A kiadványszerkesztés 3. Illusztráció [PDF]

Zitiervorschau

Énekes Ferenc

A KIADVÁNYSZERKESZTÉS 3 Illusztráció

Énekes Ferenc A KIADVÁNYSZERKESZTÉS 1 Alapok Énekes Ferenc A KIADVÁNYSZERKESZTÉS 2 Szöveg

ÉNEKES FERENC

A KIADVÁNYSZERKESZTÉS 3 Illusztráció

Budapesti Kommunikációs és Üzleti Fôiskola, Budapest, 2014

Lektorálta Hantos Károly, a Magyar Képzômûvészeti Egyetem mb. tanszékvezetô tanára, docens és Molnár Gyula, a Magyar Iparmûvészeti Egyetem tanszékvezetô tanára, docens

Tipográfia Énekes Ferenc Borítóterv Yoka

© Énekes Ferenc, 2002 Második, javított kiadás © Énekes Ferenc, 2014

Kiadja a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Fôiskola A kiadásért felel Tímár Lászlóné kiadói üzletág vezetô

TARTALOM

Elôszó … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … 11 Az illusztrált kiadvány … … … … … … … … … … … … … … … … 13 Az illusztráció készítésének technológiái … … … … … … … … … … … A nyomdai képeredeti … … … … … … … … … … … … … … … Vonalas ábrák, mûszaki rajzok, diagramok … … … … … … … … … Ki készítse a vonalas rajzot? … … … … … … … … … … … … Nyújtás, zsugorítás … … … … … … … … … … … … … … … Szerkesztett mûszaki ábra … … … … … … … … … … … … … Kiviteli meggondolások … … … … … … … … … … … … … … Mûvészi illusztráció … … … … … … … … … … … … … … … … Monogram … … … … … … … … … … … … … … … … … Piktogram … … … … … … … … … … … … … … … … … … Embléma … … … … … … … … … … … … … … … … … … Tollrajz, tusrajz … … … … … … … … … … … … … … … … Sokszorosító grafikai technikák … … … … … … … … … … … A fotó … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … Fényérzékeny réteg … … … … … … … … … … … … … … … Látens kép … … … … … … … … … … … … … … … … … … Elôhívás … … … … … … … … … … … … … … … … … … Megszakítás, fixálás … … … … … … … … … … … … … … … Öblítés … … … … … … … … … … … … … … … … … … …

15 17 19 19 21 23 24 28 28 29 31 36 37 38 38 39 40 41 41

Utókezelés … … … … … … … … … … … … … … … … … … Árnyalat-visszaadás, árnyalati terjedelem … … … … … … … … Denzitás … … … … … … … … … … … … … … … … … … Vonalas eredetik fényképezése … … … … … … … … … … … … Autotípia … … … … … … … … … … … … … … … … … … … A rácsra bontás elmélete … … … … … … … … … … … … … Az érintkezôrács … … … … … … … … … … … … … … … … A színek … … … … … … … … … … … … … … … … … … A háromszín-nyomás problémái … … … … … … … … … … … A színegyensúly … … … … … … … … … … … … … … … … A színbontás elmélete … … … … … … … … … … … … … … … Árnyalathelyesbítés … … … … … … … … … … … … … … … Színhelyesbítés … … … … … … … … … … … … … … … …

42 42 43 48 50 51 54 56 58 61 64 66 67

Tervezés, a modern stílus … … … … … … … … … … … … … … … A modern stílus alapelvei … … … … … … … … … … … … … … A modern stílus tipográfiai elemei … … … … … … … … … … … Betûtípus … … … … … … … … … … … … … … … … … … Betûméret, sorszélesség … … … … … … … … … … … … … … Címszöveg, sorcsoport … … … … … … … … … … … … … … Hierarchia … … … … … … … … … … … … … … … … … … A modern oldal szerkezete … … … … … … … … … … … … …

73 74 81 81 83 84 85 86

Az illusztráció elôkészítése … … … … … … … … … … … … … … … 95 Az illusztráció válogatása … … … … … … … … … … … … … 95 A képek azonosítása … … … … … … … … … … … … … … … 97 Az illusztráció méretezése … … … … … … … … … … … … … … 98 Magasság meghatározása adott szélesség mellett … … … … … … 101 Szélesség meghatározása adott magasság mellett … … … … … … 102 Elôre meghatározott méret kialakítása … … … … … … … … … 103 Kötésvonalon áthaladó kép … … … … … … … … … … … … 104 Két eltérô alakú kép méretezése azonos magasságúra, szélességûre 106 Kép a képben … … … … … … … … … … … … … … … … 107 Háttér kitakarása … … … … … … … … … … … … … … … 107 Az illusztráció digitális feldolgozása … … … … … … … … … … … … Digitalizálás … … … … … … … … … … … … … … … … … … Lapszkenner használata … … … … … … … … … … … … … Maximális nagyítás … … … … … … … … … … … … … … …

109 110 110 113

Lineáris interpoláció … … … … … … … … … … … … … … Dobszkenner igénybevétele … … … … … … … … … … … … Digitális fényképezôgép alkalmazása … … … … … … … … … Digitális képeredeti készítése … … … … … … … … … … … … Képmódok … … … … … … … … … … … … … … … … … Képformátumok … … … … … … … … … … … … … … … Vektorizálás … … … … … … … … … … … … … … … … … … Vonalas ábrák vektorizálása … … … … … … … … … … … … Emblémák újrarajzolása … … … … … … … … … … … … … Új vektoros ábrák készítése … … … … … … … … … … … … Elektronikus színbontás … … … … … … … … … … … … … … Színhômérséklet … … … … … … … … … … … … … … … Színterek összehasonlítása … … … … … … … … … … … … … CMYK színszámítás … … … … … … … … … … … … … … Színhelyesbítés … … … … … … … … … … … … … … … … Pontterülés … … … … … … … … … … … … … … … … … Árnyalat-visszaadás … … … … … … … … … … … … … … … Színvisszavétel … … … … … … … … … … … … … … … … Élesítés … … … … … … … … … … … … … … … … … … Alátöltés … … … … … … … … … … … … … … … … … … Felülnyomás … … … … … … … … … … … … … … … … … Színkezelés … … … … … … … … … … … … … … … … …

116 119 121 126 127 133 140 143 144 145 147 147 148 151 155 162 167 172 177 178 189 191

Az illusztrált kiadvány tipográfiája, tördelése … … … … … … … … … Illusztráció a klasszikus stílusú kiadványban … … … … … … … … Az illusztráció elhelyezése … … … … … … … … … … … … … Képaláírás … … … … … … … … … … … … … … … … … Tördelési fogások … … … … … … … … … … … … … … … Modern stílusú kiadvány illusztrálása … … … … … … … … … … Az illusztráció szerepe az oldalon … … … … … … … … … … Kifutó képek … … … … … … … … … … … … … … … … Nem lineáris szöveg … … … … … … … … … … … … … … Az üres terület … … … … … … … … … … … … … … … … A modulháló használata … … … … … … … … … … … … …

197 198 200 203 205 206 208 210 212 214 215

Napilaptól a folyóiratig … … … … … … … … … … … … … … … A sajtótermékek felosztása … … … … … … … … … … … … … Tervezési szempontok … … … … … … … … … … … … … … … A tervezés elemei … … … … … … … … … … … … … … …

217 219 222 222

Olvashatóság, tipográfiai szabályok … … … … … … … … … … Cikkek alakja, elemek elhelyezése … … … … … … … … … … Szimmetria, aszimmetria … … … … … … … … … … … … … A tipográfiai rend … … … … … … … … … … … … … … … Ritmus, kimozdítás … … … … … … … … … … … … … … Arányosság, ellentét, ellenpont … … … … … … … … … … … Relatív nagyság, üres terület … … … … … … … … … … … … Vonal, tónus, inverz szedés … … … … … … … … … … … … Címszerkesztés, címtipográfia … … … … … … … … … … … Líd, iniciálé, szövegközi cím, képaláírás … … … … … … … … Hirdetések, impresszum, lapfej, borító … … … … … … … … Kompozíció, részletes terv … … … … … … … … … … … …

225 227 231 233 242 246 255 259 262 271 275 277

Irodalomjegyzék … … … … … … … … … … … … … … … … … … 281 Színes táblák … … … … … … … … … … … … … … … … … … … 283

A jó könyv messzemenôen támaszkodik az olvasó már meglévô tudására. Az új ismereteket oly logikus módon, oly kis lépésekben adagolja, hogy elolvasása után az olvasó úgy érzi, szinte semmi újat nem mondott. Csak jóval késôbb jön rá, hogy mennyi mindent tanult belôle.

ELÔSZÓ

A

számítógép – alig 50 éves pályafutása alatt – az élet szinte minden területét meghódította. A fejlôdés robbanásszerûvé az utóbbi 15–20 év során, a személyi számítógépek megjelenésével vált. A világ nyugati felétôl kissé elmaradva nálunk a nyolcvanas évek legvégén jelentek meg a ma már csak PC-ként emlegetett gépek. Lemaradásunkat röpke öt év alatt behoztuk, jelenleg itthon is azonnal kapható bármilyen új fejlesztés, legyen az akár számítógép, vagy akár egy alkalmazói program. A számítógép megjelenése alaposan felforgatta a nyomdaipar, a nyomdai elôkészítés évszázadok alatt kialakult hagyományos rendjét, munkafolyamatait is. A szerzô, kiadó, nyomda hármasának munkájába a felsorolás sorrendjében nyomult be a számítógép, egyre több munkafázisban véve át a hagyományos, kézi megoldás helyét. Hódít a számítógépes kiadványszerkesztés, a DTP (DeskTop Publishing). A siker titka egyrészt a személyi számítógép varázsában, másrészt a termelékenység növelésében rejlik. Régi, rangos szakmák szûnnek meg, mint például a nyomdai kéziszedôé, ugyanakkor újak is születnek, ilyenek a számítógépes kiadványszerkesztô vagy az elektronikus grafikus, képszerkesztô. E könyv elsôsorban az említett új szakmákat tanulók számára készült, mint a szakma gyakorlásához szükséges elméleti ismereteket tartalmazó középiskolai tankönyv. Ugyanakkor haszonnal forgathatja bárki, aki kicsit is közel került a számítógépes kiadványszerkesztéshez akár munkája, akár ez irányú érdeklôdése révén. 11

Míg az elsô kötetben a számítógépes kiadványszerkesztés eszközeit, anyagait, a munkához szükséges elméleti ismereteket, a másodikban pedig a szöveges kiadvánnyal kapcsolatos tudnivalókat találta meg az olvasó, addig ez a könyv az illusztrációval, az illusztrált kiadvány sajátosságaival foglalkozik. Tárgyalja az illusztráció készítésének technológiáit éppúgy, mint azok technikai és mûvészi szempontok szerinti csoportosítását. Kiemelten foglalkozik korunk leggyakrabban használt illusztrációs elemével – a fotóval. Megismerteti az olvasót az illusztráció elôkészítésének, méretezésének, digitalizálásának, színbontásának lépéseivel, a folyamat szereplôivel. Bemutatja a modern tervezôi stílust, az ebbôl fakadó tipográfiai megoldásokat, tördelési elveket. Részletesen taglalja az illusztráció oldalba, oldalpárba illesztésének problémáit. Kiemelten szól a folyóiratok, napilapok szerkesztési, tipografálási elveirôl, címrendszerük kialakításáról és illusztrálásuk módjairól. A negyedik kötet elôreláthatóan egy évvel a harmadik után jelenik majd meg. Tartalmában a kiadvány megjelenítésével kapcsolatos problémákra koncentrál. Ismerteti a printelés problémakörét, a postscript fájl írásának menetét, a digitális és analóg proofkészítô eljárásokat. Részletezi a hagyományos és új nyomdai eljárásokat, végigvezetve az olvasót a nyomdai klisékészítés, a példányszámnyomás és az utómunkák lépésein. Erôsen gondolkodom egy ötödik köteten is, amely az elektronikus kiadványokkal, azok tipográfiai kérdéseivel foglalkozna. Köszönet illeti Wéber Krisztinát, aki gondos és lelkiismeretes korrektori munkájával járult hozzá az eddigi kötetek megjelenéséhez. Végül e helyütt mondok köszönetet feleségemnek megértô türelméért és Salamon Gábor barátomnak a szöveg gondozásáért. Budapest, 2001. május

A szerzô

12

AZ IL LUSZT RÁLT KI ADV ÁNY

A

szöveges kiadványok mellett a nyomdai termékek másik nagy csoportját az illusztrált vagy illusztratív kiadványok alkotják. A két kategória között nincs éles határvonal, az átmenet meglehetôsen széles sávon mozog. Illusztrált kiadványnak tekinthetünk minden olyan nyomdaterméket, amely a szöveg mellett illusztrációt is tartalmaz. Azonban az ilyen kiadványokat mindaddig szöveges kiadványoknak nevezzük, amíg az információ átadásában a szövegé a fôszerep. Illusztratívvá akkor válik egy kiadvány, amikor annak fô üzenethordozójává az illusztráció lép elô, s az esetleges szöveg csak másodlagos, alárendelt szerepet játszik vele szemben. A szöveges kiadvány elsôdleges megjelenési formája a könyv. Az irodalmi mûfajú könyvek többsége csak szöveget tartalmaz, tehát biztosan szöveges kiadvány. A tudományos, az ismeretterjesztô és a tankönyvek jelentôs része azonban tartalmaz több-kevesebb grafikont, ábrát, rajzot, fotót, azaz illusztrációt. Ezek a kiadványok – bár tartalmaznak illusztrációt –, mégis szöveges kiadványoknak tekintendôk, hiszen bennük a szöveg az elsôdleges információhordozó, az illusztrációk csak kiegészítik, más oldalról világítják meg, szemléletesebbé teszik a szöveg által hordozott mondanivalót. Könyv alakú, annak tekinthetô ugyan egy neves fotómûvész munkásságát bemutató album, mégis ez utóbbi már biztosan illusztratív kiadvány. Itt az esetleges szöveg (bevezetô, életrajz, kiállítások jegyzéke) a mellékszereplô, a fô mondanivalót a bemutatott képek hordozzák, a kiadvány minden más eleme csak kiegészíti, magyarázza, emészthetôbbé teszi azok hatását. A mai újságok, folyóiratok, magazinok a szöveg mellett meglehetôsen sok illusztrációt tartalmaznak, tehát illusztrált kiadványok, döntô többségük mégis szöveges kiadványnak minôsül, hiszen a szöveg közvetíti az információk jelentôs 13

hányadát. A skála éppen a folyóiratok, képes magazinok világában szélesedik ki, egy-egy képviselôjükrôl meglehetôsen nehéz eldönteni, hogy melyik osztályba tartozik, a döntés sokszor szubjektív – másvalaki épp az ellenkezô osztályba sorolja ugyanazt a kiadványt. Sok a határeset. Mai világunkat elárasztó plakátdömping képviselôi formai megoldásukat tekintve ugyan szöveges, vegyes és figurális plakátokra oszthatók, mégis ritka a tisztán szöveges megoldás. Éppen a plakát mûfaja volt az, ahol felmerült a kérdés: meddig szöveg a szöveg, mikor válik képpé? Ugyanis a betûnek nemcsak tartalmi jelentése van, hanem formája, alakja is. Nagy méretekben annak tartalma mellett – már jelentôssé válik a betû (betûtípus, méret, változat) formája, körvonala, tömege, így maga a szöveg illusztratív elemmé alakul. Ehhez járul még, ennek hatását fokozza, azzal összegzôdik a plakáton szereplô képi elem (illusztráció) tartalmi és formai mondanivalója, így a plakát szinte kivétel nélkül illusztratív kiadványnak minôsül. A csomagolás, a csomagolásgrafika skálája már önmagában vizsgálva is rendkívül szerteágazó, azonban szinte mindegyiken döntô fontossággal bír az illusztráció. A csomagolás szerepe nemcsak az elhatároló, ôrzô, védô, megóvó funkció, hanem legalább annyira a potenciális vásárló figyelmének felkeltése a termék iránt. Az illusztratív, formai, grafikai elemek hatása itt döntô fontosságú, éppen ezért a mûfajban meglehetôs hangsúllyal alkalmazzák azokat. Ennek következtében a csomagolásgrafikai munkák jelentôs része illusztratív kiadványként fogható fel. Ez a könyv az illusztrációk fajtáin, azok elôállításának, feldolgozásának lépésein, kiadványba illesztésének módjain vezeti végig az olvasót. A hagyományos nyomdai eljárások érintése mellett a hangsúly természetesen a digitális, számítógépes feldolgozáson lesz. A mai, modern stílus vezérelvein, tipográfiáján kívül annak alkalmazásaként megtárgyaljuk a napilapok, folyóiratok jellemzôit, tervezésének és elkészítésének lépéseit éppúgy, mint e kiadványok tördelésének alapvetô kérdéseit, különös tekintettel az illusztratív elemek szerepére, alkalmazására, elhelyezésére. A mostani rész a képet, az illusztrációt járja körül, igyekezve bemutatni annak minden lényeges aspektusát.

14

AZ IL LUSZT RÁ CIÓ KÉ SZÍT É SÉ NEK TECHN O LÓ GI ÁI

A

nyomdai termékek illusztrálásának szándéka már az ôsnyomtatványoknál kimutatható, sôt az illusztráció, mint mûfaj megelôzte a könyvnyomtatást. Gondoljunk csak a bibliai jeleneteket, vallási eseményeket ábrázoló fametszetek kártyalap méretû sokszorosítására az 1300-as évek végétôl a XV. század közepéig terjedô idôkben. Ezek olyan illusztrációk, sôt illusztratív kiadványok voltak, amelyek a kép, az illusztráció erejével közvetítették a mondanivalót. A kép alján néha elôforduló egy-két soros írás, szöveg csak a kiválasztottak (írástudók) számára szolgáltatott némi magyarázatot, kiegészítést, a szemlélôk jelentôs többségét mindössze saját tudatlanságáról gyôzte meg. Európában az elsô elterjedt illusztrációs forma, technika a fametszet (lap- és harántdúc) volt. Ez a megoldás kielégítette a könyvnyomtatás elôtti igényeket éppúgy, mint az ôsnyomtatványok idejét lezáró 1500-as évet megelôzô idôket. Alkalmazásuk ugyan tovább folytatódott, de figyelembe véve a technológia által biztosított viszonylag kis példányszámú nyomat elôállításának lehetôségét, egyre inkább háttérbe szorult a rézlemez-megmunkálási technológiákkal (rézkarc, rézmetszet) szemben. Utóbbiak egyrészt sokkal finomabb vonalakat, ezáltal részletdúsabb rajzot tettek lehetôvé, másrészt az így készült illusztrációk nyomási példányszáma is lényegesen magasabb volt, mint elôdeiké. A technológia egyszerre jobb és olcsóbb lett. Sok forradalmat jellemez még ez a két jelzô. A ma is használt linóleummetszet – bár egészen sok nyomatot eredményez – megmaradt az egyedi mûvészeti technikák eszközeként, nem szerepel az ipari megoldások listájában, kivéve egy rövid idôszakot a nyomdatechnikában.

15

A különbözô fémmegmunkálási technológiák (vas, alumínium) bizonyították ugyan e fémek mûvészi, illusztrációs alkalmazásának lehetôségeit, azonban szerepük – felhasználásukat tekintve – meglehetôsen elenyészô. A litográfia, a kôrajz ma ugyan mint kis pédányszámú nyomat létrehozására alkalmas mûvészi technika ismert és alkalmazott, azonban a magasra maratott kôrôl nagyobb példányszám is elôállítható. A XIX. század elsô felében, az ofszet technika kialakulása elôtt a kônyomat az illusztrációk sokszorosításának bevált, sûrûn alkalmazott technológiája volt. A szerigráfia, a szitanyomás egyrészt ismert kis példányszámú mûvészeti sokszorosító eljárás, ugyanakkor meglehetôsen termelékeny ipari, nyomdai sokszorosítási technika is. Különlegessége abban áll, hogy a nyomathordozó nemcsak papír, hanem textil, mûanyag is lehet, ugyanakkor mint ipari technológia a hagyományos magas-, sík- és mélynyomással ellentétben a fehér festéket is használja. A hagyományos technológiáknál a fehér a nyomathordozó színe, ott nincs fehér festék. A felsorolt sokszorosító grafikai technikák mára szinte kizárólag a kis példányszámú nyomat, mûvészi alkotás létrehozójaként szerepelnek. A nyomdászatban a fényképezés nagykorúvá válása után gyakorlatilag a fotó, a fénykép lett az egyedüli illusztrációs elem, hiszen fotó minden más illusztrációról készíthetô. Az autótípiai eljárás pedig rácsra bontja a képet és így az már nyomtatható. A fényképezés alkalmazása elôtt minden egyes illusztráció megrajzolására, elkészítésére fel kellett kérni egy mûvészt. A fotós bármilyen látványról képet készít, s ennek a képnek autotípiai változata lesz kinyomtatva. Természetesen a fényképezés alkalmazása után is készült illusztrációs céllal rajz, vagy valamilyen nyomat, azonban ezekrôl is fénykép készült, arról autotípia és az szerepelt illusztrációként, nem pedig az eredeti nyomóformáról készült a nagy példányszámú nyomás. A nyomdai fotós élet-halál ura volt az illusztrációkészítés területén, hiszen minden eredetit ô kapott meg, és teremnyi nagyságú gépével ô készítette el a kívánt méretû filmet, melyet aztán a montírozók illesztettek az oldalba. A számítógép alkalmazásával, a digitális technika, technológia bevezetésével a fényképkészítési fázist sokszor kikapcsolhatták a folyamatból, hiszen a viszonylag kis méretû, síkban elhelyezkedô illusztrációk a szkennelés során közvetlenül bevihetôk a számítógépbe. Újabban a digitális fényképezés terjedése teszi egyszerûbbé, kémiai folyamatoktól mentessé és lényegesen gyorsabbá az illusztráció elkészítésének folyamatát.

16

A NYOM DAI KÉ PE RED E TI

E

gyértelmûen meg kell különböztetni egymástól a mûvészi és a nyomdai képeredeti fogalmát. Egy nagyméretû színes festmény mûvészi eredeti, de nyomdai eredetije a róla készült diapozitív lesz, mert a nyomdának errôl kell elkészítenie a reprodukciót. Ugyanakkor egy kisebb méretû tollrajz mûvészi eredeti ugyan, de egyben nyomdai képeredetiként is funkcionálhat, ha tulajdonosa a nyomda, illetve az elôkészítést végzô mûhely rendelkezésére bocsátja, hogy róla készülhessen a szükséges méretû film. Nyomdai szakkifejezés a reprodukcióra érett képeredeti fogalma. Olyan eredetit jelent, amelyrôl minden további elôkészítés nélkül film készíthetô. Az ilyen képeredeti folt- és karcmentes, tiszta, megfelelôen árnyalt, részletgazdag, idegen, eltávolítandó elemet (pl. felirat) nem tartalmaz. Egyszóval nem igényel hosszadalmas és fárasztó retusmunkát. A nyomdai eredetitôl elvárható még, hogy egyoldalas legyen (hátoldala üres), a rajzi elemeket megfelelô méretû margó keretezze, azok ne érjenek ki a lap széléig. Ne legyen gyûrött, illetve ne legyen nyomdai termék. Ugyanis ez utóbbi esetben annak fotózásakor, digitalizálásakor könnyen megjelenhetnek a képtôl idegen mintázatok (Moaré-jelenség). A nyomdai képeredetik felosztását a 1. ábra szemlélteti. A vonalas illusztráció csak egy színt – többnyire feketét – tartalmaz, azt is teljes intenzitással, árnyalatok nélkül. A szín (fekete) fedettsége tökéletesen homogén. A nem rajzi elemek fehérek, illetve a nyomathordozó színével megegyezôk. Tipikus vonalas eredetik a mûszaki rajzok, diagramok, építészeti, szerkezeti rajzok és a tollrajzok, tus-

1. ábra A nyomdai képeredetik felosztása

17

rajzok, egyszínû mûvészi nyomatok. A fóliára készített ilyen alkotások ráadásul átnézetiek. A vonalas, de színes képeredetik tipikus képviselôi az olyan piros-zöld színû ábrázoló geometriai rajzok, amelyek zöld-piros szemüveggel nézve térbe állíthatók, illetve azok az épületgépészeti rajzok, ahol a különbözô vezetékeket (gáz, víz, oxigén, villany stb.) eltérô színnel jelölik. Az árnyalatos képeredetik a két szélsô árnyalat – a fehér és a fekete – között számos átmenetet képzô közbülsô (szürke) árnyalatot tartalmaznak. Tipikus fekete-fehér képviselôik az általunk fekete-fehérnek mondott fotó, a mûvészi ceruza-, illetve szénrajz. Színes változatuk a színes fénykép, színes ceruza- és krétarajz, akvarell, olajfestmény stb. Amennyiben a hordozóanyag film vagy átlátszó fólia, úgy ezek az illusztrációk egyben átnézetiek is. A gyakorlatban az átnézeti illusztráció szinte mindig filmnegatív vagy diapozitív. Kis méretük miatt a 24◊36 mmes, úgynevezett kisfilmes negatív vagy diapozitív nem nagyon használható. A legkisebb elfogadható méret a 60◊60 mm. A rajzolt vagy nyomtatott képeredetik készítéséhez fehér színû, legalább 80 g/m2 tömegû papírt használjunk (ne legyen áttetszô). A legvastagabb felhasználható alapanyag a 250 g/m2 tömegû karton, mert ez még jól hajlik és nehezen törik. Fotó készítésekor a 120 g/m2-es fotópapír a megfelelô választás, ugyanis ez kellô tartású és szükség szerint még jól felfeszíthetô a dobszkenner hengerére. Nagyobb lélegzetû, hosszabb, gazdagon illusztrált, illetve illusztratív kiadványoknál a sok illusztráció több helyrôl származhat, ezért azok minôsége sem azonos. Ilyenkor mindenképpen törekedni kell az illusztrációk minôségének, stílusának egységesítésére, akár azon az áron is, hogy újra megrajzoltatják, lefényképeztetik ôket. Csak a megismételhetetlen és a kiadvány szempontjából nagyon fontos illusztrációt kell elfogadni akkor, ha annak kivitele, minôsége nem üti meg a kívánt mértéket. Ebben az esetben a retusôrnek kell mindent elkövetnie a minôség javítása érdekében.

18

VO NA LAS ÁB RÁK, MÛ SZA KI RAJ ZOK, DIA G RA MOK

A

z illusztrációk feloszthatók aszerint is, hogy mûszaki, tudományos információt hordoznak-e, avagy inkább mûvészi értékeket közvetítenek. Ez a fejezet az elsô, a következô fejezet a második kategóriába sorolható illusztrációkról szól. A felosztás nem azt jelenti, hogy a mûszaki információt hordozó ábrát mérnöknek, a tudományos eredményeket taglaló grafikont pedig tudósnak (fizikus, biológus stb.) kell elkészítenie és csak a mûvészi illusztrációkat készítheti mûvész, grafikus. Sôt jobb, ha a pusztán magyarázó céllal készült ábrát vagy táblázatba is foglalható számadatokat szemléletesen megjelenítô diagramot nem a mûszaki végzettségû értelmiségi, hanem a mûvész, a grafikus készíti el a kiadvány stílusának, grafikai arcának megfelelô módon. Nagyon valószínû ugyanis, hogy a mûszaki szakember által készített illusztráció ugyan közvetíti az átadásra váró információt az olvasó felé, azonban meglehetôsen leegyszerûsített, száraz formában teszi azt. A mûvész, a grafikus ugyanazon alapanyagból kiindulva az információ átadása mellett az átadás módjának esztétikumára is ügyel, a cél érdekében akár képpé formálva az átadandó adathalmazt.

KI KÉSZÍTSE A VONALAS RAJZOT? Tegyük fel, hogy a szerzô egy folyamat idôbeli lefolyását kéziratában egy tucat adattal mutatja be, a felelôs szerkesztô azonban úgy dönt, hogy az adatsor táblázatba foglalása helyett sokkal szemléletesebb lenne egy grafikonon bemutatni a folyamatot. Fiktív adatokkal felszerelkezve felkértem egy villamosmérnököt és egy grafikust, hogy készítsen egy (nem kör-, nem hasáb-, hanem) vonaldiagramot a megadott adatokból. Az eredmény a 2. ábrán látható. Gondolom, egyértelmû, hogy a két diagram közül melyiket készítette a villamosmérnök és melyik lehet a grafikus munkája. Igaz, a grafikus által készített kép nem vonalas ábra, de a feladat kiadásakor nem tettem semmilyen megkötést 19

a

b

2. ábra Villamosmérnök és grafikus által készített diagram a kivitelezést illetôen. Az ábrákon szándékosan nincsenek mennyiségi jelölések és számadatok, hisz éppúgy szemléltethetik a Duna vízhozamának ingadozását, mint a légnyomás változását, avagy a BUX-index alakulását a tôzsdén. A vonalas rajz, ábra, diagram elkészítôje csak a legritkább esetben azonos a szerzôvel. A szerzônek ugyanis sokszor sem képzettsége, sem megfelelô kézügyessége, technikai jártassága sincs a legegyszerûbb ábrák elkészítéséhez sem. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudja megítélni egy elkészült rajz jó vagy rossz voltát, ne venné észre erényeit és gyengéit, esetleg hibáit. Mindössze arról van szó, hogy messze nem ô a legideálisabb ábrarajzoló. Legtöbbször határozott véleménye, elképzelése van az egyes ábrák kinézetérôl, elkészítésérôl, csak nem tudja saját kezûleg kivitelezni azokat. Annyi mindenesetre elvárható tôle (s ezt meg is teszi), hogy legalább szóban részletesen kifejti, hogy mit tartalmazzon az ábra, esetleg egy hevenyészett skiccet is elkészít róla. Ez a vázlat legtöbbször ceruzával készül, olykor tussal mûszaki rajzlapra, pauszra. A ceruzavázlatról a szerzô könnyen belátja, hogy azt jó minôségben újra kell rajzolni a megjelentetéshez, ám az általa esetenként öt-tíz órai munkával elkészített mûszaki tusrajz átrajzolásáról hallani sem akar. A ceruzavázlatok közlésének egy mûvészi alkotás létrehozási folyamatának bemutatásakor egyértelmû a jelentôsége, azonban semmi értelme egy egyszerû mûszaki jellegû rajz megjelenítésekor. Ilyen esetben inkább a hanyagság jele, nem pedig a gondos kivitelezésé. A 3. ábra a kézzel készített ceruzarajz mellett az annak felhasználásával készült, közlésre érett ábrát mutatja be. Ráadásul a ceruzavázlat pusztán vonalasan digitalizált az elvárható árnyalatos mód helyett. A számítógépes feldolgozás megjelenése elôtt a nyomdákban úgynevezett ábrarajzolókat alkalmaztak. Ezek az emberek legtöbbször mûszaki rajzolói végzettséggel rendelkeztek, szerencsés esetben megáldva némi mûvészi érzékkel. A szerzôi vázlatokból, azok szóbeli kiegészítéseibôl, magyarázataiból ôk készítet20

3. ábra Vonalas ceruzavázlat és a közölt ábra ték el tussal, mûszaki rajzlapra, pauszra rajzolva a vonalas ábrákat. A nyomdai fotós ezekrôl készítette el azután felvételeit, amelyek alapján esetenként a megfelelô kicsinyítés után a nyomóforma, klisé készülhetett. Ma a vázlatokat inkább szkennelik, digitalizálják, és számítógépen, rajzolóprogram segítségével készítik róluk a megjelenésre alkalmas ábrát. A munkát grafikusok, egyszerûbb esetben operátorok végzik.

NYÚJTÁS, ZSUGORÍTÁS A vonalas diagramok alapvetô tulajdonsága, hogy mind vízszintes, mind függôleges irányban szinte tetszés szerint nyújthatók, illetve összenyomhatók. Nézzünk meg erre egy konkrét példát, most már számadatokat is elhelyezve a tengelyeken. A 4. ábrán ugyanazt a diagramot látjuk vízszintesen összenyomva, normál méretben és vizszintesen megnyújtva. A diagramokról egy pillantással egyértelmûen leolvasható a változó ütemû, de emelkedô tendencia. Aki a tengelyekre írt számadatokat is megnézi, az a konkrét százalékos értékekkel is hamar tisztába jöhet. Mégis, aki a bal oldali összenyomott diagramot pillantja meg egy újság oldalán, abban a változás hirtelensége, drámai nagysága, meredeksége marad meg, aki pedig a jobb oldali el21

4. ábra Összenyomott, normál, illetve nyújtott diagram nyújtott diagramot szemléli, az azt látja, hogy az emelkedés szinte észrevehetetlen, jelentéktelen, lapos. A szemlélôben, az olvasóban nem a konkrét értékek maradnak meg, nem azok tudatosulnak, hanem az emelkedô görbe meredeksége által sugallt kép, másodlagos jelentés rögzôdik – miszerint az emelkedés vagy gyors, vagy jelentéktelen. A grafikus vagy inkább a szerkesztô egy ilyen egyszerû megoldással, trükkel befolyásolni tudja az olvasók véleményét a bemutatott jelenségrôl (mégpedig úgy, hogy pontosan közli a tényszerû adatokat), mert az olvasónak a kép sokkal többet közvetít, mint a tényleges számadatok. Gondoljunk bele, milyen (pozitívnegatív) gazdasági és politikai következményei lehetnek az összenyomott vagy a széthúzott diagram közlésének, ha az például a forint havonkénti csúszó leértékelésének alakulását mutatja be vagy a munkanélküliség változását ábrázolja, illetve a gazdaság teljesítôképességének emelkedését szemlélteti.

5. ábra Kézzel szerkesztett mûszaki rajz 22

6. ábra Vonalas rajz topológiai átalakítása

7. ábra Építészeti alaprajz részlete

SZERKESZTETT MÛSZAKI ÁBRA Az ilyen alkotás még ma is sokszor készül szabad kézzel, azaz vonalzóval, körzôvel dipára vagy pauszra, csak ritkább esetben lesz számítógépes rajz az eredeti. Jellegzetessége a pontos szerkesztés, az eltérô vonalvastagságok használata. Olykor felirat nélküli, azonban gyakran feliratot (magyarázó jelek, betûk, karakterek) tartalmaz. Kézi vagy gépi készítési módját legjobban a felirat árulja el. Gyakran a felhasználási méretben készül, nagyítani, kicsinyíteni nem kell. Példát az 5. ábra mutat. A szerkesztett mûszaki ábrák jelentôs része csak kicsinyíthetô vagy nagyítható, torzítani azonban nem lehet ôket. Gondoljunk csak egy léptékhelyes építészeti alaprajzra vagy gépészeti mûszaki rajzra. Azonban vannak olyan válfajaik is, amelyeknek csak a topológiáját kell betartani, egyébként tetszôlegesen átszerkeszthetôk. Ilyenek például az elektromos, elektronikus kapcsolási rajzok, épületgépészeti ábrázolások, egyes – nem léptékhelyes, sematikus – térképek (pédául Budapest metró- és HÉV-megállóhelyeinek térképe). Az ilyen ábrák a vázlattól jelentôsen eltérhetnek, alakjuk a közlés helyének méreteihez (hasábszélesség, rendelkezésre álló magasság) igazítható, ahogy az a 6. ábrán látható. A vonalas ábrák körébe tartoznak azok a – többek között – építészeti alaprajzok is, amelyek a vonalakon kívül foltokat is tartalmaznak. A vonalas ábra kifejezés nem a vonalra, annak vastagságára utal, hanem arra, hogy a rajz, ábra elemei csak fekete (vagy adott színû) elemet tartalmaznak, árnyalat, szürke fokozat nélkül. A 7. ábra egy építészeti alaprajz részletét mutatja be, ahol a vonal mellett határozott fekete folt is szerepel.

23

KIVITELI MEGGONDOLÁSOK Ma a nem mûvészi, inkább mûszaki jellegû vonalas rajzok, ábrák, diagramok elkészítésénél mindenképpen figyelembe kell venni, hogy valamennyi válfajuk viszonylag könnyen kialakítható számítógépen egy rajzolóprogram segítségével. A készítés menete természetesen nagymértékben megkönnyíthetô, ha egy viszonylag jó minôségû, kézi módszerekkel létrehozott, digitalizált (szkennelt) vázlat segíti a minôségi, számítógépes rajz megvalósítását. E rajzok egyenesei a legteljesebb mértékben azok, nincs bennük semmi görbület, a vonalvastagság állandó, nem mutat semmilyen ingadozást, a tónus teljesen fedett fekete, nincs benne semmi esetlegesség. Azaz a számítógépes vonalas rajz annyira tökéletes, hogy már elsô ránézésre is kiderül mûvi volta. Betûi, feliratai (ha vannak) oly tökéletesek, hogy kizárják a kézi megoldás lehetôségét, az emberi vonalvezetés esetlegességét. Éppen ezért a kiadvány jellegétôl, tipográfiai koncepciójától függ, hogy a két lehetôség (eredeti tusrajz, gépi újrarajzolás) közül melyik megoldást választjuk. Szemléltetô segítséget a 8. ábra mutat be, ahol együtt látható ugyanazon rajz kézi és gépi kivitelezése. A mûszaki (gépészeti) vonalas rajzok fô-, mellék- és segédvonalakat tartalmaznak. Ezek vonalvastagsága szabványban rögzített. A fôvonalak 0,6 mm vastagok, a mellékvonalak 0,3 mm, a segédvonalak pedig 0,1 mm szélességûek. A válEreszcsatorna Rovarháló Ereszszegély Perfo alátétlemez Lécezés Ellenléc Tetôhéjalás

Hôszigetelés Pára- és légzáró réteg Belsô burkolat Talpszelemen

Koszorú

≥ 2 cm

8. ábra Építészeti rajz azonos minôségû kézi és gépi kivitelezése 24

Térdfal

tozó vonalvastagságok mellett az egyes vonalak lehetnek folytonosak, szaggatottak vagy pontozottak. A szabvány szerint elkészített mûszaki rajzok 1:1-es méretben mutatják a felsorolt vonalvastagsági sajátosságokat. A kézzel, számítógéppel elkészített nyomdai eredeti azonban legtöbbször kicsinyítéssel kerül felhasználásra, azaz a nyomdából kikerülô nyomdatermék az ábrákat különbözô mértékben ugyan, de többnyire kicsinyítve tartalmazza. Ilyenkor a vonalvastagságok a kicsinyítés mértékének megfelelôen vékonyodnak, emiatt az akár egymás mellé kerülô ábrák is eltérô vastagságúnak mutatják az azonos jelentéssel bíró vonalakat. Példát a 9. ábra ad. Az ilyen vonalvastagságbeli módosulások mindenképpen elkerülendôk. Az ábrarajzolónak, felelôs képszerkesztônek törekednie kell arra, hogy az egyes ábrák, rajzok, diagramok azonos jelentéssel bíró fô-, mellék- és segédvonalai jelen-

9. ábra Vonalvastagságok változása a kicsinyítés mértékében 25

tésüknek megfelelô egyenletes, azonos vonalvastagsággal bírjanak az összes ábrán. Egy ilyen törekvés megvalósítása sok odafigyelést, összpontosítást és munkát igényel, de nem lehetetlen feladat. Legkönnyebben akkor oldható meg, ha valamennyi ábra nyomdai eredetije a felhasználási méret azonos százalékos nagyításával vagy kicsinyítésével készül. Az ábrák készítésénél alkalmazott vonalvastagságnak, illetve vonalköznek azonban vannak abszolút korlátai. E korlátok nem az ábrakészítés, hanem a felhasználás méretében meghatározottak. A vonalas rajzok legvékonyabb vonalainak vastagsága olyan legyen, hogy majd (többnyire kicsinyítés után) a felhasználási méretben se legyen vékonyabb 0,1 mm-nél (szemünk felbontása ennyi). Két szomszédos vonal közötti távolság pedig a felhasználási méretben is legalább 0,15 mm legyen. Ellenkezô esetben a folytonos vonal szaggatottá módosul vagy láthatatlan lesz, illetve a két szomszédos vonal a pontterülést is figyelembe véve összeolvad, eggyé válik. Példa a 10. ábrán látható. Az eredeti rajz ugyan betartja a vonal legalább 0,1 mm, vonalköz minimum 0,15 mm értékeket, azonban a felhasználási méret, ami az eredeti 20%-os kicsinyítése már jóval kevesebb, többnyire homályos vagy besült részletet tartalmaz. Az ábrát, amelyen a spalatói székesegyház egy részlete látható, kérésemre szándékosan ilyenre készítette Pattantyús Márton harmadéves tanuló. A négy darab 20%-os ábra közül az elsô veszteséges, a máso-

10. ábra Rosszul elkészített nyomdai eredeti és 20%-os felhasználási mérete 26

dik veszteségmentes szürke árnyalatos kicsinyítés, míg a harmadik veszteséges bitmap, az utolsó pedig veszteségmentes bitmap módú változat. Az elmondottak alapján a vonalas ábra, rajz, diagram készítôjének gondolnia kell arra, hogy mûvének vonalvastagsága, vonalsûrûsége a felhasználás méretében is megfelelô legyen, elképzelése ott érvényesüljön, ne pedig az elkészítés méretében. A képszerkesztô feladata még fokozottabb odafigyelést igényel, hiszen minden ilyen ábráról ismernie kell a felhasználás méretét, ugyanis csak ennek ismeretében dönthet a vonalvastagságok, vonalközök, méretek esetleges újraértelmezésérôl, -rajzolásáról. Munkáját akkor végzi jól, ha a bôséges illusztrációs anyag végül egységes kinézetet mutat, esetleges különbözô helyekrôl való származásuk kimutathatatlan. A nem mûvészi igényû vonalas ábrák elsôsorban a bennük foglalt sûrített adatok, adathalmaz egyszerûbb, áttekinthetôbb, közérthetôbb megjelenítésére, közvetítésére szolgálnak, azonban nagymértékben emelik a kiadvány értékét. Mint illusztrációk egységes grafikai elven megfogalmazottak, kivitelezettek, egymással harmonizáló megjelenésûek. Összefoglalva: a nem mûvészi igényû vonalas ábrák, rajzok, diagramok közös jellemzôje, hogy többnyire könnyen átméretezhetôk, torzíthatók, akár inverz megjelenítésbe fordíthatók. Jelentôs részük a felhasználás igényeinek megfelelôen akár topológiailag is átszerkeszthetô. Szemünk felbontási korlátjából adódik, hogy az alkalmazott vonalvastagságok a felhasználás méretében legalább 0,1 mm vastagok, a vonalközök pedig ennek másfélszeresei legyenek.

27

MÛ VÉ SZI IL LUSZTRÁ CIÓ

A

vonalas mûvészi illusztráció az elôzô fejezetben tárgyalt vonalas mûszaki illusztrációtól lényegesen különbözik. Ugyan mindkét fajta vonalas, fekete-fehér, illetve egyszínû, azonban közöttük lényeges eltérések mutatkoznak. Az elkülönülés egyik alapvetô ismérve a szerzô képzettsége, illetve az elkészítés szándéka. Amíg a mûszaki vonalas illusztráció az értelemre hat, addig a mûvészi ihletettségû párja elsôsorban az érzelmekre apellál. Az elsônél a tartalom hangsúlyozott, a forma jelentéktelen, másodlagos szereppel bír – a másodiknál éppen fordított a helyzet –, a megjelenítés, a forma az elsôdleges információátadó, az esetleges szöveges jelentés csak alátámasztja, kiegészíti azt. Mindenesetre legfeljebb csak arányosan nagyítható, kicsinyíthetô, semmilyen körülmények között sem viseli el a torzítást. A nagyítási-kicsinyítési arány is legfeljebb a szerzô által meghatározott értékek között állítható. Topológiai átfogalmazása egyáltalán nem megengedett. Kialakításában a létrehozó mûvész elképzelésétôl eltérni semmiképpen sem lehet. A mûszaki és a mûvészi vonalas ábrát úgy tudnám összehasonlítani, mint a prózai szöveget és a verset. A próza a könnyebb érthetôség kedvéért mondanivalójának megtartása mellett kissé átírható, stilizálható, a verset azonban betûhíven kell közölni, hozzányúlni, módosítani rajta tilos.

MONOGRAM Egy személy nevének kezdôbetûibôl kialakított forma – a lehetô legegyszerûbb mûvészi illusztráció. Rokonságot mutat a pecsétgyûrûkkel és a könyvki-

11. ábra Monogramok (Gosztola Kisanna, Szádeczky–Kardoss Dorottya, Zocskár Andrea) 28

adásban oly elôszeretettel alkalmazott ex librisszel. Formai megjelenítése mégis a legegyszerûbb, nincs mellette címertani ábrázolás vagy más ornamens díszítés. Csak a név kezdôbetûivel operál, azok alakja, formája, vonalvezetése, kapcsolódása legfeljebb utal az illetô személy jellemére, habitusára. A 11. ábrán látható néhány megoldás. Valamennyi tanítványaim munkája.

PIKTOGRAM Egyértelmû jelentéssel bíró, mûvészi kialakítású, a végletekig leegyszerûsített, általában fekete-fehér vonalas rajz, folt. Az ábra jelentése mindenki számára egyértelmû és világos, anyanyelvtôl függetlenül ugyanazt jelenti. Rohanó világunkban elôször a nemzetközi repülôtereken (kijárat, csomagmegôrzô, pénzváltás, telefon, taxi stb.) terjedt el széles körben, késôbb az élet minden területén (posta, orvos, bevásárlóközpont) alkalmazni kezdték a piktogramokon alapuló, közérthetô jelzéseket. Az egyes helyeken alkalmazott piktogramokat tervezôik azonos grafikai elvek alapján készítik sok tagból álló piktogramsorozatokat állítva így elô. E sorzatok elemei azonos méretûek, befoglaló geometrikus ábrájuk megegyezik, a használt vonalvastagságok, a negatív tér méretei minden tagnál 12. ábra Piktogramsorozat elemei

29

ugyanakkorák. Az ábrázolt alakok, tárgyak a végletekig leegyszerûsítettek, jellemzô nézetükben, mozdulatukban, eszközükben ábrázoltak, egyértelmûen felismerhetôk. Aki szeretne megnézni egy piktogramsorozatot, az menjen be bármelyik postahivatalba és nézze végig az egyes ablakok fölé helyezett információs táblákat, találkozni fog a csomagkezelés, levélkezelés, takarékszolgálat, pénzkezelés stb. jelentésû piktogramokkal. Megfigyelheti azt is, hogy mit jelent egy sorozat egységes grafikai kialakítása. Jó piktogramot készíteni nem könnyû, nagyon sok absztrakciót, egyszerûsítést igényel, amíg a naturából piktogram lesz. A 12. ábra egy sorozat néhány elemét mutatja be. A sorozat az 1972-es müncheni olimpiai játékokra készült, Otl Aicher, Gerhard Joksch, Rolf Müller és Elena Winschermann munkájaként. A teljes sorozat az irodalomjegyzékben szereplô Zeichen+Signets címû könyvben található. A közlekedési táblák többé-kevésbé piktogramoknak tekinthetôk, bár jelentésük már nem annyira közvetlen, mint pédául a 12. ábrán látható piktogramoké, azért az egységes készítési elv itt is megmutatkozik. A veszélyt jelzô táblák mind háromszög alakúak, a tiltó táblák alakja kör stb. A veszélyes útkanyarulat balra tábla rajza tökéletesen megegyezik jelentésével, a fôútvonalat jelzô tábla rajza viszont már meglehetôsen áttételes.

13. ábra Piktogramok inverz kicsinyített formában is 30

Egy piktogramnak mûködnie kell nagy- és kisméretben egyaránt, éppen ezért nagyon fontos az alkalmazott vonalvastagság megválasztása, a szomszédos vonalak, foltok egymástól mért távolsága. Ezek az adatok ugyanis meghatározzák a legkisebb méretet, hisz a vonalak vastagsága nem csökkenhet 0,1 mm, a közöttük lévô köz pedig 0,15 mm alá. A piktogram lehet csupán vonalas – ekkor egy-, maximum kétféle vonalvastagságot használ –, de építkezhet foltokból is, ilyenkor az esetleges vonalak legtöbbször negatív (fehér) terek. A piktogramot készítôje sokszor egyszerû geometriai formába (négyzet, kör, háromszög stb.) foglalja, és ez a befoglaló forma zárja le az ábrát. A piktogram általában fehér háttér elôtti fekete vonalak, foltok összessége, olykor azonban a háttér is építôelemmé válik. A kész alkotást azután invertálják, a piktogramnak inverzben is mûködnie kell. A tervezô a fekete helyett megadhat egy másik színt és a fehér háttér is kicserélhetô egy színre. E színpárok sokszor valamelyik színkontraszt szerintiek vagy mindkettô jól elkülönülô meleg, esetleg hideg szín. A 13. ábra tanítványaim – Szefcsik Rita és Szemzô Zsófi – által másodikos korukban készített piktogramokat mutat be, az egyik vonalas megoldású, a másik foltokkal operál. Az ábrán megfigyelhetô az inverz ábrázolás és a kicsinyítés is.

EMBLÉMA Talán az egyik leggyakrabban használt illusztrációs elem. Az embléma a cég, intézmény legalapvetôbb vizuális azonosítója, jelképe. Gyakran geometrikus elemekbôl épül fel, ritkábban egy növényrészlet vagy állat stilizált képe és csak elvétve emberábrázolás. Gyakori az a megoldás, amikor a tervezô a cég nevébôl, esetleg annak kezdôbetûjébôl készít emblémát. Emblémánál nem elôírás, hogy a kép rámutasson a cég vagy intézmény nevére, esetleg tevékenységére, azonban ha ezekre is utal, akkor sokkal könnyebbé teszi a vállalat azonosítását, a közönség hamarabb megjegyzi azt. A vállalat emblémája piaci bevezetésének idején az emblémát mindig a cég nevével együtt kell szerepeltetni. Amikor az embléma széles körben elfogadottá válik, akkor önállóan megjelenítve is a vállalatra utal, egyértelmûen azonosítja azt, illetve az általa képviselt márkát, szolgáltatást. Nézzünk néhány példát. A 14. ábrán a koreai Daewoo autógyártó-óriás geometrikus emblémája látható. Az embléma alapján a cég akár fogkrémet is forgalmazhatna, a tengelyszimmetrikus forma sem a névvel, sem a termékkel, az autóval sincs kapcsolatban.

31

14. ábra A Daewoo emblémája nem kapcsolható a névhez és a termékhez sem

15. ábra Az Opel termékhez kapcsolódó emblémája

16. ábra A Suzuki emblémája a névre utal

17. ábra A Ford-embléma a teljes nevet tartalmazza 32

18. ábra A Hungária Biztosító emblémája a névre és a szolgáltatásra egyaránt utal

A 15. ábra az Opel körbe zárt villámát mutatja. A kör már jelképezheti az autó kerekét, a villám pedig a termék gyorsaságára, sebességére utal. Az embléma tehát a cég termékéhez, az autóhoz kötôdik, azt szimbolizálja. A Suzuki cég érdekes alakú, keleties „S” betûje a 16. ábrán látható, és a cég nevének kezdôbetûjeként egyértelmûen a cég nevéhez kötôdik, de semmi kapcsolata a termékkel, az autóval. A 17. ábrán a Ford emblémája az autógyár teljes nevét tartalmazza ellipszisbe zárva. A jobbra döntött kézírást utánzó szöveg csak nagyon áttételesen utal a termékre (lendület, precíz kézi munka, odafigyelés). A cég nevére és a termékre, a szolgáltatásra egyaránt utal a 18. ábrán látható embléma. Ilyen szempontból telitalálat. A Hungária Biztosító nevének kezdôbetûjébôl kialakított szép ábra egyik fele a másik száznyolcvan fokos középpont körüli elforgatásával állítható elô. Az embléma egyértelmûen H betûként olvasha-

19. ábra A Shell emblémájának idôbeli változása 33

tó, ugyanakkor világosan értelmezhetô két összekapcsolt láncszem éppen a kapcsolatot ábrázoló részeként, utalva a kapcsolatra, az összetartozásra, a biztonságra, a biztosításra, a cég szlogenjére a „Biztos kötés”-re. A jobbra döntött megoldás erôt, lendületet fejez ki, dinamizmust sugall. A jól bevezetett embléma egy idô után önállóan is megállja a helyét, a közönség, a vásárló, a szolgáltatást igénybe vevô ember az emblémát egyértelmûen a céggel azonosítja akkor is, ha mellette nem szerepel semmi. Az embléma a vállalat vizuális jelképévé válik éppúgy, mint ahogy szlogenje annak verbális azonosítója lesz. Az idô múlásával a cég emblémája is változik – hiszen változik maga a vállalat is –, felveszi a korra és a megváltozott cégre jellemzô stílusjegyeket. Az alapvetô jelkép, jelentés megmarad, a megjelenítés az, ami változik. A 19. ábra a Shell emblémájának évszázados változását mutatja be. Az emblémák szinte kivétel nélkül színesek. Kihasználják a papír fehér színét, de emellett egy, maximum két színt még tartalmaznak. Ezek a színek a vállalat színei, amelyek az arculat összes elemén megjelennek. Példáinkhoz visszatérve a Daewoo kék-fehér, a Suzuki piros-fehér, a Hungária Biztosító is kék-fehér, míg a Shell piros-narancssárga színvilágú. A tervezô az embléma színes változata mellett elkészíti annak fekete-fehér megoldását, sôt az utóbbi inverzét is. Amennyiben az embléma nagy foltokból áll, úgy sokszor elkészül annak vonalas változata, ahol a foltok helyett csak azok hangsúlyos körvonala szerepel. Az embléma nagyon sok nyomdaterméken megjelenik a plakáttól a könyvig, hiszen a könyvön is szerepel legalább a kiadó emblémája, egy kulturális plakáton pedig ott sorakozik a rendezvényt szponzoráló összes cég, intézmény emblémája. Éppen ezért a kiadványszerkesztés gyakorlatában nagyon sok emblémát kell elkészíteni. Nem tervezésrôl van itt szó, hanem újrarajzolásról. Szerencsés esetben a megrendelô egy A/4-es lapon egy viszonylag nagy méretû fekete-fehér fénymásolatot ad át az egyes foltok, vonalak Pantone-színeinek számaival. Azonban gyakran egy névjegyen szereplô nyomtatott, szitázott körömnyi emblémáról kell elvégezni az újrarajzolást. Nem elegendô szkennelni, digitalizálni az emblémát, azt minden esetben újra kell rajzolni egy vektorgrafikus rajzolóprogrammal, hogy tetszôleges méretben és megfelelô pontossággal felhasználható legyen. A nyomdai elôkészítést végzô stúdiók féltékenyen ôrzik emblémagyûjteményüket, hiszen nem kis munkájukba került annak kialakítása. Egy-egy nevesebb cég emblémája a különbözô stúdiók gyûjteményeiben meglehetôsen sok variánsban, mutációban szerepelhet. Az emblémát tervezô grafikus ugyan kötelezôen elkészíti annak méretezését is, azonban a cégek érthetetlen okokból csak ritkán bocsátják a stúdiók rendelkezésére ezt az ábrát, aminek következtében emblémájuk számtalan mutációja lé34

tezik. A tervezô által méretezett rajzról ugyanis az embléma egyértelmûen, pontosan elôállítható. A tervezô általában nem konkrét milliméterben értendô méreteket ad meg, hanem viszonyszámokkal dolgozik. A legvékonyabb vonal vagy két folt közötti fehér, negatív köz vastagságát egynek veszi és az összes többi méretet mint ennek többszörösét adja meg. Ennek köszönhetôen az embléma tetszôleges méretben könnyen és pontosan újra megrajzolható. A méretezett emblémarajzok tartalmazzák a felhasznált színek Pantone-számait is és minden támogatást megadnak az embléma megengedett variációinak elkészítéséhez. A 20. ábrán egy fiktív cég (Meterológiai Kutatóintézet) képzeletbeli emblémájának méretezett rajza látható. Az I. színes tábla ugyanezen emblémának színes, feketefehér, inverz és vonalas változatát mutatja be egy tiltott színváltozattal együtt.

20. ábra Méretezett fiktív embléma rajza 35

TOLLRAJZ, TUSRAJZ A szûk értelemben vett illusztráció (versek, drámák, novellák mûvészi illusztrálása) hagyományos megoldási technikája. Az illusztráció elkészítésére felkért mûvész vágott végû írótollát fekete tintába, tusba mártogatva készítette el a vonalas mûvészi rajzot. Ma inkább az úgynevezett redisz tollat, tuskihúzót használják, amelyek különbözô vonalvastagság rajzolására képes cserélhetô fejekkel láthatók el. A megrajzolt illuszráció aztán mint vonalas mûvészi eredeti kerül további feldolgozásra. Ezek a rajzok matt vagy fényes fehér papírra készülnek. A 21. ábra egy ilyen illusztrációt mutat be, amelyet Villon verséhez készített másodikos korában Bátki Nóra. Ugyanezzel a technikával készülnek mondjuk egy növényhatározó rajzai, vagy egy kisgyermekek számára készülô kifestôkönyv figurái. A ceruzarajzok alkalmazásától azért idegenkedik a nyomda, mert annak árnyalatbeli finomságait úgysem képes visszaadni, és még közepes minôségû visszaadása is lényegesen több odafigyelést, munkát igényel, mint a vonalas tusrajz hû reprodukálása.

21. ábra Tollrajz 36

SOKSZOROSÍTÓ GRAFIKAI TECHNIKÁK A hagyományos mély-, sík- és magasnyomású sokszorosító technikákkal (rézkarc, litográfia, linóleummetszet stb.) készített mûvészi grafikai lapok általában nem reprodukciós céllal készülnek, hanem a mûvész kis példányszámú nyomataiként kerülnek forgalomba. Egyikük-másikuk többnyire kicsinyített képe azonban sokszorosítva is megjelenik például az alkotóról több száz példányban készült katalógus lapjain. Ilyenkor vagy maga a mûvészi nyomat, vagy túl nagy méret esetén a róla készült fénykép, dia lesz a továbbfeldolgozást szolgáló nyomdai eredeti. A 22. ábra rézkarc (mélynyomás), litográfia (síknyomás) és linóleummetszet (magasnyomás) részleteket mutat be. A rézkarc Hartung Dávid tanuló másodéves korában készült munkája (Kiskunság, 8◊13 cm). A litográfiát Somorjai Kiss Tibor grafikusmûvész alkotása (Az elrohanó XIV. 15,5◊72,5 cm). A linóleummetszet Vékony Andrea harmadéves tanulóként készített mûve (Gésa, 26,5◊8 cm). Az ábra közlésével az egyes technikák jellegzetességeire (a kép karcolt vonalakból, a kô szemcsézettségébôl adódó pontokból, illetve a ki nem metszett foltokból áll össze) szeretném felhívni az olvasók figyelmét.

22. ábra Rézkarc, litográfia és linóleummetszet reprodukciója (részletek) 37

A FO TÓ

A

fotó gyakorlatilag nagykorúvá válása óta, azaz mintegy száz éve található meg a nyomdatermékekben, mint egyre jelentôsebbé váló illusztrációs elem. Természetesen még ma is készül felvétel a túlzottan nagy méretû vonalas ábrákról, hogy azután a negatív, diapozitív vagy a papírkép legyen a továbbfeldolgozás szempontjából a nyomdai eredeti. A fénykép (papírkép, dia, negatív) igazi karrierje azonban az árnyalatos felvételek nyomdai feldolgozásával indult, majd a színes képek alkalmazásával teljesedett ki. Elôtérbe kerülésével egy idôben háttérbe szorította, olykor meg is szüntette az elôtte alkalmazott illusztrációs technikák használatát. Ma a nyomdatermékekben alkalmazott illusztrációk döntô többsége fotó. Az expozíció hatására a filmnegatív vagy diapozitív fényérzékeny rétegében lévô, kisméretû (max. 0,005 mm) ezüst-bromid (AgBr) kristályok, szemcsék kristályrácsának hibahelyein és azok környékén a megvilágítás erôsségétôl függôen mintegy 5000–50 000 ezüstatom kiválásával kialakul az úgynevezett látens (lappangó) kép. Ez a kép még nem látható, de az elôhívás folyamata alatt (a film hívóoldatba kerül) ezek a képpontkezdemények nagyságuktól függô módon katalizátorként mûködve segítik a kristályszemcse ezüsttartalmának kiválását, a kép létrejöttét. A kép elôhívódása után a további ezüstkiválást a film megszakítófürdôbe helyezésével állítják meg, majd a fixálófürdô a megmaradt ezüst-bromid kristályok kioldásával a filmet a további fényhatásokkal szemben érzéketlenné teszi. Az ezt követô lágy vizes fürdetés kioldja az emulzióból a korábbi fázisok esetleg benne maradt vegyszereit, a szárítás pedig a további feldolgozásra (nagyítás, pozitív-negatív fordítás, kontaktolás, vetítés) teszi alkalmassá a filmet.

FÉNYÉRZÉKENY RÉTEG 23. ábra Az ezüst-bromid kristály szabályos ionrácsa 38

Nézzük meg most részletesen az elôzô bekezdésben leírt folyamatot. A fényérzékeny emulzió különbözô nagyságú ezüst-bromid kristályszemcséi

szabályos esetben kocka alakú ionrácsba rendezik az ezüst (Ag+) és bróm (Br-) ionokat, ahogy az a 23. ábrán látható. E kocka ismétlôdik aztán szabályosan a teljes szemcsében, legalábbis elméletben. Szerencsére a valóságban ez a szabályos szerkezet meglehetôsen sûrûn sérül. Hol kimarad egy-egy ion, hol a rácshelyek közé ékelôdik, olykor-olykor idegen ionok, atomok épülnek be a rácsba a zselatin kénvegyületeibôl, de elôfordulnak a rácspontok között szabadon vándorló ezüst ionok, elektronok is. Ezek a rácshibák teszik fényérzékennyé az ezüst-bromid szemcséket, a szabályos ionrács ugyanis nem fényérzékeny. A 24. ábra az ionrács egy síkjában szemlélteti a lehetséges hibatípusokat, hibahelyeket. E hibahelyek sûrûsége a valóságban meglehetôsen ritka, az ábrán csak a szemléltetés kedvéért zsúfolódtak ennyire össze!

LÁTENS KÉP Az ezüst-bromid szemcse rácsának hibahelyeinél keletkezô elektromágneses erôtér-ingadozások teszik lehetôvé, hogy az expozíció során a kristályra jutó fény, fénykvantum a hibahely melletti bróm ion külsô, negyedik elektronhéján lévô fölösleges nyolcadik elektronnak átadva energiáját azt az ötödik elektronhéj szintjére emelve leszakítsa a bróm ionról, atomizálva ezzel az utóbbit. A kémia nyelvén a folyamatot a

24. ábra Hibahelyek az ezüst-bromid kristályrácsában 39

reakcióegyenlet írja le. A felszabaduló elektron alig várja, hogy helyet foglalhasson a legközelebbi ezüst ion ötödik elektronhéján, atomizálva azt. A reakciót az

összefüggés írja le. Mivel a hibahelyek nagyjából egyenletesen oszlanak el a kristályszemcse felületén, ezért a nagyobb szemcséket tartalmazó negatívok érzékenyebbek, lágyabbak, több árnyalat visszaadására képesek, mint a kis szemcséjû kemény filmek. Az expozíció ideje alatt az adott kristályszemcsére esô fény intenzitásától függôen a szemcsében mintegy 5000–50 000 atomnyi fémezüst válik ki. Ahhoz, hogy a látens kép egy gócpontja az elôhívás folyamata alatt elôhívható legyen, láthatóvá váljék, legalább 4000 kémiailag semleges ezüstatomnak kell abban lennie. E határ alatti gócok nem hívhatók elô, ôk alkotják a gradációs görbe fátyolának kiinduló alapját.

ELÔHÍVÁS Az elôhívás folyamata tulajdonképpen az emulziós réteg bróm-ezüst kristályainak ezüst ionjait redukálja fémezüstté az elôhívó oldat és a látens kép gócainak katalizáló hatása segítségével. A gócokban kivált fémezüst atomok száma az elôhívás során kb. 10–100 milliószorosára növekszik, miáltal az adott képpont láthatóvá válik. Az ezüst-bromid kristályokat tartalmazó fényérzékeny réteg ugyan meglehetôsen vékony, az ezüstatomok kiválását, redukcióját mégis térben kell elképzelni, hisz a kb. 50 mikronos rétegvastagság is több ezer atomi szintet takar. Elôhívóként csak viszonylag gyenge szerves redukálószerek (benzolgyûrûs vegyületek: pirokatechin C6H6(OH)2 – a benzolgyûrûhöz kapcsolódó két OH gyök 90 fokban; hidrokinon C6H6(OH)2 – a benzolgyûrûhöz kapcsolódó két OH gyök 180 fokban; orto-fenilén-diamin – a benzolgyûrûhöz kapcsolódó két NH3 gyök 90 fokban; para-fenilén-diamin – a benzolgyûrûhöz kapcsolódó két NH3 gyök 180 fokban) használhatók. Ezek az anyagok vízben nehezen, lúgos oldatokban jobban oldódnak, disszocionálnak. Közös jellemzôjük ugyan az elektronleadási képesség, azonban ennek sebessége a használt alapanyag és koncentrációja függvénye. Így aztán az elôhívás sebessége széles határok között változtatható. A hívási folyamat során az elôhívó oldat oxidálódik (veszít elektronleadási képességébôl, elfárad). Az elôhívó oldathoz adagolt lúgosító anyagok (KOH – kálium-hidroxid, NaOH – nátrium-hidroxid, K2CO3 – kálium-karbonát, azaz hamuzsír, Na2CO3 – nátrium-karbonát, azaz szóda, Na2B4O7 – bórax)

40

csökkentik az oldat hidrogénion-töménységét, elôsegítve ezzel a redukálóanyag disszociációját, relatíve növelve, legalábbis szinten tartva annak hatóképességét. Az elôhívás biztonsága érdekében gondoskodni kell arról, hogy az elôhívási energia a folyamat során ne változzon. Ennek érdekében a hívóhoz kiegyenlítô-, puffer sóoldatot adagolnak. Erre a szerepre gyakorlatilag minden gyenge lúg erôs savval képzett sóoldata megfelel. A kiegyenlítôoldatok az elôhívó Ph-értékét a folyamat során azonos értéken tartják, ilyen oldatként leggyakrabban bóraxot használnak. A levegô oxigénjének oxidáló hatásától védi az elôhívó oldat szereplôit a konzerválóadalék, mely legtöbbször nátrium-szulfit (Na2SO3) vagy annak módosulata, a nátrium-biszulfit (NaHSO3). A fátyolgátló anyagok (KBr) megvédik a meg nem világított részeket a hívó redukáló hatásától. Az ezüst-bromid szemcsék falán elhelyezkedô negatív bróm ion megvédi az ugyancsak negatív töltésû redukálóanyagtól a kristályrács pozitív töltésû ezüst ionját, csökkentve ezáltal az elôhívás sebességét és egyúttal a fátyolképzôdést.

MEGSZAKÍTÁS, FIXÁLÁS A megfelelô pillanatban az elôhívást meg kell szakítani. Ehhez nem elegendô a film kiemelése a hívóból, mert ezt követôen az úgynevezett utánhívás a megvilágítás és az emulzióban maradt vegyszerek miatt még folytatódik. Valamennyit segít a film lágy vízbe helyezése, mert ez egyrészt gátolja a fényhatást, másrészt nagymértékben hígítja a zselatinban maradt vegyszerkoncentrációt. A hívási folyamat ennek megfelelôen nagymértékben lelassul, majd egy idô után szinte megáll. A film öblítôvízben történô heves mozgatása messzemenôen elôsegíti a hívási folyamat megállását. A fixálás eltávolítja a hívás után még megmaradó ezüst-bromid kristályokat, s ezzel megszünteti a réteg további fényérzékenységét. Fixálóanyagként nátriumtioszulfátot (Na2S2O3) használnak.

ÖBLÍTÉS Sokan megfeledkeznek a fixálás utáni öblítés fontosságáról, pedig itt kell kimosni a zselatinból az összes vegyszert, elérni, hogy még csak nyomokban sem maradjon benne semmi. A kellô öblítés legalább 30 perc – folyó vízben. A nem kellôen védett, öblített film, papírkép, dia néhány év alatt – az emulzióban ma41

radt vegyszernyomok aknamunkája következtében – oly mértékben bebarnul, hogy a további feldolgozásra használhatatlanná válik.

UTÓKEZELÉS Az elôzôekben leírt filmelôhívási folyamat legtöbbször kielégítô eredményt ad, ám az esetek kisebb százalékában a legnagyobb gondosság ellenére is szükségessé válhat a kapott film módosítása. Az elôhívott kép fedettsége a fémezüst felületére vitt idegen fémmel növelhetô, így az alulhívott filmek árnyalati terjedelme fokozható. Erre a célra általában higany-klorid (HgCl2) használatos, azonban az egyenletes terítés miatt valódi árnyalatos képeknél nem, csak vonalas vagy rácsfelvételek korrigálására ajánlatos. Az esetlegesen túlhívott képeknél a kivált színezüst mennyiségét kell csökkenteni annak kioldásával. A felületi gyengítôk (vörösvérlúgsó és fixirnátron) nem veszik figyelembe az elôhívott ezüst mennyiségét, a képen mindenütt azonos volumenû kivált ezüstöt oldanak ki, egyenletesen csökkentve ezzel a hívás erôsségét. Az arányos gyengítôk a film fedettségével arányosan oldják az ezüstképet. Ilyen a kálium-permanganátos (KMnO4) gyengítô. A kontrasztcsökkentésre szolgáló gyengítô a sötét részekbôl erôteljesebben, a világosakból kevésbé vonja ki a kivált fémezüstöt, csökkentve ezzel a film kontrasztját. Gyakran használt képviselôje az ammónium-perszulfát ((NH4)2S2O8).

ÁRNYALAT-VISSZAADÁS, ÁRNYALATI TERJEDELEM A hagyományos, klasszikus film feketedési görbéjével és annak vázlatos ismertetésével az I. kötetben a 123. ábrán és környékén találkozhat az olvasó. Remélem, az elôzôekkel sikerült megvilágítanom az alapfátyol (B pontig) és a nem lineáris, de már képelemként megjelenített (B–C szakasz) fizikai, kémiai okait. A nyomdaiparban és egyáltalán a fotózásban használt lineáris C–D szakaszt nevezik szûkebb értelemben gradációs görbének. A filmek megvilágításának ebben a szakaszában a feketedés mértéke egyenesen arányos a megvilágítás (beérkezô fénymennyiség) logaritmusával. E szakasz meredeksége (1 alatti vagy afölötti volta) határozza meg a film lágyságát, keménységét. Ezt követôen a feketedés mértéke kevésbé növekszik, mint a megvilágítás fénymennyisége. A maximális feketedést jelentô E pont elérése utáni további megvilágítás paradox módon csökkenti a feketedést, szolarizációs hatásokat idézve elô. Ez a terület a fotómûvészek birodalma, szolarizációs kísérleteik sok meglepetéssel, meghökkentô hatással 42

szolgáltak már. Az érthetôség kedvéért kénytelen vagyok itt is megismételni az ábrát: a 25. ábra a feketedési görbét mutatja. A fényképészeti felvételek és ennek következtében az illusztrációk valósághû visszaadásának egyik fontos jellemzôje az árnyalati terjedelem. A könyv elsô kötetének 122. ábrája szemlélteti a napfényes nyári látvány és annak nyomdai megjelenítése közötti árnyalatok számának radikális csökkenését. Az árnyalati terjedelem ilyen drámai változása (század részére csökken) azonban annyira nem érint bennünket – egyszerû szemlélôket –, tekintettel arra, hogy egy hozzám hasonló, közepes élességû szemmel megáldott ember maximum 200–250 árnyalat megkülönböztetésére képes még akkor is, ha a nyári napfény látványa 10 000 árnyalatot rejt magában. Az árnyalat-visszaadás problémája azt jelenti, hogy nemcsak az eredeti árnyalatok számának visszaadására törekszünk (ami úgysem megy – 10 000 árnyalat helyett 255), hanem az egyes árnyalatok (rész-árnyalatterjedelmek) (átlagos) tónusértékének visszaadására is. Vagyis szeretnénk elérni, hogy a látvány kb. 30%os szürke tónusa a nyomaton is ugyanilyen árnyalatú legyen. Ennek érdekében az illusztráció mellett egy 10%-os lépcsôben megjelenítik a teljes szürkeskála 11 értékét a 0%-os fehértôl a 100%-os feketéig. Ez a biztosan fix skála nagy segítséget nyújt az árnyalatos kép egyes tónusainak megítéléséhez és az esetleg szükségessé váló korrekciók meghatározásához.

DENZITÁS

25. ábra Feketedési görbe 43

Az eredeti illusztráción, annak fényképén, a negatívon, diapozitíven található árnyalatok számát, árnyalati terjedelmét méri a denzitás (fedettség, feketedés). A kiadványszerkesztés folyamatában az illusztráció minôségének jellemzésére a nyomdai fényképésztôl a szkenneresig mindenki a denzitást használja, nem véletlenül, hiszen nagyon pontosan definiált fogalom. Vegyük végig származtatását. A reflexió (R) azt mondja meg, hogy mennyi a ránézeti eredeti adott pontjáról visszaverôdô fény mennyisége a pontra beesô összes fénymennyiséghez viszonyítva. Értéke nulla és egy közé esô tizedestört. Az

képlettel számítható ki tehát egy ránézeti eredeti adott képpontjának reflexiója. A transzmisszió azt mondja meg, hogy mennyi az átnézeti eredeti adott pontján áteresztett fény mennyisége a pontra beesô összes fénymennyiséghez viszonyítva. Értéke nulla és egy közé esô tizedestört. A

képlettel számítható ki tehát egy átnézeti eredeti adott képpontjának transzmissziója. A reflexió és a transzmisszió tehát ránézeti, illetve átnézeti eredeti esetén tulajdonképpen azt mondja meg, hogy mennyire világos vagy sötét, mennyire szürke a vizsgált képpont. Amennyiben az adott képpont abszolút fehér, úgy R, illetve T értéke egyaránt egy, hisz az összes beesô fényt visszaveri, illetve átereszti az eredeti ominózus pontja. Ez természetesen csak elméleti érték, hisz tökéletesen fehér képpont a gyakorlatban nincs. Ugyanígy abszolút fekete, tökéletesen fedett lenne az a képpont, ahol R, illetve T értéke nulla. Ebben az esetben az összes beesô fényt elnyelné a vizsgált képpont, vagyis abszolút fekete testként viselkedne. A gyakorlatban ez sem létezik, mélyfeketéink is csak megközelítik ezt az elméleti esetet. A gyakorlatban a két szélsô értéket (0 és 1) kizárva mondhatjuk, hogy a reflexió, illetve a transzmisszió értéke valóban a nulla és az egy közé esô tizedestört (0