A póker kis fekete könyve 9789638803740 [PDF]

Zitiervorschau

A póker kis fekete könyve Phil Gordon Ekren (2008) Címke: Póker Pókerttt Manapság megszámlálhatatlanul sok pókerkönyv van a piacon, ami a játék stratégiájával foglalkozik. Ezek némelyike nagyon jó, némelyike kevésbé. Olyan tanácsokat adnak, mint pl: „Ha középső pozícióban különböző színű ász-dámád van, emelj, ha te vagy az első játékos a partiban, vagy tartsd a tétet, ha csak egyetlen emelés volt előtted.” Ez a könyv nem ilyen lesz. Ez a könyv a hold ‘em életformáról szól. Azt kérded, milyen a hold ‘em életforma? Ismerd meg, hogyan működik a játék, mely könyveket érdemes elolvasnod, mire számíthatsz egy kártyateremben vagy az online játék során, miképp léphetsz tovább az alacsony tétű játékokról a közepes tétű és aztán a magas tétű játékok felé, hogyan indulhatsz versenyeken és nyerheted meg azokat, és végül: honnan tudhatod, készen állsz, hogy profinak állj. A Texas hold ‘em nem könnyű játék. Senki sem válik az otthoni játékok balekjából egyetlen éjszaka alatt a World Póker Tour bajnokává. Azonban ha elég keményen dolgozol, tanulsz, és elég fegyelmezett vagy, nyerő játékos válhat belőled. Azzal, hogy megvetted ezt a könyvet, már meg is tetted az első lépést a megfelelő irányba. Most ülj le az asztalhoz, és indulj el a vad, de szórakoztató úton!

PHIL GORDON ÉS JONATHAN GROTENSTEIN A PÓKER KIS FEKETE KÖNYVE Kezdő pókerleckék és a No limit életforma

Tartalom

A PÓKER KIS FEKETE KÖNYVE AJÁNLÁS KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS TARTALOM ELŐSZÓ BEVEZETÉS AZ ALAPOK ELSŐ NAP AZ ISKOLÁBAN EGYÉB GYAKORLÁSI MÓDOK AZ OTTHONI PARTIK HOGYAN GONDOLKODIK EGY PÓKERJÁTÉKOS? ONLINE PÓKER A KÁRTYATEREM DÖNTŐ PILLANAT A TOVÁBBLÉPÉS „A PÓKER CADILLACJE” AZ UTOLSÓ ASZTAL AZ UTOLSÓ ASZTAL PÓKEREZZÉL, MONDJ FÖL ÉS ALUDJ DÉLIG! TÖKÉLETESÍTSD STRATÉGIÁDAT! A PÓKER ZÁRSZÓ KIFEJEZÉSEK MAGYARÁZATA

AJÁNLÁS Ezt a könyvet annak a csodálatos asszonynak ajánlom, aki megtanított a pókerre, és még annyi minden másra – nagynénémnek, Marie „Lib” Elizabeth Lucas-nak. És bár többé már nem mondhatja, hogy „ötlapos draw, ahol legföljebb az osztó vad”, az emléke bennem él minden versenyen és minden egyes készpénzes játék során. Amikor az utolsó alkalommal játszottam vele, mindössze egy héttel a halála előtt, Lib kiütött egy másfél dolláros bankból. Jókedvűen megmutatta lapjait – persze csak blöffölt. Aztán ment, és a kórházban mindenkinek elmesélte, hogy az utolsó dolláromat is elnyerte. Amikor Libbel játszottam, a bankban sohasem volt sok pénz. Annál több volt viszont a szeretet. Lib mindössze néhány órával az előtt halt meg rákban, hogy megnyertem a World Poker Tour arubai versenyének profi divízióját 2002. októberében. Az ő tiszteletére adom e könyv bevételének, és a pókerversenyeken elért valamennyi nyereményem egy részét a Rákkutatási és Megelőzési Alapítványnak (Cancer Research and Prevention Foundation, www. preventcancer.org). „Ez a kép járt a fejemben. Ott ülök egy nagy asztalnál, balra tőlem Doyle Brunson, jobbra Amarillo Slim, és a Póker Világbajnokságon játszunk…” – Matt Damon mint Mike McDermott, a Pókerarcok című filmben

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS – PHIL GORDONSzeretném megköszönni minden Tiltboy-nak (Rafe Furstnak, Dave „Diceboy” Lambertnek, Steve Mirandának, Perry Friedmannek, Paul Swiencickinek, Tony Glenningnek, Kim Scheinbergnek, John Kullmannek, Josh Paley-nek, Michael Sternnek, Lenny Augustinenek, Buce Hayeknek, Russ Garbernek) azt a sok örömöt, amit az eddigi tizenöt év pókerezés jelentett számomra. A szerda este, a Tiltboy pókernap, máig a legjobb estéje a hétnek. A „köpni-nyelninem-tudok-adok-kapok” játékok mindig a legszebb emlékeim közé fognak tartozni. Családomnak és barátaimnak természetesen mindenben nagyon nagy szerepe volt – Anya, Apa, Ann pótmamám, Ashley húgom és a sógorom, Ryan, unokaöcsém és unokahúgom, Zakai és Anisa, Barb Smith, Rick Averitt, a nagymamám, Martha Lucas és Shelby Driggers. Keresztgyerekeimre is rendkívül büszke vagyok: Ben Philip Leader, Quinn és Savannah Averitt, Winnie Philana és Charlie Swiencicki. Mindenkinek köszönet a sok szeretetért és a támogatásért. Legjobb barátom, Rafe Furst önmagában megérdemel egy külön bekezdést a köszönetnyilvánításban. Több mint egy éven keresztül együtt éltünk egy tizenegy méter hosszú lakóautóban, miközben negyvenkétezer mérföldet tettünk meg szerte az országban, hogy pókerezzünk, és sporteseményekre járjunk. Az út, aminek „A Legnagyobb Kaland” nevet adtuk, életem legjobb éve volt. Nézd meg azt a több mint ötezer képet, és a sporttörténelem legnagyobb utazásáról szóló beszámolókat a www.ultimatesportsadventure.com oldalon. Az üzleti életben megbízható társakra van szükség. Én elég szerencsés vagyok, hogy több rendkívül tehetséges embert is magam mellett tudhatok: az ügynökömet, Jay Srinivasant, a

PR menedzsereimet, Jack Glasure-t és a Glasure Groupot, az NTN embereit, valamint együttműködő társaimat, Luke Lincolnt, P. J. O’Neilt és Brian Efirdet. Nektek is köszönet a kemény munkáért és a barátságotokért. Minden pókerjátékos életében vannak olyanok, akik segítő kezet nyújtottak, megosztották vele a tudásukat, titkaikat és tapasztalataikat. A FullTiltPoker.com-nál lévő barátaim kétség kívül a világ legjobb játékosai közé tartoznak. Az ő gyámkodásuk és barátságuk nagyban hozzájárult minden, a póker terén elért sikeremhez. Chris “Jesus” Ferguson, Howard Lederer, Phil Ivey, John Juanda, Erik Seidel, Erick Lindgren és Andy Bloch mindig készek rá, hogy a pókerről beszélgessenek, örüljenek a sikereimnek és megvigasztaljanak egy nagyobb pofon után. A Celebrity Poker Showdown tévé show nélkül sokan a kezükbe sem vették volna ezt a könyvet. Meg szeretném köszönni a producereknek, Andy Newmannek és Josh Maiinának, hogy lehetővé tették, hogy a pókert megismerhesse a nagyközönség. Műsorvezető-társaimnak, Dave Folay-nak és Kevin Pollaknak is köszönettel tartozom, amiért segítettek beletanulni a tévével kapcsolatos dolgokba, és hogy készek voltak hosszú órákon és napokon keresztül meghallgatni, amikor a pókerről beszéltem egyfolytában.. Végezetül pedig szeretnék köszönetet mondani néhány hírességnek, akiknek én lehettem a pókeroktatója, és akikkel, miután összebarátkoztunk, volt szerencsém eltölteni egy kis időt: Ben Afflecknek, Hank Azaria-nak, Michael Ian Blacknek, Tim Busfieldnek, Don Cheadle-nek, David Crossnak, Shannon Elizabethnek, Peter Facinellinek, Willie Garsonnak, Jeff Gordonnak, Lauren Grahamnek, Tom Greennek, Pen Jillette-nek, Ron Livingstonnak, Seth Meyersnek, Dave Navarrónak, Emily Procternek, Mimi Rogersnek, Paul Ruddnak, David Schwimmernek, Nicole Sullivannek, Mena Suvarinak és Travis Trirrnek. Külön köszönet barátomnak, Jón Favreau-nak, aki az egyik legkedvesebb filmemet, a Swingers– t írta (és eljátszotta az egyik főszerepet). Jon nagy rajongója a pókernek, és nagy örömmel tölt el, hogy önként fölajánlotta e könyv előszavának megírását.

És végül, de nem utolsó sorban, soha sem leszek képes eléggé megköszönni a segítséget szerzőtársamnak, Jonathannak. Nagyon szorosan együttműködtünk a munka során, és én nagyon nagy tisztelettel adózom intelligenciájának, a játékának és írói vénájának. Fáradhatatlanságának és interjúinak köszönhetően azt hiszem sikerült egy kiváló könyvet összehoznunk, ami méltó helyre kerül a pókerről szóló irodalomban. Mindig nagyon jó barátok leszünk, akár a kártyaasztalnál, akár attól távol. Nagyon köszönöm, Jonathan.

– JONATHAN GROTENSTEINMinden a szüleimmel kezdődött: Apával, aki sose fáradt bele, hogy újra meg újra elmesélje, hogy az ő anyja egy pókerzseni volt, aki a melltartója belsejébe tűzve mindig magánál hordott háromszáz dollárt, hisz ki tudja, mikor botlik bele egy aktív játékba; és Anyával, aki hétéves koromban megtanított kanasztázni és backgammonozni; aztán pénzben kártyázni, amikor nyolc voltam, amivel bebiztosította iránta való elkötelezettségemet nem csak érzelmi szinten, de szó szorosabb értelmében is. Köszönöm, hogy mindig mellettem álltatok. Mindkettőtöket nagyon szeretlek. Ha tudhatná Storms Reback, micsoda kalamajkát okozott azzal, hogy elküldött nekünk egy kifénymásolt cikket a Póker Világbajnokságról, a lap szélén kézzel írott megjegyzéseivel! A játék minden ésszerű határon túl meghatározza mindkettőnk életét. Köszönöm, Storms, hogy a barátom és oltalmazom voltál, és útitársam majdnem fél életemen keresztül. (De hálával tartozom a cikk írójának, Jim McManus-nak is – lírai leírása a játékról igazán inspiráló volt, és az maradt mindmáig.) Erick Brownstein és Judy Muller már az előtt hittek benne, hogy pókerjátékos vagyok, hogy valóban azzá lettem volna. Judy Muller, aki az anyósokról szóló minden klisé élő cáfolata, igencsak meglepett, amikor már a kezdetektől támogatásáról biztosított. Ez részben talán annak volt köszönhető, hogy személyes

tanúja lehetett Annie Duke sikertörténetének. De Erick, Bill Judy, és a barátaim, Laurit Arent, Jesse Wigutow és Marsha Cooke folyamatos támogatására is szükségem volt, hogy soha ne adjam fel az írást. Ahogy persze a Le Salón Anál heti rendszerességgel kiosztott konstruktív kritikájára és hajthatatlan obszcén kötekedésére is. Örök hálám Trish Boczkowskinak, aki olyan ajánlatot tett, amilyet csak Mr. Roarke szokott a vendégeinek a Képzelet Szigetén, amikor megkérdezte, nem érdekelne-e véletlenül egy pókerkönyv megírása a világ egyik legjobb játékosával közösen. Álmodni sem tudnék jobb írótársról, mint Phil, aki egy nagyon mulatságos fickó, és annak ellenére is a földön jár, hogy legalább három méter magas. Mint pókerjátékos, félelmetesen okos – még mindig fáj, ha eszembe jut, milyen könnyedén szabadított meg minden cukroszacskómtól, miközben a „tárgyalásos pókerre” próbált megtanítani a Broadway Deli-ben ebéd közben. Annak köszönhetően, hogy együtt dolgozhattunk, ma jobb író és sokkal erősebb pókerjátékos vagyok. Köszönöm, Phil. Végezetül köszönet feleségemnek, aki nem mindig könnyíti meg az életemet, de nélküle az egésznek nem lenne semmi értelme. Szeretlek, Kristen.

– PHIL ÉS JONATHANGreg Dinkin és Frank Scatoni a Venture Literary-tól a legjobb irodalmi ügynökök. Útmutatásaik és segítségük felbecsülhetetlen értékű volt, hogy ez a könyv eljuthasson a könyvesboltokba. A Simon Spotlight Entertainment munkatársai remek fickók. Tricia Boczkowski olyan szerkesztő, amilyenről minden író álmodik. Szinte öntötte belénk a lelket. Köszönettel tartozunk Wendy Wagnernek, Russell Gordonnak, Julie Amitie-nek, Nellie Kurtzmannak, Lynn Smith-nek, Suzanne Murphy-nek, Tracy van Staatennek, Adam Rothbergnek, Jen Bergstromnan, Robin Corey-nek, Rick Richternek,

Emily Westlake-nek, Bill Gardennek és Frank Fochetta-nak is, az ő munkájuk is felbecsülhetetlen értékű volt. Végül pedig köszönet mindazoknak, akik időt és energiát nem kímélve segítettek minket a munka során: Lutz Bergmannak, Andy Bloch-nak, Joe Bob Briggsnek, T. J. Cloutier-nek, Russell Daw-nak, Antonio Esfandiarinak, Chris Fergusonnak, Layne Flacknek, Rafe Furstnak, Russ Hamiltonnak, Jennifer Harmannak, Gary Horowitznek, Andy Flughes-nak, John Juandának, Todd Kriegernek, Howard Lederernek, Mason Malmuth-nak, Mike Matusow-nak, Tex Morgannek, Richard Sakainak, Erik Siedelnek és Sian Williamsnek.

TARTALOM Ajánlás Köszönetnyilvánítás Tartalom Előszó Bevezetés Az alapok A játék neve: Texas hold ’em Első nap az iskolában Hogyan fogjunk hozzá a póker elsajátításához? Az otthoni partik Kezdjünk el játszani! Hogyan gondolkodik egy pókerjátékos? A póker-gondolkodásmód kifejlesztése és karbantartása Online póker Az egész világ egy nagy pókerterem A kártyaterem Hogyan lesz valakiből pókerarc? A továbblépés Továbblépés a közepes tétű játékokba

„A póker Cadillacje” A játék neve: No Limit Texas hold ’em Az utolsó asztal Indulj el – és nyerj – első versenyeden! Pókerezzél, mondj föl és aludj délig! A profivá válás előnyei és veszélyei Tökéletesítsd stratégiádat! Phil legjobb cikkei a pókerről A Póker Világbajnokság Végül csak egy maradhat Zárszó Kifejezések magyarázata

ELŐSZÓ ION FAVREAU Amikor először láttam pókerközvetítést a televízióban, körülbelül annyira kötött le, mintha azt néztem volna, hogyan eszi egy koalamackó az eukaliptuszleveleket. Akármikor a World Poker Tourra kapcsoltam, mindig azt láttam, hogy két bizarr kinézetű ember meredt végeérhetetlenül egymásra és néhány kártyalapra az asztalon. A kacsák olyan nyugodtnak tűnnek, ahogy ott ringatóznak a tavon, de a felszín alatt kis úszóhártyás lábaik percenként egy mérföldet is megtesznek. Aztán valahogy a limit nélküli hold ‘em versenyek közvetítésének nyomon követése nevetséges időtöltésből egyszer csak olyan megszokássá vált, amely már függőséget okozott. Nem tudom, ennek mi lehetett az oka – talán a résztvevők színes egyéniségeinek sokfélesége, vagy az egyes partikban spontán kialakuló heves összecsapások. Csak egyvalamit tudok – hogy engem végül teljesen rabul ejtett. Minél többet néztem, annál többet akartam látni. Annak, hogy valaki a hollywoodi közösség tagja, megvan az az extra előnye, hogy megvalósíthatja álmait. Olyan hírességekkel vacsorázhattam együtt, akiket korábban bálványoztam (sőt, a Diner for Five című tévé showmban ezért még fizettek is), és személyesen is ott lehettem azokon a tévés show-műsorokon, amelyekért mindig is rajongtam. Azzal, hogy felkértek, hogy vegyek részt a WPT Hollywood Home Game versenyén, minden megváltozott. Olyan volt, mint valami furcsa álom. Amikor egy show-műsoron veszel részt, benézhetsz a kulisszák mögé. Tony Saprono valóban csak egy színész, akit Jimmy-nek hívnak. Az, hogy a World Poker Tour– on játszhatsz, olyan, mintha valódi maffiózókkal ülhetnél egy asztalnál. És én tényleg ott voltam. Valóban. Akkor játszottam életemben először limit nélküli hold émet. Persze korábban már játszottam baráti körben hétlapos studot és Omahát.

Sőt, még a kis tétű limit hold ‘emet is kipróbáltam egy kaszinóban. Az azonban olyan messze van a limit nélküli hold ‘emtől, mint a dáma a sakktól. A WPT eseményén a „póker Cadillacjét” játszottam. Ahhoz képest, hogy abszolút kezdő voltam, egész jól szerepeltem, de a végén persze minden zsetonomat elveszítettem. Ez azonban egyáltalán nem szegte kedvem. Újra játszani akartam, amilyen hamar csak lehet. Az adrenalin két napig ébren tartott, már a gondolatra is. Beneveztem egy másik hollywoodi versenyre. Elég szerencsés vagyok ahhoz, hogy ingyen bekerülhessek a hírességek efféle eseményeire. Olcsón szerezhettem tapasztalatot. Még arra is volt lehetőségem, hogy egy asztalnál üljek a profikkal, és harcba szálljak velük. Az egyik ilyen eseményen találkoztam először Phil Gordonnal, valahol San Jose-ban. A verseny első napján a bal és a jobb oldalamon is ült egy korábbi világbajnok. Mindketten kiestek. Jó lapokat fogtam ki, és már több mint duplájára nőtt kezdeti zsetonkészletem. Phil a szünetekben tanácsokkal látott el. Ilyen magántanár mellett biztos voltam benne, hogy a pókervilág legnagyobb döbbenetére el fogok jutni az utolsó asztalig. Phil elárult nekem egy titkos stratégiát, és a lelkem mélyén tudtam, hogy ez olyan előnyt jelent számomra, amivel csodákra leszek képes. Volt egy saját bejáratú csodafegyverem. Tíz perccel az után, hogy megtudtam a titkot, már útban voltam a repülőtér felé. Kiestem… Hát így ismertem meg Phil Gordont. Ja, és Phil persze megnyerte a versenyt. A póker divattá vált Hollywoodban. Manapság minden nagy sztár pókerezni akar. Ez egyrészt jól illik a versengés iránti vonzalmukhoz, másrészt kóros színészkedési hajlamukhoz. Úgy tűnik, itt nyugaton mindenki a leggyorsabb revolverhős akar lenni. El sem tudom mondani, milyen sok nagy név tűnik fel a kaszinóban, vagy rendez otthoni játékokat. És most nem azokra a kis tétű párnacsatákra gondolok, ahol a beugró annyi, mint egy drágább mozijegy ára. A „ne-dumálj-ha-nem-vagy-benne-a-partiban-épp-gondolkodnipróbálok” játékokról beszélek.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a póker ne lenne szórakoztató. Az otthoni versenyek, amelyeken részt veszek, általában 20-25 dollár nevezési díjúak. Senki nem megy tönkre benne. A komoly játékban az a jó, hogy nem számít, mennyi a tét. A dobhártyám ugyanúgy lüktet, ha húsz dollárral megyek all-in, mintha kétszázezret tolnék a bankba. A dolog a győzelemről és a fejlődésről szól. Phil Gordon nagyon-nagyon jó tanár. Ráadásul ő tényleg belülről látja a dolgokat, hisz már jóval azelőtt profi pókerjátékos volt, hogy a játék divatba jött volna. És azért az is jelenthet valamit, hogy bár öt percre lakik a Belaggiótól, de mégsem ment tönkre eddig. Hidd el, érdemes elolvasnod ezt a könyvet - tetszeni fog!

BEVEZETÉS 1991. júliusában, közvetlenül a huszonegyedik születésnapom után, a georgiai Atlanta egy kis külvárosából a kaliforniai Santa Cruzba költöztem, hogy mérnökként egy kis szoftverfejlesztő cégnél kezdjek dolgozni. Első napomon a cég szolgálati házában, ahol az összes újoncot elhelyezték, találkoztam valakivel, akivel nemsoká életre szóló barátságot kötöttem. Jay chicagói volt, és velem ellentétben neki sok barátja volt a környéken. Egy héttel később egyik barátja elvitte Jay-t egy San Jose-i helyre, a „Garden City”-be, ami mindössze harmincöt percnyi autózásra volt a lakásunktól. „Phil, nem fogod elhinni, mit láttam ma éjjel.” – mondta, amikor hazaért. „A póker legális Kaliforniában! Itt van ez a hely San Joseban, ahol vagy kétszázan valódi pókert játszanak, valódi pénzben. Valami Texas hold ’em nevezetű játékot.” Gyerekkoromban sokat pókereztem nagynénémmel és a szüleimmel, és legtöbbször nyertem is. Középiskolás koromban sokat pókereztem – és nyertem – a nyári táborokban. Az egyetemen is sokat pókereztem – és nyertem. Kedd este volt, fél tizenegy. 63 dollár készpénzem volt, és volt még 1300 dollárom a vadonatúj bankszámlámon; és már útban volt egy 1000 dolláros csekk, mint munkakezdési bonusz. Amilyen meggondolatlan fiatalok voltunk, úgy döntöttünk, azonnal a végére járunk a dolgoknak. Ezt nekem is látnom kellett. A kocsiban végig nagyon ideges voltam, és tagadhatatlanul aggódtam amiatt, hogy most valami földalatti, illegális játékot fogunk kipróbálni, ahol hamiskártyások majd megkopasztanak minket, és könnyen meg is sérülhet valaki. Jay azonban biztosított róla, hogy a barátja már játszott a helyen, és az teljesen legális és korrekt. Éjjel 11:45-kor érkeztünk meg a parkolóba. Egy termetes biztonsági őr elkérte az igazolványainkat az ajtóban. Ott állt előttünk körülbelül ötven asztal, a legtöbb teljesen tele. Az asztaloknál fehér inges és

fekete nyakkendős fickók osztották fürgén a lapokat, és hiányos öltözetű pincérlányok szolgálták fel a koktélokat. A vendégek pedig zsetonokat toltak a hatalmas bankokba. Az egész teljesen valószerűtlen volt. Szóltunk az egyik pincérlánynak, hogy mutassa meg, kinél kell bejelentkeznünk. Végül megtaláltuk a teremfelügyelőt, és elkezdtük kifaggatni. „Ez tényleg teljesen legális? Igazi pénzre lehet játszani?” Igen. „Milyen játékot játszanak?” Texas hold ‘emet. „Hogy kell játszani?” A fickó nevetni kezdett. – Fiúk, nézzétek meg ezt! – és adott egy kis füzetecskét a Texas hold ’em játékszabályairól. Aztán azt mondta, szóljunk, ha be akarunk szállni az egyik játékba -az 1/2 dolláros limit hold ‘emben pont volt két üres szék. A beülő 40 dollár. (A könyvben első megjelenésükkor vastag betűvel szedett szavak olyan pókerkifejezések, amelyek jelentése a könyv végén helyet kapó „Kifejezések magyarázata” című részben található meg.) Szinte faltuk a füzetkében leírtakat. Teljesen le voltunk nyűgözve. Aztán úgy egy órán keresztül csak néztük a játékot, és megvitattuk a stratégia minden finomságát: a fehér „osztó” korongot, a vaktéteket, a kivárás-emelést (valóban legális ez?), az all-in licitet (miért is nem vehetnek további bankjegyeket elő a zsebükből?), azt, hogy a legjobb indulólap feltehetőleg a leosztott ász pár, de közben úgy tűnt, hogy végül is bármelyik két lap nyerhet. Készen álltunk. Akkor, ott San Jose-ban, szerda hajnali l:00-kor pókerjátékos lettem. l:45-kor már olyan pókerjátékos voltam, aki épp útban volt a bankautomata felé, hogy fölvegyen újabb 40 dollárt, és abból újabb zsetonokat vásároljon. Reggel 6:00-kor távoztunk, mindketten teljesen leégve. Másnap beteget jelentettünk, és egész délután a stratégiáról beszélgettünk. Kielemeztük az előző éjszaka partijait, és gyakorlásképpen felfedett lapokkal játszottunk néhány leosztást a nappali padlóján. Végkövetkeztetésünk lesújtó volt: valóban nyerhet bármely két lap!

Délután négykor elindultunk otthonról. Útközben beugrottunk a bankba, hogy magunkhoz vegyünk némi készpénzt – az automatából felvehető maximumot már hajnalban elértük – és visszamentünk Garden City-be. Tíz évvel és százezer partival később egyszer csak Las Vegasban találtam magam, a 2001. évi Póker Világbajnokság 10 000 dolláros fő versenyének utolsó asztalánál. Még öten voltunk játékban: Phil Hellmuth Jr., Carlos Mortensen, Dewey Tomko, Stan Schrier és én. A 6 000 000 dollárnyi pénzdíjból 4 000 000 dollár még gazdára várt. A győztes jutalma 1 500 000 dollár volt, nem is beszélve a világbajnoki címről és a mindenki által hőn áhított karkötőről. Negyedik lettem, amivel 400 000 dollárt kerestem, és rádöbbentem, hogy bizony jó sokat fejlődtem azok óta az 1/2 dolláros játékok óta. Szinte az összes valaha megjelent pókerkönyvet elolvastam. A világ minden táján játszottam már. Beszélgettem és összebarátkoztam a világ legjobb játékosaival. Tanulmányoztam a játékot. A World Poker Tour játékosait nézve mintha minden olyan egyszerű volna. Egy 1 000 000 dolláros blöff itt, egy jó megérzés és megadás ott, egy vaklopás hátsó pozícióban, egy jól időzített visszaemelés második legmagasabb párral. Azonban az olyan újoncoknak, mint amilyen én voltam 1991-ben, a póker ijesztő játéknak tűnik. Remélem ez a könyv segíteni fog, hogy legyőzd ezt az érzést. Manapság megszámlálhatatlanul sok pókerkönyv van a piacon, ami a játék stratégiájával foglalkozik. Ezek némelyike nagyon jó, némelyike kevésbé. Olyan tanácsokat adnak, mint hogy „ha középső pozícióban különböző színű ász-dámád van, emelj, ha te vagy az első játékos a bankban, vagy tartsd a tétet, ha csak egyetlen emelés volt előtted. Ez a könyv nem ilyen lesz. Ez a könyv a hold ’em életformáról szól. Azt kérded, milyen a hold ’em életforma? Ismerd meg, hogyan működik a játék, mely könyveket érdemes elolvasnod, mire számíthatsz egy kártyateremben vagy az online játék során, miképp

léphetsz tovább a kis tétű játékokról a közepes tétű és aztán a nagy tétű játékok felé, hogyan indulhatsz versenyeken és nyerheted meg azokat, és honnan tudhatod, hogy készen állsz, hogy profinak állj. A Texas hold ’em nem könnyű játék. Senki sem válik az otthoni játékok balekjából egyetlen éjszaka alatt a World Poker Tour bajnokává. Azonban ha elég keményen dolgozol, tanulsz, és elég fegyelmezett vagy, nyerő játékos válhat belőled. Azzal, hogy megvetted ezt a könyvet, már meg is tetted az első lépést a megfelelő irányba. Most ülj le az asztalhoz, és indulj el a vad, de szórakoztató úton.

AZ ALAPOK A póker azért vált az Egyesült Államok nemzeti kártyajátékává, mert nagyon illik az amerikaiak temperamentumához. A póker az önálló személyiségek játéka. Minden játékos a maga kezében tartja a sorsát, és csak saját magára számíthat… Legyen szó akár egy komoly játékról a profik között, akár vidám szórakozásról családi vagy baráti körben, ahol a résztvevők egyszerűen csak jól akarják érezni magukat, a póker remek időtöltés. …A póker szabályait könnyű megtanulni, és aki egyszer megtanulta azokat, sosem felejti el. A felszerelés ára pedig jelentéktelen; a kártyajátékoknál nincs olcsóbb szórakozás. — Albert H. Morehead, The Complete Guide to Winning Poker Még nem tudsz róla, de kialakult benned egy olyan viszketés, amit csak a póker tud enyhíteni. Ahogy a régi vicc mondja: „A szex jó, de a póker tovább tart.”

A LICITÁLÁS NYELVE Mielőtt elkezdenél játszani, meg kell tanulnod a licitálás nyelvét. Szerencsére ez nem túl sok szóból áll. Valahányszor ránk kerül a sor a játék folyamán, az alábbi öt lehetőség közül választhatunk: 1.

Dobom (Fold). Eldobjuk lapjainkat, és kiszállunk a partiból.

2. Tartom (Call). Megadjuk a tétet, amit előttünk valaki betett. Ha még senki nem tett tétet előttünk, akkor mondhatjuk azt, hogy: 3. Passz (Check) (esetleg „Mehet”), amivel a licitálás jogát átadjuk az utánunk soron következő játékosnak, 4. Nyitok (Bet) (esetleg „Hívok”), ha mi teszünk először pénzt a kasszába az adott licitkörben, vagy

5. Emelek (Raise), ha megemeljük egy előttünk licitáló játékos tétjét. Ennek az öt szónak az ismeretében a pókerjátékosok a világ bármely sarkán megértik egymást. Érzed, ahogy az erő átjárja minden porcikádat?

A JÁTÉK Azok számára, akik még nem ismerik a Texas hold ‘emet, valószínűleg ez a legkönnyebben elsajátítható formája azoknak pókerjátékoknak, amelyekben szerepelnek az összes játékos által felhasználható, az asztal közepére leosztott közös lapok. A hold ’em pókerben ezeket a közös lapokat – összesen öt lapot – asztalnak hívjuk. Napjainkban szinte minden hold ‘em játékban van egy úgynevezett vaktét. Néha csak egyetlen vaktétet használnak – ez olyan kötelező tét, amelyet az osztótól („a gombtól”) közvetlenül balra ülő játékosnak kell megtennie –, azonban a legtöbb játékban van egy nagy vaktét (ami megegyezik az adott játékban a legkisebb megtehető téttel) és egy kis vaktét (a nagy vaktét bizonyos hányada). A vaktétek, akárcsak kistestvérük, az alaptét (ante), arra szolgálnak, hogy ösztönözzék az akciókat. Gondoljunk csak bele: ha nem volna vaktét, az első játékos, aki pénzt tesz a kasszába, úgy tenné kockára zsetonjait, hogy közben nem lenne mit elnyernie velük. Ez nem volna túl jó perspektíva egy olyan játékos számára, aki használja az eszét, ezért nem is nyitná meg a licitsorozatot, hacsak nem a legerősebb kezek egyikét fogta ki. A vaktétek azonban már kezdetben is pozitív banki esélyt biztosítanak (a fogalommal később még részletesen foglalkozunk), ami megteremti a lehetőségét, hogy a játékos valamivel többet nyerjen, mint amennyit kockára tesz nyitáskor. Miután a játékosok megteszik a vaktéteket, a játék menete a következő:

1. Minden játékosnak kiosztanak két kártyalapot – a saját lapokat színével lefelé. 2. A nagy vak baloldali szomszédja – a célkeresztben ülő játékos – ekkor eldöntheti, hogy tartja-e a vaktétet, esetleg emel-e. A licitálás joga körbe jár az asztal körül. Ha játszani akarunk, fizetnünk kell: ha nem adjuk meg a tétet (vagy esetleg egy későbbi emelést), el kell dobnunk lapjainkat. 3. Miután a licitkor véget ért, három lap – a flop – leterül az asztal közepére, színével felfelé. 4. A következő licitkört az osztóhoz balkéz felől legközelebb helyet foglaló játékos (gyakran a kis vak) nyitja meg. Az első licitkörrel ellentétben ekkor nem muszáj pénzt tennünk a kasszába – ehelyett választhatjuk azt, hogy kivárunk. Azonban ha utánunk valaki nyit, akkor ahhoz, hogy játékban maradhassunk, tartanunk vagy emelnünk kell majd a tétet. 5. Ezután lekerül az asztalra még egy közös lap – a törn vagy negyedik utca – amit újabb licitkor követ, amelyet megint csak az osztóhoz balkéz felől legközelebb ülő – még játékban lévő – játékos nyit meg. 6. Lekerül az asztalra az utolsó közös lap – a river vagy ötödik utca. Ekkor következik az utolsó licitkor. 7.

Bemutatás. A legerősebb kéz nyer.

8.

A gomb eggyel balra megy, és a kőr folytatódik.

BEMUTATÁS Aki ezt a könyvet olvassa, az már valószínűleg mindent tud a bemutatásokról. Ha valaki azonban mégsem így lenne ezzel, vagy esetleg nem emlékezne pontosan, hogy a színsor vagy a full az erősebb kéz, annak érdemes az emlékezetébe vésnie az alábbiakat.

Royal flös Egy sor, ásztól tízesig, azonos színű lapokból.

Színsor Bármely öt azonos színű, sorban egymást követő lap.

Póker Négy egyformának is hívják. Ebből már könnyű kitalálni, mi lehet.

Full Három egyforma és két egyforma. Az alábbi kezet például négyeshármas fullnak hívjuk. Hajónak (boat) is szokás nevezni.

Flös Bármely öt azonos színű lap. Az alábbi kéz egy dáma-magas flös, amely például alul maradna egy király-magas flössel szemben. Amennyiben a legmagasabb lap közös, a második legmagasabb (harmadik legmagasabb, stb.) lap dönti el, hogy melyik kéz az erősebb.

Sor Öt tetszőleges színű, sorban egymást követő lap.

Drill Három egyforma lap. Szettnek is hívják.

Két pár Az alábbi kéz neve dáma-bubi két pár.

Egy pár

Két egyforma lap. Magas lap Ha senkinek sincs semmije, a legmagasabb lap (vagy lapok) dönti(k) el, hogy ki nyer.

LIMITSTRUKTÚRÁK KEZDŐK SZÁMÁRA Most, hogy már tudjuk, hogyan kell licitálni, nézzük meg, hogy mekkora összeggel licitálhatunk. A készpénzes játékoknak három fő típusa van: limit, no limit és pot limit. A kezdőknek eleinte érdemes a limit játékoknál maradniuk, ahol a tét mérete minden licitkörben rögzített. Egy 5/10 dolláros hold ’em játékban például a flop előtt és a flopnál a nyitások (és emelések) 5 dolláros ugrásokban történnek – ez a kis tét – a törnnél és a rivernél azonban az egység 10 dollárra nő – ezt hívjuk nagy tétnek. Egy limit nélküli (no limit) játék pont olyan, ahogy azt a neve alapján elképzeljük. Itt nincs semmilyen korlátozás arra vonatkozólag, hogy mekkora összeggel licitálhatunk, amikor ránk kerül a sor (gyakran azonban a nyitások és emelések összegének van egy minimum nagysága). Sok online kártyateremben és kaszinóban a limit nélküli játékoknál van egy maximum beülő, mondjuk 50 vagy 500 dollár. Ez azt hivatott megakadályozni, hogy valaki egyszerűen egy sokkal nagyobb induló zsetonkészlettel mindenki mást lehengereljen az asztalnál. De minden további zsetont, amelyet a játék során összegyűjtöttünk, szabadon fölhasználhatunk az új játékosok terrorizálására, még ha zsetonjaink száma meg is haladja a maximum beülő nagyságát. A pot limit játék a két másik változat egy ügyes keresztezése, amelyben mindig maximum akkora összeggel licitálhatunk, amennyi aktuálisan épp a kasszában van. Ez korántsem olyan egyszerű, mint első hallásra tűnik. Elég, ha megemlítjük, hogy egy 5/10 dolláros limit játék (ahol a parti végén a kassza maximum 100 dollár körül

lesz) és egy 5/10 dolláros pot limit játék között (ahol a kassza könnyen több ezer dollárra hízhat) a különbség ég és föld.

DÖNTŐ PILLANAT Épp csak hazaérsz, zsebedben egy pakli frissen vásárolt francia kártyával. Letéped a celofánt, és kiveszed a lapokat a dobozból. Elkezdesz keverni. Egy őstehetség vagy. Kicsit már el is szállsz magadtól, és megpróbálkozol „a híddal”. A lapok azonban kicsúsznak a kezeid közül, és szanaszét repülnek a szobában. És láss csodát – ahogy a lapok lehullanak a padlóra, legtöbbjük hetes csoportokban fekszik a szőnyegen. Ez nem lehet más, mint a pókeristenek által kitűzött feladatsor – és te minden hetes csoportból kiválasztod a lehető legerősebb ötlapos pókerkezet… Első csoport

Második csoport

Harmadik csoport

Negyedik csoport

Ötödik csoport

Hatodik csoport

Hetedik csoport

Extra feladat: A fenti csoportok melyikénél javulhatna a legerősebb kéz, ha a csoport egyik lapját kicserélnénk a fennmaradó három lap valamelyikével?

VÁLASZOK Első csoport Sor (az ásztól ötösig terjedő sort „biciklinek” hívjuk).

Második csoport Full („kettes-kilences full”)

Harmadik csoport Dáma-magas flös

Negyedik csoport Bubi-magas sor

Ötödik csoport Két pár („hatos-négyes két pár, ász segéddel”)

Hatodik csoport Full („király-dáma full”)

Hetedik csoport Ász-magas flös (majdnem színsor)

Extra feladat: Negyedik csoport – ha a káró kilencest kicseréljük a fennmaradó három lap bármelyikére, a legerősebb kéz egy full lesz. Harmadik csoport – cseréljük a pikk hatost vagy a pikk négyest a pikk hetesre vagy a pikk nyolcasra, és egy erősebb flöst kapunk.

ELSŐ NAP AZ ISKOLÁBAN Kezdesz megismerkedni a kártyacsomaggal; ami azonban sokkal fontosabb, kezdesz megismerkedni az alapokkal. Végre készen állsz a játékra. Viszont nem csak játszani szeretnél – nyerni akarsz! Ahogy az ebéded fölött lapozgatod ezt a könyvet a menzán, egy ismerősöd lesújtó pillantással mér végig. „Mi értelme van könyveket olvasni a pókerről? Én azt hittem, ott minden a szerencsén múlik.” Nos, végül is igaza van. Egy pókerjátékosnak szerencsésnek kell lennie, ahogy Warren Buffet-nek is szüksége van a szerencsére a tőzsdei spekulációihoz. Amikor valaki „helyesen” játssza a pókert – azzal a céllal, hogy pénzt nyerjen vele – az sokban hasonlít a befektetések világához. Amikor olyan lapjaink vannak, amelyekkel győzelmi esélyünk az átlagosnál nagyobb, erősen licitálunk, amikor pedig esélyünk kicsi, megpróbáljuk minimalizálni kiadásainkat. Így annak ellenére, hogy a pókerben végül tényleg a szerencse mondja ki a döntő szót, semmi sincs, ami meggátolná, hogy egy jó játékos kihasználja a szerencse forgandó voltát. Az alábbi alapelvek a pókertanulmányok sarokkövei. Először azonban vegyünk sorra még néhány tévhitet, amit szét kell oszlatni.

„BÁRMELY KÉT LAP NYERHET” Ha osztáskor különböző színű hetest és kettest kapunk – amit gyakran fogunk különböző színű hetes-kettesnek vagy röviden „72o”-nak nevezni – az valószínűleg nem olyan mámorító, mint ha „arra ébredünk”, hogy ász párunk van. (A „o” az off-suit (különböző színű) rövidítése.) Azonban ha a flop 7-7-2, kezünk máris óriási.

Bármely két lapot érdemes megjátszanunk, hisz nem tudhatjuk, hogy mit hoz a flop. Bármely két lap nyerhet! Gyakran fogod ezt hallani, különösen gyenge játékosoktól. És most hadd áruljak el egy titkot… ez igaz is! Legalábbis technikai szempontból. Sokkal mélyebb igazság azonban a következő: Bár bármely két lap nyerhet, egyes lapkombinációk viszont sokkal gyakrabban nyernek, mint mások. Térjünk vissza az előző példánkhoz. A játékosnak, aki a 7-2o lapokat kapta, ki kell fognia egy hetest vagy egy kettest, hogy egyáltalán párja legyen. Ám e párok közül egyik sem lenne elég jó ahhoz, hogy önmagában legyőzzön egy olyan kezet, mint például az ász pár. Ahhoz, hogy nyerjen, a játékosnak legalább két párt vagy drillt kell összehoznia, közben abban reménykedve, hogy az ász pár nem fog javulni. Ezzel szemben annak a játékosnak, aki ász párt fogott ki, egyáltalán nem is kell javulnia. Mindössze abban kell reménykednie, hogy ellenfele a 7-2o lapokkal nem lesz elég szerencsés. Vagy inkább nagyon szerencsés – párbajhelyzetben, bemutatáskor, az ász pár az esetek mintegy 88 százalékában lesz nyerő. (Ne foglalkozz azzal, hogy jött ki ez a százalékos esély – ezt szinte lehetetlen meghatározni egy „póker-kalkulátor” nélkül. Az Interneten számos póker-kalkulátor elérhető; a Cardplayer magazin kalkulátora a www.cardplayer.com oldalon különösen jól használható.) A póker, de különösen a limit póker, a várható érték játéka. Bevételünk abból adódik, hogy amikor várható értékünk pozitív, licitálunk, amikor pedig negatív, nem pazaroljuk zsetonjainkat. Ez sokaknak talán úgy hangzik, mint valami bonyolult matematikai fogalom, valójában viszont elég egyszerű dolog. Tegyük fel, hogy százszor egymás után olyan bemutatáson veszünk részt, ahol A-A lapjainkkal 7-2o áll szemben. Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy mindkét fél minden alkalommal 5 dollárt tett a kasszába, azaz a

kassza mérete a bemutatáskor mindig pont 10 dollár. A száz alkalommal összességében mindketten 500 dollárt tettünk kockára (100 * 5 dollár), ketten együtt tehát 1000 dollárt. Akinél az A-A lapok vannak, arra számíthat, hogy az esetek 88 százalékában nyerni fog, azaz a 100 alkalomból 88-szor. Mivel minden kasszában 10 dollár van, így a ász pár gazdája körülbelül 880 dollárt fog nyerni. Ez 380 dollár profit: a 880 dollár nyereményből le kell vonnunk azt az 500 dollárt, amit a száz alkalommal összesen kockára tettünk. Látszik tehát, hogy az ász pár igencsak pozitív várható értékkel rendelkezik. Ezzel szemben az a játékos, aki a 7-2o lapokkal játszott, csak a maradék 12 alkalommal fog nyerni a százból, összesen 120 dollárt bezsebelve. Ha ebből levonjuk a játékba fektetett 500 dollárt, láthatjuk, hogy barátunk 380 dollár veszteséget kénytelen elkönyvelni, ami jócskán negatív várható értéket jelent. A hold ‘emben a nyerő játék első számú titka az, hogy megtanuljuk, mely lapkombinációk várható értéke pozitív. Ezt hívjuk az induló lapok kiválasztásának. Miért jobbak egyes lapkombinációk másoknál? Tanulva a fenti példából, világos, hogy a saját párok – különösen a magas párok – nagyon erős kezdőkezeket alkotnak, hisz még akkor is nyerhetnek, ha az asztal egyáltalán nem segíti őket. Amikor pedig a közös lapok valamelyike illeszkedik hozzájuk, olyan izmos kezeket biztosítanak számunkra, mint a szett vagy a full. A magasabb lapok jobbak, mint az alacsonyabbak, mivel azokból erősebb kezek alakulhatnak ki (nagyobb segéddel). Ha két lapunk színe megegyezik – tehát azonos színű lapokkal játszunk-, nagyobb eséllyel alakul ki flösünk; kapcsolódó (vagy majdnem kapcsolódó) lapokból pedig nagyobb valószínűséggel lesz sor. Persze még jobb, ha kapcsolódó lapjaink azonos színűek, hisz ilyenkor mind a flösre, mind a sorra jobb esélyünk van, nagy ritkán pedig akár színsorunk is lehet. Azok a kezek, amelyekhez mindkét saját lapunkat felhasználjuk, általában erősebbek, mintha csak egy lapunkat használnánk fel, mivel kevésbé valószínű, hogy egyik ellenfelünkkel

döntetlent érünk el, amikor is osztozni lennénk kénytelenek a kasszán. HOLD ‘EM POKER FOR ADVANCED PLAYERS (HOLD ‘EM HALADÓKNAK) (David Sklansky és Mason Malmuth) Egyetlen póker-könyvtár sem lenne teljes e nélkül a kötet nélkül, ami talán a Texas hold ‘emről valaha írt legfontosabb könyv. Nem egy könnyű olvasmány. Sklansky (aki a Super/System egyik szülőatyja) és Malmuth a matematika hívei, nem pedig – ahogy azt készek is elismerni – a tollforgatás mesterei. A könyv olyan nagy anyagot ölel fel, és olyan gyorsan halad, hogy még attól is többszöri olvasást igényel, hogy legalább a könyvben található elvek és fogalmak egy részét megeméssze, aki hozzá van szokva a tudományos nyelvezethez. De milyen elvek és fogalmak vannak benne! Pókerkarriered során gyakran előfordul majd, hogy döbbenetes felfedezéseket teszel a kártya-asztalnál – rátalálsz mondjuk egy újfajta játékmódra egy adott szituációban – és csak később jössz rá, hogy Sklansky és Malmuth egy eldugott félmondatban, ami korábban teljesen elkerülte a figyelmedet, leírta ugyanezt a szituációt. A könyv leghíresebb része talán az első néhány oldalon megtalálható táblázat, amely osztályozza a Sklansky és Malmuth által „játékra alkalmasnak” talált nagyjából hetven hold ‘em pókerkezet. A saját ász pár tekintélyt parancsolóan magasodik minden más fölé, míg legalul a sokkal alantasabb T-8o kapott helyet. (Az előző példa 7-2o lapkombinációja – amely a hold ‘emben a lehető leggyengébb kéz, hisz se sorhoz, se flöshöz nem tudjuk mindkét lapot fölhasználni – föl sem került a listára.) Sklansky és Malmuth nyolc csoportba sorolja ezeket a lapkombinációkat, a legerősebbektől a leggyengébbek felé haladva.

A szerzők és a Two Plus Two Publishing LLC engedélyével itt is megadjuk ezeket: 1.

csoport: A-A, K-K, Q-Q, J-J, A-Ks

(Az „s” a suited (azonos színű) rövidítése, míg „x” bármilyen kis lapot jelöl. Így az „A-xs” szimbólum egy ászt jelöl egy ugyanolyan színű kisebb lap társaságában.) 2.

csoport: T-T, A-Qs, A-Js, K-Qs, A-K

3.

csoport: 9-9, j-Ts, Q-Js, K-Js, A-Ts, A-Q

4.

csoport: T-9s, K-Q, 8-8, Q-Ts, 9-8s, J-9s, A-J, K-Ts

5. 5s

csoport: 7-7, 8-7s, Q-9s, T-8s, K-J, Q-J, J-T, 7-6s, 9-7s, A-xs, 6-

6.

csoport: 6-6, A-T, 5-5, 8-6s, K-T, Q-T, 5-4s, K-9s, J-8s, 7-5s

7. csoport: 4-4, J-9, 6-4s, T-9, 5-3s, 3-3, 9-8, 4-3s, 2-2, K-xs, T-7s, Q-8s 8. csoport: 8-7, A-9, Q-9, 7-6, 4-2s, 3-2s, 9-6s, 8-5s, J-8, J-7s, 6-5, 5-4, 7-4s, K-9, T-8 Ez a besorolás az évek során kiváltott némi kritikát, melyek gyakran számítógépes szimulációkon alapultak, és amelyek szőrszálhasogató módon vették górcső alá az egyes lapkombinációk értékét. Bárki, aki rendszeresen nyomon követi a profi játékokat, láthat játékban olyan kezeket, amelyeket Sklansky és Malmuth valahogy figyelmen kívül hagyott. Ilyen például a T-2, amivel Doyle Brunson mindkét világbajnoki karkötőjét megszerezte. Ahhoz azonban kétség sem férhet, hogy ez A lista, amihez minden más hasonló táblázatot hasonlítunk. Minden komoly pókerjátékos kívülről fújja ezt a lapértékelést.

„SOSE VÁRJ LYUKAS SORRA!” Mindenki tudja, hogy lyukas sorra csak egy balek vár. Mindössze egyetlen lap (na jó, egészen pontosan négy lap) van a pakliban, ami segítene rajtunk ilyenkor. Biztosan? A legtöbb esetben ahhoz, hogy sorra várjunk, legalább egy nyílt végű sor

saját lapjaink

az asztal

(bármely ász vagy kilences megment minket) — vagy egy dupla haslövés kell —

saját lapjaink

az asztal

(bármely király vagy kilences jó). A húzók – azok a kezek, amelyekkel úgy döntünk, egy-két további tétet megadunk még, abban reménykedve, hogy később javulni fog – az okai annak, hogy olyan sok pókerjátékos szenved bipoláris rendellenességben. Amikor bejön a várt lap a riverrel, széles mosollyal söpörhetjük be a hatalmas kasszát. De ha hiába várunk, drágán megfizetünk a nyomorúságos kudarcért. Mikor érdemes hát várni kezünk javulására? A válasz ugyanaz, mint arra a kérdésre, hogy mikor érdemes egy adott lapkombinációt megjátszanunk: amikor az adott lapokkal a licit pozitív várható értékű játék. Most azonban nincs szükségünk egy póker-kalkulátorra, hogy

a szükséges számításokat elvégezzük. Ebben az esetben elegendő a harmadikos matek tananyag. Példaként tekintsük az egyszerű pénzfeldobást. 50 százalék a valószínűsége, hogy az eredmény fej lesz. Mekkora esélye szól ekkor az ellen, hogy fejet dobunk? Nos, ha az érmét százszor földobjuk, az eredmény nagyjából ötven fej és ötven írás lesz. 50:50-hez, azaz 1:1-hez esély szól az ellen, hogy fejet dobunk. A szerencsejátékosok szeretnek az esélyek nyelvén gondolkodni, mert az gyorsan megmutatja, hogy egy adott tét megtételének pozitív várható értéke van-e. Ha 1:1-hez az az ellen szóló esély, hogy fejet dobunk, azt szeretnénk, hogy (legalább) 1:1-hez arányban kifizessenek minket, amikor bejön, amire fogadunk. Ha egy dollárt kockáztatunk, nyerjünk is legalább egy dollárt. Miközben százszor földobjuk a pénzérmét, 50 dollárt nyerünk azokban az esetekben, amikor valóban fej lett az eredmény, azonban elbukunk 50 dollárt az 50 írás miatt. Nullszaldós játék. Tegyük most fel, hogy a nagymamád, miután a kelleténél már eggyel több martinit ivott, hajlandó 2:1-hez arányban fogadni ugyanerre a pénzfeldobásra. Másképp megfogalmazva, minden alkalommal, amikor te nyersz, ő fizet neked 2 dollárt, de ha vesztesz, az mindig csak 1 dollárodba kerül. Száz feldobás során továbbra is ki kell fizetned az 50 dollárt, amikor veszítesz, azonban a fejek után most összesen 100 dollár nyeremény üti a markodat. Ha minden jól megy, a végén szerencsétlen öregasszonyt lehúzod nagyjából 50 dollárral. A fenti gondolatmenet elvezet minket a banki esély fogalmához. Ha 40 dollár van a kasszában, és 10 dolláros tétet kellene megadnunk, a kassza 40:10-hez, azaz 4:1-hez arányú nyereséget kínál nekünk. Amint az érezhető, ez a banki esély akkor lesz elegendő a tét tartásához, ha legalább 4:1-hez esélyünk van a nyerő kéz összehozására. Jó, ez a rész egy kicsit bonyolult: Akkor van „4:1-hez esélyünk” rá, hogy behúzzuk a nyerő lapot, ha átlagosan egy olyan alkalomra, amikor kezünk javul, négy olyan alkalom jut, amikor nem jön be a

várt lap. Másképpen megfogalmazva, egy 4:1-hez esélyű kéz olyan, ami öt alkalmanként egyszer javul. Nézzük meg ugyanezt a kassza méretének a fényében. Ha 40 dollár van a kasszában, és 10 dollárunkba kerül a tét tartása, milyen gyakran kell, hogy behúzzuk a nyerőt? Négyszer veszíthetünk – ezt 40 dollárunk fogja bánni –, azonban ha ötödjére bejön, amire várunk, elnyerjük a 40 dolláros kasszát (plusz a 10 dollárt, amit ezért kockára tettünk), és pont nullszaldósan jövünk ki. Álljunk meg egy percre, hadd ülepedjen ez le: ez a legnehezebb matematikai fogalom, amire szükséged lesz, hogy nyerő pókerjátékos válhasson belőled. Amikor azt mondjuk, hogy egy adott kéz 4:1-hez eséllyel jön be, valójában azt állítjuk, hogy a kéz öt alkalmanként egyszer, azaz az esetek 20 százalékban jön össze. Na és honnan tudhatjuk, hogy egy kéz az esetek 20 százalékában fog nyerni? Először is meg kell határoznunk, hogy mely lapokkal fog összejönni, amire várunk. Ezeket a lapokat jóknak hívjuk. Térjünk egy kicsit vissza a fejezet elején példaként megadott két sorra váró kézre. Mindkét esetben két különböző lappal is meglenne a sorunk. Mindkét lap négy különböző színben szerepel a pakliban, így összesen nyolc lap segítene rajtunk. Másképp megfogalmazva, sor-húzónkhoz nyolc jó tartozik. Oké, és? Nos, attól függ, hogy mennyire szereted a matekot. Ha elég jártas vagy a statisztikus valószínűségelméletben, ne fogd vissza magad, szaladj végig azon a nagyjából négylépéses számoláson, ami megadja a pontos eredményt. Azonban ha csak egy gyors közelítésre van szükséged – márpedig az esetek legnagyobb részében ez bőven elegendő – használd a négyes szabályt: a jók számát szorozd meg néggyel, és máris megkapod, hogy jó közelítéssel hány százalékban fog összejönni kezed, amikor még két lap (a törn és a river) van hátra. Esetünkben, amikor nyolc jóval számolhatunk, körülbelül 32 százalék valószínűséggel fog bejönni a sor.

Most térjünk át az esélyek nyelvére. Ha az adott szituációban az esetek 32 százalékában fogunk nyerni (32/100, vagy körülbelül minden három esetből egyszer), akkor az esetek 68 százalékában fogunk veszíteni (nagyjából kétszer minden három esetből). Így az az ellen szóló esély, hogy összejön a sor, körülbelül 2:1-hez. Érdemes hát várnunk nyolc jós húzónkra? Igen, ha a kasszában jut legalább 2 dollár minden dollárunkra, amelyet kockára kell tennünk ehhez. Egy végső megjegyzés: a négyes szabályt olyankor alkalmazhatjuk esélyeink becslésére, amikor még két lap van hátra, a törn és a river. Talán szemet szúrt, hogy itt kicsit átsiklottunk valamin: ahhoz, hogy a rivert is megnézhessük, talán nem lesz elég egy tétet megadnunk, hisz előfordulhat, hogy egy második tétre is sor kerül addig. Nem vágja ez haza a banki esélyre vonatkozó gondolatmenetünket? Erre az egyszerű válasz az, hogy de, hazavágja. Kell emiatt aggasztanunk magunkat? A feltételes esélynek nevezett fogalomnak köszönhetően nem túlságosan gyakran. Ez lényegében a veretes megfogalmazása annak, hogy mielőtt a parti véget ér, a kassza még nagyobbra fog hízni. Amikor megfelelő banki esélyt kapunk a tét tartásához a törn előtt, a banki esély a legtöbb esetben a river előtt is elég nagy lesz ahhoz, hogy valahogy fölköhögjük a második tét tartásához szükséges összeget. Ha egyszer mégis kétségeid támadnak, hogy bölcs dolog-e megadni egy adott tétet a river előtt, jóid számát négy helyett szorozd csak kettővel. Ez durva becslésként megadja, mekkora eséllyel jön össze a kezed, amikor már nem kettő, hanem csak egy lap van hátra. Valójában ez igencsak túlzott leegyszerűsítése a feltételes esély fogalmának. Egy sokkal részletesebb tárgyalásért mindenkinek érdemes elolvasnia A póker elmélete című könyvet (lásd a következő oldalt). A jó hír az, hogy ez volt az utolsó matek lecke ebben a könyvben. Fáradozásunk jutalmáért hadd álljon itt egy hasznos tanács:

Minél nagyobb a kassza, annál inkább hajlanunk kell rá, hogy elnyerjük azt; amilyen hamar csak lehet. A fenti tanács mögötti érvelés egyszerű, ha sikerült megértenünk a banki esély fogalmát. Egy közepes méretű kassza általában elegendő banki esélyt nyújt ellenfeleinknek, hogy tartsák a tétet nyílt végű sorokkal vagy egy négy-flössel a kezükben. De amikor a kassza már valóban nagyra nő, ellenfeleink már mindenféle húzóval jogosan tarthatják a tétet. Ha a banki esély eléri a 11:1-hez értéket, átlépjük azt a bizonyos bűvös határt, és már jogosan várhatunk lyukas sorunkkal. Egy hatalmas kassza - ami elérte a plafont már a flop előtt – jó indok lehet ellenfeleinknek, hogy játékban maradjanak nem javult kézi párokkal (és várjanak arra a két lapra, amivel szettjük jöhetne össze), vagy akár egy három-flössel. Fojtsuk el az ilyen spekulációknak még a csíráját is, és nyerjük el azokat a nagy kasszákat, még mielőtt a banki esély olyan őrületes méretű nem lesz, hogy ellenfeleink őrületes játékokra vetemedhetnének. A következő fejezetben megismerjük majd azokat az eszközöket, amelyekkel elérhetjük ezt a célt. >PÓKER ELMÉLETE< (David Sklansky) Ez a fickó nem véletlenül kapta az „Einstein” becenevet. Senki nem tett annyit a póker mögött meghúzódó tudományos törvényszerűségek feltérképezésért, mint David Sklansky. Az ő remekműve A póker elmélete. Az alapoktól kezdve részletekbe menően tárgyalja a banki esély, a feltételes esély, a kivárás-emelés, sőt, még a blöff matematikáját is. Legbriliánsabb eredménye talán a póker alaptétele: Minden esetben, amikor eltérünk attól a játékmódtól, ahogyan akkor játszanánk, ha látnánk ellenfeleink lapjait, akkor ők nyernek, és minden esetben, amikor pontosan úgy játszunk, mintha láthatnánk ellenfeleink lapjait, ők veszítenek. Megfordítva a dolgot: minden

esetben, amikor az ellenfelek eltérnek attól, ahogy akkor játszanának, ha láthatnák a lapjainkat, akkor mi nyerünk, és minden esetben, amikor pontosan úgy játszanak, mintha látnák lapjainkat, akkor mi veszítünk. Oké, ez nem szépirodalom. De nagyon, nagyon hasznos olvasmány. A póker elméletének ott kell állnia minden pókerjátékos könyvespolcán.

„NINCS KÜLÖNÖSEBB JELENTŐSÉGE, HOGY KI AZ OSZTÓ” A következő tévhit, amit szét kell oszlatnunk, egy pókerről szóló könyvecskéből származik, amelyet a tizenkilencedik század végén írt Robert Schneck tábornok, az Egyesült Államok angliai nagykövete, aki be akarta mutatni a játék finomságait egy brit hercegnőnek. Lehet, hogy Schneck tábornok amúgy tiszteletreméltó személyiség volt, az osztó személyének jelentőségével kapcsolatban azonban nagyon melléfogott. Az egyik korábban bemutatott példában az ász pár nagyon jól megállta a helyét párbajhelyzetben, egyetlen ellenféllel szemben. A hold ’em pókert azonban legtöbbször kilencen vagy tízen játsszák. Az esetek legnagyobb részében – különösen pókerkarrierünk kezdeti szakaszában – egynél több ellenféllel fogjuk szembetalálni magunkat. Rendkívül fontos, hogy ezekhez a játékosokhoz képest mikor kerülünk sorra – azaz milyen pozícióban játszunk. És ahogy az előző fejezetből emlékezhetünk rá, a floptól kezdődően az osztó helyén ülő játékos kerül sorra utoljára minden licitkörben. Hogy miért van olyan nagy jelentősége ennek? Egyszerűen azért, mert ekkor láthatjuk, hogy ellenfeleink miként döntenek, mielőtt nekünk pénzt kellene tennünk a kasszába. Ha előttünk emelések és visszaemelések egész sora elhangzott, bölcs döntés lehet, ha inkább bedobjuk lapjainkat. Ellenben ha mindenki kivárt, talán érdemes megpróbálkoznunk egy blöffel.

Kezünk erejének megítélésekor relatív pozíciónk kulcsfontosságú tényező. Vannak olyan kezek, melyek önmagukban esetleg jónak tűnhetnek, de mégis nagyon nehezen megjátszhatok, ha akkor kell eldöntenünk, hogy kivárjunk, emeljünk vagy dobjunk, amikor mögöttünk még jó néhány játékos várja, hogy rá kerüljön a licitálás sora. A flop előtt lehetséges pozíciónkat négy fő csoportra oszthatjuk: 1. Korai pozíció. A vakoktól balra ülő két-három játékosnak úgy kell eldöntenie, hogy akar-e játszani – esetleg emelni –, hogy a többiekről még semmit nem tud. Könnyen előfordulhat, hogy több ellenfelünknek is félelmetes keze van. (Épp ezért szokás az első pozícióban ülő játékosra azt mondani, hogy ő van a célkeresztben.) Ebből kifolyólag bölcsen tesszük, ha ilyen helyzetben csak a legerősebb kezdőlapokat játsszuk meg. 2. Középső pozíció. A középen helyet foglaló háromnégy játékosnak már könnyebb dolga van. Ők a flop előtt már tisztában vannak vele, hogyan döntöttek előttük, ráadásul a flop után mindaddig nem kell döntést hozniuk, amíg a vakok és a korai pozíció játékosai nem licitáltak. Itt már megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy több kézzel is játsszunk. Ha előttünk még senki nem szállt be a partiba, olyan lapokkal is elgondolkodhatunk az emelésen, amelyeket korai pozícióban esetleg eldobtunk volna. Ellenben ha előttünk egy játékos korai pozícióban emelt, nyugodt szívvel bedobhatjuk marginális lapjainkat. 3. Hátsó pozíció. Ezt néhányan „irodának” is szokták nevezni, mivel ez a legjobb hely a munkavégzésre pókerezéskor. A hátsó pozíció koronaékszere a gomb, az osztó helye. Osztóként nemcsak az az előnyünk lesz meg, hogy a floptól kezdve minden licitkörben utoljára kerülünk majd sorra, hanem az is, hogy ha előttünk senki nem szállt be a partiba, olyan lapokkal is megpróbálhatjuk ellopni a vaktéteket, amelyek különben nem érnének meg egy dupla tétet. Ilyenkor abban bízunk, hogy a vakok majd megijednek és bedobják lapjaikat.

4. A kis vak és a nagy vak (KV és NV). Talán ezekből a pozíciókból a legnehezebb jól játszani a Texas hold ‘emben. A flop előtt úgy tűnhet, hogy ez remek pozíció: nemcsak hogy utoljára kerülünk sorra, de még árengedményt is kapunk a játékban maradáshoz (hisz már tettünk be némi pénzt a kasszába), ami megfelelő banki esélyt teremt sok átlagosnál gyengébb kéz megjátszásához is. A flop után azonban a vakoknak kell először licitálniuk, ami rendkívül veszélyessé teszi az ilyen gyengébb kezek megjátszását. Ökölszabályként jegyezzük meg azt, hogy korai pozícióban nem érdemes annál gyengébb lapokkal játszanunk, mint amiket Sklansky és Malmuth a negyedik csoportba sorolt be. Az ötödik és hatodik csoportba tartozó lapkombinációkat általában már megjátszhatjuk középső pozícióban. A hetedik és nyolcadik csoportba tartozó kezeket (ha ragaszkodunk hozzájuk) a legjobb hátsó pozícióból, vagy vakként, engedményes áron megjátszani. A fenti ökölszabály alkalmazása azonban nagyban függ attól, hogy miképp játszanak ellenfeleink. Ha az asztal nagyon agresszív, érdemes feszesebben játszanunk, és csak az erősebb kezeket megtartanunk. Vannak olyan kezek, mint amilyen például egy alacsony pár vagy az azonos színű kapcsolódó lapok, amelyek jobban teljesítenek több ellenfél esetén. Ennek oka kiderül majd a fejezet későbbi részeiben. Az egyik legnagyobb kihívás a pókerben az, hogy megtanuljuk felismerni, mikor és hol érdemes egy adott kezdőkézzel játszanunk. >POZÍCIÓ, POZÍCIÓ, POZÍCIÓ< Az alábbi kísérlet jól mutatja, milyen nagy értéke van a pozíciónak. Jelentkezz be mondjuk a FullTiltPoker.com oldalra, és ülj be egy nagyon alacsony tétű játékba – egy 5/10 centes asztal tökéletesen megteszi! Ezután ragassz egy darab fekete papírt a monitorodra úgy, hogy az eltakarja saját lapjaidat! Ha úgy érzed, ellenfeleid túl sokszor emelnek, emelj vissza, amikor hátsó pozícióban játszol! Amennyiben ellenfeleid nagyon egyenesen játszanak – ha segítette őket a flop, nyitnak, ha nem, kivárnak –

tartsd a tétet, amikor hátsó pozícióban ülsz! Amikor leterül a flop, bedobhatod lapjaidat, ha valaki nyit, és nyithatsz, amikor mindenki kivárt. Ha gondosan megfigyeled, miként játszanak ellenfeleid, és „helyesen” használod föl pozíciódat (azaz maximálisan kihasználod az ebből adódó előnyöket), könnyen lehet, hogy le tudod győzni az asztalt úgy, hogy közben egyszer sem láttad a lapjaidat!

„NINCS ÉRTELME EMELNI, AMÍG NEM LÁTJUK, MIT HOZ A FLOP” Az ász-király, vagy ahogy a pókerjátékosok hívják, a Nagy Ravasz, egy nagyon erős kezdőkéz. Ha a floppal bejön egy ász vagy egy király, nemcsak legmagasabb párunk lesz, de segédünk is a lehető legjobb. Ha a Nagy Ravasszal sorunk lesz, az mindig a tuti sor – ahhoz, hogy valaki ilyenkor megverjen minket, legalább egy flösre lesz szüksége. Szinte minden pókerkönyv azt tanítja, hogy ászkirállyal a kezünkben emelnünk kell a flop előtt. Viszont ha ász-királlyal játszunk, az esetek több mint felében a flop egyáltalán nem fog segíteni rajtunk. Gyakran találkozol majd olyan játékosokkal, akik az után, hogy „a könyv szerint” játszották meg az ász-királyt, csalódottan csóválják majd a fejüket a bubi-magas flop láttán, azon rágódva, hogy miért is kellett nekik emelniük a flop előtt. Nem lett volna bölcsebb csak a vaktétet megadni? Lesznek olyanok, akik azt mondják, hogy ők sohasem emelnek a Nagy Ravasszal a flop előtt – minek pazarolnák zsetonjaikat, mielőtt megnéznék, mit hoz a flop? Persze ez még nem a történet vége. Hadd álljon itt néhány nagyon erős érv, hogy miért érdemes emelni a flop előtt: 1. Erős kezünk van. Ha biztosan tudhatnánk, hogy egy adott részvény valószínűleg jobban fog teljesíteni, mint portfoliónk többi része, több pénzt akarnánk abba a papírba fektetni. Ugyanez a gondolatmenet érvényes a prémium lapokra is, különösen azokra, amelyek az első csoportba tartoznak - lehet, hogy nem nyerünk velük minden alkalommal, azonban kétségtelen, hogy gyakrabban

fognak nyerni, mint szinte bármilyen más lapkombináció. Használjuk ki ezt a „befektetési lehetőséget”, és tegyünk több pénzt a kasszába! 2. Korlátozni akarjuk ellenfeleink számát. Egy ász pár szinte minden más kezet az esetek mintegy 80 százalékában győz le párbajhelyzetben. Két ellenféllel szemben azonban már alig több, mint 70 százalék esélyünk van vele a győzelemre – ilyenkor már több lehetőség lesz rá, hogy valakinek erősebb keze alakuljon ki a közös lapokkal. Ha még több ellenféllel kell összemérnünk erőnket, győzelmi esélyünk akár 50 százalék alá is eshet. Gyakran sikerül elijesztenünk olyan játékosokat, akik a vaktétet még megadták volna, azzal, ha a flop előtt emelünk (vagy visszaemelünk). Így csökkenthetjük az adott partiban érdekelt ellenfeleink számát, amivel egyben győzelmi esélyünket is növeljük. Még annak is fennáll a lehetősége, hogy már a flop leterülése előtt mindenkit kiűzünk a partiból, és harc nélkül megszerezhetjük a vaktéteket. Sose feledjük, hogy mindig jobb elnyerni egy kis kasszát, mint elveszíteni egy nagyot. 3. Szeretnénk izolálni gyenge ellenfelünket. Ha egy olyan játékos szállt be előttünk a partiba, akiről tudjuk, hogy mindenféle gyatra lappal hajlandó megadni a vaktétet (vagy akár egy emelést), és úgy ítéljük meg, hogy egy emeléssel (vagy visszaemeléssel) jó eséllyel minden mögöttünk ülő játékost elijeszthetünk, gyakran jó ötlet lehet bármilyen átlagosnál jobb kezdőkézzel támadásba lendülni. Ha bejön a számításunk, kettesben maradunk a gyenge játékossal, miközben pozíciónk a parti során végig kedvező lesz. 4. Előttünk mindenki bedobta lapjait. Korai pozícióban általában nem könnyű eldönteni, mi a helyes játék, hisz még sokan következnek majd utánunk, és egyik-másik ellenfelünk esetleg nagyon jó lapokat kaphatott. Azonban ahogy egyre többen bedobják lapjaikat előttünk, egyre nagyobb az esélye, hogy lapjaink a legjobbak az asztalnál. Ha azon kapjuk magunkat, hogy mi nyithatjuk meg a kasszát, gyakran jó játéknak számít, ha olyan lapokkal is emelünk hátsó pozícióban, amelyekkel a célkeresztben eszünkbe sem jutna játszani.

5. Azt akarjuk, hogy ellenfeleink úgy gondolják, hogy erős kezünk van. Egy flop előtti emelésnek nem csak azokra a játékosokra van hatása, akiknek ettől inukba száll a bátorságuk, és kiszállnak – az, hogy máris erőt mutatunk, arra ösztönzi ellenfeleinket, hogy a flop után is óvatosabban játszanak. Ilyenkor előfordulhat, hogy akkor is kivárnak, ha máskülönben nyitnának, vagy olyan helyzetekben is bedobják lapjaikat, amiben normális esetben tartanák a tétet. Amint azt ebben a könyvben végig hangsúlyozni fogjuk, a póker az agresszív játékot jutalmazza, és nem is kezdhetnénk annál agresszívebben egy partit, mint hogy azonnal egy emeléssel szállunk be. Szinte minden esetben jó döntés, ha az első csoportba tartozó lapokkal emelünk (és nagyon gyakran az is, ha visszaemelünk) a flop előtt. Minél kedvezőbb a pozíciónk, annál több kezdőkézzel jön szóba az emelés. Ha például az osztó helyén ülünk, és előttünk mindenki bedobta lapjait, nagyjából minden olyan lappal emelhetünk, amiről úgy gondoljuk, hogy az átlagosnál jobb győzelmi esélyt biztosít számunkra. Vannak azonban olyan esetek is, amikor óvatosabban kell bánnunk a flop előtti emeléssel: 1. Előttünk valaki más már emelt. Hacsak nincs nagyon megbízható információnk ellenfelünk játékstílusával kapcsolatban, érdemes minden emelést komolyan venni. A flop előtti emelésre sok profi játékos azonnali válaszreakciója az, hogy okot keressen lapjai bedobására. 2. Nem akarjuk korlátozni ellenfeleink számát. Az egyszínű vagy a kapcsolódó lapok húzónak számítanak. Ez azt jelenti, hogy a floppal sokkal jobb eséllyel lesz flös- vagy sorhúzónk, mint kész kezünk: ilyenkor gyakran lesz szükségünk rá, hogy „húzzunk” még egy lapot a törnnél vagy talán a rivernél, annak reményében, hogy azzal összejön a kezünk. Ez már inkább spekulatív befektetés, ami azt jelenti, hogy kevesebbet akarunk kockáztatni a parti elején, miközben azt szeretnénk, hogy több ellenfelünk is velünk tartson, azt megcélozva, hogy ha tényleg összejön a

kezünk, a nyereményünk átlagon felüli legyen. A következő fejezetben részletesen meg fogjuk tárgyalni, hogyan kell eljárni ilyen szituációban. 3. Emeléseink nem érik el a kívánt célt. Nagyon gyakran különösen pókerkarrierünk kezdeti szakaszán, a „Ne dobd el, hold ’em” véres öldökléseiben – olyan asztalnál fogjuk találni magunkat, ahol emeléseink látszólag pont az ellentétes hatást váltják ki, mint amit mi szeretnénk. Nem elég, hogy ellenfeleink nem adják meg az elvárt tiszteletet emeléseinknek, de szinte egymás sarkára tiporva igyekeznek pénzt tenni az egyre nagyobbra hízó kasszába, néha tovább emelve, visszaemelve, plafonig emelve a tétet, annak reményében, hogy a parti végén majd egy óriási összeget vihetnek haza. A hatalmas kassza pedig kellemetlen problémákat szülhet: arra ösztönözheti a játékosokat, hogy a parti végéig kitartsanak olyan kezekkel is, amelyekkel más helyzetben nem túl nagy valószínűséggel találkozhatnánk. Egy olyan partiban, ahol ellenfeleink mindenféle valószínűtlen lapokkal várnak a győzelemre, jó eséllyel gyomorszorító vereségben lesz részünk. Az ilyen őrült játékokban gyakran jó ötlet lehet, ha megvárjuk a flopot, mielőtt túl sok pénzt fektetnénk lapjainkba.

MIKOR, MIÉRT ÉS HOGYAN? Ez a fejezet eddig leginkább a mikorra koncentrált. Mikor játsszunk meg egy adott kezet? Mikor érdemes kezünk javulására várnunk? Mikor kell bedobni lapjainkat? A „mikor” megértése olyan, mint amikor egy kisgyerek megtanulja, mi a különbség helyes és a helytelen között. Egy nagyon lényeges építőelem minden pókerjátékos tanulási folyamatában. Azonban eljön az idő, amikor a kisgyerek elkezdi kérdezgetni: „Miért?” A mindennapi életben ez bizony elég nehéz kérdés tud lenni néha, de a pókerasztal mellett viszonylag könnyen megválaszolható: Azért, hogy azokban a partikban, amelyeket megnyerünk, a lehető legtöbb pénzt nyerjük, azokban a partikban pedig, amelyeket

elbukunk, a lehető legkevesebb pénzt veszítsük el. Olvasd el újra az előző mondatot! Hagyd, hadd ülepedjen le! Ez a póker miértje. Egyszerű tanács, nem igaz? Meg fogsz azonban döbbenni, ellenfeleid közül milyen sokan figyelmen kívül hagyják ezt. (A hatodik fejezetben kicsit majd belenézünk, mik motiválhatják az ilyen játékosokat.) Most, hogy már van egy képünk a mikorról és a miértről, készen állunk, hogy rátérjünk a hogyanra.

A SZERSZÁMOSLÁDA Minden ács használ kalapácsot és szegeket. Egy vízvezeték szerelő sosem indul munkába a csavarkulcs-készlete nélkül. Ugyanígy a pókerjátékosoknak is megvan a maguk szerszám-készlete. Egyes eszközök vitathatatlanul hasznosabbak, mint mások, azonban mindegyik szerszámnak megvan a maga speciális szerepe. Akkor mondhatjuk el, hogy elsajátítottuk a póker hogyanját, ha mindig tudjuk, melyik szerszám használata a legmegfelelőbb az éppen előttünk álló feladathoz.

– — BEDOBÁS – Szerszámosládánkban ez a lapos végű csavarhúzónak felel meg; ezt fogjuk leggyakrabban használni. Egy teljes asztalnál három alkalomból legalább kétszer már a flop előtt be fogjuk dobni lapjainkat, de még amikor meg is nézzük azt az első három lapot, jelentős százalékban akkor is bedobjuk lapjainkat (mert például a flop egyáltalán nem segített rajtunk). Ellenfeleid közül sokan a gyengeség jelének tartják majd lapjaid bedobását, vagy egyszerűen feszes seggfejnek fognak tartani. De tévednek (legalábbis a gyengeséggel kapcsolatban) - lapjaink bedobása valószínűleg a leghatékonyabb szerszám, ami rendelkezésünkre áll.

Emlékezz csak a póker miértjére! Nemcsak nyereményeinket akarjuk maximalizálni, egyúttal veszteségeinket is minimalizálni szeretnénk. Ezt pedig semmivel sem tudjuk jobban elérni, mint lapjaink bedobásával, várva a megfelelőbb alkalomra. Tanuld meg élvezni lapjaid bedobását, és bőséges jutalomban lesz részed!

– — NYITÁS ÉS EMELÉS – Megkockáztatva, hogy kicsit túl messzire megyünk a metaforával, ezek a motoros szerszámaink. Ha lapjaink elég jók ahhoz, hogy megadjuk a tétet, érdemes nagyon komolyan elgondolkodnunk rajta, nem jobb-e inkább nekünk magunknak nyitnunk. Ha épp nyitni akarunk, de valaki megelőz minket, fontoljuk meg, nem érdemes-e emelnünk. A nyitás és az emelés szinte mindig jobb játék, mint a tét puszta megadása. Amikor tartjuk a tétet, csak egyféleképpen nyerhetünk: a mi kezünknek kell a legerősebbnek lennie. Azonban ha nyitunk vagy emelünk, rögtön kétféleképpen is győzedelmeskedhetünk: ellenfelünk bedobhatja lapjait (szerencsésebb napjainkon akár a nyerő lapokat is); de még ha nem is teszi meg nekünk ezt a szívességet, talán a mi kezünk lesz az erősebb. Ehhez az eszközhöz nyúlunk, amikor a helyzet agresszív játékot igényel. Az agresszivitás olyan hozzáállás, amelyet a póker furcsamód bőkezűen megjutalmaz (erről még bővebben lesz szó a „Hogyan gondolkodik egy pókerjátékos” című fejezetben).

– — A PASSZ ÉS A TÉT TARTÁSA – Ezek szerszámkészletünk legkevésbé hatékony eszközei. Számtalan gúnyneve van az olyan játékosoknak, akik túl gyakran passzolnak és tartják a tétet. Ilyen például az ATM, a hal (fish) és a nyuszi. Szinte minden pókerkönyvnek van valami negatív megjegyzése a tét tartásával kapcsolatban. Sok nyerő játékos mantrája az „Emelj vagy dobj!”

Mindezek mellett azonban ezek is ott vannak a szerszámaink között, és megvan a maguk szerepe. Tegyük fel, hogy a flop segítette kezünket, de csak valamelyest – talán legalacsonyabb párunk alakult ki egy gyenge segéddel. Vagy esetleg az asztal alapján fönnáll a veszélye, hogy valakinek flöse vagy sora alakult ki. Ha ilyenkor még több játékos is következik utánunk, legyen az óvatosság a jelszavunk. Várjuk meg, mit csinálnak a többiek, mielőtt további zsetonokat tennénk a kasszába. Ha valamilyen húzónk van, tehát kezünk javulására várunk (természetesen a megfelelő banki esély mellett), olyan ellenfelekkel szemben, akik valószínűleg nem fogják bedobni lapjaikat nyitásunk vagy emelésünk hatására, általában a tét tartása a helyes játék. Néha az is helyénvaló lehet, ha egy olyan szuperagresszív ellenféllel szemben, aki szereti erősen megjátszani közepes kezeit, vagy hajlamos sokat blöffölni, csak kivárunk és tartjuk a tétet. Ez különösen a rivernél igaz, amikor, ha csak egy kis esélyt is adunk rá, hogy a mi kezünk a nyerő, szinte mindig érdemes még egy tétet megadni. (Közelítsük meg a dolgot a banki esély oldaláról: ahhoz, hogy ez a játék nyereséges legyen, elég, ha az esetek csak kis százalékában „van igazunk”.) Blöffre sarkallhatjuk ellenfeleinket ha a rivernél passzolunk, majd tartjuk a tétet. Egy jó ökölszabály: Ha ellenfelünk csak abban az esetben adja meg tétünket, ha le tudja győzni kezünket, akkor általában jobb kivárni, majd tartani a tétet. Tegyük fel például, hogy a ♥ J ♦ T lapokat tartjuk a kezünkben, az asztal pedig a következő:

Bőven lehet, hogy bubi-magas flösünk nyerő, azonban nem valószínű, hogy ellenfelünk a miénknél gyengébb kézzel megadná tétünket. Viszont ha kivárunk, egy agresszív játékos gondolhatja azt,

hogy talán nincs körünk, és belénk licitálhat. Ha ilyenkor a mi kezünk a nyerő, ezzel elnyerünk egy további tétet, miközben egyúttal elkerüljük azt a veszélyt, hogy meg kelljen adnunk ellenfelünk valószínűsíthető emelését, ha mégis az ő keze az erősebb. – — A BLÖFF – Az avatatlanok számára a póker másról sem szól, mint a blöffről. Vedd úgy, hogy ez a beavatásod – tévednek! Bár kétségtelen, hogy a blöffölés fontos része a játéknak, azonban korántsem olyan hatékony fegyver, mint ahogy eddig talán gondoltad. Ahhoz, hogy egy blöff bejöjjön, először is olyan ellenféllel szemben kell azt alkalmaznunk, aki elég ijedős ahhoz, vagy ami még fontosabb, elég okos ahhoz, hogy bedobja lapjait. Ez a „blöff paradoxon”: rossz játékosok ellen a blöff nagyon rossz játék. A limit póker – különösen a kis tétű játékok – a bemutatások játéka. Ez azt jelenti, hogy nagyon gyakran a legjobb lapokat kell bemutatnunk a győzelemhez. Sok játékos megnézi a flopot, és közülük sokan nem lesznek elég intelligensek még ahhoz sem, hogy észrevegyék, mikor van nálunk a nyerő kéz, nem hogy fogják az adást, amikor csak úgy teszünk, mintha a mi kezünk lenne a nyerő. Egy tipikus kis tétű limit póker játékban a blöfföléssel csak pazaroljuk az időnket – és a pénzünket. Amikor mégis blöffölünk, azt olyan kevés ellenféllel szemben szeretnénk tenni, amennyire csak lehetséges – a legjobb, ha csak egyetlen ellenfelünk van –, hogy minimalizáljuk annak az esélyét, hogy valakinél olyan lapok vannak, amivel egyszerűen muszáj tartania a tétet. Meglehetősen értelmetlen dolog mániákus vagy idióta ellenfelekkel szemben blöffölni, ezért tartogassuk ezt az eszközt az olyan játékosok számára, akik gyengeséget mutatnak, vagy legalább adják némi jelét annak, hogy figyelemmel kísérik játékunkat. Az egyik legjobb alkalom a blöffre az, amikor egy ijesztő lap érkezik az asztalra. Tegyük fel például, hogy nagy vakként megadunk egy

emelést a ♥T♥9 lapokkal, a flop pedig:

Emelő Emil előtt kivárunk, és ő követi példánkat. Már elég régóta figyeltük Emil játékát, hogy meglehetősen biztosak lehessünk benne, hogy olyasmi keze van, mint az ász-király vagy az ász-dáma, azonban megijedt, hogy hátha a flop segített rajtunk. A törn a ♠J. Ez nagyon ijesztő lap Emil számára - nem tudhatja, hogy az ő keze a nyerő –, és remek lehetőséget teremt, hogy egy blöffel megpróbáljuk megszerezni a kasszát. Ahhoz, hogy blöffünknek pozitív várható értéke legyen, nem kell minden alkalommal működnie. Ha egyszer bejön, az bőven kompenzálhat három-négy olyan esetet is, amikor balul üt ki. Az sem árt, ha néha lebukunk blöfföléskor, mivel ezután ellenfeleink nagyobb valószínűséggel fognak kifizetni minket a következő alkalommal, amikor valóban legitim kezünk van.

– — A FÉLBLÖFF – A félblöff olyan nyitás vagy emelés, amikor kezünk az adott pillanatban nem nyerő, de jó esély van rá, hogy a későbbiekben nyerővé javul. Ha ellenfeleink bedobják lapjaikat, az nagyszerű; ha nem, még mindig elég jó esélyünk van rá, hogy behúzzuk a nyerőt. A félblöfföt leggyakrabban arra használjuk, hogy egy későbbi, drágább utcán szabadlapot kapjunk. Tegyük fel például, hogy osztóként a ♣ A ♣ K lapokat kaptuk. Az egyik korai pozícióban ülő játékos megadja a vaktétet. Mi emelünk. A nagy vak és a korai pozícióban beszálló játékos – nevezzük Beszálló Beának – tartják a tétet. A floppal a következő lapok érkeznek…

… és Bea nyit. Ez remek alkalom egy félblöff emelésre. Bár könnyen lehet, hogy ellenfelünk lapja jelenleg erősebb, kilenc jó tartozik a tuti flösre váró kezünkhöz, és további hat jó jöhet ászunkhoz vagy királyunkhoz, amivel szintén a mi kezünk lenne talán a nyerő. Emelésünk hatására a nagy vak, aki így már egy dupla téttel találja szembe magát, valószínűleg be fogja dobni lapjait, de még az is elképzelhető, hogy Beát is sikerül elijesztenünk. Azonban még ha tartja is a tétet, a törnnél valószínűleg passzolni fog. Ha a törnnél behúzzuk a nyerőt, licitálhatunk tovább. Ha nem, mi is kivárhatunk Bea után, és ingyen nézhetjük meg a rivert. Más szóval, azzal, hogy egy további kis tétet invesztáltunk lapjainkba a flopnál, elkerülhettük, hogy a törnnél meg kelljen adnunk egy nagy tétet. Vegyük észre, hogy a hatékony játékhoz az eredetileg nyitó játékos mögött kell ülnünk – ez újabb példa arra, milyen fontos is a pozíció egy képzett pókerjátékos számára. Azt is érdemes észben tartani, hogy sok veterán játékos elég dörzsölt ahhoz, hogy ne vegye be a jó öreg „félblöff szabadlapért” trükköt, és könnyen lehet, hogy inkább visszaemel minket, a törnnél pedig belénk licitál, keresztülhúzva terveinket.

– — KIVÁRÁS-EMELÉS – Amint azt már a játék neve is sugallja, ilyenkor először passzolunk ellenfelünk vagy ellenfeleink előtt, abban reménykedve, hogy egyikük (vagy talán többen is) licitálni fog(nak). Amikor újra ránk kerül a sor, emelünk. Amikor ezt a játékot választjuk, érdemes nagyon jó lapokkal rendelkeznünk, mivel sokan szeretik tartani a kiváró-emelő játékos tétjét akár a parti végéig is, „csak hogy a végére járjanak az igazságnak”. Ráadásul a kassza megnövekedett mérete néha olyan helyzetet teremthet, amikor ellenfeleink már jogosan tarthatják a tétet mindenféle őrült lappal.

Ez a játék sok kritikát kiállt az évek során – a régiek közül néhány játékos úgy tartotta, hogy ez a fajta megtévesztés egyszerűen illetlenség – napjainkban azonban a kivárás-emelés vitathatatlanul hasznos szerszám, ami hozzásegíthet minket ahhoz, hogy nyerő lapjainkkal a lehető legtöbb pénzt sajtolhassuk ki ellenfeleinkből. Emellett talán ez a leginkább túljátszott eszköz is. A kivárás-emelés alkalmazásához először is meglehetősen biztosnak kell lennünk benne, hogy mögöttünk valaki nyitni fog. Ha senki sem kapja be a csalit, nem csak hogy elszalasztottuk lehetőségünket a kassza hizlalására az adott licitkörben, hanem ráadásul összes ellenfelünknek szabadlapot adtunk, amivel talán megverhetnek minket. Amikor kétségeink merülnek fel, szinte minden esetben jobb, ha erős kezünkkel egyszerűen nyitunk. A kivárás-emelés akkor a leghatékonyabb, amikor egyetlen ellenfelünk van, különösen akkor, ha egy látszólag ártalmatlan lap segítette kezünket; vagy amikor dupla tétünkkel le akarjuk redukálni ellenfeleink számát. Tegyük fel például, hogy korai pozícióban megadtuk a vaktétet a ♣ T ♥ T lapokkal. Beszálló Bea, aki középső pozícióban ül, szintén tartja a tétet, mögötte pedig Emelő Emil az osztó helyén emel. A vakok kiszállnak, Bea tartja a tétet. A flop:

Tízes szettünk jelenleg valószínűleg nyerő. Azonban bölcsebb játék, ha nyitás helyett most passzolunk, hátha Emelő Emil szokásához híven most is nyit, és amikor újból ránk kerül a sor, emelünk. Ezzel nemcsak azt érjük el, hogy több pénz kerül a kasszába, hanem azzal, hogy egy dupla téttel szembesítjük, talán rávehetjük Beát, hogy potenciálisan veszélyes lapjait – amellyel különben talán érdemes volna játékban maradnia (hiszen lehet nála például ♦ K ♦ J vagy ♣Q♠T – inkább eldobja.

– — A FÉKEZÉS – Néha előfordul, hogy a floppal nagyon erős kezünk jön össze, miközben az asztalra leterülő lapok olyan vészjóslónak tűnnek, hogy a legkisebb agresszióval is elijeszthetnénk ellenfeleinket. Ha ilyenkor fékezünk, azaz passzívan kivárunk, és csak tartjuk a tétet a korai utcákon, ellenfeleinket néha arra csábíthatjuk, hogy a későbbi, drágább utcákon nyissanak vagy emeljenek. A kezdő pókerjátékosok ennek az eszköznek a használatát viszik leginkább túlzásba – egyszerűen annyira tetszik nekik a gondolat, hogy ellenfeleiket csapdába csalhatják. (A „szép játék szindróma” sok kezdő játékost hatalmába kerít (és nem egy tapasztalt játékost is). Ennek fő tünete, hogy a játékos túl gyakran nyúl az olyan speciális eszközökhöz, mint a kivárás-emelés és a fékezés, amivel egyrészt elszalasztja a lehetőséget, hogy további zsetonokat csikarjon ki ellenfeleitől, miközben veszélynek teszi ki magát azzal, hogy szabadlapokat ad. Az egyenes póker – licitálunk, ha erős kezünk van, bedobjuk lapjainkat, ha nincs – talán unalmasnak tűnhet, azonban általában ez a legjövedelmezőbb játékmód.) Azonban egyrészt mindig komoly veszéllyel jár, ha szabadlapot adunk - nagyon kevés az olyan valóban tuti kéz, amely mellett ellenfeleink biztosan hiába várnak. Másrészt, ellenfeleink nagyobb valószínűséggel adják meg a tétet a flopnál, mint a drágább törnnél és rivernél, ami azt jelenti, hogy talán utolsó pénzszerzési lehetőségünkről mondunk le ezzel a játékkal. A fékezésre legalkalmasabb szituáció az, amikor egyrészt kezünk biztos (vagy szinte biztos) nyerő, másrészt azzal, hogy ellenfeleinknek szabadlapot adunk, jó esély lesz rá, hogy azzal valakinek szintén erős (de a miénknél gyengébb) keze alakuljon ki. Tegyük fel például, hogy osztáskor a ♣ 4 ♦ 4 lapokat kapjuk hátsó pozícióban. Beszálló Bea tartja a tétet előttünk. Mi emelünk. Mindkét vak tartja a tétet. Bea is. A flop:

Pókerünk van, ami lényegében legyőzhetetlen. Előttünk mindenki kivár. Ha most nyitunk, azzal nagy valószínűséggel elvisszük a kasszát. Ha ehelyett kivárunk, a negyedik utcán számos kellemes meglepetésben lehet részünk. Előfordulhat, hogy Bea, aki mondjuk a ♣ T ♦ 9 lapokkal nem mert nyitni az adott flop mellett, végre összeszedi a bátorságát, és támadásba lendül. Ha jön egy ász vagy egy király, valakinek magas párja alakulhat ki. Legszerencsésebb esetben még az is előfordulhat, hogy a törnnel egyik ellenfelünknek flöse, egy másiknak pedig fullja lesz, amikor is olyan emelés-csata alakulna ki, amiből aztán mi szállhatnánk ki győztesen – és jelentősen meggazdagodva. Mielőtt továbbmennénk, nézzük meg még egyszer, menynyire különlegesek voltak a körülmények az adott esetben. Ha például a fenti flop helyett a következő lapok érkeznek:

szörnyű hiba volna szabadlapot adni ellenfeleinknek, hisz a négyes drill kutyaeledelnek is kevés, ha valakinek összejön a sor vagy a flös. >WINNING LOW-LIMIT HOLD ‘EM< (Lee Jones) Lee Jones egy számítógép programozó a kaliforniai San Jose-ból, aki mellesleg írt egy hihetetlenül hasznos könyvet a kezdő pókerjátékosok számára. Sklansky és Malmuth zsenialitása kétségbevonhatatlan, munkáik azonban abból a feltevésből indulnak ki, hogy ellenfeleink valamennyire értenek a játékhoz. (Annak köszönhetően, hogy a kis

tétű játékok népszerűsége egyre nagyobb, Sklansky és Malmuth a közelmúltban összeállt Ed Millerrel, és kiadták a Small Stakes Hold ’em: Winning Big With Expert Play című könyvet.) Ezzel szemben sajnos kezdőként eleinte nagyon sok olyan játékossal fogsz találkozni a pókerasztalnál, akiknek – finoman szólva – fogalmuk sincs a játék lényegéről. Az ilyen játékosok pedig egy csomó olyan „hibát” vétenek, ami végül neked kerül majd sokba, ha nem vagy fölkészülve rájuk. Jones nagy hangsúlyt fektet az „asztal kiértékelésére”. Ahhoz, hogy valaki sikeres legyen a kis tétű limit hold ‘emben, azzal az alapfeltevéssel kell a flopot néznie, hogy egy, vagy akár több ellenfelének is már kialakult valamilyen kész keze, vagy legalábbis van egy valamire való húzója. Ez a könyv segítséget nyújt abban, hogy hogyan kell felbecsülnünk kezünk erejét az asztalon lévő lapok fényében, ami már eligazíthat minket abban, hogy mikor és hogyan folytassuk a játékot az adott partiban. Ne a Winning Low-Limit Hold ‘em legyen az utolsó pókerkönyv, amit elolvasol, az első könyvek egyikének azonban tökéletesen megfelel.

EGYÉB GYAKORLÁSI MÓDOK Ha kicsit még mélyíteni akarod tudásodat, mielőtt próbára tennéd magad egy valódi ellenféllel szemben, hasznos lehet, ha először egy szimulátor ellen próbálod ki a játékot. Nagyon sokféle számítógépes szimulátor létezik, a virtuális kaszinóktól kezdve a PDA-s alkalmazásokig. A legtöbb számítógépes program azonban sajnos nem túl erős Texas hold ’em játékos. A következő, erősen anekdota szagú történet már olyan régóta kering a pókerjátékosok körében, hogy mára a törzsanyag részévé vált. A történet szerint egyszer valaki, valahol lefuttatott egy számítógépes szimulációt, hogy megtudja, a Texas hold ‘emben mely kezdőkezeket érdemes megjátszani. A legenda szerint a számítógép végül azt adta ki, hogy a Q-7 a leggyengébb, még megjátszható lapkombináció. A valóságban a Q-7 – amit a mai napig a gép kezének szokás hívni – egy meglehetősen borzalmas kezdőkéz, és a nyerő pókerjátékosok között egy sincs, aki azt többé-kevésbé rendszeresen megjátszaná. A történet azonban rámutat, milyen nehézségekbe ütközünk, ha a számítógép segítségével akarunk megválaszolni pókerrel kapcsolatos kérdéseket. Lehet, hogy a póker egy kicsit túl bonyolult játék a mai számítógépek számára?

DÖNTŐ PILLANAT Texas hold emet játszol ötcentes alapon a nagymamád ellen (most épp jobban érzi magát), aki darabokra szed irgalmatlan agresszív játékával. Már szinte minden pénzedet elnyerte, mindössze tíz cented maradt. Megnézed lapjaidat: ♦ T ♦ 9, és úgy döntesz, öt centet a kasszába téve beszállsz. A Nagyi egy gyanakvó pillantást vet rád, aztán

koppint egyet az asztalon. Láthatólag úgy döntött, hogy nagy vakként ezúttal nem emel rád. Tíz cent van a kasszában. A floppal a következő lapok érkeznek.

Nagyi kicsit előrehajol, hogy jobban lássa a lapokat, megvakarja az oldalát (ami általában annak a biztos jele, hogy van valamije), majd az asztal közepére dob egy ötcentest, ami összes vagyonodnak felel meg. Ahogy kétségbeesetten még egyszer megnézed lapjaidat, az öreglányt hirtelen szokatlan szánalom keríti hatalmába, és fölfordítja lapjait: ♥8♥7. – Nem érdemes megadnod – figyelmeztet, és ott folytatja a kötést, ahol egy perce abbahagyta. A kötőtűk halkan, ütemesen koccannak egymáshoz. Tartod a tétet utolsó ötcenteseddel a Nagyi hetes párja ellen, vagy bedobod lapjaidat, és megnézed, mit hoz a következő parti?

A VÁLASZ Gyorsan megszámolod, hány jód van: Bármelyik káróval flösöd lenne (9 jó), egy nyolcassal sorod alakulna ki (ez további 2 jó, hisz a káró nyolcast már számoltuk, a kőr nyolcas pedig a Nagyinál van), egy tízessel vagy egy kilencessel pedig erősebb párod lenne (hat jó, hisz a káró tízest és kilencest nem számíthatjuk ide). Ez összesen 17 jó, amit ha megszorzunk néggyel, megkapjuk, hogy 68 százalék esélyed van a győzelemre. Feltéve, hogy a Nagyi keze nem javul – már csak a három hetes maradt a pakliban, ami segítene rajta, hisz egy nyolcassal nekünk sorunk lenne – jócskán te vagy az esélyes a partiban!

Mivel a banki esély 3:1-hez (ami azt jelenti, hogy elég lenne négy alkalmanként egyszer, vagyis az esetek 25 százalékában nyerned ahhoz, hogy a tét tartása nyereséges játék legyen), beteszed a kasszába utolsó ötcentesedet, és felfordítod lapjaidat. Egy pillanatra eltölt a sikerélmény, amikor a törnnel a treff tízes kerül le az asztalra, amivel legmagasabb párod lesz. – Na ehhez mit szólsz, Nagyi? A Nagyi becsületére legyen mondva, nem tör ki kárörvendő nevetésben, amikor a riverrel megérkezik a treff hetes, amivel végül az ő drillje lesz a nyerő kéz. – Legalább akkor tetted kockára a pénzed, amikor te voltál a favorit – mondja, miközben begyűjti a kasszát. – A pókerben ez a legtöbb, amit tehetünk.

AZ OTTHONI PARTIK Készen állsz az első igazi partira. De beleizzadsz a gondolatba, hogy a helyi kártyateremben egy csapat vérszomjas krokodillal kellene összemérned a tudásodat. Vagy hogy beülj egy mindenki számára nyitott asztalhoz az egyik internetes oldalon, mondjuk egy olyan fickó ellen, aki „Gotta Raise”-nek („Emelni kő’!”) nevezi magát… A legjobb választás ilyenkor talán az, ha keresel egy otthoni játékot. Az otthoni partik színvonala nagyon különböző lehet. Ha olyat választasz, ami túl gyenge, előbb-utóbb valószínűleg ötlapos cserélgetős pókert fogsz játszani, és arra hajtasz, hogy elcsípd az egyik kettest, hármast, félszemű bubit, öngyilkos királyt, vagy egy, a virágoktól elnéző dámát, amit az osztó, aki máris tök részeg, dzsókernek kijelölt. Ha viszont egy olyan otthoni játékba botiasz bele, ami túl kemény dió, akkor könnyen veszélybe kerülhet a számlák befizetésére félretett pénzed, és olyan játékosokkal találhatod szembe magad, akik épp pihenőnapot tartank, és csak azért nem a szokásos 50/100 dolláros pot limit játékot játsszák a helyi kaszinóban.

– — KIKET HÍVJUNK MEG – Már biztos hallottad a mondást: „Ha nem látod, ki a balek az asztalnál, akkor te magad vagy az!” Mindazonáltal van némi előnye, ha ellenállsz a kísértésnek, hogy a legsötétebb, legrészegesebb ismerőseidet gyűjtsd össze az asztal köré. A buta és részeg játékosok nagyon le fogják lassítani a játékot. Ráadásul az ilyen emberek gyakran szalonképtelen viselkedése könnyen benned is botrányos szokásokat rögzíthet, amely később nagyon sokba kerülhet még.

Érdemes elkerülni a túlzott versenyszellemmel megáldott vagy agresszív természetű embereket, azokat, akik rosszul viselik a vereséget, és általában mindenkit, aki könnyen elijeszthet másokat a társaságból. Ja, és persze a csalókat. A legjobb ellenfelek azokból válnak, akik hozzád hasonlóan lelkes rajongói a játéknak. Ne ijedj meg, ha egyikük-másikuk kicsit tapasztaltabb játékos – elég, ha bölcsen kitérsz az útjukból, és közben talán el is leshetsz néhány trükköt tőlük. Hány embert célszerű meghívni? Ha azt akarod megtanulni, hogyan kell „helyesen” pókerezni, érdemes legalább hat ellenfelet összegyűjteni. Ha ennél kevesebben vagytok, az már kevés résztvevőnek számít, amikor már drámaian módosítanod kell játékstílusodat (erről később még bővebben lesz szó). Bár elvileg van elég lap a pakliban még huszonhárom embernek is, kilencnél vagy tíznél több játékos már vontatott, kaotikus játékot eredményez, ami nagyon bosszantó tud lenni, ha a lapok nem a te szád íze szerint jönnek.

– — A KÖRÜLMÉNYEK – Egy otthoni játékot nem kell feltétlenül a saját házadban megszervezni. Lehet az egy kocsmában, egy hotelben, vagy akár munkahelyed konferenciatermében is. Russ Hamilton, aki 1994-ben megnyerte a Póker Világbajnokságot (World Series of Poker), egy nyugat virginiai szénbányában tanult meg pókerezni. Jennifer Harman, a nagy tétben játszó profi, apja renói bárjának hátsó szobájában ismerkedett meg a játékkal. Ha mégis otthonra szervezed a játékot, és nem akarod elkoptatni az étkeződ bútorait, szükséged lesz egy pókerasztalra. A filc szép. A filc jobb, mint amilyen szép. A filc tökéletes. Akárcsak a kitömött perem, amin megpihenhet a könyököd, és jelentősen csökkenti a komoly agysérülés kockázatát azokban az esetekben, amikor egyszerűen muszáj a fejedet az asztalba verni.

Ha rászánod a pénzt a pókerasztalra, annak megvan az a pszichológiai előnye is, hogy a játékosok szívesebben járnak majd vissza hozzád. Van valami utánozhatatlan bája a filcnek. Muszáj… hogy neked is… legyen… filced… Ha még nem vagy biztos benne, hogy megéri befektetned egy valódi pókerasztalba, teríts egy pokrócot az ebédlőasztalra - máris kész az egész használható, bár kicsit gagyi utánzat. Két pakli kártya mellett már megoldható, hogy amíg az egyik épp játékban van, a másikat keveri valaki. Egy jó tanács: használj különböző színű paklikat! A túl hasonló paklik hajlamosak összekeveredni. Elég kínos lehet, amikor két játékos is ugyanazt a király-magas flöst fordítja föl, ráadásul, ha épp vadnyugati banditákkal játszol, ez könnyen vezethet fölösleges vérontáshoz.

– — A ZSETONOK – Ha saját otthonodban akarod tartani az otthoni játékot, szükséged lesz egy zsetonkészletre. Ha le akarod nyűgözni vendégeidet – abból kiindulva, hogy ha ez sikerül, nagyobb valószínűséggel jönnek el legközelebb is – érdemes beszerezned jó minőségű zsetonokat. Az a hang, amit egy jó minőségű zseton ad, amikor a filcre esik, vagy ahogy a zsetonok egymáshoz koccannak, igazi zene a fülnek. Mitől lesz egy pókerzseton jó? Egyetlen szóval: a súlya miatt. A legtöbb kártyaterem 11,5 grammos zsetonokat használ. Ez majdnem négyszer olyan nehéz, mint azok az olcsó műanyag zsetonok, amelyekkel az amatőrök otthon játszani szoktak. Az agyag zsetonok fogása ugyan utolérhetetlen, de a kompozit agyagok majdnem ugyanolyan jók. Hacsak nem akarsz versenyt szervezni, nem lesz szükséged túl sok különböző névértékű zsetonra. Valószínűleg két színnél többre sohasem lesz szükséged. A zsetonok mennyisége attól függ, hogy mekkora zsetonkészletekkel akartok játszani, és hogy milyen hozzáállásúak a vendégeid, azonban fejenként 50-100 zseton általában elég.

A zsetonok unaloműzésként is remekül megállják a helyüket: érdemes megtanulni néhány zsetontrükköt. Az egyszerű keverés (lásd alább) jó kiindulási pont lehet. >A 18 000 DOLLÁROS KEVERÉS< Általában a keverés az első zsetontrükk, amelyet a legtöbb játékos először megtanul. Fogj meg hat zsetont, és tedd le őket egy toronyba az asztalra. Egyik kezeddel válaszd szét azokat két hármas kupacra. A két kis tornyocskát könnyedén szorítsd egymáshoz, miközben enyhén fölfelé húzod a zsetonokat. Némi gyakorlás után a két tornyocska szépen összefésülődik, pont úgy, ahogy a pakli keverésekor a kártyalapok, ismét egy hatos toronyba rendeződve. Ez hamarosan már anélkül is menni fog, hogy odanéznél. A gyakorlott keverők akár kétszer-háromszor ennyi zsetonnal is elboldogulnak. Egyszeregy asztalnál ültem valakivel, aki elmesélt egy tanulságos történetet. Miután megtanulta az egyszerű keverést, le akarta nyűgözni apját újdonsült tudományával. „Nagyszerű” – mondta az apja, de olyan hangon, amelyből némileg hiányzott a lelkesedés. „És mennyibe került, hogy ezt megtanuld?” Erre a fia kénytelen volt bevallani: „Hát, olyan 18 000 dollárba.” Lehet, hogy érdemes inkább szabadidődben gyakorolni a keverést, a kártyaasztalnál pedig inkább koncentrálj a játékra. Sose feledd: bár a zsetontrükkök nagyon menőnek tűnhetnek, komoly veszéllyel is járhatnak. Ha nehéz zsetonokat használsz, a veszély akár fizikai is lehet. Ami azonban már kevésbé nyilvánvaló – legalábbis a kezdők számára – a trükkökkel információt adhatsz lapjaidról figyelmes ellenfeleidnek. Ha trükkjeiddel mindenképp el akarod bűvölni játékostársaidat az asztalnál, nagyon figyelj rá, nehogy hirtelen megálljon a kezed, ha erős lapokat fogsz ki. Sokat elárulhat ellenfeleid zsetonjaikkal. Ha valaki

játékstílusáról az, ahogy bánnak vet egy gyors pillantást a

zsetonjaira, általában épp licitálni készül. Mindig legyél nagyon óvatos az olyan játékosokkal szemben, akik hatalmas piramisokat vagy más építészeti remekműveket alakítanak ki zsetonjaikból – az, hogy zsetonkészletük elég hosszú ideig közel azonos méretű marad ahhoz, hogy az ilyen építmények életképesek legyenek, általában nagyon türelmes játékosra utal, aki nem túl sok partiba ártja bele magát. >PÓKER TITKAI< (Mike Caro) “A játékosok gyakran játékstílusukat jellemző módon rendezik el zsetonjaikat. Ha konzervatívan, az konzervativizmust jelent; ha hanyagul, az hanyagságot.” Ez az árulkodó jelek Első Tétele Mike Caro szerint, aki a Super/System-et megalkotó csapat egy másik tagja. Caro, akit „a póker őrült zsenijének” is szoktak hívni, összesen huszonöt tételt ad meg, melyeket közel kétszáz fényképpel illusztrál. Ezeken a játékosok mindenféle rossz szokásokat mutatnak be. Nem teszi kevésbé aktuálissá a hozzájuk tartozó leckét az, hogy a fényképeket a hetvenes évek óta nem frissítették. (Sőt, ez ad egyfajta bájt a könyvnek, ami ritkaságnak számít a pókerkiadványok piacán.) Szinte minden alkalommal, amikor leülünk pókerezni, találkozhatunk olyan játékosokkal, akik erős kézzel gyengének mutatkoznak, gyenge kézzel erőt próbálnak sugallni, vagy más egyéb módon igazolják egyik-másik viselkedésformát, amelyet Caro kiemel. A leggyakoribb árulkodó jelek némelyikével a 140-144. oldalakon még foglalkozunk majd.

– — MEKKORA TÉTBEN JÁTSSZUNK? – A józan paraszti ész azt diktálja, hogy egy pókerjátékosnak fel kell készülni rá, hogy egy tipikus este elbukhat körülbelül 30 nagy tétet;

tehát ha 100/200 forintos játékot játszunk, könnyen lehet, hogy 6000 forintos bukással zárjuk a napot. Ha a barátaid (vagy te magad) kezdők, ezt a becslést érdemes 35-40 nagy tétre módosítani. Házigazdaként valószínűleg a tét kiválasztása lesz a legtöbb diplomáciai készséget igénylő döntésed. Ha túl nagy a tét, a játékosok lassanként elmaradozhatnak a komoly anyagi érvágástól való félelmükben. Ha túl alacsony tétet választasz, őrült emelési és visszaemelési hullám indulhat el mindenféle csapnivaló lapokkal is, amivel az állítólagosan ügyességi játékból könnyen szteroidok hatása alatti bingó-est alakulhat ki. Onnan lehetsz biztos benne, hogy a megfelelő tétben játszotok, hogy a veszteségek fájdalmasak ugyan, de azért senki sem esik tőle pánikba, hogy akkor most miből is fogja iskoláztatni elsőszülött gyermekét.

– — ALKOHOL – Bizony jó oka van, hogy a las vegasi kaszinók miért kínálják az alkoholt ingyen a játékosoknak: ezek az ingyen italok igazából korántsem ingyenesek. Az alkohol általában eltompítja ítélőképességünket, miközben vakmerőbbé tesz. Ez durva kétfrontos támadás, amikor kritikus döntéseket kell hoznunk a pénzünkkel kapcsolatban. (A kábítószerek ugyanebbe a kategóriába tartoznak. Legyünk tisztában vele: ha legális volna, a kaszinók bőkezűen osztogatnák a füves cigit és más minőségi kolumbiai termékeket becses vendégeiknek.) A legtöbb profi pókerjátékos sosem iszik alkoholt játék közben – hacsak nem származik valamilyen előnye abból. „Ha a társaságban van egy balek, aki csak akkor kezd el inni, ha valaki más is vele tart ebben” – ismeri be Antonio Esfandiari - „én bizony inni kezdek vele. Aztán amikor kezd berúgni…” Mindezek ellenére azért érdemes vendégeidet megkínálnod egy pohár itallal, vagy legalábbis olyan hangulatot teremteni, amiben könnyen ellazulhatnak. Könnyen lehet, hogy egykét ital még javítani

is fog játékodon, mivel a póker olyan játék, amivel nem fér össze a félelem. A lényeg, hogy megtaláld az egyensúlyt a győzelemhez vezető bátorság és a komplett idiotizmus között. Ahogy T. J. Cloutier egyszer öreg barátjáról, Bill Smith-ről mondta: „Ő volt minden idők egyik legjobb játékosa… Amikor józan volt, ő volt a legfeszesebb játékos. Amikor félrészeg volt, ő volt a legjobb, akivel valaha is játszottam. De amikor túljutott a félúton, ő volt a legrosszabb, akivel valaha játszottam.”

– — AZ EGY ÓRÁS SZABÁLY – Egy hosszú pókerjáték gyakran a kitartás tesztje – nézzük csak meg a Póker Világbajnokságot - azonban nem törvényszerű, hogy otthoni játékod is az legyen. Különösen akkor, ha azt hétköznap tartod. Ha a játék a reggeli órákig tart, az a mérges póker-feleségekkel és főnökökkel könnyen oda vezethet, hogy a játékosok lassan elmaradoznak. Azonban azt se engedd, hogy a játék túl hamar véget érjen. Nincs rosszabb, mint amikor valaki, miután elnyert egy hatalmas kasszát, föláll az asztaltól, hogy neki már kezd későn lenni. Segíthet, ha előre megbeszélitek, meddig tart a játék, de könnyen mesterségesen vethet véget a játéknak, ami esetleg addig nyögvenyelősen ment a számodra, és csak épp most kezdett minden jóra fordulni. Egy másik, ugyanilyen hatékony módszer az „Egy órás szabály”: mondd meg vendegeidnek, hogy mindenki szóljon legalább egy órával az előtt, hogy el akar menni. Ezzel nemcsak sok bosszankodástól óvhatod meg magadat, de egyben meglehetősen izgalmas utolsó órához is vezethet.

DÖNTŐ PILLANAT Szerda esete van, amit mostanában egyszerűen „a hét legjobb estéjének” hívsz. Megérkeztek a barátaid, megrendeltétek a pizzát, szétosztottátok a zsetonokat. Végre előkerült a kártyacsomag is.

Mivel jövő héten mindannyian Vegasba akartok menni a World Poker Tour egy szatellite miatt, megdupláztátok a tétet. Valakinek – neked – elég sokat kellene nyerni ahhoz, hogy kijöjjön belőle a nevezési díj, 225 dollár. Mindenki leül, te előre kitervelten a legagresszívebb (és legőrültebb) játékos, Dave balján foglalsz helyet. Ma este remek lehetőséged lesz rá, hogy pozíciódat kihasználva visszaemelésekkel izolálhasd. Már szinte a zsebedben érzed a szatellit nevezési díját. Az első órában sikerül is valamennyit nyerned, de valami oknál fogva Dave nagyon feszesen játszik. Hirtelen bevillan: Dave nem iszik! –

Hé, Dave, nem kérsz egy sört? – kérdezed.

– Nincs söröd, apukám – válaszolja, miközben sorban a tizenötödik lapját dobja be. –

Egy csöpp piát sem találtam az egész lakásban.

Gyorsan bedobod lapjaidat, és kirohansz a konyhába, hátha találsz valami akció-serkentőt a barátod számára. Sör egy szál se, de egy eldugott szekrény mélyén találsz 1.

egy fél üveg mentalikőrt,

2.

egy negyed üveg olcsó rumot,

3.

egy kis borsmenta snapszot,

4.

egy majdnem teljesen üres üveg Goldschlagert.

A kis hűtőben találsz még két üveg baracklevet. Egy partiból már így is kimaradtál, és már kiabálnak utánad. Mit csinálsz? Siess! A nevezési díjad forog kockán! Feltéve, hogy sikerül valami iható löttyöt kikeverned a fentiekből, amivel a játék visszazökken a szokásos – őrült – kerékvágásba, az

alábbi kezek közül osztóként melyeket érdemes megjátszanod? Tegyük fel, hogy szinte minden partiban öt játékos érdekelt, és a licit már a flop előtt eléri a plafont.

A VÁLASZ Vedd elő a 32 unciás „Nagy Korty” poharadat, öntsd bele mindkét üveg baracklevet, a Goldschlager maradékát, aztán tölts még bele annyi rumot, amennyi csak belefér! Néhány jégkockával megfejelve Dave-nek nem lehet oka panaszra. És most vissza az asztalhoz! Egy vad játékban, ahol a licit sokszor eléri a plafont, és sok játékos száll harcba minden kasszáért, általában nagyon erős kézre lesz szükséged a győzelemhez – legalább drillre. Figyelembe véve, hogy mekkora összeget kell befektetned minden alkalommal már a flop előtt, azok számítanak a legjobb kezdőkezeknek, amelyekkel végül többféleképpen is nyerhetsz. ♦A♦3: Megjátszható. Ne arra számíts, hogy majd bejön egy ász pár és azzal nyersz, viszont remek flös- és sorlehetőségek rejlenek ezekben a lapokban. ♣T♦T: Megjátszható. Ilyenkor abban bízhatsz, hogy szettet flopolsz, vagy fölépárod lesz. ♣A♦9: Ezektől szabadulj meg! Ilyen lapokkal csak akkor lesz ERŐS kezed, ha bejön egy full. ♦8♦7: Megjátszható. Nem nehéz megjátszani – ha a floppal nem jön össze nagyon erős kezed (vagy nagyon erős húzód), könnyű szívvel eldobhatod. ♣9♣6: Dobd el! Állj ellent a csábításnak, hogy ezekkel kezdj játszani – a kétlapos rést nehéz megtölteni.

♥ J ♠ T: Ettől is szabadulj meg! Általában nem rossz lapok, de most nem éri meg a nagy befektetést. ♥ K♥Q: Megjátszható. Ez nagyon jó kezdőkéz egy több résztvevős, plafonig emelt partiban. ♣A♥2: Szabadulj meg tőle! Ne játssz meg gyenge ászokat egy ilyen játékban, hacsak nem azonos színűek a lapjaid! ♣A♦J: Megjátszható. Bár éppen csak hogy, a magas lapok miatt. ♠ K ♠ 3: Ezeket dobd be! Bár azonos színűek, mégis kellemetlen lapok. Túl sokféleképpen kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy bár segítettek rajtad a közös lapok, kezed végül csak a második helyre jó. ♣ 3 ♦ 3: Ezt is dobd el! Ilyen helyzetben ennyire alacsony párokat megjátszani felér egy öngyilkossággal. ♥ 5 ♥ 4: Két esélyes. Szép soresély, de ha a floppal flösöd lesz, a törnnél és a rivernél végig egy negyedik kőrtől kellene rettegned. ♥Q♥8: Szabadulj meg ettől! Elég jó esély van a flösre, a háromlapnyi rést viszont nagyon nehéz megtölteni, hogy sorod legyen.

HOGYAN GONDOLKODIK PÓKERJÁTÉKOS?

EGY

A pókerjátékosok minden hájjal megkent figurák. Mintha lenne más választásuk. Bár a szerencse forgandó volta az eszelős játékosokból megfontolt embereket faraghat, ahogy a megfontolt játékosokat megtört emberi roncsokká alakíthatja; az igazság az, hogy hosszútávon csak az erős marad talpon. Ez pedig fölveti a kérdést, hogy mitől lesz egy pókerjátékos erős. Talán az éles esze, esetleg a bátorsága miatt? Talán borotvaéles matematikus agy kell hozzá, vagy a humán pszichológia mélyreható ismerete és megértése? Valószínűleg kijelenthetjük, hogy ezek mindegyike többé-kevésbe hozzátartozik egy első osztályú játékos képéhez. Azonban ezeknél a jellemvonásoknál talán fontosabb az, amit pókergondolkodásmódnak szoktak nevezni. Ez az, ahogy egy pókerjátékos gondolkodik.

MIÉRT JÁTSZUNK? Fiatalabb és sebezhetőbb éveimben az apám adott egy tanácsot, ami azóta is minduntalan eszembe jut. – Bármikor, amikor kedved lenne kritizálni valakit – mondta – jusson eszedbe, hogy a világon nem mindenkinek jutottak ki azok az előnyök, amelyek neked. — F. Scott Fitzgerald, The Great Gatsby Egy kis tétű limit hold ’em játékban ülsz. Későre jár, valahogy leragadtál, és úgy érzed, már órák óta egyetlen megjátszható lapot sem kaptál. Eközben a veled szemben ülő játékos – nevezzük egyszerűen „a Részegnek” – minden egyes partiban játszik, és ezek közül sokkal többet megnyer, mint az igazságosan járna neki,

miközben minden nagy elnyert kasszánál újabb és újabb söröket gurít le. Új osztás. Többen is beszállnak előtted a partiba. Te vagy az osztó, és amikor lenézel, látod, hogy azonos színű ász-királyod van. Emelsz. A vakok bedobják lapjaikat. Akik előtted beszálltak, mind tartják a tétet, jókora kasszát kialakítva. A flop A-9-4, szivárvány. Eddig rendben is vagyunk. Előtted mindenki kivár. Nyitsz, mire minden ellenfeled bedobja lapjait. Azaz mindegyik, kivéve a Részeget, aki nyilvánvalóan legkevésbé sem figyelt föl rá, milyen feszes képet is alakítottál ki magadról (erről később még lesz szó) az este folyamán. – Mi a fene! – mondja, miközben megadja a tétet. A törnnel érkezik egy csodálatos király, amivel már legmagasabb két párod van. A Részeg passzol, te pedig nyitsz. Ő egyet belehúz a sörébe, majd az asztal közepére tol annyi zsetont, ami elég a tét tartásához. Aztán fölnéz az égre, és azt mondja: – Adj egy kettest! Az osztó leosztja a rivert. És láss csodát, az valóban egy kettes. A Részeg az asztalra csap, harsányan felnevet, és nyit. Minden ösztönöd azt súgja, hogy vesztettél, valahogy megint győzött a Részeg, de azért sírva tartod a tétet. Ellenfeled fölfordít két kettest – szettje valóban veri két párodat – és elkezdi begyűjteni a zsetonokat. A te zsetonjaidat. Látásod kezd elhomályosodni. Hogy tarthatta a tétet? Hisz csak két jója volt! A tapasztalt játékosok úgy tekintenének erre a mesére, mint egy klasszikus történetre egy pofonról. A river előtt még 22:1-hez arányban (96 százalékban) te voltál a favorit! Hogy lehetett a Részeg annyira bolond – kérdezed talán magadtól -, hogy tartotta a tétet? Félre téve egyelőre minden megjegyzésünket a Részeg intelligenciájára vonatkozólag, talán jobb azt a kérdést föltennünk, hogy mik azok a pszichológiai hatások, amelyek hozzájárulhattak a

Részeg döntéséhez, hogy egy ennyire valószínűtlen helyzetben keze javulására várjon. Mindenki más okból pókerezik. Vannak, akik a játék szociális jellegét élvezik. Mások azt, ahogy egymásnak feszül az egyes játékosok akarata, és hogy lehetőségük van megmutatni, hogy ők okosabbak, bátrabbak vagy trükkösebbek mindenki másnál az asztalnál. Nagyon sok játékos (különösen, akikkel a kis tétű játékokban találkozhatunk), szeret hazardírozni, és feldobja őket az az érzés, hogy a sors, a szerencse, a végzet és/vagy saját döntésük, ha csak egy tovatűnő pillanatra is, fellobbant bennük valami isteni szikrát. Egy nyerő pókerjátékos felismeri – és kihasználja – hogy játékostársait mi vonzza a kártyaasztalhoz. Azok a szociális pillangók, akik arra vágynak, hogy szeressék őket, gyakran nem szívesen blöffölnek, és hajlamosak megmutatni lapjaikat, amikor azok nyerők (amivel megspórolnak nekünk egy tétet a parti végén). Az egoistákat könnyű hibázásra bírni, ők hajlamosak túljátszani egyes kezeket, és miközben tetszetős játékkal próbálják bizonyítani, milyen okosak ők valójában, néha téteket vesztegetnek el. A szerencsejátékosok esetében pedig, nos, a szerencse előbb-utóbb mindenkitől elpártol… remélhetőleg tőlük is még az előtt, hogy elnyernék összes pénzünket. Az összes ilyen típusú játékos hatalmas hátrányból indul, amikor egy olyan pókerjátékossal találkozik össze, akinek egyetlen rendíthetetlen célja van: pénzt nyerni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetnénk szociálisak, nem lehetnének tetszetős játékmegoldásaink, vagy vállalhatnánk néha némi kockázatot – amíg azt annak érdekében tesszük, hogy még több pénzt nyerjünk általa. A jó pókerjátékosok ritkán kritizálják ellenfeleik játékát – végül is nem akarjuk elijeszteni a balekokat az asztaltól, és pláne nem akarjuk arra ösztönözni őket, hogy jobban játsszanak. Gondoljunk csak bele: amikor bemegyünk egy állatkereskedésbe, szinte mindig szemünkbe ötlik a tábla: „KÉRJÜK, NE NYÚLJANAK AZ ÜVEGHEZ!”

A legjobb játékosok tudják, hogyan „trenírozzák” ellenfeleiket. Ha szemét lapokkal emelünk a flop előtt (melyet később bemutatunk, remélhetőleg közvetlenül azelőtt, hogy elénk tolnák a kasszát), azzal könnyen elérhetjük, hogy ellenfeleink akkor is kifizessenek minket, amikor valóban legitim kezünk van. Egy másik példa: játsszunk „mindig” ugyanúgy egy adott kézzel – például emeljünk mindig következetesen egy flöshúzóval - majd tegyük hirtelen pont az ellenkezőjét! Célunk nem csak az, hogy bizonytalanságban tartsuk ellenfeleinket, hanem hogy kiszámítható módon tartsuk őket bizonytalanságban. A legjobb ellenfeleink persze észre fogják venni, hogy csak trenírozni próbáljuk őket, sőt, ők is ezen lesznek minden erejükkel velünk kapcsolatban.

MILYEN TÍPUSÚ JÁTÉKOS VAGY? A pókerjátékok – és az azokat játszó emberek – általában két, egymással versengő jelzővel írhatók le: laza vagy feszes; passzív vagy agresszív. Egy laza játékos sok különböző lapkombinációt megjátszik, sokszor olyan stratégiai megfontolásokat is figyelmen kívül hagyva, mint a pozíció, vagy egy előtte elhangzó emelés. Ezzel szemben egy feszes játékos csak nagyon kevés kezdőkézzel marad játékban, türelmesen várva azokra a pillanatokra, amikor a legjobb játékba lendülni. Ennek megfelelően egy laza játékban minden partiban sok játékos érdekelt, míg egy feszes játékban a legtöbb partiban általában csak két-három játékos vesz részt aktívan. Egy passzív játékos hajlamos gyakran kivárni és tartani a tétet, és általában megelégszik azzal, ha másnál van az irányító szerep, hacsak nincs legyőzhetetlen keze. Az agresszív játékosok az „emelj vagy dobd be!” filozófia hívei. Ennek a hozzáállásnak az előnyére a fejezet későbbi részében még visszatérünk. A passzív játékban sok a kivárás és a tartás, míg egy agresszív játékra a gyakoribb emelés és visszaemelés a jellemző.

A legtöbb kezdő játékos eleinte laza és passzív. A póker veteránjai néha tartó gépnek (calling station) vagy ATM-nek (mint bankautomata) nevezik az ilyen játékosokat. Sok olyan játékossal találkozhatunk, aki szeret lazán és agresszíven játszani. Ők a szerencsejátékosok. Gyakran blöffölnek, és néha mindenféle értéktelen lapokkal nyernek. Azonban gyakran minden pénzüket elveszítik. (Szerencsétlenebb napjainkon viszont ennek a játékostípusnak megvan az a rossz szokása, hogy hajlamos inkább minket megkopasztani a folyamatban.) A feszes-passzív játékosokat szokás sziklának vagy betonnak nevezni, mivel körülbelül olyan könnyű pénzt nyerni tőlük, mint egy darab kő vérét venni. A jó hír velük kapcsolatban az, hogy ahhoz is igencsak össze kell szednünk magunkat, hogy sokat bukjunk egy ilyen játékossal szemben: amikor egy szikla licitálni kezd, biztosak lehetünk benne, hogy bomba lapjai vannak. A legtöbb erős pókerjátékos igyekszik feszesen és agresszíven játszani. Gondosan választják ki a szituációt, hogy mikor bocsátkoznak harcba, olyan helyzeteket keresve, amikor az esélyek nekik kedveznek. Azonban ha egyszer harcba szállnak, kemény harcosok, és tüzes (de kontrollált) agresszióval ráemelnek és visszaemelnek ellenfeleikre. Vannak azonban kivételek is e szabály alól. Az egyik ilyen kivétel Gus Hansen, aki komoly sikereket ért el laza-agresszív játékával. Nem könnyű ebben a stílusban játszani, de talán még nehezebb védekezni ellene. Talán következetlenségnek hangzik, de ahogy tudásszinted emelkedik, úgy kezdhetsz egyre több kezdőkezet megjátszani a flop előtt, mivel a későbbi döntési helyzetekben már jobb leszel, mint ellenfeleid. Azokban a partikban, amelyeket megnyersz, ilyenkor extra téteket is meg tudsz szerezni, amikor pedig bajba kerülsz, olcsón vissza tudsz vonulni. Azonban ne ess bele abba a gyakori hibába, hogy túlértékeled pókertudásodat – még nem vagy Gus Hansen. A feszes-agresszív játék nyerő stratégia – érdemes ehhez tartanod magad.

MINDEN ZEN Ez is csak egy szakma. A fű nő, a madarak repülnek, a hullámok porrá zúzzák a homokot. Én meg egyszerűen összeverem az embereket. — Muhammad Ali Van egy pókerrel kapcsolatos mondás, miszerint: „Ha nem tudsz mosolyogva játszani, akkor ne is játssz egyáltalán!” Bárki is volt, aki ezt először megfogalmazta, vagy őrült volt, vagy valamilyen gyógyszer hatása alatt állt, vagy isteni megvilágosodása volt. Senki nem képes folyamatosan vidáman játszani. Lesznek partik, esték, hetek – de még hónapok is -, amikor úgy fog tűnni, a kártyalapok összeesküdtek ellened. Amikor minden őrült játékos, aki láthatólag elszánta magát, hogy minden pénzét elveszíti a te állhatatos, megbízható játékoddal szemben, végül csak behúzza azt az egyetlen lapot (vagy, legrosszabb napjaidon, azt a két egymás utáni lapot), amivel összezúzhatja ász párodat. A nagy játékosok tisztában vannak vele, hogy a pofonok a játék elválaszthatatlan részét képezik. Egy kicsit más szemszögből nézve a dolgokat, egy igazán jó játékos vereségeinek a nagy része ilyen pofon, hisz ő általában olyankor tesz pénzt a kasszába, amikor ő az esélyesebb, vagy legalábbis amikor a banki esély elég nagy ahhoz, hogy húzóval játékban maradjon. Ráadásul örülnünk kell annak, hogy ellenfeleink rosszul játszanak. Persze rosszul esik, amikor valakinek összejön egy olyan kéz, ami ellen 22:1-hez esély szólt. Hosszútávon azonban 22 esetből 21-szer mi fogjuk zsebre vágni azt a pénzt, amit ellenfelünk ilyen győzelmi esély mellett a kasszába tesz. A tapasztalt pókerjátékosok tisztában vannak ezzel, és a legtöbben megtanulták legyőzni a kétségbeesés érzését valamiféle Zen-szerű tudatossággal. Partik jönnek, partik mennek. Mi csak játsszuk a játékunkat! Akárcsak a Zen esetében, ez a fajta belső nyugalom csak gyakorlással érhető el. Amikor egyszer megkérdezték

Jennifer Harmantól, hogy milyen érzés egyetlen este során 100 000 dollárt elbukni, ezt válaszolta: „Nem is gondolsz rá. De hidd el, nem könnyű eljutni eddig a hozzáállásig… Amikor először buktam 3000 dollárt, hazamentem, és sírtam, mint egy kisgyerek… Amikor 10 000 dollárt buktam, ismét. Amikor 30 000 dollárt buktam, négy napig nem tudtam aludni. Amikor életemben először buktam 100 000 dollárt, egy hétig nem bírtam aludni. De aztán megint elbuktam 100 000 dollárt, és megint elbuktam 100 000 dollárt – egyszerűen följebb megy a fájdalomküszöb.’’ Ez a „felejtsük el” nem csak a vesztő estékre vonatkozik, de az egyes partikra is. Egy kezdő játékos számára az egyik legnehezebb dolog azt megtanulni, hogy miután zsetonjait betette az asztal közepére, megszűnik vele a kapcsolata. Függetlenül attól, hogy ő maga mekkora összeget „fektetett” az adott partiba, egy profi pókerjátékos csak az alapján fog nyitni vagy megadni egy tétet, hogy győzelmi esélyei igazolják-e további zsetonok kockára tételét. Az igazi pókerjátékos olyan ember, aki egy kezdetben oly ígéretesnek tűnő kezet el tud engedni, amikor minden jel arra utal, hogy az már csak a második helyre volna elég. Jegyezd meg jól a V.É.G.E. betűszót. Ha a Vér elöntötte az agyadat, ha Éhes vagy, ha Gondolataid lelassultak, vagy Elveszettnek érzed magad, nincs helyed a pókerasztalnál. Ahogy John Fox egy pókerkönyvében egyszer megírta „A világ legjobb játékosa, ha agya épp eltompult állapotban van, még egy átlagos képességű játékossal sem veheti fel a versenyt, ha az teljes figyelmét a játéknak szenteli.” Kíméld meg magad a szégyentől, hogy nem igazán megfelelő hangulatban elvesztegeted összes pénzedet – ilyenkor jusson eszedbe, hogy VÉGE.

A JÁTÉK KIVÁLASZTÁSA Egyetlen olyan klubnak sem akarok a tagja lenni, amelyik engem is befogadna. - Groucho Marx

Képzeld el, hogy te vagy a kilencedik legjobb pókerjátékos a világon. Elég jól hangzik, nem? Jól bizony, kivéve, ha azzal a nyolc emberrel ülsz éppen egy asztalnál, akik jobbak nálad. Talán a legfontosabb döntés amit a pókerrel kapcsolatban meg kell hozzunk az, hogy egy adott játékban részt vegyünk-e vagy sem. Először is meg kell néznünk, kik is az ellenfeleink. Ahogy a már idézett mondás tartja, ha nem látod, ki a balek az asztalnál, akkor valószínűleg te magad vagy az. Legyen mindig legalább egy olyan játékos az asztalnál, aki elég buta, fáradt, kétségbeesett, irracionális és/vagy részeg ahhoz, hogy rosszabbul játsszon, mint te. A játék általános hangulatát is össze kell vetnünk saját játékstílusunkkal. Ha valaki egyszerűen imád blöffölni, ne számítson sok jóra egy olyan asztalnál, ami tele van laza és passzív játékosokkal, akik egészen a parti végéig tartani fogják tétjeit. Egy türelmes, számolgatós típus azokkal az A típusú játékosokkal jár a legjobban, akik még az utolsó utcán is ráemelnek tuti nyerő kezére. Azt se feledd, hogy egy kis tétű játékban, ahol egyszerűen tarolsz, sokkal többet kereshetsz, mint egy olyan nagyobb tétű játékban, ahol minden zsetonért meg kell küzdened. Majdnem olyan fontos, hogy egy adott asztalnál melyik széket választjuk ki, mint magának az asztalnak a kiválasztása. Van olyan asztal, ahol a megfelelő helyen ülve könnyedén nyerhetünk, míg ha rossz helyen van a székünk, nem számíthatunk nyereségre. Ennek semmi köze a babonához – bár játékostársaidtól gyakran hallod majd az ellenkezőjét, nem létezik „vesztő szék” – annál több viszont a pozícióhoz, amiről már megtanultuk, hogy a játék egyik legfontosabb aspektusa. Általában azt akarjuk, hogy a hiperagresszív játékosok a jobb oldalunkon, a feszes sziklák pedig a bal oldalunkon üljenek. Amikor a mániákus játékos beszáll a partiba, visszaemelünk, és „izoláljuk” őt a feszes szikláktól, akik a dupla téttel szembesülve valószínűleg bedobják lapjaikat. Így párbajozhatunk a kasszáért, kedvező pozícióban, és – feltéve, hogy mi magunk nem őrült módon

választjuk meg, mely lapokkal játszunk – általában olyan kézzel, amely esélyesebb a győzelemre. Nézzük meg, mi volna a helyzet, ha pont fordított lenne a felállás, és a sziklák ülnének a jobb oldalunkon, az őrült játékos pedig a balunkon. Valahányszor beszállunk egy partiba, az őrült mindig ránk emel, a sziklák pedig – akik szintén hallottak már az izolálás stratégiájáról – nem fognak félni visszaemelni. Ekkor pedig mi találjuk szembe magunkat egy dupla téttel, ráadásul kedvezőtlen pozícióban. Ilyenkor azonnal üljünk át máshova, még ha ez azzal is jár, hogy ki kell szállnunk az adott játékból! Valahányszor több üres hely is van az asztalnál, amikor megérkezünk, érdemes rászánni néhány percet, hogy kiválasszuk, melyik kecsegtet a legtöbb nyereséggel. Várható profitunkat ez nagyban befolyásolhatja.

PÉNZTÁRCÁNK Amikor be kell tennem a pénzemet, bent van a pénzem. Ezt mindenki tudja… Így ha össze akarod akasztani velem a bajszod, készülj föl rá, hogy sokba fog kerülni… Ezeken a versenyeken mindig készen kell állnod a halálra, hogy életben maradhass… Nagyjából ennyi a lényeg. – Amir Vahedi, a 2003. évi Póker Világbajnokságon (ESPN) Ez a filozófia, amely Vahedit olyan jól szolgálja – ő az egyik legjobb limit nélküli hold ‘em játékos a világon – a játék minden szintjén érvényes. Egy jó pókerjátékos folyamatosan arra koncentrál, hogy nyerjen, nem pedig arra, hogy ne veszítsen. A „féltett pénz” ritkán győz, különösen olyan agresszív játékosok ellen, akik képesek azt felismerni. A póker a kritikus döntések játéka. Ezeket a döntéseket nem könnyű meghozni, ha azok eredményeképpen esetleg nem tudjuk kifizetni a lakbért, vagy holnap nem kerül ebéd az asztalunkra. Ahogy egyszer Chip Reese mondta egy másik, szintén a póker dicsőségtábláján szereplő játékosnak: „Ha az jár a fejedben, hogy mi

mindenre tudnád használni azt a pénzt, véged. Épp ez tette Stuey Ungart olyan nagy limit nélküli pókerjátékossá. ő soha, de soha nem törődött ezzel. (Valóban van egy póker-dicsőséglista a Binion Horseshoe-ban, amire 1979 óta minden évben egy új játékos kerül fel.) Egy jó ökölszabály: Ha nem tudod azt mondani magadnak, hogy „ezek csak zsetonok”, amikor beteszed a pénzt a kasszába, akkor valószínűleg nagyobb tétben játszol, mint amit megengedhetnél magadnak. Amint arról korábban már volt szó, a józan ész azt diktálja, hogy fel kell készülnünk rá, hogy esténként elveszíthetünk akár harminc nagytétnyi összeget is. Ehhez pedig készen kell állnunk rá, hogy ezt kockára tegyük. De amikor a tétet kiválasztjuk, nem csak a pénztárcánk vastagsága alapján döntünk. A limit játékokat általában három nagy csoportra oszthatjuk. Ezek mindegyikének megvan a maga saját pszichológiai jellegzetessége (vagy ahogy egyesek mondani szokták, pszichózisa). – — ALACSONY TÉTŰ JÁTÉKOK – Az alacsony tétű játékokban, melyek a 0,1/0,2 dollárostól egészen a 6/12 dolláros játékokig tartanak, általában sok a kezdő, az olyan játékos, aki nem elég jó ahhoz, hogy magasabb tétben játsszon, vagy aki egyszerűen szórakozásból pókerezik. Ennek következtében sokan túl sok kezet megjátszanak, és túl messzire mennek azokkal. Ahhoz, hogy kis tétű játékokban nyerő legyél, nagy adag türelemre van szükséged, és arra, hogy nagyon jól értsd a banki esély fogalmát. Nyereményed legnagyobb része ugyanis abból fog adódni, hogy „helyes” (azaz matematikai értelemben jó) döntéseket hozol, miközben ellenfeleidet arra kényszeríted, hogy hozzanak „helytelen” döntéseket. Az ilyen játékokban általában nem érdemes sokat blöffölni, mert ahhoz, hogy egy blöff sikeres legyen, olyanokkal kell játszanod, akik el tudják dobni lapjaikat. Annak sincs sok értelme, hogy túl gyakran akarj tetszetős játékkal nyerni, hisz ellenfeleid valószínűleg nem fognak mesterkedésednek megfelelően reagálni (vagy akár észrevenni azt). Mivel a legtöbben az összes

partiban érdekeltek lesznek, a csodalapra várva, igencsak megnő az esélye, hogy egyiküknek-másikuknak végül tényleg összejön a keze, ami azt jelenti, hogy föl kell készülnöd rá, hogy sok pofonban lesz részed. A legtöbb tapasztalt játékos úgy tekint egy kis tétű játékra, mintha sóbányában kellene dolgoznia. Nehéz munka, néha fájdalmas is, és – miután valaki már elsajátította az alapfogalmakat – meglehetősen unalmas. Azonban a kezdők számára az ilyen felavatást nem helyettesítheti semmi. Sose feledd, hogy egy jó pókerjátékos az esetek legnagyobb részében teljesen porrá tud zúzni egy kis tétű játékot. Ha nem tudsz stabilan nyerni az ilyen játékokban, ne kezdd azonnal balszerencsédet okolni – feltehetőleg van még mit tanulnod, mielőtt felsőbb osztályba lépnél.

– — KÖZEPES TÉTŰ JÁTÉKOK – Ide a játékok keskeny, de népszerű szelete tartozik. A közepes tét a 10/20 dollárostól a 80/160 dollárosig tart. Itt általában olyan játékosokkal találkozhatsz, akik elég jók és/vagy sok elveszíteni való pénzük van. Mindarra a tudásra, ami az alacsony tétű játékok legyőzéséhez a segítségedre volt, most is szükséged lesz. Ha volt egy rés a játéktudásodon, amit egy kis tétű játékban egy este néhány dollárod bánt, az egy közepes tétű játékban könnyen több száz, vagy akár több ezer dolláros veszteséget is termelhet. Ami azonban leginkább megkülönbözteti ezeket a játékokat, az az, hogy pénztárcád vastagsága sokkal nagyobb szerephez jut, mint ahogy az is, hogy mennyire agresszíven alkalmazod a rendelkezésedre álló anyagi forrásokat. Már pszichológiai szempontból is nagy különbség van aközött, hogy 60 dolláros tétet tolsz be 6 dolláros helyett, ráadásul sokkal rosszabb érzés 3000 dollárt elveszteni, mint 300-at. Ellenfeleid ezzel tisztában lesznek, és rendszeresen próbára is fognak tenni. Néha marginális kezekkel vagy húzókkal emelnek és emelnek majd vissza, csak hogy kiderítsék, megvan-e hozzá a bátorságod, hogy tartsd a tétet, vagy ami még fontosabb, hogy te magad is képes vagy-e ilyen emelésekre és visszaemelésekre. A közepes tétű játékokban való részvételhez olyan vastag pénztárca

kell, amelyik kiállja az ilyen támadásokat, és amely lehetővé teszi, hogy félelem nélkül játszhass. – — MAGAS TÉTŰ JÁTÉKOK – Ezek azok a játékok, ahol a legendák megszületnek, és ahol kisebb vagyonok rutinszerűen cserélnek gazdát. A tétet a 100/200 dolláros limittől fölfelé nevezzük „nagynak”, azonban, ahogy az sejthető, az átlagos kassza enyhén szólva is igencsak különbözik egy 200/400 dolláros és egy 50 000/100 000 dolláros játékban (igen, a Las Vegas-i Belaggióban nemrégiben volt egy ilyen játék). Valójában a kategórián belül néha megkülönböztetnek egy „ultra nagy tétű” játékot, azonban a nagy tétű játékok alapvető sajátosságai ugyanazok. Természetesen itt is szükséged lesz mindarra a tudásra és félelem nélküli játékra, amivel sikert arattál az alacsony- és közepes tétű játékokban, most azonban már a humán pszichológia mélyreható ismeretére is szükséged lesz. A nagy tétű póker a pszichológiai szintek játéka. A legalsó szinten ott vannak saját lapjaink, és a lapok, amiről úgy hisszük, ellenfeleinknél lehetnek. Menjünk eggyel tovább, és gondoljuk át, ellenfelünk mire tehet minket, és mit gondolhat, mi vajon mire tesszük őt. Ezt a gondolatmenetet aztán még több szinten keresztül folytathatnánk. Van, amikor egy játékmód egy adott szintről nézve teljesen őrültségnek tűnik, míg egy magasabb szintről szemlélve mesteri húzásnak bizonyulhat. A lényeg itt természetesen az, hogy kitaláljuk, melyik gondolati szintet használja ellenfelünk (és, a másik oldalon, hogy melyik szintről akarja elhitetni velünk, hogy azt használja). Amint az mindebből sejthető, ennek eredménye egy olyan szövevényes párharca az észnek, amitől könnyen szétrobbanhat a fejünk. Emiatt sok klasszis játékos a játékelmélet lelkes híve. (A játékelmélet a matematika azon ága, amely a nagyon de nagyon összetett döntési helyzetek tanulmányozásával foglalkozik.) A legkifinomultabb gyakorlati alkalmazásokban a játékelmélészek egyes döntéseiket

teljesen véletlenszerűen hozzák meg, csak hogy összezavarják ellenfeleiket. Álljunk meg egy percre, hogy ez leülepedhessen: ezek a játékosok sok ezer, vagy akár sok millió dollárt tesznek kockára egy teljesen véletlenszerű döntéshozatal eredményeként. Nos, ez a nagy tétű póker.

AZ AGRESSZIÓ ELŐNYEI Passz, passz, passz, nyuszika! – Póker-gúnyolódás Ha létezik egy „X-faktor”, amely összekapcsol minden nagy pókerjátékost, az az, hogy mindannyian szeretnek agresszíven játszani. Tetszik vagy sem, az agresszív játéknak – nagyon úgy tűnik – mágikus hatása van minden kártyaasztalnál a pókerben. Egy erős emelés általában jobb, mint a tét merő tartása, és amikor nem emelhetünk, érdemes legalábbis nagyon komolyan megfontolni, nem kellene-e bedobni lapjainkat. Sok oka van, hogy miért számít olyan erős játéknak az agresszió. Hadd álljon itt néhány: Senki sem szeret nehéz döntéseket meghozni. Amikor mi irányítjuk a licit menetét, a többiek találgatni kénytelenek, aggódni kezdenek, és amikor a mi szánk íze szerint alakulnak a dolgok, a miénknél erősebb kezeket is eldobnak. – Agresszív játékkal kideríthetjük, hányadán is állunk. Bár nem mindig ez a legolcsóbb módja, hogy ellenfeleinkből kicsikarjunk némi információt, azonban általában ez a leghatékonyabb megoldás. Ha valaki csak tartja tétünket, azt gyakran húzóval teszi, vagy olyan kész keze van, amelyben nem igazán bízik. Ha ellenfelünk visszaérnél, vagy kivárás-emelést

alkalmaz ellenünk, tekintsük azt az erő jelének – ez általában egy erős kezet vagy egy nagyon jó húzót jelez. * Az agresszív játékkal könnyen „szabadlaphoz” juthatunk, míg mi elkerüljük, hogy szabadlapot adjunk ellenfeleinknek. Amint azt az előző fejezetben megtárgyaltuk, egy jól időzített nyitás vagy emelés a flop előtt vagy az egyik korai utcán lehetővé teheti a számunkra, hogy egy későbbi, drágább utcán ingyen megnézzük a következő lapot, amivel néha kezünk nyerővé javulhat. Ennek az ellenkezője is igaz: általában az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ha ellenfeleinknek szabadlapot adunk, amikor a mi kezünk az erősebb. * Agresszív játékkal második legerősebb kezünkből húzó alakulhat ki. Erre itt egy példa: 6/12 dolláros Texas hold ’em játékban egy korai pozícióban ülő játékos emel. Az egyik középső pozícióban ülő játékos megadja a 12 dollárt. Előttünk mindenki más bedobja lapjait. Mi a kis vak helyén játszunk, és örömmel látjuk, hogy dáma párunk van. Úgy döntünk, 18 dollárra emelünk. A nagy vak és a két másik játékos tartja a tétet, amivel a kassza már 72 dollár. A floppal az A-K-T lapok érkeznek, ami messze nem ideális dáma párunk számára. Nyitunk, a nagy vak tartja a tétet, a flop előtt emelő játékos emel, mire a középső pozícióban ülő játékos kiszáll. Meglehetősen biztosak vagyunk benne, hogy jelen állás mellett kezünk nem nyerő, hisz az emelő játékosnak minden valószínűség szerint ásza vagy királya van, vagy akár drillje is lehet. Talán be kellene dobni lapjainkat? Agresszív játékunknak köszönhetően egyrészt meglehetősen tiszta képünk van arról, hogy is állunk, másrészt a kasszában lévő 96 dollár alapján már helyes játék az, amitől a nagypapa mindig is óvott: várhatunk a lyukas sorra. Igaz ugyan, hogy az ellen, hogy a törnnél bejön egy bubi, körülbelül 12:1hez esély szól, banki esélyünk azonban 16:1-hez. Agresszív játékunk „varázsütésre” használható húzóvá alakította lapjainkat.

A BELSŐ HANG Éreztem, hogy zavar támadt az Erőben. – Sir Alec Guinness mint Ben „Obi-Wan” Kenobi, Csillagok háborúja Minden nagy pókerjátékos rendelkezik vele: a belső hang. Ez megmondja nekik, amikor ellenfelei gyengék, és egy jól időzített blöffél megfutamíthatóak. De vészjelzőként is szolgál, sötét fenyegetést jelezve akkor, amikor a felszínen csak egy ártatlannak tűnő megadás látszik. Vannak, akik hatodik érzéknek hívják. Mások a félelem, a hormonok, vagy valamilyen spirituális energia természetfölötti tudatosságának tartják. A racionális gondolkodásúak azt állítják: az hogy képesek vagyunk „megérezni”, valami nincs rendjén, nem más, mint a hosszú évek tapasztalatával kialakult érzék, amellyel észrevesszük, hogy a dolgok egy árnyalatnyit máshogy alakulnak, mint az normálisan elvárható lenne. Bármi is legyen ez, neked is el kell sajátítanod. Mikor már megtanultad meghallani ezt a belső hangot, készen állsz szembenézni azzal a még nagyobb kihívással, hogy megtanulj hallgatni is rá.

A PÓKERBEN NINCS OLYAN, HOGY „MINDIG” Az őrült következetesség az ész gonosz koboldja. – Ralph Waldo Emerson Ellentétben azzal, amit néhány könyv (és még több pókerjátékos) mond, az egyetlen „helyes” játékmód a pókerben az, amelyik következetesen profitot termel. Még ha ez azt ellentmondásos.

is

DÖNTŐ PILLANAT

jelenti,

hogy

játékunk

szükségképpen

Mintegy két órát késtél arról a 10/20 dolláros otthoni játékról, melyet profi golfos barátod rendez. Öten ülnek egy kis asztal körül, és legnagyobb meglepetésedre nincs egy üres szék sem. – Örülök, hogy el tudtál jönni! – köszönt a házigazda. – Ötszáz dollár a beugró, ha megfelel. A fiam mindjárt hoz még egy széket az emeletről… szorítunk neked helyet. Van körülbelül öt perced, hogy eldöntsd, hová szeretnél ülni. Mint feltörekvő profi, gondosan figyeled az asztalt, az akciókat és a játékosokat minden két falat chips között. 1.

szék: A profi. 500 dollárnyi zseton. Budweisert iszogat.

2.

szék: A targoncásfiú. 200 dollár. Kóla.

3.

szék: A kertész. 650 dollár. Valami víztiszta folyadék.

4. szék: A segítő. 800 dollár. Víztiszta folyadék egy karika citrommal. 5.

szék: A csapos. 350 dollár. Valami egy martinis pohárban.

Épp a profi az osztó, a kis és a nagy vaktétet a targoncásfiú és a gyepmester tette be. A gyepmester mögött állsz, aki megengedi, hogy belekukucskálj a lapjaiba – különböző színű ász-tízes. A segítő belekortyol az italába: – Gyorsítsuk föl egy kicsit a dolgokat, fiúk, emelek! – és betesz 20 dollárt. A csapos és a profi is tartja a tétet. A targoncásfiú bedobja lapjait, melyek véletlenül fölfordulnak: ♣K♠T. A gyepmester egy kicsit gondolkodik, de végül bedobja lapjait. Hárman érdekeltek a partiban. A floppal a

lapok érkeznek. A segítő 10 dollárral nyit. A csapos megcsóválja a fejét, de tartja a tétet. A profi gyorsan megadja a tétet, ami korábbi tapasztalataid alapján valószínűleg húzót jelez. A törn a káró tízes. A segítő kivár, a csapos is, a profi egy ideig gondolkodik, de végül ő is passzol. A river a pikk bubi. A segítő gyorsan nyit. – 20 dollár, fiúk, 20 dollár. A csapos tartja a tétet, ahogy a profi is. Bemutatás. Az asztal:

A segítő ♣J♦9 a lapokat mutatja be, tehát flöse van. A csapos a ♦J♠9 lapokat mutatja be, flöse egy kicsivel erősebb. A profi lapjai: ♠A♦Q, a dáma-magas flössel az ő keze a nyerő. – A csudába – kiált fel, ahogy begyűjti a zsetonokat – attól féltem, egyikőtöknél ott a káró király. Megérkezik a profi fia a székkel. – Csináljunk egy kis helyet a friss húsnak! Hová kéred a széket?

A VÁLASZ Nincs túl sok információd a játékosokról, ahhoz azonban elég, hogy egy jó becsléssel élj. Emlékezzünk vissza a mantrára: „Őrült játékosok a jobb oldalamra, feszesek a balomra.” Az nyilvánvaló, hogy a segítő – aki különböző színű bubi hetessel emelt a célkeresztben – és a csapos – aki különböző színű bubikilencessel tartotta az emelést – a két őrült játékos az asztalnál. A profi nemcsak hogy iszonyú feszesen játszik, de gyenge is, aki egyszer sem ragadta meg az alkalmat, hogy a legerősebb lapokkal nyisson vagy emeljen. A gyepmester és a targoncásfiú az emelés

ellenére is játszható lapokat dobott el, ami azt mutatja, hogy ők is nagyon feszesek. Becsúsztatod a széket a csapos és a profi közé, és megragadsz egy sört (nehogy antiszociálisnak tűnj). Megnézed lapjaidat – ász párt kaptál. Úgy tűnik, hogy a mamád nagyon, nagyon szép ajándékot fog kapni anyák napjára…

ONLINE PÓKER Reggel fél kilenc. Kikászálódsz az ágyból, és fölveszed a fürdőköntösöd. Kávé. Végigsimítod a hajad, és bekapcsolod a számítógépet. Két perccel később már totális emelésháborút vívsz egy üzletemberrel, akinek épp ebédszünete van… Tokióban. Az online póker forradalmasította a póker világát. Elérhetővé tette a játékot a nagyközönség számára szerte a világon; olyanok számára is, akik esetleg több száz mérföldre laknak a legközelebbi kaszinótól. Az online kártyatermek olyan varázslatos póker-meseországot hoztak létre, ahol a hét minden napján, a nap huszonnégy órájában számíthatunk akcióra. A játékosok között vannak teljesen kezdők. És vannak profik is – egyre többen – akik a laza játékokat kihasználva keresik kenyerüket, néha két (vagy még több) asztalon játszva egyszerre. Az online pókerből hiányzik az élő játék varázsa. A társalgás lehetősége erősen limitált. A hanghatások hamar monotonná válnak. Nem játszogathatsz zsetonjaiddal. Azonban ha úgy tartja kedved, játszhatsz a fürdőköpenyedben – vagy akár anélkül…

A TEREM KIVÁLASZTÁSA Elméletileg mi sem egyszerűbb, mint kiválasztani, hol játsszunk. Olyan helyet kell keresnünk, ahol megtaláljuk azt a játékot, amit játszani szeretnénk, és ahol kedvünkre való az akció az általunk preferált időpontokban. Olyan helyet szeretnénk választani, amely jó hírű, és ahol a kifizetések zökkenőmentesen történnek. Nincs egy olyan testület, amely az online pókertermek működését szabályozná, mivel ezek legnagyobb része offshore vállalkozás. Ez

kényelmetlen érzést kelt némelyekben. Azonban egy igazi pókerjátékos valószínűleg nem tartozik az ilyen emberek közé. Ha a döntés előtt egy kicsit körülnézel a piacon, megspórolhatsz némi fejfájást. Valószínűleg ez csak amolyan megalapozatlan hazabeszélés, de az olyan online kártyatermek, amelyeket profi pókerjátékosok üzemeltetnek, mindent megtesznek jó hírük megőrzéséért – ebben a média-központú világban egyetlen profi játékos sem örülne, ha csorba esne a hírnevén. Talán éppen ez az oka, hogy a világ legjobb játékosai közül sokan kizárólag a saját nevük alatt hajlandóak játszani a FullTiltPoker.com oldalon. A FullTilt-en beszélgethetsz és játszhatsz a profikkal, tanulhatsz tőlük. Csak jelentkezz be, és megfigyelheted, hogyan játszik Phil Ivey, Chris „Jesus” Ferguson, Howard Lederer, Eric Seidel, John Juanda, valamint több mint ötven további játékos a legmenőbb profik közül, akik összességében több mint ötven, a Póker Világbajnokságon vagy a World Poker Tour-on megszerzett karkötővel büszkélkedhetnek. A százdolláros „Sit and Go” termekben engem is gyakran megtalálhatsz. A PokerPulse (www.pokerpulse.com) oldalain megnézheted, hogy az adott pillanatban hány asztalon folyik a játék a legtöbb nagy online pókerteremben. Nézd meg az olyan online pókerfórumokat, mint amilyen például az RGP (ez a rec.gambling.poker hírszerver rövidítése a (www.recpoker. com oldalon), vagy a 2+2 (www. twoplustwo.com, amelyet nem más, mint Sklansky és Malmuth igazgat), hogy megismerd, miről szoktak panaszkodni a játékosok. Vannak jogos panaszok. Nem kellemes, ha akadozik a szerver. Mint ahogy az sem, ha túl sokáig tart kiutaltatni a pénzünket. Vagy a csalás (erről később még lesz szó). Időről-időre szinte minden termet megvádolnak, hogy (a) úgy teszik zaftosabbá a játékot, és gondoskodnak a jutalék (rake) növeléséről (A jutalék az az összeg, amelyet a kártyaterem minden bankból lecsíp. Ez általában néhány dollár, vannak azonban olyan online kártyatermek, ahol ez az összeg magasabb. Azzal, hogy hogyan tudjuk kitermelni a jutalékot, a következő fejezetben fogunk foglalkozni), hogy szándékosan akció

flopokat osztanak (azaz olyan lapokat, amelyek egyszerre több játékoson is segítenek, ami egyszerűen nem lehet véletlen); és hogy (b) egy olyan furfangos számítógépes algoritmust alkalmaznak, amely bünteti az olyan játékosokat, akik elkövetik azt a hibát, hogy ki akarnak szállni a kártyateremből, miután hosszú időn keresztül hihetetlenül rossz lapjárással találták szembe magukat. Egyik vádat sem sikerült még soha bizonyítani, és könnyen lehet, hogy ezek nem mások, mint a pókervilág városi legendái, amelyet olyan játékosok terjesztenek, akik nem ismerik a statisztikus szórás törvényeit. Azonban sosem árt óvatosnak lenni. Ha úgy tűnik, hogy valami nem stimmel az oldallal, tedd át pénzedet egy másik online kártyateremhez. Bőven van miből válogatni. Először érdemes csak egy kisebb összeget befizetni, csak hogy meggyőződj róla, hogy az oldal megfelel-e elvárásaidnak. Ha például omaha hi-lo8-at szeretnél játszani reggeli előtt, vagy többasztalos limit nélküli versenyeket vasárnap, nézd meg, van-e elég sok olyan játékos az ilyen játékokban, akik ellen szívesen játszol. Figyeld meg a játékosok szokásait – gyakran váltanak-e asztalt, vagy inkább órákig kitartanak ugyanannál a játéknál? Vegyél ki némi pénzt, és nézd meg, hogy a kifizetés elég gyors és kényelmes-e. Nem kell csak egy oldalt kiválasztanod. Van, ahol jobbak a versenyek, vagy a rendszeres játékosok számára ingyenes versenyeket (freeroll) rendeznek. Máshol esetleg nagyon aktív kevés résztvevős játékokat találhatsz. A legtöbb helyen elég komoly bonuszt adnak az első befizetéskor. Ez olyan „ingyen pénz”, amelyet akkor kapsz meg, ha bizonyos számú partit lejátszol (és megfizeted az ezzel járó jutalékot). A legtöbb hitelkártyacég nem hajlandó semmilyen formában együttműködni az online szerencsejátékokat szervező vállalkozásokkal. A Neteller (www.neteller.com) azonban jó alternatíva lehet, amely együttműködik szinte minden online pókerteremmel. Azon keresztül a bankszámládról induló, vagy oda érkező tranzakciók is ingyenesek. Közben ingyen lottószelvényekhez is juthatsz. Olyan „széf” oldalak is vannak

már, amelyeken keresztül a hálózathoz csatlakozó társaságok között végezhetsz pénzügyi tranzakciókat.

A JÁTÉK KIVÁLASZTÁSA Az online kártyatermek „lobbija” mindig remek információforrás. Itt legtöbbször megnézheted, hogy kik játszanak az egyes asztaloknál, hogy a játékosok hány százaléka nézi meg a flopot (ami segíthet egy laza vagy egy feszes játék kiválasztásában, attól függően, hogy milyen játékot keresel), vagy hogy óránként hány partit játszanak le az adott asztalnál. A legnyereségesebbek azok a játékok lesznek, ahol az átlagos kassza nagy, és sokan megnézik a flopot. A legtöbb oldalon részt vehetsz egyszerre több játékban is, aminek megvannak a maga előnyei és hátrányai. (Phil Ivey volt, hogy egyszerre hét játékban vett részt. Erik „E-dog” Lindgren azt állítja, hogy egyszerre tizenhárom asztalon játszott egy mobil modemről, vezetés közben, úton Las Vegasból Los Angelesbe. Egyiket sem ajánlanám jó szívvel.) Vannak, akik azt állítják, hogy egyszerre több asztalon játszani fegyelmezettebb stílusra kényszeríti őket, miközben az óránkénti hozamot, amit egy asztalnál keresnének, megduplázhatják / megháromszorozhatják / megnégyszerezhetik. Azonban nem könnyű egyszerre egynél több asztalt „érezni”, ami könnyen ahhoz vezethet, hogy nem veszel észre néhány nyereséges lehetőséget, és sebezhetőbbé tehet a blöffökkel szemben, mivel kevésbé vagy összhangban ellenfeleid játékával. Ráadásul játékostársaid nem veszik jó néven, ha játékod lelassul, mert egy másik asztalon épp belebonyolódtál egy partiba. (Az már a te dolgod, hogy ezzel az információval mit kezdesz.)

JÁTÉK KEVÉS RÉSZTVEVŐVEL Egy online játékban a résztvevők általában kevésbé stabilak, mint az élő játékokban. Mivel olyan könnyű asztalt – vagy akár kártyatermet – váltani, ez azzal jár, hogy egyes játékosok szédítő sebességgel váltogatják helyüket. Akár tetszik, akár nem, néha óhatatlanul

lesznek üres székek az asztalodnál, és kénytelen leszel kevés résztvevővel játszani. Több lényeges különbség is van aközött, hogy kilenc ellenféllel állunk szemben, vagy csak hárommal-néggyel. Egy kevés résztvevős játékban egyszerűen több partiban kell játszanunk, mivel a szokásosnál gyakrabban kell betennünk a vaktétet. A húzók ilyenkor kevésbé értékesek – gyakran nem lesz elég sok játékos érdekelt a partiban ahhoz, hogy a banki esély elég legyen a várakozáshoz – míg a magas lapok és a párok szerepe megnő, mivel kevés játékossal szemben gyakran akkor is nyerhetünk velük a bemutatáskor, ha nem javulnak. Ennek következtében sokkal gyakrabban kerül sor emelésre a flop előtt olyan lapokkal, amelyekkel egy teljes asztalnál nem feltétlenül akarnánk emelni. Jó példa lehet erre az A-9 és a 6-6. Ez a jelenség még inkább jellemző, ha csak egy vagy két ellenfelünk van. Ha egy teljes asztalnál legalacsonyabb párt flopolunk, általában legjobb, ha bedobjuk lapjainkat. Egyetlen ellenféllel szemben azonban ilyen kézzel már inkább az emelésre, vagy akár a visszaemelésre gondolunk. Egy ász-magas kéz gyakran elég hozzá, hogy a rivernél megpróbáljuk megszerezni a kasszát. Vannak olyan játékosok, mint például Howard Lederer, akik azt javasolják, hogy osztóként bármilyen lapokkal érdemes emelni párbajhelyzetben, mivel ellenfelünkön a flop az esetek nagyobb részében nem fog segíteni, és így kedvező pozíciónkat kihasználva több kasszát megszerezhetünk, mint amennyi igazságosan járna nekünk. Amikor kevés résztvevővel játszunk, hasznos lehet azt képzelni, hogy egy teljes asztalnál ülünk, ahol előttünk mindenki bedobta lapjait. Másként megfogalmazva, ha egy négyszemélyes játékban mi vagyunk először soron, úgy értékeljük ki lapjainkat, mintha egy teljes asztalnál játszanánk, eggyel az osztó előtt, és előttünk mindenki bedobta volna lapjait. Tartsd szem előtt, ha egy kevés résztvevős játékban több kezet megjátszol, fel fogja erősíteni a nyereségek/veszteségek terén bekövetkező kilengéseket! Sokkal gyorsabban fogsz jókora

összegeket elnyerni és elveszíteni, mint egy teljes asztal esetében. Mielőtt úgy döntesz, hogy folytatod a játékot, készülj föl erre – mind mentálisan, mind pénzügyi szempontból! Sőt, amíg nem vagy elég biztos magadban, hogy legtöbb ellenfelednél jobban vagy képes játszani a flop után, talán érdemes egyszerűen elkerülni a kevés résztvevős játékokat. Másrészt viszont az ilyen helyzet remek gyakorlás a versenyekhez - egyetlen utolsó asztalnál sem nyerhetsz anélkül, hogy ne játszanál kevés résztvevővel –, és rendkívül nyereséges is lehet.

KÉSZPÉNZES JÁTÉKOK ÉS VERSENYEK A legtöbb online kártyaterem a szokásos készpénzes játékokon kívül versenyeket is rendez. Választásod attól függ, hogy játéktudásod melyik részét akarod fejleszteni. A legtöbb online verseny vakstruktúrája nagyon gyorsan emelkedik, néha akár minden tizedik leosztás után emelkedhetnek a vaktétek. (Csak összevetésképpen, a Póker Világbajnokságon a vaktétetek kétóránként emelkednek.) Tegyük fel, hogy 1000 dollárnyi zsetonnal indulsz. Ez bőven elegendőnek tűnik, amikor a vaktétek 5/10 dollár nagyságúak, azonban ötven leosztással később, amikor a vakok már 50/100 dollárosak, egy rossz döntés – vagy egy balszerencsés river – elviheti összes zsetonodat. Márpedig nem ritka, hogy lejátszunk ötven partit, és közben egyetlen kasszát sem tudunk hazavinni. A türelem – ami az egyik legfontosabb tulajdonság ahhoz, hogy valakiből jó pókerjátékos váljon – olyan luxus, amit a legtöbb online versenyen nem engedhetünk meg magunknak. Ahhoz, hogy győzhessünk, sokkal többet kell hazardíroznunk, mint általában. Aki azonban még csak most kezdte póker-tanulmányait, jobb, ha távol tartja magát a türelmetlen hazardírozástól. Így kezdőként valószínűleg jobban jársz, ha azokkal az őrült készpénzes játékokkal kezdesz, ahol megtanulhatod, hogyan kell eldobni egyik lapot a másik után, amíg ki nem fejlődik benned a képesség, hogy

pontosabban meg tudd határozni lapjaid értékét egy adott szituációban. Ez persze nem jelenti azt, hogy az online versenyek ne lennének nagyon is hasznosak.

FELTÉTELEK Egy jó pókerjátékos folyamatosan figyeli ellenfeleit, megpróbálja kiismerni licitálási szokásaikat (erről az online játék esetén se feledkezzünk meg), kifigyeli árulkodó viselkedésformáikat (erre viszont ott nincs lehetőségünk). Egy virtuális kártyateremben nem sok látnivaló akad, és néha bizony kedvünk támad játék közben telefonálni egyet, tévét nézni, vagy szörfölni egy kicsit az Interneten. Azonban mindig legyél tudatában, hogy ennek megvannak a veszélyei. Ha komolyan akarod venni az online pókert, teremts hozzá olyan feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a játékra koncentrálj. >EGY MEGJEGYZÉS A MINIMUM BEÜLŐRŐL< Amikor „leülsz” egy online kártyaasztalhoz, általában van egy minimum összeg, amivel be kell szállni a játékba. Vannak, akik a minimummal szeretnek beülni, abból a megfontolásból, hogy akkor nem is bukhatnak többet. Ráadásul – folytatódik az érvelésük - amikor all-in kell menniük – vagyis összes maradék zsetonjukat az asztal közepére kell tolniuk – minden további lapot megnézhetnek anélkül, hogy további téteket kellene megadniuk. Ez az érvelés annyira csábító egyes játékosok szemében, hogy elkezdik kiszedegetni a pénzüket, időnként kivonva azt a játékból, hogy így minimalizálják az aktuálisan játékban lévő összeget. Egy élő kártyateremben ezt nem tehetnék meg, viszont egy online oldalon semmi sem akadályozza meg őket abban, hogy gyorsan fölálljanak az asztaltól, majd ugyanarra a székre visszaüljenek a minimum beülővei.

Ezzel a stratégiával az a probléma – legalábbis egy jó pókerjátékos szemszögéből –, hogy költséges. Ha csak olyankor tartod a tétet, vagy licitálsz, amikor a játék várható értéke pozitív, akkor azzal, hogy csak kevés zsetonnal játszol, egyszerűen azt az összeget csökkented, amelyet meg fogsz nyerni. Igaz ugyan, hogy ha ilyenkor all-in kerülsz, valóban megnézhetsz egy-két lapot ingyen, amivel aztán óriási kezed alakulhat ki, azonban ezzel együtt lemondasz arról az extra bevételről is, amit a későbbi, drágább utcákon megkereshetnél. Ennek a stratégiának az egyik következménye a „ha bejön, kiszállok” hozzáállás, amikor is egy játékos addig marad az asztalnál, amíg el nem nyer egy nagyobb kasszát, majd gyorsan átül egy másik asztalhoz (vagy teljesen kijelentkezik). Ez a taktika ugyanazon okból megint csak vesztő – lehetséges, hogy ezzel határt szabsz veszteségeidnek, az azonban egészen biztos, hogy nyereményedet is behatárolod. Az talán még több kárt okoz játékodnak, hogy így lehetőséged sincs kihasználni az asztalnál rólad kialakult képet – sokkal egyszerűbb elválasztani játékostársainkat a pénzüktől, amikor úgy gondolják, nyerő szériában vagyunk. Pedig a helyzet egyszerű: ha olyan pókerjátékos vagy, aki következetesen pozitív várható értékű döntéseket hoz, akkor az, hogy mesterséges korlátokat állítasz fel, hosszútávon sokba kerülhet.

JÁTÉKOSTÁRSAINK Az online játék egyik nyilvánvaló hátránya, hogy nem láthatjuk a játékosokat, akikkel szemben állunk. Nem tudhatjuk, nem rándult-e meg az arcuk, amikor megadták a tétet, vagy nem lüktete gyorsabban nyaki ütőerük, mint egy másodperccel korábban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne semmilyen információ, amit begyűjthetünk róluk. Már maga a név, amit egy játékos kiválaszt magának, elárul valamit a személyiségéről. Valószínűleg másként

játszik az, aki a „GottaRaise!” nevet választotta, mint például „BettysGrandmother”. „Bluffer666” ellen feltehetőleg élvezetes lesz a játék. Vagy mégsem. Sok online név kétértelmű vagy háromértelmű, direkt azért, hogy félrevezessen tulajdonosa valódi jellemével kapcsolatban. „Hotblonde69” minden valószínűség szerint nem tüzes, nem szőke, és nem is különösebben rugalmas játékos. Ha jó megfigyelő vagy, talán kiszúrhatsz néhány online árulkodó jelet. Elképzelhető, hogy aki látszólag sokat gondolkodik a tét tartása előtt, épp a banki esélyt számolgatja. (Persze az is lehet, hogy csak úgy tesz, mintha a banki esélyt számolgatná. Vagy egyszerűen rossz az internetkapcsolata.) A legtöbb teremben a játékosok egy kis mezőre kattintva előre kiválaszthatják, hogy tartják a tétet, emelnek vagy bedobják lapjaikat, hogy ezzel is gyorsabbá tegyék a játékot. Ezzel azonban értékes információt árulhatnak el döntéshozatalukkal kapcsolatban. A legtöbb játékos számára sokkal könnyebb kattintani egyet az egérrel, mint valóban zsetonokat tenni egy fizikai valóságában létező kasszába. Azokat a játékosokat, akik nagyon gyorsan meghozzák döntéseiket, gyakran ki lehet zsákmányolni. Sokan egyszerűen véletlenül kattintanak néha rossz gombra, különösen akkor, ha több asztalnál is játszanak egy időben (amivel tisztában lenni szintén értékes információ lehet). Így ha egy emelés nagyon oda nem illőnek tűnik, érdemes ezt a lehetőséget is számításba venni. Az, ha mi magunk kattintunk néha a rossz gombra, nem is olyan rossz: ezzel jól összezavarhatjuk a rólunk kialakult képet, és könnyen vezethet egy olyan pofon kiosztásához, amitől ellenfelünk könnyen kiborulhat. Sok terem lehetőséget teremt rá, hogy ellenfeleinkről jegyzeteket készítsünk, és hogy nyomonkövessük saját játékunk statisztikus jellemzőit – hány százalékban nézzük meg a flopot, vagy milyen gyakran tartjuk a tétet – ami különösen hasznos lehet, ha annak próbálunk utánajárni, nincsenek-e rések játéktudásunkon.

A JÁTÉKTÖRTÉNET Szinte az összes online kártyateremnél lehetőségünk van rá, hogy letöltsük az összes partit, amelyben részt vettünk. Ez a játéktörténet tartalmazza a résztvevők neveit, zsetonjaik mennyiségét, az összes akciót, és minden olyan lapot, amely a parti folyamán nyilvánosságra került. Ez rendkívül hasznos lehet a póker tanulásakor és játékunk fejlesztéséhez. Ha menet közben úgy érezzük, hogy egy adott helyzetben máshogy (vagy jobban) is játszhattunk volna, töltsük le a játéktörténetet, mentsük azt el, és nézzük meg később. Még jobb, ha megmutatjuk egy „mentornak”, aki konstruktív kritikával élhet játékunkkal kapcsolatban.

A CHAT BOX Az információ másik forrása természetesen a chat box. Vannak játékosok, akik állandóan írogatnak. Ez általában azt jelzi, hogy ki vannak éhezve a szeretetre. Mások soha nem használják a chat boxot, ami arra utalhat, hogy nagyon komolyan próbálják venni, amit éppen csinálnak. Azok a játékosok, akik szeretik kritizálni a többiek játékát, általában érzelmes típusok, akiket könnyű kiborítani. A részegek gyakran elég sok hibával gépelnek. Minden teremnek van valamilyen nyelvi szűrője, amely arra hivatott, hogy blokkolja az obszcén szövegeket, de ha valaki elég kreatívan használja a szóközöket, azért valahogy be tudja írni, ha mindenképp seggfejnek akar hívni valakit. A legtöbb teremnél arra is van lehetőség, hogy „elnémítsuk” a legidegesítőbb játékosokat. >VIRTUÁLIS KIBICEK< Minden veterán játékos találkozott már pályafutása során kibicekkel, a pókervilág azon lakóival, akik mások játékát szokták figyelni az asztal mellől. Közülük néhányan az érintett játékosok rajongói. Mások leégett játékosok – ha lenne rá pénzük, ők is beszállnának –, akik másoktól próbálnak kölcsönkérni.

A profi játékosok általában nagyvonalúak a többi profival szemben, és amikor valaki épp egy hosszú vesztő sorozatot kénytelen elviselni, a többiek gyakran kisegítik, ha épp megszorult. Viszont azzal, hogy egy ilyen kibicnek kölcsön adunk, szinte mindig hibát követünk el. Bármilyen meglepő, a kibicek a cyber-térben is megjelentek. Rendszeresen előfordul, hogy valaki kívülről megjelenik a chat boxban, és kér mondjuk 20 dollárnyi kölcsönt a játékosoktól, akik általában teljesen vadidegenek neki. Örök talány, hogy ez legalább egyszer sikerült-e már bárkinek is.

EREDMÉNYEID FELJEGYZÉSE Most, hogy elkezdtél online pókerezni, ideje elkezdened feljegyezni eredményeidet. Erre több jó okod is van. A pókernyeremények után természetesen adót kell fizetni, a nyereménnyel azonban szembe lehet állítani a veszteségeket (akárcsak az esetleges egyéb költségeket, mint például útiköltséget, szállásköltséget, vagy ennek a könyvnek az árát). Ha egyszer leszel annyira peches, hogy az adóhatóság behívjon egyeztetésre, nagyon örülni fogsz neki, hogy dokumentáltad játékodat. Talán arra is kíváncsi vagy, milyen statisztikákkal jellemezhető saját játékod. Valóban következetes nyerő játékos vagy? Mennyit keresel óránként? Befolyásolja az adott napszak játékodat? Mely asztalokat tudod teljesen szétzúzni? Melyekben kell küzdened már a túlélésért is? Ha kiértékeled játékstatisztikádat, az segítségedre lehet a trendek felismerésében – akár jó, akár rossz irányban. Végül pedig az, hogy tudod, hogy fel fogod jegyezni eredményeidet, megfontoltabb játékra ösztönöz. Ha tisztában vagy vele, hogy az este végén számot kell adnod eredményeidről, talán kevésbé lelkesen akarod majd megadni a tétet a rivernél, vagy megjátszani a Q-T lapokat kedvezőtlen pozícióban.

Érdemes beszerezni egy kis jegyzetfüzetet (amelyben rendszeres ellenfeleidről is feljegyezheted a legfontosabb információkat), megnyitni egy külön Microsoft Excel® dokumentumot, vagy az egyre nagyobb számú olyan számítógép-program egyikét használni, amelyeket direkt arra fejlesztettek ki, hogy nyomon követhesd saját játékodat – jelenleg létezik egy olyan internetes oldal is, a Poker Charts (www.pokercharts.com), amelyre bárki ingyen bejelentkezhet, és nyilvántarthatja és kielemezheti eredményeit. Könnyen lehet, hogy önérzetedet sokkolni fogja, amikor szembesülsz aktuális hosszú távú eredményeddel, utólag azonban már örülni fogsz neki, hogy mindent feljegyeztél.

DÖNTŐ PILLANAT Bejelentkezel a FullTiltPoker.com oldalra a „Tommy’s Grandma” álnéven, és beülsz egy asztalhoz, akcióra készen. Ma délután 3/6 dolláros hold ‘emet akarsz játszani, legalábbis addig, amíg a főnököd vissza nem jön az irodába. Ha minden jól megy, van legalább egy órád, amíg nyugodtan „dolgozhatsz”. Gyorsan végignézed a lobbit, és három asztalt is találsz, ami szóba jön:

Pusztán ezen a statisztika alapján melyik asztalt választod és miért?

A VÁLASZ Bár az első asztal (37 dolláros átlagos kasszájával) és a második asztal (ahol a legtöbb játékos nézi meg átlagosan a flopot)

csábítónak tűnhet, azonban asztalt érdemes választani.

egyértelmű,

hogy

a

harmadik

Mivel a játékosok 35 százaléka néz meg minden egyes flopot, átlagosan 3 játékos érdekelt minden partiban. Hogyan jön akkor ki a 22 dolláros kassza? Próbáljuk elképzelni, hogyan alakulhat egy ilyen átlagos parti… Ha három játékos megadja a 3 dolláros vaktétet a flop előtt, az összesen 9 dollár. Közülük mondjuk kettő elégedett a floppal, és további 3 dollárt betesz a kasszába, ami így már 15 dollár. Ha egyikük ezután nyit a törnnél, máris 21 dollárnál járunk, ami nagyjából megfelel az átlagos kasszának. Vegyük észre, hogy egyetlen emelésre sem került sor! Ez nyilvánvalóan egy nagyon passzív asztal. Te agresszív játékos vagy, és amint azt már tudjuk, az agresszív játékosok bedarálják a passzív játékokat. Az csak hab a tortán, hogy az óránként lejátszott partik nagy száma arra utal, hogy a játékosok odafigyelnek a játékra, és nem húzzák az időt. Az időegységre eső nyereséged tükrözni fogja, hogy ennél az asztalnál egy óra leforgása alatt majdnem annyi partit játszhatsz le, mint a másik két asztalon együttvéve. Amikor online játszol, és nincs lehetőséged rá, hogy megnézd és felmérd ellenfeleid játékát és mentális kompetenciáját, a lobbiban elérhető statisztikák az egyik leghasznosabb forrásnak bizonyulhatnak, ami segítségedre lehet a legnyereségesebb asztal kiválasztásához.

A KÁRTYATEREM Ember, hogy megváltozott a póker! Kérdezz meg valakit a régiek közül, hogy milyen volt az ő korukban a póker világa, és minden valószínűség szerint a texasi útszéli vendéglőkről kezd el mesélni, vagy egy édességbolt hátsó helyiségében zajló játékokról, vagy a helyi golf klub raktárépületében záróra után lejátszott partikról. Ma, ha valaki az Egyesült Államokban él, valószínűleg mindössze néhány perc autózásra lakik egy teljesen felszerelt kártyateremtől. Vannak, ahol minőségi ételeket is kínálnak, híres szakácsok mesterműveit. Sok kártyaterem nem-dohányzó. Ma is találkozhatsz mindenféle gyanús alakokkal, azonban manapság ezek sikeres (és kevésbé sikeres) üzletemberek, egyetemisták és háziasszonyok társaságában játszanak, de gyakran felbukkannak híres színészek és színésznők is a játékosok között. Sok nyomós érv szól amellett, hogy miért érdemes kártyateremben játszani. Bár ez függ attól is, hogy hol laksz, valószínűleg találsz olyan játékot, amelyik megfelel igényeidnek és pénztárcádnak. A legtöbb kártyateremben a legmodernebb biztonsági kamerák és profi osztók dolgoznak, ami mellett a csalás szinte lehetetlen. Talán az a legjobb az egészben, hogy egy kicsit kiszabadulhatsz a mókuskerékből, színt vihetsz az unalmas hétköznapokba (vagy egyszerűen részt veszel egy régimódi társasági életformában). Egy olyan társasággal, ahol mindenféle karakter megtalálható. Minden komoly pókerjátékosnak el kell mennie néha a kártyaterembe. Azonban mielőtt autóba vágnád magad, talán érdemes átgondolni a kaszinóban zajló játék hátrányait is. Egy kis kártyateremben lehet, hogy kicsi lesz a választék. Nagyobb valószínűséggel találod magad szemben komolyabb játékosokkal, akik nagyobb kihívást fognak jelenteni, mint péntek esti otthoni játékodon az ismerőseid. És ott vannak azok a bosszantó plusz kiadások – a borravaló és a jutalék – ami egy egész este során szép kis összeget tehet ki (erről később még lesz szó).

A KÖLTSÉGEK A kaszinók – ahogy az rendjén is van – haszonra akarnak szert tenni. Azoknál a játékoknál, amikor a játékos „a Ház” ellen játszik, egyértelmű, honnan adódik ez a haszon. Ha rulettezel, átlagosan 5 százalékkal többet hagysz ott, mint amennyit nyersz. Egy blackjack játékos, aki a „tökéletes stratégiát” alkalmazza, sokat lefaraghat ebből a résből, de hosszútávon még mindig enyhén veszteséges lesz. A póker esetében azonban a kaszinó kénytelen magára ölteni a sokkal kevésbé jövedelmező külső szemlélő jelmezét. Ahhoz, hogy éghessen a lámpa a kártyaasztal fölött, és kifizethessék az osztókat, a kártyateremnek jutalékot kell szednie a játékosoktól.

– — A JUTALÉK – Bár vannak olyan kaszinók, ahol óradíjat kell fizetni a játékban való részvételért, a legtöbb hely számára a profitot jutalék biztosítja, ami nem más, mint egy kisebb összeg, amit minden kasszából lecsípnek. A jutalék nagysága a helytől és a játéktól függ, azonban jellemzően valahol 3 dollár és 5 dollár között van partinként. Ez talán nem tűnik soknak, amikor épp egy 200 dolláros kasszát viszel haza, a sok kicsi viszont hosszú távon összeadódik. Tegyük fel, hogy a helyi kártyateremben, ahol játszol, óránként körülbelül 40 leosztásra kerül sor, és átlagosan minden kasszából 3 dollár jutalékot vesznek le. Ez azt jelenti, hogy óránként összesen 120 dollár eltűnik az asztalról. Ha nyolcan ültök az asztalnál, átlagosan mindegyikőtök 15 dollárt fizet óránként, csak hogy részt vehessen a játékban. Ezért beszélnek olyan sokat a pókerjátékosok a „jutalék kitermeléséről”. Ahhoz, hogy a fenti hipotetikus játékban nyerő legyél, nem elég, ha jobb vagy ellenfeleidnél; óránként legalább 15 dollárral kell jobbnak lenned. Ha csak szórakozásképpen játszol, a póker nem sokkal drágább, mint a mozi. Azonban ha komoly játékos

akarsz lenni, aki a megélhetését a pókerrel akarja biztosítani, a jutalékkal, mint kiadással, komolyan számolnod kell. Ha kaszinóban játszol, óhatatlanul meg kell tanulnod együtt élni a jutalékkal. Hadd álljon itt néhány megjegyzés, amit érdemes észben tartani: – Számolj! Mindig tudd meg, mennyi a jutalék, mielőtt játszani kezdenél. A jutalék a kis tétű (például a 2/4 vagy 3/6 dolláros) játékokat szinte legyőzhetetlenné teszi, hacsak nem vagy messze jobb minden ellenfelednél. – Játssz meg kevesebb lapot! Persze az asztal összességében befizet a kártyateremnek, de semmi okod rá, hogy te is ugyanannyit fizess, mint a többiek. Minél több partiban veszel részt, összességében annál nagyobb arányban fogod kivenni a részed a jutalék befizetésében. Minden egyes parti, amelyben nem játszol, talált pénz. Más szóval: egy olyan játékban, ahol van jutalék, a feszes játék még fontosabb. Hagyd, hadd fizesse be a jutalék oroszlánrészét az az őrült játékos, aki minden partiban játszik. – A kisebb asztalok olcsóbbak lehetnek. A kártyaterem gyakran csökkenti a jutalékot, sőt, esetenként teljesen el is engedi azt, ha az asztal nincs teli. Ha az asztalnál, ahol játszol, a játékosok száma hirtelen megcsappan, kérdezd meg az osztót, hogy tudnak-e némi kedvezményt adni. – Játssz nagyobb tétben! A kasszánkénti 5 dolláros jutalék igencsak nyomasztó egy 3/6 dolláros játék esetében, míg ugyanez a jutalék egy 15/30 dolláros játékban már elviselhetőnek tűnik, hisz ott a kassza jellemző mérete már több száz dollár. Általánosan elfogadott vélemény, hogy ha valaki a pókerre mint pénzkeresetre tekint, legalább 10/20 dolláros tétben kell játszania ahhoz, hogy esélye legyen folyamatosan kitermelni a jutalékot. Ezzel a tanáccsal azonban nem árt vigyázni, mivel ahogy a tét egyre nagyobb, egyre jobb játékosokkal találod szembe magad.

– — A BORRAVALÓ –

A kártyateremben való játék utolsó „rejtett” költsége a borravaló, aminek jogos volta egyes játékosok (és a legtöbb osztó!) szemében vitatott. A borravaló-pártiak azzal érvelnek, hogy a pókerben az osztók ugyanúgy a rosszul fizetett szolgáltató szektorba sorolhatók, mint például a pincérek. A borravaló ellenzői erre általában valami olyasmit válaszolnak, hogy „Oda ne szaladjak! Fizetést kapnak, nem? Ráadásul egész este pocsék lapokat osztott!” Egy friss felmérés szerint Dél Nevadában a póker-osztók átlagosan 6,12 dollár fizetést kapnak óránként, ami nagyjából egy dollárral haladja meg az államban érvényes minimálbért. Ez bizony nem túl sok egy olyan szakmánál, amihez egyrészt komoly kézügyesség kell (gondoljunk csak bele, mennyi „elosztásra” kerül sor egy átlagos otthoni játékban), másrészt jó adag önfegyelem, hogy megőrizzék nyugalmukat, miközben a mérges játékosok átkokat – sőt, néha még kártyalapokat is! - szórnak feléjük. Más szóval, a kérdés nem az, hogy adjunk-e borravalót, hanem az, hogy mennyit. Ez igazából mindenkinek személyes döntése, de viszonyítási alapnak tekinthetjük az egy dollárt elnyert kasszánként. És bár nem kell úgy érezned, hogy borravalót kell adnod annak az osztónak is, aki udvariatlan vagy alkalmatlan, sose felejtsd el, hogy esetlegesen szörnyű lapjaidhoz az osztónak a világon semmi köze. De tényleg. Hidd el!

A „BAD BEAT” JACKPOT Kevés rosszabb érzés van az életben (vagy legalábbis a pókerben), mint egy pofon. Hogy segítsenek elviselni az ezzel együtt járó kétségbeesést, sok kaszinó bevezette az úgynevezett „bad beat jackpot”-ot. Ez általában egy több ezer (ha nem több tízezer) dolláros nyeremény, amit az a „szerencsétlen” játékos kap meg, aki egy nagyon erős kézzel maradt alul egy bemutatás során. Ehhez a követelmények kaszinóról kaszinóra változnak, de jellemzően ott

kezdődnek, amikor egy ász-full alul marad egy magasabb ász-fullal, pókerrel vagy színsorral szemben. A legtöbb ilyen jackpot a szerencsés nyertest, és az asztalnál ülő többi játékost is megjutalmazza, amin keresztül pedig az osztót is, aki ilyenkor általában komoly borravalóra számíthat, hisz végül is ő osztotta le a lapokat. Amikor úgy tűnik, sor kerülhet a jackpot elnyerésére – mert például a floppal három ász kerül az asztalra (amivel ász-fullja lesz mindenkinek, aki esetleg párt játszik meg) – a feszültség gyakran szinte tapintható, és a suttogva kiejtett szavak: „jackpot parti” futótűzként terjednek szét a teremben. (Valójában nagyon vigyázni kell, mit mondunk ilyenkor, még ha csak suttogva is. Sok kártyaterem fönntartja magának a jogot, hogy visszatartsa a bad beat jackpotot, ha bárki említést tett róla, amíg a parti véget nem ér.) Amikor aztán a játékosok fölfordítják lapjaikat, mindenki üdvrivalgásban tör ki – vagy csalódottan felmorajlik a terem, ha kimaradt a lehetőség. A bad beat jackpot fogadtatása meglehetősen vegyes a pókerjátékosok körében. A szerencsejátékosok imádják, mivel a lehetőség, hogy tízezer dollárral menjenek haza egy kis tétű játékból, jól beleillik életszemléletükbe. A konzervatívabb játékosok azonban átkozzák, mivel tisztában vannak vele, hogy a kaszinó nem puszta emberbaráti szeretetből kárpótolja a szerencsétlenül járt játékosokat. A jackpotba kerülő pénzt a kaszinó úgy teremti elő, hogy (a jutalékon felül) minden kasszából lecsíp nagyjából további egy dollárt. És akárcsak az állami lottó esetén, a kaszinót semmi nem kötelezi rá, hogy ezt a teljes bevételt a jackpot díjalapjára fordítsa. Másként megfogalmazva, ez egy újabb lehetőség a kártyaterem számára, hogy még egy bőrt lenyúzzon a játékosokról. Akár tetszik, akár nem, ez a valóság, és ha valaki megnyeri a jackpotot, az igazán jó móka. Melléktermékként a jackpot megteremtett egy új fogalmat, a bad beat jackpot esélyt. Tegyük fel például, hogy meglehetősen biztos vagy benne, hogy egy ász-fullal állsz szemben, van azonban a pakliban egy lap, amivel

színsorod alakulna ki. Bár a kassza önmagában ritkán lesz akkora, hogy az igazolná a tét tartását erre az egyetlen lapra játszva, a bad beat jackpot mérete azonban szinte biztosan garantálja azt a banki esélyt, amire a tét tartásához szükséged van. Természetesen a kaszinóknak is feltűnt, hogy a jackpot puszta léte arra ösztönzi a játékosokat, hogy spekulatív lapokkal is játékban maradjanak a csoda-lapra várva, aminek hatására nagyobb kasszák alakulnak ki, ami persze nagyobb jutalékot jelent, és – ahogy sejthető – ezzel tovább gyarapodik a kártyaterem nyeresége.

A JÁTÉKOSOK REVANSA: KOMPENZÁCIÓK ÉS KLUBOK A játékosok szerencséjére a szabad versenynek megvannak a maga előnyei is. A legtöbb kaszinó tisztában vele, hogy bármikor átmehetsz az utca túloldalára (vagy egy online pókerterembe), és ezért mindenféle kedvezményekkel kedveskednek hűséges látogatóiknak. Vannak, ahol visszakapsz a jutalékból, ha az adott hónapban lejátszottál bizonyos számú órát. Máshol pontokat gyűjthetsz, amelyeket ételre, szállásra, ruhákra cserélhetsz (már ha hajlandó vagy olyan ruhát fölvenni, amelybe bele van hímezve a kaszinó logója). De vehetsz rajtuk utazóbögrét és távcsövet is. A kártyatermek gyakran tartanak lottó-szerű nyereményjátékokat – ahol a fődíj mondjuk egy autó – és rendeznek freeroll versenyeket, amelyekre nincs nevezési díj. Ez ugyan még nem egy terülj-terülj asztalkám, de azért nem is áll már olyan távol tőle. Ha rendszeres vendég vagy valamelyik kártyateremben, érdemes rászánni néhány percet, hogy bejelentkezz a rendszerbe.

ELSŐ UTAD A KÁRTYATEREMBE

Amikor valaki először lép be egy kártyaterembe, az bizony könnyen az elveszettség érzésével járhat. Manapság, annak köszönhetően, hogy a póker népszerűsége robbanásszerűen megnőtt, néha nehezebb széket foglalni egy kártyateremben, mint egy négycsillagos étteremben. (Legyünk fölkészülve rá, hogy péntek este a Belaggióban legalább egy órát kell várni, mire beülhetünk játszani.) A bejáratnál nemritkán komoly tülekedés tud kialakulni. Az alábbiakat egy tapasztalt játékos már unásig ismeri, azonban a kezdők talán megspórolhatnak vele némi bosszankodást. Amikor belépsz egy pókerterembe, első utad a táblához vezet, ahol felírathatod magad egy adott asztalhoz. Egyes kártyatermekben a tábla szó szerint egy tábla; máshol csak egy darab papír, mint az éttermek várólistája. A legtöbb terem elfogad telefonos helyfoglalást is, amit érdemes kihasználni, ha csúcsidőben akarsz játszani. Azzal is jó tisztában lenni, hogy a termek általában föl vannak osztva nagy tétű és kis tétű részekre, a maguk külön tábláival. A host feljegyzi a monogramodat (vagy vezetéknevedet), és szólít, amikor felszabadul a kívánt hely. Egyrészt nem túl eredeti, másrészt nem túl praktikus mondjuk az „AA” monogramot megadni a hostnak, hacsak nem tényleg pont ezek a neved kezdőbetűi. Ha ki akarsz menni a mosdóba, vagy elszívni egy cigarettát, esetleg beülnél pár kőr blackjackre, szólj a hostnak, hogy „tartsa a helyedet”. Ezzel kapsz néhány perc haladékot, ha esetleg nem vagy a közelben, amikor a nevedet szólítja. Lehetnek olyan alkalmak, amikor annyira nehezedre esik kivárni a sorodat, hogy inkább megpróbálnád egy kis csúszópénzzel felgyorsítani a dolgot. Van, amikor ez valóban működik; dönts legjobb belátásod szerint. Miután szólítanak, a teremfelügyelőhöz irányítanak, aki a helyedre kísér. Egy kártyateremben a teremfelügyelővel érdemes leginkább jóba lenni, mivel egyrészt minden éppen futó játékról szolgálhat hasznos információval, és ő mondja ki a végső szót minden, az asztaloknál esetelegesen kialakuló vitában. Egy „baráti” teremfelügyelő megmutathatja, melyik asztalnál ül a legtöbb hal, ha pedig vitára kerülne sor, a lehetőségekhez mérten megpróbál a

pártodra állni. Néha még abban is a segítségedre lehet, hogy segítsen helyet szerezni a legzsúfoltabb estéken, vagy olyan kis figyelmességekkel hálálhatja meg barátságodat, mint például egy VIP parkolóhely. Jó tanács: a borravaló igencsak megkönnyíti a teremfelügyelővel való barátság kialakulását. Miután helyet foglaltál, a zsetonosfiú átveszi tőled a pénzt, és hozza a zsetonjaidat. A legtöbben száz darabot szeretnek venni az éppen aktuális névértékű zsetonokból; az agresszív játékosok inkább kétszázat. Nem feltétlenül szükséges borravalót adni a zsetonosfiúnak a beszálláskor, de ha később megkéred, hogy „váltsa be” a zsetonjaidat – kicserélendő azokat kevesebb, de nagyobb névértékű zsetonra – általánosan elterjedt szokás egy extra zsetont adni érte. Amikor zsetonokat veszel, sokkal ijesztőbbnek tűnik, ha nagy köteg százdolláros közül húzol elő néhányat, mint ha az automatából frissen kivett húszasokat veszed elő a tárcádból. Valószínűleg az osztó foglalkozása a legigazságtalanabbul becsmérelt szakma az egész bolygón. Annak köszönhetően, hogy éveken át igazságtalanul vádolják őket olyasmivel, amiről legkevésbé sem tehetnek, az osztók közül sokan kifejlesztettek magukban egyfajta ironikus szellemességet. Ha az osztóban a sors szeszélyének pártatlan külső szemlélőjét látod, vagy egy hitvány ördögfajzatot, akinek egyetlen célja az, hogy minden zsetonodtól megszabadítson, jól jellemzi, hogy milyen pókerjátékos is vagy. Annak ellenére, hogy nekik kell megkeverniük (Egyes helyeken ezt a feladatot az osztó helyett automata keverőgépek végzik. Ezeket nem a csalások elkerülése végett vezették be, sokkal inkább a játék felgyorsítása okán – minél több leosztásra kerül sor, annál több jutalékhoz jut a kártyaterem), kiosztaniuk és begyűjteniük a kártyalapokat, az ő feladatuk gondoskodni róla, hogy rendben menjen a licitálás, az „osztó” címet mégis az egyik játékosnak tartják fenn! (Lehet, hogy az osztók megérdemelnének valamilyen külön becenevet, mint mondjuk a „médium” vagy a „boksz-zsák”.) Az a játékos, aki épp az osztó - ezt egy fehér műanyag korong, a gomb

jelzi – azzal az előnynyel számolhat (amint azt az otthoni játékokról szóló fejezetben már megtárgyaltuk), hogy ő lesz az egyik legutolsó játékos, aki a flop előtti licitkörben sorra kerül, a későbbi licitkörökben pedig ő fog legutoljára licitálni. A pókerjátékosok számára ez olyan, mint a legjobb fekvésű ingatlan – ők úgy vágynak a kedvező pozícióra, mint mások egy tengerre néző teraszra. Azonban az osztó csak egyetlen leosztás erejéig őrizheti meg mágikus hatalmát, ezután a gomb az óramutató járásának megfelelő irányban továbbmegy, és a következő játékoshoz kerül. A továbbiakban ezt a játékost néha „a gomb”-nak fogjuk hívni. Ha egy új játékba ülsz be, az osztó minden játékosnak leoszt egy lapot, színével felfelé. Az első partiban az a játékos lesz a gomb, aki a legmagasabb lapot kapta – itt legmagasabb lapnak az ászok számítanak; döntetlen esetében pedig a színek döntik el, melyik lap erősebb; a legerősebb a pikk, utána jön a kőr, aztán a káró és végül a treff. Ha egy olyan játékba ülsz be, amely már zajlik, ahhoz, hogy beszállhass a játékba, be kell tenned egy vaktétet. Bár a gomb helyét leszámítva bármely pozícióban beteheted a vaktétet, a legtöbben kivárják, amíg rájuk kerül a nagy vak sora (és amúgy is meg kellene tenniük az adott tétet), vagy amíg a gomb a közvetlen baloldali szomszédjukhoz nem kerül (bebiztosítva ezzel, hogy legalább a lehető legjobb pozícióból használhassák fel ezt a kényszerűen betett tétet). Ha valaki más pozícióban is beteszi a vaktétet, általában azt jelzi, hogy az illető egy bugris, vagy túl türelmetlen ahhoz, hogy várjon néhány percet, hogy kedvezőbb feltételek mellett kapcsolódhasson játékba – más szóval egy olyan játékos, akiről a profik mindig álmodnak. Ez nem csak valami furcsa szokás, hanem régóta bevett módja a csalás megelőzésének. Ha valaki esetleg gátlástalanul megjelölné a lapokat, talán fölismerhetné, hogy melyik lap van a pakli tetején, de azzal, hogy ez csak az „égetett” lap, az alatta lévő, és például a törnnél leosztásra kerülő lap rejtve marad a kíváncsi tekintetek

elől. És bár nem valószínű, hogy megjelölt kártyákkal találkozhatnánk egy kaszinóban, jó tudni, hogy vigyáznak ránk.

JOGAINK EGY KÁRTYATEREMBEN A kaszinóban játszott póker sok szempontból különbözhet az otthoni játékoktól. Ha valaki nem érti meg ezeket a jellemző sajátosságokat, az könnyen vezethet költséges hibákhoz vagy akár büntetéshez, ezért mindig legyél tisztában a jogaiddal!

– — JOGOD VAN MEGVÉDENI LAPJAIDAT – Az osztó állandó nyomás alatt áll, hogy olyan sok partit osszon le, amennyit csak bír. Ennek következtében aztán tévedésből néha még játékban lévő lapokat is besöpör a bedobottak közé, a pókerasztal fekete lyukjába. Ilyenkor aztán panaszkodhatsz akármennyit a teremfelügyelőnek, ha egyszer a lapjaid hozzáértek a bedobott lapok bármelyikéhez, azoknak vége. Mindazonáltal minden pókerjátékos joga, hogy védje lapjait oly módon, hogy valamit rájuk helyez. A legtöbben erre egy zsetont használnak. A kreatívabb vagy babonásabb játékosok azonban ehelyett talizmánokkal, kabalafigurákkal, szerencsekövekkel védik lapjaikat. Sose feledd, hogy bár a veszteségek elkerülésének a legbiztosabb módja az absztinencia, ha mégis úgy döntesz, hogy játszol, védd magad! – — AZ ÚJ PAKLIHOZ VALÓ JOG –

A játék folyamán az osztóknak mindig rendelkezésére áll két új, még felbontatlan kártyacsomag. Ha valamiért nem tetszik az éppen játékban lévő pakli, jogodban áll arra kérni az osztót, hogy használja az új paklikat. Ha már volt egy csere, és a másik paklik is használtak már, jogod van újat kérni. Ez egy olyan szabály, aminek a profi osztók és a biztonsági kamerák megjelenése előtt (bizony, régen a játékosok maguk osztották le a lapokat!) nagyon is sok értelme volt. Manapság azonban leginkább csak a babonás játékosok élnek vele, ha nagyon nincsenek megelégedve a szerencséjükkel. A kevésbé babonás játékosokat általában felidegesíti egy ilyen kérés. Amikor az osztó kibont két új paklit, mindkét paklit szétteríti az asztalon, és megvizsgálja, hogy minden lap megvan-e bennük. A keverésre és az osztásra csak ezután kerülhet sor. Ez bizony elég időigényes művelet. Hogy ne lehessen olyan könnyen visszaélni ezzel a szabállyal, a legtöbb kártyateremben csak akkor lehet új paklit kérni, ha az éppen játékban lévő már legalább egy teljes körön keresztül játékban volt. – — JOGOD VAN SZÉKET CSERÉLNI – Ha a játék során az asztalnál megüresedik egy szék, jogodban áll átülni oda. Azonban a gomb helyétől függően ilyenkor esetleg újra ki kell fizetned egyik, vagy akár mindkét vaktétet. Bár a legtöbben ezzel a jogukkal is babonás megfontolásokból élnek – a „hideg” széket akarják egy „forróra” cserélni – néha valóban jó okunk lehet a helycserére. Amikor van egy őrült játékos az asztalnál, a tapasztalt játékosok általában szeretnek közvetlenül a bal oldalára (ahol megemelhetik az őrült játékos tétjét, hogy a dupla téttel mindenki mást kiűzzenek a partiból), vagy közvetlenül a jobb oldalára ülni (ahonnan láthatják, hogy a többiek hogyan reagáltak az őrült játékos licitjére, mielőtt nekik maguknak dönteniük kellene játékukról). Arra is felhasználhatjuk ezt a jogot, hogy elüljünk azok mellől a játékosok mellől, akik esetleg büdösek, dohányoznak, vagy akiknek az állandó fecsegéséből kezd elegünk lenni.

– — JOGOD VAN MEGNÉZNI A TÖBBI JÁTÉKOS LAPJAIT – A parti végén jogodban áll kérni, hogy megnézhess minden olyan lapot, amelyet menet közben nem dobtak el. Azonban meglehetős illetlenség túl gyakran élni ezzel a lehetőséggel. Hagyni, hogy ellenfeleink méltósággal veszítsenek, nem csak udvariasság, de a jó póker velejárója is. Az sem szabálytalan, ha belelesel a melletted ülő lapjaiba, ha elővigyázatlanul erre lehetőséget teremt, miközben megnézi azokat. Ez leggyakrabban a nagyon idős és a nagyon részeg játékosok esetén szokott előfordulni. Egy jó ökölszabály: ha valaki rendszeresen látni engedi lapjait, egyszer figyelmeztesd erre. A többi már az ő dolga.

AMIHEZ NINCS JOGOD – — NINCS JOGOD KÖZVETLENÜL A KASSZÁBA SZÓRNI ZSETONJAIDAT – Biztosan emlékszel a drámai partira a Pókerarcokból, amikor Teddy KGB egy marék zsetont dob az asztal közepére. Ellenfele, Mike McDermott ekkor megkéri, hogy ne szórjon zsetonokat a kasszába. Erre Teddy azt feleli: – Ez az én klubom, és akkor szórok zsetonokat a kasszába, amikor csak kedvem tartja. A legtöbb kártyateremben azonban zsetonjaidat nem szórhatod közvetlenül bele a kasszába, amikor csak kedved tartja, vagy egyáltalán bármikor, egyszerűen azért, mert nagyon nehéz megállapítani, hogy pontosan mekkora összeg is kerül ilyenkor a kasszába. Amikor zsetonokat akarsz betenni, egyszerűen helyezd azokat magad elé, hogy az osztó ellenőrizhesse a tét nagyságát, mielőtt a kasszába söpri a zsetonokat. – — NINCS JOGOD A SZAGGATOTT EMELÉSHEZ –

Egy fondorlatos pókerjátékos képes mindent megtenni, hogy kicsikarjon némi információt ellenfeleitől. Ennek az egyik módja lehet például az, hogy megad egy adott tétet, gyorsan megnézi, hogy erre hogy reagálnak a többiek, majd további zsetonokért nyúl, amivel emel. Ezt hívják szaggatott emelésnek, és ez szinte az összes kártyateremben illegális. Ha emelni akarsz, azt egyetlen jól behatárolt mozdulattal kell megtenned. Ehelyett lehetőség van arra, hogy mielőtt bármennyi zsetont is betennél, bejelented, hogy emelsz (remélhetőleg olyan hangon, ami azt sugallja, hogy bízol lapjaidban), és ez után nyugodtan rakosgathatod a zsetonjaidat kedved szerint.

– — NINCS JOGOD BEJELENTENI, MILYEN LAPJAID VANNAK – A 2003. évi World Poker Tour– on Paul „Dot.com” Phillips egyetlen maradék ellenfele, Mel Judah all-in emelésével találta szembe magát. Úgy próbált némi támponthoz jutni Judah lapjaira vonatkozólag, hogy bejelentette: „Flösöm van, Mel.” Bár akkor Phillips megúszta a büntetést, Mike Sexton, a kommentátor rámutatott, hogy amit tett, az a versenyszabályokba ütközik. Nem fedheted föl lapjaidat, sem fizikailag, sem verbálisan, amíg azok játékban vannak.

CSALÁS A 70-es évek közepén négy kaliforniai draw póker játékos elég sikeresen szedte rá ellenfeleit a 30/60 dolláros asztaloknál, egy kis extra bevételhez jutva. Valahogy így működött a dolog: Mr. Gray (természetesen nem ez volt az igazi neve) megnézi a lapjait, és látja, hogy három ászt kapott, ami draw pókerben nagyszerű kezdőkéznek számít. Ahogy szétnyitja lapjait, kicsit odébbhelyezi hüvelykujját, és egy 30 dolláros emeléssel nyit. (A kaliforniai draw pókernek ebben a fajtájában a játékosnak, aki először szállt be a partiba, kötelezően emelnie kellett.)

Nem lévén tudatában, hogy hamiskártyások hálójába kerültek, két szerencsétlen játékos tartja a tétet. Ekkor kerül sorra Mr. Pink, aki, miután fogta Mr. Gray jelzését, 60 dollárra emel, bármilyen pocsék lapok is vannak nála. A harmadik beépített játékos, Mr. Yellow tartja a 60 dollárt. Mr. Gray csak megadja az emelést, amivel csapdába csalja a két középen ülő áldozatot. Ők is megadják az újabb emelést. A csere után Mr. Gray nyit. A két áldozat tartja a tétet, ahogy Mr. Pink is. Mr. Yellow azonban emel. Mr. Gray tartja a tétet, ahogy a két szerencsétlen is … ezúttal viszont Mr. Pink emel. Nem elég, hogy a két áldozat nagy valószínűséggel alul marad Mr. Gray bomba lapjaival szemben, de még több extra tétet is ki kell pengetniük ezért. Nehogy a játékosok az asztalnál gyanút fogjanak, Mr. Gray elbúcsúzik a társaságtól, helyét azonban Mr. Orange veszi át, a negyedik beépített ember, aki előröl kezdi az egész folyamatot. Ez a színes társaság nem az egyetlen volt, aki ilyesmiben mesterkedett. Mr. Gray jól emlékszik azokra az időkre, amikor még szabályosabb pókert akart játszani. Egyszer beült egy kilencfős asztalhoz. Mielőtt azonban belekezdhetett volna az első partiba, a teremfelügyelő – régi barátja – finoman megérintette a vállát, és fölajánlotta, hogy megmutatja neki a kártyaterem vadonatúj, hipermodern biztonsági berendezéseit. Amikor az egyik hátsó helyiségbe értek, a teremfelügyelő fölvilágosította, hogy az asztalnál mind a nyolc játékos csaló; és csak arra várnak, hogy egy szerencsétlen kilencedik belerepüljön a hálójukba. Mondanom sem kell, hogy Mr. Gray végül egy másik asztalhoz ült le játszani. Ebben a történetben a legzavaróbb az, hogy a teremfelügyelő – és így persze maga a kártyaterem is – tudott a csalásról, mégsem tett semmit ellene. Az ő szemükben mindegy volt, milyen, csak akció legyen, és távol állt tőlük, hogy beleártsák magukat a dolgok menetébe.

Szerencsére a csalás aranykorának leáldozott. Mióta az egyik ilyen grenadai kártyaterem kénytelen volt bezárni – annyira elterjedt a híre, hogy a hely a hamiskártyások paradicsoma, hogy egyszerűen elmaradoztak a vendégek – a kaszinók kezdték felismerni, hogy nem hunyhatnak többé szemet a hírnevükön esett sérelem felett. A mai kártyatermek többségében vannak rejtett kamerák, és a teremfelügyelők is kínosan ügyelnek, nehogy ehhez hasonló dolgok történjenek. A szabályozott nyilvános kártyatermekben szinte teljes biztonságban érezheted magad – nagyon, nagyon kicsi az esélye, hogy csalás áldozata legyél. Mindezek ellenére, ha bármi szokatlant veszel észre, egyszerűen állj fel az asztaltól, és keress egy másikat. Útközben pedig diszkréten tájékoztasd a teremfelügyelőt.

EGYÉB KÁRTYATERMI SAJÁTOSSÁGOK Napjainkban a hold ’em szabályai már nagyjából kőbe vannak vésve. Minden kártyateremnek megvannak azonban a maga sajátosságai, amivel jó tisztában lenni. – — A PLAFON – A legtöbb kártyaterem korlátozza, hogy hány emelésre kerülhet sor az egyes utcákon. A határ általában három emelés (azaz összesen négy tét), néha azonban négy emelés (azaz összesen öt tét), ezután a licit eléri a plafont. Sok kártyateremben eltörlik a plafont, amikor már csak két játékos van játékban, így párbajhelyzetben általában addig lehet emelgetni, amíg valamelyik játékosnak el nem fogy az összes zsetonja. A kiválasztott játékra vonatkozó speciális szabályokkal kapcsolatban érdeklődj az osztónál vagy a terem-felügyelőnél. – — GYILKOS TÉTEK – „Édes a bosszú.” Egyes kaszinókban, úgy tűnik, megértik a szólás lényegét, és „gyilkos tétet” használnak a játék felpaprikázására. Az, aki két egymás utáni partit megnyer, megkapja a „gyilkos gombot”, és be kell tennie egy adott tétet – általában a vaktét

kétszeresét – a következő partiban, látszólag azért, hogy a többieknek esélyük legyen visszanyerni valamennyit a pénzükből. Ilyenkor sokan úgy próbálják kihasználni a helyzetben rejlő lehetőséget, hogy emelnek, három tétet téve a kasszába a „gyilkos gomb” tulajdonosával szemben, akinek úgy kellett egy dupla tétet betennie, hogy közben bármilyen véletlenszerű lapok lehetnek nála. A dolog érdekessége, hogy ilyenkor a gyilkos gomb gazdája szinte minden esetben megkapja a tét tartásához szükséges banki esélyt, ami jó alapot teremthet egy újabb dühítő győzelemhez. – — ÉLŐ VAK (STRADDLE) – Néha találkozol majd olyan játékosokkal, akik a célkeresztben (közvetlenül a nagy vak bal oldalán, amikor nekik kell megnyitniuk az első licitkört) szeretnek betenni egy dupla tétet már a lapok leosztása előtt. Azzal, hogy betesz egy élő vakot, a játékos elkötelezi magát – és mindenki mást, aki hajlandó vele együtt hazardírozni – egy megemelt kassza mellett még azelőtt, hogy láthatná, milyen lapjai vannak. Ez elég ritkán lesz nyereséges játék. Nem elég, hogy ilyenkor olyan lapokat kell a hazardírozó játékosnak megjátszania, amelyek az esetek nagy részében nem sokat érnek, ezt ráadásul az egyik legkedvezőtlenebb pozícióból kell megtennie. A vak emelés azonban hihetetlenül hatékony eszköz lehet, ha laza játékos képét akarjuk festeni magunkról, vagy ha egy gyötrelmes pofont akarunk kiosztani.

EGY KIS KITÉRŐ: HOGYAN JÁTÉKOSTÁRSAINKAT?

BORÍTSUK

KI

Amikor egy kis kasszát elnyerünk, az kellemes érzés. Amikor egy nagy kasszát nyerünk el, az nagyszerű érzés. Néha lehet olyan szerencsénk, hogy egy laza asztalnál az őrült játékosok folyamatosan emelnek és visszaemelnek minket, miközben nálunk vannak a tuti lapok, és ellenfeleink egyik kasszát a másik után tálalják fel számunkra.

Máskor olyan asztalnál találjuk magunkat, ahol csupa feszes szikla vesz körül minket, akik túl gyakran és túl gyorsan bedobják lapjaikat ahhoz, hogy valamirevaló nyereségre számíthassunk. Legalábbis akkor, ha nem sikerül valahogy a racionális döntéshozatal és józan önmegtartóztatás e mintaképeit vérszomjas eszelősökké varázsolnunk, akik magukból kikelve üvöltik, hogy „Kappuccsíínóó!”, amint épp a negyedik tétjüket teszik be. Ezt a legkönnyebben úgy érhetjük el, ha kiborítjuk ellenfeleinket, és sikerül úgy felbőszíteni őket, hogy teljesen ésszerűtlen döntéseket hozzanak, amit aztán kegyetlenül kihasználhatunk. A következő stratégiákat csak nagy körültekintéssel alkalmazd. Ha ügyesen használod őket, legendás nyerő este lehet a jutalmad. Azonban ne feledd: ha az alábbi technikák közül bármelyiket megpróbálod bevetni, de nem jársz vele sikerrel, akkor játékostársaid szemében úgy fogsz feltűnni, mint egy… mint egy kapitális seggfej.

– — OSSZ KI EGY POFONT – Ha „helyesen” játszol – ha csak olyankor tartod a tétet vagy licitálsz, amikor elég jók hozzá az esélyeid – több pofont leszel kénytelen elviselni, mint amennyit te kiosztasz. A kiborulási feltételes esély elmélete azonban azt sugallja, hogy nem mindig a helyes játék a legjobb játék. Ez azon alapul, hogy ha olyankor tartunk egy tétet, amikor az matematikai szempontból nem indokolt, és végül megnyerjük a partit, akkor kábult ellenfelünk trágár átkokat mormog majd maga elé, és az este hátralévő részében csak fut a pénze után. Itt egy példa: Egy szuperfeszes játékos emelt, majd visszaemelt olyan lapokkal, amelyekről egyszerűen tudjuk (ahogy az asztalnál mindenki más is), hogy csak ász pár lehet, miután mi érthetetlen módon emeltünk a 7-2s lapokkal a kis vak helyén. A floppal az A-K-2 lapok érkeznek, az egyik a mi színünkben. Érdemes folytatnunk a játékot? Ha az esélyeket a tradicionális módon számoljuk ki, nem. Azonban a kiborulási feltételes esély arra ösztönöz, hogy csak így

tovább. Persze nem túl valószínű, hogy bejön a flös kiskapunk, vagy hogy kapunk két kettest, és pókerünk lesz ellenfelünk ászos fulljával szemben. De ha mégis, akkor teljesen szét fogjuk zúzni ellenfelünk hitét, hogy a dolgok igenis úgy alakulnak, ahogy azt az univerzum törvényei diktálják, és valószínűleg elég dühödt pénzhez fog juttatni minket az este hátralévő részében ahhoz, hogy játékunk nyereséges legyen. – — SZÍNLELT RÉSZEGSÉG – A részegeket senki sem szereti. Ha egy részeg nyer, azt még kevésbé. Ha úgy söpörjük be egyik nagy kasszát a másik után, hogy közben szemmel láthatólag olyan részegek vagyunk, hogy majd’ leesünk a székről, az az egyik legjobb módja ellenfeleink felbosszantásának. Rendelj egy italt! Kérj „még egy italt” még akkor is, ha ez az első italod! Egy keveset löttyints a ruhádra – sose becsüld le a szagok hatását –, és váltakozva hol kétségbeesetten fogd a fejed, hol törj ki eszelős nevetésben! Ez a játékstílus azonban nem javasolt, ha valóban részeg vagy. Akkor érdemes sokkal feszesebben játszani, de még jobb, ha inkább egyszerűen kialszod magad. Ha azon kevesek közé tartozol, aki jobban játszanak részegen, gratulálok. Ez veleszületett adottság. – — AZ AGRESSZOR SZEREPE – Ismerd be! Volt már rá példa, hogy valaki, aki erősebb, okosabb, vagy egyszerűen csak erőszakosabb volt nálad, terrorizált. Emlékszel még, hogy érezted magad? Most képzeld el azt, hogy milyen lehet olyan állapotban pókerezni… Válassz ki egy ellenfelet, akire rá akarsz szállni! Gyakran a legjobb célpont egy olyan valaki, aki nemrég lazította meg a nyakkendőjét. A legjobb viszont az alapján kiválasztani az áldozatot, hogy milyen típusú embereket tudsz legkönnyebben fölidegesíteni. Gúnyolódj

rajta minden adandó alkalommal! Alkalmazz érzelmi kínzást („Hú, ez biztos fájt!”) és viccelődj rajta („Régóta használsz hajcsavarókat?”)! Ezután várj egy alkalmas pillanatra, és „hazudj” a lapjaiddal kapcsolatban! Ha például meglehetősen biztos vagy benne, hogy választottadnak mondjuk két párja van, figyelmeztesd: „Ne tartsd, flösöm van!” Amikor aztán sírva tartja a tétet, mutasd be a fullodat! Szinte láthatod, ahogy ilyenkor gőz tör elő a füleiből. (Igen, valóban szabálytalan felfedni a lapjaidat, azonban semmi sem tiltja, hogy hazudj velük kapcsolatban.) A zsarnokoskodás nem mindenkivel szemben válik be. Azonban amikor találsz valakit, aki elég hamar fölkapja a vizet, ez az egyik leghatékonyabb (és egyben legperverzebb) fegyvered lehet.

– — LASSÚ MUTATÁS – A bemutatásnál túl sokáig nézni, elemezni vagy méregetni ellenfeled vesztő kezét – vagyis „lassan mutatni” – nagyszerű módja annak, hogy ellenségeket szerezz az asztalnál. Ez a módszer különösen az olyan őskövületek ellen hatásos, akik már eleve azt is zokon veszik, hogy egy kis szemtelen hülye kölyök vagy.

– — ENGEDD SZABADJÁRA A BENNED LÉVŐ ÁLLATOT! – Vannak olyanok, akiknél a folyamatos, értelmetlen fecsegés egyszerűen magától jön. Másoknál ez szerzett tulajdonság. Ha benned is megvan ez a képesség, ne hagyd veszni! Ha nincs, lesd el másoktól, hogyan lehet fölidegesíteni az embereket! Egy dühös játékos vesztő játékos, és te annyira föl akarod dühíteni ellenfeleidet, amennyire az csak lehetséges. Beszélj a családi problémáidról! A barátnődről. Vagy a barátodról. Vagy a barátnőd barátjáról. Panaszkodj, milyen nehéz az életed a mostohagyerekeid miatt (akár vannak ilyenek, akár nincsenek)!

Bármit is teszel, mindig fűzz hozzá valami megjegyzést: „Asszem ezt meg kell adnom.”! Hüm. Tanulj be néhány arcrángást! Fingjál! A lényeg az, hogy olyan általános légkört alakíts ki, amiben minden ellenfeled rosszul érzi magát, de azért nem fajul odáig a helyzet, hogy ott is hagyják a játékot.

– — PRESZTÓ! – A pofon egy fajtája. A Presztót megtanulni egy pillanat csupán, a mesteri szint eléréséhez azonban egy egész életre van szükség. Ehhez mindössze annyi kell, hogy megnyerj egy hold ’em partit egy ötös párral, és lapjaid bemutatásakor fölkiálts: „Presztó!”. A Presztó szintje attól függ, hogy mekkora pofont osztunk ki vele ellenfelünknek. (Egy sikeres Presztó esetén ennek elismeréseként szokás az „Erwin” felkiáltással válaszolni.) Nem rossz például, ha a floppal ötös szettünk lesz ász pár ellen, azonban egy igazi Presztómester inkább már csak egy, a riverrel összehozott haslövéssel büszkélkedne. A Presztó játék extra előnye, hogy miután egy asztalnál bevezeted, ellenfeleid közül többen is (ha nem mindannyian) beszállnak a játékba, ami általában nagy halom „bolond” pénzt juttat az asztal közepére.

– — TANULMÁNYOZD TÖRTÉNELMET!

AZ

ÁZSIAI

–

Egy régi kínai közmondás a szerencsejátékokat úgy írja le, mint valami „megnyugtató és pihentető” dolgot. A szerencsejátékok a történelmi idők kezdetétől nagy tiszteletnek örvendtek Ázsiában, ezért nem meglepő, hogy ezen a vidéken milyen gazdag kultúrája és hagyománya van a stílusos és magabiztos pofon-osztogatásnak. Gondolok itt egyrészt az olyan kifejezésekre, mint a „Cha Ching!” és a „Ai-yah!”, másrészt az olyan fizikai megnyilvánulásokra, mint egy asztalra mért karateütés és a székre való fölállás. Sok ázsiai

nagyság büszkélkedhetett olyan rejtélyes képességekkel, amivel ki tudták billenteni ellenfeleiket lelki nyugalmukból. Tanulmányozd gondosan ezt a területet!

DÖNTŐ PILLANAT Szerda délután van, egy óra körül, amikor a főnököd bedugja a fejét az irodádba, és beszól, hogy üzleti tárgyalása van, úgyhogy aznap már nem is jön vissza. Tíz perccel az után, hogy a főnök elment, már te is úton vagy a helyi kártyaterembe, hogy játssz egy kis 15/30 dolláros limit hold ‘emet. A előjegyzési lista üres, így egyszerűen odasétálsz az asztalhoz, ahol egy üres szék mintha csak rád várna. Előveszel 500 dollárt a tárcádból, hívod a zsetonosfiút, és… hopp! Ki ül a jobbodon? A főnököd! A főnök arcán megjelenik egy halvány önelégült mosoly. „Nem emlékszem, hogy tájékoztattak volna. Te is hivatalos vagy a meetingre?” Mindketten jót nevettek. A nevetgélés azonban egy-kettőre abbamarad, amikor néhány leosztással később a főnököd 30 dollárra emel a célkeresztben. Lenézel lapjaidra: ♣ K ♣ Q. Egy gyors pillantás az asztal körül, és észreveszed, hogy a kis vak helyén ülő nő már megnézte a lapjait, és láthatólag nagy érdeklődéssel követi az eseményeket. Ráemelsz a főnöködre, vagy csak simán tartod a tétet, és megnézed a flopot? Ilyen helyzetben persze nem árt figyelemmel lenni az állásodra sem. De az üzlet az üzlet – ez meg most póker. Nagyon kedvedre való volna, ha csak egy ellenfeled maradna, ha már ilyen kedvező a pozíciód. Ez pedig azt jelenti, hogy ki kell zárni a kis vak helyén játszó nőt. Visszaemelsz. A kis vak egy ideig gondolkodik, de végül vonakodva megadja a tétet. Ennyit arról, hogy izolálod a főnöködet, aki persze szintén tartja a tétet. Hárman vagytok érdekeltek a partiban, a kassza pedig máris 150 dollár.

lapok érkeznek. A kis vak kivár, főnököd 15 dollárral nyit. A te partid, a te döntő pillantod. A floppal a

A VÁLASZ Jelenleg 165 dollár van a kasszában. Mivel négy bubi van a pakliban (legalábbis ebben bízol), és összesen negyvenhét lapot nem láttál még, nagyjából 1:12-höz esélyed van rá, hogy a törnnel bubit kapsz. A banki esély 11:1-hez, így nyilvánvaló, hogy játszanod kell. Viszont ahelyett, hogy csak tartanád a tétet, úgy döntesz, hogy jobb játék – nem a karriered, hanem a kassza megszerzése érdekében – az emelés. Azzal szinte biztosan kiűzöd (végre) a kis vakot, és minden valószínűség szerint kapsz egy szabadlapot a törnnél. Emelsz. A kis vak bedobja lapjait, a főnököd tartja a tétet. A-T-re teszed. A törn a kőr ötös. A főnök kivár. Bejött a terved, és semmi okod most eltérni tőle. Semmi esély rá, hogy a főnököd eldobjon egy párt ebben a helyzetben, így te is kivársz, és megnézed az „ingyen” rivert. B-I-N-G-O! A river a kőr bubi. Főnököd 30 dollárral nyit. Azonban nálad ott vannak a verhetetlen, tuti lapok. Most te vagy a főnök, és egy főnöknek emelnie kell. Ö sírva tartja a tétet, te pedig begyűjtöd a kasszát. – Sietnem kell, fiúk. Pár perc múlva tárgyalásom lesz. - mondja a főnök, miközben fölemelkedik az asztaltól. – Számítsunk rá, hogy még ma visszajössz az irodába dolgozni? – Épp dolgozom. – válaszolod, és elkezded tornyokba rendezni a zsetonjait.

A TOVÁBBLÉPÉS A kis tétű limit hold ’em játékok a pókervilág sóbányái. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne szórakoztató egy ilyen vad játékban részt venni, gyakran színes egyéniségek társaságában. Azonban a pénzszerzés szemszögéből ezek a játékok nagyon unalmasak és frusztrálóak tudnak lenni. Nézzük meg, miért. 1. Laza indulási követelmények. Az a fickó valóban különböző színű dáma-kettessel szállt be egy visszaemelés után? A kis tétű játékokban gyakran az olyan játékosok vannak többségben, akik mindenféle hasznavehetetlen lapokkal játékban maradnak, sőt akár emelnek is. A póker általában akkor a legnyereségesebb, ha ellenfeleink stílusával épp ellentétes felfogásban játszunk. Ez azt jelenti, hogy stabilan nyerő játékhoz a kis tétű hold ‘emben, jelentősen feszesebben kell játszani, a kezdőlapok legnagyobb részét azonnal bedobva, miközben a játékosok körülöttünk szinte minden partiban érdekeltek. 2. Laza megadások. Az a figura, aki az előbb a Q-2 lapokkal megadta az emelést, a parti végéig tartja a tétet. A törnnél bejön neki egy kettes, a riverrel pedig kifog egy dámát, két párjával legyőzve király párodat. Az ilyen zavarba ejtő pofonok elegendőnek bizonyulhatnak ahhoz, hogy megfogadd, hogy soha többé (vagy legalább is egy ideig) nem játszol. 3. Csőlátás. A kis tétű hold ‘emben részt vevő játékosok közül sok egyetlen kérdést tesz föl magának: Mi kell ahhoz, hogy megcsináljam a kezem? Nem is érdekelhetné őket kevésbé, hogy nálad milyen lapok lehetnek, vagy hogy milyen lapokról próbálod elhitetni, hogy nálad vannak, így általában teljesen hiábavaló blöfföléssel próbálkozni ellenük. A kis tétű hold ‘emben a győzelemhez általában be kell mutatnod a nyerő kezet, és mi tagadás, néha nem olyan könnyű összehozni a nyerő kezet.

4. A jutalék/nyereség arány. Lehet, hogy elég jó pókerjátékos vagy, aki rendszeres ellenfeleidből óránként egy nagy tétet tudsz kiverni. Azonban ha a játék 2/4 dolláros és a kártyaterem minden kasszából 3 dollárt csíp le, lehet, hogy hosszú távon bukni fogsz. (A póker elméletével foglalkozók közül néhányan azt állítják, hogy az ilyen játékokat nem lehet legyőzni. Azonban ezekben a játékokban általában olyan játékosok vesznek részt, akik olyan lelkesen osztogatják a pénzüket, hogy hozamod az óránkénti egy nagy tétnél sokkal jobb lehet. Ez pedig már kompenzálhatja a tetemes jutalékot.) Vannak pókerkönyvek, amelyek azt javasolják a kezdőknek, hogy amilyen hamar csak lehet, hagyják ott a kis tétű póker poklát. Ez a könyv nem tartozik közéjük. Egy jó pókerjátékos lényegében minden kis tétű játékban tud nyerni. Ha nem tudod stabilan legyőzni a 3/6 dolláros asztalnál ülő eszelősöket és őrülteket, nagy valószínűséggel a közepes téten sem leszel nyerő. A jó hír viszont az, hogy ha nyerő vagy a kis tétű játékokban, hamarosan eljutsz ahhoz a Mr. Miyagi-féle „csak fényesítsd” pillanathoz a Karate kölyök-ből. A sok rabszolgamunka fölkészít a nagyobb kihívásokra, még ha nem is veszed észre: 1. Laza indulási követelmények. Az egyik legértékesebb képesség egy pókerjátékos számára az, ha egyik kezdőkezet a másik után tudod eldobni. A türelem nemcsak egy erény a pókerasztalnál – ez elengedhetetlenül szükséges a túléléshez. 2. Laza megadások. Ha figyelemmel voltál a játékra, amikor azokat a pofonokat elszenvedted, akkor feltehetőleg elkezdett kifejlődni benned az a bizonyos hatodik érzék, ami megsúgja, ha bajban vagy. Vannak, akik ezt valamilyen természetfölötti képességnek tartják; a hétköznapibb magyarázat ezzel szemben az, hogy egyszerűen kialakult benned a képesség az asztal textúrájának kiértékelésére (erről még lesz szó a

későbbiekben), felismerésére.

és

egy

adott

játék

belső

ellentmondásainak

3. Csőlátás. Mivel a blöffökre nem hagyatkozhattál, kénytelen voltál a póker egy nagyon matematikai formáját játszani, és így megtanultad, hogyan kell a pénzedet a kasszába tenni, amikor a te kezed a legerősebb, és hogy milyen esélyeid vannak a javulásra, amikor nem a te kezed a nyerő. Ezek nélkül az ismeretek nélkül nem válhatna belőled nyerő játékos. 4. A jutalék/nyereség arány. Kellemes érzés, ha egy 3/6 dollárosjátékban óránként egy nagy tétnyi összeget tudsz nyerni, azonban ha ugyanilyen arányban győzöl egy 20/40 dolláros játékban már meg is van a megélhetésed! Hát ez a helyzet, kedves ifjú titán. Először legyél sikeres a kis tétű játékokban, és ez felkészít majd rá, hogy felsőbb szinteken is eredményes játékos legyél.

MILYEN EGY KÖZEPES TÉTŰ JÁTÉK? A közepes tétű játékok közé hagyományosan a 10/20 dolláros és 80/160 dolláros tét közé eső játékokat szokás sorolni, ahol már fel kell készülnöd pénztárcád vastagságának több ezer, de azért még nem több tízezer dolláros ingadozására. Magát a játékot tekintve azonban a határ sokkal kevésbé egyértelmű. Vannak olyan 3/6 dolláros online játékok, amelyekben több gondolkodásra és ügyességre van szükség, mint némelyik 20/40 dolláros játék megnyeréséhez Hollywood Parkban. Mi különböztet hát meg egy viszonylag igényes közepes tétű játékot kevésbé kifinomult kistestvéreitől? Itt is az érvényes, amit az obszcenitásról szoktak mondani: tudni fogod, ha szembe kerülsz vele. Egy közepes tétű játékban általában olyan játékosok vesznek részt, akik tudják, hogy kell játszani egy A-játékban. Ugyanazokat a pókerkönyveket olvasták, mint te, és ők is sokat gondolkodnak a

játék felől akkor is, amikor épp nem a kártyaasztalnál ülnek. Nem túl sok haszontalan kezet játszanak meg, legalábbis nem rendszeresen, hacsak nem akarnak lóvá tenni téged, hogy azt gondold róluk, hogy ők is azok közé a játékosok közé tartoznak. Figyelemmel fogják követni minden mozdulatodat, megpróbálnak árulkodó jeleket és licitálási szokásokat felismerni viselkedésedben illetve játékodban, és megpróbálják kitalálni, hogy milyen lapok is lehetnek nálad. Tisztában vannak esélyeikkel, és képesek bedobni lapjaikat, amikor meg vannak róla győződve, hogy nem nyerhetnek. Eközben ugyanezt teszik föl rólad is, és néha megpróbálnak tetszetős játékkal előrukkolni, abban a reményben, hogy te is hasonlóan vélekedsz majd róluk. Ne hagyd, hogy ezek túlságosan megijesszenek – nagyon nagy különbség van aközött, hogy valaki tudja, hogyan kell játszani egy Ajátékban, és aközött, hogy következetesen aszerint is játszik. Itt is találkozni fogsz olyanokkal, akik csapnivaló lapokkal tartják majd a tétet, kiborulnak, vagy úgy hajtanak egy bomba kézre, hogy a banki esély azt nem indokolná. Hibáikból itt is meglehet a hasznod.

RÉSEK A JÁTÉKODBAN Minden pókerjátékos hibázik néha. Ez egyszerűen benne van a pakliban. A kis tétű játékok a maguk több megbocsátóak a hibák iránt. könnyen kompenzál néhány helytelen még a legrosszabb estéiden is nehéz többet veszíteni.

résztvevős partijaival elég Egy nagyobb kassza nyitást vagy megadást. Ott lesz néhány száz dollárnál

A közepes tétű játékokban egyetlen hiba kerülhet akár több száz dollárba is, és itt már kevesebb olyan rossz játékos lesz, akik kárpótolhatnak emiatt. Így egyszerűen meg kell tanulni együtt élni a néha elkerülhetetlen nagy bukásokkal. A lényeg az, hogy ne kövesd el ugyanazt a hibát újra és újra. A pókerjátékosok az ilyen rendszeresen előforduló hibákat „réseknek”

szokták hívni. Vannak olyan rések, amelyek kisebb tét mellett szinte fel sem tűnnek, azonban egy közepes tétű játékban a vesztedet jelenthetik. Hadd álljon itt néhány ilyen: – — A MINDENHATÓ ÁSZ TÚLÉRTÉKELÉSE – Egyszer ült mellettem egy pofa, aki mindig egyenként nézte meg a lapjait. Egyszer aztán bevallotta: „Amikor az első lapom ász, azonnal licitálok. Attól tartok ugyanis, hogy ha megnézném a másik lapot is, alábbhagyna a lelkesedésem.” Mulatságos, amolyan szomorú bohóc módjára. Nagyon sokan szeretnek minden ászt megjátszani, elfeledkezve róla, hogy (a) mindössze mintegy 18 százalék esélyük van rá, hogy a floppal jön egy ász, és hogy (b) mások is szívesen játsszák meg ászaikat, gyakran ráadásul jobb segéddel. Jó recept a rendszeres vesztéshez ha valaki rendszeresen játszik ász-kicsivel. – — DE HISZ UGYANOLYAN SZÍNŰEK! – Van valami a flösesélyben, ami még az öreg rókákat is bolonddá teheti. Ha azonos színűek a lapjaid, kilenc esetből csak egyszer jön a floppal két további lap a színedből, és még ezekben az esetekben is csak három alkalmanként egyszer fog összejönni a flös a parti végéig. Azonban még ha össze is jön a flös, mondjuk a pikk bubinégyes lapokkal a kezedben, végig rettegni fogsz tőle, hogy megjelenik egy negyedik pikk az asztalon, és valakinek, akinél ott a pikk ász, király vagy dáma, erősebb flöse lesz. Ugyanez a logika érvényes az alacsony párok esetében is. A hármasokból például csak nyolc alkalmanként egyszer jön össze drill a floppal – a másik hét esetben valószínűleg vert helyzetben vagy. Ha csak hárman vagy négyen szállnak be minden partiba, már nem számíthatsz akkora nyereségre, ami indokolná a befektetést. – — A PRÉMIUM LAPOK TÚLÉRTÉKELÉSE – Az ász pár ritka – egészen pontosan 221 alkalmanként egyszer jön csak be átlagosan – így minden okunk megvan rá, hogy azt a pókeristenek ajándékának tekintsük. Mindamellett őrültség volna akár csak gondolni is a tét tartására a ♣A♠A lapokkal a ♥J♥T♥9 flop

mellett, ha a licit már azelőtt elérte a plafont, hogy mi sorra kerültünk. Ugyanez vonatkozik a király- és dáma párra, amikor a floppal jött egy ász. Túl sokáig kitartani egy prémium kezdőkézzel a nyilvánvaló veszély ellenére, csak mert tudod, hogy neked illene nyerned, nagyon költséges lehet. – — A POZÍCIÓ FIGYELMEN – KÍVÜL HAGYÁSA Egy kis tétű játékban általában elmegy, ha egyszínű ász-kicsivel beszállsz korai pozícióban. Azonban ugyanez egy olyan játékban, ahol csupa feszes, agresszív ellenféllel állsz szemben, akik erősebb ászokkal rád fognak emelni – és általában le is fognak győzni – a bukás egyik legjobb receptje. Ugyanez vonatkozik az olyan kezdőkezekre, mint a különböző színű bubi-tízes, vagy a hatos pár. A közepes tétű játékok jobb játékosai ellen a pozíció szerepe még fontosabb; ha ezt figyelmen kívül hagyod, az könnyen kudarchoz vezethet.

– — A TÉT TARTÁSA – Hogy A három amigó-t idézzük: „Mindannyiunknak megvan a maga El Guapo-ja”. (A három amigó egy 1986-ban készült amerikai vígjáték. A film három ügyefogyott „amigó” mulatságos harcának történetéről szól, a kor híres, rettegett banditája – El Guapo ellen.) Van, akinél ez a tét túl gyakori tartása a kis vak helyén. („Jó, a különböző színű 9-6 nem egy erős kéz, de csak egy fél tétről van szó!”) Másoknál talán az emelés gyakori megadása nagy vakként („Jó, a különböző színű 9-6 nem egy erős kéz, de végül is a felét már úgyis betettem!”). Lehet, hogy te mondjuk pont a nyolcas párt nem tudod eldobni osztóként, miközben már volt egy emelés és egy visszaemelés előtted. Bármi is legyen a te személyes El Guapo-d, sose feledkezz meg róla, hogy a tét tartása a leggyengébb szerszám a ládikádban, és hogy az ilyen játék hosszútávon nagyon sokba kerülhet.

KERÜLD EL A DOMINANCIÁT Akkor mondjuk, hogy lapjainkkal szemben egy másik kéz domináns, ha a két kézben az egyik lap ugyanaz – általában egy magas lap – a mi második lapunk azonban gyengébb. Például az ász-király domináns az ász-tízessel szemben. A király-bubi domináns a királykilencessel szemben. Ez nem túl lényeges a kis tétű játékokban, ahol a legtöbb kezet úgy kell megjátszanod, mintha az egy húzó volna (hisz tisztában vagy vele, hogy a partiban érdekelt összes ellenfeled legyőzéséhez általában össze kell hoznod legalább egy két párt vagy egy sort). A közepes tétű játékokban azonban a legtöbb csatát egy vagy két ellenféllel szemben vívod meg. Párbajhelyzetben pedig a domináns kéz az esetek 75 százalékában legyőzi a dominált lapokat. Ne játssz meg olyan lapokat, amelyekkel nagy valószínűséggel szaladsz bele egy domináns kézbe, különösen akkor, ha volt előtted emelés! Sok jó játékos inkább tartaná a tétet egy korai pozícióban elhangzó emelés után a 9-8s lapokkal, mint ász-tízessel.

AZ ASZTAL TEXTÚRÁJA A Texas hold ‘emben az egyik legfontosabb képesség az asztal lapjainak kiértékelése, más szóval az asztal textúrájának kielemzése. Már nyilván megtanultad abból a szempontból kiértékelni az asztalt, hogy milyen abszolút értéke van kezednek például: lapjaim és az asztal lapjai együttesen kiadnak egy flöst. Rá fogsz azonban jönni, hogy ennél sokkal fontosabb, hogy meg tudd határozni kezed relatív erejét, vagyis azt, hogy hol áll a kezed ellenfeleid valószínűsíthető lapjaihoz képest. Itt egy egyszerű példa. Tegyük fel, hogy lapjaid: ♥ K ♦ K. Korai pozícióból emelsz a flop előtt, és hárman tartják a tétet. A floppal a

lapok érkeznek. Nyitsz, és mindhárom ellenfeled tartja a tétet. Tegyük fel, hogy a törn a pikk ász. Látod, most miért az a helyes játék, ha passzolsz, és ha bármilyen akcióval találod szembe magad, bedobod lapjaidat? Példánkban a pikk ász nem más, mint amit a póker játékosok gyilkos lapnak szoktak nevezni, mivel ellenfeleink annak segítségével háromféleképpen is legyőzhetnek: ha valakinél a K-Q lapok vannak, vagy két pikk, máris hiába vársz, míg ha egyik ellenfelednél ott egy ász, már csak két jóban bízhatsz. Ne feledd, hogy mindhárom ellenfeled tartotta a tétet a flopnál, aminek fényében szinte biztos, hogy legalább egyikük most átvette a vezetést. Ahhoz, hogy sikeres hold ’em játékos válhasson belőled, kulcsfontosságú, hogy képes legyél átértékelni kezed az asztalon megjelenő lapok fényében – és hogy elég fegyelmezett legyél ahhoz, hogy adott esetben bedobd lapjaidat. Az asztal kiértékelése azonban nem csak azt jelenti, hogy megfutamodunk a veszélytől. Amint azt a következő fejezetben látni fogjuk, egy ijesztő lap megjelenéséből néha profitálhatunk is.

A BLÖFFÖLÉS A közepes tétű hold ’em játékokban az az egyik legjobb (és egyben legrosszabb), hogy a blöffölés végre a játék szerves részévé válik. Ennek nagyon egyszerű oka van: ahhoz, hogy egy blöff sikeres lehessen, olyan ellenféllel kell szemben állnunk, aki egyrészt elég figyelmes ahhoz, hogy megértse, milyen lapokat akarunk sugallni játékunkkal, másrészt elég fegyelmezett ahhoz, hogy eldobjon egy viszonylag erős kezet. A póker egyik legnagyobb paradoxona: a blöff csak a jó játékosokkal szemben működik.

Ha figyelmes játékosokkal játszol, gyakran találsz alkalmat a blöffölésre. A legkedvezőbb alkalom az, amikor a törnnél vagy a riverrel ellenfeled rémálma válik valóra: egy ijesztő lap érkezik. Ha dáma párral játszik, ilyen egy ász vagy egy király. Ha drillt flopolt, ilyen egy szín harmadik (vagy negyedik) lapja. Azonban nem kell feltétlenül a tömre vagy a riverre várni – sok olyan flop van, ami sikeressé teheti az „első támadás” stratégiáját. Nagyon nehéz olyankor tartani a tétet vagy emelni, amikor a flop

vagy

és lapjaid nem illeszkednek az asztalhoz. Az ilyen blöffök azonban kitartást igényelnek, mivel ilyenkor fel kell készülnöd a támadás folytatására a törnnél, ha úgy érzed, az első nyitásra egy gyenge tartás volt a válasz. Ahhoz, hogy a blöff hatékony stratégia legyen, nem kell olyan gyakran sikeresnek lennie. Ha a banki esély 10:1-hez, elég, ha tizenegy alkalmanként csak egyszer jön be a blöff, hogy a játék nyereséges legyen. Azt is tartsd viszont észben, hogy ennek az ellenkezője is igaz: nem kell túl sok blöfföt elcsípni ahhoz, hogy nyereséges legyen egy elég jó, de azért nem túl erős kézzel tartani a tétet, különösen egy pofátlan játékossal szemben. Éppen ezért általában nem túl okos

ötlet olyankor blöffölni, amikor a kassza nagy, vagy több ellenfeled is van.

CSAK MERT PARANOIÁS VAGY… …még nem biztos, hogy valaki tényleg figyel. Egy közepes tétű asztalnál azonban biztos lehetsz benne, hogy minden mozdulatodat követik. Ellenfeleid megfigyelései két fő kategóriába sorolhatók.

– — ÁRULKODÓ JELEK – Nem könnyű fölismerni, ha vannak árulkodó szokásaid, és komoly erőfeszítésbe kerül leszokni ezekről. Mindig figyeld önmagadat. Lenézel a zsetonjaidra, mielőtt nyitnál? Esetleg hátradőlsz a székedben, miközben arra vársz, hogy ellenfeled eldöntse, tartja-e a tétet, amikor erős kézzel licitáltál? Nem licitálsz gyorsan, amikor blöffölsz, és lassan, amikor tényleg jó lapod van? Az árulkodó jelek ellen folytatott küzdelemben a tapasztalat a legjobb szövetségesed. Mire négy- vagy ötezredszer licitálsz a rivernél, már nem fog remegni a kezed – ami általában a bomba lap biztos jele. Érdemes arra is rászokni, hogy a flop előtt addig nem nézed meg a lapjaidat, amíg nem kerül rád a sor. Ezzel nemcsak azt kerülheted el, hogy bármilyen módon eláruld kezed jellegét, de időt nyersz arra is, hogy alaposan megvizsgáld ellenfeleidet, hátha felfedezel rajtuk valamilyen árulkodó jelet. Ugyanez a helyzet a flop esetén – ilyenkor ellenfeleidet figyeld, ne a lapokat. Arra lesz még bőven időd, hogy megnézd, segített-e rajtad a flop, arra azonban nem lesz még egyszer alkalmad, hogy megláthasd ellenfeled első reakcióját a leterülő lapok láttán. Chris Ferguson, a 2000. évi Póker Világbajnokság győztese szerint ahhoz, hogy észrevegyük mások árulkodó jeleit, a legjobb módszer az, hogy önmagunkat figyeljük. „Képes lettem felismerni másokban is ugyanezeket a viselkedésformákat azzal, hogy a saját viselkedésemet figyeltem, hogy miképp reagálok bizonyos helyzetekben.”

Itt van néhány tipikus árulkodó jel, amit megpróbálhatsz felismerni mind ellenfeleid, mind a saját magad viselkedésében. (Figyelmeztetés: Vannak olyan játékosok, akik amatőr színésznek képzelik magukat, és amikor úgy gondolják, hogy figyelik őket, eljátszanak egy „szerepet”, hogy elhitessék magukról, hogy az adott viselkedési forma egy árulkodó jel az ő esetükben.) Hátra dőlés Vannak játékosok, akik hajlamosak hátradőlni a székben az után, hogy licitáltak, miközben arra várnak, hogy eldöntsd, mit teszel. Ilyenkor általában erős kezük van. Kézremegés Egy remegő kéz erős kezet jelent. Ha egy játékos keze remeg, miközben megteszi a tétet, legyél nagyon óvatos! Licit erőteljes mozdulatokkal Ha egy játékos harsány vagy fizikailag agresszív, amikor licitál, gyakran blöfföl ilyenkor, míg ha valaki úgy licitál, mintha félne, hogy fölébreszti a mellette ülő játékost, általában azt szeretné, hogy tartsák a tétjét. Mint sok más árulkodó jel esetében is: az erő gyengeséget jelez, a gyengeség erőt. Félre nézés Egy másik erős/gyenge jel: ha egy játékos az után, hogy nyitott vagy emelt, elkapja a szemét rólad, általában erős keze van. Aki mélyen a szemedbe néz, miután licitált, jó eséllyel blöfföl. Mozdulat a zsetonokért Ha valaki kezd a zsetonjaiért nyúlni, mielőtt még esélyed lett volna licitálni, általában megpróbál rád ijeszteni, hogy passzolj. Ne hagyd magad! Egy pillantás a zsetonokra

Sokan önkéntelenül is lenéznek zsetonjaikra, ha nyitni vagy emelni szándékoznak. Óvakodj a fecsegéstől! Ha valaki szokásától eltérően hosszú, előre kigondolt beszédbe kezd az után, hogy nyitott, vagy rád emelt a rivernél, jó eséllyel tuti keze van. „Hú, el sem hiszem. Hihetetlen szerencsés vagyok ma.” Vagy egy másik tipikus példa: „Ha emelek, megadod?” A hallgatás arany Ha egy beszédes játékos hirtelen elhallgat, valószínűleg meg akarja játszani lapjait. Ez különösen igaz a vakokra. Jó ötlet, ha ilyenkor megpróbálsz beszédbe elegyedni velük.

– — IMIDZS – Ellenfeleid folyamatosan megpróbálják majd behatárolni, milyen játékos is vagy. Talán laza és vad vagy, aki hajlamos dominált lapokkal is játszani? Esetleg egy szikla, akit könnyen ki lehet blöffölni, ha nincs nála a tuti? Mindmáig tüzes vita tárgya a póker legkiválóbb szakértői körében is az, hogy milyen képet próbáljon egy játékos kialakítani magáról. Vannak, akik arra esküsznek, hogy az a legjobb, ha feszes, átgondolt játékosnak tűnünk, mivel így nagyobb tiszteletet váltanak ki emeléseink (és így megnő az esélye, hogy jó lapjaink kitartanak), miközben néha egy-egy blöff is belefér játékunkba. Mások amellett érvelnek, hogy próbáljunk a mániákus játékos képében feltűnni, amivel rákényszeríthetjük ellenfeleinket, hogy egészen a riverig tartsák tétjeinket, amikor valóban nyerő kezünk van. Egyvalamiben azonban mindenki egyetért: semmiképp sem akarsz gyengének tűnni. Egy gyenge játékos véres csemege a pókervilág cápái számára.

A legjobb valószínűleg az, ha váltogatod az imidzsedet. Ez arra is vonatkozik, hogy milyen típusú lapokat játszol meg, és arra is, hogy hogyan játszol velük – belefér, hogy néha csak a vaktétet adod meg ász párral a kezedben, vagy hogy emelsz a flop előtt az azonos színű 5-3 lapokkal. Ügyelj rá, hogy ne vegyél föl túl nyilvánvaló licitálási szokásokat, amelyek túl sokat elárulnak kezed erejéről. >LAPJAID BEMUTATÁSA< Sok profi játékos sohasem mutatja meg a lapjait ellenfeleinek. Miért akarhatnál bármilyen információt is ellenfeleid tudomására hozni kezeddel kapcsolatban? Elárulsz valamit arról, hogy milyen kezeket játszol meg, vagy épp nem játszol meg azzal, hogy felfeded lapjaidat. Ne add meg nekik a tudás örömét! Vannak azonban olyan játékosok, különösen azok között, akik nagy egóval vannak megáldva, akik hajlamosak kiborulni, amikor valaki bemutatja nekik a lapjait egy sikeres blöff után. Ha úgy ítéled meg, hogy egy jó játékost megzavarhatsz, vagy ráveheted egy későbbi megfontolatlan lépésre, lehet, hogy megéri megmutatni lapjaidat. Ha mindezt annak érdekében teszed, hogy nyereségedet növeld vele, az nem felvágás.

A PÉNZTÁRCÁD! Ez az utolsó szakasz a fejezetben, azonban valószínűleg ez a legfontosabb. A pókerben a szerencsének nagyon nagy szerepe van. Igen, egy ügyes játékos végül felülkerekedik rajta. De még a klasszis játékosok körében sem szokatlan, hogy hetekig, hónapokig, vagy egyes esetekben akár évekig rosszul mennek a dolgok. Az ilyen balszerencsés időszakokat csak egyféleképpen lehet túlélni – ha nem apad el közben a bankszámlád. Az elég vastag pénztárca olyankor különösen fontos, amikor először próbálod ki magad a közepes tétű játékban, hisz az asztal teli lesz olyan őrült pénzes játékosokkal, akik hamar és gyakran fognak

próbatétel elé állítani. Egy-két súlyosabb hiba, balszerencsés lapjárás és néhány pofon, és egy egész évnyi kis tétű játékokon összejött nyereség válhat semmivé néhány pillanat alatt. Semmi sem rosszabb annál, mint amikor az után fordul jóra a szerencséd, hogy kiürült a pénztárcád. Bár nincsenek kőbe vésett szabályok arra vonatkozólag, hogy a magasabb tétű játékok túléléséhez milyen vastag pénztárca szükséges, jó ökölszabályként azonban mondhatjuk, hogy ehhez nagyjából három-négyszáz nagy tétnyi összeg kell. Még jobb persze, ha megvan az ötszáz is. Ez azt jelenti, hogy ha a helyi 20/40 dolláros játékban akarsz játszani, legyen mögötted legalább 10 000-20 000 dollár. Ne ragaszkodj egy adott tétű játékhoz. Csak mert már elkezdtél játszani a 20/40 dolláros szinten, még nem kell kitartanod mellette, ha rosszul alakulnak a dolgok. Ha például valamilyen okból buksz, és már csak 15 000 dollárod maradt, menj vissza a 15/30 dolláros asztalokhoz. Igen, ez megalázó lehet, de még ha mindenki másnál jobb játékos is vagy a 20/40 dolláros asztalnál, a pénztárcád nem elég vastag ahhoz, hogy elviselje azokat a teljesen normális fluktuációkat, amelyek ezen a szinten óhatatlanul bekövetkeznek. Ha viszont nagyon jól alakulnak a dolgok, elgondolkodhatsz a továbblépés felől, ha már elérted az ahhoz szükséges szintet. Ha már van 30 000 dollárod a játékra, talán kipróbálhatod magad a 30/60 dolláros játékban. Amikor eléred a 100 000 dollárt, vegyél ki egy kis szabadságot – megérdemled – aztán belekóstolhatsz a 100/200 dolláros játékba. Sose feledd azonban, hogy a tét emelkedésével ellenfeleid egyre keményebbek lesznek! Előfordulhat, hogy a 20/40 dolláros szinten többet tudtál nyerni, mint 80/160 dolláros tét mellett, még ha nyerő vagy ez utóbbiban is. A 20/40 dolláros játék emellett valószínűleg kevésbé stresszes is. Még egy megjegyzés a fenti tanáccsal kapcsolatban: szinte minden klasszis pókerjátékossal előfordult már, hogy tönkrement egyszer – vagy többször – pályafutása során. Vannak olyan korábbi világbajnokok, akiknek hajdan elég pénzük volt ahhoz, hogy 20

dollárosokkal tapétázzák ki a palotájukat, ma viszont nem csak hogy egy fillérjük sincs, de több adósságuk van, mint egyes Harmadik Világba tartozó országoknak. Kezeld profi módjára pénzügyeidet. Ha túl nagy tétben játszol, biztos lehetsz benne, hogy nagyot fogsz zuhanni, és vagy abbahagyod a játékot, vagy mehetsz majd kuncsorogni a barátaidhoz. Tanulj Nick „the Greek” Dandalos leckéjéből, aki az után, hogy annyi éven keresztül milliókat tett meg tétként, végül úgy halt meg, hogy szinte egy lyukas garasa sem maradt. Karrierje végén ismét 5/10 dolláros draw pókert játszott valahol Dél-Kaliforniában, amikor állítólag megkérdezte tőle egy idegen, hogyhogy ilyen kis tétben játszik. Amire Dandalos elhíresült válasza a következő volt: „Hé, épp akció van, nem?”

DÖNTŐ PILLANAT A kis tétű póker kezd olyannak tűnni a szemedben, mintha hálóval halásznál. Néhányan persze átcsúsznak a lyukakon, a nap végére azonban mindig van elég fogás ahhoz, hogy megérje az út. A közepes tétű asztaloknál a halak okosabbak, de már te is okosabb vagy. Itt az ideje, hogy megtanuld, hogy kell háló helyett szigonnyal horgászni. Az alábbi halak közül melyiket milyen technikával lehet legnagyobb valószínűséggel elcsípni?

A VÁLASZ A Blöffölő, (b) feszesebb indulási követelmények, (c) a szokásosnál passzívabb játék a flop után, (a) szokásos gyakoriságú blöffök. A Blöffölő jövedelmező haltípus, azonban ha nem vagy elég türelmes, visszaharap. Ilyenkor kevesebb kezdőkézzel játszol, és az olyan prémium lapokra összpontosítod a figyelmed, mint a magas párok és a magas, azonos színű kapcsolódó lapok. Belekeverhetsz néhány alacsonyabb párt is – olyan lapokat választasz ki, amelyekből a floppal nagyon erős kéz alakulhat ki. A flop után a szokásosnál többször vársz ki és tartod a tétet. Ne adj szabad lapot, de ne is bocsátkozz emelési csatába ellenfeleddel, hacsak nem a tuti lapok vannak nálad. Az esetek legnagyobb részében majd ő gondoskodik a licitálásról, amikor pedig bejön neki a csoda-lap, amellyel legyőzhet, megspórolhatsz néhány tétet. Sok Blöffölő maga is hajlamos bedőlni egy blöffnek, különösen, ha feszesen játszol, és már sikerült néhány nyerőt bemutatnod. Ezzel azonban bánj óvatosan - a Blöffölők közül sokan annyira félnek tőle, hogy kiblöffölik őket, hogy inkább a parti végéig kitartanak még akkor is, ha pusztán blöfföltek, arra bazírozva, hogy hátha te valami még gyengébb lappal blöfföltél.

A Tartóhal. (a) szokásos indulási követelmények, (b) a szokásosnál agresszívebb játék a flop után, (c) ritkább blöffök. A Tartóhalból remek vacsora kerekedik, azonban mielőtt kiemelhetnéd a vízből, ki kell fárasztani. Alkalmazz szokásos indulási követelményeket. Amikor aztán bejön a flop, büntesd jól meg a Tartóhalat a tét tartásáért. Keresd a lehetőséget, hogy duplatétekkel szembesíthesd. Ehhez használj pozíciós emeléseket és kivárás-emelést. Talán még ilyenkor is tartani fogja a tétet, és elnyer majd néhány jókora kasszát, amikor végül bejön neki a nyerő kéz. De ha elég okosan játszol, te még több ilyen nagy kasszát vihetsz haza, és végül te fogsz jobban kijönni. Mivel a Tartóhalak nem nagyon tudják bedobni lapjaikat, szinte teljesen értelmetlen dolog velük szemben blöffölni. A Kőhal. (c) lazább indulási követelmények, (a) a szokásos játék a flop után, (b) gyakoribb blöffök. A Kőhalon nincs túl sok hús – a kiadósabb vacsorát máshol kell keresni – azonban néha nincs más élelem a közelben. Ezekkel a halakkal szemben több kezet megjátszhatsz, mivel sokkal jobban meg tudod majd ítélni, hogy mikor nem segítette őket a flop (amikor a floppal nem jött figura, akkor szinte soha), és ilyenkor egy legalacsonyabb vagy egy közepes párral begyűjtheted a kasszát. A flop után játssz ugyanolyan agresszíven, mint egyébkén szoktál, vagy egy kicsit inkább még óvatosabban – a Kőhal gyakran olyankor is passzol és tartja a tétet, amikor te talán emelnél. Nem kell túl sok trükkös játékra számítanod a részéről, így amikor licitál, hidd el, hogy jó lapja van. Amikor viszont nem licitál, nyugodtan megpróbálhatsz blöffölni, különösen, ha már sikerült némileg kibillentened néhány csapnivaló, de végül nyerő kezdőkéz bemutatásával. Az a célod, hogy azt higgye, bármilyen két lappal képes vagy játszani, így aztán egy-kettőre eldobja majd lapjait, ha nem jött be neki semmi.

„A PÓKER CADILLACJE” Így nevezte Doyle Brunson a limit nélküli Texas hold ‘emet a Super/Systemben. Valószínűleg annak is ez a fő oka, hogy a póker egy öt megatonnás hidrogénbomba erejével robbant be a köztudatba. A limit nélküli játék gyors és ádáz, és megtestesíti az összes olyan sztereotípiát, ami az emberekben a pókerrel kapcsolatban él. A több millió dolláros díjakért folyó limit nélküli Texas hold ‘emet láthatjuk a televízióban. Az ESPN-en nyomon követhetjük a Póker Világbajnokság közvetítését, a Bravo-n a Celebrity Poker Showdownt, és természetesen a Travel Channel-en a World Poker Tourt. Rezzenéstelen pókerarcok. Hatalmas kasszákért folyó hatalmas küzdelem. Hatalmas blöffök. A játék még egy új kifejezéssel is gazdagította a lexikonokat – „all-in” - ha ez a bűvös szó elhangzik, a nézők nyújtogatni kezdik a nyakukat, hogy jobban lássák az asztalnál zajló akciókat, és szívverésük fölgyorsul. Ez a limit nélküli játék a „póker Cadillacje”. Ahogy Mike Sexton, a World Poker Tour pókerelemzője szereti mondogatni: „Egy perc alatt megtanulhatod, de egy élet is kevés hozzá, hogy a mestere légy.” Itt mindarra a tudásra szükséged lesz, amelyet a limit játékokban fejlesztettél ki magadban, de most még koncentráltabban kell használnod. Először is több türelem kell hozzá, mivel azon kezek némelyike, amelyekkel eddig játszottál, most kevésbé lesz hasznos. Több stratégiára lesz szükséged, mivel most saját magad manipulálhatod a kassza méretét; és több bátorság is kell hozzá, mivel bármelyik pillanatban olyan helyzetbe kerülhetsz, amikor esetleg összes zsetonodról kell döntést hoznod.

PÉNZTÁRCÁD VASTAGSÁGA Biztos hallottad már azokat a vadnyugati pókertörténeteket, amelyekben a résztvevők minden pénzüket, lovukat, vagy akár a farmjukat is kockára tették a játék során. Anthony Holden a Big Deal

című könyvében elmeséli, hogy Virgie Moss az esküvője éjszakáján egyszer csak ott állt újdonsült férje, Johnny mögött, miközben az egy nagytétű játékban vett részt. Amikor zsetonjai mennyisége hirtelen megcsappant, azonban egy rendkívüli lappal játékban akart maradni, Johnny hátranyúlt, és anélkül, hogy fölnézett volna, megpróbálta lehúzni ujjáról a jegygyűrűt. Virgie, aki talán most döbbent csak rá, hogy milyen házasságba is került bele, kiszabadította magát férje kezének szorításából, saját maga húzta le a jegygyűrűt, és adta oda neki. – Ha nem tettem volna – mondta – Johnny az egész ujjamat letépte volna. Valahogy így születhetett meg az „all-in” fogalma. Egy játékos bármilyen nagy tétet megtehet, ellenfele azonban csak olyan mértékig köteles tartani a tétet, amennyi pénz előtte van. Tegyük fel például, hogy 5000 dollárnyi zsetonod van. Lehet, hogy az A játékos 10 000 dollárral licitál, de te csak a saját 5000 dollárod erejéig vagy érintett a játékban. Természetesen ilyenkor nem is nyerhetsz többet, mint 5000 dollár, viszont a lovad és a farmod biztonságban lesz. Ettől persze még nem könnyebb egy all-in licitről meghozni a döntést. Akinek több zsetonja van, az mindig előnyben lesz azokkal szemben, akiknek kevesebb van, hisz bármikor „próbatétel elé állíthatja” ellenfeleit, azaz arra a döntésre kényszerítheti őket, hogy érdemes-e összes pénzüket kockára tenni, hogy megnézhessék lapjait. Durva egy játék. Milyen vastagnak kell hát lennie pénztárcánknak? Elég vastagnak ahhoz, hogy kiteljenek belőle a tétek, bármit is jelentsen ez, de még jobb, ha olyan vastag, hogy lehetővé tegye számunkra, hogy mi legyünk az agresszorok. És akárcsak korábban, a féltett pénz most is halott pénz, így legyen nálad mindig elég összeg ahhoz, hogy újra bevásárolhasd magad a játékba, ha balszerencsédre (vagy valami buta hiba okán) tönkremennél. A kártyatermekben a limit nélküli játékoknál általában van egy maximum beülő, ami megakadályozza, hogy az asztalnál helyet foglaló leggazdagabb játékos egyszerűen átgázolhasson ellenfelein.

JÁTSSZ FESZESEBBEN! Megkíván néhány apró, de rendkívül fontos változtatást a pókerről való gondolkodás terén az, hogy sikeres lehessen a limit nélküli játékra való átállás. Az első ilyen kezünk értékének felbecslése. Limit póker karriered elején megtanultad, hogy döntéseidet általában annak szem előtt tartásával hozd meg, hogy azok milyen eredményt hozhatnak hosszú távon. Például nyereséges játék volt három-négy alkalommal hiába várni a flösre, ha a kassza elég nagy volt akkor, amikor végül összejött a kezed, hogy kárpótoljon a korábbi kudarcokért. Az egész játék a várható értékről szólt. A várható érték a limit nélküli játékban is fontos szerephez jut. Másképpen: ha minden zsetonodat kockára teszed, és nem jön be, amire vársz, véged. Egy kicsit olyan ez, mint az orosz rulett, ami nagyszerű játék volna – 5:1-hez esélyed van a győzelemre! – hacsak nem járna olyan katasztrofális következménnyel, amikor veszítesz. Ahhoz, hogy egy józanul gondolkodó ember hajlandó legyen orosz rulettet játszani, biztos akarna lenni benne még a ravasz meghúzása előtt, hogy a tár egy üres rekesze van soron. A limit nélküli pókerben ez a biztonságérzet néha elérhető – amikor nálunk van a tuti kéz. Mindig elég egyetlen pillantás az asztal lapjaira, hogy megállapítsuk, mi a lehető legerősebb kéz. És mindig elég egy pillantás a saját lapjainkra, hogy megállapítsuk, nálunk vannak-e az ehhez szükséges lapok. A limit nélküli játékban sokkal nagyobb hangsúlyt kap az olyan lapok megjátszása, amelyek az asztal lapjaival kombinálva legyőzhetetlen, vagy legalábbis nagyon erős kezeket alkothatnak. A feszes játék a helyes játék. Nagyon sok olyan sikeres limit nélküli hold ’em játékos van, aki nem szeret semmi mással játszani, csakis az első csoportba tartozó kezdőkezekkel, hacsak épp nem „reklámoznak”, azaz megpróbálják elhitetni veled, hogy ők igazából olyan játékosok, akik nem csak első csoportbeli kezdőkezeket hajlandóak megjátszani.

Nem érdemes olyan lapokkal játszani, amelyek könnyen domináns kezekbe ütközhetnek. Az ász-bubi például erős kezdőkéz, amivel limit nélküli hold ‘emben gyakran emelünk. Azonban nem ezekről a lapokról álmodunk, amikor épp minden zsetonunkat kockára kellene tennünk, hisz az ász-bubi igencsak esélytelen egy ász-királlyal, ászdámával vagy bármelyik magas párral szemben – márpedig ezek pont azok a kezek, amelyekkel ellenfeleink az all-in licit mellett dönthettek. Ez persze nem jelenti azt, hogy soha ne játszunk ász-bubival egy limit nélküli játékban. Az ász-bubi továbbra is nagyon erős kéznek számít, ha sikerül elkerülnünk vele azokat az alkalmakat, amikor domináns kézzel állunk szemben. Honnan tudhatjuk, hogy ellenfeleink első csoportba tartozó lapokkal játszanak? Olyankor általában emelnek. A limit nélküli játékban a flop előtti emeléseket érdemes nagyon komolyan venni, különösen, ha azokra korai pozícióban került sor. Egy emelést megadni veszélyes vállalkozás. Térjünk vissza még egy morbid pillanatra az orosz rulett példájához: sokkal inkább lennénk az a játékos, aki a pisztoly markolatát fogja, mint az, akinek a halántékán ott a fegyver hideg csöve. >AZ AGRESSZÍV HOZZÁÁLLÁS< A limit nélküli póker nem egyszerűen jutalmazza az agressziót, meg is követeli azt. Valahányszor sorra kerülsz, szaladj végig az alábbi kérdéseken: Milyen lapok lehetnek ellenfeleimnél? Mire tehetnek engem ellenfeleim? Ellenfeleim konzervatívak? Agresszívek? Kísérletező típusok? Érdemes nyitnom vagy emelnem? Érdemes nyitnom vagy emelnem? Érdemes nyitnom vagy emelnem?

Ha az emelni-emelni-emelni kérdésre a válaszod „nem”, akkor… Érdemes kivárnom vagy bedobnom lapjaimat? Érdemes kivárnom vagy bedobnom lapjaimat? Érdemes kivárnom vagy bedobnom lapjaimat? Ha a válasz a bedobni-bedobni-bedobni kérdésre is „nem”, akkor végül… Érdemes tartanom a tétet? Ha hátsó pozícióban játszol, és előtted senki nem emelt, gyengébb kezekkel is fölmerülhet a tét tartása (vagy még inkább az emelés). A nehézség itt abban áll, honnan tudhatjuk, mely gyengébb kezek játszhatók meg. Amint az nemsokára nyilvánvaló lesz számodra, azokat az azonos színű ászos kezeket és kapcsolódó lapokat – húzókat amelyek oly jövedelmezőek voltak a limit játékokban, egy limit nélküli játékban nagyon másfajta módon kell megjátszani. Ha flopolsz velük kész kezet, általában nagyon súlyos büntetés vár rád, ha megpróbálsz a javulásukra játszani. A flop előtt sok pénzt fektetni alacsony párokba általában szintén nagyon rossz ötlet. Ha valaki tartja a téted, legjobb esetben is csak hajszálnyival leszel esélyesebb két magasabb lappal szemben, míg a legrosszabb esetben 4,5:1-hez arányban leszel esélytelenebb egy magasabb pár ellenében. (Amikor egy pár két magasabb lappal szemben kerül all-in, a helyzetet gyakran szokták „klasszikus bemutatásnak” nevezni. Ilyenkor a pár egy kicsivel esélyesebb a győzelemre, azonban gyakorlati szempontból az esély nagyjából fele-fele.) Ezek azonban nagyszerű kezdőkezek, ha olcsón játszhatjuk meg őket. Amikor a szettet flopoljuk, remek lehetőségünk lesz csapdába csalni ellenfeleinket. Sokan hajlamosak rá, hogy túl messzire mennek „legmagasabb pár – jó segéd” kezekkel, miközben szettünkkel szemben szinte teljesen esélytelenek. Amikor nem flopolunk szettet, könnyedén megszabadulhatunk lapjainktól, minimális veszteséget elkönyvelve.

CSAPDAÁLLÍTÁS

Amikor a floppal nagyon, de nagyon erős kezünk jön össze, néha megéri „csapdát állítani” ellenfelünknek, és lehetővé tenni számára, hogy egy kicsit behozzon minket. Ilyenkor abban bízunk, hogy ha licitünkkel várunk a tömig vagy a riverig, ellenfelünknek elég jó keze jön össze ahhoz, hogy megadjon vele egy nagy tétet, azonban nem annyira jó, hogy megverjen minket. Tegyük fel például, hogy kis vakként bubi párt kapunk. Egy feszes játékos középső pozícióban emel, és úgy döntünk, csak tartjuk a tétet, és megnézzük, mit hoz a jövő. A floppal a J-J-4 lapok érkeznek. Pókerünk van, és kezünk lényegében verhetetlen. Ha most nyitnánk, valószínűleg egyetlen dollárral sem nyerhetünk többet, mint ami máris ott van a kasszában. Tegyük fel például, hogy ellenfelünk az A-K lapokkal játszik. Ha nyitunk, valószínűleg ki fog szállni. De ha passzolunk, és a törnnel jön egy ász vagy egy király, talán megkopaszthatjuk a szerencsétlent. Kivárunk, és abban reménykedünk, azért imádkozunk, hogy ellenfelünk valamelyest utolérjen minket a törnnél, hogy elnyerhessünk még némi pénzt tőle. Azonban ha a törnnel egy hatos, vagy valami hasonló érkezik, akár újból dönthetünk a csapdaállítás mellett, hogy lehetőséget adjunk ellenfelünknek keze javulására a riverrel. Viszont tisztában kell lennünk vele, hogy ha egy olyan kézzel állítunk csapdát, amely korántsem biztos nyerő, gyakran csak lehetőséget adunk ellenfeleinknek, hogy behúzzanak egy lapot, amivel legyőzhetnek minket. A csapdaállításra általában olyankor ideális a helyzet, amikor az asztalon három különböző színű, egymástól értékben távol álló lap van. Például a háromszínű T-7-2 flop esetén fékezhetünk, ha a floppal például tízes szettünk alakult ki, míg ha a J-9-8 floppal lett szettünk, ahol ráadásul a lapok közül kettő is pikk, nem szerencsés fékezni. A fékezés és a csapdaállítás hatékonyabb fegyver egy olyan agresszív játékossal szemben, aki gyakran próbálja blöffel ellopni a kasszát, mint az olyan passzív játékosok ellen, akik csak olyankor nyitnak és emelnek, amikor kezük azt valóban indokolja. Más szóval, a passzív játékosok nem fognak licitálni helyettünk, ha gyenge kezük

van, ahogy az is valószínűtlen, hogy gyenge kézzel megadnák a tétünket. Az ilyen játékosokkal szemben a fékezésnek nagyon kevés pozitív hozadéka van - ilyenkor agresszív játékunkkal kell győzedelmeskednünk.

A KASSZA MÉRETÉNEK KÉZBENTARTÁSA A limit játékokban döntéseink nagy részét a kassza mérete határozza meg. Ha a floppal négy-flösünk vagy nyílt végű sorunk lesz, a banki esély szinte mindig elég ahhoz, hogy egy-két tétet megadjunk abban bízva, hátha megcsináljuk a kezünket. Ez a logika gyakran vezethet frusztrációhoz. Ha például szettet flopolunk, nagyon elkeserítő tud lenni, amikor két (vagy három) lap ugyanolyan színű az asztalon. Tudjuk, hogy valaki könnyen várhat olyan kézre, amely legyőz minket – és ráadásul ezzel még hibát sem követ el. A limit nélküli játékokban mi magunk lehetünk azok, akik a színfalak mögött a zsinórokat rángatjuk. Tétjeink méretezését felhasználhatjuk arra, hogy ellenőrzésünk alatt tartsuk ellenfeleink banki esélyét. Tegyük fel például, hogy egy 10/20 dolláros limit hold ’em játékban veszünk részt, és osztáskor a ♦A♠A lapokat kapjuk. A flop előtt emelünk, amivel el is ijesztünk mindenkit, a kis vak helyén ülő nőt leszámítva, aki ♥ J ♥ T lapjaival tartja a tétet. Ketten maradtunk, a kasszában 40 dollár van, és a floppal a

lapok érkeznek. Egyértelmű, hogy mi állunk jobban, azonban ha jön még egy tetszőleges kőr, vesztettünk. Ellenfelünknek kilenc jója van. Ha visszaemlékezünk a négyes szabályra, ez alapján körülbelül 36 százalék esélye van a győzelemre a törn és a river lapjaival, amihez 2:1-hez értékű banki esélyre lenne szüksége. Mivel már eleve 40

dollár van – sőt, miután mi nyitunk, már 50 dollár lesz – a kasszában, banki esélye 5:1-hez értékű, ami alapján jogosan tarthatja a tétet. Mi persze licitálni fogunk végig, miközben azért fohászkodunk, hogy ne jöjjön még egy kőr. Vegyük szemügyre most ugyanezt a helyzetet egy limit nélküli játékban. Mi történik, ha a flop után a 10 dolláros tét helyett 100 dollárral nyitunk? Ekkor a kasszában 140 dollár lenne, míg ellenfelünknek 100 dollárt kellene betennie a tét tartásához, amihez már csak 1,4:1-hez értékű banki esély tartozik. Ilyenkor helytelen lenne tartani a tétet, és ha ellenfelünk elég jó játékos, be is fogja dobni lapjait. Ha nem jó játékos, akkor pedig olyan döntést hoz, amivel csak a mi malmunkra hajtja a vizet. Kezünkben tartani a kassza méretének alakulását, félelmetes erővel ruház fel minket, ami – mint oly sok más félelmetes erő is – magában hordozza annak a lehetőségét is, hogy saját magunkat semmisítsük meg. A limit nélküli hold ‘emben ez legtöbbször akkor fordul elő, ha a kasszához képest túl nagy, vagy túl kis összeggel licitálunk. Ha túl nagy összeggel licitálunk, túl sokat kockáztatunk és csak keveset nyerhetünk. A klasszikus példa az, amikor valaki közepes vagy nagy zsetonkészlettel all-in megy. Ha nyer, viszonylag kis összeget vihet haza – a kasszát – azonban ha alul marad, mindent elveszít. Amikor valaki túl nagy összeggel licitál, általában abban reménykedik, hogy senki nem fogja tartani a tétet. Ha túl kis összeggel licitálunk, túl kevés pénzt teszünk be egy nagy kasszába. Ha például 5000 dollár van a kasszában, butaság volna 100 dollárral nyitni, mivel azzal olyan banki esélyt biztosítanánk ellenfelünknek, ami mellett szinte bármilyen lapokkal tarthatná a tétet. Sok tapasztalt limit nélküli hold ’em játékos a kasszányi téttel szeret nyitni vagy emelni. Segítségükre van kezük álcázásához az, hogy mindig így járnak el, miközben a tét nagysága miatt ellenfeleik a

legtöbb húzóval nem tarthatják a tétet anélkül, hogy hibát követnének el. Ennek eredményeképpen az azonos színű ászos kezek és kapcsolódó lapok – amelyek a limit játékokban a legjobb barátaink voltak – veszítenek értékükből a limit nélküli játékokban, mivel a jó játékosok elég nagy tétekkel fognak operálni ahhoz, hogy ne várhassunk nyereségesen a flösre vagy a sorra e lapokkal. Ugyanezen megfontolásból az alacsony és közepes párok a kedvenceinkké válhatnak, különösen akkor, ha olcsón tudjuk megjátszani azokat. Ilyenkor vagy szettet flopolunk, amikor is messze mi leszünk kedvezőbb helyzetben, vagy nem javul kezünk – ekkor viszont könnyedén bedobhatjuk lapjainkat, a legkisebb ijesztő akció hatására.

PÓKERSZÍV Jim McManus a Positively Fifth Street című könyvében, melyben a 2000. évi Póker Világbajnokság során szerzett tapasztalatait meséli el, leírja azt a pillanatot, amikor úgy dönt, tartja csodált póker-hőse, a legendás T. J. Cloutier all-in licitjét mindössze egy ász-magas kézzel. Erre az eseményeket figyelemmel követő Amarillo Slim Preston megjegyezte: „Micsoda licit! Olyan szíve van ennek a fiúnak, mint egy darab sziklának”. Ha a „póker Cadillacjében” akarsz részt venni, készülj föl rá, hogy a stratégia csak egy bizonyos pontig segíthet. Előbb-utóbb összes zsetonodról döntened kell majd. Az igazi nagy limit nélküli hold ‘em játékosokat az különbözteti meg a pusztán jó játékosoktól, hogy amikor rájuk nehezedik a nyomás, nemcsak hogy megmarad a józan ítélőképességük, de ilyenkor kezdenek csak csillogni igazán. Nagy bátorságra van szükség ahhoz, hogy minden zsetonunkat kockára tegyük, amikor nem nálunk van a tuti kéz. Hatalmas lelkierő kell ahhoz, hogy egy pofon után – amely a szó szoros értelmében megtizedelte zsetonjainkat – magunkhoz térjünk. Gyakran a

lélekjelenléten és a szükséges nyugalmon múlik az, hogy egy blöffel rá tudjuk-e venni ellenfelünket nyerő lapjai bedobására. Sok olyan matematikailag képzett játékos van, aki a limit játékokban nagyszerűen megállja a helyét, azonban hiányzik belőle az, amitől valaki akkor is sikeres lehet, amikor ezek a limiteket eltűnnek. A legjobban talán Rudyard Kipling, az angol regényíró és költő fogalmazta ezt meg, amikor leírta az alábbiakat: Ha mind, amit csak nyertél, egy halomban, van merszed egy kártyára tenni föl, s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban, nem is beszélsz a veszteség felől, ha paskolod izmod, inad a célhoz, és szíved is, mely nem a hajdani, mégis kitartasz, bár mi sem acéloz, csak Akaratod int: „Kitartani”, …………………………… Tiéd a Föld és minden, ami rajta, és – ami több – ember leszel, fiam. (Kosztolányi Dezső fordítása)

DÖNTŐ PILLANAT A helyi kaszinó mostanában kezdte el hirdetni, hogy 200 dollár maximum beülővei elindított egy 1/2 dolláros limit nélküli játékot. Pénztárcád egészségesen kövér, és mivel az utóbbi időben jól ment a játék, önbizalomnak sem vagy híján. Ahogy az asztalhoz

közeledsz, kezded még jobban érezni magad – ott van Perry is, a haverod, aki minden valószínűség szerint a legrosszabb játékos rendszeres otthoni játékotokban, és akkora halom zseton mögött ül, ami megvan legalább ezer darab 1 dolláros. Úgy veri ezt a játékot, mint más a mostohagyerekét. Beülsz az egyetlen üres helyre, Perry jobbján. Perry épp egy nagy kasszáért csatázik. Egy sziklával áll szemben, aki nem olyannak tűnik, hogy a tuti vagy egy majdnem tuti kéz nélkül is hajlandó volna akcióba lépni – Perry nyilvánvalóan egy kész kézzel áll szemben, és vár valamire. Ez azonban láthatólag nem szegi kedvét, hisz épp most ad meg egy 60 dolláros all-in licitet. Amikor fölfordítja lyukas sorát, azt mondja: – Azt hiszem szükségem lesz egy kis segítségre. - A Szikla egyetértően bólint, majd felfordítja lapjait: legmagasabb szettje van. Következik a river, és BUMM, Perrynek bejön a csodalap a sorhoz. – Új beülőt! – kiáltja a Szikla, mialatt Perry az ellenszenves Hihetetlen Mr. Irdatlan pózát veszi fel, majd besöpri a hatalmas kasszát. Megveszed a maximálisan megengedett 200 dolláros zsetonmennyiséget, és beteszed a nagy vaktétet. Rögtön a legelső partiban a ♣A♠K lapokat fogod ki. Perry a célkeresztből 10 dollárra emel, és ketten is tartják a tétet, mielőtt sorra kerülnél. Azon gondolkodsz, mennyivel kellene emelned – mivel a kasszában jelenleg 33 dollár van, egy 35 dolláros tét megfelelőnek tűnik. Így is teszel. Perry megvető pillantást vet rád, aztán gyorsan tartja a tétet. A többiek bedobják lapjaikat. Kettesben maradtál a barátoddal, és a kasszában máris 103 dollár van. A floppal a

lapok érkeznek. Nem éppen ilyen flopról álmodtál. Rajtad a sor – eljött a döntő pillanat – de mielőtt bármit is tehetnél, a Perry előtt lévő zsetonhegy összeomlik, és ahogy utána kap, véletlenül

fölfordítja egyik lapját: a pikk hetest. Gyorsan eltakarja, de tisztában van vele, hogy te is láttad a lapot. Mit teszel?

A VÁLASZ Gyorsan végigszaladsz a szokásos kérdéssoron: Milyen lapok lehetnek ellenfelemnél? Egy hetes pár, ♠7♠6, ♠8♠7, esetleg ♠9♠7, ♠7♠5 vagy ♠7♠4. A hetes pár tűnik a legvalószínűbbnek, hisz a többi kezet feltehetőleg bedobta volna emelésed hatására. Mire tehet engem ellenfelem? Perry elég jól ismeri a játékodat, hogy tisztában legyen vele, ahhoz, hogy kedvezőtlen pozícióban emelj, nagyon jó lapokra van szükséged: egy magas párra, ász-királyra, esetleg ász-dámára. Ellenfelem konzervatív? Agresszív? Kísérletező típus? Perry úgy játszik, mint egy őrült! Érdemes nyitnom vagy emelnem? Ha felteszed, hogy valóban a fenti kezek valamelyike van nála, egy közepes tétet valószínűleg meg fog adni. A 7-7, 8-7 és 7-5 lapokkal szemben győzelmi esélyed körülbelül 25 százalék. A 7-6 ellen az esélyed nagyjából 50-50. Ha 9-7 van nála, nagyjából 70 százalékban te vagy a favorit. Tegyük fel, hogy mondjuk 50 dollárral nyitsz, ő pedig all-in megy (maradék 105 dollárod erejéig) a 7-7 lapokkal. Ekkor kénytelen lennél tartani a tétet, mivel az a nagyjából 400 dollár, ami ekkor a kasszában lenne, megfelelő banki esélyt jelentene még 25 százalékos győzelmi esélyed mellett is. (Már elkötelezted magad a

bank mellett – e fogalommal a következő fejezetben részletesen fogunk foglalkozni.) Kevesebbel nyitni nem sok értelme volna, mivel akkor Perry megkapná a húzókhoz szükséges banki esélyt is. Érdemes kivárnom vagy bedobnom lapjaimat? Mi a helyzet a kivárással, azzal a hátsó szándékkal, hogy aztán majd all-in visszaemelsz? Ez nagyon erős játéknak tűnik, ezzel talán még a hetes párt is eldobathatnád Perryvel, bár saját nyitása méretének függvényében valószínűleg a banki esély elég lenne számára, hogy a 8-7 vagy 7-5 lapokkal tartsa all-in licitedet. Azonban ha húzója van, a kivárás emelés jó játéknak tűnik. Így aztán kivársz. Perry arcán megjelenik egy kis ravasz vigyor, és ő is passzol. Ez meg mi? Nyilvánvalóan ász-királyra tesz, míg neki nyilván valamilyen húzója van. Úgy tippelsz, ♠ 7 ♠ 6 lehet nála – ha csak haslövése lenne, valószínűleg inkább megpróbálta volna ellopni a kasszát egy all-innel, hetes párt érzékeltetve. Lélegzetedet visszafojtva várod, mit hoz a törn, a következő lap viszont egy csodálatos káró király. Rajtad a sor. Jól van, most világos, hogy te vagy a jobb. Ha Perry kezében valóban a ♠7♠6 lapok vannak, nyolc jója van: a négy kilences és a négy négyes. Mivel már csak egy lap van hátra, körülbelül 16 százalék esély van rá, hogy Perry a riverrel összehozza a sort. Talán úgy érzed, nagy a kísértés, hogy all-in menj, és megszerezd azt a 103 dollárt, ami már most a kasszában van. Ez nem is olyan rossz játék. De most, hogy te vagy a kapitány, miért nem adsz egy lehetőséget Perrynek, hogy még nagyobbat hibázzon? Tegyük fel, hogy 20 dollárral nyitsz, amivel a kassza már 133 dollár. Ekkor Perry számára (nagyjából) elegendő lenne a banki esély a tét tartásához. Ha 20 dollárnál kevesebbel nyitsz, mindenképp tartania kell a tétet. Azonban ha egy 20 dollárosnál nagyobb tétet megadna, azzal hibát követne el – amiből te profitálnál. Az alapján, hogy úgy tűnik, Perry most legyőzhetetlennek érzi magát, úgy gondolod, 40-50

dollárt talán még megadna. Ne feledd, hogy azt akarod, hogy tartsa a törnnél a tétet, ha az nagyobb, mint 20 dollár. Így végül 45 dollárral nyitsz. Perry gondolkodás nélkül tartja a tétet. Nagyszerű! Egészen addig, amíg a riverrel meg nem érkezik a rettegett kilences. – Hú, micsoda river! – kiált föl Perry, mielőtt még fölfoghatnád, mi is történt. Kivársz, Perry all-in megy, te pedig gyorsan bedobod lapjaidat. Barátod bemutatja kezét – nem tetézi kínjaidat azzal, hogy csak blöffölt - valóban bejött a sora. Megvonod a vállad, előveszed a tárcád, és újabb zsetonokat vásárolsz. Perry ezúttal győzött, de tudod, hogy előbb-utóbb meglesz az eredménye, ha később is ilyen jól fogod kielemezni a helyzetet.

AZ UTOLSÓ ASZTAL Amikor Johnny Mosst 1970-ben kikiáltották Világbajnokság győztesének, hálás lehetett egyszerűen közfelkiáltással választották meg őt.

az első Póker játékostársainak:

Az 1972-es világbajnok, Amarillo Slim Preston szerint a verseny mai formája nagyrészt Ted Thackery-nek, a Los Angeles Times riporterének köszönhető, aki az eseményről tudósítani utazott Las Vegasba. – Találjatok ki valamit, hogy igazi verseny kerekedjen ki belőle – javasolta a riporter. – Ha föl akarjátok kelteni a sajtó érdeklődését, és valódi sporteseményt szeretnétek csinálni a Póker Világbajnokságból, kell valamiféle struktúrát adni az eseménynek, kell valami dráma bele. És egyáltalán, az egész nézzen úgy ki, mint egy valódi verseny. – Freeze-out! – javasolta Slim. – Az legyen a bajnok, aki elnyeri (és meg is tarthatja) minden más játékos nevezési díját. - Így született meg a póker legnagyobb versenye. A versengés drámája mellett a versenyek adnak valami még fontosabbat a résztvevőknek, legalábbis a póker nyelvén gondolkodóknak: a nagy nyeremény lehetőségét. Az indulók viszonylag kis összeget kockáztatnak egy annál lényegesen nagyobb nyeremény reményében. Azok, akik ismerik Chris Moneymaker történetét, tudják, hogy az ő 2,5 millió dolláros nyereményéhez vezető útja egy 40 dolláros online szuperszatellittel kezdődött. Minden szerencsejátékos szereti, ha úgy nyerhet sokat, hogy csak keveset kell hozzá kockáztatnia – elég megnézni a lottó népszerűségét. Azonban a lottóval ellentétben – amiről minden tájékozott fogadó tudja, hogy a várható érték tekintetében egy katasztrofális fogadás – a pókerversenyek szinte adománynak

tűnhetnek a képzett játékosok szemében, annak a döglött pénznek köszönhetően, amelyet azok a gyengébb versenyzők adnak a díjalapba, akiknek a profik szemében semmi, vagy szinte semmi esélyük a győzelemre. (Persze annak idején sokak szemében Chris Moneymaker is döglött pénznek számított, egészen addig, amíg végül meg nem nyerte a versenyt.)

A VERSENYEK ÉS A KÉSZPÉNZES JÁTÉKOK ÖSSZEHASONLÍTÁSA Ha szereted megnézni a pókerközvetítéseket a tévében, nyilván láttad már, ahogy az olyan játékosok, mint Gus Hansen vagy Phil Ivey, hatalmas kasszákat zsebelnek be olyan pocsék lapokkal, amelyekkel egy hétköznapi készpénzes játékban neked eszedbe sem jutna játszani. Ennek köszönhetően néhányan hajlamosak azt gondolni, hogy a pókerversenyeken minden megtanult szabályt egyszerűen ki lehet dobni az ablakon. Akik így gondolkodnak, elfeledkeznek róla, hogy a televízióban közvetített póker – mint minden más szórakoztató műsor – úgy van megszerkesztve, hogy azt élvezetes legyen figyelemmel kísérni. Minden nagy összecsapásra és minden agyafúrt trükkre jut legalább egy tucat „unalmas” parti, amikor például körben mindenki bedobja lapjait, és a nagy vak elviszi a kasszát, vagy amikor valaki egy kis emeléssel mindenki mást elijeszt. Ahhoz, hogy valaki megnyerjen egy pókerversenyt, nagyrészt ugyanarra a tudásra van szüksége, mint ahhoz, hogy sikeresen szerepeljen a készpénzes játékokban: feszes, agresszív játékra, a lapok kikövetkeztetésében való magabiztosságra és jó döntéshozatalra. A kettő közötti különbség inkább amolyan metafizikai jellegű. A készpénzes játékokban úgy kell játszanunk, mintha örökké élnénk. Olyankor minden döntésünket az alapján hozzuk meg, hogy az milyen eredményre vezet „hosszútávon”, végtelen idő alatt. Ilyenkor helyes lehet a legkisebb előny tudatában is támadni, vagy marginális

kezekkel tartani a tétet, mivel ezek a matematikai szempontból helyes döntések idővel meg fogják hozni a várt profitot. Egy versenyen minden a halandóságról szól. A kezdetről és a végről. Egyetlen rossz döntés, és végünk. Még ha helyes is minden döntés, amit meghozunk, akkor is, minden verseny csak véges ideig tart. Ha jó ideig nem kapunk egyetlen megjátszható lapot sem, az az egyre növekvő vaktétek és alaptét mellett ugyanolyan megsemmisítő tud lenni, mint a legsúlyosabb hiba. Egy versenyen a szerencse nagyon nagy szerephez jut. Éppen ennek köszönhető, hogy van néhány olyan, korábban teljesen ismeretlen amatőr, aki aranykarkötőt viselhet, miközben a régi nagyok közül sokan még mindig csak várnak első világbajnoki címükre.

A VERSENYEK ANATÓMIÁJA Minden a nevezési díjjal kezdődik. Eseményről eseményre változik az, hogy mennyi zsetonnal kezdjük a versenyt. Vannak olyan versenyek – ilyen például a Póker Világbajnokság –, ahol a nevezési díj és az induló zsetonkészlet nominálisan megegyezik, és például a 10 000 dolláros nevezési díjért 10 000 dollárnyi zsetont kapunk. (Azért persze nehogy azt gondold, hogy a kaszinók pusztán áldott jó szívüknek köszönhetően adnak helyet ezeknek a versenyeknek. Itt is van egy rejtett költség, az úgynevezett „szervezési díj”. A Póker Világ-bajnokság egekig magasztalt 10 000 dolláros nevezési díjából például csaknem 700 dollár a kaszinó páncélszekrényét gazdagítja.) Gyakoribb viszont, hogy az induló mennyiség névértékben sokkal nagyobb, mint a nevezési díj: egy 20 dolláros verseny nem volna túl izgalmas, és nem is tartana túl sokáig, ha minden résztvevő csak 20 dollárt játszhatna el. A készpénzes játékokkal ellentétben, ahol semmi nem akadályoz meg bennünket abban, hogy újra meg újra a zsebünkbe nyúljunk, és feltöltsük megcsappant zsetonkészletünket, a versenyeken végig az induló zsetonokkal kell gazdálkodnunk. Ha zsetonjaid elfogytak, végeztél. (Ez alól nyilvánvalóan kivételt képeznek az újravásárlásos

(rebuy) és kiegészítéses (add-on) versenyek, amelyekre kicsit később még visszatérünk.) Mintha ez még nem volna elég, a legtöbb versenyt további kisebb blokkokra osztják – ezeket nevezzük szinteknek. Minden új szinttel magasabb lesz a vaktét és/vagy az alaptét. 10 000 dolláros zsetonkészletünk egész vagyonnak tűnhet, amikor a vaktétek 25 és 50 dollár nagyságúak. Azonban ha a harmadik napra, amikor a 800 és 1600 dolláros vakok mellett már egy 200 dolláros alaptét is megjelenik, nem sikerül jelentősen javítani pozíciónkon, komoly gondban leszünk. Erősen megcsappant zsetonkészleted mögül nézed, ahogy a verseny órájának mutatója egyre csak közeledik a következő szint kezdetéhez, és a vaktétek és az alaptét újbóli megemelkedését jelentő időponthoz, és egyre erőteljesebben tör rád a rettegés. Ha esetleg épp a Póker Világbajnokságon, vagy az egyre nagyobb számú, hasonlóan TEARS formában megszervezett versenyek egyikén küzdesz, ezt a különösen kegyetlen érzést Tax Morgannak köszönheted. Ha a vaktétek túl gyorsan növekednek, az arra kényszeríti a játékosokat, hogy azonnal őrült akciókra szánják rá magukat. Ha túl lassan nőnek a vaktétek, a verseny napokig elhúzódik. Ezek a belső ellentmondások vezették Morgant, a korábbi rodeóversenyzőt és versenyíjászt arra, hogy kifejlessze a TEARS-t (Verseny Kiértékelési Rendszer – Tournament Evaluation and Rating System). –

Nem volt részem túl sok matematikaoktatásban

– vallja be nyíltan Morgan. – Azonban szeretek problémákat megoldani. Már évek óta tisztában voltam vele, hogy mi a probléma, és kitaláltam, hogyan lehetne azt megoldani. A TEARS egy olyan ingyenes számítógépprogram, amely meghatározza, milyen hosszúak legyenek egy versenyen a szintek, hogy az legjobban összhangban álljon a résztvevők számával és a versenyben lévő zsetonok mennyiségével. A szisztéma támogatói

azzal érvelnek, hogy az jobb lehetőségeket teremt az erősebb játékosok számára, akik megengedhetik maguknak, hogy a verseny korai szakaszaiban türelmesebbek legyenek. A kritikusok szerint azonban így túl sok időbe telik, mire megritkul a mezőny, ami túl sok élethalál döntésre kényszeríti a játékosokat a verseny második felében.

VERSENYTÍPUSOK Nagyon sok különböző pókerverseny létezik. Vannak olyan online kártyatermek, amelyek rendeznek félasztalos, 2,5 dollár nevezési díjú versenyeket, melyek még fél óráig sem tartanak. A skála másik végén áll a Póker Világbajnokság, amin 2004-ben több mint 2500 induló vett részt, fejenként 10 000 dollárt befizetve annak reményében, hogy túléljenek hét fárasztó tizennégy órás napot.

– — SIT & GO VERSENYEK – Ezek egy megtévesztően egyszerű alapelvre épülnek: az egyasztalos verseny azonnal elindul, amint összegyűlik a megfelelő számú – általában öt vagy tíz – versenyző. Jó, nincs benne semmi megtévesztő, tényleg csak egyszerű. A Sit & Go versenyek először nagyobb versenyek szatellitjeiként váltak népszerűvé. A komoly nevezési díjú nagy eseményeket megelőző hetekben, napokban és órákban gyakran láthatunk ilyen egyasztalos versenyeket, amikor a játékosok megpróbálnak olcsón bekerülni a nagyobb versenyre. Lehet, hogy nincs 10 000 dollárod, hogy benevezz a Póker Világbajnokságra, de talán rászánsz 1000 dollárt, hogy összemérd tudásodat kilenc másik játékossal, abban a reményben, hogy ha sikerül nyerned, részt vehetsz a nagy eseményen. A Sit & Go versenyek az online kártyatermekben is rendkívül népszerűek. Csak föliratkozol egy várólistára, és amint összegyűlt a megfelelő számú játékos, kezdődhet a játék. A szatellitektől eltérően az online Sit & Go versenyek általában az első három befutót

díjazzák, ami azt jelenti, hogy ha hét ellenfeledet le tudod győzni (vagy kettőt egy ötfős versenyen), már legalábbis visszakapod a nevezési díjat. A Sit & Go versenyek úgy vannak belőve, hogy hamar véget érjenek, így a vaktétek és az alaptét általában gyorsan növekednek, hogy akcióra kényszerítsék a résztvevőket. A győzelemhez alapvetően két – nagyon különböző – stratégiát alkalmazhatunk: 1. Gyakran, és a verseny elejétől kezdve megpróbálunk zsetonokat gyűjteni. Az ilyen versenyeken sokan kezdettől fogva hiperaktívak, mindenféle lappal játszanak annak reményében, hogy talán sikerül jó sok zsetonra szert tenniük, még mielőtt a vaktétek ijesztő méretűre nőnek – vagy ha ez nem sikerül, legalább elég hamar kiesnek ahhoz, hogy legyen idejük beszállni egy másik Sit & Go versenybe. Aki ezt a stratégiát követi, számíthat rá, hogy leggyakrabban kiesik már a verseny elején, de ez a hozzáállás viszonylag hatékony lehet, ha valaki kész több szatelliten is elindulni annak reményében, hogy bekerülhessen egy drágább versenyre. Azonban szörnyű rossz stratégia olyan egyasztalos versenyek esetén, ahol a második és harmadik helyezett is részesül a pénzdíjból, mivel ilyenkor az első díj nem lesz elég nagy ahhoz, hogy kompenzálja azokat az eseteket, amikor a játékos már a verseny elején kiesik. Az ilyen Sit & Go versenyeken arra kell hangsúlyt fektetni, hogy bejussunk a díjazottak közé. 2. Csak dőlj hátra, és várj. Hacsak nem vagy elég szerencsés ahhoz, hogy már a verseny legelején aránytalanul sok zsetont sikerül összegyűjtened, a középső szakasz – mikor a vaktétek és az alaptét már zsetonkészleted jelentős hányadát kiteszik – nem lesz egy sétagalopp. Sokan a verseny korai szakaszaiban szeretik elkerülni a konfrontációt, és inkább várnak a lehetőségre, amikor a középső és késői szakaszokban all-in mehetnek. Ez némileg biztonságosabb stratégia, mint az előző, különösen, ha célod csak annyi, hogy bekerülj a díjazottak közé, de ennek is megvannak a maga veszélyei. Előfordulhat, hogy a játék középső szakaszában nem

kapsz prémium lapokat, és egyszerűen fölfalnak a vaktétek és az alaptét. De még ha sikerül is dupláznod, ez lehet, hogy nem lesz elég ahhoz, hogy versenyre kelj egy olyan hazárdjátékossal, aki máris egy egész hegynyi zsetont gyűjtött össze. Nem létezik legjobb út egy egyasztalos verseny megnyeréséhez. A legfurfangosabb stratéga is esélytelen, ha semmi használható lapot nem kapsz, vagy ha egyik őrült ellenfeledet sosem hagyja cserben a szerencse. Végül általában minden azon múlik, hogy jó vagy-e a lapok kikövetkeztetésében, jól választod-e ki az alkalmat … és elég szerencsés vagy-e. >A FÉSZKELŐDÉS IDEJE< Ha a World Poker Touron a profik játékát megfigyeled, észre fogod venni, hogy szinte mindegyik ugyanúgy viselkedik. Miközben zsetonjaikkal játszadoznak, végigmérik ellenfelüket. Tesznek talán valami célzást kezük erejére, aztán elkezdenek ilyen kérdéseket föltenni: „Mennyid van még?” Ilyenkor jön el a Fészkelődés Ideje. A döfések és szünetek gondosan kiszámított alkalmazása azt a célt szolgálja, hogy az ellenfél hibát kövessen el, fölfedjen valamilyen kulcsfontosságú információt lapjaival kapcsolatban. A fészkelődés idejének megvan az a további előnye, hogy ad egy szusszanásnyi időt, mielőtt végleg eldöntenéd, mit tegyél. A pókerjátékosnak néha egy detektív bőrébe kell belebújnia, és gondosan meg kell vizsgálnia a gyanúsítottak vallomását – ellenfele minden eddigi döntését a parti során - minden lehetséges szemszögből, belső ellentmondások és egyéb szokatlan dolgok után kutatva, ami talán segít eldönteni, igaz lehet-e az adott történet. A pókerben az igazán jó döntéseket ritkán szokták gyorsan meghozni. Ahogy azt már az autósiskolában is megtanulhattuk: a sebesség öl.

– — TÖBBASZTALOS VERSENYEK – A Sit & Go versenyek nagyon hasznosak gyakorlás szempontjából, viszont elég valószínűtlen, hogy meg fogsz gazdagodni belőlük. A

pókerben a legnagyobb pénzdíjakat úgy lehet megszerezni, ha valaki több száz ellenféllel szemben túlél egy öldöklő háborút. A többasztalos versenyek sem mind egyformák. Vannak közöttük olyanok – különösen a kisebb nevezési díjúak – ahol a vaktétek és az alaptét gyorsan növekszenek, és ez arra kényszeríti a játékosokat, hogy ugyanúgy mindent-vagy-semmit döntéseket hozzanak, amint az az egyasztalos versenyek esetében jellemző. Más versenyek, mint például a World Poker Tour eseményei, napokig eltarthatnak, ami lehetővé teszi a résztvevők számára, hogy egy kicsit körmönfontabban és türelmesebben játszanak. Sok kisebb versenyen a játékidő első szakaszában lehetőségünk van kiegészítésekkel és újravásárlásokkal gyarapítani zsetonjainkat. Ahogy az már az elnevezésből kikövetkeztethető, a kiegészítés során további zsetonokat vehetünk „valódi” pénzen, míg az újravásárlás megteremti a lehetőségét, hogy azok a játékosok, akik már kiestek, kapjanak még egy esélyt. Ezek persze jótékony hatással vannak a díjalapra – egy átlagos játékos gyakran háromnégy alkalommal is újravásárol egy ilyen verseny során, ami megháromszorozza vagy megnégyszerezi az elnyerhető pénzdíjakat. A dolog szépséghibája, hogy emiatt a verseny első szakaszát gyakran őrült játék jellemzi, mivel azok, akik szeretnek kockáztatni, most ezt nyugodtan megtehetik annak tudatában, hogy elég újra a zsebükbe nyúlni, hogy új életet kezdhessenek. Daniel Negreanu, aki a világ egyik legjobb játékosa, elindult a 2004. évi Póker Világbajnokság 1000 dolláros nevezési díjú limit nélküli versenyén – ahol volt lehetőség újravásárlásra – hogy teljesítsen egy küldetést. Mindössze két óra leforgása alatt huszonhétszer vásárolt újra! Másként megfogalmazva, nevezési díja a versenyre 27 000 dollár volt. Ahhoz, hogy megtérüljön ez a befektetés, legalább nyolcadikként kellett befutnia. Ez pedig nem könnyű feladat, amikor a résztvevők száma körülbelül 800. Amint az később kiderült, Daniel tudta, mit csinál. Harmadikként végzett – ami több mint 80 000 dollárt fizetett – és 53 000 dolláros profitra tett szert.

Leginkább az illető pénztárcájának vastagságán múlik az, hogy valaki szereti vagy gyűlöli az ilyen versenyeket. Ha megengedheted magadnak, hogy lépést tarts azokkal a mániákus játékosokkal, akik ötpercenként fölkiáltanak: „Rebuy!” (és hogy egy kicsit talán te magad is beszállj ebbe az eszelős küzdelembe), és nem félsz maximálisan kihasználni a kiegészítés lehetőségét, gyakran elég sok zsetonra tehetsz szert már az első szünet előtt, ami kedvező pozícióba hoz, hogy harcba szállj a jócskán megnövekedett pénzdíjakért. Viszont ha önmagában az, hogy benevezel a versenyre, azzal jár, hogy utána egy évig le kell mondanod az ebédről, jelentős hátrányban leszel azokkal a játékosokkal szemben, akik hajlandóak és képesek újra és újra föltölteni zsetonkészletüket. A Póker Világbajnokság fő versenyszámában és a World Poker Tour eseményein nincs lehetőség az újravásárlásra és a kiegészítésre.

A VERSENY KIVÁLASZTÁSA A profik általában két tényező alapján választják ki, hogy melyik versenyen akarnak indulni: (a) a pénzdíjak nagysága, és (b) annak a valószínűsége, hogy a mezőny jelentős részét le tudják győzni. Szinte minden olyan verseny, ahol jobb vagy az indulók felénél, jó befektetésnek számít. Egy kezdő számára a választék egy kicsit korlátozottabb lehet. Ha vagy olyan szerencsés, hogy van kártyaterem a közeledben, valószínűleg napi vagy heti rendszerességgel találhatsz magadnak olyan versenyeket, ahol mindössze 10-20 dollár a nevezési díj. Ezek általában nagyon pezsgő, néha vad játékok, különösen akkor, ha van lehetőség az újravásárlásra, a kiegészítésre és az alkoholfogyasztásra. Mindezek ellenére felbecsülhetetlenül értékes tapasztalatokat szerezhetsz általuk viszonylag baráti áron. Szinte minden nagyobb kártyaterem szervez legalább egy nagy versenyt minden évben. Sok ilyen versenyt egy-két „bemelegítés” előz meg, 300 dollár körüli nevezési díjú versenyek formájában. Ezek olyan események, amelyek gyakran még olyan játékosokat is

odacsalogatnak, akiket már a tévéből ismerhetsz. Ha a 300 dollár túl nagy összegnek tűnik, hogy komoly ellenfelekkel szemben tedd kockára azt, talán van lehetőség rá, hogy a verseny délelőttjén nyerj egy nevezést egy egyasztalos szatelliten. Ha nincs a közeledben kártyaterem, próbálj egy privát szervezésű versenyt keresni a közeledben a www.homepokergames.com honlap segítségével. Az Interneten is számos versenyt találhatsz; ezek némelyike igen jövedelmező. Sok terem (mint például a FullTilt Poker.com) szervez ingyenes („freeroll”) versenyeket rendszeres vendégei számára. Ez egyike azoknak a ritka alkalmaknak, amikor úgy tehetsz szert némi nyereményre, hogy az nem kerül semmibe. A látogatottabb oldalak gyakran kínálnak lehetőséget arra, hogy szatelliteken keresztül bejuthass olyan nagy eseményekre, mint például a Póker Világ-bajnokság vagy a World Poker Tour döntője. Ha kiváló az emberismereted és jó vagy az árulkodó viselkedési formák felismerésében, előnyöd egy részéről lemondasz azzal, hogy cyber-ellenfelek ellen küzdesz. Azonban itt van Chris Moneymaker példája, aki minden idők leghíresebb online verseny-győztese. Ő soha életében nem tette be a lábát egy igazi, fizikailag létező kártyaterembe, mielőtt elindult a 2003. évi Póker Világbajnokságon.

VERSENYSTRUKTÚRA: EGY PÉLDA Példaképpen hadd álljon itt egy, a közelmúltban a Foxwoods kaszinóban megrendezett hold ’em verseny struktúrája: 15 dolláros nevezési díj, 5 dolláros szervezési díj Egy 10 dolláros opcionális újravásárlás 1000 dollárnyi zseton erejéig Minden résztvevő 1000 dollárnyi zsetonnal indul * Ahogy a vaktétek növekednek, a kisebb névértékű zsetonokat kivonják a forgalomból, és nagyobb névértékű zsetonokra cserélik azokat. Ez a „beváltás” (Color up). Ilyenkor „versenyfutás” alakul ki a töredék zsetonokért. Ebben a példában az 5 dolláros zsetonokat (amelyek ebben a konkrét esetben pirosak) kivonják a játékból az első kőr végén. Ha valakinek ekkor hat piros zsetonja van, ezek

közül ötöt becserél egy darab 25 dolláros (zöld) zsetonra. Ezután az osztó minden olyan játékosnak oszt egy lapot, akinél még maradt piros zseton. Ezeket a maradék zsetonokat az a játékos nyeri meg, aki a legmagasabb lapot kapta. Ekkor ezeket a maradék zsetonokat is becserélik a következő nagyobb névértékű (ebben az esetben zöld) zsetonra. Ez a folyamat többször is megismétlődik, ahogy a verseny halad a vége felé.

AZ ELSŐ VERSENYGYŐZELMED – — A KEZDETEK… – Befizetted a nevezési díjat, és cserébe kaptál egy műanyag lapot, rajta két számmal: az asztalod és a széked számával. A zsetonjaid már várnak rád. Kényelmesen elhelyezkedsz. Ahogy a régi mondás tartja, az első benyomás megszerzésére nincs második lehetőség (legalábbis amíg át nem keverik a játékosokat az asztaloknál). Figyelemmel fogod követni ellenfeleidet, ahogy ők is figyelni fognak téged. Milyen képet akarsz kialakítani magadról? Van néhány hihetetlenül jó versenyjátékos, aki szeret nagyon harciasan játszani, és sokkal több partiban részt venni, mint ami az arányok alapján reális lehetne. Ezek a játékosok abban bíznak, hogy jókora zsetonkészletet sikerülhet kiépíteniük már a verseny elején. Ez nagyon átütő erejű stratégia tud lenni: nem elég, hogy ezek a játékosok hatalmas összegeket nyerhetnek, amikor csapnivaló lapjaik a közös lapokkal valószínűtlenül erős kezet alkotnak, de ellenfeleik olyankor is kifizetik őket, amikor valóban jó lapokkal maradtak játékban. Igaz, hogy ezzel azt kockáztatják, hogy konzervatív társaiknál gyakrabban fognak kiesni a verseny elején, ők viszont úgy gondolják, megéri fölvállalni ezt a kockázatot.

Ha ez a fajta laza, agresszív játék illik a személyiségedhez, akkor próbálj eszerint játszani. Azonban vedd figyelembe, hogy ha nincs rendkívüli képességed ellenfeleid kiismerésére, és nincs meg az a bizonyos hatodik érzéked a veszély kiszimatolására, vagy nem vagy született szerencsés alkat, ezzel a játékkal nagyon nehéz stabil nyerőnek maradni. A másik lehetőség, hogy amikor leülsz az asztalhoz, elhatározod: a verseny első két szintjén olyan feszesen fogsz játszani, mint még soha. Hadd álljon itt néhány ok, hogy miért nem is olyan rossz ötlet ez: Ilyen stratégia mellett valószínűleg nem fogsz kiesni túl korán. Tegyük fel, hogy kezedben az A-J lapokkal emelsz korai pozícióban. Egy hátsó pozícióban ülő játékos tartja a tétet. A floppal az A-T-5 lapok érkeznek. Jókora összeggel, kasszányival nyitsz. Ellenfeled egy percig gondolkodik, majd all-in megy. Mit teszel? Nos, úgy tűnik, muszáj lesz bedobni lapjaidat. Az igazi kérdés valójában az, hogy miért is kellett egyáltalán korai pozícióban megjátszani az A-J lapokat egy limit nélküli verseny korai szakaszában? Lehet, hogy ez helyes játék a szokásos limit játékodban, de most az olyan lapokat, mint az A-Q, az A-J és a K-Qs nyugodtan eldobhatod, hacsak nem vagy kedvező pozícióban a megjátszásukhoz (azaz elsőként szállsz be egy emelés nélküli kasszába valahol a gomb közelében). Hátsó pozícióban esetleg megadhatod a vaktétet olyan lapokkal, mint a J-T vagy a 8-7s, de ehhez is az kell, hogy jó okod legyen a játékra – sose feledkezz meg róla, hogy a limit nélküli pókerben nagyon nehéz a húzókat megjátszani. A jó játékosok keményen meg fognak büntetni, ha flösök és sorok után futsz. Még ha a floppal ki is alakul a kezed – mondjuk a ♥ T ♥ 9 lapok vannak nálad, és az asztalra három kőr terül le – megadhatsz egy all-in licitet? Jön egy negyedik kőr (ami az esetek harmadrészében meg is fog érkezni a törnnel vagy a riverrel), és mindennek vége.

Hogy akkor milyen lapokkal játszhatsz? Az A-A, A-K, K-K és a hasonló lapok nyilván alkalmasak rá, hogy emeléssel szállj be a partiba. De készülj fel rá, hogy ha gyanús aktivitásba ütközöl a flop után, föl kell adnod a harcot. Egy verseny korai szakaszában szinte sohasem érdemes megadni egy all-int mindössze egy párral, még ha az egy fölépár is. Amikor a flop előtt emelsz, próbálj mindig ugyanakkora összeggel emelni. Különben azt kockáztatod, hogy információt adsz ki kezed erejére vonatkozólag. Az asztalnál általában kialakul egy „szokásos emelés”, valahol a nagy vaktét két és fél – három és félszerese között. Semmi baj nincs azzal, ha te is igazodsz ehhez a szokáshoz. A verseny korai köreiben a legjobb barátaid a párok lesznek. Az esetek mintegy nyolcadrészében ilyenkor szetted (vagy még erősebb kezed) lesz, és nagyon jó esélyed lesz rá, hogy kiejts egy vagy akár két ellenfelet. Ha viszont nem segít a flop, könnyen kiszállhatsz a küzdelemből. Míg a flösök és sorok bejelentik magukat – amikor az asztalon három azonos színű vagy kapcsolódó lap jelenik meg, mindenki óvatossá válik – a szett ezzel szemben a limit nélküli póker nindzsája. Nem csak könnyű leplezni, de ha egy ellenfeled elég meggondolatlan ahhoz, hogy tartsa a téted, valószínűleg nagyon kevés jóra várhat. Ha például 8-8 van a kezedben egy A-K ellenében, a floppal pedig az A-8-3 lapok érkeznek, szinte biztosan duplázni fogsz. Mivel 7:1-hez esély szól az ellen, hogy szettet flopolsz, általában mindig érdemes megjátszani a párokat, ha az nem kerül túlságosan sokba. A győzelem nem ér túl sokat. Hacsak nincs olyan szerencséd, hogy rá tudsz venni valakit, hogy all-in menjen veled, a verseny elején a kasszák általában nem túl nagyok, így azok megszerzése nem lesz túl nagy hatással a verseny állására. Akár ki is ülhetnél (sit out) a verseny első két körében (csak vakként játszva). Ha ezután a

harmadik körben ellopnál két-három kasszát, nagyjából ugyanott lennél, ahol kezdted a napot. A bizonyság erre: Phil Hellmuth Jr., aki 1989-ben mindent megnyert, gyakran érkezik késve – akár több mint egy órát is – a Póker Világbajnokságra. Hogy ezt pszichológiai megfontolásokból teszi, vagy egy tükör előtt meditál az első órában, esetleg egyszerűen szereti a látványos „belépőt”, még nem sikerült kiderítenem. Több időd lesz ellenfeleid megfigyelésére. Tekints úgy a verseny első két körére, mint kémkedési lehetőségre. Ha a legtöbb partitól távol tartod magad, bőven marad időd arra, hogy megfigyeld ellenfeleid gyengéit és erősségeit, árulkodó jeleit és licitálási szokásait. Készíts egy mentális feljegyzést minden egyes játékosról: – Túl sok partiban játszik? Túl kevésben? Milyen lapokat játszik meg kedvezőtlen pozícióban? – Félénk? Túlságosan is agresszív? – Konzisztens emeléseinek nagyságát tekintve? Vagy ki lehet bogarászni némi információt abból, hogy mekkora összeggel licitál? – Milyen agresszíven próbálja ellopni ellenfelei vaktétjeit? Milyen agresszíven védi saját vaktétjeit? – Hogy játszik a flop után? Nem megy túl messzire húzóival? Nem szokott rendszeresen túl kicsi vagy túl nagy összeggel licitálni? – Vannak árulkodó viselkedésformái? – Milyen gyakran blöfföl? – Hajlandó egy nagy tétet megadni mindössze egy párral? Képes bedobni egy magas párt? Egy feszes játékos képe fog kialakulni rólad. Ne feledkezz meg róla, hogy amíg te a többieket figyeled, addig ellenfeleid többsége rajtad

is rajtad tartja a szemét. Ha helyesen játszod meg a lapjaid (na persze!), úgy tekintenek majd rád, mint a feszes játék megtestesítőjére, aki nem száll harcba, amíg nincs nála az esélyes kéz. Lehet, hogy szerencséd lesz, és elnyersz egy jó kis kasszát a különböző színű 9-4 lapokkal, viszont az, hogy ezzel lerombolod a rólad kialakított képet, hosszú távon sok zsetonodba fog kerülni. Meg fogod látni, milyen hasznos tud lenni a feszes imidzs, amikor elérkezik a harmadik vagy negyedik kőr, és te teljesen megváltoztatod játékstílusodat.

– — VÁLTS SEBESSÉGET! – Amikor Herbert Yardley 1957-ben megírta az Education of a Poker Player című munkáját, azt tanácsolta olvasóinak, hogy játszanak feszes, konzervatív stílusban, kihasználva, hogy az esélyekkel csak nagyon kevés ellenfél lesz tisztában. Mire húsz évvel később Doyle Brunson kiadta a Super/System című könyvet, a legtöbb játékos már tisztában volt vele, hogy általában nem érdemes lyukas sorra várni. Texas Dolly viszont felismerte, hogy ezeket a feszes, konzervatív játékosokat agresszív emelésekkel „rá lehet venni” nem biztosan nyerő lapjaik eldobására. A limit nélküli hold ‘emről szóló, általa írt fejezet jó része kedvelt taktikájával, az összes zsetonjával való félblöffel foglalkozik. Aztán ezt a könyvet is mindenki elolvasta. Napjainkban ahhoz, hogy valaki sikeres versenyjátékos legyen, valószínűleg mindezek fölött először is kiszámíthatatlannak kell lennie. A pókerjátékosok ezt hívják „sebességváltásnak”. Howard Lederer, aki a World Poker Tour több versenyét is megnyerte, egyszer azt mondta világklasszis játékostársáról, Phil Ivey-ről: „Bármely két lappal képes úgy játszani, mintha ász pár lenne nála.” Ha valaki kiszámíthatatlanul játszik, azzal nagyon, de nagyon nehéz szembe szállni.

Ha az első néhány körben feszesen játszottál, ideje lazább stílusra váltani. (Azonban ha úgy alakult, hogy a verseny elején az átlagosnál több partiban is részt vettél, talán pont egy ellenkező irányú váltásnak jött el az ideje.) A középső körökben a célod az legyen, hogy megnyerd a partik „rád eső részét”… és még néhányat ezen kívül is! Ezt persze ne azzal a felkiáltással tedd, hogy: „A csudába az indulási követelményekkel!”, és onnantól bármilyen két lapot megjátszol. Az első két kőr végig arról szól, hogy tartsuk magunkat távol a játéktól, hacsak nincs esélyünk egy hatalmas kassza elnyerésére. A középső körökben ugyanezt tesszük, most azonban már keressük az alkalmakat, amikor néhány kisebb kasszát begyűjthetünk. Ennek pedig az a legegyszerűbb módja, ha ellopjuk a vaktéteket. Amint arról már volt szó korábban, a verseny elején a kasszák általában olyan kicsik, hogy nem érdemes küzdeni értük. A verseny középső szakaszaiban viszont az, hogy a vaktétek megemelkedtek – és esetleg megjelent az alaptét is – azt jelenti, hogy már a lapok kiosztása előtt is egész komoly összeg van az asztal közepén. Ennek egy részét pedig érdemes megszerezni. Ekkora már valószínűleg sikerült kiismernünk legalább néhány ellenfelünket. Tudjuk, hogy kik hajlamosak lemondani a vaktétjükről egy emelés hatására. Emeljünk hát! Nem számít, mi van a kezünkben – köszönhetően annak a feszes képnek, aminek kialakításán oly sokat fáradoztunk, ellenfelünknek komolyan kell vennie emelésünket, remélhetően komolyabban, mint azt lapjaink alapján megérdemelnénk. Egy lopási kísérletnek akkor van a legnagyobb esélye a sikerre, ha azt középső pozícióban játsszuk meg. Ha még senki sem szállt be a partiba, az osztó szinte rutinszerűen próbálja ellopni a vaktéteket; még kevésbé szemfüles játékosok is számítanak az ilyen játékra. Egy korábbi pozícióban elhangzó emelés ezzel szemben általában nagyobb tiszteletet vált ki.

Még ha ezeknek az emeléseknek egy részét meg is adják a vaktétjeiket védelmező játékosok, meglesz az az előnyünk, hogy a flop után mi fogunk később sorra kerülni. Ekkorra már illik tisztában lenni vele, hogyan játszik ellenfelünk, ha van valamije – Nyit? Kivárás-emelésre játszik? – és ha aztán a flop után nem ezt teszi, újabb lehetőséget kapunk, hogy egy újabb licittel jó eséllyel ellopjuk a kasszát. És ez még nem minden… ekkorra már azzal is tisztában leszünk, hogy melyek azok az enyves kezű játékosok, akik legnagyobb valószínűséggel próbálják ellopni a mi vaktétjeinket. Amikor aztán tényleg megpróbálkoznak ezzel, visszaemelhetünk rájuk. Ha sikerült rajtakapni őket, hogy csak cukrot akartak csenni, be fogják dobni lapjaikat. Ha pedig valóban jó lapjuk van, akkor jó eséllyel elmenekülhetünk, és megúszhatjuk a kalandot egy kis karcolással. A legkönnyebb olyan játékosoktól lopni, akiknek közepes méretű zsetonkészletük van. Azok, akiknek már csak nagyon kevés zsetonjuk van, kezdenek kétségbe esni, és nagyobb eséllyel lesznek hajlandóak mindent kockára tenni egy nem éppen prémium kézzel. Kerüld az ilyen konfrontációkat – még ha 2:1-hez eséllyel le is győzöd ellenfeledet, semmi okod ilyen veszélynek kitenni magad a verseny e szakaszában. Az emelés legnagyobb előnye onnan adódik, hogy esélyt teremt számunkra a vaktétek ellopására még az előtt, hogy leterülne a flop, ez az előny azonban szertefoszlik egy olyan játékossal szemben, aki kevés zsetonja miatt valószínűleg szinte bármilyen két lappal tartani fogja a tétet. A másik oldalon azok a játékosok vannak, akik hatalmas zsetonhegyek mögött ülnek. Annak tudatában, hogy bármelyik pillanatban olyan döntésre kényszeríthetnek minket, amelyben összes zsetonunk sorsáról határoznunk kell, ők nagyobb valószínűséggel fognak „visszatámadni”. Így csak az átlagos játékosok maradnak, akik megengedhetik maguknak, hogy különösebb szívfájdalom nélkül bedobják lapjaikat (miközben talán attól is tartank, hogy ha elveszítenek egy nagyobb kasszát, azzal visszacsúsznak az átlag alá). Hogyan dönthetjük el,

hogy mekkora egy „átlagos méretű” zsetonkészlet? Ehhez elég elosztani a versenyen játékban lévő összes zseton mennyiségét a maradék játékosok számával.

– — JELENTŐS VÁLTOZÁSOK – Egy verseny során nagyon sok olyan „jelentős változás” következik be, amely megváltoztathatja az adott asztalnál folyó játék dinamikáját – néha csak egy-két leosztás erejéig, néha azonban akár egy óráig vagy egy napig is eltarthat ez a hatás. Amikor sor kerül egy ilyen jelentős változásra, érdemes egy pillanatra megállnunk, és elgondolkodni rajta, milyen hatásai lehetnek. Mik is ezek a jelentős változások? Például: ♦

Valaki kiesik.

♦

Valaki duplázik.

♦

Valaki lebukik egy blöffel.

♦

A vaktétek megduplázódnak.

♦

Elveszítettünk egy nagy kasszát.

♦

Megnyertünk egy nagy kasszát.

Ilyenkor mindig gondolkodjunk el rajta, hogyan befolyásolja az adott esemény az asztalnál folyó játék dinamikáját. Vegyük sorra például az alábbi kérdéseket: ♦

Érdemes passzívabban vagy agresszívebben játszanom?

♦ Várható-e, hogy az a játékos, aki lebukott a blöffel, a közeljövőben újra blöffel próbálkozik? ♦ A kialakult új helyzet miatt nem kell-e más sebességfokozatba kapcsolnom?

– — A BUBORÉKHOZ KÖZELEDVE – Mostanra már feltehetőleg eléggé letisztult benned, hogy melyek a megfelelő alkalmak arra, hogy begyújts egy-két kisebb kasszát. Míg egy verseny első köreiben sok „manőverezésre” kerül sor, sok ellenfeled játékában felismerhetsz tendenciákat, amelyeket te, a figyelmes póker-szupersztár, kihasználhatsz. Ahogy egyre előrébb halad a verseny középső szakasza, meg kell próbálnod folyamatosan gyarapítanod zsetonjaid számát, úgy, hogy közben a lehető legkevesebb kockázatot kelljen vállalnod. Minden alkalommal gyújts be egy-két vaktétnyi összeget, mialatt a gomb egyszer körbejár, és lényegében már el is jutottál az utolsó asztalig. Ha jól méred fel a helyzetet, hogy mikor érdemes lopással próbálkozni, elég, ha négy-öt alkalmanként háromszor sikerül megszerezned ilyenkor a kasszát, beleértve azokat az eseteket is, amikor valóban jó lapjaid vannak. A verseny dinamikájában a következő nagy változás akkor következik be, amikor a Buborék szelleme elkezd a játékosok fölé magasodni. A 2003. évi Póker Világbajnokságon a Beverly Hills-i George Rechnitzer hatvanharmadik helyen végzett, és fáradozásaiért 15 000 dollár volt a jutalma. John Strzemp, aki 1997-ben a döntő asztalon Stu Ungartól kapott egy pofont, és másodikként végzett, 2003-ban is kénytelen volt elviselni egy csapást, amikor is hatvannegyedikként esett ki, és egy fillér nélkül távozott. A buborék egy verseny azon drámai fázisa, amikor a pénzdíjak mármár elérhető közelségbe kerülnek. Ilyenkor sokan megpróbálnak egyszerűen kitartani, zsetonjaikat őrizgetve, és abban bízva, hogy valahogy majd csak túlélik azt az egy-két szerencsétlent, akik még pont azelőtt esnek ki, hogy bejutnának a díjazottak közé.

Ez remek alkalom, hogy keresztülgázolj ellenfeleiden. Ekkor is a közepes zsetonkészlettel rendelkező játékosokra kell koncentrálnod – a nagyon sok vagy nagyon kevés zsetonnal rendelkező játékosok továbbra is veszélyt jelentenek –, a flop előtti emeléseid még irgalmatlanabbak lesznek. Rendkívül nehéz legyőzni a túlélési ösztönt, de ha sikerül, a buborék remek lehetőség lehet rá, hogy javíts pozíciódon. A 2001. évi Póker Világbajnokságon az első negyvenöt hely fizetett. Amikor negyvenheten voltunk, nekem körülbelül 95 000 dollárnyi zsetonom volt. A következő másfél óra alatt – ennyi időbe tellett, míg az a két utolsó játékos is kiesett – nagyjából további 100 000 dollárt sikerült begyűjtenem, mivel körülbelül 80 százalékát megnyertem azoknak a partiknak, amelyekben játszottam, úgy, hogy közben egyetlen egyszer sem kellett beRendkívül nehéz legyőzni a túlélési ösztönt, de ha sikerül, a buborék remek lehetőség lehet rá, hogy javíts pozíciódon. A 2001. évi Póker Világbajnokságon az első negyvenöt hely fizetett. Amikor negyvenheten voltunk, nekem körülbelül 95 000 dollárnyi zsetonom volt. A következő másfél óra alatt – ennyi időbe tellett, míg az a két utolsó játékos is kiesett – nagyjából további 100 000 dollárt sikerült begyűjtenem, mivel körülbelül 80 százalékát megnyertem azoknak a partiknak, amelyekben játszottam, úgy, hogy közben egyetlen egyszer sem kellett bemutatnom a lapjaimat. Mire a buborékfázis véget ért, 195 000 dollárommal a tizedik helyen álltam a versenyben.

– — AMIKOR KEVÉS ZSETONOD VAN… – … nagyon fontos, hogy ne várj túl sokáig az alkalomra, hogy földuplázhass. Ha már csak jelentéktelen mennyiségű zsetonod van, amikor all-in mész, játékosok egész sora fogja tartani a tétet, mivel úgy fogják gondolni, hogy az az előny, ami a kiejtéseddel jár, nagyobb, mint az a minimális kockázat, amelyet az jelent, hogy esetleg veszítenek. Az alapján, hogy mennyire kevés zsetonod van, három esetet különböztethetünk meg:

¥ Ha még a nagy vaktét 13-15-szörösének megfelelő zsetonod van, keresd az olyan alkalmakat, amikor egy közepes vagy annál kicsit nagyobb zsetonkészlettel rendelkező laza játékos emelése után allin mehetsz. Ha sikerül eldobatnod a lapjait, körülbelül öt nagy vaktétnyi összeget gyűjthetsz be. – Amikor már csak a nagy vaktét 9-11-szeresének megfelelő zsetonod van, komolyabb kockázatot is föl kell vállalnod. Ilyenkor minden prémium kézzel emelj vissza all-in. Olyan játékosok ellen, akiknek átlagos vagy közepesen sok zsetonjuk van, próbáld ellopni a vaktéteket egy all-in emeléssel. – Ha már csak 4-6 nagy vaktétnyi zsetonod van, már csak egyetlen húzásod van, és az egy all-in licit. Ha valaki nyit előtted, bármilyen párral, egy nem túl gyenge ásszal, vagy bármilyen más kézzel, amiről úgy gondolod, hogy nagyjából 50 százalék esélyed van a győzelemre, tartanod kell a tétet minden zsetonoddal. Sose add föl a harcot, akkor se, ha már csak egyetlen zsetonod maradt. Jack „Treetop” Straus 1982-ben úgy nyerte meg a Póker Világbajnokságot, hogy a verseny során volt egy pillanat, amikor már csak 500 dollárnyi zsetonja maradt. Valamivel később, az egyik legelső versenyemen az után, hogy profi lettem, úgy kerültem egy 500 dolláros nevezési díjú verseny utolsó asztalára, hogy átlagos mennyiségű zsetonom volt. A döntő asztal legelső leosztását egy másik átlagos zsetonkészlettel rendelkező játékos ellen sikerült úgy megjátszanom, mint egy tuskó. A parti után mindössze 100 dollárom maradt. Ezt elvitte az alaptét a következő leosztásban, ahol négyen is játékban maradtunk; és nyertem. A következő partiban all-in mentem 400 dollárommal. Most is tartották a tétet hárman is, és ezúttal 1600 dollárt nyertem. Ezután bedobtam pár értéktelen lapot, mielőtt kifogtam volna egy ász párt, amivel ismét nyertem egy háromszemélyes partit, és már 4500 dollárom volt. Elloptam néhányszor a vaktéteket, majd szettem lett a floppal, és dupláztam – máris 11 000 dollár volt előttem.

Négy órával később megnyertem a versenyt. Vannak még csodák – soha ne add fel! Ne feledd, ha nyüszítve esel ki kilencedikként, az épp annyit fizet, mint ha ugyanezt egy nagy durranással teszed.

– — ÚTBAN AZ UTOLSÓ ASZTAL FELÉ – Bent vagy a díjazottak között. Megkönnyebbült sóhajtás. Azonban a megnyugtató érzés nem tart sokáig, hisz általában ilyenkor kezdődik a „töredékasztalos” játék. Ahogy újabb és újabb versenyzők esnek ki, a versenyigazgatónak meg kell próbálnia biztosítani, hogy minden asztalnál ugyanolyan számú játékos legyen. Ezt úgy érheti el, hogy az egyik asztalt fölrobbantja, és az ottani játékosokkal tölti föl a többi asztalnál kialakult üres helyeket. Előbb-utóbb (ha nem történt máris meg), csupa új arc között találod magad, akikről semmit nem tudsz – nem ismered szokásaikat, árulkodó viselkedési formáikat, és ami még fontosabb, akik nincsenek tisztában vele, hogy tartaniuk kellene tőled. Hacsak nincs akkora szerencséd, hogy olyan játékosok közé kerülsz, akiket már ismersz, a legjobb, ha megint feszesebben kezdesz játszani, amíg nem sikerül ismét kiépíteni mentális profilodat. De ne várj túl sokáig, mivel közeleg az újabb buborék, amit ismét ki lehet használni, amikor már karnyújtásnyi távolságba kerül az utolsó asztal. Ez hatványozottan igaz akkor, ha a versenyt a tévé is közvetíti. >AMIKOR ELKÖTELEZED MAGAD A BANK MELLETT< Ahogy a vak- és az alaptétek növekednek, a tét – szó szerint – nagyobb lesz. Előbb-utóbb ott állsz majd a próbatétel előtt, amikor esetleg összes zsetonod sorsáról döntened kell. Amikor sok akcióval találod szembe magad, sokszor az a legjobb, ha gátat szabsz veszteségeidnek, és föladod a küzdelmet az adott kasszáért, jobb alkalomra várva. Ez alól a szabály alól azok az

esetek jelentenek kivételt, amikor már elkötelezted magad a bank mellett – már túl sokat fektettél zsetonjaidból lapjaidba. Tegyük fel például, hogy zsetonjaid felével ráemeltél egy korai pozícióban emelő játékosra. Erre ő megint visszaérnél, akkora összeggel, amit csak összes zsetonod fölhasználásával tudnál tartani. Mi a teendő ilyenkor? Talán nem érted, hogy lehetne válaszolni erre a kérdésre úgy, hogy azt sem tudod, milyen lapok vannak a kezedben, vagy hogy mennyi zsetonod maradt még. Igazság szerint ez tényleg nem számít! A banki esély ilyenkor legalább 3:1-hez értékű. A pókerben nem túl gyakran fordul elő, hogy egy kéz 3:1-hez arányban esélyesebb egy másiknál. A dicsőséges A-K csak 2:1-hez arányban esélyesebb a 72-nél (egy kicsit rágódj el ezen legközelebb, amikor azon akarsz siránkozni, hogy sosem nyersz a Nagy Ravasszal); és hasonló a helyzet olyan konfrontációk esetén is, mint amikor például a T-T áll szemben a J-4-el. Bár a legbölcsebb az, ha elkerülöd, hogy elkötelezd magad a bank mellett, de ha már így alakult, legyen meg hozzá a bátorságod, hogy végigmenj a megkezdett úton!

AZ UTOLSÓ ASZTAL Bár néha vita kerekedik ki arról, hogy mi is számít döntő asztalnak – a legtöbb asztal kilencszemélyes, de a Póker Világbajnokságon az a gyakorlat alakult ki, hogy csak akkor kapcsolnak be a tévékamerák, ha már csak hat játékos maradt versenyben – amikor odakerülsz, tudni fogod. Eljutni egy utolsó asztalig, ez minden pókerjátékos karrierjének nevezetes pillanata.

– — KÉMJELENTÉS – Próbálsz aludni, de sehogy sem sikerül. Az adrenalin továbbra is ott dolgozik benned, és nem tudsz másra gondolni, csak arra, vajon milyen lesz holnap az utolsó asztal. Jobb, ha ennek a felfokozott idegállapotodból eredő energiának megpróbálod valami hasznát venni, és összeállítasz egy kémjelentést. A kémjelentés nem más, mint az összes, a verseny során – vagy, bizonyos esetekben, karriered során – eddig megszerzett információ összegyűjtése azokkal a játékosokkal kapcsolatban, akikkel az utolsó asztalnál szembe kerülsz. Ha tisztában vagy gyengéikkel és erősségeikkel, megpróbálhatsz olyan játékmódokat kigondolni, amelyekkel ezeket kihasználhatod. Túl lazán játszanak a flop előtt? Emelj gyakran vissza rájuk! Túl konzervatívak? Irgalmat nem ismerve vedd el a vaktétjeiket! Gyengék a flop után? Próbálj több partiban játszani ellenük! Hadd álljon itt példaként egy olyan jelentés, amelyet én állítottam össze a World Poker Tour Bay 101 Shooting Star versenyének utolsó napja előtt 2004-ben. Én a hatos széket kaptam, és 1 230 000 dollárom a játékban lévő zsetonok több mint felét kitette. Egyes szék 175 000 dollárnyi zseton. Még mindig nyalogatni fogja a sebeit az után a nagy blöff után, amit megjátszottam ellene, amikor már csak nyolcan voltunk játékban, és csak lesi majd az alkalmat, hogy „a

kamerának játszva” egy hasonló blöffel próbálkozhasson ellenem. A pénz nem számít neki, amíg több mint három játékos van még versenyben, és még akkor is jobban motiválja, hogy imponáljon az otthoniaknak, mint az az elnyerhető 75 000 dollár. Erős kézzel erősen licitálj ellene, abban bízva, hogy blöff vagy félblöff visszaemelésre csábíthatod! A húzókkal várj ki mögötte, hogy elvedd tőle a lehetőséget egy blöff-lopástól! Hagyd, hadd akassza föl saját magát! Kettes szék 200 000 dollárnyi zseton. Nagyon kényelmetlenül fogja érezni magát a kamerák előtt, és vagy nagyon vakmerően fog játszani (hogy minél előbb eltűnhessen a színről), vagy nagyon feszesen, attól való félelmében, hogy valami nagy hibát követ el. Gyorsan döntsd el, melyik eset áll fenn, és aztán annak megfelelően játssz ellene! A pénz nagyon is számít neki, így számíthatsz rá, hogy megpróbál majd túlélésre játszani. Kedvenc játéka az all-in visszaemelés nagy vakként a flop előtt, így valahányszor ERŐS kezem van, amikor ő a vak, emelni fogok – eddig még sohasem ment all-in akkor, amikor nem volt emelés előtte. A flop után sokat hibázik, húzókkal erősen játszik, míg amikor erős keze van, túl kis összeggel licitál. Amikor hátsó pozícióban minimummal emel, majdnem mindig lopni próbál, és nagyon is képes rá, hogy közepesen erős kezeket bedobjon egy nagyobb visszaemelés hatására. A tét gyors tartása a flop után általában gyengeséget jelent nála, NEM pedig húzót. A hosszú tétovázás utáni megadás általában középső párt vagy még gyengébb kezet jelez. Flös-húzóval szinte mindig játékban marad némi tanakodás után. Próbáld csapdába csalni! Amikor ő a vak, add meg a vaktétet közepes párokkal! Hármas szék 400 000 dollárnyi zseton. Már annak is nagyon örül, hogy ott lehet az utolsó asztalnál. Úgy tűnik, fél tőlem, és távol fogja tartani magát tőlem, amíg a többieket próbálom szétforgácsolni. Kerülni fogja a konfrontációt, és talán nyerő lapokat is el lehet vele dobatni. Mindamellett már látta, hogy néha blöffölök, és megpróbálja majd

elkerülni, hogy a tévében egy nagy szamárnak tűnjön. Vele szemben a kulcs a pénzért való licitálás. Van egy árulkodó viselkedésformája: a klasszikus „hátradől, amikor erős keze van”. Az árulkodó jel felszínre fog kerülni, ha elég sokáig játszadozom a zsetonjaimmal, kiszámolva azokat, stb. Ha úgy egy percen belül nem dől hátra, visszaemelhetek - akár puszta lopás gyanánt is –, és nagyon jó eséllyel megszerezhetem a kasszát. Négyes szék 200 000 dollárnyi zseton. Ha a hármas székben ülő fickó fél tőlem, akkor ő egyszerűen retteg a játékomtól. Mindent megtesz majd, csak hogy ne kelljen konfrontációba keverednie velem. Természetesen gátlástalanul le fogom nyúlni a vaktétjeit. Ha osztóként rám emel, nagy vakként csak megadom a tétet, aztán nyitok a flop után. Ő is arra játszik, hogy minél jobb helyen végezzen, és valószínűleg nem lesz különösebben nehéz ellopni tőle a kasszát. Tegnap nem láttam eleget játszani ahhoz, hogy feltűnjön nála bármilyen árulkodó viselkedésforma, azonban ő is nagyon kényelmetlenül fogja érezni magát a kamera előtt, és viselkedése valószínűleg sokmindent elárul majd. Nem sokat beszél, így ha megpróbálok vele beszédbe elegyedni játék közben, nagy valószínűséggel el fogja árulni keze erejét. Ötös szék 200 000 dollárnyi zseton. A pénz nem számít neki. Tudja, hogy nem járhat túl az eszemen, és megpróbál majd megbízhatóan játszani. Valószínűleg nagyon feszesen fog játszani, és megpróbálja elkerülni, hogy ellenem kelljen harcba szállnia. Valahányszor ő lesz a nagy vak, emelnem kell a célkeresztben. Ahhoz, hogy legyőzzem, nekem is jól kell játszanom, amikor csak lehet, kihasználva pozíciómból fakadó előnyömet. Ha kis vakként emel, én nagy vakként tartani fogom a tétet. Ha a flop után kivár, általában gyenge keze lesz, és ha nyitással találja szembe magát, be fogja dobni lapjait. Nem szokása a kivárás-emelés, általában inkább nyit a flop után, amikor erős keze van. Félénk és csendes típus, de nem akar majd merevnek tűnni a televízióban. A kulcs az, hogy kezdjek el évődni

vele – amikor abbahagyja a beszédet, el fogja árulni keze erejét. Ha ugratom, valószínűleg kényelmetlenül fogja érezni magát a kamera előtt. Az a kulcsa mindennek, hogy elkezdjen beszélni – el fogja árulni magát, amikor abbahagyja.

– – CSATÁRA KÉSZEN – Nincs külön titka, hogyan maradhatsz életben az utolsó asztalnál. Ott is nagyjából ugyanazt kell tenned, mint amit addig is tettél, csak több pénz múlik a döntéseiden. A pozíció szerepe továbbra is rendkívül fontos. Lehetőleg kerüld a flop utáni játékot, amikor pozíciód kedvezőtlen! Ha valaki a hátad mögött tartotta a flop előtti emelésedet, nagyon óvatosnak kell lenned. Ahogy olyankor is, amikor valaki csak a vaktétet adta meg, és te nagy vakként „ingyen” játszhatsz. Nagyon veszélyes, amikor valaki mögötted fog sorra kerülni. Lehetőleg ne adj meg emeléseket kis- vagy nagy vakként; akkor már sokkal jobb, ha visszaemelsz, és ellenfeledet állítod döntési helyzet elé, vagy lapjaidnak búcsút intve vársz egy megfelelőbb alkalomra. Amikor pozíciód kedvező, azt természetesen meg kell próbálnod kihasználni, különösen akkor, ha sikerült bármilyen megbízható jelet észrevenned ellenfeled kezének erejével kapcsolatban. Például osztóként gyakran nyereséges egyszerűen tartani egy korai emelő tétjét mindenféle marginális lapokkal is, ha elég jól ismered, hogyan játszik ellenfeled a flop után, ha a közös lapok nem segítettek rajta. Próbáld az ő helyébe képzelni magad: Tegyük fel például, hogy ászkirályt kap, és azzal emel. Osztóként te tartod a tétet, olyan lapokkal, mint mondjuk a J-7. A vakok bedobják lapjaikat. Ellenfeled már így is átkozódik, és azon rágódik, milyen lapokkal tarthattad a tétet. Az esetek mintegy harmadában ellenfeled párt flopol, és támadásba lendül. A másik két alkalommal viszont a flop egyáltalán nem segít rajta, és ilyenkor nagyon nehéz lesz megadnia egy nagyobb tétet – végül is nálad is kell, hogy legyen valami az után, hogy a flop előtt megadtad az emelést, nem?

Egyszóval, amikor ezt a játékot választod, jó esélyed lesz begyűjteni egy megemelt kasszát három alkalomból kétszer, azaz a játék várható értéke bőven pozitív. Nagy ritkán pedig ilyenkor a floppal az A-7-7 lapok érkeznek, és jó esélyed lesz rá, hogy ellenfeled számára ezzel a partival véget is ér a verseny. Ha kevés zsetonod van, nem félhetsz attól, hogy a sarkadra kell állni. Ha megengeded ellenfeleidnek, hogy rendszeresen ellopják a vaktétjeidet, vagy emelésekkel kiűzzenek a partikból, akkor biztosan véged. Keresd a lehetőségét, hogyan játszhatnál agresszíven – például menj all-in, hogy ellopd a vaktéteket – és ne félj olyan lapokkal tartani a tétet összes zsetonoddal, mint az A-K, az A-Q vagy a párok! A kulcs itt az, hogy addig tedd zsetonjaidat a kasszába, amíg fájdalmasat tudsz harapni ellenfeledbe. Csak told be a pénzed, és reménykedj, hogy szerencséd lesz! Amikor sok zsetonod van, az legyen a célod, hogy úgy szerezd meg ellenfeleid pénzét, hogy közben ne teremts számukra alkalmat, hogy duplázzanak. Ne feledd, hogy nem kell minden kasszát elnyerned egy kevesebb zsetonnal rendelkező játékossal szemben – elég a legutolsót! Ritkán jó ötlet marginális kézzel megadni egy all-in licitet. Hagyd ellenfeleidet, hadd nyerjenek meg kis kasszákat! Előbb-utóbb úgyis fel fogják nyársalni magukat, amikor tényleg te vagy a nyerő. Célod az legyen, hogy apránként tedd őket tönkre!

ZÁRÓRA Nagyritkán lehet olyan szerencséd, hogy úgy nyerj meg egy versenyt, hogy nem kell párbajoznod egyetlen maradék ellenfeleddel. Én például a korábban említett Shooting Star versenyen olyan szerencsés voltam, hogy ugyanabban a partiban ejtettem ki mindkét maradék ellenfelemet is. A legtöbb verseny azonban a két túlélő játékos szemtől-szembe küzdelmével ér véget. Ekkor van a legnagyobb szükséged a szerencsére – sokkal inkább, mint bármikor máskor.

Gondolj csak bele. Párbajhelyzetben nagyon kevés olyan kéz van, amelyik sokkal esélyesebb egy másik kézzel szemben. Az ász-király és egy pár küzdelmét akár pénzfeldobással is eldönthetnénk. Erős kezeidet ilyenkor erősen kell megjátszanod. Ha osztáskor dáma párt kapsz, de ellenfelednél véletlenül pont király pár van, vége a dalnak. Mindössze annyit tehetsz, hogy amikor esélyesebbnek érzed magad, betolod a pénzed az asztal közepére, aztán pedig imádkozol ahhoz a felsőbb hatalomhoz, ha van egyáltalán olyan, amelyben hiszel. Jó, talán nem ez minden, amit megtehetsz. Mire idáig eljutsz, valószínűleg már legalább nagyjából húsz órát játszottál utolsóként talpon maradó ellenfeleddel. Ekkorra már fel kellett ismerned néhány szokását. Nagyon fontos, hogy a flop előtti emeléseid mérete konzisztens legyen – semmi olyat nem akarsz tenni, amivel információt adhatnál ki kezed erejére vonatkozólag. Bár nagyon hatékony lehet egy kedvező pozícióban leadott emelés, néha azonban érdemes csak a vaktétet megadni, ami remélhetőleg remek előkészítés lesz majd a csapdaállításhoz. Ha egy verseny végén a párbajhelyzetben ász párral emelsz, és csak ellenfeled vaktétjét gyűjtöd be vele, az egy kisebb katasztrófa. Ilyen helyzetben sok jó játékos a játékelmélet elemeit alkalmazza döntései meghozatalakor. Például dönthetsz úgy, hogy minden alkalommal emelni fogsz, amikor két piros lapot kapsz, csak beszállsz, amikor mindkét lapod fekete, és feldobsz egy képzeletbeli pénzdarabot, amikor egyik lapod piros, a másik fekete. Véletlenszerű játékkal, különféle technikák segítségével szinte lehetetlenné teszed ellenfeled számára, hogy bármilyen mintázatot is felismerjen licitjeidben. Ha a flop segített rajtad, akár kész kezet kialakítva, akár csak húzót biztosítva számodra, agresszíven érdemes játszanod. Hadd emeljen ellenfeled vissza, amikor jobb lapjai vannak.

A flop utáni licitekre gondolj úgy, mint tényfeltáró küldetésekre. Célod ilyenkor az, hogy a lehető legkevesebb zseton felhasználásával felderítsd, milyen erősnek gondolja ellenfeled saját kezét. Akár tudatában van, akár nem, minden játékos esetében van egy szám, egy olyan összeg, amely arra készteti, hogy emeljen, vagy bedobja lapjait. Ez a szám játékosról játékosra változik, és a konfrontáció során a körülményektől függően is módosul, de mégis érdemes megpróbálni kitalálni az értéket. A párbajhelyzet talán leginkább olyan, mint az ár-apály küzdelme. Partikat nyersz és veszítesz, zsetonkészleted hol nő, hol csökken, és hozzáállásod is minden megnyert csata után változik. Tanuld meg megérezni a játék ritmusát, és akkor föl fogod ismerni a kiaknázható lehetőségeket. Ezzel, és némi szerencsével már útban is vagy a győzelem felé.

ALKUK Itt vannak a 2003. évi Póker Világbajnokság utolsó asztaláig eljutó játékosok, valamint az általuk elnyert pénzdíjak: 1.

Chris Moneymaker

2.

Sam Farha

3.

Dan Harrington

4.

Jason Lester

5.

Tomer Benevisitsi

6.

Amir Vahedi

7.

Yung Pak

8.

David Grey

9.

David Singer

2 500

1 300

000 dollár

000 dollár

650 000 440 000 320

250 000 200 000

dollár dollár 000 dollár

dollár dollár

160 000 120 000

dollár dollár

Észrevehetsz néhány érdekességet azzal kapcsolatban, hogy milyen a pénzdíjak elosztása. A kilencedik és a nyolcadik helyezett nyereménye között például mindössze 40 000 dollár a különbség, míg az első és a második helyezett díja 1,2 millió dollárral tér el egymástól. Az ugrás a kilencedik és a harmadik hely között kisebb, mint a második és a harmadik helyezett különbsége. Rádöbbenve, hogy hatalmas, egész életüket befolyásolható összegektől eshetnek el egy pofon hatására, vagy egyszerűen azáltal, hogy egy ideig nem kapnak megjátszható lapokat, sokan megpróbálnak egy kedvezőbb elosztást kialkudni. Az alkuk régóta hozzátartoznak a versenyek tradícióihoz. (Azonban lehet, hogy már nem sokáig lesz ez így. A World Poker Tour nemrégiben megtiltotta az alkukat minden egyes eseményén.) A buborék után erre bármikor sor kerülhet, sőt, néha már a buborékfázisban is – nem számít rendkívülinek, ha a maradék játékosok átszabják a díjak kiosztásának rendjét, kibővítve a fizető helyek számát. A legtöbb alkura azonban az utolsó asztalnál kerül sor. A túlélők összevetik zsetonkészleteik nagyságát, és az alapján egyeznek meg a pénzdíjak elosztásáról, általában egy mindenki által elfogadott becslésből kiindulva, hogy az egyes játékosok milyen valószínűséggel végeznek az első helyen. Néha különböző képleteket használnak ehhez. A párbajban például a legtöbb játékos bele szokott egyezni, hogy mindketten megkapják a második helyért járó összeget, a maradékot pedig a zsetonok aktuális arányában osztják el. Ezek a formulák azonban általában elég képlékenyek, és a felek olyan nehezen megfogható körülményeket is figyelembe vehetnek, mint az egyes játékosok tudása vagy szerencsés/balszerencsés alkata. Amikor Chris Moneymaker, egy viszonylag amatőr játékos kettesben találta magát a minden hájjal megkent profival, Sam Farha-val az utolsó asztalon, állítólag fölajánlotta, hogy egyszerűen felezzék meg a pénzdíjat, annak ellenére, hogy ekkor kétszer annyi zsetonja volt, mint ellenfelének. Farha, aki talán egy kicsit túl

magabiztos volt képességeit illetőleg, nem fogadta el az ajánlatot. Ez a döntése több mint félmillió dollárjába került. Azonban egy ilyen döntést nem könnyű meghozni a verseny hevében, az adrenalin és az érzelmi dráma hatása alatt. Amikor valaki fölajánl egy alkut, általában érdemesebb valaki másra – lehetőség szerint egy megbízható barátra, aki jártas a számok világában és van nála zsebszámológép – bízni, hogy egyezkedjen a nevedben.

DÖNTŐ PILLANAT Struktúra: Limit nélküli hold ’em verseny, Kilencven perces körök Vaktétek: 800-1600 dollár, 200 dolláros alaptét Zsetonkészleted: 90 000 dollár (az átlag 50 000 dollár) Maradék játékosok: 80, az első 27 részesül a pénzdíjakból Már majdnem két napja nagyszerűen játszol a World Poker Tour Commerce kaszinóban megrendezett 10 000 dolláros versenyén. Ellenfeleid tisztelettel tekintenek rád, mivel eddig ritkán mutattál be vesztő lapokat. Még három gyenge játékos maradt az asztalodnál, mindegyiküknek körülbelül 40 000 dollárnyi zsetonja van. Sajnos a jobbodon ülő fickó nem tartozik közéjük. Ez egy komoly, fiatal, intelligens, profi és jól ismert játékos, aki nagyon jól pókerezik. Melletted még ő az, aki messze kimagaslik az asztal többi játékosa közül. Ráadásul nem fél agresszív húzásokkal ellopni a vaktéteket. Te azonban nem félsz az agressziótól, és az elmúlt két órában háromszor is visszaemeltél rá, amikor úgy gondoltad, csak lopni próbál. Ezek közül kétszer valóban jó lapjaid voltak; a harmadik alkalommal viszont egyszerűen megpróbáltál „visszalopni” A fiatal profi mindhárom alkalommal meghátrált és bedobta lapjait.

Következő leosztás. A fiatal profi előtt mindenki bedobja lapjait, ő pedig osztóként ismét a szokásos összeggel, nagyjából a nagy vaktét két és félszeresével emel – 4000 dollárral a 60 000 dollárjából. Fölhajtod lapjaid sarkát, éppen csak annyira, hogy láthasd, a ♣ J ♦ J lapokat kaptad. Szíved hevesebben ver, ahogy bejelented, emelsz. Biztos kézzel tolsz 14 000 dollárt az asztal közepére. A kasszában több mint 22 000 dollár van. A nagy vak bedobja lapjait, és ismét a fiatal profin a sor. Úgy tizenöt másodpercig gondolkodik, majd anélkül, hogy hangja egy kicsit is elbizonytalanodna, azt mondja: – All-in. Mit teszel?

A VÁLASZ Szép kis slamasztikába keveredtél megint. Még 76 000 dollárnyi zsetonod van. A kasszában valamivel több, mint 77 000 dollár van, és körülbelül 46 000 dollárodba kerülne a tét tartása. Ha megadod a tétet és nyersz, több mint 150 000 dollárod lesz, amivel te lennél az éllovas a versenyen. Ha tartod a tétet, de veszítesz, az fájdalmas lenne ugyan, de még maradna egy használható, 30 000 dolláros zsetonkészleted. Ha bedobod lapjaidat, megmarad a 76 000 dollárod, ami nagyjából 50 százalékkal több, mint átlag. A matematikát egy kicsit félretéve, nézzük meg a partit a pszichológia szemszögéből. Az alábbi tényezők a tét tartása mellett szólhatnak: ♦ Bubi párod van, ami nagyon jó kezdőkéz a legtöbb kézzel szemben. ♦ A banki esély körülbelül 1,7:1-hez, így elég, ha az esetek 37 százalékában (46 000/150 000) nyersz, hogy a tét tartása ne legyen veszteséges.

♦ Az elmúlt néhány órában háromszor is visszaemeltél ellenfeledre, amikor ő hátsó pozícióban emelt – gondolhatja azt, hogy most is csak lopni próbálsz, és talán most döntött úgy, hogy lapok nélkül is a sarkára áll. Ami viszont a tét tartása ellen szól: ♦ A fiatal profinak az átlagnál több zsetonja van, és semmi oka rá, hogy mindent kockára tegyen a verseny jelen állása mellett. ♦

Mielőtt visszaemelt rád, még csak 4000 dollárt fektetett lapjaiba.

♦ A bubi pár erős kéz, de messze esélytelenebb azoknál a kezeknél, amivel a pókerjátékosok szeretnek all-in visszaemelni – az ász-, a király- és a dáma párnál. De még az ászkirállyal szemben is csak kicsit vagy esélyesebb. ♦ Nem vagy ugyan biztos benne, de úgy gondolod, hogy ellenfeled jó játékosnak tart. Egész nap nagyon türelmesen játszott, és sok könnyű pénz van még az asztalnál. Minél többet gondolkozol a helyzeten, annál inkább kezd hasonlítani bubi párod a különböző színű hetes-kettesre. Egyszerűen butaság volna zsetonjaid jelentős részével tartani a tétet a verseny jelen szakaszában egy olyan kézzel, ami nagyon könnyen durván domináns kézzel találhatja magát szemben. Ha a fiatal profi csak blöfföl, vagy hajlandó kockára tenni összes zsetonját egy virtuális pénzfeldobásra ász-királlyal a kezében, nos, akkor le a kalappal előtte. Bedobod lapjaidat. Ellenfeled színével felfelé bedobja különböző színű tízeskettesét, miközben odatolják neki a kasszát. – Mid volt? Bubi párod? Válaszként diplomatikusan megrántod a vállad, mire ő így folytatja: – Tudtam, hogy be kell dobnod a lapjaidat. Nem próbálkozhattam volna ezzel a blöffel, ha nem játszol ilyen jól.

Bólintasz, és elismerésed fejezed ki a nagyszerű helyzetértékeléséért … és bátorságáért, hogy volt mersze megérzéseire hallgatni. Az asztalnál a gyengébb játékosok kényelmetlenül fészkelődnek székeikben. Tisztában vannak vele, hogy nagyon nem lesz könnyű dolguk, ha le akarnak győzni, amikor te ennyire jól játszol.

PÓKEREZZÉL, MONDJ FÖL ÉS ALUDJ DÉLIG! Hasonló című könyvében John Fox, a veterán játékos, aki még a kaliforniai draw oly élénk világához tartozott az 1970-es években, amellett érvelt, hogy a pénzszerzés szempontjából a legtermékenyebb a hajnali három és hat közé eső időszak, annak is különösen az utolsó tizenöt perce, amikor – ahogy közeledett a záróra – az elhomályosult látású vesztesek őrült erőfeszítéseket tettek, hogy visszanyerjék pénzüket. Napjainkban sok kártyaterem huszonnégy órán át nyitva tart, és nem számít ritkaságnak, ha olyanokkal találkozunk, akik már második vagy harmadik napja játszanak egyfolytában, és talán csak lezuhanyozni ugrottak haza a közeli hotelszobájukba. Vagy még azért sem. Ha valaki a tévében nézi a World Poker Tour közvetítését, könnyen gondolhatja azt, hogy a póker egy csodás lehetőség a hétköznapi világon kívüli léthez. Egy profi játékos szemében ez gyakran korántsem tűnik annak. A pókerrel nagyon nehéz a könnyű életet elérni.

A TÁRSAS LÉNY Layne Flack látszólag mindent elért. Fiatal, sármos, és – a póker egyik emelkedő csillagaként – nagyon sok pénzdíjat gyűjtött be. Milyen a magánéleted, Layne? „Miféle magánéletem?” Ez a szakma furcsa időbeosztást igényel, és nagyon sok ráfordított órát. Mike Matusow, egy másik fiatal, vicces figura, aki talán a legjobb pot-limit omaha játékos a világon (kérdezd csak meg tőle, és majd mesél róla ő maga … tíz percen keresztül), azt állítja, hogy

szinte lehetetlen, hogy egy pókerjátékosnak legyen barátnője. „A nők nem értik meg, amikor azt mondod, este tízre hazaérsz, aztán te végül este tízre érsz haza – a következő nap – mert ott ragadtál. De legalább tudják, hogy nem csalod őket. Pontosan tudják, hol találhatnak meg.” „A póker nagyon analitikus játék, és ez arra kényszerít, hogy gondosan megőrizd titkos fegyvereidet” – tartja Chris „Jesus” Ferguson. „Néha ez már a magánéletedre is átragad.” Ted Forrest, a legjobb vegasi profi egyszer öt nap öt éjjel játszott megállás nélkül. Ha kiszámolod, ez egy 120 órás menet! A póker nagyon társasági játék, amíg nem zavar, hogy fáradt, részeg, borostás alakok vesznek körül, akiknek egyetlen céljuk, hogy megszabadítsanak a pénzedtől. Ez nyilván nem a legmegfelelőbb szituáció egy életre szóló jó barát felfedezésére, vagy életed párjának megtalálására. Vagy akár egy egyéjszakás kalandra. „Azt hiszem túl sokat játszom” – ismeri el John Juanda, egy másik póker milliomos. „Szeretnék többet együtt lenni a családommal.” Vannak, akik magukkal hozzák a családot is. Joy Cloutier, a legendás T. J. felesége, szinte mindig elkíséri férjét. Mások a családtagjaikból is pókerjátékost faragnak, mint például Howard Lederer, aki többek között arról híres, hogy megtanította húgának, Annie Duke-nak, hogy lehet megélni a kártyázásból. Jennifer Harman pedig nemrégiben házasodott össze egyik játékostársával, Marco Traniello-val. De legalább egy szempontból könnyebb lett az élet – a televíziós közvetítések a hírességek sorába emeltek néhány pókerjátékost. Cloutier-t a világ minden táján fölismerték már, például olyan valószínűtlen helyeken, mint az Angliát Franciaországgal összekötő csatornán. Ferguson bevallotta, hogy a hírnév segített neki legyőznie félénkségét: „Az emberek odajönnek hozzám beszélgetni … Imádom!” Antonio Esfandiari, aki egy nemrégiben készült magazinriport fényében sütkérezhet (és akkor még nem is beszéltünk azokról

a versenyekről, amelyeket a tévékamerák előtt nyert meg) azzal kérkedik, hogy a póker hihetetlen mértékben segíti a csajozásban: „Régen nem volt menő pókerjátékosnak lenni. Ma viszont nagyon menő… És néha, amikor egy bárban épp egy lányt fűzöl, egyszer csak valaki odajön hozzád, és azt mondja ’hé, te vagy az’…”

DARÁLÓK Talán még emlékszel rá, hogy a Pókerarcok című filmben Mike McDermott mindent Joey Knish-től tanult (John Turturro alakítása). „Mondtam, mindig maradj a saját kereteid között. Te meg feltettél mindent. Mondtam, hogy ügyelj a pénzedre, te újabb adósságba vered magad. Mike, én szakmát adtam a kezedbe. Megmutattam a saját fogásaimat.” Knish a legjobb póker „daráló”, egy olyan elkötelezett játékos, aki az által egészíti ki jövedelmét, hogy éppen csak egy kicsivel jobb – és sokkal óvatosabb – ellenfeleinél. Gondolj bármit is erről, ez nem különösebben izgalmas pénzkereseti lehetőség. „Én nem a mámorító győzelemért játszom,” – vallja be Knish. „Fizetem a lakbért, meg a tartásdíjat. Én pénzért játszom. A kölykeimet etetem.” A hagyományos aranyszabály szerint egy profi játékosnak óránként egy-két nagy vaktétet illik megkeresnie. Azokban a nagytétű játékokban, ahol elképesztő küzdelem folyik minden egyes zsetonért, a reális cél inkább lehet a fél, vagy akár egytized vaktét. Jusson ez eszedbe legközelebb, amikor azután, hogy épp átgázoltál egy 3/6 dolláros asztalon, azon kezdesz gondolkodni, hogy profiként kellene játszanod. Persze egy 2000/4000 dolláros játékban korántsem megvetendő a nagy vaktét tizedrésze. Ahhoz, hogy valaki megélhetésként pókerezzen, nagyon nagy önfegyelemre van szüksége. A jó játékosok nem sokat hibáznak. A legjobb játékosok akár több estét is végigjátszanak úgy, hogy egyszer sem hibáznak. Amikor mindössze a nagy vaktét egy

töredékének megfelelő mozgástered.

előnyöd

van

a

játékban,

nincs

sok

Talán még fontosabb a pénzügyek helyes kezelése. A győzelemhez vezető út mentén mindenhol tönkrement játékosokkal találkozhatsz, akik nem vettek tudomást arról a gyomorforgató hullámvasútról, amit a statisztikusok „szórásnak” neveznek. Ahogy arra Chris Ferguson szeret rámutatni: a véletlen definíciószerűen kiszámíthatatlan. Korántsem olyan ritka, mint gondolhatnád, hogy például egymás után száz partit elbukj, vagy király pároddal veszíts tízszer egymás után. A józan ész azt diktálja, hogy egy profi játékosnak nagyjából 400 nagy tétnek megfelelő összeggel kell rendelkeznie az adott tét mellett. Ez viszont inkább kevés, mint sok. Ha 10/20 dolláros tétben játszol megélhetésképpen, pénztárcád vastagsága nem nagyon csökkenhet 8000 dollár alá. Azt is mindig tartsd szem előtt, hogy a játékra szánt pénzed valóban játék céljára szolgál! Megélhetési költségeidet – amibe jó, ha beletartozik a biztosítás és a nyugdíj is – a nyereményeidből kell fedezned, sohasem a játékra félretett tőkéből. Lesznek hónapok, amikor sokat nyersz, és lesznek olyanok is, amikor alig-alig valamit, ha egyáltalán. És igen, lesznek hónapok, amikor bukni fogsz. Csak hogy értsd, miről van szó: képzelj el egy hagyományos munkahelyet, ahol egy keményen ledolgozott hét után néha még neked kell fizetned a munkaadódnak! Azt se felejtsd el, hogy a szerencsejátékokból származó bevétel adója nagyon magas lehet, gyakran megközelíti az 50 százalékot! Ez az egyik oka, hogy annyi szerencsejátékos Nevadába költözik – amellett, hogy itt mindig pezseg az élet a kaszinókban és olcsó a lakhatás, nincs állami szintű személyi jövedelemadó.

BEÉPÍTETT JÁTÉKOSOK Most ne nézz oda, de az a figura, aki melletted ül, lehet, hogy a kaszinó alkalmazottja. Sok élő kártyaterem – és egyre több online is

– alkalmaz beépített játékosokat, hogy játsszanak az asztalaiknál. Ez azonban nem valami gyalázatos trükk, hogy még több pénzt szedjenek ki tőled, illetve csak annyiban az, hogy így te is többet fogsz játszani. A beépített játékos dolga mindössze annyi, hogy életben tartsák azokat az asztalokat, ahol már csak kevesen maradtak. Ez nem valami csodás munka. Néha nem járnak vele juttatások. A beépített játékosok általában nem választhatják meg maguk, melyik játékban játszanak, és ha a kaszinónak éppen máshol van szüksége a szolgálataikra, asztalt kell váltaniuk. Gyakran megtiltják nekik, hogy játékostársaiknak fölfedjék valódi kilétüket. Vannak közöttük, akik órabérért dolgoznak; és vannak olyanok, akik minden lejátszott parti után kapnak egy kisebb jutalékot. Bár nincsenek hivatalos feljegyzések, vannak olyan anekdotikus történetek, amelyek azt sugallják, hogy beépített játékosként csábító jövedelemre lehet szert tenni. Hollywood Park egy régi beépített játékosát nemrégiben vizsgálatnak vetette alá az adóhivatal, mivel felmerült a gyanú, hogy 8 millió dollár körüli jövedelme után nem fizette meg az adót. Ha pókerkarrierről álmodozol, megkönnyítheti az átmenetet, ha sikerül beépített játékosként elhelyezkedned. Beszélj a helyi kártyaterem teremfelügyelőjével, vagy keresgélj az online kártyatermek között, különösen az újonnan alakult oldalakon, amelyek mindig keresnek játékosokat, akikkel feltölthetik virtuális asztalaikat.

STRESSZ, EGÉSZSÉG ÉLETVITELEDBEN”

ÉS

„RÉSEK

AZ

Azt gondolhatnád, hogy a sors kegyetlen szeszélyének kitéve a profi pókerjátékosokból olyan stresszes, reszkető árnyalakok lesznek, akik csak nagyon távolról hasonlítanak egy emberi lényre.

Tölts azonban el egy kis időt profi pókerjátékosok között, és úgy fog tűnni, hogy ennek pont a fordítottja igaz. Bár talán nem a buddhista szerzetesek szintjén, azért a legtöbb profi játékos hihetetlenül nyugodtnak tűnik, legalábbis annak fényében, hogy pénztárcájuk tartalmát tekintve bármelyik nap öt- vagy hatszámjegyű változás állhat be. Semmi különösképpen nyugtató dolog nincs abban, ha valaki profi pókerezésre adja a fejét, inkább arról van szó, hogy a profi játékosok kifejlesztették magukban a nyugalomra való képességet. Erre egyszerűen szükségük van a túléléshez. A stressz vesztő játékhoz vezet. Akik ezt kezelni tudják, talpon maradnak. Akik nem, nos, azok előbb-utóbb más munka után néznek. Természetesen annak is megvannak a maga problémái, hogy miként kezeli valaki a stressz hatását. Bár vannak olyan pókerjátékosok, akik a testedzés megszállottjai, a többség nem ilyen. Nem igazán vág össze azzal, amit a vezető orvosok javasolnak az, hogy napokon, hónapokon, éveken keresztül ülünk a pókerasztalnál. Jack „Treetop” Strauss, az 1982. évi Póker Világbajnokság győztese néhány évvel később szívrohamban halt meg a pókerasztalnál. (Lapjait a legenda szerint felfordították, ami egy utolsó blöffre derített fényt.) A játékosok körében gyakori az elhízás, mint ahogy az ez ellen való harc is – legalábbis a kevésbé megerőltető formákban, mint a zsírleszívás és a gyomorszűkítés. Mások megrögzött szerencsejátékosok. Olyan nők és férfiak, akik a pókerasztal mellett a fegyelem és az önmegtartóztatás megtestesítői, gondolkodás nélkül tesznek meg hatalmas összegeket egy golfmeccs vagy az elnökválasztás kimenetelére, vagy valamilyen más trivialitásra. (Egyszer egy nagy tétű pókerjáték során a Belaggióban Mike Matusow fogadott 5000 dollárban Howard Ledererrel, hogy nem a Remény rabjai című film nyerte-e el abban az évben a legjobb filmnek járó Oscar díjat (az nyerte). Veszített. A hab a tortán azonban az volt, hogy Matusow figyelmen kívül hagyta Doyle Brunson figyelmeztetését, aki egyszer már ugyanezt a fogadást elveszítette Ledererrel szemben.) A

sportfogadás egy másik nagy csábítás: – Nem véletlen – jegyezte meg Amarillo Slim Preston – hogy a kaszinók mindig a sportfogadások mellé teszik a pókertermeket. – És nem egy példa volt már arra is, hogy nagyszerű pókerjátékosok hatalmas összeget nyertek egy versenyen, de néhány órával később már az egészet el is bukták blackjacken vagy kockán. Másként megfogalmazva, az, hogy valaki profi pókerjátékos, nem csak a pókerezésről szól. Nem csak a játékodban lévő réseket kell betömnöd, az életviteledben mutatkozókat sem árt befoltozni.

A VERSENY-MENET Ha elmész egy nagyobb versenyre, azonnal fel fog tűnni a rendszeres játékosok közötti bajtársiasság. A régi ismerősök vidáman üdvözlik egymást. Folyik a pletykálkodás – „úgy hallom, XY nagyjából kétmilliót bukott mostanában” – a heccelődés, a tréfálkozás. Az egész egy kicsit olyan, mintha háromhetenként elmennél a nyári táborba. Régebben erősen különvált, hogy kik játszanak a nagy tétű készpénzes játékokban, és kik indulnak a versenyeken. Manapság nem könnyű olyan profi játékost találni, aki nem indul versenyeken – a díjalapok már túl nagyra nőttek, és a póker egyre növekvő népszerűségének köszönhetően hatalmas mennyiségű döglött pénz áramlik a rendszerbe, és még semmi jele, hogy ez a folyamat lelassulna. Bizonyos szempontból a résztvevők számának növekedésének köszönhetően nehezebb megnyerni a versenyeket. Ha nagyon jól játszol, olyankor tolod a pénzed az asztal közepére, amikor tényleg te vagy az esélyesebb. Tegyük fel például, hogy minden ilyen alkalommal 2:1-hez arányban te vagy a favorit ellenfeleddel szemben. Azonban még ilyen esélyek mellett is nagyon sok szerencsére lesz szükséged, hogy túlélhess megannyi összecsapást a háromszáz ellenfeleddel szemben. Ha pedig a mezőny eléri a 2576 főt – ennyien indultak a 2004. évi Póker Világbajnokságon –

máris négyszer annyi kihívással kell szembenézned. Aggasztó kilátások, különösen, ha figyelembe veszed, milyen sok játékos tette magáévá a „dupla vagy semmi” stílust, akik lényegében bármikor készek all-in menni a verseny során, tovább gyarapítva azon esetek számát, amikor összes zsetonodat kockára kell tenned. A túl sok induló okozta problémát természetesen csillapítják a exponenciálisan növekedő pénzdíjak. Greg Raymer, a 2004. évi Póker Világbajnokság nyertese 5 millió dollárt vihetett haza. Joe Hachem, az ausztrál játékos, aki 2005-ben nyerte meg a bajnokságot, 7,5 milliót nyert (és a teljes összeget meg is tarthatta, a barátságos ausztrál adószabályoknak köszönhetően). Nem kell túl sok versenyen sikeresen szerepelned ahhoz, hogy szép karriernek hívhasd pókerpályafutásodat. Ráadásul a póker hosszú történelmében most először került komolyan szóba a póker testületi támogatása, ami feltehetőleg még több pénzt hozna be a rendszerbe. Ez ugyan még nem indult be, de úgy tűnik, már csak idő kérdése. Sok sikeres játékos egyben maga is mini póker-testület. Vannak, akik előre „kiárusítják” magukat a versenyek előtt, megszerezvén így a nevezési díjakat. Mint ahogy az sem szokatlan, hogy az indulók „százalékot cserélnek” egymás között, bebiztosítva magukat, és csökkentve az esetleges korai kiesés miatti fájdalmukat. Ha úgy döntenék hogy te is csatlakozol a verseny-menethez, itt van néhány jó tanács:

– — LEGYÉL SZOCIÁLIS! – Nemcsak mint jó szomszédtól, de mint jó üzletembertől is elvárható az, hogy valaki megismerkedjen játékostársaival. Semmi gond nincs azzal, ha meghívsz egy italra vagy vacsorára egy tapasztaltabb játékost, hogy tanácsot kérj tőle, hogyan játssz valaki ellen, akinek nem ismered a játékstílusát. – — A JÁTÉK HELYSZÍNÉN SZÁLLJ MEG! –

A versenyen a szünetek nem túl hosszúak. Ha abban a kaszinóban veszel ki szobát, ahol éppen játszol, az egy órás szünetet fölhasználhatod egy kis szunyókálásra, egy gyors étkezésre a szobaszerviz segítségével, vagy egy kis kikapcsolódásra a tévé előtt. – — FOLYTASD A TANULÁST! – Lehet, hogy úgy gondolod, minden pókerkönyvet betéve tudsz, ám mindig van hova javulni. Az egyik lehetőség, hogy keresel egy mentort magadnak, lehetőleg egy olyan játékost, aki jobb és tapasztaltabb nálad. Egy mentor segíthet megtalálni játékod gyenge pontjait, felismeri licitálási szokásaid hibáit, árulkodó viselkedésformáidat, vagy akár tanácsot adhat a hozzáállásoddal kapcsolatos kérdésekben is. Az interneten is számos nagyon jó forrás található, ami segíthet játéktudásod fejlesztésében. Az RPG newsgroup és a Two Plus Two üzenőfala (www.twoplustwo.com), valamint a United Poker Forum (www.unitedpokerforum.com) remek lehetőséget teremt a különféle stratégiák megvitatására, különös tekintettel adott partik lejátszásával kapcsolatban. Andy Bloch, a World Poker Tour egyik győztese, szintén jó fórumot üzemeltet a www.wptfan.com oldalon. A Full Tilt Poker webszájtja, a www.fulltiltpoker.com pedig lehetőséget teremt rá, hogy elektronikus üzenetekben feltehesd kérdéseidet kedvenc játékosodnak a saját játékoddal kapcsolatban.

AZ UTOLSÓ SZÓ Roy West, a Cardplayer magazin rovatvezetője, és egy nagyszerű, a hétlapos studról szóló könyv szerzője egyszer a következő tanácsot adta azoknak, akik profi pókerkarrierről álmodoznak: „Ez egészen pontosan kétesélyes: halvány, vagy semmilyen esélyed sincs. Ha ez kedvedet szegi, szegje is, és ne is gondolj többet arra, hogy profi pókerjátékos leszel. De ha az, hogy megmutattam esélyeidet, csak még eltökéltebbé tesz – ha ugyanúgy vágysz arra, hogy profi pókerjátékos legyen belőled, mint ahogy levegőre vágysz

egy mély merülés után – akkor rajta. Pont ilyen vágyakozásra van hozzá szükség.” Vagy ahogy Mike Matusow mondani szokta: „Ha valaki azt mondja, ez egy nagyszerű élet, hülyeségeket beszél. Ez egy egyszer-fentegyszer-lent, mániákus-depressziós létforma. Mindennap megkérdőjelezem, hogy jól van-e ez így.” Aztán hozzáteszi: „Az is igaz persze, hogy ez tett engem milliomossá.”

A LEGNAGYOBB VERSENYEK Az alábbiak a legrangosabb versenyek a póker világában. A Póker Világbajnokság (World Series of Poker) The Rio Hotel, Las Vegas, Nevada Minden pókerverseny nagypapája. Olyan nagy, hogy az egész utolsó fejezet erről fog szólni. A World Poker Tour The Belaggio, Las Vegas, Nevada A 25000 dolláros nevezési díj azonnal tiszteletet követel a World Poker Tour csúcspontjának, nem beszélve a hatalmas pénzdíjakról. Grand Prix de Paris Aviation Club de France, Párizs A World Poker Tour egyetlen európai állomása minden év júliusában kerül megrendezésre ebben az elegáns kártyateremben, ahol már közel száz éve folyik játék az asztaloknál. Legends of Poker The Bycicle Club, Bell Gardens, California

Minden év júliusában a világ minden tájáról érkeznek játékosok ebbe a híres Los Angeles-i kártyaterembe, hogy részt vegyenek az egy hónapig tartó versenysorozaton, ahol a pénzdíjakat milliókban mérik. Borgata Poker Open Borgata Hotel Casino and Spa, Atlantic City, New Jersey Egy új jövevény, azonban ez a szeptemberi verseny gyorsan a pókervilág egyik legrangosabb eseménye lett. World Poker Finals Foxwood Casino, Mashantucket, Connecticut A Foxwood, ami inkább egy város, mint kaszinó, minden év novemberében rendezi meg 10000 dolláros nevezési díjú versenyét. Five Diamond World Poker Classic The Belaggio, Las Vegas, Nevada A Belaggio „legkevésbé rangos” versenyét minden év decemberében rendezik meg. A verseny 1000 000 dollárt meghaladó első díjjal dicsekedhet. Jack Binion World Poker Open Binions Casino/Goldstrike Casino, Tunica, Mississippi Minden év januárjában feléled a folyón hajózó szerencsejátékosok szelleme ezen a több millió dolláros versenyen, amelyet Benny Binion fia rendez. The L. A. Poker Classic Commerce Casino, City of Commerce, California

Ez a kaliforniai műintézmény, a világ legnagyobb pókerterme rendezi a világ egyik legnagyobb pókerversenyét minden év februárjában. Bay 101 Shooting Star Bay 101, San Jose, California A nagy tétű póker minden év márciusában Észak-Kaliforniába költözik, ahol 2004-ben egy bizonyos Phil Gordon szerezte meg az első helyet és a vele járó 360 000 dollárt. World Poker Challenge Reno Hilton, Reno, Nevada A játékosok minden márciusban beveszik magukat a Sierra Nevada hegyei közé, hogy meghozzák a tavaszt, és versenyre keljenek a milliós pénzdíjakért.

DÖNTŐ PILLANAT Profi akarsz lenni? Nincs semmilyen hivatalos papír, ami igazolná, hogy valaki profi pókerjátékos. Nincs diploma, nincsenek vizsgák, és nincs senki, aki a segítségedre sietne, ha elbuksz. Ahhoz, hogy profi legyél, önbizalomra és tapasztalatra van szükséged, és arra, hogy az alábbi állítások mindegyikére őszinte „IGEN”-nel tudj válaszolni. Gondolom, észreveszed, hogy egyik esetben sincs ott a lehetséges válaszok között az, hogy „NEM”. Ha bármelyik állításra „NEM” volna a válaszod, tegyél le róla, hogy profi leszel. Ennyi. □ IGEN. Már legalább ezer órát játszottam azon a limiten, amelyen jellemzően játszani akarok. Ez alatt az idő alatt átlagosan legalább egy nagy tétnyit nyertem óránként az adott limiten és az alatt. Nyerő játékos vagyok, kellő tapasztalattal.

□ IGEN. Nagyon gondosan feljegyzem eredményeimet. Hogy mennyi időt töltök a játékkal, milyen téten játszom, hogy hívják a teremfelügyelőt, és hogy mekkora nettó nyereséget / veszteséget érek el az adott játéksorozat alatt. Ellenállok a kísértésnek, hogy elfelejtsem bukásaimat, és felnagyítsam nyereségeimet. A kedvesemnek ugyanazokat az összegeket mondom, mint amelyek a feljegyzéseimben szerepelnek, hacsak nincs meg a drágámnak az a rossz szokása, hogy egy nagy nyereség után mindenképp Armanihoz akar menni vásárolni, egy nagy bukás után pedig megtagadja a szexet. □ IGEN. Elég nagyban játszom ahhoz, hogy bevételem fedezze kiadásaimat a megszokott életvitelem mellett. Ha évi 60000 dollárra van szükségem, akkor legalább a 15/30 dolláros szinten játszom, és óránként legalább egy nagy tétet nyerek a pókerasztalnál. Elég nagy tétben játszom. □ IGEN. Elég vastag a pénztárcám. Legalább 500 nagy tétnyit szánok pókerezésre, és ettől teljesen elkülönítve van annyi pénzem, amiből 4-6 hónapig meg tudok élni. Elég pénzem van. □ IGEN. Nem adok kölcsön, és nem támogatok más játékosokat, még akkor sem, ha valóban nagyon szomorú történetekkel állnak elő, és nagyon nehéz lerázni őket. Tudatában vagyok annak, hogy az ilyen jellegű kölcsönök igen jelentős részét sosem látnám viszont. Az én pénzem az én pénzem. Én magam döntök saját pénzem felől. □ IGEN. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy elkerüljem a negatív várható értékű fogadásokat. Nem megyek el kockázni egy nagy győzelem után, és nem megyek bele „tuti nyerő” sportfogadásokba. És semmilyen körülmények között nem lottózom, hacsak a lottózóban az eladó nem egy rendkívül jó nő, aki mindig rendkívül kihívóan öltözik. □ IGEN. Vannak olyan pókerjátékosok, akik sokkal jobban játszanak nálam. Tudatában vagyok: ahhoz, hogy valaki a játékot mesteri szinten elsajátítsa, egy egész életre van szükség. Mindig kész vagyok tanulni az erősebb játékosoktól. Nyerő játékos

vagyok, de olyan, aki mindig kész tanulni, ha valami újdonságba botlik. Az egómat kontroll alatt tartom, vagy az legalábbis valamivel elmarad Phil Hellmuth-étól. □ IGEN. Elég csak körülnéznem az asztalnál, és azonnal el tudom dönteni, hogy jó ötlet-e ott játszanom. Ha a körülmények azt indokolják, képes vagyok fölállni és otthagyni a kaszinót, függetlenül attól, hogy éppen nyerésben vagyok vagy veszítek. Egy nagyszerű játékot is félbe tudok szakítani, ha a kedvesemmel megbeszéltem, hogy vacsorázni megyünk, és nem érzem rosszul magam miatta. Nagyon jó vagyok az asztal kiválasztásában, és van önfegyelmem. □ IGEN. Ha az a helyes játék, akár ezerszer be tudom dobni a lapjaimat egymás után. Inkább kivárom, amíg összeáll egy jó asztal, mintsem hogy egy negatív várható értékű játékba szálljak be. Türelmes vagyok. □ IGEN. Van olyan barátom vagy baráti köröm, ahova fordulhatok pókerrel kapcsolatos tanácsokért. Ezek a barátok tisztelik játékomat, de mindig őszintén megmondják a véleményüket. Jobb játékosok nálam, és szívesen segítenek, hogy elérjem a következő szintet. Vannak póker mentoraim. □ IGEN. Tudok vigyázni magamra. Megpróbálok mindig egészségesen táplálkozni, eleget aludni, és vigyázok az egészségemre. Nem játszom betegen, depressziósan vagy idegesen. Mindig kipihent, egészséges profiként lépek be a pókerterembe, a győzelem reményében. Egészségi állapotom elég jó. □ IGEN. Bármilyen tétben játsszak is, mindig tudom a legjobb formámat hozni. Még ha a 30/60 dolláros szinten is szoktam játszani, ugyanolyan jól tudok játszani egy 10/20 dolláros vagy egy 5/10 dolláros játékban, vagy akár egy 3/6 dolláros asztalnál. Attól függetlenül, hogy milyen tétben játszom, mindig tudok helyesen dönteni. Jól játszom, bármekkora legyen is a tét.

□ IGEN. Amikor jól játszom, ugyanúgy élvezem a játékot, akár veszítek, akár nyerek. Tudatában vagyok, hogy a pókerben az eredményességet nem egy este alapján lehet lemérni, és hogy a győzelemhez vezető út hosszú és tekervényes. Lelkileg kiegyensúlyozott vagyok. □ IGEN. Nagyon szeretek pókerezni. Nagyon szeretek a pókerről gondolkodni. A pókerről szoktam álmodni. Igyekszem a lehető legjobb játékossá válni. A pókerezés az, amit minden másnál jobban akarok. Pókerjátékos vagyok … profi pókerjátékos…

TÖKÉLETESÍTSD STRATÉGIÁDAT! „A pókert egy perc megtanulni, de egy élet kell hozzá, hogy a mestere legyél” – tartja Doyle Brunson. Valóban. Úgy tűnik, én is folyamatosan tanulok új dolgokat a játékkal kapcsolatban. Mivel olyan jó fej vagyok, igyekszem minél hamarabb továbbadni másoknak, amit megtanultam – ha sikerül valami újdonságot felfedeznem a pókerrel kapcsolatban, egyszerűen nem tudom kivárni, amíg megjelenhetne a következő könyvem. Szerencsére azonban az Internet nagyszerű lehetőséget teremt, hogy ezt az információt mihamarabb közhírré tegyem, mégpedig nagyon közvetlen formában. Kialakítottam egy együttműködést az ESPN.com oldallal, és heti rendszerességgel írok cikkeket a honlapjuk számára a póker stratégiájáról. Az alábbiakban – nyomtatott formában első alkalommal - ezekből a cikkekből adok ízelítőt.

HOGY NYERJÜNK FRANKLINNEL (A százdolláros bankjegyet Franklin arcképe)

FRANKLINEKET díszíti

Benjamin

Eredetileg 2005. szeptember 20-án jelent meg az ESPN.com honlapján 1730 körül, a húszas évei vége felé Benjamin Franklin fölsorolt tizenhárom erényt, amelyet ő fontos iránymutatónak tartott. Ezek az erények a következők voltak: önmérséklet, hallgatás, rend, elhatározás, takarékosság, szorgalom, őszinteség, igazságosság, mértékletesség, tisztaság, nyugalom, erkölcsösség, alázat. Nagyon fontos az, hogy „Franklineket” nyerjünk a pókerasztalnál. És aki rendelkezik ezekkel az erényekkel, mindig több „Franklint” tudhat

a tárcájában. Arra gondoltam, bölcs (és mulatságos) dolog lenne megnézni, hogyan alkalmazhatóak Ben erényei a pókerasztalnál.

– — ÖNMÉRSÉKLET – Franklin: Sose egyél túl sokat; sose igyál az emelkedett hangulatért! Gordon: Sose játssz túl sokat, és semmiképp se igyál játék közben! Az egyik legjobb módja, hogy egy nyerő estét vesztőbe fordíts az, ha túl sokáig, már kiégve játszol. Hányszor fordult már elő, hogy egy kicsit nyerésben voltál, amikor azt mondtad magadnak: „Csak addig maradok, amíg megint nem kerül rám a vak”, aztán három leosztással később már jócskán mínuszban voltál…

– — HALLGATÁS –Franklin: Csak olyankor beszélj, ha az másnak vagy önmagadnak a javára van; kerüld a felületes fecsegést! Gordon: Beszélj keveset a pókerasztalnál! Minden, amit mondasz (vagy nem mondasz), felhasználható ellened (információt ad ellenfeleidnek). Nagyon kevés olyan „tehetséges” ember van, aki annyit tud beszélni, hogy az valóban hatékony legyen. Ha ritkán szólsz, ritkán árulod el magad. És egyáltalán, mennyire tudod figyelemmel kísérni ellenfeleidet, amikor épp beszélgetsz valakivel?

– — REND –Franklin: Mindennek legyen meg a maga helye; és mindennek legyen meg a maga ideje! Gordon: Tartsd mindig rendben zsetonjaidat! Mindig jó tudni, pontosan mennyi zsetonod is van. Hányszor fordult már elő, hogy licitáltál, és csak később döbbentél rá, hogy tévedésből nem a megfelelő mennyiségű zsetont tetted be? Sok nagyszerű játékost ismerek, aki tévedésből 5000 dollárt tett egy 200 dolláros kasszába. Á

Á

– — ELHATÁROZÁS –Franklin: Döntsd el mit kell tenned; aztán hiba nélkül tedd azt, amit elhatároztál! Gordon: Licitjeiddel menj végig a megkezdett úton! Ha emeltél a flop előtt, szinte kötelező licitálnod a flopnál is. Ha gyengeséget érzel, határozd el, hogy megpróbálod kihasználni azt! Ha tudod, hogy kikaptál, döntsd el, hogy egyetlen zsetonnal sem teszel többet a kasszába! – — TAKARÉKOSSÁG –Franklin: Sose költs akkor, ha az nem mások vagy a magad javát szolgálja; soha ne pazarolj! Gordon: Minden egyes zsetonnak, amit beteszel, kell, hogy legyen valami célja. Sok olyan nagyszerű pókerjátékos van, akinek „rések” – sőt, gyakran inkább egész gátszakadások – vannak az életvitelében, ami miatt nem képesek normális életet élni. Tömd be az ilyen réseket takarékossággal! – — SZORGALOM –Franklin: Ne vesztegesd az idődet; mindig csinálj valami hasznosat; vess véget minden szükségtelen időtöltésnek! Gordon: Mindig kövesd figyelemmel a játékot! Minden licit, akció, vagy épp az akció hiánya támpontot adhat játékodhoz. Még ha nem is vagy érdekelt az adott partiban, akkor se pazarold az időt! Mindig szorgalmasan figyeld ellenfeleid játékát! – — ŐSZINTESÉG – Franklin: Tartózkodj a csalárdságtól; gondolkodj ártó szándék nélkül és igazságosan, és ha beszélsz, szavaid is ezt tükrözzék! Gordon: A pókerjátékosok kezei között sok pénz megfordul. Ha kölcsön kérsz, legyél őszinte, amikor azt állítod, hogy vissza fogod

fizetni a pénzt! Ha egy barátod tanácsot kér tőled egy partival kapcsolatban, válaszolj mindig őszintén – könnyen lehet, hogy egyszer majd te is hasonló segítségre szorulsz! – — IGAZSÁGOSSÁG – Franklin: Senkinek ne árts, és senkit ne károsíts meg azzal, hogy elmulasztod a kötelességedet! Gordon: Ne próbálj jogosulatlan előnyre szert tenni a pókerasztalnál, még ha a szabályok azt meg is engednék! A becsületesség jellemezze minden tettedet! Rég elmúltak már a „bár-hátsóhelyisége” idők; és ahhoz, hogy a póker továbbra is virágozhasson, az embereknek bizalommal kell fordulniuk a játékhoz, és biztosnak kell lenniük benne, hogy tisztességes játékra számíthatnak! – — MÉRTÉKLETESSÉG –Franklin: Kerüld a szélsőséges viselkedést; tartózkodj a sértő támadásoktól! Gordon: Sose legyél túlságosan lelkes, amikor nyersz, és túl feldúlt, amikor veszítesz! Ezek ugyan természetes jelenségek a pókerasztalnál, de próbálj mindig nyugodt és józan maradni, menjenek bármilyen rosszul is a dolgok! És hasonlóan, ne „szállj el”, amikor minden nagyszerűen alakul a számodra! – — TISZTASÁG – Franklin: Ne tűrd meg a tisztátalanságot se a testen, se a ruházatban, se az otthonodban! Gordon: Az ég áldjon meg, egymás mellett ülünk! Nem csak hogy nem fair az ellenfeleiddel szemben, ha három napig játszol egyhuzamban anélkül, hogy ruhát váltanál, de egyszerűen egészségtelen is. – – NYUGALOM –-

Franklin: Ne izgasd fel magad csekélységek miatt, valamint gyakori vagy elkerülhetetlen dolgok miatt! Gordon: Néha hibásan fogod tartani a tétet, és hibásan fogsz játszani – ez egyszerűen elkerülhetetlen. A póker történelmében még soha senki nem játszott mindig tökéletesen - tanulj hibáidból, és ne legyél túl szigorú magadhoz! – – ERKÖLCSÖSSÉG –Franklin: Ne gyakorolj tiszteletet, csak az egészség és az utódok iránt; soha ne a lanyhaság, gyengeség iránt, vagy a magad vagy más nyugalmának vagy jó hírének megzavarása iránt! Gordon: Franklin nyilvánvalóan elvesztette az eszét. – – ALÁZAT –Franklin: Kövesd Jézus és Szókratész példáját! Gordon: Lehet, hogy ez nem más, mint a tizennyolcadik század egyik legnagyobb gondolkodójának eddig fel nem fedezett próféciája. Honnan tudhatta Franklin, hogy Chris Ferguson lesz a világ egyik legjobb játékosa 275 évvel később?

TÉTEK ÉS ÉTEK Eredetileg 2005. december 15-én jelent meg az ESPN.com honlapján Sok nagyszerű dolog van abban, ha valaki Las Vegasban él, de az én szememben a legnagyszerűbbek az alábbiak: nincs állami jövedelemadó; a szinte korlátlan számú minőségi pókerjáték, tele gazdag turistával és egyéb könnyű pénzzel; és a remek éttermek. Kedvenc vacsorázó helyeim egyike a New York-New York hotelben helyet kapó Gallagher’s Steak House, egy extravagáns étterem, amit mindenkinek ki kellene egyszer próbálnia. Én gyakori vendég vagyok

a helyen. Az utolsó három-négy látogatásom alkalmával döbbentem rá, hogy a hozzáértő és barátságos pincérek és csaposok többsége pókerezik, és komolyan is veszi a játékot. Pár nappal ezelőtt néhány barátom meg akart inni pár sört egy másik nevezetes Las Vegas-i műintézményben, a szintén a New York-New Yorkban található Dueling Pianos bárban. Készségesen beleegyeztem, hogy én is velük tartsak néhány izgalmas, bár kicsit szokatlan Neil Diamond, Jimmy Buffett és Billy Joel feldolgozás erejéig. Mivel épp útba esett, úgy döntöttem, beugrok a Gallaghersbe egy „gyors” háromfogásos vacsorára. Leültem a bárnál, és megrendeltem a kedvenceimet az étlapról. A fenséges sült rák néhány perccel a rendelés leadása után már meg is érkezett. A felszolgáló – egy nagyon jó játékos, akinek néha adtam tanácsot a pókerrel kapcsolatban – észrevette, hogy ott ülök, és azonnal odajött hozzám. – Phil – kezdte – meg kell kérdeznem, mi a véleményed egy partiról. – Bekaptam egy falatot, és elkezdtem hallgatni az ismerős történetet. – Néhány napja az MGM-ben játszottam 2-5 dolláros no limitet. Jó zaftos játék volt. Eredeti beülőm semmi perc alatt fölment ezer dollárra, és szép feszes, agresszív imidzsem volt. Az asztal őrültje épp kis vak volt, tőlem kettővel balra; én az osztó előtt ültem. Előttem mindenki bedobta a lapjait. Lenéztem, és a ♣ 6 ♣ 5 lapokat találtam. Arra gondoltam, jó eséllyel ellophatom a vaktéteket, így 20 dollárra emeltem. Az őrült, aki előtt szintén ezer dollár volt, kis vakként tartotta a tétet. A nagy vak bedobta lapjait. Ketten maradtunk, és 45 dollár volt a kasszában. Nekem úgy tűnt, eddig minden rendben is van. Párbajhelyzetben, kedvező pozícióban játszunk egy laza ellenfél ellen. Ez egy ideális szituáció, én is megpróbálok ilyen helyzetbe kerülni, amilyen gyakran csak lehetséges. Jelenleg ugyan nyilván nem a mi kezünk a nyerő, de pozíciónk és imidzsünk ezt bőven kompenzálja.

–

A floppal a

lapok érkeztek, és ellenfelem kicsit bizonytalanul 25 dollárral nyitott. Játéka valahogy gyengeséget sugallt. Nekem volt egy haslövésem, és úgy döntöttem, megjátszom, hogy erős kezem van, hisz már a flop előtt is emeltem. 100 dollárra emeltem. Ellenfelem kihívó arccal tartotta a tétet, de azért egyáltalán nem tűnt olyan boldognak. A srác ekkor a hátam mögé pillantott: – Mindjárt visszajövök, föl kell vennem a rendelést a másik asztalnál. Elment, én pedig elgondolkodtam a játékon, miközben végeztem az utolsó garnélával és első sörömmel. Úgy gondoltam, a pincér eddig nagyon jól játszott. Nagyon tetszik, hogy emelt a flop előtt – ilyen lapokkal csak beszállni vesztő játék az én olvasatomban. Sokkal jobb emelni. Öt okom is van rá, hogy miért tetszik az emelés az adott esetben: 1.

Irányításom alatt tartom vele a licitmenetet.

2.

Lehet, hogy sikerül ellopnom a vaktéteket.

3. Félrevezetem ellenfelemet kezem erejével kapcsolatban – ha csak a vaktétet adom meg, könnyebben rájöhet, mi van nálam. 4. Ha ellenfeleim tartják a tétet, azzal kénytelenek elárulni kezük erejét – nehogy már ingyen megnézzék a vakok a flopot! 5. Korlátozom a versenyt, miközben bebiztosítom kedvező pozíciómat – az emelés hatására az osztó valószínűleg be fogja dobni lapjait, és feltehetőleg a legrosszabb esetben is csak ketten maradunk játékban.

A csupa különböző színű lapokból álló Q-3-2 flop nem segíthet egykönnyen még egy vad játékoson sem. Hacsak nincs ellenfelünknek kettes- vagy hármas párja, vagy – ami nem túl valószínű – nem egy dáma párral fékezett a flop előtt, a flop utáni emelés hatására el kellene dobnia lapjait. Szinte biztosan nincs két párja – még egy idióta sem tartja a tétet kedvezőtlen pozícióban a Q2, Q-3 vagy 3-2 lapokkal. Egy dáma-bubit vagy egy még gyengébb dámát eldobna, és egy valamire való játékos kedvezőtlen pozícióban még a király-dámával vagy akár az ász-dámával sem tarthatná nyugodt szívvel a tétet.

– — A FŐ FOGÁS – Néhány perc múlva visszajött barátom a fő fogással, egy dry-aged hátszínnel (közepesen átsütve). Tudtommal ez az egyetlen hely Vegasban, ahol dry-aged rostélyost lehet rendelni, ami nagyon speciális ízt ad a húsnak. Véleményem szerint ez a legfinomabb húsétel a városban, semmi nem ér a nyomába. – Eddig jó a játék – mondom – emeltél a flop előtt, és a flop előtti agresszív játékot egy félblöffel tetted hitelesebbé a flopnál. Pont, ahogy legutóbb, amikor itt voltam, megbeszéltük. Mi történt ezután? – Hát, tartotta a tétet – folytatta. – Nem amolyan szettem van és csak fékezek’ módon, de csak megadta az emelést, és én biztos voltam benne, hogy ász-dáma, király-dáma, dáma-bubi vagy dámatízes van nála. Sőt, elég biztos voltam benne, hogy dáma-bubival vagy dáma-tízessel játszik. A törnnel a treff nyolcas érkezett, és ellenfelem passzolt. – 200 dollárral nyitottam, 245 dolláros kassza mellett. Rágódj rajta egy kicsit; pár perc múlva visszajövök. Megfogadtam a tanácsát, és ettem pár falatot a puha, ízletes hússzeletből, miközben gondosan végiggondoltam a partit, összesen négy gondolati szinten. 1.

szint: Mim van?

Van egy haslövésem és egy flös-húzóm. Ez összesen 12 jót jelent, vagyis a riverrel mintegy 24 százalék eséllyel jön be a nyerő kéz. 2.

szint: Mi lehet ellenfelemnél?

Meglehetősen biztos vagyok benne, hogy Q-J vagy Q-T van nála, de szóba jöhet az A-Q és a K-Q is. A srác nem tartotta valószínűnek a Q-Q, 2-2 és 3-3 kezeket, így én sem fogom. 3.

szint: Mire tehet ellenfelem engem?

A flop előtt emeltem, a flop után pedig megint jókora összeggel licitáltam. Azt kell gondolnia, nagyon jó lapjaim vannak. Az A-A, K-K, A-Q, K-Q, Q-J, Q-T, Q-9, 3-3, és 2-2 kezek mindegyikével emeltem volna eggyel az osztó előtt, és emeltem volna a flop után is. Minden más kéz mellett játékom puszta blöff volna – elképzelhető, hogy ellenfelem azt gondolja, hogy blöffölök? Nem valószínű. 4.

szint: Mit gondolhat ellenfelem, én mire teszem őt?

Azt kell gondolnia, hogy dáma párra teszem. Egyedül ennek van értelme egy ilyen licitsorozat mellett. Ha én lennék az ő helyében, meglehetősen biztos lennék benne, hogy ellenfelem úgy gondolja, dáma párom van valamilyen gyenge segéddel. Ezek fényében úgy gondolom, hogy barátom agresszív játéka a törnnél nagyon jó húzás. Ezzel egyrészt azonnal elnyerheti a kasszát, másrészt, még ha meg is adja a tétet ellenfele, van esély rá, hogy a riverrel megcsinálja kezét. Nagyon nem valószínű, hogy ezzel beleszalad egy kivárás-emelésbe, és ellenfele igencsak aggódhat attól, hogy a rivernél egy – kasszányi – 500 dolláros téttel találja majd szembe magát, ha most tartja a tétet mindössze egy dáma párral, kedvezőtlen pozícióban. Ne feledjük, hogy most nem csak arról a 200 dollárról van szó, amit jelenleg meg kell adnia, hanem arról a tényleg nagy tétről is, amivel minden emberi számítás szerint a river után fog szembesülni. Ez pedig már igencsak aggasztó kilátás.

Nagyjából a hús felénél járhattam, amikor visszaérkezett. Már alig várta, hogy folytathassa. – Szóval 200 dollárral nyitok a törnnél, a fickó meg egy kis fészkelődés után megint megadja. A riverrel a kőr király érkezik, ő pedig megint passzol. Te mit csináltál volna? Ne hozzak egy kis toffee pudingot? Az a legjobb desszertünk, és én állom.

– — A DESSZERT –Igazán érdekes parti, és a kiadós desszert mellett volt időm tövirőlhegyire átgondolni. Néhány dolog azonnal nyilvánvaló: – Csak úgy van esélyem nyerni, ha nyitok. – A parti során minden lehetséges alkalommal erőt mutattam, és ha ellenfelem mindössze egy dáma párral tartotta a tétet (még ha az AQ lapok vannak is nála), tudnia kell, hogy csak egy blöfföt tud megverni. – Ellenfelem meglehetősen gyengének mutatkozott végig a parti során – először megadta az emelést kedvezőtlen pozíciója ellenére a flop előtt, majd megadta az emelést a flop után; rossz pozícióban tartotta a tétet a törnnél, és kivárt a rivernél. – Ellenfelemnek „kész” keze van, és a river nem segített rajta. Ha a riverrel két párja alakult volna ki, licitálnia kellett volna. Nyilvánvalóan nem valamilyen húzója volt, de még ha az is volt (a 4-5 lapokkal várhatott volna sorra), nem számít, mit teszek – ha nyitok, bedobja lapjait, ha passzolok, akkor is enyém a kassza hatos segédemmel. – A király nagyon ijesztő lap ellenfelem számára. Ha ász-királyra tesz, akkor tartania kell tőle, hogy a király szertefoszlatta győzelmi esélyeit. Mindent egybevetve, azt hiszem én nyitnék, és megkockáztatnám a blöfföt. Amikor befejeztem a pudingot, a pincér visszajött, és kérte a válaszomat.

– Hát, azt hiszem olyan négy-ötszáz dollárral nyitottam volna – mondtam – Igen, már négyszer indítottam támadást a kasszáért, és el sem tudom képzelni, hogy a fickó egy dámatízessel vagy egy dáma-bubival tartsa a tétet. Fölsóhajtott, majd így szólt: – Phil, én is pont azt tettem, amit te tettél volna. Meghúztam a ravaszt negyedszer is, és a rivernél 500 dollárral nyitottam. A fickó öt kerek percen keresztül agonizált, és végül azt mondta: „Ha bejött a király párod, nyertél.”, és tartotta a tétet. Fölfordította a lapjait: Q-J.

– — A SZÁMLA – Nagyon megsajnáltam szegény barátomat. Minden oka megvolt rá, hogy úgy érezze, ésszerűen és jól játszott. Aztán elgondolkodtam még egy kicsit a partiról, amíg elment, hogy kihozza a számlát. Manapság – úgy tűnik – nagyon sok olyan laza játékos van, aki képes mindössze legmagasabb párral a kezében végig tartani a tétet akár az összes zsetonjával is. Ha ezt is figyelembe vesszük, talán jobb játék lett volna, ha a flop utáni emelést követően a törnnél kivártunk volna, a rivernél pedig föladtuk volna a harcot. Az utolsó évben a versenyeken nagyon sokszor előfordult, hogy pont ugyanúgy játszottam meg lapjaimat, mint ahogy a pincér tette, és egy gyenge játékos végig tartotta a tétjeimet. Hatalmas összegeket buktam el ezzel a „haladó” játékkal, miközben tízből kilencszer jól ítéltem meg, mi van ellenfeleim kezében. Ilyenkor, mialatt ellenfelem besöpörte a zsetonjaimat, mindig az járt a fejemben: „Hogy az ördögbe tarthatta ez a fickó a tétet ilyen lapokkal?” A felszolgáló fiú nagyon fontos leckére tanított meg ezzel a partival: egyszerűen semmi értelme olyan játékossal szemben blöffölni, akit lehetetlen kiblöffölni. Vannak, akik egyszerűen nem hajlandók eldobni a legmagasabb párjukat, sugallj te bármilyen kezet is. Ezek a játékosok megragadtak az első szinten, és lényegében csak azzal foglalkoznak, hogy mi van náluk. Az ilyen játékosok ellen blöffel próbálkozni egyszerűen ostobaság. Nem tudnak eleget a pozícióról ahhoz, hogy tisztában legyenek vele: nem jó ötlet kedvezőtlen

pozícióban egy nagy tétet megadni mindössze egy párral a kezükben. Barátomnak adtam 100 dollár borravalót, és megköszöntem neki a finom vacsorát és a még jobb leckét. Tudtam, hogy ez volt az egyik legjobb vacsorám, amit valaha is ettem. És az egyik leghasznosabb is.

TEXTÚRÁJA NEMCSAK A TEXTÍLIÁNAK VAN Eredetileg 2005. október 3-án jelent meg a FullTiltPoker.net honlapján Amikor azon gondolkodom, hogy mit is kellene tennem a flop vagy a törn után, mindig megnézem az asztal „textúráját” - azaz azt, hogy milyen lapok vannak játékban, és azok hogy viszonyulhatnak ellenfeleim valószínűsíthető kezdőkezeihez. Ez alapján döntöm el, hogy licitáljak-e, és ha igen, akkor mekkora összeggel. A flop után licitjeim nagysága normális esetben a kassza harmada és a teljes kassza mérete közé esik. Azt, hogy ezen belül pontosan mekkora összeggel licitáljak, az asztal textúrája alapján döntöm el, az alábbi négy tényező figyelembevételével. 1. Milyen erős a kezem ellenfelem valószínűsíthető lapjainak összességével szemben? Amikor kezem nagyon erős ellenfelem valószínűsíthető lapjainak összességével szemben, általában kisebb tétet választok, és körülbelül harmad kasszával licitálok – ilyenkor azt akarom, hogy ellenfelem tartsa a tétet. Amikor kezem közepesen erős ellenfelem valószínűsíthető lapjainak összességével szemben, általában a kétharmad kasszával licitálok. Ilyenkor azt szeretném, ha ellenfelem az enyémnél erősebb kezeket eldobná, az enyémnél gyengébbekkel viszont tartaná a tétet.

Amikor kezem gyenge ellenfelem valószínűsíthető lapjainak összességével szemben, de én licitálni akarok, általában kasszányit licitálok. Ilyenkor azt szeretném, ha ellenfelem az enyémnél erősebb kezeket eldobná. 2. Mekkora eséllyel fog javulni kezem? Ha nem valószínű, hogy kezem javulni fog, általában a kassza kétharmadánál nagyobb összeggel licitálok. Azonnal meg akarom szerezni a kasszát. Ha van némi esélye, hogy kezem javulni fog, mondjuk úgy az esetek 15-20 százalékában, inkább arra hajlok, hogy kétharmad kasszával licitáljak. Ha kezem nagyon jó eséllyel javulni fog (mondjuk az esetek legalább 34 százalékában), inkább a kassza felével licitálok. 3. Mekkora esélye van, hogy ellenfelemnek „bejött a flop”, és legalább egy párja vagy erősebb keze alakult ki? Ha nem valószínű, hogy ellenfelemnek bejött a flop, és van legalább egy legmagasabb párja, általában a kassza harmadával licitálok, akár úgy gondolom, hogy az én kezem az erősebb, akár nem. Ha valószínűnek tűnik, hogy ellenfelemnek a floppal pontosan egy párja lett, és úgy gondolom, az én kezem az erősebb, általában a kassza kétharmadával licitálok. Ha valószínűnek tűnik, hogy ellenfelemnek a flop után legalább két párja, vagy még erősebb keze van, de úgy gondolom, hogy az én kezem az erősebb, általában kasszányival licitálok. Ha nem gondolom, hogy az én kezem az erősebb, szinte sohasem licitálok. 4. Mekkora esélye van, hogy ellenfelemnek erős húzója van? (Azaz az asztal alapján a lehető legerősebb kézre vár, például sorra vagy flösre)

Ha valószínűnek tűnik, hogy ellenfelemnek a floppal erős húzója lett, és úgy gondolom, hogy az én kezem az erősebb, legtöbbször kasszányival licitálok. Ha úgy gondolom, hogy ellenfelemnek a floppal erős húzója lett, és jó esély van rá, hogy nem az én kezem az erősebb, szinte sohasem licitálok. Amikor a fenti négy tényező különböző eredményre vezet azzal kapcsolatban, hogy mekkora összeggel nyissak, kiszámolom a négy eredmény átlagát, és ez határozza meg licitem nagyságát. Idővel kialakul majd benned egy bizonyos érzék az asztal textúrájával kapcsolatban, és ez alapján szinte automatikus lesz, hogy mekkora összeggel nyiss. Ekkor már kevesebb időre lesz szükséged döntéseid meghozatalához, és több időd marad ellenfeleid megfigyelésére.

KÜZDELEM „A SZÁJJAL” Eredetileg 2006. április 4-én jelent meg a ESPN.com honlapján A Venetian pókerterme április másodikán nyitott meg. A fényes megnyitón számos sztár is megjelent. A Tao-nál mintegy háromszáz ember gyűlt össze a versenyt megelőző fogadáson. Este kilenckor aztán leültünk a vadonatúj asztalokhoz, hogy részt vegyünk egy freeroll versenyen. Az első díj? Egy gyönyörű sárga Lotus Esprit, egy olyan autó, amibe egészen pontosan nulla százalék eséllyel férnék bele. A világ legjobb profi játékosai ott voltak. Amikor először besétáltunk a terembe, teljesen le voltam nyűgözve – a hely egyszerűen lélegzetelállító. Az asztalok kellő távolságra vannak egymástól, a falakra felszerelt kijelzők a terem minden egyes asztalától jól láthatók, és az egész hely nagyon előkelő. Három másodperc alatt a kedvenc kártyatermeim egyikévé lépett elő.

A 32. asztal 2-es székét kaptam meg. Mike „A Száj” Matusow ült a 8as széken. Eskimo Clark, akinek az 1-es szék jutott, ült a jobbomon. Más profi nem volt az asztalnál. Nagyon elégedett voltam a pozíciómmal: az agresszív profik balján ültem, azok a játékosok pedig, akikről úgy gondoltam, hogy könnyen kiismerhetem és kihasználhatom őket, a bal oldalamon voltak. 3000 dollár névértékű zsetonnal indultunk, és a vaktétek húszpercenként mentek föl, a kezdeti 25-50 dolláros szintről indulva. Ez igencsak gyors struktúra, bár egy ingyenes versenynél nagyjából normális. Az ilyen gyors struktúrájú versenyeken gyorsan el kell kezdeni begyűjteni a zsetonokat. Egyszerűen nem engedheted meg magadnak, hogy ász- vagy király párra várj, arra számítva, hogy majd csak kapsz elég jó lapot ahhoz, hogy ellavírozz velük a verseny utolsó szakaszáig. Mike, akiről közismert túlontúl agresszív stílusa, azonnal támadásba lendült, és az első három leosztás mindegyikében játszott. Az egyik partiban osztóként emelt a flop előtt Eskimóval szemben, aki a nagy vak helyén tartotta a tétet. Mike nyitott a flopnál, aztán all-in ment a törnnél. Eskimo bedobta lapjait, mire Mike fölfordította különböző színű hatosötösét – se pár, se húzó. Két leosztással később Mike volt a kis vak, amikor az egyik hátsó pozícióban ülő amatőr 200 dollárra emelt. Az osztó tartotta a 200 dollárt, mire Mike all-in ment. Mindenki bedobta lapjait, Mike pedig fölvillantotta különböző színű ász-dámáját. Nyilvánvaló volt, hogy kamikaze-küldetésen van. A vaktétek még mindig 25-50 dollár nagyságúak voltak, amikor Mike középső pozícióba került. 150 dollárra emelt. Én eggyel az osztó előtt ültem, és előttem mindenki bedobta lapjait. Különböző színű ász-tízes volt nálam. Úgy döntöttem, visszaemelek. Okfejtésem a következő volt. ♦ Mike eddig nagyon agresszíven játszott, és szinte minden partiban részt vett – az ász-tízes erősebb kezdőkéz, mint amilyennel ő feltehetőleg játszik.

♦ Mike tiszteletben tartja a játékomat, és eddig én nagyon feszesen játszottam. Nagyon valószínűtlennek tűnt, hogy kedvezőtlen pozícióban olyan lapokkal, mint az ász-bubi vagy a király-dáma, tartaná visszaemelésemet. Ha tartja a tétet, meglehetősen pontos képem lesz róla, milyen jellegű lapjai lehetnek. ♦ Ha visszaérnél, akkor all-in fog menni, és nem leszek könnyű helyzetben, de még mindig föladhatom a harcot, megőrizve 2500 dollárnyi zsetont. ♦ Emelésemmel, irányításom alá vonom a licitmenetet. Ha Mike-on nem segít a flop, nem fogja megszerezni a kasszát - flop előtti agressziómat egy flop utáni folytatólagos licit fogja követni. ♦ Visszaemelésemmel elveszem a mögöttem ülők kedvét a játék folytatásától, és szinte biztosan kettesben maradok Mike-al. Azzal, hogy 450 dollárra emelek, komoly nyomást gyakoriok a vakokra, ami lényegében arra kényszeríti őket, hogy a legerősebb kezek kivételével mindent bedobjanak. Ki van zárva, hogy két profi ellenében be akarnának kapcsolódni a harcba. 450 dollárra, azaz háromszorosára emeltem Mike tétjét. Mike előtt mindenki bedobta lapjait. Ő nagyon gyorsan megadta a tétet. Ilyenkor, még mielőtt a flop leterül, szeretek átfutni az alábbi három gondolati szinten: 1. szint: Mim van? Az eddigi licitmenet fényében meglehetősen gyenge lapjaim vannak, egy ász-tízes. Nem úgy tűnik, hogy jelen pillanatban az én kezem lenne az erősebb. 2. szint: Mije lehet Mike-nak? Úgy gondolom, leginkább valamilyen alacsony párja lehet. Lehet azonban valamilyen gyenge azonos színű ászos keze is, mondjuk A-3 vagy A-8. Szóba jöhetnek az azonos színű kapcsolódó lapok is. Nem hiszem, hogy A-Q vagy A-K lenne nála – ezekkel a lapokkal allin visszaemelt volna, egyrészt, mivel pozíciója kedvezőtlen, másrészt azért, mert az előbb is ezt tette. Lehet viszont

nála A-J. Ahogy azonos színű K-Q is, bár megítélésem szerint ez nem túl valószínű. 3. szint: Mire tehet engem Mike? Én eddig nagyon feszesen játszottam; ez az első parti, amelyben részt veszek. Mike tiszteletben tartja játékomat, és tudja, hogy én a versenyek kezdeti szakaszában szeretek nagyon feszesen játszani. Azt kell gondolnia, hogy A-Q, vagy valamilyen még erősebb kezem van. Minden valószínűség szerint prémium lapokra tesz. Mindenesetre nyilvánvaló, hogy sokkal gyengébb kezem van, mint amit játékom sugall. A floppal a

lapok érkeztek. Mike passzolt. A partiban eddig ez volt messze a legkönnyebb döntésem. Eljött az ideje, hogy maximális nyomást fejtsek ki Mike-ra, és all-in menjek: ♦ Még ha tartja is a tétet, vannak jóim – egy bubival sorom alakulna ki. ♦

Nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy az én kezem lenne a nyerő.

♦ Mike számára szinte képtelenség volna tartani a tétet egy alacsony párral, de még ha tartaná is a tétet, legalább 40 százalék esélyem lenne a győzelemre (10 jó). ♦ Az all-in licittel rávehetném, hogy bedobja lapjait, ha A-J van nála – márpedig pont ez a kéz az, amitől leginkább meg kellene

szabadulnom. Az A-J ellenében mindössze három jóm lenne! Talán az azonos színű dáma-bubit is eldobathatnám vele. ♦ Licitem alapján teljesen hihetőnek tűnik, hogy A-K vagy A-Q van nálam az adott szituációban. De all-in mehettem volna akár az A-A, K-K vagy Q-Q lapokkal is. Az all-in licit egyáltalán nem tűnik „amatőr játéknak”. All-in mentem, és Mike nagyjából tizenöt másodpercig gondolkodott, mielőtt bedobta lapjait. Meg is mutatta azokat: 7-7. – Kár, hogy nem K-Q-7 jött – jegyezte meg. Az agresszió a játék kulcsa. Úgy gondolom, az adott helyzetben nagyon jól játszottam meg lapjaimat. Agresszív voltam, de kihasználtam, hogy egy laza játékossal állok szemben, kedvező pozícióban. A flop előtti visszaemelésemmel izoláltam ellenfelemet, ami lehetővé tette, hogy elnyerjem a kasszát. Ha egy olyan kaliberű játékos ellen, mint Mike, így játszik az ember, az igencsak felpezsdíti a vérkeringést. Amikor legközelebb elmész Vegasba, próbáld ki a Venetian pókertermet, és mondd meg, hogy én küldtelek! Világszínvonalú hely, és tökéletesen beleillik a Las Vegas-i póker-tájképbe.

A PÓKER VILÁGBAJNOKSÁG Bár általában egy pókerjátékos sikerét pénzben mérik, a legnagyobb dicsőséget továbbra is a Las Vegas-i Rióban évenként megrendezett versenysorozaton, a Póker Világbajnokságon elért eredmények jelentik. A legrangosabb a záró esemény, a 10000 dolláros limit nélküli hold ’em verseny. Ez az egyik legkimerítőbb sportesemény. A győztesnek hét egymást követő napon keresztül napi tizennégy órán át kell pókereznie. A szerencsés nyertes pedig azon túl, hogy azonnal milliomossá válik, azt mondhatja magáról – legalábbis egy éven át –, hogy ő a póker világbajnoka. 1969-ben Benny Binion elfogadta régi barátja, Tom Moore meghívását – aki épp akkor vette meg a renói Holiday Hotelt hogy részt vegyen azon az eseményen, amelyet a hely látványos újbóli megnyitásának alkalmából rendeztek. A „Texas Gamblers Reunion” összegyűjtötte az állam legnevesebb hazárdjátékosait – többek között Amarillo Slim Prestont, Texas Dolly Brunsont és Jack „Treetop” Strausst – és még néhány nem texasi játékost is, mint a poolban is utazó Rudolph „Minnesota Fats” Wanderone-t és a bukméker Jimmy „the Greek” Snydert. Pókert játszottak, meglepően nagyszámú nézőközönség előtt. Benny Biniont lenyűgözte a dolog. A következő évben megpróbálta leutánozni a Reunion sikerét egy saját rendezésű esemény keretében a Horseshoe kaszinóban, aminek a „Póker Világbajnokság” nevet adta. Harmincnyolc férfi gyűlt össze egy kis helyiségben, amely általában a bakkarának volt fenntartva, és öt különböző pókerjáték folyt az asztalokon. Johnny Mosst, a legendás texasit, aki úgy húsz évvel korábban tönkretette Nick „the Greek” Dandalost a Horseshoe-ban, választották meg a társai a legjobb pókerjátékosnak, így ő kapta a trófeát.

Binion, azt remélve, hogy nagyobb publicitást szerezhet az eseménynek, a következő évben megváltoztatta a verseny lebonyolítását, és egy, a-győztes-mindent-visz „freeze-out” formátumot vezetett be. Hat játékos leszurkolta az 5000 dolláros nevezési díjat, és elkezdett játszani. A végeredmény nem volt túl meglepő – Johnny Moss mind az öt ellenfelét tönkre verte, és másodszor is megszerezte a címet. 1972-ben, annak ellenére, hogy a nevezési díj duplájára, 10 000 dollárra nőtt (ami azóta sem változott), a versenyen már nyolcan vettek részt. Aztán tizenhárman, ami arra késztette Biniont, hogy egy riporternek azzal kérkedjen, hogy „könnyen lehet, hogy ez a szám fölmehet akár ötvenre, sőt talán még magasabbra is”. Binion elég sokáig élt ahhoz, hogy láthassa, ahogy Phil Hellmuth 1989-ben a 178 fős mezőnyt maga mögé utasítva a verseny történetének legfiatalabb bajnoka lett. 2004-ben Greg Raymer 2575 ellenfelét túlélve nyerte el az arany karkötőt (ezzel az ékszerrel 1974-ben egészítették ki a győztes jutalmát) és az 5 millió dolláros fődíjat. 2005-ben Joe Hachem 5619 játékos legyőzésével már 7,5 milliót nyert. 2006-ban várhatóan mintegy 8000 induló fog harcba szállni a 10 millió dolláros fődíjért! (A győztes 2006-ban Jamie Gold lett, egészen pontosan 8772 indulót maga mögé utasítva.) A Póker Világbajnokság (World Series of Poker), ahogy azt a neve is sugallja, egy közel negyven pókerversenyből álló eseménysorozat, ami egy, a Las Vegas-i kaszinók alkalmazottai számára megrendezett 500 dolláros nevezési díjú limit hold ’em versennyel veszi kezdetét. A következő másfél hónap alatt avatnak bajnokot omaha hi-lo és lowball draw versenyszámokban, ahogy a hétlapos stud több változatában is. Egy „S.H.O.E.” nevezetű esemény négy játékot foglal magában: a Studot, a Hold émet, az Omahát és a stud Eight-or-bettert. Van külön verseny az idősebbek és a hölgyek számára is. Az utolsó és egyben legrangosabb esemény viszont továbbra is a Limit Nélküli Hold ’em Világbajnokság.

Szinte leírni sem lehet, hogy áramlik szét benned az adrenalin, amikor a versenyigazgató bejelenti a küzdelem kezdetét: „Kezdődjön a keverés és az osztás!”. A hangulat karneváli. A résztvevők között vannak hírességek (a divatot Gabe Kaplan, a TV-s Mr. Kotter teremtette meg, aki a hetvenes évek vége óta játszik). Néhányan jelmezt viselnek. A világ szinte valamennyi profi játékosa jelen van. A küzdelem hét kimerítő napon keresztül folyik, napi mintegy tizennégy órában. Amikor már csak két játékos marad, a pénzdíjakat – milliókat, százdolláros bankjegyek kötegeiben - kirakják az asztalra, ami még nagyobb feszültséget ad az addig is őrjítő szellemi hullámvasút hangulathoz. Szinte minden profi pókerjátékos (és egyre nagyobb számú amatőr is) vágyik rá, hogy egyszer megnyerje a Póker Világbajnokságot. Az eddigi győztesek között ott vannak a pókervilág legnagyobbjai – Moss, Brunson, Ungar, Chan –, de akadnak olyanok is, akikről a győztes terítés előtt senki nem hallott -mint például az azonnal híressé vált Chris Moneymaker vagy Robert Varkonyi.

HOGY VEHETSZ RÉSZT RAJTA? Ami a Póker Világbajnokságot leginkább megkülönbözteti minden más sporteseménytől, az a pénzdíjak mellett a verseny eredendően demokratikus volta. Gyakorolhatod a büntető dobást akár egész évben, vagy a baseballütést hosszú órákon keresztül nap mint nap, sosem lesz lehetőséged rá, hogy Shaquille O’Neal ellen küzdhess egy NBA címmeccsen, vagy hogy szembekerülj Marino Riverával a baseball világbajnokság hetedik meccsén. Azonban ha kipengetsz tíz lepedőt, lehet, hogy néhány perccel később máris T. J. Cloutier-vel, Doyle Brunsonnal és Amarillo Slim Prestonnal találod magad egy asztalnál az arany karkötőért folyó küzdelemben. Manapság ráadásul még a 10 000 dollár sem feltétel. 1983 óta tartanak szatelliteket, amivel egy szerencsés játékos már tized akkora összegért nevezést nyerhet. Ha még az 1000 dollár is

túl soknak tűnik, szerencsét próbálhatsz a sok ezer szuperszatellit egyikén, amelyeket helyi kártyatermek és online pókertermek szerveznek világszerte. Chris Moneymaker útja a PokerStars. com egy 40 dolláros szatellitjével indult a gazdagság felé. Egy kis gyakorlattal, gondolkodással és szerencsével te is képes lehetsz erre.

MILYEN ÉRZÉS? – — ELSŐ RÉSZ: RAFE FURST KESERÉDES TÖRTÉNETE – Legjobb barátom és Tiltboy társam, Rafe Furst egy nagyon jó pókerjátékos. Illik is annak lennie – tizenkét éves kora óta játszik. 2001-ben, tíz év játéktudással fölvértezve úgy döntött, hogy szerencsét próbál a Póker Világbajnokságon. Miután a nagy esemény előestéjén megnyert egy egyasztalos szatellitet, Furst négy napon keresztül nagyon megbízhatóan játszott. A pénzdíjakig ugyan nem jutott el, de ötvenhetedik lett a 615 induló közül, ami igencsak tiszteletreméltó eredmény első próbálkozásra. A következő évben nem alakultak ilyen jól számára a dolgok. Mielőtt kiesett, két napon keresztül csak borzalmas lapokat kapott. Nem volt semmi nagy durranás, csak egy sor lassú, fájdalmas érvágás. De legalább úgy érezte, hogy – figyelembe véve milyen lapokat kapott – a lehetőségeihez képest a legjobbat hozta ki magából, és reménnyel telve nézett a következő alkalom elé. 2003-ban nem volt ideje szatelliteken indulni, azonban Furst – aki mostanra már veteránnak számított – úgy érezte, elég jó esélyei vannak ahhoz, hogy kipengesse a teljes 10000 dolláros nevezési díjat. Egy csapat ismeretlen ember társaságában elfoglalta helyét az asztalánál, és elkezdte a játékot. Egy pillanatra feltűnt neki, hogy két

üres szék is van ott. Mindössze néhány leosztás alatt Furst számára nyilvánvalóvá vált, hogy minden valószínűség szerint ő a legerősebb játékos az asztalnál. Ez remek helyzetet teremt – gondolta – hogy átvegye a kapitány szerepét, és agresszíven terrorizálja ellenfeleit. Egyetlen kőr alatt mintegy tíz százalékkal megnövelte zsetonkészletét. Ekkor futottak be a késők. A két üres széket John Juanda és Layne Flack foglalta el, akik nem csak, hogy a limit nélküli hold ’em legnagyobb mesterei közé tartoznak, de ráadásul olyan játékosok, akik nagyon szeretnek sok partiban részt venni, és ijesztő agresszióval manipulálni másokat. Különösen Juanda okozott sok problémát Furstnak a korábbiakban. Már több más versenyről kiejtette, és valószínűleg ő volt a világon az utolsó, akivel össze akarta akasztani a bajszát, legalábbis az első asztalon. Semmi ok a pánikra. Egyszerűen nagyon megválasztanom az alkalmat, hogy mikor játszom.

gondosan

kell

Ahogy az ilyenkor már csak lenni szokott, az alkalom nem váratott magára sokáig. Néhány leosztással később Furst osztáskor tízes párt kapott, és előtte mindenki passzolt. Rafe jókora összeggel emelt. Mindenki bedobta lapjait – azaz mindenki, kivéve Juandát, aki vakként simán tartotta a tétet. A floppal az A-Q-T szivárvány lapok érkeztek. Nem ideális, de azért elég közel jár hozzá: Furstnak tízes szettje van, és ha Juandánál esetleg van egy ász, nagyon kényes döntés elé állíthatja. Juanda 1000 dollárral nyitott. Egy próbatét. Információt akar szerezni. Hát majd én adok neki információt. Furst 4000 dollárra emelt. „All-in!” – kiáltotta Juanda, és anélkül, hogy egy pillanatig is gondolkodott volna, minden zsetonját betolta az asztal közepére. A következő két perc kész kínszenvedés volt, amíg Furst számba vette, milyen lapok lehetnek Juandánál. Lehet, hogy ász párral csak

csapdát állított? A floppal talán sora alakult ki? Vagy csak rám akar ijeszteni, tudván azt, hogy túl bátortalan leszek ahhoz, hogy ilyen sok zsetont kockára tegyek a verseny ilyen korai szakaszában? Ez a Póker Világbajnokság. Ilyen döntéseket kell helyesen meghoznod egy héten keresztül, napi tizennégy órában. Hibázz csak egyszer is, és már mehetsz is haza. Furst végül arra jutott, hogy Juanda kezében egy ász van. Lehet, hogy két ásza van, és kikapok, de ha csak megpróbál rám ijeszteni egy ász-királlyal vagy egy ász-dámával, elkapom. „Tartom”. Juanda nem hezitált egy pillanatig sem. Egy dáma párt fordított föl, így magasabb szettje volt, és Furston csak egyetlen lap segíthetett volna a pakliban – a negyedik tízes – más nem hozhatott számára megváltást. De nem jött a csodalap. Kevesebb, mint öt perc leforgása alatt Furst a kapitány szerepéből a szerencsétlen hajótörött helyzetébe került, akinek már alig van ereje küzdeni az életben maradásért. 1200 dollárom maradt. Aztán eszébe jutott, hogy pont ennyi zsetonja volt 2001-ben Phil Hellmuth, Jr.-nak, ahonnan aztán fölküzdötte magát az ötödik helyig. Össze kell szednem magam. Az előző évben két teljes napot játszott végig úgy, hogy egyszer sem kapott prémium lapokat. Ebben az évben, két partival később, Furst egy ász-királyt fogott ki. Nincs mit cifrázni. A szokásos összeggel emelt, és – igen! - Juanda ezúttal bedobta lapjait. Layne Flack azonban már kevésbé bizonyult együttműködőnek. – Emelek – jelentette be, miután megnézte lapjait a nagy vak helyén. – All-in. Az előző partival ellentétben Furstnak most nem kellett gondolkodnia – túl sok pénz volt már a kasszában, és túl kevés maradt előtte az asztalon ahhoz, hogy lett volna más választása, mint tartani a tétet. Flack egy bubi párt fordított föl, amivel a klasszikus pénzfeldobásos helyzet alakult ki. (Oké, nem pont pénzfeldobás – esetünkben a bubik nagyjából 57-43 arányban esélyesebbek, azonban elég közel áll hozzá ahhoz, hogy Furst számára a tét tartása egyértelmű játék

legyen.) A közös lapokkal nem jött sem ász, sem király, Flack begyűjtötte a kasszát, és Furst… nos, ő azzal büszkélkedhetett, hogy mindössze két játékkor után ő volt az első játékos, aki kiesett a 2003. évi Póker Világbajnokságról. Nem arról volt szó, hogy nem lett volna elég tapasztalata, vagy különösebben rosszul játszott volna, mindössze arról, hogyan jöttek a lapok ezalatt a néhány leosztás alatt. Furst azóta kárpótolta magát azzal, hogy a Póker Világbajnokságon 2006-ban nyert egy karkötőt az 1500 dolláros pot limit hold ‘em versenyen, és míg 2003-ban a kártyaterem kijáratánál egy frusztrált Furst állt, most végre diadalmasan távozhatott.

– — MÁSODIK RÉSZ: A PHIL MEG ÉN – Aki egy kicsit is ismeri a profi póker világát, hallott már Phil Hellmuth Jr.-ról. Ha diplomatikusan fogalmazunk, az, hogy ismerjük Philt, annyit tesz, hogy van róla valamilyen véleményünk. Az egyik pillanatban briliánsan játszik, aztán a következő percben olyan érzelmi éretlenségről tesz tanúbizonyságot, ami a legtöbb hároméves gyereknek is szégyenére válna. Másként megfogalmazva, Phil ideális alany, hogy megpróbáljuk kiborítani. Hellmuth 2001-ben remek formában kezdte napját a döntő asztalnál. A zsetonok számát tekintve lényegében holtversenyben állt Carlos Mortensennel a második helyen. Én, a másik Phil, elég szerencsés voltam, hogy ott lehettem a középmezőnyben, nem is olyan rossz helyzetben. Ha már játszottál Hellmuth ellen, feltehetőleg flop előtti emelések egész sorozatával kellett szembenézned. Hellmuth agresszív játékos, aki nem fél zsetonkészletét (és hírnevét) felhasználni, hogy ellopja a vaktéteket. Amikor előző este összeállítottam kémjelentésemet, arra jutottam, hogy ennek a játékstílusnak a legjobb ellenszere az, ha a legelső alkalommal, amikor megpróbálkozik ezzel ellenem, all-in megyek, bármilyen lapok legyenek is nálam. Amellett, hogy ez hatásos játéknak tűnt, tudtam,

hogy ha sikerrel járok, jó eséllyel ki tudom borítani – végül is foglalkozásomat „Profi Tiltboy”-ként jelöltem meg. Nem kellett sokáig várnom, hogy a tervből valóság lehessen. A versenynap negyedik leosztásában a nagy vak helyén ültem. Hellmuth jókora összeggel emelt, én pedig azonnal all-in mentem. Hellmuth egy ideig gondolkodott, majd erőt jelző játékom után az általa egyedül professzionálisnak vélt megoldást választotta, és bedobta lapjait. – Asszem most már megnézhetem, mim is van – mondtam, és belekukucskáltam végre lapjaimba: különböző színű dámakettesem volt. Hellmuth-tal is megosztottam felfedezésemet. - Tegnap átgázoltál rajtam, de ma már nem fogom hagyni. – És bár a szája széle mosolyra görbült, valami azt súgta a viselkedésében, hogy ő korántsem találta olyan viccesnek a dolgot, mint én. Játékom hasonló húrokat pendíthetett meg az asztal néhány más játékosánál is, mert Hellmuth két további emelése is hatalmas visszaemeléssel találta szembe magát, és a korábbi világbajnok minden alkalommal kénytelen volt eldobni lapjait. Így aztán amikor néhány leosztással később Dewey Tomko negyedik próbálkozásánál is ráemelt, Hellmuth úgy döntött, ász-dámával a kezében a sarkára áll. Ez ugyan erős kezdőkéz, de könnyű túlértékelni, mivel jelentősen esélytelenebb, mint a legtöbb olyan prémium lap, amelyekkel a játékosok szeretnek all-in emelni. Ilyen például az ász-király, amivel Dewey Tomko történetesen all-in ment. A Nagy Ravasz kitartott, és mire elérkezett az első szünet, Phil visszacsúszott a harmadik helyről a hátulról számított harmadik helyre. A második lehetőségem, hogy megtántorítsam Hellmuth-ot nem sokkal a második szünet után érkezett el. Ekkor hatos párral mentem all-in ellene egy újabb emelése után. Hellmuth gondolkodás nélkül tartotta a tétet kilenceseivel, ugyanazokkal a lapokkal, amelyekkel megnyerte az 1989-es Póker Világbajnokságot. Majdnem 5:1-hez arányban esélyesebb volt, mint én. Vajon szörnyű

hibát követtem el, vagy csak bemutattam, hogyan kell mesterien alkalmazni a feltételes kiborulási esélyt? Persze elég ideges lettem. De őrangyalaim vigyáztak rám, és esélytelen kezem végül győzedelmeskedett: a floppal jött egy harmadik hatos, és szettem lett, amivel bénító pofont osztottam ki Hellmuth-nak, amitől aztán a „tiltméter” még jobban kilengett nála. Néhány órával később Hellmuth még mindig a sebeit nyalogatta. Egyszerűen láttam az arcán, a testtartásán… de leginkább onnan tudtam, hogy másról sem beszélt. Ahogy ilyenkor már lenni szokott, hamarosan újra ott álltunk egymással szemben egy emelés nélküli partiban, Carlos Mortensen és Stan Schrier társaságában. A flop

egyáltalán nem segített rajtam, és gyorsan be is dobtam lapjaimat, amikor Hellmuth 60000 dollárral nyitott. Döntésemmel még elégedettebb voltam, amikor Mortensen 200000 dollárra emelt. Schriernek valamivel tovább tartott, hogy búcsút mondjon lapjainak – mint később megvallotta, kicsit kínosan is érezte magát, hogy két kerek percig eltartott, mire rászánta magát lapjai bedobására – amivel talán túl sok időt adott Hellmuth-nak a gondolkodásra zavarodott állapotában. Hellmuth all-in visszaemelt Mortensenre a Q-T lapokkal, tőle szokatlanul gyenge kézzel egy ilyen erős játékhoz. Néhány perccel később (ami egy örökkévalóságnak tűnt) Mortensen tartotta a tétet a Q-J lapokkal. A törnnel Hellmuth-nak, kezében a QT lapokkal, nyílt végű sora alakult ki, ami egy pillanatra felcsillantotta a reményt, de a riverrel érkező ász azt jelentette, hogy számára véget ért a verseny. Ahogy Andy Glazer, a póker szerző megjegyezte, ahogy Phil kirobogott a teremből: „Nem csak fölrobbant. Ez inkább amolyan atomvillanás volt szerintem.” Viszont nekem sem alakultak túl jól a dolgaim. Miután Phil kiesett, azt hiszem már kevésbé voltam elővigyázatos. Mindössze tizenöt

perccel később hatalmas hibát követtem el, és beleszaladtam Carlos Mortensen bomba lapjaiba, egy dáma párba. Végül negyedik lettem. Azonban a negyedik hely és az azzal járó közel 400 000 dollár elég vigaszt nyújtott.

HAT DÖNTŐ PILLANAT Ez minden verseny nagypapája, a Póker Világbajnokság. Az eddigi versenyszámokban remek, megbízható és agresszív játékkal három döntő asztalig is eljutottál, és több mint 80000 dollárnyi pénzdíjat nyertél. A nevezési díjakat és egyéb költségeidet leszámítva 45 000 dollár pluszban vagy. Remek. A 10000 dolláros nevezési díj nem vág földhöz. Készen állsz, hogy te legyél a következő világbajnok, és a fényképed az örökkévalóságig ott legyen a Bajnokok Falán. Nincs más dolgod, mint hogy túléld 1199 ellenfeledet. Az első nap eleje Zsetonkészleted: 10 000 dollár. Átlag: 10000 dollár. Maradék játékosok száma: 1200. – — ELSŐ NAP – A verseny első szakaszában tökéletesen követted versenystratégiádat. Nyertél egy kis teret azzal, hogy kezdeti 10000 dolláros zsetonkészletedet lapbemutatás nélkül 12 500 dollárra növelted. Feszes, agresszív pókert játszol, és ezzel tisztában is van mindenki az asztalnál. A harmadik szinten a vaktétek 75-150 dollár nagyságúak. Hátsó pozícióban ülsz, kettővel az osztó előtt, és kedvenc kezeid egyikét kaptad osztáskor – nyolcas párt. Úgy döntesz, egyelőre nem sokat ér, ha ellopod a vaktéteket, és ezért inkább feláldozol valamennyit flop előtti várható hasznodból, hogy azzal esélyed legyen egy igazán nagy kasszát elnyerni. Csak megadod a 150 dolláros vaktétet, abban bízva, hogy talán sikerül az egyik vakot – akik internetes szatellitgyőztesek – jól lehúznod majd.

A kis vak megvonja a vállát, és tartja a tétet, a nagy vak viszont egy kis gondolkodás után további 500 dollárral emel. Nem különösebben örülsz a dolgok ilyetén alakulásának, de látván a lehetséges jutalmat – a nagy vak maradék 5500 dollárját – nem bánod, hogy további 500 dollárt kell lapjaidba fektetned, különösen azért nem, mert meglehetősen biztos vagy benne, hogy a kis vak be fogja dobni lapjait, és kettesben fogsz maradni ellenfeleddel, ráadásul kedvező pozícióban. Próbálsz nyugodtan lélegezni, és az ellenfeledre koncentrálni, amikor a flop leterül. Ellenfeleden a megkönnyebbülés jelét véled felfedezni, amikor meglátja a flop lapjait: J-8-2, szivárvány. Azonnal fölépárra teszed: Q-Q vagy K-K. Azonban nem tudhatja, hogy te kifogtad a csoda-lapot. Ellenfeled azonnal nyit, 800 dollárral. Készítened kell egy tervet, hogy miképp tudnád a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből. Fékezel, és csak tartod a tétet, vagy emelsz? Ha úgy döntesz, hogy emelsz, akkor mennyivel?

– — A VÁLASZ – ELSŐ NAP –Nyilvánvaló, hogy emelned kell. Túl sok ijesztő lap jöhet a törnnél, ami visszafoghatná ellenfeledet. Ha jön például egy ász vagy egy bubi, nem valószínű, hogy sokkal többet nyerhetsz. Ha most emelsz, ellenfeled valószínűleg ász-bubira vagy király-bubira fog tenni, és nagy valószínűséggel all-in vissza fog emelni. 1700 dollárral emeled a tétet, összesen 2500 dollárra. Ezzel igencsak kellemetlen helyzetbe hozod ellenfeledet… Talán bubi párod van? A-J? K-J? Q-J? J-T? Ha igen, all-in vissza kellene emelnie. Szinte lehetetlen, hogy most föladja a harcot, és valóban, úgy egy perc múlva all-in rád emel. Te természetesen tartod a tétet. Ellenfeled a K-K lapokat fordítja föl, amivel mindössze két jóra várhat. A törnnel jön egy ász (ami befagyasztotta volna az akciót, ha csak tartottad volna a tétet). Az

igazság győzedelmeskedik, és kiejted a versenyről ellenfeledet. Zsetonkészleted ezzel 18650 dollárra nő. Remek játék volt. Az első nap vége Zsetonkészleted: 28 500 dollár. Átlag: 24 000 dollár. Maradék játékosok száma: 500. – — MÁSODIK NAP – Nem könnyen jött álom a szemedre, de tudod, hogy csúcsformában vagy. Körülbelül harminc perccel kezdés előtt már ott vagy a versenynek helyet adó teremben, hogy megnézd, milyen összetételű asztalnál fogsz játszani. Kicsit megrémülsz, hogy pont az a két játékos fog a balodon ülni, akiktől a legjobban tartasz a világon: Phil Ivey és Howard Lederer. Mindkettőjüknek több mint 40 000 dollárnyi zsetonja van. Ez bizony nagyon hosszú és fárasztó nap lesz. Néhány óra játék után a vaktétek már 500 és 1000 dollár nagyságúak, az átlagos zsetonmennyiség pedig már közel 40 000 dollár. Nem volt könnyű dolgod, de eddig valahogy ellavíroztál, és sikerült 29 000 dolláros zsetonkészletet kiépítened. Még egy óra van a szünetig – amit már nagyon vársz amikor az asztalok összetétele is változni fog. Épp középső pozícióban ülsz, amikor megérkezik az American Airlines, A-A, amit boldogan konstatálsz. A korai pozícióban ülő játékosok mind bedobják lapjaikat. Te természetesen úgy döntesz, hogy a szokásos emeléssel szállsz be a játékba, azaz 3000 dollárra emeled a tétet. Most nincs idő rá, hogy trükközni próbálj, amikor még ott van mögötted Ivey és Lederer, rengeteg zsetonnal. Lederer bedobja lapjait, ahogy a kis vak is, és már épp akarnád begyűjteni a vaktéteket, amikor Phil Ivey 8000 dollárra emel. Még 85 000 dollárnyi zsetonja van. A te játékod, a te döntő pillanatod. – — A VÁLASZ – MÁSODIK NAP –

Van néhány választásod. All-in visszaemelhetsz, vagy tarthatod a tétet, abban bízva, hogy csapdába csalhatod Philt, aki talán még többet is licitál majd a flop után. Az all-in visszaemelés nagyon ésszerű játék most, míg azzal, ha megpróbálod csapdába csalni Phil Ivey-t, könnyen bajba kerülhetsz. A kasszában 8500 dollár van, és ha ezt sikerülne most megszerezned, följönnél nagyjából az átlag szintjére, és mivel már nincs egy óra hátra a napból, meglehetősen jó esélyed lenne rá, hogy elég munícióval kezdhesd a holnapi napot egy (remélhetőleg) könnyebb asztalnál. Így aztán all-in visszaemelsz. Ivey hátradől a székében, és megcsóválja a fejét. Úgy harminc másodperc múlva megadja a tétet, és a K-K lapokat fordítja föl. Még a nagy Phil Ivey sem tudja eldobni ezt a kezet egy ilyen helyzetben. Miután a floppal az A-5-5 lapok érkeznek, minden aggodalmad megszűnik. Remek. A jó időzítésnek köszönhetően most több mint 58 000 dollárod van, és nagyszerűen állsz. Ha csak tartottad volna a tétet, Ivey ász-királyra tett volna, és a flop után egy centet sem lett volna hajlandó a kasszába tenni. A második nap vége Zsetonkészleted: 53 500 dollár. Átlag: 54 500 dollár. Maradék játékosok száma: 220. – — HARMADIK NAP – Meglepően jól aludtál, csak egyetlen rövid rémálmod volt, melyben Chris „Jesus” Ferguson és Erick Lindgren szerepelt. De valamiért, amire már nem igazán emlékszel, reggel hatkor arra ébredtél, hogy kiver a hideg veríték, és azt kiáltod, „Jen!” – ez pedig Jennifer Harman lehetett csak, kétség sem fér hozzá. Már valószínűleg nem tudnál visszaaludni, így aztán egy gyors zuhanyzás után elindulsz a kártyaterembe, hogy megnézd, milyen lesz az induló fölállás. És láss csodát – Jennifer Harman ül majd a balodon. Tovább nézed a listát, és látod, hogy a te asztalodnál játszik majd Annie Duke is, akinek

nagyjából 75 000 dollárnyi zsetonja van. Ő a jobb oldaladon fog játszani. Más körülmények között e két hölgy között ülni olyan lenne, mint egy megvalósult álom, de ez a Póker Világbajnokság harmadik napja. Ma sem fogsz unatkozni. Megint megkaptad. Óvatosan optimista hangulatban kezded a játékot. A vaktétek 800 és 1600 dollár nagyságúak, az alaptét 200 dollár. A két hölgyet leszámítva az asztal nem tűnik túl keménynek. Megfogadod, hogy türelmesen fogsz várni a jó lapokra, és megpróbálod kihasználni az időt úgy, hogy nagyon gondosan megfigyeled ellenfeleidet, hátha észreveszel rajtuk valamilyen árulkodó jelet. Legalábbis ez a terved. Viszont úgy alakulnak a dolgok, hogy egész jó lapokat kapsz, de mindig nagyon balszerencsés végkifejlettel. Kétszer is kifogsz két piros dámát egymás után, emelsz velük, az osztó tartja a tétet, és a floppal legnagyobb kétségbeesésedre mindkétszer az A-K-7 lapok érkeztek, mind pikk színben. Mindkét esetben (nagyon helyesen) föladod a harcot. Egy másik alkalommal, miután egy kevés zsetonnal rendelkező játékos, akinek már csak 8000 dollárja maradt, emelt hátsó pozícióban, látod, hogy azonos színű ász-királyod van a nagy vak helyén. Természetesen all-in visszaemelsz. Ő kettes párral tartja a tétet – amatőr játék, kétség sem fér hozzá – de túléli a partit, te pedig veszítesz. Végül pedig még tragikusabb, hogy miután a floppal szetted alakult ki, all-in ráemelsz Jennifer Harmanra, akinek már csak 14 000 dollárja van, csak hogy végül egy flös kiskapuból kialakuló flössel földuplázzon. Rövidre fogva a hosszú történetet, a nap kezdetén még átlag körüli zsetonkészleted jó része elpárolgott. Már mindössze 18 000 dollárod van, ami nagyon kevés, figyelembe véve, hogy a vaktétek 1000 és 2000 dollár nagyságúak, az alaptét pedig 200 dollár. Megfogadod, hogy nem veszíted el a fejed, de nagyon nehéz megőrizni a nyugalmadat. Eltelik még egy óra, néhányszor ellopod a vaktéteket, de úgy tűnik, nem bírsz 18 000 dollár fölé kerülni. A vaktétek tizenöt perc múlva emelkednek, ha egyáltalán elhúzod addig. A kis vak helyén játszol. Egy középső pozícióban ülő agresszív játékos előtt mindenki bedobja lapjait. Ő a szokásos összeggel 6000

dollárra emel. Annie Duke gondolkodik nagyjából tizenhat másodpercig, mielőtt osztóként tartaná a tétet. Észreveszed, hogy az emelő játékos előredől a székében, amikor Annie megadja a tétet. Lenézel a lapjaidra – hetes pár. A te játékod, a te döntő pillanatod.

– — A VÁLASZ – HARMADIK NAP – Három választásod van: tartod a tétet, emelsz vagy bedobod lapjaidat. Mindhárom játéknak vannak előnyei. Gyorsan számba veszed ezeket: A tét tartása: Ha a floppal jön egy hetes, nagy valószínűséggel földuplázol, vagy akár meg is háromszorozhatod zsetonjaid mennyiségét. Ha a flop túl veszélyesnek tűnik, föladhatod a harcot, megőrizve 12 000 dollárodat. Ha azonban csupa alacsony lap érkezik, all-in mehetsz, abban reménykedve, hogy a te kezed a legjobb. Lapjaid bedobása: Még mindig van 18 000 dollárod. Mindjárt te leszel az osztó, és valószínűleg van még egy teljes köröd, mielőtt a vaktétek megint megemelkednének. Kevés zsetonod van, de legalább még versenyben vagy. Hátha lesz ennél még jobb helyzet is, hogy all-in menj. Emelés: Talán begyűjtheted a kasszát – ez korántsem jelentéktelen 16 800 dolláros nyereség volna – és majdnem duplázhatnál anélkül, hogy be kellene mutatnod lapjaidat. Még ha valaki tartja is a tétedet, lehet, hogy a te kezed az erősebb, bár nem valószínű, hogy nagy favorit lennél. Egy magasabb párral szemben pedig 4,5:1-hez arányban te vagy az esélytelenebb. De legalább háromféleképpen is nyerhetnél: lehet, hogy minden ellenfeled bedobja lapjait, lehet, hogy a te kezed a legerősebb, és még ha nem is ez a helyzet, lehet szerencséd, és nyerhetsz. Elgondolkozol rajta, mi lehet Annie kezében. Hacsak nem csapdát állít valamilyen bomba lappal – ászokkal vagy királyokkal –

valószínűleg egy ász van nála egy magas segéddel. Ász-királlyal valószínűleg visszaemelt volna, ami alapján az ász-dáma a legvalószínűbb, de lehet nála ász-bubi vagy ásztízes is. Lehet párja is, mondjuk bubik, tízesek, kilencesek vagy nyolcasok, és csak nem akart emelni, ahogy ezt már sokszor megfigyelted nála. Milyen lapjai lehetnek az emelő játékosnak? Ismét eszedbe villan az „előrehajolás”, miután Annie tartotta a tétet. Kicsit aggodalmasnak tűnt – ez pedig a gyengeség jele. Feltehetőleg nincs magas párja, vagy akár ász-királya. Úgy gondolod, az a legvalószínűbb, hogy ászdámája van. Végül végiggondolod, milyen kép alakult ki rólad a játék során. Annak ellenére, hogy milyen balszerencsésen alakultak számodra a dolgok az utóbbi időben, még nem gőzöltél be, bár ellenfeleid valószínűleg azt gondolják, hogy már igen. Látták, ahogy elolvadt zsetonkészleted. Tudják, hogy ez fájdalmas érzés, és hogy előbbutóbb támadásba kell lendülnöd. Végül arra jutsz, hogy ha all-in mennél, legalább egyik ellenfeled tartaná a tétet. Ember, milyen nehéz döntés. Ám ha elemzésed helytálló, és mindkét ellenfelednél ász-dáma van, a szokásosnál valamivel kisebb eséllyel lesz párjuk – 55 százalékos győzelmi esélyed fölmehet talán 64 százalékra is. Végül úgy döntesz, az agresszív játékot választod, és all-in mész. Ellenfeled megkérdezi, mennyi zsetonod van még. Ez jó jel – legalább nincs nála ász- vagy király pár. Miután megszámolod zsetonjaidat, egy kicsit mintha kényelmetlenül érezné magát, de végül úgy dönt, tartja a tétet. Annie nem tűnik boldognak. Színűkkel felfelé bedobja lapjait: 8-8. Hú! Jó döntés, te pedig kiváltképp örülsz neki. Ellenfeled az A-Q lapokat fordítja föl, ahogy sejtetted. Csak a flopot éld túl… Eddig nincs semmi baj, a 3-4-6 lapok érkeznek, mind különböző színben. Kezdesz nagyon magabiztos lenni, de a kellemes érzés hamar elmúlik, amikor az osztó egy dámát helyez az asztalra. Ellenfeled örömujjongásban tör ki, a barátaid köréd gyűlnek, és a

válladat veregetik. Fölállsz, és a kabátodért nyúlsz. Az osztó vár egy pillanatig – mintha megfagyna a levegő, érzed, ahogy lüktet a fejed. A tömegnek hirtelen elakad a lélegzete, és csodálatos látvány tárul a szemed elé – egy piros ötös hever az asztal közepén, amivel sorod van, és tiéd a győzelem és a 45 000 dollár. Még mindig az átlag alatt vagy, és lesz még dolgod bőven, de visszatértél! A nap hátralevő részében nagyon jól alakulnak a dolgok számodra. Megbízhatóan játszol, és te is megbízol ösztöneidben. Néhány remek elemzéssel zsetonjaidat 140000 dollárra növeled. Nem érzel csalódást, amikor Jennifer kiesik, mint ahogy akkor sem, amikor Annie-t fölhívja a bébiszitter, hogy az egyik gyereke hányni kezdett. Ott kell hagynia a versenyt, amikor már csak két játékos marad a buborékban. Ott találod magad egy szép, lopásra érett asztalnál, komoly ellenfelek nélkül. Még mielőtt a nap véget érne, zsinórban hét partit is megnyersz, zsetonkészleted pedig egészen 245 000 dollárig hízik. A harmadik nap végén a tizenharmadik helyen találod magad – biztos a fizető helyed. És hogy ki az első? Természetesen Phil Hellmuth Jr., tekintélyt parancsoló 592 000 dollárral, és harminckilenc riporterrel a nyomában, akik egymás sarkára taposnak, hogy interjút kérjenek tőle, vagy legalább elcsípjék egy-két szavát. A harmadik nap vége Zsetonkészleted: 245 000 dollár. Átlag: 222 000 dollár. Maradék játékosok száma: 54.

– — NEGYEDIK NAP – Valószínűleg ez lesz eddigi pókerkarriered leghosszabb napja. Mivel még ötvennégy játékos van versenyben, úgy becsülöd, nagyjából tizenöt órába telik majd, amíg eljuttok az utolsó asztalig. Egy tripla eszpresszó segít kicsit szétoszlatni a pókhálókat. Magabiztos vagy, és készen állsz az akcióra. Phil Hellmuth Jr. -on kívül életben van még Phil Ivey, Howard Lederer, Chris Ferguson, Amir Vahedi és John Juanda is. A maradék

negyvenhat játékos – téged is beleértve – nagyjából ismeretlen. Azonban legjobb úton vagy afelé, hogy neved megismertesd a világgal. Póker mentoraid ott vannak a korlát túloldalán, jókívánságokkal halmoznak el, és támogatásukról biztosítanak. Matt Savage, a versenyigazgató fennhangon elmondja kedvenc mondatát: „A vaktétek 3000 és 6000 dollár nagyságúak, az alaptét 500 dollár. Kezdődjön a keverés és az osztás!”. Mivel minden egyes kasszában 13 500 dollár van már a flop előtt, a vaktétek ellopása alapvető fontosságú. Viszont – mert a profik többsége halnak gondol – ugyanilyen fontos az is, hogy egy nagyon feszes játékos képét alakítsd ki magadról. Zsetonkészleted lehetővé teszi számodra azt a luxust, hogy várj a jó lapokra, és te több mint egy órán keresztül vársz is türelmesen. A célkeresztben bedobod az azonos színű ász-bubit. Második pozícióban bedobod a tízes párt. Lehet, hogy túl feszesen játszol, de az biztos, hogy sikerült kialakítani a képet, amit akartál. Amikor végül aztán emelni fogsz, tiszteletben fogják tartani játékodat. Miután kilencven percen keresztül egyik lapot dobáltad a másik után, feszes képedet kihasználva kétszer is ellopod a vaktéteket hátsó pozícióból. Aztán a következő két körben is egyszer-egyszer. Amikor a vaktétek 4000 és 8000 dollárra nőnek, nagyjából ugyanott vagy, ahol kezdted a napot. Ami azonban már jobb hír, eközben további hat játékos kiesett. A következő három óra elég ködösen alakul. Kapsz néhány jó lapot, de senki nem hajlandó játszani veled. Egy kevés zsetonnal rendelkező játékost kiejtesz, majd néhányszor kénytelen vagy meghátrálni lopási kísérleted során, miután visszaemeltek rád, de általánosságban azért ura vagy a helyzetnek. Még harmincöten vannak versenyben. A vaktétek már 6000 és 12000 dollár nagyságúak, az alaptét 2000 dollár. 320 000 dollárod van, ami éppen csak a 340 000 dolláros átlag alatt van, amikor osztóként ígéretes lapokat kapsz.

A jobb oldaladon ülő hiperagresszív játékos, aki nagyjából minden tíz partiból ötben játszik, egy 26 000 dolláros emeléssel száll be. Miközben megnézed lapjaidat, ♦7♦6, gyengeséget érzel. Semmiképp nem gondolod úgy, hogy a te kezed volna az erősebb, de meglehetősen biztos vagy benne, hogy most rögtön megszerezheted a kasszát egy visszaemeléssel, így agresszíven 60 000 dollárra emeled a tétet. A kis vak bedobja lapjait, a nagy vak hosszan a gondolataiba merül, mielőtt végül ugyanezt tenné ő is. Azonban reményeid és imáid ellenére Hiperagresszív Fickó, akinek körülbelül 420 000 dollárja van, úgy dönt, hogy tartja a tétet. Most meg fogod nézni a flopot, amire, úgy tűnik, mintha már napok óta nem került volna sor. A hoppal a

lapok érkeznek. Mindent egybevetve ez nagyszerű flop a számodra. A kasszában több mint 140 000 dollár van. Ellenfeled kivár. Bár nagyon igyekszel, semmilyen árulkodó jelet nem sikerül fölfedezned rajta. Passzolsz vagy nyitsz – hogy döntesz?

– — A VÁLASZ – NEGYEDIK NAP – Sorra veszed, milyen lapok lehetnek ellenfelednél. Tízesek vagy bubik, vagy akár dámák vagy királyok. Lehet nála ászkirály vagy ász-dáma is. Ne feledd, először emelt, aztán megadott egy nagy visszaemelést kedvezőtlen pozíciója ellenére. Fel kell tételezned, hogy valóban jó lapjai vannak. Mivel van egy párod és egyben flösre is vársz, e kezek szinte mindegyikével szemben kicsivel te vagy az esélyesebb, így nem volna teljesen őrültség most azonnal all-in menni. Ha ellenfeled ment volna all-in, mindenképp el kellett volna gondolkodnod a tét tartása felől. Ha kisebb összeggel nyitnál, mondjuk 50 000 dollárral,

azzal már elköteleznéd magad a bank mellett, és ha ellenfeled all-in visszaemelne, tartanod kellene a tétet. Mi a helyzet a kivárással? Tizennégy olyan lap van a pakliban – bármelyik káró, bármelyik hatos vagy hetes – amivel a törnnél érdemes lenne all-in menned. Ez majdnem a pakli harmada. Talán legjobb lenne kivárni, és megnézni, mi lesz a következő lap… Végül úgy döntesz, hogy nem hagyhatod figyelmen kívül, milyen előnyökkel jár, ha sikerül eldobatnod ellenfeleddel az olyan lapokat, mint az ász-király. Összeszeded a bátorságodat és all-in mész. Hiperagresszív Fickó felül a székében, a tömegre kacsint, és két fekete ászt fordít fel. – Elkaptalak! – mondja. Még az osztó, egy régi barátod is idegesnek tűnik. De ne izgulj! A törnnel a pakli legszebb lapja érkezik – a káró négyes. Hiperagresszív Fickó összeesik, és agóniában fetreng a földön. Amikor begyűjtöd a zsetonokat, és meggyőződsz róla, hogy még mindig tényleg képes vagy lélegezni, valahogy sikerül ellenállnod a kísértésnek, hogy megmondd ellenfelednek, hogy a flop után 53 százalékban te voltál a favorit. Kockáztattál, és szerencséd volt. Ahhoz, hogy megnyerj egy versenyt, legalább egyszer át kell esned ezen. Remek játék. Most állj föl egy kicsit az asztaltól, sétálj egyet, és érezd át, milyen szép is az élet! Te vagy az egyik éllovas a Póker Világbajnokságon, miközben már csak harmincnégyen vagytok versenyben. Csak homályos emlékeid vannak arról a vérengzésről, amire az után került sor, hogy egy ismeretlen kanadai internetes játékos, Krazy-ezvagy-az kiesett tizedikként. Emelt a célkeresztben, ami arra sarkallta Phil Hellmuth Jr.-t, az éllovast, hogy all-in visszaemeljen rá maradék 300 000 dollárja erejéig. Phil kedvenc lapjait fordította föl – kilenceseket. A kanadai nem is fordíthatta volna föl gyorsabban lapjait, a két piros királyt. A floppal három jellegtelen lap érkezett, a törnnel egy dáma terült le az asztalra, a river pedig, az a végzetes river, egy kilences volt. A kanadai gyorsan fölállt az asztaltól, mindenkivel kezet rázott, székét kihajította a Fremont Streetre néző

zárt ablakon keresztül, és végül ő lett az első játékos a verseny történetében, aki a Binion’s harmadik emeletéről lépett ki az utcára. A jó hír: eljutottál a Póker Világbajnokság döntő asztaláig. A rossz hír: Phil Hellmuth Jr. a maga 2 350 000 dollárnyi zsetonjával nyomasztó fölénnyel vezeti a mezőnyt. A negyedik nap vége Zsetonkészleted: 990 000 dollár. Átlag: 1 333 000 dollár. Maradék játékosok száma: 9.

– — ÖTÖDIK NAP – Zsetonkészleted valamivel az átlag alatt van. Hetedik helyen állsz, de még sok harc és játék áll előtted. A kötelező interjúk és egy marék Advil Ultra után megpróbálsz végre megnyugodni, koncentrálni, és felkészülni az előtted álló harcra. Mindössze nyolcan állnak közéd és a hallhatatlanság közé. 1.

szék: Phil Ivey, 1 780 000 dollár

2.

szék: Phil Hellmuth Jr., 2 350 000 dollár

3.

szék: John „csak-levegőért-kapkodok” Doe, 550 000 dollár

4. szék: Clonie „én vagyok az egyetlen nő az asztalnál” Gowen, 600 000 dollár 5.

szék: Tom „szuperfeszes” Jones, 1 400 000 dollár

6.

szék: Howard Lederer, 1 600 000 dollár

7.

szék: „Briz”, 1 530 000 dollár és 12 kiló aranylánc a nyaka körül

8. szék: Valaki, aki olvasta ezt a könyvet, és nagyszerűen pókerezik, 990 000 dollár

9. szék: Mr. Online Szatellitgyőztes, „MonkeyBars69”, 1 200 000 dollár Barátaid és rokonaid (és néhány hiteleződ is – a hír gyorsan terjed) ott vannak a hátad mögött a lelátón. Ez a te napod, most végre tündökölhetsz. Stratégiád az, hogy majd hátradőlsz, ellazulsz, és hagyod, hogy helyetted feszes, agresszív játékod beszéljen. A közepes zsetonmennyiséggel rendelkező játékosokra próbálsz koncentrálni, és megpróbálod elkerülni Ivey-t, Lederert és Hellmuthot, és inkább kivárod, hogy a gyengébb játékosok kövessenek el végzetes hibákat. „Kezdődjön a keverés és az osztás!” A vaktétek 10000 és 20 000 dollár nagyságúak, az alaptét 2000 dollár. Közvetlenül az osztó jobb oldalán ülsz – és rögtön a legelső partiban bomba lapot fogsz ki: azonos színű ász-királyt. A szíved máris 180-at ver percenként, és úgy érzed, mindjárt szétrobbansz. Hellmuth megnézi lapjait a célkeresztben, és 70 000 dollárra emel. Az ideges Clonie Gowen középső pozícióban tartja a tétet. Briz, aki közvetlenül a jobb oldaladon ül, egy percig gondolkodik, mielőtt ő is megadná a tétet. Mi az ördög folyik itt? Azzal tisztában vagy, hogy Hellmuth-nál szinte bármilyen lapok lehetnek. Ő az éllovas, és feltehetőleg mindenkinek üzenni akart már a legelső leosztásnál, és az emeléshez nem volt szüksége nagyon erős kézre a célkeresztben. Clonie-nak, akinek kevés zsetonja van, nem lehet nagyon erős keze – ha az lenne, visszaemelt volna Hellmuth-ra. Ugyanez vonatkozik Brizre is, aki, ha nagyon jó lapokat kapott volna, biztosan megpróbálta volna megszerezni azt a közel 200 000 dollárt, ami máris az asztal közepén van. Úgy döntesz, támadásba lendülsz, és all-in mész. Hirtelen minden elcsendesedik. Hellmuth jó két percen keresztül vizslat téged, de miután az első tizenöt másodpercben nem tartja a tétet, már tudod, hogy föl fogja adni a harcot. Clonie nagyon

csalódottnak tűnik, de bedobja lapjait. Briz elbabrál egy percig aranyláncával, mielőtt a 6-6 lapokat színükkel fölfelé eldobná. Eufórikus nyugalom és magabiztosság árad szét a testedben és a lelkedben, ahogy elrendezed újonnan szerzett zsetonjaidat. Clonie már az első órában kiesik, és hamarosan követi Tom Jones is. John, az internetes játékos a harmadik órában távozik az asztaltól. Az utolsó „könnyű préda” MonkeyBars69 és talán Briz, bár ő csúcsformában van. Mindenesetre eddig legalább annyit nyertél, amennyi dukált, és mire már csak hatan maradtok, jóval az átlag fölött vagy. 1.

szék:

Phil Ivey, 1 600 000 dollár

2.

szék:

Phil Hellmuth Jr., 3 300 000 dollár

6.

szék:

Howard Lederer, 1 800 000 dollár

7.

szék:

Briz, 2 100 000 dollár

8.

szék:

Te, 2 500 000 dollár

9.

szék:

MonkeyBars69, 1 300 000 dollár

A vaktétek most 15000 és 30000 dollár nagyságúak, az alaptét 5000 dollár – azaz már azelőtt 75000 dollár van a kasszában, hogy bárki megnézhette volna, milyen lapokat is kapott. Ismét eggyel az osztó előtt ülsz, a két vak pedig Ivey és Hellmuth. Miután Lederer és Briz bedobja lapjait, lenézel, és látod, hogy két piros „kiskacsát” kaptál – kettes párt. Úgy tűnik, helyénvaló egy minimális emelés. Megfogsz és bedobsz néhány zsetont, amivel 65 000 dollárra akarsz emelni, de tévedésből valahogy végül csak 35 000 dollárt teszel be. (Az öt nap játék nem múlt el nyomtalanul.) Megpróbálsz tiltakozni, de Matt Savage-t, a versenyigazgatót nem tudod meghatni. Szó sem lehet szaggatott emelésről. Egyik ötezer dolláros zsetonodat visszakapod. Így csak a vaktétet adtad meg hátsó pozícióban. Ez van. Ezt kell szeretni.

Az osztó helyén MonkeyBars69 gyanakodva méreget egy darabig, mielőtt megadná a tétet. Ivey kis vakként további 15 000 dollárt a kasszába téve tartja a tétet. Hellmuth megvonja a vállát, és azt mondja: – Lássuk a flopot! Az asztalon a

lapok jelennek meg. Ivey és Hellmuth kivár. Te vagy soron. Úgy gondolod, túl nagy esély van rá, hogy valaki kivárásemelésre játszik, így te is passzolsz. MonkeyBars69 is kivár mögötted, de úgy tűnik, egy kicsit túl gyorsan. Úgy döntesz, végeztél a partival. Egészen addig, amíg a törnnel meg nem jelenik egy dicsőséges, fantasztikus, hihetetlen lap – a treff kettes. Ivey és Hellmuth ismét passzol. Mivel a kasszában máris 140 000 dollár van, úgy döntesz, hogy nyitnod kell, hisz egyik ellenfelednél könnyen lehet egy hármas, amivel sorra várhat. A két pikk is problémás, de azt magad sem gondolod komolyan, hogy Ivey vagy Hellmuth egy négyflössel kétszer is kivárt volna. De talán MonkeyBars69… 100 000 dollárral nyitsz, ami elég ijesztő ahhoz, hogy egy húzó kétszer is meggondolja, tartja-e a tétet. MonkeyBars69 hátradől a székében, gondolkodik egy kicsit, majd 300 000 dollárra emel. Ivey és Hellmuth gyorsan kiszáll. Te vagy soron. A te döntő pillanatod.

– — A VÁLASZ – DÖNTŐ ASZTAL – Mi az ördög folyik itt? Oké, ideje jobban átgondolni a dolgokat. Időt kérsz, és fejben újra lejátszod a partit. Fékezett volna MonkeyBars egy királlyal a kezében a flopnál? A flösveszély mellett aligha. Legalább a kassza felével nyitott volna.

Nem király van nála. Ebben egészen biztos vagy. Na és a négyes- vagy ötös szett? Istenem, lehet, hogy tényleg ennyire balszerencsés vagyok? Lehetséges, hogy kivárt a flopnál, három ellenféllel szemben, a flösveszély ellenére? Igen, lehetségesnek lehetséges, de valami mintha mégsem lenne rendben ezzel az elmélettel. Ilyen lapokkal mindenképp aggódnia kellett volna, hogy a törnnel szabadlapot kapnak olyan játékosok, mint Ivey és Hellmuth. Úgy gondolod, legalább egy kisebb összeggel nyitott volna a flopnál, abban reménykedve, azért imádkozva, hogy valaki egy királlyal a kezében vagy egy flöshúzóval ráemel. Nem, a szett sem tűnik valószínűnek. Mi marad hát? Közepes pár, mondjuk hetesek vagy nyolcasok? Ha úgy gondolja, nincs nálad király, ez mindenképp szóba jöhet. Hármasok? A 300 000 dolláros emelés a nyílt végű sorral nagyszerű játék volna, és ellenfeled képes is lehet erre. És mi a helyzet az azonos színű ász-hármassal? Uhhh. Ez bizony bőven lehetséges. Ha viszonylag kis összeggel emelt, az azt jelzi, hogy szeretné, ha tartanád a tétet. Emlékszel rá, hogy amikor a kettes megjelent az asztalon, ellenfeled hátradőlt a székében – ez pedig általában az erős kéz jele. Minél többet gondolkodsz rajta, annál jobban aggaszt a sor lehetősége. Úgy gondolod, hogy ennek legalább akkora a valószínűsége, mint annak, hogy ellenfelednél egy közepes pár van. Mit kellene tenni, mit kellene tenni? Úgy tűnik, nagyon rossz húzás volna az all-in visszaemelés. Ellenfeled csak abban az esetben tartaná a tétet, ha egy magasabb szettel vagy egy kész sorral le is győzne. Egy kisebb visszaemelés, mondjuk 600 000 dollárra, szintén nem sokat segítene – ezzel nagy valószínűséggel elköteleznéd magad a bank mellett, és ha ellenfeled ekkor all-in visszaemelne rád, valószínűleg tartanod kellene a tétet. Nem emelhetsz, de azzal is tisztában vagy, hogy nem is dobhatod be lapjaidat. Így csak egy választásod marad: hogy tartod a tétet. Így is teszel. Ellenfeled alig észrevehetően megrázza a fejét.

Lélegzetedet visszafojtva várod a rivert: káró dáma. Valamivel több, mint 700 000 dollár van a kasszában, ellenfelednek pedig kicsivel kevesebb, mint egymillió dollárja van még. A te játékod, és ugyanabban a partiban már a második döntő pillanatod.

– — A VÁLASZ – DÖNTŐ ASZTAL, MÁSODIK RÉSZ – Nos, az a fejcsóválás nem véletlen volt – egészen biztos, hogy erős kezet jelzett. Szetted van, igen, fantasztikus kéz, néha azonban előfordul, hogy valami mintha nem lenne rendben. Ez pont olyan eset. Az is igaz, hogy nem egy tapasztalt profival állsz szemben, hanem egy olyan fickóval, aki egy online szatelliten szerezte meg az indulás jogát. Talán, ki tudja, talán csak kiesett a szerepéből, és rosszul méri föl keze erejét. Lehet, hogy mégis a te kezed az erősebb. Ezt csak egyetlen módon derítheted ki, mégpedig úgy, ha nyitsz a rivernél. Egy akkora téttel, amit ellenfeled a tiédnél gyengébb kézzel megadhat, de ami nem olyan nagy, hogy teljesen hazavágja zsetonkészletedet, ha visszavonulót kell fújnod. Úgy döntesz, egy 250 000 dolláros tét nagyjából megfelelőnek tűnik. Kiszámolod és betolod a zsetonokat. MonkeyBars hangja alázatos ugyan, de még sincs benne bizonytalanság, amikor kiejti a rettegett szavakat: – All-in. A francba. De legalább most már biztos lehetsz benne, hogy kikaptál. Természetesen bedobod lapjaidat, és MonkeyBars az egész asztalnak megmutatja az A-3 lapokat. – Mid volt? – kérdi. –

Nem sok – füllented. – Flösre vártam és volt egy haslövésem is.

–

Ja, pont erre tettelek. – mondja.

– Tényleg flös-húzód volt? – Hellmuth az asztal túloldaláról megragadja az alkalmat, hogy egy kicsit szurkálódjon. - Milyen pancser módon játszottál. Mi volt az a 250 000 dolláros nyitás a rivernél? Tényleg komolyan gondoltad, hogy 250 000 dollárért megveheted a kasszát? Próbálkozol, de végül nem bírsz magaddal. – Jól van, Phil, igazából a törnnel szettem alakult ki, és bedobtam. – Dehogy volt szetted. Te biztos nem tudtál volna bedobni egy szettet. A kamerák mindent vesznek. Előrehajolsz és az eldobott lapok közül kihalászod kiskacsáidat. – Kettes szett. Hellmuth elsápad. Lederer elmosolyodik, Ivey föláll. Briz szemében látod a csodálatot, ahogy egy pillanatra rád néz. MonkeyBars maradék zsetonjaidra pillant – az ő zsetonjaira - és úgy tűnik, kis híján elsírja magát. A tömeg dörgő tapsban tör ki. Ez a most a te asztalod. A zsebedben vannak a többiek. A következő négy óra hamar elszalad. Teljes magabiztossággal használod frissen megszerzett tekintélyedet. Ellopod a vaktéteket, tökéletesen használod ki pozíciós előnyödet. Kiejted Ivey-t – Phil Ivey-t! – aztán revánsot veszel MonkeyBarstól, miután dáma párjával szemben ismét kettes szettet flopolsz. Édes a bosszú. Eközben Hellmuth kiejti Lederert. Amikor Brizt végül „fölfalják a vaktétek”, kettesben maradsz Tudodkivel: Mr. Hellmuth-tal. A te zsetonkészleted: 8 000 000 dollár. Hellmuth Jr.-é: 4 000 000 dollár.

– — A PÁRBAJ – Az egész olyan, mint egy álom. A nagy doboz pénzt – több mint ötmillió dollárt, százdolláros bankjegyek kötegeit – kirakodják az

asztalra. Alig marad hely a zsetonok számára. A győztes 3 250 000 dollárt, a második helyezett 1 750 000 dollárt kap. Ez a nirvána. A tömeg üdvrivalgása végre halk suttogásba vált. Oké, koncentrálj! Kétszer annyi zsetonod van, mint ellenfelednek. Történelmet fogsz írni. A vaktétek 50 000 és 100 000 dollár nagyságúak, az alaptét 20 000 dollár. Helmuth az osztó, és némi mérlegelés után 350 000 dollárra emel. Még 250 000 dollárt kellene megadnod. Hányingeredet leküzdve megnézed lapjaidat: ♣K♣J – egyszínű „Kojak”. Nyilvánvaló, hogy játszani fogsz. Ha emelnél, az egyértelmű üzenet volna, hogy ura vagy a helyzetnek, és hogy ki fogod használni nagyobb zsetonkészletedet. De ez a legelső leosztás. Végül úgy döntesz, csak tartod a tétet. 740 000 dollár van a kasszában. Matt Savage bejelenti a most csendben várakozó tömegnek, milyen lapok jöttek a floppal: – Treff tízes, pikk kilences, kőr hetes. Nos, dupla haslövésed van, hisz egy dámával vagy egy nyolcassal is sorod lenne. Kivárhatsz, abban reménykedve, hogy olcsón megnézheted a következő lapot, vagy nyithatsz, amivel talán most rögtön megszerezhetnéd a kasszát. Úgy döntesz, jobb nyitni – de mennyivel? Egy kasszányi összeg helyénvalónak tűnik, így aztán 700 000 dollárt tolsz az asztal közepére. - 700 000 dollár a tét – jelenti be Savage – amit Mr. Hellmuth-nak meg kellene adni. Hellmuth felhúzza a dzsekijén a zipzárat. – Hétszázezer, ha? Miért olyan sok? A kilences-nyolcasoddal háromszázezerrel kellett volna nyitnod… hétszázezer dollár. – Te persze egy szót sem szólsz, bár abban meglehetősen biztos vagy, hogy ellenfeled hallja, hogy a szíved épp készül kiugrani a mellkasodból. – HétszázezerOlyan, mintha tíz év is eltelne, pedig – ahogy később magad is leellenőrzöd a ESPN felvételén – csak egy perc múlik el, és Phil magabiztosan, sőt nagyképűen azt mondja: – Nos, all-in.

2 930 000 dollárt kellene megadnod. Tudtad, hogy hamarosan elérkezik, és most itt is van – a döntő pillanat. A te játékod.

– — A VÁLASZ – A PÁRBAJ – Tartod a tétet, és vállalod, hogy ha veszítesz, Hellmuth-nak kétszer annyi zsetonja lesz, mint neked? Vagy föladod a küzdelmet, és megőrzöd csekélyke, 7:5-höz arányú előnyödet? Először is nézzük meg, hány jód van. Nagy valószínűséggel bármely dámával és nyolcassal a te kezed lenne a nyerő. Visszaemlékezve a négyes szabályra, tudod, hogy ezzel a nyolc jóval körülbelül 32 százalék esélyed van a győzelemre, feltéve, hogy egyik lap sincs Hellmuth kezében. Arra, hogy két egymás utáni treffel flösöd alakuljon ki, szintén van nagyjából 5 százalék esély. Mije lehet Hellmuth-nak? Itt van a lehetséges kezek némelyike, az azokkal szemben meglévő győzelmi esélyed értékeivel: Tízes, kilences vagy hetes szett:

27 százalék

Két pár: 34 százalék Ász-tízes: 52 százalék Bubi-nyolcas: 26 százalék Bubi pár: 38 százalék Dáma pár: 36 százalék Ász pár: 37 százalék Király-bubi: 52 százalék, ha a lapok különböző színűek 50 százalék, a lapok azonos színűek, pikk vagy kör színben

A tét tartásához 2 930 000 dollárt kellene betenned, és ezzel esélyed lenne elnyerni egy 8 000 000 dolláros kasszát. Számold ki a 2 930 000 és a 8 000 000 hányadosát, hogy megkapd a banki esélyt – ahhoz, hogy jogosan tarthasd a tétet, 37 százalékos győzelmi esélyre lenne szükséged. A magas párokkal szemben jó vagy – az olyan kezek ellen, mint az ász-tízes, remek helyzetben vagy – azonban ha ellenfelednek a floppal szettje vagy sora alakult ki, nincs sok esélyed. Másrészt viszont ezzel akár azonnal véget is érhet a verseny. Fények. Kamerák. Egy napszemüveg-reklám szerződés az Oakleyval. És egy hatalmas pofon Hellmuth-nak. Eszedbe jut, mit mondott Chris Ferguson arról, hogy nyerte meg a 2000. évi világbajnokságot. Még gyengébb lapokkal hazardírozott T. J. Cloutier ellen, mivel úgy érezte, csak így ejtheti ki nála jobb ellenfelét. És bár te nem igazán akarod elismerni, hogy Phil jobb játékos nálad – legalábbis nem a nyilvánosság előtt… Tartod a tétet. Az egész épület sikoltozásban tör ki. Hellmuth diadalmas mozdulattal fordítja föl kedvenc lapjait, azokat a lapokat, amelyekkel ugyanezt a versenyt 1989-ben egyszer már megnyerte kilenceseket. A floppal szettje lett. Az a tizenhét ember, aki a nézők közül Hellmuth-nak szurkolt, vad éljenzésben tör ki. Fölfordítod lapjaidat. – Hát, legalább nem hiába várok. – Fényképezőgépek kattognak. A mamád sír. Nővéred, aki szettre tette Hellmuth-ot, és aki a flop után egyértelműen passzolt és dobott volna, csalódottan rázza a fejét. A törnnel egy rettenetes, visszataszító lap érkezik, a treff kilences. Kezdesz rosszul lenni. Észreveszed, hogy egy kicsit belepiszkítottál a nadrágodba. A tömeg felsóhajt, amit nem tudsz máshogy leírni, mint a kollektív gyász hangját. A nővéred nem néz rád. Matt Savage bejelenti: – Phil Hellmuth-nak kilences pókere van. De még mindig maradt egy jó. A treff dámával színsor jönne össze!

– Ilyen csak a filmekben történik – mondod a kameráknak, remegő ajkakkal. Az osztó éget. Mintha minden lassított felvétel volna. És, ahogy gondolom már kitaláltad, hisz mindjárt a könyv végére érünk, a riverrel megérkezik az a gyönyörű hölgy, a treffek csodatévő királynője. Színsorod van. Több mint 3 000 000 dollárral gazdagabb vagy, és te vagy a Póker Világbajnokság nyertese. Phil Hellmuth Jr.-t a Las Vegas-i Városi Kórház pszichiátriai osztályára juttattad. Halhatatlan lettél. Gratulálok!

ZÁRSZÓ A Póker Világbajnokságon eljutni a döntő asztalig olyan élmény, amit sohasem fogok elfelejteni. Ma is gyakran álmodok róla, és még mindig összeszorul a gyomrom, ha eszembe jut, milyen rosszul játszottam, amikor végül kiejtettem magam. Minden egyes verseny minden egyes percében azon töröm a fejem, hogy javíthatnék még játékomon, hogy még egyszer ott lehessek annál az utolsó asztalnál. Ha eljutsz egyszer oda, azt hiszem egyet fogsz velem érteni abban, hogy az a legnagyszerűbb érzés, amit egy pókerjátékos átélhet. Megfelelő tudással és egy kis szerencsével talán te leszel a következő világbajnok. Arcképed ott lesz majd a játék nagyjai között. Moss Slim Texas Dolly Chan Ungar Hellmuth Jr. Ferguson Moneymaker Raymer Hachem

És most irány a kártyaterem vagy az online pókerasztalok! Játssz! Bukj! Tanulj! Fejlődj! Érj el sikereket! Ha valaha is találkozunk a

pókerasztal mellett, üdvözölj kérlek, aztán dőlj hátra, játssz legjobb tudásod szerint, és verj meg! Örömmel fog eltölteni, ha azt látom, hogy jól játszol, és élvezni fogom a játékot, amit annyira szeretek. Ne feledd, hogy a bankszámládat – akárcsak Rómát – nem lehet egyetlen nap alatt fölépíteni! Először játssz kicsiben! Ne siess! Tanulj minden egyes partiból, amelyben részt veszel. Gondolkodj a pókerről! Álmodj a pókerről! Olvass el mindent, amit csak találsz a pókerrel kapcsolatban. Keress egy mentort! Játssz! Játssz még többet! Őszintén remélem, hogy hamarosan találkozni fogunk egy döntő asztalnál!

KIFEJEZÉSEK MAGYARÁZATA A célkeresztben (under the gun, UTG): Az a játékos ül a célkeresztben, akinek a flop előtt először kell licitálnia. Agresszivitás: A természetes hajlam a nyitásra és emelésre. A legtöbb nyerő pókerjátékos jellegzetes ismertetőjele. A passzivitás ellentéte. Alaptét (ante): Az az összeg, amelyet általában az asztalnál helyet foglaló minden játékosnak be kell tennie a bankba a kártyalapok leosztása előtt. All-in: Annak a lehetősége, hogy akkora összeggel tarthassuk a tétet, amennyi pénz előttünk van (és nem kell például föltennünk a családi birtokot). Asztal (board): Az az öt közös lap a Texas hold ‘emben, amelyet az asztal minden játékosa fölhasználhat. ATM: Egy tapasztalatlan, vagy csak nagyon rossz pókerjátékos, aki úgy osztogatja a pénzét, mint egy készpénzkiadó automata. Más elnevezések: hal (fish), donor, nyuszi. Az asztal textúrája (board texture): A közös lapokra vonatkozó „érzés”, ami egy figyelmes játékos számára lehetővé teszi, hogy hozzávetőlegesen behatárolhassa, milyen lapok lehetnek ellenfeleinél. Az indulólapok kiválasztása (hand selection): Ez azon a – kezdő vagy fegyelmezetlen játékosok által gyakran figyelmen kívül hagyott – tényen alapul, hogy egyes lapkombinációk nyereségesebbek másoknál. Azonos színű kapcsolódó lapok (suited connector): Két, értékben egymást követő és azonos színű saját lap. Növeli az esélyét, hogy flösünk, sorunk vagy színsorunk lesz. Á

Árulkodó jel (tell): Olyan viselkedési forma, amellyel önkéntelenül információt adunk figyelmes ellenfeleinknek kezünk erejével kapcsolatban. Banki esély (pot odds): A bankban lévő összeg és a megadandó tét hányadosa. Beépített játékos (prop, proposition player): A kártyaterem által alkalmazott játékos, akinek az a feladata, hogy életben tartson bizonyos játékokat. Beszállni (limp): A flop előtt emelés nélkül, csak a vaktétet megadva bekapcsolódni a játékba. Beülő (buy-in): Az az összeg, amellyel beülhetünk egy készpénzes játékba. Bomba lap (monster): Nagyon erős kéz. Buborék (bubble): Egy verseny olyan kritikus pillanata, amikor már elég néhány játékost túlélnünk ahhoz, hogy bekerüljünk a díjazottak közé, vagy eljussunk az utolsó asztalra. Cutoff: az osztótól közvetlenül jobbra lévő pozíció. Csapnivaló lapok (rags): 1. pocsék lapok. Donor: 1. ATM. Döglött pénz (dead money): Az olyan gyengébb játékosok által beadott pénz, akiknek nincs, vagy csak nagyon kevés esélyük van a győzelemre. Drill (trips): Három egyforma értékű lap, mint például a szett. Drótos pár (wired pair): 1. leosztott pár. Dupla haslövés (double belly-buster): Olyan sorra váró kéz, amely ugyan nem nyílt végű sor, de mégis két különböző lappal

alakulhat ki belőle sor. (Az „Első nap az iskolában” című fejezetben látunk rá példát.) Duplázni (esetleg felduplázni, doubling up): Elnyerni egy bankot, amikor azzal megduplázzuk addigi zsetonkészletünk nagyságát. Gyakran ez a célunk, amikor egy versenyen all-in megyünk. Elkötelezni magunkat a bank mellett (pot comitted): Amikor zsetonkészletünk olyan nagy hányadát tesszük a bankba, hogy már semmi értelme nem lenne később bedobni lapjainkat. Ellopni a vaktéteket (stealing the blinds): Olyan flop előtti emelés, amivel rá akarjuk venni a vakokat, hogy bedobják lapjaikat. Előny (overlay): Amikor ellenfeleink bizonyos hányada rosszabb nálunk, és emiatt várható nyereségünk nagyobb (különösen egy versenyen). Élővak, straddle (straddle raise): A célkeresztben ülő játékos emelése még az előtt, hogy a lapokat kiosztották volna. Általában egy unalmas játék fölrázását szolgálja. Feltételes esély (implied pot odds): A banki esély kiszámításának a módja olyankor, amikor nem csak a bank aktuális méretét vesszük figyelembe, hanem azt a teljes összeget, amiről úgy gondoljuk, hogy a parti végéig a bankba fog kerülni. Feltételes kiborulási esély (implied tilt odds, ITO): Annak az esélynek a matematikai megfogalmazása, hogy egy máskülönben szörnyű rossz játékkal kiboríthatjuk ellenfelünket, így a játékunkkal kockára tett zsetonok később busásan megtérülhetnek. Feszes játék (tight): Amikor az átlagosnál kevesebb lapkombinációval nézzük meg a flopot. Ellentéte a laza játék. Fékezés (slow playing): Egy játékmód, amikor erős kezünket megtévesztésképpen passzívan játsszuk meg a korai licitkörökben, abban bízva, hogy ellenfeleinknek összejön majd egy második

legerősebb kéz (és összeszedik a bátorságukat, hogy licitáljanak vele). Félblöff (semibluff): Olyan kézzel való nyitás vagy emelés, amely jelenleg valószínűleg nem a legerősebb, de tartoznak hozzá jók. Fix-limit (structured limit): Olyan játék, ahol a játékosok mindig csak jól meghatározott összeggel, általában egy kis téttel vagy egy nagy téttel nyithatnak és emelhetnek. Flop: A Texas hold ‘emben az első három, egyszerre leterülő közös lap neve. Flös kiskapu (backdoor flush draw): Olyan flöshúzó a Texas hold ‘emben, amellyel csak akkor jön be a flös, ha a törnnel és a riverrel is a mi színünk érkezik. Fölélap (overcard): Az asztal olyan lapja, amely magasabb a kezünkben lévő lapoknál. Ilyenkor fennáll annak a veszélye, hogy valakinek a miénknél erősebb párja van. Fölépár (overpair): Olyan leosztott pár, amely magasabb az asztal legmagasabb lapjánál. Gomb (button): Az osztó helye. Ez a játékos licitálhat legutoljára minden licitkörben a flop után. Azt a kis műanyag korongot is így nevezzük, amely egy kártyateremben ezt a pozíciót jelöli az asztalnál. Gyilkos tét (kill pot): Egyes kártyatermekben egy olyan, osztás előtti kötelező licit, amelyet annak a játékosnak kell betennie, aki egymás után kettő vagy még több bankot elnyert. Gyilkos lap (death card): Egy olyan törn vagy river lap, amellyel nagy valószínűséggel összejött valami egyik maradék ellenfelünknek. Hajó (boat): A full egy másik elnevezése.

Hal (fish): 1. ATM. Haslövés (gut shot): Olyan sorhúzó, amelyből csak egyetlen középső lappal alakulhat ki sor. Hiába várni (drawing dead): Olyan kézzel várni, amivel akkor sem nyerhetünk, ha bejön a lap, amire várunk. Hidegen tartani (call cold): Többszörös tétet, azaz egy emelést és egy visszaemelést megadni „egy csapásra”. Host: A kaszinó alkalmazottja, aki az újonnan érkezők játékba kapcsolódását irányítja. Ijesztő lap (scare card): Olyan lap, amellyel jó eséllyel összejött valakinek egy erős kéz, és ami ennél fogva félelemmel tölti el a játékban még érdekelt játékosokat. Imidzs (table image): Milyennek látnak minket ellenfeleink. Ingyenes verseny (freeroll): Olyan verseny, amelyen valamilyen okból anélkül vehetünk részt, hogy azért valódi pénzzel fizetnünk kellene. Játékelmélet (game theory): A különösen hiányos információ mellett.

döntéshozatal

tudománya,

Játék kevés résztvevővel (short handed game): Olyan játék, ahol a résztvevők száma a szokásosnál kevesebb. Jó (out): Olyan lap, amivel – ha lekerül az asztalra – kezünk javulna. Jutalék (rake): A kártyaterem által felszámított szervizdíj, általában minden egyes bank egy kis része. Kapcsolódó lapok (connectors): Két, értékben egymást követő saját lap, például 7-6. Növeli az esélyét, hogy sorunk lesz. Készpénz automata (cash machine): 1. ATM.

Kiegészítés (add on): Kiegészítő zseton-utánpótlás, amelyet „valódi” pénzért vásárolhatunk egyes versenyek korai szakaszaiban. Kis tét (small bets, SB): A legkisebb tét, amelyet egy fix-limit játékban megtehetünk. Általában ez a kötelező tétméret a flop előtt és a flopnál. Kis vaktét (small blind): A kis tét egy hányada, amelyet kötelezően be kell tennie már a lapok leosztása előtt az egyik játékosnak; általában annak, aki közvetlenül az osztó bal oldalán ül. Laza játék (loose): Amikor az átlagosnál több lapkombinációval nézzük meg a flopot. Ellentéte a feszes játék. Legalacsonyabb pár (bottom pair): Amikor egyik saját lapunk párt alkot az asztal legalacsonyabb lapjával. Egy teljes asztalnál gyenge kéznek számít, kevés résztvevős játékokban azonban erős kéz. Leosztott pár (pocket pair): Olyan pár, amely két saját lapunkból alakul ki. Néha hívják drótos (wired) párnak is. Nagy Ravasz (Big Slick): Ász-király, ami az egyik legerősebb lap a hold ‘emben, amikor az asztalhoz jól illeszkedik; és talán a legfrusztrálóbb, amikor nem. Nagy tét (big bet, BB): A legnagyobb tét, amelyet egy fix-limit játékban meg lehet tenni, általában csak a törnnél és a rivernél. Nagy vaktét (big blind): Egy olyan kötelező kis tét, amelyet a lapok leosztását megelőzően kell betennie általában annak a játékosnak, aki az osztótól kettővel balra ül. Negyedik utca (fourth street): A Texas hold ‘emben a negyedik közös lap. Gyakoribb elnevezése a törn. Nevezési díj (buy-in): Az az összeg, amit ahhoz kell befizetnünk, hogy részt vehessünk egy versenyen.

Négyes szabály (rule of four): Esélyeink kiszámolására vonatkozó eljárás, amikor még két lap van hátra. Ehhez jóink számát egyszerűen megszorozzuk néggyel. No limit: Olyan játék, ahol nincs fölülről korlátozva a tét nagysága. Nyílt végű sor (open ended straight): Olyan, sorban négy egymást követő lapból álló sorhúzó, amelyből bármely végének kiegészítésével sor alakulhat ki. Nyuszi (pigeon): 1. ATM. Osztó (dealer): 1. gomb. Óránkénti hozam (hourly rate): Az az összeg, amire egy játékos egy adott játékban vagy egy adott ellenféllel szemben nyereségként számíthat óránként, hosszútávon. Ötödik utca (fifth street): A Texas hold ‘emben az ötödik és egyben utolsó közös lap. Gyakoribb elnevezése a river. Passzivitás: A természetes hajlam a kivárásra és a tét tartására. Sok vesztő pókerjátékos jellegzetes ismertetőjele. Az agresszivitás ellentéte. Párbaj (heads-up): Amikor már csak két játékos küzd egymás ellen egy partiban vagy egy játékban. Plafon (cap): A licitek maximálisan engedélyezett száma egy adott licitkörben. Általában négy vagy öt. Pocsék lapok (junk, rags): Olyan lapok, amelyeket – legalábbis a matematikusok szerint – sosem lenne szabad megjátszani. Pofon (bad beat, suckout): Olyan váratlan vereség, amely ellentmond a józan észnek és a reális valószínűségeknek. Pofon-sztori (bad beat story): Az arról szóló történet, hogy milyen csúnya pofonban volt részed. Általában csak a mesélő számára

érdekes. Pot limit: A póker egy bonyolult fajtája, amelyben a játékosok maximum akkora tétekkel operálhatnak, mint a bank aktuális mérete. Pozíció: Az osztóhoz képest elfoglalt helyünk az asztalnál. Ez dönti el, menyire korán vagy későn kell majd licitálnunk az egyes licitkörökben. Póker (case): Négy azonos értékű lap. Prémium lapok (premium hands): Rendkívül nyereséges hold ’em lapkombináció, legalább is a flop előtt (1. „Első nap az iskolában” című fejezetet). Rés (leak): Gyakori és összességében költséges hiba, akár a kártyaasztalnál (például túl gyakran alkalmazunk egy bizonyos játékmódot), akár az életvitelünkben (például túl gyakran vetemedünk sportfogadásra). River: A Texas hold ‘emben az ötödik és egyben utolsó közös lap. Hívják ötödik utcának is. Saját lapok (hole cards): Az a két „rejtett” lap, amelyet az osztó a játékosoknak kioszt a parti elején. Segéd (kicker): Az a saját lap, amelyet nem használunk ugyan fel kezünkhöz, de döntetlen esetén szerephez juthat. Simán tartani (flat call, smooth call): A tét egyszerű tartása, általában kedvező pozícióból. Sírva tartani (crying call): Annak ellenére tartani a tétet, hogy szinte biztosak vagyunk benne, hogy kezünk vesztő. Egy pofon után tipikus. Szaggatott emelés (string bet): Amikor több részletben teszünk be a bankba egy adott zsetonmennyiséget. A legtöbb játékban szabálytalan.

Szatellit: Olyan, gyakran egyasztalos verseny, amelyen győztes(ek) egy nagyobb versenyre nyer(nek) nevezést.

a

Szett (set): három egyforma lap, melyből kettő saját lapunk. A drill egy fajtája. Szép Játék Szindróma (Fancy Play Sindrome (FPS)): Az a költséges szokás, amikor egy játékos túl gyakran akar „trükkösen” játszani. Például valaki túl sokat alkalmazza a kivárás-emelést vagy a félblöfföt. Különösen jellemző azokra a játékosokra, akik nemrég olvasták Sklansky és Malmuth könyvét. Szikla (vagy beton, rock): Olyan feszes, passzív játékos, aki valószínűleg nem fog sokat nyerni, de feltehetőleg nem is fog sokat veszíteni. Szivárvány (rainbow): Olyan flop, amelyben mindhárom lap különböző színű. Szuperszatellit: Olyan verseny, ahol a nyertes(ek) egy sokkal nagyobb versenyhez tartozó szatellitre nyer(nek) nevezést. Tartógép (calling station): Olyan játékos, aki könnyen kifosztható, mert túl gyakran tartja a tétet. Tábla (board): Egy kártyateremben a regisztráció adminisztrálására szolgáló várólista. Teremfelügyelő (floorman): A kaszinó alkalmazottja, aki a játékok folytonosságáról és az esetleges vitás kérdések elsimításáról gondoskodik. Torn (turn): A Texas hold ‘emben a negyedik közös lap. Negyedik utcának is hívják. Tuti kéz (nuts): A lehető legerősebb kéz az adott asztal mellett. Ú

Újravásárlás (rebuy): Egyes versenyek korai szakaszaiban az a játékos, aki minden zsetonját elbukta, valódi pénzért újra vehet annyi zsetont, mint a versenyre való benevezéskor. Vak (blind): Olyan kötelező tét, amelyet még a lapok leosztása előtt kell betenni. Célja az, hogy érdemes legyen harcba szállni a bankért. A kifejezést arra a játékosra is szoktuk használni, akinek a vaktétet be kell tennie. Lásd még: kis vaktét és nagy vaktét. Vaktétet tenni (post a blind): Az osztás előtt betenni egy tétet; általában a játékhoz most csatlakozó játékos által. Várakozó kéz (vagy „húzó”, drawing hand): Olyan kéz, ami egyelőre nem erős, de azzá válhat, ha bejön(nek) a megfelelő lap(ok). Várható érték (expected value): Az a nyereség vagy veszteség, amelyet egy adott játékstratégiával, vagy egy adott játékon elérhetünk átlagosan, hosszútávon. Zsetonkészlet (stack): Az előttünk lévő zsetonok összessége.