átültetett szervet nem ismeri fel sajátként, és védekczőmechanizmust indít ellene. Ezt nevezik szöveti összefér­ hetetlenségnek. A szervezet immunreakciója gyógyszeres kezeléssel gyengíthető, abban az esetben viszont fokozottan

fennáll a beteg fertőződésének veszélye. szervek: különböző szövetekből felépülő, meghatározott alakú és szerkezetű, sajátos működést végző, az élőlényekben elkülö­ nült megjelenésű testrész. szervezet: a szervrendszerek öszszességének elnevezése. szervrendszer: egy lényeges élet­ működés ellátását szolgáló, egy­ mással szoros kapcsolatban ál­ ló szervek összessége, mely a szervezet nagy részére kiter­ jed. Szervrendszer csak a sok­ sejtű állatokra és az emberre jellemző. A szervrendszereket működésük, feladatuk alapján különítjük el, pl: táplálkozás, légzés, szaporodás szervrend­ szere. sziámi harcoshal: az eredetileg Thaiföld és Szingapúr iszapos fenekű, sekély vizeiben élő hal

tenyésztett változatait akvári­ umokban is sokan tartják. Az

ivarérett, ragyogó színekben pompázó hímek kifeszített úszóikkal, előrefordítható ko­ poltyúfedőikkel harcolnak egy­ más ellen. szikes puszta: kevés tápanyagot tartalmazó, a felszín közelében felhalmozódó nátriumsók mi­ att aránylag terméketlen talajú élőhely. Viszonylag kevés faj él meg a szikes pusztákon, de azok többsége jól alkalmazko­ dott a sajátos körülményekhez. Szikes talajokon gyakoriak a sótürő növények. Természet­ védelmi szempontból a szikes puszták igen értékes területek. szikes talaj: olyan talaj, amely­ nek felszíne közelében, a rossz vízháztartás következtében nát­ riumsók halmozódnak fel. Kü­ lönféle típusai lehetnek, azon­ ban minél jelentősebb a fel­ színhez közel a szikesedés, an­ nál terméketlenebb a szikes ta­ laj. Ha a nátriumsók a talaj fel­ színére kiülnek, vakító fehér foltok keletkeznek, amelyen semmilyen növény nem képes megélni. Ez a vakszik. sziklagyepek: sziklás alapkőze­ ten kialakuló, a szukcesszió kezdeti szakaszát mutató, nyílt, fátlan társulások. A kiala­

kító kőzettől függően szi­ likátsziklagyepek, mészkő­ sziklagyepek és dolomitszikla­ gyepek is kialakulhatnak. Ezek növény- és állatvilága jellegze­ tes. sziklevél: a csírázó magon kifej­ lődő levelek, amelynek alakja a lomblevelcktől eltérő. Megkü­ lönböztetünk egy és két szikle­ velű növényeket. szilák: bálnák szájpadlásáról ló­ gó szarulemezek, amelyekkel az állat a vízből kiszűri a plank­ tonokat. szilva: Közép-Ázsiából származó csonthéjas termésű gyümölcs. Számos fajtája közül a legismer­ tebb a besztercei szilva. A szil­ vafa gyökérzete a felszín-hez közel alkot sűrű hálózatot, nem hatol mélyen a talajba. Leg­ inkább nyirkos termőhelye -

ken terem, hazánkban legelter­ jedtebb a Zalai-dombságban és Szabolcs-Szatmár-Bereg me­ gyében, de a hegyvidékek hű­ vös lankáin is megfelelő élet­ feltételeket talál. Szárazabb helyeken kényszeréretten, idő előtt lehull a termése. A szilva termésének viaszos héján belül az ízletes, lédús gyümölcshús található, amelyet sokoldalúan felhasználnak: lekvárt, befőttet készítenek belőle. A szilvafa alacsony törzsű, felfelé növek­ vő fa, melynek lombkoronája így nem terebélyes. A szilva legfontosabb kártevője a szilvamoly. szilvamoly: a szilva egyik leg­ főbb károsítója. A l i g egy cen­ timéteres nagyságú lepkefaj, amelynek lárvája (a hernyó) ta­ vasszal kel ki a petéből, és be­ rágja magát a termésbe. szimbiózis: együttélés. A po­ pulációk között az a kölcsön­ hatás, amely mindkét fél szá­ mára előnnyel jár. Az evolúció során gyakori jelenség, hogy a különböző fajok populációi a kölcsönös előnyök céljából al­ kalmazkodtak egymáshoz, és egészen szoros, tartós együtt­ működés alakult ki közöttük. A

zuzmókat felépítő gombafona­ lak és moszatok együttélése, a fafogyasztó termeszek és a be­ lükben élő cellulózbontó bak­ tériumok, vagy a pillangós nö­ vények és gyökérgümőiben élő nitrogénkötő baktériumok köl­ csönös, egymást segítő műkö­ dése jellegzetes példája a szim­ biózisnak.

szimpatikus idegrendszer: a ve­ getatív idegrendszernek az a része, amelynek mozgatóinge­ rületeit szállító idegrostjai a gerincvelő háti és ágyéki sza­ kaszán a gerincvelői idegekben lépnek ki a központi idegrend­ szerből. A szimpatikus ideg­ rendszer általános hatású, mű­ ködésekor nemcsak egyetlen szervre, hanem a szervezet egé­ szérc hat. szinapszis: ingerületátadó nyúl­ ványvégződés: az idegsejtek

kapcsolódása egymáshoz, illet­ ve a receptor és a végrehajtó szerv sejtjeihez. színtévesztés: az a jelenség, hogy egyesek másként látják a színe­ ket, mint a többség. A színté­ vesztők gyakran összecserélnek bizonyos színeket, például a vö­ röset és a zöldet. szinuszcsomó: a szív jobb pit­ varában található ingerképző központ, amely a szívössze­ húzódások percenkénti üte­ mét, a pulzusszámot alakítja ki. Zsigeri idegek azonban a szinuszcsomót szükség esetén szaporább vagy lassabb ritmus­ ra kényszerítik. sziromlevél: a virág színes szir­ mait alkotó levelek neve. szirti sas: hazánkban szórványo­ san fészkelő, inkább magasabb hegységek szikláin költő hatal­ mas termetű ragadozó. Foko­ zottan védett madarunk. szitakötők: karcsú testű, vizek­ hez kötődő, kiválóan repülő ro­

varok. A szúnyogokat, legyeket röptükben kapják el, és erős rágóikkal darabolják fel. Lárváik vízben élnek, és ugyancsak ra­ gadozó életmódot folytatnak. Átváltozással fejlődnek, szív: a keringési rendszerben szí­ vó-nyomó pumpaként működő izmos szerv, a keringés fenn­ tartója. Az emberi szív ökölnyi nagyságú, négy üregből: felül két pitvarból, alul két kamrából álló szerv. A szív izomzata üte­ mesen összehúzódik, majd el­ ernyed, s így keringésben tartja a vért. szivacsok: az aljzathoz rögzült, gyakran telepeket alkotó vízi, legtöbbször tengeri állatok. Tes­ tük likacsain állandóan víz áramlik át. Szerves anyagok­ kal, apró élőlényekkel táplál­ koznak, a tápanyagot galléros ostorossejtjeik segítségével v i ­ szik be a szervezetbe. Testük­ ben központi űrbél található, amit csatornarendszer köt öszsze a testük felületén lévő lika­ csokkal. Nincsenek valódi szö­ veteik és szerveik, testfaluk azonban szilárd, szarufonalak­ ból, mésztűkből vagy kovából álló váz. Ivartalanul és ivaro­ sán is képesek szaporodni. A

szivacsok mérete különböző, a néhány milliméterestől másfél méteresig terjedhet. Hazánkban a Balatonban több édesvízi szi­ vacsfaj is él, legismertebb a ba­ latoni szivacs, szivárványos ökle: színpompás megjelenésű, hazai vizeinkben is élő pontyféle. Csak olyan vi­ zekben tud megélni, amelyben kagylók is találhatók. Szapo­ rodáskor ugyanis a nőstények hosszú tojócsövet növesztenek, és a festő- vagy tavi kagylók kopoltyúiba juttatják ikráikat, ahol azok biztonságban vannak a kikelésig.

szívinfarktus: az a jelenség, amikor a szív saját izomzatát ellátó erek (koszorúerek) vala­ melyik ága egy apró vérrögtől elzáródik. Ilyenkor egy izomte­ rület nem kap vért. Ha az épen maradt izomterületek átveszik az elhalt izomrostok munkáját, akkor az infarktus túlélhető. A mozgásszegény életmód, a feszültség, a dohányzás, az el­

hízás és a magas vérnyomás is okozhat szívinfarktust. szívizomszövet: gerincesek szí­ vének izomszövete, amely a ha­ rántcsíkolt és a simaizom elő­ nyös tulajdonságait egyesíti: nagy erőfeszítésre képes és k i ­ tartó, szinte fáradhatatlan izom­ szövet. szmog: lásd füstköd. szöcskék: egyenes szárnyú, nö­ vényevő rovarok, amelyek csáp­ ja a testhosszuk felénél mindig hosszabb. Egyik legismertebb fajuk a zöld lombszöcske. szőlő: bogyótermésű, termesztett növényünk. Őse a ligeti szőlő. A szőlőnemesítésnek köszön­ hetően több ezer szőlőfajtát is­ merünk. A jó minőségű szőlő termesztéséhez megfelelő ég­ hajlatra és talajra van szükség,

ezek a területek a borvidékek. A szőlőtermesztésnek a talajvé­ delemben is van szerepe, mert az ültetvények megkötik a ta­ lajt. A szőlő mély gyökérzetet fejleszt, vastag, elfásult része a szőlőtőke. A szőlő részei: kacs, vessző, levélzet, virág. Fürtös virágzatából a megporzás után alakulnak ki a szőlőfürtök. szőlőperonoszpóra: apró, csak mikroszkóppal látható élőskö­ dő gomba, amely a szőlő egyik komoly kártevője. A leveleken, a hajtásokon és a fürtökön egy­ aránt észlelhető a peronoszpóra gomba kártétele: a megbarnult levelek elszáradnak, a megtá­ madott fiatal szőlőfürtök is bar­ nává válnak, és róluk a szemek leperegnek. A szőlőperonosz­ póra terjedése különösen me­ leg, nedves időben fokozott. Bordói lével permetezve véde­ keznek ellene. szőr: emlősállatok kültakarójának fonálszerű, szaruból álló füg­ geléke. A szőrtüszőben helyez­ kedik el. Egyik része kiáll a bőrből, ez a szőrszál, a másik része a szőrtüszőben található, ez a szőrgyökér. A gyökér alsó, kiszélesedő vége a szőrhagyma vagy hajhagyma. A szőrzetnek

fontos szerepe van a hőszigete­ lésben, valamint védi az állat testfelületét. szövetek: a hasonló alakú, kö­ zös eredetű, azonos működésű és felépítésű sejtek csoportja. Megkülönböztetünk növényi és állati szöveteket. Előbbihez tar­ tozik a bőrszövet, a szállítószö­ vet és az alapszövet. Utóbbihoz (amely az emberre is jellemző) a hámszövetet, kötőszövetet, támasztószövetet, az idegszövetet és az izomszövetet soroljuk. szövőkarom: pókok lába végén található testrész, amely a háló szövésérc szolgál.

szövőmirigy: a pókok potrohában található szerv, benne ter­ melődik a pókháló anyaga. szövőszemölcs: a pókok potroha végén található különleges szerv, amelyen keresztül a szö­ vőmirigy által termelt váladékot a pók kibocsátja. Segítségével a

pók ragadós fonalat választ ki, amiből a hálót szövi, sztyepp: Eurázsia füves pusztá­ inak neve. A sztyeppzóna DélRomániától Dél-Ukrajnán, DélOroszországon, Kazahsztánon, Dél-Szibérián keresztül egé­ szen Mongóliáig és Észak-Kí­ náig húzódik széles sávban. A házi ló és a szarvasmarha ősei is a sztyeppterületeket népesí­ tették be.

szú: hengeres testű, apró boga­ rak, amelyek többsége lomb- és tűlevelű fákban rágja a fajára jellemző járatokat. Elszaporo­ dásukkor egész erdőrészeket tehetnek tönkre. Legismertebb fajuk a betüzőszú. szukcesszió: az a folyamat, amely­ nek során egy adott területen a társulások időben egymás után következnek. Egy új terület benépesedése a faj szegény pio­ nírtársulásoktól a fajgazdag zá­

rótársulásig tart. Ez a jelenség a szukcesszió, szúnyogok: egy pár hártyás szárnnyal repülő, vékony, hoszszú, ízeit lábú rovarok, amelyek fejlődése a vízhez kötődik. A nőstény szúnyogok vérszívók.

szurdokerdők: meredek falú, szűk völgyekben kialakuló intrazonális, fás zárótársulások. Hű­ vös, párás, fényszegény körül­ mények jellemzőek a szurdok­ erdőkre. Jellemző növényeik is ehhez alkalmazkodtak (hegyi juhar, magas kőris, bükk, kü­ lönböző mohák és harasztok). szuronyos istállólégy: a házi léggyel rokon, szürkés színű, 4-8 mm hosszú rovarfaj, amely vérszívással táplálkozik. Állat­ tartó telepek közelében különö­ sen a szarvasmarhákat kínozza, de az embert is elérheti fájdal­ mas szúrása.

szúró-szívó szájszerv: növények és állatok megsebzésére, test­ nedveik felszívására alkalmas szájszerv, mely egy ormányszerü részből és a benne található szúrósertékből áll. Szúró-szívó száj szerve van a szúnyogoknak és a bolháknak. szűk tűrésű fajok: azok a fajok, amelyek az egyes környezeti tényezők ingadozását csak kis­ mértékben képesek elviselni. szülés: az a folyamat, amikor a terhesség végén az anya a mag­ zatot világra hozza. szünbiológia: a biológiának az a területe, amely az egyed feletti szerveződési szintek szerke­ zetének és működésének ta­ nulmányozásával foglalkozik. Központi problémája az élő­ lénycsoportok együttes evolú­ ciója és létezése. szüret: a szőlő érése után a für­ tök leszedése és a szemek pré­ selése. Egyes vidékeinken nagy hagyománya van a szüreti mu­ latságoknak. szürke hályog: a szemlencse egy részére vagy egészére kiterje­ dő, szürke, illetve szürkésfehér homály. Lehet veleszületett, többnyire azonban a szemben lezajlott gyulladás, trauma,

mérgező anyagok hatására vagy idős korban alakul ki. Sebészeti úton a látást rontó hályog eltá­ volítható.

szürke légykapó: szürkésbarna felsőtestű, világos testaljú rovar­ evő madarunk, amelynek fej­ tetőjejellegzetesen vonalkázott. Vonuló, hazánkban áprilistól szeptemberiglátható, védettma­ dár, mely kertekben, odúban megtelepíthető.

szürke marha: nemes megje­ lenésű, évszázadok óta tartott szarvasmarhánk. Edzett, igény­ telen, kevés, de zsíros tejet adó

fajta, amelyet a jobban teje­ lő, külföldről behozott fajták szinte teljesen kiszorítottak. Az utóbbi években több nem­ zeti parkunkban újra nagyobb számban tenyésztik. szürkeállomány: az idegsejtek sejttesteinek csoportosulása a központi idegrendszerben. A ge­ rincvelőben belül, az agykéreg­ ben kívül helyezkedik el a szür­ keállomány. szürkepenész: általánosan elter­ jedt gombafaj, amely gyakran a szőlő megbetegedését idézi elő. A leggyakoribb és általában legsúlyosabb tüneteket a fürtö­ kön okozza. A bogyókon barna, ovális foltok jelennek meg, a szemek barnulnak és összezsu­ gorodnak, szürke, szürkésfehér

penészgyep alakul ki rajtuk. A szürkepenész különösen ned­ ves, párás környezetben okozhat nagy kárt, míg bizonyos klíma­ viszonyok között nem a szőlő­ szemek rothadását, csak aszúsodását okozza. A híres tokaji aszúnak is feltétele a szürkepe­ nészgomba jelenléte.

T tág tűrésű fajok: azok az élőlé­ nyek, amelyek tűrőképessége tág határok között változik, nagy környezeti változásokat is el tudnak viselni. tajgaerdő: az északi mérsékelt éghajlati övezetben, a lombos erdők zónájától északra, az 5060. szélességi fokok között ki­ alakuló, nagy kiterjedésű fe­ nyőerdők övezetének neve. A tajga növényzete hideg- és szá­ razságtűrő, jellemző növényta­ karója a fenyőőserdő.

tájvédelmi körzet: az ország jellegzetes természeti, tájképi adottságokban gazdag nagyobb, általában összefüggő területe, amelynek célja az ember és ter­ mészet kölcsönhatásának fenn­ tartásával a tájképi és a termé­ szeti értékek megőrzése. takarmány: háziállatok számá­ ra termesztett, gyűjtött vagy feldolgozott táplálék. Lehet nö­ vényi vagy állati eredetű takar­ mány is. talaj: a földkéreg legfelsőjelleg­ zetes szerkezetű rétege, amely a növények termőhelyéül szolgál. A talaj termőképességét a ben­ ne található ásványi anyagok, a víz- és humusztartalom hatá­ rozza meg. Sok állat és növény élőhelye a talaj. talaj képződés: az a folyamat, amelynek során a Föld felszí­ nének kőzetei az éghajlat és az

élőlények hatására különleges szerkezetű és összetételű, növé­ nyek megtelepedésére alkalmas réteggé, azaz talajjá alakulnak. talajlakó állatok: olyan állatok, amelyek a talajban élnek, élet­ módjuk is ehhez alkalmazko­ dott. Látásuk többnyire gyen­ ge, többségük szaglása azonban kiváló. Testfelépítésük lehetővé teszi a talajban való közleke­ dést (pl. ásólábak: vakondok, lótücsök). talajnedvesség: a talajszemcsék közti hézagokat részben kitöl­ tő, a talajban raktározott csa­ padékvíz, amely nem azonos a talajvízzel. A talajnedvesség mértéke az adott területre hulló csapadéktól függ. talajpusztulás: a földfelszín ter­ mőrétegének lepusztulása. talajszennyezés: az a tevékeny­ ség, amelynek során (általában emberi hatásra) a talaj minősége romlik, tulajdonságai károsan megváltoznak. A talajszcnynyezés hatására kedvezőtlenné válnak a talajlakó élőlények életfeltételei. A talajba kerülő szennyező anyagok idővel a fel­ szín alatti vizekbe is bejuthat­ nak, és ivóvízkészletünket is veszélyeztethetik.

talajvédelem: azok a tevékeny­ ségek, amelyek megakadályoz­ zák a talaj tulajdonságainak romlását, valamint a víz és a szél talajpusztító hatását. A he­ lyes talajművelés, a talaj szenynyeződésének megelőzése is talajvédelem. talamusz: a köztiagy egyik része. Az a terület, amely a bejövő in­ gerületek első, alapvető osztá­ lyozását végzi, majd továbbítja őket a nagyagy felé. Bizonyos kimenő ingerületeket is irányít. támasztószövet: olyan szövetek, amelyek sejtközötti állományá­ nak a halmazállapota szilárd, ugyanakkor a benne lévő fehér­ jerostok miatt rugalmas is. A támasztószöveteknek testünk tartásában van szerepe. Ilyen a csontszövet és a porcszövet.

tanult viselkedés: az egyedi élet során elsajátított, nem öröklött magatartás.

tapadókorong: egyes rovarok (pl. a legyek), kétéltűek (pl. a leve­ libékák) vagy hüllők (pl. a gekkók) lábán található különleges szerv, amellyel az állat a telje­ sen sima felületen is meg tud kapaszkodni. tápanyag: az élőlények számára nélkülözhetetlen, életfontossá­ gú anyagok. A zöld növények tápanyagai: a talajból felvett víz az oldott ásványi sókkal és a le­ vegőből felvett szén-dioxid. Az állatok és az ember legfonto­ sabb tápanyagai a víz, az ásvá­ nyi sók, a fehérjék, szénhidrát­ ok, zsírok és olajok, valamint a vitaminok.

tápcsatorna: más néven emész­ tőrendszer. Kb. 8 méter hoszszú, a szájnyílással kezdődő és a béltekervényeken keresztül a végbélnyílással végződő cső. Felső szakasza a szájüreggel

kezdődik, a garatban, majd a nyelőcsőben folytatódik. Kö­ zépső szakasza a gyomor és a vékonybél. Az alsó szakasza a vastagbél, mely a végbélbe megy át. tapintás: az érzékelés egyik tí­ pusa, a testek minőségéről, ál­ lagáról, formájáról, súlyáról és hőmérsékletéről nyújt informá­ ciót. A tapintás érzékszerve a bőr. Az irhában található recep­ torok és segédberendezéseik se­ gítségével jut el az ingerület a központi idegrendszerbe.

tápláléklánc: a táplálékfelhasz­ nálás egymást követő szintjei. A termelő zöld növényeket a növényevők, a növényevőket a ragadozók fogyasztják, ame­ lyeket esetleg újabb ragadozók ejtenek zsákmányul. A növé­ nyektől a csúcsragadozóig a táp-

lálékfelhasználás szereplői egy­ máshoz láncszerűen kapcsolód­ nak. A rendszerhez tartoznak a lebontó szervezetek is. A táplá­ lékláncon keresztül történik a zöld növények szerves anyagai­ nak a felhasználása, tápláléklánc-hálózatok: egymás­ sal összekapcsolódó táplálék­ láncok. Az élőlények közötti táplálkozási kapcsolatok nem minden esetben állandóak, hi­ szen egy fajnak nemcsak egy­ féle tápláléka lehet. így többféle tápláléklánc alakul ki, amelyek egymással kapcsolatban áll­ nak.

ket, az elsődleges, másodlagos és harmadlagos fogyasztókat, végül a csúcsragadozókat egy­ más fölé helyezve érzékelhető az egyes táplálékszintek nagy­ sága. táplálékszintek: az életközössé­ gek tagjainak táplálékfogyasz­ tása által alkotott szintek, a termelő, fogyasztó és lebontó szervezetek kapcsolatát mutat­ ják. táplálkozás: életműködés, amelylyel az élőlények a szervezetük felépítéséhez szükséges anya­ gokat és az egyéb élettevékeny­ ségükhöz szükséges energiát biztosítják. A növények szer­ vetlen tápanyagok felvételével (a zöld színanyag és a fény segítségével) szerves tápanya­ gokat hoznak létre, amire az állatok nem képesek. A táplá­ léklánc kezdetén így mindig a növényeket találjuk.

táplálkozási kapcsolatok: a kü­ táplálékpiramis: annak az öko­ lógiai tényszerűségnek a kife­ jezése, hogy a táplálékszintek egyedszáma és össztömege a termelő szervezetektől a csúcs­ ragadozókig minden életközös­ ségben csökken. A táplálékpi­ ramisban a termelő szervezete­

lönféle ökológiai kapcsolatok közül a legjelentősebbek, ame­ lyek az életközösségek szerve­ ződését is meghatározzák. A táplálkozási kapcsolatok lénye­ gében a táplálékláncok és a táp­ lálékszintek segítségével felde­ ríthető összefüggések, amelyek

az életközösségen belül a kü­ lönböző fajok egymáshoz való viszonyát is megmutatják, tapogatók: a csigák fején talál­ ható két pár visszahúzható test­ rész, köznapi nevén szarvacs­ ka.

tarack: föld alatti, módosult haj­ tás. A gyöktörzsnél vékonyabb, sűrűn elágazó, a talajban víz­ szintesen elhelyezkedő, hosszú szártagú szár. Duzzadt cso­ móiból járulékos gyökereket fejleszt. Tarackja van pl. a kö­ zönséges tarackbúzának és a tarackos tippannak. tarajos felszínű zápfog: éles, több csúcsú zápfog, amely az áldozat széttépését teszi lehető­ vé. A tarajos felszínű zápfog a ragadozó emlősökre jellemző. tarajos gőte: hazánkban is el­ terjedt, mintegy 15 cm hoszszú farkos kétéltű, amely sík és dombvidéken egyaránt elő­

fordul, főleg álló- vagy lassan folydogáló vizekben. A faj jel­ legzetessége, hogy a hím nász idején erősen fogazott, kb. 4-6 mm magas tarajt növeszt. Hát­ oldala sötét olajzöld-szürkés­ barna, fekete foltokkal. A test oldala fehéren pontozott. A hí­ mek háttaraja a párzási időszak után egy vékony bőrredővé fej­ lődik vissza.

tarka marha: a szarvasmarha háziasításának és nemesítésé­ nek több ezer éve alatt több száz fajtát alakítottak ki, ezek egyike a magyar tarka marha. Hazánk különböző területein különféle tájfajták alakultak k i , amelyek közül a leghíresebb a Tolna megyére jellemző bony­ hádi fajta. tarpán: ma már kihalt eurázsiai vádló, amelynek utolsó egyede 1875-ben pusztult el. társulás: meghatározott terüle­ ten élő, különböző fajokhoz tar­ tozó növények és állatokpopulá-

cióinak közössége. A növénypo­ pulációk növénytársulást, míg az állatpopulációk állattársu­ lást alkotnak. Egy táj jellegét a növénytársulások határoz­ zák meg, ezekből épülnek fel a biomok. tartósítás: az élelmiszerek rom­ lását lassító vagy megakadá­ lyozó eljárás, melynek során a kóros elváltozást okozó gombák és baktériumok megtelepedését és működését gátolják. Létez­ nek természetes tartósítási mó­ dok: ilyen a hűtés, fagyasztás, aszalás vagy a pasztörizálás. Pácolással, füstöléssel is lehet tartósítani. A tartósítószerek alkalmazása is igen elterjedt az élelmiszeriparban, ezek a mes­ terséges tartósítási eljárások. A tartósítás másik neve: konzer­ válás, ami szó szerint megőr­ zést jelent. Innen származik a hosszú ideig elálló élelmiszert jelentő „konzerv" szavunk.

tavaszi hérics: száraz gyepek­ ben, homoki réteken, pusztai erdőkben élő, márciustól virág­ zó védett növényünk. Arany­ sárga virágai feltűnőek, ám szá­ rával együtt erősen mérgező hatásúak, ezért a legelő állatok elkerülik.

tavi kagyló: hazánkban a leg­ nagyobb kagyló. Akár 20 cm nagyságú is lehet. Héja vékony, törékeny. Tavakban, mocsarak­ ban és lassan folyó vizekben él. Rokona, a lapos tavi kagyló ha­ zánkban védett faj. távollátás: gyakori látáshiba. A távollátó a közeli tárgyakat csak homályosan, a távolabbiakat vi­ szont élesen látja. Domború szemlencsével korrigálható. Az idősebb emberek többsége csak távolra lát jól, mert a szemlen­ cséjük rugalmassága a korral

romlik. Ezt a típusú távollátást nevezik öregszeműségnek is.

tbc: lásd tüdőbaj. teacserje: eredetileg Kínában és az Indokínai-félszigeten előfor­ duló örökzöld növény, amelyet ma már számos ázsiai ország mellett Kenyában és Ausztrá­ liában is termesztenek. A tea­ cserje leveleit rendszeresen szedik, feldolgozás és gondos csomagolás után szállítják, hogy a tealevelek illata, aromá­ ja sokáig megőrződjön. A tea­ leveleket forrázva fogyasztják, hatóanyaga élénkítő hatású.

tehén: általában a nagyobb ké­ rődző emlősök nőstényei, de

leggyakrabban a szarvasmar­ ha nősténye az első leborjazás után. tejmirigy: emlősállatokra jellem­ ző bőrmirigy. Ennek váladéká­ val nevelik fel az utódaikat. A törzsfejlődés során a verejték­ mirigyek alakultak át fokoza­ tosan tejmirigyekké. Az emlő­ kezdemények mind a két nem­ nél kialakulnak, de a hímeken nem fejlődnek ki.

telepes fészkelés: madarak jel­ lemző költési viselkedése, ami­ kor fészkeik egymáshoz közel, gyakran tömegesen találhatók. A gyurgyalag, a partifecske vagy a kárókatonák telepesen fész­ kelnek. telepes testfelépítés: egyes élő­ lényekrejellemző, hogy sejtjeik fonalszerüen összekapcsolódva nagyobb, szabad szemmel is látható tömeget, telepet alkot-

nak. A telepes testfelépítés jel­ lemző a gombákra és a fonalas zöldmoszatra is. televény (humusz): a legfonto­ sabb talajalkotó, sötét színű anyag. A különböző tápanya­ gok megkötésével a növények életfeltételeit is segíti. Fontos szerepe van a talaj hő- és víz­ gazdálkodásában, a talaj szer­ kezetének kialakításában. téli álom: Ősszel egyes emlősök fokozott táplálkozással zsír­ párnát növesztenek, majd élet­ működésüket (szívverésüket, légzésüket) lelassítva, védett helyen meghúzódva átalusszák a telet. Ez a téli álom. teljes átalakulás: a rovarok egy csoportjának négy szakaszból álló fejlődése, amelynek során a pete, majd a lárva, a báb és a kifejlett egyed állapota váltják egymást. tengelic: piros-fehér-fekete arc­ mintázatáról és jellegzetes éne­ kéről könnyen felismerhető kis termetű pintyféle, védett ma­ darunk. Népies nevei: stiglic, stiglinc. Állandó madár. tengerimalac: Dél-Amerikából, Peruból származó kisemlős, amelynek semmi köze a ser­ tésekhez, hiszen rágcsáló. A

perui indiánoknál ma is házi­ állatként elterjedt, de az egész világon szívesen tartott, terráriumban nevelhető kisemlős.

tenyeresen összetett levél: azok az összetett levelek, amelyeken a lemezkek a levélgerinc egy pont­ jából ujjasán elágaznak. Ilyen levele van a vadgesztenyének.

terhesség: a megtermékenyítés­ től, illetve a megtermékenyített petesejtnek a méh nyálkahár­ tyájába történt beágyazódásától a magzat megszületéséig terje­ dő időszak, ami kilenc hónapig

tart. Ez idő alatt a női szerve­ zetben különböző működési és alaki változások lépnek fel.

termelő szervezet: zöld növé­ nyek összefoglaló elnevezése. A környezet egyszerű anya­ gaiból (vízből, szén-dioxidból és ásványi sókból) a napfény energiájának segítségével öszszetettebb anyagokat állítanak elő. Minden élő szervezet lé­ tezésének alapjait jelentik, így a termelő szervezetek állnak a tápláléklánc elején. termés: a zárvatermő növények magházából kialakuló szerv. A termés felépítése egyszerű, csupán termésfalból áll, ezen belül található az egy vagy több mag. Nagyon sokféle ter­ mést ismerünk. A húsos termé­ sek valamely része például az érés során lédússá válik, mint a szőlő (bogyótermés), para­

dicsom (felfújt bogyótermés) vagy a szilva (csonthéjas ter­ més) esetében. A száraz termé­ sek az érés folyamán kiszárad­ nak, zörgőssé válnak. Ilyen pl. a mák gubója, ami toktermés. A dinnyének, töknek kabaktermése, a napraforgónak ka­ szattermése, a gabonaféléknek szemtermése van. Ha a termés kialakításában csak a termő vesz részt, akkor valódi, ha a virág egyéb része is, akkor pedig áltermésről beszélünk.

Áltermésű például az alma, kör­ te vagy a szamóca termése. Egyes növények terméscinek és magjainak terjesztésében a szél, másokéban a víz vagy az állatok játszanak szerepet, terméshozam: a termesztett nö­ vények során a hasznosítható, betakarítható mennyiség egy adott területen. A jó (magas) terméshozamú fajtákból többet lehet betakarítani ugyanakkora területen.

természetes életközösségek: em­ beri beavatkozástól mentes élet­ közösségek, amelyekben az élő és élettelen környezet közötti kölcsönhatások állandóak, za­ vartalan az anyagáramlás. A természetes életközösségek ön­ magukat szabályozni képes, egyensúlyban lévő rendszerek.

természetes ellenség: az az ál­ latfaj, amelynek a zsákmányát gyakran egy bizonyos faj jelen­ ti, ezzel annak korlátlan szapo­ rodását féken tartja. Egyetlen állat sem szaporodhat el mér­ téktelenül, mert természetes el­ lenségei, betegségek vagy a táplálékhiány szabályozzák ál­ lományuk nagyságát. A leg­ több állat természetes ellensége valamely ragadozó, a csúcs­ ragadozóknak általában nincs természetes ellenségük.

természetes élővilág: azoknak az élőlényeknek az egymással és környezetükkel szoros köl­ csönhatásban lévő rendszere, amelyek az embertől függet­ lenül léteznek, és amelyek az emberi tevékenységek hatására gyakran eltűnnek.

természetes szelekció: az a fo­ lyamat, amely során a kevésbé életképes egyedek elpusztul­ nak, az életképesebbek pedig fennmaradnak és elszaporod­ nak. A természetes szelekció az evolúció egyik alapja. természetvédelem: az élőlények, természetes életközösségek, élő­ helyek, természetközeli terü­ letek, valamint a természeti táj megőrzésére szolgáló tevé­ kenység.

természetvédelmi terület: az or­ szág jellegzetes és különleges természeti értékekben gazdag, kisebb összefüggő területe, amelynek elsődleges rendelte­ tése egy vagy több természeti érték, illetve ezek összefüggő rendszerének a védelme. termős virág: egyivarú virágok­ ban vagy csak a porzó, vagy csak a termő található meg. Ilyenkor a növénynek kétféle, porzós és termős virága van.

termőtest: a gombatest szaporítószerve, amelyen a spórák keletkeznek. Csak a fejlettebb gombák és csak megfelelő kör­ nyezeti feltételek (hőmérsék­ let, nedvesség, aljzatösszetétel) megléte esetén hoznak termő­ testet. terrárium: az akváriumhoz ha­ sonló, de szárazföldön élő, tü­ dővel lélegző állatok tartására alkalmas edény. Terráriumban tartanak kétéltüeket, hüllőket és emlősöket is.

testedzés: az egészséges táplál­ kozás mellett az egyik legfon­ tosabb módszer az egészségünk megőrzéséhez. A rendszeres testedzés fokozza a szervezet teherbíró és ellenálló képessé­ gét, csökkenti az elhízás veszé­ lyét. A testedzést tiszta, friss le­ vegőn a legcélszerűbb végezni. testépítő szerek: a férfi nemi hor­ monokhoz hasonló hatású vegyi anyagok, amelyek segítik az

izmok gyarapodását. Haszná­ latuk azért is veszélyes, mert a hormonrendszerben olyan mér­ tékű zavart okozhatnak, hogy a hormontermelés esetleg soha­ sem áll helyre, teve: párosujjú patás állat, amely­ nek a testfelépítése nagyban al­ kalmazkodott a sivatagi, félsi­ vatagi éghajlathoz. Lába nem süllyed a homokba, két lábujja között bőrredő feszül, kérődző, növényevő állat. Sokáig bírja a vízhiányt, a púpjában tartalé­ kolt zsírkészletet használja fel az ínségesebb időkben. Két faja közül az egypúpú teve Afriká­ ban, a kétpúpú teve Ázsiában nagy számban tartott háziállat. Vadon élő teve már gyakorlati­ lag nem fordul elő.

Thomson-gazella: kis testű antilopfaj, amely főleg Afrika sza­ vannáin és füves területein él. Vízigényét nagyrészt a felvett táplálékból elégíti ki. Színeze-

tére jellemző a világosbarna szőrzet a fehér alsótesttel és köztük egy határozott, fekete csíkkal. Hegyes szarvai csak enyhe görbületet mutatnak. A Thomson-antilop nevét felfede­ zőjéről kapta, tigris: a legnagyobb termetű macskaféle, a hímek testtöme­ ge akár 250 kg is lehet. Jelleg­ zetes csíkos mintázata a sűrű erdőkben csaknem láthatatlan­ ná teszi. Hatalmas, erőteljes mancsai és hosszú bajuszszálai vannak. A tigrisek a kihalás szélén állnak.

tinédzserkor: lásd serdülőkor. tinó: négyévesnél fiatalabb, ivartalanított hím szarvasmarha. tintahalak: a fejlábúak osztá­ lyába tartozó puhatestűek, ame­ lyek elcsökevényesedett meszes váza a testük belsejében talál­ ható. Testük tojásdad, lapított, körös-körül úszólemez szegé­ lyezi. Leggyakoribb és legel­

terjedtebb faja a közönséges tintahal. Nevét onnan kapta, hogy veszély esetén sötétbarna váladékot képes kiüríteni. Ezt az anyagot sokáig festékként hasznosították, míg az állat bel­ ső meszes vázát, a szépiát állat­ kereskedésekben árulják dísz­ madarak számára, mint csőrkoptatót. tiszafa: lassan növekedő, akár kétezer évig is élő, örökzöld,

nyitvatermő cserje. Sötétzöld tülevelei laposak, hegyesek, fo­ nákjuk világosabb színű. Az egyetlen gyantajárat nélküli tűlevelű fenyőféle. Kétlaki. A magot az élénkpiros magkö­ peny kehelyszerüen borítja. A növény minden része mérgező,

a húsos magköpeny kivételével. Ezt a madarak fogyasztják, ez­ zel a cserje magját terjesztik. Őshonos állománya található a Bakonyban, de parkokban gyak­ ran ültetik is. tó: minden oldalról zárt állóvíz, amelynek nincs közvetlen kap­ csolata a tengerrel. Hazánk és Közép-Európa legnagyobb tava a Balaton. Minden tó feltöltődik egy idő után, és a nyílt vízből előbb tó, majd mocsár, végül láp lesz. toboz: a nyitvatermők módosult termős virágzata, amelynek rendszerint fásodott termőpik­ kelyein szabadon fekszenek a magkezdemények. A toboz nem termés!

tojó: a madarak nőstényeinek megnevezése. toktermés: felnyíló, általában sokmagvú, száraz falú termés. toll: a madarak bőrének jellegze­ tes szaruképződménye. Fajtái: fedőtollak, evezőtollak, farktol­ lak, pehelytollak.

tojás: a hüllők és a madarak szaporodósejtje. A megtermé­ kenyült sejtből fejlődik ki és bújik elő az utód. A madarak és a krokodil tojása kemény,

tollazat: madarakrajellemző kül­ takaró: a bőr felhámjának és irhájának szaruképződménye. A tollazat csökkenti a mada­ rak fajsúlyát, nélkülözhetetlen szerepe van a repülésben, a

meszes héjú, a többi hüllő lágy héjú tojást rak. A madarak tes­ tük melegével keltik ki tojásai­ kat, a hüllők a Nap melegére bízzák a tojások kikeltését.

kormányzásban és a hőszabá­ lyozásban, tonhal: akár 5 méteres hosszú­ ságot, és 300 kilogrammos test­ tömeget is elérő tengeri hal. Elülső testfelének pikkelyei megnagyobbodtak és páncéllá nőttek össze. Főleg heringekkel és más halakkal táplálkozik. Világszerte elterjedt, tulajdon­ képpen azonban a Földközi­ tengerben otthonos faj.

tor: az ízeltlábúak testtája a fej és potroh között. A rovarok torán erednek a szárnyak és az ízeit lábak. torzsavirágzat: henger alakú, megvastagodott virágzat. A gyé­ kényre jellemző, a gyerekek gyakran buzogánynak hívják. tőkés réce: vadon ma is elterjedt récefajunk, a házikacsa őse. tölgyes: mérsékelt éghajlati öv­ ben síkságon és 60 méteres ten­ gerszint feletti magasság alatt jellemző fás társulás. Uralkodó

fafajai és a talajadottságok alap­ ján különböző tölgyesek ala­ kulnak ki. Ilyen pl. a cseres-töl­ gyes, a gyöngyvirágos tölgyes, a tatárjuharos lösztölgyes. Egyes tölgyesekre jellemző, hogy lombkoronaszintjükön ke­ resztül több fény jut be, mint a bükkösökben, így aljnövényze­ tük gazdagabb. tölgyfa: Ausztrália és Afrika k i ­ vételével az egész Földön elter­ jedt fás szárú növény, hazánk­ ban is több faja él. tönk: fejlett gombák termőtesté­ nek része, melyen a gomba ka­ lapja található. Lehet galléros, bocskoros vagy csupasz. törpeharcsa: hazai vizeinkbe betelepített, eredetileg ÉszakAmerikában élő halfaj. Dísz­ halként, akváriumban is tart­ ják.

törzs: az ország után következő legnagyobb rendszertani cso­ port, pl. gerincesek törzse, ha­ rasztok törzse. törzsfejlődés: a populációk örö­ kítő anyagának megváltozása az egymást követő nemzedékek

során, amely révén a szerveze­ tek egyre tökéletesebben alkal­ mazkodnak környezetükhöz.

tövis: rövid szártagú, kemény, hegyes csúcsú hajtásképlet, amelyen levél, virág és termés is fejlődhet. Tövissé módosul­ hat a szárcsúcs vagy az oldalág. Nem összetévesztendő a tüské­ vel! tőzeg: mocsarakban, lápokban, a levegőtől elzártan az elhalt ví­ zinövényekből képződő, gyen­ ge fűtőértékű szerves anyag. tőzegmohák: sásréteken, fűzlá­ pokban, nedves erdeifenyő-er­ dőkben élő mohafajok neve. A tőzegmohák - akárcsak más jégkorszaki növényfajok több­ sége - hazánkból a melegebb éghajlat beköszöntével már ja­ varészt eltűntek, csak sziget­ szerűen maradtak fenn. tőzegmohaláp: a lápok egy típu­ sa, amelyekben uralkodó faj a tőzegmoha. Növekedése és víz­ háztartása miatt a láp kiemel­ kedik környezetéből, ezért da­ gadólápnak is nevezik.

trachea: 1. a hajtásos növények­ ben található vízszállító sejtek neve.: 2. rovarokban, gerinces állatokban és az emberben a légcső idegen elnevezése. trombózis: vérrög miatti érelzáródás. Az a kóros állapot, ami­ kor a vérben alvadékrög kelet­ kezik, amely egy érszakaszban megakad, és megakadályozza a vér továbbhaladását. Leggyak­ rabban a lábszárban következik be, de előfordulhat a tüdőben vagy a szívben is. Súlyossága az elzáródott érszakasz által el­ látott terület helyétől és méreté­ től függ, mivel annak sejtjei vér hiányában elhalnak. trópusi esőerdő: az egyenlítői éghajlaton kialakuló, a Föld leg­ gazdagabb növénytakarójának számító őserdő. Fennmaradá­ suk sokszínű élőviláguk és oxi­ géntermelő hatásuk miatt is el­ engedhetetlen.

trópusi övezet: forró övezet, amely az Egyenlítő két olda­ lán, a Ráktérítő és a Baktérítő között helyezkedik el. Egész évben jellemző a magas hő­ mérséklet. A csapadék mennyi­ ségétől és az Egyenlítőtől való távolságtól függően a trópusi övezetben egyenlítői és sza­ vanna éghajlatú területeket is megkülönböztethetünk. A leg­ szárazabb trópusi vidékeken si­ vatagok alakulnak ki. tuja: kelet-Ázsiából származó nyitvatermő díszfa. Sokféle vál­ tozatban ismerjük, kertekben és parkokban is gyakran ültetik. Szárazságot is jól tűrő, fény­ igényes faj. A talajjal szemben igénytelennek mondható, de a legjobban a jó vízgazdálkodású és levegőzésű, mély talajokat kedveli. Nem szenved károso­ dásokat a korai és késői fagyok­ tól sem. Nevezik életfának is. tuberkulózis: lásd tüdőbaj. tundra: a hideg éghajlati övezet­ ben, az északi sarkkör közelé­ ben található területek. Hoszszú, hideg tél és rövid, hűvös nyár jellemzi, a talaj alsó rétege egész évben át fagyott marad. Nyáron a talaj felszíne felenged ugyan, de az olvadékvíz nem

tud elszivárogni, ezért a terület nagy része mocsárrá változik. A tundra növényzetéből a fák teljesen hiányoznak, legjellem­ zőbb növényei a törpecserjék, a pázsitfüvek, valamint a legzor­ dabb feltételek között élő zuz­ mók és mohák, túzok: füves pusztákon és na­ gyobb szántóföldeken előfordu­ ló, óvatos madár. Mérete puly­ ka nagyságú, mégis jól repül. Erős futólábai vannak, tolla­ zata szürkésbarna piszkosfehér mellrésszel. Fokozottan védett

madár, közvetlenül a kihalással fenyegetett fajok közé tartozik, Európa legtöbb országából már kipusztult. A legtöbb túzok föld­ részünkön Spanyolországban található, ám a természetvéde­ lem erőfeszítéseinek köszönhe­ tően hazánkban is stabil állo-

mánya él. Elsősorban fűfélék­ kel táplálkoznak, de különböző magvakat, rovarokat, sőt kisebb madarakat is elfogyasztanak, tücskök: zömök felépítésű, feke­ te vagy sötétbarna színű rova­ rok.

tüdő: a légköri levegővel léleg­ ző gerincesek légzőszerve. A tüdős halakon, páros szerv­ ként pedig a kétéltűeken jelent meg először. Az emberi tüdő a mellüregben elhelyezkedő, kúp alakú, páros, lebenyes szerv. A tüdő szövete puha, rugalmas, szivacsszerű. tüdőbaj: tuberkulózis, gümőkór, tbc. Baktériumok okozta meg­ betegedés, amely sokáig gya­ kori és halálos kimenetelű kór­ nak számított. Bár az antibioti­ kumok és a védőoltások elter­ jedésével világszerte csökkent a tuberkulózisos esetek száma,

rossz egészségügyi és táplál­ kozási körülmények között ma újra megjelenő és terjedő be­ tegség. Kórokozói fertőző vála­ dékokkal, azaz köpettel, genynyel, vizelettel, széklettel stb. kerülnek a környezetbe, ahol a külső behatásokkal szemben igen ellenállók. Felnőttkorban a rendszeres tüdőszűrés segít időben felismerni a bajt. tüdőszűrés: röntgenkészülék se­ gítségével végzett vizsgálat, amelynek során a tüdő elvál­ tozásaiból következtetnek az esetleges betegségekre. Felnőtt­ korban ajánlatos rendszeresen részt venni tüdőszűrésen. tűlevél: a fenyőfélék hegyes csú­ csú, vékony hengeres, hasábos vagy lapos, a csúcsáig egyenle­ tes szélességű levele.

tülök: vastagon elszarusodott bőr­ ből kialakult képződmény a ké­ rődző patások szarván, amely az állat halála után leválik a

szarvcsontról. A tülökből régen fúvós hangszert és más hasz­ nálati tárgyakat készítettek a pásztorok. tűrőképesség: az élőlényeknek az a képessége, hogy a környe­ zeti tényezők változásait bizo­ nyos tartományon belül képe­ sek elviselni. Általában fajra jellemző, örökletes tulajdonság. A környezeti tényezők felső ha­ tárát - azt, amelyet az élőlény még éppen elvisel - maximum­ nak, az alsó határát pedig mi­ nimumnak nevezzük. A ma­ ximum és a minimum közötti értékek mutatják meg az adott élőlény tűrőképességét. Ugyan­ annak a fajnak különböző kör­ nyezeti tényezőket tekintve kü­ lönböző a tűrőképessége. tüske: a szár vagy levél felületé­ nek bármely helyén növő szú­ rós hegyű képződmény, amely­ nek felépítésében a bőr alatti szövet is részt vesz. A rózsának is tüskéje van és nem tövise. (A

tüske könnyen lepattintható a bőrszövetről, míg a tövis a nö­ vény testének mélyebb rétegé­ ben ered.) tüsző: kicsiny, gömbszerü kép­ ződmények az állati és emberi szervezetben. A szőrtüszők és nyiroktüszők mellett a legna­ gyobb jelentőségük az emlősök érő petéjét körülvevő tüszőknek van. Ezek lényegében apró hólyagocskák, amelyek a peteérés után szétrepednek, és ezáltal a pete a petevezetéken át a méhbe juthat. tüszőtermés: hasi oldalán felre­ pedő, egy üregű, többmagvú száraztermés, egy virágban rendszerint több is fejlődik. A rózsaféléknek többnyire tüszőtermése van. tüsszentés: a légutak tisztítását szolgáló, nyitott hangrés mel­ letti, nagyon erős kilégzés az orr- és a szájnyíláson keresztül. Gyulladás, de gázok, por vagy füst beszippantása is okozhatja.

U,Ú ugróláb: egyes rovarokra, példá­ ul a szöcskékre és sáskákra jel­ lemző, hosszú, erős izomzatú láb, amellyel az állat a testéhez képest nagy távolságra tud ug­ rani.

ujjlenyomat: az ujjbegyeken ta­ lálható bőrlécek különbözősége miatt minden ember esetében eltérő, egész életen át változat­ lan mintázatú lenyomat, amely a bőrön lévő vékony zsírréteg miatt tapintás hatására keletke­ zik az érintett tárgyakon. A bű­ nözők nyilvántartására is hasz­ nálják.

újszülöttkor: a születéstől a ne­ gyedik hét végéig tartó idő­ szak. úszóhártya: vízi életmódú álla­ tok lábára jellemző bőrszerű képlet, amely az ujjak között feszül. Nemcsak kétéltűekre, hanem egyes hüllőkre, sőt ma­ darakra is jellemző, de a vízi életmódra specializálódott em­ lősökön is megtalálható (pl.: vidra, jegesmedve). Az úszó­

hártya nagysága, kiterjedtsége szintén az állat életmódjával áll összefüggésben. Ha az előre néző három ujj közeit teljesen kitölti, akkor a madár úszólá-

bú (sirályok, récék, ludak). Az evezőlábú madarak (kárókato­ nák, szulák) még erőteljesebb úszásra képesek, négy lábujjuk között feszül úszóhártya. Más fajok csak kisebb kiterjedésű úszóhártyával rendelkeznek (főleg azok a gázlómadarak, amelyek csak időnként úsznak: pl. gulipán), úszóhólyag: halak lebegtető szer­ ve, az állat a hólyagban lévő gáz

mennyiségét változtatni tud­ ja, ezáltal képes a vízben emel­ kedni és süllyedni. úszók: a halak végtagjai, amelyek közül a mell- és hasúszók páro­ sak, a hát-, farok- és farok alatti úszók páratlanok. A halak moz­ gásában jelentős szerepe van az úszóknak. utóbél: a bélrendszer utolsó sza­ kasza, a vastagbél és a végbél alkotja.

Ü,Ű űrbél: csalánozók és szivacsok testének emésztőürege, amely­ nek egyetlen nyílása szolgál a táplálék felvételére és az emészthetetlen maradványok kiürítésére. ürülék: a tápcsatornán végig­ haladt, emészthetetlen anyag, amely a fejlett állatoknál a kloákán vagy a végbélnyíláson tá­ vozik. üsző: fiatal, még nem borjadzott nőstény szarvasmarha.

ütőerek: lásd verőerek.

üvegházhatás: azajelenség,hogy a légkörben található vízgőz

és bizonyos gázok a földfel­ színre érkező napsugárzást nem engedik teljes mértékben visszajutni a világűrbe, így növelik a Föld átlaghőmérsék­ letét. Üvegházhatásra szükség van, de a légkörbe nagy menynyiségben juttatott gázok (pl. szén-dioxid, metán) jelentősen erősíthetik a jelenség mértékét és így az ember hozzájárulhat a globális felmelegedéshez.

V vacok: a virágkocsány kiszélese­ dő része. A vacokbólerednek a csészelevelek és a sziromleve­ lek. vadászat: ősi tevékenység, amely­ nek célja sokáig az elejtett álla­ tok húsának, bőrének és egyéb származékainak felhasználása volt. Mára a vadászat szerepe jelentősen megváltozott, a ter­ mészet védelmét kell szolgál­ nia. vaddisznó: zömök testű, erős, pá­ ros ujjú patás állat, a házisertés

őse. Mindenevő emlős, gumós zápfogai vannak. Módosult

szemfoga a vaddisznóagyar. Ha­ zánkban közönséges, nemcsak erdőkben, hanem nádasokban is élő állat, vadkáposzta: a Földközi-tenger partvidékén és Európának az Atlanti-óceánnal határos terü­ letein élő növény. Számos ká­ posztafélét nemesítettek ki be­ lőle: ilyen a fejes káposzta, kel­ bimbó, kelkáposzta, brokkoli, vörös káposzta, karalábé, kar­ fiol. vádló: a háziasított ló vadon élő rokonainak és őseinek közös neve. A ló őse róka nagyságú állat volt. Ebből alakult ki a harmadik ujjának hegyén járó vádló, illetve ma ismert két al­ faja, a taki és a tarpán. vadmacska: általában csak szür­ kületben és éjszaka aktív, hazai erdeinkben is élő macskaféle. Ragadozó emlős, zsákmányát

főként kisemlősök, nyulak, poc­ kok, egerek alkotják. Ha teheti, madarakat, békákat, valamint dögöt is fogyaszt. Szürkésbar­ na színezetű, külsejében is em­ lékeztet a házimacskára, attól nagyobb termete és vastag far­ ka révén elkülöníthető.

vadmurok: a termesztett sárga­ répa őse. Hazánkban is meg­ található, réteken, legelőkön gyakori növény. Fehér, homo­ rú ernyővirágzatának közepén rendszerint egy nagyobb bíbor­ vörös virágot találunk. Június­ tól novemberig virágzik. vadpulyka: a házipulyka őse, amely Amerikában honos, ám ott is sok évszázada tenyésztett madár. vadrózsa: gyepűrózsa. 1-3 mé­ ter magas, tüskés cserje, mely­ nek több faja is él hazánkban. Ősszel érő áltermésének neve: csipkebogyó. vakbél: a vastagbél első szaka­ sza. Alsó, vak végén található a féregnyúlvány, amely nyirok­

szerv. A vakbél a nem kérődző növényevő állatokban igen terje­ delmes szerv, a cellulózemész­ tés fontos helye. Emberekben különleges emésztőfunkciója nincs, falán keresztül, akár a vastagbél többi részén, víz és ásványi sók szívódnak fel. vakbélgyulladás: nem a vakbél, hanem az ahhoz csatlakozó, kesztyüujjhoz hasonló, zárt vé­ gű féregnyúlvány gyulladása, amit a benne megrekedő bak­ tériumok okoznak. Heves fáj­ dalmat okozó betegség, amely azonnali orvosi beavatkozást igényel. vakondok: föld alatt élő, feke­ te bundájú, kiváló szaglású és hallású emlős. Rovarevő, védett állat. vakság: a fény érzékelésének hi­ ánya. Gyakorlatilag vakságnak tekinthető a látóképesség nagy­ fokú csökkenése is. A vakságot okozhatja szemsérülés, látó­ szervi betegség, illetve idegi károsodás is.

változó

testhőmérsékletű

ál­

latok: olyan állatok, amelyek nem képesek testhőmérsékle­ tüket szabályozni, az a környe­ zetük hőmérsékletétől függően változik.

vándorsáska: egyenes szárnyú rovar, amely időnként hatalmas pusztítást képes véghezvinni, ha tömegbe verődik. vanília: Amerikából származó, az orchideák családjába tartozó, más növényekre felkúszó nö­ vény. Termése 10-20 cm hoszszú és legfeljebb egy cm vastag toktermés, amit zölden, féléret­ ten szüretelnek, szedés után szárítanak, majd hónapokig do­ bozokban érlelnek. Jellemző rá, hogy felülete fényes, hosszanti irányban ráncos, gyakran fehér vaníliakristályok ütnek ki rajta. Sütemények és más édes ételek ízesítésére is használják. vánkospenész: lásd monília. vargánya: termetes és kiadós, ősszel szedhető étkezési gom­

ba. Lombhullató és kevert er­ dőkben, tisztásokon is terem, zsírosan fénylő és gesztenye­ barna kalapjának átmérője a

25 cm-t is elérheti. Akár 15 cm magasra is megnövő tönkje vö­ rösesbarna, csíkos, felső részén finom, fehér hálózat található. A vargánya nagyon ízletes és sokféleképpen elkészíthető. varratok: a koponya csontjainak összekapcsolódását biztosítják. vastagbél: az utóbél első része. Nem termel emésztőnedveket, benne főleg a víz és az ásványi anyagok felszívódása történik. vázizmok: csonton eredő és egy másik csonton tapadó izmok. A vázizmok akaratunktól függő­ en működnek. Egy-egy ízület­ hez általában két, ellentétesen működő izom tartozik: egy haj­ lító- és egy feszítőizom. A váz­ izmok érhálózata igen sűrű. védett állat: természetvédelmi oltalom alatt álló állat, amelynek elpusztítását, befogását, gyűj­ tését vagy tartását a törvény bünteti. védett területek: törvények, jog­ szabályok által oltalmazott terü­ letek, élőhelyek, amelyek meg­ őrzése, fennmaradása termé­ szetvédelmi szempontból fon­ tos. Védett területeken a nem védett állatok, növények gyűj­ tése, pusztítása is tilos, vala­ mint minden olyan tevékeny-

ség, amely az élőhely romlását, az élőlények zavarását okozhat­ ja. Hazánkban a védett terüle­ teknek három típusa ismert: a nemzeti parkok, a tájvédelmi körzetek és a természetvédelmi területek, vedlés: az állatoknál általában az a folyamat, amelynek során bőr­ képleteiket elveszítik és újakkal cserélik k i , vagy amikor bőrük külső rétegét vetik le. Az emlő­ sök szőreiket, a madarak tollaikat cserélik ki, a kígyók bőrük külső, elszarusodott részét ve­ tik le. A vedlés az ízeltlábúak élete során is fontos, többször is bekövetkező folyamat.

módja. A védőoltás során a szer­ vezetbe elölt vagy legyengített kórokozókat juttatnak, amelyet a szervezet védekezőrendszere felismer, és egy későbbi fertő­ zés esetén már könnyebben le­ győzi a kórokozót, végbél: az utóbél utolsó része. A végbélnyíláson át távozik a széklet. vegetatív idegrendszer: lásd zsi­ geri idegrendszer. vegetatív szaporítás: olyan sza­ porítási mód, amely a növény valamely testrészének a fel­ használásával, tehát nem mag­ ról (ivarosán) történik, és új egyedet, új növényt eredmé­ nyez.

végtagcsontok: a kar és a láb

védőoltás: a fertőző betegségek megelőzésének leghatékonyabb

csontjai, amelyek belül ürege­ sek és rendkívül nagy teherbí­ rásúak. végtagok: állatokon változó szám­ ban előforduló, megragadásra, fogásra, járásra vagy rúgásra használt testrészek. Egyes álla­ tok végtagjai az állat életmód­ jának megfelelően átalakultak (pl. a vakondok ásólába), mások karmokkal, patákkal felfegy­ verzett, esetleg úszókká, vagy a repülést segítő testrésszé mó­ dosultak. Az emberek esetében

alsó és felső végtagokról beszé­ lünk.

vegyszeres permetezés: a nö­ vényvédelem egyik elterjedt módja, amelynek során vala­ milyen mérgező vegyszert jut­ tatnak a növényekre, amely elpusztítja annak kártevőit. A kártevőtől függően - ami lehet

rovar, gomba, rágcsáló vagy másik növény is - a kijuttatott vegyszer típusa is rovarirtó, gombairtó, rágcsálóirtó vagy gyomirtó. A vegyszeres per­ metezés hatására a növénybe jutó méreganyagok később az azt elfogyasztó emberek szer­ vezetébe is bejuthatnak, így a vegyszeres permetezés nem

veszélytelen, alkalmazása so­ rán rendkívül körültekintően kell eljárni. Egyes kártevők el­ lenállóvá is válhatnak az alkal­ mazott vegyszerekkel szem­ ben, ami azt jelenti, hogy nem pusztulnak el a permetezés ha­ tására, így a kijuttatott mérgek csak a környezetet károsítják. A vegyszerek ráadásul hasznos élőlényeket is elpusztíthatnak, amelyek egyébként a kártevők elfogyasztásával vagy távoltar­ tásával megvédhették volna a növényeket. A vegyszeres per­ metezéssel szemben a növény­ védelemben egyre inkább elő­ térbe kerül a biológiai védeke­ zés. vékonybél: a tápcsatornának a gyomor és a vastagbél közötti szakasza. Kb. két és fél cm át­ mérőjű, rugalmas csőrendszer, amely kb. 6 méter hosszú, és a hasüregben felcsavarodva he­ lyezkedik el. Kezdeti szakasza a patkóbél. A vékonybélben az emésztés folyamata befejező­ dik. Miközben a megemésztett táplálék keresztülhalad rajta, a vékonybél falán a tápanyagok felszívódnak, és a vérrel eljut­ nak a sejtekbe. A felszívódást a bélbolyhok segítik.

erekből kifolyó vérben a vér­ vemhesség: emlősállatoknál a pe­ nedv egyik fehérjéje kicsapó­ tesejt megtermékenyülésétől az utód megszületéséig tartó idő­ dik, megszilárdul. Ezt a folya­ szak. A vemhesség ideje kü­ matot a vérlemezkék indítják lönböző emlősállatok esetében el. A vérzékenységben szenve­ eltérő. dők vére nem alvad meg, így vér: az érrendszerben lévő test­ már egy apró tűszúrás után is folyadék, amely oxigénnel és fennáll az elvérzés veszélye. tápanyaggal látja el a sejteket, vércsoport: a vörösvérsejtek elszállítja a sejt bomlástermé­ kétféle fehérjetartalmú anya­ keit, és közreműködik a szerve­ got tartalmazhatnak. Aszerint, zet védekezésében. A vér olyan hogy a vörösvérsejtek felszínén laza rostos kötőszövet, amely­ A vagy B típusú anyag van, nek sejtközötti állománya fo­ esetleg mindkettő, vagy egyik lyékony. sem, négy vércsoportot külön­ böztetünk meg: A, B, AB és 0 vércsoportot. Vérátömlesztés csak azonos csoportba tartozó emberek között lehetséges, de nullás vércsoportú vért min­ denki kaphat. verejtékmirigy: sós folyadékot termelő mirigyek. Melegben több, hidegben kevesebb ve­ rejték termelődik. A verejték véradás: önkéntes tevékenység, elpárolgása során hőt von el a amelynek során az előzetes or­ szervezettől, így hűti a test fel­ vosi vizsgálaton teljesen egész­ színét. ségesnek talált egyéntől vért vesznek, amit más emberek éle­ vérerek: az ütőerek, hajszálerek, gyűjtőerek közös neve. A teljes tének megmentéséhez felhasz­ vérmennyiség ezeken az ereken nálhatnak. keresztül szállítódik. véralvadás: a szervezetnek az erek sérülésekor az elvérzést vérhólyag: a vízhólyaghoz ha­ megakadályozó képessége. Az sonló sérülés, ami az irhában

található erek sérülésével ala­ kul ki. vérkép: a különféle vérsejtek szá­ ma, illetve aránya. A vérképből következtetni lehet a páciens állapotára is, gyakran addig rejtve maradt betegségek is k i ­ olvashatók belőle.

vérkeringés: az a jelenség, amely biztosítja, hogy a vér a szer­ vezetben állandó mozgásban legyen. A magába visszatérő csőrendszernek, melyben a vér kering, középpontja a szív, el­ vezető erei a verőerck, melyek­ ből a vér a hajszálerekbe jut. A hajszálerek gyüjtőerckben foly­ tatódnak, és az egyre nagyobb gyüjtőerek (vénák) szállítják vissza a vért a szívhez. A vér­ keringést a szív időszakos öszszehúzódása tartja fenn. vérlemezkék: a vörösvérsejteknél is kisebb, sejtmaggal nem rendelkező sejtes elemek. A véralvadás folyamatában jelen­

tős szerepet játszanak. A kicsa­ pódott fehérjefonalak hálóza­ tában fennakadnak, és eltömik a sérült érfalat, így megakadá­ lyozzák az elvérzést, vérnyomás: az erekben jelen lévő nyomás, amely a szív izomere­ jéből és az érfalak rugalmas erejéből adódik. Az életkor elő­ rehaladtával általában csök­ ken az erek rugalmassága, s ez gyakran a vérnyomás emelke­ dését okozza. Egy egészséges ember verőereiben a vér nyo­ mása a szív összehúzódásakor 120 Hgmm, elernyedéskor pe­ dig 80 Hgmm. Ha ezek az érté­ kek eltolódnak, vagy nagy köz­ tük a különbség, akkor szív- és érrendszeri betegségekre utal­ hatnak.

verőerek: a szív felől a vért a szer­ vek felé szállító, a szív össze-

húzódásainak ritmusában lük­ tető erek. Nevezik ütőereknek, idegen szóval artériáknak is. versengés: más néven kompetíció. Mindkét populáció számára előnytelen kölcsönhatás. Akkor lép fel, ha a populációk környe­ zeti igényei megegyeznek, és az adott élőhely területe, erőforrá­ sai korlátozottak. A versengés eredményeképp egyes populá­ ciók kiszorulnak az élőhelyről, vagy a populációk felosztják egymás között az élőhelyet. vérszegénység: a vérben lévő vörös vérsejtek számának csök­ kenése. Vérvesztés, vashiány, vitaminhiány, egyoldalú táp­ lálkozás miatt egyaránt bekö­ vetkezhet. Szív- és légzőszervi zavarokat, sápadtságot, fejfá­ jást, gyengeséget, szédülést, fáradtságot egyaránt okozhat. Megfelelő táplálkozással, vas és B -vitamin pótlásával gyó­ gyítható. vérzés: lényege a vér folyása a megszakadt vérerekből. Elő­ idézheti szúrás vagy vágás, esetleg zúzódás is. vese: a gerincesek ki választó­ szerve. A hasüreg hátsó falán, a gerincoszlop két oldalán he­ lyezkednek el. Külső részük a 12

kéregállomány, beljebb a velő­ állomány, legbelül pedig a ve­ semedence található, vesekő: a vesemedencében, a húgyvezetékben vagy a húgy­ hólyagban a vizeletből kiváló, homokszemcsétől ökölnagy­ ságig terjedő méretű képződ­ mény. A húgyvezetékbe kerülő vesekő erős fájdalommal, hi­ degrázással, görcsökkel, há­ nyással jár együtt. Kezelése ve­ sekőhajtó gyógyszerekkel vagy operációval történik.

veszélyeztetett fajok: olyan élő­ lények, amelyeknek az egyed­ száma, életterülete, illetve táp­ lálkozási lehetősége olyan mér­ tékben csökken, ami már a faj fennmaradását veszélyezteti. Számos országban törvények írják elő a veszélyeztetett állat­ fajok és növényfajok védelmét. Ez a vadászat tilalmát, az élő-

helyükön folyó gazdasági tevé­ kenységek korlátozását és ter­ mészetvédelmi területek kiala­ kítását jelenti. A Földünkön élő veszélyeztetett fajoknak azon­ ban jelenleg csak a töredéke él­ vez védelmet. Ha egy veszélyez­ tetett faj állományának meg­ mentését nem sikerül elérni, akkor a faj kihal, veszettség: a központi idegrend­ szert megtámadó, igen súlyos fertőző betegség, amelyet álla­ tokban tenyésző vírusok okoz­ nak, és amely leggyakrabban kutyák és macskák harapásával terjed. veszettség elleni védőoltás: a veszettség terjedésének meg­ előzésére kifejlesztett eljárás, amelynek során a kutyákat kö­ telező minden évben beoltatni, hogy ne kaphassák meg, és ne terjeszthessék a betegséget. Ajánlatos a macskák beoltása is.

vessző: a lombhullás utáni megfásodott hajtás a fajra és fajtá­ ra jellemző színezettel. Funk­ ciója és koronában elfoglalt he­ lye szerint termő- és növeke­ dési vesszőt különböztetnek meg. vetélés: más néven abortusz. A terhesség megszakadása (spon­ tán vetélés) vagy mesterséges megszakítása (művi vetélés). A spontán vetélést az ivarsejtek örökítő anyagának hibái, a ter­ hes nő életmódja egyaránt elő­ idézheti. A terhesség mester­ séges megszakítása rendkívül veszélyes, maradandó sérülés­ sel járhat, ami veszélyezteti a későbbi terhességek kihordását is. vetélő ujj: madarak lábán az az ujj, amelyet az állat tetszése szerint előre és hátra is fordít­ hat. A bagolyfélék lábának kül­ ső ujja is vetélő ujj. vezérfonal: a keresztespókok há­ lójának legfontosabb része, amely a pók rejtekhelyéig ve­ zet, ennek rezzenése jelzi a pók számára az áldozat helyét. viperák: hazánkban csak sziget­ szerűen előforduló, esetenként veszélyes harapású mérges kí­ gyók. Az egész világon csak

nálunk élő rákosi vipera mára nagyon megritkult, fokozottan védett faj! A még több helyen előforduló keresztes vipera sem számít gyakorinak, esetleges marása kellő körültekintéssel elkerülhető, virág: a magvas növények mó­ dosult levelekből álló szaporító hajtása. A virág a virágkocsányon található, amelynek k i ­ szélesedő része a vacok, ebből erednek a takarólevelek, ame­ lyek a termőt és a porzókat vé­ dik.

virágos növény: a hajtásos növé­ nyek közül a nyitvatermők és a zárvatermők, amelyeknek a szárazföldi életmódhoz való al­ kalmazkodásuk során virágjuk és magjuk alakult ki. virágtalan növény: mindazon növények gyűjtőneve, amelyek nem rendelkeznek virággal és

maggal. Idetartoznak a harasz­ tok, a mohák és a zuzmók. A virágtalan növények szaporo­ dása spórákkal történik. virágzat: meghatározott rendben elhelyezkedő virágokból álló hajtásrendszer. Megkülönböz­ tetünk egyszerű és összetett v i ­ rágzatot. Az egyszerű virágza­ tok közé tartozik a fürt-, füzér-, torzsa-, ernyő- vagy a fészekvi­ rágzat. Torzsavirágzata van pl. a kukoricának, ernyővirágzata a sárgarépának. vírusok: a legkisebb ismert mik­ roorganizmusok, amelyek csak gazdasejtben életképesek, így a vírusokat sokan nem is tartják élőlényeknek. A megfelelő sejt­ bejutva annak működését meg­ változtatják, önmagukat sok­ szorosítva a gazdaszervezetet megbetegítik. vitamin: az élet fenntartásához nélkülözhetetlen anyagok. Hiá­ nyuk esetén súlyos betegségek alakulhatnak ki. A vitaminok többsége a növényekben ta­ lálható. A különböző vitami­ nokat nagybetűkkel jelöljük, így ismerünk például A - , B-, C-, D- stb. vitamint. Léteznek zsírban oldódó és vízben oldó­ dó vitaminok. Legfontosabb

vitaminforrások; a zöldségek és gyümölcsök, ezért is nélkü­ lözhetetlen fogyasztásuk az egészséges táplálkozáshoz.

vitaminhiány: súlyos betegségek kialakulásához vezető állapot, amelynek során a szervezet nem jut megfelelő mennyiségű vitaminhoz. Helyes táplálko­ zással (sok zöldség- és gyü­ mölcsfogyasztással) a vitamin­ hiány megelőzhető. vitorláshal: eredetileg Dél-Ame­ rikában, az Amazonas és mel­ lékfolyóinak vizében élő, ma már sokfelé tenyésztett, hát- és

alsó úszói miatt vitorlára emlé­ keztető formájú akváriumi dísz­ hal. víz körforgása: a környezetben zajló anyagforgalmak egyik alapvető típusa. A fő víztöme­ get az óceánok és tengerek ad­ ják. A nap melegítő hatására a víz elpárolog, majd felhők kép­ ződnek, amelyek egy része csa­ padék formájában az óceánba, másik része a szárazföldre esik. A szárazföldről elfolyó víz visszajut a tengerekbe, illetve beszivárog a talajba. A beszi­ várgott víz jelentős részét a nö­ vények veszik fel. A növények a felvett víz egy részét a levele­ ken keresztül párologtatás útján a légkörbe juttatják. A lehullott csapadéknak csak 1%-a épül be a bioszféra élővilágába.

vízben oldódó vitaminok: olyan vitaminok, amelyeket a szerve­ zet nem tud felhalmozni, na­ ponta szükség van pótlásukra. Vízben oldódnak a B- és a Cvitaminok.

vizek térbeli tagolódása: kör­ nyezeti tényezők által befo­ lyásolt szabályszerűség, amely a vizeket függőleges és víz­ szintes irányban is különböző szintekre osztja. A különböző

szinteken különböző igényű és tűrőképességű élőlények ta­ lálják meg életfeltételeiket. A függőleges irányú tagolódást a vízbe érkező fény mennyisé­ ge határozza meg. A zöld nö­ vények a legfelső vízrétegben találhatók, mert a mélyebb ré­ tegekbe már nem jut elég fény. Vízszintes irányban pedig a szárazföldtől a nyílt vízfelület felé egyre nagyobb vízigényű növényeket találunk. vizelet: a kiválasztó húgyúti rend­ szer által ürített folyadék. vízhólyag: kényelmetlen lábbe­ li vagy szokatlan munkavég­ zés hatására kialakuló sérülés, amelynek során a feltört bőrön a hám elválik az irhától, és a hólyagban sejt közötti nedv gyű­ lik össze. Általában gyorsan gyógyul. víziantilop: nagy testű, erős fel­ építésű, zömök antilopfaj, amely természetes élőhelyén az állan­ dó vízlelőhelyekhez kötött. Csak a bikák viselnek szarvat, amely igen erős, szinte teljes hosszú­ ságban jellegzetesen gyűrűzött, U alakot formázó tülök. Bár időnként a szárazabb területe­ ken is nagy távolságokra eljut,

magas vízigénye miatt naponta innia kell.

vízibolha: apró termetű, átlát­ szó kitinű, tavakban és pocso­ lyákban élő, néhány milliméter nagyságú rák. Akváriumi ha­ lak etetésére is gyakran gyűjtik vagy tenyésztik.

vízinövények: olyan növények, amelyek folyókban, tavakban vagy mocsarakban élnek, és amelyek növekedéséhez, fejlő-

déséhez állandó vagy időszakos vízborítás szükséges. vízisikló: főleg sík és dombvidé­ ki vizek közelében honos hül­ lőnk. Jól úszik és bukik a víz alá, ezért elsősorban békákkal és apróbb halakkal táplálkozik, de esetenként megfogja a rág­ csálókat is. Áldozatát egészben nyeli le, hátrahajló fogai csak a zsákmány megragadására al­ kalmasak, rágásra nem. vízszennyezés: az a tevékeny­ ség, amelynek során (általában emberi hatásra) a víz minősége romlik, tulajdonságai károsan megváltoznak. A vízszennye­ zés hatására kedvezőtlenné vál­ nak a vízi élőlények életfel­ tételei, gyakran az állatok, növények pusztulása is bekö­ vetkezik. A vizeket leginkább a mezőgazdaságból és iparból helytelen kezelés hatására beju­ tó anyagok szennyezik. vonuló madarak: azok a mada­ rak, amelyek ősszel a táplálé­ kuk megfogyatkozásával más, táplálékban gazdagabb terüle­ tekre vonulva vészelik át az ín­ séges időszakot. A vonuló ma­ darak tavasszal újra visszatér­ nek. Legismertebb hazánkban a fehér gólya és a füstifecske.

vörösbegy: kis termetű, tömzsi madár, mely vörösesbarna to­ rok- és mellfoltjával összeté­ veszthetetlen más fajokkal. Ál­ landó, védett fajunk.

vörösfenyők: a tajgaerdő legszá­ razabb területein előforduló tű­ levelű fák, amelyek a többi fe­ nyővel szemben lombhullatóak. Világoszöld tűlevelei csomók­ ban fejlődnek az ágakon. To­ bozai aprók, nevét vörösbarna színű fájáról kapta. vörösfülű ékszerteknős: terráriumban tartható, eredetileg Észak-Amerika déli részének mocsaraiban honos hüllő. vöröshagyma: Nyugat-Ázsiából származó, hidegtűrő, szárazság­ tűrő, bojtos gyökérzetű ősi kul­ túrnövény. Hagymája sok illó­ olajat, szénhidrátot, fehérjét és C-vitamint tartalmaz.

vöröshangya: rendkívül hasz­ nos, erdeinkben élő hangyafaj, amelyek sok káros rovarfajt is elfogyasztanak. vörösmoszatok: a bennük levő festékanyagok miatt piros vagy ibolyaszínű algák (moszatok). Általában a meleg tengere­ ket kedvelik, de mérsékelt övi vizekben is előfordulnak. A zöld- és barnamoszatoknál mé­ lyebben is képesek élni, mert a napfénynek olyan összetevőjét képesek felhasználni, amit a többi alga nem. Csaknem 4000 fajuk ismert, néhányuk M a ­ gyarországon is megtalálható. Hőmérséklet szempontjából szűk tűrésűck, egyes fajaik leg­ feljebb 5 °C hőmérséklet-vál­ tozást tudnak csak elviselni. A

vörösmoszatok néhány fajából emberi táplálékot is készítenek, vörösvérsejt: a vér oxigénszállító sejtjei. Vérfestékkel telt, piros színű, apró korongszerű vérsej­ tek, amelyeknek nincs sejtmag­ juk. 1 mm vérben átlagosan öt­ millió vörösvérsejt van. 3

vörösszárnyú keszeg: lassú fo­ lyású és állóvizekben hazánk­ ban is gyakori hal, pirosas szí­ nű úszókkal.

z zab: mediterrán területekről származó gabonanövény, amely ma már szinte mindenütt meg­ terem. Termései a legtöbb ga­ bonától eltérően nem kalászok­ ban, hanem laza bugákban fej­ lődnek. Szemtermésének keményítőtartalmaviszonylagalacsony, ezért kenyérgabonának kevéssé alkalmas. Leginkább lovak takarmányozására hasz­ nált kultúrnövény.

zebrák: Afrika szavannáin élő, rövid szőrű, jellegzetes fekete­ fehér csíkozású, páratlanujjú pa­ tás állatok. Társasán élnek, oly­ kor több száz zebra is egy csa­ patba verődik. zeller: Európa nyugati és déli partvidékeiről származó, ízes gumójáért és leveléért termesz­ tett ernyővirágzatú növény. A Fertő tó környékén vadon is terem.

zápfog: az emlősállatok nagy, erős, gyakran több gyökerű fog­ típusa, amelynek rágófelülete az állat életmódjától függ. így létezik redős, tarajos és gumós zápfog. zárvatermő: lágy szárú vagy fás növények, amelyekben a mag­ kezdemények és a magvak a termőlevelekből fejlődő mag­ vak. Termése csak a zárvater­ mő növényeknek van.

zerge: jellegzetesen magashegy­ ségi állat, amely testfelépítésé­ vel és életmódjával alkalmaz­ kodott a nehéz életfeltételek-

hez. Tülkös szarvú, növényevő, csapatokban élő, párosujjú pa­ tás állat. zigóta: a hímivarsejtnek és a pe­ tesejtnek a megtermékenyüléskor bekövetkező egyesüléséből létrejövő új sejt neve.

zöld levelibéka: elsősorban po­ csolyákkal, kisebb tavakkal, ná­ dasokkal váltakozó ligetekben, erdőkben előforduló békafaj, de dúsabb növényzetű kertekben is megtaláljuk, ahol vízhez juthat. Lábujjai végén tapadókorongot visel, fehér hasát a hát fényes zöldjétől fekete csík választja el.

zöld lombszöcske: legnagyobb szöcskénk, hosszú szárnyai mi­ att még termetesebbnek tűnik. zöld napok: a környezet és ter­ mészet védelméhez kötődő, k i ­ tüntetett jelentőségű napok, amelyeket neveznek jeles na­ poknak is. Egy-egy ilyen alka­ lommal kiállításokat, előadáso­ kat, rendezvényeket tartanak, hogy felhívják az emberek fi­ gyelmét a környezet vagy ter­ mészet valamely elemének fon­ tosságára és az azt fenyegető veszélyekre. Jeles nap pl. a víz világnapja (március 22.) vagy a Föld napja (április 22.) zöld szemesostoros: egysejtű mo­ szat, melynek sejtje zöld szín­ anyagot tartalmaz. Nem szük­ séges baktériumokkal táplál­ koznia, a fény és a zöld szín­ anyag segítségével maga készíti el a tápanyagait. zöld színanyag: olyan anyag, amely a növényekre jellemző, segítségével a napfényből a nö­ vény saját maga képes tápanya­ gait előállítani. Az életünkhöz nélkülözhetetlen oxigént is en­ nek révén készítik a növények. zöldike: zöldesbarna színű, ha­ zánkban gyakori, védett pinty­ féle. Állandó madár.

zöldmoszat: zöld színű algák, vagyis főleg a vörös, nagy hul­ lámhosszú, de kis energiájú su­ garakat tudják hasznosítani.

Emiatt a zöldmoszatok csak a vizek felső régióiban élnek, 5 méternél mélyebbre általában nem hatolnak le. Legtöbb fa­ juk édesvízi, csupán 10%-uk él tengerekben. Telepméretük ál­ talában kicsi, legfeljebb 10-20 cm. Mintegy 16 ezer fajuk lé­ tezik, hazánkban legismertebb

a fonalas zöldmoszat. Egyes zöldmoszatfajok emberi táplá­ lékul is szolgálnak, zuzmók: a virágtalan növények különleges törzse. A zuzmók telepeiben gombák és moszatok élnek együtt. A gombafonalak egy része körülveszi a moszat­ sejteket, a zuzmó testét alkot­ va. Más részük az aljzatba hatol és rögzíti a telepet. A zuzmó a vizet, valamint az ásványi táp­ anyagokat egész felületén veszi fel környezetéből. Azokon a szélsőséges élőhelyeken, ahol a zuzmók előfordulnak, a gomba védelmet is nyújt a moszatnak a kedvezőtlen környezettel szem­ ben. A gombafonalak az emlí­ tett szolgáltatásokért szerves anyagokat kapnak cserébe.

ZS zsigerek: belső szerveink (a mell­ és hasüregben található szerve­ ink) összefoglaló neve. Létfon­ tosságú életműködések szervei, amelyek szabályozását feltétlen reflexekkel az idegrendszer egy viszonylag önálló része, a zsi­ geri vagy más néven vegetatív idegrendszer végzi.

zsigeri idegrendszer: más né­ ven vegetatív idegrendszer. Az idegrendszerünknek az a része, amely belső szerveink működé­ sét szabályozza. Az agykéreggel csak áttételes kapcsolatban van, az ingerületek általában nem futnak be az agykéregbe. A ve­ getatív idegrendszer működése általában nem tudatosul, akara­ tunktól csaknem független. zsigerzacskó: a puhatestűek szer­ ve, amely magába foglalja a szí­ vet, a beleket és az emésztőmirigyeket.

zsiráf: a világ legmagasabb állata, amely hosszú nyakával, foltos testévelösszetéveszthetetlen.Pá­ rosujjú patás, Afrika száraz, ki­ sebb-nagyobb facsoporttal tar­ kított szavannáinak lakója. Fák leveleivel és fiatal hajtásaival táplálkozik, a lombos ágakat hosszú nyelvével öleli körül és húzza be a szájába.

zsírban oldódó vitaminok: hoszszabb-rövidebb ideig a szerve­ zetben elraktározódó vitami­ nok, amelyekből esetenként ká-

ros vitamintöbblet is felhalmo­ zódhat. Zsírban oldódó az A-, D-, E- és a K-vitamin. zsírok: a szervezet számára fon­ tos, energiát adó tápanyagok. Fűtőanyagok. Az állati zsírok szilárd halmazállapotúak (pl. a vaj, a disznózsír), a növényi zsírok (olajok) többnyire folyé­ konyak. Utóbbira példa az olí­ vaolaj vagy a napraforgóolaj.

zsírszövet: nagy sejtjeiben sok zsírt raktározó kötőszövet. E l ­ sődleges feladata az energia­ tárolás, majd szükség esetén a tárolt energia mozgósítása. A tárolást a fehér zsírszövetek végzik, ezt nevezik köznapi szóval hájnak. A zsír elégeté­ sét és a benne tárolt energia k i ­ nyerését a barna zsírszövetek végzik.

Könyvünk az általános iskolában tanultak alapján a természetismeret tantárgy élővilággal kapcsolatos tudásanyagát, valamint a biológia ismereteit foglalja magába. Használatával az általános iskolai követelmények kiegészítő- és törzs­ anyagának fogalmaival ismerkedhetnek meg az érdeklődő diákok, de természetesen a középiskolások is hasznát vehetik. Az élővilággal kapcsolatos (botanikai, zooló­ giai, rendszertani és anatómiai) kifejezések mellett számos, az alapfokú oktatás­ ban fontos hangsúlyt kapott egészségtani fogalmak magyarázatát is megtalálhatják benne. Sorozatunk köteteit igyekeztünk olyan témákban összeállítani, melyek használatával az iskolai tanórákra való felkészülést segíthetjük elő a diákoknak. Sokszor for­ dul elő velük, hogy utána kell nézniük egy-egy kifejezésnek, és könyvtárban kuta­ kodva, többtucatnyi könyvet átbújva sikerül csak megtalálniuk a keresett témára a választ. Szótárunk segítségével ezt könnyen és gyorsan elérhetik, legyen akár földrajzi, biológiai, irodalmi, történelmi, számítástechnikai, ének-zenei kifejezés vagy nem teljesen egyértelmű fogalom. A képzett szakemberek, pedagógusok által összeállított anyag kiváló forrás lehet otthoni tanuláshoz, a tananyaghoz kapcsolódó ismereteik bővítéséhez. Könyveinket felső tagozatos diákoknak ajánljuk, de természetesen a kö­ zépiskolások számára is hasznos lehet.